Ilon - Juhász - Sümegi et alii. A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig ..... -...

'f/f V A S M E G Y E I

M Ú Z E U M O K

I G A Z G A T Ó S Á G A savaRia

2005

TARTALOMJEGYZÉK

TERMÉSZETTUDOMÁNY

BALOGH LAJOS - PINTÉR ISTVÁN - SZERDAHELYI TIBOR Herbarium Waisbeckerianum. 2. Waisbecker Antal herbáriumának harasztjai a szombathelyi Savaria Múzeumban

Herbarium Waisbeckerianum. 2. The pteridophyte collection of Antal Waisbecker in the Savaria Museum, Szombathely (SZO) 7

REGESZET

In memóriám Tóth István (1944-2006) 45

BÍRÓ SZILVIA Római villához tartozó temető Szombathely-Zanat határából

Gräberfeld einer römischen Villa aus der Flur von Zanat 53

TÓTH GÁBOR Appendix: Zanat II. Az embertani anyag vizsgálatának eredményei

Zanat II Ergebnisse der anthropologischen Untersuchung 62

FARKAS CSILLA Adatok Sárvár környékének kora középkorához (A Sárvár-Faképi-dűlő nevű lelőhely néhány IX. századi objektuma kapcsán)

Beiträge zur frühmittelalterlichen Umgebung von Sárvár 73

FEKETE MÁRIA Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén

Einige Gedanken unter dem Vorwand der neolithischen, sog. steatopygen Idole. 95

ILON GÁBOR - TÓTH GÁBOR A Szombathely-zanati a késő bronzkor-kora vaskor átmenetének idejére keltezhető temetkezések és embertani feldolgozásuk

Die Bestattungen in Szombathely-Zanat aus der Ubergangsphase von der Spätbronzezeit zur Früheisenzeit und deren anthropologische Untersuchung 131

ILON GÁBOR - JUHÁSZ IMOLA - SÜMEGI PÁL - JAKAB GUSZTÁV - SZEGVÁRI GABRIELLA - SÜMEGINÉ TÖRŐCSIK TÜNDE A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet- régészeti vizsgálat tükrében - Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Results of the geo-archeological survey on the Mezőlak—Szélmező peatbog 147

K E L B E R T K R I S Z T I N A

Fettich Nándor régész Vas megyei gyökerei Der Archäologe Nándor Fettich und seine Wurzeln im Komitat Vas 217

TÓTH HENRIETT Megjegyzések a savariai Iseum domborműveinek kérdéséhez

Bemerkungen zur frage der Reliefs des Isis Heiligtums in Savaria 233

NÉPRAJZ

M. KOZÁR MÁRIA A magyarországi szlovének asszimilációja a történelem folyamán

Die Assimilation der ungarländischen Slowenen im Laufe der Geschichte 253

HELYTÖRTÉNET

SIKLÓSI GYULA A körmendi Bástya utca-Bem József utca-Kölcsey Ferenc utca közötti terület beépítésének területe

Mittelalterliche und neuzeitliche Geschichte der Bastya-Straße in Körmend 269

MŰTÁRGYVÉDELEM

FERENCZ ESZTER Mikroszkópos anyagvizsgálatok jelentősége egy késő római tűkarc-díszes pohár esetében

The importance of microscope examinations of material in the case of a late Roman cup with pin-scratched decoration 279

KÓBOR ZSOLT Csontberakásos intarziás ágy restaurálása Újfajta szemlétet a bútorrestaurálás terén, a tárgyat borító lakk megőrzése és kiterjedt természettudományos vizsgálati módszerek alkalmazása

Restaurieung eines Intarsiabetts mit knocheneinlage 301

SÁRVÁRI KATALIN A lukácsházi avar temető 61. számú lovassír fémanyagának restaurálása

Restoration of the metal objects in horseman's grave No. 61 of the Avar graveyard at Lukácsháza 319

SAVARIA AVAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE, 29

Szombathely, 2005

A MARCAL-VÖLGY TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A KÖZÉPKORIG EGY KÖRNYEZETRÉGÉSZETI VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN

MEZŐLAK-SZÉLMEZŐ TŐZEGLÁP GEOARCHEOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI

ILON Gábor, Savaria Múzeum JUHÁSZ Imola, MTA Régészeti Intézete

SÜMEGI Pál, SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék JAKAB Gusztáv, SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék

SZEGVÁRI Gabriella, SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék SÜMEGINÉ Törőcsik Tünde, SZTE TTK

RESULTS OF THE GEO-ARCHEOLOGICAL SURVEY O N THE MEZŐLAKSZÉLMEZŐ PEATBOG

The succession of layers revealed covered the last 15,000 years, making it one of the most important pollen sections of the Carpathian Basin, comparable in importance to those of Zalavár (JUHÁSZ 2002a) and Kis-Mohos at Kelemér (WILLIS et al. 1997). The mixed taiga forest, also containing thermophilic/mesophilic [?] relicts of the late glacial, the forest/ forest change on the Pleistocene/Ho locene cusp, the development of a pine refuge probably in the Bakony foothilb, and the development of deciduous forest dominated by elm, ash and oak, are all of outstanding moment for vegetation history in the early Holocene. Of great archaeological importance is the evidence of the strong simultaneous appearance of crop production and livestock breeding associated with the coming of the Neolithic, the reconstruction of mature agricultural activity in the mid-Neolithic, and continuation of this through the late Neolithic and Copper Age. It is archaeo logically verifiable that the human presence on the edge of Mezőlak has been continuous form the Kisapostag Culture of the early Bronze Age to the present day (List 1—9, Figures 13—21), and the drilled pollen data accords with this (Figures 7—12).

KUTATÁSI ELŐZMÉNYEK

A szombathelyi Savaria Múzeum szervezésében 2000 óta folynak környezetrégészeti kutatások a 84., 86., 87., 88. és 89. sz. főutak nyomvonalán végzett megelőző régészeti feltárások, illetve nagyobb volumenű (pl. Szombathely-Metro áruház), valamint folyamatos ásatások és terepbejárások (pl. Ság hegy környéke: Celldömölk-

147

Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Vulkán fürdő, Izsákfa-Bokodpuszta, Mesteri-Intapuszta) kapcsán. Ezek során jelentős számú neolitikus, réz-, bronz- és vaskori, kelta, római és népvándorlás kori, valamint középkori lelőhelyet (temetők és települések) tártunk fel, illetve jártunk be Celldömölk (Ság hegy), Sárvár és Szombathely környezetében. Az ásatásokhoz kapcsolódóan, az itt élt egykori kultúrák környezetének feltárása céljából paleoökológiai vizsgálatokat végeztünk különböző (Bucsu, Kemeneskápolna, Mezőlak, Sárvár, Velem) lelőhelyeken.

Az útépítéseket megelőző feltárásokhoz kapcsolódó lelőhelyek mellett összehasonlításként szerepeltek olyan kiemelkedő jelentőségű környezettörténeti lelőhelyek is, ahol a több évtizeden keresztül történt paleoökológiai feldolgozás, elsősorban ar-cheozoológiai (Mollusca, Vertebrata) feltáró munka hatására nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű őslénytani és földtani eredményeket mutattak fel. Ilyen lelőhelynek tekinthetjük a Marcal völgyében, a Marcal folyó jobb oldalán, a Veszprém megyei Mezőlak határában, Kemeneshőgyész és Békás községek között húzódó Szélmező területén található tőzegtelepet (1-5. ábra). A tőzegtelep bányászata során jelentős mennyiségű állatcsont maradvány, Mollusca héjak, szenesült fatörzsek kerültek elő. A fúrás mélyítésekor a bánya tőzegtelepének meddőhányóján egy fatörzsből kivájt csónak falát, több, valószínűleg cölöpházhoz tartozó fadarabot gyűjtöttünk, valamint a markolóval ekkor emeltek ki 3-3,5 méter közötti mélységből megmunkált cölöpöket, domesztikált állatok és vadászott állatok csontjait őskori cserépmaradványokkal együtt.

A begyűjtött makrobotanikai anyagot Grynaeus András dolgozta fel e tanulmány számára, a kerámiák a szombathelyi múzeumba kerültek, az állatcsont maradványokat pedig az Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén helyeztük el. A régészeti geológiai és környezettörténeti vizsgálatok, a felhasznált módszerek alkalmazása és az értékelés egyaránt a történeti tudományok keretében történt (SÜMEGI 2001).

Jelen tanulmányunkban tehát a Ság hegyhez közeli, a jelenleg két megye (Vas és Veszprém) határát képező Marcal-medencében végzett komplex kutatásainkról és annak eredményeiről adunk számot. A táj humán kultúrtörténetének rekonstrukciójánál a Marcal-medence két oldalán végzett elsősorban régészeti topográfiai feldolgozások és ásatások, valamint az álló középkori emlékek alapján megrajzolható településszerkezet adataira építettünk.

148

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005)

1. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarországon Fig. 1. Location of the area examined in the territory of Hungary

2. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a dunántúli digitális domborzati modellen Fig. 2. Location of the area examined in the Transdanubian digital terrain model

149

Ilon G.-Juhász I.-Siimegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

3. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a 10 000-es topográfiai térképen

Fig. 3. Location of the area examined on a 10 000 topographical map

150


BEVEZETÉS

Az ember és környezetének vizsgálata központi szerepet tölt be a legtöbb tudományágban, mert az emberiség fennmaradása jelentős mértékben a környezettel kialakított viszonyától függ. A múltban lezajlott változások, kölcsönhatások megértésében fontos szerepet játszanak az időtudományok. Ezek a tudományágak a nagyobb időléptékű eseményeket, a több száz, ezer, millió vagy akár milliárd évekkel ezelőtt lejátszódott, már megtörtént eseményeket tisztázzák, annak dokumentumait, adatait összegyűjtik, és szintetizálják (SÜMEGI 1998). Az időtudományoknak azt a területét, amely a régészeti lelőhelyek természettudományos feldolgozásával, az ember és környezet kapcsolatának komplex feltárásával foglalkozik, régészeti geológiának, más néven geoarcheológiának nevezzük (PAEPE 1991). A feltárt leletek és a vizsgálatok során kapott eredmények segítenek megérteni az egykor élt ember és környezete kapcsolatát, segítenek időben elhelyezni az emberi leleteket, és információkat biztosítanak az ember környezetátalakító tevékenységéhez. A természetes változások (pl.: éghajlatváltozásra bekövetkezett környezetátalakulás), valamint az emberi közösségek szociális, vagy technikai fejlődése során fellépő, napjaink felé haladva egyre növekvő intenzitású emberi hatásokra (pl.: erdőirtás, szántók, legelők kialakítása, építkezések, stb.) bekövetkezett környezetátalakulások között különböző szintű és erősségű hatásokkal, valamint visszakapcsolásokkal jellemezhető rendszer alakult ki. Ez képezi a geoarcheológiai modellezés alapját (BUTZER 1982). Tanulmányunkban a Kisalföld déli részén, a Marcal-medencében található Mezőlak-Szélmező egykori tőzegláp területéről vett fúrásminták (1. ábra) pollenanalitikai leírását, elemzését, illetve a kapott eredményeket és azokból levonható következtetéseket írjuk le összefüggésben az emberi megtelepedéssel. A vizsgálatok során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a terület holocén vegetációjában kimutathatóak-e az egykori emberi tevékenység nyomai; s ha igen, milyen mértékben és formában, továbbá a holocén mely időszakából.

A vizsgált terület földrajzi adottságainak jellemzése

A vizsgált kistáj, a Marcal-völgy 200 km2 kiterjedésű, északkelet és délnyugat irányú, a Marcal folyó futásának megfelelően. A kistáj felszínének tengerszint feletti magassága folyamatosan csökken a Kisvásárhely környéki átlagos 140 méterről a 120 méteren lévő a marcaltői folyótorkolatig. A táj jellegzetes felszíneit a kiemelkedő folyóhátak közötti, elhagyott, ellaposodott, tőzeggel, réti agyaggal borított széles folyóvölgyek, allúviumok alkotják. Ilyen folyómederben felhalmozódott tőzeget (2-3. ábra) és fluviális üledéket sikerült feltárni a Bitva-patak és Marcal folyó közötti, Szélmező területén található elhagyott folyómederben is (4-5. ábra). A pleisztocén és holocén alluviális és fluviális képződmények feküjében pannon képződmények húzódnak. A Marcal folyó mederrendszere a geotermikus gradiensek, a területen feltárt termálvizek alapján egy tektoni-

151

Hon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

kus mélyszerkezeti vonalhoz kapcsolódik, így a folyó lefutása tektonikusán preformált, előre meghatározott. A kistáj területének több mint 40%-a, mintegy 83 km2 a Marcal folyó árterületéhez tartozik.

A vizsgált tőzegterület a Marcal-medencében, a Marcal-völgy kistájon helyezkedik el. A Marcal-medence hazánk óceáni éghajlati hatású területén található (2., 4. ábra), ahol az évek átlagában az óceáni éghajlati hatás meghaladja a 80%-ot. Az évi középhőmérséklet 9,5-10 °C (MAROSI-SOMOGYI 1990), a csapadék mennyisége 600-700 mm/év és egyenletes eloszlású. A Marcal völgyében a lejtőkkel határolt, mélyebb helyzet következtében, kiegyenlített, párás mikroklíma, a regionális viszonyokhoz képest alacsonyabb átlaghőmérséklet, kisebb ariditási index alakult ki (ZÓLYOMI et al. 1992; BoRHiDi 1961).

Az üledékek kifejlődése, a jelentős csapadékbevétel, a magas talajvízállás következtében a vízhatású talajok, elsősorban a réti talajok dominálnak a vizsgált területen, csak az alluvium peremén alakultak ki réti csernozjom és barna erdei talajszintek.

A kistáj a flórabeosztás alapján a Pannóniai (Pannonicum) flóratartományba tartozik, a Kisalföldi flórajárás (Árrabonicum) és a Bakonyvértesi flórajárás (Vespremiensé), a Dunántúli-középhegység flóravidéke {Baconyicum) határán helyezkedik el. A növényzet a morfológiai, talajvíz adottságokat követi a vizsgált területen (2., 4-5. ábra). A kistáj legelterjedtebb potenciális vegetációját az égerligetek {Carici-Alnetum croticum), a keményfás tölgy-szil-kőris ligeterdők (Querco-Ulmetum), gyertyános tölgyesek (Carpino-Quercetum) alkotják. Jelentős területet borítanak a zsombéksásos (Caricetum elataé), a magassásos (Caricetum acutiforma-ripariaé), és a mészkerülő láp rétek (Junco-Moliniaetum) is.

4. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a digitális domborzati modellen Fig. 4. Location of the area examined on a digital terrain model

152


5. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a 3D domborzati modellen Fig. 5. Location of the area examined on a 3D terrain model

A fúrás közvetlen környezetében is magassásos, zsombéksásos növénytársulások keveredtek mészkerülő lápréti területtel. A belvízrendezés, folyószabályozás, tőzegkitermelés és erőteljes földművelés következtében a természetközeli állapotban lévő rétek, erdők, árterek aránya 30% alatti.

Felhasznált vizsgálati módszerek

A fúrásokat motoros spirálfúróval és a nemzetközi paleoökológiai vizsgálatok során elfogadott és használatos Orosz-fejjel, valamint az ún. „átlapoló "módszerrel mélyítettük le (SÜMEGI 2001) a keleti hosszúság 16°30' és az északi szélesség 47°2Г koordináták találkozásánál. A kézzel végzett zavartalan földtani fúrást 4 méterig, a patakallúvium kavicsos homokrétegéig, a feküszintig sikerült lemélyíteni. A fúrások során 40 cm hosszú zavartalan magmintákat emeltünk ki. A mintákat hazaszállítás után a különböző vizsgálati céloknak megfelelően hosszában elvágtuk, és a pollenanalitikai vizsgálatra, geokémiai elemzésre szánt részeket, a nemzetközi vizsgálat kívánalmainak megfelelően, 4 °C-on tároltuk. A zavartalan magkihozatali fúrás helyét több spirálfúrással kerestük ki, és a térképező fúrásokkal az egykori folyómeder keresztszelvénye mentén mintegy 4 térképező fúrást mélyítettünk le, így a mederben a tőzeg kiterjedését és vastagságát is megrajzolhattuk.

A szedimentológiai elemzések során a Casagrande-féle areométeres szemcseösszetétel meghatározást (VENDEL 1954) használtuk fel. Az üledékfácies leírásai során aTroels-Smith-féle (TROELS-SMITH 1955) nemzetközi lazaüledék nevezéktani kifejezéseket és szimbólumrendszert használtuk (1. táblázat).

153


A fiirásszelvényből 4, 8, 12 centiméterenként vettünk mintát a pollenanalitikai vizsgálatok elvégzéséhez. A kémiai feltárást a Szegedi Tudományegyetem Növénytani és Ásványtani Tanszékén és a Magyar Állami Földtani Intézetben a HF feltárási módszerrel végeztük el. A minták feltárásához legalkalmasabb módszer keresése során néhány réteget a Magyarországon általánosan alkalmazott Zólyomi-Erdtman-féle ZnCl2-os eljárással (ZÓLYOMI 1952) is feltártunk. A mintákat úgy választottuk ki, hogy minden üledékréteget érintsünk. Az eredmények alapján elmondható, hogy a jelentős mennyiségű agyagfrakciót tartalmazó rétegeknél még HF-os kezelés beiktatásával sem kaptunk kiértékelhető mintákat, míg a homokosabb minták valószínűleg eredetileg is sterilek voltak pollenre nézve.

Szerves anyagban gazdagabb üledékek esetén 2 cm3-es mintákat vettünk az üledékből és makrobotanikai szempontból is megvizsgáltuk. A furásmag 395 és 305 cm közötti részéből, mivel szerves maradványokban igen szegény volt 3 cm3-es mintákat vettünk. A koncentrációkat ezt figyelembe véve számoltuk, és a maradványok mennyiségét 1 cm3-re átszámítva adtuk meg. A mintát 300 um lyukátmérőjű szitán szűrtük le, csap alatt finoman folyó langyos vízzel oszlatva a kompaktabb részeket.

A mintákból sztereómikroszkóp segítségével a maradványokat kiválogattuk. A válogatás petricsészében kevés vízben (3-4 mm) történt. Fénymikroszkóppal a pontos határozásokat végeztük el. A szövet- és mohamaradványokat tárgylemezen Hoyer-oldattal (gumcloral) (lásd: ORBÁN-VAJDA 1983) illetve glicerines-zselatinnal tartósítottuk a későbbi vizsgálatok céljára. A magvakat Eppendorf-csövekben glicerin-alkohol-formalin egy-egy-egy arányú keverékével vízben tartósítottuk.

A vizsgálatok során a BARBER et al. (1994) által kidolgozott „semi-quantitative quadrat and leaf-count macrofossil analysis technique' (QLCMA) módosított változatát használtuk. A koncentrációk meghatározása úgy történik, hogy ismert mennyiségű jelzőanyag (0,5 g mákmag kb. 960 db) hozzáadása mellett petricsészében 15 db 10x10 mm-es kvadrátban megszámoltuk az összes mákmagot és maradványt. BARBER

et al. (1994) módszerével szemben nem adtuk meg a makrofosszíliák hosszát, mert ennek csak rizómák esetében lenne értelme. A rizómák (csakúgy, mint a mohák) csak fénymikroszkóp alatt határozhatók meg faji vagy nemzetségi szinten. Ezért 100 darab egyszikű maradványt kiszedünk, és vizes preparátumot készítünk. így megkapjuk, hogy az egyszikűeken belül az egyes taxonok, illetve a Monocot. Undiff., a határozhatatlan egyszikűek hány százalékban vannak jelen az egyes mintában. Ezt visszaszorozva a számolt átlagra, megkaptuk az egyes taxonok tényleges mennyiségét. A koncentrációt az alábbi egyenlőség adja meg:

számolt makrofosszília (átlag) X 960 (összmák) Makrofosszília koncentráció =

számolt mák (átlag) X minta térfogata (cm3)

154


A fajok dominancia viszonyait a mélység függvényében diagramon ábrázoltuk. A diagramon feltüntettük a minták mélységét, a felállított zónák határait és neveit, valamint a radiokarbon mérések eredményeit.

A tőzegből kimutatható taxonok és tőzegszövet-alkotók ismertetése Főbb tőzegszövet-alkotók

A főbb tőzegszövet-alkotók jelentős mennyiségben jelenhetnek meg a mintákban. Határozásuk nem lehetséges alacsonyabb taxonómiai szinten, de sokat elárulhatnak a felhalmozódási környezet hidrológiai adottságairól és kémiai összetételéről. Információval szolgálhatnak a tőzeg bomló ttságának fokáról is. Egyes kategóriák tájékoztatnak bizonyos taxonómiai kategóriák mennyiségéről még bomlottabb tőzegek esetében. Például a Monocot. Undiff. mennyisége és a Phragmites communis rizodermisz mennyisége, illetve az U.B.F. és a Drepanocladus aduncus mennyisége jól korrelál egymással. Ezen tőzegszövet-alkotók mennyiségét ezért egymás mellett adtuk meg a diagramon.

Meghatározatlan egyszikű maradvány (jelzése: Monocot. Undiff.): általában áttetsző vagy gyengén pigmentált rizómák vagy epidermiszdarabok tartoznak ide, megnyúlt, vagy rövid sejtekkel. Feltételezhetően ide kerültek a fiatal, nehezen határozható Phragmites rizómák is.

Azonosítatlan szerves maradvány (Unidentiffied organic material, röviden: U.O.M.): szabálytalan alakú szövetdarabok. Sokszor igen bomlottak. Egyszikű és kétszikű maradványok egyaránt lehetnek.

Azonosítatlan moha maradvány (Unidentified bryophyte fragment, U.B.E): bomlott tőzegben a moháknak csak a csőszerű, barnán pigmentált „száruk" marad meg, a „levélerek" csonkjaival. Mintáink esetében ezek feltételezhetően a Drepanocladus aduncus moha maradványai.

Pernye: apró, mintáinkban legtöbbször csak 1-3 mm-es faszéndarabok. Feltételezhetően allochton eredetűek. Nem azonosak a pollenanalízis során számolt pernyemennyiséggel. Ez nagyobb méretű faszéndarabokat jelent.

Mollusca: a makrofosszília diagramon a molluscahéj töredékek (makrofosszília feltáráskor a héjak széttörnek) mennyisége lett feltüntetve. Mivel más módszerrel történik a feltárás, mint a kvartermalakológiai vizsgálatoknál, ezért fontosnak tartom feltüntetni a mennyiséget.

