„Karakter 95” Építő és Szakipari Kft.Nyíregyháza

N+DL System Kft.Kótaj

Kácsor Ferenc Eger

Út–Finis Kft.Fót

Mérték Építészeti Stúdió Kft.Budapest

Nóra 97 Kft.Polgár

Tiszántúli Református EgyházkerületDebrecen

Zombor és Társai Építőipari Kft.Nyíregyháza

Neumann Tibor

Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története

„Nem vétünk az igazság ellen, amikor őt uralmunk alapzatának és országunk szilárd támaszának nevezzük” – fogalmazott 1493 első napján II. Ulászló király (1490–1516) egy Bakócz Tamás részére kibocsátott oklevél-ben, amely a korszak adományleveleihez képest sokkal bővebben részletezte a kedvezményezett érdemeit és jellemvonásait.1 Aligha volt ez független attól a ténytől, hogy kancellárként maga Bakócz felelt az oklevél megfogalmazásáért. A szerénytelen önjellemzés azonban korántsem állt távol a valóságtól: az 1490-es évek-ben egyszerre vagyunk tanúi a király iránti, feltétlennek látszó hűségének és példátlan meggazdagodásának. A Szatmár megyei Erdőd szülöttjének életútja bővelkedik a rendhagyó elemekben, és önmagában már az is kimagasló politikai és érdekérvényesítő képességéről árulkodik, hogy szatmári jobbágyfiúból karrierje a fő- és titkoskancellárságban, az esztergomi érsekségben és a bíborosi címben csúcsosodott ki, és kis híján Szent Péter trónjáig vezetett.2 Az alábbiakban e karrier egyik állomásával foglalkozom, nevezetesen a győri püspöki székből az egribe történő áthelyezésével: ez a több évig elhúzódó eseményláncolat a fenti oklevélben is tetten érhető, hiszen a kancellár egyszerre nevezi magát győri püspöknek és egri választottnak. Az egri püspökség el-foglalásának egyházjogi nehézségeit régóta jól ismerjük3, így ezeket rövid összefoglalásukon túl nem kívánom részletezni. Elsősorban az események politikai vetületére voltam kíváncsi: az áthelyezés ugyanis nem csak a kancellár életében hozott változást, hiszen Győrött helyét öccse, Szatmári Ferenc budai prépost foglalta el, aki viszont ezzel egy időben megvált addig betöltött királyi titkári tisztségétől, hogy azt átengedje a gaz-dag kassai polgárcsaládból származó Szatmári Györgynek, aki később ugyancsak nagyhatalmú államférfivá és egyházfővé lépett elő. Mindezt még érdekesebbé teszi az, hogy az események közepette átmenetileg mindkét püspökség királyi jószágkormányzó kezelésébe került, aminek részletei a királyi hatalom vizsgálata szempont-jából sem közömbösek. Dolgozatomban ebből adódóan kizárólag arra teszek kísérletet, hogy meghatározzam e változásoknak a szakirodalomban eddig kellőképpen nem tisztázott pontos időbeliségét és levonjak egy-két, a királyi hatalomra vonatkozó következtetést.

Mátyás király (1458–1490) halálakor az egri püspökséget a Bakóczhoz hasonlóan jobbágyi származású Nagylucsei Orbán töltötte be. Bár Orbán püspök az új uralkodó, II. Ulászló koronázásakor lemondott addig viselt kincstartói tisztségéről, mint a nádori jelenléten zajló perek bírája, koronaőr és Korvin János herceg több várának kezelője haláláig az ország egyik legbefolyásosabb politikusa maradt.4 Az idős főpapot 1491

1 1493. jan. 1. Buda: „sine iniuria possumus ipsum quoddam status nostri fundamentum regnique stabilimentum merito appellare”. Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 262 329. A forrást idézi Fraknói Vilmos is: Bakocs Tamás prímás birtokszerzeményei. Századok 22. (1888) 99. (5. jegyzet).2 Életére l. Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete 1442–1521. (Magyar Történelmi Életrajzok.) Budapest, 1889., Sugár István: Az egri püspökök törté-nete. Budapest, 1984. 191–200., valamint legújabban Horváth Richárd: Bakócz IV. Tamás. In: Esztergomi érsekek 1001–2003. Szerk. Beke Margit. Budapest, 2003. 228–232., Dreska Gábor István: Bakócz Tamás és a humanista levelezés. Kézirat, 2005. (Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratát használhattam.) Vö. Gábor Dreska: Tamás Bakócz, the epistolist. In: Infima aetas Pannonica. Studies in late medieval Hungarian history. Eds. Péter E. Kovács, Kornél Szovák. Budapest, 2009. 9–28., illetve rövidítve magyarul: Bakócz Tamás, a levélíró. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Oborni Teréz–Krász Lilla. Budapest, 2008. 329–339.3 Fraknói: Erdődi Bakócz 47–56., Dreska: Bakócz 20–25.4 Személyére l. Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő (1490–1491). Történelmi Szemle 33. (1991) 3., 9–11., 27. Koronaőri kinevezésére l. Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról). Századok 142. (2008) 332–334. Mint Korvin egyes várainak kezelője: Uő: A tatai vár és urai a Jagelló-korban. In: A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Szerk. László János. (Annales Tataienses VI.) Tata, 2010. 67.

Neumann Tibor10

szeptemberében már súlyos betegség kínozta, ami miatt kénytelen volt Budán maradni, ahelyett, hogy Szapolyai István főkapitánnyal együtt a lengyelek által ostromolt Kassa felmentésére indult volna.5 Halálá-nak időpontja bizonyosan 1491 októberére esett, egyik rokonának levele alapján talán e hónap 9-én követ-kezett be.6 Jóllehet a hónap végén a királyi tanács foglalkozott Orbán politikai „hagyatékával”, egyelőre csak az addig általa betöltött barsi ispánságról született döntés: a megye élére az uralkodó október 30-án Lévai Vajdafi Jánost nevezte ki.7 Orbán ugyan három vár megszerzésével családját a főurak közé emelte, testvére-ire és unokaöccseire a nagyhatalmú pártfogó halálát követően mégis nehéz idők következtek.8

Az egri püspökség betöltését nem siettették, és ennek csak kis részben volt az oka az, hogy a királyi tanács egy része – köztük Bakócz kancellár és Bátori István vajda – éppen Pozsonyban időzött, ahol november köze-péig béketárgyalásokat folytattak III. Frigyes császár és Miksa római király követeivel.9 Mivel az egri egyház-megye területe 1492. januárig hadszíntér volt, sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a püspökség meg-üresedése a királynak lehetőséget teremtett arra, hogy a püspöki jövedelmeket, amelyek békeidőben évente húszezer arany körüli összeget tettek ki10, és az ezekből kiállítható csapatokat is felhasználja a testvére, János Albert lengyel herceg elleni harcban. A püspökséget következésképpen üresedésben hagyta: bár II. Ulászló-nak 1492-ből összesen két méltóságsoros oklevele maradt fenn, ráadásul mindkettő 1492 áprilisából11, ezek híven igazolják, hogy az egri szék még hónapokig betöltetlen volt. Az uralkodó egy 1492. március 23-án kelt levelében – amellyel értesítette az egri káptalant, hogy a végrendelet nélkül elhunyt kassai plébános kintlévő-ségeit az ostrom idején találatot kapott helyi plébániaegyház újjáépítésére fordítja – maga hangsúlyozta, hogy

