1

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei LEVÉLTÁRI FÜZETEK

40

2

3

TÓTH PÉTER

Zemplén vármegye közgyőlési jegyzıkönyveinek regesztái II.

1561–1563

Miskolc 2001

4

Kiadja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár

Sorozatszerkesztı: Dobrossy István

Technikai szerkesztı: Bertáné Paronai Erzsébet

Mutatót készítették:

Birkó Ilona Szolyák Péter

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

Nemzeti Kulturális Alapprogram

Felelıs kiadó: Dr. Dobrossy István Készült a Forma Nyomdaipari Kft. nyomdájában, Miskolcon 2001-ben

ISSN 1236-7009

5

BEVEZETÉS A jelen kiadvánnyal a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár azt a prog-ramot kívánja folytatni, amely több, mint másfél évtizede kezdıdött és a terü-leti levéltárak ırizetében lévı, 1711 elıtti megyei közgyőlési és városi képvi-selıtestületi jegyzıkönyvek kiadására irányul. Ennek a programnak (valamint folytatásának, amelyre a Pest Megyei Levéltár vállalkozott: az 1711 utáni jegyzıkönyvek kiadásának) az eddigi eredményeit sokan és sok helyen ösz-szefoglalták már, ezért nem érezzük szükségét annak, hogy itt is számba ve-gyük a mostanáig megjelent vagy elkészült köteteket; az összefoglalások kö-zül azonban a dr. Egey Tibor által készítettet ajánljuk mindazoknak a szíves figyelmébe, akik a tárgy iránt érdeklıdnek (lásd a Kiadó utószavát a soroza-tot záró kötetben: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyőlési jegyzıkönyveinek regesztái 1712–1740. Új sorozat, VII. köt. Budapest, 1996. 325–332. p.)

A regeszta-készítés és a kiadás alapelveit és módszerét ugyancsak sokszor közreadták már a jegyzıkönyvek feldolgozói – így gyakorlatilag minden ed-dig megjelent kötet elıszavában vagy bevezetésében elolvashatóak –, ennél-fogva ebben a bevezetésben ugyancsak szükségtelennek ítéljük azok ismételt összefoglalását, hiszen változatlanok maradtak.

A jelen kötet nemcsak a fentebb jelzett programot folytatja, hanem ezen belül Zemplén vármegye jegyzıkönyveinek a kiadását is, hiszen az ezekbıl készült regeszták elsı kötete 1990-ben megjelent (lásd Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyőlési jegyzıkönyvei I. 1558–1560. Miskolc, 1990.) Annak a kötetnek a szerkesztıi elıszava részletesen foglalkozott a jegyzıkönyvek tör-téneti értékével, a bevezetése pedig átfogóan ismertette a feldolgozásra került kötetet, illetve a feldolgozás alapelveit. Kísérletet tettünk a jegyzıkönyvben található rövidítések rendszerének a bemutatására is (XXIII–XXVII. p.) Az ott leírtak természetesen minden tekintetben vonatkoznak a jelen kiadványra is.

Annak reményében bocsájtjuk útjára e kötetet, hogy talán nem kell újra éveket várni a folytatásra, hiszen – és erre meggyızıdésünk szerint ez a ki-advány is bizonyíték – a jegyzıkönyvek történeti értéke valóban felbecsülhe-tetlen.

Tóth Péter

6

7

ZEMPLÉN VÁRMEGYE CONGREGATIÓJA 1561. január 5. (die D. p. fest. Circumcisionis Domini), h. n.

1141. (I. 163.) Rákóczi Anna asszony (nobilis), Körtvélyessy György (eg-regius) házastársa prokurátoraiul vallotta nevezett férjeurát, valamint másokat is, név szerint Butkay Lajost és Vinnay Ferencet. A mondott asszony letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 1142. (I. 163.) Görgey Katalin asszony (nobilis), néhai Körtvélyessy Mi-hály (nobilis) özvegye prokurátoraiul vallotta Dobóczy Demetert és másokat. 1143. (I. 163.) A vármegye közgyőlése fıispánná választotta Homonnai Drugeth Istvánt (magnificus), aki fel is esküdött ezen tisztségének a viselésére. 1144. (I. 163.) A közgyőlés a vármegyei hadak vezérévé választotta Alpáry Simont és járandóságait a következıkben határozta meg: – a lovas katonák állítására 20 forint, – a saját személyére hópénz gyanánt 10 forint, – minden egyes lovas katonára, mind a sajátjaira, mind pedig a hozzája tarto-zókra 3–3 forint.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. január 20. (die Fabiani et Sebastiani, vagyis f. II. a.

fest. Conversionis Pauli), Zemplén 1145. (I. 164.) Nagymihályi István (egregius), a vármegye jelenlegi alis-pánja prokurátort vallott. 1146. (I. 164.) Pazdicsy Ágoston prokurátort vallott. 1147. (I. 164.) Nagy Máté, Terebes várának a provizora ígéretet tett arra, hogy a Gyertaszentelı Boldogasszony ünnepe elıtti legközelebbi pénteken (január 31-én) törvényt és igazságot szolgáltat azoknak a gyilkosoknak a ré-szérıl, akik megölték Pelejthey Bálint András nevő jobbágyát. 1148. (I. 164.) Móré Gáspár protestációt terjesztett elı garai Bánffy Katalin asszony (magnifica), néhai Telekessy Imre (magnificus) özvegye ellen, azért, mert a nevezett asszony a legközelébb elmúlt napokban hatalmasul halásztat-ta a Rozvágy possessióban lévı halastavat, holott az a protestáló tilalmazása alatt áll. 1149. (I. 164.) Móré Gáspár (idem, lásd az elızı bejegyzést) protestációt terjesztett elı azért is, mivel Dereghnyey Mihály, aki ama birtokba iktatásban királyi ember volt, azt vallotta, hogy senkit sem iktatott be a mondott halastó birtokába, mivel senki sem bízta meg ıt azzal, hogy a birtokrészen kívül bár-kit is valamibe beiktasson.

8

1150. (I. 164.) Rákóczi Mihály intette Körtvélyessy Györgyöt és házastár-sát, Rákóczi Anna asszonyt (nobiles) meghalt édesanyjának a jegyajándéká-val, valamint a leánynegyeddel kapcsolatban. 1151. (I. 164.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Móré Gáspár a következı törvényszéki ülésig tartozik bizonyságot tenni a „gya-lom” nevezető hálóknak az elvitelével kapcsolatban, valamint arról is, hogy néhai Telekessy Imre (magnificus) az ı akaratából halásztatta a mondott ha-lastavat. 1152. (I. 164.) A vármegye közönségének a határozata szerint Nagy Gás-pár, Telekessy Imre nevezett özvegyének a familiárisa úgyszintén tartozik bi-zonyságot tenni ugyanazon halászhálóknak az elvitelével kapcsolatban. 1153. (I. 164.) Kassuhy Ambrus (nobilis) az elsı alkalommal intette Ilona asszonyt (nobilis), néhai Kassuhy Péter özvegyét a jegyajándékával kapcso-latban: azért tudniillik, mert a mondott özvegy szétszórja és idegennek akarja eladni a jószágokat és birtokrészeket. 1154. (I. 165.) Possay Gáspár prokurátort vallott. 1155. (I. 165.) Helmeczy Márton deák (litteratus) prokurátort vallott. 1156. (I. 165.) Rákóczi János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Nyo-márkay Gergelytıl Bánóczy Jánost (providus), aki most Miglészen lakik és a saját akaratából kíván a kéretı földesurasága alá költözni. 1157. (I. 165.) Rákóczi János Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által (idem medio eorundem, lásd az elızı bejegyzést) kérette Homon-nay Gáspártól a jelenleg Vásárhely possessióban lakó Kerecz Istvánt (pro-vidus), aki tıle szökött el gonosz módon. 1158. (I. 165.) A vármegye közönsége esküdtté választotta Sztáray Antalt. 1159. (I. 165.) A vármegye közönsége hasonlóképpen esküdtté választotta Pozsgay Mártont. 1160. (I. 165.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel a Lasztóczy Dorottya asszony (nobilis) számára és Vékey Imre ellen kiadott parancslevél másolatának az elejére nincs odaírva az alispán neve, ezért a ki-bocsátó levelet érvényteleníteni kell. 1161. (I. 165.) Nagy Máté, Terebes várának a provizora a vármegye közön-sége elıtt prokurátoraiul vallotta saját familiárisait, valamint másokat is. 1162. (I. 165.) Nagymihályi Sandrinus prokurátort vallott. 1163. (I. 165.) Possay Kristóf Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Nagy-mihályi István alispán ellen az alábbiak miatt: jobbágyai – Kántor Mihály és mások – megöltek egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt, bőntársát pedig, holott méltóbb lett volna a halálra, szabadon bocsájtották; egyébként mindkét

9

vétkesre halálos ítéletet mondtak ki a választott bírák. Az idézett fél köteles elıállítani mondott jobbágyait is.1 1164. (I. 165.) Possay Kristóf Nagymihályi István alispán úr ellen (idem contra eundem, lásd az elızı bejegyzést) azért is idéztetett, mivel egy másik jobbágyát, Suta Pált (providus) – akit az egész vármegye közönsége hasonló büntetéssel sújtott – nem tudni, milyen indokkal, szabadon bocsájtotta. Possay Kristóf ezt a jobbágyát is tartozik elıállítani.2 1165. (I. 166.) Vékey Ferenc a következıket állapíttatta meg: ı kész a vár-megye közönsége elıtt törvény elé állni, ha Barancsy Ferenc is akarja azt; aláveti továbbá magát az ítéletnek, bármit is határozzon a vármegye, sıt, ha olyan határozat születik, hogy engedje ki a kezébıl ama birtokrészeket, annak is eleget fog tenni. 1166. (I. 166.) Gyıke Boldizsár protestációt terjesztett elı a házastársa sze-mélyében, azért, mert ha Rákóczi Mihály panaszkodik a vármegye elıtt, hogy védelmezzék meg Rákóc possessio és más jószágok birtokában, akkor azt is megteheti, hogy törvényes úton jár el azon örökség dolgában. 1167. (I. 166.) Cseley János Nátafalussy Albert érdekében a következıket válaszolta Nagy Farkas, Vállay Tamás, Bánóczy Miklós és Pozsgay Márton ellen: az elmúlt 1560. esztendıben, Szent György ünnepe (április 24-e) táján, amikor tudniillik a vetések már növekedni kezdtek, a fent nevezett személyek szervitoraikkal és más cinkosaikkal a panaszos tizenegy darab, már vetések-tıl zöldellı szántóföldjén határjeleket építettek, amely határjelek jelenleg is ott vannak, s ezen hatalmaskodásukkal akkora kárt okoztak a nevezettnek, amelyet 25 forintért sem vállalna fel. Ezt a dolgot a panaszos itt, a vármegye közönsége elıtt azonnal be is tudja bizonyítani. 1168. (I. 166.) A vármegye közönségének a határozata értelmében a per (lásd az elızı bejegyzést) leszállott, mivel a válaszadás nincs összhangban a parancslevéllel. A válaszadásban ugyanis határok építésérıl van szó, míg a parancslevél birtokfoglalásról szól. 1169. (I. 166.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: Pozsgay Mártont száz forint büntetésben kell elmarasztalni és kötelezni kell arra, hogy térítse meg az okozott kárt. Az ítélet indoka, hogy elolvasván Pozsgay Már-ton bizonyságlevelét, a bírák úgy látták: Nátafalussy Albert egyedül csak a maga személyében tegyen esküt arról, hogy ama két szántóföld az övé volt, Pozsgay Márton azt hatalmaskodás útján vetette be és a termést szintén ha-talmaskodva vitette el.3 1170. (I. 167.) Körtvélyessy Miklós deák (litteratus) fellebbezést terjesztett elı ezekkel a perekkel kapcsolatban, azért, mert ünnep volt, valamint azért is, mert az egyszer már leszállatott és befejezett dolgot ismét elıvették.

10

1171. (I. 167.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel kifogást emeltek, a fent írt pert át kell küldeni a királyi kúriára. Ez az ünnep ugyanis soha nem számított fı ünnepnek a vármegyében. 1172. (I. 167.) A két ítéletlevél felbontása után Helmeczy Márton Homon-nai Drugeth István (magnificus) érdekében megígérte, hogy eszenyi Csapy Ferenc jobbágyai megveretésének a dolgában, valamint más hatalmaskodá-sokkal kapcsolatban is a birtok helyszínén hoznak törvényt és tesznek igazsá-got, s ha a panaszos fél nem elégedik meg az ott hozandó ítélettel, akkor on-nét a vármegye törvényszékére fellebbezhet. 1173. (I. 167.) Pozsgay Boldizsár Homonnai Drugeth István (magnificus) személyében és a jobbágyok részérıl megígérte, hogy a legközelebbi tör-vényszéki ülés elıtti pénteken a helyszínen fognak törvényt hozni és igazsá-got szolgáltatni Csapy Ferenc számára. – A jobbágyok: Bodó Antal, Hornyák Mátyás, Breczák Mihály, Valya vagy másképpen Breczák Lırinc, Csia János, Márki Gergely, Pettykó Lukács. Homonnay Gáspár jobbágyai: Kosecz Ta-más, Breczák István, Petriskó Péter, Tehnai Kristóf.4 1174. (I. 168.) Eszenyi Csapy Ferenc a maga személyében... ellen...5 1175. (I. 168.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel a császár ıfelsége Pesthy Gáspárt Magyarország igaz nemeseinek a sorába emelte, ezt a kiváltságot el kell ismerni. Az ítéletlevelek azonban érvényben fognak maradni és eszenyi Csapy Ferenc folytathatja a Pesthy Gáspár ellen indított perét a jog rendje szerint. 1176. (I.168.) Haraszthy Balázs (B. H.)... érdekében...6 1177. (I.168.) Eszenyi Csapy Ferenc a következıket válaszolta Wiczmándy Mátyás és Hosszúmezey Balázs7 ellen: az 1559. esztendıben, Mindenszentek ünnepe (november 1-e) táján ı jobbágyaival húsz hordó bort hozatott magá-nak. Amikor ezek a bort szállító jobbágyok megérkeztek Vásárhely posses-sióba, megfizették a bor után járó vámot: mégis, amidın már elhagyták a mondott helységet, annak lakosai hatalmasul reájuk támadtak, kemény ütle-gekkel illették ıket, a bort megitták, a szekereket pedig összetörték; mindez-zel – tudniillik a bor megivásával és a jobbágyok megtámadásával – akkora kárt okoztak a panaszosnak, amelyet 50 forintért sem vállalna magára. A job-bágyok nevei: Csimahó Balázs, Csimahó András, Tarcsa Benedek, Laski Pé-ter és Szabó Antal veje.8 1178. (I. 168.) Miklós deák (litteratus) Wiczmándy Mátyás és Hosszúme-zey Balázs (egregii) érdekében a következıket válaszolta eszenyi Csapy Fe-renc ellen: ebben a dologban (lásd az elızı bejegyzést) egyáltalán nem lehet-ne háborgatni a nevezetteket, hanem csupán Homonnay Miklóst. Wiczmándy Mátyás és Hosszúmezey Balázs ugyanis csupán gyám a mondott Vásárhely

11

possessióban: ott tehát semmiféle tulajdonnal vagy birtokjoggal sem rendel-keznek, ennélfogva a felperes méltatlanul zaklatja ıket. 1179. (I. 168.) Haraszthy Balázs (B. H.) eszenyi Csapy Ferenc érdekében a következıket válaszolta Wiczmándy Mátyás és Hosszúmezey Balázs ellen (contra eosdem, lásd az elızı bejegyzést): ı császári felsége a titkos tanács-ban azt a különös határozatot hozta, hogy a nevezett gyámok egyaránt el kell, hogy járjanak Homonnay Miklós jogügyeiben és hivatalában. İket végrende-let szerint választották meg gyámnak, és mivel Homonnay Miklós még nem nagykorú – hiszen mindössze tizenegy esztendıs –, prokurátort sem vallhat-nak; gondját kell tehát viselniük hivatalának is és birtokainak is. 1180. (I. 169.) Miklós deák (litteratus) azt válaszolta Wiczmándy Mátyás és Hosszúmezey Balázs érdekében (pro eisdem, lásd az elızı bejegyzést) esze-nyi Csapy Ferenc ellen, hogy ebben az ügyben nem a nevezett alperesek ellen kellett volna perbe szállni, hanem Homonnay Miklós (magnificus) ellen, mi-vel hogy nem az örökség, hanem a hatalmaskodás képezi a per tárgyát. 1181. (I.169.) Bolyi Alpáry Simon a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Makó János esküdt és Tárkányi Farkas szolgabíró által kéretett Bácsmegyey Jánostól, Serédy Gáspár familiárisától egy szılıt, amely Lad-móc possessiónak a Csoma nevezető promontóriumán fekszik. – Bácsme-gyey János azt válaszolta, hogy ura tudomására fogja hozni a kéretést. 1182. (I. 169.) Haraszthy Balázs (B. H.) eszenyi Csapy Ferenc érdekében a következıket válaszolta Pesthy, másképpen Borbély Gáspár ellen: a nevezett Pesthy Gáspár 1559. november 1. táján (eodem die, lásd az 1177. számú be-jegyzést) hatalmasul megtámadta a felperes jobbágyait, sıt ezenfelül feltüzel-te ellenük Vásárhely possessio összes lakosát is, akik megverték a mondott jobbágyokat, s ezzel akkora kárt okoztak a felperesnek, amelyet 50 forintért sem vállalna magára (ut supra specificatum est, lásd az 1177. számú bejegy-zést).9 1183. (I. 169.) Nagy Gáspár, Telekessy Imre özvegyének (magnifica) a fa-miliárisa protestációt terjesztett elı Móré Gáspár ellen, kijelentvén, hogy a legkevésbé sem akar elállni a mondott halastó halászatától (lásd az 1148. és 1151-1152. számú bejegyzéseket). 1184. (I.169.) Móré Gáspár eltiltja Telekessy Imre özvegyét (eandem do-minam, lásd az elızı bejegyzést) a mondott halastó élésétıl, hatalmasul való birtoklásától és attól, hogy halásztassa. 1185. (I. 169.) Eszenyi Csapy Ferenc elengedte Pesthy Gáspár valamennyi tartozását és megajándékozta ezzel a nevezettet. 1186. (I. 169.) Eszenyi Csapy Ferenc (idem, lásd az elızı bejegyzést) be-mutatta ı császári és királyi felsége katonai levelét.

12

1187. (I. 169.) Malomy György a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kéretett néhai Te-lekessy Imre (magnificus) özvegyétıl egy jobbágyhelyet, amelyen jelenleg Tihán György lakik. – A nevezettek elmulasztották a jobbágyhely visszaadását. 1188. (I. 170.) Atyay Lırinc és fia, Atyay György prokurátort vallott. 1189. (I. 170.) A vármegye közönsége egy „paplan”-nak mondott fejfedıt (? peplum) ítélt meg Szentpétery András gyógyításáért és ápolásáért Borbély János számára, aki meg is elégedett azzal és lemondott az eskütételrıl.10 1190. (I. 170.) A vármegye közönsége azt a pert, amelyet Sztáray Antal és Sztankóczy Máté deák (litteratus) folytat egymás ellen, a következı törvény-széki ülésre halasztotta, azzal, hogy ha meg tudnak egyezni maguk között, akkor a dolog rendben van, egyébként pedig minden azzal kapcsolatos döntés meg fog maradni a korábbi érvényében. 1191. (I. 170.) Kálnássy Gergely Vékey Imre szolgabíró által protestációt terjesztett elı néhai Nagyazary Tamás leányai: Nagyazary Magdolna, Nagy-azary Anna és Nagyazary Erzsébet ellen, azért, mert a nevezett asszonyok ha-talmasul elfoglaltak valamely irtványföldet és be is vettették azt. 1192. (I. 170.) Sztáray Antal protestációt terjesztett elı nagymihályi Bánffy Gábor ellen, azért, mert a nevezett az Újesztendı napja utáni kedden (január 7-én) szervitoraival együtt az éjszaka csöndjében rátört a Sztára possessióban lakó Kondás Péter (providus) házára, akit onnét megkötözve jobbágya: Szabó Tamás (providus) házába vitettek egy szánon (per vehiculum), s ott annyira megvertek és összetörtek, hogy négy nap elmúltával el is távozott az élık so-rából. 1193. (I. 170.) Lasztóczy György deák (litteratus) prokurátorául vallotta Oroghványi Gergelyt.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1561. február 3. (f. II. p. fest. Purificationis Mariae), Zemplén

1194. (I. 171.) Bey János és házastársa, Cseby Dorottya asszony (nobiles) kölcsönösen prokurátorul vallották egymást. 1195. (I. 171.) Kamonyay Tamás prokurátort vallott. 1196. (I. 171.) Sztankóczy Szaniszló prokurátort vallott. 1197. (I. 171.) Potenciána asszony (nobilis), néhai Barlok András özvegye prokurátort vallott. 1198. (I. 171.) Körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Nagymihályi István alispán úr (egregius) el-

13

len, azért, mert amidın a legutóbbi törvényszéki ülésen az alispán úr borért küldött el egy asztalost, akkor Soklyossy Miklós ezt az embert minden ok nélkül és hatalmasul elfogatta. 1199. (I. 171.) Zóráth Gáspár prokurátort vallott. 1200. (I. 171.) Gyıke Boldizsár és Rákóczi Potenciána asszony (nobiles) prokurátort vallott. 1201. (I. 171.) Lónyay János prokurátort vallott. 1202. (I. 171.) Bacskay János Tárkányi Farkas szolgabíró által idéztetett Makó János ellen, azért, mert a panaszos házából hatalmasul elvitt valamely szánt (vehiculum), amelyet elı is kell adnia. 1203. (I. 171.) Bánffy Magdolna asszony (generosa), néhai Nagymihályi Benedek (egregius) övzegye prokurátort vallott. 1204. (I. 171.) Bolyi Alpáry Simon prokurátort vallott. 1205. (I. 171.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel több, nıágon leszármazott ember meg akar maradni Nagyráska és Kisráska possessiók, illetve tartozékaik birtokában, ezért gróf Báthory András parancs-levelének megfelelıen a vármegye által megírandó kiküldı levéllel az alispán úr köteles lesz kimenni és e jószágokat bírói zár alá venni. Ennek meg-felelıen a perek kapcsán bizonyítani kell, hogy a mondott nıági leszármazot-taknak valóban közük van ezekhez a birtokokhoz.11 Végül pedig ugyancsak e perekkel kapcsolatban (bizonyítani kell?), hogy a többi nıági leszármazott hatalmasul van ezeknek a jószágoknak a birtokában.12 1206. (I. 172.) Keczer Ferenc és házastársa, Bacskay Anna asszony pro-kurátort vallott. 1207. (I. 172.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: az al-ispán úr Mátyás apostol most elkövetkezendı ünnepén (február 24-én) tarto-zik kimenni a Nagyráska és Kisráska possessiókban fekvı jószágok bírói zár alá vételére és beiktatására, s a két fél a helyszínen tartozik majd ekkor bizo-nyítani, Ráskay Ferenc tudniillik azt, hogy a többi nıági leszármazott hatal-maskodás útján van a mondott jószágok birtokában, petropolyai Horváth Fe-renc pedig, hogy a többi nıági leszármazott e jószágoknak birtokában volt vagy van. 1208. (I. 172.) Szentiványi György prokurátort vallott. 1209. (I. 172.) A vármegye nemeseinek a közönsége kijelenti, hogy a leg-kevésbé sem akarja kihagyni eszenyi Csapy Ferencet (egregius) a leleszi pré-post ellen elvégzendı bizonyításokból, sıt inkább meg akar maradni mellette. 1210. (I. 172.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a ke-zesek fizessék meg a Pelejtérıl való gyilkos homagiumát. A gyilkosok egyéb-ként, bárhol is találják meg ıket, fogassanak el és vegyék el érdemük szerinti

14

büntetésüket. A nevek: Antal András, Kovács Albert, Zsámboki Lukács, Szalai Benedek, Varga Simon és Jakabdiák Péter.13 1211. (I. 172.) Oroghványi Gergely a Ráskay-urak – idısebb Ráskay Fe-renc és ifjabb Ráskay Ferenc, valamint Soós Máté és Ormányi Benedek14 – érdekében a következıket terjesztette a vármegye közönsége elé: a most múlt szerdán (január 29-én) Vékey Ferenc (egregius) egyik szervitora, név szerint Somogyi György Nagyráska possessiónak a Laborc folyón épített malmában a sötétség leple alatt késsel és baltával megölte a molnárt, Bojthy Bálintot, aki pedig semmilyen vétekkel nem szolgált rá arra. E gyilkosság miatt a ne-vezettek halált követelnek a mondott Somogyi György fejére. 1212. (I. 172.) Vékey Ferenc a szervitora (Somogyi György, lásd az elızı bejegyzést) érdekében azt a kérdést intézte a Ráskay-urakhoz, hogy amikor a meggyilkolt ember miatt perelnek, mint szervitorért, vagy mint jobbágyért perelnek-e? 1213. (I. 172.) Oroghványi Gergely a Ráskay-urak érdekében (pro eisdem dominis, lásd az elızı bejegyzést) azt válaszolta, hogy mint szervitorért pe-relnek. 1214. (I. 172.) Vékey Ferenc itt, a vármegye közönsége elıtt nem tagadta, hogy az ı szervitora ölte meg a meggyilkolt molnárt, de kijelentette, hogy a maga védelmében cselekedte azt.15 1215. (I. 172-173.) Vékey Ferenc azt válaszolta, hogy a meggyilkolt molnár olyasféle szervitora volt neki, mint a mondott Ráskay-uraknak. Ama Somo-gyi György pedig a molnár meggyilkolása után Tárkány castellumba ment, majd másnap hazatért Kisráska possessióba. Ezután az éjszaka csöndjében támadtak rá és vetették fogságba. Azt mondja tehát Vékey Ferenc, hogy a ne-vezett urak nem törhettek volna rá a házra és nem foghatták volna el a szer-vitort; ennek megfelelıen kéri, hogy azt az embert adják az ı kezére, s a vármegye nemeseinek a közönsége elıtt megígéri, hogy törvénykezni fog fö-lötte és igazságot szolgáltat az ügyben. 1216. (I. 173.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel eddig sem a felperes, sem pedig az alperes fél nem tudott tanúbizonyságokat szerezni, viszont mindenféle pert köztudományvételre kell bocsájtani, ezért ama gyilkosnak – tudniillik Vékey Ferenc szervitorának, aki Ráska possessio malmában megölt egy molnárt16 – a perében is el kell végezni a szükséges nyomozásokat. A Ráskay-urak azonban a törvényszolgáltatásig is kötelesek a bilincsekben és fogságban tartott foglyot az ispán úr kezére adni. 1217. (I. 173.) Bacskay Miklós Batthyány Ferencnek és Batthyány János-nak (nobiles), tudniillik néhai Batthyány Gáspár (egregius) fiainak a szemé-lyében eltiltja Székely Antalt és házastársát attól, hogy Battyán possessióban castellumot emeljenek és építsenek.

15

1218. (I. 173.) Nagy Gáspár garai Bánffy Katalin asszonynak (generosa), néhai Telekessy Imre (egregius) özvegyének a személyében, valamint Makó János eltiltják Székely Antalt és házastársát attól, hogy Battyán castellum építésére köveket és sziklákat hordassanak a kıbányából. 1219. (I. 173.) Bacskay Miklós bemutatta a vármegye közönsége elıtt szer-vitorát, vagyis kocsisát, akit Székely Antal szervitorai sebesítettek meg a fején. 1220. (I. 173.) Ilona asszony (nobilis), Kassuhy Péter (nobilis) házastársa prokurátort vallott. 1221. (I. 173.) Tibay Kristóf (egregius) prokurátort vallott. 1222. (I. 174.) Rákóczi János házastársának, Kassuhy Julianna aszszonynak a személyében a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette a Miglészen lakó Bánóczy Jánost (providus) Nyomárkay Gergelytıl. 1223. (I. 174.) Rákóczi Mihály a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Sztáray Antal esküdt által kérette Gyulaffy Fruzsina asszonytól (magnifica), néhai Homonnai Drugeth Gábor özvegyétıl a jelenleg Vásárhely possessióban tartózkodó szökött jobbágyait, név szerint Fazekas Imrét és Fazekas Mihályt (providi). 1224. (I. 174.) Helmeczy Márton deák (litteratus) Ilosvay Mihály és fia, Ilosvay Gergely érdekében17 a gróf Báthory András által kiadott osztály-levélnek megfelelıen ifjabb Ráskay Ferenc ellen elıterjesztette, hogy az el-múlt napok során bemutatták a vármegye közönsége elıtt a parancslevelet, vagyis az osztálylevelet, s a benne foglaltaknak megfelelıen kihívják az alis-pán urat az illetı birtokoknak a bírói zár alá vételére. 1225. (I. 174.) Körtvélyesi Soklyossy Mihály deák (litteratus) ifjabb Rás-kay Ferenc érdekében azt válaszolta, hogy amint az országbíró elé is terjesz-tették már, be kell bizonyítani, hogy a vitatott birtokjogok egyaránt megilletik a férfiágat és a nıágat. 1226. (I. 174.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel nyilvánvaló, hogy azokra a jószágokra (lásd az elızı két bejegyzést) is vonat-kozik a nıági birtokjog, ezért a törvényszék elıtt nem szükséges bizonyítani a nıági leszármazottak birtokjogát. Ennek megfelelıen az alispán úr a tör-vényszék által kiadandó kiküldı levéllel kimehet és az osztatlan jószágokat feloszthatja, illetve bírói zár alá veheti. 1227. (I. 174.) Deregnyey Mihály prokurátorául vallotta Haraszthy Balázst. 1228. (I. 174-175.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: azt az ítéletet, amelyet Nátafalussy Albert szolgabíró és más bírák hoztak Vá-sárhely possessio helyszínén eszenyi Csapy Ferencnek az ugyanezen Vásár-hely possessio lakosai – akik egyébiránt Homonnai Drugeth István és Ho-monnai Drugeth Miklós (magnifici) jobbágyai – ellen indított perében, min-

16

den tekintetben helyben kell hagyni, azzal a kiegészítéssel, hogy a nevezett jobbágyok kötelesek megjelenni a következı törvényszéki ülés elıtt itt, Zemplén oppidumban és ki-ki közülük csupán csak a maga személyében tar-tozik esküt tenni arról, hogy nem voltak részesek a nevezett eszenyi Csapy Ferenc jobbágyainak a megverésében, illetve borainak a megivásában, s hogy nem is tudják, ki vett részt a verekedésben és a bor megivásában, s végül, hogy ık tökéletesen ártatlanok az egész hatalmaskodásban. 1229. (I. 175.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Helmeczy Márton deák (litteratus) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) részérıl megígérte, hogy törvényt fog látni és igazságot fog szolgáltatni Vá-sárhely possessio helyszínén eszenyi Csapy Ferenc (egregius) számára, ámde mindezt elmulasztotta, ezért a pert három márka büntetéssel együtt a megyei törvényszékrıl vissza kell bocsájtani a mondott Vásárhely possessio helyszí-nére. A törvényszék Homonnai Drugeth Ferencet marasztalta el ezen három márka büntetésben. Ezenfelül a mondott helyszínen minden egyes jobbágyot elı kell állítani. Az ítélethozatal kitőzött határnapja a következı törvényszéki ülés elıtti péntek. – Az elmarasztalt fél újból meg is ígérte a törvénykezést. 1230. (I. 175.) Kassuhy Ambrus (nobilis) a saját pénzén és a jegyajándék értékének a kifizetésével a második alkalommal intette Ilona asszonyt (nobi-lis), Kassuhy Péter (nobilis) házastársát, s egyben szolgabírót és esküdtet kért az intés átadására. 1231. (I. 175.) A vármegye közönsége úgy határozott (a törvényszék által kiszabott büntetések letételével kapcsolatban)...18 1232. (I. 175.) Móré Gáspár a második alkalommal is eltiltotta garai Bánffy Katalin asszonyt (generosa), néhai Telekessy Imre (egregius) özvegyét a Pa-lacca nevezető halastónak a halászatától. 1233. (I. 175.) Móré Gáspár (idem, lásd az elızı bejegyzést) szolgabírót és esküdtet kért annak a kártételnek a megvizsgálására, amelyet garai Bánffy Katalin asszonynak, néhai Telekessy Imre özvegyének (eiusdem dominae, lásd az elızı bejegyzést) a jobbágyai és szervitorai okoztak Nagyrozvágy possessióban. 1234. (I. 176.) Haraszthy Balázs (B.H.) Anna asszonynak, Bakay Bálint há-zastársának, valamint Orsolya asszonynak, Szalonthay János házastársának (nobiles) az érdekében a következıket terjesztette elı Sára asszony, Szinyéry Mátyás házastársa19 és Katalin asszony, Agárdy Miklós házastársa (nobiles) ellen: Szent Fülöp és Jakab apostolok elmúlt ünnepe (1560. május 1.) táján Anna asszony az elvégzett munkájáért tejet adott valamely asszonynak, majd kora reggel Agárdy Péter házába ment. A nevezett Sára és Katalin asszony ugyancsak oda ment, valamint Agárdy Miklós is; érkezésüket látva Anna asz-szony azonnal bezárta az ajtókat. İk azonban betörtek a házba, ott a nevezett

17

felperest a földre lökték és olyan keményen megverték, hogy félholtan ma-radt a házban, s közben gyalázkodó szidalmakkal is illették, bestének és kur-vának nevezték. Agárdy Miklós pedig az ajtóban állva azt kiabálta, hogy „üs-sétek a bestét, a kurva lányát”; sıt azt is mondta: „úgy megverem az anyádat is, hogy elvetél”20. – A nevezett Anna asszony az elszenvedett sérelmeket száz forintért sem vállalná magára. 1235. (I. 176-177.) Oroghványi Gergely a következıket válaszolta Sára asz-szony, Szinyéry Mátyás házastársa és Katalin asszony, Agárdy Miklós házas-társa érdekében (pro eisdem dominabus, lásd az elızı bejegyzést): amikor a nevezett asszonyok Agárdy Péter házához mentek, nem a mondott felperes asszonyokat keresték, hanem úgy mentek oda, mint atyafiuk házához. Ami-kor Bakay Bálint házastársa, Anna asszony és Szalonthay János házastársa, Orsolya asszony oda érkezett és Agárdy Miklós meghallotta, hogyan szidal-mazzák gyalázkodó szavakkal a feleségét, akkor ıt és Sára asszonyt, Szi-nyéry Mátyás feleségét kihívta Agárdy Péter házából és áthívta a maga házá-ba. Az egész gyalázkodás tehát azért történt, mert Bakay Bálint mondott há-zastársa, Anna asszony támadt rá az alperes asszonyokra, akik csak a maguk védelmében tették, amit tettek, s egyébként kisebbítésüket és a rajtuk esett gyalázatot száz forintért sem vállalnák magukra. Ami pedig Agárdy Miklóst illeti: ı az asszonyok ezen dolgáról semmit sem tud, mivel nem volt ott ak-kor, csak azt hallotta, hogy a felperes asszony azt mondta az alperesnek: „no gyertek csak, beste kurvák, folyjék ki a vér a torkotokon.” Anna asszony pe-dig azt is üzente Agárdy Miklós egyik jobbágyával, hogy – úgymond – „mondd meg asszonyodnak, Szirmay Benedek kurvájának, hogy csak Tere-bes oppidumban...”21 1236. (I. 177.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy mindkét fél (lásd az elızı bejegyzéseket) a következı törvényszéki ülésig bizonyítsa állí-tását. 1237. (I. 177.) Úri Somogyi Benedek letette a vármegye közönsége elıtt a 13 forintot az eszenyi Csapy Ferenc számára és Homonnay Gáspár ellen ki-adott ítéletlevél felbontásáért. 1238. (I. 177-178.) Haraszthy Balázs eszenyi Csapy Ferenc személyében a következıket terjesztette elı Homonnay Gáspár (magnificus) ellen: a neve-zett Csapy Ferenc az 1559. esztendıben, Mindenszentek ünnepe (november 1-e) táján elküldte Gálszécs oppidumba valamely jobbágyait, hogy szállítsák el borait, s ezen jobbágyok vezetıjévé egyik szervitorát, Kocsis Ferencet tet-te, akinek kezébe adta a vámlevelet is, azzal a megbízatással, hogy a vámon is és útközben is viseljen gondot a borokra és a jobbágyokra egyaránt. Ami-dın pedig ezen Kocsis Ferenc a jobbágyokkal és a borokkal megérkezett Vá-sárhely possessióba, megállíttatta a borral megrakott szekereket, s a vámo-

18

soknak írt levéllel együtt elment elıbb Homonnai Drugeth István, majd onnét Homonnai Drugeth Ferenc (magnifici) vámosához, hogy engedélyt kapjon tılük a szabad továbbmenetelre. Eközben Homonnai Drugeth Gáspár (magni-ficus) jobbágyai jogtalan és törvénytelen módon rátámadtak az utcán a borral ott várakozó jobbágyokra és agyba-fıbe verték, sıt meg is sebesítették ıket, jóllehet ezek teljesen ártatlanok voltak és semmi okot sem adtak a hatalmas-kodásra. Mindezzel azonban a támadók nem elégedtek meg, hanem hatal-masul elvitték a borral megrakott szekereket is és a borokból annyit megittak, amennyit csak tudtak; az ezen hatalmaskodás miatt elszenvedett kárt a pana-szos 50 forintért sem vállalná fel. A jobbágyok pedig a megveretés miatt el-szenvedett sérelmeiket, valamint azt, hogy visszatartásuk ideje alatt ökreik és lovaik éheztek, személyenként 25-25 forintért sem vállalnák fel. – Az elıállí-tani parancsolt jobbágyok neve: Kopecz Tamás, Brecsák István, Petriskó Pé-ter és Tehnai Kristóf. A sérelmet szenvedett jobbágyok pedig a következıek: Balogh Pál, Kántor András, Juhász Márton veje, akinek a neve János, Senyéri Pál, Tóth Vince, Kósa László, Bírómihály János, Gıczi András, Nagy György, Kocsis Ferenc, Kozma György, Orosz Ferenc, Gálóczi Lukács, Eszenyi János, Orosz Miklós, Rigó István, Kis Bálint és Kis Lırinc.22 1239. (I. 178.) Vékey Ferenc a következıket állapíttatta meg a vármegye közönsége elıtt: ı intette Oroghványi Gergelyt (nobilis) annak tekintetében, hogy mindketten mutassák be bizonyságleveleiket és az alispán úr tekintse meg azokat, s ha ı úgy találja, hogy Vékey Ferenc bizonysága a jobb, akkor semmisítse meg Oroghványi Gergely bizonyságlevelét. Ha azonban Orogh-ványi Gergely bizonyságát tapasztalja az alispán úr jobbnak, akkor Vékey Ferenc bizonyságlevelét érvénytelenítse és mindezek alapján adja át a vitatott jószágokat és birtokjogokat annak, akiket azok megilletnek. 1240. (I. 179.) Bornemissza Pál (nobilis) házastársa, Katalin asszony (ho-nesta) prokurátort vallott és letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 1241. (I. 179.) Homonnai Drugeth Gáspár (magnificus) ıri Somogyi Bene-dek és Helmeczy Márton deák (litteratus) által ígéretet tett arra, hogy a kö-vetkezı törvényszéki ülés elıtti pénteken és szombaton Vásárhely possessio helyszínén törvénykezést fog tartani és igazságot fog szolgáltatni jobbágyai részérıl eszenyi Csapy Ferenc számára. 1242. (I. 179.) Sóvári Soós Imre és sóvári Soós István prokurátort vallott.

19

ZEMPLÉN VÁRMEGYE CONGREGATIÓJA 1561. március 3. (f. II. p. fest. Matthiae apostoli),

Zemplén oppidum 1243. (I. 179.) Zsófia asszony (nobilis), Hrabóczy László (nobilis) házas-társa prokurátort vallott. 1244. (I. 179.) Bajory Lénárt prokurátort vallott. 1245. (I. 179.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus), Ung vármegye fı-ispánja prokurátort vallott. 1246. (I. 179.) Ráskai Soós Mátyás és Ormányi Benedek prokurátort val-lott. 1247. (I. 179.) Idısebb Ráskay Ferenc, ifjabb Ráskay Ferenc, ráskai (de eadem) Soós Mátyás, Ormányi Benedek és Bajony István idéztetett Nátafa-lussy Albert szolgabíró által Vékey Ferenc ellen, azért, mert a legutóbb el-múlt napokban az idéztetı fél Kisráska possessióban lévı házára törtek és azt hatalmasul lerontották. Az idézettek kötelesek elıállítani a hatalmaskodásban részt vett jobbágyaikat is, nevezetesen: idısebb Ráskay Ferenc Bíró Mátét, Gyıri Bálintot és Gyıri Ambrust; ifjabb Ráskay Ferenc a Nagyráskán lakó Máthé Pétert, Bíró Mihályt és Varga Lászlót; Bajony István a szintén Nagy-ráskán lakó Vasas Istvánt, Vasas Balázst és Vasas Mihályt; Ormányi Bene-dek egy Balázs nevő szervitorát; Soós Máté a Kisráskán lakó szervitorát, Tóth Tamást; végül ifjabb Ráskay Ferenc Tóth Mihályt, Czinegér Benedeket és Mészáros Gergelyt.23 1248. (I. 179.) Agneta asszony (nobilis), néhai Haraszthy István (nobilis) özvegye – aki Nagy János házastársa jelenleg – prokurátort vallott és letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 1249. (I. 180.) Bolyi Alpáry Simon Tárkányi Farkas szolgabíró által vala-mely hatalmaskodás miatt idéztetett Csicsery Péter, Ung vármegye törvény-székének a jegyzıje ellen. 1250. (I. 180.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) Nátafalussy Albert szolgabíró által valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett nagymihályi Bánffy Sandrinus (egregius) ellen; az idézett fél köteles elıállítani Adamcso-vith György, Silovicz Lukács, Pekoczovicz Mátyás, Dobrava György, Hamran Bálint, Koszter Ambrus és Koszter Antal nevő jobbágyait is, akik valameny-nyien İrmezı possessióban laknak. 1251. (I. 180.) Garai Bánffy Katalin asszony (magnifica), néhai Telekessy István (magnificus) özvegye, valamint Keresztes János idéztetett körmös-bányai Móré Gáspár ellen, azért, mert a legutóbb elmúlt napokban Kun Bá-lint, Zétény castellum várnagya az idézettek akaratából valamely szervitorai-val rátört Nagyrozvágy possessióra, ott betörte a panaszos fél nemesi kúriáján

20

lévı épületek ajtaját, a házakban talált szalonnákat darabokra vagdosta, más dolgokat pedig hatalmasul elvitetett onnét. 1252. (I. 180.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: min-den tekintetben érvényben kell hagyni és meg kell erısíteni azt a statutumot, amelyet az 1550. esztendıben hoztak a vármegye akkori tagjai, tudniillik, hogy 12 forint büntetésben kell elmarasztalni azokat – figyelmen kívül hagy-va, hogy nemesek-e vagy nemtelenek –, akik megtagadják, hogy az alispán úr pecsétjére tanúbizonyságot tegyenek vagy a törvény elıtt megjelenjenek.24 1253. (I. 180.) Sztáray János Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Gyulaffy Fruzsina asszony (magnifica), néhai Homonnai Drugeth Gábor (magnificus) özvegye ellen, azért, mert az idéztetı valamelyik jobbágyának – akinek Tamásik (providus) a neve – a szılejét hatalmasul elvette. 1254. (I. 180.) Hosszúmezey György prokurátort vallott. 1255. (I. 180.) Ifjabb nagymihályi Eödönffy Ferenc prokurátort vallott. 1256. (I. 180.) Koncz István prokurátort vallott. 1257. (I. 181.) Keczer Ferenc, mint Homonnai Drugeth István (magnificus) követe a tulajdon nyelvével azt mondotta – amint Wiczmándy Mátyás is megállapíttatta –, hogy nevezett ura nem akarja társául a fıispáni tisztségben Homonnay Miklóst (magnificus). 1258. (I. 181.) Pozsgay Márton és házastársa, Zsófia asszony a szolgabíró személyében eljáró Sztáray Antal által idéztetett Nátafalussy Albert ellen, azért, mert az idéztetı fél két darab, Kocsovena nevezető szántóföldjén – amelyek Sztankóc possessio végénél fekszenek – hatalmasul földhányáso-kat25 emeltettek. 1259. (I. 181.) Nagy Farkas és házastársa, Budaházy Katalin, Vállay Tamás és házastársa, Erzsébet asszony, valamint Bánóczy Miklós és házastársa, Bor-bála asszony ugyancsak idéztetett Sztáray Antal által Nátafalussy Albert ellen (per eundem contra eundem, lásd az elızı bejegyzést) ugyanazon szántó-földek miatt. 1260. (I. 181.) Vékey János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen szolgabíró és esküdt által kérette Pósa Pétertıl szökött jobbágyait: Csenger Istvánt és Csenger Dénest (providi). 1261. (I. 181.) Wiczmándy Mátyás prokurátort vallott. 1262. (I. 181.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus prokurátort vallott.26 1263. (I. 181.) Rákóczi János prokurátort vallott. 1264. (I. 181.) Morvai Rákóczi György prokurátort vallott. 1265. (I. 181.) Homonnai Drugeth István (magnificus) Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Sztáray János ellen az alábbi okok miatt:

21

– – az idézett fél Barkó possessióban lakó, Tamasiczkó nevő jobbágya (pro-vidus), akit elı is kell állítani, hatalmasul megszedetett egy szılıt, amely Krivostyán possessio szılıhegyén van, s annak termését hordókkal vitette el; – – hat esztendı óta adósa az idéztetı félnek a nevezett jobbágy 24 magyar forinttal, ugyanannyi köböl gabonával, 25 köböl zabbal, valamint nyári és téli ruhákkal. 1266. (I. 182.) Csicsery Péter, Ung vármegye jegyzıje prokurátoraiul val-lotta Dereghnyey Mihályt, Koncz Lénártot és ıri Somogyi Benedeket. 1267. (I. 182.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus felkérte az alispán urat, hogy járjon el két gonosztevı dolgában; a vármegye nemeseinek a közönsége pe-dig ki is küldte az alispánt az eljárás elvégzésére. 1268. (I. 182.) Balogh Bertalan Tárkányi Farkas szolgabíró által idéztetett körmösbányai Móré Gáspár ellen, azért, mert Kövesd possessióban hatalma-sul elfogatta és két teljes héten keresztül fogságban tartotta az idéztetı fél Mészáros András nevő jobbágyát. 1269. (I. 182.) Atyay Lırinc a saját pénzével a negyedik alkalommal intette Serédy Gáspárt a Ladmóc possessióban fekvı birtokrész miatt, amely csupán zálog címén van a nevezett kezénél; ez a birtokrész egyébként valamikor né-hai Tibay Fülöpé volt. 1270. (I. 182.) Vékey Ferenc szervitora, Somogyi György érdekében elıter-jesztette, hogy a vármegye közönsége semmiféle ítéletet nem hozhatott volna a nevezett szervitor dolgában, mivel a megyegyőlés nem törvényszéki ülés volt. Somogyi György egyébként is ıfelsége szervitora, ezért nem a vár-megye közönsége, hanem ıfelsége kapitánya tartozik törvényt látni fölötte. 1271. (I. 182.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: az alispán úrnak hatalmában fog állani, hogy nem csak a törvényszék színe elıtt – ahol tudniillik oly sok jámbor nemesember szokott összegyőlni –, hanem a saját házában is törvényt lásson az ilyesfajta gyilkosok fölött. 1272. (I. 182.) Bolyi Alpáry Simon Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozs-gay Márton esküdt által kérette Homonnai Drugeth Gáspártól (magnificus) Vásárhely possessio bírája útján az ugyanazon Vásárhely possessióban lakó Kmecz Istvánt (providus), mint szökevény jobbágyot. – A mondott bíró a ké-retésre azt válaszolta, hogy ura tudomására fogja hozni a dolgot, hogy ı mondja meg, mi a teendı. 1273. (I. 183.) Vékey Ferenc szervitora, Somogyi György érdekében azt követelte, hogy a vármegye közönsége adja ki neki az Imreg possessio hely-színén, a mostani győlés elıtt tartott tanúkihallgatásokról készült bi-zonyságlevél másolatát. 1274. (I. 183.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a tör-vényszék a bőnügyekben nem ír és nem is ad ki másolatot a tanúkihallgatá-

22

sokról készült bizonyságlevelekrıl, mivel a vádlott (Vékey Ferenc szervitora, Somogyi György ( lásd az elızı bejegyzést) nyilvánvaló gyilkos, sıt nem is küld ilyet a királyi kúriára, ha az érdekelt fél fellebbez. 1275. (I. 183.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: mivel a tanúbizonyságok vallásából világosan kiderült, hogy ama meggyilkolt molnár Somogyi Györgynek, Vékey Ferenc szervitorának a kezétıl szenvedett halált, s mivel ezt a törvényszék elıtt maga Somogyi György is megerısítette tulaj-don szája vallásával – jóllehet azt állította, hogy önmaga védelmében ölte meg a molnárt, ámde ezt a törvényszék elıtt nem tudta bizonyítani –, ezért te-hát a meggyilkolt molnár atyafiai hetedmagukkal esküdjenek a gyilkos fejére (hogy tudniillik atyafiuk, a mondott molnár halála senki másnak, hanem a nevezett Somogyi Györgynek a keze által történt)27, s a gyilkosnak az ország törvénye szerint vétessék feje. 1276. (I. 183.) Tussay László prokurátort vallott. 1277. (I. 183.) Kendy Bálint prokurátort vallott. 1278. (I. 183.) İri Somogyi Benedek Homonnai Drugeth Gáspár (magni-ficus) érdekében kijelentette a vármegye közönsége elıtt, hogy annak András nevő, Világ possessióban lakó jobbágya nem hajtotta el azt a két lovat. 1279. (I. 183.) Eszenyi Csapy Ferenc protestációt terjesztett elı, azért, mert Homonnay István és Homonnay Miklós (magnifici) Vásárhely possessióban lakó jobbágyait ugyan a törvény a mondott possessio helyszínén elmarasztal-ta és elrendelte, hogy eskü útján tisztázzák magukat és bizonyítsák ártatlan-ságukat a törvényszék elıtt, azok mégsem tették le eddig az esküt, jóllehet személyesen jelen vannak. 1280. (I. 184.) Keczer Ferenc Homonnai Drugeth István (magnificus) meg-bízólevelével a többi reája bízott dolog mellett azt is jelentette Nagymihályi István (egregius), a vármegye jelenlegi alispánja ellen, hogy a nevezett alis-pán a legutóbb tartott törvényszéki ülésen magára vállalta és vette a mondott ura részérıl való törvényszéki terheket – ezt pedig, alispán lévén, nem csele-kedhette volna, hiszen az általa viselt hivatal egyáltalán nem engedi meg. 1281. (I. 184.) Nagymihályi István alispán teljesen elvörösödve (pene rubo-re affectus) azt válaszolta, hogy a törvényszéki terheknek az a felvétele nem az ı, hanem a prokurátor hibájából történt, ezért a nevezett Keczer Ferenc a legkevésbé sem mondhat semmit az ı tisztsége ellen. Emellett Nagymihályi István perbe hívja Keczer Ferencet és követeli, hogy a vármegye közönsége hozzon számára ítéletet az ügyben. 1282. (I. 184.) Ezt hallván Keczer Ferenc a maga személyében kijelentette, hogy nem tudja, miért kellene neki perbe szállnia, hiszen ı nem a maga ne-vében mondotta azokat a szavakat, hanem megbízója küldötteként.

23

1283. (I. 184.) Ezt hallván Nagymihályi István a maga személyében és ér-dekében azt válaszolta, hogy ı semmit sem hallott Keczer Ferenc urától, csak Keczer Ferenctıl (ab ipso, lásd az elızı bejegyzést). 1284. (I. 184.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: mivel az ország törvényei szigorúan tiltják, hogy a nemesek közül bárki is bármiféle sértegetı vagy gyalázkodó szavakkal illesse a megyegyőléseken vagy tör-vényszéki üléseken nem csupán azokat, akik bírói tisztségeket viselnek, ha-nem bárki mást is, ezért Keczer Ferencet széktörés vétkében kell elmarasztal-ni Nagymihályi István ellen és száz arany forint büntetéssel kell sújtani. 1285. (I. 184.) Keczer Ferenc megfellebbezte ezt az ítéletet (lásd az elızı bejegyzést), mégpedig azon okok miatt, hogy a vármegye közönsége nem büntethette volna meg ıt, hiszen két szolgabírón kívül más bíró nem volt ott, s egyébként sem törvényszéket tartottak, hanem csupán megyegyőlést.28

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. március 24. (f. II. a. fest. Annuntiationis Mariae),

Zemplén oppidum 1286. (I. 185.) Bódy Margit asszony (nobilis), néhai Recsky László özve-gye prokurátort vallott.29 1287. (I. 185.) Komornyk Ferenc Nátafalussy Albert szolgabíró által idéz-tetett hrabóci Nagy Bálint ellen az alábbiak miatt: – – hatalmasul elkergette az idéztetı szekerét Hrabóc possessio határában, amely szekérrel az vesszıt szállított a kerítések helyreállítása céljából; – – a most múlt kedden (március 18-án) az idéztetı János nevő jobbágyának (providus) három tehenét elvette és három napon keresztül magánál tartotta. 1288. (I. 185.) Cseley János Szilvásújfalussy Jánosnak és Szilvásújfalussy Tamásnak, valamint néhai Szilvásújfalussy Lénárt özvegyének a személyé-ben protestációt terjesztett elı a leleszi prépost ellen, mégpedig azért, mert a legközelébb elmúlt napokban Újfalussy Lázár perbe hívta a nevezetteket a ki-rályi kúria elé, s ık a perbehívás után elmentek a leleszi konventbe, mivel másolatot akartak venni maguknak a perbehívó levélrıl. A konventben azon-ban nem adták ki nekik a másolatot, mivel a prépost azt állította, hogy az a perbe hívó levél nem a leleszi konventnek szól, hanem a jászói káptalannak. 1289. (I. 185.) Herényi Zsófia asszony (nobilis), néhai vadászi Rákóczi Mihály özvegye Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Rákóczi János ellen; a mondott özvegy tartozik elıadni 80 forintot.30 1290. (I. 185.) Somosi Bacskóy Miklós prokurátort vallott. 1291. (I. 185.) Azary István és Azary Zsigmond prokurátort vallott.

24

1292. (I. 185.) Újfalussy Tamás protestációt terjesztett elı Azary István ér-dekében Balogh, másképpen Bessenyı Gergely ellen, azért, mert a saját háza elıtt tırrel átszúrta a nevezett Azary István kezét. A protestáló bemutatta a véres ruhát is. 1293. (I. 185.) Csicsery Péter a maga és összes atyafia nevében és sze-mélyében, valamint deregnyıi Bessenyı Mihály is eltiltja ı császári és kirá-lyi felségét az Ung vármegyében fekvı Pálóc possessióban lévı vámnak az eladományozásától és elajándékozásától, valamint ruszkai Dobó Istvánt és ruszkai Dobó Domonkost ugyanazon vámnak a megszerzésétıl és építésétıl. 1294. (I. 186.) Azary István Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Pelejthey Bálint ellen, azért, mert hatalmasul elvette az idéztetı valamely Gerıcz nevő jobbágyának a lovát. 1295. (I. 186.) Kassuhy Julianna asszony (generosa), Rákóczi János (egre-gius) házastársa prokurátort vallott. 1296. (I. 186.) Bacskay Miklós Tárkányi Farkas szolgabíró által idéztetett Székely Antal ellen valamely hatalmaskodó cselekedet miatt; az idézett fél köteles elıállítani Szabó Antalt és Lovász Györgyöt. 1297. (I. 186.) Kétházy Pál Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) érde-kében a következı feleletet adta: néhai Mekcsey László (egregius) Vásárhely possessióban lévı házát, vagyis nemesi kúriáját azért építtette meg és állíttat-ta helyre, mert Gyulaffy Fruzsina asszony (magnifica) részt birtokolt abban és tıle ezt a részt megszerezte magának néhai Perényi Péter özvegye (magni-fica), mégpedig azon okból, hogy ha a nevezett aszszony ide érkezne vagy ide visszatérne, legyen szállása. 1298. (I. 186.) Szentpétery András szolgabírót és esküdtet kért házastársa megveretésének – amelyet Sztáray András követett el – a kivizsgálására. 1299. (I. 186.) Rákóczi János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen szolgabírót – név szerint Tárkányi Farkast – és esküdtet kért fiai: Rákó-czi András, Rákóczi Zsigmond és Rákóczi Péter, valamint leányai nevében is a Zétény és Szentes possessiókban fekvı birtokrészeknek a garai Bánffy Ka-talin asszonytól (generosa), néhai Telekessy Imre (magnificus) özvegyétıl és fiától, Telekessy Istvántól való visszakövetelésére, amely birtokrészeket a nevezettek tılük foglaltak el. 1300. (I. 186.) Orsolya asszony (nobilis), Ományi Péter (nobilis) házastársa prokurátort vallott. 1301. (I. 186.) Cseley Katalin asszony (nobilis), Sztáray András (nobilis) házastársa a saját pénzén elsı alkalommal intette az ıt megilletı jegyajándék felvételére Kozmay Margit asszonyt (nobilis), néhai Cseley31 Lénárt (nobilis) özvegyét, aki most Szentpétery András (nobilis) házastársa.

25

1302. (I. 186.) Atyay Lırinc a fiainak: Atyay Györgynek és Atyay János-nak a személyében a vármegye közönsége elıtt eltiltotta Sóvágó Gergelyt (providus) a Ladmóc possessio szılıhegyén fekvı, Kántor nevő szılıtıl. 1303. (I. 187.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: elı-ször is, mivel Haraszthy Balázs prokurátort valló levél nélkül beszélt nagymi-hályi Pongrácz János (egregius) érdekében valamely gyilkos ügyében, ezért az általa elmondottaknak nincs semmilyen érvénye, sıt a nevezett prokurátort egy forint büntetésben kell elmarasztalni. – Másodszor: mivel világosan kide-rült a tanúvallomásokból, hogy Cservenka Mátyás gyilkos, aki tudniillik az éjszaka csöndjében megölte Nagymihályi Sandrinus szervitorát, Lovász Má-tyást, Nagymihály oppidum helyszínén törvényt is tartottak fölötte. Mivel azonban a választott bírák nem jelentek meg elegendı számban, az alispán úr a vármegye törvényszéke elé hozta ítélkezés végett az ügyet. Ennek megfele-lıen azok, akik kezességet vállaltak a mondott gyilkosért, 100 forint büntetés terhe alatt tartoznak ıt az alispán úr kezére adni: ha ezt megteszik, akkor a meggyilkolt ember felesége hetedmagával tegyen esküt a vádlott fejére és ebben az esetben büntessék azt fıvétellel. Ha pedig a kezesek nem tudnák át-adni az alispánnak a gyilkost, akkor tartoznak kifizetni a vállalt kezességet, a gyilkost pedig bárki és bárhol szabadon elfoghatja. 1304. (I. 187.) Komornyk Ferenc (nobilis) és házastársa, Ráskay Anna asz-szony prokurátort vallott. 1305. (I. 187.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel az elızı törvényszéki ülésen a Homonnay Gáspár személyében kezéhez vett ítéletleveleket ıri Somogyi Benedek felbontotta és az elsıért 16 forintot, a másodikért pedig 13 forintot fizetett, ezért e fizetések után többet nem tarto-zik fizetni. – Másodszor: azokkal a jobbágyokkal kapcsolatban, akiknek a ré-szérıl törvénykezést ígért, nyilvánvalóan kiderült a tanúbizonyságok vallo-másaiból, hogy semmit sem lehetett reájuk bizonyítani. Ezért a Vásárhely possessio helyszínén történt törvénykezés során a választott bírák úgy hatá-roztak, hogy eszenyi Csapy Ferencet el kell marasztalni a két jobbágy fejvált-ságában, mert jogtalanul zaklatta ıket. Mivel tehát ez a két jobbágy most is ártatlannak mondja magát és a tanúk sem tudják a vádat reájuk bizonyítani, nem is tartoznak esküt tenni. A másik két jobbágy azonban tegyen esküt, mindegyikük csupán a maga személyében, de csak azután, hogy a visszabo-csájtást viszszahozták a törvényszék elé.32 1306. (I. 188.) A tisztelendı leleszi prépost úr Nagytárkányi Farkas szolga-bíró által idéztetett Wiczmándy Mátyás ellen, azért, mert Polyán possessió-ban elhordatta az idéztetı gabonáját, tudniillik egy kazal búzát és egy kazal tavaszit.

26

1307. (I. 188.) Wiczmándy Mátyás (egregius) Homonnai Drugeth Miklós (magnificus) személyében és pénzén az elsı alkalommal intette Mikó Feren-cet (nobilis) amiatt a birtokrész miatt, amely a Zemplén vármegyei Hór pos-sessióban fekszik és egyedül csak a nevezett Homonnai Drugeth Miklóst ille-ti. Egyben fel is szólította Mikó Ferencet, hogy mutassa be az azon birtokré-szekben való jogait igazoló iratokat, ha rendelkezik ilyenekkel. 1308. (I. 188.) Haraszthy Balázs azért, mert az alispán úr ıt egy forint bír-sággal büntette, azt a kijelentést tette az alispán úr és Nagymihályi Sandrinus ellen, hogy a jövıben semmiféle prokurátori feladatot nem vállal a törvény-szék elıtt nagymihályi Pongrácz Mátyás és nagymihályi Pongrácz János pe-reiben. 1309. (I. 189.) Bejcsy Jakab prokurátort vallott. 1310. (I. 189.) Balogh Albert prokurátort vallott.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. április 21. (f. II. a. fest. Georgii),

Zemplén oppidum 1311. (I. 189.) Gesztelyi Orosz János és Bey Katalin asszony prokurátorul vallotta Soós Pétert és Soós Mátyást. 1312. (I. 189.) Matuznay Anna asszony (nobilis), néhai Tárkányi Miklós (nobilis) özvegye Tárkányi Farkas szolgabíró által idéztetett Tibay Mihály deák (nobilis litteratus), a vármegye jegyzıje ellen; az idézett fél köteles elı-adni a 4 forintot is. 1313. (I. 189.) Pozsgay Miklós (nobilis) és Vajkóczy Dorottya asszony prokurátorul vallotta Pozsgay Boldizsárt és ıri Somogyi Benedeket. 1314. (I. 189.) Gatályi Gáspár Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Nagymihályi István alispán, valamint Perényi Gábor (spectabilis et magnifi-cus) ellen, azért, mert Berettı possessio lakosainak hét darab szarvasmarháját elhajtatta a mondott lakosok szabad földjérıl. Az idézett fél köteles elıállíta-ni Nagy János nevő szervitorát is. 1315. (I. 189.) Polyánkai Csapy László Vékey Imre szolgabíró által idézte-tett eszenyi Csapy Ferenc ellen, azért, mert Baráth Márton (providus) vala-mely szılıjét, amely szılı tilalmazás alatt van, hatalmasul elfoglalta és ezen tilalmazás ellenére mővelés alá vette. 1316. (I. 189.) Balogh Gergely, mint néhai Balogh Demeter fiúgyer-mekének a gyámja Vékey Imre szolgabíró által idéztetett deregnyıi Bessenyı Mihály ellen, azért, mert ezelıtt négy esztendıvel, Szent Mihály arkangyal

27

ünnepe (szeptember 29-e) táján a panaszos valamely, Ladmóc possessio szı-lıhegyén fekvı szılejét hatalmasul megszedette. 1317. (I. 189.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: va-lamennyi jobbágy egy forint büntetés alatt tartozik és köteles menni Tárkány castellum építésére és erıdítésére. Ha pedig valaki nyakasságtól vezéreltet-vén elmulasztana elmenni, azt kétszeres büntetésben kell elmarasztalni: tud-niillik minden egyes porta után minden egyes jobbágyot két forint büntetéssel kell sújtani. 1318. (I. 190.) Kozmay Margit asszony (nobilis), néhai Kázméry Gáspár özvegye és Kázméry Lajos prokurátort vallott. 1319. (I. 190.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Pósa Péter csupán csak a maga személyében, de késedelem nélkül tartozik és köte-les letenni az esküt arról, hogy ama jobbágy olyan feltétellel költözött az ı földesurasága alá, hogy nem csak idılegesen akar a jobbágya lenni, hanem örökös módon, s hogy megígérte: soha nem fog elköltözni tıle. 1320. (I. 190.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Klára asszonytól (nobilis), néhai Ráskay Mihály özvegyé-tıl Veres Andrást (providus). 1321. (I. 190.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) prokurátoraiul vallotta Paczoth Jánost, Panyithy Jánost, Lasztóczy János deákot (littertus), Rákóczi Jánost és Nagy Mátét. 1322. (I. 190.) Wiczmándy Lajos protestációt terjesztett elı Nátafalussy Albert szolgabíró ellen, azért, mert a néhai Zbugyay György (nobilis) után maradt jószágok számbavétele és felmérése során beíratta Wiczmándy Anna asszonynak, valamint Katalin asszonynak (nobiles), Pozsgay István házastár-sának a jószágait is, s ezt a vármegye közönsége által kiadott utasítás ellenére cselekedte. Mindezt az egyik esküdt, Pozsgay Márton mondta el, de maga Nátafalussy Albert szolgabíró is megerısítette a megyegyőlés elıtt, hogy így történt a dolog. 1323. (I. 190.) Wiczmándy Mátyás megállapíttatta, hogy ráskai Soós Péter örökösödési jogcímő birtokosnak mondta magát azokban a jószágokban. 1324. (I. 191.) Ifjabb Ráskay Ferenc és idısebb Ráskay Ferenc az elsı alka-lommal tilalmazták és intették ráskai Soós Pétert és ráskai Soós Jánost a jegyajándékért fizetendı pénzösszeggel, követelvén, hogy a nevezettek adják elı jogcímeiket, amelyekkel a mondott jegyajándékot birtokukban tartják. 1325. (I. 191.) Ráskai Soós Péter a következı feleletet adta elı: ı semmit sem cselekedett hatalmaskodás útján, hanem csak saját jószágait birtokolja. Ifjabb Ráskay Ferenc (idem, lásd a következı bejegyzést) volt az, aki rátört Ráskay Erzsébet házára és onnét mindenféle ingóságot elhurcolt.

28

1326. (I. 191.) Ifjabb Ráskay Ferenc erre azt válaszolta, hogy ı abból a házból és nemesi kúriából semmit nem vitt el. 1327. (I. 191.) Soós Péter megállapíttatta, hogy fenyegetés33 alatt történt ama háznak a megrohanása. 1328. (I. 191.) Vásárhely possessio lakosai – név szerint Szıcs János bíró, Modrenczi Gergely, Petkó Lukács, Bedı Antal, Hornyák Mátyás, Breczák Mihály és Janók Lırinc – letették eszenyi Csapy Ferenc ellen esküjüket, amellyel Isten iránt voltak kötelezve. 1329. (I. 191.) Sztáray András Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kozmay Margit asszony (nobilis), Szentpétery András házastársa ellen vala-mely hatalmaskodás miatt. 1330. (I. 191.) Bethleny Pál szolgabírót és esküdtet kért, mivel ki akarja vetni valamely irtványföldbıl Cedó Antalt, Cedó Benedeket és Cedó István. 1331. (I. 191.) Krisztina asszony34, Horváth Ferenc házastársa és Fruzsina asszony, Horváth György házastársa (nobiles) belekapcsolódott Ráskay Györgynek, Ilosvay Mihály fiának a perébe. Hasonlóképpen bekapcsolódott ebbe a perbe Ráskay Anna asszony, Komornyk Ferenc házastársa is. 1332. (I. 191.) Polyánkai Csapy László a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kéretett valamely szılıt eszenyi Csapy Ferenctıl, amely szılı Gálszécs oppidum szı-lıhegyén fekszik és amelyet jelenleg Csapy Ferenc egyik jobbágya, név sze-rint Koszos Lukács (providus) birtokol; ez a szılı azelıtt Polyánka possessio egyházának a birtokában volt.35 1333. (I. 191.) Báry Gásár prokurátoraiul vallotta Oroghványi Gergelyt és másokat. 1334. (I. 192.) Nagymihályi Pongrácz János36 prokurátort vallott. 1335. (I. 192.) Az alispán úr elrendelte, hogy a jövıben az osztálylevelek és a kibocsájtó levelek mellett mindig le kell írni az ítéletleveleket is. 1336. (I. 192.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: a pe-reskedı felek bármelyike visszahívhatja prokurátorát azután, hogy megszüle-tett a pert véglegesen lezáró ítélet. 1337. (I. 192.) İri Somogyi Benedek Homonnai Drugeth Gáspár (magni-ficus) érdekében...37 1338. (I. 192.) Ilosvay Mihály egy forint büntetésben marasztaltatott el, azért, mert nincsen prokurátort valló levele. Most már tehát feleletet adhat Ráskay Ferenc ellen. 1339. (I. 192.) Haraszthy Balázs idısebb Ráskay Ferenc prokurátorának a visszahívása után azt a feleletet adta, hogy az osztálylevél tartalma szerint ama jószágok egyforma joggal illetik meg Ráskay Krisztina asszonyt (nobi-lis), Horváth Ferenc házastársát38 és Ráskay Ferencet.

29

1340. (I. 192.) Rákóczi János eltiltotta Hrabóczy András házastársát (nobi-lis) valamely szılıtıl, amely Hrabóc possessio szılıhegyén fekszik. A neve-zett kérte az alispán úr pecsétjét is a tiltás végrehajtására. 1341. (I. 192.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Ha-raszthy Balázs nem viselheti a prokurátorság tisztét a Ráskán birtokos nıág ellen. 1342. (I. 192-193.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Makó János esküdt által kérette az alábbi birtokosoktól a következı jobbá-gyokat: – Egry Balázstól a Nagygéres possessióban lakó Pálóczi Jánost; – Móré Gáspártól a Nagyrozvágy possessióban lakó Sáry Mátyást, aki Nagy-

géres possessióba akar költözni; – ugyancsak Móré Gáspártól a Nagyrozvágyon lakó Vajda Jánost (providus),

aki Nagygéresre akar költözni; – (...)-tól39 a Nagyırösön lakó Földes Pált (providus), aki Nagygéresre akar

költözni; – végül Makó Jánostól a Szentesen lakó Tar Domonkost (providus), aki

Körtvélyes possessióba akar költözni. 1343. (I. 193.) Lasztóczy János deák (litteratus) a következı feleletet adta idısebb Ráskay Ferenc (egregius) érdekében: a perbe hívott fél a vármegye által kiadott oklevéllel nyilvánvalóan bebizonyította, hogy a felperes fél, Ráskay Krisztina asszony, petropolyai Horváth Ferenc házastársa azért hozat-ta a törvényszék elé az osztálylevelet, hogy segítségével bebizonyítsa: ama jószágok egyaránt megilletik ıt és Ráskay Ferencet. Ámde a legkevésbé sem tagadja senki, hogy a nevezett asszony nem a testvére Ráskay Ferencnek és ennélfogva nem is ugyanolyan jogokkal illetik meg a jószágok, hiszen azok-nak csakis a férfiágra kellene szállniok. Ha tehát azt mondja, hogy azonos jo-gok illetik meg ıt és Ráskay Ferencet az osztálylevél alapján, akkor bizonyít-sa is be ezt az elıterjesztésének megfelelıen. Az ország törvényeiben ugyanis benne foglaltatik, hogy a felperesnek mindig készen kell állnia a bizonyításra – miért nem áll készen tehát most a nevezett asszony arra? İ lenne köteles bemutatni a jogcímeit igazoló okleveleket. – Lasztóczy János deák a további-akban kijelenti, hogy a nıági leszármazottak nem törvényesen, hanem hatal-maskodás által kerültek a perbe vont jószágok birtokába, amint azt az ebben a perben a királyi kúrián meghozott ítélet is bizonyítja. Néhai Ráskay István halála után ugyanis az elıbb mondott birtokokat Bebek Ferenc foglalta el ha-talmaskodás útján, akkor, amikor idısebb Ráskay Ferenc az ura szolgálatá-ban lévén, nem tartózkodott otthon, ifjabb Ráskay Ferenc pedig még kiskorú gyermek volt. A nıági leszármazottak tehát nem pereskedés eredményekép-

30

pen és nem a jog rendje szerint, hanem hatalmaskodás által kerültek ezeknek a jószágoknak a birtokába és jelenleg is az által vannak benne: ennek megfe-lelıen nekik kell bizonyítaniuk, azaz legyenek kötelesek bemutatni azokat az okleveleiket, amelyek alapján állítják, hogy e jószágok egyaránt megilletik a férfiágat és a nıágat. 1344. (I. 193.) Szakács Tamás a felperes asszony érdekében azt mondja, hogy a prokurátort valló levél hiányában semmilyen más feleletet nem ad azon kívül, hogy felszólítja az alispán urat a jószágok bírói zár alá való vételére. 1345. (I. 194.) A vármegye közönsége ebben a perben (lásd az elızı két bejegyzést) a következıképpen ítélkezett: idısebb Ráskay Ferenc tartozik bi-zonyítani a következı törvényszéki ülésig, mégpedig azt, hogy a teljes nıági birtokjog ezekben a jószágokban hatalmaskodáson alapul. Ha ezt be tudja bi-zonyítani, akkor a dolog rendben van: ha pedig nem tudja bizonyítani, akkor miután az ítéletlevelet és a kiküldı levelet megírták, az alispán úr köteles lesz a perben aszerint eljárni. 1346. (I. 194.) Csapy Ferenc azt kérdezi Somogyi Benedektıl, hogy kicso-dák azok, akiknek a nevét nem értette vagy nem tudta? 1347. (I. 194.) Wiczmándy Mátyás Homonnai Drugeth Miklós (magnifi-cus) érdekében a második alkalommal intette Mikó Ferencet (nobilis) az ezen vármegyebeli Hór possessióban fekvı birtokrészekkel kapcsolatban. Egyúttal el is tiltotta a nevezettet azok birtoklásától és felszólította, hogy mondja meg, milyen jogcím alapján vannak a kezénél? 1348. (I. 194.) Vékey Ferenc kijelentette a vármegye közönsége elıtt, hogy a Barancs possessióban fekvı teljes birtokrészét átadta és átengedte Perényi Gábor úrnak (spectabilis et magnificus), mindazon jogokkal együtt, amelyek-kel ı maga birtokolta azt. Kijelentette továbbá, hogy magára vállalván a bár-kinek a részérıl felmerülı bármiféle terhet és nehézséget, a saját költségeivel és fáradozásával fogja megvédelmezni Perényi Gábort minden törvényes és törvénytelen háborgató ellen annak birtokában, ahogyan megígérte. 1349. (I. 194.) Úri Possay Gáspár prokurátort vallott. 1350. (I. 194.) Kupinczy Klára asszony (nobilis), néhai Ráskay Mihály öz-vegye prokurátort vallott. 1351. (I. 194.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a legközelebbi hétfıi napon (április 28-án), vagyis a következı törvényszéki ülésen az alispán úr minden más per elıtt vegye tárgyalás alá a Dobó Do-monkos az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor között folyó pert, s hozzon benne ítéletet is. 1352. (I. 194.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: a jö-vendıben három nap idıtartam alatt is meg lehet tartani a törvénykezést, mégpedig tizenkét bíró jelenlétében. Ha pedig történetesen nem lenne jelen

31

teljes számban a tizenkét bíró, akkor hat bíró is ítélkezhet és igazságot szol-gáltathat. 1353. (I. 195.) Wiczmándy Lajos a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt által kérette Zbugyay Dorottya asszonytól (nobilis), Hosszúmezey György házastársától a tıle, Alsóharbokról elszökött és Radvány possessióba átvitt Ozuk Miknyó nevő jobbágyot (providus). 1354. (I. 195.) Makó János valamely erdıben való birtokrészét, miután in-tette és megkínálta atyafiait azzal, átadta és átengedte Vékey Ferecnek. 1355. (I. 195.) Móré Gáspár prokurátoraiul vallotta Kamonyay Tamást és másokat. 1356. (I. 195.) Nagy Gáspár, néhai Telekessy Imre özvegyének a fami-liárisa a következı feleletet adta Makó János ellen: tudja meg mindenki, hogy ı meg akarta volna vásárolni azt az erdıt a maga számára. 1357. (I. 195.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Sza-lonthay János özvegyének és leányának a perét Dobó Domonkos pere után azonnal újra tárgyalás alá kell venni. 1358. (I. 195.) Kozmay János protestációt terjesztett elı Kázméry Lajos el-len, azért, mert Kázméry Lajos a protestáló egyik jobbágyát, név szerint Kál-mán Gált (providus), aki Kozmay Péter szántóföldjein szántott, megverte, majd a Kázmér possessióban lévı castellumba hurcoltatta és ott három napon keresztül fogva tartotta, majd miután eltelt a három nap, a szolgabíró kezére adta, aki csak kezességre és az ügy felülvizsgálatának a napjáig bocsájtotta szabadon a nevezett jobbágyot. Sıt, ezzel meg sem elégedvén, Kázmáry La-jos a protestáló egyik szolgáját, akit saját szántóföldjén talált, gyalázkodó és szidalmazó szavakkal illette, s meg is verte volna, ha Újfalussy János meg nem védelmezte volna. 1359. (I. 195.) Bacskay János szolgabírót és esküdtet kért, valamint az alis-pán úr pecsétjét is egy köztudományvétel elvégzésére valamely birtokokat il-letıen Tegzes Ferenc és Tegzes Antal ellen. A mondott jószágok Bacska pos-sessióban fekszenek és valamikor Bacskay Miklós prépost birtokában voltak, majd Tegzes László, a nevezett Ferenc és Antal apja foglalta el azokat erı-szakkal és hatalmasul Bacskay János és Bacskay Ferenc atyjától.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. május 5. (f. II. p. fest. Inventionis Sanctae Crucis)

Zemplén oppidum 1360. (I. 196.) Bacskay György prokurátort vallott. 1361. (I. 196.) Zuthy István prokurátort vallott.

32

1362. (I. 196.) Kozmay János prokurátort vallott. 1363. (I. 196.) Egry Balázs és házastársa, Szennyesy Anna asszony proku-rátort vallott. 1364. (I. 196.) Füzesséry János protestációt terjesztett elı Pozsgay Antal el-len, azért, mert az elmúlt napokban karddal megsebesítette ıt. A protestáló bemutatta a véres ruhát is. 1365. (I. 196.) Ráskay Krisztina asszony (nobilis), petropolyai Horváth Fe-renc (egregius) házastársa prokurátort vallott. 1366. (I. 196.) Kozmay Margit asszony (nobilis), Szentpétery András (eg-regius) házastársa prokurátort vallott. 1367. (I. 196.) Rákóczi Jánosnak és Füzesséry Jánosnak a pere, amelyet a nevezettek a Füzeséren lakó Dobroczki András (providus) miatt folytattak Gatályi Miklós ellen – aki csak zálog címén birtokolta ezt a jobbágyot –, ezen Gatályi Miklós halála következtében fiára, Gatályi Gáspárra szállott, s ı be is mutatta mind a három intı levelet. 1368. (I. 196.) Zbugyay Anna asszony (nobilis), Wiczmándy Lajos házas-társa prokurátort vallott. 1369. (I. 196.) Katalin asszony (nobilis), Pozsgay István házastársa proku-rátort vallott. 1370. (I. 196-197.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen szolgabíró és esküdt által kérette az alábbi jobbágyokat: – Móré Gáspártól az İrös possessióban lakó Szakács Lırincet (providus); – Butkay Lajostól a Falkos possessióban lakó Bencze Jánost (providus); – Thorma Györgytıl a Falkos possessióban lakó Kondrocz Tamást (pro vidus); – Telekessy Imre özvegyétıl a Nagyberecki possessióban lakó Horváth Já- nost (providus) és a Gerepse possessióban lakó Tóth Lukácsot (providus); – Alaghy Jánostól a Pácin possessióban lakó Sánta Jánost (providus); – végül Csapy Ferenc özvegyétıl a Tehna possessióban lakó Végh Mihályt (providus). 1371. (I. 197.) Serédy Gáspár szolgabíró és esküdt által kérette Henyey Miklóstól Oláh Pétert (providus). 1372. (I. 197.) Gyıke Boldizsár protestációt terjesztett elı Rákóczi Mihály ellen, azért, mert az elmúlt napokban, pontosabban Szent Márk evangelista ünnepén (április 25-én) megkergette a protestálót, továbbá szidalmazó és gyalázkodó szavakkal is illette, mondván: „bestye lélek, most meghalsz” (bestialis anima, hodie morieris). 1373. (I. 197.) Rákóczi Mihály protestációt terjesztett elı Gyıke Boldizsár és Körtvélyessy György ellen, kijelentvén, hogy ı jószágait bárki ellen meg

33

akarja védelmezni. Egyúttal el is tiltotta a nevezetteket attól, hogy jószágai birtokában háborgassák. 1374. (I. 197.) Rákóczi Mihály (idem, lásd az elızı bejegyzést) protestációt terjesztett elı Butkay Lajos és Gyıke Boldizsár ellen, azért, mert a nevezet-tek az ı egyik jobbágyát, akinek Mihály a neve, Butka oppidumba hívatták, s amikor a hívásra megjelent, elfogták és hat forintot, valamint egy szekér szé-nát csikartak ki tıle. 1375. (I. 197.) Sztankóczy Máté deák (litteratus) protestációt terjesztett elı Szobonya László ellen, aki az elmúlt napokban rátámadt Pozsgay Antalra és halált is okozható sebekkel megsebesítette. Sztankóczy Máté deák bemutatta a véres ruhát is. 1376. (I. 197.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Pozs-gay Antal és Szobonya László a Szent Szaniszló ünnepe utáni perét szerdán (május 14-én) Butka oppidum helyszínén felül kell vizsgálni és abban jámbor nemes bírák által ítélkezni is kell. 1377. (I. 197.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Bódy Margit asszony (nobilis), néhai Recsky László özvegye számára és Panyithy János ellen felmentı levelet kell írni a szılı dolgában. 1378. (I. 197.) Gyıke Boldizsár protestációt terjesztett elı Rákóczi Mihály ellen, kijelentvén, hogy ama jószágokat mindig is az ı felesége, valamint Körtvélyessy György házastársa birtokolta, s hogy a nevezett Rákóczi Mihály sohasem volt azok birtokában. 1379. (I. 198.) Katalin asszony és Nátafalussy Borbála asszony (nobiles) – akik közül az elıbbi Buday Jánosnak, az utóbbi pedig Nyéky István deáknak (litteratus), Homonna oppidum harmincadosának (nobiles) a házastársa – prokurátort vallott. 1380. (I. 198.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ruszkai Dobó Domonkos a következı törvényszéki ülésig tartozik és köteles bizonyítani nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor el-len a Füzesér possessióban fekvı, Máttyucz-rész nevő birtokrész dolgában. Hasonlóképpen Bánffy Gábor is szabadon szedhet tanúvallomásokat. Ezek-nek a tanúvallomásoknak a feljegyzésére pedig a vármegye közönsége Náta-falussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray János és Pozsgay Márton esküd-teket küldte ki. 1381. (I. 198.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Agárdy Miklós azzal vádolta Orsolya asszonyt (nobilis), Szalonthay János házastársát, hogy Bakay Bálint a mondott asszony akaratából tört rá puskás gyalogos katonákkal a házára, s hurcolta ıt és atyafiait Tárkány castellumba. Orsolya asszony azonban esküdt tett a maga személyében, hogy a dolog nem az ı akaratából történt, tehát fel kell menteni a kereset alól. – A törvényszék

34

megjegyzi, hogy Orsolya asszonyt akkor is fel kellett volna menteni, ha nem teszi le az esküt, mivel nem lett volna köteles letenni azt. 1382. (I. 198.) Agárdy Miklós (nobilis) számára az ı és atyafiai elfogása miatt ítéletlevelet kell írni Bakay Bálint (nobilis) ellen. 1383. (I. 198.) Bolyi Alpáry Simon...40 1384. (I. 198.) Kamonyay Tamásnak és Kamonyay Györgynek a néhai Körtvélyessy Mihály ellen indított pere Körtvélyessy Lászlóra, tudniillik az alperes fél fiára szállott. A per tárgya egyébiránt annak a 80 forintnak az el-vétele, amelyet a nevezett alperes vitt el a felperesek házából. 1385. (I. 198.) Pelejthey Bálint megígérte, hogy a most következı vasárna-pon (május 11-én) törvényt és igazságot fog szolgáltatni Káposztás Gáspár (nobilis) számára a Pelejte possessióban lakó Varga Imre (providus) részérıl, aki tudniillik felgyújtotta a nevezett Káposztás Gáspár házát. 1386. (I. 199.) A vámregye közönsége a következıképpen ítélkezett: Zsófia asszony (nobilis), néhai Morvay János (nobilis) özvegye – aki jelenleg Hra-bóczy László (nobilis) házastársa – vegye fel az ıt megilletı jegyajándék árát Rákóczi Györgytıl, Rákóczi Jánostól és Rákóczi Mihálytól (egregii), a neve-zett Rákócziak pedig legyenek kötelesek egészen a férjhez meneteléig a gondját viselni Morvay János most még gyermekkorban lévı leányának. Ha pedig a nevezett Zsófia asszony semmilyen módon nem akarná eltartás végett odaadni nekik a leányt, akkor a Rákóczi urak ezekbıl a jószágokból gondos-kodjanak az eltartásáról, s ha férjhez menetele után a leány bármilyen jogot formálna a jószágokra vagy a leánynegyedre, birtokon kívül keresse azt. Az alispán úr pedig iktassa be a Rákóczi-fivéreket azon jószágok birtokába, s ı is vegye fel a jegyajándékért fizetendı pénzt, ha Zsófia asszony megtagadná annak a felvételét.41 1387. (I. 199.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy a következı törvényszéki ülésig meg kell írni a kiküldı levelet.42 1388. (I. 199.) Atyay György és Atyay János, valamint Anna asszony (no-biles), Atyay Lırinc leánya a saját pénzükön intették Serédy Gáspárt (magni-ficus) néhai Tibay Fülöpnek a Ladmóc possessióban fekvı birtokrésze miatt, amely csupán zálog címén van a kezénél. A nevezettek letették az intésért fi-zetendı 12 dénárt is. 1389. (I. 199.) Gatályi András (nobilis) protestációt terjesztett elı garai Bánffy Katalin asszony (magnifica), néhai Telekessy Imre özvegye ellen, azért, mert a nevezett özvegy familiárisa elfogatta a protestáló egyik jobbá-gyát, név szerint Váczis Mátyást (providus), sıt, már 11 hét is eltelt azóta, hogy a jobbágyot fogságban tartja. 1390. (I. 199.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Gatályi Andrásnak a jobbágya miatt Telekessy István ellen folytatott perét a jövı

35

szerdán (május 7-én) kell választott bírák által törvényesen felülvizsgálni Zé-tény possessio helyszínén. 1391. (I. 199.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Tele-kessy István (magnificus) familiárisát, Nagy Gáspárt az alispán úr ellen szék-törés vétkében kell elmarasztalni és megbüntetni, azért, mert a törvényszék színe elıtt azt mondta Haraszthy Balázsra, hogy „két fél tartó”.43 1392. (I. 199.) Pazdicsy Mátyás érdekében jobbágyának, Deme Simonnak a megölése miatt ítéletlevelet kell írni Kaza Péter ellen, aki egyébként tartozik elıállítani Mazucz Imrét és Mazucz Istvánt. 1393. (I. 200.) Nagymihályi Török János (egregius) számára Bey János el-len hatalmaskodó cselekedet miatt ítéletlevelet kell írni. 1394. (I. 200.) Kozmay János az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Káz-méry Lajos, magukra vállalván a törvényszék által kiszabandó büntetés ter-hét, a következı módon léptek egyezségre: a Szent Szaniszló ünnepe utáni kedden (május 13-án) Lasztóc possessio helyszínén valamely választott bírák által felülvizsgáltatnak minden pert, viszályt és ellentétet, ami csak közöttük fennáll. 1395. (I. 200.) Cseley János Possay Kristóf személyében ígéretet tett arra, hogy a következı törvényszéki ülésig tartozni fog megkeresni ezen Possay Kristófot és az alispán úrnak is tudomására fogja hozni a dolgot. 1396. (I. 200.) Eszenyi Csapy Ferenc (egregius) számára szervitora, Móré Mihály meggyilkolása miatt ítéletlevelet kell írni Homonnay Ferenc (mag-nificus) ellen. 1397. (I. 200.) Soós Mátyás44 megállapíttatta, hogy Wiczmándy Mátyás elıször a nıvérüket vetette ki Ráska possessióból, majd végül ıket is intette, ık azonban nem tudják, hogy miért. 1398. (I. 200.) Wiczmándy Mátyás idısebb Ráskay Ferenc érdekében meg-állapíttatta, hogy veskóci Szakács Tamás Ráskay Krisztinának, Horváth Fe-renc házastársának az érdekében a következıket mondotta: a nevezett asz-szony kész lett volna bizonyítani, de nem akart elállni a parancslevélben fog-laltaktól. 1399. (I. 200.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Hor-váth Ferenc házastársának, Ráskay Krisztinának a személyében a következı törvényszéki ülésig tartozik bebizonyítani, hogy a nıág nem hatalmaskodás útján, hanem törvényes jogcímmel van a Nagyráska possessióban fekvı jó-szágok birtokában. 1400. (I. 200.) Rákóczi János (egregius) érdekében ítéletlevelet kell írni Hosszúmezey György és Szentiványi György (egregii) ellen, azzal, hogy az utóbbiak kötelesek elıállítani Szıcs Mihályt, Kodik Mártont, Liptai Györ-gyöt, a vejét, Gergelyt, Ondrasovicz Mihályt, Jobagyovicz Miklóst, Szentivá-

36

nyi Györgyöt45, Mráz Antalt, Verpcsár Istvánt, Tamás szervitort és Domcsik Istvánt (providi). 1401. (I. 200.) Eszenyi Csapy Ferenc (egregius) számára jobbágyainak megveretése és más hatalmaskodó cselekedetek miatt kiadatott két ítéletlevél Körtvélyessy Mihály deák (litteratus) ellen. 1402. (I. 201.) Kázméry Potenciána asszony pere a nevezett elhunyta kö-vetkeztében a fiára, Újfalussy Istvánra szállott. 1403. (I. 201.) Wiczmándy Mátyás Homonnai Drugeth Miklós (magnifi-cus) személyében a saját pénzén a harmadik alkalommal intette az ezen vár-megyében fekvı Hór possessióban lévı birtokrész miatt Mikó Ferencet (no-bilis), akit el is tiltott annak élésétıl és fel is szólított, hogy bizonyítsa, mi-lyen jogcímen birtokolja azt. 1404. (I. 201.) Wiczmándy Mátyás (egregius) érdekében két kazal elvitele miatt ítéletlevelet kell írni Bolusith Ágoston, a leleszi Szent Kereszt egyház tisztelendı prépostja ellen. 1405. (I. 201.) Nagymihályi Török János prokurátort vallott. 1406. (I. 201.) Sisáry Miklós prokurátort vallott. 1407. (I. 201.) Ráskai Soós Péter és ráskai Soós Mátyás kölcsönösen pro-kurátorul vallották egymást. 1408. (I. 201.) Vékey Ferenc Alsógolopy Gáspár46 személyében a saját pénzén az elsı alkalommal intette Nagy Jakabot (nobilis) feleségének a jegy-ajándékával, s fel is kínálta azt neki. 1409. (I. 201.) Szabó György (nobilis) érdekében...47 1410. (I. 201.) Wiczmándy Mátyás prokurátorául vallotta Csuka Boldizsárt. 1411. (I. 202.) Rákóczi János (egregius) a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt által kérette az alábbi, önként az ı földesurasága alá költözni akaró jobbá-gyokat: – Báry Gáspártól a Körtvélyes possessióban lakó Hornyák Jánost; – vadászi Rákóczi Mihály özvegyétıl pedig Klán Albertet.48 1412. (I. 202.) Kamonyay Pál (nobilis) érdekében a kazalba rakott gaboná-nak a tulajdon szántóföldjérıl való elhordatása miatt ítéletlevelet kell írni Kamonyay (de eadem) Kristóf ellen. 1413. (I. 202.) Rákóczi János morvai Rákóczi György személyében a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és egyik esküdtje által kéretett Újfalussy Györgytıl egy szökött jobbágyot, név szerint Balogh Andrást (providus). 1414. (I. 202.) Atyai Lırincnek a Cseley János elleni idézése...49

37

1415. (I. 202.) Deregnyey Mihály, mint felperes nem jelent meg Hrabóczy László ellen, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben (in regali). Errıl kiadatott az ítéletlevél is. 1416. (I. 202.) Sztáray János, mint felperes nem jelent meg Henselıczy György ellen, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben. Errıl kiadatott az ítéletlevél is. A per tárgya egyébként az, hogy az alperes nem ad-ta meg a valamely szılıbıl kiadandó bordézsmát. 1417. (I. 202.) Sztáray Antal nem jelent meg Sztáray (de eadem) János el-len, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben. Errıl kiadatott az ítéletlevél is. A per tárgya egyébként az, hogy az alperes lovakkal lelegeltette a felperes kaszáló rétjét.50 1418. (I. 202.) Sztáray János, mint felperes, nem jelent meg Sztáray (de eadem) Antal ellen, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben. Errıl kiadatott az ítéletlevél is. A per tárgya egyébként az, hogy az alperes lovakkal lelegeltette a felperes egyik kaszálóját, a másik kaszálóját pedig fel-szánttatta. 1419. (I. 202.) Sztankóczy Szaniszló (nobilis) számára valamely szılı el-foglalása miatt kiadatott az ítéletlevél Eödönffy Ferenc ellen. 1420. (I. 202.) Borbély János, mint felperes házastársának, Anna asz-szonynak a személyében nem jelent meg Cseley János ellen, ezért a törvény-szék elmarasztalta a királyi büntetésben. Errıl kiadatott az ítéletlevél is. A per tárgya egyébiránt a Cselej (eiusdem) possessio határában lévı malom ne-gyed részének az elfoglalása. 1421. (I. 203.) Balogdy István, mint felperes nem jelent meg Lasztóczy Gergely ellen, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben. Fel-mentı levelet kell tehát az alperes számára írni ebben a perben, amelynek tárgya valamely irtványföldeknek a hatalmasul való elfoglalása. 1422. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Szentpétery András (egregius) és há-zastársa, Kozmay Margit asszony, valamint leányuk, Szentpétery Katalin számára Borbély János és házastársa, Anna asszony ellen. A per tárgya egyébként az volt, hogy az alperes felek puskás katonákkal vitették el a dézs-magabonát húsz darab szántóföldrıl. 1423. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Szabó György számára sóvári Soós György ellen – miután meghalt ez utóbbi személy fia, néhai Soós Péter –; a pervesztes fél köteles elıadni a 200 darab juhot is. 1424. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Nagymihályi István (egregius) szá-mára Butka Lajos ellen; a pervesztes fél köteles elıállítani a szervitorát is. 1425. (I. 203.) Szilvásújfalussy Tamás (nobilis), mint felperes nem jelent meg Szilvásújfalussy (de eadem) Albert ellen, ezért elmarasztaltatott a királyi büntetésben.51

38

1426. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Nátafalussy Albert (egregius) számá-ra Pozsgay Márton ellen; a per amiatt folyt közöttük, mert az alperes fél a szabad úton kifogta a szekérbıl a felperes két lovát, valamint a kardját is el-vette. 1427. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Wiczmándy Lajos (egregius) számá-ra Zbugyay Dorottya asszony ellen – akire tudniillik Zbugyay György pere szállott –; a pervesztes fél tartozik elıállítani Gersó Jánost. A per tárgya va-lamely dézsmának az 1559. esztendıben, Bonifác napján52 tolvaj módon tör-tént elvitele volt, továbbá az, hogy Filep Gergely a kelleténél tovább tartott magánál egy malmot, amelyet Bak soltész adott át neki – egyébként a neve-zett Filep Gergelyt is elı kell állítani.53 1428. (I. 203.) Kiadatott az ítéletlevél Horváthy János (egregius) számára a leleszi prépost ellen, aki a felperes fél egyik jobbágyától valamilyen állatbırt vett el. 1429. (I. 203.) Báry Gáspár, mint felperes nem jelent meg Bacskay János ellen, ezért a törvényszék elmarasztalta a királyi büntetésben. A perben tehát – amelynek tárgya egyébként két lónak az elvétele, valamint egy szılınek a visszatartása volt – felmentı levelet kell írni. 1430. (I. 203.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a tör-vényszék felvette ugyan Telekessy Istvánnak a Móré Gáspár ellen indított pe-rét, de az elıterjesztést nem hallgathatta meg, mivel a felperes ügyvédjének nem volt prokurátort valló levele. Ezért tehát el kell marasztalni a szokás sze-rint való büntetésben és azután sem tehet elıterjesztést prokurátort valló levél nélkül. 1431. (I. 203.) Szentpétery András (nobilis) és házastársa, Kozmay Margit asszony (nobilis) prokurátort vallott.54 1432. (I. 204.) Kozmay János Herestyény Györgynek, néhai Herestyény Gáspár fiának a személyében a saját pénzével és az elsı alkalommal intette Tercsy Katalin asszonyt (nobilis), a nevezett Herestyény Gáspár özvegyét az ıt megilletı jegyajándékkal kapcsolatban; ez a jegyajándék az ezen várme-gyebeli Lasztóc possessióban fekszik. 1433. (I. 204.) A vármegye közönsége úgy ítélkezett, hogy Vékey Ferenc marasztaltassék el a széktörés vétkében és fizesse meg az ezért kiszabandó büntetést. Az elmarasztalás indoka az, hogy a mondott Vékey Ferenc részre-hajló (favorabiles) bíráknak nevezte a vármegye esküdtjeit, sıt a teljes kö-zönségét is, mivel az elızı törvényszéki ülésen részrehajlással (favore) visel-tettek Haraszthy Balázs iránt: ha ugyanis nem kedveztek volna neki, nem hoztak volna olyan ítéletet, amilyet hoztak. 1434. (I. 204.) Kiadatott az ítéletlevél idısebb Ráskay Ferenc (egregius) számára Méray Gáspár ellen – akire tudniillik Pethı János pere szállott –; a

39

per tárgya egyébként valamely juhásznak a szabad úton való megsebesítése volt, s a pervesztes fél köteles elıállítani Vasas Mihályt és Benyı Imrét. 1435. (I. 204.) Szentpétery András számára Isépy Sebestyén ellen...55 1436. (I. 204.) Kiadatott az ítéletlevél Makó János számára Telekessy Ist-ván ellen – akire tudniillik a per atyja halála után szállott –; a per tárgya a Ke-rektó és Eszenke possessiók erdeibıl elvitt dézsmasertések dolga volt. 1437. (I. 204.) Kiadatott az ítéletlevél Makó János számára Telekessy Ist-ván ellen (pro eodem contra eundem, lásd az elızı bejegyzést); a per amiatt folyt, hogy a nevezett Telekessy István a maga számára szedette be a dézs-mamegváltási pénzeket. 1438. (I. 204.) Kiadatott az ítéletlevél Makó János számára Telekessy Ist-ván ellen, aki tudniillik halásztatta a Nekcse és Kerektó nevő, tilalom alatt lé-vı folyókat. A pervesztes fél köteles elıállítani a Zétényben lakó Halász Lı-rincet (providus) is. 1439. (I. 204.) Kiadatott az ítéletlevél Lasztóczy Gergely (egregius) számá-ra Újfalussy Tamás ellen, aki tudniillik a szabad úton lerakatta a felperes sze-kerérıl a fát. A pervesztes fél köteles elıállítani Görömbölyi Márton nevő jobbágyát is. 1440. (I. 204.) Azary István idéztetett Pelejthey Bálint ellen, azért, mert hatalmasul elvett Jakab Pétertıl egy lovat. Az idézett fél a lovon kívül még egy poharat és nyolc ezüstkanalat (cocleares) is tartozik elıadni. 1441. (I. 205.) Szilvásújfalussy Tamás Vékey Imre szolgabíró által idéz-tetett Lasztóczy Boldizsár ellen, azért, mert hatalmasul elfoglalta és bir-tokában tartja az idéztetı fél jószágait és birtokjogait, amelyek tudniillik any-járól szállottak reá és amelyekért ı törvény elé is akar állni a nevezett Szilvásújfalussy Tamással. 1442. (I. 205.) A vármegye közönsége a következıképpen ítélkezett: Tele-kessy Istvánt (magnificus) a törvénycikkelyekben foglaltak által megszabott büntetésben kell elmarasztalni, mivel az atyja halála következtében reája szállott perben hozott ítélet szerint vissza kellett volna adnia egy Sánta Ba-lázs (providus) nevő jobbágyot, ámde ı elmulasztotta azt. A vármegye kö-zönsége ezenfelül kiküldte a szolgabírót és egyik esküdtjét a mondott ítélet végrehajtására. 1443. (I. 205.) Wiczmándy Mátyás... (magnificus) személyében...56 1444. (I. 205.) Pozsgay Boldizsár Homonnai Drugeth István (magnificus) személyében a nevezett saját pénzével és az elsı alkalommal intette Mikó Fe-rencet (nobilis) a Hór possessióban fekvı birtokrész miatt, amely tudniillik a mondott Homonnai Drugeth Istvánt illeti. 1445. (I. 205.) Oroghványi Gergely Homonnai Ferenc és Homonnai Gáspár (magnifici) személyében a nevezettek pénzével és az elsı alkalommal intette

40

és kínálta meg Mikó Ferencet a Hór possessióban fekvı birtokrész miatt, ab-ban a tekintetben tudniillik, amely ıket illeti meg. 1446. (I. 205.) Nyéky István deák (litteratus) Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Nátafalussy Albert ellen, azért, mert hatalmasul magánál tartja a bí-ró pénzét. 1447. (I. 205.) Gyulaffy Fruzsina asszony (magnifica), néhai Homonnay Gábor (magnificus) özvegye és fia, Homonnay István prokurátort vallott. 1448. (I. 205.) János deák (litteratus) Serédy Gáspár érdekében megállapít-tatta, hogy azt a szılıt, amely miatt bolyi Alpáry Simon keresetet indított, sohasem hívták Csoma szılı néven és egyébként sem volt soha a mondott Alpáry Simon birtokában. 1449. (I. 206.) Cseley János Alpáry Simon érdekében és Serédy Gáspár el-len a következıket terjesztette a vármegye közönsége elé: a nevezett felperes egy lovat adott valamely Csoma Jakab nevő embernek, aki a ló árában adta neki a perbe vont szılıt. Alpáry Simon készen áll bebizonyítani, hogy ezt a ló árában kapott szılıt a mondott Csoma Jakab a saját pénzén vásárolta, s azt is, hogy késıbb Némethy Ferenc foglalta el. 1450. (I. 206.) János deák Serédy Gáspár érdekében elıterjesztette, hogy ı is kész bizonyítani: azt a szılıt soha nem hívták Csoma szılınek és Csoma Jakab nem a saját, hanem Serédy Gáspár pénzén vásárolta meg azt. Méltatla-nul háborgatják tehát az alperest miatta, ugyanis a szılıre nem lehet vonat-koztatni a törvénycikkelyeket. 1451. (I. 206.) Cseley János Alpáry Simon érdekében Serédy Gáspár es-küjére bocsájtotta az ügyet: tudniillik, hogy a vitatott szılı Serédy Gáspár tu-lajdonában van-e. 1452. (I. 206.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: Serédy Gáspár egyedül a maga személyében tegye le az esküt és ekkor Alpáry Simon veszítse el a szılıt. Ha pedig Serédy Gáspár nem akarna esküt tenni, akkor a szılıt Alpáry Simonnak kell megítélni. – A törvényszék az eskütétel határ-napjául a mostantól számított 32. napot tőzte ki és elrendelte, hogy azt kápta-lanban kell letenni, s az esküt tevı fél a saját pénzén a káptalantól kiváltott levelet mutassa be a vármegye elıtt bizonyíték gyanánt. 1453. (I. 206.) A vármegye közönsége a következıképpen ítélkezett: mivel a tanúbizonyságok vallásából világosan kiderült, hogy az a szılı, amelyet Komár Péter (providus) birtokol, valamikor Bacskay András apjáé, Bacskay Gergelyé volt, ezért tehát a nevezett Bacskay András viszszaválthatja azt, mégpedig oly módon, hogy összehívatva azon helység bíráját és esküdtjeit, közönséges becső útján megállapíttatja velük az értékét és a becsült összeget kifizeti a mostani birtokosnak.

41

1454. (I. 207.) Kiadatott az ítéletlevél Bacskay János (egregius) számára Tegzes Antal és Tegzes Ferenc, valamint Anárcsy Péter és Anárcsy János ellen, azért, mert a nevezettek nem jelentek meg a tanúságtétel meghirdetésére.57 1455. (I. 207.) Alaghy János...58 1456. (I. 207.) Tárkányi Farkas szolgabíró és Pósa Péter esküdt a Szent György vértanú ünnepe elıtti szerdán (április 23-án) a következı jobbágyo-kat kérték meg Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) számára: – – Móré Gáspártól, mint gyámtól Rozvágy possessióból Sáry Mátyást és Vajda Jánost, valamint İrös possessióból Földes Pált; – – Egry Balázstól Nagygéres possessióból Pálóczi Jánost; – – végül Makó Jánostól Szentes possessióból Tar Domonkost (providus). 1457. (I. 207.) Bacskay János a saját pénzével az elsı alkalommal intette Tegzes Antalt és Tegzes Ferencet, valamint Anárcsy Pétert és Anárcsy Jánost a Bacska possessióban fekvı birtokrész miatt, amely csupán zálog címén van a nevezettek kezénél. 1458. (I. 207.) Keskeny István Horváth Gergely személyében a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Makó Já-nos esküdt által kérette Szalonthay Bálinttól a Bély possessióban lakó Orosz Mihályt és Orosz Domonkost. 1459. (I. 207.) Pelejthey Bálint prokurátorául vallotta Alpáry Simont. 1460. (I. 207.) Malomy György és fia, Malomy István a törvénycikkelyek-ben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János es-küdt által kéretett két határnapon is néhai Telekessy Imre özvegyétıl (magni-fica) egy jobbágytelket, amelyen jelenleg Tihan György (providus) lakik. İ pedig (a kéretett jobbágy?) azt a jelentést tette, hogy a következı törvény-széki ülésig Keresztes János úr tudomására fogja hozni a dolgot.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. június 2. (f. II. p. fest. Sanctae Trinitatis), Zemplén oppdium

1461. (I. 208.) Kassuhy Ambrus és Kassuhy Péter (nobiles) prokurátort val-lott. 1462. (I. 208.) Csicsery András, Ung vármegye alispánja prokurátort val-lott. 1463. (I. 208.) Nagyráskai Szabó Mihály és nagyráskai Szabó Antal proku-rátort vallott. 1464. (I. 208.) Rákóczi Mihály prokurátoraiul vallotta Szakács Tamást, Cseley Jánost, Oroghványi Gergelyt, Rákóczi Györgyöt, Rákóczi Jánost és másokat is.