Specifikus tőzegszövet-alkotók

Ez esetben akár faj szintű azonosítás is lehetséges. Nagyon fontosak a felhalmozódási környezet rekonstruálásában. A lokális vegetáció akár társulás szintű azonosítását is lehetővé teszi.

155


Lehetnek: - magvak, termések, szaporítóképletek - mohák - rizóma-epidermisz (pl.: Carexfajok) - levél-epidermisz - egyéb szövetek és szervek (szőrök, tracheidák stb.)

A fúrás rétegsora

Az Orosz-fúrás feküjét 378-400 cm között kifejlődött, szürkésfehér színű homokos kavicsos (Troels-Smith szimbólum: Ga4) üledék alkotja, majd erre a szintre egy világos kékesszürke színű kőzetlisztes homok, homokos kőzetliszt réteg települt. Az üledék enyhén laminált rétegekből áll. Az üledéket alkotó ásványok közül a kvarc, kvarcit dominál, de jelentős arányban került elő muszkovit, biotit ásványi töredékek és meszes kavicsok is.

Az egyértelműen folyóvízi genetikájú feküképződményre zöldesszürke színű durvakőzetlisztes finomkőzetliszt réteg települt 378-370 cm között. Ez az üledékréteg a pleisztocén glaciálisokra jellemző minerorganikus tavi képződmény, amelynek legfiatalabb kifejlődéseit a késő-glaciális korban - 11-13 ezer év között - többfelé is ismerjük a Kárpát-medencében (SÜMEGI 1996, 1998, 1999; SÜMEGI et al. 1999, 2002, WILLIS et al. 1995). Képződése (OLDFIELD 1978) munkája alapján úgy képzelhető el, hogy a tiszta és hideg vizű, pleisztocén tavakban jelentős mennyiségű eolikus por akkumulálódott és ennek a pornak (kőzetliszt frakció) a felhalmozódása jelentette a tavi feltöltődésben szerepet játszó legfontosabb üledékkomponenst. Ez az oligotróf tavi üledék jól párhuzamosítható az eolikus löszök rétegeivel, a löszképződés lezárulásával (SÜMEGI et al. 1999).

A minerorganikus rétegtől folyamatos átmenettel (368-305 cm között) alakult ki a fúrás legjelentősebb vastagságban kifejlődött rétege, a tőzegréteg. Az átmeneti rétegeket barnásszürke színű agyagos kőzetliszt horizont alkotta, növekvő szervesanyag-tartalommal. Az agyagos kőzetliszt-mátrix homogén kifejlődésű üledéket alkotott és a mátrixban diffúz módon, homogén oszlásban jelentkezett a szerves anyag (368-360 cm). Erre a szintre települt 360 és 305 cm között egy agyagban és szerves anyagban gazdag, sötétbarna színű detritusz réteg. A kifejlődése annyira hasonló keleméri Kis-Mohos-lápon a végén feltárt szerves anyagban gazdag tavi (gyttja) képződményhez, hogy mind időben, mind genetikailag ezzel a szinttel párhuzamosítottuk ezt a réteget.

305 cm és 60 cm között egy feketésbarna, barnásvörös színű, helyenként enyhén rétegzett, szórványosan agyagos, kőzetlisztes sávokat tartalmazó tőzegréteg fejlődött ki. A homogén, jelentős mennyiségű makrofita maradványokat, magvakat, növényi szárakat és elsősorban sások (Cyperaceae) növényi részeit tartalmazó tőzegréteg sávokat valószínűleg talajbemosódásból származó agyagosabb és kőzetlisztben gazdagabb sávok választották el egymástól. A talajbemosódások hatására kialakult tőzegszint-

156


változások 210 centimétertől váltak intenzívebbé és valószínűleg összefüggésbe hozhatók a területen megtelepedett emberi közösségek tevékenységével is. 60 cm-től a felszínig talajosodott tőzeg, síkláp talaj húzódott.

Mélység (cm) Troels-Smith rendszer 0 - 20 cm Talaj ( Dsodott tőzeg (Sh4)

20 - 60 cm Sh4 60 - 305 cm Th4 305 - 360 cm Ld 3 Shl 360 - 370 cm ShlAs2Agl 370 - 378 cm Ag 1 As 3 378 - 387 cm Ga 2 Ag 2 387 - 400 cm Ga4

1. táblázat. A fúrással feltárt üledék kifejlődése a mélység függvényében Troels-Smith kategóriák alapján

Mezőlak-Szélmező esetében

Table 1. Development of the sedimentation recovered via drilling in correlation of the depth based on Troels-Smith categories in respect to Mezőlak—Szélmező

hi üledékföldtani adatok és párhuzamok azt bizonyították, hogy a késő glaciálistól kezdődően teljes holocén átívelő rétegsort sikerült feltárnunk a vizsgált területen, így az epipaleolitikumtól, mezolitikumtól kezdődően a különböző termelőgazdálkodást folytató magaskultúrákig sikerült feltárnunk az őskörnyezeti hátteret és megrajzolnunk a Dunántúl északnyugati részének vegetációfejlődését és az ember hatását az egykori vegetációra.

Radiokarbon vizsgálat eredményei

A radiokarbon vizsgálatokat a debreceni ATOMKI Könnyűizotóp Laboratóriumában (tömeges minták) és a poznani AMS laboratóriumban (kis mennyiségű minták) mérettük meg. A tömeges minták feltárása a Hertelendi-féle leírásokat követte (HERTELENDI 1991; HERTELENDI et al 1989, 1996). Ez utóbbi laboratórium bekapcsolására azért volt szükség, mert a leadott és kifizetett minták elemzésére majd 2 évet vártunk, illetve több minta esetén a debreceni laboratóriumban nem képződött megfelelő mennyiségű gáz, így azokat nem tudták megelemezni, korra megvizsgálni. A Mezőlak I. fúrásból ez ideig 10 mintán végeztettünk (2. táblázat) méréseket és a poznani laboratóriumban még további néhány minta vár elemzésre. A nyers BP adatokat STUVIER et al (1998) nyomán számítottuk át a régészetben használatos Krisztus előtti kalibrált (cal ВС) adatokká (2. táblázat). A radiokarbon eredmények alapján a szelvényünk bemutatott és

157


vizsgált szakasza a Krisztus előtti mintegy 13 000 évtől a Krisztus utáni első évszázadig keletkezhetett. Valamennyi cal ВС értéknél megadjuk a teljes minta értékét átfogó két szélső értéket és a legnagyobb valószínűségű (77%-hoz tartozó) kort is (2. táblázat).

1. deb-11124 Mezőlak 1,05 m -26,68 3290 ± 70

2. deb-11150 Mezőlak 1,42 m -26,90 4630 ± 70

3. deb-11148 Mezőlak 1,56 m -26,68 4930 ± 70

4. deb-11149 Mezőlak 2,0 m -26,91 5740 ± 70

5. deb-11165 Mezőlak 2,51 m -27,94 9420 ± 100

6. deb-11166 Mezőlak 2,66 m -27,92 9550 ± 100

7. deb-11146 Mezőlak 3,06 m -28,72 10030 ± 80

8. deb-11174 Mezőlak 3 , l 4 m -28,49 11210 ±140

9. deb-11171 Mezőlak 3,46 m -29,49 11760 ±190

10. Poz-8093 Mezőlak 3,62 m 12140 ±70

1740-1410 calBC 1575 cal ВС

3530-3340 calBC 3435 cal ВС

3790-3640 calBC 3715 cal ВС

4730-4450 calBC 4590 cal ВС

9150 -8300 calBC 8725 cal ВС

9250 - 8600 calBC 8950 cal ВС

10150-9250 calBC 9700 cal ВС

11550-10900 cal ВС 11225 cal ВС

12400-11200 calBC 11800 cal ВС

13500-11800 calBC 12650 cal ВС

2. táblázat. A Mezőlak I. fúrás radiokarbon vizsgálati eredményei a régészetben használatos Krisztus előtti

(ВС) korokra átszámítva

Table 2. Mezőlak drilling no. /.; results of the radiocarbon survey recalculated to the ages prior to Christ (ВС)

applied in archaeology

158


6. ábra. Mezőlak I. fúrás összevont pollendiagramja (Juhász Imola), radiokarbon adatokkal (cal ВС) kiegészítve

Fig. 6. Summarized pollen diagram of the Mezőlak drilling no. I. (Juhász Imola) supplied with radiocarbon

data (cal ВС)

159


Pollenanalitikai vizsgálat eredményei

A pollenanalízis során 6 zónát sikerült kimutatni (Juhász Imola) és a 6. zónát több alzónára osztani (7. ábra), míg a BENNETT-féle (1992) pollenre kidolgozott statisztikai elemzések (Sümegi Pál) nyomán 10 zónára osztottuk (8.1.-8.5. ábrák). A pollenelemzés eredményeit a statisztikai vizsgálatok alapján mutatjuk be. A radiokarbon adatok nyomán egyértelmű, hogy a szelvény az egész holocént átíveli és a késő glaciális korra, feltehetően Krisztus előtti 13 ezer évig visszanyúlik. így feltételezhető, hogy a pollenre nézve steril homokos, kavicsos feküréteg, a folyóvízi állapot a késő-glaciális kezdetén, mintegy 15-16 ezer éve állhatott csak fenn a vizsgált mederben.

A pollenösszetétel statisztikai elemzése arra utal, hogy 368-352 cm (14 000-12 500 cal ВС évek) között fejlődött az első zóna (8.1.-8.5. ábrák). A fás szárúak (AP) pollenjei dominálnak a lágyszárúakéval (NAP) szemben. A fenyőfélék (Pinus) az uralkodó nemzetség, mellette a lucfenyő (Picea), a nyír (Betula) van még jelen kisebb mennyiségben a fás szárú taxonok közül. Ezek a boreális erdőre jellemző fafélék a hidegebb környezetet kedvelik, ugyanakkor a nagyobb nedvességtartalomra utal a füz (Salix) jelenléte, amelynek fajai a lápi, ártéri erdőkben fordulnak elő nagyobb gyakorisággal (MAJER 1963). Ugyanakkor ebben a szintből nem került elő a kifejezetten hidegkedvelő vörösfenyő (Larix) pollenje, viszont viszonylag jelentős arányban jelentkezett a boróka (Juniperus) pollen.

7. ábra. Mezőlak I. fúrás pollendiagram 1, radiokarbon adatokkal (cal ВС), ülepedési rátával, üledékvizs

gálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve Fig. 7. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 1, with radiocarbon data (cal ВС), supplied with sedimentation

rate and statistical results of the deposit survey and pollen content

160


A lágyszárúak közül a fűfélék (Poaceae) dominálnak, de az üröm {Artemisia) és a libatop-félék (Chenopodiaceae) is jelen vannak. Ezek a száraz gyepekre jellemző taxonok igen elterjedtek voltak a pleisztocén során és az alluviális völgyet övező lösszel borított magaspartról származtathatjuk. A Pinus mennyisége ebben a horizontban meghaladta a 70%-ot, ezért valószínűsíthető, hogy fenyvesek lehettek közvetlenül a vizsgált terület körül a recens pollen térképezések alapján (PETERSON 1983). A fenyőfélék mellett viszonylag jelentős volt a nyírfa {Betűid) pollenek aránya is.

Chronozónák BP évek között (megközelítő értékek)

ВС évek között (megközelítő értékek)

Vegetációs fázis

Szubatlantikus 2500 - 0 600 ВС-1950 AD Bükk II.

Szubboreális 5000 - 2500 3850 - 600 Bükki.

Atlantikus 7500 - 5000 6350-3850 Tölgy

Boreális 9000 - 7500 8500-6350 Mogyoró

Preboreális 10000-9000 9200 - 8500 Nyír, fenyő

Dryas III 11000-10000 10850-9200 Sztyeppe és Dryas

flóra

Alleröd 11700-11000 11750-10850 Nyír, fenyő

Dryas II 12000-11700 12000-11750 Dryas flóra

Boiling 13000-12000 13700-12000 Nyír, fenyő

Dryas I. később Heinrich 1

14800-13000 15800-13700 Dryas flóra

3. táblázat. Nyugat-európai kronozónák és vegetációs fázisok a radiokarbon adatok tükrében

(Sümegi Pál)

Table 3. Western-European chronozones and vegetation phases reflected by radiocarbon data

(Sümegi Pál)

Kiemelkedő jelentőségű a meleg-, és napfénykedvelő (termofil és heliofil) mogyoró {Corylus), hárs {Tilid), tölgy {Quercus) jelenlétének bizonyítása, mert azt mutatja, hogy a termomezofil fajok is fennmaradhattak a területen a pleisztocén hidegebb szakaszaiban is.

161


Azaz a terület, vagy annak környéke (Bakonyalja) menedékként, refugiumként, vagy a refugiumból kiáramló fajoknak a terjedési zónájaként, ún. „migrációs" övezeteként működhetett a pleisztocén végén.

A fás szárúak aránya kiemelkedő volt ebben a szintben, meghaladta a 80%-ot, ezért feltételezhető, hogy zárt, vegyes lombozatú fenyőerdő (kevert lombú tajga) alakulhatott ki a vizsgált folyómeder partjain, késő glaciális jellegű ligeterdőt alkotva.

8. ábra. Mezőlak I. fúrás pollendiagram 2, radiokarbon adatokkal (cal ВС), ülepedési rátával, üledékvizsgálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve

Fig. 8. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 2,, with radiocarbon data (cal ВС), supplied with sedimentation rate and statistical results of the deposit survey and pollen content

Ezek alapján egy relatíve enyhébb klímára utaló, főként tűlevelű fajokból álló erdő rekonstruálható, amelyet valószínűleg kívülről, a lösszel fedett magasparton sztyeppré-tek is öveztek. A mélyebb fekvésű, alluviális, nedves területek jelenlétére utalnak a boglárka-félék {Ranunculus), a galaj {Galium) és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae, korábban Umbelliferae) egyes fajai.

A vízparti vegetációt a keskenylevelű gyékény {Typha angustifolia), a nád {Phragmites) és a palkafélék (Cyperaceae) családjának tagjai képviselik, ez utóbbiba elsősorban a sis {Carex), a káka {Schoenoplectus) és a palka {Cyperus) különböző fajai tartoznak. Ezek nagy része mocsarakban élő, közepes vagy nagy vízigényű (mező vagy

162


higrofil), társulás alkotó növény, amely a vízpartokra, mezotróf vagy eutróf sekély tavi termőhelyekre, lápokra jellemző, ahol sekélyebb, kb. 0,5 m-es vízborítás alakulhatott ki. Ezzel párhuzamosan - a makrofosszília-vizsgálatok eredményeivel összhangban - kisebb arányban megtalálható a vízi növények közül a békabuzogány (Sparganium -főleg nádasokra jellemző), a süllőhínár {Myriophyllurn) és a vízitök {Nuphar), amelyek a lassan folyó vagy állóvizek úszónövény-állományaiban fordulnak elő és kedvelik a hűvös, tápanyagban dús, mintegy 1,0—1,5 méter mély vizeket. A nádasok belső szegélyére jellemzőek, a biogén feltöltődést segítik elő.

A pollenösszetétel alapján feltételezzük, hogy a késő-glaciálisban kialakult rövidebb időtartalmú felmelegedés, egy mikrointerstadiális szintet, valószínűleg a Dryas lehűlési szintek között jelentkező Böling interstadiálist (feltételezett kora 13 700-12 000 cal ВС év közé tehető) sikerült (3. táblázat) feltárnunk a szelvény 368-352) cm közötti szakaszán. A Bitva-patak és Marcal-patak völgyében, alluviális síkján egy nedvesebb ártéri rétekkel tagolt, fenyő-nyír dominanciájú ligeterdő alakulhatott ki, míg a magas-parton egy szárazabb, nyíltabb erdőssztyepp vegetáció fejlődhetett ki.

A következő (M-2 jelzésű) pollenhorizontban (360-330 cm: 12 500-11 500 cal ВС évek között) a pollenösszetételben jelentős változások mutathatók ki. A fás szárú elemek

9. ábra. Mezőlak I. fúrás pollendiagram 3, radiokarbon adatokkal (cal ВС), ülepedési rátával,

üledékvizsgálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve

Fig. 9. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 3, with radiocarbon data (cal ВС), supplied with sedimentation rate and statistical results of the deposit survey and pollen content

163


egy része, elsősorban a jelentős gyantatartalmú fenyők aránya erőteljesen lecsökken, megjelenik a vörösfenyő (Larix) és ugyanakkor a nyírfák {Betűid) aránya erőteljesen megemelkedik. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan terjedni kezdenek a fűfélék, elsősorban a perjék {Poaceaé) és megjelent a kárpát-medencei pleisztocén erdőssztyeppek egyik vezérmaradványának számító heliofil homoktövis {Hippophae rhamnoides).

A pollenösszetétel egy jellegzetes változást erdő/erdőssztyepp váltást sugall, de ennek ellentmond a nyír terjedése és dominancia növekedése. Feltételezhető, hogy a jelentős gyantatartalmú tajgaerdők spontán égése következett be a területen és a visszaszoruló fenyők helyét foglalta el az irtványokon gyorsan terjedni tudó nyírfa, vagyis az erdőssztyepp nem klimatikus változás, lehűlés eredményeként, hanem a tajgában természetes úton bekövetkező, időben ciklikusan zajló égések hatásra fejlődött ki.


üledékvizsgálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve

Fig. 10. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 4, with radiocarbon data (cal ВС), supplied with sedimentation rate and statistical results of the deposit survey and pollen content

164


Ehhez hasonló égési szinteket lehetett kimutatni más magyarországi pollenszelvényekben a késő glaciális korban, vagy a pleisztocén/holocén átmeneti szintekben (WILLIS et al. 1995, 1997, SÜMEGI 1998, 1999, SÜMEGI et al. 1999). Ugyanakkor meglepő módon a mezőlaki pernyeelemzés nem támasztja alá ezeket az elképzeléseket, mert megjelenik ugyan a pernye ebben a szintben is, de viszonylag alacsony koncentrációban.

A fenyőfélék (Pinus) aránya csökken és megnövekszik a nyír (Betűid) és a fűz (Salix) aránya. A zónában megjelenik a jegenyefenyő (Abies) és a vörösfenyő (Larix): mindkét csoportba hidegtűrő, mezofil fajok tartoznak, de a vörösfenyő fényigénye igen nagy, így megjelenése utalhat a korábbi zártabb erdő felnyílására is.


üledékvizsgálat és a pollenösszetétel statisztikai eredményeivel kiegészítve Fig. 11. Mezőlak drilling no. I. pollen diagram 5, , with radiocarbon data (cal ВС), supplied with

sedimentation rate and statistical results of the deposit survey and pollen content

165


A boróka {Juniperus) jelenléte is ezt a felnyílási folyamatot támasztja alá, amely jól megfelel a pionír, ritkább erdőkben, erdőszéleken, kiégett foltokban, irtványokon terjedő nyír {Betűid) magas arányának. A szil {Ulmus) és a tölgy {Quercus) is megtalálható, ez jelezheti a klíma enyhülését, bár lehetséges, hogy a vörösfenyő a mélyebb helyzetű, hidegebb mikroklímájú alluviális síkon, az enyhébb környezetet kedvelő elemek pedig a magaspart déli letörésein terjedtek el.

Megjelenik az éger {Alnus), amely a £ÍXLZC\ {Salix) együtt nedvesebb környezetben, láp- és ligeterdőkben, alacsony ártéri erdőkben fordul elő. Az ezüst homoktövis {Hip-pophae rhamnoides) szórványként jelenik meg, de fontos jelzőnövény, a kavicsos, homokos folyószegélyeken, homokbuckákon, erdőszegélyeken, nyirkos talajokon jellemző.

A lágyszárúak közül kezdetben az ernyősfélék (Apiaceae), a fészkesek (Asteraceae régebbi nevén Compositae) és a tátogatófélék (Scrophulariaceae) fordulnak elő, amelyek többsége sztyepprétekre, gyomtársulásokra jellemző. A zóna alsó részében talált legyezőn! {Filipenduld) időszakosan nedves talajokon, ritkásabb erdőkben él; megjelenése alátámaszthatja az erdő felnyílását, már csak azért is, mert a zóna második felében, ami-kor ismét megnő a fák aránya, eltűnik. A boglárkafélék (Ranunculaceae), a galaj {Galium) és a csalán ( Urtica) jelenléte nedves, vizes környezetre utal. A sztyeppvegetációra jellemző üröm {Artemisia) is nagyobb arányban van jelen. A csabaíre {Sanguisorba minor) szintén a szárazabb, melegebb gyepek, ritkás erdők növénye.

A rózsafélék (Rosaceae - vadalma, vadkörte, berkenye, galagonya, stb.) többi faja szintén az erdők szélein, cserjésekben gyakori. A nád {Phragmites) mennyisége a zóna első felében nagy, majd a közepén eltűnik, ezzel együtt megnő a palkafélék (Cyperaceae) aránya és megjelenik a vízparti vegetációban a füzény {Lythrum) is. A nyílt, állóvizekre jellemző vegetáció-elemek - süllőhínár {Myriophyllum), békalencse {Lemnd) — végig jelen vannak a zónában, a nád {Phragmites) és a gyékény {Typhd) visszaesik és ezzel egyidejűleg a békaszőlő {Potamogeton) megjelenik.

így a makrofosszília-elemzésekhez hasonlóan feltételezhetjük, hogy a vízmélység és a nyugodt víztükör mérete megnövekedett. Bár a pollenkép alapján feltételezett hűvösebb szakasz és vízmélység növekedése látszólag ellentmond egymásnak, de a hőmérséklet csökkenése a párolgás csökkenését, így a jelentősebb vízbevétel kialakulását vonja maga után.

