Archaeologiai Értesítő 133 (2008) 119–128© Akadémiai Kiadó, Budapest

DOI: 10.1556/ArchÉrt. 133.2008.7

Az ismeretlen magyarországi lelőhelyről szárma-zó, figurális féldomborműveket tartalmazó te-nyérnyi méretű római kori fémtábla (Nr. 1) aján-dékként került a Magyar Nemzeti Múzeum Ré-gészeti Tárának Római Gyűjteményébe1 (1. kép).Magyarországi származtatása alapján lelőhelyePannonia provincia területén volt, kisebb való-színűséggel kerülhet elő hasonló tárgy a Barba-ricum területén. Formai és tartalmi alapon aszakirodalomban általánosan a „Dunai Lovas-istenek” névvel azonosított önálló vallás, vagyújabban a szintén Duna-vidéki Dominus és Do-mina tiszteleteként jellemezhető vallás emlék-anyagába tartozik. Gyártási célértéke pontosannem határozható meg, de a kultuszgyakorlat kö-rébe tartozó tömegtermékként csekélyebb jelen-tőségű fogadalom kiváltásának céljait szolgál-hatta azzal, hogy a szentélyben megvásárolhatóvolt.

A tábla és felülete

Anyaga ólomötvözet, elkészítési módja szerintöntvény. Előoldala a közepe felé feketébe hajlóárnyalatú sötétszürke. Hátoldalának belsejébenkör alakban sötét színű folt látható, ugyanott szé-lein az anyag világosszürke. Magassága 91 mm,szélessége 77 mm, vastagsága 2–3 mm. Súlya114,74 gramm. A tábla alakja négyszögbe illeszt-hető, egy álló téglalapba. Felső szélén két sarok-akroterion között oromzat emelkedik, amelynégyzet alakú keretelt táblarészen áll. Összessé-gében olyan látványt kelt, mint egy lefedett szar-kofág egyik keskenyebb oldala. Szélei durva fe-lületűek. Kiáll belőlük egy vékonyabb perem,amely az öntéskor keletkezett, és nem dolgoztákle a tábla széléről. Az eldolgozatlanul kiálló pe-remszél egyenes, azaz vágott.

Ismeretlen magyarországi, pannoniai lelőhelyről származó római kori ólomtábla került a MagyarNemzeti Múzeumba. A tábla az általában „Dunai Lovasistenek” névvel azonosított, egy új leletalapján azonban Dominus és Domina alakjához köthető vallás hagyatékába tartozik. A tábla for-ma és ábrák szintjén öt pontos párhuzamával hasonlítható össze. Készítési helye Pannonia Inferiordéli részén lehetett. Az új tábla által megállapítható, hogy egyazon öntőformában valószínűlegtöbb táblát öntöttek ki egyszerre, majd darabolták táblánként a kihűlt lemezt. A tábla valószínűlegaz adott szentély kultuszképét, illetve kultuszszobrát vagy szobrait és környezetüket ábrázolja.Keltezése a II. századra tehető, legfeljebb a III. század elejéig.

Kulcsszavak: római vallástörténet, Dunai Lovasistenek, Dominus, Domina, ólomtábla

DOMBORMŰVES ÓLOMTÁBLA PANNONIÁBÓLA „Dunai Lovasistenek” vagy Dominus és Domina újabb kultuszemléke

SZABÓ ÁDÁM*

* Szabó Ádám. Magyar Nemzeti Múzeum, H-1370 Budapest,Pf. 364.

1 Gyarapodási száma: MNM R Római Gyűjtemény 2007.1.MUNYIR szerinti gyarapodási száma: Gy/134. Később kerülbeleltározásra. Az adományt Sándor Lajosnak köszönjük.Köszönöm továbbá Mráv Zsolt és Puskás József segítségét.

A típusba tartozó tárgyakat a teljesség igényével, katalógus-szerűen először a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa,Hampel József kezdte közzétenni ugyanitt, az ArchaeologiaiÉrtesítőben, az ú.f. 23 (1903), 25 (1905), 31 (1911) és 32 (1912)számokban.

120 SZABÓ ÁDÁM

1. kép. Az új ólomtábla – előoldal és hátoldal

Abb. 1. Die neue Bleitafel – Vorder- und Rückseite

2. kép. A Cibalae (Vinkovci, Horvátország) lelőhelyű tábla(TUDOR 1969 nyomán)

Abb. 2. Die Tafel vom Fundort Cibalae (Vinkovci, Kroatien)(nach TUDOR 1969)

3. kép. A Sirmium területén (Čalma, Szerbia) talált tábla

Abb. 3. Die Tafel aus dem Gebiet von Sirmium(Čalma, Serbien)

A tábla előoldalán a síkból lapos dombormű-szerűen kiemelkedő ábraegyüttes látható, hát-oldala sima. Középtájon függőleges tengely kétoldalának mentén az ábrák elmosódottak, körvo-nalaik nem látszanak. Vagy öntési hiba következ-tében vált rontott példánnyá, vagy utólagosan ol-vadtak szét az ábrák. Az előoldal megfeketedésea hátoldal szélein látható eredeti színhez képest,a középrész elölről való olvadtsága, valamintugyanitt a hátoldal közepének megfeketedése ésegyenetlen felületűvé válása az utóbbi lehetősé-get teszi valószínűbbé a hasonló táblák egyenle-tes felületeivel és színárnyalataival való össze-hasonlítás nyomán is (2–6. kép). Azaz megállapít-hatóan egy forró és szenes tárgy felületével érint-kezett az ólomtábla, előlapja ezáltal sérült.

