Portré végvidékkel: Batthyány Ádám és a képzőművészet (1936–1959), in Portré és...

Kolta i A n dr á s

P O RT R É V É G V I D É K K E L

Batthyány Ádám és a képzőművészet (1636–1659)

Batthyány Ádám azon kevés magyar arisztokrata közé tartozott, akik fi atalkoruk egy részét II. Ferdinánd császár udvarában, Bécsben és környékén tölthették. Pedig apja, Batthyány Ferenc, a nyugat-magyarországi kálvinisták legfőbb patrónusa, 1620-ban még Bethlen Gábor commissarius plenipotentiariusaként szemben állt a császári csapatokkal. Miután 1625-ben meghalt, a 15 éves fi út anyja, az apai ágról cseh származású, evangélikus Lobkovicz Poppel Éva nevelte tovább, de a hatalmas Batthyány-birtokok örökösére maradandó hatást inkább a magyarországi katolikus megújulás legjelentősebb alakjai: Pázmány Péter esztergomi érsek és Esterházy Miklós nádor gyakoroltak. Példájukra és biztatásukra Batthyány Ádám 1629 szeptemberében katolizált, és ajánlásukra 1630. június 20-án II. Ferdinánd csá-szár kamarása lett. A császári udvar és a körülötte kibontakozó katolikus barokk kultúra életre szóló hatást tett a fi atal Batthyányra. A fi atal főrend, aki 1630. augusztus 16-tól grófi címet is viselt, megindultan vett részt a látványos egyházi szertartásokon, csodálattal nézte a császári gyűjteményeket, élvezettel táncolt az udvari bálokon, és elbűvölve hallgatta a zenés-táncos előadásokat.1

Udvari szolgálatához kapcsolódott két németországi utazása is, amelyek szintén meghatározó élményt jelentettek számára. „Hála Istennek, én is immár az Impe-riom várasok látogatásáról visszajöttem, noha nem kicsiny költségemben tölt, de mindazon sem adnám, az aminemő hatalmas sok szép dolgokat látánk, az kit meg sem tudnék írni harmadnapig is” – írta anyjának 1630. július 30-án Regensburgból. Az ottani birodalmi gyűlés elhúzódó tanácskozásait ugyanis a 20 éves Batthyány arra használta föl, hogy Nürnberg, Augsburg és München érintésével kéthetes

1 Koltai András: Batthyány Ádám és könyvtára. Bp.–Szeged 2002. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, IV.); Uő: Batthyány I. Ádám (1610–1659). Körmend 2005. (Testis temporis / Az idő tanúja, 9.); Uő: Egy magyar főrend pályafutása a császári udvarban. Batthyány Ádám (Bécs 1630–1659). Korall 9 (2002. szeptember), 55–78. 59–62.; Uő: Komédia és diskurzus. Bat-thyány Ádám följegyzései a császári udvarról (1635–1641). Levéltári Közlemények 72. (2001) 77–94. – Életéről l. még: Iványi Béla: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező. Levéltári Közlemények 20–23 (1942–1945), 290–309.; Kovács József László: Batthyány Ádám – egykorú levelek tükrében. Somogy 16 (1988): 1. 73–77.; Fazekas István: Batthyány Ádám és gyermekei. In: Gyermek a kora újkori Magyarországon. Szerk. Péter Katalin. Bp. 1996. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 19.) 91–114.

3 8 8 Kolta i A n dr á s

körutazást tegyen Dél-Németországban.2 Erről az útjáról is készített följegyzé-seket, de az a „vörös könyv […], amelyben az van írva, mint jártam elsőben az Imperiomban és miket láttam és micsoda helyeket is, és micsoda helyeken valót”, sajnos nem maradt ránk.3 Ismerjük viszont naplójegyzeteit második regensburgi utazásáról, amikor 1636 decemberében III. Ferdinánd római királlyá koronázásán vett részt. Följegyzései szerint akkor leginkább a koronázási ceremónia részletei érdekelték.4

Kamarási szolgálata során Batthyány Ádám természetesen személyes, sőt néha igen közeli ismeretségbe került az udvar számos magasabb és alacsonyabb rangú tagjával, méghozzá nemcsak a férfi akkal, hanem az udvarhölgyekkel is. Ennek az lett a következménye, hogy 1632. február 4-én a bécsi Hofb urg kápolnájában feleségül vette II. Ferdinánd lányainak egyik görzi származású „fraucimerét”, Formentini Aurórát, akinek anyja ugyanezen főhercegnők udvarmesternéje volt. A fi atal Batthyány házaspár azonban nem élhetett továbbra is Bécsben, amint azt a birodalmi arisztokrácia legbefolyásosabb tagjai tették. Batthyány Ádámot ugyanis – más magyarországi arisztokratákhoz hasonlóan – otthonához kötötte birtokainak kormányzása, valamint az, hogy 1633-tól ideiglenesen, 1637-től pedig véglegesen dunántúli kerületi és egyben Kanizsával szembeni végvidéki főkapitánnyá nevezték ki. Ez pedig korántsem névleges tisztség volt, hiszen a végeken – bár hivatalosan békeidőszak volt – mindennaposak voltak a portyák és csatározások, amelyekben Batthyány személyesen is részt vett. Ráadásul 1637-ben, II. Ferdinánd halálával kamarási tisztsége is megszűnt. Így tehát, bár az első években különösen Auróra nehezen szakadt el ifj úságának színhelyétől, a házaspár az évek múltával egyre kevesebb időt – többnyire néhány hetet – töltött Bécsben, és udvari kapcsolataik is egyre inkább gyöngültek.5

Ezzel párhuzamosan azonban Batthyány Ádám egyre fontosabb tagjává vált

2 Batthyány Á. levele Lobkovicz Poppel Évának, Regensburg, 1630. júl. 30.: MOL, Batthyány cs. levéltára, Misszilisek (=P 1314), n° 2370.

3 „Az minemő sraibtis asztalom vagyon tárházban, abban az mi egyet más [!] leveleim […] és eszközöm vagyon, arról való lajstrom.” 1637. febr. 1.: MOL, Batthyány család levéltára, A Batthyány-levéltár iratai (= P 1337), n° 2. Vö. Iványi Béla: A magyar könyvkultúra múltjából. S. a. rend. Herner János – Monok István. Szeged 1983. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11.) 217, n° 340.

4 Szilasi László: „Vitéz-e avagy ájtatos?” I. Batthyány Ádám sajátkezű bűnlajstroma s „némely fontos kicsiség”. Szeged 1989. (Peregrinatio Hungarorum, 3.) A cím javított magyarázata: Németh S. Katalin: Ájtatos volt-e Batthyány Ádám? Irodalomtörténeti Közlemények 108. (1994) 510–511.; Várkonyi Gábor: Magyarok a római király választásán 1636-ban. In: Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Szerk. Horn Ildikó. Bp. 1993. 187–214.

5 Koltai A.: Pályafutás i. m. 62–69.

Port r é v égv i dé k k e l 3 8 9

a magyarországi arisztokrácia azon meghatározó csoportjának, amely Esterházy Miklós, majd Pálff y Pál nádorok vezetésével minden eszközzel támogatta Magyar-ország újraegyesítését, de ezt csak a Habsburgok uralkodása alatt tudta elképzelni.6 És bár a magyar főrendek egészen a 17. század végéig egyfajta kívülálló csoportot alkottak a birodalmi arisztokrácián belül,7 a művészeti mecenatúra terén azonos módon gondolkoztak, mint osztrák és cseh főrendű társaik, és a legreprezentatívabb munkákhoz ugyanazokat a korai barokk szellemében alkotó, sokszor itáliai vagy németalföldi származású művészeket foglalkoztatták.8

Az „esterházysta” csoport tagjai voltak Magyarországon a barokk művészet első megrendelői, méghozzá elsősorban az építészet terén, hiszen a művészeti ágak közül szemükben is ez számított a legfőbb reprezentációs eszköznek.9 Esterházy költségén épült föl az első magyarországi barokk épület, az 1629-ben megkezdett nagyszom-bati jezsuita templom.10 Művészeti kérdésekben azonban talán Esterházynál is nagyobb hatással volt Batthyány Ádámra Pálff y Pál. Egyrészt ugyanis ő volt a kor egyetlen magyar arisztokratája, aki idejének jelentős részét nem Magyarországon, hanem bécsi palotájában töltötte. Másrészt, mint pozsonyi várnagy és a Magyar Kamara prefektusa (1625–1646), Pálff y irányította a pozsonyi királyi vár 1635 és 1646 között végbevitt nagyszabású, barokk átépítését,11 így hivatalából kifolyólag

6 Péter Katalin: A magyar romlásnak századában. 2. kiad. Bp. 1979. (Magyar História), 42–55.; S. Lauter Éva: Pálff y Pál nádor levelei (1644–1653). Pálff y Pál levelei Batthyány Ádámhoz és Borbálához. Bp. 1989. (Régi magyar történelmi források, 1.) 18. – Összefoglalóan: R. Várkonyi Ágnes: A Királyi Magyarország 1541–1686. Budapest 1999. (Tudomány – Egyetem) 91.

7 R. J. W. Evans: The Making of the Habsburg Monarchy, 1550–1700. Oxford 1979. 259.; a Makkai László és R. Várkonyi Ágnes által írt fejezetek in: Magyarország története 1526–1686. Szerk. Pach Zsigmond Pál – R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. 990–991, 1414, 1807, 1854. (Magyarország története tíz kötetben, 3).

8 Vö. Garas Klára: Olasz mesterek és a magyarországi barokk térhódítása. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Galavics Géza. Bp. 1975. 201–229.; Tomás Knoz: Höfi sche und lokale Künstler im Dienste Johann Baptists von Verdenberg. In: Šlechta v habsburské monarchii a císařský dvůr (1526–1740). Szerk. Václav Bůžek – Pavel Král. České Budějovice 2003. (Opera historica, 10.) 469–483.

9 Vö. Balogh Jolán: Die ungarische Mäzene der Frührenaissance. Jahrbuch des Kunsthistorischen Instituts der Universität Graz 5. (1970) 23–31.: 26.; Petr Fidler: Über den Quellencharakter der frühneuzeitlichen Architektur. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16.–18. Jahrhundert). Ein exemplarisches Handbuch. Szerk. Josef Martin – Martin Scheutz – Tho-mas Winkelbauer. Wien–München 2004. (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband 44.) 953–970.: 955.

10 Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 209–210.; Petr Fidler: K architekture stredoevropského seicenta. Ars 1994: 2. 135–156.; Báthory Orsolya: Dobronoki György S. J. latin nyelvű diáriu-ma. In: Pázmány Péter és kora. Szerk. Hargittay Emil. Piliscsaba 2001. (Pázmány Irodalmi Műhely, Tanulmányok, 2.) 372–394.: 387–390.

11 Rózsa György: Történetábrázolás a 17. században. Bp. 1973. 81–82.; Uő: Paul Juvenel elveszett


is kapcsolatba került a Habsburg Birodalom számos művészével, akiket maga is alkalmazott pozsonyi kerti palotájának, vöröskői, bajmóci, stomfai és marcheggi várkastélyainak, valamint testvére borostyánkői várának építkezéseinél.12 Az „esterházysta” arisztokraták mestereket ajánlottak és küldtek egymásnak – egye-seket, mint például az építész Filiberto Luchesét, szinte kézről kézre adogatták13 –,és szakértő szemmel fi gyelték a többiek építkezéseit. „Serpant uram meg tudja kegyelmednek mondani, mit építettem én Bajmócban” – írta például 1641-ben Pálff y Pál Batthyánynak szóló egyik levele utóiratában.14

Már Batthyány Ádám apja, Ferenc is nagyszabású építkezéseket folytatott szinte minden várában és kastélyában. Bár ezek eredménye a későbbi átépítések miatt és a részletező levéltári források hiányában csak nagy vonalakban ismert, a töredékek arra utalnak, hogy ezek az épületek késő reneszánsz jellegűek voltak.15 Batthyány Ádám maga is szenvedélyes építkező volt. Már tizenhét éves korában is szívesen foglalkozott ilyesmivel. „Vagyon immár három heti, hogy itt vagyok Szigetben, mind hogy mostan építem újonnan a kaput, az palánkot, annakokáért nem érkezem mostan, hogy kegyelmedhez fölmenjek” – írta anyjának 1627-ben Szécsiszigetről.16 Így amikor az 1630-as évek elején átvette apjától örökölt birtokainak irányítását, hamarosan építkezésekbe kezdett, amelyeket három évtizeden keresztül, egészen 1659. évi haláláig újabbak és újabbak követtek. Nemcsak saját várait és kastélyait bővíttette és korszerűsíttette, hanem építtetett templomot, kolostort, kápolnát, malmot, majorépületet, istállót, présházat, pincét, kocsmát, fürdőházat, városfalat,

pozsonyi mennyezetképei. In: Történelem – kép. Szemelvények a művészet és történelem kapcsolatából Magyarországon [kiállításkatalógus: Magyar Nemzeti Galéria, 2000. márc. 17. – szept. 24.]. Szerk. Mikó Árpád – Sinkó Katalin. Bp. 2000, 403–410. Fidler, Petr: Die Bautä-tigkeit der Familie Pálff y im 17. Jahrhundert und der Umbau des Schlosses Bibersburg–Cervený Kamen. Ars 1994: 3. 213–236, 219.; Kelényi György: Der Umbau des Schlosses von Pressburg im 17. Jahrhundert. In: Ex fumo Lucem. Baroque Studies in Honour of Klára Garas Presented on Her Eightienth Birthday. Szerk. Zsuzsanna Dobos. Bp. 1999. I. 353–362.