42

1465. (I. 208.) Kaza Péter prokurátoraiul vallotta Oroghványi Gergelyt, Rákóczi Mihályt, Szakács Tamást és másokat is. 1466. (I. 208.) Tibay Potenciána asszony (nobilis), néhai Füzesséry Mátyás (nobilis) házastársa prokurátort vallott. 1467. (I. 208.) Nagy Máté és Pósa Zsigmond prokurátort vallott. 1468. (I. 208.) Cseley Anna asszony (nobilis), Borbély János (nobilis) há-zastársa prokurátort vallott. 1469. (I. 208.) Cseley Zsófia asszony (nobilis) Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kozmay Margit asszony (nobilis), Szentpétery András (nobilis) házas-társa ellen; az idézett fél köteles elıállítani Hajnal Istvánt (providus) és két fiát is. 1470. (I. 208.) Horváthy János prokurátort vallott. 1471. (I. 208.) Káposztás Lukács Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kassuhy Ambrus ellen, azért, mert az elmúlt esztendıben hatalmasul elfog-lalta az idéztetı fél két szántóföldjét, továbbá az idén is egyet; az elfoglalt szántóföldek mindegyike Izsép possessio határában fekszik. Az idézett fél emellett még hatalmasul és fegyveres kézzel megrohanta az idéztetı egyik zsellérének a házát is. 1472. (I. 208.) Bethleny Pál prokurátort vallott. 1473. (I. 208.) Ifjabb Eödönffy Ferenc prokurátort vallott. 1474. (I. 208.) Vékey Ferenc bekapcsolódott abba a perbe, amelyet Boda István folytatott Perényi Gábor ellen Keresztúr praedium dolgában. 1475. (I. 208.) Pelejthey Katalin asszony, néhai Nyárády Gáspár (nobilis) özvegye és Pelejthey Erzsébet asszony (nobiles) – egyébként mindketten né-hai Pelejthey Péter (nobilis) leányai – prokurátort vallottak. 1476. (I. 208.) Szentpétery András prokurátorául vallotta Káposztás Gáspárt. 1477. (I. 209.) Ludnay János prokurátort vallott. 1478. (I. 209.) Ludnay Katalin asszony (nobilis), Rinoldy Miklós (nobilis) házastársa prokurátort vallott. 1479. (I. 209.) Sztáray András prokurátort vallott. 1480. (I. 209.) Körtvélyessy György valamely hatalmaskodó cselekedet mi-att idéztetett Nátafalussy Albert szolgabíró által Rákóczi Mihály ellen. 1481. (I. 209.) Bacskay György Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay András ellen, azért, mert amidın az elmúlt törvényszéki ülés idején, egy hétfıi napon az idéztetı fél egyik szervitora, név szerint Pap Kristóf az ura után jött, az idézett fél jobbágyai: tudniillik Madarász János, Komár Péter és Vitéz Bálint a szabad útjában hatalmasul feltartóztatták a nevezett szer-vitort. Az idézett fél tartozik elıállítani vétkes jobbágyait is. 1482. (I. 209.) Lasztóczy Boldizsár Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Újfalussy Tamás ellen, azért, mert az idéztetı fél egyik jobbágyát: Tóth

43

Györgyöt (providus) megölte, másik jobbágyát: Pap Antalt pedig úgy megse-besítette, hogy a nevezett alig tudott megmenekülni a haláltól. 1483. (I. 209.) Kamonyay Pál prokurátorául vallotta Kamonyay (de eadem) Tamást. 1484. (I. 209.) Hosszúmezey Balázs a saját pénzén az elsı alkalommal in-tette a Hencóc possessióban lakó Pary Jakabot (providus) valamely szántó-földek egy része miatt – amely szántóföldeket Komornyk Ferenc adott zálog-ba a mondott Jakabnak és amelyek Hrabóc possessio határában fekszenek –, mivel az intı fél a jövendıben nem akarja eltőrni, hogy Hrabóc lakosai az ı kaszáló rétjein és szántóföldjein járjanak keresztül. 1485. (I. 209.) Tussay János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen valamely kertet kéretett Tussay Lászlótól és Tussay Mihálytól, valamint Újfalussy Györgytıl és Újfalussy Jánostól (nobiles); a nevezettek vissza is adták neki a mondott kertet. 1486. (I. 209.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: min-denki, a nemesek és a nem nemesek egyaránt, akik szılıket mőveltetnek, egy teljes napra öt dénár napszámot tartoznak adni azoknak a napszámosoknak, akiket étellel is ellátnak, azoknak pedig, akik saját ételükön dolgoznak, tíz dénár napszámot kötelesek adni és nem többet. Ha valaki a jelen rendelkezés ellenére többet merészelne fizetni, azt, ha paraszti állapotú személy, a földes-ura tartozzék megbüntetni, ha pedig nemesember, akkor az alispán úr büntes-se meg 12 forint bírsággal.59 1487. (I. 209.) Nagy Gáspár Telekessy István személyében eltiltotta Szé-kely Antalt attól, hogy Ladmóc possessio szılıhegyérıl a Bodrog folyón lé-vı hajóhídon át szállíttassa a köveket, mivel a nevezett Székely Antal egyszer már valamit szállított ezen a hídon, de semmit sem fizetett a szállításért. 1488. (I. 210.) Homonnay Ferenc hasonló módon eltiltja ezen Székely Antalt. 1489. (I. 210.) Péter testvér, újhelyi vikárius prokurátort vallott. 1490. (I. 210.) Kázméry Lajos prokurátoraiul vallotta Pozsgay Boldizsárt és másokat. 1491. (I. 210.) Idısebb Ráskay Ferenc és ifjabb Ráskay Ferenc prokurátort vallott. 1492. (I. 210.) Deregnyıi Bessenyı Mihály prokurátoraiul vallotta Csicsery Pétert és Morvay Györgyöt. 1493. (I. 210.) Tegzes Antal és Tegzes Ferenc, miután felbontották az íté-letlevelet, a következıket terjesztették elı Bacskay János ellen...60 1494. (I. 210.) Rákóczi Mihály protestációt terjesztett elı Körtvélyessy György ellen, azért, mert amikor az elızı törvényszéki ülés után hazautazott, ezen Körtvélyessy György elfogatta a protestáló jobbágyait és az elfogottakat Körtvélyes possessióba vitette, majd hatalmasul pénzt csikart ki értük. –

44

Körtvélyessy György nem tagadta, hogy így történt a dolog, de kijelentette: ı nem alkudott meg ezen jobbágyokról, hanem a jövendıben bármilyen módon birtokolni akarja azokat. 1495. (I. 210.) Rákóczi Mihály a maga nevében, valamint morvai Rákóczi János és morvai Rákóczi György személyében az elsı alkalommal intette és kínálta meg Anna asszonyt, Körtvélyessy György házastársát és Potenciána asszonyt (nobiles), Gyıke Boldizsár (nobilium) házastársát az anyjukat meg-illetı jegyajándékkal, amelyet anyjuk halálos ágyán reájuk hagyott. 1496. (I. 210.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: min-den tekintetben érvényes marad az az ítélet, amelyet a vármegye nemesei ko-rábban hoztak meg Eödönffy Ferencnek a Gercsely, Csörgı és Abara posses-siókban fekvı birtokrészek ügyét illetı, Perényi Gábor úr (magnificus) ellen folytatott perében. 1497. (I. 210.) A kezességet vállaló Horváth István Perényi Gábor úr (mag-nificus) érdekében a papírra megírt oklevélmásolatokért 3,5 (dénárt fizetett). 1498. (I. 210.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Sztár-nay Ferenc házastársának, Csízy Anna asszonynak a Kassuhy Julianna, Rá-kóczi János házastársa ellen folytatott perét a következı, legközelebbi tör-vényszéki ülésen fel kell venni és benne ítéletet is kell hozni. 1499. (I. 210.) Tibay Kristóf bekapcsolódott néhai Tibay Fülöp perébe, amely perrel kapcsolaban egyébként Atyay Lırinc fiainak a nevében és sze-mélyében intette Serédy Gáspárt. 1500. (I. 211.) János deák (litteratus) Serédy Gáspár érdekében elıterjesz-tést tett Alpáry Simon ellen. 1501. (I. 211.) A vármegye közönséges a következı határozatot hozta: mi-vel még a Serédy Gáspár részérıl való eskütétel határnapja nem jött el, ezért a törvényszék sem tartozik az ügyet megvizsgálni. Ha a nevezett a következı törvényszéki ülés elıtt bemutatja az új ítéletrıl kiadott levelet, azután a vár-megye is ítéletet fog hozni. 1502. (I. 211.) Kiadatott az ítéletlevél Nagymihályi István (egregius) alis-pán úr számára Possay Kristóf ellen, aki tartozik elıállítani ama jobbágyokat is. 1503. (I. 211.) Kiadatott az ítéletlevél Újfalussy János (egregius) számára Bacskay György ellen. 1504. (I. 211.) Kiadatott az ítéletlevél Makó János (egregius) számára Telekessy István ellen. 1505. (I. 211.) Kiadatott egy másik ítéletlevél is Makó János (egregius) számára Telekessy István ellen, aki tudniillik beszedte a felperes fél dézsma-sertéseit Kerektó és Eszenke possessiók erdeibıl.

45

1506. (I. 211.) Szilvásújfalussy Tamás megállapíttatta, hogy Szilvásúj-falussy Albert a vármegye közönsége elıtt azt mondotta: nyílpuskával (? pixide sagittaria) lövi meg ıt. 1507. (I. 211.) Szilvásújfalussy Tamás a levél felbontása után a maga sze-mélyében és a maga érdekében válaszolván, a következıket terjesztette elı Szilvásújfalussy (de eadem) Albert ellen: „amely Láz nevő szántóföldekrıl beszéltem, azt én irtottam, ı pedig hatalmasul elfoglalta a maga számára. Je-lenleg is szántja és veti azokat a földeket, amelyek birtokosztály alá esnének. Ahol pedig most vannak a bevetett szántóföldjei, az azoknak a végében lévı, tilalmazott füvet lovakkal legelteti le.” 1508. (I. 211.) Szilvásújfalussy Albert azt válaszolta Szilvásújfalussy Ta-más ellen, hogy ı mindent bizonyítani fog, tudniillik, hogy csak a saját szán-tóföldjét mőveli, amelyet az alispán úr törvényszéki ítélet által adott át neki. Egyúttal szolgabírót és esküdtet kér, valamint az alispán úr pecsétjét is kéri a bizonyítás elvégzésére. 1509. (I. 212.) Szentmarjay Mátyás a leleszi prépost, mint perbe hívott ér-dekében az ítéletlevél felbontása után azt válaszolta, hogy Horváthy János hajtatta el hatalmasul a leleszi csordát a szabad legelırıl. Mivel ugyanis Le-lesz oppidum Kaponya possessióval közvetlenül szomszédos, ha a tilalom alatt lévı földeket a maga számára meg akarta volna is szerezni, az ország törvényének megfelelıen akkor sem tehette volna azokat szabad legelıvé. Horváthy János tehát igazságtalanul háborgatja a leleszi prépostot. 1510. (I. 212.) Cseley János Horváthy János érdekében a következıket vá-laszolta a leleszi prépost ellen (contra eundem, lásd az elızı bejegyzést): Pünkösd ünnepén (május 25-én) múlt két esztendeje, hogy Lelesz oppidum lakosai szarvasmarháikat hatalmasul Kaponya possessio tilalom alatt tartott földjére és legelıire hajtották. Amidın ezt Kaponya possessio lakosai észre-vették – tudniillik, hogy a lelesziek szántszándékkal hajtották marháikat a ti-lalmazott legelıre –, oda siettek és két szarvasmarhát valamilyen módon be-hajtottak a falujukba, a többi állatot pedig a lelesziek terelték az erdı védel-mébe. Az az ember, akinek a marháit a kaponyaiak elvették, bement a faluba, s ahogyan a törvény és a szokásjog az ilyesfajta tilalomtörésekkel kapcsolat-ban elıírja, egy forint értékben zálogot hagyott a jószágokért. Ebben az idı-tájban pedig ıfelsége hadserege azon a vidéken tartotta szállását és egy Ju-hász János (providus) nevő ember, félve a katonaságtól, biztonságosabb megırzés végett Leleszre szállította be a gabonáját, s ott a leleszi prépost el-vétette azt tıle. Amikor pedig a kárvallott megkérdezte, hogy miért veszik el a gabonáját, azt a választ kapta, hogy „amíg azt az egy forintot, amelyet a minap a jószágokért kicsikartatok, nem adjátok vissza, addig te sem kapod vissza a gabonát.” A felperes fél megígérte erre, hogy törvényt és igazságot

46

fog szolgáltatni az ügyben, de a leleszi prépost azt felelte erre az ígéretre, hogy akár ide, akár oda a törvénnyel, addig nem adja vissza a gabonást, amíg a tilalomtörı leleszi lakos vissza nem kapja az egy forintot. Végül az említett Juhász János nevő ember valamely bırt hagyott zálogban az egy forintért és csak így kaphatta vissza a gabonáját. – A prokurátor most azt követeli, hogy a prépost esküdjék meg: nem ı tartotta vissza hatalmasul a gabonát és nem is az ı akaratából vették el azt a kaponyai embertıl, s a bırt sem ı vette el az egy forintért és nem is az ı akaratából vették el azt. 1511. (I. 212.) İri Somogyi Benedek a következıket állapíttatta meg Szentbertalany, másképpen Aranymíves (Aurifaber) Lázár ellen: Aranymíves Lázár azt mondotta, hogy ı Gatály possessio helyszínén tudta meg a kecske dolgát, s hogy Szendy Mátyás Kassa városában kigúnyolta ıt valamely kecs-ke dolgában.61 1512. (I. 212.) Szentmarjay Mátyás a prépost úr személyében követelte, hogy Horváthy János, mint perbe hívó fél esküdjék meg: a leleszi prépost tartja vissza a bırt, illetve tartatja az vissza mind mostanáig. 1513. (I. 213.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ha Horváthy János tizenötöd napra leteszi az esküt a mondott ügyben (lásd az elızı bejegyzést), akkor a leleszi prépostot el kell marasztalni ellene a teljes keresetben, tehát a bır visszatartása miatt és a márka-büntetésben egyaránt. 1514. (I. 213.) Idısebb Vinnay Ferenc prokurátorául vallotta Szentmarjay Mátyást. 1515. (I. 213.) Csicsery Mihály prokurátort vallott. 1516. (I. 213.) Cseley Zsófia asszony (nobilis) a jövı péntekre (június 6-ra) törvénykezést ígért Cselej possessio helyszínén jobbágya, Hajnal János részé-rıl Szentpétery András számára. 1517. (I. 213.) Ugyanezen Cseley Zsófia a saját pénzén intette Kovács Péter házastársát néhai Cseley Lırinc özvegyének a jegyajándékával kapcsolatban. 1518. (I. 213.) Cseley János testvéreivel együtt eltiltotta Cseley Zsófia asz-szonyt és a többieket a háztól és egyebektıl. 1519. (I. 213.) Meg kell írni a levelet Gatályi Gáspár számára. 1520. (I. 213.) Wiczmándy Mátyás Homonnai Drugeth Miklós személyé-ben a nevezett saját pénzén a harmadik alkalommal intette Mikó Ferencet, követelvén, hogy mutassa be jogait, mármint abban a tekintetben, amely az intı félre tartozik. 1521. (I. 213.) Kiadatott az ítéletlevél nagyráskai Szabó György (nobilis) számára idısebb sóvári Soós György (egregius) ellen; ez utóbbi fél köteles elıadni a 200 darab juhot is. 1522. (I. 213.) Nátafalusi Nagy János a saját nevében, valamint házastársá-nak, Csontos Magdolna asszonynak a személyében a következıket terjesztet-

47

te elı Keczer Ferenc és házastársa, Bacskay Anna asszony ellen: az 1558. esztendıben a nevezett Keczer Ferenc tizenegy puskás gyalogos katona se-gítségével – akiket köteles elıállítani – a maga számára szedette be a dézsma-sertéseket és a megváltási pénzeket a panaszosoknak a Nátafalva possessio és Csudóc praedium határában fekvı erdeibıl. Korábban ugyanis a dézsmaser-téseket egybe szedték be, azután pedig két részre osztották. Az elıterjesztı fél, azt követeli, hogy a törvényszék szolgáltasson számára igazságot a ha-talmaskodás dolgában. – A vármegye közönsége a következı törvényszéki ülésre halasztotta el az ítélethozatalt. 1523. (I. 214.) Varjú Gáspár (nobilis) prokurátoraiul vallotta Nagy Jánost, valamint másokat is.62 1524. (I. 214.) Pozsgay Miklós (nobilis) és házastársa, Dorottya aszszony Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Nátafalussy János és házastársa ellen az egyezséglevél miatt, tudniillik, mert az idézett fél nem tartja be az abban foglaltakat. 1525. (I. 214.) Nagy János és házastársa Nátafalussy Albert szolgabíró által (per eundem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Pozsgay Miklós és házastár-sa ellen. 1526. (I. 214.) Tussay János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt által kéretett tíz kepe gabonát Mikó Ferenctıl, aki a következıket válaszolta: ı senkinek sem fog adni semmit, mivel az ı tulajdon földjei azok, amelyekben a mondott ga-bona termett. 1527. (I. 214.) Kozmay Zsófia asszony (nobilis), Suta János (nobilis) há-zastársa prokurátort vallott. 1528. (I. 214.) Szilvásújfalussy Albert prokurátort vallott. 1529. (I. 214.) Cseley Katalin asszony (nobilis), Sztáray András házastársa prokurátoraiul vallotta nevezett férjeurát, valamint másokat is. 1530. (I. 214.) Sztáray András prokurátort vallott.63 1531. (I. 214.) Butkay Lajos a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen kérette Dereghnyey Mihálytól a Szalók possessióban lakó Varga Balázst (providus). 1532. (I. 214.) Kupay Mihály a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Szuhay Péter szolgabíró és Csillag Márton esküdt által kérette Sze-mere Györgytıl Hordós Mihály jobbágyot (providus), aki tıle szökött el. 1533. (I. 214.) Bejczy Jakab a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Los-sonczy asszonytól (magnifica) a jelenleg Garany possessióban lakó Forgács András jobbágyot (providus), aki tıle szökött el.

48

1534. (I. 214.) Polyánkai Csapy László a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Benyók Istvántól a jelenleg Parnó possessióban lakó Sáry Gergelyt az anyjá-val együtt, akik tıle szöktek el. 1535. (I. 214.) Csicsery Péter a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton vagy Sztáray János esküdt által kérette Méray Gáspártól Fonte, vagy másképpen Boncsol Bene-deket és Fonte, másképpen Boncsol Istvánt (providi), valamint Orsolya nevő anyjukat, akik tıle szöktek el és jelenleg Kisráska possessióban laknak. 1536. (I. 215.) Hosszúmezey György a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Sztáray János vagy Pozsgay Márton esküdt által kérette Wiczmándy Lajostól és házastársától, Zbugyay Anna asszonytól...64 1537. (I. 215.) Gatályi András a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen szolgabíró és esküdt által kérette Gatályi (de eadem) Gáspártól Vá-lyokdiák Mihály (providus) nevő jobbágyát, aki tıle szökött el. 1538. (I. 215.) Perényi Gábor (magnificus) a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Makó János, vagy Zuthy István esküdt által kérette Pósa Pétertıl a Kisrozvágyon lakó Seres Andrást, Pokol Jánost és Cenger Dénest (providi); ez utóbbi jobbágyot az anyjával együtt. 1539. (I. 215.) Serédy Gáspár a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt által kérette a következı jobbágyokat: – ráskai Bozók Istvántól a Kisráskán lakó Topos Mihályt (providus), – Bajony Istvántól pedig az ugyancsak Kisráskán lakó Topos Antalt (pro-vidus). 1540. (I. 215.) Sztankóczy Máté deák (litteratus) Nagymihályi Istvánnak, a vármegye alispánjának engedte át a Polyánka possessióban lakó Benyovicz György jobbágyot (providus), mégpedig búcsúztatás nélkül, jóllehet a tör-vénycikkelyekben foglaltak szerint az alispán úr kéretni akarta a nevezettet. 1541. (I. 215.) Újfalussy György a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt_ által ké-rette Morvay Györgytıl a jelenleg Szalók possessióban lakó Balogh András jobbágyot (providus), aki tıle szökött el. 1542. (I. 215.) Horváthy János és házastársa, Luca asszony a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen a szolgabíró66 és Pozsgay Márton vagy Sztáray János esküdt által kérette a Leszna possessióból megszökött Pinka Istvánt (providus) Pazdicsy Mátyástól, aki meg is ígérte, hogy viszszaadja nekik a nevezett jobbágyot.

49

1543. (I. 215.) Komornyk Ferenc a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton vagy Sztáray Já-nos esküdt által kérette Possay Bertalantól Kiós praedium erdejét és az ugyanott fekvı szántóföldeket. 1544. (I. 215.) Bacskay András a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Zuthy István vagy Makó János esküdt által kérette Serédy Gáspártól a Karos possessióban lakó Attyval Antalt (pro-vidus) és Réz Sebestyént. 1545. (I. 215-216.) Perényi Gábor (magnificus) a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Helmeczy Márton deáktól (litteratus) a Pelejte possessióban lakó Kaszás Györgyöt (providus), valamint eszenyi Csapy Ferenctıl a Szécsen la-kó Hetus Benedeket. 1546. (I. 216.) Perényi Gábor (idem, lásd az elızı bejegyzést) a törvény-cikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és va-lamelyik esküdtje által kérette a következı jobbágyokat: – nagymihályi Bánffy Sandrinustól Varga Szaniszlót (providus), aki önként akar korábbi lakóhelyére visszaköltözni, – Dereghnyey Páltól pedig Perka Gergelyt (providus). 1547. (I. 216.) Wiczmándy Mátyás és Pesthy Ferenc a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen szolgabíró és esküdt által kérette Bacskay Miklós-tól a Battyán possessióban lakó Tökös Mátyást (providus). 1548. (I. 216.) Sztáray András a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Cseley Jánostól Cselej possessióban lakó, hatalmasul elfoglalt jobbágyát, Farkas Andrást (providus). 1549. (I. 216.) Nagy Gáspár Telekessy Imre személyében a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy Já-nos esküdt által (medio eorundem, lásd az elızı bejegyzést) kérette Henyey Miklóstól a Borsiban lakó Kucsordi Antalt (providus). 1550. (I. 216.) Bacskay András a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Perényi Gábortól (magnificus) a Nagygéres possessióban lakó Tóth Jánost (providus). 1551. (I. 216.) Alaghy János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfele-lıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által (medio eorundem, lásd az elızı bejegyzést) kérette Serédy Gáspártól a Szerdahelyen lakó Sztaniszló Mátyást (providus). 1552. (I. 216.) Alaghy János (idem, lásd az elızı bejegyzést) a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozs-

50

gay Márton esküdt által kérette idısebb Ráskay Ferenctıl a Kisráska posses-sióban lakó Kálmán Mihályt. 1553. (I. 216.) Alaghy János (idem, lásd az elızı bejegyzést) a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Makó Já-nos esküdt által kérette Serédy Gáspártól a Karos possessióban lakó Csompol Pétert (providus). 1554. (I. 216.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ha Molnár János és Molnár Pál – akik tudniillik Butkay Péter özvegyének a job-bágyai – leteszik az esküt, hogy ık senkinek sem tartoznak húsz forinttal, ak-kor azonnal szabadon elmehetnek. Meg kell adniuk azonban a fertály gabo-nát, amivel tartoznak, ha megérkezik az a személy, akinek ezzel adósok. 1555. (I. 216.) Marinith Ferenc és Bejczy Jakab szolgabírót és esküdtet kért valamely háznak a felülvizsgálatára; a ház Szürnyeg possessióban van. 1556. (I. 216.) Nátafalussy Albert a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen a szolgabíró személyében eljáró Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdt által kérette Nyéky István deáktól (litteratus) és házastársától a Náta-falva possessióban lakó Szaniszló nevő jobbágyot (providus). 1557. (I. 216.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy ítéletlevelet és kiküldı levelet kell írni azok ellen, akik Makó János jobbágyának a búcsúzta-tása idején az alispán úr pecsétjének ... 24 forintra kell írni...67 1558. (I. 217.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Makó János szökött jobbágyát, Ács Pétert (providus) a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen szolgabíró és esküdt által ismét meg kell kéretni Perényi Gábortól, aki ha rögtön az elsı kéretésre nem adja vissza a nevezett jobbá-gyot, akkor 100 forint büntetésben marasztaltassék el. 1559. (I. 217.) Makó János szolgabírót és esküdtet kért, valamint az alispán úr pecsétjét is. 1560. (I. 217.) Horváth Gergely a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és Makó János esküdt által ismét kérette Szalonthay Bálinttól Orosz Mihályt és Orosz Domonkost (providi), akiket egyszer már kéretett. 1561. (I. 217.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Boda István jobbágyait, akik Perényi Gábor (magnificus) földesurasága alá akarnak költözni – név szerint Sáry Mátyást és Vajda Jánost Rozvágyon, valamint Földes Pált Örösön –, semmiféle büntetéssel sem szabad elmarasztalni láza-dás címén, hanem ügyükben szolgabíró és esküdt hozzon igaz és helyes ítéle-tet, s ık is tartoznak a nevezetteket a kéretınek átadni. 1562. (I. 217.) Bacskay György a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Alpáry Simontól a Kincsesen lakó Sedák Istvánt (providus).

51

1563. (I. 217.) Sztankóczy Szaniszló intette valamennyi osztályos atyafiát az összes keresendı jószággal kapcsolatban – ezek: Leszna, Vagyakóc prae-dium, Volya és Sztankóc –, ha nem vele egyformán akarnák azokat keresni. 1564. (I. 217.) Homonnai Drugeth Miklós (magnificus) a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette néhai Lossonczy István özvegyétıl az Újlak possessióban lakó Szabó Miklós jobbágyot (providus), aki a maga jószántából akar vissza-térni korábbi lakóhelyére. 1565. (I. 217.) Telekessy István a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen Tárkányi Farkas szolgabíró és egyik esküdtje által kérette Serédy Gás-pártól a Kövesd possessióban lakó Csorba Antalt és Kós Mihályt (providi).

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. június 16. (f. II. p. fest. Antonii confessoris),

Zemplén oppidum 1566. (I. 218.) Tibay Kristóf prokurátort vallott. 1567. (I. 218.) Báry Potenciána asszony (nobilis), Ramocsa György (nobi-lis) házastárs prokurátoraiul vallotta nevezett férjeurát, továbbá összes atyafi-ait is, akik csak vannak. 1568. (I. 218.) Sztáray János protestációt terjesztett elı Soós Jánosnak (egregius) a Csemernye possessióban lakó jobbágyai ellen az alábbi ok miatt: a legközelébb elmúlt napokban elküldte három szekerét Vagyakóc praedium erdejébe, hogy fát hozzanak onnét; ez Nátafalva nemes urainak az engedé-lyével történt. A fent mondott jobbágyok azonban nem tudni, mitıl indíttat-ván, ezeket a szekereket hatalmasul Csemernye possessióba hajtották és mind a mai napig ott tartják.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. június 30. (f. II. a. fest. Visitationis Mariae),

Zemplén oppidum 1569. (I. 219.) Hosszúmezey György és Szentiványi György Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Pozsgay Miklós ellen, azért, mert az elmúlt esztendıben, aratás idején elhordatták az idéztetı tulajdon szántóföldjeirıl az ott termett gabonát. Az idézettek kötelesek elıállítani Hosszúmezı possessió-ban lakó, a hatalmaskodásban részt vett jobbágyaikat is, név szerint Varga

52

Istvánt, Olajnyik Istvánt, egy bizonyos Tamást, valamint Andrásovicz Mi-hályt. 1570. (I. 219.) Azary István Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kálnássy Gergely ellen, azért, mert hatalmasul ide-oda rakosgatta és szétszórta a pana-szosnak a gödrökben68 lévı kenderét. 1571. (I. 219.) Azary Zsigmond Vékey Imre szolgabíró által (per eundem judlium, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Kálnássy Gergely ellen, azért, mert a szabad földön hatalmasul megverte az idéztetı fél valamely szolgáját. 1572. (I. 219.) Bacskay György Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay (de eadem) András ellen, azért, mert valamely jobbágyai (providi) halálos sebekkel megsebesítették az idéztetı fél egyik szervitorát, aki ura után ment a vármegye törvényszékére. Az idézett fél köteles elıállítani vét-kes jobbágyait, név szerint Kelemen Jánost, Komár Pétert és Vitéz Bálintot (providi) is. 1573. (I. 219.) Oroghványi Gergely és Oroghványi Farkas Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Rákóczi János ellen, azért, mert az idéztetı tulajdon szántóföldjérıl elhajtatták a szarvasmarhákat és három napig visszatartották, majd hatalmasul a szolgabíró kezéhez szolgáltatták azokat. Az idézettek köte-lesek elıállítani Leves Pált, valamint egy másik elhajtásban részt vett jobbá-gyaikat – ezek: Leves Bálint, Bencsik Miklós, Tóth Gergely, Orsó János és valaki Antal, akinek ismeretlen a vezetékneve –, akik meg is verték az idézte-tı jobbágyait. 1574. (I. 219.) Buday József Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett nátafalusi Nagy János ellen, azért, mert lovakkal hatalmasul lelegeltette az idéztetı fél gabonáját és kaszáló rétjét. Az idézett fél köteles elıállítani Pál nevő szervitorát is. 1575. (I. 219.) Nyéky István deák (litteratus), homonnai harmincados Náta-falussy Albert szolgabíró által idéztetett Pozsgay Miklós ellen, azért, mert ki-vágatta a panaszos fél valamely főzfákból készült sövényét, amely egy kaszá-ló rét védelmére szolgált. 1576. (I. 220.) Horkay Pál és Zbugyay Zsófia asszony Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Tóth László ellen, azért, mert az idéztetı hat darab bevetett, sıt már zöldellı szántóföldjét felszántatták. Amikor pedig ezt a ha-talmaskodást meglátta Tóth László házastársa, s mind a király ıfelségére, mind pedig a vármegyére eltiltotta attól Horkay Pált, akkor ı nem hallgatott rá, hanem a tiltásért gyalázkodó szidalmakkal illette és meg is verte a neve-zett asszonyt. 1577. (I. 220.) Tóth László és házastársa, Hedvig asszony Nátafalussy Al-bert szolgabíró által idéztetett Horkay Pál és házastársa, Zbugyay Zsófia asz-szony ellen, mégpedig az alábbi okok miatt: elıször, mert az idézett asszony

53

a férjével együtt hatalmasul elhordatta a panaszosok tulajdon szántóföldjeirıl az ott termett gabonát. Másodszor, mert nagymihályi Bánffy Sandrinussal együtt elvitték egy tehenüket. Végül pedig és harmadszor, mert hatalmasul lekaszáltatták az idéztetık egyik kaszáló rétjét. 1578. (I. 220.) Hosszúmezey György és Szentiványi György idéztetett Ná-tafalussy Albert szolgabíró által, azért, mert elhordatták Hancsár Vince, Domcsik András és özvegy Koskóné jobbágyok (providi) gabonáját. Az idé-zettek kötelesek elıállítani a hatalmaskodásban részes jobbágyaikat is, még-pedig Hosszúmezey György Ondrasovicz Mihályt és Jobagyovicz Miklóst, Szentiványi György pedig Tamás nevő szervitorát, valamint Verpcsár Istvánt és Domcsik Istvánt. 1579. (I. 220.) Szentiványi György idéztetett Nátafalussy Albert szolgabíró által (per eundem)69 az alábbi okok miatt: – hatalmasul elvitette magához a panaszosnak a Körtvélyes possessióban lé-vı egyház környékén tartott méheit; a hatalmaskodásban részes és ezért elı-állítandó személyek: Sab(...) István, Liptai György, Kodik Márton és vala-mely István; – az elmúlt esztendıben lovakkal lelegeltette és le is kaszáltatta a panaszos-nak a Körtvélyes possessióban fekvı kaszáló rétjét, a szénát pedig hatalmasul elhordatta a maga számára. Ebben az ügyben az idézett fél Mráz Antalt tarto-zik elıállítani. 1580. (I. 220.) Garai Bánffy Katalin asszony (magnifica) és fia, Telekessy István Tárkányi Farkas szolgabíró által idéztetett Makó János ellen, azért, mert jobbágyaik – név szerint Kovács Máté és Szır István (providi), akiket elı is kell állítani – elhajtották tulajdon szántóföldjérıl a panaszos valamely ökrét. 1581. (I. 220.) Nagy Máté, Terebes várának a provizora Vékey Imre által idéztetett eszenyi Csapy Ferenc ellen, azért, mert a legközelébb elmúlt esz-tendıben a panaszos tulajdon erdejébıl elhajtatta és hatalmasul megdézsmál-tatta jobbágyainak a sertéseit. 1582. (I. 221.) Ugyanezen Nagy Máté ugyancsak Vékey Imre által job-bágyaik sertéseinek az elhajtása és hatalmasul való megdézsmáltatása miatt (idem per eundem pro eundem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett még po-lyánkai Csapy László, Sztrithey György özvegye, Sztrithey (de eadem) Se-bestyén és Sztrithey (de eadem) Miklós ellen is. 1583. (I. 221.) Eszenyi Csapy Ferenc prokurátoraiul vallotta Lasztóczy, másképpen Nagy Ferencet, Balogh Bertalant, Pankothay Mihályt és másokat is. 1584. (I. 221.) Borbála asszony (nobilis), néhai Sztrithey György (nobilis) özvegye protestációt terjesztett elı elsıszülött fia, Sztrithey János ellen, azért, mert nem tartja tiszteletben ıt. Amit ugyanis mondott férjeura halála idején

54

reája hagyott, mindent elkótyavetyél, például a három vármegyében: Zemp-lénben, Ungban és Beregben birtokolt jobbágyokat, praediumokat és job-bágyhelyeket. A nevezett protestáló tehát a maga nevében, valamint leányá-nak, Annának a személyében eltiltja mondott fiát ezeknek a birtokoknak, in-góságoknak és állatoknak az eladásától, elajándékozásától és bármilyen úton-módon vagy ürüggyel való elidegenítésétıl, mindenki mást pedig azok meg-vásárolásától. – Borbála asszony elmondja, hogy fia már mindent teljesen szétszórt és elkótyavetyélt, de ami a legnagyobb: a múlt szerdán (június 25-én) kikergette ıt a férje után maradt házból és ezért másfél napot valamely jámbor ember házában volt kénytelen tölteni. Sıt, már bottal is megkergette és ezért attól fél, hogy egyszer annyira megveri ıt Sztrithey János, amennyire az apját is megverte: ha ugyanis nem rettent vissza apjával ezt cselekedni, sokkal inkább megteszi majd a mostohaanyjával. Amikor pedig a protestáló asszony nıvére súlyos betegségben gyötrıdött és ı el akart menni a megláto-gatására, akkor a leányát elvette tıle és csak Sztrithey Sebestyén közbenjá-rására adta vissza és engedte el ıt, hogy meglátogassa mondott nıvérét, de szekeret és lovakat nem akart adni neki az utazáshoz. Így bánik vele tehát a fia és ezen okok miatt nem is akar tovább vele maradni, hanem azt kívánja, hogy a törvényszék az összes birtokról és ingóságról hozzon határozatot meghalt férje végrendelkezésének megfelelıen.70 1585. (I. 221.) Sztrithey Sebestyén Anna és Zsuzsanna asszonyok szemé-lyében eltiltja Sztrithey Jánost (eundem, lásd az elızı bejegyzést) a Sztrithey György után maradt jószágok eladásától, mindenki mást pedig azok megvá-sárolásától vagy bármilyen úton-módon, ürüggyel és szín alatt való megszer-zésétıl. 1586. (I. 222.) Török Tamás protestációt terjesztett elı Lasztóczy Gáspár ellen, azért, mert halált is okozható sebekkel megsebesítette Pál nevő szervi-torát. A protestáló bemutatta a véres ruhát is. 1587. (I. 222.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Lasz-tóczy Boldizsár, aki megsebesítette Lasztóczy Zsigmondot és Lasztóczy Gás-párt, a következı törvényszéki ülésen tartozik és köteles megjelenni. A sértet-tek egyébiránt bemutatták a véres inget is. 1588. (I. 222.) Bánóczy Ilona asszony (nobilis), Bánóczy Simon (nobilis) leánya, néhai Ambrus deák özvegye megígérte, hogy valamennyi jószágából a hatod részt Szabó Györgynek (nobilis), valamint a házastársának és leányá-nak adja. A gabonából azonban semmit sem akart adni. 1589. (I. 222.) Horváthy János a vármegye közönsége által hozott korábbi határozatnak megfelelıen letette az esküt a leleszi prépost ellen, aki elvett és visszatartott az esküt tévı személy egyik jobbágyától valamilyen bırt.71

55

1590. (I. 222.) Idısebb Soós György eltiltja eszenyi Csapy Ferencet attól, hogy Hetus Ferenc nevő jobbágyát (providus) – aki az ország köztörvényei-ben foglaltaknak megfelelıen Perényi Gábor földesurasága alá akar költözni – elbocsássa; a jobbágy ugyanis 28 forinttal tartozik a protestáló Soós Györgynek. 1591. (I. 222.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Sza-bó Györgyöt száz forint büntetésben kell elmarasztalni Bánóczy Ilona asz-szony (nobilis) ellen, azért, mert parasztasszonynak nevezte. A büntetéspénz-bıl az egyharmad rész a bírákat illeti meg.72 1592. (I. 222.) Rákóczi Potenciána asszony (nobilis), Gyıke Boldizsár (no-bilis) házastársa és Rákóczi Anna asszony, Körtvélyessy György (nobilis) házastársa idéztetett Rákóczi Mihály ellen, azért, mert Rákóczi Mihály intette a nevezett asszonyokat az anyjukat megilletı jegyajándék miatt: kötelesek tehát megjelenni annak felvételére.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1561. július 14. (f. II. p. fest. Margarethae virginis), Zemplén oppidum

1593. (I. 223.) Sztáray Borbála asszony (nobilis), Pazdicsy Ágoston (nobi-lis) házastársa prokurátorául vallotta nevezett férjeurát. 1594. (I. 223.) Pazdicsy Ágoston prokurátort vallott. 1595. (I. 223.) Tibay Balázs prokurátort vallott. 1596. (I. 223.) Pazdicsi Butka Lajos (nobilis) Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Pazdicsy Ágoston ellen az alábbi hatalmaskodások miatt: ö amikor az idéztetı fél valamely Nagy János nevő szervitorát (providus) bi-zonyos más szervitorainak a visszakövetelésére elküldte Butka Lajoshoz, ı minden ok nélkül agyba-fıbe verte a nevezett szervitort, olyanynyira, hogy a szerencsétlen ember bele is halt a verésbe; – Butka Lajos zálogba adta Pazdicsy Ágoston szántóföldjeit a Kraszna possessióban lakó Vácis Andrásnak és Vácis Istvánnak (providi), akiknek a kezébıl nem akarja visszavenni azokat a földeket; – szántszándékkal felétette lovaival az idéztetı valamely rétjén termett füvet. 1597. (I. 123.) Butkay Lajos Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Magdolna asszony (generosa), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye ellen az alábbiak miatt: – a nevezett asszony szántóföldjeit hatalmasul elfoglalta és bevetette; – a szılı nagyobbik és jobbik részét foglalta el a közöttük létrejött megálla-podás ellenére; – az idéztetı asszonyt szervitorai által halállal fenyegette.

56

1598. (I. 223.) Polyánkai Csapy László protestációt terjesztett elı Terebes várának a provizora, Nagy Máté ellen, aki a protestáló egyik jobbágyát hatal-masul elhurcoltatta, figyelmen kívül hagyva a jog rendjét és az ország köz-törvényeit. 1599. (I. 224.) Butkay Lajos protestációt terjesztett elı Magdolna asszony (generosa), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye ellen, azért, mert a neve-zett özvegy azt mondotta a vármegye közönsége elıtt, hogy a kapitány úr szervitorát ı táplálja és tartja a saját jószágaiban. 1600. (I. 224.) Magdolna asszony, néhai Butkay Péter özvegye protestációt terjesztett elı Butkay Lajos ellen (eadem domina contra eundem, lásd az elı-zı bejegyzést), aki megígérte, hogy visszaadja a Láz nevő szántóföldekben lévı vetéseit: ha tehát semmit sem tesz ebben a dologban, akkor a protestáló asszony be tudja bizonyítani, hogy övéi azok a szántóföldek. 1601. (I. 224.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy a jövı szerdán (július 16-án) törvénykezést kell tartani Butka possessio helyszínén Butkay Lajos és Magdolna asszony, néhai Butkay Péter özvegye között a Butkay La-jos által elfogott szervitor, valamint a gabona és a zab dolgában. 1602. (I. 224.) Cseley Katalin asszony (nobilis) a törvénycikkelyekben fog-laltaknak megfelelıen Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Cseley Jánostól az erıszakkal elfogott Farkas Andrást (providus); a szolgabíró azonban semmiféle jelentést sem tett. 1603. (I. 224.) Zbugyay Anna asszony (nobilis), Horkay Pál (nobilis) há-zastársa prokurátort vallott. 1604. (I. 224.) Ifjabb nagymihályi Eödönffy Ferenc eltiltja Perényi Gábor urat (spectabilis et magnificus) a Zemplén vármegyében fekvı Tolcsva pos-sessióban lévı udvarházának az elfoglalásától. 1605. (I. 224.) Lukács deák (litteratus) a házastársának, valamint a házas-társa anyjának a személyében eltiltja Rákóczi Mihályt azoktól a Szalók, Szu-ha és más possessiókban fekvı birtokoktól, amelyekbıl rész illeti meg a mondott asszonyokat. Felszólítja továbbá nevezett Rákóczi Mihályt, hogy ki ne engedje a kezébıl e birtokrészeket, Körtvélyessy Györgyöt és Gyıke Bol-dizsárt pedig, hogy meg ne szerezzék azokat. 1606. (I. 225.) János deák (litteratus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı Lasztóczy Gáspár és Pósa Zsig-mond (nobiles), mint felperesek érdekében Lasztóczy Boldizsár (nobilis) el-len: a legutóbb elmúlt napokban, Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.) tá-ján a nevezett alperes halált is hozható sebekkel megsebesítette a felpereseket, sıt, a vérüket is ontotta. Ezután pedig nem tudni, mitıl indíttatván, rátámadt Pósa Zsigmond házára és meztelen karddal kergette a nevezettet, s biztosan meg is ölte volna hatalmasul, ha az be nem menekül elıle az udvarházába.

57

1607. (I. 225.) Lasztóci Nagy Ferenc a leleszi konvent által kiadott proku-rátort valló levéllel a következıket adta elı Lasztóczy (de eadem) Boldizsár érdekében Lasztóczy Gáspár és Pósa Zsigmond ellen (contra eosdem, lásd az elızı bejegyzést): amidın ezen Lasztóczy Boldizsár Lasztóczy Péter házához ment, hogy meglátogassa a nevezettet, akkor Lasztóczy Gáspár rút szidal-makkal illette ıt. Majd amikor saját házához indult, Lasztóczy Gáspár és Pó-sa Zsigmond elállták az útját és megsebesítették. Bármit is cselekedett tehát az alperes fél, azt a saját maga védelmében cselekedte. 1608. (I. 225.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a legközelebbi törvényszéki ülésig mindkét fél – tudniillik Lasztóczy Gáspár és Pósa Zsigmond felperesek, illetve Lasztóczy Boldizsár – bizonyítsa a saját keresetét. 1609. (I. 225.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy ki kell adni az ítéletlevelet Azary Zsigmond ellen és Kálnássy Gergely (nobilis) érdekében az utóbbi személy valamely szervitorának a megsebesítése miatt. 1610. (I. 225.) Cseley Zsófia asszony (nobilis) a második alkalommal intet-te Cseley Lırinc özvegyét (nobilis) az ıt megilletı jegyajándék felvétele miatt. 1611. (I. 225.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: garai Bánffy Katalin asszony (magnifica), néhai Telekessy Imre (magnificus) öz-vegye rögtön a Pozsonyban meghirdetett országgyőlés után tegye le az eskü-jét Zemplén vármegye törvényszéke elıtt, egyedül csak a maga személyében Móré Gáspár, mint a gyermek Boda István gyámja ellen, de nem arról, hogy néhai férje, Telekessy Imre ezen Móré Gáspár akaratából halásztatta a Pa-loscsa nevő halastavat, hanem arról, hogy ı ugyanazzal a jogcímmel birtokol-ja azt, mint a király ıfelségétıl nyert egyéb birtokokat. A „gyalom”-nak ne-vezett háló pedig addig is maradjon az ispán úr kezénél. 1612. (I. 226.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Vékey Ferenc Móré Gáspár esküjére bocsájtotta az ügyet abban a tekintetben, hogy néhai Telekessy Imre nem olyan formán birtokolta a Paloscsa nevő ha-lastavat, ahogyan a többi, a király ıfelségétıl nyert birtokait, hanem a neve-zett Móré Gáspár akaratával és beleegyezésével halásztatta, ezért Móré Gás-pár is tegyen esküt állításának bizonyítására. Az eskütételre kitőzött határnap a mostantól számított tizenötöd nap (július 28-a), de ha a nevezett ma akarná az esküt letenni, szabadon megteheti. Ha pedig letette az esküt, akkor Bánffy Katalin asszony (ipsa domina, lásd az elızı bejegyzést) adja neki vissza a há-lót és a birtokrészt, s ha keresni akarná azután a mondott halastóban lévı ré-szét, akkor az új adomány szerint és a jog útján szabadon eljárhat. Továbbá, ha Bánffy Katalin asszony nem akarna esküt tenni, akkor el kell marasztalni hatalmaskodás vétkében.

58

1613. (I. 226.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Móré Gáspár intette Vékey Ferencet azzal a lóval, amelyet a szervitora a ga-bonából elhajtott, ezért Vékey Ferenc kiválthatja azt a lovat és semmiféle büntetésben sem kell elmarasztalni. Móré Gáspár pedig esküdjék meg akkora kárra, amekkorára esküt merészel tenni.73 1614. (I. 226.) Cseley János idéztetett Katalin asszony (nobilis), Sztáray András (nobilis) házastársa ellen; az idézett fél köteles elıállítani Pongrácz Györgyöt is. 1615. (I. 226.) Kiadatott az ítéletlevél Cseley Katalin asszony (nobilis), Sztáray74 András (nobilis) házastársa számára Cseley János ellen, aki tartozik elıállítani Pongrácz Györgyöt is. 1616. (I. 226.) Elismervénylevelet kell írni Nagymihályi István alispán úr számára (egregius) Nagymihályi János két jobbágyának: Cservin Mátyásnak és Morgó Andrásnak az elfogatása miatt. 1617. (I. 226.) A vármegye közönsége a következıképpen ítélkezett: mivel Cservin Mátyást és Morgó Andrást (eosdem, lásd az elızı bejegyzést), a két gonosztevıt, akit a választott bírák elítéltek és törvényes úton elmarasztaltak, Nagymihályi Sandrinus és Török Tamás szabadon bocsájtotta, ezért a mon-dott választott bírák ellenében a gonosztevık fejváltságának a büntetésében kell ıket elmarasztalni. 1618. (I. 227.) Csuka Benedek a prokurátor visszahívása után a következı-ket terjesztette elı Agárdy Miklós érdekében Szalay János és házastársa, Or-solya asszony (nobiles) ellen: a nevezett Agárdy Miklós a soknál is többször megüzente Berky Jánosnak, a házastársának és leányának – aki tudniillik Ba-kay Bálint leánya –, sıt az Istenre is kérte ıket, hogy hagyják békén, ne gya-lázzák becsületében és ne keserítsék meg az életét, mert ha továbbra is foly-tatják mindezt, akkor félni kell, hogy valami igen nagy dolog történik. Ha ugyanis valakinek, akkor Berky Jánosnak tudnia kell, hogy ı nemesember és zálogbirtokai vannak. Nem ı az oka tehát a viszálykodásnak, hanem Berky János. Például „az éjszaka csöndjében az egyik szolgáló kiment a házamból és bement Berky János házába, amikor ott a nevezett némely fı barátját látta vendégül, s ezek elıtt gyalázkodó és sértegetı szavakat mondatott a szolgá-lóval.” Amikor pedig Agárdy Miklós felesége Debrecenbe utazott, akkor An-na asszony, Bakay Bálint házastársa azt mondta, hogy „Agárdy Miklós fele-sége a fattya dolgát megy elrendezni Debrecenbe.” Márpedig az ı felesége nem olyan személy, amilyennek mondta. Ez okból fogatták el tehát és vitték Agárdy Miklóst Tárkány castellumba, aki jelenleg is kezesség alatt van. Agárdy Miklós tehát semmit sem követett el.

59

1619. (I. 227.) János deák (litteratus) protestációt terjesztett elı Berky Já-nos házastársa és leánya érdekében (pro eisdem dominabus) Agárdy Miklós ellen, mert azt mondta, hogy nem ı az oka a viszálynak, hanem Berky János. 1620. (I. 227.) Lasztóczy János deák azt válaszolta Berky János házastársa és leánya érdekében (pro eisdem dominabus, lásd az elızı bejegyzést), hogy ı semmit sem válaszolt az elıbbi elıterjesztésén kívül. 1621. (I. 228.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: náta-falusi Csontos Dorottya asszony (nobilis) az egyezséglevél felmutatásával intse nátafalusi Csontos Magdolna asszonyt (nobilis), nátafalusi (de eadem) Nagy János házastársát szolgabíró által, s bizonyítsa is be, hogy ki sértette meg a közöttük létrejött megállapodást és mutassa be a törvényszék elıtt az errıl szóló tanúvallomásokat: ha mindez megtörténik, akkor a vármegye tör-vénykezni fog az ügyben. 1622. (I. 228.) Körtvélyessy Miklós deák (nobilis litteratus) házastársa, ná-tafalusi Csontos Dorottya asszony érdekében és nátafalusi Csontos Magdolna asszony (nobilis), nátafalusi Nagy János (nobilis) házastársa ellen a nádori egyezséglevélben foglaltak szerint kérette a köztudományvétel elvégeztetésé-re az alispán úr pecsétjét, valamint felkérte Nátafalussy Albert szolgabírót és Mihály deákot (litteratus), a törvényszék jegyzıjét a vizsgálatnak a következı törvényszéki ülésig való befejezésére. 1623. (I. 228.) Nátafalusi Nagy János felkérte nátafalusi Nagy Albert szol-gabírót és Pozsgay Márton esküdtet a Kovalik nevő jobbágyhelyhez tartozó szántóföldeknek a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére. 1624. (I. 228.) Horváthy János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfe-lelıen szolgabíró és esküdt által kérette a leleszi préposttól a tıle elszökött Bısze György (providus) jobbágyot. 1625. (I. 228.) Móré Gáspár és házastársa, Butkay Borbála asszony vala-mely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Bacskay András ellen; az idé-zettek tartoznak elıállítani valamely István nevő szervitorukat is.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. augusztus 25. (f. II. p. fest. Bartholomaei apostoli), h.n.75

1626. (I. 229.) Butkay Lajos idéztetett Magdolna asszony (generosa), néhai Butkay Péter (egregius) házastársa ellen; az idézett fél köteles elıállítani job-bágyait is, akik elállták az idéztetı asszony útját. Az elıállítandó jobbágyok: Horváth György, Dogh Ferenc, Kocsis Jakab és Fegyveres (Armiger) János, valamint Margit asszony András nevő szervitora (providi).76

60

1627. (I. 229.) Zbugyay Dorottya asszony, Hosszúmezey György (eg-regius) házastársa idéztetett Zbugyay Katalin asszony (generosa), Pozsgay István (egregius) házastársa ellen; az idézett fél köteles elıállítani Kopcsa Ivanik és Marka Ivanik (providi) nevő jobbágyait is, akik megtámadták az idéztetı asszony Virova possessióban lakó soltészának a házát, illetve ugyan-ott megverték az egyik szervitorát. Ez a megveretés az elmúlt 1560. eszten-dıben történt, Szent Jakab apostol ünnepe (július 25-e) táján történt. 1628. (I. 229-230.) Zbugyay Dorottya asszony, Hosszúmezey77 György há-zastársa idéztetett Zbugyay Katalin és Zbugyay Anna asszony (generosae) el-len – akik közül az elıbbi Pozsgay István, az utóbbi pedig Wiczmándy Lajos (egregii) házastársa –; az idéztetett asszony köteles elıállítani azokat a Radvány possessióban lakó jobbágyait is, akik megtámadták az idéztetık egyik jobbágyának a házát. Az elıállítandó jobbágyok: Osszuk Román, Osz-szuk Homa, Jeczkó Piskó, Sztecs Kondrát és Karlik Iván (providi). 1629. (I. 230.) Homonnay Gáspár úr (magnificus) idéztetett Katalin asz-szony (nobilis), Pozsgay István (egregius) házastársa ellen; az idézett fél kö-teles elıállítani Virova possessióban lakó jobbágyait is – ezek: Hricz Fodor-ka, Kris Markó, Hricz Feduskó és fia, Hricz Senkó, valamint Vaj Vaszkó és Soltész Ruszkó –, akik a folyó 1561. esztendıben, Szent Péter és Pál aposto-lok ünnepe (június 29-e) táján megtámadták az idéztetı asszony Soltész Sin-kó nevő, ugyancsak Virova possessióban lakó jobbágyának a házát. 1630. (I. 230.) Homonnay Drugeth István (magnificus) idéztetett Katalin asszony, Pozsgay István (egregius) házastársa ellen; az idézett fél köteles elıállítani a Virova possessióban lakó Ivanik Vaskó és fia, Ivanik Sinkó, va-lamint Soltész Male nevő jobbágyait is, akik részt vettek Katalin asszony jobbágyának a megtámadásában (lásd az elızı bejegyzést). 1631. (I. 230.) Katalin asszony (nobilis), Pozsgay István (egregius) házas-társa prokurátorául vallotta Wiczmándy Lajost. 1632. (I. 230.) Ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) idéztetett Sztáray János (egregius) ellen valamely hatalmaskodó cselekedet miatt: azért tudniillik, mert jobbágyai Vajkóc possessio erdejében elvették az idéztetı fél jobbágyai-nak három szekerét, valamint az ezekhez a szekerekhez tartozó egyéb szer-számokat is. A hatalmaskodás Szentháromság vasárnap (június 1-e) táján tör-tént, s az abban részt vett, tehát elıállítandó jobbágyok neve: Varga Tamás és Mester Pál. 1633. (I. 231.) Ifjabb Soós György idéztetett Sztáray János (egregius) ellen a fent írt hatalmaskodás miatt (lásd az elızı bejegyzést), vagyis azért, mert jobbágyai Szentháromság vasárnap táján részt vettek a három szekér elvétel-ében. A vétkes és ezért elıállítandó jobbágyok: Andráskó János és Andráskó Tamás Csemernye possessióban laknak.

61

1634. (I. 231.) Kálnássy Ferenc idéztetett Sztáray János ellen a mondott ha-talmaskodás miatt (lásd az elızı két bejegyzést); a szekerek elvételében részt vett és ezért elıállítandó jobbágya a Csemernye possessióban lakó Kovács Gergely. 1635. (I. 231.) Soós György másodszor is idéztetett Sztáray János ellen a fent írt hatalmaskodás miatt (lásd az elızı bejegyzéseket); elıállítandó job-bágyának a neve: Zorkó Mihály. 1636. (I. 231.) Csapy Ferenc (egregius) prokurátort vallott. 1637. (I. 231.) Néhai polyánkai Csapy Ferenc (egregius) özvegye (nobilis) a fent írt ok miatt (tudniillik Sztáray János jobbágyai szekereinek az elvétele miatt) ugyancsak idéztetett; a hatalmaskodásban vétkes és ezért elıállítandó jobbágya: Frenka Stofkó. 1638. (I. 231.) Vékey Ferenc (egregius) három rendbéli hatalmaskodó cse-lekedet miatt idéztetett Móré Gáspár (egregius) ellen: elıször, mert egyik szervitora Móré Gáspár tulajdon földjeirıl elhajtotta a juhait; másodszor, mert szervitorai az idéztetı és az idézett közös földjeirıl elhajtották az idézte-tı sertéseit és csak kialkudott váltságért bocsájtották azokat vissza; végül harmadszor, mert az idézett Vékey Ferenc a saját földjeihez csatolta Móré Gáspár földjeit. 1639. (I. 232.) Sztáray János (egregius) prokurátort vallott. 1640. (I. 232.) Tisztelendı Verancsics Antal idéztetett Alpáry Simon (egregius) ellen, azért, mert Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2-a) táján két jobbágya: Szalay Antal és Espán Imre – akiket tartozik elı is állítani – megverték az idéztetı fél Varga János nevő, Pálfölde possessióban lakó job-bágyát. 1641. (I. 232.) Zemplén vármegye nemeseinek a közönsége úgy határozott, hogy az alispán úr által vissza fogja adatni eszenyi Csapy Ferencnek (egre-gius) azt a nyolc forintra rúgó összeget, amelyet a nevezett a vármegye szük-ségére adott kölcsön. 1642. (I. 232.) Tibay Kristóf (egregius) protestációt terjesztett elı, azért, mert a vármegye nemesei által Zay Ferenc kapitány úrhoz (magnificus) ki-küldött követ, tudniillik Lónyay Péter a követségbıl megtérve, az alábbi vá-laszt hozta tıle: a nevezett kapitány úr szigorúan megparancsolta Vékey Fe-rencnek (egregius), hogy adjon kellı elégtételt azoknak a nemes uraknak, akik jobbágyainak az ı (tudniillik Vékey Ferenc) szervitorai és gyalogos ka-tonái károkat okoztak. 1643. (I. 232.) Vékey Imre szolgabíró az alábbi módon tett jelentést a vár-megye közönsége elıtt: Szent Lırinc vértanú ünnepe (augusztus 10-e) táján kiment Szécs oppidum helyszínére és ott is eszenyi Csapy Ferenc (egregius) birtokrészére, ahol titkos vizsgálatot végezve kiderítette, hogy a nevezett

62

Csapy Ferenc jobbágyai: Hetus Benyı, Kovács Ádám, Bertalan deák (littera-tus) és Tar Benedek szökevényképpen távoztak el, a házaikat üresen hagyták, sıt egyikük – név szerint Hetus Benyı – még házának az ajtaját is széthaso-gatta. 1644. (I. 233.) Lasztóczy Péter idéztetett lasztóci Nagy Ferenc ellen két rendbéli ügyben, amelyeket az idéztetı fél majd ki fog fejteni a vármegye közönsége elıtt.78 1645. (I. 233.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: a püspöki dézsmákat meg kell fizetni minden olyan praedium után, amelyeket maguk a jobbágyok szántanak és vetnek, nem pedig a földesuraik. A rendel-kezés nem vonatkozik azokra az elpusztult jobbágyhelyek tartozékait képezı földekre, amelyeket az ezeket birtokló földesúr használ. 1646. (I. 233.) Kassuhy Ambrus (nobilis), néhai Kassuhy Miklós (nobilis) fia eltiltja Garay Katalin asszonyt (generosa), néhai Telekessy Imre (egregi-us) özvegyét és fiukat, Telekessy Istvánt az ezen Zemplén vármegyében, Vé-ke és Zétény possessiók között fekvı, Gıdény nevő praediumban lévı teljes birtokrésznek a használatától, birtoklásától, terményeinek és más haszonvéte-leinek az élésétıl és beszedésétıl. A mondott praediumot egyébként valami-kor a nevezett néhai Kassuhy Miklós birtokolta és engedte át bizonyos pénz-összegért Némethy Ferencnek (egregius). – Kassuhy Ambrus a megnevezet-teken kívül mindenki mást is eltilt ezen Gıdény praediumtól. 1647. (I. 233-234.) Kassuhy Ambrus protestáció formájában az alábbi jelen-tést tétette a vármegye közönsége elıtt: amidın Panyithy János (egregius) magvaszakadás ürügyén elnyerte adományul ı királyi felségétıl Julianna asz-szonynak (nobilis), Rákóczi János (egregius) házastársának a Kazsu posses-sióban lévı jószágait és birtokjogait, akkor a nevezett Rákóczi János a házas-társa mellé vette, mint férfiági örököst a protestálót is, hogy segítségével sza-baduljon meg Panyithy János követelésétıl, s ekkor a házastársával együtt meg is ígérte a protestálónak valamely választott bírák – név szerint Nagy Máté, Lasztóczy Benedek deák (litteratus), Mocsáry Balázs és Szentlırinczy Ferenc – elıtt, hogy az összes jószág fele részét átengedi neki, ha kiáll mon-dott felesége mellett. Ezt Kassuhy Ambrus meg is tette és a törvényszék elıtt azt vallotta, hogy a Panyithy János által adományul elnyert jószágok megille-tik Julianna asszonyt, mint férfiági örököst – eközben azonban Rákóczi János kiegyezett Panyithy Jánossal és 40 forintot fizetett neki a lemondásért. Most tehát Kassuhy Ambrus inti Rákóczi Jánost és házastársát, hogy vegyék fel tı-le ezen összeg fele részét és ígéretükhöz híven adják át neki a jószágok fele részét. Az intés átadására a nevezett felkérte Vékey Imre szolgabírót és Lasztóczy János esküdtet.

63

1648. (I. 234.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: addig is, amíg Nagymihályi István alispán urat és a szolgabírókat újból meg nem választják hivatalukra, vagy másokat nem választanak alispánnak és szolga-bíráknak, a nevezettek minden ügyben eljárhatnak és ítéleteket hozhatnak. 1649. (I. 234.) Lónyay Péter az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Tibay Kristóf (egregii) az alábbi módon lépett megállapodásra egymással a várme-gye közönsége elıtt: a néhai Rubint Miklós (providus) jobbágy özvegyével és gyermekeivel kapcsolatos ügyben mindkét fél két-két személyt jelölt ki, akik, mint választott bírák a most következı szombati napon (augusztus 30-án) íté-letet fognak hozni a közöttük folyó perben. 1650. (I. 234.) Tibay Kristóf (nobilis) Lónyay György (nobilis) személyé-ben és pénzével intette Lónyay Pétert (egregius) két darab szılı miatt, amely szılık Nagybári possessio szılıhegyén fekszenek. 1651. (I. 235.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: a ti-tokban elszökött és az erıszakkal elhurcolt jobbágyokat vissza lehet vinni ko-rábbi helyükre, de a legutóbb elbúcsúztatott jobbágyok a legközelébb tartan-dó országgyőlésig nem költözhetnek el. Azokat a jobbágyokat pedig, akiket vissza követelnek vagy akiknek az ügye fellebbezésben van, szintén vissza kell vinni korábbi helyükre.79 1652. (I. 235.) Csicsery András (nobilis) felkérte Tárkányi Farkas szol-gabírót és Makó János esküdtet szökött jobbágyának: Sípos Györgynek a le-leszi préposttól való visszakövetelésére. 1653. (I. 235.) Mivel az elıbb mondott határozat...80 1654. (I. 235.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: a ti-tokban elszökött és az uraik birtokáról erıszakkal elhurcolt jobbágyokat tör-vényes eljárás útján vissza lehet vinni korábbi helyükre. Azok a jobbágyok azonban, akiket legutóbb búcsúztattak el – kivévén a követelésben lévıket vagy akiknek az ügyét megfellebbezték –, a legközelébb tartandó országgyő-lésig nem költözhetnek el. A rendelkezés indoka: ıfelsége katonasága, illetve a katonaság parancsnokai nagyon sok nyomorúságot okoznak és nagyon el-nyomják a lakosságot, s a jobbágyok ezért a köznemesek birtokairól a fıne-mesek (magnifici) birtokaira költöznek, mivel hogy ott nagyobb biztonság-ban élhetnek. A katonaságot ugyanis nem szokták beszállásolni a fıurak ura-dalmaihoz tartozó településekre, csak a köznemesek jószágaira. 1655. (I. 236.) Gatályi András és Gatályi Gáspár (nobiles) érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel pro-testáció formájában, épségben hagyván a vármegye közönsége iránti tisztele-tet...81 1656. (I. 236.) Illyevölgyi János bejegyeztette, hogy ı nem Gatályi Miklóst idéztette, hanem Gatályi Gáspárt.

64

1657. (I. 236.) Móré Gáspár (nobilis), ahogyan arra kötelezve volt, letette az esküt Katalin asszony (generosa), néhai Telekessy Imre (egregius) özve-gye ellen.82 1658. (I. 236.) Gatályi András és Gatályi Gáspár (nobiles) érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a tör-vényszék által hozott ítélettel kapcsolatban a következıket terjesztette elı: a mondott jószágokat Illyevölgyi János oly módon követelte vissza a nevezet-tektıl, mintha a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen tenné, vagyis, mintha az ı apjától foglalták volna el azokat. Gatályi András és Gatályi Gás-pár azonban nem is ismerte Illyevölgyi János apját, tehát a jószágokat sem foglalhatták el és fıleg nem Illyevölgyi Jánostól, aki ráadásul semmit sem részletezett – nem sorolta el a birtokokat, a jobbágyok neveit –, és mivel a ne-vezett alperesek talán nem is voltak még a világon, amikor a foglalás történt, legalábbis, ahogyan a felperes elmondta: ezért semmibıl nem következik, hogy az alperesek követték el a foglalást, tehát a felperes méltatlanul zaklatja ıket. 1659. (I. 236.) Illyevölgyi János (A = felperes, lásd az elızı bejegyzést) ér-dekében Cseley Jánost azt válaszolta, hogy felsorolták a birtokrészek és a jobbágyok neveit, amint az a perátküldı levélbıl is nyilvánvalóan kitőnik. Arra pedig, hogy mint elfoglalt birtokokat követeli a mondott jószágokat Ga-tályi Andrástól és Gatályi Gáspártól (ab ipsis, lásd az elızı bejegyzést), azt válaszolta, hogy tılük kellett követelnie, mivel hogy náluk találta meg azokat a felperes, s ezt az országban élı jogszokás szerint cselekedte. 1660. (I. 237.) A prokurátor Gatályi András és Gatályi Gáspár (I = alpere-sek, lásd az elızı két bejegyzést) érdekében így válaszolt: jóllehet a törvény-cikkelyek kinyilvánítják, hogy vissza kell követelni az elfoglalt birtokokat azoktól, akiknek a kezére szállottak, de ez nem vonatkozik olyan esetekre, amikor valaki más kezén át jutott a birtok jelenlegi birtokosaihoz. Ez a per pedig pontosan azon alapszik, hogy az alperesek a felperes apjától közvetle-nül foglalták el a jószágokat: ık azonban nem is ismerték a felperes apját, következésképpen semmit nem is foglalhattak el tıle. 1661. (I. 237.) Illyevölgyi János felperes érdekében erre a prokurátor azt válaszolta, hogy a nevezett nem olyan szín alatt követelteti a jószágokat, mintha azokat az apjától foglalták volna el. Az apja ugyanis elesett a mohácsi csatában, s az így özvegyen maradt édesanyjától foglaltattak el a birtokok, ı pedig azoktól követelteti vissza, akiknek a kezén megtalálta azokat. 1662. (I. 237.) Gatályi András és Gatályi Gáspár alperesek érdekében a prokurátor a következıket válaszolta: a felperes félnek bizonyítania kellene – mégpedig nem paraszti állapotú tanúkkal, hanem nyilvánvaló dokumentu-mokkal vagy nemes emberekkel –, hogy azok a jószágok, amelyekrıl a per

65

folyik, örökösödési jogcímen ıt illetik meg. Az alperesek ugyanis készek bi-zonyítani tanúbizonyságok által, hogy nem a felperestıl foglalták el azokat a jószágokat, s hogy a felperesnek nincs örökösödési jogcíme azokban. 1663. (I. 237-238.) A perben (lásd az 1658-1662. számú bejegyzéseket) a vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel mindenki elıtt nyílvánvalóan köztudott, hogy a felperes néhai Illyevölgyi János fia, ezért semmi szükség nincs arra, hogy bizonyítsa örökösödési jogcímét az atyja után maradt jószágokban. De mivel az is köztudott, hogy a nevezett apja a mohácsi csata elıtt valóban birtokolta azokat a jószágokat, amelyekrıl a per folyik, ezért a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen vissza kell adni Illyevölgyi Jánosnak, mint örökösnek azokat, amint azt a vármegye törvény-székének egy korábbi határozata is elıírta. Ha pedig az alperesek bizonyítani akarják, hogy nem foglalás útján szerezték meg a mondott jószágokat, hanem más jogcímen, akkor bizonyíthatják, de ezt birtokon kívül cselekedjék. – A felperes letette az ítéletrıl kiadott levélért fizetendı 25 dénárt. 1664. (I. 238.) Atyay György és Atyay János prokurátorul vallotta Soklyos-sy Miklós deákot (nobilis litteratus), valamint másokat is. 1665. (I. 238.) Vlanik György (nobilis) bejegyeztette, hogy Butkay Lajos (egregius) házak felgyújtójának nevezte ıt. Felszólítja tehát Butkay Lajost a vármegye közönsége elıtt, hogy bizonyítsa be ezen állítását, tudniillik, hogy valóban gyújtogató-e ı. 1666. (I. 238.) Butkai Frank Pál az elsı alkalommal inti Bajory Lénártot (egregius) az ı Butka possessióban, ezen Zemplén vármegyében fekvı bir-tokrésze miatt, amelyet tudniillik Wiczmándy Mátyás (egregius) íratott zálog címén a nevezett Bajory Lénártra. 1667. (I. 238.) Báry Potenciána asszony, Ramocsa György (egregius) há-zastársa intette Feltóthy Istvánt (egregius) és házastársát, Ilona aszszonyt, va-lamint a többi Possay-nemest, azért, hogy váltsák magukhoz, ha akarják az ı Legenye possessióban, ezen Zemplén vármegyében fekvı birtokrészét, mert ha nem, akkor idegenek kezére fogja azt adni. 1668. (I. 238.) Újfalussy Lázár (egregius) bejegyeztette, hogy Újfalussy Albert (nobilis) a vármegye legközelebbi törvényszéki ülésén tartozik tör-vény elé állni ıellene. 1669. (I. 239.) Makó János felkéri Tárkányi Farkas szolgabírót és Pósa Pé-ter, vagy Zuthy István esküdtet Bikó András nevő jobbágyának a visszaköve-telésére, akit tudniillik Alaghy János (egregius) hurcoltatott el hatalmasul Szentes possessióból Karcsa possessióba. 1670. (I. 239.) Makó László felkéri Tárkányi Farkas szolgabírót és Pósa Pé-ter, vagy Zuthy István esküdtet (praedictos, lásd az elızı bejegyzést) a Szen-

66

tes possessióból Pácin possessióba szökött jobbágyának, Tar Imrének az Alaghy Jánostól való visszakövetelésére. 1671. (I. 239.) Mikó Ferenc prokurátort vallott. 1672. (I. 239.) Borbély János bemutatta a vármegye közönségének a jelen-léte elıtt azt a kiváltságlevelet, amelynek erejével ıfelsége igaz nemessé tette és emelte ıt. 1673. (I. 239.) Balogh Albert és házastársa, Klára asszony, valamint Thor-ma Ferenc idéztetett Vékey Imre ellen. 1674. (I. 239.) Báry Dorottya asszony, Báry János leánya, Lasztóczy Péter házastársa és Török Tamás idéztetett Vékey Imre ellen.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. szeptember 22. (f. II. p. fest. Mathaei apostoli), h.n.

1675. (I. 240.) Pazdicsy András protestációt terjesztett elı, amely szerint Pazdicsy Ágoston hatalmasul megverte egyik szervitorát, aki Butka posses-sióban lakik és akit Nagy Tamásnak hívnak; sıt, a vérét is ontotta a nevezett-nek. A dolog bizonyítására bemutatta a vármegye közönsége elıtt a kiontott vért. 1676. (I. 240.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) Oroghványi Ger-gely által protestációt terjeszt elı Morvay György (egregius) ellen, azért, mert a nevezett szervitorai vagy jobbágyai – név szerint Béres Mihály és Bé-res János – hatalmasul megtámadták és súlyos ütlegekkel illették Kétházy Pált (egregius), amikor az keresztül ment Morvay György valamelyik birto-kán. A protestáló váleménye szerint maga Morvay György parancsolta meg jobbágyainak, hogy verjék meg Kétházy Pált. 1677. (I. 240.) Morvay György protestációt terjeszt elı, amely szerint ı csak addig vállalta a kezességet, amíg az esztendejüket ki nem töltik nála.84 1678. (I. 240.) Az alispán úr vizsgálatot végeztetett a vármegye közönsége által egy vérontási üggyel kapcsolatban, hogy tudniillik Butkay Lajos (eg-regius) követte-e azt el, vagy pedig Baráth János – akik között a per folyik –, abból a célból, hogy melyik fél tartozik megfizetni a vérontás miatt kiszabott bírságot: a nevezett Baráth János, vagy pedig Horváth György, aki Butkay Lajos szervitora? – A vizsgálat elvégzése után a vármegye közönsége azt az ítéletet hozta, hogy a vérbírságot Baráth János tartozik megfizetni. 1679. (I. 240.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Agárdy Miklós megtarthatja nıvérét, Pelényi Borbála asszonyt (nobilis) a Zemplén vármegyei Agárd possessióban fekvı, ıt megilletı jószág birtokában, amíg csak életben lesz a nevezett asszony.

67

1680. (I. 240.) Meg kell írni az ítéletlevelet Bacskay András számára Bacskay György ellen. 1681. (I. 241.) Alpáry Simon (nobilis) bejegyeztette, hogy ı legutóbb szol-gabíró és esküdt kiküldését kérte a vármegye közönségétıl, akik elıtt tudniil-lik visszabocsájtaná Kázméry Péter (egregius) kezéhez mindazokat az ingó-ságokat, amelyeket a nevezett Kázméry Péter az ı hőséges kezeire bízott. 1682. (I. 241.) Kázméry Péter olyanképpen tett vallást a vármegye közön-sége elıtt, hogy Alpáry Simon visszaadta neki mindazokat az ingóságokat, amelyeket reá bízott. 1683. (I. 241.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ami-kor az alispán úr kimegy, hogy elvégezze a birtokosztályt néhai Kázméry Potenciána asszony (nobilis) fia, a gyermek István (nobilis) az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Kázméry Lajos, Kázméry János (nobiles) és más Káz-méry-nemesek között, akkor tartson törvényt a Kázméry Péter és Kázméry Lajos között folyó perben is, oly módon, hogy összehív némely jámbor és bölcs férfiakat, akik elıtt a nevezett felek bemutatják a kezeiknél lévı összes oklevelet és írásos dokumentumot, valamint a néhai Kázméry Gáspár (egregi-us) után maradt ingóságokat is, s a választott bírák mindezek alapján ítélkez-zenek. Az így meghozott ítéletet pedig mindkét fél tartozik elfogadni és ma-gára kötelezınek tartani. 1684. (I. 241.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Agárdy Miklós kiontotta Anna asszonynak (nobilis), Szalonthay János (nobi-lis) leányának a vérét – amely kiontott vért a nevezett asszony a törvényszék elıtt be is mutatott –, ezért az alispán úr hajtsa be Agárdy Miklóson a vérbír-ságot, mégpedig addig, amíg nála vannak a birtokrészek. 1685. (I. 241.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ha Ádám András, a kapitány úr Szentes possessióban lakó jobbágya a mostantól számított tizenötöd napig leteszi az esküt az ország törvényei szerint Makó János (egregius) ellen tíz forintig arról, hogy a nevezett ölte meg az ı lovát, akkor Makó János tartozzék kifizetni a ló árát a mondott jobbágynak. 1686. (I. 242.) A vármegye közönsége a következıképpen határozott: mivel Eıry Sandrinus azzal az indokkal kapta meg adományul néhai Telekessy Im-rétıl (egregius) Krisztina asszonynak (nobilis), Horváth István (nobilis) há-zastársának a Ladmóc possessio szılıhegyén lévı szılıjét, hogy a nevezett asszony hőtlen volt, ámde mivel az asszony soha nem volt hőtlen, ezért Eıry Sandrinus tartozik visszaadni neki azt, mégpedig oly módon, hogy a bornak, amelyet ebben az esztendıben terem a szılı, a fele részét megtarthatja magá-nak.85 1687. (I. 242.) Lasztóczy János deák (litteratus) az alperes fél, tudniillik a két Ráskay Ferenc érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levél-

68

lel a következıket adta elı a felperes86 Krisztina asszony (nobilis), Horváth Ferenc házastársa ellen: Ráska, Málca és Butka possessiókra egy adományle-vél vonatkozik, ennélfogva azok a nıági leszármazottak, akik jelenleg birokolnak Ráska possessióban és tartozékaiban, nem törvényes jogcímmel, hanem hatalmaskodás útján kerültek birtokba, amit a tanúbizonyságok is iga-zoltak. – A prokurátor elmondja még azt is, hogy az ország törvényei szerint nem a férfiági örökösök tartoznak bemutatni okleveleiket a vármegyei tör-vényszékek elıtt, hanem a nıági leszármazottak. Ráadásul a királyi tábla elıtt már korábban bebizonyíttatott, mégpedig 125 nemes ember tanúvallo-másából, hogy a mondott jószágok nem illetik meg a nıági leszármazottakat, hanem csak a férfiágon valókat. 1688. (I. 243.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel bebizonyosodott, hogy a Ráska possessióban fekvı jószágokban (in prae-scriptis bonis, lásd az elızı bejegyzést) a nıági leszármazottak mindig birto-koltak és e birtoklásban soha, senki nem háborgatta ıket, hanem úgy birto-kolták azokat, mint örökösök a reájuk szálló jószágokat, ezért a felperes asz-szonyt megilletı birtokrészt el kell különíteni az osztálylevélben felsorolt többi birtokrésztıl és be kell iktatni annak birtokába, hogy olyan módon bir-tokolja azt, ahogyan más nıági leszármazottak szoktak birtokolni. 1689. (I. 243.) Serédy Gáspár (magnificus) a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen kéretett valamely Sánta János nevő jobbágyot Tárkányi Farkas szolgabíró, valamint Pósa Péter és Makó János esküdtek által Alaghy Jánostól. A nevezett szolgabíró és két esküdtje át is adta a kéretınek a jobbá-gyot, Alaghy János azonban visszatartotta a jobbágy feleségét és ingóságait, azzal az ürüggyel, hogy adósa Pácin possessio lakosainak, ahol tudniillik ad-dig lakott. A vármegye közönsége úgy ítélte meg, hogy Alaghy János ezzel – tudniillik, hogy az asszonyt nem engedte Kiskövesd possessióba költözni és az ingóságokat sem adta át – törvénysértést követett el, tehát makacssága mi-att száz forint büntetésben kell elmarasztalni. Ezenfelül pedig a szolgabíró, akinek a járásában fekszik Pácin possessio, tartozik a helyszínre kimenni, a nevezett jobbágyasszonyt elbúcsúztatni és a visszatartott ingóságokkal együtt Kiskövesd possessióba átvinni. – Az ítéletrıl kiadandó levélért az érdekelt fél 25 dénárt fizetett. 1690. (I. 244.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: azt a pert, amely Szalonthay János házastársa (nobilis domina) és Agárdy Miklós között folyik, a béke java érdekében a következı törvényszéki ülésre kell ha-lasztani, mégpedig azzal a feltétellel, hogy ha a felek idıközben egyezségre tudnak jutni abban, akkor a dolog rendben van; egyébként pedig, mivel a ne-vezett Agárdy Miklós a jószágait elzálogosította, ha a felek nem tudnak meg-egyezni, a per a maga rendjében folyjék tovább.

69

1691. (I. 244.) Faddy Krisztina, néhai Nagy Máté özvegye prokurátort vallott. 1692. (I. 244.) Sztáray János prokurátort vallott. 1693. (I. 244.) Csontos Magdolna asszony (nobilis), Nagy János deák (egregius litteratus) házastársa prokurátort vallott. 1694. (I. 244.) Keczer Ferenc és házastársa, Anna asszony, valamint Do-rottya asszony, Bacskay Gergely (egregius) házastársa és Bacskay András prokurátort vallott. 1695. (I. 244.) Újfalussy Tamás prokurátort vallott. 1696. (I. 244.) Hotykay Borbála, Bejczy Jakab házastársa prokurátort vallott. 1697. (I. 244.) Wiczmándy Mátyás, Hosszúmezey Balázs, Vállay Tamás és Homonnay Miklós idéztetett Gyulaffy Fruzsina asszony ellen. 1698. (I. 245.) Nátafalusi Nagy János prokurátort vallott. 1699. (I. 245.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Sztáray Antal esküdt a kö-vetkezı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ık felkeresték Ke-czer Ferencet és házastársát, Anna asszonyt, s a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen Nagy János (nobilis) és házastársa számára megbízottjuk, Rácz Péter (providus) útján megkérték tılük a Nátafalva possessio határában fekvı szántóföldeket. A nevezettek azonban semmiféle választ sem adtak er-re a kéretésre. 1700. (I. 245.) István deák (litteratus), a homonnai harmincados a szolgabí-ró személyében Sztáray Antal esküdt által valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Nátafalussy Albert ellen. 1701. (I. 245.) Katalin asszony, Nagy Farkas házastársa valamely hatal-maskodó cselekedet, tudniillik két sertés levágása miatt idéztetett.87 1702. (I. 245.) „Nátafalussy Albert szolgabíró a mai napon tíz dénárjával sallárium gyanánt fizetett nekem 80 dénárt.”88 1703. (I. 245.) Horváth Gergely Tárkányi Farkas szolgabíró által valamely hatalmaskodó cselekedet – tudniillik személyének a megtámadása – miatt idéztetett Szalonthay Bálint (nobilis) ellen; az idézett fél köteles elıállítani szervitorát: Ispán Mihályt, valamint jobbágyait: Marton Pétert, Rudas Luk-ácsot és Csetó Jánost is. A nevezett jobbágyok valamennyien Bély posses-sióban laknak.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1561. október 13. (f. II. a. fest. Lucae apostoli), h.n.

1704. (I. 246.) A vármegye törvényszéke a következı határozatot hozta: Nátafalussy Albert tartozik elvinni a Vállay Tamás ellen tanúkihallgatást el-rendelı parancslevelet a választott bírákhoz, hogy ezek ítéletet hozhassanak a felek közötti perben, s amikor ez megtörténik, akkor e választott bírák jelen-

70

tése alapján itt, a vármegye törvényszékén lehet majd kiadni az ítéletlevelet a nevezett Nátafalussy Albert számára. 1705. (I. 246.) Malomy György az elsı alkalommal inti néhai Nátafalussy Lukács deák (litteratus) fiait a Leszna possessióban fekvı birtokrész miatt, amelyet az anyja íratott zálog címén a nevezett Lukács deákra. 1706. (I. 246.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ab-ban a perben, amelyik néhai Nátafalussy Lukács (nobilis) leányai az egyik részrıl, a másik részrıl pedig nátafalusi Nagy János és házastársa (nobiles) között folyik a nádori helytartó úr (magnificus) kötelezvénylevelében foglal-tak szerint részint a birtokoknak a közöttük való helyesbítésérıl, részint pedig a cseréjérıl, a jövı csütörtökön (október 16-án) kell törvénykezést tartani, mégpedig olyan bírák elıtt és által, akiket a felek egyenlıképpen választanak. Ezek a választott bírák pedig a legközelebbi törvényszéki ülésen tegyenek je-lentést a vármegye közönsége elıtt az általuk meghozott ítéletrıl, majd ez-után az egyezséglevélben foglaltak szerint a választott bírák határozatát fi-gyelmen kívül hagyó felet el kell marasztalni 200 forint büntetésben. 1707. (I. 247.) Nátafalussy Lukács leányai az egyik részrıl, a másik részrıl pedig nátafalusi Nagy János és házastársa (eaedem partes, lásd az elızı be-jegyzést) a vármegye közönsége határozatának a meghozatala után a követ-kezıképpen egyeztek meg egymással: elıször is Nagy János és házastársa az egyezséglevélnek megfelelıen minden követelt dolgot visszaad Dorottya asz-szonynak, Soklyossy Miklós deák (litteratus) házastársának, Dorottya asz-szony pedig visszaadja a Sztankóc possessióban lévı jobbágyhelyet Nagy Já-nosnak. Ezután pedig a két fél a közöttük a jószágok megosztásáról folyó perben az általuk választott bírákból álló testület elıtt törvény elé áll, mégpe-dig ha a téli idıjárás engedi, akkor az Újesztendı utáni legközelebbi hétfıi napon (1562. január 5-én), ha pedig nem engedi, akkor a Gyümölcsoltó Bol-dogasszony ünnepe utáni legközelebbi hétfın (1562. március 30-án), s az ak-kor meghozandó ítéletet 200 forint büntetés terhe alatt elfogadják. 1708. (I. 248.) Nagymihályi István (egregius) felajánlotta, hogy a jövı csü-törtökön (október 16-án) kimegy az ifjabb Eödönffy Ferenc érdekében és Perényi Gábor úr (magnificus) ellen foganatosítandó végrehajtásra. 1709. (I. 248.) Nátafalussy Albert szolgabíró (nobilis) és nátafalusi Nagy János esküdt olyanképpen tett jelentést a vármegye közönsége elıtt, hogy ık az elmúlt napokban elmentek Pongrácz Jánoshoz és átadták neki azt az üze-netet, amelyet Bánffy Sandrinus (egregius) küldött, tudniillik, hogy a szılık-rıl, amelyeket...89 1710. (I. 248.) Füzesséry János idéztette Potenciána asszonyt (nobilis), né-hai Füzesséry Mátyás özvegyét, azért, mert amidın az idéztetı két jobbágyá-nak a háza leégett, akkor a tőz a nevezett özvegy házából származott.

71

1711. (I. 248.) Potenciána asszony, Füzesséry Mátyás özvegye azért is idéztetett Füzesséry János ellen, hogy állítsa elı Szkocsén Mátyás nevő job-bágyát. 1712. (I. 248.) Perényi Gábor úr (magnificus) eltiltja Pelejthey Bálintot Pelejte possessio egyébként is tilalom alatt tartott erdejének az élésétıl. 1713. (I. 248.) Pelejthey Bálint idéztetett Perényi Gábor ellen, azért, mert az idéztetı egyik, Egres possessióban lakó jobbágyának a szılıjét lelegeltette. 1714. (I. 248.) Atyay Lırinc idéztetett Bacskay András ellen, azért, mert eladott az idéztetınek egy nyestbır „subát” (suba mardurina), amelyért ke-zességet is vállalt; a suba azonban be volt festve. 1715. (I. 249.) Atyay György idéztetett Bacskay András ellen, azért, mert megtámadta az idéztetınek a Szécsen lévı házát. 1716. (I. 249.) Néhai Kelecsényi Márton özvegye idéztette Kelecsényi Miklóst (nobilis) valamely házának a megtámadása miatt.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1562. január 5. (f. II. a. fest. Epiphaniarum Domini), Zemplén oppidum

1717. (I. 249.) A vármegye nemeseinek a közönsége azt a statutumot alkot-ta, hogy a mai naptól számított tizenötöd napon (január 19-én) törvényszéket kell tartani, mégpedig két napon keresztül. Ezután pedig minden törvényszéki ülésnek két napig kell tartania, mégpedig oly módon, hogy hétfın a visszabocsájtóleveleket, a vérontás miatti bírságleveleket és a parancslevele-ket kell felvenni, kedden pedig elı kell venni a régi jegyzıkönyvet, ki kell szedni belıle a régi pereket és azokban kell ítéletet hozni.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. január 19. (f. II. a. fest. Agnetis virginis), h.n.

1718. (I. 250.) Perényi Gábor úr (magnificus) idéztetett a tisztelendı leleszi prépost úr, Bolusith Ágoston ellen; az idézett fél köteles elıállítani Helmecen lakó jobbágyait is, név szerint Újhelyi Mihály deákot (litteratus), Keresztúri Mátyást, Antal Pált, Kocsár Pétert, Pazade Jakabot, Gere Pétert, Diák Amb-rust, Szepes Györgyöt, Kis Lırincet, Tiló Jánost, Mészáros Györgyöt, Balogh Antalt és İrösi Jánost. 1719. (I. 250.) Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János, a törvényszék esküdtje (nobiles) a következı jelentést tette a vármegye közönsége elıtt:

72

nem búcsúztatták el Csapy Ferenc (egregius) Szécs oppidumban lakó, Hetus Benedek nevő jobbágyát. – Erre a jelentésre a vármegye közönsége úgy hatá-rozott, hogy Csapy Ferenc a törvény szerint megbüntetheti Hetus Benedeket engedetlenség miatt, mivel sem a tartozását megfizetni nem akarja, sem pedig munkára nem akar menni. 1720. (I. 250.) Pankothay Mihály bemutatta a vármegye közönsége elıtt azt a címeres nemeslevelet, amelynek erejével a császári és királyi felsége a töb-bi nemes közé emelte ıt. 1721. (I. 250.) Feltóthy István idéztetett Feltóthy Kristóf ellen, azért, mert az idéztetı fél egyik Legenyén lakó jobbágyának a sertéseit elhajttatta és le-vágatta.90 1722. (I. 250.) Alpáry Simon (nobilis) behozott a törvényszék elé és az al-ispán úr kezére adott két lovat, két nyerget és két kardot. Mindez két gonosz-tevıé volt, akik közül az egyiket Alpáry Simon jobbágyai Pálfölde possessió-ban elfogtak és megkötözve Patakra vittek. 1723. (I. 251.) Pósa Zsigmond protestációt terjesztett elı, amely szerint Lasztóczy Gáspár hatalmasul rátört közös erdejükre, ott megverte a protestáló két jobbágyát, a számára felvágott fát pedig elvitette. 1724. (I. 251.) Körtvélyessy György (nobilis) protestációt terjeszt elı, amely szerint Rákóczi Mihály és Rákóczi György (nobiles) elment a protestá-ló házastársának, Rákóczi Annának (nobilis) a Rákóc possessióban lévı há-zához, s onnét a nevezett asszony nagyon sok ingóságát hatalmasul elvitte, il-letve elvitette. – A nevezett Körtvélyessy György eltiltja továbbá Hosszúme-zey Benedeket is attól, hogy a nála lévı ingóságokat bárkinek átadja. 1725. (I. 251.) Morvay György, valamint Rákóczi Mihály és Rákóczi György intette Anna asszonyt, Körtvélyessy György (egregius) házastársát anyjának, Butkay Klára asszonynak a jegyajándéka miatt; ez már a második intés volt. 1726. (I. 251.) Rákóczi György prokurátoraiul vallotta Rákóczi Mihályt, Morvay Györgyöt és Helmeczyt. 1727. (I. 251.) Morvay György és Rákóczy Mihály prokurátoraiul vallotta Helmeczyt és Rákóczi Györgyöt. 1728. (I. 251.) Nátafalussy Albert szolgabíró inti Zsófia asszonyt (nobilis), néhai Nátafalussy György özvegyét – aki jelenleg Possay István házastársa – az ıt megilletı jegyajándék miatt. 1729. (I. 252.) Rákóczi Mihály protestációt terjeszt elı Rákóczi György személyében, azért, mert Körtvélyessy György (nobilis) azt mondta a neve-zett Rákóczi Györgynek, hogy a szakállánál fogva rángatja elı és a vargák fájával (? subafa) vereti meg, továbbá, hogy szervitorát ahol elıtalálja, meg-öleti. Ezért a mondott Rákóczi György kijelenti prokurátora által, hogy bár-

73

mit is tesz ebben a dologban, azt a saját védelmében lesz kénytelen cseleked-ni. Kéri továbbá levél kiadását a protestációról. 1730. (I. 252.) Pazdicsy Ágoston – Nátafalussy Albert szolgabíró jelentése szerint – zálogba adott két jobbágyhelyet 25 forintért nátafalusi Nagy János-nak (egregius), amely jobbágyhelyek Szuha possessióban vannak és amelyek közül az egyiknek Kozár János helye a neve, a másiknak pedig Pehó helye.91 Nem vonatkozik azonban a zálogosítás arra a gyümölcstermı kertre, amelyik a Kozárhelye nevő telekhez tartozik. A zálogba adó azt is kijelentette, hogy ha Szent Miklós ünnepéig (december 6-ig) nem fizetné meg a mondott 25 fo-rintot, akkor a kerttel együtt birtokolja Nagy János a két jobbágyhelyet.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1562. február 16. (f. II. p. D. Invocavit), h.n. 1731. (I. 252.) Butkay Lajos prokurátort vallott. 1732. (I. 252.) Potencia asszony, néhai Füzesséry Mátyás özvegye prokurá-tort vallott és letette az ezért fizetendı 10 dénárt. 1733. (I. 252.) Bánóczy Miklós házastársa, Borbála asszony prokurátort vallott. 1734. (I. 252.) Ráskay Mihály, idısebb Ráskay Ferenc fia prokurátort vallott. 1735. (I. 253.) Margit asszony (nobilis), Kincses Gergely házastársa proku-rátort vallott. 1736. (I. 253.) Magdolna asszony (nobilis), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye idéztetett Kamonyay Kristóf ellen, azért, mert embereket küldött az idéztetı fél Kamonya possessióban lévı házára és leromboltatta azt. A neve-zett asszony köteles elıállítani a hatalmaskodásban vétkes embereit is, név szerint Noak Mátyást, Kozora Ambrust, Jenı Istvánt, Koltis Mihályt, Kozora Andrást és Csoloz Bálintot. 1737. (I. 253.) Ifjabb Kamonyay Tamás idéztetett a másik Kamonyay (de eadem) Tamás ellen, mégpedig a következı okok miatt: elıször, mert elfog-lalta és hatalmasul elfoglalva tartja a panaszosnak egy Kamonya possessió-ban fekvı szántóföldjét. Másodszor, mert elhajtatta a panaszos erdejébıl a sertéseket és levágatta. Végül harmadszor, mert hatalmasul nyíllal lelıtte a panaszos szelídített galambjait. 1738. (I. 253.) Bethleny István és Bethleny Imre (nobiles) idéztetett Po-tenciána asszony (nobilis), néhai Füzesséry Mátyás özvegye ellen, azért, mert Bethleny István megölte az idéztetı egyik zsellérét, Katona Antalt, Bethleny Imre pedig hatalmasul kiszabadította a gyilkost.

74

1739. (I. 253.) Füzesséry János idéztetett Potenciána asszony, néhai Fü-zesséry Mátyás özvegye ellen, azért, mert hatalmasul elfoglalta az idéztetı egyik szántóföldjét. 1740. (I. 253.) Kamonyay Kristóf Nátafalussy Albert szolgabíró által idéz-tetett Kamonyay Tamás (nobilis) ellen, azért, mert a panaszos valamely kert-jét kivágatta, a kert gyepőjét leromboltatta és ott egy közönséges utat csinál-tatott. – A per Katalin asszonyra (nobilis), néhai Horváth János özvegyére, tudniillik a mondott Kamonyay Kristóf nıvérére, valamint Possay Péterre szállott.92 1741. (I. 253-254.) Kamonyay Tamás deák (litteratus), valamint Kamonyay István és Kamonyay Bertalan idéztetett Kamonyay Tamás ellen, azért, mert Kamonyay Bertalan tolvajnak nevezte ezen ifjabb Kamonyay Tamást, Ferenc nevő szervitorát pedig megverte; Kamonyay István ugyancsak tolvajnak mondotta a panaszost és a házastársát megverte. Végül Kamonyay Tamás de-ák azért idéztetett, mert karókkal vétette körül, levágatta és széthordatta a pa-naszos kaszáló rétjét, valamint, mert az ott lévı fákat kiásatta és hatalmasul a saját kertjébe vitette. 1742. (I. 254.) Kamonyay Kristóf eltiltja Kamonyay Mátyást attól, hogy a Kamonya possessióban lévı régi közutat bekerítse. 1743. (I. 254.) Homonnay Ferenc prokurátort vallott. 1744. (I. 254.) Lasztóczy Gergely (nobilis) idéztetett Orsolya asszony (no-bilis), Lasztóczy Benedek deák (litteratus) házastársa ellen, azért, mert a Húshagyókedd elıtti vasárnapon (február 8-án) hatalmasul rátört a panaszos asszony egyik jobbágyának, Trócsán Lukácsnak a Lasztóc possessióban lévı házára, a mondott jobbágyot halált is okozható sebekkel megsebesítette, to-vábbá egy boroshordó fenekét kiverte, az ablakot és az asztalt pedig összetör-te. 1745. (I. 254.) Lasztóczy Benedek házastársa, Orsolya asszony (eadem domina, lásd az elızı bejegyzést) még más személyeket is idéztetett Vékey Imre szolgabíró által ugyanazon hatalmaskodás miatt (ad idem factum poten-tiae, lásd az elızı bejegyzést), mégpedig Lasztóczy Jánost, Lasztóczy Feren-cet, Lasztóczy Pétert, Lasztóczy Lırincet és Nyírı Pétert (nobiles). A várme-gye közönsége mindegyik idézett személy ellen kiadta a törvényes kereset-levelet. 1746. (I. 254.) Lasztóczy János idéztetett Lasztóczy Péter ellen, azért, mert megsebesítette az idéztetı fél egyik szervitorát, akinek a neve Pál. A várme-gye közönsége kiadta az ügyben a bírói keresetlevelet. 1747. (I. 255.) Hosszúmezey György (nobilis) bejegyeztette, hogy Rákóczi György valamely puskás gyalogos katonák által hatalmasul feltartóztatta ıt az útjában és ezen katonák nyíllal meg is akarták ıt lıni.

75

1748. (I. 255.) A Bacska possessióban lakó nemesek bejegyeztették, hogy a le-leszi prépost úr hatalmasul halásztatni akarja valamely halastavukat, amely Luka possessio határában található. Kijelentik továbbá, hogy ha bármi is történik a mondott prépost hatalmaskodó halászaival, annak nem ık lesznek az okai. 1749. (I. 255.) Alaghy János úr (magnificus) prokurátort vallott. 1750. (I. 255.) A Ladmóc possessióban lakó Vasas Gáspár protestációt ter-jeszt elı Báry Gáspár által; e protestáció szerint Keresztes János a nevezett Vasas Gáspárra küldvén a Zétény possessióban lakó Szılıssy János nevő gyalogos katonát, hatalmasul csaknem a haláláig verette ıt. 1751. (I. 255.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: Serédy Gáspár a következı törvényszéki ülésig köteles bizonyítani azt, hogy az erdı, ahonnét Bácsmegyey János (egregius) Szomotor possessió bírájához vitette Telekessy István egyik jobbágyát, régtıl fogva Vécse possessióhoz tartozik. Ezzel szemben a nevezett Telekessy István azt köteles bizonyítani, hogy a mondott erdı nem csupán Telekessy Imre idejétıl fogva tartozik Szomotor possessióhoz, hanem már akkor is oda tartozott, amidın Szomotort a Homon-nayak birtokolták. – A felek a bizonyítás elvégzésére szolgabírót és esküdtet kértek, név szerint Szalonthay Bálint szolgabírót, valamint Zuthy István és Pósa Péter esküdteket. 1752. (I. 255.) Somosi Bacskay Miklós (nobilis) intette Bacskay Andrást a Bacskó possessio szılıhegyén fekvı, Komár szılı nevő szılı fele része mi-att, kijelentvén, hogy mint vér formál jogot a szılıhöz, amely tudniillik a vér-rokonság jogán egyenlı részben illeti meg ıt és a nevezett Bacskay Andrást. 1753. (I. 256.) Báry Gáspár (nobilis) bejegyeztette, hogy Keresztes János (nobilis) megígérte: törvénykezést fog tartani Vasas Gáspár számára Szılıssy János részérıl, aki tudniillik megverte a nevezett Vasas Gáspárt. 1754. (I. 256.) Anna asszony, Borbély János házastársa prokurátort vallott. 1755. (I. 256.) Eödönffy Ferenc (egregius) eltiltja Rákóczi Györgyöt attól, hogy a Sztankóc possessióban lévı malom építését és felállítását félbehagyja, valamint, hogy idegennek adja el a mondott malmot. 1756. (I. 256.) Possay Péter prokurátoraiul állította Rostás Jánost és Kamo-nyay Kristófot. 1757. (I. 256.) Pazdicsy András fivéreivel: Pazdicsy Sebestyénnel, Paz-dicsy Mátyással és Pazdicsy Ágostonnal együtt szolgabírót és esküdtet – név szerint Pozsgay Márton esküdtet – kért a Gatályban lakó nemesek: Gatályi András, Gatályi Gáspár és Eötvös Lázár ellen valamely jobbágyoknak és egy nemesi kúriának a törvénycikkelyekben foglaltak szerint való visszakövetelé-sére. A jobbágyok: Pelbártóczi, Buzin Tamás fia, valamint Vályok Balkó és Bodnár Ádám fiai. A nemesi kúriára pedig legutóbb Gatályi Miklós építtetett egy házat.

76

1758. (I. 256.) Homonnai Drugeth Miklós felkéri Vékey Imre szolgabírót és Báry Gáspár esküdtet a Zemplén oppidumban fekvı birtokrészeknek a visszakövetelésére, amely birtokrészek tudniillik a törvénycikkelyekben fog-laltak szerint ıt illetik meg. 1759. (I. 256.) Homonnai Drugeth Miklós (idem, lásd az elızı bejegyzést) a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet Telekessy István ellen a Szomotor possessióban fekvı, ıt megilletı birtokrészeknek a követelésére. 1760. (I. 256.) Báry Potenciána asszony (nobilis), Báry Lénárt leánya, Ramocsa György házastársa prokurátort vallott. 1761. (I. 257.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus és ifjabb Eödönffy Ferenc el-tiltja Homonnay Ferenc urat (magnificus) valamely malomnak az építésétıl Krivostyán possessio határában, mivel a mondott malom a nevezettek földjén van. 1762. (I. 257.) Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Pozsgay93 Márton és Sztáray Antal esküdteket a Nagy-ráska, Kisráska és Hegyi possessiókban fekvı, ıket megilletı jószágoknak és birtokrészeknek a törvénycikkelyekben foglaltak szerint való visszakövetelé-sére alsólindvai Bánffy László (magnificus), Bajony István, Bajony János és Pethı János ellen, akik tudniillik Ráskay István halálát követıen hatalmasul foglalták el azokat a birtokokat és mind a mai napig hatalmasul tartják birto-kukban azokat. 1763. (I. 257.) Anna asszony, Körtvélyessy György házastársa és Poten-ciána asszony, Szentiványi György házastársa (nobiles) eltiltja vadászi Rá-kóczi Györgyöt (egregius) a Rákóc és Morva possessiókban, valamint a Lus-kóc praediumban fekvı birtokrészeknek és birtokjogoknak a megvásárolá-sától, Rákóczi Mihályt pedig ugyanazoknak az eladásától. 1764. (I. 257.) Magdolna asszony, Körtvélyessy Pál házastársa a saját pén-zével inti Dereghnyey Mihályt (egregius) a Szalók possessióban fekvı birtok-rész miatt, amelyet tudniillik a nevezett asszony egy apától való fivére, Rákóczi Mihály zálog címén íratott rá Dereghnyey Mihályra. Magdolna asszony most az ország szokásjoga szerint becső alapján akarja magához váltani azt. 1765. (I. 257.) Nátafalussy Albert (nobilis) bejegyeztette, hogy a vármegye közönsége a következıképpen határozott: a szolgabírák, az alispán, a jegyzı és az esküdtek ügyeit a persorozatnak megfelelıen kell tárgyalás alá venni. 1766. (I. 257.) Vitányi Anna asszony, Lasztóczy Gergely házastársa proku-rátort vallott. 1767. (I. 258.) Possay István házastársa protestációt terjeszt elı Nátafalussy Albert ellen, azért, mert kizavartatta ıt Nátafalva possessióból.

77

1768. (I. 258.) Székely Klára asszony (magnifica), néhai Perényi Péter úr (magnificus) özvegye idéztetett Pelejthey Bálint ellen, azért, mert az idéztetı tulajdon erdejébıl hatalmasul elhajtatott két ökröt. 1769. (I. 258.) Pozsgay Márton érdekében Soklyossy Miklós deák (littera-tus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesz-tette elı Nagy Farkas ellen: az Úr 1561. esztendejében, a Szent Miklós ünne-pe utáni vasárnapon (december 7-én) a nevezett felperes a tulajdon kúriájá-nak egy részét kivágatta és amikor a felperes ezen kivágatás szemrevételezé-sére oda érkezett, akkor az alperes fegyveres kézzel és kivont karddal ha-talmasul rátámadt, párviadalra hívta ki ıt és meg akarta sebesíteni, majd fa-hasábokkal megdobálván, meg is sebesítette és a vérét is ontotta. Mindez a felperes leányának, Katalinnak (nobilis) a földjén történt, Nátafalva possessio határában – amint azt a tanúbizonyságok is igazolják –, s a felperes a hatal-maskodás miatt elszenvedett fájdalmakat 50 forintért sem vállalná fel. 1770. (I. 258.) Nagy Farkas, mint perbe hívott a maga személyében azt vá-laszolta az elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést), hogy tagadja az elhang-zottakat, s a következı törvényszéki ülésig bizonyítani is fogja az igazát. 1771. (I. 258.) Bacskay György ígéretet tett arra, hogy a helyszínen fog törvényt szolgáltatni Bacskay András (egregius) számára a Bacskó possessió-ban lakó jobbágyai részérıl. A jobbágyok: Vitéz László, Vitéz Bálint, Regécz Márton és Korponya András. 1772. (I. 259.) Szilvásújfalussy János érdekében Cseley János a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı Bacskay György, valamint Szécsen lakó officiálisai: Sándor György, Kórody György, Erdélyi94 Tamás és Vitéz László ellen: az Úr 1561. esztendejében, Szent Mi-hály ünnepe (szeptember 29-e) táján a nevezett officiálisok fegyveres kézzel és hatalmasul rátámadtak a mondott felperesre, aki akkor – már nagyon késı lévén – Bacskó possessióban, a falu bírájának a házában tartózkodott.95 1773. (I. 259.) Az alispán úr elrendelte, hogy a földesurak a következı tör-vényszéki ülésig se merészeljék akadályozni és visszatartani azon job-bágyaikat, akik máshová akarnak költözni; a rendelkezést megszegıket pedig a törvényszék a törvénycikkelyekben foglalt büntetésben marasztalja el. 1774. (I. 259.) Nagymihályi István (egregius), a vármegye alispánja és Vé-key Imre szolgabíró a következı jelentést tette a vármegye közönsége elıtt: az Úr 1561. esztendejében, egy csütörtöki napon, tudniillik Szent Gál hitvalló ünnepén (október 16-án) kimentek Csörgı possessio helyszínére, s ott a tör-vényesen összehívott birtokszomszédok és határosok – név szerint Torday István (nobilis), továbbá Alaghy János csörgıi bírója, ugyancsak Alaghy Já-nos csörgıi jobbágyai: Szabó Péter és Koncsos Imre, aztán Szabó Gergely, Mihályi possessio bírája, Monaky Mihály jobbágya, továbbá Gál János,

78

Legenye possessio bírája, Pinkóczy Máté jobbágya – jelenlétében végre-hajtani és a kellı módon foganatosítani akarták a vármegye közönsége által hozott határozatot. Ekkor azonban Antal deák (providus litteratus), vagy más-képpen Joó Antal, Sárospatak civitas polgára urának, Perényi Gábornak (magnificus) a személyében pervisszaőzés színe alatt ellenállt nekik és meg-akadályozta, hogy végrehajtsák a mondott határozatot. Ennélfogva a nevezet-tet a vármegye törvényszéke elé idézték, hogy adja okát az ellenszegü-lésének. Az alperes fél azonban nem tette le a pervisszaőzés terhét az idézés után, tehát ismét idéztetni kell. 1775. (I. 260.) Zuthy István prokurátort vallott.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. március 2. (f. II. p. D. Oculi),

Zemplén oppidum96

1776. (I. 260.) Bey János és Dorottya asszony idéztetett Illyevölgyi János és Eötvös Lázár ellen a nevezettek Gatály possessióban lévı házának a meg-támadása miatt. 1777. (I. 260.) Gatályi Gáspár és Füzesséry János idéztetett Illyevölgyi Já-nos és Eötvös Lázár ellen; az idézettek kötelesek elıállítani István Bálint de-ákot (litteratus) és Bálintdiák Jánost, valamint Bey János jobbágyát: Simon Já-nost, végül a Füzesér possessióban lakó Zelesnik Mátyást és Skoczen Jánost. 1778. (I. 260.) Rákóczi Mihály protestációt terjesztett elı, amely szerint a vármegye legutóbb tartott törvényszéki ülésén Hosszúmezey György (nobi-lis) protestált ellene, kijelentvén, hogy ott öli meg, ahol elı tudja találni. S miután ez a protestáció elhangzott, a nevezett Hosszúmezey György, vala-mint Körtvélyessy György és Szentiványi János nem tudni, mitıl indíttatván, a Hamvazószerda utáni legközelebbi hétfın (február 16-án) maguk mellé vet-ték szervitoraikat, valamint gyalogos katonákat és más embereket is, s fegy-veres kézzel és hatalmasul megtámadták a nevezett protestálót, valamint Morvay Györgyöt Rákóc possessio határában, s feleségeikkel és gyermeke-ikkel együtt meg akarták ölni ıket: sıt, biztos, hogy nyomorúságos halállal meg is ölték volna, ha az Úristen segítségével meg nem szabadultak volna a kezükbıl. 1779. (I. 261.) Atyay Kristóf (nobilis) protestációt terjesztett elı, amely szerint Vékey Imre (nobilis) a protestáló tulajdon házának és nemesi kúriájá-nak a kapuja elıtt, vagyis a tulajdon földjén valamely Zuri Antal nevő szervitorát megverte, sıt megsebesítette és a vérét is ontotta. Ennek bizonyí-tására a vármegye közönsége elıtt bemutatta a kiontott vért.

