Szabó Ádám - Daciai papság.

M !•: c; j e ] , e n '1 '

A

M A G Y A R

T U D 0 M A N Y 0 S

A K A D É M I A

K (") N Y V - É S F ö l Y Ó I R A T K 1 A D Ó

B I Z ( ) T 'I' s Á c ; A

'1' A M () Cl A T Á S Á V A L

S z a b ó Á d á m

D Á C I Á I P A P S A G

/ Vv'P / .1

M a r t i n O p i t z

SZ A B Ó Á D Á M : D áciá i p ap sá g , Budapest 2007

Szerkesztette: T Ó T H C SA B A

Olvasószerkesztő: SZ É K E L Y M E L IN D A

Nyelvi lektor: H A R S Á N Y ! E SZ T E R

Tervezte és sajtó alá rendezte: PA N

Az. e lő ző olda lon

GRÓF L. E. MARSICI,!

h a d m é rn ö k mé re ta rá ny os vázlatrajza,

amit a X V I I . század végén készített és 1 7 2 6 - b a n ado tt ki

C o lo ni a Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegctusa M etro po lis

v áro sfalair ó l , am fi te á tru m áró l és a fó rum pr ov inc iáéró l .

ISBN 978-963-86998-8-6

© S z a b ó Á d á m

Kiadta: M A R T IN O P 1T Z K IA D Ó

Ügyvezető igazgató: T Ó T H C SA B A

Nyomtatta: V E R A N O

Felelős vezető: M a r o s i A t t i l a

Hbri no. I 'II

D Á C I Á I P A P S Á G

TARTALOM

E L Ő SZ Ó ......................................................................................................................................................................7

ISMERT P A P O K .....................................................................................................................................................9

B i z o n y t a l a n o k ..................................................................................................................................................................... 132

A d d e n d u m .................................................................................................................................................................................. 136

PAPI H IV A TA LO K ..........................................................................................................................................147

A n t i s t e s .........................................................................................................................................................................................147

A u g u r ...................................................................................................................................... 150

F l a m e n ............................................................................................................................................................................................ 157

H a r u s p e x ...................................................................................................................................................................................... 164

P o n t i f e x ....................................................................................................................................................................................... 165

S a c e r d o s ....................................................................................................................................................................................... 170

L a u r e n t e s L a y i n a t e s .......................................................................................................................................................179

TELEPÜLÉSEK PA PSÁ G A ........................................................................................................................180

A m p e l u m ........................................................................................................................................................................................180

A p u l u m ............................................................................................................................................................................................182

Di e r n a .....................................................................................................................................................................194

D r o b e t a ........................................................................................................................................................................................ 195

T A R T A L O M

N a p o c a ....................................................................................................................................................................198

P O R O L I S S U M ............................................................................................................................................ :........... 201

POTAISSA...................................................................................................................................................................................... 207

S a r m i z f .g e t u s a ....................................................................................................................................................................... 209

T i b i s c u m ................................................................................................................................................................. 217

VÁROSOK ADAT N É L K l ' l ..................................................................................................................................................... 217

C s a p a t t e s t e k p a p j a i .......................................................................................................................................220

TARTOMÁNYGYŰLÉSEK ÉS FŐ PA PO K ...................................................................................... 222

T a r t o m á n y g y ű l é s .............................................................................................................................................................. 2 2 2

F ő p a p o k ................................................................................................................................................................. 231

Ö SSZEFO G LALÁS..........................................................................................................................................236

RÖVIDÍTÉSEK ÉS IR O D A LO M ............................................................................................................250

6

D A C I A ! P A P S Á G

ELŐSZÓ

Az elmúlt évben tettem közzé egy tervezett illyricum i vallástörténeti sorozat első kötetét Pannonicuini sacerdotes. A s^erve^ett vallási élet p ap i vehetői címmel, kis példányszámban alapvetően a szakmabeli olvasóknak.’ Új magyar nyelvű kiadása valamint angol nyelvű változatának megjelenése 2008-ra várható. A kötet bevezetőjében érveltem egy hasonló összefoglalás hiánya és időszerűsége mellett, továbbá áttekintettem a vonatkozó szakirodalmat, hasonlóképpen a tárgyalt papi tisztségekre vonatkozó általános alapadatokat. Jelen kötetben mindezt csak megismételhetném, amint a készülő noricumi, raetiai, dalmatiai és moesiai kötetekben is, amelyek jellegüknél fogva és szándékaim szerint szintén bevezetőként szolgálnak egy jövőbeni áttekintő összefoglaláshoz, amelyet nélkülük nem lehet megírni. Számottevő változás illetve gyarapodás a szakirodalomban a Római Birodalom tartom ányainak papságát illetően nem következett be az elmúlt egy esztendő alatt. Ezért jelen kötet argumentációját és a papi tisztségek általánosabb bemutatását illetően a pannoniai kötetre utalok. Ugyanez vonatkozik a kötet szerkezetére is, amit a használhatóság m iatt röviden megismételek: az első részben a Daciából ismert papok felsorolása következik nagyjából alfabetikus sorrendben a nevek szerint. Az alfabetikus sorrendet nem alkalmazom ott, ahol két személyt jónak láttam egymás mellé rendelni. Az egyes személyek sorszámmal is rendelkeznek D 1-től kezdve, ami szerint hivatkozók rájuk a későbbiekben. A név alatt feltüntetem a felirat szöveget, vagy ha több vonatkozik rá, úgy m indegyiket a. b. c. stb. betűkkel megkülönböztetve. A feloldva bemutatott forrásszövegek fölé helyeztem a legfontosabb rá vonatkozó irodalm at, a lelőhelyet és a felirathordozó típusának megjelölését. A keltezés a forrásszöveg alatt szerepel, azt követően tartalmi kommentárt illetve összefoglalást fűztem mindegyik ismert papi személyre vonatkozó forrásszöveghez. A második részben az egyes papi tisztségek tartományszintű összefoglalása következik, a tisztségnevek szerinti alfabetikus sorrendben. A harmadik részben a tartomány településeinek papságát foglaltam össze településenként, itt is alfabetikus sorrendet alkalmazva. A településekre vonatkozó legfontosabb történeti adatokat és irodalmat a név alá illesztettem . Azon városokat, amelyekből forráshiány miatt nem ismerünk papokat, a fejezet végén egyszerűen felsoroltam a városi rang megjelölésével. A nem városi rangú települések illetve csapat-

' S z a b ó 2 0 0 6 .

E L Ő S Z Ó

testek csak akkor szerepelnek a szövegben ha területükről vagy hozzájuk rendelten papi személy ismert. A negyedik részben a tartománygyűlésre és a tartományi főpapságra vonatkozó ism ereteket és forrásszövegeket tárgyalom. Az ötödik részben összefoglalom a kötet tartalmát, kiemelem a fontosabb új eredményeket. A közismereti tényeket, úgymint a Kr. u. 212-ben kiadott Constitutio Antoniniana, valamint az egyes uralkodókra vonatkozó adatokat, a társadalom rangok és tisztségek szerinti rétegződését külön nem jegyzeteltem." A kéziratot 2005-ben zártam le. A daciai feliratos forrásokat és a tartomány történetét illetően megjelent újabb közleményeket feltüntettem illetve az új adatokat beépítettem a szövegbe. Köszönetemet fejezem ki végül tanáromnak, konzulensemnek, opponenseimnek, kollégáimnak, akik korábbi és jelenlegi változatában is elolvasták a kéziratot valam int észrevételeikkel, m egjegyzéseikkel, javaslataikkal hozzájárultak a hasznosabbá tételéhez.Köszönöm itt is a Hahn István Alapítvány kuratóriumának, hogy az általuk adományozott díjjal e könyv befejezéséhez és megjelentetéséhez is hozzájárultak.

/ M O E SIA INFERIOR

Dacia provincia szomszédai, területe, határai, úthálózata és városai Kr. u. 106 és 271 között(TÓTH E. 19 8 6 nyom án)

' A C o ns ti tu t io A n to n i n ia n á h o z vő. pl. WOLFF 1 97 6 ; a csás zá rokh oz lel. KlF.NAST 1 9 9 6 ; a rangok cs t isztségek egy

másra épülé sén alapuló társadalmi szer kez eth ez , a cursus h o n o r u m h o z ki. Al.FOI.DY 2 0 0 1 .

8

D A C I Á I P A P S Á G

ISMERT PAPOK - jegyzetek a forrásokhoz -

D 1

Adde bar Semei

Oszlop.Ampelum.CIL III, 1301b; C I L III, 7835; ILS 4299; K E R É N Y 1 2126; K A N 30; H E T T N E R 4; M e r l a t 29; RL'SSU 1969, 177-182; A N G Y A L - ÖALLA 1972, 94 nr. 5; T Ó T H I. 1976, 16 nr. 22; N O E S K E

1977, 370 nr. 71; B E R C IU - P O P A 1978, nr. 11; IDR III/3, 299; CCID 148; S A N I E 1989, 1246 nr. 5; W O L I . M A N N 1996, 183-184;

I(ovi) O (pti»io) M (axiwo) D(olicheno) et \ Deo Com \ aceno | A urel(ius) | M arinus | [el] A dde bar Se/f/e | i e l Ocea | nus So \ cratis sa \ cerdotes | v(otum) l(ibentes) p(osnerunt).

A felirat a Kr. u. II. század végére, a Kr. u. III. század elejére keltezhető formai okokból. Az egyik állíttató Aurelius gentilicium a praenomen nélkül a Kr. u. 212-t követő évekre utal a felirat keltezését illetően. Adde bar Semei neve szerint syriai - palmyrai származású vo lt.1 luppiter Dolichenus papságán (sacerdos) kívül egyéb tisztsége nem ismert. Nem utal rá a neve, de a Constitutio Antoninianát követően ő is megkaphatta a római polgárjogot. Két kollégájával [D 35, 69] való együttes fellépése összefügghet egy helyi Dolichenum létével, esetleg létrehozásával [vö. D 81], Amennyiben bejegyzett kultuszközösség - pl. collegium - létezett, illetve az ampelumi Dolichenum közterületen állt (egyelőre egyikre sincs adat), úgy a papok hivatalos sacerdotiumot töltöttek be [vö. D 37],

Adde bar Semei (más közlésben Adde Barsemei) pályafutásából az ismert adatok alapján a következők vázolhatok: (római polgár?), Kr. u. 212 után sacerdos.

1 Ld. R l'SSU 1 9 6 9 , 1 7 7 ; KI. m eg ö s sz e fo g la ló jel leggel és bet űrend i so rr en d b en a nev eket : SAN'IE 1 9 7 0 , 2 3 6 ; SAN1F.

1 97 3 , 1 5 1 - 1 7 0 ; RUSSF 1 9 7 5 (1 9 7 7 ) , 13.

9

I S M E R T P A P O K

D 2

[?P(ublius) vagy T(itus) Ac]l(ius) Acl[ianu?]s

Oltár.Apulum. M arosportó (Parto$), C 1 L - „ in ruderibus templi” . Elveszett.C I L III , 6 2 6 2 ; KERÉNY1 8; ARDEVAN 345 ; I D R I I I/ 5 , 123 ;

l(o v i) 0 (p tim o) M (aximo) | f?P(nl>lins) vagy T(itus) ? Ae]/(itis) A elfia] \[uu]s p on t fi/ex] \ [ c o lo n i ae)] A pnl(ensis) e[q(no) p (ub lico )] \ [pr]o sa ln tfe sua/ | [suo]ritm[q]u[e v(otum) s(olvit?J.

A felirat Kr. u. 180-at követően keltezhető Apulum colonia rangjának a felirat szövegében feltehető szereplése nyomán. A 2. sor elejére a kitörött részbe pontosan befér a praenomen egy betűvel rövidítve, illetve a nomen két betűje, amelyek az L-hez csatlakoznak. Ebbe a szerkezetbe az Ael(ius) nomen mellett más nem javasolható, ami előtt a P(ublius) vagy T(itus) praenomen állhatott. [? P(ublius) vagy ? T(itus) Ae] 1 (ius) Ael[ianu]s kiegészített, ezért feltételes praenomene és nomene a nevet szerző ős hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjogára utal. Cognomene a nyugati, latin nyelvű lakosságú tartományokban Germania kivételével m indenütt előfordul, és észak-italiai párhuzamai vannak.2 A lelőhely szerint megállapíthatóan Apulum coloniájának pontifexe volt. Pontifexként em elkedett a lovagrend soraiba. Ugyanebben a korszakban állítottak egy hasonló szerkezetű [ld. D 3], tisztségmegnevezés és befejező formula szerint azonos szövegű oltárt, amelyen a praenomen megmaradt: P(ublius). A két szöveg formai és tartalmi közös vonásai ugyanahhoz a személyhez való kötődésüket feltételeznék. A feliratot legutóbb mérvadó módon kiadó I . P l S O

is számba vette a lehetőséget, de nem tartotta az adatokat elégségesnek a két személy azonosításához.3 A töredékesség adta feltételekkel azonban több érv is szólhatna az azonosítás mellett, amelyek azonban nem jelentenek bizonyosságot. A felirat állíttatásakor a pap nem lehetett még túl koros, amire a kevés feltüntetett tisztség utal, vagy már annyira idős volt, hogy nem viselt semmilyen közhivatalt, ezért csak élethossziglani tisztségét jelölhette és társadalmi rangját. Kora így nem állapítható meg. Kevésbé valószínű, hogy csak ezt a két pályafutási elemet íratta volna ki, ha több is volt neki az oltár állíttatásakor.

Pályafutása a következőképpen összegezhető a felirat szövege alapján: Kr. u. 180-at követően - pontfifex] (col(oniae)], e[q(uo) p(ublico)].

2 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 6 2 a CIE V , 1 1 3 4 hivatk ozásával ; vö. O P E L l 2, 2 5 -2 6 .

3 ID R 1 1 1 / 5 , 9 6 .

1 0


D 3

P(ublius) A e[ 1 (ius) ? ]us

Oltár.Apulum. CIL - „Eisenbahnlinie zwischen Carlsburg und M aros-Portó” .CIL III, 125 6 0 ; KERÉNYI 9; A É 1983 : 816 ; PETOLESCU 19 8 4 , 378 nr . 234 ; ARDEVAN 352 ;

MROZEWICZ 1999 , 72 nr. 14 ; IDR I I I/5 , 374 ;

-] | P(ublins) A efl( iu s) ]us \ pofntifex cojl(oniae) \ Apuftensis eq(uo)] p(ublico) | prosa[lute s]u[a] \ suor[umqu]c \ votum solvit.

A feliratot Kr. u. 180-at követően állíttatták a colonia megalapítása szerint. Bár az előzővel (D 2] való azonosítása kézenfekvő lehetőségnek látszik, I. P l S O nem tartotta valószínűnek.4 Az azonosság mellett több érv is felhozható, míg ellene a két felirat töredékessége, a cognomen hiánya, illetve több módon való kiegészíthetősége szól. Közvetlen támpont híján azonban két külön személyként tárgyalható csak a két felirat állítója.Praenomene és nomene hadrianusi polgárjogú család leszármazottjának mutatja. Pontifexé választását követően emelkedett a lovagrendbe. A felirat szövege a pályafutását illetően csak az állításkori állandó pályafutási elemeit tartalmazza, eszerint fiatalabb korosztályhoz tartozhatott.

Pályafutásának a felirat által ismert és feltételezhető elemei a következőképpen összegezhetők: Kr. u. 180-at követően - pofntifex co]l(oniae), fet](uo)] p(ublico).

D 4

T(itus) Acl(ius) T(iti) Ael(i) Zeuxi fil(ius) Pa[p(iria tribu)] Aelianus

Bázis.Drobeta.AÉ 1959: 317; T u d o r 1968 (Olt), nr. 47; IDR II, 13; AÉ 1981: 718; A R D E V A N 1984, 95- 110; A R D E V A N 1992, 47-53; A R D E V A N 17; ILD 57;

T(ito) Ael(io) T(iti) A tl(i) Zeuxi fil(io) Pa[p(iria tribu)] | Aeliano Ih'ir(o) fla fw (in i)] | patrono

4 IDR 111/5, 96.

1 1

I S M E R T P A P Ü K

col(ouiae) D rob(etae) eq(uo) [p(ublico)] | [praef(ecto) cob(ortis) 1] N oricforum - - -/ | [ - ............ .

A feliratot Kr. u. 235-öt követően állították. T(itus) Ael(ius) Aelianus görög nyelvterületről származott, apja cognomcne szerint.5 Névszerző őse Antoninus Pius korában kaphatott polgárjogot. Feltűnő, hogy a traianusi Papiria tribusba tartozott, amely Daciában egyedül Sarmizegetusa coloniájára volt jellemző, alapításának körülményei által. Ennek alapján apja vagy ő tartományon belül Sarmizegetusáról is telepedhettek Drobetába. A felirat két részletben és a részleteken belül valószínűleg időrendben tartalmazza cursus honorumát. Előbb a várossal kapcsolatos elemeit tüntették fel és társadalmi helyzetét tükröző lovagi rangját, majd a katonai pályafutásának egyes állomásaival folytatódik a felirat szövege. A patronatus6 valószínűleg a felirat elveszett részén feltüntetett egyéb katonai tisztségek betöltése után következhetett időben. A bemutatott olvasat elfogadhatóbbnak látszik az ILD 57 alatt újraközölt korábbi változattal szemben, amely szerint a 3. sor végétől „...eq(uestrem ) | [statuam pos(u it). H o]uor(e) c[ou!(entus)] \ [sumptum rem isit]" a szöveg. Utóbbi esetben például a bázis méreteinek egy lovasszobor nagyságának kellene megfelelniük, ezzel szemben a felirathordozó álló szobor talapzatának jobban m egfelel.7M unicipális karrierjének felsorolt állomásai a Ilv iratusszal kezdődnek.3 Előtte decurióként, illetve lovagként valószínűleg a municipális cursus honorum Ilv iratust megelőző fokozatain is túljutott, amelyeket külön nem jelölt. A IIviratus közben vagy utána a colonia flamenévé választották.9 A szövegben a városi tisztségek után feltüntetett katonai pályafutási elemek időben bizonyosan korábbiak. Lovagként katonai pályára léphetett, és leszerelését követően vált m unicipális tisztviselővé, a fordított sorrendnek sokkal kisebb a valószínűsége. Lovagi katonai pályafutásából csak a militia prima: praefectus cohortis I Noricorum azonosítható a felirat szövege által. Nem kizárt, hogy a m ilitia equestris további két tiszti fokozatát is betöltötte. A bázison egykor állt szobrot a patronatusa alatt álló város állíttathatta neki.

A felirat szövegében feltüntetett adatok alapján pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század elejétől - eq(uo) (p(ublico)], (praef(ectus) coh(ortis) I] No- ricforum], (m ilitia secunda, m ilitia tertia?, quaestor és/vagy aedilis?), Ilv ir, fla[m(en)], patronus col(oniae).

5 V ö . RUSSU ( 1 9 7 5 ) 1 97 7 , 9.

6 Ö s sze fo gl a ló an vö . ENGESSF.R 195 7 .

7 Vö. B e r c e m a n n 1 9 9 2 , 3 1 5 - 3 2 4 .

* Vö. ös sz e fo g la ló an ARDF.VAN 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

9 A daciai f l am cn ckh cz Id. meg ARDF.VAN 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

12


D 5

P(ublius) Ael(ius) Antipater

a. Bázis.Apulum. M arosportó (Partoj).AÉ 1930: 7; C U C U IU 1929, 25; D A I C O V IC IU 1929, 304 nr. 6; K E R É N Y 1 56, 72, 270, 1840, 1841; D A I C O V IC IU 1966, 153; D A I C O V IC IU 1969, 388-389 nr. 6; D A I C O V IC IU - PlSO 1977, 76-77 nr. 1; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V í j V E R 1986, A 22; IDR II1/5, 215;

l(o v i) O (ptiwo) M (aximo) Cust(odi) \ lun on i M iner \ vae ceteris \ que dis deabus \ que P(ublius) A el(ius) A nti\pater llvira(H s) | col(oniae) A pui(eusis) et A n\lonia lu lia \ eius et A elii A n\tipater lu lia\nus Genialis | deccc(uriones) col(ouiae) eq(no) p (ub lico ) e(t) Iu<l> ia | J i l i i eor(um) p ro salute \ sua suorumque.

Kr. u. II. század vége, III. század eleje.

b. Fogadalmi felirat.Apulum. A gyulafehérvári (Álba lu lia , Karlsburg) várdomb (Cetate). Elveszett.CIL III, 1104; K e r ÉNYI 59, 79, 1840; D A I C O V IC IU 1969, 143 n r . 6 ; D A I C O V IC IU - P l S O

1977, 76; D E V I J V E R 1986, A 22; A R D E V A N 332; IDR III/5, 259;

M inerv(ae) \ P(ublii) A el(ii) A n\tipater | lu liauus \ Genialis \ eq(uo) p (ub lico ) dec(uriones) | col(ouiae) A pu li q (uaestoriciil).

Kr. u. III. század eleje. Tekintettel arra, hogy mindhárom fiú eljutott a duumviratusig, ezt megelőzően feltehetőleg quaesturát is betöltötték. Esetlegesen erre a már mindhármuk által egy esztendeig viselt quaesturára utal a felirat szövegének végére illesztett, egyébként feloldhatatlan Q rövidítés. Fogadalmi záróformula rövidítéseként nem azonosítható.

c. Oltár.Tibiscum. Elveszett (?).CIL III, 15 7 3 ; T u d o r 1957 , 270 nr . 124 ; IDR I I I / l , 65 ;

H erculi sancto E utycbes act(or) | P(ubli) A eli A ntipatri ex voto posuit.

Kr. u. III. század eleje.

13


d. Bázis.Apulum.CIL III, 11 8 1 ; EE IV nr. 155; G r o a g 1913 , 18 nr. VI; K e r ÉNYI 89 , 1633 , 1843 , 1968 ;

T u d o r 1 957 , 252 nr. 55 ; B a i .LA 2 0 0 0 , 116 nr. 2, 7; D e v i j v e r 1986 , A 22 ; D A I C O V IC IU -

P l S O 1977 , 77 nr. 5; FlTZ 1 9 9 2 -1 9 9 5 , 9 3 8 -9 4 0 nr. 6 48 ; M R O Z E W I C Z 1 999 , 69 nr . 3;

A R D E V A N 2 95 ; IDR II1/5, 439 ;

P(ublio) Ae/(io) A ntipat\ro M arcello | eq(uiti) R(omano) dec(urioni) col(oniae) A p(ulensis) | f i l ( io ) P(ubli) A el(i) An/ipa \tri a m il(itis) et Uvir(i) \ col(oniae) s(ttpra) s(criptae) et adoptivo \ P(ubli) A el(i) M arcelli v(iri) | e(gregi) ex praef(ecto) légi | on(um) VII Claud(iae) et | 1 A diut(ricis) Dades et | Filetus actor(es).

Kr. u. III. század első negyede.

e. Oltár.Apulum. M arosportó (Partoj).AH 1930: 8; CucuiL' 1929, 31; D A I C O V IC IU 1929, 305 n r . 7; D A I C O V IC IU 1969, 143 n r . 7; D A I C O V IC IU 1969, 388 n r . 5; K E R É N Y I 1839, 2035; T U D O R 1957, 252 n r . 54; A É 1959: 304; B i r l e y 1969, 82; D A I C O V IC IU - P l S O 1977, 76 n r . 1; D e v i j v e r 1976-1980, A 22; D e v i j v e r

1986, A 22; D E V I J V E R 1989, 54; A R D E V A N 358; S Z A B Ó Á . 2001, 99-103; S Z A B Ó Á . 1999 (2000), 119-150; IDR III/5, 210; S Z A B Ó Á . 2004 (A rcbÉrt), 109 n r . 4;

l(o v i) 0 (p tim o) M(aximo) Cons(ervatori) | p ro salu te \ P(ubli) A el(i) A ntipatri(s) \ sac(erdotis) A rae A ug(usti) | sua suorumque \ omniu(tu) Ouesimus \ \ a ctor | v(otum) s(olvit).

Kr. u. III. század első harmadának második fele.

f. Tábla, szoborposztamensről.Sarmizegetusa. Area sacra.A É 1977: 689; D A I C O V IC IU - P l S O 1977, 75-76; IDR III/2, 217; A R D E V A N 1992, 47-53; A r d e v a n 183; S z a b ó Á . 2001, 99-103; A H 2001: 1718; S z a b ó Á . 2004 {ArcbÉrt), 109, 4.b; ILD 246;

[[- - -]] | [[■ - - et]] | C en ifo Daciar(um)] \ P(ublius) A el(ius) Af/itipater] \ fiam é[n colon(iae)] | Apule/i[sis sac(erdos)] | A rae A fugusti] \ ex s(uis?) mufneribns?] \ douufm dedit],

Kr. u. III. század első harmadának második fele.

1 4


Hat feliratról ism ert, amelyek a Kr. u. II. század végétől, 180-tól, illetve a III. század első harmadára keltezhetők. Formai és tartalmi okokból mind a hat felirat hozzá köthető. Családjának több tagja ism ert három generációból. Bár Apulumból ismertek, testvérének [D 7] a traianusi Papiria tribusba való tartozása szerint a család eredetileg sarm izegetusai lehetett. A lapítását követően onnan települhettek Apulumba. Az egykori apulumi Ilv irnek [a.] és feleségének három fia és egy lánya volt. A colonia I lv irjének ,111 tehát legkésőbb 180 utáni tisztviselőjének decuriói rangban született fiai valószínűleg vagyoni alapon korán a lovagrend tagjaivá váltak, és Apulum coloniájában több municipális tisztséget betöltötték, az apa coloniához tartozó tisztsége után nagyjából a II. század utolsó évtizedében. Praenomeníik és gentilicium uk Hadrianusra utal, a család nevet szerző őse valószínűleg ettől a császártól kapott polgárjogot Kr. u. 117-138 között. Az apa és az idősebbik fiú történelm i Antipater cognomene kötődést mutat a görög nyelvű birodalom részhez.11 Ugyanerre utal az anya Antonia gentilicium a is. Nem zárható ki az anya révén rokonsága M(arcus) Antonius Valen- tinus tartományi főpappal [D 27], esetleg a sarmizegetusai L. A ntoniival,12 de egyelőre nem is bizonyítható.P(ublius) Ael(ius) Antipater decuriórendű családba született, és kora ifjúságától a lovagrend tagjává vált [a., b.]. Ifjúkorában katonáskodott is, erre utalhat a d. feliraton az a militis formában feltüntetett lovagi rangmegjelölés. Mivel már equo publico alakban korábban jelölve volt a lovagi rangja, így az a m ilitis kitétel lehetségesen a tres m ilitiae betöltésére utal [d.]. M unicipális karrierjéből a decurionatus és a Ilv iratus szerepelnek a feliratokon. Ez utóbbi az a m ilitis kitétel előtt [d.], ami mutatja az egyébként logikus tényt, hogy ha katonáskodott úgy azt a municipális magasabb tisztségek viselése előtt tette, a b. felirat lehetséges értel-m ezése szerint a quaestura után. Ugyanis egyik feliraton sem történik egyértelmű utalás arra, hogy alsóbb municipális m agistraturát is betöltött volna, kivétel a b. felirat Q. betűje, amelyet ugyan kérdőjellel, de q(uaestores)-nek is lehet értelmezni m indhárom fiú későbbi pályafutásának fényében fid. D 6 és 7], Mivel a Ilv iratusnak feltétele volt az alsóbb m agistratura, így vagy quaesturát vagy aedilitast, helyenként pedig mindkettőt be kellett tölteni. Az alsó magistratura és a feltehető katonaság után Ilv irré választották Apulum coloniájában [d.]. Két papi tisztséget is betöltött: a colonia Aurelia Apulen- siumban a flam eni13 tisztséget, valamint a tartományi főpapságot sacerdos Arae Augusti címmel [e., f.]. Flamenné a Ilv iratus után választották, a főpapság előtt (vö. d., f.]. A bázist, amelyen a flameni tisztségét feltüntette, papi minőségében állította, és ezért csak két papi

10 V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

'1 V ö . B a r k ó C Z I 1964, 305; RUSSU 1975 (1977), 7; Id. még O P E L I2, 59.12 V ö. legújabban P iso2001 (BMN), 363-370.

12 Vö. A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

1 5


tisztségét jelölte rajta. A d. és az öccsének lányára vonatkozó [D 6, c.] feliratokat ugyanazok a személyek állíttatták ugyanazzal a szöveggel feltehetőleg ugyanakkor. Öccse akkor már a colonia flamene volt, neki viszont csak a duumviratusa került a szövegben feltüntetésre. Valószínűleg a több forrásból nem ismert öccs [D 6] után vált flamenné Apulum co- loniájában, talán annak halálát követően. Antipater flaminatusa időben a főpapságához áll közelebb, mint a Ilv iratusához. A summus honort,14 a tartományi főpapi hivatalt pályafutásának csúcsaként egy évig töltötte be. Főpapi címe alapján ez a Kr. u. III. század első két évtizedében történhetett, esetleg a harmadikban, Severus Alexander uralkodásának valamely korábbi időpontjáig. A császár Kr. u. 222-es hatalomra kerülése még nem feltételezi, hogy azonnal átalakította a daciai tartománygyűlés és császárkultusz szervezetet; az időpontot azonban csak a trónraiépéséhez lebet viszonyítani.15 Főpapi évében állítottak neki szobrot annak feliratos bázisa szerint [e.], és ez évben szövegeztette a szobortalapzat feliratát ff.]. Egyik fiát öccsének lányával [D 6, c.] együtt P(ublius) Aelius Marcellus [D 8] fogadta örökbe, aki rokona lehetett, talán az unokatestvére [d], de semmiképpen nem a testvére, hiszen a „családi” feliratokról [a., b.] hiányzik a neve. Közéleti vagy üzleti érdekeltségei m iatt álltak szolgálatában actorok,16 akik a család felszabadítottjai is lehettek [vö. még d.], amelyek közül kettőt hozzá, kettőt pedig fiához kapcsolódóan ismerünk.

Pályafutása a következőképpen foglalható össze: A Kr. u. II. század utolsó két évtizedében, Kr. u. 180 után - decurio col(oniae), e(c]uo) p(ublico), q(uaestor?), (lovagi katonai pályafutás - m ilitia prima, secunda, tertia ?) valószínűleg ezekre utalólag a m il(itis), Ilv ir, fia- mefn] col(oniae), a Kr. u. 210-es évek végén, a Kr. u. 220-as évek elején - sac(erdos) Arae Aug(usti), (sacerdotalis Arae Augusti).

D 6

P(ublius) Ael(ius) Iulianus

a. Bázis.Apulum. Marosportó (Partoj).AÉ 1930: 7; CUCUIU 1929, 25; D A I C O V IC IU 1929, 304 nr. 6; K E R É N Y I 56, 72, 270, 1840, 1841; D A I C O V IC IU 1969, 143 nr. 6, 388-389; D A I C O V IC IU - PlSO 1977, 76-77 nr. 1; A r d e v a n 1984, 95-110; D e v i j v e r 1986, A 22; I D R III/5, 215;

141.d. Apui. f lo r i 6 , 73.

'5 Vö. S z a b ó Á. ( 1 9 9 9 ) 2 0 0 0 , 1 1 9 - 1 5 0 .

'<■ V ö . D E 1, 66; ld. m eg HABF.1. 1 8 9 3 , 3 2 9 - 3 3 0 .

16


l(ovi) 0 (p tim o) M (aximo) Cust(odi) | hinon i M iner \ vae ceteris \ que d is deabus | que P(tiblius) A el(ius) A nti \pater llvira (lis) | col(oniae) Aptil(ensis) et A u \ tonia lu/ia j eius e t Ae/ii Au \ tipater Júlia | nus Genialis | deccc(uriones) col(oniae) eq(uo) p(ublico) e(t) íu< l> ia | f i l i i eor(um) p ro salute | sua suorunique.

Kr. u. II. század vége, a III. század eleje.

b. Fogadalmi felirat.Apulum. A gyulafehérvári (Álba Iulia, Karlsburg) várdomb (Cetate). E lveszett.CIL III, 1104; KF.RF.NYl 59, 79, 1840; D A I C O V IC IU 1966, 153; D A I C O V IC IU 1969, 143 nr. 6, 388-389; D A I C O V IC IU - PlSO 1977, 76; D fvijy t.R 1986, A 22; A R D F V A N 332; IDR III/5, 259;

M inerv(ae) \ P(ublii) A el(ii) An\ tipa ter \ Julianus \ Genialis | eq(uo) p (ub lico ) dec(nriones) \ c o l o niae) A puli q (uaestoriciii).


c. Bázis.Apulum. M arosportó (Partoj). CIL - „Ad portam archidiaconi Dobocensis”. Elveszett. BONGARS 1U S 1600, 623; CIL III, 1182; K e r ÉN YI 78, 89, 179, 1633, 1968; T U D O R 1957, 253 nr. 56; D A I C O V IC IU - P l S O 1977, 77 nr. 6 ; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22; A r d e v a n 1992, 47-53; K a j a v a 1994, 183; F it/ 1992-1995, 938-940 nr. 648; M r o z e w i c z

1999, 70 nr. 7; A rd e v a n 296; IDR 111/5, 441;

Pub/iae Ae/i\ae Julianae \ Marce/Jae sjp lendidissim ae) p (u ella e) | J il(ia e) J^fnb/i) A el(i) Ju liani | eq(uitis) R(omani) jlam (in is) et Jlvi\ ral(is) col(oniae) A p(uleusis) et ad\optiv(a)e P(ubli) A el(i) Mar\cel/i v(iri) e(gregi) ex p r\ a ej(ecto ) legg(ionum) VII Cl(audiae) \ et I A diut(ricis) Dacles | | et Fi- letus actor(es).

Kr. u. III. század. A s(plendidissima) p(uella) jelző a leány lovagrendű családhoz való tartozását je lö li.17

Három apulumi lelőhelyű feliratról ismert, amelyek mindegyike Kr. u. 180 utáni időre keltezhető. Hadrianusi polgárjoggal bíró kiterjedt családjának és tágabb rokonságának több

17 V ö . DF.MOUCIX 1 97 5 , 1 7 4 - 1 8 7 .

17


tagja ism ert18, három generációból fvö. D 5, 7], Testvérének [D 7] tribus megjelölése szerint a család eredetileg sarmizegetusai volt. P(ublius) Ael(ius) Iulianus latin cognomene á ltalában gyakori a nyugati tartom ányokban.19 Születési - vagyoni alapon már decuriórendű lehetett, illetve korán a lovagrendbe is emelkedett. Ez utóbbit eq(uo) p(ublico) [a. b.j, illetve eq(ues) R(omanus) [c.] formában tartalmazzák a feliratok. A különbözőképpen feltüntetett lovagrendi tagság lényegileg ugyanazt jelenti, a különböző szóhasználatnak esetleg valamely ismeretlen pályafutási eseménysor lehet az oka, ahogy valószínűleg bátyja Antipater esetében [D 5] is. Első m unicipális tisztsége feltehetőleg a q(uaesturaP) volt [b.]. Ezt követően válhatott a colonia flamenévé,20 amely után Ilv irnek választották.21 Ilv iratusa után még egy ideig flamenként tevékenykedett, amit a Ilv iratus múlt időre utaló feltüntetése mutat a feliraton [c.]. Több tisztsége nem ismert, lehetséges, hogy el is halálozott a III. század első negyedében. Lányát P(ublius) Ael(ius) Marcellus [D 8] fogadta örökbe, amint a családhoz kötődő actorok által állíttatott szobor talapzatának feliratából tudható [c.].

Pályafutása a feliratok szerint összegezve: A Kr. u. II. század végén - dec(urio) col(oniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), eq(ues) R(omanus), flam(en), (Ilvir) Ilv iral(is) col(oniae).

D 7

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) Pap(iria tribu) Genialis

a. Bázis.Apulum. Marosportó (Partoj).A É 1930 : 7; CUCUIU 19 2 9 , 25 ; D a i Cü VICIU 1929 , 3 0 4 nr. 6; K e r Ln y i 56 , 72 , 27 0 , 1840 ,

1 841 ; D a i c o v i c i u 19 6 6 , 153 ; D a i c o v i c i u 19 6 9 , 143 nr . 6; DAICOVICIU - PlSO 1977 , 7 6 -77

nr . 1; ARDEVAN 1984 , 9 5 -1 1 0 ; DEV1JVER 1 986 , A 22 ; ID R II I/5 , 215 ;

l(o v i) 0(pti///o) M (axinio) Cust(ocli) \ h inon i M iner\vae ceteris \ que dis deabus \ que P(ublius) Ael(ius). A nti \pater llvira (lis) \ coi(oniae) Apul(ensis) et A n\tonia Júlia | eius et A elii A n\tipater\ulia\nus Genialis | deccc(uriones) col(oniae) eq(no) p(ublico) e(t) lu< t> ia \ j i l i i eor(um) p ro salute | sua suorumque.

Kr. u. II. század vége.

18 V ö . D a i c o v i c i u - P iso 1977, 78.

19 Vö. M ÓCSY 1959, 177; BA R K Ó C ZI 1964 ,3 1 5 .

20 Vö. A rdf.v an 1992, 47-53 .

21 Vö. A rdf.van 1984, 95-110 .

18


b. F o g ad a lm i fe l i ra t .

Apulum. A gyulafehérvári (Álba lu lia , Karlsburg) vár (Cetate).C IL II I , 1104 ; KERÉNYI 59 , 79 , 1840 ; DAICOVICIU 1969 , 143 nr . 6; DAICOVICIU - P lS O

1977 , 76 ; D e v i j v e r 1986 , A 22 ; A r d e v a n 33 2 ; ID R III/5 , 259 ;

M inerv(ae) | P(ublii) A el(ii) A n \ tipa ter \ íu lianus | Genialis | cq(no) p (ub lico) dec(uriones) \ c o l o niae) A puli q(uaesíoricii?).

Kr. u. III. sz. eleje.

c. Bázis.Apulum. Elveszett.CIL III, 1208 ; K E R É N Y I 60 , 1656 ; T u d o r 1957 , 193, 21 3 , 255 nr. 70 ; D A I C O V IC IU - PlSO

1977 , 76 ; D e v i j v e r 1986 , A 22 ; A r d e v a n 2 9 8 ; I D R II I/5 , 440 ;

P(ublio) A el(io) P(ubli) f i l ( io ) Pap(iria tribu) | Geniali dec(urioni) | et p on tific i | col(oniae) A pu- l(en sis)pa\ tron (o) colleg(i) | cent(onariorum) P(ublius) A el(itis) | Euthymus \ libert(us).

Kr. u. III. sz.

d. Oszlop.Apulum. Elveszett.R E IN B O L D 1842, p l . XIII; CIL III, 974; I C N A 1935, 73 n r . 3; K E R É N Y I 56, 58, 59, 60; D A I C O V IC IU 1966, 156; D A I C O V IC IU - P l S O 1977, 76; BA LLA 2000, 116 n r . 4; A R D E V A N

1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22; A R D E V A N 310; I D R III/5, 2;

N umini | A escu lapi | et Hygiae | P(ublius) A el(ius) C eni\a[li]s [I]lvira\ fl is c)ol(oniae) A pufl(en - sis)J | [- - -].

Kr. u. III. század eleje. A felirat töredékessége miatt nem állapítható meg, hogy szerepelt-erajta a pontifexi tisztsége. Lehetségesen az is fel volt tüntetve.

P(ublius) Ael(ius) Genialis négy apulumi lelőhelyű feliraton szerepel, amelyek Kr. u. 180 utáni időre keltezhetők. Hadrianusi polgárjoggal bíró kiterjedt családjának és tágabb rokonságának több tagja ism ert22 három generációból. A család eredetileg sarmizegetusai volt és

22 V ö . D a i c o v i c i u - P i s o 1 9 7 7 , 7 8 .

19


onnan települtek Apulumba, amit éppen P(ublius) Ael(ius) Genialis tribus megjelölése mutat. A néhai apulumi llv irn ek három fia és egy lánya volt. A decurio rendűnek született fiúk a lovagrend tagjaivá váltak, és Apulum coloniájában több municipális tisztséget betöltötték [vö. D 5, 6],P(ublius) Ael(ius) Genialis cognomene inkább a nyugati tartományokban gyakori.23 A II. század végén induló pályafutását decuriórendűként kezdte, és valószínűleg vagyoni alapon hamar a lovagrendbe emelkedett. Első m agistraturája feltehetőleg a q(uaesturaP) volt, amennyiben más meggyőzőbb feloldás híján a b. felirat utolsó betűjét a későbbi pályafutási elemek függvényében így lehet értelmezni. Valószínűleg ezt követően választották Apulum coloniájának pontifexévé [c.|. A kellőképpen tekintélyes tisztségviselőt a collegium centonariorum választotta patronusává,24 amint egy szabadosa által állíttatott szobor feliratos bázisának szövegéből tudható [c.[. Ezt követően llv irn ek választották25 Apulum coloniájában, amely után további tisztségeket valószínűleg nem viselt.

Pályafutása a következőképpen összegezhető: A Kr. u. II. század végétől - dec(urio) colo n iae ), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP) (coloniae), pontifex col(oniae), patron(us) colleg(i) cent(onariorum ), (Ilv ir) fi]Iviraflis cjol(oniae).

D 8

P(ublius) Aelius P(ubli) f(ilius) Papir(ia tribu) Marcellus

a. Bázis.Fulginiae. Italia.CIL, XI, 5215 (5216); ILS 2650; T u d o r 1968, 166-167; PEl .A UM 1970, 373-375; D o b ó 847; D a i c o v i c i u - P i s o 1977, 75-78, 77 nr. 9; D o b s o n 1978, 318-319 nr. 226; F i t z 1992-1995 nr. 648, 938-940; A r d e v a n 499;

P(nblio) A elio P(ubli) f(Hio) Papir(ia tribu) | M arcello cent(urioni) \ frum (en tario) subprincip i <pe>\ peregrinorum adstato | et prin cip i e l prim ip ilo \ /eg(ionis) VII Gem(inae) Pi(a)e Fel(icis) ad lefc] \ to ad munera praeje fc(torum )] | legg(ionum) VII C laud(iae) el prim ae \ A diutricis v(iro) e(gregio) fiam in i | lu cu lari Laurent(ium) Lavina ft(ium )] | patrono e l decurioni co\loni(a)e A pule(n)sium patrono \ civitat(um ) Forofla(m iuiensium ) Fulginia(tium) | itemque Iguvinorum splen \didisfsim]us ordo Foro-

22 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 175 ; Ba rk óc .ZI 1 96 4 , 3 13 .

24 Ö ssz e fo g la ló an vö. Cl.F.MP.N'TE 1 97 2 , 1 42 - 2 29 .

25 V ö . A r d e v a n 1 98 4 , 9 5 - 1 1 0 .

2 0


fia ni (iniensiu m) \ cuius dedicat(ione) decurionibus \ et liberis f- - -J eorum p an ew j et vinum et (sestertios) X X (vicenos) n(ummos) item \ jn/junicipibus (sestertios) ll ll(q u a ten o s) n(ummos) dedit.

a bis. A CIL, XI, 5216, Fulginiae-i felirat töredékesen ugyanezt a szöveget tartalmazza.

Kr. u. III. század első fele.

b. Posztamenselőlap.Apulum. CIL - A kancellár házában.CIL III, 1180; CIL III, 7795; EE IV, n. 154; D A I C O V IC IU 1929 (1930), 306; K E R É N Y l 89; D a i c o v i c i u 1966, 15825; D a i c o v i c i u 1969, 390; B a i .l a 2000, 116 n r . 7; D a i c o v i c i u -

P lS O 1977, 77 n r . 11; Cl .AUSS 1973, 112 n r . 198; D O B S O N 1978, 318 n r . 2; AÉ 1980: 736; S A U L N IE R 1984, 526 n r . 5; D E V I J V E R 1986, A 22; M R O Z E W l C Z 1993, 219 n r . 2; FlTZ 1992- 1995, 938-940 n r . 648; A R D E V A N 303; M R O Z E W lC Z 1999, 71 n r . 9; IDR III/5, 442;

P(ublio) A eüo P(ubli) f(Hio) P(a)p(iria tribu) M arcello | v(iro) e(gregio) p(rim i)p (ilo) ex praef(ecto) leg(ionnw) F 'll | CJ(audiae) et 1 A diut(ricis) s fu jb pnn\ cip e peregr(inorum ) Y(centurioni) jrum fen - t(ario)] | sacer(doti) Lauren[t(ium) L aril | <nat(ium) patr(ono) et dec(urioni) colo> -hu\niae patr(ono) ír erum pub li] |car(um) Fuflgin(atinm ) Forofla] \min(ensium) fitew q(ue) \guvinor(um)] \ [-


c. Bázis.Apulum. Marosportó (Partoj). CIL - „Ad portam archidiaconi Dobocensis”. Elveszett. BO N G A RS IU S 1600, 623; CIL III, 1182; KerÉNYI 78 , 89, 179, 1633, 1968; T U D O R 1957, 253 n r . 56; D A I C O V IC IU - P lS O 1977, 77 nr. 6; A R D E V A N 1984, 95-110; D E V I J V E R 1986, A 22; KA JAVA 1994, 183; F l T Z 1992-1995, 938-940 nr. 648; M R O Z E W l C Z 1999, 70 nr. 7; A r d e

v a n 296; IDR II1/5, 441;

Publiae A eli \ ae lu lianae \ M arcellae s(pkndidissimae) p(nellae) | JH(iae) P(ubli) Ael(i) lu lian i \ eq(uitis) K(owani) Jlam(inis) et llvi\ ral(is) col(oniae) A p(ulensis) et ad\optiv(a)e P(ubli) Ael(i) M ar\celli v(iri) e(gregi) expr\aef(ecto) legg(ionum) VII CJ(audiae) \ et 1 Adiut(ricis) Dades | | et F iletus actor(es).

Kr. u. III. század. A s(plendidissima) p(uella) jelző a lány lovagrendfi családhoz való tartozását je lö li.26

“ Vö. Df.MOUCIN 1975, 174-187.

21


d. Bázis.Apulum.CIL III, 1181; EE IV nr. 155; G r o a g 1913, 18 nr. VI; K e r ÉNYI 89, 1633, 1843, 1968; T u d o r 1957, 252 nr. 55; B a l l a 2000, 116 nrr. 2, 7; D e v i j v e r 1986 (1976-1993), A 22; D A I C O V IC IU - P l S O 1977, 77 nr. 5; A r d e v a n 1984, 95-110; FiTZ 1992-1995, 938-940 nr. 648; M r o z e v i c z 1999, 69 nr. 3; A R D E V A N 295; IDR III/5, 439;

P(ublio) A el(io) A ntipat\ro M arcello | eq(uiti) K(omano) dec(urioni) col(ouiae) A p(utensis) \ f i l( io ) P(nbli) A el(i) A ntipa\ tri a m il(itis) et Jlv ir(i) | col(oniae) s(upra) s(criptae) et adoptivo | P(ubli) A e!(i) M arcelli v(iri) | e(gregi) ex pra ef(ecto ) legi\on(um) VII Cland(iae) et | I A diut(ricis) Dades et | Filetus actor(es).

Kr. u. III. század.

Feliratai a Kr. u. III. század elejére keltezhetők, pályafutása ismert állomásai így a Kr. u. II. század utolsó évtizedére, a következő elejére tehetők. Öt feliratról ismert, melyek köziil három apulumi lelőhelyű, kettő pedig az itáliai Fulginiaebó! került elő. Annak ellenére, hogy itáliai gyökerekkel bírt, Daciában valószínűleg apulumi származású volt, tribusa alapján eredetileg Traianus által Sarmizegetusába telepített személv utóda. Papi tisztsége a mai ismeretek szerint nem kötődik Daciához, ezért feltételesen számítható a tartomány papjai közé. Papi személyként Daciában is élt, s ez mindenképp indokolja a tárgyalását.27 Rokonságából többen ismertek a tartományból [D 5, 6, 7].A Kr. u. II. század végén kezdett katonáskodni, ahol hamar emelkedett a ranglétrán. V alószínűsíthetően Kr. u. 193-197 között28 mint centurio frumentarius, majd mint subprinceps, illetve princeps peregrinorum tevékenykedett. Ezt követően a legio VII Gemmában primus pilus volt, majd a lovagrendbe emelkedett. Következő tisztségét egyszerre töltötte be a két m egnevezett légióban: a viminaciumi legio VII Claudiában, illetve a brigetiói legio I Adiut- rixben látta el a praefectus legionum (adlectus ad muneram) feladatát. Valószínűleg háború alatt láthatta el ezt a feladatot, mikor a két legio egy helyen tartózkodott.29 A Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III. század elején több ilyen alkalom valószínűsíthető, akár Septim ius Severus britanniai hadjárata, akár Caracalla keleti hadjárata alatt.3(1 Katonai pályafutását valószínűleg ezzel be is fejezte.31 Lovagi rangját vir egregius formában tüntették fel. A ka

v V ö . meg A rd p . v a x 1 9 9 8 , 2 36 .

Js l.d. F ítz 1 9 9 2 - 1 9 9 5 , 939 .

l .d. P fi.aum 1 9 7 0 , 3 75 .

30 Ed. F it/. 1 9 9 2 - 1 9 9 5 , 939 .

Sl Ld. PFLAUM 1 97 0 , 3 75 .

2 2


tonai rangok után egy, csak a lovagok számára elérhető papi tisztséget32 töltött be: a Laurentes Lavinates papi testület tagjává vált. Fulginiaei feliratán flamen lucularis Laur. Lavi- natiumnak írták ezt a papi tisztséget, az apulumi feliratán sacerdos Laurentium Lavina- tiumnak. A sacerdos köznévként általában is jelölte a papi szem élyt,33 ígv valószínűleg nem két különböző fokozatról van szó. Az apulumi magistratusok valószínűleg nem tudták pontosan a papi funkció nevét, ezért fogalmaztak általánosabban, ahogy Procilius N iceta esetében is látható [D 70]. Cursusában ezt követően Apulum colonia patronatusa és decurionatusa szerepel. Patronusnak felkérhették34 azzal egy időben is, hogy rangja révén szülővárosa vagy rokonsága lakhelyének ordo decurionumában is helyet foglalt. Ezt követően három itáliai - umbriai - város is patronusának kérte fel: Fulginiae, Forum Fiamini és Iguvium. Pályafutásáról többet nem tudunk. Valamikor a Kr. u. I l i század első két évtizedében örökbe fogadta két rokonának, P(ublius) Ael(ius) Antipatcrnek és Iulianusnak két gyermekét, akik supranomenként felvették az ő cognomenét. Felvetődött, hogy Ael. M arcellus Antipater és Iulianus testvére lett volna.35 Majdnem biztos, hogy rokonok voltak, de nem testvérek. Id. P(ublius) Ael(ius) Antipaternek három fia és egy leánya volt, akiket ismerünk [D 5, 6, 7a.]. Ael(ius) Marcellus legfeljebb unokatestvére lehetett id. Ael(ius) Antipater fiainak, s ez korban is jobban megfelel annak, hogy ő, a hasonló korú, életét katonai táborokban töltő gyermektelen unokatestvér az örökbefogadó. A családra vonatkozó feliratok különböző időpontokban keletkeztek, és mindig az aktuális tisztségeket ábrázolják, ezért nem szerepel pl. az ifj. Ael(ius) Antipater fiáról [d.] szóló feliraton apjának flameni és tartományfőpapi tisztsége. Ugyanez elmondható az Ael(ius) Iulianus lányának állított feliratról is [c.]. Pályafutása során leszerelését követően vált pappá sacer(dos) Lauren[t(ium) Lavijna- t(ium), helyesebben flamen lucularis Laurent(ium) Lavina[t(ium)] címmel, majd három umbriai város decuriójává, illetve patronusává. Nem állapítható meg, hogy miképpen látta el papi tisztségét. Esetlegesen minden évben Rómába, illetve a helyszínre utazott a latin ünnepek alkalmával, vagy pedig eddig feltáratlan összefüggés állhat egyes daciai, itáliai jogú városok és a latin városok szövetsége között, ami magyarázná a papi tisztség többszörös előfordulását Daciában.

Pályafutását a fulginiaei szoborbázis felirata összegzi fa.], eszerint a katonaságot követően vált flamen lucularis Laurentium Lavinatiummá a Kr. u. III. század első negyedében, m ielőtt Apulum patronusává is lett. Nem számítható egyelőre közvetlenül a daciai tartományi papság soraiba.

32 Vő. S a u ln i e r 1984, 517 -533 ; M r o z p .yx i c z 1993, 217-225 .

331.d. Bf.RGGR 1953, 687.

33 ö s sz e f o g la ló a n v ö . E ngf.SSRR 195 7 .

33 Ld. F itz 1992-1995 , 939.

2 3


D 9

P(ublius) [Ael(ius) Artjemidorus

Oltár.Sarmizegetusa ( A r DF.VAN). Hosszútelek (Dorstadt, D ojtat) nr. 151.CIL III, 7728; EE IV, n. 142; CIL III, 12555; CIMRM 2008; IDR III/4, 30; T ó t h I. 1970, 278-281; A r d e v a n 420;

f ln r ic jt o S j ö li Deo/ \ [Ge] n itori P(ublius) [Ael(ius) A rt] \emidonts defc(nrio) col(oniae)?] | sacer(dos) creatus a Pa/fm jrej | nis do(mo) M acedónia et advefn ] | tor huius tcn ip lip ro se \ et snis f e c i t fl(ibens)].

A 3. sorban a dec(urio) mellé ligáltan odafér a col. rövidítés is (amelynek szükségképpen értelmeznie kell a decurionatust), hasonlóképpen, mint az 5. sorban, ahol több betűt is egymásba írtak: a M acedonia szóban C+E, D+O. Az oltár feliratának írásmódja, a ligaturák túlburjánzása legalább a Kr. u. III. század második negyedére teszi az oltár keltezését. Az állíttató cognomene egyébként is görög nyelvterületről való származására utal, amit origójának megadása megerősít. Cognomenje több nyugati tartományban is előfordul.36 Origójának megadása azonban egyértelművé teszi a származását. Praenomenje és gentilicium a a család Hadrianus császár alatt kapott polgárjogát mutatja. Valószínűleg Sarmizegetusa de- curiója volt, másképp nem értelmezhető a dec. rövidítés. A palmyraiak részére megbízottkinevezett papként határozta meg magát, és jövevénynek37 abban a templomban, amelyben a majdnem egyedi, de legalábbis csak Daciában előforduló néven nevezett istenségnek dedikált oltára állt. Hasonló szövegű dedikációja van egy nagyméretű sarmizegetusai Mithras kultuszképnek:38 Io. J . Invi. | Deo G enitori | r. n. \ \ L. Ael. Hj/as XXI pr. sua et H orientis fii . su i et A puleia eius sig. num inis cum absidata | ex voto pos. Ez utóbbi is ugyanabból a D ojtat - Hosszútelek-i gyűjteményből származik, mint Artemidorus oltára. A sajátos dedikációk okán ugyanabban a szentélvben állhatták eredetileg, és Artemidorus oltára is M ithrasnak le hetett szentelve.39 Az oltár állíttatásának oka szerint valószínűleg családostól érkezett Sarmizegetusa területére, ahova kinevezték papnak a palmyrai lakosok részére, akik legközelebb a Sarmizegetusa melletti, a mai Voislova területén állomásozó numerus Palm yrenorum Orientalium leszerelt katonái és hozzátartozói lehettek.40 Következő, de kevésbé

54 V ö. M ó CSY 1 9 5 9 , 164 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 06 ; vö. O P E L P , 7 7 -7 8 .

V ö . T E L 1, 8 3 6 - A d ven to r .

'» Vö. CII. III, 9 68 ; C IL 111, 7 7 2 9 ; ILS 4 2 4 1 ; ID R 111/2, 306a .

59 Vö. TÓTH L, 1 9 7 0 , 2 7 8 - 2 8 1 , tov ább á Sol invictu s kul tuszáho z ös sze fog la lóa n ld. HAI.SBF.RGHR 1 97 2 .

411 Vö. IDR 111/2, 3 4 8 , 3 6 6 , 3 67 , 4 1 6 ; ld. még PlSO 1 9 8 7 - 1 9 8 8 , 1 6 3 - 16 4 .

2 4

D A C I A I P A P S Á G

valószínű lehetőségként az is felvethető, hogy az övéi kitétel a kultuszközösségre vonatkozik. Az oltár szövegéből világossá válik, hogy jövevény azaz nem helyben született, eredetileg közösségen kívüli vagyis értelmezhetőbb módon: meghívott vagy befogadott pap volt a már létező szentélyben, ahova kinevezték cgv etnikai alapon szerveződött kultuszközösségbe. Sacerdosnak a terület közigazgatását irányító testület nevezhette ki; ha Sar- mizegetusa territóriumán állt a szentély, úgy a sarmizegetusai ordo decurionum ,41 amelynek tagja is lett valószínűleg. A feltüntetett pályafutási elemek valószínű, hogy ereszkedő rendben követik egymást. A macedóniai Artemidorus, aki a helyi hívőközösséghez csatlakozott előbb pappá, majd ezáltal tekintélyhez és megfelelő vagyonhoz jutván a város decuriójává lett.

Pályafutásának ismert elemei a következőképpen foglalhatók össze: A Kr. u. III. század első felében - adventor huius templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre|nis, defc(urio) col(oniae)?].

D 10

P(ublius) Acl(ius) P(ubli) f(ilius) Fabjianus]

Fogadalmi felirat. Oltár?Apulum. CIL - „Álba lu lia , auf cinem Ziegelschlag”. Elveszett.CIL III, 1141; K E R É N Y I 42; A R D E V A N 1984, 95-110; A R D E V A N 340; IDR III/5, 330;

Silvano [A ug(usto) sa c(nou )?] | P(nblins) A el(ius) P(nb/i) f( i liu s ) Fabfiaiuis] \ ang/ir pon l(ifex ) [?U]v[?ira/(is)l \ dec(urio) col(oniae) Sarm[i%(ege tusae)] | dec(urio) col(oniae) N apofca is(iuw )] \ augu r col(oniae) einsfdem ] | dec(urio) m nn(icipi) A pnlfen s(iiiw )] | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

A 3. sor értelmezési lehetőségét tekintve a [?II]v[?ir etj dec(urio) kiegészítésnek ebben a feliratszövegezési sorrendben kevesebb létjogosultsága van. A duum viratus42 egyértelművé tette, hogy decurio is volt, így talán fölösleges az et kötőszó alkalmazása. A fennmaradt helyen inkább a duumviratusra múlt idejűleg alkalmazott formula állhatott a gyakori [?II]v[?i- ral(is)] rövidítéssel. A felirat Kr. u. 197 után keltezhető a municipium Apulensium említése okán. Th. M O iMMSEN (cj]u[inq(uennalis)]-t javasolt a 3. sor kitörött részének szövegeként, azonban a felsorolás tekintetében a I. PlSO által javasolt sorrend valószínűbb azáltal is, hogy a quinquennalis tisztségnév rövidítése jóval gyakoribb egyszerű qq. formában. Az

41 Vö. BERGF.R 1 95 3 , 6 8 7 - 6 8 8 .

42 V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 95-1 10.

2 5


állíttató valószínűleg nem azonos a hasonló alakra kiegészíthető nevű, Napocán oltárt állíttató beneficiarius consularisszal.43 Hadrianusi polgárjoggal rendelkező, a teljes cursus alapján eredetileg talán sarmizegetusai család fia. Karrierje a Kr. u. II. század harmadik harmadában indulhatott, és a következő század első évtizedeiben érhetett véget. Pályafutását a sarmizegetusai teljes cursus foglalja keretbe, a további feltüntetett decurionatu- saihoz, illetve papi tisztségéhez közben is hozzájuthatott. Az egyes tisztségeket a városok alapításához lehet viszonyítani. Eszerint a municipium Apulensiumban nem lehetett korábban decurio, mint Kr. u. 197-től. A colonia Napocensium valószínű, hogy már Marcus Aurelius korától létezett, Sarmizegetusa pedig a tartomány legrégebbi városa, így e két településben viselt tisztségei nem képezhetnek szűkebb kronológiai támpontot. Időleges tisztségeket nem tüntetett fel, csak élethossziglaniakat, kivétel a duumviratus, amely ha már kiszolgált duumvir volt a felirat állításakor, úgy csak a tekintélyét jelezte. A felirat szövegének rendszere által felölelt lehetséges időrendet figyelembe véve, a legutoljára feltüntetett apulumi decurionatust lehet a legkésőbbre helyezni, amelynek megszerzése talán a sarmizegetusai Ilv iratusszal eshett feltételesen nagyjából egy időbe. A pályafutását keretbe foglaló sarmizegetusai cursusrész ereszkedő rendben tartalmazza a tisztségeit. Nyilvánvalónak tűnik, hogy- decurio rendű családba született Sarmizegetusán, ahol az alsóbb magistraturák egyikének vagy mindkettőnek, a quaestura és/vagy az aedilitas betöltését követően Ilvirré vált. Úgy látszik, vagy duumvirként vagy azt követően választották előbb pontifexnek, majd utoljára augurnak, amely minőségében állíttathatott például Silvanusnak oltárt. Közben a napocai ordo decurionum is soraiba választotta, majd Napoca coloniájában augurrá vált. Esetlegesen a két auguratus állítható párhuzamba, és nem vethető el az a lehe-tőség sem, hogy Napocán korábban volt augur, mint Sarmizegetusában. Kr. u. 197-et kö-vetően a municipium Apulensiumban vált decurióvá.A Daciában gyakori városi tisztséghalmozás jó példája az ő pályafutása.44 Az egyes pályafutási elemek a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem rakhatók egyértelmű időrendi sorrendbe.

Pályafutása a feliratán szereplő adatok alapján, a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század utolsó harmadában, a Kr. u. III. század elején - dec(urio), (quaestor és/vagy aedilis?), (Ilvir) [?il]v [?ira l(is)], pont(ifex), augur col(oniae)d). Közben decurio, augur co- l(oniae)(2), illetve 197 után dec(urio) mun(icipi).

4' P iso 1 9 8 0 , 1 2 4 - 1 2 5 nr. 2 , Napoca : //. 0 . / A/.? | jV. A tH u s f F J a b i\ fa i tn í? J b f. co s . | [ lé g . X l l l j G ém . \ fv . s. I. ///.]■,

vö. meg P lS O in IDR 111/5, 2 6 1 .

14 A je lenséghez v ö . P i so 1 9 9 2 ( 1 9 9 5 ) , 4 3 5 - 4 4 4 .

2 6


D 11

T(itus) Ael(ius) Lupus

Síroltár.Apulum. CIL - „In aedibus principis” .C IL III, 1213 ; G r ö A G 1913 , 2 1 -22 nr . IX; KERÉNYI 87 , 50 6 ; ARDEVAN 1984 , 9 5 -11 0 ;

D ALRA 2 0 0 0 , 116 nr. 6; ARDEVAN 300 ; MrüZEW'ICZ 1999 , 70 nr. 8; IDR I I I/5 , 504 ;

A ureliae \ A polloniae | T(itus) A el(ius) Lupus \ eq(ues) R (owanus) pontif(ex ) \ et Hviral(is) | coloniae \ A pulensis \ v ia tr i ca | rissiniae.

Apulumi lelőhelyű felirata Kr. u. 180. utánra keltezhető a város colonia rangja nyomán. Praenomene és gentilicium a Antoninus Pius korára utal, apja Kr. u. 138-161 között kaphatott római polgárjogot Antoninus Piustól. Cognomenje a nyugati, latin nyelvű tartom ányokban általánosan ism ert, valószínűleg onnan eredően terjedt a duna-vidéki tartom ányokban is.45 Anyja a keleti, görög nyelvű tartományok valamelyikéből származott cognomene szerint. Anyja gentilicium a - Aurelia - anyai felmenőinek legkorábban Marcus Aureliustól kapott polgárjogára utal.A feliraton időrendben sorolt társadalmi állapotát jelző rangja és tisztségei közül elsőként lovagrendi tagsága van feltüntetve, majd Apulum colonia pontifexi méltósága. Ezután választották szintén Apulum coloniájában Ilv irré .46 Nyilván decurio is volt, azonban ezt külön nem tüntette föl, a legmagasabb városi magistratura megnevezése önmagában mutatta a az ordo decurionumbeli tagságot, hasonlóképpen lovagrendi tagságának megjelölése is, h iszen magasabb censushoz kötött rangként az alacsonyabb censushoz kötöttet eleve feltételezi helyi viszonylatban. A decurionatus és a Ilv iratus között quaestor vagy aedilis is kellett, hogy legyen vagy mindkettő. Feliratát a Ilv iri tisztség viselését követően állíttatta.

Pályafutásának egyes részei feliratának adatai szerint következőképpen összegezhetők időrendben: Kr. u. 180-at követően - eq(ues) R(omanus), (quaestor és/vagy aedilis?), de az alsóbb m agistraturát a pontificatus után is viselhette, gyakoriság alapján valószínűleg előtte, a feltüntetett adatok szerint azonban pontif(ex), (Ilvir) Ilv iral(is) coloniae a sorrend.

« V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 179 ; B a r k ó CZI 1 9 6 4 , 3 1 6 ; ld . meg O P E L 111, 39.

« V ö . ARDP.VAN 1 98 4 , 9 5 - 1 1 0 .

2 7


D 12

Ael(ius) Habibis

Síroltár.Tibiscum.CIL III, 7999; IDR III/1, 154; A R D E V A N 41a; K A l Z E R 2004, 565;

D(is) M (anibus) (et) M (eworiae) | A ei(i) Guras Yiddei \ [op]tio ex n(umero) Pabnur(enorum) \ fv i]x it aim(os) XXXX11 m il(itavit) \ fan'jn(os) XXI A el(ins) Habibis \ [pon]tif(ex) et b(eres) b(ene) m(eventi) p(osu it) \ ’gw r 'y d y hp tjn (‘Gura Yidi fia optio ’) - palmyrai nyelvű sor.