12 Fidler, P.: Pálff y i. m.13 1644. máj. 17-én például Pálff y Pál kérte István öccsét, hogy küldje Luchesét Bazinról Boros-

tyánkőre (Jedlicska Pál: Eredeti részletek gróf Pálff y-család okmánytárához 1401–1653, s gróf Pálff yak életrajzi vázlatai. Bp. 1910. 382, n° 762). 1644. júl. 25-én Batthyány Ádámhoz küldte (S. Lauter É.: Pálff y Pál nádor levelei i. m. 43, n° 2). 1650. márc. 4-én Zrínyi Miklós köszönte meg Batthyány Ádámnak, hogy Luchesét „kegyelmed szolgája által ide késértette […] ím ismég vissza megyen”. (Iványi Béla: A két Zrínyi Miklós körmendi levelei. Bp. 1943. [Új Magyar Levelestár] 166.)

14 Pálff y Pál levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1641. aug. 21.: MOL, P 1314, n° 35297.15 Koppány Tibor: Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései 1590–1640. In: A Batthyányak

évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden, 2005. október 27–29. Szerk. Nagy Zoltán. Bev. R. Várkonyi Ágnes. Körmend–Szombathely 2006. 89–114.

16 Batthyány Á. levele Lobkovicz Poppel Évának, Szécsisziget, 1627. okt. 14.: MOL, P 1314, n° 2343.


bástyát, tömlöcöt, laktanyát, egyszóval mindent, amire csak uradalmaiban szükség volt.17 Csakúgy, mint apja, ezeken az építkezéseken Batthyány Ádám is többnyire a birtokaival szomszédos stájer- és magyarországi városok (Regede/Radkersburg, Dobronak/Hartberg, Kőszeg/Güns) mesterembereit foglalkoztatta, az igényesebb, reprezentatívabb munkák tervezéséhez és irányításhoz pedig ő is észak-itáliai mes-tereket fogadott. Az Esterházynál és Pálff ynál működő építőmesterek egy részét (vagy legalábbis rokonságukat) onnan is ismerhette, hogy sokuk hadiépítészként vagy mérnökként is dolgozott azon királyi végvári rendszer számára, amelynek egyik főkapitányságát 1633-tól Batthyány Ádám vezette.18

A N ÉM ET Ú J VÁ R I VÁ R „ H Í M ES PA LOTÁ JA” (163 6/1637)

Talán így ismerte meg első „főépítészét”, az egyéb munkáiból ismeretlen Giovanni Battista Orsolinit (?–1638?) is.19 Orsolini első ismert, 1636. április 25-én kapott szerződése a szenteleki kastély átépítésére szólt, de két héttel később, május 10-én Batthyány már a németújvári vár „renoválásával” is megbízta. Orsolini Németjú-

17 Batthyány Á. építkezéseiről: Koppány Tibor: Batthyány I. Ádám építkezései, 1629–1659. Történelmi Szemle 27 (1984), 539–555.; Uő: 17. századi építési megállapodások a Batthyány levéltárból. Lymbus 2 (1990), 143–159. Uő: Művészek és mesterek a Batthyány-család 16–17. századi építkezésein. Magyar Műemlékvédelem 11 (1991–2001), 173–194. – A levéltári források közül különösen fontos: MOL, Batthyány cs. levéltára, Körmendi Központi igazgatóság, Építé-szeti iratok (= P 1322, Épít.), közte egy 1634–1643 közötti építési munkákról szóló szerződéseket tartalmazó kötet tartalomjegyzéke (15–18. = Konvkv/Ép). Vö. Koppány T.: Megállapodások i. m. 143 (az általa megadott lapszámok azóta megváltoztak). – Sok művészettörténeti adatot gyűjtött össze a Batthyány család körmendi levéltárából Iványi Béla, olyan iratokból is, amelyek 1945-ben elpusztultak. Cédulagyűjteménye, amelyet 1959–1981 között tovább bővítettek: Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézetének Levéltári Regesztagyűjteménye (= MTA MKI LRgy), A-I-24. Ezen adatokat fölhasználta: Garas Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Bp. 1953. (Magyarországi barokk festészet, I.); Adelheid Schmeller-Kitt: Archivalische Vorarbeiten zur Österreichischen Kunsttopographie. Gerichtsbezirk Oberwart, Burgenland, Wien 1969; valamit Koppány Tibor említett tanulmányai.

18 Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI–XVII. században. In: Hagyomány és korszerűség a XVI–XVII. században. Végvári konferencia előadásai, Noszvaj, 1995. október 12–13. Szerk. Petercsák Tivadar. Eger 1997. (Studia Agriensia, 17.) 153–175.

19 Koppány T.: Batthyány i. m. 546–548.; Koppány T.: Művészek i. m. 188. Artisti Italiani in Austria (= AIA). Szerk. Petr Fidler. <http: //aia.art-platform.com/orsolino_domenico.htm>, </orsolino_pietro.htm>, </orsolino_rochus.htm> (2007. dec.) – Orsolini valószínűleg a Magyar Kamara számára is dolgozott, mert Pálff y Pál 1637. máj. 17-én a következőket írta Bécsből Batthyánynak: „Kegyelmedtűl bocsánatot kérek, hogy a Jan. Babtistát nem bocsátottam kegyelmed szolgálatjára. Oka az, hogy őfelsége szolgálatjában mostan velem együtt máshova megyen, és azután kegyelmedhez is együtt megyünk” (MOL, P 1314, n° 35247).

3 92 Kolta i A n dr á s

váron – az 1636-ban és 1637-ben kelt további szerződések és megállapodási terve-zetek szerint – részben a vár bástyáit erősítette meg, részben pedig a felső várban található reprezentatív termeket és a grófi pár lakószobáit újította meg. 20

A bástyák és a dísztermek párhuzamos építése akár jelképe is lehetne a korabeli magyarországi viszonyoknak, de egyben követi a közép-európai korai barokk kastélyépítkezések azon jellegzetességét, hogy a meglévő régebbi építmények föl-használásával, az épületek külső megjelenésének jelentős átalakítása nélkül hoztak létre reprezentatív, stukkókkal és festményekkel díszített belső tereket. Különösen így volt ez Magyarországon és Erdélyben, ahol az állandó oszmán fenyegetés miatt a váraknak komoly védelmi szerepük volt. A németújvári vár átépítésekor is a bel-ső díszítésre esett a hangsúly. Batthyány Ádám úgy rendelkezett, hogy az „örög palotában kévántatik padlás oly, hogy képekkel legyen ékesétve jó módjával”.21 Kívánságának megfelelően Orsolini egy barokk dísztermet alakított ki a várban, amelyet a források „hímes palota”, „neuen gemalten Saäl”, vagy „új palota” néven említenek.22 Sajnos a németújvári várban – amely a 18. század végétől egészen az 1960-as évekig lakatlanul, sőt fedél nélkül állt23 – mára a belső díszítéseknek nyoma sem maradt, sőt a falak mindegyike sem áll már, így jelenleg még a korabeli leltárak segítségével sem lehet lokalizálni az egykori termek helyét.

A hímes palota stukkói 1637 januárjában készültek,24 és Batthyány ugyanekkor, 1637. január 4-én bízta meg kifestésével a bécsi Christian Knört.25 Knör a korai barokk stílusban alkotó mesterek első generációjához tartozott, és valószínűleg 20 MOL, P 1322, Épít, 28–30. Konvkv/Ép. Vö. Koppány T.: Megállapodások i. m. 143–144., n°

1A; Koppány T.: Batthyány Ádám i. m. 546–548.21 Koppány T.: Megállapodások i. m. 143, n° 1A.22 „[…] az hímes palotárúl […] mely Uyvárott vagyon”, 1637. jan. 4.: Konvkv/Ép. „Von dem Gang

in neuen gemalten Saäl eingehende Thier”: P 1322, Építészeti iratok, f. 59. „Az új palotában az kípeknek felszegezése”: MOL, P 1322, Épít., f. 27. – A németújvári termek megnevezés nem látszik következetesnek. Az „öreg palota” és az „új palota” a vár 1634 márciusában fölvett inventáriumában külön szerepel (MOL, P 1322, Leltárak, n° 87b). Batthyány idézett utasítása (Koppány T.: Megállapodások i. m. 143., n° 1A) szerint a festmények az „öreg palota” mennye-zetére készültek, itt azonban arról esik szó, hogy az „új palotába” kellett őket fölszögezni.

23 Paul Hajszányi: Güssing in historischer Schau. In: Stadterhebung Güssing, 1973. Festschrift . Szerk. Franz Glavanits. Graz 1973. 19–166: 101.; Franz Bunzl: Burg Güssing. Baugenese und Restaurierung. In: Die Ritter. [Burgenländische Landesausstellung, Burg Güssing, 1990. máj. 4. – okt. 28.] Eisenstadt 1990. (Burgenländische Forschungen, Sonderband, 8.) 178–179. – Rómer Flóris 1876-ban még azt látta, hogy „a palotában még gyönyörű stucco-val ékesített boltok valának, de ezek dűlnek”. (Rómer Flóris: Román- és átmenetikorú építmények hazánk területén. Archaeologiai Közlemények 10. [1876], II. füzet. 1–62: 35.)

24 1637. jan. 25-én a „stukátor” 12 forintot kapott ajándékba: „Rohonci és újvári épületekre min-denféle költségrűl, avagy erogatiórul valo computus”: MOL, P 1322, Épít., 1a-14. (= Computus 1636–1639).

25 Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 401–402. A szerződés datálásához: „Béczi képíró Krisz-


Pálff y Pál ajánlotta Batthyánynak. 1637-ben írott leveleiben kétszer is fi gyelmeztette barátját, hogy a hozzá utazó „Christian képírót” tartsa jól és fi zesse rendesen.26 Korábban, 1635 körül Knör festette Pálff y számára a pozsonyi királyi vár kápol-nájának magyar szenteket ábrázoló oltárképeit, majd később dolgozott a pozsonyi kerti palota és a borostyánkői vár számára is, sőt 1646-ban ő készítette Pálff y Pál édesanyjának és két bátyjának temetési dekorációját is. Emellett 1639–1640 között részt vett a nagyszombati jezsuita templom dekorálásában is.27

Úgy látszik, hogy Batthyánytól először 1635. december 7-én kapott megbízást, amikor Ferstetics Pál németújvári tiszttartó 60 forintért (és két disznóért) szegőd-tetett egy mestert egy oltárkép festésére és aranyozására, föltehetően a németújvári várkápolnába. Ugyanekkor azonban Ferstetics azt is közölte Batthyányval, hogy a festő a tervezett „palotátul száz ezüst tallért kíván”.28 Nem tudjuk biztosan, hogy ez a festő Knör volt-e, de tény, hogy ő egy évvel később pontosan ennyiért, 150 forintért (valamint nem kevés borért és búzáért) vállalkozott a németújvári palota falmezőibe illő kilenc kép elkészítésére.29

Ezek a képek nem freskók voltak, hanem vászonra készült pannók, amelyeket Knör Bécsben festett meg az Orsolini által megküldött méreteknek megfelelően. 1637. május 17-én már készen volt az első hattal, három pedig még azért hiányzott, mert először nem kapott helyes méreteket („iusta massa”), így azokat át kellett szabnia. Május 22-én mindenesetre Németújvárra utazott, hogy fölhelyezésüket felügyelje.30 Magát a fölhelyezést Matthäus (Motez) Hainka rohonci asztalos végezhette, akivel Batthyány május 20-án kötött szerződést.31 Az ő munkájára vonatkozhat ugyanis Batthyány azon följegyzése, amely szerint az asztalos fel-adata „az új palotában az kípeknek felszegezése, az melyek kölemb-kölemb féle

tian Kerlij [Knör] conventiója az hímes palotárul való, melly Uyvárott vagyon”, 1637. jan. 4.: Konvkv/Ép.

26 Pálff y Pál levelei Batthyány Á.-nak, Bécs, 1637. máj. 22., szept. 3.: MOL, P 1314, n° 35248, 35255.

27 Garas K.: Festészet i. m. 136.; Petr Fidler: Beiträge zu einem Künstler- und Kunsthandwer-kerlexikon des Donaugebietes, I–IV. Ars 1995: 1. 82–93.; 1995: 2–3. 205–218.; 1995: 1. 82–93.; 1996: 1–3. 225–239.; 1997: 1–3. 221–252.; 1996: 1–3. 228.; Jozef Medvecký: Medzi renesanciou a barokom. K charakteru domácej maliarskej tvorby prvej polovice 17. storočia. Ars 1998: 1–3. 117–145, 135–140.; Koppány T.: Művészek i. m. 183.

28 Ferstetics Pál levele Batthyány Á.-nak, Németújvár, 1635. nov. 27.: MOL, P 1314, n° 13873. – Ta-lán Knörnek fi zetett Batthyány 1636. jún. 25-én „12 öregh keptül” is (Computus 1636–1639).

29 Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 401–402.30 Christian Knör levelei Batthyány Á.-nak, 1637. febr. 2., máj. 17.: P 1314, n° 26880–26881. Vö.

Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 401–402. – Pálff y Pál levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1637. máj. 22.: P 1314, n° 35248.