79

1780. (I. 261.) Bacskay Miklós idéztetett Deregnyey Mihály ellen, azért, mert az elmúlt esztendıben, Szent Jakab ünnepe (július 25.) táján İrmezıben (in campo Ewriensi) elvette az idéztetıtıl a közönségesen „agár”-nak mon-dott vadászkutyáját. 1781. (I. 261.) Rákóczi Mihály protestációt terjeszt elı, amely szerint ı az egyik barátjától egészen biztosan megtudta, hogy Krajnában tizenhat puskás gyalogos katonát helyeztek el, akik Hosszúmezey Györgytıl és Körtvélyessy Györgytıl (egregii) kapják a fizetésüket, mégpedig azért, hogy a protestálót vagy a házában, vagy másutt, ahol megtalálhatják, megöljék, a házát és a jó-szágait pedig felperzseljék. 1782. (I. 261.) Nátafalussy Albert érdekében és Sztáray Zsófia aszszony, néhai Nátafalussy György özvegye ellen meg kell írni a második intésrıl való levelet. 1783. (I. 261.) Ugyanezen Nátafalussy Albert bejegyeztette, hogy nem akarja a továbbiakban a gyámságot viselni Possay Bálint fölött, mivel a neve-zett pazarló és jószágainak az eltékozlója. 1784. (I. 261.) Ugyanezen Zsófia asszony (tudniillik Sztáray Zsófia, néhai Nátafalussy György özvegye: lásd az elızı két bejegyzést) bejegyeztette, hogy ı nem akar lemondani a gyámságról addig, amíg a törvény el nem moz-dítja ebbıl a hivatalból, s hogy ı nem eltékozlója leánya jószágainak. 1785. (I. 262.) Amidın a vármegye közönsége a Possay Bálint – akinek a perét Soklyossy Miklós deák (litteratus) igazgatja97 – az egyik részrıl, a má-sik részrıl pedig Nátafalussy Albert (nobiles) között valamely szavak el-hangzása miatt (Nátafalussy Albert ugyanis azt mondta, hogy az egész kere-setet Possay Bálint esküjére akarja bocsájtani: ezt hallván viszont Soklyossy Miklós deák azt válaszolta, hogy „ne akard a dolgot elsietni, mert mielıttünk nem olyan kicsi az eskü értéke, mint elıtted”)98 támad perben és vitában tör-vénykezett, akkor Possay Gáspár (nobilis) a törvényszék jelenléte elıtt feláll-ván, a következıket terjesztette elı Ilosvay Mihály (nobilis) ellen: ezen Ilosvay Mihály azt mondotta ıellene a vármegye törvényszéke elıtt, hogy „ha én bárki ellen is úgy szólnék Ung vármegye törvényszékén, ahogyan Miklós deák beszél, akkor engem Possay Gáspár azonnal száz forint bünte-tésben marasztaltatna el.” Possay Gáspár tehát kérte a törvényszéktıl, hogy hozzon ítéletet, mert ı ezt a beszédet nem akarja eltőrni. – Mindezt hallván Ilosvay Mihály a következıket válaszolta: nem tagadja, hogy ı ezt mondta, de csupán tréfából mondta és nem Possay Gáspár becsülete ellen; annyi azonban igaz, hogy Possay Gáspár Ung vármegye törvényszékén száz forint büntetésben marasztaltatta el ıt Budaházy András ellen, mégpedig nem na-gyobb dolog miatt. – A vármegye közönsége úgy ítélkezett, hogy az alperest

80

(tudniillik Ilosvay Mihályt) széktörés vétkében kell elmarasztalni. Az alperes megfellebbezte az ítéletet. 1786. (I. 263.) Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor prokurátort vallott. 1787. (I. 263.) Bethleny Pál, Bethleny Imre és Bethleny István (nobiles) prokurátort vallott. 1788. (I. 263.) Atyay György idéztetett Serédy Gáspár ellen, azért, mert Vécs possessio bíróját, Nagy Gergelyt a szabad úton hatalmasul megverte. 1789. (I. 263.) Homonnay Ferenc, Homonnay István, Homonnay Gáspár és Homonnay Miklós szolgabírókat és esküdteket kér – név szerint Szalonthay Bálint és Vékey Imre szolgabírókat, valamint Zuthy István és Lasztóczy Já-nos esküdteket – Telekessy István ellen a Szomotor possessióban és Zemplén oppidumban fekvı birtokrészeknek a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére. Ezek az egyébként Barkó várához tartozó birtokrészek ugyanis korábban Homonnai Drugeth Antal leányának, Borbálának (magnifi-ca) a tulajdonában voltak és Telekessy Imre foglalta el erıszakkal és hatal-masul azokat. 1790. (I. 263.) Gatályi Gáspár prokurátorául vallotta Somogyi Benedeket. 1791. (I. 263.) Dereghnyey Mihály az elsı alkalommal intette Ambrus deá-kot (litteratus) Újfalussy Jánosnak és Újfalussy Györgynek a Szalók posses-sióban fekvı birtokrészei miatt, amelyek tudniillik zálog címén vannak a ne-vezett kezénél. Az intés egyébként birtokszomszédi jog címén történt. 1792. (I. 263.) Nátafalussy Albert prokurátort vallott. 1793. (I. 264.) Helmeczy Márton deák (litteratus) Dobó István úr (magnifi-cus) érdekében királyi prokurátort valló levéllel, Dobó Domonkos (magni-ficus) érdekében pedig a leleszi konvent által kiadott prokurátort valló levél-lel törvénykezést kér a visszabocsájtó levélben foglaltak szerint nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor (egregii) ellen a nyomozásról szóló jelentés visszahozatala után. 1794. (I. 264.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gá-bor érdekében Cseley János99 ruszkai Dobó István és ruszkai Dobó Domon-kos ellen a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel kéri, hogy a fel-peresek prokurátora mutassa be a parancslevelet. Mivel a felperesek prokurá-tora nem mutatja be azt, Cseley János ítéletet kér. 1795. (I. 264.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: mivel a felperesek prokurátora nem tudta bemutatni a prokurátori parancslevelet, s a törvényben foglaltak szerint a felpereseknek készebbeknek kell lenniük a pe-rük folytatására, ámde sem személyesen nem jelentek meg a törvényszék szí-ne elıtt, sem pedig maguk helyett nem küldtek senkit, ezért az alpereseket (tudniillik nagymihályi Bánffy Sandrinust és nagymihályi Bánffy Gábort,

81

lásd az elızı bejegyzést) fel kell menteni a kereset alól, s ezenfelül Dobó Domonkost még három márka büntetésben is el kell marasztalni. 1796. (I. 264.) Márton deák (litteratus) prokurátort valló levél nélkül pro-testációt terjeszt elı Dobó István és Dobó Domonkos (A = actorum, lásd az elızı bejegyzést) személyében és eltiltja a vármegye közönségét attól, hogy a következı törvényszéki ülésig ítéletet hozzanak a perben. 1797. (I. 264.) Gatályi András (nobilis) Gatályi Gáspár személyében – aki tudniillik súlyos betegségében ágyban fekszik és ezért nem tudott e célból személyesen a vármegye közönsége elé jönni – felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, hogy menjen ki a nevezett Gatályi Gáspár korábbi prokurátor-vallása visszavonásának a meghallgatására. 1798. (I. 265.) Bacskay András valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Bolusith Ágoston leleszi prépost úr ellen; az idézett fél köteles elı-állítani...100 1799. (I. 265.) A felperes fél – tudniillik nagymihályi Bánffy Sandrinus – érdekében a három rendbéli bírságlevél kibocsájtása után Cseley János a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı Kamonyay Mátyás (nobilis) ellen: a nevezett alperes abban az esztendı-ben, amelynek nyolcadik vagy kilencedik fordulója is elmúlt már, Kisboldog-asszony ünnepe (szeptember 8-a) táján a felperes azóta meghalt Móré János nevő, az Ung vármegyebeli Bonkóc possessióban lakó jobbágyától az Ungvár oppidumban ugyanazon a határnapon tartott vásárban hatalmasul, teljesen jogtalanul, igazságtalanul és a legkevésbé sem törvényes úton elvett két lovat, amelyeket még most is magánál tart, vagy azt csinált velük, ami neki tetszett. Azt a kárt, amelyet a lovak elvétele miatt szenvedett el a nevezett jobbágy, a felperes 50 forintért sem vállalná magára. 1800. (I. 265.) A vármegye közönsége a következıképpen ítélkezett ebben az ügyben (lásd az elızı bejegyzést): mivel az alperes fél, Kamonyay Mátyás a felperes Bánffy Sandrinus idézésére nem jelent meg és nem is küldött sen-kit maga helyett, ezért száz forint büntetésben kell elmarasztalni, valamint kötelezni kell az 50 forint összegő kár – amely tudniillik a lovak törvénytelen elvételébıl származik – megtérítésére is, miután a felperes az összeg nagysá-gáról esküt tett. 1801. (I. 265.) Zsófia asszony (nobilis), Possay István házastársa prokurá-tort vallott. 1802. (I. 265-266.) Possay Bálint Szalonthay Bálint szolgabíró által idézte-tett Nátafalussy Albert ellen, azért, mert jobbágyaival együtt rátört az idéztetı Márkusháza és Nátafalva possessiókban lakó jobbágyainak a házaira – még-pedig Márkusházán Berták Miklós és Ádám Antal házára, Nátafalván pedig Cserkó Máté, Forgács Jakab, Regécz Gergely és Musiczka Lukács házára –;

82

az idézett fél köteles elıállítani vétkes jobbágyait is, név szerint Rik Ferencet, Devényi Lukácsot, Vevirka Lukácsot, Spankovicz Mihályt, Spankovicz Im-rét, Cserveny Andrást és Pabenka Jakabot (providi). 1803. (I. 266.) Bey János prokurátorául vallotta Alpáry Simont. 1804. (I. 266.) Nátafalussy Albert három hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Zsófia asszony (nobilis), Possay István házastársa ellen: – elıször, mert Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepe (február 2-a) táján hatalmasul elzavarta szekerével101 együtt a nevezett Zsófia asszonyt a házá-ból; – másodszor, mert ugyanazon a napon a Márkusháza possessio határában lé-vı, Bukovina nevő erdıben elvétette az idéztetı valamely Orosz Miklós nevő szervitorától a fejszét és azt 10 dénár értékben el is itták, akik elvették; – végül harmadszor, mert még tavasz idején hatalmasul elfoglalta és bevetet-te az idéztetı asszony Pancsóláza nevő, kis darab szántóföldjét. 1805. (I. 266.) Possay Bálint prokurátorául vallotta Gatályi Andrást és Malomy Györgyöt, valamint másokat is. 1806. (I. 266.) A vármegye közönsége széktörés vétkében marasztalta el Csuka Boldizsárt Nagymihályi István alispán ellen, azért, mert azt beszélte, hogy ı nemrégiben tanúkat hozott a törvényszék elé urai érdekében és Serédy Gáspár ellen, az alispán úr azonban nem fogadta el ezeknek a tanúknak a val-lomását. – Az ítéletet az alperes fél, tudniillik Csuka Boldizsár megfellebbezte. 1807. (I. 267.) Szalonthay Bálint szolgabíró (nobilis) az alábbi jelentést ter-jesztette a vármegye közönsége elé: Böjtfı vasárnap (dominica Invocavit, az-az február 15-én) Zuthy Istvánnal, a törvényszék esküdtjével együtt odament Keresztes Jánoshoz, akit a maga személyében megtalált itt, a vármegye tör-vényszékének a helyszínén, s a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelı-en megkérte tıle Homonnay Miklós úr (magnificus) számára Zomotor possessio egyharmad részét. Keresztes János azonban a kéretésre azt vála-szolta, hogy Telekessy István semmit sem foglalt el a nevezettıl, tehát ha bármiféle keresete lenne ellene, akkor mint felperest hívja perbe és törvényes úton járjon el ellene. 1808. (I. 267.) Szalonthay Bálint szolgabíró (nobilis) és Zuthy István es-küdt az alábbi módon tett jelentést a vármegye közönsége elıtt: ık a Böjtfı vasárnapon (dominica Invocavit, azaz február 15-én) a törvényszék helyszí-nén személyesen megtalált Keresztes János által a törvénycikkelyekben fog-laltaknak megfelelıen megkérték Telekessy Istvántól (egregius) Lasztóczy Benedek deák (nobilis litteratus) és házastársa, Orsolya asszony, valamint Földes Tamás számára (nobiles) Alsóberecki possessio teljes fele részét, a nevezett Keresztes János azonban azt válaszolta, hogy sem ı, sem pedig az

83

ura nem foglalt el semmit, tehát ha valaki is valamit keres rajtuk, akkor a tör-vény útján keresse azt. 1809. (I. 267.) Vékey Katalin asszony, Atyay Kristóf házastársa prokurátort vallott. 1810. (I. 267.) Katalin asszony, Oroghványi Farkas házastársa prokurátort vallott. 1811. (I. 267.) Barancsy Anna assony, Oroghványi Gergely házastársa pro-kurátort vallott. 1812. (I. 267.) Csitneky Gáspár a vármegye közönsége elıtt vért mutatott Keresztes János ellen. 1813. (I. 268.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Nátafalussy Albert (nobilis) a jövı vasárnap (március 8-án) tartozik és köte-les kimenni Pozsgay Márton esküdttel együtt Butka oppidum helyszínére, s ott azoktól, akik az alispán úr pecsétjével felszólítva sem tettek tanúvallomást Butkay Péter özvegyének az érdekében, a fejenként kiszabott 12 forint bírsá-got behajtani, továbbá ıket a kétszeres büntetésben való elmarasztalás terhe alatt tanúvallomásuk letételére kényszeríteni. 1814. (I. 268.) Füzesséry János prokurátort vallott. 1815. (I. 268.) Vitányi Boldizsár idéztetett Vitányi Anna asszony (nobilis), Lasztóczy Gergely házastársa ellen, azzal, hogy adja elı a meghalt anyjuk, Ilona asszony, Vitányi János felesége által hátrahagyott ingóságokat, vala-mint azt az 50 forintot, amely összeget a mondott Ilona asszony jegyajándé-kaként végredeletileg hagyott a nevezett Anna asszonyra. 1816. (I. 268.) Lasztóczy Ferenc, Lasztóczy Gergely, Lasztóczy Péter, Lasztóczy Lırinc és Lasztóczy János, valamint lasztóci Nyírı Péter prokurá-tort vallott. 1817. (I. 268.) A szegények idézései eddig voltak kikiáltva.102

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. március 16. (f. II. p. D. Judica), h.n.

1818. (I. 268-269.) Homonnai Drugeth Ferenc úr (magnificus) idéztetett Nátafalussy Albert szolgabíró által nagymihályi Bánffy Gábor (egregius) el-len; az idézett fél köteles elıállítani az alábbi jobbágyait: a Homonnán lakó Konkoly Lénártot, a Bélán lakó Krajnik Janik Gergelyt, a Haburán lakó Ke-néz Paskót – akinél tudniillik a lefoglalt borok vannak – a fiával együtt, to-vábbá az ugyancsak Haburán lakó Szancsák Halkót és ennek öccsét, Szan-csák Homát, valamint Szonyik Ivánt és egy ugyancsak Iván nevő zsellért, akik szintén Habura possessióban laknak, aztán a Hosztovicán lakó Leskót, a

84

Krasznibrodon lakó Osztást, a Haburán lakó Holy Bruh Fedort, a Krasznibrodon lakó Kopcsa Parilcsátot és Tinkót a fiával együtt, a Plezı Laborcon (?) lakó Doros Alexát, s végül a Haburán lakó Butharo Jeckót és Herkuczi Mihnyót. 1819. (I. 269.) Szentiványi György, Körtvélyessy György és Hosszúmezey György (nobiles) bejegyeztette, hogy ık egyformán részesei a Rákóczi Mi-hály ellen elıterjesztett protestációnak. 1820. (I. 269.) Körtvélyessy György, Szentiványi György és Hosszúmezey György prokurátort vallott. 1821. (I. 269.) Alaghy János prokurátorául vallotta Szentmarjay Mátyást. 1822. (I. 269.) Ki kell adni a második intésrıl való levelet Dereghnyey Mi-hály (egregius) számára Ambrus deák (litteratus), Varannó oppidum harmin-cadosa ellen Újfalussy Györgynek és Újfalussy Jánosnak a Szalók posses-sióban fekvı birtokrészei dolgában, amelyek tudniillik csupán zálog címén vannak a nevezett Ambrus deák kezénél. 1823. (I. 269.) Ruszkai Dobó Domonkos úr (magnificus) prokurátort vallott. 1824. (I. 269-270.) Butkay Borbála asszony (nobilis), Móré Gáspár (egre-gius) házastársa idéztetett Bacskay György (egregius) ellen több rendbéli ha-talmaskodás miatt: elıször azért, mert jobbágyai elhajtották az idéztetı Cser-nı possessióban lakó jobbágyainak a szarvasmarháit, erıszakkal lefoglalták és visszatartották azokat és mindegyikért 40 dénárt facsartak ki a tulajdonosa-iktól. Másodszor azért, mert Farsang ünnepe táján elhajtották az idéztetı fél ugyanazon Csernın lakó jobbágyainak a juhait és csak 3 forint lefizettetése után adták azokat vissza. Harmadszor pedig azért, mert erdıbírság fejében az idéztetett fél Kórody György által száz dénárt csikart ki a mondott jobbá-gyoktól. – Elı kell állítani végül Nagy Bálintot is. 1825. (I. 270.) Nagymihályi István (egregius), a vármegye alispánja protes-tációt terjesztett elı nagymihályi Pongrácz János és nagymihályi Pongrácz Mátyás (nobiles), valamint Magdolna asszony (generosa), néhai nagymihályi Pongrácz Benedek (egregius) özvegye ellen, akik tudniillik szervitoraikat, jobbágyaikat és sok más embert ráküldtek a protestálónak a Nagymihály oppidumban lévı kertjére és széthányatták azokkal a kert kerítését. A hatal-maskodás az elmúlt szombaton (március 14-én) történt. 1826. (I. 270.) Bajory Lénárt prokurátort vallott. 1827. (I. 270.) Eödönffy András prokurátort vallott. 1828. (I. 270.) Panka Péter prokurátort vallott. 1829. (I. 270.) Sok panaszukra103 tekintettel Körtvélyessy György és Szent-iványi György (egregii) protestáció formájában a következıket íratták be a jegyzıkönyvbe: ık házastársaik – tudniillik Körtvélyessy György Rákóczi Anna, Szentiványi György pedig Rákóczi Potenciána (nobiles) – szemé-lyében intették a vármegye közönsége elıtt Rákóczi Mihályt (egregius), hogy

85

jelöljenek és válasszanak meg hat-hat, összesen tizenkét, a jogban jártas ne-mes személyt választott bíráknak, akik elıtt Rákóczi Mihály bemutatja a ke-zénél lévı okleveleket és egyéb okiratokat és akik megítélik, hogy ezek alap-ján az oklevelek alapján bizonyítható-e, hogy a néhai Rákóczi István után maradt jószágok és birtokjogok csak a férfiágat illetik meg, a nıágat nem. S ha mindez bizonyítható, akkor ık készek átengedni ezen Rákóczi Mihálynak a vitatott birtokokat. Ezzel szemben pedig Morvay György is bejegyeztette, hogy a legközelebbi törvényszéki ülésig...104 1830. (I. 272.) Rákóczi Anna asszonynak, Körtvélyessy György házastár-sának és Rákóczi Potenciána asszonynak (nobiles), Szentiványi György há-zastársának a nevében és személyében idéztettek (tudniillik Rákóczi Mihály és Rákóczi György, lásd az elızı bejegyzést és a 103. számú jegyzetet).105 1831. (I. 272.) Idısebb Ráskay Ferenc és ifjabb Ráskay Ferenc (egregii) a következı elıterjesztést tette: magukhoz kívánják váltani mindazokat a jó-szágokat és birtokjogokat, amelyek ráskai Soós Mátyás, ráskai Soós Péter és ráskai Soós János (nobiles) édesanyját jegyajándék címén megilletik, bárhol is legyenek azok ezen Zemplén vármegyében. Ennek megfelelıen és az or-szág törvényeivel összhangban intik a nevezetteket, hogy vegyék fel tılük a jószágok árát és adják át azokat nekik. 1832. (I. 273.) A vármegye közönsége elıtt személyesen megjelent Helme-czy Márton deák (nobilis litteratus) protestáció formájában a következı jelen-tést terjesztette elı: Perényi Gábor úr (magnificus) a protestáló egyik volt jobbágyának, a Pelejte possessióban lakó Kaszás Györgynek – akit egyébként Perényi Gábor nem törvényesen, hanem hatalmaskodva vitetett el tıle – a ké-résére az elmúlt esztendıben, a Szent Mihály ünnepe elıtti vasárnapon (szep-tember 28-án) a Gálszécs oppidumban ekkor tartani szokott szabad vásárban elfogatta a protestáló Tóth Miklós nevő, Nagyazar possessióban lakó jobbá-gyát, anélkül, hogy ez bármiféle okot is szolgáltatott volna rá. A törvényte-lenséget Perényi Gábor officiálisai és falubírái106 követték el teljesen semmi-be véve a jog rendjét, s csak kezességre bocsájtották el a nevezett jobbágyot, azzal, hogy a protestáló adja vissza Kaszás György tehenét, amelyet sok rendbéli engedetlensége és lázadása miatt vett el tıle, amikor még az ı job-bágya volt. Azt is megüzenték továbbá a protestálónak, hogy ha nem adja vissza a tehenet, akkor a jövıben jobbágyai közül mindig elfognak majd va-lakit és váltságot csikarnak ki tıle, egészen addig, amíg a tehén ára, azaz a hat forint ki nem telik. – A protestáló tehát felszólítja a nevezett Perényi Gá-bor urat, hogy ha bármiféle keresete van ellene, akkor ne a jobbágyait sarcol-ja, mert ı kész a vármegye törvényszéke elé állni és feleletet adni, sıt jobbá-gyai részérıl az ország törvényeivel összhangban kész a helyszínen törvényt szolgáltatni, bárhol is lakjanak azok. A tehenet pedig nem akarja visszaadni,

86

mert azt a nevezett Kaszás Györgytıl valóban engedetlenségek miatt vette el, amelyekért más módon nem kaphatott elégtételt. – Helmeczy Márton deák jogainak biztosítása érdekében kéri a vármegye közönségét, hogy adja ki számára ezen törvényes protestációról a bizonyságlevelet.107 1833. (I. 273.) Perényi Gábor urat és officiálisait a törvényszék elé kell idézni, a falubírákat pedig elı kell állíttatni. 1834. (I. 274.) Sıt, ezzel meg sem elégedvén (hogy mivel nem, lásd az 1832. számú bejegyzést), Perényi Gábor úr és officiálisai Kaszás Györgynek a kérésére az elmúlt esztendıben, Szent Márton ünnepe (november 11-e) tá-ján elfogták Helmeczy Márton deák (ipsius protestantis) két jobbágyát, Domak Miklóst és Király Andrást (providi), s hatalmasul 40 dénárt csikartak ki tılük. 1835. (I. 275.) (...)108 a vármegye közönségének a határozata értelmében ezen üggyel kapcsolatban beszéljen a fivéreivel, a jószágokat pedig, ame-lyekrıl a per folyik, Wiczmándy Mátyás, a vármegye ispánja vegye a kezé-hez. Ha a felek a mondott határnapig az általuk választott, jogban jártas bírák közbenjárására megegyeznek egymással, akkor a dolog rendben lesz; ha azonban nem tudnak megegyezni, akkor a jószágok a nevezett ispán úr kezé-nél és így a vármegye ellenırzése alatt maradnak addig, amíg a legközelebbi nyolcados törvényszék vagy a legközelébb összehívandó országgyőlés felül nem tudja vizsgálni a pert és végleges ítéletet nem tud hozni abban. 1836. (I. 275.) Ki kell adni Nátafalussy Albert számára a Sztáray Zsófia asszony (nobilis) elleni harmadik intésrıl szóló levelet. 1837. (I. 275.) Bacskay János az elsı alkalommal inti Dorottya aszszonyt (nobilis), néhai Bacskay Ferenc özvegyét, hogy vegye fel az ıt megilletı jegyajándékot és adja át neki a Bacskay Ferenc után maradt jószágokat. 1838. (I. 275.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Torday István (nobilis) az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Krisztina asszony (nobilis), néhai Nagy Máté (egregius) özvegye a közöttük a zálogba adott jószágok mi-att folyó perben Húsvét ünnepének a harmadnapján (március 31-én) álljanak törvény elé Legenye possessio helyszínén. 1839. (I. 275.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következı statu-tumot alkotta: ezentúl a jövendıben a leánynegyed és a jegyajándék felvéte-lével kapcsolatos ügyekben úgy kell eljárni, hogy az elsı intésrıl való bi-zonyságlevél kiadása után azonnal következzék az intett fél részérıl a felelet-adás. Eddig ugyanis három intésnek kellett elhangzania, s csak azután adták ki a bizonyságlevelet és következhetett a feleletadás. 1840. (I. 275.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: ez-után a jövendıben a perben álló felek nem kaphatják meg kiadásuk után az intı- és ítéletlevelet, hanem ha meg akarják kapni, akkor egyszerre kell meg-

87

írni mindkét fél számára azok másolatát, szemben az eddigi gyakorlattal, amely szerint rögtön és külön is megkapták a levelet. 1841. (I. 276.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következı statu-tumot alkotta: az ispán úr és az alispán az erre kirendelt embereikkel bárhol üldöztethetik és elfoghatják a tolvajokat, a rablókat, a gyújtogatókat és más gonosztevıket. 1842. (I. 276-277.) Zsófia asszonynak (nobilis), Pozsgay István (nobilis) há-zastársának, mint alperesnek az érdekében Soklyossy Miklós deák (nobilis litteratus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következı fele-letet adja Nátafalussy Albert ellen: az intésrıl kiadott bizonyságlevélbıl meg-értette, hogy a felperes a jegyajándékot követeli csak az alperes asszonytól, s hogy ezen jegyajándék fejében a vitatott jószágokat akarja megszerezni. Mindez azonban nem elegendı a dolog megítéléséhez: a felperes ugyanis, amint azt a vármegye közönsége jól tudja, megverte az alperes asszonyt, sıt a vérét is ontotta, s ezért a törvényszék el is marasztalta a súlyosabb hatalmas-kodás vétkében. Ezután azonban a felek valamely jámbor nemes férfiak – tudniillik Nagymihályi István, Körtvélyessy Pál, Körtvélyessy Mihály, Hrabóczy Mihály szolgabíró, Vathay János, Keczer Ferenc, Nátafalussy Já-nos, Sztankóczy Fülöp és sztankóci Borbély Ferenc –, mint választott bírák elıtt a következı megállapodásra és békességre léptek: a felperes fél, azaz Nátafalussy György a bárhol is található jószágainak fele részét a vérontás fejében átadja és átengedi az alperes asszonynak. Mivel tehát a jószágokat csupán mint jegyajándékot követeli, törvénytelenül zaklatja az alperes asz-szonyt, hiszen azok nem csak jegyajándék címén, hanem a rajta elkövetett vérontás miatti büntetés megváltásaként vannak a kezénél. Ennek bizonyítá-sára a prokurátor két levelet is bemutatott a vármegye közönsége elıtt, tudni-illik a törvényszéknek a vérontásról kiadott ítéletlevelét és a nevezett válasz-tott bírák elıtt kötött megállapodást. 1843. (I. 277.) Nátafalussy Albert érdekében (pro A = actore, lásd az elızı bejegyzést) Cseley János a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következı feleletet adta: a felperes fél ebben a perben csakis azokat a jószá-gokat keresi és nem másokat, amelyek az alperes fél kezénél jegyajándék cí-mén vannak; a törvénycikkelyekben foglaltak szerint mást nem is kereshet. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy a mondott aszszony mint dotalista tartja kezé-ben a birtokokat, ezért az általa adott felelet nem is tartozik a perhez. Ami az alperes prokurátora által bemutatott két oklevelet illeti: azokra a felperes azt válaszolja, hogy ı semmiféle jószág átadását nem ígérte meg az alperesnek, hanem pénzfizetésben állapodtak meg egymással – ezt tanúbizonyságokkal is igazolni akarja. A felperes tehát jogosan inthette az alperes asszonyt a jegy-ajándékkal kapcsoaltban, aki ráadásul – és a tanúk ezt is bizonyítani tudják –

88

megígérte, hogy az egyezséglevelet, mint érvény nélkül valót, el fogja tépni, ahogyan a felperes a megállapodásnak megfelelıen szét is tépte a saját leve-lét. Mindezek szerint nem a felperes zaklatja törvénytelenül az alperest, ha-nem fordítva van a dolog. 1844. (I. 278.) Zsófia asszony, Pozsgay István házastársa érdekében (pro I = in causam attractae), lásd az elızı két bejegyzést) prokurátora azt a felele-tet adta a felperes elıterjesztésére, hogy az általa bemutatott oklevél azt bizo-nyítja, hogy a felperes nem másképpen egyezett meg az alperessel. Ha mégis másképpen egyeztek volna meg, akkor a vármegye közönsége a törvényszék által kiadott ítéletlevélben foglaltaknak megfelelıen kiküldte volna az alis-pánt a száz forint büntetés behajtására. Ezért most azt követeli, hogy a felpe-res mutassa be azt az oklevelet, amelybıl kiderül, hogyan léptek egyezségre. 1845. (I. 278.) Nátafalussy Albert érdekében a prokurátora megerısíti, hogy nem levéllel, hanem emberi tanúbizonyságtétel által akarja bizonyít-tatni, hogy a bemutatott oklevelek kiadása után másféle megállapodás jött lét-re a felek között. 1846. (I. 278.) A vármegye közönsége a pert (lásd az 1842-1845. számú be-jegyzéseket) a következı törvényszéki ülésre halasztotta. 1847. (I. 278.) Vékey Imre szolgabíró (nobilis) és Báry Gáspár esküdt a kö-vetkezı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ık a Húsvét elıtti negyedik vasárnapot követı hétfın (március 2-án) megkeresték és a várme-gye törvényszékének a helyszínén személyesen meg is találták Keresztes Já-nost, aki által Homonnay Miklós (magnificus) érdekében a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen követelték Telekessy Istvántól (egregius) a Zemplén oppidumban fekvı teljes birtokrészt. Keresztes János pedig azt a fe-leletet adta nekik erre, hogy ha bármiféle keresetük van Telekessy Istvánnal szemben, akkor személyesen ellene járjanak el a törvény szerint, mivel ı csupán officiálisa a mondott Telekessy Istvánnak. 1848. (I. 279.) Vékey Imre szolgabíró (nobilis) és esküdtje...109 1849. (I. 279.) A felperes fél, tudniillik Zsófia asszony, Hrabóczy László házastársa érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János elıterjesztést tett Rákóczi György és Rákóczi Mihály (nobiles) ellen.110 1850. (I. 279.) Atyay György eltiltja Király Andrást (providus), Helmeczy Márton deák (nobilis litteratus) jobbágyát valamely szılınek a használatától, amely szılı Nagyazar possessio szılıhegyén van. 1851. (I. 279.) Borbély János (nobilis) házastársának, Cseley Anna asz-szonynak (nobilis) a személyében eltiltja Szabó Jakab fiát, Szabó Pétert (pro-vidus), tudniillik Márton deák (litteratus) jobbágyát valamely szılınek – mint

89

olyannak, amely a nevezett asszony földjén fekszik – a birtoklásától és hasz-nálatától; a mondott szılı egyébként Cselej possessio szılıhegyén van. 1852. (I. 279.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt (nobiles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ık a Böjtfı vasárnap utáni legközelebbi csütörtökön (február 19-én) kimentek Ga-tály possessio helyszínére és ott Pazdicsy András, Pazdicsy Mátyás, Pazdicsy Sebestyén és Pazdicsy Ágoston (nobiles) részérıl, mint felperesek részérıl a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen megkérték Gatályi Andrástól és Gatályi Gáspártól (nobiles) Pelbartoczkit, Rusin Tamás fiát, Vályok Bal-kót és Bodnár fiait, valamint azt a nemesi udvarházat, amelyben néhai Gatá-lyi Miklós (nobilis) lakott. A nevezettek pedig erre a kéretésre azt válaszol-ták, hogy a dologgal kapcsolatban megkeresik Tibay Kristófot és Somogyi Benedeket (nobiles), s majd ha velük beszéltek, meglátják, mit kell tenniük. 1853. (I. 280.) Pazdicsy András, Pazdicsy Mátyás, Pazdicsy Sebestyén és Pazdicsy Ágoston (iidem nobiles de Pazdycz, lásd az elzı bejegyzést) Bene-dek deák (litteratus) által felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket egy vizsgálat elvégzésére: annak a bizonyítására tudniillik, hogy a nevezett jobbágyokat a mohácsi csata elıtt ık birtokolták és a mondott csata után hatalmasul foglalták el tılük azokat. 1854. (I. 280.) Gatályi András és Gatályi Gáspár felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) annak bizonyítására, hogy ık semmit sem foglaltak el Pazdicsy Andrástól, Pazdicsy Mátyástól, Pazdicsy Sebestyéntıl és Paz-dicsy Ágostontól (ab eisdem), hanem vérrokonság folytán birtokolják a mon-dott jobbágyokat. Felkérik továbbá a nevezett szolgabírót és esküdtet annak bizonyítására is, hogy az a pénzösszeg, amelyért ezek a jobbágyok a kezük-nél vannak, egy velük szemben fennállott tartozás kiegyenlítése volt. 1855. (I. 280.) Nagymihályi István, a vármegye alispánja és Nátafalussy Albert szolgabíró a következı vallást tette a vármegye közönsége elıtt: ama megállapodást Nagy János (nobilis) betartotta, de Miklós deák (litteratus), valamint Zsófia asszony, Dorottya asszony, Erzsébet asszony, Katalin asz-szony és Borbála asszony, néhai Lukács deák (litteratus) leányai nem tartot-ták be. A mondott férjek egyébként: Zsófia asszonyé Pozsgay Márton, Erzsé-bet asszonyé Sztankóczy János, Katalin asszonyé Buday János, Borbála asz-szonyé pedig Nyéky István. A vallást Nagy János kérésére vezették be a jegyzıkönyvbe. 1856. (I. 280.) Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János az alábbiakat terjesztette elı: Dobó István úr (magnificus) nem indíthatott volna pert sem a nevezett alperesek ellen, de mások ellen sem, mivel fıben járó ítélet alatt van, amit

90

ıfelsége törvényszéke Szent Lukács evangelista ünnepének a nyolcadán (1561. október 25-én) nyilvánosságra is hozott. Ezt a tényt az alperesek egy, a vármegye közönsége által kitőzendı határnapon készek is bebizonyítani. 1857. (I. 280.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Bán-ffy Sandrinus és Bánffy Gábor a következı törvényszéki ülésen bizonyítsa be az állítását. 1858. (I. 281.) A felperes fél, tudniillik Potenciána asszony (nobilis), néhai Füzesséry Mátyás (nobilis) özvegye érdekében a vármegye által kiadott pro-kurátort valló levéllel Lasztóczy János deák (nobilis litteratus) a következı módon tette meg elıterjesztését Bethleny István és Bethleny Imre (nobiles) ellen: a Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepe elıtt való napon (február 1-én) a felperes asszony valamelyik jobbágya, név szerint Katona Antal Nagy-mihály oppidumba utazott az ott akkor tartani szokott vásárba, s amikor onnét a közönséges és szabad úton hazafelé indult, akkor Bethleny István szekér-rel111 utána ment és nem tudni, mitıl indíttatván, a nevezett Katona Antalt a szekérrel feltaszította és bármiféle ok nélkül nyomorúságos halállal megölte. Amikor pedig Tibay László (nobilis) tudomást szerzett errıl a hatalmasko-dásról, akkor rögtön a gyilkosság helyszínén elfogta a nevezett Bethleny Ist-vánt: de miközben az alispán úr kezébe akarta adni a foglyot, Bethleny Imre fegyveres kézzel rátámadt és hatalmasul kiszabadította a gyilkost. – A felpe-res követeli, hogy a törvényszék büntesse halállal Bethleny Istvánt. 1859. (I. 281.) Körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel az alperesek, azaz Bethleny István és Bethleny Imre (lásd az elızı bejegyzést) érdekében az alábbi feleletet adta: a kereset a legkevésbé sem tartozik a felperes asszonyra, azaz Füzesséry Má-tyás özvegyére, Potenciánára, mivel a meggyilkolt nem az ı, hanem Füzes-séry Mátyás fiainak a jobbágya volt. A felperes ugyanis csak mint dotalista ül benne meghalt férje jószágaiban. 1860. (I. 281.) A felperes fél erre (lásd az elızı bejegyzést) azt válaszolta, hogy ameddig férje nevét és címét viseli, addig Füzesséry Mátyás jószágai is az asszony birtokában vannak. 1861. (I. 282.) Az alperes fél azt mondja, hogy nem tagadja: a mondott gyilkosságot (lásd az 1858. számú bejegyzést) valóban ı követte el, de nem szántszándékkal, hanem a saját védelmére cselekedte, amit cselekedett; a ne-vezett szervitor ugyanis megtámadta és meg is sebesítette ıt. Mindezt tanúbi-zonyságok által be is akarja bizonyítani. 1862. (I. 282.) A felperes fél (lásd az elızı bejegyzéseket) ugyancsak bizo-nyítani kívánja a keresetét.

91

1863. (I. 282.) Margit asszony (honesta), néhai Bányász Albertnek (pro-vidus) az egyébként Nagyazar possessióban lakó özvegye prokurátoraiul val-lotta Helmeczy Mártont, Kriston Imrét, Tóth Gergelyt és Tóth Jakabot. 1864. (I. 282.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt (nobiles) a Böjtfı vasárnap utáni legközelebbi szombaton (február 21-én) kiment Nagyráska, Kisráska és Hegyi possessiók helyszínére, s ott Ráskay Mihály és Ráskay Ferenc (nobiles) érdekében jobbágyaik: Vasas Benedek, Haller Márton és Czinegér Lırinc útján a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen kérette alsólindvai Bánffy Lászlótól (magnificus) és gersei Pethı Jánostól, valamint Bajony Istvántól és Bajony Jánostól a nevezett Ráskayak teljes birtokrészét. – A kéretésre a mondott jobbágyok azt a feleletet adták, hogy ha a kéretık bármiféle keresettel akarnak élni mostani földesuraik ellen, akkor a törvény útján keressék meg azokat. 1865. (I. 282.) Borbála asszony (nobilis), Butkay Lajos házastársa idéztetett Magdolna asszony (nobilis), néhai Butkay Péter özvegye ellen, azért, mert az idéztetı távollétében bement a házába és hatalmasul elvitte onnét némely in-góságait. 1866. (I. 283.) Soós Mátyás idéztetett Ráskay Mihály ellen, azért, mert az idéztetı tulajdon földjén hatalmasul kertet csináltatott saját maga számára. 1867. (I. 283.) Vinnay András prokurátort vallott.112 1868. (I. 283.) Kozmay Péter felkéri Vékey Imre szolgabírót és lasztóci Ba-logh Albertet a Kozmafalva possessióban, az Alvégen113 lakó Mensáros Já-nos és Varga Kelemen jobbágyoknak a Kozmay Jánostól (egregius) való ké-retésére; e jobbágyok ugyanis búcsúztatás által akarnak az ı földesurasága alá költözni. 1869. (I. 283.) Perényi Gábor úr (magnificus) felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdtet az alábbi jobbágyoknak a törvénycikkelyekben foglaltak szerint való követelésére: ö ifjabb Eödönffy Ferenctıl (egregius) a Topolya possessióban lakó Fábián Kelement; – Soltész Ambrust, aki Körtvélyessy Mihály jobbágya; – a Morva possessióban lakó Uhrin Andrást és Uhrin Imrét, akik Rákóczi György jobbágyai; – Végül Szentiványi György Körtvélyesen lakó jobbágyát, Verpecz Istvánt. 1870. (I. 283.) Serédy Gáspár (magnificus) felkéri Nátafalussy Albert szol-gabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket a Deregnyı possessióban lakó Varga Lukács, Kántor Demeter, Gemze Gergely és Tóth István jobbágyoknak, akik ezen Serédy Gáspár földesurasága alá akarnak költözni, a Dereghnyey Simontól és Dereghnyey Páltól (egregii) a törvény-cikkelyekben foglaltak szerint való kéretésére.

92

1871. (I. 284.) Málczay Lukács deák (egregius litteratus) felkéri Nátafalus-sy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket a búcsúztatás által a földesurasága alá költözni akaró alábbi jobbágyoknak: ö Butkay Lajostól (egregius) a Dobróka possessióban lakó Janó Tamásnak, valamint a Falkoson lakó Janó Antalnak és Masucz Istvánnak, továbbá ö Magdolna asszonytól, Butkay Péter özvegyétıl a Dobróka possessióban la-kó Janó Pálnak és Janó Istvánnak a kéretésére. 1872. (I. 284.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus (egregius) felkéri Vékey Im-re szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy szökött jobbágyának: Sándor Jánosnak, aki most Vécs possessióban tartózkodik, a Perényi Gábor úrtól (magnificus) való visszakövetelésére. 1873. (I. 284.) Dorottya asszony (nobilis), Hosszúmezey György házastársa felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Pozsgay Márton és Sztáray Antal esküdteket egy szökött jobbágyának: Mathovecz Andrásnak a Homon-nay Gáspártól való követelésére; a jobbágy egyébként Jablonya possessióból szökött el Rokitó possessióba. 1874. (I. 284.) Vinnay András (nobilis) felkéri Nátafalussy Albert szol-gabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket valamely Kris-tóf nevezető, jelenleg Petrik possessióban lakó szökött jobbágyának a Perényi Gábor úrtól (magnificus) való visszakövetelésére. 1875. (I. 284.) Krisztina asszony (nobilis), Horváth István házastársa felkéri Szalonthay Bálint114 szolgabírót és Zuthy István esküdtet valamely jobbágy-teleknek a Telekessy Istvántól (egregius) való, a törvénycikkelyekben foglal-tak szerinti visszakövetelésére. A mondott jobbágytelken, amely egyébként Zétény possessióban van, Bésy János épített most fel egy házat.115 1876. (I. 285.) Makó János (nobilis) felkéri Szalonthay Bálint116 szolgabírót és Zuthy István esküdtet Tar Domonkos nevő jobbágyának és fiainak a Peré-nyi Gábortól való visszakövetelésére; a mondott jobbágyok ugyanis, akik most Kisújlak possessióban laknak, nem törvény szerint való eljárás útján, hanem szökve költöztek el Szentes possessióból. 1877. (I. 285.) Makó János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) Bika András nevő jobbá-gyának az Alaghy Jánostól való visszakövetelésére; a mondott jobbágy szö-kevény módon távozott el Szentesrıl Karcsa possessióba. 1878. (I. 285.) Borbála asszony (nobilis), Móré Gáspár házastársa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Makó János esküdtet a most Kisgéres pos-sessióban lakó Kathó Péternek a Perényi Gábortól való viszszakövetelésére; a nevezett jobbágy ugyanis szökve távozott el Rozvágy possessióból. 1879. (I. 285.) Katalin asszony (nobilis), Atyay Kristóf házastársa felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet a Nagyazar possessióban,

93

a Felvégen lakó Margit asszonynak (honesta) a Helmeczy Márton deáktól (litteratus) való visszakövetelésére; a nevezett jobbágyaszszony ugyanis szö-kevény módjára távozott el tıle. 1880. (I. 285.) Ráskai Soós Mátyás felkéri Vékey Imre szolgabírót és Ba-logh Albert esküdtet Klára asszony (nobilis), néhai Ráskay Mihály özvegye ellen, akitıl kéreti a jelenleg Céke possessióban lakó Konfráter Jánost; ez a jobbágy ugyanis a törvénycikkelyekben foglaltak szerint búcsúztatás által kí-ván az ı földesurasága alá költözni. 1881. (I. 285.) Kassa civitas polgárai felkérik Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet a Szilvásújfalu possessióban lakó Fábián Antal és Csák Tamás jobbágyoknak az Újfalussy Lázártól való, a törvénycikkelyek-ben foglaltak szerinti kéretésére, mivel a nevezett jobbágyok az ı földesura-ságuk alá akarnak költözni. 1882. (I. 286.) Körtvélyessy László felkéri Vékey Imre szolgabírót és Ba-logh Albert esküdtet Renth Ambrus jobbágynak a Perényi Gábortól való kö-vetelésére; a nevezett jobbágy ugyanis szökevény módjára távozott Rent117 possessióból Terebes oppidumba. 1883. (I. 286.) Szennyesy Anna asszony, Egry Balázs házastársa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet Palóczi János job-bágynak és testvérének a Perényi Gábortól való visszakövetelésére; a neve-zett jobbágyok Nagygéres possessióban laknak és ott költöztek át szökve a kéretı birtokrészérıl a mondott Perényi Gábor birtokrészére. 1884. (I. 286.) Makó László felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a tıle szökevény módjára eltávozott és most Szentes pos-sessióban lakó Tar Imre jobbágynak a Telekessy Istvántól való visszakövete-lésére. 1885. (I. 286.) Cseley Anna asszony (nobilis), Borbély János házastársa felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet az Izsép posses-sióban lakó Macskal Péter jobbágynak az Isépy Sebestyéntıl való kéretésére. 1886. (I. 286.) Vékey Imre (nobilis) kéreti az alispán úr pecsétjét a néhai Thorma Bálint özvegye, Klára asszony, valamint fia, Thorma Ferenc és leá-nyai részérıl teendı vallás meghallgatására és a bizonyítás elvégzésére.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1562. július 6. (f. II. p. fest. Visitationis Mariae),h.n. 1887. (I. 287.) Bánffy Magdolna asszony (nobilis et generosa), néhai nagy-mihályi Pongrácz Benedek (egregius) özvegye a Misericordia vasárnap utáni legközelebbi hétfın (április 13-án) Nátafalussy Albert szolgabíró által, vala-

94

mint Gergely deák (litteratus) és Verbóczy László útján idéztetett Nagymi-hályi István (egregius) ellen, azért, mert jobbágyai hatalmasul lerontották az idéztetınek a Nagymihály oppidumban lévı kertjét. Az idézett asszony tarto-zik elıállítani a kert lerontásában vétkes jobbágyait is, akik a következıek: Bilik Péter és veje, Gergely, továbbá valamely kereskedı, akinek Doros a ne-ve, aztán Kis Lukács, Futhy Antal, Futhy István, Verbóczy István és fia, Ver-bóczy Mihály, Szabó Péter, Balkovith Mihály – ezek a jobbágyok Nagy-mihály oppidumban laknak –, valamint a Verbóc possessióban lakó Katona Bertalan és Lerinckovith Benedek, a Szalacskán lakó Mathovicz Hriskó és Mathovicz Tamás, Janák Péter és Janák Tamás, végül pedig a Jósza pos-sessióban (Ung vármegye) lakó Filipcset Dankó, Hamkovith Zenkó, Aran Ist-ván, Filipcset Iván és Filipcset Péter. 1888. (I. 287-288.) Nagymihályi Mátyás április 13-án Nátafalussy Albert szolgabíró által (die eodem per judlium eundem, lásd az elızı bejegyzést) és Juka Fábián útján idéztetett Nagymihályi István ellen a mondott kert leronta-tása miatt; az idézett fél köteles elıállítani vétkes jobbágyait is, név szerint Fankó Gergelyt és vejét, Juka Fábiánt, Kovács Benedeket, Kovács Bálintot – akik Kovács István fiai –, Csergı Tamást szolgájával együtt, Csencser Bálin-tot és Kruska Andrást Nagymihály oppidumból; Koleszár Pétert, Varga Györgyöt és Varga Mihályt, akik az Ung vármegyebeli Szalacska possessió-ban laknak; Morgó Mátyást, Petı Pált és Csala Fábiánt Verbóc possessióból; Szıcs Jánost, Osztrobod Vaskót, Gondol fiait, Mihály, Miklós, János és György soltészokat, Novák Mihályt, Novák Györgyöt, Novák Mátyást és Kuak Pál soltészt az Ung vármegyebeli Jósza possessióból. 1889. (I. 288.) Nagymihályi János április 13-án Nátafalussy Albert szolga-bíró által (die eodem per judlium eundem, lásd az elızı két bejegyzést) idéz-tetett Janák Antal útján Nagymihályi István ellen ugyanazon kert lerontatása miatt; az idézett fél tartozik elıállítani a rombolásban részt vett jobbágyait is, név szerint a Nagymihály oppidumban lakó Kovács Andrást, Kovács Bene-deket, Rózsás Mártont, Svak Simont, Szabak Istvánt és Szabak Fábiánt, a Szalacska possessióban lakó Janák Antalt, Deák Mártont és Gostyán Mártont; a Verbóc possessióban lakó Tamáska Mártont és Tamáska Mihályt, végül pedig Soltész Mátét, Karló Demetert, Osztrobod Markót, Koleszár Hricet, Kanka Mártont és Kanka Benedeket.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. augusztus 2. (f. II. p. fest. Petri ad vincula), h.n.

1890. (I. 288.) Magdolna asszony (nobilis et generosa), Móré Gáspár (egre-gius) házastársa idéztetett Zuthy István, Pósa Péter, Vékey Imre és Rozvágyi

95

János (nobiles) ellen, azért, mert Sarlós Boldogasszony ünnepének a harmad-napján (július 4-én) hatalmasul elhordatta a nevezettek szénáját. Az idézett fél tartozik elıállítani a hatalmaskodásban részt vett jobbágyait is, név szerint Kis Jánost, Pokol Istvánt, Csákó Balázst, Lázár Jánost, Sáry Jakabot, Péter Mátyást, Mazzagh Mártont, Nemes Lukácsot, Sáros Mihályt, Lovas Györ-gyöt, Devecseri Istvánt, Túri Lukácsot, Jobbágy Istvánt, Kolcsagh Mihályt, Kolcsagh Ambrust, Tóth Tamást, Tóth Pált, Földes Mátét, Máthé Pétert, Kó-czián Antalt, Tökös Gergelyt, Hajtó Jakabot, Kovács Tamást, Pokol Andrást, Péter Gergelyt, Varró Mihályt, Kornis Lászlót, Angyal Mártont és Kolcsár Imrét. 1891. (I. 289.) Sztrithey Sebestyén (egregius) a saját nevében, valamint összes atyafiai nevében és személyében eltiltja Keresztes Jánost és Telekessy Istvánt valamely Gıdény nevezető praediumnak az eladásától, mindenki mást pedig ugyanannak a praediumnak a megvásárolásától. 1892. (I. 289.) A felperes fél – tudniillik Pozsgay Márton – érdekében a le-leszi konvent által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) azt terjesztette elı Nátafalussy Albert ellen, hogy az ítéletlevélben 12 szántóföld van felsorolva, tehát több, mint amennyi a feleletadásban sze-repelt, ezért Nátafalussy Albert jogtalanul háborgatja Pozsgay Mártont és en-nek bizonyítéka gyanánt a prokurátor bemutatta az ítéletlevelet is. 1893. (I. 289.) Nátafalussy Albert érdekében Cseley János azt a feleletet adta, hogy a tizenkét szántóföld dolgában még nem végezte el a vármegye a felülvizsgálatot és az alperes ezen felülvizsgálat érdekében is keresetet ter-jesztett elı; a dolog tehát nem érinti a per lényegét. 1894. (I. 289.) Soklyossy Miklós deák (litteratus) a fenti elıterjesztésre azt a feleletet adta, hogy a Sihorka nevő föld nem egy darab szántóföld, hiszen a felperes leánya is birtokol ott szántóföldeket. És mivel az alperes nem jelöli meg pontosan, hogy mely földek sorában vannak a keresett földek, ezért a pert le kell szállatni. Egyébként pedig követeli, hogy az alperes bizonyítsa be elégséges módon, hogy a Sihorka nevő földet tıle foglalták el. 1895. (I. 290.) Oroghványi Gergely bejegyeztette, hogy Kázméry Lajos a törvényszék elıtt a következıket mondotta: sohasem támadt rá az ı házára és nem is fenyegette meg ıt. 1896. (I. 290.) Miklós deák (litteratus) azt mondja, hogy annak a köztu-dományvételnek nem lehet helyt adni, mivel amikor az készült, sem szolgabí-ró, sem esküdt nem volt jelen, hanem csak egy közönséges ember végezte a vizsgálatot. Jóllehet ugyanis az alperes akkor még szolgabírói hivatalt viselt, de rajta kívül volt még három szolgabíró, akik közül ki lehetett és kellett vol-na küldeni egyet a vizsgálat elvégzésére. Azt is mondja továbbá a nevezett prokurátor, hogy a köztudományvétel megtartása után az a személy, aki a

96

vallomásokat felvette, nem eskü alatt tett arról jelentést a vármegye elıtt, ahogyan kellett volna. 1897. (I. 290.) A felperes képviselıje erre az elıterjesztésre azt a feleletet adja, hogy a köztudományvételnek a törvényszék elıtt való bemutatása során az alperes elsısorban azokat a vallásokat mutatta be, amelyek az általa felkért tanúbizonyságoktól valók, s a törvényszék hozott ítéletet ezen tanúbizony-ságok vallásának a felvételére. 1898. (I. 290.) Az alperes fél prokurátora azt mondja, hogy Cseley János a pert nem prokurátort valló levéllel, hanem csak egy egyszerő levéllel igazgat-ta, s ezt nem cselekedhette volna. 1899. (I. 290.) A felperes fél prokurátora azt válaszolja, hogy ı mindig prokurátort valló levéllel állt a törvény elé. 1900. (I. 290.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy fi-gyelmen kívül kell hagyni az alperes prokurátorának a fenti elıterjesztését (lásd az 1898. számú bejegyzést), mert köztudott dolog, hogy Cseley János mindig prokurátort valló levéllel állt elı. 1901. (I. 291.) A továbbiakban az alperes prokurátora azt mondja, hogy a felperes kettıs úton próbál perlekedni: egyrészt kijelenti, hogy keresetét be fogja bizonyítani, másrészt pedig az alperes esküjére is bocsájtja azt. Ez a mód pedig nem a törvény szerint való. 1902. (I. 291.) A felperes prokurátora azt mondja, hogy jóllehet valóban az alperes esküjére bocsájtotta a keresetet, de az nem fogadta el ezt, hanem azt mondta, hogy a felperes bizonyítsa az ártatlanságát. 1903. (I. 291.) A vármegye közönsége helyben hagyta a korábbi ítéletét, amelyet az alperes fél a teljes persorozattal együtt megfellebbezett.118 1904. (I. 291.) Butkay Lajos bejegyeztette, hogy ı nem a helyszínen akar törvény elé állni abban a perben, amely közte és Butkay Péter özvegye között folyik, hanem azt kívánja, hogy a vármegye törvényszéke ítélkezzék a perben. 1905. (I. 291.) Újfalussy Lázár a vármegye közönsége elıtt egy véres ruhát mutatott be Újfalussy Albert fiai ellen, akik tudniillik a juhászát, valamint egyik jobbágyának a fiait véresre verték. 1906. (I. 291.) Körtvélyessy Miklós deák (nobilis litteratus) Homonnai Drugeth Miklós úr (magnificus) személyében eltiltja Körtvélyessy Jánost és Telekessy Istvánt a Zemplén oppidumban és Zomotor possessióban fekvı birtokrészek eladásától, s mindenki mást, de különösen Perényi Gábort (mag-nificus) azok megvásárolásától. 1907. (I. 292.) Homonnai Drugeth Miklós (magnificus) felkéri Szalonthay Bálint és Vékey Imre szolgabírót, valamint Makó János és Balogh Albert es-küdtet arra, hogy a vármegye következı törvényszéki üléséig nemesektıl és nemtelenektıl felvett tanúvallásokkal bizonyítsák: a Zemplén oppidumban és

97

Zomotor possessióban fekvı birtokrészek erıszakos foglalás útján kerültek Telekessy István birtokába. 1908. (I. 292.) Ifjabb Ráskay Ferenc felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet arra, hogy a vármegye következı törvényszéki ülé-séig nemesektıl és nemtelenektıl felvett tanúvallásokkal bizonyítsák: azok a birtokrészek, amelyeket a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen ké-retett Bajony Istvántól (egregius) és másoktól...119 1909. (I. 292.) Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt (nobiles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ık kimentek Zé-tény possessio helyszínére, s ott a maga személyében megtalálván Keresztes Jánost (egregius), általa a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen megkérték Telekessy Istvántól (egregius) a Zemplén oppidumban fekvı teljes birtokrészeket Homonnai Drugeth Ferenc, Homonnai Drugeth Gáspár és Homonnai Drugeth István (magnifici) számára. Keresztes János azonban azt válaszolta erre a kéretésre, hogy ha a nevezettek bármit is akarnak keresni Telekessy Istvánon, akkor a törvény útján tegyék azt. 1910. (I. 292.) Dereghnyey Mihály számára meg kell írni a harmadik intés-rıl a levelet Ambrus deák (litteratus) ellen. 1911. (I. 292.) Azary István Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Pelejthey Bálint ellen, azért, mert két esztendıvel ezelıtt, Szent Erzsébet ünnepe (no-vember 19-e) táján hatalmasul elvette az idéztetı valamely Jakab Péter nevő jobbágyának a lovát, s még most is tartozik a márka-büntetéssel, amelyben akkor ezért elmarasztaltatott. 1912. (I. 293.) Ifjabb Ráskay Ferenc Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Soós Péter, Soós Mátyás és Soós János (nobiles) ellen, azért, mert hatalmasul elhordatta a kertjükbıl mindazt, ami ebben az esztendıben ott ter-mett. 1913. (I. 293.) Ifjabb Ráskay Ferenc protestációt terjeszt elı, azért, mert Soós Péter (egregius) hatalmasul lekaszáltatta és elvitette az ı egyik jobbá-gyának, Cinegér Benedeknek a Nagyráska possessio határában fekvı kaszáló rétjérıl a szénát. 1914. (I. 293.) Azary Miklós, aki bizonyító levél által idéztetett Anna asz-szony (nobilis), Bakay Bálint házastársa ellen, nem jelent meg az idézésre, s ezért a vármegye közönsége elmarasztalta a keresetben. 1915. (I. 293.) Szalonthay Bálint szolgabíró számára ki kell adni az ítélet-levelet Horváth Gergely ellen, aki köteles elıállítani a Bély possessióban la-kó Rudas Lukácsot, Marton Pétert, Csetó Jánost és Espán Mihályt. 1916. (I. 293.) Tegzes Antal, Anárcsy Péter és Anárcsy János nem jelent meg Bacskay János (nobilis) ellen, jóllehet bizonyító levél által idéztettek. Ezért a törvényszék elmarasztalta a keresetben a nevezetteket, akik tartoznak

98

a jószágokat is visszaadni. Bacskay János letette az ezen ítéletrıl kiadandó levélért fizetendı 25 dénárt. 1917. (I. 293.) Kassuhy Ambrus bejegyeztette, hogy ı kész megadni Erzsé-bet asszonynak (nobilis), néhai Herestyény Gergely (nobilis) özvegyének minden esztendıben a négy köböl búzát. Kész továbbá Káposztás Lukáccsal együtt visszaadni a nevezett asszony ruháit is, amennyiben ez reá tartozik. 1918. (I. 294.) Bacskay György, mint felperes, jóllehet az új ítéletrıl ki-adott levéllel idéztetett, nem jelent meg Bacskay András ellen: ezért a várme-gye közönsége felmentette a kereset alól a nevezett alperest, ráadásul a felpe-rest kötelezte a három márka – amely 12 forintot tesz ki – büntetés megfizeté-sére. Bacskay András letette az ítéletrıl kiadandó levélért fizetendı 25 dénárt. 1919. (I. 294.) Ki kell adni az ítéletlevelet Újfalussy János számára Bacs-kay György, Kórody György és Sándor György (nobiles) ellen.120 1920. (I. 294.) Sztrithey Miklós bejegyeztette, hogy ha visszakapja a pén-zét, akkor ı kész visszaadni Sztrithey Sebestyénnek Sztrithey János (nobilis) jószágait, birtokrészeit és birtokjogait, amelyek zálog címén vannak a kezé-nél. Erre Sztrithey Sebestyén is bejegyeztette, hogy kész visszaadni a pénzt Sztrithey Miklósnak. 1921. (I. 294-299.) Újfalussy János érdekében Cseley János (nobilis) a vár-megye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı Kórody György és Sándor György (egregii) ellen: az Úr 1560. esztendejében, Szent Mihály arkangyal ünnepe (szeptember 29-e) táján ıfelsége átengedett a Bacskó és Nagyazar possessiókban termett borokból valamely tizedeket Dessewffy Dorottya asszonynak (nobilis), néhai Újfalussy Lénárt özvegyé-nek, aki e bortizedek begyőjtését Újfalussy Jánosra bízta. Amidın pedig ezen Újfalussy János elkezdte a bortizedek begyőjtését, a nevezett perbe hívottak nem tudni, mitıl indíttatván, éjszaka idején, azután, hogy a maga mellé vett szervitorokkal együtt lefeküdt és elaludt,121 fegyveres kézzel és hatalmasul megtámadták, a szállását lerontották, ıt magát és szervitorait pedig halált is okozható sebekkel megsebesítették, sıt, nyomorult halállal meg is ölték vol-na, ha segítséget nem kap. A felperes, ha a hatalmaskodást nem számítja is, a rajta esett sérelmet száz forintért sem vállalná magára, szervitorainak a meg-sebesítését pedig az értük fizetendı fejváltságért sem. 1922. (I. 299-300.) Kórody György és Sándor György érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel a következı feleletet adta: a nevezettek a mondott dézsmál-tatás idején érkeztek Bacskó possessióba, azért, hogy uraik jobbágyaitól be-szedjék a bordézsmát. Ekkor egy asszony – uruk egyik jobbágyának a felesé-ge – jött hozzájuk és elmondta, hogy Újfalussy János a házukra tört, a férjét elfogta és vasra verve a szállására hurcolta, s kérte a nevezetteket, hogy sza-

99

badítsák ki a férjét. İk el is mentek a felperes szállására, aki azonban jócskán beborozva és részegen, szervitoraival együtt és fegyveres kézzel reájuk tá-madt – holott valóban nem akartak semmiféle bajt, csupán a mondott jobbá-gyot akarták kiszabadítani –, s ha csak Isten meg nem oltalmazza ıket, rút halállal kellett volna a felperes kezétıl meghalniuk. Mindezt tanúbizonyság-ok vallásával igazolni is tudják. 1923. (I. 300.) Újfalussy János (A, lásd az elızı bejegyzést) ugyancsak bi-zonyítani kívánja a keresetét. 1924. (I. 300.) Nagymihályi István (egregius) alispán úr számára ki kell ad-ni az ítéletlevelet Pongrácz Mátyás és Pongrácz János (egregii) ellen, akik kötelesek elıállítani a vétkeseket. 1925. (I. 300.) Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás (nobiles) idéztettek Nátafalussy Albert szolgabíró által Nagymihályi István (egregius) alispán ellen, azért, mert valamely gonosztevıt szabadon engedtek. 1926. (I. 300.) Nagymihályi István számára kiadatott az ítéletlevél Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás ellen (contra hos Bethlenienses, lásd az elızı bejegyzést). 1927. (I. 300.) Alpáry Simon számára kiadatott az ítéletlevél Verancsics Antal egri püspök ellen. 1928. (I. 300.) A felperes fél, azaz Homonnay Miklós érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus), bemutatva a három intı levelet is, az alábbiakat terjesztette elı Mikó Ferenc (nobilis) ellen: a nevezett adja vissza a felperesnek a Zemplén vármegyei Hór possessióban lévı birtokrészek egyharmad részét, amelyet tudniillik csupán zálog címén birtokol. 1929. (I. 300-301.) Mikó Ferenc érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) Oroghványi Gergely a következı feleletet adta: mivel a felperes Homonnay Miklós személyében Wiczmándy Mátyás intette az alperest, az intı levelek-bıl azonban nem derül ki, hogy volt-e prokurátort valló levele, amellyel int-hetett, ezért a mondott intéseknek nem szabad helyt adni. A mondott jószá-gok egyébként sem zálog címén vannak a nevezett kezénél, hanem törvényes jogcímen birtokolja azokat, továbbá nem részbirtokok, hanem teljesek. En-nélfogva róluk – vagyis a 11 jobbágytelekrıl, illetve arról az egyrıl, amelyi-ken zsellér lakik – nem a vármegye törvényszéke illetékes ítélkezni. Ha a szükség úgy kívánja, az alperes kész bizonyítani, hogy örök jogon és nem zá-log címén birtokol. 1930. (I. 301.) Homonnay Miklós érdekében (pro A, lásd az elızı be-jegyzést) a prokurátora azt a feleltet adja az alperes elıterjesztésére, hogy a kereset nagyon is a vármegye törvényszékére tartozik, mivel a felperes nem mind a 12 jobbágytelket követeli, hanem csupán egyharmad részüket, s

100

ugyancsak készen áll a bizonyításra annak tekintetében, hogy a keresett egy-harmad részt Mikó Ferenc nem örök jogon, hanem zálog címén birtokolja. 1931. (I. 301.) A vármegye közönsége Homonnay Miklós és Mikó Ferenc perében (lásd az 1928-1930. számú regesztákat) a következı határozatot hoz-ta: a felperes fél tartozzék bemutatni a zálogot valló leveleket annak bizonyí-tására, hogy az alperes nem örök jogon, hanem csak zálog címén birtokolja a keresett birtokrészt. 1932. (I. 301.) Szalonthay Katalin asszony (nobilis), Szalonthay Máté leá-nya, Török Bálint házastársa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és egyik esküdtjét az Alsóberecki possessióban lévı házának és nemesi kúriájának, valamint az ugyanott lakó két jobbágyának: Kamonyás Bálintnak és Kamo-nyás Jánosnak a Telekessy Istvántól való, a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti kéretésére. 1933. (I. 302.) Makó János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet egy szántóföldnek – amely Abaháza praedium határában, a Városút nevő út mellett fekszik – az Alpáry Simontól (egregius) való, a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelı kéretésére. 1934. (I. 295.) Újfalussy Lázár (nobilis) eltilt mindenkit a Legenye pos-sessióban fekvı teljes birtokrésznek a megvásárolásától és az eladásától, s különösen a megvásárolásától tiltja el a Pósa-nemzetség tagjait, jelesen Pósa Zsigmondot, továbbá Torda Istvánt és Nagy Máté özvegyét, aki jelenleg Újfalussy Albert házastársa. Ez utóbbi asszonyt inti is a saját pénzén a mon-dott birtokrésszel kapcsolatban. 1935. (I. 295.) Sztrithey Sebestyén (egregius) személyében Cseley János (nobilis) inti Sztrithey Miklóst (egregius) Sztrithey Jánosnak a Kereplye, Tehna és Szécs possessiókban, illetve a bárhol másutt fekvı birtokrészei mi-att, amelyek csupán zálog címén vannak a nevezett Sztrithey Miklós kezénél. – Ez az elsı intés volt. 1936. (I. 295.) Oroghványi Gergely (nobilis) és Kázméry Lajos Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Újfalussy Albert (nobilis) ellen, azért, mert hatal-masul lekaszáltatták a nevezett valamely kaszálóját. 1937. (I. 295.) Újfalussy Tamás idéztetett Nagy Ferenc, valamint Lasztóczy Boldizsár és házastársa, Katalin asszony (nobiles) ellen, legelsısorban azért, mert valamely molnárt a malom alatt elfolyó vízbe dobatott, ezenkívül az idéztetık egyik zsellérét a tulajdon szántóföldjükön megkergette, nyolc darab szántóföldjükrıl pedig a dézsmát elvitette. 1938. (I. 296.) Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály (nobiles) az elsı alkalom-mal inti Bozóky Istvánt (nobilis) két jobbágy miatt, akik Kisráska possessió-ban laknak, s akik közül az egyik, Kovács Ferenc Málczay Lukács deák (lit-teratus) kezénél, a másik pedig a nevezett Bozóky Mihály kezénél van. A két

101

jobbágyot ugyanis néhai Ormándy Benedek (nobilis) adta zálogba a neve-zetteknek. 1939. (I. 296.) Eszenyi Csapy Ferenc, mint felperes fél érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós a következıket terjesztette elı Homonnay Ferenc (magnificus) ellen: az Úr 1559. esztendejé-ben, Mindenszentek ünnepe (november 1-e) táján, amidın az alperes szervi-toraival együtt Terebesrıl Vásárhely oppidumba utazott, akkor Hór possessio környékén összetalálkozott a felperes Móré Mihály nevő, éppen az ura szol-gálatában Szécs oppidumba igyekvı szervitorával, s ezt a Móré Mihályt, aki semmit sem vétett ellene és semmire sem adott okot, az alperes szervitoraival a szabad úton elfogatta és hatalmasul megölette, s a nála lévı 60 forint össze-get elvétette, sıt, mind a mai napig a márkákkal együtt magánál tartja. 1940. (I. 297-298.) Homonnay Ferenc érdekében (pro I, lásd az elızı be-jegyzést) a leleszi konvent által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely a következı feleletet adta elı: a megölt ember, Móré Mihály hatalmasul rátört az alperesnek a Vásárhely oppidumban lévı szállására és ott a bírót – aki Homonnay Ferenc jobbágya és akit Móré vagy Bíró Lırincnek hívnak – megsebesítette, úgy, hogy betörte a fejét, de közben ı is sebet ka-pott. Mindezt látta az alperes egyik szervitora, Borbély Gáspár – aki külön-ben nemes ember –, s intette is Móré Mihályt, hogy ne kövessen el több ilyen gonosz cselekedetet. Erre Móré Mihály elment Bánóc possessióba és ott be-kötöztette a sebét, majd viszszament Vásárhely oppidum helyszínére és ott nagy hangon, rút szidalmakkal gyalázni kezdte Borbély Gáspárt. Erre Bor-bély Gáspár felült a lovára és elkergette Móré Mihályt. – Mindezt az alperes csak hallomásból tudja: amit viszont maga is látott, az a következı. Szervi-toraival együtt éppen visszatérıben volt Vásárhelyre, amikor meghallották, hogy elıttük, az úton nagy kiáltozás van, és a szervitorai figyelmeztették is, hogy üljön lóra, mert valakit kergetnek. Közelébb érve pedig azt látták, hogy egy sebesült és csupa vér ember fekszik a földön: ez volt Móré Mihály, akit szervitoraival lóra emeltetett és bevitetett Vásárhelyre. – Homonnay Ferenc tehát prokurátora által kijelenti, hogy a dologról az elmondottakon kívül semmit sem tud, s hogy teljesen ártatlan abban, amivel eszenyi Csapy Ferenc vádolja. Ártatlan továbbá a másik keresetben is: nem vette és nem vétette el a megölt ember pénzét, hanem az erszény, amelyet szervitorai az úton találtak és amelyet az alispán úr kezére adott, üres volt. Mindezt kész bizonyítani, va-lamint készen áll arra is, hogy az ország törvényei szerint megtisztítsa magát a felperes keresetében ellene felhozott vádak alól. 1941. (I. 298.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy az eszenyi Csapy Ferenc és Homonnay Ferenc között folyó perben (lásd az elızı két be-jegyzést) a következı törvényszéki ülésig a felperes is bizonyítsa a keresetét

102

és az alperes is az ártatlanságát. A bizonyítás pedig Bánóc possessio hely-színén történjék a Bertalan nap utáni szerdán, valamint az azt követı két na-pon (augusztus 26-28-án). 1942. (I. 298.) Dereghnyey Mihály (nobilis) felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és valamelyik esküdtjét, akit tudniillik elıtalálhat, egyrészt Ko-pasz János jobbágynak – aki a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen vissza akar költözni korábbi lakóhelyére – a Bánffy Gábortól, másrészt pedig Molnár János jobbágynak – aki búcsúztatás által akar az ı földesurasága alá költözni – a Bethleny Páltól való kéretésére. 1943. (I. 298.) Possay Zsófia asszony egy Nátafalussy Albert elleni köztu-dományvétel elvégzésére kéri fel Vékey Imre szolgabírót és Hrabóczy László esküdtet. 1944. (I. 298.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt (nobiles) az alábbi módon tettek jelentést a vármegye közönsége elıtt: a Szent Gergely pápa ünnepe elıtti legközelebbi szerdán (március 11-én) ki-mentek Jablonka possessio helyszínére és ott Homonnai Drugeth Istvántól (magnificus) officiálisa, Bernáth István által megkérték Zbugyay Dorottya asszony, Hosszúmezey György házastársa számára ... jobbágyot (provi-dus),122 aki szökevény módjára távozott el korábbi lakóhelyérıl. Az officiális azonban nem adta át nekik a mondott jobbágyot.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. augusztus 17. (f. II. p. fest. Assumptionis Mariae), h.n.

1945. (I. 302.) Dereghnyey Pál és Dereghnyey Simon (nobiles) Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Dereghnyey Mihály ellen; az idézettek tar-toznak elıállítani Dereghnyey Pál szervitorát, Horváth Miklóst is. 1946. (I. 302.) Kinizsy Benedek Nátafalussy Albert szolgabíró által idézte-tett eszenyi Csapy Ferenc (egregius) ellen valamely kezességvállalás miatt; az idézett fél köteles elıállítani Mérı Gergelyt is. 1947. (I. 302.) Nátafalussy Albert szolgabíró érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János Zsófia asszony (nobilis), néhai Nátafalussy György özvegye ellen elıterjesztette, hogy a nevezett felperes követeli: az özvegy vegye fel az ıt megilletı jegyajándékot, a férje után ma-radt jószágokat, birtokrészeket és birtokjogokat pedig adja vissza neki. 1948. (I. 302-303.) Zsófia asszony, néhai Nátafalussy György özvegye ér-dekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Gatályi András a következıket válaszolta az elıterjesztésre: a felperes két úton is támadja az alperest. Egyrészt ugyanis itt, a vármegye tör-

103

vényszéke elıtt, a törvény által elıírt módon és peres eljárás által inti a neve-zett asszonyt, hogy vegye fel az ıt megilletı jegyajándékot és adja át a felpe-resnek a meghalt férje után maradt jószágokat, s ezzel azt akarja mondani, hogy a mondott jószágok sohasem voltak az alperes asszony birtokában. – Másrészt pedig azt is állítja, hogy ebben az esztendıben, Szent Szaniszló ün-nepe (május 8-a) táján hatalmasul elfoglalta, pontosabban Kamonyay Tamás által elfoglaltatta az özvegy ezeket a jószágokat, s a felperes ezért adatta azo-kat Wiczmándy Mátyás (egregius) kezére. Ezt azonban, tudniillik a kettıs ke-resetet a törvény szerint nem lett volna szabad benyújtania a törvényszékhez, tehát törvénytelenül háborgatja az alperest. 1949. (I. 303.) Nátafalussy Albert érdekében (pro A, lásd az elızı bejegy-zéseket) a prokurátora a következı feleletet adta az alperes válaszára: a neve-zett felperes nem csak most, hanem már ezelıtt is intette Nátafalussy György özvegyét a jegyajándék felvételére és a jószágok visszaadására, mert ez utób-biakat Possay Bálint – akinek, mint idegennek a kezére kerültek – egyre-másra tékozolta és szétszórta. Ezért is kényszerült a felperes a vármegye kö-zönségéhez fordulni, s ezen kérésére határozott úgy a vármegye, hogy az is-pán úr vegye kezéhez a felperest örökösödési jogon megilletı birtokokat, szét-szórásukat megakadályozandó. Úgy kerültek tehát ezek az ispán úr kezéhez, akit most is kér a felperes, hogy védelmezze meg azokat a hatalmaskodóktól. Mindezek alapján egyáltalán nem törvénytelenül háborgatja az alperest. 1950. (I. 304.) Zsófia asszony, néhai Nátafalussy György özvegye érdeké-ben (pro I, lásd az elızı bejegyzéseket) a prokurátora azt válaszolta, hogy az alperesnek nem volt tudomása a vármegye közönségének azon határozatáról, amellyel az ispán úr kezére adta a mondott jószágokat. 1951. (I. 304.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta ebben a tárgyban: mivel köztudott, hogy törvényszéki döntés adta a mondott jószá-gokat az ispán úr kezére, mégpedig éppen azért, hogy szétszórásukat meg-akadályozza, ennélfogva a felperes által benyújtott kereset nem minısül tör-vénytelennek. 1952. (I. 304.) Eszenyi Csapy Ferenc prokurátort vallott. 1953. (I. 304.) Az alperes fél, azaz Zsófia asszony, néhai Nátafalussy György özvegye (I, lásd az 1947-1951. számú regesztákat) azt állítja, hogy a felperes, vagyis Nátafalussy Albert hatalmaskodást elkövetve vetette be zab-bal a mondott földet és vitte el az ott termett zabot. 1954. (I. 304.) Mivel a felperes fél ezt az állítást(lásd az elızı bejegyzést) tagadja, a vármegye közönsége úgy határozott, hogy mind az alperes, mind pedig a felperes bizonyítsa a saját állítását. 1955. (I. 304.) Vasas Gáspár (nobilis) idéztetett123 Anna asszony (nobilis), Komoróczy László házastársa ellen, azért, mert egy sertését levágatta, az asz-

104

szonyt megilletı dézsmát elhordatta, a kerítését hatalmasul leronttatta, s vé-gül, mert a puskáját rásütötte a nevezett asszonyra a tulajdon házánál. 1956. (I. 304.) Pongrácz Mátyás és Pongrácz János prokurátort vallott. 1957. (I. 304.) Dereghnyey Mihály prokurátort vallott. 1958. (I. 304.) Katalin asszony (nobilis), lasztóci Nagy Ferenc (nobilis) há-zastársa prokurátort vallott. 1959. (I. 304.) Dorottya asszony (nobilis), Hosszúmezey György (egregius) házastársa prokurátort vallott. 1960. (I. 304.) Kiadatott az ítéletlevél Cseley János (nobilis) számára Anna asszony (nobilis), Borbély János házastársa ellen. 1961. (I. 305.) Kálnássy Ferenc bejegyeztette, hogy a vármegye közönsége 25 forintot ígért neki az ı megsegítésére a minap elrendelt 10 dénáros kivetés maradékából. 1962. (I. 305.) Nagy Ferenc eltiltja Lasztóczy György deákot (litteratus) annak a Lasztóc possessio szılıhegyén lévı szılınek a birtoklásától és mő-velésétıl, amelyet Lasztóczy Boldizsártól megvásárolt. 1963. (I. 305.) Soklyossy Miklós (egregius) protestációt terjesztett elı Ho-monnay Miklós (magnificus) személyében, amely szerint a protestáló a vár-megye legutóbb tartott törvényszéki ülésén szolgabírót és esküdtet kért egy Telekessy István (egregius) elleni bizonyítás elvégzésére a Zemplén oppi-dumban és Zomotor possessióban fekvı, általa a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen követelt birtokrészek dolgában: a felkért szolgabíró és esküdtje azonban nem tudott kimenni a bizonyítás elvégzésére, ezért a mu-lasztás nem a protestáló hibája és a per nem miatta halasztódik el. 1964. (I. 305.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Sztáray Antal esküdt (nobi-les) az alábbi jelentést terjesztette egybehangzólag a vármegye közönsége elé: a Szent Lırinc ünnepe elıtti pénteken (augusztus 7-én) kimentek Nagy-ráska possessio helyszínére, s ott Ráskay Mihály és Ráskay Ferenc (nobiles) számára és személyében megkérték a Nagyráska, Kisráska és Hegyi posses-siókban fekvı teljes birtokrészeket gersei Pethı Jánostól (magnificus) Kisráskán lakó jobbágya, Csiger Lırinc (providus) útján, alsólindvai Bánffy Lászlótól (magnificus) Nagyráskán lakó jobbágya, Májer Pál (providus) útján és Bajony Istvántól. Ezen kéretésre pedig, amely egyébként a törvénycikke-lyekben foglaltak szerint ment végbe, a nevezettek a Nagyráskán lakó Vasas Benedek által azt a feleletet adták, hogy nem tılük kellett volna kéretni a mondott birtokrészeket, hanem Vékey Ferenctıl (egregius), aki ténylegesen birtokolja azokat. 1965. (I. 306.) Bácsmegyey János (egregius) bejegyeztette, hogy Zomotor possessio jobbágyai a saját falujuk határában elfogták Serédy Gáspár (mag-nificus) három jobbágyát, akik Vécs possessióban laknak.

105

1966. (I. 306.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy Ho-monnay Miklós úr (magnificus) a következı két törvényszéki ülésig bizonyít-sa a Mikó Ferenc ellen benyújtott keresetét. 1967. (I. 306.) Makó János (egregius) bejegyeztette, hogy ı nem engedte meg, hogy az alispán úr kiszálljon azoknak a jószágoknak a dolgában, ame-lyeket a maga számára vásárolt meg Agárdy Miklóstól. 1968. (I. 306.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Makó János a következı törvényszéki ülésig tartozik inteni a szavatolói jótállás mi-att Agárdy Miklóst (nobilis), aki tudniillik a szavatolója azoknak a jószágok-nak, amelyeket neki adott. 1969. (I. 306.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor magára vállalta, hogy bebizonyítják: Do-bó István és Dobó Domonkos (magnifici) fıbenjáró ítéletben van elmarasz-talva és ezért nem pereskedhet ellenük, azonban a megígért bizonyítékot nem tudták bemutatni a törvényszék elıtt, ezért számukra további határnapot kije-lölni nem lehet. 1970. (I. 306.) Mivel Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor prokurátora kije-lentette, hogy a nevezettek nem végeztették el a bizonyítást a Dobó-urak el-len, ezért a vármegye közönsége úgy határozott, hogy azt a következı tör-vényszéki ülésig elvégezhetik, de nem a fıbenjáró ítélettel, hanem a fı okkal kapcsolatban. 1971. (I. 308.) Hosszúmezey György felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet, hogy általuk másodszor követeltesse vissza szökött jobbágyát Homonnay Gáspártól. 1972. (I. 308.) Tussay Mihály Nátafalussy Albert (egregius) szolgabíró ál-tal idéztette Tussaújfalussy Jánost (egregius), azért, mert Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15-e) táján megleste,124 majd hatalmasul megverte és megsebesítette az idéztetı fél Zadarla Gergely és Zadarla János (providi) ne-vő szervitorát. Az idéztetett fél köteles elıállítani a Tussa possessióban lakó jobbágyát, Benedeket, valamint Jurkó nevő szervitorát és egy Jurigné nevő asszonyt is. 1973. (I. 308.) Tussay Mihály prokurátorául vallotta Soklyossy Miklóst. 1974. (I. 308.) Vékey Imre szolgabíró azt a jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé, hogy Cseley Katalin asszony, Turay András (nobilis) házas-társa megígérte: a törvényszék által kiszabandó büntetés terhe alatt a Szent Bertalan ünnepe utáni szerdán (augusztus 26-án) törvény elé áll Cselej possessio helyszínén abban a perben, amelyet Cseley János (egregius) ellen folytat valamely gabona elvitele miatt. 1975. (I. 309.) Homonnay István idéztetett bolyi Alpáry Simon (egregius) ellen, azért, mert hatalmasul szétvágatott és leromboltatott valamely hidat,

106

amely Bánóc possessio határában volt. Az idézett fél köteles elıállítani vét-kes jobbágyait is, név szerint Kovács Tamást, Hornyák Jánost, Ádám Istvánt, Zikre Györgyöt, Zikre Balázst, Drávai Istvánt, Szabó Istvánt, Keresztes Im-rét, Hornyák Pétert és Jankó Jánost, akik Kupony possessióban laknak, vala-mint a Bánóc possessióban lakó Buják Andrást, Buják Jánost, Varga Jánost, a másik Varga Jánost, Varga Antalt, Peczkak Miklóst és János deákot (littera-tus). – Az idéztetés Nátafalussy Albert szolgabíró által történt. 1976. (I. 309.) Homonnay Miklós Nátafalussy Albert szolgabíró által ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Alpáry Simon ellen; az idézett fél köteles elıállítani a Kupony possessióban lakó Kucsja Andrást, Tanho Balázst, Drávai Miklóst, Sikó Lırincet, Noak Pétert és Petra Tamást. 1977. (I. 309.) Homonnay Ferenc ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az 1975. számú regesztát) idéztetett Alpáry Simon ellen; az idézett fél köteles elıállítani a Kupony possessióban lakó Modraczki Gergelyt, Hornyák Má-tyást, Breczkak Mihályt, Janok Lırincet, Csó Jánost és Bencze Jánost. 1978. (I. 309.) Homonnay Gáspár ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az 1975. számú regesztát) idéztetett Alpáry Simon ellen; az idézett fél köteles elıállítani a Kupony possessióban lakó Kaszás Tamást, Andok Istvánt, Harc-sár Jánost, Petriska Jánost, Tehnai Kristófot, Lángos Pétert, Szaláncz Antalt és Janok Simont. A hatalmaskodás az 15... esztendıben...125 1979. (I. 310.) Homonnay István (magnificus) idéztetett Alpáry Simon el-len, azért, mert a folyó 1562. esztendıben, Pünkösd ünnepe (május 17-e) tá-ján hatalmasul elhajttatta Bánóc possessio csordáját. Az idézett fél köteles elıállítani a csorda elhajtásában vétkes jobbágyait is, név szerint Bujnya Jan-kót, Bujnyák Andrást, Varga Jánost, Varga Antalt, Kiska Tamást és János deákot (litteratus). 1980. (I. 310.) Homonnay Miklós ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az elızı bejegyzést) idéztetett és köteles elıállítani Baló Mátyást, Jarna Ágos-tont, Dókus Simont, Kakas Lukácsot, Csuha Antalt, Veres Jánost és Kosztrub Gergelyt. 1981. (I. 310.) Homonnay Ferenc ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az 1979. számú regesztát) idéztetett Alpáry Simon ellen és köteles elıállítani Peczok Pált és Bencze Jánost. 1982. (I. 310.) Homonnay Gáspár ugyanazon hatalmaskodás miatt (lásd az 1979. számú regesztát) idéztetett Alpáry Simon ellen Nátafalussy Albert szolgabíró által; az idézett fél köteles elıállítani Lángos Pétert és Szaláncz Antalt is. 1983. (I. 310.) Bánóczy Miklós idéztetett Alpáry Simon ellen, azért, mert az idéztetı fél egyik jobbágyának, a Bánóc possessióban lakó Kucska Lé-

107

nártnak egy sertését levágatta. Az idézett fél tartozik elıadni ezt a levágott sertést is. 1984. (I. 311.) Alpáry Simon felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet két jobbágynak: Sándor Miklósnak és Nagy Pálnak a Zsófia asszonytól, néhai Tegenyey Tamás özvegyétıl és leányától, Tegenyey Iloná-tól való, a tövénycikkelyekben foglaltak szerinti búcsúztatás által történı visszakövetelésére. 1985. (I. 311.) A felperes fél, tudniillik Füzesséry János érdekében a vár-megye által kiadott prokurátort valló levéllel megjelent Cseley János Gatályi Gáspár ellen, akire Gatályi Miklós halálával szállott a per és akit a nevezett Füzesséry János három alkalommal is intett a Gatály possessióban lakó Dobroczki András (providus) miatt – ezt a jobbágyot ugyanis néhai Gatályi Miklós zálog címén birtokolta –; Gatályi Gáspár azonban nem jelent meg s ezért a vármegye közönsége nem csak az ellene benyújtott keresetben ma-rasztalta el, hanem a meg nem jelenés miatt még a szokott törvényszéki bün-tetésben is. 1986. (I. 311.) A felperes fél, tudniillik Báry Potenciána asszony (nobilis) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel férje, Ramocsa György a következıket terjesztette elı Báry Gáspár ellen: a nevezett felperes a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen kéretett egy Bári possessió-ban lévı házat és nemesi kúriát összes tartozékaival együtt az alperestıl, aki azonban nem adta vissza azt, hanem hatalmasul mind a mai napig elfoglalva tartja.126 1987. (I. 311-312.) Báry Gáspár érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel protestáció formájában elıterjeszti, hogy mivel kedd van és nem hétfı, ezt a pert nem lehet felvenni és nem szabad benne ítéletet hozni. A felperes fél egyébként is már korábban elkezdte ezt a pert, ezért most nem kezdheti el újra. 1988. (I. 312.) Báry Potenciána asszony (A, lásd az elızı bejegyzéseket) kijelenti, hogy az elızı pert a vármegye közönsége már leszállatta, amikor elızetesen megtartották a tanúk kihallgatását. 1989. (I. 312.) Báry Gáspár (I, lásd az elızı bejegyzést) azt válaszolja, hogy azok a tanúbizonyságok, akiket az ügyben kihallgattak, valamenynyien nemtelenek voltak és közöttük egyetlen nemes ember sem akadt: mivel pedig a jószágok dolgában nemtelen tanúk nem tehetnek vallást, ezért a bizonyítás érvénytelen. 1990. (I. 312.) Báry Potenciána asszony (A, lásd az elızı bejegyzéseket) azt válaszolja, hogy igaz ugyan, hogy a tanúságok nem voltak nemesek, de jámbor és tisztességes emberek voltak, vallásuk ennélfogva érvényes. Azt kö-

108

veteli tehát a vármegye törvényszékétıl, hogy a bemutatott tanúvallások alap-ján hozzon ítéletet a perben. 1991. (I. 312.) A vármegye közönsége a Báry Potenciána és Báry Gáspár közötti perben (lásd az 1986-1991. számú regesztákat) a következı hatá-rozatot hozta: mivel a tanúbizonyságok kevesen voltak, ezért a felperes a kö-vetkezı törvényszéki ülésig egészítse ki a bizonyítását és intse az alperest. – A bizonyítás a helyszínen történik és a felperes az elvégzésére felkérte Vékey127 Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet. 1992. (I. 312.) Kiadatott az ítéletlevél Pelejthey Bálint számára Azary Ist-ván ellen. 1993. (I. 312.) Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály számára kiadatott a máso-dik intésrıl szóló levél Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János ellen. 1994. (I. 312.) Barancsy Anna asszony felkéri Vékey Imre szolgabírót és lasztóci Balogh Albert esküdtet a Barancs possessióból Kiszte possessióba szökött két jobbágyának: Nagy Albertnak és Huba Gergelynek (providi) a Kávássy Lászlótól való visszakövetelésére. 1995. (I. 313.) Zétényi Makó János (nobilis) felkéri Szalonthay Bálint szol-gabírót és Zuthy István esküdtet egy szökött jobbágya szılıjének a Telekessy Istvántól és Keresztes Jánostól való kéretésére; a mondott szılı Szentes pos-sessio szılıhegyén található. 1996. (I. 313.) Újfalussy Albert Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Oroghványi Gergely ellen, azért, mert a most elmúlt napokban megtámadta és rút szidalmakkal illette a nevezettet, amikor az a vármegye törvényszéki ülésérıl hazafelé tartott. 1997. (I. 313.) Kázméry Lajos idéztetett Barancsy Anna asszony, Orogh-ványi Gergely házastársa ellen, azért, mert az idéztetı asszony szántóföld-jeirıl hatalmasul elhordatta a dézsmagabonát. 1998. (I. 313.) A Gerepse possessióban lakó Pénzes Benedek protestációt terjesztett elı Bácsmegyey János ellen, aki hatalmasul a birtokában tartja a Kövesd várának a szılıhegyén lévı szılıjét. A protestáló egyébiránt Tele-kessy István jobbágya. 1999. (I. 313.) Balogh Albert felkéri Vékey Imre szolgabírót és Cseley Já-nost – aki az esküdt személyében jár el a dologban – elszökött zsellérjének és szervitorának, Boros Antalnak az Újfalussy Tamástól való visszakövetelésére. 2000. (I. 313.) Zsófia asszony (generosa), Wiczmándy Mátyás (egregius) házastársa felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet a jelenleg Dobróka possessióban lakó, Bala Jakab nevő jobbágyának a búcsúz-tatás útján való kéretésére Butkay Lajostól; a nevezett jobbágy a törvénycik-kelyekben foglaltak szem elıtt tartásával akar ugyanis a kéretı földesurasága alá költözni.

109

2001. (I. 314.) Kubinczky Klára asszony (nobilis), néhai Ráskay Mihály özvegye felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet szökött jobbágyainak a visszakövetelésére. 2002. (I. 314.) Dobóczy Demeter Nátafalussy Albert szolgabíró által idéz-tetett Soklyossy Miklós deák (litteratus) ellen, azért, mert lovakkal hatalma-sul lelegeltette az idéztetınek a Körtvélyes possessióban fekvı kaszáló rétjét. 2003. (I. 314.) Makó János a maga nevében, valamint Makó László szemé-lyében protestációt terjeszt elı, amely szerint ı intette Zuthy István esküdtet (nobilis), hogy várja ki a törvényszék végét: a nevezett esküdt azonban ko-rábban eltávozott, s ebbbıl kifolyólag a protestáló kárvallást szenvedett. 2004. (I. 314.) Bácsmegyey János (egregius) Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Telekessy István (egregius) ellen, azért, mert megvásárolta az idéztetı jobbágyainak a szılıjét, a pénzt azonban hatalmasul mind mostanáig magánál tartja. 2005. (I. 314.) Telekessy István (egregius) idéztetett Szalonthay Bálint szolgabíró által Serédy Gáspár (magnificus) ellen, azért, mert az idéztetı két, a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen kéretett jobbágyának egy-egy ökrét és tehenét, valamint egy-egy forintját hatalmasul elvette. A jobbá-gyok egyikének a neve Gecse Tamás. 2006. (I. 315.) Szalonthay Bálint szolgabíró és Makó János esküdt (nobiles) a következı jelentést terjesztette egybehangzólag a vármegye közönsége elé: a Szent Lırinc ünnepe elıtti vasárnapon (augusztus 9-én) Katalin asszony-nak, Török Bálint (nobilis) Alsóberecki possessióban lakó házastársának a ré-szére megkértek Telekessy Istvántól (egregius) Gálházy Miklós által két, ugyancsak Berecki possessióban lakó jobbágyot, név szerint Kamonyás Bá-lintot és Kamonyás Jánost, valamint egy nemesi kúriát. A nevezett Gálházy Miklós azonban azt válaszolta, hogy ura törvényes jogcímen, nem pedig ha-talmaskodás által birtokolja a megkért jószágokat. 2007. (I. 315.) Fodor Krisztina asszony (nobilis), Horváth István (egregius) házastársa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István vagy Makó János esküdtet valamely jobbágyteleknek a törvénycikkelyekben foglaltak szerint való kéretésére; a mondott jobbágytelek Zétény possessióban van és jelenleg egy Besi János nevő ember lakik rajta. 2008. (I. 315.) Bácsmegyey János protestációt terjesztett elı Telekessy Ist-ván ellen, azért, mert a nevezett körülbelül száz emberét és jobbágyát Kövesd várához kiküldve, nem messze a mondott vártól titkon meglesette128 a protes-tálót és ura, Serédy Gáspár (magnificus) jobbágyaitól kilenc darab lovat elve-tetett. Elfogatott továbbá három jobbágyot is: a Kiskövesden lakó Szeles An-talt, a Nagykövesden lakó Kutas Pétert, valamint egy Bak Máté nevő szer-vitort. Mindezt a folyó 1562. esztendı június havának 6. napján cselekedte. –

110

Bácsmegyey János protestál továbbá azért is, mert Zomotor possessio lakosai három, Vécs possessióban lakó gyereket is hatalmasul elfogtak és nyolc na-pon keresztül fogságban tartottak; ezek szintén Serédy Gáspár jobbágyai. El-fogóik neve pedig: Lovász István, Kovács Tamás és Tóth György. 2009. (I. 315.) Alaghy János Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Serédy Gáspár ellen, azért, mert Salgó Bálint nevő officiálisa Pácin és Karcsa possessióban maga mellé véve néhány jobbágyot, Cigánd possessióba ment velük és ott a ház ajtaját fejszékkel...129

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. augusztus 31. (f. II. p. fest. Decollationis Johannis

Baptistae), h.n. 2010. (I. 316.) Kozmay Péter (egregius) az alábbi protestációt terjesztette a vármegye közönsége elé: a most elmúlt napokban, amidın otthon gyengélke-dett, elment hozzája Lasztóczy György deák (nobilis litteratus) és azt mondta neki Homonnay Ferenc (magnificus) személyében, hogy nevezett ura azt üzeni: adjon neki vissza valamely gránát nevő posztót,130 amely az övé, mert ha nem adja vissza, akkor ráküldi a rácait (Rascianos suos) és a posztó fejé-ben elviteti a protestáló lovait. – A protestáló most nem tudja: vajon rabló módjára, vagy tolvajul akarja-e mindezt cselekedni Homonay Ferenc? 2011. (I. 316.) Bacskay János (nobilis) és Orsolya asszony bejegyeztette, hogy nagymihályi Pongrácz János (egregius) hatalmasul elfogta és fogságban tartja valamely jobbágyukat, akinek Butka Tamás a neve. 2012. (I. 316.) Pongrácz János ugyancsak bejegyeztette, hogy ı a mondott jobbágyot (lásd az elızı bejegyzést) nem hatalmasul tartja fogságban, hanem mint kezest fogatta el. 2013. (I. 316.) Perényi Gábor úr (magnificus) Oroghványi Gergely (nobilis) által felkéri Szalonthay Bálint és Vékey Imre szolgabírókat, valamint Makó János, Zuthy István és Balogh Albert esküdteket egy Telekessy István elleni eljárásra: tudniillik két darab szılınek a felbecsülésére, amelyek közül az egyik Kistoronya possessio, a másik pedig Helmec oppidum szılıhegyén fekszik. 2014. (I. 316.) Tisztelendı Gáspár testvér a maga nevében, valamint Szent Pál elsı remete szerzetesrendjének a Terebes oppidumban alapított kolosto-rában lakó többi remete testvér személyében felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet valamely erdınek és kaszáló rétnek – amelyek Olaszihoz tartoznak – a Pethı Páltól (egregius) való, a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére.

111

2015. (I. 317.) Keczer Ferenc prokurátort vallott és letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 2016. (I. 317.) A felperes fél, tudniillik Újfalussy Tamás érdekében veskóci Szakács Tamás a következıket terjesztette elı Lasztóczy Boldizsár ellen: a nevezett felperes azért mondta gyilkosnak az alperest, mert Tóth György ne-vő, Lasztóc possessióban lakó jobbágyát a falu utcáján nyomorult halállal megölte, miután ez a jobbágy egészen estig kemencét tapasztott neki. Útonál-ló rablónak pedig azért nevezte az alperest, mert Telkibánya oppidumban útonálló módjára elvette Perényi Gábor úr (magnificus) Nyíri possessióban lakó két jobbágyának, Koncsol Bálintnak és Paksi Andrásnak (providi) a lo-vait, ráadásul az említett Koncsol Bálintot meg is verte. Újfalussy Tamás az elmondottakat tanúk által bizonyítani is akarja. 2017. (I. 317.) Lasztóczy Boldizsár érdekében (pro I, lásd az elızı be-jegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a prokurátor azt válaszolta, hogy ez becsületsértési és nem gyilkossági vagy rablási ügy, s az alperes fél is bizonyítani fogja, hogy ı nem gyilkos és nem útonálló. 2018. (I. 317.) Újfalussy Tamás (A, lásd az elızı két bejegyzést) felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet a keresetében foglaltak bi-zonyítására. 2019. (I. 317.) Újfalussy Tamás prokurátort vallott. 2020. (I. 317.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta Nagy-mihályi István alispán érdekében és Lasztóczy György deák (litteratus) ellen: a nevezett alperest széktörés vétkében kell elmarasztalni, mivel azt mondta a vármegye törvényszéke elıtt, hogy aki ıt tolvajnak nevezi, az úgy hazudik, mint egy bestye kurva fia (bestiae meretricis filius). – Lasztóczy György deák megfellebbezte ezt az ítéletet. 2021. (I. 318.) A felperes fél, tudniillik Orsolya asszony, Lasztóczy Bene-dek deák (litteratus) házastársa érdekében a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel Oroghványi Gergely a következıket terjesztette elı Lasz-tóczy Gergely ellen: a nevezett alperes az elmúlt Húshagyó vasárnapon (feb-ruár 8-án) jó késı éjszaka rátört a felperes asszony egyik nyomorult jobbá-gyának, a Lasztócon lakó Trócsán Lukácsnak a házára, ott hatalmasul össze-tört egy hordó bort, a nevezett jobbágyot pedig keményen megverte és félhol-tan, vérbe fagyva hagyta. A felperes fél a vérontást és verést a jobbágy fej-váltságáért, a bor kiöntése miatti kárvallást pedig 12 forintért sem vállalná magára. Egyébként a teljes keresetét tanúbizonyságok által akarja igazolni. 2022. (I. 318.) Lasztóczy Gergely érdekében (pro I, lásd az elızı bejegy-zést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János a követ-kezıket válaszolta: a perbehívás ugyanazon a törvényszéki ülésen történt, amelyiken a szolgabíró jelentést tett az idézésrıl, ez pedig nem törvényes. Az

112

alperes egyébként is tagadja a keresetben elıadottakat, s azt akarja, hogy a felperes tegyen esküt. Ezt viszont a felperes nem fogadja el, mivel ı bizonyí-tani kíván. 2023. (I. 318.) A vármegye közönsége a fenti perben (lásd az elızı két be-jegyzést) a következı határozatot hozta: ha a felperes fél, tudniillik Orsolya asszony, Lasztóczy Benedek deák felesége leteszi az esküt, akkor az alperest el kell marasztalni a teljes keresetben. 2024. (I. 318.) Nagymihályi István érdekében...131 2025. (I. 318-319.) Lasztóczy Péter érdekében a vármegye által kiadott pro-kurátort valló levéllel Oroghványi Gergely az alábbiakat adta elı: Húshagyó vasárnapon (február 8-án), késı este ezen Lasztóczy Péter egyik szervitora, név szerint Szamár Pál megállott Trócsán Lukács házának a kapuja mellett, amikor Lasztóczy János kijött Trócsán Lukács házából – ahol tudniillik szét-vágta a boroshordó fenekét –, s úgy megütötte a nevezett szervitort, hogy an-nak jobb válla teljesen összezúzódott. Sebét és kiontott vérét Szamár Pál be is mutatta a törvényszék színe elıtt, s elmondta, hogy mindez akkor történt, amikor itatni vitte a lovakat és semmit sem követett el Lasztóczy János ellen. – A felperes fél tanúk által kívánja bizonyítani keresetét. 2026. (I. 319.) Lasztóczy János, mint perbe hívott érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a prokurátora elmondja, hogy Trócsán Lukács és Szamár Pál támadta meg Trócsán Lukács házában a nevezett Lasz-tóczy Jánost, s amikor egy közönségesen cseberrúdnak mondott rúddal132 verni kezdték, akkor cselekedte a maga védelmében mindazt, amit cseleke-dett. Állítását pedig tanúbizonyságok vallása által kívánja igazolni. 2027. (I. 319.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt elıtt történjék a fenti perben (lásd a 2025-2026. számú regesztákat) a tanúk meghallgatása. 2028. (I. 319.) Kiadatott a második ítéletlevél Alpáry Simon számára tiszte-lendı Verancsics Antal egri püspök úr ellen. 2029. (I. 319.) Kiadatott a második ítéletlevél Pelejthey Bálint számára Azary István ellen. 2030. (I. 320.) Vékey Imre (nobilis) az elsı alkalommal intette az Újhely oppidumban lakó Ruszka Pált és Ruszka Ferencet, valamint a Bári possessió-ban lakó Ruszka Istvánt (nobiles) a Csapófölde praediumban fekvı teljes praediális birtokrésze miatt, amely csupán zálog címén van a nevezettek ke-zénél. 2031. (I. 320.) Oroghványi Gergely a házastársa, Anna asszony és Orogh-ványi Farkas házastársa, Katalin asszony, valamint néhai Barancsy Ferenc le-ányának, Ilona asszonynak a leányai: Zsófia, Magdolna és Fruzsina leányasz-szonyok (nobiles) érdekében a nevezettek pénzével elıször intette Ruszka

113

Fábiánt, Ruszka Ferencet, Ruszka Pált és Ruszka Istvánt a Komár prae-diumban fekvı praediális birtokrész, valamint azon jószágok miatt, amelyek a Barancs possessióban fekvı jószágokból lettek kihasítva és amelyek örökö-södési jogcímen a nevezett asszonyokat illetik meg. E birtokrészeket ugyanis, bár ısi jószágok, a nevezett leányok anyja, Ilona asszony idegenítette el. – Oroghványi Gergely inti egyszersmind Kávássy Lászlót is, hogy amennyiben az ezen jószágok kiváltásáért fizetendı pénz felvétele ıt illetné meg, akkor vegye fel azt a pénzösszeget és bocsássa vissza a nevezett asszonyoknak az ország törvényeiben foglaltak szerint a birtokrészeket. 2032. (I. 321.) Anna asszony (nobilis), Sztárnay Ferenc (nobilis) házastársa prokurátort vallott. 2033. (I. 321.) Ilona asszony (nobilis), néhai Sárközy Albert özvegye és Anna asszony, Oroghványi Gergely házastársa prokurátort vallott. 2034. (I. 321.) Butkay Lajos (nobilis) több rendbéli hatalmaskodás miatt idéztetett Zsófia asszony (nobilis), Wiczmándy Mátyás (egregius) házastársa ellen. E hatalmaskodások a következıek: – Szent Miklós püspök ünnepe (december 6-a) táján elhajtatta az idéztetı asszony egyik jobbágyának, a Falkos possessióban lakó Bíró Istvánnak két tehenét és le is vágatta azokat; – elvette az idéztetı egy Dobróka possessióba lakó jobbágyától a pénzért vá-sárolt káposztát; – egy Treszka Péter nevő jobbágytól (providus) elvette azt a halat, amelyet az idéztetı asszonynak akart vinni és ráadásul még rút szidalmakkal is illette; – az idéztetı egy másik jobbágyától, Diák Páltól is elvett egy csukát; – Dobróka possessióban lakó, Sándor Benedek nevő jobbágyától (providus) pedig egy farkasbırt vett el erıszakkal. 2035. (I. 322.) A felperes fél, tudniillik Orsolya asszony, Lasztóczy Bene-dek (nobilis) házastársa érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely (idem, lásd a 2021. számú regesztát) elıadta Lasztóczy János ellen, hogy Lasztóczy Gergely a perbe hívottal együtt részes volt a jobbágy megverésében és a hordó fenekének a szétvágásában, tehát el-lene is tanúvallások általi bizonyítást kíván. 2036. (I. 322.) Az alperes fél, azaz Lasztóczy János érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János a következıket adta elı: a Lasztóczy-fivérek között volt egy olyan határozat, amely szerint a parasztok-nak nem volt szabad bort árulni akkor, amikor a nemes emberek tartottak korcsmát. Amidın pedig az eset megtörtént, akkor Lasztóczy János bora volt a korcsmán és Trócsán Lukács ezen bor mellett kezdte el árulni a sajátját. Ezt megtudva Lasztóczy János felszólította Lasztóczy Benedek deákot (littera-tus), hogy tartsa magát az egyezséghez, s Benedek deák meg is mondta Tró-

114

csán Lukácsnak, hogy ne korcsmáltasson, amíg Lasztóczy János bora el nem fogy, mert ha egyetlen cseppet is elad, akkor Lasztóczy János szétvágja a hordó fenekét. Ezután Trócsán Lukács a nevezett földesurától visszatérve el-ment Lasztóczy János udvarházába és ott a következıket mondotta: „te, Lasztóczy János, feltámasztottad ellenem az uramat és azt mondtad, hogy szétvágod a boroshordóm fenekét. De ha van jó anyád, kijössz” – stb. Mind-ezt az alperes tanúvallomásokkal is bizonyítani tudja. Ezt követıen a megál-lapodásnak megfelelıen Lasztóczy János szétvágta a hordó fenekét, a job-bágy megverését és megsebesítését azonban tagadja. 2037. (I. 322.) A vármegye közönsége a perben (lásd az elızı két be-jegyzést) úgy határozott, hogy az alperes fél is bizonyítson, s a bizonyítás Vékey Imre és Balogh Albert elıtt (coram eisdem judlium et jurato, lásd a 2027. számú regesztát) történjék. 2038. (I. 323.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy a Do-bó-urak bizonyságlevelének a másolatát Zemplén vármegye pecsétjei alatt (sub sigillis comitatus Zempliniensis) ki kell adni Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor (nobiles) számára. 2039. (I. 323.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy a Perényi Gábor úr ügyében született új ítéletet a persorozatnak megfelelıen kell tárgyalás alá venni. 2040. (I. 323.) A vármegye közönsége úgy ítélte meg, hogy a Báthory And-rás úr (magnificus) által Perényi Gábor (magnificus) számára ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) ellen meghozott új ítéletrıl kiadott levél, amelyet a vár-megyének is megküldött, nem látszik törvényesnek abban a részében, ahol Báthory András azt parancsolja, hogy a Gercsely, Csörgı és Abara pos-sessiókban lévı birtokrészeket legelıször is ki kell venni Eödönffy Ferenc kezébıl. 2041. (I. 323.) Perényi Gábor (magnificus) Oroghványi Gergely által protestációt terjeszt elı, amely szerint ı már két alkalommal is felszólította Nagymihályi István (egregius) alispán urat, hogy járjon el Báthory András úr parancsának – vagyis a protestáló számára és Eödönffy Ferenc (egregius) el-len hozott új ítéletnek – megfelelıen, s a Gercsely, Csörgı és Abara posses-siókban fekvı részeket vegye ki Eödönffy Ferenc kezébıl és adja át a protes-tálónak. Az alispán úr azonban elmulasztotta felsıbb bírája parancsának a végrehajtását. 2042. (I. 323.) A vármegye nemeseinek a közönsége bejegyeztette, hogy mivel az új ítéletrıl kiadott levél nem törvényes abban a részben, ahol Bátho-ry András úr a birtokrészeknek az Eödönffy Ferenctıl való elvételét paran-csolja, ezért az alispán úr nem mehet ki annak végrehajtására. Ha ugyanis

115

törvényes lenne Báthory András parancsa ebben a részben is, akkor a várme-gye közönsége kész volna annak azonnal engedelmeskedni. 2043. (I. 324.) Makó János133 (egregius) eltiltja az alispán urat attól, hogy kimenjen a birtokait illetı végrehajtás lefolytatására. 2044. (I. 324.) Horváth Gergely (egregius) Keskeny István által megígérte a vármegye közönsége elıtt, hogy jobbágyai: Marton Péter, Csetó János és Ru-das Lukács részérıl törvény elé áll és igazságot szolgáltat a helyszínen, Szalonthay Bálint (nobilis) jelenlétében. 2045. (I. 324.) Kiadatott Sztrithey Sebestyén számára a második intésrıl szóló levél Sztrithey (de eadem) Miklós ellen. 2046. (I. 324.) Kiadatott a második ítéletlevél Nagymihályi István számára Bethleny Mátyás ellen. 2047. (I. 324.) Szilvásújfalussy134 Albert, Szilvásújfalussy Tamás, Szil-vásújfalussy Lázár és Szilvásújfalussy János (nobiles) a saját pénzükkel intik Kassa város bíráját és esküdt polgárait (providi) a Szilvásújfalu possessióban fekvı birtokrészek miatt. 2048. (I. 324-325.) Szalonthay Bálint szolgabíró és Makó János esküdt (no-biles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: a Nagy-boldogasszony ünnepe utáni kedden (augusztus 18-án) elmentek Zétény pos-sessio helyszínére és ott Telekessy Istvántól (egregius) officiálisa, Gálházy Miklós (egregius) által megkérték Fodor Krisztina aszszony (nobilis), Hor-váth István (egregius) házastársa számára a törvénycikkelyekben foglaltak-nak megfelelıen – minthogy a nevezett asszony örökölt jószága, amelyet ha-talmaskodás útján foglaltak el tıle – a Pálóczi Simon helye nevezető job-bágyhelyet, amelyen jelenleg Besi János lakik. Gálházy Miklós azonban azt válaszolta a kéretésre, hogy a mondott jobbágytelek Telekessy István örökölt birtoka.135 2049. (I. 325.) Szalonthay Bálint szolgabíró és Zuthy István esküdt (nobi-les) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: a Sarlós Boldogasszony ünnepe utáni legközelebbi szerdán (július 8-án) kimentek Szolnok possessio helyszínére, s ott két jobbágyot – a korábbi lakóhelyére költözni akaró Nagy Pált és a búcsúztatás által költözni akaró Zondor Miklóst – megkértek Zsófia asszonytól (nobilis), néhai Tegenyey Tamás özvegyétıl leánya, Tegenyey Ilona asszony (nobilis), Makó László házastársa által a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Alpáry Simon (egregius) számá-ra. A nevezett asszony azonban azt válaszolta, hogy nem tudja, miért tılük kéretik a mondott jobbágyokat, amikor Perényi Gábor ırizteti azokat Szolnok possessióban.