A felirat a Kr. u. III. század első felére keltezhető. Az 1. sor második M siglája nem kőfaragói hiba, ahogy az idézett irodalomban szerepel, hanem a memoriae szó rövidítése, amely a Kr. u. II. század végétől terjed az európai tartományokban és Africában.47 A Dis Manibus és a memoriae között gyakran hiányzik az et kötőszó. Pannóniában Aquincumban, Brigetióban és Intercisában használták ezt a formulát, amelyek között az et nélküli változatok viszonylag nagy számban fordulnak elő.48 Jellem zőnek tekinthető, hogy inkább keleti származású személyek síremlékein olvasható a formula a Kr. u. III. században.4y Tibiscum lakosságának jelentős része is keleti származású volt a környéken állo másozó numerus Palmyrenorum Tibiscensium révén.5(1 A formulát genitivusban követi az elhunyt neve. A jelen felirat esetében az Ael. rövidítés gond nélkül egészíthető ki geni- tivusos végződéssel. A cognomen Guras formája nem nominativus, hanem a keleti nevet görögül állították genitivusba, akárcsak egv szintén tibiscumi lelőhelyű feliraton51 szereplő Aelia Nice nevét is, amely Aeliae Nices formában került feltüntetésre a pro salute formulát követően. A leírtakat megerősíti a jelen felirat utolsó palmyrai nyelven írt sora, amelyben az elhunyt neve Gura alakban szerepel, amely a név nominativusa volt. A palmyrai szövegből az is kiderül, hogy az elhunyt Yidi vagy Iaddai fia volt, amelyet a latin szövegben Iid- dciként tüntettek fel, vagyis alkalm azták a névforma által adott lehetőséget, hogy eredeti alakja latinul genitivusban is érthető, főleg ha a végén i longával olvasták a szöveget. A Ha-

47 V ő . iMRÁV 1 9 9 7 , 36 -3 7 .

4" Briget ióbó l és k ö r ny éké rő l RIL’ 5 1 6 , 5 2 4 , 5 43 , 558 , 587 , 6 1 7 , 6 7 6 , ”0 7 , Aq u in c u m b ó l és kö rn yéké rő l CIE 111,

3 3 5 8 , 3 3 7 6 , 3 5 2 9 , 3 5 3 3 , 3 5 4 0 , 3 5 5 7 , ln tcr cisáb ól és kö rn yéké rő l vö. RIL' 1 1 6 7 , 1 1 7 9 , és vö. még az isme ret len le

lőh elyű C IL 111, 1 3 3 7 8 számú feli rattal.

49 V ö . még pl. ElTZ 197 2 .

5° V ö . RUSSU 1 9 6 9 , 175.

5' Ed. C IL 111, 1 5 4 8 ; IDR 111/1, 1 4 1 .

2 8


bibis ncv nominativusi, illetve genitivusi alakként is értelmezhető. Az elhunyt neve tehát Aelius Gura volt, Idde (Yidi vagy laddai) fia. A névnek eme formája maga után vonná a quondam szót is, amely után következnének a tisztségei, de a quondamot elhagyták, mint ahogy néhány már idézett intercisai feliraton sem találkozunk vele a memoriae szó után.52 Az állíttató Aelius Habibis származása cognomenc szerint palmyrai, gentilicium a hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjogra utal, vagyis valamelyik Daciában állomásozó palmyrai csapattest (numerus Palmyrenorum Tibiscensium?) Kr. u. 161-ig leszerelt egyik katonájának lehet a leszárm azottja.53 A municipium Tibiscensium pontifexe volt. Pontificatusa csak a m unicipiummal összefüggésben értelm ezhető, máshova nem köthető, nem csak Daciában, de a Duna-vidéken sem.

Egyetlen ismert tisztsége alapján teljes curusa nem vázolható, csak a tényt lehet rögzíteni, ami szerint ő a Kr. u. 111. század első felében - |pon]tif(ex) (municipi) volt.

D 13

P(ublius) Acl(ius) Malachu(s)

Oltár.Porolissum. Másodlagos lelőhelyről a Pomet-i erőd falából.G üDEA 1980 , 8 9 -90 nr . 3; ARDEVAN 1984 , 9 5 -11 0 ; ARDEVAN 1992 , 4 7 - 5 3 ; ARDEVAN 489 ;

SANIE 1989 nr . 1; 1LD 680 ;

l(ovi) O(ptit)io) M (aximo) | P(ublitis) A el(ius) M \alacbu(s) | flam en | q ( u in ) q ( u t H n a l i s ) w n n ( i c i p i ) \

S(eplim i) Por(olissensis) et sa\ ctrdos \ D ei n(umeri) P (alm ynnorum ) P(orolissensium ) | v(otum) s(olvit) l(ibetis) m(erito).

A felirat a Kr. u. III. század elejétől keltezhető, Kr. u. 200/211-235 közé. Praenomenje és gentilicium a családja hadrianusi polgárjogára utal. Cognomenje szerint palmyrai származású volt, amelyet egyik papi tisztsége is m egerősít.54 Porolissum municipiumához kötődően közigazgatási és papi tisztségeket viselt, amelyek közül csak a flaminatus és a quinquennalisi hivatal vannak feltüntetve, nyilván ereszkedő sorrendben. Q uinquennalisi hivatala arra mutat, hogy nemcsak porolissumi decurio volt, de az alsóbb m agistraturák vagy legalább

« Vö. RIU, 1167, 1179; CIL III , 13378.55 Vö. Rt'SSU 1969, 172-175 t s 178; RlJSSU 1975 (1977), 13.

M Vö. R t’SSU 1969, 178; vö. SANIP. 1970, 240 - Malchus.

2 9


egy magistratum betöltését követően valószínűleg előbb a város I lllv ir jé v é vált a város közigazgatási szervezetének m egfelelően.55 Amennyiben ez éppen ötödévre esett, úgy csak egy llllv ira tu ssza l számolhatunk, azonban tekintettel a quinquennalisi hivatal magasabb presztízst képviselő jellegére feltételezhető még egy llllv ira tu s is. A quinquennalisi idő le telte után Porolissum municipiumának flamenévé56 választották. A városi h ivatalaitól függetlenül töltött be papi tisztséget a numerus Palmyrenorum Porolissensium mellett: a numerus saját néven nem nevezett - meg nem nevezhetett - istenének sacerdosa volt. A numerus m elletti sacerdotium a municipiumi pályafutását is megelőzhette.

Pályafutása a következőképpen vázolható a felirat szövege alapján: A Kr. u. 111. század második évtizedétől - (decurio, aedilis és/vagy quaestor, l l l lv i r ?), q(uin)q(uennalis), flamen mun(icipi), sacerdos dei n(umeri) P(almyrenorum), ez azonban a pályafutása elejétől birtokolhatott tisztsége is lehetett, ami támogathatta a városi pályafutását.

D 14

T(itus) Ael(ius) Marius vagy Marus

O l t á r .

Sarmizegetusa. Billak (Dom nejti).A É 1930: 10; D A I C O V IC IU 1929, 308; K e r ÉNYI 91; A É 1957: 273; A É 1967: 388; A r d e v a n

1992, 47-53; BA LLA 2000, 135-143 n r . 2; A r d e v a n 481; I L D 804;

[.l(ovi) ] O(ptimo) M (aximo) et T(errae) M (atri) \ [p]ro sal(ute) T(iti) A el(i) \ M ari fl(am in is) co lo n ia e ) | conduc(toris) pas(cu i) \ et salina(rum) A t\ticus act(or) eins | v(otum) s(olrit) l(ibens) w (e- rito).

R . A R D E V A N szerint Ael. Marius volt a neve; a kuszább íráskép miatt a praenomen rövidítését a salute szó T betűjének vette sal(u)t(e) formában. Az ILD-ben salute formában teljesen kiírva szerepel. A salute ilyeténképpen való feltíinte nagyon ritka - vagy sál. rövidítéssel vagy teljesen kiírva olvasható a feliratok szövegeiben. Ezáltal a T. betű az Ael(ius) gentilicium elöl egyébként hiányzó T(itus) praenomen rövidítésének tekinthető, kőfaragói hiba feltételezése nélkül. Eltérő szövegváltozatot közölt az ILD szerzője az 5-6. sorokban.

55 Vö. A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 ; A r d e v a n 199 8 , 149.

» Vö. A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

3 0


Egy Ael. Marus nevű bérlő ismert még M iciáról57. Az itt bemutatott szöveg olvasati bizonytalanságai miatt azonosításuk kétséges, különösen az eltérőnek látszó praenomen miatt. Eredetileg Sarmizegetusán felállított felirata Kr. u. 138-180 közé keltezhető tágabban időhatárok között. Neve Antoninus Pius korára utaló római név, őse ettől a császártól kaphatott polgárjogot. Cognomenjét keletiek és nyugatiak egyaránt viselték.58 T(itus) Ael(ius) Marius a legelők és a sóbányák bérlője volt, vagyis a tartomány vagyonosabb rétegébe tartozott, az üdvéért dedikáló actor lehetségesen az ő szabadosa volt. Egyetlen városi tisztsége ismert, amely szerint a colonia flamene59 volt. A territorium révén, a colonia csak Sarmizegetusa lehet.60

Pályafutásának a feliraton feltüntetett elemei a következőképpen összegezhetők: A Kr. u.II. század középső két harmadában, illetve azt követően - fl(amen) col(oniac), conduc(tor) pas(cui) et salina(rum).

D 15

P(ublius) Ael(ius) Maximus

a. Oltár.Napoca.CIL III, 855; B U D A Y 1911, 266; K E R É N Y I 97, 98; S Z É K E L Y 1946, 5-7; M A C R E A 1949, 227, 231-232; D E V I J V E R 1976, A 47; BALLA 2000, 116-117 nr. 8; M A C R E A 1978, 132; BÁ RB U-

LESCU 1984, 154 nr. 13;

I(ovi) 0 (p tim o) M (aximo) \ ex visu \ P(ublius) A elius Maximus.

Kr. u . III. század eleje.

b. Oltár.Napoca. Csomafája (Ciumáfaia), villa rustica.AÉ 1977: 702; B U D A Y 1911, 266; K E R É N Y I 97, 98; S Z É K E L Y 1946, 5-7; M A C R E A 1949, 227, 231-232; D e v i j v e r 1976, A 47; B a l l a 2000, 116-117 n r . 8; B A r b u l e s c u 1977, 179 n r . 51; M A C RE A 1978, 132; ILD 582;

57 Vö. IDR I I I /3 , 119.Vö. B ark ÓC ZI 1 9 6 4 , 3 17 .

w Vö. A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

“ Vö. A r d e v a n 1 9 9 8 , 7 4 - 8 1 .


Deo In victo | H erculi M agú \ sano p ro salu\te sua et suorum | P(ul>/ius) A el(ius) M aximus | a {a} m il(itis) | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

Kr. u. 222 előtt, de az előző ja.] dllíttatása után.

c. Oltár.Napoca. Kolozsvár (Cluj-Napoca, Klausenburg) városközpont (Pia^a Libertápi nr. 22);A H 1971 : 3 95 ; M A C R E A 1949 , 2 4 9 -2 5 4 ; K f.RÉNYI 97 , 98 ; B O D O R 1957 , 90 ; D a i c o v i c i u

1967 , 4 6 9 -4 7 0 ; A É 196 9 / 7 0 : 548 ; D E V I J V E R 1976 , A 47 ; B a u . a 2 0 0 0 , 1 1 6 -117 n r . 8;

M a c r e a 1978 , 1 4 8 -1 5 2 ; P i s o 1980 , 1 25 -127 ; A r d e v a n 1984 , 9 5 -1 1 0 ; B A r b u e e s c u 1984 ,

154 nr. 13; A R D E V A N 1992 , 4 7 -53 ; A R D E V A N 4 63 ; S z a b ó Á. 1998 ( 1 9 9 9 ) , 1 7 1 -1 7 6 ; A É

1999 : 1279 ; ILD 554 ;

[G esabeln is p ro \ [se et sn is P(ublius) A ]el(ius) M axi \ fm us I lv ir q(uin)]q(uennalis) et f i a \ [mén co- l(oniae) N ap(ocensium)] a m ilitis | [sacerdot(a lis?) A rja e A ug(usti) n(ostri) | /coronatus Dac(iarum) 1J1I dec(urio) col(oniae) | [?M etropoli]s \ [v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)?].

A korábbi javaslatokat kiegészítve okszerűnek látszik a 4. sorban álló főpapi címrész múlt időre utaló alakját feltüntetni. Valószínűleg nem aktív főpapként állíttatta a feliratot szülővárosában P(ublius) Ael(ius) Maximus, ugyanis akkor nagyobb eséllyel végződne a cursus- felsorolás a főpapi címmel. A felirat szövege azonban a főpapi székhely decurionatusával végződik a korábban is m egállapított módon az időrendnek megfelelően: azaz leghamarább főpapként válhatott a colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa decuriójává.

Kr. u. 222-235 között.

A napocai lelőhelyű feliratok kétségtelenül ugyanarra a személyre vonatkoznak és a Kr. u. III sz. első évtizedeire keltezhetők. Csak az egyik tesz lehetővé megközelítő keltezést, amely Kr. u. 222-235 között került megszövegezésre a főpapi cím és a M etropolis városnév elem61 szerint. Újabban a 6. sort a korábbi változatoknak megfelelően közli az ILD szerzője. Természetesen tematikusán nem zárható ki az [Apulensi]s kiegészítés sem. Azonban a [M etropolijs változat mellett szól, hogy a szépen és egyenletesen faragott szövegben az előbbi lehetőséggel szemben utóbbi pontosan kiszerkeszthető. Valószínűbb továbbá, hogy a főpapságra választását követően a székhely ordo decurionuma választja tagjai közé. Apja Aelius Iulius vet(cranus) ex Y(centurione) volt, akit hat darab általa állíttatott oltár

«' V ö . D a ic o v i c i u 1 9 6 9 , 3 6 8 - 3 8 5 ; D a ic o v i c i u 1 9 6 9 , 3 8 6 - 4 0 2 ; S z a b ó A. 1 9 9 9 (2 000), 1 1 9 - 1 5 0 .

3 2


feliratából ism erünk,62 amelyek csomafájai (Ciumáfaia) villája területéről kerültek elő .63 A centurionatus révén már a lovaggyűrű viselésére jogosult apa Napoca territóriumán telepedett le, vagy napocai hadrianusi polgárok utódaként a katonaság után hazatért. Fia már az ordo decurionum tagjává válhatott születési körülményei révén.P(ublius) Ael(ius) Maximus cognomene általánosan elterjedt a latin nyelvű tartom ányokban.64 A feliratok közül csak kettő enged betekintést a pályafutásába [b., c.]. Közülük a részletesebb [c.] kevert cursusát tartalmazza. A Kr. u. III. század elején kezdhetett katonáskodni. A Rajna mentén teljesített katonai szolgálata révén a lovagrendbe em elkedett a militis címmel [b., c.]. Nem tudható, hogy lovagi katonai tisztséget - tisztségeket viselt-e. Lehet a tres m ilitiae is bennefoglaltatik az a m ilitis kitételbe. Ezután valószínűleg alsóbb municipális hivatalt vagy hivatalokat (quaestura és/vagy aedilitas) töltött be, amelyeket valószínűleg az ordo decurionum tagjaként vállalhatott, majd Napoca colonia 11vir quinquennalisa,65 illetve közben flamene66 lett. Ezután tartományi főpapnak és a tartom ánygyűlés vezetőjének választották Kr. u. 222-t követően. A hivatalt sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III címmel töltötte be. Tartományfőpapi szem élyként válhatott a székhelyét adó város, Sarmizegetusa decuriójává. Főpapsága leteltével valószínűleg Na- pocában élt, legalábbis időben az utolsó és m agánvallásossága keretében egy germaniai is tennőnek állíttatott oltára erre utal [c.].

Feliratainak adatai szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: A Kr. u. III. század elejétől - (katonaság, amely alatt a lovagrendbe emelkedett, esetleg a tres m ilitiae egyik tisztségét vagy mindhármat is betöltötte ?) a m ilitis, (quaestor és/vagy aedilis ?), (IIvir?) [IIvir q(uin)]q(uennalis), flafmen col(oniae)]d), 222 után - sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III), dec(urio) col(oniae)(2), [sacerdot(alis) Arjae Aug(usti) n(ostri), [coronatus Dac(iarum) I[II.

D 16

P(ublius) Ael(ius) Maximianus

Oltár.N a p o c a (ARDEVAN). P o t a i s s a (B A r b u l f .SCU, T É G I . ás ) . G o r b ó ( K o l o z s m . - A g á r b i c i u , j u d . Cluj) .

« Ed. 1L D 5 7 8 - 5 8 1 , 5 8 3 - 5 8 4 .

65 V ö . BUDAY 1 9 1 1 , 2 6 1 - 2 6 6 ; KP.RP.NYI 82; D E V IJV E R 1 9 7 6 - 1 9 8 1 , K 82 ; BArBUI.ESCU 1 98 4 , 1 53 nr. 12.

M Vö. M Ó CSY 1 9 5 9 , 1 8 1 ; BA R K Ö C ZI 1 9 6 4 , 3 1 8 ; O P E L 111, 7 0 -7 2 .

« Vö. A R DRV AN 1 98 4 , 9 5 - 1 1 0 .

“ V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

3 3


A É 1910: 132; T É G L Á S 1909, 161-162; K e r ÉNYI 94; B á RBULESCU 1994, 48; A r d e v a n 473; ILD 604; T É G L Á S 2005, 147 nr. 1906 32/79 ábra;

l(ovi) O(ptimo) M (aximo) F (ulgn rátöri) | P(ublius) A el(ius) M a \ xim ia \ h ú s augu fr] | col(oniae) v(o- tum) s(olvit).

A felirat formai okok szerint keltezve Napoca coloniává válását követően keletkezett Kr. u. 161-180 után.67 Keltezése így Napoca colonia és Potaissa municipium alapításai közé helyezhető el időben, azaz Kr. u. 161-180 és 193-197 közé, így bizonyosan napocai a feltüntetett tisztség.68 Auguratusa biztos; a papi hivatal neve augur formában szerepelt a feliraton, a szóvégi V kisebbre vésett és a G hasába írt, az R lekopott, ahogy T É G L Á S I. az eredeti közlésben is jelezte. Augustalis esetében egyébként is rövidítették volna Aug. alakban a tisztségeimet, ahogy még az újabb szakirodalomban is ez az oltár hibásan szerepel. P(ublius) Ael(ius) Maximianus hadrianusi polgárjogú családból származott. Cognomenje Észak- Italiából elterjedten gyakori a Duna-vidék katona-társadalm ában.69 Egyetlen rá vonatkozó adat, hogy a colonia augurja volt. Egyéb municipális tisztségeket is viselhetett, amelyek azért nem szerepelnek egyetlen fennmaradt feliratán, mert ezt csak augurként állíttatta h ivatali eljárás okán I. O. M. F(ulgurator)-nak egy, még a XX. század elején is gyakorta villám csapta helyen az ún. Szakállashegyen Torda m ellett.70 Coloniabeli auguratusa feltételezi, hogy legalább az ordo decurionum tagja is volt, ha további tisztségeket nem is töltött be.

Pályafutása a feltételezhető és ismert elemek szerint a következőképpen alakult: Kr. u. 161- 180 és 193-197 között - (decurio?), augujrj col(oniae).

D 17

Ael(ius) Nisa

Oltár.Apulum, a colonia Aurelia déli része. Gyulafehérvár (Álba Iulia, Karlsburg) a katolikus p lébánia előtt (ma Bulevardul Republicii). Az AÉ idézett szerzője tévesen Porolissumba helyezte a korábbi közlésekre támaszkodva.

67 V ö . A r d e v a n 1 9 9 8 , 84 -8 8 .

M Vö. A r d e v a n 1 9 9 8 , p, 55-6 5.

M V ö . BA R K Ó C ZI 19 6 4 , 3 18 .

70 V ö. T é g l á s 1 9 0 9 , 1 6 1 - 1 6 2 .

3 4

AÉ 1977: 661; B A lu tá 1977, 238 nr. 3; S A N I E 1989, 1238 a2, 1265 nr. 106; IDR III/5, 102;

Deo | [H ]ierhibol(i) | A el(ius) N isa \ sacerd(os) \ posuit.

Az oltár keltezése az alapításhoz viszonyítva Marcus Aurelius korától számítható, 161-180- tól. G entiliciuma szerint vagy hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjoggal bírt, am elyet egyik felmenője kapott. A praenomen hiánya gyakrabban fordul elő a Kr. u. III. századi feliratokon, de korábbról is ismert jelenség. Cognomenje a nyugati tartományokban is előfordul néhány esetben, azonban lehetségesen viselője felmenőinek syriai-palm yrai szárm azását m utatja.71 Ugyanezt a lehetőséget támasztja alá az oltár dedikációjában szereplő istennév Deus [Hjierhibol (Hierobulos vagy Yarhibol).72 Bár nagyon valószínű a lehetőség, nem feltétlenül bizonyos, hogy Ael(ius) Nisa ennek az istenségnek volt a papja, Erre ugyanis nem utal a felirat, valamint egyelőre az istenség szentélye sem ismert Apulumból, bár még egy papja előfordul a városban [D 28]. Ael(ius) Nisa etnikai alapon is állíttathatott oltárt hazai vagy ősei nagy istenének akár magánvallásossága okán is, de a két pap révén egy szentély léte sem zárható ki. Társadalm i helyzete szerint római polgár, foglalkozása szerint sacerd(os) volt, mint ilyen a sacerdosi kinevezését - megbízatását valószínűleg közösségtől kapta. Nem kizárt, hogy az apulumi városvezetőség alkalmazta egy nem tradicionális kultusz vagy kultuszok szolgálatára a megfelelő szentélyben. Ö sszefoglalóan kijelenthető nem csak az ő esetére, hanem a hasonlókra is, hogy nem feltétlenül tekinthetjük ugyanazon istenség papjának a neki dedikálót. Ezzel az okoskodással bármilyen tradicionális istenségnek így luppiter Optimus Maximusnak is megtalálhatnánk akárhány sacerdosát, akik csak az állam iránti lo jalitásukat fejezték ki egy oltár állíttatásával [vő. még D 60, 72, 73].

A feliratszöveg adatai szerint pályafutásából a következők állapíthatók meg: a Kr. u. II. század utolsó negyedében - a Kr. u. III. század első negyedében - római polgár, sacerd(os).

D 18

(P(ublius) Ae]lius Probus

Sírkő.Napoca. Kolozsvár (Cluj-Napoca, K lausenbeurg). CIL - „Z iegeunergasse”.CIL III, 7664; EE II, n. 377; KE RÉNYI 70,110,184; ARDEVAN 1992, 47-53; A r d e v a n 466; ILD 564;


71 Vö. O P E L III , 1 02 ; RUSSU 1 97 7 , 13.

72 V ö . BArbui.F.SCU 1 98 4 , 135 , 1 77 ; Sanip . 1 98 9 , 1 2 3 7 - 1 2 3 8 .

35


[- - -] | [- - - vix(it) ann(os)] XXXV A elia Proba vix(it) anfn(is)- - -] | m[ensibus ?] d fiebns,.?]X1 P(ublius) A elius Ingenus vix(it) fann(is) - - -/ I [P(ublius) AeJ/ius Probus jlamer>n mu- n ifcip ii] | [su is1 pientissi/nis et s ib i vi[vo fec( it)] .

A megmaradt 2. sor M és D töredékeinek kiegészítése a sírfelirat szövegén belül minden bizonnyal mfensibus - - -?] és dfiebus - - -?], amit az eddigiek során elmulasztottak ja vasolni. Aelia Próba esetében a jobban nyomon követhető életkor lehet az ok arra, hogy napra pontosan kiírták; lehetségesen egész fiatal korában hunyt el. A 3. sorban flamen helyett fiaméin. Az utolsó sorban a sor eleji törés kiegészítése valószínűleg nem az eddig alkalmazott [filiis] mert a megfogalmazásból ilyeténképpen kimarad a feleség, aki a gyermekek anyja volt. A síremlék jellegéből fakadóan a család egésze rajta kellett szerepeljen, ha már magának is állíttatta, így a sor elejének kiegészítéséül a [filiis] helyett a [suis] k ifejezést javasolom, amely tartalm ilag is megfelelőbb a sibi kifejezésnek. A felirat első megmaradt sorában olvasható a XXXV esztendő így feltehetőleg a municipális pályafutásának elején levő flamen feleségére vonatkozhat, aki a gyermekeivel együtt akár járvány, akár a markomann háborúk pusztításai következtében73 hunyhatott cl.[P(ublius) Ae]lius Probus Napocán előkerült családi síremlékének keltezése a legtágabban véve a lehetséges keretidőpontokat Kr. u. 117-180 közé tehető, a municipium Hadrianus általi megalapításától a colonia Marcus Aurelius vagy talán Commodus általi létrehozásáig.74 Praenomenje és gentilicium a szerint hadrianusi polgár volt, ha nem ő, úgy az apja, és attól örökölte a polgárjogát. Cognomenje Észak-Italiában és Dalmatiában volt elterjedve.75 Napoca municipiumának flamcne volt76, egyéb tisztségeit nem ismerjük.

A felirat alapján a pályafutásáról megismertek szerint a Kr. u. II. század tágabban szám ítható középső két negyedében - flamen muni[c(ipi)] volt.

D 19

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Pap (ilia tribu) Silvanus

Sírfelirat.Apulum. Elveszett.

73 Ö s sze fo gl a ló an vö. K o v á c s 20 05 .

'* Vö. A r d f . v a n 1 9 9 8 , 1 4 7 - 1 4 8 .

73 Vö. MÓCSY 1 9 5 9 , 1 86 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 2 1 ; O P E L 111, 1 6 4 - 16 5 .

76 V ö . A rdf.va n 1 9 9 2 , 47 -5 3 .

3 6


CIL III, 1207; K e r ÉN YI 131, 717; A r d e v a n 1984, 95-110; BALLA 2000, 116-117 nr. 9; A r d e v a n 297; IDR III/5, 483;

P(nblio) A el(io) P(ubli) f( i l io ) Pap(iria tribu) | Silvano | llv ir (a li) et sa\cerd(otali) fco]l(on iae) A [p(nlensis)] | eq(uo) R(omano) e(gregiae) tn(eworiae) v(iro) \ Fabia \ jt c i l| la e(gregiae) m (emoriae) v(iri) f i l ia | n/ater coll(egiortim ) | fabr(um ) et cent(onariorum) \ coloniae s(upra) s(cnp tae) | socero sui | amantissi\mo.

A Kr. u. III. század első harmadára keltezhető síremléket Fabia Lucilia egregiae memoriae viri filia állíttatta apósának. Nincs adatunk arra nézve, hogy az elhunyt rokona lenne P(ublius) Ael(ius) Antipater és családja valamelyik tagjának |D 5-8], se arra, hogy P(ublius) Ael(ius) Strenuus [D 20] rokona lenne. Sarmizegetusai eredetére valló Papiria tribusa viszont azonos P(ublius) Ael(ius) Genialis (és családja) tribusával [D 7], akinek akár leszármazottja is lehetne. Menye rangmegjelölése egy Fabius gentilicium ú lovagrendi családból való származására enged következtetni. Fabius gentilicium ú személyek többen is mertek Apulumból77 a Kr. u. II-III. századokból. Általuk azonban nem lehet kétséget kizáróan meghatározni Fabia Lucilla családját. Egyetlen ismert rangbéli és apulumi származású Fabius gentilicium ú személy T(itus) Fabius Aquileiensis, aki a csigmói (Cigmáu) n(umerus) Sing(ulariorum) Brit(annicorum) parancsnoka volt Kr. u. 208-209/210 között.78 Ót lehet feltételesen Fabia Lucilla apjaként megnevezni az ismert személyek közül.P(ublius) Ael(ius) Silvanus praenomenje és gentilicium a alapján hadrianusi polgárjogú család leszármazottja volt. Cognomenje keleti és nyugati közegekben egyaránt ism ert.79 Pályafutásának ismert elemei alapján Apulum coloniájában volt decurio nyilván már születési körülményei alapján, illetve betöltötte az alsóbb m agistraturák közül legalább az egyiket esetleg m indkettőt, azaz quaestor és/vagy aedilis lehetett. Ezeket követően a colonia llv ir jév é80 vált, majd papi tisztséget töltött be sacerdos coloniae címmel. Valószínűleg mindezek után vált a lovagrend tagjává. Mivel sírfeliratáról van szó, a felsőbb magistratura feltételezte alsóbbakkal együtt a teljes pályafutását ismerjük. A sírfelirat szövegében mind a Ilv iratust, mind a papi tisztséget valószínűleg múlt időre utaló módon tüntették fel, ami egy elhunyt esetében természetes. Míg a duumviratust egy évig tölthette be, addig a papi tisztség időtartama ism eretlen. Vagy élethossziglani volt, és csak a halála által vált sacerdo- talissá, vagy pedig egy papi tisztséget töltött be meghatározott időtartam ra a colonia szol

17 Ld. IDR I i l / 5 , 45 , 2 5 2 , 3 6 3 , 5 27 , 694 .

78 Ld. ID R 1 1 1 / 3 , 2 1 3 .

77 V ö. MÓCSY 1 9 5 9 , 1 90 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 3 24 ; vö. meg O P E L IV, 82.

m Vö . A r d e v a n 19 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

3


gálatában sacerdos coloniae címmel ún. „idegen” kultusz vagy kultuszok szentélyében a colonia területén. Nem kizárt, hogy már életében sacerdotalis volt a címe ha meghatározott időtartamú papságot töltött be. Halála kétségtelenül sacerdotalisszá tette, ez biztos adat.

A felirat szövege alapján pályafutása a következőképpen foglalható össze: Kr. u. 180-at követően - (Pdecurio, quaestor és/vagy aedilis, IIvir) 11vir(alis), (sacerclos) sacerd(otalis) [co]- l(oniae), eq(ues) R(omanus).

D 20

P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) P(apiria tribu) Strenuus

a. Bázis.Apulum. Marosportó (Partoj)? Elveszett.F o d o r VII, pl. 19 u.; CIL III, 1209 ; ILS 7 1 4 7 ; KERÉNYI 132 , 1204 ; TUDOR 19 5 7 , 123 nr. 57 ; D a i c o v i c i u 196 6 , 158 ; D a i c o v i c i u 1 969 , 39 0 ; B a l l a 2 0 0 0 , 1 1 6 -1 1 7 nr. 10; 0 r s t e d

1985 , 3 4 7 ; ARDEVAN 1 993 , 2 34 ; ARDEVAN 1998 , 3 38 ; A r d e v a n 29 9 ; MROZEW1CZ 1999 , 71

nr. 12; IDR I I I/ 5 , 4 43 ; SZABÓ Á. 2 0 0 4 {ArcbÉrt), 110-111 nr. 5.a ;

P(ublio) A el(io) P(ubli) fi l ( io ) P(apiria tribu) \ Strenuo equo | p(ub lico ) sacerd(oti) A rae | A ug(usti) auguri et \ í lv ir a li col(oniae) \ Sann(i^egetusae) augnr(i) \ col(oniae) A pul(etisium) dec(urioni) | co lo n ia e ) D rob(etensium) pat\ron(o) coUegior(um) \ fabr(um ) cento\nar(iorum) et naut\ar(um) conduc- (to r i)pa s\ cu i salinar(um) | et commer\cior(um) Kufinus | eius.

A Kr. u. III. század második-harmadik évtizede, Kr. u. 212 után.

b. Tábla három töredéke.Sarm izegetusa, a fórum mellől.P l S O 2 0 0 6 , nr . 43 ; SZABÓ Á. 2 0 0 4 {ArcbÉrt), 110-111 nr . 5 .b ;

................. ] | f?P(ublius) A elius P(ubli) f( i liu s ) Pap(iria tribu) Stre?]nuu[s? eq(uo) p (ub lico )] \ [?sa-c(erdos) A rae A ug(usti) au g ju r e[t ]l]v ira[!(is) col(oniae) S]arru(i%egetusae)] \ [ - ............ .

A Kr. u. III. század második-harmadik évtizede, Kr. u. 212 után.

Egy apulumi, illetve egy sarmizegetusai lelőhelyű feliratról ism ert, amelyek a Kr. u. III. évszázad első negyedére keltezhetők, és amelyek közül egyet neki állítottak fa.], egyet pedig ő állíttatott minden bizonnyal főpapságának évében [b.]. Praenomenje és gentilicium a szerint

3 8


hadrianusi polgárjoggal rendelkező család leszármazottja volt, amelyet a tribus szerint Sarmizegetusában telepítettek le eredetileg. Ritka cognomene kevés esetben Eszak-Italiá- ban, D él-Galliában és Pannóniában fordul még elő.81 A lovagrend tagja volt, és nyilván szülővárosának decuriója is. Egyetlen városban futott be teljes municipális cursust, Sarm izegetusában, amely szerint odavaló lehetett. Ereszkedő rendben feltüntetett városi tisztségeit sarmizegetusai cursusa foglalja keretbe. Sarmizegetusában decurio is volt valószínűleg, illetve ebben a városban betölthette egyik vagy m indkét alsóbb m agistraturát, azaz quaestor és/vagy aedilis volt. Ezek nem szerepelnek egyik feliraton sem, azonban a Ilv iratusnak az adott városban feltételei lehettek. Két másik városban is vállalt tisztségeket. Feltételezhetően a felirat ez esetben is ereszkedő módú időrendet követ a municipális tisztségeket illetően, így az apulumi majd a drobetai hivatalokkal folytatódhatott a pályafutása az alsóbb vagy alsó sarmizegetusai m agistraturá/t/kat követően. Eszerint előbb Apulum coloniájában vált augurrá. A decurionatus társadalmi állapotát is jelezte, nem csak adminisztratív jellegű tisztség volt, ezáltal az augurrá választásakor ő decurióként választott augur volt. Az apulumi auguratust egy drobetai decurionatus követte. Ezután választhatták Sarmizegetusa I lv irjévé82, majd vagy Ilv iri évében vagy azután augurrá is ugyanott. Egy gazdasági jellegű és egy patronusi83, azaz a cursus honorumon kívül eső funkciója is volt, amelyeket feliratának végén vagyis sorrenden kívül tüntettek fel. Az kevéssé valószínű, hogy pályafutása ezzel a gazdasági funkcióval kezdődött volna, illetve nyilvánvalóan patronusnak sem pályakezdőket hívtak meg a collegiumok. Conductor pascui et salinarum volt hasonlóképpen, mint a sarmizegetusai T. Ael(ius) Marius [D 14], így ez a vállalkozása talán Sarmizegetusához köthető; továbbá conductor commerciorum, illetve a collegiorum fabrum centonariorum és nautarum patronusa is volt. Collegium fabrum és/vagy centonariorum majdnem minden városban volt, így Drobetában, Apulumban és Sarm izegetusában is .84 Egyéb felirat híján nem dönthető el, hogy a három közül melyik városban volt a nevezett collegiumok patronusa. Akár több városban is patronálhatta a hasonnevű és célú collegiumokat. A több collegium patronatusa több városhoz is kötődhet, amint a collegiumokat is adott esetekben csak a patronus személye kötötte össze.85 A collegium nautarum patronatusát csak olyan városban láthatta el, amelyben volt kikötő. Apulum mellett a Maroson hajóztak, Drobeta mellett a Dunán. R. A R D E V A N szerint P(ublius) Aeliu s ) Strenuus collegiumi patronatusa Apulumhoz kötődik, amely következtetése az [a.]

8> V ö . B a r k ÓCZI 1 9 6 4 , 3 2 5 ; O P E L IV, 96.

10 V ö . A r d e v a n 1 98 4 , 9 5 - 1 1 0 .

83 V ö . Cl.EMENTE 1 97 2 , 1 4 2 - 2 2 9 .

H Vö. A r d e v a n 1 9 9 8 , 2 85 , 2 9 6 - 3 0 2 , 3 0 3 - 3 0 7 .

85 Vö. HARMAND 1 9 5 7 , 3 4 5 - 3 5 6 ; ld. meg ARDEVAN 1 9 9 8 , 2 8 0 - 2 8 1 .

3 9


felirat apulumi lelőhelyén, illetve a kétségtelenül működő marosi hajózáson alapul.86 A collegiumi patronatusa, illetve a bérleménye nem illeszthető kronológiailag a pályafutásába, kezdetük feltételezhetően a sarmizegetusai decurionatus és Ilv iratus közé tehetők, valószínűbb, hogy a pályafutása első felére. M indenesetre főpapságának ideje alatt is aktuális volt a patronatusa, illetve a bérleménye. Utolsó ismert és időben legkésőbbi tisztsége a „summus honor”87, azaz a tartományi főpapság, amelyet sacerdos Arae Augusti címmel töltött be a Kr. u. III. század első negyedében. Kr. u. 198 és 212 között folyamatosan több Augustus uralkodott, így az egy Augustusra utaló főpapi címe alapján hivatalát Kr. u. 212 után töltötte be. Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában, Kr. u. 222-t követően a főpapi cím változott88, így főpapságát legszűkebben véve az időkereteket Kr. u. 212 és 222 között viselte, valószínűleg még a Kr. u. 220-as évekkel bezárólag. Nincs adat arra, hogy P(ublius) Ael(ius) Antipater [D 5-8] és családja, vagy Ael(ius) Silvanus [D 19] rokona lenne.

M unicipális pályafutása a következőképpen összegezhető: valószínűleg Kr. u. 180-at követően - equo p(ublico), (Pdecurio, quaestor és/vagy aedilis coloniaeO), augur col(o- niae)(2), dec(urio) col(oniae)(3), patron(us) collegior(um) fabr(um) centonar(iorum) et nauta rum ), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), (Ilvir) Ilv iralis, augur col(o- niae)0), Kr. u. 212 után - sacerd(os) Arae Aug(usti), (sacerdotalis Arae Augusti).

D 21

Ael(ius) Valentinusd)

Építési tábla.Apulum. Koslárd (Cojlar). CIL - „Rep. fortasse Apuli extat in vico Koslárd” .CIL III, 7760; E E II, 400; K E R É N Y I 143; D e m i r c i o g l u 1939, 89 nr. 20; K a n 26; M e r i .AT

25; RUSSL’ 1969, 182; S P E ID E E 1978, nr. 29; B f.RCIU - P O P A 1978, 7-8 nr. 4; SA N1E 1989, 1176 b, 1246 nr. 2; CCID 156; IDR III/5, 217;

l(ovi) 0 (p tim o) M (aximo) Dolicbe\no p ro salute imperator(is) | A el(ius) Valentinus vet(eranus) | sa cerdos | templ(um) impendio suo | restituit.

A felirat a Kr. u. 212-t követő időre keltezhető írás és szövegezésmódja, valamint annak

8‘ l.d. A r d e v a n 1 9 9 8 , 3 0 6 - 3 0 7 .

67 Ed. Apui. f ló r 16, 73.

88 V ö . S z a b ó A. 1 9 9 9 ( 2000), 1 1 9 - 1 5 0 .

4 0


alapján, hogy egy császár üdvéért állították. G entiliciuma a családja hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjogát mutatja, cognomene nyugatról terjedő, D él-Galliában és Eszak-Af- rikában gyakoribb név, amelyet keletiek is viseltek elvétve.89 A praenomen hiánya, bár a Kr. u. II. században is előfordul, a Kr. u. III. században gyakoribb, illetve Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultusza a Kr. u. III. században terjedt számottevőbben Daciában is. Egy meg nem nevezett csapattestben szolgált. A felirat lelőhelye és nem caracallai újpolgárra valló gentilicium a szerint akár az apulumi legio XIII Gemina veteranusa is lehetett, m indenképpen a római polgárjog birtokában. Leszerelése után papként tevékenykedett. Felújított egy templomot, de nem írta fel milyen templomot, illetve sacerdosi tisztségét is megjelölte, de nem határozta meg, hogy papsága hova kötődött. A dedikáció okán azonban a templom biztosan Iuppiter Dolichenusé volt, a sacerdos pedig valószínűleg nem lehet más, mint a szentély papja.

A pályafutása a következőképpen összegezhető: A Kr. u. III. század első harmadában - miles (----- ?), veteranus, sacerdos (Iovis Optimi Maximi Dolicheni).

D 22

Ael(ius) Valent(inus](2)

Sírsztélé.Micia.CIL III, 7868; K E R É N Y I 145; T u d o r 1957, 270-271 nr. 127; IDR III/3, 159; A r d e v a n

1992, 47-53; A r d e v a n 267;

D(is) M (anibus) | A elia Hygia vix it \ annis XVIII | A el(ius) V alentfinus dec(urio)?] | col(oniae) A pnl(ensis)? ft(am en )? | libertae e t coniugi | gra ta e \ quam tempus durum \ rapuit fam iliam \ qu(a)e sim ul Dacia te | volu it p ossed it \ M icia secum bave \ pu ella multum adque | in aevum vale.

A 4-5. sorokban a roncsolódott felület m iatt valószínűsített az olvasat. A felirat Kr. u. 180- at követően keltezhető. G entiliciuma a családja hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjogát mutatja a családjának, cognomene nyugatról terjedő, Dél-Galliában és Eszak-Afrikában gyakoribb név, amelyet néha keletiek is v iseltek .90 A colonia Aurelia Apulensium decuriója,

M Vö. M Ó CSY 1959, 194; BA R K Ó C ZI 1964, 326.90 Vö. M Ó CSY 1959, 194; BA R K Ó C ZI 1964, 326.

41


illetve decurióként a colonia flamene volt.91 Nem lehet azonos az előző feliratot állíttató névrokonával. A 8. sorban a „tempus durum ” szavak lehetségesen a Kr. u. 180-ban véget ért befejeződött és sok dunavidéki családot is megtizedelő markomann háborúk pusztításaira utalnak.92

Pályafutásának megismerhető és feltételezhető elemei szerint: Kr. u. 180-at követően a colonia Aurelia Apulensium ordo decurionumának tagja volt, ezt követően valószínűleg a colonia flamene.

D 23

Ael(ius) Vitalianus

Sírsztélé.Porolissum.AÉ 1944: 48b; AÉ 1977: 663; D A I C O V IC IU 1941, 324 nr. 4; A r d e v a n 1984, 95-110; G ü D E A

1989, 769 nr. 39; A R D E V A N 491; ILD 700;

A el(ia) N tce vix(it) am iis XC A el(ins) \ V idor vix(it) a mi is I l i i A el(ia) M (a)m \ rnutio vix(it) a/mis X XIII A el(ius) Vitalia \ mis aitgur fpo]ntif(tx ) q(uin)q(utnnalis) matri et JiHo \ neptiae b(ene) m(eren- tibus).

A felirat a Kr. u. III. század legalább második évtizedére keltezhető, a városalapításhoz és a hadrianusi vagy antoninus piusi polgárjogadományra visszatekintő anya rendkívül magas korához viszonyítva. Az Aelia Nice név előfordul még egy dbiscumi feliraton,93 de a két személy azonosítására nincs más támpont. Az állíttató gentilicium a ugyanaz, mint az anyjának (az anya esetleg az apa szabadosa lehetett vagy egy másik Aelius nomennel bíró család leszármazottja), a nyugati tartományokban gyakoribb Vitálisból képzett cognomene a Duna-vidéken viszonylag ritka.94 Porolissum municipiumának augurja volt, majd pontifexe végül quinquennalisa. (Ettől az értelmezéstől eltekint az ILD szerzője: a 4. sorban augu(r) NiMOO (?) formában bemutatva a szöveget.) A közigazgatási, illetve a két papi tisztség nem csak az állíttató decurionatusát, hanem legalább egy alsóbb m agistraturáját is felté

” Vö. A r d r v a n 1 9 9 2 , 47 -5 3 .

V ö. KOVÁCS 20 0 5 .

w l.d. CIE III, 1548 .

<M V ö . B a r k ó CZJ 1 96 4 , 3 2 8 ; MŐCSY 1 95 9 , 197.

4 2


telezi az állíttatónak. A magistraturákhoz képest a papi tisztségeket illető leg csak annyi látszik biztosnak, hogy a decurionatus és a quinquennalisi tisztség viselete között kapta őket. A quinquennalisi hivatal esetlegesen arra is utalhat, hogy előtte I lIIv ir95 is volt. A feliratot valószínűleg quinquennalisi évében állíttatta.

P á ly a fu tá sa a k ö v e tk e z ő k é p p e n összegezhető: a Kr. u. 210-es é v e k tő l - ( d ecu r io ) , au g u r ,

(po ]n t i f( ex) , q (u in )q (u e n n a l i s ) (m un ic ip i ) . Közben (quaestor vagy aed i l i s ) és e s e t le g (1I I Iv i r ? ) .

D 24

Cn(aeus) Aem[ilia]nus

Oltár.Drobeta. A római erődből.AÉ 1959: 313a; D a i c o v i c i c 1944, 293-294; T u d o r 1968 (O l t ) , nr . 14; A r d e v a n 1984, 95- 110; PETOEESCU 1986, 347 nr . 326; IDR II, 21a; A É 1983: 843; ARDEVAN 18; ILD 59;

Gen(io) ord(inis) \ mun(icipi) H (adriani) [D r(obetensium )] \ Cn(aens) A em filia] \niis I f l v ir et?] vagy Iflv ira l(is)] | pon t fi/ex] | posfu it] | quod [A emilia] \ mis F f- - -]\ 0 E O lf- - -/.

A feliratszöveg legutóbbi teljes kiegészítése a 3-4. soroktól a következő: „Cn(aens) A em filia]\nus I f l v ir et] \ p on tfifex ] \ p o sfu it] \ quod Cn(aens) [A emilia] \nns f f e c ( i t ) de su]\o eodfem (que) dedic(avit)]'\% illetve a bemutatott legújabb (ILD 59) változat szerint a 7. sorban Cn(aeus) nélkül (? non vidi). A 4. sorban a hely szerint a Ilv iratushoz tartozhatott még valami, ha nem a cognomenjét tüntette fel, amely az et kötőszó is lehet, de múlt időre utaló I [Ivi- ral(is)] is. A 7. sortól töredékes a szöveg, a feloldások és kiegészítések szerkezetileg a javasolt formában értelmetlenek. Ha tényleg név szerepel ott, akkor a 8. sorba javasolt P pl. az állíttató fiára vonatkozhat az állíttatónak. Igaza van az IDR szerzőjének97 abban, hogy az oltár állíttatásának indoka is ott kell szerepeljen, azonban valószínűleg nem az idézett AÉ-ban közölt forma szerint. A quod által a felirat letörött része arra vonatkozhatott, hogy az állíttató teljesítette azt, amit pl. a fia (?) fogadott.A felirat a Kr. u. II. századra keltezhető. Kr. u. 117-138-at követően leghamarább 193-ig a

M Vö. A rdp.v a n 1 98 4 , 95-1 10.

% A korábbi javasla to ka t ld. az ID R 11, 2 1 a alatt.

* Ld. IDR 11, 33.

4 3


municipiumi korszak szerint.98 Cn(aeus) Aem[ilia]nus gentilicium a az európai tartományok nagyobb részében előfordul, azaz viselőjének nyugati származására utal.99 Drobeta muni- cipiumában valószínűleg I lv ir volt, illetve pontifex. A papság élethossziglani, míg a Ilv i- ratus100 az adott évre vonatkozhat, ezért csak ez a két tisztsége került feltüntetésre, cursu- sának korábbi állomásai nem. Nyilvánvalóan a municipium decuriója volt, illetve betöltötte az alsóbb m agistraturákat, vagy legalább az egyiket, azaz vagy quaestor vagy aedilis volt vagy mindkettő. Ezt követően választották Ilv irré . A felirat nem utal arra, hogy mikortól volt pontifex is. Azonban ha helyénvaló a kiegészítés, hogy duumvirként állíttatta a feliratot, úgy azelőtt vált pontifexé. A Genio ordinis tett dedikáció inkább aktuális duumviratusra utal.

Pályafutása a következőképpen összegezhető a felirat állításáig: Kr. u. 117-138 - 193 között - (? decurio, feltehetőleg a papság előtt még, de nem bizonyosan quaestor és/vagy aedilis), pontjifex], Iflvirj mun(icipi).

D 25

L(ucius) Ant(onius) Rufus

a. Síroltár.Sarmizegetusa.CIL III, 1491 ; GROAG 1913 , 77 nr. V; IDR III/2, 440 ; ARDEVAN 1984 , 9 5 -1 1 0 ; ARDEVAN

199 ; PlSO 2001 (B M N ) , 3 6 3 -3 7 0 ;

D(is) M (anibus) \ Q uintiniae \ M agnillae | vix(it) an(nis) XXX | A nt(onius) Rufus | llv ira l(is) coi(oniae) | maritus et \ A nton ii Pris\cus Rufus \ Rufinus dec(uriones) | col(oniae) filii .

Kr. u. II. század.

b. Síroltár.Sarmizegetusa.CIL III, 1490; IDR III/2, 376; A r d e v a n 198; P l S O 2001 (BMN), 363-370;

v“ Vö. A rdf.v a n 1 99 8 , 36.

'w Vö. O P E L I2, 29.

1(10 Vö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

4 4


D(is) M (anibus) \ L(ucius) A nt(onius) Ruffus] \ llv ira l(is) [col(oniae)] \ Sann[i^(egetusae)] \ vix(it) an(nis) [- - 7 | L(ucii) A nton[i(i) Pris] \ cus eq(uo) fpnb(Hco)] \ et Rt fu f s et RuJJinus decur(iones) | co[l(ottiae)] | ftH(i) et f heredes].

Kr. u. II. század.

c. Tábla.Sarmizcgetusa, decumanus maximus a tetrapylon közelében.AÉ 2001: 1719; PlSO 2001 (BMN), 365-370 nr. 8; ILD 248; PlSO 2006, nr. 42;

A[- - - ? Fl]av[?iae] \ s[tolat]ae fem i\ [nae so]cru i | L(ucius) A nt(onins) Rufus ? e fq (u o)p (ub lico )] | p[o]ntij(ex) col(oniae) Sar[m(i%egetusae)] \ R fisci a]dvoc[?atus] \ [---?]■

Kr. u. II sz. vége.

Összesen nyolc sarmizegetusai lelőhelyű feliratról ismert ő és a családja a Kr. u. II. századból.101 Antonius gentilicium uk a nyugati tartományokban mindenütt előfordul, azonban keletiek is nagy számban viselték, de főleg M(arcus) praenom ennel.102 A családban előforduló cognomenek a Daciába települő ős nyugati származására utalnak. Nagyapja Priscus103 (/. 0 . M. | A nto\nius \ Priscus \ ex votom ; I. O. M. \ Aut. Pris. \ ex votom ) a Papiria tribusból, aki Sarmizegetusa első, de legfeljebb második generációs polgárai közül való lehetett, és 62 éves korában hunyt el, nem töltött be semmilyen tisztséget. Egy Priscilla nevű leányt és egy Rufus nevű fiút, aki decurio lett, hagyott maga után: D. M. | L. Aut. Pap. \ Pnsco vi|xit aun. LX11 \ A ntonius Ru \fus dec. col. \ et A ntonia \ Priscilla | p a tr i.m Apja Rufus Sarmizegetusában decurio, aedilis és 11vir volt: L. [Antonio L. f ] | Pa[p. Rufó dec.] \ col. Saruiig. | a ed i[ l Il]u[i]ral. | L. Ant. Epaga\tbus \ patrono \ l. d. d. d .]m és itt a b. felirat. A városi közéletben való szereplése mellett iparral is foglalkozott; egy téglabélyeg tanúsága szerint: Ant. Rufim valószínűleg téglagyártó műhelye volt. Anyja Quintinia M agnilla 30 éves korában hunyt el [a.]. Három fiúk volt, Priscus, Rufus és Rufinus, akik anyjuk halá-

'u' Vö. PlSO 2 0 0 1 , 3 6 3 - 3 7 0 .

Vö. M ő c s y 1 95 9 , 1 5 1 ; O P E L l 2, 6 1 - 6 2 .

103 V ö. O P E L III, 163.

Ld. ID R 111/2, 2 3 4 = C IL Hl, 79 0 9 .

1051.d. IDR 111/2, 2 34a = CIL 111, 143 0 .

Iu6 Ld. 1DR 1 1 1 / 2 , 3 7 5 = CIL 111, 148 9 .

Iu: Ld. 1D R 111/2, 1 0 4 ; v ö . meg A RD EV A N 1 9 8 6 - 1 9 8 7 , 1 2 7 - 1 3 2 ; ld. incg ArDF.VAN 1 99 3 , 2 1 - 2 7 .

IU5 Ld. 1DR 111/2, 5 4 2 = CIL 111, 80 7 5 , 4 a-b = ILD 298.

45


Iákor már decuriók voltak. Utóbbi kettő cognomenjei Észak-Italiában gyakoriak, illetve Dalmatiában, de a nyugati tartományokban is előfordulnak.109 Apjuk halálakor az idősebbik fiú, Priscus már a lovagrend tagja, a két fiatalabb még csak decurio volt (b.|.A középső fiú, ifj. L(ucius) Antonius Rufus, Sarmizegetusa decuriója bátyjához hasonlóan [b.] a lovagrendbe emelkedett valam ikor a Kr. u. II. század végén [c.]. Feliratán, amelyből értesülünk a lovagrendi tagságáról, ugyanúgy nem írta már ki a decuriói rangját, mint ahogy korábban már lovagrendi bátyja sem. Sarmizegetusa pontifexe volt, továbbá valószínűleg advocatus fisci.110 További tisztségeiről, hivatalairól nem tudunk a felirat [c.] töredékessége miatt. A feliraton szereplő stolata femina, a sógornője, bátyjának L. Antonius Priscusnak lehetett a felesége.111

A feliratokból megismerhető pályafutásának elemei: a Kr. u. II. század végén - dec(urio) col(oniae), e[q(uo) p(ublico)], p[o]ntif(ex) col(oniae), [Pfisci a]dvoc[?atus], [- - -?], lehetségesen m unicipális közigazgatási hivatalokat is betöltött.

D 26

M(arcus) Ant(onius) Maximujs]

O ltárforma építési felirat.Porolissum. II. Dolichenum, a municipium déli szélén a falon belül.AÉ 2001: 1706-1707; G ü D E A - TAMBA 2001, 25, 97; P lS O 2001 (AMN), 224-228, 225 nr. 2; P lSO 2005 (Weber Fs.), 325; ILD 683;

I(ovi) O(ptimo) M (aximo) [D (oiicbeno)] | p ro sa lu te et fin colu ] \mitate lm p(eratoris) C (aesaris) M (arci) fA ut(oui)] \ Gordiani Pii F el(icis) A ug(usti) | et cob(ortis) III Camp(estris) M (arcus) A ur e liu s ) Fia | (v)us I l l l v i r m (unicipi) S(eptim i) P (orolissensis) M (arcus) A nt(onius) M aximufs/ | vet(e- ranus) e t dec(urio) o[rnat]us ornam(entis) U llv ir(a libus) \ w (un icip i) s(upra) s(cripti) et A ure(lius) Fla(v)us dec(urio) m (unicipi) vegesifm i a [r(tus) / | sacerdotes dei et coh(ortis) s(upra) s(criptae) [t]emp- fi(um ) cum] | tabernis (a)ere suo feceru fn t],

A felirat Kr. u. 238-244 közé keltezhető. G entiliciuma szerint egyaránt származhatott a la

"» V ö . M ö C S Y 1 9 5 9 , 1 88 ; B a r k Ó C ZI 19 6 4 , 3 2 2 - 3 2 3 .

" u V ö . B h r g p .r 1 9 5 3 , 352 .

111 A csal ád hoz ld. P lS O 2001 (BM N), 3 6 3 - 3 7 0 .

4 6

w ■

tin illetve a görög birodalom részből,112 cognomene ugyanezen jellem zőket m utatja,113 vagyis nem utal orientális származására, ahogy papsága okán várhatnánk. Egy meg nem nevezett csapattest veteranusa (talán a feliraton szereplő coh. III Camp.) volt, valamint a municipium decuriója, aki a IlIIviri jelvények viselésére is fel volt jogosítva. Ezen kívül egyértelműen utal arra, hogy a felirat dedikációjában megnevezett istenségnek volt a papja, azaz sacerdos I. O. M. Dolicheni a porolissumi második szentélyben,114 illetve papja volt a feliraton megnevezett coh(ors) III Camp(estris) csapattestnek. A szentély a városfalon belül épült,115 valószínűleg nem magántelken, hanem közterületen.116 Utóbbi esetben a város alkalmazásában álló sacerdos volt. A cohorsnál betöltött papsága nem feltétlenül jelenti ugyanazt, mint a Dolichenus papsága, de valószínű. Ez esetben a cohors is alkalmazott külön Dolichenus papokat [ld. még D 30, 31, 90, 91, 92], akik úgyszólván civilként, de veteranus létükre mégis a katonasághoz is kötődően látták el a hagyományos táborvallás117 melletti Iuppiter Dolichenus központú tábori kultusz irányítását. A Dolichcnumot és a ta- bernákat ő és két szintén Dolichenus pap és városi tisztviselő kollégája építtették. A tabernae összefügghetnek egy néhány évvel korábban tevékenykedő porolissumi Dolichenus pap borkereskedői m ivoltával; eszerint a porolissumi sacerdotes Iovis Dolicheni egy része borkereskedelemre is szakosodhatott [vö. D 37], A szóbanforgó Dolichenum a második Porolissum bóllls és a később épült. Csak kisebb tárgyi emlékek által ismert elődje lehetségesen 235-ben, Maximinus Thrax (Kr. u. 235-238) hatalomra kerülésekor pusztult e l.m

Pályafutásának a felirat szövegéből megismerhető elemei a következőképpen összegezhetők: a Kr. u. III. század második évtizedétől - (katona, nem ismert milyen beosztásban, mivel esetleges altiszti fokozatát külön nem jelölte, lehetségesen miles volt), vet(eranus), Kr. u. 238-244 között már - dec(urio) o[rnat]us ornam(entis) 11IIvir(alibus) m(unicipi), sacerdos dei (Iovis Optimi Maximi Dolicheni), sacerdos coh(ortis). A papság időben megelőzheti a városi tisztségeket.


112 Vö . O P E L I2, 6 1 - 6 2 .

"> V ö. MÓCSY 1 95 9 , 1 8 1 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 3 1 8 ; O P E L III, 70 -7 2 .

119 Vö. CUDF.A - T a m b a 2 0 0 1 , 62.

"5 Ld. G u d e a - T a m b a 2 0 0 1 , Fig. 5, LM 1 és Fig. 11 .

" « Vö. WlSSOWA 1 9 1 2 , c. 65. , 4 6 7 / 8 - 4 6 8 / i - 4 6 9 / s .

117 V ö . öss?.cfog]alóan DoMASZEWSKI 1 8 9 5 , 1 1 0 - 1 1 3 cs E. BlRI.P.Y 1 9 7 8 , 1 5 0 6 - 1 5 4 1 ; ld. meg HEI.GELAN'D 1 97 8 ,

1 4 7 0 - 1 5 0 5 ; R ic h m o n d 1 96 3 , 1 8 5 - 1 9 7 .

"» Vö . G u d e a - T a m b a 2 0 0 1 , 1 9 - 4 6 , 5 1 - 6 4 .

119 Vö . T ó t h i . 1 9 7 6 , 69 -8 8 .

4 7


D 27

M(arcus) Antonius Valentinus

a. Tábla több darabban.Sarm izegetusa, amfiteátrum.CIL III, 13790 + 13786 + 12593; P l S O 1977, 647-650; IDR III/2, 326; SZABÓ A. 2004 {ArcbÉrt), 113-114 nr. 10 (b);

[D eae?] Neme [si A ugustae?] \ f?O m nip]o[tenti sacrum?] | [M (arcus)? A nt]oni[us Valentinus ?] \ /’pa tjronu s cofll(egi) fjab r(um ) | [?dec(urio) mu]nicip[i A ]pul(ensis) | /tem pljum vfetustate?] \ [?con-lapsurn renovavit vagy r e s t i tu i t .............................. JN A f.J | [• - -/ A pulfensis?).


Kiegészítés tőlem az 1., 2., 5., 6. sorokban. I. PlSO lehetségesnek tartotta,120 hogy M(arcus) Antonius Valentinus lehetett az állíttató. A sarmizegetusai kőamfiteátrum Antoninus Pius alatt 158-ban épült,121 így a hozzátartozó Nemesis szentélyt122 ő csak felújíttathatta, ha valóban arról szól a felirat. A b. alapján az 5. sorban decurio állhatott a municipium szó előtt.

b. Oltár vagy bázis. Bizonytalan hitelességű.Apulum. Elveszett.DRASKOV1CH, m s . L u x e m b u r g , 17 -18 nr. 40.

M arti A ug(usto) | p ro salute lm p(eratoris) | Caes(aris) M (arci) A ntonii | Gordiani P ii \ F elicis A ug(usti) | M (arcus) A ntonius | Valentinus | ecj(ues) R(omanus) dec(uno) col(oniae) A pul(ensis) \ sacerdos A rae | A ug(nsti) u(ostri) \ d(ono) d(edit).


A felirat, ha nem a c. interpolált változata, úgy a főpap egy következő egyébként hasonló szövegű felirata Sarmizegetusáról. Két különbséget tartalmaz a jó állapotban lerajzolt és

l2ü Ld. ID R I I 1/2, 2 77 .

121 V ö . Al.ICU 1 9 7 8 , 1 7 3 - 1 7 7 ; Al.lCU 1 99 7 , l ü l .

122 Ö s sze fo gl a ló an ld. HORNUM 1 99 3 .

4 8


kétségtelenül hitelesen fennmaradt c. felirathoz képest. M. Antonius Valentinus itt a colonia Apulensium decuriója, illetve nincs feltüntetve a coronatus Daciarum 111 címe. A két különbség és az eltérő lelőhely megjelölés elégséges ahhoz, hogy ne ugyanannak tekintsük a feliratot. Fenntartást csak az okozhat, hogy N. DRASKOVICH valószínűleg egy kéziratból másolta és nem látta a feliratot, amint feliratai nagyobb részét sem. A Kr. u. 238-244 közötti keltezés valószínűsíti, hogy ugyanarról a személyről van szó.

c. O ltá r .

S a r m i z e g e t u s a . Nagyosztró v a g y Várhely. Elsülyedt Szegednél a Tiszában.M A R S I G U 1726, II. p l . 57; CIL III, 1433; ILS 7129; K l í R É N Y I 272; D f j n i n g f . r 1965, 1 18- 119; D a i c o v i c i u 1966, 155-163; IDR III/2, 266; F i s h w i c k 1987, 302; A r d f . v a n 148a; S ZA BÓ Á . 1999 (2000), 119-150; S z a b ó A. 2004 (ArchÉr/), 113-114 n r . 10;

M arti A ug(usto) \ p ro salute Imp(eratoris) \ Caes(aris) M (arci) A ntoni \ Gordiani P ii \ Felic(is) Aug(nsti) | M (arcus) A ntonius | Valentinus \ eq(ues) K(omanus) dec(urio) m (unicipi) A pul(ensis) \ sacerdos A rae | A ug(usti) n(ostri) \ coronatus Dac(iarum) \ 111 d(ono) d(edit).


Két felirata [b., c.] Kr. u. 238 és 244 közé keltezhető. A személyéhez bizonytalanul köthetőa. felirat a tisztségek alapján Kr. u. 238 elé keltezhető.123 Antonius gentilicium a a nyugati tartományokban mindenütt előfordul, azonban keletiek is nagy számban v iselték .124 Az Antonius gentilicium előtti M(arcus) praenomen, Marcus Antonius majd három évszázaddal korábbi keleti „regnálására” utal, illetve az akkori polgárjog-adom ányozásaira. M(arcus) Antonius Valentinus elődei talán valóban a keleti birodalomfélből telepedtek Daciába. Cognomene nyugati és keleti közegben egyaránt használt vo lt.125Római lovag volt, a colonia Aurelia (?) és a municipium Septimium Apulensium decuriója, majd tartományi főpap III. Gordianus alatt Kr. u. 238-244 között. Lehetségesen Apu- lumból származott, azonban hogy eredetileg a colonia vagy a municipium polgára volt-c, nem dönthető el. Ha az [a.] felirat töredékes collegiumi patronatusra126 vonatkozó utalását összefüggőnek tekintjük az utána következő municipium kitétellel, a főpap személye talán a municipiumhoz köthető szorosabban, így a feltételezhető teljes municipális cursusa is,

l2J V ő . meg PlSO 1 9 7 7 , 6 4 7 - 6 5 0 .

124 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 5 1 ; O P E L I2, 6 1 - 6 2 .

125 V ö . M ÓCSY 1 9 5 9 , 1 94 ; BA R K Ó C ZI 1 96 4 , 326 .

I2(' V ö . C l.EM F.N TR 1 97 2 , 1 42 - 2 2 9 .