Az M-3 pollenzónában (330-290 cm, illetve 11 500-9 400 cal ВС évek között) a vörösfenyő {Larix) aránya ugrásszerűen megemelkedett és meghaladta a 2-4%-ot. A kis mennyiségű pollent kibocsátó vörösfenyőnél ez az arány azt jelenti, hogy a vizsgált terület közvetlen környezetében terjedt a vörösfenyő és jelentős állományalkotó volt. A vörösfenyő arányának növekedése az erdőállomány ritkulásával mutathat összefüggést. Ezt bizonyíthatja az is, hogy az Abies (jegenyefenyő) csökkenésével párhuzamosan növekszik meg a vörösfenyő {Larix) és a mogyoró {Corylus) aránya. Ez utóbbi is a melegebb, fényben gazdagabb, környezetet kedveli, a szegélyvegetáció fontos összetevője. Bár a mai vegetáció ismeretében szokatlannak tűnik, hogy a mogyoró tűlevelű erdők szegélyvegetációjában jelentkezett a késő-glaciális során, de ismeretes, hogy a Nyírség-

166


ben ugyanebben az időben kialakult talajrétegekből több helyen is kimutatható volt erdei fenyő, lucfenyő maradványok mogyoró faszenekkel keverten (BORSY et al. 1982). Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a késő-glaciális társulások eltérő összetételűek voltak, mint azt napjainkban megfigyelhetjük. Ugyanakkor a Larixés a Corylusegyüttes terjedése is ellentmondani látszik egymásnak, mivel az előbbi hidegtűrő, hidegkedvelő, míg az utóbbi kifejezetten termomezofil elem.

Véleményünk szerint az erdőfelnyílás a globális hőmérsékletnövekedés hatására játszódott le, de a területen a Marcal- és Bitva-patak allúviumától kiindulva, a patakpartot kísérő, lösszel fedett magaspartokig egy, felszínmorfológiát követő mikroklimatikus trend fejlődött ki. így a globális változásokat a mikroklimatikus trendek ellensúlyozhatták, kiegyenlíthették (SÜMEGI 2004), ezért egymás mellett eltérő környezeti igényű (melegkedvelő és hidegkedvelő) csoportok is megjelenhettek, sőt arányuk - bizonyos mértékig - párhuzamosan is növekedhetett. Ezt bizonyítja, hogy fenyő félék diverzitása jelentősebbé vált és az erdei fenyő mellett helyi elemként, a lokális növényzet részeként megjelent a jegenyefenyő {Abies), vörösfenyő (Larix) és talán a boróka (Juniperus), valamint a lucfenyő (Picea) is.

A zóna százalékos megoszlását PETERSON (1983) recens pollenspektrumaival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy ez a zóna leginkább Ukrajna és a balti államok kevertlombú tajgaerdeinek pollenspektrumához hasonlít. A széleslevelű mérsékeltövi lombosfák aránya emelkedik, a pollendiagram faj összetétele pedig gyarapodik az FT-1 zónával összehasonlítva, ami jelzi, hogy a klímafluktuáció mellett a hőmérséklet fokozatosan emelkedhetett, viszont az allúviumon továbbra is fennmaradhatott a hűvös, párás mikrokörnyezet, amely bizonyos mértékig ellensúlyozhatta a globális hőmérsékletnövekedést.

Feltűnő, hogy szinte teljesen hasonló pollenösszetétel-változásokat lehetett kimutatni a keleméri Kis-Mohos-láp pollenszelvényében (WILLIS et al. 1997), ahol a késő-glaciális kor végén, holocén kezdetén jelentős vörösfenyő pollencsúcsot lehetett kimutatni, majd a vörösfenyő dominanciával jellemezhető fenyves leégését követően terjedtek el a lombhullató elemek a holocén kezdetén. Ezzel szemben Szélmező területén egyrészt fokozatos változások alakultak ki, mert a vörösfenyő helyét nem lombhullatók, hanem erdei fenyvesek vették át, másrészt mintegy 1000 évvel előbb zajlottak le a fentebb leírt változások, mint az Északi-középhegységben található keleméri pollenszelvény esetében (SÜMEGI etal. 2004). Nem zárható ki, hogy a mezőlaki szelvénynél, a Nyugat-Európában korábban széles körben használatos Dryas III. (MANGERUD et al. 1974) kronológiai horizontot ez termomezofil lombhullatókkal, különböző fenyőfélékkel kevert, gazdag alj növényzetű, nyitottabb vörösfenyves képviseli.

A következő, M-4 jelzésű pollenhorizontban (290-275 cm: 9400-9100 cal ВС évek között) ismét előtérbe kerültek a fenyőfélék pollenszemei és a nyílt vegetációt jelző lágyszárúak visszaszorulnak. A melegkedvelő fás szárú fajok továbbra is jelen vannak a területen, sőt arányuk fokozatosan emelkedik, de a vegyeslombozatú tajgában a domináns lombhullató elemként elsősorban a nyír jelentkezik. A radiokarbon adatok

167

Hon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

alapján ez a 290-275 cm között kifejlődött pollenzóna a holocén kezdetét, a klasszikus nyugat-európai nyír-fenyő horizontnak megfelelő preboreális fázis (ZÓLYOMI 1952; JÁRAINÉ-KOMLÓDI 1966, 1969, 1987, 2000) vegetációs kifejlődésével, vegetációs fázisával szinkronizálható. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a mezőlaki pollenszelvényben a nyír {Betűid) csak alárendelten jelentkezik, így nem teljesen felel meg az eredetileg a Skandináv-félsziget déli részén leírt (BLYTT 1876, 1881, 1893; SERNANDER 1892, 1908; von POST 1916), az ún „Blytt-Sernander" sorozatban kimutatott nyír-fenyő vegetációs fázis pollenösszetételének. A mezőlaki pollenadatok tehát alátámasztják a korábban leírtakat (SÜMEGI 1996, 1999, 2003a, b 2004), hogy a Kárpát-medence nyugati felén történt vegetációs változások, vegetációs sémák jól szinkronizálhatok német, osztrák területek vegetációs változásaival, míg a medence keleti és centrális részén a nyugat-és észak-európai területektől eltérő vegetációfejlődési fázisok és sémák alakultak ki. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a mezőlaki szelvényben eltérő intervallumban történtek meg a változások, mint a nyugat- és észak-európai szelvényekben. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az üledékgyűjtő medencében az üledék felhalmozódása nem volt egyenletes.

A fenyőfélék és a nyír aránya a vörösfenyővel és a lucfenyővel szemben csökkent. A mogyoró és a vörösfenyő görbéjében van egy kis csúcs 302 cm-nél (/VwMí-mélyponttal és a fűz eltűnésével egy időben), ez szárazabb szakasz kialakulását jelezheti. Ezt követően az erdei fenyő ismét uralkodó lesz, a vörösfenyő és a mogyoró lecsökken. A felnyílással egy időben a fűfélék {Poaceae), a libatop-félék {Chenopodiaceae) és a szegfűfélék {Caryophyllaceaé) aránya megnő. Az üröm végig jelen van a zónában, mintegy utalva arra, hogy az erdőt megszakíthatja, vagy a magaspartot övezheti egy-egy kiterjedtebb, szárazabb fátlan folt. Eltűnik a békalencse, a gyékény és a süllőhínár, ezzel együtt megnő a sásfélék aránya, jelezve egy elsekélyesedést, elláposodást, sasos rét kialakulását és a nyílt víz visszaszorulását.

Majd a preboreális kor végén, az M-6 jelzésű zónában (275-260 cm: 9100-8800 cal ВС) ismét erőteljesen megváltozik a pollenösszetétel és ZÓLYOMI (1952) elképzeléseivel szemben sztyeppfázis közbeiktatása nélkül a tűlevelű tagja, a fenyőerdők fokozatosan visszaszorulnak és előtérbe kerülnek a lombosfák, elsősorban a tölgy {Quercus), a mogyoró {Corylus), a hárs {Tilid) és szil {Ulmus). Ezek a paleobotanikai adatok azt sugallják, hogy a korábbi tűlevelű dominanciával jellemezhető ligeterdőben, a globális hőmérsékletváltozás hatására megtörtént a lombozatot alkotó növények cseréje és a tölgyszil-kőris keményfás ligeterdő már ekkor, mintegy 9000 évvel ezelőtt, a Krisztus előtti 8. évezredben kialakult. Ugyanakkor ez a tajga/tölgyerdő típusú vegetációs váltás azt is bizonyítja, hogy a Dunántúlon több helyen megfigyelt és leírt (JUHÁSZ 2001, 2002a, b; JUHÁSZ et al. 2002) tűlevelű erdő/lombos erdőváltás nem egy elszigetelt lokálisan lejátszódó jelenség, hanem a Dunántúl nyugati részén a holocén vegetációfejlődésnek egyik jellemző vonása (SÜMEGI 2001a, b 2003a, b 2004). Ez a jellegzetesség jól párhuzamosítható a Kárpát-medence több területén leírt vegetációváltozásokkal (WILLIS

1997; WILLIS étal. 1995, 1997; SÜMEGI 1998, 1999, 2001a, b, c; SÜMEGI etal 2002).

168


Úgy tűnik, hogy ezek az adatok megerősítik a termomezofil fák diffúz reliktum foltjairól és kiáramlási övezeteikről leírt gondolatokat (SÜMEGI et al. 1999, 2001a, b; SÜMEGI-

RUDNER 2001; RUDNER-SÜMEGI 2001; WILLIS et al 2000). Ugyanakkor érdekes, hogy az egyértelmű vegetációváltás ellenére sem szorultak

vissza teljes mértékben a fenyőfélék és elsősorban az erdei fenyőnek feltűnően magas a kora holocén jelenléte, pollendominanciája. Mindez arra utal, hogy a klíma enyhül, a korábbi tűlevelű fajok által dominált erdőt fokozatosan felváltja egy lombhullató elegyes erdő, amelyben még jelen van a lue- és a jegenyefenyő is. Hasonló pollenarányokat lehetett kimutatni a nádasdladányi pollenszelvény esetében is (SÜMEGI 2003d). Bár a mezőlaki szelvényben megfigyelt pleisztocén végi/holocén kezdeti flóraváltás jól elkülöníthető a Mezőföld peremén, a Sárréten tapasztalt flórafejlődéstől, ahol nyitottabb vegetáció fejlődött ki mind a pleisztocén végén, mind a holocén kezdetén (SÜMEGI

2003d). Feltételezzük, hogy ez a kora holocén fenyőpollen-többlet a mezőlaki szelvény esetében, a Bakonyban kialakult fenyő-reliktumokból (pl.: Fenyőfő) származik. Ezek az első paleobotanikai adatok arra nézve, hogy a bakonyi fenyőtársulások egy része visszavezethető a holocén kezdetére. Bár nem zárható ki az sem, hogy a közeli Alpokalja területéről - ahol ezek a növények nagyobb arányban lehettek jelen - a szél szállította ide pollenszemeiket.

A zónában a fás szárnak aránya növekszik a lágyszárúak rovására. Az erdei fenyő újbóli mérsékelt növekedésével együtt eltűnik a nyír, és a mogyoró, illetve a fűz is csak nagyon kis arányban van jelen. A lucfenyő eltűnésével párhuzamosan megjelenik a jegenyefenyő {Abies). A libatopfélék (Chenopodiaceae) kis arányban jelennek csak meg. Az üröm mellett a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó fajok aránya is növekszik. A gabonafélék (Cerealia) megjelenése ebben az esetben félrevezető lehet, ugyanis nagyon valószínű, hogy itt nem gabonafélékről, hanem a nagyobb pollenszemmel rendelkező fűfélékről van szó, amelyek pollenjét nagyon nehéz elkülöníteni a gabonafélék pollenjeitől. A zóna határát a Pinus pollenjének újbóli csökkenésénél ill. a tölgy (Quercus) pollenjének megjelenésénél húztuk meg.

A fenyőerdő/lombos erdőváltás kiemelkedő jelentőségű környezetrégészeti szempontból is, mert azt bizonyítja, hogy a mezolit és a neolit közösségek két teljesen eltérő környezetben éltek a vizsgált területen, csak úgy, mint ahogy azt az Északi-középhegység, vagy az Alföld északkeleti részére vonatkozóan már korábban megfogalmaztuk (SÜMEGI 1999, 2001). így a legerőteljesebb környezeti változás a mezolitikum végén játszódott le a Marcal-medencében és ez feltétlenül hatással volt a mezolit közösségek életmódjára, megélhetésére. Ugyanakkor a fenyőfélék, elsősorban az erdei fenyő fennmaradása 260 és 220 cm, azaz 9100 és 5800 cal ВС között azt sejteti, hogy a holocén kezdetén kialakult vegetáció és környezet igen stabil, mérsékelt és csapadékos, a völgyre gondolva párás lehetett és kedvezett a lombos erdő terjedésének, ugyanakkor az erdei fenyő fennmaradásának.

A zóna határán a vízi környezetben is változás történik. A nád (Phragmites) aránya a makrofosszília-vizsgálatok alapján megnő ebben a szakaszban, mi ezt nem tudtuk

169


kimutatni. Ugyanakkor a sásfélék (Cyperaceae) arányának jelentős lecsökkenését a makrofosszília-diagramhoz hasonlóan a pollendiagram esetében is megfigyelhetjük. Ismét feltűnik kis arányban a békaszőlő (Potamogeton), amely az úszó növényövbe tartozik, és megjelenése enyhe tápanyaghiányra utal. Ezzel együtt megtalálható a békabuzogány (Sparganium), a süllőhínár {Myriophyllum), és a békalencse (Lemna), amelyek mind a nyílt víztükör újbóli növekedését és úszóláp kialakulását jelzik. Ezt támasztja alá a makrofosszília-elemzés eredményeiben megjelenő Sphagnum palustre, tőzegmohafaj maradványa is, amely a nedves, hűvös környezetet kedveli (9. ábra).

220 centimétertől (5800 cal BC-től), az M-7 jelzésű szintben a lombos fák dominanciájával jellemezhető erdősült terület erőteljesen megváltozott. A fenyők aránya drasztikusan lecsökkent, szinte teljes mértékben visszaszorultak, ezzel párhuzamosan a lombos fák, elsősorban a hárs (Tilia), tölgy (Quercus), gyertyán (Carpinus) aránya ugrásszerűen megemelkedett. Érdekes, hogy ezt a változást a mogyorópollen és a pernye mennyiségének szokatlan, drasztikus megemelkedése előzte meg 6300-6000 cal ВС évek között. A zóna végén egy jelentősebb mogyoró-csúcs figyelhető meg, amelyet a fenyő félék drasztikus csökkenése, a libatop-félék emelkedése jelez. Ezzel együtt megjelenik a vadkender/komló {Cannabis/Humulus) nemzetségek pollenje is, amely bolygatást jelez. Mindezek együttesen egy esetleges emberi behatásra utalhatnak, amelynek eredményeként a mogyoró az erdőirtás és a gyűjtögetés miatt elterjedt. Az erdőirtást támasztja alá a 216 cm-nél talált pernyemaximum és az АР/NAP arány csökkenése is. Ez feltehetően a táborhelyeket, vadászösvényeket kialakító mezolit-preneolit csoportok hatása lehetett, amely főként intenzív gyűjtögetésből, vadászatból tarthatta fenn magát, de még mezőgazdasági termelő tevékenységet nem végzett. Feltételezzük, hogy a Dunántúl déli részén kialakult kora-neolit közösségek megtelepedésével párhuzamosan kifejlődött mogyorópollen előretörés esetleg már összefüggésben lehet az intenzív és tudatos gyűjtögetéssel, a Kárpát-medence más részein is kimutatott preneolitizáció folyamatával (MAKKAY 1982: 21-24, 79.; SÜMEGI 1999, 2004a, 2004b).

A sásfélék mennyiségének csökkenése, a gyékény folyamatos jelenléte és a nyílt vízre jellemző fajok eltűnése arra utal, hogy a szabad vízfelület lecsökkent (de még jelen van, ezt jelzi a békalencse és a süllőhínár jelenléte is) és a part menti nádas-sásas növényzeti öv terjedt el. A nyílt vízborítás visszahúzódását okozhatta a klíma szárazabbá válása is.

Majd 210 cm-től (5500 cal BC-től) a taposás, bolygatás, legeltetés és földművelés hatására terjedő gyomok (Asteraceae, Artemisia, Chenopodiaceae) jelentek meg a szelvényen belül, majd jelentős arányban léptek fel a gabonapollenek, a nyitottabb környezetet kedvelő csoportok aránya (sásfélék - Cyperaceae, páfrányfélék - Pteridophyta) is fokozatosan megemelkedett. Ez az egyértelműen emberi hatásra kialakult növényzeti változást a neolit életmód kialakulásával, a neolitizációval hozhatjuk összefüggésbe. Bár a finomabb mintavétellel történt feltárása ennek a szintnek még feldolgozás alatt áll, de az eddigi pollenadatok már jelentős eltérést mutatnak a korábban feldolgozott szelvények alapján rekonstruált emberi hatásokhoz képest (WILLIS 1997; WILLIS et al. 1995, 1997, 1998; SÜMEGI 1998, 1999, SÜMEGI étal. 1999).

170


A mezőlaki pollenadatok nem fokozatos változást, fokozatos életmód-átalakulást tükröznek vissza az itteni neolitikum kezdetén, hanem a növénytermesztés és/vagy az állattenyésztés gyors és erőteljes terjedését. Ez abból a szempontból új elem, hogy a preneolit hatás, illetve neolitizáció kezdetén kimutatható kísérletező szakaszt követően itt gyorsan fejlődött ki a neolit termelő tevékenység, mintha az itt megtelepedett földművelő kultúra már kialakultán érkezett volna a területre és megtelepedés, nem pedig kultúra-átalakulás jellemezte volna a vizsgált területen a neolitizációt.

Természetesen ezt a fentebb vázolt neolitizációs sémát jelentős mértékben módosíthatják a finomabb, 4 cm bontásban vett minták pollenanalitikai feldolgozásai, de úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence neolitizáció ja során többféle alternatív trend is kialakulhatott, nemcsak a helyben élő mezolit és bevándorolt neolit közösségek közötti akulturációs folyamat jöhetett létre. A 210 cm körül kialakult erőteljes emberi hatást - egyenlőre radiokarbon adatok nélkül (ld. 2. táblázat) - a középső neolitikum szintjével, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának itteni kialakulásával és gyors terjedésével (MAKKAY 1982: 72, 99; MAKKAY 2003: 41) szinkronizáltuk és radiokarbon korát 5500-5000 cal ВС év közöttinek tartjuk a meglévő C-14 koradatok alapján. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak más dunántúli környezettörténeti lelőhelyeken mért, radiokarbon adatokkal korolt szelvényekkel (JUHÁSZ 2001, 2002a, b; JUHÁSZ etal. 2002).

A késő neolitkorinak tartott M-8 jelzésű szintben (210-196 cm: 5000-4585 cal ВС év között) gyors és erőteljes emberi hatás kialakulását követően a fás szárúak pollenaránya fokozatosan csökkent és lágyszárúak aránya erőteljesen megemelkedett, miközben a gabonapollenszemek aránya fokozatosan csökkent. Ezek a változások az állattenyésztés hangsúlyának növekedését, a rét és legelőgazdálkodás terjedését valószínűsítik a vizsgált korban.

A zóna határán a fenyőfélék visszaesésével egy időben a lucfenyő és a tölgy maximumát éri el, de a kőris is megjelenik az égerrel együtt. Nyomokban megjelenik a húsos som {Cornus mas) is, amely szubmediterrán tölgyesekben fordul elő és gyakori gyűjtögetett növény. Ezek alapján egy olyan, a feltöltődő morotva partjának magasabb részeit elfoglaló tölgy-szil-kőris ligeterdőt feltételezhetünk, amelyben még helyenként, foltokban megtalálható néhány tűlevelű faféle (előfordulhat azonban, hogy ez utóbbiak pollenjét a szél szállította ide; erre utalhat kis, 10% alatti arányuk is). 204 cm-nél egy tölgy (Quercus) csökkenés van, amely egybe esik a bükk (Fagus) első megjelenésével. Ez annak lehet a következménye, hogy a bükk könnyebben felújul, különösen égetés után. Ennek oka az, hogy a zárt lombkorona felnyílása után a fénytartalom megnő, ami kedvez a fiatal, fényigényes egyedek gyorsabb növekedésének.

Emellett a bükk értékes tüzelőfa is, jelentős hőt ad, így a fémek feldolgozásánál elsődleges szerepet játszik, ezért az emberi hatás is elősegíthette terjedését (WILLIS et al 1997, 1998). A fás szárúak aránya csökken a lágyszárúakkal szemben. Bolygatásra utal a libatop (Chenopodiaceae)-félék és az üröm görbéjében megjelenő csúcs és a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) jelenléte, amelyek zavarástúrő, taposást jelző növények,

171


elterjedésüket elősegíti az ember által okozott erdőirtás is (BEHRE 1981). Ezzel együtt megnő az eddig csak nyomokban előforduló keresztesvirágzatúak (Apiaceae) és a pillangósok (Fabaceae) aránya, bár ennek antropogén-hatást jelző szerepe nem egyértelmű ebben az esetben, mivel a termesztett fajokat (borsó, lencse, bab) nehéz elkülöníteni a természetesen előfordulóktól. Az egykori meder környéki nedvesebb környezetben megjelennek az ajakosak (Lamiaceae) fajai is (többnyire Mentha). A palkafélék (Cyperaceae) mennyisége először lecsökken, ugyanitt megjelenik a békabuzogány {Sparganium), а süllőhínár (Myriophyllum) és a békalencse (Lemná), friss vízelöntést jelezve.

4585 cal BC-től a Krisztus előtti 3. század kezdetéig egyetlen pollenzóna kialakulását jelezték a statisztikai elemzések (M-9 pollenzóna). Ennek okát abban látjuk, hogy a neolitikum végétől, a kora rézkori Lengyel III kultúra kifejlődésétől kezdődően egészen a késő vaskori keltákig hasonló intenzitású emberi hatások fejlődtek ki a területen, annak ellenére, hogy különböző közösségek és kultúrák telepedtek meg a területen. A pollenadatok nyomán ezt a jelentős, több régészeti kort és kultúrát átfogó zónát kisebb alzónákra bontottuk.

A fák visszaszorulása, a lágyszárúak, köztük is elsősorban a perjék (Pod) dominancianövekedése a következő alzónában (196-148 cm: mintegy 4300-3600 cal ВС év között, a korai és középső rézkorban) érte el a maximumát. Nagyon érdekes és feltűnő, hogy miközben a fák pollenaránya általában csökken ebben a szintben, a tölgy pollenszemcséinek dominanciája mégis igen jelentős marad, sőt megjelennek a bükk (Fagus) és a gyertyán (Carpinus) virágporszemcséi is. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy az egyre kiterjedtebb és erőteljesebb emberi hatás nem közvetlenül a szélmezői medret kísérő keményfás ligeterdőben jelentkezhetett, hanem a fúráspont szempontjából háttérnek számító területeken. A fűfélék, lágyszárúak ilyen arányú előretörését a folyamatosan használt utakkal, a településhálózat kialakításával, az állattenyésztés kiterjedésével, a település és lakosságszám növekedésével hozhatjuk összefüggésbe (WILLIS et al. 1998; SÜMEGI 1998; BEHRE 1988), ahogy ezt a terület korabeli régészeti adatai (2. lista, 14. ábra), így a Balaton-Lasinja kultúra térhódítása igazolják.

