FILEP TAMÁS GUSZTÁV-G. KOVÁCS LÁSZLÓ..RAKOSPÉTER1925-2002

MegjelentFilep Tamás Gusztáv: KONCSOL LÁSZLO (1997)Szeberényi Zoltán: DUBA GYULA (1997)Filep Tamás Gusztáv: ZALABAlZSIGMOND (1998)Szeberényi Zoltán: OZSVALD ÁRPÁD (2000)Dusza István: ZS. NAGY LAJOS (2000)Szeberényi Zoltán: TURCZEL LAJOS (2002)Filep Tamás Gusztáv: ZALABAlZSIGMOND (2004)

MŰHELY

FILEP TAMÁSGUSZTÁV-G. KOVÁCSLÁSZLÓ

~

RAKOS.PÉTER

1925-2002

NAP KIADÓDUNASZERDAHELY, 2005

A kötet megjelenéséta SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG KULTURÁLISMINISZ7ÉRlUMA (Pozsony)és a NEMZETI KULTVRÁLIS ÖRÖKSÉGMINISZn.WUMA (Budapest) támogatta

v~[rr1

~!!.--=Nemzeti Kulturális örökség Minisztériurna

Publileácia vysla sfinancnou pOdp01'OU

Ministerstva eultúry SR

© FILEP TAMÁS GUSZTÁV, 2005© G. KOVÁCS LÁSZLO, 2005© GÁLJENÓ, 2005© KISS Gy. CSABA, 2005

Rákos Péter, a tanár

"Egy igen művelt, jó szernű fiatalember, a prágaiegyetem ... lektora, nemrég megküldte az Iszonyelé írt tanulmányát, egész írói természetemetabból vezeti le, hogy én írónak is pedagógus vol-tam voltaképpen" - hívja fel a figyelmet az ak-kor 33 esztendős Rákos Péterre Németh László'.Nem kívánunk nyitott kapukat döngetni, mikore kismonográfia bevezetőjében a fentiekkel pár-huzamosan, csak ezúttal magának Rákos Péter-nek a hivatás-, mi több, küldetésszerűen vállaltpedagógiai tevékenységét emeljük ki; megtettékezt már többen és több helyütt is, nem utolsó-sorban maga az érintett. Tanárnak: lenni címűhitvallásában-számvetéseben többek között imi-gyen: "Tanítani akartál, oktatni és nevelni, nelégy farizeus: a tanári gond nem fennkölt szólam,életed könyvének nem csupán egy fejezete, ha-nem értelme." E magasztos pedagógusi ars poe-tica kitűntetett helyet kapott Prágai örjáratcímükötetében is, és ilyen szerepet szánt a cseh 01-vasóközönségnek önmaga által összeválogatotttanulmányainak (jelenleg hátrahagyott kézirat-ban levő) gyüjteményében is. Még csak nem ispusztán a pedagógiai alapelveit szándékezern ehelyütt számba venni: írásaiból ez is mindennélékesszólóbban és utánozhatatlanul pontosan ki-derül. Ahhoz szeretnék személyes ismeretségünk- a tanítványtól a kollégáig és atyai jó barátságigterjedő - huszonhat esztendejének tükrében ada-lékot szolgálni, ahogyan küldetését megélte,ahogyan irodalmárként, hungarológusként, tu-dóskénr, műfordítóként, egész emberi lényében"volt voltaképpen" pedagógus.

5

A családi örökségről, gyerekkoráról, későbbiéletéről e vonatkozásban sincs birtokomban ér-tékelhető információ a tényszerűerr felsorolhatópályakép állomásain és az élete vége felé önma-ga által írásban is vállalt, nagyrészt tragikus moz-zanatokra való (olykor burkolt) utalásokon kí-vül'. Csupán adalékok, emlékcserepek és szemé-lyes beszélgetésekből - vele, fiával és/vagy fele-ségével- fennmaradt emlékszilánkok élnek ben-nem. A lágerben töltött időről, ahol szüleit ésnővérét is elvesztette, még fia előtt sem beszélt.Talán azért, mert mint írta: "Sokáig azt hittem, so-kakkal együtt, hogy erről a tárgyról nem lehet ha-tásosan és meggyőzően írni; csak nemrégen in-gatott meg e meggyőződésemben az olasz Pri-mo Levi és győzött meg teljesen az ellenkezőjérőlKertész Imre." Fiától tudom, mikor firtatta a kér-dést, Ottlik Iskola a határonját adta kezébe (mégKertész előtt), melyben a mechanizmus műkö-desének leírását már látni vélte.

Egy további emlékkép a katonatiszt édesap-ját idézi, aki a munkaszolgálatos Örkény papá-hoz kísértetiesen hasonló tragikummal próbálérvelni Auschwitz kapujában, "magyarázza" ma-gyar tiszti mivoltát ...

És emlékszilánk a lágerból egyedül hazaindu-ló ifjú Rákos is, amint a felszabadulás "mámorá-ban" a jóindulattól túlcsorduló, örök megértéstfogadó, megbocsátást hirdető egykori fogolytár-sait inti: "holnap azon is bosszankodni fogunk,ha nem jön időben a busz vagy hidegen szerví-rozzák a kávét." Nem cinizmus ez, nem is irónia:Köves Gyuri bölcsessége ez. Abban a szellem-ben, ahogya fentebb idézett recenziójában Ker-tészról írta: "maga a szerzó azt tartja, hogy az iró-nia nem más, mint koru nk realizmusa." S mint-

6

ha az Ecsetvonások ... önvallomásában is ez az"öröktől" való tudás, bölcsesség sejlene fel: .min-dig egyformán viselkedtem és írtam. Talán bi-zony inkább konokság is, mint érdem, hogy gon-dolkodásom fiatal korom óta oly keveset válto-zott vagy fejlődött."

S végül egy bennem rögzült mozzanat haza-téréséről: a kassai lakásba az egyedül visszatérőfiú nem tud beköltözni, mert abban a Szovjet-unióból hazatartó csehszlovák csapatok katonáivannak. Ez persze több mint egy "hideg kávé",de aligha lehet egy Kőves Gyurinak meglepetés:a személyességet megkerülni, azaz elvonatkoz-tatni, csak a valóság könyörtelen ismereténektükrében lehet.

Mindez, természetesen, nem óhatatlanul in-dítéka és semmiképpen sem eredoje annak, hogylételemévé a közuetítésvált, eszme és valóság, Égés Föld között. De megerősítője, kertészi értelem-ben vett támasza és reménye a személytelen. tisz-ta, érdek nélküli és önzetlen tudás közvetírésénekbizonnyal lehetett. Mert ha pl. egy-egy Pilinszky-vers elemzése során a szemináriumban a "facipő",a "dermedt uályú" vagy mondjuk a "villanJl' sza-vak értelmezése került szóba a lágerek kontex-tusában, érezhető volt legszűkszavúbb kornmen-tárjaiból is az elvonatkoztatott, de mégis autenti-kus tapasztalat hitelessége. Nem több, de perszenem is kevesebb.

És sokat merithetett a kanonok úrtól kapottbölcseleti könyvekből is: a szövegszerűen is em-lítetr' Arisztotelészből bizonnyal, jóllehet őt nemsorolta föl, mikor az egyik szemináriumban un-szolásunkra ő is színt vallott az életét jelentősenbefolyásoló három szerzőról-műról, mely kér-dést, egyébként, korábban ó intézte hozzánk.

7

Platónt, Kantot és a fiatal Marxot emelte ki böl-cseleti olvasmányélményeiből.

Platónnak a Dialógusai tehették rá a legmé-lyebb benyomást: talán minden tanítványa meg-élhette, ahogy egy vele való beszélgetés utánolyan új felismeréssel távozott csillogó szemek-kel a Tanár Úrtól, amely akár szöges ellentéte islehetett annak a meggyőződésének, mellyel abeszélgetés kezdetén rendelkezett. Szókratészipárbeszédek voltak ezek, tele csupa igenekkel,helyeslésseI, és természetesen halk szavú kérdé-sekkel. Ugyanarról a tóról fakadó attitűd, amitRákos Péterről irodalomelméleti okfejtései kap-csán Görömbei András ekként fogalmazott meg:"... nem vitatkozó hajlamú ember, ellenvélemé-nyét, fenntartásait szerényen fogalmazott kérdé-sekben jelenti be. Ezekre ismereteinek rendkívü-li gazdagsága ösztönzi. Legtöbbször nem is cá-folatát adja az adott elméletnek, hanem ismere-teinek bőségével jelentős en gazdagítja, kiegészí-ti azt."

Kanttói a felvilágosodás eszméjének summá-ját kaphatta, rnindazt, ami a modern ismeretel-mélet, módszertan területén megkerülhetetlen:az irodalmilag is lelket gyönyörködtetően élve-zetes platóni olvasmány mellé az analitikus, rész-letekbe menő, lényegre törő agytornát: a figyel-met, figyelmességet és fegyelmet. S ez nem csaka tudóst, a tanárt is gazdagította. Valószínűleg so-kan megtapasztalhattuk, mikor egy-egy beszél-getés során felállt, hogy, mondjuk, kávét töltsönés közbevetette: várj, most kávét töltök, tudod,két dologra nem tudok egyszerre figyelni.

Marxtói alighanem a történelmi materializ-musának elemeiból merített, de maga soha nemvolt marxista. Mint e kismonográfiai szerzőí, akik

8

nem voltak Rákos tanítványai, feltételezik, való-ban voltak "összekacsintások" a szemmárium-ban, de inkább mi, hallgatók mosolyogtunk so-kat sejtetően, mikor tudtuk, most olyan szerzórólbeszélgetünk, aki nem tartozik az akkor hivata-los kánonba, őmaga rezzenéstelen arccal beszéltMárairól, Konrádról, másokról. Sziget volt ez atanszék, ahová más szakekról is átjártak. hiszen,pl. a Világirodalmi Lexikon sorra megjelenőkötetiben megtalálhatta a cseh szakos azokat acseh szerzóket is, akikről a hivatalos cseh iroda-lomtörténet még csak említést sem tett. De mégfontosabbnak és jellemzőbbnek találom azokataz utószavakat, melyekben Rákos a kiadott ma-gyar szerzőket mutatja be. Valóban érezhető eszövegekben, hogy Rákos "megadja a császár-nak, ami a császáré", hogy aztán viszonylagszabadon szólhasson az alkotóról. Világosan lát-ható, hogyan bővülnek e szövegekben "a sza-badság kis körei", ahogyan egyre inkább "meg-engedheti magának" azt a "luxust" is, hogy arideg csehszlovákiai konszolidáció kerszakábanegyre "hallatlanabb" dolgokat mondjon ki. Demásképpen is igazolható a rákosi vélekedés azuralkodó marxista módszertanról. a Kafka-konfe-renetára írt előadása, vagy az "új kritika" bemuta-tása a Prágai Tavasz éledező kerszakában minden-nél fényesebben igazolja nem csak módszertanikérdésekben való jártasságát, hanem véleményétis: egy marxista ilyet nem írhatott volna, azt aszakmai és/vagy emberi kvalitás zárja ki. Mond-juk ki kerek perec: Rákos mindkét tekintetbenmakulátlan.

Persze a szocializmus szociáldemolerata vál-tozata mindig is foglalkoztatta, erre nem csak aszemélyes beszélgetések szolgálnak tanúbizony-

9

ságul, hanem azok az írások is, melyeket e kis-monográfia is számba vesz a maga helyén: Röp-kéről, Eörvösről, a harmadik útról, a felvilágoso-dás jelszavai közötti vibráló feszültségről. S vantarsolyban hátramaradt, meg nem jelent kéziratis, amely egy modern szociáldemokráciára vo-natkozó elképzeléseit körvonalazza.

Ugyanaz a tanári alapállás jellemzi Rákos Pé-ter egész egyéniségét mind a személyes beszél-getésekben, mind egy konkrét vagy egy látensközösséghez címzett előadásaiban, tanulmánya-iban. Ahogyan beszélgetéseiben maximálisantiszteletben tartotta partnere egyéniséget, elveit,képzettséget, lehetőségeit, ugyanúgy számot ve-tett azzal is, hogy előadásait a magyar szeminá-riumban különböző gondolkodású, képzettségű,vélernényű diákok hallgatják Kínosan ügyelt ar-ra, hogy az órákon kialakult olykor heves viták-ban senki emberi méltósága ne sérüljön. ellen-kező esetben azonnal a megbántott "segítségé-re" sietett, függetlenül attól, kinek "igazát" érez-hette közelebbinek saját álláspont jához. Egyikelső nyomtatásban megjelent vitázó cikkemetelolvasva óva intett, hogya címzett viszonvála-szol majd, s nem a téma lesz majd a vita tárgya,hanem a mód, ahogyan az írást közzétertern. Iga-za lett.

Ebből az alapállásból természetesen még ne-hezebb volt a rendszerváltás előtti Csehszlováki-ában (de akár Magyarországon is) szélesebb kö-zönséget megszólítani: mert nem csak az uralko-dó ideológia vitorlájából kellett kifognia a szelet,számolnia kellett az egyes országokban, az egyesországok közötti kapcsolatokban élő vagy lap-pangó feszültségekkel, indulatokkal. ellentmon-dásokkal, s mindeközben a megkötött kompro-

10

misszum nem csorbítharta a szakmaiság rnínősé-gét. Hogy e kompromisszumokat méltósággal áll-ta, arra kikezdhetetlen bizonyíték nem csupán élet-műve, hanem tanítványainak egész sora is.

Talán mindennek köszönhetően alakult ki aza sajátságos forma is, amely ugyancsak jel-lernzője nem csupán írásban fennmaradt szakmaiéletművének, hanem levelezéseinek. beszélgeté-sei egyes emberekben továbbélő emlékeinek is:nem csak a pontosság, megfontoltság, bölcsesség,hanem a megkapó előadásmód, a míves nyelv, ahumor, az anekdotázás tette s teszi egyedivéegész nyelvezetét. S ha e rövid bevezetőben nemtérhettunk is ki szárnos olyan területre, melynekalapjai ugyanebben a tanári attitűdben érhetőktetten, álljon itt végezetül levclezéséből rnura-tóba egy példa, egy c-maii, melyet 2000. no-vember 30-án küldött fiatalabb kollégáinak amagyar szakra Az aggkor érdemtelen előnyei ésindiszkrét bája címmel:

Énekes madarat óhajt vásárolni a vevő, olyat,amelyik beszélni is tud. A tulajdonos egv nyápickis madarat leinál, kétezer dollárért.

"Ennyi pénz- csodálkozik a vevő. - Aztán mittud?"

"Ez, kérem szépen, Viva/di összes opusait -büszkélkedik a boltos. - De van ilt még más is-mutat egy még vedlettebb madárra. - Ennek há-romezer dollár az ára. Hibátlanul elénekli Ver-di összes operált. És volna itt még, valami, amiesetleg érdeleelbetné uraságodat. "

Előhoz egy még nyiszlettebb és még kopottabb,bandzsito vén madarat. A vevő rápillant az ár-cédulára és elszornyed.

"Tízezer dollár? Hát ez meg milyen csodákraképes?"

II

A tulaj vállat von: "Hát bizony, az igazatmeguallua, magam sem tudom, ért-e egyáltalánvalamihez. De mind a két előbbi mesternek titu-látja. "

S nem akármilyen a mail aláírása sem: "Rá-kos tanár úr küldi kedves jiókáinak hód- és bó-kató karácsonyi ajándékul. "

Valahogy ezeket kellene megtanulnunk tőle.És még inkább élnünk. Nap mint nap.

GálJenő

12

Két szülőváros

1Hetvenedik születésnapjára kiadott Prágai őry'á-rat című, válogatott írásait tartalmazó kötetébenRákos Péter egymás mellé sorolt két írást; azegyik e könyvben jelent meg először, előttemajdnem három évtizeden át kéziratban hevert,"a másik negyed évszázaddal korábban, amikora hasonló tartalmú szövegek már alig-alig kap-hattak publicirást Európa szovjetizált övezeté-ben, megjelent ugyan az Irodalmi Szernlében,azóta viszont csak az említett helyen láthatott új-ra napvilágot,' Rákos korábbi köteteibe nem ke-rülhetett bele.

Az elsőként említett szöveg a hatvanas évekcsehszlovákiai reformfolyamatainak lezárása, avarsói szövetség öt állama fegyveres erejénekbevonulása, a reformerők szétzilálása után, az ér-telmiség egy részének külföldre menekülése kö-zepette papírra vetett naplójegyzet arról, hogy le-het-e, érdemes-e errugrálni a béketábor hernyó-talpai alól. Lehet-e, érdemes-e emigrálnia külö-nösképpen a Csehországba került, német kon-centrációs tábort túlélt szlovákiai magyar egye-temi tanárnak. .Emigrálni nem bűn és nem áru-lás. Kérdezetlenül és anyaszült ártatlanul jöttünka világra: micsoda értelmetlenség ezt az egyszerutényt kötelezettségként felfogni. Itt mindenkicsak maga dönthet." De aki az cmigrációt vá-lasztja, döntésévei magát szakítja el azoktól, akik-kel egykor közös vállalkozásba fogott, s akikkelezután is együtt akar gondolkozni a világ dolga-iról. S akik nem kerekedhetnek fel egyszerre,mindannyian. .Kantra gondolok és arra, hogy az

13

emigráns elhatározását nem lehet általános tör-vénnyé avatni. Tizennégymillió ember nem in-dulhat el hazájából." Ez azonban nem érv ajövőjüket, munkájuk értelmét menteni kívánókszemélyes döntése ellen. E jegyzetek írásánakidején az országban mindenki választás előtt áll,egyre többen tűnnek el, szakadnak ki "az apo-kalipszis hangulatából".

A jegyzet írójának nincs mit eldöntenie. "Énmár egyszer emigráltarn. Húszéves koromban el-vesztettem mindent, ami addig annyi szeretetetés melegséget adott nekem. A háború elpusztí-totta a hozzám legközelebbieket, enyéimet. So-kan, akiket hasonló csapás ért, azt állították,hogy városuk innen kezdve idegen számukra.De nekem a szülóvárosorn, máig s mindhaláligimádott szülóvárosorn sosem lesz idegen; akkorforrtam vele a leginkább össze, amikor mindenszögletével, kovezete minden ismerős formájúrepedésével, minden virágzó orgonabokrával ha-lottaimra emlékeztetett és azt üzente, hogy újrakell születnem. " A szülőföld tartja vissza a töp-rengőt; a szülőváros az, amit nem hagyhat el,mert ezzel önként metszene el minden szálat,ami eszmélkedeséhez köti.

Rákos Péternek nem Prága a szülővárosa. Acseh metropolis azonban, ahová éppen azok-ban az időkben érkezett "árván és rneggyötörten,telides-teli kassai és magyar nosztalgiákkal", ami-kor az imént idézett, új Kassa-élménye megszü-letett, a személyes sors ezer áttételén át mégis aszülővárosra emlékezteti.

"Prága L..l hozzám sem volt mostoha. L..l Asors idestova húsz éve ölerube ejtett egy várat-lan és csodálatos lehetőséget, hogy foglalkozá-som (melyet én küldetésnek fogtam fel) kereté-

14

ben egybekössem a velem született kultúrát a há-lával elsajátítottal, hogy személyemmel verjek hi-dat szülővárosom és fogadott városom közé."Úgy lett prágai, hogy közben kassai is maradt, ekét város benne kiépülő kapcsolathálójában szü-letett meg számára "a közép-európai haza esz-méje, egy közös hazáé, amelyben pörölve is egy-máshoz tartozunk és valamivel jobban értjükegymást, mint másokat és azok bennünket".Mindkét kultúra, amelyet a két városban érlelt amagáévá, arra inti őt, a filozófia- és irodalomra-nárt, aki "akarva-akaratlan az életre ad tanácso-kat", hogy maradjon a helyén. "Tanárokat, köl-tőket, a humánum embereit nem lehet átültetni.A legsúlyosabb és legkockázatosabb teherrel avállukon: nekik van a legtöbb okuk, hogy elmen-jenek és legparancsolóbb kötelmük, hogy ma-radjanak" - ez a világrólleszűrt saját tapasztalat,személyesen szerzett ismeret. De ugyaneztmondja Vörösmarty, Kollár, Mácha és TompaMihály - "gimnazista korom óta szívemhez szó-ló verssora: szívet cseréljen az, aki hazát cserél"-, Ady és Viktor Dyk, Reményik Sándor, Márai- és Karel Capek, akinek apokrífjában Lót, az"egy igaz ember" azt válaszolja az angyalnak,aki figyelmezteti, hogy még elmenekülhet apusztulásra ítélt Szodomából: ő ugyanazt a sor-sot várja, amely városa többi polgárának jut osz-tályrészül. A jegyzet írója is csak egyféleképpendönthet: "Hogyan is hagyhatnam el a várost,melynek népe, ha valaha, éppen most készül át-lépni saját árnyékát, s az emberi méltóság, sza-badság igényével fordul a népek hazája, nagyvi-lág felé. Nem akarok testi-lelki nyomorúságbantengődni - de csak akkor, ha ők sem. Nem aka-rok szenvedni, cle ők se szenvedjenek. Nem aka-

15

rok a zsarnokság, erőszak és hazugság sötét bi-rodalmában élni, de másutt se nélkülük Mara-dok."

Fél év telik el mindössze, s az éppen hetven-éves Márai Sándor szellemét idézve, Márai mon-dataival elméjében Rákos Péter őrjáratra indulKassa városának utcáin, közben egy lélegzetvé-telnyi időre megáll mindkettejük szülóvárosa fö-lött, mint a Kassaipolgárok szereplői, azaz hősei.Az Európa szálló, a Jakab-palota, a régi bástya,a Mária-udvar, a Bankó, a Kálvária, a Dóm, azOrbán-torony, a Lőcsei-ház, a Miklós-börtön előtta Kassai őrjárat, a Napnyugati orjárat, a Félté-kenyek, az Egy polgár vallomásai, a Kassai pol-gárok, a Napló 1943-1945" a Napló 194~1957gondolatait, sőt monclatait idézi. De ezek az idé-zetek az emlékezőról is szólnak: "Annyi "honosszózat-, annyi személyes emlék rajzik itt elő,hogy félek: valóban ürügynek fog látszani, amipedig célom, hogy az egykori őrjárat újrafelvé-teléveI adózzarn a jubilánsnak" Maga sem tudjatalán pontosan, hogy ez a hódoló alkalmi cikkegy emigráció apológiája is - bár nyelvi szintenMárai végleges távozásának esetlegessége mellettérvel -, s még inkább a pusztulás számbavétele,emlékkő annak a városnak s annak a társadalmiközegnek, amelynek kulturális világába mind-ketten beleszülettek, a kassai polgárságnak.amely létrehozta a várost, s Kassa városának,amely létrehozta polgárságát - ha a szöveg sze-rint "az életforma pusztulása" oly természetes-nek tűnik is föl. De nem tehetünk úgy, minthanem érzékelnénk mindvégig a két őrjárat pár-hu zamát: "A séta mindegyik stációja megannyireflexiót sugallt Márainak. de a képzetek csa-pongása nem volt rendszer híján: az író kere-

16

sett valamit, élete értelmét, mi több, "élete elvesz-tett értelmét- L. .l" A város, noha sok minden másmár benne, mint a Kassai őrjárat írásának évei-ben - Rákos Péter még derült ifjúkorában -, "még-is azonos önmagával"; a két történelmi helyzet,az emlékezés részleges tárgyáé és az emlékezésidőpontjáé viszont analóg. Márai "idestova har-minc esztendeje" indult sétára városában; márnemcsak érezte, látta is a fenyegető veszélyt - az1968-as őrjáratra pedig néhány hónappal Cseh-szlovákia megszállása után kerül sor. Márai ek-kor ellenség csak igazán; ezt akkor is tudnunkkellene, ha Rákos Péter nem figyelmeztetne a Lí-rai őrjáratot is tartalmazó válogatott írásainakjegyzeteiben." A csehszlovákiai magyarság má-sodik világháború alatti magatartásáról szóló 01-talomlevél, Fábry Zoltán röpirata, A vádlott meg-szolal a Prágai Tavasz idején láthatott nyomda-festéket először, e korszak végének kezdete 1968augusztusa, amikor Rákos föntebb idézett nap-lójegyzetét papírra vetette. S Fábry e munkájá-ban a szlovákiai magyarságot szerinte jellemzővox humanát idézetekkel, köztük Márai egyikháború alatti cikkéből származó citárummal tá-masztotta alá. Bábi Tibor aztán el is verte a portmindkettőjükön, s harmadikként Szalatnai Rezsón,hogy rossz hagyományokat választanak a szlo-vákiai magyaroknak: Esterházy Jánost, MáraiSándort, Pcéry Rezsót. Hármuk közül Rákestegyébként nem nevezte nevén Bábi, de felhábo-rodásának egyik oka éppen az ó - a cikkbenmegnevezett és tárgyalt - Márai-köszöntóje. II Sbár Márai és Fábry között több az antagoniszti-kus ellentét, mint a rokon vonás, lassan egymásmellé sorakoznak azok, akinek egy-egy szavá-ból, könyvéből megszilárdul a vállalható hagyo-

17

mány. Csak le kell hordani róla az eszmeromo-kat, amelyeket a xx. század hordott rá. "... a ka-tegória túl tág: el kell tűnődni rajta, milyenfajta ur-bánusság, miféle polgáriság az, amely Márait út-nak indította." Íme itt van ennek az örökségnekaz a része, amelyet Rákos Péter is a magáénakérezhet: "... Márai elsődlegesen és jellegzetesenszellemi magatartása a polgári életforma anyagikultúrájához kapcsolódik, ahogyan a családonkeresztül részesedett benne. A család a hőség, azoltalom, a meleg, a fény: de félreértés volna egy-szerűen és egyértelmű en polgári jómódról be-szélni, mert e kifejezés mögött valamiféle se-rénykedést, sőt talán vállalkozó kedvet, felfelétörekvést, sőt talán törtetést gyanítunk. Márpedigaz életstílus, amely Márait megbabonázta, s mely-ben később is mindig a magáéra ismert, valami ön-ként vállalt korlátok mögött megbúvó, konzerva-tív színezetű, fejlődést nem igénylő magyar -vég-vári ..patríciusi életforma, melynél különbet, vall-ja, később a világban sem talált. Alkalmasint ha-sonlót sern.?" Márai és az általa ábrázolt polgár,pontosabban a polgári értelmiségi, illetve a mű-vész nyugatra néz, a humánum eszmeköreit, ide-ológiáját megteremtő államok és közösségekfelé. Rákos is arra tekint, Márait követve. Ö azon-ban úgy látja, hogya szellemi-erkölcsi megtisz-tulás lépcsőfokain fölfelé haladva a nagy író át-lépett egy stációt. Éppen azt, amelyet Rákosolyan pontosan határozott meg - bár nyilvánva-lóan saját személyes sorsa, újjászületése vetüle-teként - a megszállást követő naplójegyzetben:a Közép-Európa-élrnény stációját, amelyet 1968a térség szabadságukra váró népeinek közösprogramjává avatott egy röpke időre. Rákos fej-csóválva citálja a Kassai őrjárat csehekre vonat-

18

kozó passzusát: "A csehek tudtak futószalagongyártani valamit, ami nem volt mélykultúra, detagadhatatlanul civilizáció. Dómot nem építet-tek." Érthető, hogya cseh kultúra középpontjá-ban élő tudóst elrémíti ez a kép: "...hát ennyi ésígy látszott Európa csúcsáról a Szent Vitus-sze-kesegyházból, Kutná Horából, Comeniusból, abarokk zenéből. ekkora elvakultsággal párosul-hat saját kárára, ha még oly tiszteletre méltó ésjogos is, a nemzeti fájdalom?" Másrészt Rákos Pé-ter e szövegben lerója adóját, ha nem is a hata-lomnak, de az érvényes ideológiának - nem tart-ja már képtelenségnek. hogy annak létezhet egyelviselhető változata is. Innen nézvést talán mégaz is hihető, hogy komolyan gondolta, amikoregy kérdő mondatba belefoglalta a tételt, hogy"a demokrácia és a szocializmus gyakorlata kö-zött bárminemű konfliktus csak félreértés". Le-het, hogy arra a szocializmusra gondolt, amelyikegy fél évvel korábban végképp megbukottCsehszlovákiában. Lényegesebbek azonban akét őrjárat párbuzamai. A rombolás s az új épít-kezések nyomán állapítja meg a tiszteletkört ro-vó: "A régiség humanista tisztelete világszertekiveszőben van, s ahol időnként kissé felparázs-lik, inkább kevesek hóbortja, mint tömegek igé-nye; a nemzetek hovatovább értetlenül és tiszte-letlenül állnak szemben nemcsak egymás múlt-jával, a sajátjukkal is." - Gyaníthatóan e régiségrekvizitumaként tartotta számon Rákos Péter aMárai által féltve őrzött "hagyományosan polgá-ri" szabadságfelfogást, a "humanista irtózatátmindenféle erőtől', azaz nemcsak a fasizmusétól,hanem a rákövetkező totalitarizmusétól is; a ket-tő között .Icülső formai egyezések rettenetes ana-lógiát sugalltak mindenkinek". A deportáltaknak

19

két-három éven belül ellentétes irányokban út-nak indított menete mögött ott a megválaszolat-lan kérdés. "Helyben vagyunk, a probléma is-merős. Nemcsak a mi nemzedékünknek. Milyenmessze van már a múlt század a mienktől, Má-rai Sándor Eötvös Józseftől, s mégis ugyanazzala dilemmával kerülnek szembe. Szabadságot,egyenlőséget óhajt a polgár: de a kettő egymástfalja fel."

A Lírai őrjárat utolsó bekezdésében szó sze-rint ott áll, hogy a summázat ezúttal elmarad,hogy tézist, megoldást az emlékező nem tarto-gat. Az utolsó gesztus: "Milyen szomorú veszte-ség, hogy egy Márai Sándor negyedszázadon áttávol él hazájától, távol a Várostól, mely életénekés művészetének gyökere-virága, alfája - és ome-gája. Milyen kár, hogy elment vagy el kellettmennie, nemcsak a tengeren túlra, hanern márelébb, innen is, e kisebb közösségből, melynekhangadói egy nehéz félszázad viszontagságai kö-zött a vox humanát keresik, a nyelvet, amelyMáraié is."Il

Ezzel a gesztussal kapcsolja vissza Rákos anyugatra emigrált Márait és Prágából nem em ig-ráló önmagát a szűkebb, mindkettejüket útra bo-csátó közösségbe, amely persze nagyobb aszülőváros töredék magyarságánál. A vox huma-na terminusával, amely a köztudatban Fábry Zol-tán nevével kapcsolódik össze, de amelyet azelső világháború után Csehszlovákiához kapcsoltterületek magyar sajtójában talán Márai Sándorírt le úgy, mint egy mcgírandó életmű és egy ma-gatartás foglalatát.

20

2Az, amit Rákos Péterről tudunk, majdnem kizá-rólag belső életrajzára vonatkozik, s azt is mindszinte öntudatlanul árulta el elméleti és irodalom-történeti tanulmányaiban, esetleg valamely kor-társáról szóló ünnepi köszöntőjében. Az a né-hány szöveg, amelyek ifjúságaról tartalmaznaknémi adalékot, vitathatatlanul szándéka ellenérelátott napvilágot, anélkül, hogy előzetesen tudottvolna létrejöttükről. Ami ezek közül a mi szem-pontunkból a legfontosabb: eszmetársai. jó is-merősei vallomásos. visszaemlékezésszerű írásaiaz ő tiszteletére megjelent emlékkönyvben.Gyermek- és ifjúkori barátja, Robert Offner nekicímzett nyílt leveléből" azt tudjuk meg, hogyamásodik világháború előtt, s talán annak elsőéveiben is mindketten a jól szituált polgárcsalá-dok gyerekeinek szabványos életét élték - úszás-sal, korcsolyázással, társasjátékokkal (Morio-poly), uzsonnákkal (vajas kenyér-csokoládé-tor-ta-sütemény), gombfocival, bélyeggyűjtéssel ésfőleg olvasással, természetjárással, középiskolá-val- a reálgirnnáziurnmal, ahol az emlékező sze-rint Rákos volt a legjobb diák (az elemi osztályo-kat pedig állítólag kivétel nélkül kitüntetéssel vé-gezte korábban). Offner említi azt is, hogy azolasztanár - ezek szerint hibás - mondatait oly-kor Rákos javította ki Cosztálytársaik harsány örö-mére), s volt úgy, számtan- vagy aritmetika órán,hogy "a tanár egy egyenlet levezetcsér magyaráz-ta, s mikor befejezte, Te már jelentkeztél is,felajánlva egy más útját, más lehetőségét a bizo-nyitásnak. Mindezt alig pár percre rá, hogy azanyaggal ismerkedni kezdtünk!" Ef,'Ymásik kas-sai kortársa szinte véletlen megjegyzéseiböl a di-ák Rákos mintaszerű pontosságaról szemelgethe-

21

tünk ki egy adatot: "Még a kassai időkből isme-rem Rákos Pétert - ó akkor nem ismert engem,hiszen akkor csak egy -kis taknyos- voltam hoz-zá képest. Ha nagyobb társaságban találkozunk,ó mindig előre nevet, amikor elmesélem reggeli ta-lálkozásainkat a kassai főutcán. Nekem ugyanis ő

jelentette a pontos időt, mert ugyanazon az ut-cán jártunk iskolába, csak ellenkező irányba, ésaszerint, hogy az út melyik szakaszán találkoz-tam vele, tudtam, hogy elkések-e a suliból vagysem.''" Offner nyílt leveléből derül ki aztán az is,hogy Rákos utóbb is minden, középiskolás ko-rában elsajátított adatra úgy emlékezett, minthaéppen akkor tanulta volna, így például, nohanem tanult meg héberül, a hittanórák bibliai tex-tusait évtizedekkel később is pontosabban tud-ta, mint a háború után Izraelbe költözött, s ahéber nyelvet használó Offner, aki kettejük vi-szonyában egyetlen vitapontra tudott csak vissza-emlékezni: Rákos tökéletesen érzéketlennek mu-tatkozott a cionizmus iránt. Egy olyan egyetemestudásra szomjas, minden ismerettípusra érzé-keny, több nyelv - következésképpen több kul-túra - iránt fogékony fiatalembert ismerünk megebből a két-három emlékezésből, akinek béke-időben mindenki nyílegyenes egyetemi pályát jó-solt volna. Az a kép, amit eszövegekből kapunkRákosról. egy udvarias, pedáns, magabiztos ésígéretes tudású fiatalember portréja, aki tudjamár, hogy mit akar, és nem szorul senkinek a se-gítségére. Lelki megrázkódtatásokat nem él át -talán ezeket is a család védőernyője hárítaná ela feje fölül? .Hazaértem, a régi házhoz, amely L ..léletemnek legmélyebb tartalma, s majdnemegyedüli valósága" - írta később a Márait kö-szöntő Lírai őrjárat utolsó előtti mondatában.

22

Valószínűbb, hogy a lehetséges traumákat az afegyelem hárítja vagy takarja el, amelyet az élet-forma velejárójaként sajátírott el.

Hamarosan mégis szüksége lesz egy mentor-ra. Talán nem is olyan furcsa módon a kassai ka-tolikus egyház legfőbb szellemi tekintélye s a he-lyi hierarchia egyik legmagasabb posztján állóalakja, Pfeiffer Miklós - a "felejthetetlen kanonokúr" a Márait köszöntó Lírai őrjáratból, aki abbanaz 1970-ben megjelent írásban még nem voltmegnevezve -, korábban a szlovákiai neokato-likus mozgalom, a Prohászka Körök iránymuta-tója lesz pártfogója, szellemi atyja, akiról életeutolsó évében - amint utal is rá: barátai, is-merősei nem lankadó unszolására" - megírta,majd közzétette emlékezéseit. 17 Noha nem titkol-ja, hogy sokáig azért állt ellent a biztatásnak, mertnem akart magáról vallani - "róla írván óhatatla-nul magamról is írok, ami nem kenyerem" -, ePfeifferről szóló cikk tartalmazza talán a legtöbb,Rákos ifjúságáról rendelkezésünkre álló adatot.A fiatalember 1943-ban érettségizett Kassári azakkor már Magyar Királyi Állami Hunfalvy JánosGimnáziumban, s a budapesti egyetem bölcsész-karának magyar-francia szakán szeretett volnatanulni; erre a zsidótörvények jogfosztó rendel-kezései miatt nem volt módja. IR Édesanyja ekkora katolikus egyházi körökben keresett kapcsola-tot, hogy legalább az akkor Kassán megtelepítettKereskedelmi Főiskolára felvehessék a fiát; sPfeiffer nem zárkózott el az elől, hogy "pártjátfogja" a fiatalembernek, azonban első személyestalálkozásuk során kiderült, hogy Rákosnak eszeágában sincs a megnevezett kassai főiskolára jár-ni. A találkozás azonban egy hasznos, rendsze-res és szép szellemi kapcsolat nyitányát jelentet-

23

te: "... azok a könyvek, amelyeket kezemhe adottvagy felhívta rájuk a figyelmemet, ma is szelle-mi fejlődésem fundamentumahoz tartoznak. Per-sze hogy csak egy töreelékét tudnám felsorolni,de nem is az a lényeg, rnelyek voltak, hanem mi-félék." Az emlékezésben Paul Janet és GabrielSéailles L' histoire de la ph ilosopb ie. Les prob-fémes et les écoles című filozófiatörténete szere-pel elsőként: "... talán csak Will Durant A gon-dolat hősei círnű, Benedek Marcell fordításáhanmagyarul is kiad ott művéhez foghatóan filozó-fiai eszrnélkedésernnek meghatározó stációjavolt. Szinte úgy érzem, hogy -ebből élek. mind-máig. Nem volt az világraszóló mű, talán már ak-kor is -elavultnak- tarthattak, amikor a kezembekerült, mindegy. ennek a könyvnek a gondolaticsavarrnenetein nevelkedtern, ezen keresztül ta-lálok vissza ma is az eredendő felfedezés áhita-tához. S ezt is a kanonok úrnak köszönhetem:tudnia kellett, miért éppen ez a neki is kedvesmű alkalmas rá." A következő könyv a Pusztáknépe, a harmineas évek népi irodalmának egyikmaradandó műve, Illyés Gyula írói szociográfiájaa pusztai cselédség sorsáról. Valószínűleg erre azolvasmányélményre vezethetjük vissza Rákos, ekésőbb par excellence "urbánus"-ként emlegetettgondolkodó kitartó érdeklődését a két világhábo-rú közötti magyar népi Írói mozgalom, illetveannak fő rnűvei iránt, amely mozgalomnak ésproduktumainak vélhetően a szociális elkötele-zettségét méltányolta elsőrenden; "a részletek, ár-nyalatok, melyekre [Pfeiffer] egy ínyenc finom éshuncut mosolyával figyelmeztetett, nem is a műmorális pátoszával függtek össze: a szociális és lé-lektani megismerés eszközét értékelte bennükelsődlegesen". A harmadik cím szerint emIített, ki-

24

vételes hatású munka Joó Tibor Bevezetés a szel-lemtörténethe círnű monográfiája - amelyet Rákos,furcsamód, történeti munka ként értelmezett, nohaaz történetfilozófiai fogantatású -r-, a negyedikArisztotelész Nileornachosi etikája. Ha Rákosvisszaemlékezéseiben nagyjából logikai-kronoló-giai rendben halad (aminek szándékában nincsokunk kételkedni), akkor ennek olvasása előtt,Pfeiffer "filozófiai szemléletv-ének megfelelően -mely "az arisztotelészi-szenttamási skolasztika-nak és a megújhodásra törekvő modern katoliciz-musnak volt az ötvözete" -, kölcsönadta RákosnakJacques Maritain műveit, amelyek bevezették ótAquinói Szent Tamás rendszerébe, majd következ-tek Szent Tamás művci, így Sununa Theologieeszis. Aztán egy azonosítatlan című, Mercier leu-weni professzortól származó mű következik, "askolasztikus filozófia precíz foglalata". A Lírai orjá-ra/ban még egy olyan könyvre utal (csak szerzó-je megnevezésével) Rákos, "ami máig érvényesbennem" s amelyet Pfeiffertől kapott meg: JulienBerida könyvére, nyilvánvalóan Az írástudók áru-lásdxz: A tanár és a tanítvány viszonyát az emlé-kezés így világítja meg: "... mi sem természetesebbannál, hogy Pfciffer kanonok a maga vallási ele-mekkel egybeszövódött filozófiai gondolkodásátközvetítette el hozzám, de nem mint vallásos hi-tét, hanem mint szigorúan filozófiai ismeretet.Egész kapcsolatunk során sohasem tett olyas cél-zást, kérdést vagy javaslatot, hogy térjek CIta ka-tolikus hitre. Tudta, hogy nem vagyok hivő híveannak a felekezetnek sem, amelybe beleszulet -tem: s a rá jellemző emberismerettel azt is érezte,hogy másfelé sem vonz semmi, sennélfogva ide-genkednék menekülni a születésemból adódó kö-vetkezményektől. Azt hiszem, akkor éreztem meg,

25

az ő révén, azt a bölcsességet, hogy az ember ak-kor tud a leghasznosabban élni, ha a kérdezétle-nül örökbe kapott származását igyekszik a legér-telmesebben kiképezni, megformálni." Ebben aviszonyvázlatban szinte csak mellékesen kerül em-lítésre Rákos életének legnagyobb drámája és tra-gédiája - éppen e .kérdezetlenül örökbe kapottszármazás" következrnénye, amelyről máshol semnyilatkozott - mint e kapcsolatban beállott szünetideje, a "kényszerű távollét" "végtelennek tűnóesztendeje", rnely "mégsem volt hosszabb egy va-lóságos esztendőnél. 1945 tavaszán már ismét ott-hon voltam." A deportálás - amelyről Robert Off-ner idézett írásában ez áll: .Mindketten átéltük amásodik világháborút. mindketten meg voltunklepődve, hogy életben maradtunk. Minden -átélés-csodálatos véletlen volt, a véletlenek végtelen so-rozatának eredménye. Mindketten ott álltunk szü-leink nélkül, Te ráadásul nővéredet is elvesztetted,egyikünknek sem maradt sem közelí, sem távolab-bi rokona." Betegen tértél haza a lágerból, a Tát-rában gyógyítottak.

Prágában találkoztunk újra, az 1945-ös év vé-ge felé. Te beiratkoztál a Károly Egyetemre, én pe-dig a prágai Műszaki Főiskolára, s már ritkábbantalálkozgattunk. Én már az izraeli kivándorlás ter-vét forgattam fejemben, Neked más célod volt.Azt mondtacl- ha jól emlékszem -, hogy a Te be-teg tüdődnek nem tenne jót Izrael, s talán akkor- ne haragudj, hogy ezt írom - -hazudtál- nekem,mert Te már akkor a saját, igazi céljaid tudatábanvoltál.v?

Rákosnak Pfeifferrel ápolt kapcsolata a kano-nok emigrációjáig megmaradt, üzenetek formájá-ban később is, 1978-ig (Pfeiffer egy évvel későbbhalt meg Svájcban). A deportálásból hazatért fia-

26

talember útja tehát Prágába vezetett. Más válasz-tása nemigen lehetett. A felföldi mab'Yarkisebbség-történelemben e korszak a közös jogfosztottságideje; Szlovenszkó-szerte évekig nem nyílnak mega magyar iskolák, magyarokat a pozsonyi egye-temre sem vettek föl. A kollektív vád általábaneléri a fasizmus korábbí űldözörtjeit is, ha nem mu-tatkoznak hajlandónak a nemzetváltásra, Lehetsé-ges, hogy Prága a dilernmából való kilépés útjátjelentette Rákos számára. Ott éri majd meg a kom-munista hatalomátvétel éveit. Az idézett emléke-zésból is az derül ki - persze ez is közvetett mó-don -, hogy szíve szerint nem erre várt." Úgy vél-jük azonban, némileg erre is fölkészítette a Pfeif-ferrel ápolt kapcsolat. Az akkori olvasmányokkalkapcsolatos visszaemlékezés ugyanis így folytato-dik: "Ezek a művek, még mielőtt beiratkozhattamPrágában (akkor már) a filozófia szakra, felvértez-tek egy maradandó (s ma is megszívlclendő) ta-nulsággal: hogy a -sötét középkor- ezer éve folya-mán a filozófia nem halt meg, még csak nem isaludt: a dogma felszíne alatt minden árnyalat, min-den irányzat tovább élt és készülődött, fenntartvaa bölcselet folyamatosságát. Hiszen szó mi szó,idézőjel nélkül is sötét volt az a korszak," számom-ra akkor is, máig is az antikvitás a filozófia csúcsa,majd a középkort átugorva a Descartes Cogitójá-val útnak indu ló és a kriticizmusba torkolló mo-dern ismeretelmélet. De általában mindenkor, skorántsem csak a közép korra vonatkoztatva, érvé-nyesnek bizonyult, hogy a szabad gondolat el-nyomattatása idején a látszólagos szócsaták ésszórszálhasogatások leple alatt az emberi megis-merés nem szünetel.'?'

Ez a fölismerés, úgy hisszük, eb'Y fél évszáza-don át működő stratégia alapja lett.

27

Három kör

Mint a fentiekből is kiderül, a második világhá-ború éveiben felnőtré érő Rákos Péter milliónyikor- és sorstársához hasonlóan elképzelhetetle-nül fájdalmas tapasztalatokat szerzett arról, hogymivé lehet a világ és hova süllyedhet az ember,ha olyan hatalmak befolyásolják a történelemmenetét, amelyek rossz ösztönökre, negatív ér-zelmekre, vakhitre és erőszakra alapozva igye-keznek megvalósítani végletesen antihumánuscélkitűzéseiket. Élményeit -legjobb tudomásunkszerint - sosem rögzítette írásban, a háborúvalkapcsolatos tapasztalatai csak áttételesen, "rejt-jelezve" tűnnek elő munkáiban, A nyilvánosságnakszánt írásai a személyes vonatkozások, önéletrajzimomenturuok tekintetében fölöttébb szerények.Életút jának felidézésekor a szétszórt utalásokonés a "hivatalos adatok-on kívül leginkább kortár-sai, barátai visszaemlékezéseirc támaszkodhatunk.Ez a megállapítás az 1945 utáni évek viszonylatá-ban is messzemenően érvényes.

Mint ismertes, Rákos Péter 1945 és 1950 kö-zött végezte felsőfokú tanulmányait a nagy múl-tú prágai Károly Egyetemen. Korábban kialakultérdeklődési körének megfelelőerr a filozófia-tör-ténelem szakpárt választotta, s hogy mind-kettőben alapos jártasságra tett szert, arra az öt-venes évek elejétől kibontakozó irodalomtudo-mányi munkássága is számos imponáló példávalszolgál. Egykori diáktársa, Ludevít Végh RákosPéter emberi arca című visszaemlékezésében"méltóságteljesen és tisztességesen viselkedő,"szigorúan fegyelmezett" fiatalembert állít az 01-vasók elé, aki az élet legsúlyosabb megpróbál-

28

tatásai között is az értelem szavát igyekszik kö-vetni, mindazonáltal egy pillanatig sem sorolha-tó a rideg és kimért racionalisták típusához, mertvalójában "romantikus lélek". (Végh szerint Rá-kos rornantizrnusát bizonyítják a "kevéssé ismert"ifjúkori versek, amelyek azonban sajnos föllelhe-tetlennek bizonyultak.) Mindezek mellett az írásszerzője a toleranciát és a humanizmust tartja Rá-kos Péter jellemző személyiségjegyének: kiemeli,hogy mindig embertársai megértésére töreke-dett, s rendíthetetlenül őrizte a beléjük vetett hi-tet. CEtulajdonságok számbavétele Lúdevit Vég-het az alábbi, igencsak figyelemre méltó megál-lapításra készteti: "Rákos professzornak sokbarátja van, s rendkivüli megbecsülésnek örvendmindazok részéről, akikkel az életben találko-zott, vagy akiket tanított.")

Végh az együtt megélt diákkor más vonatko-zásait is felidézi. Megtudjuk tőle, hogy Rákosegyetemista korában egy kis közösség tagja volt,amely egyugyanazon háztartásban élt Prága bel-városában, a Zitná utcában. Összekapcsolta őket,hogy mindannyian kassaiak voltak, "a háború ve-szedelmeit és szenvedéseit" túlélt fiatalemberek- és árvák, akiknek ez a diákközösség jelentet-te az elvesztett családot. A fiatal Rákos e kis cso-port megbecsült tagja volt, amit vonzó emberi tu-lajdonságain kívül a munkához való viszonyánakis köszönhetett: hajdani társa nem mulaszrja elmegjegyezni, hogy már diákként az alaposság ésa rendszeresség jellemezte, s például diploma-rnunkája" írásakor "minden elérhető szakirodal-mat feldolgozott" s "rendkívül gazdag és precízkartotékrendszert" hozott létre.

Az 1950-ben diplomát szerző s pályáját azegyetem Magyar Szemináriurnának oktatójaként

29

megkezdő Rákosról volt diákja, a csehországihungarológia jeles képviselőjévé lett RichardPrazák professzor rajzolt megkapó képet az élet-rajzi adalékok szempontjából is nagy haszonnalforgatható Ah ima pectore című kötetben. 26

Visszaemlékezései szerint Rákos figyelme tanárimunkájának kibontakozásával párhuzamosanfordult mind nagyobb mértékben az irodalom fe-lé, miközben a történelem iránti érdeklődését ismegőrizte. A Magyarország történelmét és kultú-ráját bemutató órái mellett már a kezdet kezde-tétől- tehát 1950-től- tanított mab'Yar irodalmat,a régi korokét éppúb'Y, mint a legújabbat. Azeleinte megbízott előadóként. majd tanársegéd-ként tevékenykedő Rákos a vele azonos korosz-tályhoz tartozó Bredár Gyulával s a nemzetközihírnevű turkológussá lett Blaskovics Józseffelegyütt fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki acsehországi hungarológia megalapozása érdeké-ben. Prazak úgy emlékszik vissza rá, mint némi-leg zárkózott, nehezebben megközelíthető ta-nárra, akinél azonban ez a vonás nem valamifé-le elitizmusból vagy felsőbbrendűségi tudatbólfakadt, hanem "a lelkületéből és mások egyéniintegritásának tiszteletben tartásából", Mindemel-lett toleráns volt a diákokkal szemben, nem vár-ta el tőlük, hogy az ő álláspontját tegyék magu-kévá, nem viselkedett tekintélyelvű oktatóként.Prazák fontosnak tartja megjegyezni, hogy Rákosaz akkori évek szélsőséges dogmatizmusával ésa hivatalos elvárásokkal dacolva olyan témákrólis beszélt diákjainak, amelyek felvetése koránt-sem volt kívánatos: szólt a nyugati országok iro-dalomtudományáról, beszélt a .kiátkozottak'' sor-sára jutott Szabo Dezsőről, Márai Sándorról, MécsLászlóról, az akkor még csak kevesek által ismert

30

és elismert Csontváryról, a magyar irodalom je-lenségeit pedig mindig az összeurópai irodalomkontextusában értelmezte. A fiatal tanár hitelét éstekintélyét érdeklődésének sokrétűsége is nö-velte: az irodalom problémakörenek feltárásamellett a társművészeteknek is figyelmet szentelt,s Prazák professzor tanusága szerint Ady kapcsánBartók és Kodály, Derkovits, Rippl-Rónai és másművészek is óhatatlanul szóba kerültek. S nemmaradhat megemlítetlenül, hogy Rákos a kezde-tektől fogva a tananyag szerves részének tekin-tette az ötvenes évek elején jószerive! még csakújjászületőben levő, jó néhány vonatkozásbanelfeledett vagy feledésre ítélt csehszlovákiai ma-gyar irodalmat: Prazak úgy emlékszik, hogy tőlehallotta először Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső ésForbáth Imre nevét.

A fentebb elmondottak nemcsak arról tanús-kodnak, hogya pályakezdő Rákos fiatal kora el-lenére figyelemre méltóan művelt - s nem mel-lesleg: ambiciózus - tanárként lépett a katedrá-ra, hanem azt is nyilvánvalóvá teszik, hogya di-ákokra - legalábbis a fogékonyabbakra - szemé-lyiségével, módszereivel és ismereteivel is lénye-ges befolyást gyakorolt. Ezt a hatást RichardPrazak visszaemlékezésének alábbi mondata istanúsítja: "Nem csoda, hogy tanulmányaink vé-ge felé többségünk a magyar irodalmat válasz-totta diplomamunkája témájául."

Rákos Péter több mint fél évszázadon keresz-tül Prágában élt, a cseh és a magyar kultúra kö-zötti értékcsere fáradhatatlan munkása volt,emellett azonban - természetesen - Szlovákiáhozs az ottani (illetve a szélesebb értelemben vettcsehszlovákiai) magyar szellemi élethez is kö-tődört - bár több szlovákiai alkotó értelmiségi

31

szerint laza szálakkal -, helyes tehát, ha már ittebben az összefüggésrendszerben is szólunk ró-la röviden. Az 1950-es évek második felében ésa következő évtizedben Rákos szerepét a cseh-szlovákiai magyar irodalmon belül az határoztameg, hogy az egyetlen filozófiai végzettségű ésa legműveltebb irodalomértelmező (rendkívülhasznosnak bizonyult, hogya filozófia mellett atörténelem volt a másik szakja, s mint írásai bi-zonyítják, mindkét tudományágban imponálójártasságra tett szert), azaz mind az elméleti fel-készültségét, mind műveltségének tág körét te-kintve kivételes személyisége az ekkor még igenszűk sugarú csehszlovákiai magyar kultúrának.A szlovákiai magyar irodalomban, irodalmi élet-ben való jelenlétéről szólunk még.

Az osszmagyar irodalmon belül talán ő azegyetlen olyan kornparatista, aki ott él a cseh iro-dalom közegében, és a magyar főváros kulturá-lis sajtójában is főként a cseh irodalmi élet ese-ményeiről, fontos cseh rnűvekről írott szernléivel,beszámolóival, kritikáival, recenzióival vanjelen: talán az egyedüli magyar szerző, aki a prá-gai szellemi fejleményekre közvetlenül és szak-avatotlan reagál, s azon frissiben közvetíti azeredményeket Budapestre. A cseh kulturális élet-ben viszont ó a magyar irodalom egyik - szakér-telmét, munkatempóját tekintve - legmegbízha-tóbb közverítője, aki ráadásul első kézből ismeri abefogaelói szempontokat. és talán valamelyestalakítani is képes azokat.

A magyarországi folyóiratokban közölt, idesorolható írásai a hatvanas évek prágai reform-szellemének látványes eseményeiről, szemlélet-tágító szövegeiről szólnak, többek között egykésőbb világszerte egyetemes rangúnak elismert

32

író új könyveiről és egyéb megnyilatkozásairól.A prágai kulturális és közéletben való személyesszerepvállalása pedig egy olyan jelentős ese-mény résztvevőjévé avatja, mint az 1963. évi lib-licei Kafka-konferencia (sokak szerint a páratlankulturális fellendülést hozó, 1968-69-ig tartó "li-berális" idős zak s végső soron a Prágai Tavasznyitánya). A konferencián tartott előadásakésőbb - első kötetében - magyarul is megjelent,s alább bőven lesz róla szó.

A cseh kritikai életben viszont az akkori leg-frissebb vagy legérvényesebb nyugat-európaiirodalomelméleti tendenciák ismertetésével,azokhoz kapcsolódó egyéb írásaival tölt be fontosszerepet, s minthogy ezekről szóló két nagyobbtanulmányát és kisebb recenzióit magyarul ismegírta és fölvette őket első, 1971-ben megjelentkötetébe is, ezek a kérdések mind a cseliszlová-kiai magyar, mind az osszmagyar irodalombanmegjelentek - pontosabban az összmagyar szel-lemi életbe a csehszlovákiai magyar szellemi élethozadékaként érkeztek meg.

Így tehát mind a három - egymást metsző -körben a legjobb szintet képviselte.

Lássuk mindezt kissé részletesebben. Az öt-venes-hatvanas években mindegyik későbbiszakterületén megnyilatkozik már, ekkori publi-kációi tételszám szerint talán meg is haladják akövetkezó több mint három évtized termését.Ebben az időszakban három önálló s egy társ-szerzős munka is kikerül a keze alól; ezek azoka művei, amelyeknek egyébként jóformán nincsis (legalábbis magyar) recepciójuk, de az emlék-kötetben megjelent életmű-bibliográfia" sem utalfogadtatásukra. A négyból három "alkalmi" mun-ka, aktuális hiány pótlására született meg - ket-

33

tő közülük egyetemi tankönyv gyanánt. Többfé-le közönséget, kisebb-nagyobb kört szólítanakmeg; a négyből kettő magyar, egy cseh, egy pe-dig angol nyelvű. Első, 1953-ban közreadott kö-tetét cseh egyetemisták számára írta s a XX. szá-zadi magyar irodalomról igyekezett képet adniáltala." A jegyzet megjelenésének idején -egyébként Sztálin és Gottwald halálának az évé-ben - Csehszlovákia még a magyar történe-lernból is ismert szélsőségesen dogmatikus, az el-lenségesnek nyilvánított polgárok üldözését, fi-zikai megsemmisítését szokványos módszerkéntalkalmazó diktatúra viszonyai között leledzett;ajobb idők halvány reménye csak 1956 után csil-lant fel, valódi eredményekkel kecsegtető re-formkísérletekre és a hatalmon levők szándéka-ival ellentétes, de jó ideig eltű rt .Jiberalizálásra"pedig csak a legendássá vált hatvanas évekbenkerült sor.

A másik egyetemi tankönyv a pozsonyi ma-gyar szakos hallgatók számára készült, TurczelLajos és Rákos Péter közös, A magyar irodalomtörténete 1772-1848 című munkája, amely többmint egy évtizeddel később, 1965-ben látott nap-világot Pozsonyban, ideiglenes jelleggel ugyan,de aztán 1968-ban újra megjelent, és még évti-zedek múlva is használatban volt.

A múlt század első felének magyar irodalmá-ról szóló tankönyv tehát Rákos Péter első önál-ló munkája. Az 1953-ban napvilágot látott mun-ka rendkívül fontos rámpont a pályakép megraj-zolásához, egyébként pedig bízvást nevezhetőérdekes kortörténeti dokumentumnak, az iroda-lom- és az iskola történet figyelemre méltó adalé-kának. Aligha kell különösebben hangsúlyozni,hogy magán viseli a kor bélyegét: számos megál-

34

lapítása a hatalmi szóval kötelező érvényűvé tettkornmunista ideológia sarkalatos téziseit tükrözivissza, szempontrendszere alapjában megfelel ahivatalos elvárásoknak. A szerző az osztályharcalakulásának aspektusából, a "haladó erők" és a.reakció" küzdelmének kontexrusában értékeliaz irodalmi élet jelenségeit és a bemutatott írókmunkásságát. Mentegetni őt ezért éppúgy nemkell, miként kárhoztatni sem. A könyv olyan volt,amilyen a sztálinista kultúrpolitika viszonyai kö-zött lehetett, s rniként majd látni fogjuk, Rákosmég ebben a helyzetben is szárnos valós érték-re irányította rá a figyelmet, emellett pedig mó-dot talált arra, hogy olyasmiről is említést tegyen,amit "felső szinten" elhallgatandónak, tabu témá-nak ítéltek. S mielőtt még a könyv fontosabbnaktekintett mornentumait felidéznénk, helyénvaló-nak látjuk megjegyezni, hogy nagy erudícióval, vi-tathatatlan alapossággal megírt rnunkáról van szó,amely a huszonhét éves", gyakorlatilag még pá-lyakezdő tanár felkészültségét és lelkiismeretes-ségét tanúsítja.

A Bevezetőben a szerző a magyar irodalomperiodizálásának kérdését igyekszik tisztázni,arra figyelmeztetve az olvasót, hogy bár a tör-ténelemhez hasonlóan az irodalomban is meg-különböztethető a feudalizmus, a kapitalizmusés a szocializmus kora, az irodalomtörténetikorszakhatárok korántsem esnek egybe a tör-ténelmiekkel. Annak a tézisnek megfelelően,hogy az ideológiaban végbemenő változás, azúj eszmék megjelenése mindig megelőzi lIa po-litikai hatalom forradalmi átvételét". Ennekalapján a magyar irodalom periodizációjánakszemszögéből az alábbi kerszakokat különböz-tette meg:

35

1. a kezdetektől 1772-ig a feudalizmusét -1772 azért lett korszakhatárrá, mert ettől az évtőlkezdve bontakozott ki a felvilágosodás irodalma;

II. a polgárság - vagy az akkori, általa is át-vett szóhasználattal élve -, a burzsoázia 1772-től1905-ig tartó korszakát;

HI. s végül a szocializmus korát, amelyet azoroszországi polgári demokratikus forradalomkitörésének évéről számított, ma már igencsak bi-zarrnak tűnő és történelmietlen módon, hiszenaz 1905-ös év a magyar irodalomban semmilyenszempontból nem volt korszakos jelentőségű(sokkal inkább annak mondható a következó,1906. esztendő, amikor napvilágot látott Ady Újversek című kötete), az oroszországi forradalompedig Magyarországra nem gyakorolt olyan mélyhatást, mint amilyet az akkori, magukat marxis-tának valló történészek igyekeztek kimutatni.Mindenesetre az 1905. év jelentőségének mitizá-ló és propagandisztikus túlértékelése nem Rákosleleménye volt.

A fentiek ismeretében nem meglepó, hogybevezetője végén Rákos leszögezi: tankönyve amab'Yar irodalom szocialista korszakáról kívánképet adni, amely e felfogás szerint csaknem félévszázaddal a politikai-társadalmi rendszer ki-alakulása előtt kezdetét vette.

A későbbieket kissé előrebocsátva itt jegyez-zük meg, hogya szerző a feudalizmus és a "bur-zsoázia" korához hasonlóan az 1905 utáni évti-zedeken belül is több időszakot különböztetmeg, amelyek kezdete és vége ezúttal egy-egytörténelmi eseményhez kapcsolható: az első sza-kasz 1919-ig, a Magyar Tanácsköztársaság létre-jöttének és bukásának évéig tart; a következő1945-ig, a második világháború végéig, a harma-

36

dik pedig az 1945-1948 közötti koalíciós időketés a "proletárdiktatúra" éveit foglalja magába, és1952-vel zárul.

A könyv szerkezetéről annyit kell elmonda-ni, hogya három nagyobb fejezet az egyes tör-ténelmi-irodalomtörténeti korszakokat öleli fel,az alfejezetek pedig az irodalmi csoportosuláso-kat, irányzatokat mutatják be. A jelentősebb(nekítélt) írók bemutatásakor a szerző röviden ismer-teti az életútjukat és felsorolja fontosabb rnűve-iket.

Az 1919-ig tartó időszakot bemutató fejezetszinte teljes terjedelmében Ady Endréé, akit aszerzó "a huszadik század legnagyobb magyarköltőjeként" s a magyar irodalomtörténet egyiklegkiemelkedőbb jelenségeként mutat be az 01-vasónak, Révai Józsefre hivatkozva meghason-lott, kétlelkű emberként jellemzi a poétát, akibenegyaránt jelen volt a "harcos, forradalmi opti-mizmus" és a .kishitűség, csüggedtség, kétség-beesés". Alapvető hangsúlyt kap az, hogy Adyművészete "a feudális magyar világ, a mágnásokés papok uralma" ellen irányult, a költó a mág-nások, nagybirtokosok, a rangos papság és a"sznob burzsoázia" ellen vívta "nemzeti és szo-ciális" harcát. Szerelmi költészetéről szólva Rákosa "polgári élet" és a "polgári művészet" dekadenshatását véli felfedezni (például abban, hogy Adymár-már misz tikus hatalmat tulajdonított a sze-xualitásnak), ugyanakkor azonban - mente-getőleg - megjegyzi, hogy e szerelmi lírában aforradalmát-költő hangja is felcsendül. Úgy lát-ja, Ady esetében is fönnállt a veszély, hogy de-kadens költóvé, "arisztokratikus gondolkodásúentellektüellé" válik, de éleslátása és társada-Iomkritikai szemlélete megakadályozta ezt a ne-

37

gatív fejlődést és forradalmárrá tette őt. Rákos ja-vára kell írnunk, hogy tartózkodik Ady egyolda-IC!idealizálásától, s azt sem hallgatja el, amit aszocialista Csehszlovákiában bajoson lehetettvolna pozitívumként felmutatni: "haladó" voltá-nak hangsúlyozása mellett konstatálja, hogy ő ír-ta "a magyar irodalom talán legszebb vallásoskölteményeit", Ez utóbbi természetesen zavaróvonás volt a progressziót megtestesítő költő port-réján, a szerző azonban talált számára "mentsé-get": meglátása szerint Ady istenhitét a bűnbá-nat, a büntetésről való félelem, az élet gondjaiés megpróbáltatásai előli menekülés reményemotiválta. Vallásosságának pontos kifejeződésétRákos a Hiszek bitetlenül Istenben című versbenlátja.

A szerző különös nyomatékkal szól Ady "kri-tikus szellemű és őszinte" hazafíságáról, amely"bármiféle felsőbbrendűséget, rasszizmust ki-zárt". Jóleső érzéssel nyomatékosíthatta, hogyAdynal a hazafiság "internacionalizmussal" páro-sult, s a költő által képviselt patriotizmus a né-pek egymáshoz közeledését volt hivatott előse-gíteni.

Ady eszrnevílágának, lírai univerzumának be-mutatása melletr Rákos fontosnak tartotta annakmegállapítását, hogya különös sorsú poéta amagyar költói nyelv megújítója volt, s rnunkás-sága a formaművészet szempontjából is mérföld-követ jelent a magyar irodalom történetében.

A nyitófejezetbe Ady mellett még Kaffka Mar-gitot és Krúdy Gyulát sorolta be a szerzó. Kaff-káról többek között azt állapítja meg, hogy ő azelső magyar írónő, akinek a munkássága "eszmeiés művészi szempontból is magas színvonalat érel". Hangsúlyozza, hogya Nyugat körének azok

38

közé a képviselői közé tartozik, akik érdeklődésttanúsítottak a szociális problémák iránt. KaffkaMargitnál is különös jelentőséget kap annak han-goztatása, hogy a dzsentrik, e válságban levő.rothadó osztály" bírálója volt, s az egyenjogú-ságot nélkülöző nők problémáit is kifejezésrejuttatta. Az írónő legfontosabb munkájának Rá-kos a Színek és éuelez: tekinti, ami mai szemmelnézve is tökéletesen akceptálható álláspont.

Sokkal kevésbé elfogadható, amit Rákos Krú-dy Gyuláról ír, akinek mintegy fél oldal jutott akönyvben, miközben Adynak 30, Móricznak 25,de Kaffka Margitnak is 3, Szabó Dezsőnek 4 stb.- az aránytalanság nyilvánvaló, s egyértelműentükrözi azt a lehangoló tényt, hogy a magy:1fpróza e magányos óriása és csodálatra méltó stí-lusművésze csaknem ket évtizeddel halála utánis másodrangú, alig ismert szerzőnek számított.Rákos ugyan nála is fölfedez bizonyos pozitívu-mokat - a szociáldemokrata "S akkortájt haladó"értelmiségiekhez fűződő barátságát és a forradal-mi eszmék iránti rokonszenvét," a dzsentrik 113-

nyatlásának bemutatását -, de hiányolja művébőla haladó gondolkodást, a kritikai realizmust, s rö-vid értékelését azzal a sommás és alapvetően té-ves megállapítással zárja, hogy "műve néhányformai értéktol eltekintve elavult". - Mi tagadás,a magyar irodalom hívei csak örülhetnek, hogyaz egyébként éles elméjű és tájékozott szerzóezúttal igencsak messze járt az igazságtól." Ez-zel persze nem volt egyedül, a szocialista orszá-gokban uralkodó korszellem pedig egyáltalánnem kedvezett Krúdynak és a hozzá hasonló al-kotóknak.

A könyv következő s a másik kettőnél sok-kal terjedelmesebb fejezetének a főszereplői az

39

1919-1945 közötti idős zak kiemelkedő (vagy an-nak tekintett) írói. Móricznak és József Attilának- Adyhoz hasonlóan - gyakorlatilag önálló feje-zet jut, a többieket bizonyos közös ismertetője-gyek alapján csoportosítja a szerző, rokonszen-ves módon figyelmeztetve az olvasót, hogy az ef-fajta kategorizálás sohasem lehet maradéktalanulpontos, s mindig akadnak olyan szerzők, akik-nél az "osztályozás" kétségesnek bizonyul.

Az ún. hivatalos irodalom képviselőivel kez-di, akik közül Herczeg Ferencet említi elsőként.Nem sok jót mond róla: a "népidegen burzsoá-zia" képviselőjeként, Tisza István és Rákosi Jenőeszmetársaként - tehát konok reakciósként - jel-lemzi, aki leginkább "tudatos és következetes"konzervativizmusával tűnt ki az írók közül. SíkSándor esetében azt emeli ki, hogy "klerikális vi-lágnézetét" az Adytól eltanult, újszerű formákbanjuttatta kifejezésre; Remenyik Sándomái "eszmeiés művészi értékkel keveredő nacionalizmust"konstatál, Mécs Lászlőnál pedig - s ezt méltá-nyolnunk illik - a szociális érzékenységet tartjakiemclendőnek. Tormay Ceci1t az ellenforrada-lom és a .riépellenesség" viszolyogtató szószó-lójaként mutatja be, Zilahy Lajosnal pedig csakazt méltányolja, hogy érzékenyebb lelkületű voltHerezegnél. s megérezte a társadalmat eluralónyugtalanságot. Meglepő, hogy különösen sokkifogást emel az ugyancsak kassai születésű Má-rai Sándor ellen, akiról pedig később igen ked-vezően írt. Még az író vitathatatlan antifasizmu-sának jelentőségét is kisebbíteni igyekszik, azt ál-lítva, hogy csupán a nyugalma miatt aggódó "ké-nyelmes polgárember" ódzkodása nyilvánul megbenne. Azzal vádolja, hogy "hűvös és felsőbb-rendű kozmopolitizmussal" szemlélte "kis nem-

40

zete élethalálharcát"; stílusát mesterkéltnekmondja, pszichologizálást, öncélú művészkedéstvet a szernére, s rendkívül sérelmesnek találja,hogy Márai - véleménye szerint - csak a melan-kóliának és a csüggedtségnek tudott hangot ad-ni az 1945. évi felszabadulás idején.

Rákos a Nyugat alkotóinak is önálló alfejeze-tet szentelt, előrebocsátva, hogy a lap elnevezé-sében nem valamiféle kozrnopolitizmus tük-röződött, hanem a haladás vágya: a .nyugatosok'a "magyar feudalizmus", a "szúkkebILí soviniz-rnus" és az Európától való elzárkózás ellen indul-tak harcba. i em vitatja, hogya yugat "rendkí-vül jelentős" és "igen pozitívan" értékelhető sze-repet játszott a magyar szellemi élet fellendírésé-ben, de úgy látja, hogyafolyóirat munkatársai-nak nagy többsége nem követte a radikális vál-toztatásokat akaró Ady Endrét, s a "nyugati de-kadencia", a "mlívészi arisztokratizrnus" és az"öncélú művészkedés" rabja maradt. Ennek a fel-fogásnak a jegyében értékeli a Nyugat legkiemel-kedőbb alkotóit.

A csoportosulás legbefolyásosabb tagjának -voltaképpen joggal - Babits Mihályt tartja, akirólmegjegyzi, hogy az irodalmárok és az olvasók tu-datában a l'art pour l'art felfogásának megtes-tesítőjeként, az elefántcsonttoronyba zárkózóművész típusaként van jelen. Személyér emiatt"különösen problematikusnak" látja, de elismeriőszinteségét és szándékainak tisztességét, sírásművészetének magas színvona lát is nagyrabecsüli. Babits helyét a xx. század legje-lentősebb magyar költői között jelöli ki, dc fon-tosnak tartja megjegyezni, hogy nem jutott el azok-ra a csúcsokra, amelyeket Ady ésJózsef Attila meg-hódított. Rákos értékelése alapján könnyű kítalál-

41

ni, hogy azért nem, mert hiányzott belőle a má-sik két költő forradalmi hevülete, "haladó szel-lelne" ...

Tóth Árpád pályaképe a szerző szerint aztmutatja, milyen szomorú sors jut a "tisztességesművésznek" a kapitalizmus világában; ténynektekinti, hogya költő azt juttatta kifejezésre, mi-lyen hányattatásokon megy keresztül az egyén akapitalista rendszerben, "melynek az igazság-talanságát és embertelenségét mélységesen át-érezte" (ti. a poéta). Tóth Árpádot "rokonszen-ves, együttérzésre méltó" művészként jellemzi,de az ő esetében is sajnálkozva jegyzi meg, hogy"nem volt harcos". Babitshoz hasonlóan benneis elsősorban a kiváló formaművészt, a virtuózverselőt tartja elismerésre méltó nak. Ugyaneztméltányolja Kosztolányi Dezsőnél", akinél ki-emeli, hogya magyar nyelvet kiválóan ismerő svele elméleti síkon is foglalkozó író volt. Egyéb-ként azonban szigorú bírálatban részesíti: kétség-be vonja érzelmei s különösen a kisemberekiránti együttérzése ószinreségét, művét egyér-telműen dekadensnek mondja, s nem habozik le-szögezni - ismét súlyosan tévedve - hogy "kívüláll a magyar irodalom fejlődésének fő vonalán".

Juhász Gyula többek között azzal érdemli kiRákos rokonszenvét, hogy a plebejus költő típu-sát fedezi fel benne, aki "elkerülte a dekadenciacsapdair és a nyugatosok csapatának valamennyiköltője közül ő jutott legközelebb a forradalmasAdyhoz". Úgy látja, hogy Babitstói, Tóth Árpád-tól és Kosztolányitói eltérően Juhász Gyulánál aforma sosem emelkedik a tartalom fölé. Hang-súlyozza Juhász vonzalmát a dolgozó nép töme-gei iránt, s ezzel összefüggésben azt állapítjameg, hogya tragikus sorsú poéta nem csupán a

42

"kiválasztottak szűk köréhez" kívánt szólni, ezértköltészetét mindvégig az egyszerűség, a világos-ság és az érthetőség erénye jellemezte.

A Nyugat élvonalbeli alkotói közül még Ka-rinthy Frigyest és Tersánszky Józsi Jenőt méltat-ja hosszabban a szerzó. Karinthynál elsősorbanazt emeli ki, hogy ó a magyar irodalom "legna-gyobb szatirikusa" , akit képzelőerejének gazdag-sága, szellemessége és nyelvi leleményessége isaz élvonalba emel - mi több, őt értékelve nemhabozik leírni azt a megjelölést, amelyet másszerzőknél hiába keresnénk: zseniális nak neve-zi, s azt állítja - joggal-, hogy egyelőre még nemméltányolják jelentőségének megfelelően. (Ka-rinthy iránti vonzalmának a későbbiekben istöbb tanújelét fogjuk látni.) Szinte természetes-nek mondható, hogy Karinthyban is a kapitalis-ta rendszer hazugságainak leleplezőjet látja, akiazonban sajnálatos módon nem jutott el a "for-radalmi intenzitásig" .

Elismerő szavakból Tersánszky Józsi Jenő, a"nagyon tehetséges író" s "becsületes és nagyművész" esetében sincs hiány. Rákos a nyugato-sok anarchistájaként és polgárpukkasztójakéntjellemzi, aki a kapitalizmus elnyomottjainak éshajótörötteinek szentelte művét, de nem tudotta jövőbe mutató perspektívát felvázolni, s egye-lőre (ti. 1952 végéig) a szocializmust építő társa-dalom új valóságára sem reflektált. CSmi tagadás,ez a későbbiekben is így maradt. Rákos Péter pe-dig 1952-ben hiába kívánta, hogy Tersánszky isírjon "a szocialista társadalomról": a Kakuk Mar-ci szerzójét a dogmatikus irodalompolitika azirodalmi élet perifériájára kényszerítette, s csakaz ötvenes évek közepétől jutott ismét publiká-lási lehetőséghez.)

43

A különálló fejezetben rnéltarott Móricz Zsig-mondot a kritikai realizmus legkimagaslóbb rep-rezentánsaként mutatja be a szerzó. Míg Ady aköltészetben volt a legnagyobb, Móricz próza-íróként kapta meg ugyanezt a jelzőt. (Mint márjeleztük, Krúdy nem vetekedhetett vele.) Nem-csak mesterségbcli tudása és életművének sok-rétűsége, valóban mérhetetlen gazdagsága s amagyar irodalomra gyakorolt hatása okán, ha-nem a társadalmi visszásságok feltárásáért, a "fe-udál-kapitalizrnust s később a kapitalizrnust illetőkemény bírálatért" is méltónak találtatott az elis-merésre. Mindemellett Rákos fontosnak vélimegjegyezni, hogyanyugatosok köréből Adymellett Móricz volt a "harcias és tendenciózusművészet" képviselője. Rákos az osztályszem-pontok hangsúlyozásával, de korrekt módon is-merteti az író legjelentősebb műveit, külön fi-gyelmet szeritelve a hatalom birtokosaihoz. aföld népéhez, a proletariátushoz és a történelmimúlthoz való viszonyának. Rákos felfogása sze-rint Móriczot a haladásért vivott harca, mi több,forradalmisága emelte a Nyugat többi művészefölé (természetesen Adyt kivéve). Ez a leegy-szerűsítő koncepció ma már anakronisztikusnakhat, de kétségtelen, hogy Móricz hasonló szere-pet játszott a prózairodalomban. mint Ady a köl-tészet terén, S kivételes tehetségük is párba állít-ja őket. Ilyen értelemben Rákosnak ma is igazatadhatunk.

A Móricz munkásságát bemutato fejezet leg-végén Móra Ferencnek is jutott némi hely. Rákosfontosnak tartja leszögezni, hogy Móricztói el-térően nem tartozik a "harcosok" közé, s azt ismegállapítja, hogy "nem tudta néven nevezni ajövót", ti. az eljövendő szocializrnust, egyébként

44

azonhan rokonszenvvel, elismerően ír róla. Von-zónak találja plebejus voltát, nagy értéknek azírásművészetét, amelyet a "gyengéd, sőt szenti-mentális lirizmus" jellemez. Az osztályharc moz-zanatai természetesen a Móráról írott jellern-zésből sem hiányoznak, ezek azonban mit semváltoztatnak a lényegen: a Kincsleereso kisköd-mön s megannyi más felejthetetlen mű Írója Rá-kos Péter előadása nyomán irodalmunk egyiklegrokonszenvesebb alakjaként áll előttünk - sez kétségkívül megfelel a valóságnak.

A népi (Rákos megfogalmazásában: népi-pa-raszti) Írókat bemutato fejezet élén meghökkentőmódon Szabó Dezső áll, aki pedig az ötvenesévekben igazi "persona non gr.uá'vnak számított,s később is csak nagyon óvatosan, leginkább abírálat hangján lehetett szólni róla, műveinek ki-adása pedig évtizedeken át lehetetlen volt. Rá-kos .az új magyar irodalom legproblematiku-sabb alakjának" nevezi a viharos életű és szamosvihart kavaro írót, akit a parasztság iránti erős ér-deklődése okán sorol a népiek közé. Valójábana rendkívül tagolt népi Írói mozgalom egyik leg-fontosabb elődje volt, s más áramlatok is fölnéz-tek rá, de magányos maradt élete végéig, amelyBudapest 1944-1945-ös ostroma idején követke-zett be. A jellemzésben természetesen alapvetőhangsúlyt kap Szabó sajátságos, az "egészséges"és "idegen elemekről" meg nem rontott paraszt-ság vágyképére épülő s a németek, zsidók ésszlávok ellen irányuló "fajelmélete". A szerző -érthető módon - határozottan elutasítja SzabóDezső bizarrnak minósített nernzetfelfogását,nem csupán annak .rasszizrnusa" iniarr. hanemazért is, mert az író, meggyőződésével ellentét-ben nem nyújt megoldást a szociális problémák-

45

ra. Rendkívül figyelemre rnéltó momentum, hogya zsidó származású, több-kevesebb joggal urbá-nusnak minősíthető és az antiszemitizmusleggyászosabb következményeit is megtapaszta-ló Rákos milyen érzelemmentes józansággal ír ar-ról az emberről, akit sokan - leegyszerűsirő mó-don - a zsidóellenesség emblematikus képvi-selőjének tartanak, s akinek a nevét - igazságta-lanul - olykor még ma is szitokszóként ejtik ki.Rákos nem habozik .ruonumentális jelenségnek"nevezni az írót (kortársai általában valóban an-nak tartották), akiben nem csupán egy elfogad-hatatlan - de anémet nemzetiszocialisták népir-táshoz vezető biológiai rasszizmusával mcsszenem azonos - fajelmélet hirdetőjét látja, hanemazt is szem előtt tartja, hogy többek között aHorthy-rendszerrel is harcban állt, .megvetette afasizrnust", és bizonyos mértékig korábbi - két-ségkívül veszedelmes és viszolyogtató - nézete-it is revidealta. Emellett pedig, mint arra szerzőnkis rámutat, nem nundennapi tehetségű nyelv-művész volt, .hatásos és eredeti" stílus megte-remtője. "Emléke tiszteletet és megértést érde-mei" - szegezi le Rákos, s akár egyetértünk ez-zel, akár nem, a szerzó Szabó Dezsőhöz való vi-szonyán érdemes elgondolkodni.

Rákos a népi írók mozgaimát a két világhá-ború közötti magyar irodalom egyik legnagyobbértékének nevezi, miközben nem mulasztja el an-nak megállapítását, hogy a népi írók éppúgy nemalkottak homogén csoportosulást, mint ahogy azáltaluk képviselni kívánt parasztság sem volt egy-séges. Többször is hangsúlyozza, hogya népiírók egy része a fasizálódás és a fajelmélet tévút-jára lépett, s azt is megemlíti, hogy a fordulat éve(948) után némelyek közülük elhallgattak - kü-

46

lönösen Németh Lászlo és Kodolányi János hall-gatását fájlalja, akik véleménye szerint az "új ma-gyar kultúra jelentős tényezőivé válhatnának". Aszövegból nem derül ki, mennyire volt tudatá-ban, hogya fent nevezett írók - és mások - hall-gatása rendszerint nem - vagy nem csak - egyé-ni szándékaik megnyilvánulása volt, hanem ahatalom némította el őket.

A népi írók közül elsőként Illyés Gyulát tár-gyalja külön, akit az akkori Magyarország legna-gyobb költőjének és egyik legnagyobb írójánaknevez. Sokra becsüli, mint az elnyomottak és alegszegényebbek - a dunántúli cselédek - szó-szólóját, "a nép költőjét", de bírálja amiatt, hogynem mindig vonja le a megfelelő politikai követ-keztetéseket (azaz nem tud a kívánt szervilizmus-sal alkalmazkodni a párt irányvonalához), és ne-hezen találja módját "a szocialista építőmunkaművészi támogatásának". A többi népi író közülfőleg Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Né-meth László (ót mellesleg ennek az áramlatnaktöbb tagja, például egyik legfontosabb, emigrá-cióba kényszerült vezető személyisége, a tan-könyvben egyébként nem szereplő Kovács Imrenem is sorolta a mozgalomhoz, de mi természete-sen Rákos álláspontját közvctítjük) és KodolányiJános munkásságának szentel figyelmet, velükkapcsolatos megállapításainak mégoly vázlatos be-mutatásától azonban kénytelenek vagyunk eltekin-teni, nemcsak terjedelmi okokból, hanem azért is,mert a tankönyv ismertetésekor azokat az írókatemlítettük hosszabban. akikhez Rákos a követ-kező években-évtizedekben akár többször isvisszatért. A népiek közül Illyés és Németh Lász-ló tartozott közéjük, az ó munkásságukról vallottfelfogásáról a későbbiekben még szó lesz.

