.

 

 

Józsa történeteÉrdekességek, történetek Józsáról Lévai Béla (prof) útmutatásaialapján.

A Zeleméry család történeteA történeti kutatások szerint Zelemér falu már közvetlenül a magyar honfoglalás után, tehát a X. században létezett.Birtokosa az 1100-as évek elejétől az a svábföldi Gutkeled nemből származó nemes család volt, amely Zelemér faluról Zelemérynek nevezte magát. Sajnos, az írásos emlékekben meglehetősen későn bukkan fel mind a település elnevezése, mind a Zeleméry család tagjainak aneve.

Elfoglalták a földbirtokokat

Az első perirat abból az időből származik, amikor a Tócóforrás vidékétől keletre, egy nagy kun halom (halomsír) tetején éppen befejezték a - romjaiban még ma is látható- késő gótikus stílusú templom építését. A latin nyelvű okiratot a nagyváradi káptalan állította ki 1323-ban Fülöp nádor részére: jelentették neki, hogy egy bizonyosföldbirtok elfoglalása miatt Zeleméry Mihály három fiát,Jánost, Mihályt és Tamást Váradra idézték.Ki ellen pereskedett a három Zeleméry örökös? A Zelemérrel dél felől határos Mihálylaka (Myhalloka, ma Alsójózsa) birtokot, vagyis a Kisvárdán élő Várday Pelbárt nemes úr szántó földjeit és erdejét szerették volna megszerezni.

A vitatott birtokot egy 1234-ben kelt oklevél józsa prédiuma-ként említette, s a prédium (majorság, mezőgazdaság termelő üzem) mellett az idő tájt a Klastrom-parton már ott állt Szent György vértanú kőtemploma. A tatárjárás során elpusztult Józsa prédium 1270-1280 körül szerveződött újjá, s e földesura és újjászervezője az a Várday Mihály lehetett, akinek kiskerti kúriájáról (udvarház, lak) a birtokot Mihálylakának nevezték el.1285-ben Debreceni Rofoin ispán, Macs falu új földesura is igényt formál Mihálylakára, és IV. László királlyal ki is állíttatott magának egy adománylevelet, a birtok azonban mégsem - lett a övé.

Az ítélet

Mihálylaka jövedelmező birtoknak számított: volt nagy erdeje, vízimalmot működtető folyó vize, halastava, termékeny szán tóföldje, a Tócó völgyében pedig kövér füvű legelője, rétje. Ráadásul két országút is áthaladt rajta: a Tokaji (másképpen Telek) út és Böszörményi út! Különösen fontos volt a Tokaj felé vezető kereskedelmi út, ez volt Zelemér főútja is. A templom és Tócó között vezetett Böszörmény, Tokaj, Kassa és Eperjes felé. Ez volt a Debreceniek tulajdonába került Hosszúmacs íalu főutcája is. Az út a macsi Szent Mihály-templom közelében haladt el Debrecen, Nagyvárad, Arad és Temesvár felé.A Várdayak régibb, hitelesebb birtokleveleket őriztek. Smiután Miklós alnádor áttanulmányozta őket, 1324-ben kétdöntő fontosságú határozatot hozott Mihálylaka ügyében. Az egyikben a Zeleméry János, Mihály és Tamás részére korábban kiállított birtok leveleket érvénytelenítette, a másikban meg Debreceni Rofoin örökösét, Jakabot marasztalta el a Várdayak ellen folytatott perben. Mihálylaka így a Várdayak tulajdonában maradt.A Várdayak beiktatási ceremóniájára - a per lezárását ésa bírósági határozat érvényességét igazolandó - 1325-ben

került sor. A Zeleméryek első nyilvános szereplése, mintláttuk, lényegében sikertelen volt. Mégsem volt hiábavaló, mert a 670 éves periratok megőrizték számunkra a Zeleméry család néhány akkori tagjának a nevét, így a családfá ukat vissza tudjuk vezetni a XIII.század végéig. S közben egy kicsit bepillanthattunk pereskedésekkel színesített, mozgalmas életükbe is.A Zelemértől délre fekvő Mihálylaka (ma Alsójózsa) birtok megszerzéséért folytatott pereskedést (1323-25) megelőzően a Zeleméryek neve már előfordul oklevélben. AGutkeledek 1310. évi nagy osztozkodásakor ugyan is a többi rokon családhoz hasonlóan a Zeleméryek is megkapták az őket illető birtokrészeket. Az ősi föld, Zelemér, amely akkor már több mint kétszáz éve (a XI-XII. század fordulója óta) a család osztatlan tulajdona volt, továbbra is az övék maradt. A Nyírségben azonban további földbirtokokhoz jutottak.

Az új szerzemények

A Nyírbátortól délnyugatra fekvő Gelse (1310: Geelse) erdőspuszta és falu a XIV. század elején Bátori Bereck és rokonai kezén volt. 1310-ben Bereck és társai átengedik a birtokot Zeleméry Mihály ispánnak és rokonainak. A Zeleméryek Gelsével együtt meg kapják a településtől keletre fekvő Szalmád (1310: Zolmad) falut és a Szalmád déli szomszédságában elterülő Újlak (Wylok)falut is. Az utóbbi két elpusztásodott település idővel beolvadt Nyírgelse határába, de a nevüket a legutóbbi időkig megőrizték. 1967: Szalmadpuszta, 1860: Újlak. A Nánás melletti Tedej (1310: Tegey) is egész birtokként lett a Zeleméry családé.1310-ben részbirtokot is szereztek a Zeleméryek. Bátori Bereck és rokona, Lőrinc, illetve Zeleméry Mihály fele-fele arányban osztozott még a Nyíregyháza és Új fehértó között elterülő Szilas (1310: Zylos) falu földjén. A pusztává vált település Új fehértó határába olvadt be.

Új templom épül Zeleméren

Hajdúböszörmény mai területén az 1241. évi tatárjárás előtt kilenc állandó faluhelyként azonosított település volt: Bagota, Böszörmény, Hetven, Pród, Salamon, Süldős,Szil, Vid és Zelemér.E falvak “XIII. századi életét korai okleveles anyag hiányában még nagy vonalakban sem tudjuk rekonstruálni -írja Módy György történész -, hiszen a teljesértékű temető-, templom- és település feltárások hiányoznak. Temploma feltehetően mindegyiknek volt már a tatárjárás előtt; tehát egyházas helyek voltak.” Az volt bizonyára Zelemér is.A romjaiban ma is látható nagyméretű templomot a legkorábbra datálva is az 1300-as évek elején (1314-1320között?) emelték, annak a korábbi kisebb templomnak a helyén, amely feltehetően 1241-42-ben pusztult el. Az újtemplom késő gótikus stílusban épült, de alig 300 évig állt. (Pusztulása - Zelemér falu hanyatlásával egy időben - az 1594. évi krími tatár támadással kezdődött, és több évtizeden át tartott. Nyakas Miklós történész kutatásai szerint Zeleméren még 1608-ban is lakott hat jobbágy család, tehát a falu nem volt teljesen lakatlan.)

A Salamoni határper

Zelemértől északra, a nyírségi erdőktől körülvéve kisebbtelepülés húzódott meg, Salamon falu. 1332-ben ennek egyik birtokosa Csele fia Sándor perbe keveredett Zeleméry Mihállyal a határok kijelölése miatt. A határperről egy egri káptalani jelentés szól, mely az Országos Levéltárban található.Zeleméry Mihály szertartásos esküvel védte meg Zelemér falunak Salamon felőli határát. A határjárás (az érvényes határok helyszíni igazolása) a Debrecenből Tokaj felé vezető Nagy út mellett (iuxta quadam publicamviam) emelkedő Nagy-halomnál (Széchenyi-halom) kezdődött

és kelet felé haladván szántóföldek között és erdőszélenment tovább. Az 1332-ben megállapított határokat Zeleméry Mihály unokái (László, János, Mihály és Péter) magukra nézve kötelezőknek ismerik el.A zeleméri templom papja 1332-37 között hat garas pápai tizedet fizetett.A 14. század elejétől a zeleméry család tagjai már megyei közjogi méltóságot is viseltek. Mihálynak a fia Mihály 1333-ban Szabolcs megye alispánja volt: május 29-én Nyakas Miklós mácsikszegi és Lengyel János kiskércsedi nemesek birtokcseréjének az ügyében intézkedett.Korabeli oklevelek említik, hogy a Zeleméryek ősi birtokukat, a Sopron megyei Kőhídpordány egyharmad részét megtartották, a másik kétharmad rész a közeli rokonok (Báthoryak és Szakolyi-ak) kezén volt. Zeleméry János zálogban bírta Püspökladány és Bajom egy részét is, de a fiától, Pétertől a tulajdonosok a birtokot visszaváltották. Ugyanerről a Péterről jegyezték fel, hogy 1342-ben tanúként jelent meg a háromezer tanút felvonultató csanálosi perben.Zelemér az idő tájt már nagy település volt, a lelkésze 1338-ban 18 garas pápai tizedet fizetett. Péter nevű plébánosa esperes lett, és János borsodi főesperes utasítására Miklós kallói papot arra kötelezte, hogy Peres Péter telepesnek kártérítés címén 4 márkát fizessen. Péter zeleméri esperes ugyanabban az évben jelentette egyházi felettesének, hogy parancsára a nagykállói, tótkállói és nagysemjéni telepeseket egyháziátok alá vetette.

