1

Argumentumszerkezeti tények az eseményszerkezet tükrében

A magyar áltranzitív igék esete

1. B e v e z e t é s . – Tanulmányunk célja az eseményszerkezet és az

argumentumszerkezet kapcsolatának a feltárása olyan igék körében, melyek, bár

szemantikailag tárgyasak, megengedik a belső (tárgyi) argumentumuk impliciten hagyását.

Az ilyen igéket a nemzetközi szakirodalom gyakran választhatóan tárgyas vagy áltranzitív

igéknek nevezi (VAN HOUT 2000) . Az (1) alatti példák ezen igeosztály három tagjának, az

eszik, az olvas és a fest igéknek e jellegzetességét illusztrálják.

(1) a. Kati evett (egy zsemlét).

b. János olvasott (egy könyvet).

c. Károly festett (egy kerítést).

Ezenkívül a fenti igék igekötős változatainak jellemzőit is vizsgáljuk, amelyek – az

alapigékkel ellentétben – kötelezően megkövetelik a nem névmási szemantikai tárgyi

argumentum megjelenését a szintaktikai felszínen. (2)-ben erre a jelenségre látunk példákat.1

(2) a. Kati megevett #(egy zsemlét).

b. János elolvasott #(egy könyvet).

c. Károly lefestett #(egy kerítést).

Az argumentumszerkezeti tulajdonságokon kívül az áltranzitív igékkel alkotott igei

predikátumok aspektuális szerkezetét is áttekintjük, majd megállapítjuk, hogy az igekötős és

az igekötő nélküli igék viselkedése között megfigyelhető különbségek – így többek között a

tárgy elhagyhatóságára vonatkozó fent említett általánosítás – előrejelezhetőek az igék által

leírt események szerkezetének az ismeretében.

Tanulmányunk a következőképpen épül fel: A 2. szakaszban bemutatjuk az

áltranzitív igék bizonyos lényeges aspektuális (eseményszerkezeti) és argumentumszerkezeti

tulajdonságait, majd ismertetjük az elemzésünk elméleti hátterét MALKA RAPPAPORT HOVAV

és BETH LEVIN munkái (mindenekelőtt RAPPAPORT HOVAV – LEVIN 1998, továbbá 1996,

2001 és LEVIN – RAPPAPORT HOVAV 2004, 2005) alapján. Először felvázoljuk, hogy ezekben

milyen jelentésábrázolást javasolnak a különböző igeosztályokra, majd részletesebben

tárgyaljuk azt az elképzelésüket, miszerint az eseményszerkezet szintjén egy részeseménynek

az argumentumszerkezet szintjén rendszerint legalább egy argumentum megfeleltethető. A 3.

és a 4. szakaszban a fő célunk annak vizsgálata, hogy a magyar opcionálisan tárgyas igék és

azok kötelezően tárgyas igekötős változatai által mutatott viselkedés miként egyeztethető

össze ezzel a feltevéssel. A terjedelmi korlátok miatt tárgyalásunk szinte kizárólag az eszik

igére és annak meg igekötős változatára fog korlátozódni, de feltételezzük, hogy a bemutatott

összefüggések általában is érvényesek a magyar áltranzitív igékre és rezultatív igekötős

változataikra. Végezetül az 5. szakaszban összegezzük a tanulmány főbb állításait.

2. A z a r g u m e n t u m s z e r k e z e t é s a z e s e m é n y s z e r k e z e t

v i s z o n y a . – A nyelvészeti szakirodalomban széles körben elfogadott szemlélet szerint az

igék környezetében megjelenhetnek egyrészt az ige lexikális szemantikai reprezentációjában

specifikált argumentumoknak megfeleltethető kötelező vonzatok, másrészt pedig az ige által

leírt esemény egyéb körülményeit jellemző szabad bővítmények. Ezt illusztrálják a (3a) és

1 A magyar nyelvi pro-drop szabályok miatt ez a kötelező tárgyi argumentum testetlen, amennyiben

egyes szám 1. vagy 2. személyű névmás. A példáinkban szereplő # elfogadhatósági jelölés úgy értendő, hogy e

három mondat elfogadhatatlan, amennyiben nem egyes szám 1. vagy 2. személyű testetlen névmási, hanem

határozatlan implicit tárggyal próbáljuk értelmezni őket (lásd PETHŐ és KARDOS 2007). Más szóval a (2a) csak azt

jelentheti, hogy ’Kati megevett engem/téged’, azt viszont nem, hogy ’Kati megevett valamit’, stb.

2

(3b) példák, ahol a nem elhagyható elemek (the vase, the window) a kötelező vonzatok, míg

az elhagyhatóak (in the kitchen, at 4 o’clock) szabad határozói bővítmények.

(3) a. John broke *(the vase) (in the kitchen).

b. John opened *(the window) (at 4 o’clock).

