BÍRÓ SZILVIA TEMETKEZÉSI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYÁR RÓMAI TEMETŐJÉBEN

Bíró Szilvia TEMETKEZÉSI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYÁR

(HOMOKGÖDRÖK) RÓMAI TEMETŐJÉBEN

A régészeti szakirodalomban régóta ismert Homokgödri római temető (Szőnyi 1976) területén 2004-2005-ben megelőző ásatások folytak Tomka Péter és Szőnyi Eszter vezetésével.1 A feltárások során római sírok, valószínűleg sírokhoz tartozó árokkeretek, valamint egy többperiódusú középkori település részletei kerültek elő.

A területen a legkorábbi periódust azon négyszögletes árokkeretek alkották, ame­lyeknek mindenhol csak a legalját tudtuk megfigyelni (1. ábra). Átlagos mélységük 10 cm volt, így sajnos a belőlük előkerült leletanyag is minimális. Az árkokat sírkerítő árkokként határoztunk meg, noha két kivételtől eltekintve az árkokon belül nem talál­tunk sírokat. Két tájolást lehet megfigyelni: a terület északi felén a keretek tengelye nagyjából északnyugat-délkelet irányba esik, bejáratuk — ahol megfigyelhető volt — délkelet felé néz; ezzel szemben a déli oldalon tengelyük észak-déli tájolású, déli bejá­rattal. Méretük változatos, hosszuk 4-9 méter között változik, átlagosan 6-7 méter. Hasonló árokkeretekkel találkozhatunk a hegyeshalmi temetőben, ahol az előzetes beszámoló szerint 21 kerítőárkot vagy annak töredékét tártak fel, de ebből mindössze csak nyolcnál találták meg a hozzátartozó sírt (Figler-Vaday 1998). Valószínűnek tart­juk, hogy az árokkereteinkhez tartozó sírokat az árkoknál sekélyebbre ásták, esetleg kisebb halommal is befedték, ezek a folyamatos bolygatások áldozatai lettek. Ezt támasztják alá egy 2005-ös belvárosi ásatás megfigyelései is. A Rákóczi u. 34. szám alatt egy helyben égetett sír maradványai kerültek a felszínre. A hamvakat urnában össze­gyűjtve az égetőhelybe ásták el, majd az egész fölé földhalmot húztak. A sír mellett egy árok kis szakasza került elő, amelyről a rétegtani megfigyelések alapján elképzelhető, hogy a sírt kerítő árok lehetett, az égetési terület magassága és az árok alja közötti magasságkülönbség 40 cm volt. Visszatérve a vagongyári árokkeretekhez, sajnos keltez­ni sem tudjuk őket pontosabban annál, mint hogy az alább bemutatott síroknál koráb­biak, vagy egy részükkel egyidősek. A betöltődésükben levő néhány apró római kerá­miatöredék kora római. Több későbbi hamvasztásos sír esetében megfigyelhettük, hogy a sírok megásásakor a felszínen még biztosan látszottak az árkok, nem töltődtek be tel­jesen. Egyrészt a sírok tájolása megegyezik a keretekkel, másrészt feltártunk egy olyan sírt, amely teljes egészében egy árkon volt, továbbá egy másikat, amelyik kereszt alak­jának egyik ága pontosan egy korábbi árok felett húzódott (Bíró 2005).