„az egri püspökséget most mi tartjuk a kezünkön”.12 A király a háborús helyzetben a püspökség világi kormányzatával érthető módon Orbán püspök ad-

digi egri várnagyát, egyben a püspöki (és talán a megyei) csapatok parancsnokát, Verebélyi Simont bízta meg13, akit november elején magához is rendelt Budára.14 Simon ezt követően haláláig az egri püspökség jó-szágkormányzójaként (administrator proventuum episcopatus Agriensis) működött15, amely tisztséggel – úgy tűnik – az egri várnagy és az egri udvarbíró jogkörét és feladatait látta el egyszerre.16 Verebélyi tekintély-növekedését jól jelzi, hogy éppen e hónapokban vásárolta meg testvéreivel közösen négyezer forintért a

5 Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. Első füzet. Bp. 1890. 162/670.6 Lásd Nagylucsei János 1492. márc. 8-i levelének kissé nehezen értelmezhető közlését: „Dicimus enim, quod illi domini Groff circa festum Beati Dionisii confessoris (okt. 9.), post obitum domini nostri graciosissimi, videlicet Urbani episcopi Agriensis, videlicet post festum Undecim milium virginum (okt. 21.) in possessionem nostram Samaria vocatam statuerunt et occupaverunt”. Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 19 804. A főpap halálára vonatkozó forrásokat összegyűjtötte: Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád, 2004. 201. (3. jegyzet)

– Nagylucsei 1491. szept. 21-én még bizonyosan életben volt: DF 260 138.7 A korábbi ispánt, az egri püspököt is megnevező ispáni kinevezését l. 1491. okt. 30. Buda: DL 19 760.8 A Szentgyörgyi és Bazini grófok ugyanis elfoglalták Győr, Moson és Pozsony megyékben fekvő birtokaik egy részét, amelyek ügyében hosszasan peres-kedni kényszerültek. Korvin János herceg pedig Hunyad várának ügyében indított ellenük eljárást az 1492. évi budai országgyűlésen. Lásd pl. 1492. márc. 26.: DL 19 820., 1492. nov. 10.: DL 19 910–19 911., valamint 1492. ápr. 3.: DL 37 673. Utóbbi oklevél kiadása: Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450–1527. Az oklevéltárat szerk. Horváth Sándor. (Monumenta Hungariae Historica, Diplomataria 40.) Budapest, 1915. 84–93.9 Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492) (Első közlemény). Századok 144. (2010) 356–364., vö. Uő: Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején. Turul 83. (2010/2) 46.10 Fraknói: Erdődi Bakócz 47., vö. Sugár: Az egri püspökök 194.11 1492. ápr. 6. Buda: DF 269 459., illetve az 1492. évi, napi dátumot nem tartalmazó nagy dekrétum: DL 39 235. – Ennek áprilisi, mindenképpen márc. 29. és ápr. 17. közötti keltezésére lásd Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán (Második közlemény, s. a.)12 1491. márc. 23. Buda: „auctoritate nostra regia et tanquam hii, qui nunc episcopatum ipsum Agriensem in manibus nostris tenemus, et quos predicta debita iure meritoque concernere dinoscuntur”. DF 269 175.13 Várnagyságára 1487–1490. között l. Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői. (Studia Agriensia 6.) Eger, 1986. 58. – Mint várnagy és a püspöki bandérium vezére: 1491. aug. 15. Eger: DF 270 701. – Szőlősi Györggyel együtt 1488–1489-ben Heves megye alispánja: Havassy: Heves 42. (Heves megye örökös ispáni címét természetesen Nagylucsei Orbán püspök viselte ekkoriban, l. pl. 1489. jan. 6.: DL 5607.)14 1491. nov. 5. Buda: „Audio enim dominum Simonem Verebely huc venire ad regem.” DF 260 512. (Doroszlai István levele Gyulai Jánoshoz.)15 Tisztségét pl. a következő oklevelek említik: 1492. márc. 23. Buda: DF 269 099., 1492. ápr. 18.: DL 19 832., 1492. ápr. 9., jún. 17., nov. 6.: DL 19 712., 1492. jún. 9.: DL 19 853.16 1491 szeptemberében, mikor Verebélyi Simon volt Orbán püspök egri várnagya, a püspökség udvarbíróságát (provisor curie castri episcopatus Agriensis) már régóta Imre pap töltötte be és intézkedett a tizedbérletekről. Lásd 1491. szept. 21. Eger: DF 260 138., vö. pl. 1490: DF 215 574., DF 229 018. (Regesztája: Eperjes szabad királyi város levéltára /Archivum liberae regiaeque civitatis Eperjes/ 1245–1526. Írta és összeállította: Iványi Béla. Szeged, 1931. /a további-akban: Eperjes/ 657. sz.)

Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története 11

Bars megyei Hrussó várát a Bajnai Bot családtól.17 Ez ráadásul abban sem akadályozta meg a családot, hogy további több száz forintot fordítsanak hitelezésre és birtokszerzésre.18 Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy fivérei közül György korábban beregi ispán19, Pál pedig vélhetően már ekkoriban is a bélháromkúti apátság kormányzója volt20, tehát a hatalmas összeget nem feltétlenül Simon gyűjtötte össze egyedül. Emellett Simon, kihasználva, hogy most már királyi szolgálatban áll, Kamicsáci Horvát Márk palotással közösen birtokadományban is részesült.21 A püspökség lelki irányítását a széküresedés idején előbb Gyulai Domokos, majd halálát követően Körmendi Bertalan őrkanonok, egyházjogi doktorok látták el vikárius-ként és általános ügyhallgatóként.22

A másfél évig tartó trónharcok 1492 januárjában ugyan lezárultak, de az ország tavasszal a török szultáni sereg mindent elsöprő támadásától tartott23: az uralkodó állandó pénzhiányán túl talán ez is oka lehetett an-nak, hogy a püspökség betöltését továbbra sem tűzték napirendre. A veszély elmúltával azonban az 1486 óta a győri püspökség élén álló Bakócz Tamás fő- és titkoskancellár joggal érezte úgy, hogy eljött az ő ideje: elődje, Nagylucsei Orbán példáját követve, aki ugyancsak Győrből került át Egerbe, felkérte és megkapta az uralkodótól a győrinél jóval nagyobb jövedelmet biztosító egri püspökséget. Bakócz nem volt idegen az egyházmegyében: 1480 óta nagybátyja, majd ő birtokolta a gazdag sárospataki plébániát is.24 A püspöki kinevezés pontos időpont-ját ugyan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy erre 1492. július 16. és szeptember 5. között, bizonyára augusztusban került sor: az előbbi időpontban még nem, az utóbbiban viszont már szerepelteti az egri püspöki címét, egyelőre természetesen a győri mellett.25 Mivel sem az egyházi törvények, sem a hazai szokások nem engedélyezték azt, hogy egy főpap egyszerre két püspökséget is betöltsön, Bakócznak új egyházmegyéje átvétele érdekében elvileg le kellett volna mondania a győri püspökségről. Ez azonban egyelőre kockázatosnak tűnt, így magát még hosszú ideig egyszerre címezte győri püspöknek és egri várományosnak (postulatus) vagy választott püspöknek (electus Agriensis)26, sőt egy-egy esetben az is előfordul, hogy egyszerűen egri püspökként szerepel a forrásokban.27 Arra a kérdésre, hogy átvette-e már kinevezésekor az egri egyházmegyét, később még visszatérek. Az ugyanakkor bizonyos, hogy Verebélyi Simon 1493 nyarán bekövetkezett haláláig a püspökség jószágkormányzója maradt28, ezt követően pedig a helyét fivére, Verebélyi György foglalta el adminisztrátorként.29 Az egri káptalan Bakócz