47

József Attila és a "hazai proletárírók" egy-ugyanazon fejezetben kaptak helyet, de a fósze-replő természetesen XX. századi líránk tragikussorsú géniusza, akit a szerzó Petőfi és Ady tár-saságában a magyar irodalom legjelentősebb for-radalmi költőjének nevez. A költő életművénekjelentőségét elsősorban abbari látja, hogy "kife-jezésre juttatta a proletariátus történelmi külde-tésér", valamint "a magyar proletariátus s külö-nosképpen a kommunista párt ossznemzetijelentőségét". (Az olva sók és a magyar irodalomszerencséjére József Attila munkássága sokkalgazdagabb annál, mint amilyennek ez a véglete-sen szimplifikáló megállapítás mutatja.) Rákostermészetesen azt emeli ki, hogya költő - leg-alábbis élete egyik szakaszában - "a munkás-mozgalom aktív harcosa" volt, s bár nem hallgat-ja el, hogy a komrnunista mozgalommal konflik-tusba került, állítása szerint József Attila ezután iskornmunista maradt, ez pedig nem felel meg azigazságnak: az összeütközést követő években szo-cíáldemokrata és liberálls értelmiségiek körébentalált szellemi társakra. Akárcsak Ady esetében,Rákos József Attilánál is alapvető fontosságú naktartja a hazafiság és a nemzetköziség összekapcso-lódását, amit A Dunánál című költemény immárszámtalanszor idézett záró soraival is bizonyít.

Ugyanebben a fejezetben bukkan fel a JózsefAttilával szerencsétlen sorsa okán is rokonírhatóRadnóti Miklós, akinek a baloldali eszmék irán-ti vonzalmát a szerző erősen eltúlozta, s ugyan-akkor figyelmen kívül hagyta Radnótinak a ke-reszténységhez való kötődésér. (De ne legyünkigazságtalanok: a könyv és saját maga szempont-jából bizonyára helyesebb volt így tennie.) Az ittolvasható jellemzés szerint az igazságos társadal-

48

mi rend harcosaként alkotta meg életművét,melyben a fasizmus elleni tiltakozás, "a magyarés nem magyar proletariátussal vállalt szolidari-tás" és "a szeeialista eszmék iránti hűség" jut ki-fejezésre. S még mi minden más - tehetnénkhozzá.

A fejezet további szereplői közül említsükmeg legalább Déry Tibort és Kassák Lajost, akikakkor még kertárs szerzők voltak. Déryról töb-bek között azt olvashatjuk, hogy "a mai magyarirodalom egyik legjelentősebb alakja", "tehetsé-ges író", aki azonban még rnindig nem szabadultmeg "a művészí különcködés polgári ballasztja-tól" - mindazonáltal "a népi demokratikus Ma-gyarország irodalmának nagy ígérete". Mi taga-dás, ez utóbbi kijelentés ma már éppoly érthe-tetlennek, mint amilyen komikusnak tűnik, shogy mégis kornolyan lehetett gondolni, annakaz volt az oka, hogy az 1952-ben már ötvennyolcéves, számos jelentős művet felmutató írónál amarxista kritika - s annak nyomán Rákos - is-mételten ideológiai problémákat fedezett fel, stovábbra is hiányolta az egyértelműen és kifogás-talanul pártos művetkejt. CAnem sokkal kor.il »ban lezajlott Felelel-vitáról Rákos is említést tc~z. )

Kassákot azért éri bírálat, amit ma legna-gyobb érdemének tekintünk: az avantgard irány-zatainak magyarországi meghonosításáért, a ki-fejezés új lehetőségeinek feltárásáért. Rákos ugyanelismeri e "felfedező utak" szükségességér, de aztveti Kassák szemére, hogya művészi kísérletek-be belebonyolódva elszakadt a munkásosztály tö-megeitől, s azóta sem talált vissza hozzájuk,ráadásul a tiszta rnűvészet hirdetőjévé vált. Meg-látása szerint Kassák - a "művészeti szocíákle-mokratizmus" képviselője - zsákutca felé halad,

49

s ezzel a ténnyel nem tudott számot vetni. (Ez a"számvetés" néhány évvel később megtörtént.némileg másképp, mint Kassák akkori bírálóigondolták, s a rnűvész alkotóerejének újabb fel-lobbanását, időskori lírájának felvirágzását ered-ményezte. S hogy az ötvenes évek elején enneknem voltak meg a feltételei, arról, mondanunksem kell, nem Kassák tehetett.)

A kertárs irodalomhoz érve Rákos először afolyóiratokat és az ideológia síkján felmerülőproblémákat veszi szemügyre. Az irodalomtörté-neti jelentőségű Újholdat és a Magyarokat a "bur-zsoá tévelygések" fórumának minősíti; az Illyésszerkesztette Válasz esetében jobboldali befo-lyást és a polgári dekadencia jegyeit fedezi fel.A hivatalos magyar álláspontnak megfelelóen bí-rálja a pártosságot "hanyagul" értelmező és a ka-pitalizmus ellen nem eléggé elszántan harcoló,"túlságosan engedékeny" Lukács Györgyöt, em-lítést tesz a kommunista írók és a pártonkívüli"útitársak" viszonyáról (az 1951. évi magyar író-kongresszusnak azt az állásfoglalását idézve,mely szerint a párttagjelvény nem jogosit felmunkával ki nem érdemelt előnyökre) és a sc-matizmus kérdésköréról, amellyel a kultúrpoliti-ka akkori korifeusai is kénytelenek voltak szem-benézni, miután nem sikerült elérniük, hogy azideológiai szempontból "megfelelő" művekegyúttal életszerűek és érdekfeszítőek legyenek.

A kor irodalmának képviselői közül a koráb-ban már említett Illyésen és Gellért Oszkáron kí-vül a "nem mindennapi tehetségű" Zelk Zoltán,"a mai magyar költők fiatalabb generációjánaklegjobbjaként" jellemzett Benjámin László, a ké-peinek gazdagságáért megdicsért Juhász Ferenc,a békeharc poetájának mondotr Devecseri Gá-

50

bor, a prózaírók közül Veres Péter, Szabó Pál,Déry Tibor, a Sztálin-díjas Aczél Tamás, RidegSándor, a sematizmusáért megbírált Karinthy Fe-renc, Örkény István, Palotai Boris és több mamár ritkán emlegetett tollforgató neve jelenikmeg a könyv utolsó oldalain.

Önértekéhez viszonyítva túlságosan bővenidéztük-interpretáltuk Rákos Péter 1953-as egye-temi tankönyvét, de ezt nem cél nélkül tettük.Természetesen emellett szólt a munka sajátosjellege is: e korai, megjelenése helyén egyedi,társtalan dokumentum (amelyet magyar iroda-lom- és kritikatörténeti feldolgozásokban tudo-másunk szerint sohasem vettek számba, legfel-jebb megernlítettek) évtizedeken át ott volt a Prá-gában magyar szakra járó - sok esetben későbbis magyar kultúrával foglalkozó, esetleg annakszakemberévé váló - egyetemi hallgatók szelle-mi tarisznyájában. De fontos ez a könyv azért is,mert ehhez tudjuk viszonyítani Rákos Péter élet-művének egyik legfontosabb vonulatát, amely ma-gyarirodalom-történeti tanulmányaiból, elő- ésutószavaiból áll. Az is bizonyos - néha szöveg-szinten is megragadható -, hogy ez utóbb emlí-tett dolgozatok sokszor 3.Z oktatói munka ered-ményei, amelyek formába öntése feltételezte atanítványokkal folytatott rendszeres eszmecseré-ket. A kiindulópont, az origó - amelytől Rákoshamar és messzire távolodott - ez a könyv volt.De határozott vélelmünk az is, hogy azoknak azállításoknak a legtöbbje. amelyek időállónak (sa maguk korában meglepőnek) bizonyultak,Rákos szernléletéről tanúskodik. A többi in-kább a párthatározatok, szakmunkák és nép-szerűsítő brosúrák által közvetírett ideológiaidoktrínákról. Az viszont, hogy tanár és diák

51

összekacsintett-e a szöveg fölött vagy nem, ezideig dokumentálhatatIan. Egy idő után bizo-nyára összekacsintottak, mert Rákos Péter már ahatvanas években, sőt, az ötvenes évek másodikfelében is olyan tanulmányokat írt, amelyekmeglehetős egyértelműséggel tagadták meg edoktrínákat.

Az ideiglenesnek szánt, utóbb mégis sokáighasználhatónak bizonyult, Turczel Lajossal közö-sen írott A magyar irodalom története I.(J 772-1848) círnű tankönyvben Rákos munká-ja a reformkori rész többsége, az általános törté-neti-irodalomtörténeti bevezető fejezeten kívül aKatona józsefről, Kisfaludy Károlyról, KölcseyFerencről, Vörösmarty Mihályról és az Eötvös jó-zsefről szóló portrék-fejezetek, a kétszáz oldalaskőnyomatos kiadvány körülbelül egyharmada,nagyjából hatvan-hetven oldal. Föltűnő bennenyelvezetének viszonylagos könnyedsége, ru-galmassága. s hogy nem egyszeruen a különjegyzékben fölsorolt földolgozásokat (köztük akorszak legkiválóbbjait) kivonatolja, hanem ál-láspontját is belesűríti a rövid összefoglalókba: "Anagyvonalú, de mégiscsak zsarnok Róma ütkö-zik itt össze a fanatikus, de mégiscsak igazátvédő jeruzsálemmel" - írja Katona józsef Jeru-zsálem pusztulása című tragédiája kapcsán;"Nem lehet természetesen abból kiindulni, hogya mű hibátlanul következetes; drámánál külön-ben sem a szöveg a döntő, hanem sokkal inkábba szerkezet" - jegyzi meg a Bánk bánról. "Míjvé-szi színvonaluk feltűnően egyenetlen, általábaninkább döcögőseknek, csiszolatlanoknak érzikőket, másrészt azonban vannak bennük zseniá-lis felviJlanások, olyan vadon nőtt, eredeti vers-technikai kísérletezések ritmussal és szótagszárn-

52

mal, amelyek Ady koráig szinte példátlanok" -ezt meg Katona verseiről mondja. Megjelenik aszövegben a forrásokkal kapcsolatos korlátozottszkepszis: .Születése édesanyja életébe kerül,atyja állítólag [a mi kiemelesünk - F. T. G.-G. K.L.l ezért nem szíveli" - ezt Kisfaludy Károlyról ve-ti papírra, akiról szólva az irodalmi élet nem iro-dalmi motívurnaira is utal: .Kisfaludy Károly vi-lágfias, divatosan öltözködö, elegáns megjele-nésű férfi volt, aki szernélyi varázsa révén is al-kalmas volt az irodalmi vezérségre." A "szelídsé-gében is hajthatatlan, törékenységében is szikla-szilárd" Kölcsey "Kazinczy hű tanítványakéntkezdte: érzelmes, finom, könyvei között élő, a ri-deg provinciális valóságból elvágyódó literáter-ként", utóbb "... az éles, elvi kritika embere volt,szigorú másokhoz és önmagához. (Az Antimon-do/attól, melyet pedig éppen Kazinczy védelmé-ben írt, maga a mester is megriadt egy kíssé.)"

Az anyag beosztásához, tagelásához lássuk aKölcseyről írottakar. ez az alábbi alfejezetekbőláll: ,,1. Élete"; ,,2. A szentimentális kőltő"; ,,3. Akritikus"; ,,4. Népiesség"; ,,5. Hazafias líra"; ,,6.Kölcsey, az államférfi, a reformeszmék harcosa";,,7. A filozófus. Kölcsey etikája". Az cgész fejezeta 118-133. oldalt alkotja. Különösen az figyelem-re méltó, hogy a filozófiai vonásokat, Kölcsey eti-kai gondolatvilágát külön részletezi, különösena Parainesisoeti foglaltakat, de egyéb prózajár is.A fiktív jogi beszédekről, az akkor Védelem Ff.számára és a Gyermekgyilkos R. d. M. ügyébencímról ismertekről (a Kölcsey Ferenc mindenmunkái círnű sorozat Szépprózai művek című,Szilágyi Márton által sajtó alá rendezett 1998-askötetében Aférjö/ő és A gyilkos anya címmel ta-lálhatók) mondja: .Kölcsey életművének egy má-

53

ig sem kellően értékelt és felderített területe ez,a filozófus Kölcsey sehol sem fejezte ki szebben,hatásosabban élete nagy szerelmét és szomját: azigazságot." Magából a Parainesisl)ől pedig a .kö-zösségi felelősségérzet" problematikáját tartjafontosnak hangsúlyozni, mint több későbbi, ma-gyar klasszikusokról Írott tanulmányában is. Fi-nomari s érzésünk szerint némi iróniával utal vi-szont a nemzetfölfogások elképzelhető különh-ségeire; a Zalánfutásaxos például ez szerepel atankönyvben: "... az általánosságokban kifejezettromantikus lelkesedésben nem mindig tudjukmegkülönböztetni a költő egyéni hajlamait a korhangulatától. A magyarság, amelyről szó van, va-lami társadalmilag megfoghatatlan, problémát-lan, tagolatlan közösség: eszményi hősök, har-cosok nemzete. Oe az már most is kitűnik, hogyaz állandó fegyvercsörterés nem a költó szíveszerint való." A számára már csak történetböl-cselő volta miatt is - bár ez inkább csak egy év-tizedekkel később írt tanulmányábel derül ki bi-zonyosan - oly rokonszenves Eötvös József túl-ságosan érzelmesnek ítélt koraí prózáját (közvet-lenül A kar/hm/sit) így Ítéli meg: "Az epikus áb-rázolásmód ellenére alaktalan világfájdalom ez:nem annyira a világ hatása a szerzó lelkiállapo-tára, mint inkább a szerző egyéniségének kive-títése a világra." Egyébként az általa gondol ko-doként is nagyra értékeit Eötvösnek a közv éle-kedés szerint elavult prózáját is megbecsülésselkezeli; utal ugyan Deák Ferenc megjegyzésére,amely szerint a vármegye, ahogy azt A falujegyzőj(ben írója ábrázolta, olyan, mint az állat-orvosi ló, nem megy el tehát szó nélkül a regénytendenciózus, talán didaktikus volta mellett, deazt így is "jól megszerkesztett, művészi tekintet-

54

ben is nagy értékű mú"-nek tartja, s "erkölcsi pá-tosz"-a mellett "gyilkos szatírá"-ját is fölmutatja.Ha az Eötvös-élmény jóval később egy fontos ta-nulmányában kulminál, Vörösmarty kapcsán tettegyik utalása egy valószínűleg korábbi írásábólkerült a tankönyvbe. Vörösmarty szerelmi költé-szetének jellegét az Ábránd és Petőfi Lennék énfolyóvíz című verse fonnai jegyeinek összehason-lítása révén igyekszik fölmutatni. A két vers tár-gya azonos, képviláguk is rokonságban van egy-mással, tartalmuk - a két költő alkatából, habi-tusából (és életkorából) következóen más-más.Ezt Rákos ebben a Két szembesítés című írásá-ban" sor- és szótagszárn, versláb és rímképletösszehasonlításával bizonyítja be (grafikusan isábrázolva eredményeit). A "szembesítés"-ek utá-ni következtetés: "Véleményem szerint mindkétfenti egybevetésünk azt igazolja, hogya ritmus-nak van jelentése; ez a jelentés eléggé bizony-talan, de mégsem annyira, hogy tagadni lehes-sen bizonyos ritmusok affinitását bizonyos tartal-makhoz s összeférhetetlenségüket más tartal-makkal. Éppen csak ennyit kívántam megállapí-tani." E kitérőre azért volt szükségünk, mert pal-lót képez számunkra Rákos Péter köverkező, amagyar ritmusról szóló könyvéhez, s mert bizo-nyítja, hogy ez évtizedbeli munkái egy tóról fa-kadnak, másrészt pedig azt, hogy a tankönyvelőtanulmányokra is támaszkodott, nemcsak Rá-kos oktatói gyakorlatára. Oe térjünk vissza azegyetemi jegyzethez. Rákos a saját fejezeteibennem tér ki tehát a magyar irodalom funkcióátvál-la ló jellegének taglalása elől, különös figyelmetfordít az egyes életmlívek bölcseleti vonásaira. areformkor forradalmi vonulata mellett - sőt talánazzal szemben - kiemeli a centralista .hagyo-

55

mányt (és a néhány megnevezett centralista kö-zött föltünteti a tankönyvben egyébként - mint-hogy pályája később, a neoabszolutizmus idejénteljesedett ki - nem szerepló Kemény Zsigmondnevét is [hogy e csoportba számítható-e, későbbvita tárgyár képezte Magyarországon. mely vitama sem zárult le, legfönnebb szünetell), Vörös-marty kapcsán emlékeztetett Herder jóslatára -amelyik arra figyelmeztet, hogy tűník majd el amagyarság a szláv tengerben' - és e jóslat vissza-hatására, amiből a könyv használói talán logiku-sabban következtethettek arra, mint az ennekkapcsán gyakran hangoztatott kázusokból, hogya reformkor íróinak számára a nemzet ügye vér-re menő dolognak bizonyult. Még lényegesebbtalán, hogya jegyzet utolsó általa írt fejezetébenRákos Eötvös József elméletírói munkásságátméltatja; ma talán nem is érthető, hogy marad-hatott benne a szövegben a nagy gondolkodó-nak A XIX. század uralkodó eszméi... -ból kiemeltantikommunizrnusa, illetve általában is az egyen-lőség eszméjétől - mint a szabadságot fenyegetőveszélytől- való ódzkodás, vagy például Eötvösa nemzetiségi kérdés megoldásáról szóló tézise-inek - közvetetten tehát az 1868-as nemze-tiségi törvény szellemének - méltató ismerteté-se. "... bizonyos, hogy a történelmi Magyarország[megőrzésének] gondolata vezette, s ezért keve-sebb engedményt tett, mint amit a történelmi fej-lődés ekkorra már megkivánt, de többet, mintutóbb a gyakorlatban a történelmi Magyarországterületén élő bármely nemzetiség valaha is ka-pott az államhatalomtói" - írja erről, s aligha be-lemagyarázás, ha ebbe az első világháború utá-ni, "a történelmi Magyarország területén élő"szlovákiai magyar "nemzetiség"-et is beleértette,

56

ezért beszél államhatalomról, nem pedig a ma-gyar államról. A későbbi Eötvös-tanulmányába efejezet több passzusát - a legutóbb idézettet is -Rákos beépítette, azaz három-négy évtizeddelkésőbb is vállalta az akkor mondottakat.

Hogy egy tankönyv milyen, azt nehezen tud-ja megállapítani az, aki nem tanult belőle. Mér-legelnünk kell, hogy az anyagot meghatározottterjedelemhez kellett szabni, hogy nemigen vol-tak használható helyi előzmények, hogya jegy-zet szinte "alkalmi jellegű"-ként született még ésmás egyebeket. Maga Rákos több mint húsz év-vel később jó szívvel emlékezett meg erről amunkáról; a Turczel Lajos hetvenedik születés-napjára írott köszöntőjében ez olvasható róla:"Útközben sűrűn akadtak érintkezési pontjaink.Egy ideiglenes tankönyvnek minósült egyetemijegyzet írásakor szegódtem el hozzá társszerző-nek, jólesett, hogy a nevünk ott találkozott, s ma-ga a jegyzet nem volt hiábavaló időtöltés, ideig-lenességében - legalábbis itt Prágában - tartó-san használhatónak bizonyult."> Valószínű azon-ban, hogy nem pusztán a cseh hungarológusokforgathatták haszonnal, hanem a Prágában tanulószlovákiai magyarok is. Abban egyébként, hogy ajegyzet még jóval később is használhatónak bizo-nyult, ma harmineas éveikben járó volt pozsonyiegyetemisták erősítettek meg bennünket.

Van még egy olyan fontos kiadvány ugyan-ebből az évból, amelyhez, bár nem tartozott aszerzői és a szerkesztói közé, személyes köze lettRákosnak Vajda György Mihállyal együtt lekto-ra volt a két ország tudományos akadémiaiegyüttműködésének eredményeként megszüle-tett komparatisztikai tanulmánygyűjteménynek- Tanulmányok a csehszlouáls-rnagyar irodalmi

57

kapcsolatok köréb61 -, amelynek magyar válto-zata a budapesti Akadémiai Kiadó gondozásábanjelent meg 1965-ben, s amelynek szennycímlap-ján olvasható: ,Jelen mű egyidejűleg Julius Do-lansky akadémikus szerkesztésében megjelenika Csehszlovák Tudományos Akadémia Könyvki-adójának kiadásában cseh és szlovák nyelven"."Ma már nehéz eldönteni, hogya magyar kiad-vány szerkeszrőí - Zuzana Adarnová, Karol Ro-senbaum és Sziklay Lászlo - kornolyan gondol-ták-e, hogya cseh, a szlovák és a magyar iroda-lom kapcsolatait már csak azért is az úgyneve-zett felszabadulás huszadik évfordulójára volthelyénvaló megjelentetni, mert hisz "a nemzetibizalmatlanság légkörét, a múltnak ezt a súlyosörökségét csak az utolsó húsz év alatt lehetett éslehet tervszerű tudatossággal fclszámolni", Aszerkesztők rámutatnak, hogya második világ-háború előtt is voltak "haladó szellemű írók, akiknépeink közeledését szorgalrnazták"; a cél a ko-rábbi eredmények feltárása, "s e pozitiv hagyo-mányok alapján a ma tennivalóinak kijelölése".Nyilvánvaló, hogy az összehasonlító irodalom-történet-írás önmagában hordja értelmét és jogo-sultságát, magyar szempontból meg ma is fontos-nak tartjuk a kapcsolatok hálózatának megisme-rését, mindazonáltal a szerkesztők megismétlikaz 1962-es, Budapesten megrendezett "kelet-eu-rópai" komparatisztikai kongresszus egyik meg-állapítását, mely szerint "kutatóink között témá-ik és módszerük szernpontjából ma még jelentőskülönbségek vannak". Azt gondoljuk, hogyahangsúly itt a .még-en van, hiszen a továbbimunkák vonatkozásában jelentős útmutatássalszolgálnak a következő mondatok, amelyek per-sze részben tárt kapukat döngetnek. hiszen a ta-

58

nulmánykötet szerzői már valamennyien birtoká-ban vannak az ott olvasható "fölismerésnek":"Abban e kötet valamennyi rnunkatársa egyetért,hogy az irodalom s általában a művelődés múlt-ját is a marxizmus-Ieninizrnus módszerével lehetés kell felkutatni és megmagyarázni." Természe-tesen nem áll szándékunkban gúnyolódni annaka korszaknak ideológiai farkasgúzsba kötött ku-tatóin, sőt, méltányoljuk a mutatványt, ahogymegmagyarázzák, miért nem lehet - úgymond"egyelőre" - egységesíteni a szempontokat; nemakarjuk alábecsülni a szerkesztőkkel, lektorokkalegyütt kéttucatnyi kutatót mozgósító vállalko-zást, melynek létrejöttében az a szempont is köz-rejátszott, hogy a három kultúrának, illetve a há-rom társadalomnak különböző vonásai ellenéreléteznek - különös en távolabbról. távlatból, eu-rópai látószögből, illetve, amint az előszóban ol-vasható: a nyugat-európai nemzetek fejlődésévelösszehasonIítva - közös jegyei is. Utalnak a szer-kesztők arra is, hogy néhány - "a cseh-szlo-vák-magyar viszony nemzetpolitikai vonatkozá-sait taglaló" - dolgozat vita forrásává válhat, s őkállnak ennek elébe. Vállalják természetesen amikrofilológiai tanulmányok és esszék, össze-foglaló tanulmányok együttes szercpeltetésébőladódó rnűfají eltéréseket, a könyv "sokarcúsá-gát", s az írások többségének nemzetpolitikai - anemzetiségi kérdést sem megkerülő - irányultsá-gát is. A kötet tematikailag nem fedi le az összesidevágó, részben már kutatott témát; ez abból isadódik, hogy a szerkesztők - helyesen - nemvállalkoztak másodközlésekre, azaz minden be-sorolt tanulmány e könyv számára készült. (Ígyviszont értelemszerűen hiába keresnénk bennetöbb, a korábbi években megjelent fontos tanul-

59

mányt, például Rákos Péter Az ember tragédiá-ja cseh bemutatóiról írott dolgozatát.) Nem ártismernünk a vaskos kiadványban tárgyalt korsza-kok itt megjelenő arányait. A "régi irodalom kap-csolatai"-ról négy, a XIX. századról hét, a XX.-rólszintén hét tanulmány szól, de ebbe az utolsóciklusba még besoroltatott három bibliográfia is,az 1945 utáni fordításokról. A szerzők között ottvoltak a cseh-szlovák-magyar komparatisztikaakkori nagy nevei is. Ha nem tekinthetünk is ela kötet ideológiai meghatározottságától- az első,Julius Dolanskytól származó tanulmány szellemé-ben, mely szerint a "kapcsolatok valódi és sokol-dalú képét a csehszlovák s a magyar tudományegyüttműködésével csak most tudjuk megrajzol-ni, amikor országainkban maga a nép uralkodik,akiben nincsenek meg a régi burzsoá naciona-lizmus és sovinizrnus kártékony előítéletei", ter-mészetesen szó sem lehetett arról, hogy lénye-ges adatok szerepeljenek benne például a ki-sebbségi magyarságról, de a demokratikusjogoktói megfosztott csehek és szlovákok érdek-érvényesítéséről sem -, azért a korszak legfon-tosabb, a legtöbb témát fölkínáló, a legtöbb ada-tot fölsorakoztató, valóban alapkutatásokra épí-tett cseh, szlovák és magyar komparatisztikai do-kumentumáról van szó. Hogy kerlátait a cseh-szlovákiai magyar lektornak ismernie kellett, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy több szerzóa magyar nacionalizmus szemléletes példájakéntutal Szvatkó Pál munkáira, amelyek közül főkéntaz 1936-05 Apollóban közölt Csehek és magya-rok című esszét később Rákos Péter nem egyesszéjében-tanulmányában is idézi mint az egy-más megértésére irányuló szándék egyik leg-magvasabb magyar dokumentumát.

60

Egyébként azt, hogye területen mit lehet Prá-gából vagy Csehországból várni, azt már egy év-vel e kötet megjelenése előtt is megtudhatta amagyarországi érdeklődő, s éppen Rákos Péteregyik cíkkéból>. Ebben az írásában felöleli azegész csehországi hungarisztikát (erről a foga-lomhasználatról később, a maga helyén szólunkmég), amelynek bázisa egyrészt a prágai KárolyEgyetem, ahol "hosszabb szünet után" 1950-benindult újra a magyar nyelv- és irodalomoktatás,és ahol Bredár Gyula és Rákos dolgozott, vala-mint a Csehszlovák Tudományos Akadémia, aholaz ötvenes évek óta foglalkoztak hungarisztiká-val - ez időben éppen Zuzana Adarnová, az em-lített tanulmánygyűjtemény cseh szerkesztője. Abrünni egyetemen, a kelet-európai országok tör-ténetének tanszékéri - .Macúrek professzor mel-lett, aki a magyar történelemnek is neves szak-értője" - dolgozott Rákos - mint utólag egyér-telrnű - legeredményesebb cseh tanítványa,Richard Prazak. Mindegyikük munkájának többösszetevője van: a kutatáson kívül, illetve nyil-ván azt megelőzően az oktatás, aztán a "kiadók-kal és folyóiratokkal való egyuttrnűkődés". Há-rom elhatárolható munkaterülerükből a legtöbbproduktumot a kapcsolatkutatás mutathatja föl,amely nem korlátozódik a .bungaristák" tevé-kenységére, hiszen a szlavisták, bohernisták ke-ze alól is sok idevágó munka kerül ki. Rákos szá-mos akkori jelentős eredményt, érdekes, újonnanföltárt adalékot említ meg cikkében, kiemelve akülönösen a felvilágosodás és a reformkor kap-csolatainak földerítésében szorgoskodó Prazáktanulmányait, így addigi legfontosabb teljesítmé-nyét, a Csehországban szelgálatot vállaló ma-gyar protestáns lelkipásztorokról írt, 1962-ben

61

Prágában megjelent Mad'arská reformouaná in-teligenec v ceském obrozeni című könyvét és egyaz addigi kapcsolattörténeti kutatások eredmé-nyeit összefoglaló, bibliográfiát is tartalmazó mű-vét. Az akkor fiatal kuratók közül azokat említi,akiknek tanulmányai, bibliográfiái be is kerültekaz egy évvel későbbi, említett tanulrnánykötet-be. "A kapcsolatok és analógiák kuratása továbbfolytatódik - írja Rákos, lezárva az ide vonatko-zó példák sorelását -, hiszen még rengeteg ér-tékes adat lappang.':" A hungarisztika másik ki-tüntetetten fontos területe az adatfeltárás. itt a ta-nulmány csak egy friss példát említ: egy prágaipolonista, Antonín Misan egy kelligátum kötés-tábláiban olyan magyar szöveget talált, amelyetBredár Gyula a Gálszécsi-féle énekeskönyv isme-retlen részeként azonosított. A harmadik, különnem nevesített típusra is egyetlen példát hoz fölRákos: "Viszonylag elszigetelt irányát jelzi a ku-tatásnak e sarok írójának kéziratos disszertáció-ja a magyar vers ritmusaról. Cseh szempontbólez a sajátosan magyar téma is külön érdekessé-get kap azáltal, hogya cseh nyelv prozódiaiadottságai rokonabbak a magyarral, mint bár-mely más európai nyelvével, a szlávokat sem vé-ve ki." Végül a csehországi bungarologusolenalea magyar irodalommal foglalkozó, kapcsolattör-téneten kívüli rnunkáit említi a cikk, amelyek lét-okát egyrészt az adhatja meg, hogya magyar iro-dalom jelenségei "Csehország felől nézve mástávlatot kapnak (mely néha talán még a hazai ku-tatásnak is adhat mérlegelendő szempontokat)",másrészt számos, elvégzendő feladat - itt utal Rá-kos Adamová, Prazák, Bredár és saját maga aszépirodalom magyar klasszikusairól szóló tanul-mányaira, rnelyek zöme vélhetően elő- vagy utó-

62

szóként született meg e klasszikusok cseh nyel-ven megjelent köteteihez.

Rákos Péter munkáinak sora 1966-ban egyolyan írással gyarapodott, amely témáját tekintveritkaságszámba megy az életmű ben. A Rhythmand Metre in Hungarian Versel"című habilnáci-ós dolgozat születésének okairól és körülménye-iről a szerzó 1987-es könyvének, Az irodalomigazának egyik - a Vitás verstani válaszok címűtanulmányhoz írott - jegyzetében a követ-kezőkről tájékoztatja az olvasót. "A cím (ti. a Vi-tás verstani válaszok) természetesen HorváthIá-nos Vitás verstani kérdések című tanulmányárautal; röviddel annak megjelenése után kezdtemezeknek a kérdéseknek fokozott figyelmet szen-telni, nem utolsósorban azért, mert a magyarverstudományban akkortájt zajló (és korábbi)polérniák iránt a cseh tudományosság részérőlérdeklődés mutatkozott. Ezzel kapcsolatos vi zs-gálódásaim eredményeként jelent meg Rbythmand Metre in Hungarian Verse című dolgoza-tom ... "39 A jegyzet további részében Rákos mégegyszer összefoglalja a több mint két évtizeddelkorábban papírra vetett tanulmány fontosabbcélkitűzéseit, lényegében megismételve az angolnyelvű szövegben is pontokba szedett feladatkö-röket. Legfőbb céljait röviden így foglalhat jukössze: fel akarta tárni az olvasó számára a vers-tani vita lényegét, ismertetni kívánta a vita részt-vevőinek nézeteit, állást kívánt foglalni a ma-gyar vers ritmikajának kérdésében (leszögezve,hogy saját vizsgálatai alapján), rá akart mutatnia magyar vers sajátos problémái és az általános-nak tekinthető verstaní problémák közötti össze-függésekre, s javaslatokkal kívánt élni a továbbikutatásokat illetően. Ugyanakkor hangsúlyozta,

63

hogy nem állt szándékában a magyar verstani is-meretek szisztematikus összefoglalása, és semfonológiai, sem prozódiai vagy ritmustani szem-pontból nem vállalkozott a cseh és a magyarversritmus rendszerező összevetésére. Munkájáttehát ezeknek a megjegyzéseknek a figyelembe-vételével kell értékelnünk. Csaknem negyven évelteltével is biztonsággal állítható, hogy a szerzó-re jellemző alapossággal megírt tanulmány nem-csak a magyar versről nyújt megbízható tájékoz-tatást, hanem a ritmuselmélet általánosabb prob-lémáinak tárgyalásahoz is fontos szempontokatkínál. Rákos olyan kérdésköröket vesz szemügy-re, amelyek tudománytörténeti és verselméletiszempontból egyaránt mérvadóak: felidézi a ko-rábbi - a történelmi múltba visszanyúló - vitá-kat, foglalkozik a versritmus nyelvi vagy nyelvenkívüli eredetének problematikájával, részletesvizsgálatnak veti alá a ritmus kialakulásában sze-repet játszó tényezőket (a verssorokat és külön-bözó időtartamú szakaszaikat. aszótagszámot,hangsúlyeloszlást stb), s érdekes példák révéna magyar és a cseh verselés egyes sajátosságaitis összehasonlítja. A kötetet rendkívül alapos re-cenzióban értékelő - s ellenvetéseket, kételye-ket is megfogalmazó - Kecskés András a mérlegmegvonásakor a "gazdag ismeret- és idézetanya-got", a "széles körű problémafelvetést" és a "sta-tisztikák nagyszabású precizitását" emeli ki."Mindezeknek köszönhetően a téma iránt ér-deklődő olvasó ma is abban a tudatban vehetikézbe Rákos Péter dolgozatát, hogy aligha éricsalódás.

Rákos cseh nyeívű publikációinak talán számszerint is, de hozadékát tekintve bizonyára leg-jelentékenyebb csoportja ezekből a klasszíkusa-

64

inkról a cseh közönségnek írott tájékoztató tanul-mányaiból, részben ünnepi cikkeiból áll. Mindenbizonnyal legjelentősebb komparatisztikai tanul-mánya a fent érintett cikkek, könyvek előtt többmint fél évtizeddel megjelent, Az ember tragédi-ája cseh színházi bemutatóiról szóló dolgozatvolt. Az 1971-ben megjelent, első tanulmánykö-tetébe fölvett, legrégibb keltezésű írásai közülkettő is Az ember tragédiájdnc»: kapcsolódik, azegyik Madách művének értelmét fejtegeti, a má-sik csehországi pályafutásának egy fontos szaka-szát tárja föl. "Irodalmi körökben köztudomású- kezdi ez utóbb említett, de korábban, 1956-banpublikált tanulmányának a Tények és kérdőjelekcímű kötetében szerepló változatát -, hogy Azember tragédiája külföldi színpadi pályafutásasorán eddig Prágában aratta a legnagyobb si-kert.":" A tragédia 1892-es prágai bemutatójárólés az 1904-es felújításáról, az 1904-1905-ös brün-ni és piIseni, s az 1909-es újabb prágai előadás-sorozatról szóló, súgópéldányokra, rendőrijelentésekre és korabeli színikritikákra támaszko-dó terjedelmes dolgozat azonban - amelyet Szik-lay László utóbb mikrofilológiai minta darabkéntemlegetett - arra is figyelmeztet, hogya darabfogadtatása távolról sem volt egységes: a kleri-kális és a szeeialista kritikák például egyarántelutasítóak vagy fanyalgóak voltak. Másrészt atragédia 1892-es prágai betiltását előidéző tünte-tések nem a darab mondanivalójával álltakösszefüggésben - persze nem érdektelen az sem,hogya cenzúra aszöveget "a végletekig sterili-zálta", amint a húzásokat Rákos sorra veszi -, ha-nem a párizsi színben elhangzó Marseillaise kí-nált hozzá alkalmat; maga a tüntetés pedig azosztrák-cseh viszonyban, az ifjúcseh mozgalom

65

Ausztria-ellenességében gyökerezett. Egyébkénta bemutatóhoz is Bécsben kapott a prágai szín-ház inspirációt, ott játszották a művet a hambur-giak 1892-ben, az előadás tehát nem is acseh-magyar kultúrkapcsolatok gyümölcse: a da-rab osztrák-német közvetítéssel került el a csehfővárosba. A bernutató nagy hatásában aztánfontos szerep jutott a szcenikának, díszletnek, ze-nének, a könnyedebb sikerdarabok külsődlegeselemeinek, beleértve ebbe Éva különösen nép-szerű kosztümjét. Mindez azonban semmit semvon le sem a fordítók, Frautisek Brábek és jaros-lav Vrchlicky munkájának értékéből. sem a dön-tő mennyiségében értő szakmai fogadtatásból, abernutató "hatalmas visszhangján-ból, de még aszínműnek a közönségre gyakorolt hatásaból sem.Rákos 103 előadásról tud bizonyosan, ennyitlehet dokumentálni, s ez önmagában is nagyszám az akkori viszonyokhoz mérten. De az,hogy a darab lekerült a színpadról, mindenbemutató esetében külső körülmények folyomá-nya: ,,1892-ben tudvalevőleg rendőri beavatko-zás vetett véget a cseppet sem lanyhuló sikerso-rozatnak, 1904-1905-ben a cseh színházak egy-másnak adogattak át a díszleteket, tehát ekkor iskülső technikai okok miatt szakadt félbe azelőadások sorozata. Ezért a fenti számok, habárígy is jelentékeny sikerről tanúskodnak, nem ad-nak hű képet az érdeklődés méreteiról.''" A má-sodik, az 1959 és 1964 között írt Madách-tanul-mányban" kiemeli Rákos a mű társtalanságát amagyar irodalmon belül, egyetemes jellegénekigazolására egy Camus-párhuzamot is fölvillant(ez, tekintve hogy Albert Camus két-három év-vel korábban írt, az 1956-os magyar forradalomés szabadságharc melletti kiáltványá miatt alig-

66

ha lehetett sűrűn idézett szerző a .béketábor"magyar sajtójában, önmagában sem volt min-dennapi fordulat), majd azt a kérdést taglalja,hogy optimista vagy pesszimista-e a mű. Elhatá-rolja Goethe Faustjától: "Ha van sajátossága amadáchi műnek, itt keresném, a Tragédia e ki-mondatlan alaptételében. ha nincs történelmi ha-ladás, egyéni boldogság sincsen. A Goethe Faust-ja és Madách Tragédiája közörti, az unalomighangoztatott párhuzamnak itt a határa. Goethe aFaustban az egyén helyét keresi a világban; jól-lehet Faust is kétségtelenül az Ember általánosjelképe, alapjában véve mégis az egyes embersorsát testesíti meg, az élet értelmére keres vá-laszt - míg Madáehet az emberiség történetifejlődésében érdekli, nem az egyént, hanem atársadalmat figyeli, a történe/em értelmének kér-dése gyötri." Kétségtelen, hogy Rákos szerint apárizsi szín környékén Madáchnak a forradalmieszmékbe vetett hite tükröződik. Az ennek alá-támasztására előhozott hosszabbik és tartalmibbjellegű idézet - "Tehát csak álom volt és végevan.! De nem mindennek. Az eszmék erősbek/A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti/ Erőszak, azörökre élni fog" stb. - azonban szintoly jog-szerűen volna előhozható a forradalomellenes-ség alátámasztására.

Érdekes az is, ahogyan a tanulmány állástfoglal a tragédia zárlatával kapcsolatosan. Azutolsó jelenetnek a racionális szemlélet számáravakon optimistának föltűnő érzülete sokakat el-bizonytalanitott már; nem kétséges, hogya kom-munista üdvtan teleológíájával sem alkot össz-hangot. Éppígy a jelenet Rákos Péter-féle értel-mezése sem: "Ki még egy pillanattal előbb iskétségbeesett, nem tudván bizonyítani igazát,

67

most felkél a porból, új elszántsággal, akarattal.Szegezzük le nyíltan és semmit sem szépítve: en-nek a hirtelen jött optimista fellángolásnak nincsracionális alapja, érzelmi foganratású. De ha ir-racionálisnak mondjuk, ez csak annyit jelent,hogy az ember a ráció segítsége nélkül, olykoregyenesen a ráció ellenére is eljut hozzá.?" Ez ittnemcsak Madách szándékának világos megfogal-mazása, hanem a szimplifíkált realizmus tagadá-sa egyben.

Kevesen tudják, hogy ebből a témakörbőlszármazik Rákos Péter első önálló kiadványkéntmegjelent magyar nyelvű rnunkája, egy kétíves.stencilezett szöveg, amely a baljós hangulatúCsehszlovákiaí Politikai és Tudományos Ismere-teket Terjesztő Társulat és a Népművelési Inté-zet füzetsorozatában jelent meg háromszáz pél-dányban." (Főképpen ez indokolja, hogy másikkét Madách-tanulmányát itt, nem pedig egykésőbbi fejezetben említetjük meg.) Az OrszágosSzéchényi Könyvtárban elérhető, a sorozatból ké-szített kolligáturnban a következő című füzetekszerepelnek többek között e sorozatból: A családés a társadalom, A kölcsönös gazdasági segítség ta-nácsa a jelenlegi időszakban, A szocialista eúlpo-litilza, A testnevelés feladatai a jelenlegi időszak-ban et cetera, et cetera. Már az is meghökkentő(s szerintünk üdvözlendő), hogya sorozatbanközkézre került egy Madách művét tárgyalóelőadasszöveg. Rákos megmagyarázza, hogya té-ma napirendre hozatala szernpontjából nem lé-nyegtelen, hogy Madách Szlovákia területérőlszármazott, tehát előzménye a csehszlovákiai ma-gyarságnak, s hogy cseh és szlovák sikerei voltak.

CATények és kérdőjelek egy másik, a legrégeb-bi keltezésű ek közé tartozó írása, a Jókai halálá-

68

nak ötvenedik évfordulójára írt megemlékezésszintén fölhozhatná e két érvet; minthogy cseholvasóknak készült és csehul is jelent meg; azegyik argumentum szerepel is benne, tudniillikaz, hogy Jókainak ötven művét fordították cseh-re, és a németeken és a lengyeleken kívül nálukvolt a legnépszerűbb - egyéb ként említi Jókaikomáromi származását is, bár nem kommentál-ja. Mondanunk sem kell talán, hogy ez esetbennem arról a kísérletről van szó, hogy Madách azegyetemesről leválasztandó csehszlovákiai ma-gyar irodalom közvetlen előzményeként legyenhivatkozási alap. Rákos a magyar-cseh kultúr-kapcsolatokban gondolkodva mindig is az ossz-magyar szellemiség javát prezentálja a csehek-nek, és szűkebb közösségének szánt dolgozataiis ezen a szűrón itt jelennek meg.) A kis füzet kétrészből áll: egy terjedelmesebb előadás ból, mely-nek tartalmi része az említett tanulmányra épül,bevezetésképpen viszont kiegészül életrajzi éstársadalomtörténeti vonatkozású alfejezetekkel,a második rész pedig egy kivonatos felolvasás-hoz vagyelőadáshoz jelöli ki az idézhető passzu-sokat, és összekötő szövegekben ismerteti - a fo-lyamatos értelmezhetőség érdekében - a kiha-gyott részeket. A szeeialista realizmushoz viszo-nyítva ezen a szinten persze el kell magyarázni,hogy Madách pesszimizmusa miért nem rend-szerellenes, így a szövegben nem egyetlen effé-le mondatot olvashatunk: "Az igazság kedvéérttegyük hozzá azt is, hogy persze Madách falansz-terjelenete a szocializmusban rejlő valóságos ve-szélyekre, csapdakra is rámutat. Oe az igazságmindig jó fegyver. Egy 1952-ben Budapesten le-folyt Madách-vita alkalmával mesélte valaki, hogya falanszter-szín egyik gondolatát - a lélek-

69

telen munkamegosztás folytán széklábak fara-gására kárhoztatott Michelangelo esetét - gyárimunkások egy alkalommal mint a rossz, az egyé-ni képességeket semmibe vevő káderpolitikapéldáját idéztek." (Minthogy a diktatúrától távo-lodva egyre nagyobb gondot okoz az 1989 előt-ti közép-európai állapotok érzékeltetése, jegyez-zük meg, hogy e groteszk képzeteket keltő uta-lás nem volt mindennapos jelenség akkoriban.Másrészt persze a második részben szereplőegyik lakonikus tömörségű instrukció leplezetle-nül elébe megy az ideológiai elvárásoknak "Azangyalok kara kihagyandó. ")

Ennek az évtizednek a termése még az első,Rákos fordításában megjelent önálló, kötetnyiterjedelrnű szépirodalmi mű. Bóka László Aláza-tosan jelentem című regényének cseh nyelvrevaló átültetését később Szeberényi Zoltán kon-geniálisnak minősítette. Újabb tevékenységi kö-re, a válogatások, összeállítások területe: meg-lepő, meggondolandó, hogy az első két évtized-ben tíz magyar klasszikus kötet jelent meg cse-hül Rákos Péter szerkesztésében vagy válogatá-sában, s ebből nyolc Móricz Zsigmondé (egynyolckötetes Móricz-válogatás darabjai), ezenkí-vül egynek az írója Móra Ferenc, a tizedik,időrendben az utolsó kötet pedig Fábry ZoltánHazánk, Európája. Azok, akiket a magyar iroda-lomból csehre fordított, vagy a magyar irodalomelismert mesterei voltak, vagy a második világ-háború utáni korszak irodalmi kánonjába tartoz-tak. KözöttükBóka László, az eredetileg nyuga-tos kultúrájú, de képességeit a kommunista dik-tatúra szolgálatába állíró esszéíró a kakukktojás,akinek ez az egy regénye viszont a világháborúelötti és alatti magyar katonavilág szelleméről s

70

ábrázolt korszakáról lényeges dolgokat is el-mond, iróniája okán pedig többen a Svejkkel ro-konították, egy későbbi írásában maga Rákos is.CApárhuzam valójában elég távoli.)

A hetvenes évek első felében aztán a hábo-rú utáni magyar próza néhány kitüntetetten fon-tos darabját ültette át csehre Rákos Péter, példá-ul Ottlik Géza Iskola a határon című társtalan re-mekét, valamint társfordítója, Magda Reinerovásegítségével Füst Milán egykor Nobel-díjra esé-Iyes munkájának, a Feleségem történetének. (Ott-lik könyvéhez Rákos előszót, Füst Milánéhozutószót írt, később mindkét dolgozat megjelentmagyarul második tanulmánykötetében, s a ma-ga helyén röviden majd szólunk is róluk.) Ezidőben látott napvilágot Rákos és Reinerová for-dításában Déry Tibor Kiközösítője is.

A hetvenes években Rákos Péternek a Nagy-világban megjelent egy rövid, dc rendkívül adat-gazdag tanulmánya a második világháború utá-ni magyar-cseh irodalmi kapcsolatokról." Ebbőlmindenki megtudhatja, hogy a kultúrkapcsolatokkezdetétől 1945-ig az irodalmi művek magyarrólcseh, csehról magyar nyelvre történő fordítása el-szigetelt jelenség volt, vélhetően egy-egy fordí-tó magánmániájának gyümölcse, s még ezek ismegritkultak (megszűnreki') a háborút követő ötesztendőben. "". utána azonban mindkét olda-lon megindult a hézagpótlás munkája. A múlt hi-ányos és hiányosságukban is ötletszerű kapcso-latait ki kellett bővíteni: reálisan fel lehetett és felis kellett vetni a kérdést, mi az, amit a másikszomszéd nép irodalmából közvetíteni illik éskell." Ebben ekkor nem gazdasági megfontolá-sok játszottak szerepet: "A kereslet és kínálat tör-vénye ebben a fázisban még nem jött szóba: a

71

két ország könyvkiadásában első ízben áldoza-tot is hozhattak a kiadók. .." Így jelenhetett mega például a Bánk hán, Móricz novellái, sőt nemsokkal később a nyolckötetes Móricz-válogatás,Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Déry Tibor többregénye, Tersánszky Kakuk Marci-öklusának há-rom kisregénye egy közös kötetben, majd - kö-zónségsikert aratva - négy Németh László-re-gény. "Ha a múlt századi s mindinkább e száza-di klasszikus magyar irodalomra vonatkoztatvatennők fel a kérdést, mit ismerhet meg belőle amai cseh olvasó, szembetűnően nagy adósságot,kirívó fehér foltot vajmi keveset lehetne felmu-tatni" - írja erről a korszakról Rákos az említettcikkében. Ez persze túlzás. A munka ütemét s fő-ként a gyér előzményeket tekintve az állításbólkicsengő optimizmus azonban nem megalapo-zatlan. Meglehetős távolságtartással említetlenülhagyja ugyanakkor, hogy c név- és címsor je-lentős részéhez neki van a legtöbb köze.

A hatvanas években közreadott ide sorolha-tó írásai megoszlanak a csehországi hurigaroló-giáról szóló cikkében írott területek között, to-vábbá kiegészülnek egy legalább ugyanilyenfontos, negyedik típussal. Vannak itt kisebb, ta-lán alkalmi, részben évfordulókhoz, megjelentkönyvekhez kapcsolódó cseh nyelvű és cseh fo-Iyóiratokban közreadott cikkek magyar klasszi-kusokróI, Petőfiről, jókairól. Vörösmartyról, Sza-bó Lőrincről, valamint bevezetők és utószavak amár talán az ó szervezésében (is) megjelent for-dításkötetekhez: A Bánk hánhoz, Az ember tra-gédiájához, Karinthy Frigyes, érneth László,Kassák Lajos, Illyés Gyula, József Attila, SzabóMagda könyveihez. Megjelentek aztán kimon-dortan a komparatiszrika körébe tartozó tanulmá-

72

nyai, mint például az említett Adalékok Az em-ber tragédiája csehországi oisszhangjáboz; vagya Slovenské pohladyban szlovákul megjelent s aszlovák-magyar irodalmi kapcsolatokat érintő K.axiologii" uztabooycb prác. Ami bizonyosnaktűnik föl már az első pillantásra: alig van olyanpusztán magyar tárgyú, a komparatisztikát nemérintő szövege e korszakból, amelyet a szlová-kíai magyar olvasóközönségnek írt volna. HiI1e-lenében szinte csak egyet tudunk megnevezni:az Irodalmi Szemle 1962. 2. számába cikket írtNémeth László A két Bolyai című drámájáról. Ezvolt az első közlernénye a szlovákiai magyar iro-dalmi folyóiratban, és vélhetően a szlovákiai ma-gyar befogadói szempontok figyelembevételé-vel szövegezte meg.

A negyedik ág részben az irodalomelmélet-hez, s szinte teljes egészében a csehországi je-lenségekhez kapcsolódik; annak a szellemi fel-pezsdülésnek az egyes eredményeiről számoltbe a magyarországi szaklapokban, amely a hat-vanas éveket - pontosabban az 1963-1969 kö-zötti időszakot - a cseh kultúra történeténekegyik legeredményesebb időszakává tette. RákosPéter akár szerenesésnek is mondhatta magát,hogy Prágában él: a nemzetközi kitekintés ugyanmég mindig korlátozott volt, de - képletesenszólva - a prágai tornyokból mcsszebbre lehe-tett látni, mint a Varsói Szerződés többi tagálla-mának fővárosaból. (Az igazság érdekében azértjegyezzük meg, hogyaláthatár már Budapestenis kinyílt nérniképp.) Cikkeket írt a Nagyvilágba1962-ben Milan Kundera Uméni románú CAre-gény művészete) című tanulmányáról, ugyan-csak Kundera Kulcstulajdonosok című, élénkvisszhangot kiváltó színművéról, 1963-ban a ne-

73

vezetes liblicei Kafka-konferenciáról, 1964-benPavel Kohout Hasek- és Capek-drarnatizálásáról,1965-ben pedig a Nagyvilág cseh párjáról, a vi-lágirodalmat nem ideológiai szempontok, hanemművészi értékek alapján szemléző s a cseh olva-só előtt tág horizontot nyitó Svétová literaturáról.

A következő évtized első évében jelent mega javarészt a hatvanas évek terméséből váloga-tott írásokat tartalmazó első saját kötete Tényekés kérdőjelek címmel a pozsonyi Madách Kiadógondozásában. Az összeállítás nem addigi tevé-kenységének pontos tükre, hiszen egész téma-körök hiányoznak belőle eddigi publikációihozviszonyítva. A könyv döntő hányada az irodalom-elmélet aktuális kérdéseihez kapcsolódik, körül-belül egyharmada pedig a magyar irodalomhoz.Először is kimaradnak belőle a cseh irodalom,sőt az irodalomelmélet. irodalomtörténet és iro-dalomkritika eredményeihez kapcsolódó tanul-mányok, elemzések, reflexiók. Keveset sorolt bemagy:u írókról szóló írásaiból. kihagy ta példáulaz összes Móricz-eló- és utószót. Egyetlen kom-paratisztikai tanulmányát vette be a kötetbe, Azember tragédiája cseh bemutatóiról írottat. A Kétszembesites című, utalt tanulmány elemzettjein -Vörösmartyn, Petőfin és Tompa Mihályon - ki-vül mindössze hat magyar alkotóról olvashatunkitt: jókairól. Madáchról, Ady Endréről, NémethLászlóról, Illyés Gyuláról és Karinthy Frigyesről;ezek közül a tanulmányok közül az egyik, a Né-hány megjegyzés Németh Lászlo életműuébez;mely az 1958-as budapesti, a népi irókkal kap-csolatos pártállásfoglaláshoz való hozzászólás-ként Iródott, dc, amint Rákos a kötethez fűzött bib-liográfiai jegyzetben írja: "mire azonban hosszastöprengés után elkészülrem vele, a vitár lezár-

74

ták". Nem tudhat juk, nem tudatos eufemizmus-ról van-e itt szó, nemigen kétséges, hogy a szö-veget akkor sem láthatta volna nyomtatásbanmagyarországi sajtótermékben, ha a vita mégévekig folytatódott volna. A Tények és kérdőjeleksorsa más volt Csehszlovákiában és más a Ma-gyar Népköztársaságban; szlovákiaí könyvesbol-tokban több mint tíz évvel később is meg lehe-tett kapni, Magyarországon viszont, ahogyan ar-ra a könyvterjesztésben dolgozók emlékeznek,betiltorták. Ez több mint valószínű is; a Prágaiőrjáratjegyzeteiben is szerepel egy hasonló sor-sa vonatkozó utalás: "Amikor az említett kötet L..lröviddel megjelenése után az Országos SzéchényiKönyvtár zárt osztályára került majd két évtized-re, sokáig nem tudtam nyomára jutni a voltakép-peni oknak. Az inkriminált kötetben ugyanis sze-repelnek Franz Kafkaról szóló írások is, melyekakkoriban szintén - finoman szólva - hivataloshelytelenítésnek örvendenek, ezenfelül ei-,'YRogerGaraudyval kapcsolatos írás is. Garaudy, a franciakommunista párt vezetőségi tagja, akkor már re-negátnak számított, s jóllehet a "parttalan realiz-mus" általa is felvetett tézisével vitáztam. elmulasz-tottam kellőképpen szidalrnazni, Ma azonban márhitelt érdemlő közlések alapján tudom, hogy köny-vem Németh László -rniatt- került a zárt anyagba.,A népi irókról- szóló állásfoglalás ugyanis pártha-tározatnak számított, s mint ilyennel nem volt sza-bad polemizálni vele. "1K Az, hogy a kiadvány azOSZK-ban a zárolt részlegbe került, ma is mindenkétséget kízárólag igazolható, ugyanis a B 69. 782jelzetú könyv katalóguscécluláján még ma is ott ajelzés: Z. A. (Az ilyen jelzéssel egykor elkülöní-tett könyvek mára természetesen visszakerülteka törzsállományba.)

75

A kötet kétharmadát kitevő elméleti-kritikairészt Rákos négy ciklusba tagolta. Az Irodalo mér-telmezés/irodalomértékelés ciklusban mindösszekét nagyobb tanulmány szerepel, az első az iro-dalomértékelés problémáit taglalja axiológiaiszempontok alapján, a másik részletes tanulmányaz újkritikai irányzat amerikai ágáról. A másodikciklus - Valóságábrázolás/realizml/s egy, ErichAuerbach Mimesis című munkájához írt utószón,a fönti idézetben szereplő Garaudy-kritikán ésegy könyvrecenzión kívül Lukács Györgyről- re-alizmusfelfogásáról és esztétikájáról - írt két ter-jedelmes tanulmányát tartalmazza. A Tobber-telmúség című ciklus két Kafkaról írt szövegébóláll (ebből az egyik az ernlegetett Kafka-konferen-cián elhangzott hozzászólás). Az utolsó elmélet-hez kapcsolódó, Széjjelpillantás című ciklusbanhét nyugat-európai munkáról írt kritikáit találjuk- a bírált munkák szerzói: Kate Hamburger,David Daiches, Stanley E. Hyman, Charles 1.Glicksberg, Albert W. Levi, Philip Wheelwrightés Tzvetan Todorov. Ezt követi a kötet utolsó,A magvar irodalom ügvében círnű ciklusa, mely-ről szóltunk már.

A különhöző típusú írásokat a továbbiakbantematikusan csoportosítva ismertetjük, s ugyan-így járunk el második, 1987-ben megjelent, Azirodalom igaza círnű tanulmánykötetének da-rabjaival is. Sőt, a csoportokba besoroljuk válo-gatott tanulmányai 1995-ös, Prágai öl]arat círnűkötetének a korábbi könyvekben nem szereplőnéhány írását is (bár leorántsem mindet).

76

Irodalomelméleti kérdések

"E könyv szerzője tanár, s ez nyilván döntő mér-tékben meghatározza írásai jellegét. Az értelme-zés, a méltatás, a közvetítés feladata lebegett sze-me előtt akkor is, amikor valamely probléma el-méleti felderítését, tisztázásat -a maga lábán- kí-sérelte meg, s akkor is, amikor vizsgálódásai,töprengése eredményeit a széles korű nyilvános-ság számára foglalta szavakba. Az első esetbensem veszítve szem elől a gyakorlati alkalmazha-tóság szempontját, a másodikban is az elfogulat-lan elméleti megismerés talajához ragaszkodva.A különféle műfajú, terjedelmű és stílusú írásokegyöntetűségének talán ez a legbiztosabb fede-zete. A szerző nem kétli, hogy könyvébcn csős-tül akadnak elnagyolt, elsietett állítások, tévedé-sek, a következetlenség vétkében is bízvást el-marasztal ható olykor, de ezen sincs csodálkoz-nivaló, ha fontolóra vesszük, hogya kötetbenközölt írások némelyikének előzményei a hatva-nas évek ig nyúlnak vissza, mások viszont e kö-tet előkészítése során keletkeztek, s itt jelennekmeg először. Régtől hiszem egyébiránt, hogynem az következetes, aki megreked a mozdulat-lanságban, hanem az, aki önnön törvényei sze-rint fejlődik." '9 Ez az idézet Rákos Péter második,1987-ben megjelent tanulmánykötetéből szárma-zik, de - mutatis mutandis - az elsőre is érvé-nyes, amely 1971-ben került ki a nyomdából, smásféle módon 1995-ös válogatott kötetérc is;ugyanazon elvek, megfontolások alapján szer-kesztetre meg mindegyiket. Az igazi eltérés az,hogy az első köretet szándékosan csak a pole-mikus, más álláspontokat - finornan, udvaria-

77

san, de kérlelhetetlen logikával - vitató-cáfolószövegekből szerkesztette meg. Számunkra ezút-tal az a kínálkozó kettős következtetés a fontos,hogya hatvanas évek problémáihoz a korszakvégéig vissza-visszatért, sok későbbi dolgozatá-nak gyökérzete is ide nyúlik vissza, s hogy az el-méletet a gyakorlatért műuelte. Oe kétségtelen,hogy az elmélet nem pusztán ezenfoglalkoztatta.

A Rákos által vizsgált területek átjárhatók, s aPrágában közvetlen forrásokból megismert rnód-szerek, irányzatok mind kínálnak utat számára aföldrajzilag legtávolabbi térre irányuló vizsgála-tokhoz is. Az irodalomtudomány nem képez te-rületi értelemben zárt kört: Prága a harmin-cas-hatvanas évek legérvényesebb irodalomel-méleti módszereinek egyik központja, amely va-lamiképpen más centrumokkal is összefügg. Ezta kapcsolathálót röviden maga Rákos is megvi-lágítja egy jóval későbbi, a cseh és lengyel struk-turalisták műveiből összeállított magyar nyelvűantológiát üdvözlő cikkében." A méltatott kötet-ben szereplő magiszterek közül a SzovjetunióbólPrágába emigrált Roman Jakobsan az orosz for-malizmus fölismeréseit hozta Csehszlovákiába,"valóságos összekötő Iáncszernmé vált az oroszformalista iskola és a prágai nyelvészeti ésirodalomtudományi strukturalizmus között",amelynek "világhírű megalapozója, feje és tör-vényhozója" Jan Mukarovsky volt, s ide tartozotta Csehország német bekebelezése idején - Ja-kobsonhoz hasonlóan - Amerikába menekült Re-né Wellek, aki Austin Warrennel közösen megír-ta Az irodalom elmélete című, mára klasszikussávált kézikönyvet, és "alapvető munkáival I...Jmegtermékenyítette az amerikai irodalomelmé-leli gondolkodást az európai irodalomtudomány

78

modern eszméivel és vívmányaival". De nyilvánnem ismeretlenek Prágában a lengyelek sem;közülük ebben a sorban a rendszeralkotó RomanIngardent és az integrális iskola vezéralakját. Manf-red Kridlt említi Rákos. A végeredmény: "A csehés a lengyel strukturalizmus ilyeténképpen nem-csak a némileg megtévesztő elnevezésű oroszformalizmussal tartja a rokonságot, hanem azirodalom sajátos felfogását és értelmezését szol-gáló New Criticismmcl is; jóval lazábban kötő-dik a hasonlóképpen strukturalizmusnak neve-zett, főleg francia nyelvterületen meghonosodottkésőbbi irányzathoz (Lévi-Strauss, Barthes, La-can, Foucault), melyben a struktúra, túllépve azirodalomtudományi szemlelet és módszertan ke-retein, egyetemes principiummá válik."

Rákosnak a hatvanas években írott tanulmá-nyai közül, úgy látjuk, nem az irodalomtörténet-hez vagy a kapcsolattörténethez kapcsolódók,hanem az irodalomelméletiek váltouák ki a leg-több elismerést; néhány értékelője szerint első ta-nulmánygyűjternényében is ezek jelentették anóvumot. Rákosnak az elmélettel való találkozá-sa bizonyítékai és eredményei a cseh és a ma-gyar szakfolyóiratokban viszonylagos rendsze-rességgel publikált - részben a nyugat-európaieredményekhez kapcsolódó, azokat mérlegelő -recenziók, s néhány terjedelmesebb vagy hang-súlyosabb tanulmány, amim arra utaltunk már.Az első kötetbe egy tucatnyit vett föl az ide tar-tozó írásai közül, Mindegyik közvetlen követ-kezrnénye a marxista esztétika hatvanas évekbe-li viszonylagos föllazulásának. Említettük fön-tebb Lukács Györgyről és Roger Garaudyról szó-ló tanulmányait, s ez alapján azt vélhetné bárki,hogy Rákos csak a marxista esztétika fogalmai-

79

val operál, s ezen belül rnondja saját (különjvé-leményét. Csakhogy a kötet második ciklusábanezen írások elé, cikluskezdőként. beiktat ja azErich Auerbach nagy hatású Mimesiséről írottdolgozatát, az egész kötet legterjedelmesebb írá-sa az amerikai újkritikáról szóló összefoglaló ta-nulmány, ez előtt - tehát a kötet első darabjaként- az irodalmi értékelés általános problémáirólértekezik, a harmadik ciklus két írása pedig Kaf-káról szól; az első a nevezetes Kafka-konferen-cián tartott beszéde, a második pedig az abbankifejtett gondolatmenet folytatása, kiegészítése. ALukács-tanulmányok tehát olyan szövegek közéékelődnek, amelyeknek egy-egy, a szellemtörté-nethez vagy a századelő más antipozitivista vagyirracionalizmus-ellenes irányzataihoz visszave-zető, azokból kinövő csoport, illetve mű a tár-gya (maga az axiológia is a szellemtörténeti ha-gyomány része), meg a Lukács és legalábbis az"Ostblock" marxistái által sokáig egységesen el-utasított Kafkát idéző szövegek közé.

A Kafka-cikkek tárgya a szöveg többér-telműsége, s ez bizony, amint Rákos nyiltan utalrá egy más tárgyú recenziójában, az újkritika esz-köztárából vett szempont. Miért akkor Rákos szö-vegeiben a marxizmus viszonylag rendszeresemlegetése, méghozzá olyan világnézetként,mint amelynek körén belül ő maga is áll? (Hogypontosabban fogalmazzunk, nem a marxizmustemlegeti általában, hanem a marxista esztétikát.)

A leginkább kézenfekvő magyarázat az lehet-ne, hogy Rákos úgy gondolkodott: a gondolatokkifejtése, a rnunka megjeleníthetősége érdekébenmeg kell adni a császárnak, ami a császáré. A kor-szak totálisan ellenőrzött sajtójaban - az esetlegesrövid reform periódusokat, mint amilyen a prágai

80

is volt, leszámítva - érthetően semmi sem jelen-hetett meg, ami nyíltan megkérdőjelezte volna azuralkodó ideológia alaptételeinek érvényességét.Ezek az apró engedmények nem érintették Rákosmondanivalójának lényegér. Másrészt azonbannyilvánvaló, hogy ott, ahol nyilatkozik erről, nempusztán kényszerből beszél úgy, mintha maga ismarxista volna. Ennek viszont az lehet az oka,hogy a marxísta esztétikának a hatvanas évekbenszélesedő palettáján az antidogrnaukus, a kísérle-tező, a kételyeket megfogalmazó, a kérdéseketfeltevő irányzathoz tartozott. (Ez volt a szélsőkeret azok számára, akik nem választották tuda-tosan a hallgatást, vagy nem választottak olyanszakterületeket, amelyek harmadlagosak voltakaz ideológia szernpontjából.) E pozíció védelmé-hez-megerősítéséhez nem tűnt célszerűnek egé-szébenföladni a hivatalos terminológiát. A harma-dik lehetséges válasz az, hogy a marxista esztéti-kát még a .béketábor'<on belül sem csak a párt-dogmákat szajkózó funkcionáriusok képviselték -hát még Nyugat-Európában -, s volt ott egy min-den belső ellentmondásessága mellett is egyete-mes rangúnak tekintett, Nyugaton is elismert filo-zófiai életmű - esztétikai vonatkozásainak" tehátRákos is megkülönböztetett figyelmet szentelt -:Lukács Györgyé, akinek írásaiból egy cseh nyel-vű kötetet is összeállított. S bizonyára közös alapvolt számára a marxizmus irodalomeszményénektársadalomba ágyazottsága. Az irodalomról ő semtartotta leválaszthatónak a társadalmi vonatkozá-sokat - bár ebben is különvélernénye volt. Amitaz 1963-as Kafka-kenferencián való részvétele,ott elhangzott előadása is mutat. Az utolsó lehet-séges aspektusra közvetlen előfordulásánál uta-lunk majd.

81

is volt, leszámítva - érthetően semmi sem jelen-hetett meg, ami nyíltan megkérdőjelezte volna azuralkodó ideológia alaptételeinek érvényességét.Ezek az apró engedmények nem érintették Rákosmondanivalójának lényegér. Másrészt azonbannyilvánvaló, hogy ott, ahol nyilatkozik erről, nempusztán kényszerből beszél úgy, mintha maga ismarxista volna. Ennek viszont az lehet az oka,hogy a marxista esztétikának a hatvanas évekbenszélesedő palettáján az antidogmatikus, a kísérle-tező, a kételyeket megfogalmazó, a kérdéseketfeltevő irányzathoz tartozott. (Ez volt a szélsőkeret azok számára, akik nem választották tuda-tosan a hallgatást, vagy nem választottak olyanszakterületeket, amelyek harmadlagosak voltakaz ideológia szernpontjából.) E pozíció védelrné-hez-megerősítéséhez nem tűnt célszerűnek egé-szébenföladni a hivatalos terminológiát. A harma-dik lehetséges válasz az, hogy amarxista eszréti-kár még a .béketáborv-on belül sem csak a párt-dogmákat szajkózó funkcionáriusok képviselték -hát még Nyugat-Európában -, s volt ott egy min-den belső ellentmondásossága mellett is egyete-mes rangúnak tekintett, Nyugaton is elismert filo-zófiai életmű - esztétikai vonatkozásainak" tehátRákos is megkülönböztetett figyelmet szcntelt -:Lukács Györgyé, akinek Írásaiból egy cseh nyel-vű kötetet is összeállított. S bizonyára közös alapvolt számára a marxizmus irodalomeszményénektársadalomba ágyazottsága. Az irodalomról ő semtartotta leválaszthatónak a társadalmi vonatkozá-sokat - bár ebben is különvéleménye volt. Amitaz 1963-as Kafka-kenferencián való részvétele,ott elhangzott előadása is mutat. Az utolsó lehet-séges aspekrusra kezvetlen elófordulásánál uta-lunk majd.

81

Több mint húsz év múlva, válogatott köteté-nek jegyzeteiben írta le: ,,Az oly sok hivatalos kri-tikát kiváltott liblicei konferenciára, melyet a bu-kott rezsim voltaképpen magasra értékeit, ami-kor ..az ellenforradalom ideológiai gyökerének-minősitette, úgy kerültem, mint Pilátus a krédó-ba, bármily szépen hangoznék, ha azt állíthat-nám, hogy tudatos szembeszegülés volt a hiva-talos kultúrpolitikával, jóllehet a konferencia két-ségkívül az volt, sebbeli jellegét inkább ma di-vat kicsinyelni. Engem akkoriban a ..többér-telműség- problémája foglalkoztatott, Kafkaval isebből a szempontból foglalkoztam, hiszen nemis vagyok germanista. "'2 A nevezetes előadásszö-vegről is ő maga adta a legszakszerűbb összefog-lalót, abban a beszámolóban, amelyet az egyikbudapesti folyóiratba írt a konferenciáról: "RákosPéter azt kísérelte meg igazolni felszólalásában,hogya kafkai rnű többértelműségét nem feltét-lenül szükséges feloldani, amennyiben az alap-helyzetet variáló, egymást kiegészítő jelenté-sekről van szó (ezt A pe1ből kiragadott szemel-vényeken dokurnentálta, ahol a jogi terminoló-giát orvosival cserélte fel, az ügyvéd, vádlott,bűn, felmentés stb. szavak helyére orvost, páci-enst, betegséget és gyógyulást helyettesítve be),másrészt hangsúlyozta, hogy a Kafka-típusú irók-nál fontosabbak az eredőknél az összetevők, an-nál, amit az író állít, az, amivel vívódik.'?' A be-számolónak azt a részét, amelybe az idézettpasszus tartozik, az a gondolat vezeti be, mely sze-rint nem bizonyos, hogy "a kafkai életmű értelmé-vel, indítékaival tisztában vagyunk", s hogy az ér-telmezésnek meg kellene előznie az értékelést.A szövegben azonban marxista értelmezés ésmarxista értéke lés szerepel, s itt a jelző nem fosz-

82

tóképző, mint a "népi demokráciá"-ról szóló köz-ismert bon mot-ban, hanem a helyzet szülte tény.Rákos felszólalása tehát "az értelmezés elvi, el-méleti kérdései"-hez kapcsolódik, amit más fon-tos tanulmányaiban is tárgyal majd. De indul akonferenciáról egy másik szál is, amely szinténfontos elméleti tanulmányokhoz vezet; ezek kö-zéppontjában a realizmus problémája áll: "Kaf-ka pozitív értékelésének hangadói egyébiránt akonferencia legnagyobb tisztelettel övezett kül-földi vendégei, Ernst Fischer és Roger Garaudyvoltak. Fischer [...l nagyhatású felszólalásábanazt magyarázta, hogyan segít Kafka művészetemegszabadulnunk a múlt örökségétől, s kifejtet-te, hogy - habár Kafka nem realista a XIX. szá-zadi kritikai realizmus értelmében - tágabb érte-lemben éppoly joggal nevezhető realistának,mint Homérosz, Cervantes és sokan mások. Aza befelé forduló ábrázolásmód, amely Kafka sa-játja, a modern realizmusnak csupán egyikkülönleges változata; hiszen, ha elfogadjuk a tük-röződés elméletét, ne feledjük azt sem, hogy vol-taképpen a tükör is része a tükrözött valóságnak.Így bizonyos értelemben A per realisztikusabbmű, mint Thomas Mann Buddenbrook-háza; azegy letűnt világot ábrázol mesterien, míg Kafkaegy eljövendőt sejtet. Igenis, minden gondolko-dó embernek kezébe kell adni Kafka műveit.

Fischernek azt a gondolatát, hogy Kafka minta modern ember elidegenültségének ábrázolójakorunk szocialista társadalmában sem időszerűt-len jelenség, többen is kifejtették, így jifí Hájek,aki a személyi kultusz kerszakára is vonatkoztat-ta, kivált pedig Roger Garaudy. Garaudy azt ishangsúlyozta, hogy Kafka életműve új szempon-tokat kínál a realizmus meghatározásához. "Ha

83

Kafka vagy Picasso nem férnek bele a realiz-musról alkotott elképzeléseinkbe, kizárjuk-e őketa realizmus, azaz a művészet (?)" fogalomkö-réből? .. tette fel a kérdést.':"

A marxista esztétika egyik feltűnő tisztázatlan-sága a tárgya vagy legalábbis a fő rnotívurna Rá-kos Péter több elméleti szövegének. Eszerint aművészet célja a valóság visszatükrözése. az er-re alkalmas irodalmi irányzat pedig a realizmus.Az ideológiában és a kultúrpolitikában végletesleegyszerűsítéssel megjelenő tétel feszességérimaguk a tágabb látókörű marxista gondolkodókigyekeztek lazítani, Rákos első ide sorolható ta-nulmánya Roger Garaudy Parttalan realizmus?című, akkoriban vitákat gyűrűztető könyvévelfoglalkozik." Garaudy egyrészt maga is a fönti té-telből indult ki,'] de nem volt hajlandó lemonda-ni olyan művészeti értékekről, amelyek - mintpéldául Picasso, Saint-John Perse és Kafka (köny-vének szűkebb témáját képező) életműve - eny-hén szólva nem rendelhetők a realizmus hagyo-mányos fogalma alá, ezért a fogalmat kiterjesz-tette, hogy beleférjen minden, ami érték. Ezazonban nem jelentett megoldást. A problémaRákos szerint így néz ki: "Vagy ugyanazt fogjukállítani a realizmusról amit az eddig uralkodófelfogás, dc valami egészen mást értünk majd raj-ta (ahogyan például Garaudy is azt állítja a rea-lizmus érvényességéről, amit Lukács, de egészenmásképpen érti)' vagy valami mást állítunk majdróla, de ugyanazt gondoljuk, amit eddig. Elkép-zelhető még az is, hogy újradefiniáljuk mind afogalmat, mind hatókörét. Negyedik lehetőségnincsen, hacsak nem marad minden a régiben ... "Garaucly szerint tehát az autentikus műalkotás azembernek a világban való jelenlétét fejezi ki -

84

csakhogy ez éppígy elmondható a nem autenti-kus műalkotásról is: "mihelyt valami -kífejez- va-lamit, rnáris utalnia kell a valóságra s rendszerintaz ember jelenlétére is a világban. Nem valóság-eminden, ami van? Vagy - hogy pontosabbak le-gyünk - minden, ami történik (beleértve min-dent, ami van)?" A realizmus, fogalmának kiter-jesztésével, .szétmállik" , elveszíti szerepét. Jobblesz tehát visszatérni az eredeti, történelmi be-ágyazottságú jelentéshez. "Mint minden irodalmiirány, ez is harc hevében született meg", "pole-mikus volt, nem tulajdonított egyforma jelentősé-get a valóság valamennyi szférájának", kettőtemelt ki belőlük, a biológia it és a társadalrnit,"amelyeket a legtöbb előítélet, elfogultság, gát-lás és álszemérem övezett." E két szféra kieme-lése összefüggött a természettudományokfejlődésével, kitüntetetten a kauzalitás elvének(akkoriban vallott) megkérd6jelezhetetlenségé-vel: "A valóságot az igazsághoz híven ábrázolniannyit jelentett, mint rekonstruálni a benne ural-kodó oksági viszonyokat." A marxista szemléleta társadalrnit tartotta a "legvalóságosabb való-ság"-nak; "A totalitás követelménye, amely azidők folyamán a realizmusfogalom egyik jegyé-vé vált, nem valami naiv mohóságból ered, hogyminden csepp ben birtokba vegyük a tengert, ha-nem abból a megfontolásból, hogy az okságiösszefüggések hálózatát ne kuszáljuk összevalamely fontos determináló mozzanat elhallga-tásával." Az eredetiben (természetesen) részlete-sebben alátámasztott gondolatmenet végkövet-keztetése az, hogy a terminus a maga történelmijelentésében vált normává amarxista esztétika-ban, s bizonyos meghatározható típusú művek-re vonatkoztatták; a jelentés megváltoztatása

85

nem indokolható pusztán azzal, hogy eredeti ér-telmezése - úgymond - szűk. Garaudy "hatalmasanyagismerettel" megírt könyve mégis fontos,amennyiben vitathatatlanná teszi, hogya normanevében immár nem lehet kizárni a művészetbőlaz értékeket, segít abban, .hogy felismerjük, mimindentől fosztottuk meg magunkat azzal, hogya jó és a realista között megtűrtük az egyenlőség-jelet. " A realizmus eredeti jelentése maradjontehát érvényben, de határoltasséle körül "érvé-nyességének hatóköre" .

Ez a Rákos-tanulmány tehát elutasítja a rea-lizmus és a művészet ekvivalenciáját. A föntieka fogalmak tisztázásának érdekében vettettek pa-pírra: "... a dolgok változnak, de a fogalmak azértvannak, hogy mozgásukba belevigyék az állan-dóság elemér, a rendet, hogy az ember ne sodor-tassa magát a dolgok áradatával, hanem - a par-ton állva figyelje. Amire törekszünk, éppenmegismerésünknek ez a legalább viszonylagos,fogalmi statikussága a tárgy dinamikus fejlődésé-re alkalmazva." Ugyanezek a kérdések térnekvissza Rákos egy három évvel későbbi, a ma-gyarországi irodalomelméletnek a realizmussalfoglalkozó viszonylag friss eredményeiből össze-állított, háromnyelvű tanulmánygyüjteményérőlírott recenziójában." Megállapítja itt, hogy a ta-nulmányok nem mondják - nem is mondhatják- ki a döntő szót a kérdésben, nem állítanak föl"egységes tézist"; a könyv értékének éppen asokszínűségét tartja, azt, hogy kérdéseket teszföl, sőt, "nem kérdez éppen rosszul", a szűkmezsgyén (tudniillik a gyűjteményben szereplőszerzők egyike sem kérdőjelezi meg, hogy aművészet célja a tükrözés volna) viszonylag sokváltozatot jelenít meg. Rákos a számára érez-

86

hetően rokonszenvvel fogadott álláspontok kö-zül a Barta jánoset említi elsőként; Barta ,,»féligpoláris, félig egymást kiegészítő lehetőségek-gyanánt megkülönböztet ábrázolást és kifejezést.Jóllehet mindkettő a valóság visszatükrözésénekvalamely változata, a kifejező funkció csak igenáttételesen tekinthető annak, hiszen benne már-az iruitativ-reproduktív elv nincs korlátlanulérvényben-". A Bartáéval rokon Illés Lászlo állás-foglalása, aki az avantgárdot védi, s ezzel .szű-kebb területre korlátozza" Lukács György tézise-it. Az ezekkel ellentétes nézeteket képviselikpéldául Szigeti József és Hermann István, akiksemmit sem engednek az eredeti dogmából; őkérvényesítik következetesen a .művészeten kívü-li kritériumokon alapuló" értékítéleteket: "Realiz-mus és érték kölcsönös kapcsolatát ebben akötetben Szigeti József olyan hajthatatlansággalfogalmazza meg (69. 1.), melyet e sorok írója ne-hezen tudna magáévá tenni: a szocialista realiz-mus és egyéb irányok szabad versengését ő csakannak az eleve adott célnak a jegyében tudjaelképzelni, hogy az utóbbiak beleolvadnak azelőbbibe. Hermann István szerint is (101. 1.)művészi tükrözés annyi, mint realizmus; a nemrealista törekvések is beletartoznak a művészet-be, épp csak hogy alsóbbrendűek. Ez az érték-rend a gyakorlatba átülterve olyan különös ver-senyt feltételez, melynek eredménye eleveel van döntve, s olyan különös versenyzóket,akik - hála az elméletnek - birtokába jutottaka győzelemre vezető módszernek, mégsem élnekvele."