Tengeren túl

Az 1340-es években a Zeleméryek sokat pereskedtek rakamazi rokonukkal, Póccsal. Ebben a birtokperben két Zeleméry család is részt vett: Zeleméry János fiai, László, Mihály, János és Péter, illetve Mihály fia Mihály. Érdekes adatra derül fény az egyébként

szokványos, érdektelen per kapcsán. Az 1348. évi júniusipert el kellett halasztani, mert Zeleméry László tengeren túl, azaz Itáliában volt. I. Nagy Lajos király 1347. november 11-én indult Visegrádról nápolyi hadjáratára, és Zeleméry László ebben a hadban szolgált.A király 1348 májusának végén érkezett haza. Mivel Zeleméry László júniusban még “tengeren túl” volt, bizonyos, hogy a magyar királyi csapatok által megszállterődben maradt. Nem tudjuk, hogy haza tért-e. 1351-ben már azt írták róla, hogy nem él. Itthon közben tovább folyt az ellenségeskedés a rokonság tagjai között. Rakamazi László fiai, János és István, akik az egri iskola növendékei voltak, megsebesítették Lengyel János nagysemjéni nemes János nevű jobbágyát. 1348-ban, a Szent Márton napja utáni nyolcadik napon “a zeleméri temetőben a helybeli plébános és Péter böszörményi pap előtt kellett bizonyítaniuk, hogy a jobbágyot önvédelemből sebesítették meg, és nem követtek el semmiféle jogtalanságot’. Hogy miért a temetőben igazolták a tettüket? Miért nem a templomban? Talán merta romjaiban ma is látható templom 1348-ban még nemigen volt meg?

A gelsei birtokper

Rakamazi Pócs birtokpere, amelyet a rokonai (Zeleméryek,Szakolyiak, Szalmadyak, Encsencsyek stb.) ellen folytatott, 1352-ben Pócs számára kedvező fordulatot vett. Miklós nádor, a kunok bírája neki adott igazat és megengedte, hogy rokonaitól, továbbá Báthory Bereck utódaitól az őt megillető birtokrészt elvegye.Másfél évtized múlva (1367-ben), miután az egyik alperes: az egyházasgelsei Jánosnak az özvegye elhunyt, a gelsei birtok miatt az alperesek között keletkezett viszály. Zeleméry Péter és Szalmady András közösen indították pert Szakolyi György és társai ellen, mert nevezett személyek “meghallván rokonuk, János özvegyénekhalálhírét, a megboldogult egyházasgelsei birtokának két

részét elfoglalták, jóllehet az a Zeleméryeket és társaikat illette volna”. A pert azonban elhalasztották,mert Szakolyi László, az egyik alperes “a királyi haddalBrünnbe készült elvonulni”. A per végül a Zeleméryek és Szalmadyak javára dőlt el. 1372-ben a váradi káptalan előtt Zeleméry Pétert és Szalmady András fiát Egyházasgelse birtok “keleti kétharmad részének és északi kétharmad részének a felébe a nádor ítélete alapján” beiktatták.

Birtokfoglalás Szentgyörgyön

A Zeleméryek továbbra sem mondtak le a falujukkal szomszédos Szentgyörgy bizonyos részeinek az elfoglalásáról. Sza bolcs vármegye alispánja 1394-ben vizsgálta ki Várday Zsigmond panaszát, melyet a felperesVárday úr Zeleméry László és Mihály szentgyörgyi birtokfoglalása miatt nyújtott be.Az idő tájt újra fontos egyházi ügyben intézkedett a zeleméri plébános, Balázs. Miklós hadházi plébánossal Hadházról jelentették János hevesi főesperesnek és egri vikáriusnak: “midőn a Moch (Macs, Hosszúmacs) nevű falu bíróját és másokat a Tócón innen Hadházra idézték, ők a megjelenést (Debreceni) Sandrin özvegyének, a falu földesúrnőjének a tanácsára megtagadták.” Sandrin özvegye Szentgyörgy földesuraival, a Várdayakkal pereskedett évtizedeken át a macs-várföldi jobbágyok egyházi hovatartozásának ügyében.Valamikor az 1400-as évek elején a Zeleméryek 200 forintért zálogba vették Szentgyörgyöt Várday Domokos fiaitól, s a visszaváltás miatt újra hosszú perlekedés kezdődött a két család között.A 14-15. század fordulóján a zeleméri uradalom tekintélyes földterülettel rendelkezett. 1413-ban hozzá tartozott az 1394-ből már ismert Szilegyház, Csegetelke,Etelaka, Füzes, Maladon és Tegye prédium, melyek a településtől nyugatra, Böszörmény és Újváros között terültek el. Szilegyház (a tatárjárás előtt Szil néven

említik) korábban önálló, templomos falu volt.A Zelemérrel szomszédos Szentgyörgy zálogba vétele meglehetősen sok bonyodalmat okozott a Várday és a Zeleméry család között. Egy 1406. évi oklevél arról tudósít, hogy a Várdayakat tartozásuk megfizetésére kötelezték: öt új aranyforintot és egy arany gyűrűt kellett átadniuk Zeleméry Mihálynak. A kor szemléletére,a jobbágy falvak kiszolgáltatottságára jellemző az ítélet kiegészítése: ha a Várdayak a tartozásukat nem adnák meg, Zeleméry Mihály a szentgyörgyi jobbágyokon isbehajthatja azt. 1411-ben a zálogszerződés lejárt, augusztus 3-án a leleszi konvent előtt Várday fiai 150 forintért visszaváltották Szentgyörgyöt Zeleméry Lászlótól.A viszálykodás azonban a zálogvisszaváltás után sem szűnt meg, mivel a Zeleméryek a Várdayak rovására szerették volna megváltoztatni a zeleméri szentgyörgyi határt. Az 1410-es években Zeleméry László és Mihály mesterek hosszasan pereskedtek a Várdayakkal a szentgyörgyi és mihálylaki határ miatt. Zeleméry László,aki már végleg magáénak tekintette a Várday-aktól elorozott földet, 1414-ben -valahol a mai szentgyörgyi állomás környékén - földesúri ház (majorság) építésébe kezdett. Várday Mihálynak a leleszi konvent előtt kellett eltiltania betolakodó szomszédját a földesúri ház építésétől és az új jobbágytelkek kialakításától.

Határviták, birtokperek

Az 1400-as évek elején a Geszterédy családnak is volt bizonyos részbirtoka Zeleméren. 1414-ben azonban Zsigmond király - miután Geszterédy Lénárd, János és Mihály hűtlenné váltak hozzá - elkobozta tőlük a birtok részt és Parlaghy Kun János, László és Simon nemes uraknak adományozta. Ugyanazon év októberétől újra hallunk a zeleméri plébánosról, Balázsról: János hevesi főesperes őt és monostori, illetve nagykállói társát, Benedeket küldte ki, hogy tartsanak vizsgálatot abban az

ügyben, mely szerint a Hosszúmacson birtokos Debreceni László és Sandrin özvegyei tényleg jogtalanul vonják-e meg hosszúmacsi jobbágyaik papi adózását a szentgyörgyi egyháztól? November elsején kelt a válasz, a “jelentés”:Benedek és Balázs (akik egy személyben plébánosok, szónokok és káplánok voltak) nem tudták teljesíteni a vizsgálatot, mert Debreceni Sandrin özvegye megfenyegette őket. Az özvegyet ezért megidézték János hevesi főesperes és egri vikárius elé, ám nem jelent meg. A főesperes nem tehetett mást, december 7-én VárdayMihály és Pelbárt, valamint a hosszúmacsi Debreceni Sandrin özvegyének perét elhalasztotta.1415-ben Várday Domokos fiai kérésére a leleszi konvent megjá ratta a zeleméri- szentgyörgyi határt, szerette volna a határjeleket (földhányásokat, árkokat) meg újíttatni, Zeleméry László azonban ezt megakadályozta. Nem csak ő volt ellene a határjelek megújításának, hanem a veje, Genewi László deák (Literati Lász ló) is, akit ellenmondásának igazolása végett apósával együtt a királyi kúriára idéztek. Ott azonban a kitűzött határnapon nem jelentek meg, ezért a király felkérte a leleszi konventet a másodszori megidéztetésre. 1416-ban a távolmaradás miatt a király Zeleméry Lászlót megbírságolta, és régi határlevelei bemutatására kötelezte őt és Mihály nevű fivérét is.