A következő pollenzónában (146-112 cm: 3600 és 1800 cal ВС év között) ismét növekedett a fás szárú pollenek (AP) aránya, viszont jól látható, hogy ez a növekmény a fenyőfélék (pl.: lucfenyő - Picea) távoli behordású pollenarányának növekedéséből származott elsősorban. A tölgy dominanciájának csökkenésével párhuzamosan a fenyők, az éger (Alnus), a gyertyán (Carpinus), a bükk (Fagus) aránya is csökken; mindez valószínűleg annak az égetésnek köszönhető, amelynek eredményeképpen 144 cm-nél egy komoly pernyemaximum jelentkezik. Ezt jelzi egy kisebb csúcs a nyír (Betűid) pollengörbéjében: ez a csoport a pionír taxonokból áll, amely a növényégetést, erdőirtást követően nagyon gyorsan felújul, de hamar el is tűnik a többi lombos fa megjelenésével. Ezt a pernyemaximumot a Pécel-badeni kultúra erőteljes térhódításával szinkronizálhatj uk.

172


A víziek közül a sásfélék (Cyperaceae) visszahúzódik; a gyékény ( Typha) eltűnik, helyét a nyíltabb, mélyebb vízre jellemző békabuzogány {Sparganium), békalencse (Lemna) és békaszőlő {Potamogeton) foglalja el. Szintén a nedvesebb környezetet jelzi az ajakosak (Lamiaceae) megjelenése. Mindez eltér a makrofosszília-vizsgálatok eredményeitől, mely szerint a terület továbbra is szárazabb lehetett. A lágyszárúak közül a zóna elején a fűfélék aránya növekszik, megjelennek a szegfűfélék (Caryophyllaceae) és a fészkesek (Asteraceae) családjának tagjai. Kisebb gabonacsúcs (a Pécel-badeni kultúra hatása?) is található ebben az alzónában, amely egybe esik a tölgy {Quercus) visszaesésével és a hárs kis mértékű növekedésével. Az alzóna végére ez a gabonacsúcs eltűnik, a fűfélék (Poaceae) aránya is drasztikusan lecsökken, a tölgy aránya ismét megnő a mogyoróval {Corylus), az ürömmel {Artemisia) és a libatoppal {Chenopodium) együtt. Ugyanekkor tapasztalható a sásfélék (Cyperaceae) növekedése is a békaszőlővel {Potamogeton) párhuzamban. Ezt az időszakot a terület kora és középső bronzkori viszonylagos ritkán lakottságával és a talán inkább az állattenyésztés dominanciája irányába elmozduló gazdálkodással párhuzamosíthatjuk.

A második alzónára a fásszárúak folyamatos növekedése a jellemző, a gabonafélék mennyiségének csökkenésével. A lombhullató fafajok dominálnak az erdő közül, a lucfenyő és az erdei fenyő csak két kisebb csúcsban jelenik meg a zóna vége felé, ami összefügghet a tölgy arányának időszakos vagy átmeneti csökkenésével. A korábban megművelt földterületen a művelést felhagyták (gabonapollenek hiánya) ugyanakkor ismét megjelenik az útifű {Plantagó), legeltetést, taposást jelző gyomnövény (BEHRE 1981), de a bolygatást jelzi a libatop {Chenopodium) és a galaj {Galium) is. A zóna végén egy kisebb pernyemaximum jelenik meg, ami talán a korszakot lezáró halomsíros megjelenésre utal.

A korábban jelen levő fűz {Salix), amely vízparti puhafás ligeterdőkben jelenik meg, eltűnik, helyét az éger veszi át, ami a láperdők jellemző fafaja. A szelvényben ismét felbukkan nagyobb mennyiségben a nád {Phragmites), г. békabuzogány {Sparganium) és a békaszőlő {Potamogeton), valamint a süllőhínár {Myriophyllum) is nyomokban megtalálható. Ezzel együtt némileg csökken a sásfélék aránya. Es megjelenik a parti vizes élőhelyekre jellemző füzény {Lythrum) is. Nő a nedvességet szintén kedvelő ajakosok (Lamiaceae^) és a boglárkafélék (Ranunculaceae^) aránya.

A következő pollen alzóna (112-84 cm: 1800-300 cal ВС között) kisebb pernyemaximummal indul. Visszaesik a fás szárúak aránya, ezen belül is a tölgyé {Quercus). A szil {Ulmus) viszont növekszik és a gyertyán {Carpinus) is ekkor jelenik meg. A fűz {Salix), éger {Alnus), és a kőris {Fraxinus) folyamatosan jelen van, mint ligeterdei alkotók. A klíma melegebbé válását jelzi a gesztenye {Castanea), amely a szubmediterrán területekre jellemző melegkedvelő faj.

A nád {Phragmites) továbbra is megtalálható a parti vegetációban csakúgy, mint a palkafélék (Cyperaceae) és a békabuzogányt felváltó gyékény ( Typha). A zóna harmadától kezdve a békaszőlő {Potamogeton) egyre növekvő aránya tápanyagban gazdag, mélyebb vizű környezetet jelez, amelyet alátámaszt a süllőhínár {Myriophyllum) megjelenése is,

173


amely szintén a tápanyagban dús, eutróf vizek úszó vízinövény-állományának tagja. A part menti vegetáció jellemző növényei továbbra is a keskenylevelű gyékény, a nád és a sásfélék, amelyek aljnövényzetében jelenik meg a füzény {Lythrum), a galaj {Galium) és a menta {Mentha) is; mindegyikük kedveli a nedves vízpartokat és a nitrogénben gazdag talajokat. Ezek az eredmények jó egyezést mutatnak a makrofosszília-elemzés eredményeivel.

A gabonafélék ebben az alzónában ismét megjelennek, velük együtt megtalálhatóak a gyomtársulások alkotói, pl. útifű, libatop, üröm, fészkesek. A galaj {Galium) jelezheti a nedvesebb környezet mellett a bolygatást is. A legyezőfű {Filipendula) kisebb csúcsa egybeesik a tölgy {Quercus) visszaesésével, ami időszakos felnyílást jelezhet. Ezzel egy időben megnő a bükk {Fagus) és a nyír {Betula) aránya (pionír fajokként), illetve a gyertyáné {Carpinus). YJL utalhat a klíma lehűlésére. Az erdőszéli vegetáció fő alkotója a mogyoró, amely folyamatosan jelen van a vegetációban.

Ugyanekkor jelenik meg a szőlő {Vitis) és a borostyán {Hedera) is, utóbbi valószínűleg a ligeterdőkben kúszónövényként. A szőlő esetében nem tudtunk különbséget tenni a természetben előforduló {Vitis riparia - parti szőlő) és a termesztett {Vitis vinifera — bortermő szőlő) alak pollenje között, viszont a szőlő pollenjének ilyen arányú előretörése már a szőlőtermesztést jelezheti (SÜMEGI et al. 2004). A gabonafélék csak minimális mennyiségben vannak jelen, viszont megnő az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) és a pillangósok (Fabaceae) aránya, amelyek között számos konyhakerti és takarmánynövény van. Ez egy esetleges fejlettebb kerti növénytermesztésre utalhat.

Az újabb emberi tevékenység jelenlétét támasztja alá az útifű {Plantago), a lórom {Rumex) és a galaj {Galium) jelenléte, illetve a vadkender, ill. a komló {Cannabis/ Humulus) feltűnése. Az ernyősvirágzatúak (Apiaceae, korábbi nevükön Umbelliferae), sásfélék (Cyperaceae) előre törése pedig azt bizonyítja, hogy nemcsak a szántóföldi növénytermesztés, a kertkultúra volt kiemelkedő jelentőségű, hanem az állattenyésztés is igen intenzív volt ebben a korban. A radiokarbon adatok alapján ez a rendkívül jelentős emberi hatás a középső bronzkor legvégén, és még inkább a sűrűn megtelepedő késő bronzkori urnamezős kultúra, valamint a kora vaskori Hallstatt kultúra és a kelta területfoglalás időszakában fejlődhetett ki a vizsgált területen.

Az utolsó zónában (84-64 cm) a fás szárúak aránya egy maximumot követően lecsökken, a fűfélék (Poaceae) aránya állandó marad. Folyamatosan jelen vannak a gabonafélék és a hozzájuk kapcsolódó, fentebb már említett, szántóföldeket kísérő gyomnövények. A pillangósok és ernyősvirágzatúak aránya visszaesik. A fás szárúak közül a fenyőfélék {Pinus), a jegenyefenyő {Abies) stabilan megtalálható, párhuzamosan a lombhullató fafajokkal. A nyír {Betula) eltűnik a szelvényből, a borostyán {Hedera) pedig ismét elterjedtebbé válik. A szelvény végén az összes faféle csökkenése figyelhető meg, párhuzamosan a lágyszárúak, főként az üröm {Artemisia) arányának növekedésével. Ez erdőirtást jelezhet, bár az ezeket általában kísérő pernyemaximumot nem sikerült kimutatni. A sások aránya egy kisebb csökkenés után meredeken emelkedik - ahogy a makrofosszília-elemzések esetében is - , a gyékény és a békaszőlő pedig visszahúzódik,

174


ellentétben a makromaradványok által mutatott változásokkal. Hiányoznak a nádasokban korábban jelenlevő lágyszárúak is. Ez a part menti vegetáció előretörését, a láp szárazodását jelzi.

E zóna paleoökológiai adatai nem igazán párhuzamosíthatok sem a keltaság, sem a római kor környezettörténeti jellemzőivel, vagy amit a korábbi adatok alapján annak tarthatunk. A kutatás későbbi fázisában, valószínűleg egy újabb mintavételi hely kiválasztásával, újabb, bolygatatlan felszínközeli rétegeket tartalmazó fúrás feldolgozásával közelebb kerülhetünk ennek a szintnek a pontosabb kronológiai és környezettörténeti besorolásához.

A mezőlaki fúrás paleoökológiai értékelése makrofosszília-vizsgálatok alapján

A magminta pleisztocén és holocén anyagot tartalmaz. A szelvény alján szervesanyagban szegény folyóvízi és tavi üledék, a felső mintegy 3 méterben nádtőzeg található. A magminta 395 és 35 cm között tartalmazott elég maradványt a vizsgálatokhoz. A nádtőzeg bomlottsági foka változó, különösen 125 és 240 centiméterek között igen bomlott volt. Ennek megfelelően makrofosszíliákban is szegény. Maga a minta is kevés maradványt tartalmazott (mintegy 30 „taxon"), talán a fúráspont centrális elhelyezése miatt a mederben. Mindazonáltal az üledék megőrizte a klimatikus és hidrológiai változások nyomait, és alkalmas a helyi üledékfelhalmozódási környezet rekonstrukciój ára.

Az előzetes vizsgálatok alapján a szelvényt 6 makrofosszília-zónára osztottuk. Ez részben jól korrelál a pollenanalitikai vizsgálatok eredményeivel.

MLM-1 zóna (395-365 cm: 16 000-12 650 cal ВС)

A szelvény pleisztocén része. A maradványok alapján lassan áramló vizet rekonstruálhatunk, mely oxigénben gazdag volt. A vízben hínárfajok, például süllőhínár és csillárkamoszat éltek. A vízparti vegetációra a nád, tavi káka, iszapzsurló és a Drepanocladus aduncus mohafaj volt jellemző. A mintából előkerültek a Leptoceridae tegzes lakótokjai is.

MLM-2 (365-310 cm: 12 650-11 226 cal ВС)

A zóna határán az üledék összetételének változásával együtt a maradványok összetétele is változik. Jelentős hidrológiai változásokat tapasztalhatunk. Az addigi vízparti nádas vegetáció elterjed a mederben, bár a nyíltvíz foltokban továbbra is megfigyelhető. A területre ekkor az álló vízi környezet (mocsár) a jellemző, legfeljebb időszakos elöntések jelentkezhettek. A vegetációt leginkább a tavi káka, a nád és a széleslevelű gyékény jellemezte. A foltokban megmaradt nyíltvíz foltokon az állóvizekre jellemző

175


12. ábra. A mezőlaki fúrásszelvény makrobotanikai elemzése Fig. 12. Macro botanical analyses of the drilling trench in Mezőlak

hínárvegetáció alakult ki, olyan fajokkal, mint a békatutaj és a vízi boglárka. A vízparti vegetációban megjelent a vízi hídőr és a füzény.

MLM-3 (310-240 cm: 11 226-7 200 cal ВС)

310 cm-nél újabb jelentős hidrológiai változást tapasztalunk. A terület ellaposodik. A nád mennyisége jelentősen megnő. Kis mennyiségben jellemző a zsombéksás. A hínárfajok és a tavi káka teljesen eltűnik. Olyan mocsári fajokat figyelhetünk meg, mint a vízi mételykóró, és a torzsika boglárka. Igen érdekes a Sphagnum palustre tőzegmoha megjelenése 260 cm-nél. Talán tőzeges úszólápok képződésével is számolhatunk, máshogy aligha lehet magyarázni a faj előkerülését ebből a közösségből.

MLM-4 (240-125 cm: 7 200-2 600 cal ВС)

A makrofosszíliák mennyisége lecsökken, szinte csak nád rizómákkal találkozhatunk ebben a zónában, azzal is csak alacsony mennyiségben. A zsombéksás teljesen eltűnik.

176


\

A terület jelentős szárazodásával számolhatunk. A mintában mindössze néhány vízi menta, füzény és keskenylevelű gyékény maggal találkozhatunk. A területet homogén nádas borította.

MLM-5 (125-80 cm: 2 600-300 cal ВС)

A pollendiagramon a bükk pollenjének megjelenésével egy mélységben jelentősen megnő a makrofosszília koncentráció. Jelentősen nő a nád mennyisége, megjelenik a gyékény (rizodermisz), a zsombéksás, posványsás és vízi harmatkása. Gyakorivá válik a vízi menta. Arra következtethetünk, hogy a javuló klímával (növekvő csapadékmennyiség) javult a terület vízellátása.

MLM-6 (80-35 cm: 300 cal ВС - 500 cal AD)

A javuló klímával a nád helyét fokozatosan átveszi a gyékény. A makrofosszília-vizsgálatok alapján nem állapítható meg, melyik gyékényfaj volt az uralkodó, de mind a keskenylevelű, mind a széleslevelű gyékény jelen lehetett a területen. Gyakorivá válnak a sásfajok, mint a zsombéksás, posványsás, csőrös sás, villás sás, hólyagos sás, valamint a vízi harmatkása. Gyakori a füzény és a vízi menta. A mintából előkerültek a Leptoceridae tegzes lakó tokjai is.

A Marcal-medence adatokkal igazolható története a régészeti leletek tükrében

A fúrásminta feldolgozását leíró előző egységben már jelzett régészeti vonatkozásokat ezen fejezetben részletező régészeti adatokra építjük. Ezt a történeti rekonstrukciót erőteljesen befolyásolja az a tény, hogy amíg a folyó keleti oldala (Veszprém megye) ilyen szempontú feltérképezése - egy adott időintervallumban - megtörtént, a nyugati part lelőhelyeiről (Vas megye) ezt közel sem állíthatjuk. Utóbbinak az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy a megyeszékhelyhez (Szombathely) és annak múzeumához (Savaria) képest a vizsgált régió periferikus helyzetű (ILON 2003). Az sem mellékes, hogy a térség városában (Celldömölk) sohasem működött múzeum, csak lelkes amatőröknek és néhány terepbejárási kampánynak1 netán egy-egy véletlen folytán előkerült leletnek köszönhetjük információinkat. A topográfiai terepbejárások során gyűjtött leletanyag kulturális besorolásánál nem szabad megfeledkeznünk a régészettudomány aktuális (akkori) álláspontjáról. Ennek ellenére a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján

1. Sajnos a legfontosabb ilyen munka (Károlyi Mária 1967-ben leadott szakdolgozata, majd doktori disszertációja a Kemenesalja terepbejárásáról) a szerzők számára sem hozzáférhető. Hiányzik a Savaria Múzeum Régészeti Adattárából és eltűnt az ELTE Régészettudományi Intézete könyvtárából is.

177


és a most itt leírható tendenciák azonban - szerintünk - érdemben a későbbiekben sem fognak megváltozni.

Sajnálatos, hogy - bár a fúrásminta az eljegesedés végétől kezdődően szolgáltatott adatokat az ember és környezete viszonyára - a vizsgált területről az epipaleolitikum és a mezolitikum időszakából nincsenek biztos régészeti információink. Hasonlóképpen zavaros az utolsó évszázadok rétegsora, ezért a régészeti emlékekre alapozott történeti párhuzamosítás sem lehet korrekt.

Ujkökor (1. lista és 13. ábra)

Összesen 37 lelőhelyről van tudomásunk. Ezek megoszlása: a korszak jelenlétének általánosságban történő megállapítására 7 lelőhely esetében került sor a medencében, pontosabb kulturális besorolás nélkül. A közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának dunántúli változata megtelepedését 22 helyen rögzítették a középső neolitikumból. 1 lelőhelyen figyeltek meg DVK és zselizi leletanyagot, míg 3 lelőhelyen a DVK és a lengyeli kultúra együttes jelenlétét. A DVK őslakosságból kialakuló (MAKKAY 1982. 126.) lengyeli kultúra 4 önálló települési helyét írták le. Ezek térbeli eloszlása egy-egy gógánfai, külsővati és marcaltői erőteljesebb csoportosulásra hívja fel a figyelmet. Mindezek korai vízi átkelőket sejtetnek.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Marcal-medence a korszak népességének törzsterületéhez tartozott és mind a dél-észak irányú (közlekedő folyosó), mind a kelet -nyugati irányú mozgásban (gázlók) szerepet játszott.

Mezőlak határából a mai napig nem ismerünk ilyen korú lelőhelyet. Vizsgálódásunk szempontjából fontos adalék és hazánkban ritkán alkalmazott

módszerrel megfigyelt adatunk van Adorjánháza-Kendtarói (Kenderáztató) dűlőből. Itt egy újkőkori edény külső felületén pelyvás búza és csupasz árpa, valamint köles, az Uras dűlőből felszedett edénytöredéken pedig kétsoros csupasz árpa és köles lenyomatokat figyeltek meg (FÜZES 1991. 278., 280.).

Ez a paraszti állattenyésztő-irtásos földművelést űző, a korszak végén a réz feldolgozásával ismerkedő gazdálkodás az első komoly - és a későbbiekben megfordíthatatlan - nyomást gyakorolta a környezetre.

178


13. ábra. A Marcal-völgy újkőkori lelőhelyei - 1. lista Fig. 13. New Stone Age salvage sites in the Marcal Valley — List 1.

179


ф Rézkori lelőhelyek

^f^ Zavartalan magfúrás helye

14. ábra. A Marcal-völgy rézkori lelőhelyei - 2. lista

Fig. 14. Copper Age salvage sites in the Marcal Valley — List 2.

180


Rézkor (2. lista és 14. ábra)

Összesen 46 lelőhelyről rendelkezünk információval, ami a terület sűrűbb megszállását jelenti az előző időszakhoz képest. Ezek megoszlása: pontosabb kulturális besorolás nélküli 6 lelőhely. A kora rézkori késő lengyeli (Lengyel III.) jelenlétet mindössze 1 Vas megyei adat (Jánosháza) igazolja, amit azonban mi a szakma precízebb feldolgozási módszereiből levezethetőnek2 tartunk. Ugyanitt a késő rézkori Pécel-badeni3 kultúra jelképes sírja is feltárásra került. A középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra jelenlétét 19 helyen figyelték meg, s e lelőhelyek egyikén a Pécel-badeni kultúra is megtelepedett. A késő rézkori Pécel-badeni kultúra megtelepedésére 22 helyről van adatunk. A lelőhelyek topográfiai megoszlása a gógánfai és az Adorjánháza-Külsővat-Mersevát Marcal-átkelő (csoportosulás) továbbra is hangsúlyos szerepét igazolják.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Marcal-medence a korszak népességének törzsterületéhez tartozott és mind a dél-észak irányú (közlekedő folyosó), mind a kelet-nyugati irányú mozgásban (gázlók) szerepet játszott.

Ez a paraszti állattenyésztő-földműves, ugyanakkor a réz feldolgozását ismerő gazdálkodás komoly hatást gyakorolt a környezetre — különösen a megelőző korszakhoz képest.

Mezőlak határából egyébként a mai napig nem ismerünk ilyen korú lelőhelyet.

Kora és középső bronzkor (3. lista és 15. ábra)

Összesen 22 lelőhelyről ismerjük a korszak emlékeit. Közelebbről nem meghatározott, azaz kulturálisan nem besorolt 4 hely anyaga. A kora bronzkori makói (korábban zóki) kultúra jelenléte mindössze 2 ponton került meghatározásra. Az ún. álzsinórdíszes kultúrát 1 előfordulás, a kisapostagi kultúrát 7 lelőhely képviseli. Utóbbi a középső bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájával együtt pedig - gyűjtésünk szerint - 1 esetben fordul elő. A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája önállóan 2 esetben került megfigyelésre. A halomsíros kultúra leletei 5 helyen fordulnak elő.

A kutatás jelenlegi állása, azaz az ismert lelőhelyek tanúsága szerint ebben az időszakban a terület elég gyéren lehetett csak lakott. Valószínűnek tűnik, hogy a kisapostagi és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája sem szállta meg a medencét

2. A lengyeli kultúra mai felosztása (I—III.) a Veszprém megyei topográfiai kötetek készítésekor még nem volt ismert.

3. A hazai tudománytörténet miatt fontosnak tartom az eredeti (péceli) elnevezés megtartását, már csak azért is, mert ez az elsőbbség európai kitekintésben is igaz. Nem feltétlenül kell átvennünk és elfogadnunk bármely tudományos nacionalizmusokat vagy „nemtudomkaságokat". Tehát egyetértek Makkay János (2003: 27-28, 48) ilyen irányú gondolataival.