Az ábrázolt alakok és jelenetek

A tábla előoldalának figurális elemekből állójelenetegyüttesei két részre oszlanak.2 A felső,alacsonyabb részen a két sarokakroterion közöttioromzatban, azaz a jelenetsík közepén egy víz-szintes testhelyzetű, jobbra néző hal látható.Mögötte és előtte egy-egy csillagot ábrázoltak.A sarokakroterionokban szintén egy-egy csillaglátható. Az ábrasor alatt a tábla két széléig és al-jáig tartó négyszögű, kötélmintát formázó keret-be foglalva helyezték el – feszes komopozíciós el-vet megvalósítva – a többi ábrát. A keretbe foglaltábrák három vízszintes jelenetsíkba rendezettek.A felső jelenetsík bal szélén Luna, jobb szélénSol büsztje látható, amely Hold- és Nap-ábrázo-lások kozmikus keretbe foglalják az egész jele-netegyüttest. Egyúttal mindhárom sík jelenetso-rainak irányát délhez képest, azaz delelten hatá-rozzák meg; jobbra van nyugat, balra van kelet atábla idézte kozmikus tájban. Jelenleg ellenőriz-hetetlen, de ha a táblák ábraegyüttese tükrözi azeredetit, úgy az irányok természetesen fordítot-tak.

A jelenetsík közepén egy kratér áll központielemként. A kratéron vagy egy fedő helyezkedikel, amely alól folyadék loccsan ki,3 vagy fedő nél-kül ábrázolták belőle kiloccsanó folyadékkal,illetve szájából kiálló keverőeszközzel. A kratérés a fő világítótestek ábrái között egy-egy ívelő

testű, fejével és nyitott szájával a kratér széle feléforduló kígyó látható.

A középső jelenetsík közepén karját két oldal-ra vízszintesen kinyújtó, kitárt tenyerét taszítómozdulattal kinyitó, földig omló ruhájú, függőle-ges tengelyre helyezett talapzaton álló nőalaklátható. Jobbja és balja felől egy-egy feléje ugratóló látható, rajtuk egy-egy lovassal, akik szőrénülik meg az állatokat. A lovasok hátáról köpenyhullik alá, vagy sajátosan a kezeiket tartják a há-tuk mögé, illetve lovaik fara felé. A szárat tartókezük nem látszik egyik táblán sem ebből a cso-portból (1–6. kép). A bal oldali lovas sziluettje fel-tűzött hajú, melle alatt kötött, csípő tájékán fel-gyűrődött ruhájú női alakra emlékeztet. A jobboldali lovas csúcsos fejfedőt visel, törzse vékony,combja vastag, férfialaknak látszik. A bal oldaliló és lovas háta mögött egy felemelt karú, víz-szintesen hosszú és gömbölyödő orra felé keske-nyedő fejű emberalak áll. A fő tetején ívelő, vé-kony alakzat látszik. A lény kosfejű embernektűnik, azaz részben thériomorf, részben antropo-morf istenalakként határozható meg. Háta a ke-rethez idomul. A jobb oldali lovas és ló háta mö-gött egy férfialak áll, deréktól kissé felemelt azalkarja, kezében egy nyeles eszközt tart (valószí-nűleg caduceust), amelyet a jobb vállára támaszt.Háta a kerethez idomul, akárcsak a hozzá képestszimmetrikusan ábrázolt alaknak.

A lovak alatt egy-egy vízszintes testhelyzetű, atest síkjához képest felemelt fejű, meztelen embe-ri alak látható. Kezüket előrenyújtják. Testsíkjukvízszintesen egy vonalban húzódik a függőlegestengelyű talapzattal, amelyen a tábla központifiguráját képező nőalak áll. A vízszintesen ábrá-zolt emberi alakokat úszó mozdulattal ábrázol-ták. A jobb oldali alak csípő alatti sajátos attribú-tuma révén férfiként azonosítható. A bal oldali-nak semmilyen elsődleges nemi jellegre utaló vo-nása nem látható. Mindkét vízszintes emberalakfeje természetellenesen nagy, azonban nem álla-pítható meg, hogy van-e valami a fejükön. A fér-fiként azonosított lovas alatt férfialakot ábrázol-tak. A nőként való azonosítási lehetőséget kínálólovas ábrázolása alatti, vízszintes testhelyzetűúszó alak sem tartalmaz a nőként való azonosítá-si lehetőségnek ellentmondó ikonográfiai elemet.A megfigyelés csak az itt tárgyalt típusváltozatesetében tehető meg. Az ismert táblák többségénmindkét lovas inkább férfinak látszik. A keretbefoglalt vízszintes jelenetsorokból a felső kettő, akratérral és az istennőalakkal kettéválasztva bal-oldalt, azaz keleten – a Hold-büszttel együtt –feltehetően női princípiumot képvisel és éjszakát,jobboldalt, azaz nyugaton a Nap-büszttel együttférfi princípiumot és nappalt.