Bizonyos szerkezetek – mint például a fenti, break és open igékkel alkotott igei

csoportok – esetében az ige szemantikai argumentumai és a vonzatai között kölcsönös

megfelelési viszony áll fenn. Más szerkezetekben azonban azt láthatjuk, hogy ilyen jellegű

kölcsönös megfeleltethetőség nem teljesül egy ige argumentumaira és vonzataira: Például

egyfelől az igék egy alosztálya – ti. az áltranzitív igék – esetében egy szemantikai

argumentumhoz nem tudunk mindig vonzatot rendelni, hiszen az ige belső argumentuma

rendszerint (tehát nemcsak az 1. lábjegyzetben említett különleges esetekben) elhagyható. Ezt

láthatjuk a (4a) és a (4b) példában:

(4) a. John ate (an apple) (an hour ago).

b. John drank (a beer) (an hour ago).

Másfelől olyan szerkezetek is léteznek, amelyekben a szintaktikai felszínen

megjelenő vonzatnak nem feleltethető meg az igei predikátum egy argumentuma (l. (5)).

Ilyenek többek között a szakirodalomban „nem szubkategorizált tárgyas szerkezetek‖-nek

nevezett esetek, ahol az igei állítmány tárgyi vonzata egy másodlagos predikátum (into the

poorhouse, out of a job) argumentumának feleltethető meg, nem pedig az ige belső

argumentumának.

(5) a. My kids ate me into the poorhouse.

b. I wrote myself out of a job.

(LEVIN–RAPPAPORT HOVAV 2005: 110, (33)-(34))

A (4)-es és az (5)-ös példák tehát azt mutatják, hogy az argumentumszerkezet és a

vonzatszerkezet között nem mindig áll fenn kölcsönös megfeleltethetőség.

Egy további fontos megállapítása az igék argumentumszerkezetét és

eseményszerkezetét vizsgáló kutatásoknak, hogy bizonyos esetekben a belső argumentum

elhagyása kihat a predikátum aspektuális tulajdonságaira csakúgy, mint az explicit belső

argumentum minősége:

(6) a. Peter ate the apple in 10 minutes / ??for 10 minutes.

b. Peter ate apples for 10 minutes / *in 10 minutes.

c. Peter ate for 10 minutes / *in 10 minutes.

Az olyan angol áltranzitív igék esetében, mint például az eat 'eszik', a belső

argumentum a következő összefüggést mutatja az igei predikátum által jelölt esemény

szerkezetével: a krifkai értelemben (vö. pl. KRIFKA 1989) „kvantált‖ (quantized) referenciájú

tárgyi argumentum esetében a predikátum telikus olvasatot kap (6a), míg nem kvantált (azaz

kumulatív) referenciájú tárgyi argumentum esetében atelikusan értelmezzük (6b). Az

elhagyott belső argumentum e tekintetben úgy viselkedik, mint egy nem kvantált belső

argumentum (6c).

Arra a kérdésre, hogy mi az oka a (4)-es és az (5)-ös példában illusztrált

argumentumszerkezeti tulajdonságoknak, illetve a predikátumok argumentumai és aspektuális

jellemzői közötti, a (6)-os példákban megfigyelhető (és e példákon messze túlmutató)

összefüggésnek, számos magyarázatkísérlet született az utóbbi évtizedekben. Mi a

továbbiakban RAPPAPORT HOVAV és LEVIN számos tanulmányban (lásd fentebb) kifejtett

megközelítésére fogunk támaszkodni. A két szerző meggyőzően érvel a mellett, hogy az igék

argumentumszerkezete egyértelműen levezethető az ige szótári bejegyzésében specifikált

3

eseményszerkezeti leírásból. Pontosabban abból indulnak ki, hogy minden egyes

részeseményhez rendelhető (legalább) egy argumentum. Ennek megfelelően az olyan

kauzatív igék, mint a break 'tör' és az open 'nyit', melyek két részeseményből álló komplex

eseményeket jelölnek, előrejelezhetően kétargumentumúak, míg az ún. cselekvésigék

(KIEFER 2006, 2007), mint például a wipe 'töröl' és a run 'fut', melyek egyetlen

részeseményből álló egyszerű eseményeket írnak le, legalább egyargumentumúak.

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk RAPPAPORT HOVAV és LEVIN modelljét,

melynek célja az igei jelentés ábrázolása. Kétféle jelentéselemet különböztetnek meg az igék

lexikai bejegyzésében: strukturálist és idioszinkretikust. A strukturális komponens alapján

sorolható be az ige az aspektuális osztályok egyikébe, míg az idioszinkretikus komponens

különbözteti meg az igét az aspektuális osztálya többi tagjától. Az aspektuális osztályok az

alábbi eseményszerkezeti sablonok formájában jelennek meg a szemantikai leírásokban:

(i) [x ACT <MANNER>]

run 'fut', sweep 'seper', wipe 'töröl'

(ii) [x <STATE>]

rot 'rothad', flower 'virágzik', rust 'rozsdásodik'