181


15. ábra. A Marcal-völgy kora és középső bronzkori lelőhelyei - 3. lista Fig. 15. Early and Middle Bronze Age salvage sites in the Marcal Valley — List3.

182


kelet felől, ahogy az Oka-Sarród, a Vucedol és a Gáta-Wieselburgi kultúra népe sem. Utóbbiak - jelen ismereteink szerint - csak a Rábáig uralták a Nyugat-Dunántúlt. A somogyvári kultúra kulturális hiátusa talán kutatástörténeti4 problémákkal hozható összefüggésbe. Úgy tűnik a korszakban a Rába és a Marcal folyók közötti régió a kultúrák közötti határterület, „senki földje", azaz gyepű lehetett. Először - és nem utoljára -a régió története során! A korszak végén feltűnnek - igen gyéren - e köztes területen, a Marcal völgyében is a korai, illetve a klasszikus halomsíros lelőhelyek.

Ebből az időszakból már régészetileg is igazolhatóan ismerjük (2 helyről) az emberi megtelepedés nyomát Mezőlak határából.

A késő bronzkori urnamezős kultúra (4. lista és 16. ábra)

Jelenlegi ismereteink szerint az őskornak ebben az időszakában volt a terület a legsűrűbben lakott, így a hatások érthetően meglehetősen intenzívek. A vizsgált régió a Bakony térségi és a Keszthely környéki csoport (KŐSZEGI 1988: 59) között helyezkedik el és folyamatosan (Reinecke BD - На B2) lakottnak tekinthető. E paraszti földművesállattenyésztő, ugyanakkor rendkívül intenzív bronz iparral rendelkező gazdálkodás igen erőteljes hatást gyakorolt a környezetre.

Gyűjtésünkben összesen 66 lelőhely szerepel. Ezek megoszlása: 62 település, amelyek közül 2 temetőjét (Csögle-Kispáskom, Külsővat-Gányi-tó) is ismerjük. Önálló temetőkről tudunk 3 esetben (Magyargencs-Horváth- és Börzsönyi-tag, Keme-neshőgyész-Kajmát I., Marcalgergelyi-Szőlőhegy) és 1 bronz depotot a Ság hegy közelében (Izsákfa) találtak.

A Ság hegyi magaslati, jól védhető, központi hatalmi és regionális hatású fémműves telep (KŐSZEGI 1988: 63, 69; ILON 1992) közelsége miatt ugyan nem meglepő, de bizonyosan helyi bronzműves „kisiparos" működését jelzi egy külsővati homokkő öntőforma (ILON 1996: 52, 4. tábla 4). Az ugyanezen község határában talált cakai típusú fibula (ILON 1985, 1996: 52, 4. tábla 7.) okvetlenül megemlítendő.

A lelőhelyek topográfiai megoszlása a Külsővat-merseváti és a marcaltői csoportosulás a Marcal-átkelők továbbra is hangsúlyos szerepét és azok biztosítását igazolják.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Marcal-medence az urnamezős népesség törzsterületéhez tartozott és mind a dél-észak irányú (közlekedő folyosó), mind a kelet-nyugati irányú mozgásban (gázlók) szerepet játszott.

Ebből az időszakból már 7 helyről ismerjük az emberi megtelepedés nyomát Mezőlak határából.

4. Az érintett topográfiai kötetek készítésekor hazai előfordulása még nem volt tisztázott.

183


ф Késő bronzkori lelőhelyek

Zavartalan magfúrás helye

16. ábra. A Marcal-völgy késő bronzkori lelőhelyei - 4. lista

Fig. 16. Late Bronze Age salvage sites in the Marcal Valley - List 4.

184


Kora és középső vaskor - Hallstatt kultúra és szkíták (5. lista és 17. ábra)

A vizsgált időszakot mindössze 13 lelőhely képviseli. Ebből 11a keleti Hallstatt kultúra települése és temetője illetve temetkezése, továbbá 2 szkíta (Mihályfa, Mezőlak). Érdekes jelenség, hogy míg a Hallstatt kultúra települései mellett, közvetlenül a Marcal keleti sávjában nem - csak távolabb (Dóba, Somlóvásárhely: PATEK 1993: 62-86) - ismerünk vezéri temetkezéseket, addig a Vas megyei oldalon a telepek mellett halomsírokról (Kismező, Boba) is tudomásunk van. E helyzet értelmezése azonban egy tágabb kitekintésű vizsgálattal deríthető csak ki, ami most nem képezi tanulmányunk tárgyát.

Elképzelhetőnek tűnik, hogy a bazaltvulkánosság hordalék kőzetanyagát, netán az egyházaskeszői bánya kőzúzalékát fazekasaik felhasználták (GHERDÁN et al. 1999, 2002).

Nem meglepő a szkíta anyagi kultúra meglehetősen diaszpórikus jelenléte. Végül is ez jellemző a Dunántúl egészére. Itt is csak kulturális hatást, vagy csak egy betelepülő, megszálló vezető réteget feltételezhetünk.

A külsővati Marcal-átkelő jelentősége a kora vaskorban sem vitatható.

Kelták (6. lista és 18. ábra)

A késő vaskori, La-Tène kultúra emlékeit összesen 19 lelőhelyről ismerjük. Ebből telepet 16, temetőt, illetve temetkezést 4 helyen dokumentáltak. Temetkezés és település együttesét 1 alkalommal (Külsővat-Gányi-tó) figyelték meg. A Marcal-vidék megszállására az ún. történeti (ie. 271-190), a LT C l periódusban (SZABÓ 1990: 19-20) kerülhetett sor, de a LT D időszakban a Vas megyei oldal (KAROLYI 1985: 408-409, Fig. 15.) is sűrűn lakott. Az átkelők súlyponti helyzetét a külsővati leletcsoportosulás és védelmét Kamond fegyveres sírjai bizonyítják. Intenzív jelenlétüket Mezőlak határában 3 település igazolja.

A vas eszközeikkel intenzív mezőgazdasági és ipari tevékenységet kifejtő kelták itt is elmélyítették a természetátalakítás ekkor már megfordíthatatlan folyamatát.

Római kor (7. lista és 19. ábra)

A vizsgálat tárgyát képező vízfolyás (Marcal) neve ebből az időszakból eredeztethető, amelyre Mursella (Kisárpás Győr megyében) neve (MÓCSY 1990: 13) utal.

Az urnamezős kultúrát (késő bronzkor) követően 82 előfordulás lokalizálásával a legintenzívebb megtelepedési periódust jelenti a térségben az Árpád- és a középkor előtt. Ezek megoszlása: 61 faluszerű település és 7 villa rustica. Falutelepülés, villa és út együttesét pusztán sümegcsehi határának egy lelőhelyén figyelték meg. Útszakasz még Egyházaskesző határából ismeretes. Unikális lelet a Kispirit határában megfigyelt terra

185


Ф Kora- és középső vaskori lelőhelyek


17. ábra. A Marcal-völgy kora és középső vaskori lelőhelyei - 5. lista

Fig. 17. Early and Middle Iron Age salvage sites in the Marcal Valley - List 5.

186


• Kclla lelőhelyek

jpf% Zavartalan magfúrás helye

18. ábra. A Marcal-völgy kelta kori lelőhelyei - 6. lista Fig. 18. Celtic salvage sites in the Marcal Valley — List 6.

187

Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.-Siimeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Ф Római kori lelőhelyek


19. ábra. A Marcal-völgy római kori lelőhelyei - 7. lista Fig. 19. Roman salvage sites in the Marcal Valley — List 7.

188


sigillata depot. A marcaltői, külsővati és kamondi átkelők favorizált helyzetét 4, 7 illetve 6 lelőhely igazolja.

Korábban ismeretlen, magas fokú és nagyüzemi jellegű földművelést és ipari tevékenységet honosított meg a Római Birodalom Pannónia tartományának ezen a részén is, amelyek további súlyos terheket róttak a tájra.

Mezőlak határából 5 korabeli lelőhelyről tudunk, amelyek közül talán 2 villa rustica. A korszakban betelepülő és romanizálódó germánoknak egyetlen biztos települését

egyúttal temetőjét Vinárról (MITHAY 1989) ismerjük.

Népvándorlás- és honfoglalás kor (8. lista és 20. ábra)

A hunok 434-ben foglalták el Pannónia Prima és Valeria tartományt, s a környéken feltűntek, igaz az általunk vizsgált területről emlékanyaguk csak Kispirit határából (425-455 közé keltezve) ismert. A hun kori sadagokhoz csatlakozott germánok emlékanyagát a dabronci sír (keltezése: 456-467) képviseli. A 456 tavaszán a Balatontól északra letelepedő keleti gótok és svébek jelenlétére (SÁGI 1985: 88) ez ideig nincs a térségből régészeti adatunk. A langobard szállásterületnek (BÓNA 1974: 3. rajz) is csak peremterülete, határvidéke lehetett a Marcal melléke.

Az avar kor korai időszakában a Marcal mocsarai jelentették a birodalom nyugati határvidékét, gyepűjét (SZENTPÉTERI 1995: 3. térkép; VIDA 1996: 76). Ezt a területről - többek között - a kemeneshőgyészi temetőrészlet mellett (ILON 1996a) egy külsővati lándzsahegy és egy csont tarsolyfüggesztő (VIDA 1996: 74-75, 7. ábra) is igazolja. A késő avar kori határ - nyugatra tolódva - már a Rába volt, így a kaganátus belső részévé vált a régió. A közöttük a 9. században már megjelenő, betelepedő és az elszegényedő avarsággal egybeolvadó szlávokra (SZENTPÉTERI 1995: 6. térkép) helyneveik utalnak. A legegyértelműbben a Marcal vasi oldala elnevezésének (Kemeneshát és Kemenesalja) előtagja, a „kamen" - kő szó (Kiss 1980: 326), és a hasonló tartalmú Kamond (Kiss 1980: 311) valamint a „görzsöny" utótag Nemesgörzsöny (Kiss 1980: 458) nevében. De például a Dabronc (Kiss 1980: 171), Karakó (Kiss 1980: 316), Rigács (Kiss 1980: 545), Szergény (Kiss 1980: 42) és a Vinár (szőlőműves: Kiss 1980: 696) településnevek is a szláv etnikumra utalnak. Nem lehetetlen azonban, hogy e névadások egy része már az Árpád-korból eredeztethető és a szolgálónépi rendszerrel függ össze, azaz betelepített népre utalnak.

Honfoglaló őseink - talán a Szalók nemzetség vezetésével (ANONYMUS 1977: 122) - a Marcal-völgyet szegélyező kiemelkedések peremét szállták meg. Györffy György szerint (1984: 200) pedig Huba vezér nyári szállásterülete volt a vízfolyás vidéke. A helynevek között található Keszi törzsnév (Egyházaskesző) a honfoglalók megszálló törzsét (Kiss 1980: 131) sejteti. A régészeti adatok (Celldömölk és Külsővat: Marcal átkelő, valamint Kemenesszentmárton és Csíkvánd) ugyan szórványosak, de a X. századi területfoglalást igazolják.

189


20. ábra. A Marcal-völgy népvándorlás- és magyar honfoglalás kori lelőhelyei - 8. lista Fig. 20. Salvage sites of the Migration Period and the Age of the Hungarian

Conquest in the Marcal Valley - List 8.

190


Árpád- és középkor (9. lista és 21. ábra)

Karakó ispáni központtal - amelynek létét a mai napig hiteles régészeti adat nem igazolja - , amelyen (és a Marcalon) át az országos hadi és kereskedelmi útvonal is átvezetett, a korai (10—11. század) magyar határvédelem belső gyepűjeként (KISS-TÓTH 1987: 129) létezett ez a természetes határvonal. Talán a térségben fekvő Csögle neve (gyepű: Kiss 1980: 168) is ezt bizonyítja. Ennek védelmében szerepet játszhattak az árpási központtal megszervezett besenyők is. Helynévi nyomuk Jánosháza határában is kimutatható (GYÖRFFY 1990: 129). A fejedelmi illetve királyi szolgáltatónépi szervezet nyomára pl. Kemeneshőgyész nevének utótagja (hőgyész = hermelin-vadász, Kiss 1980: 283, 326) utal. Valószínűleg cseh hospesek betelepülésének nyomát őrzi Sümegcsehi neve. A Marcal folyó később a kialakuló megyék Veszprém (Szalók nemzetség szállásterülete) és Kolon (Zala: Vérbulcsu-nemzetség) határává lett.

A medence sűrű korabeli lakottságát nem csak az írott források adatai, de a régészeti jelenségek mellett a műemléki kutatások (elsősorban templomok) eredményei is igazolják. Az egyházaskeszői vulkanikus követ adó bánya művelése a korban intenzíven folyhatott, nem csak a kisebb várak részbeni építőanyagául szolgálhatott, de a térség kevésbé kutatott templomainál is felhasználásra kerülhetett.

A korabeli települések, udvarházak, templomok és várak száma jóval magasabb (135), mint a vizsgálatban szereplő mai településeké (32). Ennek oka, hogy gyűjtésünkben éppúgy szerepelnek az Árpád-kori gyakran változó szállások, mind a 13. századi népességrobbanás előtti és utáni (majd megszűnő), koncentrálódó falvak, faluhelyek. A külsővati és a marcaltői udvarházak a már évezredes hagyományokkal rendelkező Marcal-átkelők fontosságának korabeli bizonyítékai.

ÖSSZEFOGLALÁS

A mezőlaki fúrás makro fosszília-elemzése egy feltöltődő holtág képét tárja elénk, a folyó vízi állapottól a nádasig. A terület szukcessziója azonban korántsem tekinthető a „klasszikus" feltöltődési szukcesszió egy tipikus példájának, mert azt jelentősen befolyásolták a mikroklimatikus és hidrológiai tényezők.

A területre a pleisztocén végén folyó vízi állapot volt jellemző. A kora holocén során a területen láposodás indult meg. Először tavikákás mocsár, majd tipikus nádas alakult ki, melyben szerephez jutott a zsombéksás is. A klíma fokozatos melegedésével és szárazodásával a nádas homogenizálódott, a tőzeg is bomlottabbá vált. Nem figyelhetünk meg azonban talajosodási szintet, és mivel ezen réteg vastagsága is jelentős, arra következtethetünk, hogy a tőzeg humusztartalma eleve magasabb lehetett, tehát nem utólagos bomlás eredménye. Ezt okozhatta a klíma kontinentalitása, ami a terület vízszintjének ingadozását okozta. Ez a zóna többé-kevésbé egybeesik a Quercus pollen megjelenésétől a Fagus pollen megjelenéséig terjedő időszakkal.

191


Árpád- és középkori lelőhelyek


21. ábra. A Marcal-völgy Árpád- és középkori lelőhelyei - 9. lista

Fig. 21. Salvage sites of the Árpád era and the Middle Ages in the Marcal Valley - List 9.

192


A bükk pollen megjelenésével, ami a klíma javulását, a csapadék mennyiségének növekedését jelzi, megnő a maradványok koncentrációja. A fajok mennyisége is jelentősen emelkedik. A terület vegetációja átalakul. A faj gazdag nádas helyét fokozatosan gyékényes váltja fel, melyben jelentős szerepet kapnak a különböző sásfajok.

Összességében a mintáról és a közösségekről az mondható el, hogy viszonylag fajszegény. Hiányoznak azon fajok, melyek más szelvények pleisztocén és koraholocén rétegeit (pl.: Hajósi-kaszálók, Vörös-mocsár, Keleméri Nagy-Mohos) annyira jellemzővé tették. Nincsenek igazán jó éghajlati jelző taxonok a mintákban. Ezt okozhatta az, hogy a terület klímája eleve kiegyenlítettebb volt, de az is, hogy a fúráspont megválasztása nem a makrofosszília-vizsgálatok igényeihez igazodott. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a terület ma sem tartozik a reliktum fajokban bővelkedő régiók közé. A feltárt rétegsor átfogta az elmúlt 15 ezer évet, így a Kárpát-medence egyik legfontosabb pollenszelvénye, jelentősége csak a zalavári (JUHÁSZ 2002a) és a keleméri Kis-Mohos szelvénnyel (WILLIS et al. 1997) összevethető. A késő-glaciális korú termomezofil reliktumokat is őrző vegyeslombú tajgaerdő, a pleisztocén/holocén határon történt erdő/ erdőváltás, a valószínűleg a Bakonyaljához köthető holocén fenyőrefugium kialakulása, a szil-kőris-tölgy dominanciájú lombos erdő kialakulása a kora holocénban kiemelkedő jelentőségűek vegetációtörténeti szempontból.

Régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű a neolitizációhoz kapcsolódó növénytermesztés és állattenyésztés egyidejű, erőteljes megjelenése, a kiforrott mezőgazdasági tevékenység rekonstruálása a középső újkőkorban, majd folytatódása a késő neolitikumban és a rézkorban.

Mezőlak határában - régészetileg igazolhatóan - a kora bronzkori kisapostagi kultúra életétől máig folyamatos az ember jelenléte (1-9. lista, 13-21. ábra), ami a fúrás pollenadataival (7-12. ábra) jó összhangban van.

A bronzkori és a kelta kori pollenelemzés és paleobotanikai adatok a velemi pollenszelvénnyel jól szinkronizálható, jelentős emberi hatásokat visszatükröző pollenadatok megerősítik és kiterjesztik ezekről a korokról, a kor mezőgazdasági színvonaláról feltételezett, vagy más területen már megállapított képet.

IRODALOM

ANONYMUS (1977): Gesta Hungarorum. - Budapest, 172 pp. BAKAY, K. (1971): Skythian rattles in the Charpathian Basin and their Eastern Connections.

— Amsterdam—Budapest, 131 pp. BARTHA D. (1997): Fa- és cserjehatározó. - Budapest, pp. 340 BEHRE, K. E. (1988): The role of Man in European vegetation history. - In: HUNTLEY,

В., WEBB, T. III. eds. Vegetation History. - Dordrecht, Kluwer Academic Publishers, pp. 633-672.

193


BEIJERINCK, W. (1969): Zadenatlas der Nederlandsche Flora. - H, Veenman and Zonen, Wageningen

BENNETT, К. D. (1992): PSIMPOLL - A quickBasic program that generates PostScript page description of pollen diagrams. INQUA Commission for the study of the Holocene: working group on data handling methods — Newsletter, 8: 11-12.

BERGGREN, G. (1968): Atlas of Seeds. 2. Cyperaceae. - Stockholm, Swedish Natural Science Research Council.

BERGGREN, G. (1981): Atlas of Seeds. 3. Salicaceae to Cruciferae. - Stockholm, Swedish Natural Science Research Council.

BIRKS, H. J. B. (1982): Quaternary Bryophyte Paleo-ecology. - In: SMITH A. J. E. (ed.) Bryophyte Ecology. - London & New York, Capman and Hall, pp. 437-490.

BIRKS, H. J. - BIRKS, H. H. (1980): Quarternary palaeoecology. - London, E. Arnold Press, pp. 289.

Buocz P. T. (1963-64): Celldömölk-Izsákfa-Dercona-dűlő. - Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 16-17: 33.

BLYTT, A. (1876): Essay on the immigration of the Norwegian flora during alternating rainy and dry periods. - Kristiania, 89.

BLYTT, A. (1881): Die Theorie der wechselnden kontinentalen und insularen Klimate. - Engl. Bot. Jahrb. (Leipzig), 2: 1-50, 177-184.

BLYTT, A. (1893): Zur Geschichte der Nordeuropäischen, besonders der Norwegischen Flora. - Engl. Bot. Jahrb. (Leipzig), 17.

BONA I. (1974): A középkor hajnala. - Budapest, 105 pp. BONA I. (1993): A hunok és nagykirályaik. - Budapest, 274 pp. BORHIDI, A. (1961): Klimadiagramme und Klimazonale Karte Ungarns. - Annales

Universitatis Scientiarium Budapestiensis de Lorando Eötvös Nominatae, Sectio Biologica, 4: 21-50.

BORSY Z. - CSONGOR É. - Lóra J. - SÁRKÁNY S. - SZABÓ I. (1982): A futóhomok mozgásainak periódusai az Alföld ÉK részében. - Acta Geographica Debrecina, 20: 5-16.

DAX M. CS. (1980): Keleti germán női sírok Kapolcson. - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 15: 97-106.

DUNWIDDIE, P. W. (1987): Macrofossils and pollen representation of coniferous trees in modern sediments from Washington. - Ecology, 68: 1-11.

FEKETE M. (1984): Celldömölk-Izsákfa-Guta dűlő. - Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 37: 10.

FEKETE, M. (1986): Früheisenzeitliche Forschungen im Komitat Vas. - In. Hallstatt Kolloquium Veszprém 1984. Mitteilungen des Arch. Ins. der Ung. Akad. Der Wiss. Beiheft 3. Budapest, pp. 57-67.

FEKETE M. (2004): A jánosházi halomsír. - In. M Q M 0 2 III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés, (szerk. Ilon G.) Bozsok-Szombathely 2002. október 7-9. Szombathely, pp. 157-181.

194


FELFÖLDY L. (1990): Hínárhatározó. - Vízügyi Hidrobiológia 18. Budapest, Aqua Kiadó és Nyomda, 144 pp.

FÜZES M. (1991): A Dunántúl korai növénytermesztése és növényleletei. A Starcevo kultúra és a „tapolcai csoport". - Bibliotheca Musei Tapolcensis, 1. Tapolca, pp. 267-362.

GHERDÁN, K. - SZAKMÁNY, GY. - WEISZBURG, T. - ILON, G. (1999): Petrological and geochemical investigation of basaltic bronze and Iron Age ceramics from Northwest Hungary. - Berichte der Deutschen Mineralogischen Gesellschaft, 82.

GHERDÁN, К. - SZAKMÁNY, GY. - WEISZBURG, T. - ILON, G. (2002): Petrological investigation of Bronze and Iron age ceramics from West Hungary: Vaskeresztes, Velem, Sé, Gór. - In: Modern Trends in Scientific Studies on Ancient Ceramics. Papers presented at the 5th European Meeting on Ancient Ceramics, Athens, 1999. BAR International Series 1011 Oxford, pp. 305-312.

GöMöRi J. - HAJMÁSI E. (1977): Karakó. - Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 30: 60. GROSSE-BRAUCKMANN, G. (1972): Über pflanzliche Makrofossilien mitteleuropäischer

Torfe. I: Gewebereste krautiger Pfanzen und ihre Merkmale. - Telma, 2: 19-55. GROSSE-BRAUCKMANN, G. (1986): Analysis of vegetative plant macrofossils. - In:

BERGLUND, B. E. (szerk.) Handbook of Holocene Palaeoecology and Palaeohyd-rology. John Wiley and Sons Ltd. pp. 591-6 Í 8.