DOMBORMŰVES ÓLOMTÁBLA PANNONIÁBÓL 121

2 A megadott irányok a szemből nézett bal és jobb oldalak.A leírás a tábla állapota miatt pontos párhuzamai alapján ké-szült; lásd: 2–6. kép. A leírás szubjektív megfigyelés alapjánnéhány ponton eltér a HAMPEL 1903, 352–353, Nr. 56; BUDAY

1928, 38–39, Nr. 26 és TUDOR 1969, 80, Nr. 137 alatt bemutatottleírásoktól, illetve bővebb ezeknél.

3 TUDOR 1969, 80, Nr. 137 – fedő és kiloccsanó víz.

122 SZABÓ ÁDÁM

4. kép. Ismeretlen lelőhelyű tábla a Magyar NemzetiMúzeumban (TUDOR Nr. 138)

Abb. 4. Tafel von unbekanntem Fundort im UngarischenNationalmuseum (TUDOR Nr. 138)

5. kép. Ismeretlen lelőhelyű tábla a Magyar NemzetiMúzeumban (TUDOR Nr. 169)

Abb. 5. Tafel von unbekanntem Fundort im UngarischenNationalmuseum (TUDOR Nr. 169)

6. kép. A daciai Sucidaván (Románia, Olt megye) találttábla (TUDOR 1976 nyomán)

Abb. 6. Tafel aus dem dazischen Sucidava(Rumänien, Kom. Olt) (nach TUDOR 1976)

7. kép. Egy öntőformában elhelyezett táblanegatívok –elméleti rekonstrukció

Abb. 7. Tafelnegative in einer Gussform – theoretischeRekonstruktion

A legalsó jelenetsík bal szélén egy tripus áll,rajta tállal. A tálon három, pontosan nem azono-sítható objektum látható. A középső kerek, azazgömb alakú (kenyér, illetve cipó?), a jobb oldalikehelyszerű, a bal oldalinak az alakja szintén ivó-edényre emlékeztet, de nem biztos, hogy valóbanaz. Esetleg valamilyen étel is lehet. A tripustóljobbra egy kandeláber áll, rajta mécsessel, amely-nek csőre a táblakép belseje felé áll. A kandelá-bertől jobbra egy földbe szúrt kard markolata éspengéjének egy része áll ki a jelenet alapsíkjából.A kardtól jobbra, a jelenetsor közepén egy há-romágú, levél alakú ágvégekkel ábrázolt növényáll, valószínűleg fa, és nem cserjebokor, amely-re a hátsó lábainál fogva egy állat van felkötve.A lógó állat feje levágott és hiányzik, mellső lábaijobb felé lógnak ferdén: a fához képest a hasávalkifelé kötötték föl. Ettől jobbra egy jobb féltérdéntámaszkodó, bal lábát előrenyújtva behajlító em-beralak bal kezét a fellógatott állat combjai kö-zött a hasához emeli, mintha nyúzáshoz vagy azállat kibontásához fogna. A fa, a ráakasztott állatés az emberalak együtt egy jelenetet alkotnak, azalsó jelenetsor központját.4 Tőle jobbra egy kan-tharosz áll, szája fölött három gömbbel, amelyekegymáshoz képest egy egyenlő oldalú három-szög csúcsai szerint rendezettek. A szabályosanelrendezett gömböknek nem csak jelentéstartal-muk marad ismeretlen, hanem tárgyi mivoltukis. Valószínűleg nem tárgyak, hanem a korbanpontosan érthető szimbólumok, amelyek a kan-tharosz tartalmával állhatnak összefüggésben,akár az edényben lévő folyadék illatát vagy párá-ját jelölve. Ez természetesen csak feltételezésszintjén fogalmazható meg egyelőre. A kantha-rosztól jobbra egy a tábla közepe felé néző kakaslátható. A kakas lába alatt kerek alakzat, amely-ből a tábla belseje felé egy hosszúkás vége felékeskenyedő, legömbölyített szélű nyúlvány állki. Valóban kosfejre emlékeztet.5 Kosfejként – hanarratív rendet követnek az ábrák – összetartoz-hat az előtte két jelenettel balra ábrázolt, fára kö-tött állattal.

A tábla közvetlen párhuzamai

Az új ólomtáblának forma és ábrák szintjén ötpontos párhuzama ismert, amelyekkel együtta D. Tudor által felállított, az össz-tárgycsoport

változatosságából és számából fakadóan durva,formai alapú tipológia szerint a IV., azaz oromza-tos sarokakroterionos típusba tartozik.6

[1. Ismeretlen pannoniai lelőhelyű új ólomtáb-la (leírását lásd fent) (1. kép).]

2. (= TUDOR 1969, Nr. 137, Pl. LXV) PannoniaInferior, Cibalae (Vinkovci, Horvátország) terüle-tén találták. Ma az Arheološki Muzej Zagrebgyűjteményében őrzik. M: 88 mm, sz: 77 mm,v: 4 mm (2. kép).7

3. (= TUDOR 1969, Nr. 138) Pannonia Inferior,Sirmium egykori territóriumán fekvő helyen(Čalma, Szerbia) találták. Ma a Magyar NemzetiMúzeum Római Gyűjteményében őrzik. M:87 mm, sz: 75 mm, v: 2–4 mm, súlya: 100,54 g.(3. kép).8

4. (= TUDOR 1969, Nr. 169) Ismeretlen panno-niai lelőhelyről származik. Ma a Magyar Nem-zeti Múzeum Római Gyűjteményében őrzik. M:87 mm, sz: 75 mm, v: 2–4 mm, súlya: 100,54 g.(4. kép).9

5. (= TUDOR 1969, Nr. 170) Ismeretlen panno-niai lelőhelyű az első közlés szerzője szerint,10 ésőt követően a szakirodalomban is. A leltárkönyv-ben Buda áll származási helyként, amely azon-ban a táblát 1913 áprilisában a múzeumnak eladóMauthner L. lakóhelyeként is érthető. Ha való-ban budai, úgy Aquincum a lelőhelye. Ma a Ma-gyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményébenőrzik (5. kép).