Családi torzsalkodások

A Zeleméry családon belül nem volt háborítatlan a béke. 1416-ban Zeleméry Lászlót, a debreceni sókamara igazgatóját a testvére, Mihály eltiltotta zeleméri részbirtokának használatától. Érdekes fejlemény a Várdayak és Zeleméryek közötti határviszályban, hogy 1417-ben már csak Mihály pereskedik, pedig éppen az ő birtokrésze nem volt határos a Várdayak szentgyörgyi földjével. Egy másik oklevélből fény derül arra is, hogya bezerédi Kántor családnak is volt részbirtoka Zeleméren. 1417. szeptember 16-án Kántor Mihály fiai

(Dávid, Domokos és János) a leleszi konvent előtt megnyugtatták Bacskay Miklós fiait a leánynegyed kiadásaügyében, mely őket Zelemér, Monostor, Ladány, Hímes stb.jószágokból megilleti.Zeleméry László királyi sókamarai igazgatónak két gyermekéről tudunk: Antalról és Annáról. Annának lehetett a férje Genewi Literati László alkamarás, akinek apósa Zeleméren részbirtokot adományozott; 1420-ban, a birtok átadásakor érte őket Csaholyi László és Telegdy Frank támadása. Literati ekéje elől elraboltak négy ökröt, Zeleméry Lászlót pedig kivont karddal a házáig kergették. A Zeleméry családnak ez az ága Annávalkihalt, a következő nemzedékek mind Mihály leszármazottai.Az 1400-as évek elején a Zeleméry család tagjai között tovább folyt a birtokper. Ma elég nehéz eligazodnunk a nevek és a tények között, mert Mihály idősebbik fiát, illetve a bátyját (a királyi sókamara igazgatóját) is Lászlónak nevezték. Ez utóbbi (II. László) halála után egyébként Mihály fia (III. László) viselte a Kamarás (Zeleméry Kamarás László) nevet. 1423-ban Zeleméry Lászlót, a sókamara igazgatóját, aki örökös nélkül maradt, a rokonai bepanaszolták, mert zeleméri, csegetelki, etelakai, maládoni, füzesi és szilegyházi zálogos rész birtokaikat nem adta vissza nekik és a rájuk vonatkozó okleveleket eltüntette. Hat évvel későbba nagyváradi káptalan Zeleméry Kamarás Lászlót (Ladislaum Camerarium de Zelemer) Szakolyi György fia János ellen idézte perbe adonyi birtoka ügyében.Zelemért és Szilegyházat az 1400-as évek közepén a Zeleméry Kamarás és a Zeleméryből elágazó Parlaghy és Derzsy családok birtokolták. Hímes (a mai Balmazújváros előzménye) kedvező fekvésénél, s a mezőgazdálkodásra és legeltetésre egyaránt alkalmas voltánál fogva nagy vonzerőt gyakorolt a birtokos földes urakra a 15. századközepén is. Egy 1451. évi oklevél azt bizonyítja, hogy Hímes birtokában a Zeleméryek is részesek a Thegzes, Bacskay és Várday családok mellett. (A szintén terjesz

kedő Várdayak már korábban megszerezték Monostor részbirtokát és állandóan pereskedtek Hosszúmacs miatt is.) 1451-ben a Zeleméryek 30 arany forintért és 200 darab juhért zálogba adták hímesi birtokrészüket a Várday-aknak.

MÁTYÁS KIRÁLY BEAVATKOZIK

1456-ban Zeleméry Miklósról -akit egyébként nem tudunk elhelyezni a családfán - az jegyezték fel, hogy nyitrai püspök volt, Zeleméry Balázs pedig váradi kanonok. Balázs és IV. László (Kamarás Lászlónak a fia) 1460 áprilisában panaszt tettek Mátyás király előtt Derzsy Balázs nevű rokonuk ellen, aki a birtokukat “ostrommal bevette , Zelemery László feleségét, Apollóniát es a gyermekeit “rútul szidalmazta”, smintegy 2000 arany forintra menő kárt okozott. A panaszosok gyorsan megtorolták a rajtuk esett sérelmet! Egy hónappal később Mátyás király már Derzsy Péter és Derzsy Balázs beadvanyának kivizsgálására adott parancsot a leleszi konventnek, Zeleméry László és a felesége, Apollónia ugyanis Derzsyek Kozma Bálint nevű jobbagyát elfogták es kegyetlenül megverették, továbbá Zelemér helység határában “több darab földjüket erőszakosan elfoglalták. Ennek ellenére a Derzsyek egyikága később is Zeleméren lakott {1471-ben pl birtokbeiktatásnál szerepelt Zelemery Derzsy Péter, 1492-benn a Derzsyek Zelemeren és tartozékain is birtokosok voltak.)1478 újabb erőszakos birtokfoglalás éve. Ez alkalommal testvérek között folyt a birtokháborítás, amelyben ismétMátyás királynak kellett intézkednie A király megparancsolta a leleszi konventnek, hogy Zeleméry Kamarás Benedek panaszára tartson vizsgálatot abban az ügyben, mely szerint Zeleméry Mihály panaszt tevő Benedeknek Tedej, Monostoros-Abrány , Benk, Egyházas-Gelse és Encsencs nevű birtokai fele részét - bár ezeket

bizonyos ingadozás után Benedek neki átadta - „az átadásután hatalmasul visszafoglalta és elfoglalva tartja”

A testvérháború folytatódik

Tíz évvel később a húgával, Mártával (Parlaghy Antal feleségével) pereskedett Mihály: nem akarta kiadni a húgának járó birtokrészt. 1488. szeptember 15-ei leiratában Mátyás király utasította a leleszi konventet,hogy Zeleméry Mihályt, aki a nőtestvérének és rokonainakzeleméri birtokából a fele részt kiadni nem akarja, idézze meg! Egy hónapon belül már intézkedtek is Zeleméry Mihályt Szabolcs megye törvényszéke elé idézték. Ő azonban a birtokrész kiadását megtagadta.Aztán fordult a kocka! 1489 júliusában már neki kellet Megjelentenie a húgát és rokonait, mert az ő Sziltelek nevű pusztájának nagy részét felszántottak és bevetették, a rétjét lekaszálták, továbbá Füzes, Maládonés Etelka nevű pusztaira vonatkozó oklevelei, nem akarták neki visszaadni. Azt azonban nem említett panaszában, hogy ő, Zeleméry Mihály húgának majorosát “földjének szántásából kiverte. Emiatt 1489 júniusában ahúga perelte be Orbán egri püspöknek és királyi kincstárnoknak. A leleszi konvent még ugyanazon a nyáronkivizsgálta Zeleméry Mihály panaszát.

A viszálykodásnak vége

1492-ben Báthory István országbírónak kellett beavatkoznia a testvérháborúba. Az országbíró utasítottaa leleszi konventet, hogy intse meg a zeleméri Derzsy testvéreket, mert Maghy Pál panasza szerint neki, „az unokatestvérüknek nem akarják kiadni az őt illető asszonyi, illetve leány részt több birtokuk, köztük Maládon, Szilegyház, Füzes és Etelaka birtokrészükből”Zeleméry Mihály a húgán, Parlaghy Antalnén állt bosszút.Elfoglalt tőle egy jobbágytelket, egyik jobbágyát pedig megakadályozta abban, hogy az új háza építéséhez épületfát szállítson a zeleméri erdőből Mihály úr

Mártának a birtokrészén lekaszáltatta a szénát és hazahordatta magának. Az ügyben már az új király, II. Jagelló Ulászló intézkedett: 1493. szeptember 6-án utasította a leleszi konventet, hogy a Zeleméry testvérek viszálykodását vizsgálja ki.