116

2050. (I. 325.) Alpáry Simon felkérte Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) Nagy Pál és Zondor Miklós (dictos jobagiones) átadására. 2051. (I. 325.) Homonnai Drugeth Miklós úr (magnificus) Miklós deák (litteratus) által felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet a Cselej possessióban lakó és Zemplén oppidumba költözni akaró Kincses András jobbágynak a Margit asszonytól, Szentpétery András házastársától és Katalin asszonytól, Sztáray András házastársától (nobiles) való, a törvény-cikkelyekben foglaltak szerinti kéretésére. 2052. (I. 326.) Kozmay Péter (nobilis) Soklyossy Miklós deák (litteratus) által felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet Zsófai asszonynak (provida), néhai Tóth András özvegyének a Kendy Bálinttól való kéretésére; a nevezett jobbágyasszony Gatály possessióban lakik és a tör-vénycikkelyekben meghatározott búcsúztatás által akar Berettı possessióba költözni. 2053. (I. 326.) Homonnai Drugeth Ferenc úr (magnificus) felkéri Náta-falussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet a Jablonya possessióban lakó Leh Andrásnak a Wiczmándy Lajostól való kéretésére; a nevezett job-bágy a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti módon akar Homonna oppi-dumba költözni. 2054. (I. 326.) Oroghványi Gergely felkéri Vékey Imre szolgabírót és Ba-logh Albert esküdtet Bane Gergelynek és Bane Balázsnak a Julianna asszony-tól (nobilis), néhai Rákóczi János özvegyétıl való kéretésére; a nevezett job-bágyok, akik jelenleg Kásó possessióban laknak, a törvénycikkelyekben fog-laltak által meghatározott búcsúztatás útján akarnak Barancs possessióba köl-tözni. 2055. (I. 326.) Gatályi Gáspár felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet Boros Gergelynek a Perényi Gábor úrtól (magnificus) való kéretésére; a nevezett jobbágy, aki jelenleg Berettı possessióban lakik, nem a megfelelı módon távozott el és vissza akar költözni korábbi lakóhe-lyére. 2056. (I. 326.) Hosszúmezey György felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet a jelenleg Jablonya possessióban tartózkodó Mathovecz András jobbágynak a Homonnay Gáspár úrtól (magnificus) való visszakövetelésére; a nevezett jobbágy ugyanis szökevény módon távozott el a kéretıtıl, aki a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti eljárással akarja visz-szahozatni. 2057. (I. 327.) Zsófia asszony (nobilis), Horváth János (egregius) házastár-sa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Makó János esküdtet egy Tele-kessy István (egregius) elleni bizonyításra: arra tudniillik, hogy a tıle a tör-

117

vénycikkelyekben foglaltak szerint visszakövetelt jobbágytelket Némethy Fe-renc foglalta el. 2058. (I. 327.) Serédy Gáspár úr (magnificus) felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Makó János vagy Zuthy István esküdtet a jelenleg Pácin pos-sessióban lakó Májer Tamásnak az Alaghy Jánostól való kéretésére; a neve-zett jobbágy a törvénycikkelyekben foglaltak által meghatározott búcsúztatás útján akar a kéretı földesurasága alá költözni. 2059. (I. 327.) Zbugyay Dorottya asszony (nobilis), Hosszúmezey György (egregius) házastársa felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet egy Kozmanka Marka nevő asszonynak a Gyulaffy Fruzsina asz-szonytól (magnifica) és fiától, Homonnai Drugeth Istvántól való visszaköve-telésére; a nevezett jobbágyasszony most Alsócsebény possessióban lakik, ahová Béla possessióból szökött. 2060. (I. 327.) Alaghy János (egregius) felkéri Szalonthay Bálint szol-gabírót és Zuthy István esküdtet a Szerdahely possessióban lakó Török Ger-gelynek, illetve a Felsıberecki possessióban lakó Vitálius Györgynek a Serédy Gáspártól való visszakövetelésére. 2061. (I. 327.) Újfalussy György felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet egy Uharka Jakab nevő jobbágynak a Körtvélyessy Györgytıl való kéretésére; a nevezett jobbágy jelenleg Tussa possessióban lakik és onnét Újfalu possessióba akar költözni. 2062. (I. 328.) Újfalussy György felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) a Szalók posses-sióban lakó és onnét búcsúztatás által elköltözni akaró Balogh Andrásnak a Morvay Györgytıl való kéretésére. 2063. (I. 328.) Ráskai Soós Mátyás felkéri Vékey Imre szolgabírót és Ba-logh Albertet az Imreg possessióban lakó Katona Mihálynak a Ráskay Fe-renctıl való kéretésére; a nevezett jobbágy a törvénycikkelyekben foglaltak által meghatározott búcsúztatás útján akar a kéretı Soós Mátyás földesurasá-ga alá költözni. 2064. (I. 328.) Kassa város bírája és esküdt polgárai felkérik Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet a Kozmafalva possessióban lakó Gön-czi Gergelynek a Kozmay Jánostól (egregius) való kéretésére; a nevezett job-bágy a törvénycikkelyekben foglaltak által meghatározott búcsúztatás útján akar Kalsa possessióba költözni. 2065. (I. 328.) Kendy Magdolna asszony (nobilis), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet egy Molnár András nevő jobbágynak a Butkay Lajostól való kére-tésére; a nevezett jobbágy Butka possessióban lakik és a kéretı aszszony földesurasága alatt akar maradni.

118

2066. (I. 328.) Telekessy István felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Makó János vagy Zuthy István esküdtet a Kövesd possessióban lakó Csorba Antalnak és Króh Mihálynak a Serédy Gáspártól való visszakövetelésére és Gerepse possessióba való visszaköltöztetésére. 2067. (I. 329.) Serédy Gáspár protestációt terjeszt elı János deák (litteratus) által Dereghnyey Pál ellen, aki tudniillik hatalmasul és a törvénycikkelyek-ben foglaltak ellenére elvett öt-öt kalangya gabonát attól a négy jobbágytól, akiket a nevezett protestáló a törvénycikkelyekben meghatározott módon megkért Dereghnyey Páltól és az akik miatt folyó perben fellebbezést is ter-jesztett a jelen törvényszéki ülés elé; a mondott gabona elvétele ugyanis a fel-lebbezés felülvizsgálata elıtt történt. 2068. (I. 329.) Makó János és Makó László (nobiles) felkéri Szalonthay bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a Karcsa possessióban lakó Bika Andrásnak és a Szentes possessióban lakó Tar Andrásnak a Telekessy István-tól és Alaghy Jánostól való visszakövetelésére; a nevezett jobbágyok ugyanis nem az elıírt módon költöztek el a kéretık földesurasága alól. 2069. (I. 329.) Bejczy Jakab (nobilis) és házastársa, Borbála asszony proku-rátort vallott. 2070. (I. 329.) Anna asszony (nobilis), Egry Balázs házastársa felkéri Sza-lonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a Nagygéres possessióban lakó Pálóczi Jánosnak és Pálóczi Antalnak a Perényi Gábor úrtól (magni-ficus) való visszakövetelésére; a nevezett jobbágyok ugyanis nem az elıírt módon távoztak el a kéretı földesurasága alól. 2071. (I. 329.) Eödönffy András felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet a Hrabóc possessióban lakó Baló Jánosnak és Baló Benedeknek a hrabóci Nagy Bálinttól való visszakövetelésére; a nevezett jobbágyok ugyanis szökevény módon távoztak el a kéretı földesurasága alól. 2072. (I. 329.) Lasztóczy Gáspár Nátafalussy Albert szolgabíró által idézte-tett Vékey Imre ellen, azért, mert elvitte a nevezett idéztetı fél valamely in-góságait. 2073. (I. 330.) Atyay Kristóf Nátafalussy Albert szolgabíró által idéztetett Vékey Imre (egregius) ellen, azért, mert hatalmasul elhordatta az idéztetı fél dézsmagabonáját. 2074. (I. 330.) Katalin asszony (nobilis), Nagy Ferenc (nobilis) házastársa szolgabírót és esküdtet kér annak bizonyítására, hogy a szántóföld, amelyet Lasztóczy Gergely kéret tıle, az ı tulajdonában van. 2075. (I. 330.) Lasztóczy Lırinc (nobilis) Vékey Imre szolgabíró által idéz-tetett Orsolya asszony (nobilis), János deák (nobilis litteratus) házastársa el-len, azért, mert hatalmasul kaput csináltatott a nemesi kúrián.

119

2076. (I. 330.) Lasztóczy Gergely Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Orsolya asszony, János deák házastársa ellen (contra eandem, lásd az elızı bejegyzést). 2077. (I. 330.) Bacskay György prokurátort vallott.136 2078. (I. 330.) Atyay György és Atyay János prokurátort vallott. 2079. (I. 330.) Makó János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a jelenleg Kisújlak possessióban tartózkodó Tar Domonkos-nak és fiainak a Perényi Gábortól való visszakövetelésére; a nevezettek ugyanis nem az elıírt módon költöztek el a kéretıtıl.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. szeptember 14. (in fest. Exaltationis Sanctae Crucis), h.n.

2080. (I. 330-331.) Zemplén vármegye nemeseinek a közönsége ismét meg-választotta az alispáni tisztség viselésére Nagymihályi Istvánt (egregius) és fizetség gyanánt minden egyes porta után, ami a vármegye területén található, 16-16 dénárt ígért neki. Ezenfelül ígéretet kapott arra is, hogy ha a vármegye dolgai a királyi kúria elé szólítják, akkor minden, az utazásra fordítandó költ-ségét megtérítik. 2081. (I. 331.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus (egregius) a maga nevében, valamint nagymihályi Bánffy Gábornak (egregius), továbbá vinnai Eödönffy Jánosnak, vinnai Eödönffy Vilmosnak és vinnai Eödönffy Ferencnek (eg-regii) a személyében protestációt terjesztett elı, amely szerint sokan panasz-kodnak amiatt, hogy dézsmaszedıik nagy károkat okoznak. A nevezettek vi-szont felajánlják, hogy kellı elégtételt fizetnek mindenkinek, aki tanúbizony-ságok által igazolni tudja, hogy az ı dézsmaszedıik okozzák a mondott kár-vallásokat.137 2082. (I. 331-332.) László deák (egregius litteratus) Perényi Gábor úr (magnificus) személyében protestációt terjesztett elı, amely szerint a közöt-tük fennálló egyezséggel eszenyi Csapy Ferenc megígérte, hogy ı és testvérei a Tehna possessio határában lévı malmukat lejjebb vitetik, mivel az a jelen-legi helyén kárára van a protestáló újonnan épített malmának: eszenyi Csapy Ferenc azonban nem tartotta be ezt az egyezséget. Perényi Gábor pedig ki-küldte a két malom megvizsgálására azokat a molnármestereket is, akiket a saját malmába fogadott fel, s ezek megállapították, hogy Csapy Ferenc mal-ma tényeg kárára van az új malomnak, s azt egy tenyérnyivel138 lejjebb kelle-ne vinni és a víz beömlésének szélessége szerint139 kettéválasztani. Mind-ezekre, valamint a mondott megállapodásra is tekintettel a protestáló Perényi Gábor kijelenti, hogy ha eszenyi Csapy Ferenc és fivérei nem igazítják meg a

120

malmukat, akkor ı lesz kénytelen valamit tenni ennek érdekében. – Csapy László másolatot kért az elhangzott protestációról. 2083. (I. 332.) Polyánkai Csapy László (egregius) a saját nevében és atyafi-ai személyében is protestációt terjeszt elı, amely szerint ık a saját malmuk, valamint Perényi Gábor malmának a megvizsgálására felkértek valamely jámbor és a mesterségükben jártas molnár embereket, akik azt tapasztalták a vizsgálat során, hogy a két malom egyáltalán nincs egymás kárára. A vizsgá-latban egyébként nemes személyek is jelen voltak. 2084. (I. 332.) Sztrithey Miklós140 (egregius) protestációt terjeszt elı, a-mely szerint Sztrithey Sebestyén (egregius) a saját pénzével intette ıt ugyan a néhai Sztrithey János (nobilis) után maradt birtokrészekkel kapcsolatban, ámde ezek a jószágok több, mint száz forint összegért voltak zálogban az ı kezénél, ennélfogva a vármegye törvényszéke egyáltalán nem illetékes a do-logban. A mondott birtokrészeket a protestáló már egyébként is Perényi Gá-bor úrra (magnificus) íratta. 2085. (I. 332.) Oroghványi Gergely (nobilis) Perényi Gábor személyében bejegyeztette, hogy a mondott Perényi Gábor kész magához váltani Sztrithey Miklóstól az elıbb említett birtokrészeket (lásd az elızı bejegyzést). 2086. (I. 332.) Polyánkai Csapy László (egregius) a maga személyében, va-lamint eszenyi Csapy Ferenc, Sztrithey Sebestyén, Bacskay György és Bacs-kay András (egregii) nevében is eltiltja Perényi Gábort a mondott birtokré-szek (lásd az elızı két bejegyzést) megvásárolásától, Sztrithey Miklóst pedig azoknak az eladásától, s egyben kéri az ezen tiltásról való levél kiadását is. 2087. (I. 332.) Orsolya asszony (nobilis), Lasztóczy Benedek deák (litte-ratus) házastársa a Lasztóczy Gergely ellen benyújtott keresetéhez letette az esküt. 2088. (I. 333.) Semsei Csapy Ferenc (nobilis) protestációt terjeszt elı, azért, mert Pazdicsy Ágoston (nobilis) megszegte azt a megállapodást, ame-lyet egymással kötöttek. Egyúttal kijelenti, hogy ha ı sem tartja be az egyez-séget, annak az lesz az oka, hogy Pazdicsy Ágoston elıbb megszegte azt. 2089. (I. 333.) Pazdicsy Ágoston bejegyeztette, hogy ı sohasem szegte meg azt a bizonyos megállapodást. 2090. (I. 333.) A vármegye közönsége a következıképpen határozta meg Csicsery Péternek, a törvényszék jegyzıjének a járandóságát: minden kapu után 5-5 dénárt kap, a nemes emberek személye után pedig 10-10 dénárt, továbbá a rovásadó beszedésének az idején minden kapu után újabb 2-2 dénárt.141 2091. (I. 333.) Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt (nobiles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: Lasztóczy Péter (nobilis) az illı pénzbeli elégtétel megadása után átadta Borsvay Bálintnak (nobilis) elıttük azon nemesi kúria fele részét, amely Lasztóc possessióban

121

található és amely zálog címén volt a kezénél. – A nevezettek az ügyletrıl szóló levél kiadását is kérik. 2092. (I. 333.) Borbála asszony (nobilis) és házastársa, Makó János (egre-gius) prokurátort vallott és letette az ezért a vallásért fizetendı 12 dénárt. 2093. (I. 333.) Csapy Zsófia asszony, Lasztóczy György deák (litteratus) házastársa prokurátort vallott. 2094. (I. 333.) Kozmay Menyhért (nobilis) Vékey Imre szolgabíró által idéztetett eszenyi Csapy Ferenc (egregius) ellen, azért, mert rátört az idézte-tınek a Gálszécs oppidumban lévı nemesi kúriájára. 2095. (I. 334.) A vármegye közönsége a következı törvényszéki ülésre ha-lasztotta annak a pernek a tárgyalását, amelyet nagymihályi Bánffy Gábor in-dított Nátafalussy Albert szolgabíró ellen. 2096. (I. 334.) Dereghnyey Mihály (egregius) bejegyeztette, hogy Nátafalussy Albert jelentést tett a vármegye közönsége elıtt, amely szerint ı a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen átadta Kopasz János jobbágyot (providus). 2097. (I. 334.) Berdeky Ferenc (egregius), a tisztelendı egri püspök, Veran-csics Antal dézsmaszedıje nevezett ura személyében az alábbi protestációt terjesztette elı: Horváth István (egregius), Perényi Gábor úr (magnificus) szervitora hatalmasul beszedette azokat a dézsmagabonákat, amelyek az ex-traneusok által a Szinyér, Rad és Körtvélyes falvak határában birtokolt szán-tóföldekrıl a mondott püspök úrnak, illetve a király úr ıfelségének járnak. 2098. (I. 334.) Vékey Ferenc az egyik részrıl, a másik részrıl pedig szente-si Makó János (nobiles) a törvényszék által kiszabandó büntetés, azaz a 100 forint bírság terhe alatt a következı megállapodásra lépett egymással a vár-megye közönsége elıtt: a holnapi napon Szentes possessio helyszínén az álta-luk választandó hat nemes és jámbor férfiú, mint választott bírák elé bocsájt-ják törvénykezésre azt a két pert, amely közöttük folyik. Az egyik pert Vékey Ferenc indította, azért, mert Makó János elfogatta Véke possessio csordájá-nak a pásztorát, a másik pert pedig Makó János Vékey Ferenc ellen, azért, mert sertéseinek a kanászát a Véke possessióban lakó Kis Péter elfogta és fogságban tartotta. 2099. (I. 334.) Malomy György (nobilis) felszólítja az alispán urat az Azary István ellen megítélt vérbírság behajtására. 2100. (I. 335.) Kozmay János (nobilis) protestációt terjesztett elı, azért, mert Lasztóczy János deák (litteratus) az elmúlt napokban a protestálónak a Görbe nevezető, Lasztóc possessio határában fekvı szántóföldjére vitte ıfel-sége katonáit és hatalmasul elvitette velük a protestáló ekéjét. 2101. (I. 335.) Újfalussy Lázár (nobilis) protestáció formájában a követke-zıket jelentette ki a vármegye közönsége elıtt Újfalussy Albert ellen: jóllehet az alispán úr a törvényes vizsgálat alapján azt az ítéletet hozta, hogy a neve-

122

zett Újfalussy Albert elégtételt köteles adni a protestáló jobbágya, Ambrus deák (litteratus) fiainak – akiket tudniillik nagyon keményen megvertek az ı fiai –, valamint Simon Balázs fiának is, sıt ezen elégtétel megadására ígéretet is tett Újfalussy Albert, ígéretét mégsem teljesítette, hanem halállal fenyeget-te a nevezett jobbágyokat. Ezenfelül pedig amikor a katonaság Kolbása possessióba érkezett, szervitorait ráküldte a mondott jobbágyokra, kivitette ıket Kolbásából Újfalu possessio szılıhegyére és ott Simon Balázs szılıjét hatalmasul megszedette velük.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. október 12. (f. II. a. fest. Lucae evangelistae), h.n.

2102. (I. 336.) Kiadatott a második ítéletlevél Orsolya asszony (nobilis), Lasz-tóczy Benedek deák (nobilis litteratus) számára Lasztóczy Péter (nobilis) ellen. 2103. (I. 336.) Kiadatott a második ítéletlevél Orsolya asszony (nobilis), Lasztóczy Benedek deák (nobilis litteratus) házastársa számára Lasztóczy Lırinc (nobilis) ellen. 2104. (I. 336.) Kávássy László (egregius) Vékey Imre szolgabíró által idéz-tetett Oroghványi Gergely (nobilis) és Ilona asszony, néhai Sárközy Albert özvegye ellen, azért, mert hatalmasul elvitetett tizenhat kalangya gabonát az idéztetıknek a Barancs possessio határában fekvı szántóföldjérıl. Az idézett fél, azaz Kávássy László tartozik elıállítani a hatalmaskodásban részt vett embereit is, név szerint Kis Andrást, Benyik Tamást, Nagy Gergelyt, Deme Gergelyt, Zsigmond Mátét, Péntek Andrást, Varga Benedeket, Varga Pált, Osváth Lukácsot, Csuka Imrét, Deme Tamást és Deme Demetert, akik vala-mennyien Kiszte possessióban laknak. 2105. (I. 337.) Telekessy István protestációt terjesztett elı Szentmarjay Má-tyás által Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) ellen, azért, mert jóllehet a nevezett Perényi Gábor szolgabíró és esküdt kiküldését kérte a vármegye közönségétıl a Helmec és Toronya possessiók szılıhegyén fekvı szılıinek a felbecsültetésére, nem várva meg azonban a becsültetést, hatalmasul 40 hor-dónyit elvitetett az azokban a szılıkben termett borból. 2106. (I. 337.) Báry Gáspár (nobilis) egy véres inget mutatott be a vármegye törvényszékének a színe elıtt Dereghnyey Pál (egregius) ellen, azt állítva, hogy ezen Dereghnyey Pál Nagy Barnabás nevő szervitora cselekedte a vérontást. 2107. (I. 337.) Az alperesek – tudniillik Tegzes Antal, Tegzes László, Anárcsy Péter és Anárcsy János – érdekében a vármegye által kibocsájtott prokurátort valló levéllel Tibay Kristóf elıadta Bacskay János (egregius) el-len, hogy ı a nevezett négy személytıl beszedett törvényszéki büntetést letet-

123

te és ezáltal mind a vármegye közönségét, mind pedig a felperes felet kielégí-tette. 2108. (I. 337.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Tegzes Antal, Anárcsy Péter és Anárcsy János, mint felperesek pere leszállott. 2109. (I. 337.) A vármegye közönsége leszállatta Bacskay Jánosnak (egre-gius) a Tegzes Antal, Anárcsy Péter és Anárcsy János (nobiles) ellen vitt pe-rét is azért, mert a nevezett felperes nem jól vezette le néhai Bacskay Miklós egri préposttól való leszármazását: azt állította ugyanis akkor, amikor a neve-zetteket, mint alpereseket a vármegye közönsége meg nem jelenés miatt el-marasztalta, hogy a mondott prépost az ı nagyapja volt. 2110. (I. 337.) Rostás János és édesanyja, Katalin asszony idéztetett Ka-monyay Tamás és Kamonyay György (nobiles) ellen valamely dolgok miatt, amelyeket az idéztetık majd részletezni fognak a vármegye közönsége elıtt. 2111. (I. 338.) Tibay Kristóf prokurátort vallott. 2112. (I. 338.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Ilosvay Mihály (egregius) a következı törvényszéki ülésig tartozik bebi-zonyítani, hogy fia, Ráskay György (nobilis) tizenkét esztendıs; vagy ha ezt nem teszi, akkor be kell mutatnia az ezen fiú számára kiadott felülvizsgálati levelet. Ha pedig ezt bemutatta, akkor Ráskay Ferenc is tartozzék bemutatni a pervisszaküldı levelet – ha nem mutatja be, akkor a perben meghozott ítélet érvényessé válik. 2113. (I. 338.) Atyay Lırinc (nobilis) a fiainak: Atyay Györgynek és Atyay Jánosnak (nobiles) a személyében a szokott büntetés terhe alatt magára vál-lalta Anna asszonynak (nobilis), Sztárnay Ferenc (nobilis) házastársának a Julianna asszony (nobilis), néhai Rákóczi János (egregius) özvegye ellen folytatott perét. 2114. (I. 338.) Tegzes Antal és Anárcsy Péter (nobiles) kölcsönösen proku-rátorul vallotta egymást, valamint külön-külön is Anárcsy Jánost, Tibay Már-tont, Keskeny Istvánt és Tibay Kristófot. – A vallásról szóló levelet Tegzes Antal számára kell megírni, aki le is tette az érte fizetendı 12 dénárt. 2115. (I. 338.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel az elsı és a harmadik levél kiadatott Anna asszony (nobilis), Sztárnay Ferenc házastársa számára Julianna asszony (nobilis), néhai Rákóczi János (egre-gius) özvegye ellen, ezért nincs szükség arra, hogy a nevezett asszony a má-sodik levelet is bemutassa. Ha ugyanis az elsı és a harmadik levél ki van ad-va, abból egyenesen következik, hogy a második levelet is kiadták. 2116. (I. 338.) Kiadatott az elsı ítéletlevél eszenyi Csapy Ferenc számára Borbála asszony (nobilis), néhai Sztrithey Pál özvegye ellen. 2117. (I. 338.) Kiadatott az elsı ítéletlevél eszenyi Csapy Ferenc számára (pro eodem, lásd az elızı bejegyzést) Sztrithey Benedek ellen.

124

2118. (I. 338.) Körtvélyessy György prokurátorául vallotta Soklyossy Mik-lós deákot (litteratus). 2119. (I. 339.) Körtvélyessy György (nobilis) a házastársa, Anna aszszony (nobilis) érdekében, Szentiványi György ugyancsak a házastársa, Potenciána asszony (nobilis) érdekében – és mindketten a prokurátor-vallásban foglaltak szerint –, Rákóczi Mihály (nobilis) pedig a maga személyében elıállván, azt kérték a vármegye közönségétıl, hogy hozzon ítéletet a közöttük folyó per-ben és egyben száz forint büntetés terhe alatt kötelezték is magukat arra, hogy alávetik magukat a meghozandó ítéletnek. – Kérésükre és kötelezésükre a vármegye a következı határozatot hozta: jóllehet az isteni törvények szerint a férfiágnak kellene bizonyítania a birtokjogát, mivel hogy a férfiág szokta ırizni az eredeti okiratokat, ebben az esetben azonban mégse ez bizonyítson, hanem az ország törvényeinek megfelelıen a nıág, vagyis a nevezett asszo-nyok. A bizonyítás pedig a felek által választott 5-5 személy elıtt történjék, a határnapja a mostantól számított tizenötöd nap legyen, helyszíne pedig Paz-dics possessio. A per tárgyát egyébként Rákóczi István jószágainak a birtok-joga képezi.142 2120. (I. 340.) Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt (nobiles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: a Szent Máté apostol ünnepe elıtti legközelebbi szombaton (szeptember 19-én) kimentek Zsadány possessio helyszínére és ott Bónis János (providus), Pethı Pál (nobi-lis) Zsadányban lakó libertinusa által a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen megkértek a nevezett Pethı Páltól egy Olaszi possessio határá-ban fekvı erdırészt és rétet tisztelendı Gáspár testvér, a remete barátok Te-rebes oppidumban lévı monostorának a vikáriusa, valamint az ugyanott lakó többi remete barát számára. A nevezett libertinus pedig a kéretésre azt vála-szolta, hogy ura törvényes jogcímen már huszonöt esztendeje békességesen birtokolja a mondott erdırészt és rétet, vagyis kaszálót, tehát nem hatalmas-kodással szerezte meg e jószágokat. 2121. (I. 340.) Gáspár testvér és a többi remete barát felkéri keresetük (lásd az elızı bejegyzést) bizonyítására Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet. 2122. (I. 340.) Szentiványi György és Körtvélyessy György (nobiles) beje-gyeztette, hogy ık házastársaik személyében semmire sem kötelezték magu-kat, azaz sem a vármegye határozata (lásd a 2119. számú regesztát) által kitő-zött határnapot, sem pedig a helyszínt nem fogadták el. 2123. (I. 340.) Szentiványi György és Körtvélyessy György bejegyeztetésé-re (lásd az elızı regesztát) a vármegye nemeseinek a közönsége is beíratta a jegyzıkönyvbe, hogy mivel önként és szabad akaratukból kötelezték magu-kat a felek, ezért ha közülük bárki is semmibe venné a törvényszék határoza-

125

tát, az alispán úrnak hatalmában fog állani, hogy behajtsa azon a félen a száz forint büntetést. 2124. (I.341.) Kiadatott a második ítéletlevél Pelejthy Bálint (nobilis) szá-mára Azary István (nobilis) ellen. 2125. (I. 341.) Kiadatott az elsı ítéletlevél Wiczmándy Mátyás (egregius) számára Bolusith Ágoston leleszi prépost ellen. 2126. (I. 341.) Kiadatott a második ítéletlevél Nagymihályi István (nobilis) számára Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás ellen. 2127. (I. 341.) Joó Benedek prokurátort vallott. 2128. (I. 341.) Kiadatott a második ítéletlevél Makó János számára Tele-kessy István ellen. 2129. (I. 341.) Kiadatott a harmadik intésrıl való levél Ráskay Mihály és Ráskay Ferenc számára Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János ellen. 2130. (I. 341.) Joó Benedek Körtvélyessy Miklós deák (litteratus) által az elsı alkalommal inti zombori Fekésházy Ferencet a Zombor possessio szılı-hegyén fekvı, Joó nevő szılı miatt. 2131. (I. 341.) Ilosvay Mihály (nobilis) fiának, Ráskay Györgynek a sze-mélyében protestációt terjeszt elı Ráskay Ferenc (egregius) ellen, aki már hét esztendeje hatalmasul a maga számára szedi be a dézsmasertésekbıl, dézsma-borokból, szántóföldekbıl és minden egyébbıl a nevezett fiú meghalt édes-anyját, Borbála asszonyt (nobilis) megilletı részt. 2132. (I. 341.) Komornyk Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet egy kaszáló rétnek, amely Hrabóc possessio határá-ban fekszik, a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére Hra-bóczy Lászlótól (egregius), aki tudniillik hatalmaskodás útján foglalta el azt tıle. 2133. (I. 342.) Komornyk Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) egy másik, ugyancsak Hrabóc possessio határában fekvı kaszáló rétnek a törvény-cikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére; ezt a rétet, ahogyan a ké-retı állítja, a Hrabócon lakó Nagy Bálint hatalmasul foglalta el tıle. 2134. (I. 342.) Komornyk Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet (eosdem, lásd az elızı két bejegyzést) egy Kiós possessio határában fekvı erdınek az Újfalussy Györgytıl való, törvénycik-kelyek szerinti visszakövetelésére. 2135. (I. 342.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) valamely hatal-maskodó cselekedet miatt idéztetett Tibay Orsolya asszony (nobilis) ellen. 2136. (I. 342.) Bolyi Alpáry Simon (egregius) Bánóczy Miklós szolgabíró által valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztette Bánóczy Ákost (nobi-lis) és házastársát, Margit asszonyt, valamint Katalin aszszonyt, néhai Bá-nóczy Gáspár özvegyét.

126

2137. (I. 342.) ... István (egregius) érdekében...143 2138. (I. 342.) Butkay Lajos (egregius) idéztetett Dereghnyey Mihály (eg-regius) ellen, azért, mert hatalmasul leromboltatta a Dusa folyón lévı malom gátját, vagyis töltését. Az idézett fél köteles elıállítani a hatalmaskodásban részes jobbágyait is, név szerint Kállai Ferencet, Kerekes Jakabot, György Antalt és fiát, György Jakabot, Szabó Lukácsot, Dok Kelement, Varga Györ-gyöt, Abajdics Istvánt, Dok Jakabot, Hornyák Jakabot, Folyó Gergelyt, Men-sáros Balázst, Vrana Mártont, Vrana Lırincet, Valyó Istvánt és Bolond Já-nost; a nevezett jobbágyok valamennyien Butkán laknak. 2139. (I. 343.) Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt (nobiles) egymással megegyezı módon az alábbi jelentést terjesztette a vármegye kö-zönsége elé: a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe utáni legközelebbi vasárnapon (szeptember 20-án) kimentek Kozmafalva possessio helyszínére, s miközben ott valamely költözni akaró jobbágyot a törvénycikkelyekben foglaltaknek megfelelıen Kassa városa bírája és esküdt polgárai (providentes ac circumspecti) számára el akartak búcsúztatni Kozmay Jánostól (egregius), ezen Kozmay János nem tudni, mitıl indíttatván, a mondott kassai bíró és es-küdt polgárok szekerét és lovait behajtatta a saját nemesi udvarházába, amely szekéren a nevezett szolgabírónak és esküdtnek is volt valamilyen edénye és sajtja. Azt is megtudták továbbá, hogy öt nappal késıbb a mondott jobbágyot, név szerint Gönczi Gergelyt ezen Kozmay János elfogatta és minden ingósá-gától megfosztotta. Végül elmondják, hogy a jobbágynak a törvénycikkelyek-ben foglaltak szerinti kéretése a Kisboldogasszony ünnepe elıtti legközelebbi vasárnapon (szeptember 6-án) történt meg.144 2140. (I. 343.) Az idéztetett fél, azaz Kozmay János érdekében senki nem jelent meg, míg a kassaiak érdekében Cseley János állott elı: ezért a várme-gye közönsége Gönczi György jobbágy ingóságainak az elvétele, valamint a szekér elhajtása miatt a törvénycikkelyekben foglaltak által meghatározott száz forint büntetésben marasztalta el Kozmay Jánost Kassa város bírája és esküdt polgárai ellen. Ezenfelül megbízta Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albertet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) azzal, hogy kétszeres büntetés terhe alatt intsék a nevezettet az elvett ingóságok visszaadására.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. november 2. (f. II. p. fest. Omnium Sanctorum), h.n.

2141. (I. 344.) Homonnai Drugeth Gáspár (magnificus) a kötelezvényle-vélben foglaltaknak megfelelıen idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Homonnai Drugeth Ferenc ellen.

127

2142. (I. 344.) Homonnay Drugeth Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolga-bírót és Kamonyay Tamás esküdtet, valamint Csicsery Pétert annak bizonyí-tására, hogy Homonnai Drugeth Gáspár megszegte a magára vállalt kötele-zettséget. 2143. (I. 344.) Monoky Mihály, Monoky János, Monoky Sebestyén és Mo-noky Péter (nobiles) személyében János deák (nobilis litteratus) protestáció formájában a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: Szent Mihály arkangyal ünnepe (szeptember 29-e) táján Dereghnyey Mihály (egregius) néhány szervitorát és cselédjét a nevezett protestálók Lazony nevő possessiójára küldte, akik a mondott possessio valamely részét felgyújtották és felégették. 2144. (I. 344.) Wiczmándy Mátyás fıispán úr (egregius) bejegyeztette a jegyzıkönyvbe, hogy ı kész a gonosztevıknek a közzétett törvénycikkelyek szerinti megbüntetésére, amennyiben a nemesek közönsége ugyancsak a tör-vénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen felkel mellette. 2145. (I. 344.) Kozmay János (nobilis) protestációt terjeszt elı, amely sze-rint Bacskay Miklós (egregius) azt mondotta neki: „te, csonka, nem vagy ba-rátom, gondom lesz rád.”_ Ha tehát valami rossz történne vele, annak oka senki más nem lesz, mint az említett Bacskay Miklós. – Miután a protestáció elhangzott, Bacskay Miklós kijelentette a törvényszék színe elıtt, hogy itt és most sem tud mást mondani, csak azt, hogy a protestáló nem a barátja. 2146. (I. 345.) A vármegye nemeseinek a közönsége jegyzıkönyvbe íratta, hogy az alispán úr azért nem hajtja be az asszonyok146 számára követelésük-nek megfelelıen a száz forintot Rákóczi Mihályon (egregius), mert ezen Rá-kóczi Mihály a kitőzött napon elvágta az egyik kezét: ezért nem jelenhetett meg tehát a törvénykezésen, s mivel így az nem az ı hibájából maradt el, a per Rákóczi Mihály meggyógyulásáig maradjon meg elıbbi állapotában. 2147. (I. 345.) Körtvélyessy György és Szentiványi György (nobiles) há-zastársaik személyében bejegyeztették, hogy ık a számukra és a Rákóczi Mi-hály számára a vármegye közönsége által kitőzött határnapon és kijelölt hely-színen készek lettek volna a törvény elé állani, ámde Rákóczi Mihály nem érkezett meg. A törvénykezés tehát nem az ı hibájukból maradt el, s ezért a száz forint köteléket sem ık tartoznak megadni. Mindezeknek megfelelıen felszólítják az alispán urat, hogy hajtsa be a mondott 100 forintot Rákóczi Mihályon, s kijelentik, hogy a továbbiakban nem akarnak ebben az ügyben törvény elé állni. 2148. (I. 345.) Rákóczi Mihály Pazdicsy Ágoston által és protestáció for-májában bejegyeztette, hogy ı a vármegye közönsége által a számára és per-béli ellenfelei számára kitőzött határnapon és helyszínen kész lett volna a törvény elé állni, hanem amikor elindult és már útban volt a helyszínre, akkor

128

Hosszúmezey György ellenséges módon megtámadta, halált is okozható se-bekkel megsebesítette ıt és az egyik kezét elvágta, sıt az egyik vele utazó és általa választott bírát, Komornyk Ferencet is lekaszabolta. Ezért nem tudott tehát megjelenni a törvény elıtt. 2149. (I. 345-346.) Körtvélyessy147 György és Szentiványi György (nobiles) bejegyeztették, hogy ık készek elfogni és az alispán úr kezére adni azokat, akik részesek voltak Rákóczi Mihály megsebesítésében, illetve kezének a megcsonkításában, amennyiben az ı szervitoraik vagy jobbágyaik lennének az elkövetık. 2150. (I. 346.) Dereghnyey Mihály és Possay Gáspár prokurátort vallott. 2151. (I. 346.) Ilona asszony (nobilis), Daróczy György (nobilis) házastársa az elsı alkalommal intette Pinkóczy Mátét (egregius) valamely ıstıl mar-adott szılıje miatt, amely Legenye possessio szılıhegyén fekszik, kijelent-vén, hogy a mondott szılıt azért a pénzösszegért akarja kiváltani, amelyért a nevezett Pinkóczy Máté birtokolja azt. – Az intés Cseley János által történt. 2152. (I. 346.) Henselıczy Ilona asszony, Daróczy György házastára pro-kurátort vallot. 2153. (I. 346.) Anárcsy János prokurátort vallott. 2154. (I. 346.) Ilona asszony, Báry Gáspár házastársa prokurátort vallott. 2155. (I. 346.) Magdolna asszony (nobilis), Nagy János házastársa prokurá-tort vallott. 2156. (I. 346.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: jólle-het Homonnay Borbála asszonynak (generosa), néhai Homonnay Antal (magnificus) leányának a birtokrészét, amint azt a tanúbizonyságok megval-lották, Kendy-résznek hívják, ez senkinek semmi sérelmet nem okoz, mivel nyilvánvaló, hogy még ha Kendy-résznek nevezik is, a birtokrész a mondott Borbála asszonyé. 2157. (I. 346.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: ha valaki másolatot kér a kötelezvénylevélrıl és nem fizeti ki az ára fele részét a törvényszék jegyzıjének, akkor annak a jegyzı nem köteles írásban kiadni a másolatot, hanem a következı törvényszéki ülésen fel kell venni a pert és a másolatot kérı fél köteles lesz választ adni. 2158. (I. 347.) Kiadatott a második ítéletlevél Alpáry Simon számára és Verancsics Antal egri püspök ellen. 2159. (I. 347.) Kiadatott a második intésrıl való levél az Újfalussy-nemesek számára és a kassai polgárok ellen. 2160. (I. 347.) Kiadatott a második intésrıl való levél Joó Benedek számára és Fekésházy Ferenc ellen. 2161. (I. 347.) Mivel Cseley János a vármegye közönsége elıtt azt mondotta, hogy a Szilvásújfalussy-nemesek birtokrésze több, mint száz forin-

129

tért van a kassai polgárok kezénél, Újfalussy Lázár ezt beíratta a jegy-zıkönyvbe. 2162. (I. 347.) Málczay Lukács deák (nobilis litteratus) protestációt terjeszt elı, amely szerint Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály (egregius) intette ıt egy Kisráska possessióban lakó jobbágy, név szerint Kovács Mihály miatt, akit néhai Ormándy Benedek (egregius) és házastársa adott neki zálogba és akit jelenleg ezen zálogosítás címén birtokol. İ pedig, tudniillik a protestáló kész is lenne felvenni a zálog összegét, ha a vármegye közönsége egy határozat-ban megállapítaná, hogy kit illet meg a visszaváltás, hiszen Ormándy Bene-dek özvegye volt az elzálogosító. – A vármegye közönsége megtárgyalván elıbb a dolgot, úgy találta, hogy a nevezett jobbágy visszaváltásának a joga nem Ormándy Benedek özvegyének a leányát illeti meg, hanem Ráskay Fe-rencet és Ráskay Mihályt, akik a mondott possessio természet szerint való, örökös és férfiági birtokosai.148 2163. (I. 347.) Sztrithey Miklós prokurátort vallott. 2164. (I. 348.) Sztrithey Sebestyén hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Vékey Imre szolgabíró által Sztrithey Miklós (egregius) ellen: azért tudniil-lik, mert négy egész és egy fél jobbágyhelyet – amelyek Szécs oppidumban vannak – hatalmasul elfoglalt az idéztetı Sztrithey Miklóstól és az azokról já-ró dézsmákat is a maga számára szedte be. 2165. (I. 348.) Borbála asszony (nobilis), néhai Sztrithey Pál özvegye Vé-key Imre szolgabíró által idéztetett Sztrithey Miklós ellen, azért, mert a közös szılı dézsmáját a maga számára szedette be. 2166. (I. 348.) Pethı Pál prokurátort vallott. 2167. (I. 348.) Kávássy László prokurátort vallott. 2168. (I. 348.) Monoky Mihály, Monoky János, Monoky Sebestyén és Mo-noky Péter prokurátort vallott és letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 2169. (I. 348-349.) Makó János érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı Tele-kessy István (egregius) ellen: négy esztendıvel ezelıtt, Szent Miklós püspök ünnepe (december 6-a) táján néhai Telekessy Imre (egregius) és Keresztes János149 hatalmasul elhajtatta Kerektó possessio erdejérıl a felperes és fivére, Makó László dézsmasertéseit. Az ebbıl támadt per Telekessy Imre halálával fiára, Istvánra szállott, aki ha tagadná a történteket, tegyen esküt Keresztes Jánossal együtt. A felperes fél követeli továbbá az ötven darab sertés vissza-adását – amelyek értéke 50 forint –, s ezenfelül a megváltási pénz visszaadá-sát is, amelyet ugyancsak az alperesek vettek el a felperesektıl és amelynek összege körülbelül 25 forint lehet. 2170. (I. 349.) Telekessy István érdekében a nyitrai káptalan150 által kiadott prokurátort valló levéllel veskóci Szakács Tamás az alábbiakat válaszolta:

130

Makó János (idem actor, lásd az elızı bejegyzést) a Kerektó possessióban fekvı mondott birtokrészt zálogba adta Némethy Ferencnek (egregius), jelen-leg pedig Telekessy István királyi adomány által birtokolja azt. Telekessy István tehát semmit sem foglalt el Makó Jánostól és Makó Lászlótól, tehát méltatlanul háborgatják ıt keresetükkel; egyébként pedig bizonyítani akarja, hogy a birtok zálog címén volt Némethy Ferenc kezénél. 2171. (I. 349.) Mikó Ferenc prokurátort vallott. 2172. (I. 349.) Makó János (actor, lásd a 2169. és 2170. számú regesztát) szintén bizonyítja a keresetét. 2173. (I. 349.) Alaghy János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet két tıle elszökött jobbágynak: a Szerdahelyen lakó Török Gergelynek és a Cigándon lakó Zádor Mihálynak a Serédy Gáspártól való, a törvénycikkelyekben foglaltak szerinti visszakövetelésére. 2174. (I. 349.) Ráskay Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdi-csy Ágoston esküdtet három jobbágynak: a Kisráska possessióban lakó Ko-vács Antalnak, Kovács Istvánnak és Kovács Mihálynak a búcsúztatás útján történı kéretésére Soós Mátyástól, Soós Pétertıl és Soós Jánostól; a nevezett jobbágyok a törvénycikkelyekben foglaltak szerint akarnak a kéretı földes-urasága alá költözni. 2175. (I. 350.) Ráskay Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót (eundem judlium, lásd az elızı bejegyzést) és Pazdicsy Ágoston esküdtet a Szalók possessióban lakó Benı Mátyás jobbágynak a Dereghnyey Mihálytól való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás által akar Kisráska possessióba költözni. 2176. (I. 350.) Serédy Gáspár felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Zuthy István és Pósa Péter esküdteket a Szolnok possessióban lakó és Nagykövesd possessióba költözni akaró két jobbágynak: Tóthgergely Ba-lázsnak és Nagy Gergelynek a Tegenyey Tamás özvegyétıl (nobilis) való ké-retésére. 2177. (I. 350.) Serédy Gáspár felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Zuthy István és Pósa Péter esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) a Pácin possessióban lakó Zádor Lukácsnak az Alaghy Jánostól (egregius) való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás útján akar Kövesd possessióba költözni. 2178. (I. 350.) Serédy Gáspár felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Zuthy István és Pósa Péter esküdtet (eosdem, lásd az elızı két bejegy-zést) a Gerepse possessióban lakó és Nagykövesd possessióba költözni akaró Mészáros András jobbágynak a Telekessy Istvántól való kéretésére. 2179. (I. 350.) Semsey Ferenc felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, vala-mint Sztáray Antal és Pazdicsy Ágoston esküdteket a Mocsár possessióban

131

lakó és ugyanott az ı földesurasága alá költözni akaró Filó István jobbágynak a Butkay Lajostól való kéretésére. 2180. (I. 350.) Mikó Ferenc 25 dénárral tartozik; megígérte, hogy Bánóczy Miklós által a következı törvényszéki ülésig visszafizeti ezt az összeget.151 2181. (I. 351.) Semsey Ferenc Bánóczy Miklós szolgabíró, valamint Paz-dicsy Ágoston és Sztáray Antal esküdtek által (medio eorundem, lásd a 2179. számú bejegyzést) kéreti Eödönffy Andrástól (egregius) Hornyák Bálintot, aki Topolya possessióban lakik és Pazdics possessióba akar költözni. 2182. (I. 351.) Szentiványi György felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, va-lamint Sztáray Antal és Pazdicsy Ágoston esküdteket (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) a Sámogyon lakó és Körtvélyes possessióba költözni akaró Sikora György jobbágynak a Pazdicsy Mátyástól való kéretésére. 2183. (I. 351.) Lasztóczy János felkéri Vékey Imre szolgabírót és Kassuhy Ambrus esküdtet a Lasztócon lakó Kóczán Bálint jobbágynak az Erzsébet asszonytól, Török Tamás házastársától, valamint ugyanezen Török Tamástól való kéretésére. 2184. (I. 351.) Bánóczy Miklós szolgabíró (nobilis) jelentette, hogy kiment Tussa possessio helyszínére és ott a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen visszakövetelte Uharka Jakabot (providus); a visszakövetelés után azonban Körtvélyessy György (egregius) elvette a nevezett jobbágy két lovát. – Mindezek alapján a vármegye közönsége azt az ítéletet hozta, hogy Körtvélyessy Györgyöt a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen száz forint büntetésben el kell marasztalni.152 2185. (I. 351.) Soklyossy Miklós deák (litteratus) azt mondja, hogy Kört-vélyessy György a mondott lovakat (lásd az elızı bejegyzést) a dézsmaserté-sek miatt vette el.153 2186. (I. 351.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Makó János (egregius) nem a megfelelı módon és nem a törvénycikkelyek-ben foglaltaknak megfelelıen kérette Bika András jobbágyot földesurától, Alaghy Jánostól, ezért újra meg kell kéretnie. Ha pedig ezt nem tenné, akkor a törvénycikkelyek szerinti száz forint büntetésben kell elmarasztalni. 2187. (I. 352.) Nagymihályi István (egregius) felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót, valamint Kamonyay Tamás, Sztáray Antal és Pazdicsy Ágoston es-küdteket a Kraszna possessióban lakó Hoczman Bálint jobbágynak a Butkay Lajostól való kéretésére. 2188. (I. 352.) Újfalussy Albert, valamint két fia: Újfalussy István és Újfa-lussy Péter három rendbéli hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Újfalus-sy Lázár ellen. 2189. (I. 352.) Zbugyay Anna asszony (nobilis), Butkay Lajos (egregius) házastársa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet

132

egy Virova possessióban lakó, Hricz nevő jobbágynak a Homonnay Gáspár-tól (magnificus) való visszakövetelésére. 2190. (I. 352.) Katalin asszony (nobilis), Pozsgay István (egregius) házas-társa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet egy Czikó Fábián nevő, Zbojna possessióban lakó jobbágynak a Tóth László há-zastársától, Hedvig asszonytól (nobilis) való kéretésére. 2191. (I. 352.) Pazdicsy Mátyás prokurátort vallott. 2192. (I. 352.) Sóváry György és Sóváry János (egregii) Vékey Imre szol-gabíró által valamely 56 forint összeget kitevı tartozás miatt idéztetett ráskai Soós Péter (nobilis) ellen.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. november 16. (f. II. p. fest. Martini episcopi), h.n.

2193. (I. 353.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következı statutu-mot alkotta: a gyilkossági, verekedési és vérontási ügyekben indított pereket ezentúl a megyei törvényszék elıtt a persorozaton kívül kell felvenni és ben-nük ítéletet hozni. 2194. (I. 353.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következı statu-tumot alkotta: ezentúl a jövendıben nem a hétfıi, hanem a szerdai napon tartassék a megyei törvényszéki ülés, s ezen a napon legyen a hetivásár is. 2195. (I. 353.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: minden nemes, aki jobbágyot birtokol és aki a vármegye tagja, egy forintot fizessen egy olyan háznak az építésére, amelyben majd a törvényszéki ülése-ket fogják tartani és amelynek alsó részében egy, a tanulók számára felállí-tandó iskola kap majd helyet. Az egytelkes nemesek pedig fejenként 33 dé-nárt fizessenek erre a célra, még akkor is, ha lakásukat más vármegyében tartják. 2196. (I. 353.) Perényi Gábor úr érdekében a leleszi konvent által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely bemutatta ifjabb Eödönffy Fe-renc (egregius) ellen az új ítéletlevelet, valamint más, a vármegye közönsé-gének szóló parancsleveleket is, s az ezekben foglaltaknak megfelelıen fel-kérte az alispán urat és a szolgabírákat, hogy a Csörgı, Abara és Gercsely possessiókban fekvı, Eödönffy Ferencnek átadott birtokrészeket vegyék visz-sza a nevezettıl és adják át Perényi Gábornak, ezután pedig a törvényszék az ügyben hozzon új ítéletet. 2197. (I. 353-356.)

154 Ifjabb Eödönffy Ferenc érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) Szakács Tamás a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel azt válaszolja, hogy azon új ítéletlevél nem törvényes, mivel a törvényben

133

foglaltak és a nemesi szabadság ellenére bocsájtották ki. A szóban forgó bir-tokrészeket ugyanis Eödönffy Ferenc egyszer már törvényes úton megszerez-te és a vármegye is meghagyta azoknak békességes birtokában; ha az alispán és a szolgabírák tehát vissza akarják azokat venni, akkor az ország törvényé-vel ellentétesen fognak eljárni. – A prokurátor tehát mindezeknek megfelelı-en eltiltja az alispánt és a szolgabírákat az ilyen módon való eljárástól, Perényi Gábort pedig felszólítja, hogy ha meg akarja szerezni ezeket a jószá-gokat, akkor ne ezen az úton, hanem birtokon kívül járjon el. Miután ugyanis az alispán egyszer már meghagyta Eödönffy Ferencet azon jószágok birtoká-ban, másképpen nem vehetik el azokat tıle, csak úgy, hogy ha már kiadták az új ítéletrıl való levelet. Sıt, mivel a per új ítélet alá volt bocsájtva – és ennek a vármegyei jegyzıkönyvbıl való kikeresését követeli is a prokurátor –, már maga a kereset is törvénytelen patvarkodásnak minısül. 2198. (I. 356.) Ezeket hallván Perényi Gábor prokurátora azt válaszolta, hogy Eödönffy Ferenc prokurátora téved, amikor azt állítja, hogy az új ítélet-levél nem törvényes: minden pert meg lehet ugyanis újítani, amelyet az új íté-let erejével indítottak. A parancslevél sem lehet továbbá törvénytelen, mivel egy felsıbb bíróság adta ki azt. Hogy pedig a per új ítélet alá lenne bocsájtva: ez egyáltalán nem így van, tehát az alperes fél elıterjesztése a törvénytelen. 2199. (I. 356.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd az elızı két bejegy-zést) a következı határozatot hozta: mivel Perényi Gábor prokurátora új ítéle-tet kér, Eödönffy Ferenc prokurátora pedig azt állítja, hogy a perben már szü-letett új ítélet és bemutatta az ennek megkeresését kérı levelet is, ezért a kö-vetkezı törvényszéki ülésig kerestetni kell az új ítéletet és az egész peres el-járást. 2200. (I. 357.) Miután a vármegye törvényszékének a jegyzıje Eödönffy Ferencnek már kiadta azt a levelet, amelyrıl késıbb Perényi Gábor prokurá-tora másolatot kért, a vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy nem tud másolatot kiadni arról a levélrıl, amely nincs a birtokában. 2201. (I. 357.) Alpáry Simon (nobilis) bejegyeztette, hogy ı kész törvény elé állni Makó László ellen, ha Makó László is kötelezi magát a vármegye közönsége elıtt és a szokott törvényszéki büntetés terhe alatt erre. 2202. (I. 357.) Vékey Ferenc (nobilis) kéri a vármegye közönségét, hogy a következı vasárnapra (november 22-re) küldje ki Bacska possessio helyszí-nére a törvényszék jegyzıjét és Zuthy István esküdtet, hogy megismerjék, mekkora kárt okoztak szervitorának, Bacskay Jánosnak (nobilis). 2203. (I. 357.) Bacskay János bejegyeztette, hogy ıt nap, mint nap sokszor megfenyegették Tárkány castellumból: ha tehát valami baj történnék vele vagy kárvallást szenvedne, az nem véletlenül, hanem a fenyegetık elıre elha-tározott szándékából lesz.

134

2204. (I. 357.) Kozmay János bejegyeztette, hogy Perényi Gábor úr a kö-vetkezıket mondotta Wiczmándy Mátyás úrnak: ı úgy zárná le ezen Kozmay Jánosnak a Bacskay Miklós ellen folytatott perét, hogy azt ne lehessen többé újra kezdeni. 2205. (I. 357.) Helmeczy Márton deák (nobilis litteratus) prokurátort vallott. 2206. (I. 357.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Ho-monnai Drugeth Ferenc a következı törvényszéki ülésig tanúbizonyságokat szedhet Sáros vármegyében a kötelezés dolgában Homonnay Gáspár (magni-ficus) ellen. 2207. (I. 358.) A felperes fél, tudniillik, Kerepeczy Anna asszony érdeké-ben a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely a következıket terjesztette elı Kassuhy Julianna asszony (nobilis), néhai Rá-kóczi János (egregius) özvegye ellen: azokat a teljes birtokrészeket, amelyek az ezen vármegyebéli Kazsu és Kelecsény possessiókban fekszenek és ame-lyeknek Csízy-rész a neve, amint a jászói Keresztelı Szent János monostor konventjének az oklevele bizonyítja, Dorottya asszony (nobilis), a felperes édesanyja zálogosította el összes tartozékaikkal együtt 15 forintért osztályos atyafiának, néhai Kassuhy Ferencnek (egregius), tudniillik az alperes asszony édesatyjának. A felperes asszony ezen birtokrészek miatt az ország törvényei szerint már intette is az alperest, aki azonban nem vette át tıle a pénzt és nem adta vissza az elzálogosított birtokrészeket. Most tehát a felperes, aki bemu-tatta a jászói konvent által kiadott és fent hivatkozott zálogvalló levelet, azt kéri, hogy a törvényszék szolgáltasson igazságot és az alperes a zálog össze-gét felvéve tıle, adja vissza neki a birtokrészeket. 2208. (I. 358.) Kassuhy Julianna asszony érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) azt válaszolta, hogy ı már az elızı törvényszéki ülé-sen is kérte a három rendbéli intılevél másolatának a kiadását, akkor azonban csak egynek a másolatát kapta meg. Most tehát követeli, hogy a vármegye közönsége adja ki a számára a két másik intılevél másolatát is. 2209. (I. 359.) A vármegye közönsége az ügyben a következı határozatot hozta: mivel a felperes fél már megkapta a harmadik intılevél másolatát, ezért az elsı és a második levél másolatát nem kaphatja meg. 2210. (I. 359.) Kassuhy Julianna asszony (I, lásd az elızı bejegyzéseket) azt is mondja ezenfelül, hogy a felperes fél oly módon vezette le leszármazá-sát és terjesztette azt ıfelsége elé, mintha ı Csízy Pál unokája lenne. Követeli tehát, hogy bizonyítsa be ezt, mivel a mondott Csízy Pál már régen – hatvan vagy még több esztendeje – meghalt. Úgy kellene tehát eljárni ebben a per-ben, mintha magvaszakadási per lenne: vagyis a felperes bizonyítsa be, hogy attól származik, aki a birtokrészeket elzálogosította, ahogyan az ország tör-

135

vénye – nevezetesen a Hármaskönyv I. részének a 22. és 61. címe – elıírja. Ha ugyanis a felperes nem tudja bizonyítani, hogy ı a mondott Csízy Pál unokája, akkor jogtalanul és patvarkodva zaklatja az alperest keresetével. 2211. (I. 359.) A vármegye közönsége a következı határoaztot hozta: mivel Kerepeczy Anna asszony (A, lásd az elızı bejegyzéseket) azt állítja, hogy a parancslevélben helyesen van levezetve a leszármazása, ezért ha bizonyítania kell, akkor a törvényszék a jog útján köteles azt felülvizsgálni. Mindezekre tekintettel Kassuhy Julianna asszony (I, lásd az elızı bejegyzéseket) beszél-jen világosan: vagy tagadja, vagy pedig vallja meg, hogy az alperes fél neki atyafia. Ha tagadja ezt és a felperes bebizonyítja, hogy atyafia, akkor az alpe-res asszonyt el kell marasztalni az atyafiúi vér elárulásának a vétkében. 2212. (I. 359.) Kassuhy Julianna asszony (I, lásd az elızı bejegyzéseket) még azt is mondja, hogy a felperes fél kijelentette: bebizonyította keresetét. Ezért tehát követeli, hogy a bizonyítást mutassa is be a törvényszék elıtt. 2213. (I. 359.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Kerepeczy Anna asszony (I, lásd az elızı bejegyzéseket) bizonyítsa be, hogy ı néhai Csízy Pál leányának, Csízy Dorottyának a leánya. 2214. (I. 359.) Kerepeczy Anna asszony (A, lásd az elızı bejegyzéseket) kéri Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt kiküldését, azért, hogy a nevezettek elıtt elvégezhesse a bizonyítást. 2215. (I. 360.) A felperesek, tudniillik Csicsery Mihály és Csicsery András, valamint Nagymihályi György érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel bemutatja a király úr birtokosztályt el-rendelı parancslevelét, valamint a leleszi Szent Kereszt egyház konventjének az örököt valló oklevelét, s az ezen levelekben foglaltaknak megfelelıen fel-szólítja az alispán urat a Bajory Lénárttal való birtokosztály elvégzésére. 2216. (I. 360.) Az alperes fél, tudniillik Bajory Lénárt érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Szentmarjay Mátyás válaszolt, mégpedig a következıképpen: a nevezett alperes valóban birtokában van a keresett jószágok egy részének, de korántsem az összesnek, s amit birtokol belılük, azt olyan jogcímen birtokolja, mint reája örökösödési jogon szállott leánynegyedet. Egyébiránt pedig ı is birtokolni akarná a mondott jószágokat, ha örök jogon kereshetné azokat: megtudta azonban, hogy a Butkay-nemesek senkit sem akarnak beengedni a birtokukba, mivel azt állítják, hogy vissza-váltható jószágok. Ami tehát azokat a birtokrészeket illeti, amelyeknek az al-peres nincs birtokában, a felperesek törvénytelenül háborgatják ıt. 2217. (I. 360-361.) A felperesek (lásd az elızı bejegyzést) azt felelték, hogy ık csupán azoknak a jószágoknak a birtokába akarnak bejutni, amelyek az alperes fél kezénél vannak, azokkal kapcsolatban pedig, melyeket ténylege-sen nem birtokol, soha nem is követeltek birtokosztályt. És ha majd mint fér-

136

fiági örökösök, törvényes úton követelni fogják az alperestıl a többi birtok-részt is, akkor majd választ fognak adni arra, hogy vajon kiválthatók-e ezek a jószágok, vagy nem. – Mindezek alapján bírót és ítéletet kérnek a vármegye közönségétıl, s ismét felszólítják az alispán urat a birtokosztály elvégzésére. 2218. (I. 361.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: az al-ispán menjen ki a mondott birtokrészek (lásd az elızı két bejegyzést) hely-színére és a parancslevélben foglaltaknak megfelelıen végezze el a felek kö-zött a jószágok megosztását. – Az alperes fél a határozat ellen fellebbezést terjesztett elı. 2219. (I. 361.) Kiadatott a harmadik intésrıl való levél Sztrithey Sebestyén számára Sztrithey Miklós ellen. 2220. (I. 361.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Dobó Domon-kos úrnak a Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor ellen folytatott perét a legkö-zelebbi törvényszéki ülésen minden más per elıtt és elsıként kell megtár-gyalni és benne ítéletet hozni. 2221. (I. 361.) Dobó Domonkos úr (magnificus) személyében Helmeczy Márton deák (nobilis litteratus) protestációt terjesztett elı a Sztáray-nemesek ellen, amely szerint az elmúlt nyolcadon (november 9-én) valamely pénzösz-szeget kért vissza a nevezettektıl, akik megígérték, hogy a mondott pénzért zálogba adnak a protestálónak egy birtokrészt. Mivel pedig a kitőzött határ-nap már elmúlt, Dobó Domonkos az errıl való levélben foglaltaknak megfe-lelıen a kezéhez akarja venni a felajánlott birtokrészt. 2222. (I. 361.) Vékey Ferenc (egregius) bejegyeztette, hogy a saját szemé-lyében, valamint a Tárkányi-nemesek nevében is eltiltja Makó Jánost Agárdy Miklós birtokrészeinek az élésétıl, továbbá az alispán urat is attól, hogy ki-menjen az ezekkel a jószágokkal kapcsolatos végrehajtásra. Amikor ugyanis Agárdy Miklós elvesztette az örökösödési jogát, ezek a birtokrészek Vékey Ferencre és a Tárkányi-nemesekre szállottak. 2223. (I. 362.) Nátafalusi Csontos Dorottya asszony (nobilis), Körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (nobilis litteratus) házastársa prokurátorául vallotta nevezett férjeurát.

137

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. december 4. (f. IV. p. fest. Andreae apostoli), Zemplén

2224. (I. 362.) Polyánkai Csapy László (egregius) prokurátort vallott és le-tette az ezért fizetendı pénzt. 2225. (I. 362.) Béczy Jakab és házastársa, Borbála asszony prokurátort val-lott. 2226. (I. 362.) Panka Péter prokurátoraiul vallotta Gyulay Balázst és Gorbay Ambrust. 2227. (I. 362.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: addig is, amíg a törvényszék által Csicsery Mihály, Csicsery András és Nagy-mihályi György számára (nobiles) Bajory Lénárt (egregius) ellen kiadott per-átküldı levélben nincs beleírva a neve, az alispán úr szabadon aláírhatja és az érdekelteknek kiadhatja azt. 2228. (I. 362.) Kinizsy Benedek prokurátoraiul vallotta Butkay Lajost, Báry Gáspárt, Szentmarjay Mátyást és Wiczmándy Mátyást. 2229. (I. 362.) Benedek presbiter (venerabilis) bejegyeztette, hogy Vékey Ferenc (egregius) megfenyegette a leleszi prépost urat, mondván, hogy ha a mondott prépost tovább folytatja a hatalmaskodásokat, akkor ı olyat tesz, amit maga is meg fog bánni. 2230. (I. 362-363.) Butkay Lajos (nobilis) a saját pénzén a harmadik alka-lommal inti Bajory Lénártot (egregius) a Butka, Falkos és Szelepka posses-siókban fekvı birtokrészek miatt, amelyek valamikor néhai Butkay György birtokában voltak és amelyek csupán zálog címén vannak a nevezett Bajory Lénárt kezénél. 2231. (I. 363.) Nagymihályi György (nobilis) a maga személyében, vala-mint Csicsery András és Csicsery Mihály (nobilis) nevében is bejegyeztette, hogy mivel azok a birtokrészek, amelyek miatt Butkay Lajos intette Bajory Lénártot (lásd az elızı bejegyzést), fele részben ıket illetik meg, ezért nem csak Bajory Lénártot, hanem ıket is intenie kellett volna. Egyébként pedig: mivel ezek a birtokrészek a leánynegyed jogán illetik meg egyenlıképpen ıket és Bajory Lénártot, ezért ilyen módon nem is lehetett volna az intést elı-terjeszteni. 2232. (I. 363.) Ruszkai Dobó Domonkos érdekében Helmeczy Márton deák (litteratus)155 a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel bemutatta Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor ellen a visszabocsájtó és bizonyító levelet, továbbá protestációt terjesztett elı, azért, mert a visszabocsájtó levél szerint a per bizonyos részében bizonyítás alá van bocsájtva, tehát most az ítélet meg-hozatalát a bizonyítólevélben foglaltak alapján követeli.

138

2233. (I. 363.) Mivel a visszabocsájtó levélból kiderül, hogy veskóci Sza-kács Tamás prokurátor vissza lett híva és így már nem járhat el a perben, ezért nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János a következı feleletet adta: a nevezettek már a legutóbbi törvényszéki ülésen elıadták, hogy Dobó Domonkos senki ellen sem folytathat pert, mivel fıbenjáró vét-ségben lett elmarasztalva. Ezért felkéri az alispán urat és a törvényszék jegy-zıjét, hogy állapítsák meg mindezt a mondott ítéletlevélbıl, amelyet kész elıttük bemutatni. 2234. (I. 364.) Ezt hallván Helmeczy Márton deák (litteratus) a következı feleletet adta: mivel a per az elırebocsájtottak szerint is csak a jószágokra ter-jed ki, semmi mást nem lehet abba belevonni. Az ítéletlevélnek az alispán úr-hoz és a törvényszék jegyzıjéhez való átküldése nem jogszerő és nem is tar-tozik a per tárgyához. Feltételezve, de nem megengedve ugyanis, hogy Dobó Domonkos fıbenjáró vétekben van elmarasztalva: a per akkor is csak a tıle hatalmasul elfoglalt birtokokra terjed ki, amelyeket mint alperes keres ezzel a perrel. 2235. (I. 364.) Cseley János kijelenti, hogy Dobó Domonkos ebben a per-ben felperes: ı követeli tudniillik a mondott birtokrészeket Bánffy Sandrinus-tól és Bánffy Gábortól (ab eisdem, lásd az elızı bejegyzéseket). 2236. (I. 364.) Arra, hogy a másik fél az ítéletlevélnek az alispán úrhoz és a törvényszék jegyzıjéhez való átküldését kéri, Helmeczy Márton deák (littera-tus) még hozzáteszi, hogy ez semmiféleképpen sem lehetséges: ha ugyanis be kell mutatni egyáltalán az ítéletlevelet, akkor azt nem az alispán és a jegyzı elıtt kell tenni, hanem a törvényszék elıtt. 2237. (I. 364.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor számára már ki volt tőzve egy határnap, ameddig tudniillik bizonyítaniuk kellett volna, hogy Dobó Domonkos fıben-járó vétekben van elmarasztalva, s mivel ez a határnap már elérkezett, ık azon-ban nem mutatták be a bizonyítást a törvényszék elıtt, ezért most már nem mutathatják be az ítéletlevelet a fıbenjáró vétekben való elmarasztalásról. 2238. (I. 364.) Cseley János bemutatja a visszabocsájtó levél másolatát és kéri, hogy a vármegye adjon ki arról egy másik másolatot, mivel ebben sem az alispán és a szolgabírák neve, sem pedig az idıpont nem szerepel. 2239. (I. 364-365.) A vármegye közönsége a következıképpen határozott: mivel a prokurátor az elsı másolat kiadásakor nem emelt a visszabocsájtó le-vél ellen ilyesfajta kifogást és fel is használta a most hibásnak mondott máso-latot, ezért azt nem lehet újból kiadni a számára. 2240. (I. 365.) Cseley János a törvényszék elıtt bemutatja azt a bírói ítélet-levelet, amely Pozsonyban, az 1559. esztendıben, a Szent Luca szőz és vér-

139

tanú ünnepét követı legközelebbi hétfın (december 18-án) kelt és amelyet néhai Tegenyey Tamás fia, Tegenyey János érdekében adtak ki ruszkai Dobó István (magnificus) és Dobó Domonkos (egregius), valamint Dobó János (egregius), néhai ruszkai Dobó Ferenc fia – akire tudniillik nevezett atyja ha-lálával a per szállott – ellen; ebbıl az ítéletlevélbıl derül ki ugyanis, hogy Dobó Domonkos nem pereskedhet nagymihályi Bánffy Sandrinusszal és nagymihályi Bánffy Gáborral. 2241. (I. 365.) Dobó István érdekében senki nem jelent meg: ezért tehát a törvényszék felmenti Bánffy Sandrinust és Bánffy Gábort az ellenük benyúj-tott kereset alól, s ezenfelül Dobó Istvánt, mint felperest még a hat márka összegő királyi bírságban is elmarasztalja. 2242. (I. 365.) Cseley János elıterjeszti Dobó Domonkos ellen, hogy mivel nem engedtetik meg a nyomozásnak a kétszer való elvégzése, ezen Dobó Domonkos pedig a még a perének az átküldése elıtt kitőzött határnapig nem végeztette el a bizonyítást, ezért most, a per visszabocsájtása után már nem is végeztetheti el, amint az a visszabocsájtó levélbıl világosan kiderül. 2243. (I. 366.) Erre Helmeczy Márton deák (litteratus) azt válaszolja, hogy a mondott bizonyítást ıfelsége parancsának megfelelıen végezték el és en-nélfogva érdemben elvégezhették. 2244. (I. 366.) Azt is mondja továbbá Cseley János, hogy az a szolgabíró és esküdt, aki a tanúvallásokat meghallgatta, nem csak itt, Zemplén vármegyé-ben lakó tanúbizonyságokat hallgatott ki, hanem Ung vármegyében élıket is: márpedig ezt nem cselekedhették volna, hiszen nincsen rá joguk, hogy nem a saját törvényhatóságuk alá tartozó tanúkat hallgassanak meg. 2245. (I. 366.) Erre Helmeczy Márton deák (litteratus) azt válaszolja, hogy a kifogás nem tartható, mivel ezen vármegye szolgabírája és esküdtje szaba-don meghallgathatja a tanúkat és vehet tılük vallást, bármelyik vármegyében lakjanak is. 2246. (I. 366.) Cseley Jánost azt mondja, hogy a mondott bizonyítást nem lehet elfogadni, mivel – amint az magából a bizonyításból kiderül – a tanúbi-zonyságok közül senki sem tette le az esküt. 2247. (I. 366.) Helmeczy Márton deák (litteratus) erre azt mondja, hogy mi-vel a szolgabíró és az esküdt meghallgatta és felvette a tanúbizonyságok val-lását, azt hivataluknak megfelelıen csakis a tanúbizonyságok esküje alatt csele-kedhették, akár kiderül ez magából a bizonyításból, akár pedig nem derül ki. 2248. (I. 366.) Helmeczy Márton deák (litteratus) protestációval együtt elı-terjeszti, hogy az elsı kifogás azért nem vehetı tekintetbe, mert a nevezett Dobó Domonkos számára bíró írta elı a kettıs bizonyítás elvégeztetését. De a második kifogást sem lehet tekintetbe venni, mivel a tanúbizonyságok nem Ung vármegyében, hanem itt, Zemplénben tették le az esküjüket.

140

2249. (I. 367.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel a tanúbizonyságok nem eskü alatt tették vallásukat, ahogyan a törvények elı-írják, ezért a bizonyítás érvénytelen és Dobó Domonkos tartozik azt ismétel-ten elvégeztetni. 2250. (I. 367.) Nagymihályi György Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) személyében protestációt terjesztett elı Bacskay Miklós156 ellen, azért, mert néhai Proksit János (egregius), Perényi Gábor szervitora a halálos ágyán az urára bízta, mint gyámra a gyermekeit, tudniillik egy fiút és egy le-ányt összes jószágaikkal együtt, akiket akkor csak azért nem vett magához, mert még túlságosan zsenge korban voltak: mostanra azonban már megnıt-tek, tehát apjuk akaratának megfelelıen magához akarja venni ıket. Ennek megfelelıen felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a mondott gyermekek átvételére. 2251. (I. 367.) Bacskay Ferenc személyében Szentmarjay Mátyás protestá-ciót terjeszt elı, amely szerint lehetetlen dolog, hogy Perényi Gábor ugyan-abban az ügyben egyszerre kétféleképpen járjon el: egyrészt ugyanis hatal-masul magánál tartja Patak civitasban a mondott árvák ládáját és egyéb ingó-ságait, másrészt pedig peres úton is eljárást akar indítani. 2252. (I. 367.) Panka Péter idéztetett Vékey Ferenc ellen. 2253. (I. 368.) Dobó Domonkos, aki számára a vármegye közönsége elren-delte a bizonyítást, felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Kamonyay Tamás és Pazdicsy Ágoston esküdteket a tanúbizonyságok vallásának a fel-vételére. 2254. (I. 368.) Dereghnyey Pál hatalmaskodás miatt idéztetett Vékey Fe-renc (egregius) ellen: azért tudniillik, mert Ráska és Hegyi possessiókban több, mint száz forint kárt okozott az idéztetınek. 2255. (I. 368.) Cseley János bejegyeztette, hogy nem lehetett volna a har-madik alkalommal is kiküldeni Dobó Domonkost a bizonyítás elvégeztetésére. 2256. (I. 368.) Hosszúmezey Balázs (egregius) bejegyeztette, hogy ı kész lett volna Rákóczi Mihály (egregius) kezének a megcsonkítása miatt a tör-vény elé állni akár a vármegye törvényszékén, akár pedig a királyi kúrián, s kész lett volna törvényt szolgáltatni a dologban vétkes szervitora részérıl is. 2257. (I. 368.) Vékey Ferenc felkéri az alispán urat, hogy adassa át neki Szalonthay Bálint emberét, akiért ı vállalt kezességet és akit elvettek tıle. 2258. (I. 368.) Kórody György (nobilis) protestáció formájában bejegyez-tette, hogy számára és Gáspár deák (litteratus), Perényi Gábor úr (magnifi-cus) szervitora számára a törvényszék kitőzött egy határnapot a köztük folyó perben – amely pernek a tárgya, hogy a mondott Gáspár deák gyalázkodó szavakkal illette ıt –, s ı ezen a határnapon meg is jelent, perbéli ellenfele

141

azonban nem jött el. A protestáló ezért újra kijelenti, hogy Gáspár deák meg-fenyegette ıt és a becsülete ellen beszélt.157 2259. (I. 369.) Tegzes Antal felkéri Szalonthay Bálint szolabírót, valamint Makó János és Zuthy István esküdteket egy Balázs Gáspár nevő jobbágynak a visszakövetelésére, aki tıle szökött el a leleszi prépost földesurasága alá. 2260. (I. 369.) Dereghnyey Mihály (nobilis) felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót és Pazdicsy Ágoston, Sztáray Antal vagy Kamonyay Tamás esküdtet a mezıvárosban158 lakó Molnár Marcinnak a kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás útján akar az ı földesurasága alá költözni. 2261. (I. 369.) Vékey Imre (nobilis) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló oklevéllel Oroghványi Gergely bemutatta az ı királyi felsé-ge által kiadott, birtokosztályt elrendelı parancslevelet Anna asszony, Sztan-kóczy Máté deák (litteratus) házastársa, Dorottya asszony, Bey János házas-társa és Ilona asszony, kéri Szobonya László házastársa (nobiles), valamint néhai Cseby István fiának, néhai Cseby Lenártnak (nobilis) a lányai: Cseby Margit és Cseby Krisztina leányasszonyok ellen, s kéri a törvényszéket, hogy végeztesse el az Alsócseb, Felsıcseb és Polyánka possessióban, valamint Vendégi praediumban fekvı birtokrészeknek az érdekeltek között való fel-osztását. 2262. (I. 369.) Az alperesek (lásd az elızı bejegyzést) érdekében, kivéve Dorottya asszonyt, Bey János házastársát, senki nem jelent meg: ezért a vár-megye közönsége úgy határozott, hogy jószágaikból ki kell adni Vékey Im-rének az ıt megilletı részeket. 2263. (I. 369-370.) Dorottya asszony, Bey János házastársa érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Kamonyay Tamás azt vála-szolta, hogy a mondott parancslevelet nem lehet érvényesnek elfogadni, mi-vel az Ilona asszonyt Kéry László házastársának nevezi, holott ı Szobonya László házastársa. – Azt is mondja továbbá a nevezett prokurátor, hogy Do-rottya asszonyt nem nıági, hanem férfiági jogon illetik meg azok a birtokré-szek, mivel Nagymihályi György (egregius) adta azokat neki, s kijelenti, hogy a következı törvényszéki ülésig bebizonyítja a nem a nıági jogon való birtoklást. 2264. (I. 370.) A vármegye közönsége megkérdezte Dorottya asszonyt, Bey János házastársát: vajon tagadja-e, vagy sem a felperes által elıadott leszár-mazását? Mivel az alperes asszony ezt nem tagadja, az a határozat született, hogy nincs szükség bizonyításra: a leszármazás szerint az aszszony nıági jo-gon van benne a keresett jószágokban, ennélfogva vissza kell adni azokat Vé-key Imrének.

142

2265. (I. 370.) Vékey Ferenc bejegyeztette, hogy Benedek presbiter az alábbiakat vallotta a törvényszék színe elıtt: Horváthy János letette az esküt a leleszi prépost ellen. 2266. (I. 370.) A felperes fél, tudniillik Nagymihályi Gábor érdekében Cseley János bemutatja Báthory gróf úr oklevelét Homonnay Ferenc ellen és elmondja...159 2267. (I. 370.) Pelejthey Bálint prokurátort vallott. 2268. (I. 370.) Sztrithey Sebestyén prokurátort vallott. 2269. (I. 370.) Vitányi Boldizsár prokurátort vallott. 2270. (I. 370.) Zsófia asszony (nobilis), Szalonthay Bálint házastársa pro-kurátort vallott. 2271. (I. 371.) A felperes fél, tudniillik Sztáray János érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Kamonyay Tamás bemutatja az ı királyi felsége pecsétje alatt kiadott, birtokosztályt elrendelı parancslevelet Anna asszony, Keczer Ferenc házastársa és Dorottya aszszony, néhai Bacs-kay Gergely özvegye, valamint Bacskay András (nobiles) ellen és kéri, hogy a parancslevélben felsorolt birtokrészeket ossza fel a törvényszék a nevezet-tek között. 2272. (I. 371.) Az alperesek, tudniillik néhai Bacskay Gergely özvegye, Anna asszony és fia, Bacskay András érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János azt válaszolja, hogy a felperes minden ok nélkül és méltatlanul háborgatja a nevezett alpereseket, mivel azok a bir-tokrészek, amelyeket birtokosztály címén elvétetni kér tılük, nincsenek a ke-züknél. 2273. (I. 371.) Anna asszony (nobilis), Keczer Ferenc házastársa érdekében senki nem jelent meg, ezért ıt a törvényszék elmarasztalta és úgy ítélkezett, hogy a nála lévı birtokrészeket vissza kell adnia. 2274. (I. 371.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: a keresett jószágokat fel kell osztani Sztáray János (A, lásd a 2271. sz. bejegyzést) és azok között, akik ténylegesen birtokolják azokat. – Az érdekelt fél letette az ítéletlevélért fizetendı 25 dénárt. 2275. (I. 371.) A felperes fél, tudniillik Kerepeczy Anna asszony érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely bemu-tatja a törvényszék elıtt a Julianna asszony (nobilis), néhai Rákóczi János (egregius) özvegye ellen elvégzett bizonyításról szóló levelet, valamint a zá-logot valló levelet is és az ezekben foglaltak szerint ítélet meghozatalát kéri. 2276. (I. 371.) Az alperes fél, tudniillik Julianna asszony, néhai Rákóczi János özvegye érdekében (lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) a kö-

143

vetkezıket válaszolja: a bemutatott bizonyságlevelet a tanúkihallgatásról nem szabad elfogadni, mivel több, ennél régebbi bizonyságlevél is van. 2277. (I. 372.) Bacskay Miklós azt mondja, hogy az ı felesége jobban gon-dot visel Proksit János gyermekeire, mint maga a gyám, tehát a feleségét kér-dezzék meg az üggyel kapcsolatban. 2278. (I. 372.) A felperes fél, tudniillik Nagymihályi Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János bemutatja a törvényszék elıtt Báthory gróf úr oklevelét és a következıket terjeszti elı: az elmúlt esztendıben, Remete Szent Pál ünnepe (január 10-e) táján az alperes fél, azaz Homonnay Ferenc ráküldte az elıállítani parancsolt és a jegyzı-könyvben név szerint fel is sorolt jobbágyait és embereit arra a négy borra, amelyet a felperes fél ura szükségére Lengyelországba szállíttatott, s a mon-dott jobbágyok az ezen vármegyében fekvı Habura possessio szabad útján hatalmasul elvették és Habura possessióba vitték ezt a bort, súlyosan meg-sértve ezzel a nevezett felperes nemesi szabadságát. Homonnay Ferenc az el-vett bort mind a mai napig magánál tartja a márkákkal együtt, s Nagymihályi Gábor – aki bizonyítani is kívánja az elmondottakat – száz forintért sem vál-lalná magára az ezáltal elszenvedett kárt. 2279. (I. 372-373.) Homonnay Ferenc érdekében (pro I, lásd az elızı be-jegyzést) Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló le-véllel a következıket válaszolja: az alperes fél nem tagadja, hogy a mondott borokat ı vétette el Pongrácz János (nobilis) kérésére, ámde nem hatalmas-kodás történt, hanem az alperes, mint fıispán kérésére járt el a dologban. A borokat pedig azért tartotta vissza, mert a felperes mindeddig nem tudott az ügyben a törvény elé állni. Végül a nemesi szabadság megsértése dolgában a vármegye törvényszéke nem hozhat ítéletet. 2280. (I. 373.) Nagymihályi Gábor (A, lásd az elızı bejegyzéseket) érde-kében Cseley János az alperes fél elıterjesztésére a következıket válaszolja: Homonnay Ferenc Ung vármegye fıispánja, Habura possessio pedig, ahol tudniillik a borok elvétele történt, ezen Zemplén vármegyében fekszik, tehát az alperesnek nem lett volna joga eljárni, ennélfogva nem törvényesen csele-kedett, hanem hatalmaskodást követett el, hiszen László király általános tör-vényében is világosan benne foglaltatik, hogy senki nem tarthatja a birtoká-ban másnak a jószágait. Továbbá: a felperes fél azért nem állt eddig a törvény elé az ügyben, mert nem kívánta nemesi szabadságát az alperes, mint külsı bíró kezébe bocsájtani. – Ami az alperesnek azt a védekezését illeti, hogy a vármegye törvényszéke nem ítélkezhet a nemesi szabadság megsértése dol-gában: a felperes keresete nem is azzal kapcsolatos, hanem a hatalmaskodás-sal, s abban ítélkezhet a vármegyei törvényszék. Végül, mivel az alperes nem

144

tagadja a borok elvételét és lefoglalását, ezért semmi szükséges nincs arra, hogy a felperes fél bizonyítsa a keresetét. 2281. (I. 373.) Homonnay Ferenc (I, lásd az elızı bejegyzéseket) megerı-síti, hogy kész bizonyítani a fentebb elhangzott válaszát. 2282. (I. 374.) A vármegye törvényszéke a következıképpen ítélkezett az ügyben (lásd a 2278-2281. sz. bejegyzéseket): az alperes fél marasztaltassék el a kisebb hatalmaskodás büntetésében és térítse meg az okozott kárt. 2283. (I. 374.) Homonnay Ferenc (I, lásd az elızı bejegyzéseket) megfel-lebbezte a törvényszék által hozott ítéletet és kijelenti, hogy jobbágyai részé-rıl törvényt fog tenni a következı törvényszéki ülés utáni hétfın, illetve az azt közvetlenül követı három napon. 2284. (I. 374.) Kiadatott az elsı ítéletlevél Magdolna asszony, néhai Pongrácz Benedek (egregius) özvegye számára Nagymihályi István ellen. 2285. (I. 374.) Kiadatott az elsı ítéletlevél Pongrácz János és Pongrácz Má-tyás számára Nagymihályi István ellen. 2286. (I. 374.) A felperesek, tudniillik eszenyi Csapy Ferenc, polyánkai Csapy László és Sztrithey Miklós érdekében a vármegye által kiadott proku-rátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) bemutatja ıfelsége pa-rancslevelét Bocskóy György ellen és kéri, hogy a törvényszék ezen parancs-levél tartalmának megfelelıen végezze el a birtokosztályt a két jobbágytelek, valamint a halastó és a malom dolgában. 2287. (I. 374.) Az alperes fél, tudniillik Bocskóy György érdekében a vár-megye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely azt vála-szolja, hogy mivel a két jobbágytelkek egyikének Paphelye a neve, ezért az ügy nem a vármegyére, hanem egyházi törvényszék (sedes spiritualis) elé tar-tozik. 2288. (I. 374.) A felperesek (lásd a 2286. számú bejegyzést) prokurátora azt válaszolja, hogy a mondott jószágokat nem egyházi személy (persona spiri-tualis) birtokolja, hanem maga az alperes. 2289. (I. 375.) A vármegye közönsége ebben az ügyben (lásd az elızı be-jegyzéseket) úgy határozott, hogy az alispán úr kimehet a birtokosztály vég-rehajtására. – Az alperes fél megfellebbezte ezt a határozatot. 2290. (I. 375.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Lasz-tóczy János és Lasztóczy Gergely perét a legközelébb tartandó törvényszéki ülésen minden más per elıtt fel kell venni és benne ítéletet kell hozni. 2291. (I. 375.) Alaghy János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a Szentes possessióból Karcsa possessióba költözni akaró Bi-ka András jobbágynak a Makó Jánostól való kéretésére. 2292. (I. 375.) Alaghy János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) György Vitál jobbágynak

145

a Serédy Gáspártól való kéretésére; a nevezett jobbágy ugyanis nem a tör-vény által elıírt módon költözött el Felsıberecki possessióból Karcsa pos-sessióba. 2293. (I. 375.) Lasztóczy Gergely felkéri Vékey Imre szolgabírót és Kas-suhy Ambrus esküdtet Pohal Gergely jobbágynak a Kázméry Lajostól és any-jától, Margit asszonytól való kéretésére; a nevezett jobbágy Rakottyás pos-sessióból akar a kéretınek a Lasztóc possessióban fekvı birtokrészére köl-tözni. 2294. (I. 375.) Henselıczy György felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, va-lamint Kamonyay Tamás és Sztáray Antal esküdteket Magyar László job-bágynak a Pazdicsy Ágostontól való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúzta-tás útján akar Sámogy possessióból Lesztemér possessióba költözni. 2295. (I. 375.) Ilona asszony, Szobonya László házastársa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet Dajka György jobbágynak a Pazdicsy Sebestyéntıl való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás útján akar Sámogy possessióból Felsıcseb possessióba költözni. 2296. (I. 375.) Vékey Ferenc a törvényszék színe elıtt kéri, hogy Sza-lonthay Bálint szolgabíró a törvénycikkelyekben foglaltak szerint végezze el Orosz Mihály jobbágynak az átküldését; a nevezett jobbágy Bély possessió-ból akar elköltözni a kéretı földesurasága alá. 2297. (I. 375.) Vékey Ferenc kéri, hogy a vármegye törvényszéke küldje ki Szalonthay Bálint szolgabírót Orosz Mihály jobbágy átadására (idem eun-dem, lásd az elızı bejegyzést) a következı törvényszéki ülés elıtti péntekre, valamint Zuthy István esküdtet is. – Vékey Ferenc letette a nevezett jobbágy-ért fizetendı terragiumot is a törvényszék elıtt. 2298. (I. 375.) Szalonthay Bálint kéri, hogy Vékey Ferenc a törvény-cikkelyekben foglaltaknak megfelelıen adja át neki Orosz Lırinc jobbágyot, aki Bély possessióban lakik és a mondott Vékey Ferenc ugyanott fekvı bir-tokrészére költözött át. 2299. (I. 375.) Vékey Ferenc azt válaszolja Szalonthay Bálint kérésére (lásd az elızı bejegyzést), hogy Orosz Lırinc nincs az ı földesurasága alatt, ha-nem Tárkány várában van a királyi puskás gyalogos katonák között. Ezért nem is vállal érte kezességet. 2300. (I. 375.) Kiadatott a harmadik intılevél Joó Benedek számára Fekés-házy Ferenc ellen a Zombor szılıhegyén fekvı Joó szılı nevő szılı miatt, amely csupán zálog címén van a mondott Fekésházy Ferenc kezénél. 2301. (I. 375.) Julianna asszony (nobilis), néhai Rákóczi János (egregius) özvegye Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Kupinczy Klára aszszony el-len; az idézett fél köteles elıadni a 12 forintot kitevı összeget is.

146

2302. (I. 375.) Vékey Ferenc felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Al-bert esküdtet az Újlak possessióban lakó Dózsa Tamás jobbágynak a Báthory Miklóstól való visszakövetelésére. 2303. (I. 375.) Polyák András, aki Polyák Jánosnak a Veskóczy Katalin asszonytól (nobilis), Buda András leányától született fia, prokurátorul vallotta nevezett atyját. 2304. (I. 377.) Kamonyay István fia, Kamonyay Bálint prokurátort vallott. 2305. (I. 377.) Polyák János prokurátort vallott. 2306. (I. 377.) Kiadatott a harmadik ítéletlevél Nagymihályi István alispán úr számára Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás (nobiles) ellen.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1562. decmeber 16. (f. IV. a. fest. Thomae apostoli), Zemplén

2307. (I. 377.) Fekésházy Ferenc prokurátort vallott. 2308. (I. 377.) Kórody György (nobilis) bejegyeztette, hogy Gáspár deák (litteratus), Perényi Gábor úr szerviense azt állította a vármegye törvényszéke elıtt, hogy nem nevezte ıt tolvajnak. 2309. (I. 377.) Gáspár deák (litteratus) úgyszintén bejegyeztette, hogy a lo-va elveszett és ugyanazt a lovat Kórody György adta el. 2310. (I. 377.) Dorottya asszony (nobilis), Bey János házastársa, valamint Ilona asszony, Szobonya László házastársa és Anna asszony, Sztankóczy Má-té deák (litteratus) házastársa prokurátort vallott. 2311. (I. 377.) Homonnay Drugeth Ferenc (magnificus) Szentmarjay Má-tyás által kéri a vármegye közönségét, hogy küldje ki a szolgabírák egyikét, aki elıtt visszavonhatja a prokurátora által Bánffy Gábor (egregius) ellen tett elızı feleletét. 2312. (I. 377.) Bánffy Gábor Soklyossy Miklós deák (litteratus) által egyet-ért ezzel a dologgal, hogy tudniillik Homonnay Ferenc visszahívja korábbi prokurátorát. 2313. (I. 378.) Az alperesek, tudniillik Anna asszony, Sztankóczy Máté de-ák (litteratus) házastársa és Ilona asszony, Szobonya László házastársa érde-kében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Kamonyay Tamás a következıket terjesztette elı lasztóci Vékey Imre (egregius) ellen: a nevezett alperesek sem tagadják a bemutatott leszármazási rendet, de azt állítják, hogy ık nem nıági jogon, hanem adományozás címén vannak a mondott jószágok birtokában. A felperes nem is mondott ellen a beiktatásuknak: amikor azon-ban ı is be akarta iktattatni magát azon jószágokba, az alperesek ellentmon-dással éltek, aminek következtében meg is idézték ıket a királyi kúria elé,

147

ahol per útján megnyerték az alperestıl az általuk birtokolt jószágokat. Ezért tehát a felperesnek kell bizonyítania, hogy a vitatott jószágok ugyanúgy meg-illetik ıt is, mint az alpereseket, akik pedig egyébként készek bizonyítani, hogy e jószágok adományozott javak és bemutatják a király pecsétje alatt ki-adott adományozó oklevelet.

2314. (I. 378-379.) A felperes fél, tudniillik Vékey Imre érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely a következı-képpen válaszolt az alperesek elıterjesztésére: amikor a felperes benyújtotta keresetét a mondott jószágok iránt, akkor az alperesek birtokában voltak azoknak. Ha tehát azt állítják, hogy a királytól nyerték adományul azokat, akkor az adománylevélben szerepelnie kell a „mások jogcímének épségben hagyásával” kitételnek, mivel a jószágok per alatt voltak. A király tehát nem adományozhatta volna el, mint ahogyan nem is lehetett volna adományt kérni a magvaszakadás miatt per alatt lévı jószágokra. Ezek a birtokrészek pedig most is a mondott alperesek kezénél vannak, ezért a felperes követeli azok megosztását. 2315. (I. 379.) Az alperesek prokurátora a felperes válaszára az alábbiakat felelte. Elıször: a válaszból világosan kiderül, hogy a mondott jószágokkal kapcsolatban azelıtt folyt a per, mielıtt az alperesek adományt nyertek azok-ról; ha tehát a felperesnek kifogása lett volna, akkor a beiktatás alkalmával kellett volna ellentmondással élnie – de mivel nem mondott ellent, elvesztette jogát azon birtokrészekhez. Másodszor: ha a fent nevezett Dorottya asszony-nak lett is volna valami birtokjoga e jószágokban, azt Margit asszony teljes egészében átadta az alpereseknek. Az ı nevében tehát nem tartozik feleletet adni, mivel ezen Margit asszony birtokrészét is ık birtokolják. Végül pedig bemutatja az ítéletlevelet annak bizonyítására, hogy a mondott jószágok nem a férfiágat, hanem a nıágat illetik meg. 2316. (I. 379.) Az alperesek Dorottya asszony kivételével, aki szolgabírót kér prokurátora elıbbi feleletének a visszavonására, a teljes persorozattal együtt megfellebbezik a pert. Egyúttal Dorottya asszony is kijelenti, hogy ha a többi alperes is visszavonja a prokurátori választ, ı is fellebbez. – A felek letették a fellebbezésért fizetendı 100 dénárt. 2317. (I. 380.) A felperesek, tudniillik Lasztóczy Gergely, Lasztóczy Gás-pár és Lasztóczy János, valamint Katalin asszony, Pósa Zsigmond házastársa érdekében Cseley János a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel bemutatja a Lasztóczy Péter ellen kiadott, birtokosztályt elrendelı parancsle-velet és kéri, hogy a törvényszék küldje ki az alispán urat a birtokosztálynak a parancslevélben foglaltak szerinti végrehajtására. 2318. (I. 380.) Lasztóczy Péter érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely a kö-

148

vetkezıket válaszolja: a nevezett alperes megértette annak a levélnek a tartal-mát, amelyet a felperesek ellene bemutattak. Nem tagadja továbbá, hogy atyafia a felperesnek, de mert ezek a leszármazási táblában kimutatták, hogy közeli unokatestvér, ezért kéri, hogy bizonyítsák a mondott leszármazást. Egyébként pedig a keresett jószágok már a levél kiadásának idején sem vol-tak az alperes birtokában és ma is idegen kézen vannak, ennélfogva az ellene benyújtott kereset nem más, mint törvénytelen patvarkodás. 2319. (I. 380.) A felperesek kijelentik, hogy a helyszínen fogják bizonyítani a leszármazást. 2320. (I. 380.) Az alperes erre azt válaszolja, hogy a bizonyításra nincs szükség, mivel ı nem tagadja a leszármazást. Kéri azonban a szolgabíró kikül-dését annak bizonyítására, hogy a keresett jószágok nincsenek a birtokában. 2321. (I. 380.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd a 2317-2320. számú bejegyzést) az alábbi határozatot hozta: a felperesek bizonyítsák be, hogy amikor a parancslevelet elhozták, a keresett jószágok az alperes birtokában voltak, az alperes pedig azt bizonyítsa, hogy a jószágok akkor már nem vol-tak a birtokában. Maga a bizonyítás pedig a helyszínen történjék Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt elıtt. 2322. (I. 381.) Vékey Ferenc (egregius) Luca asszony (nobilis), néhai Hor-váthy János (egregius) özvegye személyében bejegyeztette, hogy a leleszi prépost úr nem akarja az alispán úrnak a végrehajtásra való kiküldését, ha-nem kész a helyszínen elégtételt adni a 100 forint adóssággal kapcsolatban. 2323. (I. 381.) Eszenyi Csapy Ferenc, polyánkai Csapy László és Sztrithey Sebestyén (egregii) a maguk személyében egyezségre léptek Bacskay György-gyel (egregius) a Paphelye nevezető négy jobbágytelek, a halastó és a malom dolgában, s megengedtek a nevezettnek. 2324. (I. 381.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony (nobiles) Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay György ellen, mert hatalmasul a maguk számára szedték be néhány, a Bacskó possessio szılıhegyén fekvı szılınek a közös dézsmáját, továbbá, mert ugyanott más szılıket elfoglaltak és mind a mai napig hatalmasul elfoglalva tartanak.160 2325. (I. 381.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert bizonyos irt-ványföldeket, amelyek egyébként Bacskó possessio egyházához tartoznak, hatalmasul a maguk számára felszántattak és az azok termésébıl járó tizedet is maguknak tartották meg. 2326. (I. 382.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert az idéztetı fél nemesi kúriájához tartozó, Agóci és Dormányfölde nevezető szántóföldeknek

149

a negyed részét hatalmasul elfoglalták a maguk számára és visszatartják az azokból az idéztetıt megilletı kilencedet is. 2327. (I. 382.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert hatalmasul a maguk számára szedették be a koráb-ban az idéztetınek járó dézsmát valamely irtványföldekrıl, amelyek Bacskó possessio határában fekszenek és amelyeket egyébként is valamilyen úton-módon elfoglaltak. 2328. (I. 382.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert hatalmasul el-foglaltak két jobbágyhelyet, amelyek Bacskó possessióban fekszenek. 2329. (I. 382.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony idéztetett Bacskay György ellen azért is, mert ıfelsége katonáit elıre elhatározott szán-dékkal az idéztetı jobbágyaira szállatták és e jobbágyokat a mondott kato-nákkal hatalmasul elnyomatták. 2330. (I. 382-383.) Bacskay András Vékey Imre szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert eltiltotta az idéztetıt a Bacskó possessio határában fekvı közös föld élé-sétıl és hatalmasul elhajtatta onnét az idéztetı jobbágyainak az állatait. 2331. (I. 383.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Bacskay György ellen (contra eundem, lásd az elı-zı bejegyzést), azért, mert hatalmasul elfoglalták az idéztetı fél jobbágyainak bizonyos szılıit, amelyek vérrokonság jogán és gyámság címén is a mondott jobbágyokat illetik meg. 2332. (I. 383.) Bacskay András és édesanyja, Dorottya asszony Vékey Imre szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Bacskay György ellen, azért, mert egy Cservena nevő jobbágyuk – akit elı is kell állí-taniuk – hatalmasul megölte az idéztetı fél Ágoston nevő soltészát. 2333. (I. 383.) Bacskay György prokurátoraiul vallotta Nagy Ferencet, Kórody Györgyöt és Péter deákot (litteratus). 2334. (I. 383.) Tisztelendı Gáspár testvér, újhelyi vikárius az ugyanazon rendbe tartozó összes remete barát személyében egy Pethı Pál elleni bizonyí-tásra kéri fel Kupay Mihály szolgabírót és Balogh Imre esküdtet. 2335. (I. 383-384.) Vékey Ferenc (egregius) a következıket terjesztette elı Szentmarjay Mátyás (egregius), a leleszi prépost úr prokurátora ellen: amikor a nevezett prokurátor megbízója nevében elıterjesztette, hogy a pré-post úr nem akarja az alispán úr kiküldetését a Horváthy János özvegyének az ügyében való végrehajtás céljából, hanem kész letenni az özvegynek azt a pénzösszeget, amelyben ıt a mondott özvegy ellen törvényesen elmarasztal-ták, akkor ezen prokurátor egy zacskóban letett egy bizonyos pénzösszeget is

150

az asztalra a törvényszék elé, majd késıbb azt onnét az alispán és a szolgabí-rák egyetértése és beleegyezése nélkül visszavette, s ezáltal megsértette a tör-vényszéket. Az elıterjesztı tehát az elmondottakra tekintettel kéri a nevezett Szentmarjay Mátyásnak a széktörés vétkében való elmarasztalását. 2336. (I. 384.) A fenti elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést) Szentmar-jay Mátyás a következıket felelte: ı nem hatalmasul vette vissza az asztalról a mondott pénzösszeget, hanem azért, mert a törvényszék állásfoglalásából megértette, hogy ez az összeg nem elegendı a bírság megfizetésére. Ennél-fogva a legkevésbé sem sértette meg a törvényszéket. 2337. (I. 384.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd a 2335-2336. számú bejegyzéseket) azt a határozatot hozta, hogy Szentmarjay Mátyást el kell ma-rasztalni a széktörés vétkében, mivel önhatalmúlag, beleegyezés és protestá-ció nélkül vette vissza az általa egyszer már letett pénzösszeget. – Szentmar-jay Mátyás megfellebbezte ezt a határozatot. 2338. (I. 384-385.) Helmeczy Márton deák (nobilis litteratus) a Szent Bene-dek konvent által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket terjesztette elı ruszkai Dobó István és ruszkai Dobó Domonkos érdekében nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor (egregii) ellen: jóllehet a vár-megye közönsége a legutóbb tartott törvényszéki ülésen semmissé nyilvání-totta a nevezett Dobó István és Dobó Domonkos (magnifici) részére felvett tanúvallásokat, mert a tanúbizonyságok nem eskü alatt vallottak, s újból való vallásfelvételt rendelt el, a nevezettek mégis a korábbi vallások elfogadását kívánják, mivel a vallások megsemmisítésével Dobó István elıterjesztése is semmissé lett. 2339. (I. 385.) Erre az elıterjesztésre nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János a következıket válaszolta: mivel az elızı tör-vényszéki ülésen Dobó István (magnificus) királyi büntetésben marasztalta-tott el – prokurátora ugyanis nem tudta bemutatni a prokurátort valló levelet, s mivel mindeddig még nem tette le a kiszabott büntetéspénzt, ezért Márton deák nem szólhat az érdekében. Egyúttal kéri, hogy a törvényszék hozzon az ügyben ítéletet. 2340. (I. 385.) Márton deák (litteratus) kijelenti, hogy a Dobó-urak az ügy-ben nem felperesek, hanem alperesek, mivel magukat védelmezik a rajtuk ke-resett jószágok birtokában. 2341. (I. 385.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Dobó István és Dobó Domonkos bizonyításából nyilvánvalóan kiderül, hogy a bizonyítást kettıjük számára végezték el, ezért mindketten felperesek és így Dobó István törvényesen marasztaltatott el a királyi büntetésben.

151

2342. (I. 385.) Márton deák (litteratus) letéve a királyi büntetéspénzt, szol-gabíró kiküldését kérte a mondott bizonyítás átalakítása céljából. 2343. (I. 385.) Cseley János erre a kérésre (lásd az elızı bejegyzést) a kö-vetkezıket válaszolta: a perben annak kezdetétıl fogva három tanúbizony-ságvétel történt, s mivel ezek során a felperesek nem úgy jártak el, ahogyan kellett volna, ezért azokat nem lehet megújítani. A vizsgálat idején kellett volna ugyanis ügyelni arra, hogy mindent a törvény által elıírt módon végez-zenek el. Egyébként pedig ha a köztudományvétel során valamilyen hiba csú-szik be, akkor az nem a konventre vagy a káptalanra tartozik, hanem magára a perre szokott befolyással lenni. Hogy pedig az ilyesfajta dolgokra a felpe-resnek kellett volna ügyelnie, arról az ország törvényei is világosan szólnak. 2344. (I. 386.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a legközelébb tartandó törvényszéki ülésre a törvényszék által kiszabandó bün-tetés terhe alatt be kell idézni azt a szolgabírót, esküdtet és írnokot, akik a Dobó-urak részére végzett tanúkihallgatáson jelen voltak, hogy eskü alatt te-gyenek vallást: a mondott tanúkat meghiteleztették-e, amikor vallásukat fel-vették? 2345. (I. 386.) Cseley János e határozatra tekintettel elıterjeszti, hogy mi-vel a vármegye közönsége engedélyezte a Dobó-uraknak a tanúkihallgatás átalakítását, ezért az alperesek követelik, hogy számukra is tőzzön ki a vár-megye egy új határnapot, amikor bemutathatják az ítéletlevelet, amely szerint a Dobó-urakat fıbenjáró ítéletben marasztalták el. Az elsı határnapon ugyan-is azért nem tudták bemutatni az ítéletlevelet, mert a Szatmár civitas miatt in-dított hadjáratban vettek részt. 2346. (I. 386.) A vármegye közönsége erre a kérésre (lásd az elızı bejegy-zést) úgy határozott, hogy a fıbenjáró ítéletrıl kiadott levél bemutatására nem lehet új határnapot kitőzni, ha az érdekeltek az elsı határnapon elmu-lasztották annak bemutatását. – Az alperesek megfellebbezték ezt az ítéletet, a törvényszék azonban nem vette figyelembe a kifogást. 2347. (I. 386.) Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor (I, lásd az elızı bejegy-zéseket) szolgabírót kért a prokurátoruk korábbi válaszának a visszavonása céljából. – A vármegye közönsége kérésükre Bánóczy Miklós szolgabírónak adott megbízatást a visszavonás meghallgatására. 2348. (I. 386.) Cseley János az alperesek személyében protestációt terjeszt elı, azért, mert véleménye szerint a vármegye közönsége nem úgy rendelte el a tanúvallomások átalakítását, ahogyan ı kérte. 2349. (I. 386.) Erre a protestációra (lásd az elızı bejegyzést) a vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy a tanúvallomásokat a törvény által elıírtak szerint kell átalakítani: arról kérnek tehát eskü alatti jelentést, hogy a vallomást tevı tanúbizonyságok meg voltak-e hiteleztetve, vagy nem.

152

2350. (I. 387.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: az ıfelsége parancslevelében foglaltaknak megfelelıen meg kell nézni a jegyzı-könyvet, hogy melyik vármegyéhez és járáshoz tartozónak van benne össze-írva Csörgı, Gercsely és Abara possessio. 2351. (I. 387.) Szalonthay Bálint szolgabíró (nobilis) és Zuthy István es-küdt egymással megegyezı módon az alábbi jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: az elmúlt pénteken (december 11-én) kimentek Battyán pos-sessio helyszínére és ott Perényi Gábor úrnak (magnificus), mint gyámnak a megkeresésére és számára megkérték Erzsébet aszszonytól (nobilis), Bacskay Ferenc (egregius) házastársától néhai Proksit János (egregius) árváit. Erre a kéretésre pedig a nevezett Erzsébet aszszony a következıket válaszolta: ı nem tudja, hogy a mondott Proksit János – aki egyébként az ı férje volt – va-lóban Perényi Gáborra, mint gyámra bízta volna végrendeletében az árvákat. Egyébként pedig ha így történt volna is, Perényi Gábor már elveszítette a gyámság jogát akkor, amikor az árvák szılıit leszüreteltette és az azokban termett borokat a maga számára elvette. 2352. (I. 387.) A felperes fél, tudniillik Anárcsy János érdekében...161 2353. (I. 387.) Helmeczy Gergely prokurátorául vallotta Somogyi Benedeket. 2354. (I. 387.) Ifjabb Eödönffy Ferenc prokurátort vallott. 2355. (I. 387.) Hosszúmezey György prokurátort vallott. 2356. (I. 388.) Vecseslóczy Boldizsár, mint felperes érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Tibay Márton a következıket adta elı: a nevezett felperest ura, Anárcsy János a tegnapi napra ide rendelte Zemplén oppidumba, hogy jelenjék meg a vármegye törvényszéke elıtt. A felperes meg is érkezett és Varga Benedek házában vett magának szállást, ott, ahol mondott urával együtt más alkalmakkor is meg szokott szállni. És amikor el-jött az este, akkor sabjáki Pozsgay Boldizsár (egregius) hatalmasul rátört ezen felperesre, aki az éjszaka csöndjében már mezítláb volt és elzavarta a mondott szállásról. Ha pedig mindezt az alperes fél tagadná, akkor a felperes – aki egyébként ezen elnyomatását 50 forintért sem vállalná fel – az alperes esküjére bocsájtja a dolgot. 2357. (I. 388.) Pozsgay Boldizsár érdekében (pro I, lásd az elızı bejegy-zést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Pozsgay István a kö-vetkezıket válaszolta: a nevezett alperes semmit sem cselekedett hatalmasul, hanem egészen estig a vármegye törvényszékének a házában foglalatosko-dott, majd azután némely barátaival megvacsorázott és elment arra a szállás-ra, ahol már régóta mindig meg szokott szállni. Mivel pedig ott találta a ne-vezett felperest, azt mondta neki: „Jó atyámfia, menj el innét, mert ez az én szállásom.” – Mindezek szerint tehát az alperes semmi rosszat sem tett, csak elküldte szállásáról a felperest.