Összesen hatvanhat temetkezés került feltárásra. Legáltalánosabb sírtípusunk a kitapasztott, kiégetett oldalfalú szórthamvas sír. Az összes sír majdnem fele tartozik ide, mintegy 31 temetkezés. A négyszögletes sírgödröt agyaggal kitapasztották, majd kiégették. Két sírnál az alján is találtunk letapasztást. Egy esetben megfigyelhető volt, hogy a tapasztást valamilyen íves szerszámmal vitték fel a sírfalra, mivel a falon fél­köríves lenyomatokat figyelhettünk meg. A sírgödröknek legfeljebb csak az alsó 20-25 centimétere maradt meg, egy esetben sikerült megfigyelni, hogy a sír oldalfalát lépcsősen alakították ki: e temetkezésnek 30 cm magasan tölcséresen kiszélesedik az oldala (2. ábra A). A helyszíni megfigyelések szerint a sírok kiégetése valószínűleg még a hamvak és mellékletek behelyezése előtt történt. Hogy efelől megbizonyosod­junk, 2005 júliusában próbagödröket ástunk, amelyeket agyaggal kitapasztottunk, majd a gödörben kisebb máglyát gyújtottunk. Sajnos kísérletünket elmosta az eső, de a sírgödörbe rakott tűz mintegy három óráig így is égett. A kitapasztott sírfalak nagy­jából ekkor kezdtek el rózsaszínes árnyalatot ölteni, tehát a tapasztás vörösre égeté­séhez ennél jóval több idő és nagyobb hő kellett volna.

111

ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK

A máglyára sokszor helyeztek illatszeres üvegcsét, illetve ládikát, amelyek össze­égve kerültek a sírba. A temetőben talált ládikaveretet tartalmazó sírok majdnem mindegyike ide tartozik, mindegyik égett volt, tehát nem a hamvak összegyűjtésére szolgáltak. Többször törtek szét kerámiát, elsősorban kisebb csészét, tálat a hamvasz­tás során, amelyek apró darabokra törve, másodlagosan megégve kerültek a sírgödör­be. A sírba ezeken kívül ép kerámiát, elsősorban korsót és csészét vagy bögrét, illetve mécseseket is helyeztek.

Mindegyikben találtunk vasszeget. Köztük voltak nagyméretű, 10-12 cm hosszú­ságú darabok, olykor behajlítva, ezek akár a máglya összetartására is alkalmasak vol­tak. Viszont nagyon sok esetben csak kisméretű, néhány centiméteres darabokat talál­tunk, melyek legfeljebb vékony deszkák összeácsolására szolgálhattak. Hét esetben valószínűleg a sírban talált ladikához tartozhattak, legtöbbször azonban a hamvak közé keveredve vagy a sír oldalfalánál találhatók a megégett vasszegek. Számuk vál­tozó, a néhány darabtól a tucatig terjed. Érdekességként említhető az a sír, amelyben majdnem 90 darab vasszeg és vasszegtöredék került a sírgödörbe a máglyáról (2. ábra B). A vasszegek sírba helyezéséről a solymári kora császárkori temető elemzése kapcsán esett szó (Kocztur 1998, 84-85.), ott az engesztelő áldozati vagy „fogvatartó" szerepét emeli ki Kocztur Éva.

A hamvasztásos sírok másik csoportját az a 15 sír képezi, amelyek oldalfalát nem tapasztották ki. Néhány esetben itt is megfigyelhettük, hogy az oldalfal kissé rózsaszí­nesre égett, tehát elképzelhető, hogy ezeknek is égették a falát. Ráadásul több eset­ben csak a sír legalját találtuk meg, így nem zárhatjuk ki a tapasztást sem, mivel az sokszor nem ért le a sír arjáig. Ezek betöltése sokkal több faszenet tartalmazott. Lelet­anyagukban annyi különbséget tapasztalhattunk a kitapasztott sírokhoz képest, hogy nagyrészüket sokkal szegényesebb melléklettel látták el, néha csak egy-egy tárgy került a hamvak mellé.