17 1492. febr. 9. Buda: DL 19 792.18 A család zálog- és kölcsönszerződéseire ez években l. pl. 1490: DL 19 636. (400 ft), DL 19 736. (300 ft), 1492: DL 19 803. (80 ft), DL 19 832. (100 ft.), 1493: DF 259 348. (100 ft.)19 Sári Mátéval együtt 1482–1483-ban voltak Bereg megye ispánjai. Lásd Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299–1526). (A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle füzetei 3.) Nyíregyháza, 2006. 18.20 1495. szept. 20. Eger: DL 20 362.21 1492. ápr. 9. Buda: DL 19 712., DL 19 826.22 Domokos 1491. ápr. 9-én és szept. 21-én még Orbán püspök vikáriusaként bocsát ki oklevelet: DL 86 007. (Regeszta: Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez. Budapest, 1997. 3596. sz.), DF 260 138. Később Bertalan megemlíti, hogy hivatali elődje sede vacante is vikárius volt: 1492. aug. 11. Eger: DF 229 955.23 Neumann Tibor: Bátori István politikai szerepe II. Ulászló uralkodása alatt (1490–1493). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 43. (2009) 103–104.24 Bakócz 1480-ban kapta meg nagybátyjától, Erdődi Bálinttól a titeli prépostságot, aki viszont a pataki plébániát nyerte el: Dreska: Bakócz 13. (70. jegyzet).

– A plébánia élén még 1492-ben is Bakóczot találjuk: DF 253 825. (Leleszi konvent orsz. lt., Protocollum II. 207a.)25 1492. júl. 16. Buda: DL 18 879., 1492. szept. 5. Buda: DL 105 054. (Mindkettő királyi oklevél datum per manus formulájában.)26 Pl. saját kezű leveleiben: episcopus Iauriensis et electus Agriensis. 1493. máj. 1. Buda: DL 103 998. (Battyányi Boldizsár jajcai bánhoz), 1493. máj. 29. Buda: DF 283 439. (Geréb László erdélyi püspökhöz). – A királyi oklevelek datum per manus formulájában gyakran electus (pl. rögtön az első, 1492. szept. 5-i ada-tunknál: DL 105 054., valamint 1492. nov. 5.: DL 19 799., dec. 8.: DF 277 138., dec. 13.: DF 234 721. stb.), sokszor még akkor is, amikor az utána következő méltóságsorban már postulatus (a méltóságsorokban 1493–1496. május között a postulatus használata kizárólagos).27 Pl. 1492. nov. 13. Buda: „Thome Agriensis [ti. ecclesie episcopo] summo et secretario cancellario regio” (országbírói ítéletlevél bírói névsorában): DF 231 912.

– Egyszerűen episcopus Agriensis-ként szerepel egy 1493. jan. 25-i bírói pecsétes királyi oklevélben: DF 210 405.28 1493. jan. 12. Eger: DF 215 858., 1493. jan. 13. Eger: Eperjes 687. sz. (DF 229 052.) Mindkettő adminisztrátorként tizedbérletben kibocsátott ok-levele. – 1493. jún. 5. Buda: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319–1501. Összeállította Iványi Béla. I. Budapest, 1910. 3104. sz. (DF 215 878.) Ebben az aláírás ugyan egyszerűen Simon de Werebel, de mivel a levél arról szól, hogy Simon nem teljesíti a bártfaiaknak a tizedbérlet összegének csökkentésére irányuló kérését, egyértelmű, hogy változatlanul ő volt a jószágkormányzó.29 Simon 1493. szept. 15-én már nem él, hiszen ekkor a család birtokjogaival kapcsolatos oklevélben már csak testvérei, György és Pál szerepelnek. DL 20 073. – 1493. szept. 3. Eger: DL 67 465. Ebből kiderül, hogy az egri káptalan Verebélyi Györgynek mint administratori proventuum episcopatus prefate ecclesie Agriensis és egy társának adta bérbe Gönc tizedét.

Neumann Tibor12

kinevezésétől kezdve az általa kibocsátott privilégiális oklevelek méltóságsoraiban feltüntette őt főpapjaként30, de kánonjogilag – érthető módon – a püspökséget még 1493 szeptemberében is üresedésben lévőnek tekintették.31

A Bakóczot óvatossá tevő körülmények gyökerei még a megelőző évtizedre nyúltak vissza. 1486-ban Rangoni Gábor egri püspök Rómában hunyt el, ami jogot biztosított VIII. Ince pápának arra, hogy a püspök-ség betöltéséről ő gondoskodjon: az egyházmegye élére ki is nevezte Rodrigo Borgia bíborost, aki azonban a péterváradi apátságért cserébe hamarosan lemondott Mátyás király jelöltje, Nagylucsei Orbán javára. Orbán halála után Borgia újra bejelentette igényét a püspökségre. A helyzetet súlyosbította, hogy 1492. augusztus 12-én – egy időben Bakócz egri kinevezésével – a bíboros VI. Sándor néven elfoglalta a pápai trónt, majd az így megüresedett püspökséget Ascanio Sforza bíborosnak adományozta. Ascanio annak a Bianca Maria Sforza milánói hercegnőnek volt a nagybátyja, akinek Ulászlóval való házassága ügyében maga Bakócz is minden kö-vet megmozgatott: az egri püspökség ügye így egybefonódott Ulászló házassági tárgyalásaival. A főkancellár helyzetét később tovább rontotta az, hogy Miksa római király 1493 őszén megkérte Ulászló választottjának a kezét és a magyar királyi házasság bizonytalansága miatt meg is kapta azt.32

Ennek ellenére bizonyosan tudjuk, hogy a két püspökség igazgatásában 1493 őszén jelentős változások történtek. Bakócz legkésőbb ekkor elérkezettnek látta az időt arra, hogy teljesen birtokba vegye az egri püs-pökséget. Nem kizárt, hogy erről azon az őszi országgyűlésen született döntés vagy megállapodás, amely to-vább erősítette Bakócz hatalmát: Szapolyai István nádorral együtt ekkor vették át a Szent Korona őrzésének feladatát és vele együtt a visegrádi fellegvárat.33 A kancellár október végén nevezhette ki saját egri adminiszt-rátorának Ősi Györgyöt, aki egy ideig még Budán maradt ura mellett, majd november 11-én átvette Verebélyi Györgytől a püspökség jövedelmeinek az igazgatását.34 Azzal, hogy Bakócz három hónappal később, 1494. februárban kinevezte egri várnagyává Gimesi Forgács Pétert35, látszólag helyreállt a korábban megszokott munkamegosztás: Ősi György továbbra is használt adminisztrátori tisztsége már valóban csak a püspökség gazdasági ügyeire korlátozódott. A hevesi alispán pedig – az ispáni cím birtokosa a mindenkori egri püspök volt – egy harmadik személy, Daróci Tamás lett.36

Ezzel egy időben, a fentiekkel összhangban Bakócznak át kellett adnia a győri püspökséget. Mivel új püs-pökségének egyházjogi helyzete még korántsem volt megnyugtató, az uralkodó vélhetően az ő kérésére, és persze nem függetlenül saját érdekeitől, egyelőre nem nevezett ki új püspököt Győrbe, hanem a Magyaror-szágon Snapek Zsigmondnak szólított Sigmund Schneitpöck osztrák főurat állította az egyházmegye élére világi kormányzónak (gubernator episcopatus Iauriensis) vagy adminisztrátornak (administrator proventuum episcopatus ecclesie Iauriensis).37 A Mátyás király bécsi kormányzatában annak idején kulcsszerepet játszó38