153

2358. (I. 389.) Az ügyben (lásd az elızı két bejegyzést) a vármegye közön-sége a következı határozatot hozta: az alperes fél, azaz Pozsgay Boldizsár a legközelébb tartandó törvényszéki ülésen tegyen esküt, hogy nem hatalmasul zavarta el a szállásról a felperest, hanem csupán elküldte, mégpedig a fent mondott szavakkal, tudniillik, hogy „jó atyámfia, menj innét, mert ez a ház az én szállásom.” 2359. (I. 389.) Ráskay Ferenc érdekében a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) Ilosvay György (nobilis) ellen...162 2360. (I. 389.) A fia, Ilosvay György (nobilis) érdekében Ilosvay Mihály Ráskay Ferenc ellen elıadta, hogy azt a pert, amelyet ezen Ráskay Ferenc megfellebbezett, már vissza kellett volna hozni: kéri tehát az errıl kiadott pervisszabocsájtó levél bemutatását és ítéletet is követel az ügyben. 2361. (I. 389.) Ráskay Ferenc érdekében a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) a következıket válaszol-ta a fenti elıterjesztésre: Ilosvay György az osztálylevelet elhozta a vármegye törvényszékére, ahol a pert felülvizsgálták és ítéletet hoztak benne. Az alpe-res fél, Ráskay Ferenc azonban nem nyugodott bele az ítéletbe és megfelleb-bezte a pert, amelyet a felperes viszszavitt és bemutatott, majd miután a tör-vényszék megolvasta azt, semmit sem válaszolt a pervisszabocsájtó levélre, tehát a pert nyugalomban hagyta. Ezután a vármegye közönsége egy újabb határnapot tőzött ki, amelyre be kellett volna hozni a mondott levelet: a felpe-res azonban erre sem akart semmit válaszolni. Most tehát törvénytelen pat-varkodással zaklatja az alperest. 2362. (I. 390.) Az alperes fél érdekében Ilosvay Mihály a következıket vá-laszolja: akkor, amikor Miklós deák (litteratus) bemutatta a pervisszabocsájtó levelet, ı is jelen volt fia személyében és kész lett volna meghallgatni a fel-sıbb bíróság ítéletét. Ámde Miklós deák ekkor közbeszólt és nem engedte meg, hogy a levelet lefordítsák: mégpedig azért nem, mert azt akarta, hogy elıbb ı mutassa be a per felülvizsgálatáról kiadott levelet. İ azonban akkor nem tudta ezt a levelet bemutatni – erre egyébként sem lehetett ıt kötelezni. Egyébként nem tagadja, hogy a perfelülvizsgálati levél bemutatására a tör-vényszék határnapot tőzött ki: de hogy akkor nem tudta bemutatni a mondott levelet, amiatt senki más nem szenvedett kárt, csak ı maga, mivel ennek okán halasztották el a pert. 2363. (I. 390.) Az alperes fél erre azt válaszolta, hogy a felperesnek mindig a pert felülvizsgáló levélben foglaltaknak megfelelıen kellett volna beszélnie. 2364. (I. 390.) Ilosvay Mihály azt mondotta, hogy a Ráskay Ferenc elleni pert fel kell venni, mivel ezen Ráskay Ferencnek nincs igazsága163 azokban a jószágokban, amelyet ı fia nevében keres.

154

2365. (I. 390.) Erre az alperes fél prokurátora azt válaszolta, hogy a felpe-res csalónak mondotta Ráskay Ferencet és ezért ítéletet kér ellene. 2366. (I. 390.) A vármegye közönsége az ügyben a következıképpen ítél-kezett: a felperes Ilosvay Mihály szavai nem az alperes Ráskay Ferenc ellen irányultak, tehát nem követett el széktörést. – Az ítéletet az alperes megfel-lebbezte és letette a fellebbezésért fizetendı 25 dénárt. 2367. (I. 391.) A vármegye Ilosvay György és Ráskay Ferenc egész ügyé-ben (lásd a 2360-2364. számú bejegyzéseket) a következı határozatot hozta: mivel az elhangzott válaszok, amelyeket az alperes a felperes ellen elıadott, csupán kifogások, ennélfogva azokat nem lehet átküldeni. Az alperes fél azonban a következı törvényszéki ülésen tartozik bemutatni a pervisszabo-csájtó levelet. 2368. (I. 391.) A felperes fél, tudniillik Wiczmándy Mátyás érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Kamonyay Tamás a követ-kezıket terjesztette elı Bolusith Ágoston leleszi prépost ellen: három eszten-dıvel ezelıtt, Szent György vértanú ünnepe (április 24-e) táján a nevezett felperes kiárendálta az egri püspöktıl Bodrogköz püspöki dézsmájának – tud-niillik a gabona-, a méh- és a báránydézsmának – a negyed részét. Miután a dézsmát beszedték, Polyán possessio gabonadézsmáját a felperes ugyanott két kazalba rakatta és az egészet bizonyos áron eladta valakinek. Amikor azonban a vásárló el akarta szállítani a megvett gabonát, akkor a nevezett le-leszi prépost úr nem tudni, mitıl indíttatván az egyik szervitorát, név szerint Katona Miklóst más jobbágyaival és familiárisaival együtt ráküldte a mon-dott vásárlóra, akik fegyveres kézzel meg is támadták ezt az embert, a félig-meddig már szekereken lévı gabonát lehányták és mind a két kazalnyi ter-mést elvitték, ahová nekik tetszett. A mindebbıl származó kárt a felperes száz forintért sem vállalná magára. 2369. (I. 391-392.) Bolusith Ágoston leleszi prépost érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a leleszi konvent által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely a következıket válaszolta az elıterjesztésre: mivel a le-leszi Szent Kereszt egyház birtokain szedni szokott dézsmát az egri püspök átengedte a nevezett prépost úrnak, s mivel egyházi dézsma ügyérıl van szól, a dolog nem világi, hanem egyházi törvényszék elé tartozik, s egyházi tör-vényszék elıtt az alperes fél kész is feleletet adni. Az alperes pedig egyéb-ként sem követhetett el hatalmaskodást a dézsmagabona elvételével, hiszen maga az egri püspök engedte át azt neki. 2370. (I. 392.) A felperes fél erre azt válaszolja, hogy mivel az alperes nem tagadja a gabona elvételét, ezért nincs is szükség bizonyításra. Kéri tehát az azonnali ítélethozatalt.

155

2371. (I. 392.) A vármegye közönsége a Wiczmándy Mátyás és Bolusith Ágoston leleszi prépost között folyó perben (lásd a 2368-2370. számú be-jegyzéseket) a következı ítéletet hozta: mivel az alperes nem tagadja a dézs-magabona elvitelét, hanem csupán a bíróság illetékességét vitatja, ezért el kell marasztalni a felperes keresetében és kötelezni kell az okozott kár megté-rítésére. – Az ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elı. 2372. (I. 392.) A leleszi prépost úr felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a Leleszrıl nem a megfelelı módon elköltözött és je-lenleg Perbenyik possessióban lakó Nagypál Mihály jobbágynak a Vékey Fe-renctıl való visszakövetelésére. 2373. (I. 392.) Telekessy István felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Paz-dicsy Ágoston vagy Gatályi András esküdtet a Cseb possessióban lakó Klan Pál jobbágynak a Horváth Ferenctıl való visszakövetelésére. 2374. (I. 392.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Kamonyay Tamás esküdt (nobiles) jelentést terjesztett a vármegye közönsége elé, amely szerint meg-tartották a törvénykezést Benı Mátyás jobbágy részérıl. 2375. (I. 393.) Dereghnyey Mihály (egrgius) bejegyeztette, hogy a várme-gye közönsége az ı fellebbezésére – amennyiben az ügy a szabadságot és az adósságot is illeti – nem küldte át Benı Mátyás jobbágy részérıl a pert. 2376. (I. 393.) Ilosvay Mihály felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet az Imreg possessióban lakó Kevel Benedek és Csecskó Már-ton jobbágyoknak a Ráskay Ferenctıl és Horváth Ferenctıl való visszaköve-telésére; a nevezett jobbágyok egyébként elszöktek korábbi lakóhelyükrıl. 2377. (I. 393.) Kupay Mihály felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Csil-lag István esküdtet Legyesbényén lakó szökött jobbágyának, név szerint Hor-dós Mihálynak a Szemere Györgytıl való visszakövetelésére. 2378. (I. 393.) Zsófia asszony (nobilis), Szalonthay Bálint házastársa felké-ri Vékey Imre szolgabírót és Zuthy István esküdtet Szabó Balázs jobbágynak a Horváth Gergelytıl való visszakövetelésére.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1563. március 3. (f. IV. p. D. Invocavit), h.n. 2379. (I. 393.) Homonnay Ferenc prokurátort vallott. 2380. (I. 393.) Bak Gergely és Bacskay Miklós prokurátorul vallotta Kendy Tamást, György deákot (litteratus), Roskoványi Kálmánt, Horváth Istvánt, Vécsey Balázst és Máté deákot (littertus).164 2381. (I. 393.) Tibay János és házastársa, Magdolna asszony (nobilis) Vé-key Imre szolgabíró által idéztetett Helmeczy Márton (nobilis) ellen károko-

156

zások és költségek – amelyeket az idéztetı fél részletezni fog a vármegye kö-zönsége elıtt – megtérítés miatt. 2382. (I. 394.) Pinkóczy Máté idéztetett Vékey Imre szolgabíró által Hen-selıczy Ilona asszony (nobilis), Daróczy György házastársa ellen valamely szılı miatt, amely Legenye possessio szılıhegyén fekszik; az idéztetı asz-szony el is tiltja a nevezett Pinkóczy Mátét a mondott szılı használatától. 2383. (I. 394.) Butka Lajos valamely hatalmaskodó cselekedet – tudniillik a szabad úton való feltartóztatás – miatt idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Cseley János ellen. 2384. (I. 394.) Gatályi Gáspár valamely hatalmaskodó cselekedet – tudniil-lik a szabad úton való feltartóztatás – miatt Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Henselıczy György ellen. 2385. (I. 394.) Kálnássy Gergely prokurátort vallott. 2386. (I. 394.) Sztankóczy Máté deák (litteratus) és fia, Sztankóczy János, valamint Pozsgay Antal prokurátort vallott. 2387. (I. 394.) Bey János, Szobonya László és Szobonya Bertalan egy ser-tésnek a levágása miatt idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Sztan-kóczy János ellen. 2388. (I. 394.) Bey János prokurátort vallott. 2389. (I. 394.) Dorottya asszony (nobilis), Bey János házastársa prokurátort vallott. 2390. (I. 394.) Nagymihályi János személyében Ferenc deák (litteratus) az alábbiakat jegyeztette be: ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) azt mondotta itt, a vármegye törvényszéke elıtt, hogy Pongrácz János a tényeket meghamisít-va tett elıterjesztést ıfelsége elıtt a Nagymihály várából való kizárásával kapcsolatban. 2391. (I. 394.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Lasz-tóczy Péter a mostantól számított tizenötöd napig lépjen egyezségre száz fo-rint büntetés terhe alatt Török Tamással mindazokban a perlekedésekben, amelyek közöttük folynak. 2392. (I. 395.) Ifjabb Eödönffy Ferenc a maga nevében, valamint nagymi-hályi Bánffy Sandrinus, nagymihályi Bánffy Gábor és atyafiaik személyében bejegyeztette, hogy részükrıl nagymihályi Pongrácz Mátyás és nagymihályi Pongrácz János mindig szabadon bejöhetett Nagymihály várába és szabadon távozhatott onnét, most is szabadon birtokolhatja ott való birtokrészét: tehát a nevezettek soha nem voltak kizárva a mondott várból. 2393. (I. 395.) Füzéry Pál (nobilis) prokurátort vallott. 2394. (I. 395.) Báthory Miklós úr (magnificus) és házastársa, Fruzsina asz-szony (generosa) prokurátorul vallotta Possay Bertalant, Bánchy Jánost, Su-lyok Ferencet, Oroghványi Gergelyt és Cseley Jánost.

157

2395. (I. 395.) Bornemissza Gáspár (egregius) a következıket terjesztette a vármegye közönsége elé Szalonthay János ellen: a nevezett Szalonthay János rátört az elıterjesztı egyik jobbágyának, a Szabolcs vármegyében fekvı Jákó possessióban lakó Vida Jánosnak a házára és elvitte onnét a mondott jobbágy szalonnáját és gabonáját. Elvitette továbbá a saját szekerén egy másik job-bágynak, az ugyanott lakó Vida Balázsnak a gabonáját és a szalonnáját is, va-lamint Bíró Lukács özvegyének a gabonáját; e hatalmaskodást a mondott Já-kó possessio valamennyi lakosa bizonyítani tudja. – Szalonthay János erre azt a feleletet adta, hogy minden törvénykezés nélkül akasszák fel ıt, ha megtette mindazt, amit Bornemissza Gáspár ellene elıterjesztett. 2396. (I. 395.) Homonnai Drugeth Ferenc Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Homonnay Gáspár ellen a közöttük fennálló megállapodás dolgában. 2397. (I. 395-396.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Wiczmándy Mátyás fıispán úr válasszon maga mellé valamely jogban jártas nemes férfiakat és az ezen törvényszéki ülés utáni legközelebbi hétfın (már-cius 8-án) vigye ki ıket Pazdics possessio helyszínére, s ott velük Istent és az isteni igazságot a szeme elıtt tartva törvényesen vizsgálja felül azokat a jó-szágokat, amelyeket néhai Rákóczi István halála után, mint bírói zár alá ke-rült birtokokat vett a kezéhez, hogy vajon a férfiági vagy a nıági örökösöket illeti-e ezek birtokjoga, s a mondott bírák által hozandó ítéletnek megfelelıen iktassa birtokba a törvény szerint való örökösöket. Ha pedig az érdekelt felek valamelyike a kitőzött határnapon nem jelenik meg a mondott helyszínen, akkor a jószágokat adja át annak a félnek, amelyik megjelenik. 2398. (I. 396.) Vállay Tamás és Bánóczy Miklós szolgabíró (nobiles) eltilt-ja azokat a Nátafalva possessióban fekvı jószágokat, amelyek a fıispán úr kezénél vannak, mint bírói zár alá vett birtokok, azt akarván, hogy a törvé-nyes felülvizsgálatig maradjanak is a mondott fıispán úr kezénél, mivel a jog rendje szerint a feleségeiket illetik meg ama jószágok. 2399. (I. 396.) Nátafalussy Albert (nobilis) a harmadik alkalommal inti az ıt megilletı jegyajándék miatt Zsófia asszonyt (nobilis), néhai Nátafalussy György özvegyét, aki jelenleg Possay István házastársa. 2400. (I. 396.) Báry Gáspár eltiltja Pozsgay Istvánt attól, hogy építse és mővelés alá vegye azt a puszta szılıt, amelyik Kisbári possessiónak az Ist-vánhegye nevő szılıhegyén fekszik és amelyet, mint ıstıl maradt jószágot, a nevezett tiltó fél akar ismét mővelés alá venni. – Báry Gáspár levelet kér az intésrıl. 2401. (I. 396.) Tibay Kristóf Lónyay György személyében az elsı alkalom-mal inti Lónyay Pétert (egregius) két szılı miatt, amelyek Nagybári posses-sio szılıhegyén fekszenek és amelyek csupán zálog címén vannak a nevezett kezénél.

158

2402. (I. 396.) Csicsery Péter és Szalonthay Bálint azt a jelentést terjesz-tette a vármegye közönsége elé, hogy elvégezték a Homonnay-urak érdeké-ben és Telekessy István ellen a bizonyítást. 2403. (I. 396.) Kendy Bálint és házastársa, Anna asszony, valamint Ló-rántffy János prokurátort vallott. 2404. (I. 397.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) érdekében a várme-gye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely, Homonnai Drugeth Gáspár érdekében a leleszi konvent prokurátort valló levelével Pozs-gay Boldizsár, Homonnai Drugeth István érdekében vármegyei prokurátort valló levéllel ugyancsak Pozsgay Boldizsár, Homonnai Drugeth Miklós és Homonnai Drugeth István érdekében pedig vármegyei, illetve királyi proku-rátort valló oklevelekkel Kamonyay Tamás a következı elıterjesztést tette Telekessy István ellen: a nevezett felperesek a törvénycikkelyekben foglal-taknak megfelelıen kérették az alperestıl és Keresztes Jánostól Zemplén oppidumnak a Barkó várához tartozó negyed részét és Szomotor teljes pos-sessiót, amely jószágok néhai Homonnai Drugeth Borbála asszonynak (gene-rosa), néhai Homonnai Drugeth Antal (magnificus) leányának, tudniillik né-hai Kendy Ferenc házastársának a birtokában voltak – és ennélfogva örökö-södési jogcímen a felpereseket illetik meg –, s amelyeket a korábbi eszten-dıkben az alperes édesapja, néhai Telekessy Imre (egregius) hatalmasul el-foglalt. Márpedig az 1542. évi besztercebányai törvényekben világosan benne foglaltatik, hogy a hatalmasul elfoglalt javakat vissza kell adni azoknak, akik-tıl elfoglaltattak, illetve örököseiknek; s a felperesek nemes és nem nemes személyekkel elegendıképpen bizonyítani tudják, hogy e jószágok az ı örök-ségüket képezı, hatalmasul elfoglalt javak. És jóllehet Telekessy Imre a fel-peresek egyéb, ugyancsak Barkó várához tartozó jószágait már visszaadta, a fent mondott két birtokrésznek a visszabocsájtását megtagadta, semmibe vé-ve ıfelsége e tárgyban kiadott számos parancsát. 2405. (I. 397-398.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) érdekében az elıbb mondott prokurátora korábbi elıterjesztésének a visszavonása után a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Helmeczy Márton deák (litteratus) és Mikó Ferenc azt válaszolja, hogy a nevezett alperes a mondott borokat egyáltalán nem tartotta vagy tartatta vissza. Jobbágyai részérıl pedig a helyszínen bizonyítja a keresetét.165 2406. (I. 398.) A felperes fél érdekében a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel Cseley János azt válaszolja, hogy a mondott felperes az al-peres fél esküjére bocsájtja az ügyet. – Az alperes ezt nem fogadja el, hanem bizonyítani akar, s mivel ez nem engedtetik meg neki, ezért a felperes esküjé-re bocsájtja az ügyet.

159

2407. (I. 398.) A vármegye közönsége ebben az ügyben (lásd az elızı két bejegyzést) azt a határozatot hozta, hogy a felperes fél fog esküt tenni a tör-vényszék elıtt azután, hogy felgyógyult, bármelyik ülésen, az alperes fél pedig az eskü letétele után, egy késıbb kitőzendı határnapon szolgáltasson törvényt. 2408. (I. 398.) Kozmay János Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Koz-may Péter ellen, mégpedig azért, mert az idéztetı egyik jobbágyát hatalmasul visszatartotta. 2409. (I. 398.) Zemplén vármegye alispánja és szolgabírái az alábbiakat je-gyeztették be: ık a mostani törvényszéki ülésen felvették volna Dobó Do-monkosnak a nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor (egregii) ellen indított perét, de nem tehették, mivel nem jelentek meg a tör-vényszék elıtt azok a személyek, akik elıtt Dobó Domonkos a Bánffyak el-len való bizonyítást elvégeztette és akiknek kötelességében állt volna jelen-tést tenni arról, hogy a tanúk eskü alatt tették-e meg a vallomásukat. Ezért te-hát a mondott pert ezen mostani állapotában kell hagyni egészen addig, amíg ezek a személyek jelentést nem tesznek a törvényszék elıtt a bizonyításról. 2410. (I. 398.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a tör-vényszék jegyzıje nem írhat és nem adhat ki másolatot Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János (nobiles) számára azon intılevélrıl, amely a Ráskay Fe-renc által ellenük elıterjesztett intésrıl készült, mivel korábban már készültek a nevezettek számára ilyesféle másolatok, ámde azokért sem részben, sem teljes egészében nem fizettek meg a mondott jegyzınek. 2411. (I. 399.) A felperesek, tudniillik Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály – vagyis néhai Ráskay Ferenc (nobilis) fiai, akikre tudniillik atyjuk halálával a jelen per szállott – érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levél-lel Kamonyay Tamás a következıket terjesztette elı Soós Péter, Soós Mátyás és Soós János (nobiles) ellen: a felperesek inttették az alpereseket az anyjukat megilletı jegyajándék felvételére azokból a jószágokból, amelyek az ezen vármegyében fekvı Nagyráska, Kisráska és Hegyi possessiókban vannak és amelyek korábban néhai Ráskay János (egregius) birtokában voltak, s ez az intés azért történt, mert az alpereseknek sem az anyja, sem az apja nem a Ráskay-családból származott. Ráskay György, Ráskay János és Ráskay Mi-hály ugyanis vér szerint való atyafiak voltak: Ráskay Ferenc ezen György unokája, Ráskay Mihály pedig a mondott Mihályé; az alperesek anyja viszont Soós Margit volt, akinek az elsı férje Ráskay János, a második pedig Bolich Albert volt, aki a nevezett alpereseknek is az apja. A mondott jószágok tehát mint az elsı férje jószágaiból ıt megilletı jegyajándékok kerültek nevezett Soós Margithoz, ennélfogva fiaitól a felperesek az ország törvényeiben fog-laltak szerint pénzzel kiválthatják azokat.

160

2412. (I. 399.) Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János (I, lásd az elızı be-jegyzést) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János azt a feleletet adta, hogy amikor a felperesek a nevezett alpereseket in-tették és perelték anyjuk jegyajándéka miatt, akkor tulajdonképpen az anyju-kat intették és perelték, aki pedig már régen, 14 esztendıvel ezelıtt meghalt. 2413. (I. 399.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta a per-ben (lásd az elızı két bejegyzést): a felperesek nem az alperesek anyját intet-ték a jegyajándékkal, hanem magukat az alpereseket, akik tudniillik, mint dotalisták birtokolják a meghalt anyjuk után a mondott birtokrészeket, s ép-pen ezen birtoklásuk miatt perelhetık, ha a jog szerinti örökös pénzen meg akarja váltani a jegyajándékot. 2414. (I. 400.) Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János (I, lásd az elızı be-jegyzéseket) ismét elmondják, hogy a nevezett felperesek nem inthették vol-na ıket anyjuk jegyajándékával kapcsolatban, mivel ı hatvan esztendın ke-resztül békességes birtokában volt azon jószágoknak, sıt ık maguk is benne születtek azokban: törvényes jogcímük van tehát azok birtoklására. Ráadásul a vármegye törvényszéke nem is illetékes az ezen jószágok dolgában való íté-lethozatalban, mivel a követelt szántóföldek meghaladják a 12 holdnyi terüle-tet. 2415. (I. 400.) Ráskay Mihály és Ráskay Ferenc (A, lásd az elızı bejegy-zést) azt válaszolják, hogy ık a mondott pert a jegyajándék megváltása címén indították, s mivel a megváltási összeg nem haladja meg a 100 forintot, ezért a benne való ítélethozatal mindenképpen a vármegye törvényszékére tartozik. 2416. (I. 400.) Soós Mátyás, Soós Péter és Soós János (I, lásd az elızı be-jegyzéseket) azt mondja, hogy ık nem csupán mint dotalisták birtokolják a perrel keresett jószágokat, hanem más, törvényes és megfelelı jogcímük is van azokhoz, amit, ha szükség lesz rá, be is akarnak bizonyítani, de a megfe-lelı helyen. 2417. (I. 400.) A vármegye közönsége meghallgatván az alperesek feleletét, a következı határozatot hozta: tekintettel arra, hogy a nevezettek szerint a jegyajándék megváltásának az összege meghaladja a száz forintot, de ennek bizonyítására nem kérték senkinek a kiküldését, továbbá, mivel nem mutattak be hiteles dokumentumot a törvényszék elıtt azzal kapcsolatban, hogy másfé-le, törvényes jogcímük is van a birtoklásra, hanem másutt akarják ezt bizo-nyítani: ezért az alispán úr menjen ki a mondott jószágok helyszínére, becsül-je fel azok értékét az ország törvényeinek megfelelıen, s amennyiben ez az érték nem haladja meg a száz forintot, vegye el azokat az alperesektıl és adja át a felpereseknek, mint ıket örökösödési jogcímen megilletı birtokokat. – Soós Péter, Soós Mátyás és Soós János (I, lásd az elızı bejegyzéseket) meg-

161

fellebbezte ezt a határozatot, Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály (A = actores) pedig letette az arról szóló levélért fizetendı 25 dénárt. 2418. (I. 400.) Sztankóczy Máté deák (litteratus) fia, Sztankóczy János, va-lamint Bey János valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Semsey Ferenc ellen. 2419. (I. 400.) Szobonya László és Szabó Bertalan Bánóczy Miklós szolga-bíró által idéztetett Semsey Ferenc ellen. 2420. (I. 401.) Ráskay Ferenc (egregius) protestációt terjeszt elı, azért, mert Ilosvay Mihály mint prokurátor tevékenykedik fia, Ilosvay György sze-mélyében. 2421. (I. 401.) Az alperesek, Ráskay Ferenc érdekében a vármegye által ki-adott prokurátort valló levéllel Kamonyay Tamás, Katalin asszony (nobilis), Horváth Ferenc házastársa érdekében Oroghványi Gergely, Ráskay György, Ráskay Fruzsina és Horváth György fia érdekében...166 2422. (I. 401.) Telekessy István Szalonthay Bálint szolgabíró által valamely hatalmaskodás miatt idéztetett Serédy Gáspár ellen; az idézett fél köteles elı-állítani Kovács Tamást, Lovász Istvánt és Tóth Györgyöt, valamint ennek fi-át, Tóth Tamást, akik valamennyien Zomotor possessióban laknak.167 2423. (I. 401.) Henselıczy György idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Gatályi Gáspár ellen valamely szekérnek a hatalmasul való visszatartása miatt; az idézett fél köteles elıadni a mondott szekeret is. 2424. (I. 401.) Dereghnyey Pál valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Vékey Ferenc ellen. – Az ügyben kiadatott az ítéletlevél. 2425. (I. 401.) Tibay Gergely valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által (medio ejusdem, lásd az elızı be-jegyzést) Vékey Ferenc ellen. – Az ügyben kiadatott az ítéletlevél. 2426. (I. 401.) Kálnássy Gergely valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Vékey Imre szolgabíró által Vékey Ferenc ellen. – Az ügyben ki-adatott az ítéletlevél. 2427. (I. 401.) Újfalussy István Vékey Imre szolgabíró által (medio ejus-dem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Vékey Ferenc ellen valamely hatal-maskodó cselekedet miatt. – Az ügyben kiadatott az ítéletlevél. 2428. (I. 401.) Isépy Sebestyén Vékey Imre szolgabíró által (medio ejus-dem, lásd az elızı bejegyzéseket) idéztetett Vékey Ferenc ellen. – Az ügyben kiadatott az ítéletlevél. 2429. (I. 401.) Kálnássy Gergely Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Nagymihályi István (egregius) ellen valamely hatalmaskodó cselekedet miatt: azért tudniillik, mert rátört az idéztetı Berettı possessióban lakó egyik szer-vitorának a házára a jobbágyaival és onnét ingóságokat hurcolt el.

162

2430. (I. 402.) Bacskay János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet Bartha János, Tornai János, Fazekas Balázs, Pozsonyi Bálint és özvegy Fazekas Anna jobbágyoknak (providi) a Kathus Mihálytól és Kathus Tamástól (nobiles) való kéretésére. 2431. (I. 402.) Vékey Ferenc (egregius) a maga nevében az egyik részrıl, a másik részrıl pedig házastársának, Zsófia asszonynak (nobilis) a nevében Szalonthay Bálint (egregius) a vármegye által kiadott prokurátort valló okle-véllel a törvényszék elıtt személyesen megjelenvén, önként és szabad akara-tuk szerint az alábbiakat jelentették: minden jogtalansággal, hatalmaskodással és károkozással kapcsolatban, amelyet eddig egymásnak kölcsönösen okoz-tak, felmentik és megnyugtatják egymást. 2432. (I. 402.) Körtvélyessy Miklós deák (nobilis litteratus) nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor (egregii), valamint az összes Bethleny-nemes személyében protestációt terjesztett a vármegye közönsége elé, amely szerint Dereghnyey Mihály az osztályos atyafiaival együtt malmot építtetett a Laborc folyón Lesztemér possessio határában, s ez a malom olyan magasan épült, hogy miatta kiszáradt Betlen possessio erdeje és Nagymihály oppidum határa is igen sok kárt szenved el a Laborc folyó vizének az ezen malom miatt való áradásai következtében. 2433. (I. 402.) Dereghnyey Mihály bejegyeztette, hogy már kétszáz esz-tendeje is megvan annak, hogy a mondott malom (lásd az elızı bejegyzést) ugyanazon a helyen áll Lesztemér possessio határában, s hogy az az ıseitıl és atyjától szállott reája és testvéreire. 2434. (I. 402.) Zsófia asszony (nobilis), Possay István házastársa prokurá-tort vallott. 2435. (I. 403.) Pósa Péter felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet, hogy kérjék meg számára az alábbi jobbágyokat: – Alaghy Jánostól Bácsi Pált és Pap Miklóst, akik búcsúztatás útján akarnak Pácin possessióból Kisrozvágy possessióba, a kéretı földesurasága alá köl-tözni; – Szabó Ambrust, aki Karcsa possessióból akar a kéretı földesurasága alá költözni; – Kathus Mihálytól és Kathus Tamástól Szob Gergelyt, aki Céke possesióból akar a kéretı földesurasága alá költözni. 2436. (I. 403.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Kamonyay Tamás, a törvény-szék esküdtje egybehangzó módon a következı jelentést terjesztette a várme-gye közönsége elé: ık a Szent Miklós ünnepe elıtti napon (1562. december 5-én) a törvényszék által kiküldetvén, kimentek Sámogy possessio helyszíné-re, hogy ott a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen Henselıczy György (egregius) kérésére elbúcsúztassanak egy Maginya László nevő job-

163

bágyot Pazdicsy Ágostontól (egregius). Amikor pedig a vizsgálatot elvégez-ték és kinyilvánították, hogy a jobbágy szabadon elköltözhet, akkor a neve-zett Pazdicsy Ágoston rút szidalmakkal illette elıttük ezen Maginya Lászlót, mondván, hogy „te bestye, kurva fia, árulóm lettél.” – Mindezek alapján Bánóczy Miklós és Kamonyay Tamás ítéletet kér a törvényszéktıl, kijelent-vén, hogy mivel a jobbágy szidalmazása elıttük, mint bírák elıtt történt, sére-lem esett becsületükön, amelyet a vármegye megoltalmazni tartozna. 2437. (I. 403-404.) Pazdicsy Ágoston érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Szentmarjay Mátyás a következıket válaszolja az elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést): Pazdicsy Ágoston semmit sem mondott a nevezett szolgabíró és esküdt tisztessége ellen, hanem a köteles tisztelettel bánt velük. Amit pedig a jobbágynak mondott, azt mondhatta, hi-szen a nevezett akkor még az ı jobbágya volt. Ezért tehát semmiféle bünte-tésben nem lehet elmarasztalni. 2438. (I. 404.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd az elızı két bejegy-zést) a következı ítéletet hozta: Pazdicsy Ágostonnak tisztelettel kellett volna beszélnie a vármegye által kiküldött, tehát a vármegye személyében megje-lent és eljáró szolgabíró és esküdt elıtt; s mivel nem így cselekedett, hanem gyalázkodó szavakat mondott, ezért a törvénycikkelyek által megszabott 100 forint büntetésben kell elmarasztalni. – Pazdicsy Ágoston nem nyugodott be-le ebbe az ítéletbe, hanem megfellebbezte azt. 2439. (I. 404.) A leleszi prépost úr a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen visszakövetelte Vékey Ferenctıl (egregius) Nagypál Mihály job-bágyot, aki szökevény módon távozott el Lelesz oppidumból Perbenyik pos-sessióba. Az ügy elintézésére a vármegye törvényszéke kiküldte Szalonthay Bálint és Vékey Imre szolgabírókat,168 akik a Vízkereszt ünnepe elıtti szom-baton (január 2-án) ki is mentek Perbenyik possessio helyszínére és ott tör-vényt hoztak a mondott Nagypál Mihály részérıl, de bizonyos ésszerő okokra nézve nem tudták a nevezett jobbágyot visszaadni. A leleszi prépost úr azon-ban nem elégedett meg a szolgabírák által hozott ítélettel, hanem a vármegye törvényszékére fellebbezte meg az ügyet. Ekkor Vékey Ferenc protestációt terjesztett a vármegye közönsége elé, amely szerint a mondott prépost fog-ságba vetette Nagypál Mihályt, jóllehet az ügy fellebbezés alatt áll. Ezt hall-ván Oroghványi Gergely a következıket válaszolta: nem tagadja, hogy a pré-post úr valóban elfogatta a jobbágyot, de azon okból cselekedte azt, hogy át-adja a kapitány úrnak, aki kezességet vállalt a dologban. – Az elmondottak alapján a vármegye közönsége azt az ítéletet hozta, hogy a leleszi prépost urat a jobbágy elfogatása miatt a törvénycikkelyek által meghatározott 100 forint büntetésben kell elmarasztalni.

164

2440. (I. 405.) Báthory Miklós úr (magnificus) felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet a jelenleg Szegi possessióban lakó és bú-csúztatás útján Újlak possessióba költözni akaró Cseleji Tamás jobbágynak a Horváth Istvántól való kéretésére. 2441. (I. 405.) Báthory Miklós úr felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy Mészáros Tamás nevő jobbágynak a Homonnay Gáspár-tól való kéretésére; a nevezett jobbágy a törvénycikkelyekben foglaltak által meghatározott búcsúztatás útján akar Zemplén oppidumból Újlak possessióba költözni. 2442. (I. 405.) Báthory Miklós felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet egy Kálmán Márton nevő jobbágyának a Bojnichith Horváth Gergelytıl való visszakövetelésére; a nevezett jobbágy ugyanis szö-kevény módon távozott el Vencsellı possessióból Bély possessióba. 2443. (I. 405.) A vármegye közönsége feljegyezteti, hogy a legközelébb tartandó törvényszéki ülésen az összes többi per elıtt, legelsınek kell fel-venni Lasztóczy Gáspár perét és kell abban ítéletet hozni. 2444. (I. 405.) Kiadatott az elsı ítéletlevél Dereghnyey Mihály számára Bacskay Miklós ellen. 2445. (I. 405.) Vékey Ferenc (egregius) Vékey Imre szolgabíró és Balogh Albert esküdt által kéreti Monaky Mihálytól a jelenleg Mihályi possessióban lakó Császár István jobbágyot, aki szökevény módon távozott el a földesura-sága alól. 2446. (I. 405.) Bacskay György felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet Kassai Mátyás, Kassai Péter és Pásztor Mihály jobbágyoknak a Henyey Miklóstól való visszakövetelésére; a nevezett jobbágyokat ugyanis erıszakkal hurcolták el Ágóc possessióból. 2447. (I. 406.) Kálnássy Gergely Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Azary Márton (nobilis) ellen, azért, mert rátört az idéztetı Azar possessióban lakó egyik jobbágyának a házára és megverte a mondott jobbágyot. 2448. (I. 406.) Bábay Antal ugyanazon hatalmaskodó cselekedet miatt (lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Azary Márton ellen. 2449. (I. 406.) Makó János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet egy Bika András nevő jobbágynak az Alaghy Jánostól való visszakövetelésére; a nevezett jobbágy ugyanis szökevény módon távozott el Szentes possessióból Karcsa possessióba.

165

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. március 24. (f. IV. p. D. Laetare), h.n.

2450. (I. 406.) Izdenczy László (nobilis) házastársa, Hedvig asszony (nobi-lis) prokurátorul vallotta nevezett férjeurát. 2451. (I. 406.) Vitányi Boldizsár prokurátort vallott. 2452. (I. 406.) Marinith Ferenc és házastársa, Katalin asszony prokurátort vallott. 2453. (I. 406.) Dereghnyey Mihály (egregius) prokurátort vallott. 2454. (I. 406.) Pozsgay István idéztetett Báry Gáspár ellen; az idézett fél köteles elıállítani Péter deákot (litteratus), Tar Tamást és Soproni Istvánt is, akik valamennyien Bári possessióban laknak. 2455. (I. 406-407.) Az alperes fél, tudniillik a leleszi prépost úr érdekében a korábbi prokurátor visszahívása után Cseley János felelt, mégpedig a kö-vetkezıképpen: a nevezett alperes akkor adott indoklást, amikor a prokuráto-rát visszahívta. Az a Nagypál Mihály ugyanis, aki miatt Vékey Ferenc per in-dított, egy büntetést érdemlı ember, akit kihágásai miatt akart az alperes megbüntetni. A nevezett felperes egyébként is az alperestıl várta a mondott jobbágy megbüntetését és meg is kérte erre a megbízott urak elıtt; az alperes pedig erre a kérésre ígérte meg, hogy törvényt fog szolgáltatni a jobbágy fö-lött. A nevezett Nagypál Mihály a kapitány úr engedelmébıl jelenleg is a fel-peres kezénél van, s éppen ezért nem is a vármegye törvényszéke elé tartozik ez az ügy, hanem a kapitány úr elıtt kell eljárni benne, ahol tudniillik elkezd-ték. – A továbbiakban az alperes elmondja, hogy azért hívta vissza a pro-kurátorát, mert amikor a szolgabíró és az esküdt ítéletet hozott Nagypál Mi-hály dolgában, akkor a felperes azt mondotta, hogy ez az ügy nem tartozik a törvénycikkelyek illetékessége alá. S jóllehet ezután az alperes megfellebbez-te a pert, most azonban mégsem akar élni a fellebbezéssel. – Továbbá: a fel-peres ugyan azt állítja, hogy az alperes elfogatta a nevezett jobbágyot, ámde ezért törvényes úton még nem kereste meg az alperest, csak a biztos urak és a vármegye elıtt tett panaszt emiatt. A felperes tehát patvarkodó módon zaklat-ja az alperest, aki ugyanis semmi mást nem tett, mint betartotta azt, amit egymás között elvégeztek. 2456. (I. 407.) Vékey Ferenc a maga személyében azt a választ adta erre az elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést), hogy nem tagadja: ı a biztos urak elıtt semmit nem követelt. De azért nem tett ilyet, mert az alperes fél egy zsarnok. És ı soha nem is perlekedett az alperessel a biztos urak elıtt, csak éppen azt mondotta, hogy az alperes elfogatta Nagypál Mihály jobbágyot és a vasra vert foglyot átadta a kapitány úrnak.

166

2457. (I. 407.) A leleszi prépost úr ítéletet kér a törvényszéktıl, mivel ı nem zsarnok. 2458. (I. 408.) Báry Gáspár (nobilis) valamely hatalmaskodó cselekedet miatt idéztetett Pozsgay István (nobilis) ellen; az idézett fél köteles elıállítani vétkes jobbágyait is, név szerint Kovács Pétert, Koncz Kelement, Kulcsár Fe-rencet, Tatár Tamást, Pásztor Györgyöt, Tar Györgyöt, Kovács Ferencet, Só-lyom Antalt és valamilyen Lászlót. 2459. (I. 408.) Vékey Ferenc elıadta, hogy ı azért mondotta zsarnoknak a leleszi prépost urat (I, lásd az elızı bejegyzéseket), mert zsarnok módjára cselekedett. A mondott Nagypál Mihály jobbágyot ugyanis elfogatta, vas-láncokkal megkötöztette és így vetette börtönbe, akit, ha a prépost jelen volt, soha nem is engedtek ki a börtönbıl, csak a prépost távollétében engedték ki néha és csak ilyenkor adtak neki valami ennivalót is. Egyébiránt a prépost Székely Antal katonáival körülbelül 24 embert öletett meg és akasztatott fel a saját jobbágyai közül. Mindezekkel kapcsolatban Vékey Ferenc azt indítvá-nyozza, hogy a prépost úr tegyen esküt a maga személyében, hogy nem vi-selkedett zsarnoki módon, s ha esküt tesz, akkor ı kész kifizetni a vármegye törvényszéke által reá kiszabandó büntetést. 2460. (I. 408.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a le-leszi prépost úr tegyen esküt, hogy nem zsarnok és nem is viselkedik zsarno-ki módon a jobbágyaival; ha leteszi az esküt, akkor Vékey Ferenc marasztal-tassék el a széktörés vétkében. Ha azonban a prépost úr nem tenne esküt, ak-kor Vékey Ferencet fel kell menteni. 2461. (I. 408.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel a leleszi prépost úr nem tagadja, hogy Nagypál Mihály jobbágyot ı fogatta el, ezért az ítélet ugyanaz marad. 2462. (I. 408.) Bolusith Ágoston leleszi prépost érdekében Vékey Luca asz-szony, néhai Horváthy János (egregius) özvegye ellen az idézésre senki nem jelent meg, hogy magyarázatot adjon a pervisszaőzésre, ezért ismételten a törvény elé kell idézni a nevezett prépostot. 2463. (I. 409.) Sztáray Antal protestációt terjesztett elı, azért, mert Hardi István – aki néhai Vinnay Benedek (egregius) jobbágya és Sztára possessió-ban lakik – rátört a protestáló házára és nemesi kúriájára, s ott megsebesítette Sztáray Istvánt. 2464. (I. 409.) Kiadatott a második ítéletlevél Nagymihályi István számára nagymihályi Pongrácz Mátyás ellen.169 2465. (I. 409.) Kiadatott a második ítéletlevél Nagymihályi István számára Pongrácz János ellen. 2466. (I. 409.) Sztrithey Miklós (nobilis) Szakács Tamás által az elsı alka-lommal intette Sztrithey Sebestyént (nobilis) a saját pénzével néhai Sztrithey

167

Oszvald azon birtokrészei miatt, amelyek Kereplye, Tehna és Szécs posses-siókban vannak és amelyeket Sztrithey János adott zálogba a nevezett Sztrit-hey Sebestyénnek. 2467. (I. 409.) Ezen intést hallván (lásd az elızı bejegyzést), Sztrithey Se-bestyén a következıket terjesztette elı: azok a birtokrészek, amelyeket Sztrithey Miklós rajta keres, ezen Sztrihey Miklós birtokában vannak, tehát a nevezett törvénytelenül zaklatja ıt.170 2468. (I. 409.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Sztrithey Miklóst el kell marasztalni a megalapozatlan kereset miatt. 2469. (I. 409.) Újfalussy István a saját pénzével inti Kázméry Pétert, Káz-méry Lajost, Kázméry Kristófot, Kázméry Jánost és Kázméry Sárát a Kutlin praediumban fekvı birtokrész miatt. 2470. (I. 409.) Nagymihályi István bejegyeztette, hogy a vármegye közön-sége a nagymihályi Pongrácz János és nagymihályi Pongrácz Mátyás ellen folytatott perében akkor adta ki a számára megírt és megpecsételt ítéletleve-let, amikor a törvényszék még nem állt fel, s a nevezett Pongrácz János és Pongrácz Mihály nem 3 forintért, hanem csak 12 dénárért nyittatta fel a mon-dott levelet. 2471. (I. 410.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Márton deák (litteratus) nagymihályi Pongrácz János (egregius) prokurátorá-nak vallván magát, nem jelent meg akkor, amikor ugyanezen Pongrácz Jánost megidézték Nagymihályi István (egregius) ellen, de megengedte, hogy ezen Nagymihályi István kivegye az ítéletlevelet, ezért ezt az ítéletlevelet már nem 12 dénárért, hanem 3 forintért lehet felbontani. 2472. (I. 410.) Vékey Ferenc (egregius) bemutatván a pénzt, inti a tiszte-lendı leleszi prépost urat a Ladmóc possessio szılıhegyén fekvı szılınek a méltányos felbecsülésére. 2473. (I. 410.) Dereghnyey Mihály (egregius) érdekeltnek mondta magát az elıbb említett szılı (lásd az elızı bejegyzést) felbecsülésében. 2474. (I. 410.) A felperes fél, tudniillik Nagymihályi István érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (lit-teratus) a következıket terjesztette elı nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregi-us) ellen: az 1562. esztendıben, Feketevasárnap (március 15.) táján, az éjsza-ka csöndjében ezen Pongrácz Mátyás emberei: Fankó Gergely és ugyancsak Gergely nevő veje, valamint Ilka Fábián, Kovács Bálint, Kovács Benedek – akik ketten Kovács István fiai –, Csörgı Tamás, Csencser Bálint és Rucska András (providi), nagymihályi lakosok fegyveres kézzel és hatalmasul rátör-tek a nevezett felperesnek a Nagymihály oppidumban, a tulajdon háza elıtt lévı gyümölcstermı kertjére, kivágták annak újonnan épített kerítését és le-

168

döntötték a régi kerítés 23 karóját is, s mindezzel akkora kárt okoztak a felpe-resnek, amelyet tíz forintért sem vállalna magára. 2475. (I. 411.) Az alperes fél, tudniillik Nagymihályi Pongrácz Mátyás ér-dekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Helmeczy Márton deák (litteratus) azt a feleletet adta a felperes elıterjesztésére, hogy jóllehet a királyi kúrián is bármiféle megkülönböztetés nélkül a teljes persorozatot fi-gyelembe vették, itt, a vármegye törvényszéke elıtt a persorozatot figyelmen kívül hagyva vétetett fel a per. 2476. (I. 411.) Nagymihályi István (A, lásd az elızı bejegyzéseket) azt vá-laszolta az alperes elıterjesztésére, hogy a jelen pert a legteljesebb mértékben a persorozat szerint vették fel, amint az kiderül ıfelségének az errıl kiadott és a vármegye számára megküldött parancslevelébıl is. Amikor pedig a pa-rancslevélben foglaltaknak megfelelıen megidéztetett a felperes és ezen idé-zésre nem jelent meg, a vármegye közönsége a meg nem jelenés miatt kiadta az elsı ítéletlevelet, amelyet az alperes fel is nyitott. A felperes szerint tehát az alperes fél tartozik feleletet adni. 2477. (I. 411.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel semmiféle parancslevél nem érkezett, amelyet valaki is kért volna, azonban a felperes kérte perének a felvételét, a törvényszék felvehette azt, hiszen eljár-hat annak a kérésére, aki sürget. 2478. (I. 411.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (I, lásd az elızı bejegy-zéseket) azt válaszolja, hogy ı nem tagadja a felperes keresetét: a jobbágyai valóban elkövették, amivel vádoltatnak. De mivel nem ı küldte a mondott jobbágyokat, ezért az ország törvényeinek megfelelıen kész törvényt látni fe-lettük a helyszínen. Ha pedig a felperes fél ragaszkodik ahhoz, hogy ı küldte a jobbágyokat, akkor bizonyítania kell az állítását: ı ugyanis azt mondja, hogy ha küldte a jobbágyokat, akkor úgy küldte, mint saját tulajdon birtokára. 2479. (I. 411-412.) A felperes fél az alperesnek egyedül csak a maga sze-mélyében leteendı esküje alá bocsájtja a dolgot, az alperes azonban ezt nem fogadja el. Tagadja továbbá, hogy ı küldte volna a jobbágyokat, akiket elı kell állítani és kijelenti, hogy minden ok nélkül háborgatja ıt a felperes. Meg-ígérte ugyanis, hogy az elıállítani parancsolt jobbágyok részérıl a helyszínen fog törvényt szolgáltatni a felperes számára: az ügyben tehát nem itt, a vár-megye törvényszékén kell ítélkezni. 2480. (I. 412.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Nagymihályi István és nagymihályi Pongrácz Mátyás (partes, lásd az elızı bejegyzéseket) a Virágvasárnap utáni legközelebbi hétfın (április 5-én) bizo-nyítson a helyszínen Bánóczy Miklós szolgabíró, valamint Kamonyay Ta-más, Pazdicsy Sebestyén, Vékey Imre, Gatályi András és Csicsery Péter elıtt.

169

2481. (I. 412.) Szalonthay Bálint szolgabíró és Zuthy István esküdt (nobi-les) egymással megegyezı módon az alábbi jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: Báthory Miklós úr (magnificus) megkeresésére a Böjtközép vasárnap utáni legközelebbi kedden (március 23-án) elmentek Szegi posses-sióba, hogy egy ott lakó jobbágyot – név szerint Cseleji Tamást, akit a neve-zett Báthory Miklós a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen kéretett Horváth Istvántól (egregius) – elbúcsúztassanak, ámde egy Bojthy Boldizsár nevő ember megakadályozta ıket az eljárásban. 2482. (I. 412.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd az elızı bejegyzést) a következı ítéletet hozta: Horváth Istvánt száz forint büntetésben kell elma-rasztalni Cseleji Tamás jobbágy erıszakkal való visszatartása miatt.171 2483. (I. 412.) Kázméry Péter és Kázméry Lajos (nobiles) felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy Tóth György nevő zsellérnek és egy Jancsi nevő fiatal szolgának a Vitányi Boldizsártól (egregius) való visszakövetelésére. 2484. (I. 412.) Wiczmándy Mátyás (egregius) felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót és Kamonyay Tamás esküdtet a búcsúztatás útján az ı földesurasága alá költözni akaró Németh Gergely jobbágynak a Pankothay Mihály házas-társától való kéretésére. 2485. (I. 412.) Dereghnyey Mihály felkéri Vékey Imre szolgabírót172 és Ba-logh Albert esküdtet egy Balázs deák (litteratus) nevő embernek – aki Lad-móc possessióban lakik és búcsúztatás által akar az ı földesurasága alá köl-tözni – a Henselıc possessióban lakó Ilona aszszonytól (nobilis), Fekete Já-nos (nobilis) házastársától való kéretésére. 2486. (I. 413.) Homonnay Miklós felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy Kincses András nevő jobbágynak (providus) a Katalin asszonytól (nobilis), Sztáray András házastársától való kéretésére; a nevezett jobbágy jelenleg Cselej possessióban lakik és búcsúztatás által akar ide, Zemplén oppidumba költözni. 2487. (I. 413.) Borbála asszony (nobilis), Bánóczy Miklós (nobilis) házas-társa és Erzsébet asszony, Vállay Tamás (nobilis) házastársa, valamint Zsófia asszony, Budaházy Gergely házastársa protestációt terjesztett elı a nevezett Bánóczy Miklós által, azért, mert Nátafalussy Albert (nobilis) birtokolni kezdte néhai Nátafalussy György (nobilis) szántóföldjeit és egyéb jószágait, jóllehet a nevezett asszonyok rokonai voltak ezen Nátafalussy Györgynek és ezért ık is részesülni akarnak a mondott jószágokból. 2488. (I. 413.) Sztáray Antal idéztetett Sztáray Ilona asszony (nobilis), Báry Gáspár (nobilis) házastársa ellen, mégpedig azért, hogy adja okát az el-lenszegülésének.

170

2489. (I. 413-414.) Bozinkay Máté (nobilis) a vármegye közönsége elıtt az alábbi protestációt terjesztette elı Draskovith Gáspár (egregius) és Gerecs Gergely (providus), a Szepsiben alapított egyház templomszolgája személyé-ben: néhai András presbiter egy pénzen vásárolt szılıt hagyott végrendeleti-leg a mondott egyházra, amely szılı Mád oppidum szılıhegyén fekszik és amelyet a nevezett templomszolga birtokolt, mint olyan jószágot, amelyet nem lehet elválasztani az egyháztól. Zemplén vármegye szolgabírái és más nemesei azonban Mád oppidum helyszínén olyan határozatot hoztak, hogy Alaghy János megvásárolhatja a maga számára ezt a szılıt, mégpedig úgy, hogy az ország törvényei szerint felbecsülteti azt. Alaghy János pedig a szı-lınek csak egy kis darabkáját becsültette fel és fizette ki, a nagyobb részét nem, de ennek ellenére a teljes szılıt elfoglalta és hatalmasul mind a mai na-pig elfoglalva tartja. 2490. (I. 414.) Cseley János protestációt terjesztett elı ráskai Soós Mátyás, ráskai Soós Péter és ráskai Soós János személyében a vármegye közönsége elıtt,173 amely szerint a tılük Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály (egregii) által követelt jószágok nem ezeket a követelıket illetik meg, hanem Belsey Kata-lin asszonyt, Orosz János (nobilis) házastársát.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. április 21. (f. IV. a. fest. Georgii), h.n.

2491. (I. 414.) Possay Kristóf prokurátort vallott. 2492. (I. 414.) Thorda István Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Possay Kristóf ellen, azért, mert rátört az idéztetı házára és megverte annak egyik jobbágyát, egy juhászt. 2493. (I. 414.) Thorda István azért is idéztetett, mert megverette Possay Kristóf házastársát és egyik jobbágya szántóföldjeirıl hatalmasul elvitette a gabonát. 2494. (I. 414.) Szabó Gergely is idéztetett, azért, mert meg akarta verni Possay Kristóf házastársát és mert Thorda Istvánnal együtt hatalmasul elvitte a mondott jobbágy gabonáját. 2495. (I. 414.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás és nagymihályi Pongrácz Já-nos kölcsönösen prokurátorul vallotta egymást. 2496. (I. 414.) Kiadatott Lónyay György számára a második intésrıl való levél Lónyay Péter ellen a Nagyráska possessio szılıhegyén fekvı két darab szılı dolgában. 2497. (I. 414.) Homonnay Gáspár (magnificus) prokurátort vallott. 2498. (I. 415.) Cseley Anna asszony, Borbély János házastársa prokurátort vallott.

171

2499. (I. 415.) Ráskai Soós Mátyás Bánóczy Miklós szolgabíró által idézte-tett Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály ellen valamely kertnek a hatalmasul va-ló elfoglalása miatt. 2500. (I. 415.) Alaghy János (egregius) a vármegye közönsége elıtt protes-tációt terjesztett elı Szentmarjay Mátyás által, amely szerint ı a törvényszék által hozott határozatnak megfelelıen felbecsültette a Szepsi oppidum lakosai által a Mád possessio szılıhegyén birtokolt szılıt és az ország törvényeiben foglaltak szerint le is tette az ezen szılıért fizetendı pénzt, amelyet azonban a mondott lakosok nem akarnak felvenni. Ha tehát ezekben a háborús idık-ben elveszne a letett pénzösszeg, annak nem a protestáló lesz az oka, hanem a mondott lakosok, akik megtagadták a pénz felvételét. 2501. (I. 415.) Vékey Ferenc (egregius) a maga személyében és Vékey Lu-ca asszony (nobilis) nevében is az alábbi vallást tette a vármegye közönsége elıtt: az ı visszatértéig elhalasztják azt a pert, amelyet együtt folytatnak a le-leszi prépost úr ellen. 2502. (I. 415.) Körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) amidın Kört-vélyessy György és Szentiványi György (egregius) házastársának a perét igazgatta Rákóczi Mihály (nobilis) ellen, akkor a mondott aszszonyok szemé-lyében a következı elıterjesztést tette Nagymihályi István (egregius), a vár-megye alispánja ellen: mivel az alispán úr az elmúlt napokban Pazdics possessio helyszínén némely választott bírákkal együtt törvénykezett a mon-dott asszonyok perében, ezért most felszólítja, hogy ne vegyen részt a tör-vényszéki ülésen. – Ezt hallván Nagymihályi István kijelentette: meg akarja tudni az okát annak, hogy miért nem vehet részt a mondott per tárgyalásán és felülvizsgálatában, hiszen ı, mint alispán, esküdt is és a legkevésbé sem gya-nús bíró. 2503. (I. 415.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy a mondott asz-szonyokat (lásd az elızı bejegyzést) széktörés vétkében kell elmarasztalni. 2504. (I. 416.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Rá-kóczi Mihály az egyik részrıl, a másik részrıl pedig Anna asszony, Kört-vélyessy György (egregius) házastársa és Potenciána asszony, Szentiványi György házastársa (nobiles) a korábbi kötelezettségüknek megfelelıen vá-lasszanak 5-5 személyt és a Szent György vértanú ünnepe utáni legközelebbi csütörtökön (április 29-én) vigyék ki ezeket Pazdics possessio helyszínére, ahol és amikor, mint választott bírák törvénykezni fognak a mondott felek közötti perben. A bírák elıljárójául a törvényszék tizenegyedik személy gya-nánt Wiczmándy Mátyást küldi ki, illetve az ı távollétében valaki más fontos személyiséget. – Az asszonyok fellebeztek és letették az ezért fizetendı 20 dénárt.174

172

2505. (I. 416.) Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor személyében Cseley Já-nos ítélkezést kér Dobó Domonkos (egregius) ellen.175 2506. (I. 416.) A törvény elé idézett Dobó Domonkos érdekében senki nem jelent meg, ezért a törvényszék a nevezettet hat márka büntetésben marasztal-ta el, perbéli ellenfeleit, nagymihályi Bánffy Sandrinust és nagymihályi Bánffy Gábort pedig felmentette a kereset alól. 2507. (I. 416.) A felperes fél, tudniillik Anna asszony (nobilis), Sztárnay Ferenc (nobilis) házastársa érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel bemutatja Kassuhy Julianna asszony (nobi-lis), néhai Rákóczi János (nobilis) özvegye ellen a tanúvallomásokról készült levelet és kéri az ítélethozatalt. 2508. (I. 416.) Ezt hallván Soklyossy Miklós deák (nobilis litteratus) a kö-vetkezıket válaszolja: a pert a persorozatnak megfelelıen kell felvenni, s rá-adásul, mivel a tanúbizonyságok más vármegyében laknak, nem tudja, hogy ezek vajon nemesemberek-e, vagy sem. Kéri tehát ennek a kérdésnek a meg-válaszolását, s hozzáteszi, hogy az alperes fél is nemesekkel, nem pedig pa-raszti állapotú személyekkel bizonyította a leszármazását, ahogyan azt a tör-vény: a Hármaskönyv 2. részének az 51. címe világosan elıírja. 2509. (I. 416.) A vármegye közönsége kijelenti, hogy akkor kellett volna ezzel kapcsolatban (lásd az elızı bejegyzést) kifogást emelni, amikor a felpe-res asszony kiküldtetett a tanúbizonyságok szedésére. 2510. (I. 417.) Amidın a Sztárnay Ferenc házastársa és a Kassuhy Julianna asszony között folyó per tárgyalására sor került, a nevezett Julianna asszony prokurátora, Miklós deák (litteratus) különféle kifogásokat emelt, s e kifogá-sok megvitatásában részt vett Vékey Ferenc (egregius) is, mint a vármegye törvényszékének az esküdtje. A nevezett Soklyossy Miklós deák pedig a vita közben ezt mondta neki: „te menj ki, mert prokurátor vagy”. Vékey Ferenc most ítéletet kér az ügyben, mivel ı nem prokurátor. 2511. (I. 417.) A vármegye Vékey Ferenc kérésére (lásd az elızı bejegy-zést) azt az ítéletet hozta, hogy Soklyossy Miklós deákot (litteratus) széktörés vétkében kell elmarasztalni. – Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. 2512. (I. 417.) Soklyossy Miklós deák (litteratus) azt válaszolja, hogy a felperes asszony nem jelölte meg, vajon a vitatott birtokrész Nagykazsu vagy Kiskazsu possessióban fekszik-e: a pert tehát ezen ok miatt le kell szállatni. 2513. (I. 417.) A felperes fél erre azt felelte, hogy Kiskazsu nem possessio, hanem praedium, a kereset szerint pedig a birtokrész possessióban fekszik. 2514. (I. 417.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a fel-peres felet abba a birtokrészbe kell beiktatni, illetve azt kell számára vissza-adni, amelyikben a Csízy-rész nevő jószág fekszik.

173

2515. (I. 417.) Az alperes fél azt válaszolta, hogy mivel a mondott bir-tokrész zálogba adott jószág, ezért Kiskazsu possessio kellett, hogy legyen, nem pedig praedium. 2516. (I. 417.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel nyílvánvaló, hogy ebben a vármegyében az egy Kazsun kívül nincsen más ilyen nevő possessió, ezért a felperest a possessióban, nem pedig a praedium-ban fekvı birtokrészbe kell beiktatni. 2517. (I. 417-418.) Az alperes fél a továbbiakban a következıket adja elı: a felperes asszony nem mondta meg, hogy melyik birtokrész miatt intette az alperes asszonyt, s az intésbıl az sem derül ki, hogy hány telket követel, s hogy ezek a telkek puszták-e, vagy pedig jobbágyok ülnek rajtuk. A mondott Kelecsény és Kazsu possessiókban ugyanis nem csupán az alperes birtokol, hanem más nemeseknek is vannak ott birtokrészeik. Ezenkívül azt is részle-teznie kellett volna a felperes félnek, hogy a keresett birtokrész vajon napke-let, vagy napnyugat felıl fekszik-e? Mivel pedig Csízy Pál mellett – aki uno-kájának mondja tudniillik magát a felperes – más, ugyancsak Csízy nevő ne-mesek is rendelkeztek ott birtokokkal, ezért az sem világos: csak a mondott Csízy Pál birtokrészeit keresi-e a felperes, vagy pedig másokét is? Mindezek a kérdések pedig megakadályozzák a törvényszéket az ítélethozatalban. Kassuhy György és Kassuhy Ferenc ugyanis, akik tudniillik az alperes fel-menıi, a Csízy-rész nevő birtok egy részét örökösödési jogon birtokolták, a másik részét pedig csere útján szerezték meg a Csízy-nemesektıl, oly módon, hogy Csízy Pál fiainak: Csízy Lászlónak és Csízy Györgynek egy Mezıbé-nye possessióban fekvı birtokrészt adtak érte. – Mindazt, amit elıadott, az alperes fél készen áll oklevelekkel is bizonyítani. 2518. (I. 418.) A fenti elıterjesztésre a felperes fél azt válaszolja, hogy ı azt a birtokrészt keresi, amely jószágokat az édesanyja, Dorottya aszszony adott zálogba. Arra is felhívja továbbá az alperes figyelmét, hogy ha okleve-lekkel akar bizonyítani, akkor ne itt, a vármegye törvényszéke elıtt bizonyít-son, hanem ahogyan korábban megígérte, a királyi táblán. 2519. (I. 418.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a ke-resett birtokrészeket oly módon kell visszaadni, hogy a felperes ne fizessen értük semmit, s ezenfelül az alperest a birtokok értékével egyenlı pénzbünte-tésben is el kell marasztalni. – Az ítéletlevélért a felperes fél letette az 50 dé-nárt. Az alperes fél pedig megfellebbezte az ítéletet és letette a fellebbezésért fizetendı 11 dénárt. 2520. (I. 418.) Pongrácz Mátyás (egregius) felhívja az alispán urat a neme-sek és a nem nemesek ellen egyaránt, akik tudniillik nem engedelmeskedtek az alispáni pecsétnek. 2521. (I. 419.) Sztáray Antal prokurátort vallott.176

174

2522. (I. 419.) Sztáray András és házastársa, Katalin asszony prokurátort vallott. 2523. (I. 419.) Ráskay Ferenc és Ráskay Mihály felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston vagy Kamonyay Tamás esküdtet annak bi-zonyítására, hogy a Nagyráska, Kisráska és Hegyi possessiókban fekvı bir-tokrészeiket Bajony István hatalmaskodás által foglalta el és tartja most is el-foglalva. 2524. (I. 419.) Butkay Borbála asszony, Móré Gáspár házastársa Szalont-hay Bálint szolgabíró által idéztette Pósa Pétert és Zuthy Istvánt, mégpedig azért, mert a nevezettek az 1561. esztendıben, Szent Jakab apostol ünnepe (július 25.) táján hatalmasul rátörtek İrös possessióra és ott az idéztetı asz-szony valamely jobbágyát nagyon megverték. 2525. (I. 419.) Pósa Péter és Zuthy István, valamint Rozvágyi János és Lasztóczy Imre azért is idéztetett Szalonthay Bálint szolgabíró által Butkay Borbála asszony ellen (contra eandem, lásd az elızı bejegyzést), mert ugyan-azon idı tájt hatalmasul lekaszáltatták az idéztetınek a Nagyrozvágy pos-sessio határában fekvı kaszálóit és elhordatták onnét a szénát. Az idézettek tartoznak elıállítani vétkes jobbágyaikat is, mégpedig Pósa Péter Kaposi Pált és Lénárt Miklóst, Rozvágyi János László Györgyöt, Pap Györgyöt és Hor-váth Andrást, lasztóci Vékey Imre pedig Tóth Györgyöt; a nevezett jobbá-gyok valamennyien Kisrozvágy possessióban laknak. 2526. (I. 419.) Bacskay György idéztetett Szalonthay Bálint szolgabíró által Butkay Borbála asszony ellen, azért, mert hatalmasul lekaszáltatta az idéztetı asszony Kistárkány határában fekvı kaszáló rétjeit. Az idézett fél köteles elıállítani a hatalmaskodásban részt vett jobbágyait is, név szerint Vas Bene-deket és Nagy Mátyást. 2527. (I. 420.) Bacskay György és Bacskay András (egregii) Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Butkay Borbála asszony ellen (medio eius-dem contra eandem, lásd az elızı bejegyzést) a nevezett asszony Kistárkány possessio határában fekvı rétjének a lekaszálása miatt. Az idézettek kötelesek elıállítani a hatalmaskodásban részt vett Kathócz Miklós nevő jobbágyot is. 2528. (I. 420.) Bacskay György idéztetett Butkay Borbála asszony ellen (contra eandem dominam, lásd az elızı bejegyzést) a Kistárkány possessio határában lekaszált széna hatalmasul való elvitele miatt is; az idézett fél köte-les elıállítani Ces György nevő jobbágyát. 2529. (I. 420.) Bacskay György, Bacskay András és Bacskay Miklós Sza-lonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Butkay Borbála asszony ellen (cont-ra eandem dominam, lásd az elızı bejegyzéseket), azért, mert jobbágyaik: név szerint Szırös Mihály, Szırös Ferenc, Cséky Miklós, Cséky Ambrus, Cséky Gáspár, Nagy Mátyás, Barrabás Benedek, Vas Benedek, Kónya Amb-

175

rus, Szabó Miklós, Czakó András és Nagy Orbán – akiket elı is kell állítani-uk – tulajdon földjeirıl elhajtották az idéztetı fél szarvasmarháit. 2530. (I. 420.) Serédy Gáspár személyében Cseley János eltiltja néhai Telekessy Imre (egregius) fiát, Telekessy Istvánt, valamint Kereszthes Jánost a Zemplén vármegyében fekvı Szomotor és Gerepse possessiók, Bodoló praedium, valamint az Ung vármegyében fekvı Bés possessio eladásától, mindenki mást pedig ezek megvásárolásától. 2531. (I. 420.) Perényi Gábor (magnificus) személyében Vékey Ferenc (eg-regius) bejegyeztette, hogy a tiltás (lásd az elızı bejegyzést) azután történt, hogy a nevezett Perényi Gábor megvásárolta a felsorolt possessiókat, illetve praediumot. 2532. (I. 420.) Helmeczy Gergely prokurátort vallott. 2533. (I. 420.) A vármegye közönsége Miklós deáknak (litteratus) 10 forin-tot, Nagymihályi Györgynek pedig 25 forintot adományozott mindazon szol-gálataikért, amelyeket Nagymihály oppidumban teljesítettek a vármegye számára. 2534. (I. 421.) Soós Mátyás Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Homon-nay Miklós (magnificus) ellen, azért, mert hatalmasul elfoglalta az idéztetı fél egyik jobbágyának a szılıjét. Az elfoglalt szılı Cséke possessio szılıhe-gyén fekszik és néhai Csékey András deák (litteratus) özvegye engedte át zá-log címén a mondott jobbágynak, aki egyébként Zemplén oppidumban lakik. 2535. (I. 421.) Kázméry Péter, Kázméry Lajos és Kázméry Kristóf Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Újfalussy Albert ellen, azért, mert hatalmasul kivágták az idéztetı fáit. 2536. (I. 421.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következıket je-gyeztette be: mivel Bácsmegyey János a kapitány úr kapitánysága alatt van, ezért tehát a mondott kapitány úr szabadon és bárhogyan rendelkezhet a jó-szágaival kapcsolatban, úgy azonban, hogy nem vesztegetheti el azokat a bir-tokrészeket, amelyek Bácsmegyey János fivéreit illetik meg. 2537. (I. 421.) Borbála asszony (nobilis), néhai Boróthy Péter özvegye fel-kéri Bánóczy Miklós szolgabírót a Gatály possessióban lakó Zsófia asszony-nak (provida), néhai Tóth Péter (providus) özvegyének, valamint fiainak: Tóth Antalnak és Tóth Bálintnak az Illyevölgyi Jánostól és Lóránthffy János-tól való visszakövetelésére. 2538. (I. 421.) Lasztóczy Boldizsár Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Török Tamás ellen valamely hatalmaskodó cselekedet miatt: azért tudniillik, mert rátört az idéztetı fél házára. 2539. (I. 421.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) felszólítja az alis-pán urat annak a márka-büntetésnek a behajtására, amelyben a törvényszék nagymihályi Bánffy Sandrinust és nagymihályi Bánffy Gábort, valamint né-

176

hai nagymihályi Pongrácz Benedek (egregius) özvegyét, Magdolna asszonyt marasztalta el. Az elmarasztalás indoka egyébként az volt, hogy a nevezettek, bár intették ıket, megtagadták a vallomástételt. 2540. (I. 421.) Pongrácz Mátyás felkéri Vékey Imre szolgabírót és Makó János esküdtet a bizonyítás elvégzésére, kijelentvén, hogy azért akar erre a célra új szolgabírót és esküdtet kérni, mivel a korábban felkértektıl tanúval-lomást kíván vétetni. 2541. (I. 422.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Bánffy Sandrinus (egregius) és Magdolna asszony, néhai Pongrácz Benedek (egregius) özvegye,177 jóllehet Bánóczy Miklós szolgabíró intette ıket, hogy az igazság bizonyítására jelenjenek meg elıtte, valamint Vékey Imre szolga-bíró, Pazdicsy Ágoston, Kamonyay Tamás és más esküdtek elıtt, mégsem jöttek el azonban bizonyságot tenni az igazságról, ezért fejenként 12 forint büntetésben kell ıket elmarasztalni, s emellett kötelezni, hogy kétszeres bün-tetés terhe alatt tegyék meg a tanúvallomásukat. 2542. (I. 422.) A vármegye közönsége azzal egészítette ki a fentebbi hatá-rozatát, hogy a Bánffy Sandrinus (egregius) által fizetendı büntetéspénz két-harmad része az alispán urat illesse meg, egyharmad része pedig legyen Pongrácz Mátyásé (egregius). 2543. (I. 422.) A vármegye közönsége egy további határozatot hozott az ügyben: eszerint mivel Bánffy Magdolna asszony (generosa) idézve volt Nagymihályi István (egregius) ellen kertjének lerombolása miatt, s hasonló-képpen idézve volt Pongrácz Mátyás és Pongrácz János is, ezért a nevezett asszony, érdekelt fél lévén, nem is tehetett volna bizonyságot Pongrácz Má-tyás érdekében. 2544. (I. 422.) Nagymihályi Pongrácz János protestációt terjeszt elı, azért, mert körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) csak ıellene nyújtott be keresetet.178 2545. (I. 422.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: az al-ispán úr és néhai nagymihályi Pongrácz Benedek özvegy külön-külön is, de Pongrácz Mátyással és Pongrácz Jánossal is pereskedhet a kert lerombolása miatt. 2546. (I. 422.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás kéri, hogy mutassák be az ıellene és Nagymihályi István érdekében megírt tanúbizonyságlevelet, mivel másolatot akar kapni arról. 2547. (I. 422.) Az alispán úr nevében Vékey Ferenc követeli, hogy Bánó-czy Miklós mutassa be a Nagymihályi Mátyás részére és a mondott alispán úr ellen összeállított tanúbizonyságlevelet.

177

2548. (I. 423.) Sztrithey Miklós felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy szökött jobbágyának: név szerint Sántha Ambrusnak a polyánkai Csapy Lászlótól való visszakövetelésére. 2549. (I. 423.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Bánóczy Miklós szolgabíró (judlium ipse, lásd a 2547. sz. bejegyzést) még nem mutatta be a Nagymihályi Mátyás, illetve Nagymihályi István számára megírt tanúbizonyságleveleket, ezért nem is lehet azokról másolatot kiadni. 2550. (I. 423.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus Soklyossy Miklós által pro-testációt terjesztett elı, azért, mert Pongrácz János az alispán úr, Vékey Fe-renc, Nagymihályi György és Mikó Ferenc elıtt a törvényszék házának a tor-nácán (in atrio domus judriae) azt mondta, hogy a protestáló egy hordó borért tett ellene tanúvallomást. 2551. (I. 423.) Rákóczi Mihály felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Paz-dicsy Ágoston esküdtet szökött jobbágyainak: név szerint Fazekas Lászlónak, Fazekas Imrének és Fazekas Mihálynak – akik jelenleg Vásárhelyen laknak és egy kenyéren élnek – a Homonnay Gábor özvegyétıl és fiától, Homonnay Istvántól való visszakövetelésére. 2552. (I. 423.) Ugray Borbála asszony (nobilis), Pankothay Mihály házas-társa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet a Sze-lepkán lakó Valyó Gergely, másképpen Bálint Gergely jobbágynak a Kendy Magdolna asszonytól, néhai Butkay Péter (egregius) özvegyétıl való kéretésére. 2553. (I. 423.) Zuthy István felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Pósa Péter esküdtet a Nagyrozvágyon lakó Daróczi Mihály jobbágynak a Móré Gáspártól való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás útján akar a kéretı földesurasága alá költözni. 2554. (I. 424.) Butkay Katalin asszony, néhai Petróczy Mátyás özvegye felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Kamonyay Tamás és Pazdicsy Ágoston esküdteket a Falkos possessióban lakó Kothis Bálint, valamint a Butkán lakó Novák András és Pota Lırinc jobbágyoknak a Kendy Magdolna asszonytól, néhai Butkay Péter (egregius) özvegyétıl való kéretésére; a neve-zett jobbágyok búcsúztatás útján akarnak a kéretı földesurasága alá költözni. 2555. (I. 424.) Possay Kristóf felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Al-bert esküdtet egy szökött jobbágyának: a jelenleg Nagylegenyén lakó Zalkodi Gergelynek a Kozárdy Ferenctıl és Bertalan deáktól (litteratus), valamint Horváth Ferenc özvegyétıl való visszakövetelésére. 2556. (I. 424.) Wiczmándy Mátyás bejegyeztette, hogy ama Román nevő jobbágy a következı törvényszéki ülésig adassék neki vissza, mert ha nem, akkor a pere folyamatban marad.

178

2557. (I. 424.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót arra, hogy vérontás miatt intse meg Possay Bálintot, Sztá-ray Antalt és Gatályi Andrást (nobiles). 2558. (I. 424.) Pongrácz Mátyás felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, vala-mint Kamonyay Tamás és Pazdicsy Ágoston esküdteket arra, hogy hallgassák meg a vallást, amelyet Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor tesz majd Nagymi-hályi Mátyás (egregius) érdekében. 2559. (I. 424.) Sztankóczy Máté deák (litteratus), valamint házastársa, Cse-by Anna asszony és fia, Sztankóczy János, továbbá Pozsgay Antal kölcsönö-sen prokurátorul vallották egymást és Nagymihályi Györgyöt is. 2560. (I. 424.) Bacskay György felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet egy Benecz István nevő jobbágynak a Serédy Gáspár-tól való kéretésére; a nevezett jobbágy búcsúztatás útján akar Szerdahely pos-sessióból Ágóc possessióba költözni. 2561. (I. 425.) Bacskay György felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) egy Gerze Imre ne-vő jobbágynak az Alaghy Jánostól való kéretésére; a nevezett jobbágy bú-csúztatás útján akar Karcsa possessióból Ágóc possessióba költözni. 2562. (I. 425.) Gallis Zsófia asszony (generosa), Sztrithey Miklós (egregi-us) házastársa prokurátorul vallotta nevezett férjeurát, valamint Szakács Ta-mást és Pesthy Györgyöt. 2563. (I. 425.) Hedvig asszony (nobilis) felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Sztáray Antal vagy Kamonyay Tamás esküdtet a Zbojnán lakó Szıcs Fá-biánnak a Katalin asszonytól (nobilis), Pozsgay István (egregius) házastársá-tól való visszakövetelésére; a nevezett jobbágy a korábbi lakóhelyére akar visszaköltözni. 2564. (I. 425.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet a Petrócon lakó Vura András jobbágy-nak az idısebb Eödönffy Ferenctıl (egregius) való, törvénycikkelyek szerinti kéretésére. 2565. (I. 425.) Zbugyay Zsófia asszony (nobilis) Bánóczy Miklós szol-gabíró és Pazdicsy Ágoston esküdt által (per eosdem, lásd az elızı bejegy-zést) kéreti Homonnai Drugeth Ferenctıl (magnificus) Zemkó nevő jobbá-gyát fiával, Timkóval együtt; a nevezettek Felsıharbok és Csebinye posses-siókból szöktek el és távoztak a mondott Drugeth Ferenc földesurasága alá. 2566. (I. 425-426.) Zbugyay Katalin asszony (nobilis), Pozsgay István (egregius) házastársa Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztette Homonnay Miklóst (magnificus) házának megtámadása miatt. Az idézett fél köteles elı-állítani a hatalmaskodásban részt vett jobbágyait is, akiknek neve a követke-zı: a Felsıcsebinye possessióban lakó Nahorul Sova, Krajnik Sova, Krajnik

179

fia Iván; az Alsócsebinyén lakó Andrecia fia Iván, Krajnicsath Lukács, Sa-locsath Iván, Turovez Timkó, Turovez Jurkó; a Krasznibrod possessióban la-kó Mucsa Iván, Mucsa Bráth, Lengyek Pável, Kosztka Máté, Lengyel Vaszil, Soltész Damkó, Soltész Fedor, Buthur Iván, Lengeth Fedor, Boricsath Jeckó; végül a Libisnye possessióban lakó Stecz Hunka, Világi Kundrász, Hlaczi-neth Mikola, Hlaczineth Simkó, Paskó Vaszil, Koczur Klin és Hromoncsath Kopcó.179 2567. (I. 426.) Butkai Bácsmegyey Péter felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót és Pazdicsy Ágoston esküdtet egy Varga György nevő zsellérnek a Butkay Lajostól való követelésére; a mondott zsellér jelenleg Butkán lakik. 2568. (I. 426.) Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) felkéri Bánóczy Miklós és Vékey Imre szolgabírákat, valamint Pazdicsy Ágoston, Kamonyay Tamás, Sztáray Antal és Balogh Albert esküdteket az alábbi jobbágyoknak a törvénycikkelyekben foglaltak szerint való kéretésére: – nagymihályi Bánffy Sandrinustól a Nagymihályon lakó Furda Mihályt, aki fiával együtt Terebes oppidumba akar költözni; – Komoróczy Gergelytıl Bertha Tamást, aki Pelejtén lakik és ugyanott a ne-vezett kéretı sorába akar költözni; – Eödönffy Pétertıl a Nagymihályon lakó Furda Benedeket, aki Terebes oppidumba akar költözni. 2569. (I. 426.) Zbugyay Anna asszony (nobilis), Wiczmándy Lajos (egregi-us) házastársa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston es-küdtet valamely jobbágynak, akinek a neve Muraz, a Zbugyay Katalin asz-szonytól (nobilis), Pozsgay István (egregius) házastársától való kéretésére. 2570. (I. 426.) Butkay Borbála asszony (nobilis), Móré Gáspár (egregius) házastársa felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, valmint Zuthy István és Ma-kó János esküdteket Sáry Mátyás és Kovács Domonkos jobbágyoknak a Perényi Gábortól (magnificus) való kéretésére. 2571. (I. 426.) Butkay Borbála asszony (eadem domina, lásd az elızı be-jegyzést) felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet két job-bágynak: Kóczán Antalnak és Tállyai Péternek a Báthory Miklóstól (magnifi-cus) való kéretésére. 2572. (I. 426.) Sztankóczy Máté deák (litteratus), a fia, Sztankóczy János és a házastársa, Cseby Anna asszony, valamint Possay Antal kölcsönösen pro-kurátorul vallották egymást, továbbá együtt kazsui Oroghványi Gergelyt és Nagymihályi Györgyöt. 2573. (I. 426-427.) Szobonya László idéztetett Sztankóczy János ellen, azért, mert rátört az idéztetı fél egyik jobbágyának, Hricza Andrásnak a há-zára, ott megverte és megsebesítette a nevezett jobbágyot, egy másikat pedig, név szerint Hricza Ambrust fogságba vetett. Végül idéztetett – mégpedig Bá-

180

nóczy Miklós szolgabíró által – azért is, mert felszántatta a mondott Sztan-kóczy János Nagycseb possessióban lakó jobbágyának, Palé Jánosnak egy darab szántóföldjét, amelyben már árpa volt elvetve.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. május 12. (f. IV. a. fest. Sophiae), Zemplén

2574. (I. 427.) Butka Lajos prokurátort vallott. 2575. (I. 427.) Pazdicsy Ágoston prokurátort vallott. 2576. (I. 427.) Kozmay János prokurátort vallott. 2577. (I. 427.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus (egregius) a maga, valamint fivérei nevében és személyében protestációt terjesztett a vármegye közönsége elé, azért, mert jóllehet a nem régen elmúlt esztendıkben İrmezı possessio lakosai a protestálók Krivostyán nevő possessiójának a szántóföldjeit a ma-guk számára elfoglalták, ezzel nem elégedtek meg, hanem ráadásul még bír-sággal is arra kényszerítették egymást, hogy a mondott Krivostyán possessio lakosainak a káposztás kertjeire törjenek, e kerteket hatalmasul feldúlják és az ott lévı káposztapalántákat széttapossák. 2578. (I. 427.) Nagymihály Bánffy Sandrinus (idem, lásd az elızı bejegy-zést) a maga nevében és személyében is protestációt terjesztett elı, azért, mert Homonnay Miklós (magnificus) valamely malmot építtetett Krivostyán possessio határában, amely malom nagyon sok kárt okoz a protestáló jobbá-gyainak a szántóföldjeiben. Egyúttal el is tiltja Homonnay Miklóst azon ma-lom használatától. 2579. (I. 427.) Semsey Ferenc és a Pazdics possessióban lakó nemesek azért terjesztettek protestációt a vármegye közönsége elé, mert Bethleny Ist-ván (nobilis) az elmúlt napokban megverte Sámogy possessio határában a fa-lu csordájának a pásztorát. A nevezett protestálók egyébként eltiltják a Betlen possessióban lakó nemeseket attól, hogy szarvasmarháikat és más jószágaikat a mondott Sámogy határára bocsássák. 2580. (I. 428.) Móré Gáspár Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Pósa Péter és fia, Pósa Mihály ellen, azért, mert hatalmasul lekaszáltatta az idéztetık rétjeit és elhordatta azokról a szénát. 2581. (I. 428.) Rozvágyi János Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Pósa Péter ellen, azért, mert hatalmasul lekaszáltatta az idéztetı fél valamely rétjét. 2582. (I. 428.) Melyth Ferenc prokurátort vallott és letette az ezért fizeten-dı 12 dénárt. 2583. (I. 428.) Bánffy Sandrinus prokurátort vallott.

181

2584. (I. 428.) Zsófia asszony (nobilis), Horkay Pál házastársa prokurátort vallott. 2585. (I. 428.) Pazdicsy András prokurátort vallott. 2586. (I. 428.) Eödönffy Ferenc prokurátort vallott. 2587. (I. 428.) Alaghy János (egregius) idéztetett Draskovith Gáspár ellen, azért, mert hatalmasul elvitette az idéztetı Tállya oppidum szılıhegyén fek-vı, Dobszó szılı nevő szılıjének a borát. 2588. (I. 428.) Nagymihályi Pongrácz János és nagymihályi Pongrácz Má-tyás protestációt terjesztett elı, amely szerint Magdolna asszonynak (gene-rosa), néhai Nagymihályi Benedek özvegyének a jobbágyai, név szerint Futhi Pál, Laczó István és Laczó Mihály, illetve ifjabb Eödönffy Ferenc jobbágyai, név szerint Nagy Ambrus fia, Nagy Mátyás és testvére, Nagy Gergely, to-vábbá Páliny Márton, Siket Antal és Furda Mihály fia, Furda Mátyás az éj-szaka csöndjében hatalmasul rátörtek a protestálók egyik jobbágyának, Inka Pálnak a házára és elhurcolták onnét a nevezett jobbágyot. 2589. (I. 428.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy azok a megbí-zottak, akik Ráthy Jánossal együtt mennek esküt tenni, a holnapi és nem a mai napon tartoznak esküdni. 2590. (I. 428.) Vadászi Rákóczi György prokurátort vallott. 2591. (I. 428.) Bánffy Gábor prokurátort vallott. 2592. (I. 428.) Katalin asszony (nobilis), néhai Petróczy Mátyás özvegye prokurátort vallott és letette az ezen vallásért fizetendı 12 dénárt. 2593. (I. 429.) Helmeczy Márton deák (litteratus), bemutatva a Szent Bene-dek konvent által kiadott prokurátort valló levelet, ruszkai Dobó István és ruszkai Dobó Domonkos (magnifici) érdekében azt kéri, hogy a vármegye közönsége vizsgálja felül ezen Dobó uraknak a Bánffy Gábor és Bánffy Sandrinus elleni bizonyítását. 2594. (I. 429.) Cseley János180 prokurátor Bánffy Sandrinus személyében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következıket válaszolta a fenti kérésre (lásd az elızı bejegyzést): mivel a legutóbb megtartott törvény-széki ülésen a vármegye közönsége ítéletet hirdetett az ügyben, s felmentette Bánffy Sandrinust és Bánffy Gábort a Dobó-urak keresete alól, ennélfogva a Dobó-urak nem szólhatnak többet. 2595. (I. 429.) A vármegye közönsége a következıképpen ítélkezett az ügyben (lásd a 2593. és 2594. számú regesztát): mivel az elmúlt napokban tartott törvényszéki ülés azt a határozatot hozta, hogy a szolgabíró és az es-küdt menjen ki a helyszínre és tartson vizsgálatot arról, hogy a tanúk eskü alatt tettek-e vajon vallást Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt elıtt, ámde a szolgabíró és az esküdt nem ment ki ezen vizsgálat el-

182

végzésére – mindezekre tekintettel a törvényszék nem vizsgálhatja felül a mondott bizonyítást. 2596. (I. 429.) Nagymihályi István (egregius)...181 2597. (I. 429.) Pozsgay Boldizsár (nobilis) Gyulaffy Fruzsina asszonynak és Homonnay Istvánnak (magnifici) a nevében és személyében protestáció formájában a következıket jelentette a vármegye közönsége elıtt: a nevezett protestálók nem kívánják magukra vállalni azt a köteléket, amellyel a közöt-tük, illetve a Drugeth Ferenc és Drugeth Gáspár (magnifici) közötti megálla-podás terhelné ıket. 2598. (I. 429.) Ebben az ügyben (lásd az elızı bejegyzést) Nyilas Mihály (egregius) is protestációt terjeszt elı, kijelentvén, hogy amennyiben Gyulaffy Fruzsina asszony nem kívánja felvállalni a mondott köteléket, akkor enged-tessék meg neki, hogy ı se vállalja azt magára. 2599. (I. 429-430.) Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) érdekében Oroghványi Gergely a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a kö-vetkezıket terjesztette a törvényszék elé: jóllehet Homonnay Gáspár és a ne-vezett Gyulaffy Fruzsina asszony, néhai Homonnay Gábor özvegye azért ter-jesztett protestációt a vármegye közönsége elé, hogy nem kívánják alávetni magukat a köteléknek, a nevezett Homonnay Ferenc azonban azt akarja, hogy érvényben maradjon azon kötelék. S mivel a nevezett asszony protestációjá-ból kiderül, hogy nem kívánják megtartani a kötelezvénylevélben foglaltakat, ezért Homonnay Ferenc keresetet akar benyújtani ellene. 2600. (I. 430.) Homonnay Ferenc (magnificus) a vármegye közönsége elıtt bejegyeztette, hogy Homonnay Gáspár (magnificus) Szentmarjay Mátyás ál-tal ismételten protestációt terjesztett elı, amely szerint nem kívánja magára vállalni a szerzıdésben megszabott köteléket, hiszen ha Gyulaffy Fruzsina asszony is így határozott, akkor ı sem tartozik egyedül vállalni azt. 2601. (I. 430.) Homonnay Ferenc prokurátora, Márton deák (litteratus) által ismételten protestációt terjeszt elı, azért, mert Homonnay Gáspár képviselıje, Szentmarjay Mátyás által többször is kijelentette, hogy nem akarja magát alá-vetni a szerzıdésben vállalt köteléknek. Ebbıl ugyanis a napnál világosabban kiderül, hogy a nevezett Homonnay Gáspár hatalmasul megszegte a szerzıdést. 2602. (I. 430.) A felperes fél, tudniillik Homonnai Drugeth Ferenc (magni-ficus) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Orogh-ványi Gergely a következıket terjesztette elı az alperes Homonnai Drugeth Gáspár (magnificus) ellen: a felperes követeli, hogy a törvényszék olvassa el és fordítsa le azokat a tanúvallásokat, amelyeket azért győjtött össze, hogy bebizonyítsa: az alperes fél hatalmasul megszegte a szerzıdést. Azt is követe-li továbbá, hogy e tanúvallások alapján a törvényszék hozzon az ügyben ítéle-tet.

183

2603. (I. 430-431.) Homonnai Drugeth Gáspár érdekében (pro I, lásd az elı-zı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Szentmarjay Mátyás a következıket válaszolta: jóllehet a felperes valóban idéztette az al-perest a szerzıdés miatt, ámde az idézés után és a válaszadás elıtt semmi olyat sem mondott, hogy ı a szerzıdés megszegésével vádolja az alperest. Ráadásul a bizonyítást sem a válaszadások után végeztette el. Ha ugyanis elı-terjesztést tett volna és feleletet adott volna, akkor abból az alperes is meg-tudta volna, hogy egyáltalán milyen elıterjesztésre kelljen válaszolni. Mind-ezekre tekintettel tehát: mivel a felperes a tanúvallások felvételét az alperes válasza elıtt végeztette el, ezért annak a bizonyításnak nem adhat helyet a törvényszék. 2604. (I. 431.) A felperes fél (lásd az elızı bejegyzéseket) a következıket válaszolja erre a feleletre: az alperes fél védekezése nem mehet ebbe az irányba, mivel mindezt akkor kellett volna elmondania, amikor még nem kapta meg a tanúbizonyságlevél másolatát. Amikor ugyanis a törvényszék ki-küldte a felperest a bizonyításra, akkor emelhetett volna ez ellen kifogást az alperes; most tehát már semmiképpen sem emelhet. 2605. (I. 431.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd a 2602-2604. számú bejegyzéseket) a következı határozatot hozta: Homonnai Drugeth Gáspár (magnificus) elvégezheti a bizonyítást a Homonnai Drugeth Ferenc (mag-nificus) által elvégeztetett tanúkihallgatás és bizonyítás ellen, aki ugyancsak végeztethet bizonyítást a korábbi bizonyításának a kiegészítése céljából. 2606. (I. 431.) Homonnai Drugeth Gáspár a fenti határozat értelmében (lásd az elızı bejegyzést) Bánóczy Milós szolgabírót és Pazdicsy Ágoston esküd-tet, Homonnai Drugeth Ferenc pedig ugyanazon szolgabírót és Kamonyay Tamás esküdtet kérte fel az engedélyezett vizsgálatok elvégzésére. 2607. (I. 431.) Vékey Imre, Kupay Mihály és Balogh Albert jelentést tett Gáspár újhelyi remete barát érdekében, amely jelentés szerint a tanúbizony-ságok vallást tettek elıttük a nevezett Gáspár testvér ügyében. 2608. (I. 431.) Vékey Ferenc Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Bacskay Miklós (egregius) ellen, azért, mert szervitorait ráküldte az idéztetı fél egyik jobbágyának, a Luka possessióban lakó Szegény Jánosnak a házára, s e szervitorok a nevezett jobbágyot hatalmasul megkötözték és fogságba ve-tették. 2609. (I. 431.) Vékey Ferenc azért is idéztetett ugyanazon Bacskay Miklós ellen, mert hatalmasul elvette és mind a mai napig magánál tartja az idéztetı egy másik jobbágyának, a Szegi possessióban lakó Fejér Gergelynek (provi-dus) valamely lovát. 2610. (I. 432.) Bacskay György (egregius) protestációt terjesztett elı, azért, mert Újfalussy János (egregius) – amint azt a vármegye közönsége is tanúsít-

184

hatja – azt mondotta a jelen törvényszéki ülés színe elıtt, hogy ı az ıfelsége által egyébként is törvénytelenül kiadott levelet törvénytelenül mutatta be. 2611. (I. 432.) Kozárdy Ferenc (nobilis) és házastársa, Zóráth Anna proku-rátorul vallotta a Legenye possessióban lakó Bertalan deákot (litteratus). 2612. (I. 432.) Possay Ilona asszony (nobilis), Possay István házastársa prokurátort vallott. 2613. (I. 432.) Butkay Lajos (egregius) prokurátorul vallotta Móré Gáspárt. 2614. (I. 432.) Pósa Zsigmond prokurátort vallott. 2615. (I. 432.) Az 1562. esztendıben, a Szent Skolasztika ünnepe utáni leg-közelebbi csütörtökön (február 12-én) Lukács testvér, a Felsıelefánt pos-sessio fölött lévı, Keresztelı Szent János tiszteletére szentelt kolostorban la-kó remete barátok perjele tisztelendı György barátnak, az Elsı Remete Szent Pál rend fıperjelének (generalis prior) a nevében és személyében a szokásos hat márka büntetés terhe alatt leszállatta a pert és készpénzbeli elégtételt adott a törvényszék részére és kijelentette, hogy a perbéli ellenfelének választ fog adni a birtokrésszel kapcsolatban. Ezt Zemplén vármegye törvényszékének színe elıtt Olgyay mester írta alá.182 2616. (I. 432.) Tisztelendı Mihály testvér, újhelyi vikárius érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel183 Cseley János a vármegye közönsége elıtt a birtokrészével kapcsolatban kielégítést adott a perbéli el-lenfélnek. A per egyébként még akkor indult, amikor Gáspár testvér töltötte be az újhelyi vikáriusi hivatalt, s mivel ıt Mihály testvér követte e tisztség-ben, ezért szállott reá a per. 2617. (I. 433.) Mihály újhelyi vikárius érdekében (pro A, lásd az elızı be-jegyzést) Cseley János a bemutatott tanúkihallgatások alapján ítélethozatalt kért. 2618. (I. 433.) Az alperes fél, tudniillik Pethı Pál érdekében Oroghványi Gergely a következıket válaszolta: az újhelyi vikárius keresete nem tartozik a törvényszék elé, mert nem neki, hanem a remete barátok generális perjelének kellett volna a vitatott erdı és rét dolgában keresetet indítani. A tanúk pedig egyébként is csak arról tettek vallást, amint azt a nevezett prokurátor kifogá-solja, hogy a remeték használták az erdıt és a rétet, az elfoglalásról azonban csupán négy tanú szól. 2619. (I. 433.) A felperes prokurátora (lásd a 2617. számú bejegyzést) erre azt mondja, hogy a tanúk elegendıek. 2620. (I. 433.) A vármegye közönsége ebben az ügyben (lásd a 2616-2619. számú regesztákat) a következı ítéletet hozta: mivel a tanúk nagy számban és a napnál is világosabban bizonyítják, hogy a remete barátok birtokolták a vi-tatott erdıt és rétet, ezért vissza is kell azt adni nekik. – Az alperes fél meg-fellebbezte ezt az ítéletet.184

185

2621. (I. 433.) Mihály testvér, újhelyi vikárius prokurátort vallott. 2622. (I. 433.) Butkay Lajos (egregius) az elsı alkalommal inti Kendy Magdolna asszonyt (generosa), néhai Butkay Péter (egregius) özvegyét az ıt megilletı jegyajándék felvétele miatt, s egyúttal el is tiltja a nevezett asszonyt a kezénél jegyajándék címén lévı jószágok eladásától és elidegenítésétıl, mindenki mást pedig ugyanazon jószágok megvásárolásától. 2623. (I. 433.) A vármgye közönsége úgy határozott, hogy a Pünkösd ün-nepe elıtti legközelebbi vasárnapon (május 23-án) kell törvénykezést tartani Zsófia asszony (nobilis), Horkay Pál házastársa számára a Zbugyay Hedvig ellen folytatott perében. 2624. (I. 433-434.) Veres György a maga nevében, valamint Veres András nevében is bemutatta a legfelségesebb fejedelem, Ferdinánd király címerrel ékesített oklevelét, amelynek erejével ıket és általuk ezen Veres György gyermekeit: Veres Mátyást, Veres Istvánt, Veres Bálintot, Veres Borbálát és Veres Katalint, valamint András gyermekeit: Veres Miklóst, Veres Dorottyát, Veres Ilonát és Veres Annát a jobbágyi sorból kiemelvén, az igaz nemesek közé sorolta. 2625. (I. 434.) Bánóczy Miklós szolgabíró (nobilis) az alábbi jelentést ter-jesztette a vármegye közönsége elé: amidın ı az elmúlt napokban Sztáray András esküdttel (nobilis) együtt kiment Dobróka possessio helyszínére, hogy az ott lakó Noak András nevő jobbágyot átadja Katalin asszonynak (no-bilis), néhai Petróczy Mátyás (nobilis) özvegyének a számára, akkor Kendy Magdolna asszony (nobilis), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye kutya vén banyának (vetulam canem) nevezte a mondott özvegyet. E gyalázkodás miatt Katalin asszony nevében Lúczy István (providus) már a helyszínen tör-vényt kért a nevezett szolgabírótól és esküdtjétıl, most pedig, a szolgabíró je-lentéstétele után Soklyossy Miklós deák (nobilis litteratus) ugyancsak ítéletet kér a törvényszéktıl. 2626. (I. 434.) A vármegye közönsége úgy ítélekezett, hogy Kendy Mag-dolna asszonyt széktörés vétkében kell elmarasztalni. – Az alperes fél meg-fellebbezte ezt az ítéletet.185 2627. (I. 434.) Bacskay János felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Zuthy István és Pósa Péter esküdtet Kathos Mihály és Kathos István jobbágyoknak a Móré Gáspártól való kéretésére. 2628. (I. 434.) Kupay Mihály felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Csil-lag István esküdtet egy tıle elszökött jobbágynak, név szerint Hordós Mi-hálynak a Szemere Györgytıl való visszakövetelésére. 2629. (I. 434.) Tárkányi Farkas felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Zuthy István és Makó János esküdteket egy szökött jobbágyának, név szerint Juhász Györgynek a visszakövetelésére.

186

2630. (I. 435.) Alaghy János (egregius) felkéri Vékey Imre szolgabírót és Balogh Albert esküdtet egy jobbágyának, név szerint Molnár Mihálynak a Zuthy Istvántól való visszakövetelésére; a mondott jobbágy jelenleg Lasztóc possessióban lakik és vissza akar költözni a korábbi lakóhelyére, Mihályi possessióba. 2631. (I. 435.) Dereghnyey Mihály (egregius) felkéri Bánóczy Miklós szol-gabírót, valamint Pazdicsy Ágoston és Kamonyay Tamás esküdteket a Betlen possessióban lakó Sípos Mátyás jobbágynak a Bethleny Páltól való kéretésé-re; a nevezett jobbágy a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelı módon akar Lesztemér possessióba költözni. 2632. (I. 435.) Sztáray András felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Sztá-ray Antal esküdtet néhai Galó Márton özvegyének és fiainak – akik Sztára possessióban laknak – az Eödönffy Andrástól (egregius) való visszakövetelé-sére, továbbá a Petróc possessióban lakó Zámor Jánosnak az ugyanazon Eödönffy Andrástól való kéretésére.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. június 2. (f. IV. p. fest. Pentecostes), Zemplén

2633. (I. 435.) Lónyay Péter (egregius) prokurátoraivá vallotta Gálóczy Ta-mást, Oroszy Györgyöt és Orbán Lukácsot. A nevezett letette a vallásról szó-ló levél kiadásáért fizetendı pénzt is. 2634. (I. 435.) Füzesséry János prokurátort vallott. 2635. (I. 435-436.) Mivel Egry Balázs gyalázkodó szavakat szólt Gatályi Gáspár ellen, ezért megkérdeztetvén, azt válaszolta, hogy ı Kasza Pétertıl hallotta a dolgot. Kasza Péter viszont azt mondta, hogy Bethleny Ferenctıl hallotta, Bethleny Ferenc pedig azt mondta, hogy Eötvös Lázártól hallotta, végül Eötvös Lázár azt állította, hogy ı Szendy Gáspártól hallotta, hogy Gatályi Gáspár megerıszakolta volna a kecskét (capram violasset). – Mivel tehát a fent írt személyek közül senki sem látta a dolgot a tulajdon szemével, illetve senkinek sem volt arról biztos tudomása, ezért a vármegye közönsége ezen törvényes vizsgálat elvégzése után úgy találta, hogy Gatályi Gáspár be-csületes hírő és tisztességes ember. 2636. (I. 436.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy Sztrithey Be-nedeket a törvényszék elé kell idézni jószágai dolgában eszenyi Csapy Ferenc (egregius) ellen: jóllehet ugyanis a jószágokat valamely idıre másokra íratta, azok tulajdonjoga azonban nála maradt, s ezért az azokkal kapcsolatos idézte-tés el is végezhetı.