6. (= TUDOR 1976, Nr. 208, Pl. IX) Az Al-Dunabal partjáról, a daciai Sucidaváról. Ma a Muzeulde Arheologie si Etnografie Corabia (Románia,Olt megye) gyűjteményében őrzik. M: 87 mm, sz:75 mm, v: 4 mm (6. kép).11

A hat, azonos formájú és közel vagy teljesenazonos méretű példány a típusba sorolt többi,csak külsődlegesen hasonló táblától a képkom-pozíció részleteiben tér el. Ezáltal indokolt lennealtípusoknak a megállapítása. Bár a mondani-való hasonlóságát és azonos elemeit nem lehetcáfolni, a hasonló formájú táblák gyártása mö-gött valószínűleg elsősorban nem típushatározóirányelv, inkább a gyártási hely, szentély adottikonográfiai sajátossága áll. Ha a kényszerűneklátszó tipizálás fenn is marad a szakirodalomban,a típusváltozatoknak legalább ugyanilyen a létjo-gosultságuk. Azonban sem a táblák lényegi mon-danivalójának megértéséhez, sem az időrend és agyártási hely megállapításához nem vitt és nem

DOMBORMŰVES ÓLOMTÁBLA PANNONIÁBÓL 123

4 TUDOR 1969, 81 – criobolium.5 TUDOR 1969, 81 – kosfej.6 TUDOR 1976, 67, 69.7 Vö. HAMPEL 1903, 353, Nr. 58 a korábbi irodalommal.8 Vö. HAMPEL 1903, 352–353, Nr. 56 és fénykép (ltsz. MNM RR

36.1901); BUDAY 1928, 38–39, Nr. 26 és 37. kép.

9 Vö. HAMPEL 1903, 353, Nr. 57 (ltsz. MNM RR 68.1886).10 Vö. SUPKA 1915, 17–50, 38–39, Abb. 15 (ltsz. MNM RR

24.1913.8). Kölcsönözve, ezért nem mérhető. A leírása szerintmérete a többi tábláéhoz hasonló.

11 Vö. TUDOR 1976, 14, Nr. 208 és Pl. IX (208).

visz közelebb a típusok megállapítása. Túl soktáblaváltozat egyenként kevés példánya tanul-mányozható, alig vagy egyáltalán nem ismert hát-téradatokkal. A formai alapú tipizálás továbbikövetkeztetések levonására szintén alkalmatlan.

A táblák készítési módja és helye

Az új tábla egyenesre vágott és a táblaszélekentúlnyúló, eldolgozatlan peremei révén egy gyár-tási sajátosság körvonalazható. Úgy látszik, hogya formailag és tartalmilag adott típushoz tartozótáblákból egyszerre többet öntöttek ki ugyan-abban a nagyobb öntőformában, ugyanabból azöntőtégelyből, amelyben több táblához elegendőanyagot olvasztottak meg. Kihűlés után a vé-kony öntvénylemezt felvágták táblák szerint, ésa széleket simára dolgozták, ahogyan a többi ha-sonló ólomtábla szélein látható (2–6. kép).

A típusváltozatba tartozó táblák nagyjábólegymáshoz illeszkedő idomszélei alapján egytovábbi gyártási sajtosság vázolható. Az öntőfor-mába a negatívokat sarokakroterionos-oromza-tos szélükkel egymás felé igazítva helyezték elúgy, hogy az egyik tábla egyik sarokakroterionjaés oromzata pontosan szemben állt egy vele szem-ben elhelyezett, következő táblával. Az oromzatés az akroterion közötti íveknél majdnem érint-keztek (7. kép). Így két sor táblával számolva afelvágatlan öntvénylemez felső és alsó széleiegyenesek lettek, bal és jobb szélei pedig egyhar-mad vagy kétharmad táblaszélességnyi méret-ben eltérőek az egyenes vonaltól. A kettős tábla-sort egyenes hosszanti szélekkel egymáshoz il-lesztve négyes táblasorrá vagy annál nagyobbrais lehetett tervezni. A tárgyalt tábla alsó szélénlátható kicsúcsosodás az öntőforma egyik csator-nájának lenyomata lehet, szintén eldolgozás nél-kül. Ez a példány e szerint egy öntőmintabeli sorfelső vagy alsó szélén helyezkedett el a készítéssorán. Az idomokat tartalmazó szélek egymássalszembe való illesztésével a felvágás kevesebbmunkát és anyagveszteséget eredményezett. Azöntőforma ebben az esetben feltehetően agyag-ból készült, amelybe benyomkodták az egyszerkifaragott alapformát. A készítési technika vázoltjelenségei egyelőre csak az itt tárgyalt és bemuta-tott táblára és a vele formai és tartalmi azonossá-got mutatókra tekinthetők érvényesnek. A felte-vés megerősítését egy a leírás szerinti öntőformaelőkerülése jelenti majd.