31 Konvkv/Ép. A szerződés regesztája: Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 400., n° 973; Koppány T.: Megállapodások i. m. 159.


keresztfákkal meg lesznek készétven, azoknak 9 kell lenni”.32 A kilencből hiányzó három képet Knör 1637. június végén küldte el Batthyánynak,33 majd szeptember elején maga is még egyszer Németújvárra ment, föltehetően azért, hogy ellenőrizze elhelyezésüket.34

A kilenc képről a szerződés csupán annyit írt, hogy azok „képek és tájak” legye-nek „szép színekkel”.35 A témákat a festő választhatta ki, de úgy, hogy megnyerje vele Batthyány tetszését. „A középső mezőbe egy török-magyar csatát csinálok, remélem, hogy Nagyságod szívesen fogja nézni” – írta Bécsből február 2-án.36

A török csataképpel díszített „hímes palota” az egyik első volt azon barokk dísztermek sorában, amelyeket a 17. század közepétől az osztrák, cseh és magyar arisztokraták építettek saját váraikban. Maga Batthyány Ádám később Rohon-con és Borostyánkőn, főrendű társai közül pedig Pálff y Pál 1639-ben Bajmócon, Nádasdy Ferenc 1653-ban Sárváron, Zrínyi Miklós az 1650-es években Csáktornyán, Kéry János az 1650-es években Kaboldon, Esterházy Pál pedig az 1660-as években Kismartonban hozott létre hasonlókat, ugyanazon művészek vagy művészkör se-gítségével. A németújvári díszterem tehát föltehetően ugyanolyan tükörboltozatos megoldással készült, mint máig fönnmaradt borostyánkői, sárvári vagy kismartoni „testvérei”. A sárvári és a csáktornyai termeket pedig szintén csataképek díszítették, amelyekhez – ha nem is közvetlen előképként, de inspirációként – talán éppen a németújvári hímes palota szolgálhatott mintául.37

32 MOL, P 1322, Épít., f. 27. Vö. Németül: uo. 54–56. Vö. Koppány T.: Megállapodások. 158, n° 10 (csak a magyar szöveget közli).

33 Christian Knör levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1637. jún. 8.: MOL, P 1314, n° 26882. Vö. Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 401–402, n° 975.

34 Pálff y Pál levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1637. szept. 3.: MOL, P 1314, n° 35255.35 „[…] von Bildern und Landschafft en mit gueten Farbe”: Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m.

401–402.36 „In den mittleren Stucke mache ich eine turkische und Ungarische Schlacht, die Euer Gnaden

wie ich verhoff e mit Lust sehen werden”: Christian Knör levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1637. febr. 2.: MOL, P 1314, n° 26880. Vö. Garas K.: Festészet i. m. 50.; Schmeller-Kitt, A.: Vorar-beiten i. m. 399–400, n° 971.; Adelheid Schmeller-Kitt: Die Kunstdenkmäler des politischen Bezirkes Oberwart. Wien 1974. (Österreichische Kunsttopographie, XL. = ÖKt, XL.) 400. (tévesen Rohoncra helyezve); Galavics Géza: A török elleni harc és egykorú világi képzőmű-vészetünk (Attribúció és műfajtörténet). Művészettörténeti Értesítő 25. (1976) 1–40.: 38, 27. j.; Uő: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és magyar képzőművészet. Bp. 1986. 83.; Koppány T.: Batthyány Ádám i. m. 546.

37 Bajmóc: Fidler, P.: Pálff y i. m. 223–228. – Sárvár: Rózsa Gy.: Történetábrázolás i. m. 107–120.; Galavics G.: A török elleni harc i. m. 1–17. – Csáktornya: Galavics G.: A török elleni harc i. m. 22–23. – Kabold: Ingeborg Schemper-Sparholz: Höfi sche Dekorationen des 17. Jahrhunderts um burgenländisch-westungarischen Raum. In: Türkenkriege und Kleinlandschaft , II. Sozialer und kultureller Wandel einer Region zur Zeit der Türkenkriege. Szerk. Rudolf Kropf. Red. Wolfgang Meyer – Gerhard Stadler. Eisenstadt 1986. (Wissenschaft liche Arbeiten aus dem


A ROHONCI VÁ R K A ST ÉLY DÍ SZT ER M E (1637/163 8)ÉS K Á POLNÁ JA (1640 –164 2)

A rohonci kastély átépítése Németújvárral egy időben, sőt egy napon kezdődött, Batthyány ugyanis 1636. május 10-én a rohonci kastély átépítésére is szerződést kötött Giovanni Battista Orsolinivel.38 A rohonci munkák megkezdése azonban a németújvári építkezés miatt késhetett, mert 1637. január 22-én Batthyány arról írt a tiszttartót ideiglenesen helyettesítő Tót István deáknak, hogy „az mint az jövő kikeletkor, Isten azt adván érnők, itten Rohoncon volna valami épöletönk, az melyről már meg is alkottonk az kőmíesel”.39 Közben föltehetően Batthyány elképzelései is változhattak, mert február 25-én újabb szerződést kötött Orsolinivel, majd október 19-én külön pallérjával, Jacopo Cavalléval (Cavella) is.40

A rohonci építkezés elsődleges célja az lehetett, hogy a várkastélyt négyszög-letes, négysarokbástyás „Alcazar-típusú” épületté alakítsák át, úgy, hogy a széles udvart mind a négy oldalról egységes homlokzatok zárják körbe. Rohoncot ugyanis 1634 és 1637 között készült leltárai háromtraktusos épületnek mutatják,41 Johannes Ledentu 1639-ben készült rajzán pedig már egy négyszárnyú, zárt udvarú kastély látható,42 amely a 16. század második felétől Európa-szerte a reprezentatív főúri épületek egyik kedvelt formája volt.43 A negyedik, keleti traktust tehát, amely a

Burgenland, 73.) 217–248.: 230–232. – Kismarton: Endre Csatkai – Dagobert Frey: Die Denk-male des politischen Bezirkes Eisenstadt und der freien Städte Eisenstadt und Rust, Baden bei Wien, 1932. (Österreichische Kunsttopographie, XXIV. = ÖKt, XXIV.) 71–73.; Galavics Géza: A mecénás Esterházy Pál. (Vázlat egy pályaképhez). Művészettörténeti Értesítő 37. (1988) 136–161: 144.; Geschichte der bildenden Kunst in Österreich (=GBKÖ), Bd. 4. Barock. Szerk. Hellmut Lorenz. München 1999. 250, 322–323. Rohoncról és Borostyánkőről lásd alább.

38 „Paumeiszter Johann Batista Orsal Conventioia”, 1636. máj. 10.: Konvkv/Ép.39 „Memoriale, melyet adtunk István deáknak, az míg egy kevéssé az szalónaki tiszttartóságban

volt”, 1637. jan. 22.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 42, f. 244; Tiszttartókkal való levelezés, n° 5., f. 20.

40 Konvkv/Ép.41 MOL, P 1322, Leltárak, n° 76a, n° 78, n° 79a.42 Johann Ledentu: „Regni Hungariae confi nia delineata”, 1639: Österreichishe Nationalbibliothek

(= ÖNB), Ms. Cod. 8622, n° 68.; uo. Ms. Cod. 8623, n° 50.43 Petr Fidler: Umbaupläne für die Wiener Hofb urg. Zu einem spanischen Architekturtypus im

17. Jahrhundert. In: Spanien und Österreich im Barockzeitalter. Szerk. Wolfgang Krömer. Innsbruck 1985. (Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft , Sonderheft , 58.) 75–82.; Eva Berger: Adelige Baukunst im 16. und 17. Jahrhundert. In: Adel im Wandel. Politik – Kultur – Konfession 1500–1700. [Niederösterreichische Landesausstellung, Rosenburg, 1990. máj. 12. – okt. 28.] Szerk. Herbert Knittler – Gottfried Stangler – Renate Zedinger. Wien 1990. 113–125.: 119–120.; GBKÖ, 248–250. – Erdélyi példák az 1620-as és 1630-as évekből: Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541–1720. Bp.–Kolozsvár 2006. 114. (Radnót), 121–122. (Csíkszereda), 124–125. (Aranyosmeggyes).


Rohonc-patak völgyére nézett, Orsolini és Cavalle 1637/1638-ban húzta föl. Ezt látszik megerősíteni egy, az 1635 és 1639 közötti építkezéseket összesítő jegyzék is, amely szerint az építőmesternek 1639. április 18-ig összesen 2989 forintot fi zettek ki.44 1640 februárjában Batthyány Ádám egyik utasítása már az „új épületet” em-lítette, amely mellé egy udvari lakodalom alkalmával ideiglenes konyhát emeltek.45 A vár azonban nem szabályos négyszög, hanem trapéz alakú lett, hiszen az új, ke-leti szárny nem párhuzamosan épült a nyugatival.46 Ennek részint a terepadottság lehetett az oka, részben pedig talán az, hogy az új traktus közepébe beépítették a gótikus várkápolnát is, amelyik – Ledentu 1639. évi rajza szerint – egy szögletes apszisban végződő gótikus kápolna volt. Lehetséges, hogy még a 14. században, de inkább a következőben épült.47

Az új traktus déli oldalának emeleti részén Orsolini egy – a németújvárihoz hasonló – stukkós dísztermet alakított ki, amelyet az 1650-es években készült leltárak „istálló fölötti való palota”, sőt „hosszú” palota néven említettek.48 Dupla ajtaját 1638 májusában és júniusában készítette a Németújváron is dolgozó Matthäus Hainka „rohonci tisler”. 49 A tizennyolc üvegablakos, tehát valóban reprezentatív megjelenésű terem berendezését 1650-ben négy pohárszék, kilenc asztal és a hozzá való székek alkották, de gondoskodtak a „muzsikásoknak való kórus”-ról, volt benne „borhidegíteni sajtár” is, az ünnepi kivilágítást pedig 43 „réz új gyertyatartó”

44 Computus 1636–1639. Vö. Koppány T.: Batthyány Ádám i. m. 548. 24. j.45 „Az új épület mellet az konyha eránt egy öreg konyhát csináltatni”: „Uram őnagysága hogy

Gáll Imrének az vörösvári számtartónak mátkáját kiadta rohonci várbúl, annak lakodalmára micsoda rendtartást csináltak”, 1640. febr. 5.: MOL, P 1322, Földesúri famíliára vonatk. iratok (= Fold. fam.), n° 430.

46 L. a Könyöki József által 1884-ben készült fölmérési rajzot: Az örökség hagyományozása. Kö-nyöki József műemlékfelmérései, 1869–1890. Összeáll. Váliné Pogány Jolán. Bp. 2000. 272. n° 151.3; ÖKt, XL, 400.

47 A vár kápolnája már 1374-ben állt. Vö. Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy Imre és mások. II. Bp. 1890, 115. – Koppány Tibor fölvetette, hogy a gótikus kápolnát Batthyány Ferenc építette volna, és így a magyarországi késő reneszánsz építészet gótizáló tendenciájának egyik emléke lett volna (Koppány Tibor: Gótizáló tendenciák a magyarországi későreneszánsz építészetben. In: Collectanea Tiburtiana. Szerk. Galavics Géza – Herner János – Keserű Bálint. Szeged 1990. [Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 10.] 458.). Az 1610-ben újjáépített németújvári várkápolnán valóban megfi gyelhetők gótikus elemek (Koppány T.: Batthyány II. Ferenc i. m. 95.), Rohoncról azonban nincs ilyen adat.

48 MOL, P 1322, Leltárak, n° 79 (1650), 83 (1661). – Talán azonos ezzel az 1651. és 1652. évi leltárakban megnevezett „kápolna mellet való uram őnagysága auditorium háza” is. Ezek a leltárak azonban csak Iványi Béla kivonatában maradtak fönn: MTA MKI LRgy, A-I-24, n° 521–522.

49 „Az mennyi készpénz, bor, búza, és rozs etc. az rohonci vár épületinek szükségére […] erogál-tatot legyen, arrol való consignatio és computus”, 1639. máj. 17. – 1640. máj. 17.: MOL, P 1322, Föld. fam., n° 424.


szolgáltatta.50 Sajnos 1945-ben, a második világháborút követően ez a díszterem is véglegesen elpusztult.51

Bár Giovanni Battista Orsolini 1638. október 28-án újabb szerződést kötött Batthyányval rohonci építkezésekre, valószínűleg 1638 végén vagy 1639 elején elhunyt. Munkáját egy bécsi olasz építőmester, Simone Retacco vette át. A né-metújvári építkezésekre 1639. május 26-án, a rohonciakra pedig 1640-ben és 1641. szeptember 20-án kötött szerződést Batthyányval.52 Retacco onnét lehetett ismerős Batthyány számára, hogy 1630-tól ő vezette Esterházy Miklós fraknói várának átépítését, de dolgozott az apósa, Giovanni Battista Carlone által tervezett bécsi Hofb urg tánctermén (1633), valamint Pálff y Pál stomfai (1635) és bajmóci várain (1639/1640) is.53 Pallérjai Carlo Retacco (talán a testvére) és Giovanni Battista Dordo voltak, akikkel Batthyány külön is szerződött egyes munkákra.54

Simone Retacco eleinte föltehetően csak az Orsolini által megkezdett munká-kat fejezte be, illetve folytatta. A Batthyány által tervbe vett újabb németújvári építkezésekhez, valamint a rohonci kápolna és a németújvári kolostortemplom átalakításához azonban nem ő készítette a terveket, hanem fi atal és sokoldalú honfi társa, Filiberto Luchese (1606–1666), aki az ismert adatok szerint az Alpoktól északra 1638-tól kezdett el dolgozni stukkátorként, hadimérnökként és tervező építészként. Első munkáit Pálff y Páltól kapta, akinek pozsonyi palotájához 1638-ban egy stukkókkal díszített kerti grottát épített. Később Retaccóval együtt dolgozott Pálff y bajmóci és stomfai kastélyain, majd Borostyánkőn, Vöröskőn és

50 MOL, P 1322, Leltárak, n° 79.51 ÖKt, XL, 398–405. – Azok a festmények (köztük egy Bacchus életét ábrázoló sorozat), amelyek

egy 1750-ben megjelent leírás szerint a rohonci várban láthatók voltak, és amelyeket a leírás szerzője igen magasra értékelt ([Michael Bonbardus – Joannes Tersztyánszky]: Topographia magni Regni Hungariae. Viennae, 1750. 110.), föltehetően csak a 18. században készültek, mivel ugyanezen országleírás 1718. évi kiadása még nem említette őket (Michael Bonbardus: Topographia magni regni Hungariae, Viennae, 1718, 67–68.). A kastély stukkós mennyezeteinek nagyobbik része is a 17. század végén készült, mivel Antonio Maderno 1696-ban adott elismer-vénye szerint 200 forintot kapott a körmendi várban végzett munkájáért és a rohonci vár hat termének stukkóiért (Koppány T.: Művészek i. m. 186–187.). Valószínűleg ennek a mennyezetnek egy részletét örökítette meg az az 1920-as években készült fénykép, amelyen a stukkók között geometrikus kertet és magyar viseletbe öltözött férfi t ábrázoló festmények láthatók (ÖNB, Photosammlung, L 24482). Vö. Dagobert Frey: Das Burgenland. Wien 1929. 142. kép; ÖKt, XL. 402. A 20. századi osztrák szemlélő ezeket „durván festettnek” és „magyaros díszítésűnek találta” (Otto Aull: Schloß Rechnitz. Burgenland 1929. 142–143.).