49


mivel a főpapságig legalább egy városban teljes cursust tölthetett ki. Ezeket az alsóbb tisztségeket a Kr. u. III. század 20-as, 30-as éveiben kellett viselje a viszonylag szűk idősávba keltezhető főpapsága szerint, továbbá ugyanekkor válhatott a collegium fabrum patronusává. Egy, a sarmizegetusai amfiteátrumból előkerült nagyon töredékes oltár mára e lveszett és csak rosszabb másolatról ismert szövege talán szintén az ő nevét és tisztségét örökíti meg: - - -?/ | p ro sa/f- - -] \ An. Va![- - -/ | Aug. P R Pf- - -/| rum [- - -].]21 A megmaradt folytatás alapján, és mivel oltárról van szó, legalább egy istennév kellett szerepeljen a fenn nem maradt párkányon. A felirat pro sál. és Aug. töredékeiből, illetve a 3. m egmaradt sorában vélt betűk alapján korábban helytartóra gondoltak, és ez befolyásolta a felirat értékelését. Ilyen helytartó nem ismert egyelőre, a sor felül kerekedő betűi Valentinus coronatus tisztsége első három betűjéből is származhatnak, amely tisztséghez tartozhatotta 4. s o r ] | rum végződése pl. a Dacia] | rum [ I I I folytatásból. A szövegben ligaturákis lehettek. A lelőhely támogatná a főpapként való értékelését a személynek, akinek az üdvéért a feliratot állították. A 3. és 4. sorok a tartománygyűlés nevét is tartalmazhatták concilium provinciarum Dac. III alakban, amelyből a ] |rum végződés akár a provinciarum,akár a Daciarum része lehetett. Ebben az esetben a tartománygyűlés által a főpap üdvéért emelt oltárról, vagy inkább neki állított szoborról lehet szó [vö. ADDENDUM 2. 2]. Főpapi címe két változatban maradt fenn [b., c.|, ezek közül a hivatalának székhelyét adó sarmizegetusai változat fogadható el formaszerűen teljesnek [c.] azáltal, hogy Daciában a három tartományra utaló, a tartománygyűlés vezetőséget jelentő coronatus Daciarum III cím is fel van tüntetve.128 Apulumban [vö. b.] ennek kisebb jelentősége lehetett, így csak a főpapi címet íratta fel. A két főpapként állíttatott felirat közül ez lehet a korábbi. Je len leg b izonyíthatatlan lehetőségként az is felvethető, hogy előbb a főpapságra választották meg az apulumi M(arcus) Antonius Valentinust, majd beiktatták tartománygyűlésvezetőnek is, és ez érzékelhető a feliratok különböző megfogalmazású tisztségeiméi által.

Pályafutása a fennmaradt feliratszövegek által a következőképpen összegezhető: a Kr. u.III. század elejétől - eq(ues) R(omanus) csak 197 után: dec(urio), (valószínűleg quaestor és/vagy aedilis, I lIIv ir ?) [pat]ronus co[l!(egi) f]abr(um) (?) m(unicipi), (dcc(urio) colo n iae )? ), 238-244 között sacerdos Arae Aug(usti) n(ostri), coronatus Dac(iarum) III, (sacerdotalis Arae Augusti).

{Atennais —> D 90}

n- Ld. CIL III, 1 2 5 8 2 = ID R 1II/2, 354 .

'2» Vö . S z a b ó A. 1 9 9 9 ( 2000), 1 1 9 - 1 5 0 .

5 0


D 28

Aur(elius) Bassinus

Oltár ? Bázis? Fogadalmi felirat.Apulum. CIL - „Alba Iulia in domo principis” .

CIL III, 1108; EE IV, 150; ILS 4344; K e r É n y i 2147; SANIE 1989, 1265 nr. 105; IDR III/5, 103; K a i z e r 2004, 567;

Deo So/i | Hierobolo | A ur(eÍius) Bas \ sinus dec(urio) \ col(oniae) A equens(is) \ sacerd(os) nu |- minum v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

Apulumból előkerült felirata a Kr. u. III. század első felére keltezhető, gyaníthatóan Kr. u. 212 utáni időre. G entiliciuma jelezte polgárjogát felmenője már Marcus Aurelius alatt is megszerezhette, de valószínűbb, hogy Kr. u. 212-ben a Constitutio Antoninianával jutott hozzá.129 Cognomenje az európai tartományok nagyobb részéből ism ert, azonban a dedikáció okán syriai származása is létező lehetőség.130 A dalmatiai Aequum coloniájának decuriója volt és egyenként nem megnevezett numenek sacerdosa, akik közé talán a palmyrai Deus Sol Hierobolus - [H jierhibol - Yarhibol is beleértendő.131 Apulumi oltárállítása vallási szempontú vagy üzleti útjának emléke is lehet, így bizonytalanul számítható a tartomány papságába. Azonban a dalmatiai Aequum decuriójaként élhetett és papként tevékenykedhetett Daciában is. Deus Sol Hierobolusnak egy papja még ismert Apulumból [D 17], így van lehetősége egy apulumi szentély létét feltételezni.

Pályafutásából a következőket ismerjük: a Kr. u. III. század első felében - dec(urio) col(oniae), sacerd(os) numinum.

D 29

M(arcus) Aur(elius) Comat(ius) Super

a. Tábla.

129 V ö . ö ssze fo g la ló an W oi.FF 1976.IW Ld. SANIP. 1989, 1265; vö . m eg O PE L I2, 114.

111 Vö. BARBULESr.il 1984, 135, 177 ; SANIE 1989, 1237 -1238 .


Apulum. Elveszett.A r i o s t i 1 722 , m s . 3 ., 17; CIL III, 1002 ; ILS 326 8 a ; KERÉNYI 656 ; GOSTAR 1965 , 241 -;

B Á R B U L E S C ü 1972 , 204 nr. 7, 20 7 ; IDR III/5, 62 ; S z a b ó Á. 2 0 0 4 (O rbis A ntiquus), 7 9 7 -8 0 0 ;

Dianae \ M ellificae | sacrum \ Com(atius) Su\per.

Kr. u. 193-211 közö t t .

b. Tábla.Apulum. A gyulafehérvári vár falából.CIL III, 1095; ILS 3268b; KERÉNYI 369; BODOR 1963, 217 nr. 40; IDR III/5, 241; SZABÓ

Á. 2004 (Orbis Antiquus), 797-800;

[L ibero p ]a tr i e/ Liberae \ f- - -iu js | f- - -Jtus | [- - -J?CF | [- - -? M (arcns) A ur(elins) Co\mat(ius) Super | an- eq(uo)] p (ublico). tistes.

Kr. u. 212 után.

c. Tábla.Apulum. A gyulafehérvári (Álba Iulia, Karlsburg) vár (Cetate) falából.CIL III, 1096; ILS 5552; KERÉNYI 368, 655, 1 144, 1954; CIMRM II, 1978; T U D O R 1964, 288-; IDR III/5, 242; SZABÓ A. 2004 (Orbis Antiquus), 797-800;

Pro salu te [sua? et suorum] | M (arcus) A ur(elius) Comat(ius) Super defc(urio) antist(es)] M (arcus) \ Comat(ius) Exsuperatus Petr[o]/iia Celerina m ater Herennia E nresis eius \ filio r(um ) Supenan i Exsuperanti \ani Superstitis Superes cryptam | cum porticibu s et apparatori\o et exedra pec(unia) sua fe - c(erunt) l(ibenter).

Kr. u. 212 után.

d. Fogadalmi felirat. Oltár?Apulum. Elveszett.CIL III, 1154; CIL III, 7775; ILS 3268; B A r b u i .ESCU 1972, 204 nr. 14; A r d e v a n 350; IDR III/5, 349; Szab ó Á. 2004 (Orbis A ntiquus), 797-800;

Silvano Si/re \stri et D ianae | M (arcus) A ur(elius) Comat(ius) \ Super dec(urio) an [t]is \tes p ro salute

5 2


| sua et Comatior(um) | Superi an i Supe \ res Exsupera | lia n i S ap er \ s ii tis filio r(um ) \ v(otum) s(oh it) l(ibeiis) m(erito).

Kr. u. 212 után.

Négy apulumi lelőhelyű feliratról ismert, amelyek a Kr. u. II. század végétől és a III. századra keltezhetőek. A Kr. u. II. század végén, a III. század elején már tevékenykedő, valószínűleg peregrinus jogállású Comatius Super polgárjogát a Constitutio Antoninianával kaphatta, így bővült a neve M(arcus) Aur(elius) Comat(ius) Super alakúra. Comatius Su- peren kívül a családból ismert még apja, anyja és gyerm ekei, akik a Daciában szokatlan gentilicium mellett még különösebb cognomeneket viseltek. Eredeti gentilicium uk, a Pannóniában is előforduló Comatius kelta eredetű.132 A Super cognomen a nyugati tartományok kelta őslakosságú területein gyakoribb ,133 a Comatius névvel együtt való előfordulása a nyugati tartományok egyikéből (Galliából?) való származására utal. Első ismert tisztsége szerint már a római polgárjog birtokában antistes volt, vagyis egy szentélynek - szentélykörzetnek, valószínűleg az apulumi Locusnak az elö ljáró ja.134 Római polgárként és antistesként emelkedhetett az ordo decurionum soraiba a Kr. u. III. század tízes, húszas éveiben. A Liber Páternek és Libcrának szentelt felirat az 1990-es években feltárt marosportói (Partoj) szentélyhez vagy inkább gyülekezőhelyhez tartozhat135, így az apulumi colonia Aureliában lehetett decurio. Figyelemreméltó, hogy ő is, akár a dunavidéki antistesek, részben főpapokkal összeköttetésben és tartomány vagy tartománygyűlési székhelyen, de mind állítottak Nemesisnek feliratot, vagy a N emesisszel rokonlényegű Fortunának vagy Dianának, aki, ahogy egyik aquincumi esetben is látható, adott összefüggésekben szintén m egfeleltethető Nemesisszel [vö. D 40, 59].136

A feliratszövegekből megismert és az életére vonatkozó adatok szerint, pályafutása a következőképpen alakult: a Kr. u. II. század végén - peregrinus, Kr. u. 212-t követően római polgár, antistes, dec(urio) (coloniae).

132 Vö. B a r k Ő C Z I 1 96 4 , 3 0 1 ; GOSTAR 1 9 6 5 , 2 5 3 ; B A rb I 'I .E S C U 1 98 4 , 2 0 6 sk.

133 Vö. W niSBF.RG F.R 1 9 6 8 , 2 59 ; ld. még M Ó CSY 1 95 9 , 15 9 ; B a r k ó C Z I 1 9 6 4 , 325 .

133 Vö. A. SZARÓ 2 0 0 4 (O rb i s A m iq u u í ) , 7 8 7 - 8 0 1 .

133 IDR 111/5, 1 9 0 ; RUSU-PESCARl' - AUCU 2 0 0 0 , 50.

136 Vö. meg pl. Pan nó ni áb ól AH 1 92 9 : 2 2 6 = VoRBP.CK 198 0 a , 101 = SZARÓ 2 0 0 6 , P 51 - Pannon ia S up er io r ,

C arnun tum ; CII. I l i , 1 0 4 4 0 — SZABÓ 2 0 0 6 , P 6 0 - Pannon ia In fer io r , Aqu in cu m ; CII. 111, 1 0 9 1 1 = RSS, 37 = R1U

21 — SZABÓ 2 0 0 6 , P 62 - Pa nn oni a S up er io r , Savaria.


D 30

Aure(lius) Fla(v)us

O ltárforma építési felirat.Porolissum . II. Dolichenum.G u d e a - T a m b a 2001, 25, 97; P i s o 2001, 224-228, 225 nr. 2; AH 2001: 1706-1707; P i s o

2005 (Weber Fs.), 325; ILD 683;

I(ovi) O(ptimo) M (aximo) fD (olicbeno)] \ p ro salu te et [incolu]\m itate Imp(eratoris) C (aesaris) M (arci) lA ntfoni)] | Gordiani P ii F el(icis) A ng(usti) \ et coh(ortis) III Cawp(estris) M (arcus) A u- r(elius) F la\(v)us l l l l v i r m (unicipi) S(eptim i) P (orolissensis) M (arcus) A nt(onius) M aximufs] \ ve- t(eranus) et dec(urio) o frna tju s ornaw (entis) I lllv ir(a lib u s) \ m (unicipi) s(upra) s(cripti) et Aure(Hus) Fla(v)us dec(nrio) m (unicipi) v eg es ifw ]a fr(iu s)] \ sacerdotes dei et cob(ortis) s(ttpra) s(criptae) ft]emp- fl(um ) m m ] | tabernis (a)ere suo feceru fn t].

Az építési felirat Kr. u. 238-244 közé keltezhető. G entiliciuma szerint valószínűleg Cara- callától kapott polgárjogot. Cognomenje germán közegből ismert.*37 Több személy viselte még, akik Iuppiter Dolichenus sacerdosai vo ltak .138 Porolissum municipiumának decuriója volt és vegesim arius, továbbá Iuppiter D olichenus, illetve a cohors III Campestris sacerdosa. Iuppiter Dolichenus nem kapott helyet a tradicionális táborvallásban,139 így külső papokat alkalmaztak a részére [D 26, 31, 90, 91, 92], I. PlSO felvetette a lehetőséget,140 hogy az apulumi: I. 0 . AI. D. | A urelii | A lexan\der et F la\(v)us suri | negotia \ tores ex \ voto l. p .U] feliraton szereplő Aurelius Fla(v)us szír kereskedővel lenne esetleg azonos vagy annak leszármazottja lenne, amely lehetőség feltehető, de közvetlen bizonyíték nincs rá egyelőre. Amennyiben azonosak, úgy kereskedő is volt, hasonlóképpen a néhány évvel korábban a thraciai Augusta Traianaban Dolichenumot felújíttató kollégájához |D 37], A Dolichenu- mot és a tabernákat, ő és két szintén pap és városi tisztviselő kollégája építtették. A szentély a városfalon belül épült,142 valószínűleg közterületen. Ezáltal a város területén hivatalosan ténykedő sacerdos lehetett.143 Az általa is építtetett Dolichenum a második Poro-

127 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 17 4 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 3 12 .

" » V ö . T óth 1. 1 9 7 6 , 1 5- 39 .

'v' V ö . ö s sz e fo g la ló an DOMAS7.EWSK1 1 8 9 5 , 1 1 0 - 1 1 3 ; E. BlRl.r.Y 1 97 8 , 1 5 0 6 - 1 5 4 1 .

' « l a ! . P i so 200! (AMN), 233.E d . CIE 111, 7761 = 1ES 4304 = SANIF. 1989, 1246 n r . 3. = CC1D 153; vö . m é g B a i .I.A 2000, 103-113.

142 Ed. G u d e a - T a m b a 2001, F ig . 5, EM 1 c s F ig . 11.;4i Vö. W lSSO W A 1912 , c . 6 5 , 4 6 7 / 8-4 6 8 / i .--4 6 9 / s .

5 4


lissumból144 és :i későbbi. Az elődje lehetségesen 235-ben Maximinus Thrax hatalomra kerülésekor pusztult e l .145

A felirat szövegéből megismert tisztségei és hivatalai szerint, pályafutása a következőképpen alakult: Kr. u. 238-244 között - dec(urio) m(unicipi), vegesi[m]a[r(ius)], sacerdos dei, sacerdos coh(ortis). Papsága megelőzheti a városi pályafutását.

D 31

M(arcus) Aur(elius) Fla(v)us

a. Oltár.Majdaniste.AÉ 1968: 4 1 5 ; CCID 125 ; PlSO 2001 (AMN), 233 ;

l(o i’i) O (ptiwo) M (aximo) D(olicbeno) \ et Castor(ibus) M (arcus) A ur(elius) F la(v)us s(acerdos) I(ovis) [0(ptim i) ] | M (axim i) D (olicbeni) v(otum) s(oh'it) /(ibeus) l(aetus) m(erito).


b. Mészkő, oltárforma építési felirat.Porolissum. II. Dolichenum.AÉ 2001 : 1 7 0 6 -1 7 0 7 ; G U D E A - TAMBA 20 0 1 , 25 , 97 ; PlSO 2001 (AMN), 2 2 4 -2 2 8 , 225 nr. 2;

PlSO 2 005 (W e b e r F s . ) , 3 2 5 ; IL D 683 ;

l(ovi) O(ptin/o) M(axiino) [D (olicbeno)] \ p ro salu te et fiticolu] \mitate Imp(eratoris) C (aesaris) M (arci) IAnt(om’j j \ Gordiani P ii F el(icis) A ug(nsti) | et cob(ortis) III Camp(estris) M (arcns) A ur(elius) Fia | (r)us I l l l v i r m (unicipi) S(eptim i) P (orolissensis) M (arcus) A nt(onius) M aximufsJ \ vet(eranus) et dec(urio) ofrnat]u s ornaw(entis) Ullvir(aHbus) | w(un icip i) s(npra) s(cripti) et A ure(lius) F la(v)us dec(urio) m (unicipi) vegesifm ]a[r(ius) / | sacerdotes dei et cob(ortis) s(upra) s(criptae) [t]emp[l(um ) cum] | tabentis (a)ere suo feceru fu t].

Kr. u. 2 3 8 -2 4 4 k ö z ö t t .

'« V ö . GUDF.A - T a m b a 2 0 0 1 , 1 9 -4 6 , 5 1 -6 4 .

145 V ö . T óth 1. 1 9 7 6 , 6 9 -8 8 .

5 5


Az ő esetében valószínűleg helyénvaló a 1. PlSO felvetette lehetőség,146 hogy mindkét feliraton ó szerepel. A [b-1 felirat Kr. u. 238-244 közé keltezhető, az [a.] időrendje megelőzheti a [b.] keltezését. M(arcus) Aur(elius) Fla(v)us gentiliciuma szerint valószínűleg Ca- racallától kapott polgárjogot. Cognomenje germán közegből ismert.147 Több személy viselte még, akik luppiter Dolichenus sacerdosai voltak.140 A Dolichenum építésének évében a municipium I l l lv ir je volt. A IlIIv iratus149 feltételezi, hogy a municipium decurionatusa mellett legalább egy alsóbb magistraturát is betöltött, azaz quaestor vagy aedilis volt. A városi magistraturák viseleté mellett luppiter Dolichenus papja volt. A szentély a városfalon belül épült,150 valószínűleg nem magántelken, hanem közterületen. Ezáltal valószínűleg hivatalos körülmények között tevékenykedő álló sacerdos volt,151 amelyet IlIIviratusa csak alátámaszt. Emellett a cohors 111 Campestris sacerdosa volt valószínűleg ugyanazon istenség szolgálatában. Mivel luppiter Dolichenus nem kapott helyet a tradicionális táborvallásban,152 így alkalmazhattak a részére külső papokat fid. még D 26, 30, 90, 91, 92], A Do- lichenumot és a tabernákat ő és két szintén Dolichenus pap és városi tisztviselő kollégája építtették. A Dolichenum a második Porolissumból153 és a későbbi, az elődje lehetségesen Kr. u. 235-ben Maximinus Thrax (Kr. u. 235-238) hatalomra kerülésekor pusztult el.1,4

A felirat szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: valószínűleg Kr. u. 212-től - római polgár, s(acerdos) I(ovis) [O(ptimi)] M(aximi) D(olicheni), illetve dei, Kr. u. 238-244-ig (decurio, quaestor vagy aedilis) és valószínűleg sacerdos coh(ortis), Kr. u. 238-244 között IlIIvir m(unicipi).

D 32

Aur(elius) Gaianus

Oltár.Porolissum.

' « l.d . P iso 2001 (A M N ), 233 .

V ö. M ó CSY 1 9 5 9 , 174 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 12 .

' « V ö . TÓTH 1. 1 9 7 6 , 15 -3 9 .

V ö . A rdf.v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

'5 0 l.d . GUDF.A - T a m b a 2 0 0 1 , Fig. 5, LM 1 és Fig. 1 1 .

'5' V ö . WlSSOWA 1 9 1 2 , c. 65 ., 4 6 7 / „ -4 6 8 / i - 4 6 9 / s .

'52 V ö . ö ssze fo g la ló a n DoMASZF.wSKl 18 9 5 , 1 10 -1 13 ; F.. BlRl.F.Y 19 7 8 , 1 5 0 6 - 1 5 4 1 .

' « V ö . G u df.a - T a m b a 2 0 0 1 , 1 9 -4 6 , 5 1 -6 4 .

' » V ö . T óth 1. 1 9 7 6 , 6 9 -8 8 .

56


AÉ 1944: 50; AÉ 1977: 662; DAICOVICIU 1941, 325 nr. 6; RUSSU 1969, 183; GUDF.A 1989, 768 nr. 37; Sanif, 1989, 1253 nr. 40; ARDF.VAN 486; ILD 694;

De(tte) Suri \ae A ur(elius) \ Gaianus dec(urio) w (unicipi) P (orolissensis) \ sace(r)do[s].

Felirata a Kr. u. III. századra keltezhető, Kr. u. 200-211 után. Aurelius nomenjét a Constitutio Antoniniana révén kaphatta 212-ben, cognomene syriai származását mutatja ,155 amit alátámaszt a dedikációban szereplő istennév is. Daciából egy hasonló nevű veteranus ismert Potaissáról.156 Aur(elius) Gaianus porolissumi decurio volt, valamint sacerdosi címmel bírt. A dedikáció alapján egyértelműen nem állapítható meg, hogy melyik istenségnek volt a sacerdosa. Általánosságban egyik Porolissumban is jelenlevő keleti kultusz szentélyének papja volt lehetségesen a municipium szolgálatában, amennyiben a szentély közterületen állt. Valószínű, hogy alapvetően mégis Iuppiter Dolichenus sacerdosa volt, aki az ugyanabba a pantheonba tartozó Dca Suriának állított ez esetben oltárt.

Pályafutásának megismert elemei szerint: Kr. u. 212-ben római polgár, 212 után - dec(urio) m(unicipi), sace(r)do[s] (municipi?) volt.

D 33

Aur(elius) Gai(u)s

ültár .Potaissa. CIL - Torda (Turda), Kis u. 6.CIL III, 7681; KERÉNYi 397, 404; BÁRBUI.F.SCU 1994, 160;

l(ovi) O(ptimo) M (axiwo) | et H (e)rcjuli \nvicto et Liber(o) P a[t(ri)j | A nr(elius) Gai(u)s et A u r e lius) Ingenu(u)s [frat(res)] | sacer(dotes) ex vot(o) p(osuerunt).

A felirat Kr. u. 193-tól keltezhető, de az Aurelius nomen a praenomen hiányával a Constitutio Antoniniana157 utáni időre utalja a felirat szűkebb időrendjét. Cognomenje nem ad egyértelmű lehetőséget konkrétabb etnikai hátterének megállapítására, kelta közegben is

155 V ö . Wl'THNOW 19 3 0 , 3 9 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 3 1 3 - syriai szem élyek esetében .

156 l.d . C l 1. I l i , 7 6 8 8 ; vö . KERÉNYI 396 .

157 V ö . WOI.PF 197 6 .

5 7


előfordul.158 Valószínű hogy a colonia Septimia Potaissensiumban volt sacerdos. Nem jelölte, hogy állíttató kollégájával - valószínű a testvérével - együtt melyik istenségnek voltak a papjai. Az oltár dedikációjában három istennév szerepel: luppiter Optimus Maximus, Hercules Invictus és Liber Pater. A szokatlannak tűnő istenhármasságban Septimius Severus hazai Di Auspicesei'39 és ezáltal a Severus kor két kiemelten tisztelt istensége látható az államvallás főistenének társaságában. Bár külön-külön ismertek Hercules, illetve Liber Páter papjai, luppiter Optimus Maximusszal együttes tradicionális kultuszuk egy pappal elképzelhetetlen. Különös tekintettel Herculesre és Liber Páterre az államvallás főistenével együtt a nekik dedikáló papok a város papjainak, azaz sacerdotes coloniaenak vélhetők. A megnevezett istcnalakok számára állíttatott oltár dedikációjának hátterében a hivatalos állami vallás, illetve Septimius Severus hazai isteneinek az uralkodó személye miatt birodalmi szinten ható tisztelete állhatott együttesen.160

A Kr. u. III. század első harmadára vonatkozólag, pályafutásából csak a római polgárjog és a sacerdotium nevezhető meg összefoglalóan.

D 34

Aur(elius) Ingenu(u)s

Oltár.Potaissa. CIL - Torda (Turda) Kis u. 6.CIL III, 7681; K E R É N Y I 397, 404; B á R BU LRSCU 1994, 160;

I(ovi) O (ptiwo) M (aximo) | et H (e)rquli Invicto et JJb er(o ) P a ft(ri)] \ A nr(elius) Gai(n)s et A ur(elius) ltigenu(u)s ffra t(res)] \ sacer(dotes) ex vot(o) p(osuerunt).

Potaissai felirata Kr. ti. 193-tól keltezhető, de Aurelius nomenje a Constitutio Antoniniana utáni időre utalja a leiirat szűkebb időrendjét.161 Cognomenje legfeljebb annyit jelöl, hogy Daciában születhetett, etnikuma ezáltal megállapíthatatlan.162 Valószínű hogy a colonia Septimia Potaissensiumban volt sacerdos. Nem jelölte, hogy állíttató kollégájával - valószínű a testvérével - együtt melyik istenségnek voltak a papjai. Az oltár dedikációjában há-

158 V ö . M ó c s y 1 9 5 9 , 1 7 5 ; B a r k ó c z i 19 6 4 , 31.5.

IW Ld. pl. A . BlRI.P.Y 1 9 7 1 , 1 7 6 - 1 7 7 , 22S .

,6U Vő. m eg BARBUI.I-.SCU 1984, 144-145.

I('' Vö. W o i . r r 1976.

IW V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 7 6 - 1 7 7 ; BARKÓCZI 196 4 , 3 14 .

58

D A C 1 A 1 P A P S Á G

rom, a tradicionális államvallásból is jól ismert istennév szerepel: Iuppiter Optimus Maximus, Hercules Invictus és Liber Pater. A szokatlan istenegyüttesben, akik közül kettő Septimius Severus hazai és auspiciumot adó istene volt ,163 a Severus-kor két kiemelten tiszteltistensége látható az államvallás főistenének társaságában. Bár külön-külön ismertek Hercu- lesnek, illetve Liber Páternek papjai, Iuppiter Optimus Maximussal együttes kultuszukhagyományos római keretek között egy pappal elképzelhetetlen. Különös tekintettelHerculesre és Liber Páterre akik az államvallás főistenével együtt szerepelnek, a nekik dedikáló papok általánosabb hatáskörű papi személyeknek, a város papjainak, azaz sacerdotes coloniaenak is tekinthetők. A megnevezett istenalakok számára állíttatott oltár dedikáció- jának hátterében a hivatalos állami vallás, illetve Septimius Severus hazai isteneinek az uralkodó személye miatt birodalmi szinten ható tisztelete állhatott együttesen.164

A Kr. u. III. század első harmadára vonatkozólag, pályafutásából csak a római polgárjog és a sacerdotium nevezhető meg összefoglalóan.

D 35

Aurel(ius) Marinus

Oszlop.Ampelum.CIL III, 13 0 1 b ; CIL III, 7 8 3 5 ; ILS 42 9 9 ; K E R É N Y I 2 1 2 6 ; K an 30 ; M e r l a t 29 ; H E T T N E R 4;

RUSSU 1969 , 1 7 7 -1 8 2 ; A N G Y A L - B A L L A 1972 , 94 nr. 5; NOESKE 1977 , 3 7 0 nr . 71 ; B E R C IU -

P o p a 1978 nr . 11 ; S A N IE 1989 , 1246 nr . 5; IDR I I I/ 3 , 299 ; CCID 148;

](ovi) O(ptimo) M (aximo) D(oHcheno) et \ Deo Com\aceno \ A urel(ius) \ M arinus \ [et] A dde bar Seme | i et Ocea | mis So \ cratis sa \ cerdotes \ v(otum) l(ibentes) p(osuerunt).

A felirat a Kr. u. II. század végére vagy inkább a III. század elejére keltezhető. Prae- nomene hiányzik, gentiliciumát örökbefogadás által is szerezhette; a másik két pap neve szerint nem a Constitutio Antoninianával jutott polgárjoghoz. Iuppiter Dolichenus híveinek környezetében gyakran előforduló beszélő cognomene szerint165 a birodalom keleti tartományainak egyikéből érkezhetett Daciába, a név azonban Eszak-Afrikában és a nyu-

IM Ld. pl. A. B irlf.Y 1971, 176-177 , 228.

lw Vö. m eg BÁRBUI.ESCU 1984, 144-145.

Vö. CCID 62, 1 4 7 , 229 , 231 , 305 , 307 , 330 , 350 (?), 408 -410 , 520 , 550 , 615.

59


gáti tartományokban is többször előfordul.166 Egyetlen tisztségét ismerjük, amely szerint pap volt sacerdos címmel, és bár külön nem jelölte, a dcdikáció okán Iuppiter Dolichenus sacerdosának tartható. Két kollégájával |D 1, 69] való együttes fellépése valószínűleg ösz- szetiigg egy ampelumi Dolichenum [vö. D 81] létrejöttével.I. PlSO felvetette a lehetőségét,167 hogy azonos lenne Marinus Marian(i filius) Bassusszal. Ha Aurelius Marinus egy apulumi, valószínűleg dolicheniánus fogadalmi oszlop168 egyik állíttatójával azonos (Aurelius Marinus Bassus, Polvdi filius), ami valószínűbb lehet, de nem bizonyos, akkor Marianus fia Marinus Bassusszal való azonosítása nem tartható. Mindkét esetben eltérés van a nevek felírása között, az ampelumi feliratról hiányzik a Bassus cognomen is.

A Kr. u. II-III. századok fordulója körüli időre vonatkozólag, pályafutásából csak a római polgárjog és Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdotiuma nevezhető meg összefoglalóan.

D 36

M(arcus) Aur(elius) Maximus

Votivrelief a Mithras tauroktonosz jelenettel.Apulum. Magyarlapád (Lopadea Nouá).A É 1988 : 9 52 ; ID R I I I/4 , 63 ; A r d e v a n 1992, 47 -53 ; ARDEVAN 425 ;

M(arctts) A ur(elius) M aximus flam (en ) m(unicipi) A (puk n sis) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

A felirat Kr. u. 193-197 után keltezhető, a város alapítása szerint. Nevének mindhárom eleme közönséges római név, családja leghamarább Marcus Aurelius uralkodása óta már polgár lehetett a praenomen és a gentilicium szerint. Cognomenje általánosan előfordul, etnikai meghatározásra alkalmatlan.169 A municipium Septimium Apulensium flamene volt .170

Összefoglalóan megállapítható, hogy valószínű pályakezdőként leghamarább Kr. u. 197 körül - flam(en) m(unicipi) volt.

Ed. MÓCSY 1 9 5 9 , 1 8 0 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 1 7 ; vö . O P E L 111, 58.

'<•' Ed. ID R 111/5, 105 .

'« Ed. ID R 111/5, 1 3 6 ; CIE III, 7 7 5 6 ; IES 3 0 0 7 ; A É 198 0 : 734 .

' « V ö . O P E L III, 7 0 -7 2 .

1711 V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

6 0


D 37

A-up(rj^ioq) Xajktvog ©etoiptXot) Lvpoq

Építési tábla.Augusta Traiana, Thracia.SEG III, 537; IGB III/2, 1590; D o b ó 848; CCID 50; A R D E V A N 513; G u d e a - T A M B A

2001, 43-44, 115-116;

A ya d ij i rvxr/i / d e co A oX ixdvco v n e p rr/g tov K v p i o v r jp co v / aviKr/TOV tca i e c o v i o v ő i a v o v i j g K a i v ijK ijg / A v r o i c p a r o p t K a i a a p i M apK co A vp (r jX m ) X eovr jp co / A X egavS p co E v a e f i o v g E v r v K o v g X e f ia a r o v / K a i I o vX ia M a p a i a Z e f ia o T t jg K a i i e p a cjvvkAíjtov / K a i ő í jp co P co p a i c o v K a i l e p c o v a r p a r e v p a z c o v K a i / /?ovXr\o K a i S e p o v A v y o v a t i j g T pa ia vr/ g // A vp (r jX io g ) Z a p e i v o g O eio cp iA ov Z v p o g l e p e v g K a i / v v e p n o p o g r i j g A a K ia g K a i A vp (i]X iog ) Í J p ip o g / Agteco tco K a i Io vX ico f - - - ) p ( o v )X (£ v r e g ) r r jg A a K ia g / X en x ip ia ( g ) Í J o p o X ia a o v d ico ( a v a A a p o v tov v a o v ) / a v a A a f i o v r e g tov v a o v K ax a tov v o p o v / K a i Ő iG K inX ivav tcov t e p c o v e v z v x c o g .

A felirat Kr. u. 222-235 közé keltezhető a rajta álló császárnév alapján. Gentiliciuma alapján valószínűleg a Constitutio Antoninianával jutott polgárjoghoz 212-ben. Egy cognomene és egy supranomene van. Cognomene általánosan elterjedt nyugati és keleti közegben egyaránt, azonban különösen Észak-Italiában gyakori .171 Supranomene keletiek körében is használatos volt, de főleg Kelet-Pannoniában, Dalmatiában, Noricumban és Észak- Italiában gyakori.172 Apja görög neve képezheti az egyedüli adatot arra, hogy a birodalom görögül beszélő keleti felének valamelyik tartományából származott, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy Syriából. A görög szöveg sem nyújt a bizonyossághoz segítséget, ugyanis sok fogalmazási különlegességet és hibát tartalmaz, ami valószínűvé teszi, hogy latinból fordították éspedig a helybéli érthetőség kedvéért. Emellett olyan formulát másoltak, amely építtetésre vonatkozik, míg az utolsó előtti sor első szava felújításra utal.173 A dedikáció alapján valószínűleg luppiter Dolichenus papja volt ( lepeug) Porolissumban, ezenkívül daciai borkereskedőnek is meghatározta magát (uvep7topog xr|g Aaic iag). Egy porolissumi decurióval közösen vállalták az építkezést, amelyet a felirat jelölt, ami a városvezetőséghez

l7' V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 8 8 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 323 .

172 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 9 2 ; BARKÓCZI 196 4 , 325 .

173 V ö . C C ID 52 .

61


való közelállását illusztrálja.174 Borkereskedői mivolta valószínűleg nem választható el a Kr. u. 238-244 között, vagyis nem sokkal később létrejött, új porolissumi Dolichenummal egybeépült tabernaetól, amelyet részben a városvezetőségbe is tartozó Dolichenus papok építtettek [vö. D 26, 30 , 3 1 ] .175 Különösen fontos a felirat záró szövegrésze, amelyben kinyilvánították, hogy a törvény és a vallási előírások szerint ( K a r a To v v o p o v K a i S ia - KlTtXivaP) szentelték fel, vagy inkább újra a templomot. A kifejezés nem helyi vallási előírásokra vonatkozik, hanem a római jog rendelkezéseire, ahogy egy colonia esetében ez magától értődő. Római jogon kívüli szabályozásra fölöslegesen hivatkoztak volna, ugyanis az nem kötelezte egy coloniában a magistratusokat semmire.176 A jelenség egyben azt is illusztrálja, hogy Severus Alexander korában Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultuszára is római vallási szabályozás vonatkozott, ami pl. a sarmizegetusai, szintén a korban és a városfalon belül épített Dolichenum177 létének jogi hátterét is megmagyarázza.

A szöveg adatai szerint pályafutásából a következők ismertek: Kr. u. III. század második negyedében - i c p e v g K a i v v e p n o p o g r p g A aK iag .

D 38

Q(uintus) Aurelius Q(uinti) f(ilius) Pap(iria tribu) Tertius

a. Adományfelirat.Sarmizegetusa. Elveszett.C I L II I , 1448 ; K f.RÉNYI 4 70 ; DAICOVICIU 1969 , 257 ; ID R II I/2 , 72 ; ARDEVAN 1992 , 4 7 -53 ;

A r d e v a n 83;

flm p(era tori) Caesari | D iri H adriani f t l( io ) ] \ Dini T rfa ian i Parib(ici)] | nefp (oti)] D iri [N ervae] | pron(epoti) T(ito) A e!(io) H adfriano] | A ntonino A ug(usto) \ Pio pon t(ifici) max(imo) tr(ibunicia) | pot(esta te) V co(n)s(uti) l l f l ] p (a tri) p (a triae) | O(uintus) A urelius Q (uinti) f( i liu s ) \ T erftiiu s Pap(iria) Sarm(i^egetusae) \ dec(urio) col(oniae) ob bonor(ew ) | flam on i et H S(sestertium) LXXX \ n(umwu»i) ad annonavi \ dedit \ !(oco) d(ato) d(ecreto) d(ecurionum).

Kr. u. 142.

■’ < V ö . m e g A R D RV A N 1 9 8 8 , 2 9 1 - 2 9 5 .

175 V ö . CUDF.A - T a m b a 2UU1, 19 -4 2 .

176 V ö . P l i n . c p i s t I t ) , 4 9 - 5 0 ; v ö . m e g p l . G c l l . N o c t . A t t . 1 6 , 1 5 .

V ö . A. S z a b ó 2 0 0 4 ( H P S ) , 1 3 9 - 1 6 2 .

6 2

I


b. Síroltár.Sarmizegetusa. A római útnál Naláczon (Nálatvad).CIL III, 6269; CIL III, 7981; AÉ 1913: 53; AÉ 1914, 2 nr. 9; K E R É N Y i 458, 470; D A I C O

VICIU 1969, 256; IDR III/2, 388; A R D E V A N 1992, 47-53; A R D E V A N 222;

D(is) M (anibns) | O(uinto) A urelio O (uinti) f( i l io ) | Pap(iria Iribu) Tertio \ dec(urionali) et Jla- min(ici) | col(oniae) S a rm(i-^ege tus a e) \ O(uintus) A urelius | Saturninus | Aug(ustaHs) col(ouiae) | et Prosbodus \ et I xgisnitt s | lib(erti) et bered(es) \ f(a ciendum ) c(uraverunt).

A sírfelirat talán már a Kr. u. 140-150-es évekre is keltezhető, mivel az elhunyt további tisztségei hiányoznak.

A két feliratból az egyiket ő állíttatta fa.], ez Kr. u. 142-re, a másik a síremléke [b.], amely, mivel további tisztségek nem szerepelnek rajta, így talán már a negyvenes vagy az ötvenes évekre keltezhető. Adományfeliratának keltezése szerint másodgenerációs sarmizegetusai polgár lehetett. Praenomene és gentiliciuma régebb óta polgárjoggal rendelkező és akár Itáliából is származható család leszármazottjának mutatja.178 A nyugati tartományokban latin közegben általánosan elterjedt cognomene179 arra is utalhat, hogy a család harmadik gyermekeként született. Kr. u. 142-ben sarmizegetusai decurióként 80.000 sestertiust adott an- nonába a flamen coloniae tisztségért. Egyéb hivataláról nem tudunk, a flameni tisztséget haláláig töltötte be.180 A feliraton valószínűsíthető flamin(icius) megfogalmazás arra utal, hogy egykori fiamén és a haláleset miatt szerepel ebben az alakban. Az [a.] feliratból nem derül ki, hogy a tábla hol volt elhelyezve, pusztán annyi került feltüntetésre, hogy hivatalos helyen.

Rövid karrierje a két felirat szövege alapján a következőképpen foglalható össze: Kr. u. 142 előtt - dec(urio) col(oniae), 142-től flamen col(oniae).

D 39

Tib(erius) Cl(audius) Augustianusa. Oltár vagy bázis.Apulum.

|7“ Vö. O P E L l 2, 99-105 .

179 Vö. MÓCSY 1 9 5 9 , 192; BARKÓCZI 1964, 325.

•w Vö. A rdf.v a n 1992, 47-53 .

6.3


IDR III/5, 394; Baü.A 20Ü0, 117 nr. 16; P E T O L E S C U 1983, 377 nr. 159; A r d e v a n 373; M r o z f .WICZ 1999, 74 nr. 25; A r d e v a n 2004, 350 nr. 7;

- - - / I Á ' > Á ' 7 I M axima [T i(berius) C/(audius/ | A ugustia fnus] | augu r m (unicipi) A p(ulensis) eq (u o)p (ub lico) [ fi i(ia)? - - | - -.

Kr. u. III. század első negyede.

b. Tábla szoborposztamensről.Sarmizegetusa.A É 1903: 69; K E R É N Y I 610; D e í N I N G E R 1965, 1 18-1 19; B a j .LA 2000, 117 n r . 16; D a i c o v i c h ' 1969, 388 n r . 1; IDR III/2, 79; P l S O 1982, 266u; A r d e v a n 91; M r o z e w i c z

1999, 74 n r . 25; A r d e v a n 2004, 351 n r . 15;

. . . / ! / ■ ------p ro sa ln tt Imp(eratoris) Caes(aris) | M (arci) A ur(eli) S everi A lexán \d]rí PH [F el(icis)A ng(usti)] | concilium p[ro]\vinciarum D ac(iamm) 1/11/ | [[d ed ican te la sd io | Domitiano co(n)s(ulari)?]] \ sacerdot(io) T ib(eri) Cl(audi) \ A ugustiani ecj(uo) p(ublico).

Kr. u. 222-235.

A két felirat Kr. u. 193-197 és 235 közé keltezhető. Neve nem utal határozottan a származására, az viszont kétségtelen, hogy a nyugati tartományok egyikéből, esetleg Dal- matiából vándorolt be a családja, amelv a Kr. u. I. század első felében kaphatott polgárjogot. Viszonylag ritka cognomene Italiában, Hispániában, Galliában, Dalmatiában és Moesia Superiorban fordul elő néhány esetben.181 A lovagrend tagjaként a municipium Septimium Apulensium augurja volt Severus Alexander uralkodása előtt, majd tartományi főpap Kr. u. 222-235 között. Egyéb tisztségeit nem ismerjük, de legalább az apulumi municipium Septimiumban decurio volt, illetve lehetségesen ugyanott omnibus honoribus functus, mivel a főpapok általában teljes municipális cursust töltöttek ki. Augurrá valamikor közben választották, ennek ideje nem megállapítható. A sarmizegetusai felirat |b.], amelyet az ő főpapsága alatt állítottak az első feliratos említése a három Dacia együttes tartománygyűlésének. A feliratnak van egy további fontos eleme, azaz a főpap feltüntetése mellett a főpapság idejének és a főpap közreműködésének megjelölése. A másik két daciai esetben182 a concilium provinciarum a főpapot nem íratta ki a császárnak állíttatott szobor

l.d . O PE L I2, 95.

' « Ld. IDR 111/2, 80, 81.

6 4

I


bázisára. A főpapot egy évre választották,183 így az ő feltüntetése önmagában jelölte helyi időszámítás szerint az évet is. Ezen a feliraton azonban az ablativus temporisszal egy különlegesebb eseményt örökíthettek meg, amely éppen Tib(erius) Cl(audius) Augustianus főpapsága alatt történt a dedicatio jogával is felruházott helytartó közreműködésével.

Pályafutása a következőképpen rekonstruálható és összegezhető: a Kr. u. III. század első negyedében - eq(uo) p(ublico), (decurio, quaestor és/vagy aedilis, IlIIvir ?) augur m u nicipi), sacerdos (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III) ezt követően sacerdotalis (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri?).

D 40

Cl(audius) Marcellus

Reliefes tábla.Apulum.CIL III, 1126 ; ILS 37 4 4 ; K E R É N Y I 62 2 ; H O RN U M 1993 , 251 nr . 172 ; A R D E V A N 337 ; IDR II I/5 , 2 9 6 ; A r d e v a n 20 0 4 , 350 nr. 8;

N emesi Exaudientis \ simae C l(audius) M arcellus an(tistes?).

A 2. sor módosítása tőlem. Az AN ligáivá. A CIL-ben és az IDR-ben ? Au(gustalis)-ra javasolták, de az adott összefüggésekben a Nemesisnek szóló dedikáció inkább antistesre utal.184 A dunavidéki antistesek részben főpapokkal összeköttetésben és tartomány, vagy tartománygyűlési székhelyen, de mind állítottak Nemesisnek feliratot, vagy a rokonlényegű Fortunának vagy Dianának, aki szintén megfeleltethető Nemesisszel fvö. D 29 , 5 9 ] ,185. Felirata a Kr. u. III. századra keltezhető. Praenomenje nincs feltüntetve, császári gentiliciuma nagyon gyakori a Duna-vidéken is .186 Cognomenje a nyugati tartományokban, Észak-Italiában és Dalmatiában fordul elő gyakrabban.187 Polgárjoggal is rendelkezett. Egyetlen ismert

183 Ed. DF.1N1NGER 19 6 5 , 150 .

184 V ö. IDR 111/5 , 2 9 7 - A p ulum ; C IL 111, 1 0 9 1 1 = RSS 37 = R1L' 21 - S avaria és C IL 111, 1 0 4 4 0 - A quincum .

,8S Ld. m eg AÉ 19 2 9 : 2 2 6 = VORBECK 19 8 0 a , 101 = SZABÓ 2 0 0 6 , P 5 1 , P annonia S u p erio r, C arn u n tu m ; C IL III,

10 4 4 0 = S z a b ó 2 0 0 6 , P 60 , Pannonia In ferio r, A qu in cum ; C IL III, 1 0 9 1 1 = RSS, 37 = RIU 21 = TÓTH E. 20 0 1

(A r cb É r t ) , p. 2 9 , nr. 9 = SZ A B Ó 2 0 0 6 , P 62 , P annonia S u p erio r, Savaria .

186 V ö. MÓCSY 1 9 5 9 , 147 , 149.

187 V ö. MÓCSY 1 9 5 9 , 1 8 0 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 17 ; O PE L III, 5 4 -5 5 .

6 5


tisztsége szerint antistes volt Apulumban, minden bizonnyal a co lonia Aureliában.188

A felirat szövege alapján, pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század első felében - római polgár, an(tistesP).

D 41

Tib(erius) Cl(audius) RufusO

Oltár.Apulum. Elveszett.CIL III, 1064; K E R É N Y I 630; IDR III/5, 186; A r d e v a n 1992, 47-53; A R D E V A N 324; A r d e v a n 2004, 350 n r . 1;

I(ovi) O (ptiwo) M (aximo) | dis e t de\abus \ Tib(erius) C l(audius) Ri<\fusfla\men col(omae).

A felirat Kr. u. 180-at követően keltezhető Apulum colonia rangja után. Az állíttató császári gentiliciuma nagy számban előfordul a Duna-vidéken is .189 Cognomene Észak-Ita- liában, illetve Dalmatiában gyakori, de a nyugati tartományokban is többször előfordul.190 Neve szerint a nyugati tartományok egyikéből települt be a családja Daciába. Egyetlen ismert tisztsége szerint Apulum colonia flamene volt .191 Amennyiben csak flamenként járt el az oltár állíttatásakor, úgy más tisztségei is lehettek, de valószínűbb, hogy pályafutásának elején tartott. Nem bizonyítható azonossága a következő szám alatti személlyel [D 42].

A felirat szövege szerint, pályafutásának egyetlen ismert eleme: Kr. u. 180 után - flamen col(oniae).

D 42

Tib(erius) Cl(audius) Rufusí2)

Oltár?

I#s V ö . SZABÓ A . 2 0 0 4 (O rb i s A n t iq u u s ) , 7 8 7 -8 0 1 .

" « V ö . MÓCSY 19 5 9 , 1 4 7 , 149 .

I9,) V ö . MÓCSY 19 5 9 , 1 8 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 2 2 -3 2 3 .

191 V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

66

I I


Apulum. CIL - „Ad forum in suburbio lapis parieti domus insertus”. Elveszett.Z A M O S IU S f. 56; CIL III, 1065; K E R É N Y I 630; A R D E V A N 325; IDR III/5, 238; A R D E V A N

1992, 47-53; A R D E V A N 2004, 350 nr. 3;

U bero Patri \ T ib(erius) C faud iu s) Rufus | dec(uiio) col(oniae) et \ flam en \ mun(icipi) Apu- l(ensium).

A felirat Kr. u. 193-197 után keltezhető a municipium Apulensium említése nyomán. Az állíttató császári gentiliciuma nagy számban ismert a Dunavidéken is,192 cognomene Észak- Italiában, illetve Dalmatiában gyakori, de a nyugati tartományokban is többszörösen előfordul.193 Felmenője a nyugati tartományok egyikéből települt be Daciába. Az apulumi colonia Aurelia decuriója és a municipium Septimium flamene volt.194 Ha időrendet követ a tisztségfeltüntetés úgy a colonia decuriójaként pályázhatott a municipiumi flaminatusra. Tekintettel a későbbi alapításra, személyében talán a municipium Septimium egyik első flamenjét értékelhető. A municipiumban való pályázás egyik oka lehetett, hogy a colo- niában nem volt szabad flameni hely, másrészt lehet, hogy az új város katonatársadalmában kevesebb volt a papságképes személyek száma.

A felirat szövege szerint, pályafutása a következőképpen összegezhető: Kr. u. 180 után - dec(urio) col(oniae), Kr. u. 197 után - flamen mun(icipi).

D 43

M(arcus) Co[cce]ius Alexander

Tábla.Porolissum. Porta principalis sinistra.A É 1979: 499; TÓTH E . 1978, 32 nr. 29; G U D E A 1989, 770 nr. 44; A r d e v a n 493; ILD 712;

[- - -] | A el(iae) [- - -]sin[- - -] vix it \ an(nos) XL M (arcus) Co[cce]ius | A lexander vet(eranus) | ex Y(centurione) augur m(unicipi) Sep(tim i) \ Por(olissensis) coniugi \ [ - - - ] .Az ILD szerzője formailag kismértékben eltérő közléssel mutatta be a feliratot. A sírfelirat a Kr. u. III. század első felére, Kr. u. 200-211 után keltezhető a település városi rangja

' « V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 147 , 149 .

'« V ö . MÓCSY 1959, 188; B a r k ó c z i 1964, 322-323.1,4 Vö. A r d e v a n 1992, 47-53.

67


alapján. Az állíttatónak császári gentiliciuma van, elterjedési területe a latin nyelvű tartományokban a Dunavidék, illetve az africai tartományok.195 Az európai tartományokban is mindenütt használt, közismert és történelmi cognomene, a Severus-kort is tekintetbe véve nem alkalmas származás megállapítására.196 Pályafutása akár már a Kr. u. II. század végén elkezdődhetett. Feliratának szövege szerint centurióként szerelt le a hadseregből, majd Porolissum municipiumának volt augurja. Amit nem részletezett, az nyilván a centurio- natust megelőző rendfokozatok, illetve legalább egy porolissumi decurionatus, amely a lovaggyűrű viselésére jogosult, leszerelt centuriónak feltehetőleg kijárt. Nem kizárt, hogy Porolissum municipiumának első vagy egyik első augurja volt.

Pályafutásának feltételezhető és ismert elemei a következők: a Kr. u. II. század végétől - (római polgár, katonaság, altiszti fokozatok, centurio), a III. század első harmadában - vet(eranus) ex Y(centurione), augur m(unicipi).

D 44

Cocceius Umbria[n]us

Síremlék.Nedinum. Dalmatia. CIL - „Prope castrum Nadini”.CIL III, 2866; D obó 846; A R D E V A N 502;

Cocceio Umbria[n]o \ decurioni auguri et pontifici \ civitatis Paralis(s)ensium \ provinciae Daciae \ Cocceius Severus \ filiu s patri pientissimo.

A felirat a Kr. u. III. század közepétől keltezhető a rajta szereplő városjelző kifejezés (civitas) szerint.197 Cocceius Severus állíttatta apjának Cocceius Umbrianusnak a daciai Porolissum egykori tisztségviselőjének. Császári gentiliciumának elterjedési területe a latin nyelvű tartományokban a Duna-vidék, illetve az africai tartományok,198 Daciában néhány esetben fordul elő.199 Cognomenének gyöke nem nem párhuzam nélküli, de ebben az alak

' « Vő. MÓCSY 19 5 9 , 14 8 , 149 ; vö. még BARKÓCZI 19 6 4 , 2 9 8 -3 0 0 .

i’ 6 Vö. O P E L i 2, 4 1 - 4 2 ; vö. RUSSU 19 7 5 (1 9 7 7 ) , 7.

i’ 7 Vö. B o r h y 2 0 0 3 , 4 15 - 4 2 4 .

'«i Vö. MÓCSY 19 5 9 , 1 4 8 , 1 4 9 ; vö. m ég BARKÓCZI 19 6 4 , 2 9 8 -3 0 0 .

199 Vö. Kr.RCN'YI 650-653 : a 651 - D acia P o ro lisscn s is p ro cu ra to ra , a 650 apu lum i sp ecu la to r K r . u. 205-re k e lte

zett fe lira to n , a 652 v a ló sz ín ű leg roko nok nélkü l hunyt e l, a 653 egy lap id ariu s v aló sz ín ű leg S arm izege tu sá ró l.

68

D A C I Á I P A P S Á G

bán az európai tartományok névanyagában egyedül áll200 és valószínűleg a közép-italiai Umbriára utal. Cocceius Umbrianus a Kr. u. 111. század első felében Porolissum munici- piumának decuriója volt, majd augurja és pontifexe lett. A felirat valószínűleg időrendben sorolja a tisztségeket, bár a két papi hivatal esetében az abc sorrend is felvethető. A Daciában ritkább gentilicium és a lakhely révén rokonsága valószínűsíthető az ugyancsak porolissumi M(arcus) Cocceius Alexanderrel [D 43], aki veteranus ex centurioneként Porolissum municipiumának augurja volt. A fia által állíttatott felirat keltezése, illetve a Cocceius Alexander valószínűsíthető hivatalviselési időpontja közti időbeli távolság arra utal, hogy a feltételezett rokoni kapcsolat szerint Cocceius Alexander fia, esetleg unokaöccse lehetett Cocceius Umbrianus, Cocceius Severus apja. A nedinumi felirat szóhasználata any- nyira késői, hogy Cocceius Sevcrusban a romló helyzetű Dacia egyik kivándorlóját is láthatjuk.

A felirat szövege szerint, pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század második negyedében - decurio, augur, pontifex civitatis ( - municipi).

D 45

(Marcus) Cominius Celerinus

Szarkofág.Sarmizegetusa. Elsüllyedt Szegednél a Tiszában.M a r s i g l i 1726, II. 57; CIL III, 1473; K e r ÉNYI 657; D E V I J V E R 1976, C 221; B a i .I.A 2000, 117 nr. 17; IDR III/2, 371; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1993, 227-235; A R D E V A N

193; A r d e v a n 1998, 197;

D(is) M (anibus) | quod A elia A diuta m ater s ib i et Comi\nio Celerino pon tif(ici) col(oniae) eq(uiti) R(o>uano) trib(uno) leg(ionis) fa ce r e \ jcon sti]tu era t Cominius Q uintus pontif(ex ) e t q(uin)q(uennalis) \ le t Cominia] Sperata et Cominia Caecilia fiü (a e ) \ [cjonsummaverunt.

A sírfelirat a Kr. u. II. század végére keltezhető. Gentiliciuma Észak-Italiában és Dél-Galli- ában gyakori, cognomene Dalmatiában;201 rég romanizált család leszármazottja lehet. A feliraton a feltüntetett tisztségek valószínűleg időrendben követik egymást. Bár nem szerepel a decuriói rangjának megjelölése, az ismert pályafutási elemek alapján valószínűsíthető az

» " V ö . O P E I. IV , 1 8 1 .

V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 5 3 , 169 .

69


is, hogy társadalmi helyzetét illetően a decuriói rend követelményeinek megfelelő családban született. Decurióként válhatott pontifexé, majd a lovagrendbe emelkedve katonai pályára lépett. A militia equestrisből csak a militia secundát írták fel a síremlékére. Legiotribu- nusként, talán a századvég valamelyik háborújában esett el. Pályafutásának javarésze a Kr. u. II. század harmadik harmadára eshetett. Felesége által megkezdett síremlékét fia [D 46] és lányai fejezték be. Feleségének Aelia gentiliciuma gyakori, Adiuta cognomene a noricumi romanizált keltákra jellemző.202 Egyik lányukat, M(arcus) Cominius Quintus nővérét, T(i- tus) Varenius Probus |D 75a.] vette feleségül, T(itus) Varenius Pudens [D 46d., 75] apja.

A felirat szövegéből megismerhető pályafutásának elemei a következőképpen összegezhetők: a Kr. u. II. század harmadik negyedében (decurio?), pontif(ex) col(oniae), et](ues) R(omanus), (militia prima - praefectus cohortis), trib(unus) leg(ionis).

D 46

M(arcus) Cominius M(arci) f(ilius) Pap(iria tribu) Quintus

a. Szarkofág.Sarmizegetusa. Elsülyedt Szegednél a Tiszában.M a r s i g i . i 1726, II. 57; CIL III, 1473; K e r é n y i 657; D e v i j v e r 1976, C 221; B a i . i .a 2000, 117 n r . 17; IDR III/2, 371; A R D E V A N 1984, 95-110; A r d e v a n 1993, 227-235; A R D E V A N

193; S z a b ó Á . 2004 (ArcbÉrt), 111 n r . 6 . a ;

D(is) M (anibus) \ quod A elia A diuta m ater s ib i et Cotui\nio Celeriiio pon tif(ici) col(oniae) eq(uiti) R(omano) trib(uno) leg(ionis) fa ce r e \ fcon stijtu era t Cominius Q uintus ponti/(ex) e t q(uin)q(uennalis) \ [et Cominia] Sperata et Cominia Caecilia f iü (a e) j [ Jonsummaverunt.

Kr. u. II. század vége.

b. Tábla.Sarmizegetusa.CIL III, 7907; K E R É N Y I 286, 648, 657, 658, 659, 660; D A I C O V IC IU 1966, 156-157; IDR III/2, 19; A r d f . v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1993, 227-235; A r d e v a n 54; A r d f .v a n 2004, 351 n r . 14; S Z A B Ó A . 2004 (A rcbÉrt), 111 n r . 6c;

Ld. M ó c s y 1 9 5 9 , 162 .

7 0


Deae [R ejginae \ M (arcus) C on fin iu s) 0 [u ]in tu s eq(uo) p (nb lico ) \ pon(tifex ) et q(uin)q(uennalis) col(oniae) et A nto\nia \/a!entina eius \ p ro salute C laudi\ae Valentinae \ \ templ(um) a solo fecerun t.

Kr. u. III. sz. eleje.

c. Tábla.Sarmizegetusa. Demsus (Densuj).CIL III, 1497; ILS 7133; K E R É N Y I 657, 658, 660; D A I C O V IC IU 1969 (= 1966), 389-390 nr. 6; B a l l a 2000, 117 nr. 18; IDR III/2, 107; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1993, 227- 235; A r d e v a n 118; S z a b ó Á. 2004 (.ArcbÉrt), 111 nr. 6.b;

Al(a rco) Comin(io) M (arci) f( i l io ) \ Pap(iria tribu) Q uinto \ pon tif(ici) cot(oniae) Sar(w i^egetusae) \ et praef(ecto) q(uin)q(uennali) p ro \ A ntonino imp(eratore) | patr(ono) coll(egi) fab (rum ) eq(uo) p(ublico) | ordo col(oniae) ob m er(ita) \ ipsius.

Az IDR szerzője Marcus Aureliust vélte látni az uralkodóban, aki helyett M(arcus) Co- minius Quintus praefectus q(uin)q(uennalis) volt a D 87 alapján.203 Az Antoninus névvel azonban Caracallát és Elagabalust egyaránt illették, sőt őket csak ezzel illették, míg Marcus Aurelius neve más alakokban is viszontlátható a feliratok szövegeiben. Tekintettel arra, hogy Cominius Quintus betöltötte a tartományfőpapi hivatalt sacerdos Arae Augusti címmel [d.], inkább Caracalla vagy Elagabalus látható az Antoninus imp. alatt. D. FlSHWlCK rámutatott,204 hogy az Ara papságának említése legkorábban csak a Severus-kortól létezett és először Galliában, így még a R. A R D E V A N által alkalmazott205 Kr. u. 180-200 közötti keltezés is korainak látszik. Az önálló intézményként működő Ara Augusti legkorábban Kr. u. 193-tól létezhetett, de valószínűbb, hogy a századforduló után avatták fel Daciában.206 Ennek alapján a felirat keltezése egyértelműen a Severus-korra tolódik, s azon belül is Caracalla Augustusszá tétele utáni időre, vagyis Kr. u. 197 utánra,207 egészen a damnatio memóriáéval sújtott Elagabalus meggyilkolásáig, azaz Kr. u. 222-ig.208 Tekintettel arra, hogy Caracallát nem sújtották ezzel a büntetéssel, nagyobb a valószínűsége, hogy ő az Antoninus nevet viselő uralkodó, aki helyett Cominius Quintus q(uin)q(uennaiis) volt. Ez megadja a felirat keltezését is Caracalla Augustus idejére, és ezt tovább szűkítve valószínűleg egyed

203 V ö . m ég A r d e v a n 1 9 8 1 , 4 3 7 -4 4 2 .

2" Ld. F is h w ic k 1 9 8 7 , 33 5 .

205 Ld. A r d e v a n 1 9 9 8 , 6 10 .

* * V ö. S z a b ó á . 1 9 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 ; S z a b ó Á . 2 0 0 4 (A n b í i r t ), 8 3 - 1 1 9 .

207 Ld. K ie n a s t 1 9 9 6 , 1 6 2 - 1 6 5 .

a* Ld. K ie n a s t 1 9 9 6 , 1 7 2 - 1 7 3 .

71


uralmának idejére. Ebben az esetben, tekintettel Sarmizegetusa Kr. u. 106-108-ban történt alapítására209 és Caracalla egyeduralkodásának Kr. u. 212-es kezdő és Kr. u. 217-es záró időpontjaira,2,0 a számítható quinquennalisi évek, azaz a felirat állításának lehetséges időpontjai Kr. u. 212, 213, 216, 217.

d. Bázis (?).Sarmizegetusa. Elveszett.CIL III, 1513; ILS 7131; K E R É N Y I 657, 658, 659, 660, 1531; T R Y N K O W S K i 1965, 375-376; A r d e v a n 1984, 95-110; B a l r a 2000, 117 nr. 18; IDR III/2, 108; A r d e v a n 1993, 227-235; A r d e v a n 121; S z a b ó á . 2004 {ArcbÉrt), 111 nr. 6. d;

- - - 7 | [C om iniae - - -] \ [- - - coniugi] \ T(iti) Vareni P robi \ q(uin)q(uennali) col(oniae) Sam(i% egetusae) \ M (arcus) Cominius | Q uintus p on t ifex ) \ et bis q(uin)q(uennalis) col(oniae) eq(ues) R(omanus) | sacerdos A rae \ A ug(usti) | soron pien tissim ae \ l(oco) d(ato) d(ecuríonum) d(ecreto).


Négy sarmizegetusai feliratról ismert, amelyek a Kr. u. II. sz. végére és a III. sz. elejére keltezhetők. Közülük a [b.] felirat Kr. u. 212-217 közé, a 214, 215-ös évek kivételével. Gentiliciuma Eszak-Italiában és Dél-Galliában volt gyakori.211 Apja Sarmizegetusa pontifexe, római lovag és legiotribunus volt. A szintén lovagrendbe emelkedett M(arcus) Co- minius Quintus Sarmizegetusa pontifexe, majd (Ilvir) quinquennalisa volt fa-d.]. A két megjelölt hivatal feltételezi legkorábbra a decurionatusát, illetve a két alsóbb magistratura valamelyikének vagy mindkettejének a betöltését, azaz quaestor és/vág)' aedilis is lehetett. Nem esik szó egyszerűbb, azaz nem ötödévi Ilviratusáról. Ha első Ilviratusi éve212 éppen ötödévre esett, úgy azonnal quinquennalis lett. Azonban tekintetbe véve a quinquennalisi hivatal magasabb rangját, úgy talán egy előzőleg betöltött Ilviratusával is lehet számolni. Ezt követően Caracalla (Kr. u. 212-217) császár [c.] helyett praefectus quinquennalis címmel ismételten ötödévi duumvir volt, amelyet a nővérének állíttatott feliraton [d.] álta

Ld. PlSO 1 9 9 7 ( 1 9 9 9 ) , 1 2 6 - 1 2 7 .

210 K o rá b b an ö tö d é v re cső p e rió d u so k k a l szám olva 2 1 5 - 2 1 7 - r e jö tt ki a fe lira t ke ltezése, vö . SZABÓ A . 2 0 0 4

[A r c b É r t ) , 1 1 1 , azon b an az aquincum i qu inq u en n alisok fe lira ta iva l e lle n ő r iz h e tő évszám o k szerin t [K r. u. 1 9 4 , 25 9 ,

284] p on to san ö t éves p eriód u sok k a l kell szám oln u n k vö . ALFöl.Dl 19 4 2 , 2 7 4 -2 7 5 ; SZII.AGYl 19 6 8 , co l. 75 a q u in

q uen nalisi évek esetéb en .

2" Ld. M ö C S Y 1 9 5 9 , 153 .