Corvin János földfoglalása

A Zeleméry család állandósult birtokviszályában kellemetlen fordulatot jelentett Mátyás királynak és az édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek a halála. A Zelemérrel szomszédos Böszörménynek, Újvárosnak és Debrecennek ugyanis új ura lett, Mátyás törvénytelen fia, Corvin János. Mindazokat a szabadalmakat megerősítette, amelyeket az elődei (többek között Újvárosnak) adtak. Elődeit mindenben követte, még az erőszakos földfoglalásokban is. Uradalmának három nagy települését (Debrecen, Újváros, Böszörmény) a Zeleméryektartozékbirtokai és maga Zelemér birtok háromfelé „vágták”; elválasztották egymástól. Corvin János 1494-95fordulóján ötvenhárom újvárosi jobbágyával “egyesítette”a debreceni uradalmat: Zeleméry Mihály Újvárossal és Böszörménnyel határos földjéből 2000 holdnyit (feltehetően a korábban Szilegyháznak, ill. Sziltelekneknevezett földet), valamint a távolabb eső Etelaka, Füzesés Maladon pusztákat is Újvároshoz csatolta. Az elfoglalt hatalmas területet hamarosan elzálogosította Kaniczházi Horváth Márknak.A kétségbeesett Zeleméry Mihály a országbírótól, Vingárti Geréb Pétertől kért segítséget. Az országbíró utasította is a leleszi konventet, hogy vizsgálja ki az esetet és igyekezzék az ügyet békésen megoldani. Ez azonban a felek makacssága miatt nem sikerült, hanem peres útra terelődött. Ám Zeleméry Mihály szempontjából így sem vezetett eredmény re: a Zelemér, Újváros és Böszörmény között fekvő tartozék-birtokokat mind elveszítette. Ezek a határrészek immár fél évezrede Balmazújvároshoz tartoznak.

Zelemér újrafelosztása

1496 őszén - Zeleméry Mihály felperes kérésére - megtörtént a “maradék” Zelemér birtok újra felosztása. Aleleszi konvent jelentette II. Ulászlónak, hogy az ő június 4-én kelt parancsára a “Zelemér helység felerészére vonatkozó ítéletet végrehajtotta olyan formában, hogy a birtok felét négy egyenlő részre osztvahárom részt adott Zeleméry Mihálynak (az övé volt a fel nem osztott birtokrész, a másik “fél” is!), egy részt a Derzsy atyafiaknak adott, a “Bakucz” nevű erdőt kétfelé osztotta Zeleméry Mihály és Zeleméry Kamarás László fia között, végül hasonlóképpen osztotta meg a Derzsy atyafiak birtokában levő erdőket is.”

Boda első említése : 1496

A leleszi konvent jelentésében, egy határjárás leírásában találkozunk legelőször a Boda névvel: “Abindeeundo ad rubeta Bodagyakra, Nyaras, Nagherdew alio nomieAgherdew dicta” (Innen tovább haladtunk a Bodagyakra nevű bozótos, majd a Nyáras és Nagyerdő, másik nevén Ágerdő felé). Az okirat szerint tehát az a terület, aholnapjainkban Bodaszőlő település található, ötszáz évvel ezelőtt bokrokkal, cserjékkel, bozótokkal sűrűn benőtt erdőrész, “gyakor” volt. (Lásd a Zelemér és Boda című fejezetet.)

Új birtokosok

Egyik történészünk (Csánki Dezső, 1890) arról ír, hogy “Zelemér 1498-ban már puszta gyanánt fordul elő, vagy ily nevű puszta is létezett.” Természetes, hogy nem voltpuszta, hiszen száz évvel később is lakott volt. 1498-ban újabb birtokosok jelentek meg Zeleméren. II. Ulászlókirály november 3-án kelt levelében utasította a leleszikonventet, hogy Zelemér pusztába és birtokba (továbbá a Z elemérrel határos Monostor, Szentpáltelke Bihar megyei, ül. két Zemplén és nyolc Szabolcs megyei

birtokba és pusztába) királyi új adományként iktassa be Bacskay Miklós egri prépostot, Anarcsy Thegzes Lászlót, Istvánt, Györgyöt, az Anarcsy Thegzes Tamás fiától, Dénestől származott Antalt, Anarcsy Thegzes Jánost, Bacskay Zsigmond fiát: Mátyást, Bacskay Menyhért fiát: Miklóst és Bacskay Lőrinc fiát: Ferencet.A beiktatás nem ment simán. Feltehetően nem elsősorban Zelemér, hanem valamelyik nyírségi birtok miatt; Tarkányi István (Bacskay István leányának, Margitnak a férje) a felesége és Kaponyás Mihály két fiának Istvánnak és Györgynek) a nevében a beiktatásnak ellentmondott.

Pereskedés Corvin Jánossal

Az Újvároshoz csatolt Szilegyház, Etelaka, Füzes és Maládon puszták miatt pereskedésre került sor Zeleméry János és Corvin János herceg között. Zeleméry János 1499-hen az országbíró elé vitte a panaszát, mely szerint több mint négy évvel korábban Corvin János a debreceni uradalmat a zeleméri határ rovására nagyobbította meg: “Halmazra, más néven Újvárosra való jobbágyaival az ő zeleméri birtokához tartozó és Újvárossal határos szántóföldjeit és kaszálóit elfoglaltatta Etelaka, Füzes és Maládon prédiumokkal együtt.” Mivel Új város 1495 óta Horváth Márk és felesége kezén volt, az ő kezükre jutott a Zeleméryek birtokából elrabolt rész is. A leleszi konvent 1499. április 19-én jelentette Geréb Péter országbírónak, hogyfebruár 29-én, Budán kelt parancsára Zeleméry Jánosnak “Corvin János és Szennyessy György ellen erőszakos birtokfoglalások miatt emelt” - panasza ügyében az idézést és a vizsgálatot megtartotta.A Szennyessyek úgy keveredtek az ügybe, hogy Zeleméry Mihály Gelse nevű nyírségi birtokának a felét elzálogosította Szennyessy Tamásnak, Szennyessy György azonban a birtok el nem zálogosított feléből, a legelőről törvénytelenül elhajtott magának 25 sertést.

Újabb zálogszerződés és törvénytelen halászás

Zeleméri Derzsy István özvegye, pénzszűkében lévén, 1502-ben 200 forintért és 12 dénárért elzálogosította Perényi Gábornak valamennyi Szabolcs megyei birtokrészét, közöttük Zelemért is. Ezzel a Zelemér körüli birtokperekbe újabb család, “újabb tényező” lépett be.Nem jutott nyugvópontra a gyűlölködés a Parlaghy családdal sem. A Parlaghyaknak szép nagy halastavuk volta pallagi Halas hegy és a sámsoni Diósvár-hegy között (1835: Nagy- és Kis halastó). Ezt a halas-tavat ZeleméryMihály 1502-ben erőszakosan lehalásztatta. Geréb Péter nádor ezennel is a leleszi konventtel vizsgáltatta ki Parlaghy Albertnek a halastó üggyel kapcsolatos panaszát.A következő évben Zeleméry Kamarás János fogalmazott meghivatalos tiltó levelet: a saját és három testvérének (Mátyás, Anna, Borbála) nevében mindenkit eltiltott Gelse, Adony, Tedej és Büd Szabolcs megyei és Encsencs Szatmár megyei birtokukra királyi adománykéréstől. Ugyanakkor eltiltotta rokonát, Zeleméry Mihályt is zeleméri részbirtokuk megvásárlásától.

A végrendelet

Az örökké elégedetlen, minden rokonával pereskedő, zsémbes Zeleméry Mihály halálának közeledtét érezvén végrendeletet írt. Fel sem merült benne a gondolat, hogytekintélyes vagyonát a testvéreire vagy azok gyermekeirehagyja. Sőt, megragadta az alkalmat, hogy még egy utolsóarculcsapást adjon nekik: 1513-ban zeleméri birtokát a kápolnai pálos kolostornak adományozta!A kolostor csak 1526 körülig birtokolt Zeleméren, 1566-ban végleg feloszlott.

ZELEMÉR DEBRECENI TARTOZÉK 

A Zeleméry Mihály-féle részbirtoknak Ártándy Balázs volta tiszttartója. Szapolyai János, nem sokkal királlyá választása után, Ártándy Balázsnak és a fivérének adományozta a zeleméri részuradalmat. 1531-ben azonban az Ártándy testvéreket - nem bizonyított hűtlenségük miatt - fej- és vagyonvesztésre ítélték. A zeleméri bírtok az elkobzáskor került a debreceni uradalomhoz. -(Egy 1531. évre tehető számadás Zelemért debreceni tartozékként említi.) Ártándy özvegye és az árvák 1531 februárjának végén kegyelmet kaptak; a zeleméri részbirtokot is visszanyerték, a kivégzetteket azonban nem lehetett feltámasztani. (Az 1540-50-es években Zeleméren az ősi Zeleméry, Parlaghy és Derzsy családok abirtokosok.)