30 Pl. 1492. nov. 22.: DF 210 185., 1492. dec. 11.: DL 50 556., 1493. okt. 11.: DL 20 067.31 1493. szept. 12-én (Körmendi) Bertalan egri vikárius „auctoritate ordinaria, qua fungimur sede vacante” intézkedik: DL 20 061. – Ugyanő 1493 má-jusában egy eperjesi javadalom betöltésének „auctoritate ordinaria, qua fungimur” megerősítésénél előírta a kinevezett számára, hogy legyen hűséges „reverendissimo domino nostro episcopo Agriensi moderno”. DF 229 058. (Eperjes 693. sz.)32 Lásd Fraknói: Erdődi Bakócz 47–56. Vö. Sugár: Az egri püspökök 193., Dreska: Bakócz 20–25.33 A Szent Korona Bátori Andrástól és Fodor István szerémi püspöktől való visszavételéről a király a rendekkel együtt 1493. okt. 17-én bocsátott ki ok-levelet: DF 287 361. – Bakócz visegrádi várnagya okt. 26-án tette le esküjét Szapolyai István nádor előtt. Az új koronaőrökre vonatkozó forrásokat l. Iván: Visegrád 202. (8. jegyzet)34 Kandra Kabos: Bakócs-codex vagy Bakócs Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve 1493–6 évekről. In: Adatok az egri egyházmegye történel-méhez II. kötet. (Szerk. Kandra Kabos.) Eger, 1887. 358., 376.35 Kandra: Bakócs-codex 360.36 Az 1490-es évek első Heves megye által kibocsátott oklevele 1494. jan. 13-án kelt (DL 97 512.). Ebben már az a Daróci Tamás az alispán, aki Nagylucsei Orbán püspök ispánsága előtt már viselte az alispáni tisztséget (1484 májusában): Havassy: Heves 42., illetve DF 282 885.37 Kormányzói tisztségének egyetlen említése 1494. febr. 19-éről maradt fenn: DF 282 090. (Idézi: Horváth: Bakócz 231., 4. jegyz.) Ebben az uralkodó utasítja, hogy a Nádasdi Darabos családnak adjon vissza egy Vas megyei birtokot, amelyet a kormányzó „novissime postquam scilicet tu gubernacionem illius episcopatus adeptus fuisses” foglalt le a király részére („pro nostra maiestate occupasses”). – 1494. márc. 12-én adminisztrátor és győri ispán: A Héderváry-család oklevéltára. A M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága megbízásából közlik Radvánszky Béla és Závodszky Levente. I–II. Bp., 1909–1922. (a továbbiak-ban: Héderváry) I. 481–482. Eszerint lefoglalta az uralkodó részére, annak utasítására Hédervári Ferenc Kisbaráti nevű birtokát.38 Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata. Levéltári Közlemények 63. (1992) 117., vö. Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1318–1525). (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai – Források, feldolgozások 1.) Győr, 2005. 26. – 1482-ben pozsonyi harmincados volt: Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon, XII. Pest, 1863. 230–232. (Az adatot Horváth Richárdnak köszönöm.)

Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története 13

Schneitpöck 1490 után Ulászló király szolgálatában folytatta pályafutását. Az 1491. novemberi pozsonyi béke egyik cikkelye értelmében megtarthatta az ausztriai magyar uralom idején megvásárolt, Bécstől észak-keletre fekvő Schönkirchen várát, amely lakhelye is lett.39 Kijelölésének oka részint talán abban keresendő, hogy a győri egyházmegye egy része – Kismarton, Fraknó, Kabold, Szarvkő, Kőszeg, Borostyánkő és uradal-maik – császári zálogban volt40, és az élükön álló osztrák főurakkal és tisztségviselőkkel Schneitpöck bizo-nyára jobban megtalálta a közös hangot. Győri tartózkodása idején természetesen gyakorolta a győri püspö-köket megillető megyésispáni hatalmat is, amely tisztségviselésének az első, egyben utolsó említését fentebb valószínűsített Győrbe kerülése után három-négy hónappal, 1494 márciusából ismerjük.41 Az 1494–1495. évi királyi számadáskönyvből tudjuk, hogy 1494. szeptember-októberben a Nagyszebenben, majd Temesváron tartózkodó uralkodó küldöncei útján négyszer is levelet intézett hozzá – egy esetben, szeptember 13-án még arról is bizonyságot kapunk, hogy a levelet Győrbe címezték – minden bizonnyal az éppen folyó adószedés és mozgósítás tárgyában.42 Mindez bizonyossá teszi, hogy Schneitpöck legalább egy esztendőt töltött Győrött. Hasonlóan az Egerben, a széküresedés idején tapasztaltakhoz, Bakócz győri várnagyai, egyben Győr megye alispánjai a püspöki kormányzó beosztottjaiként továbbra is hivatalukban maradtak.43

Ahhoz, hogy meghatározhassuk Schneitpöck adminisztrátorságának a végét, figyelmünket elsősorban Bakócz győri utódjára, öccsére, Szatmári Ferencre, valamint Szatmári Györgyre kell fordítanunk. Egy 1494. december 6-án, Bácsban kelt királyi oklevélben Ferenc még budai prépostként és királyi titkárként szerepel44, szemben egy két hónappal később, 1495. február 14-i, Verőcén kibocsátott királyi oklevéllel, amely már válasz-tott győri püspökként és budai prépostként hivatkozik rá.45 Magától értetődő, hogy kinevezésére a két idő-pont között került sor, aminek fényében hihetőnek tűnik az itáliai történetíró, Antonio Bonfini közlése, mi-szerint a mindkét nyelvben (azaz a latinban és a görögben) egyaránt rendkívül jártas budai főpapot, Ferencet (1495.) január 1-jén nevezték ki a győri püspökség élére46, méghozzá a dátum alapján az Újlaki Lőrinctől fris-sen elfoglalt Újlak várában.47 A február 14-i adatból úgy tűnik, hogy kinevezése után Ferenc még egy ideig az uralkodó környezetében maradt, és ellátta a titkári feladatokat, hiszen ezen a napon egy kérvényre kiállított királyi oklevél referenseként szerepel, márpedig a kérvényeket legnagyobbrészt a titkár intézte.48 Öt nappal később, február 19-én azonban az uralkodó titkára már bizonyosan Szatmári György volt49, tehát ekkorra már