187

2637. (I. 436.) A vármegye közönsége a következı törvényszéki ülésre ha-lasztotta Vékey Ferencnek az Isépy Sebestyén ellen folytatott perét. 2638. (I. 436.) A felperes fél, tudniillik Dereghnyey Mihály érdekében Ka-monyay Tamás a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a követke-zıket terjesztette elı Bacskay Miklós (egregius) ellen: három esztendıvel ez-elıtt, Szent Mihály arkangyal ünnepe (szeptember 29-e) táján ezen Bacskay Miklós a felperes fél valamely fekete színő vadászkutyáját186 – közönségesen „egy agarat” –, miközben a felperes a Deregnyı possessióban lévı házából egy másik házába ment – amely másik ház az Ung vármegyében fekvı Jenke possessióban van – kutyáival együtt, hogy İr possessio határában vadásszon, hatalmasul megfogatta, a közönségesen „kocsi”-nak mondott szekerére rakat-ta és oda vitette, ahová neki tetszett. A felperes az ezáltal rajta esett kárt 10 forintért sem vállalná magára, s követeli, hogy ha az alperes tagadja a dolgot, akkor tegyen esküt az ártatlanságára. 2639. (I. 436.) Bacskay Miklós érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Szentmarjay Mátyás azt a választ adta az elıbbi elıterjesztésre, hogy az alperes viszszautasítja az esküt: tegye azt le a felperes. 2640. (I. 437.) A vármegye közönsége úgy ítélkezett, hogy az ügyben (lásd az elızı két bejegyzést) a felperes tegyen esküt, mégpedig a következı tör-vényszéki ülésen. 2641. (I. 437.) Homonnay Miklós (magnificus) prokurátort vallott. 2642. (I. 437.) Alaghy János prokurátort vallott. 2643. (I. 437.) Majos Margit asszony, néhai Soós Albert (egregius) özve-gye prokurátort vallott. 2644. (I. 437.) Pozsgay Zsófia asszony és Csontos Zsófia asszony prokurá-tort vallott. 2645. (I. 437.) Morvay András özvegye, ... asszony187 prokurátort vallott. 2646. (I. 437.) Miklós deák (litteratus) másolatot kért néhai Rákóczy János özvegyének a perátküldı levelérıl és letette az ezért fizetendı 50 dénárt. 2647. (I. 437.) Bánóczy Miklós (nobilis) Borbála asszonynak (nobilis) a személyében, Vállay Tamás pedig Erzsébet asszonynak (nobilis) a személyé-ben terjeszt elı protestációt Nátafalussy Albert ellen, azért, mert a nevezett Nátafalussy Albert a maga számára foglalta el néhai Nátafalussy György bir-tokrészét: az a birtokrész ugyanis egyformán megilleti a protestáló asszonyo-kat is, ezért tehát kijelentik, hogy rá kívánják tenni a kezüket. 2648. (I. 437.) Kassuhy Julianna asszonynak (nobilis), néhai Rákóczi János (egregius) özvegyének a személyében Soklyossy Miklós deák (litteratus) ter-jesztett elı protestációt, azért, mert Oroghványi Gergely maga mellé véve Új-

188

lak oppidum lakosait, fegyveres kézzel és hatalmasul rátört Kiskazsuszék praedium határára és erıszakkal elfoglalta az ott lévı szántóföldeket. 2649. (I. 438.) Oroghványi Gergely protestációt terjeszt elı, kijelentvén, hogy ı nem foglalta el néhai Rákóczi János özvegyének a földjeit, hanem ép-pen ellenkezıleg: a nevezett asszony tört rá fegyveres kézzel és hatalmasul Kiskazsuszék praedium határára. 2650. (I. 438.) Török Tamás (nobilis) az egyik részrıl, a másik részrıl pe-dig Lasztóczy Péter valamikor korábban megjelenvén a vármegye közönsége elıtt, a szokott törvényszéki büntetés, azaz száz forint kötelék terhe alatt az alispán úr és némely más személyek közbenjárására megállapodást kötött egymással azon pert illetıen, amelyet a közöttük folyó birtokosztály dolgá-ban a törvényszéknek fel kellett volna vennie. Ezen megállapodás szerint a nevezett Lasztóczy Péter arra kötelezte magát, hogy kiadja leányának, Lasz-tóczy Erzsébetnek, a mondott Török Tamás házastársának az ıt megilletı részt ingó és ingatlan jószágainak a hatod részébıl. Amidın azonban Török Tamás intette a nevezettet, hogy ígéretének megfelelıen adja ki a hatodrész-bıl a leányának járó részt, ı megtagadta annak kiadását. – Az elmondottakra tekintettel a vármegye közönsége a kötelezettség megszegésének a vétkében marasztalta el Lasztóczy Pétert. 2651. (I. 438.) A felperes fél, tudniillik Füzesséry János érdekében a vár-megye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János bemutatta Gatályi Gáspár ellen a három intılevelet és kérte ezek alapján az ítélethozatalt, vala-mint élıszóval is elıterjesztette a következıket: valamely Ankó nevő asz-szony, aki Füzesér possessióban lakott, zálogba adott egy ugyancsak Füze-séren lakó, Dobroczki András nevő jobbágyot néhai Gatályi Miklósnak (egre-gius). Amikor pedig ezen Gatályi Miklós elhalálozott, a mondott jobbágy ugyanazon zálog jogcímén a fiára, az alperes Gatályi Gáspárra szállott, tehát így birtokolja azt. 2652. (I. 438-439.) Az alperes fél, tudniillik Gatályi Gáspár érdekében a vár-megye által kiadott prokurátort valló levéllel Gatályi András a következıket válaszolta a felperes elıterjesztésére: ezt a pert a persorozatnak megfelelıen kellene felvenni, mivel vannak ennél sokkal régebbi perek is. Ezenkívül: mi-vel három személy is létezik, akik a mondott Dobroczki Andrást meg akarják szerezni, ezért a felperes egyedül a maga személyében nem indíthatott volna keresetet és nem követelhetné egymaga a birtokrészt sem. Továbbá: mivel a felperes azt állítja, hogy valamely Ankó nevő asszonyszemély adta zálogba a mondott Dobroczki Andrást, ezért tehát ki is kellene mutatnia, hogy vajon egy nemzetségbıl származnak-e, s vajon a felperest illeti-e a visszaváltás? 2653. (I. 439.) Füzesséry János (A, lásd az elızı bejegyzést) erre a proku-rátori válaszra személyesen felelt, mondván, hogy a nevezett Ankó asszony

189

nem Gatályi Miklósnak, hanem Gatályi Gáspárnak zálogosítatta el a mondott jobbágyot. 2654. (I. 439.) Az alperes prokurátora erre azt válaszolta, hogy a felperes nem változtathatja meg ilyen egyszerően az álláspontját: ha ugyanis egyszer már azt állította, hogy Gatályi Miklósnak zálogosították el a jobbágyot, akkor most nem mondhatja, hogy mégsem neki, hanem Gatályi Gáspárnak. 2655. (I. 439.) A törvényszék ezt a dolgot (lásd az elızı két bejegyzést) úgy ítélte meg, hogy mivel az elıterjesztés sietısen történt, a felperesnek módjában van változtatni azon. 2656. (I. 439.) Homonnay Gáspár Bánóczy Miklós szolgabíró által idézte-tett Homonnai Drugeth Ferenc (magnificus) ellen a közöttük megkötött szer-zıdés kötelékének a dolgában. 2657. (I. 439.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta Füzesséry János és Gatályi Gáspár perében (lásd a 2651-2655. számú regesztákat), hogy a felperes fél, vagyis a nevezett Füzesséry János bizonyítsa be: Ankó asszony és ı egy nemzetségbıl származnak. – Füzesséry János felkérte a bizonyítás elvégzésére Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Kamonyay Tamás és Pazdicsy Ágoston esküdteket. 2658. (I. 439.) Henselıczy Ilona asszony (nobilis), Daróczy György (nobi-lis) házastársa számára kiadatott az intésrıl szóló levél Pinkóczy Máté ellen; az intés tárgya egy szılı, amely Legenye possessio szılıhegyén van és amely ıseirıl maradt a mondott Ilona asszonyra.188 2659. (I. 439.) Daróczy János és Kaponyás Katalin asszony az elsı alka-lommal inti Luca asszonyt (nobilis), néhai Horváthy János özvegyét a Kapo-nya possessióban fekvı birtokrészeik miatt, amelyek tudniillik zálog címén vannak a nevezett özvegy kezénél. 2660. (I. 439.) Füzesséry János (nobilis) a maga, valamint fia, Füzesséry Péter nevében, továbbá Füzesséry Mátyás fiának, Füzesséry Andrásnak a sze-mélyében eltiltja Rákóczi Györgyöt és Rákóczi Ferencet azon teljes birtok-részeknek az élésétıl, amelyeket a nevezettek Füzesér possessióban birtokolnak. 2661. (I. 440.) Miután bemutattatott a törvényszék elıtt valamely bizony-ságlevél a Nagymihályi István (egregius) részére és nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) ellen elvégzett tanúkihallgatásokról, Pongrácz János (egre-gius) kijelentette a váremegye közönsége elıtt, hogy a pert nem lehet a perso-rozaton kívül felvenni. 2662. (I. 440.) A felperes fél, tudniillik Nagymihályi István érdekében Sok-lyossy Miklós deák (litteratus) nagymihályi Pongrácz János (egregius) ellen a következıket terjesztette elı: az 1562. esztendıben, Feketevasárnap (Judica, azaz március 15-e) táján a nevezett Nagymihályi János nem tudni, mitıl in-díttatván, felbiztatta több szervitorát és jobbágyát – közöttük Kovács András

190

fiát, Kovács Benedeket, valamint Rózsás Mártont, Soak Simont és Zobák Ist-vánt (providi) –, akik valamennyien Nagymihály oppidumban laknak, s e jobbágyok az éjszaka csöndjében és fegyveres kézzel hatalmasul rátörtek a felperesnek ugyanazon mezıvárosban lévı háza elıtti gyümölcsös kertjére, annak újonnan épített kerítését szétvágták és az új kerítés mellett lévı régi kerítés 23 karóját kidöntötték. A felperes az ebbıl származó kárt, ha magát a hatalmaskodást nem is számítja, 10 forintért sem vállalná fel. 2663. (I. 440.) Pongrácz János bejegyeztette, hogy ı tanácskozás végett egy szolgabíró kiküldését kérte a törvényszéktıl, továbbá eszenyi Csapy Ferenc (egregius) kiküldését is kérte ugyanerre a tanácskozásra, ámde a vármegye közönsége senkit sem küldött ki. 2664. (I. 440.) A vármegye közönsége a következı módon foglalt állást eb-ben a dologban: tekintettel arra, hogy sem a megyében nem élt soha ilyen szokás, sem pedig a törvényszék nem folytatott ilyen gyakorlatot, ezért tehát most sem küldhetett ki szolgabírót vagy esküdtet, hogy tanácsot adjanak a pe-reskedı feleknek. 2665. (I. 440-441.) Az alperes fél, tudniillik nagymihályi Pongrácz János (egregius) érdekében Oroghványi Gergely a következıket válaszolta a felpe-res elıterjesztésére (lásd a 2662. számú bejegyzést): jóllehet az alperes fél az ellene és a felperes érdekében kiadott elsı bírságlevelet valóban feltörte, azt nem azért cselekedte, hogy ezzel a felállított persorozatot lerontsa. Ezért tehát a fent írt pert a persorozatnak megfelelıen kell tárgyalni és így az alperes másra egyáltalán nem is köteles feleletet adni. A vármegye közönsége egyéb-ként is úgy határozott, hogy a persorozatnak megfelelıen veszi tárgyalás alá a mondott ügyet. 2666. (I. 441.) A vármegye közönsége erre az elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést) a következı határozatot hozta: mivel az alperes fél a bírságlevelet feltörte, válaszolni is tartozott volna. Ha azonban a persorozatot támadni akarta volna, akkor kellett volna ezt tennie, amikor még nem bontja fel a le-velet és nem fizeti ki a bírságot. 2667. (I. 441.) Az alperes fél erre a határozatra (lásd az elızı bejegyzést) a következıket válaszolta: nem azért törte fel a bírságlevelet, mert a feltörés után a persorozaton kívül akart válaszolni. Azt is mondta továbbá, hogy mi-vel ez az ügy egy és ugyanazon fivérének, Pongrácz Mátyásnak (egregius) az ügyével, ezért a kettıt nem lehet egymástól elkülönítve tárgyalni, a felperes keresete sem irányulhat csak az egyikük ellen, mint ahogyan a parancslevelet sem lehetett volna csak ellene kiadni. Egyébként pedig a bírsággal sem tarto-zik, mert amikor a bírságlevelet feltörte, a prokurátora által megjelent és ak-kor úgy született meg a határozat, hogy azért kell ıt bírságban elmarasztalni, mert a prokurátora nem akart választ adni. Végül pedig azt is elmondta az al-

191

peres, hogy amikor ı megjelent és feltörte a bírságlevelet, akkor a felperes fél nem sürgette a válaszadást, tehát most sem sürgethetné azt. 2668. (I. 441.) Az alperes válaszára (lásd az elızı bejegyzést) a felperes azt mondotta, hogy ı most is egy választ hallott, mivel hogy az alperes válaszolt: ha tehát a fı dologra, vagyis a per érdemi részére nem akar az alperes vála-szolni, akkor ı ítélethozatalt kér ellene. 2669. (I. 441.) Az alperes fél kérte a felperes elıterjesztésérıl (lásd az elızı bejegyzést) egy másolat kiadását. 2670. (I. 441.) A vármegye közönsége úgy foglalt állást az alperes kérésére (lásd az elızı bejegyzést), hogy nem teljesítheti azt, mivel soha nem volt gyakorlatban, hogy az alperes másolatot kapjon a felperes válaszáról vagy elıterjesztésérıl. 2671. (I. 441.) Az alperes fél megfellebbezte a fent írt kifogásokat. 2672. (I. 441-442.) A vármegye közönsége úgy határozott, hogy a kifogások ellen nem fellebbezhet az alperes és ezért nem is küldi át a fellebbezést, mi-vel a fı ügyben még nem hozott és hirdetett ítéletet. 2673. (I. 442.) Az alperes fél protestáció formájában bejegyeztette, hogy ı megfellebbezte a fent írt kifogásokat, ámde a törvényszék nem küldte át a fel-lebbezést. 2674. (I. 442.) Az alperes fél az ügyben a továbbiakban elıadta, hogy köve-teli: a felperes fél tegyen esküt az állításáról, tudniillik, hogy valóban az alpe-res rombolta le a kertet. 2675. (I. 442.) A felperes fél erre (lásd az elızı bejegyzést) azt válaszolta, hogy ı sohasem állította, hogy az alperes egyedül a maga személyében rom-bolta le a kertet, hanem azt mondta, hogy jobbágyai és szervitorai az ı akara-tából rombolták le azt, tehát az alperes a kertet leromboltatta jobbágyaival. 2676. (I. 442.) Az alperes továbbra is azt követeli, hogy a felperes bi-zonyítsa be: ı rombolta vagy romboltatta le a kertet; ha ugyanis ezt nem tudja bizonyítani, akkor a keresete nem más, mint törvénytelen patvarkodás. 2677. (I. 442.) Erre a követelésre (lásd az elızı bejegyzést) a felperes a kö-vetkezıket válaszolta: egyáltalán nem törvénytelen patvarkodással zaklatja az alperest, s azt, hogy a keresete megalapozott, vagyis, hogy az alperes lerom-bolta a kertet, helyszíni szemle útján kívánja bizonyítani. Arra pedig, hogy a kert lerontása nem az ı akaratából és megbízásából történt, azaz, hogy jobbá-gyai nem az ı különös parancsára rontották le a kertet, az alperes maga köte-les esküt tenni. 2678. (I. 442.) A vármegye közönsége a felperes Nagymihályi Istvánnak a nagymihályi Pongrácz János ellen folytatott perében (lásd a 2662-2677. szá-mú bejegyzéseket) a következı ítéletet hozta: az alperes fél maga tegyen esküt arra, hogy nem ı romboltatta le a kertet jobbágyaival, szervitoraival és má-

192

sokkal, illetve, hogy nem az ı akaratából és biztatására cselekedték ezt a mon-dott emberek. Az eskütétel kitőzött idıpontja a mostantól számított 15. nap. 2679. (I. 442.) Az alperes ugyan megfellebbezte ezt az ítéletet (lásd az elı-zı bejegyzést), a vármegye közönsége azonban úgy határozott, hogy nem kül-di át a fellebbezést a következı törvényszéki ülésig, hanem majd akkor megnézik az ország törvényeit és meglátják, hogy át kell-e azt küldeni, vagy sem. 2680. (I. 442.) Kiadatott Barancsy Katalin asszony (nobilis), Oroghványi Farkas házastársa számára az elsı intésrıl való levél Kázméry Péter, Káz-méry Lajos és Kázméry Kristóf ellen azokkal a Barancs possessióban fekvı birtokrészekkel kapcsolatban, amelyek Girincsy Dorottya asszony ... Ferenc özvegye adományából...189 2681. (I. 443.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gá-bor (egregii) kérelmére és ellen kikiáltatott ruszkai Dobó István (magnificus) és törvény elé szólíttatott. Az érdekelt fél letette az errıl kiadandó levélért já-ró 25 dénárt. 2682. (I. 443.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) Oroghványi Gergely által protestációt terjeszt elı a maga, valamint nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) nevében is, azért, mert nagymihályi Bánffy Gábor (egregius) mal-mot építtetett a Laborc folyón,190 Nagymihály oppidum területén és igaz határai között a protestálók nagy kárvallására, akik ezért el is tiltják a nevezettet a mondott malom használatától és haszonvételeinek a beszedésétıl. 2683. (I. 443.) Nagymihályi István alispán (egregius) a maga személyében, valamint fivérének, Nagymihályi Jánosnak a nevében is a vármegye közön-sége elıtt inti nagymihályi Pongrácz Mátyást és nagymihályi Pongrácz Jánost (egregii), hogy építsék újjá a régi helyén a közösen használt, de elbontott malmot, mert egyébként ı és nevezett fivére fogja azt újjáépíteni. Továbbá a maga és nevezett fivére, Török János (!) nevében szolgabírót és esküdtet is kér az elhangzott intés átadására. 2684. (I. 443.) A vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: Ferencz János köteles átadni Dereghnyey Mihálynak azon lovaknak az ivadékait, amely lovakat azzal a feltétellel kapott a nevezettıl, hogy a szaporulatot visz-sza fogja adni.191 2685. (I. 443.) Girincsy László Oroghványi Gergely által az elsı alka-lommal intette Halmy Ferencet és Halmy Miklóst, valamint Krisztina asz-szonyt (nobiles), Ispán Kálmán házastársát Pósacsécs possessio fele része mi-att, amely birtokrészt Liptay Lırinc 20 forint értékben végrendeletileg hagyo-mányozta a nevezettekre. Inti tehát ıket, hogy vegyék fel a mondott pénz-összeget és bocsássák vissza azon fele részt. 2686. (I. 444.) Henselıczy Ilona asszony (nobilis), Henselıczy Lukács leá-nya, egyébként pedig Fekete János házastársa felkéri Bánóczy Miklós szol-

193

gabírót, valamint Pazdicsy Ágoston és Sztáray Antal esküdteket a Sztára pos-sessióban fekvı birtokrészeinek a Tibay Orsolyától való viszszakövetelésére, amely birtokrészek csupán zálog címén vannak a nevezett kezénél. 2687. (I. 444.) Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen visszakövetelte Tar Domonkos jobbágyot Makó Jánostól (nobilis) és fiától, Makó Bernáttól. A nevezettek azonban fel-lebbezést terjesztettek elı az ügyben a vármegye törvényszékére, ámde mi-közben a fellebbezés tartott, Perényi Gábor a saját hatalmával elvitette a mondott jobbágyot. S jóllehet végül Makó János a vármegye kifejezett kéré-sére átengedte Perényi Gábornak Tar Domonkost, de azzal a feltétellel tette azt, hogy a jobbágy ingóságai és örökségei maradjanak az ı és a fia birtoká-ban. Mivel azonban Perényi Gábor erre az örökségre is rátette a kezét, Makó János a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelıen visszakövetelte tıle Tar Domonkost. Volt egy szılıje is ezen Tar Domonkosnak Makó János földjén, amelynek Makó János a birtokába került, de sem Telekessy István, sem Keresztes János nem adhatta azt neki el, mivel a Kövesd castrum szılı-hegyén lévı szılıt, amelyért azt elcserélték, ismét ezen Keresztes Jánosnak ítélték. – Mindezekre tekintettel a vármegye közönsége a következı ítéletet hozta: amennyiben Perényi Gábor békében hagyja ezen Tar Domonkos örök-ségeit, akkor a dolog rendben lesz és Tar Domonkos a földesurasága alatt maradhat; ellenkezı esetben azonban Makó János szabadon és a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen visszakövetelheti a nevezett jobbágyot és megmaradhat a mondott szılı birtokában.192 2688. (I. 444.) Makó Bernát prokurátort vallott.193 2689. (I. 445.) A vármegye törvényszéke a következı határozatot hozta: Dereghnyey Simon tegyen esküt arról, hogy nem adta volna Sánta Jánosnak azt a bizonyos lovat, amelyet neki adott, ha tudta volna, hogy elköltözik a föl-desurasága alól. Ha pedig leteszi az esküt, akkor a nevezett jobbágy tartozik át-adni Dereghnyey Simonnak azt a pénzösszeget, amelyért a lovat értékesítette. 2690. (I. 445.) Zuthy István felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Pósa Péter esküdtet egy Tóth Lukács nevő, Nagygéres possessióban lakó jobbágy-nak a Perényi Gábor úrtól (magnificus) való visszakövetelésére. 2691. (I. 445.) Horváth Gergely felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Pósa Péter esküdtet (eosdem, lásd az elızı bejegyzést) egy Tárkány posses-sióban lakó jobbágynak, név szerint Kovács Mártonnak az Anna aszszonytól (nobilis), néhai Tárkányi Miklós özvegyétıl való kéretésére. 2692. (I. 445.) Anárcsy Péter felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy István esküdtet több jobbágynak a Serédy Gáspártól való kéretésére; e jobbá-gyok név szerint Oláh György, Tóth János, Tóth András és Farkas János.

194

2693. (I. 445.) Bánóczy Miklós szolgabíró, valamint Pazdicsy Ágoston és Sztáray Antal esküdtek (nobiles) egybehangzó módon az alábbi jelentést ter-jesztették a vármegye közönsége elé: a Pünkösd ünnepe utáni legközelebbi hétfın (május 31-én) egy Zobák Fábián nevő jobbágy átadása végett kimen-tek Nagymihály oppidum194 helyszínére – ahol tudniillik a mondott jobbágy lakik –, s amikor törvényt akartak tenni a dologban, akkor Vinnay Ferenc (nobilis) panaszt terjesztett elı Nagymihályi János (nobilis) ellen, amely sze-rint a kéretés megtörténte után a nevezett Nagymihályi János a kéretett job-bágy, azaz Zobák Fábián feleségét elfogta és fogságban tartotta, s ezáltal megakadályozta a jobbágy szabadon való elköltözését. Ráadásul a nevezett jobbágyot elküldte Szobránc oppidumba Pongrácz Mátyáshoz, aki aztán ezen Zobák Fábiánt Nagymihályi János biztatására három pálcával és egy bottal195 hatalmasul megverette. 2694. (I. 445-446.) A szolgabíró és esküdtjei elıterjesztését hallván (lásd az elızı bejegyzést), Pongrácz János személyében Hrabóczy András a követke-zı feleletet adta arra: a nevezett Pongrácz János egyáltalán nem fogatta el a mondott asszonyt és nem is tartotta fogságban. 2695. (I. 446.) Mivel a nevezett szolgabíró és esküdtjei hitelre méltó tanúk vallásából szereztek tudomást arról, hogy Pongrácz János a mondott asszonyt (lásd az elızı bejegyzést) elfogatta és négy napon keresztül fogságban tartot-ta, s hogy ez az elfogatás a jobbágyvisszakövetelés után történt, ezért Vinnay András ítélethozatalt kért az ügyben. Kérésére a törvényszék azt az ítéletet hozta, hogy Pongrácz Jánost a törvénycikkelyek által megszabott 100 forint büntetésben kell elmarasztalni. 2696. (I. 446.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta az Eödönffy Ferenctıl (egregius) Bánffy Sandrinus kérelmére a törvénycik-kelyekben foglaltaknak megfelelıen felkért Vavró András ügyében: a neve-zett jobbágy köteles megfizetni a tartozásait Eödönffy Ferencnek, s ha ezt megtette, akkor Eödönffy Ferenc köteles ıt elköltözni engedni, mert ha nem, akkor száz forint büntetésben marasztaltatik el. 2697. (I. 446.) Ráskay Péter és Ráskay János valamely hatalmaskodó cse-lekedet miatt idéztetett Ráskay Ferenc ellen: azért tudniillik, mert elvették az idéztetı fél egyik jobbágyának a lovát. 2698. (I. 446.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Ko-vács Máté özvegye nem költözhet el addig, amíg a törvényszék fel nem menti a fıbenjáró ítélet alól. 2699. (I. 446.) Kendy Bálint és Lóránthffy János (nobiles) Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett gatályi Eötvös Lázár (nobilis) ellen, azért, mert megverték és megsebesítették ıt, valamint bizonyos más ügyek miatt is, ame-lyeket az idéztetı fél majd a törvényszék elıtt kíván elıadni.

195

2700. (I. 446.) Vékey Imre (nobilis) szolgabíró a következı jelentést ter-jesztette a vármegye közönsége elé: Possay Kristóf (nobilis) elıtte személye-sen megjelenvén, önként és szabadon azt a vallást tette, hogy ama rokoni sze-retettıl indíttatván, amelyet nıvére (soror carnalis), Henselıczy Ilona asz-szony (nobilis), Daróczy György (nobilis) házastársa iránt érez, átengedett és átadott örökre szóló birtoklásra a nevezett aszszonynak két puszta és lakatlan jobbágyhelyet, amelyek Legenye possessióban találhatók, s amelyek közül az egyiknek Paphelye a neve, a másik pedig Torday István csőrje mellett fekszik.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. június 9. (f. IV. a. fest. Viti et Modesti), Zemplén

2701. (I. 447.) Sztankóczy János és Pozsgay István idéztetett Nátafalussy Albert ellen, azért, mert az idéztetı fél egyik jobbágyának valamely lovát a szabad országúton megölték, illetve megölették. Az idézettek kötelesek elıál-lítani Németh Antalt is. 2702. (I. 447.) Nagy Farkas és házastársa, Katalin asszony Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Nátafalussy Albert ellen, azért mert hatalmasul fel-szántották és a szántás után be is vetették az idéztetı fél hat darab szántóföld-jét. 2703. (I. 447.) Soós György prokurátort vallott. 2704. (I. 447.) Csillag Márton prokurátort vallott. 2705. (I. 447.) Szemere György Kupay szolgabíró által idéztetett Csillag Márton ellen valamely juhoknak a hatalmasul való elvétele miatt; ezeket a juhokat az idéztetı az általuk okozott kár miatt akarta behajtani. Az idéztetı fél köteles elıállítani Hordós Mihályt és Lovas Jánost is. 2706. (I. 447.) Szabó Antal Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Soós György (egregius) ellen, azért, mert hatalmasul fogságba vetette az idéztetı fél valamely jobbágyát. 2707. (I. 447.) Lónyay György (egregius) prokurátoraivá vallotta Horkay Pált és Tibay Kristófot. 2708. (I. 447.) Izdenczy László (nobilis) a vármegye közönsége elıtt pro-testációt terjesztett elı, azért, mert a Szent Antal ünnepe utáni hétfın196 Pozsgay István (nobilis) szervitorai rátámadván, megverték és megsebesítet-ték ıt, s a vérét is ontották; ennek bizonyítására megmutatta a véres ruhát. Az idézett fél köteles elıállítani vétkes szervitorait is, akik név szerint: Nagy Pál, Kocsis István, Orosz Macsko és Radvonai Zuko.197 2709. (I. 448.) Semsey Ferenc (egregius) protestációt terjeszt elı, amely szerint Pazdicsy Ágoston (nobilis) nem tudni, mitıl indíttatván, az ı Kraszna

196

possessio határában lévı káposztáskertjét két alkalommal is hatalmasul szét-vágatta. Amikor pedig a protestáló elküldte a nevezett Pazdicsy Ágostonhoz az egyik jobbágyát, hogy figyelmeztesse: ne tegyen ilyet, akkor Pazdicsy Ágoston gyalázkodó és fenyegetı szavakkal illette ezt a jobbágyot, mondt-ván: „beste kurva fia, úgy megverlek, hogy a hátad olyan puha lesz, mint a hasad” (verberabo, quod dorsus ita mollis erit, sicut venter). 2710. (I. 448.) Bacskay András (egregius) protestációt terjeszt elı, amely szerint Bacskay Miklós (egregius) a saját tulajdon lovai miatt Bacskó pos-sessióba rendelte ıt, ahol aztán a protestáló egyik jobbágyát ingóságaival együtt szekérre rakatta, s amikor a protestáló ezt észrevette, a szekeret az in-góságokkal együtt a nemesi udvarházába vitette, a lovakat pedig mind a mai napig magánál tartja. – Bacskay András most az kéri, hogy a vármegye kö-zönsége tájékoztassa ıt: joga volt-e Bacskay Miklósnak magánál tartani a lo-vakat, vagy pedig át kellett volna adnia azokat az alispánnak? 2711. (I. 448.) A vármegye közönsége ebben a dologban (lásd az elızı be-jegyzést) úgy foglalt állást, hogy a mondott lovakat az alispán úr kezére kell adni és ı azokkal kapcsolatban a legközelebbi törvényszéki ülés elıtti hétfın ítéletet fog hozni. 2712. (I. 448.) Füzesséry János érdekében prokurátora, Cseley János bemu-tatta a törvényszék elıtt a Gatályi Gáspár ellen végzett tanúkihallgatásokat. 2713. (I. 448.) Gatályi Gáspár érdekében a vármegye által kiadott prokurá-tort valló levéllel Gatályi András kifogást emelt a bemutatott tanúkihallgatás-okkal kapcsolatban (lásd az elızı bejegyzést), amelyeket a véleménye szerint nem fogadhat el a törvényszék: mégpedig azért nem, mert elvégeztetésüket a legutóbbi ülésen rendelték el, ezek viszont sokkal régebbiek. 2714. (I. 448.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Báry Potenciána asszony (nobilis), Ramocsa György házastársa a legközelébb tar-tandó törvényszéki ülésen harmadmagával tegyen esküt arról, hogy atyja és anyja egészen a haláluk napjáig békességes birtokában voltak a per tárgyát képezı nemesi udvarháznak, haláluk után pedig – mivel ekkor a nevezett fel-peres asszony még zsenge korú hajadon leány volt – Báry Gáspár hatalmasul a maga számára elfoglalta azt és most is elfoglalva tartja. 2715. (I. 448.) Báry Gáspár (I, lásd az elızı bejegyzést) megfellebbezte ezt a határozatot. 2716. (I. 449.) Szentmarjay Mátyás prokurátori tisztének erejével visszajö-vetelének az idejéig elhalasztja Dereghnyey Mihálynak a Bacskay Miklós el-leni eskütételét. 2717. (I. 449.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: nagy-mihályi Pongrácz János (egregius) a legközelébb tartandó törvényszéki ülé-sen tegye le az esküt Nagymihályi István ellen.

197

2718. (I. 449.) Nagymihályi Pongrácz János protestációt terjeszt elı, azért, mert ı megfellebbezte az elıbb mondott pert, a törvényszék azonban nem küldte át a fellebbezését. 2719. (I. 449.) Wiczmándy Mátyás fıispán, aki személyesen megjelent a törvényszéki ülésen, protestációt terjeszt elı és bejegyezteti, hogy a per azért nem küldetett át, mert azt Pongrácz János egy személyben való eskütételére bocsájtották, ı viszont nem fogadta el ezt az ítéletet. 2720. (I. 449.) Atyay György és Atyay János prokurátort vallott. 2721. (I. 449.) A felperes fél, tudniillik Újfalussy János érdekében Cseley János a bemutatott bizonyítás alapján ítéletet kér Kórody György ellen. 2722. (I. 449.) Kórody György érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely azt vá-laszolja, hogy a bizonyítás másolatában nincs benne világosan, vajon a tanúk eskü alatt tettek-e vallást; ezért tehát a törvényszék nem köteles ítéletet hozni. 2723. (I. 449.) Vékey Imre szolgabíró kijelenti, hogy a tanúk (lásd az elızı bejegyzést) esküt tettek, s így a törvényszék köteles ítéletet hozni. 2724. (I. 449.) A vármegye közönsége ebben az ügyben (lásd a 2721-2723. számú regesztákat) azt a határozatot hozta, hogy a felperes fél, azaz Újfalussy János az általa végeztetett bizonyítás kipótolása végett harmadmagával te-gyen esküt a következı törvényszéki ülésen a keresetére, s ha leteszi azt, ak-kor az alperes az ország törvényei szerint 100 forintig terjedı büntetésben marasztaltassék el. 2725. (I. 449.) Kórody György (I, lásd az elızı bejegyzéseket) a következı törvényszéki ülésig vissza fogja hívni a prokurátorát. – Nem hívja vissza a prokurátorát, tehát elmarasztaltatott a felperes keresetében. 2726. (I. 450.) Kiadatott a harmadik intılevél Nátafalussy Albert (nobilis) számára néhai Nátafalussy György özvegye – aki most Possay István házas-társa – ellen arról, hogy a mondott özvegy vegye fel a neki járó jegyajándé-kot. Az intı fél letette az ezen levélért fizetendı pénzt is. 2727. (I. 450.) Kiadatott a Legenye possessio szılıhegyén fekvı szılı dol-gában tett harmadik intésrıl szóló levél Ilona asszony (nobilis), Daróczy György (egregius) házastársa számára. 2728. (I. 450.) Újfalussy Lázár, valamint Malomy Gergely gyermekei: Malomy Lırinc, Malomy Gergely és Malomy Anna asszony felkérik Vékey Imre szolgabírót valamely jószágoknak a Komoróczy Györggyel szemben való kiigazítására. 2729. (I. 450.) Újfalussy Lázár felkéri ugyanazon Vékey Imre szolgabírót valamely malomnak az Újfalussy Alberttel szemben való kiigazítására.

198

2730. (I. 450.) Pongrácz Mátyás (egregius) protestációt terjeszt elı, amely szerint ı kész lett volna a tanúbizonyságlevél másolatát átvenni, ha azt kiad-ták volna neki. 2731. (I. 450.) A vármegye közönsége bejegyeztette, hogy a mai napon egyetlen levelet sem fog megpecsételni, megpecsételetlen levelet pedig nem lehet kiadni. 2732. (I. 450.) Kálnássy Magdolna asszony (nobilis), Kovács Péter (egre-gius) házastársa prokurátorául vallotta Terney Balázst. 2733. (I. 450.) Possay Bálint Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Nátafalussy Albert ellen, azért, mert hatalmasul kivágatta az idéztetı vala-mely erdejét és a kivágott fákból házat épített a maga számára. 2734. (I. 450.) Possay Bálint Bánóczy Miklós szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) azért is idéztetett Nátafalussy Albert ellen, mert maga mellé véve egy nem kicsiny csapat embert, rátört az idéztetı fél Nátafalva possessióban lévı birtokrészére, ott a jobbágyait elfogatta, s azok valamely ingóságait hatalmasul felprédálta és felprédáltatta. 2735. (I. 450.) Possay Bálint Bánóczy Miklós szolgabíró által (medio eius-dem, lásd az elızı bejegyzést) egy harmadik ügy miatt is idéztetett Nátafa-lussy Albert ellen: mégpedig azért, mert az idéztetı tulajdon szántóföldjeit másokra íratta zálogba. 2736. (I. 451.) Magdolna asszony (nobilis), Pongrácz Benedek özvegye prokurátort vallott. 2737. (I. 451.) Cseley Zsófia asszony (nobilis) prokurátort vallott. 2738. (I. 451.) Magdolna asszony (generosa), néhai Butkay Péter özvegye prokurátort vallott. 2739. (I. 451.) Vékey Ferenc prokurátort vallott. 2740. (I. 451.) Szalonthay János prokurátort vallott. 2741. (I. 451.) Pozsgay Boldizsár Gyulaffy Fruzsina asszony (magnifica) személyében protestációt terjeszt elı, amely szerint a nevezett asszony nem kívánja magát tartani ahhoz az egyezséghez, amely közötte, illetve Homonnai Drugeth Ferenc és Homonnai Drugeth Gáspár (magnifici) között jött létre. Ezen elhatározásának pedig az az oka, hogy a nevezett Homonnai Drugeth Ferenc a mostanában elmúlt napokban elfogatta az egyik jobbágyát, s a fog-lyot kalodába záratván, egy kemence mellé vitette, majd abba befőttetvén, a füsttel majdnem megfullasztotta, végül pedig alig kevesebb, mint kétszázhúsz pálcát csapatott rajta. 2742. (I. 451.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) prokurátort vallott. 2743. (I. 451.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás és nagymihályi Pongrácz Já-nos (egregii) prokurátort vallott. 2744. (I. 451.) Vékey Imre szolgabíró (nobilis) és Zuthy István...198

199

2745. (I. 451.) Nagymihályi Pongrácz János megfellebbezi azt a pert, ame-lyet egy Zobák Fábián nevő jobbágy búcsúztatása miatt folytat Vinnay And-rás ellen: a törvényszék azonban nem küldi át a fellebbezést, mivel a tör-vénycikkelyek kimondják, hogy egyik fél sem nyújthat be fellebbezést. 2746. (I. 451.) Pongrácz János szolgabírót és esküdtet kér annak bizonyítá-sára, hogy ı sem Zobák Fábiánt, sem pedig ezen jobbágy feleségét nem ve-tette fogságba. – A vármegye közönsége úgy határozott, hogy nem ad neki szolgabírót és esküdtet, mert miután a fellebbezés megvizsgálását követıen itt, a törvényszék elıtt megszületett az ítélet, semmilyen módon sem lehet szolgabírót és esküdtet kérni. 2747. (I. 452.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás és nagymihályi Pongrácz Já-nos (egregii) a maguk személyében, valamint néhai Pongrácz Benedek (egregius) fiának, Pongrácz Zsigmondnak a nevében szolgabírót és esküdtet kérnek, hogy általuk visszaköveteljék azokat a Sztára possessio határában fekvı, ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) Polaskóhelye nevő jobbágytelkéhez tartozó szántóföldeket, amelyeket még néhai Eödönffy László (egregius) fog-lalt el a maga számára egy malom építésének a céljából. A nevezettek egyút-tal el is tiltanak mindenkit a mondott malom használatától. 2748. (I. 452.) A vármegye közönsége Pósa Péter szolgabíró jelentésébıl megtudta, hogy Kaponyás Katalin asszony (nobilis) az elmúlt esztendıkben pert indított néhai Horváthy János (nobilis) ellen valamely Iván nevezető jobbágya miatt, s mivel ez a jobbágy a pert, illetve a keresetet a mondott asz-szony esküjére bocsájtotta, az meg is esküdött. Mindezekre tekintettel a mon-dott Iván jobbágy egy bizonyos pénzösszeget tartozott volna átadni Katalin asszonynak, ámde amikor a szolgabíró el akart járni a dologban, Horváthy János megakadályozta a végrehajtást. – A vármegye közönsége az ügyben most a következı határozatot hozta: a jelenlegi szolgabíró intse Vékey Luca asszonyt (nobilis), néhai Horváthy János özvegyét, hogy kényszerítse a mon-dott Iván nevő jobbágyot az elégtétel megfizetésére. Ha pedig a jobbágy nem fizetne, akkor a nevezett asszony a jelen határozat erejénél fogva, mint vilá-gos adóst, elfogathatja és fogságban tarthatja ıt. 2749. (I. 452.) A vármegye közönsége azt a határozatot hozta, hogy a Sá-mogy possessio határában fekvı kaszáló rétnek a Majos Margit aszszony (no-bilis), néhai Soós Albert özvegye részére és Pazdicsy Ágoston ellen való fel-becsülése a legközelébb tartandó törvényszéki ülés után következı vasárna-pon menjen végbe Bánóczy Miklós szolgabíró és Gatályi András esküdt elıtt. 2750. (I. 452.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) eltiltja Sztáray Já-nos jobbágyait Kotris Péter (providus) földjeitıl.

200

2751. (I. 452.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: mivel Horváth István nem tett esküt Báthory Miklós (magnificus) ellen, ezért száz forint büntetésben marasztaltassék el. 2752. (I. 453.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) visszahívta a proku-rátorát, s szolgabírót és esküdtet kért Vinnay András ellen. 2753. (I. 453.) Magdolna asszony (generosa), néhai Butkay Péter (egregius) özvegye felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Gatályi András esküdteket egy szerzıdésszegés bizonyítására, arra tudniillik, hogy valaki199 a nevezett özvegy szántóföldjeit elfoglalta és felszántatta, to-vábbá, hogy a mezın a határjelek gyanánt elhelyezett köveket a helyükbıl kivétette, végül pedig, hogy Csoloz Bálint provizor földjeit is felszántatta.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. június 30. (f. IV. p. fest. Petri et Pauli apostolorum),

Zemplén oppidum 2754. (I. 453.) Semsey Ferenc Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Pazdicsy Ágoston ellen, azért, mert három jobbágyát: név szerint Skiba Má-tyást, Vácis Andrást és Her Pétert (providi), akik Sámogy és Kraszna pos-sessiókban laknak, elfogatta, amint éppen misérıl hazafelé tartottak, s nem is bocsájtotta szabadon e fogságból a nevezetteket addig, amíg az idéztetı Pazdicsy Ágostontól ki nem csikart értük hatalmasul négy forintot. 2755. (I. 453.) Bajory Lénárt Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Pazdicsy Ágoston ellen, azért, mert Lesztemér possessióban hatalmasul elfo-gatta az idéztetı egyik jobbágyát, név szerint Her Mátyást. Az idézett fél kö-teles elıállítani Nagy Lajost és Nagy Györgyöt is, akik 40 dénárt csikartak ki az elfogott jobbágytól. 2756. (I. 453.) Semsey Ferenc egy másik ok miatt is idéztetett Bánóczy Miklós szolgabíró által Pazdicsy Ágoston ellen, azzal, hogy tartozik elıállí-tani Strihócz Istvánt. 2757. (I. 453.) Kendy Bálint, Szentbertalany Anna asszony és Lóránthffy János prokurátort vallott. 2758. (I. 453.) Henselıczy György prokurátort vallott. 2759. (I. 454.) Dereghnyey Mihály Bánóczy Miklós szolgabíró által idézte-tett Koncz Lénárt ellen. 2760. (I. 454.) Szemere Sebestyén Nagy Istvánnal együtt Szalonthay Bálint szolgabíró által idéztetett Kupay Mihály ellen, azért, mert elfogták az idéztetı fél Tóth Ferenc nevő szervitorát.

201

2761. (I. 454.) Szabó Bertalan és Szobonya László200 Bánóczy Miklós szol-gabíró által idéztettek Perényi Gábor (spectabilis et magnificus) és Nagy-mihályi István alispán ellen, azért, mert hatalmasul elfoglalták az idéztetık valamely erdejét. 2762. (I. 454.) Nagymihályi Pongrácz János (egregius) a maga személyé-ben, valamint nagymihályi Pongrácz Mátyásnak és többi atyafiainak a nevé-ben is bejegyeztette a következıket: ık nem akarják, hogy a Szent István ki-rály ünnepe elıtti napra (augusztus 19-re) meghirdetett országgyőlésre nagy-mihályi Bánffy Sandrinust a vármegye által küldendı követté válasszák, mert a nevezett a saját magánügyeit is intézni akarja akkor. 2763. (I. 454.) A vármegye nemeseinek a közönsége szintén bejegyeztette, hogy e dologgal kapcsolatban (lásd az elızı bejegyzést) már megtörtént a szavazás és annak eredményeképpen nagymihályi Bánffy Sandrinus az or-szággyőlésre küldendı megyei követté választatott. 2764. (I. 454.) Ráskai Soós Péter és ráskai Soós János Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Ráskay Mihály (nobilis) ellen egy Nagyráska pos-sessióban lévı kertnek az elfoglalása miatt; a dolgot az idéztetık a vármegye közönsége elıtt kívánják bıvebben kifejteni. 2765. (I. 454.) Szabó György és Szabó Mihály Bánóczy Miklós szolgabíró által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) idéztetett Ráskay Mihály el-len, azért, mert Nagyráska possessio közösen használt erdejébıl a juhait be-hajtották és nem is adták vissza neki azokat egészen addig, amíg nem küldött értük zálogul nekik egy szınyeget (tapetum), amelyet egy forint értékben még most is maguknál tartanak. 2766. (I. 454.) Zemplén vármegye nemeseinek a közönsége a legközelébb tartandó országgyőlésre az alábbi hat személyt választotta meg követnek: Wiczmándy Mátyást, Nagymihályi Sandrinust, Nagymihályi Istvánt, Deregh-nyey Mihályt, Csapy Lászlót és Morvay Györgyöt. Felajánlott továbbá a ne-vezett követeknek költségeikre 100-100 forintot, Wiczmándy Mátyásnak pe-dig még ezenfelül 25 forintot, vagyis összesen 625 forintot. 2767. (I. 455.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Pongrácz János egyáltalán nem utasíthatja vissza Csicsery Péterre, a törvény-szék jegyzıjére az esküt, mivel az nem a felek közötti vita eredménye, hanem törvényszéki határozat kötelezte Pongrácz Jánost a letételére. Az esküt azzal kapcsolatban kell letenni, hogy Pongrácz János nem sértı szándékkal mond-ta, amit róla a jegyzı állít: tudniillik, hogy Pongrácz János elıterjesztéseit a jegyzı nem olyan módon írta be a jegyzıkönyve, ahogyan azok elhangzot-tak.201 Pongrácz János tehát a mostantól számított 15. napon egyedül csak a maga személyében tegye le az elıírt esküt.

202

2768. (I. 455.) Mivel Pongrácz János megfellebbezte ezt a határozatot (lásd az elızı bejegyzést), ezért a vármegye közönsége a következıképpen rendel-kezett: nincs helye a fellebbezésnek és nem is vehetı az figyelembe, mivel a törvényben világosan le van írva, hogy nem lehet fellebbezni akkor, ha a fe-lek közül az egyik számára egyedül a maga személyében leteendı esküt ítél-tek meg. 2769. (I. 455.) Az alperes fél, tudniillik nagymihályi Pongrácz János (eg-regius) érdekében Kiszel Benedek a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a Nagymihályi István (egregius) ellen folytatott perben a korábbi prokurátori válasz visszavonása mellett azt kérte, hogy a törvényszék adja ki számára másolatban a felperes válaszát és az ı erre adott feleletét is. 2770. (I. 455.) A felperes fél erre a prokurátori elıterjesztésre a következı-ket mondja: már a válaszadás elsı határnapján is követelte az alperes, hogy adják ki neki a válasz másolatát, és akkor sem adták ki neki azt. Aki pedig azt akkor elıterjesztette, az elıbbi prokurátori válaszát visszavonta és ezt a vá-laszadás elızı határnapján meg is mondta. Ezért tehát erre az elıadott és visszavont válaszra visszatérni nem lehet, valamint hogy a prokurátor vissza-hívása mellett a felperes válaszát sem lehet kiadni az alperesnek másolatban, s éppen úgy a saját feleletének a másolata sem adható ki a számára. 2771. (I. 455-457.) Az alperes fél a továbbiakban a következıket terjeszti elı: mivel a felperes azt állítja, hogy az alperes ráküldte embereit a földjére és a kertjére, akik ott a régi kerítés 25 darab karóját kivágták, ezért az alperes kijelenti, hogy sem ı, sem pedig a fivére, tudniillik Pongrácz Mátyás nem küldött senkit a kertre és sem a régi kerítést, sem pedig annak karóit nem vá-gatta ki, s mindezt kész eskü alatt is bizonyítani. Ami tehát a régi karókat ille-ti, az alperes fél teljes egészében vitatja és méltatlan patvarkodásnak ítéli az ellene és jobbágyai ellen indított keresetet. – Az új kerítés dolgában pedig a következıket adja elı: nem tagadja, hogy annak kivágása nem teljesen az ı tudta és híre nélkül történt. A dologhoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felperes fél jól tudja: ı nem örökös földesúr Nagymihály oppidumban, hanem pénzen szerzett jószágokat birtokol, amelyeknek megvannak és meg is voltak a pontosan kijelölt határai, s amelyek békességes birtokában ı sohasem há-borgatta a felperest. A felperes fél viszont sok földet hozzáfoglalt az általa birtokolt jószágokhoz az idık során és tulajdonképpen ez történt most is: el-foglalni törekszik azokat a földeket, amelyeken az új kerítést építtette. Ahol tudniillik a felperes kertje van, azzal átellenben más telkek is vannak, s ezek, valamint a kert között van egy régi út: a felperes ezt az utat foglalta el, amit nem lett volna szabad megtennie, hiszen a saját jószágai igaz határain túlra terjeszkedve más határokra tette rá a kezét. Ha tehát a felperes azt állítja, hogy az alperes az új kerítés lerombolásával hatalmaskodást követett el elle-

203

ne, akkor a dolog pontosan fordítva van: a felperes követett el hatalmaskodást azáltal, hogy sok földet hozzáfoglalt a kertjéhez, amikor annak új kerítését a régi úton túl fekvı területen építette fel. Az alperes az elmondottakat bizonyí-tani akarja és tudja is, sıt ezek a dolgok világosan kiderülnek Pongrácz Má-tyás (egregius) vallásából is: ha pedig ez a vallás nem elegendı, akkor az al-peres szolgabírót és esküdtet kér annak bizonyítására, hogy az a terület, ame-lyen az új kerítés épült, sohasem volt a felperes birtokában. Mindezek alapján tehát a felperes fél keresete az új kerítést illetıen is törvénytelen patvarkodás. 2772. (I. 457.) A felperes fél, tudniillik Nagymihályi István érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus) a következıket válaszolta az alperes fél elıterjesztésére (lásd az elızı bejegyzést): ami az alperes azon állítását illeti, hogy a felperes nem volt örökös birtokos Nagymihály oppidumban, ez nem igaz, mivel a felperes rendelkezik ott örökösi jogon birtokolt jószágokkal. Ami pedig a régi út dol-gát illeti: ahol a felperes az új kerítést építette, ott soha nem volt út, hanem a mondott út mindig is a mostani helyén futott. Feltételezve egyébként is, hogy a felperes egészen az útig vitte volna a kertjét, akkor sem tehette ezt az alpe-res kárára, mivel az alperes sem állítja, hogy az ott lévı földek az ı birtokai, továbbá a kerttel szemben lévı telkek Nagymihályi Sandrinus és Nagymi-hályi Gábor tulajdonában vannak, az alperes által szétvágatott kerítés pedig nem kis távolságra esik a régi úttól. – A régi kerítés és a régi karók dolgában a felperes azt követeli, hogy az alperes a maga személyében tegyen esküt ar-ra, hogy nem az ı akaratából és biztatására történt azoknak a kivágása, az elıállítani parancsolt jobbágyok részérıl pedig hozzanak törvényt és ítéljék el ıket. Ugyancsak kéri, hogy helyszíni szemle alapján döntsék el, hogy a felpe-res kertje annyira terjed-e ki, amennyire más kertek kiterjednek, vagyis, hogy a szétvágott új kerítés a kellı helyen volt-e, vagy nem. Mindezek alapján te-hát a felperes keresete egyáltalán nem törvénytelen patvarkodás. 2773. (I. 458.) A felperes (lásd az elızı bejegyzéseket) azon követelésére, hogy beszéljen világosabban, az alperes a következıket mondja: a fivére bármit is cselekedett az új kerítés szétvágását illetıen az ı tudtával és hírével, azt ı maga cselekedte. 2774. (I. 458.) A felperes azt mondja, hogy nagymihályi Pongrácz Mátyás vallomásához alkalmazza magát, ha az alperes a fent írt módon bizonyítani kíván. – Az alperes pedig azt mondja, hogy a felperes az ı földjét hatalmas-kodást elkövetve mérette fel. 2775. (I. 458.) Az alperes fél a felperes azon követelésére, hogy a törvény-szék küldjön ki szolgabírót és esküdtet a helyszíni szemle elvégzésére, a kö-vetkezıket terjeszti elı: mivel az elıbb mondott ügy nem ellene, hanem Pongrácz Mátyás ellen irányul, ezért a helyszíni szemlérıl nem lehet szó ad-

204

dig, amíg az ı perükben nem születik ítélet. S mivel a törvényszék senkit nem küldött ki az alperes földjének a felmérésére, ezért a felmérés hatalmas-kodás útján történt: ha ezt a felperes tagadja, akkor esküdjék rá. Az alperes ismételten kéri, hogy a felperes tegyen esküt a maga személyében, hogy nem ı vágatta ki a régi karókat. A felperes fél válasza az elıterjesztésre (lásd az elızı bejegyzést) a következı: ı egyáltalán nem hatalmaskodás által mérette fel az alperes földjét, tehát e dologban teljesen jogtalan a vád ellene. 2776. (I. 458.) A törvényszék megkérdezte az alperest, hogy kik végezték el a felmérést. Pongrácz János erre azt válaszolta, hogy Kamonyay Tamás és Sztáray Antal, valamint a szolgabíró úr. Ezt hallván Kamonyay Tamás, Sztá-ray Antal és Pazdicsy Ágoston esküdtek, valamint Bánóczy Miklós szolgabí-ró felálltak és elmondták, hogy ıket a törvényszék küldte ki ebben az ügyben, tehát a végrehajtásra nem hatalmasul került sor, hanem törvényesen jártak el, s így ítélethozatalt kérnek a dologban. – A vármegye közönsége az elmondot-takra nézve a következı ítéletet hozta: mivel bebizonyosodott, hogy a szol-gabíró és az esküdtek a helyszíni szemlét a törvényszék által kiküldve végez-ték el, s így nem követtek el hatalmaskodást, ezért az alperest ellenük és a felperes ellen a nyelvén kell elmarasztalni. 2777. (I. 458.) Az alperes fél megfellebbezte ezt az ítéletet (lásd az elızı bejegyzést), kijelentvén, hogy ı semmit sem mondott a szolgabíró és az es-küdtek ellen. 2778. (I. 459.) A vármegye közönsége az egész ügyben (lásd a 2769-2777. számú regesztákat) a következı ítéletet hozta: a felperes fél egyedül a maga személyében tegyen esküt, hogy kertjének a régi kerítéskaróit nem ı vágatta ki és hordatta el. Továbbá: az alperes fél is tegyen esküt erre. Mindkét eskü-tételnek a mostantól számított 15. napon meg kell történnie. Végül: az alperes fél a jövı csütörtökön (július 8-án) szolgáltasson törvényt az elıállítani pa-rancsolt jobbágyai fölött. 2779. (I. 459.) Mind az alperes, mind pedig a felperes szolgabírót és esküd-teket kért a bizonyítások elvégzésére. 2780. (I. 459.) Alpáry Simon felkéri Szalonthay Bálint szolgabírót, vala-mint Pósa Péter és Zuthy István esküdteket Makó János ellen valamely ka-száló rét kiigazításának az elvégzésére. 2781. (I. 459.) Sztáray János bejegyeztette, hogy ı törvénykezést ígért jobbá-gyai részérıl, nagymihályi Pongrácz Mátyás pedig a Sztára possessióban lakó két jobbágya: Hanyicz Szabó Mátyás és Hanyicz Benedek részérıl ad feleletet. 2782. (I. 459.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Pazdicsy Ágoston esküdt (no-biles) a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ık Pün-kösd ünnepén (május 30-án) elmentek Homonnay Ferenc úrhoz (magnificus), akitıl nagymihályi Bánffy Sandrinus (egregius) kérésére a törvénycikkelyek-

205

ben foglaltak értelmében megkértek valamely szántóföldeket, amelyek Kri-vostyán possessióban fekszenek. Homonnay Ferenc pedig a kéretésre azt vá-laszolta nekik, hogy Bánffy Sandrinus a törvény útján indítson keresetet elle-ne e földek miatt. 2783. (I. 459.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Pazdicsy Ágoston esküdt (idem, lásd az elızı bejegyzést) azt is jelentette, hogy ık még ugyanazon a napon, azaz május 30-án Homonnay Miklóshoz (magnificus) is elmentek, akit személyesen megtalálván, Bánffy Sandrinus kérésére a törvénycikke-lyekben foglaltaknak megfelelıen megkértek tıle egy malmot a földjével együtt, amely ugyancsak Krivostyán possessio határában található. A neve-zett úr pedig Hosszúmezey Balázs által azt a választ adta nekik, hogy ha Bán-ffy Sandrinus a földet visszaköveteli, akkor bontassa le a malmot. 2784. (I. 460.) Bánffy Sandrinus egy Homonnay Ferenc és Homonnay Miklós elleni bizonyításra kéri fel Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Paz-dicsy Ágoston és Gatályi András esküdteket. 2785. (I. 460.) Wiczmándy Mátyás (egregius) ígéretet tett arra, hogy Móré Gáspárnak a Keresztúrföld nevő szántóföldek miatt indított perét a következı törvényszéki ülésen tárgyalás alá veszik és abban ítéletet is hoznak. 2786. (I. 460.) A vármegye közönsége a következı napra halasztotta azt a pert, amelyet Homonnay Ferenc (magnificus) indított Drugeth Gáspár ellen és amelynek tárgyalása ma kezdıdött el, de nem juthattak a végére. 2787. (I. 460.) Bánóczy Miklós szolgabíró és esküdtje, Pazdicsy Ágoston jelentette a vármegye közönsége elıtt, hogy a törvénycikkelyekben foglaltak-nak megfelelıen megkérték a Krivostyán possessióban lakó Lisó Pál útján Ilona asszony, Fekete Nagy János házastársa számára a Sztára possessióban fekvı birtokrészeket, azonban semmiféle választ nem kaptak a kéretésre. 2788. (I. 460.) Ilona asszony (nobilis), Fekete János házastársa felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Sztáray Antal esküdtet annak bizonyítására, hogy a Sztára possessióban lévı birtokrésze csupán zálog címén van Tibay Orsolya asszony kezénél. 2789. (I. 460.) Girincsy László (nobilis), Girincsy János fia Kupay Mihály által idéztette Krisztina asszonyt, Ispán Kálmán házastársát, valamint Túry Kelemen által Halmy Miklóst és Halmy Ferencet az Alzemplén vármegyében (in comitatu Alzemplin) fekvı Pósacsécs possessio fele része miatt. 2790. (I. 460.) Girincsy László Kupay Mihály által (medio eiusdem, lásd az elızı bejegyzést) idéztette Szuhay Péter özvegyét és fiát, Szuhay Zsigmon-dot, azért, hogy segítsék ıt perének a folytatásában. 2791. (I. 460.) Girincsy László prokurátoraiul vallotta Oroghványi Gergelyt és Gatályi Andrást.

206

2792. (I. 460.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Pazdicsy Ágoston (nobiles), a törvényszék esküdtje a következı jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: Porkoláb Lukács, Jeszenı várának a várnagya és Kemenczey Mihály ál-taluk kihallgattatván, hitük alatt oly módon tettek vallást, hogy ık soha mást nem vallhattak, csak azt, amit egyszer már vallottak, s most sem mondhatnak mást, csak amit az egyszer már írásba is foglalt vallásukban elmondtak.202 2793. (I. 461.) A felperes fél, tudniillik Homonnai Drugeht Ferenc úr (mag-nificus) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Orogh-ványi Gergely bemutatta Homonnai Drugeth Gáspár ellen a felek között a le-leszi konventben létrejött megállapodásról kiadott oklevelet, azért, hogy bi-zonyítsa: a nevezett alperes megszegte a mondott egyezséget. 2794. (I. 461.) Mivel Homonnai Drugeth Gáspár érdekében (pro I, lásd az elızı bejegyzést), jóllehet idéztetett az ellene benyújtott keresetre, senki nem jelent meg, ezért a vármegye közönsége elmarasztalta a felperes keresetében foglalt kétezer forintban, s az összeg behajtásával az alispán urat bízta meg, tudniillik, hogy foglalja el az alperes fél ötven jobbágytelkét a mondott ösz-szeg fejében.203 2795. (I. 461.) Olchváry György (egregius) felkéri Vékey Imre szolgabírót és egy esküdtet, aki elıtalálhat az Upor possessióban lakó Nagy Benedeknek a Tassy Gergelytıl, illetve a Szilvásújfalu possessióban lakó Kecskés Bene-deknek az Újfalussy Jánostól való visszakövetelésére. 2796. (I. 461.) Pazdicsy Ágoston a vármegye közönsége elıtt letette az ed-dig viselt esküdti hivatalt, mégpedig azért, mert szervitorságra kötelezte el magát. 2797. (I. 461.) Kendy Bálint felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Gatályi András esküdtet valamely jobbágyai kaszáló rétjeinek a felbecsültetésére. 2798. (I. 461.) A vármegye közönségének a határozata szerint Semsey Fe-renc (egregius) az alábbiakat tartozik bizonyítani: elıször, hogy Szliva Tamás az ı földesurasága alatt maradt. Másodszor, hogy Pongrácz Mátyás (egre-gius) fenyegetésekkel megrémítette a nevezett Szliva Tamást és így vezettette a törvényszék elé. Harmadszor pedig, hogy a szolgabíró és esküdtje, vagyis Pósa Péter és Pósa Tamás nem tartozik más járásban végrehajtást folytatni, ha-nem ismét az a szolgabíró és esküdt tartozik eljárni, akik korábban is eljártak. 2799. (I. 461-462.) Pongrácz Mátyás megfellebbezte ezt a határozatot (lásd az elızı bejegyzést), a fellebbezése azonban nem küldetik át, mivel az alis-pánok és a szolgabírák hatásköre alá tartozó jobbágybúcsúztatási ügyekben elıterjesztett fellebbezéseket nem lehet a királyi kúriára átküldeni. 2800. (I. 462.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) protestációt ter-jeszt elı, azért, mert ı a tizenötöd napon, amint azt a törvénycikkelyek elıír-

207

ják, törvényt akart szolgáltatni Szliva Tamás részérıl, azonban a szolgabíró nem jött el erre a határnapra. 2801. (I. 462.) Semsey Ferenc úgyszintén bejegyeztette, hogy nem az ı mu-lasztása a dolog, hanem a szolgabíróé, akik az egyéb, reája bízott végrehajtá-sokkal lévén elfoglalva, a kitőzött határnapra nem tudott eljönni. 2802. (I. 462.) Kozmay Péter Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Koz-may János (egregius) ellen, azért, mert a visszakövetelés után fogságba vetet-te azt a jobbágyot, akit az idéztetı a törvénycikkelyekben foglaltaknak meg-felelıen visszaköveteltetett tıle. 2803. (I. 462.) Szabó Bertalan, Szobonya László és Gatályi András (nobi-les) protestációt terjesztett elı, azért, mert Csaholy Farkas megengedte Beret-tı possessio lakosainak, hogy marháikat és csordáikat Cseb és Gatály posses-siók határára hajtsák, s ha csak az említett két possessio lakosai nem keltek volna fel a berettıiek ellen, akkor azok a protestálókra törtek volna és meg is ölték volna ıket. – A nevezettek egyúttal el is tiltják Csaholy Farkast mind az erdıtıl, mind pedig a szántóföldektıl, amelyek az ı tulajdonában vannak. 2804. (I. 462.) Kozmay Péter protestációt terjeszt elı, azért, mert Kozmay János (egregius) megparancsolta az egyik jobbágyának, hogy miután a mun-kát befejezte, ne fizessen semmit a protestálónak, s ezáltal a nevezett Koz-may János a mondott jobbágyot elfoglalta a maga számára. 2805. Lónyay György Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Lónyay Pé-ter ellen valamely törvénycikkelyek által is megszabott teher miatt; az idézett fél köteles elıállítani két, Nagybári possessióban lakó jobbágyát is, név sze-rint Sós Andrást és Sós Pált. 2806. (I. 462.) Ifjabb Eödönffy Ferenc (egregius) protestációt terjeszt elı, amely szerint Szent Péter és Pál apostolok most elmúlt ünnepe (június 29-e) táján Sztankóczy Szaniszló nem tudni, mitıl indíttatván rátört Nagy János-nak, tudniillik a protestáló fél egyik szervitorának a Sztankóc possessio hatá-rában fekvı szántóföldjére, s ott a nevezett szervitor ekéjébıl hatalmasul ki-vétetvén az ekevasat, azt mind a mai napig magánál tartja. 2807. (I. 463.) Lónyay György bejegyeztette, hogy sem a szolgabíró és az esküdt a helyszínen, sem pedig itt, a törvényszék elıtt nem ítélték ıt semmi-féle büntetésre annak okán, hogy nem engedelmeskedett volna valamilyen parancsnak, amelyet a Lónyay Péter által tıle a törvénycikkelyekben foglal-tak szerint visszakövetelt jobbágy ügyében hoztak. 2808. (I. 463.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: Thor-ma György (nobilis) jobbágya nem költözhet addig Eödönffy Ferenc föl-desurasága alá, amíg meg nem adja korábbi urának az egy hordó bort és amíg helyre nem állítja azt a pusztítást, amit az épületben tett. A bor egyébként, amelyet meg kell adnia, hat cseber és három icce.

208

2809. (I. 463.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: ami-kor a szolgabíró és az esküdt kimegy Lónyay György jobbágyának az átadá-sára, akkor a nevezett Lónyay György által állítandó tanúktól tudja meg azt is, hogy mennyi a heti munka, s ameddig azt a jobbágy nem teljesítette, ne engedjék meg neki az elköltözést. 2810. (I. 463.) Nagymihályi János a vármegye közönsége elıtt letette azt a Vinnay András elleni esküt, amelyre kötelezve volt. 2811. (I. 463.) Vasas Gáspár protestációt terjeszt elı, amely szerint Zemp-lén oppidum egyik lakosa, név szerint György deák (litteratus) megfenyegette ıt, mondván, hogy ne sétáljon204 az utcán, mert még történik vele valami. 2812. (I. 463.) A vármegye közönsége megerısítette és helyben hagyta azt az ítéletet, amelyet Szalonthay Bálint szolgabíró hozott Zuthy István kérésére és Perényi Gábor úr (magnificus) ellen egy, a törvénycikkelyekben foglaltak szerint visszakövetelt jobbágy ügyében. 2813. (I. 463.) Lasztóci Nagy Ferenc szolgabírót és esküdtet kér valamely szántóföldjeinek a kiigazítására, amely földek Lasztóc possessio határában fekszenek. 2814. (I. 463.) A vármegye közönsége Anárcsy Jánosnak (egregius) ítélte azokat a jobbágyokat, akiket a nevezett fél Serédy Gáspártól (magnificus) ké-retett. 2815. (I. 464.) Olchváry György szolgabírót és esküdtet kér egy tıle erı-szakkal és hatalmasul elhurcolt, János nevő jobbágynak a Báthory Miklóstól és Báthory Györgytıl való visszakövetelésére. 2816. (I. 464.) Molnár Mihály (providus), a nagyságos úr205 Mihályi pos-sessióban lakó jobbágya protestációt terjeszt elı, amely szerint ı valamilyen pert folytat egy Horlik Márton nevő, Kalsa possessióban lakó emberrel vala-mely kaszáló rét miatt, amely Csízi possessio határában fekszik, s a pert ide, a vármegye törvényszékére fellebbezte, a mondott ellenfele azonban nem je-lent meg a törvényszék elıtt és nem is küldött maga helyett senkit. 2817. (I. 464.) Nagymihályi Bánffy Sandrinus az egyik részrıl, a másik részrıl pedig nagymihályi Pongrácz Mátyás a vármegye közönsége elıtt kö-telezte magát és ígéretet tett arra, hogy szervitoraik és jobbágyaik részérıl készek lesznek kölcsönösen törvényt szolgáltatni és ítélkezni. 2818. (I. 464.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: a szolgabíró és az esküdtje ismételten menjen ki Sztára possessio helyszínére és ott adja át a kéretı félnek a nagymihályi Bánffy Sandrinustól (egregius) a törvénycikkelyekben foglaltak szerint megkért Szabó István nevő jobbágyot. 2819. (I. 464.) Dereghnyey Pál és Dereghnyey Simon (egregii) Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Báthory Miklós úr (magnificus) ellen, azért,

209

mert fegyveres kézzel és hatalmasul rátörtek az idéztetı fél jobbágyaira, aki-ket házaikból kikergetvén, még rút szidalmakkal is illettek. 2820. (I. 464.) Tárkányi Farkas és Pósa Péter (nobiles), mint néhai Rokon György fiainak a gyámjai felkérik Szalonthay Bálint szolgabírót és Zuthy Ist-ván esküdtet arra, hogy számadást tehessenek elıttük az általuk viselt gyám-ságról.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE

1563. július 21. (f. IV. a. fest. Jacobi), h.n. 2821. (I. 464.) Körtvélyessy György bejegyeztette, hogy Rákóczi Mihály itt, a törvényszék színe és a vármegye közönsége elıtt ezt mondotta: találja meg ıt magát is és a szervitorait is annak a pernek a kapcsán, amely közöttük folyik. 2822. (I. 465.) Bacskay Miklós kihívja az alispán urat a Bacskay Andrással való birtokosztálynak az ı királyi felsége által kiadott osztálylevélben foglal-tak szerint való elvégzésére. 2823. (I. 465.) Körtvélyessy Pál házastársának, Magdolna asszonynak (no-bilis) a személyében bejegyeztette, hogy ı eltiltotta Rákóczi Mihályt a Szuha possessióban lévı birtokrésznek az elzálogosításától és mindenki mást is ugyanazon birtokrész zálogba vételétıl; most pedig ugyancsak a nevezett há-zastársa személyében eltiltja Dereghnyey Mihályt (nobilis) annak a Szalók possessióban fekvı birtokrésznek az élésétıl, amelyet Rákóczi Mihály adott neki zálogba: mivel ez a birtokrész is az ı feleségét illeti meg. 2824. (I. 465.) Nagymihályi János (nobilis) protestációt terjeszt elı, amely szerint ı az elmúlt napokban egy tanúkihallgatás elvégzésére kihívta a tör-vényszékbıl Bánóczy Miklós szolgabírót, valamint Kamonyay Tamás és Gatályi András esküdteket (nobiles) – illetve kérte a nevezettek kiküldését a mondott célra –, ık azonban a kérésnek nem tettek eleget és nem végezték el a vizsgálatot; sıt, Gatályi András két alkalommal is: egyszer Gatály posses-sióban, a saját házánál, egyszer pedig Körtvélyes possessióban rút szidal-makkal illette a protestáló egyik szervitorát. 2825. (I. 465.) Újfalussy György Bánóczy Miklós szolgabíró által idéztetett Sztrithey Miklós ellen, azért, mert egy bizonyos pénzösszeggel tartozik a ne-vezett idéztetınek. 2826. (I. 465.) Magdolna asszony, Körtvélyessy Pál (nobilis) házastársa számára kiadatott az elsı intésrıl való levél Dereghnyey Mihály ellen; az intés tárgya valamely Szalók possessióban fekvı birtokrész, amelyet Rákóczi Mi-hály (nobilis) íratott rá zálog címén a nevezett Dereghnyey Mihályra, jóllehet az egyformán megilleti a mondott Magdolna asszonyt és Rákóczi Mihályt.

210

2827. (I. 465.) Magdolna asszony, Körtvélyessy Pál házastársa számára (pro eadem domina, lásd az elızı bejegyzést) kiadatott az elsı intésrıl való levél Rákóczi György ellen; az intés tárgya egy Szuha possessióban fekvı birtokrész, amelyet Dereghnyey Mihály adott zálogba a nevezett Rákóczi Györgynek. 2828. (I. 465.) Budaházy Péter...206 2829. (I. 466.) Nyilas Mihály deák (nobilis litteratus) azt kérte a törvény-széktıl, hogy adják ki neki a Homonnai Drugeht Ferenc érdekében és Homonnai Drugeth Gáspár (magnifici) ellen megírt bírósági és ítéletlevél másolatát. Ez ellen a kérés ellen Oroghványi Gergely (nobilis) kifogást emelt, kijelentvén, hogy a törvényszéknek nincs joga kiadni a mondott másolatot. Erre Mihály deák207 kijelentette: a nagy Istenre mondja, hogy amikor az emlí-tett levéllel kijön a végrehajtásra, akkor kitépi a körmei közül azt. 2830. (I. 466.) Oroghványi Gergely ítéletet kér ebben az ügyben, s kérésére a vármegye közönsége úgy határozott, hogy Mihály deákot (litteratus) a szék-törés vétkében kell elmarasztalni, továbbá, hogy ezt a büntetést Homonnay Gáspár jószágaiból kell behajtani, akinek a nevében tudniillik a prokurátor a fenti szavakat mondta. 2831. (I. 466.) Nyilas Mihály deák (litteratus) fellebbezést terjesztett elı a fenti ítélet miatt (lásd az elızı bejegyzést), mondván, hogy ı senkit nem ne-vezett néven, továbbá, hogy ı protestációval beszélt, s végül, hogy az ítélet aratás idején született.208 2832. (I. 466.) A vármegye közönsége a következı határozatot hozta: az al-ispán úr a mostani naptól számított tizenötöd napon menjen ki a Homonnay Ferenc részére és Homonnay Gáspár ellen elrendelt végrehajtás elvégzésére. 2833. (I. 466.) Pozsgay István Vékey Imre szolgabíró által idéztetett Báry Gáspár ellen, azért tudniillik, mert kivágatta az idéztetı kertjét és ráadásul még meg is fenyegette ıt. 2834. (I. 466.) Ráskay Ferenc felajánlja, hogy ı ...209

ZEMPLÉN VÁRMEGYE GYŐLÉSE 1563. augusztus 4. (f. IV. a. fest. Transfigurationis Domini), Zemplén

2835. (I. 467.) A vármegye közönsége a következı statutumot alkotta: azo-kat az elbúcsúztatott jobbágyokat, akiknek az ügye visszakövetelésben vagy fellebbezésben van, az országgyőlés befejeztéig sem személyükben, sem pe-dig vagyonukban nem szabad akadályozni, hanem a törvénycikkelyekben megszabott és meghatározott büntetés terhe alatt meg kell tartani ıket koráb-bi szabadságaikban.

211

2836. (I. 467.) A vármegye közönsége elhalasztotta a Homonnay Ferenc ré-szére és Homonnay Gáspár (magnifici) ellen kiadott ítéletlevél végrehajtását. A halasztás indoka az, hogy az országgyőlésre megválasztott megyei követek közül némelyek készülıdnek az utazásra, némelyek pedig már útnak is indul-tak. 2837. (I. 467.) Sztáray János (egregius) bejegyeztette, hogy Eödönffy And-rás (egregius) az alábbiakat jelentette ki itt, a törvényszék színe és a várme-gye közönsége elıtt: azt a puszta jobbágyhelyet, amelynek a kaszáló rétjét Bánffy Gábor (egregius) a maga számára kaszáltatta le, a nevezett Eödönffy András már korábban neki – tudniillik Sztáray Jánosnak – adta. 2838. (I. 467.) Móré Gáspár (egregius) Boda István személyében protestá-ciót terjeszt elı, azért, mert Horváth János (egregius), Bacskay György (egre-gius) szervitora Csernı possessio szarvasmarháit Kistárkány possessio hatá-rából hatalmasul behajtatta. 2839. (I. 467.) Wiczmándy Lajos (egregius) protestációt terjeszt elı, azért, mert Kistarna és Nagytarna possessiók lakosai hatalmasul lekaszálták az ı rétjét. A protestáló egyúttal kijelenti a vármegye közönsége elıtt, hogy bár-milyen lehetı módon meg akarja védelmezni mindenki ellen a mondott rétet. 2840. (I. 468.) Wiczmándy Mátyás (egregius) fıispán a vármegye közön-sége elıtt az alábbi vallást tette: ı néhai Nátafalussy György jószágainak semmiféle termését nem szedette be a maga számára és nem is kényszerített senkit sem szolgálatokra. 2841. (I. 468.) Wiczmándy Mátyás fıispán (idem dominus comes, lásd az elızı bejegyzést) a vármegye által hozott határozatban foglaltaknak megfele-lıen átengedte néhai Nátafalussy György jószágait Zsófia asszonynak (nobi-lis), Possay István (nobilis) házastársának.

212

JEGYZETEK 1 A bejegyzés értelmezése az áthúzgálások és betoldások miatt nem teljesen biztos.

Egy kihúzott félmondat szerint ugyanis a jobbágyok valamely gyilkost bocsájtottak szabadon, aki „nem tudni, milyen gonoszságból megölte a feleségét” (ez talán ösz-szefügg a következı bejegyzéssel); ebben az esetben viszont a teljes bejegyzést ér-vényteleníteni kellett volna, ami nem történt meg. A nem érvénytelenített rész tar-talma tehát ellentmond a betoldások tartalmának; mi az utóbbiak mellett foglaltunk állást az értelmezésben.

2 Áthúzgálásokkal érvénytelenített bejegyzés. 3 A margón a következı megjegyzés olvasható: „Fellebbezett, a bizonyságlevelet és a

vallástétel-levelet be kell írni.” 4 Ez a jobbágynévsor az 1172. és 1173. számú bejegyzések mellé, a margóra, illetve

az 1173. számú bejegyzés alá van írva, más tintával. Nem tudtuk eldönteni, hogy elıállítandó vagy kárt szenvedett jobbágyokról van-e szó, mint ahogyan azt sem, hogy melyik név melyik bejegyzéshez tartozhat.

5 Befejezetlen, bizonyára téves bejegyzés; lásd a következı számot. 6 Befejezetlen bejegyzés. 7 Kihúzva innét: „Ferenc, Gáspár és István (magnificis), továbbá ... Soklyossy Miklós

deák (litteratus) és Pesthy Gáspár.” 8 Nyilván a megtámadott jobbágyokról van szó, ez azonban nem derül ki a bejegy-

zésbıl. A nevek egyébként a bejegyzés mellé, a lap szélére vannak írva, ugyanazon kéz írásával.

9 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették, mert – amint a lap szélén olvasha-tó – a felek „concordaverunt” (kiegyeztek).

10 A margón más, de közel egykorú kézírással: „culcitram talam”, amely megjegyzés – ha a talam nem magyar szó – esetleg párnahuzatnak is értelmezhetı.

11 Ezt a mondatot áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 12 A bejegyzés értelmezése kicsit bizonytalan. A margón egy megjegyzés olvasható:

„appellavit,” de hogy ki fellebbezett, nem tudni. 13 Ezek a nevek más színő tintával a bejegyzés második és harmadik sora közé, illetve

a lap szélére vannak utólag betoldva. Nem dönthetı el egyébként, hogy a gyilkosok vagy a kezesek nevei-e – az utóbbi talán valószínőbb.

14 A nevek utólag vannak két sor közé bezsúfolva, ezért olvasatuk és értelmezésük bi-zonytalan.

15 Ez a bejegyzés más színő tintával és utólag van betoldva két bejegyzés közé. 16 A gondolatjelek közé tett mondat betoldás a lap szélén. 17 Kihúzva innét: „és Katalin asszonynak, Horváth Ferenc (egregius) házastársának,

továbbá Fruzsina leányasszonynak az érdekében”. 18 Befejezetlen bejegyzés, ráadásul a zárójelbe tett mondat utólagos betoldás a lap szé-

lén. 19 Ez a név ki van húzva innét a következı megjegyzéssel: dixerunt concordasse (azt

mondták, hogy kiegyeztek); a bejegyzés további részében azonban szerepel.

213

20 Spurium amittet; fölé betoldva utólag: „vulgo fattyat wet”. 21 Ez a mondat ki van húzva és egyébként is befejezetlen a bejegyzés. 22 A sérelmet szenvedett jobbágyok nevét a bekezdés végére kezdte el írni a jegyzı,

de mivel eltévesztette a neveket, az egész névsort újra írta a lap alján. 23 A felsorolás következetlenségei miatt nem teljesen biztos, hogy kicsoda kinek a

jobbágya. 24 A lap szélén más kézzel írt felhívás: „vide et nota” (lásd és jegyezd meg). 25 Ezt magyarul is ide írta a jegyzı: „vulgato sermone hantoth”. 26 A bejegyzést áthúzással érvénytelenítették. 27 A zárójelbe tett szöveg utólag van a lap szélére, a bejegyzés mellé beírva, bár a be-

jegyzés után körülbelül öt sornak megfelelı hely üresen maradt, tehát lett volna hely a kiegészítés számára.

28 A lap szélén egy megyjegyzés olvasható: scriptae (leíratott). 29 Recsky László neve helyett elıbb Bódy Gáspárt írt a jegyzı, a Margit elé pedig utó-

lag toldotta a Bódy vezetéknevet. 30 Herényi Zsófia neve utólagos betoldás, a vadászi Rákóczi név helyett elıbb

Körtvélyessyt írt a jegyzı, a 80 helyett pedig 75 forintot. 31 A vezetéknév a jegyzı tollában maradt. 32 A lap szélén a következı megjegyzés olvasható: „Fellebbezett. 51 dénárt fizetett”. 33 A szó olvasata bizonytalan. 34 Nyilvánvaló tévedésbıl Katalint írt a jegyzı. 35 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették; az érvénytelenítés indoka a lap

szélén olvasható: „dixit actor concordasse” (a felperes azt mondta, hogy megegyez-tek).

36 Elıször Nagymihályi Jánost írt a jegyzı, azt javította. 37 Befejezetlen bejegyzés, amelyet kétszer is leírt a jegyzı, de a másodikat áthúzgálá-

sokkal törölte. 38 Elıször nıágat írt a jegyzı, majd azt kihúzva toldotta be a nevet. 39 A név helyét üresen hagyta a jegyzı. 40 Befejezetlen és áthúzgálással érvénytelenített bejegyzés. 41 A lap szélén a következı, de áthúzással érvénytelenített megjegyzés olvasható:

appellavit (fellebbezett). Alatta pedig az érvényes megjegyzés: „meg kell írni a le-velet Hrabóczy László számára”.

42 Külön bejegyzés, de nyilvánvalóan összefügg az elızıvel. 43 Az idézıjelbe tett kifejezést csak magyarul (vulgato sermone) tudta leírni a jegyzı.

A margón olvasható megjegyzés szerint egyébként az elmarasztalt familiáris felleb-bezett.

44 Elıször Pétert írt a jegyzı, azt javította. 45 Nyelvtanilag és formailag egyike az elıállítandó jobbágyoknak, de az is lehet, hogy

a neve után következı személyek az ı jobbágyai, tehát ezeket ı köteles elıállítani. 46 Az eredetiben: Casparis Alsogolop. 47 Befejezetlen és törléssel érvénytelenített bejegyzés. 48 Az ebben a bejegyzésben tárgyalt ügytıl kezdve minden bejegyzés másnap, kedden

(május 6-án) kelt.

214

49 Befejezetlen és áthúzással érvénytelenített bejegyzés. 50 A bejegyzésbıl kihúzva: „a felperes számára felmentı levelet kell írni”. 51 A bejegyzés végérıl kihúzva: „felmentı levelet kell írni”. 52 Nem dönthetı el, hogy a két Bonifác nap közül (június 5: Bonifác püspök, május

14: Bonifác vértanú ünnepe) melyikre gondolt a jegyzı. 53 Filep Gergely dolga utólag van betoldva a bejegyzés végére. 54 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 55 Befejezetlen és áthúzással érvénytelenített bejegyzés. 56 Befejezetlen és áthúzással érvénytelenített bejegyzés; a tévedés oka az, hogy általá-

ban Wiczmándy Mátyás volt a Homonnai Drugethek képviselıje (lásd a következı regesztát).

57 A bejegyzés végérıl kihúzva: „tehát elmarasztaltattak a királyi büntetésben”. 58 Befejezetlen és áthúzással érvénytelenített bejegyzés. 59 A szankciót tartalmazó mondat utólagos betoldás a statutum végére. 60 Befejezetlen bejegyzés. 61 Talán befejezetlen bejegyzés: erre utal egy betoldást jelentı jel a dixisset

(mondotta) után, ámde betoldás sehol nem olvasható. 62 Az ebben a bejegyzésben, valamint a következıkben tárgyalt ügyek már a győlés

másnapján, júnus 3-án kerültek napirendre. 63 A bejegyzést – valószínőleg az elızıvel összefüggésben – áthúzással érvénytelení-

tették. 64 Valószínőleg jobbágykéretésrıl van szó, de hogy kiket kérettek, a jegyzı tollában

maradt. 65 Az eredetiben nyilvánvaló tévedésbıl Ráskay Mártont írt a jegyzı; ilyen nevő es-

küdtje azonban nem volt a vármegyének. 66 A név a jegyzı tollában maradt. 67 Talán befejezetlen és pontosan ezért is nem értelmezhetı bejegyzés. 68 Ezt a szót le is fordította a jegyzı: „alias kender aztato”. 69 A bejegyzésben szerepel az elızıre utaló contra eundem kifejezés is, de a jegyzı

ott sem nevezte meg az idéztetı felet. 70 A margón más kéz írásával: „oportet scribere” (levelet kell írni). 71 A bejegyzés végén más kéz írásával: „ergo convictus est” (tehát elmarasztaltatott,

tudniillik a prépost). 72 A lap szélén olvasható megjegyzés szerint az elmarasztalt Szabó György fellebbe-

zett és letette a fellebbezésért fizetendı 24 dénárt. 73 A lap szélén olvasható megjegyzés szerint Vékey Ferenc fellebbezett és kifizette a

fellebbezésért járó 25 dénárt. 74 A jegyzı Szentpéteryt írt: nyilvánvaló tévedését (lásd például az elızı bejegyzést)

kijavítottuk. 75 A dátum pontosítása érdekében a jegyzı azt is odaírta, hogy a győlést „Nagymihá-

lyi István alispán úr (egregius) idejében” tartották. 76 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 77 Véletlenül Zbugyayt írt a jegyzı: javítottuk. 78 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették.

215

79 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették: lásd az 1654. számú regesztát. 80 Befejezetlen bejegyzés és összefügg a következıvel, amelyet rosszul kezdett meg-

fogalmazni a jegyzı. 81 Talán befejezetlen bejegyzés, az értelmezése pedig mindenképpen bizonytalan. 82 Az eskürıl való feljegyzés egy töredékét is bekötötték a jegyzıkönyvbe, közvetle-

nül a bejegyzést tartalmazó lap után. Ennek betőhív átirata a következı: /.../ion hity Thelekesine ellen /.../ az paloscziabely Ryzit nem /.../tta, minth az teob Jozagoth /.../sége Adoth, hanem hogh ew /.../a es Halaztatta, Thelekes/.../lotul ees az ryztewl el marad /.../lekessyne Azzonyom, az ryzth /.../ Donacio zerinth Zabadon /.../h Mo-re Caspar Megh Nem /.../z hatalmon el Marad /.../vétette és az myre /.../ orzagh terwenye zerint.

83 A bejegyzésbıl ki van húzva Thorma Katalin asszony, mint idézett, valamint Vékey Imre fia: Antal és Domonkos, mind idéztetık neve.

84 Valószínőleg azokról a szervitorokról van szó, akik megverték Kétházy Pált – lásd az elızı bejegyzés.

85 A lap szélén a következı megjegyzés olvasható: „az Eıry Sandrinus számára ki-adandó levél után járó 1 forintért az ispán úr vállalt kezességet”.

86 A jegyzı nyilván véletlenül alperest írt, ráadásul többes számban. 87 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 88 Az egyes szám elsı személyben írt bejegyzés nyilvánvalóan az új jegyzıre,

Csicsery Péterre vonatkozik. 89 Befejezetlen bejegyzés. 90 Áthúzásokkal érvénytelenített bejegyzés. 91 Elıször Lanthos helé-t írt a jegyzı, azt javította. 92 Ez a mondat utólagos betoldás a bejegyzés végén. 93 Nyilvánvaló tévedésbıl Sztáray Mártont írt a jegyzı; ilyen nevő es küdtje ugyanis

nem volt a vármegyének. 94 A név olvasata bizonytalan. 95 Áthúzgálásokkal érvénytelenített és esetleg befejezetlen bejegyzés. 96 A jegyzı itt is megjegyezte, hogy a győlést Nagymihályi István alispánsága idején

tartották. 97 A gondolatjelek közé tett megjegyzés utólagos betoldás a lap szélén. 98 A zárójelbe tett rész utólagos betoldás a bejegyzés végén. A non est ita parvi pretii

kifejezést egyébként magyarul is ideírta a jegyzı: „vulgo nem oly olcho”. 99 Elıször Soklyossy Miklós deák nevét írta le a jegyzı, mint prokurátorét, s ezt javí-

totta. 100 Befejezetlen bejegyzés, amelyet talán folytatni akart a jegyzı, mert utána pár sor-

nyi helyet üresen hagyott. 101 A currus szót le is fordította a jegyzı, úgy, hogy „kochy”. 102 Ez a bejegyzés utólagos betoldás, talán ugyanazon kéz írásával. 103Az ezeknek a panaszoknak a felsorolását tartalmazó lapot is bekötötték közvetlenül

a protestáció után a jegyzıkönyvbe. Mivel a lapon olyan bejegyzés is szerepel, amely a közgyőlés tárgya, nem láttuk indokoltnak függelékbe tenni az egészet, ha-nem a magyar nyelvő panasz betőhív átiratát itt közöjük.

216

Az Menyemw hathalmakath az Rakoczyak Kerthwelesi gernen es Gyeke Bolthisarnen es Kerthwelesi gergyen Mywelthek

/.../ Ezthendebe hwsweth Nap wthan walo Masod hetffen Rakoczy Myhal Illyen hathalmassagoth Czelekedeth Kerthwelesi gergnen /.../lthi Rakoczy Mezen, az Kerth alath mykoron Arpath Akarthanak Warga Petther keth feldebe wett-hethny, ewttheth Magawal hathalmasswl Jobbagym Ekeyere rea Menth es ky Werthe Belele, Be nem hattha Wetthethnem, Karomath Ethwen forynthert fel nem wetthem wolna. Az kykkel rea Menth, Elsew Koma Isthwan zolgaya. Masyk Phylo Benyo, Angyal Ondo, Kwzy Ondo Morwaj Jobbagy.

Wgyan azon Ezthendebe, zenth Mark Euangelistha Napyan Zolgayath Kerth-welesi gergnek, Thamas Neweth hathalmasswl megh zidogattha és megh keregetthe. Wgyan azon ezthendebe, Rakoczy myhal az azzonyok Jobbagyth, Habak gergelt es harczar myhalth, kyk Morwan lakoznak, Kozstrwb Pettherth, Rakoczy Jobbagyth meg fogdostha hathalmasswl, és Nyolcz forynthoth weth Raythok, es hathalmasswl harmad Napygh thartottha foghwa, fele dyokerth fel nem wetthek wolna. 1561. Nagh Karaczon Nap wthan walo Zombathon, Rakoczy Myhal es wadazy Rakoczy gergh az azzonyok hazan Rakoczon Illyen hathalmakath mywelthetthenek: zenyayokath heth zekerrely wytthetthek el hathalmasswl, az kyk el wytthek, azoknak newek: Anthalowycz Pal, Balko gergh, Phylipowycz Pal, Klan Bertha, Klan Janos, Rakoczyak, es Magyar Imre, kjth az Thotholj whrynnak hynnak Morwaj, Wadazy Rakoczy gergh Jobbagy, es Rakoczy myhal hazahoz wytthek. Wgyan azon Ezthendebe, Nagh Karaczon Nap wthan walo zerdan wgyan azon Rakoczyak az Megh mondoth azzonyoknak hazathwl Negh kebel Azzw zylwath, fel kebel Arpath, fel kebel azzw Kerthwelth el wytthetthek, az kyk el wytthek; Kwzy Andras Morwaj es Kozstruwb Isthwan, Warga Balas, Rakoczyak, Rakoczy Myhal Jobbagy, Rakoczy gergh Emberi, Sarkewzy Janos zolgaya es harczar Wyncze Jobb-agya Kerthwelesi. 1562. Kjs karaczon Napyan, Czethertheken, Rakoczy Myhal heth dysnyayath haythattha el Morwarol az azzonyoknak, az Jobbagyokthwl kyth hozzwmezej Bene-dek adoth wolth az Jobbagyoknak Tharthany. Az ky el haythottha Kwzy Andras Morwaj Rakoczy Myhal Jobbagya Morwan. 1562. Gyerthya zenthelew Bodogh Azzon nap eleth walo zombathon es pentheken es wasarnap Rakoczy myhal es Rakoczy gergh ra kjldeth az azzonyok hazan Rakoczra es oldalath az hazaknak kj wagattha, kemyenczeyeth le theretthe, es padlasath fel hanyattha, az Sitthew hazat mynd el Ronthattha, wolthanak oth Rakoczy gergh Jobb-agy, Balko gergh, Parykowycz Ambrus, Philipowycz pal, Rakocon lakozok, Kwzma Andras, Pryzthopowycz Anthal, Kozstrwb Isthwan, Nemczowycz Stoffan, Rakoczy-ak, Rakoczy myhal Jobbagy. Wgyan azon ezthendebe Zenth Wyncze Nap wthan walo wasarnap Rakoczy gergh wadazy kjldeth az Kerthwelesi gergne Jobbagyara Zalokra es onnath egy Jobbagyoth Zador gergelth es Janosth Megh fogattha es hathalmaswl hozthak Rakoczra, oth egh forynthoth weth Raytha, oth wolthanak Sarkezy Janos zolgaya, Nagh Janos, Syllere, fyzesery, Rakoczy gerghye.

217

104 Befejezetlen bejegyzés. 105 Ez az idéztetés a panaszok felsorolása után szerepel, ugyanazon kéz írásával. 106 Ezek nevének a helyét üresen hagyta a jegyzı. 107 A bejegyzést formai okok alapján akár a kiadandó levél fogalmazványának is le-

hetne minısíteni és – amennyire meg tudjuk határozni – nem Csicsery Péter jegyzı kézírása. Valószínőleg a Rákócziak elleni panaszokkal együtt került erre a helyre. A lapon szereplı egyéb bejegyzések miatt hagytuk az eredeti helyén. Egyébként mindkét lapon láthatók olyan hajtogatások nyomai, amelyek bizonyíthatják, hogy külön kezelték ezeket és csak a jegyzıkönyv bekötése során kerültek mostani he-lyükre.

108 A 275-298. oldalak papírja kisebb mérető és más minıségő, tehát egy másik papír-csomóra kezdhette írni a bejegyzéseket a jegyzı. Ennek az elejérıl és a végérıl va-lószínőleg a bekötés során egy vagy több lap elveszett. Ennek következményekép-pen nem csak az elsı bejegyzés eleje hiányzik, hanem esetleg több bejegyzés is el-veszhetett.

109 Befejezetlen bejegyzés. 110 Talán befejezetlen bejegyzés. 111 Itt is lefordította ezt a szót a jegyzı: „cum curru, in kochy”. 112 Ettıl a bejegyzéstıl kezdve az összes ügyet kedden, március 17-én tárgyalta a győ-

lés. 113 Az eredetiben: Alwygh. 114 Tévedésbıl Antalt írt a jegyzı; ezt javítottuk. 115 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 116Véletlenül ismét Antal keresztnevet írt a jegyzı. 117Tévedésbıl a possessio neve helyett a jobbágy nevét írta be még egyszer a jegyzı;

ilyen nevő településrıl ugyanis nincs tudomásunk. 118 A per lefolyását (1892-1894. sé 1896-1903. számú bejegyzések) elég nehéz követ-

ni és értelmezni részint a jegyzı tévedései – például az alperes és a felperes felcse-rélése – miatt, részint pedig azért is, mert a szeme elıtt zajló perben fogalmazhatott kihagyásokkal, hiszen a résztvevık számára minden világosan érthetı volt. Ezért értelmezésünk egy kicsit bizonytalan.

119 Valószínőleg ugyanazt kellett bizonyítani, mint az elızı bejegyzésben: tudniillik, hogy erıszakos foglalás útján kerültek a nevezettek birtokába a birtokrészek – ez azonban véletlenül a jegyzı tollában maradt.

120 Kórody György és Sándor György nevét utóbb kihúzták a bejegyzésbıl. 121 Innét a 299. oldalon olvasható a folytatás. 122 A jobbágy nevének a helyét üresen hagyta a jegyzı. 123 Ez a szó ugyan a jegyzı tollában maradt, de a bejegyzés formája alapján biztosan

pótolható. 124 Az eredetiben: „clandestine observasset, wulgo megh lesthe”. 125 A bejegyzés végén egy sor a lap alsó részének a rongáltsága miatt nem olvasható. 126 Ezt az ügyet és a következıket a törvényszéki ülés másnapján, azaz augusztus 18-

án tárgyalták. 127 A vezetéknév a jegyzı tollában maradt.

218

128 Az eredetiben: „clandestine observare fecciset, vulgo lesethe”. 129 lap alsó szélének a rongáltsága miatt a bejegyzés vége hiányzik. 130 Az eredetiben: pannum Granath vocatum. 131 Befejezetlen – minden bizonnyal tévedésbıl elkezdett – bejegyzés. 132 Az eredetiben: pertica vulgo „cheber rwd”. 133 A keresztnév a jegyzı tollában maradt. 134 A vezetéknév a jegyzı tollában maradt. 135 Ezt az ügyet és a következıket már a törvényszéki ülés másnapján, azaz szeptem-

ber 1-én, kedden tárgyalták. 136 Ezen bejegyzés és az ezt követı közé be van toldva az a bejegyzés, amely a jegy-

zıkönyv 316. lapjának az alján olvasható, ahová valószínőleg ugyancsak utólag toldották; ezzel egyszerre az ittenit áthúzgálásokkal érvénytelenítették is. Mivel a két bejegyzés szóról-szóra megegyezik, itt nem láttuk értelmét újra közölni (lásd a 2014. számú regesztát).

137 Egy ilyen panasz lehetett, amely a jegyzıkönyv lapjainál kisebb mérető papírra ír-va és a kötetbe kötve olvasható az eredeti lapszámozás szerinti 307. oldalon. A hátoldalán lévı feljegyzés szerint a protestáció a vármegye 1562. augusztus 31-én (f. II. p. fest. Decollationis) tartott törvényszéki ülésén hangzott el; a tárgysorozat-ban azonban nincsen rá utalás. Ezért itt látjuk célszerőnek betőhív átiratban közöl-ni.

„1562. Item Az ury syne walozattya napy elyot walo vasarynapy masy kyppen zenty lorinc napy elyot walo vasaranapytul masod vasarynapon zalottyak az dyzmasok nagmihaly matyas es Janos Jozzagara, ezty meg my Irtywk zent lorinc napy vtan walo seredan, capytan vryamnak, mostis raytok vadynak, nagmihalj matyas Job-bagy, certer balintnyal, haty lwőaly, Pribek Janosse, meray az masik lukacy, az kj fw kozottyok, tywkjat meg vertyk, lenceit meg Itettyk, synayat mas fel cetert, arpath. Ilka Palynyal ewdenfy ferency solgay het, nolcy lwual es kylencyel, mosty hatyalj, Gatalj gaspar, rostas Janos, zobrancj nosal gergel, simon Janos, rostas solgaja. Item cergo tamasynyal, nagmihalj matyassenyal vadynak mostis tyzen kety lw, nolcy ember, betyleni matyas, nagmihaly sandor solgaya kety lwőalj, betleni Imrehy meg kety lwőal, nagmihaly sandor, pesty ferency samara posta Joza, ewdenfy ferencye solgaya balas dyak, staray, radocy Janos, nagmihalj gabriel solgaya nyegyed magaőal, cyak borra, Itelre, azom husra, kys pyz kylency forint kety pynz hyan, kenyr nyelkol, kety kobol gabonat, harom seker synat, kenyeret keccer sotottek, egy kalongya ledneket, pribek solgaya demeter harom lwüalj wagyon vgjan mostis oty. Item nagmihaly Janos Jobbagynyal lednekeket meg Ittettjk, az hazy fedelit, sobak falyait fely vagdalytyak, arpayat meg Itettyk, anyat Igyen sydogattyak az rostas solgay, Janos. Rucyka martin, nagmihaly matyasse, thywkat le vertyk, center balintot es andras koőacyne fyat nagmihaly gabriel solgay es Pribek Janosse fogytyak meg, ambrus, radocy Janos solgaya es pribeke, demeter.

Az kamor myhal fyat meg az vtan meg fogtyak, kalodaba to/.../ Salay Janostul. Item meg nagy zalacykara menytenek az capytan vryam emberire, almassy ferencyre ezyek.” 138 Az eredetiben: per unam palmam vulgo Arazzal.

219

139 Az eredetiben: introitus aquae eiusdem Seleph vocati. 140 Véletlenül itt is Sebestyént írt a jegyzı: az 1935. számú, az intést tartalmazó be-

jegyzés alapján javítottuk a nevet Miklósra. 141 A más kézzel és magyar nyelven írott bejegyzés betőhív átirata a következı: „Ittem

az warmegye Igyrt az zek dyaknak, chycery peternek mynd kappw wttan wetth weth penztt, es zemelyktwel az nemes wraym tyz tyz penztt, es az rowas mykor lezen, akor kappw wttan ket ket penztt.”

142 A bejegyzést kétszer vezette be a jegyzıkönyvbe a jegyzı, nagyon kis eltérésekkel, s az elsıt áthúzgálásokkal érvénytelenítette. Az ismétlés oka inkább a fogalmazás bizonytalansága, rögtönzött volta lehetett, nem pedig tárgyi tévedés, ezért nem is láttuk értelmét annak, hogy mindkét bejegyzés regesztáját közöljük.

143 Befejezetlen bejegyzés. 144 Az ebben és a következı regesztában olvasható ügy tárgyalására másnap, vagyis

október 13-án (f. III. a. fest. Lucae) került sor. A lap szélén olvasható megjegyzés szerint az ügyrıl kiadott levélért az érdekelt fél 32 dénárt fizetett.

145 A eredetiben: „tu chonka nem Barathom, curam habeo de te”. 146 Körtvélyessy György és Szentiványi György házastársai: lásd a következı bejegy-

zést. 147 Mindkétszer Szentiványi vezetéknevet írt a jegyzı; a nyilvánvaló tévedést kijaví-

tottuk. 148 Ezt az ügyet és a következıket már másnap, azaz november 2-án (f. III. p. fest.

Omnium Sanctorum) tárgyalták. 149 Véletlenül István keresztnevet írt a jegyzı, egy másik elıfordulás alkalmával pedig

Keresztessy vezetéknevet. 150 Telekessy István neve mellett áthúzással érvénytelenítve Keresztes János neve is

olvasható, a nyitrai (Nitriensibus, tudniillik káptalan által kiadott prokurátort valló levél) helyett pedig elıször királyit (regalibus) írt a jegyzı.

151 Ez a bejegyzés, mintha a jegyzı magánjellegő emlékeztetı megjegyzése lenne, a lap szélén olvasható, pedig lett volna hely a lap alján is a beírására.

152 A lap szélén két megjegyzés is olvasható: „25 dénárt fizetett” (nyilván az, aki ellen Körtvélyessy Györgyöt elmarasztalták), illetve, hogy a felek „kiegyeztek egymás-sal”.

153 Ez a bejegyzés utólag van betoldva a helyére. 154 Hiányzik a kötetbıl az eredeti lapszámozás szerinti 354. és 355. oldal, vagy pedig,

ami ugyanennyire valószínő, az oldalak számozását végzı jegyzı hibázott. Mi ezt az utóbbi esetet tartva elfogadhatóbbnak – hiszen a 353. oldal utolsó és a 356. oldal elsı bejegyzése tartalmilag azonos – összevontuk a két bejegyzést, egyetlen proku-rátori válasznak tekintve azokat.

155 Elıször veskóci Szakács Tamás nevét írta be a jegyzı, mint prokurátorét. 156 A továbbiakban Bacskay Ferencként szerepel ez a személy. 157 Az ebben a bejegyzésben és a következıkben szereplı ügyeket már a győlés más-

napján, csütörtökön (december 5-én) tárgyalták. 158 Hogy melyikben, az a jegyzı tollában maradt. 159 A prokurátor elıterjesztését nem írta le a jegyzı.

220

160 Az ebben és a következendı bejegyzésben szereplı ügyek a győlés második, csü-törtöki napján (december 17-én) kerültek napirendre.

161 Befejezetlen és minden bizonnyal téves bejegyzés, talán összefügg az alább követ-kezı 2356. számú bejegyzéssel.

162 Téves és ezért befejezetlen bejegyzés: lásd az alább következıket. 163 Ezt a kifejezést magyarul is ideírta a jegyzı: „iniustum haberet, vulgo hamissa

wagyon”. 164 A prokurátorok neve utólagos betoldás. Elképzelhetı továbbá, hogy Bak Gergely

neve – amelyik mintha félig ki lenne húzva a szövegbıl – elírás a Bacskóy név he-lyett.

165 A bejegyzés egy része át van húzva és újra van fogalmazva. A felperes fél neve sem ebbıl, sem a vele összefüggı következı két bejegyzésbıl nem derül ki.

166 Befejezetlen bejegyzés: hogy miért, nem tudni. 167 Ez a bejegyzés és az ezt követıek már a győlés második, csütörtöki napján (márci-

us 4-én) kerültek leírásra. 168 Utólag ki van húzva innét Zuthy István esküdt neve. 169 A bejegyzést áthúzgálásokkal érvénytelenítették. 170 A lap szélére írott megjegyzés: „18 dénárt fizetett. (A levél) leíratott” nyilván a

következı bejegyzésre vonatkozik. 171 Ez a bejegyzés utólag van betoldva a helyére és rá vonatkozhat az a megjegyzés,

amely szerint „25 dénárt fizetett” – tudniillik az érdekelt fél az ítéletlevélért. 172 Vékey Imre szolgabíró neve vélelenül a jegyzı tollában maradt, de esküdtjének a

neve alapján egyértelmően pótolható. 173 A „coram nobis” helyett véletlenül „coram nobilis”-t írt a jegyzı. 174 A fellebbezés valószínőleg az elızı bejegyzésre vonatkozik, vagyis a széktörés

vétke miatti büntetésben való elmarasztalás ellen terjesztették elı. 175 A bejegyzés utólag van betoldva erre a helyre. 176 Ettıl a bejegyzéstıl kezdve – amint az az elızı, 418. oldal alján olvasható – az

összes ügyet a győlés másnapján, azaz csütörtökön tárgyalták. 177 Magdolna asszony neve utólag van betoldva két sor közé. 178 A kifejezést magyarul is beírta a jegyzı: „vulgo kereskedyk raytha.” 179 A központozás hiánya – és természetesen a kettıs nevek rögzületlensége – miatt a

felsorolt jobbágyok vezeték- és keresztneve bizonytalan. 180 Elıször Soklyossy Miklós deák (litteratus) nevét írta a jegyzı, de kihúzta és fölé ír-

ta Cseley János nevét. 181 Befejezetlen és áthúzással érvénytelenített bejegyzés. 182 Ez az ügy és a következıek már a győlés másnapján, csütörtökön (feria V. ante

Sophiae) kerültek a vármegye közönsége elé. 183 E fél mondat helyett elıször a következıket írta a jegyzı: „Tisztelendı György

testvér, Elsı Remete Szent Pál remetéi teljes rendjének a generális perjele érdeké-ben a leleszi konvent által kiadott prokurátort valló levéllel...”

184 A lap szélére írott megjegyzésbıl kiderül, hogy a felperes fél 50 dénárt fizetett az ítéletrıl szóló levélért, az alperes fél pedig egy forintot a fellebbezésért.

221

185 A lap szélén olvasható megjegyzés szerint az alperes fél 12 dénárt fizetett a felleb-bezésért, a felperes fél pedig 20 dénárt, nyilván az ítéletlevél megírásáért és kiadá-sáért.

186 Kutya helyett itt véletlenül lovat írt a jegyzı (equum suum venaticum); a késıbbi-ekbıl is világosan kitőnik, hogy valóban elírásról van szó.

187 A név helyét üresen hagyta a jegyzı. 188 A lap szélén olvasható megjegyzés szerint az intı fél 12 dénárt fizetett az intést bi-

zonyító levélért, továbbá egy másik levélért ugyancsak 12 dénárt. 189 A lap alsó szélének a rongáltsága miatt a bejegyzés végét nem lehet elolvasni. 190 Elıször Ung folyót írt a jegyzı, azt javította át Laborcra. 191 Ez a tárgy, valamint az összes következı is másnap, azaz június 3-án (feria V. post

festum Pentecostes) került napirendre. 192 A fogalmazás zavaros volta miatt a bejegyzés nem minden részletében értelmezhe-

tı világosan. A lap szélén pedig az a megjegyzés olvasható, hogy Makó János le-vél kiadását kérte az ítéletrıl.

193 Elıször véletlenül Makó Jánost írt a jegyzı, azt javította. 194 Elıször Ungvár oppidumot írt a jegyzı, azt javította. 195 Ezt a kifejezést csak félig magyarul tudta leírni a jegyzı: „tribus baculis et uno

Both”. 196 Az Antal napok eléggé távol esnek a győlés idıpontjától (január 17, február 15,

szeptember 2.) és az ilyen távoli idıpontokat mindig a „táján” szóval szokták je-lezni. Az egyetlen közeli nap, Páduai Szent Antal ünnepe (június 13, az ezt követı hétfı pedig június 14.) viszont azt a gyanút kelti, hogy a győlés dátuma esetleg el-írás: nem a Vid és Modeszt ünnepe elıtti, hanem az utáni szerda (június 16.) illene hozzá.

197 Az utolsó név olvasata bizonytalan. 198 Befejezetlen bejegyzés: hogy miért, nem tudni. 199 Hogy kicsoda, az véletlenül a jegyzı tollában maradt. 200 Ki van húzva innét Monaky Mihály és Alaghy János neve. 201 Ez a fél mondat utólagos betoldásként a lap szélén, a bejegyzés mellett olvasható. 202 Ez, valamint az összes további bejegyzés már a győlés másnapján, július 1-én (fe-

ria V. post festum Petri et Pauli, apostolorum) került a jegyzıkönyvbe. 203 A lap szélén olvasható megjegyzés szerint a felperes 25 dénárt fizetett, nyilván az

ítéletrıl kiadott bizonyságlevélért. 204 A jegyzı a következıképpen fogalmazott: „in platea non spatiatur vulgo ne

setallyon”. Egyébként lehet, hogy befejezetlen bejegyzés. 205 A név a jegyzı tollában maradt. 206 Befejezetlen bejegyzés; hogy miért, nem tudni. 207 Tévedésbıl Miklós deákot írt a jegyzı: egyébként többször is ezen a lapon, de má-

sutt mindenütt átjavította Mihály deákra. 208 Bár az olvasat teljesen egyértelmő, mégsem világos, hogy miért érve ez a tény a

fellebbezésnek. 209 Befejezetlen bejegyzés, amelyet áthúzással érvénytelenített is a jegyzı.