BEHÓDÓLÁS ÉS ADÓZÁS A TÖRÖKNEK

Zelemér 1555-ben került török fennhatóság alá. Az ezt megelőző évekből több adólajstromot ismerünk a faluból. Szabolcs megye 1543. évi összeírása szerint Zeleméren 20adózó porta volt. Sokkal több adattal szolgál az 1549. évi dikajegyzék, amely már a különböző okokból adómenteslakosokat is felsorolja. Az említett évben Zeleméren 40 adófizető portát írtak össze. Ebből 25 özvegy Parlaghy Lászlónéé (Parlaghy Antal és Zeleméry Márta fiának az özvegyéé), 4 porta a Derzsy családé, 6 a Dobó Annáé (özvegy Zeleméry Kamarás Jánosnéé, Dobó István egri várkapitány testvéréé), 4 Kamarás Miklósé, 1 pedig Zeleméry Lászlóé.Az összeírásból azt is megtudjuk, hogy Parlaghy Lászlóné26 portájából 8 portán rácok (szerbek) laktak. Összeírtak négy bírót, 47 szegényt, 9 szolgát és napszámost, 4 új és 10 üresen hagyott házat. (Az utóbbiak feltehetően a Délvidékről menekült rácok házai voltak.) Zoltai Lajos adatai szerint 1553-ban a rácok Zelemérről ‘Valamennyien elfutottak”, Módy György szerint Zelemérnek “majdnem egész lakossága elmenekült…,

az 1556-os dézsmajegyzékben azért szerepel olyan kevés háztartással.”

A „lókötő”

Érdekes adatot őrzött meg Zdeméry László egri várnagyrólDebrecen város magistratusának 1556.éví jegyzőkönyve, Azáprilis 21-i bejegyzés szerint” Posztó-metsző János “vasbilloggal jelzett” elveszett lovát Debrecenben nemesZeleméry (de Zeleméry) Lászlónál. megtalálta, akitől Bajkodi Fábiánnal, Beregdi Imrével és Györggyel törvényesen visszaszerezte. Háborús idők! Arról nem szóla történet, hogyan került a ló nemes Zeleméry Lászlóhoz!Hol és ki kötötte el Posztómetsző János ‘vasbillogos” lovát?Az adószedők 1556-ban Zelemér egyetlen földesuraként Zeleméry Lászlót tüntették fel.Az adófizetők száma 15 volt közütük nyolcan csak kereszténypénzt fizettek Balogh István számításai szerint 1556-ban “Zelemér 75 lelkes település volt. Az összeírás minden valószínűség szerint hiányos (ill. részleges), hiszen csak azt a 15 adózó portát tünteti fel, amely Dobó Annáé, két fiáé és a Derzsy családé volt 1549-ben. Hová lett a Parlaghy család 25 portája?

Derzsi Ferenc Debrecenbe költözik

Debrecen szabad kir. város magistratusának 1556-57, évi jegyzőkönyvének 657/5-ös számú bejegyzése a következőkről tudósít bennünket: „Derzsy Dersy) Ferenc Zelemérről (de Zelemér) felvétetett és besoroltatott ezen város polgárai közé ésígy kijelentette előttünk a saját szavával és nyelvével hogy bármi, ami ezen város hasznára és szükségére tartozik, akár bármely adófizetés akár bármiféle szolgalat, ígérte, hogy kész lesz magára vállalni, ameddig a körünkben lesz, azokat minden kifogás nélkül megadja és a szolgálatokat teljesíti”

Verekedések

Az 1556/713/l-es bejegyzésből egy verekedésről értesülünk, amelynek során a Zeleméren lakó Szekeres Bálint fogát kiverték. A peres ügyben a debreceni Szakálnyíró Péternek kellett volna nyilatkoznia, a tárgyalást azonban elnapolták.Egy másik peres ügyben pedig a nemrég Debrecenbe költözött Derzsy Ferenc már mint “ülnök” vett részt. A tárgyalásra az adott okot, hogy Bakó Gergely (nem debreceni lakos), Báthory György úrnak a familiárisa egyTóth Antal nevű személyt “kegyetlen verésekkel megvert”,Bakó Gergely Derzsy Ferencék előtt ígérte, hogy feltétlenül megjelenik a debreceni tárgyaláson, ha beidézik.

Németek és törökök között

Miksa német császár és magyar király (1564-1576) és János Zsigmond erdélyi fejedelem (1560-1571) között a nagyváradi béke végrehajtásáért folyó harcokban a magyaruralkodó osztály megoszlott. Egyik része a németeket, a másik része a törököket pártolta (pl János Zsigmond), Megesett, hogy az egyik oldalról a másikra álltak. Ezek az átállások még jobban elmérgesítették a politikai helyzetet. A legtöbbet a nép szenvedett: a német zsoldosok kirabolták, a törökök válogatás nélkül ezerszámra vitték rabságba, szolgaságba. Az üldözötteknek, menekülőknek az erdő, a nádasok nyújtottak némi védelmet, vagy a szomszédos nagyobb városok, ha sikerült a körülzárt és felgyújtott falvakból elmenekülniük, és ha ezek a városok be fogadták a menekülőket.1565-ben Zelemér is áldozata lett a török-német háborúskodásnak. Zeleméry Miklós, a falu földesura JánosZsigmond pártjáról a németek mellé állt, seregét Schwendi Lázár táborába vezette. János Zsigmond

szövetségese. Hasszán temesvári basa a magára hagyott falut kirabolta, felgyújtotta.

Zelemér lakói menekülnek

Az ellenség ellen alkalmi menedéket a falutól keletre elterülő nagy erdőség nyújtott a menekülőknek. Értéktárgyaik egy részét (pénzt, gyűrűt stb.) az erdőbenrejtették el. Az 1970-es években tuskóásás során két ilyen rejtett „kincs” is előkerült a Rákóczikerttől keletre elterülő nagy homokdombon, a Rákóczi-alj nyugatipartján. Elrejtőik valószínűleg soha nem tértek vissza Zelemérre.Az első leletet a megtalálók szétosztották egymást között, csak annyit tudunk meg róla, hogy apró ezüst pénzek voltak.A másik lelet nagy része bekerült a debreceni Déri Múzeumba: agy zöld mázas kis korsóban kb 1600 db ezüst dénárt , egy reneszánsz ízlésű , köves ezüst gyűrűt és egy ezüst ruhakapcsot találtak. A pénzeket 1460- és 1551után rejthették el a zeleméri erdeőben. A törökök 1566-67 -ben nagy területeket szakítottak ki a Magyar Királyság testéből , a kortársak az elhajtott rabok számát nyolcvanezerre tették. Sok foglyot ejtettek a törököket támogató krimi tatárok is.

Hazatérés

A harci zaj elcsitultával az 1570-es években a lakosság egy része még visszatért Zelemérre és újraépítette a falut. A törököknek való behódolás (1555) utáni húsz évben azonban a falu lakosága kb. a negyedére csökkent. Az 1572. évi Szabolcs megyei portális és dézsmaösszeírások során Zeleméren 18 portát vettek fel 1576-ban a dika-jegyzékben Böszörmény 51, Zelemér pedig 11 portával szerepelt. 1588-ban az évi összeírás szerintBöszörményben, Zeleméren és Pródon csak magyar nyelvű jobbágyok éltek, az 1577-es és 1581-es tokaji

urbáriumban említett “rasciani” (rácok, szerbek) családjainak már nyomuk sem volt.

Zeleméri porták maradványai

1951-ben a Csonka torony környékén, a vasútvonal mentén földmunkálatokat végeztek. A vasúti vágánytól keletre (kb. 4 méterre) egy középkori kemencének a téglaalapozását találták meg. A kemence valamelyik zeleméri házhoz tartozott. A kemence előtt egy sárból tapasztott, fészerszerű tető alatt álló építmény nyomaitfedezték fel.Egy évvel korábban a Telek halom közelében középkori leleteket találtak. A Szűcstanya mellett színes freskó töredékei és régi edénycserepek kerültek elő.1955-ben és 1957-ben a templomdomb közelében középkori leletekre bukkantak. Ekkor el pusztították az egykori zeleméri temető jelentős részét is.Előkerültek Zeleméren 13-15. századi sarkantyúk és 15-18. századi kerámiatöredékek. A Bodai-erdőben 14. századi rézgyűrűt találtak, a templomromtól délre pedig középkori ajtókulcsokat. Az egyik legérdekesebb leletre a volt szovjet laktanya közelében bukkantak: festett kerámiából készült középkori parfümös fiolákat vetett kia földből az eke. (Ez utóbbiak az alsójózsai Harsányi János tulajdonában vannak.)