39 Ausgewählte Urkunden zur Verfassungs-geschichte der deutsch-österreichischen Erblande im Mittelalter. Hg. v. Ernst von Schwind, Alphons Dopsch. Innsbruck 1895. 427. – Tevékenységének részleteit nem ismerjük 1493-ig. Az azonban bizonyos, hogy gyakran járt Magyarországon, mivel tudjuk, hogy pl. 1492. szept. 7-én és 1493. márc. 5-én a pozsonyi városi tanács vendégül látta őt: Pozsony város számadáskönyvei 51. (DF 277 107.) 77., 79. old. 40 A császári zálogbirtokok felsorolását l. Schwind–Dopsch 428–429., Bariska István: A szent koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447–1647. (Archivum comitatus Castriferrei 2. Kismonográfiák.) Szombathely 2007. 29–35.41 1494. márc. 12. Buda: Héderváry 481–482., Horváth: Győr megye 26., 31.42 „Nuntio misso cum literis regie maiestatis ex Chibinio Iaurinum ad Sigismundum Snopek pro expensis dati sunt 9.” Engel: Geschichte 48. – „XV. Octobris duobus nuntiis, qui ad Sigismundum Snapek cum literis regie maiestatis iverant, pro expensis dedi 15.” Uo. 50. – XXVII. Sept. misse fuerunt littere regie maiestatis de Transsilvania Snapek sonantes, cui quidem Ladislao literato delatori earundem hinc ad Snapek dati sunt 1 ½.” Uo. 98. – Eodem die [Duodecimo die Octobris] misse sunt certe litere regie maiestatis per Nicolaum literatum Sigismundo Snapek, Thome Groff nec non Blasio Posa et capitaneo castri Posoniensis, dati sunt pro expensis 3.” Uo. 99.43 Horváth: Győr megye 31.44 1494. dec. 6. Bács: DL 33 002. – Dec. 8-án még Bakócz viseli a győri püspöki címet: DL 32 901.45 1495. febr. 14. Verőce vár: DF 231 925. Vö. Horváth: Győr megye 27. (különösen 97. jegyzet)46 „Kal. Ian. Franciscus Budensis antistes, Agriensis frater, vir utraque lingua eximie eruditus ad Iauriensis episcopatus honorem evectus est.” Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades I–IV. Edd. I[osephus] Fógel, B[ela] Iványi et L[adislaus] Juhász. Lipsiae 1936–1941. V. IV. 174.47 Az uralkodó ugyanis a hónap elején, mielőtt Valpóra utazott volna, Újlakon tartózkodott. Lásd pl. DF 245 214.48 Szilágyi Lóránt: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. Turul 44. (1930) 61–63., Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok 122. (1988) 158.49 „Eodem die [1495. febr. 19.] ad relationem Georgii secretarii regie maiestatis nuntiis Cassoviensibus, qui ad regiam maiestatem ad Wereche venerant, pro expensis dedi 6.” Engel: Geschichte 69. – Itt jegyzem meg, hogy egy Kassa város által kibocsátott 1494. júl. 9-i oklevélben az áll, hogy „per egregium dominum Georgium Zathmary tunc secretarium regium”. Az oklevelet azonban sejtésem szerint utólag, akár évekkel később állították ki (valószínűleg valami-lyen feljegyzés alapján), amire a szövegben nagyon is zavaró tunc szócska utalhat. Az oklevelet idézi szept. 10-i dátummal: Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás 1457–1524. (Magyar történeti életrajzok) Budapest, 1906. 33. – Az bizonyos, hogy 1494. márc. 16-án Szatmári még a kancellária pecsétőre volt (Kandra: Bakócs-kódex 363.), de 1495 februárjáig nincs adatunk az általa betöltött tisztségről. – Ha a kassai oklevél közlését mégis el kellene fogadnunk, a szakirodalom által eddig nem ismert újabb kettős titkárságot kellene feltételeznünk 1494 nyara és 1495 februárja között. – A két titkárra összefoglalóan l. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. 312.

Neumann Tibor14

a választott győri püspök megvált addigi kancelláriai tisztségétől.50 Joggal merül fel azonban a kérdés: vajon Ferenc ezt követően átvehette-e a győri püspökséget az annak élén álló jószágkormányzótól? Magam azt gya-nítom, hogy igen: a titkári tisztségről való lemondás ugyanis azt sejteti, hogy Szatmári ideje javát a királyi ud-vartól távol – minden bizonnyal Győrött – szerette volna tölteni. Püspöki kinevezését így két-három hónap késéssel minden bizonnyal követte a győri egyházmegye Schneitpöcktől való átvétele. Talán az 1494–1495. évi számadáskönyv adatai is erre utalnak. Persze az, hogy egyes számadási tételekben Szatmári Ferenc neve mellé már 1494-ben a győri püspöki címet illesztették, minden bizonnyal a forrás tisztázat mivoltából következik: az egyszerűség kedvéért nem az 1494-ben, hanem a forrás összeállításakor viselt tisztségét tüntették fel.51 Az 1495. évi egyforintos adó Vas megyei elszámolásánál azt találjuk, hogy a Szombathely és Újfalu utáni adót a győri püspök vette fel – igaz, eredetileg egri püspököt írtak, majd ezt javították győrire.52 Ez azt mutatja, hogy az év második felében már valóban Szatmári kezében lehetett a püspökség. Emellett a számadáskönyv azon adata, hogy Schneitpöcköt 1495-ben követként Miksa császárhoz küldték53, talán szintén arról tanúskodik, hogy már nem az ő vállait nyomta a győri püspökség kormányzásának a súlya. A Szombathellyel kapcsolatban elkövetett tollhiba azonban, mint alább látjuk, nem volt véletlen: az egri püspök említése arra figyelmeztet, hogy Bakócz továbbra sem szakadt el a győri püspökségtől.

A királyi privilégiumok méltóságsoraiban Bakócz egészen 1496 májusáig postulatus egri püspökként szere-pel54, annak ellenére, hogy 1495 tavaszától e listák már öccsét tüntetik fel győri (választott) püspökként – ad-dig természetesen, hiába volt a püspökség világi kormányzó kezén, Bakóczot tekintették győri püspöknek.55 Mintha Bakócz a pápai megerősítésig nem kívánt volna teljesen lemondani egykori egyházmegyéjéről. Nem tartom lehetetlennek, hogy csak feltételesen engedte át a püspökséget öccsének, aki bizonyára e bizton-ságra való törekvés jegyében ragaszkodott ahhoz, hogy megőrizze a budai prépostságot.56 Testvérek lévén, természetesen megtehették, hogy valamilyen megállapodás szerint megosztoztak a püspöki jövedelmeken. Ezt igazolja az is, hogy Győr megye élén még mindig Bakócz egykori alispánjai álltak.57 A püspök-kancellár-nak, úgy tűnik, öccse csak „eszköz” volt ahhoz, hogy a győri egyházmegye felett megőrizze a befolyását: mikor 1496-ban tárgyalásokat folytatott Ascanio bíborossal, végső esetben még a győri püspökséget sem átallotta volna felajánlani az egriért cserébe.58

Az Egerbe való áthelyezés ügyének végére végül két évvel később, 1497-ben került pont, ráadásul meglepő módon. Az esztergomi érsekséget még Mátyás király kegyéből birtokló fiatal Estei Hippolit bíboros ugyan-is, annak érdekében, hogy engedélyt kapjon Ulászló királytól arra, hogy magyarországi javadalmaitól távol élhessen, elcserélte az érsekséget az egri püspökségre. Ascanio bíborost Bakócz a szekszárdi, Hippolit pedig a lodi apátsággal kárpótolta.59 A pápa június 9-én erősítette meg a bíboros lemondását az egri püspökségről

50 Persze nem kizárt, hogy Szatmári Ferenc csak az ügymenetet kezdetén volt csak titkár, és febr. 14-én, amikor az oklevél kibocsátásáról döntést hoztak, már nem volt az. Arra, hogy az oklevél dátuma a döntés időpontját határozza meg, l. Neumann: Királyi aláírás 33.51 Az 1494. évi adó Heves megyei elszámolásánál mint behajtatlanul maradt összeg: „Item portio domini Francisci episcopi Iauriensis Paztho vocata facit 14.” Johann Christian Engel: Geschichte des ungrischen Reiches und seiner Nebenländer. I. kötet. Halle, 1797. (A számadáskönyv: 17–181.) 31. – Az adóból befolyt jövedelmek hasznosításánál: „Ex commissione regie maiestatis domino Francisco episcopo Iauriensi pro subsidio dati sunt 100.” Uo. 44. (Az 1494. évi adójövedelmek végleges elszámolása bizonyára 1495 elejére esett.)52 „Civitas Sabaria, cum Wyfalw domini episcopi (Agriensis auch im Original untertupfelt) Jauriensis qui in bonis suis retinuit 200.” Engel: Geschichte 146. (A kurzív rész a szöveg kiadójának megjegyzése.)53 Engel: Geschichte 151., 153.54 Egy 1496. márc. 9-i méltóságsorban (DF 231 818.) már nem egri postulatus, utána két májusiban (DF 283 625., DL 20 413.) ismét az, majd 1496. jún. 10-től ismét egyszerűen egri püspök (DL 82 098., DL 105 114.).55 Méltóságsorban pl. 1494. szept. 9.: DL 30 446., dec. 2. (rossz minőségű, újkori német fordításban): DF 286 054. – 1494. dec. 8-án, amikor egy adásvételi szerződést az uralkodó megerősít Bakócz részére, még mindig győri püspök és egri választott: DL 32 901. – Szatmári Ferenc először választott püspökként a következő méltóságsorban szerepel: 1495. jún. 6. (DL 11 709.), bár már egy gyanús hitelű, ápr. 1-jeiben is így szerepel: DL 94. (Az év elejéről nem maradt fenn méltóságsoros oklevél.)56 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12.) Budapest, 1994. 316–317.57 Horváth: Győr 31.58 Fraknói: Erdődi Bakócz 55.59 Fraknói: Erdődi Bakócz 56., Sugár: Az egri püspökök 194.

Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története 15

és Bakócz ide történő áthelyezését, illetve Szatmári Ferenc győri kinevezését, néhány hónappal később, decemberben pedig a kancellár és Hippolit cseréjét.60 Szatmári ezt követően mondott le a budai prépostság-ról.61 Ekkortól Bakócz beleszólási joga a püspökség ügyeibe bizonyára nem érvényesült: Szatmári önállósága abban is megnyilvánult, hogy Győr megye élére új alispánokat nevezett ki.62

A fentiek két jelenségre irányítják rá a figyelmünket: egyfelől Bakócz rendkívül ügyes hatalmi technikáira, amellyel egyszersmind bevételeit is jelentősen növelni tudta, másfelől a király jövedelmei fokozását célzó törekvéseire. Mint láttuk, az egri püspökség élén 1491. október és 1493. november között a Verebélyi fivérek álltak jószágkormányzóként, amely időszakot két szakaszra bonthatjuk: a kancellár 1492 augusztusa körül bekövetkezett püspöki kinevezése előtti tíz hónapra, valamint az ezt követő bő egy évre. A megkülönbözte-tésnek természetesen nem csak egyházjogilag van létjogosultsága, amit elsősorban Bakócz Szabolcs megyei birtokszerzése látszik igazolni.

A kancellár 1493. január 23-án, Budán megvásárolta Jánosi Istvántól a Szabolcs megyei Polgár és Szentmargita birtokokat négyezer forintért.63 A két Tisza parti falut 1490-ben Korvin János herceg adomá-nyozta tartozásai fejében Jánosinak.64 Két nappal később a felek egy újabb szerződést kötöttek, amely immár nyolcezer forintos vételárat tartalmazott.65 Az összeg – és itt bizonyára az előbbit kell inkább valóságosnak elfogadnunk – első pillantásra meglepően magas, de érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a korábban a böszörményi uradalomhoz tartozó falvak a körülöttük elterülő pusztákkal együtt már-már uradalom nagy-ságú területre terjedtek ki.66 A két település bizonyára azért keltette fel Bakócz érdeklődését, mert szomszé-dos volt az egri káptalan Palkonya nevű birtokával (utóbb a kancellár e szerzeményét a káptalannak is adomá-nyozta).67 Az ügylet témánkat illetően azért rendelkezik kiemelt fontossággal, mert tudjuk, hogy Bakócz nem fizette ki készpénzben a hatalmas összeg egészét, hanem részletekben törlesztett Jánosinak. Erről Bakócz egri adminisztrátorának számadáskönyvéből bizonyosodhatunk meg, amely arról is megemlékezik, hogy a vételár fejében már Verebélyi Simon és György is átadtak legalább 200 forintot Jánosinak, és a zsíros jövedelmet biz-tosító polgári halastavakat utóbbi familiárisa felügyelte.68

Az természetesen nem meglepő, hogy Ősi György Bakócz familiárisaként a püspökség jövedelmei mellett ura polgári és szentmargitai birtokait is kezelte, annál inkább érdekes ez azonban a Verebélyi testvérek eseté-ben, akik elvileg az uralkodó által kinevezett jószágkormányzók voltak. Úgy tűnik ez alapján, hogy Ulászló ki-rály az egri püspökség jövedelmeit – esetleg annak bizonyos részét – a püspöki kinevezés után annak ellenére is átengedte Bakócznak, hogy a kancellár a győri püspökséget is megtartotta. A Verebélyi testvérek – akik kö-zül Györgyöt ezek alapján akár már Bakócz is kinevezhette – neki is elszámolással tartoztak, s ez megterem-tette annak a lehetőségét, hogy 1493 elején Bakócz saját szerzeményeit is az egri adminisztrátor kezére bízza. A másik lehetőség, tudniillik hogy a 200 forintot az uralkodó csupán kiutalta Bakócznak az egri püspökség

60 A júniusi konzisztóriumi döntést l. ASV Archivio Concistoriale, Acta Camerarii, vol. 1, fol. 77v., a decemberit uo. 82r. (A jelzeteket Nemes Gábornak kö-szönöm), vö. Hierarchia catholica medii aevi sive summorum pontificum, s. R. e. cardinalium, ecclesiarum antistitum series, ab anno 1431 usque ad annum 1503 perducta, e documentis tabularii praesertim Vaticani collecta, digesta, edita per Conradum Eubel. Monasterii, 1901. (a továbbiakban: Eubel) II. 83., 167.61 Köblös: Az egyházi középréteg 316., 330.62 Horváth: Győr megye 27. (Igaz, az alispánok leváltásáról csak annyi bizonyos, hogy 1496 és 1498 között került rá sor.)63 1493. jan. 23. Buda: DF 210 402. – Királyi megerősítése: 1493. aug. 6. Buda: DF 210 407. – Bakócz Polgár ügyében az egykori tulajdonos Perényi Imrétől is oklevelet szerzett: DF 210 513.64 1490. aug. 8. Buda: DF 210 399., vö. 1492: DF 210 401., DF 210 503. – Korvin a két birtokot 1492. nov. 25-én, Budán megismétli adományát: DF 210 400. 65 1493. jan. 25. Buda: DF 210 405., vö. Sugár: Az egri püspökök 193.66 Kiterjedését l. Engel Pál: Magyarország a középkor végén. CD-ROM. – Az adózó jobbágyportákra: 1493-ben 78, 1494-ben 79, 1495-ben 98: Kandra: Bakocs-kódex 438., 441., 446. – 1495-ben a két birtokon 251 forint taxa extraordinariát szedtek be: uo. 451.67 1501. máj. 25. Esztergom: DF 210 106. (Regesztája: Sugár István: Borsodi oklevelek a Heves Megyei Levéltárban 1245–1521. 120. sz.), vö. Sugár: Az egri püspökök 194.68 Kandra: Bakócs-codex 345., 347.

Neumann Tibor16

jövedelmeiből, kevésbé tűnik valószínűnek, hiszen Ősi György számadásából arra lehet következtetni, hogy Bakócz már 1493 elején beleszólással rendelkezett tizedbérleti kérdésekbe.69 Abból adódóan azonban, hogy a győri püspökség átadásáig Bakócz nem a saját familiárisait nevezte ki a püspökség élére, hanem megtartotta Orbán püspök, illetve a király embereit, valamint 1494 elejéig látszólag nem nevezett ki egri várnagyot, úgy látszik, hogy itteni ügyeit 1493 végéig még nem teljes függetlenséggel, hanem talán az uralkodó és a királyi tanács felügyelete mellett irányította.