(iii) [BECOME [x <STATE>]]

arrive 'érkezik', come 'jön', find 'talál'

(iv) [[x ACT] CAUSE [BECOME [y <STATE>]]]

kauzatív, tárgyas break 'tör', dry 'szárít', melt 'olvaszt'

(v) [x CAUSE [BECOME [y <STATE>]]]

bag 'táskába tesz', paper 'papírral befed, bevon', box 'bedobozol'

A sablonok változóhelyekből (x, y) és az esemény absztrakt felépítését meghatározó

primitív predikátumokból (ACT, BECOME, CAUSE), valamint idioszinkretikus

komponensekből állnak. Az utóbbi lehet MANNER típusú alkotóelem, amely az ige által jelölt

cselekvés elvégzésének a módját írja le, vagy STATE típusú alkotóelem, amely az

eseményleírásban szerepet játszó állapotot jelöl. Egy adott ige szemantikai leírását úgy kapjuk

meg, hogy az igéhez tartozó sablont kiegészítjük az igére jellemző szemantikai tartalommal.

A fenti példák közül például a kauzatív, tárgyas break 'tör', dry 'szárít', melt 'olvaszt'

az igék egy olyan tágabb osztályához tartoznak, amelyekre az jellemző, hogy az egyik

argumentum az okozó részeseményhez tartozik, míg a másik az okozott részesemény (azaz az

eredményállapot) argumentuma. RAPPAPORT HOVAV és LEVIN elméletének az alapját a

következő jólformáltsági feltétel képezi:

(7) Argument-Per-Subevent Condition: There must be at least one argument XP in

the syntax per subevent in the event structure.

(RAPPAPORT HOVAV– LEVIN 2001: 779, (44))

Felmerül a kérdés, hogy az áltranzitív igék – a (4)–(6) alatti példákban megfigyelhető

viselkedésük tükrében – miként írhatók le ebben a rendszerben. RAPPAPORT HOVAV és LEVIN

a seper (sweep) igével illusztrálja ezt az igeosztályt. Amint az (i) sablon alatt utaltunk rá, ezt

az igét az egyszerű cselekvésigék csoportjába sorolják, a MANNER metakonstans helyére a

fenti első sablonban a <SEPER> konstans kerül, vö. (8b) alább. Az általános sablonnal

szemben a seper ige jellegzetessége, hogy gyakran nem pusztán egy alanyi argumentummal

áll, hanem tárgya is van. Ez a szerzők szerint azzal magyarázható, hogy a seprés olyan jellegű

tevékenység, amely szükségszerűen valamilyen felületre irányul. Ennélfogva az angolban a

SEPER konstans egy további szereplőt hoz be a lexikai szemantikai reprezentációba, ti. a

sepert felületet, amely belső argumentumként funkcionál az argumentumszerkezet szintjén. A

magyar seper ige ettől kissé eltér: itt a konstanshoz kötődő további szereplő nem csupán a

4

kérdéses felület lehet, hanem e mellett a seprés által elmozdított tárgy, anyag (tipikusan por)

is.2 A szerzők a konstansok által ilyen módon bevezetett argumentumokat megkülönböztetik a

sablonban eleve rögzített ún. strukturális argumentumoktól. A strukturális argumentumok

ugyanis kötelezőek, azaz normális esetben nem hagyhatók el. Ezzel szemben a konstansoktól

függő, nem strukturális argumentumok impliciten maradhatnak, amennyiben a nekik

megfelelő szereplő kikövetkeztethető akár lexikális sztereotípiák, akár a kontextus alapján.

Az angol sweep ige által kifejezett cselekvés tárgya például jellemzően objektumok egy

viszonylag körülhatárolt csoportja szokott lenni (ti. egy helyiség padlója). E sztereotipikus

információ alapján még akkor is megkapjuk azt az értelmezést, hogy a seprés egy padlóra

irányul, ha az igét tárgy nélkül használjuk, és a kontextusból sem derül ki, hogy pontosan mi

a cselekvés tárgya. (A magyar seper ige használatát analóg módon magyarázhatjuk,

figyelembe véve a fent jelzett pontosítást.) Bár a szerzők erre nem térnek ki, az elméletből és

az általuk bemutatott nyelvi példákból következik az a további lényeges különbség, hogy a

strukturális tárgyak relevánsak a predikátum eseményszerkezete szempontjából (azaz kimérik

az eseményt, amennyiben kvantáltak; illetve KARDOS 2012 értelmében leképeződnek a

predikátum skálájára és a predikátum által leírt eseményre).

