M UEMLEKVEDELEMM Ű E M L É K V É D E L M I ÉS É P Í T É S Z E T T Ö R T É N E T I S Z E M L E

XV. évf. 1971 4. szám

A Magyar Építőművészek Szövetsége Műemléki Bizottsága, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Művészeti Országos Választmánya és az Országos Műemléki Felügyelőség lapja

Szerkesztő bizottság:Barcza Géza, Bokor József, Borsos László, Bercsényi Dezső, Kntz Géza, Gerő László (főszerkesztő)

Hajnóczi Gyula, Havassy Pál, Román András Szentléleky Tihamér, Vörös Károly, Zádor Mihály

T A R T A L O M

Bérezik András: Városépítés és közlekedés kölcsönös alkalmazko­dásának néhány gyakorlati kérdése történelmi városközpontok­ban ..............“ . ...................................................................... 193

Molnár József: A hazai török imafülkék szerkezeti vizsgálata . . . . 199 Kissné Nagypál Judit: A karcsai református templom helyreállí­

tása ........................................................................................ 205Csorna Antal: A Körös-vidéki kastélykertek ............................. 211Bibó István: A pesti megyeháza lakóépületének építése............. 218

G V A K 0 R L A T I T A N Á C S A D Ó

Dr. Hans Foramitti — Dr. Zádor Mihály: Beszélgetés a műemlék­védelem és a fotogrammetria kapcsolatáról........................... 222

T A N U L M Á N Y U T A K

Gergelyffy András: NDK-ban 1970 szeptember 1 -15-ig............. 225Szepessy Géza: Helsinki főpolgármestere házának restaurálása . . 231

P l ' S Z T U L Ó M Ü E M L É K E K

Tóth István: A fertőrákosi (Győr-Sopron m.) mithraeum újkori története................................................................................. 235

T Á J É K O Z T A TÓ

Rövid hírek, könyv- és folyóirat-ismertetések............................. 238

(A borítólapon a karosai református templom képe Dobos Lajos — OM F felvétele)

Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest V III., Blaha Lujza tér 3. Telefon 343-100, 142-220. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Szerkesztőség címe: Budapest 1., Postafiók 6. 71.2315 Athenaeum Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Soproni Béla igazgató. INDEX.: 25585. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (K ITI. Budapest V., József nádor tér 1. sz.) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a K H I. 215-96 162 pénzfor­galmi jelzőszámlára. Előfizetési ár: egy évre 32,— Ft, fél évre 16,— Ft. Külföldön terjeszti a K U LTÚ R A K Ö NYV ÉS H ÍR L A P K Ü LK E R E SK E D E LM I V Á L L A L A T (Budapest VI., Népköztársaság útja 21.) és

a „Kultúra” külföldi képviseleteiA lap f o r m a k é s z í t é s i műnk á i t (korrigálás és tördelés) a Százados úti Nyomdaipari Szakközépiskola tanulói

végezték az Athenaeum Nyomdában

készítésével, kézimunkával állítottak elő. Rend­kívül szépek a fafűtéses, kézifestésű cserépkály­hák. A rekonstrukció kiegészítő darabjait, az „Arabia” Kerámiagyár készítette el. Az épület ízléses és hangulatos, Taina Laine építésznő ter­vezte, aki komoly történeti tanulmányokat vég­zett, régebbi képeket kutatott fel, hogy minél jobban el tudja látni feladatát.

Munkatársai voltak: dipl. ing. Pentti Aalto, A. Bengs, építészhallgató, Kalevi Raitio, belső- tértervező Anja Viitaniemi, konstruktőr dipl. ing. A. Saario, ezenkívül: N. Jarnval konzervá- tor, Thorvald Lindquist. A munkálatokat prof. Nils-Erik Wickberg patromálta. A helyreállítás részletes leírása: Ark. 1963. „Ylipormestarin virka-asunto.” Alexanterinkatu 14. Helsinki.

„Överborgmastarens tjanstebostad” Arkitekt Taina Laine, Helsingfors stads byggnadskontor, husbyggnadsavdelningen.