Közeledik a vég

”Vidékünkre a legnagyobb csapást - írja Módy György - a tizenöt éves háború alatt a törökök segédcsapataiként felvonult krími tatárok 1594. évi pusztítása jelentette.” Gázi Giráj tatár kán a török szultán parancsára 20-22 ezer katonát vonultatott fel a magyarországi hadszíntérre: a tatár sereg túlnyomó részeíjjal, néhány köteg nyíllal és puszta karddal vonult hadba. A tüfenkdzsiknek (muskétás) nevezett elithadtest alig néhány száz főt számlált, de a szekbánoknak nevezett egy-két ezer fős hadtest is alig tudott

tűzfegyverrel bánni.Krími kán először 400 évvel ezelőtt, 1594-ben Gázi Girájszemélyében járt Magyarországon Útjáról és az 1594. évi had járatról leveleiben részletesen be számolt isztambuli barátainak. Bender városánál kelt át csapataival a Dnyeszteren, majd a folyó mentén felfelé haladva Moldván és Lengyelországon keresztül egészen a forrásvidékig nyomult. Ott három részre osztotta a seregét. Egy csapat a Vereckei-hágón át vonult Magyarországra, a másik kettő pedig a lengyel-magyar határon vágott neki a Kárpátoknak.

A Kán verseket írt

Hegyi kalauzuk nem volt, egy öreg tatár vezette találomra az átkelést. Többször eltévedtek, míg végül a Nagy-Ág folyó völgyében szerencsésen eljutottak Huszt váráig. Innen szinte ellen állás nélkül folytatták az útjukat Szolnokig, az első török végvárig. Egyedül Báthory István és Balassi Ferenc (a költő Balassi Bálintfivére) ezer lovasból és kétszáz gyalogosból álló csapata vette fel az egyenlőtlen küzdelmet a tatárokkal Monostorpályi falunál. Míg a katonák (akik soha nem kaptak zsoldot) élelem és zsákmány után kutatva dúlták, fosztogatták a vidéket, a kán kedvenc időtöltésének, a verselésnek élt. Több évig tartó magyarországi tartózkodása során hosszú költemények, versben írt levelek születtek tollából, amelyek a török irodalom mainapig megbecsült alkotásai, és a tőrök iskolákban ugyanúgy tanítják őket, mint nálunk Zrínyi Miklósnak, a költő hadvezérnek a műveit.A Bőszörményt és Zelemért ért károkról nem maradtak feljegyzések, de hogy el tudjuk képzelni a pusztítás mértékét, vessünk, néhány pillantást a bajomi vár 1594. évi összeírására, amelyben a tatár martalócok fosztogatásairól, gyilkosságairól is beszámolnak. Ohat: megöltek két embert, elhajtottak 225 lovat. Zám: négy embert levágtak, elvittek 228 lovat és tehenet. Szovát:

levágtak 12 embert, elhajtottak 500 ökröt és tinót, valamint 900 juhot. Bagos: felgyújtották a malmot és egylakóházat, levágtak 500 db juhot. Tetétlen: 3 házat felgyújtottak, elhajtottak 156 tehenet és 600 lovat, nyolc embert megöltek, kilencet rabságba hurcoltak. . .1594 nyarán indult pusztulásnak a Zelemérrel szomszédos Szentgyörgy, Hosszúmacs és Monostor falu is. Több mint száz település néptelenedett el a Felső-Tisza vidékén.

Zeleméry István halála

A török sereg 1552 októberében öt heti sikertelen harc után (lásd Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényét) feladta Eger ostromát és el vonult a vár alól. A vár kapitánya, a hős Dobó István kevesebb mint 2000 fővel vette fel a harcot a 60-70 ezer főre becsült török sereggel!

Miksa főherceg csak az egri vár eleste után vezette hadait a törökök ellen. Többen csatlakoztak hozzá: Teuffenbach kassai főkapitány csapataival, a vármegyék hadra kelt nemessége és a Temesvárt júniusban sikertelenül ostromló 8-10 ezer főnyi sereg Báthory Zsigmond fejedelem vezetésével A csatára 1596. október 23-26-a között került sor Mező keresztes mellett. A támadást a törökök kezdték, de a három napig tartó harc során a királyságbeliek és az erdélyiek visszaverték őket, túl a Sár vizén. Már-már biztos volt a győzelem. Aharmadik napon a törököket üldöző lovasok és gyalogosok is átkeltek a vízen és fosztogatni kezdték a törökök sátrait. Felborult a rend. A törökök visszatértek és szétverték, szétkergették a fosztogatókat. Ezek után felbomlasztották a fegyelmezetten harcoló többi seregrészt is. A magyar-német hadvezetés határozatlan volt, a sereg egy része pedig fegyelmezetlen, Miksa elvesztette az ágyúit és minden tábori felszerelését. A vesztes mezőkeresztesi csatában 6 ezer királyságbeli és 2 ezer erdélyi katona holtteste maradt a mezőkeresztesi

csatatéren. A. halottak között volt a Zeleméry család utolsó sarja, az ifjú István is.

Zelemér falu elnéptelenedése 

A dézsmaszedők 1608-ban még találtak és összeírtak hat adófizető családot (családfőt) Zeleméren. Ezek, Zelemér utolsó lakói, a következők voltak: Basaragh Mátyás, özvegy Kun Gáspár, Kun Pál, Póka András, özvegy Portos Ferenc és Török Benedek. Zelemér tehát a 17. század elsőévtizedében még nem volt teljesen lakatlan, Elnéptelenedése az 1608 és 1627 közötti évekre tehető (Nyakas Miklós történész kutatásai alapján),1611-ben Beliény Zsigmond kéri a leleszi konventtől a Parlaghy László fiaira, Györgyre és Miklósra, valamint aKamarás Jánosnéra vonatkozó okleveleket, 1618-ban - a később Rákóczi-résznek, majd De Paull Zelemérnek nevezett 1/5-nyi birtokrészt -Lorántffy Zsuzsanna (Lorántffy Mihály és Zeleméry Borbála leánya, II RákócziFerenc erdélyi fejedelem dédanyja) kapta meny asszonyi hozománya egy része ként. A Pariaghyak részét a Pariaghyak után örökösödő Uray család engedte át a böszörményi hajdú vitézeknek 1620-ban. 1627-ben Daróczy Istvántól és Dengeleghy Katától a böszörmé nyi hajdúk - mint pusztabirtokot- bérbe vették Zelemér nagyobbik (északi) - részét is: 1633-ban 150 tallérért, 72 db juhért és 50 db bárányért vetették zálogba zele méri birtokukat a böszörményieknek Azóta Zelemér Hajdúböszörményhez tartozó puszta és erdő.  

 

Paksy családRátót nembeli Olivér fiai már következetesen használták a Paksy családnevet.

Utódaik a 14-16. század folyamán kiemelkedő szerepet játszottak: Paksy László Mátyás király korában székely ispáni és tárnokmesteri méltóságot viselt, s a ferencesek paksi építkezéseinek volt a mecénása.

Tehát a Paksy család nevéhez fűződik a paksi középkori ferences kolostor építtetése is, melynek pontos dátumát ugyan nem ismerjük, de feltehetőleg valamikor a 15. század második felére keltezhető.

Az itt megtelepedett obszerváns ferencesek 1526-ban elmenekültek a török elől, s nem is tértek vissza, csak a felszabadító háborúk után. A Városi Múzeum kőtárában található későgótikus kőfaragványok e ferences kolostor maradványai.

Paksy János udvari kamarás, majd kincstartó a mohácsi csatamezőn esett el. A család utolsó férfi tagja, Paksy László 1662-ben halt meg fiú utód nélkül. A család vagyonát nővére, Paksy Anna és annak férje, királydaróciDaróczy Zsigmond utódai örökölték.

 

 

 

 

A Nemes Parragh család története 

a családkutatók"szerint"

 

 

" A Parragh családnévvel, annak első, 1392. Évi említése óta országszerte sok helyütt találkozhatunk. 1 Mindazonáltal

megkülönböztethetünk egy, már a XIV. században is Dunántúlon élő Parragh családot, valamint egyfelső-kelet magyarországit. Hogy valaha ezen két család egy tőről fakadt-e, ma már nem bizonyítható, tény azonban, hogy a XIV. század óta semmilyen kapcsolat nem mutatható ki közöttük. Az, hogy a családnevet említésenként némileg eltérő alakban í rják le - így: parragh-parrag-paragh-parrah-parlag-sőt parlagi, de előfordul kis kezdőbetűvel is-a kor írási gyakorlatának tudható be. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Zsigmond királyunk két, egy napon 1419. Március 19-én kelt levele melyek egyikében többekkel egyetemben/ utasítja Bartholomeus de paraghy homo regius-t/ királyi embert/ - Kozmagenchh-i Kachor Mikló özvegyének utasítására történt birtokháborítás ügyében kelt, ugyanezen napon rendeli ki a királytöbb társával, bartholomeus de paraghy-t /1/ több, szintén cozmagiench-i nemesek panaszának kivizsgálására, melyet az Azzonfalua-ibán fiának, s ennek fiának hatalmaskodása miatt tettek. A két egy napon, egy helyen/Fehérvár/ kelt levélben nemcsak a személynevek, de a helységnevek írása sem egyezik meg.