A "fonák helyzet" abból keletkezett, hogyarealizmus, amelynek egyébként Rákos szemléle-tében is szerep jut ("ízlésünk, irodalomszemlé-

87

letünk bennünket is a realista kifejezésmód felévonz"), úgy vált értékkategóriává, hogy az érté-kelés maga mögé utalta a megismerést és az ér-telmezést - azaz (bár Rákos ezt így nem rnond-ja ki) prekoncepción alapul. A két markáns, egy-mástól eltérő marxista álláspont megegyezik ab-ban, hogy "az "igazi művészet-, a ..nagy művészet-vagy csak egyszerűen a -művészet- birodalmábóla nem realizmust mindkettő kirekeszti." Rákosszerint nem a terminus a lényeges, hanem - ami-re az ismertetett kötetben Miklós Pál figyelmez-tet - a valóság; .hangoztatjuk, hogya realizmusa valóságot tükrözi, de mi a valóság, quid estres"; valamint az, hogy "a művet nem a valóság-gal szoktuk egybevetni, hanem annak egyéni,szubjektív értelmezésével". A tárgyalt tanulmány-kötet legfontosabb hozadéka így egy .neganv ta-nulság": "realizmus helyett beszéljünk többet arealitásról, stílusok és módszerek értékelése előtta módról, ahogyan a valóságot jelentik". Rákos,néhány évvel azelőtt, hogyafentieket megfogal-mazta, tanulmányt írt Lukács realizmusértelme-zéséről.> Noha egyrészt Lukács álláspontja a fe-lületen az évtizedek folyamán módosult, más-részt a terminust sohasem definiálta, az 1930-asévek óta esztétikája egységes, szilárd, és abbana realizmus szerepének egyvégtében központiszerep jutott, végül "munkáiból kihámozható.hogy realizmusori a valóság hezves ábrázolását ér-ti, ami meglehetősen bizonytalanul hangzik,de máris megkülönbözteti Lukács elméletét rnind-azokétól, akik a valóság bármiféle ábrázolását re-alizmusnak tekintik." A valóság azonban, illetveLukács számára kitüntetetten az "objektíve iga-zolható", "külső" valóság; "az ember belső vilá-ga" csak akkor mérhető, vizsgálható, ha a gya-

88

kerlatban nyilatkozik meg. Az ember eszerintazonos azzal, amit a fontos helyzetekben tesz."Az irodalom igazi területe tehát az esemény' -interpretálja Rákos Lukácsot -, s ebből követke-zik aztán, hogyamarxista esztétika a realizmusjellemző jegyeit a regény alapján határozta meg,kiemelve a regényt más műfajok közül, sőt szem-beállítva a dráma és a líra műneméveI. (Rákos aregényt, a drámát és a lirát egyaránt ml'!lajnaknevezi; ma az utóbbi kettő műnemnelz minősül,a regény pedig az epiea egyik műfaja.) Az igaziművészet tehát epikus, de célja nem bármely"epikus tárgy" ábrázolása, hanem "a társadalmivalóság mélyebb, rejtettebb, közvetlenül nemmegfigyelhető összefüggései"-nek föltárása. ,.Itt(de másutt is) rendkívül világosan látható, hogyLukács számára a társadalmi valósúg az ábrázo-lás célja; Nemcsak annak megmutatásaról vanszó, miképpen deformálják a társadalmi té-nyezők rnindazt, amit az író ábrázol. Ezek a tár-sadalmi tényezők Lukács felfogásában a művészfáradozásának végső és legméltóbb céljai. Lukácstermészetesen egy pillanatig sem esik kísértésbe,hogya nem társadalmi valóságot kirekessze amúvészetből, de voltaképpen csak annyiban tu-lajdonít neki létjogosultságot, amennyiben alkal-mat szolgáltat a szociológíai természetű felisme-rések kidomborítására." Ezt az álláspontot Rákos"csaknem behaviourisztikusnak" tekinti, hiszeneszerint a belső történés, amennyiben nem el-lenőrizhető, .szóra sem érdemes". A .rncgvaló-sulatlan lehetóségek'<et így Lukács meghagyja azáltala következetesen ignorál! avantgardistáknak:az "absztrakt lehetőségek" eszerint a valóság ré-szei, .de nincsen -belső igazságuk « ". Ebből kö-vetkezik aztán Lukács elképzeléseiben, hogy a

89

művészetnek ugyanazt az "objektív", "ellenőriz-hető" valóságot kell tükröznie, mint amelyiket atudománynak. "Ez esetben a valóság a művész-nek éppúgy ..diktálja .. az anyagot, a feladatokatés a munkafeltételeket, mint a tudósnak", a stí-lusok, irányzatok megszületését is e valóság de-terminálja, nem pedig "a művészi formák imma-nens dialektikája". Az író szerepe sem több a tol-mácsénál. C... ha itt Lukács sietve hozzáfűzi -írja Rákos -, hogy azért még nem tekintendővalamennyi [stílus - F. T. G. - G. K. L.J egyen-rangúnak [gleichrangigJ, s hogy az a szükség-szerűség, amely műfajokat és stílusokat hoz lét-re, lehet a művészi gyatraság, kuszaság, silány-ság szüksége, akkor csak elméletének egy sebez-hető pontját fedi fel - azt, ami kezdettől fogvamegosztotta a hegeliánusok táborát. Ha ugyaniselfogadjuk Lukács magyarázatát, olyan művészijelenségekkel kellene számolnunk, amelyeketegyrészt - silányságuk, gyatraságuk stb. okán -el kell vetnünk, másrészt - szükségszerűségük-re való tekintettel - meg is kell becsülnünk, hi-szen történeti funkciót teljesítenek.") A Lukács el-mélete szerinti helyes tükrözéshez elengedhetet-len a tipizálás, amely tehát szintén nem valamiszellemi művelet eredménye, ugyanis, amint a fi-lozófus Rákos szerint "szépen és leleményesenbizonygat ja", "a valóságnak is vannak -csúcsai ..",mint "az igazán jelentős műalkotásnak": "a tipi-kus a valóság tulajdonsága",

A fentiek alapján Lukács élesen szembeállít-ja a realizmust és az .antirealjzmust", azaz a nemrealista irányzatokat (az újabb koriakat, amintRákos ártatlanul megjegyzi, "hol avantgardizmus-nak, hol modernizrnusnak nevezi"), a realizmust"a szellemi tisztaság, a politikai igazság princípi-

90

umá"-nak minősítve, de úgy, hogy .kipróbált ér-tékek"-et ne hagyjon veszendőbe. "Bizonyáraoka van rá, hogy Scottot, Byront, Hölderlint ésShaw-t a realisták közé sorolja. Éppoly bizonyos,hogyellenérveket is bőven sorolhatnánk" - fűzihozzá ehhez Rákos. Az elhatárolás Arisztotelész-nek az embert mint társadalmi lényt meghatáro-zó tételéből indul ki; .Szöges ellentétben áll ez-zel az avantgardizmus képviselőinek «ontológiaiintenciója-." A két szemben álló vonulat tehát aközösségbe ágyazottság, másrészt a "létbe do-bott"-ság alapján különíthető el, ez utóbbi meg-határozó vonása a dekadencia, az előbbié a pers-pektíva.

Eddig követjük Rákos Lukács-értelmezését.Az eredeti tanulmány tovább megy ennél. Kiter-jed a forma lukácsi meghatározására, a különös-re mint "a tipikus szférájá"-ra, amely összekap-csolja az általánost az egyedivel. ezzel kapcso-latban a művészi és a tudományos megismeréskülönbségeire, az egyedi részletek szerepére ésa megrostálásra mint "az alkotás egyik leglénye-gesebb, ha ugyan nem a leglényegesebb moz-zanatá"-ra, a totalitás elvére, a kauzalitás fön-tebb már érintett szerepére, a transzcendentaliz-mustól mentes Thomas Mann és az .allegorizá-ló", .antirealista'' Kafka szembeállítására et cete-ra, et cetera. Rákos maga hangsúlyozza, hogy in-terpretációjába Lukács realizmusfelfogásánakminden lényeges elemét iparkodott beemelni,de a "vitás pontokat" domborította ki, s hogy azeddigiekből saját álláspontja is megismerhető.Az összegzésben azonban újabb szempontokatis fölsorakoztat.

Bár Lukács "okos óvatossággal, megengedi azellentétes tendenciák összefonódását" , végső íté-

91

lete mindig kategorikus: .vagy realista valamialapjában, vagy nem". Valójában azonban akonkrét műalkotások kevésbé felelnek meg ateóriának: "Bele kell hát törődnünk, hogya mű-vek nemcsak realisták vagy antirealisták, hanemtöbbé vagy kevésbé realisták, majdnem realisták,majdnem antirealisták és így tovább." A másodikszempont: Lukács kevésbé ismerte az avantgárdnéhány európai változatát, például - a csehekszerint - a cseh avantgárdot, amelyre elmélete "alegkevésbé illik rá".

A legfontosabb ellenérv azonban egyszerűenaz, hogy "Lukács kiterjesztette a művészetre egyáltalános filozófiai koncepció érvényét, anélkül,hogy kellő érzékenységgel mérlegelte volna en-nek a területnek sajátosságát". A lukácsi életműalapja "a dialektikus materialista racionalizmus"- .De vajon a rnűvészet is kétségtelenül és kizá-rólag a ráció birodalma-c?" Úgy tűnik föl, Rákoskimondatlanul is arra utal, hogy a valóságésszerűségérc - így az ezt tükröző művészet ra-cionális voltára - vonatkozó tézis egy letűnt kor-szak ismeretelméleti problémátlanságának bizo-nyítéka, s érvényessége a modern természettu-domány alapján is kétségbevonható. Ami igaz le-het "a valóság egészére (azaz a létező jelenségekösszességére)" vonatkozóan, nem feltétlenül igaza valóság egyes részeire. A Rákos által előhozottpélda: "... a halá/bizonyára érthető, józanul meg-magyarázható jelenség és egészen jól beleillik avalóság racionális struktúrájába, de szeretteinkhalála vagy saját haldoklásunk mint élmény kí-vül esik ezen a racionalitáson, s ennek ellenéreteljes jogú témája a művészetnek így is, a meg-nyugtató egyetemes összefüggésekből kiemel-ve." Továbbá az, hogy a valóság - ezek szerint

92

- racionális. nem jelenti azt, hogy kétségbevon-hatatlanul megérthető, hiszen "nem lehetünk apriori bizonyosak afelől, hogy a létező dolgok el-képzelhetetlen bonyolultságának megismerésé-hez a megfelelő eszközökkel is rendelkezünk".Lehetnek a jelenségek mind érthetőek, de nembizonyos, hogy az ember is érti őket. "A megis-merhető nem azonos a megismerttel. Persze, haa művészet alapfunkciója csakugyan a megisme-rés - s ebben, úgy látszik, Lukács sohasem ké-telkedett -, akkor minden meg nem ismert ésmeg nem értett dolog művészileg is értéktelen."A művészet funkciója Rákos szerint - a tapasz-talatra hivatkozik itt - nem korlátozható ilyen ér-telemben. Célja nem azonosítható a tudornányé-val, területük és illetőségük köre más-más. "Bi-zonyára nem lehet itt feladatunk felsorolni eze-ket a funkciókat, elég, ha utalunk rá, hogy adek-vát k[/ejezésttalálni élményeinkre, hatni szűkebbés tágabb emberi környezetünkre, bizonyos faj-tájú élvezetet nyújta ni megannyi olyan feladat,amelyek nem a művészet méltóságán aluliak.Szíves örömest tanúsít juk, hogy ezek a funkciókis összefonódnak a (legtágabb értelemben vett)megismeréssel, de nincsenek ennek alárendelveés nem azonosak vele." Az utolsó ellenvetés többpontban cáfolja azt a lukácsi tételt, hogya rész-letek csak funkcionális elemként szerepelhetneka műben; ennek az állításnak ellentmond az,hogy nem egyértelmű, valamely elem betölti efunkcióját, továbbá hogya szerkezeti szempont-ból fölöslegesnek itélhető részeknek művésziszempontból még lehet szerepük - "azt az elvet,hogya fölösleges, -fényűző- elemeket ki kell aműből rekeszteni, sohasem igazolrák (talán csakaz építészetre vonatkozóan valamelyest)" -, s

93

hogya mű "meggyőző" és "hatékony" voltá hoze részletekre is szükség lehet. Mindamellett a ta-nulmány tisztelettel adózik a mindenképpen mo-numentálís, egészen lezárultáig meglepetéseketis tartogató életrnűnek, s ugyanez jellemző Rá-kos másik, Lukáccsal kapcsolatos írására, melyafilozófus esztétikájának, pontosabban az első kö-tet, Az esztétikum sajátossága "alapvető tenden-ciái"-nak összefoglalása."

Kevesebb vitapontot kínál Rákos Erich Auer-bach szemléletévei kapcsolatosan. A neves né-met romanista a második világháború alatti, isz-tambuli emigrációja idején írt, eredetileg 1946-ban napvilágot látott, utóbb több kiadást megértMimesis círnű monográfiájának 1969-ben megje-lent cseh kiadásához ő írt előszót, ez lett aztán aTények és kérdőjelek realizmussal foglalkozó cik-lusának első, mintegy bevezető tanulmánya."Hogy ezt az írást utóbb is fontosnak tartotta, bi-zonyítja, hogy tanulmányainak 1995-ös váloga-tott kötetébe a Kafkáról szólóakon kívül mind-össze két, a szűkebb értelemben vett irodalom-elmélettel foglalkozó Írást vett föl, s az egyik ép-pen ez. A másik pedig nem a Tények és kérdője-ldből való. A Prágai őrjáratnak a válogatásszempontjait ismertető előszavában írja, hogyamegjelent írásokból azokat sorolta be a könyv-be, amelyek jelzik "korántsem dicsérni valószétszórtságá"-t, s ezen belül azokat, amelyek"magyar és nem magyar szakmai berkekben vi-szonylag számottevőbb méltánylásra találtak,vagy magam érzek olyan mondanivalót bennük,mely valamelyest meghaladja a prágai magyarszakos egyetemi oktató kötelező horizontját, s hanem holmi úttörő érdemeket, legalább útkeresé-sét érzékelteti". Bár maga is elismeri, hogy ez ér-

94

vényes lehet a kötetből kihagyott tanulmányairais, s azok közül meg is említi a első tanulmány-kötete első ciklusának mindkét írását."

A Mimesishez írott utószó alatt ott a szövegdátuma: 1964-1969Ú); ez azt bizonyítja, hogy márLukács-tanulmányai írása előtt sem hitt a realiz-mus marxi sta felfogásának Cfelfogásainak) egye-dül üdvözító voltában. Mert ha Auerbach helyétnehéz is pontosan meghatározni, s ha fő művekörül "temérdek félreértés" keletkezett is - Rá-kos tanulmányának első bekezdése éppen egyAuerbach-passzus, amelyben a tudós azt sorol-ja, mennyi képtelenséget tulajdonítottak neki"akár a dicséret, akár a megrovás szándékával"-, az bizonyos, hogy nem a marxizmushoz vanköze: "a német szellemtörténeti iskola, anémetromantikus hagyomány és Hegei követőjénekmondja magát", e könyvét ráadásul Platón Álla-mának egyik passzusa inspirálta, de nyilvánArisztotelész is, ugyanis, mint Rákos emlékeztetrá, az ő "Poétikája tartalmazza csírájában a le-hetőséget, hogya mimesist ne utánzásnak, má-solásnak fogjuk fel, hanem újraformálásnak, azaza maga nemében alkotásnak. Auerbach művé-nek a gyökere éppen a kíváncsiság: hogyan le-het nyelvi eszközökkel újjáalkotni, megformálnia valóságot?" Auerbach könyvéből kritikusai hi-ányolták a különbözó összetételekben szereplő"realizmus"-nak, sőt a .valósag-nak a meghatá-rozását - Rákos idézi a szerző ezzel kapcsolatosutólagos reflexióját: .Pontosságra való törekvé-sem kizárólag az egyedi és konkrét dolgokrakorlátozódik, Ha lehetséges lett volna, egyálta-lán nem használok általános fogalmakat. .." -, deaz bizonyos, hogy "a valóság ábrázolása nemegyjelentésű a realizmussal". Ez a kérdés azért

95

fontos itt, mert a könyv első kiadásának alcímeA nyugat-európai realizmus története volt, "me lyvalóban nem fedi a szerzó szándékát", de ez azalcím később eltúnt." Ami a "konkrét dolgok"-ra vonatkozik, Auerbach az elemzést legszíve-sebben a vizsgált művek egy-egy kiválasztottszemelvényén végzi el; Rákos szerint "módszer-tani alapelvet" ismerhetjük meg abból, amit rnun-kája végén állít arról, hogy "egy tetszőlegesen ki-ragadott életszakasz mindenkor tartalmazza azemberi sors teljességét". Auerbach "egységesítőideája" a stílusszintek vizsgálata, melyekből ket-tőt használ: az egyik földhözragadtabb, "nagyjá-ból a hétköznapi valóságnak a részletekben is hűábrázolása", a másik emelkedettebb, "fennköl-tebb". A fő szempont a stílustisztaságnak és a stí-luskeverésnek a szembeállítása; az elsőt példáz-za az Odüsszeia, a másodikat az Újszouetség ésa középkor irodalma. A Mirnesis szemlélete érint-kezik aszövegközpontú irányzatokéval, de aszöveg itt csak "kiindulópont": "A nyelv - a szö-veg - felől egyre mélyebben hatolunk bele a lé-lekranba, szociológiába, néprajzba és így tovább,egészen az író világszemléletéig." Rákos kétirá-nyú mozgást mutat ki Auerbach gondolkodásá-ban, az egyik az irodalomtói a történelemig ve-zet, a másik az ellentétes irányban, ez aztán egyeschatológikus történeti szintézis vázlatát ered-ményezi, amely a valóságértelmezésnek "az időksorán" való .rökéletesedés'vét mutatja föl, "nohaa könyv végén ez a fejlődés vagy haladás vala-miféle -antropológiai állandó-ba torkollik". A lé-nyeg: az ábrázoláshoz elengedhetetlen a fön-tebb emlegetett alsóbb szint is, ezért a stílusszin-tek keverése az egyes műveken belül elkerülhe-tetlen: "A stílustisztaság igénye ellentétben van

96

az igazság követelményével, a stíluskeverés össz-hangban van vele." A stílustisztaságra itt Racineéletművéből találunk szemléletes példát, de ta-lán meglepő módon Shakespeare is sokszor in-kább efelé hajlik, a stíluskeverés pedig elsősor-ban Stendhalra, de Balzacra, sőt Flaubert-re is jel-lemző (akit Lukács "antirealistá"-nak tartott). Afrancia realizmus mesterrnűveiben a stílusszin-tek már szétválaszthatatlanul összeolvadtakStendhalnál "nyert először polgárjogot a közna-pi társadalmi valóság az emelkedett stílus szint-jén: az alacsony sorsú, jelentéktelen, középszerűregényalak nem szorul immár az élet és a művé-szet perifériájára, hanem komolyan vehető ésveendő, tragikumra méltó - -tragikurnképes- -hőssé avatódik."

Rákos nagy tisztelettel szól Auerbach műér-telmezéseiről, szempontgazdagságáról, filológiaipontosságáról s művészi esszényelvéról, proble-matikusnak csak a könyv .historizáló aspekrusá"-ból fakadó sajátszerűségét tartja: a szerzó "megakarta kerülni a terrninusokat, de a valóságbancsak kissé sorsukra hagyta őket". Nem tudatosí-totta, hogyavalóságábrázolás változásai csaktünetek, hogy mögöttük okként a valóság válto-zásai állnak, s lemondott a rendszeralkotásról.Mindenestre írását Emil Staiger aforizmajára tettutalással zárja, mely szerint "az irodalomtudósörök dilemmája, hogy vagy a tudományt sza-laszt ja el, vagy az irodalmat". Szerinte .Auerbachsikerrel vette üldözőbe egyszerre mind a kettőt".

Rákos 1963-ból és 1964-ből való Kafka-cikkeiegyazon gondolatkörben mozognak, a másodikfolytatja, nyomatékosítja az elsőt, amelynek tar-talmi összefoglalását tőle magától idéztük már.Az elsőben" A per kapcsán a jogi és az orvosi ter-

97

minológia felcserélésére alkalmazott "szemanti-kai kulcs" révén arra a következtetésre jut, hogya regényben, sőt Kafka más munkáiban is "többjelentés rétegződik egymásra", amelyek kiegészí-tik egymást, "egyidejűleg érvényesek, szigorústruktúrát alkotnak", ami ,,»általános« vagy -egye-ternes- értelem"-re utal, semmi köze nincs a re-lativizmushoz. C-Semmi határozottat nem gon-dolni- nem ugyanaz, mint -egyídejűleg több ha-tározott dolgot gondolni-:'.) A felszólalás másikeleme az "eredő"-re vonatkozik, amit Rákos föl-bont összetevőire. Kafka egy Rendet ábrázol,amely kétféle nézőpontból szemlélhető. Az egyikszerint "kifürkészhetetlen szándékok űznek ittcsalárd játékot a védtelen, kicsiny ernberkével",ugyanakkor e Rend "felfogható úgy is, mint a vi-lág tökéletesen ésszerű elrendezésének a képe,ahogyan Descartes és Spinoza látták", az okságelvének mintaszerű szemléltetése. .Mindkét eset-ben közös, hogy ellentmondás nem mutatható kimagában a dologban, hanem csupán az emberiszubjektum tájékozatlanságából és tanácstalansá-gából ered. Ha feltennénk a kérdést, melyik ér-telmezés a Kafkáé, véleményem szerint rosszulkérdeznénk: a két fentebb vázolt koncepcióugyanis egyidejűleg érvényes, világszemléleté-nek egyenrangú összetevői, s jobb meghagyniőket ellentmondásosságukban, mint egyetlen té-

zisbe olvasztani, amely elfedné a jelenség bonyo-lultságát és gazdagságát."

Az 1963-as Kafka-cikknek volt még egy har-madik, egyetlen bekezdésre korlátozódó része,amelyet Rákos nem emelt ki a konferenciárólszóló, idézett beszámolójában. Ez az életmű tör-ténelmi-társadalmi hátterére vonatkozott. Ez aréteg is ott van az életműben, de a kérdés leegy-

98

szerűsítése volna, ha "a tanulságot" az író .művé-szi vallomásából" merítenénk, vagy ha az írónak"a kapitalizmus árnyoldalai" .Jeleplezésé'' -nekszándékát tulajdonítanánk. "... voltaképpeni fel-adatunk nem annak kutatása, hogyan fejezte kiKafka kora történeti-társadalmi valóságát, hanemfordítva: hogyan determinálta ez a valóság azt,amit Kafka kifejezett." Kafka világa is korába vanágyazva, másrészt viszont az ó műveire is vonat-kozik, hogy későbbi korokban az eredeti szán-dékon kívüli értelmezést idéznek föl: "minden-kori szakszerű értelmezésük akaratlanul is érték-ítéletek alapjává lehet".

Az egy évvel később írt tanulmányában= Rá-kos az újkritikusok közé tartozó William Empsonkönyvét érintve bírálja azokat a Kafka-értelme-zéseket, amelyek a szövegek "egyetlen valódi"értelmét kutatták, s "ahol nem lehetett -szó sze-rint- értelmezni, allegóriáról, metaforáról, szim-bólumról beszéltek" - minthogy szerinte ilyenmegfeleltetést keresni fölösleges és hiábavalóvállalkozás. Empson irányította rá a figyelmet aharmineas években, hogyatöbbértelműség azirodalom egyik legsajátszerűbb jelensége. Akiilyen "egyféle" értelmet erőszakoina az irraciona-lizmus leküzdésének érdekében, összekeverné amódszer racionalitását a tárgy racionalitásával.Minden bizonnyal ragaszkodni kell ahhoz, hogyviszonyunkat valamely irodalmi műhöz vagy je-lenséghez fogalmilag, logikusan és módszeresenfogalmazzuk meg; de fogalmilag és logikusanolyan dolgokról is lehet beszélni, melyek maguk-ban véve zavarosak, ködösek, irracionálisak.Ilyen esetben a tudósnak nem az a kötelessége,hogy tagadja az irracionalitást, hanem hogy el-igazodjon benne." A többértelműség pedig ter-

99

mészetesen nem azonos a káosszal. Ezt aztán Rá-kos részletesebben, a szövegre alkalmazva is ki-fejti, majd A hastélyc: is vonatkoztatja. De szólarról is, hogy a jelzett "emberi állapot" "nemannyira konkrét, hogy az olvasó ne helyettesít-hesse tetszőlegesen más helyzettel, mint azábrázolt, de nem is annyira általános, hogy ráill-hessen bármiféle szorongásra", azaz az értelme-zésnek vannak határai. Ezt például a liblicei kon-ferencián fölvetett egyik értelmezés szaksze-rűtlenségén mutatja ki Rákos. Ott az egyikelőadó A kastély főhősét, K. földrnérőt forra dal-márnak minősítette. Valójában K. csak be akarkerülni a kastély falai közé, nem lebontani akar-ja őket. .Mindez csak újabb bizonyság arra, hogyaz irodalmi műhöz sajátos, adekvát szempon-tokkal kell közelíteni. Olyik irodalmi mű többér-telműségét nem kell feltétlenül megfejteni, felol-dani, amennyiben olyan egyetemes értelmükvan, melyben különféle többsíkú jelentések vál-togatják, kiegészítik egymást, egyetlen föléjükrendelt kategóriában egyesíthetők; a megértésvágyának nem volna szabad odáig mennie, hogykettévágjuk vagy kibogozzuk a gordiuszi cso-mót, amelynek csomó volta a lényege."

A kötet Széjjelpillantás című ciklusa hét, ame-rikai, angol, nérnet és francia irodalomelméletivonatkozású könyvről írt ismertetőből áll, azutóbbi három nemzetet egy-egy mű képviseli.Friss, illetve nem túl régi rnűveket választott ki,a recenzió olykor egy-két évvel követi a rnű ere-deti megjelenését; a legnagyobb időköz a bemu-tatott könyv és a reflexió között hat év. Bár agyorsaság nyilván nem elsodleges szempont, ar-ról is szó lehet itt, hogy az 1960-as évek eleje,amelyben Rákosnak ezek az írásai születtek, ép-

100

pen az az ídószak, amikor a nem marxista esz-tétika által tárgyalt kérdésekről Csehszlovákiábanés Magyarországon először lehetett az obiigátideológiai patronok elsütögetése nélkül írni. Rá-kos egyik fontos szempontja éppen az, hogy azúgynevezett marxista irodalomtudomány - aminvélhetően a szocialista tábor irodalomelméletitermésének legjavát (vagy a "reformista" szár-nyakat?) érti, már túl van a dogmákon, az elmé-let már igyekszik szétfeszíteni a hálót, amely kö-rülfogja." A recenziók s a recenzált könyvek tár-gya a műfaj- (és műnem)elmélet, irodalomlogi-ka, műfajok (-nemek) osztályozása (Kate Ham-burger), az irodalomértelmezés, az irodalomkri-tika .mibenléte és módozatai" (David Daiches),kritika és mű kölcsönhatásának történetisége(Stanley E. Hyrnan), az én szerepváltása, szetol-dódása, megszűnése a XX. századi irodalomban(Charles 1. Glicksberg), tudomány és .humánszféra", a megismerés és a képzelet nyelvének el-határolása, valamint viszonyuk vizsgálata (AlbertW. Levi), aztán a logikai és a költói nyelv meg-határozása (Philip Wheelwright), végül a jelen-tés aspektusai (Tzvetan Todorov).

A recenzens minden esetben méltányolja agondolati kísérleteket, az inspiráló ötleteket, arészletekben rejlő értékeket, dc a legtöbbszörkritikusan viszonyul a végső eredményhez, avégkövetkeztetéshez; tisztázatlan fogalmakra,módszertani hibákra, hamis párhuzamokra, cgy-szerűsítésekre, a rendszeralkotás hiányára, a tü-neteknél való megrekedésre hívja föl a figyelmet.Kate Hamburger irodalomlogikai kísérletéról pél-dául - egyéb kifogások mellett - azt is kényte-len megállapítani, hogy "az epikus műfaj nyelvimagyarázatánal esetlegességekkel dolgozott" ,c>"

101

Daiches művéről, hogy példaanyaga földrajzilagmeglehetősen körülhatárolt, a görög filozófuso-kon kívül csak az angol irodalomból merít (bárjellegéből adódóan - angol szakos hallgatók tan-könyvének készült - ez azért nem tragédia. Stan-ley E. Hyman munkájának sem válik előnyére"az anyag földrajzi korlátozottsága". Ezek itt mostpersze csak példák, ezúttal valóban tér hiányá-ban mondunk le e rövid, de szempontokbangazdag írások részletezéséről, amelyekből egye-bek közt Rákos nagy filozófiatörténeti jártasságatűnik elénk.

A legnagyobb elismerést Tzvetan Todorovkapja tőle. Az ő könyvéről szóló írásból azonbannem ezt idézzük, hanem egy olyan passzust,amelyben ismét megjelenik az a problérnakör,amely Rákos irodalomelméleti írásainak majd min-derukét összeköti: ,,Mint minden formalista - ellen-tétben azzal, amit a köztudar szernükre vet -,Todorov is mentes attól a téveszrnétől, hogy a-rnűvön kívülí világ- a rnű értelmezése szempont-jából nem jön számításba: nem kis elégtétellel ol-vassuk tanulmányában azt a nyilatkozatot, hogy-az élet a mű integrális része ... melyet nem lehetnem ismernünk, ha meg akarjuk érteni a struk-túrát a maga egészében- (76)."<'9

A recenziók az irodalomelmélet nyugat-euró-pai eredményei felé keresnek és nyitnak utat; azegyik legfontosabb előzményról számol be a kö-tet legterjedelmesebb, Kommentár az amerikaiiqleritiledboz" círnű tanulmánya, amelynek lehe-tetlen végigkövetnünk minden fontos állítását.Mondatról mondatra építkezik, a gondolatme-net a számtalan állítás kiegészítéséveI, cáfolatá-val jobbra-balra hajladozik, majd visszatér önma-gába, de e kitérők nélkül talán csak szikár, s

102

minden irányból támadható vázlatot kapnánk.Számunkra természetesen nem is az a fontos,hogy az újkritikai irányzat pontos keresztmct-szetét nyújtsuk; bennünket Rákos szempontjaiérdekelnek. Egyébiránt ó maga sem az irányzat"fejlődésének a mérlegét" akarta elkészíteni: "...fejtegetéseimnek elsődleges célja nem a tájékoz-tatás, az legfeljebb melléktermékük. Szándékomaz -újkritikus- tanítás körülhatárolása és értelme-zése, indítékainak és eredményeinek elemzése."A tanulmány egy rövid, általános jellemzést kö-vetően fejezetenként vizsgálja az irányzat leg-fontosabbnak ítélt jegyeit, az irodalom sajátossá-gával, a műközpontúsággal, a szemantikával ésa struktúrával kapcsolatos állításait. Hogy mi ismaga az irányzat, honnan ered, kik a tagjai, azmég résztvevőik között is viták tárgya. Első kö-zelítésben azonban számba lehet venni a lénye-ges jegyeket: "Az újkritikus súlyt helyez az iro-dalmi mű sajátos jellegére: a verset, T. S. Eliotszavaival, úgy vizsgálja -rnint verset, s nem mintvalami mást- (as a poem and not another thing)és "ontológiai egységnek- fogja fel, mely egészé-ben véve semmit scm -közöl-, semmit sem -állít-,nincsen szemantikai, s ennélfogva érzelmi kap-csolata a művön kívüli valósággal. Kritikusunk a-rnűközpontú- szemlélet híve: figyelmét "magáraa műre-, "a műre mint olyanra- (the work itself)összpontosítja, a mű belehelyezését történetivagy életrajzi összefüggésekbe szükségtelennekvagy károsnak tartja, noha - ellentétben azzal,amit ellenfelei tulajdonítanak neki - nem mondle ezekről a szempontokról mint a rnű megérté-sét megkönnyítő segédeszközökról. Fáradhatat-lanul munkálkodik a mű elemeinek szemantikaimegvilágításán, de nem elszigetelten szemléli

103

őket, hanem mint belőlük felépülő és reájukvisszaható öntörvényű struktúrát, melyben tarta-lom és forma megbonthatatlan vagy legalábbissérthetetlen (inviolable) egységet alkot. Módszeré-nek elengedhetetlen tartozéka a szöveg sernminkeresztül nem sikló, precíz, -szoros- olvasása(close reading).'?' E minősítéshez aztán ezt fűzihozzá: .Mindez nem hangzik rosszul, de túlságo-san tág ahhoz, hogy felismerhessük benne egy iro-dalomelméleti csoport körvonalair.'": Rákos min-denekelőtt igyekszik körülhatárolni a csoportot,kik azok a teoretikusok, akik a látszat ellenéresemmiképpen sem tartoznak hozzá, s kik azok,akik, bár egy-egy közösnek tartott jegy nem illikrájuk, vitathatatlanul részei az irányzatnak. Báramikor az őket érintő, idézett bírálatokat idézi Rá-kos, nem is mindig tudjuk meg, hogy azok szerzőiaz újkritikusok közé tartoznak vagy tartoztak-e,vagy pedig éppen az ellenfeleik Nyilván nem isez a lényeg, hanem az idézett passzus mérvadóvolta. A jelzert elágazások ra és mellékszálakra atanulmányhan éppen azért van szükség, hogy azárnyalatokkal tagolja és kiegészítse az osszképet.Majd az előzményekre, a kezdetekre rátérve191O-től,Joel Elias Spingarn Tbe New Criticism címűkönyve megjelenési évéről vázlatalja az irányzat út-jának főbb állomásait, valamint - William Eltonkönyve alapján - "családfáját". Elton szerint - s eztRákos is elfogadja - "az újkritikának két fő forrá-sa van: az egyik utilitarista, szociologizáló, poziti-vista és empirikus, a másik l'art pour I'art-ista, for-malista, metafizikus és tradicionalista, részbenegyenesen -déli-." Ez utóbbiból hajt ki a "reprezen-tatív ág", Rákos is főleg ezzel foglalkozik

Az első lényeges jegy az irodalom sajátossá-gának tételezése, amin az esztétikai tapasztalat

104

elhatárolása, önálló, elkülönített volta, "az irodal-mi mű -zártsága-" értendő; ez összefügg azzal atétellel, hogya szerzó szándéka nem a valamitvalakivel való közlés. A műben szereplő állítá-sok álközlések, pszeudoállítások. (Természete-sen az irodalom sajátosságával kapcsolatosan isvannak a csoporton belül "eretnek" tézisek; Rá-kos Richards véleményére utal, aki elismeri e sa-játosság létét, de mégis úgy tűnik föl, hogy sze-rinte "az irodalom egynemű a többi valósággal")Az, hogy az irodalmat "olyan tartalmak közlés é-re" használják, amelyek más nyelven kifejez-hetőbbek, az újkritikusok által sokat emlegetetttéveszmék egyike: "a közlés téveszméje". Ezekszerint az irodalomnak nincs referenciális jelle-ge. ("Csak az örökké önfejű Yvor Winters nemhőkölt vissza az eretnekségtől - jegyzi meg Rá-kos -: szerinte az irodalom igenis állítás.") Pon-tosabban a mű is állít valamit, sőt ez a lényege,de mint mú állítja, s ez az állítás nem vonatkoz-tatható "a rajta kívül létező valóság" -ra, viszontez adja önnön egyszeri és megismételhetetlen vol-tát. Az újkritikusoknál gyakori az a nézet, hogyaz irodalom tehát ismeretet közvetít, bár arról,hogy mi ez az ismeret, megoszlanak a vélemé-nyek. Úgy tetszik azonban, a csoport egységesabban a felfogásban, hogy az irodalom a megis-merés egyik, ráadásul magasabb rendű formája -a Rákos által (mások mellett) idézett Allen Tateszerint például "teljes, azaz egyszeri és megfor-mált megismerése az emberi tapasztalatnak" -r-,

amelyet szembe kell állíta ni a többivel, különö-sen a tudománnyal. (Rákos itt kitér a csoportbelső vitái mögött meghúzódó kérdésre: "... ho-gyan őrizheti meg a művészi megismerés egyedijellegét, ha - jóllehet konkrét alakban - mégiscsak

105

valami általánosat is kifejez? A régi koncepció,amelyet más-más változatban Arisztotelész, He-gei, Goethe, Lukács és mások magukévá tettek,az újkritika szempontjából használhatatlan. Úgylátszik, bele kell törődnünk abba, hogya művé-szetben az egyedi révén újra csak egyedit isme-rünk meg.""). Ennek az ismeretnek a jellegeszempontjából fontos a parafrázis problémája:ez a legnagyobb vétségek egyike, mert "más ki-fejezésekkel és struktúrával" rekonstruálva a ver-set, meg is szünteti azt. Az irodalom autonómi-ájának ekként való hangsúlyozása miatt sorol-ták az újkritikusokat a l'art pour l'art hívei kö-zé, noha más-más dologról van szó - "egyetér-tésben Fosterral [... l állítom, hogy az amerikaiújkritika déli szárnya sem tagadja a műalkotásszerepét az életben" - mondja Rákos e fejezetlezárása előtt.

A következó fontos tétel a műközpontúság,a "szakadatlan polemikus visszatérés [".l a mű-höz"; Rákos szerint főleg ennek révén kapcsoló-dott össze az irányzat <1 hasonló európai tenden-ciákkal. Itt már a tanulmány az újkritika egysé-ges pozitivizmusellenességéről beszél. C"RenéWellek az egész áramlatot -vissza a szöveghez ..[back-to-the-textl mozgalomnak nevezi, de talánmég pontosabb volna a -vissza a műhöz .. elne-vezés; mű és szöveg ugyanis tudvalevően ket-tő. "74) Az ide tartozó legfontosabb kérdések: mia mű és hol a helye, hogyan fogható föl )éte-zésmódja", A hely, Richards szerint, a szerző ésaz olvasó között van, az amerikai újkritikusokazonban elvágják ezeket a szálakat. Az okok éskövetkezrnények érdektelenek. ,,A költemény ittis a szerzőí szándék és az olvasói élmény közékerül, de mind kettőtől elszigetelve. Szerző és 01-

106

vasó között a kritikus, pillantását a műre füg-gesztve, mint Szkülla és Kharübdisz között evez:ha az elsőhöz csapódik, ..a szándék iéveszméjén ..(the intentional fallacy) zúzódik szét, ha a má-sikhoz, ..a hatás téveszrnéjén- (the affectíve fal-lacy) feneklik meg. És rninél nagyobb ívben ke-rüljük el az egyiket, annál veszedelmesebbensodródunk a másik felé.''" Ami marad, .különontológiai egység, olyasvalami, mint Leibniz mo-nas-a, melynek nincs ablaka a világra", Ami aszerzó szándékát illeti, az irányzat atyja, Spingarnszerint elbírálható, de csak akkor, ha a műből ki-bontható, Eliot Szent ligetéaes; megjelenése(1928) óta azonban a .mértékadó újkritikus fel-fogás" elvileg már leszámol! vele, hiszen a műértelmét állítólag maga a szerző sem tudja szak-szerűen meghatározni, ráadásul az erről való sa-ját véleménye is változik. Az ezzel kapcsolatosszemlélet azonhan módosult, s ez nem véletlen, hi-szen - amint azt Rákos Kriegertől idézi - "a nyelvnem irányíthatja önmagát", a nyelvi elemeketmégiscsak "egységes értelmű egésszé rendezte"valaki; Cleanth Brooks már 1946-ban azt állítot-ta, hogyakritikusnak pontosan kell tudnia, "mitírt a szerző", ennek megállapírásához pedig já-ratosnak kdllennie az irodalorn-, nyelv- és esz-metörténetben. oha ennek a területnek is vanmég elágazása, most nem firtat juk. A lényeg az,hogy ez vezet át a formára (Brooks szerint:"amint a költő gondolatában kialakult" [1]), s to-vább a struktúrára.

Ennyit a "szándék téveszméje" körüli problé-mákról. A .hatás téveszméjé"-nek következrné-nye viszont az olvasó "kiküszöbölése"; elméleti-leg a "valóságos", "átlagos" az irodalomhoz nemértő olvasóról van szó, akivel szemben nemegy-

107

szer emlegetik az .optimális" olvasót, aki "az időfölött áll", és mindennel rendelkezik, ami a műmegértéséhez szükséges - "tökéletességénekcsak az az egy híja van, hogy nem létezik". Vél-hetően minden azon fordul meg, hogy igaz-c az,amit Krieger állít: "A mű elemei között fennállóformai viszonylatok [...l tudatunktói függetlenülléteznek". Rákos azonban úgy véli, "nem létez-nek úgy, rnint egy mű formai viszonylatai: irre-levánsak, értelem nélküliek, némák. Az optimá-lis olvasó, noha per definitionem nem létezik, va-lamiképpen mégiscsak benne van a játékban."Ezen a nyomon aztán Rákos további tisztázatlan-ságokra kénytelen utalni, hogy végül oda konklu-dáljon: az ilyen vagy olyan olvasó Ierázhatatlan, haő nincs, nincs aki mérlegelje a mű objektív eleme-it, illetve elemeinek objektivitását. Ugyanis "az azelképzelés, hogy az irodalmi mű mindig szükség-képpen tartalmaz valami olyan objektív elemet,amely az olvasót sajátos viszonyulásra provokál-ja, csábító, de nem bizonyítható".

Az újkritikus szerint a mű objektivitása abbólfakad, hogy szubsztrátuma nyelvi. Ez itt már aszemantikához tartozik, következménye pedigaz emócióktól való tartózkodás, amiket nem zár-nak ki ugyan, de amiknek meglehetősen korlá-tozzák, illetve feltételekhez kötik a szerepét. Rá-kos itt is Eliotot tartja célszerűnek idézni: "Azegyetlen mód az emóció művészí kifejezésére:megtalálni az objektív megfelelőt, más szóval:azokat a dolgokat, helyzeteket, eseményláncola-tokat, melyek éppen ennek, és csakis ennek azemóciónak a képletei."7(, Az emóciók a mű szö-vetének mintázatai. Egyes gondolkodók a művé-szet nyelvét éppen emotívnak nevezik - szem-ben a tudományéval, amely .ráutaló'', bár itt a

108

szokásosnál is nagyobb lehet a zavar, mert Rá-kos a következőket fűzi ehhez: "A dolgok intu-itív megragadását könnyen össze lehet téveszte-ni a dolgok emotív megragadásával, de a kettőnem ugyanaz; azt hiszem, újkritikusunk joggalhangsúlyozná, hogy amikor az irodalom nyelvétsajátosnak minősíti, az értelemmel nem az érzést,hanem az irracionalitást állítja szembe."? Az új-kritikusoknál több efféle dichotórniát lehet talál-ni, e mostanit pontosabban fedi a denotáció ésa konnotáció terminuspárja. Mindenesetre Rá-kos már ebből is igazolva látja, hogy "az újkriti-kusok nem szándékoznak a művet kívül helyez-ni a valóságon", ez a feltételezés "ellenfeleik ér-tetlenségé"-ből fakad. "A mű szavakból áll, s aszavak óhatatlanul jelentenek valamit, sőt, mintKrieger rnondja, a szavak harcolnak azért, hogyvalamit jelentsenek (words struggle to meanthings)"; s ami érdekes, a konnotációk "elmosó-dottabb körvonalai"-nak következménye a na-gyobb nyelvi árnyaltság. Itt utal Rákos az egy-mást kiegészítő jelentéseknek a Kafka-cikkeibenmegjelenő problernatikájára, annak irodalmára,a kétértelműség és a többértelmű ség rendjére, saz ebből levont következtetésre. "minden állás-foglalás conditio sine qua nonja az összes sze-mantikai lehetőségek és árnyalatok feltárása", s"az olyan egyértelműségnél, amely meglop, töb-bet ér számunkra a bizonytalanság, amely gaz-dagabbá tesz". A következőkben az újkritikai iro-dalomban oly fontos képszerűséger, főleg a me-taforák szerepét érintve Rákos rátér a .szoros ol-vasás" - általa helyesnek tartott - követelményé-re. "A nehézség akkor kezdődik - mondja ezzelkapcsolatban -, ha kornolyan vesszük az újkriti-kusok bizonykodását, hogya mű kikényszeríti a

109

helyes értelmezést. Nem létezik ugyanis olyan ki-dolgozott módszer, amely félreérthetetlenül je-lezné, hogya mű jelképes magyarázata adekvát,és egyszer s mindenkorra befejezett.':" Való igazugyan, hogya szöveg az egyetlen támpont, deaz objektív ítélethez, "ha ugyan vannak objektívítéletek", ez (is) kevés. Az irányzathoz tartozóknémelyike megkülönböztet "belső" és .külsó",azaz "a mű középpontjától kifelé ható", illetve "aművön kívül szerzett ismereteket a műre alkal-mazó" kritikát. A szemantikai elemzés során azújkritikusok - leszámítva egy-két szabályerősítőkivételt - nem mondanak le a kívülről szerzettismeretekről, a történeti-nyelvi aspektusokról.Az ide szorosan kapcsolódó probléma az érté-kelésé. Az újkritika normatív irányzat, az irodal-mat értékként, sajátos jegyeit értékkritériurnok-ként tételezi, de - mint Eliot állította - "a kriti-kus a maga sajátos kritériurnaival felismerheti,hogy az előtte fekvő szöveg irodalom-e, de csakkülső (extrinsic) kritériumok alapján dönthető el,hogy -nagy- irodalom-é?" Noha Cleanth Brooks azegyetlen, akinek e kérdésben különvéleményevan: vagy objektív kritériurnokból indulunk ki,vagy alávetjük magunkat a teljes relativizmus-nak - "tipikusan újkritikus álláspontv-nak a tanul-mány írója ezt tekinti (talán mert ez ragaszkodika legkövetkezetesebben az alapelvekhezj). "Haelfogadjuk a kritikai relativizmus elméletét - írjaBooks -, akkor Wordsworthot más rnértékkelmérjük majd, mint amilyennel Pope vagy Don-ne kora dolgozott. Minden korszak egyedülállólesz a maga nemében, az irodalomkritika meg-szűník, csak irodalomkritikák lesznek. "'9 Brookselőrejelzése - "ahúny költő, annyi módszer" - Rá-kos szerint nem is annyira abszurd, ő elképzel-

110

hetőnek tartja még az ahány vers, annyi módszerelméletét is. De a hasonló feltételezésekbe bo-csátkozó Richards például célnak nem az érté-kelést tekinti, hanem az értelmezést - amelypersze maga után vonja az értékelést is. A kö-vetkezőket ismét bővebben vagyunk kénytele-nek idézni, mert a passzus Rákos Péter szem-léletének döntő elemére utal: .De a Pottle-lalfolytatott vitában Brooksnak van valami igaza; azirodalomértékelésnek (ha szemet hunyunk az át-menetek fölött) valóban van egy majdnem ab-szolút és egy teljesen relatív pólusa, s ha Brookselhamarkodva tör is pálcát az egyik felett, jól te-szi, hogy nem áldozza fel a másikat. Más szóval,nincs okunk kételkedni benne, hogya struktú-ra, annak belső tagoltsága vagy csak puszta meg-léte is kritériurna lehet, mint Brooks javasolja,nemcsak az irodalmi mű sajátosságának, hanemértékének is. Bizonyára sokan vetik ellen, hogynem egyetlen kritériuma, de kevesen fogják ta-gadni, hogy egyik kritériurna.

Láthattuk tehát, hogy az értelmezés és érté-kelés újkritikai elmélete egyenesen megkövete-li a külső valóságra való tekintetet. A szemanti-kai megközelítés nem is nyújt más lehetőséget.Aki azt képzeli, hogy az irodalmi mű ..belsejébe«hatolva valahol a mélyben ..tiszta- irodalmi kva-litásra bukkan, úgy jár, mint aki egy oszthatatlan-nak vélt anyagi részeeskébe akarna elrejtőzni, sodabent látná, hogy egy újabb, miniatűr koz-rnoszba került, hasonmásaba annak, amelyikbólmenekült.'?"

Nagyon fontos az újkritikusok számára a műstruktúrája Általánosan elfogadják, hogya sza-vak lehetnek ráutalóak, maga a szöveg - Krie-ger az elméletre a filozófiában használt régebbi

111

terminust, a kontextualizmust alkalmazta - vi-szont nem. "... az egész, amely determinálja ré-szeit és minőségileg több, mint e részek össze-ge" - ez az elv rokonítja az őket a pozitivizmusegyeduralmát megszüntető korszak több irány-zatával, Így a különféle strukturalizmusokkal is.A "kontextualisták"-at "az érdekli, hogyan deter-minálja (és ragadja ki egyéb összefüggéseikből)az egész a részeket". Ebben az egységben a ré-szek nem eg-ymásba olvadnak, nem kerülnek hi-erarchikus viszonyba, nem válnak "egyneműalakzatokká" - harmóniát hoznak létre. Kérdés,mi lesz azokkal az e!emekkel, amelyeket "a kon-textus kivet magából", azok pedig, amelyek "ato-mizáltan felfogva" "centrifugális hajlamot mutat-tak", mely módon (s mely jellegzetességükkel)kerülnek bele CA maradék nyilván veszendőbemegy") a struktúrába, egyáltalán hogyan jön lét-re, minek a révén teremtődik meg ez az új rni-nőség. "Hogy egy struktúra más jelentsen, mintrészei, az elképzelhető, sőt valószínű is; de hogyegyszer csak megszűnjön bármit is jelenteni, ezmegmagyarázhatatlan törés, egy kontinuummegszakadása. s ez gyakran megérezhető a gör-dülékeny újkritikai okfejtések mögött.?" Brooksstruktúraelméletében in látja az irónia szerepét,amely a különböző (ellentétes, komplernentáris)impulzusokból jön létre, s amely nélkül 'nemszülethet "valóban elsőrendű költészet"; az iró-nia jelentése itt közel jár a paradoxonéhoz (leg-alábbis Rákos szerint és Brooks használatában).A paradoxonok a költői nyelv természetébőlerednek, melyben - ezt szintén Brooks mondja- a .Iconnotációk éppoly fontosak, mint a deno-tációk". Az övé a leginkább alátámasztott állás-pont, de az újkritikusok mindegyike a struktúra

112

öntörvényűségéből indul ki. A struktúra belső ta-goltságot is jelent, de ebbe nem tartozik bele atartalom és a forma dichotómiája, amelynek lé-tét az újkritikusok tagadják ugyan, műveíkbólviszont kimutatható valami hasonló, s ez részbenemlített parafrázisellenességük - látszólagos>,mindenestre nem előzmények nélküli - követ-kezménye. Tény viszont, a parafrázist ők semkerülik ki; "A Brooks-Warren-féle antológia pél-dáján ki lehetne mutatni, hogy -a szándék révesz-méje«, -a hatás téveszrnéje-, <1 parafrázis eretnek-sége-, -a közölhetó forma téveszméje- és egyébhasonló újkritikai parancsokat és tilalmakat. köz-napian szólva, nem eszik olyan forrón, ahogyanfőzik. "82 Az egész irányzatra jellemző az állításokkategorikus, kiélezett, talán túlzó volta, ami vi-szont nyilván nélkülözhetetlen volt a tézisekmegismertetéséhez és hatásosságahoz. A tarta-lom és forma dolgában tett, ellentmondásosnaktűnó kijelentések között valóban nem könnyűeligazodni. A "sajátos"-ra, a .szövés't-re (hang-alak, ritmus, képek) irányuló fokozott, itt-ott ki-zárólagos figyelem arra látszik utalni, hogy amiazon kívül van, irreleváns. Rákos utolsó idevágókiegészítése műfajelméleti. Egyik Lukács-tanul-mányában - amint említettük is - rámutatott,hogy a realizmus szokványos marxista felfogása aregényt avatta a vizsgálódás szinte egyedüli tárgyá-vá. Az újkritikusok kutatásai - bár ennek kizáró-lagossága utóbb megszűnőfélben volt - kivált a lí-rára irányultak. Ok ennek szándékesságát vagyprograrnszerű voltát nem ismerték el ugyan, demaga a .rnűfaji egyoldalúság" kétségbevonhatat-lan. "Weimann ebben az összefüggésben kítűnóhasonlattal él - fűzi hozzá ehhez Rákos -: a -szo-ros olvasás- elvét más műfajra alkalmazni, mint a

113

lírára, olyan, mintha et-.'Ysűrű erdőben a fák haj-szálerezetének átvilágítására való műszerrel akar-nánk tájékozódni. "H; Ezt némely újkritikusok megis teszik, .rnűfajidegen kritériumokat" alkalmazvaa regényre. Ennek magyarázata egyébként azirányzatnak az angol és amerikai költészettel való"állandó kölcsönhatásá"-ban rejlik.

Ez a váza annak, amit a kommentár írójaszükségesnek vélt elmondani az amerikai újkri-tikáról, amelyről, úgy tűnik föl, egyetértőn idéziJohn Crowe Ransomot, aki szerint az irányzat"eredményeinek summája olyan teljesítmény,amely mélység és precízség tekintetében angolnyelvterületen minden addigit felülmúl". Rákosszükségesnek tartja megjegyezni saját dolgoza-táról: "Lehet, sőt bizonyos, hogy maguk azújkritikusok nem értenének egyet értelmezésern-mel, de ha az, amit gondoltak, nem egészenegyezik azzal, amit állítottak, számomra az utób-bi az irányadó, máskülönben joggal vádolhatná-nak meg -a szándék téveszméjével-.?" Végülazonban egy fejezetben - "itt már olyan nyomonindulok el, amely az újkritikus elvek szerint tilal-mas" - beszámol az újkritikusok indítékairól is.Az irányzat tagjai érzékelték a modern kor s azamerikai életmód, életforma negatív visszahatá-sát az "elárvult, szorongatott" költészet megíté-lésére, "a kor nyomását"; a tradiciókat zászlóratűző lázadásuk a költészetet akarta visszahelyez-ni korábbi jogaiba. ,,Apartikularitás zűrzavarából,melyben az ember Iclkivilága összefüggéstelen,atornizált funkciókra hull szér, tudatosan vagyöntudatlanul visszavágytak abba az idilli korba,amikor - mint hitték - a személyiség ép és sér-tetlen volt. "H' A költészetnek a személyiségvissza-fölépítésében olyan szerepet tulajdonitot-

114

tak, mint amilyen a vallásé (volt). A "déliek" el-utasitották az amerikai haszonelvűséget, a tech-nikai civilizációt, "a falánkság és a hajszademokráciájá"-t, visszavonultak az idillizált délábrándvilágába vagy fölelevenítették a hagyo-mányos - a francia forradalom előtti - Európakultúrájának értékeit. Szemléletükben együtt éltantikapitalizmus, antíkommunízrnus, antimateria-lizmus, antipozitivizmus és bizonyos antiraciona-lizmus is, az irányzatban ott helyet kap klasszícíz-rnus és romantika, intellektualizmus és ernociona-litás, Schopenhauer, Bergson, Croce öröksége:,Jóllehet az emocionalitást kizárták a mübol; nemzárkóztak el előle az olyan művek olvasása köz-ben, melyek művészi tökéletességükkel az intel-lektushoz szóltak. Vagy is nem a műről alkotottfogalmuk volt romantikus, hanem a műhöz va-ló viszonyulásuk. A pátosz, mellyel az öntör-vényű művészet mellett lándzsát törtek (·a ro-mantikus eszközök, melyekkel programjukat ki-fejezték-), érzelmi velejárója volt az intellektuá-lis öröm egy szerintük alábecsült válfajának. "!<f, Azirányzat különféle módokon kapcsolódott többmodern XX. századi elmélethez is, e szálakbólRákos többet is fölvillant, az orosz formalizmus-sal és a prágai strukturalizmussal való, föntebbmár említett rokonság kapcsán inkább az eltéré-seket sorakoztatva föl.

A tanulmány végén Rákos összefoglalja azújkritika pozitívumait, jelentőséget, ezeket nemismételjük meg, elég, hogy mindegyik föntebbtárgyalt sajátos jegy szerepét, fontosságát s amódszer alkalmazhatóságát vitathatatlannak tart-ja. Az ő szemléletéről azonban a kifogásai árul-nak el a legtöbbet. "Ha visszapillantunk az új-kritika alapelveire, amint fentebb megkíséreltem

115

felvázolni, először azt látjuk, hogy az újkritikusaz irodalomnak jobbára csak sajátos megkülön-böztető jegyeit látja, de keresztülnéz mindazon,ami az irodalmat többé-kevésbé egybeka pcsolja avalóság egyéb területeivel; másodszor, hogy túl-becsüli a mű "ontológiai önállóságát-, feledve,hogy az többé-kevésbé mégiscsak függő viszony-ban van a szerzőtől és az olvasótói; harmadszor,hogy hajlamos alábecsülni mindazt, ami a mű-ben mint nyelvi alakulatban minden más nyelvijelenséggel többé-kevésbé közös, és végül ne-gyedszer: nem veszi kellően figyelembe, hogyajelentésseI bíró elemekből épülö struktúra lénye-gében többé-kevésbé maga is ráutaló jellegű.'?"

Az utolsó itt tárgyalt tanulmány korábbannem jelent meg sem csehül, sem magyarul, Rá-kos kéziratból illesztette kötete élére." Ennekelső bekezdését teljes terjedelmében idézzük, te-kintettel a hely fontosságára, amit szerzője szem-léletében betöltött:

"Az axiológia (értékelmélet) lehetőségeit eléggyakran kétségbe vonják; ennek a bizalmatlan-ságnak a forrása az az aggodalom, hogya kuta-tás tárgyának érzelmi-akarati jellege kihat magá-ra a kutatásra is. em is annyira az értékekre vo-natkozó tények megísmerhetőségét szokták ta-gadni, mint inkább e tények alkalmazhatóságátaz értékelés folyamatában. De bármily erős ésmeggyőző a kérely, miszerint objektíven érté-kelni voltaképpen nem lehet, nyilvánvaló az is,hogy az emberi gyakorlatban naponta újra megújra értékelni kell. Ez teljes mértékben vonatko-zik az irodalom területére is. Az irodalmi folya-mat magában foglalja az értékelést; az az elkép-zelés, hogy valamiféle nem normatív (leíró vagyértelmező) irodalomkritika kivonhatja magát aló-

116

la, legalábbis naiv. Kezdve a szerzőn, aki rnűvéttudatosan vagy öntudatlanul vélt vagy valóságosértékekhez szabja, folytatva a kiadóval, tan-könyvvel, oktatóval és végezve az olvasóval, akia művet tetszéssel vagy nemtetszéssel olvassa,esetleg nem olvassa egyáltalán, megannyi nor-matív tényező vesz részt az irodalmi folyamat-ban, s ezekkel értékszempontok járnak. Fennálltermészetesen a lehetőség, hogy az irodalom-kritikus vagy recenzens programszerlíen kerüljeaz értékítéleteket, az efféle igyekezet azonban ki-jelentéseinek jobbára csak nyelvi köntösét érin-ti, lényegükön keveset változtat. Joggal állítja hátLeonhard Beriger, hogya művészetről szóló tu-domány ..értéktudomány- (Kunstwissenschaft istWertwissenschaft). Ha pedig az értékelés általá-ban, az irodalmi értékelés pedig különösen is el-kerülhetetlen, szükségképpen meg kell hozzáteremteni az elméleti alapot is. Egyetlen teljesség-re törekvő világnézet sem engedheti meg magá-nak azt a fényűzést, hogy a gyakorlat egy jelentősrészét (azaz voltaképpen az emberi gyakorlategész birodalmát) átengedje az ösztönösségnek;még ha kénytelen volna is vele, akkor sem tér-hetne ki meghátrálásának elméleti megokolásaelől, mert minden jó elméletbe beletartozik ön-nön korlátainak ismerete.':" Mi az, ami az axio-lógia megoldatlan problémái dacára bizonyos-nak tekinthető az értékkel kapcsolatban? Az,hogy az érték a ("feltételezett vagy várt, vagy tel-jesült") kielégülésből származik, s hogy egyszubjekturn és egy objektum viszonyából jön lét-re; az értékhordozók léteznek ugyan a tudattólfüggetlenül is, de érték csak akkor van, ha tudo-másul vesszük. Tudati tényező tehát, amit "szel-lemi tevékenységünk felsőbbrendű formái is iga-

117

zolnak. elsősorban gondolkodásunk". Fölismeré-sében részt vehetnek ugyan az alsóbbrendű for-mák is, de valószínűleg csak akkor, "ha valamelykorábbi stádiumban átszűrődött a tudaton". Nembizonyos, hogy egyszeruen választás kérdése; agyakorlatban választhatunk valamit egy másik,többre értékeit dolog helyett. "Nem tény (melyetcsak tudomásul lehet venni), nem is norma (rnelycselekvésre int). Nem azt fejezi ki, ami van (minta tények), sem azt, aminek lennie kell (rnint anormák), hanem azt, ami eszményi értelembenérvényes, aminek "lennie kellene-, ami jogot for-mál a fenntartás nélküli elismerésre.':" Az érté-keléshez szükséges a vizsgált tárgy meghatáro-zása, amely az irodalomban különösen nehéz, azirodalom érték elméletének már a kezdetekkor azirodalom specifikus voltának kérdéseivel kellszembenéznie. Az irodalom sajátosságának téte-lezése azonhan olyan prernisszákra épül, "ame-lyek egyáltalán nem nyilvánvalóak": "először: va-lamely dolog sajárosságát nem mindig lehet a do-log formális meghatározásából kikövetkeztetni.Másodszor: a sajárosságra való tekintet nemszükségképpen a leggyümölcsözőbb." Az em-ber a dolgok természetéhez számítja azt, amit ér-tékei bennük: így (egyéb példák mellett) az al-ma ízét - noha "az alma, tudtunkkal, nem azértjött létre, hogy ízével, zamatával stb. kellemeseb-bé tegye az ember életét". Az irodalmi rnű for-mája .szöveg", értelmezése" nem egységes, azolvasótói függ, de a befogadó mindig a közlésszándékát tételezi mögötte. "Az intencionalitástehát elválaszthatatlan az irodalom meghatározá-sától: hogy valamely szöveg irodalom lehessen,irodalmi rendeltetésűnek kell leépeelnünk' (no-ha Mukarovsky egyik - Rákos ide csatolt jegyze-

118

tében hivatkozott - tanulmánya szerint "nem kellfeltétlenül annak lennie". Az irodalom genus pro-ximumának a művészetet szokás elfogadni, kö-vetkezésképpen sajárosságát a művészi jelleggeltekintik ekvivalensnek. hiszen ez ad módot bi-zonyos tudományos ismeretágaktól - Rákos fel-sorolásában: történelem, szociológia, lélektan,logika (a sort egy "stb." zárja) - való elharárolá-sára, de valószínűbb, hogy az irodalomnak "aművészet és nem művészet között" kellene meg-találni a helyét. Sajátos volta nem igazolhatna a"nem sajátos elemek" figyelmen kívül hagyását.Azzal, hogy elfogadjuk, hogy az irodalom sajá-tossága "esztétikai természetű", még nem értükel a nem specifikus elemek leválasztása utánfönnmaradt sajátos minőség meghatározását. Rá-kos azt a "felismerést" látszik elfogadni, hogy"az esztétikai minőség, jóllehet egységes, koránt-sem elemi, hanem szervesen vegyülő külön-nemű elemeket tartalmaz, amelyek azonban ma-guk - elenyésző kivételektől eltekintve - nemesztétikai természetűek"." Itt a tanulmány ismétMukarovskyt idézi: "A műalkotás végső fokonúgy jelenik meg, mint az esztétikurnon kívüli ér-tékek összessége, mint csakis az, és semmi más.Ha azután feltesszük a kérdést, hol marad a sa-játosan esztétikai érték, kiderül, hogy az széthul-lott egyes nem esztétikai értékekre, s nem isegyéb voltaképpen, mint azok dinamikus egy-ségbe tömörülő kölcsönös kapcsolatainak össze-foglaló elnevezése.':" Ebből fakad tartalom ésforma ekkoriban általánosan elfogadott egysége,amelyben a forma,« mű esztétikai felépítése". Azirodalomelmélet alap problémája az, hogy milyenmódon jön létre az az esztétikai szerkezet,amelyben a jelentések "nemcsak kölcsönös vi-

119

szonyaikkal vesznek részt, hanem jelentésbelilényegükkel is, amelyet a struktúrává szer-veződés során megtartanak". Erről ugyanis "ma"(tehát a hatvanas évek második felében) sem tu-dunk többet, mint Ingarden 1931-ben: hogy eza mód felfoghatatlan. A referencialis jellegből to-vábbi következmények fakadnak; kérdés, ho-gyan változik "a műalkotás olvasztókohójában"a jelentések és értékek viszonya, elvesznek, il-letve irrelevánssá válnak-e az egészben, igaz-e,hogy az irodalmi értéke lés tárgya pusztán az esz-tétikai megszervezettség, illetve az elemek ebbenjátszott szerepe. Ha ugyanis így van, akkor az ér-tékelés leszűkül a forma értékére. Minden ellen-kező szándék és ezt tagadni próbáló meghatá-rozás, körülírás dacára úgy tűnik föl, hogya tar-talom és a forma az értékelő tudatban szétválik."Úgy látszik tehát, hogy aki irodalmat értékel, an-nak (legalábbis) két urat kell szolgálnia, s hanincs meg az a szerencséje, hogy urai meg-egyeznek egymás közt, kénytelen megállapíta-ni fontosságuk, tekintélyük sorrendjét, vagy megkell találnia a részértékekből adódó, eredő érté-ket, vagy pedig, végezetül fel kell adnia a med-dő igyekezetet, hogy összemérje az összemérhetet-lent, és két vagy több külön hierarchiát kell fel-állítania, de minden esetben különféle szempon-tok szerint kell értékelnie.'?' Miközben a közvé-lekedés az esztétikai mellett - Rákosnál: azonfelül - másneműeket is kínáló műveknek tulaj-donítja "a legnagyobb irodalmi értéket". Az egy-séges értékelés lehetősége a jelentésjelleg követ-keztében azonban mégsem kizárt, "A befogadószempontjából a formai eszközök jelentésük ré-vén emelkednek az érték rangjára", az elutasítottjelentésból az ó szemében a forma hasonló ér-

120

tékelése következik; a gyakorlatban nem lehetelvágni minden kifelé vezető szálat. Az értéke-lés - mely így az esztétikai komponensek egyi-keként a mű "igazságát is számba veszi" - az ér-tékelőnek a valóságról szerzett ismereteiból in-dul ki. "Az érték így előbb vesz részt a jelentés ki-alakításában, mint a jelentés az érték kialakítá-sában." [kiemelve az eredetiben]

"Avalóság ezek szerint ismeretelméleti, létel-méleti és értékelméleti szempontból egyaránt be-le van dolgozva, bele van "kalkulálva" az értéke-lés tárgyába, s alapjául szolgál az értéknek mintaz adekvát viszonyulás mércéje és szavatolója.Ennek a -beledolgozásnak- a módja sajátos, meg-ismerése is sajátos módon megy végbe; ez rnin-den sajátosság, amire az irodalom igényt tarthat,s amelynek tiszteletben tartása nélkül nem iro-dalom többé. Minthogy pedig az esztétikai szer-kezet (struktúra) értéke voltaképpen csak sajá-tos esete a funkcionális értéknek, fejtegetéseinkoda irányulnak, hogy sajátos irodalmi minőséglétezik, sajátos irodalmi érték azonban nincsen.':"

Az irodalmi értékelés kiterjed "logikai érte-lemben alsóbbrendű és magasabb rendű kategó-riák"-ra is - az utóbbiakhoz tartozik a szerzőszemélye (Rákos az ennek jelentőségét tagadóirányokkal szemben "a képzeletbeli szerzó" kap-csolatát a művel "a kevés számú szilárd pontokegyikének" tartja), az előbbiek a rnű részegysé-gei. A tanulmány írója egyik esetben sem látjaigazolhatónak, hogy az értékelésnél a sajárost.vegytíszrán'' külön lehetne választani a nem sa-játostól. Minthogy azonban az irodalomkritikagyakorlata nem veszi figyelembe az efféle skru-pulusokat, az irodalmi értékelméletnek számbakell vennie az ott szereplő kritériumokat, melyek

121

kapcsán "kettő fontos: megokolásuk és jellegük".A megokolásnál Rákos ismét a kielégülésre, agyönyör kategóriájával való összefüggésre utal,kitérve azokra az esetekre, amelyekben valakinemtetszése dacára értékel nah'Yra valamit - "agyönyör élményét ezzel nem küszöböltük ki,csupán más, potenciális alanyokra vonatkoztat-tuk" -, valamint az érték konvenció útján történtmeghatározására, amely állítása révén szintén agyönyörre vezethető vissza, de a viszony közve-tett. A műközpontú elméletek esete sajátos. "Ha['..legyáltalán elfogadják az irodalmi értékelés le-hetőségét, az ajtón kiűzött szubjektum visszatéraz ablakon át: az értékelést olybá kellene kép-zelnünk, mint olvasói állásfoglalást egy mindenolvasótói elvonatkoztatott szöveggel szemben."?'

Jellegüket tekintve a kritériumok kétfélekép-pen foghatók föl: vagy a kielégítéshez vezető tu-lajdonságként, vagy az érték fölismerésére szol-gáló ismérvként. Használárukat az irodalmi értékközvetetten hozzáférhető volta miatt tartjuk in-dokoltnak. A kritikus értékítéletei objektivitásátkívánja igazolni velük. Elméletileg igaz, ismeri elRákos, amit H. Wutz állít - "a kritériumoknak aremekművekből való elvonásár petitio principii-nek mondja, hiszen a remekmű felismerése márfeltételezi a kritériumok ismeretét" - de "az iro-dalmi érték útja az ösztönöstől a tudatosig nyil-ván hosszadalmas folyamat volt, amely ontoge-nezis alakjában minden egyes esetben újra meg-ismétlődik. Az ösztönösen felismerr remekműbólelvont kritériumok magára az alapul vett re-mekmúre is visszavonatkoztathatók. Ez ugyanelméletben nem oldja meg a problémát, de le-hetövé teszi a gyakorlatot. "97 Komoly gondolko-dók - maga Wutz is (Simmel nyomán) -, a műal-

122

kotás egyedi voltá ból kiindulva kétségbe vonjákaz e területen alkalmazott általánosítás lehetősé-gét. Azonban .az egyszeriség nemcsak az irodal-mi és a művészi alkotás tulajdonsága, hanemtöbbé-kevésbé a valóságé általában", márpedignem valószínű olyan valóságterület, ahol "bár-mily rnérvű általánosítás lehetetlen", s ha nem ígylenne, "nemcsak az irodalomelméletről kellenelemondanunk, hanem sokkal kiterjedtebb tudo-mányágakról is".

Felsorolja a tanulmány 3 továbbiakban aleggyakrabban emlegetett, az "objektivitást 5Z3-

vatoló" kritériumokat - ezek közé tartozik a ha-tásfok, az eredetiség, az ihlető erő, "a kor adek-vát kifejezése" -,5 érveket sorakoztat föl, jórészta szakírodalornból, általános érvényességük el-len. Egyetlen olyan kritériumot talál, amely az ar-tefaktum= tulajdonságain alapul: ez az, amelyetmás-más szakemberek a mű fesztávolságának.iróniájának. ambíguírásának, paradox jellegének,sokértelműségnek neveznek: "mindez a gyakor-latban ugyanazt jelenti: a műnek potenciálisangazdag szemantikai tagoltságát", a sokféleségegységét. .Minthogy a struktúra, melynek tagolt-ságát értékeljük, jelentések struktúrája, az értel-mezés folyamata ebben a felfogásban egyben azértékelés folyamata is, az érték az értelmezés so-rán a struktura feltárásával együtt bukkan nap-világra.'?" Abban viszont eltér a különbözőműközpontú iskolákhoz tartozó elméleti szak-emberek felfogása, hogy a struktúrát alkotó ré-szek önmagukban birnak-e értékkel, s egyálta-lán nincs bizonyos válasz arra, hogyan "lehet tet-ten érni" a "minőségi ugrásokat", amelyek révénbekövetkezik a strukturálódás. A szubjekturn"korlátlan számu egyed formájában" teljesíti

123

funkcióját, a megértést és az értékelést, ami két-ségessé teszi a legkisebb mértékű objektivitást is.Oe talán nincs is szükség erre. Miért okoznaproblérnár a számtalan egyéni álláspont? Talánazért, mert ezek "egyike sem volna ilyen tole-ráns", a maga értékítélete it mindenki általános ér-vényűnek gondolja, legalábbis így alakítja ki; "azirodalomkritika közvetító, békéltető és egysége-sítő tevékenysége korántsern holmi szeszélyvagy önkény folyománya, hanem a dolgok ter-mészetéből fakad." Eredményességét nagy mér-tékben korlátozza a befogadó - igaz, minden újirodalmi élmény által továbbalakított - "eleveadott" értékrangsora. Itt hivatkozik Rákos az iro-dalompedagógiának arra a vonatkozó tapaszta-latára, mely szerint "az irodalom megértésérevaló nevelés nem imrnanensen irodalmi ügy.Akik ezt figyelmen kívül hagyják, gyakran esnekabba a hibába, hogya -szövegen kívül- történőelőzetes felkészítés helyett az elemzés során aszöveg -szépségére-, -értékére- való dogmatikushivatkozások kal operálnak."!" Az értékválasztás(itt is) voluntáris jellegű. Az így létrejövő ellen-tétek "viszonylag végleges voltát" viszont csakminden értelmezési lehetőség kimerítése utánállapít hat juk meg. Az értéket közvetitení kell,számolva persze azzal, amit Frederick A. Pottle-tói idéz a tanulmány írója, hogy "minden embercsupán egyetlen vagy kisszámú hullámhosszrabeállítható felvevőkészülék". Ebből aztán Pottle-nál a realitivizrnus tételezese következik, ezt má-sok vitatják vagy eltérően értelmezik; Mu-kaiovsky például nem tartja használhatónak.mert "az értékelő számára egy bizonyos értékszükségképpeni és állandó". Az egyéni értéke-lés különböző volta szakasztott így érvényes az

124

értelmezésre, 101 így az irodalmi értékeimélet elsőszámú problémája jelentéstani vonatkozású: "Haegyáltalán van rá esély, hogy az irodalmi ítéletelérje az objektivitás bizonyos fokát, és hogy azértékeit tárgynak legalább az identitását biztosít-suk némileg, ez csakis az értelmezéstől várható,s mint már említettük, az eszményi következe-tességgel végigvitt értelmezés feltehetően egy-ben már az értéke lés műveletét is elvégzi."!" Ezadja meg az irodalornkritika létokát, "társadalmitény" voltát, amire irányul: "az interszubjektívkülönbségek áthidalása vagy legalábbis egy kö-zös nyelv feltételeinek a megteremtése" . A tanul-mány utolsó kérdése az értelmezés objektivitá-sának feltételeit érinti, azt, hogy melyiketválasszuk két, egyaránt bizonyíthatatlan értelme-zés közül, A gyakorlat szerint a döntés itt is szub-jektív alapon történik. "A gazdagabb, több össze-függésre és szempontra rárnutató magyarázat-nak rendszerint több esélye van, noha sűrűnelőfordul, hogyatúlbuzgó kommentátor túl-kornplikálja a dolgokat." Azonos előképzettségűolvasók ízlésbeli különbségeik dacára hamarabbjutnak konszenzusra. És sokat segít az állandó b'Ya-korlat, a tréning, bár ez in részben a választás -persze másodiagos választás, a kritikus kiválasztá-sa - elősegítőjeként szerepel. "A jó kritikának -akárcsak a jó műnek - önmagáért illenék beszél-nie." A végszó: "". az irodalmi mű szemantikaistruktúrája sajátos. ebből nyilvánvalóan követke-zik, hogy az értelmezésnek is sajátosnak kell len-nie, de nem köverkezik, hogy az értékelésnek is.A különbségek, melyek még az értelmezés összeslehetőségeinek kimerítése után is fennáUanak, vég-ső fokon áthidalhatatlanok. Az irodalmi mű és azirodalmon kívüli valóság kapcsolata éppen az ér-

125

tékelés terén a legszorosabb; az irodalom sajá-tos voltára való tekintetnek nem annyira az ér-tékelés, mint inkább az értelmezés stádiumábanlehet és kell érvénycsülníe.v'"

Arra már utaltunk röviden, hogya könyv -úgy tűnik föl a róla megjelent reflexiók alapján- osztatlan elismerést aratott, különösen a ma-gyarországi folyóiratokban, ahol az összmagyarirodalomelmélet szempontjából is fontos ered-ménynek tekintették. Nyelvezetéről az általunkbőséggel idézettekből már véleményt alkothatottaz olvasó, az elméleti rész szerkezetét is át tudtatekinteni. Hadd idézzünk mégis egyetlen passzustegy akkori kritikából, Illés Lászlóéból, aki nálunkszakszerűbben is, kifejezőbben is, tömörebbenmondta el azt, ami a saját véleményünkkel is egy-bevág: "Nemcsak a cikkek, tanulmányok gondo-latmenetében munkál a megvesztegethetetlenlogika, ez a rend és kivilágítottság jellemzi mon-datépítését is. Annál inkább megbecsülendő ez atulajdonság, mivel a hazai irodálomnál maradvacsak, gyakori élményünk a kusza burjánzás, a ren-dezetlen építkezés, a verbális áram üressége. Rá-kos irálya meggyőz arról, hogy nem a hangulatte-remtő elmosódottság lehet a dikció kívánatos nyel-vi jellemzője, hanem a fogalmi pontosság, azértelmi tisztaság. És ettől meg is szépül ez a nyel-vezet, nem válik szürkévé és unalmassá. Magátólértetődően odafigyelést kíván, nem "hagyja magát-olvastatni, együttgondolkodást kér ez a szöveg,kemény szellemi rnunkát.

Ez a nyelvi köntös nyilvánvalóan hasonló tar-talmakat takar. 'em titkolja Rákos, hogy vezér-eszméje - az értelem.'?"

Rákos második kötete, az 1987-ben megjelentAz irodalom igaza más természetű és szerkezetű,

126

mint az első. Ennek több mint a fele magyar iro-dalomról és írókról szóló tanulmányokból, egy-hatoda cseliszlovékini magyar vonatkozású, anemzeti kisebbségek ügyeit érintő könyvekrőlírott tanulmányénekű (és terjedelmű) recenziók-ból áll. Ezekre a maguk helyén rnindre visszaté-rünk majd. Van aztán benne egy hungarológiaitárgyú előadás - ezt a következő fejezetben tag-laljuk -, egy verstaní tanulmány, a Vitás uersta-ni válaszok, mely vissza nyúlik szerzője 1965-ösverstanához - másutt egy rnondat erejéig erre isvisszatérünk -, s mindezek mellett egyetlen, az iro-dalomelmélet akkori legérvényesebb kérdései-ről írott dolgozar szerepel benne. A Prolegomc-na egy eljövendő irodalomtudományhoz címüírás egy Rákos által összeállított és fordított csehnyelvű magyar irodalomelméleti tanulmánykö-tethez készített előszó.:" A kötetet magát azösszeállító egy irodalomelméleti kézikönyv mo-delljeként szerette volna fölépíteni; ez gyakorla-ti okokból hiúsult meg, anyag kínálkozott hoz-zá elegendő. A szövegben egy Kant-párhuzamvilágosan utal rá, hogy egy még születófélbenlevő tudományhoz írt előszóról van szó, amely- ez szerepel a magyar változat jegyzetében -egy megírandó, azonos című tanulmány alka-lom kínálta pótlásaként készített vázlat. A prob-lémák legelsőbbike az irodalomtudomány statú-tumát, kéte ly övezte létjogosultságát érinti. Azelőszó írója "alapvető posztulátumv-nak tartja,hogy "minden létező vagy elgondol ható dologtárgya lehet valamely tudománynak"; ide tarto-zik még az a lehetséges határeset is, amikor egytudomány önmaga nemlétét mondja ki, mert ed-dig a fölismerésig is csak tudományos módszer-rel juthat el, "s már ezzel is egy tudományt kons-

127

tituált". Az irodalomtudomány három alkotórésze- elmélet, történet és kritika - viszonyának átte-kinthetetlensége "magának a tárgynak a jellegé"-ból fakadó tisztázatlanságok következrnénye. Abesorolás hoz nem elegendő annyit tételezni,hogy nem természeti, hanem intencionális tárgy-ról van szó; az ember alkotta ugyan, nem úgy,mint a természetet s különbözik attól, "ami azember megjelenése előtt már megvolt a világon",de létrehozójátói is, aki maga is "biológiai törvé-nyek alá vetett anyagi, fizikai valóság". A továb-bi elhatárolások: "A történelem, a gazdasági életvalóban az ember létezésének folyománya, deinkább okoztuk, mint alhottule' (ez az állításnincs maradéktalan összhangban a szellemtörté-net megállapításaival, amelyekre Rákos többszöregyetértően vagy legalábbis rokonszenvvel utal),a műalkotás esetében "a legakadékoskodóbb de-terminizmus sem vitathatja a szerző viszonylagoskülönállását a nélküle elképzelendő maradék vi-lágtól. A mű további sorsának már természete-sen ó sem ura; de amíg útjára nem bocsátja, ke-zéből ki nem adja, az ó intenciója szab törvényta műnek.'?" Az intenció léte lényeges, a történe-lerntől és a gazdaságtóI elhatároló elem, ezért az-tán a szerző elszakíthatatlan a műtől, ha mégisezt tesszük, az műcsonkítás - akár "valóságospolgári szernélyre gondolunk", akár "a mű szö-vege mögött rejtőző teremtő akaratta". Nagy sze-repe van itt "az egyéni vagy közösségí úzus"-nak:az irodalmat koronként, kultúránként eltérően,.voluntárisan" határozzák meg, ezért más isme-retágakhoz képest C,,~i0'matematika, egy fizika,egy biológia létezik") "annyi irodalomtudományvan, ahányféle irodalomfogalom". Az irodalom-elmélet vagy "általános jellege okán" (de így az

128

esztétika fogalmával ütközik), vagy az irodalom-tudományhoz képest metapozicionális szerep-pel ellátva kaphat "kiváltságos - vagy fölöttes -statútumot". Ez utóbbi esetben "az irodalorntu-dományi gyakorlat elméletét általánosító disz-ciplínaként fogjuk fel". A továbbiakban az előszószerzője megindokolja, miért adta a tanul-mánygyűjtemény következő fejezetének Az iro-dalom megközelítésének modfai címet az "iroda-lomtudományi módszertan" helyett. Főkéntazért, mert a metodológia is "bizonyos fokig fel-fogás kérdése" - ami nem azt jelenti, hogy ön-kényes volna, nem tagadja a fejlődés (ez, úgyvéljük, alakulásk.ént értendő) logikáját, arról vanszó, hogy mi a vizsgálat tárgya: a szerző - ez apozitivizmus jellegzetessége volt ("itt lehetett leg-inkább tényekre számítani", .Mihelyt persze "azalkotás lélektanár- kezdték tanulmányozni,nyomban tág tere nyílt a spekulatív okoskodás-nak") - a mű - itt Rákos (természetesen az oroszformalízmust, a cseh strukturalizrnust és az új-kritikát említi Cmegjegyezvén, hogy .Magyaror-szágon ez az irányzat némi késéssel", épp abbanaz időben "csapódott" le, amikor a könyvbenszereplő magyar tanulmányok iródrak) -, vagy azolvasó. Itt nem szerepel példa, nyilván azért,mert az új szemlélet majd csak a következő kor-szakban, mondjuk az 1990-es évektől érzékelte-ti átütőerejét. Lényeges megjegyzés, hogy amásodik szakaszban az irodalomtudomány le-számol a természettudomány hatásával. "feladjaa tényszerűség és egzaktság reménytelen, mertszámára elérhetetlen, és hamis, mert hozzá nemillő eszményét" - anélkül, hogy a tényekről is le-mondana. Itt viszont ismét hosszan kell idéz-nünk a szöveget, ugyanis Rákos több írásában

129

visszatérő központi kérdésről van szó: ,,'" a tényrendkívül érzékeny műszó, a fogalom sokféle-képpen értelmezhető, maguk a tények is rend-kivül sokfélék, sokféleképpen rendszerezhetőkés rangsorolhatók az egyediség-általánosság ten-gelyén és egyéb koordináták szerint is. Vannakegyedi tények és az általánosság valamely ma-gasabb szintjén megfogalmazhatók és igazolha-tók; korántsem minden állítás mond ki tényt, deminden megtörtént állítás önmagában is egy vál-faja a ténynek, némely esetekben a szó elsődie-ges értelmében felfogott tényekkel egyenrangú;ezenfelül maguk az állítások olykor nem egye-bek állításokra vonatkozó állításoknál, sőt van-nak, lehetnek -tudati tények" is, olyan tudatálla-potok, amelyek a valóság mozgó folyamatában-tényerejűeknek- bizonyulnak. Tény, mint márelemi példaképpen a pozitivizmus kapcsán em-lítettük, a szerző születésének és elhalálozásánakdátuma, tény minden hiteles állítása önmagáról,műveiről, nézeteiről, ízléséről - mármint hogytény, hogy ezeket és ezeket állította. Ha olyikátnem ismerjük, akkor is elképzelhető, hogy meg-ismerhetők, vagy megismerhettük volna, vagymegismerjük valaha. Ha némelyikük utólag va-lótlannak bizonyul, ott marad helyében egy má-sik tény, egy cáfolat, egy tényértékű negativ felis-merés. Tény-státusukból nem tudnak kivetkőzni.Oe éppígy tény mindaz, amit az irodalomtörté-net és az irodalomkritika elmondott róluk: a fen-tebbi értelemben nem tényként tény, hanemállításként tény. S itt célszerűnek látnánk beve-zetni egy terminológiai megkülönböztetést azirodalom tényei és az irodalmi tények közt. Azimént felsorolt ténytípusok mind számba ve-endők mint az irodalom tényei, de nem nevez-

130

ném irodalmi tényeknek: irodalminak csak aművön belüli, a szövegben valamiképpen kife-jezett, jelenvaló tényt tartom. Akármilyen mód-szert vagy módszereket választ az irodalom ku-tatója, a fenti megkülönböztetés helytáll. Az iro-dalom tényeinek kutatása ugyanis nem feltétle-nül igényel sajátos módszert, az irodalmi ténye-ket viszont csakis sajátosan irodalomtudományimódszerrel lehet megközelíteni."!"