222

TÁRGYMUTATÓ

ablak – betörése 1744 adománylevél 1687 – királyi 2313, 2314, 2624 adósság (lásd még: tartozás) 1265, 1719 – miatt adandó elégtétel 2322 agár – eltulajdonítása 1780 – megfogása 2638 akasztás – jobbágyoké 2459 – kérelmezése 2395 alispán 1226, 1239, 1267, 1303, 1308, 1314, 1345, 1351, 1386, 1395, 1722, 1773,

1774, 1806, 1844, 1855, 1858, 2101, 2146, 2233, 2234, 2236, 2257, 2322, 2409, 2545, 2550, 2710, 2711

– beidézése a szolgabíró által 1163 – birtokosztályt tart 1683 – ellen összeállított tanúbizonyság-levél 2547 – elleni idéztetés 1198, 1925 – elleni idéztetés erdı elfoglalása miatt 2761 – eltiltása bírói parancs végrehajtásától 2042, 2043 – eltiltása birtokrészek visszavételétıl 2197 – eltiltása jószágokkal kapcsolatos végrehajtástól 2222 – felhatalmazása birtokosztály elvégzésére 2289 – felhatalmazása pénzbüntetés behajtására 2123 – felhívása engedetlen nemesek és nemtelenek ellen 2520 – felkérése birtokrészek visszavételére 2196 – felszólítása bírói parancs végrehajtására 2041 – felszólítása birtokosztály elvégzésére 2215, 2217 – felszólítása jószágok bírói zár alá vételére 1344 – felszólítása pénzbüntetés behajtására 2147, 2539 – felszólítása törvényszéki ülésrıl való távolmaradásra 2502 – felszólítása vérbírság behajtására 2099 – fizetsége tisztsége után 2080 – jobbágyainak gyilkossági ügye 1163 – joga perátküldı levél aláírására 2227 – joga perátküldı levél kiadására 2227 – joga saját házában való törvénykezésre 1271 – jogai a gonosztevıkkel szemben 1841 – jószágok dolgában kiszáll 1967 – kihívása birtok bírói zár alá vételére 1224 – kihívása birtokosztály elvégzésére 2823

223

– kiküldése birtokosztály elvégzésére 2218, 2317 – kiküldése jószágok értékének felbecsülésére 2417 – kiküldése végrehajtásra 2833 – közbenjárására létrejött megállapodás 2650 – magára vállalta ura törvényszéki terheit 1280, 1281 – megbízása jobbágytelkek elfoglalásával 2795 – megbízása pénzbüntetés behajtásával 2795 – megválasztása 1648, 2080 – nevének hiánya parancslevélrıl 1160 – pecsétje 1252, 1340, 1359, 1508, 1557, 1559, 1622, 1813, 1886 – pénzbüntetés behajtását mulasztja el 2146, 2147 – prokurátort vall 1145 – protestál hatalmaskodás miatt 1825 – rendelete az ítéletlevelekrıl 1335 – részére átengedett jobbágy 1540 – számára kiadott ítéletlevél 2306 – számára megszavazott rész büntetéspénzbıl 2542 – törvénykezése 1683 – törvénykezése asszonyok perében 2502 – vizsgálatot végeztetett vérontási ügyben 1678 alispáni pecsétnek ellenszegülı nemesek 2520 alispáni pecsétnek ellenszegülı nemtelenek 2520 állatbır – eltulajdonítása 1428 alperes – elmarasztalása saját nyelvén 2777 alperes feleletérıl készítendı másolat – kiadásának kérelmezése 2769 – kiadásának megtagadása 2770 aratás – idején született ítélet 2832 árpával bevetett szántóföld – jogtalan felszántása 2573 ártatlanság – bizonyítása esküvel 1279 – bizonyításának kérelmezése 1902 – bizonyításának lehetısége 1941 ártatlanságot bizonyító eskü – letételének elmulasztása 1279 – letételének követelése 2638 árvák – ingóságainak jogtalan elvétele 2251 – kéretése 2351 árvíz 2432

224

asszony – elıállítása 1972 – elzavarása saját házából 1804 – kiküldése tanúbizonyságok győjtésére 2509 asszony – megverése 1576, 1842 – megverésének szándéka 2494 – megveretése 2493 – vérének ontása 1842 asszonyok pere 2502 asztal – összetörése 1744 asztalos – ok nélkül való elfogatása 1198 atyafiúi vér – elárulása 2211 báránydézsma – haszonbérlete 2368 becsületsértés 2017, 2258 beiktatás – birtokrészbe 2514, 2516 – jószágok birtokába 1386 bér 1702 betörés 1234, 1251 bírák 2436 – száma a törvénykezésben 1352 – választása 1829, 2098 – választottak 1647, 1649, 1704, 1706, 1707, 1829, 1835, 2098, 2502, 2504 bíró – gyanús 2502 – intése birtokrészek miatt 2047 – Kassa városé 2047, 2139 – megsebesítése 1940 – megverése 1788 – pénzének visszatartása 1446 – szállására törtek 1904 bírói keresetlevél 1746 bírói parancs – végrehajtásának elmulasztása 2041 bírói zár alá vett birtokok – felülvizsgálata örökösödési ügyben 2397 – fıispán kezén 2398 bíróság – illetékességének vitatása 2369, 2371

225

bírságlevél 1799 – feltörése 2665-2667 – vérontás miatt 1717 birtok – bírói zár alá vétele 1224, 1226, 2397 – csere útján szerezve 2517 – eladásától való eltiltás 2530, 2531 – elfoglalása erıszakkal 1359 – felosztása 1226 – megvásárlásától való eltiltás 2530, 2531 – örökösödési jogcímő 1949, 2404, 2517 birtokból való kivetés 1397 birtokfoglalás 1168, 1658, 1762 birtokháborítás 1251, 1865 birtokjog – bizonyítása 1929 – bizonyítása oklevelekkel 2517 – elismerése férfiágon 1225 – elismerése nıágon 1225, 1226 – elnyerése magszakadás ürügyén 1647 – elvesztése 2315 – megerısítése 1679 – tisztázása fıispáni utasításra 2397 – vitatása 1239, 2119 birtokjogok – elfoglalása 1441 – férfiági öröklésének bizonyítása 1829 – igazolására való felszólítás 1307 – megváltása 1831 – nıági öröklésének bizonyítása 1829 – visszakövetelése 1947 birtokok – cseréje 1706 – elfoglalása 1659-1661 – elfoglalása hatalmaskodó módon 2234 – helyesbítése 1706 – visszakövetelése 1661 – visszakövetelésével kapcsolatos jog-szokás 1660 – örökösödési jogcímőek 1323 birtokosztály 1683, 2215, 2217, 2261, 2271, 2289, 2650, 2823 – halastó tekintetében 2286 – jobbágytelkek tekintetében 2286 – malom tekintetében 2286 birtoköröklés 1829

226

birtokper – ítéletének megerısítése 1496 birtokrész – átadása 1354 – átengedése 1354, 1646 – birtoklása királyi adományként 2170 – elfoglalása 1299 – elhelyezkedésének tisztázása 2513 – elnevezése fölötti vita 2156 – elzálogosítása 2221 – jogos birtoklásának bizonyítása 1380 – jogtalan elfoglalása 2647 – jogtalan követelése 2652 – kassai polgárok kezén 2161 – kéretése 1864 – követelése 1847 – megtámadása 2734 – megváltása 1667 – miatti intés 1444, 1445, 2469, 2685 – praediális 2030 – végrendeletileg hagyományozott 2685 – visszaadása 1612, 2514 – visszakövetelése 1299 – zálogban 1269, 1388, 1457, 1666, 1705, 1822, 2170, 2515, 2518, 2789, 2827,

2828 birtokrészbe való beiktatás 2514, 2516 birtokrészek 1684 – átadására való felszólítás 2041 – átíratása 2084 – elvételének elrendelése 2040-2042 – elzálogosítása 2207, 2210 – erıszakos elfoglalása 1789 – erıszakos elfoglalásának bizonyítása 1907 – felosztása 2261 – fölötti örökösödési vita 2263 – fölötti vita 2197 – haszonbérlete 2413 – jogtalan elfoglalása 2404, 2523 – kéretése 1909, 1964, 2788 – kiadása 2262 – követelése 2235 – megváltása 2085 – miatti zaklatás 2467 – neveinek felsorolása 1659

227

– teljes jogú átengedése 1348 – várhoz tartozók 1789 – visszaadása 2273 – visszaadása váltság fizetése nélkül 2519 – visszaadása törvényes örökösöknek 2404 – visszaadásának megtagadása 2404 – visszakövetelése 1758, 1759, 1762, 1789, 1947, 2207, 2686 – visszavételének kérelmezése 2196 – zálogban 1791, 1928, 2230, 2466, 2659, 2686 bizonyítás – átalakítása 2342 – elmaradása 1970 – elrendelése 1970, 2253, 2480 – elrendelése fenyegetési ügyben 2799 – elvégeztetésének akadálya 2242 – elvégzésének engedélyezése 2605 – érvénytelen 1989 – felülvizsgálatának kérelmezése 2593 – jobbágyok birtoklásával kapcsolatban 1853 – kérelmezése 2540 – kettıs 2248 – kezdeményezése 2018 – kiegészítése 2724 – kiegészítésének elrendelése 1991 – másolata 2722 – nemzetségi leszármazásé 2657 – oklevelekkel 2517, 2518 – tanúvallomásokkal 2035, 2036 bizonyítási eljárásról való távolmaradás 2541 bizonyítékok – bemutatásának elmulasztása 1969 bizonyságlevél 1239, 1832, 1839, 1842, 1916, 2261, 2275 – alapján követelt ítélet 2232 – érvénytelenítése 1239, 2276 – másolatának kiadása 2038 bizonyságlevélrıl készült másolat – kiadásának követelése 1273 – kiadásának megtagadása 1274 bizonyságtétel – halastó halásztatásáról 1151 – halászhálók elvitelérıl 1151, 1152 – jogtalansága 2543 bor 1686 – árusítása nemes által 2036

228

– paraszt által 2036 – eltulajdonítása 2105 – jogtalan elszállíttatása 2587 – lefoglalt 1818 – mint megvesztegetési eszköz 2550 – mint tartozás 2809 bordézsma – beszedése 1922 – elmaradása 1416 borok – eltulajdonítása 2278, 2280 – eltulajdonítása a fıispán kérésére 2279 – jogtalan elszállítása 2351 – Lengyelországba szállítása 2278 – visszatartása 2279 – visszatartásának tagadása 2405 boroshordó – fenekének szétvágása 2035, 2036 – megrongálása 1744 – összetörése 2021 bortized – átengedése 1921 – begyőjtése 1921 bort szállító jobbágyok – megtámadása 1177 bort szállító szekerek – megtámadása és összetörése 1177 bır – eltulajdonítása jobbágytól 1589 – visszatartása 1589 – visszatartásával vádolt leleszi prépost 1512, 1513 – zálogba adása 1510 büntetés – behajtása jószágokból 2831 büntetéspénz – 2/3-ad részének megszavazása az alispán számára 2542 castellum 1215, 1218, 1358, 1381, 1618, 2203 – építése és megerısítése 1317 – várnagya nemesi kúriára tört szervi-toraival 1251 castrum 2687 címeres királyi adománylevél 2624 címeres nemeslevél 1720 császár ıfelsége 1179, 1720 – kapitánya 1270

229

– nemesi rangot adományoz 1175 – szervitora 1270 cseberrúd 2026 cseléd – gyújtogatott 2143 csonkítás – kézen 2256 csorda 2059 – jogtalan elhajtása 1979-1982 – jogtalan elhajtása szabad legelırıl 1509 csordák – elhajtása idegen possessiók határára 2804 csuka – eltulajdonítása 2034 deák – elleni ítélet széktörés vétke miatt 2020 – elıállítása 1777, 2454 – elıállítása híd leromboltatása ügyében 1975 – fenyegetızése 2812 – intése zálogban lévı birtokrészek miatt 1791 – jobbágyainak elfogatása 1834 – kéretése költözés miatt 2485 – költözése búcsúztatással 2485 dézsma – elrablása 1427 – haszonbérlete 2368 – jogtalan beszedése 1937, 1955, 2164, 2327 – püspöki 1645, 2368 dézsmabor – jogtalan beszedése 2073, 2131 dézsmagabona – elrablása 1422, 2368, 2369, 2371 – jogtalan beszedetése 1997, 2097 dézsmamegváltási pénzek – jogtalan beszedése 1437 dézsmasertések – jogtalan beszedése 1436, 1505, 1522, 2131, 2169 – miatt eltulajdonított lovak 2185 – visszakövetelése 2169 dézsmaszedı 2097 dézsmaszedık – kárt okoztak 2081 dézsmaszılı – jogtalan beszedése 2165, 2324

230

dobálás – fahasábokkal 1769 dotalista, lásd haszonbérlı edény 2139 egregius – megsebesítése 2463 – megtámadása és megverése 1676 egri prépost 2109 egri püspök 2097, 2368 – ellen kiadott ítéletlevél 2028, 2158 egyezség – felmondása jobbágy elfogatása, kalodába zárása és megverése miatt 2741 – halastó dolgában 2323 – jobbágytelkek dolgában 2323 – kötelezıvé tétele pénzbüntetés terhe mellett 2391 – malom áthelyezésérıl 2082 – malom dolgában 2323 – megkötése pénzbírság terhe mellett 2098 – megszegése 2794 egyezséglevél 1524, 1621, 1622, 1706, 1707, 2794 – eltépése megállapodás szerint 1843 egyház 1332, 1579 – birtokában lévı irtványföld 2325 – konventjének örököt valló oklevele 2215 – leleszi Szent Kereszt 2369 – mint szılıbirtokos 2489 egyházi törvényszék 2287, 2369 eke 2807 – eltulajdonítása 2100 ekevas – eltulajdonítása 2807 elégtétel – adósság miatt 2322 – dézsmaszedık által okozott károkért 2081 – nemesek számára 1642 – pénzbeli 2091 – verés miatt 2101 elfoglalt birtok 1661 elfoglalt birtokok – visszakövetelése 1659, 1661 – visszakövetelésével kapcsolatos jog-szokás 1660 elhurcoltatás – puskás gyalogos katonákkal 1381

231

elismervénylevél – jobbágyok részére 1616 ellenszegülés – házastársak között 2488 elmarasztalás – alperest a saját nyelvén 2777 – atyafiúi vér elárulása vétkében 2211 – dézsmagabona elvitele miatt 2371 – fejváltság ügyében 1305 – fıbenjáró ítéletben 1969, 2345 – fıbenjáró vétségben 2233, 2234, 2237 – hatalmaskodás miatt 2282 – jobbágyasszony elfogatása miatt 2695 – jobbágyasszony fogságban tartása miatt 2695 – királyi büntetésben 2241, 2339, 2341 – kötelezettség megszegése miatt 2650 – megalapozatlan kereset miatt 2468 – pénzbüntetésben 1591, 2506, 2519, 2539, 2541, 2695, 2724, 2725 – prokurátort valló levél hiánya miatt 1430 – széktörés vétkében 1433, 1785, 2337, 2503, 2626, 2831 – törvényszék elıtti megjelenés elmulasztása miatt 1415-1418, 1420, 1421, 1425,

1429, 1914, 1916, 2273, 2795 – vallomástétel megtagadása miatt 2539 eltartás – fiatal korú leányé férjhez meneteléig 1386 eltiltás – állatok eladásától 1584 – állatok elajándékozásától 1584 – állatok elidegenítésétıl 1584 – állatok megvásárlásától 1584 – bírói zár alá vett birtokoktól 2398 – birtok eladásától és megvásárlásától 2530, 2531 – birtokjogok eladásától és megvásárlásától 1763 – birtokok eladásától, elajándékozásától, elidegenítésétıl és megvásárlásától 1584 – birtokrész eladásától és megvásárlásától 1906, 1934 – birtokrész használatától 2222, 2824 – birtokrész zálogba adásától és zálogba vételétıl 2824 – birtokrészek birtoklásától 1347 – birtokrészek eladásától és megvásárlásától 1763, 2086 – birtokrészek elfoglalásától 1605 – birtokrészek használatától 1646, 2660 – birtokrészek megszerzésétıl 2197 – birtokrésztıl 1403 – castellum építésétıl 1218

232

– erdı használatától 1712 – erdıtıl 2804 – földektıl 2750 – halastó halászatától 1232 – halastó halásztatásától és hatalmasul való birtoklásától 1184 – háztól 1518 – idegen határbéli legeltetéstıl 2579 – ingóságok eladásától, elajándékozásától, elidegenítésétıl és megvásárlásától 1584 – ítélethozataltól 1796 – jegyajándékként birtokolt jószágok el-adásától, elidegenítésétıl és megvásárlá-

sától 2622 – jobbágy elbocsátásától 1590 – jószágok eladásától és megvásárlásától 1585 – jószágokkal kapcsolatos végrehajtástól 2222 – kövek hídon való szállításától 1487 – közös föld élésétıl 2330 – lopott ingóságok átadásától 1724 – malom eladásától 1755 – malom építésének félbehagyásától 1755 – malom építésétıl 1761 – malom használatától 2578, 2682, 2747 – malom haszonvételeinek beszedésétıl 2682 – praedium eladásától és megvásárlásától 1891 – praediumtól 1646 – prokurátori tisztség viselésétıl 1341 – régi közút bekerítésétıl 1742 – szántóföld felszántásától 1576 – szántóföldektıl 2804 – szılı birtoklásától 1962 – szılı építésétıl 2400 – szılı használatától 1850, 1851, 2382 – szılı mővelésétıl 1962, 2400 – szılıtıl 1302, 1340 – udvarház elfoglalásától 1604 – vám eladományozásától és elajándékozásától 1293 – vám építésétıl 1293 – vám megszerzésétıl 1293 engedetlenség – jobbágyé 1719 – miatt eltulajdonított tehén 1832 erdı 1723 – birtokának átengedése 1354 – birtoklása fölötti vita 1751 – elfoglalása 2618

233

– használatától való eltiltás 1712 – jogtalan elfoglalása 2761 – jogtalan kivágása 2733 – kéretése 1543 – kiszáradása magasan épített malom miatt 2432 – remete barátok birtokában 2618, 2620 – tilalom alatt 1712 – visszakövetelése 2014, 2134 erdıbírság 1824 – fejében kizsarolt pénz 1824 erdırész – kéretése 2120 erıszak – kecskén 2635 eskü – elmaradásáért kiszabott pénzbüntetés 2751 – követelése a leleszi prépost visszaélése miatt 1512 – követelése a leleszi préposttól 1510 – visszautasításának megtiltása 2767 esküdt – beidéztetése büntetés terhe mellett 2344 – elmaradása bizonyító eljárásról 1963 – felkérése bizonyításra 2018, 2540, 2789 – felkérése szerzıdésszegés bizonyítására 2753 – felkérése vizsgálatok elvégzésére 2606 – ítélethozatal után nem kérhetı 2746 – kéretése intés átadására 2683 – kéretése kártétel megvizsgálására 1233 – kéretése önkényes határváltoztatás bizonyítására 2771 – kiküldése jobbágy átadása miatt 2819 – kiküldése tanúvallomások feljegyzésé-re 1380 – kiküldése tanúvallomások felülvizsgálatára 2595 – kiküldésének kérelmezése tanácskozás miatt 2663 – korai távozása a törvényszékrıl 2003 – tanácskozás miatti kiküldésének meg-tagadása 2664 – tanúvallomások felülvizsgálatát mulasztotta el 2595 – új kérése 2540 – választása 1158, 1159 esküdtek – felkérése kaszáló rét kiigazítására 2781 – intése birtokrészek miatt 2047 – Kassa városéi 2139 – kéretése bizonyítás elvégzésére 2780 – kihívása tanúkihallgatás elvégzésére 2825

234

– törvényszéki utasításra földmérést végeztek 2777 esküdti hivatal – visszaadása szervitorság vállalása miatt 2797 eskütétel 1328, 1657, 2406, 2407, 2719, 2724, 2768, 2811 – ártatlanságra 1279, 2638 – elhalasztása 2589, 2716 – elmulasztása 1279 – elrendelése 2640, 2717, 2767, 2772, 2775 – elrendelése hatalmaskodás tagadása miatt 2358 – elrendelése kerítéskarók kivágása ügyében 2779 – elrendelése kert leromboltatása ügyében 2678 – elrendelése nemesi udvarház birtoklása ügyében 2714 – gyilkos fejére 1275 – halastó birtoklásával kapcsolatban 1611, 1612 – kérelmezése kert lerombolása miatt 2674 – kérése a leleszi préposttól 2459, 2460 – követelése 2022, 2638 – követelése ló eladásával kapcsolatban 2689 – leleszi prépost ellen 1589, 2265 – ló által gabonában okozott kárra 1613 – ló megölésével kapcsolatban 1685 – sértı szándék megcáfolása miatt 2767 – szılı birtoklása ügyében 1451, 1452 – vármegyei törvényszék elıtt 1611 – visszautasítása 2639 eskütételre való hajlandóság 2771 eskütételrıl való lemondás 1189 extraneus (jobbágy, aki más faluban vesz vagy birtokol földet) 2097 fa – eltulajdonítása 1723, 1741 – jogtalan kivágatása 1741 – lerakatása szekérrıl, szabad úton 1439 fák – jogtalan kivágása 2535 falubírák – elıállítása 1833 falubíró 1832 familiárisok – gabonavásárlót raboltak ki 2368 farkasbır – eltulajdonítása 2034 fegyveres támadás 1772, 1778, 1922 – gyümölcsös kerté 2662

235

fejedelem – legfelségesebb 2624 fejsze – eltulajdonítása 1804 fejváltság – félholtra vert jobbágyért 2021 – megsebesített szervitorokért 1921 – ügyében való elmarasztalás 1305 fejvesztés – gyilkosság vétke miatt 1275, 1303 fellebbezés 1285 – átküldésének elmulasztása a törvény-szék részérıl 2718 – átküldésének megtagadása 2745 – birtokosztály ügyében 2218, 2289 – dézsmagabona elvitelének ügyében 2371 – elutasítása 2346 – földmérési ügyben 2778 – gabonalopási üggyel kapcsolatban 2067 – gyalázkodásért kiszabott pénzbüntetés miatt 2438 – jobbágy adóssága ügyében 2375 – jobbágy búcsúztatása ügyében 2800 – jobbágy szabadsága ügyében 2375 – jobbágy szökése ügyében 2439 – jogának megtagadása 2672 – lehetısége a vármegye törvényszékére 1172 – lehetıségének megtagadása 2768 – megvizsgálása 2746 – széktörés ügyében 2337, 2366, 2511, 2832 – ünnep okán 1170 fellebbezésért fizetendı összeg 2316, 2366, 2504, 2519 felmentés – kereset alól 1918, 2506, 2594 felmentı levél 1421, 1429 – megírása szılı dolgában 1377 felperes – elzavarása éjszakai szállásáról 2356 – elzavarásának tagadása 2357 felperes elıterjesztésérıl készülı másolat – kérelmezése 2669 – kiadásának megtagadása 2670 felperes válaszáról készítendı másolat – kiadásának kérelmezése 2769 – kiadásának megtagadása 2770

236

feltartóztatás – szabad úton 2384 felülvizsgálati levél 2112 fenyegetés 1327, 2145, 2203, 2258, 2799, 2812, 2834 – gyilkossággal 1778 – halállal 1597, 2101 – ítéletlevél másolatának kiadása miatt 2830 – korcsmálltatási egyezség miatt 2036 – leleszi prépostot érintı 2229 – lovak eltulajdonításával 2010 – nyílpuskával 1506 – rácokkal 2010 – szervitor megölésével 1729 – veréssel 1729, 2709 férfiági birtokjog – bizonyítása 2119, 2397 – elismerése 1225 férfiági öröklés 1343, 1647, 1687, 2263, 2315 – bizonyítása 1829 férfiági örökösök 2162, 2217, 2397 fogoly – átadása a kapitánynak 2456 – bilincsben és fogságban tartása 1216 – kikérése igazságszolgáltatásra 1215 – kiszabadítása fegyveres támadással 1858 – kiszabadítására való felkérés 1922 – vasra vert 2456 folyók – jogtalan halásztatása 1438 fıbenjáró ítélet 1856, 1969, 1970, 2345 fıbenjáró vétség 2233, 2234 – bizonyításának elmulasztása 2237 fıispán – eskütétele 1143 – kérésére eltulajdonított borok 2279 – nemesi felkelést kér 2144 – prokurátort vall (ügyvédet fogad) 1245 – Ung vármegyéé 2280 – utasítása birtokjog tisztázására 2397 – választása 1143 fıispáni tisztség 1257 föld – jogtalan felmérése 2774, 2775 – jogtalan felmérésének tagadása 2776

237

– kéretése 2784 – visszakövetelése esetén lebontandó malom 2784 földbér – letétele jobbágyért 2297 földek – jogtalan elcsatolása 1638 – jogtalan elfoglalása 2771 földesúr 1645, 1864 földesurak – felszólítása jobbágyok szabad költözésének biztosítására 1773 földhányások – mint határjelek emelése 1258 földmérés – jogtalan 2774, 2775 – törvényszéki utasításra 2777 fınemesek 1654 fıperjel 2615 fő – jogtalan felétetése lovakkal 1596 főzfasövény – kivágása 1575 gabona – eltulajdonítása jobbágyoktól 2067, 2395 – jogtalan elhordása 1306, 1974, 2104 – jogtalan elhordása jobbágy szántóföldjérıl 2494 – jogtalan elhordatása 1412, 1569, 1577 – jogtalan elvétele 1510 – kéretése 1526 – lelegeltetése lovakkal 1574 gabonadézsma – haszonbérlete 2368 gabonavásárló – kirablása 2368 – kirablásának tagadása 2369 galambok – lelövése nyíllal 1737 – szelídítettek 1737 generális perjel 2618 gonosztevı – elfogása 1722 – kardjainak, lovainak és nyergeinek át-adása az alispánnak 1722 – szabadon engedése 1925 gonosztevık 1267, 1841 – elmarasztalása 1617

238

– fejváltsága 1617 – megbüntetése feltételesen 2144 – szabadon engedése 1617 gránát nevő posztó – visszakövetelése 2010 gúnyolódás – kecskével kapcsolatban 1511 gyalázkodás 1358, 1576, 1618, 2258, 2635 – „beste” 1234 – „beste kurva” 1235 – „beste kurva fia” 2709 – „kurva” 1234 – „kutya vén banya” 2625 – miatt kiszabott büntetés 2438 – önvédelembıl 1235 gyalom, lásd halászháló gyám 1178, 2250, 2277 – árvákat kéret 2351 gyámok – felkérése gyámságról történı számadástételre 2821 – kötelezettségeinek megállapítása 1179 gyámság 1784, 2250 – címén birtokolt szılı 2331 – felmondása 1783 – jogának elvesztése 2351 gyámságról teendı számadás 2821 gyanús bíró 2502 gyerek – korának bizonyítása 2112 gyerekek – elfogása és fogságban tartása 2008 – gyámság alá vétele 2250 gyilkos 1274, 1303, 2016, 2017 – elfogása 1858 – kiszabadítása 1738 – kiszabadítása fegyveres támadással 1858 gyilkos jobbágy 1572 gyilkos jobbágyok 1163 gyilkosok 1147, 1163, 1192, 1271 – elfogására és megbüntetésére való fel-hívás 1210 gyilkosság 1147, 1163, 1192, 1303, 1396, 1572, 1858, 1859, 2016, 2017, 2332 – baltával és késsel 1211 – önvédelembıl 1214, 1275, 1861 – terve 1781

239

– zsellér meggyilkolása 1738 gyújtogatás – házé 1665 – posessióban 2143 gyújtogatók 1841 gyümölcsös kert – megtámadása 2474 – megtámadása fegyveresen 2662 – régi kerítésének lerontása 2662 – új kerítésének szétvágása 2662 gyümölcstermı kert 1730 háborgatás – birtokrészek miatt 2272 hadjárat – Szatmár civitas miatt 2345 hadsereg – szállása 1510 hajóhíd 1487 hal – eltulajdonítása 2034 halálbüntetés – követelése gyilkosság miatt 1858 halálos ítélet – gyilkossági ügyben 1163 halastó 1149, 1151 – birtokába való beiktatás 1149 – birtoklása 1611, 1612 – dolgában kötött egyezség 2323 – felosztása 2286 – halásztatása 1151, 1611, 1612 – halásztatása elleni tiltakozás 1148, 1183 – halásztatása tilalom ellenére 1148, 1183, 1748 halászháló 1611 – elvitele 11515, 1152 – visszaadása 1612 Hármaskönyv 2210, 2508 harmincados 1379 haszonbérlet 1859, 2368, 2413, 2416 haszonbérlı 2413 – asszony 1843, 1859 haszonbérlık 2416 hatalmaskodás 1180, 1249, 1250, 1325, 1329, 1393, 1480, 1625, 1700, 1745, 1798,

2135, 2136, 2188, 2282, 2383, 2418, 2424-2427, 2448, 2458 – ablak betörése 1744

240

– alóli kölcsönös felmentés 2431 – árpával bevetett szántóföld felszántása 2573 – árvák ingóságainak elvétele 2251 – asszony elzavarása saját házából 1804 – asszony megverése és vérének ontása 1842 – asztal összetörése 1744 – asztalos ok nélkül való elfogatása 1198 – bíró megsebesítése 1940 – bíró megverése 1788 – bíró pénzének visszatartása 1446 – bíró szállására törtek 1940 – birtokfoglalás 1762, 2404 – birtokháborítás 1865 – birtokok elfoglalása 2234 – birtokrész megtámadása 2734 – birtokrészek elfoglalása 1789, 2523 – bizonyítására való felszólítás 2523 – bor elszállítása 2587 – bor eltulajdonítása 2105 – borok eltulajdonítása 2278, 2280 – boroshordó megrongálása 1744 – bort szállító szekerek megtámadása 1177 – castellum várnagya nemesi kúriára tört szervitoraival 1251 – csorda elhajtása 1979, 1980-1982 – csorda elhajtása szabad legelırıl 1509 – csuka eltulajdonítása jobbágytól 2034 – dézsma beszedése 2327 – dézsma elhordatása 1955 – dézsmabor beszedése 2131 – dézsmagabona beszedése 2073 – dézsmagabona beszedetése 1997, 2097 – dézsmasertések beszedése 1522, 2131 – dézsmasertések elhajtása 2169 – dézsmaszılı beszedése 2324 – dobálás fahasábokkal 1769 – eke eltulajdonítása 2100 – ekevas eltulajdonítása 2807 – erdı kivágása 2733 – fák kivágása 2535 – farkasbır eltulajdonítása jobbágytól 2034 – fegyveres támadás 1772, 1778, 1922 – felperes elzavarása éjszakai szállásáról 2356 – föld bevetése zabbal 1953 – föld felmérése 2774, 2775

241

– földek elfoglalása 2771 – fő felétetése lovakkal 1596 – gabona elhordása 1974, 2104 – gabona elhordása jobbágy szántóföldjérıl 2494 – gabona elhordatása 1577 – gabona eltulajdonítása jobbágyoktól 2067 – galambok lelövése nyíllal 1737 – gyerekek elfogása és fogságban tartása 2008 – gyilkos kiszabadítása 1738 – gyilkos kiszabadítása fegyveres támadással 1858 – gyümölcsös kert megtámadása fegyveresen 2662 – halastó halásztatása 1148, 1748 – határjelek önkényes emelése 1167, 1258 – határok önkényes megváltoztatása 2771 – ház építése lopott fából 2733 – ház jogtalan birtoklása 1986 – ház leromboltatása 1736 – ház megtámadása 2538, 2566 – híd leromboltatása 1975-1978 – ingóságok eltulajdonítása 1724, 1865 – irtványföld elfoglalása és bevetése 1191 – irtványföld felszántása 2325 – irtványföldek elfoglalása 2327 – jobbágy állatainak elhajtása 2330 – jobbágy elfogatása 1832, 2755 – jobbágy elfoglalása 1548 – jobbágy elhurcolása 1598 – jobbágy elhurcolása erıszakkal 2816 – jobbágy elhurcoltatása 1669 – jobbágy eltulajdonítása 1832 – jobbágy elvitele 2687 – jobbágy fogságba vetése 2537, 2608, 2706 – jobbágy halálra gázolása szekérrel 1858 – jobbágy halának eltulajdonítása 2034 – jobbágy házának megtámadása 2573 – jobbágy káposztájának eltulajdonítása 2034 – jobbágy kaszáló rétjének lekaszáltatása 1913 – jobbágy lovának eltulajdonítása 1294, 2609, 2697 – jobbágy megkötözése 2608 – jobbágy megsebesítése 2573 – jobbágy megverése 2573 – jobbágy megveretése 2693 – jobbágy ökrének eltulajdonítása 2005 – jobbágy pénzének eltulajdonítása 2005, 2755

242

– jobbágy sertésének levágása 1983 – jobbágy szántóföldjének felszántása 2573 – jobbágy szılıjének elfoglalása 2534 – jobbágy szılıinek elfoglalása 2331 – jobbágy teheneinek elhajtása és levágása 2034 – jobbágy tehenének eltulajdonítása 2005 – jobbágy visszatartása 2408 – jobbágyhelyek elfoglalása 2164, 2328 – jobbágyhelyek után járó dézsma be-szedése 2164 – jobbágyok borainak elfogyasztása 1228 – jobbágyok elfogása és fogságban tartása 2011 – jobbágyok elfogatása 2008, 2734, 2754 – jobbágyok elfoglalása 1853 – jobbágyok elnyomatása ıfelsége katonái által 2329 – jobbágyok fogva tartása 2754 – jobbágyok gabonájának elhordatása 1578 – jobbágyok gyümölcsös kertre törtek fegyveresen 2662 – jobbágyok házat támadtak meg és rontottak le 1247 – jobbágyok ingóságainak felprédálása 2734 – jobbágyok ingóságainak felprédáltatása 2734 – jobbágyok juhokat hajtottak el 1824 – jobbágyok kert kerítését rombolták le 1825 – jobbágyok lovainak eltulajdonítása 2008 – jobbágyok másik három jobbágy szekerét és szerszámait vették el 1632-1635,

1637 – jobbágyok megverése 1228 – jobbágyok megveretése 1172, 1401 – jobbágyok pénzt zsaroltak ki erdıbírság fejében 1824 – jobbágyok pénzt zsaroltak ki lopott juhokért 1824 – jobbágyok pénzt zsaroltak ki lopott szarvasmarhákért 1824 – jobbágyok sertéseinek elhajtása 1581, 1582 – jobbágyok sertéseinek megdézsmáltatása 1581, 1582 – jobbágyok szabadon bocsátása pénzért 2754 – jobbágyok szarvasmarhákat hajtottak el 1824 – jobbágyok szekereket hajtottak el 1568 – jószágok elfoglalása 1948 – jószágok elfoglalása erıszakkal 1359 – jószágok és birtokjogok elfoglalása 1441 – juhok eltulajdonítása 2705 – káposztáskert szétvágása 2709 – káposztáskertek feldúlása 2577 – kapu készíttetése nemesi kúrián 2075 – kaszáló jogtalan lekaszáltatása 1577, 1579, 1936, 2525, 2526 – kaszáló lelegeltetése lovakkal 2002

243

– kender szétszórása 1570 – kerítés lerontása 1955, 2474 – kert elfoglalása 2499 – kert építtetése idegen birtokon 1866 – kert lerontása jobbágyok által 1887, 1888, 1889 – kert termésének eltulajdonítása 1912 – kilenced visszatartása 2326 – királynak járó dézsmagabona beszedetése 2097 – kölcsönös elismerése 2431 – leleszi prépost által 2229 – ló eltulajdonítása 1911 – lovak eltulajdonítása 1440, 1799 – lovak legeltetése tilosban 1574, 1579 – malom gátjának leromboltatása 2138 – megváltási pénzek beszedése 1522 – méhek jogtalan elvitele 1579 – nemes megsebesítése 2699 – nemes megverése 2699 – nemesi kúria jogtalan birtoklása 1986 – nemesi udvarház elfoglalása 2714 – ökrök elhajtása 1768 – pénz kizsarolása jobbágyokért 1494 – praedium határának megtámadása fegyveresen 2648, 2649 – puskával asszonyra lıttek 1955 – püspöknek járó dézsmagabona beszedetése 2097 – régi kerítés lerontása 2662 – rét lekaszálása 2527, 2840 – rét lekaszáltatása 2581 – rétek lekaszáltatása 2580 – sertés levágása 1701, 1955 – sertések elhajtása és levágása 1737 – soltész meggyilkolása 2332 – szabad úton való feltartóztatás 2384 – szállás lerontása 1921 – szán eltulajdonítása 1202 – szántóföld bevetése 1169, 1597, 1804, 2702 – szántóföld elfoglalása 1537, 1737, 1739, 1804, 2577 – szántóföld elfoglalása fegyveres kézzel 2648, 2649 – szántóföld felszántása 1576, 2702 – szántóföld termésének elvitele 1169 – szántóföldek elfoglalása 1471, 2326 – szántóföldek jogtalan birtoklása 2131 – szarvasmarhák elhajtása 2529, 2839 – szarvasmarhák elhajtása és visszatartása 1573

244

– szarvasmarhák tiltott legelıre hajtása 1510 – szekér visszatartása 2423 – széna elhordása 2528 – széna elhordatása 1579, 1890, 1913, 2525 – szervitor agyba-fıbe verése 1596 – szervitor elfogatása 2008 – szervitor fejszéjének eltulajdonítása 1804 – szervitor feltartóztatása 1481 – szervitor házának kirablása 2429 – szervitor meggyilkolása 1596 – szervitor meggyilkolása és pénzének elrablása 1939 – szervitor megsebesítése 1972 – szervitor megverése 1972 – szervitor pénzének elrablása 1939 – szervitor szarvasmarhákat hajtott el 2839 – szervitorok kert kerítését rombolták le 1825 – szervitorok megsebesítése halált is okozható sebekkel 1921 – szerzıdés megszegése 2601, 2602 – szılı elfoglalása 2324, 2489 – szılı elvétele – szılı jogtalan birtoklása 1998 – szılı leszedése 1316 – szılı leszedetése jobbágyokkal 2101 – szılı leszedetése szervitorokkal 2101 – szılıért járó pénz visszatartása 2004 – tagadása 2279, 2357, 2369 – tagadása földmérés ügyében 2776 – támadás 1703 – támadás karddal 1769 – tehenek eltulajdonítása 1287, 1577 – tized beszedése 2325 – új kerítés szétvágása 2662 – útján szerzett birtok 1687 – útján szerzett jószágok 1343, 1345 – útján szerzett kaszáló 2132, 2133 – útonállás puskás gyalogos katonákkal 1747 – vadászkutya megfogása 2638 – vesszıt szállító szekér elkergetése 1287 – zab elvitele 1953 – zsellérház fegyveres megrohanása 1471 hatalmaskodó birtokszerzés – tagadása 2120 határ – megsértése 1638

245

határjelek – önkényes építése 1167, 1168, 1258 határkövek – elmozdítása 2753 határnap – kijelölése 1969, 2119 – visszautasítása 2122 határok – háborgatásának tagadása 2771 – megváltoztatásának vádja 2771 ház – építése jobbágytelken 1875 – építése lopott fából 2733 – felgyújtása 1385, 1665 – felperzselésének terve 1781 – felülvizsgálata 1555 – kéretése 1932, 1986 – leromboltatása 1736 – megrohanása fenyegetés alatt 1327 – megtámadása 1715, 1716, 1776, 1802, 2492, 2538, 2566, 2573 – megtámadása fegyveresen 1606 – megtámadása puskás gyalogos katonákkal 1381 házból való kikergetés 1584 házasságtörés 1163 házasságtörı asszony – meggyilkolása 1163 házastársak – közötti ellenszegülés 2488 háztól való eltiltás 1518 helyszíni szemle – kérvényezése 2772, 2775 hetivásár – napjának megváltoztatása 2194 híd – leromboltatása 1975-1978 homagium, lásd vérdíj hópénz – vármegyei hadak vezérévé 1144 hőtlenség – asszonyé 1686 idézés – szegényeké 1817 idéztetés – leleszi prépost ellen 1718

246

– téves 1656 igazságszolgáltatás – elmulasztása 1229 – elvégzésére tett ígéret 1241, 1385, 2044 – elrendelése jobbágyok fölött 2779 ígéret – jószág 1/6-od részének átadására 1588 – szántóföldek visszaadására 1600 ingóságok – elrablása 2429 – eltulajdonítása 1724, 1865, 2072, 2140 – eltulajdonítása jobbágytól 2139 – visszabocsátása 1681, 1682 intés 1230, 1397, 1839, 1929, 2410 – bíró megsebesítése miatt 1940 – birtokjogok megváltása kapcsán 1831 – birtokosztályt érintı megállapodás be-tartására 2650 – birtoköröklés kapcsán 1829 – birtokrész megváltása miatt 1667 – birtokrész miatt 1403, 1444, 1445, 1457, 1705, 2469 – birtokrész jogtalan birtoklása miatt 1307, 1347 – birtokrészek miatt 2047, 2231, 2517 – birtokrészekkel kapcsolatban 1934, 2680 – birtokrészért járó pénz felvételére 2685 – bizonyítási eljáráson való megjelenésre 2541 – deáké 1791 – elégtétel megfizetésére 2748 – elrendelése 1991 – eltulajdonított ingóságok visszaadására 2140 – elzálogosított birtokrészek miatt 2207 – jegyajándék felvétele miatt 2622 – jegyajándék felvételére 1301, 1610, 1948, 1949, 2411 – jegyajándékkal kapcsolatban 1150, 1153, 1408, 1432, 1495, 1517, 1592, 1725,

1728, 1837, 1842, 1843, 2399, 2412-2414 – jegyajándékért fizetendı pénzösszeggel 1324 – jogok bemutatását követelve 1520 – jószággal kapcsolatban 1563 – jószágok és birtokjogok megváltása kapcsán 1831 – jószágok jogtalan birtoklása miatt 2031 – jószágok kiváltásáért fizetendı pénz felvételére 2031 – jószágok visszaadása miatt 1948, 1949 – jószágokkal kapcsolatban 1837, 2084 – kérelmezése vérontása miatt 2557 – kétszeres büntetés terhe mellett 2140

247

– leánynegyeddel kapcsolatban 1150 – miatt fizetendı összeg 1388 – pénzzel birtokrész miatt 1764 – praediális birtokrész miatt 2030, 2031 – régi elbontott malom újjáépítése ügyében 2638 – szılı birtoklása kapcsán 1752, 2658 – szılı méltányos felbecsülésére 2472 – szılı miatt 2130, 2151 – szılık miatt 1650, 2496 – törvényszék végének kivárására 2003 – végrendeletileg hagyományozott birtokrész miatt 2685 – zálogba adott birtokrész miatt 1269, 1388, 1666, 1822, 2827, 2828 – zálogba adott birtokrészek miatt 1791, 1935, 2230, 2466 – zálogba adott jobbágy miatt 1985 – zálogba adott jobbágyok miatt 1938 – zálogba adott szılık miatt 2401 – zálogban tartott jobbágy miatt 2162 intı levél 1367, 1782, 1840, 1910, 1929, 1993, 2045, 2129, 2160, 2219, 2680, 2827,

2828 – jegyajándék felvételérıl 2726 – kassai polgárok ellen 2159 – kiadásáért fizetendı összeg 2726 – kiadásának elrendelése 1822, 1836 – másolatának kérvényezése 2208 – másolatának kiadása 2209 – másolatának kiadását megtagadják 2209, 2410 – szılı miatt 2300, 2658, 2727 – zálogban lévı birtokrészek visszaadása miatt 1928 intı levelek 2651 intı levélért fizetés – elmulasztása 2410 írnok – beidéztetése büntetés terhe mellett 2344 irtványföld 1330 – bevetése elleni tiltakozás 1191 – egyház birtokában 2325 – elfoglalása elleni tiltakozás 1191 – jogtalan felszántása 2325 – dézsmájának jogtalan beszedése 2327 – elfoglalása 1421, 2327 iskola – építésére fizetendı összeg 2195 ispán 1611, 1835 – jogai a gonosztevıkkel szemben 1841

248

– örök jogú birtokokat vesz kezéhez 1949, 1950, 1951 ítélet – helyben hagyása 1903 – kérése gyalázkodás ügyében 2625 – kérése parancslevél bemutatásának el-mulasztása miatt 1794 – kétségbe vonása 2719 – lovak szaporulatának átadása ügyében 2684 – megerısítése jobbágy visszakövetelése ügyében 2813 – végrehajtásának megakadályozása 2748 ítélethozatal – kérelmezése 2119, 2505, 2507, 2651, 2695, 2721 – kérelmezésének kilátásba helyezése 2668 – követelése 2602 – követelése nem nemesek tanúvallomásai alapján 1990 – lehetetlensége bizonyítékok hiánya miatt 2517 – tagadása 2808 ítéletlevél 1172, 1335, 1345, 1382, 1392, 1393, 1400, 1401, 1415-1420, 1423, 1424,

1426, 1427, 1434, 1436-1439, 1454, 1501-1505, 1509, 1521, 1557, 1609, 1615, 1680, 1704, 1840, 1844, 1892, 1906, 1915, 1926, 1927, 1992, 2029, 2046, 2102, 2103, 2116, 2117, 2124-2126, 2128, 2196, 2233, 2240, 2284, 2285, 2315, 2345, 2346, 2424-2428, 2444, 2464, 2465, 2476, 2519

– alispán számára kiadva 2306 – alispánhoz való átküldésének kérelmezése 2236 – bemutatásának elmulasztása 2237 – egri püspök ellen 2028, 2158 – érvényben hagyása 1175 – felbontása 1237, 1493 – felbontása pénzért 2470, 2471 – fıbenjáró vétségben való elmarasztalásról 2237 – gabona jogtalan elhordatása ügyében 1412 – jogszerőtlen átküldése a törvényszéki jegyzıhöz 2234 – jogszerőtlen átküldése az alispánhoz 2234 – kiadása törvényszék felállítása elıtt 2470 – kiadásáért fizetett összeg 1663, 1689, 1916, 2274, 2417, 2519 – kiadásának elrendelése 1919, 1924 – követelése 2360 – leleszi prépost ellen 1404, 1428 – másolatának kérelmezése 2830 – megírása gyilkosság ügyében 1396 – nemesi szabadság ellen 2197 – törvényességének bizonyítása 2198 – törvényességének megkérdıjelezése 2040, 2197 – törvényszéki jegyzıhöz való átküldésének kérelmezése 2236 – törvénytelenné nyilvánítása 2042

249

– végrehajtásának elhalasztása 2837 – vérontásról 1842 jászói káptalan 1288 jászói konvent – által kiadott zálogvalló levél 2207 jegyajándék 1150, 1153, 1324, 1432, 1815, 1831, 1839, 1842, 1843, 2399, 2412, 2414 – árának felvétele 1386 – értékének kifizetése 1230 – felkínálása 1408, 1495 – felvételének követelése 1947-1949 – felvételére való intés 1301, 2411, 2726 – megváltása pénzzel 2411, 2413, 2415, 2417 – miatti intés 1495, 1517, 1592, 1725, 1728, 1837, 2622 jegyzı – járandósága 2090 – törvényszéki 2090, 2233, 2234, 2236, 2410 jegyzıkönyv – régi 1717 jelentéstétel – eskü nélkül a vármegye elıtt 1896 jobbágy – adóssága 1689 – adóssága ügyében tett fellebbezés 2375 – állatainak jogtalan elhajtása 2330 – átadása 2096, 2297, 2625, 2693, 2810, 2819 – átengedése az alispánnak búcsúztatás nélkül 1540 – átengedése feltételesen 2687 – átküldése költözés miatt 2296 – bebörtönzése 2459 – búcsúztatás általi költözése 2058, 2177 – búcsúztatás útján való kéretése 2000, 2174 – búcsúztatása 1557, 2139, 2436, 2745, 2800 – búcsúztatásának elmaradása 1719 – búcsúztatásának megakadályozása 2481 – egregiust sebesített meg 2463 – elbocsátásától való eltiltás 1590 – elfogása 1374, 1922 – elfogása erıszakkal 1602, 2608 – elfogatása 1832, 2139, 2455, 2456, 2459, 2461, 2741, 2755 – elfogatásának lehetısége tartozás miatt 2748 – elfoglalása fizetés megtagadása miatt 2805 – elhurcolása 1358, 1598, 1922, 2710 – elhurcolása erıszakkal 2816 – elhurcolása jobbágyok által 2588

250

– elhurcoltatása 1669 – elkótyavetyélése 1584 – elıállítása 1164, 1438, 1439, 1469, 1711, 1777, 1972, 2525-2529 – elıállítása gyilkosság miatt 2332 – elrablása 1192 – eltiltása szılı használatától 1850, 1851 – engedetlensége 1719 – feleségének elfogása 2693 – feleségének fogságban tartása 2693 – feleségének visszatartása 1689 – feletti törvénykezés ígérete 2455 – félholtra verése 2021 – felszabadított 2120 – fogságba vetése 1389, 2573, 2608, 2706, 2803 – fogságban tartása 1389 – halának eltulajdonítása 2034 – házának megtámadása 1628, 1629, 1744, 2447, 2573, 2588, 2608 – ingóságainak elhurcolása 2710 – ingóságainak eltulajdonítása 2139, 2140 – ingóságainak visszatartása 1689, 2687 – intése elégtétel megfizetésére 2748 – jogtalan birtoklása 1548 – jogtalan elvitele 2687 – jogtalan fogságban tartása 1268, 1358 – kalodába zárása 2741 – káposztájának eltulajdonítása 2034 – kaszáló rétjének felbecsültetése 2798 – kaszáló rétjérıl szénát loptak 1913 – kéretése 1222, 1320, 1370, 1371, 1460, 1531, 1544, 1545, 1546, 1549-1553,

1556, 1560, 1562, 1564, 1565, 1602, 1885, 1942, 2055, 2058, 2061, 2139, 2175, 2177-2179, 2181-2183, 2187, 2190, 2298, 2552, 2564, 2569, 2571, 2632, 2691, 2693, 2815

– kéretése búcsúztatás útján 2000 – kéretése költözés miatt 1156, 1342, 1689, 1880, 2291, 2293-2295, 2440, 2441,

2484, 2486, 2553, 2560, 2561, 2631 – kéretése szabálytalan költözés miatt 2292 – kéretése szabálytalanul 2186 – kezesként történt elfogatása 2012 – kifosztása 2139, 2140 – kiszabadítására tett kísérlet 1922 – költözése 1689, 2061, 2178, 2179, 2181-2183, 2296, 2298, 2436, 2630-2632 – költözése búcsúztatással 1880, 1942, 2049, 2175, 2260, 2295, 2440, 2441, 2484,

2486, 2553, 2560, 2561 – költözése önként 1156, 1319

251

– költözése szabálytalan módon 2372 – költözése törvény szerint 2174 – költözésének feltételes engedélyezése 2696 – költözésének megakadályozása erı-szakkal 2482 – költözésének megtiltása tartozásai miatt 2809, 2810 – kötelezése castellum építésére 1317 – kötelezése ló árának átadására 2689 – kötelezése tartozás megfizetésére 2696 – jobbágy lovának eltulajdonítása 1294, 1911, 2609, 2697 – lovának megölése 2701 – lovainak eltulajdonítása 1799, 2184 – meggyilkolása 1147, 1192, 1392, 1482, 1858, 1859, 2016 – megkötözése 2608 – megkötözése vasláncokkal 2459 – megsebesítése 1482, 2036, 2573 – megsebesítése halált is okozható se-bekkel 1744 – megtámadása 1630 – megverése 1192, 1358, 1640, 1905, 2016, 2035, 2036, 2447, 2492, 2524, 2573,

2741 – megveretése 2693 – nemesi kúriára tört 2463 – önkéntes visszaköltözési szándéka 1546 – ökrének eltulajdonítása 2005 – örökségének visszatartása 2687 – pénzének eltulajdonítása 2005, 2765 – pere kaszáló rét miatt 2817 – pert esküre bocsát 2748 – részére törvénykezést ígérnek 1516 – részérıl tartott törvénykezés 2374 – rétjének lekaszáltatása 1913 – sertéseinek elhajtása 1721 – sertéseinek levágása 1721, 1983 – soltészt gyilkolt meg 2332 – szabad költözésének megakadályozása 2693 – szabadon bocsátása 1164, 1358 – szabadon bocsátása váltságdíj fejében 1374 – szabadsága ügyében tett fellebbezés 2375 – szándékos halálra gázolása szekérrel 1858 – szántóföldjének jogtalan felszántása 2573 – szántóföldjérıl gabonát vittek el 2493, 2494 – szervitort sebesített meg halálosan 1572 – szidalmazása 1358, 1436, 2437

252

– szökése 1157, 1353, 1532-1539, 1541, 1542, 1558, 1624, 1670, 1872-1874, 1876-1878, 1882-1884, 1944, 2001, 2056, 2173, 2259, 2377, 2439, 2442, 2445, 2449, 2548, 2551, 2555, 2628, 2629

– szılıinek jogtalan elfoglalása 2331 – szılıjének jogtalan elfoglalása 2534 – szılıjének lelegeltetése 1713 – tartozása 1590, 2748 – tartozása munkával 2810 – tartozásai korábbi földesurának 2809 – tehenének eltulajdonítása 2005 – teheneinek eltulajdonítása és levágása 2034 – vasra verése 1922 – véresre verése 1905 – visszaadásának elmulasztása 1442 – visszaköltözése korábbi lakhelyére 1942, 2049, 2055 – visszaköltözési szándéka 2563 – visszakövetelése 1669, 2060, 2184, 2189, 2302, 2372, 2373, 2378, 2556, 2563,

2628-2630, 2687, 2690, 2695, 2796, 2803, 2808, 2813, 2816 – visszakövetelésének lehetısége 2687 – visszatartása 2408 – visszatérése korábbi lakhelyére 1564 – visszaváltása 2652 – visszaváltásának joga 2162 – zálog címén utódra száll 2651 – zálogba adása 2651-2654 – zálogban tartása 2162 – zálogként való birtoklása 1367, 1985 jobbágyasszony – búcsúztatása 1689 – elfogása 2693 – elfogatása 2695 – elfogásának tagadása 2694 – fogságban tartása 2693, 2695 – fogságban tartásának tagadása 2694, 2746 – kéretése 2052 – költözése búcsúztatás által 2052 – szökése 1879, 2059 jobbágyhely – elkótyavetyélése 1584 – kéretése 1187, 2048 – puszta 2838 – visszaadása 1707 – visszaadásának elmulasztása 1187

253

jobbágyhelyek 1623 – átengedése 2700 – elpusztultak 1645 – jogtalan elfoglalása 2164, 2328 – után járó dézsma jogtalan beszedése 2164 – zálogba adása 1730 jobbágyok 1173, 1645 – ártatlanságának elismerése 1305 – átadása 2050 – birtoklása vérrokonság jogán 1854 – birtoklásának bizonyítása 1853 – borainak elfogyasztása 1228 – borral megrakott szekeret loptak el 1238 – bort szállítottak 1238 – búcsúztatása 1651, 1654 – búcsúztatással történı költözése 2054, 2062-2064 – egregiust támadtak és vertek meg 1676 – elfogása 1494, 1965 – elfogása és fogságban tartása 2011 – elfogatása 1616, 1834, 2008, 2734, 2754 – elfoglalása erıszakkal 2446 – elnyomatása ıfelsége katonái által 2329 – elıállítása 1229, 1247, 1400, 1434, 1502, 1627, 1718, 1915, 2454, 2458, 2479,

2525, 2806 – elıállítása csorda elhajtása miatt 1979-1982 – elıállítása gabona elhordása miatt 1569, 2104 – elıállítása gyilkosság miatt 1163 – elıállítása hatalmaskodás miatt 1247, 1250, 1703, 2422 – elıállítása ház megtámadása miatt 2566 – elıállítása híd leromboltatása ügyében 1975-1978 – elıállítása jobbágy házának megtámadása miatt 1628, 1629 – elıállítása jobbágyok házainak megtámadása miatt 1802 – elıállítása jobbágy megtámadása miatt 1630 – elıállítása jobbágyok gabonájának el-hordása miatt 1578 – elıállítása kerítéskarók kivágása ügyében 2779 – elıállítása kert lerontása miatt 1887-1889 – elıállítása lefoglalt borok miatt 1818 – elıállítása malomgát lerombolása miatt 2138 – elıállítása rablás miatt 1632-1635, 1637 – elıállítása szarvasmarhák elhajtása miatt 1573 – elıállítása széna elhordása miatt 1890 – elıállítása útonállás miatt 1626 – eltiltása földektıl 2750 – erıszakkal elhurcoltak 1651

254

– erıszakkal történı birtoklása 1494 – eskütétele 1228, 1305 – fegyveresen gyümölcsös kertre törtek 2474 – felakasztatása katonákkal 2459 – fogságban tartása 2011, 2754 – gabonájának elhordatása 1578 – gabonájának eltulajdonítása 2067, 2395 – gabonavásárlót raboltak ki 2368 – garázdaságának elismerése 2478 – gonosztevıt fogtak 1722 – gyümölcsös kertre törtek fegyveresen 2662 – halállal való fenyegetése 2101 – házának kirablása 2395 – házának leégése 1710 – házának megtámadása 2395 – házat támadtak meg és rontottak le 1247 – ingóságainak felprédálása 2734 – ingóságainak felprédáltatása 2734 – jobbágy házát támadták meg 2588 – jobbágyok házait támadták meg 1802 – jobbágyokat fogtak el 1965 – jobbágyot hurcoltak el 2588 – jobbágyot vertek meg 1640 – juhokat hajtottak el 1824 – károkozása 1233 – kárt szenvedtek szervitorok és gyalogos katonák miatt 1642 – kéretése 1456, 1458, 1561, 1852, 1864, 1932, 2006, 2049, 2051, 2053, 2054,

2062-2065, 2176, 2430, 2571, 2627, 2692 – kéretése költözés ügyében 1411, 1868, 1870, 1871, 1881, 2435, 2554, 2568 – kert kerítését rombolták le 1825, 2771 – kertet romboltak le uruk akaratából 2675 – kertet rongáltak meg 2771 – kertet rontottak le 1887-1889 – kikergetése házaikból 2820 – kirablása 1632-1637, 2016 – költözése 1561, 1870, 1871, 1881, 2051, 2053, 2068, 2435, 2568 – költözése búcsúztatás által 1868, 2435, 2554 – költözése köznemesek birtokairól fı-nemesek birtokaira 1654 – költözése önként 1411 – költözése szabálytalan módon 2070, 2079 – költözésének megtiltása 1651, 1654 – követelése 1869 – lovainak elrablása 2016 – lovainak eltulajdonítása 2008

255

– másik három jobbágy szekerét és szerszámait vették el 1632-1635, 1637 – meggyilkoltatása 2459 – megtámadása 1177 – megtámadás fegyveresen 2820 – megverése 1182, 1228, 1238, 1573, 1723, 2101 – megveretése 1172, 1401 – megverték a soltész egyik szervitorát 1627 – nemesítése 2624 – neveinek felsorolása 1659 – ökröket hajtottak el 1580 – ıriztetése 2049 – pénzt zsaroltak ki erdıbírság fejében 1824 – pénzt zsaroltak ki lopott juhokért 1824 – pénzt zsaroltak ki lopott szarvasmarhákért 1824 – részére ígért törvénykezés 2818 – sertéseinek elhajtása, megdézsmáltatása 1581, 1582 – soltész házát támadták meg 1627 – szabad költözésének biztosítása 1773 – szabadon bocsátása pénzért 2754 – szalonnájának eltulajdonítása 2395 – számára kiadott elismervénylevél 1616 – szarvasmarhákat hajtottak el 1573, 1824 – szekereket hajtottak el 1568 – szervitor házára törtek 2429 – szidalmazása 2820 – szökése 1643, 1651, 1654, 1994, 2071, 2376, 2565 – tartozása 1554 – törvényszék elé idézése 1228 – visszaköltözése korábbi lakhelyükre 2066 – visszakövetelése 1757, 2066, 2068, 2070, 2079, 2446, 2537 – visszakövetelése búcsúztatás által 1984 – zálogba adása 1938 jobbágytelek 2517, 2747 – egyházi tulajdonú 2287 – elfoglalása 2057 – kéretése 1460, 2007 – örökölt 2048 – visszakövetelése 1875, 2057 jobbágytelkek – dolgában kötött egyezség 2323 – elfoglaltatása alispánnal 2795 – felosztása 2286 – követelése 1929, 1930

256

jogtalanság – alóli kölcsönös felmentés 2431 – kölcsönös elismerése 2431 jószág – 1/6-od részének átadására tett ígéret 1588 jószágkormányzó – ígérete igazságszolgáltatásra gyilkosok részére 1147 – földjeinek jogtalan felszántása 2753 – prokurátoraiul vallotta familiárisait 1161 – váré 1147, 1581, 1582 jószágok – átadása 1837 – átengedése 2842 – átíratása másokra 2636 – bírói zár alá vétele 1205, 1207, 1226, 1344 – birtokjoga 2119 – birtokjogának bizonyítása 1662, 1688, 2321 – birtokjogának vitatása 1687, 2313, 2340, 2490 – birtoklása adomány címén 2313 – birtoklása örökjogon 2772 – egyházi tulajdonának cáfolása 2288 – eladásától való eltiltás 1585 – elfoglalása 1441, 1662, 1948 – elnyerése magszakadás ürügyén 1647 – eltékozlása 1949 – elzálogosítása 1690 – értékének felbecsülése 2417 – fele részének átadása vérontás vétke miatt 1842 – felérıl való lemondás 1647 – feletti szabad rendelkezési jog 2536 – felosztása 1226, 2274 – felperzselésének terve 1781 – felülvizsgálata örökösödési ügyben 2397 – férfiági vagy nıági öröklésének bizonyítása 1829 – fölötti vita 2197 – haszonbérlete 1859, 2416 – jegyajándék címén birtokolva 2622 – jogtalan beszedésének tagadása 2841 – jogtalan birtoklása 2487 – kiadása 2262 – kiigazítása 2728 – királyi adományozása 2314 – kiváltása pénzzel 2411 – kiváltásáért fizetendı pénz 2031

257

– követelése 1659 – megosztása 1707 – megváltása 1831 – megvásárlásától való eltiltás 1585 – nıági jogon való birtoklása 2264 – örökösödés címén birtokolva 1662, 1663, 2031, 2216, 2404 – pazarlása 1783 – pénzen szerzettek 2771 – perlése magszakadás miatt 2314 – számbavétele vármegyei utasítás ellenére 1322 – szavatolása 1968 – szétszórása 1949 – tékozlása 1783 – tékozlásának tagadása 1784 – vásárlása 1967 – védelmezése 1373 – visszaadása 1916 – visszakövetelése 1658, 1762, 1947-1949 – visszaválthatók 2216 – zálogban 1838, 2084 jószágokba való beiktatás 1207, 1386 jószágokból behajtandó büntetés 2831 jószágokért adott zálog 1510 juhász – megsebesítése szabad úton 1434 – megverése 1905, 2492 – véresre verése 1905 juhok – elhajtása 1638, 1824, 2765 – eltulajdonítása 2705 – követelése pervesztes féltıl 1423 – visszaadása 1521 – visszaadása zálogba adott szınyegért 2765 kaloda 2741 kanász – elfogatása 2098 – fogságban tartása 2098 kapitány 1642, 2439, 2455, 2456 – szabad rendelkezési joga jószágok fölött 2536 – szervitorának eltartása 1599 káposzta – eltulajdonítása 2034 káposztáskert – szétvágatása 2709

258

káposztás kertek – feldúlása 2577 káptalan 2343 kapu – jogtalan készíttetése nemesi kúrián 2075 kár – megtérítésének elrendelése 1800 kard – elrablása 1426 kardok – átadása az alispánnak 1722 károkozás 1182, 1233, 2254, 2381 – alóli kölcsönös felmentés 2431 – borok eltulajdonítása 2278 – dézsmaszedık által 2081 – épületben 2809 – határjelek építésével 1167 – kölcsönös elismerése 2431 – szántóföld önkényes bevetésével 1169 – szervitornak 2202 – szervitorok és gyalogos katonák által 1642 káromkodás – „bestye kurva fia” 2020 kártérítés – elrendelése 2282, 2371 kárvallás – boros hordó összetörése miatt 2021 kassai polgárok – ellen kiadott intı levél 2159 – kezén lévı birtokrész 2161 kaszáló 2838 – felbecsülése 2749 – felbecsültetése 2798 – füvének jogtalan széthordatása 1741 – jogtalan felszántása 1418 – jogtalan lekaszáltatása 1577, 1579, 1741, 1936, 2525, 2526 – kéretése 2120 – kiigazítása 2781 – körül vétele karókkal 1741 – lelegeltetése lovakkal 1574, 2002 – miatt indított per 2817 – visszakövetelése 2014, 2132, 2133 katona – gyalogos 1642, 1750, 1778

259

– királyi puskás gyalogos 2299 – lovas 1144 – puskás 1422 – puskás gyalogos 1381, 1522, 1747, 1781 katonai levél 1186 katonaság 2101 – beszállásolása 1654, 2329 – királyé 2329 kazal – jogtalan elvitele 1404 kecske 1511 – állítólagos megerıszakolása 2635 kemence 2741 – tapasztása 2016 kender – jogtalan szétszórása 1570 kereset – alóli felmentés 2241 – bizonyítása 2121, 2212 – bizonyítása jobbágyok részérıl 2405 – bizonyításának elrendelése 1966 – erdı és rét dolgában 2618 – esküre bocsátása 1901, 1902 – kettıs 1948 – megalapozatlan 2468 – szılı birtoklása miatt 1448 – törvényességének megkérdıjelezése 2318 kereskedı 1887 kerítés – lerontása 1955, 2474 kerítéskarók – kivágatása 2779 kert – építtetése idegen birtokon 1866 – gyepőjének leromboltatása 1740 – gyümölcsös 1740, 2474 – jogtalan elfoglalása 2499, 2764 – káposztás 2709 – kerítésének lerombolása 1825 – kerítéskaróinak kivágása 2771 – kivágatása 1740, 2834 – lerombolása 2543, 2545, 2674 – leromboltatása jobbágyokkal 2675 – leromboltatása szervitorokkal 2675

260

– leromboltatásának bizonyítása 2676-2678 – lerontása jobbágyok által 1887, 1888 – megrongálása 2771 – megrongálásának tagadása 2771 – termésének eltulajdonítása 1912 – visszaadása 1485 kért gabona visszautasítása 1526 kertek – káposztásak 2577 kettıs bizonyítás – elrendelése 2248 kezes – jobbágy 2012 kezesség 1358, 1497, 1618, 1677, 2257, 2439 – gyilkosért 1303 – nyestbır „subá”-ért 1714 – visszautasítása 2299 kezességvállalás 1946 kezesség – vállalásából eredıen kiszabott pénz-büntetés 1303 kibocsátó levél 1335 – érvénytelenítése 1160 kikiáltás 2681 kikiáltásról és törvény elé idézésrıl szóló levél – kiadásáért fizetendı összeg 2681 kiküldı levél 1226, 1387, 1557 kilenced – jogtalan visszatartása 2326 kiontott vér – bemutatása 1675, 1684, 1779, 2025 király 1576, 1611, 1612, 1647, 2097, 2390 – birtokosztályt elrendelı parancslevele 2215 – címeres oklevelének bemutatása 2624 – nemesi rangot adományoz jobbágyoknak 2624 királyi adományként birtokolt birtokrész 2170 királyi adománylevél 2314, 2624 – címeres 2624 királyi bírság 2241 királyi büntetés 2339 – megerısítése 2341 királyi büntetéspénz 2342 királyi ember 1149 királyi katonák – beszállásolása 2329

261

királyi kúria 1171, 1274, 1288, 2080, 2256, 2475, 2800 – elé idézés birtokperben 2313 – ítélete örökösödési ügyben 1343 királyi levél – törvénytelen bemutatása 2610 – törvénytelen kiadása 2610 királyi oklevél 2624 – címeres 2624 királyi osztálylevél 2823 királyi pecsét – alatt kiadott adománylevél 2313 királyi prokurátort valló oklevelek 2404 királyi puskás gyalogos katona 2299 királyi tábla 1687, 2518 királynak járó dézsmagabona – jogtalan beszedetése 2097 kiváltságlevél – nemesítésrıl 1672 „kocsi”-nak mondott szekér 2638 kocsis – megsebesítése 1219 kolostor 2014, 2615 konvent 2343 – által kiadott prokurátort valló levél 2593 – Szent Benedek 2593 korcsmálltatás joga 2036 költségek – megtérítése 2381 kötelezettség – megszegése miatti elmarasztalás 2650 – megszegésének bizonyítása 2142 kötelezettségvállalás – felmondása 2597-2600 – ítéletnek való alávetésre 2119 – pénzbüntetés terhe mellett 2119 – törvényszéki büntetés terhe alatt 2201 kötelezvénylevél 1706, 2141 – másolatának kiadása 2157 – tartalmának semmibe vétele 2599 követ 1642 követek – fizetése 2766 – megyeiek 2837

262

– nevei 2766 – országgyőlésiek 2837 követté választás – elleni tiltakozás 2762 köznemesek – jószágai 1654 köztudományvétel 1897, 2343 – elvégeztetése 1622 – elvégzésére való felkérés 1943 – kétségbe vonása 1896 kúria – kivágatása 1769 kutya – agár 1780, 2638 lázadás – miatt eltulajdonított tehén 1832 leánynegyed 1150, 1386, 1839, 2216, 2231 legeltetés tilosban 1507 legfelségesebb fejedelem – Ferdinánd király 2624 leleszi egyház – Szent Kereszt 2369 leleszi konvent 1288 – által kiadott prokurátort valló levél 1607, 1793, 1892, 1940, 2196, 2369, 2404 – oklevele egyezségrıl 2794 leleszi lakosok – szarvasmarháikat tiltott legelıre hajtották 1510 leleszi prépost 1510, 1652, 2259, 2322, 2335, 2371, 2455 – elismeri jobbágyának elfogatását 2461 – ellen elvégzendı bizonyítás 1209 – ellen írandó ítéletlevél 1404 – ellen kiadott ítéletlevél 1428 – elleni eskütétel 1589, 2265 – elleni idéztetés 1718, 1798 – elleni ítélet helyben hagyása 2461 – elleni per elhalasztása 2501 – elleni tiltakozás 1288 – elmarasztalása eskütételtıl függıen 1513 – elmarasztalása özvegy ellenében 2335 – elmarasztalásának lehetısége bır visszatartása miatt 1513 – elmarasztalásának lehetısége pénzbüntetésben 1513 – érdekében kiadott prokurátort valló levél 2369 – fellebbezése jobbágyszökés ügyében 2439 – felszólítása eskütételre 2460

263

– gabonavásárlót raboltatott ki 1369 – halastavat halásztatna tilalom ellenére 1748 – hatalmaskodásai 2229 – igazságtalan háborgatása 1509 – intése szılı méltányos felbecsülésére 2472 – ismételt törvény elé idézése 2462 – ítéletet kér rágalmazási ügyben 2457 – jobbágyainak elıállítási kötelezettsége 1718 – jobbágyát követeli vissza 2372 – megfenyegetése 2229 – megrágalmazása 2456, 2459 – megvádolása bır visszatartásával 1512 – pénzbírságot fizet ki 2335 – prokurátora elleni elıterjesztés 2335 – prokurátora széktörést követ el 2335 – püspöki dézsmát vesz haszonbérbe 2368 – rágalmakat utasít vissza 2457 – saját jobbágyait akasztatta fel 2459 – szökött jobbágyának visszakövetelése 2439 – szökött jobbágyát fogatta el 2439 – visszaélése hatalmával 1510 leleszi préposttól eskü letételét kérik 2459 leleszi préposttól eskü letételét követelik 1510 leszármazás – bizonyítása 2211, 2657 – bizonyítása nemesekkel 2508 – bizonyításának kérelmezése 2318 – bizonyításának szükségtelensége 2320 – bizonyítására tett ígéret 2319 – hibás bizonyítása 2109 – kimutatásának szükségessége 2652 – király elé terjesztése 2210 – levezetése 2210 – nıágon 2264 leszármazási rend – elismerése 2313 letett pénzbírság – összegének keveslése 2335 – visszavétele 2335-2337 levelek – megpecsételésének megtagadása a vár-megye részérıl 2731 libertinus, lásd jobbágy (felszabadított) litteratus, lásd deák

264

ló – eladása 2309, 2689 – elhajtása gabonából 1613 – eltulajdonítása 1911, 2309, 2609 – elvesztése 2309 – kiváltása 1613 – megölése 1685, 2701 lopás – felvágott fáé lopott ezüstkanalak 1440 lopott pohár 1440 lovak – eladása az alispánnak 1722, 2710, 2711 – elhajtásának tagadása 1278 – elrablása 1426, 2016 – eltulajdonítása 1429, 1440, 1799, 2710 – eltulajdonítása dézsmasertések miatt 2185 – eltulajdonítása miatt kirótt pénzbüntetés 2184 – szaporulatának átadására való felszólítás 2684 – önkényes elhajtása 2139 – tilosban legeltetése 1417, 1418, 1574, 1579, 1596 lovas katona állításáért fizetendı összeg 1144 magszakadás – miatt perelt jószágok 2210, 2314 – ürügyén nyert birtokjog, jószágok 1647 malom 1211, 1755, 1761, 1937, 2433 – áthelyezésére kötött egyezség 2082 – dolgában kötött egyezség 2323 – ¼-ed részének elfoglalása 1420 – építése elleni tiltakozás 2682 – építéséhez elfoglalt szántóföldek 2747 – építtetése 2578 – felosztása 2286 – gátjának leromboltatása 2138 – jogtalan birtoklása 1427 – károkozása jobbágyok szántóföldjeiben 2578 – károkozása másik malomnak 2082 – kéretése 2784 – kiigazítása 2729 – lerontása föld visszakövetelése esetén 2784 – túlságosan magas helyre építése 2432 malmok – megvizsgáltatása 2082, 2083

265

másolat – kérvényezése protestációról 2082 megállapodás – betartása 1855 – felbontása 2597, 2598 – megszegése 1855, 2088 – megszegésének tagadása 2089 – per felvételét illetıen 2650 megcsonkítás 2149 megölt ló – árának kifizetése 1685 megsebesítés 1607 – fahasábokkal 1769 – halált is okozható sebekkel 1375, 1586, 1606, 2148, 2149 – halálosan 1572 – karddal 1364 – szervitoré 1609 – tırrel 1282 megváltás – birtokrészé 1667 megváltási pénz – beszedése hatalmaskodás útján 1522 – visszakövetelése 2169 megveretés 1298 megvesztegetés – egy hordó borral 2550 megyegyőlés 1270, 1285, 1322 megyei követek 2837 megyei törvényszéki ülés – napjának megváltoztatása 2194 méhdézsma – haszonbérlete 2368 méhek – jogtalan elvitele 1579 mezıváros 2260 mise 2754 mohácsi csata 1661, 1663, 1853 molnár – meggyilkolása 1275 – meggyilkolása késsel és baltával 1211, 1214, 1215 – vízbe dobatása 1937 molnármesterek – kiküldése malmok megvizsgálására 2082, 2083

266

monostor – vikáriusa 2120 monostori konvent – oklevele 2207 nádori helytartó 1706 napszám – összege 1486 napszámosok – bérérıl szóló statutum 1486 nemes – megsebesítése 2699, 2708 – megtámadása 2708 – megverése 2699, 2708 nemesek – egytelkesek 2195 – eltiltása idegen határbéli legeltetéstıl 2579 – felszólítása adakozásra iskola építéséhez 2195 – felszólítása adakozásra törvényszéki ház építéséhez 2195 – gyalázása 1618 – közötti birtokviszály 1683 – sértegetése 1618 – zaklatása 1618 – zálogbirtoka 1618 nemeseknek nyújtandó elégtétel 1642 nem nemesi felkelés 2144 nemesi kiváltságlevél – bemutatása 1672 nemesi kúria 1326, 2326 – építése, helyreállítása 1297 – fele részének átadása 2091 – kéretése 1932, 1986, 2006 – megtámadása 1251, 2094, 2463 – részére készített kapu 2075 – visszakövetelése 1757 – zálogként birtokolt részének átadása 2091 nemesi rang – adományozása 1175 – adományozása jobbágyoknak 2624 – kiváltságának elismerése 1175 nemesi szabadság – ellen szóló ítéletlevél 2197 – külsı bíró kezébe bocsátása 2280 – megsértése 2278-2280

267

nemesi udvarház 2139, 2710 – elfoglalása 2714 – kéretése 1852 nemeslevél – címeres 1720 nemzetségi leszármazás – bizonyításának elrendelése 2657 – kimutatásának szükségessége 2652 nıági birtokjog – bizonyítása 2119 – cáfolása 1345 – elismerése 1225 – tagadása 2313 nıági leszármazás – alapján birtokolt jószágok 2264 nıági öröklés 1205, 1207, 1399, 1687, 1688, 2315 – bizonyítása 1829 – hatalmaskodás útján 1343 – jogtalanságának bizonyítása 2263 nyergek – átadása 1722 nyestbır „suba” 1714 nyíl 1737 nyílpuska 1506 nyomozás – folytatásának elrendelése 1216 – másodszori elvégzésének akadálya 2242 – molnár meggyilkolása ügyében 1216 nyomozati jelentés 1793 officiális 1832, 1834, 1847, 2009 – megtagadja a szökött jobbágy átadását 1944 officiálisok – által elkövetett fegyveres támadás 1772 – törvényszék elé idézése 1833 oklevél 1343, 1844, 2278, 2624 – címeres királyi 2624 – egyezségrıl 2794 – királyi 2624 – monostori konventé 2207 – örököt valló 2215 oklevelek 1687, 1843, 1845 – bemutatása birtokosztály miatt 1683 – bemutatására való felszólítás 1829 – birtokjog bizonyítására 2517, 2518

268

– királyi prokurátort vallók 2404 oklevélmásolatokért fizetett összeg 1497 oppidum – ¼-ed részének kéretése 2404 országgyőlés 1611, 1651, 1654, 1835, 2762, 2766, 2836, 2837 országgyőlési követek 2837 – fizetése 2766 – nevei 2766 – választása elleni tiltakozás 2762 országgyőlési követválasztás 2762, 2763, 2766 osztálylevél 1224, 1335, 1339, 1343, 1688, 2361 – királyi 2823 ı császári és királyi felsége – katonai levelének bemutatása 1186 ıfelsége – által kiadott parancslevél 2261 – által törvénytelenül kiadott levél 2610 – bortizedet engedett át 1921 – elé terjesztett leszármazás 2210 – hadserege 1510 – katonái jobbágyokat nyomtak el 2329 – katonáival ekét vitetnek el 2100 – katonasága a lakosságot nyomorgatja 1654 – katonaságának parancsnokai 1654 – megrágalmazása 2610 – parancsa birtok visszaadására 2404 – pecsétje 2271 – törvényszéke 1856 ı királyi felsége, lásd ıfelsége ökör – eltulajdonítása 2005 ökrök – jogtalan elhajtása 1580, 1768 önkényes határváltoztatás 2771 – tagadása 2772 önvédelem 1607 örök jogú birtok 1929, 1930, 2404 – ispán kezébe kerül 1949, 1950, 1951 örök jogú birtokok 2417 örök jogú jószág 2400 örök jogú jószágok 1662, 1663, 2031, 2772 örökösödési jog – elvesztése 2222 örökösödési jogcímő birtokos 1323

269

örökölt javak – elkótyavetyélése 1584 örököt valló oklevél 2215 örökség 1180 – ügyében tett tiltakozás 1166 özvegy – gyalázása szóval 2625 paplan (fejfedı) – megítélése ápolásért, gyógyításért 1189 parancslevél 1160, 1205, 1224, 1398, 1717, 2196, 2211, 2286 – bemutatásának elmulasztása 1794, 1795 – bemutatására való felszólítás 1794 – birtokfoglalásról 1168 – birtokosztályt elrendelı 2215, 2218, 2261, 2271, 2317 – érvényességének megkérdıjelezése 2263 – jogtalan kiadása 2667 – királyi 2215, 2261, 2271, 2286, 2350, 2476 – megérkezésének tagadása 2477 – tanúkihallgatás elrendelésére 1704 – törvényességének bizonyítása 2198 párviadalra hívás 1769 pásztor – elfogatása és fogságban tartása 2098 – megverése 2579 pecsét – alispáné 1252, 1340, 1359, 1508, 1557, 1559, 1622, 1813, 1886 – Zemplén vármegyéé 2038 – adományozása szolgálatokért 2533 pénz – eltulajdonítása 1384, 2005 – kizsarolása jobbágyokért 1494 – megváltási 1522 pénzbeli elégtétel 2091 – a törvényszéknek 2615 pénzbeli segítség – a vármegye közönségétıl 1961 pénzbírság 2335, 2439, 2666 – alaptalanul kiszabott 2667 – gyalázkodás miatt 2438 – jobbágy költözésének megakadályozása miatt 2482 – kifizetésének elızetes vállalása 2459 – királyi 2342 – letétele 2335, 2342 – letételének elmulasztása 2339

270

– terhe mellett kötött egyezség 2098 – vallomástétel megtagadása miatt 2539 pénzbüntetés 1169, 1308, 1591, 1795, 1800, 1918, 2506, 2519, 2795 – behajtásának elmaradása 2146, 2147 – behajtásának joga 2123 – bizonyítási eljárásról való távolmaradás miatt 2541 – eskü elmaradásáért 2751 – jobbágyasszony elfogatása miatt 2695 – jobbágyasszony fogságban tartása miatt 2695 – kezesség vállalásából eredıen 1303 – kifizetése ítéletlevél felbontásáért 1237, 1305 – kilátásba helyezése 2724 – kilátásba helyezése jobbágy költözésének megakadályozása esetére 2696 – kiszabásának lehetısége a leleszi prépostra 1513 – lehetısége 2186 – lehetısége egyezség elmulasztása esetén 2391 – lovak eltulajdonítása miatt 2184 – megfizetésének elmaradása 1911 – prokurátort valló levél hiánya miatt 1338 – szekér elhajtása és jobbágy kifosztása miatt 2140 – tanúvallomás elmulasztása miatt 1813 – terhe melletti kötelezettségvállalás 2119 – törvénysértés miatt 1689 pénzkölcsön 2221 – visszafizetése 1641 per – átirányítása a királyi kúriára 1171 – átküldése 2242 – átküldésének elmulasztása 2375, 2719 – átszállása az utódra 1384, 1402, 2169, 2240 – átszállása az utódokra 2411 – átszállása vikárius utódjára 2616 – átvállalása büntetés terhe mellett 2113 – elhalasztása 1190, 1690, 1846, 2095, 2501, 2637, 2787 – elzárása 2204 – esküre bocsátása jobbágy által 2748 – felülvizsgálata 1376, 1390, 1394, 1893, 2361 – felvétele 1498 – felvétele persorozatnak megfelelıen 2508, 2652 – felvételének elmaradása 2650 – felvételének elrendelése 2290 – felvételének kérelmezése 2477 – felvételének meghiúsulása 1987 – felvételének szükségessége 2364

271

– folytatásához kért segítség 2791 – igazgatása prokurátort valló levél nélkül 1898 – kaszáló rét miatt 2817 – leleszi prépost ellen 2501 – leszállítása 1894, 1988, 2108, 2109, 2512, 2615 – magszakadási 2210 – persorozaton kívüli felvételének akadálya 2661 – szántóföld miatt 2787 – újrafelvétele 2197, 2198 – visszabocsátása 2242 – visszarendelése a törvényszékrıl 1229 perátküldı levél 1659 – aláírásának és kiadásának joga 2227 – másolatának kiadásáért fizetendı összeg 2646 – másolatának kérelmezése 2646 perbehívó levél – másolat kiadásának megtagadása 1288 perek – közös tárgyalásának szükségessége 2667 perelt jószágok – eladományozása 2314 per-felülvizsgálati levél 2362, 2363 perjel 2615 persorozat – figyelembe vétele a királyi kúrián 2475 – figyelmen kívül hagyása a vármegyei törvényszéken 2475 per-visszabocsátó levél 2361, 2367 – bemutatásának kérelmezése 2360 – bemutatásának megakadályozása 2362 pervisszaküldı levél – bemutatása 2112 pervisszaőzés 1774, 2462 – miatt kirótt pénzbüntetés letételének elmulasztása 1774 polgár 1881 possessió – 1/3-adának kéretése 1807 – egy részének felgyújtása 2143 – fele része miatti idéztetés 2790 – fele részének kéretése 1808 – határába jogtalanul hajtott csordák 2804 – határába jogtalanul hajtott szarvasmarhák 2804 – kéretése 2404 – megvásárlása 2531

272

possessiók – területi hovatartozása 2350 posztó – „gránát” nevő 2010 praediális birtokrész – zálogban 2030 praedium 1646, 1891, 2469, 2513, 2515 – elkótyavetyélése 1584 – határának megtámadása fegyveresen 2648, 2649 – megvásárlása 2531 – után fizetendı püspöki dézsma 1645 prépost 1359 presbiter 2265 – templomszolga nevében végrendeletileg szılıt hagy az egyházra 2489 prokurátor (ügyvéd) 1661, 1662, 1842, 1843, 1845, 1896, 1970, 2026, 2198-2200,

2239, 2263, 2315, 2365, 2510 – elleni protestáció (tiltakozás) 2420 – elmarasztalása pénzbüntetéssel 1903 – elıtt tett vallomás visszavonása 2311 – feleletének visszavonása 2316 – letett pénzbírságot visszavesz 2335 – széktörést követ el 2335 – tanúkihallgatásokat mutat be 2712 – vallása (felfogadása) 1141, 1142, 1145, 1146, 1154, 1155, 1161, 1162, 1188,

1193-1197, 1199-1201, 1203, 1204, 1206, 1208, 1220, 1221, 1227, 1240, 1242- 1246, 1248, 1254-1256, 1261-1264, 1266, 1276, 1277, 1286, 1290, 1291, 1295, 1300, 1304, 1309, 1310, 1311, 1313, 1318, 1321, 1333, 1334, 1349, 1350, 1355, 1360-1363, 1365, 1366, 1368, 1369, 1379, 1405-1407, 1410, 1431, 1447, 1459, 1461-1468, 1470, 1472, 1473, 1475-1479, 1483, 1489-1492, 1514, 1515, 1523, 1527-1530, 1566, 1567, 1583, 1593-1595, 1603, 1631, 1636, 1639, 1664, 1671, 1691, 1692-1698, 1726, 1727, 1731-1735, 1743, 1749, 1754, 1756, 1766, 1775, 1786, 1787, 1790, 1792, 1801, 1803, 1805, 1809-1811, 1814, 1816, 1820, 1821, 1823, 1826-1828, 1863, 1867, 1952, 1956-1959, 1973, 2019, 2032, 2033, 2069, 2077, 2078, 2092, 2093, 2111, 2114, 2118, 2119, 2127, 2150, 2152-2155, 2163, 2166-2168, 2171, 2205, 2223-2226, 2228, 2267-2270, 2303-2305, 2307, 2310, 2333, 2353-2355, 2379, 2380, 2385, 2386, 2388, 2389, 2393, 2394, 2434, 2450- 2453, 2471, 2491, 2495, 2497, 2498, 2521, 2522, 2532, 2559, 2562, 2572, 2574-2576, 2582-2586, 2590-2592, 2611-2614, 2621, 2633, 2634, 2641-2645, 2688, 2703, 2704, 2707, 2720, 2736-2740, 2742, 2743, 2757, 2758, 2792

– vallásáért fizetendı összeg 1141, 1240, 1248, 2015, 2114, 2169, 2224, 2592, 2633

– vallásának visszavonása 1797 – védekezése széktörés ügyében 2336 – visszahívása 1618, 2233, 2312, 2455, 2725, 2752

273

prokurátori válasz – visszavonása 2770 – visszavonásának kérelmezése 2769 prokurátort valló levél 1606, 1607, 1655, 1658, 1687, 1769, 1772, 1793, 1794, 1799,

1842, 1843, 1849, 1956, 1858, 1859, 1892, 1898-1900, 1921, 1922, 1928, 1929, 1939, 1940, 1947, 1948, 1986, 1987, 2017, 2021, 2022, 2025, 2026, 2035, 2036, 2107, 2114, 2169, 2170, 2196, 2197, 2207, 2208, 2215, 2216, 2232, 2233, 2261, 2263, 2271, 2272, 2275, 2276, 2278, 2279, 2286, 2287, 2313, 2314, 2317, 2318, 2338, 2339, 2356, 2357, 2359, 2361, 2368, 2369, 2404, 2405, 2406, 2411, 2412, 2421, 2431, 2437, 2474, 2475, 2507, 2593, 2594, 2599, 2602, 2603, 2616, 2638, 2639, 2651, 2652, 2713, 2722, 2769, 2772, 2794

– hiánya 1303, 1338, 1344, 1430, 1796, 1898, 2339 – királyiak 2404 promontórium, lásd szılıhegy protestáció (tiltakozás) – halastó birtokába való beiktatás ellen 1149 – halastó halásztatása ellen 1148, 1183 – irtványföld elfoglalása és bevetése ellen 1191 – jobbágy elrablása, megverése és meggyilkolása ellen 1192 – jószágok birtoklása ügyében 1378 – leleszi prépost ellen 1288 – malom építése ellen 2682 – másolatának kérvényezése 2082 – örökség ügyében 1166 – prokurátor ellen 2420 – túl magasan épített malom ellen 2432 protestáló (tiltakozó) – gyalázkodó szavakkal illetése 1372 – megkergetése 1372 – szidalmazása 1372 protestáló levél – kiadása 1729 providus, lásd jobbágy provizor (jószágkormányzó) – ígérete igazságszolgáltatásra gyilkosok részére 1147 – földjeinek jogtalan felszántása 2753 – prokurátoraiul vallotta familiárisait 1161 – váré 1147, 1581, 1582 puszta jobbágyhely 2838 pusztatelek 2517 püspöki dézsma – fizetése praediumok után 1645 – haszonbérlete 2368

274

püspöknek járó dézsmagabona – jogtalan beszedetése 2097 rablás 1325, 2017 – dézsma 1427 – jobbágyok házából 2395 – két ló és kard 1426 – szabad úton 1426 – szekerek és szerszámok elvétele jobbágyoktól 1632-1635, 1637 rablógyilkosság 1939 – tagadása 1940 rablók 1841 rácok 2010 rágalmazás – „csaló” 2365 – gyújtogatással 1665 – szervitoré 1741 – tagadása 2308 – „tolvaj” 1741, 2020, 2308 – visszautasítása 2457 – „zsarnok” 2456, 2457, 2459 régi közút – bekerítése 1742 remete barát 2121, 2334, 2607 remete barátok 2120 – által birtokolt erdı 2620 – által birtokolt rét 2620 – erdı- és réthasználata 2618 – generális perjele 2618 – perjele 2615 remete szerzetesrend 2014 remete testvér 2014 részrehajlás vádja – bírák ellen 1433 – esküdtek ellen 1433 – vármegye közönsége ellen 1433 rét – elfoglalása 2618 – jogtalan lekaszálása 2527, 2840 – jogtalan lekaszáltatása 2581 – kéretése 2120 – remete barátok birtokában 2618, 2620 rétek – jogtalan lekaszáltatása 2580 rovásadó 2090

275

sajt 2139 sallarium, lásd bér seb – bemutatása a törvényszék elıtt 2025 sértegetés – nemesemberé 1618 sertés – jogtalan levágása 1701, 1955, 1983, 2387 sértés – nemes asszonyt parasztasszonynak neveztek 1591 sertések – elhajtása 1638, 1721 – jogtalan dézsmáltatása 1581, 1582 – jogtalan elhajtása 1581, 1582, 1721, 1737 – jogtalan levágása 1721, 1737 soltész 1427 – házának megtámadása 1627 – meggyilkolása 2332 statutum – alispán törvénykezési jogáról 1271 – bírák számáról 1352 – castellum építésére vonatkozóan 1317 – elszökött és erıszakkal elhurcolt jobbágyokról 1651, 1654 – fellebbezésben lévı jobbágyi perekrıl 2836 – gonosztevık üldöztetésével és elfogásával kapcsolatban 1841 – gyilkossági ügyekrıl 2193 – hetivásár napjáról 2194 – intı és ítéletlevelek kézhezvételének rendjérıl 1840 – iskola építésérıl 2195 – jegyajándék és leánynegyed felvételével kapcsolatban 1839 – elbúcsúztatott jobbágyokról 2836 – jobbágyok szabadságairól 2836 – jobbágyok visszakövetelésérıl 2836 – kötelezvénylevél másolatának kiadásáról 2157 – megerısítése 1252 – megyei törvényszéki ülés napjáról 2194 – prokurátorok visszahívásáról 1336 – püspöki dézsmák ügyében 1645 – szılıt mővelı napszámosok bérérıl 1486 – törvénykezés idıtartamáról 1352 – törvényszék tartásával kapcsolatban 1717 – törvényszéki ház építésérıl 2195 – verekedési ügyekrıl 2193 – vérontási ügyekrıl 2193

276

suba – nyestbır 1714 szabad költözés – akadályozása fıbenjáró ítélet miatt 2698 szabad rendelkezési jog – jószágok fölött 2536 szabad úton való feltartóztatás 2384 szabad vásár 1832 szalonna – eltulajdonítása jobbágyok házából 2395 számadás – gyámságról 2821 szán 1192 – eltulajdonítása 1202 szántóföld 1937 – árpával bevetve 2573 – átíratása 2735 – birtokjogának bizonyítása 2074 – elfoglalása fegyveres kézzel 2648, 2649 – jogtalan bevetése 1169, 1507, 1597, 1804, 2702 – jogtalan elfoglalása 1507, 1597, 1737, 1739, 1804 – jogtalan felszántása 1507, 1576, 2573, 2702 – kéretése 1543, 1933, 2783 – miatt indított per 2786 – termésének jogtalan elvitele 1169 – zálogban 1596 szántóföldek 1892-1894 – elfoglalása malom építéséhez 2747 – jogtalan birtoklása 2131, 2487 – jogtalan elfoglalása 1471, 2326, 2577, 2753 – jogtalan felszántása 2753 – kéretése 1699 – kiigazítása 2814 – visszaadására tett ígéret 1600 – visszakövetelése 1623, 2747 – zálogba adása 1484 szarvasmarhák – elhajtása 1824 – elhajtása tilalomtörés miatt 1510 – idegen possessió határára hajtása 2804 – jogtalan elhajtása 1314, 2529, 2839 – jogtalan elhajtása és visszatartása 1573 – tilalmas legelıre hajtása 1510 szavatolói jótállás 1968

277

szegények idézéseinek kikiáltása 1817 szekér 1804 – jogtalan elhajtása 2140 – jogtalan visszatartása 2423 – „kocsi” 2638 – önkényes elhajtása 2139 széktörés 1391, 1433, 1785, 1806, 2020, 2335, 2336, 2337, 2460, 2503, 2511, 2626,

2831 – gyalázkodással, sértegetéssel 1284 – vétkének tagadása 2366 széna – jogtalan elhordása 2528 – jogtalan elhordatása 1579, 1890, 1913, 2525, 2580 szervitor 1192, 1211-1213, 1238, 1251, 1642, 1778, 1861, 2202, 2256 – agyba-fıbe verése 1596 – ekéjébıl kiverik a vasat 2807 – elfogása 1215, 1601 – elfogatása 2008, 2760 – elıállítása 1314, 1424, 1945, 1972 – elıállítása hatalmaskodás miatt 1625, 1703 – elıállítása jobbágyok gabonájának elhordása miatt 1578 – elıállítása tilosban legeltetés miatt 1574 – eltartása 1599 – fejszéjének eltulajdonítása 1804 – feltartóztatása 1481 – gabonavásárlót raboltak ki 2368 – gyújtogatott 2143 – házának kirablása 2429 – házára törtek 1215 – jogtalanul szedetett be dézsmagabonát 2097 – juhokat hajtott el 1638 – kikérése igazságszolgáltatásra 1215 – megfenyegetése gyilkossággal 1729 – meggyilkolása 1396, 1572, 1596, 2025 – meggyilkolása és pénzének elrablása 1939 – megrágalmazása 1741 – megsebesítése 1219, 1609, 1746, 1779, 1972 – megsebesítése halálosan 1572 – megsebesítése halált is okozható sebekkel 1586 – megverése 1627, 1675, 1741, 1779, 1972 – sertéseket hajtott el 1638 – szántóföldjére törtek 2807 – szarvasmarhákat hajtatott el 2839

278

– szidalmazása 1940, 2825 – szökése 1999 – vérének ontása 1675, 1779 – vért ont 2106 szervitori elkötelezettség – felvállalása 2797 szervitorok – egregiust támadtak és vertek meg 1676 – elıállítása nemes megtámadása, megverése és megsebesítése miatt 2708 – jobbágyot kötöztek meg és vetettek fogságba 2608 – károkozása 1233 – kert kerítését rombolták le 1825 – kertet romboltak le uruk akaratából 2675 – megsebesítése halált is okozható sebekkel 1921 – nemest támadtak, vertek és sebesítettek meg 2708 – részére ígért törvénykezés 2818 – szervitort sebesítettek meg 1219 szerzıdés – felmondása 2600, 2601 – megszegése 2601, 2602 – megszegésének vádja 2603, 2753 szidalmazás 1358, 1576, 1607, 1996, 2034, 2437 – „áruló” 2436 – „beste”/ „bestye” 1234, 2436 – „beste kurva” 1235 – „gyilkos” 2016 – „kurva” 1234 – „kurva fia” 2436 – önvédelembıl 1235 – szervitoré 1940, 2825 – „útonálló rabló” 2016 szolga – gyalázkodó szavakkal illetése 1358 – megverése 1571 – szidalmazása 1358 – visszakövetelése 2438 szolgabíró – beidéztetése büntetés terhe mellett 2344 – elmaradása bizonyító eljárásról 1963 – elmaradása kitőzött határnapról 2801, 2802 – elmaradása törvénykezésrıl 2801, 2802 – felkérése bizonyítás elvégzésére 2540, 2789 – felkérése kaszáló rét kiigazítására 2781 – felkérése keresetben foglaltak bizonyítására 2018

279

– felkérése szerzıdésszegés bizonyítására 2753 – felkérése vizsgálatok elvégzésére 2606 – felszólítása intésre 2748 – ítélethozatal után nem kérhetı 2746 – jelentéstételt mulaszt el 1602 – kéretése bizonyítás átalakításához 2342 – kéretése bizonyítás elvégzésére 2780 – kéretése intés átadására 2683 – kéretése kártétel megvizsgálására 1233 – kéretése önkényes határváltoztatás bizonyítására 2771 – kihívása tanúkihallgatás elvégzésére 2825 – kiküldése jobbágy átadása miatt 2819 – kiküldése tanúvallomások felülvizsgálatára 2595 – kiküldésének kérelmezése tanácskozás miatt 2663 – megakadályozása ítélet végrehajtásában 2748 – tanácskozás miatti kiküldésének megtagadása 2664 – tanúvallomások felülvizsgálatát mulasztotta el 2595 – törvényszéki utasításra földmérést végzett 2777 – új kérése 2540 szolgabírók – eltiltása birtokrészek visszavételétıl 2197 – megválasztása 1648 szolgálatra kényszerítés – tagadása 2841 szökött jobbágy – kéretése 1157, 1223, 1260, 1272, 1353, 1413, 1532-1539, 1541, 1542, 1558,

1624, 1944, 2445 – szılıjének kéretése 1995 – visszaadásának akadálya 2439 – visszakövetelése 1669, 1670, 1872-1874, 1876-1878, 1882-1884, 1971, 2001,

2056, 2173, 2377, 2439, 2442, 2449, 2548, 2551, 2555 – visszakövetelése a leleszi préposttól 1652, 2259 szökött jobbágyasszony – visszakövetelése 1879, 2059 szökött jobbágyok 1643, 1651, 1654 – kéretése 2565 – visszakövetelése 1994, 2071, 2376 szökött szervitor – visszakövetelése 1999 szökött zsellér – visszakövetelése 1999 szılı 1302, 1315, 1709, 1998, 2587 – adományozása asszonyi hőtlenségbıl eredıen 1686 – birtoklásától való eltiltás 1962

280

– birtokjogának vitatása 1332, 1449-1452, 2687 – birtoklása miatt indított kereset 1448 – birtoklása vérrokonság jogán 1752 – dolgában kiadott intı levél 2727 – dolgában megírt felmentı levél 1377 – egyház birtokában 1332 – jogtalan elfoglalása 2534 – építésétıl való eltiltás 2400 – felbecsülése 2473, 2489 – felbecsülésére való intés 2472 – felbecsültetése 2500 – gyámság címén birtokolva 2331 – használatától való eltiltás 2382 – jogtalan elfoglalása 1419, 2324, 2534 – jogtalan elfoglalása és mővelése 1315 – jogtalan elvétele 1253 – jogtalan leszedése 1265, 1316, 2351 – jogtalan leszedetése jobbágyokkal 2101 – jogtalan leszedetése szervitorokkal 2101 – kéretése 1181, 1332, 1995 – kiváltása pénzzel 2151 – lelegeltetése 1713 – mővelésétıl való eltiltás 1962, 2400 – nagyobb részének elfoglalása megállapodás ellenére 1597 – vásárlása 1449, 1450, 2004 – vásárlása egy lóért 1449 – vérrokonság címén birtokolva 2331 – visszatartása 1429 – visszaváltása pénzen 1453 – zálogként való átengedése 2534 – zálogban 2300 szılıért fizetendı pénz – letétele 2500 – visszatartása 2004 szılıért letett pénz – felvételének megtagadása 2500 szılıhegy 1181, 1265, 1302, 1316, 1332, 1340, 1487, 1650, 1686, 1752, 1850, 1851,

1962, 1995, 1998, 2013, 2101, 2105, 2130, 2151, 2300, 2324, 2382, 2400, 2401, 2472, 2489, 2496, 2500, 2534, 2587, 2658, 2687, 2727

szılık – felbecsülése 2013 – felbecsültetése 2105 – miatti intés 1650, 2496 – zálog címén való birtoklása 2401

281

szınyeg – elzálogosítása juhokért 2765 támadás 1996 – fegyveresen 1772, 1778 – házé 1715, 1716 – házé karddal 1606 – karddal 1769 tanácskozás – miatt kért esküdt 2663 – miatt kért szolgabíró 2663 – miatt kért esküdt kiküldésének megtagadása 2664 – miatt kért szolgabíró kiküldésének megtagadása 2664 tanúbizonyság 1305, 1843, 1845 – letétele az alispán pecsétjére 1252 – megtagadás miatt megszabott büntetés 1252 tanúbizonyság-levél – alispán ellen szóló 2547 – bemutatásának elmaradása 2549 – bemutatásának kérelmezése 2546 – bemutatásának követelése 2547 – másolata 2604, 2730 – másolatának kérelmezése 2546 tanúbizonyság-levélrıl készítendı másolat – kiadásának akadálya 2549 tanúbizonyságok 2607 – eskü alatt 2247, 2248 – eskütétel nélkül 2246, 2249, 2338 – felvételének elrendelése 2253 – felvételére hozott törvényszéki ítélet 1897 – győjtése más vármegyékben lakóktól 2245 – győjtésének engedélyezése 2206 – győjtésére asszonyt küldtek ki 2509 – jogszerőtlen győjtése 2244 – más vármegyébıl 2508 – megismétlése 2249 – nem nemeseké 1989, 1990 – száma kevés 1991 – nemesek 1662 – nemtelenek 1989 tanúk – parasztok 1662 tanúkihallgatás 1273, 1988, 2276, 2344, 2605, 2661 – átalakítása 2345 – elvégzésének elmulasztása a szolgabíró részérıl 2825

282

– elvégzésének elmulasztása az esküdtek részérıl 2825 – elvégzésének kérelmezése 2825 tanúkihallgatások – bemutatása 2712 – bemutatása vikárius érdekében 2617 – érvényességének megkérdıjelezése 2713 – jogszerőtlen elvégzése 2244 tanúkihallgatásokkal kapcsolatban emelt kifogások 2713 tanúkihallgatást elrendelı parancslevél 1704 tanúságtétel – meghirdetésérıl való elmaradás 1454 tanúvallomás – elmulasztása miatt kiszabott pénzbüntetés 1813 – letétele egy hordó borért 2550 tanúvallomások 2607, 2722 – általi bizonyítás 2036 – általi bizonyítás kérelmezése 2035 – átalakítása 2348, 2349 – bemutatása megállapodás igazolására 1621 – elfogadásának kérelmezése 2338 – elolvasásának követelése 2602 – erıszakos birtokfoglalás kapcsán 1907 – eskü alatt 2723 – felülvizsgálatának elmulasztása 2595 – felülvizsgálatának elrendelése 2595 – felvétele 2603 – lefordításának követelése 2602 – megerısítése 2793 – megtételére való felszólítás 2541 – nemeseké és nemteleneké 1907 – remete barátok erdı– és réthasználatáról 2618 – semmissé nyilvánítása 2338 – szabad szedése (győjtése) 1380 – újrafelvétele 2540 – újrafelvételének akadálya 2343 – újrafelvételének elrendelése 2338 tanúvallomásokról készült levél – bemutatása 2507 tartozás (lásd még: adósság)1854, 2696 – borral 2809 – elengedése 1185 – ház helyreállításával 2809 – pénzbeli 2192, 2748, 2826 – pénzbüntetés megfizetésével 1911

283

– törlesztésére tett ígéret 2180 tavak – jogtalan halásztatása 1438 tehén – eltulajdonítása 2005 – eltulajdonítása engedetlenség és lázadás miatt 1832 tehenek – eltulajdonítása és levágása 2034 – jogtalan elvitele 1577 telkek – követelése 2517 templomszolga – végrendeletileg szılıt hagy az egyházra 2489 terragium, lásd földbér tilalmas erdı 1712 tilalmas fő – lelegeltetése lovakkal 1507 tilalmazás – alatt lévı folyók halásztatása 1438 – alatt lévı szılı 1315 – alatt lévı tavak halásztatása 1438 – jegyajándék kapcsán 1324 tilalomtörés – vétkéhez kapcsolódó elıírás 1510 tiltakozás – követté választás ellen 2762 tiltólevél – kiadásának kérelmezése 2086 titkos tanács 1179 titkos vizsgálat – szökött jobbágyok ügyében 1643 tized – jogtalan beszedése 2325 tolvajok 1841 törvény elé idézés 2681 törvény elé idézésrıl és kikiáltásról szóló levél – kiadásáért fizetendı összeg 2681 törvénycikkelyek – elfoglalt birtokok visszakövetelésérıl 1660 – fellebbezésrıl 2745 törvénykezés – bírák száma 1352 – elhalasztása baleset miatt 2146, 2147 – idıtartama 1352

284

– ígérete jobbágy fölött 2455 – ígérete jobbágyok részére 2782 – jobbágy részérıl 2374 – jobbágyok részére 2479, 2818 – kérelmezése gyalázkodás miatt 2625 – megtartására tett ígéret 2479, 2818 – nélküli akasztás kérelmezése 2395 – szervitorok részére 2818 törvénysértés 1689 törvényszék 1285 – elé vezetés fenyegetés hatása alatt 2799 – elıtti megjelenés elmulasztása 1415-1418, 1420, 1421, 1425, 1429, 2258, 2273,

2409, 2795, 2817 – felkérése ítélethozatalra birtokrészekkel kapcsolatban 2196 – illetékességének vitatása 2369, 2371 – ítélethozatali kötelessége 2723 – megtagadja egy fellebbezés átküldését 2745 – nyolcados 1835 – számára letett pénzbeli elégtétel 2615 – tartásával kapcsolatos statutum 1717 törvényszéki büntetés – letétele 2107 törvényszéki ház – építésére fizetendı összeg 2195 törvényszéki ítélet – tanúbizonyságok felvételére 1897 törvényszéki jegyzı 2233, 2234, 2236, 2410, 2767 – járandósága 2090 – kiküldése kár felmérésére 2202 törvényszéki utasításra végrehajtott földmérés 2777 törvénytelenül kiadott királyi levél – törvénytelen bemutatása 2610 tőz – jobbágyok házának leégése 1710 udvarház 1606, 2036 – elfoglalásától való eltiltás 1604 új esküdt – kérése bizonyítási eljáráshoz 2540 új határnap – kitőzése per-visszabocsátó levél bemutatására 2361, 2362 – kitőzésének követelése ítéletlevél bemutatására 2345 – kitőzésének megtagadása 2346 új ítélet – kérelmezése 2199

285

új kerítés – szétvágása 2773 új szolgabíró – kérése bizonyítási eljáráshoz 2540 uradalom – fıúri 1654 út – elfoglalása 2771 – készíttetése jogtalanul 1740 útonállás 1626 – puskás gyalogos katonákkal 1747 útonálló 2017 ünnep – okán elıterjesztett fellebbezés 1170 vádaskodás – kapitány szervitorainak eltartásával 1599 vadászkutya – agár 1780, 2638 – megfogása 2638 választott bírák 1647, 1649, 1704, 1706, 1707, 1829, 1835, 2098, 2502, 2504 választott bíró – lekaszabolása 2148 vallomás – visszavonása 2311 vallomástétel 2558 – eskü alatt 2344, 2409 – megtagadása 2539 váltság – fejében visszaadott juhok 1638 – fejében visszaadott sertések 1638 – kicsikarása elfogott jobbágyokért 1834 – követelése jobbágyért 1832 – követelése lopott tehén miatt 1832 vám – bor után 1177 vámlevél 1238 vár 2008, 2299 – szılıje 1998 várból való kizárás 2390 – tagadása 2392 várhoz tartozó birtokrészek 1789 vármegye – által kiadott prokurátort valló levél 2404 – közönségének eltiltása ítélethozataltól 1796

286

– törvényszéke 1172 vármegyei hadak – vezérének megválasztása és járandóságai 1144 vármegyei határozat – végrehajtásának megakadályozása 1774 vármegyei jegyzı 1312 – prokurátort vall 1266 vármegyei törvényszék – illetékességének bizonyítása 2415 – illetékességének kétségbe vonása 2414 vármegyének adott pénzkölcsön 1641 vásár 1858 – szabad 1832 végrendelet 1179, 1584, 1815 vér – felmutatása a vármegye közönsége elıtt 1812 vérbírság 1678, 1684 – behajtása 2099 vérdíj – megfizetésére való kötelezés 1210 verés 1584, 1753 – asszonyé 1576, 1842, 2493, 2494 – bíróé 1788 – csaknem halálra 1750 – cseberrúddal 2026 – egregiusé 1676 – félholtra 1234 – halált okozó 1596 – jobbágyé 1640, 1905, 2016, 2492, 2524 – jobbágyoké 1723 – juhászé 1905, 2492 – önvédelembıl 2026 – pásztoré 2579 – szervitoré 1627, 1675, 1779 – szolgáé 1571 véres ing – bemutatása 2106 véres ruha – bemutatása 1292, 1364, 1375, 1586, 1587, 1905, 2708 vérontás 1684, 1769, 1779, 1842, 2106, 2557 – miatt kiadott bírságlevél 1717 – miatt kiszabott bírság 1678 vérrokonság – címén birtokolt szılı 2331

287

– jogán birtokolt jobbágyok 1854 – jogán járó szılıbirtok 1752 vétkesek – elıállítása 1924 vikárius 1489, 2120, 2618 – érdekében bemutatott tanúkihallgatások 2617 – újhelyi 2334 – utódjára szállott per 2616 visszabocsátó levél 1717, 1793, 2232, 2233, 2242 – másolatának bemutatása 2238 – másolatának kiadását megtagadják 2239 – másolatáról kért másolat 2238 zab – jogtalan elvitele 1953 zaklatás 1178 – birtokfoglalás miatt 1658 – birtokrészek miatt 2467 – méltatlanul 1658 – nemesemberé 1618 zálog 1690, 2221 – címén átíratott birtokrész 1764 – címén átírt birtokrész miatti intés 1666 – címén birtokolt birtok 1929, 1930 – címén birtokolt birtokjogok 1920 – címén birtokolt birtokrész 1457, 1705, 1822, 2170, 2515, 2789,

– címén birtokolt birtokrészek 1791, 1920, 1928, 1935, 2207, 2210, 2230, 2466, 2659, 2686

– címén birtokolt jobbágy 1367, 1985, 2162, 2651-2654 – címén birtokolt jószágok 1920, 2084 – címén birtokolt nemesi kúria 2091 – címén birtokolt szılı 2300 – címén birtokolt szılık 2401 – címén birtokolt praediális birtokrész 2030 – címén való birtoklás bizonyítása 1930, 1931 – felvétele 2162 – felvételének kérelmezése 2207 – jószágokért tilalomtörés miatt 1510 zálogba adott birtokrész 2827, 2828 – keresése 2518 zálogba adott bır 1510 zálogba adott jobbágyhelyek 1730 zálogba adott jobbágyok 1938 zálogba adott jószágok 1838 zálogba adott szántóföld 1596

288

zálogba adott szántóföldek 1484 zálogba adott szınyeg 2765 zálogbirtok – nemesemberé 1618 zálogvalló levél 2207, 2221, 2275 – bemutatásának elrendelése 1931 zsarolás 1494, 2754 zsellér 1929 – elıállítása lefoglalt borok miatt 1818 – követelése 2567 – meggyilkolása 1738 – megkergetése 1937 – szökése 1999 – visszakövetelése 2483 zsellérház – fegyveres megrohanása 1471

289

NÉVMUTATÓ Abaháza praedium – 1933 Abajdics István − 2138 Abara possessio – 1496, 2040, 2041, 2196, 2350 Adamcsovith György – 1250 Agárd possessio – 1697 Agárdy Miklós – 1234, 1235, 1381, 1382, 1618, 1619, 1679, 1684, 1690, 1967, 1968,

2222 Agárdy Péter – 1234, 1235 Agneta, Haraszthy István özvegye, Nagy János házastársa – 1248 Agnóci szántóföld – 2326 Alaghy János – 1370, 1455, 1551, 1552, 1553, 1669, 1670, 1689, 1749, 1774, 1821,

1877, 2009, 2058, 2060, 2068, 2173, 2177, 2186, 2291, 2292, 2435, 2449, 2489, 2500, 2561, 2587, 2630 2642

Alpáry Simon (bolyi) – 1144, 1181, 1204, 1249, 1272, 1383, 1448, 1449, 1451, 1452, 1459, 1500, 1562, 1640, 1681, 1682, 1722, 1803, 1927, 1933, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1981, 1982, 1983, 1984, 2028, 2049, 2050, 2136, 2158, 2201, 2781

Alsóberecki possessio – 1808, 1932, 2006 Alsócsebény possessio – 2059 Alsócsebinye possessio – 2566 Alsógolopy Gáspár – 1408 Alsóharbok – 1353 Alsólindvai Bánffy László – 1762, 1864, 1964 Alvég – 1868 Alzemplén vm. – 2790 Ambrus deák – 1588, 1791, 1822, 1910, 2101 Anárcsy János –1454, 1457, 1916, 2107, 2108, 2109, 2114, 2153, 2352, 2356, 2815 Anárcsy Péter – 1454, 1457, 1916, 2107, 2108, 2109, 2114, 2692 Andok István – 1978 András, jobbágy – 1147, 1278 András presbiter – 2489 András szervitor – 1626 Andráskó János – 1633 Andráskó Tamás – 1633 Andrásovicz Mihály – 1569 Andrecia fia Iván – 2566 Angyal Márton – 1890 Ankó asszony – 2651, 2652, 2653, 2657 Anna, Atyay Lörinc leánya – 1388 – Bacskay Gergely özvegye –2272 – Bakay Bálint házastársa –1234, 1235, 1618, 1914 – Borbély János házastársa –1420, 1422, 1754, 1960 – Egry Balázs házastársa – 2070

290

– Keczer Ferenc házastársa – 1694, 1699, 2271, 2273 – Kendy Bálint házastársa – 2403 – Komoróczy László házastársa – 1955 – Körtvélyessy György házastársa – 1495, 1725, 1763, 2119, 2504 – Orogványi Gergely házastársa Anna –2031, 2033 – Szalonthay János leánya – 1684 – Sztankóczy Máté deák házastársa – 2261, 2310, 2313 – Sztárnay Ferenc házastársa – 2032, 2113, 2115, 2507 – Sztrithey Györgyné leánya – 1584, 1585 – Tárkányi Miklós özvegye – 2691 Antal András – 1210 Antal deák – 1774 Antal, jobbágy – 1573 Antal Pál – 1718 Aran István – 1887 Aranymíves (Aurifaber) Szentbertalany Lázár – 1511 Atyay Anna – 1388 Atyay György – 1188, 1302, 1388, 1664, 1715, 1788, 1850, 2078, 2113, 2720 Atyay János – 1302, 1388, 1664, 2078, 2113, 2720 Atyay Kristóf – 1779, 1809, 1879, 2073 Atyay Lırinc – 1188, 1269, 1302, 1414, 1499, 1714, 2113 Attyval Antal – 1544 Azar possessio – 2447 Azary István – 1291, 1292, 1294, 1440, 1570, 1911, 1992, 2029, 2099, 2124 Azary Márton – 2447, 2448 Azary Miklós – 1914 Azary Zsigmond – 1291, 1571, 1609 Ács Péter – 1558 Ádám András – 1685 Ádám Antal – 1802 Ádám István – 1975 Ágóc possessio – 2446, 2560, 2561 Ágoston, soltész – 2332 Bacska possessio – 1359, 1457, 1748, 2202 Bacskay András – 1453, 1481, 1544, 1550, 1572, 1625, 1680, 1694, 1714,1715, 1752,

1771, 1798, 1918, 2086, 2271, 2272, 2324, 2325, 2326, 2327, 2328, 2329, 2330, 2331, 2332, 2527, 2529, 2710, 2823