52 Konvkv/Ép. Vö. Koppány T.: Batthyány i. m. 548.; Uő: Megállapodások i. m. 148–149.; Uő: Művészek i. m. 189.

53 Koppány T.: Művészek i. m. 189–190. AIA, 2004 <http: //aia.art-platform.com/retacco_simone.htm> (2007. dec.)

54 Konvkv/Ép.; Koppány T.: Művészek i. m. 178, 189.


Marcheggben is.55 A császári udvar számára eleinte elsősorban várfölméréseket rajzolt. Ilyen céllal 1639 augusztusában Pálff y kíséretében Felső-Magyarországot is beutazta, 1642-ben pedig 600 forintot kapott a Magyar Kamarától, mert „lerajzolta a Magyar Királyság végein fekvő erősségeket”.56 1645-től már kinevezett császári mérnök volt,57 majd a következő két évtized udvari és arisztokrata építkezéseinek kulcsfi gurája lett. Batthyány Ádámmal tehát igen hamar szoros kapcsolatba ke-rült, tőle kapta első munkáinak jó részét, illetve Luchese szolgáltatta a terveket az 1640-es években Batthyány Ádám minden komolyabb építkezéséhez, sőt térképet is készített számára.58

Első megbízása a rohonci kápolna átépítésére szólt, amelyről 1640. szeptember 8-án kötötték meg a szerződést,59 de Batthyány már április 17-én, majd augusztus 17-én is adott előleget Luchesének,60 aki augusztus 27-ére két tervet („Abriss”)

55 Petr Fidler: Filiberto Luchese. Ein vergessener Pionier der österreichischen Barockarchitektur. Römische Historische Mitteilungen 30. (1988) 177–198.; Koppány T.: Művészek i. m. 185–186. AIA, 2004–2005 <http: //aia.art-platform.com/luchese_fi liberto.htm> (2007. dec.)

56 Détsy Mihály: Adalékok Filiberto Lucchese építész munkásságához. Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1991. 167–170. „[…] fortalitita […] in confi nibus Regni Hungariae existentia […] delineavit”. Kapossy János: Művészettörténeti regeszták a királyi határozatokból és rendele-tekből, V. Művészettörténeti Értesítő 10. (1961) 227–233, 229., n° 922. – Luchese rajzai nem maradtak fönn, de joggal föltételezhető, hogy azok alapján rajzolta Johannes Ledentu 1639-ben azt a két kötetet, amely összesen 126 nagyméretű lavírozott tollrajzot tartalmaz magyarországi várakról: „Regni Hungariae confi nia delineata, das ist deß löblichen Königreichs Hungarn Granitz Heusser Abriß”: ÖNB, Ms. Cod. 8622–8623. Vö. Borbély Andor: Adatok a magyar várak és városok ábrázolásához a XVI–XVII. századból. Hadtörténeti Közlemények 33. (1932) 171–186.: 178–180. Feltűnő például, hogy a királyi végvárak mellett Batthyány Ádám németújvári, rohonci és dobrai várairól is találhatók itt rajzok. Lehetséges, hogy Luchese vagy Ledentu rajzsorozatának egy másolata Batthyány Ádám könyvei között is megvolt. L. Koltai A.: Könyvtár i. m. 175., n° 90.

57 Luchese 1645 áprilisától már Bécsújhelyen és Schottwienben dolgozott a császár számára (levele Batthyány Á.-nak, 1645. ápr. 11. – máj. 19.: MOL, P 1314, 29924–29925; vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 228.). 1646-ban és 1647-ben már mint „kaiserlicher Ingenieur” kapott fi zetést (Herbert Haupt: Archivalien zur Kulturgeschichte des Wiener Hofes, 1. Teil: Kaiser Ferdinand III: Die Jahre 1646–1656. Jahrbuch des Kunsthistorischen Sammlungen in Wien, 7 [1979], n° 22, 30, 39, 41).

58 A térképkészítésről l. Batthyány Á. 1648. évi levéltári leltárát, az 1643–1645. évi iratok között: „Az Filiberta Luchese alájövén egykor Béchből hozzánk, amint megmérte az alatt micsoda heleken volt Rohonczig, Szalónakig, Rakicsánig, onnéd osztan Grechig és Uyvárig az minemű heleken járt, és egyik az másikhoz hány ölnyire avagy mélföldnyire vagyon, Muraiszombat is”: MOL, P 1337, n° 1, p. 39 (V. fi ók, n° 18). Vö. Iványi B.: Zrínyi i. m. 166–167 (hibás évszámmal). Ennek nyomán: Koppány T.: Batthyány i. m. 548.; Uő: Művészek i. m. 185.

59 „Bécsi stukátor Filiberta Lukas conven. az rohonczi kápolnárul való”, 1640. szept. 8.: Konvkv/Ép.

60 Iványi Béla jegyzetei a körmendi számadási iratokból: MOL, Batthyány cs. levéltára, Vegyes


is készített: egy drágábbat (550 forint) és egy valamivel olcsóbbat (400 forint).61 Batthyány nagyvonalúan a drágábbat választotta.62 1640 októberének elején a stukkátorok eszerint kezdték meg munkájukat. November folyamán talán maga Luchese is jelen volt, de december elején szülőföldjére utazott, így a munkát főként testvére és emberei végezték.63

A kápolna oltárát szintén Luchese tervezte. Ehhez 1640. október 3-án két tervvázlatot készített, aszerint hogy Batthyány fából vagy márványból szeretné.64 Bár az oltár elkészítésére, illetve aranyozására ajánlatot tett a bécsi Johannes Schiedler asztalos, illetve Johannes Julius festő is,65 Batthyány a jelek szerint most is a drágább megoldást, a márványoltárt választotta.66 218 forintot fi zetett érte 1641. május 12-én Luchesének, de elégedett lehetett a munkával, mert az építész 110 forint ajándékot, majd két hordó bort is kapott.67 Cserében Luchese július 24-én két segédjét küldte Rohoncra, akikről azt ígérte, hogy az oltárt a lehető legserényebben be fogják fejezni.68

Az oltárképek (egy kisebb és egy nagyobb) megfestéséről Batthyány 1640 szeptemberétől a németújvári munkájáról már ismert Christian Knörrel tárgyalt,69

számadások (P 1334), 27. cs., n° 1, p. 237. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 226; Koppány T.: Művészek i. m. 185.

61 Filiberto Luchese levele Batthyány Á.-nak, 1640. aug. 27.: MOL, P 1314, n° 29916a. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 226. – „Filibertának a kívánsága az rohonczi kápolnáról”: MOL, P 1322, Épít., 21–24. Vö. Koppány T.: Megállapodások i. m. 149–150., n° 5.

62 Koppány Tibor szerint „a két terv közül Batthyány az olcsóbb, egyszerűbbet választotta” (Kop-pány T.: Batthyány i. m. 549.; Uő: Művészek i. m. 185.). Ez azonban a Luchese ajánlatáról készült korabeli magyar fordítás félreértelmezésén alapul: „Az Abriss, melyik kettő kezöl, azt külömben nem csinálhatni fl . 550., az másik Abrisst pedig csinálja fl . 400.” (Koppány T.: Megállapodások i. m. 150.) Ez tehát nem Batthyány utasítása, hanem Luchese ajánlatának ismertetése. Ennek meg-felelően 1641 elején Batthyány 550 forintot fi zetett Luchesének (Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 984.; Garas K.: Olasz mesterek i. m. 227.; Koppány T.: Batthyány i. m. 549., 29. j.).

63 Luchese levelei Batthyány Á.-nak, Bécs, 1640. okt. 3. – nov. 30.: MOL, P 1314, n° 29916d–29917.

64 Luchese levele Batthyány Á.-nak, 1640. okt. 3.: MOL, P 1314, n° 29916d. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 226.

65 „Képíró jegyzése az oltár aranyozásáról mennyit kíván”, „Bécsi tislér mit kívánt az rohonczi kápolna oltáráról”: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., 61–62.

66 Az elkészült márványoltárról: Otto Aull: Schloß Rechnitz. Burgenland 1929. 142–143.; ÖKt, XL, 405.

67 Koppány T.: Batthyány i. m. 549., 29. j. Uő: Művészek i. m. 185.68 Luchese levele Batthyány Á.-nak, 1641. júl. 24.: P 1314, n° 29919. Vö. Garas K.: Olasz mesterek

i. m. 227.69 Christian Knör levele Batthyány Á.-nak, Bécs, 1640. szept. 15.: MOL, P 1314, n° 26883. Vö.

Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 403., n° 982. Filiberto Luchese levele, 1640. okt. 16.: MOL, P 1314, 29916c. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 226. Vö. Koppány T.: Művészek i. m. 183.


majd föltehetően 1641. július 10-én megbízást adott neki a munkára.70 Knör azon-ban úgy látszik, hogy csak egy évvel később, 1642. június elején jött Rohoncra, hogy, mint írta, „szolgálatára álljak a kápolna készítésében, mert a napok elég hosszúak, ezért elég idő van hozzá”.71 Batthyány azonban a késlekedés ellenére is elégedett lehetett Knör munkájával, mert június 23-án még a németújvári „képes palota” kifestése utáni tetemes adósságát (mai mértékkel körülbelül 360 liter bort és 3600 kg búzát) is kifi zette neki.72 A kápolna kisebb kőfaragványait, az „oltárkőről való fejér kőből oszlopokat”, az oltárlépcsőt, az áldoztatórácsot, a bejárati ajtót és a padlózatot – utóbbit fehér és fekete márványból – a hartbergi Abundi Bolla készítette 1641 és 1642 során.73

Úgy látszik, hogy Batthyány tornyot – föltehetően a tetőre épített huszártor-nyot – is tervezett a kápolnához, mert 1641. március 13-án fölhatalmazta Jobbágy Dániel rohonc-szalónaki tiszttartót, hogy a „kápolna tornya csináltatására” kössön szerződést a rohonci áccsal.74 Nincs nyoma azonban annak, hogy ilyen készült volna. Viszont a leltárak alapján nyomon követhető, hogy a rohonci építkezések alatt a kápolnát kiürítették, ezért 1637-ben a vár délnyugati bástyáját („író ház fölötti bástya”), 1640–1641 között pedig a kastély déli traktusában található öreg palotát használták kápolnának. (A régi prédikálószék már 1637-ben az öreg palotában volt.75) Az új kápolna fölszentelése vagy legalábbis használatba vétele már 1642 húsvétján megtörténhetett, mert Lónyi Mihály vasvári prépost április 12-én azt kérte Batthyánytól, hogy „az kápolna padimentomozását vígeztesse el nagypíntekig”.76

A rohonci kastély pusztulása miatt a kápolnát csak egyetlen fénykép alapján ismerjük. Abból az látszik, hogy négyszög alakú, tükörboltozatos, stukkókkal gazdagon díszített belső tere volt.77 Mivel a mennyezeten sima fehér felületek

70 „Ez is ezen képíró Conventiója”, 1641. júl. 10.: Konvkv/Ép.71 „Kan ich […] bedienlich sein in Machung der Capellen, weilen die Tag itzund lang, und ich

itzund Zeit hab”: Christian Knör levele, 1642. máj. 23.: P 1314., n° 26884. Filiberto Luchese levele, 1642. jún. 17.: uo. n° 29921. Vö. Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 404–405., n° 987–988; Garas K.: Olasz mesterek i. m. 227.

72 „Az Christian képírónak az képes palotaban való munkájáért vagyunk megh adósok öt stertinyák óborral, s négy mut búzaval, kegyelmed ezek alá rendeljen szekereket, akik Bécsben fölvigyék, úgy mint az búzát négy szekérrrel viheti, az bort öt szekér”: Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartónak adott instrukció, 1642. jún. 23.: MOL, P 1314, Instrukciók, n° 147.

73 Schmeller-Kitt, A.: Vorarbeiten i. m. 404., n° 983, 986.; Koppány T.: Megállapodások i. m. 156., n° 8.; Uő: Művészek i. m. 177.

74 MOL, P 1322, Instrukciók, n° 125.75 MOL, P 1322, Leltárak, n° 79/a. MTA MKI LRgy, A-I-24, n° 531/a és 514.76 Lónyi Mihály levele Batthyány Á.-nak, Szombathely, 1642. ápr. 12.: MOL, P 1314, n° 29842.77 ÖNB, Bildarchiv, Photographien, L 24494. Vö. Frey, D.: Das Burgenland i. m. 141. kép; ÖKt,

XL, 403–405.