Szepessy Géza

P U S Z T U L Ó M Ű E M L É K E K

t\t•

A fertőrákost mithraeum újkori története

Ismeretes, hogy Magyarország területén alig találunk olyan római kori építészeti emléket, amely viszonylagos épségben vagy eredeti álla­potában maradt volna ránk. Pusztulásuk már a középkorban megindult, s elhagyottságuk, ill. a könnyen megszerezhető építőanyag iránti igény gyakran még az alapfalakat sem kímélte. Az új­korban főleg a barokk városépítkezések okoz­tak jóvátehetetlen károkat, de nem zárult le a római épületek pusztulásának sora a 19. sőt a 20. században sem. Ekkor már a műemlékek fenntar­tására, védelmére hivatott intézmények erőtlen­sége vagy közönye okozta a veszteségeket. Még

2. A mithraeum K —N y irányú metszete

olyan esetben sem mindig sikerült megmenteni egy-egy római kori műemléket, amikor a feltá­rást követően rövidesen helyreállításra, állag- megóvásra került sor. Erre a sorsra jutott a Sopron közelében fekvő fertőrákosi mithraeum, egyik legépebben megmaradt római kori épí­tészeti emlékünk is.1

A szentély 1866-ban került elő, s még ugyanez év során fel is tárta id. Storno Ferenc soproni épí­tész és műgyűjtő. Az épület a keleti eredetű nap­isten, Mithras tiszteletére szolgált, akinek kultu­sza az 1. század végén jelent meg Pannóniában, s a 2 — 3. század fordulójára már a tartomány vallási életének egyik legjelentősebb megnyilat­kozása. Szentélyei, a vallás dogmatikai előírásai következtében az egész Birodalom területén azonos alaprajz szerint épültek, általában a föld alá mélyítve, ill. ahol erre lehetőség volt: termé­szetes barlangban.2 A fertőrákosi mithraeum ez utóbbi — meglehetősen ritka — csoportba tar­tozik: a Fertő tó nyugati partján húzódó ala­csony dombvonulat egyik sziklaüregéből alakí­tották ki.3

Alaprajza trapéz alakú, hosszanti tengelye észak-déli irányítású. A keleti és déli falat ter­mészetes szikla alkotja, a nyugati és északi fal téglából készült. A bejárata trapéz hosszabbik párhuzamos oldalán, észak felől nyílik. A belső tér hosszanti irányban egy szűk előcsarnokra

3. Storno Ferenc rajza a mithraeum nagy kultuszképéről (1866)

235

4. Julius Saturninus fogadalmi táblájaa fertőrákos! mithraeumból

(pronaos) és a tulajdonképpeni szentélyhelyi­ségre oszlik, keresztirányban a Mithras-szenl é - lyek szokásos hármas tagolását mutatja: a kö­zépső folyosót, a céllá-1 az oldalfalak mentén fu­tó, 80 cm-rel magasabban fekvő padozalú po- dium-ok fogják közre.

A szentély belső berendezése nagyrészt ép ál­lapotban került elő, bár nem az eredeti elrende­zésben. A déli falon helyezkedik el a sziklába vágott, nagyméretű kultuszrelief, amely Mithras misztériumának legfontosabb jelenetét, a bikát tőrével ledöfő istent ábrázolja. Ugyanezt a jelene­tet látjuk egy fehérmárvány sztélén is. A reliefek mellett több feliratos oltárkő és néhány kisebb lelet is előkerült. A feliratok* elemzése arra a kö­vetkeztetésre vezet, hogy a Mithraeum a 2. szá­zad végén vagy a 3. század elején épült, virág­kora a 3. század első harmadára esett. Donatora környékbeli birtokos, feltehetőleg a carnuntumi városi vezetőség tagja lehetett. A szentélyhez tartozó hivőközösség a carnuntumi municipális arisztokrácia tagjaiból, itáliai kereskedőkből és bennszülött származású légióskatonákból te­vődött össze. A kultusz feltehetőleg 3. század második felében szűnt meg a szentélyben, utána hosszabb ideig elhagyottan állhatott, majd a 4. század második felében ismét használatba vet­ték, de ekkor már nem vallási célokat szolgált, hanem columbariumszerű temetkezési hely lett.