 1 Mindenesetre kiderül ezen iratokból, hogy a XV. Század első felében élt parragh Bertalan a király megbízásából tevékenykedőember volt, s ez akkoriban első lépcsőfoka volt a "király hosszantartó hűséges szolgálatáért" /nem hadi érdmekért/ való nemessé válásnak

2 sajnos a következő két évszázad forráshiánya miatt fent említett Bertalan és a ma élő parragh-ok közötti genealogiai kapcsolat minden kétséget kizáróan nem állítható, azonban feltételezhető, hogy a család egyik ősét tisztelhetjük szenélyében.

Előfordulnak még parragh család korai tagjai a pannonhalmi bencés rend irattáraiban, így az 1450. Évben Parragh Máté4 az  1572. Évben pedig Parragh István.5

A Parragh család ősi lakóhelye a megye legősibb településének nyilvánított Noszlop község.

Ezt a helységet 1204-ben Nuztup-nak,6 1488-ban Noszlop-ként nevezik meg.7

Kezdetben királyi birtok majd a nemesi ranglétrán oly gyorsan emelkedő galántai Eszterházyaké. A török, uralmának első évszázadában megkiméli a környéket, így viszonylag békében élhetnek itt az egyre nagyobb számban letelepedett nemesek.

Nemesi község, lakói kuriális nemesek, nemességüket a királytól, kisméretű földbirtokukataz eszterházyaktól kapták. 1696-ban külön összeírás készül a község nemesi és nem nemesi származásúlakóiról /utóbbiak lényegesen kisebb számban vannak jelen/. Bár teljes adómentességük csak az 1595. Évi 5. És 6. Törvénycikk életbelépéséig áll fenn-ezt követően kamaraitizedetés hadiadót fizetnek /utóbbit köszönhetően az egyre nagyobb török fenyegetettségnek / - protestáns egyházigazgatási és újonnan felvett helvét/református/vallásukat nemesi mivoltuknakköszönhetően megtarthatják. A megyében Pápa központtal szellemiszékhelye jön létre az egyháznak. Megszerzik a község románkoritemplomának használati jogát is. Sikerül ismegőrizniük, s 1768-ban átalakítaniuk, majd 1873-ban újra bővíteniük. A töröktől való

felszabadulás után gróf Kollonich Lipót győri püspök a király megbízásából megszervezte az "új szerzeményi bizottságot", melynek egyik első ténykedésével az

Eszteházyaknak juttatta Tolna vármegye jelentős részét. Az Eszterházyak frissen kapott ámde néptelenterületüket előszörészak-dunántúli kuriális nemesek a helyben való birtok-adományozásával kívánták benmépesíteni. Ez a nemesi település azonban létszámában meglehetősen csekély volt, így a későbbiekben idegenajkú, elsősorban szerb, majd német bevándorlókkalnépesítették be a területet. A nagyszámú szerb bevándorló kisebb számban teljesen szerb, többségében azonban lakosságú települést is létrehozott. Más volt a helyzet a németekke. Az ő általuk betelepített községek nagy része teljesen zárt németajkú közösség lett. Így a kutatásunk szmpontjából vizsgált Nagyvejke és Kisvejke község is teljesen elnémetesedett. Így jóllehet az 1715. Évi népességösszeírás8 szerint Vejke településen élt Georgius Parragi, valamint Bolhásaliter Szilas /később Szilas-Balhás, jelenleg Mezőszilas/ helységekben Stephanus parragh. Nem sokkal később azonban úgy ateljes németajkúvá lett Vejkéről, mint a Mezőföld jellegzetes községéből Szilasról is Dunaszentgyörgyre költöznek a parragh család tagjai. Többekkel egyetemben kicsiny, de életképes,

református többségű falut hoztak létre. Hogy ebben a korban pontosan hány lelket jelenthetett a falu forgalma, arról csak viszonylagos képünk lehet, annak ismeretében, hogy a töröktől való felszabadulás után 10 évvel Szekszárdot is mindössze 25 család lakta. A XIX. Század végére azonban csaknem háromezer lakosú község lesz Dunaszentgyörgy, miközben felekezeti arányátis megtartja: református anyaegyházának csaknem2500 híve van, míg római katolikus mindössze alig ötszáz lakik a faluban 1728-ban már áll temploma, a homlokzat előtti órapárákányos, hegyessisakos toronnyal, s a nyolcszögű három oldalával záródó hajószélességű szentéllyel. Mára megmaradt istentiszteletieszközeinek egy része, így ezüst és ónkannáinak is az1790-es évekből származik. Felújítására és átalakítására is csak a XIX. Század utolsó évében volt szükség. A helységnek természetesen csak "Újraalapítói" a XVII.-XVIII. Századi betelepülők, hiszen1471-ben Zenthgywrgh névenmár falu állt e helyen, mely azonban a török időkben elpusztult.

 

Források és irodalom

 

1  Házi jenő: Sopron szabad királyi város története. II. fejezet, 4. Sopron, 1921-1943

2  Veszprémi Káptalani oklevéltár D1.61.351. In Kisfaludy család levéltára. Magyar Országos Levéltár.

3  veszprém Káptalani oklevéltár D1.43.435. In véghely gyűjtemány. Veszprém megyei Levéltár, múzeumi törzsanyag.

4  Pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerk.: Erdélyi László és Sörös Pongrác. I-XII. Budapest, 1902-16.

5 i .m. X.719.

6  Árpádkori új okmánytár. Közzéteszi Wenczel Gusztáv. I-XII. pest-Budapest, 1860-74.

7  Pannonhalmi rendtörténet /4/ VIII.273.

8 Archivum Regnicolare 1715 veszprém vármegye népességösszeírása 108. Old.

Tolna vármegye népességösszeírása 36. Old

Magyar Országos Levéltár reprográfiai osztálya 3131 film

Magyarország helységeinek 1773. Évi hívatalos összeírása

Schematismus Diocesium Hungariae. 1984.

Ila Bálint- Kavicsos József: Veszprém megye helytörténeti Laxikona. Budapest 1964.

Századokon át. Tolna megye története. I. kötet. Budapest, 1962.

Genthon István. Magyarország művészeti emlékei. I-II. I. Dunántúl. Budapest, 1959.

 

MINTA

 

"A nemes Parragh család története ama Istvánnal kezdődik kinek nemeslevelét Lipót császár és király megbízásából a Győri Káptalan adta ki 1668. Év Szent Lőrinc ünnepén, azaz augusztus 10-én. Birtokadományról nem esik szó ebben, azonban kegyesen hozzájárul az uralkodó, Parragh István, leszármazottai és azok jelen vagy jövőbeli

leszármazottai mindazon kegyekkel, megtiszteltetésekkel kiváltságokkal előjogokkal és védettségekkel éljenek, melyek azország nemeseit és azok mindkét nembeli  leszármazottait megilletik. Kétség felett álló nemességük jeléül pedig nemesi jelvényt azaz címert: hadipajzsban álló kardot viselő vitéz, jobb kezében három kalászt tart. Sisak leeresztett rostéllyal, nemesi koronával, melyen jobbra néző madáralak kiterjesztett szárnyakkal látható.1  Utal az adománylevél a címer megfestésére, azonban az nem maradt fent, a címer rajzát csak egy későbbi /Parragh Gábor 1822-1885/ családtag címerpecsétjéről ismerhetjük.

 1 Összeírásokból tudjuk, Hogy Parragh Istvánnak három fia volt, György, kinek öt utódjaról még tudomásunk van, további utódai azonban kikerültek látókörünkből: István kinek Ádám fia már Dunaszentgyörgyön születik és János, aki a család noszlopi ágának alapítója. A veszprém vármegyei nemességigazolást megelőző eljárásban 71726-28/ úgy ifjabb István, mint fia Ádám neve szerepel. Nemcsak a megye de maga gróf Eszterházy Ferenc is 1728. Február 27-én igazolja Parragh István fia Ádám nemességét.