A módszert a cél jelöli ki, ha az irodalommint tudati tény érdekel, a pszichológiaiakkal, határsadalmi összefüggéseire vagyunk kíváncsiak,a szociológiaiakkal fog részben egyezni, de aspeciális tárgyra való alkalmazás folytán sajátos-sága megmarad. Ha "maga a mű" a vizsgálódástárgya, ehhez valamelyik strukturalista módszerkínálkozik. Minthogy ismereteink szerint e kér-désben Rákos itt mondja ki az utolsó szót, érde-mes megjegyezni, hogya strukturalizmus leg-főbb sajátossága eszerint nem az egzaktságra va-ló törekvés, hanem: "a lineáris oksági elv taga-dása, a multilaterális, -körbefutó- vagy esetleg astatisztikai valószínüségre alapozott, tehát csaklátszatra ..akauzális .. szemlélet meghirdetése". Atartalom és forma dichotómiájának elutasítását ittmár "tarthatatlan"-nak Ítéli: "Két dolog, amelyeggyé olvad, mégiscsak - s épp ezért - két do-log." A módszerekről még egyetlen lényegesmegjegyzést tesz Rákos: ez pedig az, hogy aműszaki és természettudományok fejlődése kö-vetkeztében a (nyilván saját diszciplínájuk üte-mével elégedetlen) humán szakemberek e mástípusú tudományok metódusaihoz közelítenek.Ezt nevezi Rákos metodokráciának, e szakem-bereket pedig az anekdota szereplőjéhez hason-lítja, "ki az utcalámpa alatt keresi a kulcsot, me-

131

Iyet jóval távolabb, valamely sötét sikátorban ve-szített el".

A következő szövegegység a tanulmánykötetharmadik ciklusa tárgyát képező, az irodalmi fo-lyamatnak a szerzőnél, műnél és az olvasőnálabsztraktabb kategóriáival - stílus, irányzat (va-lamint a tanulmánygyűjteményben nem pertrak-tált műfaj és csoport) - kapcsolatos problémákatérintik. A legfontosabb ezek közül: egymáshozvaló viszonyuk; "hogyan helyezzük el ezeket ajelenségeket szinkrón (vízszíntes) és diakrón(függőleges) értelemben az idő és az irodalmianyag koordinátatengelyein?" Itt is szerepelnek,utalásszerűen bár, a realizmus ismert problémái,főként persze abból adódóan, hogya cseh olva-sóknak prezentált magyar tanulmányokon -más-más formában - még érződik annak a kor-szaknak a hatása, amelyben ennek az irányzat-nak kitüntetett szerepe volt. De a realizmus föl-vetette egyik dilemma a többi irányzatot, stílust,módszert is környékezi; az időhöz kötöttségről,illetve a kronológiai rendezésről - s ezzel össze-függésben a fejlődés tételezéséről - van szó, aminehezíti meghatározásukat. Másrészt az irányza-tok "vegytiszta" formájának egy-egy nemzeti iro-dalomhoz kötöttsége korlátozza általános érvé-nyességüket, azaz a kijelölt korszakhatárok vitat-hatók. Továbbá "az idő tengelyén" a stílusirány-zatok nem egyenletesen oszlanak el, az origó, akutató nézőpont jának közelében számuk na-gyobb, váltakozásuk gyorsabb, a jelenkorban pe-dig az irodalom "valóban gazdagabb, terebélye-sebb, differenciáltabb" lett. Az irányok tipológi-ája is a rendezés szándékával lépett föl. Rákosismerteti a "csábító elképzelés"-t két - azonosalakban nem ismétlődő - típus folyamatos vál-

132

takozásáról, utal néhány így képzett tipológiaivonulatra. archetípuspárra - "a szemben álló kétpólus egyike mindig racionális. kiegyensúlyo-zott, harmonikus, a másik zaklatott, érzelmes,patetikus" - s a belőlük következó .meglepőpárhuzamok"-ra (konkrétan a romantib és a na-turalizmus közöttire). Ez persze kevésbé terrné-keny az időben közeli izmusokra. A "horizontá-lis aspektus" kapcsán régebben fölvetett .komp-romisszumos javaslat" szerint az irányok megha-tározásához csak a legfontosabb alkotóknak azirányzat szempontjából legtipikusabb műveibőlkellene kiindulni. Egy másik elképzelés az alap-típu sok szimultaneitását vallja, eszerint "a fejlő-dés" csak annyi, "hogy hol az egyik, hol a má-sik kerekedik felül". A kerszakhatárok kijelölé-se körüli bizonytalanság "egyenesen aranyos" azirányok meghatározása körüli bízonytalansággal,a társadalmi-történeti tényezők hatásától itt semlehet szabadulni.

A következó fejezet tárgya a mú. Rákos en-nek kapcsán ismét az újkritikusoknál emlegetettmonas-elméletre, a .Iérezésmód'', az ehhez alkal-mazott artefaktum többrétű problémájára utal.Egyrészt a fogalomhasználat itt sem egységes,másrészt a műszó alkalmazása éppen az iroda-lomtudományban újabb kérdéseket vet föl: "Azartefakrurn nem szavatolhatja a mű ontológiaiegységét, mivel nem azonos a művel." A többiművészethez képest más a helyzet. "Ha elfogad-juk azt a tételt, hogy az irodalmi mű lényege egynyelvi alakzarban. a szouegben ölt testet", azzalaz ellentmondással szembesülünk, hogy "az iro-dalom jelekből formál jeleket". "Talán már azsem áll egészen helyt, hogya szebor márvány-ból -van-, a kép színekből és vonalakból. de

133

akárhogyan áll is a dolog, az irodalom vélemé-nyünk szerint nem "nyelvből", az irodalmi műnem -szavakból- van." Az újkritika "idillienderűlátó" törekvései dacára, s ez éppen a műköz-pontú korszak tanulsága, a vizsgálat mindig "túl-megy a szövegen". Rákos ezzel kapcsolatos vég-ső meggyőződése, úgy véljük, a következőkbenfoglaltatik: "... egy olyan kiélezett módszertani ál-láspont, mely azt írná zászlajára. hogy -a szövegminden-, kevésbé volna gyümölcsöző, mint azugyanilyen abszurd másik véglet, ti. hogy -szö-veg nincs-. Ebben a formában természetesenmindkét álláspont tarthatatlan, és legfeljebb csakmint elmemozdító hipotézis jöhetnek számítás-ba: hiszen az irodalom relativizáló, önkényes ér-telmezésének végül mégiscsak az artefaktum va-lamely tisztázott és rögzített létezésmódja állhatútjába. A -belsóleges- és -külsóleges- megközelí-tés alternatívája csak fiktív lehetőséget kínál: aműhöz csakis a művön kívüli valóság felől kö-zeledhetünk, a valósághoz csak a megbízhatóanértelmezett és meghatározott mű felől."!"

A tanulmány fönnmaradó részéből láthatjuk,hogy írója tudatosírotta már azoknak a rnódsze-reknek a jelenlétét, amelyek a nem sokkal későb-bi trendeket kijelölték, említi a recepció irántimegnövekedett kutatói figyelmet, a befogadás-esztétikát, a hermeneutikát, a szemiotika szere-pét, az irodalom- és olvasásszociológia "hatalmasáramlat't-át. Szól arról, hogy ezek nem előzmény-telenek CA különféle módszerű megközelítéseknemcsak váltakoznak, hanem koegzisztálnak is:amint az irodalmi irányzatokra. azonképpen amódszerekre nézve is érvényes, hogy legalábbcsirájában mindegyikük minden kerszakban je-len van."), továbbá hogy minden különbözősé-

134

gek dacára, "a lényeget tekintve egy tóról fakad-nak". Utolsóként az értéke Imé le ti irány kerül em-lítésre, itt is "a megértés és értékelés közös" - kü-lön vizsgálandó de egybemosódó - aktusa.

Két írás képviselte a Rákos által összeállítottkötetben a Magyarországon viszonylag gazdaghagyományú összehasonlító irodalomtudo-mányt. Az eddigi témakörök közöttí .szoros lo-gikai és metodológiai kapcsolat" itt megbomlik,a komparatisztika eredetileg - az összeállító sze-rint - a történelemtudomány része volt. Azonban"itt is sok függ attól, mit tekintünk a kutatás cél-jának s mit csak eszközének". A tanulmány írá-sa idején - az előszó szerint - logikailag már azirodalomelmélet egyik általános szemléletmódjá-nak tekinthető, nem önálló tudománynak, amelytermészetéből következően nemcsak két vagytöbb nemzeti irodalom "viszonylatában" hasz-nálható - bár a konvenció erre a szerepre kár-hoztatja -, hanem egy irodalmon belüli jelensé-gek vizsgálatára is.

Lényegében ez az a tematika, amelye "hal-vány körvonalú" prolegomenában felszínre ke-rült. Írója természetesen tudatában volt az írás tö-redékességének, és hangsúlyozta alkalomhozkötött voltát, azaz nem érintett olyan területeket,amelyek a tanulmánygyűjteményben nem szere-peltek. Másrészt viszont a gyűjteményt őmagaválogatta, s nyilván az általa fontosnak tartott té-mákhoz keresett szövegeket. A tervezett, leg-alább a "szempontok teljességét" tartalmazó na-gyobb tanulmány - amelynek elvégzendő fel-adataira, legfontosabb bemutatandó témáira ta-lálunk rövid utalást az utolsó bekezdésben (többszempontú tudománylogikai osztályozás, a szak-szerűség feltételeinek kidolgozása az alkalmazás

135

minden területén) - sosem készült el, legalábbisnem jelent meg. Mondottuk, hogy Rákos váloga-tott tanulmányokat tartalmazó 1995. évi köteté-ben csak két irodalomelméleti tanulmány (stúdi-um) volt, melyek közül ez volt a második, azidőrendben későbbi. Ismertetésére azért szári-tunk viszonylag nagy teret, mert ennél teljeseb-ben egyetlen Rákos-tanulmány sem vonultatjaföl az általa kitüntetettnek tartott kérdéseket, né-hányuk kapcsán pedig közvetítette a szerzőjehatározott álláspontját. Melyek nyilván ott van-nak irodalomtörténeti portréi-tanulrnányai mö-gött is.

136

Két előadása hungarológiáról

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Rákos, nohatöbb jelzőt, szakmai megjelölést társitottak a ne-véhez, elsőrenden nem irodalomtörténésznek.hanem, mint nemegyszer hangsúlyozta: a hun-garológia oktatásában és gyakorlatában érdekelttanárnak tartotta magát. A konkrét szovegeket azirodalmi tárgyú munkáiban is tágabb összefüg-gésrendszerben szernlélte; az eddigiekből kide-rülhetett, hogy különösen nagy szerep jutottszemléletében a történelemnek, és mindvégigott van állításai mögött a filozófia. Yégzettségéttekintve is - mint mondottuk - történelem-filo-zófia szakos volt. A kilencvenes évek első felé-ben ő töltötte be a Nemzetközi Magyar Filológi-ai Társaság elnöki tisztét. A társaság megalaku-lása után a Hungarológiai Értesítőnek is a rnun-katársa lett, recenziókat közölt benne.

A hungarológiával kapcsolatos megfontolása-it elsősorban két előadásában rögzítette; az idő-rend szerint korábbi az I. nemzetközi húngaro-lógiai kongresszuson hangzott el Budapesten.1981-ben. Vállaltan nem érintett benne olyan te-rületeket, amelyeket a köverkező előadások le-fedtek, területi vonatkozásban pedig a Magyaror-szág határain túli hungarológiát vizsgálta, nem ki-zárólag. de kitüntetetten a közép-európait; az ál-tala lényegesnek tartottakat a sajátos prágai néző-pont igazolta. 10?

A kiinduló kérdés: mi a hungarológia. Ö a má-sodik bekezdésben foglaltak szerint, legalábbis azoktatás összefüggésében, a magyar filológia szi-

137

nonimájának tekintette. Az első "általános pre-missza": "A hungarológiát mint valami sajátosdiszciplinát tudományelméleti szempontbólmeghatározni nem lehetséges, és nem is kívána-tos. Ha van hungarológia, akkor van germano-lógia, frankológia, szlovakológia is (rnellózörn aterminussal kapcsolatos közismert dilemmákatés szemantikai jellegű töprenkedéseket), mind-ezek, szigorú elméleti és módszertani megfonto-lásoktól függoen, egyaránt vagy vannak, vagynincsenek. Ami sajátos elem a hungarológiáhozfejlodése és a társadalmi gyakorlatba való beil-leszkedése során hozzá társul, hozzáelegyedik,az már pragmatikus követelmérry, egy-egy Ma-gyarországon kívüli társadalmi miliő, felsőokta-tási intézmény érdekeivel vagy köveielrnényei-veI kapcsolatos. De természetesen más kérdésaz, hogy mi a hungarológia, s megint más kér-dés, hogy mi legyen."!" Döntő szernpont, mitigényel "a közép-európai helyszín". Tisztán tu-dományos krirériumok alapján a központi egye-temeken működik magyar szak vagy valamelymás formához kötött magyarfilológia-oktatás, ésléteznek - amint egy korábbi fejezetben érintet-tük is - "gyakorlati érdekek és szükségletek is",főként Közép-Európában, ott is a Magyarország-gal szomszédos államokban, ahol magyar ki-sebbségek is élnek s amelyek történelme érint-kezett a miénkkel. Az e feladatok ellátására va-ló képzést - az eltérő, megoszló .kereslet" miatt- csak korlátozottan lehet központi terv szerintmegvalósítani.'!' Egy másik tagolásí rendszer sze-rint létezhetnek más-más elvek és főként gyakor-lat a magyar tanári és a nem tanári szakosok, amah'Yar és a nem magyar szakemberjelöltek kép-zésében, és aszerint is eltérő a helyzet, hogya

138

nonimájának tekintette. Az első "általános pre-missza": "A hungarológíát mint valami sajátosdiszciplinát tudományelméleti szempontbólmeghatározni nem lehetséges, és nem is kívána-tos. Ha van hungarológia, akkor van germano-lógia, frankológia, szlovakológía is (mellőzörn aterminussal kapcsolatos közismert dilemmákatés szemantikai jellegű töprenkedéseket), mind-ezek, szigorú elméleti és módszertani megfonto-lásoktól függően, egyaránt vagy vannak, vagynincsenek. Ami sajátos elem a hungarológiáhozfejlődése és a társadalmi gyakorlatba való beil-leszkedése során hozzá társul, hozzáelegyedik,az már pragmatikus követelmény, egy-egy Ma-gyarországon kívüli társadalmi milio, felsőokta-tási intézmény érdekeivel vagy követelményeí-vel kapcsolatos. De természetesen más kérdésaz, hogy mi a hungarológia, s megint más kér-dés, hogy rni legyen."!'? Döntő szempont, mitigényel "a közép-európai helyszín". Tisztán tu-dományos kritériumok alapján a központi egye-temeken működík magyar szak vagy valamelymás formához kötött magvarfilológia-oktatás, ésléteznek - amint egy korábbi fejezetben érintet-tük is - "gyakorlati érdekek és szükségletek is",főként Közép-Európában, ott is a Magyarország-gal szomszédos államokban, ahol magyar ki-sebbségek is élnek s amelyek történelme érint-kezett a miénkkel. Az e feladatok ellátására va-ló képzést - az eltérő, megoszló .kereslet" miatt- csak korlátozottan lehet központi terv szerintmegvalósítani.!" Egy másik tagolasi rendszer sze-rint létezhetnek más-más elvek és főként gyakor-lat a magyar tanári és a nem tanári szakosok, amagyar és a nem magyar szakemberjelöltek kép-zésében, és aszerint is eltérő a helyzet, hogya

138

magyar filológia egy- vagy kétszakos, esetleg fa-kultatív tantárgy, ad-e diplomát, a nyelvoktatás-ra korlátozódik-e és íh'Ytovább. Válaszul arra, hogymi lehet a magyar filológiát végzettek feladata, Rá-kos a prágai magyar filológia hivatalosan kijelöltfeladataiból idéz: "a magyar szakos hallgatókatfel kell készíteni arra, hogy feldolgozzák és hoz-záférhetővé tegyék az efféle munkához szüksé-ges valamennyi lehető módszerrel a magyar tu-domány, irodalom és művészet eredményeit ésértékeit a cseh nyilvánosság számára mint közép-iskolai tanárok, fordítók és műfordítók, nyclvok-tatók, irodalomkritikusok, könyvkiadók és egyébkulturális intézmények lektorai és külsó munka-társai, központi hivatalok, folyóiratok, a rádió ésa televízió, tudományos intézetek, felsőoktatásilétesítmények stb. dolgozói ..."'l2 A feladatok kö-re alkalom, helyzet, országok szerint tágítható, sa közvélekedés szerint a külfölddel munkakörükszerint foglalkozók számára előny, ha a vonat-kozó állam .Iiumán műveltségéből egyetemi ok-levelet szereztek": "A társadalmi -kereslet- vagy-rnegrendelés-, vagy -elvárás- nem azt kívánja aszakembertől. hogy egy nyelv vagy egy bizonyosirodalom szakembere legyen, hanem egy nem-zeté vagy országé: ha hungarológiát végzett, ért-sen a magyarokhoz."!" Rákos itt - a nem magyaranyanyelvű szakembereknek készülő Beuezetésa hungarológiába című könyv tervezetébőlkiindulva, s utalva az egyéb, e témánal számba-jöhető dokumentumok gyér számára és kevésséátfogó voltára - amellett érvel, hogy egy effajtamunkát, mely "a szempontok teljességére vagy leg-alábbis viszonylagos gazdagságára és a biblio-gráfia gyakorlati használhatóságára" törekedne,nem csak világnyelveken kellene kiadni. "Min-

139

denképpen le kell szögeznünk, hogy abban afelfogásban, ahogyan Közép-Európában a hun-garológiát általában oktatják, a tanterv leglogiku-sabb korrelátuma egy még sehol sem létező tan-könyv, s e tankönyv szerkezeti felépítésének éstartalmának legalkalmasabb irányító elve a tan-tervi koncepció, más szóval, még ha ez circulusvitiosus nak látszik is, nem ajánlatos tankönyvetírni előzetes tantervi vázlat nélkül, s nem ajánla-tos részletes tantervet készíteni tankönyv nél-kül."" Az általa pártolt vázlathan szerepelnéneka földrajzon belül, a gazdasági földrajznal a gaz-dasági struktura, a történeti részben az alkot-mány, a közintézmények, "az életstílusnakugyancsak intézményessé merevedett vagy for-malizálódott megnyilatkozásai" is, azonkívül amagyar tudósok, gondolkodók - itt nyilván a fi-lozófusokra utal- eredményeinek ismertetése, akulturális intézmények neve, a fontosabb folyó-iratok címe. A könyv különböző mutációi függe-lékben tartalmaznák az egyes - az érdekelt - or-szágok kultúrájával kapcsolatos .kompararíszti-kai jellegű tudnivalókat".

Az előadás ezután a kérdéskör személyi vo-natkozásaival, főképpen "két szelektív ténye-zővel" foglalkozik. A legtöbb közép-európai or-szághan a magyar filológiára csak meghatározottszámhan lehet fölvenni egyetemistákat, egyéh-ként munkahelyen elhelyezkedni sem tudnánaktöbben, amiként szabadúszásból megélni sem.Egyetlen tekintetben - a munkamegosztás terén- itt is eltérő a magyar és a nem magyar hallga-tók helyzete, s külön tétel a vegyes származású-ak, a családi vagy egyéb szálori a magyarsághozkötődők sora. Valószínűleg világszerte általánostapasztalat, hogy "a humán területen érvényesül-

140

ni kívánó eget kérő tehetségek túlnyomórésztanyanyelvi szakra, filozófiára. szociológiára vagyvalamely világnyelvre jelentkeznek", magyar sza-kot gyakran csak a kötött szakpárosítás kénysze-re miatt, a .kísebb ellenállás" felé haladva válasz-tanak a fiatalok. Úgy tűnik föl, "a közép-európaihungarológia gyakran kényszerül arra, hogy bi-zonytalan és kósza indítékokat ex post helyez-zen szilárd alapokra. motiváljon meggyőzően;méltatlanság volna toborozru, de hellyel-közzelegyenesen kötelesség a magyar kultúra értékei-vei és értékeinek hódítani".

A magyar külföldön mindenütt kis szak, mégcsak olyan tágabb körbe sem kapcsolódik, minta nagyobb nyelvcsaládokba tartozó kisnemzeteknyelvei - "az eszmetörténetben sokszor fölösmértékben miszticizált »magyar árvaság-inak ahungarológia mint tudományos diszciplína terü-lelén egy igen reális szakmai társtalanság felelmeg" -, de ebből nemcsak az köverkezík, hogykevés a hallgató, hanem az is, hogy az oktató iskevés, emiatt viszont nem lehet kibontakozni a"nyelvi-irodalmi modell-ből: .Kis szakon [...) kü-lönösen, ha olyan nehezen elsajátítható nyelvrőlvan szó, amilyen a magyar, !...J alig van lehetőségrnunkamegosztásra, elmélyedésre, intenzív kép-zésre." S a felkészítés e hagyományos formája ésállapota nem alkalmas sem a föntebb utalt "ke-reslet" kielégítésére, sem a másik cél betöltésé-re, a tudományművelésre. "Ha társaságunk alap-szabályaban a -tudományos és közérdekű- kife-jezés szerepel, az egyetemi oktatás közös ne-vezőjét abban jelölném meg, hogy tudományosszinten készít fel tudományos és közérdekű te-vékenységre egyaránt." A kettős célból az egye-temi képzettségű hungarológusra sajátos felada-

141

tok származnak: "az általános műveltség kritéri-urnait meghaladó tájékozottsággal rendelkezzék"a művészetek magyar nagyjairól - Rákos itt Bar-tókot és Szinyei Mersét hozza föl példaként -, hatudása e területeken nyilván nem érhetné is el azene, a művészettörténet hivatásos művelóíét.Az efféle tartalmú és szintű képzés elméletilegmegjárja, gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ít,'Y aképzésben aránytalanság képződnek, amelyetMagyarországról lehetne ellensúlyozni, ott kelle-ne megszervezni - a tervezett kézikönyv ötle-téből kiindulva - "a Bevezetésen túlmenő egye-temi szintű hungarológiai ismerettár számbavé-telére és néhány alapvető változat", így "egy szer-vesen egynemű közép-európaí rnodell" kidolgo-zására. Az ebből származó kettős haszon: "a ma-gyarországi magyar filológia tükröt tarthat a kül-föld elé", de ebben a tükörben a saját feladataitis jobban látná.

A előadás befejező része a közép-európaiegyetemek hungarológiai intézményeinek tudo-mányos munkáját érinti, amelyre az oktatási ésnépszerűsítési feladatok ellátása mellett is szük-ség van - "jóllehet, ami e kétféle tevékenységkölcsönös arányát illeti, gyakran kényszerülünkkomprornisszurnokra az egyik vagy a másik ro-vására - bizony, olykor még áldozatokra is". Da-cára a kettős, Magyarországgal és a helyszínnelvaló kapcsolatnak, a folytonosság fönntartása,az utánpótlás terén döntő mértékben magukravannak utalva. Fontos, hogy tudjanak alkalmaz-kodni a humán tudományok "korszerű trendjé"-hez, miközben folytatják, ami folytatható. Logi-kus, hogy elsőként a komparatisztika kerül em-lítésre, amelynek anyaga nagy részében éppenszámukra közvetlenül elérhető. A magyar ki-

142

sebbségek kutatása nyelvi, dialektológiai, irodal-mi, művészeti, néprajzi vonatkozásban kézen-fekvő feladat. De nem mondhatnak le a nagyobbdiszciplínájuk általános és tágabb földrajzi körre- Közép-Európára - vonatkozó témáinak vizsgá-latáról sem. "Aközép-európai hungarológia szer-kezeti felépítését, koncepcióját, történelmi múlt-ját és földrajzi helyzetét, sőt jelenlegi társadalmiadottságait tekintve különösen fontos követel-mény, hogy az egyetemi magyar oktatás eredmé-nyei az illető ország tudományosságának és amagyar tudományosságnak egyaránt hasznáraváljanak. "115 A bármelyik földrajzi területenműködó hungarológia érvényes feladataként pe-dig az érintett tudományokban való "elméleti ésmódszertaní kezdeményezést" jelöli meg, "amintaz például a szlavisztikának, a romanisztikánakstb. fejlődésük során nemegyszer megadatott".

Hosszú távú, meghosszabbítható, tovább ter-vezhetó, pontosítható program alapja lehetne ezaz előadás. A második idézendo szöveg mégsemezt a gondolatmenetet folytatja vagy mélyíti el,hanem az alapokig megy vissza, valószínű leg afilológiai társaság működésével kapcsolatos ele-mi kérdések tisztázására irányuló .röbbfclól clin-dított kezdeményezések nyomán". Eredetileg ezis előadás volt, aztán több helyütt is megjelent(először öt évvel a másik előadás megtartásaután) - mi Rákos Péter válogatott kötetéből idéz-zük."? Döntő különbség a korábbíakhoz viszo-nyítva, hogya hungarológiát már nem a magyarfilológiaval azonosítja: itt a hungarológia (ma-gyar) neve szerint már magyarságtudomány -legalábbis a "köztudatban" és "többnyire" -,"amely azonban önmagában legalábbis kétér-telmű". De éppen a név a kezdeti tépelődések

143

tárgya. A cím második fele, a dolog és a szó,amint az előadó az első mondatban megjegyzi,nem Michel Foucault hasonló alcímű munkájárautal, hanem a tényleges, önnönmaga által fölis-mert problémákra, s nyilván így is van; az iroda-lomelméletről szóló fejezetben utaltunk rá, hogydolog és név ügye mennyire foglalkoztatta őt. Sitt is: "Aki egy fogalom meghatározására törek-szik, óvakodjék attól a téveszrnétől, hogya szómai jelentése vagy etimológiája kulcsot ad a ke-zébe, utat mutat a dolgok felé." (Az ezt alátá-masztó példát saját irodalomelméleti korszakábólveszi, emlékeztetve a realizmus-viták ra, amikoris azok, akik "olykor elcsüggedve, a szótól kíván-tak tanácsot kérni", rádöbbentek, hogya klasszi-cizmustóI az impresszionízmusig minden irány-zat a valóságábrázolást tűzte prograrnra.) A név,noha .vállaltuk, gyökeret vert", nincs nundenkövetkezetlenség híján, például aszimmetrikusaz analóg területekével. a bohemisztikával, po-lonisztikával stb. "A .-lógia. és az ..-isztika ..közöttvan érzékelhető, sőt ki is fejthető különbség. A»Iógia .. (a kutatási terület jelzésével egyidejűleg)inkább talán a tudományos statútumot hangsú-lyozza, az »-isztika· (a tudományos statútumotelvileg nem vonva kétségbe) elsősorban a kuta-tási területet. Tehát nem rangkülönbség, hanemhangsúlyeltolódás. Más megfelelések a ..-lógiát «

mint -törvénytudornárryt- látszanak szembesíteniaz »-isztikával· mint inkább leíró vagy -esernény-tudomány. jellegű diszciplínával"!" stb. CE kismo-nográfia második fejezetében idéztük Rákosegyik, 1964-ben közölt, a csehországi magyar-ságkutatás akkori heiyzetét földolgozó tanulmá-nyát. Ott még egyértelműen hungarisztikáról voltszó. A most ismertetendő előadásban viszont van

144

egy utalás a filológiai társaság előkészítő bizott-ságának ülésére, ebből arra következtethetünk,hogya végső, -lógia végződésű formula válasz-tásának az az aggály volt a magyarázata, hogyamásik változat téves asszociációkat szülhetne,mert a nyilas korszak hungaristáira emlékeztet-het.) A szó története valamivel közelebb visz adologhoz: a két háború között a hungarológiá-val adekvát magyarságtudomány tennimis a ma-gyarok összességét jelölte, gyűjtőfogalom volt, a-ság, -ség képzőnek ugyanis "feltehetően ez L..laz elsődleges jelentése". Van azonban egy má-sik funkciója is, "elvont tulajdonságot jelentőfőneveket képzunk vele, minélfogva erős kon-notatív sugallat hat nyelvileg (is), hogy így Cis)értelrnezzük a diszcplínát: a magyarság mint tu-lajdonság, lényeg, jelleg, alkat, mint kérdés: hogy-rni a magyar-? Azért beszélek konnotatív nyelvisugallat ról, mert jóllehet abban a magyarságtu-dományban - vagy azokban a magyarságtudo-mányokban -, amelyek a második világháborútmegelőző évtizedekben váltak a hungarológiá-val egyértelművé, akár szellemtörténeti, akár ant-ropológiai vagy bármilyen más nézőpontból kö-zelítették meg a tárgyat, ez a kettő nem vált kö-vetkezetesen és tudatosan ketté."!" A szó nem adtámaszt, egyébként nem is az a kérdés, hogy mia hungarológia, "hanem hogy mi legyen szá-munkra ma". Két - határozottan elkülönírhctó >-

elképzelés él tehát róla. A általánosabb az, hogynem más, mint a magyar tárgyú vagy vonátko-zású kutatási területek összefoglaló elnevezése,így értelmezték a fogalom nem sokkal korábbiújrafölfedezése idején és azóta is, vagy így hasz-nálták a fogalom első virágzása idején. (Rákos aMagyarságtudomány című folyóirat egyik 1942-

145

es számának tartalmából hoz erre példákat.)Máshol is él ez felfogás, így a szlavisztikában, ro-manisztikában, finnugrisztikában, ám ezek többnemzetet fognak át, nem .nemzertudományok",más "értelemben" összegeznek: "a szlavisztikakülönböző területek egynemű elemeit addició-nálja, a hungarológia egy homogén terület kü-lönnemű tárgyakkal foglalkozó diszciplínáinakeredményeit foglalja vagy foglalhatja együvé. Atovábblépés lehetősége sem azonos. A szlavisz-tika, romanisztika stb. egy bizonyos általánosítóvagy egyetemesítő lehetőséget kínál, a hungaro-lógia ezenfelül egy elvonásét, egy szintézisét, Arész és az egész dialektikája itt nem azonos jel-legű, de mindkét esetben rész és egész kölcsö-nös viszonyáról van SZÓ.""9 A másik felfogás sze-rint e kutatások legföljebb adalékok valami több-höz. (Ezt, az összegző felfogáson túllépő válto-zatot, mint Rákos említi, sokan gyanakvással fo-gadják.)

Nem kizárt, hogya -lógiára való igény a kisnemzeteknél vagy nyelvcsaládoknál erősebb, anagyobbak "beérik" az -isztikával. A magyarság-tudományt Rákos a nemzettudomány .speciáliseseté"-nek tartja. Nem külső elvárásra, "tudo-mánylogikai szükségszerűség" -ből, hanem belsőigényből született - egyébként nem mindennemzetben él igény arra, "hogy tudomány tár-gyává avassák" -, mégpedig gyakorlati okokból,amelyeket szintén kutatni kellene. A tudomá-nyok esetében majdnem szabály az, hogyaproblémákra kívülről jövő késztetések nyománfigyelnek föl, ám "a külön fellépő igény csak apotenciális nemzettudományok rendszerébe il-lesztve számíthat létjogosultságra". Itt szól Rákosarról, mintegy megvilágítva e gondolatot, amire

146

az e fejezetben tárgyalt másik előadásából em-lékezhetünk (ott Bartók és Szinyei Merse Pál, ittErkel, Munkácsy és Bolyai János nevével példá-lózván), hogy .minden külföldi egyetemi ma-gyar szakos oktató botcsinálta hungarológus, véltvagy feltételezett szakembere egy olyan komp-lex területnek, amelynek egy személyben talánnem is lehet specializált szakembere". Sőt, Grag-ger Róbert, a hungarológia alapjainak kidolgozó-ja is hasonló igényekkel szembesülhetett. A hun-garológia - ezt Klaniczay Tibor mondta először -,"a magyarokról szóló tudomány, de nem a ma-gyarok tudománya" (rnúvelói sem csupán ma-gyarok) , és nem a magyar önismeret tudománya;ezt a két szempontot - "jóllehet összefüggésükettudomásul vehetjük" - külön kell választani. Ah-hoz, hogy érvényes legyen, ki kell dolgozni azelméletét (amely alapján el kell végezni a meg-határozását) és (nyilván ebből levezetve) a mód-szertanát. Választhat juk az összegző helyett amásik, ezt meghaladó, Németh László és Ortu-tay Gyula elgondolásaira visszatekintő koncep-ciót is. Ez esetben föl kell ismerni, hogy ez egyszupradiszciplináris és "bármely -nernzettudo-mány-ra alkalmazható metodológiai elv", amelyrendezi a benne egymás mellé rendelt tudo-rnányszakok viszonyát, illetékességét, megkere-si .prognózísaík ellenőrizhetőségének ismérvei"-tés így tovább. "A hungarológiának mint tudo-mánynak a tárgya tehát elvileg a magyarságra vo-natkozó ismeretek summája is; az egyes magyartárgyú tudományszakok össze működésénekkomplex eredményei is; de ezenfelül, a tudomá-nyos megismerésnek inkább már céljaként. minttárgyaként a nemzet történeti fejlődéséből vagytudományosan rögzíthető egyéb adottságaiból

147

levezethető jelenkori vagy jelenlegi helyzete, ma-gatartása, szokásaí, fejlődésének további esé-lyei."?? Ha azonban ez lesz a hungarológia, ak-kor fennáll az a veszély, hogy szerepet kap ben-ne a nemzeti alkat vagy jelleg firtatása. Ez előlnem lehet elzárkózni azzal, hogy vizsgálati tár-gyai közül kizárjuk az önszernléletet, mert az ígyfelfogott tudomány - amelynek tárgya a nemzet- a rá vonatkozó "legáltalánosabb és leguniver-zálisabb tudnivalókat rendszerezi. "A nemzeti al-kat fogalmát kitessékelhetjük az ajtón, de vissza-[jön] az ablakon." (Szakasztott úgy járunk vele,tehetnénk hozzá az előző fejezerből elsajátítot-tak alapján, mint szövegközpontú műelernző aszerzői és befogadói szubjektummal.) "Az álta-lánosítás akkora fokán, amelyre az átértelmezettmagyarságtudomány törekszik vagy kellene tö-rekednie, mégiscsak kiszűrünk az adatok hal-mazából valamely olyan nemzetportrét, amelynemcsak beilleszt valamit a nemzetek megisme-résének mozaikábrájába, nemcsak genus proxi-mumot kínál, hanem differentia specificát iS."'21S ehhez hozzá kell számítani, hogy nemzeti jel-leg és nemzeti alkat önmagukban nem veszélyes,tehát eleve kerülendő fogalmak; "ha egy szó va-lami létezőt jelöl, akkor azt mindig bűntelenül,ártatlanul és ártalmatlanul teszi". Persze vissza le-het élni vele. Nemzeti sajátosságok vannak, demint történelmi jelenségek, következmények(azaz nem mint genetikus adottságok). Nem sza-bad kitérni a kutatásuk elől. Az önszemlélet he-lyét tehát e tudomány egyik tárgyaként kell ki-jelölni. Így az új értelmű magyarságtudomány arégi értelmezésűhez viszonyítva .meta helyzet-ben" van. "Ami a tudat előterében "nemzeti al-kat", valami végzetes eleve elrendeltség hite és

148

élménye, az e metasíkra emelve egy történelmi-társadalmi kauzalitásból levezethető nemzeti ál-lapot." Az önvizsgálat legnagyobb félreértése, hanem a nemzettagok közötti közös vonásokat,hanem a többi nemzettől elhatároló jegyeketigyekeznek fölkutatni, vagy (nyilván) ha így szer-kesztik meg az önképet. E viszonyítások is nél-külözhetetlenek ugyan, dc nem az eltérések föl-mutatása miatt: a világ tudományossága főkép-pen az egyező vonásokra kíváncsi, amelyekbenpersze ott lehetnek a sajátosságok is. A huriga-rológia tárgya tehát a "nemzeti önszemlélet" ahozzá kapcsolódó érzelmekkel és elfogultságok-kal, sőt még maguk a tudósok - közéjük számít-va a hungarológusokat is. "A magyarságismeret-re törekvő magyar felteheti - bárcsak mindig akellő szellemi óvintézkedésekkel lenné - azt akérdést, hogy mi a magyar? A hungarológia csakazt kérdezheti: mi az, hogy -mi a rnagyar?-."

149

A magyar irodalomprágai nagykövete

Rákos Péter, az elhivatott tanár évtizedeken át fá-radhatatlanul oktatta a magyar irodalom történe-rét diákjainak, de legtöbb kollégájához hasonló-an ö sem érte be a katedra kínálta lehetőségek-kel, s az élőszó mellett tollát is a magyar iroda-lom népszerűsítésének szolgálatába állította.Életművének nem kis hányadát olyan írások te-szik ki, amelyekkel a reménybeli cseh olvasókatkívánta megszólítani: azokat, akikben érdeklődéstámadt, ha a könyvesboltok polcaira és pultjairakitett művek egyikének-másikának a gerincén,címlapján magyar nevet pillantott meg. Ezeknekaz írásoknak a túlnyomó része a Csehországbankiadott magyar irodalmi alkotások utószavaként,esetenként bevezető tanulmányaként látottelőször napvilágot. Jelentős részüket a szerzőmagyarul is közreadta, l2Z jó néhány közülükazonban csak csehul olvasható. A magyar irók-hoz kötődő és cseh nyelven megírt rnunkáinaknémelyike irodalmi lapokban vagy egyéb sajtó-orgánumokban jelent meg.

Ha valaki azt hinné, hogya különböző utó-és előszavak afféle melléktermékek, margináliákvoltak csupán Rákos munkásságában, súlyosantévedne. Írásainak ezt a csoportját is ugyanaz azalaposság és tudományos igényesség jellemzi,amit a szakmai közönségnek szánt puhlikációiesetében teljesen természetesnek tekintünk.Ugyanakkor azonban jó érzékkel mellőzte mind-azt, ami az ún. átlagos műveltséggel rendelkezés a magyar irodalom történetében vélhetően nem

150

túlságosan jártas olvasó számára zavaró, megter-helő lehetett volna: gyakorlo - s tegyük hozzá:kiváló képességű - pedagógusként óvakodottattól, hogy szakkifejezések és adatok sokaságá-val bizonyítsa hozzáértését. Pontosan tudta, me-lyek a puszta adatközlésnél lényegesen többetnyújtó, a szakszerűség és az érthetőség követel-ményeit összhangba hozó utószó kritériumai, stalán nem is kell hangsúlyozni, hogy mindenkorszem előtt tartotta őket.

Rákos Péter szóban forgó munkái műfajukattekintve voltaképpen íróportrék, arcképvázlatok;szerzőjük - rokonszenves módon - nem azt te-kintette legfőbb feladatának, hogy az olvasót(utólag) "felvilágosítsa", mit gondoljon a műról,milyen igazságokat olvasson ki belőle: a tökéle-tesebb megértést azzal igyekezett segíteni, hogya történelmi-társadalmi hátteret figyelembe vévemegrajzolta írója pályaképét, megnevezte alko-tói s emberi habitusának legfontosabb sajátossá-gait, az adott könyvet pedig elhelyezte az élet-mű és a kor kontextusában. Egyik-másik mun-kájában - legkivált az ötvenes évekból szárma-zókban - fontos szempontként bukkan fel a tár-sadalmi haladás akkoriban érvényesnek tartott (sa hatalom részéről kötelezőként érvényre jutta-tott) koncepciója és az osztályharc történelmiszerepe, ami azonban - mint azt az előző feje-zet elején árnyaltuk - nem valamiféle marxistaelkötelezettséget mutat, hanem sokkal inkábbtanúskodik azokról a kényszerű kompromisszu-mokról, amelyeket mindenkinek meg kellett köt-nie, ha a nyilvánossághoz akart szólni. Rákosugyan valóban baloldali érzelmű volt, a társadalmiigazságtalanságok kiküszöbölésének, vagy leg-alábbis enyhítésének a híve, sosem tartozott

151

azonban a kommunista utópia hithű harcosaiközé, mi több, a rendszer által megkívánt komp-romisszumokat is csak akkor vállalta - sennekvonzó példáját fogjuk majd látni -, ha nem kény-szerült miattuk értékrendje megtagadására, mo-rálisan elfogadhatatlan önfeladásra. CE tekintet-ben sokatmondóak azok az elmélkedések, ame-lyeket nem sokkal halála előtt Mrauuprosté epis-lo~V- ni leázáni, ni kárání[Erkölcsmenles episz-tolák - se prédikálás, se korholás] címmel foglaltkötetbe. E munkájáról kismonográfiánk utolsófejezetében részletesebben is szólunk.) Egyéb-ként pedig egy pillanatra sem felejthetjük el,hogy nemcsak történelmietlen, de igazságtalan isvolna, ha az írodalomkutatás, az irodalmi diskur-ZLIS mai feltételrendszerét visszavetítenénk amúltba, s olyasmit kérnénk számon rajta, amit apártállami diktatúra viszonyai között jobbmeggyőződése, szubjektív szándékai dacára semképviselhetett.

Mielőtt a magyar szerzök cseh fordításbanmegjelent műveihez írt dolgozatokról szól-nánk'", egy olyan könyvet kell megemlítenünk,amely a magyar irodalom értékeit a cseh közeg-ben közvetítő és popularizáló Rákos Péter egyiklegfontosabb munkája - azt is mondhatnánk:cselekedete. Az Írók szótára - Magyarország:"círnű könyv nem Rákos egyszemélyes vállalko-zása volt, de a népes szerzőgárdát ó irányította,a koncepció kialakításán s a munka egybehan-golásán túl pedig a magyar irodalom történerétfelvázoló bevezető tanulmány és a szócikkek te-kintélyes része is az ó nevéhez fűződik. Ezúttalcsak a lényegesnek ítélt mozzanatokra szeret-nénk felhívni az olvasó figyelmét, egyébkéntazonban arra bíztatnánk, hogy ha birtokában van

152

a cseh nyelvnek s mélyebben is érdeklődik Rá-kos Péter vagy a magyar irodalomtörténet iránt,bátran nyúljon a könyvhöz: a színvonal tekinte-tében garantáltan nem éri csalódás.

A bevezető tanulmányban Rákos a magyar ésa cseh irodalom közötti párhuzamok meglététhangsúlyozza, leszögezve, hogy "ha egyszer ki-dolgozzák a nemzeti irodalmak tipológiáját, ekét közép-európai irodalom egészen bizonyosanegyugyanazon kategóriába kerül". A magyar iro-dalrnat nem "kicsinek", hanem "egy kis nép iro-dalmának" láttatja, amely számára mindig a nem-zet sorskérdései jelentették az egyik legfőbb ih-lető forrást. Mivel azonban a társadalmi fejlődéssajátosságai következtében a dráma és a regényműfaja viszonylag későn indult fejlődésnek, a lí-rának jutott az a szerep, hogy .tanúja s gyakranösztönzóje" legyen mindannak, ami a nemzetéletében fontos volt. A szerzó helyénvalónaktartja leszögezni, hogya magyar irodalom fogal-ma nem határozható meg az etnikai elv mecha-nikus alkalmazásával, mert az 1918 előtti MagyarKirályság több nemzet hazája volt: lakói, kivált arégebbi korokban, "hungarusnak" vallották ma-gukat, s éppúgy lehettek szerbek és horvátok,mint szlovákok vagy románok. Rákos arra figyel-meztet, hogya magyar irodalom egyik-másikszereplőjének esetében "szinte a lehetetlenség-gel határos" nemzetiségük egyértelmű meghatá-rozása - a származási kérdésnél azonban sokkalfontosabb, hogy munkásságukkal irodalmunkatgazdagították, emellett pedig egy másik nép iro-dalmában is szerephez juthattak.

A magyar irodalom múltját felelevenítve ab-ból a tényből indul ki, hogya magyarság már az1000. esztendő táján az "univerzális európai kul-

153

túra" részesévé vált, s későbbi fejlődése során atörténelmi viszontagságokkal összefüggő fáziské-sések, kitérők és buktatók ellenére a szellemi fel-emelkedés ugyanazon útját járta be, mint konti-nensünk nyugati népei. E felemelkedés stációi-nak számbavételeker fontos hangsúlyt kap aközépkori krónikairodalom, a magyarországi hu-manizmus kora, a reformáció és az ellenreformá-ció irodalmi (kulturális) hozadéka, a nyelvünk ésirodalmunk felvirágzását hozó reformkor és amodern magyar irodalom megszületésének azidőszaka. Érdemes utalni rá, hogy az 1953-bankiadott s korábban már tárgyalt irodalomtan-könyvtől eltérően Rákos számára nem az 1905-ösorosz forradalom a korszakhatár, s nem a .szo-eialista irodalom" történetének kezdetét regiszt-rálja, hanem az 1906. évet, pontosabban Ady Újversek című kötetének megjelenését tekinti mér-földkőnek, s a .rnodem irodalom" korának kez-detéről ír. A korszak meghatározó jelenségeirőlés személyiségeiről szólva természetesen "a leg-jelentősebb magyar irodalmi folyóiratot", "az elitlegfőbb fórumaként" megjelenő Nyugatot, és.minden idők legvitatottabb magyar költőjét",Ady Endrét helyezi előtérbe, de korábbi, az öt-venes évek elején hangoztatott felfogásától el-térően egyértelműen pozitiv hangsúllyal szól amagyar avantgárdot megtestesíró Kassák Lajos-ról is. A tanulmányt olvasva nem először s nemutoljára tapasztaljuk a népi írók mozgalma irán-ti rokonszenvező érdeklődését: a csoportosuláskialakulását hasonló jelentőségűnek mondja,mint a Nyugat megjelenését, s különösképpenméltánylandónak tartja azt a munkát, amit a földnépének, a szegények Magyarországának felfe-dezése érdekében vittek véghez. A jelenhez - te-

154

hát az 1945 utáni évtizedekhez érve - szűksza-vúbban fogalmaz, tartózkodik az értékítéletektől,s legvégül már csak a kortársak felsorolására szo-rítkozik, megjegyezve, hogy csak "megfelelőidőtávlatból" lesz majd látható, közülük ki válikmajd tartósan az irodalomtörténet részévé.!" Ko-rának irodalmi nagyjait Füst Milánban, GellértOszkárban. Kassák Lajosban, Illyés Gyulában,Németh Lászlóban, Szabóban,'> Kodolányi Já-nosban, \X!eöres Sándorban. Darvas Józsefbenés Déry Tiborban látja, megfogalmazása szerintaz ő nevük jelzi a "csúcsot". (Lehetséges, hogyGellért Oszkár vagy Darvas József esetében mamár szigorúbb lenne, e tekintetben azonban csaktalálgatásokra hagyatkozhatunk - bár való-színűleg nem véletlen, hogy későbbi írásaibanegyikük sem jut fontosabb szerephez.!")

Érdeklődésének irányáról. a számára legfon-tosabb szerzőkről lényegesen többet árulnak elaz általa jegyzett szócikkek. Tartalmi ismérteté-sük sokszorosan meghaladná e könyv kereteit,nem is lehet célunk, néhány fontos s esetenkéntmás írásokban is visszatérő mozzanatot azonbanérdemes kiemelnünk.

Rákos a huszadik század kiemelkedő íróinaka bemutatását vállalta, természetesen nem mind-egyikét: figyelme elsősorban a nyugatosokra ésa népi meg a polgári irodalom bizonyos képvi-selőíre irányul. Az általa értékeit szerzők sorábanAdy Endre az első, akit "minden idők egyik leg-nagyobb magyar lírikusaként" jellemez. (Itt je-gyezzük meg, hogy bár bizonyos írók esetébenmeglehetősen bőkezű en mérte az elismerés sza-vait, s rokonszenvét sem rejtette véka alá, távolállt tőle a személyiségek heroizálására, teljesítmé-nyük mitizálására törekvő eljárás: nem a kultusz-

155

teremtés, hanem a megismerés és az objektív ér-tékelés volt a célja.) Kiemeli, hogy Ady a társa-dalom, a művészet és a magánéleti szféra tekin-tetében az .új" hírnöke volt, aki minden előre-mutató vonása mellett a modern ember megha-sonlottságának is kivételes erővel adott hangot.(Ady haladó voltát a költészet megújításán túl aproletariátus forradalmi szerepenek felismerése,a .nemzetközíség nagyszabású programjánakhirdetése", a magyarak és a szomszéd népektestvériségének hangoztatása tette egyértelmű-vé). Babits Mihályt "az antifasiszta irányultságúszellemi elit" élvonalbeli reprezentánsakéntmutatja be az olvasónak. "poe ta doctus"-ként, akikivételes hatást gyakorolt a két világháború kö-zötti magyar irodalomra, s voltaképpen "törvény-alkotója volt a magyar líra ... nagy iskolájának".Juhász Gyula esetében arra mutar rá, hogy hely-telen egyhúrú költőnek tartani, aki csak a melan-kólia, a magány és a csüggedés hangjait szólal-tatta meg; úgy látja, hogy "plebejus volta" okánnémileg különbözik a Nyugat legnagyobbjaitói,de versformáinak parnasszista tökélye, szirnbo-lista technikája és eszmei rokonsága egyér-telműen közéjük sorolja őt. Nem felejti el meg-említeni, hogy Juhásznak fontos szerepe volt apályakezdő József Attila útjának egyengetésé-ben. Kaffka Margitról szólva elsősarban azt jegy-zi meg, hogy "minden idők legjelentősebb ma-gyar írónőjének tartják"; úgy véli, hogya Nyugatnagyjai közül elsősorban Adyval és Móriczcai állszellemi rokonságban. Méltányolja, hogy Kaffkairodalmi témává emelte a nők emancipációjánakkérdéskörét, de meglátása szerint erre némilegmegkésetten került sor, aminek okát a magyartársadalmi viszonyok bizonyos fokú elmaradott-

156

ságában, a "feudális mentalitásban" látja. Ka-rinthy Frigyes esetében arra hívja fel a figyelmet,hogy a "nagyon termékeny és rendkívül nép-szerű" szerzőben legtöbben "cs3k" a humoristátlátják, s nem veszik észre, hogy személyében amagyar irodalom egyik jeles gondolkodóját, böl-cseleti és lélektani kérdések vizsgálatával foglal-kozó "kutatóját" is tisztelhetnék Érdekes párhu-zamot von Karinthy és Karel Capek között, hang-súlyozva, hogy mindketten kedvüket lelték azapokrifekben és az utópiákban.

Rákos javára kell írnunk, hogy az ötvenesévek elején még alaposan megbírált KosztolányiDezsőról is sokkal realisztikusabb. kiegyensú-lyozottabb arcképet rajzol az őt bemutató szó-cikkben. A "magyar irodalom legjelentősebbalakjai" között jelöli ki a helyét, s bár hangsúllyalszól arról, hogy Kosztolányi "homo aestheticus-nak" tartotta magát, ezúttal már nem kárhoztat-ja ezért, ellenkezőleg: arra figyelmeztet, hogyköltészetének és prózajának egyik sajátosságaaz egyén, a "szenvedő és névtelen emberek"iránti tisztelet, a velük való szolidaritás. em mu-lasztja el megjegyezni, hogy Kosztolányi a ma-gyar nyelv kiemelkedő művésze volt, akinek stí-lusát a "kivételes tökéletesség", az elegancia ésa .higgadtság" jellemezte. Ugyancsak kijut azelismerésből Tóth Árpádnak, aki a rezignáció,melankólia és a bánat költőjeként lép az olvasóelé, de e minőségében a legnagyobbak egyike-ként. Rákos egyébként arra is felhívja a figyelmet,hogy Tóth Árpád költészetében a szociális prob-lémák éppúgy hangot a kaptak, mint a háború-ellenesség és a forradalomba vetett remény (Azúj isten című vers természetesen nem maradha-tott megemlítetlen ...) Írásművészetének legfőbb

157

sajátosságát a verselés virtuozitásában, a deko-rativitásban és festőiségben látja.

Ha a terjedelem minden esetben a megbe-csültség mutatója volna, akkor arra a megállapí-tásra juthatnánk, hogy Rákos számára MóriczZsigmond volt a "legnagyobb", vagy legalábbisa legfontosabb Író. 12" Életútját és pályáját Adyé-nál is jóval részletesebben mutatja be; alapvetőhangsúlyt kap, hogy Móricz is a Nyugat oszlo-pos tagja és Ady barátja volt. Rákos nem hagyjamegemlítetlenül, hogy Móricz többször is felke-reste Csehszlovákiát, és rokonszenvvel szólt azottani, baloldali orientációjú magyar (diákjifjú-ságról "s közvetve a demokrácia előnyeiről", ami-vel "reakciós támadások új hullámát indította elmaga ellen". A falu, a vidéki élet megörökítője-ként, a dzsentri lehangoló hanyatlásának króni-kásaként állítja elénk az írót, aki "vulkanikus élet-erőt" sűrített a műveibe, melyekben az epika "lí-rai érzelmekkel és drámai feszültséggel" vegyü 1,s amelyeket "szuverén nyelvhasználat" jellemez.Nem marad megemlítetlen, hogy élete utolsóéveiben Móricz a budapesti perifériák népét isfelfedezte, s ily rnódon "szinte enciklopédikussátágította" a magyar társadalom körképét.

Mi sem természetesebb, mint hogya lyuga-tot bemutató szócikket is Rákos Péter jegyzi.Akárcsak a lexikon bevezető tanulmányában, ittis hangsúlyozza: "a magyar irodalom és kultúraelit je" csoportosult a lap körül; az első, "nagy" ge-neráció képviselőit felsorolva Adyt, Babitsot,Kosztolányit, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát, FüstMilánt, Gellért Oszkárt, Móriczot, Kaffkát, Ter-sánszkyt, Karinthyt, a teoretikusok közül Schöpf-Jin Aladárt, Ignotust, Fenyő Miksát, Hatvany La-jost, Benedek Marcellt említi. (Osvát Ernő a szer-

158

kesztők közt szerepel, mint a folyóirat történe-tének "legendás" alakja.) A Nyugat jelentőségétabban látja, hogy meg akarta szabadítani a ma-gyar kultúrát a "félfeudális, provinciális ballaszt-tói", s a modern nyugati kultúra szellemiségét kí-vánta Magyarországon meghonosítani. Vélemé-nye szerint Ady 1919-ben bekövetkezett halálaután a lap Babits elképzelésének megfelelően az"elefántcsonttorony" eszményéhez állt közelebb,de joggal vált a köztudatban a humanizmus,majd a "fasiszta barbársággal szembeni ellenál-lás" szirnbólurnává.

A Nyugat első nemzedékének képviselői kö-zül Rákos még Balázs Béláról, Ignotusról,Schöpflin Aladárról. Szép Ernőról és TersánszkyJózsi jenőról írt szócikket. Balázs Béla esetébentöbbek között arra hívta fel a figyelmet, hogyafilmesztétika nemzetközi rangú tudósa volt,ugyanakkor azonban nála szokatlan módon pon-tatlanul idézi fel Balázs és Bartók Béla kapcsola-tát: a Kékszakállü herceg vára kapcsán csak annyitjegyez meg, hogy "Bartók megzenésítette", no-ha helyénvalöbb lett volna megemlíteni, hogyamodern zene nagy mesterének ez volt az egyet-len, de zenetörténeti jelentőségű operája. az íróegy másik, szintén Bartók zenéjével világhírűvévált művéről, a Fábó/faragott leirályfi című tánc-játékról pedig szó sem esik. Ignotust az irodal-mi élet olyan szervezőjeként jellemzi, aki nélküla modern magyar irodalom elképzelhetetlen; ér-demének tudja be, hogy az elsők között ismer-te fel Ady költészetének jelentőségét. SchöpflinAladár a "józan ítéletű és művelt" kritikus rokon-szenves típusa ként tűnik fel a kötetben, aki nemrendszerek megalkotásában és doktrínák megfo-galmazásában látja munkája értelmét, hanem a

159

művek megértésére törekszik. Szép Ernőt az életjelenségeiré való gyermeki rácsodálkozás és anosztalgia költőjeként mutatja be; megjegyzi,hogya perifériára szorult kisemberek világátmegjelenítő prózája "már-már dekadens hang-ütésű". Tersánszky, a "jelentős prózairó"!" ese-tében megjegyzi, hogy szinte a kezdetektől aNyugat köréhez tartozott, s Viszontlátásra, drá-ga...című pacifista regényét Ady is nagyra értékel-te. Főművét, a Kakuk Marcit jelentőségéhez képestkissé visszafogottan értékeli, s bevallottan mások("az irodalomkritika") véleményét idézi, amikor alegendás irodalmi (antühős, a spanyol pikareszkregények szereplői és Jack London vagy JohnSteinbeck csavargói közöttí párhuzamról szól.

Rákos a Nyugat klasszikusain túl a másodiknemzedék tagjai és a csoportosulásori - s mástársulásokori is - kívül álló alkotók iránt semvolt közörnbös. Viszonylag hosszú és tárgyilagosszócikket szentelt a hajdani tankönyvben még"elavultnak" minősített Krúdy Gyulának. akit alegtöbb szerzőtől eltérően "csak" prózaírókéntmutat be, mindenfajta jelző nélkül, de írásművé-szetének sajátosságait oly módon ismerteti, hogya fogékony olvasóban könnyen érdeklődés tá-madhat A vörös postakocsi, a Szindbád-novelláks megannyi más halhatatlan mű iránt. Az idősí-kok váltogatását, a szekatlan képzettársírásokat,az impresszionizmus és a szimbolizmus vegyíté-sét tartja a legfőbb stílusjegyeknek, melyek révénProusttal rokonítja Krúdy Gyulát. A Szindbád-novellákrói szólva megjegyzi, hogy a mesék ésaz álmok valószerűtlen atmoszférája jellemziőket, s felhívja az olvasó figyelmét, hogy KrúdyÍrásainak jelentős része a középkor hangulatárőrzö szepességi városokhoz kötődik.

160

A múlt század tízes-húszas éveiben feltűntszerzők közül Rákos elsősorban olyanok bemu-tatását vállalta, akiknek a jelentőségéhez nemférhetett kétség (legalábbis a szaktudós szernszö-géből nem); többen közülük élő klasszikusnakszámítottak, ugyanakkor mindegyiküknél felme-rülhettek olyan szempontok, amelyek proble-matikussá tették őket. Közülük alighanem Sza-bó Dezső volt a legproblematikusabb, akinek ahatását és tehetségét a hivatalos irodalomtudo-mány sem tagadta, llll személyével és szerepével- "megfelelő" szempontból - foglalkozhattak akutatók, egyébként azonban .persona non gra-tá"-nak számított. (S kiváltképp az volt az ötve-nes évek elején, amikor tankönyvében Rákosmeglepően elismerő szavakkal méltatta őt.) Aszócikkből a cseh olvasó mindenekelött azt tud-hatta meg, hogya huszadik század legnagyobbhatású magyar íróinak egyike volt, .monumen-tális és tisztelt, de magányos jelenség", akineklegsajátságosabb vonása az ellentmondásosság.Pozitivumairól szólva Rákos a fennálló társadal-mi viszonyok éles bírálatát, "a fasízálódó kurzus-sal szembeni bátor fellépését" emeli ki, s hang-súlyozza, hogya kezdeti rokonszcnvezés utánvégül az ellenforradalmi rendszerrel is szembe-került. Szabó sokat kárhoztatott faji tcóriáját meg-lepően visszafogottan említi, rasszizmusról. an-tiszemitizmusról szót sem ejt, s prózája jellemzé-sére is csak egy mondatot szán, expresszionistaszóáradatának zabolátlanságát, stílusának pateti-kus voltát helyezve előtérbe.

Más okokból volt problematikus a korabeli ma-gyar irodalom "legjelentősebb személyiségei" kö-zé besorolt Déry Tibor, akinek pályafutását felidéz-ve feltűnő módon tartózkodott minden olyan

161

célzás tói és kifejezéstől, amely az író 1956-osszerepének bírálatát jelenthette volna. Az ominó-zus időszak kapcsán csak annyit állapít meg,hogy Déry jelentős szerepet vállalt az ellenzékiírók mozgaimában, s ezért ellenforradalmi tevé-kenységgel vádolrák meg. Az utólagos belema-gyarázás mindig kétes, de Rákos mondatait ol-vasva óhatatlanul olyan érzésünk támad, hogy azíró mellett, elítéltetése ellen foglal állást. Déry stí-lusművészetéről szólva megemlíti, hogy "olykorProustéval hasonlítják össze", az azonban nemderül ki, hogy egyetért-e ezzel az analógiával.

A Németh Lászlóról írt szócikk terjedelméveiés megfogalmazásaival is az író iránti vonzalmatés őszinte elismerést tanúsítja: Rákos - időbelikorlátozás nélkül - a magyar irodalom és kultú-ra legkiemelkedőbb egyéniségei közé sorolja őt.Különösen jelentősnek tartja a népi írók ideoló-gusaként betöltött szerepét, s számos bírálóvalellentétben higgadtan szól az író sokat (és okkal)vitatott, a .mélymagyarsággal'' kapcsolatos elmé-letéről. Kiemeli a szomszéd népek s különösena csehek iránti mély rokonszenvét, amelyet a"hivatalos sovinizrnussal'' (ti. a Horthy-korszaké-val) szöges ellentétben álló felfogásként méltat.Akárcsak Déry esetében, ezúttal sem habozikszót ejteni arról, hogy Németh is az 1956-os "ese-mények" résztvevője volt, s "nagyon józan éskonstruktív álláspontot foglalt el". Írói rnunkás-sága legkiemelkedőbb teljesítményének a csehülis kiadott lélektani regényeit tekinti.

A kötet legrokonszenvesebb arcképvázlata-inak egyike Szerb Antalt mutatja be az olvasó-nak. Rákos kétszer is hangsúlyozza, hogy ő alegsikeresebb magyar irodalomtörténeti össze-foglalás alkotója: kiemeli esszéisztikus stílusát,

162

nem mindennapi műveltségét, finom iróniájátés aforízmáínak tömörségét. Elsősorban az iro-dalomtudóst láttatja Szerbben, szépirodalmimunkásságát csak egy felsorolás erejéig említi, smivel értékelésétől eltekint, ezúttal hiányérze-tünk támad.

Az Illyés Gyulával foglalkozó szócikk éppoly"nagyszabású", mint amilyen az Adynak, Móricz-nak és Németh Lászlónak szentelt szövegrész. Rá-kos a "legkiemelkedőbb magyar írók egyikeként"állítja elénk - olyan tollforgatóként, aki minden él-ményt és hatást képes volt a maga javára karna-toztatni, s bár több csoportosulással és irányzattalis kapcsolatba került, mindig a maga útját járta.Számos könyve közül kettőt emel ki: az "egy szo-ciológus alaposságával és szépirodalmi színvona-Ion" megírt s klasszikussá vált Puszták népé. és "azugyancsak kongeniális" Petőfi-életrajzot. A szó-cikk az Illyés Gyula iránt jóval korábban kialakult- az egyeterni tankönyv és két másik írás'" által istanúsított - nagyrabecsülés megnyilvánulása. Álta-lában elmondható, hogy a némi joggal akár "ur-bánusnak" is mínósíthető Rákos Péter élénk ér-deklődéssel és leplezetlen szirnpátiával fordult anépieknek nevezett írók, különösen Németh Lisz-ló és Illyés felé, s mint tapasztalhattuk, SzabóDe-zsőben is megbecsülendő erényeket fedezett fel,holott Az elsodort falu antiszemita nézeteket ismegfogalmazó írója a zsidóüldözés tapasztalataután nem feltétlenül tarthatott számot a rokon-szenvére, pusztán érzelmi alapon pedig utálatos-nak, gyúlöletesnek is tekinthette volna. RákosPétert azonban nem érzelmek és indulatok vezé-relték, irodalomszemlélete pedig messzemenőenértékközpontú volt; véleményét az érvek és ellen-érvek józan megfontolása után alakította ki.

163

A polgárvilág reprezentánsainak tekintettszerzók közül Molnár Ferencet, Zilahy Lajost ésMárai Sándort is ő mutatta be a cseh olvasónak.Molnár esetében az első alkotói korszak prózairnűveinek szociális töltete, az iróniát érzelmes-séggel vegyíró ábrázolásmódja kap hangsúlyt; avilághírt hozó színdarabokról meglehetősenszűkszavúan és némi távolságtartással szól. Nemvitatja Molnár színpadi rutinját és a bravúrosmegoldások iránti érzéket, de nyomatékkal idé-zi azoknak a kritikusoknak a véleményét, akikgondolati sekélyességet vetnek az író szemére.A Pál utcaijiúk- s persze a Liliom, aJáték a kas-télyban, az Olimpia s megannyi más híres darab- szerzójét a magyar "exportdráma" alkotói kö-zé sorolja, ami elismerésnek legalábbis kétér-telmű. Egyértelműbben fogalmaz Zilahy Lajosesetében, akiról megállapítja, hogyadivatosbestselleríró útját is választhatta volna, de lelki-ismerete és társadalmi felelősségtudata arra kész-tette, hogy több legyen ennél. Elismerően szólZilahy demokratizrnusáról és antifasizrnusáról,prózájaban is értékes vonásokat fedez fel (pl. ameggyőző Iélekrajzot), s az "urbánus írók elkö-telezettebb vonulatának" képviselői között jelö-li ki a helyét. Még több pozitívumot vesz számbaMárainál, akinél nem mulasztja el megemlíteni,hogy régi kassai polgárcsalád ból származik. "Ötestesíti meg, talán mindenki másnál jobban, azurbánus író prototípusát" - írja földijéről, akit anyugat-európai kulturális tradíciók állhatatos hí-ve ként és meggyőződéses antifasisztaként jelle-mez. (Mintegy másfél évtizeddel korábban veleszemben is szigorúbb volt...) Írói képességeit ér-tékelve főleg elegáns, csiszolt, tömör és aforisz-tikus stílusát emeli ki, megjegyezve, hogy Márai

161

egyike a modern magyar esszéirodalom megte-remtóinek.

Életművének irodalomelméleti és esztétikaivonatkozásai okán viszonylag terjedelmes szó-cikkben olvashatunk a neves marxista filozófus-ról, Lukács Györgyról'", akinél Rákos hangsúllyalemlíti, hogy 1948 után revizionizmussal. 1956után viszont dogmatizmussal vádolrák. Lukácsotolyan marxistaként jellemzi, aki szárnos tekintet-ben a hegeli örökséghez kapcsolódik és a "szi-gorú racionalizmust" képviseli. Az irodalommalkapcsolatos nézeteiről szólva arra mutat rá, hogyLukács a realizmus tántoríthatatlan híve, de egyolyané, amelyet a szeeialista realizmus aspektu-sából avultnak tartanak.

A Rákos által bemutatott szerzők között talál-juk még Szabó Lőrincet. akit a nyugatosok újabbnemzedékének kiemelkedő reprezentánsaként,az intellektuális, bölcseleti líra egyik legkiválóbbmagyar művelőjeként jellemez. Kétes politikaiszerepvállalását nagyon visszafogottan említi,csak annyit jegyez meg, hogy "a második világ-háború idején kapcsolatban állt a rezsim képvi-selőivel, amiért 1948 után egy időre kíszorítortákaz irodalmi életből". Radnóti Miklósnál óhatatla-nul a tragikus sors és a hozzá kapcsolódó irodal-mi alkotások kerülnek előtérbe. Az utolsó évegyre borzalmasabb viszontagságait említve Rá-kos fontosnak tartja megjegyezni, hogya költóélete utolsó szakaszában - a pokol tornácán,fűzhetnénk hozzá - is szolidáris maradt .révútravezetett" nemzetéveI. Weöres Sándort, "napja-ink egyik legjelentősebb magyar költójér" Babitsés Kosztolányi szellemi rokonának nevezi:előbbivel formaművészete és virtuozitása, utób-bival esztéticizmusa okán állítja párhuzamba.

165

Költészete legfőbb vonásának az átváltozás, azalakváltás kivételes képességet tekinti, alkotóimódszereit illetően pedig a szürrealizmus befo-lyását hangsúlyozza. A kortárs irók közül mégSzabó Magda került be Rákos "választottai" kö-zé: nála a lélektani megfigyelések pontosságát ésa részletek pontos kidolgozásának képességétemeli ki, s annak a véleményének ad hangot,hogy .Kaffka M. ideje óta kevés magyar írónó vÍ-vott ki magának ilyen fontos helyet kora irodal-mában",

A Rákos Péter által jegyzett szócikkek hosszúsorában olyanokat is találunk, amelyek nem egy-egy Író jellemzését, hanem bizonyos fogalmak tisz-tázását hivatottak szolgální, vagy a magyar irodal-mi élet különbözó aspektusait tárják fel. Némelyikközülük (Irodalmi díjak, Irodalmi folyóiratok, Iro-dalomtudomány) voltaképpen adatok sokaságátaz olvasóra zúdító "információsűrítmény", amelyszerzője tájékozottsagát és alaposságát bizonyítja,témánk szempontjából azonban irreleváns. Ket-tőről viszont említést teszünk, mert olyan prohlé-makört világítanak meg, amellyel szárnos Író kap-csán találkozunk, s amely Rákos számára egyál-talán nem volt közömbös,

A cseh olvasó - hacsak más forrásból nemmerített - a lexikonnak a Népi vagy az Urbánuscímszóí alatti ismertetésekből szerezhetett tudo-mást a két világháború közötti magyar irodalom-ban kialakult s utóhatásaiban mindrnáig tapasz-talható (napjainkban már lehangolóan anakro-nisztikus) ideológiai ellentétről, a népi-urbánusviráról. Fentebb már jeleztük, hogy Rákos min-dig is élénken érdeklődött a népiek iránt, mitöbb, leplezetlenül rokonszenvezett velük, egyik-másik reprezentánsukat pedig rendkívül sokra

166

becsülte. Szimpátiáját a népiekról szóló szócik-ke is mutatja: kb. háromszor hosszabb az urbá-nusokat bemutató ismertetőnél.

Rákos a népi írók jelentőségét elsősorban iro-dalmi munkásságukban látja, de azt is leszöge-zi, h06'Y "befolyásos politikai mozgalmat alkot-tak" .Ul Legfőbb törekvésük, a parasztság feleme-lése kapcsán a mozgalom kezdettől fogva meg-levő heterogenitására mutat rá. Kiváltképp nagyérdemüknek tartja a falukutatast és a szociográ-fia műfajának fellendítését (több kiemelkedő mű-vet is említ: Illyés Gyula: Puszták népe; Féja Gé-za: Viharsarok; Kovács Imre: Néma forradalomstb.). Érdemüknek tudja be, hogy nem fogadtákel "a hivatalos politika sovinizrnusát" s többnyi-re rokonszenvvel tekintettek a szomszéd népek-re, de azt sem hallgatja el, hogy néhányuk "ke-vésbé volt ellenállóképes a jobboldali frazeoló-gia bizonyos elemeivel szemben", s a társadalmiproblémákat a nacionalizmus jegyében kívántamegoldani. A mai napig is indulatokat kiváltókérdést érint, amikor megállapítja, hogy miköz-ben a népiek elvetették a kapitalizmu st, "amelyetMagyarországon nem kis részben zsidók repre-zentáltak" , egyikük-másikuk az antiszemitizmushatása alá került. Úgy látja, hogya népiek zömea világháború alatt is helytállt, csak néhányanváltak közülük kollaboránssá. A háború utánisorsukról szólva egyértelmű en a sztálinista rend-szert s név szerint Révai Józsefet teszi felelősséazért, hogy számos népi író csak nagy nehézsé-gekkel vagy egyáltalán nem publikálhatott. Anépiek mozgaimát a szocialista rendszer szem-szögéból megítélő 1958. évi pártdokumentumrólazt tartja fontosnak megemlíteni, hogy "nagyonkritikusan" értékeli a népi írók múltját, s harma-

167

dikutasságot és nacionalizmust "vet a szemükre".(Érdemes megfigyelni, hogy akárcsak Déry be-börtönzése kapcsán, Rákos ezúttal is úgy fogal-maz, hogya hivatalos álláspont ismertetése netűnjön az ő véleményének.) A mozgalorn utó-élete kapcsán sokatmondó momentumként meg-jegyzi, hogy néhány "vonzó eszméje" mindrnáig(ti. a hatvanas évek végéig) jelen van, képviselőiközül pedig sokan "a legkiemelkedőbb magyarírók közé tartoznak".

Az urbánusokról nemcsak jóval rövidebbenírt, hanem szárazabban. felszínesebben is. Tör-ténelmi és társadalmi háuerükről csak egy közhe-lyesen hangzó, a "feudális mentalitás" továbbélé-sét és "a polgárság politikai gyengeségét" megál-lapító mondar tájékoztatja az olva sót, aki mégarról szerez tudomást, hogy az urbánusok "a vá-rosi, főleg a nagyvárosi kultúra és életstílus" rep-rezeuránsai voltak, s esetenként a polgári de-mokratikus gondolkodást Cis) képviselték. (Rákosa "burzsoázia" és "burzsoá" kifejezéseket hasz-nálja, a fordítás során azonban nem éreztükkötelezőnek a pejoratív jelentéstartalmú szó me-chanikus átvételét.) Az urbanus irodalom előtör-ténetéről szólva a Hét és a Nyugat című lapokatemlíti, utóbbiról azt is megjegyezve, hogy"messzemenően urbánus" volt. A népi-urbanusellentétet "emlékezetes" és változatlanul jelen-levő antagonizmusként definiálja, amely abbóladódott, hogy az urbánusok .provincializmussal,misztikus nacionalizmussal. olykor pedig konfor-mizrnussal, mi több, a fasizálódó kurzussal valókollaborációval" vádolták a népieket, akik vi-szont "a nemzet szociális problémái iránti érzé-ketlenséget, sznobizmust és idegenséget" olvas-tak az urbánusok fejére.

168

Az elsősorban Rákos Péter keze nyomát ma-gán viselő magyar irodalmi szótárt értékelve bíz-vást hivarkozhatunk a jeles irodalomtörténész,Fried István korabelí recenziójára. '.H melybentöbbek között az alábbiak olvashatók: "A lexi-kont a pontosság, az adatokban. dátumokban va-ló megbízhatóság jellemzi. Jóleső érzés, hogyaszerzők ennyire szeretik a magyar irodalmat."Néhány sorral lejjebb pedig megjegyzi, hogy akönyvet "bátran adhatják" a magyar nyelvet nemismerő tudós, "az irodalmunkba belelapozó ol-vasó" és az egyetemista kezébe, mert vitán felülalkalmas arra, hogy "újabb cseh és szlovák ba-rátokat" szerezzen a magyar irodalomnak. Friednemcsak a kötetről, de szerzőiről, köztük Rá-kos ról is jó véleménnyel volt: "Ki kell emelnünk- a többiek rnunkáját is nagyra tartva -, hogy Rá-kos Péter és R. (Richard) Prazak szócikkei a leg-értékesebbek ... " Nem feladatunk e helyt a szó-cikkek szerzőinek munkáit minőségi rangsorbaállítani, Rákosról azonban egyértelműen megál-lapíthatjuk, hogy imponáló szakszerűséggel és azolvasó jogos igényeit mindvégig szem előtt tart-va oldotta meg vállalt feladatait.

A kronologikus sorrendet szem előtt tartvanéhány olyan íróról - pontosabban Rákos velükkapcsolatos álláspontjáról- is szólnunk kell, akikkívül estek a számára különösen fontos nyuga-tosok és népi írók körén. Elsőként Katona Jó-zsefről, akinek Bánk bánjához az ötvenes évekvégén terjedelmes, tanulmány értékű utószót írt,s később is visszatért hozzá.!" A cseh olvasókö-zönségnek szánt írásában "a magyar irodalombüszkeségének" nevezi a művet, s hangsúlyoz-za, hogy "nemzeti specifikurna" nem akadályoz-hatja a világban való érvényesülését. Az utószó

169

Katona pályájának megrajzolasán kívül a Bánkbán elemzését is tartalmazza; Rákos a .Bánk tra-gédiájának hátterében" álló nemzeti és szociáliskonfliktusra irányítja az olvasó figyelmét, aztnyomatékosítva, hogy ,.41 szociális konfliktus mé-lyebb volt". Távol áll azonban tőle, hogya dara-bot kizárólag az osztályharc szemszögéből ért el-mezze: írása végén egyértelműen leszögezi, hogya mű az érzelmek és a "helyrehozhatatlan bol-dogtalanság" tragédiája. Huszonöt évvel későbbközreadott dolgozatában'> ahhoz az értelmezés-hez szól hozzá, mely szerint Gertrudis ártatlan ál-dozat volt csupán, Melindánál ellenben súlyoserkölcsi fogyatékosságok merülnek fel. Rákosúgy véli, hogy az utólagos belemagyarázásokkonstruálásával szemben az az egyetlen helyesmegoldás. ha nem próbáljuk megmásítani aszerző eredeti koncepcióját: "Teljes határozott-sággal merem állítani, hogy Katonának nem voltszándékában Gertrudist ártatlan áldozatnak fel-tüntetni, sem pedig Melindát lekicsinyelni vagyvádolni."

Reformkori irodalmunk nagyjai közül Vörös-marty, Petőfi és Tompa Mihály rnunkásságára isreflektált egy verstani dolgozattal'", rnelynek elsőrészében egy Vörösmarty- és egy Petőfi-vers, má-sodik részében pedig egy Petőfi és egy Tompa-vers formai jegyeinek elemzésével igazolja azt atételt, mely szerint bizonyos hangulat adekvátformai elemek megjelenését vonja maga után."Más kérdés - jegyzi meg Rákos -, hogy milyenmértékben lehetne pusztán a versformábólvisszakövetkeztetní a költemény hangulatáravagy jelentésére; ebben a tekintetben sokkal tar-tózkodóbbak volnánk." A viszonylag szerény ter-jedelmű, de rendkívül szakszerű munka rokon-

170

szenves példája annak, hogy olyan témáról is le-het érdekfeszítően írni, amely első pillantásra el-vontnak, száraznak tűnik.

Természetesnek kell tekintenünk, hogyanemzeti múlt, jelleg, fejlődés kérdései iránt igen-csak fogékony Rákos!" érdeklodéssel fordult Eöt-vös József felé, akinek terjedelmes tanulmánytszentelt."" Eötvöst, "a magyar múlt e rendkívüljelentős alakját" olyan politikusként "és teljes-séggel eredeti gondolkodóként" jellemzi, akineka szellemi hagyatéka napjainkban is időszerű. Azíró-politikus eszmei fej lődését felvázolva többekközött arra mutat rá, hogy 3Z általa (is) képviseltreformkori centralizmus a nyugati demokráciakoncepciójának vállalását, "a modern polgári tár-sadalorn követelményének" megfogalmazását je-lentette. Eötvös természetesen nemcsak ezértfontos számunkra: változatlanul megszívlelendő,hogya hazafiságot élesen elválasztotta a mara-diságtól, s nem tekintette ab ovo idegennek ésnemzetellenesnek, ami új volt és a pozitiv válto-zás lehetőséget jelentchrette. Rákos különösennagy figyelmet szentel Eötvösnek mint a nemze-tiségi kérdés éleslátó teoretikusának. aki kortár-sait jócskán megelőzve 3 nemzetek egyenjogú-sága (egyenjogúsitása) mellett tört lándzsát, S bára kisebbségek kollektív jogait nem akceptálta, apolgári jogegyenlőség elvét a nemzeti elv föléhelyezte, mert szilárdan hitte, hogy "ha az egyespolgár szabadsága minden szempontból biztosít-va lesz, ez magában foglalja a nemzeti és nyelviszabadságot is". HU Eötvös, "a liberális, a demok-rata" tehát azért is szolgálhat igazodási pontként,mert szembeszállt a szűkkeblű nacionalizmussalés a nemzetek közötti modus vivendi lehetősé-geit kutatta.

171

Rákos Péter bibliográfiáját végigböngészvelehetetlen nem észrevenni, milyen fontos voltszámára Madách főműve, Az ember tragédiája,melynek cseh kiadásához Az örök újrakezdésdrámája címmel nagyszabású előszót írt "1, a szö-veg jelentosen módositott magyar változatát pe-dig kétszer is közreadta.!" Mivel az 1960-banmegjelentett írással a szerző a cseh olvasóközön-séghez fordult, érthető módon Madách munkás-ságának a lehető legalaposabb bemutatására tö-rekedett, miközben a Az ember tragédiája cseh-országi befogadástörténetének legfontosabbmozzanatait is Ielvillantotta'", s a mű világírodal-mi előképeiról sem feledkezett meg, Az előszótovábbi részében az életrajz tényei háttérbe szo-rulnak, a tartalmi elemzés kerül előtérbe; ez aszöveg vált a magyar nyelvű variáns alapjává,amelybe a pályakép már nem került bele,

Az értekezés első - évekkel az előszó meg-írása után született - oldalain a szerző Az embertragédiájának .frissességére", .modem voltára"mutat rá, megjegyezve, hogy "Madách .. , minthaközeledne hozzánk időben; ki saját korában semvolt egészen otthon, itthon van közörtünk is",lern csupán azért, mert örökbecsű műve .korok

és nemzetek feletti" s ekképp mindenkor idő-szerű, hanem annak okán is, hogya Tragédiá-ban megjelenített emberi sors a huszadik század-ban tágabb összefüggésekben is értelmezhető,

Rákos figyelmétjókai Mór sem kerülte el, bárneki szentelt cikkel" az életművőn belül csakmásodiagos jelentőségű, Mindenekelőtt arra rnu-tat rá, hogy "Petőfi mellett ő volt sokáig a legis-mertebb és legkedveltebb magyar író a világ-ban", (Vérbeli pedagógusként és az irodalom lel-kes népszerűsitőjeként siet megjegyezni, hogy

172

"ötvennél több műve jelent meg csehül, a fonto-sabb regények mind egy szálig".) Jókai erényei-ről szólva műveinek .Iebílincselő voltát" és stílu-sának sokrétűségét emeli ki. A cseh olvasószámára - de nem csak neki - hasznos tájékozó-dási pont lehetett a Jókaival irodalmi rokonságbanálló mesterek: Dumas, Hugo, Verne és Dickensemlítése. Az ötvenes évek szellemének ismereté-ben nem meglepő (de tegyük hozzá: cseppet semkifogásolható), hogy írása végén fontos mornen-turnként szögezi le: ,Jókai - mint az ő korában ke-vesen - mentes volt a sovinizmustól.. .. Idegen volttőle mindennemű'" türelmetlenség."

Láttuk már, hogy Rákos Péter számára a Nyu-gat s a laphoz kötődő írók munkássága megha-tározó élményt jelentett, amely egész pályájánvégigkísérte. A Nyugat nagyjainak nemcsak azötvenes évek elején írott tankönyvben és a csehnyelvű magyar irodalmi lexikonban szentclt kü-lönös figyelmet, hanem egy-egy művük csehor-szági megjelenésének az alkalmát megragadvamáskor is visszatért hozzájuk: ha elővesszük eze-ket a köteteket, azt látjuk, hogy jelentős részük-höz ő irt elő- vagy utószót; nyilvánvaló, hogyanyugatosok népszerűsítését szívügyének tekin-tette.