Sajnos még ennyire sem tudjuk, hogy Schneitpöck győri kormányzósága idején – ez vélhetően 1493 no-vemberétől (Bakócz Egerbe „költözésétől”) 1495 februárjáig (Szatmári Ferenc püspöki kinevezéséig) tartott – a püspökség jövedelmei hova folytak be. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy Bakócz már 1493 ősze előtt is rendelkezett egri jövedelmekkel, továbbá figyelembe vesszük azt, hogy az egri és a győri püspökség irányí-tásában az 1493. őszi országgyűlést követően egyaránt komoly változások történtek, akkor arra következtet-hetünk, hogy Ulászló király a rendek követelését teljesítette akkor, amikor kancellárjától az egyik püspökség jövedelmeit megvonta – a bizonyára választás elé állított Bakócz érthetően az értékesebb egri egyházme-gyét tartotta meg. Az bizonyos, hogy Schneitpöck – a hozzá szóló, birtoklefoglalás, mozgósítás és adószedés tárgyában kibocsátott királyi parancslevelek alapján – az uralkodó nevében élt az ispáni hatalommal, még ha Bakócz alispánjait nem is váltotta le. Arra azonban egyelőre nem tudok biztos magyarázatot adni, miért nem találkozunk az 1494–1495. évi királyi számadáskönyvben Győrből befolyt jövedelmekkel. Az nem tűnik valószínűnek, hogy a király által megbízott világi kormányzó kinevezése ellenére e jövedelmek továbbra is Bakóczot gazdagították: ez ellen szól ugyanis, hogy visegrádi várnagyának, a Győr és Komárom megyékben birtokos Némai Kolos Lászlónak a fizetését a kancellár az egri jövedelmekből utalta ki és gyakran utasította egri adminisztrátorát, hogy intézkedjen visegrádi őrsége ellátásáról.70 Egyelőre csak annyit állíthatunk biz-tonsággal, hogy az uralkodó győri bevételei megkerülték a királyi számadáskönyvet vezető kincstartót és helyettesét. Azt viszont már csak találgathatjuk, hogy e jövedelmeket az 1491. évi pozsonyi békeszerződésben Miksa római király javára rögzített hadikárpótlás részleteinek törlesztésére – ez még inkább megmagyaráz-ná, miért Schneitpöcköt nevezték ki kormányzónak71–, vagy esetleg az 1493. szeptember 9-én bekövetkezett udbinjai vereség után rendkívül időszerű törökellenes védelmi célokra fordították.72

A király uralkodása első éveiben kevés püspökség üresedett meg: 1491 végén a Gergely testvér püspök halá-lával megüresedett nyitrai püspökséget az uralkodó egy-két hónapon belül betöltötte diplomatája, Sánkfalvi Antal pozsonyi prépost kinevezésével.73 1492 novemberében Szakolyi Jánosnak a pálos rendbe vonulásával a csanádi püspökséget a kincstartónak, Szegedi Lukács boszniai püspöknek adományozta, akinek addigi helyét Polnar Gábor kolozsmonostori apát foglalta el.74 1495 májusában a király kedvenc bizalmasa, Farkas Bálint ha-lálával megüresedett váradi egyházmegyét a személynök, Kálmáncsehi Domokos fehérvári prépost nyerte el. A Budán tartózkodó Antonio Bonfini részletesen beszámolt a személynök kinevezéséről: a gazdag javadalo-mért sokan versengtek, de Domokos jelentős érdemeiért az uralkodó a királyi tanácsban május 20-án ün-nepélyesen őt nevezte ki, részint saját elhatározásából, részint az egri és a pécsi püspök (Bakócz kancellár és Ernuszt Zsigmond kincstartó), illetve Jan z Šelnberka cseh főkancellár – akiknek a szava az uralkodónál

69 Legalábbis erre utalhat az, hogy Apc 1493. évi tizedének bérletét Ráskai Balázs, Tolcsva tizedeinek felét Szatmári György „habuit … a domino reverendissimo”, míg Emődön és Liszkán a püspöknek szedték a tizedeket. Zelena Gergely Szikszó tizedéért egy 200 forint értékű cobolyprémet adott Bakócznak. Kandra: Bakócs-codex 334–336. E tizedbérletekről vélhetően 1493 elején született döntés.70 Kandra: Bakocs-kódex 366., 396., 413., 416., 444.71 Azt éppenséggel tudjuk, hogy 1493. novemberben a magyar uralkodótól Bécsbe nagy mennyiségű szarvasmarha érkezett az adósság törlesztésére. Ugyan-akkor az 1494–1495. évi számadáskönyvben is találunk egy erre utaló, 1494. évi bejegyzést, ami kérdésessé teszi, hogy az adósságrendezés a kincstartó jog-körétől függetlenül, győri jövedelmekből történt. Az adósságrendezésre l. Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán (Második közlemény, s. a.)72 Az üresedésben lévő egyházi javadalmak jövedelmeinek ilyetén felhasználása nem számított különlegesnek. II. Lajos király korából hoz erre példákat C. Tóth Norbert e kötetben olvasható írása.73 Lásd Neumann: Békekötés Pozsonyban i. m., Második közlemény (sajtó alatt).74 Lukács csanádi püspöki kinevezése: 1492. [talán nov. 30. – csonka oklevél]: DF 256 840. – Váradi Péter kalocsai érsek 1493. jan. 10-i levelét Polnar Antalnak, a boszniai püspök kormányzójának címzi: DF 290 345. (fol. 328.)

Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története 17

ekkoriban a legtöbbet nyomta a latban – javaslatára. Az uralkodó az így felszabadult fehérvári prépostság élére Frangepán Gergelyt jelölte ki.75 Ezekben az esetekben nem számolhatunk huzamosabb ideig tartó szék-üresedésekkel: Domokos már augusztusban – a György-nap nyolcadától (május 1.) kezdődő bírói ülésszak levezénylését követően, ami igényelte budai jelenlétét – birtokba vette püspökségét.76 Az egri és a győri püs-pökségen kívül egy esetben tudunk arról, hogy az uralkodó hosszabb időre nem nevezett ki egy egyházme-gye élére püspököt: 1494. április 5-én elhunyt Fodor István személynök, szerémi püspök, akinek az utódját

– egyik diplomatája, Bocskai Miklós személyében – a király csak öt évvel később, 1499-ben nevezte ki.77 A szerény jövedelmet hajtó püspökség78 bevételeit talán a határvédelemre fordította az udvar.79 Mindebből jól látható, hogy az uralkodó – élve főkegyúri jogával – minden esetben legfontosabb tisztségviselőit és bizalma-sait, valamint diplomatáit jutalmazta a megüresedett püspökségekkel vagy azok jövedelmeivel, amivel bizo-nyára nem csak feléjük fennálló tartozásait igyekezett rendezni, hanem saját hatalmi pozícióit is jelentősen megerősítette, hiszen a kancellár, illetve az aktuális kincstartó és személynök a mindennapi kormányzatot irányító szűkebb királyi tanács vezetői és oszlopos tagjai voltak.