Port r é v égv i dé k k e l 401

is maradtak, föltehető, hogy ezekbe – ugyanúgy, mint a közel egykorú fraknói és bajmóci várkápolnákban – eredetileg freskókat terveztek. Erre utalhat, hogy Luchese 1641. április 27-én arról írt Batthyánynak, hogy egy-két stukkátort és egy jó festőt is visz magával Rohoncra.78 A freskók azonban valamilyen okból elma-radtak. Egyenes falú, keletre néző szentélyének két oldalára egy-egy nagy ablakot helyeztek: közöttük állt az oltár, amelyre azonban végül csak egy festmény került. Mivel a kápolna titulusa az 1674. évi vizitáció szerint (Batthyányné Formentini Auróra második keresztneve folytán) Szent Katalin volt,79 Knör oltárképe is őt ábrázolhatta.

A BOROST YÁ N KŐI DÍ SZT ER EM (1647/1648)

Az 1640-es években Filiberto Luchese Batthyány Ádám több vára számára is ké-szített építési terveket. A németújvárihoz például 1640. november 30-án két rajzot küldött, majd 1641. július 24-én ismét kettőt, egyet a tervezett épület földszintjéről és egyet emeletéről. 1642 júniusában Körmendre készített terveket, föltehetően a várost körülvevő modern, olaszbástyás falrendszer kialakításához, vagy esetleg a kastély átépítéséhez. Ez az építkezés azonban elmaradt, noha Luchese igen sie-tősen dolgozott, abban a hiszemben, hogy a munka hamarosan elkezdődik. „Ha Nagyságod elkezd építeni, semmit nem fogok késni, és magam jelen leszek, hogy minden fundálást, és a mesterembereknek szükséges információt megadjak” – írta Batthyánynak. 1644 márciusában famodellt is készített a körmendi tervéről, amely viszonylag nagyszabású lehetett, mert a modellt még III. Ferdinánd császár is látni kívánta.80 Valószínűleg éppen nagy méretei miatt nem is valósult meg, még a tíz évvel később, 1653 és 1656 között Carlo della Torre által vezetett átépítés során sem, hiszen alapvetően az sem változtatta meg sem a kastély középkorias szerkezetét, sem a város palánkját, amelynek sohasem voltak olasz típusú bástyái.81

Miután 1645-től Luchese császári mérnök lett, egyre kevésbé volt alkalma arra,

78 MOL, P 1314, n° 29918. Vö. Garas K.: Olasz mesterek, i. m. 227.79 Házi Jenő: Die kanonische Visitation des Peter Tormássy Archidiakonus von Eisenburg aus

dem Jahre 1674, Eisenstadt 1961. (Burgenländische Forschungen. 45.) 59. ÖKt, XL, 377.80 Filiberto Luchese levelei, 1640. nov. 30. – 1644. jún. 9.: MOL, P 1314, 29917–29923. Az idézet

az 1642. jún. 17-én kelt levélből (n° 299921): „Wenn Euer Gnaden werden anfangen zu bauen, will ich nichts aufh alten lassen und selbsten darbey sein, und alle Fundamenta undt notwendige Information den Handwercks-Leuthen angeben”. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 227.; Koppány T.: Batthyány i. m. 549–550.; Uő: Művészek i. m. 185.; Fidler, P.: Luchese i. m. 182.

81 Koppány Tibor: A körmendi kastély átépítése a 17. század közepén. Ars Hungarica 1972. 227–234.; Uő: Batthyány i. m. 551.; Uő: Körmend városának építéstörténete. Körmend 1986. (Körmendi Füzetek) 40–41.; Uő: Művészek i. m. 191–192.

402 Kolta i A n dr á s

hogy Batthyánynak dolgozzon. Különös jelentősége van azonban Batthyány általa tervezett utolsó, borostyánkői és szalónaki építkezéseinek, mivel azoknak egyes részletei – szemben az eddig említett elpusztult vagy meg sem valósult munkákkal –máig megmaradtak eredeti állapotukban.

A borostyánkői várat Batthyány Ádám 1644-ben vásárolta meg Ehrenreich Christoph von Königsbergtől, átadására 1645 tavaszán került sor.82 Batthyány azon nyomban megkezdte a vár átépítését, amelyhez Lucchesét hívta. Luchese – leve-leinek tanúsága szerint – 1645 és 1647 között, a Schottwienben és Bécsújhelyen általa vezetett királyi építkezések közepette többször járt Borostyánkőn, 1647 decemberében pedig már a stukkátort is magával vitte, „mert Grófi Nagyságod-nak örömest meg akarnám mutatni, amit Grófi Nagyságod tőlem látni kívánt”.83 Az építkezés legfontosabb eleme ugyanis az egyik földszinti terem reprezentatív átalakítása és fi gurális stukkós díszítése volt. A munkára talán még abban az évben szerződést is kötöttek, mert Batthyány levéltári jegyzéke az 1643 és 1647 közötti iratok között említ egy konvenciót „az Filibertanak az borostyáni házaimnak gibszel való renoválásáról”.84 1648 nyarán a munka, amelyet föltételezhetően Luchese saját emberei kiviteleztek, már befejezéséhez közelgett, mert június 26-án Luchese a munka nehézségeiről írt, és arról, hogy ezek miatt a munka 200 helyett 300 forintba kerül majd.85 Úgy látszik azonban, az utólagos költséget Batthyány nem fogadta el, és talán az e körüli vitáknak is köszönhető, hogy az előre megígért 200 forintot is csak 1650-ben fi zette ki.86

Az 1648-ban elkészült borostyánkői díszterem azért volt különleges, mert stukkó-mennyezetére nem festmények, hanem stukkóreliefek kerültek, amelyek mitológiai jeleneteket ábrázoltak (1. kép). Valószínű, hogy az ikonográfi ai programot ezúttal sem Batthyány határozta meg, hanem Luchese, aki a kor művészeinek szokásos „kézikönyvéhez”, Ovidius Metamorfózisaihoz fordult előképekért. A nyolc relief közül hat az 1608-ban Rómában megjelent Ovidius-kiadás Antonio Tempesta által készített metszetei alapján készült. A kiválasztott jelenetek többsége a megdicsőü-

82 Harald Prickler: Geschichte der Herrschaft Bernstein, Eisenstadt 1960. (Burgenländische Forschungen, 41.) 31–32. – Az átvételről: „Az minemő memorialét adtam Tót István uramnak”, 1645. ápr. 8.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 202.

83 Filiberto Luchese levelei Batthyány Á.-nak, 1645. ápr. 11. – 1647. dec. 13.: MOL, P 1314, 29924–29926. Vö. ÖKt, XL, 115.; Garas K.: Olasz mesterek i. m. 227–228. – Az idézet az 1647. dec. 13-én Bécsújhelyről kelt levélből (n° 29926): „[…] so habe ich die Stuckator bey mir, daß ich ihr gräfl iche Gnaden gern zaigen wolte, wie solche Gräfl iche Gnaden von mir begehrt haben zu sehen”. – A teljes építkezésről: Koppány T.: Batthyány i. m. 550–551.; Uő: Művészek i. m. 186.

84 MOL, P 1337, n° 1, p. 34. (V. fi ók, n° 13).85 Luchese levele, 1648. jún. 26. P 1314. 29927. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 228.86 Garas K.: Olasz mesterek i. m. 228.

Port r é v égv i dé k k e l 403

lés, a hatalommal való visszaélés és a bukás tematikájához kapcsolódik (Phaeton, Hercules és Icarus történetei), de az egyik mezőben megjelent Minerva is a kilenc múzsával.87 Közvetlenül a megrendelőre talán egyedül csak az ablakmélyedések

87 ÖKt, XL, 100–129.; Ingeborg Schemper-Sparholz: Die Stuckdekorationen des Rittersaales der Burg Bernstein im Burgenland. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpfl ege 33. (1979) 96–102.; Uő: Stuckdekorationen des 17. Jahrhunderts im Wiener Raum. Wien–Köln–Graz 1983. (Dissertationen zur Kunstgeschichte, 17.) 99–101.; Uő: Höfi sche Dekorationen i. m. 227–232.; GBKÖ. 564–566.

1. kép. A borostyánkői vár díszterme. Stukkóit Filiberto Luchese készítette 1648-ban (ÖKt, XL, 113).

404 Kolta i A n dr á s

ábrázolt vadászjelenetei utaltak, hiszen Batthyány borostyáni kirándulásainak egyik fő célja valóban a vadászat lehetett.

A borostyánkői munka közben, 1647 decemberében Luchese terepszemle cél-jából Szalónakon is járt, és az ottani várhoz is készített terveket,88 amelyek szintén megvalósultak: ezek alapján épült meg például az 1648-as évszámot és Batthyány Ádám monogramját (CADB = Comes Adamus de Batthyány) viselő külső várkapu (2. kép), amelynek kőfaragómestere a hartbergi Antonio Butz volt.89 A szalónaki kőművesmunkákat azonban már nem a két Retacco vagy Dordo végezte, akik Si-mone Retacco 1645. évi halála után nem dolgoztak többé Batthyánynak.90 Helyükre 1646-tól Carlo della Torre lépett, akinek első munkája egy, a szerződéseket is számba vevő számadás szerint a németújvári „órás torony” volt (3. kép). A szalónaki „kapu közben való épületrűl” 1647. szeptember 28-án kötött szerződést Batthyányval.91

88 Koppány T.: Művészek i. m. 186. 89 „Szalónaki és rohonci váraknál munkálódó mesteremberekkel való számvetés”, 1650. máj. 24.:

MOL, P 1322, Föld. fam., n° 963.90 Koppány T.: Művészek i. m. 178, 189.91 „Szalónaki és rohonci váraknál munkálódó mesteremberekkel való számvetés”, 1650. máj. 24.:

2. kép. A szalónaki vár kapuja. Batthyány Ádám monogramja és címere 1648-ban készült, tervezője Filiberto Luchese volt (Koltai András fölvétele, 2005)

Port r é v égv i dé k k e l 40 5

MOL, P 1322, Föld. fam., n° 963. A németújvári toronyról l. még: „Németújvári tisztarttónk Jobbágy Jeremiás uram aminemő memorialét adott be, arra való valasztételünk”, 1646. máj. 15.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 216. L. még: Koppány Tibor: Carlo della Torre, a Batthyányak 17. századi építésze. In: Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Lővei Pál. Bp. 1993. (Művészettörténet – műemlékvédelem, 4.) 339–354.: 341–342.; Uő: Művészek i. m. 191.

3. kép. A németújvári vár tornya, amelyet Carlo della Torre épített át 1646-ban (Koltai András fölvétele, 2006)


A N ÉM ET Ú J VÁ R I FER ENCES T EM PLOM (1641–1649) ÉS A Z U TOLSÓ ÉV T I ZED ÉPÍT K EZÉSEI (1649 –1659)

A Batthyány által emelt reprezentatív barokk épületrészek és épületbelsők hatá-rozottan újdonságot jelentettek a Nyugat-Magyarországon addig megszokott késő reneszánsz ízlésvilágú alkotásokhoz képest. A kulturális kontrasztnál is élesebb feszültség volt azonban Batthyány Ádám és alattvalói között vallási téren. Utób-biak ugyanis szinte kivétel nélkül protestánsok voltak, és még Batthyány Ádám saját udvarának vezető nemesi familiárisai és birtokainak tisztségviselői között is ők voltak többségben. Ezért nem meglepő, hogy Batthyány első kulturális jellegű kezdeményezései egyházi jellegűek voltak. 1633/1634-től kezdte meg fokozatosan birtokainak katolizálását, amelynek azonban – a protestáns lelkészek többségének elűzésén kívül – saját életében kevés eredménye volt. A katolizáció hosszú folyama-tában mégis döntő hatása lett annak, hogy Batthyány Ádám családja németújvári temetkezőtemploma mellé kolostort alapított. Jellemző, hogy kolostoralapítási ter-vével elsőként azokhoz a szerzetesrendekhez fordult, amelyeknek bécsi templomai a császári család áhítatosságainak legfontosabb helyszínei voltak. Tárgyalt a bécsi udvari templom (Hofk irche) sarutlan ágostonos remetéivel, a domonkosokkal és a kapucinusokkal is, de végül 1640-től a ferencesek mariánus rendtartományának tagjai telepedtek le Németújváron.92

A számukra átépítendő régi németújvári templom és kolostor terveinek elkészí-tésével Batthyány Ádám még 1640 végén Filiberto Luchesét bízta meg, aki 1641. július 24-én küldte meg azokat.93 A kivitelezéssel Batthyány 1641. augusztus 10-én és 1642. június 10-én Carlo Retaccóval, 1642. május 3-án pedig társával, Simon Retaccóval kötött szerződést.94 A templom középkori elődje helyére épült, azon-ban a régi épületből az 1649-ig tartó építkezések során szinte semmi nem maradt. A ma is álló templom szinte teljes mértékben Luchese barokk elképzeléseit mutatja, még ha ezek az elképzelések ezúttal – a ferences rend szellemiségéhez igazodva –díszítés nélküli, puritán formákban mutatkoztak is meg. Hasonló szellemben és hasonló formavilággal épültek egyébként más korabeli koldulórendi templomok is, mint például a németújvárival egyidős, talán ugyancsak Luchese által tervezett 92 Iványi Béla: Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban. Körmend 1942.

(Körmendi Füzetek, 1.) Arnold Magyar OFM: Güssing. Ein Beitrag zur Kultur- und Religion-geschichte des Südburgenlandes bis zur Gegenreformation, Graz 1976. 150–153.; Uő: 340 Jahre Franziskaner in Güssing 1638–1978. Güssing 1980. Ireneusz Wysokinski OP: Ferrari Zsigmond és a Domonkos Rend újjászervezése a XVII. századi Magyarországon. Tanítvány 7. (2001) 2. 54–66.; Koltai A.: Könyvtár i. m. 81–82.

93 Filiberto Luchese levele Batthyány Á.-nak, 1640. nov. 30. és 1641. júl. 24.: P 1314, 29917 és 299919. Vö. Garas K.: Olasz mesterek i. m. 227.; Koppány T.: Batthyány i. m. 549.