2'2 V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

7 2


lánosságban említett bis kitétellel, utalván az előzőleg már egyszer betöltött hivatalra is. Ezután a collegium fabrum választotta patronusává.213 Végül tartományi főpap volt legalább egy évig Kr. u. 222 előtt. Vagyonának egyik pillére az ipar lehetett, azon belül a téglagyártás valószínűsíthető, amennyiben, ahogy az feltehető, a M (arci) C(omini) O(uinti) bélyeges téglák rá, azaz téglagyárára vonatkoznak.214 Apja síremlékét, amelyet anyja kezdett készíttetni, pontifexként és quinquennalisként fejeztette be. Ha apja a Kr. u. II. század utolsó évtizedének közepén, vége felé hunyt el, úgy a már megkezdett síremlékének befejezése sem húzódhatott túl soká. Ennek értelmében M. Cominius Quintus már a Kr. u. II. század utolsó évtizedében pontifex volt és először quinquennalis. Sarmizegetusa alapításától, Kr. u. 106-108-tól számítva215 a quinquennalisi esztendőket a Kr. u. II. század utolsó évtizedében csak Kr. u. 191-193-ban vagy Kr. u. 196-198-ben lehett ötödévi duumvir vagy pedig legközelebb Kr. u. 201-203-ban. A Kr. u. 190 körüli időpont korainak látszik, a további pályafutását és az átlagéletkort tekintve, így első quinquennalisi tisztségét Kr. u. 196-198-al kezdődően tölthette be. Caracalla helyett már elméletileg Kr. u. 197-től216 lehetett praefectus quinquennalis, de valószínűbbnek látszik, hogy Caracalla egyeduralmára esett ez az alkalom, Kr. u. 212-217 közé. Pontifexi tisztsége mind a négy feliraton szerepel. A legkorábbinak tartható feliraton, apja sírfeliratán lovagi rangját nem tüntette fel, csak pontifexi tisztségét és első alkalommal viselt quinquennalisi hivatalát. Apja lovagrendi tagsága talán az ő társadalmi állását is illusztrálhatta, vagy pedig azt követően vált lovaggá. Időrendben a következőnek tartható feliraton, amelyet feltehetően anyósa üdvéért állíttatott, pontifexi és quinquennalisi tisztségei mellett már az egyébként cursusában állandó hellyel nem rendelkező lovagi rangja is fel van tüntetve. A két feliraton fa., b.] szereplő tisztségek egyszerű cursus-felsorolásnak tekinthetők, amelyek csak időrendben tartalamazzák az általa viselt hivatalok neveit és közben kapott rangját. Ezzel szemben az időrendben soron következő felirata [c.] valószínűleg éppen időszerű jelenségeket örökített meg. Az ordo decurionum az azévben viselt, választáshoz kötődő és a folyamatos hivatalokat, valamint tisztségeket felsorolva állíttatta neki a tisztelgő feliratot, második quinquennalisi hivatali évében. Ha cursusát akarták volna feltüntetni, úgy az első quinquennalisi betöltött hivatalra is utaltak volna. A feliraton a második quinquennalisi tisztsége mellett eszerint folyamatosan viselt tisztségként szerepel továbbra is a pontifexi hivatal. Első quinquennalisi hivatalától számítva, ami előtt már pontifex volt, úgy leghamarább öt év múlva lehetett másodszor quinquennalis, de lehet, hogy tíz év múlva került rá sor. Ez annyit jelent, hogy az első quin-

21' V ö . CLEMF.NTP. 1 9 7 2 , 1 4 2 -2 2 9 .

Ld. IDR 111/2, 427 cs 549.215 V ö . PlSO 1 9 9 7 (1 9 9 9 ) , 1 2 5 - 1 3 7 .

2">Vö. KlENAST 19 9 6 , 1 6 2 - 1 6 5 .

7 3


quennalisi hivatala előtt már viselt pontifexi tisztségét több mint öt év elmúltával még mindig viselte, tehát nem határozott idejű hivatalként szerepel a cursusában. Ezáltal bizonyosan élethossziglani volt a pontificatusa, mint a Róma városi magasrangú kollégák esetében is, és amint ezt a nyugati tartományokra vonatkoztatva is megállapították.217 Quinqu- ennalist öt évenként választottak, így hivatali ideje a város pontos alapítási évszámának ismeretlensége miatt Kr. u. 212, 213, 216, 217-re egyránt eshetett. M. Cominius Quintus ezt követően töltötte be a tartományföpapi tisztséget, tehát Kr. u. 215-217 és Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásának valamely időpontja között, főpapi címe szerint.218 Felesége Antonia Valentina talán M. Antonius Valentinus nővére volt [D 27] a társadalmi közeg és az időrend okán. Két nővére közül az egyik T. Varenius Probus [D 75a.] felesége volt.219

A feliratok szövegei alapján az ismert és a valószínűsíthető tisztségek szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. 11. század utolsó évtizedében - eq(uo) p(ublico), (decurio, quaestor és/vagy aedilis, IIvir ?), pontif(ex), q(uin)q(uennalis), Kr. u. 212-217 között - praef(ectus) q(uin)q(uennalis) pro imp(eratore) a két quinquennalitasra utalóan bis q(uin)q(uennalis) col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum), eq(ues) R(omanus), kb. Kr. u. 222 előtt, de legkésőbb Severus Alexander uralkodásának elején sacerdos Arae Aug(usti) ezt követően (sacerdotalis Arae Augusti).

D 47

F[a]b(ius) Pulcher

a. Síremlék.Apulum. Elveszett.ARIOSTI 1722 ms . 2, 9; CIL III, 1214 ; ILS 7 1 5 4 ; KERÉNYI 715 , 7 17 , 1662 ; MACREA 1978 ,

141 nr. 62 ; ARDEVAN 446 ; IDR II I/5 , 527 ;

D (is) M (anibus) | T(ito) Fabio \blio\maro domo A ugus(ta) T revefr(orum )] \ quond(am) decfur(ion i)] | [k]anabar(um) vix(it) | annis LX | Fabii Pulcher \ Romana A qui\ leitnsis p e r tu \ tores suos p o s t erunt).

Kr. u. 180-at követően.

217 VÖ. LADAGF. 1 9 7 1 , 7 8 -8 0 .

2>“ V<i. S z a b ó A. 1 9 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 .

219 Ld. m e g A r d e v a n 1 9 9 8 , 197 .

7 4


b. Oltár.Apulum. Gyulafehérvár (Álba lulia, Karlsburg), Kutyáinál (Dealul Furcilor, Galgenberg). CIL III, 1157; OPRlS 1931, XI nr. 87; K e r ÉN YI 714; A R D E V A N 343; IDR III/5, 363;

Veneri \ A ug(iistae) \ Fab(ius) Pulcher | [ ?decnri]o aug\[ur - - -] coi(oniae) \ fvot(um ) sol]vit.

Kr. u. 193-211.

Valószínűleg azonos az előző feliraton szereplő Pulcherrel. Családi kapcsolatai révén220 sem lehetett Aug(ustalis), ahogy korábban hitték a felirat szövegének félreolvasta miatt. Ez esetben ó volna az egyetlen, aki ebben a társadalmi helyzetben Augustalis lenne, nem csak Daciában. Tisztségeimé valószínűleg a következő sorban folytatódik, ami még mindig kevésbé rendhagyó, mint a teljesen kiírt decurionatus és a három betűvel rövidített, illetve teljesen kiírt fogadalmi záróformulabeli kifejezések a szokványos egy-egy betűs rövidítés helyett, szemben pl. az összes többi duna-vidéki augur teljesen kiírt és ezzel szigorú szabályszerűséget mutató tisztségnév-kiíratási gyakorlatával. A felirat kitörött részei - a 4. sor eleje, az 5. közepe - többféle kiegészítési lehetőséget kínálnak, tekintettel az 5. sor végének col. rövidítésére, amely coloniabeli tisztségére, tisztségeire utal, így az auguratusra is, valamint mellette még legalább egy hivatalra. Ez utóbbiakat egyetlen col(oniae) szóval helyezte el térben a felirat szerkesztője. Feltételezhető lovagi rangját, de decurionatusa mindenképpen, melyet megerősít a 4. sorban az aug| fúr szórész előtt látható O töredék. Az 5. sorban akár egy pontifexi tisztség is szerepelhetett rövidítve, de inkább a Ilviratus.

Két apulumi feliratról ismert, amelyek a Kr. u. II. század végére a Kr. u. III. század elejére keltezhetók. Apja Titus Fabius Ibiiomarus Augusta Treverorumból származott és Apu- lumban halt meg 60 éves korában. Az apulumi legio XIII Gemina canabaejának, a későbbi municipium Septimium Apulensiumnak a decuriója volt. Síremlékét két fia, Fabius Pulcher és Fabius Aquileiensis, valamint leánya, Fabia Romana állíttatták. Kisebbik Fia, Aqui- leiensis, katonai pályára lépett, és lovagi rangot kívánó beosztása volt.221 Nagyobbik fia, Pulcher, Apulum coloniájában volt feltehetőleg előbb decurio, majd augur már a Kr. u. II. század vége felé. Egyéb tisztségei nem ismertek a felirat töredékessége miatt.

A két felirat szövege alapján pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század végén, leghamarább Kr. u. 180-tól - (?decuri]o, aug fu r ?] col(oniae).

2“ V ö . ID R 111/ 5 , 2 1 3 ; 5 2 7 ; 28 3 .

“ i Ed. ID R 111/ 3 , 2 1 3 ; A É 1 9 9 2 : 1 4 8 7 ; ID R II1/5, 283 .

7 5


{Flavius —> D 91}

D 48

Flavius bar Hadadi

Oltár.Apulum. Gyulafehérvár (Alba Iulia, Karlsburg), Bd. Incoronárii (volt 6. Martié) nr. 32, a legiotábor mellett.AÉ 1965: 30a; RUSSU 1969, 177; A N G Y A L 1971, 5-26; AÉ 1972: 460; AÉ 1975: 719; S p e i d e l 1978, 50-52 nr. 28; B E R C I u - P O P A 1978, 4-7 nr. 3; B á RBULESCU 1984, 176; CCID 154; S A N I E 1989, 1176d, 1246 nr. 4; IDR III/5, 221;

l(ovi) O(ptimo) M (axiwo) D(olicbeno) et Deae \ Suriae Magnae \ Caelesti p ro salu\te p erp etu i In/peri | Romani et leg(ionis) X l l l \ Cern(inae) Flavius bar \ H adadi s(acerdos) l(ovis) D(olicbeni) ad \ lé

g ion é ra ) s(upra) s(criptam ) v(otuw) l(ibens) ni(erito) p(osnit).

A Hadad szó végén az i a genitivus jele lehet, s ez megerősíti a név sémi jelentését: Hadad fia Flavius. Apulumban előkerült felirata Kr. u. 193-211 közé keltezhető. Származása, neve szerint syriai s ezen belül valószínűleg palmyrai.222 Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt a legio XIII Gemina mellé beosztva.223 Polgárjoga bizonytalan. Papként nem feltétlenül rendelkezett a legio katonáihoz hasonlóan polgárjoggal, de ellenkezője sem állítható, pusztán a neve miatt. Személyében egy következő pap ismerhető meg a porolissumi- ak és drobetaiak mellett [D 26, 30, 31, 90, 91, 92], aki Iuppiter Dolichenus kultuszával kapcsolatban a hadseregnél tevékenykedett. A jelenség arra utal, hogy a dolichei istenségnek nagyszámú híve katonáskodott, és bár az isten a hivatalos táborvallásban224 hagyományosan helyet nem kapott, kultusza mégis élt a táborban, illetve a tábori területen álló templomban vagy szentélyben, kívülről hozott papok közreműködésével. Feliratának a birodalom üdvéért szóló dedikációja sajátos csoportot alkot pl. C. Iul(ius) Valens [D 59] felirataival.

A felirat szövege alapján pályafutásáról csak annyit lehet megállapítani, hogy ismeretlen személyi - jogi státuszban (peregrinus ?, római polgár?) Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdosa volt, aki az apulumi legio XIII Gemina kötelékében állt papként.

222 V ö . Rl'SSU 19 6 9 , 177.

2“ V ö . Á n g y a i . 1 9 7 1 , 5 -2 6 .

224 V ö . ö ssze fo g la ló a n DOMASZFAVSKl 1 8 9 5 , 1 1 0 - 1 1 3 ; E. BlRI.F.Y 19 7 8 , 1 5 0 6 - 1 5 4 1 .

7 6


D 49

Fl(aviusP) MfarianusP]

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.AÉ 1927: 56; D A IC O V IC IU 1924, 250; SA N IF . 1977, 146; AÉ 1977: 668; IDR III/2, 20; S zabó Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;

/l(ovi) O(ptimo) M (aximo) Dolicbeno p ro sa lu te/ | [D(otuini) N (ostrí) Imp(eratoris) Caes(aris) D iri Severi P ii uep(otis)] | [D ivi M agúi A n tjou fin i f ( i l i ) M (arci) A mpeli) SevJ \ fé r i [/A lexandri/// Pii [Fel(icis) Inv(icti) A ug(usti)] \ [et num(eri) P]almyr(enorum) 0[rientaU(um)] \ [- - -]i A braen(us) Fl(avius) M farianus/ | [- - -] Cassi(us) M anuu fs - - -] | [M ajximus Gora Lufciauus] ] [ - • - ] M aximus bar S[emon?] | fsace]rdot(es) templum [a solo] \ ex suo fecer(un t).

Az építési felirat Kr. u. 222 és 235 közé keltezhető. A pap, Fl(aviusP) Mfarianus?] nevéből, az itt gentiliciumként értékelhető császári nomen, birodalmi szinten általánosan elterjedt volt.225 Vélhető cognomenje, amelyet a Marius nomenből képeztek Britannia, Moesia és Raetia kivételével az európai tartományok névanyagában is előfordul.226 A környezet okán azonban feltehetőleg a birodalom keleti tartományainak valamelyikéből származott, de a nyugati tartományokban való születése sem kizárt. Római polgár volt, Kr. u. 212 után bizonyosan és a dedikáció okán biztosra vehetően Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja. Több társával együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot a város falain, a pomeriumon belül. A jelenségre magyarázatot adhat, hogy Iuppiter Dolichenus kultuszára Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában már valószínűleg római vallási, pontifexi előírások és szabályok vonatkoztak [vö. pl. D 37], A templom helye, az istenség papjainak papként is hivatalos jellegű városi létére utal. Fl(aviusP) MfarianusP] eszerint egy' sacerdos coloniae is lehetett. Dáciái tevékenysége a felirat keltezése szerint a Kr. u. III. század tizes- húszas éveitől számítható.

Pályafutását a kevés és töredékes adat alapján összegezni nem lehet. Megállapítható, hogy orientális származású személyként és római polgárként Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdosa volt, a Kr. u. III. század második harmadában Daciában.

“ 5 V ö . M óCSY 1 9 5 9 , 1 4 7 - 1 4 8 .

225 V ö. MÓCSY 19 5 9 , 1 8 0 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 1 7 ; O PEC III, 57.

7 7


D 50

L(ucius) Fl(avius) Valens

a. Oltár.Sarmizegetusa ( A R D E V A N ) . Gyulafehérvár ( Á l b a lulia, Karlsburg), a püspöki palotában (CIL).CIL III, 1134; KERÉNYI 767; S a n i e 1989,1209; A r d e v a n 1992, 4919; A r d e v a n 142;

L(ucius) F l(avius) Valens \ ob honorem flam on ii | B(- - -?) p(ub lico?) d(edit).

Kr. u. II század második fele, a III. század eleje.

A 3. sorban eddig alkalmazott B(ono) P(uero) d(edit) feloldás erőltetettnek és kevésbé okszerűnek mutatkozik. A választáshoz, illetve a császárkultuszhoz, valamint a városhoz kötődő flameni hivatalért feltehetőleg nem a semmiféle közérdekkel sem bíró Bonus Puernekszentelt valamit, s azt is a felirat végén rövidítésben közölve, hanem valamely közadományát jelölte két betűs rövidítéssel, vagy egy hapax záróformulát használt. Következő lehetőségként felvethető, hogy a B kezdetű adományt - b(asilica), b(alneum) ? - a közösségnek - p(ublico) - tette. A felirattal jelölt adomány a hely szerint valószínűleg közérthető volt, így a feliraton szükségtelen volt ennél jobban részletezni.

b. Síroltár.Sarmizegetusa. Elveszett.CIL III, 1501; IDR III/2, 410; SANIE 1989, 1209; Ardevan 204;

D(is) M (anibns) \ L(ucio) Fl(avio) Valenti | vix(it) an(nos) LXXX \ coll(egium) fab r(um ) patr(ono) | p(osu it).

Kr. u. IM II. sz.

Mindkét felirat a Kr. u. II-III. századra keltezhető. Az azonosságot S. SANIE javasolta, de nem indokolta. A lelőhely és a név alapján azonban feltételesen elfogadható. Mivel a [b.] feliratot a collegium a patronusának állíttatta,227 így nem feltétlenül kellett megjelölniük a flameni tisztséget. Azonosságukat mindazonáltal feltételesen lehet kezelni.

Vő. Cl.F.MENTF. 1972, 142-229.

7 8


Általánosan elterjedt császári gentiliciumot viselt,228 valószínűleg Hszak-Italiából terjedő cognomene hasonlóképpen mindenütt előforduló latin név.229 Sarmizegetusa flamene230 és a collegium fabrum patronusa volt. Feltételezhető legalább egy sarmizegetusai decurionatusa. Sírfelirata szerint 80 évesen halt meg. Magas korát tekintve halála a Kr. u. III. század elejére is eshetett. Flaminatusa azonban már keltezhető a Kr. u. II. század második felétől.

Pályafutását illetően a két felirat szövege alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Kr. u. II. század közepe után ö - flamen (coloniae), patr(onus) coll(egi) fabr(um) volt.

D 51

C(aius) Gaur(ius) Gaurianus

Oltár.Sarmizegetusa. Alsó-Telek (Teliucu Inferior, ma Vajdahunyad-Hunedoara).A É 1909: 112 ; KERÉNYI 798; IDR III/3, 37; ARDEVAN 2 45 ;

N umini | dom ini n(ostri) | M (arci) A ur(eli) A utonin(i) ] PH Fel(icis) A ug(usti) \ C(aius) Gaitr(ius) Gauri\amts sacerd(os, -otalis?) col(oniae) | A pul(eusis) et F l(avius) Sotericus | A ug(ustalis) coi(oniae) Sarm (idegetusae) cond(ucíores) \ ferrar(iarum ).

A felirat, amelyet együtt állított üzlettársával Sarmizegetusa egyik Augustalisával Kr. u. 212 és 217 közé keltezhető. Cognomenje valószínűleg apja gentiliciumából képzett, amelyet ő is viselt. Származásának megállapítására ritkasága folytán nem alkalmas. Római polgársága bizonyosan volt, ha nem előbb, úgy Kr. u. 212-ben megkapta ő is. Apulum coloniájának sacerdosa és a vasbányák egyik bérlője volt Flavius Sotericusszal együtt. Sacerdotiuma nem határozható meg, csak annyi bizonyos, hogy a colonia alkalmazásában állt, így hivatalos papsággal rendelkezett.231 Olyan kultusz szentélyében vagy oltáránál teljesített szolgálatot, amelyre a tradicionális államvallás városi papjai nem voltak alkalmasak. Esetleg idegen vagy meghonosodott, a colonia területén polgárjoggal bíró hívei által élő, keleti vagy görög eredetű vallásról, vagy a császárkultuszról lehet szó. A dedikáció és a társállíttató Augustalis mivolta által is javasolhatóan, Gaurianus a városi császárkultuszban is szerephez juthatott.

228 V ö . MÓCSY 195 9 , 1 4 7 - 1 4 8 .

229 V ö . MÓCSY 19 5 9 , 194 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 326 .

* » V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

231 V ö . B e r g e r 1 9 5 3 , 6 8 7 -6 8 8 .

7 9


A felirat szövege szerint, pályafutásából a következők ismertek: a Kr. u. III. első harmadában sacerd(os, sacerdotalis?), cond(uctor) ferrar(iarum).

D 52

Q(uintus) Ianuarius Q(uinti) f(ilius) Collina (tribu) Rufus Tavius

Bázis.Sarmizegetusa. Demsus (Densuj).CIL III, 1503; I L S 7134; K E R É N Y I 832; IDR III/2, 112; A R D E V A N 1981, 437-442; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 120;

Q(uiuto) Januario Q (uinti) f( i l io ) \ Collina (tribu) Rufó \ Tavio fia/nini | q(uiu)q(uennati) pritn(o) p ro imp(eratore) | ordo col(oniae) Ulp(iae) Trai(anae) | Dacic(ae) Sarmi^eg(etusae).

Felirata a Kr. u. II. század első felére keltezhető. Ha nem egy supranomenről van szó, amely tevékenysége vagy ismeretlen anyai származása miatt ragadt rá, úgy valószínűleg a kisázsiai Taviumból érkezett Daciába. Ebben az esetben odaszármazott nyugati család sarja volt. Gentiliciuma cognomenként általános, a korban észak-italiai eredettel és kötődésekkel.232 Cognomenje kifejezetten a nyugati tartományokban elterjedt, azon belül a sok daciai bevándorlót adó Dalmatiában, illetve Észak-Italiában.233Q(uintus) Ianuarius Rufus Sarmizegetusa flamene, majd (praefectus) quinquennalis pri- m(us) pro imperatore volt. A quinquennalisi hivatalt az uralkodó helyett látta el. Vagy elsőként töltötte be az uralkodó helyett a tisztséget, vagy először volt quinquennalis, vagy ő volt Sarmizegetusa első quinquennalisa. Megállapítást nyert, hogy a primus jelzőnek pusztán időrendi jelentősége van.234 R. A R D E V A N szerint Antoninus Pius helyett tölthette be a tisztséget Kr. u. 138-161 között, ezáltal a primus csak azt jelentheti, hogy a városban ő volt az első, aki uralkodó helyett volt quinquennalis. A felirat írásmódja nem mond ellent egy korábbi időpontra való keltezésnek sem. A quinquennalisi hivatal feltételezi legalább az alsóbb magistraturák egyikének betöltését, így decurióként vagy quaestor vagy aedilis volt, mivel Sarmizegetusában elég volt az egyik alsó magistratura betöltése a Ilv iratushoz.235 Emellett nem zárható ki mindkettő betöltése sem. A quinquennalisi hivatal, mivel maga

«2 V ö . M ó c sy 1 9 5 9 , 176 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 14 .

233 Ld. MÓCSY 19 5 9 , 1 8 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 2 2 -3 2 3 .

233 Ld. A É 19 6 0 : 158 ; PR.AUM 19 7 8 , 1 0 5 ; ARDEVAN 19 9 8 , 1 5 1 .

233 V ö . A rdf.v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 ; A r d e v a n 1 9 9 8 , 135 .

8 0


sabbnak minősül a Ilviratusnál, és főleg mivel az uralkodó helyett töltötte be, valószínűsíti, hogy legalább 1 Ivir236 is volt előtte. Nem ismert, hogy mióta volt flamen, mivel a szobor bázisán az állíttatok csak az éppen időszerű tisztségeket örökítették meg, így a folyamatosan viselt flameni tisztséget237 is. Annyi valószínű, hogy legalább decurióként válhatott fla- menné.

A felirat szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század első harmadától - (decurio, quaestor és/vagy aedilis, Ilvir), flamen, q(uin)q(uennalis) prim a s ) pro imp(eratore). Pályafutása alapján róla is elképzelhető, hogy eljutott a tartományfőpapi méltóságig, a summus honorig.

D 53

L(ucius) Iufl(ius)! [Bjassinus

Tábla.Apulum. Gyulafehérvár (Álba Iulia, Karlsburg) a Báthory templom alapfalából, együtt a CIL III, 14471, 14476-14478, 14481-14483 feliratokkal.CIL III, 1 4 4 6 8 ; AÉ 1901 : 28 ; ILS 7 1 4 9 ; OPRI§ 19 3 1 , XXI nr . 1060 ; IG N A 193 5 , 83 nr . 26 ;

K e r é n y i 1872 , 21 4 8 ; B i r i . e y 1969 , 82 ; B a i j . a 2 0 0 0 , 1 1 8 nr. 19, 122; D e v i j v e r 1 9 7 6 -1 9 8 0 ,

J 34 ; A r d e v a n 1984 , 9 5 - 1 1 0 ; A r d e v a n 1992 , 4 7 -5 3 ; A r d e v a n 353 ; M r o z e w i c z 1999 , 75

nr . 2 9 ; IDR I I I/5 , 14;

[A es]c[ul]apio e t Hygiae L(ucius) Iul(ius) \ [B jassinus dec(urio) col(oniae) A pul(ensis) l l v i r \ co- l(oniae) Nap(oceusis) flam (en ) col(oniae) D rob(etensis) jlam (en ) | munic(ipi) D ier(nensis) dec(urio) tnunic(ipi) A pul(ensis) \ et Por(oiissensis) trib(unus) leg(ionis) I l i i F l(aviae) p ro sa \ hite lu lia e Bero- nices con \ iugis | v(oturn) l(ibens) s(o!vit).

Felirata a Kr. u. III. századra keltezhető, a század elejétől a municipális tisztségei között utoljára feltüntetett, legkésőbb Kr. u. 211-től számítható porolissumi decurionatus miatt. Gentiliciuma általánosan elterjedt az európai és a birodalmi névanyagban, a Duna-vidéken sok észak-italiai származású személy viselte.238 Több európai tartományban előforduló cog-

1Vi V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

237 V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

238 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 4 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 298 .


nomcnc nem feltétlenül jelöli keleti vagy görög származását.239 Napocai IIviratusa24u alapján ebben a városban futott be teljes cursust, így odavaló lehetett. Feliratának municipális tisztségfelsorolása egyfajta ereszkedő időrendet követ úgy, hogy a napocai tisztségek foglalják keretbe az utána következőket. Nem tüntette fel a katonai tisztsége szerinti lovagrendi tagságát, amellyel már pályafutása elején rendelkezhetett, hiszen nyilván nem kiérdemesült tartományi előkelőként kezdett katonáskodni, hanem ifjúkorában. Ugyanígy nem látjuk napocai decurionatusát, illetve az ott betöltött esetleges alsóbb magistraturát vagy magistraturákat, amelyek a llviratus feltételei voltak. A quaestura vagy az aedilitas úgy látszik, egymagában elegendő volt,241 esetleg fakultatív módon mindkettőt betölthette. Ezzel párhuzamosan vállalhatott decurionatust és papi tisztséget a többi feltüntetett tartományi városban, majd Napoca IIvirjévé vált,242 amelyet követően időben legkésőbb Apulum colo- niájában is decurióvá választották. Pályafutását azonban lovagként és napocai decurióként kezdhette leghamarább a Severus-kor elején, de az is lehet, hogy a Kr. u. III. század első évtizedében. Lovagként katonai szolgálatot vállalt, amelyből a tízes évekig a militia prímát, a cohorspraefecturát, illetve a militia secundát töltötte ki, vagyis a legiotribunatust a sin- gidunumi legio I l i i Flaviában.243 Ezután szerelhetett le, ugyanis a felirat rendszerén belül nyilván a legmagasabb betöltött katonai tisztséget örökítette meg. Leszerelést követően válhatott quaestorrá vagy aedilisszé Napocában, kevésbé valószínű, hogy mindkettőt betöltötte. Ezzel együtt, nyilván gazdasági érdekeinek is megfelelően, több városban tisztséget vállalt, amely Daciában nem kirívó jelenség.244 így Kr. u. 200-211 után, vagyis valószínűleg még a század tízes éveiben Porolissum decuriója lett, esetleg egy ott betöltött co- horspraefectura következményeként. Ezután a municipium Septimium Apulensium is az ordo decurionum tagjává választotta, amelyet követően Dierna municipiumában, majd Drobeta coloniájában vált flamenné,245 vagyis a legio I l i i Flavia táborhelyéhez246 közel eső településeken. Ha kötelezettségeinek mindenütt eleget akart tenni, akkor életét utazással tölthette. Pl. Porolissum a tartomány északi, Drobeta és Dierna a déli határán feküdt. Végül a napocai Ilviratust és az apulumi colonia decurionatusát vállalta. Esetlegesen rokona lehetett egy drobetai decurionak, L(ucius) Iul(ius) L(uci) fil(ius) Sergia (tribu) Bassusnak.247

^ V ö . O P E L E , 1 14 .

2« ’ V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

2<i Ld. A r d e v a n 1 9 9 8 , 148 .

2« V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 .

2« V ö . B ir l e y 1 9 6 9 , 82 ; D e v ijv e r 1 9 7 6 - 1 9 8 0 , J 34.

2« V ö . P iso 1 9 9 2 ( 1 9 9 5 ) , 4 3 5 -4 4 4 .

2« V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

2iC V ö . LE B o h e c - W o l f f 2 0 0 0 , v o l. 1 ., 2 3 9 -2 4 2 .

247 Ld. C IL 111, 1 5 7 9 ; vö . m eg DEVIJVER 1 9 7 6 , J . 34.

8 2


A felirat szövegében szereplő sorrend szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század legvégén, a Kr. u. III. század elején - (Pdecurio coloniae(’), equo publico vagy eques Romanus, a Kr. u. III. század első-második évtizedében, militia prima - prafec- tus cohortis), militia secunda - trib(unus) leg(ionis), (quaestor vagy aedilis coloniaeO), decor io ) munic ip i) ! ' ) , dec(urio) munic(ipi)(2), flam(en) munic(ipi)(3) flam(en) col(oniac)(2), II- vir col(oniae)d), dec(urio) col(oniae)(3h Pályafutása időben lehetségesen áthúzódik a század harmincas éveire is. Nem lenne meglepő, ha tartományi főpapként is feltűnne egy később előkerülő felirat szövegében.

D 54

C(aius) Iul(ius) Con[s]tans

Oltár.Napoca. A közelből vasútépítéskor került elő (CIL).CIL III, 6253a; CIL III, 7658; K E R É N Y I 872; A R D E V A N 458;

l(ovi) O (ptimo) M (aximo) | p ro sa lu te \ C(ai) lu l(i) C on\fs]tan tis \ pon t(i)f(icis) C(aius) lu l(ius) | M arcus | v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

A felirat a Kr. u. II-III. századokra egyaránt keltezhető. Praenomenje és gentiliciuma az egyik leggyakrabban előforduló névegyüttes, Caesar észak-italiai polgárjog-adományozásainak köszönhetően a tartományi hasonnevű személyek egy része is észak-italiai eredettel bírhat.248 Cognomenje latin, az európai tartományokban is több helyen előfordul, nem túl nagy számban. Pannóniában pl. Marcus Aurelius kora után.249 Ugyanez vonatkozik a feliratot állíttató C. Iul(ius) Marcus cognomenjére is.25(1 A jelenség megengedi annak feltételezését, de nem bizonyosságát, hogy a város alapításakor került a colonia Aurelia Apulen- siumba. Napoca municipiumában is lehetett elméletileg még pontifex, de a fentiek szerint valószínűbb, hogy a colonia papja volt, amikor a fogadalmi feliratot állíttatták.

A felirat szövegében álló adatok szerint: a Kr. u. II. század utolsó harmadától - negyedétől - pont(i)f(ex) (coloniae?).

248 Vö. MÓCSY 19 5 9 , 148 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 298 .

2« V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 170 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 309 .

25"Vö. M ó c s y 1 9 5 9 , 180 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 17 .

83


D 55

C(aius) Iul(ius) Diocletianus

Oszlop.Apulum. Marosportó (Partoj).AÉ 1947: 22; B E T Z 1960, 33; B A L L A 2000, 118 nr. 20; S A N IE 1989, 1260 nr. 82; A R D E V A N

361; M R O Z E W lC Z 1999, 75 nr. 30; IDR III/5, 29;

A eterno \ sanctissi\mo p ien tis\ sim oque \ C(aius) lu l(ins) D iocle\tianus eq(uo) p (ub lico) | dec(itrio) et augur | col(oniae) Sarmi^(egetusae) \ dec(urio) col(oniae) A pu(lensium) \ patronus \ causarum | ex voto.

Apulumi felirata Kr. u. 180 után keltezhető. Praenomenje és gentiliciuma az egyik leggyakrabban előforduló névegyüttes, Caesar észak-italiai polgárjog-adományozásainak köszönhetően a tartományi hasonnevű személyek egy része is észak-italiai eredettel bírhat.251 Cognomenje Italiában fordul még elő a korban.252 A lovagrend tagjaként municipális pályafutása során előbb Sarmizegetusa decuriója volt, majd a colonia augurjává választották. Ezt követően Apulum coloniájában vált az ordo decurionum tagjává. Utolsó megnevezett tisztsége a patronus causarum, amely egy alkalomszerű jogi kérdéshez kötődő hivatal volt,253 valamely város szolgálatában. A feliraton nincs megjelölve ez a város, de mivel az apulumi decurionatust követi, így ez a tisztsége is apuluminak vehető.

Összegezve pályafutását a felirat szövege szerint: a Kr. u. II. század végétől - eq(uo) p(ublico), dec(urio) col(oniae)O), augur col(oniae)d), dec(urio) col(oniae)(2>, patronus causarum col(oniae)(2).

D 56

M(arcus) Iul(ius) Pap(iria tribu) Iustus

Tábla.Sarmizegetusa. Elveszett.

25' V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 4 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 298 .

252 Vö. O P E L II, 101.

25 'V ö . ID R II1/2, 128; ID R I1I/5, 446 ; to váb b á Sl’ ITZl. 1984, 116-119 ; ARDEVAN 1998, 156-159 .

8 4


CIL III, 7983; EE IV, n. 438; ILS 5390; IDR III/2, 9; A R D E V A N 57;

M (arcus) lu l(iu s) Papfiria tribu) 1 ustus dec(urio) | col(oniae) ob bon(orem) pontif(ica tus) \ campum cum suis | aditibus elusit et statuam posuit.

Feliratát a Kr. u. II-III. századokban egyaránt állíthatta, a tribusszal együtt megadott név inkább a Kr. u. II. századhoz közelíti a vélhető keltezést. Gentiliciuma az egyik leggyakrabban előforduló név a latin nyelvű tartományokban. Iulius Caesar észak-italiai polgárjogadományozásainak következtében a tartomány alapítását követően betelepült tartományi hasonnevű személyek egy része észak-italiai eredettel is bírhat.254 Cognomenje szintén mindenütt előforduló latin név.255 Sarmizegetusai decurio volt, akit a colonia pontifexévé választottak. A pondfexi tisztségért középítkezést hajtott végre: egy teret alakított ki bejáratokkal, és ezen szobrot állíttatott. A pályája kezdetén pályázhatott a papságra.

Összegezve pályafutásának a felirat szövegéből ismert elemeit: valószínűleg a Kr. u. II. század folyamán, a század második felében - dec(urio), pontif(ex) col(oniae).

D 57

C(aius) Iul(ius) Metrobianus

a. Oltár.Apulum.AÉ 1986: 607; PETOLESCU 1987, nr. 372; IDR III/5, 325;

Deo S ilv fa] | no C(aius) lu l(iu s) M etró \ bianus \ v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).

Kr. u. 180 után.

b. Bázis.Apulum.CIL III, 1028; K E R É N Y I 167, 1802, 2018; T u d o r 1957, 257 nr. 77; BÁ RBULESCU 1977, 177 nr. 4; IDR III/5, 100;

254 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 14 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 29 8 .

2” V ö . MÓCSY 19 5 9 , 1 7 7 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 15 .

8 5


[H erculi \ Invict(o)} \ p ro salut(e) \ C(ai) lu l(i) M etro\biani e t \ A eliae Bo | nae con \ iug(is) A da \ - más ex vot(o).

Kr. u. 180 után.

c. Oltár.Apulum. CIL a ZA MO S1US , A nalecta f. 57. szerint: „Brettae in aed. dóm. Ostrohiensium”. Bretea (Hunyad megye - jud. Hunedoara). Elveszett.CIL III, 972; IG N A 1935, 84 n r . 30; K E R É N Y I 2018; A R D E V A N 1984, 98; 102-; A R D E V A N

308; IDR III/5, 1;

N umini | [A ]escu!api \ C(aius) Iul(ius) M etró[bi]\anus llfv ir (a lis )] col(oniae) \ Sarm(istegetusae) sacerd(os) \ dei eius(dem ) p on \ tif(ex ) q(uin)q(uennalis) l l v i r col(oniae) | A puli ex voto.

Kr. u. 180-tól keltezhető.

d. Oltár.A p u l u m . CIL, R E IN B O L D 1842, p l . VI. s z e r i n t - „ A l b a l u l i a i n c i v i t a t e i n f e r i o r e ” E l v e s z e t t .

CIL III, 973; D r e x i .ER, 54 n r . 1; SIRIS 694; K E R É N Y I 2018; A R D E V A N 1984, 98; 102-; T a k á c s 1995,199; A r d e v a n 309; IDR III/5, 316; S z a b ó Á . 2004 (Orbis A ntiquus), 788,5;

N umini S erapi s[acrum?] | G(aius) lu l(ius) M etrobianns llv ira lfi s ] | col(oniae) Zarmi^(egetusae) sacerdos \ dei A esfcu l(ap i) po] rtn t(ifex) q(uin)q(uenna/is)\ j l l v i r col(oniae) A p u li ...] \ [■............ .

A [d.] feliraton az eddig alkalmazott Numini Serapis olvasat, bár nem párhuzam nélküli, itt epigrafikai alapon nem támogatható. Az 1. sor a feliratos mező szélén kezdődik (nem középen), és a jobb felső sarok letörött az S betű után. Az S a fennmaradt, R E IN B O L D által készített rajz szerint (megnézhető az IDR-ben is) szóköz nélkül követi a Serapi szót. Szerkesztési szempontok miatt kerülhetett olyan közel, mert a feliratos mező jobb széléig pontosan elfér még egy betűcsoport, azaz öt betű. Metrobianus sarmizegetusai Ilviratusa is vita tárgyát képezte, annak alapján, hogy a [c.] felirat Szamosközi I. (ZA M O S IU S ) által (megnézhető az IDR-ben is) ránk hagyott rajza szerint a 2. sor II számát nem követi a VIR szórész. R. A R D E V A N támogatta a sarmizegetusai Ilviratust,256 míg legutóbb I. P l S O elvetette a lehetőségét azzal, hogy a Ilviratus feltételezte teljes karriert nem futhatta be

254 V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 ; A r d e v a n 1 9 9 8 , 5 2 0 nr. 4 , K á t nr. 3 0 8 .

8 6


mindkét városban.257 A fd.] felirat 2. sorában szintén szerepel a II szám (egv V betű követi - IIVIII[.]), amit az előbb említett érvelésre támaszkodva I. P l S O szintén nem fogadott el Ilviratusnak. A fennmaradt rajzokból annyi határozottan megállapítható, hogy mindkét felirat szövege sérült volt, mikor megörökítették azokat. Szamosközi [c.] a kitörött részeket nem jelölte külön, hanem folytatólagosan tüntette fel az általa látható betűket (vö. a 2. sor eleje, a 3. sor vége), illetve pontot tett a felismert rövidítések végére (3. sor, 5. sor, 6. sor), valamint a teljes szöveg (a mondat) végére is, mindezzel egyféleképpen interpretálva is a szöveget. Ezzel szemben R e i n b o i .D a látottakat képként kezelve, egészében véve élethűen festette meg a kőemléket sérüléseivel együtt fd.], vagyis a látott jelenségeket. Szamosközi nem jelölte a II után a kitörött VIR szócskát, ahogy a 3-4. soroknál a Metrobi|anus névnél sem jelölte a 3. sor végének kitörött részét, hanem rövidítésnek tekintve Metrop. formában, tehát az I alját pontnak tekintve közölte a szöveget, míg a név folytatását a következő sorban önálló szónak vette. Ezek után joggal vethető fel, hogy az [c.] felirat 4. sorában egyszerűen nem vett tudomást a szavak közti távolságról és a kő sérüléseiről, így folytatólagosan rajzolta tovább a szöveget, s ezáltal a II után a VIR lemaradt. R e i n 'B O LD

rajzán, amit a [d.] feliratról készített, valamivel több betűnyom látszik a kérdéses helyen, mint ami egy 11VIR kiíráshoz szükséges - IIVIII[.]. A IIV után levő betűk nem látszottak rendesen, R E IN B O E D csak vonallal jelezte őket, illetve az utolsó betű teljes hiányát is jelezte. A reinboldi IIV[- - -] Szamosközi rosszabb rajzával egvütt felirattanilag elég meggyőző a tekintetben, hogy valószínűleg Ilviratusra vonatkozik, s ezzel én is R. A R D E V A N ,

illetve T h . M o m m SE N véleményét osztom, szemben I. P l S O kételyével. A sarmizegetusai I l viratus kétségtelenül ott szerepel a 2. sorban a [c.] és a [cl.] feliraton is. A [d.] feliraton a szó nagyobb terjedelmét (hosszabb, mint a IIVIR betűi által elfoglalt hely) a sarmizegetusai Ilviratus múlt ideje magyarázza, vagyis minden bizonnyal 11viral(is) volt az eredetileg odaírt szó, ami a bemutatott módon rövidítve kitölti a helyet, és függőleges, illetve ferde betűvonalaival a R E IN B O E D által megörökített vonásoknak is megfelelőbb. A Ilvir i(ure) d(icundo) kevésbé jöhet számításba, Daciában nem nagyon tüntették fel, s az ábrázolt vonások sem támogatják a lehetőséget. A q(uin)q(ucnnalis)-t a Ilviratus elé írták fel, ami Daciában szintén rendhagyóbb. A formához ragaszkodva a quinquennalitas után betöltött Ilviratusra is vonatkoztatható, de valószínűbb hogy egyből Ilv ir quinquennalisnak választották, amire a sarmizegetusai Ilviratusát követően a tekintélye is megvolt. Ugyanez a Szamosközi rajzán szereplő II jelenséget is ebben az értelemben teszi értékelhetővé. A 3. sorjól olvasható. A 4. sor közepén törött a felület, csak a DEI AESf ]TT QQ töredékeklátszanak, amit az IDR szerzője dei Aesfculapi(i) po] rni t(ifex) q(uin)q(uennalis) formában egészített ki és oldott fel. A helyre azonban csak négy vagv szűkén legfeljebb öt betű fér el.

a 7 Ld. PlSO, ID R 111/5, 2UÜ1 nr. 1, 1.


R E IN B O L D a pontifex N betűjét T-nek látta. A függőlegesek fölötti víszszintes előzetes sorkihúzás nyoma is lehet. Ha azt N-re javítjuk helyesen, úgy még két betű kell eléje, hogy a pontifex szó kialakuljon. A fennmaradt helyre legfeljebb három betű fér el szóköz nélkül, szóközzel legfeljebb kettő. így az istennév AESCVL alakban lehetett rövidítve, az IDR szerzőjének javaslata szerinti Aes[culapi(i) po] rni t(ifex) nyolc betűje és egy szóköze nem fér oda. A felirat további kitörött részének mértéktartó kiegészítése a c. felirat alapján bizonyosan jó. Metrobianus apulumi Ilviratusa évében állíttathatta mindkét [c., d.] feliratot. Kérdés, hogy a mindkét helyen, tehát Sarmizegetusában és Apulumban betöltött Ilvira- tushoz, illetve l lv ir quinquennalitashoz teljes cursus honorumot kellett-e végigjárjon mindkét városban. Az a tény, hogy mindkét, a lelőhely és a szöveg által is jelzetten emelkedő apulumi cursust tartalmazó feliraton a sarmizegetusai tisztség áll legelöl, azt mutatja, hogy ott volt először tisztségviselő, tehát ott végigjárhatta a municipális cursus honorum szükséges lépcsőit, amelyeket fölöslegesnek tartott feltüntetni a daciai divatnak megfelelően, majd Apulumba költözhetett, ahol szintén részt vett a municipális közéletben. Nem tudni, hogy Apulumban is teljes cursust töltött-e ki. Hispániában például ismertek olyan főpapok, akik „omnibus honoribus in rebus publicis suis functus”, illetve „omnib(us) honorib(us) in utraque re p(ublica) funct(us)” voltak.258 A numidiai Sigusból ismert egy személy, aki „om- nibusq(ue) honoribus I l i i coloniar(um) funct(us)”.259 Daciában sem zárható ki a lehetőség, mint ahogy az sem, hogy már akkor apulumi decurio volt, mikor Apulumba áttelepedett. Nem jelölte az apulumi decurionatust sem, azonban decurionatusa a Ilviratus tükrében nem vonható kétségbe. Apulumi decurióként már lehetett apulumi pontifex. Pontifexé választását befolyásolhatta nagy tekintéllyel járó Aesculapius papsága, amelyet az apulumi Locus Asklépieionjában láthatott el.260 Decurióként és pontifexként a Ilviratusra is pályázhatott, talán alsóbb magistratura betöltése nélkül, ha a sarmizegetusait elegendőnek ítélte az ordo decurionum, a városi törvény előírásainak megfelelően.Összesen négy apulumi feliratról ismert, amelyek Kr. u. 180 után keltezhetők, miután Apulum coloniájában vállalt tisztségeket. Praenomenje és gentiliciuma nagyon gyakori minden tartományban.261 Bár ismertek hasonló kezdetű cognomenek a birodalom európai tartományaiból, az övé csak Daciában fordul elő,262 és nyilvánvalóan görög nyelvterületről való származására utal.263 Cursusának nem minden elemét tartalmazzák a feliratok. Apulu-

25* l.d . C IL , II, 4 2 1 8 = ILS 6 9 3 5 cs v ö . Al.FOi.DY 19 7 3 , 73 nr. 28 ; ld. C IL , 11, 4 2 4 9 = ILS 6 9 3 3 és v ö . Ai.nOl.DY

19 7 3 , 89 nr. 66 .

259 Ld. AE 1982; 954 - N um id ia , S igus m elle tt Bon H adjar.

26u V ö . SZABÓ A . 2 0 0 4 [O rb is A n t iq u u s ) , 7 8 7 -8 0 1 .

26' V ö . MÓCSY 19 5 9 , 14 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 298 .

“ 2 Vö. O PE L III, 80.2« V ö . K f.RÉNYI 2 0 1 8 ; RüSSU 19 7 7 , 9.

88


mi hivatalait megelőzően a számos sarmizegetusai C. vagy G. Iulii valamelyikének leszármazottjaként, rokonaként Sarmizegetusa Ilvirje volt, tehát a város ordo decurionumának is tagja, illetve egyik alsóbb magistraturát is be kellett töltenie.264 Sarmizegctusát valamely oknál fogva elhagyta és Apulumba költözött. Felesége Aelia Bona akár a nagyszámú apulumi Aelii valamelyik családjából is származhatott. Az a. és b. feliratok esetlegesen abban az időben keletkezhettek, amikor még nem volt apulumi tisztviselő, csak érdekeltségekkel bírt a városban. A sarmizegetusai Ilviratusát követő minden tisztsége a colonia Aurelia Apulen- siumra értendő, a feliratok lelőhelye által is megerősítetten. Apulumban Aesculapius papjaként tűnt fel, amit az apulumi Asklépieion, illetve a Locus létrejötte magyarázhat,265 a colonia rangra emeléssel párhuzamosan. Aesculapius nagytekintélyű papjaként és nyilván már decurióként a város vallási életét irányító pontifexé választották, majd Ilvir quicjuennalisszá vált. Ez esetben talán nem feltétlenül kellett Apulumban alsóbb tisztséget betöltenie, az apulumi coloniális magistraturához talán elegendő volt a ki nem írt, de bizonyosan létező helyi decurionatus. A Sarmizegetusa coloniájában betöltött hivatalok pedig elegendő tapasztalatot biztosítottak számára ahhoz, hogy más városban ugyan, de a municipális cursus következő lépcsőjére lépjen. Esetlegesen egy Uviratust betölthetett még a quinquennalitas előtt, de nem valószínű. A hivatali előrehaladásnak ez a módja a ritkábbak közé tartozik, de kizáró ok nem nevezhető meg, egy emberöltőbe bőven befér akár két teljes municipális cursus is. Az apulumi tisztségek alapján a sarmizegetusaiak a colonia Aurelia létrehozása, azaz Kr. u. 180 elé kelteződnek. Aesculapiusnak nyilván korábban tanult sacerdosává lett és valószínűleg nem Daciában, hanem valamelyik nagy görög Asklépicionban - Epi- daurosban, Pergamonban, esetleg Smyrnában,266 ahol akkor éppen Galénos oktatta az orvostudományt.267 A pestisjárvány okozta rémület268 hozzájárulhatott a tudós Aesculapius pap tekintélyének emelkedéséhez, ami a két városi cursusán is lemérhető. Másrészt orvosként is lehetett olyan anyagi helyzetben, hogy fedezhette a honorokkal járó költségeket.269

Pályafutása a feliratok szövegei szerint a következőképpen összegezhető: Kr. u. 180 előtt - (decurio, quaestor és/vagy aedilis, Ilvir), 11[vir(alis)j col(oniae)O), 180 után (Apulumban is hivatalosan) - sacerd(os) dei Aesjcul(api)], pontif(ex), q(uin)q(uennalis) Ilv ir col(oniae)(2).

264 Vö. A rd evan 1998, 135.2« Vö. C r is a n 1971, 341 -347 és Al.ICt’ - CRI?AN 2003, 89-94 ; Rusu-PF.SCARU - Al.lCU 2000 , 123-125 ; SZABÓ Á.

2004 (Orl/is Antiquus), 787 -801 .

2“ V ö . K e r é n yi K . 199 9 .

267 Vö. HA, M arcus A u re liu s 19, 15.2“ V ö . ClLLIAM 19 7 9 , 1 4 4 - 1 7 5 .

269 Vö. L lE B E N A M 1900, 102-105

8 9


D 58

C(aius) Iul(ius) Naesus Sabinus

Tábla.Drobeta. Donje Butorke, a későrómai erődbe volt beépítve.AÉ 1979: 520; AÉ 1983: 867; P E T O L E S C U 1983, 67-70; A R D E V A N 1984, 95-110; A R D E V A N

1992, 47-53; A r d e v a n 507; ILD 54;

C(aius) lu l(iu s) Sabinus bis Uviralis | et patr(onus) m (unicipi) H(adriaui) D(robetae) ob bonor(em) | flam on i C(ai) lu l(i) N aesi Sabini \ nepotis su i cryptam vetus \ tate dilapsam p ecun ia su \ a reformavit et exalti | avit.

A felirat a Kr. u. II. századra keltezhető a városi rang után, Hadrianus és Septimius Severus uralkodásai közé (Kr. u. 117/138-193/211), az utóbbi esetében valószínűleg a Kr. u. 190-es évekig.270 Az állíttató és unokája praenomenje és gentiliciuma nagyon gyakori minden tartományban.271 A nagyapa cognomene a nyugati tartományokban és Észak-Italiában gyakori, feltehetőleg innen terjedt viselőivel használata a Duna-vidékre.272 Az unoka cognomene a ritkábbak közé tartozik, de latin nyelvközegből való supranomenje szerint nagyapja örökbe is fogadta. A nagyapa Drobeta municipiumának kétszeres duumvirje273 és a város patronusa volt,274 így örökbefogadott unokája is várományosa lehetett az ordo decurionumbeli tagságnak. Feltehetőleg nem volt még nagykorú és vagyonilag független, azért adományozott helyette a nagyapja a flaminatusért. Hasonló esetekkel Pannóniában is találkozunk nem csak flaminatusszal, hanem auguratusszal kapcsolatban is.275

C(aius) Iul(ius) Naesus Sabinus fiatalon vált a municipium flamenjévé,275 pályafutása eszerint a következőképpen indult: a Kr. u. II. század közepe táján, második felében - flamen m(unicipi).

™ V ö . A r d e v a n 1 9 9 8 , 36

27' V ö . M Ó CSY 19 5 9 , 148 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 298

2'2 Vö. M Ó CSY 1959, 188; BA RK Ó CZI 1964, 323

273 V ö . A r d e v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0

2'4 V ö . E n g e ss e r 1957

273 l.d . C IL 111, 4495 = V o r b e c k 1980a, 76 = S z a b ó 2 006, P 45; v a ló sz ín ű leg a C IL 111, 3979 = S z a b ó 2006, p 61

fe lira tb an szerep lő fiú ; C IL 111, 12739 + 12740 = AÉ, 1948: 243 = D o b ó 558 = SZABÓ 2006 , P 84.27íi V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

9 0


D 59

C(aius) Iul(ius) Valens

a. Tábla.Apulum. CIL - „Albae Iuliae in area arcis” . IDR III/5: Marosportó (Parto§). Elveszett.CIL III, 1117; K e r é n y i 933, 1195, 2043; A r d e v a n 336; IDR III/5, 388; Szabó Á. 2004 (Orbis A ntiquus), 794-795;

C l [-]'[- - -] | LV f- - -] | I f-J p fro ] sal(ute) | fl] t» fp (er i) et S (enatus) P(opuli)q(ue) R (owani)?] | e ft/ orfd in is col(oniae)?] \ A [p]u[l]e[nsium] | C(aius) lu fl(iu s)] \/ale[ns/ | cl[?in ic]us l(oci) \ sa cerdo fs/ | d fe i e'jiusfdem] \ A [ur]el[i]a[e] \ Q uinta fe/ | coniuge f - ] l [-] C[-] \ [e]t Caiis lu li\ is V alfente] et | Pasinico \ f i l i s \ v(otum) l(ibens) p(osn it).

Kr. u. III. század első harmada.

b. Tábla.Apulum. Sárd (§ard). Elveszett.CIL III, 1114; CIMRM 1998; S a n ie 1989, 1256 nr. 61; ARDEVAN 333; IDR 1II/5, 356; Szabó Á. 2004 (Orbis Antiquus), 792-793;

[?M arti In/1 victo p ro sa | lu te lm p(eri) P(opnli)q(ue) R(omani) \ et ordinis col(oniae) | A pul(i) C(ains) In l(ius) Va\lens bar(uspex) col(oniae) s(itpra) s(criptae) | et antistes hu\iusque loci | v(otum) l(ibens) p(osu it).

Kr. u. 222-235 között állíttathatta.

c. Tábla.Apulum. Marosportó (Partoj).CIL III, 1115; ILS 3174; RD 349; K E R É N Y I 929; S P E 1 D E L 1984, 2227; A R D E V A N 334; IDR III/5, 364; S zabó Á. 2004 (Orbis A ntiquus), 792-793;

Veneri V ic\trici p ro sal(ute) | bnperi et S (enatus) P(opuli)q(ue) R (o/nani) \ et ordinis col(oniae) \ A pul(i) C(aius) lu l(iu s) Va \ le(n)s haruspex \ col(oniae) s(upra) s(criptae) et antis \ tes buiusce \ loci \ fv(otum ) l(iben s)] p(osu it).

Kr. u. 222-235 között állíttathatta.

91

d. Fogadalmi szobor.Apulum. Marosportó (Partoj).AÉ 1930: 6; Cucu iu 1929, 24, 30; DAICOVICIU 1929, 303 nr. 5; D a i c o v i c i u 1969, 143 nr.

5; KERÉNYI 929; HoRNUM 1993, 253 nr. 175; A r d e v a n 356; ID R 111/5, 297;

[N e]mesi Reginae | C(aius) hil(iits) Valens barns(pex) \ col(oniae) A pnli et ant(istes) buinsc(e) loci \ somnio monitus l(ibens) p(osu it).

Valószínűleg Kr. u. 222-235 között állíttathatta.

? e. Fogadalmi felirat.Apulum. Marosportó (Partoj). Elveszett.CIL III, 1116; ILS 3802; IDR III/5 367;

Virtuti Ro\manae pr(o) sa fl(u te)] \ lm per(i) et S (enatus) fP(opuH)q(ne) R(omani)] j et ord(inis) cofl(on iae) A pul(ensis)] \ [ ?C(aius) lu l(iu s)] Valefns bar(uspex)?] | f?co!(oniae) s(upra) s(criptae) an]t[istes?] | [huiusque loci?] | [ - ............ .

A töredékes feliratot a sajátos dedikáció, illetve az 5. sor VALE névtöredéke köti össze C(aius) Iul(ius) Valensszel. Az itt bemutatott felirat 6. sorából csak egy T betű maradt. Feliratos gyakorlata ismeretében valószínűleg feltüntette a tisztségeit is a nevét követően. Az első két sorban a Venus és Mars táblákhoz [b., c.] hasonlóan nagyobb betűkkel állhatott az istennév, míg alább kisebb betűkkel vésték a következő szavakat. így egy sorban átlag 12- 13 betű fért el. Ez arrra utal, hogy az 5. sorban a nevét követte valamely tisztségének vagy hivatalának megjelölése, amely a következő sorban folytatódott. A haruspicatus a város nevével együtt teljesen kiírva nem fér oda, csak három betűs rövidítésekkel, illetve a többi feliratain is alkalmazott s(upra) s(criptae) betűkkel a városra vonatkozóan. Az ép feliratai szerint a feltüntetett tisztségei közül csak az antistes tisztségnévben látható T betű, így a 6. sor T betűje feltehetőleg az antistes szóban állt, és annak is az első T betűje, egyébként nehezen férne a név és a tisztségmegnevezés közé bármi más. Az antistes kifejezést a huiusce vagy huiusque loci helymeghatározás követhette. Tematikusán Venus Victrix és [PMars In]- victus alakjaival összeférő volt Virtus is, aki mellől bizonyosan nem hiányzott Honos, illetve a neki szentelt, a Virtusnak szólóhoz teljesen hasonló szövegű felirat, amely eddig nem került elő, de még felbukkanhat. A felirat keltezése szintén a Kr. u. III. század első harmada lehet Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásával bezárólag.

? f. Fogadalmi felirat töredéke.Apulum. Marosportó (Partoj). Elveszett.


92


CIL III, 14475; IDR III/5, 357;

[- - -// Invicto | [pro salu te] Im peri \ [ - ............ .

Bizonytalanul köthető C(aius) Iul(ius) Valenshez, de a sajátos dedikáció okán valószínűleg igen. Az Invictus jelzőjű istenség esetleg Hercules is lehet277, akinek több hasonló bázison álló, kis, fogadalomból állíttatott szobra ismert.

Négy apulumi feliratról ismerjük név szerint [a., b., c., d.], és valószínűsíthetően még kettőhozzá kötődik [e., f.], illetve egy további278 ? b ja riis fp ex ? - - -/ | [- - -/ ob b o fn o r ew ,bizonytalanul.279 Kr. u. 180 után keltezhetők a feliratai, azonban hivatalos coloniabeli haruspexi tisztsége szerint feltehetőleg Kr. u. 222-235 közé280. Praenomenje és gentiliciuma nagyon gyakori minden tartományban,281 Észak-Italiából terjedő cognomene hasonlóképpen mindenütt előforduló latin név.282 Bár neve nem árul el sokat származásáról, haruspexi képzettsége és hivatala okán Etruriából származtatható. Bizonyosan római polgár volt. Legkorábbi ismert tisztsége a feltételezett cljinicus] l(oci) hivatala volt. A Locusban283 a helyi Asklépieion révén gyógyító tevékenység is folyt, így értelemszerűen alkalmazhattak egy clinicust a szentély egyik kórházában. A viszonylag ritka clinicusi, tehát egyféle orvosi szakmája pragmatikusan kötődhetett a haruspexi tudományához.284 Megfordítva, nyilván előbb volt haruspex hiszen azt gycmekkorától tanulta, de Severus Alexander kora előtt a korban valószínűleg hivatalosan ebből nem élhetett, így a haruspicina tanulása közben elsajátított anatómiai és orvosi ismereteit hasznosíthatta. Ezt követően egy nem azonosítható istenség sacerdosa volt [a.]. További két megnevezett tisztsége közül az első a haruspex coloniae volt Apulumban. A haruspicatust valószínűleg csak városi alkalmazását követően Kr. u. 222 után íratta fel a felirataira.285 A következő, antistesi tisztsége szintén az apulumi Locushoz köthető, amelyben feliratai föl voltak állítva, s ahol korábban clinicus volt. A Locus, ahol antistes volt, valószínűleg ugyanaz az intézmény, amelyben valamivel korábban M. Aur(elius) Comatius Super [D 29j is tevékenykedett. Figyelemreméltó, hogy a duna-

2” Ld. P i so IDR 111/5, 279.2'» Ld. AÉ 1983: 805; IDR 111/5, 411.r v V ö . S z a b ó A. 2004 (Orbis Antiquus), 795k«».

2W Ld. HA, Scverus A lexander 44 , 4 cs 27, 6.

2*' Vö. MÓCSY 1959, 148; BARKÓCZI 1964, 298.2*2 Vö. MÓCSY 1959, 194; BARKÓCZI 1964, 326.283 Vö. SZABÓ Á. 2004 (Orbis Antiquus), 787-801.

283 Vö. Lact. d iv in . in st. 1, 10, 2.285 Vö. SZABÓ Á. 2004 (Orbis An/iqmis), 791-794.

93

I S M E R T T Á P O K

vidéki antistesek részben főpapokkal összeköttetésben és tartomány vagy tartománygyűlési székhelyen, de mind állítottak Nemesisnek feliratot, vagy a Nemesisszel rokonlényegű Fortunának vagy Dianának, aki, ahogy egy aquincumi esetben is láthatjuk, adott összefüggésekben szintén megfeleltethető Nemesisszel [vö. még D 29, 40].286 A személyéhez rendkívül bizonytalanul köthető idézett felirat szövegtöredéke szerint, ha rá vonatkozik, úgy ob ho[norem - - -?] is pályázott. Mivel nem volt az ordo decurionum tagja, logikusan arra törekedhetett először vagy az egyik alsóbb magistraturára. Elődje, M(arcus) Aur(elius) Comatius Super [D 29] is decurióvá lett az antistcsszé válása után. Valens törekvését il lusztrálhatják az állam, illetve Apulum ordo decurionumának üdvéért állított feliratai is [a., b.,c., e.]. O az egyetlen ismert daciai római kori haruspex.

Feliratainak szöveg alapján pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század első harmadában - (római polgár), cl[?inic]us l(oci), sacerdofs] d[ei] (?], har(uspex) colon iae ) , antistes loci, [----- ?

D 60

Iulius Valentin[us]

Oltár.Tibiscum.CIL III, 7997; EE II, n. 443; Kf.RÉNYI 935; TUDOR 1957, 264 nr. 111; IDR III/ l , 139; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 41;

l(o v i) 0 (p tim o) M (aximo) D(olicheno) | Iu lius \ Valentin[us] | ffjlan tén m (unicipi) T(ibiscensium) \ pro salutem \ suarn suorum\que omnium \ contubernium \ v(otum) l(ibens) m (erito)p (osu it).

A 8. sorban a contubernium nem lehet fogalmazási hiba contubern<al>ium helyett, ahogy a korábbi szövegkiadásokban feltételezték. luppiter Optimus Maximus Dolichenusnak erőteljes gyógyító aspektusa ismert, így szentélyéhez tartozhatott egy olyan helyiség, ahol pl. incubálni lehetett, akár többeknek is pro salutem. A contubernium jellegére a szöveg végi p(osuit) nem utal, de akár elhelyezni is lehetett vagy éppen ‘alapítani’ a létesítményt a szentély körül. Contubern<al>ium értelmezés esetén feltételezni kéne, hogy egy teljes con-

^ V ö . m ég p l. P annón iábó l AÉ 1929: 226 = V o R B P .C K 1980a, 101 = SZ A B Ó 2006, P 51 - P annonia S up erio r, C ar

n un tum ; CIE III, 10440 = SZ A B Ó 2006 , P 60 - P annonia In ferio r, A qu in cum ; CIE III, 10911 = RSS, 37 = RIU 21

= SZ A B Ó 2006, P 62 - P annonia S u p erio r, S avaria.

94


tubernium személyzete az övéi meghatározás alá tartozott (!), ami kevéssé valószínű.A felirat a Kr. u. III. század első felére keltezhető. Az állíttató praenomenjét nem ismerjük, császári gentiliciuma nagyon gyakori minden tartományban.287 Cognomcnje nyugati és keleti közegben egyaránt használatos volt.288 Neve alapján származása nem állapítható meg, illetve inkább latin nyelvközegből valónak vélhető. A municipium Tibiscensium flamene volt.289 Tibiscum orientális közegében nyilvánvalóan nagy tiszteletben állt Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus, akit magánemberként a flamen is tisztelhetett. Az ő esete nagyon jó példája annak a jelenségnek, hogy a dedikáció és a papi tisztség nem minden esetben tartozik össze. Magánvallásossága keretében jóslatért vagy gyógyulásért is fohászkodhatott a dolichei istenséghez.290

Feltehetőleg a pályafutása elején lehetett, a felirat szövegének adati szerint: a Kr. u. III. század első felében - [fjlamen m(unicipi) volt.

D 61

Lujcianus?] |----- ]

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.AÉ 1927: 56; DAICOVICIU 1924, 250; SANIK 1977, 146; AÉ 1977: 668; IDR III/2, 20;SZABÓ Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;

fl(o v i) O(ptimo) M (aximo) Dolicbeuo p ro saln te] \ [D (omini) N (ostrí) lm p(eratoris) Caes(aris) D ivi Severi P ii nep(otis)] \ [D ivi M agni A nt]on[in i f ( i l i ) M (arci) A ur(eli) S ev]\ [eri [[[A lexandri]]] P ii [F el(icis) Inv(icti) A ug(usti)] | [et num(eri) P]almyr(enorum) 0[rien ta li(um )] | [- - -]i A braen(us) Fl(avius) M [arianus] | [- - -] Cassi(us) M arinu[s - - -/ | [M a]ximus Gora Lu[cianus] \ [- - -/M aximus bar S [emon?] | [sace]rdot(es) templum [a solo] | ex suo fecer(un t).

A felirat Kr. u. 222-235 közé keltezhető. Kisebb töredékből kiegészített és ezért csak feltételezhető neve, amely itt a gentilicium helyén áll, Dalmatiában és Észak-Afrikában volt gyakori,291 de keleti környezetben is használatos volt, ha például a szamoszatai Lukianosz

“ 7 V ö . MÓCSY 19 5 9 , 1 4 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 29 8 .

m V ö . MÓCSY 19 5 9 , 19 4 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 326 .

V ö . A rdf.v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

^ V ö . M f .R I .a t 19 6 0 , 2 0 8 sk.

ni V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 7 8 ; BARKÓCZI 19 6 4 , 3 16 .

9 5


példájára gondolunk. A korban már rendelkezhetett polgárjoggal. Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt sacerosi címmel. Több társával együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot a város falain belül. A jelenségre magyarázatot adhat, hogy Iuppiter Dolichenus kultuszára, ha korábban nem is, de Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában már valószínűleg római vallási előírások voltak érvényben [vö. még D 37], A szentély helye a szentély papjának hivatalos jellegű jelenlétére is utal, aki eszerint egy sacerdos coloniae is lehetett. Dáciái tevékenysége a Kr. u. III. század tizes-húszas éveitől számítható.

Pályafutását a kevés és töredékes adat alapján összegezni teljeskörűen nem lehet. A korban már római polgárként, Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdosa volt, a Kr. u. III. század második harmadában Daciában.