RAPPAPORT HOVAV és LEVIN arra is kitér, hogy az alapvetően nem strukturális

tárgyat vonzó igék tárgya is kötelezővé, valamint az eseményszerkezet szempontjából

relevánssá tehető, mégpedig azáltal, hogy másodlagos predikátummal egészítjük ki az igét. A

másodlagos predikátum által az egyszerűbb (i) cselekvéssablon kibővíthető a (iv)

teljesítményigei sablonná. Például a (8a) mondatban szereplő tisztára sepri a padlót rezultatív

szerkezet reprezentációja az alábbi módon épül fel a seper ige reprezentációja alapján:

(8) a. Kati tisztára seperte a padlót.

b. [x ACT <SEPER> y] + tisztára →

[[x ACT <SEPER> y] CAUSE [BECOME [z <TISZTA>]]]

Ebben a szerkezetben a tiszta melléknév egy eredményállapotot ír le, amely a

második, okozott részesemény részeként épül be az eseményszerkezetbe. Ez a részesemény

egy újabb strukturális argumentumot is bevezet, amely azonosítva van az okozó részesemény

nem strukturális argumentumával (y = z). RAPPAPORT HOVAV és LEVIN az eseményleírások

ilyen módon történő továbbépítését sablonbővítésnek (template augmentation) nevezi.

A fentiek alapján azt feltételezhetnénk, hogy a cselekvésigék esetében a belső, nem

strukturális argumentum szerkezete nem befolyásolja az igei predikátum által jellemzett

esemény szerkezetét, pontosabban a telikusságát. Bizonyos igék esetében ez valóban teljesül

is. Ezt illusztráljuk a (9a) példában.

(9) a. Kati 10 percig / *10 perc alatt lengetett egy zászlót/zászlókat.

b. Kati 10 perc alatt / *10 percig rongyosra lengetett egy zászlót.

A (9a)-ban azt látjuk, hogy az igei predikátum a belső argumentum kvantált voltától

függetlenül kizárólag atelikusan értelmezhető, míg a (9b) a sablonbővítést illusztrálja,

melynek során a rongyosra rezultatív kifejezés hozzáadódik az igéhez. Ebben az esetben

telikus olvasatot kapunk az elmélet előrejelzésének megfelelően.

Ugyanezt tapasztalhatjuk az áltranzitív igék egyes osztályait vizsgálva is; a (9)

szerinti mintát követik jelesül a felszíni érintkezést és eltávolítást jelentő igék, amelyek közé a

seper is tartozik. Ezzel szemben más áltranzitív igeosztályokra, különösen a létrehozást és

elfogyasztást jelentő igékre – pl. eszik, iszik, ír, rajzol – (legalábbis az angolban) nem teljesül

az a feltételezés, hogy a cselekvésige belső, nem strukturális argumentuma aspektuálisan

irreleváns volna. Ennek ellenkezőjéről tanúskodnak fentebb a (6a, b) példák. Ezt az

2 Míg az angol sweep tárgya csak akkor lehet a megmozdított anyag, ha egy másodlagos predikátumként

funkcionáló helyhatározói rezultatívszerkezet kapcsolódik az igéhez, pl. Terry swept the crumbs *(into the corner)

/ the leaves *(off the sidewalk), RAPPAPORT HOVAV és LEVIN (1998: 97–98), addig ez a magyar seper igére nem

igaz, vö. Bodri a farkával sebesen seperte a port; A szél maga előtt seperte a havat; stb.

5

ellentmondást a szerzők is tárgyalják egy 2004-es tanulmányukban (LEVIN–RAPPAPORT

HOVAV 2004), ahol az elméletet a következőképpen egészítik ki: Azt állítják, hogy az (általuk

tárgyalt) elfogyasztást jelentő és az olvas igéhez hasonló viselkedésű igék által jelölt

események két részeseményből állnak, amelyek egy időben zajlanak, és ebből következően

időbeli függőség áll fenn közöttük. Az eszik ige esetében az egyik részesemény az evő által

végzett tevékenység, a másik részesemény pedig az étel fokozatos elfogyása. Továbbá eléggé

stipulatív módon azt is állítják, hogy az ilyen módon időben függő részesemények egyikének

nem strukturális argumentuma meghatározza a jelölt egész esemény szerkezetét abban az

értelemben, hogy az argumentum által jelölt résztvevő behatároltságának köszönhetően

behatárolttá (telikussá) válik nem csupán az adott részesemény (adott esetben az étel

elfogyása), hanem az egész esemény. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az eszik típusú igék

eseményszerkezete különbözik a komplex eseményszerkezetű – tehát a (iv) sablonnak

megfelelő – kauzatív igék eseményszerkezetétől, hiszen az eszik által jelölt két részeseményt

csak konceptuálisan tudjuk megragadni. Az utóbbi igék tehát a látszólagos összetettség

ellenére a szerzők szerint végső soron egyszerű eseményeket jelölnek. Ennek tudható be az,

hogy az ilyen igék belső argumentuma a fenti (7) elvvel összhangban impliciten maradhat. Az

aspektuális jellemzők magyarázata szempontjából fontos állítása a szerzőknek, hogy

behatárolt eseményszerkezettel nemcsak komplex eseményeket leíró predikátumok

rendelkezhetnek, hanem olyanok is, melyek két, időben egymástól függő részeseményből álló

egyszerű eseményt írnak el.3

3. A m a g y a r á l t r a n z i t í v i g é k l e x i k á l i s s z e m a n t i k á j a . — Az

alábbi szakaszban azt vizsgáljuk meg, hogy a magyar áltranzitív igék viselkedése hogyan

illeszkedik bele RAPPAPORT HOVAV és LEVIN elméletébe. Tárgyaljuk igekötőtlen és igekötős

változataik argumentumszerkezeti és eseményszerkezeti tulajdonságait, majd kísérletet

teszünk lexikai szemantikai reprezentációjuk megadására.