Az ismert hat tábláról nem állapítható meg,hogy egyazon öntőformában készültek volna,illetve az sem, hogy közülük valamelyikről má-solták a többit. Annak ellenére, hogy nem állapít-ható meg az azonos öntőforma megléte, a sajátos

táblaforma és az utolsó mozdulat, redő és vonásábrázolásáig megegyező alakok, jelenetsoroknem csak azonos alapmintára, illetve alapformá-ra, hanem azonos művészre és műhelyre is utal-nak. Ugyanezt támasztja alá a táblák méreténekés – ahol megállapítható – súlyának azonos, illet-ve közel azonos volta (vö. Nr. 2–6). Különbsé-geket a körbevágás milyensége, a kopás mértéke,illetve a sérülések nagysága eredményez. Azújonnan bemutatott tábla mérete és súlya a ha-nyag körbevágás miatt nagyobb, mint a többié.

A műhelyben a táblatípus-változatot hosszabbidőn, legalább egy generáción át előállíthatták.Ennél hosszabb idő az össz-emlékanyag mennyi-ségéhez képest csekély számú példánnyal kép-viselt változat esetében nem valószínűsíthető.A műhely feltehetően szentélyhez tartozott, egyébvilági jellegű gyártóhely nem feltételezhető atárgytípus tematikájának sajátossága és iparmű-vészeti szempontból piacképtelen kivitelezésemiatt. A minta, amely alapján a táblák készültek,maga a szentélybeli kultuszkép lehetett.12 E sze-rint a fentebb bemutatott táblákon ábrázolt köz-ponti nőalak lába alatt látható, függőleges tenge-lyen álló talapzat sem vallási tartalmat hordozószimbólum, hanem inkább egy falba erősített,alulról megerősített tartóelem, azaz valóban ta-lapzat, amelyre a szobrot állították. A jelenségremár Buday Á. felfigyelt.13 A művész a látványtörökíthette meg az öntőforma mintájának elké-szítésekor. Ebből fakadóan nem feltétlenül kellminden egyes szentélyben egy domborműszerűkultuszképpel számolni, vagyis a táblák nagyobbváltozatával. Több különálló elemből összeállí-tott, háromdimenziós jelenetegyüttes is feltéte-lezhető a cellában, továbbá a központi alakokelőtt elhelyezett kultusztárgyak, esetileg feláldo-zott és jellemző áldozati állatok – ezt a látvány-együttest a művészek a táblákon csak síkban áb-rázolhatták.

A bemutatott típusváltozat tábláinak elterjedt-sége a szentély látogatottságára, hatókörére utal.Az ismert lelőhelyek a készítési helyet Dél-Pannonia Inferior–Észak-Moesia Superior régió-jában valószínűsítik.

Kutatástörténeti kitekintés

A tárgytípus képviselte vallásnak több mint há-romszáz, rokon tartalmú ábraegyüttest tartalma-zó kultuszemléke ismert, főként táblák a Kr. u.I. és IV. századok közötti időszakból. Kisszámú

124 SZABÓ ÁDÁM

12 Vö. TÓTH 2003, 467–480, különösen 474, Abb. 3 és 476–477,Abb. 5–6.

13 Vö. BUDAY 1928, 38–39, Nr. 26.

kivételtől eltekintve mind Illyricumból származ-nak, javarészt a pannoniai, a daciai és a moesiaitartományok területéről. Ezen belül Dél-Panno-nia Inferiorban, Mursa és Sirmium térségében,valamint a közeli Moesia Superiorban, a Singi-dunum és Viminacium közötti részen került elő alegtöbb.14 Sajátos, hogy Sirmiumnak csak a terri-tóriumáról ismertek táblák, magából a városbólnem. Fenntartva annak lehetőségét, hogy az ása-tások hiánya miatt nem ismert tábla a városból,az is feltehető, hogy magában Sirmiumban álltegy olyan szentély, amely hatásának és kisugár-zásának köszönhető, hogy a Duna vidékén na-gyobb területen elterjedtek ezek a táblák.15 Az is-mert táblák anyaga közel fele-fele arányban már-vány és ólom. Rajtuk kívül ismert néhány réz,közönségesebb fajta kő, féldrágakő, terrakottastb. alapanyagú példány is. Az első, teljes gyűj-tésre támaszkodó, modernebb és a táblák általképviselt kultuszkört a korábbi mitologikusszemléletektől16 is elvonatkoztató összefoglalást,egyúttal az ábrák egyenkénti elemzését D. Tudorkészítette el. Felhasználta és értékelte a teljes ko-rábbi vonatkozó irodalmat Corpus Monumento-rum Religionis Equitum Danuviorum (CMRED) I–II(Leiden 1969 és 1976) című művében. Ezt követő-en a Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae(LIMC) VI.1. kötetében (München–Zürich 1992) I.Popović foglalta össze a témát a többek által írt(A. Cermanović-Kuzmanović és mások) HerosEquitans címszó alatt (p. 1019–1081), Les CavaliersDanubiens címmel (uo. p. 1078–1081), a tárgytí-pus minden ismert változatának jellemző példá-nyaira támaszkodva, amelyek képeit a VI.2. kö-tetben (p. 673–719, nr. 5–641/411–441) mutattabe. Az ábrák elemzéséhez általánosan E. WillLe relief cultuel gréco-romain (Leiden 1955) címűmunkáját vették alapul. A D. Tudor képviselte,önálló „Dunai Lovasistenek” meghatározástóleltérő módon a LIMC szerzői az úgynevezett„Thrák Lovas vagy Hérosz” emlékanyagával(ugyanott lásd a korábbi irodalmat is) összefüg-gésben tárgyalták az emlékcsoportot. A kultusz-emlékek további példányait közölte S. Krunić, M.Mackintosh–F. Fontes, M. Taceva és Gábor O.,17