94 Konvkv/Ép. Vö. Koppány T.: Megállapodások i. m. 147–148.


mariabrunni (Bécs mellett) a sarutlan ágostonosoknak, az Antonio Biberelli tervei alapján 1666–1675 között fölépült privigyei a piaristák számára, vagy a Carlo della Torre által 1668–1672 között épített szombathelyi a domonkosoknak 95

Részben ezen puritán törekvésekkel is összefügghet, hogy a templom ma is látható belső díszítésében már nem is Luchese vagy más bécsi művészek, hanem konzervatívabb stílusban alkotó grazi, illetve stájer mesterek jutottak szerephez. A fából készült, házat imitáló főoltárt és a rajta álló szobrokat Matheus Kern (†1660) grazi szobrász készítette, a Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló oltár-képet pedig a szintén grazi Wolfgang Resch (†1658) festette.96 A két mester az oltár darabjait Grazban készítette el, majd onnét szállították 1649 októberében, szétszedett állapotban Németújvárra, ahol fölállítása 1650 januárjában fejeződött be.97 Ettől kezdve már miséztek is előtte, de Püsky János győri püspök csak 1652. április 7-én szentelte föl a templomot. A templomszentelés másnapján sor került a két mellékoltár fölszentelésére is, azonban azok akkor még csak ideiglenes építmé-nyek lehettek. A végleges oltárok fölépítményét ugyanis Hans Fellner hartbergi mester 1652 és 1654 között készítette. 98 A mellékoltárok szintén sok konzervatív, késő reneszánsz vonást viselnek, az oltárképek csúcsíves kerete egyenesen a gótika kelléktárából való.99 Az orgonát, amelyet 1649 májusában szereltek össze, úgy lát-szik, hogy szintén grazi mester készítette, mert áprilisban Batthyány a főoltárral együtt akarta Németújvárra szállíttatni.100

95 Fidler, P.: Luchese i. m. 182–183, 189.; Koltai András: A Pálff yak és a piaristák. A bajmóci uradalom katolizációja és a privigyei piarista kollégium első évei. In: Pálfi ovci v novoveku. Vzostup významného uhorského šlachtického rodu. Zborník z vedeckej konferencie Bratislava 20. mája 2003. Szerk. Anna Fundárková – Géza Pálff y. Bratislava–Bp. 2003. 74–104: 93–94.; Zsámbéky Mónika: A szombathelyi Szent Márton-templom 17. századi építéstörténete és be-rendezései. Művészettörténeti Értesítő 50. (2001) 221–268.

96 Aggház y Mária: Steierische Beziehungen der Ungarländischen Barockkunst. Acta Historiae Artium 13. (1967) 313–352.: 326–328. L. még: Garas K.: Festészet i. m. 32. (de az oltárt tévesen a németújvári várkápolnába helyezi); Magyar, A.: Franziskaner i. m. 45. Koppány T.: Művészek i. m. 182, 189.

97 „Simoncsics Márkó memorialéjára való válasz”, 1649. okt. 7.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 266. Kubics Pacifi k németújvári gvárdián levele Batthyány Á.-nak, 1650. jan.: MOL, P 1314, ° 27838.

98 Aggház y M.: Steierische Beziehungen i. m. 326.; Magyar, A.: Franziskaner i. m. 40–46.; Koppány T.: Művészek i. m. 179.

99 Vö. Galavics Géza: Későreneszánsz és korabarokk. (Jegyzetek a 17. század első felének mű-vészetéhez). In: Művészettörténet – tudománytörténet. Szerk. Aradi Nóra. Bp. 1973. 41–90.: 85–88.

100 Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartónak adott utasítások, 1649. 1649. ápr. 5., júl. 15.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 258, 262. „Németuyvári, szalónaki, körmendi, dobrai tiszttartóink […] iratanak […] Extractussa”, [1649]: MOL, P 1322, Tisztartókkal való levelezés, n° 63. – Meg-jegyzendő, hogy Wolfgang Ebner 1650-ben nem orgonakészítőt (vö. Koppány T.: Művészek


A stájer mesterek előtérbe kerülése többféle folyamat eredménye volt. Egyrészt az 1650-es években Batthyány számára egyre fontosabbak lettek Stájerországhoz fűződő kapcsolatai. 1654 elejétől például Sopronból a grazi jezsuita gimnáziumba küldte át tanulni fi ait, sőt a tavasz folyamán maga is kétszer járt ott (miközben abban az évben Bécsben egyszer sem), a szóbeszéd szerint azért, mert megözvegyülvén egy Eggenberg lányt akart feleségül venni.101 Másrészt az 1640-es évek végétől Batthyány Ádám építkezései kevésbé a reprezentációt, mint inkább a gyakorlati életet szolgálták, így ezekhez egyszerűbb formákkal dolgozó és föltehetően olcsóbb, környékbeli mestereket alkalmazott. Carlo della Torre is helyi mesternek számított, hiszen a grazi kőműves céh tagja volt (németújvári lakóhellyel). Batthyány Ádám számára egyszerűbb, mértéktartó ízlésű épületeket tervezett és épített, mint például a körmendi kastélyt (1653–1656) és a német katonák ottani laktanyáját (1654), a csákányi kastélyt (1648–1651) vagy a rohonci kocsmát (1656). Reprezentatívabb művei, a rohonci plébániatemplom és a szombathelyi domonkos templom már csak Batthyány Ádám halála után, az 1660-as években készültek el.102

Batthyány szinte minden építkezése korábbi épületek átalakítását vagy kibő-vítését jelentette. Ez nem egyedi jelenség. A 17. században Magyarországon és Erdélyben teljesen új rezidenciát alig néhány magyar főúr épített magának, és méreteikben azok sem voltak jelentősek. A hosszú oszmán és erdélyi háborúktól meggyötört Magyarország akkoriban kezdett gazdaságilag regenerálódni, és az elsődleges építési feladatot az ország középkor végi virágzásából származó épített örökség helyreállítása jelentette. A „zöldmezős” barokk kastélyépítkezések kora csak a 18. században jött el Magyarországon.

i. m. 178.), hanem orgonistát ajánlott Batthyány Ádámnak (Király Péter: Wolfgang Ebner levelei Batthyány Ádámnak 1643–1650. Magyar Zene 39. [2001] 1. 94–98.).

101 Fazekas István: Batthyány Ádám és gyermekei. In: Gyermek a kora újkori Magyarországon. „Adott Isten hozzánk való szeretetéből […] egy kis fraucimmerecskét nekünk”. Szerk. Péter Katalin. Bp. 1996. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 19.) 91–114.: 99–100, 111., 83. j. – Batthyány 1654. évi itineráriuma: MOL, Batthyány I. Ádám iratai (P 1315), 1. cs. 119–178.

102 Koppány T.: Carlo della Torre i. m. 345–350.; Uő: Művészek i. m. 191–192. – Egyes munkáiról: ÖKt, XL, 377–378, 479.; Koppány Tibor: A körmendi kastély átépítése a 17. század közepén. Ars Hungarica 1972. 227–234.; Uő: Körmend építéstörténete i. m. 39–42.; Uő: A csákány-doroszlói volt Batthyány-kastély. Műemlékvédelem 23. (1979) 56–63.; Zsámbéky M.: Szent Márton-templom i. m.


K Á R PITOK ÉS FEST M ÉN Y EK

A császári udvar mintájának követésétől a helyi megoldások keresése felé történő fordulás nemcsak az építészet, hanem a festészet terén is jellemezte Batthyány Ádám mecenatúráját. Az, hogy az 1630-as évek végén váraiban nagy költséggel új, barokk tereket teremtett, csupán leglátványosabb elemét jelentette annak a szándékának, hogy otthonában valósítsa meg a császári udvarban látott reprezentációs példákat. Ez a szándék tükröződött várainak berendezési tárgyaiban is, amelyekhez a kárpitok és a festmények is hozzátartoztak. Számadásai szerint például 1631. november 17-én, tehát még házassága előtt, nem kevesebb, mint 700 tallérért (1050 forintért) vett kárpitokat egy bécsi kereskedőtől, Johannes Flohztól, 1638. március 25-én pedig 840 forintos áron vásárolt nyolc darab „nyderlander kárpitot”.103 Hogy az eff éle drága kárpitok mit ábrázoltak, azt a németújvári tárház 1644-ben készült leltárá-ból tudhatjuk. „Ezeken az kárpitokon vagyon három rendbeli historia” – írták a leltározók –, „az egyik Nagy Sándorról, az másik Holofernesről és Juditról, mint járt, mindenikféle No. 6. darabban vagion, de az egyiknek ketteje az palotában fönt függnek”. A leltárt átolvasó Batthyány Ádám ehhez még hozzáfűzte: „az har-madiknak nem tudom az historiáját miről való legyen”.104 A nem igazán műértőre valló megjegyzés arra utal, hogy Batthyány számára – csakúgy, mint a borostyánkői díszterem mitológiai témájú stukkóinál – a kárpitok esetében sem az ábrázolások témája, hanem azok reprezentatív megjelenése volt az elsődleges.

A reprezentativitást azonban sokszor éppen a kép témája biztosította. 1635 márciusában Batthyány azzal küldte szolgáit bécsi megbízottjához, Leonhardt Sutter császári szobafűtőhöz („Kammerheizer”), „hogy az császár és császárné képét írassa le mennél legszebb öltözettel lehet, az mint ennek előtt is kértök volt reá”.105 Az uralkodók, de mindenekelőtt az aktuális uralkodó képei ugyanis köte-lező kellékei voltak a Habsburg Birodalom barokk főúri rezidenciáinak. Johann Baptist von Verdenberg osztrák kancellár például ugyancsak 1635 körül két császári portréfestőtől, Frans Luycxtól és Freidrich Stolltól egy egész sorozatot rendelt meg a császári család tagjairól, illetve az udvar vezető személyiségeiről grafeneggi kastélya számára.106 A Batthyány által megrendelt portrék mestere is Friedrich Stoll volt, aki 1636-ig 20 arcképet festett Batthyánynak, köztük a császári párét is,

103 Iványi Béla jegyzetei a körmendi számadási iratokból: MOL, P 1334 (Vegyes számadások), 27. cs., n° 1, pp. 101, 190.

104 „Az németújvári fölső várban levő tárházban való inventarium”, 1644. jún. 15.: MOL, P 1322, Leltárak, 113. cs., pp. 80–92: f. 88r.

105 „Az minemő instructióval bocsátták Bécsben [Jobbágy] Jeremiás deákot”, 1635. márc. 26.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 43. Vö. Koltai A.: Pályafutás i. m. 73–74.

106 Knoz, T.: Verdenberg i. m. 476–477.


és ezekért 200 forintot kért.107 Valószínűleg ezek a képek szerepelnek Batthyány Ádám 1637. évi számadásában is, amely szerint „12 öreg képért, őfölségek képei” 380 tallért (570 forint) adott.108

A portrégyűjteményt ráadásul a későbbiekben is bővítette, mert 1661-ben a rohonci vár egyik szobájában az ajtók fölött függött „Ferdinandius tertius képe az feleségével együtt”.109 Ezt azonban valószínűleg már nem egy udvari festő készí-tette, hanem a grazi Wolfgang Resch, a németújvári ferences templom oltárainak mestere, aki 1650-ben a császári család tagjainak arcképei mellett 14 tájképet és vallásos tárgyú képeket festett Batthyánynak.110 Ebből egyúttal az is látszik, hogy Batthyány várkastélyainak falán a korabeli festői tematika szinte minden eleme helyet kaphatott. 1656-ban a bécsi Hans Rudolf Miller, Nádasdy Ferenc sárvári dísztermének festője is dolgozott Batthyány számára, az általa készített öt nagy és hét kisebb képnek azonban még a témája sem ismert.111

Készültek festmények a Batthyány-várak külső falaira is, természetesen szintén környékbeli mesterektől. A kőszegi Johann Michael Tripsius például úgy látszik, hogy főképpen napórákra „szakosodott”, mert 1641-ben Rohoncon, 1644-ben pedig Szalónakon festett egyet-egyet. 1648. július 6-án Batthyány megállapodott vele, hogy „németújvári várunk tornyát, amely most címerrel díszített és festett, újonnan, jó, tartós vízálló festékkel renoválja és átfesti, továbbá az óralapon a mutatót és a napot jól megaranyozza, a betűket újra festi, a sarkaiba pedig címe-reket fest”. A szerződéshez mellékelt rajz szerint Tripsius a toronyóra és a címerek alá itt is napórát tervezett (4. kép). Az egész kompozíció Tripsiust biztos kezű, késő reneszánsz stílusban alkotó mesternek mutatja.112 Végül azonban betegsége miatt nem tudta kivitelezni a munkát, így a németújvári tornyot is a már említett Wolfgang Resch és két segédje festette ki „fi gurákkal” 1649 tavaszán, föltehetően hasonló stílusban.113

107 Koppány T.: Művészek i. m. 190.108 Garas K.: Festészet i. m. 145. L. még: „12 öreg keptűl” 570 forint, 1636. jún. 25., 1637. jan. 10.:

Computus 1636–1639.109 MOL, P 1322, Leltárak, n° 83.110 Koppány T.: Művészek i. m. 189.111 Uo. 187.112 MOL, P 1322, Szerződések, n° 3 (elégett, de fi lmje megmaradt: Mikrofi lmtár, 4502. tekercs,

2. tétel). MOL, Batthyány I. Ádám iratai (P 1315), 1. cs., 1648, p. 65. Utóbbi példány mellett található Trisius vázlatrajza. L. még: ÖKt, XL, 428; Koppány T.: Művészek i. m. 192.