5. Septimius Justianus oltára a fertőrákosi mithraeumból

Már kevéssel a barlang feltárása és az emlék­anyag publikálása (1867) után felmerült a szen­tély helyreállításának gondolata. A terület ekkor a győri püspökség birtokában volt, s Simor János megyéspüspök, a nagynevű műgyűjtő tá­mogatta az épület megóvásának gondolatát. Őt azonban időközben (1867) esztergomi prímássá választották, s a restaurálás későbbre maradt 1872-ben a Vasárnapi Újság még így ír :

„Soprontól másfél órányira, Rákoson, Storno régész még 1865-ben5 egy mesterséges barlangot fedezett lel, melyben hajdankori népek Mithras istent imádták, s miután sok érdekes emléket s faragványt találtak benne, most a barlangnak eredeti állapotába visszaállítását indítványoz­ták.” 6

Végül is, Storno tervei alapján, egv barlang­szerű védőépület épült a szentély maradványai fölé. Ez az építmény azonban legfeljebb az eső­zéstől, időjárástól való védelmet biztosíthatta, s nem tekinthető rekonstrukciónak. Király Pál, régész, a mithraeum egyik legelső ismertetője, így fogalmazta meg kifogásait:

„A romokat Esztergom elhalt bíboros érseke, akkori győri püspök, nem engedvén veszendőbe menni, befödette, s reconstruáltatá, bár elhibá­zott terv szerint. Jelenleg — sajnos — nincsenek meg többé az oldalcellákat képező emelvények, és maga az épület is hosszabb mint kellene.” 7

236

Az építmény gondozásáról, őrzésétől senki sem gondoskodott, s ez hamarosan gyászos kö­vetkezményekhez vezetett. 1919-ben súlyosan megrongálódott a sziklafalba vésett nagy relief, s 1925-ben Parragi György a Soproni Hírlapban már ilyen címmel ír felháborodott hangú cikket: „Lóistállónak használják a közel 2000 éves rá- kosi Mithras templomot” , és arról számol be, hogy „a vandalizmus és gondatlanság . . . el­pusztította a barlang gyönyörű kőreliefjét, mely a felismerhetetlenségig összevagdosva botrányos állapotban van.” 8 Ám hiábavaló volt a soproniak műemlékszeretetére, „Denkmalwutli” -jára való hivatkozás. 1932-ben egy „Amicus Artium” aláírásit cikk9 még mindig így ír a szentélyben uralkodó állapotokról: „. . . megdöbbentem, lát­va ezt a pusztítást, amit nem annyira az idő vas­foga, mint inkább barbár kezek munkája vég­zett ezen a híres emléken. A domborműnek vala­mikor jól megkülönböztethető alakjai ma már alig ismerhetők meg; sem a főfalak, a bikát ál­dozó Mitrász isten, sem a tőle jobbra és balra álló Phosporas (sic) és Hesperas (sic), sem a bika vérét nyaló kutya alakja nem látszik már tisz­tán, s a feliratból is a „fecit” szón kívül alig lehet kibetűzni valamit. Az egész dombormű azonban bőven tele van kaparással, firkálással, amin, is­merve a helyi viszonyokat, fájdalom, már cso­dálkozni sem tudunk, hiszen a barlangba minden ellenőrzés nélkül bárki bemehet, s ott tehet-ve- het, amit akar. Ha ez a vandálizmus azonban tovább is ajkadálvtalanul folyik, akkor nemso­kára nyomuk sem marad a Mitrász-kő alakjai­nak, s utódaink csak leírásokból fogják tudni, hogy valamikor egy dombormű is volt a fertő­rákos) barlangban.”

A tulajdonos — a győri püspökség — azonban ekkor sem mozdult meg. Egy évtizedig még sem­mi olyan intézkedésről nem tudunk, amely a szentély védelme érdekében történt volna. Ek­kor — 1943-ban — született ugyan egy terv a helyreállításról, s a még megmenthető maradvá­nyok konzerválásáról,10 ennek végrehajtását azonban a háború megakadályozta.