újabb értelmezési javaslatok nélkül. A daciai val-lási élet keretébe ágyazva önálló és helyi szem-

pontú interpretációs rendszert dolgozott ki, tá-gabb területi kitekintés nélkül S. Nemeti.18

Az idézett munkák és forrásműveik szerzőirészletesen elemezték a tárgycsoport ikonográ-fiáját és kronológiáját. Megállapították az általukképviselt kultuszforma elterjedési területét, éskülönböző – párhuzamokat adó tényanyag hí-ján – bizonyíthatatlan javaslatokat is tettek a kul-tusz eredetének és mibenlétének meghatározásá-ra. A táblák ábrázolásainak vallási hátterét thrák,dák, görögség előtti és görög kis-ázsiai és balká-ni, ismert és ismeretlen klasszikus kori miszté-riumvallási közegből és háttérből próbálták ma-gyarázni. Napjainkra a kutatásban a Tudor-féleCMRED nyomán a „Dunai Lovasistenek” név ésaz önálló vallásként való meghatározás terjedt el,mint a táblák lehetséges eszmei háttere. Az ön-álló vallásként való meghatározás a sajátos lelet-anyag jellemzőiből fakadóan helytálló lehet.

A táblák képviselte kultuszforma és kultusz-tárgy meghatározásához L. Zotović és Tóth I.újabb szempontokat vetett fel.19 L. Zotović a táb-lák középpontjában álló nőt tekintette a kultuszfő alakjának, és Hold-istennőként azonosította.Tóth I. az inkább későbbre keltezhető (III–IV. szá-zadi) táblák nagy részén homlokzati figurakéntis feltűnő napistent tartotta a kultusz központialakjának. Nemrég A. Jovanović vizsgálta iko-nográfiai szempontból a táblákat és a táblák áb-ráin belül a központi istennőalakot, akinek aklasszikus görög-római istenvilág néhány nőitagjával rokon ikonográfiai vonásaira hívta fel afigyelmet.20 A hasonlóságok azonban nem vallás-történeti, hanem egyértelműen művészettörténe-ti jellegűek. Legutóbb Pannonia Superior Quad-rata (Magyarország, Győr-Moson-Sopron me-gye, Barátföldpuszta) területéről előkerült, Do-mino dedikációt tartalmazó feliratos tábla alap-ján lehetett valószínűsíteni, hogy a tárgyalt táb-lák a Duna vidéki feliratos emlékekből ismertDominus/Domnus és Domina/Domna istenpárkultuszával függhetnek össze. Az istenpár erede-tileg illyr közegben tisztelt Nap-istenként ésHold-istennőként is felismerhető.21 Ezáltal egy arómai korban tovább élő, az őslakosok utódai ál-tal gyakorolt Duna vidéki kultuszformát lehetettazonosítani. Továbbá a Duna vidéki római kori,vallási tartalmú feliratos hagyaték egy önálló cso-portja vált az ólomtáblákkal összefüggésben és

DOMBORMŰVES ÓLOMTÁBLA PANNONIÁBÓL 125

14 Vö. TUDOR 1976, Fig. 2, mellékletként az ismert lelőhelyek tér-képre vetítve.

15 Sirmiumból ismert Domino dedikációjú oltár, amely kapcso-latba hozható a táblákkal; vö. SZABÓ 2007.

16 Vö. például HAMPEL 1903 és BUDAY 1928, valamint az otthivatkozott irodalom.

17 KRUNIĆ 1995, 163–172; MACKINTOSH–FONTES 1997, 363–374;TACEVA 2000, 231–245; GÁBOR 2003, 449–466.

18 NEMETI 2005, 200–218. Korábban a daciai táblákat BĂRBULESCU

1984, 31, 122, 146, 181, 206, 211 helyezte el a tartomány vallásiéletének keretei között.

19 ZOTOVIĆ 1998, 63–75; TÓTH 2003, 467–480.20 JOVANOVIĆ 2007, 41–50.21 SZABÓ 2007, 150–158.

viszont értékelhetővé. A kultuszélet feliratokonés ólomtáblákon megjelenő római kori bizonyí-tékai a kultusz külsőségeinek romanizálódásáttanúsítják, ami nyilvánvalóan a hívek romanizá-ciójával függ össze, illetve azzal párhuzamosjelenség. A táblák ábrázolásain a II. században,a III. század elején a női princípiumot hordozóistenség, azaz a középpontban ábrázolt – feltehe-tően – Hold-istennő feltűnőbb, és jelentőségtelje-sebbnek látszik Nap-isten párjánál. A későbbrekeltezhető táblákon viszont a Nap-isten alakjá-nak ábrázolása vált erőteljesebbé. Legalább olyanszintet ért el, mint az istennő alakjának ábrázolá-sa, esetenként hangsúlyosabbnak is látszik. En-nek oka a korszak sajátos vallástörténeti folya-mataiban keresendő, azaz Sol Invictus kultuszá-nak felerősödésében, az istenségnek az államipantheon élére kerülésében.22