Az angol eat 'eszik' és sweep 'seper' opcionálisan tárgyas igék magyar megfelelői

morfológiailag egyszerű, igekötőtlen cselekvésigék. Az angol nyelvi megfelelőjükhöz

hasonlóan ezek az igék is megengedik, hogy a belső argumentumuk impliciten maradjon. Ezt

illusztráljuk (10)-ben:

(10) János evett (egy tortát).

Ezenkívül megfigyelhető, hogy az angolhoz hasonlóan – ahol a nem strukturális

argumentumok prepozíciós vonzatként is megjelenhetnek (lásd John ate at/from the cake) – a

magyar áltranzitív igék is állhatnak határozóragos belső argumentummal; illetve névelőtlen,

inkorporáltnak tekinthető tárggyal (vö. FARKAS – DE SWART 2003) is előfordulhatnak. E két

bővítménytípusban közös, hogy használatuk esetén a belső argumentum nem kvantált,

kumulatív referenciájúként elemezhető egy krifkai típusú eseményszemantikában.

(11) a. János evett egy tortából.

b. János tortá(ka)t evett.

A belső argumentum aspektuális szerepét illetően a magyar áltranzitív igék egy

alcsoportjának, ti. a létrehozást leíró igéknek az esetében az angolhoz hasonló aspektuális

kompozíció figyelhető meg (KARDOS 2012, 2. és 5. fejezet).

(12) a. János órákon át / *egy óra alatt képeket festett.

b. János egy óra alatt festett egy képet.

3 Hasonló következtetésre jut RAMCHAND (2008) is.

6

Az általunk vizsgált igék rezultatív igekötős (e fogalomhoz l. É. KISS 2008) változatai

– mint például a megesz(ik)4 – a fentiektől eltérő argumentumszerkezeti és eseményszerkezeti

viselkedést mutatnak. Elsőként megállapítható, hogy ezek az igék általában nem engedik a

tárgyi argumentum impliciten hagyását (eltekintve az 1. lábjegyzetben említett pro-droptól):

(13) #János megevett.

Továbbá a (11a) példával ellentétben ugyanezek a rezultatív igekötős igék kizárólag

tárgyesetben álló vonzatokkal fordulhatnak elő, és kvantáltnak kell lenniük:

(14) *János megevett {egy tortából / tortá(ka)t}.

(15) János megevett egy tortát / megette az összes tortát.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a fenti jellemzők nem teljesülnek a tisztítást,

takarítást jelentő áltranzitív igékre (pl. János felmosott (a folyosón), és ugyanígy János

felsepert és kitakarított, stb.) (erre a tényre É. KISS 2005 is felhívja a figyelmet).

Tanulmányunk szempontjából releváns tulajdonsága még az itt tárgyalt igék

rezultatív igekötős változatait tartalmazó predikátumoknak (az előbbi speciális alosztályt is

beleértve), hogy kizárólag telikusan értelmezhetőek. Ezt illusztrálja a különböző típusú

időhatározókkal való kompatibilitásuk:

(16) János tíz perc alatt megevett egy almát.

(17) *János tíz percen át / tíz percig megevett egy almát.

Felmerül a kérdés, hogy miként magyarázhatjuk az áltranzitív igék igekötős és a

nélküli változatai között megfigyelhető különbségeket.5 Úgy gondoljuk, hogy a magyarázat

kulcsa az igék által jelölt események szerkezetében rejlik. Míg az igekötő nélküli változat egy

egyszerű cselekvést ír le (tehát erre vonatkozóan elfogadjuk RAPPAPORT HOVAV és LEVIN

említett álláspontját), addig a rezultatív igekötős ige véleményünk szerint egy két

részeseményből – ti. egy okozó cselekvésből és egy okozott végállapotból – álló összetett

eseményt jellemez. A 2. szakaszban vázolt elméleti keretben tehát a két ige az alábbi

sablonokkal írható le:

(18) a. eszik: x ACT<ESZIK> y

b. megesz(ik): x ACT<ESZIK> y CAUSE BECOME(meg) z <STATE>

A cselekvésige esetében egyetlen strukturális argumentum van jelen (az x), míg a

nem strukturális tárgyi argumentum (y) elhagyható. Ezzel szemben az igekötős változat a (7)

jólformáltsági feltételből következően részeseményenként egy-egy, azaz összesen két

strukturális argumentumot tartalmaz (x és z), valamint egy nem strukturális argumentumot,

amely viszont a szintaktikai felszínen nem jelenik meg, hanem az argumentumszerkezet

szintjén van azonosítva a belső strukturális argumentummal (y = z). Ennek értelmében –

ahogy ezt a (18b) sablonban jelöltük is – a meg igekötő hasonló szerepet játszik, mint a (8a)

példa kapcsán a rezultatív (eredményhatározói) szerkezet, ugyanis egy egyszerű eseményt

jellemző igéhez kapcsolva sablonbővítés megy végbe, és ennek eredménye egy több

részeseményből álló komplex eseményt leíró ige. Ugyanakkor azonban a rezultatív

kifejezéstől eltérően az igekötő egy alulspecifikált eredményállapotot (STATE) vezet be az

eseményszerkezetbe. Más szóval míg a rezultatív szerkezetekben megnevezzük az

eredményállapotot, addig a meg esetében erre nem kerül sor, sőt nem is tudjuk részletesebben

4 A zárójellel itt és a továbbiakban arra utalunk, hogy a szóban forgó ige használata ingadozik az ikes és

az iktelen ragozás között. Úgy gondoljuk, hogy itt pusztán morfológiai kérdésről van szó, tehát ennek az

ingadozásnak témánk szempontjából nincs jelentősége.

5 Más szempontból ezt a kérdést vizsgálja PIÑÓN (2008) is, aki különbséget tesz „gyenge‖ és „erős‖

teljesítményigék (weak, illetve strong accomplishments) között.

7

jellemezni az elért végállapotot azonfelül, hogy a végállapot az az állapot, amelyben az evés

eseménye elérte az inherens végpontját, azaz kulminált. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy a

meg adott esetben egy olyan tartalmú részesemény-leírást ad hozzá az ige szemantikai

reprezentációjához, miszerint a tárgyi argumentum „megevett― állapotba került. Ezt az utóbbi

tartalmat nyilvánvalóan nem az igekötő maga hordozza, hanem az igekötő funkciójából és az

okozó részeseményt meghatározó igei tő jelentéséből kapjuk. Az igekötő funkcióját – amint

ezt a (18b) ábrázolásban próbáltuk jelezni azáltal, hogy a BECOME elemhez rendeltük –

abban látjuk, hogy befejezetté teszi az eseményleírást, míg az előálló végállapotról (STATE)

mint olyanról semmit nem mond.

Problémát jelent elemzésünk számára a takarítást jelentő igék említett jellegzetessége,

miszerint rezultatív igekötős változataik nem kötelezően állnak tárggyal. Amennyiben a

felseper, kitakarít és hasonló igéknek is a (18b)-hez hasonló elemzést tulajdonítunk (annyi

eltéréssel, hogy más lesz az ACT predikátumot módosító konstans, illetve az igekötő), a (7)

alatti elv értelmében azt várnánk, hogy az okozott részeseményhez tartozó argumentumot

mindenképpen ki kell fejeznie egy tárgyi vonzatnak. Ugyanakkor azoknál az igéknél,

amelyeknek a rezultatív igekötős változata csupán választhatóan tárgyas, az

eredményhatározós rezultatív szerkezet (vö. a (8) példát) tárgya sem tűnik szigorúan

kötelezőnek, amennyiben létezik egyáltalán a rezultatív igekötős igének megfelelő jelentésű

eredményhatározós szerkezet:

(19) a. Kristóf {tíz perc alatt / *tíz percen át} {felsepert / felporszívózott} (a

szobában).

b. ? Kristóf {tíz perc alatt / *tíz percen át} tisztára {sepert / porszívózott} (a

szobában).

Ez arra utal, hogy a rezultatív igekötő és a rezultatív szerkezet szemantikai hatása

között általunk feltételezett azonosság ezekben az esetekben is fennáll, viszont a RAPPAPORT

HOVAV és LEVIN által javasolt (7)-es jólformáltsági feltétel bizonyos körülmények között

nem érvényesül.

4. A z e l e m z é s n é h á n y k ö v e t k e z m é n y e . – A továbbiakban olyan

adatokat tárgyalunk, amelyeket helyesen előrejelez a fenti elemzésünk, és amelyek

ennélfogva alátámasztják azt. Először a (20)-as példákkal azt illusztráljuk, hogy amennyiben

az igekötő nélküli eszik igét határozott tárggyal használjuk, határpontos (telikus értelmezésre

utaló) időhatározóval nem fordulhat elő, át névutós (atelikus értelmezést jelző)

időhatározóval viszont igen. Ezzel szemben az igekötős változatnál ennek az ellenkezőjét

figyelhetjük meg. Hasonló mintát láthatunk a (21)-es mondatokban, ahol az eszik igekötő

nélküli, gyakorító képzős változata kizárólag atelikusan viselkedik, míg meg igekötővel

bővítve telikusan.

(20) a. Fél órán át / *fél óra alatt ette az almákat.

b. Fél óra alatt / *fél órán át megette az almákat.

