STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA

2

STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA (SEP)

Vol. VI

Közreadja: A CORPUS INSCRIPTIONM LATINARUM III 2 PANNONIAI KÖTETÉT ELİKÉSZÍTİ

BIZOTTSÁG MAGYARORSZÁGI MUNKACSOPORTJA

3

FELIRATTANI ÚJDONSÁGOK

2014-BEN

Szerkesztette: KOVÁCS PÉTER – FEHÉR BENCE

TITE Könyvek 6. Történelmi Ismeretterjesztı Társulat Egyesület

Budapest 2014

4

TITE Könyvek 6.

ISSN 2063-5753

ISBN 978-963-89727-6-7

© szerzık

Kiadó: Történelmi Ismeretterjesztı Társulat Egyesület —

Corpus Inscriptionum Latinarum magyarországi munkabizottsága

Felelıs kiadó: Galambos István

83

KOVÁCS PÉTER ─ PROHÁSZKA PÉTER

EGY DOROGI RÓMAI MÉRFÖLDKİ MALEK KÁROLY JELENTÉSE ÉS RAJZA TÜKRÉBEN

Az epigráfiai és régészeti emlékanyag felmérésében és rajzban történı megörökítésében számos szakma és hivatás képviselıi vettek részt a 19. században. Fontos és mindeddig csupán kis mértékben vizsgált szerepet játszottak az építési hatóságoknál, vármegyéknél és városoknál alkalmazásban álló mérnökök, alkalmazottak, akik képzettségüknél fogva pontos és megbízható információkkal látták el az országos intézményeket, illetve a régészettel foglalkozó egyetemi és múzeumi szakembereket. Közülük többek között kiemelkedik Varsányi János, Zsigmondy Gusztáv, illetve Kosztka Károly, akik Rómer Flóris és az Archaeologiai Bizottság megbízásából mérték fel, rajzolták le az antik korok emlékeit és számoltak be róluk. Míg Zsigmondy Aquincum, addig Kosztka Brigetio emlékeinek felmérésében és leírásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. A korabeli híradásokban, jelentésekben és tudományos közleményekben többször lehet találkozni Malek Károly útmester nevével, aki közel három évtizeden keresztül tájékoztatta a felsıbb szerveket, a múzeumokat és a tudomány mővelıit az általa megfigyelt régészeti emlékekrıl. Tevékenységérıl Rómer Flóris is többször megemlékezett, mivel gyıri tanárkodása alatt az útmester minden elıkerült mőemlékrıl tájékoztatta.1 Malek ezirányú tevékenységét azonban már jóval korábban, az 1850-es évek elejétıl megkezdte, amirıl több szınyi szarkofágról készített rajza tanúskodik.2 Az Építési Igazgatóság alkalmazásá-ban állva kapta feladatául a régmúlt korok emlékeinek megfigyelését, megörökítését és a leletek megmentését.3 Erre pedig gyakran volt lehetısége, mivel a felügyelete alá tartozó komárom–szınyi útszakasz az antik Brigetio romjai felett futott. Az itt tett megfigyeléseirıl a bécsi Központi Bizottság mellett a Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottságát is tájékoztatta illetve gondoskodott a leletek Nemzeti Múzeumba való küldésérıl is.4 1863 körül azonban Öttevénybe helyezték át az útmestert és így ószınyi tudósításai megszakadtak.5 Hogy érdeklıdése továbbra is megmaradt a régészeti emlékek iránt, jelzik azon beszámolók, amelyek Öttevény utáni új mőködési helyérıl Tátról származnak. Innen értesítette a Nemzeti Múzeumot, illetve küldött be leleteket többek között egy tokodi bronzkori temetıbıl.6 A Nemzeti Múzeum mellett azonban ismét felvette a kapcsolatot Rómer Flórissal, illetve egyik legfontosabb segítıjével Zsigmondy Gusztáv mérnökkel. Rómer Flóris hagyatékának átnézése során került elı Malek számos olyan 1 Rómer F., Az újabb idıben Ó-Szınyön kiásott római régiségek. Archaeologiai Közlemények 6 (1866) 151. 2 Prohászka P. ─ Kovács P., Római szarkofágok Brigetioból. In: Studia Epigraphica Pannonica I. Budapest 2008, 135. 3 Prohászka P., Adalékok a K. K. Landesbaubehörde magyarországi tevékenységéhez a mőemlék-védelem területén I. Az érdi minaret 1857-es leírása és felmérése. Mőemlékvédelem 57 (2013) 400-401. 4 Rómer, Az újabb 151. 5 Rómer, Az újabb 151. 6 Ld. pl.: Rómer F.: Hazai leletek. Archaeologiai Értesítı 9 (1875) 95-96.