A háború után a szentély — amely közvetlenül a magyar —osztrák határ mentén (de Magyar- országon) fekszik, hosszú időre megközelíthetet-

6. Oroszlánszobor a fertőrákosi mithraeumból

7. A Storno F. által épített védőépület (Németh S. rajza 1899-ből)

lenné vált, s ez a helyzet lényegében még ma sem változott meg. A Fertő tó közelsége követ­keztében a barlangban magasan áll az iszap s az elhanyagoltság a még meglévő antik marad­ványokat is tönkretette. Csatkai Endre hozzám intézett leveléből idézem az alábbi sorokat: „1946-ban láttam utoljára a barlangot; ijesztően tréfás dolog volt. A szomszéd határőrök ugyanis illemhelynek használták . . .” Könnyű elkép­zelni, hogy az 1946 óta eltelt negyedszázad során a szentély pusztulása milyen mértékben terjedt tovább!

Most, amikor a Minisztertanács 1969. augusz­tus 28-i ülése ismét felvetette a fertőrákosi Mithraeum helyreállításának és idegenforgalmi hasznosításának gondolatát,11 érdemes még egy­szer idézni a Soproni Hírlap fentebb már emlí­tett két cikkéből. Parragi György így summázta véleményét:

„Kár, hogy az illetékesek hanyagsága miatt elpusztult ez a relief, de ezen már kár keseregni. Most inkább azon legyünk, hogy azt megtartsuk a jövőnek, mert ha továbbra is lóistállónak használják a közel kétezer éves barlangot, akkor jegyezzünk be ,,deleatur” -t a soproni Baedecke- rek ama részébe, ahol a Mithras-barlang szépsé­geit, építészeti és történelmi érdekességeit tálal­juk fel a világnak szíves közlékenységgel. Kár volna ugyanis mindenáron elvezetni a Sopronba tévedt idegent a kultúrával sokszor csak hangos­kodni tudó nemtörődömségünk miatt lóistállóvá züllött Mithras-templomba.”

„Amicus Artium” 1932-ben megjelent cikke pedig így összegez:

„67 évvel ezelőtt fedezte fel idősb Storno Ferenc a Mitrász-emléket, ha azonban nem aka­dályozzuk meg annak további pusztulását, akkor bizonyos, hogy újabb 67 év múlva semmi sem marad belőle.”

1932 óta 38 év telt el. Vajon tétlenül várjuk ki a hátralévő 29-et is?

Tóth István

J E G Y Z E T E K :1 A szentély lelet anyagának ismertetését 1. a

Soproni Szemlében megjelenő dolgozatunkban: A fertőrákosi Mithraeum (s. a.) — részletes bibliográ­fiával.

2 3 7

2 A Mithras-kultusz vallási rendszerének, a szen­télyekre vonatkozó előírásoknak ismertetésere 1. Fr. Cumont máig alapvető monográfiáját: Die Mysterien des Mithra.3 Leipzig— Berlin 1923. passim.

8 Pannóniában még két barlangban épült Mithras szentélyt ismerünk: a Dráva— Száva közi Roáanec-en és a délnyugati-pannoniai Pohanica-n. Valószínűleg Aquincum környékén is feltételezhetünk egy bar­lang-szentélyt: a nagykovácsi relief ui. egy kőbányá­ban került elő. Vö. M. J. Vermaseren, Corpus Inscrip­tionum et Monumentorum Religionis Mithriacae. II. den Haag 1960. 1457— 1461; 1481— 1483 és 1741. sz.

4 Vermaseren. im. 1637— 39 és 1641— 1645. sz.5 Téves adat! Vö. Paur Iván jelentését: Pesti

Napló 1866.• Vasárnapi Újság 1872. aug. 4. (19. évf. 31. sz.)

386.7 A Hunvad megyei Tört. és Rég. Társ. Értesítője

6 (1889)[1891] 36 sk.8 Soproni Hírlap 1925. ápr. 23. (12. évf. 91. sz.) 3.• Soproni Hírlap 1932. júl. 24. (19. évf. 168. sz.)

3 sk. — az álnév viselőjét nem sikerült felderítenem.10 Vö. Pesti Hírlap 1943. júl. 3 (65. évf. 147. sz.) 5.

A helyreállítás érdekében indult akciót részletesen le­írja Massalsky 2V., Sorsunk 4 (1944) 450.