D 62

Marinus Marian(i filius) Bas(sus)

Oszlop.Ampelum.CIL III, 1301a; CIL III, 7834; ILS 4298; KERÉNYI 1056; KAN 29; MERLAT 28; RUSSU 1969, 177-182; A n g y a l - BAI.LA 1972, 94 nr. 4; NüESKE 1977, 370 nr. 70; SANIE 1989, 1247 nr. 6; BERCIU - PüPA 1978 nr. 12; IDR III/3, 298; CCID 147;

l(o vi) 0 (ptim o) M (aximo) \ Commagenorum [Ae]\ terno Ma \ ritius M a\rian(i f i l iu s ) Bas(sus) \ sacerdos l(ovis)/\ 0 (p tim i) M (axim i) D(olicbeni) p ro s(alute) s(ua) \ suorumq(ue) o\mnium vot(um) | V H .

Az utolsó sor két betűje talán egy tökéletlenül faragott [soljvit szó töredéke, amely a votum után következően a mondatot befejezte, vagy egy azonosíthatatlan hapax záróformula két betűje. A felirat a Kr. u. II. század végére, a III. század első felére keltezhető. Az állíttató, aki már római polgárjoggal is rendelkezett, valószínűleg keleti származású volt. Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papjainak környezetben gyakran előforduló Syriából is származtatható neve szerint292 a birodalom keleti tartományainak egyikéből érkezhetett Daciába, a név azonban Eszak-Africában és a nyugati tartományokban is többször elő

m Vö. CCID 62, 147, 148, 229 , 305 , 307 , 330 , 350 (? ) , 408 -410 , 520 , 550 , 615.

96


fordul.293 Gentiliciuma helyén filiatio áll; apja nevének ugyanazok a jellemzői. Cognomenje etnikai meghatározásra nem alkalmas, keletiek és itáliaiak egyaránt viselték, Pannóniában Marcus Aurelius korát követően többségében a keletiek.294 Felvetődött,295 hogy azonos egy apulumi fogadalmi oszlop296 egyik állíttatójával. Ez utóbbi oszlopot, szövege szerint annak emlékére állíttatták, hogy néhányan megmentettek egy sast (aquila) egy kígyótól (draco). A feliraton Aurelius Marinus Bassusként szerepel az egyik állíttató, aki foglalkozást nem nevezett meg. Viszont megnevezte apját, akit Polydesnek hívtak, vagyis nem Marianusnak, így ez a tény tagadja a két személy azonosságát. Ugyanez vonatkozik az Aurelius Mari- nusszal való azonosítására is. luppiter Dolichenus sacerdosa volt, aki Ampelumban is tevékenykedett, a Kr. u. II. században közterületen álló szentély esetén hivatalosan, a Kr. u. III. században leghamarább Kr. u. 212 után már valószínűleg római vallási jog szerinti előírásoknak megfelelően.

A feliratban szereplő adatok szerint a II-III. századok fordulója körüli időben ő római polgár és sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni volt.

D 63

Fl(avius) Maximujs] Surus

Sírkő.Ampelum.A É 1988: 959; LlPOVAN 1988, 63 nr . 6; WOLLMANN 1996, 185; IL D 338;

D (is) M (anibus) \ Fl(avius) Maximu\s] | Surus sa ce[r]\ io s vix(it) ann(os) \ X LV Cas/ofr] \ et Foebus(!) p i(en tissim i) \ b(eue) m (erenti) p(osuerunt).

A sírfelirat a Kr. u. II. század végére, a III. század elejére keltezhető. A sacerdos szó után nincs sem városjelzés, sem istennév, így nem tudjuk egyelőre, hogy milyen pap volt. Gentiliciuma nem utal származására. Praenomene eredetileg gentilicium volt, de a Kr. u. II. században sem ritka már a korábban csak gentiliciumként használt névelemek praenomen- ként való alkalmazása. Cognomene Észak-Italiában, Noricumban, Dalmatiában és Panno-

2.3 V ö . M ó c s y 19 5 9 , 180 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 1 7 ; v ö . O PE L 111, 58.

2.4 V ö . M ó c s y 19 5 9 , 1 6 6 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 307 .

2'» Ld. P lS O IDR 111/5, 105.* * Ld. CIL 111, 7756 = 1LS 3007 = AÉ 1980: 734 = ID R 111/5, 136.

9 7


niában is elterjedt volt itáliaiak és bennszülöttek utódai között, de keletiek is viselték.297 Valószínű lehetőségként vehető számba, hogy Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt, de nem bizonyítható. Dedikáció nem segít, a származása sem képez támpontot. Ez utóbbi éppenséggel nem támogatja Dolichenus pap mivoltát, tekintettel arra, hogy a sacerdotes Dolicheni nagyobb része keleti származású volt.298 A neki síremléket állíttató rabszolgáinak (?) Castor és Foebus nevei saját származásukon és rabszolga mivoltukon kívül másra nem utalnak, esetleg a Castor név köthető még Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultuszához.299 Az ampelumi Dolichenum, illetve a dolichei istenség Ampelumban tevékenykedő papjainak jelenléte sem bizonyság Flavius Maximus Surus sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolichenhvoltára, ezt csak a legvalószínűbb lehetőségként lehet felvetni. Ampelum valószínűleg egy municipium Septimium volt,300 s mint ilyennek lehettek, sőt kellett legyenek egyéb papjai is, akik sacerdos címmel a tradicionális római valláson kívül eső kultuszok szolgálatában álltak.

A feliratban szereplő adatok szerint a Kr. u. II-III. századok fordulója körüli időben ő római polgár és sacerdos (Iovis Optimi Maximi Dolicheni ? vagy municipi ?) volt.

D 64

Maximus bar S[emon?|

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.AÉ 1927: 56; DAICOVICIU 1924, 250; SANIE 1977, 146; AÉ 1977: 66S; IDR III/2, 20; S zabó Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;

P (ov i) O(ptimo) M(aximo) Dolicbeno p ro salute] | [D(omiui) N (ostri) bup(eratoris) Caes(aris) D ivi Severi P ii nep(otis)] \ [D ivi M agni A nt]on[in i f ( i l i ) M (arci) A ur(eli) Sev]\[eri [[[A lexandri]]] Pii [Fel(icis) Inv(icti) A ug(usti)] \ [et num(eri) P]almyr(enorum) 0[rien ta li(um )] | [- - -]i A braen(us) Fl(avius) M [arianus] | [- - ■] Cassi(us) M arinu[s - - -/ | [Áía]xi///us Gora Lu[cianus] | [■ ■ ■] M aximus bar S [emon?] \ [sace]rdot(es) templum [a so/o] \ ex suo fecer(un t).

2,7 V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 19 2 ; BARKÓCZI 1 9 6 4 , 3 2 5 ; Russi' 19 6 9 , 179 .

™ V ö . T ó t h 1. 1 9 7 6 ,1 5 - 3 9 .

- ^ V ö . T óth I. 1 9 7 6 , 1 1 5 - 1 3 2 .

300 l.d . A r d e v a n 1 9 9 8 , 5 4 -5 5 .

98


A felirat Kr. u. 222 és 235 közé keltezhető. A birodalom keleti tartományainak valamelyikéből származott, neve (máshol Bars[emon]) Palmyrára utal.301 Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt, és bizonyosan rendelkezett római polgárjoggal is a korszakban. Több társával együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot a pomeriumon belül. Papsága hivatalos lehetett a templom helye szerint. Dáciái tevékenysége a Kr. u. III. század tízes-húszas éveitől számítható.

A feliratban szereplő adatok szerint a Kr. u. III. század második harmadában ő római polgár és sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni volt, valószínűleg Sarmizegetusában.

D 65

|Ma]ximus Gora

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.A É 1927: 56; DAICOVICIU 1924, 250; SANIE 1977, 146; AÉ 1977: 6 68 ; IDR III/2, 20; SZABÓ Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;

fl(o v i) O(ptimo) M (aximo) Dolicheno p ro sa/ute] | [D (omini) N (ostri) Imp(eratoris) Caes(aris) D iri Severi P ii nep(otis)] | [D ivi M agni A nt]on[in i f ( i l i ) M (arci) A ur(eli) Sev]\[eri [[[A lexandri]]] P ii [F el(icis) ln v(icti) A ng(nsti)] | [et num(eri) P]a/mjr(euorum) 0[rienta/i(nm)] \ [- - -]i A braen(us) Fl(avius) M [arianus] \ [- - -] Cassi(us) M arinu[s - - -/ | [M ajximtts Gora Lu[cianus] \ [- - -] M aximus bar S [emon?] \ [sace]rdot(es) templum [a solo] | ex suo fecer(un t).

A felirat Kr. u. 222 után keltezhető, Severus Alexander korára Kr. u. 235-ig. Római polgársága bizonyosan volt már a korszakban. A birodalom keleti tartományainak valamelyikéből, neve alapján feltehetőleg Syriából, Palmyrából származott.302 Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt sacerdos címmel, és hivatalos papságot viselhetett a templom helye szerint. Több társával együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot a városfalakon belül. Dáciái papsága a Kr. u. III. század tízes-húszas éveitől számítható.

A feliratban szereplő adatok szerint a III. század második harmadában ő római polgár és sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni volt Daciában, valószínűleg Sarmizegetusában.

*>' Vö. R l'SSU 1969, 177-178; RUSSU 1975 (1977), 13.

™ Vö. RUSSU 1969, 178; RUSSU 1975 (1977), 13.

99


D 66

M(arcus) Munatius M(arci) f(ilius) [-----]*

Építési felirat.Apulum. Elveszett?CIL III, 56*; A É 1972: 455; ARDEVAN 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; ARDEVAN 288; MROZEW1CZ 1999, 76 nr. 33; IDR III/5, 1*;

M (arctis) M unatius M (arci) f( i liu s ) [- ■ -] \ [?e]qu{a}es [Romanus pa]\ t[r]onu[s] causarum q(uin)[q(uennalis)] \ [IJIvfir] e[t] flam (en ) d fec(urio)] | mun(icipi) [et] col(oniae) A pul(ensis) \ [- - -] ex v[etust(ate)] \ [diru]tu[m] p[ec(un ia) sua - - ■] \ [? ............... .

A 2. sorban valószínűleg hibás átmásolásról, illetve olvasatról van szó. Egy ereszkedő cursus állomásai olvashatók a feliraton, amelybe csak a 2. sor quaes[ ] szótöredéke, illetvekorábban javasolt kiegészítése nem illik. Ez esetben talán egy másik tisztséget vagy rangot olvastak és írtak félre az újkorban a felirat töredékessége miatt. Soronként 12-16 betű fér el az egyes betűk szélességétől függően. Az első sor kitörött részében és a második elején így a cognomen állhatott, esetleg tribus rövidítve és rövidebb cognomen. A név után legvalószínűbben a lovagi rang feltüntetése következhetett eques Romanus alakban. A QVAES olvasatot a V és E betűk egymáshoz közel állása (VE) erősíthette. Hamisnak tekintett apulumi felirata Kr. u. 193-197 utánra keltezhető. Gentiliciuma itáliai eredetű.303 Társadalmi állapotát tekintve pályája kezdetekor decurio rendű lehetett. Két városban töltött be tisztségeket, illetve tisztséget. A [I]Iv[ir]atus alapján teljes cursust a coloniában tölthetett ki, a municipiumban ugyanis I l i iv ira lis rendszer élt.304 A municipiumi decurionátus eszerint cursusának időrendjébe tagolódik a coloniabeli decurionatust követően. A 4. sorban álló d[ec(urio)] egyaránt vonatkozik a municipiumra és a coloniára. A két decurionatus után egy flameni,305 ezt követően egy Ilviri tisztség megjelölése következik, mindkettő a coloniára értendőén. A Ilviratus előtt valószínűleg betöltött még legalább egy alsóbb magistraturát, amelyet külön nem jelölt, azaz quaestor és/vagy aedilis volt. A Ilviratust követően a quinquennalisi tisztséget is betöltötte. Nem valószínű, hogy a Ilvir együtt értendő a quinquennalisi hivatallal, ez utóbbit Daciában többnyire, de nem mindig [vö. D 57] Ilvir nélkül íratták ki. Ezt követően az alkalomszerű patronus causarum megbízatását látta el, nyilván

-W V ö . M ÓCSY 1 9 5 9 , 1 5 7 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 . 30 2 .

^ V ö . A r d e v a n 1 9 9 8 , 144 .

305 V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

100


városa szolgálatában.3W> Valószínűleg municipális pályafutását követően emelkedett a lovagrendbe. Lovagi rangját az újabb kutatás szintén elfogadja, a felirat szerepel a vonatkozó munkákban.

A feliratban álló adatok szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: Kr. u. 180 után - d[ec(urio)| col(oniae), 193-197 után d[ec(urio)] mun(icipi), flam(en) (quaestor és/ vagy aedilis coloniae?), [Ijlvfir], q(uin)[q(uennalis)] col(oniae), pa]t[r]onu|s] causarum colon iae) , [?e]qu{a }es [Romanus].

D 67

C(aius) Numm(ius) Certus

Sírkő.Apulum. Elveszett.CIL III, 1217; K e r é n y i 1106, 1755; B a i x A 2000, 118 nr. 21 ; ARDEVAN 301; MROZEWICZ

1999, 76 nr . 34; IDR III/5, 599;

Verqoviae Sa\turninae fe]q(u itis) R(omani)f(H iae) | C(aius) N umm(ius) Certus | eq(ues) R(omanus) augur col(oniae) | A pul(ensium) patr(onus) coll(egi) | fab(rum ) el dendr(opborum) col(ouiae) | s(upra) s(criptae) suadente ad [fectiou e m a\ tr iposuit.

Az anyjának állíttatott sírkő Kr. u. 180 után keltezhető. Gentiliciuma itáliai, de ismert még Dacián kívül Hispániából.307 Cognomenje Dalmatiában gyakoribb, de Italiában és a nyugati tartományokban is előfordul.308 Anyja szintén lovagrendű családból származott. A lovagrend tagjaként Apulum coloniájának augurja és a collegium fabrum et dendrophorum pat- ronusa309 volt a felirat szövege szerint. Ez utóbbi Cybele Magna Mater híveit tömörítette közösségbe.310 Nyilván az ordo decurionumnak is tagja volt, lovagi vagyoni állapota szerint. Nem bizonyítható, de a ritka gentiliciumnak és vele a praenomennek az azonossága, valamint a lovagrendi tagság és az ugyanazon település, illetve korszak okán feltételezhető, hogy C(aius) Nummius Certus rokona lehetett C(aius) Nummius Verusnak [D 68], Az egybevágó adatok szerint Dalmatiából származhattak.

306 V ö . A r d e v a n 199 8 , 1 5 6 - 1 5 9 .

307 Ld. O P E L 111, 107.^ L d . M ó c s y 1 9 5 9 , 168 .

V ö . C le MF.NTE 19 7 2 , 1 4 2 -2 2 9 .

3111 V ö . SCHII.LINGER 1 9 7 9 , 3 9 8 -4 0 6 .

101


Pályafutásának a felirat szövegéből megismert elemei a következőképpen összegezhetők: leghamarább Kr. u. 180-at követően - eq(ues) R(omanus), augur col(oniae), patr(onus) colle g i ) fab(rum) et dendr(ophororum) col(oniae).

D 68

C(aius) Nummius Verus

Oltár.Apulum. Marosportó (Partoj)? CIL - „In arce, in aedibus canonici Becke” . Elveszett.CIL III, 7739; D O M A S Z E W S K I 1885, 245 n r . 1; K e r é n y i 1107; B a i .LA 2000, 118 n r . 22; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 346; M r o z e w i c z 1999, 76 n r . 35; IDR III/5, 2;

C(aius) N ummius | Verus eques \ Romanus | Ih ira l( is) col(oniae).Apu/(ensis) | et sacerdos | t/u- m(inis) A escu | lapi consecr(avit).

A felirat Kr. u. 180-at követően keltezhető. Gentiliciuma és31' cognomene észak-italiai eredetű lehet, az utóbbi mindegyik európai tartományban előfordul, de a keleti tartományokból is ismert.312 A lovagrend tagja, illetve az oltár állításakor Apulum colonia egykori Ilvir- je és Aesculapius papja (sacerdos) volt. Aesculapius papsága nem helyezhető el időrendi szempontból a pályafutásán belül, de nem kizárt, hogy az alkalmazást tekintve ott helyezkedik el, ahova azt feltüntette, vagyis a IIviratust követően. Ettől függetlenül ő már fiatalabb korában elsajátíthatta Aesculapius papjainak tudományát, valamelyik nagyobb központban [vö. még D 57). A Ilviratus joggal feltételezi nem csak az ordo decurionumbeli tagságát, de valamelyik vagy mindkét alsóbb magistratura betöltését. Eszerint quaestor és/vagy aedilis is lehetett Apulum coloniájában. Nem bizonyítható, de a ritka gentiliciumnak és vele a praenomennek az azonossága, valamint a lovagrendi tagság és az ugyanazon település, illetve a korszak okán feltételezhető, hogy C(aius) Nummius Verus rokona lehetett C(aius) Nummius Certusnak [D 67], Az egybevágó adatok szerint Dalmatiából származhattak.

A felirat szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: leghamarább Kr. u. 180-tól - eques Romanus, (decurio, quaestor és/vagy aedilis, Ilvir) IIviral(is) col(oniae), sacerdos num(inis) Aesculapi.

3" Ld. O P E L 111, 107.3'2 Ld. M ÓCSY 1 9 5 9 , 1 9 6 ; O P E L 111, 1 0 7 .

102


D 69

Oceanus Socratis

Oszlop.Ampelum.CIL III, 1301b; CIL III, 7835; ILS 4299; K E R É N Y I 2126; K a n 30; H E T T N E R 4; M E R L A T 29; R u s s u 1969, 177-182; A N G Y A L - B a l l a 1972, 94 n r . 5; N O E S K E 1977, 370 n r . 71; B E R C lU -

P O P A 1978 n r . 11; S A N I E 1989, 1246 n r . 5; IDR III/3, 299; CCID 148; W O L L M A N N 1996, 183-184;

I(ovi) O(ptimo) M (axiwo) D(olicbetio) et | Deo Com\aceno \ A urel(ius) | Alaritius \ [et] A dde bar Sente | i et Ocea \ mis So | cratis sa \ cerdotes | v(otum) l(ibetites) p(osuerunt).

A felirat a Kr. u. II. század végére, a Kr. u. III. század elejére keltezhető. Oceanus Socratis a neve szerint a Római Birodalom görögül beszélő lakosággal rendelkező keleti feléből érkezett és telepedett le Daciába. A gentil icium helyén álló cognomenszerű néveleme néhány európai tartományból ismert még kisszámban, cognomenként.313 Cog- nomenje az európai tartományokban még Gailia Narbonensisben és Moesiában fordul elő.314 A dedikáció okán valószínűsíthető, hogy luppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt két kollégájával együtt (D 1, 35], sacerdosi címmel. Együttes fellépésük összefügghet egy eddig régészeti feltárás által azonosítatlan ampelumi Dolichenum létrejöttével, felépültével ahol a felirataikat is elhelyezték [vö. D 81], Ha közterületen állt a szentély, úgy papságuk már a Kr. u. II. század végén hivatalos volt. Hasonlóképpen, ha a hívőközösség bejegyzett egyesületet, például collegiumot alkotott. Adat egyelőre egyikre sincs. A Kr. u. III. században már hivatalos papságot viselhetett fvö. pl. D 37], leghama- rább Kr. u. 212-től.

A feliratban szereplő adatok szerint a Kr. u. II-III. századok fordulója körüli időben, a Kr. u. III. század első negyedében ő római polgár és sacerdos (lovis Optimi Maximi Do- licheni ? vagy municipi ?) volt.

Ld. O P E L 111, 109.Ld. O P E L IV, 86.

1 0 3


D 70

M(arcus) Proc(ilius) M(arci) fil(ius) Pap(iria tribu) Niceta

a. Tábla.Sarmizegetusa.CIL III, 6270; ILS 7136; D a i c o v i c i u 1924, 246-247; K e r é n y i 1178, 1179; B a l l a 2000 (1977), 118 nr. 24-25; IDR III/2, 2; N o l l 4 1 7 ; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 53; A r d e v a n 1998,198; Piso 2006, nr. 37;

M (arcus) Proc(ilins) M (arci) f il( iu s ) Pap(iria tribu) N iceta | I lv ir et fiam én col(oitiae) S arm iz egetu sa i) | i/em sacerd(os) Laurentium \ luw inat(ium ) aedem A ugustalibus | pecun ia sua fa ciend(am ) institu it \ eandem M (arcus) P rocifl(ius)] Regulus \ dec(urio) col(oniae) eq(uo) pub l(ico) f i l iu s et b erefs] \ eius p er- [fe c jit dedicavfitq(ue)].

Kr. u. 161-193.

b. Építési tábla öt töredéke.Sarmizegetusa. Zám (Zam).CIL III, 1509; CIL III, 1016; K E R É N Y I 1178, 1179; A r d e v a n 1992, 47-53; B a l l a 2000, 118 nr. 24, 25; IDR III/2, 3; A R D E V A N 1984, 95-110; PlSO 2006, nr. 38;

M (arcus) Proc(ilius) M (arci) ft f l( iu s ) Pap(iria tribu) N iceta] | I lv ir et fia m fen col(oniae) Sa]rm[i- Z egetusae)] | item sacerd(os) [l^auren]ti[um] | fl^ avina t(ium ) ? pecunia sua] | [faciend(am) in stitu it eandem] | [M (arcus) Proc]il(ius) j R egulus dec(urio) col(oniae) - - -/ | eq(uo) pub l(ico ) fi l iu f s et] bérlés eius p erfecit] \ dedicavitqu[e].

Kr. u. 161-193.

c. Tábla töredékei.Sarmizegetusa. Forum vetus.PlSO 2006, nr. 39;

? M (arcus) Pro[c(i/ius) M (arci) f t l( iu s ) Pap(iria tribu) N iceta] | [- - -][- - - sacerd(os) L]aur[entium/ | [Lavi]nat[ium - - -] \ f- - -? pe]cu[n ia sua - - -] \ [ - ............ .

Kr. u. 161-193.

1 0 4


d. Tábla töredéke.Sarmizegetusa. Forum vetus.PlSO 2006, nr. 57;

M (arco) P rofcilioJ \ N icelfae .../ | f - .

Négy sarmizegetusai feliratról ismert (kettőt a fia állíttatott), melyek Kr. u. 161-193 közé keltezhetők. Gentiliciuma csak Daciából ismert az európai tartományokban, cognomene Itáliából, Dél-Galliából és Dalmatiából ismert még.315 Feltehetően családi kapcsolatai lehettek a görög nyelvterülettel is, származása viszont itáliai.316 O kezdte építtetni a sarmizegetusai Aedes Augustaliumot,317 amelyet fia Regulus fejeztetett be és adott át. Ezekről a feliratokról ismert az apa is. A fiú nem tüntette fel apja összes tisztségét, s amit feltüntetett, azt sem formaszerűen. A feliratok két hivatalát örökítették meg, eszerint Sarmi- zegetusában volt Ilvir és flamen.318 Ilviri tisztsége szerint decurio is volt, valamint a két alsó magistratura közül is betölthetett legalább egyet, de esetlegesen mindkettőt is, azaz quaestor és/vagy aedilis is volt. Ezek mellett a csak lovagok által betölthető319 Laurens Lavinas papi tisztséget is viselte, ami által majdnem bizonyos, hogy ő is a lovagrend tagja volt, bár ez egyik feliraton sincs feltüntetve. R. A R D E V A N szerint320 csak a lovaggá válás feltételeivel rendelkezett, aminek viszont ellentmond, hogy a daciai előkelőségek közül többen lovagi katonai tisztségeket is viseltek, de mégsem íratták ki lovagi rangjukat, amire a tisztségmegnevezések egyértelműen utaltak. A sacerdos Laurentium Lavinatium tisztség flamen Laurentium Lavinatium helyesen, a többi daciai esetben így is szerepel [D 8a., 76]. A sacerdos meghatározásba a flamenek is beletartoznak, bár nem tekinthető formaszerű megfogalmazásnak a flamen helyett. A tartományban P(ublius) Aelius Marcellus flamina- tusát is sacerdotiumként írták ki az apulumi magistratusok [D 8]. M(arcus) Varenius Sabini- anus [D 76] szintén sarmizegetusai flamenként vált flamen Laurentinusszá. Az a tény, hogy Niceta is rendelkezett ezzel a papi tisztséggel, arra is utalhat, hogy fia feliratáról nem ismerhetjük pályafutásának minden elemét, azaz olyan megbízatásait, hivatalait vagy tisztségeit, amelyek a municipális pályafutáson túlnyúlóan a Laurens Lavinas papság megtiszteltetését eredményezték. Két fia ismert: Regulus |a., b.]321 és Iulianus.322 Mindketten lovag-

J '5 Ld. O PE L III, 165, 100.

Ld. Piso 1993, 323 ; v ö . m é g M roz.F A V IC Z 1993, 220-221 .

Vö. P i so - D i a c o n p . s c u 1985-1986 , 161-18.3.

,l8 V ö . A rdf.v a n 1 9 8 4 , 9 5 - 1 1 0 ; A rdf.v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

Ld. S a u l n i f . R 1984, 517 ; M r o z f w i c z 1993, 217-225 .

™ Ld. A r d f v a n 19 9 8 , 2 3 6 , 23 9 .

521 Vö. m ég AÉ 1927: 54; IDR 111/2, 118; P lS O 2006 , nr. 58.

1 0 5


rendűek voltak és a sarmizegetusai ordo decurionum tagjai. Valószínűleg a családhoz tartozott M(arcus) Procilius Theodorus is, aki Sarmizegetusa decuriója, Ilv ir je majd (Ilvir) quinquennalisa volt.323

A feliratok szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. 11. század közepe táján - (decurio, quaestor és/vagy aedilis), Ilvir (IIviralis), flamen col(oniae),lehetségesen a municipális karriert követően (equo publico vagy eques Romanus), (------?),sacerd(os) (= flamen) Laurentium Lavinat(ium).

{Silvanus —> D 92}

D 71

C(aius) Spedius Hermias

Oltár.Sarmizegetusa. Elveszett.CIL III, 1 4 1 7 a; ILS 3854; IDR III/2, 164; A r d e v a n 1992, 47-53; ARDEVAN 143;

A escul(apio) Pergam(eno) | et H jgiae \ sacrum \ C(aius) Spedius Hermias \ Jlam en col(oniae) Sar- m(i-<rgetusae) \ pos(u it).

A felirat a Kr. u. II-III. századokra egyaránt keltezhető, talán inkább a II. század harmadik harmadától, ha a pergamoni Aesculapius daciai meghonosodásának lehetőségét vesszük figyelembe.324 Gentiliciuma itáliai eredetű, de előfordul még Hispániában, Dalmatiában, Pannóniában, Moesia Superiorban és Gallia Lugdunensisben,325 cognomene görög.326 A Sarmi- zegetusáról ismert C(aius) Spedius praenoment és gentiliciumot viselő személyek közül C(aius) Spedius Clemens327 IIvir col(oniae) az egyetlen hasonló rangbeli C(aius) Spedius Hermiasszal, akivel esetleg rokonok lehettek. Ez utóbbi a feleségének állíttatott egy monumentális betűkkel faragott szövegű sírsztélét, ami a II. századra utal, inkább az Antoninus- korra. A fennmaradó C(aii) Spedii vagy Hermiasnak, vagy Clemensnek lehettek a szaba-

322 Ld. AÉ 1927, 55; ID R I1I/2, 119; PlSO 2006, nr. 59.

323 Ld. C IL 111, 13783 ; IDR 1II/2, 318.324 Ö sszefo g la lta a tém át KADAR 1989, 1038-1061.'25 Vö. MÓCSY 1959, 159; O PE L IV, 90.

32‘ V ö . RUSSC 19 7 7 , 8.

327 Ld. C IL 111, 1498; ID R 111/2, 403.

106


dósai. Sarmizegetusa flamene volt, más tisztsége nem ismert, vagyis nem sokkal a felirat állíttatása előtt indult a közéleti pályafutása.

A felirat szövege szerint pályafutásból a következő elem ismerhető meg: a Kr. u. II. század harmadik harmadától (?) - flamen col(oniac).

D 72

[,| Statorius [ jianus

O l t á r .

Apulum. A Maros partjáról, a marosportói (Partoj) hídtól 200 méterre keletre.AÉ 1998: 1079; MOGA - PlSO - D r ÍMBÁR EAN 1998, 114-117 nr. 3; IDR I1I/5, 709;

[D]eo ln victo | [M i]t(b)rae sac(rum) | [.] Statorius \ [....]anus ciec(urio) | [et] fiam én m\[uni]c(ipi) Sep(tim i) A pfu l(ensis)] | [iu jv ic ti templum p r[ o/ [sál]ütem sua suorum \ [que p]ecunia mea fe c i .

A felirat Kr. u. 193-197 után keltezhető a legio XIII Gemina melletti canabaenak (Gyula- fehérváron a sárdi részen fekvő lelőhely), Septimius Severus (Kr. u. 193-211) által városi, municipiumi rangra emelésének időpontja szerint, azaz inkább a Kr. u. III. szzázad első felére. Az állíttató gentiliciuma Italiában, illetve több nyugati, latin nyelven beszélő lakosságú tartományban és keleten, a görögül beszélő lakosságú tartományokban is használatban volt328, ami által etnikai meghatározásra, származás megállapítására nem alkalmas. Cogno- menje nem azonosítható, nagyon sok név közös végződése.329 A municipium Septimium Apulensium ordo decurionumának tagjaként a város flamene volt. Rendhagyóan fogalmazott felirata szerint egy mithraeumot (amit templumként határozott meg) építtetett, nyilván magánvallásosságán belül, azaz beavatottja volt Mithras misztériumainak. Ez utóbbit, valamint beavatási fokozatát, esetleges papságát mivel a külvilágra nem tartozott, nem íratta ki. O egyik további jó példája annak a jelenségnek, hogy a papi tisztség és a dedikációban szereplő istennév nem függ mindig szükségképpen össze [vö. még D 60, D 73].

Pályafutásának a felirat szövegében szereplő elemeit összegezve, ő a Kr. u. III. század elején - dec(urio), flamen m[uni]c(ipi) volt.

m» V ö . M ó c s y 1 9 5 9 ,1 5 9 ; B a r k ó c z i 1964, 325 ; O P E L IV , 94.

Vö. M Ó CSY 1983, .378-382 - A nus - D azanus.

1 0 7


D 73

Val(erius) Celsus

Oltár.Potaissa.CIL III, 903; K e r é n y i 1460; A r d e v a n 1992, 47-53; B á r b u l e s c u 1994, 48; A r d e v a n 430;

Silvano | sac(rum) \ Val(erius) Celsus \ flam en | municipii \ v(otum) s(olvit) l(ibeus) m(erito).

A felirat Kr. u. 193-197-től keltezhető a Kr. u. III. század első évtizedéig, Potaissa rövid municipális fázisának időszakára.330 Gentiüciumát mindenütt használták a latin nyelvű birodalomrészben, a név Eszak-Italiából terjedt viselőivel a latin nyugaton.331 Cognomene Italiában és a nyugati tartományokban fordul még elő.332 Származását illetően tehát annyi valószínűsíthető, hogy családja a nyugati birodalomrészből telepedett Daciába. Potaissa mu- nicipiumának egyik első vagy inkább egyetlen flamene volt,333 tekintettel a municipium rövid, nagyjából egy-másfél évtizedes fennállására Septimius Severus uralkodása alatt.334 Silvanusnak nyilván nem a flameni hivatallal összefüggésben állíttatta az oltárát.

Pályafutásának egyetlen, a feliratban szereplő eleme szerint ő Kr. u. 193/197 és 211 között - flamen municipii volt.

D 74

Sex(tus) Val(erius) Sex(ti) fi(l(ius) Pap(iria tribu)] Fronto

Sírkő. Elveszett.Sarmizegetusa. Szászváros (Orájtie). CIL - „Schustergasse 165”; 1912-ben Varga u. 22.CIL III, 1398; IDR III/2, 455; A r d e v a n 1986-1987, 127-132; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 190;

D(is) M (anibus) \ Sex(ti) Val(eri) Sex(ti) f i[ l( i) Pap(iria tribu)] | Frontoui d [ec(unoni) col(oniae)] \

330 V ö . ARDP.VAN 1 9 9 8 , 5 5 -6 1 .

331 V ö . MÓCSY 19 5 9 , 160 ; BA RK Ó CZI 19 6 4 , 303 .

333 V ö . MÓCSY 19 5 9 , 169 .

333 Vö. A r d e v a n 1992,47-53.333 Ld. A r d e v a n 1 9 9 8 , 5 7 -5 8 .

1 0 8


Sarmi^(egetusae) aefd (ili)] \ flam in i p[raef(ecti), -atr(oni)?] \ co lleg ii ffab(rnm) vix(it)] \ fann(is)] XXXVI [ - ............ .

Sírfelirata a Kr. u. II. századra keltezhető, valószínűbb, hogy már a század közepétől, a század második felére. Gentiliciuma mindenütt ismert a latin nyelvű birodalomrészben, a név Észak-Italiából terjedt.335 Illyr eredetű cognomene Dalmatiában gyakori .336 Másodvagy harmadgenerációs sarmizegetusai polgár lehetett, az alapító Traianus Papiria tribusába sorolva Daciába költözött felmenője által. Sírfelirata időrendben tartalmazza pályafutásának elemeit, azokat a tisztségeket, amelyeket 36 esztendős korában bekövetkezett haláláig viselt. Sarmizegetusa ordo decurionumának tagjaként aedilis volt,337 ezt követően flamen, majd a collegium fabrum választotta praefectusává vagy patronusává.

A felirat szövege szerint összegezve a pályafutását: a Kr. u. II. század második felében - dfec(urio) col(oniae)], ae[d(ilis)] (coloniae), flamen (coloniae), p[raef(ectus)| vagy p[atr(o- nus)?] collegi [fab(rum)].

D 75

T(itus) Varen(ius) T(iti) fil(ius) Pap(iria tribu) Pudens

a. Bázis.Sarmizegetusa. Zám (Zam).CIL III, 1482; ILS 7132; T r y n k o w s k i 1965, 373-375; A É 1966: 309a; IDR III/2, 129; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; B a l l a 2000,118 nr. 29; A r d e v a n 112 ;

T(ito) Varenio \ Probo \ llv ira l( i) item | q (uin)(](uennali) col(oniae) \ Varen(ius) Paciens \ fl(amen) coloniarum \ eq(uo) p(ublico) p raef(ectn s) cob(ortis) p a \ tri ob stratam ab \ eo aream dimidiam \ in honorem suum | ex s(e)s(tertium) É (milibus) n(ummum) l(oco) d(ato) d(ecreto) d(ecurionnm).

Kr. u. II. század vége, a III. század eleje.

b. Bázis.Sarmizegetusa. Zám (Zam).

m V ö. M Ó C SY 1 9 5 9 , 160 ; BA R K Ó C ZI 19 6 4 , 303 .

M V ö . M Ó C SY 19 5 9 , 175 ; B A R K Ó C Z I 196 4 , 3 13 .

Vö. A r d e v a n 1986- 1987 , 127-132.

1 0 9


CIL III, 1486; AÉ 1957: 196; T r y n k ü WSKI 1965, 373-375; AÉ 1966: 309a; ARDEVAN 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; B a l t a 2000, 118 nr. 29; AÉ 1966: 309c; IDR II1/2, 128; A r d e v a n 114;

fT (ito) Vare]nio T(iti) ft l( io ) Pap(iria tribu) \ [Pude]nti eq(uo) p(tiblico) a m il(itis) | fdec(uriou i)] et f ia m (itt i) colo\ fn(iae) S a]r(m ipegetusae) q(uin)q(ueunali) col(oniae) s(upra) s(criptae) dec(urioni) \ [mu]tiic(ipi) A pul(ensis) pa tro\ [no tu]uiiic(ipi) Porol(issensis) et \ [colle]gior(um) itemque | jcau]- saru»/.

Kr. u. III. század eleje,

c. Bázis.Sarmizegetusa. Zám (Zam). Elveszett.F o d o r pl. 65.; CIL III, 1514; T r y n k o w s k i 1965, 366-377; B a l t a 2000, 118 nr. 29/a; IDR III/2, 130; A rdf .v a n 237;

T(ito) Varenio fT (iti) f( i l io ) ] \ Pap(iria tribu) P fuden ti/ | eq(uo) fp(nblico) [- - -] | [ - ............ .

Valószínűleg a Kr. u. III. század eleje.

Három sarmizegetusai lelőhelyű feliratról ismert személy szerint, amelyek a Kr. u. II. század végére, a III. évszázad első két évtizedére keltezhetők. A család338 gentiliciuma Dacia kivételével csak Galliában fordul elő.339 Apja és Fia cognomenjei Germania és Raetia kivételével az európai tartományokban mindenütt előfordulnak kisebb-nagyobb számban.340 A határozott elterjedéssel bíró gentilicium alapján megkockáztatható, hogy Galliából telepedett a család Daciába. Apja T(itus) Varenius Probus Sarmizegetusa Ilvirje és quinquennalisa, anyja pedig feltehetően M(arcus) Cominius Quintus [D 46] valamelyik nővére - Sperata vagy Caecilia - volt.341Pudens apja Ilv ir és quinquennalis volt Sarmizegetusában [a.], ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a fiú decurio rendű családba született. Az a. feliraton olvasható, rá vonatkozó tisztségek valószínűleg időrendben kerültek feltüntetésre az állítás időpontjáig. A szöveg szerint több, azaz legalább két colonia flamene volt,342 a lovagrend tagja, illetve cohorspraefectus.

158 Vö. T r yn ko w ski 1965, 369-387.» V ő . O P E L IV, 147.

«<’ Vö. MÓCSY 1959, 186; BARKÓCZI 1964, 321; O P E L III, 164-165, 171.w Ld meg A r d e v a n 1998,197.

v ö . A r d e v a n 1992, 47-53.

1 1 0


A flameni tisztségekre decurióként választhatták. Kétséges lehet, hogy kettőnél több colo- niában volt flamen. A felirat állításának vélhető időszakában Daciában Apulum, illetve Napoca, valamint lehetségesen már Drobeta rendelkezett colonia ranggal. Az egyik flaminatus azonban kétségkívül városára, Sarmizegetusára érthető. A földrajzi közelség, illetve mindkét coloniának Dacia Apulensisben való elhelyezkedése okán a másik colonia, ahol flamen volt, talán a colonia Aurelia Apulensium lehetett. Mivel a későbbi [b.] felirat szövegéből hiányzik egy következő coloniális decurionatus megjelölése, így lehetségesen egy másik városban betöltött flaminatushoz vagy pontosabban egy apulumi coloniabeli flaminatushoz elegendő lehetett egy városban már meglévő decurionatus. Ezután a lovagrendbe emelkedett, nyilván saját vagyoni állapota és esetleg érdemei révén. A családban ez rangemelkedést jelentett mivel apjáról nem tudjuk, hogy lovagrendi tag lett volna. A lovagrendbe való emelkedését követően katonai szolgálatba lépett: az [a.] feliratot Pudens aktív katonaként állíttatta a militia prima, vagyis a cohorspracfectura ideje alatt. A [b.] felirat további részleteket tartalmaz pályafutását illetően. A felirat állításakor Pudcns már sarmizegetusai municipális karrierjének csúcsán állt, azaz quinquennalis volt. A felirat szövegében időrendben állnak az egyes tisztségek, és a szöveg tematikusán tulajdonképpen illeszkedik az fa.) felirat szövegéhez. A [b.] feliraton legelöl szerepel Pudens lovagrendi tagságának megjelölése sajátos formában: eq(uo) p(ublico) a mil(itis) megfogalmazással. A lovagrendi tagság jelzésének kiegészítése a lovagi katonai szolgálatra utaló kifejezéssel arra utal, hogy katonai szolgálatát foglalták össze egy szóban. Az a militis kifejezés így lehetségesen mindhárom lovagi katonai tisztségre, a trés militiaere utal. Az [a.] felirat állításakor lovagként a militia primát szolgálta, a cohorspracfecturát, a |b.] felirat a militis megfogalmazása pedig valószínűleg a militia prima mellett a militia sccundára és tertiára is utal, a legio-tribu- natusra és az ala-praefecturára. Ezt követően municipális pályafutásának elemei következnek, elsőként a sarmizegetusai decurionatus, amelynek már pályafutása kezdetén birtokában volt. A decurionatus után a sarmizegetusai flameni tisztségének feltüntetése következik, amely szintén szerepel már az [a.] feliraton is. Az [a.] felirathoz képest a [b.] feliratból hiányzik a következő flaminatus. Ez egyúttal közvetetten azt is mutathatja, hogy tényleg csak egy további, azaz összesen két flaminatusa lehetett az [a.] felirat állításakor. Kérdés, hogy egy hosszabb ideig tartó távoliét alatt miképpen látta el flameni tisztét. Két flameni tisztet pedig még kevésbé láthatott cl. A [b.] feliraton a második flaminatus hiánya közvetetten azt a lehetőséget támasztja alá, hogy legalább az egyik flaminatusáról lemondott, és ezzel az egyik városban az általa foglalt flameni helyet felszabadította. A lehetőség továbbra sem magyarázza, hogy a megtartott flameni tisztet miképpen látta el, vagy ki látta el helyette, ha csak egy flamen volt a városban. Közvetlenül semmi nem képez adatot két fiamén együttes létére, azonban a több egymáshoz közel eső, illetve egymás idejét fedően keltezhető feliratról ismert fiamenek valószínűleg egyszerre is hivatalban lehettek, így az egyikük akár hosszabb ideig is távol lehetett. Az a lehetőség, hogy azért szerepel egy flami-

111


natus, mert sarmizegetusai a felirat, kizárható, mert több más településen viselt tisztséget is tartalmazza a szöveg. A [b.] feliraton a flaminatust követő sarmizegetusai quinquennalisi tisztség teljes municipális cursust feltételez. így Pudens decurioként quaestor és/vagy aedilis volt Sarmizegetusában. Mivel Sarmizegetusában a Ilviratushoz elég volt egy alsóbb magistratura is343, az esetleges mindkét alsó magistratura betöltését kevésbé valószínűnek és főleg fakultatívnak tekinthetjük. A katonai pályafutás után nem valószínű, hogy Pudens mindkét alsó magistraturával időt töltött volna, de nem zárható ki, mivel olyan rendelkezés nem ismert, amely tiltaná mindkettő betöltését. Hogyha nem egyből ötödévre esett a duumviratusa, úgy a quinquennalitas előtt még Ilvir is volt. Az utóbbi lehetőség a valószínűbb, mivel a quinquennalitas nagyobb jelentőséggel bíró hivatal volt, amelyet a duumviratus után töltöttek be, ahogy Pudens apjának esetében is láthattuk fa.]. Esetenként azonban jogosan vethető fel, hogy léteztek olyan személyek, akik egyből quinquennalisok lettek, ha megvolt hozzá a kellő tekintélyük. A quinquennalitas után egy apulumi municipiumi decurionatus feltüntetése következik. Nem zárható ki az sem, hogy a sarmizegetusai cursust követően vált a municipium Septimium Apulensiumban decurióvá, de közben is tagjává válhatott az ordo decurionumnak. Ugyanez vonatkozik a porolissumi patronatusra, bár ez utóbbira a tisztség jellegénél fogva inkább a sarmizegetusai cursust követően kerülhetett sor. Több collegiumnak is ellátta a patronálását, de nem tudni melyeknek, azt sem hogy hol, és azt sem hogy melyik városban azok közül, amelyek cursusfelsorolásában szerepelnek. Felvetődött, hogy esetleg a colonia Aurelia Apulensium collegiumait patronálta.344 A szöveg megfogalmazása azt a feltételezést is megengedi, hogy több város több collegiumát patronálta. Valamelyik feltüntetett település részére ellátta a patronus causarum alkalomszerű megbízatását is. A collegiumok patronálása szintén belefér egy municipális cursus kereteibe345, vagyis lehetségesen nem egykori quinquennalisként kezdett collegiumokat patronálni. A patronus causarum tisztsége nagyobb tekintélyt kívánt és valószínűleg szakértelmet és tapasztalatot,346 tehát lehetségesen időben is ott helyezkedik el, ahova a cursusfelsorolásban írták. Természetesen nem zárható ki a lehetőség, hogy teljesen időrendet követtek a [b.] felirat megfogalmazói, de a másik lehetőségnek is legalább akkora a valószínűsége és inkább életszerű. A fentiek szerint megállapítható, hogy a [b.] felirat pályafutási elemeit a két várospatronatus és a patronus causarum kivételeivel a sarmizegetusai cursus fogja időbeli keretbe. A harmadik [c.] felirata pusztán a kezdete egy tiszteletére állított következő bázisnak, amelyen csak neve és lovagi rangjának feltüntetése maradt meg.

Ld. A r d e v a n 1 9 9 8 , 135 .

w l.d . A r d e v a n 19 9 8 , 1 5 8 m .

V ö . C l.EMENTE 19 7 2 , 1 4 2 -2 2 9 .

146 V ö . A r d e v a n 19 9 8 , 1 5 6 -15 9 .

1 12


Rokonságban állt a sarmizegetusai M(arcii) Cominiivel,347 [D 45, 46] továbbá T. Varcnius Sabinianusszal |D 76], akinek nővérét Varenia Probinának hívták. Varenia Probina neve Pudens apjának Probusnak a nevére utal, így ők hárman vagy testvérek lehettek, vagy pedig a viszonylag késői felirat alapján Probina és Sabinianus Pudens gyermekei. Sabinianus [D 76] sarmizegetusai flaminatusa alapján ez utóbbi lehetőség a valószínűbb.

A feliratok szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század utolsó évtizedétől - [dec(urio)] colo[n(iae)(0], fl(amcn) coloniarumO’ 2), eq(uo) p(ublico), praef(ectus) coh(ortis) (militia secunda, militia tertia?) - eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colofn(iae)O)] (az egyik flaminatustól visszavonult - flaminicius coloniaeí2)), talán már a Kr. u. III. század elejétől (quaestor és/vagy aedilis, Ilvir), q(uin)q(ucnnalis) col(o- niae)P), lehetségesen már az előző cursus közben dec(urio) jmu]nic(ipi)0), patro[nus m]u- nic(ipi)(2), patrofnus] fcolle]gior(um) (municipi/orum vagy colonia/e/rum?), patrofnus] [caujsarum (municipi vagy coloniae?). Nem lenne meglepő, ha egy jövőben előkerülő felirat szövegében arra találnánk adatot, hogy tartományi főpappá is vált.

D 76

T(itus) Varen(ius) T(iti) f(ilius) Pap(iria tribu) Sabinianus

Szarkofág.Apulum. (Sarmizegetusa is felvetődött lelőhelyként). A Maros és Ompoly összefolyásánál, a colonia Aurelia területén. Marosportó (Partoj). Elveszett.M a r s ig u 1 726 , pl. 61 . ; CIL III, 1 198 ; ILS 8 1 1 3 ; KERÉNYI 68 1 , 1533 ; TRYNKOWSKl 1965 ,

377 nr . 4; DAICOVICIU 1969 , 38 9 ; BlRLEY 1969 , 82 ; DEVIJVER 1 9 7 6 -1 9 8 0 , T 49 ; B a ü . a

2 000 118 nr . 30 ; ARDEVAN 19 9 2 , 4 7 -5 3 ; A É 1993 : 1333 ; MROZEWICZ 1993 , 219 nr. 3;

A r d e v a n 3 6 5 ; M r o z e w ic z 1999 , 78 ; IDR I I I/5 , 596 ;

T(ifo) V cmn(io) T(iti) f(iHo) Pap(iria tribu) Sabiniano eq(uo) K(omano) \ flam (in i) \xturentino item flam (itii) | col(oniae) Sarm ittfegetusae) dec(nrioni) col(oniarum) Sar(n/i%egetnsae) et A pul(ensis) | e(gregiae) m (emoriae) v(iro) omnib(ns) miHt(is) peifun c(to) \ Cornel(ia) \ jtcilla coniux. Pila extruc\ta sareofagum in quo Varenia | Probina q(uondam) Sabiniani soror condita \ erat etiam eius coipore conloca \ to snpeiposuit.

A sírfelirat a Kr. u. III. század második negyedére keltezhető. Gentiliciuma Dacia kivé

« 7 Vö . m e g A rdf .v a n 1998, 197.

1 13

I S M F . R T P A P O K

telével csak Galliában fordul elő, cognomene Germania kivételével minden európai tartományban használatban állt.348 A sírfelirat nagyjából ereszkedő rendben tartalmazza349 a cur- susát, amelynek időbeli sorrendiségét megbontja lovagi rangjának megadása, és a civil, valamint katonai pályafutás kettéválasztása, illetve a civil pályafutás elejére tett decurionatusok feltüntetése a katonai pályafutáshoz képest. Kétségtelen, hogy legalább decurio rendű családban330 született Sarmizegetusában, de nem zárható ki, hogy a nyilván rokon (esetleg apja?) Pudenshez [D 75] hasonlóan már a lovagrend tagja volt pályája indulásakor. Decuri- onatusait illetőleg a feliratban a felsorolás legfeljebb arra képezhet támpontot, ami egyébként is nyilvánvaló, hogy a katonaság után vált aktív résztvevőjévé az ordo decurionum tevékenységének. Eszerint pályafutása legelején társadalmi rangjának megjelölései szerint decurio rendű volt és valószínűleg már a lovagrend tagja, így állt be a hadseregbe. Az omnibus militis perfunctus kifejezés a tres militiae biztos betöltése mellett feltételesen utalhat egy kivételes alkalmakkor viselt militia quartára is. A katonaság végeztével talán már vir egregius címmel is rendelkezhetett, ha nem csak a kegyelet íratta fel az utódokkal egy formulába ágyazva a kifejezést. Municipális pályafutása során két városnak volt a decuriója. Sarmizegetusában születése révén lehetett az ordo decurionum tagja, Apulumban pedig a katonaság után válhatott decurióvá. Lovagrendi decurióként megválasztották Sarmizegetusa flamenének351, ezt követően flamen Laurentinus lett. Ez utóbbi nyilván a máshol flamen Laurentium Lavinadum néven szereplő papi tisztségnek az egyszerűbben kiírt neve [vö. D 8], M. Procilius Niceta esetében [D 70] sacerdos Laurentium Lavinatiumként írták a tisztséget, de a sacerdos az ő esetében a flamen helyett szerepel általános értelmű papi jelentésű kifejezésként, egyébként Niceta is a sarmizegetusai flaminatusát követően vált Laurens Lavinas pappá.352 Pályafutása itt hirtelen megszakadt, mert meghalt. Felesége, Cornelia Lucilia nővérével, Varenia Probinával egy szarkofágba temettette el. Varenia Probina neve Varenius Probusra utal, aki Varenius Pudensnek is apja volt. Valószínűsíthető ezek alapján, hogy tényleg Varenius Pudens [D 75] közeli rokona volt. A korszak és a hely alapján akár testvérek is lehettek, de valószínűbb, hogy Probina és Sabinianus Pudens gyermekei voltak sírfeliratuk viszonylag kései keltezése szerint.

A felirat szövege szerint pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. III. század elejétől - dec(urio) col(oniae)O), eq(ues) R(omanus), omnib(us) milit(is) perfunc(tus) - (tres militiae; militia quarta?), v(ir) e(gregius)?, dec(urio) col(oniae)(2), ílam(en) c o l ( o n i a e ) O ) , flam(en) Laurenunus.

V ö . O P E L IV , 147 , 3 9 .

w V ö. m e g A r d e v a n 1 9 9 8 , 2 3 6 .

w V ö . T r y n k o w s k i 1 9 6 5 , 3 6 9 - 3 8 7 .

« i V ö . A r d f .v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

»2 V ö . S a u j .N IE R 1 9 8 4 , 5 1 7 - 5 3 3 ; M r o z .EW IC Z 1 9 9 3 , 2 1 7 - 2 2 5 .

1 1 4


D 77

( ]i Abraen(us?)

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.AÉ 1927: 56; D A IC O V IC IU 1924, 250; S A N IE 1977, 146; AÉ 1977: 668; IDR 1II/2, 20; S zabó Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;

f l(o v i) 0 (p ti» io) M (aximo) Dolicheno p ro salute] \ [D (owini) N (ostri) Imp(eratoris) Caes(aris) Divi Severi P ii nep(otis)] \ [D ivi M agúi A n tjon fin i f ( i l i ) M (arci) A ur(eti) S ev]\ feri [[[A lexandri]]] Pii [F el(icis) Inv(icti) A ug(usti)] | [et num(eri) P]almyr(enorum) 0[rien ta li(um )] | [- - -]i A braen(us)F l(avius) M [arianus] \ [- - ■] Cassi(us) M a r in u [ s --------/ | [M a]xiwus Gora Lu[cianus] \ [- - -]Maxin/ns bar S [emon?] \ [sace]rdot(es) templum [a solo] \ ex suofecer(un t).

A felirat Kr. u. 222 után keltezhető. A fennmaradt, a cognomen helyén álló néveleme szerint a birodalom keleti tartományainak valamelyikéből származhatott, esetlegesen Pal- myrából.353 A feliratos mezőből kitörött gentiliciumi néveleme egy filiatio lehetett a fennmaradt végződés szerint, vagyis apja neve állt ott. A dedikáció alapján valószínű, hogy Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt, aki Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában már bizonyosan birtokában volt a római polgárjognak is, még ha a neve nem is mutatja ezt közvetlenül. Több paptársával együtt - mind sacerdosi címet viseltek - építtette a sarmizegetusai Dolichenumot a város falain, a pomeriumon belül. A korábban elképzelhetetlen jelenségre magyarázatot adhat, hogy a római pantheon főistene egyik alakjaként interpretált Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultuszára, ha korábbról ez nem is mutatható ki, de a Kr. u. III. század második negyedében, Severus Alexander (Kr. u. 222-235) idejében már valószínűleg római vallási jog szerinti, azaz pontifexi előírások voltak érvényben (vö. pl. D 37|. A templom helye önmagában utal a szentély papjának hivatalos sacerdotiumára. Daciai, sarmizegetusai tevékenysége a Kr. u. III. század tízes-húszas éveitől számítható.

A feliratban szereplő adatok szerint a Kr. u. III. század második harmadában ő római polgár volt, illetve sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni Daciában, valószínűleg Sarmizegetusában.

«■ 'V ö . RUSSI' 1 9 6 9 , 177 ; RUSSU 1975 ( 1 9 7 7 ) , 13.

1 1 5


D 78

Antiochu(s)

Oltár.Apulum. Gyulafehérvár (Álba lulia, Karlsburg), CIL - „Sárd Gasse in aedibus Julii Turka”. CIL III, 7 7 9 1 ; K E R É N Y I 1837 ; A N G Y A L - B a l l a 1 972 , 93 nr. 2; CC1D 152; IDR III/5, 223 ;

S Z A B Ó Á. 2 0 0 4 (Orbis A ntiquus), 79 6 ;

f i (ovi) O(ptimo) M(axi»/o)?] | Cofns(ervatori)?] \ fs]acrum p e r A n | tiocbu(m ) sa \ cerdos | loci.

Az A N G Y A L - B a l l á féle kiegészítést továbbfejlesztve a CCID szerzői a következő kiegészítést mutatták be: f i (ovi) 0(pti/no) M (aximo) D(olicheno) et Deo?] \ Cofrntnageno?] | fs]acrum p e r A n\tiocbu(m) sa\cerdos \ loci. A CO töredék mellett az Antiochus névre és a sacerdos címre támaszkodó kiegészítés nem meggyőző. A gyógyító istenek szentélyeinek is helyet adó Locust,354 amelyben sacerdos volt Antiochus, több más felirat is említi. A Locusban luppiter Conservatornak is állt egy szentélye:355 l(ovi) 0 (p tim o) M (axiwo) | Conservat(ori) \ L(ucius) A nt(onius) Secun(dus, -dinus, -dianus?) \ A ugu sta lis) col(oniae) A p(ulensis) \ in tis aedi- b(us) | natus cuw | Celsina Jil(ia ) | | v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito). A korszak Daciájában sok görög nyelvterületről származó személy élt, akik görög neveket viseltek. Köztük olyan is, aki sacerdos címet is viselt amellett, hogy más római papi, illetve közigazgatási tisztséget is betöltött [vö. pl. D 12, 13]. C(aius) Iul(ius) Metrobianus [D 57] szintén a Locusban volt Aesculapius papja. A fentiek értelmében módosítani kell a felirat kiegészítését a javasolt olvasatra. Ezzel együtt megjegyzendő, hogy luppiter Optimus Maximus D(olichenus) neve Conservator jelzővel is előfordult.356A felirat a Kr. u. III. századra keltezhető. A pap, ha korábban nem, a felirat vélhető állít- tatási idejében valószínűleg már római polgár volt, legkésőbb Kr. u. 212 után. Cogno- menként alkalmazott görög eredetű neve357 Észak-Italiában gyakori, valamint Raetia kivételével minden európai tartományban előfordul, nagyobb számban még Hispániában, de Észak-Afrikában is használták.358 Már a korban is történelmi névként, etnikumjelzésre, illetve a származás kétséget kizáró megállapítására nem alkalmas. Az apulumi Locusban töltött be sacerdosi tisztséget feltehetőleg az aedes Iovis Conservatori keretei között.

354 Vö. SZABÓ A. 2004 (Orbis Antiquus), 787-801 .

«s Ld. C IL H l, 1 0 8 4 = 1LS 3 0 1 5 = A rdf.VAN 3 7 5 = ID R 111/5, 2 1 1 .

35í V ö . C C ID 3 8 5 - R om a, 4 5 5 - R avcn na.

337 V ö . KF.RF.NYI 1 8 3 7 ; RU SSI' 1 9 7 7 , 7 .

'5“ V ö . B a r k ó c z i 19 6 4 , 3 0 5 ; O P E L l 2, 59.

1 16


A felirat szövege szerint a pályafutásának egy feltehető és egy biztos eleme a következő: a Kr. u. III. század első harmadában - (római polgár), sacerdos loci.

D 79

M ar inu [s ]

Tábla.Sarmizegetusa, a város délnyugati sarka, az ún. Dolichenum körzete.AÉ 1927: 56; D a i c o v i c i u 1924, 250; S A N IE 1977, 146; AÉ 1977: 668; I D R I1I/2, 20; SZABÓ Á. 2004 (HPS), 139-161; AÉ 2004: 1212;f i (ovi) O fptimo) M (aximo) Dolicheno p ro sa lu te/ | fD (om ini) N (ostri) Iwp(eratoris) Caes(aris) D ivi Severi P ii nep(otis)] \ [D ivi M agni A n/Jonfini f ( i l i ) M (arci) A ur(eli) S evJ\ feri [[[A lexandri]]] P ii [F el(icis) ln v(icti) A ugfu sti)] | [et num(eri) P]almyr(enorum) 0[rien ta li(um )] \ [- ■ -]i A braen(us) Fl(avius) M farianus] j Cassi(us), M arinu fs - - -/ I [M ajximus Cora L ufcianus] | [- - -/M aximus bar S [emon?] \ [sace]rdot(es) templum [a solo] \ ex suo fecer(un t).

Az építési felirat Kr. u. 222 után keltezhető. A dolicheniánus környezetben gyakran előforduló, itt gentiliciumi helyet elfoglaló neve szerint359 a birodalom keleti tartományainak egyikéből érkezhetett Daciába, a név azonban Észak-Afrikában és a nyugati tartományokban is többször előfordul.360 Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papja volt sacerdosi címmel, de nem mutatható ki azonossága a többi ismert Marinus nevű papjával a dolichei eredetű istenségnek. Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korában már biztosan római polgár volt. Több sacerdos társával együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot a pomeriumon, azaz a város falain belül. A jelenségre magyarázatot adhat, hogy a római pantheon főistene egyik alakjaként interpretált dolichei Ba’al - Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultuszára vonatkozólag Severus Alexander korában már valószínűleg római vallási - adminisztrációs, vagyis pontifexi előírások voltak érvényben [vö. D 37], A templom helye, a jog szerint is értelmezhető sacerdosi címet viselő papjának hivatalos körülmények közötti hivatásgyakorlására utal. Daciai tevékenysége, időben a Kr. u. III. század tízes-húszas éveitől számítható.

A feliratban álló adatok szerint a Kr. u. III. század második negyedében - harmadában ő római polgár és sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni volt valószínűleg Sarmizegetusában.

Vö. CC1D 62, 147, 148, 229, 305, 307, 330, 350 (?), 408-410, 520, 550, 615.360 Vö. M ó c s y 1959, 180; B a r k ó c z i 1964, 317; O P E L III, 58.

1 1 7


D 80

I- ' -1 I- - -1 Reginus

Oltár.Apulum. A gyulafehérvári (Álba lulia, Karlsburg) vár (Cetate). CIL - „In aedibus Loew”. CIL III, 7751; D O M A S Z E W S K l 1885, 246 nr. 4; ILS 7139; O P R llj 1931, XV nr. 137; K e r é n y i

806, 1197; BA RB ULESCU 1977, 175 nr. 8; D A IC O V IC IU 1966, 161 nr. 32; D A IC O V IC IU 1969, 393 nr. 32; A R D E V A N 347a; SZA B Ó Á . (1999) 2000, 125-127; IDR III/5, 94;

[H ]erculi \ A ug(usto) \ [- - -] Reginus \ s fa cjerdo s | (,’i]ti[s]titulus ab \ h e l( v io ) Pertinace \ [c]o(n)sulari.

A felirat Kr. u. 178-180 közé keltezhető az őt beiktató helytartó hivatali ideje alapján.361 Praenomenét és gendl iciumát nem ismerjük, cognomene a nyugati tartományokból ismert, Pannóniában például egy trever származású személy viselte.362 Valószínűleg római polgárjoggal is rendelkezett. Papi címe szerint sacerdos volt, de nem jelölte, hogy kinek vagy minek volt a sacerdosa. A Hercules Augustusnak szóló dedikáció nem jelenti feltétlenül azt, hogy Hercules papja volt, egy hasonló dedikációt az éppen trónra kerülő Commodus szimpátiája az istenség iránt jól indokolhat. Rendkívül fontos, hogy a helytartó, Publius Helvius Pertinax363 iktatta be a hivatalába. Ennek alapján talán egy sacerdos coloniae lehetett,36'’ beiktatása kétségtelenül rendkívüli körülményhez kötődhetett. A colonia Aurelia Apulensium vélhető alapítási időpontjához viszonyítva365 egyik első papja lehetett a város területén honos akkor még ún. idegen kultuszok egyikének, amelyre a tradicionális római vallás papjai - a város pondfexei, augurjai, flamenjei - feladatuknál fogva nem voltak alkalmasak. Nem zárható ki az a lehetőség, hogy éppen az apulumi Locusban366 teljesített papi szolgálatot, ahol a tradicionális istenek mellett meghonosított istenségek szentélyei is álltak.

Pályafutása egyetlen ismert elemének, papságának kezdete pontosan keltezhető: római polgárként Kr. u. 178-180 között vált a sfaejerdos (coloniae?) cím viselőjévé, a hivatal betöltőjévé.

*■' Ld. P iso 1 9 9 3 , 1 1 7 - 1 3 0 .

V'2 V ö . C IL 111, 1 4 3 4 9 8; MÓCSY 19 5 9 , 187 .

« ' V ö. B a u .a 2 0 0 0 , 4 9 -5 3 ; P iso 19 9 3 , 1 1 7 - 13 0 .

-'M V ö. S z a b ó A. (19 9 9 ) 2 0 0 0 , 1 2 5 - 1 2 7 ; P iso , ID R 111/ 5 , 77 .

345 V ö . A ROP. VAN 19 9 8 , 4 8 ; P iso , ID R 111/5 , X V -X X 1 .

M V ö. SZABÓ A. 2 0 0 4 (O rb i s A n t iq u u s ) , 7 8 7 -8 0 1 .

1 1 8


D 81

[ ]do[rus]

Oszlop.Ampelum.AÉ 1983: 821; IDR III/3, 299a; WOLLMANN 1996, 184;

' ' 7 I [~ ” -Jdofrns?] | sacerdos lefn/pli] \ l(ovis) 0 (p tiw i) M (aximi) D (olicbeni) p ro se et | suorum- q(ue) o | mnium vöt \ um pos(u it).

A felirat részben kiegészíthető, illetve módosítandó az eddigi olvasata. A templomot ugyanis építették, készítették stb., nem pedig példátlan módon állították, mint az oltárt, ahogy a korábbi olvasatok szerzői értelmezték a feliratot az 1. sor [ ]do[ ] betűcsoport-töredékét az istenség nevének véve, és a 2. sor betűpárját te[mplum] alakra kiegészítve. Hasonlóképpen ritka az állíttatási indok egy templom építése esetén. Az állíttató nyilvánvalóan a helyi Dolichenum papja volt. Az első megmaradt sorban olvasható DO töredék adedikáló pap nevének, a cognomenjének része lehet és nem a [----- ] Doflichenus] kifejezéskezdete. Mint ilyen több kiegészítési lehetőséget kínál: pl. [Artemijdojrus], [Metró] dofrus], (Helio]do[rus] stb.367 Ennek megfelelően módosul az istennév feloldásának esete is, hétköznapi megfogalmazású felirat részeként. A felirat a Kr. u. II. század végére, a Kr. u. III. század elejére keltezhető. Az állíttató a görög nyelvű tartományok valamelyikéből származhatott, a nevéből megmaradt két betű valószínűsíthető kiegészíthetősége szerinti [-----]do[rus] végződése alapján.

A felirat szövege alapján egyetlen ismert tisztsége, az ampelumi Dolichenum papsága volt: sacerdos te[mpli], lehetségesen a Kr. u. III. század elején.