Az idézett irodalom szerzői nem foglalkoztakrészletesebben a táblák létrejöttének technikairészleteivel. A szentély és a kultuszkép feltehetőkérdéseivel is csak Tóth I. foglalkozott. Ezzelszemben a táblák jeleneteinek, alakjainak az idé-zett irodalomban részletes elemzései olvashatók,amelyek jelenleg csak megismételhetők lenné-nek. Az alakok egyenkénti ikonográfiai elemzé-sei, amelyek klasszikus mediterrán előképekalapján keletkeztek, nem vitték közelebb a kuta-tást a kultusz lényegének megértéséhez. A bo-nyolult szimbolikájú, hieroglifszerűen képezettalakokból álló jelenetsorok megfejtésének eszmeiháttere, azaz maga a vallás nem fejthető és ne-vezhető meg formai hatások és jellegzetességek,az adott korszak művészi szemléletének kifejező-dése alapján. Az egyes jelenetsorok – bár látszó-

lag egységes elv alapján szerkesztettek – a bő há-rom évszázadnyi időszakot átfogó emlékanyagrészleteiben határozott változatokat jelenítenekmeg. Ezek oka a kultusz tartalmi fejlődése is le-het, amelyet a táblák ábrázolásai követtek. Az ál-talánosabb leírásokhoz és alátámaszthatatlan el-méletekhez képest a táblák ikonográfiai és tartal-mi megfejtéséhez közelebb vivő újdonságot csakL. Zotović és Tóth I. idézett javaslatai és a szinténidézett quadratai ólomtábla felirata hozott.

A táblák képviselte kultusz tartalma eddig kétsé-get kizáróan megfejtetlen. Az összetett szimboli-ka alvilági, földi és égi tartalmat egyaránt hor-doz. Az ábrák egy része a sírkőplasztikából is jólismert szepulchrális szimbólumként, más részecsillagképként is felismerhető és azonosítható.23

A táblák alapanyagai ugyanezt a többsíkú értel-mezési lehetőséget támasztják alá. Mivel közeláltalánosnak mondható az ólom és a márványhasználata a táblák alapanyagaként, az ólomnaktulajdonított alvilági vonzatok nem befolyásol-hatják a táblák által képviselt kultusz értékelését.Sokkal inkább arról lehet szó, hogy ólomból lehe-tett a legegyszerűbben és legolcsóbban előállíta-ni a táblákat, amelyeket a hívek a szentély láto-gatásakor megvásárolhattak, ekként is áldozvavagy fogadalmat teljesítve, illetve adakozva a szen-tély javára.

A fentiekben a jól ismert tárgytípus újabb pél-dányának közzététele mellett a tárgy eddigieknélpontosabb leírására, valamint további ikonográ-fiai és vallástörténeti magyarázati lehetőségeketkínáló sajátosságok és megfigyelések felvázolá-sára került sor.

126 SZABÓ ÁDÁM

22 Vö. HALSBERGHE 1972 összefoglalását, továbbá TÓTH 2003,467–480. Ennek megfelelően a típus keltezésére a TUDOR 1976,82 által javasolt IV. század eleji időpont túl késői. Keltezésitámpontja a réteg volt, amelyben a sucidavai táblát találta (itt

Nr. 6), a réteg azonban nem a tábla készítését, hanem földbekerülését keltezi.

23 Vö. például SZ. BURGER 1959; TÓTH 2003.

IRODALOM

BĂRBULESCU, M.1984 Interferenţe spirituale în Dacia romană. Cluj-Napoca.

BUDAY Á.1928 Az u.n. thrák lovas isten problémája 2. Dolg 4, 1–88; 89–147.

SZ. BURGER A.1959 Áldozati jelenet Pannonia kőemlékein. RégFüz Ser. II. No. 5.

GÁBOR, O.2003 Three new finds of the Danubian Horseman from Baranya county. LibArch Ser. Nov. No. I, 449–466.

HALSBERGHE, G.1972 The Cult of Sol Invictus. Leiden.

HAMPEL J.1903 Lovas istenségek dunavidéki antik emlékeken. ArchÉrt n.s. 23, 305–365.

JOVANOVIĆ A.2007 Kа идентификацији ьоґиње у култу подунавских коњаника (Towards the Identification of the Goddess

from the Danubian Horseman Cult). In: A. Jovanović: Oгледи из античког култа и иконографије.

Belgrad, 41–50.KRUNIĆ, S.

1995 Neobljavlene ikone podunavskih konjanika iz zbirki Muzeja grada Beograd (Unpublished Icons of theDanubian Horseman from Singidunum and Lower Pannonia). Starinar 45–46 (1994–1995), 163–172.

NEMETI, S.2005 Sincretismul religios în Dacia romană. Cluj-Napoca.

MACKINTOSH, M.–FONTES, F.1997 A lead Danubian Riderplaque. OJA 16, 363–374.

SUPKA, G.1915 Bericht vom Jahre 1913 über die Erwerbungen des Ungarischen Nationalmuseums (Archäologische

Abteilung). Archäologischer Anzeiger. Beiblatt zum Jahrbuch des Archäologischen Instituts. Berlin,17–50.