A hamvasztásos sírok esetében mindig felmerül a kérdés, hogy helyben rakott máglyán (bustum) vagy közös égetőhelyen (ustrinum) történt a hamvasztás. A szaki­rodalom sem egyértelmű kritériumaik meghatározásában. A helybenégetett sírok ese­tében a máglya bezuhan az alá ásott gödörbe, amelynek oldalfalát így több centiméter vastagon, általában vörösesre (!) égetheti ki. Ezen kívül általában nagymennyiségű faszénnel, esetleg elszenesedett gerendákkal kell számolni, illetve a másodlagos mel­lékletek sírbahelyezése is megkülönbözteti a közös égetőhelytől (Witteyer 1993, Struck 1993a). Sírjainkról elmondható, hogy betöltésük alsó mintegy 10 cm-én talál­ható a hamvakat, faszenet tartalmazó réteg — amelyet a máglya maradványával lehet azonosítani, ezt pedig agyagos kevert földréteggel fedték. A kitapasztott sírok esetében kevés faszén, több kalcinátum és másodlagos mellékletként korsó, vagy más kerámia került a sírba, a nem kitapasztottak esetében viszont általában csak jelképes mennyi­ségű hamvat, egy-két mellékletet, de több faszenet találtunk. A pannóniai temetők közül az aquincumi (Topái 1993, 2003), matricái temetőben (Topái 1981) találkozunk hasonló kitapasztott, kiégetett rítussal, ez azonban inkább a kevés feldolgozott és pub­likált temető számlájára írható, nem vonhatunk le belőle semmilyen következtetést a sírfajta elterjedésére vonatkozóan. Ezekben is minden esetben ustrinumon égették el a halottat. Ezek alapján inkább a közös égetőhelyen történt hamvasztás felé hajlunk. A 19. századi leírásokban említett „tűzhelyek, melyeknek alapja vörösre égett föld" (FgÉrt 1876, 43.), amelyet vastag szén- és hamuréteg fedett, inkább helybenégetésre utal. Ugyanez a leírása a győri Kálvária úti hamvasztásos temető sírjainak, melyeket később szintén bustum jellegű temetkezéseknek határoztak meg (Szőnyi 1973, 32). Mindez persze nem zárja ki, hogy esetleg a Homokgödri temető más részein a

112

BÍRÓ SZILVIA TEMETKEZÉSI RÍTUSOK. A GYŐRI VAGONGYÁR RÓMAI TEMETŐJÉBEN

helybenégetés volt gyakoribb, azonban nem vethetjük el, hogy az újabb régészeti meg­figyelésnek megfelelő kitapasztott, kiégetett sírgödröket találtak. Sajnos a faszén- és hamvak mennyisége nem egyértelmű a leírásokból. Ugyanakkor a publikált bustumok metszetrajzai erősen emlékeztetnek minket a vagongyári sírokéra, az oldalfaluk szé­pen kiégett, az alján pedig alig 10 cm-es a máglyaréteg. Hasonló eredményre jutottak egy kísérleti égetés során is. (Gaitzsch-Werner 1993)

Mindezek ellenére elmondhatjuk a hamvasztásos rítusra vonatkozóan, hogy a vagon-gyári sírok biztosan kitapasztottak voltak, valamint a kismennyiségű faszén és kalcinátum inkább a közös égetőhelyen történt hamvasztásra utal, de néhány esetben nem teljesen zár­hatjuk ki a helybenégetést sem. Erre talán a további feldolgozás pontosabb választ fog adni.

A területen 4 urnasír is előkerült. Egy esetben tudtuk megfigyelni, hogy az urnát kövekkel ékelték ki oldalról, illetve valószínűleg azokkal is fedték be (2. ábra C). A többinél csak az urna alsó harmada maradt meg, ebbe helyezték a mellékleteket is, a hamvak közé.

Mivel az egész terület erősen bolygatott volt, középkori objektumok és újkori jelenségek szabdalják fel a sírokat, nagy részük csak töredékes állapotú, illetve a leg­többször csak a sírok legalját találtuk meg. Épp ezért sem a sírok fedéséről, sem eset­leges sírépítményekről nincs tudomásuk. A 19. századi leírásokból tudjuk, hogy a terü­leten gyakori volt a kövekkel lefedett, vagy éppen kőkupaccal megjelölt, esetleg tég­lákból összeállított sír (FgÉrt 1876, 43, Lovas 1933, 21.); ezeket a mostani ásatások során igazolni nem tudtuk. Valószínű, hogy akkoriban a magasabb talajfelszín miatt a teljes sírokat megtalálták, mivel a korabeli leírások 1 méter vastag agyagréteget emlí­tenek a sárga homok felett — az újabb feltárások során pedig átlagosan félméteres réteget tudtunk megfigyelni. A 19. században előkerült sírok a mostani területünktől délkeletre helyezkedtek el, a Légszeszépület körül. Az akkori megfigyelés, hogy a ham­vasztásos sírok a felső agyagos rétegben, a csontvázas sírok pedig az ez alatt található homokrétegben találhatók, helytállóak a most feltárt területen. Egyedüli eltérés, hogy a területen a homokréteg szintje észak felé fokozatosan emelkedik, így a terület észa­ki végén találtunk olyan hamvasztásos sírt is, amely a homokban volt.