113 „[…] nem volt elegséges reája, […] az után osztán az graeczivel végeztem el, ki az öreg oltárt írta, ez vitte osztán eszen munkát végre”: Batthyány Ádám följegyzése egy levéltári fedőlapon: MOL, P 1322, Föld. fam., n° 1051. Ugyanez levéltári jegyzékében: MOL, P 1337, n° 1, p. 113. (XIII. fi ók, n° 21). A szerződésről (1649. ápr. 15.): „Németújvári, szalónaki, körmendi, dobrai tiszttartóink, és egyéb rendbeliek […] iratanak […] extractussa”, 1649: MOL, P 1322, Tiszt-tartókkal való levelezés, n° 63. L. még: ÖKt, XL, 428; Koppány T.: Művészek i. m. 192.


4. kép. Johann Michael Tripsius vázlata a németújvári torony kifestéséhez, 1648 (MOL, Batthyány I. Ádám iratai [P 1315], 1. csomó, f. 64)


PORT R ÉK

Batthyány Ádám festői mecenatúrájának legszemélyesebb részét a saját magáról és családjáról készíttetett képek jelentik. 1637-ben egy számadási bejegyzés szerint azért fi zetett 3 forintot, „hogy fi amat leirattam”.114 Bár az árból ítélve a kép kismé-retű lehetett, mégis úgy látszik, hogy Batthyány néhány hónapos fi áról, az 1637. március 1-jén született Kristófról már portrét készíttetett, csakúgy, mint például Esterházy Miklós és Pál is saját gyerekeikről az 1640-es évektől kezdve.115

A Batthyány fi úkról később is készültek portrék, amelyek közül kettő fönn is maradt (5. kép).116 A két kép azonos mérete és ábrázolásmódja miatt nyilvánvalóan pendant-ja egymásnak. Mindkettő egy-egy huszonéves fi atalembert ábrázol, a háttérben felhős éggel, erdővel, folyóparttal és ágaskodó lovasokkal. Bár a fi atalem-berek kezében nem puska, hanem díszes kard, illetve buzogány van, a háttér mégis azokat a vadászportrékat idézi, amelyeket a 17. század közepén például Anthony Van Dycke festett I. Károly angol királyról, vagy Diego Velázquez a Habsburg-ház spanyol tagjairól.117 Ha az ábrázoltakat a Batthyány család 17. századi tagjai között keressük, akkor azok csak Batthyány Ádám fi ai, Kristóf (1637–1687) és Pál (1639–1674) lehetnek az 1660 körüli években. A képek talán még apjuk meg-rendelésére, tehát 1659 előtt készültek. Ezt az elképzelést erősíti, hogy talán ezt a két festményt említi a rohonci vár 1661-ben készült leltára, amely szerint „az urak őnagyságok képei” a „hadnagy uram szállása mellett levő bástya” egyik szobájában, az ajtó fölött voltak fölakasztva, pontosan szemben III. Ferdinánd királynak és feleségének portréival.118 (Rohoncot 1659 és 1662 között, Batthyány Kristóf és Pál

114 Koppány T.: Batthyány i. m. 542.115 Bollwerk Forschtenstein [Burgenländische Landesausstellung, Burg Forchtenstein, 1993. máj.

15. – okt. 31.]. Red. Jakob Michael Perschy. Eisenstadt 1993. (Burgenländische Forschungen, Sonderband, XI.) 250–251. n° 5–13.

116 Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok (= MNM, TKCs), n° 558, 577. A képeket 1895-ben vásárolták Enea Lanfranconi gyűjteményéből a Batthyány család egyik ősgalériáinak darabjaival együtt (l. alább), így biztosra vehető, hogy ezek is a Batthyány család tagjait ábrá-zolják. Vö. Peregriny János: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai, IV: Magyar Történelmi Képcsarnok. Bp. 1915. 52.; Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból [kiállításkatalógus: Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1988. márc.–aug.]. Szerk. Buzási Enikő. Bp. 1988., n° C.10. A Batthyányak évszázadai [kiállításkatalógus: Szom-bathely–Körmend, 2005. aug. 19. – nov. 30.]. Szerk. Zsámbéky Mónika. Szombathely–Körmend 2005, n° III.22. A másik kép (n° 577) reprodukciója nyomtatásban még soha nem jelent meg.

117 Musée du Louvre (Paris). Vö. <http: //www.louvre.fr> (2007. dec.) – Prado (Madrid). Vö. Karl Vocelka –Lynne Heller: Die Lebenswelt der Habsburger. Kultur und Mentalitätsgeschichte einer Familiae. Graz 1997. 45, 48.

118 MOL, P 1322, Leltárak, n° 83.


osztatlanul birtokolta.119) E képpár különös jelentőségét az adja, hogy ezek az első ismert tájképi portrék a magyarországi művészet történetében.

Magáról Batthyány Ádámról az első ismert portré az 1640-es években, de biztosan 1646 előtt készült. Az egész alakos, életnagyságú kép, amely Batthyányt fokosára támaszkodva, inkább bizalmas, mint ünnepélyes pózban ábrázolja, barátja, Nádasdy Ferenc megrendelésére és minden bizonnyal az ő udvari festője által ké-szült, azzal a céllal, hogy helyet kapjon a híres magyarok pottendorfi galériájában. E festmény arcképkivágatának másolata került bele Elias Widemann metszetes portrégyűjteményének 1646-ban kinyomtatott első kötetébe is (Comitium gloriae

119 Koltai András: Batthyány Ádám hagyatéka. Egy magyar főrend udvarának és vagyonának sorsa (1659–1662). In: Batthyányak évszázadai konf. i. m. 129–138.

5. Batthyány Pál portréja, 1660 körül (MNM, TKcs, n° 558)


centum).120 E másolás következménye Batthyánynak a metszeten látható furcsa fejtartása, amely talán már ő magának sem tetszett, mert a mű magyarországi előkelőségeket tartalmazó harmadik kötetébe Widemann 1651-ben új, saját rajza után készült metszetet készített.121

Az 1650-es években egy-egy reprezentatív alkalomra is készültek portrék a Batthyány család tagjairól. Így például Batthyány Ádám lányának, Eleonórának Esterházy Lászlóval Rohoncon, 1650. február 6-án megtartott lakodalmára készült az az esküvői portré, amely a menyasszonyt és a vőlegényt ábrázolta. Ezt is Wolf-gang Resch készítette, aki február 26-án azt írta Batthyánynak, hogy amennyiben nem tetszenek, a megállapodott összegnél kevesebbet is elfogad értük.122

Nemcsak a főúri lakodalmak, hanem a temetések alkalmából is készültek portrék, hiszen a végtisztességhez az is hozzátartozott, hogy az elhunyt halotti képét elhelyezték ravatala előtt. Így történt Batthyány Ádámné Formetini Aurora temetésén is, 1654. június 10-én. A németújvári ferences templomban fölállított castrum dolorisra123 került Formentini Auróra ravatali képe, amelyet a Batthy-ánynak korábban napórákat készítő Johann Michael Tripsius festett 15 forintért.124 A grófnét virágdíszes párnán és terítőn fekve, csipkés szélű, aranyos brokátruhá-ban, kereszttel és rózsafüzérrel a kezében ábrázolta.125 Mintegy ennek párjaként talán ugyancsak Tripsius készítette 1659-ben Batthyány Ádám ravatalképét is, amely hibás perspektívában, de gondos részletezéssel ábrázolja a ravatalon fekvő

120 Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc pottendorfi galériájának fennmaradt arcképei és a Widemann-portrésorozatok. Művészettörténeti Értesítő 50. (2001) 15–30.: 15–20.

121 Elias Widemann: Icones illustrium Heroum Hungariae, Wien (!), 1652 (reprint). Szerk. W. Salgó Ágnes. Utószó Rózsa György. Bp. 2004, n° 1.

122 Wolfgang Resch levele Batthyány Á.-nak, 1650. febr. 26: MOL, P 1314, n° 39732. Vö. Koppány T.: Művészek i. m. 189. – A festmény ma is megvan a fraknói várban (Fürstliche Esterházysche Sammlungen Burg Forchtenstein), igen rossz állapotban (Galavics Géza szóbeli közlése). – A lakodalomról: Koltai András: Egy főúri lakodalom előkészületei (Esterházy László és Bat-thyány Eleonóra menyegzője Rohoncon 1650-ben). Lymbus 2003, 117–135.

123 Koltai A.: Könyvtár i. m. 122–127. – A főúri temetési szokásokról: Buzási Enikő: 17th Centu-ry Catafalque Paintings in Hungary. Acta Historiae Artium 21. (1975) 87–116.; Szabó Péter: A végtisztesség. A főúri gyászszertartás mint látvány. Bp. 1989. (Mikrotörténelem).

124 Koppány T.: Művészek i. m. 192. Tripsius nemcsak a ravatalképeket festette, hanem a temetési címereket és a castrum doloris más díszítéseit is, sőt ezeket Esterházy Lászlóné Batthyány Eleonóra 1654. novemberi németújvári temetésére is ő készítette.

125 Németújvár (Güssing), ferences kolostor. Vö. Batthyányak évszázadai kiáll., i. m. 52, n° III.32. – A kép a temetési címerrel együtt már 1654. máj. 4-én kész volt, és a németújvári várbeli tárházban őrizték: „az falon az szegény asszony effi giesse No. 1. Az címere is ezen kép mellett vagyon”: MOL, P 1332, Leltárak, 113. cs., f. 200–218: f. 211v.


halott főurat, aki piros nadrágot, bordó mentét és süveget visel, kezében pedig imakönyvet, keszkenőt és rózsafüzért tart.126

ŐSGA LÉR I Á K

Hogy vajon Batthyány Ádámnak életében is látható volt-e portréja valamelyik saját várában, arról a számos fönnmaradt leltár alapján sem lehetünk biztosak: azok ugyanis többnyire hallgatnak a falon látható képek témájáról. Az viszont tény, hogy Batthyányról a Nádasdy-galéria őt ábrázoló képén kívül két olyan egész alakos, életnagyságú portré is fönnmaradt, amelyek valószínűleg a 17. századból származnak. Mindkettő egy-egy ősgaléria-sorozat tagja, de a sorozatok eredete csak a 19. század végétől követhető, így nem tudjuk, hogy eredetileg mikor és melyik Batthyány-kastélyba készültek.

Az egyik kép a 16. század elején kialakult udvari portrétípus szokásos környe-zetében ábrázolja Batthyányt (6. kép): mögötte félrehúzott függöny, mellette egy asztalon fekvő óra, díszes buzogány és kard, a háttérben pedig a németújvári vár képe látszik.127 Az az ősgaléria, amelybe jelenleg illeszkedik, a 18. század közepén készült, talán a borostyánkői várba, és 1895 óta Budapesten őrzik, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában.128 Batthyány Ádám képe azonban csak látszólag illeszkedik a sorozatba. A többitől eltérően ugyanis nincsen (és nem is volt) sem fölirata, sem sorszáma, és az archaizáló viseletben, hosszú dolmányban és prémes mentével megfestett ősök sorából is kiválik Batthyány Ádámnak a 17.

126 Németújvár (Güssing), ferences kolostor. Vö. Batthyányak évszázadai kiáll., i. m. 51, n° III.30.

127 MNM, TKcs, n° 568.128 MNM, TKcs, n° 573 (Kővágóörsi Miklós), 575 (Kővágóörsi György), 564 (András), 563

(I. Ferenc), 557 (I. Kristóf), 561 (III. Boldizsár), 566 (II. Ferenc), 568 (I. Ádám), 579 (II. Kris-tóf), 578 (II. Ádám), 576 (Lajos), 559 (Károly). Enea Lanfranconi gyűjteményéből vásárolták 1895-ben. Vö. Lehel Ferenc: Magyar művészet a török világ idején. Bp. 1913 (az utolsó kettő kivételével mindet közli); Magyar Történelmi Képcsarnok i. m. 52–61. A budapesti ősgaléria eredetéről többféle elképzelés létezik. Darabjai talán a rohonci kastély 1871. évi eladásakor kerültek a bécsi műkincspiacra (Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vas-vármegyei Műtörténeti Kiállítás. [Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez] Savaria 4. [1966–1970] 311–334.: 328.), más elképzelés szerint a 18. században kerültek Rohoncról a siklósi Batthyány-kastélyba, és onnan adták el őket 1858-ban (Galavics G.: A török elleni harc i. m. 38., 29. j.). A 19. század elején a borostyánkői várban is volt egy 14 képből álló ősgaléria, amelynek föliratai megegyeztek a budapesti és a németújvári (l. alább) ősgaléria fölirataival („Titulaturae effi gies abavorum familiae de Batthyány in sala arcis Borostyánkeö pendentium subscriptae”: MOL, Batthyány cs. levéltára, Családtagok iratai, A család egyetemére vonatkozó iratok [P 1320/kk], 113–114.).


század közepi divatot követő kurta dolmánya és szárgombos, állógalléros mentéje.129 Hogy közte és a budapesti ősgaléria egyes darabjai között hasonlóság van, az inkább abból eredhet, hogy utóbbiaknál – elsősorban Batthyány I. Ferenc portréjánál130 –

129 A mente gombolása pontosan ugyanolyan, mint amilyet Batthyány Elias Widemann 1651. évi metszetén is visel: Widemann: Icones i. m. n° 1. Ugyanilyen Esterházy István 1640 körül készült szárgombos mentéje is: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből [kiállításkatalógus: Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2006–2007]. Szerk. Szilágyi András. Bp. 2006. 89, n° 29. A kurta dolmányról l.: Magyar művelődéstörténeti lexikon. Középkor és kora újkor. Főszerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2004. II. 221. (Tompos Lilla).