GYÖRFFY GY. (1984): István király és müve. - Budapest, 668 pp. GYÖRFFY GY. (1990): Besenyők és magyarok. - In: A magyarság keleti elemei. Budapest,

pp. 94-192. HERTELENDI, E. (1990): Izotópanalitikai célú műszer és módszerfejlesztések és azok

alkalmazásának eredményei. — Kandidátusi Értekezés, Budapest, 150 p. HERTELENDI, E. - CSONGOR, É. - ZÁBORSZKY, L. - MOLNÁR, I. - GÁL, I. - GYŐRFFY, M.

- NAGY, S. (1989): Counting system for high precision С-14 dating. - Radiokarbon, ЪЪ. 399-408.

HERTELENDI, E. - KALICZ, N. - RACZKY, P. - HORVÁTH, F. - VERES, M. - SVTNGOR, É. - FUTÓ, I. - BARTOSIEWICZ, L. (1996): Re-evolution of the Neolithic in eastern Hungary based on calibrated radiocarbon dates. - Radiocarbon, 37: 239-244.

ILON, G. (1985): Egy fibulatípus újabb előfordulása Északnyugat-Dunántúlon. -Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 17: 65-79.

ILON, G. (1992): A településszerkezet és a fémművesség kapcsolatáról az Északnyugat-Dunántúl késő bronzkorában. — In: A Dunántúl településtörténete IX. (szerk. Somfai B.) Veszprém, pp. 9-22.

ILON, G. ( 1993) : A bronzművesség emlékei Külsővat és Magyargencs határában, valamint a tiszai kultúra edénye Magyargencsről. — Lapok Veszprém megye történetéből, 1. Pannicvlvs Ser. C. No. 27. Szombathely, 6 pp.

ILON, G. (1995): A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994. - Acta Musei Papensis, 5: 63-137.

195


ILON G. (1996a): Egy újabb adat a 7. századi avarság Pápa környéki csoportjához. A Kemeneshőgyész-homokbányai temetőrészlet. - Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (Pars Archaeologica), 22(3): 85-106.

ILON G. (1996b): Külsővat és szűkebb környéke az őskorban. - In. Tanulmányok Külsővat történetéből (szerk. ILON G.) Külsővat, pp. 35-56.

ILON G. (1996C): Adatok Külsővat késő középkori történetéhez a régészeti emlékek tükrében. - In: Tanulmányok Külsővat történetéből (szerk. ILON G.) Külsővat, pp. 115-132.

ILON G. (1999): A térség története az államalapításig a régészeti leletek tükrében. - In. Ság hegy, Kemeneshát, Kemenesalja, (szerk. BODA L. - ORBÁN R.) Szombathely, pp. 32-39.

ILON G. (2003): A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője -Számvetés az évfordulók jegyében. — Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 3-4: 5-61.

ILON G. (2004a): Szombathely őskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor előtt is volt élet. — Szombathely, 277 pp.

ILON G. (2004b): Őskori temetkezések az utóbbi évtized Vas megyei ásatásain. Adatok a mellékletek és az eltemetett nemének kérdéséhez. - In. MQMOZ III. öskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés, (szerk. ILON G.) Bozsok-Szombathely 2002. október 7-9. Szombathely, pp. 211-242.

ILON, G. - FARKAS, CS. (2001): Houses of the late-Lengyel settlement at the boundary of Szombathely (county Vas, Western Hungary) - In: Sites end Stones. Lengyel culture in Western Hungary and beyond. (Ed. REGÉNYE J.) Veszprém, pp. 55-60.

ILON G. - HAMVAS I. - MAROSSZÉKY В. (2000): Adatok Vas megye avar kori és IX. századi településtörténetéhez. I—II. - Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2: 18-26,3: 14-38.

ILON G. - RASZTOVICS J. (2000): Őskori lelőhelyek Vas megyében. Előmunkálatok Vas megye régészeti topográfiájához. Őskor I. — In: Pannicvlvs Ser. B. No. 5. (szerk. ILON G.) Szombathely, pp. 145-235.

ILON G. - SABJÁN T. (1989): XV századi cserépkályhák Külsővatról. - Acta Musei Papensis, 2: 77-140.

ILON G. - SÜMEGI P. et al.: Ember alkotta környezet Szombathely határában a kora rézkorban. - Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28: 231-254.

IVICSICS P. (1993): Kisebb végvárak, véghelyek Vas megyében. - Studia Agriensia, 14: 289-310.

JACKSON, S. Т. (1989): Postglacial vegetational changes along an elevational gradient in the Adirondack Mountains (New York): a study of plant macrofossils. - New York State Museum and Science service Bulletin, 469: 29 pp.

196


JACOBSON, G. L. (1988): Ancient permanent plots: sampling in paleovegetational studies. - In: HUNTLEY, B.-WEBB, T. III. (szerk.) Vegetation history. Kluwer, Dordrecht, pp. 3-16.

JÁRAINÉ-KOMLÓDI M. (1966): Adatok az Alföld klíma- és vegetációtörténetéhez I. -Botanikai Közlemények, 53 : 191-201.

JÁRAINÉ-KOMLÓDI M. (1969): Adatok az Alföld klíma- és vegetációtörténetéhez II. -Botanikai Közlemények, 56: 43—55.

JÁRAINÉ-KOMLÓDI, M. (1987): Postglacial Climate and Vegetation History in Hungary. - In: PÉCSI, M. - KORDOS, L. (eds.): Holocene environment in Hungary. Budapest, Geographical Research Institute Hungarian Academy of Sciences, pp. 37-47.

JÁRAINÉ-KOMLÓDI M. (2000): A Kárpát-medence növényzetének kialakulása. - Tilia, 9: 5-59.

JÁVORKA, S. - CSAPODY, V. (1991): Iconographia florae partis austro-orientalis Europae centralis. - Budapest, Akadémiai Kiadó, p. 576

JUHÁSZ I. (2001): A Szévíz völgye negyedkori növényvilága. - In: „Környezeti ártalmak és a légzőrendszer", (szerk. SZABÓ T. - BÁRTFAI, I.) Zalaegerszeg, F&G Press, Hungary, XI. kötet, pp. 125-136.

JUHÁSZ, I. - DRESCHER-SCHNEIDER, R. - ANDRIEU-PONEL, V. - DE BEAULIEU, J. L. (2001): Anthropogenic Indicators in a Palynological Records from Pölöske, Zala Region, Western Hungary. - UFA, 78: 29-37.

JUHÁSZ I. E. (2002a): A Délnyugat-Dunántúl negyedkori vegetációtörténetének palinoló-giai rekonstrukciója. (Reconstitution palynologique de la végétation depuis le Tardiglaciaire dans la région de Zala, sud-ouest de la Hongrie). - PhD disszertáció, Pécs-Marseille

JUHÁSZ I. E. (2002b): Hévíz és környékének régmúltja a negyedkori pollenvizsgálatok tükrében. - In. „Környezeti ártalmak és a légző rendszer", (szerk. SZABÓ T. - BÁRTFAI, I.) Zalaegerszeg, F&G Press, Hungary, XII. kötet (in press).

KÁROLYI M. (1969): Jánosháza-Fürdő-domb. - Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 22: 101. KÁROLYI, M. (1985): Late Celtic Hillfort at Ostffyasszonyfa. - ActaArchHung, 37: 391—

418. KÁROLYI M. (1992): A kora rézkor emlékei Vas megyében. — Szombathely, 98 pp. KÁROLYI M. (2004): Napszülöttek. Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. —

Szombathely, 254 pp. Kiss G. (2000): Vas megye 10-12. századi sir- és kincsleletei. - Szombathely, 321 pp. Kiss G. - TÓTH E. (1987): A VASVÁRI „RÓMAI SÁNC" ÉS A „KATONÁK ÚTJA" IDŐRENDJE

ÉS ÉRTELMEZÉSE. (ADATOK A KORAI MAGYAR GYEPŰ-RENDSZER TOPOGRÁÍiÁJÁHOZ. I . ) -

Communicationes Archaeologicae Hungáriáé, pp. 101-137. Kiss L. (1980): Földrajzi nevek etimológiai szótára. - Budapest, 727 pp. Kiss T. (1999): Előkészületek Vas megye régészeti topográfiájához. Római kor. - Szak

dolgozat, kézirat, BDF, Szombathely

197


KOSKAROVA, V. L. (1986): Szemennije flori torfianikov Szibiri. - Akademija Nauk SzSzSzR, Novoszibirszk, 120 pp.

KOZÁK K. ( 1961 ) : Jelentés a celldömölki középkori bencés apátsági templom feltárásáról. - Archaeológiai Értesítő 88. 116-121.

KOZÁK M. É. (1980-87): Jánosháza-Erdődy-Choron-kastély. - Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 33-40: 105-106, 102-103, 118-119, 102, 113-114, 102, 92-93, 101.

KŐSZEGI F. (1988): A Dunántúl története a késő bronzkorban. - BTM Műhely, 1. Budapest, 220 pp.

KÜSTER, H. (1985): Herkunft und Ausbeitungsgeschichte einiger Seclietea-Arten. -Tüxenia, Mitt. d. flor-soc. Arbeitsg, 589-597.

KÜSTER, H. (1997): The role of farming in the postglacial expansion of beech and hornbeam in the oak woodlands of central Europe. - The Holocene7: 239-242.

LÁZÁR J. (1951): A Ság hegy környéki hallstat-tkori tumulus-sírokról. - Archaeológiai Értesítő, 78: 36-42.

LÁZÁR J. (1955): Hallstatt-kori tumulusok a Ság hegy távolabbi környékéről. -Archaeológiai Értesítő, 82: 202-211.

LÉVESQUE, P. E. M. - DINEL, H. - LAROUCHE, A. (1988): Guide to the identification of plant macrofossils in Canada peatlands. - Agriculture Canada Research Branch Publication, 1817.

MAJER A. (1963): Erdő- és termőhelytípusok útmutató növényei. - Budapest, Országos Erdészeti Főigazgatóság.

MAJER A. (1968): Magyarország erdőtársulásai. - Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 133— 197.

MAKKAY J. (1982): A magyarországi neolitikum kutatásának új eredményei. — Budapest, Akadémiai Kiadó, 181 pp.

MAKKAY J. (2003): Ősre gészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor. - A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve, XLV: 27-63.

MANGERUD, J. - ANDERSEN, S. T. - BERGLUND, B. E. - DONNER, J. J. (1974): Quaternary stratigraphy of Norden: A proposal for terminology and classification. - Boreas, 3: 109-128.

MAROSI S. - SOMOGYI S. (1990): A magyarországi kistájak katasztere. I—II. - Budapest, MTA Földrajzkutató Intézet Kiadványa.

Magyarország Régészeti Topográfiája 3. Veszprém megye. A devecseri és sümegi járás. BAKAY K. (ed.) - Budapest, Akadémiai Kiadó, 1970.

Magyarország Régészeti Topográfiája 4. Veszprém megye. A pápai és zirci járás. TORMA I. (ed.) - Budapest, Akadémiai Kiadó, 1972.

MITHAY S. (1966): Kelta kori sírleletek Borsosgyőrről és Kiskamondról. - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 6: 55-68.

MITHAY S. (1989): A Vinár-cseraljai kora római temető. - Acta Musei Papensis, 2: 49-76. MÉSZÁROS M. - KÖVECSES L. (1999): Előmunkálatok Vas megye középkori régészeti

topográfiájához. - Szakdolgozat, kézirat, BDF, Szombathely

198


MÓCSY A. (1990): Pannónia az ókori irodalomban. - In: Pannónia régészeti kézikönyve. (szerk. MÓCSY A. - FITZ J.) Budapest, pp. 9-14.

OLDFIELD, F. (1978): Lakes and their drainage basins as units of sediment-based ecological study. - Progress in Physical Geography, 1: 460-504.

ORBÁN S. - VAJDA L. (1983): Magyarország mohaflójának kézikönyve. — Budapest, Akadémiai Kiadó, 518 pp.

PATEK, E. (1993): Westungarn in der Hallstattzeit. -Weinheim, 177 pp. PETERSON, G. M. (1983): Recent pollen spectra from zonal vegetation in the Western

USSR. - Quaternary Science Review, 2: 281-321. PIDOPLICSKA, A. P. (1936): Opredelitel osztatkov travjanisztih rasztenij i zelenih mhov

(Bryales) v torfe. - Minszk, Akademija Nauk VSzSzR, 41 pp. PINTÉR T. (2000): A bakonytamási és kemeneshőgyészi avar kori sírok antropológiai

feldolgozása. - In: Válogatás a BDF régésztechnikusainak és a JATE régész hallgatóinak tanulmányaiból 2. Pannicvlvs Ser. B. No. 5. Szombathely, pp. 3 2 3 -335.

PLAJNER B. - SZAKSZ B. (1996): AZ Izsákfa-bokodpusztai avar kori temetőrészlet. - Lapok Vas megye történetéből. Pannicvlvs Ser. C. No. 53. Szombathely, 6 pp.

POP, E. (1960): Mlastinile de túrba din R. S. Romina. Ed. Acad. R. P. Romine, 511 pp. von POST, L. (1916): Einige südschwedishen Quellemore. - Bulletin Geol. Inst. Uppsala,

15: 14-45. PRENTICE, I. С. (1998): Records of vegetation in space and time: the principles of pollen

analysis. - In: HUNTLEY, B. - WEBB, T. III. (eds.) Vegetation history. Dordrecht, Kluwer, pp. 17-42.

RUDNER, E. - SÜMEGI, P. (2001): Recurring taiga forest steppe habitats in the Carpathian Basin in the Upper Weichselian. - Quaternary International, 76/77: 177-189.

RYBNÍCEK, К. (1973): A comparison of the present and past mire communities of Central Europe. - In: BIRKS, H. J. B. - WEST, R. G. (eds.): Quaternary Plant Ecology. Oxford, Blackwell, pp. 237-261.

RYBNÍCEK, К. - RYBNÍCKOVÁ, E. (1968): The History of Flora and Vegetation on the Bláto mire in Southeastren Bohemia, Czechoslovakia (Palaeoecological Study). - Folia Geobotanica et Phytotaxomomica, 3: 117-142.

SÁGI К. (1985): Az ötvöspusztai V. századi sír. - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 17: 81-91.

SERNANDER, R. (1892): Die Einwanderung der Fichte in Skandinavien. - Englers Botanische Jahrebuch, 15.

SERNANDER, R. (1908): On the evidences of Postglacial changes of climate furnished by the peat-mosses pf Northern Europe. — Geologiska Föreningens i Stockholm Förhandlingar, 31 : 465-473.

SCHERMANN, SZ. (1967): MagismeretI-IL- Budapest, Akadémiai Kiadó, 861 pp., 208 pp. SIMON T. - SEREGÉLYES T. (2000): Növényismeret. - Budapest, Nemzeti Tankönyv

kiadó

199


SMIDT, L. (1934): A mezőlaki szkíta lelet. - Vasi Szemle, 1(3): 201-209. SÜMEGI P. (1996): Az EK-magyarországi löszterületek összehasonlító őskörnyezeti és

sztratigráfiai értékelése. (Comparative paleoecological and stratigraphical valuation of NE Hungarian loess-areas.) - Kandidátusi értekezés (PhD dissertation), Debrecen-Budapest

SÜMEGI P. (1998): Az utolsó 15 000 év környezeti változásai és hatásuk az emberi kultúrákra Magyarországon. - In: A régésztechnikus kézikönyve, (szerk. ILON G.) Pannicvlvs Ser. B. No. 3. Szombathely, pp. 367-397.

SÜMEGI, P. (1999): Reconstruction of flora, soil and landscape evolution, and human impact on the Bereg Plain from late-glacial up to the present, based on palaeoecological analysis. - In: HAMAR, J. - SÁRKANY-KISS, A. (eds.) The Upper Tisa Valley. Tiscia Monograph Series, Szeged, pp. 173-204.

SÜMEGI P. (2001a): A negyedidószak földtanának és ó'skörnyezettanának alapjai. - Szeged, JATEPress, 262 pp.

SÜMEGI P. (2001b): Környezetrégészet problémái Magyarországon. - In: MQMOZ I. Az Őskor Fiatal Kutatói I. Összejövetelének konferenciakötete (szerk. Dani J. - Hajdú Zs. - Nagy E. Gy.) Debrecen, pp. 17-49.

SÜMEGI P. (2003a): Régészeti geológia és történeti ökológia alapjai. - Szeged, JATEPress, 260 pp.

SÜMEGI, P. (2003c): Early Neolithic man and riparian environment in the Carpathian Basin. - In: Morgenrot der Kulturen. JEREM, E. - RACZKY, P. eds. Budapest, Archaeolingua Press, pp. 53—60.

SÜMEGI, P. (2003d): New chronological and malacological data from the Quaternary of the Sárrét area, Transdanubia, Hungary. - Acta Geologica Hungarica, 46: 371-390.

SÜMEGI, P. (2004a): The results of paleoenvironmental reconstruction and comparative geoarcheological analysis for the examined area. pp. 301-348. - In: The geohistory of Bátorliget Marshland. SÜMEGI, P. - GULYÁS, S. (eds.) Budapest, Archaeolingua Press, 353 pp.

SÜMEGI P. (2004b): Preneolitizáció - egy Kárpát-medencei, késő-mezolitikum során bekövetkezett életmódbeli változás környezettörténeti rekonstrukciója. - In. M Í 2 M 0 2 II. Az Őskor Fiatal Kutatói II. Összejövetelének konferenciakötete (szerk. DANI J. - HAJDÚ ZS. - NAGY E. Gy.) Debrecen, pp. 21-32.

SÜMEGI, P. - BODOR, E. (2000): Sedimentological, pollen and geoarcheological analysis of core sequence at Tököl. - In: Szászhalombatta Archaeological Expedition. POROSZLAI, I. - VICZE, M. (eds.) Budapest, Archeolinqua Press, pp. 83-96.

SÜMEGI, P. - RUDNER, E. (2001): In situ charcoal fragments as remains of natural wild fires of the Upper Wurm in the Carpathian Basin. - Quaternary International, 76/77: 165-176.

SÜMEGI P. - MAGYARI E. - DANIEL P. - HERTELENDI E. - RUDNER E. (1999): A kardoskuti Fehér-tó negyedidőszaki fejlődéstörténetének rekonstrukciója. - Földtani Közlöny, 129:479-519.

200


SÜMEGI P. - KROLOPP E. - RUDNER E. (2002): Negyedidőszak végi őskörnyezeti változások térben és időben a Kárpát-medencében. - Földtani Közlöny, 132: 5 -22 .

STUIVER, M . - REIMER, P. J. - BÁRD, E. - BECK, J. W. - BURR, G. S. - H U G H E N , К. А. -

KROMER, В. - M C C O R M A C , E G. V.D. PLICHT, J. - SPURK, M . (1998): INTCAL98

radiocarbon age calibration 24,000±0 cal BP. - Radiocarbon, 40 : 1041-1083 . SZABÓ J. (1996): Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai

fejlődésében. — Habilitációs értekezés, Debrecen, 212 pp. SZABÓ M . (1990): Pannónia a római foglalás előtt (La Tène-kor). - In: Pannónia

régészeti kézikönyve, (szerk. M Ó C S Y A. - FITZ J.) Budapest, pp. 15-29 .

SZENTPÉTERI, J. (1995): Cartographia Avarica. Térképészeti észrevételek ADAM-tó l

Bajánig. - Somogyi Múzeumok Közleményei, XI: 2 3 9 - 2 5 4 .

TRÓELS-SMITH, J. (1955): Karakterisering af lose jordater. - Danmarks Geologiske

Undersogelse, IV(3): (10)

VADÁSZ E. V. (1998): A Ság hegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei. I.

- Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (Pars Archaeologica), 24(3): 2 3 - 4 9 . VENDEL M . ( 1959) : A kőzethatározás módszertana. - Budapest, Akadémiai Kiadó, 754 pp. VIDA, T. (1996): Külsővat és környékének régészeti emlékei a római kortól az Árpád

korig. - In: Tanulmányok Külsővat történetéből (szerk. ILON G.) Külsővat, pp. 5 7 - 1 0 3 .

WASYLIKOWA, K. (1996): Analysis of fossil fruits and seeds. - In: BERGLUND, B. E. (ed.) Handbook of Holocene Palaeoecology and Palaeohydrology. John Wiley and Sons Ltd., New York, pp. 571-590 .

WILLIS, K. J. (1997): The Impact of Early Agriculture upon the Hungarian Landscape. - In: CHAPMAN, J. - DOLUKHANOV, P. (eds.) Landscapes in Flux Central and Eastern Europe in Antiquity. (Oxford: Oxbow Books)

WILLIS, K. J. - SÜMEGI, P. - BRAUN, M . - T Ó T H , A. (1995): The Late Quaternary

Environmental History of Bátorliget, N . E. Hungary. - Palaeoclimatology, Palaeoecology, Palaeogeography, 118: 2 5 - 4 7 .

WILLIS, K. J. - SÜMEGI, P. - BRAUN, M. - T Ó T H , A. (1997): Does soil change cause vegetation change or vice-versa? A temporal perpective from Hungary. - Ecology, 78 : 7 4 0 - 7 5 0 .

WILLIS, K. J. - SÜMEGI, P. - BRAUN, M . - BENNETT, К. D . - T Ó T H , A. (1998): Prehistoric

land degradation in Hungary: who, how and why? - Antiquity, 72 : 1 0 1 - 1 1 3 .

WILLIS, K. J. - RUDNER, E. - SÜMEGI, P. (2000): The full-glacial forests of central

and southeastern Europe: Evidence from Hungarian palaeoecological records.

- Quaternary Research, 5 3 : 2 0 3 - 2 1 3 .

ZÓLYOMI В. (1952): Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkortól. - MTA Biológiai Osztályának Közleményei, 1: 4 9 1 - 5 3 0 .

ZÓLYOMI B. (1989): Magyarország természetes növénytakarója. - In: Nemzeti Atlasz, (szerk. PÉCSI M.) Budapest, 89. p.