(21) a. Fél órán át / *fél óra alatt eszegetett egy almát.

b. Fél óra alatt / *fél órán át megeszegetett egy almát.

Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a meg még olyankor is telikussá teszi

a predikátumot, azaz konstruál hozzá egy olyan végállapotot, amelyben az kulminál, amikor

az alapige egyszerű, nem inkrementális előrehaladást kifejező cselekvésige, amelynél

normális esetben nem értelmezünk kulminációs pontot (pl. eszeget). Ebben a tekintetben tehát

ugyanúgy viselkedik, mint a rezultatív szerkezetek másodlagos predikátumai, vö. (9)-es példa

fentebb.

Az elemzésünk mellett szóló további érvet szolgáltatnak a nem szubkategorizált

tárgyi argumentumot tartalmazó predikátumok (vö. fentebb az (5) példát), illetve a

sablonbővítésből származó rezultatív másodlagos predikátumok (vö. (8a)): RAPPAPORT

8

HOVAV és LEVIN hangsúlyozza, hogy míg az egyszerű eseményeket leíró igék (pl. eat, write

az (5)-ben) állhatnak nem szubkategorizált tárggyal, addig a komplex eseményt leíró igékre

(pl. kauzatív break, dim) ez nem igaz:

(22) a. *My kids broke me into the poorhouse.

b. *The stagehand dimmed the scene dark.

(LEVIN – RAPPAPORT HOVAV 2005: 110, (34a) és (34b))

Hasonlóképpen RAPPAPORT HOVAV és LEVIN arra is felhívja a figyelmet, hogy az

egyszerű eseményeket leíró igék (pl. sweep) bővíthetők rezultatív szerkezettel, ellenben a

komplex eseményleírásokra ez rendszerint nem igaz. Ezt illusztrálja a (23)-as példa.

(23) *Kelly broke the dishes valueless.

(RAPPAPORT HOVAV – LEVIN 1998: 122)

E tekintetben az igekötő nélküli magyar eszik ige pontos párhuzamot mutat az

egyszerű eseményeket leíró igékkel, míg meg igekötős változata a komplex eseményeket

leírókkal, amint ezt a (18a), illetve (18b) jelentésleírások előre is jelzik: Abban a tekintetben,

hogy milyen típusú vonzatokkal és bővítményekkel állhat együtt, az eszik igét nagyobb

variabilitás jellemzi, mint a megesz(ik)-et. A (24)-es példában egy nem szubkategorizált

tárgyat láthatunk (lyukat), míg a (25–26) példákban nem szubkategorizált visszaható

névmásos rezultatív (ún. „fake reflexive”) szerkezetet. Mindkét szerkezet tökéletesen

elfogadható az igekötő nélküli eszik igével, míg egyértelműen elfogadhatatlan az igekötős

változattal. A (27)-es példában a tárgyi argumentum ugyan megfelelő volna, azonban a

rezultatív másodlagos predikátum nem egyeztethető össze vele, és a (18b) sémával

kapcsolatban mondottaknak megfelelően nem értelmezhető az alanyra sem, így nem kaphat

ésszerű értelmezést.

(24) Az egér evett / *megevett egy lyukat a sajtba.

(25) Károly degeszre ette magát töltött káposztával.

(26) *Károly megette magát degeszre töltött káposztával.

(27) *Károly megette degeszre a töltött káposztát.

Ezek a megállapítások általánosan érvényesnek látszanak az eszik igén kívül a többi

áltranzitív igére, így az előző szakaszban problematikusnak bizonyult igeosztályra is.

Végül a RAPPAPORT HOVAV és LEVIN (1996: 119) által az eseményleírások

komplexitásának tesztelésére használt majdnem-teszt is elemzésünk mellett szól. A szerzők

megfigyelése szerint a komplex eseményleírásokhoz kapcsolt majdnem határozószó hatóköre

kétértelmű: egyaránt vonatkozhat az esemény egészének vagy az okozott részeseménynek a

bekövetkeztére. Ezzel szemben egyszerű eseményleírások mellett előfordulva hasonló

többértelműség nem figyelhető meg: ilyenkor csak azt jelentheti, hogy az egész esemény nem

ment végbe. Pontosan ezt láthatjuk az eszik, illetve a megesz(ik) példáján is:

(28) a. János majdnem evett egy almát.

'János nem evett almát.'

b. János majdnem megevett egy almát.

'János nem evett almát.' vagy 'János nem ette meg az egész almát.'