A halotti lakoma maradványát is megfigyelhettük több esetben, az egyik kitapasz­tott sír tetején egy összetört korsó darabjai kerültek elő, más esetben a sír mellett találtunk összetartozó korsótöredékeket. Az egyik sírban pedig egy terra sigillata csé­szében disznócsülök maradványait helyezték el.

A temetőben 16 csontvázas sírt is találtunk. Ezek közül öt esetében valószínűleg felnőttekről van szó, de még pontos keltezésük is nehéz, mivel mind melléklet nélkü­li volt. Mindazonáltal valószínűleg a római kori temetőhöz tartoztak, esetleg a szegé­nyebb vagy valamilyen okból másként megítélt halottakat temették el így, erre utal­hat az is, hogy egyiküket hason fekve hantolták el (3. ábra C).

A többi tizenegy sír kétséget kizáróan gyermeksír. A gyermekeket sokszor más módon temetik el, mint a felnőtteket, ezt számtalan temető esetében megfigyelték már. Ezek a gyermeksírok a homokrétegbe, mintegy fél méterrel mélyebbre voltak ásva hamvasztásos társaiknál, így a legtöbb teljesen épen került elő (3. ábra B). A csontvázak sok esetben teljesen elenyésztek, a koporsó nyomait viszont nyolc esetben a homok elszíneződése jelezte. Egyik sír esetében még a koporsólábakat is sikerült megfigyelni, ezek szerint a koporsó mintegy 115 x 60 cm nagyságú lehetett (3. ábra A). Az egyik sírnál a koporsó bronz sarokvereteit is megtaláltuk eredeti helyükön. A sírok közül legalább két esetben igazolni lehetett, hogy padmalyos sírok voltak, tehát a sírgödör alján egy oldalirányú kis fülkébe helyezték a koporsót és a mellékleteket. Ez a sírtípus viszonylag ritka a római síroknál.

113

ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK

A gyermekek mellékletei között gyakran találunk gyöngyöket, de előfordul ezüst fülbevaló és gyűrű is. Érdekesség az egyik sírban talált Bész isten kis fajanszamulettje, amelyet — mint a kisgyermekek védőistene — bizonyára bajelhárító szerepe miatt fűztek a gyermek nyakába, és az első dokumentált ásatásból előkerülő lelet Arraboná-ból, amely egyiptomi eredetű lehet. Majdnem mindegyik sírban találunk illatszeres üveget, ezek mellett pedig a korsó a leggyakoribb.

Temetőnk — véleményünk szerint — nem tekinthető birituális temetőnek olyan értelemben, hogy ugyanabban az időben a felnőtteket csontvázas és hamvasztásos rítussal is temették, és melléjük hasonló mellékletek kerültek. A biztosan felnőtt csontvázas sírok és a hamvasztásos sírok aránya 5:50, tehát mintegy 9%-a az idetar­tozó síroknak, ráadásul ezek melléklet nélküliek.2 Érdekes viszont az a tény, hogyha a temetőben előforduló összes csontvázas és hamvasztásos sír számát összehasonlít­juk a 19. század végén itt előkerült sírok arányával, akkor ugyanazt az arányt kapjuk (FgÉrt 1880, 38.). Ennek pontos magyarázatát talán majd a leletanyag teljes feldol­gozása és a régi anyaggal való összevetése adhatja. Mindenesetre az 19. századi csontvázas sírok is gazdag mellékletekkel voltak ellátva, tehát valószínű, hogy a gyer­meksírokat is ideszámolták Méry Etelék (FgÉrt 1878, 95-97.).