84

levele, melyekben tokodi, illetve dorogi vizsgálódásairól tájékoztatta Zsigmondyt.7 A levelek nagy részében a tokodi urnasírok elıkerülési körülményeirıl számolt be, azonban az egyik levél egy dorogi római mérföldkı elıkerülési körülményeit mutatja be, melyhez az útmester két vázlatot is csatolt.8 Míg az elsı vázlatán Dorog térképén jelölte be a mérföldkı akkori helyzetét, illetve korábbi lelıhelyét, addig a második vázlat már magának a kınek a rajzát nyújtja. Malek Károly levele és vázlatai elkerülték a kutatás figyelmét, pedig számos fontos információt kínálnak. 9

Malek Károly levele a dorogi mérföldkı ügyében:

(4. sz.) 10 Tekintetes Zsigmondy Gusztáv m. k. Mérnık úr!

Folyó évi február hó 4én 1sı sz. a. kelt hozzám intézett becses meghagyása 6ig pontnak ért el, meszerint van szerencsém ezennel egy mellékelt „Vázlattal” megfelelni.─

A Doroghi lakosság mondása – és tapasztalásom szerint/: az ott található cserép edényeknek töredékek által:/ hogy ezen dombon barbár vagy romai temetkezési helyre akatható, mert ott is már szántás által cserép edényekre ásás által találtattak. ─

Továbbá van szerencsém egy a Doroghi régi Postaház elötte (:jelenleg a Doroghi köszénbánya felügyelı urnak lakása:) a 17 sz. utteknızet mellett, M. betővel jelölt helyen, létezék egy romai Mérföld oszlop, melyrıl egy Vázlatott is mellyékeltetik oly alázatos megjegyzésel hogy említett oszlop, fent érintett házikert falatazának jelenlek mint kerékvetı szolgál. További rendelkezés iránt.

Maradtam Kelt Táthon 1875évi február hó 17én Tekintetes Úrnak!

Alázatos szolgája Malek Károly kir. útmester

Melléklet:11 Fenn: „Vázlat. Doroghi tajrol (:Esztergom megye:)” A domb felett: „Barbár- vagy romai temetkezési hely lehet. Ugynevezett (:Goldberg:)”. A hegy alatt: ”Szántó földek”. Az épület felett: „Régi postaház Doroghon”. Lenn: „Malek Károly. Kir. útmester.” 7 A levelezés és a leletek feldolgozása és közreadása folyamatban van. Itt szeretnénk megköszönni Bardoly István támogatását (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ), ami nélkül ez a tanulmány nem készülhetett volna el. 8 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer-hagyaték K 417/72. 9 Ez utóbbi rajzot Gerecze Péter is említi: Gerecze P., A mőemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. In: Forster Gy. (szerk.), Magyarország mőemlékei 2. kötet (Budapest 1906) 281: „Dorogh Római mérföldmutató kı. (A köszénbánya felügyelı kıkertfalainak kerékvetıje) Malek Károly mérnık levele. M. Biz. Rómer hagy.” 10 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer-hagyaték K 417/72. 11 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer-hagyaték K 417/69.