11 Magyar Hírlap 1969. augusztus 5. (2. évf. 214. sz.) 5: „Igen fontosnak tartja e javaslat a műemlékres­taurálás meggyorsítását, . . . Többek között szüksé­gesnek tartják . . . a fertőrákosi Mithras-szentély vé­delmét és hasznosítását.” Vö. még: uo. 1969. aug. 29. (2. évf. 238. sz.) 4.

T Á J É K O Z T A T Ó

D K . P É G Z E L Y B É L A (1898-1971)

Még a sokrétű és széles érdeklődési kört fel­ölelő nagy kultúrájú emberek között is ritka, aki annyira egyetlen helyhez, egyetlen városhoz kö­tődött volna, mint Péczely Béla. Fáradhatatla­nul szolgálta sok-sok éven.át szeretett városát:

Budapestet. Fiatal városi fogalmazóként a város művészeti ügyeit intézte, majd mindinkább szé­lesedett munkája a kultúrális ügyek ágazatai­ban, és fővárosunk múzeológiája, műemlékügye nélküle nem tarthatna ott, ahol ma nemzetközi viszonylatban is elismerten tart. Valamennyi hatóság igénybevette jogi véleményét a vonat­kozó rendeletek megfogalmazásánál. Főjegyző, később a Művelődési Ügyosztály tanácsnokhe­lyettese volt.

Mint vezető mindig megértette a felvetett kér­dések súlyát és támogatta a kezdeményezéseket. A főváros nem egy régészeti problémáját segí­tett megoldani és ezeket beleillesztette a város távlati, fejlesztési programjába, megszabva ezzel Budapest több évtizedes távlatát a régészeti fel­tárások, konzerválások, bemutatások terén. Elég, ha közülök csak Budapest Történeti Mú­zeumának fejlesztése ügyében tett kezdemé­nyező lépéseire, az Óbudai római katonai amphi- theátrum nagyarányú feltárására és helyreállí­tására, a Halászbástya-kőtár munkáira utalok, melyeket valamikor együtt végeztünk, és ekkor meggyőződhettem nemcsak ismereteinek gaz­dagságáról, állásfoglalásainak elvi alapozottsá­gáról, de ugyanakkor hajlékony, mások nézetét minden respektáló készségéről.

E készség a munkatársak iránt, igyekezet a fő­város szebbé tétele, alázat még a legegyszerűbb feladatok elvégzése iránt, a mindenkori segítő­szándék és e sokoldalú, lexikálisán is sokat is­merő tudós csendes szerénysége voltak azok a ritka emberi tulajdonságok, melyeket annyira becsültünk benne.

A negyvenes években általa végzett városfej­lesztési munkák nyomán emlékezünk mintaké­pére, Széchenyire, aki 100 évvel korábban írta Pesti Por és Sár c. munkájában: „Ezelőtt oly messze valánk a jobb rendtül, nagyobb csinos­ságtól, hogy akkor szinte nem vala lehetséges, vagy tán nem is igen jutott eszünkbe mind azt előszámlálni, mire legsürgetőbb szükségünk va­la; most azonban annyira haladánk, hogy némi­leg már arról tanácskozhatunk mikép kell egyet s mást tökéletesb kifejlésre bírni, s mi van még hátra.” A Lánchíd építője 100 évvel e sorok le­írása után meg lett volna lepve annak láttán, mi mindent sikerült azóta „tökéletesb kifejlésre bírni” , és ebben nem kis része volt Péczely Bélá­nak.

Szeretett városának siralmas háborús pusztu­lását is az újjáépítés láza segítette nála is átvé­szelni, és tevékeny munkása maradt a főváros műemlékügyének szolgálati ideje lejárta után is. a Múzeumok és Műemlékek Országos Központ­jában, az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tervező Intézeténél, valamint a Magyar Építő­művészek Szövetsége Műemléki Bizottságának állandó tanácsadó tagjaként.

„Felelősség a jövő városáért — írta még né­hány éve — amelynek természetadta rendje, hogy egyben a múlt városa is, hiszen a régi és új egymásutánja itt voltaképpen mindig egymás- mellettiségben, földrajzi szomszédságban jele-

23 8