A sírok térképen való elhelyezkedéséből kitűnik, hogy két csoportban helyezked­nek el. A két csoportban mind a hamvasztásos sírok, mind az árokkeretek tájolása más. Az északi csoport tagjai északkelet-délnyugati tájolásúak, míg a délebbiek kelet­nyugatiak. A déli csoportból egy árokkeret, továbbá tőle nyugatra néhány sír tájolása nem egyezik a többi itteni síréval, ezek inkább az északi csoport tájolásával mutatnak rokonságot. Kezdetben a két tájolást két külön periódusnak tartottuk, de a terület további elemzése mást mutatott. A terület középső részén egy 8-9 méter széles üres sáv fut délnyugat-északkeleti irányban. A helyszíni megfigyeléseink szerint a terüle­tet egy vékony humuszos-agyagos réteg borította, amely néhány apró római cserepet tartalmazott. Feltételezésünk szerint ezen a vonalon egy út futhatott, amelyre a két oldalán felfűzve álltak a sírkertek, bejáratuk az útra nézett. Ezért lehet, hogy a déli csoport északi tagjai ezzel az úttal párhuzamosan álltak. Ezek alapján a déli csoport pedig egy nyugat-keleti útra lehetett felfűzve, amely talán a feltárt terület legdélibb részén futott, mivel itt megint elfogytak a sírok. Az út csak egy lehetséges belső teme­tő út, nem egyezik meg a Méry Etel által talált úttal, amely feltehetőleg a limesút lehetett (Szőnyi 1976, 6.).

A leletanyag alapján a sírok az 1. század végétől a 2. század végéig keltezhetők, érméink is Domitianustól Antonius Piusig terjednek. A leletanyag közeljövőben törté­nő feldolgozása reményeink szerint lehetőséget ad az egyes sírok pontosabb keltezé­sére és az itt felvetett kérdések egy részének megválaszolására.

114

\

BÍRÓ SZILVIA TEMETKEZÉSI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYÁR RÓMAI TEMETŐJÉBEN

JEGYZETEK

1 Itt köszönöm meg Tomka Péternek és Szőnyi Eszternek szakmai tanácsaikat és a leletanyag közlé­sének lehetőségét.

2 Az anyag antropológiai feldolgozását Tóth Gábor végzi, ennek eredménye némileg módosíthatja az arányt.

IRODALOM

BIRO 2005

FIGLER-VADAY

1998

Bíró Szilvia: Különleges síregyüttes a győri vagongyár területéről. Arrabona 43/1 (2005), 9-24.

Figler András - Vaday Andrea: Előzetes beszámoló a Hegyeshalomban feltárt római kori temetőről. Hansági Múzeum Évkönyve 1998, 8-27.

FgErt

1876

1878

1880

Arrabona temetői. Értesítvény a pannonhalmi Szt-Benedek-rend győri főgymnasiumáról az 1875/6. tanév végén. Győr 1876, 3-72. Értesítvény a pannonhalmi Szt-Benedek-rend győri főgymnasiumáról az 1877/8. tanév végén. Győr 1878. Értesítvény a Pannonhalmi Szt-Benedek-Rend győri Főgymnasiumáról az 1879/80. tanév végén. Győr 1880.

GAITZSCH-WERNER 1993 Wolfgang Gaitzsch - A. Werner: Rekonstruktion einer Brandbestattung vom Typ

Bustum aufgrund archäologischer Befunde aus Siedlungen der Jülicher Lössbörde. In: Struck 1993, 55-67.

KOCZTUR

1998

LOVAS

1933

STRUCK 1993

1993a

SZŐNYI

1973

1976

V. Kocztur Éva.: Rítusra vonatkozó megfigyelések a solymári koracsászárkori temetőben. BudRég XXXII (1998), 83-86.

Lovas Elemér: Római temetők és sírok Győrött és környékén. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Katolikus Czuczor Gergely Gimnázium Értesítője az 1932-33. iskolai évről. Győr 1933, 8-28.