Bacskay Anna, Keczer Ferenc házastársa – 1206, 1522 Bacskay Ferenc – 1359, 2251, 2351 – házastársa Erzsébet – Bacskay Gergely – 1453, 1694, 2271, 2272

291

Bacskay György –1360, 1481, 1503, 1526, 1572, 1680, 1771, 1772, 1824, 1918, 1919, 2077, 2086, 2323, 2324, 2325, 2326, 2327, 2328, 2329, 2330, 2331, 2332, 2333, 2446, 2526, 2527, 2528, 2529, 2560, 2561, 2610, 2838

Bacskay János – 1202, 1359, 1429, 1454, 1457, 1493, 1837, 1916, 2011, 2107, 2109, 2202, 2203, 2430, 2627

Bacskay Miklós (somosi) – 1217, 1219, 1290, 1296, 1359, 1547, 1752, 1780, 2145, 2204, 2250, 2277, 2380, 2444, 2529, 2638, 2608, 2609, 2639, 2710, 2716, 2823

Bacskay Miklós egri prépost – 2109 Bacskó possessio – 1752, 1771, 1772, 1921, 1922, 2324, 2325, 2327, 2328, 2330, 2710 Bajony István – 1247, 1539, 1908, 1964, 2523 Bajony János – 1762, 1864 Bajory Lénárt – 1244, 1666, 1826, 2215, 2216, 2227, 2230, 2231, 2755 Bakay Bálint – 1234, 1235, 1381, 1382, 1618, 1914 Bak Gergely – 2380 Bak Máté .– 2008 Bak soltész – 1427 Bala Jakab – 2000 Balázs deák – 2485 Balázs Gáspár – 2259 Balázs szervitor – 1247 Balkovith Mihály – 1887 Baló Benedek – 2071 Balogdy István – 1421 Balogh Albert – 1310, 1673, 1872, 1879, 1880, 1881, 1882, 1885, 1907, 1909, 1991,

1994, 1999, 2001, 2013, 2014, 2018, 2027, 2037, 2051, 2054, 2063, 2064, 2091, 2120, 2121, 2139, 2140, 2214, 2302, 2321, 2376, 2441, 2445, 2446, 2483, 2485, 2486, 2548, 2555, 2568, 2571, 2607, 2630

Balogh Albert (lasztóci) – 1868 Balogh András – 1413, 1541, 2062 Balogh Antal – 1718 Balogh Bertalan – 1268, 1583 Balogh Demeter – 1316 Balogh Gergely – 1316 Balogh Imre – 2334 Balogh, másképpen Bessenyı Gergely – 1292 Balogh Pál –1238 Baló János – 2071 Baló Mátyás – 1980 Bane Balázs – 2054 Bane Gergely – 2054 Barancs possessio – 1348, 1994, 2031, 2054, 2104, 2680 Barancsy Anna – 1811, 1994, 1997 Barancsy Ferenc – 1165, 2031 Barancsy Ilona –

292

Barancsy Katalin – 2680 Baráth János – 1678 Baráth Márton – 1315 Barkó possessio – 1265 Barkó vára – 1789, 2404 Barlok András – özvegye, Potenciána – 1197 Barrabás Benedek – 2529 Bartha János – 2430 Batthyány Ferenc – 1217 Batthyány Gáspár – 1217 Batthyány János –-1217 Battyán castellum – 1218 Battyán possessio – 1217, 1547, 2351 Bábay Antal – 2448 Bácsi Pál – 2435 Bácsmegyey János – 1181, 1751, 1965, 1998, 2004, 2008, 2536 Bácsmegyey Péter, butkai – 2567 Bálintdiák János – 1777 Bálint Gergely, másképpen Valyó Gergely – 2552 Bánchy János – 2394 Bánffy Gábor – 1351, 1380, 1786, 1856, 1857, 1942, 1969, 1970, 2038, 2220, 2232,

2235, 2237, 2241, 2311, 2312, 2505, 2347, 2558, 2591, 2593, 2594, 2837 Bánffy Gábor, (nagymihályi) – 1192,1380, 1794, 1795, 1818, 2081, 2095, 2233, 2240,

2338, 2339, 2392, 2409, 2432, 2506, 2539, 2681, 2682 Bánffy Katalin – 1184, 1218, 1232, 1233, 1251, 1299, 1389, 1611, 1580, 1612 Bánffy László (alsólindvai) – 1762, 1864, 1964 Bánffy Magdolna – 1203, 1887, 2543 Bánffy Sandrinus – 1351, 1577, 1709, 1786, 1800,1856, 1857, 1969, 1970, 2038, 2220,

2232, 2235, 2237, 2241, 2505, 2541, 2542, 2558, 2583, 2593, 2594, 2696, 2783, 2784, 2785

Bánffy Sandrinus (nagymihályi) –1250, 1262, 1267, 1380, 1546, 1761, 1793, 1794, 1795, 1799, 1872, 2081, 2233, 2240, 2338, 2339, 2392, 24009, 2432, 2506, 2539, 2550, 2564, 2568, 2577, 2578, 2681, 2762, 2763, 2782, 2818, 2819

Bánóc possessio – 1940, 1941, 1975, 1979, 1983 Bánóczy János – 1156, 1222 Bánóczy Ákos – 2136 Bánóczy Gáspár – 2136 Bánóczy Ilona – 1591, 1588 Bánóczy Miklós – 1167, 1259, 1733, 1983, 2132, 2133, 2134, 2136, 2141, 2142, 2147,

2175, 2179, 2180, 2181, 2182, 2184, 2187, 2189, 2190, 2253, 2260, 2294, 2295, 2347, 2373, 2374, 2383, 2384, 2387, 2398, 2418, 2419, 2423, 2424, 2425, 2436, 2480, 2484, 2487, 2499, 2523, 2537, 2541, 2547, 2549, 2551, 2552, 2554, 2557, 2558, 2563, 2564, 2565, 2566, 2567, 2568, 2569, 2573, 2606, 2625, 2631, 2632, 2647, 2656, 2657, 2686, 2693, 2699, 2702, 2706, 2733, 2734, 2735, 2749, 2753,

293

2754, 2755, 2756, 2759, 2761, 2764, 2765, 2777, 2783, 2784, 2785, 2789, 2792, 2797, 2819, 2824, 2826

Bánóczy Simon – 1588 Bányász Albert – 1863 Bári possessio – 1986, 2030, 2454 Báry Dorottya – 1674 Báry Gáspár – 1333, 1411, 1429, 1750, 1753, 1758, 1847, 1986, 1987, 1989, 1991,

2106, 2154, 2228, 2400, 2454, 2458, 2714, 2715, 2833 Báry János – 1674 Báry Lénárt – 1760 Báry Potenciána – 1567, 1667, 1760, 1986, 1988, 1990, 1991, 2714 Báthory András – 1205, 1224, 2040, 2041, 2042, 2266, 2278 Báthory György – 2816 Báthory Miklós – 2302, 23942440, 2441, 2442, 2481, 2571, 2751, 2816, 2820 Bebek Ferenc –1343 Bedı Antal – 1328 Bejczy Jakab – 1309, 1533, 1555, 1696, 2069 Belsey Katalin – 2490 Bencze János – 1370, 1977, 1981 Bencsik Miklós – 1573 Benecz István – 2560 Benedek deák – 1853, 2036 Benedek, jobbágy – 1972 Benedek, presbiter – 2229, 2265 Benı Mátyás – 2175, 2374, 2375 Benyik Tamás – 2104 Benyók István – 1534 Benyovicz György – 1540 Benyı Imre 1434 Berdeky Ferenc – 2097 Berecki possessio – 2006 Bereg vármegye – 1584 Berettı possessio – 1314, 2052, 2055, 2429, 2804 Berky János -1618, 1619, 1620 Bernáth István – 1944 Bertalan deák – 1643, 2555, 2611 Berták Miklós – 1802 Bertha Tamás – 2568 Besi János – 2007, 2048 Bessenyı Gergely, másképpen Balogh Gergely – 1292 Bessenyı Mihály (deregnyıi) – 1293, 1316, 1492 Besztercebánya – 2404 Bethleny Ferenc – 1925, 1926, 2126, 2306, 2635 Bethleny Imre – 1738, 1787, 1858, 1859

294

Bethleny István – 1738, 1787, 1858, 1859, 2579 Bethleny Mátyás – 1925, 1926, 2046, 2126, 2306 Bethleny nemesek – 2432 Bethleny Pál – 1330, 1472, 1787, 1925, 1926, 1942, 2126, 2306, 2631 Betlen possessio – 2432, 2579, 2631 Bey János – 1194, 1393, 1776, 1777, 1803, 2261, 2262, 2263, 2264, 2310, 2387, 2388,

2389, 2418 Bey Katalin – 1311 Béczy Jakab – 2225 Béla possessio – 1818, 2059 Bély possessio – 1458, 1703, 1915, 2296, 2298, 2442 Béres János – 1676 Béres Mihály – 1676 Bés possessio – 2530 Bésy János – 1875 Bika András – 1877, 2068, 2186, 2291, 2449 Bikó András – 1669 Bilik Péter – 1887 Bíró István – 2034 Bíró Lukács – 2395 Bíró Máté – 1247 Bíró Mihály – 1247 Bírómihály János – 1238 Bíró vagy Móré Lırinc – 1940 Bocskóy György – 2286 , 2287 Boda István – 1474, 1561, 1611, 2839 Bodnár Ádám fiai – 1757, 1852 Bodó Antal – 1173 Bodoló praedium – 2530 Bodrog folyó – 1487 Bodrogköz – 2368 Bódy Margit – 1286, 1377 Bojnichith Horváth Gergely – 2442 Bojthy Bálint – 1211 Bojthy Boldizsár – 2481 Bolich Albert – 2411 Bolond János – 2138 Bolusith Ágoston leleszi prépost – 1404, 1718, 1798, 2125, 2368, 2369, 2371, 2462 Bolyi Alpáry Simon – 1181, 1204, 1249, 1272, 1383, 1448, 1975, 2136 Boncsol, másképpen Fonte Benedek – 1535 Bónis János – 2120 Bonkoc possessio – 1799 Borbála, Bánóczy Miklós házastársa –1259, 1733, 2487 – Bejczy Jakab házastársa – 2069, 2225

295

– Boróthy Péter özvegye – 2537 – Butkay Lajos házastársa – 1865 – Homonnai Drugeth Antal lránya – 1789 – Makó János házastársa – 2092 – Móré Gáspár házastársa – 1878 – Nyéky István házastársa – 1855 – Sztrithey György özvegye – 1584 – Sztrithey Pál özvegye – 2116, 2165 Borbély Ferenc (sztankóci) – 1842 Borbély Gáspár – 1940 Borbély, másképpen Pesthy Gáspár – 1182 Borbély János – 1189, 1420, 1422, 1468, 1672, 1754, 1851, 1885, 1960, 2489 Boricsath Jeckó – 2566 Bornemissza Gáspár – 2395 Bornemissza Pál – 1240 Boros Antal – 1999 Boros Gergely –2055 Boróthy Péter – 2537 Borsi – 1549 Borsvay Bálint – 2091 Bozinkay Máté – 2489 Bozóky István – 1539,1938 Bozóky Mihály – 1938 Bısze György – 1624 Breczák István – 1173 Breczák, másképpen Valya Lırinc – 1173 Breczák Mihály – 1173, 1328 Breczkak Mihály – 1977 Brecsák István – 1238 Buda András – 2303 Budaházy András – 1785 Budaházy Gergely – 2487 Budaházy Katalin – 1259 Budaházy Péter – 2828 Buday János – 1855 Buday József – 1379, 1574 Buják András – 1975 Buják János – 1975 Bujnya Jankó – 1979 Bujnyák András – 1979 Bukovina – 1804 Butharo Jeckó – 1818 Buthur Iván – 2566 Butkai Bácsmegyey Péter – 2567

296

Butkai Frank Pál – 1666 Butka Lajos – 1424, 15962383, 2574 Butka oppidum vagy possessio – 1374, 1376, 1601, 1666, 1675, 1687, 1813, 2065,

2138, 2230, 2567, 2554 Butka Tamás – 2011 Butkay Borbála – 1625, 1824, 2524, 2525, 2526, 2527, 2528, 2529, 2570, 2571 Butkay György – 2230 Butkay Katalin – 2554 Butkay Klára – 1725 Butkay Lajos – 1141, 1374, 1370, 1531, 1597, 1599, 1600, 1601, 1626, 1665, 1678,

1731, 1871, 1865, 1904, 2000, 2034, 2065, 2138, 2179, 2187, 2189, 2228, 2230, 2231, 2567, 2613, 2622

Butkay nemesek – 2216 Butkay Péter – 1554, 1597, 1599, 1600, 1601, 1626, 1736, 1813, 1865, 1871, 1904,

2065, 2552, 2554, 2622, 2625, 2738, 2753 Buzin Tamás, Pelbártóczi fia – 1757 Cedó Antal –1330 Cedó Benedek – 1330 Cedó István –1330 Ces György – 2528 Céke possessio – 1880, 2435 Cigánd possessio – 2009, 2173 Cinegér Benedek – 1913 Czakó András – 2529 Czikó Fábián – 2190 Czinegér Benedek – 1247 Czinegér Lırinc – 1864 Csaholy Farkas – 2804 Csala Fábián – 1888 Csapóföld praedium – 2030 Csapy Ferenc –1173, 1175, 1346, 1370, 1336, 1719 Csapy Ferenc (eszenyi) – 1174, 1177, 1178, 1179, 1180, 1182, 1185, 1186, 1209, 1228,

1229, 1237, 1238, 1241, 1279, 1305, 1315, 1332, 1328, 1396, 1401, 1545, 1581, 1583, 1590, 1641, 1643, 1939, 1940, 1941, 1946, 1952, 2082, 2086, 2094, 2116, 2117, 2323, 2286, 2636, 2663

Csapy Ferenc (polyánkai) – 1637 Csapy Ferenc (semsei) – 2088 Csapy László – 2082, 2766 Csapy László (polyánkai) – 1315, 1332, 1534, 1582, 1598, 2083, 2086, 2224, 2286,

2323, 2548 Csapy Zsófia – 2093 Csákó Balázs – 1890

297

Csák Tamás – 1881 Császár István – 2445 Cseb possessio – 2373, 2804 Csebinye posssessió – 2565 Cseby Anna – 2572, 2559 Cseby Dorottya – 1194 Cseby István – 2261 Cseby Krisztina – 2261 Cseby Lénárt – 2261 Cseby Margit – 2261 Csecskó Tamás – 2376 Cseleji Tamás – 2440, 2481, 2482 Cselej possessio – 1420, 1516, 1548, 1851, 1974, 2051, 2486 Cseley Anna – 1468, 1851, 1885, 2498 Cseley János – 1167, 1288, 1395, 1414, 1420, 1449, 1451, 1464, 1510, 1518, 1548,

1602, 1614, 1615, 1659, 1772, 1794, 1799, 1843, 1849, 1856, 1893, 1898, 1900, 1921, 1935, 1947, 1960, 1974, 1985, 1999, 2022, 2036, 2140, 2151, 2161, 2233, 2235, 2238, 2240, 2242, 2244, 2246, 2255, 2266, 2272, 2278, 2280, 2317, 2339, 2343, 2345, 2348, 2383, 2394, 2406, 2412, 2455, 2490, 2505, 2530, 2594, 2616, 2617, 2651, 2712, 2721

Cseley Katalin – 1301, 1529, 1602, 1615, 1974 Cseley Lénárt – 1301 Cseley Lırinc – 1517 Cseley Zsófia – 1469, 1516, 1517, 1518, 1610, 2737 Csemernye possessió –1568, 1633, 1634 Csencser Bálint – 1888, 2474 Csenger Dénes – 1260, 1538 Csenger István – 1260 Csergı Tamás – 1888 Cserkó Máté – 1802 Csernı possessio – 1824, 2839 Cservena, jobbágy – 2332 Cservenka Mátyás – 1303 Cserveny András – 1802 Cservin Mátyás – 1616, 1617 Csetó János – 1703, 1915, 2044 Cséke possessio – 2534 Csékey András deák – 2534 Cséky Ambrus – 2529 Cséky Gáspár – 2529 Cséky Miklós – 2529 Csia János – 1173 Csicsery András – 1462, 1652, 2215, 2227, 2231 Csicsery Mihály – 1515, 2215, 2227, 2231

298

Csicsery Péter – 1249, 1266, 1293, 1492, 1535, 2090, 2142, 2402, 2480, 2767 Csiger Lırinc – 1964 Csillag István – 2377, 2628 Csillag Márton – 1532, 2704, 2705 Csimahó András – 1177 Csimahó Balázs – 1177 Csitneky Gáspár – 1812 Csízi possessio – 2817 Csízy Anna – 1498 Csízy Dorottya – 2213 Csízy György –2517 Csízy László – 2517 Csízy nemesek – 2517 Csízy Pál – 2210, 2213, 2517 Csízy-rész – 2207, 2514 Csó János – 1977 Csoloz Bálint –1737, 2753 Csoma Jakab – 1449, 1450 Csoma promontórium – 1181 Csoma szılı – 1448, 1450 Csompol Péter – 1553 Csontos Dorottya (nátafalusi) – 1522, 1621, 1622, 2223 Csontos Magdolna – 1693 Csontos Zsófia – 2644 Csorba Antal – 1565, 2066 Csörgı possessio – 1496, 1774, 2040, 2041, 2196, 2350 Csörgı Tamás – 2474 Csudóc preadium – 1522 Csuha Antal – 1980 Csuka Benedek – 1618 Csuka Boldizsár – 1410, 1806 Csuka Imre – 2104 Dajka György – 2295 Daróczi Mihály – 2553 Daróczy György – 2151, 2152, 2382, 2658, 2700, 2727 Daróczy János – 2659 Deák Márton – 1889 Debrecen – 1618 Deme Demeter – 2104 Deme Gergely – 2104 Deme Simon – 1392 Deme Tamás – 2104

299

Dereghnyey Mihály –1149, 1227, 1266, 1415, 1531, 1764, 1780, 1791, 1822, 1910, 1942, 1945, 1957, 2096, 2138, 2143, 2150, 2175, 2260, 2375, 2432, 2433, 2444, 2453, 2473, 2485, 2631, 2638 2684, 2716, 2759, 2766, 2824, 2827, 2828

Dereghnyey Pál – 1546, 1870, 1945, 2067, 2106, 2254, 2424, 2819 Dereghnyey Simon – 1870, 1945, 2689, 2820 Deregnyıi Bessenyı Mihály – 1293, 1316, 1492 Deregnyı possessio – 1870, 2638 Dessewffy Dorottya – 1921 Devecseri István – 1890 Devényi Lukács – 1802 Diák Ambrus – 1718 Diák Pál – 2034 Dobóczy Demeter – 1142, 2002 Dobó Domonkos (ruszkai) – 1293, 1351, 1357, 1380, 1793, 1794, 1795, 1796, 1823,

1969, 2220, 2221, 2232 2233, 2234, 2235, 2237, 2240, 2242, 2248, 2249, 2253, 2255, 2338, 2539, 2341, 2409, 2505, 2506

Dobó István (ruszkai) – 1293, 1793, 1794, 1796, 1856, 1969, 2240, 2241, 2338, 2339, 2341, 2593, 2681

Dobó János (ruszkai) – 2240 Dobó-urak – 1970, 2038, 2340, 2344, 2345, 2593, 2594 Dobrava György – 1250 Dobroczki András – 1367, 1985, 2651, 2652 Dobróka possessio – 1871, 2000, 2034, 2625 Dobszó szılı – 2587 Dogh Ferenc – 1626 Dok Jakab – 2138 Dok Kelemen – 2138 Dókus Simon –1980 Domak Miklós – 1834 Dományföld – szántó – 2326 Domcsik András – 1578 Domcsik István – 1400, 1578 Doros Alexa – 1818 Doros, kereskedı – 1887 Dorottya, Bacskay András édesanyja – 2324, 2325, 2326, 2327, 2328, 2329, 2331, 2332 – Bacskay Ferenc özvegye – 1837 – Bacskay Gergely özvegye – 1694, 2271 – Bey János házastársa – 2261, 2263, 2264, 2310, 2389 – Pozsgay Miklós házastársa – 1524 – Hosszúmezey György házastársa – 1873, 1959 – Lukács deák leánya – 1855 – Soklyossy Miklós házastársa – 1707 Dózsa Tamás – 2302 Draskovith Gáspár – 2489, 2587

300

Drávai István – 1975 Drávai Miklós – 1976 Drugeth Ferenc – 2597 Drugeth Antal (homonnai) – 2404 Drugeth Borbála (homonnai) – 2404 Drugeth Ferenc, (homonnai) – 1229, 1238, 1245, 1250, 1297, 1676, 1818, 1909, 2053,

2141, 2142, 2206, 2311, 2396, 2404, 2405, 2565, 2599, 2602, 2605, 2606, 2656, 2741, 2794, 2828, 830

Drugeth Gábor (homonnai) – 1223, 1253, 1223, 1253 Drugeth Gáspár (homonnai) – 1238, 1241, 1272, 1278, 1337, 1909, 2141, 2142, 2404,

2597, 2602, 2603, 2605, 2606, 2741, 2787,2793, 2794, 2830 Drugeth István, (homonnai) – 1143, 1172, 1173, 1228, 1238, 1257, 1265, 1280, 1444,

1630, 1909, 1944, 2059, 2404 Drugeth Miklós (homonnai) – 1228, 1307, 1347, 1403, 1520,1564, 1758, 1759, 1906,

1907, 2051, 2404 Dusa folyó – 2138 Egres possessio –1713 Egri püspök – 1927, 2368, 2369 Egry Balázs –1342, 1363, 1456, 1883, 2070, 2635 Eödönffy András – 1827, 2071, 2181, 2632, 2837 Eödönffy Ferenc – 1419, 1473, 1496, 1632, 1708, 1755, 1761, 1869, 2040, 2041, 2042,

2196, 2197, 2198, 2199, 2200, 2354, 2390, 2392, 2564, 2586, 2588, 2696, 2747, 2806, 2808

Eödönffy Ferenc (nagymihályi) – 1255, 1604 Eödönffy Ferenc (vinnai) – 2081 Eödönffy László – 2747 Eödönffy Péter – 2568 Eödönffy Vilmos (vinnai) – 2081 Eöry Sandrinus – 1686 Eötvös Lázár (gatályi) – 1757, 1776, 1777, 2635, 2699 Erdélyi Tamás – 1772 Erzsébet, Bacskay Ferenc házastársa – 2351, 2647 – Herestyén Gergely özvegye – 1917 – Sztankóczy János házastársa – 1855 – Török Tamás házastársa – 2183 – Vállay Tamás házastársa – 1259, 2487 Espán Imre – 1640 Espán Mihály – 1915 Ezsenke possessio – 1436, 1505 Eszenyi Csapy Ferenc – 1172, 1174, 1177, 1178, 1179, 1180, 1182, 1185, 1186, 1209,

1228, 1229, 1237, 1238, 1241, 1279, 1315, 1328, 1386, 1401, 1545, 1581, 1583, 1590, 1641, 1643, 1939, 1940, 1941, 1946, 1952, 2082, 2086, 2094, 2116, 2117, 2286, 2323, 2636, 2663

301

Eszenyi János – 1238 Faddy Krisztina – 1691 Falkos possessio – 1370, 1871, 2034, 2230, 2554 Fankó Gergely – 1888, 2474 Farkas András – 1548, 1602 Farkas János – 2692 Fazekas Anna – 2430 Fazekas Balázs – 2430 Fazekas Imre – 1223, 2551 Fazekas László – 2551 Fazekas Mihály – 1223, 2551 Fábián Antal – 1881 Fábián Kelemen – 1869 Fegyveres János – 1626 Fejér Gergely – 2609 Fekete János – 2485, 2686, 2789 Fekete Nagy János – 2788 Fekésházy Ferenc – 2130, 2160, 2300, 2307 Felsıberecki possessio – 2060, 2292 Felsıcsebinye possessio – 2566 Felsıcseb possessio – 2261, 2295 Felsıelefánt possessio – 2615 Felsıharbok possessio – 2565 Feltóthy István – 1667, 1721 Feltóthy Kristóf – 1721 Felvég (Nagyazar) –1879 Ferenc deák – 2390 Ferenc, szervitor – 1741 Ferencz János – 2684 Filep Gergely – 1427 Filipcset Dankó – 1887 Filipcset Iván – 1887 Filipcset Péter – 1887 Filó István – 2179 Fodor Krisztina – 2007, 2048 Folyó Gergely – 2138 Fonte, másképpen Boncsol Benedek – 1535 Fonte, másképpen Boncsol István – 1535 Forgács András – 1533 Forgács Jakab – 1802 Földes Máté – 1890 Földes Pál – 1342, 1456, 1561 Földes Tamás – 1808

302

Frank Pál (butkai) – 1666 Frenka Stofkó – 1637 Fruzsina, Barancsy Ilona leánya –2031 – Báthory Miklós házastársa – 2394 – Horváth György házastársa – 1331 Furda Benedek – 2568 Furda Mátyás – 2588 Furda Mihály – 2568, 2588 Futhi Pál – 2588 Futhy Antal – 1887 Futhy István – 1887 Füzesér possessio – 1367, 1380, 1777, 2651, 2660 Füzesséry András – 2660 Füzesséry János – 1364, 1367, 1710, 1711, 1739, 1777, 1814, 1985, 2634, 2651, 2653,

2657, 2660, 2712 Füzesséry Mátyás – 1466, 1710, 1711, 1732, 1738, 1739, 1858,1859, 1860, 2660 Füzesséry Pál – 2393 Füzesséry Péter – 2660 Gallis Zsófia – 2562 Galó Márton – 2632 Garai Bánffy Katalin – 1148, 1218, 1232, 1233, 1251, 1299, 1389, 1580,1611, 1646 Garany possessio – 1533 Gatályi András –1389, 1390, 1537, 1655, 1658, 1659, 1660, 1662, 1757, 1797, 1805,

1852, 1854, 1948, 2373, 2480, 2557, 2652, 2713,2749, 2753, 2785, 2792,, 2798, 2804, 2825

Gatályi Eötvös Lázár – 2699 Gatályi Gáspár – 1314, 1367, 1519, 1537, 1660, 1662, 1655, 1656, 1658, 1659, 1757,

1777, 1790, 1797, 1852, 1854, 1985, 2055, 2384, 2423, 2635, 2652, 2653, 2654, 2657, 2712, 2713

Gatályi Miklós – 1367, 1656, 1757, 1852, 1985, 2651, 2653, 2654 Gatályi nemesek – 1757 Gatály possessio – 1511, 1776, 1852, 1985, 2052, 2537, 2804, 2825 Gál János – 1774 Gálházy Miklós – 2006, 2048 Gálóczi Lukács – 1238 Gálóczy Tamás – 2633 Gálszécs oppidum – 1238, 1332, 1832, 2094 Gáspár deák – 2308, 2309, 2258 Gáspár pálos barát – 2014, 2120, 2121, 2334, 2607, 2616 Gecse Tamás – 2005 Gemze Gergely – 1870 Gercsely possessio – 1496, 2040, 2041, 2196, 2350 Gere Péter – 1718

303

Gerecs Gergely – 2489 Gerepse possessio – 1370, 1998, 2066, 2178, 2530 Gergely, Bilik Péter veje –1887, 2474 Gergely deák – 1887 Gergely, Liptai György veje – 1400 Gerıcz, jobbágy – 1294 Gersei Pethı János – 1964 Gersó János – 1427 Gerze Imre – 2561 Gesztelyi Orosz János – 1311 Girincsy Dorottya – 2680 Girincsy János – 2790 Girincsy László 2685, 2790, 2791, 2792, Gondol fia Mihály soltész 1888 Gondol fia Miklós soltész 1888 Gondol fia János soltész 1888 Gondol fia György soltész 1888 Gorbay Ambrus – 2226 Gostyán Márton – 1889 Gıczy András – 1238 Gıdény praedium –1646, 1891 Gönczy Gergely – 2064, 2139 Gönczy György – 2140 Görbe possessio – 2100 Görgey Katalin – 1142 Görömbölyi Márton – 1439 György Antal – 2138 György barát – 2615 György deák – 2812, 2380 György, Gondol fia – 1888 György Jakab – 2138 György Vitál – 2292 Gyıke Boldizsár – 1166, 1200, 1372, 1373, 1374, 1378, 1495, 1592, 1605 Gyıri Ambrus – 1247 Gyıri Bálint – 1247 Gyulaffy Fruzsina – 1223, 1253, 1297, 1447, 1599, 1697, 2059, 2597, 2598, 2600, 2741 Gyulay Balázs – 2226 Habura possessio –1818, 2278, 2280 Hajnal István – 1469 Hajnal János – 1516 Hajtó Jakab – 1890 Halász Lırinc – 1438

304

Haller Márton – 1864 Halmy Ferenc – 2790, 2685 Halmy Miklós – 2790, 2685 Hamkovith Zenkó – 1887 Hamran Bálint – 1250 Hancsár Vince – 1578 Hanyicz Benedek – 2781 Hanyicz Szabó Mátyás –2782 Haraszthy Balázs – 1176, 1179, 1182, 1227, 1234, 1238, 1303, 1308, 1339, 1341, 1391,

1433 Haraszthy István – 1248 Harcsár János – 1978 Hardi István – 2463 Hedvig asszony – 2563 Hedvig, Izdenczy László házastársa – 2450 – Tóth László házastársa – 1577, 2190 Hegyi possessio –1762, 1864, 1964, 2254, 2411, 2523 Helmec oppidum – 1718, 2013, 2105 Helmeczy – Gergely – 2532, 2353 Helmeczy Márton deák – 1155, 1172, 1224, 1229, 1241, 1545, 1726, 1727, 1793, 1832,

1834, 1850, 1863, 1879, 2205, 2221, 2232, 2234, 2236, 2243, 2245, 2247, 2248, 2338, 2381, 2405, 2475, 2593

Hencóc possessio –1484 Henselıc possessio – 2485 Henselıczy György – 1416, 2294, 2384, 2423, 2436, 2758 Henselıczy Ilona – 2152, 2382, 2658, 2686, 2700 Henselıczy Lukács – 2686 Henyey Miklós – 1371, 1549, 2446 Her Mátyás – 2755 Her Péter – 2754 Herestyény Gáspár – 1432 Herestyény Gergely – 1917 Herestyény György – 1432 Herényi Zsófia – 1289 Herkuczi Mihnyó – 1818 Hetus Benedek – 1545, 1719 Hetus Benyı – 1643 Hetus Ferenc – 1590 Hlaczineth Mikola – 2566 Hlaczineth Simkó – 2566 Hoczman Bálint – 2187 Homonna oppidum – 1379, 1818, 2053 Homonnai Drugeth Antal – 1789, 2404 Homonnai Drugeth Borbála – 2404

305

Homonnai Drugeth Ferenc – 1229, 1238, 1245, 1250, 1297, 1676, 1818, 1909, 2053, 2141, 2142, 2206, 2311, 2396, 2404, 2405, 2599, 2602, 2605, 2606, 2656, 2741, 2794, 2830

Homonnai Drugeth Gábor – 1223, 1253 Homonnai Drugeth Gáspár –1238, 1241, 1272, 1278, 1337, 1909, 2141, 2142, 2404,

2602, 2603, 2605, 2606, 2741, 2794, 2795, 2830 Homonnai Drugeth István – 1143, 1172, 1173, 1228, 1238, 1257, 1265, 1280, 1444,

1630, 1909, 1944, 2059, 2404 Homonnai Drugeth Miklós – 1228, 1307, 1347, 1403, 1520, 1564, 1758, 1759, 1906,

1907, 2051, 2404 Homonnay Albert – 2156 Homonnay birtokosok – 1751 Homonnay Borbála – 2156 Homonnay Ferenc –1396, 1445, 1488, 1743, 1761, 1789, 1939, 1940, 1941, 1977, 1981,

2010, 2266, 2278, 2279, 2280, 2281, 2283, 2312, 2379, 2599, 2600, 2601, 2782, 2784, 2786, 2832, 2836

Homonnay Gábor – 1447, 2551, 2599 Homonnay Gáspár – 1157, 1173, 1237, 1238, 1305, 1445, 1629, 1789, 1873, 1982,

1971, 1978, 2056, 2189, 2206, 2396, 2441, 2497, 2656, 2599, 2600, 2601,2831, 2833, 2837

Homonnay István –1279, 1447, 1789, 1975, 1979, 2551, 2597 Homonnay Miklós – 1178, 1179, 1180, 1257, 1279, 1697, 1789, 1807, 1847, 1928,

1929, 1930, 1931, 1963, 1966, 1976, 980, 2486, 2534, 2566, 2578, 2641, 2784, 2785

Homonnay-urak – 2402 Holy Bruh Fedor – 1818 Hordós Mihály – 1532, 2377, 2628, 2705 Horkay Pál – 1576, 1577, 1603, 2584, 2623, 2707 Horlik Márton – 2817 Hornyák Bálint – 2181 Hornyák Jakab – 2138 Hornyák János – 1411, 1975 Hornyák Mátyás – 1173, 1328, 1977 Hornyák Péter – 1975 Hór possessio – 1307, 1347, 1403, 1444, 1445, 1928, 1939 Horváth András – 2525 Horváth Ferenc (petropolyai) – 1207, 1331, 1339, 1343, 1365, 1398, 1399, 1687, 2373,

2376, 2421, 2555 Horváth Gergely – 1458, 1560, 1703, 1915, 2044, 2378, 2691 Horváth György – 1331, 1626, 1678, 2421 Horváth István – 1497, 1686, 1875, 2007, 2048, 2097, 2380, 2440, 2481, 2482, 2751 Horváth János – 1370, 1428, 1470, 1509, 1510, 1512, 1513, 1542, 1589, 1624, 1740,

2057, 2265, 2322, 2335, 2462, 2659, 2748, 2839 Horváth Miklós – 1945

306

Hosszúmezey Balázs – 1177, 1178, 1179, 1180, 1484, 1697, 2256, 2784 Hosszúmezey Benedek – 1724 Hosszúmezey György – 1254, 1353, 1400, 1536, 1569, 1578, 1627, 1628, 1746, 1778,

1781, 1819, 1820, 1873, 1944, 1959, 1971, 2056, 2059, 2148, 2355 Hosszúmezı possessio – 1569 Hosztovica possessio – 1818 Hotykay Borbála – 1696 Hrabóc possessio – 1287, 1340, 1484, 2071, 2132, 2133 Hrabóci Nagy Bálint – 1287, 2071 Hrabóczy András – 1340, 2694 Hrabóczy László – 1243, 1386, 1415, 1849, 1943, 2132 Hrabóczy Mihály – 1842 Hricz, jobbágy – 2189 Hricz Feduskó – 1629 Hricz Fodorka – 1629 Hricz Senkó – 1629 Hricza Ambrus – 2573 Hricza András – 2573 Hromoncsat Kopcó – 2566 Huba Gergely – 1994 Ilka Fábián – 2474 Illyevölgyi János – 1656, 1659, 1661, 1663, 1776, 1777, 2537 Ilona, Báry Gáspár házastársa – 2154 – Daróczy György házastársa – 2151, 2727 – Fekete János házastársa – 2485, 2788, 2789 – Feltóthy István házastársa – 1667 – Kassuhy Péter házastársa – 1153, 1220, 1230, 2031 – Sárközy Albert özvegye – 2033, 2104 – Szobonya László házastársa – 2261, 2263, 2295, 2310 – Vitányi János felesége –1815 Ilosvay Gergely – 1224 Ilosvay György – 2359, 2360, 2361, 2367, 2420 Ilosvay Mihály – 1224, 1331, 1338,1785, 2112, 2131, 2360, 2362, 2364, 2366, 2376,

2420 Imreg possessio – 1273, 2063, 2376 Inka Pál – 2588 Isépy Sebestyén – 1435, 1885, 2428 Ispán Kálmán – 2685, 2790 Ispán Mihály – 1703 István Bálint – 1777 István deák – 1700 Istvánhegye – 2400 István, Kázméry Potenciána fia – 1683

307

István szervitor – 1625 Ivanik Sinkó – 1630 Ivanik Vaskó – 1630 Iván, Andrecia fia – 2566 Iván jobbágy – 2748 Iván, Krajnik fia – 2566 Iván zsellér – 1818 Izdenczy László – 2450, 2708 Izsép possessio – 1471, 1885 Jablonka possessio – 1944 Jablonya possessio – 1873, 2053, 2056 Jakabdiák Péter – 1210 Jakab Péter – 1440, 1911 Janák Antal – 1889 Janák Péter – 1887 Janák Tamás – 1887 Jancsi, szolga – 2483 Jankó János – 1975 Janok Lırinc – 1328, 1977 Janok Simon – 1978 Janó Antal – 1871 Janó István – 1871 Janó Pál – 1871 Janó Tamás – 1871 Jarna Ágoston – 1980 Jákó possessio – 2395 János deák – 1450, 1448, 1500, 1606, 1619, 1975, 1979, 2067, 2075, 2076, 2143 János, Gondol fia – 1888 János, jobbágy – 1287, 2815 János, Juhász Márton veje – 1238 Jászói konvent – 1288, 2207 Jeczkó Piskó – 1628 Jenke possessio – 2638 Jenı István –1736 Jeszenı vára – 2792 Jobanyovicz Miklós – 1400, 1578 Jobbágy István – 1890 Joó Antal – 1774 Joó Benedek – 2127, 2130, 2160, 2300 Joó szılı – 2130, 2300 Jósza possessio – 1887,1888 Juhász György – 2629 Juhász János – 1510

308

Juhász Márton – 1238 Juka Fábián – 1888 Julianna, Rákóczi János özvegye – 2054, 2113, 2115, 2275, 2276, 2301 Jurkó, szervitor – 1972 Jurigné – 1972 Kakas Lukács – 1980 Kalsa possessio – 2064, 2817 Kamonya possessio – 1736, 1737, 1742 Kamonyay Bálint – 2304 Kamonyay Bertalan – 1741 Kamonyay György – 1384, 2110 Kamonyay István – 1741, 2304 Kamonyay Kristóf – 1412, 1736, 1740, 1742, 1756 Kamonyay Mátyás – 1742, 1799, 1800 Kamonyay Pál – 1412, 1483 Kamonyay Tamás – 1195, 1355, 1384, 1483, 1737, 1740, 1741, 1948, 2110, 2142, 2187,

2253, 2260, 2263, 2271, 2294, 2313, 2368, 2374, 2404, 2411, 2421, 2436, 2480, 2484, 2523, 2541, 2554, 2558, 2563, 2568, 2606, 2631, 2638, 2657, 2776, 2825

Kamonyás Bálint – 1932, 2006 Kamonyás János – 1932, 2006 Kanka Benedek –1889 Kanka Márton – 1889 Kaponya possessio – 1509, 1510, 2659 Kaponyás Katalin – 2659, 2748 Kaposi Pál – 2525 Karcsa possessio – 1669, 1877, 2009, 2068, 2291, 2292, 2435, 2449, 2561 Karlik Iván – 1628 Karló Demeter – 1889 Karos possessio – 1544, 1553 Kassa – 1511, 1881, 2047, 2064, 2139, 2140 Kassai Mátyás – 2446 Kassai Péter – 2446 Kassuhy Ambrus – 1153, 1230, 1461, 1471, 1646, 1647, 1917, 2183, 2293 Kassuhy Ferenc – 2207, 2517 Kassuhy György – 2517 Kassuhy Julianna – 1222, 1295, 1489, 2207, 2208, 2210, 2211, 2212, 2507, 2510, 2648 Kassuhy Mikló – 1646 Kassuhy Péter – 1153,1220, 1230,1461 Kasza Péter – 2635 Kaszás György – 1545, 1832, 1834 Kaszás Tamás – 1978 Katalin, Agárdy Miklós házastársa – 1234, 1235 – Atyay Kristóf házastársa – 1879

309

– Bánóczy Gáspár özvegye – 2136 – Bornemissza Pál házastársa – 1240 – Buday János házastársa – 1379, 1855 – Horváth Ferenc házastársa – 2421 – Horváth János özvegye – 1740 – lasztóci Nagy Ferenc házastársa – 1958 – Lasztóczy Boldizsár házastársa – 1937 – Marinith Ferenc házastársa – 2452 – Nagy Farkas házastársa – 1701, 2702 – Nagy Ferenc házastársa – 2074 – Oroghványi Farkas házastársa– 1810, 2031 – Petróczy Mátyás özvegye – 2592, 2625 – Pósa Zsigmond házastársa – 2317, – Pozsgay István házastársa – 1322, 1369, 1629, 1630, 1631, 2190, 2563 – Sztáray András házastársa. – 1614, 2051, 2486, 2522 – Telekessy Imre házastársa – 1657 – Török Bálint házastársa – 2006 Kathócz Miklós – 2527 Kathó Péter – 1878 Kathos István – 2627 Kathos Mihály – 2627 Kathus Mihály – 2430, 2435 Kathus Tamás – 2430, 2435 Katona Antal – 1738, 1858 Katona Bertalan – 1887 Katona Mihály – 2063 Katona Miklós – 2368 Kaza Péter – 1392, 1465 Kazsu possessio – 1647, 2207, 2516, 2517 Kállai Ferenc – 2138 Kálmán Gál – 1358 Kálmán Márton – 2442 Kálmán Mihály – 1552 Kálnássy Ferenc – 1634, 1961 Kálnássy Gergely – 1191, 1570, 1571, 1609, 2385, 2426, 2429, 2447 Kálnássy Magdolna – 2732 Kántor András – 1238 Kántor Demeter – 1870 Kántor Mihály – 1163 Kántor szılı – 1302 Káposztás Gáspár – 1385,1476 Káposztás Lukács – 1471, 1917 Kásó possessio – 2054 Kávássy László – 1994, 2031,2104, 2167

310

Kázmér possessio – 1358 Kázméry Gáspár – 1318, 1683 Kázméry János – 1683, 2469 Kázméry Kristóf – 2469, 2535, 2680 Kázméry Lajos – 1318, 1358, 1394, 1490, 1683, 1895, 1936, 1997, 2293, 2483, 2469,

2535, 2680 Kázméry Péter – 1681, 1682, 1683, 2469, 2483, 2535, 2680 Kázméry Potenciána – 1402, 1683 Kázméry Sára – 2469 Keczer Ferenc – 1206, 1257, 1280, 1281, 1282, 1283, 1284, 1285, 1522, 1694, 1699,

1842, 2015, 2271, 2273 Kecskés Benedek – 2796 Kecskés Márton – 1716 Kecskés Miklós – 1716 Kelecsény possessio – 2517, 2207 Kelemen János – 1572 Kemenczey Mihály – 2793 Kendy Bálint – 1277, 2052, 2403, 2699, 2757, 2798 Kendy birtokrész – 2156 Kendy Ferenc – 2404 Kendy Magdolna – 2065, 2552, 2554, 2622, 2625, 2626 Kendy Tamás – 2380 Kenéz Paskót – 1818 Kerecz István – 1157 Kerekes Jakab – 2138 Kerektó folyó – 1438 Kerektó possessio – 1436, 1505, 2169, 2170 Kerepeczy Anna – 2207, 2211, 2213, 2214, 2275 Kereplye possessio– 1935, 2466 Keresztes Imre – 1975 Keresztes János – 1251, 1460, 1750, 1753, 1807, 1808, 1812, 1847, 1891, 1909, 1995,

2169, 2404, 2530, 2687 Keresztúrföld, szántó – 2786 Keresztúr praedium – 1474 Keresztúri Mátyás – 1718 Keskeny István – 1458, 2044, 2114 Kevel Benedek – 2376 Kéry László – 2263 Kétházy Pál – 1297,1676 Kincses – 1562 Kincses András – 2051, 2486 Kincses Gergely – 1735 Kinizsy Benedek – 1946, 2228 Kiós possessio vagy praedium – 1543, 2134

311

Király András – 1834, 1850 Kis András – 2104 Kis Bálint – 1238 Kis János – 1890 Kis Lırinc – 1238, 1718 Kis Lukács – 1887 Kis Péter – 2089 Kisbári possessio – 2400 Kisgéres possessio – 1878 Kiska Tamás – 1979 Kiskazsu possessio – 2512, 2513, 2515 Kiskazsuszék praedium – 2648, 2649 Kiskövesd possessio – 1689, 2008 Kisráska possessio – 1205, 1207, 1215, 1247, 1535, 1539, 1552, 1762, 1864, 1938,

1964, 2162, 2174, 2175, 2411, 2523 Kisrozvágy possessio – 1538, 2435, 2525 Kistarna possessio – 2840 Kistárkány possessio – 2526, 2527, 2528, 2839 Kistoronya possessio – 2013 Kisújlak possessio – 1876, 2079 Kiszel Benedek – 2769 Kiszte possessio – 1994, 2104 Klan Albert – 2373 Klan Pál – 1411 Klára, Balogh Albert házastársa – 1673 – Ráskay Mihály özvegye – 1320, 1880 – Thorma Bálint özvegye – 1886 Kmecz István – 1272 Kóczán Antal – 2571 Kóczán Bálint – 2183 Kóczián Antal – 1890 Koczur Klin – 2566 Kocsár Péter – 1718 Kocsis Ferenc – 1238 Kocsis István – 2708 Kocsis Jakab – 1626 Kocsovena szántóföld – 1258 Kodik Márton – 1400, 1579 Kolbása possessio – 2101 Kolcsag Ambrus – 1890 Kolcsag Mihály – 1890 Kolcsár Imre – 1890 Koleszár Hricet – 1889 Koleszár Péter – 1888

312

Koltis Mihály – 1736 Komár Péter – 1453, 1481, 1572 Komár praedium – 2031 Komár szılı – 1752 Komornyk Ferenc – 1287, 1304, 1331, 1484, 1543, 2132, 2133, 2134, 2148 Komoróczy Gergely – 2568 Komoróczy György – 2728 Komoróczy László – 1955 Koncz István – 1256 Koncz Kelemen – 2458 Koncz Lénárt – 1266, 2759 Koncsol Bálint – 2016 Koncsos Imre – 1774 Kondás Péter – 1192 Kondrocz Tamás – 1370 Konfráter János – 1880 Konkoly Lénárt – 1818 Kónya Ambrus – 2529 Kopasz János – 1942, 2096 Kopcsa Ivanik – 1627 Kopcsa Parilcsát – 1818 Kopecz Tamás – 1238 Kornis László – 1890 Kórody György – 1772, 1824, 1919, 1921, 1922, 2258, 2308, 2309, 2333, 2721, 2722,

2725 Korponya András – 1771 Kósa László – 1238 Kosecz Tamás – 1173 Koskóné – 1578 Kós Mihály – 1565 Koszter Ambrus – 1250 Koszter Antal – 1250 Kosztka Máté – 2566 Koszos Lukács – 1332 Kosztrub Gergely – 1980 Kothis Bálint – 2554 Kotris Péter – 2750 Kovalik jobbágyhely – 1623 Kovács Albert – 1210 Kovács András – 1889, 2662 Kovács Antal – 2174 Kovács Ádám – 1643 Kovács Bálint – 1888, 2474 Kovács Benedek – 1888, 1889, 2474, 2662

313

Kovács Domonkos – 2570 Kovács Ferenc – 1938, 2458 Kovács Gergely – 1634 Kovács István – 1888, 2174, 2474 Kovács Márton – 2691 Kovács Máté – 1580, 2698 Kovács Mihály – 2162, 2174 Kovács Péter – 1517, 2458, 2732 Kovács Tamás – 1890, 1975, 2008, 2422 Kozár János – 1730 Kozárdy Ferenc – 2555, 2611 Kozma György – 1238 Kozmafalva possessio – 1868, 2064, 2139 Kozmanka Marka – 2059 Kozmay János – 1358, 1362, 1394, 1432, 1868, 2064, 2100, 2139, 2140, 2145, 2204,

2408, 2576, 2803, 2805 Kozmay Margit –1301, 1318, 1329, 1366, 1422, 1431, 1469 Kozmay Menyhért – 2094 Kozmay Péter – 1358, 1869, 2010, 2052, 2408, 2803, 2805 Kozmay Zsófia – 1527 Kozora Ambrus – 1736 Kozora András – 1736 Körtvélyes possessio – 1342, 1411, 1494, 1579, 1869, 2002, 2097, 2182, 2825 Körtvélyesi Soklyossy Mihály – 1198, 1225, 1859, 2223, 2502, 2544 Körtvélyessy György – 1141, 1150, 1373, 1378, 1480, 1494, 1495, 1592, 1605, 1724,

1725, 1729, 1763, 1778, 1781, 1819, 1820, 1829, 1830, 2061, 2118, 2119, 2122, 2123, 2147, 2149, 2184, 2185, 2502, 2504, 2822,

Körtvélyessy János – 1906 Körtvélyessy László – 1384, 1882 Körtvélyessy Mihály – 1142, 1384, 1401, 1842, 1869 Körtvélyessy Miklós – 1622,1170, 1906, 2130, 2432 Körtvélyessy Pál – 1764, 1842, 2824, 2827, 2828 Kövesd possessio – 1268, 1565, 2066, 2177 Kövesd vára – 1998, 2008, 2687 Krajna – 1781 Krajnicsath Lukács – 2566 Krajnik fia Iván – 2566 Krajnik Janik Gergely – 1818 Krajnik Sova – 2566 Kraszna possessio – 1596, 2187, 2709, 2754 Krasznibrod – 1818, 2566 Kris Markó – 1629 Kristóf, jobbágy – 1874 Kriston Imre – 1863

314

Krisztina, Horváth Ferenc házastársa – 1331,1687 – Horváth István házastársa – 1686, 1875 – Ispán Kálmán házastársa – 2685, 2790 – Nagy Máté özvegye – 1838 Krivostyán possessio – 1265, 1761, 2577, 2578, 2783, 2784, 2788 Króh Mihály – 2066 Kruska András – 1888 Kuak Pál – 1888 Kubinczky Klára Ráskay Mihály özvegye – 2001 Kucsja András – 1976 Kucska Lénárt – 1983 Kucsordi Antal – 1549 Kulcsár Ferenc – 2458 Kun Bálint – 1251 Kupay Mihály – 1532, 2334, 2377, 2607, 2628, 2705, 2760, 2790, 2791 Kupinczy Klára – 1350, 2301 Kupony possessio– 1975, 1976, 1977, 1978 Kutas Péter – 2008 Kutlin praedium – 2469 Laborc folyó – 1211, 2432, 2682 Laczó István – 2588 Laczó Mihály – 2588 Ladmóc possessio – 1181, 1269, 1302, 1316, 1388, 1487, 1686, 1750, 2472, 2485 Laski Péter – 1177 Lasztóci Balogh Albert – 1868 Lasztóci Nagy Ferenc – 1607, 1644, 1958, 2813 Lasztóci Nyirı Péter – 1816 Lasztóci Vékey Imre – 2525 Lasztóc possessio – 1394, 1432, 1744, 1962, 2016, 2021, 2091, 2100, 2183, 2293, 2630,

2813 Lasztóczy Benedek deák – 1647, 1744, 1745, 1808, 2021, 2023, 2035, 2036, 2087,

2102, 2103 Lasztóczy Boldizsár – 1441, 1482, 1587, 1606, 1607, 1608, 1937, 1962, 2016, 2017,

2538 Lasztóczy Dorottya – 1160 Lasztóczy Erzsébet – 2650 Lasztóczy Ferenc – 1745, 1816 Lasztóczy-fivérek – 2036 Lasztóczy Gáspár – 1586, 1587, 1606, 1607, 1608, 1723, 2072, 2317, 2443 Lasztóczy Gergely – 1421, 1439, 1744, 1766, 1815, 1816, 2021, 2022, 2035, 2074,

2076, 2087, 2290, 2293, 2317 Lasztóczy György – 1193, 1962, 2010, 2020, 2093 Lasztóczy Imre – 2525

315

Lasztóczy János – 1156, 1157, 1187, 1222, 1320, 1321, 1332, 1343, 1460, 1533, 1534, 1545, 1548, 1549, 1550, 1551, 1562, 1564, 1602, 1650, 1647, 1687, 1719, 1745, 1746, 1789, 1816, 1858, 2025, 2026, 2035, 2036, 2100, 2183, 2290, 2317

Lasztóczy Lırinc – 1745, 1816, 2075, 2103 Lasztóczy, másképpen Nagy Ferenc – 1583 Lasztóczy Péter – 1607, 1644, 1674, 1745, 1746, 1816, 2025, 2091, 2102, 2317, 2318,

2319, 2650 Lasztóczy Zsigmond – 1587 Lazony possessio – 2143 Lángos Péter – 1978, 1982 László deák – 2082 László György – 2525 László, jobbágy – 2458 Láz szántóföld – 1507, 1600 Lázár János – 1890 Legenye possessio – 1667, 1721, 1774, 1838, 1934, 2151, 2382, 2611, 2658, 2700, 2727 Legyesbénye – 2377 Leh András – 20 Lelesz – 2372 Lelesz oppidum – 1509, 1510, 2439 Leleszi konvent – 1288, 1607, 1793, 1892, 1940, 2196, 2369, 2404, 2793 Leleszi prépost – 1209, 1288, 1306, 1428, 1509, 1510, 1512, 1513, 1589, 1624, 1718,

2125, 2229, 2265, 2322, 2335, 2372, 2439, 2457, 2459, 2460, 2461, 2462, 2472, 2501

Lengeth Fedor – 2566 Lengyek Pável – 2566 Lengyelország – 2278 Lengyel Vaszil – 2566 Lerinckovith Benedek – 1887 Leskó, jobbágy – 1818 Leszna possessio vagy praedium – 1542, 1563, 1705 Lesztemér possessio – 2294, 2432, 2433, 2631, 2755 Leves Bálint – 1573 Leves Pál – 1573 Lénárt Miklós – 2525 Libisnye possessio – 2566 Liptai György – 1400, 1579 Liptai Lırinc – 2685 Lisó Pál – 2787 Lónyay György – 1650, 2401, 2496, 2707, 2805, 2807, 2809 Lónyay János – 1201 Lónyay Péter – 1642, 1649, 1650, 2401, 2496, 2633, 2805, 2807 Lórántffy János – 2403, 2537, 2699, 2757 Lossonczy asszony – 1533 Lossonczy István – 1564

316

Lovas György – 1890 Lovas János – 2705 Lovász György – 1296 Lovász István – 2008, 2422 Lovász Mátyás – 1303 Luca, Horváthy János házastársa – 1542, 2322, 2659 Ludnay János – 1477 Ludnay Katalin – 1478 Luka possessio – 1748, 2608 Lukács deák – 1605, 1705, 1855 Lukács, felsıelefánti perjel – 2615 Luskóc praedium – 1763 Macskal Péter – 1885 Madarász János – 1481 Magdolna, Butkay Péter özvegye – 1597, 1599, 1600, 1601, 1626, 1736, 1865, 1871,

2738, 2753 – Barancsy Ilona leánya – 2031 – Körtvélyessy Pál házastársa – 1764, 2823, 2826, 2827 – Móré Gáspár házastársa – 1890 – Nagy János házastársa – 2155 – Nagymihályi Pongrácz Benedek özvegye – 1825, 2284, 2539, 2541, 2588, 2736 – Tibay János házastársa – 2381 Maginya László – 2436 Magyar László – 2294 Majos Margit – 2643, 2749 Makó Bernát – 2687, 2688 Makó János – 1181, 1202, 1218, 1342, 1354, 1356, 1436, 1437, 1438, 1456, 1458, 1504,

1505, 1538, 1544, 1553, 1557, 1558, 1559, 1560, 1580, 1652, 1669, 1685, 1689, 1876, 1877, 1878, 1907, 1933, 1967, 1968, 2003, 2006, 2007, 2013, 2043, 2048, 2057, 2058, 2066, 2079, 2092, 2098, 2128, 2169, 2170, 2172, 2186, 2222, 2259, 2291, 2449, 2540, 2570, 2629, 2687, 2780

Makó János( zétényi) – 1995 Makó László – 1670, 1884, 2003, 2049, 2068, 2169, 2170, 2201 Malomy Anna – 2728 Malomy Gergely – 2728 Malomy György – 1187, 1460, 1705, 1805, 2099 Malomy István – 1460 Malomy Lırinc – 2728 Margit, Bánóczy Ákos házastársa – 2136 – Bányász Albert özvegye – 1863 – Kincses Gergely házastársa – 1735 – Szentpéteri András házastársa – 2051 Marinith Ferenc – 1555, 2452

317

Marka Ivanik – 1627 Marton Péter – 1703, 1915, 2044 Masucz István – 1871 Mathovecz András – 1873, 2056 Mathovecz Hriskó – 1887 Mathovecz Tamás – 1887 Matuznay Anna – 1312 Mazucz Imre – 1392 Mazucz István – 1392 Mazzagh Márton – 1890 Mád oppidum vagy possessio – 2489, 2500 Májer Pál – 1964 Májer Tamás – 2058 Málca possessio – 1687 Málczay Lukács – 1871, 1938, 2162 Mályi possessio – 2445 Márki Gergely – 1173 Márkusháza possessio – 1802, 1804 Márton deák – 1796, 1851, 2339, 2340, 2342, 2471, 2601 Máté deák – 2380 Máthé Péter – 1247, 1890 Máttyucz birtokrész – 1380 Mekcsey László – 1297 Melyth Ferenc – 2582 Mensáros Balázs – 2138 Mensáros János – 1868 Mester Pál – 1632 Mezıberény possessio – 2517 Méray Gáspár – 1434, 1535 Mérı Gergely – 1946 Mészéros András – 1269, 2178 Mészáros Gergely – 1247 Mészáros György – 1718 Mészáros Tamás – 2441 Miglész – 1156, 1222 Mihály deák – 1622, 2828, 2830 Mihály, Gondol fia – 1888 Mihályi possessio – 1774, 2630, 2816 Mihály, jobbágy – 1374 Mihály, újhelyi vikárius – 2616, 2617, 2621 Miklós deák – 1178, 1180, 1785, 1855, 1896, 2051, 2362, 2510, 2533, 2646 Miklós, Gondol fia – 1888 Mikó Ferenc – 1307, 1403, 1444, 1445, 1347, 1520, 1526, 1671, 1928, 1929, 1930,

1931, 1966, 2171, 2180, 2405, 2550

318

Mocsár possessio – 2179 Mocsáry Balázs – 1647 Modraczki Gergely – 1977 Modrenczi Gergely – 1328 Molnár András – 2065 Molnár János – 1554, 1942 Molnár Marcin – 2260 Molnár Mihály – 2630, 2816 Molnár Pál – 1554 Monoky János – 2143, 2168 Monoky Mihály – 1774, 2143, 2445, 2168 Monoky Péter – 2143, 2168 Monoky Sebestyén – 2143, 2168 Móré Gáspár – 1148, 1149, 1151, 1183, 1184, 1232, 1233, 1251, 1268, 1342, 1355,

1370, 1430, 1456, 1611, 1612, 1613, 1625, 1638, 1657, 2553, 1824, 2524, 2570, 2580, 2613 2627, 2838, 2785

Móré János – 1799 Móré Mihály – 1396, 1939, 1940 Móré vagy Bíró Lırinc – 1940 Morgó András – 1616, 1617, 1888 Morva possessio – 1763, 1869 Morvai Rákóczi György – 1264, 1413, 1495 Morvay András – 2645 Morvay György – 1492, 1541, 1676, 1677, 1725, 1726, 1727, 1778, 1829, 2062, 2766 Morvay János – 1386 Mráz Antal – 1400, 179 Mucsa Bráth – 2566 Mucsa Iván – 2566 Muraz, jobbágy – 2569 Musiczka Lukács – 1802 Nagy Albert (nátafalusi) – 1623, 1994 Nagy Ambrus – 2588 Nagy Barnabás – 2106 Nagy Bálint (hrabóci) – 1287, 1824, 2071, 2133 Nagy Benedek – 2795 Nagy Farkas – 1167, 1259, 1701, 1769, 1770, 2702 Nagy Ferenc (lasztóci) – 1583, 1607, 1644, 1958, 1962, 1937, 2074, 2333, 2813 Nagy Gáspár – 1152, 1183, 1218, 1356, 1391, 1487, 1549 Nagy Gergely – 1788, 2104, 2176, 2588 Nagy György – 1238, 2755 Nagy István – 2760 Nagy Jakab – 1408

319

Nagy János (nátafalusi) – 1248, 1314, 1522, 1523, 1525, 1574, 1596, 1621, 1622, 1623, 1693, 1698, 1699, 1706, 1707, 1709, 1730, 1855, 2155, 2806

Nagy Lajos – 2755 Nagy Máté – 1147, 1161, 1321, 1467, 1581, 1582, 1598, 1647, 1691, 1838, 1934 Nagy Mátyás – 2526, 2529, 2588 Nagy Orbán – 2529 Nagy Pál – 1984, 2049, 2050, 2708 Nagy Tamás – 1675 Nagyazar possessio – 1832, 1850, 1863, 1879, 1921 Nagyazary Anna – 1191 Nagyazary Erzsébet – 1191 Nagyazary Magdolna – 1191 Nagyazary Tamás – 1191 Nagybári possessio – 1650, 2401, 2805 Nagyberecki possessio – 1370 Nagycseb possessio – 2573 Nagygéres possessio – 1342, 1456, 1550, 1883, 2070, 2690 Nagykazsu possessio – 2512 Nagykövesd – 2008, 2176, 2178 Nagylegenye – 2555 Nagymihály oppidum – 1303, 1825, 1858, 1887, 1888, 1889, 2432, 2474, 2533, 2662,

2682, 2693, 2771, 2772 Nagymihály vára – 2390, 2392, 2568 Nagymihályi Bánffy Gábor – 1192, 1380, 1794, 1795, 1818, 2081, 2095, 2233, 2338,

2339, 2240, 2392, 2409, 2432, 2506, 2539, 2681, 2682 Nagymihályi Bánffy Sandrinus – 1250, 1262, 1267, 1380, 1546, 1761, 1793, 1794,

1795, 1799, 1872,2081, 2233, 2240, 2338, 2339, 2392, 2409, 2432, 2506, 2539, 2550, 2564, 2568, 2577, 2578, 2681,2762, 2763, 2782, 2817, 2818

Nagymihályi Benedek – 1203, 2588 nagymihályi Eödönffy Ferenc – 1255, 1604 Nagymihályi Gábor – 2266, 2278, 2280, 2772 Nagymihályi György – 2215, 2227, 2231, 2250, 2263, 2533, 2550, 2559, 2572 Nagymihályi István – 1145, 1163, 1164, 1198, 1280, 1281, 1283, 1284, 1314, 1424,

1540, 1616, 1648, 1708, 1774, 1806, 1825, 1842, 1855, 1887, 1888, 1889, 1924, 1925, 1926, 2020, 2024, 2041, 2046, 2080, 2126, 2187, 2284, 2285, 2306, 2429,2464, 2465, 2470, 2471, 2474, 2476, 2480, 2502, 2543, 2546, 2549,2596, 2661, 2662, 2678, 2683, 2717, 2761, 2766, 2769, 2772

Nagymihályi János – 1616, 1889, 2390, 2662, 2683, 2693, 2810, 2824 Nagymihályi Mátyás – 1888, 2547, 2549, 2558 Nagymihályi Pongrácz Benedek – 1825, 1887, 2539, 2545 Nagymihályi Pongrácz János – 1303, 1308, 1334, 1825, 2011, 2135, 2392, 2470, 2471,

2495, 2544, 2557, 2588, 2662, 2678, 2682, 2683, 2718, 2743, 2745, 2747, 2752, 2762, 2769

320

nagymihályi Pongrácz Mátyás – 1308, 1825, 2392, 2464, 2470, 2774, 2475, 2478, 2480, 2495, 2539, 2546, 2588, 2661, 2682,2683, 2743, 2747, 2750, 2762, 2774, 2781, 2800, 2817

Nagymihályi Sandrinus – 1162, 1303, 1308, 1617, 2766, 2772 Nagymihályi Török János – 1393, 1405 Nagyırös possessio – 1342 Nagypál Mihály – 2372, 2439, 2455, 2456, 2459, 2461 Nagyráska possessio – 1205, 1207, 1211, 1247, 1399, 1762, 1864, 1913, 1964, 2411,

2496, 2523, 2764, 2765 Nagyráskai Szabó Antal – 1463 Nagyráskai Szabó György – 1521 Nagyráskai Szabó Mihály – 1463 Nagyrozvágy possessio – 1233, 1251, 1342, 2525, 2553 Nagytarna possessio – 2839 Nagytárkányi Farkas – 1306 Nahorul Sova – 2566 Nátafalusi Csontos Dorottya – 1621, 1622, 2223 Nátafalusi Nagy Albert – 1623 Nátafalusi Nagy János – 1522, 1621, 1622, 1623, 1698, 1706, 1707, 1709, 1730 Nátafalussy Albert – 1167, 1169, 1189, 1223, 1228, 1247, 1250, 1253, 1258, 1259,

1265, 1272, 1287, 1289, 1314, 1322, 1353, 1380, 1411, 1413, 1426, 1446, 1480, 1524, 1525, 1526, 1535, 1536, 1539, 1541, 1543, 1546, 1552, 1556, 1569, 1574, 1575, 1576, 1577, 1578, 1579, 1596, 1597, 1622, 1699, 1700, 1702, 1704, 1709, 1728, 1730, 1740, 1762, 1765, 1767, 1782, 1783, 1783, 1792, 1797, 1802, 1804, 1813, 1818, 1836, 1842, 1843, 1845, 1852, 1853, 1854, 1855, 1864, 1869, 1870, 1871, 1873, 1874, 1887, 1888, 1889, 1892, 1893, 1908, 1912, 1925, 1942, 1943, 1944, 1945, 1946, 1947, 1949, 1953, 1964, 1971, 1972, 1975, 1976, 1982, 2000, 2002, 2052, 2053, 5055, 2056, 2059, 2061, 2062, 2065, 2071, 2072, 2073, 2095, 2096, 2399, 2487, 2595, 2647, 2704, 2702, 2726, 2733, 2734, 2735

Nátafalussy Borbála – 1379 Nátafalussy György – 1728, 1782, 1784, 1842, 1947, 1948, 1949, 1950, 1953, 2399,

2487, 2647, 2726, 2840, 2841 Nátafalussy János – 1524, 1842 Nátafalussy Lukács – 1705, 1706, 1707 Nátafalva possessio – 1522, 1556, 1568, 1699, 1767, 1769, 1802, 2398, 2734 Nekcse folyó – 1438 Nemes Lukács – 1890 Németh Antal – 2701 Németh Gergely – 2484 Némethy Ferenc – 1449, 1646, 2057, 2170 Noak András – 2625 Noak Mátyás – 1736 Noak Péter – 1976 Novák András – 2554

321

Novák György – 1888 Novák Mihály– 1888 Nyárády Gáspár – 1475 Nyéky István – 1379, 1446, 1556, 1575, 1855 Nyomárkay Gergely – 1156, 1222 Nyilas Mihály – 2598, 2831, 2829 Nyíri possessio – 2016 Nyírı Péter – 1745 Nyírı Péter (lasztóci) – 1816 Olajnyik István – 1569 Olaszi possessio – 2014, 2120 Oláh György – 2692 Oláh Péter – 1371 Olchváry György – 2795, 2815 Olgyay mester – 2615 Ományi Péter – 1300 Ondrasovicz Mihály – 1400, 1578 Orbán Lukács – 2633 Ormándy Benedek – 1938, 2162 Ormányi Benedek – 1211, 1246, 1247 Oroghványi Farkas – 1537, 1810, 2031, 2680 Oroghványi Gergely – 1193, 1211, 1213, 1235, 1239, 1333, 1445, 1464, 1465, 1573,

1655, 1658, 1676, 1895, 1922, 1929, 1936, 1940, 1987, 1996, 2013, 2021, 2025, 2035, 2041, 2045, 2085, 2104, 2169, 2196, 2207, 2215, 2261, 2275, 2279, 2287, 2314, 2318, 2369, 2394, 2404, 2421, 2439, 2507, 2572, 2599, 2602, 2618, 2648, 2649, 2665, 2682, 2685, 2722, 2791, 2793, 2828, 2830

Oroghványi Gergely – 1811, 1997, 2031, 2033 Orosz Domonkos – 1458, 1560 Orosz Ferenc – 1238 Orosz János (gesztelyi) – 1311, 2490 Orosz Lırinc – 2298, 2299 Orosz Macsko – 2708 Orosz Mihály – 1458, 1560, 2296, 2297 Orosz Miklós – 1238, 1804 Oroszy György – 2633 Orsó János – 1573 Orsolya, János deák házastársa – 2075, 2076 – Lasztóczy Benedek deák házastársa – 1744, 1745, 1808, 2021, 2023, 2035, 2087,

2102, 2103 – Ományi Péter házastársa – 1300 – Szalay János házastársa – 1618 – Szalonthay János házastársa – 1234, 1235, 1381

322

Osváth Lukács – 2104 Osztás, jobbágy – 1818 Osztrobod Manó – 1889 Osztrobod Vaskó – 1888 Osszuk Homa – 1628 Osszuk Román – 1628 Ozuk Miknyó – 1353 İr possessio – 2638 İri Somogyi Benedek – 1241, 1266, 1278, 1305, 1337, 1511 İrmezı possessio – 1250, 1780, 2577 İrös possessio – 1370, 1456, 1561, 2524 İrösi János – 1718 Pabenka Jakab – 1802 Paczoth János – 1321 Paksi András – 2016 Palascsa halastó – 1232, 1611, 1612 Palé János – 2573 Pancsóláza szántóföld– 1804 Panka Péter – 1828, 2226, 2252 Pankothay Mihály – 1583, 1720, 2484, 2551 Panyithy János – 1321, 1377, 1647 Pap Antal – 1482 Pap György – 2525 Pap Kristóf – 1481 Pap Miklós – 2435 Paphelye jobbágytelek – 2287, 2323, 2700 Parnó possessio – 1534 Pary Jakab – 1484 Paskó Vaszil – 2566 Patak civitas – 1722, 2251 Pazade Jakab – 1718 Pazdics possessio – 2119, 2181, 2397, 2502 , 2504, 2579 Pazdicsi Butka Lajos – 1596 Pazdicsy András – 1675, 1757, 1852, 1853, 1854, 2585 Pazdicsy Ágoston – 1146, 1593, 1594, 1596, 1675, 1730, 1757, 1852, 1853, 1854, 2088,

2089, 2132, 2133, 2134, 2148, 2174, 2175, 2179, 2181, 2182, 2187, 2189, 2190, 2253, 2260, 2294, 2295, 2373, 2436, 2437, 2438, 2523, 2541, 2551, 2552, 2554, 2558, 2564, 2565, 2567, 2568, 2569, 2575, 2606, 2631, 2657, 2686, 2693, 2709, 2749, 2754, 2755, 2756, 2776, 2782, 2783, 2784, 2787, 2792, 2796

Pazdicsy Mátyás – 1392, 1542, 1757, 1852, 1853, 1854, 2182, 2191 Pazdicsy Sebestyén – 1757, 1852, 1853, 1854, 2295, 2480 Pácin possessio – 1370, 1670, 1689, 2009, 2058, 2177, 2435

323

Pál, szervitor – 1574, 1586, 1746 Pálfölde possessio – 1640, 1722 Páliny Márton – 2588 Pálóc possessio – 1293 Pálóczi Antal – 2070 Palóczi János – 1342, 1456, 1883, 2070 Pálóczi Simon – 2048 Pásztor György – 2458 Pásztor Mihály – 2446 Peczkak Miklós – 1975 Peczok Pál – 1981 Pehó helye – 1730 Pekoczovicz Mátyás – 1250 Pelbartoczki, jobbágy – 1757, 1852 Pelejte possessio – 1210, 1385, 1545, 1712, 1832, 2568 Pelejthey Bálint – 1147, 1294, 1385, 1440, 1459, 1712, 1713, 1768, 1911, 1992, 2029,

2124, 2267 Pelejthey Erzsébet – 1475 Pelejthey Katalin – 1475 Pelejthey Péter – 1475 Pelényi Borbála – 1679 Perbenyik possessio – 2372, 2439 Perényi Gábor – 1314, 1320, 1321, 1342, 1348, 1370, 1456, 1474, 1496, 1497, 1538,

1545, 1546, 1550, 1558, 1561, 1590, 1604, 1708, 1712, 1713, 1718, 1774, 1832, 1833, 1834, 1869, 1872, 1874, 1876, 1878, 1882, 1883, 1906, 2013, 2016, 2039, 2040, 2041, 2049, 2055, 2070, 2082, 2083, 2084, 2085, 2086, 2097, 2105, 2196, 2197, 2198, 2199, 2200, 2204, 2250, 2251, 2258, 2308, 2531, 2568, 2570, 2687, 2690, 2761, 2812

Perényi Péter – 1297, 1768 Perka Gergely – 1546 Pesthy Ferenc – 1547 Pesthy Gáspár – 1175, 1185 Pesthy György – 2562 Pesthy, másképpen Borbély Gáspár – 1182 Pethı János (gersei) – 1434, 1762, 1864, 1964 Pethı Pál – 1888, 2014, 2120, 2166, 2334, 2618 Petkó Lukács – 1328 Petra Tamás – 1976 Petrik possessio – 1874 Petriska János – 1978 Petriskó Péter –1173, 1238 Petróc possessio – 2564, 2632 Petróczy Mátyás – 2554, 2592, 2625 Petropolyai Horváth Ferenc – 1207, 1343, 1365

324

Pettykó Lukács – 1173 Péntek András – 2104 Pénzes Benedek – 1998 Péter deák– 2333, 2454 Péter Gergely – 1890 Péter Mátyás – 1890 Péter újhelyi vikárius – 1489 Pinka István – 1542 Pinkóczy Máté – 1774, 2151, 2382, 2658 Plezılaborc (?) – 1818 Pohol Gergely – 2293 Polaskóhely –2747 Pokol András – 1890 Pokol István – 1890 Pokol János – 1538 Polyák András – 2303 Polyák János – 2303, 2305 Polyán possessio – 1306, 2368 Polyánka possessio – 1332, 1540, 2261 Polyánkai Csapy Ferenc – 1637 Polyánkai Csapy László – 1315, 1332, 1534, 1582, 1598, 2083, 2086, 2224, 2286, 2323,

2548 Pongrácz Benedek (nagymihályi) – 1825, 1887, 2284, 2539, 2541, 2545, 2736, 2747 Pongrácz György – 1614, 1615 Pongrácz János (nagymihályi) – 1303, 1308, 1334, 1709, 1825, 1924, 1956, 2011, 2012,

2135, 2279, 2285, 2390, 2392, 2465, 2470, 2471, 2495, 2543, 2544, 2545, 2550, 2557, 2588, 2661, 2663, 2665, 2687, 2682, 2683, 2694, 2695, 2717, 2718, 2719, 2743, 2745, 2746, 2747, 2752, 2762, 2767, 2768, 2769, 2776

Pongrácz Mátyás (nagymihályi) – 1308, 1825, 1924, 1956, 2285, 2392, 2464, 2470, 2474, 2475, 2478, 2480, 2495, 2520, 2539, 2540, 2542, 2543, 2545, 2546, 2558, 2588, 2661, 2667, 2682, 2683, 2693, 2730, 2742, 2750, 2762, 2743, 2747, 2771, 2774, 2775, 2781, 2798, 2800, 2817

Pongrácz Zsigmond – 2747 Porkoláb Lukács – 2792 Pósa Mihály – 2580 Pósa nemzetség – 1667, 1934 Pósa Péter – 1260, 1319, 1456, 1538, 1669, 1670, 1689, 1751, 1890, 2176, 2177, 2178,

2435, 2524, 2525, 2553, 2580, 2581, 2627, 2690, 2691, 2748, 2780, 2798, 2820 Pósa Tamás – 2798 Pósa Zsigmond – 1467, 1606, 1607, 1608, 1723, 1934, 2317, 2614 Pósacsécs possessio – 2685, 2789 Possay Antal – 2572 Possay Bálint – 1783, 1785, 1802, 1805, 1949, 2557, 2733, 2734, 2735 Possay Bertalan – 1543, 2394

325

Possay Gáspár – 1154, 1349, 1785, 2150 Possay Ilona – 2612 Possay István – 1728, 1767, 1801, 1804, 2399, 2434, 2612, 2726, 2841 Possay Kristóf – 1163, 1164, 1395, 1502, 2491, 2492, 2493, 2494, 2555, 2700 Possay Péter – 1740, 1756 Possay Zsófia – 1943 Pota Lırinc – 2554 Potenciána, Barlok András özvegye – 1197 – Füzesséry Mátyás özvegye – 1710, 1711, 1732, 1738, 1739, 1858, 1859 – Gyıke Boldizsár házastársa – 1495 – Szentiványi György házastársa – 1763, 2119, 2504 Pozsgai Boldizsár (sabjáki) – 2556 Pozsgay Antal – 1364, 1375, 1376, 2386 2559 Pozsgay Boldizsár – 1173, 1313, 1444, 1490, 2375, 2358, 2404, 2597, 2741 Pozsgay István – 1322, 1369, 1627, 1628, 1629, 1630, 1631, 1842, 1844, 2190, 2357,

2400, 2454, 2458, 2563, 2566, 2569, 2701, 2708, 2833 Pozsgay Márton – 1159, 1167, 1169, 1258, 1272, 1322, 1353, 1380, 1411, 1426, 1526,

1535, 1536, 1539, 1541, 1542, 1543, 1552, 1556, 1623, 1757, 1762, 1769, 1813, 1852, 1853, 1854, 1855, 1864, 1869, 1870, 1871, 1873, 1874, 1892, 1944, 2595

Pozsgay Miklós – 1313, 1524, 1525, 1569, 1575, 2644 Pozsony – 1611, 2240 Pozsonyi Bálint – 2430 Proksit János – 2250, 2277, 2351 Rad falu – 2097 Radvány possessio – 1353, 1628 Radvonai Zuko – 2708 Rakottyás possessio – 2293 Ramocsa György – 1567, 1667, 1760, 1986, 2714 Rácz Péter – 1699 Rákóc possessio – 1166, 1724, 1763, 1778 Rákóczi András – 1299 Rákóczi Anna – 1141, 1150, 1592, 1724, 1829, 1830 Rákóczi Ferenc – 2660 Rákóczi fivérek – 1386 Rákóczi György – 1386, 1464, 1724, 1725, 1726, 1727, 1729, 1747, 1755, 1830, 1849,

1869, 2660, 2827 Rákóczi György (morvai) – 1264, 1413, 1495 Rákóczi György (vadászi) – 1763, 2590 Rákóczi István – 1829, 2119, 2397 Rákóczi János (morvai) – 1156, 1157, 1222, 1263, 1289, 1295, 1299, 1321, 1340, 1367,

1386, 1400, 1411, 1413, 1464, 1495, 1498, 1573, 1647, 2646, 2054, 2113, 2115, 2207, 2275, 2276, 2301, 2507, 2648, 2649

Rákóczi Mihály – 1150, 1166, 1223, 1372, 1373, 1374, 1378, 1386, 1464, 1465, 1495,

326

1480, 1494, 1592, 1605, 1724, 1726, 1727, 1729, 1763, 1764, 1778, 1781, 1819, 1829, 1830, 1849, 2119, 2146, 2147, 2148,2149, 2256, 2502, 2504, 2551, 2821, 2823, 2826

Rákóczi Mihály (vadászi) – 1289, 1411 Rákóczi Péter – 1299 Rákóczi Potenciána – 1200, 1592, 1829, 1830 Rákóczi Zsigmond – 1299 Ráska possessio– 1216, 1341, 1397, 1687, 1688, 2254 Ráskai Bozók István – 1539 Ráskai Soós János – 1324, 1831, 2490, 2764 Ráskai Soós Mátyás – 1246, 1247, 1407, 1831, 1880, 2490, 2499 Ráskai Soós Mihály – 2063 Ráskai Soós Péter – 1323, 1324, 1325, 1407, 1831, 2192, 2490, 2764 Ráskay Anna – 1304, 1331 Ráskay család – 1864, 2411 Ráskay Erzsébet – 1325 Ráskay Ferenc – 1207, 1211, 1224, 1225, 1247, 1324, 1325, 1326, 1338, 1339, 1343,

1345, 1398, 1434, 1491, 1552, 1762, 1687, 1734, 1831, 1864, 1908, 1912, 1913, 1938, 1964, 1993, 2063, 2112, 2129, 2131, 2162, 2174, 2175, 2359, 2360, 2361, 2364, 2365, 2366, 2367, 2376, 2410, 2411, 2415, 2417, 2420, 2421, 2490, 2499, 2523, 2697, 2834

Ráskay Fruzsina – 2421 Ráskay György – 1331, 2112, 2131, 2411, 2421 Ráskay István – 1343, 1762 Ráskay János – 2411, 2697 Ráskay Krisztina – 1339, 1343, 1365, 1389, 1399 Ráskay Mihály – 1320, 1350, 1734, 1762, 1864, 1866, 1880, 1938, 1964, 1993, 2001,

2129, 2162, 2411, 2415, 2417, 2490, 2499, 2523, 2764, 2765 Ráskay Péter – 2697 Ráskay urak – 1211, 1212, 1213, 1215, 1216 Ráthy János – 2589 Recsky László – 1286, 1377 Regécz Gergely – 1802 Regécz Márton – 1771 Rent possessio – 1882 Renth Ambrus – 1882 Réz Sebestyén – 1544 Rigó István – 1238 Rik Ferenc – 1802 Rinoldy Miklós – 1478 Rokitó possessio – 1873 Rokon György – 2820 Román, jobbbágy – 2556 Roskoványi Kálmán – 2380

327

Rostás János – 1756, 2110 Rozvágy possessio – 1148, 1456, 1561, 1878 Rozvágyi János – 1890, 2525, 2581 Rózsás Márton – 1889, 2662 Rubint Miklós – 1649 Rucska András – 2474 Rudas Lukács – 1703, 1915, 2044 Rusin Tamás – 1852 Ruszka Fábián – 2031 Ruszka Ferenc – 2030, 2031 Ruszka István – 2030, 2031 Ruszka Pál – 2030, 2031 Ruszkai Dobó Domonkos – 1293, 1794, 1823, 2232, 2338, 2593 Ruszkai Dobó Ferenc – 2240 Ruszkai Dobó István – 1293, 1794, 2240, 2338, 2593, 2681 Sab[…] István – 1579 Sabjáki Pozsgay Boldizsár – 2356 Salgó Bálint – 2009 Salocsath István – 2566 Sámogy possessio – 2182, 2294, 2295, 2436, 2579, 2749, 2754 Sándor Benedek – 2034 Sándor György – 1772, 1919, 1921, 1922 Sándor János – 1872 Sándor Miklós – 1984 Sánta Balázs – 1442 Sánta János – 1370, 1689, 2689 Sántha Ambrus – 2548 Sára, Szinyéry Mátyás házastársa –1234, 1235 Sárközy Albert – 2033, 2104 Sáros Mihály – 1890 Sárospatak – 1774 Sáros vármegye – 2206 Sáry Gergely – 1534 Sáry Jakab – 1890 Sáry Mátyás – 1342, 1456, 1561, 2570 Sedák István – 1562 Semsei Csapy Ferenc – 2088 Semsey Ferenc – 2179, 2181, 2418, 2419, 2579, 2709, 2754, 2756, 2798, 2801 Senyéri Pál – 1238 Seres András – 1538 Serédy Gáspár – 1181, 1269, 1371, 1388, 1448, 1449, 1450, 1451, 1452, 1499, 1500,

1501, 1539, 1551, 1553, 1544, 1565, 1689, 1751, 1788, 1870, 1806, 1965, 2005,

328

2008, 2009, 2058, 2060, 2066, 2067, 2173, 2176, 2177, 2178, 2292, 2422, 2530, 2560, 2692, 2814

Sihorka föld – 1894 Siket Antal – 2588 Sikó Lırinc – 1976 Sikora György – 2182 Silovicz Lukács – 1250 Simon Balázs – 2101 Simon János – 1777 Sípos György – 1652 Sípos Mátyás – 2631 Sisáry Miklós – 1406 Skiba Mátyás – 2754 Skoczen János – 1777 Soak Simon – 2662 Soklyossy Mihály – 1225 Soklyossy Miklós (körtvélyesi) – 1198, 1664, 1707, 1769, 1785, 1842, 1859, 1892,

1894, 1928, 1939, 1963, 1973, 2002, 2052, 2118, 2185, 2208, 2223, 2276, 2286, 2312, 2359, 2361, 2474, 2502, 2508, 2510, 2511, 2512, 2544, 2550, 2625, 2648, 2662, 2772

Soltész Ambrus – 1869 Soltész Damkó – 2566 Soltész Fedor – 2566 Soltész Male – 1630 Soltész Máté – 1889 Soltész Ruszkó – 1629 Soltész Sinkó – 1629 Sólyom Antal – 2458 Somogyi Benedek (ıri) – 1237, 1241, 1266, 1278, 1305, 1313, 1337, 1346, 1511, 1790,

1852, 2353 Somogyi György – 1211, 1212, 1215, 1270, 1273, 1274, 1275 Somosi Bacskóy Miklós – 1290, 1752 Soós Albert – 2643, 2749 Soós György (sóvári) – 1423, 1521, 1590, 1633, 1635, 2703, 2706 Soós Imre (sóvári) – 1242 Soós István (sóvári) – 1242 Soós János (ráskai) – 1324, 1568, 1831, 1912, 1993, 2129, 2174, 2410, 2411, 2412,

2414, 2416, 2417, 2490, 2764 Soós Margit – 2411 Soós Máté – 1211, 1247 Soós Mátyás (ráskai) – 1246, 1247, 1311, 1397, 1407, 1831, 1866, 1880, 1912, 1993,

2129, 2174, 2410, 2411, 2412, 2414, 2416, 2417, 2490, 2499, 2534 Soós Mihály (ráskai) – 2063

329

Soós Péter (ráskai) – 1311, 1323, 1324, 1325, 1327, 1407, 1423, 1831, 1912, 1913, 1993, 2129, 2174, 2192, 2410, 2411, 2412, 2414, 2416, 2417, 2490, 2764

Soproni István – 2454 Sós András – 2805 Sós Pál – 2805 Sóvágó Gergely – 1302 Sóváry György – 2192 Sóváry János – 2192 Spankovicz Imre – 1802 Spankovicz Mihály – 1802 Stecz Hunka – 2566 Strihócz István – 2756 Suta János –1527 Suta Pál – 1164 Sulyok Ferenc – 2394 Svak Simon – 1889 Szabak Fábián – 1889 Szabak István – 1889 Szabó Ambrus – 2435 Szabó Antal (nagyráskai) – 1177, 1296, 1463, 2706 Szabó Balázs – 2378 Szabó Bertalan – 2419, 2761, 2803 Szabó Gergely – 1774, 2494 Szabó György – 1409, 1423, 1521, 1588, 1591, 2765 Szabó István – 1975, 2818 Szabó Jakab – 1851 Szabó Lukács – 2138 Szabó Mihály (nagyráskai) – 1463, 2765 Szabó Miklós – 1564, 2529 Szabó Péter – 1774, 1851, 1887 Szabó Tamás – 1192 Szabolcs vármegye – 2395 Szakács Lırinc – 1370 Szakács Tamás (veskóci) – 1344, 1398, 1464, 1465, 2016, 2170, 2197, 2233, 2466,

2562 Szalacska possessio – 1887, 1888, 1889 Szalai Benedek – 1210 Szalay Antal – 1640 Szalay János – 1618 Szaláncz Antal – 1978, 1982 Szalók possessio – 1531, 1541, 1605, 1764, 1791, 1822, 2062, 2175, 2823, 2826 Szalonthay Anna – 1684 Szalonthay Bálint – 1458, 1560, 1703, 1751, 1759, 1789, 1802, 1807, 1808, 1875, 1876,

330

1877, 1878, 1883, 1884, 1907, 1915, 1932, 1933, 1984, 1995, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009, 2057, 2058, 2060, 2068, 2070, 2079, 2013, 2044, 2048, 2049, 2050, 2173, 2176, 2177, 2178, 2250, 2257, 2259, 2270, 2291, 2292, 2296, 2297, 2298, 2299, 2351, 2372, 2377, 2378, 2396, 2402, 2422, 2430, 2431, 2435, 2439, 2440, 2442, 2449, 2481, 2524, 2525, 2526, 2527, 2529, 2553, 2560, 2561, 2570, 2580, 2581, 2608, 2627, 2628, 2629, 2690, 2691, 2692, 2760, 2780, 2812, 2820

Szalonthay János – 1234, 1235, 1357, 1381, 1684, 1690, 2395, 2740 Szalonthay Katalin – 1932 Szalonthay Máté – 1932 Szamár Pál – 2025, 2026 Szancsák Halkót – 1818 Szancsák Homa – 1818 Szaniszló, jobbágy – 1556 Szatmár civitas – 2345 Szegény János – 2608 Szegi possessio – 2440, 2481, 2609 Szelepka possessio – 2230, 2552 Szeles Antal – 2008 Szemere György –1532, 2377, 2628, 2705 Szemere Sebestyén – 2760 Szendy Gáspár – 2635 Szendy Mátyás – 1511 Szennyesy Anna – 1363, 1883 Szentbertalany Anna – 2757 Szentbertalany, másképpen Aranymíves (Aurifaber) Lázár, – 1511 Szentlıriczy Ferenc – 1647 Szentes possessio – 1299, 1342, 1456,1669, 1670, 1685, 1876, 1877, 1884, 1995,2068,

2098,2291, 2449 Szentiványi György – 1208, 1400, 1569, 1578, 1579, 1763, 1819, 1820, 1829, 1830,

1869, 2122, 2119, 2123, 2147, 2149, 2182, 2502, 2504 Szentiványi János – 1778 Szentmarjay Mátyás – 1509, 1512, 1514, 1821, 2105, 2216, 2228, 2251, 2311, 2335,

2336, 2337, 2437, 2500, 2600, 2601, 2603, 2639, 2716 Szentpétery András – 1189, 1298, 1301, 1329, 1366, 1422, 1431, 1435, 1469, 1476,

1516, 2051 Szentpétery Katalin – 1422 Szepes György – 1718 Szepsi oppidum – 2489, 2500 Szerdahely possessio – 1551, 2060, 2173, 2560 Szécs oppidum vagy possessio – 1545, 1643, 1715, 1719, 1772, 1935, 1939, 2164, 2466 Székely Antal – 1217, 1218, 1219, 1296, 1487, 1488, 2459 Székely Klára – 1768 Szilvásújfalu possessio – 1881, 2047, 2795 Szilvásújfalussy Albert – 1425, 1506, 1507, 1508, 1528, 2047

331

Szilvásújfalussy János – 1288, 1772, 2047 Szilvásújfalussy Lázár – 2047 Szilvásújfalussy Lénárt – 1288 Szilvásújfalussy nemesek – 2161 Szilvásújfalussy Tamás – 1288, 1425, 1441, 1506, 1507, 1508, 2047 Szinyér – 2097 Szinyéry Mátyás – 1234, 1235 Szirmay Benedek – 1235 Szkocsén Mátyás – 1711 Szliva Tamás – 2798, 2800 Szob Gergely – 2435 Szobonya Bertalan – 2387 Szobonya László – 1375, 1376, 2261, 2263, 2295, 2310, 2313, 2387, 2419, 2573, 2761,

2803 Szobránc oppidum – 2693 Szolnok possessio – 2049, 2176 Szomotor possessio – 1751, 1759, 1789, 2404, 2530 Szonyik István – 1818 Szıcs Fábián – 2563 Szıcs János – 1328, 1888 Szıcs Mihály – 1400 Szılıssy János – 1750, 1753 Szır István – 1580 Szırös Ferenc – 2529 Szırös Mihály – 2529 Sztaniszló Mátyás – 1551 Sztankóc possessio – 1258, 1563, 1707, 1755, 2806 Sztankóci Borbély Ferenc – 1842 Sztankóczy Fülöp – 1842 Sztankóczy János – 1855, 2386, 2387, 2418, 2559, 2572, 2573, 2701 Sztankóczy Máté – 1190, 1375, 1540, 2261, 2310, 2313, 2386, 2418, 2559, 2572 Sztankóczy Szaniszló – 1196, 1419, 1563, 2806 Sztára possessio – 1192, 2463, 2632, 2686, 2747, 2781, 2787, 2788, 2818 Sztáray András – 1298, 1301, 1329, 1479, 1529, 1530, 1548, 1614, 1615, 2051, 2486,

2522, 2625, 2632 Sztáray Antal – 1158, 1190, 1192, 1223, 1258, 1259, 1417, 1418, 1556, 1699, 1700,

1762, 1853, 1854, 1869, 1870, 1871, 1873, 1874, 1908, 1964, 1971, 2000, 2052, 2053, 2055, 2056, 2059, 2061, 2062, 2065, 2071,2179, 2181, 2182, 2187, 2260, 2294, 2463, 2488, 2521, 2557, 2563, 2568, 2632, 2686, 2693, 2753, 2776, 2788

Sztáray Borbála – 1593 Sztáray Ferenc – 1498, 2032, 2113, 2115, 2507, 2510 Sztáray Ilona – 2488 Sztáray István – 2463

332

Sztáray János – 1253, 1265, 1380, 1416, 1417, 1418, 1535, 1536, 1542, 1543, 1568, 1632, 1633, 1634, 1635, 1637, 1639, 1692, 2271, 2274, 2750, 2781, 2837

Sztáray-nemesek – 2221 Sztáray Zsófia – 1782, 1784, 1836 Sztecs Kondrát – 1628 Sztrithey Benedek – 2117, 2636 Sztrithey György – 1582, 1584, 1585 Sztrithey János – 1584, 1585, 1920, 1935, 2084, 2466 Sztrithey Miklós – 1582, 1920, 1935, 2045, 2084, 2085, 2086, 2163, 2164, 2165, 2219,

2286, 2466, 2467, 2468, 2548, 2562, 2825 Sztrithey Oszvald – 2466 Sztrithey Pál – 2116, 2165 Sztrithey Sebestyén 1582, 1584, 1585, 1891, 1920, 1935, 2045, 2084, 2086, 2164, 2219,

2268, 2323, 2466, 2467 Szuha possessio – 1605, 1730, 2823, 2827 Szuha Péter – 1532, 2790 Szuha Zsigmond – 2790 Szürnyeg possessio – 1555 Tamás, jobbágy – 1569 Tamás, szervitor – 1400, 1578 Tamasiczkó, jobbágy – 1265 Tamásik, jobbágy – 1253 Tamáska Márton – 1889 Tamáska Mihály – 1889 Tanhó Balázs – 1976 Tar András – 2068 Tar Benedek – 1643 Tar Domonkos – 1342, 1456, 1876, 2079, 2687 Tar György – 2458 Tar Imre – 1670, 1884 Tar Tamás – 2454 Tarcsa Benedek – 1177 Tassy Gergely – 2795 Tatár Tamás – 2458 Tállya oppidum – 2587 Tállyai Péter – 2571 Tárkány castellum – 1215, 1317, 1381, 1618, 2203 Tárkány possessio – 2691 Tárkányi Farkas – 1181, 1202, 1249, 1268, 1299, 1312, 1342, 1456, 1458, 1538, 1544,

1550, 1551, 1553, 1560, 1565, 1580, 1652, 1669, 1670, 1689, 1703, 2629, 2820 Tárkányi Miklós – 1312, 2691 Tárkányi nemesek – 2222 Tárkány vára – 2299

333

Tegenye János – 2240 Tegenye Tamás – 1984, 2049, 2176, 2240 Tegenyey Ilona – 1984, 2049 Tegzes Antal – 1359, 1454, 1457, 1493, 1916, 2107, 2108, 2109, 2114, 2259 Tegzes Ferenc – 1359, 1454, 1457, 1493 Tegzes László – 1359, 2107 Tehna possessio – 1370, 1935, 2082, 2466 Tehnai Kristóf – 1173, 1238, 1978 Telekessy Imre – 1151, 1152, 1183, 1184, 1187, 1356, 1370, 1460, 1549, 1612, 1646,

1686, 1751, 1789, 2169, 2404, 2530 Telekessy István – 1148, 1218, 1232, 1233, 1251, 1299, 1389, 1390, 1391, 1430, 1436,

1437, 1438, 1442, 1487, 1504, 1505, 1565, 1580, 1611, 1646, 1751, 1657, 1759, 1789, 1807, 1808, 1847, 1875, 1884, 1891, 1906, 1907, 1909, 1932, 1963, 1995, 1998, 2004, 2005, 2006, 2008, 2013, 2048, 2057, 2066, 2068, 2105, 2128, 2169, 2402, 2404, 2169, 2170, 2178, 2373, 2422, 2530, 2687

Telkibánya oppidum – 2016 Tercsy Katalin – 1432 Terebes oppidum – 1235, 1882, 1939, 2014, 2120, 2568 Terebes vára – 1147, 1161, 1581, 1598 Terney Balázs – 2732 Thorda István – 2492, 2493, 2494 Thorma Bálint – 1886 Thorma Ferenc – 1673, 1886 Thorma György – 1370, 2808 Tibay Balázs – 1595 Tibay Fülöp – 1269, 1388, 1499 Tibay Gergely – 2425 Tibay János – 2381 Tibay László – 1858 Tibay Márton – 2114, 2356 Tibay Mihály – 1312 Tibay Kristóf – 1221, 1499, 1566, 1642, 1649, 1650, 1852, 2107, 2111, 2114, 2401,

2707 Tibay Orsolya – 2135, 2686, 2788 Tibay Potenciána – 1466 Tihán György – 1187, 1460 Tiló János – 1718 Timkó, jobbágy – 2565 Tinkó, jobbágy – 1818 Tolcsva possessio – 1604 Topolya possessio – 1869, 2181 Topos Antal – 1539 Topos Mihály – 1539 Torda István – 1934

334

Torday István – 1774, 1838, 2700 Tornai János – 2430 Toronya possessio – 2105 Tótgergely Balázs – 2176 Tóth András – 2052, 2692 Tóth Antal – 2537 Tóth Bálint – 2537 Tóth Ferenc – 2760 Tóth Gergely – 1573, 1863 Tóth György – 1482, 2008, 2016, 2422, 2483, 2525 Tóth István – 1870 Tóth Jakab – 1863 Tóth János – 1550, 2692 Tóth László – 1576, 1577, 2190 Tóth Lukács – 1370, 2690 Tóth Mihály – 1247 Tóth Miklós – 1832 Tóth Pál – 1890 Tóth Péter – 2537 Tóth Tamás – 1247, 1890, 2422 Tóth Vince – 1238 Tökös Gergely – 1890 Tökös Mátyás – 1547 Török Bálint – 1932, 2006 Török Gergely – 2060, 2173 Török János (nagymihályi) – 1393, 1405, 2683 Török Tamás – 1586, 1617, 1674, 2183, 2391, 2538, 2650 Treszka Péter – 2034 Trócsán Lukács – 1744, 2021, 2025, 2026, 2036 Turay András – 1974 Túri Lukács – 1890 Turovez Jurkó – 2566 Turovez Timkó – 2566 Túry Kelemen – 2789 Tussa possessio – 1972, 2061, 2184 Tussa János – 1485, 1526 Tussa László – 1276, 1485 Tussa Mihály – 1485, 1972, 1973 Tussaújfalussy János – 1972 Ugray Borbála – 2552 Uharka Jakab – 2061, 2184 Uhrin András – 1869 Uhrin Imre – 1869

335

Újfalu possessio – 2061, 2101 Újfalussy Albert – 1668, 1905, 1934, 1936, 1996, 2101, 2188, 2535, 2729 Újfalussy György – 1413, 1485, 1541, 1791, 1822, 2061, 2062, 2134, 2825 Újfalussy István – 1402, 2188, 2427, 2469 Újfalussy János – 1358, 1485, 1503, 1791, 1822, 1919, 1921, 1922, 1923, 2610, 2721,

2724, 2795 Újfalussy Lázár – 1288, 1668, 1881, 1905, 1934, 2101, 2161, 2188, 2728, 2729 Újfalussy Lénárt – 1921 Újfalussy-nemesek – 2159 Újfalussy Péter – 2188 Újfalussy Tamás – 1292, 1439, 1482, 1695, 1937, 1999, 2016, 2018, 2019 Újhelyi Mihály – 1718 Újhely oppidum – 2030, 2607 Újlak possessio – 1564, 2302, 2440, 2441 Ung vármegye – 1245, 1249, 1266, 1293, 1462, 1584, 1785, 1799, 1887, 1888, 2244,

2248, 2280, 2530, 2638 Ungvár oppidum – 1799 Upor possessio – 2795 Újhelyi vikárius – 1489, 2334, 2616, 2617, 2618, 2621 Vadászi Rákóczi György – 1763, 2590 Vadászi Rákóczi Mihály – 1289, 1411 Vagyakóc praedium – 1563, 1568 Vajda János – 1342, 1456, 1561 Vajkóc possessio – 1632 Vajkóczy Dorottya – 1313 Vaj Vaszkó – 1629 Valya, másképpen Breczák Lırinc – 1173 Valyó, másképpen Bálint Gergely – 2552 Valyó István – 2138 Varannó oppidum – 1822 Varga Antal – 1975, 1979 Varga Balázs – 1531 Varga Benedek – 2104, 2356 Varga György – 1888, 2138, 2567 Varga Imre – 1385 Varga István – 1569 Varga János – 1640, 1975, 1979 Varga Kelemen – 1868 Varga László – 1247 Varga Lukács – 1870 Varga Mihály – 1888 Varga Pál – 2104 Varga Simon – 1210

336

Varga Szaniszló – 1546 Varga Tamás – 1632 Varjú Gáspár – 1523 Varró Mihály – 1890 Vas Benedek – 2526, 2529 Vasas Balázs – 1247 Vasas Benedek – 1864, 1964 Vasas Gáspár – 1750, 1753, 1955, 2811 Vasas István – 1247 Vasas Mihály – 1247, 1434 Vathay János – 1842 Vavró András – 2696 Vácis András – 1596, 2754 Vácis István – 1596 Vállay Tamás – 1167, 1259, 1697, 1704, 2398, 2647, 2487 Vályok Balkó – 1757, 1852 Vályokdiák Mihály – 1537 Városút rét – 1933 Vásárhely oppidum vagy possessio – 1157, 1177, 1178, 1182, 1238, 1241, 1223, 1228,

1229, 1272, 1279, 1297, 1305, 1328, 1939, 1940, 2551 Vecseslóczy Boldizsár – 2356 Vendégi praedium – 2261 Verancsics Antal egri püspök – 1640, 1927, 2028, 2097, 2158 Verbóc possessio – 1887, 1888, 1889 Verbóczy István – 1887 Verbóczy László – 1887 Verbóczy Mihály – 1887 Veres András – 1320, 2624 Veres Anna – 2624 Veres Bálint – 2624 Veres Borbála – 2624 Veres Dorottya – 2624 Veres György – 2624 Veres Ilona – 2624 Veres István – 2624 Veres János – 1980 Veres Katalin – 2624 Veres Mátyás – 2624 Veres Miklós – 2624 Verpcsár István – 1400, 1578 Verpecz István – 1869 Veskóci Szakács Tamás – 1398, 2016, 2170 Veskóczy Katalin – 2303 Vevirka Lukács – 1802

337

Vécse possessio – 1751 Vécsey Balázs – 2380 Vécs possessio – 1788, 1872, 1965, 2008 Végh Mihály – 1370 Véke possessio – 1646, 2098 Vékey Ferenc – 1165, 1211, 1212, 1214, 1215, 1216, 1239, 1247, 1270, 1273, 1274,

1275, 1348, 1354, 1408, 1433, 1474, 1612, 1613, 1638, 1642, 1964, 2098, 2202, 2222, 2229, 2252, 2254, 2257, 2265, 2296, 2297, 2298, 2299, 2302, 2322, 2335, 2372, 2424, 2425, 2426, 2427, 2428, 2431, 2445, 2455, 2456, 2459, 2460, 2472, 2501, 2510, 2511, 2531, 2547, 2550, 2608, 2609, 2637, 2739

Vékey Imre – 1156, 1157, 1160, 1163, 1187, 1191, 1222, 1294, 1315, 1316, 1320, 1329, 1332, 1441, 1446, 1460, 1469, 1471, 1481, 1482, 1533, 1534, 1545, 1548, 1549, 1562, 1564, 1570, 1571, 1572, 1573, 1581, 1582, 1602, 1643, 1647, 1673, 1674, 1719, 1745, 1758, 1774, 1779, 1789, 1847, 1848, 1868, 1872, 1879, 1880, 1881, 1882, 1885, 1886, 1890, 1907, 1909, 1911, 1936, 1943, 1974, 1991, 1994, 1996, 2001, 2013, 2014, 2018, 2027, 2030, 2037, 2051,2054, 2063, 2064, 2072, 2073, 2075, 2076, 2091, 2094, 2104, 2120, 2121, 2139, 2140, 2164, 2165, 2183, 2192, 2214, 2261, 2262, 2264, 2293, 2301, 2302, 2313, 2314, 2321, 2324, 2325, 2326 , 2327, 2328, 2330, 2331, 2332, 2376, 2378, 2381, 2382,2408, 2426, 2427, 2428, 2429, 2439, 2441, 2445, 2446, 2447, 2480, 2483, 2485, 2486, 2492, 2525,2534, 2535, 2538, 2540, 2541, 2548, 2555, 2568, 2571, 2607, 2630, 2700, 2723, 2728, 2729, 2744, 2795, 2802, 2805, 2833

Vékey János – 1260 Vékey Katalin – 1809 Vékey Luca – 2462, 2501, 2748 Viczis Mátyás – 1389 Vida Balázs – 2395 Vida János – 2395 Világ possessio – 1278 Világi Kundrász – 2566 Vinnai Eödönffy Ferenc – 2081 Vinnay András – 1867, 1874, 2695, 2745, 2752, 2810 Vinnay Benedek – 2463 Vinnay Ferenc – 1141, 1514, 2693 Virova possessio – 1627, 1629, 1630, 2189 Vitálius György – 2060 Vitányi Anna – 1766, 1815 Vitányi Boldizsár – 1815, 2269, 2451, 2483 Vitányi János – 1815 Vitéz Bálint – 1481, 1572, 1771 Vitéz László – 1771, 1772 Vlanik György – 1665 Volya birtokrész – 1563 Vrana Lırinc – 2138

338

Vrana Márton – 2138 Vura András – 2564 Wiczmándy Anna – 1322 Wiczmándy Lajos – 1322, 1353, 1368, 1427, 1536, 1628, 1631, 2053, 2569, 2839 Wiczmándy Mátyás – 1177, 1178, 1179, 1180, 1257, 1261, 1306, 1307, 1323, 1347,

1397, 1398, 1403, 1404, 1410, 1443, 1520, 1547, 1666, 1697, 1835, 1929, 1948, 2000, 2034, 2125, 2144, 2204, 2228, 2368, 2371, 2397, 2484, 2504, 2556, 2719, 2766, 2785, 2840, 2841

Zadarla Gergely – 1972 Zadarla János – 1972 Zalkodi Gergely – 2555 Zay Ferenc – 1642 Zádor Lukács – 2177 Zádor Mihály – 2173 Zámor János – 2632 Zbojna possessio – 2190, 2563 Zbugyay Anna Butkay Lajos házastársa – 1368, 1536, 1603, 1628, 2189, 2569 Zbugyay Dorottya – 1353, 1427, 1627, 1628, 1944, 2059 Zbugyay György – 1322, 1427 Zbugyay Hedvig – 2623 Zbugyay Katalin – 1627, 1628, 2566, 2569 Zbugyay Zsófia – 1576, 1577, 2565 Zelesnik Mátyás – 1777 Zemkó, jobbágy – 2565 Zemplén oppidum – 1228, 1758, 1789, 1847, 1963, 1906, 1907, 1909, 2051, 2356,

2404, 2486, 2534, 2811 Zétény castellum – 1438, 1251 Zétény possessio – 1299, 1390, 1646, 1750, 1875, 1909, 2007, 2048 Zétényi Makó János – 1995 Zikre Balázs – 1975 Zikre György – 1975 Zobák Fábián – 2693, 2745, 2746 Zobák István – 2662 Zombor possessio – 2130 Zombor szılıhegy – 2300 Zomotor possessio – 1807, 1906, 1907, 1963, 1965, 2008, 2422 Zondor Miklós – 2049, 2050 Zóráth Anna – 2611 Zóráth Gáspár – 1199 Zorkó Mihály – 1635 Zuri Antal – 1779

339

Zuthy István – 1361, 1538, 1544, 1669, 1670, 1751, 1759, 1775, 1789, 1807, 1808, 1875, 1876, 1877, 1883, 1884, 1890, 1933, 1984, 1995, 2003, 2007, 2013, 2049, 2050, 2058, 2060, 2066, 2068, 2070, 2079, 2173, 2176, 2177, 2178, 2202, 2250, 2259, 2291, 2292, 2297, 2351, 2372, 2378, 2430, 2435, 2440, 2442, 2449, 2481, 2524, 2553, 2560, 2561, 2570, 2627, 2629, 2630, 2690, 2692, 2744, 2780, 2812, 2820

Zsadány possessio – 2120 Zsámboki Lukács – 1210 Zsigmond Máté – 2104 Zsófia, Budaházy Gergely házastársa – 2487 – Horkay Pál házastársa – 2584, 2623 – Horváth János házastársa – 2057 – Hrabóczy László házastársa – 1243, 1386, 1849 – Morvay János özvegye – 1386 – Zsófia Nátafalussy György özvegye – 1947, 1948, 1950, 1953 – Possay István házastársa – 1728, 2399 – Pozsgay István házastársa – 1842, 1844 – Pozsgay Márton házastársa – 1258, 1855 – Szalonthay Bálint házastársa – 2270, 2378 – Tegenyey Tamás özvegye – 1984, 2049 – Tóth András özvegye – 2052 – Tóth Péter özvegye – 2537 – Wiczmándy Mátyás házastársa – 2000, 2034 Zsuzsanna – 1585

340

1

2

3