D 82

(----- ]-[----- ] Pap(iria tribu) [ ]us ?

Tábla.Sarmizegetusa.CIL III, 7891; IDR III/2 ,131; A r d e v a n 1984, 95-110; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 122;

567 Vö . MÓCSY 1983, 3 9 0 - D o r u s - t ó l Pol ydor us - i g .

1 I 9


[- - -] Pap (iria tribu) \ f- - -jo \ f- - - col(oniae) S j arm(i^egetnsae) | [- - - e]quit(i) | [Rom(ano) - - - ]pri\[- - -s]acr. \ [- - -Jis \ [?- - - oh b/onor. | [?- - - flam ]on i | [?- - -l\vi]ral(i) \ [- - -]lli \ f- - - /W | [■ ■ -]os | f- - - or'jnam. | [?dec. col. ■ - - Sar]mi%(egetus<ie) \ [- - - patrono? optijmo.

A felirat a Kr. u. 11-111. századokra egyaránt keltezhető, az íráskép alapján inkább a III. század első felére. Ismeretlen római lovag volt és valószínűleg decurio, aki különböző tisztségeket viselt Sarmizegetusában. Közöttük betöltötte a flamen coloniae368 s azt követően talán a Ilvir coloniae hivatalokat. Ez utóbbi feltételezi, hogy alsóbb magistraturát is viselt, vagyis quaestor vagy aedilis volt. A flameni tisztség [flamjoni (ormában való megfogalmazása arra utal, hogy valószínűleg ob honorem [flamjoni adományozott valamit, amit a felirat áliíttatója ismételten megörökítésre érdemesnek tartott (amennyiben jó a szövegkiadásban bemutatott olvasat). Bizonytalanná teszi ezt az értelmezést is, hogy az [?-----ob h]onor és a [?- - - flamjoni között nagy a hely. A töredék megmaradt 25 cm-es és a javasolt cca. 50 cm-es kiegészített szélesség túl aránytalan az eredeti 150 cm magassághoz képest, így a felirat valójában szélesebb lehetett. A hiányzó szöveg teljes kitöltésére jelenleg nincs javaslat. Feltehetőleg a felirat állítójának a patronusa volt. A felirat állíttatójának cognomene - - -jós végződésű, vagyis görög nyelvterületről érkezett személy volt,369 egy l ibertus vagy egy Augustalis, aki jogosulttá vált az ornamenta decurionalia viselésére Sarmi- zegetusában.

A töredékek alapján pályafutása a következőképpen rekonstruálható feltételesen: a Kr. u. III. század első felében - [?(decurio) col(oniae)j, [ejques [Rom(anus)], [(quaestor és/vagy aedilis?)], [tlamjen, (Ilvir) [IIvi]ral(is) col(oniae).

D 83

T á b l a (?).

Sarmizegetusa. Elveszett.C IL II I , 7 9 6 2 ; 1LS 7 1 3 0 ; D a i c o v i c i u 1969 , 388 nr . 4; ID R II1/2, 35 3 ; A r d e v a n 166 ;

.................../ | [- - - mutticip] \ iorum Porolis(sensiuw) et \ T ibisc(ensium) sacerdotal(is) \ provinciae |

donum dedit.

V ö . A R D H V á N 1 9 9 2 , 4 7 - 5 3 .

m V ö . M Ó CSY 1 9 8 3 , 3 4 4 - 3 4 5 .

1 2 0


Felirata a Kr. u. III. század elejére keltezhető a megnevezett két település alapítása szerint. Nem állapítható meg, hogy milyen tisztségeket viselt a Kr. u. III. század elején létrehozott municipium Septimium Porolissensiumban és a municipium Septimium Tibiscensiumban. Egyetlen olvasható tisztsége szerint a tartomány főpapja volt sacerdos provinciae címmel. Mivel a feliraton már a letelt főpapságra utal a sacerdotalis kifejezéssel, főpapként korábban tevékenykedett, az sem kizárható, hogy még Porolissum és Tibiscum alapítása előtt a Kr. u. III. század elején.370 Feliratának lelőhelye Sarmizegetusa. Egy főpap a tartománygyűlés székhelyén természetesen állíttathatott feliratot főpapi éve alatt, azonban itt egy kiszolgált főpapról van szó, aki főpapságát követően nem tudni, hogy mennyi idővel állíttatta a feliratot. A jelenség arra utalhat, hogy eredetileg Sarmizegetusában élt és viselt tisztségeket, illetve vált főpappá, a két megnevezett municipiumban pedig valamilyen tisztséghez jutott a megalapításukat követően. Amennyiben csak rangját akarta jelezni a főpapságára való utalással, természetesen került a felirat végére mint a legmagasabb általa valaha betöltött tisztség; a felirat állításakor már főleg rangjelző és örökös tartománygyűlési tagságot jelölő elem. A főpapok általában omnibus honoribus functi voltak, így ő is legalább egy településen teljes cursusszal kellett bírjon, azaz a decurionatustól a quaesturán és/vagy ae- dilitason át a Ilviratusig, esetleg a quinquennalisi hivatalig, illetve viselhetett még municipális papi tisztséget is. Emellett természetesen egyéb városokban is vállalhatott tisztséget, amint Daciában ez gyakori volt. Nem zárható ki esetlegesen lovagrendi tagsága sem, annak alapján, hogy az ismert főpapok nagyobb része az ordo equester tagja volt.

A felirattöredék alapján esetében csak egyfajta pályafutásmodell vázolható fel, amely szerint a Kr. u. II. század harmadik harmadától: (decurio, quaestor és/vagy aedilis, Ilvir, esetleg quinquennalis, pontifex vagy augur vagy flamen coloniae ?, equo publico ?, sacerdos provinciae, lehet már az előző cursus közben decurio és magistratus?) - - - muni- cipl iorumT2), sacerdotal(is) provinciae.

D 84

Oltár.Samum.CIL III, 828; B a l l a 2000, 173-176; A É 1982: 835; SANIE 1989, 1258 nr. 69; A r d e v a n 479; G u d e a - T a m b a 2001, 44, 116 nr. 3, 48 120 nr. 6; ILD 770;

v o V ö . S z a b ó A . 19 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 .

121


f i (ovi) O (ptim o) Á l(ax im ) D]ol(icbeno) p r o sal(ute) d(om in i) n (osh i) A ug(usti) | f- - -} potit(ifex ) m(unicipi) S(eptim i) P (orolisseusis) et A /itiocbiatinn s | [- - -]p? [- - -]sae | f - .

A 2. sorban Antiochiands áll Antiochianus helyett. A településről három további, Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus kultuszához köthető felirat ismert.371 Kettő közülük pontosabban keltezhető Kr. u. 243-ra,372 illetve Kr. u. 224 körüli időre,375 mivel ez utóbbi állítta- tója Kr. u. 224-ben egy másik feliratot is készíttetett.374 Feltehetőleg ezidőben kerülhetett felállításra az ismeretlen pontifex oltára is, ezen belül az egy császárt említő szöveg által biztosan Kr. u. 212-t követően, de az idézett feliratok révén talán szintén Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodása alatt. A municipium Septimium Porolissensium pontifexe volt a Kr. u. III. század első évtizedeiben. Valószínűleg a város ordo decurionumának is tagja volt.

A felirat szövege szerint, pályafutásának ismert és feltételezhető elemei a következők: a Kr. u. III. század második negyedében - (decurio?) [----- ?], pont(ifex) m(unicipi).

D 85

Tábla.Potaissa. Két (három?) darabba törten.CIL III, 7688; EE IV, n. 138; B áR B U L E S C U 1994, 50; A R D EV A N 427a; SZ A B Ó Á. 1999 (2000), 119-150; SZ A B Ó A. 2004 {ArcbÉrt), 108-109 nr. 3; N E M E T I 2007, 229-234;

[ - - - sacjerdotalis Daciae■ ] iu s ex tíiip.

■ Ints

■ /m is

-/ ex ttup.

A ur. In t i a m is

A ur. S ta tiliu s ex dup.

A ur. V alens

A ur. V akus

Sep . A lex and er ex dup.

Val. V akus

A ur. A n irí

A ur. l'irv/idiu

A d A upd iu s

A ur. V ictorinu s ex eq.

A ur. V erus ex ee/.

A ur. F irm us ex dup.

v i Vö. CCID 130-132.

IM. CCID 131.

VJ Ld. CCID 132.

« Vö. SANIF. 1989, 1179, 1247 nr. 11-12.

1 2 2


r ■ -./ Aur. Vitt. • - - jus ex Púp. Aur. Fhwianus ex iinni. Aur. Maximinus

/---/' Ater. Famax - - - /ex Púp. Aur. Vialunnus Aur. Sedatus ex mii be./- - - ex cja. Aur. 1 atcihus ex opt. Aur. Vital[ - j ex Púp. Aur. Crispus Aur. Ciescens(...} Aur. Gaianus Aur. C.elsus [ - / ex Púp. Aur. Vetvs /[nr. lulius ex betri.1— ex sjpec. Aur. Mucianus ex ca. Aur. Vakria[ -jemgn. Aur. Maxi mus ex arc. Aur. QuintiHianus1— exj Púp. Aur. Maximus ex ca. Aur. Sabin 1 — /’ Aur. Petr. Marcianus ex lib./- - - exj opt. Ael. Cassius ///il Sep. Crisij — - jcaP. Ael Valerius ex ca. Aur. Vakímus ex tm.[-- ■ exj opt. Aur. íjtciusexea. Ael. 1ji[ - - - - joup. Aur. Domnio ex imm. Ael Maxi mi a ex less.[■ - - exj Púp. Aur. Agrippa ex c a. / - - - -jopi. Aur. Valerius Sfi. Volusius

fleq (u es) Román]us vet(eranus) ex b{ene)j(iciario) leg(citi) m [w anno jra ex suo posuit.

Az utolsó sor b(ene)f(iciarius) leg(ati) kiegészítéséhez jó párhuzamot jelent egy szintén potaissai Iuppiter Dolichenusnak szentelt oltár, amelynek állíttatója ugyanígy jelölte tisztségét: I. 0 . M. | Do. Ti. | Tint. bf. lég. | v. s. I. ;;/.375 Az alsó sor elejének kiegészítése csak a felső sor főpapi címe alapján javasolható, tekintetbe véve a szöveg szerkesztési sajátosságait is, annak alapján, hogy a főpapok nagyobb része lovagrendi volt. A felirat a Kr. u. III. század elejére keltezhető, legkésőbb a második évtized kezdetére a névsorban szereplő egyes személyek gentiliciumai alapján. Az állíttató saját cursusának csak néhány elemét tüntette fel, részint azokat, amelyek társadalmi állapotát jelezték (ez az egykori főpapságára utaló rangjának megjelölése, illetve ezzel összefüggésben vélhető lovagrendi tagsága), részint azt, amely a felirat állítási indokával összefüggő, ez pedig a veteranus ex beneficiario legati státusza, amely a névsorban szereplő veteranus altisztekkel és katonákkal függhet össze. A bemutatott pályafutási elemeket ereszkedő rendben tartalmazzák a szöveg felső és alsó sorai. Eszerint, a felirat lelőhelye által támogatottan, valószínűleg a potaissai legio V Macedonica legátusának beneficiariusa volt és jóval később, a felirat állításakor már a lovagrend tagja; ez a javasolható kiegészítés legbizonytalanabb, de joggal feltételezhető eleme. A lovagrend tagjává a főpapsága alapján bizonyosan a teljes municipális karrier alatt, de inkább azt követően válhatott, veteranus ex beneficiario legatiként nem valószínű. Nem ó az egyetlen beneficiarius, aki municipális pályát futott be, illetve ezt követően a lovagrendbe is bejutott.376 Daciában Sarmizegetusából ismert olyan egykori beneficiarius consularis, aki leszerelése után a Ilviratusig emelkedett.377 Pályafutásába tehát egy teljes municipális cursus is beszámítható arra való tekintettel, hogy a főpapok omnibus honoribus

« i.tl. SAN IC 1 9 8 9 , 1 2 4 8 n r. 1 3 ; C C 1D 145 .

,7Í' V ö . pl. SCHALI.MAYER - EllU. - OTT - PREUB 19 9 0 , 5 8 9 ; to váb b á v ö . HAF.XSCH 200.3, 1 3 5 - 1 3 9 ; ö ssze fo g la ló an a

b e n e fic iariu so k h o z ld. O tt 1 9 9 5 .

3’" Ld. C IL 111, 1 4 8 5 = ID R 111/ 2 , 4 5 2 .

1 2 3

I S M E R T P Á R O K

functi voltak. A municipalis magistraturák színhelye a felirat lelőhelye szerint lehetségesen Potaissában volt, amelyet megerősít az is, hogy kiszolgált főpapként állíttatta, vagyis valószínűleg az egykori szolgálati helyéhez közel megtelepedett lakosként. A katonai közeghez köthető feliratállítás, illetve a felirattal ellátott m[armo]ra emeltetése fölöslegessé tett bármilyen municipális tisztségmegjelölést, de ugyanezért kerülhetett a veteranusi mivolta megjelölésre. Legelsőnek feltüntetett, de időben legkésőbbi tisztsége szerint a tartomány főpapjává emelkedett sacerdos Daciae címmel, a felirat állításához képest korábban, mivel egykori főpapként (sacerdotalis) szerepel az 1. sorban. Főpapsága a Kr. u. II. század végére, legfeljebb a Kr. u. III. század elejére eshetett.378 A kiszolgált főpapi státusz a rangját fejezte ki, ahogy a főpapság előtt megszerzett lovagi rang a társadalmi állapotát, amelybe emelkedett. Újabb keletű javaslat értelmében egy további töredék járul az eddig ismert kettőhöz. A töredékek együttes értelmezése nyomán a felirat keltezését a Kr. u. III. század második felére javasolta a szerző. Az eddigi két töredék, illetve az újabban hozzájuk rendelt harmadik epigrafikai lehetőségként ugyan kezelhető, azonban nem egyértelmű a tematikus összefüggése az eddig ismert kettőnek és az újabban melléjük társított harmadiknak.379

A feliratban szereplő elemek szerint a következőképpen rekonstruálható és összegezhető a pályafutása: a Kr. u. II. század harmadik harmadában - (katonai szolgálat, beneficiarius), vet(eranus) ex b(ene)f(iciario) leg(ati), (decurio, quaestor és/vagy aedilis, Ilvir municipi vagy coloniae?), (Peq(ues) Romanjus (?); a Kr. u. II. század végén, esetleg a III. század legelején - (sacerdos Daciae = sacerdos provinciae); a Kr. u. III. század tízes éveinek elején - [sacjerdotalis Daciae. Az újabb töredékkel a keltezése a Kr. u. III. század közepét követő időre tolódna, amely korszaknak a főpapi cím ugyancsak megfelelne, ld. alább.

D 86

Sírkő.P o ta i s s a . S ó v á r a d .

CIL III, 7 7 1 7 a ; A r d e v a n 1992 , 47 -53 ;

.............. / | f - - -]lu cf- \ Fta?]viae / " - - - / | f- - -] jl(am en ) Na[p(ocensint//) - - -] \ fb(ene)]m (erenti) p(osu it) [ - ............ .

,7e V ö . S z a b ó A. 19 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 .

V ö . NF.MF.TI 2 0 0 7 , 2 2 9 -2 3 4 .

1 2 4


A felirat a Kr. u. II. századra keltezhető. Potaissai területen került elő a napocai személy sírköve. Ha nem másként, akkor nagy valószínűséggel úgy kerülhetett oda, hogy a sóváradi terület Napoca territóriumán feküdt, vagy pedig az elhunyt Potaissán is viselt tisztséget, vagy ott volt birtoka. Az állíttató Napoca flamcne volt.380 A Kr. u. II. században egyaránt lehetett pap a municipiumban is, illetve a coloniában is. A szöveg nem ad lehetőséget a kérdés eldöntésére. A városrang nélküli Na|p(ocensium)] kitétel talán a municipális periódusra utal, ugyanis több olyan fiament ismerünk, aki a colonia státuszt feltüntette, ezzel szemben a municipiumból elenyésző ezeknek vagy a hasonlóknak a száma. Ennek ellenére a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el egyértelműen a kérdés. Valószínűbbnek látszik azonban a municipiumi alkalmazása.

A szövegtöredék szerint pályafutásának feltételezhető és ismert elemei a következőképpen vázolhatok: a Kr. u. II. század folyamán, Marcus Aurelius uralkodásától - fl(amen) (municipi?).

D 87

Oltár.Germisara (IDR, ARDEVAN). AÉ - Almaju de Mijloc.AÉ 1971: 367; IDR II1/3, 245; A r d e v a n 1981, 437-442; A r d e v a n 1992, 47-53; A r d e v a n 274;

............... / | decurialis tri\bunicius trib(nmis) \ hg(ion is) XII Fuhnin(atae) \ praef(ectu s) cob(ortis) ü lOyr(enaicae) \ fiam én col(oniae) praef(ectus) \ (j(uin)q(iiennalis) p ro b)ipp(eratoribus) \ A ntonino et Verő | A uggfustis) aedilic(ius) dec(urio) \ v(otuw ) s(olvit) l(ibens) m(erito).

A felirat Kr. u. 161-169 közé keltezhető, esetleg kis idővel idővel későbbre. Az ismeretlen állíttató az ordo equester tagja volt. Ez utóbbi a megnevezett katonai tisztségekből következik. Lehetségesen sarmizegetusai volt. A töredékes feliraton két csoportra osztva olvasható a cursusa, amelyben elkülönülnek az ereszkedő rendben feltüntetett municipális pályafutási elemek, illetve az ereszkedő rendben sorolt katonai tisztségek és a valószínűleg időben őket követő Róma városi tisztség. A két csoport egymáshoz képest azonban emelkedő rendű, mivel semmiképpen nem feltételezhető, hogy teljes municipális cursusát követően

W V Ö . A r d e v a n ' 1 9 9 2 , 4 7 - 5 3 .

1 2 5


kezdte volna a katonaságot. így időben korábbiak a katonai természetű és Dacián kívül eső tisztségei, amelyeket a mnnicipális cursusának megnevezett állomásai követnek. Mindkét cursus-csoportból kiemelkednek a társadalmi állapotát illető elemek, vagyis a decurionatus, illetve a lovagrendi tagság. Mindkettővel rendelkezhetett kora ifjúságától, családi hátteréből fakadóan, azonban a lovagrendi tagságot nyilván a nevét követően jelölte mint az illető cursus-csoporthoz tartozó állapotot. A fentiek szerint sarmizegetusai decurio rendű családban születhetett, és valószínűleg korán a lovagrendbe emelkedett. Katonai pályára lépett és a militia equestris két tisztségét töltötte be, a cohorspraefecturát és a iegiotribunatust. Ezt követően civil tisztség következik a felirat adta olvasati lehetőség szerint, vagyis a katonáskodást nem folytatta, vagy ha folytatta is, az a felirat időrendjének megfelelően a felsorolás letörött részén szerepelhetett. Azonban nem ő az egyetlen a papságot is viselt daciaiak között, aki csak két militiát töltött ki, így nem kizárt, hogy ő is leszerelt a legiotribunatus után [vö. pl. D 53], A felirat szövegének szerkezete is ezt a lehetőséget támasztja alá, ugyanis a katonaságot követően decurialis tribunicius vált belőle, vagyis tagjává lett a Róma városi decurioi testületnek. Ebben a minőségben vállalhatott sarmizegetusai hivatalokat, vagyis először aedilis lett, majd Kr. u. 161-169 között a quinquennalisszá választott uralkodók helyett látta el praefectus címmel a város quinquennalisi hivatalát.381 Ezt megelőzően valószínűleg nem volt Ilvir, mert ahogy az aedilitast, úgy talán azt is jelölte volna a feliraton. Lehetségesen a Ilviratusa éppen quinquennalisi évre esett, így egyből quinquennalis lett, vagyis a megválasztott uralkodók helyett praefectus címmel a város elöljárója. Bár a quinquennalisi hivatal nagyobb megtiszteltetés volt a Ilviratusnál, és sok esetben Ilviratus előzi meg a quinquennalitast, itt valószínűleg nem volt a quinquennalisi tisztség jog szerinti feltétele a Ilviratus, illetve a sajátos helyzet miatt rá, a helyettesre nem vonatkozhatott, ha volt ilyen. Nem kizárt, hogy megfelelő tekintéllyel és ranggal rendelkező személyt egyből quinquennalisszá választottak, amint teljesítette a Ilviratushoz megszabott feltételeket. Több olyan felirat ismert Daciából is, ahol a quinquennalisi hivatal előtt nincs Ilviratus megjelölve a viszonylag részletes cursusban.382 Két személyre utal a feliratban a quinquennalitas, vagyis két választott quinquennalis helyett volt praefectus. A jelenség arra mutat, hogy Sarmizegetusában mindkét ötödévi duumvirt quinquennalisnak címezték, akár Aquincumban később.383 Sarmizegetusa Kr. u. 106-108 közé helyezhető alapítása szerint384 161-162-163-ban, illetve 166-167-168-ban lehetett quinquennalis. A quinquennalisi tisztség után a colonia flamenévé385 választották.

W V ö . A rdp.v a n 1 9 8 1 , 4 3 7 -4 4 2 .

■W2 V ö . A rdp.v a n 1 9 9 8 , 5 4 2 -5 6 6 , Tab. X IX -X X V 1.

l.d. A É 2 0 0 3 , 1 4 2 0 = S z a b ó 2 0 0 6 , P 22.

184 l.d. PlSO 1 9 9 9 , 1 2 6 -12 7 .

•'« V ö . A rdp.v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

1 2 6


Pályafutása a következőképpen összegezhető: valószínűleg a Kr. u. 140-es évektől - d e c o rio) col(oniae), [equo publico vagy eques Romanus], praef(ectus) coh(ortis), trib(unus) leg ion is ) , decurialis tribunicius [----- ?], (aedilis) acdilic(ius) col(oniae), Kr. u. 161-169 között- praef(ectus) q(uin)q(uennalis), majd flamen col(oniae), (- - -?). Nem lenne meglepő, ha olyan felirat kerülne elő, amely a főpapságát is igazolná.

D 88

Tábla töredéke.Sarmizegetusa.IDR III/2, 146; D A IC O V IC IU 1924, 245; A R D E V A N 1992, 47-53; A r d e v a n 140;

-/ | [- - - dejc(urio) flaru[en - - -] \ [ - ............ .

A felirat a Kr. u. II-III. századokra egyaránt keltezhető. Az ismeretlen állíttatónak csak de-curiói rangja és flameni386 tisztsége olvasható a töredéken, minden bizonnyal időrendben. Valószínűleg egyéb hivatalai is voltak.

Összegezve a töredékes cursus két állomását, ahogy a feliraton is szerepel: a Kr. u. 11. vagyIII. században (?) - [de]c(urio), flamjen], [-----?] [coloniae|.

D 89

Sírkő töredéke.Napoca. (Cluj-Napoca, Kolozsvár.) Másodlagos felhasználásból, elveszett.CIL III, 6252; ARDEVAN 2000, 113-117 nr. 2. Abb. 3; AÉ 2000: 1241; ILD 570;

................./ | [? fla ]m [en col(oniae)] \ [N ap(oceusis) d jec(urío) et patro[n(us) coll(egi)?] \ f- - - ?v ijx it anni[s - - -] | [V aljen tiua m arfito suo] | [/jaciendum [curavit].

A sírfelirat a Kr. u. III. század első harmadára keltezhető, felirattani érvek alapján. Cursu-

386 V ö . ÁRDF.VAN 19 9 2 , 4 7 - 53 .

1 2 7


sának néhány elemét tartalmazza a szöveg nem időrendi sorrend szerint. Napoca coloniá- jának decuriója és flamene387 volt. Az eddig javasolt patrojn(us) col(oniae)? | s(npra) s c r ip tae) vjixit kiegészítés a 2-3. sorokban kétségbe vonható, mivel viszonylag kevés és egy városi patronatushoz viszonyítva alacsony tisztsége ismert. A Daciából ismert helyi születésű patronusok általában gazdag municipális pályafutással rendelkeztek, illetve többségük lovagi katonai tisztségeket is betöltött.388 A felirat szerkezetéből adódóan nem állhatott túl sok szöveg a j flajmjen col(oniae)] előtt, így túl sok további hivatal, illetve rang megnevezése sem. A feliraton olvasható tisztségek legfeljebb egy collegiumi patronatus feltételezésére elegendők. Napocán több collegium is működött, gyakorlatilag bármelyiket patronálhatta.389 Ezzel együtt bizonytalan az olvasat, a kiegészítések nyomán kirajzolódó cursus- felsorolás nagyban eltér az eddigiekben látottaktól. A kiegészítés és az olvasat a leírtak értelmében, a 2-3. sorokat illetően a következőképpen módosítandó: patrojn(us) coll(cgi)? | -----? vjixit a n n i j s .

A töredékes szövegből rekonstruálható elemek alapján pályafutásának egy része a következőképpen alakult: a Kr.u. III. század első harmadában - (djec(urio) (coloniae), patrojn(us) coll(egi)? ?], [flajmjen col(oniae)] [----- ?.

D 90

Atennais

Tábla.Drobeta.I L D 53; P E T O I.E S C U 2004, 38-45; P E T O I.E S C U 2003-2004, 1001; A É 2004: 1222;

l(o v i) 0 (p tim o) M(aximo) [D (olicbeiio)] | p ro sa l(utt) im\pp(eratorum) et c(o)bor\/is pri(m ae) Sag itta r io ru m ) | Silvanus F lavius e t A \ttnnais sa\cer(dotes) c(o)bo(rtis) s(upra) s(criptae) | ex v(oto) p(osuerunt).

A felirat keltezése a Kr. u. III. század eleje, Kr. u. 209-ig. A megnevezett csapattest a Kr. u. III. század első felében állomásozott Drobetában.390 A két uralkodó, akik üdvéért szól a

w V ö . A r d e v a n 1 9 9 2 , 4 7 -5 3 .

588 V ö . ARDEVAN 1 9 9 8 , p 6 0 7 -6 0 9 , T ab. I.V -EVI; ö ssze fo g la ló an En'GESSER 195 7 .

Wl V ö . A r d e v a n 19 9 8 , 6 0 1 , T ab. E.

w Ed. PETOLESCU 2 0 0 2 , 1 2 0 - 1 2 1 nr. 55.

I 28


dcdikáció Septimius Severus (Kr. u. 193-211) és Caracalla (Kr. u. 212-217),3yi azaz kettejük közös uralkodási idejében Kr. u. 197-209 között keletkezett az oltár. Atennais nem túl gyakori neve orientális, valószínűleg görög nyelvterületről való származását mutatja.31-12 Polgárjoga valószínűleg nem volt. A megnevezett csapattest táborának vicusában álló Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus részére épített szentélyben állhatott hivatalos alkalmazásban harmadmagával, hasonlóképpen három későbbi porolissumi kollégájához [D 26, 30, 31].

A felirat szövege szerint, pályafutásából a következők ismertek: A Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III. század elején Kr. u. 2 0 9 - ig - peregrinus, sacer(dos) c(o)ho(rtis).

ü 91

Flavius

Tábla.Drobeta.ILD 53; P E T O L E S C U 2004, 38-45; P E T O L E S C U 2003-2004, 1001; AÉ 2004: 1222;

í(ov i) 0 (primo) M (aximo) [D (olicbeno)] \ p ro sal(ute) im\pp(eratorum) et c(o)bor\/is pri(m ae) S a g itta r io ru m ) | Silvanus F lavius et A \tennais sa\cer(dotes) c(o)bo(rtis) s(upra) s(criptae) \ ex v(oto) p(osuerunt).

A felirat keltezése a Kr. u. III. század eleje, Kr. u. 209-ig. A megnevezett csapattest a Kr. u. III. század első felében állomásozott Drobctában,393 így az impp. rövidítés csakis Septimius Severusra és Caracallára vonatkozhat, amikor együtt voltak Augustusok Kr. u. 197 és 209 között [vö. D 90j.394A pap neve valószínűleg cognomen jellegű névelem, a Dunavidéken általánosan elterjedt.395 Valószínűleg a polgárjog hiánya, kisebb valószínűséggel a papi névként való használata in dokolja a név egytagú feltüntetését. Etnikai meghatározásra alkalmatlan, legfeljebb az a tény, hogy Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papjai közül többeket ismerünk ezzel a

Ml V ö . Kll'.NAST 1 9 9 6 , 1 5 6 - 1 6 5 .

m Az eu ró p ai ta rtom ányokban nem fordul t lő ebben a form ában : A tcn * , A ttn iu s , A tcn n iu s, A tcn us alakok ism er

tek A q u itan iab ó l, H ispán iábó l és D aciábó l - vö . O PE L l : , 83. w Ld. PETOl.P.SCU 2 0 0 2 , 1 2 0 - 1 2 1 nr. 55.

w V ö . K i e n a s t 1 9 9 6 , 1 5 6 - 1 6 5 .

' « V ö . MÓCSY 1 9 5 9 , 1 4 7 - 1 4 8 .

1 2 9

IS M E R T P Á R O K

névvel, mutathatja syriai származását.396 A megnevezett csapattest táborának vicusában álló Dolichenumban állhatott hivatalos alkalmazásban harmadmagával, sacerdosi címmel hasonlóképpen három későbbi porolissumi kollégájához [D 26, 30, 31].

A felirat szövege szerint, pályafutásából a következők ismertek: A Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III. század elején Kr. u. 209-ig - peregrinus, sacer(dos) c(o)ho(rtis).

D 92

Silvanus

Tábla.Drobeta.ILD 53; PET O I.F .SC U 2004, 38-45; P f.TO I.ESC U 2003-2004, 1001; A É 2004: 1222;

I(ovi) 0 (p tiw o ) M (aximo) fD (olicbeno)] | p ro sal(ute) ini\pp(eratorum) et c(o)bor\ tis pri(rnae) Sag itta r io ru m ) \ Silvanus Flavius et A \ tennais sa \ cer(dotes) c(o)bofrtis) s(upra) s(criptae) | ex v(oto) p(osuerunt).

A felirat keltezése a Kr. u. III. század eleje, Kr. u. 209-ig. A megnevezett csapattest a Kr. u. III. század első felében állomásozott Drobetában,397 így a két általánosságban említett uralkodó Septimius Severus és Caracalla, éspedig Kr. u. 197 és Kr. u. 209 közötti együttes uralkodásuk alatt.398 A pap neve keleti orientális és görög valamint nyugati latin közegekből egyaránt ismert.399 Etnikum és származás meghatározásra ez esetben alkalmatlan. luppiter Optimus Maximus Dolichenus papjaként nagyobb valószínűséggel származott orientális közegből, de helyi születésű is lehetett. A megnevezett csapattest táborának vicusában - vagyis jogilag a táborhoz tartozóan - álló Dolichenumban állhatott hivatalos alkalmazásban harmadmagával, sacerdosi címmel hasonlóképpen három későbbi porolissumi kollégájához [D 26, 30, 31],

A felirat szövege szerint, pályafutásából a következők ismertek: A Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III. század elején Kr. u. 2 0 9 - ig - (peregrinus), sacer(dos) c(o)ho(rtis).

» V ö . T ó t h 1. 1 9 7 6 , 1 5 -3 9 .

« ' L d . P e t o l f . s c u 2 0 0 2 , 1 2 0 -1 2 1 n r . 55 .

wo Vő. K i e n a s t 1 9 9 6 , 1 5 6 -1 6 5 .

w Vö. M ó c s y 1 9 5 9 , 1 9 0 ; B a r k ó c z i 1 9 6 4 , 3 2 4 ; vö. még OPF.I. IV, 82.

1 3 0

D A C I Á I l’ A I ’ S Á G

D 93

Tábla ncgy töredéke.Sarmizegetusa. Forum vetus.Piso 2006, nr. 61;

/ - - - 7 1 / - - 7 dec(urio)? c]o!(oniae) ex? [- - -/ | f - - -j tns C?[- - -][fiaim én et q(uin)q(uennalis [col(oniae) — / | [pracf(ectns) c]o[l]l(egii) fa [b ]rn fm - - -] | [- - -] co[- - -

A betűformák alapján, ezen belül a Q betűk hosszan elnyúló alsó hastái szerint a Kr. u. II. század második felére keltezhető. Az ismeretlen decurio rendű pap a quinquennalisi tisztség előtt vált flamenné, azaz valószínűleg teljes municipális cursusszal a háta mögött. Ha éppen ötödévre esett a Ilviratusa úgy quinquennalis lett, azonban lehet, hogy már volt I lvirként választották quinquennalisnak. A quinquennalisi hivatalt követően a collegium fabrum praefectusi tisztségét jelölte. Mivel utóbbi nem tartozott a cursus honorumba így nem állapítható meg pontosan az időrendje. Lehetségesen valós időrendet követ a felsorolás, és a quinquennalisi hivatalt követően választották praefectusnak a tekintélyes sarmizegetusai magistratust.

A felirat szövegének töredékei szerint, pályafutása a következőképpen összegezhető: a Kr. u. II. század második felében - dec(urio)? c]ol(oniae) (quaestor és/vagy aedilis, IIvir?), [fla/- mén [col(oniae)J, q(uin)q(uennalis fco l(on iae)] (----- ?), [praef(ectns) c]o[l]l(egii) fa [b ]rn [m - - -/.

1 3 1


BIZO N Y TA LA N O K

- igazolhatatlan papságok -

D a(H)crmio Sicaus*

Oltár.Potaissa. Torda (Turda). CIL - „Ex Harkányanis”. Elveszett.CIL III, 45*;

ZAMOLXI? | f i (ovi)?] O(ptimo) M (axiwo) \ G vagy C et P(- - -?)P(- - -?) vagy R(- - ■?) | (H)ermid(o, -us, -iu s?) vagy (H )ern io Sigaus vagy Sicaus \ sac(enlos) eiu(s) | v(otum) s(olvit).

Hamisítványnak túl sok elírást és formai esetlegességet tartalmaz. Interpolált eredetiről lehet szó. A dedikáció és a felirat utolsó két sora teljesen formaszerű. Azonban a dák - geta Zamolxis részére semmilyen más dedikációt nem ismerünk, tisztelői elméletileg nem élték meg a római tartomány megalapítását. A műveltebb másoló bármilyen olvashatatlan istennevet helyettesíthetett Zamolxisszal az auctorok ismerete alapján, ha egyáltalán az 1. sor létezett, és nem csak pl. a párkányon látott nem létező betűket. Az O. M. rövidítések jellemzően az, egy 1.-vel rövidített nevű Iuppiter mellékneveinek rövidítései: O(ptimus) M(aximus). A 3. sor több feloldási változatot kínál, azonban valószínűleg az előző sorban megnevezett istenség folytatólagosan felírt valamely jelzőjének nehezen olvasható betűit másolták át ilyen formában, vagy legalábbis az első betű, a G. vagy C. lehet még egy következő melléknév, amelyet et követ és egy következő istennév. A 4. sor eszerint a dedikáló pap neve lenne. Az Ermid. maga elé vonja a H. betűt, ezáltal több valós nomennel képez analógiát. Amennyiben a D-t az O helyetti rossz másolásnak tulajdonítjuk, úgy a valós névként való értelmezési lehetőségek szaporodnak a Moesia Inferiorból, Moesia Superiorból, Dalmatiából, Itáliából, Gallia Narbo-nensisből ismert példák által.400 Sic- és Sig- tövű cognomenek Moesia Inferiorból, Moesia Superiorból, Dalmatiából, Itáliából,

« » V ö . MÓCSY 1 983 , 143 .

1 3 2


Hispániából, Gallia Narbonensisből stb. ismertek.401 Potaissán előfordulnak még a Hermadio402 és a Hermias nevek403.A felirat a hamis potaissai feliratok között szerepel a CIL-ban. Amennyiben interpolált eredetiről beszélhetünk, úgy egy potaissai sacerdos szerepel rajta. Sacerdotiuma az ? [I.] O. M. ? G. vagy ? C. et ? P( ) ? P( ) vagy ? R( ) istenalakokhoz tartozik. C kezdetű melléknévvel pl. a kisázsiai I. O. M. Cimisthenus ismert Daciából, de a főistennek Conservator, Culminalis stb. melléknevei is voltak. P kezdetű istenség is több ismert. A felirat a Kr. u. II-III. századokra egyránt keltezhető. Feliratából a neve hitelesíthető megfelelő értelmezéssel, papi címe pedig elfogadható ebben a formában. Római polgársága valószínűleg volt, ezen kívül egy azonosíthatatlan nevű istenalak papságát látta el sacerdos címmel.

Pályafutásából a következőket rögzítették a szövegben: sac(crdos) fl(ovis)] O(ptimi) M(axi- m i ) ?

D b

T(itus) Laelius T(iti) f(ilius) Vet(urius)*

Oltárfelirat.Apulum. CIL - „Albae Iuliae in suburbio ad fanum Valachorum” Elveszett.ZAjWOSIL’S, A nalecta (ed. 1598 sinc 1.) 26; CIL III, 55*;

T(itus) i^aelius T(iti) f(i litis ) Vet(úrins) | j la w en \ sac(erdos) R (omae) \ col(oniae) A pul(ensium) aram \ hanc Romae con(p!evit) \ p(ecunia?) s(ua?) j( e cit? ) c(onsecravif?).

Annak ellenére, hogy hamis feliratként szerepel a CIL-ban, a felirat jól értelmezhető. Átírásból ismert csak, ezért töredékességi foka nem megállapítható. A CIL közlés szerinti szövegváltozatban a 3. sorból vagy törés, vagy az átmásolás következtében veszhetett el az ott látható feltételezett Q mellől a második Q sigla, amennyiben ez a quinquennalis rövidítése. Ha a quaestori tisztségé, úgy elég az egy Q is, bár szokatlan a rövidítés. Annak van a legkisebb valószínűsége, hogy a Q a sac. rövidítést értelmezné. Ez esetben egy azonosíthatatlan istennevet kellene feltételeznünk. A CIL közlésnél azonban értelmesebb fel-

«" Vö. O P E L IV , 80.

4,32 Ld. C IL 111 ,7691 .

41)3 Ld. C IL III , 897-898 .

1 33


oldási változatot kínál a Szamosközi (Z A M O S IU S ) által lejegyzett szöveg, amelynek a Sza- mosközi szerinti feloldása került a CIL-ba. A 3. sorban ugyanis a felirat leírásánál Szamosközi sac. R. rövidítéseket közölt, amelyeket a feloldott szövegben sacerdos Quirinalisként értelmezett. Utóbbi teljesen érthető. Az R betűt Romulus neve kezdőbetűjének tekintve istenként a Quirinus néven tisztelt első római király kultuszát ápoló rómavárosi flamen Quirinalisként értelmezte a rövidítéseket az átírásban. Az R betűnek azonban R(oma) feloldása is lehet, ezáltal sac(erdos) R(omae) feloldással valós tartományi papi tisztséggel szembesülünk. A lehetőséget egyértelműen támogatja az oltár Romának szóló ajánlása. Hasonló papi tisztség egy valószínűleg thraciai, serdicai feliratról ismert legközelebb.404 A papi tisztség valószínűleg nem a Severus-kori Urbs Roma Aeterna kultuszhoz kötődik,405 akárcsak a thraciai példa, annak ellenére, hogy Sarmizegetusából ismert olyan oltár, amelynek dediká- ciójában Roma Aeterna is szerepel.406 A három megnevezett tisztséget a coloniae szó helyezi el térben. Eszerint lehetőséget mutat a felirat egy a császárkultusszal összefüggő municipális Roma kultusz feltételezésére Apulum coloniájában, azaz Kr. u. 180-at követően. Az állíttató nevének valószínűsítésére példaként hozható egy apulumi feliraton407 olvasható hasonló női név, illetve a Szamosközi féle Laevius változathoz képest a CIL-beli közlésben szereplő Laeliushoz hasonló: Lael{1}ia Cu|ril!<i>a. Egy napocai feliraton408 L. Lael(ius) Terentia |nus dec. col., egy alsó-ilosvai (Ilijua) feliraton409 pedig egy Lelius nevű személy szerepelnek. Hamisnak tekintett felirata Kr. u. 180-at követően keltezhető. Gentiliciuma itáliai,410 cognomene talán kelta411. Két papi és egy közigazgatási tisztséget viselt Apulum coloniájában, amelyek flamen coloniae, sac(erdos)R(omae) coloniae Apulensium. Feltűnő, hogy Daciában a flamenek ugyanabban a városban nem viseltek egyéb papi tisztséget, csak municipális keretek fölött álló, illetve a császárkultusszal összefüggő, azaz a flaminatusszal összeférő papságot. Ez esetben Roma kultusza mindkettőnek megfelel.412 Daciából nem ismert több olyan felirat, amely Dea Roma kultuszára vonatkozna, pusztán a már említett sarmizegetusai oltár, amelyen a hasonló, de nem azonos Roma Aeterna szerepel. Municipális tisztségviselőként bizonyosan az ordo decurionumnak is tagja volt.

** l.d . AÉ 1957: 295 - T h rac ia (?), S c rd ica (?); távo lab b ró l ld . pl. m eg a C 11. I l i , 399 fe lira to t Pcrgam onb ó l, aki

egy sacerdo s Rom ae et S a lu t i volt.

« 5 V ö . S z a b ó A. 2005 (2006), 181-210.** Ld. C IL III, 1422 = IDR 111/2, 206 - D acia, co lo n ia U lpia T ra ian a Sarm izegetu sa .

Ld. C IL 111, 1136; Kr.Rt.NYI 991 ; IDR 111/5, 305.

408 Ld. C IL 111, 858 ; K E RÉ N Y I 990.m Ld. C IL l i l , 801 ; K r.R F.N Y I 994.

■''"Vö. MÓCSY 1959, 155.

J" Vö. M ó c sy 1959, 196; BARKÓCZI 1964, 327.V ö . SZ A B Ó A. 2005 (2006 ), 181-210 .

1 3 4


Pályafutása a feliratból megismert elemek alapján a következőképpen összegezhető: Kr. u. 180 után - (decurio?), flamen col(oniae), sac(crdos) R(omae).

D c

[----- ]-[----- Lo]ngi[nus?----- 1

Tábla töredéke.Sarmizegetusa.IDR II1/2, 132 ; PlSO 1975 , 6 77 ; ARDEVAN 135;

- - - 7 1 / ' - - - f i l j iu s [- - -] | [- - - Lo]ngi[nus? - • - ] \ [- - -] dec(urio) [ - • • ] \ [- - - sac(erdos) A rae A ug(usti)?] n(ostri?) \ [?coronatus Doriarum 111............... .

Csak feltételesen lehet főpapnak tekinteni a 4. sorban olvasható decurio és az 5. sor N betűje alapján, amelyet bizonytalanul ugyan, de n(ostri) formában is fel lehet oldani.413 Ha a n(ostri) alapján főpap, úgy a coronatus Daciarum III címet is viselnie kellett, illetve felirata Kr. u. 222-t követően került felállításra.414A lelőhely alapján valószínűleg Sarmizegetusában volt decurio, vagy sarmizegetusai decurio is lehetett. Azonban feliratát főpapsága alatt is állíttathatta a főpapi székhelyén. Ha valóban tartományi főpap volt, akkor legalább egy teljes municipális cursust kellett kitöltenie, illetve talán más városokban is viselt hivatalokat.

A szövegtöredékek szerinti pályafutása abban az esetben, ha valóban főpap volt, nagyjából a következőképpen vázolható: A Kr. u. III. század harmadik harmadától - dec(urio) [coloniae vagy municipi], (omnibus honoribus functus?), [sac(erdos) Arae Aug(usti)?] n(ostri?), [?coronatus Daciarum III?].

* A bizonytalan besorolású feliratok adatait a további fejezetekben nem tárgyalom.

41' Ld. P lS O 1975, 677 nr. 1.

114 Vö. SZ A B Ó A. 1999 (2000), 1 19 -150; SZ A B Ó A. 2004 (/1 rcblin), 83-119 , ahol fe lté te le sen bevettem a főpap i l is tá

ba (nr. 11), de v a ló jáb an b izo n yíth ata tlan egye lő re a főpap sága.

1 3 5


AD D EN D U M

- törvényszöveg részletek -

1.

Lex coloniae Genetivae Iuliae seu Ursonensis415

Három bronz tábla.Urso. Hispania. (Osuna, Andalusia, Spanyolország).CIL II, 5439; CIL II, 5439a; EE II, 105-151, 221-232; EE III, 87-112; EE IX, 83, 91; ILS 6087; FIRA I., 177-198 nr. 21; M á l l ó n 1944, 213; AÉ 1946: 123; AÉ 1951: 32; G lR A R D -

SE N N 1977, 200-222 nr. 3; CIL II2 5, 1022;

a. Az augurokra és pontifexekre vonatkozó részek:

LXL7 | | Q uos pon tifices quosque augures G(aius) Caesar quire | iussu eius colon(iam) deduxerit fe cer it ex coion(ia) Ge\net(iva) e i pon tifices eique augures c(oloniae) G (enetivae) I(uiiae) sunto \ eiq(ue) | p o n t i f f c e s auguresque in pontificum attgu \ rum conlegio in ea colon(ia) sunto ita u ti qu i \ optima lege optumo iure in quaque colon(ia) \ pontif(ices) augures sunt Usque pon tificibus \ auguribusque qui in quoque eorum collegio | erunt Uberisque eorum m ilitiae munerisq \ | ne pnb/ic< i-E > vacatio sacro sanctius esto u ti p on | tific i Romano est erit (a)e(ijaque m ilitaria ei omni \ a m erita sunto de auspiciis quaeque ad eas res p e r \ tinebunt augurum iuris dictio indicatio esto eis \ que pontificib(us) auguribusque indis quot pub lice ma \gistratus fa c ien t et cum ei pon tific(es) augures sa \ cra pub lica c(oloniae) G(enetivae) I(uliae) fa c ien t togas praetex tas habcn\di ins potestasq(ne) esto eisqne pontificib(us) augurib(us) \ q(ue) ludos gladiatoresq(ue) in ter decuriones spec \ fare ins potestasque esto |

LXV11 | | O uicumqne pon tif(ices) quique augures c(oloniae) G(enetivae) l(u liae) | p os t b(anc) /(egem) da | tam in contegium pontific(um ) augnrumq(ne) in demor \ tui damnative loco h(ac) l(ege) lectus cooptatusve erit \ is pontif(ex ) augurq(ue) in c(olonia) lu l(ia ) in conlegium pon tifex | augurq(ue) esto

4>5 Vo. m ég D e ssa u 1876, 74 -76 ; HCBNF.R 1876, 87-90 ; MOMMSUN 1876, 91 -112 ; G onzA i.E S ed. 1989.

1 3 6


ita u ti qu i optuma /ege in quaque | colon(ia) p o n t if ic e s ) auguresq(ue) sunt erunt neve quis quem in conlegium pon tificum kapito suble |gito cooptato n isi tunc cum minus tribus p on | tificib(us) ex iis qui c(oIoniae) G(enetivae) sunt erunt neve quis quem in conlegium anguntm sub/egito cooptato ni | s i tum cum minus tribus auguribus ex eis qui | colon(iae) G(enetivae) l(u lia e) sunt erunt

IdX V llfl) | | 11 viri p raef(ectu s)ve com itia pontific(nm ) augnrnmq(ue) quos | b(ac) /(ege) | fa ce r e oporteb it ita habeto p rod icito ita u ti \ Uvir(um) creare < fac-H A B> ere sufficere h(ac) l(ege) o(portebit)

1GXXX11 | | Q ui agri quaeque silvae quaeq(ue) aedificia c(olonis) c(oloniae) \ G(enetivae) l(u lia e) \ quibus pub lice utantur data ad tributa e \ runt ne quis eos agros neve eas silvas ven \ dito neve locato longius quam in quinquen \ nium neve ad decuriones referto neve decu \ rionum consultum fa c i to quo e i agri eaeve | silvae veneant atiterve locentur neve s i ve\nierint it circo minus c(olouiae) G (enetivae) lu l(ia e) sunto quique iis \ rebus fructus erit quot se emisse dicat is in \ iuga sing(ula) inque annos sing(ulos) HS C c(olonis) c(oloniae) G(enetivae) lu l(ia e) d(are) d(amnas) | festo eiusque pecuniae qui volet p etitio persecutione ex b(ac) l(ege) esto \ \ s i quis ex b(ac) l(ege) decurio augur p on tifex c(oloniae) G(enetivae) lu l(ia e) fa ctu s crea tusvej \ erit tum quicumque decurio augur pon tifex buiusque | col(oniae) domicilium in ea col(onia) oppido p rop iu sve it oppidum p(asstts) | | (mille) \ non habebit annis V proxum is unde pignus eius quot satis \ sit capi p o ssit is in ea col(onia) augur p on t ifex ) decurio ne es\to qui(q)ue l lv i r i in ea col(onia) erunt eius nomen de decurio \ nibus sacerdotibusque de tabulis pub lic is eximendum | curanto u(ti) q(uod) r(ecte) fa c tu m ) e(sse) v(o!ent) idq(ne) eos Uvir(os) | s(ine) f(raud e) s(ua) fa c e r e ) f ic e to ) .

Róma mintájára a tartományok városaiban is létrehozták az augurok és pontifexek collegiumait. A tartományi városok augurjairól és pontifexeiről a városi törvény a lex municipi vagy lex coloniae rendelkezett. Az ismert városi törvények közül egyedül az archaikus szövegezésű lex coloniae Iuliae Genetivae seu Ursonensis augurokra és pontifexekre vonatkozó rendelkezéseiből maradtak fenn részletek. A törvény szövege együtt tárgyalja az augurokat és a pontifexeket. Azonos jogokat biztosít nekik helyben, mint amelyeket a Róma városi pontifexek élveztek.

Összefoglalóan: § 66 - A pontifexek és augurok jogai és kiváltságai megegyezők voltak a többi colonia augurjainak és pontifexeinek kiváltságaival és jogaival. A pontifexeknek és auguroknak a városban külön collegiuma volt, amelyben mindegyik pontifexnek és augurnak helye volt. Mentesek voltak a katonáskodás és a hadbaszállás valamint a közterhek alól, hasonlóképpen a gyermekeik is. joguk volt a városi hivatalos nyilvános játékok és áldozatok alkalmával tóga praetextában megjelenni. Joguk volt a decuriók között ülni a játékok és a gladiátorviadalok szemlélésekor. § 67 - Minden választott vagy cooptált pontifex illet

1 3 7


ve augur jogosuk volt a haláleset vagy elítélés következtében megüresedett collegiumi hely betöltésére ugyanazokkal a jogokkal, amelyekkel minden coloniában rendelkeztek a pontifexek és augurok. Egy személyt sem lehetett megválasztani vagy befogadni olyan pontifex- vagy augur- collegiumi helyre, amelyik be volt már töltve. Pontifexi valamint auguri helyet akkor lehetett betölteni, ha háromnál kevesebben voltak a collegiumban. § 68 - A duumvirek vagy a praefectus vezette le a pontifex- illetve augur- választást és jegyzőkönyvet vezetett róla a saját hatáskörében, ahogy a törvény előírta neki. § 91 - Amelyik pontifex vagy augur elmulasztott öt éven belül értéke által elégséges biztosítékot jelentő állandó lakhelyet szerezni a városban vagy a várostól egy mérföldön belül, annak pontificatusa illetve auguratusa megszűnt a városban. Nevét a decuriók határozata nyomán a duumvirek a saját hatáskörükben intézkedve kitöröltették a nyilvános listákból. Hasonlóképpen ha elítélték őket valamiért.

A törvényszövegrész szerint a coloniabeli augurok jogai és kiváltságai megegyezők voltak a többi colonia augurjainak és pontifexeinek jogaival és kiváltságaival, azaz legalább az I. század viszonylatában általánosabb érvényűnek fogadható el a törvény, és valószínűleg nem csak Hispániára vonatkozólag, hanem legalább a nyugati birodalomfél latinul beszélő lakosságú tartományaira vonatkoztatva is. A törvény rendelkezései szerint egy coloniában legalább három pontifex illetve augur lehetett, akik collegiumot alkottak. Nem írta elő, hogy kötelező módon hárman kellett legyenek. A gyakorlatban valószínűleg nem is voltak hárman minden városban, ennek egyik oka a pontificatus de főleg az auguratus személyi feltételeiben - vagyon és tanultság - kereshető, aminek nem tudtak sokan eleget tenni. Ahogy kimutatható lesz alább, pl. a daciai és pannoniai tartományokból nem ismerünk egy városból egyszerre két augurnál többet, illetve nagyobb részükből csak egyet-egyet. Nem világos, hogy egy városban ha csak egyedül volt egy augur vagy pontifex miképpen alkotott collegiumot vagyis testületet, de valószínűleg mindenképpen képviselte a testületet. A pontifexek testületébe a flameneket is bele kell érteni, ahogy Róma városában. A helyzet hasonló lehetett, mint a decuriók esetében, akikkel sok közös joguk is volt. Aki megfelelt a feltételeknek, abból lehetett decurio, hasonlóképpen pontifex vagy augur is. Ha kevesebben voltak a feltételekkel rendelkező személyek, úgy nem töltötték be a helyeket. Bár a fennmaradt augurokra vonatkozó szegényes forrásanyag az auguratus megszerzésének nehézségeire utal, a törvény egyedül a megfelelő értékű lakóhely - ház birtoklásáról szól, mint feltételről. Ugyanez vonatkozik a pontifexekre is. Az a jelenség, hogy a papok azonos jogait említi a decuriókéval arra utal, hogy a törvény megfogalmazásakor a római polgárság és a vagyon elég volt a papi hivatal betöltéséhez. A gyakorlatban ez változhatott, vagyis inkább azt lehet mondani, hogy a decuriók voltak inkább olyan helyzetben, hogy auguratust illetve pontificatust vállalhattak. A papok létszáma ilymódon a társadalom életszínvonalának is egyfajta tükre. Ahogy olvasható, a törvény az említett papi hivatalok viselői

13 8


gyermekeinek, a közterhek és a katonaság alóli mentességet ad. Ez elégséges indok lehetett a papság megszerzésének megnehezítésére, de a papság betöltésének igényére is. A pontifexek és augurok működését a duumvirek ellenőrizték. Az auguratus és pontificatus hivatalai megszűnésének három módját említi a törvény: haláleset, elítélés illetve a birtokszerzés elmulasztása. Egyébként élethossziglaniak voltak. A város alapításától fogva tíz napon belül léteznie kellett az egyes magistratusoknak, így a főhatóságukat jelentő Ilv ireknek is [vö. még uo. § 64], akik az ünnepeket és a szent szertartásokat meghatározták, amelyben már a papok is közreműködhettek így a collegium augurum illetve pontificum tagsága is.416 Több helyen azonos jogaikat említik a decuriókéval, amelyek testiilete a város alapításától fogva hatvan napon belül kellett felállnia [vö. uo. § 69], így ha nem az első tíz napban, de két hónapon belül a papi testületek is biztosan összeültek. A törvény keletkezésének időpontját korábban Kr. e. 47-44 közöttinek látták, újabban Tiberius - Claudius korára teszik. Kora által a törvényszöveg inkább összehasonlításra alkalmas a Kr. u. II. századi állapotok vizsgálatához.417 Nem jelenthető ki, hogy a törvény által előírtak általános rendszert képviselnek a nyugati tartományok minden városát illetően, ugyanis helyenként háromnál több augurt is alkalmaztak, a helyi városi törvény előírásainak megfelelően, máshol meg kettőt.41»

b. A haruspexekre vonatkozó rész:

1.XII | | 11 v in quicumque erunt iis Uviri(s) in eos singulos | lictores binos accensos sing(ulos) scribas bi | nos viatores binos librarium praeconem haruspicem tibicinem habere ius potestas | que esto quique in ea colonia aedil(es) erunt \ iis aedil(ibus) in eos aedil(es) sing(ulos) scribas sing(ulos) pu b li \ cos cum cincto limo 1111 praeconem haruspi\cem tibicinem habere iu sp o testa sq (u e) esto ex eo \ numero qui eius coloniae colon i erunt habe | to iisque llv ir ( is ) aedilibusque dum eum mag(istratrum) ha | bebunt togas praetex tas fu n a lia cereos ha | bere iu s potcstasq(ue) esto quos quisque eo [ rum ita scribas lictores accensos viatorem \ tibicinem haruspicem praeconem habebit iis \ omnibus eo anno quo anno quisque eorum | apparebit m ilitiae vacatio esto neve quis e \ urn eo anno quo mag(istratibus) apparebit invitum \ militem fa c i to neve f i e r i iubeto neve eum | cogito neve ius iurandum adigito neve a | d igi iubeto neve sacramento rogato | neve rogari iubeto n isi tumultus Ita lici Gallici \ ve causa eisque m erces in eos siugul(os) qui IIvi | ris apparebunt tanta esto in scribas sing(ulos) \ HS AICC in accensos sing(ulos) HS DCC in lictores | sing(ulos) HS DC in viatores sing(nlos) HS CCCC in libra \ rios sing(ulos) HS CCC in haruspices sing(tilos) HS D p ra e | coni HS CCC. qui aedilib(us) appareb(unt) in scribas \ sing(ulos) HS

416 V ö . R ü p k e 1 9 9 5 , 5 3 3 - 5 3 7 ; t o v á b b á C a n t o 1 9 8 1 , 1 4 3 - 1 4 6 .

4 r V ö . m c g L lK B E N A M 1 9 0 0 , 3 4 2 - 3 4 3 ; l d . m c g L a d a g e 1 9 7 1 , 3 2 - 4 1 .

418 V ö . L a d a g e 1 9 7 1 , 7 8 - 8 0 .

1 3 9


DCCC in haruspices sing(ulos) HS C in t i | | hicines singitl(os) HS CC.C in praecones sing(ulos) HS CCC | iis s(ine) f(rand e) s(ua) kapere liceto.

Összefoglalóan: § 62. Minden duumvirnek joga van és hatalmában áll haruspexet alkalmazni, több más kisegítő, szakfeladatot ellátó személy (apparitores) között. Minden acdilisnek joga és hatalma volt az apparitores között haruspexet is alkalmazni. Az alkalmazottakat a colonia lakói közül kellett válogatni. A szolgálati évben az alkalmazottak, így a haruspex is, a katonai szolgálat alól mentesek voltak, illetve nem lehetett rá kényszeríteni őket, kivétel az itáliai és galliai katonai riadó alkalmával. A feladatuk ellátásáért meghatározott összegű fizetséget kaptak.

Ahogy a szövegből kiderül a Kr. u. I. század első felében egy tartományi coloniában haruspexeket határozott időre alkalmazhattak. A gyakorlatban a különleges feltételek miatt kevesen voltak akik értettek a haruspicinához, ezáltal nagy számban nem is várható újabb rájuk vonatkozó adatok előkerülése.419 Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásától fogva a haruspexeket az állam fizette.420

2.

Lex Narbonensis de flamonio provinciae

Bronz tábla.Narbo. Gallia Narbonensis. (Narbonne, Franciaország).CIL XII, 6038; ILS 6964; FIRA I., 199-202 nr. 22;

/A tartományi főpapról hozott törvény szövege Kr. e. 27 és Kr. u. 14 között, Augustus korában keletkezett. A nyugati birodalomfélben bevezetett császárkultusz intézmények történetéhez viszonyítva a Kr. u. I. évszázad tízes éveitől számítható legfeljebb. Újabban felvitték a keltezését a Flavius korig is.421 A Gallia Narboncnsisben bevezetett tartományi császárkultusz előzményét, a narbói városi kultusz képezte, amelynek feliratos dokumentuma Kr. u. 11-rc keltezett [ld. alább 5.], úgy a tartományi főpapra vonatkozó törvény szövege is ezt követően keletkezhetett:

419 V ö . M a r q u a r d t 1 8 8 5 , 4 1 0 - 4 1 5 ; BO UC UP. I.F.C l.ER CQ 1 8 9 3 , 1 7 - 3 3 ; T h u l i v 1 9 0 5 - 1 9 0 9 ; T H U L IN 1 9 6 8 ( 1 9 0 6 ) ,

1 2 - 2 9 ; T h u i . I N 1 9 0 6 ( 1 9 6 8 ) ; W lS S O W A 1 9 1 2 , 5 3 4 - 5 4 9 ; L a o a g e 1 9 7 1 , 1 8 - 1 9 .

420 Vö. H isto ria A ugusta , S cvcrus A lexan d er 44, 4 és 27, 6.

121 Vö. F lS H W lC K 1 9 8 7 , 2 4 0 - 2 5 6 .

1 4 0


(1.) [D e honoribus flu m in is/. . . [N a]rbone [. . . . flum en | cum rem divinum fu c ie t sacrificablitque, lictores jq u i mugis/rutibus

uppurent, ei apparento | . . . . secundum lege]m insque eius provinciae. . . \ . . . e i in decurionibus senatuve [sententiae dicendae signandi que . . . item | . . . in ter decuriones s]enatoresve subsellio prim o sp ectan fd i ludos pub licos eius provinciae ius esto \ . u x o r fla ] m inis veste alba aut purpurea vestita f [estis diebus . . .] | . . . neve invita i u rato neve corpus hominis m or[tui attingito neve . . . . | nisi neces sa]rii hominis erit e i que spectaculis pub licis eius [provinciae loco . . in teres se Hceto]. |

(2.) De honoribus eius qui flam en f[u e r it] \[S i qui flam en fu e ] r i t adversus hanc legem n ih il fe ce r i t , tum is qui flam en erit c[urato p e r duoviros u t . . j . . decurione]s iurati decernant p la cea tve ei qui flam on io abierit p erm itti sta [tuam sib i ponere. Cui ita decreverint \ ius esse sta]tuae ponendae nomenqne suum patrisque et unde sit et quo anno f la jm en fu e r it inscribendi ei | N arbo]ne intra f in e s eius tem pli statuae ponendae ius esto, n isi cu i im perator [C aesar A ugustus interdixerit. E idem | i]n curia sua et concilio p rovin ciae N arbonesis in ter su i ordinissecundum !e [ g em /1 sententiae dicendae signandique ius esto, item spectaculo pub lico in provin cia[edendo in ter decuriones in leresse p ra e] | tex/ato eisque diebus quibus cum flam en esset, sacrificium fecerit, ea veste pu [b lice uti, qua in eo fa cien do usus est]. \

(3.) S i flam en in civitate esse des [ierit] \S i flam en in civitate esse desierit neque ei subrogatus erit, tum uti quis [que flam en ? . . N arbone erit] | in triduo quo certior fa c tu s erit e t poterit, Narbone sacra fa c ito [eaque omnia secundum hanc legem p er reliquam] partem eius anni eo ordine habeto quo annuorum flam in ium sacra habentur, ei que s i ea habuerit p e r dies non minus] XXX siremps lex ius causaque esto quae flam in i augus[tali ex hac lege fa c to erit].

(4.) Ouo loco conciliu fm provin ciae habendum s it1.O ui in concilium provin ciae convenerint N [a rho nem, ib i id habento. S i quid extra Narbonem f nes ve N arbone] \ sium concilio habito actum erit, id ius raftumque ne esto]. \

(5.) De p e c t fn ia sacris destinata] \Oui flam on io abierit, is ex ea p ecun ia [quae sacris destinata erit quod eius superfuerit statu] \ as imaginesve im peratoris Caes[aris A u gu s t i. . arbitratu eius qui eo anno p ro ] \ vinciae p ra eerit intra idemt[emplum d ed ica to seque omnia sic, ut hac lege cautum est de] | ea re, fe c i s s e apud eum quira f io n e s prov in cia e pu tab it p robato] | t em p l ................

141


A fennmaradt szövegrészek a következő intézkedéseket tartalmazzák (kivonatosan):

(1.) a hivatalban levő flamen megtiszteltetéseiről, jogairól és kötelességeiről - a tanácskozásokon és a játékokon elfoglalt helyéről a senatorok és decuriók között; szavazati jogáról a tartománygyűlésben; papi bíborszegélyes öltözékéről, áldozatbemutatáskor lictorok kíséretében való megjelenéséről, feleségéről a flaminicáról - a kultuszcselekmények alkalmával elfoglalt helyéről, holt emberrel szembeni magatartásáról - érintési tilalmáról;

(2.) a kiszolgált flamen megtiszteltetéseiről, jogairól -ha nem merült fel ellene hivatali ideje alatt panasz, úgy a kiszolgált fiamennek joga volt egy szoborhoz, neve, származása és hivatali ideje feltüntetésével a császárkultusz templom területén,422 ha a császár nem tiltotta ezt meg, továbbá megtiszteltetéseire vonatkozik, amelyek szerint áldozatok, ünnepek, játékok alkalmával viselheti papi ruháját, a korábbi helyén ülhet, és a tartománygyűlésben tanácskozhat és szavazhat;

(3.) A flamen akadályoztatásáról -a flameni teendőkben bekövetkező időleges akadályoztatásra esetén követendő cselekedetekről - ez esetben az a városi flamen helyettesíti, aki éppen a városban van. Ha a megválasztott flamen harminc napon belül nem tér vissza, úgy jogaiba lép az év végéig;423

(4.) a tartománygyűlés összeüléséről -a törvény intézkedik arról, hogy a tartománygyűlés csak a székhelyén Narbóban ülhet ösz- sze, ha máshol hozna rendelkezéseket, úgy azok nem érvényesek;424

(5.) a tartománygyűlési költségvetés év végén fennmaradó részéről - a törvény intézkedik továbbá a tartománygyűlési költségvetés fennmaradt részének sorsáról, azaz a hivatalából távozó flamen ezen a császár szobrát illetve imagóját a templom területén belül kell elkészíttesse, és dedikálnia kell a helytartó jóváhagyásával. Ugyanebben a részben szól arról, hogy a fiamennek a jelen törvényt mindenben meg kell tartania.425

422 in tra f in es, v agyis a v áro si te rritó rium és nem a város h atára in b e liil, azaz aho l a forum p ro v in c iae feküdt illetve

a császárk u ltu sz tem plom a á llt.