Mielőtt ezekről az írásokról, illetve leglénye-gesebbnek ítélt mozzanataikról szót ejtenénk,egy olyan kötetnél kell elídóznünk, melyet túl-zás nélkül nevezhetünk az életút fontos állomása-nak. A nyolcvanas évek elején a Csehországbanegy olyan Nyugat-antológia'" látott napvilágot.amely színvonalával, kivitelezésének igényessé-gével messzemenően alkalmas volt arra, hogy ér-deklődés! keltsen a könyvben szereplő írók és akorszak iránt. A kötet Ady Endre, Babits Mihály,

173

Koszrolányí Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula,Füst Milán és Szabó Lőrinc verseinek kisebb-na-gyobb nagyobb csokrát kínálja az olvasónak. apoéták mindegyikét egy rövid, az életút meg-határozó mozzanataira, a főbb művek felsoro-lására és szúkszavú jellemzésére, valamint akorábbi cseh s olykor a szlovák fordítások meg-említésére korlátozódó ismertető és egy-egytömör, lényegre törő, esszéisztikus stílusbanmegfogalmazott, fényképükkel kiegészített arc-képvázlat mutatja be. ,,7 A válogatás, szerkesz-tés és az olvasó tájékoztatásának feladatánkívül Rákos a fordítói munkából is alaposan ki-vette részét; a versek cseh változatának meg-formálásában a magyar líra jeles fordítója, Ka-mil Bednár volt segítségére.

Aclyról többek között azt állapítja meg, hogya Nyugat "nagy korszakában" (ti. 1908 és 1919közötr) mindenekelőtt az ő neve forrt egybe a fo-lyóiratéval, a magyar irodalom nagyjai közűl pe-dig valószínűleg az ó munkássága váltotta ki alegnagyobb visszhangot. Ady költészetének gaz-dagságát a Minden-titkok versei című kötet cik-luscímeivel (is) érzékelteti, gondosan felsorolvamindazt, aminek titkát a poéta kutatta: a szerel-met, a szornorúságot, a dicsőséget, az életet s ahalált, Istent és a magyarságot.

Babitsot "a nyugatosok karának befolyásos di-rígenseként" s a Nyugat "esztéticista" irányzatánaklegfőbb képviselőjeként jellemzi, kiemelve virtu-óz verstechnikáját, formáinak gazdagságát, a köl-tészetét markánsan jellemző alliterációkat és csen-gő rímeket. Nyomatékkal szól a költő utolsó kor-szakának szuggesztív remekművéről, a jónáskönyucről mint annak a "végső bölcsességnek" ki-fejeződéséről, hogy .vétkesek közt cinkos, aki

174

néma". Babits egyik legfőbb érdemének azt te-kinti, hogy a barbárság előretörés ének idején azelefántcsonttoronyból visszatért "az életbe", sazokhoz csatlakozott, akik figyelmeztettek a nö-vekvő veszedelemre.

Kosztolányi esetében arra mutat rá, hogy köl-tói és prózaírói hagyatéka "úgyszólván, vagy tel-jesen egyenértékú", A nyugatosok közül Babits-csal állítja párhuzamba, megjegyezve, hogy bárkevésbé programszerűen, de annál következete-sebben képviselte az .esztétícísta" irodalomfelfo-gást'". Rákos úgy véli, hogy alighanem ő volt alegapolitikusabb a yugat nagy nemzedékénektagjai közül, ugyanakkor az emberekhez való vi-szonyában épp Kosztolányi a legközvetlenebb.Az arcképvázlat érdekes rnozzanata, hogy Rákosnem a verseskötetek vagy a költemények egyi-két-másikár emeli ki, hanem a négy regényt,amelyeket ékességeknek mond, s különösen"bravúros lélekrajzukat" és "egyedülállóan hig-gadt" stílusukat értékeli sokra. ,,? CA Nera, a véresköltő kapcsán nem mulasztja el megjegyezni,hogya regény némel kiadásához Thomas Mannírt előszót.)

Tóth Árpádot a nosztalgia hangjait megszó-laltató, az álmok és az "éterikus szépség" világá-ba visszavonuló poétaként írja le, akinek a mű-vét testi-lelki adottságaival és sorsának alakulá-sával magyarázható örök szomorúság járja át, sakinek a "bátortalan és bizonytalan remény voltaz igazi múzsája". A melankólia tekintetébenTóth Árpád lelki rokonaként tűnik fel a kötetbena "par excellence" költőként bemutatott JuhászGyula, akiról megjegyzi, hogyeklektikusabb ésbefolyásolhatóbb volt társainál, irásrnűvészeteazonban összctéveszthetetlenül egyéni. Akárcsak

175

az irodalmi lexikon szócikkében, ezúttal is hang-súlyozza Juhász fontos szerepét a pályakezdőJózsef Attila életében. A költő életének tragédi-áját abban látja, hogy "a magány és a kétségbe-esés" mártíriumát kellett elszenvednie, amelyvégzetszerűen vezetett a korai és önkéntes ha-lálhoz.

A Nyugat nagyjai közül még Füst Milán ésSzabó Lőrinc szerepel az antológiában. Füst Mi-lán kapcsán Rákos mindenekelőtt arra mutat rá,hogy lírája és prózája gyakorlatilag egyenértékű.Költészetét a "súlyos" és .komor" jelzőkkel ille-ti s versbe foglalt metafizikaként, a fény és az ár-nyék monoton váltakozásaként jellemzi. Prózá-ját ezzel ellentétben a "pompázó színek" és asokféle részlet kaleidoszkópjaként jellemzi, s éppezek az erények járultak hozzá ahhoz, hogy azíró A feleségem történele című regénye külföldönis nagy sikert aratott, se siker okán a szerzőt egyidőben a Nobel-díj várományosai közé sorolták.Szabó Lőrincnél szembeötlő mozzanatként sze-repel, hogy "a nyugatosok közül talán egyedüli-ként" kapcsolatokat tartott fent és együttműkö-dött "a jobboldallal". Ennél a ténynél azonban lé-nyegesen nagyobb hangsúlyt kapnak a költőcseh kapcsolatai, a cseh irodalom iránti ér-deklődése, amely Jii'í Wolker, Vítézslav Nezval ésFrantisek Halas verseinek fordításában is meg-nyilvánult. Rákos megállapítása szerint Szabó Lő-rinc költészetének az ámulat, a világ jelenségei-re való rácsodálkozás a legfőbb jellemzője: ez aszeraléletmód pályája kezdeti szakaszában "po-gány életörömbcn" és "panteisztíkus extázisban"jutott kifejezésre, ezt az "intellektuális lázadás"kerszaka követte, az utolsó években pedig azélettel való "bölcs megbékélés".

176

Hogyha számba vesszük azokat az írókat,akiknek egy-egy (olykor több) művéhez uró-vagy előszót írt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogya Nyugat nagy nemzedékének tagjai s általábana huszadik századi irók álltak érdeklődése kö-zéppontjában. Mint egy 1965-ből származó írá-sából tudjuk, Ady Endréről könyvet is tervezett,amely "a cseh szellemiség képviselőinek meg-mutatná, ki volt Ady Endre, s bebizonyítaná, amitszentül hiszek, hogy nem a múlté és nemcsak amagyar irodalomé=.!" Az idézet forrásául szolgá-ló dolgozat Ady költészetét nem formai, hanemelsősorban tartalmi szempontból vizsgálja, nohaokfejtésében természetesen mindkét megközelí-tésmód érvényre jut. A poéra egyes köteteit séletművének egészét a szerkezet szempontjábólvizsgálva az alábbi véleményre jut: "" . való-színűnek látszik, hogy Ady költészetének rend-kívüli varázsa - legalábbis nem utolsó sorban -az építmény nagyszerűségében, a struktura tör-vényszerűségeiben rejlik." Az életmű .starikájá-nak" vonatkozásában Ady lírájának .rnotívum-rendjeit" térképezi fel A Minden-Titkok verseicímű kötet ciklusait meghatározó hat térnacso-port';' alapján, a "dinamika" aspektusából pediga "költői ideák" változásait, fejlődésér vesziszemügyre.

Ha csak a mennyiségi szempontokat vennénkfigyelembe, azt mondhatnánk, hogy Rákos szá-mára - változatlanul - Móricz a legfontosabbszerző. Vele kapcsolatban már 1951-ben közre-adott egy nagyobb lélegzetű írást, a válogatott el-beszéléseket tartalmazó kötet utószavát:", amely akorszakra jellemző osztályharcos szemlelet je-gyében és a (kötelezó) propagandisztikus frázi-sokat sem mellőzve Móricz pályaképét rajzolja

177

fel. Az írót "a realizmus példájaként" és a vidékírója ként jellemzi, ugyanakkor fontosnak tartjamegjegyezni, hogy a Nyugat köréhez tartozott, smintegy mellékesen a folyóiratot is bemutatja,olyan szavakkal emlékezve meg róla, amelyek az1950-es évek elején egy "burzsoá" lap esetébenlegalábbis különösek voltak: azt írja, hogya Nyu-gat "a civilizáció fényét" jelentette, "az értelemdiadala volt a miszticizmus, a babona és a ma-radiság fölött", s ablak volt a világra. Móriczírásművészetének jelenrőségér a valóság őszintefeltárásán túl abban látja, hogy az író "tisztesség-gel szolgálta a szegény dolgozó népet".

A Klasszikusok könyvtára (Knihovna klasi-kú) elnevezéső sorozat keretében Spisy Zsigmon-da Móricze (Móricz Zsigmond írásai) címmel1954-ben Csehországban is kezdetét vette Móriczlegjelentősebb műveinek kiadása. A sorozategyes darabjairól olvasónk e kismonográfia köny-vészeti fejezetéből (is) tájékozódhat, e helyt azegyes kötetekhez csatolt - s "természetesen" Rá-kos által jegyzett - utószók némelyikének lénye-ges szempontjaira szeretnénk utalni. Közös ben-nük a szociális szempontok hangsúlyozása, adualizmus kori és a két világháború közöttí Ma-gyarország társadalmi viszonyainak kárhoztatá-sa'>', Móricz igazságkereső szenvedélyének,haladó szellemének a méltatása. A Rokonok:"kapcsán alapvető hangsúlyt kap annak megálla-pítása, hogya mű "illúziók nélkül" és "végérvé-nyesen" ítéletet mond a Horthy-kor Magyarorszá-gának uralkodó osztálya felett. Magától ér-tetődőnek találjuk, hogy Rákos nem hagyta meg-ernlitetlenül Móricz csehszlovákiai látogatásait ésaz ottani, demokratikus szellemű magyar fiatalokiránti rokonszenvét, amelyet a szeeialista kor-

178

szak irodalomtörténészei nem alaptalanul, de je-lentőségét némileg eltúlozva gyakran hangoztat-tak. A Légyjó mindbaldlig utószavában'" fontosszerep jut Móricz szó szerint idézett .vallomásá-nak", melyben elmondja, hogya regényben vol-taképpen a Tanácsköztársaság alatti és utáni há-nyattatásait írta meg. A Rózsa Sándor összevon-ja szemöldökét'" című alkotás történelmi-társa-dalmi összefüggéseit ismertetve arra figyelmez-tet, hogya műben Móricz újfent - "életművénekalapvető koncepciójához híven" - az osztály-szempontot juttatja érvényre és "a nép forradal-mi küldetésére" irányítja rá a figyelmet.

Szerzőnk Móricz iránti vonzalmának egy má-sik vetületéről is szólnunk kell, mégpedig az Er-dély-trilógia kapcsán. Mint említettük, Rákos azegyetemen történelmet (és filozófiát) tanult, sbár pályáját irodalomtörténészként futotta be, ahistoriográfia múzsájához, Klióhoz sem lett tel-jesen hűtlen: írásaiban számtalanszor tanújelétadta a történeti múlt iránti érdeklődésének, né-melyik munkája sokkal inkább kötődik ehhez aterülethez, mint az irodalomtudományhoz. Isme-reteit Móricz kapcsán mindenekelőtt a Tündér-kert és A nap árnyéka cseh kiadásához írt utó-szókban'" kamatoztathatta. A két írás fontos gon-dolataival a csehül nem tudó olvasó is akadály-talanul megismerkedhet, mivel Rákos egy ma-gyar nyelvű dolgozatában is kifejtette őket. J'" ABethlen Gábor emberi-politikusi habitusával éstörténelmi szerepevel (jelentőségével) kapcsola-tos akkori vitákra reflektálva fejti ki a "nagy fe-jedelemről" alkotott véleményét, emellett pediga Móricz regényeiből kibontakozó Bethlen-képetis megvizsgálja. Olyan uralkodónak látja őt, aki"a maga korlátozott, kompromisszumokkal ter-

179

helt keretei között egy központosítou, gazdasá-gilag már lényegében merkantilista elképzelé-sek szerint igazgatott kis országot formált Er-délyből" s a fejedelemség történetének "egy ki-vételes, rövid időszakában fel tudta emelni po-litikáját a kor színvonalára". Az Erdély-trilógiaBethlenéről szólva egyértelmüen leszögezi: Mó-ricztól távol áll, hogy kultikus hőssé tegye őt,nem hallgatja el azokat a tulajdonságokat és cse-lekedeteket, amelyek árnyékot vethetnek rá, mitöbb, a másik főszereplővel, Báthory Gáborralpárhuzamba állított Bethlen elmaradni látszik.Báthory ragyogónak és hódítónak ábrázoltegyénisége mögött". S mégis ő lesz a történelemembere, mert benne voltak meg azok az adott-ságok, amelyeknek köszönherően reálpolitikus-sá, következésképp számos tekintetben sikeres-sé válhatott. "Az ő szüntelen bölcselkedése, óva-tos latolgatása a regény során egyre inkább mintaz államférfiúi bölcsesség és előrelátás példájatündököl föl" - állapítja meg Rákos, s néhány ol-dallal odébb hozzáteszi: "s bármilyen hatásosanfesti is Báthory Gábor lenyűgöző egyéniségét,végső soron úgy ábrázolja a két fejedelem ellen-tétét, hogy a kevésbé csillogó Bethlen kerüljönki győztesen: ha nem is mint lelkesítő eszmény,hát mindenesetre mint követendő út'. Rákos Pé-ter tárgyilagos és logikus okfejtése nyomán óha-tatlanul arra kell gondolnunk, hogya trilógia ésBethlen Gábor "üzenete" ma is megfontolandó,sőt követhető útmutatás (lehetne) -legalábbis az1989-ben lezárult korszakban az lehetett volna.

Babitshoz a korábban említett munkákon ki-vül Rákos még kétszer tért vissza. A golyahalifacseh kiadásához Szépség és felelősség címmel írtelőszavában'?' az 1971-es magyar irodalmi lexi-

180

konban kifejtettekkel egybehangzóan azt nyo-matékosítja, hogya regény egy olyan szerzómunkája, aki a két világháború közötti magyarirodalom legbefolyásosabb alakja volt s "jószeri-vel a modern magyar irodalom törvényhozója";.hű tanítványai és csodálói szemében a tisztaművészet főpapjaként tűnt fel" - jegyzi meg, ko-rántsem mellékesen. A golyaeatifa: Babits .kivá-ló regényeinek" legsikeresebbjeként mutatja be,s hogy az olvasó tájékozódását megkönnyítse, avilágirodalmi analógiakat is megemlíti: elsősor-ban persze Wilhelm Hauff híres meséjét, továb-bá Oscar Wilde Dortan Gray arcképe, BalzacSzamárbár és Robert Louis Stevenson Dr. Jekyllés Mr. I-Iyde círnű művét. Rákos a fószereplő, Tá-bory Elemér alakja kapcsán arra figyelmeztet,hogy ugyanannak a meghasonlottságnak a hor-dozója, mint "Babits költészetének lírai szubjek-tuma". Tábory megkettőzött lénye 37. előszó író-ja szerint azt fejezi ki, hogy "mindenkiben két le-hetőség, két ember él egymás mellett, akik nemcsupán elválaszthatatlanok egymástól, hanemkölcsönösen felelősek is egymásért" - így kap-csolódik össze az egyik én életének szépsége amásikért viselt felelősséggel.

A Babits születésének századik évfordulója al-kalmából megjelentett verseskötet utoszava smég inkább a magyar változata'" részben azok-ra a gondolatokra épül, amelyeket Rákos a Nyu-gat-antológiában közreadott Babits-portrébanmár kifejtett. Írása elején felidézi azoknak a hu-szadik századi magyar költők nek a névsorát.akiknek már van cseh nyelvű kötetük (ti. 1983-ban): Ady, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Áprily La-jos, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós ésWeöres Sándor nevét említi, megjegyezve, hogy

181

Babits verseivel a Nyugat-antológiában találkozha-tott a cseh olvasó, prózai munkásságáról pedig az1972-ben kiadott A gólyakalifa révén alkothatottfogalmat. Babitsot ezúttal is olyan poétaként jel-lemzi, aki a művészet elefántcsonttornyának vé-delmezője akart lenni, de korának valósága arrakényszerítette, hogy ereszkedjék le "a nyugtalan-ság völgyébe", s vállalja kükletését, adjon hangota barbársággal szembeni tiltakozásnak. Arra mu-tat rá - nem először -, hogy a költő "egész pályá-ja szüntelen oszcilláció a menekülés és elkötele-zettség közöu'"". Rákos nem hagy kétséget afelől,hogy Babits nagyságának egyik ritka épp ennekaz elkötelezettségnek a vállalása.

Karinthy Frigyes, mint már említettük, beval-lottan a legkedvesebb szerzői közé tartozott,többször is írt róla, s az eredetileg cseh nyelvenközreadott szövegeket egy kivételével magyarulis publikálta. Az 1953-as tankönyvben szereplőportrévázlattól eltekintve az ötvenes évek végénmutatta be őt először a cseh olvasóknak. ",2 Akár-csak később a magyar írók kislexikonában, ezút-tal is azt hangsúlyozza, hogya Tanár úr kéremszerzője sokkal több volt, mint humorista: ő min-denekelőtt a racionalistát, "az Ész, az Értelemhirdetőjét" látja benne, írásművészetének "gon-dolati jellegét", "filozófiai koncepcióját" hangsú-lyozza, rámutatva a közte és a Karel Capek köz-ti párhuzarnra, ami a gondolatiságon kívül abbanis megnyilvánult, hogy mindketten erősen ér-deklődtek a hétköznapi lét apróságai iránt. Kétévvel később Éuszázadunk Gulliverének utazá-sairól címmel terjedelmes előszót írt az UtazásFaremidóba és a Capillária círnű művek cseh ki-adásához. li,.l Az alapgondolat a címből is egyér-telműen kiviláglik: Swift örököseként mutatja be

182

a szerzót, aki szatíráiban "az imperializmus go-noszságáról és értelmetlenségéről" mond ítéletet.szellemesen és ösztönzö módon". A két alkotástfontos állomásnak látja Karinthy pályáján, ami-vel aligha lehet vitatkoznivalónk. Az íróhoz akislexikon anyagának összeállításakor, majd ahetvenes évek első felében tért vissza újra, im-már "nem csak" irodalomtörténészként, hanemfordítóként is, az Üzeneta palackhan című no-vellaválogatással'<' lépve az olvasók elé. Akönyvhöz írt utószóban Karinthy racionalizmu-sának immár "hagyományos" kiemelésén túl-menően arra mutat rá, hogya nagy nyugatosokközül "leginkább ő gyökerezett a nagyvárosi élettalajában", Ismét fölemlíti a Karinthy és Capekközti szellemi rokonságot, lényegében ugyan-azokat a gondolatokat kifejtve, amelyek már az1958-ban papírra vetett portréban is felbukkan-tak.'6; Az olvasót nyomatékkal figyelmezteti Ka-rinthy műfaji gazdagságára, amit egy felsorolás-sal is aláhúz: "életműve ... a filozófiai irányzatúreflexiókon, rövid humoreszkeken és egyfelvo-násos színműveken kívül szenvedélyesen elkö-telezett és hatásos publicisztikai esszéket, regé-nyeket, drámai műveket is magába foglal, s vé-gül, de nem utolsósorban nem túlságosan terje-delmes, de jelentős költészetet is.?"" A sokműfa-júság és ötletgazdagság mint Karinthy írásművé-szetének jellemző vonása az Utazás a leoponyámkörül cseh kiadásának utószavában'" is felbuk-kan; magát a művet Rákos ódához, szirnfóniá-hoz, "diadalmas győzelmi jelentéshez" hasonlít-ja, amelyből "az élet pátosza" árad.

Füst Milánról a Nyugat-antológiaban közöltarcképvázlaton kívül a A feleségem torténetáiezírt utószóban monclta el véleményét.'?" Rákos az-

183

zal a megjegyzéssel kezdi az író pálya képénekfelvázolását, hogy 1965-ben a Nobel-díjra esélyesalkotók között emlegették .Míguel Ángel Asturias,Alberto Moravia, Nelly Sachs és a cseh VladimirHolari korántsern lebecsülhető társaságában".Füstöt "rendkívül bonyolult írói jelenségnek"mondja, ,.nyugtalan, feszült alkatnak" , akihezmindenekelőtt "a romantikusan túlfűtött, pateti-kus vagy sejtelmesen többértelmű kifejezési esz-közök illenek". Prózajának sajátosságait össze-foglalva Rákos arra mutat rá, hogy az író nemklasszikus értelemben vett történetek et vetett pa-pírra, hanem epizódok láncolatait alkotta meg, saz események bemutatásában sem a szokványosutat követte: .Sorsdöntő fordulatokat félmonda-tokban intéz el, lényegtelen apróságokat monu-mentális méretűekké nagyít, mígnem elfödik atörténet lényegét, mi több: maguk válnak lényeg-gé, vallomássá az élet értelméről.">" Afeleségemtörténete kapcsán egy további fontos vonáskerül szóba: "Ha általában is elmondható Füstpróz:.íjáról- mint voltaképpen minden valamire-való irodalomról -, hogy ihletének forrása azemberen való elámulás, ezt itt különösen jól ér-zékelhető.''?" Rákos a teoretikusként is jelentőséletművet alkotó Füstöt sem mellőzi: "A rnodernírónak ahhoz a nem is ritka típusahoz tartozott,aki saját alkotó tevékenységévei párhuzamosanaz elméletet, sőt: önnön rnűvészetének elméle-tét is műveli."'"

Déry Tibor iránti érdeklődését (s talán nemtúlzunk, ha azt mondjuk: rokonszenvet) a máremlített szócikken kívül két írás is dokumentál-ja. In A befejezetlen mondathoz írt utószóban Dé-ryt .századunk egyik legjelentősebb prózaírója-ként jellemzi", s már dolgozara bevezető részé-

184

ben nyomatékosan felhívja a figyelmet a hánya-tott sorsú szerző csehűl megjelent múveire.!" Apályakép felvázolása során fontos hangsúlyt kapannak megállapítása, hogy Déry, egy dúsgazdagnagypolgári család sarja .rekintetét rendületlenüla munkásmozgalornra függesztette, hitet tett mel-lette, kockázatot vállalt érte, ... viaskodott vele,de mindvégig a mozgalom égisze alatt élt és al-kotott."!" Az író életének 1956-hoz kapcsolódófejezetéről szólva Rákos ismét úgy fogalmaz,hogy szavai semmiképp se jelentsenek elitélést.kárhoztatást: "... az 1955-1957 közötti válságosidőszakban heves konfliktusba került a pártve-zetéssel és az áJJamhatalommal..." Az utószó fél-reérthetetlenül azt sugallja, hogy Déry írói nagy-ságának megitéléseker nem az irodalmon kívü-li szempontok a mérvadók. Figyelmet érdemlőmornentum, hogy Rákos A befejezetlen mondats néhány hozzá kapcsolt rnű (Fele/el, G. A. úr X-ben, A kiközösítő, Képzelt riport egy amerikaipop-fesztioálróű egyik-másik sajátosságának fel-villantásán túl a sztálinizmus korát idéző Déry-novellákra is kitér, amelyeket a Niki című kisre-génnyel együtt "életműve legfényesebb lapjaiközé" sorol.

Mint már a korábbiakból is kiderülhetett, Rá-kos egyáltalán nem ódzkodott attól, hogy "prob-lernatikus" írókat értékel jen, mi több, akár rokon-szenvet is nyilvánítsan irántuk. Tapasztaltuk már,hogya hatalom által alaposan megbírált népiíróktól és a rossz hírnevű Szabó Dezsőról sem ta-gadta meg elismerését, a csehszlovákiai szocia-lizmus egyik legviszolyogtatóbb időszakában, az1968-at követó "rendteremtés", a .normalizáctó"idején pedig arra "vetemedett", hogy az 1948 ótaemigrációban élő s a rezsimmel szemben kérlel-

185

hetetlenül elutasító Márai Sándor kapcsán szüle-résnapi köszöntőt vessen papírra.!" Nem akarjukeltúlozni Rákos megemlékező írásának jelentősé-gét, de talán nem tévedünk, ha úgy véljük: kel-lett némi bátorság annak kijelentéséhez. hogyapolitikai okokból súlyosan elmarasztalt. Magyar-országon (is) kiadhatatlan író "megtámadhatatlaneszményeket" képvisel, ezek az ideálok ugyanisa "burzsoázia" téves, sőt "dekadens" és "reakci-ós" világszemléletét tükrözték, s nem számíthat-tak az akkori hatalmasságok megértésére. Rákosfájlalja hírneves földije hiányát, s gondolatai kü-lönösképpen furcsán hatnak akkor, ha felidéz-zük a korabeli viszonyokat: inkvizíciós bíróság-ra emlékeztető "igazoló bizottságok" működ tekszerte az országban; emberek ezrei veszítették elpolitikai okokból a munkahelyüket, addigi eg-zisztenciájukat; a szellemi életet "tisztogatás" CÍ-

mén egyre vészesebben elszegényítették s egy-re jobban ügyelni kellett a kimondott, leirt sza-vakra, mert az óvatlanság veszélyt hozott ... Eszületésnapi köszöniőt bízvást sorolhatjuk Rá-kos jelentős írásai közé, nemcsak szellemi kva-litásai, de erkölcsi bátorsága okán is."?

A számára legfontosabb szerzők közört kitün-tetett hely illeti meg Németh Lászlót, akinek amunkásságára, nézetrendszerére több alkalom-mal is reflektált. Vele kapcsolatos írásai közül atörténelmi-irodalomtörténeti kontextus okánmindenekelótt a Néhány megjegyzés NémethLászlo életműuéhez című dolgozatot'" látjuk ki-emelkedő fontosságúnak. Keletkezésének hát-teréről a Tények és kérdőjelek s a Prágai őrjáratbibliográfiai jegyzeteiből (is) értesülünk. A Té-nyek és kérdője!eldJJen az alábbiak olvashatók:.Hozzászólásnak szántam ·oA népi írókról .. szóló

186

1958 nyarán közzétett állásfoglaláshoz, mireazonhan hosszas töprengés után elkészültern ve-le, a vitát lezárrák. Úgy gondolom azonban, hogyaz írás így is hozzájárulhat valamicskével a má-ig alakulóhan lévő Németh Lászlo-képhez."!" Eh-hez a Prágai örjáratban még hozzáfűzi (s erre amozzanatra már koráhban is utaltunk), hogyakötet a Némethról írottak miatr került az Orszá-gos Széchényi Könyvtárban a zárolt kiadványoktárába, mert a szerző olyan "eretnek" nézeteknekadott hangot, amelyek ellentétesek voltak az Ma-gyar Szeeialista Munkáspárt állásfoglalásával,amely .párthatározatnak számított, s mint ilyen-nel nem volt szabad polernizálni vele"."? Rákoseretneksége többek kózött abban állt, hogy ta-gadta az író életművének .misztíkus és irracio-nális" jellegét, miként azt is, hogy .kicsengésepesszimista volna". Ugyanígy vitatta a NémethLászló nacionalizmusával kapcsolatos vádakat,arra mutatva ci, hogy az író "b5.tran és becsüle-tesen hangoztatta a legkedvezőtlenebb pillana-tokban is rokonszenvét a magyarság szornszéd-jai, s ezen belül is különösen a csehek iránt". Azírót a párthatározat az értelmiség vezető szere-pének hangoztatása miatt is elmarasztalta: Rákose tekintetben is határozottan védelmére kelt, azta kérdést intézve a határozat "szerzőihez", hogyvajon .rnelyik cselekvő filozófia vallja oly fennenaz értelmiség vezető szercpét, mint a rnarxiz-mus, a dialektikus materializmus?" A maga ré-széről megalapozatlannak látja az írót ért bírála-tot, ugyanis ha az értelmiség vezető szerepe Né-meth felfogásának megfelelőerr az iránytű szere-pével azonos, akkor voltaképpen a "marxi szo-cializmus" álláspontja jut érvényre - Rákos logi-kus okfejtése tehát azt bizonyította, hogya párt-

187

határozat ellentétbe került az általa képviselt ide-ológiával. Nem kevésbé bosszantó lehetett, amitaz író harrnadikutassága kapcsán vetett papírra:"Németh Lászlót szükségtelen mint harmadik-utast határozatban leleplezni. Ö mindig fennenhirdette, hogy az. De nem kevésbé jellemzi azis, h067 minden adott helyzetben a lehető kibon-takozás útját, a becsülettel vállal ható modus vi-vendit kereste."!" Az 1958-1959 folyamán szüle-tett írás okkal válthatta ki tehát a kultúrpolitikakorifeusainak rosszallását, más kérdés azonban,hogy valóban miatta került-e a szerző első tanul-mánykötete a zárolt publikációk gazdag gyűjte-ményébe.

Rákos a cseh olvasók számára is írt NémethLászlóról: a Bún utószavában'" muratta be ót,rögtön írása legelején leszögezve, hogy "nem-csak száraz adatokat közöl az íróról és művéról,hanem hellyel-közzel dicséretét is zengi". Minde-nekelőtt azt állapította meg, hogy "Németh Lász-lónál nagyobb írója Magyarországnak ma nin-csen". A folytatás sem volt kevésbé zengzetes:"Irodalmi jelentőségén túl émeth László a maimagyar kultúrának egyik legjelentékenyebb, leg-nagyobb hatású alakja, nélkülözhetetlen elemeés árnyalata, őrszem egy szellemi poszton, ame-lyet ő jelölt ki magamagának, s amelyet nála hi-vatottabban senki sem védelmezhet."'" Pedagó-gus-íróként és "tárt ablakú szellemként" jellem-zi Némethet, akit beállítottsága, élményeinek ésismereteinek sokrétűsége valóban a nevelő sze-repére predesztinált.

j émeth Lászlón kívül Rákos a népi írók egymásik emblernatikus képviselője, Illyés Gyulairánt is érdeklodést és rokonszenvet mutatott. ACsehországban 1957-ben kiadott Puszták népe

188

elószavában'" Illyést, "a puszta fiát" a "legmúvel-tebb költők és gondolkodók" közé sorolja, s he-lyeslően idézi azokat a véleményeket, melyekszerint az élő klasszikusok között van a helye.Magát a könyvet olyan komplex alkotásnak ne-vezi, amely nem csupán "remek szociográfia", deegyúttal életrajz is, a környezetéból kiemelkedőfiú "regényes története", mindenekelőtt pedig lí-rai vallomás. Rákos arra hívja fel az olvasó figyel-mét, hogy a Puszták népé. "a két világháború kö-zötti magyar irodalom egyik csúcsának tekintik",s amikor Illyést 1948-ban Kossuth-díjjal tüntettékki, akkor a díj odaítélését jelentős részben ez amű motiválta.

A nevezetes szociográfiát megjelentető kiadó1965-ben újabb, ezúttal válogatott verseket tar-talmazó Illyés-kótetet bocsátott útjára.?" RákosPéter az utószóban olyan költőként mutatja be,aki versei javát három nagy témakör vonzásábanírta/írja: a szó legtágabb értelmében vett nép, Pá-rizs (s az általa szimbolizált francia kultúra) és azifjúság jelentette/jelenti ihletadó nagy témáit.Illyésben a népiség és az intellektualitás "párat-lan harmóniájának" a megtestesítőjét látja, akir"egyforma joggal sorolhattak a yugat -esztéta-elitjéhez és a harcos társadalmi programmal fel-lépő népi írókhoz". Az utószót követően Illyés-hez a magyar irók kislexikonában és egy szorno-rú alkalommal, a költő halála után tért vissza. IH>

Megemlékező írásában tovább árnyalja a koráb-ban felvázolt arcképet, s többek között megálla-pítja: "Nemzedékének legrangosabb költőibőlIllyés Gyulára maradt leginkább a tribun szere-pe, aki felemeli szavát a népért, rnelyből szárrna-zik, a nemzetért, melynek történelmi fáturnátosztja, az emberiségért, melynek gondja az övé

189

is." Pontos, lényeglátó megfogalmazás, az azótaeltelt idő csak megerősítette érvényességét.

józsef Attila kapcsán egy 1959-ből származó,viszonylag terjedelmes előszó ról kell említésttennünk, amelyet csak cseh nyelvű változatbanismerünk. IH<, Mi sem természetesebb, mint hogya szerző "a magyar irodalom legnagyobb szoci-alista költőjéról" szólva már írása bevezető részé-ben nyomatékkal említi a poéta érdeklődését acseh irodalom iránt, a cseh költók - többek köztPetr Bezrué és jii'í Wolker - műveinek tolmácso-lását, józsef Attila beteljesületlen vágyát, hogy el-jusson Csehországba. Hatásának és nagyságá-nak egyik titkát abban látja, hogy élete és műveközött "különösképp szoros" volt a kapcsolat, s.költóhöz méltóan" élt: "gyorsan, őszintéri és tu-datosan". A kiválóan megszerkesztett, versrész-letekkel és József Attila életének tanúitól, többekközött nóvérétól, jolántói származó idézetekkelgazdagított írás jól áttekinthető képet ad az életút-ról és a műról, míközben a "kényes kérdéseket",pl. József Attila és a kommunista párt konfliktu-sát sem hallgatja el, egyértelmúen a "hamisavantgardista előítéletek" foglyaivá lett "szektás"kornmunistákat okolva a szakitásért."" A költő-nek a szocializmusról vallott felfogása kapcsánírása legvégén a Levegőt című vers utolsó strófá-ját idézi!", megjegyezve, hogy józsef Attila a mű-ben annak adott hangot, mit vár az emberiség aszocíalizmustól, s mi leéne hogy alkoss a a szoci-alizmus "elpusztíthatatlan erejét".

Neves kortársai közül az említetteken kívülelsősorban Ottlik Gézáról, Weöres Sándorról,Kertész Imrétől és Kenrád Györgyról volt figye-lemre méltó mondanivalója. Ottlikot az Iskola ahatáron című regény utószavában"? "a szárazon

190

krónikaírói, de mégis rendkívül sokatmondó"ábrázolásmód képviselőjeként mutatja be, olyankései nyugatosként, akit maga Babits "avatott"íróvá, s aki nem csak tehetségével tűnik ki, ha-nem azzal is, hogy szerzőként ritkán hallat ma-gáról. A nevezetes regény jelentőségér Rákostöbbek között abban látja, hogy "kiváló, művé-szien megírt, lélektanilag finoman felépített éstársadalmilag rendkívül nagy horderejű alkotás".

Weöres Sándor lírájáról szólva'?" többek kö-zött "az érzéki benyomások tarkaságát. a versdallamát, zenéjét, a gazdagon patakzó nyelvianyag virtuóz elrendezését", valamint "a modernköltészet zabolátlanul hancúrozó játékosságát"emeli ki. .Kölrészetéből csak úgy árad a költő al-kotó öröme, telhetetlensége, csillapíthatatlan kí-sérletező szornja: hogy a kifejezés végtelen szá-mú lehetősége közül egy se maradjon kiaknázat-lanul, hogy minden kipróbáltassék" - írja a rá jel-lemző lényeglátítatjó pontossággal.

Kertész Imre munkásságára E,g,y imádság,melynek az első szava "ámen" című irásában'?'reflektált, Az írás apropója a Kaddis egy meg nemszületell gyermekért című könyv, melynek kap-csán a "fontos időbeni és logikai előzménynek"mondott Sorstalanságra is kitér. Szerinte az olaszPrimo Levi mellett épp Kertész Imre volt az, akialkotásával bebizonyította: a koncentrációs tábo-rok tapaszralaráról igenis lehet .hatásosan ésmeggyózően" írni. "Gyöngyszemnek, remekmű-nek" mondja a Kaddis; melyben "művészi sok-szólamúság, érzéseket fakasztó logika, lírát fa-kasztó gondolat" munkál, s amely .Ielernényes ésmonumenrális" szimfóniaként bontakozik ki azolvasó előtt. A műból levonható tanulságokat il-letően pedig érdemes hosszabban is idézni Rá-

191

kost: "Kertész Imre lenyűgöző r. .. l, porig sújtó ésegyben katartikusan felemelő könyve meggyőzőérvet szolgáltat, hogya teljes és igazi nem soha-sem lehet csak zsidó nem, nem lehet csupánrészleges, partikuláris nem, hogy minden - ismé-teljük nyomatékosan - minden holocaust, lé-gyen volt tervezetten végbevitt, vagy tervrelenülelkövetett, nemcsak az áldozatok végzete, ha-nem az egész emberiség csődje, kudarca, hogyminden partikuláris nem-től törvényszerűen el-jutunk az egyetemes emberi nem-hez, ami L..ligazolhatóan Kertész könyvének alapeszméje. Aválasztottság nimbuszáról el kell búcsűzni. Akibármily jószándékúan elkülöníti a zsidó márti-rornságot az emberiség öröktől fogva létezőegyéb mártíriumaitól, szándéka ellenére kártevő:árvaságra kárhoztatta a zsidó sorsot, megfosztjatestvéreitől, fonákjára változtatja és kétségessé te-szi mindazt, amivel éppen a zsidóság az emberi-ség szellemi-lelki kincsestárát gyarapította."!"

Konrád Györgyről Rákos már 1972-ben érde-kes reflexiókat vetett papírra, akkori írása, A lá-togató tervbe vett cseh kiadásának utoszavaazonban kéziratban maradt, mert a kiadó elálltaz odahaza időközben kegyvesztetté lett szerzőművének megjelenterésétől.:'" A kilencvenesévek elején a regény publikálásának már nemvoltak politikai akadályai, s ekkor Rákos isvisszatért Konrádhoz, a tizennyolc évvel koráb-bi kéziratot új mozzanatokkal gyarapította, s írá-sát végül a Prágai árjárat círnű kötetében jelen-tette meg. '"' A látogatót szerzője legjobb prózaialkotásaként értékeli, megjegyezve, hogy "a re-gény műfajában már semmi jobbat nem írt"; a művalóságábrázolása kapcsán .részletesen leltáro-zott infernóról'' tesz említést, dc arra is figyelmez-

192

tet, hogya Kenrád által .Jeltárba vett" jelenségek(s a belőlük levonható következtetések) általá-nos érvényűek, noha a regényben megjelenítettnyomorúság minden kétséget kizáróan a kádáriszocializmus, a "legvidámabb barakk" valóságá-nak egyik összetevője. Rákos természetesen nemcsak szépíróként, hanem a közügyek iránt szen-vedélvesen érdeklődő tollforgatóként is méltat-ja Konrádot, kiemelve. hogy társadalmi kérdé-sekben a liberalizmus klasszikusainak utóda kénthallatja hangját, nem utolsósorban pedig "igaziközép-európaí patrióta", aki "gyógyíthatatlan op-timizmussal" igyekszik megválaszolni azokat akérdéseket, amelyeket a térség múltja, jelene ésjövője felvet.

Ha nem is nyújthattunk teljes képet azoknakaz írásoknak a hosszú soráról'", amelyek révénRákos Péter a magyar irodalom szárnos reprezen-tánsának és alkotásának csehországi .honosírá-sár" kívánra szolgálni, talán sikerült érzékeltet-nünk, milyen odaadással és hangyaszorgalom-mal igyekezett irodalmunk értékeit érvényre jut-tatni, popularizálni. 'em maradhat megemlítet-len, hogy korántsem "csak" tudósként és tanár-ként szolgálta ezt a maga választotta ügyet, ha-nem fordítóként is elismerésre méltó munkátvégzett. Egyik-másik könyvnél társfordítóval dol-gozotr= többnyire azonban egyedül végezte elaz átültetés sokrétű nyelvi és kultúrtörténeti is-mereteket, valamint leleményességet és empáti-át kívánó feladatát. 197

A 19-20. századi magyar irodalom kiemel-kedő alkotóihoz kötődő írásokat leltárba vévemegelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy évtizedekki tartó munkájának köszönhetóen a cseh olvasószárnos kedvező alkalmat kapott az íróinkkal,

193

költőinkkel való találkozásra, ismerkedésre. Rá-kos Péter valóban az ő "nagykövetükként" élt ésdolgozott Csehországban, s a legkevesebb, amitelmond hatu nk róla, hogy fél évszázadon átívelőmunkásságával olyan rnissziót teljesített, mely-nek jelentőségét nehéz volna túlbecsülni.

194

A szlovákiai magyarkultúrában

"Testi-lelki habitusár érdekes, ellentéteknek lát-SZÓ, de valójában harmonikus vonások határoz-ták meg: a testi törékenység és a szerénység frap-páns együttest alkotott a sziporkázó szellemes-séggel, a véleményformálás bölcsességével s lo-gikai erejével."!" Turczel Lajos írása kiinduló-pontként azt az alkalmat idézi föl, amikor a szlo-vákiai magyar írók képviselői először találkoztakRákos Péterrel - az ötvenes évek közepénekegyik prágai írókongresszusán, A szlovákiai akgyakran fölemlegették, hogy nélkülözniük kellettót a szlovákiai magyar kultúrából, s hogy ritkánvolt jelen az ottani sajtóban: Turczel abban az1985-ben megjelent születésnapi köszöntőjében,amelyből idéztünk, mindössze tizenhét, az Iro-dalmi Szernlében megjelent Rákos-írásról tud(ebből négy érintkezik a szlovákiai magyar kul-túrával), s azt is megemlíti, hogy "talán egyetlenírószövetségi összejöverclünkön sem vett részt".Ezért Turczel Rákos szerénységét, másrészt aszlovákiaiak .szervezői nehézkesség"-ét okolta.A döntő lépés megtételét eszerint a szlovákiaimagyar irodalmi élet mulasztotta el. Ha máshogynem lehetett, a cseh folyóiratokban megjelent ta-nulmányainak "átplántálásával" kellett volna elér-ni folyamatos jelenlétét a szlovákiai magyar saj-tóban - mondja Turczel, aki szerint az is nagyhiba volt, hogy elmulasztották ót bevonni a kri-tikai életbe.

Valóban, az Irodalmi Szemiében közölt - anyolcvanas években a korábbiakhoz képest va-

195

lamivel gyakrabban olvasható - esszéken, tanul-mányokon kívül néhány cikke jelent meg másorgánumokban, s egy-két interjút készítettek ve-le. A szlovákiai magyarsághoz valamiképpenkapcsolódó publikációinak számát azonban ed-digi ismereteink szerint valamivel többre, három-tucatnyita tehetjük.

Viszonylag kevés tanulmányát adta az Irodal-mi Szemlének, ezek egy része viszont a fonto-sabbak közül való. A valamelyik kötetébe fölvettírásokból ott jelent meg először A fiatal NémethLász/ó(1971-ben), a Dobossy László Két haza kö-zott című kötetéről szóló tanulmányértékű re-cenziója 0981-ben), az Arany Jánosról szóló .s».napra" Cl982-ben), a Noszty Feri bűne és a Gert-rudis ártatlansága C1983-ban), az I~f!J'Komenslsy-dolgozat mellékhajtásai O 988-ban), mindkét Má-rai-szövege Cl971-ben és húsz év múlva, 1991-ben), az Europa elrablása círnű Fábry-könyvrőlírott Fáradhatatlan szavak első változata 0966-ban) és utolsó Fabry-cikke, a kötetben nem sze-replő Fábry Zoltán speeidlis esete (1992-ben). Sa-ját köteteiben nem szereplő, de antológiákbanmegjelent dolgozatai közül megemlítendő mégaz eredetileg szintén a SzemIében közölt, éscsehszlovákiai magyar vonatkozású, Forbáth Im-re emlékének ajánlott Népek, hidak, városok(1979) és Turczel Két kor mezsgyéjén főcíműmunkájának rnéltatása 0968-ban) - a két mérték-adónak számító, a Madách Kiadóná! megjelentantológia adatait, az írások lelőhelyét lásd akönyvészetben. Az 1964-ben szintén az Irodal-mi SzemIében megjelent Madách ünnepén címűcikkének anyaga pedig beépült Az ember tragé-diája mondanivalója című, már említett Madách-tanulmányába. Főképp a pozsonyi egyetemen ta-

196

nuló magyar szakos diákok számára készült aTurezellel közös, a magyar felvilágosodást és areformkort tárgyaló irodalomjegyzet, s Pozsony-ban jelent meg Rákos kis Madách-füzete is. Ta-lán fontosabb ennél, hogya magyar irodalomcseh lexikonaba fölvette a csehszlovákíaí ma-gyar irodalmat és fontosabb képviselőit - e cím-szavak megírására Turczel Lajost kérte meg. Akornmunísta kerszakban megjelent mindkét ta-nulmánykötetének gondozását a szlovákiai ma-gyar irodalom kiadójára. a pozsonyi Madáchra,1989 utáni két magyar nyelvű könyvét pedig aKalligram Kiadóra bízta. Úgy tűník föl, szlováki-ai szellemi jelenléte a hatvanas évek közepétőlfolyarnatos, ha nem is rendszeres. Az emlí tettírások némelyike viszont fontos dolgokat mondel kimondottan a szlovákiai magyar kultúra pro-duktumairól vagy azok kapcsán.

Úgy látszik, a kulcsfontosságú év 1965. Ko-rábban egy Németh Lászlóról (az írónak A kél Bo-lyai című drárnájáról) szóló írása és a már emle-getett jubileumi Madách-cikke jelent meg az Iro-dalmi Szemleben (az elsőként említett az 1962-es évfolyamban). 1965-től volt használatban aTurczellel írott egyetemi jegyzet, ekkor válaszoltaz Irodalmi Szemle körkérdésére, s ebben az év-ben két cikke volt olvasható az ci Szóban, ame-Iyeknek nem lett folytatásuk. E cikkeknek annyi-ban van közük a kisebbség dolgaihoz. hogy akorábban már emlitett, a párt által utóbb ideoló-giailag bírált irodalomelméleti reformáramlategy-egy esemenyérói tudósítottak. Az egyik azírószövetség irodalomkritíkai tanácskozásaról.amelyen az úgynevezett béketábor hét másik ál-lamából is megjelentek a küldöttek, J'rJ a másik az1965-ös, Maríanské Láznéban tartott szintén nem-

197

zetközi éapek-szimpózium záróakkordjáról, egyPrágában lezajlott, az irodalomról rendezett vi-táról.r" Több Új Szó-beli közleményét Rákos Pé-ternek nem ismerjük, s a rendelkezésünkre álló,publikációinak adatait 1995-ig közlő bibliográfi-ák sem utalnak egyéb, ott megjelent megnyilat-kozásaira - leszámítva a Fónod Zoltán által velekészített kitűnó interjút, amelyből idézni fogunk.Előbb azonban lássuk az Irodalmi Szemle arikét-ját. Annak érdekében, hogy a fiatalabb olvasókérzékelhessék, milyen kérdések foglalkoztatták(foglalkoztathatták) a szlovákiai magyar elitet,kommentár nélkül teljes terjedelmében idézzükaz ankét bevezetőjét, kérdéseit:

.Ankétot indítunk a nemzetiségi irodalmak,kultúrák szereperól és lehetőségeiről. Az anké-ton nemzetközi részvétellel számolunk, s remél-jük, hogy így hozzájárulunk a helyzetünkból (segyéb nemzetiségek helyzetéból) következó fel-adatok s lehetőségek tísztázásához. S fontosnaktartjuk ezt azért, mert a probléma nemcsak a miproblémánk, de problémája néhány nyugati kisnemzetnek, Jugoszlávia és Románia nemzetisé-geinek, a Szovjetunió népeinek - tehát mélyeneurópai probléma. A nemzetiségi kultúrákat oly-kor a be zárkózottság veszélye fenyegeti, pedighelyzetünkból (nemzeti kultúrák találkozásipontjában élni') éppen ellenkezőleg, emelke-dettség, több kultúrára látás, tehát magasabbszempontok következnének. Ha sikerül a prob-lémakör iránt a szélesebb közvélemény ér-deklődését fe/kelteni - elértük a célunkat.

A hazai, valamint a külföldi irodalmak jelentősképviselőinek a következó kérdéseket tettük fel:

1. Mi Ön szerint a nemxetiségi irodalmak(ku ltúrálz) szerepe és lzúldetése az egyetemes ma-

198

gyar irodalom han s abban az irodalomban,ame~vnek- helyzetébál következően - részese. Pl.a csehszlovákiai magyar irodalomnak a cseh ésszlovák irodalomban?

2. Milyenele On szerint a nemzetiségi irodal-mak felzárkózásának lehetőségei a szocialistairodalmak progresszív áramlatáboz, illetue Eurá-pa irodalmáboz?

3. Milyenek a szeeialista irodalmak együtt-élésének 20 éves tapasztalatai, s a nemzetiségiirodalmak Híd-programjának eredményei ebbenaz együttélésben?

4. Milyen tartalmi (etikai) ésformai (műfaji)determinácio következik a nemzetiségi létbél?

5. Hogvan tükröződik mindez (amennyibenazokat ismeri) nemzetiségi irodalmakhan (aSzoujetuniában, Romániában, Csehszlovákiá-ban ésftcgoszláuiábarúi"?"

Mind az őt válaszadásra kérő folyóirar elkép-zelései, mind a válasz logikája alapján láthatjuk,hogy Rákos belülről szól hozzá a témához, hang-súlyozván, hogy a kérdésekre - .melyekre vála-szolni kötelessége úgyszólván minden megkérde-zettnek" - nem tud senuni eredetit mondani; de alényeg, a cél talán nem is ez: "Amolyan népszava-zás ez: érvényben vannak-e még némely régi, sú-lyos történelmi tandíj árán szerzett igazságok, ha-tóerőkként élnek-e bennünk vagy csak mint lom-tárban porosodó, ünnepi alkalmakra előráncigáltszólamok?" Megint hosszabban kell idéznünk, fő-ként az "elöljáróban" elmesélt anekdotát - amely-re Rákos fölfűzi egész gondolatmenetét - és a köz-vetlenül hozzá fűzött magyarázatot:

"Az egyszeri diák szállás fejében megígérte agazdának, hogy megtanít ja aranyat csinálni. -Mí

199

sem egyszerűbb- - mondotta távozóban. "Ele-gyítsen kend össze egy rozsdás lábasban esővi-zet, meszet, dinnyehéjat, tejfölt, darát, szecskát,töreket, aztán kavargassa egy óra hosszat. Csakarra ügyeljen, hogy nem szabad közben a vízi-papra gondolni, különben újra kell kezdeni azegészet.. Esztendő múltán a diák újra arra ve-tődött, s hát a gazda villát fog rá: -Kotródj a sze-mem elől, ebugatta: Tisztességben megöreged-rem, soha vízipapnak hírét se hallottam; de ami-óta ezt a kotyvalékot kavargatam, egyéb se járaz eszemben-

A vízipappal sokan jártunk és járunk így,egyének és nemzetek egyaránt. Felelnivalómataz Irodalmi Szemle öt kérdésére talán ez a kisanekdota fejezi ki a legösszefoglalóbban. Vannakcélok, amelyek annál inkább futnak előlünk, mi-nél görcsösebben és kizárólagosabban rájukösszpontosítjuk figyelmünket. A nemzeti kultúraolyan arany, mely annál valószínűbben hull ölünk-be, minél kevesebbet gondolunk rá mint program-ra, mint kötelességre - mint a vízipapra. Alig is-merek tanulságot, amely egyértelműbben volnakíolvasható a magyar szellem múltjából. a nemzetvagy nemzetiség aranvkincse valamely általánosemberi (és nem is csupán kulturális) kvalitás, ame-lyet nyelv és hagyomány természetszerűen színeznemzetivé. Egy nemzet vagy nemzetiség embe-rek összessége: amennyi emberiesség, becsület,politikai érettség, erkölcsi bátorság, józanság,szakértelem, lelkesedés és tudnivágyás van ben-nük külön-külön és együttvéve, annyi érték vanaz egészben. És annyi életképesség is. "202 A kér-dessorra adott választ Rákos - bár az egész szö-veget későbbi köteteibe nem vette föl - nyilván-valóan fontosnak tartotta: az utolsó bekezdés há-

200

rom zárómondatával fejezte be első köteténektörzsanyagát, ami után már csak a cikkek koráb-bi megjelenését rögzítő jegyzetek következnek.

A kérdésekre adott tételes válaszokban rög-tön szembetűnik, hogy - szemben a hivatalosterminológiával, amely a kisebbségeket nemze-tiségeleuev: nevezte, fogalmilag is leválasztvánőket a nemzetről, amelynek részei voltak - a kö-zösség (nemzeti) leisebbségi státuszát hangsúlyoz-za. A kisebbségek helyzetét pedig nem tekintiösszemoshatónak, mindegyik más-más. Acsehszlovákiai magyar irodalom - adja meg sa-ját válaszát a jóval később, néhány éve Szlová-kiában ismét fölelevenített kérdésre - természe-tesen nem önálló minőség a magyar irodalom-hoz viszonyítva, hanem része annak, másrészt "amaga módján" része Csehszlovákia irodalmánakis. A kisebbség "nyelvi normáit, művészí érték-rendjét a magyar irodalom egészéből meríti ésahhoz igazítja", "nem alkot önmagában zárt, kul-turálisan "önellátó" regionális egységet". Nincskét magyar irodalom, két mérce, "nincs olyancsehszlovákia. magyar író, aki nem jó magyarírónak, de jó csehszlovákiai magyar írónak, semolyan csehszlovákiai magyar mű, amely magyarirodalmi műnek gyenge, de csehszlovákiai ma-gyar műnek megjárja". Az irodalornkritikának isebből a tényből kell kiindulnia. Elég volt a jószándék dicséretéból. mert ez megkárosítja a ma-gyar irodalom egy részét, de Csehszlovákia iro-dalmát és társadalmát is. Ennek az irodalomnakmindkét nagyobb egységben, amelynek része,ugyanaz a dolga: a színvonal. Ezt "nem elhatá-rozni kell, t .. ') hanem tudomásul venni".

A fölzárkózás kérdéséhez fűzött szakaszbana következőből indul ki: "Nem valószínű, hogy

201

Dunaszerdahelytőll\iagybposig a csehszlováki-ai magyarság százezreibe kevesebb talentumszorult volna, mint a világ bármely más népcso-portjába." A közösség helyzete e téren szerintenem rossz; irodalma "két kultúrkör áramába is bevan kapcsolva", ezért nem kell rettegnie a pro-vincializrnustól, de itt is ugyanaz a helyzet, minta vízipappal. ,.3 provinciaiizmusa elleni védeke-zés leghatékonyabb módja, ha nem beszélünkróla unos-untalan". .Szépen mondotta valaha LaRochefoucauld herceg, a keserű és igaz aforiz-mák mestere: mi sem gátolja az embert jobbana természetességben. mint ha természetesnekakar látszani. A provincializmus egyik legáru-lóbb tünete a tőle való menekülés, olyan, mintaz ittas bízonykodása, hogy színjózan." Perszeahhoz, hogy ne csak néhány jó író legyen, ha-nem színvonalas irodalom, "éltető talaj" kell -főképpen értő olvasók. Ez az irodalom "a gúlá-hoz hasonlatos: jó széles alapról indulva zömök,szilárd törzsön át fokozatosan keskenyedveszökken csúcsba", Alapfeltétele a jó, több nyel-vet, kultúrát és a természettudományokat is ki-tűnő pedagógusok révén oktató magyar iskola,"a legtágabb értelemben vett kulturális miliő". Ahíd programot Rákos élőnek, valóságosnak. ter-mészetesnek tekinti, de itt is idegenkedik a karn-pányoktól - "Ha üstökön akarnám ragadni a kí-nálkozó paradoxont, azt mondanám: annál in-kább híd, minél kevésbé program" -, a "hosszantartó rétegeződés"-ben hisz, utal viszont a koráb-bi évek e téren megfigyelt .borúsabb mozzanat"-aira is, amelyeket számba kell ugyan venni, dejobb, ha az ember előre néz: .Közép-Európa né-pei okosan teszik, ha múltjuk egy részére fátylatborítanak; s úgy tűnik, hogya fátvlak borítására

202

a legalkalmasabb időpont a mindenkori jelenpillanata." A kisebbségi helyzetből - bár ezúttalRákos "nemzetiségi lét"-ről beszél- "nem követ-kezik semmiféle műfaji deterrnináció". Ehelyettkétségtelenül létezik a .ternatikai determináció","egyfajta potenciális téma többlet vagy tematikaiilletékesség", amely a határhelyzet következmé-nye. Ennek erkölcsi tartaimát illetően Rákos Fáb-ry Zoltánra és a vox humanára. valamint néhányMagyarországon élő egykori sarlósra hivatkozik;állítása szerint a "nemzetiségi sorban élő emberszükségképpen fogékonyabb, tárgyilagosságratermettebb, szülöhelye, munkája, olykor családikapcsolatai révén, néha meg csak azért, mertvan szeme a látásra és füle a hallásra". Az utol-só kérdésre röviden válaszol, inkább csak annyit,hogya többi kisebbségi irodalrnakéival szembena csehszlovákiai magyar irodalom külsó feltéte-lei nem mondhatók rossznak. Jó, hogya magya-rok az állam adta lehetőségeket tágítani igye-keznek; az kevésbé, hogya meglevőket nemhasználják ki maradéktalanul.

A válasz egyetlen utalására szeretnénk vissza-térni röviden. A .Itíd-elmélet't-nek talán már ek-kor is, később pedig bizonyosan eltérő, egymás-nak ellentmondó értelmezései is voltak, bírálóiis; a diktatúra ideológiajában - amely szorgal-rnazta ezt - nem ugyanazt jelentette, amit a kul-túrák értékeinek közvetítését szolgálatnak te-kintő tudás számára. Egyébként, amint már bő-ven utaltunk rá, Rákos rnunkásságának létezikegy, a cseh-szlovák-magyar kapcsolarkutatás-hoz fűződö vonulata; az ide sorolható magyar éscseh nyeívű írások anyagában ott van és nem-egyszer említésre is kerül a szlovákiai magyarszellemi produktum is. Gondoljunk például em-

203

lített tanulmányai közül a Magyar iroda/omku-tatás Prágában és Brnoban címűre, az Iroda-lomtörténeti Közlemények 1964-es évfolyamá-ból, A magyar-cseh irodalmi kapcsolatok háromévtizedére a Nagyvilágból, 1976-ból, továbbá amég nem hivatkozottak közül Kafer István: Aszlovák és a cseh irodalom magyar bibliográfia-ja a kezdetektől 1970-ig című könyvéről írottszemiéjére az 1986-os Irodalomtörténetből. Arrais van példa, hogya cseh irodalom jelentős ér-tékének Szlovákiában megjelent magyar nyelvűkiadásához fűzött reflexiókat: egy Jan Neruda-kötethez, a legnagyobb elismeréssel, valamintannak Zabbai Zsigmond által írott előszavát(Prágai diptycbon. Irodalmi Szemle, 1985. 2.szám). A szlovákiai magyar sajtóban búcsúztattael a magyar irodalom cseh barátait, fordítóit(Meghalt Ladis/av Hradsey. Hét, 1987. 19. szám;Bemutat juk Vladimír Kouács-Farsleyt. IrodalmiSzemle, 1992.5. szám. [Az utóbbi esetben a cím-ből arra köverkeztethetnénk, hogy egy ismeret-len élő szerzőt vezet be a magyar irodalomba,dc az írás valóban egy elhunyt fordítónak állítemléket.l)

A Rákossal Fónod Zoltán által 1970-ben ké-szített interjú han - amelynek tárgya részben ép-pen a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatokállapota, vonatkozik egy kérdés a szlovákíai ma-gyar irodalom csehországi népszerűsítésére is. Aválaszból persze az derül ki, hogy e téren is aszínvonal a döntő. A cseh közönség előtt való-ban népszerűbbek a budapesti könyvek - pon-tosabban "a metropolis magyar kultúrája" -, destatisztika nélkül is tudható, hogy Magyarorszá-gon is éppoly kevéssé ismertek a szlovákiai ma-gyar művek, mint Prágában, s bár ezek "nem

204

függnek egymástól, de mégis összefüggenek va-lamiképpen". "Én őszintén becsülöm a csehszlo-vákiai magyar irodalmat, s még inkább hordozó-it, akikről annyiszor elmondották, hogy a vox hu-mana elkötelezett népe. Ezt az irodalmat rend-kívül sok okos, felvilágosult, széles látókörű em-ber építi, akiket a kisebbségi helyzet nemcsakkoloncokkal húz le, hanem bizonyos dinamikustöbblettel, többfelé nyújtogatható csapokkal isfelszerelt. De az okos emberek irodalma nemszükségképpen a legirodalmibb irodalom. Annál,amit kap, bizonyára sokkal többet érdemel, dctürelem, a jelek biztatóak. S isten óvjon attól,hogy amit nem tudunk vagy nem győzünk azeget kérő tehetség jogcímén érvényesíteni, azt azillendőség örvén próbáljuk becsempészni a csehkultúra áramkörébe. "'''.1 Ebben a beszélgetésben- amelyben egyébként a prágai magyar egyete-misták formálódó-megújuló közösségéről is esikszó -, Rákos válaszol arra is, miért van oly ritkánjelen a szlovákiai magyar sajtóban. Azért, mond-ja itt, mert oktatói munkája függvényekéntelsősorban magyar irodalommal, irodalomelmé-lettel foglalkozván, s eredeti területe, a filozófiafelé .visszaiparkodva' kevés olyan témára akad,amelyek a szlovákiai sajtóba illenének. Másrészt vi-szont szokott publikálni az Irodalmi Szemlében, defontos, hogy az e folyóiratban közlők ottani jelen-létük "szerény súlytöbblet"-ét - "amellyel hozzá-járulásunk értékét növelhetjük'' - másult már ko-rábban megszerezzék.

Kevesellhetjük a szlovákiai magyar sajtóbanközreadott írásainak számát, de még csekélyebbazoké, amelyek a szlovákíaí magyar irodalomhozkapcsolódnak, ezek viszont tágan értelmezik ezta Csegéd)fogalmat. Rákos elismert bizonyos he-

205

Iyi sajátosságokat, pontosabban elismert életmű-veket, melyek bizonyos helyi sajátosságokból isépítkeznek. Tulajdonképpen egyetlen írásárólsem tudunk, amely valamelyik szlovákiai ma-gyar íróról-költőről szólna. Akikről publíkált,azok vagy értekező prózában, esszében, publi-ciszríkában nyilatkoztak meg, vagy életük koraiszakaszában tartoztak e kisebbséghez, vagykornparatisztikával, cseh és szlovák kultúrávalfoglalkoztak, vagy - kassaiak voltak. SziklayLászlóra. akiról kétszer is írt, mind a négy fentikritérium érvényes. Csak egy későbbi, 1983-asIrodalmi Szemle-köszöntőjéból derült ki, hogy jólismerte a szlovákiai magyar szépírókat is. Bár ottsem nevezi meg őket, az utalásokból világos,hogy olvasta az 1948 utáni első generációk leg-jobbjainak rnűveit. S a köszöntóbe beszőtt egyszemélyes szálat is, a folyóirattal kialakított viszo-nyáról. Ez azt tanúsítja, hab'!' oda-, hozzátartozó-nak érezte rnagát.:"

Úgy tartotta fontosnak a szlovákiaí magyarírásbeliséget, hogy nem ismerte el önálló speci-fikumát. A magyar kultúra általa jelentősnek ítéltképviselőinél viszont rokonszenves érzelmitöbbletként könyve1te el a szlovenszkói szárma-zást, kapcsokat; az egész viszonyt pontosan rög-zíti a Komlós Aladár előtt tisztelgő cikkénekegyik passzusa: .Mint bárkinek, aki szívén vi-seli a magyar irodalom ügyét, nekünk is meg-van rá minden okunk, hogy köszöntsük a nyolc-vanéves Komlós Aludárt. Minden okunk - éseggyel több. Külön jussunk is van Komlós Ala-dárhoz, hiszen innen származott, a mi szűkebbpátriánkból: Alsósztregova szüiötte, se sejtelme-sen szimbolikus, de mégiscsak esetleges tényentúl is nyomot hagyott szellemi életünkön, távo-

206

zása után is épek maradtak az idefűző szálak. In-nen származott, de nem származott el. Ki vehet-né hát zokon, ha a tájaink hoz kapcsolódó szel-lemi hagyományokat számba véve magunknakvindikáljuk némiképpen azokat is, akik innen in-dulva lettek központí értékekke, s immár nemcsupán bennünket gazdagítanak, hanem ben-nünket iS.20

' Éppilyen okokból, sőt még egy en-nél szerosabb köródés nevében írta meg azt aMárai-köszöntőjét, amelyről több ízben szóltunkmár. Valószínűleg hasonló a viszonya Rákosnakaz érsekújvári Kassák Lajoshoz is, akivel szinténcseh nyelvű írásban foglalkozott; utószót írt azEgy ember élete 1963-as cseh kiadásához. (Köz-tudott egyébként, hogy az 1948 utáni csehszlo-vákiai magyar irodalom több nemzedékének tag-jai - Turczel Lajostól, a nesztortói az 1980-asévek fiataljainak Iródia-mozgalmáig - is komolyfigyelmet szenteltek Kassáknak, s ezt az ér-deklődést számos írás tanúsítja.)

Térjünk azonban rá a Fábry Zoltán és a Tur-czel Lajos egy-egy könyvéről szóló írásokra. So-kan Fábry Zoltán főművének tartják anémet rni-litarizmusról, a nemzetiszocializmus (a kornmu-nista korszakban ezt a jelenséget általában - tör-ténetileg kevéssé megalapozottan - fasizmusnaknevezték) alakulásáról, eszmetörténeti előzrné-nyeiről, természetéről szóló Europa elrablását.Rákos írása nem sokkal a könyv megjelenéseután látott napvilágot. először az Irodalmi Szem-lében, 1966-ban (Európa elrablása és visszaköve-telése. Fdbry Zoltán: Europa elrablása címmel),majd két antológiában, továbbá Rákosnak az Iro-dalom igaza címú kötetében; végső címváltoza-ta: Fáradhatatlan szavak. Az Europa elrablásd-nak a Fábry-életműsorozat 1992-es kiadásában-

207

melynek utoszava volt - már néhány egyér-telműen megjelölt kiegészítéssel olvasható. Ezaz utóbbi változat szerepel Rákos válogatott írá-sainak kötetében, a Prágai árjáramcn is. Ezegyébként az egyetlen, csehszlovákiai magyar kö-nyvről szóló s a válogatásba besorolt tanulmánya.CAcitárumokat Az irodalom (gazából vesszük át,"16a kiegészítésekből később idézünk.) Fábry köny-vének aktualitását a szerzó és az elernzó szerintis az emberi feledékenység indokolta: a közöny,amelyet az új nemzedékek a közelmúlt tragédi-ái iránt mutattak. "Itt a veszély: ami erkölcsilegmár közörnbös, az jogilag feddhetetlen; a fele-dékenység az elévülésnek teremt jogi alapot" -interpretálja az ú] generációk "eltompultság"-átregisztráló, ám jóhiszeműségüket kétségbe nemvonó Rákos. Eszmefuttatása azonban nem állmeg a hitlerizmus kritikájánál. Azokat a vonáso-kat emeli ki Fábry könyvéhől, amelyek anémeteszmetörténet szálán haladnak visszafelé, s a ná-cizmusnak a "némel jelleg"-ből való levezetésétkísérlik meg. Természetesen tudja, hogya nem-zeti alkattan vizsgálata zsákutcába vezethet: "Új-ra csak magyarázkodni kell. Nemzeti alkat, nem-zeti jelleg - a közelmúlt ugyancsak megkóstol-tarta velünk e műszavak keserű mellékízét, semlékezzünk, hogy nemcsak a németséggel kap-csolatban. Mi az értelmük? Misztikus, egyszer te-remtődött csoda, vagy történetileg, szervesen,okozatilag keletkezett vegyi képlet? Készen pat-tant elő a kezdet kezdetén, vagy ügy keletkezett,fokról fokra öltve határozottabb körvonalakat sszilárdabb halmazállapotot? Hitem szerint ezutóbbi áll közelebb az igazsághoz, de ne fesze-gessük ezt most és ill. Ha nem is misztikum anemzeti alkat, a németek többnyire misztikum-

208

ként vallják önmagukról, s már ez is hozzátarto-zik a jellemzéshez. "21F Az, hogya könyv és a re-cenzió megjelenése idején milyen politikai.egyoldalúságr-ok késztették mindkét szerzőt acsonka elméletek felvázolására, talán köztudottmég. Mégsem takaríthatjuk meg az állásfoglalástFábry könyvével kapcsolatban. Az Europa elrab-lását nem egy méltatója a nemzetiszocializmus-ról írott egyetemes érvényű és rangú könyvnektartja. Mi úgy látjuk, hogy az impozáns idé-zetgyűjtemény és a kommentárok lényeges dol-gokat is elmondanak a jelenségről, de összessé-gében a felületen maradnak - a néhány pontonfinoman bíráló Rákos is fölemlíti a könyv szocio-lógiai megalapozottságának hiányát: hogya képegyoldalú, amennyiben írója a legóvatosabb kri-tikát is mellőzi a szovjet imperializmussal kapcso-latban, például említetlenül hagyja a Szovjetuniószerepét a világháború kirobbantásában (ami apolitikai helyzet ismeretében érthető ugyan, degroteszk fényt vet a szerző állítólagosan kérlel-hetetlen etikájára): hogy Fábry helyesli Németor-szág kettészakítoltságát és pátosz tükröződik azNDK-ról alkotott képében; hogy ha nem is he-lyesli maradéktalanul, de mindenesetre ért-hetőnek tartja a német lakosságnak a másodikvilágháború utáni, a szovjet övezetból való kite-lepítését, s hogy rövidre fogjuk: mindközönsége-sen a hidegháború terméke. A könyv szerint fe-lelősség csak a németeket és a második világhá-ború után mellettük fölsorakozó imperialistanyugati szövelségeseiket terheli. Rákos azonbanvilágossá teszi, hogy a nérnet szellem nem érté-kelhető egysíkúan - hogyne volna tisztában a pá-ratlan szellemi teljesítményekkel -, ugyanakkor(Fábry és főleg a Fábry által idézett, hivatkozott

209

német írók, gondolkodók nyomán) megvilágíta-ni iparkodik, hogy azok a vonások, amelyek azelső világháború után fölerősödtek. majd egyed-uralkodóvá váltak Goethe hazájában, pontosab-ban annak nyilvánosságában, bele voltak kódol-va - a legrosszabb változatként - a német kultú-rába: .Közismerten nagyszerű tulajdonságok,kiváló képességek, csodálni való heroizmus, hal-latlan szorgalom, páratlan alaposság - s mindezvak eszközévé tud szegődni bármely principium-nak, amely parancsolni tud neki. Németek ésnem németek eszmefuttatásai meglepő gyakranlyukadnak ki oda, hogy az alapvető német kate-góriák a parancs és az engedelmesség. Szoroskölcsönös kapcsolatban: aki imád engedelmes-kedni, imádja a felsőbbséget játszani. Oe enneka parancs-engedelmesség viszonylatnak valaho-gyan önmagában van a forrása és elégséges oka,Kant zseniális categoricus imperativusának vala-mely eltorzulásaként, s ennélfogva független acselekvés végső céljától és értelmétől; a céltól el-szakadteszköz magasztalódik fel abszolút érték-ké; a kötelesség embertelen és üres formasággáválik, a kötelességét teljesítő hős monstrummá.A következetesség, ez a jellegzetesen németnektudott erény is visszájára fordul.'?" Rákos igyek-szik elhárítani Fábry feje fölül a németellenesség(esetleges?) vádját; az Europa elrablásánakszerzője mindvégig kétféle németségről tud, s amásikról, amelyet például Goethe neve szimbo-lizál, mint a könyv utolsó passzusaiban is szere-pel s mint Rákos is említi, Fábry szintén könyvetakart írni (amire már nem maradt ideje), ebbena munkájában is sűrűn idézi, szembesítvén a má-sik változattal. S megjelöli az írás azt a felületetis, amelyen szerintünk, akik szívesebben vesz-

210

szük e problémakomplexum tudományos mód-szerekkel történő tárgyalását, megtalálhatjuk azerről folytatható vita kiindulópontját: Fábrynakműfaja az antifasizmus, de lírai műfaja; a köny-vet líraként kell olvasni.

em, sokkal megjelenése után Rákos ismerte-ti az Irodalmi Szemiében Turczel Lajosnak acsehszlovákiai magyar kisebbség története elsőkorszakát különösen a kultúra működtetésére vo-natkozóan földolgozo, Két kor mezsgyéjén főcíműalapművét.r" A monográfiát szintézisnek minősíti:"aligha tévedünk, ha a maga nemében elsőnekmondjuk". Fejezetről fejezetre ismerteti a könyvtartalmát. következtetései, megjegyzései e rövidleírások körül csoportosulnak; a legfontosabbakegyike arra vonatkozik, hogy a korszak megítélé-séből (minthogy kimagasló alakjai a munka meg-jelenése idején még szellemileg friss alkotók vol-tak) nem lehet kizárni a személyes látószögeket:"Történelem és élmény itt összefonódik, az objek-tív módszer azért nem lehet egyeduralkodóan il-letékes, mert a szubjektív élmények tényként il-leszkednek az anyagba." (Azaz itt is teret kap Rá-kosnak az irodalomelméleti írásairól szóló fejezet-ben emlegetett tényfelfogása.) A megjegyzésekírója azok közé tartozik, akik fontosnak tartják a"harmadvirágzás" előzményei nek tudományosvizsgálatát, írása alapján - még ha a korabeli, a Sar-lón kívüli ifjúsági mozgalmakat, némileg Turczelszövegéből (is) következtetve súlytalan/abbjnaktartja is - arra gondolhatunk, hogy nem pusztánaz úgynevezett "haladó hagyomány" föltárásárairányulóan tartja fontosnak ezt a munkát. Ráirányít-ja a figyelmet még es'Y momentumra, amely nél-kül e kerszak - melyről egyébként megállapítja,hogy "irodalmának a tudata volt a léte" - érthetet-

211

len marad: a nemzeti jellegzetességek szerepére(amelyek hangsúlyozása megint csak nem voltmindennapos jelenség abban a korszakban,amelyben az osztályharc elmélete volt jogosult atörténeti-politikai-szociológiai folyamatok megma-gyarázására): "Ez a könyv olyan kerban kerül ol-vasói kezébe, amikor a kanadai franciák elégedet-lenkcdnek, vallonok és flarnandok századok ótanem látott dühvel aesarkednak egymásra, tamiloktüntetnek Indiában a hivatalos hindusztáni nyelvellen, skótok és walesiek a kelta összefogásra hi-vatkoznak az angolok ellenében, Dél-Tirolbanegymást követik a véres rnerényletek, s körülöt-tunk és nálunk sem jutottak a múltból örökölt in-dulatok nyugvópontra. A nacionalizmus és egyál-talán bárminő partikularizmus, véleményünk sze-rint, voltaképpen válságtünet: a történelem ha-nyatló kerszakainak terméke. Tudvalevő, hogy fel-felé ívelő korszakokban lendítőerőként hat, deolyankor mindig összhangban az egyetemes em-beri haladás érdekeivel. !...l Az a magatartás, ame-lyet már közhely a ..vox humana « programjakéntemlegetni, s amelyet Fábry, Balogh Edgár, Do-bossy, Szalatnai Rezső, Győry Dezső és mások írá-sai más-más oldalról világítanak meg, Turczelkönyvében az adatokból bontakozik ki beszéde-sen, a szerzó rokonszenvétől segítve: olyan törek-vésként, amely a nemzeti érzés sajgó sérelmeineka humanumból épít etikai bázist. De ez a humá-num nem valami általánosságokban mozgó bana-litás, hanem íme: konstruktív erőfeszítések, renge-teg munka, tájékozódás, tudásszomj; a szó neme-sebb értelmében még taktikának is nevezhetnénk.Azoknak az időknek a rostájában a csehszlováki-ai magyar számára - éppen hogy az ő számára -Íb'Yis hangozhatott: nunőség.":"

212

Több mint egy évtizeddel később újra írt aSarlóról, s ezt a szöveget már kötetbe is fölvet-te. Hamarosan rátérünk - bár röviden - erre is,előbb azonban ismételjük meg, hogya Cseh-szlovákián belül született magyar eredmények-hez ez időben is, később is csak ritkán szólthozzá, amit erről gondolt, töredékekből kellösszeraknunk. Másik Fábry-cikke, amely az Iro-dalmi Szemle 1967-es Fábry-számában jelentmeg,": híradás, illetve tudósítás a közíró hetve-nedik születésnapjára csehül, Rákos válogatása-ban és előszavával. és Anna Rossová fordításá-ban megjelent Nase ulast Europa (Hazánk,Europa) című, "összefoglaló jellegű" kötetéről,nagyrészt szemelvényeket tartalma zón a csehekszámára írt előszóból. Ebből derül ki közvetle-nül, hogya legreprezentatívabb csehszlovákiaimagyar közéleti személyiséget, szinte szűkebbközössége archetípusát látja Fábryban; nem egy-szerűen az antífasisztát, hanem a humanistát, a.rnűvelt európai"-t, s ilyenként igyekszik közve-títeni őt a "csehek felé",'" s bár ebben az írásbanis szerepelnek elnagyolt állítások a két világhá-ború közötti magyarországi állapotokról, követ-kezetesen kijelenti itt is, hogya magyar nemze-ti identitás igen fontos volt az első kisebbséginemzedék tagjai számára, akik épp ezért "meg-gyászoltak" a haza szétbomlását.!" Egyébkéntugyanezekkel a momentumokkal véli jellemez-hetőnek a két háború közörtí kisebbségi élet né-hány fontosabb, .Fábryval és Fábry körül, bárkorántsem tökéletes világnézeti egységben" "fel-fejlődő" alakját, az e cikkben is említett Szalat-nai Rezsőt, Győry Dezsőt - őt az újarcú magya-rok "víziója" kapcsán, s valószínűleg nem mintesztétikaiérték-teremtőt -, Dobossy Lászlót, to-

213

vábbá a másutt többször is emlegetett KrammerJenőt. Látjuk tehát, hogy főleg sarlósokat, vagya sarlósok környezetében, baráti körében meg-jelenőket - meg a tőlük (rendszerint) balra állóFábryt - említi a csehszlovákiai magyar irodalom-ból, ha már neveket kell mondania. Az üdvtör-ténetíróktól azonban megkülönbözteti az, hogya Sarlónak nem a kommunista, hanem elsősor-ban a humanista szálát emeli ki, és hogy dikci-ója, terminológiája, stílusának eleganciája ahivatalos értékrend helyett egy "polgáriasabb"szemlelet felé is mutatnak. A kép, amit az elsőgenerációkról közvetít, ez: "A -periféria- magyar-jai megtalálták küldetésüket: nagyzás nélkül egyúj, korszerű, haladó magyarság zászlóvivőinekérezhettek magukat. Vállalták a kockázatot, hogya határon innen nem értik meg, a határon túl pe-dig Benes bérenceinek kiáltják ki őket." Tud-nunk kell ehhez, hogya Sarló a kerszak hivata-los haladó hagyománya lett. A róla - tagjai egyrészének együttműködésével - kialakított képszerint történetének csúcspontja a mozgalom ve-zérkarának a kornmunista pártba való belépésevolt; e gesztust persze szám os, demokratikus vol-ta miatt e haladó hagyományból nem könnyenkiszorítható kortársuk éppen a mozgalom föl-bomlásaként értelmezte. A Csehszlovákiához,annak politikai rendszeréhez, sőt, a kommunis-ták felfogásának megfelelő baloldalhoz való vi-szony ráadásul sok sarlósnal változott az idők fo-lyamán, többségük a harmineas évek másodikfelében szerepet vállalt a magyar kisebbségnekaz ellenzéki - tehát a kornmunista korszakbanreakciósnak minősített - pártok égisze alatt tör-tént egységesítésében, s mind vagy majdnemmind örömmel üdvözölték a többségükben ma-

214

gyarlakta területek Magyarországhoz való 1938-a5visszacsatolását. 1989-ig ezt természetesen nemvizsgálták, aki tudott rója, hallgatott, s persze asajtóban nem is eshetett volna erről szó. Ezértmeglehetős óvarossággal kell kezelni aSarlórólszóló s a diktatúra korában megjelent közlcmé-nyeket. Rákos más hagyományrétegeket is fon-tosnak talál. Már utaltunk rá, hogy ismerte a bu-dapesti humanisták folyóiratának, a felföldi írá-sokat is közlő Apollónak a tevékenységét ésanyagát, s a későbbiekben többször idézte - er-re az utolsó fejezetben még visszatérünk - Szvat-kó Pált, a Prágai Magyar Hírlap publicistáját. Két-szer is írt Sziklay Lászlóról, SzikIay Ferenc fiáról:előbb ünnepi köszöntőt CA hetuenéues Szikla)'Lászlo köszöntése. Irodalmi Szemle, 1982. 1.szám), majd nekrológót (Búcsú Szilelay Lászlo-tói. Uo., 1987, 7. szám) - márpedig eredetét te-kintve ez is egy másik, a Sarlóéval éppen el-lentétes hagyományszál. M{IS kérdés, hogySziklay Lászlónak először a második világhábo-rú alatt kibontakozó, akkor sok vonatkozásá-ban Kassahoz és általában a régióhoz fűződömunkásságáról nem ír, a jeles, a szlovák iroda-lomtudomány szempontjából is figyelemre rnél-tó műveket közreadó komparatistát, a szlovákirodalom tisztelő barátját ünnepli e cikkek ben,s a barátra emlékezik bennük, akinek - évtize-deken át Magyarországon élve is - szülővárosaemléke adta igazi otthonát.":

E rövid névsorral - tudjuk, Szvatkó 1956 utánNyugat-Németországban, Szalatnai. Győry,Krarnrner, Sziklay Magyarországon élt - Rákos ál-lást foglal abban a kérdésben is, hogy egybees-nek-e Csehszlovákia és a csehszlovákiai magyarirodalom határai.

215

Első kötetében, emlékezzünk vissza, egyetlenilyen jellegű, kisebbségi tárgyú Írás sem szere-pelt. A másodikban, talán annak hatására is,hogy ezt többen hiányolták, egy egész - igaz,mindössze öt Írásból álló - ciklust (Háztáji világ-viszonylatok) szerkesztett korábban már megje-lent szövegeiből a kisebbségi téma köré. Ennekelső darabja az Európa elrablásaici Írott 1966-osszöveg. A következő kettő Dobossy László egy-egy könyvéről (meg a könyvek témáiról), az eze-ket követő az Ez volt a Sarló círnű reprezentatívjubileumi kiadványról. az ötödik pedig az erdé-lyi filozófus-szociológus, Gáll Ernő egyik tanul-mánygyűjteményéről szól.

Logikusan a Sarló-könyvről Írottakkal kellkezdenünk.!" A maga feltette kérdésre, hogy va-jon mi is volt a Sarló, a kötetben szereplő me-lyik meghatározás illik rá inkább - egylet, kör,mozgalom stb., stb. -, azt az alkalmasint magaválasztotta megjelölést látszik elfogadni, hogy"elsősorban szellemi és erkölcsi magatartásvolt". (A többi egyébként formai okokból nemis illik rá bizonyosan a szerveződésre.) Számáranem is a mozgalomjelleg fontos igazán, hanema "tudati tények": a feladatfölismerés, a gyakor-lati érdekek képviselete, a cseh és a szlovák kul-túra és társadalom megismerésének programja,ezzel összefüggésben a nemzeti önrevízió, a "ne-mes stratégia" és a taktikai érzék, a .szocíális fe-lelősség" és a népi program, "a népi-urbanusszintézisnek" "legszebb és legritkább esélye"."Szeizmográf is volt: nem áltathatjuk magunkatazzal, hogy valamilyen átütő történelmi erőt je-lentett, de igenis, jelzert ez a fontos kis Sarló va-lamilyen történelmi szükségszerűséget, irányt.['..l Ami tervezgetéseikben, rokonszenvesen

216

nagyralátó koncepcióikban ábrándként vagy dé-Iibábként hat ma, arról is el lehet mondani eb-ből a történelmi távlatból, hogya korszak egyiklegjózanabb. legkcnstruktívabb és legreálisabbmagyar délibábja volt.'?"