2 Megtette ezt már korábban Gyöngyössy Kisss Márton alispán, valamint az ekkor peremartonban székelő székelő vármegyei jurassor /táblabíró/ és esküdtek is.5 Parragh Ádámnak 5 fia születik: László, István, ifjapp Ádám, Pál, és József. József és Ádám, valamint József fiai János, István, József, Benjamin és Sándor

3 valamint az ekkor már teolódiát tanuló Ferenc nemes Tolna vármegyétől kérték nemességük elismerését 1815-ben. Kiterjedt ez a nemesítés János kiskorú fiaira, Ignác-, Antal- és Gáspárrais. Ádám fiai István, Mihály és József valamint ennek fiai János, Ádám és József Pest vármegyétől kérték nemességük kihirdetését1816-ban. Az 1700-as évek elejének nemesség-elismertetési törkvései a tervezett országos nemesség-összeírásra való felkészülésből adódtak, mely végül 1754-55-benvalósult meg. Ez akkoriban a régi birtokok visszaszerzését és részleges adómentességet is eredményezett. A kulturális nemesség azonban-újabb birtokadományok híján- már nem tudott megélni kisbirtokainak jövedelméből, így pénzkereső foglalkozásután nézett. A Parragh család tagjainak Istenűáldotta tehetségük volt a szónoklathoz, így nem csoda, hogy számos prédikátort adtak az egyháznak.

Első olyan ősük akiről-ah közvetett módon is de megtudhattuk foglalkozását az 1742-1801-ig élt Parragh József főhadnagy.

4 Az anyakönyvek tanusága szerint ugyanis kocsisa Szarka István, 1795-ben feleségül vette Pál Katalint. Az Ő fia volt Parragh Ferenc lelkész, aki Dunaszenrgyörgyön született iskoláit Halason majd Debrecenben végezte, első lelkészi kinevezése Foktőre szólt, mellyel egyidejűleg /a kor szokása szerint a lelkészek az első diszpozíciójuk alkalmával nősültek/Izsákon feleségül vette Bankós Juditot. 1832-től haláláig

szigetszentmiklósi prédikátorként tevékenykedett. János fia László, 1821.-ben Eszter lánya születésekor tanítóként van bejegyezve Dunaszentgyörgy anyakönyvébe. József utolsó gyermekeSándor /1799-/ 1835-től mint a község bírája van bejegyezve-többek tanujaként,- a házassági anyakönyvbe. Az 1800-ban született Parragh Ignác mérnöki diplomával rendelkezett az anyakönyvek tanusága szerint.

A noszlopi ágból Parragh Lajos /1830-1900/- édesapja Parragh Péter szintén lelkész/!/      iskoláit Pápán végzi, majd részt vesz az1848-49-es forradalomban és szabadságharcban. Még honvédként vesz részt a tavaszi hadjáratban, ennek végeztével már hadnagy. Klapka és Damjanich futára. A szabadságharc bukásaután bujdosni kényszerül, így sem sikerül azonban megmenekülniea Kufsteinben letöltendő várfogságtól. 1861-től kap Ajkán lelkészi beosztást. 1900. Március 11-én bekövetkezett haláláig Ajka református híveit szolgálja. Sírja is Ajkán a régi temetőben van. Testvére Parragh Gábor nemcsak a katonai ranglétrán emelkedik feljebb-egészen az őrnagyi rangfokozatig- de jogvégzett emberként a megyei apparátusban is szolgálja a közt. Királíi táblai jegyző, majd belügyminisztériumi hívatalnok A szabadságharc leverése után ő is bújkál, első borüzletét is hazájától távol- Berlinben nyitja meg, de itt is hazája javára ténykedik, elsősorban a balaton-felvidéki boroknak akar európai hírnevet szerezni. Később a székesfehérvári Borászcsarnok vezetője,majd az Országos Mintapince vezetője lesz. Népszerű vendéglátóhelye a Parragh-csárda, melyről feljegyzik, hogy törzsvendégei, neves magyar írók, művészek, nemcsak a vendéglőst, ha nem nemesi habitusú igazi vendéglátó házigazdát és szellemi partnerüket is látták és tisztelték benne. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a Komlóskert vendéglő bérlője, ahol is folytatja saját nemes hagyományait. 1885. Június 26-án bekövetkezett halálakor nemcsak az Egyetértés174. Számában, hanem a Vasárnapi Újságban is megjelent életútját méltató nekrológ. Az 1817-ben Szekszárdon született Parragh  János, gyönki és kecskeméti tanulmányai végeztével előbb Nagydorogon lesz  tanító, majd 1845-től lelkész, 1850-től nagyszokolyi lelkészként szolgálja gyülekezetét, egészen 1868. Augusztus 9-én bekövetkezett haláláig A család leánytagjai is több esetben lelkészt választanak életük párjául: így Parragh Albert és

Ferenczi Eszter leánya Ilona is, hosszú életet él /1874-1965/ Bilkei Pap István Ernő lelkipásztor hitveseként.

 

 

 

Az adománylevél mintája /ennek csak iktatott formája maradt fenn/:

" Mi Lipót, a Római Szent Birodalom választott császára, Németország, Magyarország,

 Csehország királya, Ausztria főhercege Burgundia, Brabant, Stajerország, Karinthia, Karjna, hercege, Morvaország őrgrófja,Habsburg, Tirol és Gorízia grófja etc.jelen levelünkkel kifejezve emlékezetül adjuk mindenkinek akit illet, hogy több kedvelt hívünk esedező közbenjárására,valamint Parragh István hűséges szolgánknak hűségét látva és tekintve, melyről ő a Magyar Korona országainak, íly módon császári fenségünknek is különböző helyeken és különböző időben tanúságot tett és a jövőben is hasonló állhatatos hűséggel akarván szolgálni, ezérttehát, valamint királyi kegyelmünk és nagylelkűségünk folytán, mely által a mi és a keresztény társadalom megbecsülését kiérdemlőket és az erények gyakorlásában fáradozókat, a korábbimagyar királyok példáját követve, hogy példájuk másokat is fokozott erőfeszítésekre indítson, ki szoktuk tüntetni, így tehát Parragh Istvánt és leszármazottait, valamint azok leszármazottait, a nem  nemesi státuszból és állapotból, melyben jelenleg vannak, királyi teljhatalmunkkal a Magyar Királyságunk és a neki alárendelt részek nemeseinek sorába emeljük. Beleegyeztünk és biztos ismeretek birtokában, valamintátgondoltan hozzájárulunk, hogy ők a jövőben örökre, mindazon kegyeket, megtiszteltetéseket kiváltságokat, előjogokat és védettségeket mondhassák magukénak, melyek Magyar Királyságunk és a hozzá tartozó részek nemeseit és azok mindkét  nembeli leszármazottait vagy örököseit mindezideig jog vagy jogszokás alapján megillették. Irányukban megnyilvánuló kegyünk és jóságunk bizonyságául az igaz és kétség felett álló nemességük jeléül a következő nemesi jelvényt rendeltük:/itt következik a címer leírás/ … miként azt jelenlevelünk elején festőnk a

megfelelő színekkel megfestette. Ugyanezen Parragh Istvánnak ésnevezett utódainak valamint azok örököseinek és mindkét nembelileszármazottainak való átadásáról kegyesen intézkedtünk. Elrendeljük és biztos ismeretek birtokában, valamint szabad elhatározással megengedjük, hogy fentnevezettek a jövőben mindörökre ugyanezen fegyvereket, jelvényeket a Magyar

Királyság és a neki alárendelt országok nemeseihez hasonlóan ugyanazon jogokkal,kiváltságokkal és védettségekkel, mint a Magyar Királyság többi nemese,mindenütt a harcokban, párbajokban, katonai, nemesi megmozdulásokban, jelvényeiket zászlaikon, pecsétjükön, sátraikon, házaikon, sírjaikon viselhessék és őket,bármi rendű rangú emberek  legyenek is ezenigaz és ősi nemesi címmel illessék. Mindezt jelen iratunkkal kihirdetjük és megengedjük. Ennek örökemlékéül a jelen iratot mint Magyarország királya, titkos pecsétünkkel ellátva ugyanazon Parragh Istvánnak valamint az ő mindkét nembéli utódainak kegyesen adjuk. Adatott hűséges és szeretett szolgáink a győri székeskáptalan kancelláriája által…1668 évbenSzent Lőrinc ünnepén….."

 

Előfordulnak még Parragh család korai tagjai a pannonhalmi bencés rend irattáraiban,    így az 1450. Évben Parragh Máté, az  1572. Évben pedig Parragh István.

 

 

 

 

 

Lógnak, listába nem tudtam még beilleszteni      13720512 Parlaghi Sinka  fia: Péter

15040912Parlag Péter hevesm.

   

14461218Emericus Parragh, Parragy/lypo/

13820717  Parlagh Mihály  ,     /Palagy 1405/

  Parlag váradi püspök

Parragh pécsi püspök