Bakócz egri áthelyezése, mint láttuk, végső soron nem csak tőle szorosan függő testvérét juttatta püspöki címhez, hanem fellendítette a később nagyhatalmúvá váló Szatmári György pályafutását, egyszersmind fon-tos változást hozott Ulászló kormányzatában is. Szatmári – a szakirodalom gyakori állítása ellenére – aligha a Thurzó családdal fennálló rokonsága révén jutott be a királyi kancelláriába, hiszen bizonyára éppen ő volt az, aki – már királyi titkárként – elérte Thurzó Zsigmond 1500. évi „másodtitkári” kinevezését.80 A kassai pol-gár Szatmári, amióta csak hivatali előmenetelét ismerjük, mindvégig Bakócz környezetében tűnik fel: 1492 végén a királyi kancellária jegyzőjeként találkozunk vele, de vélhetően már ekkor is és egészen 1495. februári titkári kinevezéséig a „nagyobbik kancellária pecsétőre” tisztségét viselte, ami azt jelentette, hogy ő pecsételt a Bakóczra bízott titkos- és kettőspecséttel.81

Bakócz öccse, Ferenc budai prépost és Szatmári György titkársága között jelentős különbség figyelhető meg: előbbi kizárólag az uralkodóhoz beadott kérvények intézését végezte, és mint ilyen – „királyi” titkári (secretarius regius) címe ellenére – nem kötődött szoros szálakkal az uralkodóhoz: kizárólag testvérét, a kancellárt tehermentesítette.82 Nincs arról tudomásunk, hogy az uralkodó gyűrűspecsétjét – amelyet Európa-

75 „Interea Valentino Varadiensi antistite … extincto multisque sese in eius locum contendentibus rex in senatu Dominicum presulem Albensem singularibus virtutibus eius ac rebus … pro republica bene gestis expositis maga senatus et populi voluntate XIII. Kal. Iunias episcopum Varadiensem pronunciavit cum sua erga illum voluntate adductus, tum maxime studio Agriensis et Quinqueecclesiensis antistitis et Ioannis Bohemie cancellarii, qui principem tum locum apud se auctoritate et gratia obtinebant; in Albensis autem locum Georgium [helyesen: Gregorium] Frangepanum declaravit …” Bonfini V. V. 71. – A Bonfini által megadott dátum jónak tűnik: 1495. ápr. 26-án Domokos még prépost (DF 283 016.), egy jún. 6-i méltóságsor viszont már választott püspöknek nevezi (DL 11 709.).76 A személynök július végén indult el Budáról Váradra, l. Neumann: Királyi aláírás 41. (73. jegyzet)77 Halálának dátumát Bonfini V. III. 145. adja meg, aki később (V. IV. 113.) azt is közli, hogy István halála után nem sokkal Újlaki Lőrinc feldúlta a szerémi püspökség három erősségét. A püspök halálhírét egy ápr. 8-án, Budáról menesztett küldöncnek kellett elvinnie a Lőcsén tartózkodó királyhoz: Engel: Geschichte 91. – Egy ápr. 28-i méltóságsor a püspökséget már üresedésben lévőnek írja (DL 8933.). – A szerémi püspökség 1498. dec. 4-én még üresedésben van (DF 248 088. – az adatot C. Tóth Norbertnek köszönöm), Bocskai Miklóst viszont már 1499. ápr. 29-én megerősíti a pápa a püspökségben: Eubel II. 238.78 A középkori magyar egyházmegyék jövedelmeire l. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 20072. 172., A Pécsi Egyházmegye Története I. A középkor évszázadai (1009–1543). Szerk. Fedeles Tamás–Sarbak Gábor–Sümegi József. Pécs, 2009. 446–451. (Az idézett rész szerzője Fedeles Tamás.)79 Az 1494–1495. évi királyi számadáskönyv 1494 augusztusában egy capitaneus episcopatus Sirmiensis nevű tisztségviselőt említ, Mihály deák személyé-ben: Engel: Geschichte 93.80 A Thurzó-kapcsolatra l. Tóth-Szabó: Szatmári 20. – Vö. Fedeles Tamás összefoglalásával: Szatmári György (1457–1524) Életrajzi vázlat. In: Emlékkötet Szatmári György tiszteletére. (Egyháztörténeti tanulmányok III.) Budapest–Pécs, 2007. 9. Inkább Bakócz szerepét hangsúlyozza ugyanő: A Pécsi Egyház-megye története I. 137. – Thurzó Zsigmond titkárságára l. Bónis: Jogtudó 316., illetve C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez. Századok 143. (2009) 1472–1476.81 Neumann: Királyi aláírás 44. 82 Megjegyzem, Szatmári Ferenc már Mátyás uralkodásának a végén, Bakóczcal együtt királyi titkár volt. Érdekes, hogy 1491–1492. évi relációs

Neumann Tibor18

szerte gyakran a titkárok kezeltek83 – megkapta volna Ulászlótól: titkársága alatt a gyűrű alig-alig tűnik fel a korszak oklevelein.84 Ezzel szemben Szatmári titkári kinevezése után az uralkodó egyre gyakrabban hasz-nálja a gyűrűspecsétjét – összefüggésben azzal, hogy Bakócz egyre többször van távol az udvartól – és az így kibocsátott okleveleire Szatmári vezette rá az ún. kancelláriai jegyzeteket, ami egyértelműen jelzi, hogy a gyűrűspecsét kezelését őrá bízták. A titkárnak ettől kezdve külön irodája volt, amely ugyan a kérvények in-tézésével továbbra is tehermentesítette a kancellárt, de annak távolléte esetén is az uralkodó mellett maradt, írásba foglalva annak és a királyi tanácsnak az akaratát.85 És bár nem igazolható, hogy ezzel a királyi hatalom erősödésének vagyunk a tanúi, hiszen Bakócz kancelláriája ugyanúgy hű kiszolgálója volt az uralkodó elkép-zeléseinek,86 a nagyhatalmú főpap-kancellár egri áthelyezésével megkezdődő folyamat hosszú távon azt ered-ményezte, hogy Mátyás uralkodásához hasonlóan a királyi titkár ezt követően inkább az uralkodótól, mint a kancellártól függött87, ami bizonyára alapja lett Szatmári György Bakóczéhoz hasonló későbbi pályafutásá-nak. Szatmári Ferenc kimozdítása a titkári állásból következésképpen nem csak Bakócz, hanem az uralkodó elképzeléseit is híven tükrözhette.

jegyzetei (4 db) csak budai préposti címére, a titkárságra nem utalnak, sőt egy 1492. szeptemberi peres oklevél sem említi titkári tisztségét (DL 106 022.). Ennek ellenére titkár volt, hiszen egy 1491. június 10-i szentszéki kérvényében említi, hogy „Magyarország királyainak a titkára volt” (regum regni Ungarie … secretarius: Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. Tomus III. 1416–1492. Budapestini, 1902. 320.) 1493 januárjától azonban min-den esetben megtaláljuk neve mellett a titkári tisztségnevet.83 Az angol példára l. J. Otway–Ruthven: The King’s Secretary in the Fifteenth Century. Transactions of the Royal Historical Society, Fourth Series 19. (1936) 81–100. – Már Kubinyi András is az angol helyzetet érezte a magyarhoz leginkább közelállónak: Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 159.84 1490 és 1495 februárja között csak öt gyűrűspecsétes iratot ismerek, de ezek közül két esetben a gyűrűspecsét a titkospecsét mellé van felfüggesztve. Felsorolásukat l. Neumann: Királyi aláírás 40., 44. (71. jegyzet)85 Neumann: Királyi aláírás 40–41.86 A kérdésre l. Neumann: Királyi aláírás 45.87 A korábbi szakirodalom a titkárt általában kancelláriai alkalmazottnak tartotta, míg legújabban Kubinyi András amellett érvelt, hogy a titkár besegített ugyan a kancelláriában, de nem tartozott e szervezethez. A korábbi irodalom összefoglalásával együtt l. Kubinyi András: A királyi titkárok II. Lajos király uralkodása idejében. Gesta 6. (2006/1) 3–22.