Dobossy László tanulmányköteteiről szólva'"a nézőpontok gazdagságát üdvözli: a francia iro-dalom kuratója, aki a magyar irodalomban nőttfel, Prágában (is) tanult az egyetemen, ahol ki-sebbségiként ismerte meg a cseh kultúrát - vizs-gálja a cseh és a magyar irodalom összefüggése-it, párhuzama it, ellentéteit. (" ... van Közép-Euró-pa, van Kelet-Közép-Európa, van Kelet-Európa:van Európa, s mindezen belül van: Magyaror-szág. A köteten belül, a maguk helyén, mind-ezek a nézőpontok érvényesülnek, érdeml ege-sen azonban elsősorban egy meghatározott iro-dalomról: a cseh irodalomról van szó, sennekörvén egy bilaterális kapcsolatról: a magyar-csehvonatkozásokról. """) Emellett: a realitások tiszte-letét, a személyes kapcsolatokból is adódó fölis-meréseket s az állítások filológiai megalapozott-ságát dicséri - amit Dobossy a cseh alkotokrólmond, "az nemcsak magyar viszonylatban a leg-avatottabb és a legbeavatottabh, hanem [...1 acseh irodalomtudomány mértékével is, mit jelescseh irodalomtörténészek nemegyszer jelentettekki a bohemisztika budapesti professzoráról"."? Ecikkekben Rákos a "fejlődési hasonlóságok, pár-huzamok, sőt azonosságok" (az idézett rész Do-bossytól származik) konkrét cserelhez is korn-mentárokat fűz, a kapcsolatépítők legrokonszen-vesebb vonulataként a harmineas évek polgárihumanistáiét mutatva föl. Rákos később még eb'YDobossy-könyvról írt,"U itt - a cikknek helyetadó folyóirat profiljára hivatkozva - a "nagyvilá-

217

gi nézőpont"-ból közelíti meg a szerzó munkás-ságát: "A két előző könyv címe (és bennük sokfejezeté) napnál világosabban jelzi a szerzó kom-paratisztikai alapállásár. méghozzá valamiféle-szűkírve tágírást-, mely Közép-Európát két hazá-ra korlátozza - és bővíti. Újabb paradoxon, egyazok közül, amilyeneket nem hajhászunk. dekedvelünk: minél kevésbé világméretű a két par-tikularizmus, a két malomkő, melyek őrlik a kö-zéjük születettet, annál hevesebb a visszahatás,annál messzebb látó és ható az általánosítás, avilág minden két-hazájának, magának a világnaka megérteni tudása; mint ahogyan a gőz is annálnagyobb erővel löki vissza a dugattyút, minéljobban préseli össze a nyomás. "221 Hogy ez álta-lában is így van-c, arra nem vennénk mérget,Dobossyra viszont Rákos Péter szerint maradék-talanul érvényes. A két kultúra összehasonlításá-ból leszúrt "eredmények egy magyar feletti, cse-hen túli felismerésbe torkollanak"; .Két jól össze-mérhető és jól megkülönböztethető szomszéd-nép egymás tükrévé lesz, s együttesen a világtükrévé. A magyar-cseh kornparatisztikai mo-dellt így futtat hat juk bele prograrnszerűen a ma-gyarság és a világ kölcsönös viszonyának kérdés-körébe.'?" Nem szóltunk még Rákos egyik, ekérdésekhez kapcsolódó, Forbáth Imre emléké-nek ajánlott írásáról.t" A négy tételes esszében azorvos-költő csak futólag jelenik meg, de az ő Prá-ga-élménye fogja egybe a szövegegységeket,melyek Jókai Mór A legdrágább öltöny círnű no-vellájának témája, továbbá Németh Lászlo ésSzvatkó Pál egy-egy cseh tárgyú írásának né-hány részlete köré szerveződnek. Tárgyuk anemzeti alkat, az előítélet, a magyar-cseh vi-szony, analógiák és különbségek és a magyar

218

avantgárd emigrációs áramlata. Ezek többségérea köverkező fejezetben térünk vissza, mert inlelhetjük föl Rákos Péter Nemzeti jelleg - a mi-énk és a másoké című, 2000-ben megjelent köny-vének alapproblémáit.

Az irodalom igaza .kísebbségi" ciklusánakegyetlen írásáról nem esett még szó, a Gáll Ernőkönyvéről eredetileg a debreceni Alföld círnű fo-Iyóirat fölkérésére írt szernlecikkről." Ezzel azírással jelennek meg Rákos életművében - az is-mertetett konyv tartalmával összhangban - álta-lában a nemzetek közötti viszonyoknak és atöbbség és kisebbség viszonyának időszerű, te-hát nemcsak a (közeljmúltban, hanem a jelen-ben s vélhetően a jövőben is érvényes kérdései.Rákos a nacionalizmust nem leíró fogalomkénthasználja, hanem a nemzeti érzület eltorzulásá-nak tekinti, s közép-európai emberként nagyonfontosnak tartja a vizsgálatát. Magát a nemzeti ér-zületet viszont nem definiálja, talán azért, mertnem tartja elegendőnek :.IZ annak újabb megnyil-vánulásairól rendelkezésre álló anyagot; úgy lát-ja viszont, hogyamarxista elemzésből általábanhiányzik a szociológiai (amit éppen Gáll érvé-nyesít) és az axiológiai nézőpont. A felvilágoso-dás kora a nemzeti elvnek helyet talált az "álta-lános emberi"-ben, "a kis lélekszámú nemzetekfelvilágosodására különösen jellemző a nemzetiközösségnek az egyén és az emberiség közé ik-tatása, s a magyar irodalomban úgyszólván alap-törvény. A nemzetek fölött elnéző világpolgáréppúgy határeset, mint a katasztrófa hangulata-ban fogant -mi a világ nekem, ha nincs hazám-kiáltás"?" Rákos távolról sem tartja üdvösnek apartikularizálódás minden megnyilvánulását, vi-szont Gáll Ernő tanulmányai és főleg a kolozs-

219

vári filozófus által idézett nyugat-európai szak-írók alapján minden kétséget kizárónak tartja,hogy a XX. század második felében e téren ket-tős folyamat zajlik; a hornogenizálódással ellen-tétes irányban ható "differencializmus" világszer-te "terjed és éleződik", van olyan kutató, aki sze-rint egyenesen "bipoláris világ"-ról kell beszél-nünk. A különbségek, a művelődés sajátos jegyeis az általuk táplált kisközösségek továbbra isfönn fognak maradni. Fölsejlik in a Rákost anemsokára elkövetkező történelmi szakaszbansűrűn foglalkoztató kérdés: mi is a nemzeti el-különböződés tartalma - s hogy mennyiben iga-zítanak el ebben a század első felében népszerűnemzetkarakterológiák -, valamint hogy milyenkövetkezrnények származnak abból a közösségs az egyén viszonyára: "Tudjuk, hogy etikai, po-litikai stb. megfontolások valamilyen más érde-ket fölébe rendelhetnek a nemzeti érzületnek:nevezhetjük ezt általános emberinek, internaci-onalizrnusnak, felebaráti szeretetnek, ahogyan csakakarjuk. A nemzet mint egész nem ismer ilyenérdeket: melyik nemzet dobná magát önként ál-dozatul az egyetemesség oltárára? Az egyénazonban ismer s kell is ismernie: a felvilágoso-dás e negyvennyolcából egy jottányit sem enged-hetünk, Íme a probléma magva s a kiút egyetlenesélye: miután világossá vált, hogy nemzet van,s nyilvánvalóan nemzeti érdek is van, igazolható-e, hogy a valóságos nemzeti érdek és a valóságosegyetemes érdek között nincsen konfliktus?'?"Gáll hivatkozik könyvében "a mindennapitapasztalatainkból is ismert tény"-re, "hogyanemzetek puszta létezése is bizonyos fokig márkonfliktusos jellegű". (Ez persze Rákos szerintmindenféle "összemérhető" közösségre igaz.) A

220

különbségnek lehetnek objektív ismérvei, így azeltérő bőrszín, másrészt viszont Európában - ez,mint Rákos írja, .kivált a közép-európai nemze-tek tagjai"-ra igaz - a más-más nemzethez tarto-zók általában "a különbséget nem is igen regiszt-rálhatják, amig ualamelyilzűle meg nem szólal'. Sitt egy olyan eset idézése és kommentálása kö-vetkezik, ami szintén e kismonográfia következőfejezetének témájába vág: ,,»Átlagos kultúrszínvo-nalú amerikaiakhoz körkérdést intéznek, hogymi a véleményük különböző népek tulajdonsá-gairól. A felsorolásban három nem létező nem-zet is szerepel, köztük a 'danirok' . A válaszadóktöbbsége (noha nyilván sohasem hallott erről aképzeletbeli nációról) egyértelműen és súlyosanelmarasztaló jellemzést ad róluk." L ..] E danirok-róI a megkérdezett személyek csak egyet tudtak:hogy ők nem mi vagyunk; ha úgy adódik, ennyiéppen elég egy nacionalista előítélet létrejötté-hez, melynek alaptermészete, hogy önműkö-dően hatályba lép, mihelyt az alapját képező kü-lönbségről tudomást szerzünk. L ..l ... a közép-eu-rópai nemzetek együttélésének konfliktusosrnozzanatai tudati tényre, történetileg meghatá-rozott hiedelmekre épülnek, melyeket jobbára anyelv hordoz és jelez. A nemzeti érzület ter-jesztője - hol fáklyavivője, hol csóvas gyújtoga-tója - mindig és mindenütt, de viszonyaink köztfokozott mértékben, az értelmiség.'?" Gáll Ernőismeltetett könyvének második része a románi-ai magyarságról írott tanulmányokból áll, a ve-lük kapcsolatos témák katalógusa. ezekhez adolgozatokhoz Rákos, mint írja, "az általánosságbirodalmán belül a ráismerésnek és megértésnekviszonylag talán kedvező feltételeivel közelít-het". A vonatkozó lényegesebb momentumok a

221

köverkezők. kisebbségek vannak, sorsuk sajátoskérdéseket vet föl, .plusz-problémá'l-t, amit megkell oldani, méghozzá a többségi társadalommalegyütt - "valamely kisebbség nemzetiségi plusz-igényeinek mcgcsorbulása (miért írjunk mindjártmegcsorbításr") igenis járhat mellőzött osztály-helyzettel, társadalmi, emberi károsodással. vesz-teséggel". Mindegyik kisebbség helyzete más-más, de azért "a megoldás egyik komponense-ként" - lehet közös pontokat találni: ilyen a Gállkönyvében szereplő "peremember"-ludat is.(Azoknak a tételeknek egy része, amelyek Gállkönyvében szerepelnek, s amelyekkel Rákos ígyvagy úgy egyetért, a két világháború közötti er-délyi magyar polgári filozófusok, például Ta-vaszy Sándor etikai tanulmányaiban is megjele-nik valamilyen formában.) A peremember kultú-rák határán él, kétfelől kap impulzusokat, nemlehet gyűlölködő, inkább kapocs az etnikumokközött (Rákos itt arra figyelmeztet, hogy erre "ahús-vér peremember olykor meglepően rácáfol")-legalábbis "kedvező kenjunktúra esetén", az el-lenkező esetben viszont valószínűleg ó lesz azáldozat. "A peremember. akárcsak az ember,nem csak egy nemzetnek, hanem egy nemzeti ki-sebbségnek. egy pcremközösségnek tagja, ez aző "ontológiai státusa"." Ez persze Fábryra s a voxhumana elkötelezertjeire, azaz a sarlósokra isillik, mint ahogy az Erdélyi Fiataloknak az övék-kel analóg egykori mozgalmára is, sőt az utódál-lamok magyar kisebbségeinek a két világhábo-rú közötti nemzedékei re általában, legalábbisRákos szerint. Ismét megjegyzendő, amire fön-tebb utaltunk már, hogy az említett kerszakról ak-koriban élő kép több okból is egyoldalú volt -főképpen azért, mert nem voltak a teljes megis-

222

merhető anyagra épülő, a hivatalos ideológiátólfüggetleníthető szintézisek -, s így az azt igazo-ló példák sokszor torzak. Mindenestre a kisebb-ség számára Rákos a minőség fontosságát hang-súlyozza, a tudományokban (mégpedig nemcsaka humán tudományokban) való előrehaladást,céljainak az egyetemes emberiekkel való össze-egyeztetését, s a szomszéd népekkel való szoli-daritást: "...a (csehszlovákiai) magyarság létér-deke, hogy nemzeti jellegét ne mint szellemibirtokainak tartalmát. hanem mint foglalatat te-kintse. ['..l ...soha semmiféle politikai előnyt nereméljen és ne fogadjon el méltatlan kézből,olyat, amely egyben nem előnye a vele szomszé-dos népeknek is. L ..l Ne keressen érveket a tör-ténelemben, mert a történelemben mindenretalálható érv."?" Éppen azért is szükség vanmindezekre, mert, mint mondja, a jövő még tart.Mindezekhez persze tudnunk kell, hogya cikkmegírása, de még kötetben való megjelenéseidején sem látszott semmi abból, hogy néhányév múlva esély lesz a kísebbségek politikai szer-veződésére, sőt a körülmények kényszeríteni isfogják őket erre.

Több szálori is kapcsolódik a fentiekhez aFábryról szóló Rákos-tanulmány említett, 1989utáni változata. Hogy az utolsó idézett passzu-sokhoz csatlakoztathassuk e szöveget," kézen-fekvő először azt a részét felidéznünk, amelybenéppen a történelemre apeilál. A politikai fordu-lat után is érvényesnek, sőt "még időszerűbb"-nek tartja ugyanis az Europa elrablása: "... az időlátszólag az antifasizmus ellen, valójában nekidolgozott, annak ellenére, hogya fasizmus, me-lyet Fábry még tegnapnak nevez, tegnapelőttivéhalványodott. Az ország közvéleményének felte-

223

hetően döntő többsége, az ifjabb nemzedék min-den bizonnyal a letűnt rendszerrel való maradék-talan leszámolást érzi történelmi korparancsnak,fasizmus és kommunizmus az ő szemében egy-befolyik (tesznek is róla, hogy így legyen), segyébként is érthető, hogy nem szentel figyelmeta távolabbi múltnak: a fiataloknak rnindig azapák nemzedé kén, nem a nagyapákén van szá-monkérni valójuk. De minden apák apáktól let-tek, s rninden előzménynek előzményei voltak:a régmúlt dolgok feledése megfosztja szemléle-tünket a történeti látószögtól, meghamisít ja a kö-zelmúltat és tőrbe csalja a jelent. "2jO Vitathatatlan,hogy Közép-Európában a diktatúrák bukása utánszínre léptek olyan politikai áramlatok, amelyekelőzményüknek tekintették a kornmunizmusminden korábbi ellenségét - másrészt viszontazt is tudjuk, hogya kommunista utódpártokutólag is megpróbálrák a fasizmus folyamatossá-gával indokolni a diktatúrát. Mi inkább a két vi-lágnézet rokonságát emelnők ki, de ettől függet-lenül természetesen indokoltnak tartjuk a náciz-mus utólagos bírálatát, bár erre szerintünk nemFábry könyve - amelynek ellentmondásai és tisz-tázatlanságai mára vitathatatlanná váltak - a legal-kalmasabb. Másrészt az is tény, hogy Rákos nemfogadja egyértelmű örömmel Németország új po-zícióját, bár itt is igyekszik körültekintően fogal-mazni."! Utolsó idézetunk a kollektív bűnne!kapcsolatos. Fábry szigorú ítéletét Rákos szerintkimondottan magyar, sőt "csehszlovákiai ma-gyar" szempontok alapján alkotta meg: "Ezt akönyvet magyar tollal írták. Nemcsak ott, ahol -Berzsenyiról Radnótiig - magyar költőket idézmeg tanúságtételre vagy szembeállítás céljából;az egész műből kihallatszik a magyar történelmi

224

sorstapasztalatokon látóvá edzódört magyar író(és csehszlovákiai magyar író) hangja. S ez ko-rántsem úgy értendő, mintha a magyar és a né-met történelem közt valamiféle analógia volna,hiszen ha nincs a második világháború né-met-magyar szövetsége, inkább antinórniáról be-szélhetnénk. De volt; s ezért érzem magyarnakmég a módot is, ahogyan a náci németséget ki-méletlenül ostorozó Fábry a kitelepítésekről tudbeszélni: keményen és őszintén, megkövetelvea fasizmusban elmarasztaltalott nemzet fiaitól akollektív - nem egyéni.' - felelősségtudatot ésbűntudatot - de ugyanakkor a győzőtől is a mél-tányosságot." Ez az eredeti szöveg. Az új válto-zatban pedig így szól a betoldás: "Ma, 1990-ben,vissza pillantva erre a mondatra, megállok fölöt-te: súlyos viták s viszályok sűrűjében élünk, új-ra szóba került a szudétanémet kérdés háborúutáni álmegoldása, s volt cseh részről imponálóerkölcsi bátorság, amely a közérzület többségé-vei szemben is merészelte megkérdőjelezni akollektív bűn fogalmát, a kollektív bűnér, melyetáltalános emberi és ezen belül sajátosan magyarszempontból is elvetünk. De megnyugszommondatomban, mely kollektív felelősségtudata!és bűntudatot emleget. Kellektiv bűnt a vesztesfejére olvasni méltatlan s önmagát megbosszulójogtalanság. De bűntudat és felelősségtudat: eza saját portúja előtt söprögető közösség dolga slegjobbjainak kötelessége is; amit másoktól kol-lektív vádként, felelősségrevonásként elutasí-tunk, azzal magunkban, magunk közt számotkell vetnünk. "2il

Éppen Fabryval kapcsolatos az egyetlen 1989után közreadott, s egészében a csehszlovákiaimagyar irodalom értékével, teljesítményével, er-

225

kölcsi tartalmaival foglalkozó cikke. Egyetlen-de a rendszerváltás után fontossá váló összesalapproblémát érinti. 1992-ben részint az Irodal-mi Szemle szerkesztőinek .noszogatására", ré-szint önszántából hozzászólt a Fábry Zoltán iro-dalomkritikai munkássága kapcsán kirobbant vi-tához.v' A tét, mint rögtön ki is mondja, nem azirodalomkritikák értéke, hanem részben "azegész Fábrynak: az embernek és politikusnakújonnani mérlegre tétele", tovább a teljes cseh-szlovákiai magyar irodalom elbírálása, sőt, "azegész in és most vitatott terület speciális esete ná-la nagyobbaknak. napjaink sorskérdéseinek.úgy, ahogyan a történelmi pillanat nekünk sze-gezi". Nem állít juk, hogy a vitában középutatfoglalt el, illetve tört magának, de bizonyos, hogyegyik addigi markáns állásponthoz sem igazo-dott. "Nem romhalmaz szellemiségünk azon haj-léka, mely az elmúlt évtizedekben mégiscsak fel-épült, véli Fónod Zoltán. Fortélyos félelemilgalzgatja a többnyire haladottabb korúak védel-mi reflexe it: "Ha Fáhryt támadjah. akkor az énmúltamat, írói renomémat is támadják. - írjaTőzsér. Mindkét állításban sok az igazság, deegyik sem a teljes igazság. Romhalmaz biz az; denem egészen az. Félelem biz az; de az semcsupán aZ."'·\4Ha romhalmaz volna, sem mond-hatnánk, hogy .kó kövön nem maradt", hiszenminden ott van egymáson - ami ebben az össze-függésben azt jelenti, hogy létezik folytonosság.Az első gondolatkör az irodalomkrilika szerepe-re és felelősségére vonatkozik, itt Rákos részbenHizsnyai Zoltánhoz kapcsolódva, illetve őt ki-egészítve írja, hogya kritikának .kutya köteles-sége lett volna a citromnak sikeredett narancsotcitromnak nevezni", hogy .sztnvonal és mérce

226

dolgában nem lehet és ne is legyen megalkuvás".A hallgatásnak ezen a téren kettős hatása is le-het. Hizsnyaival egyetértve maga is úgy gondol-ja, hogy hallgatással elkapatni is lehet, de figye-lembe kell venni egy másik, rejtettebb motívu-mot is: "... az irodalmi élet hátterében ott vanmég a mögöttünk maradt évtizedek izgalmas-historia arcaná-ja, rejtett története, a művek út-ja a megfoganástói a nyomdafestékig, a kiadókés szerkesztőségek belső élete, lektori jelentéseközöne; nem tudom, távozásunk után is levél titokmarad-c mindez ötven évig, rögeszméim egyikeez a gondolat, tudván tudom, hogy ízlés és ta-pintat kérdése, de micsoda kincs a kutatónakl Aszlovákiai magyar irodalom összképe enélküligaztalan és hézagos. "25S Rákos ebben a cikkbenmegismétli az 1965-üs körkérdés re adott válaszai-ban kifejtettek egy részét is, többek között azt,hogya kisebbségi helyzet nem jogosír fel a kü-lön rnércére; másrészt viszont nem lehet elvenat-koztatni a politikai körülményektől - nincs "ke-vesebb erő és tehetség" "a mi klímánk alatt","csak hát maga a klíma nem kedvező". Helyes-nek tartja, hogy Hizsnyai az .összmagyar allúzi-ókat" hiányolja a szlovákiai magyar szerzőkről szó-ló szlovákiai kritikákból, nem pedig a magyar-országiakat; úgy tűnik föl, ezt tartja a felosztásalapjának. Ebben a tagolásban viszont létezőnektartja a szlovákiai magyar irodalmat: "Ugye, meg-mondtam fentebb: mégiscsak van valamiképpenszlovákiai magyar irodalom, az osszmagyarhozviszonyítva mint külön szín, a magyarországihozviszonyítva mint külön terület. Jómagam határo-zottan az előbbire voksolok. -Szinkrónban .. egy-bevetni a szlovákiai magyar irodalmat a magyar-országival ugyanis semmiképpen sem méltá-

227

nyos.'?" Tőzsér Árpádra utal a következőkben,aki szerint a két háború közötti korszakbanegyetlen szlovenszkói magyar író sem került azélvonalba, "az egyetemes magyar irodalom szint-jére", de, mint emlékeztet rá, maga Tőzsér emlí-ti, hogy Füst Milán, Radnóti, Illyés Gyula méltat-ták akkoriban Szenes Erzsit, Győry Dezsőt,Forbáth Imrét. Kétségtelen viszont, s ez Tőzsérszámára sem titok, hogy ezt az esztétikaiakhozképest másodIagos szempontok alapján tették,"nem a hivatásos kritika elvi és szakmai elfogu-latlanságával és szigorával". Figyelembe kellazonban venni a Szlovenszkóról Magyarország-ra került, "eh'Yetemes mércével is elsőrendű" "össz-magyar írók"-at, Kassákot, Márait, Schöpflint, Kom-lós Aládárt - "Trianon csak módosította, siettet-te és komplikálta a budapesti központ szívó ha-tását" -, másrészt azt is, hogy a szlovenszkói segyben az összmagyar irodalom osszképét gaz-dagítják a nem odavalósi, de rövidebb-hosszabbideig ott élő, dolgozó, "átsuhanó" írók eredmé-nyei. "Mindez arra int, hogy ne ragaszkodjunkgörcsösen a horizontális szemlélethez, haneminkább a kontinuitásra irányítsuk figyelmünket.Aki nem rest "a föld alvó lelkét lesni-, sok min-dennel gyarapodik, ami nélkül ez az összképsokkal szegényebb és sokkal vigasztalanabb vol-na.:"? Mindezek nem új, csak háttérbe szorultszempontok. állapítja meg Rákos. A legkevésbéaz olvasó szerepe tudatosult, amely pedig azirodalmi folyamatban nem kisebb, mint az íróéés a műé. "Van rninden bizonnyal értelme an-nak, hogy Írókat írókkal, műveket művekkelegybevessünk, itteni írókat -allúziókkal .. oda-árialehoz víszonyítsunk, itteni műveknek ottani-akkai való összefüggését vizsgáljuk, cle minclen-

228

nél fontosabb az itteni olvasó természetes és za-vartalan beilleszkedése az osszmagyar olvasó-közönségbe. Hadd legyünk nyersek is, divatcsakis (de mentségünkre csak azt mondjuk ár men-tében, amit ár ellen is hajtogattunk): egy gátlás-talanul és akadálytalanul kialakulni képes össz-magyar olvasópiac szavatolja a legjobban a szlo-vákiai magyar irodalom és a hozzávaló mérceösszrnagyarságár, a sajátosan szlovákiai magyarirodalom léte és értéke csak abból táplálkozhat,de mondjuk ki újra kereken: romhalmaz, és so-hasem volt ép tákolmány az az elképzelés, hogyezt államilag kezdeményezni, hivatalból szorgal-mazni, intézményesíteni, ajnározni, s másfelől:számon kérni, elvárni, megköveteini lehet.'?"

A cikknek ezt a bevezeto részét tartjuk lénye-gesebbnek, továbbgondolandónak; a valamivelterjedelmesebb hányad a Fábry elleni kifogáso-kat és vádakat veszi számba, s részben igyekszikazokat elhárítani, de úgy véljük, abban is az amomentum a legfontosabb, ami az egészre vo-natkozik. Ha nem tévedünk, Rákos indokolatlan-nak tartja, hogy éppen Fábry - vagy azt hogycsak Fábry= kapcsán merül föl a tisztesség rnér-tékének kérdése, "hiszen végre is az abszolúttisztesség és abszolút tisztességtelenség fiktívvégpontjai között az esendő emberiség zöme,majdhogynem egésze viszonylag tisztességesegyénekből áll, a kérdés csak az, kihez-mihez vi-szonyítva; Fabrynak e tekintetben nem is rossza gólaránya"."? Nem vitatja, hogy Fábry belesé-tált ideológiai csapdákba - de fontosnak tartja,hogy nem mindegyilebe. Elismeri, hogy iroda-lomkritikáiban "nem volt -vájtfülű-" - de esküszikrá, hogy "botfüle sem volt". Tagadhatatlannaktartja, hogy az irodalmat alárendelte az ideológiá-

229

nak ("Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy azirodalom alárendelése a politikának és a morál.nak attól függően vezetett súlyosabb vagy eny-hébb baklövésekre, hogy fejlodése mely szaka-szán került rá sor") -, de Tőzsér Árpádnak azt azállítását, hogy az őt jellemző morálesztérika 2

szeeialista realista esztétikával volna azonoscsak "az általánosítás kellő fokán" tartja értel-mezhetőnek. A morálesztéuka a világirodalomtörténetének szamos kerszakában megjelenik (íuis olvasható utalás Mukarovskyékra s arra, amilRákos az irodalomelméleti tanulmányaiban fej-tegetett, hogy az esztétikum nem esztétikairninőségek ötvözete), s ugyanúgy "produkál ki-válót és selejteset" , mint "az öntörvényűséget res-pektáló irodalom"; "Hogy tehát Fábry rnorálesz-tétikai kritériumai akkor és itt nem gyümölcsöz-tek, az nem is annyira e kritériumokat kérdője-lezi meg, mint inkább az -akkor és itt- lehetősé-gcit." Nem ismételjük meg a vitacikk minden lé-nyeges pontját, hiszen nem is az egyes állításoklényegesek önmagukban, hanem a "szabad és el-fogulatlan eszmecsere" esélyének hangsúlyozá-sa, amelyben megjelenhetnek a különböző nem-zedékek egymást kiegészítő, sajátos nézőpontjai.A feladat ez: "... tísztázzuk, mi maradt kövön. Sannyit, amennyi maradt, ne átalljen ki-ki vállal-ni. Éppen azokkal szemben adósságunk ez, akikmég csak ezután fognak tévedni: a fiatalokkal,akikért akaratuk ellenére is felelősek vagyunk.Mondvacsinált érdernekre, festett vérzésre, látvá-nyos vezeklésre nem kíváncsiak ők, unottan for-dítják félre fejüket, s méltán. De az igazságraszükségük lesz.'?"

230

A Prágai Tükör évtizede

Az úgynevezett "bársonyos forradalom", és amiutána következett, a szabadság kapujának kitá-rulkozása Rákos aktivitásának új formát ad: 1990-ben ő az egyik szervezője a Cseh- és Morvaor-szági Magyarok Szövetségének, amely kulturális,nem pedig politikai vagy érdekképviseleti szerv-ként létesül. Rákos bocsátja a szövetség kiadá-sában megjelenő Prágai Tükör rendelkezésére amagyar tanszék termét, ott folynak a megalaku-lással kapcsolatos első megbeszélések, viták.Amikor aztán sikerül anyagi alapokat teremteniminden idők leghosszabb életű prágai magyarfolyóiratának, Rákos Péter a szerkesztőbizottságtagja s az organum egyik aktív munkatársa lesz.Ez időben olyan műfajokban és témakörökbenis megnyilatkozik, amelyekben azelőtt közvetle-nül sosem - bár azok a kérdések, amelyek ezek-ben az írásaiban szerepelnek, mindvégig ott vol-tak írásai mögött. E szövegekben előtérbe kerüla cseh-magyar kapcsolatrendszer (prágai vonat-kozásban s értelmiségi tekintetben: együttélés)politikai oldala is, bár szintén a kulturális pro-duktumokra vonatkozó reflexiókon át; részbenbizonyára az ő koncepciójából ered, hogy azelső évfolyamok számaiban ott találhatók azokaz írások, tanulmány- és esszérészletek, ame-lyekben a cseh és a magyar kultúra nagyjai a má-sik nemzet szellemi megnyilatkozásaira reflektál-nak. emcsak szerkeszt és ír, hanem fordít is;amikor például a többségi sajtóban közrcadnakegy recenziót az évtizedek óta elsőként megje-lent, magyar szerző nevéhez köthető szlovákság-történetről, Szarka László kismonográfiájáról, ő

231

fordítja le magyarra, hogy az a Prágai Tükörbenmegjelenhessék. A Cseh-magyar Baráti TársaságAmicus című folyóiratában viszont ő recenzáltaegykori tanítványa, Prazák professzor és munka-társai Déjiny Madarslea (Magyarország történe-te) című könyvét. Ezt a recenziót kivonatosanközli a Prágai Tükör 1994. 1-2. száma is(111-113. p.), ugyanaz, amelyben a Budapestenélő akadémikus, Niederhauser Emil írása is meg-jelent ugyanerről a könyvről. Rákos szempontjaiközül azt emeljük ki, amit a monográfiának ah-hoz a megjegyzéséhez fűzött, hogy Trianon amagyarországi nacíonalisták és soviniszták szá-mára sokkot jelentett. Ez igaz, mondja erről Rá-kos - mint ahogy 3 nem nacionalista és nem so-viniszta magyarok számára is sokk ot jelentett.Sőt: "... ha már felnőttként az Osztrák-MagyarMonarchia felbomlása idején éltem volna, bizo-nyos vagyok benne, hogy liberális és toleráns ér-zületű ember lettem volna, semmi esetre sem na-cionalista vagy soviniszta, mégis sokk lett volnaszámomra Trianon, s nem helyeseltem volna atörténelmi Magyarország szérdarabolását - némi-leg hasonló, ha nem is teljességgel analóg okok-ból, amiért nem helyeseltem a Csehszlovák Köz-társaság széthullását s nem helyesel ném a CsehKöztársaság megcsonkírását sem. "211

A folyóirat eddigi történetében három fázistkülöníthetünk el. Az első években színvonalas,mindkét kultúrához kapcsolódó kulturális orgá-numot építettek, de ezt három év múlva az ala-pító-kiadó és a szerkesztóség közöttí viták követ-keztében inkább művelődési ismeretterjesztő,másrészt szervezeti lappá alakitorrák át. E máso-dik kerszakban Rákos nevét alig-alig találjuk mega folyóiratban. Néhány év után azonban ez a

232

terv, koncepció megdől, ugyanis arra egy folyó-irat nem alkalmas - már a szövetség potenciálistagságának széttagoltsága és kis száma miatt sem- hogy elemi ismeretekre tanítsa az anyanyelviképzésból kiszorult cseh- és morvaországimagyarokat. A harmadik periódusban aztán egytartósnak mutatkozó kompromisszurn következté-ben optimálls megoldás születik: a folyóirat törzs-anyaga marad a kultúráé, és a továbbiakban egymelléklet tájékoztat a szervezeti és egyéb aktu-ális ügyekról. Ekkor Rákos Péter ismét részt vesza Prágai Tükör rnunkájában, de nemcsak a törzs-lapéban, hanem - igaz, egyetlen cikk erejéig - amellékletnek is munkatársa lesz.

A szerkesztők terveit a folyóirat Beköszön-tőjéből';' vett részletek révén ismerhetjük meg.Az akkori szerkesztők keréből szerzett informá-ciónk szerint ezt a szöveget - továbbá a Prágá-ban szerveződó magyar szövetség alapszabályátés prograrntervezetét is - Rákos Péter fogalmaz-ta meg. Ha ezt nem tudnánk, akkor is bővebbenidéznénk, olyannyira pontos kifejezője azoknaka szándékoknak. amelyek Rákos Péter e folyói-ratbeli publikációiból is kiütköznek.

"Ezt a lapot a Cseh- és Morvaországi Magya-rok Szövetsége adja ki. Nem tekinthető köztudo-másúnak, ezért jónak látjuk itt is emlékeztetni rá,hogy ez a Szövetség 1990-bcn alakult, amikorszinte minden nemzeti kisebbség - így példáula csehek és a szlovákok Lengyelországban és Ro-mániában - megalakította a maga szövetségétvagyegyesületér. Ugyancsak nem fölöslegesidéznünk néhány mondatot a CSMMSZ program-nyilatkozatából. -Öszinte és elvi alapokon nyug-vó, felvilágosult és toleráns szellemű, a fogyaté-kosságokat nem elkendőzó, kicsinyes torzsalko-

233

dásokon felülemelkedő s azokkal szembeszállniis merészelő légkörben kívánunk élni, ezt sze-retnénk magatartásunkkal és szerény eróínkkelelőmozdítani ... Ma Európa és Közép-Európa né-peit határok szabdaljak sokfelé: a térképen hú-zódó, a lelkekben húzódó határok a határtalanégbolt alatt, mely századunkban hovatovább azegész emberiség közös birtoka. Mi az adott je-len realitásaból indulunk ki, de programunkjövőközpontú. Nem határokban. hanem hiclak-ban szándékozunk gondolkozni-'?" A folyóiratszólni kíván a népszámlálás szerint húszezercsehországi magyarhoz. de a velük való kapcso-lattartáshoz elég egy tájékoztató, "nem kell ah-hoz folyóirat". Maga a szövetség nem érdekvédő

társulás. "A ma itt élő magyaroknak nincs szá-mon kérni valójuk a mai cseh társadalmon. Anemzeti érzület - a mienk is, a másoké is - ter-mészetes és önmagában tiszteletre rnéltó jelen-ség, de túlburjánzásai, torzulásai a Szövetségneks az általa kiadandó lapnak nemhogy nincsenekínyére, egyenesen nyugtalanítják, szélsőségesmegnyilatkozásai, bármely részről, tagadó állás-foglalásra kötelezik.

E prágai magyar lap küldetése nem lehet más,mint ez:

Egy közös múltú területen, -Európa szívében-hitet tenni a polgári gondolat melleu, az emberijogok sérthetetlensége mellett. Távolabb a súr-lódások voltaképpeni színterétól, de mégis elégközel hozzájuk és elég közzel hozzájuk megis-merni és megismertetni az olvasókkal a térségetközösen lakók közös problémáit: országokét.polgárokét. nemzetekét. A lap szellemi misszió-ja, íme a kezdet kezdetén ennyit legalább előreláthatunk: a teleraneia és megértés szigetévé vál-

234

ni -a dulakodás felett-.'?' Ez azonban nem a laptartalma, hanem "eszmei alapállása"; nem a na-pi aktualitásokhoz akar kapcsolódni, és igyek-szik a prágai látószöget képviselni. A szerkesztőknem szabják meg előre a lehetséges szerzők kö-rét; bármely színvonalas ret1exiónak helyet ad-nak, és a viták elől sem zárkóznak el. [A PrágaiTükör] "függetlenségének egyetlen határa sajátbelátásunk. hogy mi is tévedhetünk." A folyóirat.minden magyarul tudó magyaroknak" készül,de elsőként a cseh- és morvaországi, szlovákiaimagyarok kerülnek említésre, akár egy államtestmarad Csehszlovákia, akár nem (a Beköszöntő1992 nyarán íródott, fél évvel a szétválás előtt):"emberi hangunkra szükség lesz, ha így vagyúgy egy darabban marad, s százszorta több, hanem marad egy darabban". A folyóiratban nemlesz hír, keresztrejtvény, humorrovat, nem olvas-hatók majd benne új irodalmi kísérletezésekeredményei, de lesznek benne "ismeretlen vagyelfelejtett dokumentumok", "a magyar kultúra,irodalom, művészet, nyelv és tudomány helyi ér-dekű tükrözése", humor, "nemzetek kritikája ésnemzeti önkritika: mindkettö vagy egyik sem",tárca, esszé, kritika, ismertetés - "minden, amikérészéletű, töredékes, beleillik az általánosságmegfelelő szintjén". A lapnak van tehát küldeté-se: "Nem történelem, de mint emlékezet, mégisaz. Nem érdekvédelem, de mint színvonal: mégisaz. Nem politika, de mint magatartás: mégis az.Puszta létezése is politikum, hasznos és szüksé-ges, Ady szavával -a ma förtelme it túlnéző- poli-tikum.'?"

Nincs terünk a csehországi magyarok és szö-vetségük másfél évtizedes történetének taglalá-sára, azokból a jegyekból. amelyek az összes

235

többi magyar nemzeti kisebbségtől megkülön-böztetik, mégis meg kell említenünk néhányat.>"A húszezres lélekszámú csehországi magyarságszórvány egy nemzetileg nagyrészt homogén or-szágrész társadalmában. Esetleges nemzeti sé-relmeinek nagyja nem a többségi cseh nemzet-tel való együttélésből származik, "sőt, a nemze-tileg viszonylag indifferens Csehország nem egyesetben kimondottan gyógyírként hatott - vagyhathatott - a korábban elszenvedett nemzeti sé-relmekre, ill. a túlfűtött nemzeti érzelmekre". Azottani m:lgyarok körülbelül egyharmadát a jog-fosztortság második világháború után éveibenkényszerrel telepítették Csehországba, de ők1948 után vísszaköltözhettek volna Szlovákiába- mint tudjuk, számos kitelepített ezt az utat vá-lasztotta -, aki ott maradt, ezt személyes döntésrévén tette. A többiek munkavállalás, továbbta-nulás, vegyes házasságok okán választották aCsehországba való települést. Szövetségük nyil-ván ezért is "azonosult a Kelet-Európában lezaj-ló megkésett polgári forradalmak eredeti cél-kitűzéseivel", s potenciális tagjaiban "tudatossáválhat" Cde legalábbis ráérezhetnek"), "hogy akövetkezetesen érvényesített emberi jogokegyúttal a nemzeti kisebbségek számára is ked-vező létfeltételeket biztosítanak, míg a követke-zetesen nemzeti alapon álló ideológiák ezzelszemben végsősorban a kizárólagosságra törek-szenek". Ez nem jelenti azt, hogy a csehországimagyarság hátat fordítana a szlovákiai magyar-ságnak, amelyből származik, sőt, "erős kötódé-se" az ország szétválása után sem változik.

Rákos Péter természetesen nem csak a Prá-gai Tükörben publikált a bársonyos forradalmatkövető időkben, de ahhoz kapcsolódó munká-

236

jában mutatkozik meg a legvilágosabban, hogymit tartott fontosnak közölni ez időben kertársai-val. Főképpen azt, hogy a maguk nemzeti kul-túrájában élő közösségeknek meg kellenetudniuk oldani a nagyobb egységekbe való be-illeszkedést, az összernűködést, amelyhez egy-más megismerésén, a valódi ellentétek meg ke-resésén, s ha lehetséges, lebontásán, minden-esetre a megegyezéserr át vezet az Úl. Ehhez isfontos a cseh-magyar kulturális közeledés ha-gyományainak fölelevenítése, a Rákos szerintlétező Közép-Európa komplementer színeinekegyütt való fölmutatása, a nemzeti karakteroló-giák vizsgálata. EIs6, iLtemlített cikke - legalább-is annak magyar változata?" - nem a PrágaiTükörben jelent meg, publikálása egyébként hó-napra egybeesik a Prágai Tükör szerkesztői be-köszöntőjének papírra vetésével. A cím ( Vox hu-mana - Sz/ovákiábóD, legalábbis annak másodikfele, talán a szerkesztőségtől származhat, lévénszó egy prágai tudós írásáról, az viszont tény,hogy a megértés - ez esetben csehek és szlová-kok egymás iránti megértése - motívuma it, in-tencióit a szerzó kimondottan a két világháborúközöttí szlovákiai magyar szellemi hagyomány aző számára legfontosabb (s az előző fejezetbentárgyalt) vonulatára hivatkozva keresi; a vox hu-mana közép-európai programjára hivatkozik, ésSzvatkó Pál párizsi tapasztalatát idézi, amely sze-rint egyrészt a külsó szernléló szemében Közép-Európa egységesen áttekinthetetlen, érthetetlenés "átkozott", másrészt az ezt együtt megtapasz-taló közép-európaíakban politikai vitáik ellené-re létrejön egyfajta összekacsintó szelídaritás. Rá-kos csehszlovákiai magyarként szól hozzá Cseh-ország és Szlovákia szérválásának ekkor kulmi-

237

náló kérdéséhez. egyik szempontként vélhetőena magyar kisebbségekre leselkedő lehetséges ve-szélyeket elhárítandó. Az első bekezdésbenhangsúlyozza, hogy minden belső kényszer el-lenére eddig nem szólt hozzá az 1989 utánilényeges társadalmi kérdésekhez, "a rehabilitá-ciókhoz és lusztrácíókhoz, a resrítúcíóhoz, atranszformációhoz, a privatizációhoz. a konver-zióhoz ... " - részben azért, mert "a megörökölt ésaz időközben szerzett tökfilkók mellett" sok"okos, toleráns és előkelő elménk maradt vagyszületett az évek során", s az ó véleményét ezekközül mindig kimondja valaki. Most viszont, azország "hatáskör" és "mandátum" nélküli, "kép-zeletbeli magyar nemzetiségű állampolgára" ne-vében vélhetően "valami sajátosar. megértőt. s kitudja, tán még konstruktívat is tud mondani". ASzvatkó-féle történetből levezetett alaptétele ez:"azok, kiket a történelem folyamán vélt vagy va-lós érdekkülönbségek állítanak egymással szem-be, mindezek ellenére - vagy éppen ezért -gyakran jobban megérthetik egymást, mintha atörténelem során útjaik sohasem kereszteztékvolna egymást. A gyűlölködés, mint tudjuk,gyakran megbízhatóbb összekötő kapocs, minta közömbösség" 2iX Ennek a megértése indokol-hatja az általa bemutatott - Csehszlovákia prob-lémájával nem direkt analóg - történelmi típus-helyzetból adódó következtetések fölöttimorfondírozást. Ez a helyzet: az 1867-es oszt-rák-magyar kiegyezés. Rákos nem tagadja el,hogya dualizmus trializrnussá alakításának - acsehekkel való kiegyezésnek - a megakadályo-zásában fontos szerep jutott a magyar politikaielitnek (de azért idézi Kossuth e magyar szerepetbíráló álláspontját is). Azt sem titkolja, hogy a ma-

238

gyarok a Iciegyezést megelőzően, míg Béccselszemben óvni igyekeztek függetlenségük mara-dékát - nem teljesítették az ekkor már nyilván-való szlovák nemzeti kövereléseket, "ezzel mint-egy a visszautasított visszautasírók különlegesszerepére kárhoztatván önmagukat". (Ez a sze-rep az egyik oka annak, hogya magyaroknakmeg kellene tudniuk érteni a hasonló jelensége-ket, sőt azt is, .rniért érezhetik úgy a szlovákok,hogya csehek bizonyos dolgokkal adósaik. mi-közben ők a szlovákiai magyarokkal szembenegyáltalán semminemű tartozást nem éreznek'")A cikk fő része a cseh olvasó által bizonyára ke-véssé (s egyébként a magyárok által is inkábbcsak a babonák szintjén) ismert kiegyezés váz-latos ismertetése - előzményeivel együtt -, an-nak a helyzetnek a fölrajzolása. amelyben a ma-gyar rendi országgyűlés hozzájárulása kellett ah-hoz, hogy a Habsburgok a magyar trónt is elfog-lalhassák (ez az, amit a régiek úgy mondottak,hogya magyar állam szuverenitásának egyenlőjogokkal bíró megtestesítői a nemzet és a király,s jogszerű nek csak az tekinthető, amely a két té-nyező közös akaratából jön létre). Mint írja, a ma-gyarok néhány kivétcltől eltekintve - itt konkré-tan II. József esetére utal- elismerték és megerősí-tették a trónörököst. Ennek okaként az éssze-rűséget - a "külsó és belső, potenciális, de nemcsupán potenciális veszélyekkel szemben" egynagyhatalomtói remélhető védelmet -, továbbáa presztízskérdést - melyet, mint írja, "a nem-zetek életében nem ajánlatos lebecsülni, mertgyökerei általában kívül esnek magán a presz-tízskérdésen" - jelöli meg. Itt a szöveg egyikkulcsmondatához érkeztünk el: .Minden nemzet-nek, melynek tekintélye valaha is fenyegettetve

239

volt, meg kellene értenie olyan más nemzetet,amely tekintélyét egy történelmi pillanattalkésőbb kezdi védeni; s aki saját tekintélyét márvédte valaha valakivel szemben, nagyon is jól ér-ti azt, aki egyszeriben vele szemben védi tekin-télyét. Sőt még annál is jobban érti, akinek sajátpresztízsével nincsenek gondjai.'?"

Nos, a kiegyezés alapja az érdekegyeztetésvolt, csak ezt követte a jogi formula kidolgozá-sa; konszenzus született a legitimitás érdekében.Azonban "minden legitimitást illegitimitás szül"- Rákos itt a francia forradalomnak a Bastille le-rombolásá ból született legitimitását hozza föl pél-da gyanánt. Illegitim volt tehát minden olyan jo-gi és politikai aktus - a debreceni trónfosztáséppúgy. mint az abszolutizmus -, amely nem a kétfél megegyezésén alapult. tehát az utolsó legitimaktus a magyar korrnány 1848-as kinevezése(legalábbis az óhatatlanul leegyszerűsírésre kény-szerülő cikk szerint; voltaképpen az az évi törvé-nyek is legitimnek minősülrek, ezért válhattak a ki-egyezés közös alapjává). Tehát: "a legitimitásönmagában egyfajta konszenzus, egy megegyezés-ben testet öltő egyezés". A szerződést megelőzteegy megegyezés a később születendő jogi aktustartalmáról. AJ. így létrejövő politikai egységneknem volt közös alkotmánya, szövetségí gyűlése,volt viszont közös uralkodója, amely vétójoggalrendelkezett és így tovább. Látható, hogy Rákos ittmégis - mutatis mutandis, s a két helyzet eltérő vo-násaira is utalva - közvetlen megoldási lehetősé-get próbál kínálni Csehszlovákia problémájáraazokban az években, amelyekben a felelősöknem találtak megoldást a két-, illetve háromféleszuverenitás egyeztetésére, és az alkotmányosrendezés ben bíztak volna - a magyar tudós sze-

240

rint naiv vagy talán képmutató módon, hiszen azalkotmány sem lehet kötelező érvényű az eljö-vendő nemzedékekre, másrészt az előzetes tervmintha egyben föl is oldozná a feleket kötelezett-ségeik alól. Az 1867-es magyar helyzet viszont,annak ellenére, hogy közös maradt a külügy, ahadügy és a pénzügy, elegendő teret hagyott amagyar önállóságnak. Rákos bízik abban, hogy"az ilyen mértékű önállóság és egyenlőség a várt-nál is jobban kielégítené azokat a szlovákiai po-litikai erőket, amelyek mindennemú mellék-gondolatok nélkül vallják, hogya szövetségi ál-lamforma talajáról nem akarnak letérni". Tény,hogy a Monarchia így is fölbomlott. de ötvenévig mégis tovább élt, s bukását végül nem a ma-gyarok kiharcolt önállósága, hanem a más nem-zetektől meg tagadott önállóság és az első világ-háború okozta. "Bárhogy történt is, a birodalomösszetartása a magyarokkal kötött kornpro-misszumot követően inkább erősödött, de leg-alábbis meghosszabbodott." Hasonló megegye-zést sürget az a vélelem is, hogy Szlovákiábanszélsőséges erők kerülhetnek hatalomra az elsza-kadás után; kérdés, mi lesz majd "az önállóságtartalma"; nem zárható ki, hogy éppen a cseheke téren tanúsított merevsége erősíti föl a szélsősé-geket. A következőkben a cikk néhány olyanszempontot mutat föl a szlovák-csch szembenál-lás lélektanából. amely a cseheket is "érzéke-nyebb megközelírés"-re, nagyobb bizalomra sar-kallhatná, s amely hozzájárulhatna azoknak amegbékélés párti szlovákoknak a megerősítésé-hez, akiknek hangja ritkán ugyan, de at-áttör azsivajon. A nacionalizmus megfékezése érdeké-ben Rákosnak mindkét félhez van szava. Ha mimost mégis a "harmadik" féllel kapcsolatos állás-

241

pontját idézzük teljes terjedelmében, ezt azérttesszük, mert az államjogi alanyiságát igénylőmagyar kisebbség önérzetes kompromisszum-képességének dokumentuma (s mert több más,könyvünkben citált passzushoz hasonlóan tudo-másunk szerint ez sem jelent meg Szlovákiában):"Csehszlovákia magyar nemzetiségű állampolgá-rainak objektív érdeke, hogya csehek és szlová-kok egyezségre jussanak. Objektív, ami azt jelen-ti, hogy ezt nem mindenkinek kell óhatatlanultudatosítania, és e tekintetben senkinek nincsmandátuma valamennyiük nevében beszélni. ACsehszlovák Köztársaság 1918-ban a régi biroda-lom romjain, az úgynevezett utódállamok egyi-keként jött létre, s ennek következtében a hatá-rok ott lettek meghúzva, ahol korábban sohasemvoltak. Puszta megállapítás, a házsártoskodáslegcsekélyebb szándéka nélkül, hogy e határoknem etnikai alapokon nyugszanak; az újonnankijelölt trianoni határoktói északra magyarok szá-zezrei váltak olyan ország állampolgáraivá -anélkül, hogy eközben otthonukat elhagyták vol-na -, me lyben egyszeriben kisebbségbe kerültek.Az idősebbek még emlékeznek rá, a fiatalabbak-nak tudniuk kellene, hogy ez számos ádázviszály és ellentét forrásává vált. Ez szülte az ir-redentát és a trianoni döntés korrekciójára vonat-kozó törekvéseket (ezt annak idején "revízió-ként- emlegették) az egyik, s az erre válaszkéntérkező elkeseredett reakciókat a másik oldalon.Számos történelmi körülmény hatására és az eu-rópai viszonyok alakulása következtébenCsehszlovákia magyar lakosságának realisztiku-san gondolkodó többsége történelmileg adottvalóságként vette tudomásul a jelenlegi állapo-tot és belátta, hogy követeléseinek és problémái-

242

nak megoldását (és vajon mikor nincsenek sem-miféle követelések és problémák?) nem a múltügyeinek rekriminációjában kell keresnie, me-lyekben a mérleg rnindkét serpenyőjét jó adagelkövetett és elszenvedett sérelem terheli,hanem egy olyan jövőben, amely lehetőségetteremt és reményt nyújt, hogya régi ellentmon-dásokat minőségileg új, nagyvonalúbb és mél-tóságteljesebb módon hidaljuk át: olyan integ-rációval, melyben a határok átjárhatókká vagyátjárhatóbbakká válnak, s inkább hidakra em-lékeztetnek, semmint kerítésekre. Egy sűrű er-dőbe jutottunk valamennyien: nincs értelme,hogya sötétségbe hátráljunk. amely már össze-zárul mögöttünk, ésszerűbb továbblépni, előrehaladni, ahol már dereng némi fény.

Persze Csehszlovákia magyar nemzetiségű ál-lampolgára, amennyiben már megszokta, hogyTrianonra ne csupán természeti csapásként te-kintsen (rnert a maga idején kétségtelenül azvolt), hanem éppen mint történelmileg adott,örökölt valóságra (mert mára kétségtelenül azzávált), tudja, hogy Trianon őt az újonnan meg-alakított Csehszlovák Köztársaság tényével szem-besítette; de az már nehezen várható el tőle,hogy egy új tényhez idomuljen - nevezetesen:hogya szlovák állam állampolgára legyen (mely-nek ősei állampolgárai sohasem voltak). Ez olyanbonyolult és fölöttébb veszélyes hazárdjáték len-ne, amely beláthatatlan kockázatot jelentene ahazánkban élő valamennyi nemzetre - kivételnélkül. Mindazonáltal: bármennyire kedvező isa jelenlegi helyzet, hogy a cseh és magyar állás-pontok közeledjenek a közös államot illetően, azaz igyekezet, amely úgyszólván a -szlovákok fe-je felett- törekedne a cseh-magyar kézfogásra,

243

csupán egyike lenne a leselkedő veszélyeknek.Ez a válság valamennyiünk válsága. EzértCsehszlovákia magyar lakossága a föderáció esz-méjének jelentős potenciális támasza. E lakosságegyes tagjai, persze, magyarok, és - ami nemzeti-ségüket illeti - azok is szeretnének maradni; de ál-lampolgári mivoltukban (ne féljünk ettől a megár-vult és minden oldalról kárhoztatott szótól), senem csehek, se nem szlovákok, hanem tulajdon-képpen csehszlovákok. S annak ellenére, hogya keztársaság nevéből még egy kicsit sem hall-ható ki a szó: »magyar « , míg a -cseh- és a -szlo-vák- összecseng, nem kellene olyan érzésükneklennie, hogy lemondtak jogaikról és beadták de-rekukat. A világon erre számtalan példa akad.Nem is oly paradox tehát talán, ha olykorCsehszlovákia magyar nemzetiségű állampolgá-rának, saját történelmi tapasztalatai tudatában saz ingerült cseh-szlovák alkudozások láttán,nemcsak kedve, de oka és joga is van hangjáthallátnia. »zso

Eb'Ynemzet - jelen esetben elsősorban a szlo-vák - elhatárolódási hajlamát természetesen nemlehet elítélni. Rákos (nyilvánvalóan sajátosan ma-gyar szernpontból) a föderáció védelmében in-kább akisebbekből fölépülő nagyobb egységekcélszerű volta mellett, s a számára, mint mond-tuk, (legtöbbször) nem leíró fogalomként kezelt,de a tárgyalt korszakban ettől függetlenül is túl-burjánzó, radíkalízálódó nacionalizmus ellen ér-vel. A Prágai Tükör föntebb jclzett első korsza-kában például a prágai születésű angol naciona-lizmuskutató, Ernest (Arnost) Gellner egyik mun-káját ismerteti (A ruritán eisebbség Megalomáru-ában és egyéb nemzet leorűli dolgok, 1993. 4.szám), esszét ír az olasz Claudio Magris neveze-

244

tes Duna-könyvéről (Magris ürügyén. A Duna-nak, melymúlt,jelen-sjövendő.1993. 2. szám),kommentálja Ripellino Prágáról írott munkáját(Milyen is hát Prága? (Angelo Maria Ripellino: Abúvös Prága c. könyve kapcsán). 1993. 3. szám),a következő évfolyam 3. számába, rövid jegyze-tet (e számban olvasható másik írása: Bécs há-rom szín alatt), a következóbe tanulmányt ír Wil-helm Ropkéről, a harmadik út (egyik) elméleté-nek kidolgozójáról (Sík mezőhen hármas lit).

1995-ben megjelent válogatott kötetére sűrűnutaltunk már, szó esett a rostálás egynémelyszempontjáról is, most összefoglaljuk röviden -nem kerülhetvén ki az ismétléseket -, mi kerültbele a könyvbe. A Prágai őrjáratban szerepeltaz eddig említésre került irodalomtörténeti dol-gozatok közül Az ember tragédiája mondaniua-lója, a Nyugat-antológia elő- és utoszavának egy-bedolgozott magyar változata, két-két NémethLászlóról, Karinthy Frigyesről, Franz Kafkáról ésMárai Sándorról szóló tanulmány, az A~v költé-szetenele -statiledjárol- és "dinamikájáról", a Mó-riczról Írott A "két Gábor- és a Fábry Zoltán köny-véhez fűzött Fáradhatatlan szavak, a KonrádGyörgyről és a Kertész Imrétől szóló szövegek.Két irodalomelméleti tanulmány olvasható a vá-logatásban: az Erich Auerbach könyvét tárgyaló(amely Rákos személyes sorsában is különlegesjelentéssel bírt: a normalizácó idején leváltottáka prágai egyetem dékánhelyettesi tisztéről és ki-zárták a pártból, de a "szakmával" szembenifóbűne mégiscsak ez a tanulmány volt), valaminta Prolegomena egy eljövendő irodalomtudo-mányboz; általunk tárgyalt magyarságtudomá-nyi előadásai közül pedig a második, a Hunga-rológia: a dolog és a szó. A kapcsolattörténetet az

245

1988-as Komensky-tanulmány képviseli. Az 1989előtti személyes vallomások közül a könyvünkelején bőven idézett Emigrálni olvasható a Prá-gai őljáralban. A kötetben szerepel néhány ere-detileg cseh nyelven írt tanulmány is, amelyek-nek korábban nem volt magyar nyelvű változa-tuk; ezeket Mayer Judit fordította le. Ezek legje-lentősebbike szerintünk a XIX. századi magyarliberalizmus talán legnagyobb elméleti felké-szültségű alakjáról írt nagyobb lélegzetű dolgo-zat, az Eötvösjózsef, a polgárbatnám. úr. CAmá-sik két cseh nyelvról fordított szöveg a Szonátabegedűre és trapezra című Karintby-tanulmányés a Kenrád György A látogató című regényéhezkészült, de a kötethez fűzött jegyzetek szerint ki-adatlan utószó.) Az 1989 után született írásokata Gellnerről, Magrisról és Röpkéről szólók, azeredetileg a Közép-európai Egyetem budapestiközpontjában elhangzott, utóbb a nemzeti alkat-ról szóló könyvébe beépített Nemzet és humorcírnű előadásának írott változata és néhány ki-sebb cikk képviseli. Ezek: A toleranciáról, Az iro-dalom horsrerűségérol, Szabadság, egyenloségszent írás. Utószóként zárja a Prágai őrjáratot aTanárnak lenni című, "éveken át Iródott, módo-sult, szűkült és bővült" "ret1exió". Komoly oka le-hetett annak, hogy éppen ezt a néhány írást -köztük egy-két rövid, szinte glosszányi, jegyzet-nyi szöveget - vette föl a válogatásba, nyilvánreprezentatívnak érezte őket 1989 utáni mun-kásságából, amelynek most először képezte ré-szét a publicisztika.

Amikor Gellner, a cseh szülóktől Prágábanszületett neves szociálantropológus cambridge-iprofesszorsága mellett a prágai Közép-EurópaiEgyetem egyik vezetőjeként is dolgozott, nacio-

246

nalizrnus-kutatásainak eredményei csehül ismegjelentek. E munkát Rákos recenzálta a Prá-gai Tükörben.": A könyv "mellbevágóan meg-hökkenrő" megállapításának találta, hogy "nema nemzetek termik puszta létükkel a nacionaliz-must, hanem a nacionalizmus teremti [al nemze-teket". Eszerint a nemzet csak "az ipari társada-lommal együtt születik", s az állam nélkül léte fölsem merülne. Gellner e kérdésre is alkalmaz zaaz entrópia fogalmát, amellyel megállapítható arendezetlenség mértéke. "Mondjuk, egy jólösszekevert pakli kártyában teljes az entrópia,mivel teljességgel előreláthatatlan, melyik kártyahol lesz található meg benne. Ha ellenben a tár-sadalomban - a maga módján az is egy némilegbonyolultabb törvényszerűségeknek alávetettkártyacsomag! - úgy vannak elrendezve a kár-tyák, az egyének, szín szerint, szám szerint, fel-jebb vagy alább, hogy bármelyikük többé-ke-vésbé jól föllelhető és megkülönböztethető, ottaz entrópia megszűnik, s minden elvileg kinyi-latkoztatott egyenlőség ellenére szerephez jutnakaz egyes emberek közötti különbségek, tehátegyenlőtlenségek. Vagyis tág tere nyílik minden-féle faj torzsalkodásának. Ezt így egyszerűsítvemondjuk, de ez a gondolatmenet lényege.":" Anacionalizmus tipológiája, típusai létrejötténekforgatókönyve található meg Gellner könyvé-ben, ezek közül Rákos hosszan idézi a megalo-mániai ruritánok fiktív példáját, amelyet nemrészletezünk; kiderül belőle, hogy nyelvek,nyelvváltozatok, religio, társadalmi helyzet, aziparosodás foka stb. hogyan rétegződnek egy-másra a nacionalizmus kialakulásában. A recen-zens Gellner könyvéből ezt a fejezetet tartja a.Iegcsehebb" résznek, de a magyar történelem-

247

mel analóg elemekre is emlékeztet. Utal egyéb-ként a szerzőnek a mozlimokról, Jugoszláviáról,a kelet-afrikai helyzetről, Izraelről szóló, s úgy-szintén az etnikummal kapcsolatos gondolatme-neteire is. Az ismertetett anyag ellenére Gellnerszerint a nacionalizmus napja lassan ugyan, deleáldozóban van, mert - amint Rákos egyebekmellett idézi tőle - "nincs beleírva sem a dolgoklényegébe, sem az emberek szívébe'', az ipari fej-lődés kerszakának az a stádiuma pedig, amelyiklétrehívta, a legtöbb helyütt már lezajlott. Ámbára "proletár nemzetek" közötti ellenségeskedés,"afféle nemzeti osztályharc" valószínűleg elkö-vetkezik még, ez viszont nem lesz azonos azzal,amit nacionalizmuson értünk, hanem (Gellnerszavával) "a szegénység nemzetközi összetartá-sának a megnyilvánulása". Rákos a nacionaliz-mus elhalásával szemben kissé szkeptikus ugyan,de csodálatra méltónak tartja Gellner gondolatme-netének "pontosságát, mélységét". Ugyanakkor anacionalizmust a partikularizmusok egyikének,"sajátos esetének" gondolja. S az emberi külön-bözőségek, "a bőr színével végezve, de - vigyá-zat! - az orrunk hegyén megülő szeplővel kezd-ve" az ipari forradalom előtt is ellenségeskedé-sek forrásaivá váltak. Fontos viszont, hogy anacionalizmust a partikularizmus egyéb változa-taitól elkülönítsük, föltárjuk sajátos vonásait, mertez alapfeltétele az ellene vívandó harcnak. Már-pedig e cikk írása idején a világ számos pontjánháború vagy háborúval fenyegető helyzet van:"Túl sok bűnt és igazságtalanságot követtek márel a nemzet nevében: nincs már győztes, aki nefélne a legyőzöttektől, nincs már rabtartó. aki nevolna foglyai foglya. Egyre kedvetlenebbül for-gatom a glóbuszt: tamilok és szingalézek, örrné-

248

nyek és azerbajdzsániak, kurdok és törökök, zsi-dók és arabok, szomáliaiak és etiópiaiak, ango-lok és Írek, fehérek és feketék és jóságos Isten:Bosznia és Hercegovina, lángokban szornszé-dunk, Ukalegon háza. Rajtunk a sor.

Ha nem vigyázunk.'?"Szorosan kapcsolódik ehhez az íráshoz a Clau-

dio Magris emlékezetes, Duna círnű könyvéhezfűzött reflexiósor.'> A trieszri származású olasztudós egy utazásból merítve írja le a Duna men-tének tagolt, de szinte minden egységében -nyelvek, kultúrák vonatkozásában is - sokszínűvilágát. Noha a könyv egyebek mellett tudomá-nyos szakmunkanak sem nevezhető, "ahhoz túl-ságosan sok benne a pontatlanság és a rögtön-zés", szempontgazdagsága és az a felülnézet,amit kínálhat az egymással vetélkedő nemzetek-nek, jelentős teljesítménnyé avatja. Ha nem té-vedünk, Rákos figyelmét éppen a Közép-Euró-páról mondottak vonják magukra - bár a Dunamint jelkép a "tágabb" Közép-Európát jelképezi,.mely már Passauról nyugatra kezdődik és nem érvéget a -rnásik-nak hitt Europa vaskapujánál" -,és ebben látja Magris egyik legfontosabb üzene-tét: "ti kicsiny népek ne foglalkozzatok örökösenmagatokkal, ne bizonykodjatok, ne cáfolgassa-tok, semmi kérdés, semmi sopánkodás - akkorvagytok a legtörpébbek, amikor törpeségetek el-len lázadoztek. "'" Ezt rartana Rákos a térség in-tegrációja talán egyetlen lehetséges kiinduló-pontjának, márpedig az integráció szerinte "azegyetlen [,..1 tét, melyet érdemes megjátszani",persze úgy, hogy párhuzamosan folyhassék adifferenciálódás is. Ez teszi fontossá a nemzetdolgának végiggondolását: "A nemzetet, ezt azolykor mámorítóan magasztos, máskor restell ni-

249

valón kicsinyes valamit -rnegőrizve megszüntet-ni és megszüntetve megőrizni- (Hegei nyelvi am-bivalenciájával élve -felemelni-) talán, -ha ez va-lakinek mond valamit-, csakugyan történelmifeladat. A sorrendet nem mi döntjük el. Valamelyskolasztikus műben olvastam. de lehet, hogy ma-ga Szent Tamás -írja valahol-, hogy vannak dol-gok, melyek fontosság tekintetében a legutolsók,de sürgősség tekintetében a legelőbbre valók.Hát ebben élünk.v'"

A toleranciáról című írása a Nap ankétjára író-dott, s a közép-európai rendszerváltozások egyiklegsúlyosabb tapasztalatához, a forradalmi moz-galmák egynémelyikének radikalizálódásáhozfűződik, érezhetően ott van mögötte az elvadu-ló cseh-szlovák viszony, a nacionalizálódás meg-tapasztalása, s talán az elmúlt politikai rendszerműködtetóinek és haszonélvezőinek megbünte-tését követelő propagandától való viszolygás is.Rákos a polgári demokrácia és általában a de-mokrácia technikái mellett kötelezte el magát, sennek az 1991 karácsonyán íródott cikknek az afő kérdése, hogy mi is a tolerancia helyzete aszélsőséges helyzetekben, illetve a konkrét hely-zetben. A politikai fordulatban szerepe volt azok-nak a bátraknak. akik aztán "üldözöttekből-Iel-kes bizalmunktói övezve - egyik napról a má-sikra sorsunk irányítóivá váltak". Szerepüketmegkérdőjelezni nem lehet. A helytállás keránakés a forradalomnak azonban vége, s "a bátorság-nak megjelentek a haszonélvezői. a bátrakkal ta-karózók, az ó nevükben ítélkezők, magukat isbátraknak álcázók, ellenvéleményr nem tűrők,mindig mindent jobban tudók, mások szemébenszálkát keresők, személyes megtorlásra szomjú-hozók". A bátrak, "az igazi bátrak" azonban

250

"nem bíráskodnak"; a teleraneia így maga ellenfordítja a tömegszenvedélyt. Nem üvölt együtt azüvöltókkel - ezért lesz azok szemében lefizetettáruló. Gyávaság volna a tolerancia? Ellenkezőleg.Nem kényelmes, nincs híjával a filozófiának, tu-dásnak, szkepszisnek; talán nem is a tiirelemmel,hanem az el- és megtűréssel rokon: "Toleráns az,aki a másikat masságában tűri meg: helyet teremtmaga körül az összeférhetésrc. Ahol nincs tole-raneia. nincs játék emlékeztetek arra, hogy aműszakí nyelvben ez a játék "veszélytelen, sőtszükséges elmozdulási lehetőség", valamiféleszabadságot is jelent tehát: ugyanezt (hát nem ér-dekes/) a cseh nyelv például az akarat szóval fe-jezi ki: aminek játéka van, annak szabadsága isvan, akarata is van. Mindez hozzátartozik a to-lerancia természetrajzához.

A teleraneia nem a gyöngék kényszerű meg-lapulása. Megtestesülése a fölénynck, a magabiz-rosságnak. a meggyőződés adta nyugodt erő-nek .'?" Ezért tud szembeszállni a közvéle-ménnyel is, ahogy azelőtt a hatalommal szembe-szállt; liberalizmus, "csak még annál is több", azpedig nem mond le az emberek egyenlőségéről,s (nyilván éppen ezért) számol azzal, hogy min-denikünknek más véleménye lehet. CA liberaliz-mus állhatatosan, s egyébként igen helyesen ah-hoz tartja magát, hogy valamennyien egyenlőkvagyunk. A tolerancia azt is megérti és számítás-ba veszi, hogy egyikünk ilyen, másikunk olyan,mindegyikünk valamilyen.")

"Aktív tolerancia nélkül nincs szabadság,nincs demokrácia, még csak szeretet sincsen.

Övé a voksorn: az aktív toleranciáé."Most lássuk Az irodalom eorszenisége című

cikket. Kiindulópontja, hogy "irodalmunk" és a

251

.korszerűség" mibenlétét tényszerűerr megállapíta-ni nem lehet, inindkettő "felfogás kérdése, meg-egyezés kérdése". Az elsőt tekintve Rákos vála-sza meglehetősen tömör: "Aki szereti az irodal-mat, bizonyos értelemben egynek és oszthatat-lannak érzi - a -vílágirodalorn- szó megkönnyítiezt a szemléletet. mert hiába is mondjátok, hogya francia irodalom nem az enyém, mivel nem tar-tozom a francia nemzethez, a világirodalom azenyém, mert igenis a világhoz tartozom. "L5I< Amásodik kérdés kevéssé egyszerű, de hamar ki-derül, hogy a korszerűség viszonyt jelöl. A kor-szerű irodalom meghatározó vonásai közül Rá-kos azt emeli ki, hogy "olvasóját kíséri is, visziis", nem akar sem közérthető, sem érthetetlenlenni: "a ma és a holnap határán él, mert "a korkövetelménye- valójában nem a ma, melyet ategnaptól kapott, hanem a Holnap, melyet a mamár előrejelez, még akkor is, ha a holnap paran-csa -őrizn: egy szebb tegnapot-. S persze az is el-mondandó, hogy a mai irodalom korszerúségé-be beletartozik az idő próbáját kiállt tegnapi iro-dalom is, az ugyanis ma is korszerű. "L59 A követ-kező rész utal aztán a többi lényeges jegyre: "Azigazán korszerű irodalom nem túl sokat hederíta hatalomra, de nem ám a közvélernényre sem.(Mely olykor a hatalomnál is hatalmasabb.) Dehogy némileg kézzelfoghatóbban és szavamonfoghatóbban fogalmazzak: a korszerű irodalom,ma és mifelénk, amikor szabadságról szól, hoz-záérti az igazság megismerését is és az ösztönös-ség korszerűtlenségét, amikor nemzetről szól,hozzáérti a glóbusz zsugorodását is, a begubó-zás korszerűtlenségét; amikor művészetről (ön-magáról') szól, hozzáérti a tudomány tiszteletét,melyet kiegészítenie hivatás, fitymálnia kor-

252

szerűtien. S mindezzel nem az arany középutatjárja, csak -túlnézi rút förtelmeit a mának- (AdyEndre szavai).'?"

Az ezredforduló Közép-Európájában általá-nossá váló értékvesztés, értékrelativizmus nyel-vi tüneteiről szól a Szabadság, egyenloség, szent-írás című cikk; két olyan esetet komrnentálva,amikor a Biblia passzusait a liberalis piacgazdál-kodás és az emberi egyenlőtlenség igazolásárahasználrák föl. Az első esetben egy, a rádióbannyilatkozó interjúalany a gazdasági vállalkozókatminősítette a föld sójának - ez a Bibliábanegyébkéntjézus szájából hangzik el, a hegyi be-széd részeként, s az őt hallgató tömegre vonat-kozik, a lelki szegényekre, akik egyesülnek a hit-ben. Rákos fogalmazásában az "egybegyült so-kadalom" az egész emberi nemet példázza: "aföld sója [...l ők mindannyian, mi mindannyian,kik ebben a siralomvölgyében sós könnyeket si-runk" stb., stb., "S ebbe beleértendők vállalkozótestvéreink is [...1 ... Még e sorok írója is helyetvindikál magának ebben a közösségben, s hamás jogcímet nem lel a felsoroltak között (vagymert nem szokott sírni, vagy mert nem szornjú-hozza eléggé az igazságot), még mindig tehetilelki szegénysége okán és círnén, melyet éppena fenti reflexióban fényesen mcgbizonyitott.:"?'Ebben az esetben tehát egy terminus kisajátítá-sáról van szó. A másik eset még keményebb,mert ott a nyilatkozó egyértelműen az eredeti je-lentéssel ellentétes értelemben használja a tálen-tomokról szóló példázatot. A jelképes beszédszó szerinti értelmezése inkább a kufárkodás jé-zusi kritikáját adja, semmi nt a gazdasági manipu-láció dicséretét. E cikkból egyéb ként több szem-pontot nyerhetunk Rákosnak a társadalmi válto-

253

zásokkal kapcsolatos nézeteiről. Ami az emberiegyenlőtlenség általa citált példájára vonatkozik,a véleménye ez: "Ha csak azt akarta [...l monda-ni ama nagyra becsült szerző, hogy az embereknem egyformák, nem vesztegetném tovább aszót. Hát persze: nem egyformák: éppen, mertnem lehetséges egyformaság, azért kell az egyen-lőség. Az egyenlőség ugyanis, mint világéletem-ben hittem, éppen a különbözést hivatottorvosoini L..]. S még a legjobb esetben is csakféligazság, hogy ez a szép eszme csupán a szen-vedő rész álma: ezer meg ezer egyenes gerincűember küzdött érte, kiket nobilirásukban sértett,feszélyezett a nyomorék ok sérelme. Ha bármi isbiztonságosan kiolvasható a Bibliából, az száz-szorta inkább az egyenlőség, mint a szabadságálma. S végképp nem a szabad vállalkozásdicsőítése.'?" A m.isik elem az ironikus idegen-kedés attól a világképtól, amely a természetesenszerinte is fontos szerepet betöltő vállalkozókat(noha serénykedésük "inkább előny, mint ér-dem") helyezi a társadalmi értékrend csúcsára.Egyik idevágó megjegyzése: "". az ötletes ésprosperáló vállalkozó korunk pozitiv hőse, ösz-tönző és követésre serkentő példái a médiákban[sic'] éppoly kifogyhatatlanek. mint nem is olyanrégen a kiváló teljesítményű fejőnőké vagy a ta-vaszi munkálatokra csudálatosképpen idejébenfelkészült traktorállomásoké. " A cikk végén aziránti kételyét fejezi ki Rákos, hogy "demokráciaés piacgazdaság egy és ugyanaz, vagy hogy plá-ne az utóbbi az előbbinek alapfeltétele" volna;egyébként jobb lenne, mondja, ha e témakörbena szaktudósokra - például Hayekre hivatkozná-nak, nem a Bibliára, az ugyanis "valami egészenmásról szól".

254

Sokat mutat meg Rákos gazdasági-politikaikérdésekben kialakult állás pontjáról az élete fe-lét Svájcban leélt, Hayek mély tiszteletét bíró né-met tudósnak, Wilhelm Röpkének az emlékérfölelevenítő írása>', aki fontos támaszt nyújt majdneki később, a nemzeti alkat kutatásában is. IttRákos lényegében Röpke két munkájáról beszél,a Magyarországon eredeti svájci megjelenéseután egyetlen évvel, 1943 végén, a világháborúötödik esztendejében A harmadik III címmel'?'megjelent könyvéről - méltatva cikkében a ke-reszténydemokrata, ám a kommunista hatalom-átvétel környékén nyugatra emigrált s ezért "azuralomra került kornmunista rendszer" által fa-sisztának minősített Bara nkovics Istvánt, azelőszó írójár, és magát az előszót -, továbbá az1990-ben a békéscsabai könyvtár által kiadott Aholleletiuizmus lerizise (Die Krisis des Kollelztiuis-mus) című füzetról. A harmadik utat a nérner tu-dós, eszméinek interpretálója szerint, a szocializ-mus - ennek szinonimája itt a baloldal - és a"tiszta liberalizmus" között kereste, s .Jíberális re-vizionizmusnak" nevezte el. Rákos megemlíti,hogy éppen az írásának megjelenése idején,.baloldaliságról és jobboldaliságról" vívott "med-dő szócsatáink" közepette érvényes igazán ez aproblémagubane, hiszen "itt és most viseli a ..har-madik út-nak csak a puszta említése is a meg-vetettség és kicsinylés ódiumát". Röpke mara-déktalanul liberálís gondolkodó, 5 a liberalizmusellentéte az ő fogalorntárában a kollektivizmus,amelybe a szocializrnust is, a fasizmus: is beso-rolja (Rákos szerint; ugyanakkor cikkéből kide-rül, hogy lényegi mondanivalója nem az "olaszfasizmus-ról, hanem a Harmadik I3irodalomrólvan).M Röpke azt állítja, hogy már a kollektiviz-

255

mus uralja a világot, amely "pöffeszkedő L..J ésarrogáns módon tudományosnak hirdeti magát",holott mögötte ott a mély bizonytalanság; az őt(úgy-ahogy és ideig-óráig) működtető tervgazda-sági rendszer .Icomrnandóvírcsaű'', "parancsgaz-dálkodás". A kollektivista állam "elpusztít mindenhagyományt, magántulajdont, megszüntet min-den folyamatosságot, elsöpri a kísközösségeket"s máról holnapra él, míg föl nem éli magát. A mi-litáns, kollektivista, totalitárius állam természet-szerűen nacionalizálódik - "s ez nemcsak a be-vallottan nemzeti szocializmusra érvényes, melyelől Röpke elmenekült, hanem bármely kollek-tivista államra, elannyira, hogy Röpke felteszi akérdést: vajon a szocializrnus nem tekinthető-évégső soron minden esetben nemzeti szocializ-musnak is?" "A kollektivizmus, a szocíalizmus"egyébként nem a proletárság, hanem "gyökérte-len értelmiségiek" találmánya, de eredete a tő-kés társadalom gyakorlatában, a modern demok-rácia formáiban, az eltömegesedésben, a ki zsák-mányolásban, az értékrend megingásában, az ál-lami akarat és "az emberi ösztönök" elbizonyta-lanodasában keresendő. Egyszóval "a kollektiviz-mus valamennyi létező vagy megjósolható for-mája inkább utódja, mint ellentéte az ilyetén-képpen eltorzult liberális társadalomnak", de ter-mészetesen nem oldhatja meg az abban rejlőproblémákat. A könyv legfőbb tanulsága Rákosszerint, úgy véljük, az, hogy egyrészt vissza kelltérni a liberalis tan tiszta változatához (Röpke eszerint "a liberális gondolat protestánsa"), más-részt viszont, óvakodva és folyton mérlegelve, debeszélni kell "az állam szociális gondozó szere-péről": "Egy fejlett demokrarikus társadalombanharmadik útról, az állam szabályozó szereperól

256

beszélni nem szégyen, nem árulás, nem nevet-nivaló és szánalmas szocialista agyrém vagy fe-csegés."166

Ugyanezek a problémák föklerengenek Rá-kosnak a könyvünkben többször utalt, a "polgá-ri Iiberális" és .radikális demokrata" Eötvös Jó-zsefről írott tanulmányában" is, A XIX századuralkodó eszméi ...-nek a szabadság és egyen-lőség (továbbá a nemzetiségi eszme) egymást ki-záró voltáról szóló gondolatai interpretálása so-rán: "Ott, ahol a szabadságból többet nyújtanaka polgároknak, rövidséget szenved az egyen-lőség; az egyenlőség elvének érvényesítése foly-tán megszűnik a szabadság, ahol felülkerekedika nacionalizmus, ott veszélybe kerül a szabad-ság és az egyenlőség is; és ellenkezőleg: háttér-be szorul a nacionalizmus, ha az egyenlőségrevagy a szabadságra irányuló tendenciát érvénye-sítik."2I»<Úgy látjuk, hogy itt (már?) Rákos leíró fo-galomként használja a nacionalizmust; egyéb-ként benyomásaink szerint az egész korszakbane három tényező viszonyának rendezéséhez kí-nál megközelítéseket, szempontokat. RészbenEötvös nyomán, aki e fogalmak ellentmondása-it téves értelrnezésűknek tulajdonítja, és erőfeszí-téseket tesz rendezésükre, bár kétségtelenül csak"a szabadságnak az egyenlőség fölé rendelése le-het a liberalizmus klasszikusának krédója". AXIX század uralkodó eszméi...-ben azonban ahangsúlyok is fontosak, amelyeket részben író-ja közép-európai tapasztalatai magyaráznak. Afenyegető pauperizmus megakadályozásabanEötvös számol ugyanis az állam szerepéveI.