85

A másik vázlat12 (mérföldkı rajza mellette): „Jármővek közlekedés- és mástörtinet által imit amott meg van rongálva.” Lenn az alsó sarokban: „Malek Károly k. útmester.” A római mérföldkı a Malek által megadott adatok szerint 5' 6'' magas volt, átmérıje 1' 10". A földbe beásott talapzat 1' 6" magas, széles 2' 2" lehetett. Felül a mérföldkı a kúpos végzıdése miatt akár teljes is lehetett, de a méretadatok alapján inkább másodlagosan faragták le, az újbóli felállításával egy idıben. A rajz szerint egy római mérföldkı erısen megrongálódott háromsoros feliratának néhány megmaradt betőjével állunk szemben: P EMO+ MA+ A betőtöredékek – egy-egy függıleges – többféle betőhöz is tartozhattak, azonosításuk nem lehetséges. Dorogról két római mérföldkı ismert, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum győjte-ményében találhatóak. A mérföldkövek lelıhelyét a Régi-dőlıre teszi a Régészeti Topográfia.13 Innen kerültek 1888-ban a kövek a múzeumba. Míg az egyiket (CIL III 11337 = CIL XVII,4 839: Philippus Arabs, ltsz. 102/1888.2) Baumann Lipót ásta ki a 39-es kilométerkı közelében (maga A. von. Domaszewski mindkettı elsı közreadója), addig a másik kı (CIL III 11336 = CIL XVII,4 838: Philippi és Otacilia Severa, ltsz. 102/1888.1, 3. kép) Benedek József ajándéka. A két mérföldkı közül Philippuséval bizonyosan nem lehet azonos a Malek-féle mérföldkı. A másik mérföldkı Domaszewski leírása szerint in regione vici Dorog rep. ubi fuit ante aedes, in quibus administratur cursus publicus; nunc Pestini in museo. A CIL XVII,4 pannoniai munkálatainak kapcsán sor került jelen mérföldkı feldolgozására is, aminek során Borzsák Erzsébet írta le: [M(arcus) Iul(ius) Philippus] [Invictus Aug(ustus)], [pont(ifex) max(imus), trib(unicia) pot(estate)], 5 [co(n)s(ul), p(ater) p(atriae), proco(n)s(ul)] et [M(arcus) Iul(ius Philip]- pus, nob(ilissimus) C[aesar] et M(arciae) Otac(iliae) Se[verae sanc]- [tis]s[i]mae [Aug(ustae), con]- 10 i[ugi] A[ug(usti n(ostri), - - -] [- - -]. [A Brig(etione)] m(ilia) [p(assuum)] XXVI. Jól láthatóan a két mérföldkı másodlagos leírásának helye azonos, sıt a Malek által megadott betők egyeznek a másik felirat szövegével, az elsı P Philippus Caesar nevének része, a MOT betők az Augusta, M(arcia) Ot[acilia] nevének kezdete. Elméletileg 12 Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (Budapest) Rómer-hagyaték K 417/75. 13 Horváth I. – H. Kelemen M. – Torma I., Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és Dorogi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Budapest 1979, 63. o. 5/11. lelıhely.

86

elıfordulhatna, hogy két mérföldkövön is hasonló kiosztással szerepeljenek a nevek, de a másodlagos lelıhely, illetve a gentilicium igen ritka (Pannoniában máshonnan nem is adatolt14) M(arcia) rövidítése miatt bizonyosan ugyanazon kıemlékkel állunk szemben. Malek helyesen adta meg a felirat elsı betőit, egyedül egy ET ligatúrát nem ismert fel, illetve a felirat alján található mérföldadatot nem ismerte fel, ami talán megbocsátható egy útmesternek: P [- - -] ET M OT[- - -] [- - -]MAE [- - -] A milliarium jelenlegi magassága 125 cm és felülrıl törött, jóval alacsonyabb a Malek által megadott méretnél, azaz a múzeumba kerülésekor (vagy utána) a felsı, Malek által lerajzolt része letörött. Mindezek alapján Malek jónéhány évvel korábban, még múzeumba való kerülése elıtt ugyanezt a mérföldkövet írta, amelyet nem messze az eredeti megtalálási helyétıl (Brigetiótól 26 MP-re) újrafelállítottak, majd innen került a Nemzeti Múzeumba. Malek a lekopott feliratot alapvetıen helyesen figyelte meg, a múzeumba kerülése után Domaszewski sem olvasott ki belıle sokkal többet. A két Philippus Arabs uralkodásához köthetı mérföldkı valószínőleg párban állt és eredeti helyükön, a város nyugati kivezetı útja mellett kerülhetett elı, amerre az Aquincum–Brigetio római út is vezetett.

14 E.g. CIL XI 6107 (Urbino), XV 7340 (Roma), AÉp 1933, 216 (Palmyra), 1986, 654 (Camsaray), 2000, 1289–1290 (Deultum, Thracia), IDR II 324 (Romula).

87