425 Az. in tézked és nagym értékben m egn ö velte a városi f lam in atu s je len tő ségét.

424 A váro sn év m eg je lö lé se nem m agát a fa lakon b e lü li v áro st je len ti, hanem az. in tra fincs - vagyis a territó rium o n

- ép ü lt ta rto m án ygyű lés i székh e lye t, a fórum p ro v in c iáét aho i az (5 .) p aragrafu sb an em líte tt tem plom is á llt.

425 R endkívü l fon tos tén y , hogy ön á lló kö ltségv e tésse l ren d elkezett a ta rto m án ygyű lés . Jö ved e lm e a tarto m án y te le

p ü lése itő l sz á rm azh a to tt. K iem elendő to váb b á, hogy a főpap a c sászárt ille tő ded ikáctó t csak a d cdik áció jogát

h ordozó h e ly ta rtó jó váh agyásával v égezh ette - a főpap fö lö tt m un ic ip a lis m ag istra tus nem á llh a to tt.

1 4 2


3.

Dig. 50. 5. 8pr. Papinianus 1 rcsp.

Iu honoribus delatis neque m aior annis septuaginta neque p a ter numero quinque liberorum excusatur. Sed in A sia sacerdotium provin ciae suscipere non coguntur numero liberorum quinque subnixi: quod optimus maxim usque p rin cep s noster Severus A ugustus decrevit ac postea in ceteris prov in ciis servandum esse constituit.

A rendelkezés 193-211 között keletkezett a decretumot kiadó Septimius Severus uralkodási ideje és Papinianus halálának éve szerint. A papinianusi töredék szerint Septimius Severus rendelkezett arról, hogy a 70 évet betöltött személy, és az ötgyermekes apa nem vállalhat közhivatalt, de Asia Proconsularisban a tartományi főpapi hivatal betöltése nincs korlátozva az ötgyermekes apák számára; ezután a többi tartományban is ez vált az érvényes gyakorlattá. Azaz hetven év fölött tartományi főpapságot nem lehetett vállalni Septimius Severus rendelkezése óta. Mivel a gyakorlat a többi provinciára is kiterjedt, így az illyricumi tartományokra is vonatkozott. A szövegben a főpap meghatározására a sacerdos provinciae kifejezést alkalmazták. Mivel egy időben az egyes tartományokban, nem csak a keleti és nyugati tartományok, hanem a nyugati tartományok viszonylatában is (archiereus, flamen provinciae, sacerdos provinciae, sacerdos ad Aram provinciae, sacerdos Arae Augusti stb.) a szövegben az általános és közérthető meghatározást alkalmazták.

4.

Dig. 50. 4. 17pr. Hermogenianus 1 iuris epit.

Sponte provin ciae sacerdotium iterare nemo prohibetur.

A rendelkezés szerint önkényesen senki nem akadályozhatja meg a tartományi főpapság ismételt viselését ha valaki mégegyszer főpap akart és tudott lenni. Hermogenianus majdnem kizárólag diocletianusi rendeleteket gyűjtött össze, ezáltal tulajdonképpen túlmutat a principatus korán az itt bemutatott idézet. Azonban időben nagyon közel van a principatus korához, másrészt a tartományi főpapság másodszori betöltése előfordult a 11-111. századokban. Ezáltal a hermogenianusi idézet életszerűvé válik a principatus korának vonatkozásában is. Nem zárható ki, hogy a főpapi hivatal másodszori betöltése adott esetekben nem csak anyagi korlátokba ütközött.

1 4 3


5.

Leges Arae Augusti Narbonensis

Oltáron álló szöveg.Narbo. Galiia Narbonensis (Narbonne, Franciaország).CIL XII, 4333;

T(ito) Statilio Taurfo] \ L(ucio) Cassio Longino \ co(n)s(ulibus) X K(aleiidas) Octobr(es) \ numini A ugusti votum | susceptum a p leb e N arbo \ nensium in p etpetuom \ quod bonum fau stum fe lix qu e sit Imp(eratori) Caesari | divi /(ilio) A ugusto p(a tri) p(atriae) p on tific i maximo trib(unicia) potest(a te) \ XXXIIU coniugi liberis gen tique eius senatui \ populoque Romano et colonis incolisque \ c(oloniae) I(uliae) P(aternae) N (arbonensis) M (artii) qui se numini eius in perpetuum | colendo obligaverunt p leb s Narbonen | sium aram N arbone in foro posu it ad \ quam quot annis VIII K(alendas) Octobr(es) qua die | eum saecu li f e li c i ta s orbi terrarum \ rectorem edidit tres equites Romani \ a p leb e et tres libertin i hostias singu | !as inmolent et colonis et incolis ad supplicandum num ini eius thus et vinum | de suo ea die p ra esten t K (alendis) quoque Januar(iis) thus et vinum \ colonis et in colis p raesten t VII quoq(ue) | Idus Ianuar(ias) qua die prim um imperium \ orbis terrarum auspicatus est thure \ vino supplicent et hostias singul(as) in \ molent et colonis incolisque thus vi \ num ea die pra esten t et p rid ie K(alendas) Iunias quod ea die T(ito) S tatilio | Tauro M(auio) A em ilio Lepido co(n)s(u/ibus) indicia \ p leb is decurionibus coniunxit hostias | singul(as) inmolent et thus et vinum ad \ supplicandum num ini eius colonis et | in colis p ra esten t exqne iis tribus equitibus Romanfis tribnsve] \ libertin is unufs —

II[Vlepjs N arbonesis a [ram] \ numinis A ugusti de[di]cavit [■ - -/ \ [■---------] \ f- ■ ■] legibus iis q(ae)i(nfra) s(criptae) s(unt) numen Caesaris A ugfusti) p (a tris) p (tria e) quando tib i | hodie hanc aram dabo dedicabo \ que his legibus hisque regioni \ bus dabo dedicabo quas hic \ hodie pa lam dixero uti infimum \ solum huiusque arae titulorum | que est si quis tergere ornare \ reficere volet quod beneficii \ causa f i a t ins fa sq u e esto s ire \ quis hostia sacrum fax it qui | magmentum nec proto lla t id \ circo tamen probe fa ctum esto s i | quis hu ic arae donum dare an \gereqne volet liceto eademq(ne) | lex ei dono esto quae arae est | ceterae leges hu ic arae titulisq(ue) \ eadem sunto quae sunt arae \ Dianae in A ventino hisce legi | bus hisque regionibus sicu ti \ dix i hanc tib i aram pro Imp(eratore) \ Caesare A ugfusto) p(atre) p (a triae) p on tifice maxi\mo tribunicia potesta te XXXV coniuge liberis gen teque eius \ senatu populoque R(omauo) colonis \ incolisque col(oniae) Inl(iae) Patern(ae) Narb(onensis) M arl(ii) qui se num ini eius inp er\petuum colendo obligaverunt \ doque dedicoque u ti s ies volens \ propitium.

A szöveg Kr. u. 11 -re keltezett. Vö. még hozzá a CIL XII, 392 és 4393 feliratokat. A város lakói elkötelezték magukat Augustus numenjének mindörökké való tiszteletére. F,nnek

1 44


alkal-mából helyezték el a város fórumán az oltárt. A szövegben az elhelyezés körülményeire is kitértek. A második részben az áldozatokkal foglalkozik a szöveg, illetve az oltárra és a szertartásokra vonatkozó szabállyal, amelyek az aventinusi Diana oltárra vonatkozó törvénnyel azonos. Utóbbi körülmény rendkívül fontos, hiszen az aventinusi Diana oltár illetve templom Roma és a latin városok szövetségének szent helye volt. Ugyanezt jelképezte azokban a városokban is ahol a császárkor előtt meghonosították.426 A Narbóban bevezetett és később tartományivá alakult császárkultusz ezáltal Róma és a tartomány közötti hasonló szakrális hagyományú szövetség megerősítését mutatja. Emellett szertartásbelileg a korban új illetve befogadott kultuszokhoz hasonlónak értelmezi a tartományi városban bevezetett kultuszt. Hasonló utalás olvasható egy illyricumi, közelebbről dalmatiai feliraton is (6.).

6.

Lex Arae Iovis Salonitanae

Oltáron álló szöveg.Dalmatia. Salona. (Horvátország, Salona).CIL III, 1933; ILS 4907; FIRA II , 286-287 nr. 107; FIRA III, 229-230 nr. 74;

L(ucio) A elio Caesare 11 P(ublio) Coelio Balbino Vibullio Pio co(n)s(ulibus) | VII Idus Octobres \ C(aius) Domitius Valens I lv ir i (ure) d(icundo) p raeeun te C(aio) Iulio Severo pon tif(ice) \ legem dix it in ea verba quae infra scripta sunt \ Iuppiter Optime Maxime quandoque tib i hodie hanc aram dabo dedicaboque ollis /egib(us) | ollisque regionibus dabo dedicaboque quas hic hodie pa lam dixero u ti in fim um solum huius arae est \ s i quis hic hostia sacrum fax it quod magmentum nec p roto lla t it circo ta men prob e fa ctu m esto ceterae \ leges hu ic arae eaedem sunto quae A rae Dianae sunt in A ventino monte dictae hisce legibus hisce regionib(us) | sic u ti dix i hanc tib i aram Iuppiter Optime Maxime do dico dedicoque u ti sis volens p rop itiu s m ihi collegisque | meis decurionibus colonis incolis coloniae M artiafe l]u - liae Salonae coniugibus Uberisque nostri [s].

Az oltár427 Kr. u. 137. október 8-ára keltezett. Hasonlóképpen törvényszöveg mint a narbói, amely ugyanúgy kitér az oltár létrejöttének körülményeire. Rendkívül fontos, hogy tartományi városban örökíti meg a dedikáció teljesen formaszerű eljárását. A legfőbb magistratus a pontifex útmutatása nyomán dedikálta az oltárt, archaikus formula szerinti kö

42‘ Vö . W lS S O W A 1912, 39, 250 , 473.

427 Vö. m eg C IL V III , 11796.

1 4 5

1 S M P . R T P A P O K

tött rendben kimondott szavakkal.428 Varró hasonlóképpen írta le a szertartást:42*' „sic enim aedis sacra a magistratu, pontifice praeeunte, dicendo dedicatur”. Ennek megfelelően történhetett a pannonjai városokban is egy-egy dedikáció. A városban bevezett új kultuszt, amely a dedikált oltárhoz vagy templomhoz kötődött, az aventinusi Diana szentély és oltár törvényszövege szerint állapították meg43", ahogy az előző számnál bemutatott narbói esetben is. Az aventinusi szöveg nyilván közismert volt, mára nem maradt fenn, viszont a tartománybeli városok és Róma sajátos viszonyát illusztrálja, amely szakrálisán a köztársaság- korban a közös eredetre való tekintettel is megkötött, a latin városok és Róma között létrejött szövetség mintájára került szabályozásra.

4M Vö. WlSSOWA 1912, 385 , 472 -477 , 515 ; !ti. m eg KOVP.S-7AH.AUI' 1995, 65-75 .

42,) Ld. V arró lin g . lat. 6 , 61.4W V ö . W lS S O W A 1912, p . 39, 250 , 473.

1 4 6


PAPI HIVATALOK

A N TISTE S

Három antistesi tisztséget viselő személyt ismerünk Daciából (D 29, 40, 59], Mindhárman férfiak voltak, latin nyelvközegből származtak, egyikük lehetségesen Galliából [D 29] és ugyanabban a városban töltötték be a hivatalukat.

• A tisztségeimKét alkalommal egyszerűen antistes formában írták fel a tisztségnevet [D 29, 40], amelyekből az utóbbit rövidítették an(tistes) alakban. Egyikük esetében helyhez kötve írták ki, antistes huiusque loci illetve antistes huiusce loci alakokban [D 59],

• A tisztség tartományi előfordulása és időrendjeDaciában csak vallási összefüggésben fordul elő az antistitium. A három antistes városból ismert, a helytartói székhelyként is szolgáló Apulumból s azon belül a colonia Aurelia területéről, amit a lelőhelyek mellett a feliratok szövegeiben szereplő városi rang jelzője mutat. Egyikük [D 29] hivatali ideje leghamarább Kr. u. 212-től számítható, másikuk feltehetőleg Kr. u. 222-235 között és utána viselte a hivatalt [D 59]. A harmadik [D 40] esetében közelebbi keltezési támpont nincs, így a tevékenységének idejét tágabban időhatárok között a század első felére lehet utalni. Ez utóbbitól egyetlen felirat ismert, szemben a másik kettő által állítottakkal, így nem kizárt, hogy rövid ideig töltötte be tisztségét.

• A felirathordozók és helyükA három antistestől fennmaradt feliratok nagyobb részének hordozója építési feliratos tábla [D 29 b., c., d.], illetve szoborposztamens előlapjába illeszthető tábla [D 50 b., c., e.]. Egyiküktől egy relief [D 40], másikuktól két szentélyt díszítő kis szobor is fennmaradt [D 59, d., f.]. A különböző istenalakok neveit tartalmazó feliratos táblák csak különböző szentélyek falaiban kerülhettek elhelyezésre. Ugyanígy a feliratokkal ellátott szobrok is.

1 4 7

P A P I H I V A T A L O K

• A feliratokon szereplő istenalakok és a feliratállítások indokaiAz időben legkorábbi feliratokat állíttató antistes [D 29] Diana Mellificának fa.], Liber Páternek és Liberának [b.] valamint Silvanus Silvestrisnek és Dianának állíttatott feliratot [d.|. Fennmaradt egy cryptaépítési felirata is, amely esetleg a Sivanus Silvestris és Diana istenpárhoz is kapcsolódhat, de egyéb vallási vagy profán szolgálatban álló építményt is jelölhet.1 Nemesis Exaudientissimának állíttatott feliratot a következő antistes |D 40], A harmadik ismert antistes [D 59] Mars Invictusnak [b.], Venus Victrixnek [c.], Nemesis Reginának [cl.], Virtus Romanusnak [e.] illetve két azonosíthatatlan istenalaknak ff., a.] dedikált a kétségtelenül hozzá kötődő feliratokon. Az egyik azonosíthatatlan istenalak mellékneve Invictus volt ff.]. Feltűnő, hogy a háromból kettő Nemesisnek is állíttatott feliratot [D 40, D 59 d.], amelynek sajátos a hivatal jellegével összefüggő okai lehetnek.Nem mindegyik feliratnak állapítható meg az állítási indoka, illetve olyan is van, amelyen nem tüntették fel külön. Saját maga és családja üdvéért dedikált két feliratot a III. század első negyedében egyik antistes [D 29, c., d.]. Másikuk álomlátás következtében állíttatott szobrot fD 59 d.] a többieket viszont elsősorban a birodalom, a senatus és az apulumi ordo decurionum üdvéért [D 59 a., b., c., e.], fogadalomból.

• A daciai antistitium jellegeA három apulumi antistes által állíttatott feliratok egyenként sem egy istenalakhoz tartozóak, ezáltal nem szűkíthető Apulum esetében a tisztség hatásköre egy istenség szentélyének területére. Bár a személyes állíttatási indok is több alkalommal előfordul a feliratokon, a hivatalos hangvételű állíttatási indokok az antistitium hivatalos jellegének vélelmét erősítik. A kizárólag vallási megnyilvánulások által ismert antistesek és egy esetben papságot is viselő személy antistitiuma [D 59] által, az apulumi antistitium városi vallási funkciónak mutatkozik. Nem egy istenalakhoz kötődő pap elsősorban, hanem - ahogy a hivatali cím jelentése is illusztrálja - vallási elöljáró a tisztség viselője, aki pap is lehetett. A tisztségviselők társadalmi állapotát tekintve az antistitium nem volt a legelőkelőbb apulumi hivatal, de valószínűleg nagy felelősséggel járt. Viselői alkalmasak voltak az ordo decurionumba való kerülésre fD 29], illetve valamilyen honorra [D 59]. Az általuk megnevezett istenvilág viszonylag heterogén, de annyi megállapítható, hogy a szentélykörzet, amelyet igazgattak nem mondható orientális jellegűnek, inkább nyugati eredetű vallási forma volt, újnak és befogadottnak tartható istenek jelenlétével, aminek a Kr. u. III. században nem volt már különösebb jelentősége. *

1 V ö . pl . COARELLI 19 7 3 , 9 - 21 .

1 4 8


• A hivatalviselés helyeA tisztség tartományszinten való ritkasága, illetve az a tény, hogy egy városon belül fordul elő teszi lehetővé a Nemesisnek is szóló dedikációk mellett, hogy ugyanahhoz a helyhez tartozó funkciónak tekintsük. Azonosítani lehetett egy több szentélyt összefogó szent kerületet Apulumban, amelyet több felirat Locus néven említ. A Locusban gyógyító istenek szentélyei, jóslatadó istenek szentélyei illetve államvallási szentély is álltak. 2 A Locust egyikük nevezte meg minden esetben a feliratain [D 59]. A Locus azonosítható földrajzi elhelyezkedése által3 a colonia Aurelia Apulensium területéhez tartozott. Az antistes a Locus adminisztratív igazgatója volt.

• A hivatal helye a pályafutáson beiül - a hivatalviselés feltételeiA három antistes pályafutásának ismert elemein belül a tisztség a következő helyeken áll:

D 40 - an(tistes).

D 29 - antistes, dec(urio).

D 59 - cl[?inic|us l(oci), sacerdo[s] d [ e i ?], har(uspex) col(oniae), antistes loci, f ?.

Az antistitium előtti pályafutásuknak egyetlen közös vonása, hogy mindhárman római polgárok voltak. A tisztségviselés alapvető megismerhető feltételeként így a római polgárjog határozható meg. A két jobban ismert antistes [D 29, 59] valószínűleg ugyanott tevékenykedett korábban, ahol később antistesszé vált. Egyikük nem tudni, mit csinált pontosan, egy esetben az antistitiumot megelőzően valószínűleg gyógyhatású mézet gyűjtött [vö. D 29 a.]. Másikuk gyakorló orvosként az antistitium tárgyát képező Locusban állt alkalmazásban, illetve egy számunkra ismeretlen istenség sacerdosa is volt, valamint a colonia haruspexe [D 59]. A római polgárság mellé kiegészítőleg csak az apulumi és ezáltal a daciai ismert esetekre lehet kijelenteni, hogy a hivatalviselés további feltétele talán az előzetes helyben való szolgálat is lehetett, ami egyben a város szolgálatát is jelenthette. Egyikük antis- tesként decurióvá lett [D 29], másikuk antistesként feltehetően pályázott valamilyen honorra [D 59], ami állapotát tekintve valamelyik alsóbb városi magistratura lehetett vagy pedig a decurionatus.

2 V ö . Á . SZ A B Ó 2 0 0 4 (Orbis Antiquus), 7 8 7 - 8 0 1 .

' V ö . Á . SZ A B Ó 2 0 0 4 (Orbis Antiquus), 8 0 1 .

1 4 9


• Az antistitium időtartamaNem ismerünk kiszolgált antistest, illetve nem ismerünk adatot arra vonatkozólag sem, hogy valamelyikük életében letette volna a hivatalt. Mindazonáltal feltételesen lehet megállapítani a daciai, apulumi antistitium élethossziglani jellegét azzal a megjegyzéssel, hogy a megállapítás csak az apulumi esetekre lehet igaz.

1 5 0


AUGUR

Tíz olyan személyt ismerünk Daciából, akik augurok is voltak fD 10, 16, 20, 23, 39, 43, 44, 47, 55, 67], Közülük ketten fD 10, 20] két városban voltak augurok, így az ismert augurok létszáma gyakorlatilag tizenkettő. Neveik szerint latin nyelvközegből származtak.

• A tisztségeimMinden alkalommal augur a tisztségeim, az esetek nagyobb részében a városra is utaltak a városi rang megjelölésével: augur municipi illetve augur coloniae formában. Általában teljesen kiírták a papi hivatal nevét, ami szabálynak is tekinthető. Ez alól nem lehet kivétel a [D 47f feliraton szereplő személy sem, akinek tisztségeimé a következő sorban folytatódik, az egyébként is rendhagyó szerkesztésű feliraton.

• A tisztség tartományi időrendjeTermészetesnek tekinthető, hogy egy város megalapításával4 a városi auguri hivatal is létrejött, és tartott a város fennállásáig illetve a kereszténység koráig. Ezzel a daciai tartományi auguratus időrendje Dacia Kr. u. 106-ban történt meghódítását követően, azaz Tra- ianus idejétől a tartomány Kr. u. 270-271-ben történt kiürítéséig, azaz Aurelianus uralkodása alatti időig számítható. A valóságban az ismert augurok által állíttatott feliratok, vagyis létük dokumentumainak időrendje Commodus korától (Kr. u. 180-192) a Kr. u. III. század közepéig tart, többségük a Severus korból ismert. A jelenség csupán a forráshelyzetre világít rá, illetve arra, hogy az augurokat említő feliratok nagyobb része is abból a korból származik, amikor a Duna-vidéken a legtöbb feliratot állították.

• A tisztség tartományi előfordulásaAz ismert augurok közül négyen municipiumokban töltöttek be auguratust [D 23, 39, 43, 44j, hatan pedig coloniákban [D 10, 16, 20, 47, 55, 67], közülük kettő két különböző co- loniában fD 10, 20], Ezáltal a városi hivatal betöltésének szempontjából négy municipiumi és nyolc coloniabeli augurt ismerünk. A kétszeres auguratusokat ez esetben külön kell számolni, mivel az illető városokban betöltötték az auguri tisztet attól függetlenül, hogy más-

1 V ö . p l . UOREN'Z 1 9 8 7 .

I 5 l


hol is viselték ugyanazt. A következő városokból ismerünk augurokat: municipium Septimium Apulensium [D 39]; municipium Septimium Porolissensium |D 23, 43, 44]; colonia Aurelia Apulensium jD 20, 47, 67]; colonia Aurelia Napocensium [D10, 16] és colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa [D 10, 20, 55], Összességében a daciai városoknak kevesebb, mint a feléből ismerünk csak augurokat, ami nagyobbrészt a forráshelyzet következménye lehet.

• A felirathordozók és helyükAz auguri tisztség viselőit dokumentáló feliratok hordozói változatos csoportot alkotnak. Négy votiv felirat, amelyek közül három oltáron [D 10, 16, 47 b.], egy oszlopon állt [55], négy síremlék, amelyet vagy az augur állíttatott családtagjának vagy neki állították [D 23, 43, 44, 67] és két bázis, amelyet magistratusként kaptak illetve ők állíttattak [D 20 a., b., 39 a.|. A felirathordozók közül a lelőhely alapján csak az egyik köthető az auguratushoz [D 16], amelyet az állíttató pap olyan helyen állíttatott fel, ahol gyakran lecsap a villám.

• A feliratállítások indokai és a votivfeliratokon szereplő istenalakokA síremlékek (D 23, 43, 44, 67] az auguratus puszta létének megállapításán kívül a hivatal szempontjából nem értékelhetők, hasonlóképpen a bázisok [D 20 a., b., 39 a.] sem. A maradék négy [D 10, 16, 47 b., 55] fogadalmi felirat, amelyek csak arra vonatkoznak, hogy az állíttató teljesítette a fogadalmát. Közülük talán kettő állítása függ össze az auguratusszal.A fogadalmi feliratok közül kettőt úgy látszik magánszemélyként állították a fogadalomtevők, akik augurok is voltak: (Deus) Aeternus Sanctissimusnak [D 55] és Venus Augustá- nak [D 47]. Egyikük fogadalmi feliratán luppiter Optimus Maximus szerepel. Amellett, hogy az augurok luppiter akaratának tolmácsolói voltak, a villámcsapta hegytetőről előkerült felirat lelőhelye arra utal, hogy az állíttató ez esetben valószínűleg augurként járt el a helyszínen [D 16]. Az oltár szövegében is csak az auguratusát jelölte. A következő és egyben utolsó ismert fogadalmi felirat, amelyet daciai augur állíttatott [D 10], Silvanusnak volt dedikálva. Silvanus jóslatadó istenség is volt,5 így feltehető, hogy augurként is tisztelte az állíttató.

• A hivatalviselés és az augurálás helyeA megismert daciai augurok mind városokban tevékenykedtek, többen magistratust is viseltek ezáltal hivatalos állami papoknak tekinthetjük őket, egyikük esetében sem vetődhet fel, hogy magán augur lett volna. Augurként a városban a capitoliumi szentély közelében

< Ld. AÉ 1961: 2 = RSS 44 = RIU 1; vö. m eg Al.Föl.DY 1960, 157.

1 5 2

D A C I A I I’ A P S ÁG

lehetett a székhelyük, az auguri tevékenység helyszíne6 pedig a városon belül vagy kívül egy ún. locus liberatus et effatus volt, esetenként alkalomszerűen kijelölt. Egyik daciai város esetében sem határozható meg pontosan ez a hely, vagy helyek. Esetleg feltételesen Apulumban az ún. Kutyamái (Galgenberg, Dealul Furcilor) domb lehetett egy ilyen helyszín, amelyet az egyik részén fekvő temető is elválasztott mindkét apulumi várostól.7

• A hivatal helye a pályafutáson belülA municipiumi augurok esetében a feltüntetett pályafutáson belül az auguratus a következő helyeken áll:

D 23 - augur, (po]ntif(ex), q(uin)q(uennalis).

D 43 - vet(eranus) ex Y (centurione), augur m(unicipi).

D 44 - decurio, augur, pontifex.

D 39 - eq(uo) p(ublico), augur m(unicipi), sacerdos (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III).

Az apulumi esetben [D 39] nem állapítható meg, hogy az auguratus megszerzése előtt vagy után viselte a magistraturákat. Decurionatusa sincs feltüntetve a feliraton, de mivel a lovagrendi tagság nagyobb vagyon függvénye volt, mint a decurionatus, így decurio is lehetett. Az ő esetében csak annyi állapítható meg, hogy a lovagrend tagjaként vált augurrá. A D 23 szintén nem jelölte decurionatusát, de későbbi tisztségei alapján biztosan az ordo decurionum tagja volt. Lehetségesen már az auguratus előtt. A D 43 centurioként szerelt le, ami a korban a lovaggyűrű viselésére jogosította. Ugyancsak nem tüntette fel, hogy decurio lett volna, azonban társadalmi állása a városában így is elég magas volt, gyakorlatilag lovagrendűnek tekinthető. A D 44 egyértelműen decurio volt az auguratus előtt.Az ismert municipális augurok közül ketten az auguratus megszerzése után pontifexé váltak [D 23, 44], ami az ismert esetek felét jelenti, ugyanazon városon belül pedig a kétharmadát. Ez alapján a jelenséget porolissumi sajátosságnak is tarthatjuk. Apulum municipiumának augurja a tartomány főpapjává lett, már augurként [D 39].A coloniabeli augurok esetében a feltüntetett pályafutáson belül az auguratus a következő helyen áll:

6 E g y i l y e n j e l l e g ű h e l y h e z v ö . CA R A N D IN I 2 U 0 0 .

7 V ö . A rd f .v a n 1 9 9 8 , 6 1 9 , F ig . 8 é s P i s o , I D R 1 11 / 5 , X I X , P l. 111.

1 5 3


D 16 - augufr] col(oniae).

D 10 - dcc(urio), [?IIjvfpiral(is)], pont(ifex), augur col(oniae)O). Közben decurio, augur colon iae ) !2), dec(urio) mun(icipi). Két helyen volt augur, így az egyes városokban betöltött hivatalaihoz viszonyítható a helyi auguratusa:

1. - dec(urio), augur col(oniae)!2).

2. -dec (u r io ) , f?II]v[?iral(is)], pont(ifex), augur c o l ( o n i a e ) O ) .

D 20 - equo p(ublico), augur col(oniae)!2), dcc(urio) col(oniae)!3), patron(us) collegior(um) fabr(um) centonar(iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior- (um), IIviralis, augur col(oniae)O), Kr. u. 212 után sacerd(os) Arae Aug(usti). Két helyen volt augur, így az egyes városokban betöltött hivatalaihoz viszonyítható a helyi auguratusa a helyi feltételrendszer megállapításához:

1. - equo p(ublico), augur col(oniae)!2).

2. - equo p(ublico), Ilviralis, augur col(oniac)O).

D 47 - [Pdecurijo, aug fu r ?] col(oniae).

D 67 - eq(ues) R(omanus), augur col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum) et dendropho rum) col(oniae).

D 55 - eq(uo) p(ublico), dec(urio), augur col(oniae)O), dec(urio), patronus causarum c o lo niae)!2).

Az auguratust minden esetben az illető helyen még betöltött tisztséghez, hivatalokhoz lehet viszonyítani. Az auguratus előtt a D 16 nem jelölt meg semmilyen társadalmi állapotot. Ketten csak decurionatust tüntettek fel előtte [D 10, 47], Kettejüknek az adott városban csak lovagrendi tagsága szerepel az auguratus előtt [D 20, 67]. Egyikük decurióként eljutott a Ilviratusig, ezt követően pontifex lett, majd augur [D 10], A következő személy decurionatust nem tüntetett fel az adott helyen, ellenben lovagrendi tag volt, és eljutott a I lv iratusig, ami decurionatusát is feltételezi; a Ilviratus után vált augurrá [D 20], Az utolsó ismert coloniabeli augur a lovagrend tagja volt és decurio, ebből a társadalmi helyzetből választották pappá [D 55]. Az auguratusnak a fentiek szerint nincsen rögzített helye a cursus honorumban. Az ismert coloniabeli augurok az auguratus előtt legalább decuriok voltak,

I 5 4


illetve a lovagrend tagjai. A D 55 a lovagrendi tagság mellett a decurionatusát is feltüntette, ami igazolja, hogy a magasabb vagyoni követelménnyel rendelkező lovagrendi tagság alapvetően feltételezi a kisebb vagyoni határhoz kötött decurionatust, legfeljebb nem tüntették fel azok, akik lovagok voltak. A magasabb társadalmi rang jelezte az alacsonyabbat is. Az egyetlen kirívó eset, a D 16 auguratusa, ezáltal feltételezi az ő decurionatusát is. A betöltött hivatalok legfeljebb előnyt, a lovagrendi tagság pedig vagyoni előnyt jelenthetett a decuri- okkal szemben. Egyikük az auguratus előtt már pontifex volt [D 10]. A D 20 municipális pályafutása csúcsaként tartományi főpappá emelkedett.

• Az auguratus és más papi tisztségek DaciábanAz ismert adatok szerint az auguratus összefért a pontificatusszal, illetve valószínűleg nem állt a két papi tisztség között tekintélybeli, legfeljebb szervezeti alá-fölé rendeltségi viszony [ld. D 10, 23, 44], A pontificatus mellett az auguratus összeférő volt a municipális papságon túlmutató tartományi főpapsággal is [D 20, 39], Nincs olyan augur Daciában aki bármilyen kisebb sacerdotiumot betöltött volna, illetve olyan sincs, aki flaminatust vagy egyéb papságot töltött volna be ugyanabban a városban, de más városban sem.

• Az auguratus betöltésének társadalmi feltételei DaciábanA daciai municipiumi auguratusnak a fennmaradt kevés felirat alapján kirajzolódó társadalmi feltételei eszerint a római polgárjog mellett alapvetően a decurionatus illetve az annál magasabb lovagrendi tagság vagy az utóbbival közel egyenértékű társadalmi helyzet volt. A feliratok alapján úgy látszik a coloniabeli auguratus alapvető társadalmi feltétele szintén a decurionatus volt. Megállapítható továbbá, hogy a cursus honorumon belül sem a coloni- ákban sem a municipiumokban nincs rögzített helye az auguratusnak. Összefoglalóan egyedül a decurionatus nevezhető meg, mint a daciai auguratus alapvető társadalmi feltétele, ebben úgy látszik nincs különbség a municipiumok és a coloniák augurjai között. A decurionatus feltételként való megjelente a források által, inkább a gyakorlatot és nem a városi törvény előírásait szemléltetheti.

• A hivatalviselők számaA kevés létező adat egyike sem utal közvetlenül arra, hogy ugyanabban a daciai városban egy augurnál több lenne. Mélyreható következtetések levonására nem ad lehetőséget a feliratos anyag. Pusztán Porolissum augurjai ismertek nagyobb számban. Ök egymás után töltötték be a municipium auguri hivatalát [D 23, 43, 44], A tartományban néhány ugyanabból a városból előkerült felirat tágabb keltezése fedi egymást, így a hivatal élethossziglani jellegét tekintve mégiscsak egynél több augurt, de legfeljebb kettőt feltételezhetünk egyszerre egy városban, pontosabban a coloniákban.

1 5 5


• A hivatalviselés időtartamaAz auguratus betöltésének alsó életkori határát nem ismerjük Daciából. Pannóniából ismert egy személy, aki helyett még apja finanszírozta a pályázatot8, így lehetségesen még a jog szerinti önállóság, illetve nagykorúság elérése előtt pályázni lehetett az auguratusra a megfelelő társadalmi helyzetből. Nem ismerünk Daciából kiszolgált augurokat. Egyiküknek is mert a sírfelirata, szövege nem ad alapot annak felvetésére, hogy nem haláláig volt augur [D 44]. Az auguratus így Daciában is élethossziglani papi hivatalnak tekinthető a létező adatok alapján, ezáltal a lex Ursonensisben [vö. A D D E N D U M 1 .] foglaltaknak megfelel a daciai helyzet is.

8 C IL 111, 4495 = VORBF.CK 1980a, 76 — SZABÓ 2006, P 45 - Pannonia S u p erio r, C arnuntum .

1 56


FLAM EN

Összesen harminchárom fiament ismerünk Daciából, akik közül harminc városi flamen volt és városban is viselte a tisztségét,9 hárman pedig egy itáliai helyi városi - de birodalmi érdekű - kultusz flamenjei voltak."’ A városi flamenek közül ketten két helyen viseltek flaminatust, így a helyi ismert városi flamenek száma harminckettő. Nagyobb többségük latin nyelvközegből származott, azonban néhányuk esetében nevük alapján biztos, hogy orien- tálisok voltak, de mind római polgárjoggal rendelkező személyek.

• A tisztségeimKétféle flameni tisztség szerepel a daciai feliratokon. Az egyik a tartományi városokban betöltött flaminatus, a másik tartományon kívüli flameni tisztség. Ez utóbbiakat nem lehet egyelőre a daciai papság soraiba számítani, említésük egyedüli indoka, hogy Daciában éltek. A tartományi városokban néha csak a papi tisztséget tüntették fel flamen alakban, mivel egyértelmű volt mindenki számára [D 22, 38, 50, 52, 58, 74], a hely és a tárgy megjelölése nélkül. Gyakori, hogy több tisztség feltüntetése után olvasható a municipi vagy coloniae megjelölés, ami azonban az egyes megjelölt tisztségekre egyenként is vonatkozik, így a flaminatusra is [D 4, 6c, 13, 15c, 66, 72, 93]. Néha rövidítették fl(amen) [D 14, 75a, 86], fla- m(en) [D 75b, 76] alakokban. Forma szerint kiírva flamen municipi vagy flamen coloniae [D 5f, 14, 18, 36, 41, 42, 53, 60, 70, 71, 73, 93] a papi cím, esetleg mögéje illesztették a település nevét. Ennek alapján az egytagú flamen tisztségmegjelölés is, főleg, ha egyéb városi magistraturát is viselt az illető, szintén flamen municipi illetve flamen coloniae címet viselő papokat takar.A következő Daciában feltűnő flaminatus egy itáliai város csak lovagok számára elérhető papsága. Többféle alakban tartalmazzák a feliratok a papi címet, amelynek egyetlen oka, hogy a távolabbi tartományban valószínűleg nem tudták minden esetben pontosan a hivatalos titulust. Ennek megfelelően a következő alakok szerepelnek a feliratok szövegeiben: flamen lucularis Laurent(ium) Lavinajt(ium)] - tekintettel arra, hogy itáliai feliraton, a

9 Egy korább i ö ssze fo g la lá sk én t ld . A rdkvan 1992, 47-53 . A fe lté te leze tt évenkén ti flam in atu s d ac ia i léte v a ló sz í

n ű tlen n ek lá tsz i.

'“ Ö ssz e fo g la ló a n ld. SAUI.NIF.R 19 8 4 , 5 1 7 - 5 3 3 ; M r o z i-AVICZ 19 9 3 , 2 17 - 2 2 5 .

15 7

P A P ] H I V A T A L O K

kultuszhelytől nem messze fekvő Fulginiaeból származik, formaszerűnek fogadható el [D 8a], Ugyanez Apulumban már a következőképpen szerepel a helyi magistratusok által állíttatott feliraton [D 8bj: sacer(dos) Lauren[t(ium) Lavijnat(ium). Ugyanebben a formában íratta fel Sarmizegetusán a papi tisztségeimét egy következő daciai lovag [D 70]: sacerd(os) Laurentium Lavinat(ium). Az ő esetében valószínű, hogv az apulumi példára egyszerűsítette a tisztségeimet, tekintettel arra, hogy a sacerdos kifejezés minden papi tisztség jelölésére alkalmas volt. A papi tisztség harmadik ismert daciai alakja, a flam(en) Laurentinus [D 76], A két flamen léte, akik tisztségeiméiből egyiket helyi szóhasználat szerint sacerdosnak írtak, alátámasztja, hogy a D 70 is ténylegesen flamen volt. A tisztségtől megvált flamen a flaminicius illetve flaminicus címmel rendelkezett, ahogy egy elhunyt daciai |D 38b], illetve egy tisztségétől megvált pannoniai flamen sír és votiv felirata alapján valószínűsíthető" |D 38b].

• A flamenekre vonatkozó adatok tartományi időrendjeGyakorlatilag a Kr. u. II. században közel az alapítástól fogva ismerünk flameneket, azaz az első század első harmadából már ismert a tisztség. A papi hivatalra vonatkozó források időrendje a Kr. u. III. század közepéig tart, az általános daciai felirat és forráshelyzetnek megfelelően.

• A flamenek tartományon belüli előfordulásaA sacerdosok mellett a flamenekre vonatkozólag maradt a legtöbb felirat, sőt ha elkülönítjük az egyes sacerdotiumokat, úgy önállóan a flaminatus a legjobban dokumentált tartományi papi tisztség. Tíz municipiumi és huszonegy coloniabeü fiament ismerünk. A következő városokból maradtak fenn flamenekre vonatkozó források: Apulum - colonia Aurelia [D 5, 6, 8, 22, 41, 66, 75] és - municipium Septimium [D 36, 42, 72]; Dierna [D 53]; Drobeta |D 4, 53, 58]; Napoca ]D 15, 18, 89]; Porolissum [D 13]; Potaissa [D 73]; Sarmizegetusa [D 14, 38, 50, 52, 70, 71, 74, 75, 76, 82, 88, 93]; Tibiscum (D 60] vagyis a daciai városok nagyobb részéből. Közülük kiemelkedő Sarmizegetusa coloniája, ahonnan a Kr. u. II. századból kilenc fiament ismerünk.

• A felirathordozók helye és a feliratállítás indokaiTekintettel arra, hogy egy-egy flamen több tisztséget is viselt, sőt több magasabb rangú személy is volt köztük, a rájuk vonatkozó feliratok nem függenek össze a flaminatusszal. Ugyanez elmondható a magánindíttatásból állíttatott feliratokról is. A vonatkozó feliratok

11 Ld.CIL III, 3 3 6 2 = C IL III, 10 3 4 7 = R1U 1377 = A ü-O IO Y 2 0 0 4 , 1 1 - 1 2 n r. 11 = SZABÓ 2 0 0 6 , P 2; A É , 19 7 2 : 3 6 3 = S z a b ó 2 0 0 6 , P 48b .

1 58


állíttatási helye is változatos. Egyik sem ismert az eredeti helyéről, viszont a közösség által állíttatott bázisok nyilván közterületen álltak, az építési feliratok a megfelelő épületeken, a sírfeliratok a temetőkben. A dedikációkból egy sem köthető össze a városi flamen császárkultusszal kapcsolatos feladatkörével. Egyetlen felirat ismert, amelynek dedikációja luppiter Optimus Maximusnak, az isteneknek és istennőknek szól, az állíttató pedig csak flami- natusát jelezte, illetve nem tüntette fel, hogy fogadalmat váltott volna be [D 41]. Ezáltal talán ez az egyetlen olyan felirat, amelyet flamenként állíttatott a pap, azonban ennek sem ismerhető fel semmilyen határozott kötődése a flameni tevékenységhez, a városi császárkultuszhoz.A flameni tevékenység tehát nem érhető tetten a feliratos források által. Ezzel szemben három olyan felirat ismert, amelynek szövege a flaminatusra való megválasztásért tett adományról tudósít. A D 38 ob honorem flamonii et HS LXXX nummum ad annonam dedit; aD 50 ob honorem flamonii B( ?) p(ublico?) dedit; a D 58 ob honorem flamoni cryptamvetustate dilapsam pecunia sua reformavit et exaltiavit. A három különböző városból származó példából levonható a következtetés, hogy a flameni tisztségre egy időben többen pályázhattak, így nem volt elég a társadalmi állapot [ld. alább], ezért indokolt volt a köz javára tenni valamit,12 ha valaki flamen akart lenni. A jelenség kétségtelenül a flaminatus jelentőségét támasztja alá az adott város illetve személy életében, pályafutásában, valamint az adott időre vonatkozóan versenyhelyzetre utal. Emellett úgy látszik, az adomány nagysága és jellege nem volt meghatározva; valószínűleg az adott hely és helyzet döntötte el, hogy ki mennyit és mit szánt a papi tisztségért való megválasztatására.

• A hivatalviselés és a flameni tevékenység helye, formájaAz előbbiekből láttuk, hogy nincs olyan daciai forrás, amely dokumentálná a flameni tevékenységet. Ezáltal általánosságban annyi jelenthető ki Daciával kapcsolatban is, hogy a flameni tevékenység a helyi, városi császárkultusz-szentélyhez kötődött, amelyek közül egyet sem ismerünk, illetve a megfelelő ünnepnapokhoz. A flamenek tevékenysége, minden bizonnyal a daciai városokban is a pontifexek felügyelete alatt zajlott.

• A flaminatus helye a pályafutáson belülA municipiumi cursus honorumokon belül a flaminatus a következő helyeken szerepel:

D 86 - fl(amen).

D 73 - flamen municipi.

12 Vö. m e g GABLF.R 1966, 20-35.

1 5 9


D 18 - flamen muni[c(ipi)|.

D 58 - fiamén m(unicipi).

D 60 - [fjlamen m(unicipi).

D 36 - flam(en) m(unicipi).

D 42 - dec(urio) col(oniae), flamen mun(icipi).

D 72 - dec(urio), flamen m[uni]c(ipi).

D 53 - trib(unus) leg(ionis), dec(urio) munic(ipi)O), dec(urio) munic(ipi)(2J, flam(en) muni- c(ipi)(3) flam(en) col(oniae)(2), Ilvir col(oniae)O), dec(urio) col(oniae)O) -

- [equo publico vagy eques Romanus], flam(en) munic(ipi)(3).

D 13 - q(uin)q(uennalis), flamen mun(icipi), sacerdos dei n(umeri) P(almyrenorum).

A tíz municipiumbeli fiamén közül hét csak flaminatust jelölt meg, mint városában betöltött municipális hivatalt. Közülük egyvalaki volt egy másik városban decurio, azonban a flaminatus színhelyén a felirata szerint nem volt az ordo decurionum tagja [D 42]. Egyikük a flaminatus előtt a városában decurio volt [D 72], A D 53 tagja volt a lovagrendnek illetve több városban volt decurio (D 53]. Azon városokban, ahol fiamén volt, nem jelölt decurionatust, azonban lovagrendi tagsága rangban magasabb volt, mint decurionatusa, még ha az adott városban közigazgatási jelentősége nem is volt. Az adott municipiumban valószínűleg csak fiamén volt, azonban lovagként pályázott a flaminatusra. A D 13 a I l l lv ira tus , illetve a quinquennalisi hivatal betöltését követően vált flamenné. Az adatok alapján, a daciai municipiumokban betöltött flaminatus alapvető társadalmi feltétele a római polgárjog kellett legyen, illetve ahogy a D 58 példája mutatja, anyagilag is áldoztak a köz javára a papságért.

A coloniabeli cursus honorumokban a flaminatus a következő helyeken szerepel:

D 50 - flamen, patr(onus) coil(egi) fabr(um).

D 41 - flamen col(oniae).

1 6 0


D 71 - flamen col(oniae).

D 14 - fl(amen) col(oniac), conduc(tor) pas(cui) et salina(rum).

D 53 - uib(unus) leg(ionis), dec(urio) munic(ipi)d), dec(urio) munic(ipi)(2), flam(en) rnuni- c(ipi)P) flam(en) col(oniae)(2), I lv ir col(oniae)d), dec(urio) col(oniae)fl).

D 75 - [dec(urio)] colofn^ae)!1)], fl(amen) coloniarum!1’ 2), eq(uo) p(ublico), praef(ectus) coh(ortis), eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colofr^iae)!1)], q(uin)q(uennalis) co lo n i ae)!1), dec(urio) [mufnic^pi)!1), patrofnus m]unic(ipi)(2), patrofnus colle]gior(um), patrofnus caufsarum -

- 1. fl(amen) coloniae!2) - visszavonult = ’flaminicius’.

- 2. fdec(urio)] colojn(iae)!1)], flam(en) colofn(iae)!1)].

D 38 - dec(urio), flamen coi(oniae).

D 22 - fdec(urio)?] col(oniae) fl(amen)?

D 66 - dfec(urio)] col(oniae), dfec(urio)] mun(icipi), flam(en), [Iflvfir], q(uin)|q(uennalis)] col(oniae), pa|t[r]onu[s] causarum col(oniae), [?e]qu{a}es [Romanus].

D 88 - (dc]c(urio), flamfen], [-----?].

D 89 - d]cc(urio), patrofn(us) co ll (eg i) ?], [fla]m[en coi(oniae)] [- - - ?

D 74 - dfec(urio), aefd(ilis)], flamen fcol(oniae)], pfraef(ectus)] collegi ffab(rum).

D 6 - dec(urio) col(oniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestor?), eq(ues) R(omanus), flam(en), II- viral(is) col(oniae).

D 82 - [-----], [e]ques [Rom(anus], [flamfen, fIIvi]ral(is) col(oniae).

D 52 - (----- ) flamen, q(uin)q(uennalis) prim(us) pro imp(eratore).

D 4 - eq(uo) [p(ublico)], fpraef(ectus) coh(ortis) I] Noricjorum], Ilvir, flafm(en)], patronus col(oniae).


D 5 - decurio col(oniae), e(quo) p(ublico), q(uaestorP), a mil(itis), Ilvir, flame[n] c o lo n i ae), sac(erdos) Arae Aug(usti).

D 15 - a militis, Ilvir q(uin)]q(uennalis), flajmen col(oniae)O), (sacerdos Arjae Aug(usti) n(ostri), [coronatus Dac(iarum) I]II, dec(urio) col(oniae)(2).

D 87 - dec(urio) col(oniae), praef(ectus) coh(ortis), trib(unus) leg(ionis), decurialis tribunicius [----- ?], aedilic(ius) col(oniae), praef(ectus) q(uin)q(uennalis), flamen col(oniae).

D 93 - dec(urio)? c]ol(oniae), [flajmen [col(oniae)], q(uin)q(uennalis) [col(oniae)] (------ ?],[praef(ectus) c|o[ljl(egii) fa [b ]ru [m ].

A huszonkét ismert coloniabeli flameni tisztség viselői közül hatan csak a flaminatust jelölték meg az adott helyen, mint viselt városi hivatalt. Közülük az egyik [D 53] lovagrendi tag volt, így nem átlag római polgárként pályázott a tisztségre. A D 75 példája mutatja, hogy közvetlen a lovagrendi taggá való válás előtti egy decurionatusa és két flameni hivatala talán segítette a társadalmi emelkedésben. Hatan decurióként váltak flamenné, a többiek alsóbb vagy felsőbb magistratura után, illetve lovagként. Úgy látszik a flameni tisztséghez társadalmi feltételként a daciai coloniákban is elég volt a római polgárjog. Mellette a köz javára szóló anyagi természetű adományt is szükséges volt tenni, amint a D 38 és D 58 példái mutatják. A coloniabeli flamenek nagyobb része, a társadalmi lét magasabb szintjén álló személy volt, a papság vállalásának időpontjában.

• A flaminatus megismerhető személyi feltételei DaciábanA fenti összeállításból kiviláglik, hogy a római polgárjog és a komolyabb vagyoni állapot képezte a daciai városi flaminatus alapvető társadalmi feltételeit. Természetesen helyenként, ahol a társadalom rétegződése olyan volt, a flaminatusra pályázók is magasabb rangú társadalmi rétegekből kerültek ki.

• A flaminatus időtartamaEgyetlen olyan fiamén azonosítható, aki valószínűleg visszavonult a flaminatustól, azonban másik városban viselt flameni hivatalát megtartotta [D 75]. Az egyik városban viselt flameni hivataltól való visszalépésének személyes okai lehettek. A többieket illetően egyetlen adat sincs, amely arra utalna, hogy a hivatal korlátozott ideig tartott volna. Eszerint valószínűsíthető, hogy Daciában élethossziglani volt a flameni tisztség, szemben például az af-

I 6 2


ricai tartományokban létező egyes éves flaminatusokkal.13 A hivatalviselés kezdete egyik adat alapján, valószínűleg nem kötődött még nagykorúsághoz sem [D 58].

• A hivatalviselők létszámaNem becsülhető meg az egykori daciai flamenek teljes létszáma, nem csak a forráshelyzet miatt, hanem az élethossziglani jellege következtében sem. Városonkénti létszámuk szintén nem becsülhető meg, de úgy látszik egy municipiumban egyszerre egy flamen tevékenykedett, coloniákban feltehetőleg kettő, azonban ezt alapvetően csak Sarmizegetusa esetében lehet adatokkal alátámasztani.

• A flaminatus és a többi papi tisztségekUgyanazon a helyen ugyanazon város szervezeti és jogi kereteken belül a flamenek nem v iseltek egyéb papi tisztséget, és általában máshol sem papi hivatalt elenyésző hányaduk kivételével. Egy eset van, amikor sacerdotiumot tüntetett fel egy porolissumi flamen (D 13], azonban sacerdotiuma nem a városhoz és nem a tradicionális római hitvilághoz tartozik. Városában csak flamen volt. A flamenek közül ketten váltak tartományi főpappá [D 5, 15], azonban a főpapság egyrészt túlmutatott a municipális kereteken, másrészt lényegét, a császárkultuszt illetően megegyezett a flaminatusszal. Ketten voltak továbbá flamines Laurentes Lavinates [D 70, 76], azonban egy másik városban betöltött flaminatus semmilyen el lentmondásban nem állhatott a már meglévővel [vö. D 53, 75], és nem lehetett összeférhetetlen egy másik tartományi városban, vagy adott tartományon kívüli városban viselt flaminatusszal sem.

O V ö . p l . B a s s i g n a n o 1 9 7 4 ; M a r C I I X E T - J A Ü B E R T 1 98 7 , 2 0 7 - 2 2 3 ; C i n 1 9 8 8 , 1 5 7 - 1 6 4 .

1 6 3


H ARU SPE X

Egy haruspexet ismerünk Daciából, aki hivatalát Apulumban töltötte be [D 59], a Kr. u. 111. század első felében. Latin nyelvközegből származott, és római polgár volt. A feliratain alkalmazott címe szerint, ő egy haruspex col(oniae) volt, azaz hivatalos városi alkalmazásban álló papi személy volt.

Pályafutása során több hivatalt viselt:

D 59 - cl[inic?]us l(oci), sacerdo|s| djei] [?|, har(uspex) col(oniae), antistes loci, [----- ?

Bár több feliratról ismert, egyiket sem haruspexként állíttatta. Láttuk, hogy a lex Ursonen- sis már rendelkezett a haruspexekről és eltartásukról, ennek ellenére a tartományi városokban kevés emlékük maradt, a közép Duna-vidékről pedig csak Daciából ismert ez az egy haruspex. Sem a városi alkalmazás [ld. A D D E N D U M 1. b.], sem Claudius rendelkezései nem szabtak gátat a haruspexek fogyásának, mivel Severus Alexandernek (Kr. u. 222-235) intézkednie kellett az állami fenntartásáról, a disciplina Etrusca művelőinek.14 Ebből fakadóan, valószínűleg a daciai haruspex sem nyert korábban alkalmazást Apulumban, mint Severus Alexander kora. Haruspexként nyilván a közösségi áldozatoknál, magistratusi döntéshozataloknál jutott szerephez Apulumban, a belsőségek vizsgálatánál. Nem állapítható meg, hogy tevékenységi szinten hogyan viszonyult a helyi augurokhoz, de az. általános szakmai ismérvek alapján feladataik nem fedték egymást. Jellegéből fakadóan a haruspexi papság élethossziglani volt, ami nem jelentette azt, hogy valakit élethossziglan is alkalmaztak egy településen. Több adat híján nem határozható meg a daciai municipális alkalmazás időbeli határa.Daciában, Apulumban a haruspicina, az egyetlen ismert példa alapján, összefért a sacerdotiummal, ami a papságot illeti, a közigazgatási és egyéb szaktevékenységgel pedig szintén.

14 l.d . HA, S everus A lexan der 44, 4 és 27, 6 .; a h arusp exekh ez ö ssze fo g la ló an vö. p l. T h u i . I N 1905-1909 .

1 6 4


PO N TI P C X

Tizenhat pontifexet ismerünk Daciából, a tartomány fennállásának 165 évéből. Mind római polgárok voltak. Alapvetően magistraturát is viseltek a pontifexek, de olyan is van közöttük, aki csak a pontificatusát jelölte. Nagyobb részük latin nyelvközegből származott de görög nyelvközegből [D 57] illetve orientális közegből származó pontifex is élt a tartományban [D 12], egynek pedig az anyja volt keleti származású |D 23], Kevés a forrás ahhoz, hogy mélyrehatóbb általános érvényű következtetéseket lehessen általuk levonni.

• A tisztségeimA tisztségeim minden esetben pontifex, nem mindig kiírtán, de teljesebben pontifex municipi (egy esetben az epitáfiumán civitatis, a municipiumra utalóan) vagy pontifex coloniae. Nem írták ki teljesen minden esetben a tisztségeimet, amelyet pont(ifex) [D 10, 84] és pontif(ex) fD 12, 23, 25, 46, 54, 56, 57] formákban rövidítettek.

• A tisztség tartományi időrendjeMinden városban feltételezhetjük a pontifexi hivatal létrejöttét a város alapításától fogva. Az ismert pontifexek feliratok szerinti időrendje közelebbről nem meghatározhatóan, nagyjából a Kr. u. II. század közepétől a Kr. u. III. század közepéig tart. Többségük a Severus korból ismert.

• A tisztség tartományi előfordulása és a hivatalviselés helyeMind városokban töltötték be a településhez kötötten papi hivatalukat. Közülük öt municipiumi [D 12, 23, 24, 44, 84], tizenegy pedig coloniabeli pontifex volt [D 2, 3, 7, 10, 11, 25, 45, 46, 54, 56, 57]. Egyikük sem viselt egyszerre két helyen pontificatust, szemben az augurokkal. A következő városokból ismerünk pontifexeket: Apulum - colonia Aurelia [D 2, 3, 7, 10, 11, 57]; Drobeta - municipium [D 24]; Napoca - colonia [D 54]; Porolissum [D 23, 44, 84]; Tibiscum [D 12]; Sarmizegetusa [D 25, 45, 46, 56], azaz a daciai városok feléből. A városokon belül hivataluk székhelye egy a célt szolgáló épület lehetett, azonosítva azonban nincs ilyen.

• A felirathordozók és a feliratállítások indokaiNem azonosítható egyetlen olyan felirat sem Daciából, amelyet pontifexként állíttattak vol

1 6 5


na [példaként hasonlóra ld. ADDENDUM 6.]. Többségük magántermészetű fogadalmi felirat, vagy sírfelirat, vagy olyan szoborbázis felirata, amelyet magistratusként kaptak azon személyek, akik pontifexek is voltak. A papi tevékenység szempontjából egyik sem értékelhető. Az áldozatokat bizonyosan bemutatták rendszeresen minden adott alkalommal, ezekről külön kőfelirat nem keletkezett, szokatlan is lenne a feliratállítás gyakorlatát és indíttatását tekintve.15

• A hivatal helye a pályafutáson belülAz ismert municipiumi pontifexek pályafutásán belül a pontificatus a következő helyeken szerepel:

D 12 - (pon]tif(ex).

D 84 - pont(ifex) m(unicipi).

D 44 - decurio, augur, pontifex civitatis (= municipi).

D 24 - pont[ifex], I[I -vir, -viralis] mun(icipi).

D 23 - augur, [po]ntif(ex), q(uin)q(uennalis).

Ketten csak a pontificatust jelölték [D 12, 84], közülük csak az egyik esetében tüntették fel a település városi rangját [D 84], Egyikük a decurionatus után augurrá lett majd pontificatust vállalt [D 44], Ketten közvetlenül a Ilviratus illetve a quinquennalisi hivatal viselete előtt vállaltak pontificatust [D 23, 24]. Közülük az egyik már augur volt szintén a pontificatus előtt [D 23]. Az összeállítás alapján nyilvánvaló, hogy a pontificatusnak nem volt meghatározott helye a municipiumi cursusban. Emellett úgy látszik elegendő volt a római polgárjog, mint alapvető társadalmi feltétel a pontificatus betöltéséhez, azonban a decurionatus, illetve a magistratura előnyt jelenthetett. Ez utóbbira az öt ismert municipiumi pontifex közül háromnak a decurionatusa illetve a magistraturái utalnak. Nyilvánvalóan megfelelő anyagi háttérrel is kellett rendelkezni, azonban a municipiumokból a pontificatusért tett adománynak nyoma nem maradt. Ilyen csak az egyik coloniából ismert [D 56],

15 Ö sszeh aso n lításkép p en a fe lira tá llítá s sze rep éh ez ld. p l. Al.COLDY- PANCIF.RA (H g.) 2001 tan u lm án ya it, am elyek

ugvan fő leg a b iro da lm i v eze tő ré teg fe lira tá llítá s i g yako rla tá ró l szó ln ak , azonban a tarto m án yi városok e lőke lő i

őket u tán o zták , az in d ítta tá s és a techn ika ugyanaz v o lt , leg fe ljeb b a ta rtom ányokban szerén yeb b kü lső ségekke l.

1 6 6


A coloniabeli ismert pontifexek pályafutásán belül, a pontificatus a következő helyeken szerepel:

D 54 - pont(i)f(ex).

D 2 - pontjifcx] [col(oniae)], e[q(uo) p(ublico)].

D 3 - pofntifex co]l(oniae), feq(uo)] p(ublico).

D 45 - pontif(ex) col(oniae), eq(ues) R(omanus), trib(unus) leg(ionis).

D 56 - dec(urio), pontif(ex) col(oniae).

D 11 - eq(ues) R(omanus), pontif(ex), IIviral(is) coloniae.

D 46 - eq(uo) p(ublico), pontif(ex), q(uin)q(uennalis), praef(ectus) q(uin)q(uennalis) pro imp(eratore), bis q(uin)q(uennalis) col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum), eq(ues) R(omanus), sacerdos Arae Aug(usti).

D 25 - dec(urio) col(oniae), e[q(uo) p(ublico)], p[o]ntif(ex) col(oniae), |?fisci a]dvoc[?atus],

[ - - - ? ] •

D 57 - Ujvir(alis)] col(oniae)O), sacerd(os) dei Aes[cul(api)], pontif(ex), q(uin)q(uennalis) I lvir col(oniae)(2).

D 7 - dec(urio) col(oniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), pontifex col(oniae), patron(us) colleg(i) cent(onariorum), |l]Ivira[lis cjol(oniae).

D 10 - dec(urio), f?II]v[?iral(is)], pont(ifex), augur c o l ( o n i a e ) O ) ; decurio, augur col(oniae)<2), dec(urio) mun(icipi).

Egyikük semmi mást nem jelölt, csak a papságát [D 54]. Hárman a pályafutásukat a pontificatusszal kezdték, majd a lovagrendbe emelkedtek [D 2, 3, 45]. Egyikük decurióként vált pontifexé fD 56], a D 25 pedig decurióként és lovagként vállalta a pontificatust. Ketten csak lovagrendi tagságukat jelölték a pontificatus előtt, azonban, mivel utána a duumviratus és a quinquennalisi hivatal megjelölése szerepel, azt megelőzően nyilván alsóbb ma- gistraturákat is viseltek. Nem állapítható meg, hogy mikor váltak pontifexé [D 11, 46]. Hasonló a D 7 és 57 pályafutásai is a pontificatus szempontjából. Egyikük, valószínűleg a

I 6 7


Ilviratus után vált pontifexé [D 10]. Az. összeállításból kiderül, hogy a coloniákban is a római polgárjog volt a pontificatus alapvető társadalmi feltétele, azonban a lakosság összetételéből adódóan több rangosabb személy viselt pontificatust, mint a municipiumokban. A tizenegy pontifex közül hét, azaz a többség a lovagrendnek is tagja volt. A jelenség a pontifexi hivatal nagyobb megbecsültségére, jelentőségére utal a többi papsághoz képest. Egy felirat ismert Sarmizegetusából, amely a pontificatusért tett adományt, egy építkezést örökít meg [D 56], Valószínűleg szükséges volt az anyagi hozzájárulás is a megválasztásért, azonban a nagyobb többség esetében ennek nyoma nem maradt.

♦ A pontificatus és más papi tisztségekUgyanazon településen belül, a tizenhat pontifex közül négy viselt más papságot is [D 10, 23, 44, 57], egy pedig a municipális kereteken felülálló tartományi főpap volt |D 46], A négy, egyéb papságot viselő személy közül három a pontificatus mellett augur volt [D 10, 23, 44] egyikük két helyen is augurált [D 10], Az auguratuson kívül egyikük példája szerint sacerdotiumot is viselhettek, éspedig az ismert esetben a pontifex már Aesculapius sacerdosa volt a pontificatus előtt |D 57]. A pontificatusszal együttes auguratus, teljes összhangban áll a bemutatott városi törvénnyel [vö. AD D F.N D UM 1], amely együtt tárgyalja azonos kötelmekkel és kiváltságokkal a két papi tisztséget. Az Aesculapius sacerdotium látszik egyedül különösnek, azonban Aesculapius kultuszát Rómába még a köztársaság korában befogadták,16 így nem látszik ellentmondásban állónak egy valláskoordináló papság egy hivatalos sacerdotiummal, főleg annak fényében, hogy a markomann háborúk alatti pestis- járvány17 megfékezése nem csak orvosi, hanem közigazgatási feladat is volt, amely Asklé- pieionok létesítésével is együttjárt.18 Az Aesculapius papság szakértelmet igényelt, gyakorlatilag orvos volt az illető. A jelenség egyedisége arra is utal azonban, hogy az. együttes sacerdotium és pontificatus hogy nem volt túl gyakori. Aesculapius pap is nagyon kevés van, így erről az oldalról nézve is ritkának számít. A két ismert Aesculapius pap magas városi magistraturákat is viselt, illetve a lovagrendnek is tagja volt [D 57, 68],

* A hivatalviselők száma és a hivatalviselés időtartamaEgy városból egy időben egyszerre csak egy pontifex ismert, kivétel talán a colonia Aurelia Apulensium és Sarmizegetusa, azonban nincs egyik helyről sem olyan felirat, amelyen egyszerre ketten szerepelnének. Az egyedüli pontifex gyakorlatilag nem alkotott collegiumot legfeljebb a flamennel együtt, azonban képviselte a pontifexek collegiumát. Természetesen

16 Vö. Liv . 10, 47, 6 sk .; O vid . m etam . 15, 622 -744 ; V ai. M ax . de v iris 22; vö. m eg Sr.HMIDT 1910, 31-46 .

n Ö sszefo g la ló an ld . K o vA cs 2005.

i» Vö. KÁDÁR 1989, 1038-1061 .