201


ZÓLYOMI B. - KÉRI M. - HORVÁTH F. (1992): A szubmediterrán éghajlati hatások jelentősége a Kárpát-medence klímazonális növénytársulásainak összetételére. - In: Hegyfoky Kabos klimatológus születésének 145. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülés előadásai. MTA Debreceni Területi Bizottságának kiadványa, Debrecen-Túrkeve, pp. 60-74.

A lelőhely-listákat és térképi ábrázolásukat a Marcal folyási iránya (és nem a települések betűrendje) szerint állítottuk össze.

1. lista: Ujkőkori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 1. New Stone Age salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 37. Csikvánd-Csillagtag: DVK telep (MRT 4. 21/3.) 36. Csikvánd-Kalmártag: DVK telep (MRT 4. 21/6.) 35. Marcaltő-Gerencei-dűlő I.: telep (MRT 4. 47/7.) 34. Marcaltő-Gerencei-dűlő II.: telep (MRT 4. 47/10). 33. Marcaltő-Gerencei-dűlő IV.: DVK telep (MRT 4. 47/13.) 32. Egyházaskesző-Molnár-sziget: DVK, zselizi telep (MRT 4. 26/5., ILON 1995) 31. Egyházaskesző-Kurcant: DVK telep (MRT 4. 26/6.) 30. Egyházaskesző-Hajmás: telep (MRT 4. 26/7.) 29. Nemesgörzsöny-Kanálisra dűlő L: lengyeli telep (MRT 4. 55/4.) 28. Nemesgörzsöny-Szélmezői-dűlő: DVK telep (MRT 4. 55/11.) 27. Magyargencs-Cövekháza: telep (MRT 4. 44/13.) 26. Külsővat-Derma IL: telep (MRT 4. 40/3.) 25. Külsővat-Derma III.: telep (MRT 4. 40/4.) 24. Külsővat-Gányi-tó: DVK és lengyeli telep (MRT 4. 40/10.) 23. Külsővat-Belsőbánd IL: telep (MRT 4. 40/15.) MRT 3. 22. Adorjánháza: DVK telep (MRT 3. 1/6.) 21. Adorjánháza-Egeralja: DVK telep (MRT 3. 1/16.) 20. Csögle-Pusztaszőlő: DVK és lengyeli telep (MRT 3. 11/3-4.) 19. Kiscsősz-Hunyor-patak: DVK és lengyeli telep (MRT 3. 28/6.) 18. Kamond-Fövenytető: DVK telep (MRT 3. 23/7.) 17. Kamond: DVK telep (MRT 3.23/10.) 16. Zalaszegvár: lengyeli telep (MRT 3. 69/2.) 15. Zalameggyes: lengyeli telep (MRT 3. 68/2.) 14. Rigács: DVK telep (MRT 3. 49/2.) 13. Megyer-Csombor: DVK telep (MRT 3. 36/1.) 12. Megyer: DVK telep (MRT 3. 36/2.)

202


11. Dabronc: DVK telep (MRT 3. 12/2.) 10. Dabronc-Rétalja-dűlő: DVK telep (MRT 3. 12/4.) 9. Dabronc-Csombor: DVK telep (MRT 3. 12/6.) 8. Gógánfa-Nyíres: DVK telep (MRT 3. 17/1.) 7. Gógánfa: DVK telep (MRT 3. 17/6.) 6. Gógánfa: DVK telep (MRT 3. 17/9.) 5. Gógánfa: DVK telep (MRT 3. 17/10.) 4. Gógánfa: DVK telep (MRT 3. 17/11.) 3. Mihályfa: DVK telep (MRT 3. 37/8.) 2. Óhíd: DVK telep (MRT 3. 45/8.)

Vas megye 1. Kemenesszentmárton-Felső-Marcal melléke VI.: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 150)

2. lista: Rézkori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 2. Copper Age salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 46. Csikvánd-Temetőalja: Pécel-badeni telep (MRT 4. 21/5.) 45. Malomsok-Cseresznyés: Pécel-badeni telep (MRT 4. 45/14.) 44. Marcaltő-Gerencei-díílő I.: Pécel-badeni telep (MRT 4. 47/7.) 43. Egyházaskesző-Molnár-sziget: Pécel-badeni telep (MRT 4. 26/5., ILON 1995) 42. Egyházaskesző-Kurcant: Pécel-badeni telep (MRT 4. 26/6.) 41. Magyargencs-Ürgehegy: Pécel-badeni telep (MRT 4. 44/18.) 40. Külsővat-Derma IL: Pécel-badeni telep (MRT 4. 40/3., ILON 1996. 43-44.) 39. Külsővat-Derma III.: telep (MRT 4. 40/4.) 38. Külsővat-Gányi-tó: Pécel-badeni telep (MRT 4. 40/10.) 37. Külsővat-Belsőbánd IL: telep (MRT 4. 40/15.) MRT 3. 36. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: Pécel-badeni telep (MRT 3. 1/2.) 35. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 1/3.) 34. Adorjánháza-Tsz-istállók: Pécel-badeni telep (MRT 3. 1/5.) 33. Adorjánháza: Pécel-badeni telep (MRT 3. 1/6.) 32. Adorjánháza-Uras-dűlő: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 1/10.) 31. Adorjánháza-Várhelyek: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 1/19.) 30. Csögle-Józsák-dombja: Pécel-badeni telep (MRT 3. 11/2.) 29. Csögle-Pusztaszőlő: Balaton-Lasinja és Pécel-badeni telep (MRT 3. 11/3-4.) 28. Csögle-Dobó-major: Pécel-badeni telep (MRT 3. 11/5.) 27. Kispirit: Pécel-badeni telep (MRT 3. 31/5.) 26. Kamond-Dabrókai-csárda: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 23/1.) 25. Kamond-Kertai útelágazás: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 23/2.)

203

Ilon G.—Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G—Szegvári G—Sümeginé T. T.: Mezőlak—Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

24. Kamond-Fövenytető: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 23/7.) 23. Kamond: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 23/10.) 22. Zalaszegvár-Kohári-domb: telep (MRT 3. 69/7.) 21. Zalameggyes: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 68/1.) 20. Zalameggyes: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 68/3.) 19. Zalameggyes: Pécel-badeni telep (MRT 3. 68/4.) 18. Rigács-Vasútállomás: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 49/1.) 17. Rigács: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 49/2.) 16. Rigács-Kavicsbánya: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 49/3.) 15. Megyén telep (MRT 3. 36/5.) 14. Megyer: Pécel-badeni leletek JPMben (MRT 3. 36/*.) 13. Dabronc: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 12/2.) 12. Gógánfa-Nyíres: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 17/1.) 11. Gógánfa: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 17/4.) 10. Gógánfa-Máhó: Pécel-badeni telep (MRT 3. 17/5.) 9. Gógánfa: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 17/7.) 8. Gógánfa: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 17/8.) 7. Gógánfa: Pécel-badeni telep (MRT 3. 17/11.) 6. Kisvásárhely: Pécel-badeni telep (MRT 3. 33/5.) 5. Mihályfa: Balaton-Lasinja telep (MRT 3. 37/8.) 4. Sümegcsehi-Keszthely-kút: Pécel-badeni telep (MRT 3. 55/1.) Vas megye 3. Kemenesszentmárton-Felső-Marcal melléke IIL: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 150) 2. Mersevát-Hímes kő: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 148) 1. Jánosháza-Fürdő-domb: lengyel III. telep, jelképes badeni sír (KÁROLYI 1969,

1992: 5-15, KÁROLYI 2004: 69, 79. kép 3.)

3. lista: Kora- és középső bronzkori lelőhelyek a Marcal-völgyben List3. Early and Middle Bronze Age salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 22. Marcaltő-Gombóc: kisapostagi telep (MRT 4. 47/4.) 21. Egyházaskesző-Kurcant: kisapostagi telep (MRT 4. 26/6.) 20. Nemesgörzsöny-Kanálisra dűlő IL: kisapostagi telep (MRT 4. 55/5.) 19. Nemesgörzsöny-Kertalja: kisapostagi telep (MRT 4. 55/7.) 18. Magyargencs-Bujdosó-rét: kisapostagi telep (MRT 4. 44/11.) 17. Mezőlak-Szentpéteri-domb L: kisapostagi telep (MRT 4. 48/5., ILON 1995) 16. Mezőlak-Asszonyfa IL: telep (MRT 4. 48/13.) 15. Külsővat-Derma IIL: kisapostagi telep (MRT 4. 40/4.) 14. Külsővat-Hajórét: kisapostagi/mészbetétes (?) telep (ILON 1996: 45, 2. ábra)

204


13. Külsővat-Belsőbánd II.: kisapostagi telep, halomsíros bronz tű (MRT 4. 40/15.; ILON 1996: 45, 4. táblai.)

M R T 3 . 12. Adorjánháza-Szigetdomb: álzsinórdíszes telep (MRT 3. 1/13.) 11. Csögle-Pusztaszőlő: korai mészbetétes telep (MRT 3. 11/4.) 10. Csögle-Kispáskom: halomsíros temetkezés (MRT 3. 11/7.) 9. Kamond-Ürge-domb: halomsíros telep (MRT 3. 23/9.) 8. Kamond: korai mészbetétes telep (MRT 3. 23/12.) 7. Dabronc-Rétalja-dűlő: kora-brk-i zóki telep (MRT 3. 12/4.) 6. Dabronc-Kossuth u.: kora-brk-i zóki telep (MRT 3. 12/5.) 5. Gógánfa: halomsíros sír (MRT 3. 17/14.) Vas megye 4. Kemenesszentmárton-Felső-Marcal melléke: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 150) 3. Mersevát-Hímes kő: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 148, KÁROLYI 2004: 134. kép) 2. Izsákfa-Bokodpuszta: kora bronzkori sír (ILON 2004) 1. Jánosháza-Országúti-dűlő: halomsíros halomsír (FEKETE 1986: 58-59, 2004.)

4. lista: Késő bronzkori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 4. Late Bronze Age salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 66. Csikvánd-Hajlás IL: telep (MRT 4. 21/5., ILON 1995) 65. Csikvánd-Kalmártag: telep (MRT 4. 21/6.) 64. Malomsok-Fekete-Puszta L: telep (MRT 4. 45/3.) 63. Malomsok-Nagyvölgy: telep (MRT 4. 45/10.) 62. Malomsok-Kendereskert: telep (MRT 4. 45/11.) 61. Marcaltő-Héderalja: telep (MRT 4. 47/3.) 60. Marcaltő-Gombóc: telep (MRT 4. 47/4.) 59. Marcaltő-Gerencei-dűlő III.: telep (MRT 4. 47/12.) 58. Marcaltő-Farkasd-puszta I.: telep (MRT 4. 47/14.) 57. Marcaltő-Zsigmondháza I.: telep (MRT 4. 47/17.) 56. Marcaltő-Zsigmondháza II.: telep (MRT 4. 47/18.) 55. Várkesző-Tóaljai-dűlő: telep (MRT 4. 77/2.) 54. Egyházaskesző-Legelői-dűlő: telep (MRT 4. 26/1.) 53. Egyházaskesző-Molnár-sziget: telep (MRT 4. 26/5.) 52. Egyházaskesző-Kurcant: telep (MRT 4. 26/6.) 51. Nemesgörzsöny-Posta: telep (MRT 4. 55/3.) 50. Nemesgörzsöny-Hegyre dűlő: telep (MRT 4. 55/6.) 49. Nemesgörzsöny-Dingágy: telep (MRT 4. 55/9.) 48. Nagyacsád-Darvas II: telep (MRT 4. 50/5.)

205


47. Magyargencs-Pörneczi-major IL: telep (MRT 4. 44/6.) 46. Magyargencs-Tsz-Gyümölcsös: telep (MRT 4. 44/10.) 45. Magyargencs-Horváth- és Börzsönyi-tag: halom (?) és telep (MRT 4. 44/16-17.) 44. Mezőlak-Szélmező-Bokros: telep (MRT 4. 48/2.) 43. Mezőlak-Szélmező-Tőzegtelep: telep (MRT 4. 48/3.) 42. Mezőlak-Szentpéteri-domb IL: telep (MRT 4. 48/6., ILON 1995) 41. Mezőlak-Szentpéteri-domb III.: telep (MRT 4. 48/7.) 40. Mezőlak-Téglavetői-dűlő: telep (MRT 4. 48/11.) 39. Mezőlak-Asszonyfa L: telep (MRT 4. 48/12.) 38. Mezőlak-Érre járó dűlő: telep (MRT 4. 48/15.) 37. Kemeneshőgyész-Kajmát L: 12 halomsír (MRT 4. 36/4.) 36. Mihályháza-Kányás: telep (MRT 4. 49/3.) 35. Mihályháza-Pap-sziget: telep (MRT 4. 49/4.) 34. Mihályháza-Ülésalja IL: telep (MRT 4. 49/7.) 33. Vinár-Marcal-rét: telep (MRT 4. 80/2.) 32. Marcalgergelyi-Bicsakdomb: telep (MRT 4. 46/2., ILON 1996) 31. Marcalgergelyi-Szőlőhegy: temető? (MRT 4. 46/3.) 30. Külsővat-Derma L: telep (MRT 4. 40/2.) 29. Külsővat-Derma III.: telep (MRT 4. 40/4.) 28. Külsővat-Gányi-tó: telep, temető (MRT 4. 40/10., ILON 1995, 1996: 53. 5. tábla

3-5.) 27. Külsővat-Bánhalmi Á.G.-Gyümölcsös: telep (MRT 4. 40/12-13., ILON 1995) 26. Külsővat-Belsőbánd L: telep (MRT 4. 40/14.) MRT 3. 25. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: telep (MRT 3. 1/2.) 24. Csögle-Pusztaszőlő: telep (MRT 3. 11/3-4.) 23. Csögle-Dobó-major: telep (MRT 3. 11/5.) 22. Csögle-Kispáskom: telep és halomsírok (MRT 3. 11/6—7.) 21. Kiscsősz-Hunyor-patak: telep (MRT 3. 28/6.) 20. Kispirit-Homokbánya: telep (MRT 3. 31/1.) 19. Kispirit: telep (MRT 3. 31/4.) 18. Nagypirit: telep (MRT 3. 40/3.) 17. Kamond-Kertai útelágazás: telep (MRT 3. 23/2.) 16. Kamond-Tölös-dűlő: telep (MRT 3. 23/3.) 15. Zalaszegvár: telep (MRT 3. 69/2.) 14. Zalaszegvár: telep (MRT 3. 69/4.) 13. Zalaszegvár-Kohári-domb: sírok (MRT 3. 69/7.) 12. Zalaszegvár: telep (MRT 3. 69/8.) 11. Zalameggyes: telep (MRT 3. 68/2.) 10. Rigács-Kavicsbánya: telep (MRT 3. 49/3.) 9. Dabronc: telep (MRT 3. 12/2.)

206


8. Gógánfa-Máhó: telep (MRT 3. 17/5.) 7. Gógánfa: telep (MRT 3. 17/8.) 6. Óhíd: telep (MRT 3. 45/8.) 5. Sümegcsehi-Keszthely-kút: telep (MRT 3. 55/1.) 4. Sümegcsehi-Hatfai-dűlő: telep (MRT 3. 55/2.)

Vas megye 3. Mersevát-Falu feletti dűlő: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 148) 2. Kemenesszentmárton-Felső-Marcal melléke IL: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 150) 1. Izsákfa-Guta-dűlő: bronz depot (FEKETE 1984: 10)

5. lista: Kora és középső vaskori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 5. Early and Middle Iron Age salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 13. Csikvánd-Kalmártag: telep (MRT 4. 21/6.) 12. Malomsok-Marcal-part: telep (MRT 4. 45/6.) 11. Békás-Füzesi-dűlő: temető (MRT 4. 16/6., Ilon 1995) 10. Mezőlak-Szentpéteri-domb L: szórvány szkíta tegezveret (MRT 4. 48/5-, SMIDT 1934) 9. Marcaltő-Gerencei-dűlő, Homokbánya: telep (MRT 4. 47/5.) 8. Marcaltő-Gerencei-dűlő III.: telep (MRT 4. 47/12.) 7. Külsővat-Bánhalmi A.G.-Gyümölcsös: telep és temető, utóbbiból kisívfibula

töredéke (MRT 4. 40/12-13., ILON 1996: 53-54, 6. tábla 1-3.) 6. Külsővat-Belsőbánd IL: telep (MRT 4. 40/15.)

M R T 3 . 5. Megyer: telep (MRT 3. 36/6.) 4. Mihályfa-Fenyősi-dűlő: 4 db szkíta bronz csörgő (MRT 3. 37/7.)

Vas megye 3. Kismező-majori tumulus (LÁZÁR 1951: 40; VADÁSZ 1998) 2. Boba: tumulus (LÁZÁR 1951: 41; LÁZÁR 1955: 202) 1. Jánosháza-Fürdő-domb: temető, telep (KÁROLYI 1969; FEKETE 1986: 57-58,

KÁROLYI 1992: 5-6)

6. lista: Kelta kori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 6. Celtic salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 19. Malomsok-Borsódomb: telep (MRT 4. 45/7.) 18. Malomsok-Nagyvölgy: telep (MRT 4. 45/10.) 17. Marcaltő-Farkasd-puszta IL: telep (MRT 4. 47/15.)

207


16. Magyargencs-Marcal-rét L: telep (MRT 4. 44/8.) 15. Magyargencs-Bujdosó-rét: telep (MRT 4. 44/11.) 14. Magyargencs-Ürgehegy: telep (MRT 4. 44/18.) 13. Mezőlak-Szentpéteri-domb L: telep (MRT 4. 48/5.) 12. Mezőlak-Szentpéteri-domb II.: telep (MRT 4. 48/6., ILON 1995) 11. Mezőlak-Szentpéteri-domb III.: telep (MRT 4. 48/7.) 10. Külsővat-Gányi-tó: telep és csontvázas sírok (MRT 4. 40/10., ILON 1996: 55, 6.

tábla 7., 9-10.) 9. Külsővat-Bánhalmi Á.G.-Gyümölcsös: telep (MRT 4. 40/12-13., ILON 1995,

1996. 55. 6. tábla 11-12.) MRT 3.

8. Csögle-Pusztaszőlő: telep (MRT 3. 11/3-4.) 7. Nagypirit: telep (MRT 3. 40/4.) 6. Kamond-Fövenytető: temető (MRT 3. 23/6., MITHAY VMMK 1966) 5. Kamond-Károlyháza-puszta: kardos, lándzsás sír (MRT 3. 23/13.) 4. Dabronc: telep (MRT 3. 12/2.) 3. Gógánfa-Függődomb: telep (MRT 3. 17/13.)

Vas megye 2. Celldömölk-Deák F. u. 11. (KÁROLYI 2004: 163, 165. kép) 1. Izsákfa-Bokodpuszta III.: telep (ILON-RASZTOVICS 2000: 150)

7. lista: Római kori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 7. Roman salvage sites in the Marcal Valley

MRT 4. 82. Csikvánd-Belterület: telep (MRT 4. 21/1.) 81. Csikvánd-Meggyesdomb: telep (MRT 4. 21/4.) 80. Csikvánd-Temetőalja: telep (MRT 4. 21/5.) 79. Malomsok-Borsódomb: telep (MRT 4. 45/7.) 78. Malomsok-Tördemész-dűlő: telep (MRT 4. 45/9.) 77. Malomsok-Cseresznyés: telep (MRT 4. 45/14.) 76. Marcaltő-Bandzsur-tag: telep (MRT 4. 47/6.) 75. Marcaltő-Gyenka-tag: telep (MRT 4. 47/8.) 74. Marcaltő-Zsigmondháza I.: telep (MRT 4. 47/17.) 73. Marcaltő-Zsigmondháza IL: telep (MRT 4. 47/18.) 72. Egyházaskesző-Legelői-dűlő: telep (MRT 4. 26/1.) 71. Egyházaskesző-Berek-Kenderföldek: telep (MRT 4. 26/3.) 70. Egyházaskesző-Római út (ld. 37/5. !) K-Ny-i irányú (MRT 4. 26/8.) 69. Egyházaskesző-Veremszer: telep (MRT 4. 26/9., Ilon 1995) 68. Nemesgörzsöny-Homoki-Darza: telep (MRT 4. 55/8.)

208


67. Nemesgörzsöny-Dingágy: telep (MRT 4. 55/9.) 66. Magyargencs-Ürgehegy: telep (MRT 4. 44/18. 65. Mezőlak-Szentpéteri-domb III.: villa (MRT 4. 48/7.) 64. Mezőlak-Téglavetői-dűlő: telep (MRT 4. 48/11.) 63. Mezőlak-Asszonyfa L: telep (MRT 4. 48/12.) 62. Mezőlak-Asszonyfa IL: telep (MRT 4. 48/13.) 61. Mezőlak-Agyaggyőr: villa? (MRT 4. 48/14.) 60. Kemeneshőgyész-Kajmát III.: telep (MRT 4. 36/6.) 59. Békás-Kisagyagggyőr: telep (MRT 4. 16/3.) 58. Mihályháza-Jókai u.: sír (MRT 4. 49/1., ILON 1995) 57. Mihályháza-Ülésalja II.: telep (MRT 4. 49/7., ILON 1995) 56. Mihályháza-Csög: telep (MRT 4. 49/11.) 55. Vinár-Kisréti-dűlő: telep (MRT 4. 80/3.) 54. Vinár-Cseralja: germán temető és telep (MRT 4. 80/4. MITHAY 1989) 53. Marcalgergelyi-Bicsakdomb: telep (MRT 4. 46/2.) 52. Külsővat-Derma III.: telep (MRT 4. 40/4.) 51. Külsővat-Szabó-rét: villa rustica (MRT 4. 40/5., VIDA 1996: 60-62) 50. Külsővat-Derma IV: telep (MRT 4. 40/6.) 49. Külsővat-Bartodeiszky-tábla: temető, sírkő és épületek (MRT 4. 40/7., VIDA

1996: 67-71) 48. Külsővat-Sűrűalja: villa (MRT 4. 40/9., VIDA 1996: 66) 47. Külsővat-Bánhalmi Á.G.-Gyümölcsös: telep (MRT 4. 40/12-13.) 46. Külsővat-Belsőbánd I.: temető (MRT 4. 40/14.) 45. Külsővat-Belsőbánd II.: telep (MRT 4. 40/15.) MRT 3. 44. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: telep (MRT 3. 1/2.) 43. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: telep (MRT 3. 1/3.) 42. Adorjánháza: telep (MRT 3. 1/6.) 41. Adorjánháza: telep (MRT 3. 1/7.) 40. Adorjánháza: telep (MRT 3. 1/8.) 39. Adorjánháza-Uras-dűlő: telep (MRT 3. 1/10.) 38. Adorjánháza-Egeralja: telep (MRT 3. 1/17.) 37. Csögle-Pusztaszőlő: telep (MRT 3. 11/3-4.) 36. Kiscsősz-Hunyor-patak: telep (MRT 3. 28/1.) 35. Kiscsősz: telep (MRT 3. 28/2.) 34. Kiscsősz: telep (MRT 3. 28/3-4.) 33. Kispirit: telep (MRT 3. 31/2.) 32. Kispirit: TS edénydepot (MRT 3. 31/5.) 31. Nagypirit: telep (MRT 3. 40/2.) 30. Nagypirit: telep (MRT 3. 40/4.) 29. Nagypirit-Illyefalvi-dűlő: telep (MRT 3. 40/5.)