SZABÓ, Á.2007 Dominus. Una nuova tavoletta di piombo dei cd. “Cavalieri Danubiani” dalla Pannonia. Omagiu Prof.

Mihai Bărbulescu. Cluj-Napoca, 150–158. = Dominus. Újabb ún. „Dunai Lovasistenek” ólomtábla Pan-noniából. Arrabona 45/1, 95–108.

TACEVA, M.2000 La syncrétisme religieux dans les provinces balkaniques de l’Empire Roman. Les reliefs des soidisants

Cavaliers Danubiens. ŽAnt 50, 231–245.TÓTH, I.

2003 Sol Invictus Illyricus. Problematik des so genannten donauländischen Reitergottes, in Pannonica,provincialia et archaeologia. Studia sollemnia auctorum Hungarorum Eugenio Fitz octogenario dedica-ta. LibArch Ser. Nov. No. I, 467–480.

TUDOR, D. 1969 Corpus Monumentorum Religionis Equitum Danuviorum (CMRED) I. Leiden.1976 Corpus Monumentorum Religionis Equitum Danuviorum (CMRED) II. Leiden.

ZOTOVIĆ, L.1998 The Cult of Lunar Goddess or the Cult of Danubian Horseman. Starinar 49, 63–75.

DOMBORMŰVES ÓLOMTÁBLA PANNONIÁBÓL 127

Von einem nicht genauer bekannten Fundort in Ungarnkam eine Reliefbleitafel ins Ungarische Nationalmu-seum, die zur Variantengruppe eines bekannten Typsgehört (Abb. 1) und von der fünf genaue Parallelen ausPannonia Inferior und Moesia Superior (Abb. 2–6) be-kannt sind. Die Tafel gehört zum Kultmaterial der „Da-nubischen Reitergötter” (nach TUDOR 1969; 1976) oderDominus und Domina (auf Grund von SZABÓ 2007). IhrMaterial ist eine Bleilegierung, die Herstellungsart istGuss. Die Vorderseite ist dunkelgrau mit ins Schwarzegehender Schattierung, an den Rändern der Rückseite istdas Material hellgrau. Die Tafel ist 91 mm hoch, 77 mmbreit und 2–3 mm dick sowie 114,74 g schwer. DieVorderseite der neuen Tafel ist gebrannt und ihre Ober-fläche etwas geschmolzen, aber ihre Beschreibung ist mitHilfe der genauen Parallelen (vgl. Abb. 2–6) möglich. Ihreumschnittenen und unbearbeiteten Ränder sowie dieVergleichbarkeit mit den genauen Parallelen werfen auchein Licht auf die Herstellungstechnik. Demzufolge hatman in eine (vielleicht Keramik-) Gussform mehrere Ne-gative mit ihrem Oberrand zueinander eingedrückt undgleichzeitig ausgegossen (vgl. Abb. 7). Die genauereBeschreibungsmöglichkeit durch mehrere Tafeln ließauch die Feststellung zu, dass die vom Betrachter hergesehen linke Seite der Hauptszenenreihe als das vonweiblich-nächtlichen Prinzipien und die rechte Seite alsdas von männlichen Tagesprinzipien beherrschte Gebietanzusehen ist. Die Büsten von Mond und Sonne in derlinken und rechten oberen Ecke der Hauptszenenreihegeben den kosmischen Hintergrund an, vor dem die

dargestellten Figuren und Ereignisse erscheinen. Zu-gleich bestimmen die linke und rechte Stellung derMond- und Sonnenbüsten die Südorientierung der ge-samten Szenenreihe. Die Bestimmbarkeit der Himmels-richtung lässt auch ein Weiterdenken in der Richtung zu,einen Teil der Szenen als Sternbilder zu deuten. Jede dergut interpretierbaren Tafelvarianten wurde wahrschein-lich in der Werkstatt eines Heiligtums hergestellt. DieFiguren und Szenenreihen von komplizierter Symbolikkönnen die Ansichtkopien des Kultbildes und seinerUmgebung sein. Damit hat man nicht notwendigerweisein einer Ebene stehende Gegenstände auf die Tafel pro-jiziert, sondern durch die Möglichkeiten der zweidimen-sionalen Darstellung ein ganzes Interieur. Des Weiterenist anzunehmen, dass auf den Bildern die einzelnenSzenen, liturgischen Mittel und auch Opfertiere desKultlebens verewigt wurden. Die Deutung des kom-plizierten Darstellungsensembles wird durch die ge-meinsame Darstellung der in eine Ebene projizierten,aber möglicherweise nicht zu einer Kompositionseinheitgehörenden Gegenstände erschwert. Die Form desSockels unter den Füßen der zentralen Frauengestaltstützt die Hypothese, dass die Kultstatue auf einem ausder Wandebene hervorspringenden Sockel stand. DieHerstellungszeit der Tafel konnte ebenso im 2. wie im3. Jahrhundert liegen. Wegen der bedeutungsvollen Dar-stellung der zentralen Frauengestalt und des auffallen-den Fehlens der Sonnendarstellung kommt eher das2. Jahrhundert in Frage.

128 SZABÓ ÁDÁM

RELIEFBLEITAFEL AUS PANNONIENEin neues Kultdenkmal der „Danubischen Reitergötter“ oder des Dominus und der Domina

ÁDÁM SZABÓ