5. B e f e j e z é s . – Tanulmányunkban azt az állítást támasztottuk alá, hogy az igei

eseményszerkezetből kiindulva általánosításokat fogalmazhatunk meg az

argumentumszerkezetre vonatkozóan. A magyar áltranzitív igék aspektuális viselkedése

alapján azt a hipotézist állítottuk fel, hogy RAPPAPORT HOVAV és LEVIN

argumentumszerkezet-elmélete keretében ezen igék igekötő nélküli változatai egyszerű, míg

igekötős változatai összetett eseményszerkezettel jellemezhetőek. Láthattuk, hogy ebből

kiindulva az áltranzitív igék argumentumszerkezetét érintő megfigyelések egész sora

9

előrejelezhető: a tárgy elhagyhatósága, nem szubkategorizált tárgyakkal való előfordulás,

rezultatív szerkezettel való bővíthetőség. Eredményeink hozzájárulhatnak a magyar igekötős

igék szemantikájának jobb megértéséhez, valamint megerősítik és új szempontokkal

gazdagítják az általunk alkalmazott elméleti keretet, ugyanakkor a takarítást jelentő igék

sajátos viselkedése egy érdekes problémát is felvet az elmélet központi hipotézise számára.

Kulcsszók: eseményszerkezet, argumentumszerkezet, igekötős igék, lexikális

aspektus, telikusság, áltranzitív igék

A hivatkozott irodalom

É. KISS KATALIN. 2005. First Steps towards a Theory of the Verbal Particle. In: PIÑÓN, CHRISTOPHER –

SIPTÁR PÉTER szerk., Approaches to Hungarian 9, Budapest: Akadémiai Kiadó, 57–88.

É. KISS KATALIN. 2008. The Function and the Syntax of the Verbal Particle. In: É. KISS KATALIN

szerk., Event structure and the left periphery. Springer, Dordrecht, 17–55.

FARKAS DONKA – HENRIËTTE DE SWART. 2003. The Semantics of Incorporation. CSLI Publications,

Stanford, CA.

VAN HOUT, ANGELIEK. 2000. Projection Based on Event Structure. In: COOPMANS, PETER –

EVERAERT, MARTIN – GRIMSHAW, JANE szerk., Lexical Specification and Insertion. John

Benjamins, Amsterdam, 403–427.

KARDOS ÉVA. 2012. Toward a Scalar Semantic Analysis of Telicity in Hungarian. Doktori disszertáció.

Debreceni Egyetem, Nyelvtudományok Doktori Iskola, Debrecen.

KIEFER FERENC. 2006. Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre. Akadémiai

Kiadó, Budapest.

KIEFER FERENC. 2007. Jelentéselmélet. Corvina, Budapest.

KRIFKA, MANFRED. 1989. Nominal Reference, Temporal Constitution and Quantification in Event

Semantics. In: BARTSCH, RENATE – VAN BENTHEM, JOHAN – VON EMDE BOAS, PETER szerk.,

Semantics and Contextual Expression, Dordrecht: Foris Publication, 75–115.

LEVIN, BETH–MALKA RAPPAPORT HOVAV. 2004. The Semantic Determinants of Argument

Expression: A View from the English Resultative Construction. In: GUÉRON, JACQUELINE –

LECARME, JACQUELINE szerk., The Syntax of Time. MIT Press, Cambridge, MA, 477–494.

LEVIN, BETH–MALKA RAPPAPORT HOVAV. 2005. Argument Realization. Cambridge, Cambridge

University Press.

PETHŐ GERGELY – KARDOS ÉVA. 2007. A nyelvek közötti összehasonlításból származó adatok

jelentősége az implicit argumentumok engedélyezésének vizsgálatában, In: CSATÁR PÉTER –

PETHŐ GERGELY szerk., Szemantikai intuíciók mint nyelvészeti adatok. Debrecen: DE

Kossuth Egyetemi Kiadó, 129–154.

PIÑÓN, CHRISTOPHER. 2008. Weak and strong accomplishments. In: É. KISS KATALIN szerk., Event

structure and the left periphery. Springer, Dordrecht, 91–106.

RAMCHAND, GILLIAN. 2008. Verb Meaning and the Lexicon: A First-Phase Syntax. Cambridge

University Press, Cambridge.

RAPPAPORT HOVAV, MALKA – BETH LEVIN. 1996. Two Types of Derived Accomplishments. In: BUTT,

MIRIAM – KING, TRACY HOLLOWAY szerk., Proceedings of the First LFG Conference, 375–

388.

RAPPAPORT HOVAV, MALKA – BETH LEVIN. 1998. Building Verb Meanings. In: BUTT, MIRIAM – GEUDER, WILHELM szerk., The Projection of Arguments: Lexical and Compositional Factors,

CSLI Publications, Stanford, CA, 97–134.

RAPPAPORT HOVAV, MALKA – BETH LEVIN. 2001. An Event Structure Account of English

Resultatives. Language 77: 766–797.

Argument structure facts in light of event structure properties

The case of Hungarian pseudo-transitive verbs

This paper examines the relationship between event structure and argument structure in the class of pseudo-

transitive verbs in Hungarian. It provides evidence for the idea that the complexity of events described by verbal

predicates determines the argument expression patterns with which verbs are associated.

10

Keywords: event structure, argument structure, particle verbs, lexical aspect, telicity, pseudo-transitive

verbs

PETHŐ GERGELY és KARDOS ÉVA