209

Ilon G.-Juhász I.-Sümegi P.-Jakab G.-Szegvári G.—Sümeginé T. T.: Mezőlak-Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

28. Kamond-Kertai útelágazás: telep (MRT 3. 23/2.) 27. Kamond-Tölös-dűlő: villa? (MRT 3. 23/3.) 26. Kamond: telep (MRT 3. 23/5.) 25. Kamond-Ürge-domb: telep (MRT 3. 23/9.) 24. Kamond: telep (MRT 3. 23/11.) 23. Kamond: sír (MRT 3.23/15.) 22. Zalaszegvár: telep (MRT 3. 69/1.) 21. Zalaszegvár: sír (MRT 3. 69/5.) 20. Zalaszegvár: telep (MRT 3. 69/8.) 19. Zalameggyes: telep (MRT 3. 68/2.) 18. Rigács-Kavicsbánya: temető (MRT 3. 49/3.) 17. Rigács: telep (MRT 3. 49/5.) 16. Megyer: telep (MRT 3. 36/3.) 15. Megyer: telep (MRT 3. 36/4.) 14. Hetyefő: telep kőépülettel (MRT 3. 20/1.) 13. Hetyefő: telep (MRT 3. 20/2.) 12. Gógánfa: telep (MRT 3. 17/12.) 11. Szalapa: temető (MRT 3. 57/2.) 10. Kisvásárhely: telep (MRT 3. 33/1, 4.) 9. Mihályfa-Tsz-istállók: temető (MRT 3. 37/1.) 8. Mihályfa-Erzsébet-dűlő: telep (MRT 3. 37/4.) 7. Mihályfa: villa? (MRT 3. 37/9.) 6. Óhíd: telep (MRT 3. 45/7.) 5. Sümegcsehi-Keszthely-kút: telep, villa és út (MRT 3. 55/1.) 4. Sümegcsehi-Kossuth u.: temető (MRT 3. 55/3.) Vas megye 3. Szergény-Szergényi-domb: telep (Kiss 1999) 2. Izsákfa-Bokodpuszta—Dercona- és Szél hossza-dűlő: villa (P. Buocz 1963-64) 1. Jánosháza-Fürdő-domb: sír (KÁROLYI 1992: 5)

8. lista: Népvándorlás- és magyar honfoglalás kori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 8. Salvage sites of the Migration Period and the Age of the Hungarian Conquest in the Marcal Valley

MRT 4. 12. Csikvánd-Kavicsos: 10. század első fele sír (MRT 4. 21/2.) 11. Malomsok-Fekete-Puszta III.: népvándorlás kori telep (MRT 4. 45/5.) 10. Marcaltőnél a Marcal medréből egy Karoling-típusú lándzsa ismert (MRT 4. 47/*) 9. Kemeneshőgyész-Homokbánya: avar kori temető (MRT 4. 36/13., ILON 1995,

1996; PINTÉR 2000)

210


8. Külsővat-Bánhalma-Gyümölcsös: kora avar temető és 10. századi telep (VIDA

1996: 75, 80) MRT 3. 7. Dabronc-Otvöspuszta: sadag családba került germán női sír, 456-467 (MRT 3.

12/1A., SÁGI 1985) 6. Kispirit: hun kori sír (MRT 3. 31/- , BÓNA 1993: 171, 228, 257) Vas megye 5. Kemenesszentmárton: 10. század második fele-végi sír (Kiss G. 2000: 119) 4. Celldömölk-Zsidó temető: 10. század második fele-végi sír (Kiss G. 2000: 21) 3. Celldömölk határa: 8. századi leletanyag telepet (?) sejtet (ILON-HAMVAS-

MAROSSZÉKY 2000: 24) 2. Izsákfa-Bokodpuszta: késő avar kori temető (PLAJNER-SZAKSZ 1996) 1. Kemenespálfa: avar szórvány (ILON-HAMVAS-MAROSSZÉKY 2000: 25)

9. lista: Árpád- és középkori lelőhelyek a Marcal-völgyben List 9. Salvage sites of the Árpád era and the Middle Ages in the Marcal Valley

MRT 4. 135. Csikvánd-Belterület: középkori falu (MRT 4. 21/1., ILON 1995) 134. Csikvánd-Csillagtag: Árpád-kori telep (MRT 4. 21/3.) 133. Csikvánd-Meggyesdomb: Árpád-kori, középkori Csikvánd falu (MRT 4. 21/4.) 132. Malomsok-Ómalomsok: Árpád-kori, középkori Malomsok falu (MRT 4. 45/1.) 131. Malomsok-Szente: Árpád-kori, középkori Szenté falu és temetője (MRT 4. 45/2.) 130. Malomsok-Tördemész-dűlő: telep (MRT 4. 45/9.) 129. Malomsok-Nagyvölgy: telep (MRT 4. 45/10.) 128. Malomsok-Kendereskert: telep (MRT 4. 45/11.) 127. Malomsok-Sóshegy, Ponyvád: Árpád-kori Ponyvád (?) falu (MRT 4. 45/13., (15) 126. Marcaltő-Belterület, Barátok kolostora: Árpád- és középkori falu templommal,

udvarházzal, malommal (MRT 4. 47/1-2.) 125. Marcaltő-Gerencei-dűlő I.: telep (MRT 4. 47/7.) 124. Marcaltő-Farkasd-puszta I.: telep (MRT 4. 47/14.) 123. Marcaltő-Farkasd-puszta II.: telep (MRT 4. 47/15.) 122. Marcaltő-Farkasd: Farkasd falu (MRT 4. 47/16.) 121. Marcaltő-Zsigmondháza IL: telep (MRT 4. 47/18.) 120. Marcaltő-Ihász-puszta: telep (MRT 4. 47/19.) 119. Marcaltő-Ihászi: középkori Ihász falu (MRT 4. 47/20.) 118. Marcaltő-Ihász: Árpád-kori telep (MRT 4. 47/21.) 117. Várkesző-Vár és előtte a réten a falu (MRT 4. 77/1.) 116. Egyházaskesző-Kisgula-állás: telep (MRT 4. 26/2.) 115. Egyházaskesző-Berek-Kenderföldek: telep (MRT 4. 26/3.)

211


114. Egyházaskesző-Faluhely: Egyházaskesző falu (MRT 4. 26/4.) 113. Egyházaskesző-Molnár-sziget: Árpád- és középkori telep (MRT 4. 26/5., ILON

1995) 112. Egyházaskesző: Kőbánya (MRT 4. 26/10.) 111. Nemesgörzsöny-Felsőgörzsöny és Alsógörzsöny: Árpád-kori, középkori falvak

(MRT 4. 55/1-2.) 110. Nemesgörzsöny-Hegyre dűlő: telep (MRT 4. 55/6.) 109. Nemesgörzsöny-Homoki-Darza: telep (MRT 4. 55/8.) 108. Nagyacsád-Belterület: Árpád-kori, középkori Acsád falu (MRT 4. 50/1.) 107. Nagyacsád-Kisacsád: középkori Újfalu falu (MRT 4. 50/2.) 106. Nagyacsád-Pusztatorony: Mátéháza falu temploma és temetője (MRT 4. 50/7.) 105. Magyargencs-Belterület: Egyházasgencs falu templommal és temetővel (MRT 4.

44/1., 11.) 104. Magyargencs-Hertelendy-major I.: telep (MRT 4. 44/2.) 103. Magyargencs-Hertelendy-major II.: telep (MRT 4. 44/3.) 102. Magyargencs-Pörneczi-major I.: telep (MRT 4. 44/6.) 101. Magyargencs-Főgencs: Felgencs falu (MRT 4. 44/12.) 100. Magyargencs-Cövekháza: Bodaházagencs falu (MRT 4. 44/13.) 99. Magyargencs-Hosszú: telep (MRT 4. 44/15.) 98. Magyargencs-Éri-dűlő: középkori telep (MRT 4. 44/19.) 97. Mezőlak-Belterület: templom, falu (MRT 4. 48/1.) 96. Mezőlak-Szentpéteri-domb I.: Árpád- és középkori Asszonyfa falu, temploma és

temetője (MRT 4. 48/5-, Ilon 1995) 95. Mezőlak-Szentpéteri-domb IL: telep (MRT 4. 48/6., ILON 1995.) 94. Mezőlak-Szentpéteri-domb III.: telep (MRT 4. 48/7.) 93. Mezőlak-Kiserdő: telep (MRT 4. 48/8.) 92. Mezőlak-Szentpéteri-domb IV.: telep (MRT 4. 48/9.) 91. Mezőlak-Asszonyfa L: telep (MRT 4. 48/12.) 90. Mezőlak-Asszonyfa П.: Árpád-kori telep (MRT 4. 48/13.) 89. Mezőlak-Agyaggyőr: telep (MRT 4. 48/14.) 88. Mezőlak É-i határa: Tanuk (Tanok?) falu (MRT 4. 48/*) 87. Kemeneshőgyész-Belterület: Árpád-kori, középkori Hőgyész falu (MRT 4. 36/1.) 86. Kemeneshőgyész-Kajmát IL: Árpád-kori, középkori Kagymat falu (MRT 4.

36/5.) 85. Kemeneshőgyész-Kajmát III.: Árpád-kori, középkori Kagymat falu (MRT 4.

36/6.) 84. Kemeneshőgyész-Börhönd III.: Árpád-kori, középkori Börhénd falu (MRT 4.

36/8.) 83. Békás-Kastélypark: középkori falu (MRT 4. 16/1.) 82. Békás-Nagyagyaggyőr L: Árpád-kori telep (MRT 4. 16/2.) 81. Békás-Kisagyagggyőr: Árpád-kori telep (MRT 4. 16/3.)

212


80. Békás-Nagyagyaggyőr IL: középkori telep (MRT 4. 16/4.) 79. Békás-Ocsokhida: Árpád- és középkori telep (MRT 4. 16/5.) 78. Békás-Füzesi-dűlő: középkori telep (MRT 4. 16/6., ILON 1995) 77. Mihályháza-Belterület: Nádasd falu (MRT 4. 49/1.) 76. Mihályháza D-i határa: Petend falu (MRT 4. 49/2.) 75. Mihályháza-Pap-sziget: Györgyfölde falu (MRT 4. 49/4.) 74. Mihályháza-Csobotháza: Chobotháza falu (MRT 4. 49/5.) 73. Mihályháza-Ülésalja I.: Árpád- és középkori telep (MRT 4. 49/6.) 72. Mihályháza-Ülésalja П.: Árpád- és középkori telep (MRT 4. 49/7.) 71. Mihályháza-Tima: Árpád-kori (Thema) és középkori falu (MRT 4. 49/8.) 70. Mihályháza-Csög: Csög (Chob) falu (MRT 4. 49/11.) 69. Vinár-Belterület: Vinár falu és Árpád-kori temploma (MRT 4. 80/1., ILON

1995) 68. Vinár-Marcal-rét: Árpád-kori telep (MRT 4. 80/2.) 67. Marcalgergelyi-Belterület és Bicsakdomb: Gergelyi falu emlékei (MRT 4. 46/1-2.) 66. Külsővat-Belterület: templom és temetője, valamint 15. századi nemesi kúria

(MRT 4. 40/1., Ilon 1995, ILON-SABJÁN 1989) 65. Külsővat-Derma IV.: Árpád-kori telep (MRT 4. 40/6.) 64. Külsővat-Derma V.: Árpád-kori telep (MRT 4. 40/8.) 63. Külsővat-Nagyszilva-major: középkori telep (MRT 4. 40/9.) 62. Külsővat-Gányi-tó: telep (MRT 4. 40/10.) 61. Külsővat-Belsőbánd L: Árpád-kori telep (MRT 4. 40/14.) 60. Külsővat-Belsőbánd IL: Bánd falu emlékanyaga (MRT 4. 40/15.) M R T 3 59. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: középkori telep (MRT 3. 1/1.) 58. Adorjánháza-Kendtarói-dűlő: Árpád-kori, középkori telep (MRT 3. 1/2-3, 4.) 57. Adorjánháza-Tsz-istállók: Árpád-kori telep (MRT 3. 1/5.) 56. Adorjánháza: Árpád-kori, középkori telep (MRT 3. 1/8.) 55. Adorjánháza-Uras-dűlő: Árpád-kori falu (MRT 3. 1/11.) 54. Adorjánháza-Uras-dűlő: Árpád-kori falu (MRT 3. 1/12.) 53. Adorjánháza-Szigetdomb: középkori falu (MRT 3. 1/13.) 52. Adorjánháza-Szigetdomb: középkori falu (MRT 3. 1/14.) 51. Adorjánháza-Szigetdomb: Árpád-kori falu (MRT 3. 1/15.) 50. Adorjánháza-Egeralja: Egerallya falu templommal, temetővel (MRT 3. 1/16.) 49. Adorjánháza-Kutyori-dűlő: Janosy falu és temetője (MRT 3. 1/18.) 48. Csögle-Pusztaszőlő: Árpád-kori, középkori falu (MRT 3. 11/3-4.) 47. Csögle-Dobó-major: középkori telep (MRT 3. 11/5.) 46. Csögle-Dobó-major: Chygle falu temploma (MRT 3. 11/10.) 45. Kiscsősz-Hunyor-patak: Árpád-kori telep (MRT 3. 28/6.) 44. Kispirit-Jankafölde: Jankafölde falu (MRT 3. 31/2.) 43. Nagypirit-Illyefalvi-dűlő: Illefalva (MRT 3. 40/5.)

213


42. Kamond-Dabrókai-csárda: Árpád-kori telep (MRT 3. 23/1.) 41. Kamond-Tölös-dűlő: Árpád-kori, középkori telep? (MRT 3. 23/3.) 40. Kamond-Nagyberzseny: Nagy (Egyházas) Berzseny falu (MRT 3. 23/4.) 39. Kamond-Ürge-domb: Árpád-kori telep (MRT 3. 23/9.) 38. Kamond: középkori telep (MRT 3. 23/10.) 37. Kamond-Dabrókai-csárda: Botfölde falu (MRT 3. 23/14.) 36. Zalaszegvár: Árpád-kori, középkori Zalaszeg falu (MRT 3. 69/1-2.) 35. Zalaszegvár: Árpád-kori, középkori telep (MRT 3. 69/4.) 34. Zalaszegvár-Kohári-domb: Árpád-kori, középkori Kohár falu (MRT 3. 69/7.) 33. Zalaszegvár: Árpád-kori telep (MRT 3. 69/8.) 32. Rigács: falu és temető (MRT 3. 49/6.) 31. Megyer: Árpád-kori, középkori Megye falu (MRT 3. 36/6.) 30. Hetyefő: Árpád-kori, középkori Helye falu (MRT 3. 20/1.) 29. Ukk: Árpád-kori, középkori telep (MRT 3. 61/2.) 28. Ukk-Mindszent-dűlő: Ukkmindszent falu, templom és temető (MRT 3. 61/3.) 27. Ukk-Iskola környéke: Ukk falu és temető (MRT 3. 61/4.) 26. Dabronc-Ötvöspuszta: Ötvös falu és temetője (MRT 3. 12/IB.) 25. Dabronc: Dabronc falu (MRT 3. 12/2-3.) 24. Gógánfa-Máhó: Árpád-kori, középkori Máhó falu, temploma és temetője (MRT

3. 17/5.) 23. Gógánfa: Árpád-kori telep (MRT 3. 17/6.) 22. Gógánfa: Árpád-kori telep (MRT 3. 17/10.) 21. Szalapa-Ónódfai-dűlő: Árpád-kori, középkori falu (MRT 3. 57/1.) 20. Kisvásárhely: Árpád-kori, középkori falu (MRT 3. 33/1-2, 5.) 19. Mihályfa-Erzsébet-dűlő: Árpád-kori, középkori Szenterzsébet falu (MRT 3. 37/4.) 18. Mihályfa: Árpád-kori, középkori Szentmárton falu (MRT 3. 37/6.) 17. Mihályfa-Bécsi-mező: középkori Újbécs falu (MRT 3. 37/10.) 16. Óhíd: Árpád-kori telep (MRT 3. 45/1.) 15. Óhíd-Kútvölgyi-dűlő: középkori Óhíd falu (MRT 3. 45/3.) 14. Óhíd-Barátoki-dűlő: Enyere falu és temploma, Erényei pálos kolostor (MRT 3.

45/9.) 13. Sümegcsehi-Keszthely-kút: Árpád-kori, középkori telep (MRT 3. 55/1.) 12. Sümegcsehi-Hatfai-dűlő: középkori telep (MRT 3. 55/2.) 11. Sümegcsehi-Belterület: Csehi temetője (MRT 3. 55/4.) és nyilván faluja. Vas megye 10. Szergény-Szergényi domb: Árpád-kori, középkori telep (MÉSZÁROS-KÖVECSES 1999) 9. Kemenesszentmárton-r.k. templom a késő középkorban várrá alakítva (Ivicsics

1993) és a hozzá tartozó falu 8. Kemenesszentmárton-Felső-Marcal melléke: középkori telep (MÉSZÁROS-KÖVECSES 1999)

7. Mersevát-Hímes kő: középkori telep (MÉSZÁROS-KÖVECSES 1999) 6. Celldömölk-Pórdömölk: bencés apátság, hiteleshely (KOZÁK 1961) és faluja

214


5. Boba-Butsfai-dűlő: Árpád-kori, középkori Bucsfa falu 4. Izsákfa-Bokodpuszta: középkori Bókod falu (PLAJNER-SZAKSZ 1996; MÉSZÁROS-

KÖVECSES 1999) 3. Izsákfa-Kastélydomb: Árpád-kori kisvár 2. Karakó: Árpád-kori ispáni (?) vár, középkori kisvár, újkori erőd (GÖMÖRI-HAJMÁSI

1977) 1. Jánosháza-Erdődy-Choron-kastély: Középkori udvarház (M. KOZÁK 1980-87)

nyilván a hozzá tartozó településsel.

SUMMARY

THE HISTORY OF MARCAL-VALLEY FROM PREHISTORY TO THE MIDDLE AGES REFLECTED BY AN

ARCHAEOLOGICAL-ENVIRONMENTAL SURVEY

Results of the geo-archaeological survey on the Mezőlak-Szélmező peatbog

The macrofossil analyses of the drilling in Mezőlak displays the scenery of an abandoned meander accretion from an aqueous state turning into a reedy area. The succession of the area, however, may not be regarded as a typical incidence of the classic way of accretion succession, since it had significantly been effected by both microclimatic and hydrogeological factors. The area may have been characterized with a stream aqueous state at the end of the Diluvium. Paludal process started in the Early Holocene. First, a lacustrin rushy swamp had developed followed by a typical reedy area, in which tussock sedge also had a part. By the gradual warming and drying of the climate the reedy area became homogeneous, thus the torf disintegrated. No soil level can be observed and due to the fact that the thickness of this layer is also significant we may conclude that the humus content of the torf must have been higher actually; therefore, it was not generated by a process of disintegration afterwards. This phenomenon may have been triggered by the continental features of the climate, which also caused the fluctuation of the water level. This zone more or less corresponds with the time period ranging from the appearance of the Quercus pollen to that of the Fagus pollen. By the appearance of the beech pollen, that reflects the increase in the quantity of precipitation as well as improvements in the climate, the concentration of the remains increases. So does the quantity of species. The vegetation in the area undergoes a transformation. The reedy area abounding in species is gradually replaced by bulrush, in which various sedge species had a significant part. In summary, the samples as well as the communities may have been characterized as relatively poor in species. Those species, which made the Pleistocene and Early Holocene layers of other trenches so revealing (such as the Hajósi-hays, the Vörös-swamp, and Nagy-Mohos in Kelemér), were lacking. There are no proper climatic indicative taxons in the samples.

215


This may have been caused by either the well-balanced climate of the area actually, or the arrangement of the drilling point was not adjusted to the demands of the macrofossil survey Notably, the area is not listed even today amongst those regions abounding in relict species. The recovered row of strata overlapped the past 15 thousand years (Table 2.) representing one of the most outstanding pollen trenches in the Carpathian Basin; its significance may only be compared to those of Zalavár (Juhász 2002a) and Kis-Mohos in Relever (Willis etal. 1997). The taiga forest with sundry foliage of the Late Glacial Age preserving thermomesophyllum relicts, the forest/forest change at the Pleistocene/Holocene switch, the formation of the pine asylum most likely connected to the Lower Bakony Mountains, and the formation of the foliage forest domineered by elm, ash, and oak trees in the Early Holocene bear significant importance in a vegetation chronological point of view. Appearing simultaneously and vigorously, crop cultivation and animal husbandry connected to the process of neolithization as well as the reconstruction of fully developed agricultural activity in the Middle New Stone Age followed by its continuation in the Late Neolithic and Copper Ages have outstanding significance in an archaeological point of view. Having been confirmed archaeologically, the presence of man at the boundary of Mezőlak has been proven uninterrupted from the life of the Kisapostag Culture in the Bronze Age (Lists 1—9., Fig. 13—21.), which aspect is in good conformity with the pollen and macro botanical data of the drilling (Fig. 6-12.). The pollen analyses results and the paleobotanical data of the Bronze and Celtic Ages as well as the pollen data well synchronized with the pollen trench in Velem reflecting the significant effects induced by man both confirm and extend the scene either assumed in respect to these ages and the agricultural quality of the age, or already determined in other areas.

Translated by Zoltán Töró'csik

216

Ilon - Juhász - Sümegi et alii. A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig ..... -...

Documents

Transcript of Ilon - Juhász - Sümegi et alii. A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig ..... -...