A három alapeszme közül a nemzetiségénekRákos külön könyver=' szentelt, amelybe a föntismertetett cikkek néhány tanulsága is beépült,

257

s amely egy, nem sokkal az ezredforduló előttáltala meghirdetett speciálkolIégium anyagábólnőtt ki. A speciálkollégiumot a következőképpenhirdette meg:

"Ennek a kurzusnak a tárgya nem a nemzetfogalmának meghatározása, sem az államok köz-ti határok, sem a nemzeti kisebbségek sérelmei,sem a nacionalizmus, sem az -identitástudat-, deigenis tárgya az -imidzs-, a nemzeteknek másnemzetekról alkotott képe, főleg, de nem kizá-rólag, közép-európai viszonylatban, valamint atudati tények s annak bizonyítása, hogya tuda-ti tények, jóllehet csupán tudatiak, attól még nemkevésbé tények. Módszerem hagyományos, denem tartóztatom meg magam az alábbi öt a-tól:analógiák, anekdoták, aforizmák, aktualitások ésankétok. "270

E felfogás szerint a "nemzeti jelleg" - függet-lenül attól, hogy egyáltalán van-e, va!,'Y nincs -mindenképpen történelemformáló tényező,összefügg az azonosság keresésével. s bár .Irra-cionálisak a gyökerei", racionálisan is megköze-líthető. Az olvasó bizonyosan tudja már, hogyanemzet kérdése Rákest végigkísérte pályáján,elég itt utalnunk verstaní vizsgálódásainak egyikmegállapítására, 271 általunk önálló fejezetben is-mertetett hungarológiai előadásaira és egy olyanszövegére, amelyről még nem volt szó: Adaléka nemzeti alkattanhoz (Ady kapcsán)?" vagy aForbáth Imre emlékének ajánlott esszére. A ko-rábbi témákat jószerivel mind beterclte ebbe akönyvbe. Ennek a könyvnek az egyik célja "tet-ten érni" az "előítéletek és öncsalások születését";ezt Rákos nagy forrásanyagra támaszkodva, deviszonylag kevés példa segítségével kísérlí meg- inkább "a szempontok teljességé" -re töreked-

258

ve -, hogy lenyeshesse az elágazásokat. A könyvmásodik fejezetének címe: Sztereotip és etnicüás.Az előbbit így határozza meg: "... a sztereotip vo-nás a vizsgált tárgynak inherens tulajdonsága,mégpedig - feltételezetten - legalábbis statiszti-kailag kimutatható, s ennélfogva objektív tulaj-donsága. S miképp minden, ami általános ésabsztrakt, egyaránt lehet a megismerésnek esz-köze is, akadálya is."?' A sztereotip nundannyi-unkban él, magunk is alakítjuk, s ha tagadjuk alétét, ez már maga is egy "ellenkező előjelű"sztereotípia. Tévedés volna azt gondolni, hogyaműveltebbek nél nem mutatható ki, legfeljebbrejtettebb, mert, minthogy .túlnycmórészt, habárnem kizárólagosan, pejoratív, megbélyegző, va-lószínű, hogy alá van vetve egy bizonyos civili-zációs ellenőrzésnek". A sztcreotípiáknak csakegy kis részét alkotják az etnikai vagy nemzetitípusúak, de azok mind kapcsolatban vannak a"nemzeti jellegv-gel. "Szándékunk az - írja Rákos-, hogy kirnutassuk, az -imago- avagy -irnidzs-melyet más nemzetekról vagy akár a magunké-ról alkotunk, nagyon is különféle dolgokra vo-natkozhat." Ehhez új terminnsokat vezet be,ezek: "az imago loci (a színtér imidzse), a velerokon imago regionis (a táj imidzse), esetleg azimago urbis (a város imidzse); azután, ez mármás kategória, az imago bistoriae Cxnemzeti tör-ténelem imidzsc), melyből ismét további imi-dzsek ágaznak szét: az imago missionis (a nem-zet történelmi küldetésének imidzse), az imagoposteritatis (a nemzeti utókor irnidzse) vagy plá-ne az imago [ati (a nemzeti -végzet-, az -elren-deltetés- irnidzse). Minderről többé-kevésbé el-mondható, hogy valamiképp összefügg a nem-zeti jelleggel, de éppoly bizonyossággal állítom,

259

hogy nem azonos vele, és különválasztandótőle.'?" Nincs terünk a Rákos által fölhozott pél-dák ismétlésére - sok közülük a nyelvnek az irni-dzsére vonatkozik, amelyből előszeretettel szok-ták levezetni a nemzeti alkatot -; a lényeg az,hogy a föntiek széles skálája általában a részigaz-ságok általánosításától a miszticizmusig terjed, smindegyikük közrejátszik a "nemzet imidzsé-nek", "ám korántsem a -nernzeti jelleg« imidzsé-nek kialakításában". A legfigyelemreméltóbb afönti idézetben még nem szereplő imago attri-hutorum, a tulajdonságok imidzse, ugyanis "A-nernzeti alkat- - ha van - tulajdonságok halma-za, melyeket más nemzetek tulajdonítanak egynemzetnek vagy az önmagának.'?" Itt megint kétolyan bekezdést kell idéznünk, amely korábbanis jellemezte Rákos módszerét; elméleti tanulmá-nyai egzakt nyelvezete mellett föltűnő esszényel-vének gazdagsága, kifejezőkészsége, gyakranszépsége, eleganciája, toleranciája, szellemessé-ge és szabarossága. Ö is azért volt kénytelengyakran szepen írni, mert bizonyos dolgokatnem lehet fogalmilag kifejezni. .Most azonbanmár valóbban legfőbb ideje körülhatároIni a fo-galmakat, és nemcsak körülhatárolni, hanem-uno actu- meg is határozni, egyben az egész kér-dést - természetének megfelelően - módszerta-ni celtudatossággal elködösiteni.

És itt kérem az olvasót, ne botránkozzonmeg. Csupán egy megrögzött metodológiai elve-met (mely természetesen nem az én talalmá-nyom) alkalmazom az adott anyagra: ez az "el-ködösítés- szükséges mindenütt, ahol nincs le-hetőség egzakt állításokra. márpedig a matema-tikán kívül (05 ott is csak módjával) sehol sincsenerre lehetőség. Így hát értelmetlenség "pontos-

260

ságról- beszélni másképp, mint viszonylagos ér-telemben. Különösen a mi működési és kutatá-si területünkön szögezhetjük le teljes joggal,hogya -pontosság- nem egyéb, mint a pontatlan-ságnak a tárgyhoz mért optimális, adekvát fo-ka.'?" Azok az imagók ugyanis, amelyekről fön-tebb szó esett, teljességgel nem választhatók elegymástól, noha az elkülönítés szándékáról nemszabad lemondani; különös tekintettel az imagoattributorurntz: A többi ugyanis "racionálisan de-dukálható vagy tapasztalatilag hozzáférhető" -nyilván azért, mert vannak mögöttük adatok, té-nyek is -, a tulajdonságok imidzse viszont "azemocionális vagy irracionális értelmezéseknekkifejezetten felségterülete", amit mi sem bizonyítjobban, mint az, hogy "a nemzet tulajdonságaita közhit [...] elsősorban valamiképpen "betáplált-nak, tartja, tehát állandónak, az etnikai halmazminden egyedét sorsszerűerr meghatározónak".A nemzeti sajátosságok sztereotípiái vezetnek elaz einicitás fogalmához. A vizsgálat balul üt ki amás nemzetek vélt tulajdonságait rögzítő jelzők-re - Rákos Hans Jürgen Eysenck "statisztikailagtávolról sem feddhetetlen", de a kiemelt példákalapján adatokban vélhetóen igen gazdag tanul-mányából veszi át a minősítések többséget, ame-lyekkel dolgozik. E jelzők nemegyszer homályo-sak, közhelyszerúek - Rákos persze sokkal ár-nyaltabban fogalmaz: "ritkán fordulnak előtúlságosan kivételes vagy ritka jelzők" -, kis kész-letből merítenek, a történelmi események követ-keztében változnak, az egy nemzetre vonatkoz-tatottak elég széttartóak, egy-egy nemzet vonat-kozásában nem specifikusak és így tovább.Ebből aztán logikusan adódik az a következte-lés, hogy" ... a társadalmilag hatékony, esetről

261

esetre olykor veszedelmes vagy kártékony szte-reotip szerepét csak akkor játszhat ja a -nernzetialkat- imidzse, ha az alkalmazott attribútumokegyszerűek, érthetőek, minél több ember számá-ra tartalmasuk és hozzáférhetőek"."? Ez persze,ismételjük, általában érvényes a jelzőkre, magaEysenck is szerepeltet tanulmányában "exkluzívvagy különleges jegyek"-et, ezek kevésbé táplál-hatják a "reálisan ható" előítéleteket és öncsalá-sokat. Az etnicitást Rákos a partikularizmusoklegtitokzatosabbjai közé sorolja; vizsgálatátkellőképpen indokolja az 1989 utáni közép-eu-rópai helyzet. Az etnikai partikularizmus ver-senytársa a szerző szerint a vallási is, a szociálispartikularizmus pedig "amint eddig is tudtuk, samiképp mindmáig érvényes, koru nk jelentősvagy talán továbbra is döntő tényezője, de a ko-rábban egyeduralkodó marxista terminológiábanfelépítményinek nevezett hiedelmek mint oksá-gi tényezők a közgondolkodásban mintha némi-leg háttérbe szorulnának - s ezzel voltaképpenkutatásunk tárgyának fontosságát fogalrnaztukmeg egyetlen rnondatban". A partikularizrnusokrokon, de ezeken belül az etnicitásnál még "sa-játosan is eltérő" jegye, .motívuma'' a félelem.

A könyv következő fejezete a nemzeti alka-tokhoz kapcsolódik; alfejezetei szerint a magyar-hoz, a csehhez, a szlovákhoz és a némethez. Azáltalános bevezetőben találjuk meg az egyikkulcsmondatot: .De ha igaz volna is, hogyegyes alkati tulajdonságok hozzárendeléseegyes nemzetekhez, legalábbis statisztikailag,nem nélkülöz minden alapot, ebből még nemkövetkezik, hogya-nemzeti jelleg .. mint olyan,valóban létező valami. Vizsgálódásunk soránmeggyőződhettunk róla, hogy azok közül, akik

262

e kérdéssel foglalkozrak, némelyek már a kez-det kezdetén szkeptikusan nyilatkoztak, másokkutatásaik folyamán jutottak el erre a szkeptikusálláspontra, s ismét mások kutatásaik konklúzió-jaképpen válaszoltak az így feltett kérdésre nem-legesen. "27H Az alfejezetekben Rákos néhányösszefoglaló rnű alapján szól az egyes nemzetialkatok fölvetette problémákról; a választásszempontja az volt, hogy .mennyire tükrözték atémánkkal kapcsolatos ellentmondásokat és di-lemmákat". E feldolgozások ugyanis - szerzőiketRákos, mint utal rá, kivétel nélkül tiszteli - ma-guk is alakírotrák a sztereotípiákat, ami nem je-lenti azt, hogy feltétlenül elfogultak lettek volna,mint ahogyan Rákos magukat a sztereotípiákatugyan C"olykor" vagy "gyakran", esetleg .mindenesetben") téveseknek. de nem "esetlegesek"-nekvagy .alaptalanok-nak tartja.

Nem idézzük a reprezentatív és Rákos általidézett gondolatokat, amelyek többségeról bebi-zonyosodik, hogy erősen érződik rajtuk korukpolitikai tendenciáinak, az éppen érvényes szo-ciológiai változásoknak a hatása, továbbá az,hogya vonások, amelyeket kiemelnek, nemörök érvényűek, tudományosan igazolhataria-nok, vagy hogy legalábbis sarkitásori alapulnak.

A legfontosabbnak tekintett, említett vagyidézett magyar munkák szerzóí: többek közöttProhászka Lajos, Karácsony Sándor, BeöthyZsolt, Szerb Antal, a Szekfű Gyula szerkesztette1939-es Mi a magyar? círnű kötet alkotói és kri-tikusuk, Németh László. E szövegekrc nem té-rünk ki, a magyar alkattaní fejezet után a csehtárgyú következik; itt visszautalva az előbbireígy fogalmazza meg Rákos a belőlük is levonha-tó, de a későbbiekben is igaznak bizonyuló

263

egyik aktuális tanulságot: "A magyar nemzeti al-katról szóló előző alfejezetben láthattuk, hogy a"nemzeti alkarot- többnyire bizonyos meghatáro-zott történelmi korokban főként a nemzeti kö-zösség konzervativ és hagyományőrző rétegeialakitják; a halaelóbb áramlatok és az ifjabb nem-zedékek inkább csiszolják, korrigálják, s nem isannyira a vonások szaporításával vagy helyre iga-zitásával; jobbára csak tagadják, cáfolják vagygúny tárgyává teszik. A nemzeti önarcképek,mint már mondottuk, korántsem szükségképpenhízclgőek: lehetnek önkritikusak, sértődöttek,csüggetegek, s ha valaki azt vetné ellen, hogy azönértelmezésnek ezek az eltérő változatai márönmagukban is a nemzeti alkatok különbözósé-gének a tünetei, azt válaszolom. hogy mindez in-kább azokból a feltételekből adódik, amelyekközött a nemzet élte és éli a történelmét. CSÍrá-jában ugyanis minden nemzetnek rendelkezésé-re áll az összes változat. Az eredendő hajlam tör-vényszerűen az öntömjénezés: saját hibáink ta-gadása vagy szépitése, erényeink mértéktelenfel nagyítása , magasztalása, még tudományos le-pelben is. Alig V3n az életnek olyan területe,ahol még az objektív, jóhiszemű szakemberek isennyire képtelenek volnának felismerni elfogult-ságukat."!" Az összehasonlító módszer is gyak-ran éppen ide vezet. A cseh alkat kapcsán Rá-kos elsősorban Emanuel Chalupnynak a XX. szá-zad első felében született. több menetben kiegé-szülő és változó elméletét boncólja föl. A csehtudós arra az abszurd feladatra is vállalkozott,hogy 1907-es cseh alkattanát Csehszlovákia lét-rejötte után csehszlovák aikattanná változtassa;"kimutatta" a cseh és szlovák alkat .azonosságv-át,s az utóbbit szembeállította a magyarral. Cha-

264

Iupny emellett a cseh alkat megkülönböztető je-gyeit a nyelvből vezette le, mint ahogy HorváthJános is a magyar nyelvből a "magyar ritmus"-t.Csakhogy "a cseh nyelv prozódiai adottságaimajdhogynem egyeznek a magyaréival", a két tu-dós által specifikusnak tekintett nyelvi jegyeknekvalóban nincs párja a világnyelvekben, de egy-máséban igen: "Íme, egy jellegzetesen közép-eu-rópai "tévedések vígjátéka-: mindkét kultúrnem-zet rnűvelt értelmiségi elit je egyaránt jól tájéko-zódik a világban, de nem is néz, nem is lát át aszomszédba, a kerítésen túlra, s ez a fölényesmagabiztosság a melegágya a sajátosságról táp-lált téveszmék tömkelegének, annak, amit ebbena munkában -álsajátosságnak ..nevezék.'?" Ugyan-ebben a fejezetben méltatja és idézi két, "alkat-tani reflexióikban" az .összehasonlító szempon-tot" nagy érzékenységgel alkalmazo magyarszerzónek, Németh Lászlónak és Szvatkó Pálnaka magyar-cseh párhuzamosságokat, eltéréseketfelsorakoztató írásait, amelyekről már egy jóvalkorábbi, a Forbáth Imre emlékének ajánlott, s ál-talunk már említett esszéjében is szó volt. Kétnemzet "alkatvizsgálata" következik ezután, aszlováké, amelyet karakterológusai két iránybantörténő - a csehekról és a magyaroktól való - el-határolás révén igyekeztek meghatározni, majda némete, mely mindhárorn korábban tárgyaltnemzet sorsára hatott. Anémet alkatban. melyethívei és ellenfelei - rendszerint más-más előjel-lel - a végletek ig misztifikáltak, Európa-szerre"önmagában is reális veszélyek és cselekedetekforrásá"-t látták. Ezzel kapcsolatban talán az vol-na a legfőbb meglepetés, hogy német és nem né-met vizsgálói hasonló jegyeit mutatták ki. Azönkritika forrásaként Rákos e fejezetben Wilhelm

265

Röpke A nemet kérdés című munkáját említi, dehivatkozik in Fábry Zoltán általunk másutt tag-lalt feltételezéseire, bár kevésbé kategorikusan,mint azelőtt. Végkövetkeztetése: "A német -nern-zeti alkat- szövevényes képe L..l talán az előbbi-eknél is meggyőzőbben igazolja, hogya nemze-ti karakterológia a rációnak és az emóciónak tér-ben és időben végtelen csaiamezeje, s hogy azebből eredő téveszmék reális történelmi ható-erejét nem tanácsos alábecsülni.'?"

Két toldalék - .mellékhajrás" - kapcsolódika könyv fószövegéhez; az egyik a nemzeti hu-morról szól, amelyben Rákos körültekintő vizs-gálat után sem találja meg a nemzeti jelleget vagyalkatot képező, illetve fölmutató etnikus jegye-ket, noha viccek és anekdoták tárgya gyakranegy másik nemzet valamely kipécézett sajátossá-ga. Fontos azonban, hogy úgy tűník föl, "a "nem-zeti hurnor-, ha van, semmi esetre sem agresszívvagy nacionalista: gőgje, öntehsége beéri azzala tudatral. hogy valóban sajátosan nemzeti tulaj-don, és ennélfogva több a másikénál". Még ezelőtt kerül sor azonban A legdrágább öltönycíműIókai-novellából kiinduló fölmérések ismerteté-sére. Az eredeti szöveg szerint Mária Terézia abirodalma építésében és védelmében szerepetvállaló nemzetek nemesi-arisztokrata képviselőiközül aszerint akart táncest választani magának,melyik járul elébe a "legdrágább öltözetben".Négy lovag vonul föl előtte, egy osztrák-nérnet,egy lengyel, egy magyar és egy cseh, ki gyémánt-ban-rubinban-zafírban, ki csak bársonyban-se-Iyemben, üveggyémántokkal (de mind saját ha-zája iparának terméke), ki eredeti Rubens-kép-ből szabott ruhában. A negyedik kopott selyem-ben: a királynő védelmében vivott csaták során

266

zsákmányolt zászlók darabjaiban. A kérdés az,melyiküket választotta a királynő, s melyik me-lyik nemzet képviselője. Rákos egyik, a hetvenesévekben tartott szernináriu mán emlékezetből el-mesélte diákjainak a novella történetét, véletle-nül tévesen azonosítva az egyes szereplők etni-kumát. C"Bizonyítási lehetőség nélkül, de teljesszubjektív evidenciaval kijelenthetem, hogy ez a[,..1 sorrend nem holmi értékelő kritériumok alap-ján vésődott így emlékezetembe, hanem történel-mi ismereteim és tapasztalataim alapján.'?") Ami-kor a téves sorrendre a szöveg ellenőrzése so-rán fény derült, Rákos egy kérdőívet szerkesztett(ez a tárgyalt könyv egyik melléklete), amelyetBécsben, Budapesten. Krakkóban, Katowicébenés Prágában is kitöltöttek - az utóbbi városbancseh környezetben és az osztrák állami, németnyelvű gimnáziumban folytatrák le az ankétot. Aválaszok a nemzetek megjelöléseben és sorrend-be állításában lehetséges mind a huszonnégypermutációt tükrözték. Persze nem arányosan: "ameggyökerezett sztereotípiák számszerű fölényétez a szokarlanul széles skála semmiképpen semirigathatja meg".

Rákos állításaival egyetérteni nem kell; úgyvéljük, ő fölvetni, tárgyalásra bocsátani kívántproblémákat, nem végleges megoldásokat suly-kolni. Egyetlen lehetséges vitapontot is csak azértemlítünk meg, mert átvezet egyik írásához,amelyról mindenképpen szólni szeretnénk. Meg-Iepó, hogy könyve magyar fejezetében Rákosutal érneth Lászlónak - szerinte borotvaéles -a Szekfű Gyula szerkesztette Mi a magvar?címűtanulmánykötetről írott kritikájára, de megfeled-kezett a nemzeti szrereotípiák valóságos tárháza-ról, 1 érneth Kisebbségben círnű könyvéről s a

267

benne kifejtett hígmagyar-mélymagyar-jöttma-gyar koncepciójáról, amelyet épp az említett an-tológia munkatársai - Szekfű és Babits - Ítéltekveszedelmesnek, szerintünk teljes joggal. Az isérthetetlen, hogy Rákos nem említi, hogya é-meth László bírálta könyvben ott szerepel a ma-gyarokra vonatkozó külföldi sztereotípiák talánlegjobb - de mindenképpen első igen komoly -földolgozása Eckhardt Sándor tollából (A ma-gyarság külföldi arcképe), amely pedig a kezérejátszhatott volna műve fölépítésénél.

Itt tehát ki kell térnünk röviden egy másik,2000-ben írt, s a következó évben, Németh Lász-ló születésének centenáriumán a kecskeméti For-rás című folyóiratban megjelent írására, amelyeta Prágai Tükör is átvett (mi is onnan ídézzükj.:"Ebből az írásból az derül ki, hogy mindent, amitkorábban mondott Németh Lászlóról, érvényes-nek tekintett a következő évezredben is. Így pél-dául méltatja az író "harmadikuras" voltát - aNémeth László-i "harmadik út" eszerint az euró-pai hasonló tendenciákba illeszkednék, e termi-nustóI "visszhangzik" Európa, "ha nem az egészglóbusz" -, ".felszisszentő. könyvei" ellenére azo-kat a gondolatait is, amelyeket a magyarság sors-kérdéseiről megfogalmazott,' ••.•és 1931-es iroda-lomelméleti fejtegetéseit. Két lényeges megjegy-zését ismét idézzük: "Németh Lászlót (nyilvánnem egymagam) zseninek tartom. A zseninektöbb típusa van, ő a bátortalanabb, visszafogot-tabb, önmarcangoló fajtához tartozik, de van azsenialitásnak egy olyan jegye is, melyben min-den lángész osztozik: az az öntörvényűség, me lynem ismer taktikázást, ott és akkor mondja ki,ami a szívén fekszik, amikor éppen szükségét ér-zi vagy kedve tartja, s messze sem a legalkalma-

268

sabb pillanatban." Az egész szöveget záró gon-dolat: "Éppen, mert így ráérzett a magyar társa-dalom neuralgikus pontjaira. s oly merészen ésjókorán [sic'] rájuk is mutatott: azoknak, kik százévvel születése után misztikus előítéletekkel ésirracionális téveszmékkel ámítják közgondolko-dásunk kritikátlan és műveletlen elemeit, Né-meth László nem lehet hivatkozási alapjuk és 10-bogójuk. "2K,

Visszatérve a könyvhöz, azt Rákos egy tétel-sorral zárta le, amelyben összefoglalta mindazt,amire kutatásaí során jutott. Álláspontját, vita-pontjait oly tisztán tükrözi ez a szöveg, hogyszóról szóra idézzük, mert minden összefoglaláscsak torzíthatna rajta:

"Tíz tétel a «nemzeti alkatról-(ha van)

1/ A sztereotípiák gondolkodásunk természe-tes képződményei; egyszerűségükkel és elvont-ságukkal olykor megkönnyítik a megismerést,merevségükkel azonban többnyire inkább gá-tolják.

2/ A -nernzeti- vagy -etnikai- sztereotípiák csu-pán a sztereotípia speciális esetei. Mindazonál-tal igaz, hogya kép, az -imidzs-, amely tudatunk-ban más nemzetekról vagy önmagunkról kiala-kult, sztereotípiákon alapul.

3/ Az etnikai sztereotipolykor megtéveszt részrehajlásával.gyakran megtéveszt tudatlanságával,mindig megtéveszt merevségévei, desohasem a véletlen műve, lehet és érdemeselemezni és indokolni.4/ Az etnikai sztereotípiák tudati tények, me-

269

Iyek bizonyos fokig meghatározhatják magatar-tásunkat. Amennyiben megkövült öncsalások éselőítéletek társulnak hozzájuk, kártékonyak, sőtveszedelmesek is lehetnek.

51 Egy nemzet képe (imidzse) tágabb foga-lom, mint a «nemzeti alkat-. A nemzet imidzsé-hez sok olyan vonás társul, melynek a «nemzetalkatahoz- semmi köze (vagy csak nagyon ke-vés). Ilyen például az «imago loci- (a szinbely ké-pe, azaz az ország, vidék, város, ahol a nemzetmegtelepedett), az «imago historiae- (a nemzetitörténelem képe, vagyis a múlt, az eredet, azősök), az «imago fati- (a sors képe, a nemzet tör-ténelmi jövőjének, -küldetésének- az értelme), az-imago linguae- (a nemzeti nyelv képe stb.). Decsupán az «imago attributorum-, a nemzet tulaj-donságainak összessége fejezheti ki azt, amittöbb-kevesebb joggal «nemzeti alkatnak- nevez-hetnénk. Mindazonáltal a felsorolt (és egyéb le-hető) -imagóknak- kimutarható hatásuk van anemzeti alkatról kialakult képre, és összevegyül-hetnek vele.

61 A -nernzeti alkat- mint fogalom «tudatitény-, melynek realitását, objektív létezését ép-pen a legavatottabb kutatók komolyan kétségbevonják. A «nemzeti alkatnak- bármily mérvű vagymódú tagolisa (régiók, típusok stb. szerint) márönmagában is megkérdőjelezi a fogalom hitelét,s nyilvánvalóvá teszi, hogya «nemzeti alkat- min-dig absztrakció, melynek gyakorlati alkalmazha-tósága egyenes arányban csökken bizonyítható-sigával.

71 A «nemzeti alkat- képzete mindigal valamely más nemzettel (vagy nemzetek-

kel) való egybevetés révén,bl az önarckép és a más nemzetek tudatában

270

élő imidzs egybevetésével keletkezik.81 A -nemzeti alkat- képzete magában foglal-

ja a közös eredet hiedelmet, a közös nemzeti tu-lajdonságok genetikus bekódoltságának képze-tét, más szóval azt a meggyőződést, hogya nem-zeti alkat nem szerzett, hanem öröklött tulajdon-ság.

91 A "nemzeti alkat- meghatározásai általá-ban iparkodnak kizárólagosnak vélt nemzeti sa-játosságokra szorítkozru, rninden esetben téve-sen, minthogy:

al nem létezik olyan attribútum, mely egy éscsakis egy nemzetre volna korlározható,

bl a több nemzettel közös tulajdonságok nemkevésbé jellemzők az illető nemzetekre, mint el-térő tulajdonságaik,

CI a "nemzeti alkat- (ha van) nem képzelhetőmásként, mint a közös és eltérő tulajdonságokösszességeként. A fentiekből következik, hogy a-nernzeti alkarrok)- explicit megfogalmazása túl-nyomórészt, ha ugyan nem kivétel nélkül, ú/sajá-tos (pszeudospecifikus) következretésekre vezet.

101 A legtöbb (de legalábbis a legtöbb euró-pai) nemzetnél a "nemzeti alkat. képzetét általá-ban egy bizonyos meghatározott kerban a nem-zettest befolyásos és hangadó, hagyományaikatféltő rétegei hozták létre. Az utánuk következőnemzedékek ezt a képet vagy kiegészítették,vagy (hol szkeptikusan, hol szenvedélyesen) ta-gadták. A nemzeti alkat imidzse (a sajátunkééppúgy, mint a másoké) változhat, és változik isaz időben. Lassabban. mint a női divat, de rövi-debb időközökben, mint a föld kéreg geológiairétegei.'?"

A Prágai Tükör harmadik kerszakában Rákosismét több, különböző tárgyú, részben friss kul-

271

turális eseményekhez kapcsolódó cikket írt a fo-lyóiratba, ezek közül csak egyről szólunk a to-vábbiakban, de röviden vissza kell térnünk egykorábban, egy másik fejezetben tárgyalt - a Ker-tész Imre regényéről szóló - írásához. Azérttesszük ezt, mert mintegy bevezeti azt az utolsóáltalunk tárgyalt szöveget, másrészt mert olyankérdést érint, amelyről szerzője korábban szintesoha semmit sem mondott. Rákos származásáról,illetve fölmenőiről, pontosabban a zsidósághozvaló viszonyáról van szó. S éppen azért, mert ke-vés forrásunk van erről, nem is próbálunk követ-keztetni, mit gondolt e kérdésről, Csak idézzükannak nagy részét, amit a Prágai őrjárat jegyze-teiben az Ep,y imádság, melynele az első szava"ámen" című cikkéhez fűzött, kiinduiván annakabból a megjegyzéséből, amely szerint a holoka-usztról szóló irodalmi földolgozások elszaporo-dása értékvesztést idéz elő:

"Az eredetileg csehűl közölt írásból kimaradtaz első rész. A szerkesztőség, gondolom, úgyérezte: érzékeny dolog mai napság a vészkor-szakról szóló művek bármily tömegét sokaliani,még antiszemitizmust gyaníthatna benne valaki.

Személyemet ez a vád természetesen nem ér-heti. De minden történeti tapasztalatom, erköl-csi meggyőződésem arra int, hogy kritikusan vi-szonyuljak mindkét közösséghez, melyekhezmás-más alapon vitathatatlanul és természetesentartozom.

Különösképpen valami közöset is érzek ben-nük, ez talán optikai csalódás. Mintha éppen amagyarság és a zsidóság szenvedne a szokásos-nál fokozottabb rnértékben abban a kórban,amelynek legfőbb tünetei az önismeret és ön-kritika hiánya. Nem tudják úgy látni magukat,

272

ahogyan mások látják őket. Valahogyan -kívülról-.Sejtem, hogy ez bizonyos fokig minden nemzetreérvényes. A mab'Yar zsidóságrá azonban tapaszta-lataim szerint harványozottan. Mert magyar ésmert zsidó.

A Biblia "választott népe» és a nép, melynek kö-zegébe születtern s melyhez hozzárendelt "parancs,sors, szándék, alkalom' (Ady szavai'), ez az én-kettós kötöttségeml-]. Nem -választottarn-: válla-10111. Nem érdem, nem bűn, nem erény. (Ady sza-val) Ha netán valamelyiket feledtern volna, a sorsmindig résen volt, hogy figyelmeztetőn felemeljeujját. Egész életemet két más-másféleképp "válasz-tott" nép fiaként kisebbségben éltem végig.

Hogy őszinte legyek: azért ez nem voltkönnyű.'?"

Utolsó, említendő cikke szintén a kritikus ön-reflexió hiányát említi föl, ezúttal csak magyarvonatkozásban, s a Prágai Tükör 2002. 1. számá-ban jelent meg elóször.>' ugyanabban, amelybenazt a Pfeiffer Miklósról szóló emlékezését is köz-readta, amelyről kísmonográfíánk első fejezeté-ben bőven szóltunk már. Ez a roppant keserűcikk a külvilágnak felmutatott magyar önkép hi-bás voltáról, illetve általában a magyar önérvé-nyesítés kudarcairól szól, arról, hogy ,,3 magyarmúltban lényegesen több a hősiesség, mint azeredményesség", s hogy "a magyarok a világ leg-balszerencsésebb -lobbízói ..". Ennek igazolásáraaztán politikusok, írók példáit és passzusait hoz-za föl példa gyanánt, idézve a magyar politikasokszor hibás gyakorlatáról, hibáiról, a nemzet-vagy társadalomépítés meg a közép-európaiegyüttműködés hiányosságairól szóló kritikusmegjegyzéseiket. Eötvös József, Deák Ferenc,Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István,

273

Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán,Ady Endre, Teleki Pál és ismét a két háború kö-zötti szlovákiai magyar közírók, gondolkodók ne-ve, szövegrészlete kerül egymás mellé, azoké, akik"forrón ragaszkodtak magyarságukhoz s bánnilykörülmények közört az volt a legfőbb gondjuk,hogy használjanakneki", s akik "e célra nem tar-tották alkalmas eszköznek, hogy a nemzetet áltas-sák, dicsérjék, hízelegjenek neki". "... őket, kik amagyarságukért éltek, ne keverjük össze azokkal,akik a magyarságukból élnek." Mármost kétségte-len, hogy a cikket valamely rosszízű aktualitás vál-totta ki, .közéletünk-é. amint a szövegbe vanfoglalva, de itt valamiféle "összmagyar közélet"-ról van szó, hiszen Rákos bosszúsága kiváltóokaként magyarországi jelenségeket nevez meg.Az is igaz, hogy szerepelnek nála olyan utalásokés idézetek is, amelyek érvényessége saját koruk-ra visszavetítve legalábbis nem egyértelmű (gon-dolunk itt ismét néhány két világháború közöttiszlovákiai gondolkodó politikai álláspontjára).Az azonban bizonyos, hogy Rákos fájdalommal ésnagy felelősségtudattal írta meg cikkét, amely avele egyet nem értők részéről legalábbis érvelőviszonválaszt érdemelt volna, egy lényeges kér-désekről folyó vita nyitányaként. Az Új Szó egyikcikkírója azonban - miután Rákos írását a pozso-nyi lap is közölte"" - napi politikai propaganda-ként értékelte; meglehet, annak a régi bölcses-ségnek a jegyében, hogy mindenki magából in-dul ki. Ez a cikk természetesen nem Rákossal vi-tatkozik, hiszen őt meg sem érti. Mindenesetreegyrészt tanulságos, másrészt döbbenetes, hogya cikkíró Rákos céljait és magatartását nem a ma-gyar kultúra külföldi népszerűsírésében eltöltöttfél évszázados munkásságának talán több száz

274

dokumentuma, hanem a saját fóbiái alapján ítél-te meg - igazolva ezzel mellesleg a nemzeti jel-legról írott Rákos-könyvbe foglalt összes aggálytis. Rákos válaszolt erre a támadásra, elegánsan -de erőtlenül. Érezhető, hogy ez a támadás voltélete utolsó nagy fájdalma. (S egy korábbiról éssokkal nagyobbról is szólnunk kell: 1994-ben, 38éves korában tragikusan elhunyt a fia, Petr Rá-kos, aki tehetséges pszichiáterként és próza író-ként is nevet szerzett már: Coruina, azaz a hol-fók könyve című - egyébként apja fordításábanés előszavával megjelent= - regénye igen ked-vező fogadtatásban részesü lt.)

Élete alkonyán Rákos Péter egy cseh nyelvűkötetet állított össze, amely végül posztumuszműként látott napvilágot. A Rákos Péterrel soká-ig levelezésben álló irodalomtörténész, FukáriValéria visszaemlékező írásából'?' kiderül, hogymár 1967 táján foglalkoztatta őt - Kölcsey Ferencpéldája nyomán - egy ,,-modern .. parainesis"megírásának a gondolata, "amelyben életfilozó-fiáját, a maga történelmi tapasztalatainak és eti-kai meggyőződésének a surnmáját" szerette vol-na megírni "a fiataloknak s tán a nem egészenfiataloknak is".'9' Ugyancsak Fukári Valériátóltudjuk, hogy a cseh nyelven írt művet magyarulis publikálni akarta, de már az eredeti kötet kia-dását sem érte meg. A halála évében megjelentErleolcsmentes episztofák - seprédikálás, se kor-bolás"" címet viselő könyv jelentosen eltér a ko-rábbiaktól, bár a Prágai orjáratuú bizonyostematikai rokonságat mutat. Az itt olvasható el-mélkedéseknek ezúttal nem írók és művek afőszereplői: olyan kérdések kerülnek előtérbe,amelyek a társadalmi lét különböző dimenziói-hoz, jó néhány esetben pedig a politika világá-

275

hoz kapcsolódnak. Az előszóban a szerző "csen-des" és "formalitások nélküli" beszélgetésre in-vitálja az érdeklődőket, amely persze csak akkoralakulhat ki a szerző és az olvasó között, ha"azonos hullámhosszt találnak". Szándékait il-letően többek között azt látja fontosnak leszö-gezni, hogy azokról a fogalmakról fejti ki véle-ményét, amelyek az egyes embertársainkhoz, atársadalomhoz és a világhoz való viszonyunkatmeghatározzák: a szeretetról, a szabadságról, azigazságról, igazságosságról, a különböző erköl-csi értékekről.

Az első, Az élet értelméről és értékéről címetviselő fejezetben a különböző értékvilágokhozkötódő életcélok állnak figyelmének középpont-jában. Meglátása szerint az emberek cselekede-teit, törekvéseit három alapvető célkitűzés moti-válja: az élet élvezete, a különbözó javak birtok-lása, s az a szándék, hogy nyomot hagyjanak ma-guk után. Nem tagadja, hogy hozzá a harmadikfelfogás áll legközelebb: az éli a legtartalmasabbéletet, aki képességeit és lehetőségeit felismer-ve "céltudatos" és "szabad" választás révén rálelélete igazi feladatára (feladataira), és "barázdátszánt", fát ültet, házat épít, könyvet ír, betűvetés-re tanítja a gyerekeket. Az ilyen ember - hang-súlyozza a szerző - nem csupán a helyét találjameg a nap alatt, másvalamire is rálel: arra a"csendes nyugalomra", amelyre a gazdagság ésa siker emberei rendszerint hiába vágynak. ne-kik állandóan látvanyos küisőségek révén kellbizonyítaniuk, hogy valóban azok, akiknek lát-szanak. Rákos nem vitatkozik az életfelfogásuk-kal, nem kárhoztatja őket, de egyértelművé te-szi: velük kapcsolatban nincs okunk az irigy-kedésre.

276

Az optimizmusról és a pesszimizmusról szól-vaN' ismét visszatér az általa már korábban isméltatott Az ember tragédiájához, s Madách sza-vait idézve'?' azt igyekszik tudatosítani az olva-sóban, hogy amig az ember - az Úr szava nyo-mán - küzdeni tud és "bízva bízik", a létezésderűlátó olvasata lesz érvényesebb a reményte-lenséget sugalló pesszimista felfogásmód ellené-ben. A Tragédia optimizmusának legnyilvánva-lóbb kifejeződését abban látja, hogya műbőlkiderül: az emberiség élni akar, "képtelen arra,hogy ne akarjon élni''.?"

A Nyelv mint a kommunikáció akadályacímű fejezetben a szavak értékének esőkkené-séról, a nyelvi hanyagság terjedéséről fejti ki vé-leményét, példákkal illusztrálva azt a közismert,de a jelek szerint csak egy érzékenyebb és igé-nyesebb - javarészt tanárokra. humán értelmisé-giekre, hivatásos tollforgatokra korlátozódó - ki-sebbséget nyugtalanító tényt, hogya műveltségszintjének csökkenése milyen "szomorú tünete-ket" vált ki a nyelvhasználat terén. Ugyancsakpéldákkal igazolja, hogya szóhasználat külön-böző módozatai milyen manipulációkat teszneklehetővé a tömegtájékoztatási eszközökben,amelyek eltorzított értelmű, illetve a valóságoteltorzíto kifejezések alkalmazásival gátlástala-nul manipulálják az általuk közvetített ismere-teket, gyakorlatilag lehetetlenné téve a tájéko-zódásr a tények és események átlátbaratlanszövevényében.

Mi sem természetesebb, mint hogy az igazságoly sokféleképp értelmezett illékony fogalma istöprengésre készteti Rákost.:" aki arra a követ-keztetésre jut, hogy az igazságot kivételes helyilleti meg az élet értékeinek sorában: .nagyobb

277

szükségünk van rá, mint a szabadságra". Csak-hogy - fűzi hozzá a szerző - az igazság olykorszomorú és kegyetlen, mindenekelőtt pedig kor-látoz bennünket és kötelezettségeket ró ránk: afelismert igazság birtokában már nem cseleked-hetünk tetszés szerint, csupán saját akaratunkat,szeszélyünket követve. S ha az igazság egyúttalköteléket is jelent, könnyen konfliktusba kerül-het a szabadsággal, amely .korlátlan kíván len-ni". De ha ez az irányultság a szabadság termé-szetéből adódik, akkor alighanem igazat kell ad-nunk Eötvös Józsefnek, aki A XIX. század ural-kodó eszméinek hatása az álladalomra címűkönyvében arra rnutatott rá - hangsúlyozza ehelyt is Rákos -, hogy az 1789-es francia forra-dalom hangzatcs jelszava, a .Szabadság, egyen-lőség, testvériség" hitvallása a gyakorlatban meg-valósíthatatlan, e fogalmak kölcsönösen kizárjákegymást: ha egyikük érvényre jut, az csak a má-sik kettő rovására történhet. A szerző Eötvös fel-ismeréséhől kiindulva két szándékosan sarkított,fokozhatatlanul egyértelmű definícióhoz jut el: alíberalizmust a szabadság eszméjének "politikaivetületeként'', a szocializmust pedig az egyen-lőség eszméjének politikai vetületeként határoz-za meg, jelezve, hogy a továbbiakban e két idealesz töprengéseinek tárgya>" A szabadság fogal-mának meghatározásakor abból a klasszikusalapelvból indul ki, mely szerint "az egyik pol-gár szabadsága ott ér véget, ahol a másiké kez-dődik"."" Rákos meggyőződéssel vallja, hogynem csak "nem tehetünk meg mindent, dc nemis szabad rnindent megtennünk". A liberalizmustaz "emberiség nagy és nemes kísérletének"minősíti, melynek révén a szabadság érvény re ju-tott az emberek világában, ugyanakkor azonban

278

elfogadhatatlannak mondja az "abszolút szabad-ság" dogmává emelését, s tévelygésnek, baboná-nak minősíti azt az elképzelést, mely szerintlehetséges egy tilalrnak nélküli világ, ahol min-denki elképzeléseinek, lehetőségeinek megfe-lelően éli meg az általa elképzelt szabadságot.Rákos úgy véli - s tegyük hozzá: teljes joggal -,hogy ebben az esetben inkább vélt vagy álsza-badságról beszélhetnénk, amely legfeljebb a jel-szavak szintjén garantálna valamiféle esély-egyenlőséget. Nem marad meg az elméletnél: agazdasági szabad versenyen alapuló társadalmathozza fel példának, amely a hozzá kapcsolódóillúziókkal ellentétben egyáltalán nem biztosítot-ta mindenki számára a felemelkedés, a boldogu-lás lehetőségét: "Ezt a koholmányt a történelemkeményen és könyörtelenül megcáfolta.v'" Eb-ben a társadalomban - mutat rá Rákos - a gaz-dasági versengéshez szükséges képességek bir-tokában levő és vállalkozó szellemű egyének ér-vényesülnek azok rovására, akik e képességek-nek híján vannak és kevésbé vállalkozó szel-leműek. S mivel sem a rossz, sem a nyomor nemtűnt el, mi több, képtelenek vagyunk a terjedé-süket meggátolni, ezért a szabadság eszméjévcIszemben törvényszerűen megjelent az egyen-lőség eszméje.'?' Az egyenlőség eszméjénekmegvalósítására vállalkozó szocializmus kap-csán'" Rákos felveti a "harmadik út' lehetőségét,amely kivezethetné a modern kori (nyugati) tár-sadalmakat a társadalmi igazságosság követel-ményét elutasító és a sikert, a "ragadozó maga-tartást" legfőbb mércévé emelő a zsákutcákból.Röpke - általunk e fejezetben már tárgyalt - Aharmadik út című könyve kapcsán annak ameggyőzőclésnek ad hangot, hogya társadalmi

279

fejlődés kérdései nem szemlélhetők kizárólag agazdasági fejlődés szemszögéből, az emberek, aközösségek sorsa nem lehet a piaci viszonyok,a kereslet és a kínálat függvénye.

A szerző egyértelmű baloldali rokonszenvenyilvánul meg a Bal- és a jobboldalról címet vi-selő fejezetben, melyben - többek között - a fa-sizmus és a kornrnunizmus azonosítása ellen hozfel érveket, arra figyelmeztetve az olvasót, hogymiközben a kornmunizrnus gyakorlati megvaló-sításának kísérlete a járhatatlan út elrettentő pél-dájaként szolgáló szélsőséggé torzult, eszmeialapjait számba véve számos olyan baloldali ide-ára lelünk, amelyek okkal tűntek vonzónak a tár-sadalmi igazságosság problémaköre iránt fogé-kony emberek szemében. A baloldaliság és ajobboldaliság olykor igencsak bizonytalan ismér-veit számba véve= arra is figyelmeztet, hogyakétfajta nézetrendszer között nehéz egyértelműhatárvonalat húzni, nem különíthetőek el egy-mástól, rnint a fekete és a fehér.

Ugyancsak a szabadság mibenlétének és ha-tárainak problémája bukkan fel Afelelősségrőf3'Y'címer viselő fejezetben, melyben a jelenkori mo-dern társadalmak egyik válságtünetéről, a nega-tív jelenségekkel való megalkuvásról. a rosszalszembeni meghátrálásról, a "Miért ne?" kérdésé-ben megnyilvánuló vállrándító közönyről fejti kivéleményét. Rákos Babits Mihály jónasát hozzafel példának, amikor azt igyekszik bizonyítani,hogy a felelősség vállalása elől senki, sem azegyének, sem a társadalmak nem térhetnek ki.Az olvasó csak egyetértően bólinthat, amikor aszerző megállapítja: ha a társadalom és az államlemond az egyén(ek) védelmezéséről, öngyil-kossággal azonos ítéletet mond ki önmaga felett.

280

S újfent csak helyesel het, amikor töprengése vé-gére érve a szerző téveszmének minősíti azt a fel-fogást, mely szerint a "szabads{tg tanújele" és "ademokrácia próbaköve" lehetne az a felfogás,hogy semmi sem lehet lehetetlen (ti. az emberszabad cselekvése, "jogainak" kerlátlan érvénye-sülése szernszögéból).

Rákos Péter az Erleolcsmerues episztoláleszerzőjeként is par excellence pedagóguskéntnyilatkozik meg, amit nem csak a könyv jellegeés célkitűzései tanúsítanak, hanem az is, hogykét terjedelmes fejezetet?" kifejezetten az iskola,az oktatás problémakörének szentelt. Az iskola,az élet alapja című írásának figyelemre méltómozzanata, hogy vitatja benne az amerikai ok-tatási modell árvételének. másolásának helyessé-gét, rámutatva arra, hogy az utánzás minden jelszerint a csehországi iskolák színvonalának csök-kenését vonta/vonja maga után, mert a munka-erőpiacon való helytállást, a gazdasági versenyszempontjait előtérbe helyező amerikai rendszera klasszikus műveltségelemek háttérbe szorulá-sával jár együtt. Ugyancsak elítélő hangsúllyalszól az iskolákon, egyetemeken eluralkodott ha-mis liberalizmusról, melynek jegyében mindin-kább háttérbe szorulnak a diákokkal, hallgatók-kal szembeni igényesség szempontjai és az elbí-rálás, értékelés módszerei és lehetőségei, ugyan-akkor - a felsőoktatás világában - egy fenyegetőtéveszme tör utat magának, mely szerint a diák"megrendelheti" tanárait, eldöntheti, mi érdekliés mi nem, mit tart fontosnak és mit nem, egy-fajta fizetett szolgáltatásnak tekintve az oktatást.A gyakorló tanárok túlnyomó többsége való-színűleg helyesléssei olvassa az á lságosjószívűségról. az egyetemeken is mindinkább

281

tapasztalható álhumanizmusról szóló fejtegetést,melyben Rákos - több évtizedes pedagógusimunkásságának tükrében - arra figyelmeztet, mi-lyen káros következményekkel jár, ha az adott pá-lyára alkalmatlan diákot vizsgáról vizsgára, tan-évről tanévre engedik tovább vánszorogni, holottaz ó érdekeit is az szolgálta volna legjobban, haidőben eltanácsolják, számára megfelelőbb pá-lya felé irányítják. Rákos azt látná kívánatosnak(s óhaját alighanem oktatók ezrei visszhangoz-zák), ha az egyetemeken csak azok jelennénekmeg, akiknek "muszáj" oda járniuk, de az eltö-megesedés mai viszonyainak ismeretében ez akívánság teljesíthetetlenűl idealisztikusnak tűnik.

Hasonló nézeteket fejt ki az Oktatás mint aziskola lényege címet viselő eszmefuttatásban,melyben acél és a módszer adekvát megválasz-tásának szükségességét hangsúlyozza, ismételtenarra figyelmeztetve az olvasót (legkivált pedig azérintetteket és érdekelteket), hogy a diákok tel-jesítményének értékelése, a szigorúság és az igé-nyesség követelményének érvényre juttatása nél-kül nem beszélhetünk hatékony és színvonalasoktatói munkáról

A könyv fejezetei közül különösképpen fi-gyelemre méltó az utolsó, amely a szimbolikusés baljóslatú Titanic címet kapta.:" Az 1912-benelsüllyedt óceánjáró gőzös a mai nyugati társa-dalmak megjelenítőjeként szerepel az írásban: eközösségekre ugyanaz a .könyörtelen sikerhaj-hászás" és a felelősség ignorálása a jellemző,mint amely a hajó pusztulását okozta. Rákos aTitanic katasztrófájának egy másik mozzanatát isjelképes értelmű tényként idézi fel: a Titaniconanyagi okokból (rakarékosságból avagy a mégnagyobb haszon megszerzése végett) nem volt

282

elegendő csónak, következésképp senki semgondolt arra, hogy baj esetén minden utas meg-mentéséről gondoskodni kéne. A társadálmaink-kal való analógia aligha szorul bővebb kifejtés-re ... A világ jelenlegi állapotát szemügyre véveRákos ijesztő válságjelenségeket regisztrál: azemberi faj önfenntartásí ösztönének gyengülését,a tolerancia értelmezésének és érvényesítéséneksúlyos torzulását (azaz a bűnözők, a becsületes-ség és az emberség normáit megsértők irántielnéző magatartást), a természet könyörtelen le-igázásának szándékát, az ember teremtővé válá-sának az "ép ésszel" szembehelyezkedő szándé-kát, melyben "az emberi civilizáció fenyegetővégének" az előjelét látja. Ha nem is a közelgóvég, de mindenképp a lehangoló hanyatlás jelétlátja a valóság "virtuális realitásra" való felcseré-lésében, a mennyiség, a mind nagyobb fogyasz-tás kultuszában, a látszatok uralmaban. Rákosazonban - miután felteszi a kérdést, hogy az em-beriség számára valóban nincs-e más jövő, mintaz alámerülés a sötétség mélységeibe - mégsema végromlást hirdető komor próféta szerepében,hanem az élet melletti hitvallással búcsúzik el azolvasótól: Shakespeare Vihar.ínak Prosperójátidézve (" ... minden harmadik gondolatom siromlesz." - Babits Mihály fordítása) s neki válaszol-va egy határozott kívánságnak ad hangot: "min-den első és második gondolatom, az enyém ésaz önöké is, legyen az életé!'?"

Szimbolikus értelemben ez Rákos Péter bú-csúszava. ha úgy tetszik, utolsó üzenete, amelyetazonban ó aligha ezzel a szándékkal vetett pa-pírra. Egy kéziratban fennmaradt, 1999-ből szár-mazó és előszónak szánt szövegból'" arról szer-zunk tudomást, hogy egy másik cseh nyelvű kö-

283

tet kiadását is tervezte, melyben magyarul írt (ésáltala lefordított), csehul írt, de a szándékaival el-lentétes beavatkozások nyomait viselő, végül pe-dig "sehol és soha nem publikált" írásokat bocsá-tott volna az olvasóközönség elé. Rákos azelőszóban olyan szerzőként jellemzi magát, akinem pályája vége felé tart, hanem "inkább ma-ga mögött tudja a pályáját". Nem mulasztja elhangsúlyozni, hogy négy évtizeden át egy "kisszak" oktatója volt, mely szak esetében a jelzőnem a szellemi-intellektuális tartományra, s nema diákok számára vonatkozik, hanem arra, hogykevés tanára van, "akiknek sohasem adatik mega munkamegosztás lehetősége". A könyv tartal-mát"? illetően megjegyzi, hogy sem tematikai,sem rnűfaji szempontból nem egységes, minde-nekelőtt pedig azt a benyomást fogja kelteni azolvasóban, hogy szerzője sok esetben bizonyta-lankodott, tétovázott. Rákos ez utóbbi sajátossá-got azzal magyarázza, hogy az "objektív óvatos-ság" és a "szubjektív szerénység" kívánalmainakmegfelelően helyesnek érzi, ha tartózkodik a"túlságosan kategorikus ítéletektől", a kinyilat-koztatásnak tűnő megfogalmazásoktóI. Helyet-tük inkább a "módszertani szkepszishez" tartjamagát, főleg pedig egy aforisztikus mondatbanmegfogalmazható - kismonográfiánkban egyszermár idézett - útmutatáshoz, mely szerint az iro-dalom szakembere esetében "a »pontosság- nemegyéb, mint a pontatlanságnak a tárgyhoz mértoptimális, adekvát foka".

A könyv e sorok írásáig még nem látott nap-világot, minden valószínűség szerint azonban2006-ban eljut az olvasókhoz. immár másodikposztumusz kötetként. Az életmű megismerésetehát folytatódni fog, Rákos Péter olvasóiban pe-

284

dig változatlan, vagy talán még erősebb lehet azérzés, hogy irodalmunk csehországi nagykövetetovábbra is betölti tisztét, helyén van.

285

Egy plebejus magyarúr Prágából

Rákos Péter emlékét fölidézve azon kezdtemtöprengeni, hogyan jellemezhetném személyétröviden, néhány mondatban összefoglalva. Jutotteszembe szerénysége, figyelmesen fürkésző te-kintete, egyik-másik gesztusa, szüntelen kíván-csisága, vonzódása a párbeszéd minden formá-ja iránt. De én mindenekelőtt mégis a címben föl-sorolt jelzőket érzem találónak vele kapcsolat-ban.

Prágával szeretném kezdeni, nemcsak azért,mert ifjú korától ott élt a cseh fővárosban, 1952-től a Károly Egyetem volt a munkahelye, s évti-zedeken keresztül elsősorban az ő neve jelentet-te a csehországi hungarológiát, hanem azért is,mert természetesen én szintén ott találkoztamvele először személyesen. Ennek a találkozásnakannyi volt az előzménye, hogy 1972 szepternbe-rében első kötetét, a Tények és kérdőjelek címűranulmánygyűjteményt ismertettem a Tiszatáj-ban. De egy még korábbi eseményre is visszakell utalnom. arra nevezetesen, hogy 1967 őszérifedeztem föl a pozsonyi Irodalmi Szemle círnűfolyóiratot. A történelmi 1968-as esztendőbenazután mindegyik számát szorgalmasan végigol-vastam. Onnan szereztem első ismereteimet acsehszlovákiai magyarság szellemi életéről. Szel-lemi látóhatáromat szintén nagymértékben tágí-totrák a cseh és szlovák szerzőktől származó írá-sok. Úgy éreztem - nemcsak én egyedül-, hogyfriss levegő érkezik hozzám Csehszlovákiából, újgondolatok, szempontok, a történelem, az iroda-

287

lom megközelítésének az idehaza megszokottóIeltérő módjai. Visszatekintve túlzás nélkül rnond-hatorn: 1968-69-ben az akkor legizgalmasabbmagyar folyóirat került a kezembe.

Még nem ismertem a két világháború közöt-ti Prága szerepét a nemzetközi tudományosság-ban, irodalornkutatásban. Azét a Prágáét, mely azirodalomról való gondolkodás egyik világmére-tekben is úttörő kezpontja volt akkoriban. RákosPéter pedig a 60-as években megújuló cseh iro-dalomelméletet közvetítette nekem az IrodalmiSzemle hasábjam. Ott ismertem meg a nevét.Azután meg is vásároltam kötetét Pozsonyban1971-ben, és szívesen vállaltam ismertetését aTiszatájnak. Amikor elkészítettem recenziómat,még nem tudtam, hogya Tények és kérdőjelekterjesztését leállítják Magyarországon. Ez tudo-másom szerint azért történt, mert a kassai szüle-tésű Rákos Péter pozitív hangnemben írt földi-jéről, Márai Sándorról egy cikket az IrodalmiSzemiében. Az ideológiai cenzúra nem volt rest,és az 1968-ban, a Varsói Szerződés kötelékébenmegszálló katonatisztként Csehszlovákiába ér-kezett E. Fehér Pál, a Népszabadság efféle föl-adatok ra szakosodott publicistája megbírálta aprágai tanár cikkét. Az ilyen bírálatok akkortájtnemegyszer következménnyel jártak. Rákos Pé-ter könyvének el kellett tűnnie a magyarországikönyvesboltokból. Kis recenzióm így akaratlanulfölértékelődött, hiszen a kultúrpolitika által nemkívánatos jelenséget mutatott be. Ma már szintekomikusnak hat, hogy amikor másfél évtizeddelkésőbb új tanulmánykötete jelenhetett meg Po-zsonyban, az utószóban arról olvashattunk, hogyelső könyve kedvező visszhangot keltett az egészmagyar nyelvterületen. Én mindenesetre érdeme-

288

imen fölüli ajánlólevéllel kereshettem föl RákosPétert a hetvenes évek elején a cseh fővárosban.

Meglehetősen elfogódott voltam, amikorelőször személyesen beszélgettünk. Kérdéseivelhamar föloldotta zavaromat. S egykettőre végig-kalandoztuk a magyar és a cseh irodalomtudo-mány labirintusait. Szinte észre se vettem, hogykikérdezett közben engem is, rnivel foglalko-zom, mi érdekel, és miért. Nem tartozott azokközé, akik igyekszenek uralni a párbeszédet, stulajdonképpen csak monológra képesek. Rá-kos tanár úrral beszélgetve azt érezte az ember,hogy partnernek tekint, és őszintén kíváncsi ar-ra is, amit én akarok mondani.

Évtizedek óta sokszor elmondtam róla: úri-ember. Csakhogy ma már korántsem egyszerűenérthető ez a terminus. A mai magyar nyelvbenszinte vízözön előttinek számít az úriember vagyaz úr kifejezés. Mintha a szóval együtt a jelenségis eltű nt volna. Ö pedig úriember volt a szónaknemcsak abban az értelmében, hogy föllépése,régimódi udvariassága a kommunista diktatúravilágában teljesen idegennek tetszett; a tekintetbenis úr volt, hogy magasabb minőséget képviselt, ámsoha nem csillogtarta műveltségét, előzékeny vi-selkedése magától értetődően természetes volt.Később tudatosodott bennem, hogy annak a fel-földi magyar urbanirásnak talán utolsó képviselője,amelynek mindenekelőtt Márai Sándor volt az iro-dalmi kifejezője. Ebben a magatartásformábanbenne volt a mérték és minőség tudata, a más kul-túrák iránti nyitottság és a magyar nemzet szelle-mi örökségének mély ismerete és megbecsülése.Kassai polgár volt Rákos Péter Prágában.

Hozzá persze úr és magyar, de plebejus úr.Emlékszem, amikor elmentünk valahol a Rendi

289

Színház környékén egy morva borozóba. Ezt ahelyet találta alkalmasnak egy kis irodalmi esz-mecserére. Svejk népéből voltak ott néhányan,akik jókedvvel horpintettek a savanykás borbóla talponállóban. Szerette az ilyen egyszerű he-lyeket. Átitatódott évtizedek alatt a csehek ple-bejus magatartásával, rnondanák, akik nem jól is-merték. Szó sincs róla. Rákos Péter ezt magávalhozta. Nem volt benne semmi nagyképűség, ér-telmiségiként, tudósként, egyetemi tanárkéntnem érezte magát magasabb társadalmi rétegheztartozónak. Egyszerűerr jól érezte magát ebbena közegben. Finom humorral rnesélte története-it. Tudom, hogy szerették a diákjai, és maga iséletműve nagyon fontos részének tartotta tanárimunkáját, ám én beszédmódjában, gesztusaibansoha nem éreztem semmi tanáriast. Inkább díá-kos kíváncsiságot, a gondolkodás frissességét ésaz újdonságok iránti fogékonyságot. Azt hiszem,ma is vállalható, amit 1972-ben írtam szellemi at-titűdjéről első kötete kapcsán: "A tűnődés RákosPéternél a kizárólagosságra törő véleményalko-tással ellentétes gondolkodási forma. Mindenvaskalaposságot tagadó. merész föltételezések-kel operáló, de a tényeket mindig tiszteletbentartó elmélkedés."

Talán szintén a felföldi urbánus tradícióhoztartozik, hogy Ő népi urbánus volt és urbánus né-pi. Tudott arról, hogy - nem kismértékben akommunista kultúrpolitika következtében -léte-zett a magyar szellemi életben efféle tagolás le-hetősége. (Sajnos a politikai életre is átvitték, deez nem tartozik tárgyunkhoz.) Mindig kíváncsivolt arra, mennyire lehet ezt az egyszerűsíró ésnem tiszta szándékkal fölállított sémát figyelem-be venni, ám ő magára nézve képtelenségnek

290

tartotta. E következetes hozzá állásában való-színúleg a cseh kultúra is segítette. Mindeneset-re Németh Lászlót mesterének tartotta. Már ifjúkorában - 1958-ban - is írt róla, hogy enyhítsea népi írók elleni párthatározat élét (nem is szer-zett magának jó pontot a párt irodalmi korifeu-sainál), és később szintén visszatért a közép-eu-rópai gondolat meghatározó képviselőjénekéletművéhez. Nem volt hajlandó elfogadni azegyszerűsító címkéket, rosszindulatú gyanúsít-gatásokat.

Elképzelem, hogy hiányzik a prágai magyartanszék katedrájáról, s nem volt jó a múltkoribanazzal a tudattal járni a cseh fővárosban, hogy Rá-kos Pétert nem lehet fölhívni. Nekünk, az utánakövetkező nemzedék tagjainak a kötelessége,hogy beszéljünk róla, hogy szellemi öröksége nekerülhesse el az utódok figyelmét.

Kiss Gy. Csaba

291

Jegyzetek

Németh László É'lete levelekhen. l. [köt.l,1949-1961. Osiris, Budapest, 2000, 568. p., 1357.tétel (Sipka Sándornak, Aszófő, 1958. július eleje.Nem missilis levél: az író fogalmazófüzetébenfennmaradt szöveg). Tizenöt évvel később, egyikkötetének dedikációjául ezt írja Németh a prágaitudósnak: "Rákos Péternek, műveim igaz értőjé-nek. Szeretettel: Németh László, 1973. július lS-én"Pl. a Midon ezt írtam ... -ban Ca Prágai őrjáratelőszava) fia tragikus halálára utal, az Ecsetvoná-sok Pfeiffer Miklós leanonole úr portréjához c. írá-sában a kassai kanonok úrhoz segítségért fordu lóanya villan fel, aki a numerus clausust .kijátszan-dó" keres protekciót fia rovábbranulásához.Kertész Imre Kaddis a meg nem szuletett gyerme-kért regényéről írott Egy imádság. melyneh az elsőszaua ;ámen" című cseh recenziójában.Az Ecsetvonások ...-ban egyébként emez írásábanemlített "megőrzésre" kapott három könyvet mégéletében átadta a svájci Simek Péternek ..Görömbei András: A csebszlouáhiai magyar iroda-lom 194~1980. Akadémiai Kiadó, Budapest,1982, 370-371. p.Rákos Péter: Emigrálni. Uő: Prágai oriára t. Kal-ligram Könyvkiadó, Pozsony, 1995, 119-121. p.Rákos Péter: Lírai orjarat, (Márai Sándor betpen-éues.) 1. rn. 122-130. p. Eredetileg megjelent: Iro-dalmi Szemle, 1970. 6. szám, 541-547. p.A szöveghez szerzője, 1995-ben megjelent váloga-tott kötetében az alábbi jegyzetet fűzte:

"Kiadatlan. 1968 augusztusában írtam, heveny-észett naplójegyzetkénr. / / Ami ebben a feljegyzés-ben van, azt ma is úgy látom, mint akkor láttam.Ma is úgy határoznék, ahogyan akkor. De látnomkell azt is, amit akkor nem láthattam vagy nem lát-tam, hogy más is lehet a fejlődés útja. A humánumemberei igenis gyökeret verhetnek más talajban,

293

nemcsak a maguk hasznára, hanem a közjó javárais. Reflexiómban akkor nem bíbelődtem egyébirántlényeges terminológiai megkülönböztetésekkel.Más dolog disszidálni és ismét más emigrál ni. Sokdisszidensből lett emigráns. És nem lett általánostörvényszerűséggé, hogy -a lélek kialszik". De azértaz esetek többségében jobban szeret haza járni,rnint haza költözni. " Rákos Péter: Jegyzetek. Uő: Prá-gai őrjárat. 1. rn, 258. p.Nyilvánvalóan az 1946-ban megjelent, 1943-1944-es naplóról van szó.

10 "Lírai őljáratcímű Irásornat. mely lényegében szü-letésnapi köszöntő, ellenállhatatlan belső készterés-re írtam, nyilván egy olyan történeti pillanatban,amikor már és még lehetséges volt így szólni Má-rairól. Valamelyest megróttak érte a magyarorszá-gi és a szlovákiai magyar sajtóban (a nevek nemtartoznak ide); tudnom kellett volna - adták udva-riasan értésemre -, hogy Márai odakünn ellensége-sen viszonyul honi politikai rendszerünkhöz. Tud-tam. Nem esett bántódásom. Szép emlékem, hogyaz író tudomást szerzett erről az irásról. és kerülőúton megküldte nekem Ítélet Canudosban címűkönyvét." Prágai őrjárat.!. m. 258. p.

11 Bábi Tibor: Hagyomány és hagyomány. Uő: Író,költő, műuész dolga. Madách, Bratislava, 1979,72-90. p. Rákosta vonatkozóan: 84-86. p.

II Rákos Péter: Lírai orjárat. Uő: Prágai őrjárat. 1. m.123. p.

13 Uo., 130. p.H Robert Offner: Nyílt levél Rákos Péternek. In: Ah imo

pectore. K sedmdesátinám Petra Rákose- Rákos Pé-ter hetvenedik szűletésnapjára. Univerzita Karlova,Praha, 1995, 17-19. p. (Acta Universitatis CarolinaePhilologica L Slavica Pragensia )()(A.'VII.)

" Cséfalvay Ildikó: Közép-európainak érzem magam.Látogatóhan Posouá, született Bárkány Katalin nál.Prágai Tükör, 1993. 3. szám, 33. p. Pos Katalin -vagy ahogyan Csehországban ismerik: Katefina Po-sová - másutt is tanúságot tett Rákos Péterről: az

294

előző jegyzetben említett kiadványban Rákos Péterkassai (Petr Rákos je Koiican) címmel közreadottegy szerény terjedelmű visszaemlékezést, melynek elsőbekezdésében a premontreiek Kovács utcai fiúgírnná-ziumába járó kassai diák alakját idézi fel, a hónaalatt aktatáskát cipelő sovány fiút, aki "az előírások-nak megfelelő sapkáján az iskola zománcozott jel-vényét viselte", s valóban egy óra pontosságávalrótta útjár. (Katefina Posová: Petr Rákos/é Kosican.In: Ah ima pectore. 1. m. 22-23. p.)

'6 Ennek közvetett írásos dokumentuma is van: Tur-czel Lajos egyik Rákosról írott cikkében utal a Lí-rai orjáratiz is, amelynek jelentős irodalomtörténe-ti értéket tulajdonít, s ennek kapcsán szól arról, mi-lyen fontos lenne, ha Rákos e szívének kedves té-mával bekapcsolódna a Trianon utáni felföldi iro-dalomtörténet kutatásába: "A bensőséges, finomMárai-ismeret, amelyről ez az írás tanúskodik, szin-te predesztinálja a szerzőt arra, hogy feldolgozza aMárai-életmű első, a szlovákiai magyar irodalom-hoz kötődő szakaszát." Rögtön ezt követően azo-nosítja Turczel a tárgyalt Rákos-szövegben még névnélkül említett Pfeiffert, s röviden ír is róla; ezt isfölfoghat juk bizonyos készterésként. Lásd: TurczelLajos: Rákos Péter, a tudós es ember. Uő: Arcképekés emlékezések. Madách-Posonium, Pozsony/Braris-lava, 1997, 149-156. p.

" Rákos Péter: Ecsetvonások Pfeiffer Miklós hanonoleúr portréjához. Prágai Tükör, 2002. 1. szám,

21-[28.] p.,. .Szüleirn ezt rendkívül nehezen viselték. Édes-

anyám írt egy levelet Szekfű Gyulának. Az egyetemrektora akkor egy Mauritz nevű professzor volt, deemlékezetem szerint Szekfű Gyulának is volt abbanaz időben vagy nem sokkal előbb vala minő egye-temi tisztsége, S ő nagyon szépen, kedvesen, meg-értőn válaszolt is az ismeretlen, naiv vidékiasszonynak, de tenni Ő sem tehetett semmit: amikevés férőhelyet a numerus clausus a "nem árják-számára meghagyott, az a tehetőseknek és befolyá-

295

sosaknak jutott." I. m. 22. p. (Természetesen ekkormár régóta nem az 1920. évi numerus cJausus, ha-nem, mint írtuk, a zsidótörvények voltak érvény-ben.)

19 Rákosnak, amint Pfeifferről szóló cikkében írja,egyik nagynénje életben maradt, ő egyetemista ka-rában nála, Kassári töltötte a szünidőket, CAváros-ba egyébként ez időben - mint ugyanott írja - Prá-gából évente többször is visszajárt.)

2') Robert Offner: Nyílt levél Rákos Péternek. I. m. 18.p. Itt jegyezzük meg, hogy Rákos Péter életének edrámai fejezetére fentebb már említett visszaemlé-kezésében Pos Katalin is utal egy különös és szív-szorongató mozzanat felidézésével: 1944 júniusá-nak egyik napján - immár auschwitzi fogolyként-Rákos Péter arcát pillantja meg a tömegben, derögtön rájön, hogy ez lehetetlen, hiszen csak nőkvannak körülötte. A hasonlóság okán úgy véli,hogya fiatalember édesanyját látta, aki az övé hezhasonlóan a haláltábor áldozatává vált. Arra, hogymit élt át Rákos Péter a világháború alatt, barátja ésegykori diáktársa, az ugyancsak Kassaról szárma-zó Ludevít Végh is utal a professzor hetvenedikszületésnapja alkalmából papírra vetett, Rákos Pé-ter emberi arcéle (Lidsey profil Petra Rákose. I. m.20-21. p.) című írásában, melyben megemlíti, hogya koncentrációs táborból visszatérő Rákosnak nem-csak egészségi állapotának megrendülését kelletttudomásul vennie, hanem azt is, hogy családjábólrajta kívül senki sem élte túl a világégést.

" "A hatalom kérdése L..J 1948 februárjában eldőlt(igazában, ezt minden gondolkozó ember látta,már jóval előbb), s a kanonok úrnak mint magyarpapi személynek akkor már nem volt maradhatá-sa Kassán. Prágába jött, majd innen, szinte az utol-só pillanatban, mint András Károly írja, -kapuzáráselőtt" Svájcba." Végleges távozása előtt még meg-látogatta Rákost diákszállásán, S három kedveskönyvét bízta rá, hogy őrizze meg azokat: "ez volta -búcsútalálkozásunk-." Rákos Péter: Ecsetuonások

296

Pfeiffer Miklós kanonok űrportréjábox. 1. m. 26. p.Ez persze, ha a középkort a xx. századdal vetjükössze, merőben relatív megállapítás; Rákos irt nyil-ván nem az erőszak, hanem a gondolkodás formá-ira, a piuralirás hiányára, a skolasztika egyedural-mára gondol.

, I. m. 23. p.4 Ludevít Végh: Lidsky profil Petra Rahose. In: Ab

imo pectore. I. m. 20-21. p., Történelernból Bethlen Gábores a cseh(elkeléscím-

me! írt szakdolgozatot.(, Richard Prazák: Diákkori emlékek Rákos Péterről-

Studentshá uzpominka na Petra Rákose. In: Ah imopectore. I. m. 24-25. p.

" Rákos Péter válogatott bihliografiája. In: Ah imopectore. 1. m. 252-263. p. A Császtvay Tünde általösszeállított, 1995-ben lezárt s e kismonográfia íróiszámára munkájukhoz nélkülözhetetlen bibliográ-fia viszont bevallottan hiányos, főként az OrszágosSzéchényi Könyvtárban és a Magyar TudományosAkadémia Eötvös Könyvtárában hozzáférhető do-kumentumok alapján készült.

,. Petr Rákos: Mad'arská literatura xx. století lA xx.század magyar irodalma). Státní pedagogické nak-ladatelství, Praha, 1953. A könyv az Uéební textyvysokych skol (Felsőoktatási tanulmányi szövegek)elnevezésű kiadványsorozat részeként jelent meg.

zo A kéziratot a kötet utolsó oldalán található be-jegyzés szerint Rákos 1952. december 21-én zár-ta le.

so Rákos kétségkívül Krúdy 1918-1919. évi - az őszi-rózsás forradalomhoz, a Monarchia bukását követőválságos időszakhoz és a Tanácsköztársasághoz kap-csolódó - közéleti szerepvállalására utal, amely többvolt jelentéktelen epizódnál, túlbecsülni azonbanlegfeljebb politikai-ideológiai célzattal lehetett. EztRákos Péteren kívül az ötvenes-hatvanas évekbenmég jó néhányan megtették. attól a .szükségienól"ösztönözve, hogy az írót is a társadalmi haladás je-les képviselőjeként állítsák az olvasók elé. A művé-

297

szi kvalitások - s korántsem csak az ő esetében -önmagukban kevésnek bizonyultak.

JI Helyénvalónak érezzük itt is megjegyezni, hogy az1953-a5 tankönyvben szereplő irók és költők je-lentős részével - kivált a Nyugat alkotóival - Rá-kos Péter pályafutása későbbi szakaszaiban is ér-demben foglalkozott, s akkor már sokkal árnyal-tabb, reálisabb arcképet festett róluk, nem utolsó-sorban pedig kívételesen sokat tett műveik megis-mertetéséért, népszerűsüéséért, s nemcsak a cseh,hanem a magyar kulturális közegben is. Ez irá nyútevékenységéről, a magyar irókhoz kapcsolódópublikációiról a későbbiekben ejtünk szót.

., Azzal a megjegyzéssel kell élnünk, hogy nem is te-hetett mást: a Nyugat e költóinek kivételes képes-ségeit semmiféle ideológia jegyében nem lehetettelvitatni. Ehhez olyan ellenséges indulatú fánatíz-musra lett volna szükség, amelytől Rákos Péter éle-te minden korszakában rnérhetetlenül távol állt.

.13 E címmel a Tények és kérdőjelek. Tűnádés az iro-dalmon címu kötetében (Madách, Bratislava, 1971)olvasható. Az első összehasonlítás - Vörösmarty ésPetőfi - 1960-as, a második - Petőfi és Tompa (ezAz erdei lak címu versek hasonló szempontból tör-ténő összevetése) 1967-es keltezésű. (1. m,193--!198. p.D

" Rákos Péter: Turczel Lajosról és hozzá. IrodalmiSzemle, 1987. 7. szám, 684. p.

3< Déjtny a národy. Praha, 1965.'" Rákos Péter: Magyar irodalomleutatás Prágában és

Brnoban. Irodalomtörténeti Közlemények, 1964.1. szám, 127-129. p.

37 "A cseh-magyar irodalmi kapcsolatok feltárása szépés elismerésre méltó feladat volt az elmúlt néhányévtizedben, de a téma lassan kimerülni látszik, hi-szen fehér foltok csak elvérve maradtak" - fogal-maz harmincnégy esztendő múlva, a folyamat le-zárultával Berkes Tamás. Lásd uő: A magyar bobe-misztiea elvi kérdései. In: Bobemia et Hungaria. Ta-nulmányok a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok

298

körébő/. Szerkesztette: Berkes Tamás. Osiris, Buda-pest, 1998, 65 p.

38 A bibliográfiai felsorolással együtt 102 oldalt ki-tevő tanulmánya Károly Egyetem Acta Universita-tis Carolinae, Philologica Monographia sorozatá-nak XI. köteteként látott napvilágot.

39 Rákos Péter: Megjegyzések a leotetben közölt írá-sokhoz. Uó: Az irodalom igaza. Madách, Bratisla-va, 1987, 292. p.

40 Kecskés András: Petr Rákos: Rhythm and Metre inHungarian Ve/:5e.Irodalomtörténeti Közlemények,1968. 1. szám, 107-111. p.

41 Rákos Péter: Adalékok Az ember tragédiája csehor-szági uisszbangjáboz: Uő: Tények és kérdőjelek. 1.lll. 217. p.

42 Uo., 222. p.43 Rákos Péter: Az ember tragédiája mondanioaloja.

U6: Tenvele és leérdojelele 1. m. 205-[216.] p.44 Uo., 207. p.45 Uo., 215.46 Rákos Péter: Madách Imre ésAz ember tragédiája

Csehszlovákiai Politikai és Tudományos Ismerete-ket Terjesztő Társulat és a Népművelési Intézet. Se-gédanyag a népművelési dolgozók számára. Bra-r.islava, 1964, 34 p.

47 Rákos Péter: A magyar-cseh irodalmi kapcsolatokhárom eutizede. Nagyvilág, 1976. 10. szám,1554-1560. p.

48 Rákos Péter: Prágai árjárat. 1. m. 256. p.49 Rákos Péter: Eloszo. Uő: Az irodalom igaza. 10. p.50 Rákos Péter: Struletura, jelentés, értéle. A cseh és a

lengyel strukturalizmus az irodalomtudományban.Vál. és szerk.: Bojtár Endre. Helikon, 1992. 1. szám,127-128. p.

51 "Nem művészetkritikus. valóban nem az. Nem azegyes műalkotás, hanem a művészet érdekli. Rá-adásul a művészet sem önmagáért: a szerep míatt,amelyet az egzisztencialitásában és az emberiségtörténelmében betölteni képes. Úgy alkotja meg aszázad európai esztétikájának egyik legkiemel-

299

kedőbb teljesítményét, hogya konkrét rnűalkotá-sok megítélésében minőségérzéke gyakran megbi-csaklik, s hogy az esztétikum teoretikus vizsgálatá-ban kiindulópontját sosem a művészet világánakbelső összefüggései szolgáltatják. mindig a múvé-szet művészetfelfogásáról egy újabb filozófiatörté-neu portrékötetben." Perecz László: A döntés bör-tönében. Lukács c:vörgy. Uó: Szép rendbe foglalva.Ister, Budapest, 2001, 173. p.

" Jegyzetek. Rákos Péter: Prágai őryárat. 1. m. 257. p." Rákos Péter: Kaflsa-honferencia Prágában. Nagy-

világ, 1963.8. szám, 1274. p.51 A kérdőjel Rákostói való, nem a mi betoldásunk." Rákos Péter: Kafka-konferencia Prágában. I. m.

1273. p.", Parttalan, vagy végtelen? Roger Garaudy: Parttalan

realizmus? Rákos Péter: Tények és kérdőjelek. 1. m.137-[144.) p.

" .Minden igazi műalkotás valamilyen formáját feje-zi ki annak, ahogyan az ember jelen van a világ-ban ... nincs művészet, amely ne volna realista."Idézi Rákos Péter; 1. rn. 137. p.

'" Irodalom és valóság. Littérature et réalité. Uó: Té-nyek és kérdőjelek. 145-{148). p.

59 Lukács realizmusfelfogása mai szernmel. I. m.102-{120.) p.

60 Lukács György esztétikájának summája. 1. m.121-[136.) p. Ez az írás nem annyira polemikus, skevéssé érinti e fejezet gondolatmenetét, valóbaninkább átvilágít ja a mű szerkezetét, kiemeli ésösszeköti a lényegesnek ítélt szálakat. A kötetegyoldalúságait azonban nem hallgatja el, és aztsem rejti véka alá, ha egy tételt, passzust, fogalmatnem tart meggyőzőnek, világosnak stb. Bizonyoskételyeinek ad hangot már az esztétikum sajátosszféráját jelentő, az első (feltételes reflexek) és amásodik (fogalmi szféra) jelzőrendszerek közé Lu-kács által beiktatott l.' jelzőrendszerrel kapcsolato-san is, bár szerinte "ennek a közbülső jelzőrend-szemek a felvevése L .. l Lukácsnak kétségkívül je-

300

lentős gondolkodói tette". Lássunk még egy fontospasszust a tanulmány befejező részéből: [Lukács].életrnűvét elsősorban az irracionalizmus és a misz-ticizmus elleni harcnak szentelte. Talán ez a mégellenfelei szemében is tiszteletre méltó makacssá-ga és következetessége tette a művészet némely as-pektusaival szemben kevésbé elnézővé - mint ami-kor az embernek nem valami fényes szellemi képes-ségekkel rendelkezo, de nagyon csinos hölggyel vandolga: fenntartás nélkül elismeri sajátos kvalitásait,de mégis valami jóindulatú lenézéssel... Ebben arendkívül nehéz és gondolatokkal bővelkedő mű-ben sok minden van Lukács személyes lírájából, ta-lán több, mint előző művei bármelyikében: Lukács,amint az irracionalizmust kiküszöbölő zsenielmé-let szükségét hangoztatja; Lukács, amint az ..igaziköltói nyelvet ..ott keresi, ahol a szavak jelentése fo-galmi szintre emelkedik; Lukács, amint szenvedé-lyesen cáfolja, hogy az emberi szenvedélyeknek ti-tokzatos természetük van, s hogy ..önálló élőlényekegy emberen belül, amelyek az embert adandó al-kalommal ellenállás nélkül elragadják, rnint a viharegy védtelen halászbárkát .. - mindez nem tartozika mű lényegéhez, de annál inkább légköréhez. Eb-ben az összefüggésben Lukácsra is érvényes a rnűmottójául választott marxi mondás: -Nem tudják, dcteszik .. (sie wissen es nicht, aber sie tun es)." 034-135. p.)

61 Stílus és valóság. Erich Auerbach Mimesise elé. 1. m.91-[101]. p.

6' Rákos Péter: Midőn ezt írtam ... (Előszó). Uo: Prá-gai őrjárat. 1. m. 6. p.

63 Az évszámmegjelölés kissé pontatlan. hiszen a tanul-mányba Rákos szó szerint átvett részeket a könyvrőla Világirodalmi Figyelöben 1963-ban közzétett írá-sából (Világirodalmi Figyelö, 1963. 4. szám,471--473. p.).

61 Az előző jegyzetben szereplő ismerterőjeben Rákosmég egyértelműbben fogalmaz: "Elmaradt továbbáaz első kiadás borítólapján szereplő rövid jellem-

301

zés, mely szerint a könyv -a nyugati realizmus tör-ténete-; helyesen, hiszen Auerbach világosan leszö-gezi, hogy nem akarta a realizmusnak (még a nyu-gatiénak sem) összefüggő történetér nyújtaru, Ő az[új - F. T. G.-G. K. L.I alcím tanusága és egyebüttkitetsző szándéka szerint - a -valóságábrázolás-rólírt könyvet." I. m. 471. p.

'" Ka/ka többértelmüségérűl. Uő: Tények és kérdőjelek.I. m. 151-[155.) p.

«, Még néhány észrevétel Kafka világának .,valódi ér-telméről". 1. m. 156-[163.1 p.

67 A David Daiches könyvéről írott recenziójában ol-vasható az alábbi passzus: "A marxista irodalomel-mélettel és kritikával érthetően polemizál, igaz,hogy csak egy-két sommás megjegyzés erejéig. Elis-meri ugyan, hogyamarxista irodalomtudomány-nak és kritikának vannak ragyogó eredményei, defelrója, hogy irodalmon kívüli szempontokat viszbele az irodalom szeniléletébe. Ha például egy iro-dalmi mű nemkívánatos társadalmi viszonyok nakköszönheti létrejöttét, akkor a marxista kritikus Dai-ches szerint magát a művet fogja elmarasztalni.Sajátságos kettős félreértés: sem amarxista állás-pontot, sem a sajátját nem látja tisztán. Amit mar-xizmusnak ír le, merő agyrém: aligha akad valami-revaló marxista irodalmár, aki magára ismerne Dai-ches tükrében. Ami pedig Daiches saját pozíciójátilleti, sokkal nagyobb kaput nyit ő az irodalmon kí-vüli valóságnak, mint elméleti megállapításai utánvárhatnők. em az újkritika álláspontja ez: a mamár klasszikus Richards pazarul ösztönzö öröksé-gét más irányban fejleszti tovább." Az irodalorne-ritiea változatai. David Daicbes. Critical Approa-ches to Literaiure. 1. m. 171. p.

(>8 Lásd például: "Hamburger L..J körültekintőcn éselmésen taglalja az epikai mű fiktív voltának nyel-vi tüneteit (kiemelve tőlünk; a szerző nem hangsú-lyozza eléggé). Ilyen az elbeszélő múlt időnek ésdeiktikáknak (mutató határozószóknak) csakis afiktív alkotásban létrejöhető kapcsolata (mármint

302

egyes nyelvekben - erre sem ártana a szerzőnekutalnia)" stb. Az irodalom logikája. Káte Hambur-ger: Die Logik der Dicbtung. I. m. 166. p.

69 Irodalom ésjelentés. Tzvetan Todorou. Littérature etsignification. 1. m. 190. p.

70 Tények és kérdőjelek. 34-188.1 p.71 Uo., 34-35 p.71 Uo.73 Uo., 44. p.74 Uo., 45. p." Uo., 46 p.7. Uo., 55. p.77 Uo., 56. p.78 Uo., 58-59. p.79 Uo., 61. p.80 Uo., 62. p.81 Uo., 64. p.R1 Uo., 67. p.8j Uo., 70. p.R4 Uo., 71. p.HI Uo., 72. p.,,(, Uo., 77. p.87 Uo., 82. p.88 Rákos Péter: Az irodalmi értékelés problémái. Uő:

Tények és kérdőjelek. 1. m. 9-133.1 p.89 Uo., 9. p.oo Uo., ll. p.91 Nincs módunk a tanulmány gondolatmenetétőllát-

szólag elvezető szálakat végigkövetni, de hadd áll-jon itt példa gyanánt az, amit Rákos az "értelmet-len ..szövegről idetold. "... a szövegnek természete-sen értelme van; az a határeset, amikor a mű mes-terségcsen konstruált, jelentés nélküli hangsorok-ból áll, az irodalmi művek között kivétel számbamegy s ezért elhanyagolható, noha ezekben az ese-tekben is fel lehet természetesen vetni az "értelmet-len ..szöveg szemantikai vizsgálhatóságának kérdé-sét."