Struck Manuela (Hrsg.): Römerzeitliche Gräber als Quellen zu Religion, Bevölkerungsstruktur und Sozialgeschichte. Archäologische Schriften des Instituts für Vor- und Frühgeschichte der Johannes Gutenberg-Universität Mainz. Band 3. Mainz 1993. Struck Manuela: Busta in Britannien und ihre Verbindungen zum Kontinent. Allgemeine Überlegungen zur Herleitung der Bestattungssitte. In: Struck 1993, 81-94.

Szőnyi Eszter: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai. Arrabona 15. (1973), 5-67. Szőnyi Eszter: A győri „Homokgödri" római kori temető. Arrabona 18. (1976), 5-67.

115

ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK

TOPÁL

1981 Topái Judit: The Southern cemetery of Matrica (Százhalombatta-Dunafüred). Budapest 1981.

1993 Topái Judit: Roman cemeteries of Aquincum, Pannónia. The Western Cemetery (Bécsi Road) I. Budapest 1993.

2003 Topái Judit: Roman cemeteries of Aquincum, Pannónia. The Western Cemetery

(Bécsi Road) II. Budapest 2003.

WITTEYER

1993 Witteyer Marion: Die Ustrinen und Busta von Mainz-Weisenau. In: Struck 1993, 69-80.

BÍRÓ SZILVIA TEMETKEZÉSI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYÁR RÓMAI TEMETŐJÉBEN

1. ábra Győr, Vagongyár összesítő alaprajz a sírokkal és árokkeretekkel (A: árokkeret, B: kitapasztott, kiégetett

sír, C: kiégetett, nem kitapasztott sír, D: csontvázas gyermeksír, E: csontvázas felnőttsír, F: urnasír)

117

ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK

2. ábra Győr, Vagongyár hamvasztásos sírok

118

BIRO SZILVIA TEMETKEZESI RÍTUSOK A GYŐRI VAGONGYAR ROMAI TEMETŐJÉBEN

3. ábra Győr, Vagongyár csontvázas sírok

119

ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK

BURIAL RITES IN THE ROMAN CEMETERY OF GYŐR VAGONGYÁR (HOMOKGÖDRÖK)

During 2004-2005 sixty-six Roman graves were excavated at the site of Győr Vagongyár (for­merly called Homokgödrök). The sidewalls of 31 graves were plastred and burnt in case of 15 graves the clay layer was missing and there were another 4 urn graves. The dead were cremated at a common cremation site (ustrinum) and they were buried with rich grave goods. From among the graves with skeleton 11 were rich child's graves and they were deeper than the cremation graves of the same age. Five adult skeletons were unearthed without grave goods. The remains of several grave enclosing ditches were also opened up but the graves could not be found since originally they might have been shallower. Based on the orientation of the ditch frames and the graves as well as on the on-site observations it can be concluded that there was a SW-NE road running along the middle line of the cemetery.

Szilvia Bíró

BESTATTUNGSRITEN IM FRIEDHOF AUS DER RÖMERZEIT DER GYŐRER WAGGONWERKE (HOMOKGÖDRÖK)

In den Jahren 2004-2005 wurden 66 Gräber aus der Römerzeit im Bereich der Győrer Waggon­werke (ehemals Fundort: Homokgödrök) erschlossen. Von den Gräbern hatten 31 verputzte, gebrannte Seitenwande, bei 15 existierte kein Verputz, sowie fand man 4 Urnengräber. Die Toten wurden in gemeinsamen Brennräumen (Ustrinum) eingeäschert, daneben wurden gewöhnlich reiche Beigaben gelegt. Von den Skelett-Gräbern waren 11 die reicher Kinder, diese wurden tiefer gegraben als die Brandgräber. 5 Skelette von Erwachsenen wurden gefunden, die keine Beigaben waren. Außer den Gräbern fand man auch Überreste mehrerer Grabeinfassungen, die dazugehörigen Gräber jedoch hatten vermutlich flacher, konnten nicht gefunden werden. Aus der Orientierung der Grabeinfassun­gen sowie der Gräber, bzw. aus den Beobachtungen vor Ort kann angenommen werden, dass in der Mitte der Gebietes eine Straße von Südwest nach Nordost verlief.

Szilvia Bíró

120