130 MNM, TKcs, n° 563.

6. Batthyány Ádám portréja, XVII. század (MNM, TKcs, n° 570)


Batthyány Ádám alakjának hátterét és kellékeit másolta a 18. századi festő. Ráa-dásul a hiányos budapesti ősgaléria egykorú, teljesebb németújvári másolatában Batthyány Ádámnak egy egészen másféle, fi ktív portréja van.131 Mindezek alapján valószínű, hogy Batthyány Ádám függönyös portréja a budapesti ősgaléria többi tagjánál korábban, talán még az ő életében, a 17. század közepén készült. Ez esetben is valószínű azonban, hogy a festő nem az élő modell, hanem Elias Widemann 1651. évi metszete nyomán festette meg a főúr arcát.

Batthyány Ádám másik reprezentatív portréja az az egész alakos festmény, ame-lyen méltóságteljesen áll előttünk, egyik kezét övén nyugtatva, másikkal ékköves buzogányt tartva, oldalán karddal. Vörös mentéjét és süvegét fekete prém díszíti. Már a színek – vörös és fekete – is a háborús helyzetet idézik, és csak megerősíti ezt az érzést a háttérben, a különös színezésű, szürke felhős ég alatt a németújvári vár felé hadrendben közeledő három lovascsapat (7. kép). Ez is egy ősgaléria-sorozat tagja, amelynek két darabja a budapesti számozott ősgalériával együtt, szintén ismeretlen helyről került Budapestre, a Történelmi Képcsarnokba.132 Mindkét kép szabad tájban, alacsony horizont és felhős háttér előtt megfestett egész alakos portré, amely a 17. századi festészet egyik, elsősorban németalföldi mesterek által elterjesztett és katonai portréknál (lovas változatban is) alkalmazott típusa volt. Így festette meg például Abraham Wuchters 1638-ban IV. Keresztély dán királyt,133 és ilyen beállításban készült Franz von Magnis (1598–1652) strassnitzi páncélos portréja is, hátterében egy lovascsata távoli ábrázolásával.134 A prágai Wallenstein-palotában egy egész sorozat volt ilyen típusú „harctéri” portrékból a harmincéves háború katolikus hadvezéreiről (amelyeket később, a 18. században új föliratok és címerek segítségével családi ősgalériává alakítottak át).135

Batthyány Ádám „harctéri” portréja könnyen azonosítható, hiszen arcát ezúttal is Elias Widemann 1651-ben rézbe metszett portréja alapján festette meg a mester.

131 Németújvár (Güssing), Burgmuseum. Vö. Katona I.: A Batthyányak műkincsei i. m. 326–328.; Die Ritter i. m. 335–336. Batthyány Á. képét ebben a sorozatban l.: Batthyány Zsigmond: Őseim. Bp. 1991. 75.

132 MNM, TKCs, n° 569, 570. Vö. Lehel: Magyar művészet i. m. 21–22. kép; Magyar Történelmi Képcsarnok i. m. 57.; Főúri ősgalériák, n° C.7–8; Batthyányak évszázadai kiáll., n° II. 19, 21. – Batthyány Á. ezen portréjáról (n° 569) l. még: Péter Katalin: Esterházy Miklós. Bp. 1985. (Magyar História, Életrajzok) 168.

133 Det Nationalhistoriske Museum, Frederiksborg Slot (Frederiksborgmuseet), n° A 2501. Vö. <http: // http: //www.frederiksborgmuseet.dk> (2007. dec.)

134 Stráňice, Národní ústav lidové kultury (Nemzeti népművészeti intézet, a Magnis család egykori kastélyában). Vö. Strážnice. Kapitoly z dějin města. Szerk. Jiří Pajer. Strážnice 2002, 193.

135 Pavel Blattný: The Wallenstein Portrait Gallery in the Cheb Museum: A Catalogue of the Permanent Exhibition. Szerk. Eva Dittertová. Cheb 1999. n° 5–8, 11. A gyűjteményt 1978 óta őrzik Wallenstein halálának helyén, a nyugat-csehországi Eger (Cheb) város múzeumában.


Nem ilyen egyértelmű a helyzet azonban pendant-ja esetében, amely egy hozzá hasonló korú, külsejű és öltözetű, vele szembeforduló, oldalán kardot viselő férfi t ábrázol. A háttérben a vöröses ég alatt lovascsata és egy vízivár látható (8. kép). Az utóbbi időben többnyire Batthyány Kristóf portréjaként állították ki.136 Kristóf egyetlen hiteles portréja, Johann Jakob Metzger 1674-ben közreadott metszete ezt a föltételezést nem zárja ki.137 Ez azt jelentené, hogy a két kép csak Kristóf érett férfi korában, tehát 1680 után készülhetett. Ha azonban a festmények ennél korábban készültek, akkor Batthyány Ádám portréjának párja inkább saját apja,

136 Főúri ősgalériák, n° C.8. Batthyányak évszázadai kiáll., i. m. n° III. 21. – Nem segít az attribú-cióban a képen látható vízivár sem, amely a Batthyányak várai közül leginkább a szentgrótira hasonlít (ábrázolása 1639-ből: Ledentu: „Regni Hungariae confi nia delineata” i. m. ÖNB, Ms. Cod. 8622, n° 38–39). Szentgrótot azonban Batthyány Ádám szerezte meg 1656-ban, halála után pedig végrendelete értelmében nem Kristóf, hanem a kisebbik fi ú, Pál és annak leszármazottai örökölték (Koltai A.: Könyvtár i. m. 47. Koltai A.: Hagyaték i. m. 132.). Batthyány Pált viszont nem ábrázolhatja a kép, mert ő 1674-ben, 35 éves korában hunyt el, és nem hasonlít a köpcsényi kastélyban látható egész alakos portréjára sem (Ethnographisches Museum, Schloss Kittsee).

137 Batthyányak évszázadai i. m., n° III.63.

7. kép. Batthyány Ádám portréja, XVII. század vége (MNM, TKcs, n° 569)


Batthyány Ferenc (1573–1625) lehet, akit a mester Ádám vonásai alapján elképzelve festett meg.

Ám a két Batthyány „harctéri” portréja – bárhová is készült – nem függött egyedül a falon. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka ugyanis 1966 óta őriz tizenhárom olyan életnagyságú festményt, amelyek hun és magyar vezéreket ábrázolnak. 138 A sorozat eredetileg ennél nagyobb volt, mert régi fényké-pekről ismert még további négy tagja.139 Pontos eredete ezeknek a festményeknek sem ismert, de méretük, kompozíciós megoldásaik, színeik és stílusuk megegyezik a „harctéri” Batthyány-portrékkal, tehát egy műhelyben és föltételezhetően azonos helyre készültek.

138 MNM, TKcs, n° 66.6–18. 1966-ban Vida Ottótól vásárolták, korábban Schmidt Miksa gyűjte-ményében voltak. A következőket ábrázolják: Szabolcs, Kund, Lehel, Keme, Keve, Hunyadi János, Géza fejedelem, Buda, Vérbulcsu, Béla vezér, Őrs, Gyula, Szt. István. Vö. Rózsa Gy.: Történetábrázolás i. m. 69–70.; Főúri ősgalériák i. m. n° B.14/1–9; Batthyányak évszázadai kat., i. m., n° II.1–13.

139 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Fotótár (Attila, Árpád, Hunyadi Mátyás király, Kinizsi Pál). Vö. Rózsa Gy.: Történetábrázolás i. m. 156. 27. j.

8. kép. Batthyány Kristóf föltételezett portréja, XVII. szá-

zad vége (MNM, TKcs, n° 568)


A vezérképek előképéül az a metszetsorozat szolgált, amely Ferencff y Lőrinc (1577–1640) királyi titkár megbízásából készült az 1620-as években egy illusztrált magyar történelmi munka számára. A Ferencff y által megbízott mester a németal-földi művészet „harctéri” portrétípusának megfelelően, felhős háttérrel, várakkal, táborokkal és lovascsapatokkal a háttérben ábrázolta a hun és magyar vezéreket, valamint Hunyadi Jánost, Hunyadi Mátyást, és Habsburg Rudolf királyt is. A Ferencff y által megrendelt képek csak jóval halála után, 1664-ben jelentek meg nyomtatásban, a Nádasdy Ferenc költségén kiadott Mausoleum Regni Hungariae című kötet lapjain, viszont attól kezdve rendkívüli mértékben befolyásolták a magyar uralkodóábrázolásokat.140 Biztos tehát, hogy a Batthyányak „harctéri” ősgalériája is csak ezt követően készülhetett.

Hogy a korabeli főúri kastélyokat a múlt jeles uralkodóinak és a családtagoknak a portréi együtt díszítették, nem volt szokatlan dolog sem Közép-Európában, sem Magyarországon.141 Esterházy Pál például 1667-ben (a Mausoleum alapján ábrázolt) magyar és hun vezérek társaságában helyeztette el apja és saját maga mellszobrát a kismartoni kastély homlokzatán.142 Ehhez hasonló mondanivalót hordozó, a hun vezérektől Batthyány Ádámig ívelő galéria volt tehát a Batthyányak valamelyik kastélyában is, méghozzá föltehetően a rohonci vár déli szárnyában található öreg (vagy hosszú) palotában. Amikor ugyanis 1703-ban Batthyány II. Ádám (1662–1703) és öccse, Boldizsár (†1743) fölosztották egymás között az apjuktól örökölt ingóságokat, Ádám tulajdonába kerültek „az sárga kamuka spallérok [kár-pitok], rohonczi öreg palotán lévő huszonnégy régi királyok képeivel együtt”.143 Amennyiben ez a huszonnégy kép azonos a fönnmaradt a hun és magyar vezérek, valamint a Batthyányak „harctéri” képeivel, akkor e sorozatnak 1664 és 1703 között kellett készülnie. Megrendelője Batthyány Kristóf vagy esetleg fi a, Ádám lehetett, akik ezek szerint apjukhoz, illetve nagyapjukhoz méltóan nagyvonalú mecénásként viselkedtek.

Portréját a végvidékkel tehát valószínűleg Batthyány Ádám nem látta, de

140 Rózsa Gy.: Történetábrázolás i. m. 13–80. – Elképzelhető, hogy a Ferencff y által megrendelt metszetek már az 1640-es években megvoltak Batthyány Ádám könyvtárában, de ennek kevés a valószínűsége. Vö. Koltai A.: Könyvtár i. m. 155–156, n° 16.

141 Sabine Fellner: Das adelige Porträt. Zwischen Typus und Individualität. In: Adel im Wandel i. m. 499–508.: 502–504.; Petr Maťa: Svět české aristokracie (1500–1700). Praha 2004. 270.

142 ÖKt, XXIV, 60. Galavics G.: Esterházy Pál i. m. 143. – Esterházy Pál is készíttetett egy életnagyságú festményekből álló másolatsorozatot a Mausoleum képeiről. Museum und Sam-mlungen der Fürsten Esterházy (Fraknó). Vö. Rózsa Gy.: Történetábrázolás i. m. 70. (II., III., IV. Ferdinánd); <http: //www.esterhazy.at> (2007. dec., Attila, Őrs).

143 Osztálytétel a rohonci ingóságokról Batthyány II. Ádám és Batthyány IV. Boldizsár között, 1703. június 11.: MOL, P 1313, Maioratus, Lad. 31., Divisionalia, n° 15. – A rohonci öreg (vagy hosszú) palotáról l.: MOL, P 1322, Leltárak, 76a, 78, 79, 79a.


föltehetően elégedett lett volna vele, és ha alkalma lett volna rá, ő is így festtette volna meg magát. Ismerte ugyanis a Habsburgok császári udvarának és az udvari arisztokráciának művészeti ízlését, jó kapcsolatokkal rendelkezett, és néha a pénzt sem sajnálta. Így válhatott a magyarországi barokk egyik első jelentős mecénásává, aki otthonában ezt az új formavilágot magyar motívumokkal bővítve valósíttatta meg. Nem volt elsőrangú műértő, a művészet iránti érdeklődése inkább gyakorlati indíttatásból eredt. Könyvtárából nem hiányoztak például a „mesternek valo stylu-sos könyvek” és a „kertek cifrálásának formái” sem, amelyek nyilvánvalóan a téma iránti érdeklődéséről vallanak, hiszen ezeket ő maga szerezte be.144 Ugyanakkor egy hozzá írott levélből az derül ki, hogy ezeket elsősorban azért forgatta, hogy az „embert meg ne csalhassák az mesteremberek”.145 Tudott azonban nagyvonalú is lenni, főként építőtevékenységének kezdetén, hiszen végül is az általa alkalma-zott művészet fő célja a reprezentáció volt. Ezzel kapcsolatos „ars poeticáját” jól illusztrálja az az utasítása, amelyet 1646-ben írt Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartónak, aki azt tudakolta tőle, hogy megaranyoztassa-e a vár tornyának készülő födelén a gombot. „Mivel hogy hozzákezdettünk – írta Batthyány Ádám –,kívántatik, hogy végben is vitessök, legyen keze, lába a munkának, azért kegyelmed végezzen avval az rézmívessel […] hogy megaranyozzák.”146

*

144 Koltai A.: Könyvtár i. m. 91, 125, 304–305, 308, 314.145 Pethő György levele Batthyány Á.-nak. Bécs, 1641. márc. 21.; Iványi B.: Könyvkultúra i. m.

224, n° 366. Batthyány Á. kivonata ugyanerről: uo. 227., n° 375.146 „Németújvári tiszttartónak Jobbágy Jeremiás uramnak adott memorialéjára való válasz”, 1646.

szept. 12.: MOL, P 1322, Instrukciók, n° 219/1. (61–64.)

Portré végvidékkel: Batthyány Ádám és a képzőművészet (1936–1959), in Portré és...

Documents

Transcript of Portré végvidékkel: Batthyány Ádám és a képzőművészet (1936–1959), in Portré és...