9' Uo., 14-15. p.9.3 Uo., 15. p.

303

91 UO., 18. p.'); Uo., 20. p.% Uo., 23. p.<y; UO ..,. Ezt - egy másik írásában - így határozza meg: "az

intencionálisan létrehozott, de anyagában megmá-síthatatlanul rögzitett tárgy-mű fogalma."

"" Uo., 26. p.too Uo., 28. p."" "Az emberek nemcsak különféleképpen értékelik

a dolgokat, hanem különféleképpen értik is. Azt le-hetne hinni, hogy az áthidalás az előbbi esetben ne-hezebb, de a művészet területén mintha inkább for-dítva állna a dolog: két egyén könnyebben meg-egyezik abban, hogy hogyan értékeljék a kifejezet-tet, mint abban, mi is van voltaképpen kifejezve."1. m. 29. p.

II).? UO.I!H Uo., 30-31. p.IIH Illés László. Egy racionalista tűnodései az iroda-

lomról. Rákos Péter: Tények és kérdőjelek. Nagyvi-lág, 1972. 9. szám, 1411. p.

IOS Prolegomena egy eljövendő irodalomtu domán .yboz.Uő: Az irodalom igaza. 14-32. p. A cseh nyelvű kö-tet 1986-ban - az előszó magyar nyelvű változatá-nak megírása (és Az irodalom igaza előkészítése)után - jelent meg a prágai Odeon kiadó gondozá-sában Teorie literatury v zrcadle mad'arseé literár-ni oédy címmel, s Szeberényi Zoltán szerint ez volt"a magyar irodalomelméleti kutatások eredménye-inek eddigi leggazdagabb idegen nyelvű bemuta-tása". (Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szloud-kiában f194:r1999J. Portréesszéh l. AB-ART, Po-zsony, 2000, 155. p.) Szerzőinek nevét Rákos azelőszó magyar változatában az összeállítás ternati-kus rendje szerint adja meg: Szerdahelyi István,Nyírő Lajos, Bonyhai Gábor, Poszler György, Ha-lász László, Veres András, Köpeczi Béla, HankissElemér, Kanyó Zoltán, Bodnár György, Sőtér Ist-ván, Klaniczay Tibor, Szabolcsi Miklós, SziliJózsef,

304

Martinkó András, Miklós Pál, Tamás Attila, Józsa Pé-ter, Fogarassy Miklós, Kamarás István, Szegedy-Maszák Mihály, BOjtár Endre, Vajda György Mi-hály. (A kötet kiadási évéből következik, hogy azezredforduló irodalomtudományi trendjeiről nemeshetett benne szó.)

HXl Uo., 17. p.IIr Uo., 20---21. p.[OH UO., 27. p.I'y! Rákos Péter: A burigarologia felsőfokú oktatása.

Uő: Az irodalom igaza. 1. m. 68-80. p.IlU Uo., 69. p.III .Tűnódjünk csak el egy pillanatra azon, hogy mit

oktatnak Közép-Európa egyetemein magyar filoló-gia címén és kinek? Ezzel az ártatlanul hangzó kér-désfelvetéssel máris elég sokat mertern tételezni, je-lesül azt, hogy míg felsőoktatási szempontból(amint általában is) csupán egy matematika, egy fi-zika létezik, addig a felsőfokú oktatás szempontjá-ból (ellentétben egy bizonyára meglevő, de mindez ideig nem eléggé tisztázott abszolút nézőpont-tal) többféle hungarológia lehetséges." 1. m. 70. p.

112 UO., 71-72. p.ll:! Uo.11-1 UO., 73. p.115 UO., 79. p.116 Rákos Péter: Hungarologia. a dolog és a szó. Uő:

Prágai őrjárat. 1. m. 143-149. p. A rá vonatkozójegyzet (258. p.) szerint .Elóadásként hangzott el aNemzetközi Magyar Filológiai Társaság vezetőségiüléséhez kapcsolódó tudományos konferencián", S

1986-ban jelent meg először.117 UO., 143-144. p.118 UO., 144. p.119 Uo., 145-146. p.121) Uo., 147. p.121 Uo., 148. p.122 A magyar változatok rnindenekelótt a Tenvele és

kérdőjelek, az Irodalom igaza s a Prágai őrjáratcímű kötetek ben találhatók.

305

m Bernuratásukat illetően nem a keletkezési idejüket,hanem a Rákos által tárgyalt írók életrajzi adataitvettük alapul.

1!i Slovník spisouatelú - Mad'arsho. Odeon, Praha,1971. A könyv egy figyelemre méltó, s a politikai-ideológiai korlátozottság ellenére is nagyon hasz-nos kiadványsorozat részeként látott napvilágot. Akülönböző nemzetek íróit bemutatá "szótárak" -voltaképpen kislexikonok - információgazdagsá-guknak, adataik pontosságának köszönhetően mais haszonnal forgathatók.

115 Általában nem tanácsos névsorokkal terhelni az 01-vasót, de ezúttal talán érdemes megemlíteni, kik-nek a munkásságát tartotta Rákos Péter figyelemreméltónak a múlt század hatvanas-hetvenes éveinekfordulóján, kikről feltételezte, hogy az irodalomtör-ténet részéve válhatnak. Íme: a próza- és dráma-írók közül Benedek Istvánt, Cseres Tibort, CsurkaIstvánt, Dobozy Imrét, Fejes Endrét, Fekete Gyu-lát, Goda Gábort, Gyurkó Lászlót, Hernádi Gyulát,Karinthy Ferencet, Mándy Ivánt, Mészöly Miklóst,Moldova Györgyöt, Ottlik Gézát, Sánta Ferencet,Vészi Endrét, a lírikusok sorából Benjámin Lászlót,Csanádi Imrét, Csoóri Sándort, Garai Gábort, Ladá-nyi Mihályt, Nagy Lászlót, Pilinszky Jánost, VáciMihályt nevezi meg. CA felsorolás nem teljes, de ígyis önmagáért beszél.) Külön említi a kézirat szüle-tésének időszakában újnak számító szerzőket, töb-bek között Tandori Dezsőt, Konrád Györgyöt, Ná-das Pétert, Raffai Saroltát és Thierry Árpádot. - 01-vasóinkra bízzuk annak eldöntését, helyes volt-eRákos értékbecslése.

IZ6 Mivel Szabó Magdát néhány sorral lejjebb különemlíti, a sajtóhiba folytán kereszt név nélkül maradtírót minden kétséget kizáróan Szabó Pállal kell azo-nosítanunk.

,,., Gellért Oszkár neve a nyolcvanas évek elején meg-jelent cseh nyelvű Nyugat-antológia, a Velká gene-race (A nagy nemzedék) bevezető tanulmányábanis felbukkan, de nem Írói kvalitásai okán, hanem a

306

lap főszerkesztőinek és "legjelesebb szervezőinek"egyikeként.

128 Bizonyos értelemben ez így is van: Móricznak azötvenes években írott tankönyvben is kivételesennagy figyelmet szentelt, számos cseh nyelvű köte-téhez írt előszót, s az Erdély-trilógiával foglalkozómagyar nyelvu tanulmányát kétszer is közreadta,Írásai egyértelműen tanúsítják, hogy Móricz élet-művet kiváló an ismerte, s az írót legalább annyiraközel érezte magához, mint a Nyugat nagyjait vagyNémeth Lászlót.

129 Talán érdemes visszautalni az 1953-as tankönyvbenfelvázolt rniniportréra: hangja akkor elismerőbbencsengett, s Tersánszkyt "nagyon tehetséges írónak"s "becsületes és nagy művésznek" mondta. Másfelőla hetvenes évek elején már nem sajnálkezott ami-att, hogya Kakuk Marci szerzője nem csatlakozotta szocializmus építésének krónikásaihoz.

ilO A Szabó Dezsőhöz való viszonyt jól tükrözi a hat-vanas évek első felében megalkotott Magyar iro-dalmi lexikonban olvasható szócikk, melyből azderül ki, hogy kivételesen tehetséges, de reakciósvolta miatt veszedelmes szerzőről van szó; munká-it - egy-két kivételtől eltekintve - a szeeialista rend-szer időszakában nem is publikálták. (Vö: Magyarirodalmi lexikon. 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 1965, 111-113. p.)

Lll A Puszták népe cseh nyelvű kiadásának elő- s a[ilm a uitr (Szilfa és szél) című versválogatás utó-szavára gondolunk; a későbbiekben még szólunkróluk.

Ll2 Lukács György pályájaról és életművéről Rákosmás alkalommal és sokkal részletesebben is tájé-koztatta a cseh olvasót. terjedelmes előszót írt a fi-lozófus Uménijaho sebepoznáni lidstua (A múté-szet mint az emberiség onmegismerese. Odeon, Pra-ha, 1971) cimű, válogatott írásokat tartalmazó kö-tetéhez. A Stálost lJ proménliuosti Luhdcsoua díla(Állandóság Lukács műoéneh uáltozélzonyságában)címet viselö írás egyaránt bemutatja - elismerésre

307

méltó alapossággal - a filozófust és az esztétát, 5

részletesen ismerteti Lukács irodalomfelfogását, arealizmus melletti harcos kiállását és az "antirealis-ta" irányzatokkal (az avantgárddal) szembeni el-utasító magatartását.

m A Rákos Péter által említett befolyás azonban in-kább az eszmék síkján érvényesült, mintsem a po-litikában; a népi írók közéletí aktivitása nem hoz-ta meg a számukra kívánatos eredményeket.

1}1 Fried István: A magyar irodalom lexikona- csehül.Nagyvilág, 1972. 1. szám, 146-147. p. A könyvrőlegyébként Fogarassy László is elismerően (igaz,néhány pontatlan adatra rámutatva) írt légy csehnyelvű magyar irodalmi lexikon ról című recenzió-jában (Irodalmi Szemle, 1971. 10. szám, 954-955.p.): alexikont .hézagpótló, színvonalas munká-nak" mondja, s felhívja rá a figyelmet, hogy "töb-bet nyújt, mint címe sejteti, mert minden je-lentősebb magyar író életrajzi és bibliográfiai ada-tai megtalálhatók benne, tekintet nélkül arra, hogyMagyarországon vagy másutt élt, illetve él".

BS Az utószó a Bánk bán 1958-ban megjelent cseh ki-adásában olvasható (Orbis, Praha, 143-158. p.).

1,'" Gertrudis tragédiája. Irodalmi Szemle, 1983. 7.szám, 625-632. p.; Könyvbeli változata: Gertrudisártatlansága. Uó: Az irodalom igaza. 81-94. p.

1;7 Érintőlegesen már idéztük e kismonográfia Háromkör c. fejezetében. (Rákos Péter: Két szembesítés.Uő: Tények és kérdőjelek. 193-[198.] p. Ugyanezcsehül: Dva dokiady ke uztabu rytmu a uyznamu.Acta Universitatis Carolinae - Phil., 1969. 4-5. szám,233-237. p.)

131\ E fogékonyságot számos kisebb-nagyobb írásán kí-vül egy önálló kötet is tanúsítja: Nemzetijelleg- amiénh és a másoké. Öncsalásole és előítéletek minttörténelemformáló tényezők. Kalligram Kiadó, Po-zsony,2000

ll? Eötvös, a polgárhatnam úro Uő: Prágai őrjárat. 1.m. 204-234. p. Az írás először cseh nyelven látottnapvilágot. Baron Józse! Eötvös - prúleopnih a kla-

308

sik madarskébo liberalismu (E.]. báró- a magvarliberalizrnus úttörője ésklassziku.sa). Strední Evro-pa, 1993. 28. szám, 57-66. p., 1993. 29. szám,95-108. p.

HO Prágai őrjárat.I. m. 232. p.HI Drama o vetném znouuxacináni. In: Imre Madách:

Tragedie Cloveka. Státní nakladatelství krásné lite-ra tury, hudby a uméní, Praha, 1960,7-26. p.

1>2 Az ember tragédiája mondanivalója. Uő: Tények éskérdőjelek. 1. m. 205-[216.] p.; Prágai őrjárat. 1. 111.

11-19. p. Rákos a magyar változatot az IrodalmiSzemle 1964. 8. számában Maddcb ünnepén címalatt megjelent jubileumi írásának megállapításaivaltette teljessé. Itt jegyezzük meg, hogy az Irodalom-történet 1956.3. számában Adalékok Az ember tra-gédiája csehországi tnsszbangjáboz címmel egy to-vábbi, rendkívüli alapossággal és nagy terjedelem-ben megírt tanulmányt is publikált, amelyben a műcsehországi bemutatóinak történerét eleveníti fel.Lásd még ugyanezt: Tények és kérdőjelek. 1. m.217-[244.] p. A tanulmányról e kismonográfia Há-rom kör c. fejezetében röviden már szóltunk.

11.\ Rákos egyebek közt hangsúlyozta, hogy "egyetlen,Prágában bemutatott magyar dráma" sem találtolyan lelkes fogadtatásra, mint Az ember tragédiá-ja. A rnűvet a prágai Nemzeti Színház már 1892-ben, tehát harminc évvel az első kiadása utánműsorára tűzte,

14, Jókai. Halálának ötvenedik évfordulója alkalmából.Uő: Tények és kérdőjelek. 199-204. p. Eredetileg aNovy zivot c. Iap 1954. 7. számában látott napvilá-gat.

1« Itt és a továbbiakban: Rákos Péter kiemelései1'(, Nyugat- Velkágenerace(A nagy nemzedék), Ode-

on, Praha, 1982. A könyv elő- és utoszavának szö-vegét Rákos Az irodalom igaza (120-137. p.) ésPrágai őryárat (150-152. p.) c. köteteiben A Nyu-gatról címmel magyarul is közreadta.

1" A jellemzések többé-kevésbé ugyanazokra a gon-dolatokra épülnek, amelyeket Rákos már az 1971-

309

ben megjelent lexikon szócikkeiben is kifejtett, abennük felbukkanó motívumokat variálják és gaz-dagítják. Önismétlésről azonban nincs szó: az an-tológia portréi árnyaltabbak, új motívumok ésszempontok is felbukkannak. Írásunk itt következőrészében elsősorban ezekre hívjuk fel a figyelmet.- Az illusztrációk kapcsán érdemes megemlíteni,hogy a kötetbe Karel Capek mesterien megrajzolt,találó Kosztolányi-portréja is bekerült, kiegészítvea cseh Író Kosztolányi mosolyának különlegessé-gét taglaló soraival. A két rnűvész kölcsönös nagy-rabecsülést érzett egymás iránt, s ezt akár termé-szetesnek is mondhatjuk. CArajz egyébként a PENKlub 1931. évi hágai kongresszusán készült, s elégegy pillantást vetni rá, hogy nyilvánvalóvá váljék:őszinte rokonszenvet rükröz.)

148 Voltaképpen helyesebb rnűvészet- vagy életfelfo-gásrói beszélni: Kosztolányi a Nyugat 1933. januárl-i számában megjelent nevezetes vallomásában a"homo aestheticus" fogalmát tágan, a létezés min-den dimenzióját figye/embe véve értelmezi.

14. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogya regé-nyek egyike sem volt ismeretlen Csehországban: aNera, a véres költő s az Edes Anna 1939-ben (azutóbbi második kiadása 1974-ben), a Pacsirta 1961-ben, az Aranysárkány pedig 1974-ben jutott el acseh olvasóhoz.

15" Ady költészetének .statieáfdrol" és"dinamikájáról".Uő: Tények és kérdőjelek. 245. p.

ljl Az 1910-ben megjelent kötet témaköreit Ady a kö-vetkezőképpen sorolta egymás mellé: Az Istentitkai, A szerelem titkai, A szomorúság titkai, Amagyarság titkai, A dicsőség titkai, Az élet-haláltitkai.

'" In: Móricz Zsigmond: Sedm krejcarű (Hét erajean.Nakladatelství Svoboda, Praha, 1951. A kötet a cím-adó elbeszélésen, a Hét hrajcarcnv kívül több ki-emelkedő jelentőségű művet is tartalmazott, pl. aTragédia, a Ba rhárok, az Ebéd s az Egyszer jóllak-ni círnűeket.

310

3 Olykor túlzásoktóI sem rnentesen: például a Bol-dog ember utószavában (In: M. Zs.: Stastny élovek.Státní nakladatelství krásné literatury, hudby a urné-ní, Praha, 1955, 347-352. p.) a Horthy-kor kapcsán"magyar fasizmust' említ, amelyről a történetírókmár egyértelműen megállapították: sommás es a va-lóságot semmiképp sem fedő definíció volt. Meg-jegyzendő azonban, hogy az ötvenes években ál-talános volt s később is gyakran felbukkant az a né-zet, mely szerint az ellenforradalom 1919. évigyőzelmével a fasizmus magyar változata jutott ura-lomra az országban - következésképp a "magyarfasíszráké" lett a történelmi elsőbbség, hiszen Mus-solini csak 1922-ben vitte sikerre mozgaImát. - Rá-kos később felülvizsgálta az 1919-1944 közötti el-lenforradalmi rendszerrel kapcsolatos - az ötvenesévekben jószerivel kötelezően hangoztatott - véle-kedest, s bár a Horthy-rezsimet továbbra is határo-zottan bírálta, felfogása árnyaltabbá, realísztikusab-bá vált.

" Móricz Zsigmond: Piibu zni - Motylek: (Rokonok-Pillangó). Státní nakladatelství krásné literatury,hudbya urnéní, Praha, 1954. Az utószó a 445-456.oldalon olvasható.

" In: Móricz Zsigmond: Bud' dobry az do smrti. Stát-ní nakladatelství krásné literatury, hudby a urnéní,Praha, 1959, 287-293. p.

IS" Móricz Zsigmond: Sándor Rózsa zle se cbmuii. Stát-ní nakladatelství krásné literatury, hudby a urnéní,Praha, 1961. Rákos Péter utoszava a 386-393. ol-dalon található.

"7 In: Móricz Zsigmond: Carouná zahrada. Odeon,Praha, 1979, 531-542. p.; Uő: Stín slunce. Odeon,Praha, 1986,391--402. p. A nap árnyéleducr: írt utó-szó a Maly stét velkého hnizete (A nagy fejedelemeis világa) címer viseli.

IS' Az Erdély-trilógiához kötődő tanulmányt A "két Gá-bor" címmel Az irodalom igaza 053-174. p.) és aPrágai őrjárat (72-86. p.) c. köteteiben is közre-adta. Megemlítendő, hogy ezzel az írással Rákos

311

egy olyan korszakhoz tért vissza, amellyel - némi-leg más vonatkozásban - egyetemistaként már fog-lalkozott: szakdolgozatát (mint kismonográfiánkHárom kör c. fejezetében említettük) Bethlen Gá-bor és a cseh lelkelés címmel írta.

1;» In: Babits Mihály: Kalif cdpem. Odeon, Praha, 1972.A könyv a Svétová cetba (Világirodalmi olvasmá-nyok) elnevezésű sorozat 432. köreteként látottnapvilágot. az előszó eredeti címe: Krása a odpo-uédnost (7-19. p.).

1(" In: Babits Mihály: Odolí neklidu (Nyugtalanság völ-gye). Odeon, Praha, 1983. Az utószó címe: " Véhlasdo uecnycb oéci vetkan:v' (" Örök dolgok közé beszőttbired"), 133-140. p. A nyugtalanság völgye címmelpublikált magyar változat több ponton is eltér acsehtól, amely a tájékoztatás feladatára való tekin-tettel nagyobb teret szentel a pálya képnek, számosadatot tartalmaz. Az irodalom igaza című kötet138-143. oldalán olvasható írás az 1982-es Nyugat-antológia Babits-portréjából is merít.

lól Ez a megfogalmazás a Nyugat-antológiában is fel-bukkan (Vö: Nyugat - Velká gerterace. 1. m. 102.p.).

1'" Rákos Péter: Ka rintby. Uő: Tények és kérdőjelek. I.m. 292-[307.] p. Csehűl a Svétová literatura nevűvilágirodalmi folyóirat 1958. 3. számában jelentmeg.

ló' K cestám Gullitera nasebo stoleti. In: Karinthy Fri-gyes: Cesta do Faremida- Kapilárie. Nakladatelst-ví krásné literatury, Praha, 1960, 7-19. p.

IM Karinthy Frigyes: Vzkaz v ldbui. Odeon, Praha,1975. Rákos Péter utoszava (342-347. p.) a Sonátapro housle a uisutou brazdu cimet viselte; magya-rul Szonáta begedűre éstrapezra címmel a Prágaiörjáratoan látott napvilágot (42-46. p.). Az erede-ti, cseh nyeívű szöveget ezúttal nem Rákos Péter,hanem Mayer Judit fordította magyarra.

J(,; Rákos - joggal - úgy látja, hogya két író közötttöbb a különbség, mint a hasonlóság, de az utób-biak felsorolása ennek ellenére is meglehetősen

312

hosszú. Íme: "... tobzódás a fantasztikus vagy gro-teszk ötletekben, abszurd helyzetek megidézése. acselekménynek utópiaba vagy az emberi kivételes-ség szféráiba való áthelyezése, a karikatúra és a po-én iránti hajlam, az, hogy örömüket lelik a végze-tesen fontos és az apró, nundennap -körülötrünklevő dolgok. intellektuális megközelítésében ... , atörténet sorai közt rejlő -apokrif- igazság rnohó nyo-mozása ... " (1. m. 44. p.) Semmi kétség, a rokonsághangsúlyozása indokolt voll.

166 UO., 46. p.167 Prodloudeni v duojim smyslu. In: K. Fr.: Putouani

eolem mé lebky. Odeon, Praha, 1981. Magyarul:Hosszabbítás. Uő: Az irodalom igaza, 144-152. p.;Prágai őrjárat, 36-41. p. A Hosszabbitásoz Rákosa Szonáta begedűre és trapezra c. írása néhányrészletér is átvette. (Az eredeti cseh cím jelentése:Hosszabbítás két értelemben)

lGR In: Füst Milán: Milooaljsem suou zenu, Zdpisey ka-pitana Störra. Odeon, Praha, 1973. Magyarul: Aszerelern meghatározása. Uő: Az irodalom igaza,175-183. p. A magyar változatba a Nyugat-antoló-giában publikált írás egyik-másik gondolata is be-került. (A regény cseh kiadásának utoszava a Mi-lán Füst/Autor a dilo= Füst Milán/Seerzo és mű cí-met viselte. A cseh cím szó szerinti jelentése: Sze-rettem a feleségem. Störr kapitányfeljegyzései.)

)(,9 A szerelern meghatározása. 1. m. 178. p.r-o UO., 179. p.171 UO., 181. p.'" A Kiközösítő cseh kiadásához (D. T.: Zezlo a mit-

ra. Odeon, Praha, 1973 - a cseh cím jelentése: Jo-gar és püspöksiiveg) írt utószó (1. m. 337-342. p.)nem jelent meg magyarul, A befejezetlen mondaté-hoz csatolt szöveg azonban igen: a Nedokoncenáiéta a uhoncená pour (Befejezetlen mondat és be-fejezett vándorlás. In: D. T.: Nedohoncená oéta.Odeon, Praha, 1973, 397-409. p.) cimet viselő dol-gozat Az irodalom igaza c. köretben Afélbemaradtmondatcímet kapta (184-197. p.).

313

17.\ Rákos írása is azt tanusitja, hogy Csehországbannem voltak közönyösek Déry iránt: az 1965-benSzerelem címmel közreadott válogatott elbeszélé-seket a G. A. úr X-ben, a Kiközösítő, a Képzelt ri-port egy amerikai pop-fesztioálrál; majd a Kedtesbopeer ... követte, az 1980-ban kiadott A befejezet-len mondat tehát már a hatodik volt a cseh nyel-ven is publikált Déry-művek sorában.

17' Az író utolsó, 1956 utáni korszakának vonatkozá-sában ez a megállapítás túlzónak tűnik. Déry nem-csak a közéleuől, de az irodalmi élettől is szinte tel-jesen visszavonult, 5 néhány, a hatalommal szem-beni kompromisszumkészséget tanúsító kényszerűgesztustóI eltekintve vajmi kevés tanújelét adta an-nak, hogy számára a .mozgalom" még mindig meg-határozó jelentőségű. Ellenkezőleg: időskori rnűveiazt bizonyítják, hogya szocializmus ideáljait szá-mos tekintetben felülvizsgálta, vagy legalábbis azirónia, a bírálat és a szkepszis jegyében viszonyulthozzájuk. (Az igazsághoz azonban hozzátartozik,hogya hatvanas-hetvenes évek ellenzéki kezdemé-nyezéseivel már nem vette fel a kapcsolatot, ide-jét, energiáját kizárólag a műveinek szentelte.)

l7\ A Lírai őrjárat c. írásról van szó, melyról kísmonog-ráfiánkban bővebben volt már szó.

no Rákos, később, az 1989. évi rendszerváltozás utánis visszatért Máraihoz: az Irodalmi Szemle 1991. 4.számában egy előadás szövegét adta közre MáraiSándor- az alkat és afolyamat címmel, néhány év-vel később pedig a Prágai őrjáratban is megjelen-tette (131-135. p.), Máraihoz való viszonyáról dol-gozatában - többek között - az alábbiakat mond-ja: "Márai városa, Márai világa az én gyermekkoromés ifjúságom városa és világa is; s jóllehet ez szak-mai szempontból semmire sem képesít, érzelmi vi-szonyulás dolgában egyértelműen meghatároz".Még fontosabb, amit az író emigrációban szülerettnaplói kapcsán a kassai .geníus loci" feltételezetthatásáról megjegyez: nA Naplók, de más késeiműveinek tanúsága szerint is ekkor (ti. a szárnki-

314

vetettségben) jutott el - alapvetően általános em-beri és kozrnopolíta beállítottságát nem tagadvameg - a magyarsággal szomszédos népek s általá-ban is a kis lélekszámú nemzetek sorsának és sors-közösségének mélyebb megértéséhez. Nem tudombizonyítani, de szerétném hinni, hogy ebben is ré-sze volt a szülóvárosától kapott eredendő ösztön-zésnek." Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, Rá-kosnak igaza van: a hosszú időn át többnemzeti-ségű Kassát valóban sokkal inkább jellemezte akölcsönös tolerancia és a békés együttélés, mint azetnikai alapú viszálykodás. Nincs okunk feltételez-ni, hogy Márait nem érintette meg ez a szellemiség.

IT} Rákos Péter: Néhány megjegyzés Németh Lászlóéletműoéhez, Uő: Tények és kérdőjelek. 1. m.

279-(2871 p.178 1. m. [3111. p.179 Rákos Péter: Jegyzetek. Uő: Prágai őrjárat. 1. m.

256 p.1&1 Néhány megjegyzés Németh Lászlá életműuébez. 1.

m. (287.1 p.181 In: Németh László: Hiicb. Státní nakladatelství krás-

né literatury a urnéní, Praha, 1962. Az utószót Né-meth Lászlo, az író és a mű címmel kétszer is köz-rea dta: először a Tények és kére/űjelekben(265-!277.] p.), majd a Prágai árjáratoen (20--29.p.). Keletkezéstörténetéról az utóbbi mű bibliográ-fiai jegyzetében az alábbiakat olvashatjuk: "Erede-tileg (1958-ban) az Iszony cseh kiadásához készültelőszónak. Utóbb 1962-ben jelent meg a Bún csehkiadásának utoszavaként. A kiadó ui. 1960-ban -felsőbb utasításra - olyan kritikai módosításokatkívánt, amelyekre jó lelkiismerettel nem vállalkez-hattarn. Az Iszonyhoz így hivatalosan Magyaror-szágról kértek előszót." (1. m. 256. p.) A szűksza-VÚ, igencsak visszafogottan megfogalmazott jegy-zet is hűen érzékelteti Rákos Péter egyéniségénekegyik legmarkánsabb és legrokonszenvesebb voná-sát: ragaszkodását az állala fontosnak tartott érték-rendhez. Ha egy jó ügy érdekében szükséges volt,

315

vállalta a (kényszerű) kompromisszumokat, de csakaddig a pontig, amíg nem fenyegetett a lelkiisme-reti konfliktus veszélye.

'82 Németh Lászlo, az író és a rnű. Uő: Tények éskérdőjelek. 1. m. 265. p. Itt jegyezzük meg, hogy Né-methez kötődó írásainak sorát a hetvenes évek ele-jén A/iata/ Németh László c. dolgozattal gyarapí-totta, melyben az író Kiadatlan tanulmányok c.két kötetes publikációjár ismertette. Talán monda-nunk sem kell, hogy nem afféle szokványos recen-zióról van szó, hanem sokkal inkább a harmineaséveiben járó Németh gondolkodói profiljának meg-rajzolásaról. Az írás az Irodalmi Szemle 1971. 4. szá-mában látott napvilágot (304-308. p.), Újra közol-ve: Az irodalom igaza. I. m. 212-219. p.; Prágaiőrjárat. I. m. 30-35. p.

,"J In: Illyés Gyula: Lidé z pusty. Státní nakladatelstvíkrásné literatury, hudby a uméní, Praha, 1957,5--14.p. Ez az írás nem jelent meg magyarul.

'" Illyés Gyula: film a vítr. (Szil és szél.) Státní nakla-datelství krásné literatury a umení, Praha, 1965. Akötet a 20. század kiemelkedő költőit bemutatóPia men nevű sorozat egyik darabja ként látott nap-világot, ami igazi elismerésnek számított: az irt meg-jelentetett szerzók névsorán végigpillantva azt lát-juk, hogy Illyés valóban a legjobbak közé került-Anna Ahrnatova, Louis Aragon, Hans Arp, Paul Ce-lan, Jean Cocteau, Thomas Steams Eliot, OctavioPaz, Tristan Tzara és hasonló rangú poéták mellé.Rákos Péter utoszava a 84-87. oldalon található.

,., Illyés Gyula emlékezete. Uő: Az irodalom igaza.220-225. p. Az írás cseh nyelvű változata a Svéto-vá literatura 1984. 1. számának 253--255. oldalán je-lent meg.

II", .Zrcadlo nasicb srdci" ("Szíveink tükre"). In: JózsefAttila: 5 cistyrn srdcern. (Tiszta sziuuel.) Státní nak-ladatelství krásné literatury, hudby a umení, Praha,1959, 7-35. p. József Attila kötete a rendkívül ma-gas színvonalú, az olva sók előtt tág horizontot nyi-tó Svétová éetba (Világirodalmi olvasmányok) c. 50-

316

rozatban jelent meg, amely egyaránt teret adott aköltészetnek, a prózának és a drámának. Az itt ki-adott írók javarészt a klasszikusok, valamint a te-hetség és jelentőség tekintetében vitathatatlanul él-vonalbeli huszadik századi szerzók közül kerültekki - a magyarokat többek között Arany János, Mó-ricz Zsigmond, Kaffka Margit és Babits Mihály kép-viselte. Érdemes megemlíteni, hogya kötetbe so-rolt versek korántsern csak a proletárköltő profiljátvoltak hivatottak megrajzolni, hanem munkásságá-nak a keresztmetszetet adták. A pálya fontos állo-másait, kiemelkedő teljesítményeit jelento versektekintélyes része szerepel a könyvben - illusztráci-ónak álljon itt a tartalomjegyzék egy hangsúlyozot-tan kis töredéke: Nem éli kiáltok. A legutolsó har-COS.' Tiszta sziuoel, Istenem. Betlehemi királvok, Kül-városi éj, Holt uidéle. Meduetdnc, Reménytelenül.Téli éjszaka, Elégia, Oda, Mama, A város peremén.A Dunánál, Gyermekké tettél. Kész a leltár. Kései si-rato, Ars poetica, Tbomas Mann űduozlése. Szüle-tésnapomra, Ime, hát megleltern hazámat - s a sortmég hosszasan folytathatnánk.

,7 Rákos azt is felrója a kommunistáknak, hogy rosszszernrnel nézték a költő ragaszkodását a kulturálishagyományokhoz, s kifogásolták a rnunkásságonkívüli, elsősorban a parasztsághoz fűződő kapcso-latait.

IlS Ebben találhatók a nevezetes, sokszor idézett 50-

rak: ,Jöjj el, szabadság' Te szülj nekem rendet, / jószóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fi-adat!"

89 In: Ottlik Géza: Sleola na branici. Odeon, Praha,1974,409--413. p. Magyarul Sebekből szioárgo gyall-ta címmel Az irodalom igazal)an közölte (206-21l.p.)

so A költőt válogatott verseinek Ze dzbánu nehonecna(A végtelenség korsajáhól. Odeon, Praha, 1978) CÍm-mel megjelentett kötetének utoszavában mutattabe a cseh olvasóknak (K W'eöresoue lyrice pro mén[Az átváltozások weöresi költészetérő~. In: Ze dzbd-

317

nu nekonecna. I. m. 167-174. p. Magyarul: RákosPéter: Az áramlás szobra. Uő: Az irodalom igaza.1. m. 198-205. p.

191 Egy imádság, melynele az első szava "ámen". Uő:Prágai orjarat. 248-252. p. Cseh nyelvű, rövidítettváltozata: Oromálllt, jebai zacáthem je amen cím-mel a Literární novíny 1992. 9. számában jelent meg.

192 I. Jn. 252. p.I'H Az esetet maga Rákos mondja el Konráddal foglal-

kozó írásának bibliográfiai jegyzetében. Jegyzetek.Uó: Prágai őrjárat. 258. p.

14. A látogató és egy s más arról, ami előtte és utánatörtént. 1. m. 136--142. p. A magyar változat ezúttalis Mayer Judit munkája.

l'n Az olvasó az eddig elmondottak alapján is meg-győződhetett róla, hogy bár e!sősorban a klasszi-kusokhoz vonzódott, a kertársaknak is jelentős fi-gyelmet szemelt. A fejezetben említetteken kívülegy-egy utószó keretében írt még Bóka Lászlóról(In: B. L.: Poslusné hlasim [Alázatosan jelentem].Státní nakladatelství krásné literatury a urnéní, Pra-ha, 1963), Szabó Magdáról (In: Sz. M.: Zabijacea[Disznólon. Mladá fronta, Praha, 1963), KarinthyFerencről (In: K. F.: Epepe. Mladá fronta, Praha,1981), Fekete Gyuláról (In: F. Gy.: Smrt Iéhaie [Azorvos halálal. Ceskoslovensky spisovatel, Praha,1967) és Somogyi Tóth Sándorról (In: S. T. S.: Takco, mlady muzil Gyerektükön. Mladá fronta, Praha,1965).

I'X, Déry Tibor A kiközösítő c. regényének átültetésé-nél Magda Reinerovával, Füst Milán A feleségemtörténete c. művénél ugyancsak vele, Ottlik Iskolaa határon c. könyve esetében Milena Zadrazilová-val, a Nyugat-antológia fordítói munkálatai soránpedig Kamil Bednárzsal.

'0' Rákos Péter fordítóként a következő köteteket jegy-zi: Bóka László: Poslusné hlasim (Alázatosan jelen-tem); Karinthy Frigyes: Vzkaz u lábui (Üzenet a pa-lackban); Karinthy Ferenc: Epepe, Teorie literaturyv zrcadle madarseé literárni lIedy (Az irodalom el-

318

mélete a magyar irodalomtudomány t űhrében).Szalm Magda: Socha uzdecbű (Abigél [Sohafoks szob-ral). ehhez a fordításhoz Rákos Péter csak kölcsö-nözte a nevét, valójában a Husák-rendszer idejénsokáig persona non gratanak tekintett LadislavHradsky munkája.

191\ Turczel Lajos: Rákos Péter köszöntése. IrodalmiSzernle, 1985. 2. szám, 156. p.

19'1 Rákos Péter: A kritika leritériumai és az irodalomhruériumai. Új Szó, 1965. február 27, 9. p.

200 Rákos Péter: Vita az irodalomról. Új Szó, 1965. ok-tóber 2., 9. p.

'"1 Ankét. Irodalmi Szernle, 1965. 9. szám, 812. p. Rá-kos reflexióit lásd uo., 812-814. p., Válasz az Iro-dalmi Szemle kérdéseire címmel.

20! I. m. 812--813. p."H Fónod Zoltán: Látogatóban Rákos Péternél. Uő:

Vallató idő. Madách, Bratislava, 1980,398. p. (Ere-detileg megjelent: Vasárnapi Új Szó, 1970. január18, 8. p.)

20i "És most már igazán csak valami nagyon személye-set és nagyon lírait. Kedves Irodalmi Szernle, az el-múlt negyedszázad folyamán, ha keveset is, de ír-tam egyet-mást Neked (vagy hozzád? vagy belédr).

e haragudj, több nem tellett tőlem. Mentegesseárn ki-ki a maga mulasztását. sokan vagyunk ab-ban a helyzetben, hogy működési területünk, azillyési metaforát véve kölcsön, egy-egy kisded ozo-rai halom, magam is kerülgetrem az enyémet csiz-mát-csákót cserélgetvén, s nem is árn holmi ellen-séggel viaskodva, csakhogy egy kicsivel többet mu-tasson ... Eljárt az idő, nem futotta többre, -nevet-nem kéne, hogy vagyok, megyek még", de amit azIrodalmi Szemlének írtam, azt nundig szívügynekés közügynek éreztem. Hiszem, hogya lap többimunkatársai is így voltak vele. Ünnepi jókívánsá-gom, hogya jövőben is így legyen." Mit jelentett,mit jelent számomra az Irodalmi Szemle. [Körkér-dés] Irodalmi Szemle, 1983. 8. szám. Rákos Péterválasza: 707-[708.] p., az idézet: [708.] p.

319

'" Rákos Péter: Néhány ünnepi szó Komlós Aladárrol.Irodalmi Szemle, 1973. 1. szám, 88. p.

!o6 Lásd 238-250. p.~ll"7 l. m. 241. p.lOR UO., 243-244. p.2'1) Rákos Péter: Megjegyzések Turczel Lajos könyvé-

hez. Két kor mezsgyéjén. Eredetileg az IrodalmiSzemle 1968. 3. számában jelent meg. Mi a követ-kezó kiadványból idézzük: Mú és értek. A cseh-sziouálziai magyar kritika 25 éve. Válogatta és abevezető tanulmányt írta Szeberényi Zoltán. A bib-liográfiát összeállította AJabán Ferenc. Madách, Bra-tislava 1976, 493-498. p.

210 1. ITI. 497-498. p.211 Rákos Péter: Hazánk, Europa. Irodalmi Szemle,

1967, 7. szám, 664-665. p.212 E szókapcsolat - "csehek felé" - lesz második ma-

gyar nyelvű tanulmánykötete, Az irodalom igazamagyar írók cseh nyeívű könyveihez írt előszavaimagyarra fordított vagy magyarul is megírt változa-lából összeállított ciklusának címe.

11\ Fábry-képe világossá válik ennek az ünnepi írás-nak az első bekezdéséből. .Fábry Zoltán ban le-hetetlen csak az embert, az írót köszönteni. A ré-gi közhely szavai itt mélységesen igazak: öt be-csülve magunkat becsüljük meg. Sok kötetremenő és sokszínű életművének értelme egyetleneszme, egyetlen törekvés, egyetlen harc: az em-bertelenségben élő ember szózata. Öt köszöntveezt vállaljuk és igazoljuk. Egész életében időszerűvolt, ma is időszerű. Sajnos." Rákos Péter: "Ha-zánk, Europa', Irodalmi Szemle, 1967. 7. szám,664. p.

21, Turczel Lajosról is több alkalommal írt Rákos: azemlített könyvísrnertetón kívül szintén egy születés-napi köszöntót, amelyet közös egyetemi jegyze-tükről szólva idéztünk a második fejezetben. RákosPéter: Turczel Lajosról és hozzá. Irodalmi Szemle,1987. 7. szám (ugyanaz a szám, amelyben a Szik-lay-nekrológ is megjelent), 684-685. p.

320

lIS Rákos Péter: .Ez oolt a Sarki'. Uő: Az irodalom iga-za. l. m. 268-279. p.

'16 1. m. 278. p. Az utolsó mondat Az irodalom igazá-ban két értelemzavaró nyomdahibával ékteleuitveszerepelt, amit az első megjelenés szövegváltozata(Irodalomtörténet, 1980. 3. szám, 717. p.) alapjánjavítottunk.

'" Rákos Péter: Dobossy Lászlo: A közép-európai em-her. Uo., 251-257. p.; Két haza közölt. Uo. 258-267.p.

!18 Uo., 251. p.no Uo., 252-253. p. Dobossy bohemisztikai munkás-

ságának a Rákoséval ellentétes megítélésére lásd:Berkes Tamás: A magyar bohemisztika elvi kérdé-sei. In: Bobemia et Hungaria. Tanulmányok acseb-magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Szer-kesztette: Berkes Tamás. Osiris, Budapest 1998,[64J-67. p. (Igaz, Berkés bírálata, ha jól sejtjük, lé-nyegében Dobossy korábbi pályaszakaszára vonat-kozik.)

2~) Rákos Péter: A világ híre bennünk. Dobossy Lász-ló: Előítéletek ellen. Nagyvilág, 1986. 8. szám,1249-1251. p .

zn Uo" 1249. p.--- Ezt Rákos Péter nuntegy programszerűen vallotta,

s maga is cselekedte. Itt említjük meg cseh-magyarkapcsolattörténeti vonarkozású írásai közül az EgyKomenshv-dolgozat mellehbajtásai címűt, amelymég a tárgyalt korszak végén, 1988-ban jelent megaz Irodalmi Szemiében, utóbb pedig a Prágai őrjá-ratban (163-171. p.),

22\ Rákos Péter: Népek, hidak, városok. Korábban ezis az Irodalmi Szemlében jelent meg, kötetben lásd:Szeberényi Zoltán (szerk): Hagyomány és megúju-las. Csebszlonáhiai magyar esszéírók 1948-1988. 1.köt., Madách, Bratislava 198R, 367-376. p.

22' Rákos Péter: Gáll Ernő: Nemzetiség, erkölcs, értel-miség, Uő: Az irodalom igaza. 1. m. 280-290. p.

ll) UO., 282. p.22() Uo., 284-285. p.

321

227 UO., 285-286. p.228 A cikk e pontján Rákos egy pontosabban meg nem

jelölt, több mint egy évtizeddel korábban magyarfiatalok számára írott szövegének tételeit ismétli. Azokfejtés gondolatmenetének hasonlósága és egyesrészeinek szó szerinti azonossága révén Rákosnakaz Irodalmi Szemle 1965. évi ankétja körkérdései-re adott, már idézett válaszait tanhatjuk előzmény-nek.

'-'9 Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak. Uő: Prágaiőrjárat. 1. m. 109-118. p.

l.ID Uo., 110. p.!31 "Ma, 1990-ben, egy kétségkívül másféle történelmi

konstellációban, Fábry terminológiája sokak szemé-ben porlepte időszerűtlenségként hathat, s magunkhajlamosak is volnánk úgy vélekedni, hogya né-metségnek Európa részéről inkább bizalomra, mintgyanakvásra van szüksége, ha felül akar emelked-ni a terhes örökségen, ha fölé akarjuk emelni a ter-hes örökségnek. De ennek a bizalomnak is csak atörténelmi tapasztalatból levont tanulság lehet amegbízható fedezete." (1. m. 114-115. p.)

232 1. m. 116--117. p. (rnindkét idézetre vonatkozóan)!B Rákos Péter: Fábry Zoltán speeidlis esete. Irodalmi

Szemle, 1992. 10. szám, [1070]-1077. p.234 UO., [1070.] p..BS Uo., 1071. p.2j(j Uo., 1072. p.237 Uo., 1072-1073. p.238 UO., 1073. p.239 Uo.240 UO., 1077. p.241 I. m. 113. p.24! Beköszöntő. Prágai Tükör, 1993. 1. szám, 2-4. p.243 Uo., 2. p.ZH UO., 3. p.245 UO., 4. p.246 Lásd ehhez: GálJenő: Gondokés remények. A Cseh-

ésMoruaorszagi Magyarole Szövetségének háromesztendeje. Prágai Tükör, 1993. 3. szám, 89-93. p.

322

7 Rákos Péter: Vox humana - Szlovákiából. MagyarHírlap, 1992. július 18., (melléklet) IIl. p. (Gáljenőfordítása)

iR Uo.19 Uo.;0 Uo.;1 Rákos Péter: A ruritán eisebbség Megalomániában

auagy az etnicitás almaja. A Prágai őrjáratoan172-176. p.

" Uo., 172-173. p.jj Uo., 176. p." Rákos Péter: Magris ürügyén. (A Dunanae. mely

rnúlt, jelen - s jouendőr) Uó: Prágai őrjárat.186-199. p.

55 Uo., 198. p.5(, Uo., 199. p.'7 Rákos Péter: A toleranciárol. Uő: Prágai őrjárat.

201. p.". Rákos Péter: Az irodalom korszeríisége. Uő: Prágai

őrjárat. 202. p.~,9 Uo.!60 Uo., 202-203. p.161 Rákos Péter: Szabadság, egyenlőség, szentirás. Uő:

Prágai őrjárat. 247. p.!G! Uo., 245. p.!Ci,l Rákos Péter: Sík rnezoben hármas út, Uó: Prágai

őrjárat. 235-243. p.26' Maga is utal rá, hogy az eredeti cím nem ez - Die

Gesellscbaftshrise der Gegenuia /1 (Karunk gazdasá-gi válsága) -, de a benne fölkínált .díagnózíst ésterápiát" éppen Röpke nevezte harmadik útnak.

26, Rákos utal arra, hogy az ő és a Röpke szocializmus-fölfogása nem feltétlenül azonos, sőt, arra követ-keztethetünk, hogy szerinte még számos értelme-zés képzelhető el. Idézzük egy ezzel kapcsolatospasszusát: "". Röpke egyértelrnűen megbélyegzi éselveti a kollektivizmust, s ezen belül a szocializrnustis, jóllehet nem szól róla útszélieri. Ne feledjük,hogy a -létező szocializrnusnak- könyve írásakorcsupán egyetlen akkor működő példáját ismerhet-

323

te, a Szovjetunióét. Hogya -szocíalízmus- és -kom-munízmus- triviálisan szólva -egykutya- Cakommu-nizmust önkényesen a szocializmus fejlettebb stá-diumának kiáltva ki), azt a kommunista rezsim hir-dette, s akik ma azzal érvelnek, hogya kommunis-ták -lejáratták- a szocializmus szót, nem is tehetné-nek nagyobb szívességet a leáldozott rendszermegmaradt, nyíltan kiálló vagy lappangó híveinek,minthogy átveszik tőlük ezt a trükköt. Nem is le-het az rendjénvaló. hogy egy -posztkomrnunista-ország művelt és nagyrabecsült politikusai egy füstalatt becsméreljék vagy fitymáljak a szocializmust,és ugyanakkor együtt reggelizzenek a Francia Köz-társaság szocialista elnökével, földig hajolva - sméltán, akár az egész világ - tisztelegjenek WillyBrandt egykori legendás szocialista politikus emlé-ke előtt, versengve keressék Ausztria szocialistakancellárjának jóindulatát és így tovább." CI. m.237-238. p.) Úgy tűnik föl, hogy az idézet első kétmondatában és a következókben két ellentétes fo-galomértelmezés lappang, s ezzel Rákosnak nemsikerül tisztáznia az e kérdésben uralkodó szeman-tikai zavart. A passzus második felét olvasva rá-adásul arra következtethetünk, hogya szocializmusjelentését egyfajta demokratikus szocializmus vagya szociáldemokrácia számára sajátítja ki. Mi azon-ban inkább a húszas évekbeli elképzelés felé haj-lunk, amely a szocializmus - egymástól ugyan szá-mos lényegi dologban eltérő - változatának tartot-ta a bolsevízrnust, a fasizmust, a nácizmust, a 5Z0-

ciáldemokráciát és a keresztényszocializmust. Sze-rintünk ez felel meg inkább Röpke szemleleténekis, amellyel viszont Rákos alapjában egyetért. Tényviszont, hogy Rákos írásaiból - és ez itt most fon-tosabb, mint maga a fogalomhasználat - arra kö-vetkeztethetünk: a szociáldemokrata program állthozzá a legközelebb. Egyik munkatársa szóbeliközléséből tudjuk, hogy 1946-ban is, 1989 után isszocíáldemokrata pártokra adta le voksát a válasz-tásokon.

324

"6 1. m. 243. p."7 Rákos Péter: Eötvös, a polgárbutnam úr. Uő: Prá-

gai orjárat. 204-234. p.:68 1]0., 220-221. p.:69 Rákos Péter: Nemzeti jelleg - a miénk és a másoké.

Öncsalasoh és előítéletek mint történelemformálótényezők. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000

'0 1. m. 11-12. p.'" "... az újkori magyar költészetben nincs a "nemze-

ti versidomnak- hegemóniája; a 18. századtól, tehátszinte attól a pillanattól fogva, hogy meghonoso-dott, már fölénybe is került a jövevény időmérté-kes versidom. utóbb pedig, a 20. században mégegyéb ritmusok is, amelyeket nem lehet a -nernze-tibe-, sem a -jövevénybe- beskatulyázni. A jöve-vény versiclomot azok a költók is előnyben része-sítették, akiket egyébiránt - és méltán - a legnem-zetibb költőkként tart számon az irodalomtörténetés a köztudat, méghozzá a nemzeti megújhodás, anép-nemzeti áramlat rügyfakadása idején. Aranykörülbelül fele-fele arányban írt hangsúlyos ésidőmértékes ritmusban, Petőfinél hozzávetőlege-sen háromszor annyi az időmértékes, mint a hang-súlyos vers. LlA nemzeti versidom Llsemmikép-pen sem abban az értelemben nemzeti, hogy ellen-állóbb, szívósabh. Tudatában kell lennünk annak,hogya magyar oersritmus mást jelent, mint a magyarvers ritmusa. A -nernzeti- verselés nem úgy viszony-lik a jövevényhez. mint valami tősgyökeresen magyaraz idegenhez, hanem mint a történetileg korábbi atörténetileg későbbihez." Rákos Péter: Vitás uerstaniválaszok. Uő: Az irodalom igaza. 1. m, 41. p.

'71 A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében ll. Kap-csolatok éskölcsönhatások a 19--20. század fordulo-ján- Die ungariscbe Spracbe und Kultur im Donau-raum 11. Beziebungen und Wechselwirkungen ander Wende des 19. und Ztl.fahrhu nderts. A II. em-zetközi Hungarológiai Kongresszuson - Bécs, 1986.szeprember 1-5. - elhangzott előadások. Nemzetkö-zi Magyar Filológiai Társaság, Budapest-Wien, 1991,

325

805-809. p. Itt Rákos konkrétan kimondja: ,A nem-zeti alkat l...l nem objektív, hanem tudati tény, isme-retek és tévhitek tára, a társadalmi gyakorlatban azon-ban objektív anyagi erőként hathat." Ebben azelőadásban már szerepel néhánya2000-ben megje-lent legfontosabb példaanyagai közül.

271 Nemzeti jelleg - a miénk és a másoké. 1. m. 18. p.:m Uo., 23. p.!I~ Uo., 39. p.276 UO., 40-41. p.177 UO., 50-51. p.r-a Uo., 60-61. p.279 UO., 80. p.280 UO., 84-85. p.lSI Uo., 127. p.lK! UO., 131. p.lll' .Milyennee látom" vagy inkább "mit rnond ma"?

Prágai Tükör, 2001. 1. szám, 38-40. p.!•• A .mélvmagyarság" fogalmát sem tartja veszélyes-

nek vagy alaptalannak, legalábbis elfogadja azt,amivel Németh az ezzel kapcsolatos vádakat cáfol-ni kívánta.

285 I. m. 40. p.xo Nemzetijelleg - a miénk és a másoké. I. m. 173-175. p.J.H? Prágai őrjárat. I. m. 260. p.2"" Rákos Péter: Magyarole világ vona la azaz a nemzet-

hez méltó és számára hasznos stratégia. Prágai Tü-kör, 2002. 1. szám, 34-39. p.

2H9 Magyarok világvonala. Új Szó, 2002. április 19., 10. p.2')<, Az eredeti, 1993-ban publikált mű cseh címe: Kor-

uina CiIi Kniba o bauranecb. A magyar változat aKalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot1998-ban.

291 Rákos Péter idézése-leveleiből. Kalligram, 2005. ja-nuár-február, 144-159. p.

2<)!. Uo., 153. p.29\ Rákos Péter: Mrauuprosté epistoly - ni kázání, ni

kárání. Nakladatelsrví Karolinum, Praha, 2002.!'}. O optimismu a pesimismu (Az optimtzmusrol és a

pesszimizmusrol). 1. m. 23-28. p.

326

'" ,,Acélt, tudom, még százszor el nem érem. / Mit semtesz. A cél voltaképp mi is' / Acél, rnegszünte a di-cső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, I S azember célja e küzdés maga." (Az ember tragédiaja.XIII. szín)

% 1. rn. 27. p."7 O praudé (Az igazsdgroi). 1. m. 37-46. p.'J8 O spoleenesti CA társadalomról). 1. m. 47-54. p."" Sioboda neboli volnost (Szabadság, avagy kotetlen-

ség). 1. m. 55-58. p.;00 Uo., 58. p.Kl! A "paraínesis" okfejtése, mint látható, a Szabadság,

egyenloség. szentírásc., e fejezetben bemutatott dol-gozatéhoz hasonló, de sok tekíntetben rokona a Síkmezőben hármas útnak is, melyet bővebben márszintén tárgyaltunk.

j02 Socialismus (Szocializmus). 1. m. 6.}-70. p."'j A megkülönböztetés bizonytalanságát hangsúlyozva

a baloldali sajátosságok között említi például a for-radalmat, a haladást, a radíkalizrnust és a materializ-must, valamint az emberiség egészével és a szegé-nyek világával összefüggő problémák előtérbe kerü-lését, a jobboldalnál pedig a rend, hagyomány, kon-zervativizmus, hit, az idealizmus és a nemzet fontos-ságát emeli ki, megjegyezve, hogy az értékrendek ef-fajta elhatárolása csak nagy általánosságban élvé-nyes, sok baloldali érzelmű ember a "jobboldali" ér-tékeket is magáénak vallja, s ez természetesen for-dítva is érvényes.

ji}! O odpouédnosti, 1. m. lO.}-112. p.sos Skola, základ iivota (Az iskola, az élet alapja) 1. m.

11.}-124. p.; \lYuka podstatou {koty (Az oktatás mintaz iskola lényege) Uo., 125-136. p. A pedagógusi hi-vatással kapcsolatos gondolatait Tanárnak lenni c.reflexiójában is kifejtette, lásd: Uo: Prágai őrjárat,253-255. p.

J<l6 I. m. 18.}-201. p..>1)7 UO., 201. p."ti Üuodem edieni deuétele (Bevezetőül: kiadói utó-

szó). Publikálatlan. Aszöveget kéziratarchívuma-

327

ból Gál Jenő bocsátotta a szerzők rendelke-zésére.

'''' Helyesnek véljük a tartalomjegyzék vázlatos ismer-tetését. A bevezetőt követő, Literární odbornost (Iro-dalmi szakértelem) c. részben két elméleti írás, aKafkarói szóló, könyvünkben már ismertetett dolgo-zat és egy, a fordítás lehetőségeit, avagy lehetetlen-ségét érintő eszmefuttatás szerepel. A harmadik, Te-orie v praxi. madarská literatura (Elmélet a gyakor-latban: magyar irodalom) c. fejezetben azoknak azírásoknak egy része (egészen pontosan: töredéke)kap helyet, amelyeket Rákos irodalmunk nagyjai-nak, közöttük Madáchnak, Adynak, Móricznak, Né-meth Lászlónak és Márainak szentelt. A negyedik te-matikai csoport (Marginální mad'arství- Iván k Pra-ze- Marginális magyarság - Arccal Prága felé) egye-bek mellett a Sarlóval, Dobossy Lászlóval és FábryZoltánnal kapcsolatos munkáját tartalmazza; az ötö-dik CCesi a Mad'afi- Csehek és magyarok) csupán egyírásra, a Genti cuique splendorem addit - Komenskyu Madarú, Madách u Cechzi- Comenius a magya-roknál, Madách a cseheknél címet viselő dolgoza trakorlátozódik. CAlatin cím jelentése: Bármely nemzet-nek díszére válik). A hatodik fejezethen (. .. a uúbec:národy= ...s egyáltalán: a nemzetek) az Arnest Gell-nerrel. Claudio Magris Duna c. könyvével, a nem-zet/ek) és a humor kapcsolatával, valamint a maw'arirodalom zsidó származású alkotóival kapcsolatosírások találhatók; a hetedikben (Kulturní i nehultur-ni politika - Kulturális és nem kulturált politika) -egyebek között - a tolerancia, az időszerűség és azegyenlőség fogalmához kapcsolódók, az utolsóba(Ucitelovi starosti astrasli - Tanári gondok és meg-próbáltatások) pedig egy, a hungarológia fogalmá-hoz kötódó tanulmány és a Byt kantorem - Tanár-nak lenni c. önvallomás kap helyet. - A kijelentőmódot helyénvalónak érezzük, mert a rendelkezé-sünkre álló információk szerint a kötet belátható időnbelül megjelenik.

328

Könyvészet

Önálló művei és a rájuk vonatkozó irodalom

Mad'arshá literatura xx. stoleti. Státní pedagogickénakladatelství, Praha, 1953, 181 p.

Madách Imre és Az ember tragédiája. Csehszlovákia!Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Tár-sulat - Népművelési Intézet, Bratislava, 1964,34 p.(Előadói segédanyag. [Na pornoc lektorcml 87.)

A magyar irodalom története 1772-1848. (Turczel La-jossal.) Slovenské pedagogické nakladatel'stvo, Bra-tislava, 1965, 200 p. Második kiadás: 1968.

Rhytb m and Metre in Hungarian Verse. Universita Ca-rolina, Praha, 1966, 102. p. (Acta Universitatis Ca-rolinae. Philologica Monographia XI.)Kecskés András: Petr Rákos: Rbytbm and Metre in

Hungattan Verse. Irodalomtörténeti Közlemé-nyek, 1968. 1. szám, 107-111. p.

Tények és kérdőjelek. Tűnodés az irodalmon. Madách,Bratislava, 1971, 310 p.Csanda Sándor: Rákos Péter: Tények és kérdőjelek.

Irodalmi Szemle, 1972. 3. szám, 275-277. p. Szö-vegváltozaia: Csanda Sándor: Rákos Péter tanul-mányai. Uő: Nemzetiségi irodalmunk és kap-csolatai. Madách, Bratislava, 1985, 112-116. p.

Mezei Márta: Rákos Péter: Tények és leerdojelel: Kri-tika, 1972. 9. szám, 28-29. p.

Illés László. Egy racionalista túnádéset az iroda-lomról. Rákos Péter: Tények és kérdőjelek. Nagy-világ, 1972. 9. szám, 1410-1413. p.

Kiss Gy. Csaba: Rákos Péter: Tények és kérdőjelek.Tiszatáj, 1972. 9. szám, 84-86. p.

329

Vadas József: Elméletek az irodalomról. Miklós Pál:Olvasás és értelem. - Sü.kösd Mibály. Vázlatok aregényre. - Rákos Péter: Tények és kérdőjelek. ÚjÍrás, 1972. 11. szám, 123-126. p.

Sziklay László: Rákos Péter: Tények és kérdőjelek.Irodalomtörténet, 1973. 3. szám, 770-773. p.

Az irodalom igaza. Madách Könyv- és Lapkiadó, Bra-tislava, 1987, 299 p.Szeberényi Zoltán: Utószó. In: Rákos Péter: Az iro-

dalom igaza. Madách, Bratislava, 1987, 296-299.p.

Tarján Tamás: Konyoszemle. Népszabadság, 1988.április 19., 7. p.

Pornogáts Béla: Megmozdult világban. Oluasonap-ló. Magyar Hírlap, 1988. május 6., 9. p.

Pomogáts Béla: Az irodalom igaza. Rákos Péter ta-nulmányai. Új Tükör, 1988. 40. szám, 2. p. [Azo-nos az előző tétel Rákos könyvére vonatkozószövegrészével.]

Alabán Ferenc: Az irodalom igaza. (Rákos Péter újkönyvéről.) Hét, 1988. 20. szám, 10-11. p.

Filep Tamás Gusztáv: A tények igaza? Könyvvilág,1988. 6. szám, [32.) p.

Friecl István: Prágábel nézvést. Rákos Péter: Az iro-dalom igaza. Nagyvilág, 1988. 8. szám, 1258. p.

Pálmai Kálmán: Az irodalom igaza. Rákos Péter ta-nulmányai. Magyar Nemzet, 1988. október 20.,8. p.

Bodnár György: Az irodalom értelmessége. RákosPéter: Az irodalom igaza. Új Írás, 1988. ll. szám,118-119. p.

Jaroslava Pasiaková: Az irodalom igaza vagy azirodalmár varázsa? (Rákos Péter: Az irodalomiga z a.) Irodalmi Szemle, 1989. 2. szám,(174)-179. p.

Prágai őrjárat. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1995,260 p,

330

Görömbei András: Prágai őrjárat. Vonások RákosPéterportréjához. Prágai Tükör, 1995. 1-2. szám,6-9. p.

vernaéti jelleg - a miénk és a másoké. Öncsalásole éselőítéletek mint történelemformáló tényezők. Kal-ligram, Pozsony, 2000, 175 p. Csehül: Národni po-oaba - nase a tech drubycb. Sebelzlamy a pred-sudky jako déjinotuorná sila. Kalligram Kiadó, Bra-tislava, 2001, 132 p.Nagy Miklós: Öszintén magunkról, szomszédaink-

ról. Rákos Péter: A nemzeti jelleg - a miénl: és amásoké. Hitel, 2000. 11. szám, 106-107. p.

Biró Béla: Nemzet és egyén. Liget, 2001. 4. szám,80-[87.] p.

Gál Attila: "Nemzetek a tükör elott ".Rákos Péter: Nem-zeti jelleg - a miénk és a másoké című könyvéről.Prágai Tükör, 2001. 1. szám, 13-16. p.

Hamberger Judit: Nemzeti jelleg, nemzeti tükör Prd-gáhól nézve. Limes, 2001. 6. szám, 101-106. p.

E. Fehér Pál: Bonyolult nemzeti jelleg. Rákos Pétermagyar-cseh könyvéről. Népszabadság, 2001.október 19., 14. p.

Mrauuprosté epistoty-: ni leázáni, ni kárání (Erkölcs-mentes episztolák- se prédikálás, se leorbolás). Uni-verzita Karlova v Praze, 1 iakladatelstvl Karolinum,Praha, 2000, 201. p.Gál jenő: Prospero első két gondolata. Rákos Péter

utolsó könyvéről. Prágai Tükör, 2003. 1. szám,4-6. p.

Magyar nyelvű tanul rnánykötetekbcn , antológiákban

Fábry Zoltán hortársat szemétet. Válogatta: Duba Gyu-la, E. Fehér Pál. Szerkesztette és az előszót írta: Du-ba Gyula. Madách, Bratíslava, 1973. - Rákos Péter:Europa elrablása ésvissza követelése. Fabry Zoltán:Europa elrablása. 236-[250.] p.

331

Mü és éltek. A csebszlouáeiai magyar kritika 25 éve.Válogatta és a be vezető tanulmányt írta SzeberényiZoltán. A bibliográfiát összeállította Alabán Ferenc.Madách, Bratislava, 1976. - Rákos Péter: Faradha-tatlan szavak. Fabry Zoltán: Europa elrablása.476--488. p. Uő: Megjegyzések Turczel Lajos köny-oébez, Két kor mezsgyéjén. 493-498. p.

Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Peuifiig. Szer-késztette: Mezei Márta és Kulin Ferenc. Gondolat,Budapest, 1973. - Rákos Péter: Vörösmarty Mihály:Ábránd. 306-{318.] p.

Tanulmányok a kelet-európai irodalmak és nyelvekköréből. Dobossy László 70. szuletésnapjára. Szer-kcsztene Gyivicsári Anna. ELTE Szláv FilológiaiTanszék, Budapest, 1980. - Rákos Péter: Az idézetrnint irodalmi szouegelmenyiinle és oktatásunképítőeleme. [51]-58. p

Hungarológiai oktatás régen és ma. A Nemzetközi Ma-gyar Filológiai Társaság I. Nemzetközi Hungarolo-giaiKongresszusán-1981. augusztus 10-14. - el-hangzott előadások. Szerkesztette: M. Róna Judit.Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. - Rákos Péter: Amagyarfilológiafelsófoeú oktatása Közép-Európá-ban. 7-14. p.

Hagyomány és megújulas. Csebszlouáhiai magyaresszeirák 1948-1988. Összeállította és az előszót ír-ta: Szeberényi Zoltán. 1. köt. Madách, Bratislava,1988. (Csehszlovákiai magyar írók) - Rákos Péter:Népek, bidae, városok. (Forbáth Imre ernlékének.)367-376. p.

Hagyomány és megújulas. Csebszlovákiai magyaresszéírók 1948-1988. Összeállította és az előszót ír-ta: Szeberényi Zoltán. 2. köt. Madách, Bratíslava,1990. (Csehszlovákiai magyar írók) - Rákos Péter:Az irodalmi értékelés problémái. 322-345. p.

332

A magyar nyelv és leultúra a Duna völgyében ll. Kap-csolatok és kölcsönhatások a 19-20. századfordu-lóján - Die ungarisebe Sprache und Kultur im Do-nauraum ll. Bcziebu ngen und Wechselwirkungenan der Wende des 19 und 20.jahrhunderts. A Il.Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson - Bécs,1986. szeptember 1- 5. - elhangzott előadások. Szer-kesztette: Jankovics József-Kósa László-NyergesJudit-Wolfram Seidler. Nemzetközi Magyar Filoló-giai Társaság, Budapest-Wien, 1991. - Rákos Pé-ter: Adalék a nemzeti alkattanhoz. (Ady kapcsán.)[805]-809. p.

Fábry Zoltán Összegyűjtött Írásai. Tizedik kötet0961-1963), Europa elrablása. Összeállította: Fó-nod Zoltán. A jegyzeteket készítette: Alabán Ferenc.Az utószót írta: Rákos Péter. Lektorálta: Turczel La-jos. Madách, Bratislava/Pozsony, 1992. - Rákos Pé-ter: Fáradhatatlan szavak. (Utószó.) 339-349. p.

Bobemia et Hungaria. Tanulmányok a cseb-magyarirodalmi kapcsolatok körébő/. Szerkesztette BerkesTamás. Osiris, Budapest, 1998. - Rákos Péter: "Zsi-dó írók" cseh és magyar leontextnsban. 87-90. p.

További irodalom

Görömbei András: A csehszlooákiai magyar irodalom1945-1980. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982,370--375. p. (Irodalomtörténeti Könyvtár 37.)

Németh Gyula: A nagv nemzedék. (A Nyugat költöinekcseh antologiajarol.) Hét, 1982. 29. szám, 15. p.

Lőrincz Irén: A nagv nemzedék: a Nyugat költői. [Ode-on, Prága 19821. Kritika, 1982. 9. szám, 10. p.

Varga Erzsébet: Jegyzetek a cseh nyeluű Nyugat-anto-lógiáró/. Velká generace. Básnici Nyugatu, Odeon1982. Irodalmi Szemle, 1983. 6. szám, 572-574. p.

Varga Rózsa: Velká gerterace. Básnici Nyugatu. Hun-garológiai Értesítő, 1984. 3-4. szám, 183-184. p.

333

Dobossy László: A közvetítő köszöntése. Rákos Péterhatvanéves. Népszabadság, 1985. február 14., 7. p.

Sziklay Lászlo: Rákos Péter hatvanéves. Helikon Világ-irodalmi Figyelő, 1985. l. szám, 144-145. p.

Turczel Lajos: Rákos Péter köszöntése. Irodalmi Szem-le, 1985. 2. szám, 156-158. p.

Szántó György: A közös ügy szolgálatában. [A) Hét,1985. 11. szám, 10. p.

Szeberényi Zoltán: Rákos Péter. UéS:Arcok és múoek.Negyven arckép a szlouáleiat magyar irodalomból.Csemaclok Központi Bizottsága, Bratislava, 1988.Közrnűvelődési Kiskönyvtár. 74-77. p.

Bojtár Endre: A .btdember". Rákos Péterről. Kortárs,1989. 3. szám, 143-144. p.

Turczel Lajos: Tudós és ember. Rákos Péter 65éves. Iro-dalmi Szemle, 1990.2. szám, 167-171. p. Ugyanaz:Turczel Lajos: Rákos Péter, a tudós és ember. Uő:Arcképek és emlékezések. Madách-Posonium, 1'0-zsony/Bratislava, 1997, 149-156. p.

Ah imo pectore. K sedmdesátinám Petra Rákose -Rákos Péter hetvenedik születésnapjara. Univer-zita Karlova, Praha, 1995, 263. p. (Acta Universi-tatis Carolinae Philologica 1. Slavica PragensiaXXXVII.)

Mészáros András: é~f!"Yrendlziuüli ember 70 éve. Irodal-mi Szemle, 1995, 2. szám. [92)-93. p.

Szeberényi Zoltán: Rákos Péter 70 évére. IrodalmiSzemle, 1995. 2. szám, 93-96. p.

Grendel Lajos: Tanár úr, kérem. A hetvenéves RákosPéter köszöntése. Népszabadság, 1995. február 14.,15. p.

Szeberényi Zoltán: Rákos Péter. Uő: Magyar irodalomSzlouáleiában (1945-1999). Portréesszék. 1. AB-ART, Pozsony, 2000, 153-159. p.

Berkés Tamás: Rákos Péter emlékezete. Bohernía, 2002.3-4. szám, 50-5l. p.

E. Fehér Pál: Búcsú Rákos Pétertől. Népszabadság,2002. augusztus 19., 13. p.

Mészáros András: Rákos Péter halálára. Új Szó, 2002.augusztus 17., [l.) p.

334

Szigeti László: A szuuerén ember lelkiismerete. Új Szó,2002. augusztus 31., 6. p.

Gál jenő: Búcsú Rákos Pétertől. Prágai Tükör, 2002. 4.szám, 6-9. p.

Fukári Valéria: Rákos Péter idézése- leoeleihol. Kallig-ram, 2005. január-február, 144-159 p. (Részletei:Új Szó, 2004. április 2., [11]-13 p.)

Beszélgetések

Fónod Zoltán: Látogatóban Rákos Péternél. VasárnapiÚj Szó, 1970. január 18., 8. Ugyanaz: Fónod Zoltán:Vallató idő. Madách, Bratislava, 1980, 396-401. p.

Rudolf Jiri: A magyar irodalom csehszlouákiai kor-szerűsitése. Interjú Rákos Péterrel. Népújság. 1984.október 27., 8. p.

Lukácsy András: Filológia és politika. Magyar Hírlap,1993. július 24., (rnelléklet), IV. p.

Magyar irodalmi művek cseh nyelven, Rákos Péterelő- vagy utószavával:

Babits Mihály: Kalif capem (A gotyaealifa), Odeon,Praha, 1972, Svétová éetba, 432. kötet

Babits Mihály: Údolí neklidu (Nyugtalanság völgye),Odeon, Praha, 1983. Magyarul: Az irodalom igaza,138-143. p.

Bóka László: Poslusné hlasim (Alá zatosan jelentem),Státní nakladatelství krásné literatury a uméní, Pra-ha, 1963 - fordította Rákos Péter

Déry Tibor: Zezlo a mitra (A kiközösítő), Odeon, Pra-ha, 1973

Déry Tibor: Nedoeoncend veta (A befejezetlen mon-dat), Odeon, Praha, 1980. Magyarul: Az irodalomigaza, 184-197. p.

335

Fábry Zoltán: Nase vlast Europa (Hazánk, Europa), Ces-koslovensky spisovatel, Praha, 1967

Fekete Gyula: SmJ1 léleare (Az orvos halála), Cesko-siovensky spisovatel, Praha, 1967

Füst Milán: Milooal jsem suou zenu (Afeleségem tönéne-te), Odeon, Praha, 1973. Magyarul: Az irodalom iga-za, 175-183. p.

Illyés Gyula: Lidé z pusty (Puszták népe), Státní nakla-datelství krásné literatury, huclby a uméní, Praha,1957

Illyés Gyula: film a uitr (Szilfa és szél), Státní naklada-telství krásné literatury a uméní, Praha, 1965, edicePlamen. Ford.: Kamil Bednár és Ladislav Hradsky,Magyarul: Tények és kérdőjelek, 288-291. p.

József Attila: SCistim srdcem (Tiszta sziuoel), Státní nak-ladatelství krásné literatury, hudby a uméní, Praha,1965

Karinthy Ferenc: Epepe, Mladá fronta, Praha, 1981Karinthy Frigyes: Cesta do Farernida - Kapilárie (Utazás

Faremidába - Capilldria), Nakladatelství krásné lite-ratury, Praha, 1%0

Karinthy Frigyes: Vzkaz u láhuí (Üzenet a palachban),Odeon, Praha, 1975 - Magyarul: Prágai őrjárat, 42-46.p.

Karinthy Frigyes: Putouáni kolem mé lebky (Utazás a leo-ponyám kön1/), Ocleon, 1981, Praha. Magyarul: Prá-gai őrjárat, 36--41. p., Az irodalom igaza, 144-152. p.

Katona József: Bán Bank; Orbis, Praha, 1958Lukács György: Umen í jaka sebepoanáni lidstua (A

műtészet mint az emberiség onmegismerése), Odeon,Praha, 1976

Madách Imre: Tragédie Cloueka (Az ember tragédiája),Státní nakladatelství krásné literatury, hudby a urné-ni, Praha, 1960. Magyarul: Prágai őrjárat, 11-20. p.,csak részben azonos; Tények és kérdőjelek, 205--216.p., csak részben azonos.

Móra Ferenc: ViH'ím v r30ueka- Vzknsení Hanibala (Hi-szek az emberben - Hannibalfeltámasztása), Státnínakladatelství krásné literatury. hudby a urnéní, Pra-ha, 1958

336

Móricz Zsigmond: Sedm lerejcarú (Hét lerajcár), ak-ladatelsrví Svoboda, Praha, 1951, Svétová öetba

Móricz Zsigmond: Tak se panstoo baui (Úri rnuri) Spi-sy Zsigmonela Móricze, 1. kötet, Státní nakladatelst-ví krásné lieratury, hudby a uméní, Praha, 1954,Knihovna klasikú

Móricz Zsigmond: Piibuzni - Motyiek: (Rokonok - Pil-langó), Spisy Zsigmonda Móricze. 2. kötet, Státnínakladatelsrví krásné litcratury, hudby a uméní,Praha, 1956, Knihovna klasikú

Móricz Zsigmond: ,<;t'astn,VClovek (A holdog em her),Spisy Zsigmonda Móricze, 3. köret, Státní nakláda-telství krásné literatury. hudby a uméní, Praha,1955, Knihovna klasikú

Móricz Zsigmond: Zhojník- Strotele (A hetyár- Árvács-ka), Spisy Zsigmonela Móricze, 4. kötet, Státní nak-ladatelství krásné literatury. hudby a urnéní, Praha,1957, Knihovna klasikú

Móricz Zsigmond: Bud' dobry ai do smrtt (Légy jómiridb alálig), Spisy Zsigmonda Móricze, SpisyZsigmonela Móricze, 5. kötet, Státní nakladatclstvíkrásné literatury, hudby a uméní, Praha, 1959, Kni-hovna klasikú

Móricz Zsigmond: Sándor Rózsa zte se cbmuii (RózsaSándor összevonja szcmoldoleát), Spisy ZsigmondaMóricze, 7. kötet, Státní nakladatelstvi krásné litera-tury, hudby a uméní, Praha, 1961, Knihovna klasikú

Móricz Zsigmond: Barbari a jiné pooidley (Barbároeés más elbeszélések), Odeon, I'raha, 1971

Móricz Zsigmond: Caround zabrada (Tu ndérleert),Odcon, Praha, 1979

Móricz Zsigmond: Stin slunce (A nap árnyélea), Ode-on, Praha, 1986

Németh Lászlo: Hiicb (Bún), Státní nakladatelsrví krás-ne literatury a uméní, Praha, 1962. Magyarul: Prá-gai órjárat, 20-30. p.; Tények és kcrdójelek,265-277. p.

Nyugat (Velleá generace - A nagy generáció), Odcon,Praha, 1982. Magyarul: Prágai őrjárat, 150-162. p.,Az irodalom igaza, 120-137. p.

337

Ottlik Géza: Seola na hranici (Iskola a határon), Ode-on, Praha, 1974

Somogyi Tóth Sándor: Tak co, mlady muéi? (Gyerek-tükör), Mladá fronta, Praha, 1965

Szabó Magda: Zabijacea (Disznátor), M1adá fronta, Pra-ha, 1963, Kapka - knihovna pro kazdého, 54. kötet

Weöres Sándor: Ze dihánu neeonecna (A végtelenkorsajából), Odeon, Praha, 1978. Magyarul: Az iro-dalom igaza, 198--205. p.

Slovník spisouatelú - Mad'arsko (irók lexikona - Ma-gyarország), Odeon, Praha, 1971. A bevezető tanul-mányt írta és a szerzói munka közösséget irányítot-ta: Rákos Péter.

338

Életrajzi adatok

1925. február 14-én - születik Kassári.1943 nyara - érettségizik Kassári. a Magyar Királyi Ál-

lami Hunfalvy János Gimnáziumban. A zsidótörvé-nyek miatt nem tanulhat tovább egyetemen.

1944 - családjával egyiitt Auschwitzba deportálják.1945 tavaszán - ér haza Kassára, ősszel megkezdi

felsőfokú tanulmányait a prágai Károly Egyetemen.1949 - a cseh távirati iroda munkatársa,1950 - diplomat szeréz a Károly Egyetem filozófia-tör-

ténelem szakán. Ugyanettől az évtől az egyeternMagyar Szemináriumának oktatója, 1952-ig megbí-zott előadóként, majd 1964-ig tanársegédként,utóbb adjunktusként, 1964-tőI1990-ig docens ként.1990-től egyetemi tanárként.

1953 - megjelenik első önálló munkája Prágában. aMad'arská literatura XX stoleti LA XX. századi ma-gyar irodalom] című egyetemi jegyzete.

1960 - az irodalomtudomány kanditatusa.1963 - első rnűfordításköteténck, Bóka Lászlo Aláza-

tosan jelentem című regénye átültetésének kiadásiéve. t Poslu.ini hlásím. Prága, a fordító bevezerójé-vel.) Ez évben részt vesz a Liblicében megrende-zett nemzetközi Kafka-konferencián, melynek szer-vezésében is közreműködöu.

1965 - Pozsonyban megjelenik Turczel Lajossal közö-sen írt, A magyar irodalom története 1772- J 848című egyetemi jegyzetének első kiadása. (2 kiadás:1968.)

1966 - Rbytbm and Metre in Hungariari Ver:-;e[Ritmusés metrum a magyar verseléshen] című habílitáci-ós dolgozatá nak megjelenése a prágai Károly Egye-tem kiadásában.

1968 - a Károly Egyetem Bölcsészkarának dékánhe-lyettesévé választják; posztjaról utóbb azért mon-dott le, hogy így is elhatárolódjon a ,.normalizáció"-tóI.

339

1971 - megjelenik első, Tények és kérdőjelek. Tűnődésaz irodalmon című tanulmánykötete, a pozsonyiMadách Könyvkiadó gondozásában, valamint a ma-gyar irodalom cseh nyelvű, általa szerkesztett és be-vezetővel ellátott lexikona - Slovník spisouatelű -Mad'arsko - (Prága), amelynek szamos szócikkétis ő írta.

1982 - összeállításában, elő- és utoszavával megjele-nik Prágában a Velká generace. Bdsnici Nyugatu [ANyugat költőinek nagy generációja] című antológia.A Magyar Népköztársaság kormányától megkapjaa Munka Érdemrend arany fokozatát.

1986 - napvilágot lát a magyariországil irodalomelmé-let eredményeiből általa válogatott, összeállított ésfordított Teorie literatury v zrcadle mad'arské lite-rárni vedy (Prága) című antológia.

1987 - második, Az irodalom igaza című tanul-mánygyűjteményének megjelenési éve (Madách,Pozsony). E rnunkájáért Madách Imre-díjban része-sül.

1989 - az irodalomtudomány doktora lesz.1990 - részvételével és hathatós segítségéve! létrejön

Prágában a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szö-versege (CSMMSZ).

1991-1996 - A Nemzetközi Magyar Filológiai Társa-ság elnöke.

1991 - nyugalomba vonul.1993 - megjelenik a Prágai Tükör első száma. A fo-

Iyóiratnak egy hosszabb megszakítástói eltekintvehaláláig a rnunkarársa marad.

1995 - Hetvenedik születésnapjára a pozsonyi Kallig-ram Könyvkiadó kiadja válogatott tanulmányainakáltala összeállított, Prágai orjárai című kötetét.

1998 - megkapja a Nyitott Európáért-díjat. A MagyarTudományos Akadémia külső tagja lesz.

2000 - A Nemzeti jelleg. A miénle és a másoké. On-csalások és előítéletek mint történelemformáló té-nyezők - megjelenési éve. A Kalligram Könyvki-adó a tanulmányt a következő évben csehül ismegjelenteti.

340

J02- augusztus 15-én meghal Prágában. November-ben megjelenik posztumusz könyve, Mraouprostéepis/oly, ni kázání ni kárání címmel a prágai Ka-rolinum Könyvkiadónál.

341

Rákos Péterfényképalbumából

Apja, Rákos (Reichmann) Jenő

Édesanyja, Lévai Erzsébet

343

Péter, nővére, Inna, édesanyjuk és anyai nagyanyjuk

344

A család

Szüleivel és nővérével, Irmával

Nővérével, Irmával

345

A Pragopress fordítója A pályakezdés éveiben

Két nemzedék: Fábry Zoltánnál

346

Diplomaosztás a Károly Egyetemen

A Károly Egyetem tanára

347

Márai Sándor emlékét idézve

A magyar irodalom prágai nagykövete

348

Feleségével, Eva Rákosovával

Hetvenedik születésnapján

349

A hetvenedik születésnapi találkozó néhány résztve-vője. Az előtérben Grendel Lajos, Fazekas József,Tőzsér Árpád, Grendel L. mellett Reményi Krisztina,a prágai Magyar Kulturális Intézet igazgatónője

Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Gál jenóvel, aKároly Egyetem tanárával a prágai magyar tanszéken

350

Tartalom

Gáljenő: Rákos Péter, a tanár 5Két szülőváros 13Három kör 28Irodalomelméleti kérdések 77Két előadás a hungarológiáról 137A magyar irodalom prágai nagykövete 150A szlovákiai magyar kultúrában 195A Prágai Tükör évtizede 231Kiss Gy. Csaba: Egy plebejus

magyar úr Prágaból 287

Jegyzetek 293Könyvészet 329Életrajzi adatok 339Rákos Péter fényképalbumából 343

FILEP TAMÁS GUSZTÁV-G. KOVÁCS LÁSZLÖRÁKos PÉTER

Kiadta: NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2005P. O. Box 72, 929 01 Dunajská Streda

www.napkiado.skFelelős kiadó: Barak László igazgató

Szerkesztette: Csanda GáborBorító: Somogyi Tibor felvétele

Első kiadás. Oldalszám 352Nyomdai előkészítés: NAP Kiadó, Dunaszerdahely

Nyomta: VALEUR Kft., Dunaszerdahely (Dunajská Streda)

ISB 80-89032-73-7