1 6 8


előkerülhet még olyan forrás, amely egyszerre két pontifex létére adat egy városból. Az ismert, és összehasonlítási alapot képező városi törvény szerint legalább hárman lehettek, azonban nem biztos, hogy a daciai városokban olyan sok személy élt, aki eleget tudott tenni a pontificatusszal járó terheknek. A rendelkezésre álló forrásanyag alapján úgy látszik, a többi városban nem voltak sokan alkalmasak erre a hivatalra.A municipiumokban valószínűleg csak egy pontifexi hivatal létezett. A flamenek és az augurok száma alapján nagyobb coloniákban talán két pontifex is működött, azonban e téren is forráshiány van, így nem támasztható alá, szemben pl. egyes pannoniai városokkal.19 A hivatalt valószínűleg egész fiatalon be lehetett már tölteni, a D 45 például a lovagi katonai pályafutás előtt vált pontifexé.Nem ismerünk kiszolgált pontifexeket a tartományból, a hivatal élethossziglani lehetett, hasonlóképpen Rómához és néhány forrásokban gazdagabb nyugati tartomány városához.20

19 V ö . SZABÓ 2006 , II. 1. - P on tifex és 111. 1. A qu incum ,w V ö . LADAOP. 1971, 7 8 -8 0 .

169


SA C E R D O S

Harmincöt saccrdost ismerünk Daciából, közülük hárman két helyen viseltek sacerdotiumot, így az ismert betöltött sacerdosi hivatalok száma harmincnyolc. A legösszetettebb papi csoport, mivel különböző vallási irányzatok papjai voltak. Összeköttetést az egyes sacerdotiumok között gyakorlatilag csak a papságuk meghatározásának latin-római meghatározása jelenti, amellyel a római világ vallási életének rendszerébe betagozódtak. Mind férfiak voltak, és többségük római polgár is volt. Görög, illetve latin nyelvterületekről származtak, a sacerdotiumuk függvényeképpen többségükben görög nyelvterületről. A Kr. u.II. században viselt sacerdotiumuk hivatalos vagy nem hivatalos volta nehezen dönthető el a fennmaradt források alapján. Annyi állapítható meg, hogy, amelyikük jelölte a városhoz vagy valamely jogilag körvonalazott egységhez, például csapattesthez való tartozását, annak sacerdotiuma kétségtelenül hivatalos volt. Másrészről, ha megállapítható a szentély helye, amelyben a papi hivatalt viselték, és ha a szentély közterületen (locus publicus) épült, úgy szintén hivatalosnak értelmezhető a sacerdotium. A Kr. u. III. századtól azonban többnyire mind hivatalosan működhettek, ami az addig idegennek illetve befogadottnak minősülő istenalakok és kultuszaik emancipálódásának következménye volt, amit a birodalmi lakosságnak a Constitutio Antoniniana (Kr. u. 212) általi azonos jogi státuszra, a római polgárjogra való emelése eredményezhetett. A Constitutiót kiadó császár az új polgárokat abban a lehetőségben részesítette, hogy osztozhattak vele az istenek tiszteletében.A források alapján azonban megkockáztatható annak megállapítása is, hogy a saját valláson belüli funkciómegnevezéstől eltérő, azaz jogilag értelmezhető sacerdos címmel bíró papok hivatalos körülmények között tevékenykedtek már a Kr. u. II. században is. Aki nem rendelkezett jogilag értelmezhető papi címmel, de valamilyen vallás szolgálatában állt papi személyként, annak működése a magánvallásossághoz állt közelebb, vagy egészen oda tartozott. A sacerdosi címet viselő személy lehetett még sacerdos coloniae vagy municipi, esetleg csapattesthez szólt a sacerdotiuma, azonban a szónak csak helymeghatározó értelmében. A sacerdotium nem viszonyítható a municipális cursus honorumhoz, még annyira sem, mint a tradicionális római papi hivatalok, azon teljesen kívül esett. Ennek ellenére több sacerdosi tisztséget viselő személy a városok irányításában is részt vett, ami egyes sacerdotiumok helyi fontosságát mutatja. A tartományfőpapi méltóság sacerdosi besorolását tekintve pedig a coloniabeli sacerdosi tisztségek, különösen a tartománygyűlési székhely vonatkozásában egyenesen rangosaknak számíthattak [vö. ADDENDUM 2.|

1 7 0


• A városok sacerdosaiEgyedül a városi rang megjelölése szerepel a két ismert személy sacerdosi mivoltának megjelölése mellett, így vallási hovatartozásuk nem határozható meg, de egyik esetben körvonalazható.

D 19 - llvir(alis) , sacerd(otalis) [cojl(oniae), eq(ues) R(omanus).

D 51 - sacerd(os) col(oniae), cond(uctor) ferrar(iarum).

A D 19-ről nem állapítható meg pontosan, hogy milyen jellegű volt a sacerdotiuma, mivel a sírfeliratáról ismerjük. A sacerdotalis megfogalmazás az egykor betöltött sacerdotiumra utal, ami egy elhunyt esetében pusztán a tény rögzítése. Azonban a sacerdotium bármilyen papi hivatalt jelenthetett a városon belül, amit legfeljebb a sírfeliratot fogalmazó nem óhajtott részletesebben jelölni. Társadalmi állását tekintve akármelyik tradicionális római papi hivatal is lehetett az, amelyet ő betöltött. A D 51 sacerdotiuma sem határozható meg, csak annyi bizonyos, hogy a colonia alkalmazásában állt, így hivatalos papsággal rendelkezett.21 Lehetségesen olyan kultusz adminisztrálását látta el, amelyre a tradicionális államvallás városi papjai nem voltak alkalmasak. Oltárát az uralkodó numenjének állíttatta, együtt egy Augustalisszal, így esetleg sacerdotiuma a városi császárkultusszal állt valamilyen határozottabban nem körvonalazható összefüggésben.

• Aesculapius sacerdosaiAesculapius két ismert daciai sacerdosa Apulumban tevékenykedett, ahol nagykiterjedésű területen helyezkedett el az Asklépieion, amely a markomann háborúkat követően épült ki.22 Mindkét Aesculapius pap a városi vezetőréteg tagja volt, egyikük emellett pontifex is.

Pályafutásuk a következőképpen alakult:

D 57 - II[vir(alis)] c o l ( o n i a e ) C ) , sacerd(os), pontif(ex), q(uin)q(uennalis) Ilvir col(oniae)(2b

D 68 - eques Romanus, Ilviral(is) col(oniae), sacerdos.

2' Vö. Bp.RGF.R 1953, 687-688 .22 A cscu lap iu sh o z , isten i c sa lád jáh o z , ku ltuszhclycihcz. ld . KF.RÉNYI 1999 (K. KURÓNYI, D cr gö tt lich c Arzr. S ru d i-

en über A sk lcp io s und sc inc K u ltstáttcn , S tu ttga rt 1 94 8 ', 1998: ; a D una v id ék i A escu lap iu s ku ltu szh o z ld . u gyan e

zen kö tet m agyar k iadásáb an KAdAr 7.. tan u lm án yát: A sk lcp ios - A escu lap iu s v ilága a K árpát m eden cében , 67-73 . A d ac ia i A escu lap iu s ku ltu szh o z ld. m ég IGNA 1935; az apu lum i A sk lép ic io n h o z ld. CRISAN 1971, 341 -347 ; A l.lC l'

- CRIÜAN 2003 , 89-94 ; SZABÓ Á. 2004 (Orbis An/ujuus), 787-801 .

1 7 1


Nem állapítható meg az ő esetükben, hogy mennyire követ időrendet a felsorolás. Ameny- nyiben valós időrendet tükröz mindkettő, úgy a hivatalos városi sacerdotiumuk kezdetét jelölték. Az orvostudományt azonban korábban elsajátíthatták, hiszen más módon nem lehettek Aesculapius papjai. Városi papi hivataluk megjelenése az apulumi colonia Aure- liában az Asklépieion létrejöttével eshetett egybe, felirataik keltezése annak megépültél követik.

• Deus Yarhibol (Hierobulos) sacerdosaiKét sacerdos ismert, akik közül egyik jelölte, hogy kinek a saccrdosa, másikuk a dedikáció okán tartható az istenség papjának. Mindketten Apulumban állíttatták a feliratokat. Közülük egyik [D 17] apulumi volt, másikuk a dalmatiai Aequum coloniájának volt a decuriója [D 28]:

D 17 - sacerd(os).

D 28 - dec(urio) col(oniae), sacerd(os).

Utóbbi nem számítható a daciai papság közé, legfeljebb időlegesen. Daciai, apulumi szempontból egyikük sem viselt tisztséget, római polgárjoga viszont a D 17-nek is volt. A két sacerdos apulumi feliratállítása ugyanazon szentély kereteiben történhetett. Mivel nem tudjuk, hogy hol állt a szentély, a hívek hivatalosan működő collegiuma sem azonosítható ezért nem dönthető el, hogy papságuk helyben hivatalosnak minősült-e.

• luppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdosailuppiter Dolichenus kultusza és papjainak története a duna-vidéki római kori vallástörténet részletesen kutatott témája.23 Huszonkét olyan sacerdosi címet viselő személyt ismerünk Daciából, akik ’luppiter Dolichenus’ illetve hozzátartozó istenalakok szolgálatában álltak. Az esetek nagyobb részében az istenséghez tartozó sacerdotiumuk a felirat dedikációja alapján dönthető el, azaz nem kizárólagosan, de valószínűsíthetően. Többségük keleti származású személy volt, azonban egy részük, nevük által megállapíthatóan latin nyelvközegből származott. Utóbbiak a vallás szolgálatába helyben megtért és csatlakozott, majd papságot vállaló személyek lehettek. luppiter Optimus Maximus Dolichenus papjainak papi címe minden esetben sacerdos, néhányszor részletezetten az istenség nevét is feltüntették, vagy pedig a dedikációra utalóan sacerdos dei vagy sacerdos templi formában jelezték papi mivoltukat. Több alkalommal csoportosan tűnnek fel, aminek egyik megnyilvánulási formája,

Daciái i l letően ld. SANIP. 1 9 8 9 , 1 1 6 5 - 1 2 7 1 ; GUDP.A - TAMBA 2 0 0 1 .

172


hogv együttesen építtettek egy szentélyt. Általában városi közegben tevékenykedtek, azonban általában olyan településeken, amelyek közvetlen közelében katonaság állomásozott. Néhányan csapattest mellé rendelt sacerdotiumukat jelölték, esetenként a városban és a csapattestnél egyszerre töltöttek be papságot ugynazon istenség szolgálatában. Jellemző módon a tartomány civil központjában tűntek fel legkésőbb. Felirataik időrendje, a Kr. u.II. század utolsó évtizedétől nagyjából a Kr. u. III. század közepéig tart. Többségük a Se- verus-korból ismert. Tizenegyen csak sacerdosi mivoltukat jelölték a feliratokon:

D 1 - sacerdos.

D 49 - [sacejrdos.

D ű l - [sacejrdos.

D 62 - sacerdos.

D 63 - sace[r]dos.

D 64 - [sace|rdos.

D 65 - [sacejrdos.

D 69 - sacerdos.

D 77 - [sacejrdos.

D 79 - [sacejrdos.

D 35 - sacerdos.

Közülük batan [D 49, 61, 64, 65, 77, 79j együtt építtették a sarmizegetusai Dolichenumot, a városfalakon belül. A szentély helye a papság hivatalosságára utal, azaz ők, vagy legalább egy részük a sarmizegetusai coloniabeli papság körébe tartozhatott. Egyikük jelölte a sacerdotiuma helyhez kötöttségét is:

ö 81 - sacerdos tejmplij.

A felirat állításakor valószínűleg már nem tartozott Iuppiter Dolichenus térítő papsága

1 7 3


közé.24 A D 37 egy Severus Alexander korabeli (Kr. u. 222-235) tartományon kívüli feliratról ismert, amelynek szövege szerint ő porolissumi sacerdos volt és borkereskedő:

D 37 - tEpeug tcai uveprcopog.

Sacerdotiuma a porolissumi I. Dolichenummal állhatott összefüggésben, amely csak szórványleletekből ismert, mivel a II. Dolichenum III. Gordianus (Kr. u. 238-144) alatt épült. Úgy látszik a Kr. u. 235-ik évi általános Rajna és Dunavidéki szentélyrombolás25 a porolissumi I. Dolichenumot sem kerülte el. További három porolissumi sacerdos ismert, akik egyszerre voltak luppiter Optimus Maximus Dolichenus papjai III. Gordianus alatt. Utóbbiak városi magistraturákat is viseltek, illetve ellátták az egyik porolissumi cohors sacerdo- tiumát is:

D 26 - vet(eranus), clec(urio) o[rnat]us ornam(entis) IIIIvir(alibus) m(unicipi), sacerdos dei, sacerdos coh(ortis).

D 30 - dec(urio) m(unicipi), vegesi[m]a[r(ius)], sacerdos dei, sacerdos coh(ortis).

D 31 - s(acerdos) dei, sacerdos coh(ortis), IUIvir m(unicipi).

A porolissumi II. Dolichenumot ez utóbbiak építtették III. Gordianus uralkodása alatt. A Dolichenummal egy épületegyüttesben tabernaet építtettek, amely szerint ők is érdekeltek voltak a borkereskedésben, mint néhány évvel korábban Thraciában feliratot állíttató kollégájuk [D 37]. Amellett, hogy a városban magistraturákat viseltek, maga a Dolichenum is a városfalon belül épült.26 Mindkét tény arra mutat, hogy a Kr. u. III. század első felében Po- rolissumban a hivatalos városi papság soraiba tartoztak luppiter Dolichenus sacerdosai. A dolichei istenség egy apulumi papja a sacerdotiuma előtt jelezte, hogy veteranus volt:

D 21 - vet(eranus), sacerdos.

Római polgárjoggal biztosan rendelkezettt, sacerdotiumának kezdete azonban nem keltezhető. Nem állapítható meg, hogy már katona korában pap volt-e.A hadsereg alakulatai mellett valószínűleg civil státuszú papok is tevékenykedtek ahogy a D

24 Vö. T óth I. 1 9 7 6 ,1 5 -3 9 .

« Vö . T óth 1. 1976, 69-90 .

26 V ö . G ud e a - T a m ba 2001

1 7 4


48 esetében is tapasztalható, aki nem jelezte, hogy katona lett volna, csak azt, hogy a légióhoz tartozott papként:27

D 48 - s(acerdos) I(ovis) D(olicheni) ad leg(ionem).

A légiónál betöltött orientális papságnak eddig ez az egyik, birodalmi szinten számottevő példája, a jelenség nem volt gyakori, a segédcsapatoknál többször előfordult. Összefoglalóan megállapítható, hogy Daciában Iuppiter Dolichenus sacerdosai többször léptek fel testületileg, azonban nincs adat rá, hogy papi testületet alkottak volna. Úgy látszik, otthonosan mozogtak különböző csapattestek közelében, városi szentélyeik helye szerint vallásuk és létük elfogadott volt a Kr. u. III. század első felében a többi városi pap között. Többeknek volt kereskedelmi érdekeltségük, kifejezetten kereskedésből élő személyekkel is kapcsolatban álltak, ami szíriai származásukkal is összefüggésben állt.28 Egyikük bár oltárát Dea Suriának ajánlotta, az azonos pantheonba való tartozás okán Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus papjának tartható:

D 32 - dec(urio) m(unicipi), sace(r)do[s],

Orientális származású volt, aki városában az ordo decurionumba emelkedett. Decurióként is viselt papsága, a kultusz általános - civil közegre is kiterjedő - térhódítása, valamint a decurionatushoz szükséges vagyoni határ elérése illetve az általuk űzött kereskedelmi tevékenység szorosan összefüggő jelenségek. A jelenséget Porolissumban a D 27, 30 31 szám alatti papok illusztrálják.Hárman semmi mást nem tüntetlek fel a Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak állíttatott oltárukon csak papságukat, amelyet viszont egy csapattesthez rendelten jeleztek:

D 90 - sacer(dos) c(o)ho(rtis).



Civil közeget nem jelöltek a papság helyeként, de mivel város közelében állomásozott a csapattest amelynél szolgáltak, lehet, hogy a városi vallási életbe is betagozódtak [vö. D 26, 30, 31],

27 Vö. m e g A n g y a l 1 9 7 1 , 5 - 2 6 ; Á n g y a i . 1 9 7 2 ( 1 9 7 4 ) , 1 4 9 -1 7 5 .

2« Vö. B a i.i.A 1 9 7 6 , 6 1 -8 1 .

1 7 5


• Csapattestek sacerdosaiTöbb papi személy jelezte a hadsereg valamely csapattestéhez kötődő papi hivatalát. Közös jellemzőjük ezeknek a papoknak, hogy mind sacerdosi címet viseltek és valamely orientális istenség kultuszának szolgálatában álltak, a III. század első felében.A legfontosabb kétségtelenül az apulumi légiónál sacerdosi tisztet betöltő pap hivatala: D 48. Oltárát nem csak istenének, hanem Dea Suria Magna Caelestisnek is ajánlotta. A Kr. u.III. század első harmadában olyan arányokat öltheteit a Iuppiter Dolichcnust tisztelő katonák létszáma a légiónál, hogy indokolttá vált a hagyományos táborvallás ápolásának személyzete mellett egy Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus szolgálatában álló papot is kellett alkalmazni. Valószínűleg ugyanez a jelenség figyelhető meg Porolissumban is, ahol a város három Dolichenus papja (akik között városi főmagistratus is volt) az egyik cohorsnál is szolgált sacerdos cohortis minőségben: D 26, D 30, D 31. Hasonló jelenség tapasztalható Drobetában ahol három egyszerre hivatalban álló sacerdos: D 90, D 91, D 92 dedikált együtt oltárt Iuppiter Dolichenusnak a Kr. u. III. század első felében.Bár nincs részletezve, hogy a cohors melletti sacerdotium miben állt, az a tény, hogy a po- rolissumiak biztosan, a drobetaiak valószínűleg Iuppiter Dolichenus papjai voltak, arra utal, hogy az adott csapattestek mellett is valamely keleti istenség, valószínűleg éppen Iuppiter O(ptimus) M(aximus) Dolichenus és a dolicheniánus pantheon kultuszának szolgálatában álltak. Az istenség és köre a Severus korban különösen fontos szerepet töltött be a hadsereg vallási életében, főleg a Rajna és a Duna mentén.29 A dolichei istenség papjai mellett etnikai alapon szervezett irreguláris csapattest mellett is szolgált sacerdos címet viselő pap, aki istene nevét nem adta meg és papsága mellett egyúttal a közeli város főma- gistratusai közé is tartozott, továbbá flamene is volt a városnak: D 13.

• Palmyraiak sacerdosaiKét sacerdost ismerünk Daciából, akik, úgy látszik etnikai alapon szervezett csapattcs- teknél is sacerdotiumot töltöttek be. Mindkét sacerdos palmyraiak hitéletének szolgálatában állt, etnikai alapú papságát kiemelve:

D 9 - adve[n]tor huius templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre]nis, de[c(urio) col(oniae)?]3".


A D 9 Macedóniából érkezett Sarmizegetusa területére, ahol valószínűleg a mai Voislován

M Vö. ö ssze fo g la ló an SPF-IOIU. 1978. ^ l.d . m ég TÓTH I. 1 97 0 ,2 78 -2 8 1 .

1 7 6


állomásozó numerus Palmyrenorum Orientalium mellett vált sacerdosszá, egy templomban, ahol ő jövevény volt, vagyis az eredeti kultuszközösségbe valószínűleg befogadott. A D 13 Tibiscumban töltött be fontos városi magistraturákat emellett a város közelében állomásozó palmyrai csapattest istenének is sacerdosa volt. Daciából több palmyrai istenség ismert, ez esetben nem dönthető el, hogy pontosan melyikükre utalt a pap, vagy melyiküket rejtette a rendhagyóan feltüntetett istenség meghatározás mögé.31 A jelenség hátterében kétségtelenül az istenség nevének kimondását, leírását azaz elárulását tiltó és nagyon szigorúan betartott vallási rendelkezés állt.

• Nem meghatározható sacerdotiumokHat olyan sacerdosi címet viselő személy van Daciából, akiknek sacerdotiuma nem határozható meg pontosan, illetve csak feltételesen köthető a feliratuk dedikációjában szereplő istenalakhoz, vagy nem maradt fenn az istenalak neve. Mindannyiuk feliratai városi területről került elő, így tulajdonképpen városi alkalmazásban álló sacerdosoknak tekinthetők. Származásuk különböző, azaz latin és görög vagy keleti környezetből származtak Daciába:

D 33 - sacer(dos).

D 34 - sacer(dos).

Az általuk I(ovi) O(ptimo) M(aximo) et H(e)rquli Invicto et Liber(o) Pa[t(ri)] dedikált oltár a Severus-kori császári vallásosság visszfénye Potaissában.32 Ugyanez írható le el az apulumi Reginusról:

D 80 - s[ac]crdos [i]n[s]tituius a consulare.

ü Kr. u. 178-180-at követően Herculesnek állíttatott oltárt.33 Commodus (Kr. u. 180-192) Hercules iránti tisztelete közismert volt, a császár később azonosította is magát Hercu- lesszel.34 A helytartó iktatta be a papot, ami rendkívül ritka jelenség és az adott papi hivatal nem csak helybéli fontosságára utal. Nem bizonyítható ezáltal, de felvethető, hogy esetleg nem csak őt hanem a hivatalának helyet adó szentélykörzetet (Locus) is felavatta a dedi- káció jogával rendelkező helytartó, ezáltal azonban nem csak Reginust, hanem több más

" Vö. S a n í r 1989.

« Vö. m e g BARUUl.l-.SCU 1 9 8 4 , 1 4 4 - 1 4 5 .

m Vö. m é g S z a b ó á . 1 9 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 .

M l.d . H A, C om m odus A n ton inus 8; Sep tim ius Severus H ercu laneus C om m odianus c ím m el á ld o zó p ap o t nevezett

ki nek i, ld . uo. 17.

1 7 7

papot is beiktatva hivatalába, akik egyelőre nem ismertek ebből a szempontból. Egyik sacerdos a felirat töredékesége miatt ismeretlen, de valószínűleg gyógyító istenség szolgálatában is állt:

D 59 - cl(?inic]us l(oci), sacerdo[s] d[ei], har(uspex) col(oniae), antistes loci, [----- ?Az apulumi szentélykörzet egyik valószínűleg szülészetként is szolgáló l(uppiter) ü(p ti - mus) M(aximus) C(onservator) szentélyében (aedes) láthatta el hivatalát egy a görög nyelv- területről származó pap, aki egyszerűen papként határozta meg magát de a tágabb értelmű szolgálati helyéhez rendelten:

D 78 - sacerdos loci.35

Összefoglalóan megállapítható, hogy a sacerdosi címet viselő papok nem alkottak egységes papi rendet a tartományon belül, különböző vallási irányzatok szolgálatában álltak. Egy részük adott helyhez kötődően látta el a sacerdosi teendőket, és biztosan városi alkalmazásban állt. A többiről ugyanez csak valószínűsíthető. Oltáraik állíttatási indokai sem mondanak sokkal többet a sacerdotiumukról, ugyanúgy fogadalomból tették, mint bárki más a Római Birodalomban. Kiemelkedő Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdo- sainak száma. A Severus-korban egyértelműen ők bizonyulnak a legaktívabb papságnak civil és katonai környezetben egyaránt. Híveik nagy számának, illetve kereskedelmi érdekeltségeiknek és ebből eredő vagyonuknak köszönhetően a városok vezető társadalmi rétegébe emelkedtek közülük többen. Kiszolgált sacerdost nem ismerünk Daciából, az egyetlen sacerdotalis a sírfeliratán szerepel ezzel a címmel. Úgy látszik, mindannyian éltehossziglani sacerdotiumot viseltek a maguk közösségében.

15 V ö . meg SZABÓ A. 2 0 0 4 (O rb i s A n t iq u u s ) , 7 8 7 - 8 0 1 .


L a u r e n t e s L a v i n a t e s

Három daciai személy ismert, akik a Laurentes Lavinates lovagi papi tisztségek egyikét viselték a Kr. u. II. és III. századokban egyaránt. Ebbéli minőségükben nem tartoznak a daciai tartományi papságba, tisztségüket kitüntetésképpen kapták az uralkodótól, katonai szolgálatuk leteltével (D 76. 8]. A harmadik esetében a töredékes felirat nem ad lehetőséget a korábbi pályafutási elemek megállapítására [D 70], Ivetten közülük a tartományban is viseltek flameni tisztséget [D 76, 70].

D B - cent(urio) frum(entarius), subprinceps peregrinorum adstatus et princeps et primipilus leg(ionis), adle[c]tus ad munera praefefc(torum)] legg(ionum), v(ir) e(gregius), flamen lucularis Laurent(ium) Lavinaft(ium)] = sacer(dos) Laurenft(ium) Lavijnat(ium), patronus et decurio coloni(a)e, patronus civitat(um)

D 70 - Ilvir, flamen col(oniae), (----- ?), sacerd(os) (= flamen?) Laurentium Lavinat(ium).

D 76 - dec(urio) col(oniae)ó), eq(ues) R(omanus), omnib(us) milit(is) perfunc(tus), v(ir) c(gregius)?, dec(urio) col(oniae)(2), flam(en) c o l ( o n i a e ) ( ’ ) , flam(en) Laurentinus.

Nem állapítható meg, hogy miképpen vettek részt Daciából az itáliai város vallási életében, vagy akár a latin ünnepeken. Nem foglalkozott még a kutatás annak vizsgálatával, hogy létezik-e összefüggés a flamen Laurens Lavinas tisztség daciai feltűnte és a ius Itaiicummal rendelkező daciai városok léte között. A ius Itaiicummal rendelkező városok ugyanis elméletileg részt vehettek az itáliai latin városok ősi szövetségét felidéző kultuszban. Ezáltal talán okszerűen, és nem esetlegesen létezik a papi tisztség a tartományban, szemben például Pannóniával, ahol sem a papi tisztségre, sem a ius Italicumra nincs adat.36

» Vö. GOSTAR 1969, 127-139 ; Er.RF.N'CZY 1984, 1053-1058 ; SAUI.N'IF.R 1984, 517-533 ; M r o z fa v ic z 1993, 217-225 ;

A r d p .v a n 1998, 235-239 .

1 7 9


TELEPÜLÉSEK PAPSÁGA

A m p e l u m '

• Municipium Septimium AmpelensiumA bányaművelés által lakottá vált terület, Dacia Superior - Apulensisben, az üm poly völgyében feküdt. Eredetileg Sarmizegetusa, később talán az apulumi colonia Aurelia pagusa volt. Septimius Severus uralkodása alatt kapott municipium rangot Kr.u. 201 és 211 között. Viszonylag kevés feliratos forrás maradt a településre vonatkozólag. Ampelumból a következő papi tisztségek és viselőik ismertek:

0 Sacerdotes

Az egyetlen papi hivatal amelynek képviselői, és az egyetlen vallás, amelynek papjai ismertek Ampelumból. Iuppiter Dolichenusnak hat sacerdosa tevékenykedett Ampelumban, a Kr. u. III. század első felében:

D 62 - Marinus Marian(i filius) Bas(sus)- sacerdos.

A felirat a Kr. u. II. század végére, a III. század első felére keltezhető. Tevékenysége így nem kötődhetett még a municipiumhoz, legfeljebb annak előzményéhez, illetve a közeli erődhöz és katonáihoz, amely körökben terjeszthette a hitet. Egyike lehetett a következő feliraton említett templom létrehozóinak.

D 81 - - - ]d o [ru s j

- sacerdos tejmpli] I(ovis) O(ptimi) M(aximi) D(olicheni).

' Vö. NOESKE 1 9 7 7 , 3 5 7 - 3 5 8 ; WOLLMANN 1 99 6 , 1 7 9 - 1 8 7 ; ARDEVAN 1 99 8 , 5 1 - 5 3 , 1 45 , 1 8 1 - 1 8 2 .

1 8 0

T E L E P Ü L É S E K P A P S Á G A

A felirat a Kr. u. III. sz. elejére keltezhető. Nem állapítható meg, hogy a municipiumhoz vagy annak előzményéhez, tartozott-e a feliraton említett szentély, amelynek sacerdosa volt. A szentély azonban a municipális periódusban is fennállt, amint a következő ismert papok felirataiból és a felirathordozókból látható:

D 1 - Adde bar Semei D 35 - Aurel(ius) Marinus D 69 - Oceanus Socratis- sacerdos - sacerdos - sacerdos

A három pap már a municipiumi korszakban tevékenykedett egyidejűleg, a III. század első felében. Csoportos jelenlétük valószínűleg összefüggő a szomszédos erőd létével.2

D 63 - Fl(avius) Maximujs] Surus - sace[r]dos.

A sírfelirat a Kr. u. II. század végére, a III. század elejére keltezhető. Nem állapítható meg sacerdotiumának jellege, azonban dolicheniánus környezetben gyakrabban előforduló neve arra utal, hogy az előzőekben megnevezett kollégáihoz hasonlóan ő is luppiter Dolichenus kultuszának szolgálatában állt.

Ampelumból csak luppiter Optimus Maximus Dolichenus sacerdosait ismerjük, ami kétségtelenül a források szűkével magyarázható. A municipium alapításakor, az alapításhoz képest rövid időn belül fel kellett állniuk a municipális intézményeknek, így a papságnak is, ezáltal várható még, hogy további ampelumi papokra vonatkozó feliratok kerülnek majd elő. Az Ampelumban Kr. u. 201. július 25-én feliratot állíttató cult(ores) Iovis3 amennyiben nem luppiter Dolichenusra vonatkozik az istennév, szintén rendelkezhettek egy további, a vallásukhoz illetve egyesületükhöz tartozó pappal.

2 Vö. IDR I I I /3 , 297, 300, 302, 312, 325, 344, 354, 376. 1-2; A r d e v a n 1998, 51.' C IL 111. 1602 = 1DR 111/3, 311.

181


A p u l u m 4

Apulum Dacia legösszetettebb településrendszere volt, amely a Kr. u. III. század elején két városból - egy colonia illetve egy municipium - továbbá a legiotáborból állt, valamint helytartói székhely is volt, ez utóbbi külön egységet alkotott a Maros és Ompoly összefolyásánál létesült településrendszeren belül. A két apulumi város között temető feküdt, amely bármilyen attributiót lehetetlenné tett a canabae legionis és a municipium Aurelium között.5

• Municipium Aurelium ApulensiumA Maros partján a mai Marosportó (Partoj vagy Murej-Port) területén fekvő római település eredetileg colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa egy pagusa volt. Marcus Aurelius emelte városi rangra municipium Aurelium Apulensium néven, Kr. u. 161-180 között. A municipium a mai ismeretek szerint Kr. u. 180-ig állt fenn.6 Elén quattuorvirek álltak. A településről nem ismertek papok, ennek ellenére legalább az államvallás papsága biztos képviselve volt, valamint sacerdosok is. Fennállásának alig több mint egy évtizede alatt az élethossziglani és egy városi képviselővel rendelkező papi tisztségek viselői közül egy legfeljebb kettő tevékenykedhetett a városban.

• Colonia Aurelia ApulensiumA municipium Aurelium Apulensiumot valószínűleg Kr. u. 180-ban Helvius Pertinax hely- tartósága alatt emelte colonia rangra Commodus, colonia Aurelia Apulensium néven. A rangemelés a pomerium kitágításával is együtt járt. A Kr. u. III. század elején ius Italicumot kapott a város. Trebonianus Gallus (Kr. u. 251-253) uralkodása alatt a Chrysopolis elem is a város nevébe került.7 A következő papi tisztségek és viselőik ismertek a városból Kr. u. 271 - ig, azaz fennállásának kilencven évéből, amelyből legalább az utolsó évtized bizonytalan:

J Ö sszefo g la ló an ld . PoPA 1975, 36-103 ; ARDF.VAN 1998, 43 -50 , 81-82 , 13Ó-145; P iso 2001 , X V-XX I a régebb i

iro d a lo m m al; vö. m eg PlSO 1993, 325-337 .

' l.d . i .cx co lo n iae lu lia e G en etivae sive U rsoncnsis c. 73 [itt ADDENDUM 1.]; C icero , de leg ib us 2, 23, 58; vö. m eg

S o m m e r 1 9 8 8 , 556 .

‘ Vö . D i a c o n e s c u - P is o 1993, 67-70 ; A r d f . v a n 1998, 4 8 ,1 3 9 -1 4 3 , 208.7 Vö. A r d e v a n 1998, 48-49 , 139-143 , 210-216 .

1 8 2

T E L E P Ü L É S E K P A P S A G A

0 Antistites

Három -.intistes ismert Apulumból, a colonia Aureliából. Tisztségük az apulumi Locushoz, azaz a colonia Aurelia szent kerületéhez tartozott, amelynek az adminisztratív vezetői voltak. Annak ellenére, hogy a Locus már a Kr. u. II. század végén létezett, mindhárom antistest, mint az antistitium viselőjét a Kr. u. III. század első feléből ismerjük.x Tisztségüket feltehetően az alábbi sorrendben viselték egymást követően:

D 29 - M(arcus) Aur(elius) Comat(ius) SuperA Kr. u. II. század végén - peregrinus, 212-t követően római polgár, antistes, dec(urio).

D 59 - C(aius) Iul(ius) ValensA Kr. u. II. század első harmadában - cl[Pinicjus l(oci), sacerdofs] d[ei| [?], har(uspcx) col(oniae), antistes loci, (-----?

D 40 - Cl(audius) MarcellusA Kr. u. III. század első felében, egyetlen ismert tisztsége szerint an(tistcs) volt Apulumban, a colonia Aureliában.

Egyik közülük a colonia decuriójává vált [D 29], másikuk talán folyamodott valamely ma- gistratusért folyamodott egy feltételesen hozzá köthető felirat szerint |D 59], A harmadiktól csak egy Nemesist ábrázoló relief ismert, amelyet ö adományozott [D 40].

0 Augures

A colonia három augurját ismerjük, mindhármat a Severus korból. Felirataik keltezéséhez csak a város colonia rangjának feltüntetése járul hozzá, illetve egyikükről tudható, hogy Kr. u. 212 és Severus Alexander uralkodásának nem tudni, mely időpontja között a tartomány főpapja volt [D 20], Nem állapítható meg, hogy egyenként vagy egyszerre töltötték be az auguri hivatalt. A bemutatott lex Ursonensis [ADDENDUM 1.] 66-67. paragrafusait párhuzamnak véve elméletileg egyszerre is lehettek augurok a coloniában, hárman alkotva a városi collegium augurumot:

8 V ö . A . SZABÓ 2004 (Orbis Antiquus) , 787-801 .

1 8 3


D 20 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) P a piria tribu) StrenuusValószínűleg Kr. u. 180 után - equo p(ublico), augur col(oniac)(2), dec(urio) col(oniac)(’), patron(us) collegior(um) fabr(um) centona- r(iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), Ilviralis, augur co!(oniae)('), Kr. u. 212 után sacerd(os)Arae Aug(usti).

D 47 - Fjajb(ius) Pulcher A Kr. u. 11. század végén, leghamarább Kr. u. 180-tól - [?dccuri|o, aug fu r ?] col(oniae).

D 67 - C(aius) Numm(ius) Certus Leghamarább Kr. u. 180 után - eq(ucs) R o manus), (decurio coloniae), augur col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum) et dendr(opho- rum) col(oniae).

iMivel pontos hivatalviselési idejük nem állapítható meg Kr. u. 180-tól felfelé, viszont a felirataik javasolható keltezési ideje egymáshoz időben nagyon közel eső, így feltételezhető, hogy lagalább ketten voltak egyszerre augurok a városban a Kr. u. 11. század végén. Az, hogy az ismertek miképpen követték egymást a hivatalban, illetve melyikük volt párhuzamosan a másikkal együtt augur, vagy esetleg egyszerre hárman voltak-e augurok, a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. Annyi valószínű, hogy a Kr. u. II. század végén nem egy augur volt hivatalban a colonia Aurelia Apulensiumban, hanem legalább kettő.

0 Flamines

Hat flamcnt ismerünk a colonia Aurelia Apulensiumból, a város elméletileg mintegy kilencven évig tartó, gyakorlatilag lehet, hogy nagyjából egy évtizeddel rövidebb normálisabb városi létének idejéből. Az ismert személyek száma viszonylag kevés, ahhoz képest, hogy hányán lehettek hivatalban a megállapított idő alatt. Felirataik keltezését a város colonia rangra való emeléséhez lehet viszonyítani, vagyis az ismert városi flamenek időrendje Kr. u. 180 és a D 5 főpapi címe által jelzetten Severus Alexander uralkodásának valamely időpontja között helyezkedik el.A felirataik és pályafutásuk időrendjei szerint a flameni hivatalt a következő időszakokban

l 84

T 1 • I. F- P C L R S E K P A P S A G A

töltötték be, néhányan lehetségesen egymással párhuzamosan:

D 41 -T ib (er ius ) Cl(audius) RuftisO)Kr. ti. 180 után - flamen col(oniae).

D 22 - Ael(ius) Valent[inus](2)Kr. u. 180-at követően - fl(amen) col(oniae).

D 66 - M(arcus) Munadus M(arci) f(ilius) [— ]*Kr. u. 180 után - d[ec(urio)] col(oniae), Kr. u. 193-197 után - d[ec(urio)] mun(icipi), fla- m(en), |I]lv[ir], q(uin)[q(ucnnalis)[, pa|t[r]o- nu[s| causarum col(oniae), [Pejeju{a }es [Romanus].

D 75 - T(itus) Varen(ius) T(iti) fil(ius) P a p i ria tribu) PudensA Kr. u. II. század utolsó évtizedétől - [de- c(urio)] colo[n(iae)(0], fl(amen) coloniarum!1’' 2), eq(uo) p(ublico), praef(ectus) coh(ortis) - eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colo[n(i- ae)0)| (az egyik flaminatustól visszavonult - flaminicius coloniae<2l); a Kr. u. III. század elejétől, q(uin)q(uennalis) col(oniae)!'), lehetségesen már az előző cursus közben dec(urio) [mu]nic(ipi)0), patro[nus m]unic(ipi)<2), patro- [nus] [colle]gior(um), patro[nus] [cau|sarum.

D 6 - P(ublius) Ael(ius) lulianus A Kr. u. II. század végétől - dec(urio) c o lo niae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), eq(ues)R(omanus), flam(en), Ilviral(is) col(oniae).

D 5 - P(ublius) Ael(ius) Antipater A Kr. u. II. század utolsó két évtizedében, Kr. u. 180-tól - decurio col(oniae), c(quo) p(ublico), q(uaestorp), a mil(itis), Ilvir, flame[n] col(oniae), sac(erdos) Arae Aug(usti).

1 8 5


A viszonylag rövid, nagyjából fél évszázadnyi időt felölelő periódusban tevékenykedő, a D 75 kivételével a flaminatust élethossziglan betöltő öt flamenre egyenként nagyjából tíz évnyi hivatali idő jut. Gyakorlatilag az egymáshoz közelálló, illetve egymást fedő keltezésű feliratok szerint valószínűsíthető, hogy Apulum coloniájában egyszerre legalább két flamen volt hivatalban, átlag nagyjából húsz esztendős hivatali idővel, beleszámolva a D 75 viszonylag rövidnek tekinthető flaminatusát is. A húsz esztendős átlag flameni idő, a fiatal kortól betölthető tisztség esetében reálisnak tekinthető, ennek ellenére lehet, hogy nem ismerjük az adatolt fél évszázad összes apulumi flamenjét.

0 Haruspex

Egyetlen haruspex ismert Apulumból, a Kr. u. II-II1. századokból közel nyolcszáz feliratot hátrahagyó legnagyobb daciai városból.'' A feliratok nagy számához viszonyítva az egyetlen ismert haruspex léte kirívó esetnek mutatkozik. Joggal feltételezhető, hogy alkalmazásának hátterében Severus Alexander azon rendelete állhat, amely fizetett állami hivatallá tette a haruspicatust ,10 tehát kiemelte a lex Ursonensis [ADDENDUM 1.] 62-ik paragrafusában meghatározott feltételek, azaz a helyi magistratusok alkalmazási lehetősége alól. Valószínűleg a városok külön nem költöttek haruspexre lévén, hogy mindenütt voltak augurok. Apulum tartományi székhely jellege is hozzájárulhatott az egyetlen haruspex alkalmazásásának szükségességéhez. Egyébként nem haruspexként került a városba, hiszen előtte viselt még feltehetőleg egy egészségügyi funkciót, illetve még egy sacerdotiumot. Vagyis a saját pályafutásán belül is egy adott alkalomtól vált a colonia haruspexévé, ami ismételten az alexander severusi rendelethez való kötődését támasztja alá.

D 59 - C(aius) Iul(ius) ValensA Kr. u. III. század első harmadában - cl[Pinic]us l(oci), sacerdojs] djeij [?], haruspex co- l(oniae), antistes loci, [-----?

Az a tény, hogy egyedül ő ismert haruspexként, nem csak a daciai Apulumból, hanem a közép duna-vidéki római tartományokból is (Noricumig), alkalmazásának esetiségére utal. Valószínűleg a haruspicatus nem volt rendszeres papi hivatal Apulumban őt követően sem, vagy pedig a többi haruspex nem emelkedett a feliratállító társadalmi réteg soraiba. Valens is antistesként állíttatta a feliratait, haruspicatusa csak a hivatalai között került feltüntetésre. Severus Alexander kora után is állítottak még feliratokat Daciában és Apulumban,

11 l.d . ID R 111/5, 1-724, és l* -1 9 * .

1IJ Ld. HA, Scvcrus A lexan d er 44, 4 és 27, 6.

1 8 6

T E I , E P Ü L É S E K P A P S A G A

azonban jóval a korábbi szintet alulmúlóan. így az egyetlen ismert haruspex egyediségének a forráshiány is oka lehet.

° Pontifices

Öt pontifex ismert Apulum coloniájából, a város történetének szűk kilencven évéből. Felirataik keltezését csak a colonia alapításának időpontjához lehet viszonyítani, azaz Kr. u 180-hoz. Egyikük feliratának időrendje sem terjed túl a Severus-koron, ennél fogva élethossziglani papi hivatalukat a colonia alapításától fogva nagyjából bő ötven esztendőn belül viselték:

D 57 - C(aius) Iul(ius) MetrobianusKr. u. 180 előtt - Ilfvir(alis)] col(oniae)O),Kr. u. 180 után - sacerd(os) dei Aes[cul(api)], pontif(ex), q(uin)q(uennalis) Ilvir col(oniae)í2>.

D 7 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) P a p i ria tribu) GenialisA Kr. u. II. század végétől - dec(urio) c o lo niae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), pontifex col(oniae), patron(us) colleg(i) c en tena r io rum), [I]Ivira[lis c]ol(oniae).

D 2 - [P(ublius) vagy T(itus)? Ae]l(ius) Ael[i- anujs ?Kr. u. 180-at követően - pontfifex] [ c o lo niae)], e[q(uo) p(ublico)].

D 3 - P(ublius) Ae[l(ius) ? ]usKr. u. 180-at követően - pojntifex cojl(oniae), [eq(uo)] p(ublico).

D 11 -T ( i tu s ) Ael(ius) LupusKr. u. 180 után - eq(ues) R(omanus), ponti-f(ex), Ilviral(is) coloniae.

Az öt pontifex feliratának keltezhetősége szerint, a feltehető bő ötven esztendőn belül egy- egvnek a hivatali ideje valamivel többet, mint húsz esztendőt ölel fel. Annak ellenére, hogy

1 8 7


pontifexé viszonylag fiatal korban is lehetett válni az egy főre jutó hivatali idő elég soknak látszik. Ezáltal feltételezhető, hogy a Severus korból sem ismerünk minden pontifexet. A kevés adat alapján annyi valószínűsíthető azonban, hogy egyszerre legalább ketten voltak hivatalban az augurokhoz hasonlóan. Hivatalban levő pontifcxpárokat azonban nem lehet kétséget kizáróan azonosítani, de biztos lehet, hogy az ismert öt fő hivatali ideje több esetben átfedi egymást.

0 Sacerdotes

Kilenc sacerdost ismerünk Apulum coloniájából a Kr. u. 180-tól a III. század első felével bezárólag. Többféle sacerdotiumot viseltek, illetve többen közülük egyéb papságokat is betöltötték. A D 19 egy sacerdos coloniae volt és valószínűleg a D 80 is. A D 57 és D 68 Aesculapius sacerdosai voltak, emellett a D 57 a colonia pontifexe is volt. A D 59 a coloma haruspexe volt és a Locusnak nevezett szentélykörzet vezetője antistes címmel. A Locus- ban teljesített papi szolgálatot valószínűleg Iuppiter Conservator aedesében [D 78]. A D 28 sacerdotiuma nem biztos, hogy Apulumra vonatkozott lévén valószínűleg egy dalmatiai város dccuriója, hacsak egy nem azonosított daciai településen volt decurio. Azonban apulumi tartózkodásának egyéb oka is lehetett; elméletileg élhetett Apulumban is, azzal együtt, hogy máshol volt decurio. O és a D 17 Deus Hierobulosnak voltak a sacerdosai, illetve a D 28 több istenségnek (numini) volt sacerdosa, akik közé valószínűleg Deus Hierobulos is beleértendő.

■ Sacerdotes coloniaeKét sacerdos ismert, akik a város alkalmazásában álltak. Sacerdotiumuk jellege pontosan nem határozható meg, idegen kultuszok adminisztrálásában, esetleg a császárkultusznak a flamenek hatáskörén kívül eső pontosan nem meghatározható részében juthatlak szerephez:

D 80 - [ ] [----- ] ReginusKr. u. 180-tól s[ac]crdos.

D 19 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Pap(iria tribu) SilvanusKr. u. 180-at követően Ilvir(alis), sacerd(otalis) ]co|l(oniae), eq(ues) R(omanus).

A D 19-et a sírfeliratáról ismerjük, így címe értelemszerűen sacerdotalis. Nem állapítható meg, hogy életében is ez volt-e a címe, de mivel Daciában egyébként csak a kiszolgált főpapok viselték a sacerdotalis címet, tisztsége élethossziglaninak tekinthető. A D 80-at a helytartó iktatta be a hivatalába, amely beiktatás vagy a coloniaalapítással, vagy a szentély

1 88

T E L E P Ü L É S E K P A P S A G A

körzet felavatásával függhet össze, de a császárkultuszhoz való kötődése is figyelembe vehető szempont, amely a Herculest különösen tisztelő Commodus (Kr. u. 180-192) uralom- rajutásával nyert a korban hangsúlyosabb jelentést.

■ Sacerdotes AesculapiAesculapiusnak két igen előkelő és a városvezetésben is helyet foglaló sacerdosa ismert Apulumból, Kr. u. 180-at követően. A felirataik megállapítható keltezései egymástól nem esnek távol, lehetségesen egy időben tevékenykedtek Apulumban; a D 68 azonban valószínűleg fiatalabb korosztályt képviselt a D 57-hez képest:

D 57 - C(aius) 1 ul(ius) MetrobianusKr. u. 180 előtt - IIfvir(alis)] c o l ( o n i a e ) O ) , 180 után - sacerd(os) dei Aesjcul(api)], pont ifex ) , q(uin)q(uennalis) Ilvir col(oniae)(2).

D 68 - C(aius) Nummius VerusKr. u. 180-tól - eques Romanus, Ilviral(is) col(oniae), sacerdos num(inis) Aesculapi.

Az a tény, hogy a későbbi és feliratos hagyatékban viszonylag gazdag korszakból nem ismerjük több sacerdosát Aesculapiusnak, a két ismert sacerdos alkalmazásának esetiségére utalnak. Aesculapius sacerdosaivá biztosan nem Apulumban képezték ki magukat, hanem például Epidaurosban vagy Pergamonban és ott is kapták meg a sacerdotiumukat. A D 71 sarmizegetusai flamen a pergamoni Aesculapiusnak állíttatott oltárt a II. század második felében, így lehet, hogy a daciai Asklépieionoknak több, jelenleg még feltáratlan köze volt a pergamoni Aesculapius szentélyhez és orvosképzéshez. A D 57 és 68 Apulumban főleg magistratusok voltak, egyikük még pontifex is [D 57], Ez utóbbi tény is arra utal, hogy Aesculapius sacerdotiumuk eredetileg nem a tartományhoz és a városhoz tartozott, hanem valamely határozott célból érkeztek és telepedtek meg Apulumban, ahol nagyon megbecsülték őket, mindketten a város Ilvirjei lettek, egyikük még quinquennalis is [D 57], Ez utóbbi korábban Sarmizegetusában élt, ahol szintén ugyanebben az időben építették újjá az Asklépieiont.11 A két előkelő Aesculapius pap feltűnése Apulumban különlegesebb esemény alkalmából történhetett, amely a markomann háborúk alatt kitört pestisjárvánnyal,12 és az azt követő ellenintézkedésekkel, azaz Asklépieionok létesítésével járt együtt. Aesculapius papjaiként létrehozhatták formaszerűen az apulumi Asklépieiont, amely attól fogva tovább működhetett megfelelő helyi személyzettel, de Pergamonban pappá avatott sacer-

» Vö. R c s u - P i-.sc arl ' - A i.icu 2 0 0 0 , 32 -4 2 .

12 Vö. ö ssze fo g la ló an GlU.iAM 1979, 144-175.

1 8 9


dosok nélkül, ezért hiányozhatnak a későbbi feliratok közül az Aesculapius sacerdosait említő szövegek.13

■ Sacerdotes lociUgyancsak az Asklépieionnal és intézményeivel, illetve a hozzátartozó szentélyekkel állnak összefüggésben a D 78 és a D 59 sacerdotiumai, amelyek ezáltal végsősoron hivatalosaknak tekinthetők és a sacerdosok a colonia alkalmazásában álló papoknak tarthatók:

D 78 - Antiochu(s)A Kr. u. III. század első felében, közepén - sacerdos loci.

D 59 - C(aius) Iul(ius) ValensA Kr. u. III. század első harmadában - cl(?inic]us l(oci), sacerdo[s] d[ei] [?], haruspex colon iae ) , antistes loci, j ?

Megállapítást nyert, hogy az apulumi Locus foglalta magába az Asklépieiont és mellette több más szentélyt is .14 A D 78 a Locusban az aedes Iovis Optirni Maximi Conservatoriban lehetett pap, amely szentélyben szülészet is működött. A D 59 pedig valamely a Locusban honos gyógyító istenség papja is volt, amellett, hogy helyi pályafutását valószínűleg szakorvosként kezdte.15

■ Sacerdos Iovis Optimi Maximi DoiicheniA városból luppiter Dolichenus egy papja ismert, aki egy a császár üdvéért állított felirata és a kultusztörténet alapján Kr. u. 212 után telepedhetett le papként Apulum coloniájában, ahol egy már létező templomot újított fel.

D 21 - Ael(ius) ValentinusO)- vet(eranus), sacerdos Iovis Doiicheni.

13 A cscu lap iu sh o z , isten i c sa lád jáh o z , k u ltu szh e ly e ih c2, !d . KERÉNYI K. 1 9 9 9 (K . KERÉNYI, Dérgiittlicbc Ar\l. Slu- dien iiber Asklepios und stine Kultstallen, S tu ttga rt 1 9 4 8 ' , 1 9 9 8 2); a d un a-v idck i A escu lap iu s ku ltu szh o z ld. u gyan

ennek a kö tetn ek a m agyar k iadásában KAdAr Z. tan u lm án yát: A sk lep ios - A escu lap iu s v ilá g a a K árpát m ed en cé

ben , 6 7 - 7 3 ; a d ac ia i A escu lap iu s ku ltu szh o z ld . IGNA 1 9 3 5 ; az apu lum i A sk lcp ic io n h o z ld . CR1§AN 1 9 7 1 , 34.1-347 ;

Rcsu -P escAR U - A l.lC U 2 0 0 0 , 1 2 3 - 1 2 5 ; A l.IC l ' - CRl^AN 2 0 0 3 , 8 9 - 9 4 ; SZABÓ A . 2 0 0 4 (Orbis Antiquus), 7 8 7 - 8 0 1 .

14 SZABÓ A. 2 0 0 4 (Orbis Antiquus), 7 8 7 - 8 0 1 .

15 A városi o rvo sokho z vö. m eg LlF.BF.NAM 1 9 0 0 , 1 0 0 - 1 0 5 ; ö sszefo g la ló an a L ocushoz és ism ert in tézm én ye ih ez ld. SZABÓ A. 2 0 0 4 (Orbis Antiquus), 7 8 7 - 8 0 1 .

1 9 0

T F. I. E P C L É S E K P A P S A G A

A felújított szentélynek nem ő lehetett az egyetlen papja a város történetében, azonban csak tőle maradt felirat. Papságát a colonia területén hivatalos keretek között viselhette valószínűleg élethossziglan.

■ Sacerdotes Dei [HjierhiboliDeus Hierhibolus két papja ismert Apulumból. Yarhibol a palmyrai istenhármasság egyik tagja volt Bel és Ágiiból mellett .16 A D 28 papi címében a numenek többesszám, lehetségesen a dedikációban szereplő Yarhibol mellett az istenhármasság másik két tagjára vonatkozik. A két pap jelenléte palmyrai istenek szentélyére utal, hasonlóra, mint amilyen Sarmizegetusán is áll t.17 A D 28 valószínűleg Dalmatiából érkezett és talán telepedett meg Apulumban, mivel egy ottani város decuriója volt. A D 17 római polgár volt, egyéb tisztsége nem ismert. A két pap valószínűleg egymás után látta el tisztségét, valószínűleg a colonia területén, de nem állapítható meg kétséget kizáróan csak feltehető, hogy hivatalos keretek között:

D 17 - Ael(ius) NisaKr. u. 161-180-tól sacerdos Dei [Hjierhiboli.

D 28 - Aur(elius) BassinusA Kr. u. III. század első felében, 212 után - dec(urio) col(oniae), sacerd(os) numinum.

Papságuk lehetségesen élethossziglani volt, nem utal semmi arra, hogy szabott ideig töltötték volna be a hivatalt. A szentély helye nem ismert.

• Canabae legionis18 XIII GeminaeEgyetlen papot sem ismerünk a canabaeból a városi rangra emelkedéséig. Mint táborvárosnak azonban voltak civil és városias jellegű intézményei, így bizonyosan papjai is .19

• Municipium Septimium ApulensiumA legio XIII Gemina canabaeját Septimius Severus emelte városi rangra valószínűleg Kr. u. 197-ben. Élén IlIIvirek álltak.20 A város a colonia Aurelia és a legiotábor között terült el, a colonia Aureliától északra. A két város között egy szentélykörzet illetve temető feküdt.

16 V ö . SANiF. 1 98 9 , 1 2 3 7 - 1 2 3 8 .

17 Vö. újabban RUSU -PE SCA RU - A U C U 2 0 0 0 , 84 -9 0 .

18 Ö ssz e fo g la ló an a te lepülés je llegéhez vö. BÉRARD 1 99 2 , 7 5 - 1 0 5 .

19 Vö. m é g A r d e v a n 1 9 9 8 , 2 0 9 - 2 1 0 .

2" V ö . A r d e v a n 1 99 8 , 4 9 - 5 0 , 1 4 4 - 1 4 5 , 2 1 6 - 2 1 7 .

1 9 1


Szervezett városi létének kevéssel több, mint hetven évéből, a daciai feliratállítási időszak felső határához, Gallienus korához viszonyítva alig több, mint fél évszázadból a településről a következő papi tisztségek és viselőik ismertek:

0 Augur

Egyetlen augurt ismerünk a városból, általa csak annyi rögzíthető, hogy a papi hivatal valóban létezett a városban, ahogy egyébként minden római jog szerint alapított város esetében látható. A Kr. u. III. század első negyedében töltötte be hivatalát:

D 39 - Tib(erius) Cl(audius) Augustianus- eq(uo) p(ublico), augur m(unicipi), sacerdos (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III).

Severus Alexander uralkodása alatt tartományi főpappá emelkedett, ezt követően nem állapítható meg, hogy mennyi ideig tevékenykedett városának augurjaként. Az auguri hivatalt élethossziglan töltötte be a század első felében.

0 Flamines

Három flamene ismert a municipium Septimium Apulensiumnak. A három flamen felirata csak a város alapításához képest keltezhető, belső időrend nem állítható fel. Egyikük Kr. u. 180 után a colonia Aurelia decuriója volt már [D 42], így lehetségesen ő volt Kr. u. 197-től a legkorábban hivatalban levő flamen a három ismert személy közül. A D 36 praenomene és nomene lehetőséget teremt arra, hogy polgárjoga akár Kr. u. 212-től is számítható legyen, azonban ez csak elméleti lehetőség, mivel Marcus Aurelius óta családja viselhette már ezeket a neveket. Mivel semmi más tisztséget nem viselt, lehet, hogy egy jobb anyagi helyzetű újpolgár volt, aki a flameni hivatalért is folyamodott. A D 72 a két korábbi flamen között válhatott a papi tisztség viselőjévé:

D 42 - Tib(erius) Cl(audius) Rufus<2)Kr. u. 180 után - dec(urio) col(oniae), 197 után fiamén mun(icipi).

D 72 - [.] Statorius [ ]ianusKr. u. 197 után - dec(urio), flamen m[uni]c(ipi).

D 36 - M(arcus) Aur(elius) MaximusKr. u. 197 körül, esetleg Kr. u. 212 után (?) - flam(en) m(unicipi).

1 9 2


A három ismert flamen feliratainak keltezése rendkívül közel esik egymáshoz, ezáltal az is feltételezhető lenne, hogy egymással párhuzamosan láttak el flameni teendőket legkevesebb ketten egyszerre. Azonban annak lehetősége valószínűbb, hogy egymást követően voltak a municipium flamenei, ahogy a többi municipiumban, ahol ez megállapítható.

• Colonia Nova ApulensiumTraianus Decius (Kr. u. 249-251) alatt a municipium Septimium talán colonia rangra emelkedett egy bizonytalan adat szerint, colonia Nova Apulensium néven.21 Egyetlen papot sem ismerünk ebből a korszakból.

• Legio XIII GeminaA legio a tartomány meghódításától a feladásáig Apulumban állomásozott.22 Egyetlen papot ismerünk, aki a légiónál teljesített szolgálatot, a Kr. u. II. század végén és a Kr. u. III. század elején.

0 Sacerdos

D 48 - Flavius bar Hadadi- s(acerdos) I(ovis) D(olichcni) ad leg(ionem) XIII Geminam.

A luppiter Dolichenust tisztelő katonák részére rendszeresített sacerdosokból többet is ismerünk. A jelenség magyarázata, hogy a triumfáló istenség a táborvallásba is bekerült, azonban annak nem a tradicionális részébe, hanem önálló tábori kultuszformaként.23 lu p piter Dolichenus papjaként legfeljebb Kr. u. 235-ig lehetett a légiónál,24 vagyis nem zárható ki, hogy ő volt az egyetlen luppiter Dolichenus kultuszát ápoló tábori lelkész a légiónál.

2' Vö . A rd evan 1998 , 50.

22 V ö . M o G A 1 9 8 5 .

21 Vö. ö ssze fo g la ló an S l’ EIDEI. 1978; ld. m eg ANGYAL 1971, 5 -26; továb bá TÓTH 1. 1970, 278-281 .22 Vö. T óth 1. 1976, 69-88 .

1 9 3


D i e r n a 25

• Municipium Septimium DiernensiumDacia Inferior, később Dacia Malvensis városa, a Cserna és a Duna találkozási pontjánál . Ulpianus a daciai ius Itaiicummal bíró városok közé sorolta, traianusi alapításúnak véve és coionia rangon említve.26 A feliratos források ezt nem erősítik meg, Dierna csak a Kr. u. III. században tűnt fel, mint város. Az ismert adatok szerint Dierna egy municipium Septimium volt, amelyet az uralkodó legfeljebb Kr. u. 197-ig alapított. Élén quattuorvirek álltak. A Kr. u. 197 és 271 közötti időből a következő papi tisztséget és viselőjét ismerjük a településről:

0 Flamen

Több városban viselt tisztségeket és papi hivatalokat, köztük Diernában is. A flameni tisztség egyedüli képviselőjeként ismert Diernából, általa lényegesebb következtetések nem vonhatók le a város szervezett vallási életére vonatkozóan:

D 53 - L(ucius) Iu(l(ius)] [B|assinusA Kr. u. II. század legvégétől - trib(unus) leg(ionis), dec(urio) munic^pi^'), dec(urio) rnuni- c(ipi)(2), flam(en) munic(ipi)(3) flam(en) col(oniae)<2), Ilvir col(oniae)C), dec(urio) col(oniae)(3b

Az a tény, hogy tisztségei és hivatalai hat daciai városhoz kötötték a személyét, amelyek közül Dierna csak az egyik volt, feltételezi, hogy egyik flaminatusának helyszínén legalább két flamen volt, akik közül az egyik biztosan a helyszínen volt a szertartások és ünnepek helyi bonyolítására. A flameneknek, mint a császárkultusz papjainak városonként ugyanazokon az ünnepnapokon jutott szerep. Mivel két fiamén inkább a coloniában várható, ezért [Bjassinus Diernában egyedüli fiamén lehetett, azaz ott látta el főleg a papi teendőket. Diernában sem zajolhatott a város vallási élete legalább pontifexek és augurok nélkül; a flamen jelenléte már önmagában utal a pontifexi collegium létére, azonban a többi papi t isztségre vonatkozóan egyelőre adatokkal nem rendelkezünk.

« Vö. A rof.VAN 1998, 36-39 , 72-73 , 133-135 .

k Ld. U lp . d i g L , 15 , 1, 8.

1 9 4

T E L É P Ü L É S E K P A P S A G A

D r o b e t a 27

• Municipium Aelium Hadrianum DrobetensiumTalán a legrégebbi daciai római település a Duna partján, Dacia Inferiorban illetve Malven- sisben. Hadrianus emelte municipiumi rangra, hivatalos neve municipium Aelium Hadrianum Drobetensium volt. Élén duumvirek álltak. A municipiumi korszakból, azaz Kr. u. 117-138 és 193-197 közötti időből a következő papi tisztségeket és viselőiket ismerjük a városból:

0 Flamen

Egy flamen ismert a municipiumból; általa pusztán a papi hivatal léte igazolt a municipális periódusból, ami egyébként is tudható lévén egy római jog szerint szabályozott városról szó. Nagyon fiatalon vált flamenné, a II. század közepe táján, második felében; a papságra való pályázat munerális költségeit a nagyapja állta helyette:

D 58 - C(aius) Iul(ius) Naesus Sabinus - flamen m(unicipi).

Nem állapítható meg, hogy egyszerre h á n y flamen volt hivatalban Drobeta municipiumá bán, de az feltételezhető, hogy a municipiumi periódus legalább egyharmadnyi idejében k o

ra által a településen ő látta el a flaminatusszal járó papi teendőket.

0 Pontifex

Egy pontifexet ismerünk Drobeta municipiumából, aki a Kr. u. II. század folyamán töltötte be a papi hivatalt:

D 24 - Cn(aeus) AemjiliajnusKr. u. 117/138-193 között - pontjifex], I[Ivir, -Iviralis?] mun(icipi).

27 Vö. D avidf.SCU 1981, 98; A rdf.van 1998, 33-36.

1 9 5


Töredékes felirata szövege szerint talán duumvir is volt a városban. Általa nem állapítható meg az egyszerre hivatalban levő pontifexek száma. Ha egyedül volt, úgy ő képviselte a városban a collegium pontificum pontifexeit, valamint a flamennel [vö. D 58] együtt ketten alkották a nem túl népes collegiumot.

• Colonia Septimia DrobetensiumA hadrianusi municipiumot Septimius Severus emelte colonia rangra colonia Septimia Drobetensium néven, közelebbről nem meghatározható időpontban, a Kr. u. II. század végén vagy a Kr. u. III. század elején. A coloniai korszakból, azaz Kr. u. 193-211 és 271 közötti időből a következő papi tisztségeket és viselőit ismerjük a városból:

0 Flamines

Két fiament ismerünk Drobeta colonia korszakából. Felirataik keltezhetősége alapján, azaz a colonia alapításától fogva, flaminatusukat a Kr. u. III. század első évtizedeiben viselték. Mindketten lovagok voltak, akik a katonaságot követően municipális pályára léptek, amelyen több más tisztség mellett eljutottak a duumviratusig:

D 53 - L(ucius) Iufl(ius)] [Bjassinus A Kr. u. II. század legvégén, a Kr. u. III. század elején - trib(unus) leg(ionis), de- c(urio) m u n i c ( i p i ) í ’ ) , dec(urio) munic(ipi)(2), flam(en) munic(ipi)(3), flam(en) col(oniae)(2),Ilvir coloniae) ! ') , dec(urio) col(oniae)(3).

D 4 - T(itus) Ael(ius) T(iti) Ael(i) Zeuxi fil(ius) Pa[p(iria tribu)] Aelianus A Kr. u. III. század elejétől - eq(uo) [ p (u b 1 i - co)], [praef(ectus) coh(ortis) I] Noric[orum], Ilvir , fla[m(en)], patronus col(oniae).

A feliratok keltezhetősége szerint nem zárható ki, hogy legalább egy ideig párhuzamosan töltötték be a flameni hivatalt. Ezáltal feltételezni lehet, hogy Drobetában is két flamen volt hivatalban, akár Sarmizegetusában, vagy a pannonia inferiori Aquincumban.28 Egyikük két városban töltötte be a flameni hivatalt, Drobeta mellett a szomszédos Diernában [D

28 Ld. SZABÓ 2006 , III. 1 - A qu in cum .

1 9 6


53]. A jelenség a drobetai flamenek számát valóban legalább kettőre javasolja, hiszen a megfelelő és ugyanakkor zajló ünnepeken az ismertek egyike Diernában flaminálhatott. A két ismert drobetai flamen léte közvetett adatot képez a collegium pontificum működésére is.

° Sacerdos

Drobetán előkerült feliratról Iuppiter Dolichenusnak három sacerdosa ismert a Severus korból [D 90, 91, 92], Ok sacer(dotes) c(o)hortis pri(mae) Sag(ittariorum)-ként határozták meg magukat, így nem a városi papságba tartoznak, hanem a csapattestek sacerdosai közé. Nem zárható ki, hogy a város vallásos életében is szerephez jutottak, mint porolissumi hasonló papságot viselt kollégáik |D 26, 30, 31], de adat nincs erre.

1 9 7


N a p o c a 29

• Municipium Aelium NapocensiumA Szamos mellett Dacia Porolissensisben Hadrianus alapította Kr. u. 117-138 között a várost municipium Aelium Napocensium néven. Élén llvirek álltak. A város municipiumi periódusából, a Kr. u. 117-138 és Kr. u. 161-180 közötti rövid időből a következő papi tisztség és viselője ismert:

0 Flamen

Egy flamen ismert Napoca municipiumából. Nem állapítható meg, hogy a rövid municipiumi korszakban pontosan mikor kezdte viselni a hivatalt:

D 18 - fP(ublius) Aejlius ProbusKr. u. 117/138-161/180 között - flamen munifc(ipi)].

Nem zárható ki, hogy csak egyedül flaminált a municipiumban. Ez esetben a rövid municipiumi lét alatt az élethossziglani flameni hivatallal számolva ketten, legfeljebb hárman viselhették a tisztséget. Léte egyúttal a collegium pontificum működésére is utal.

• Colonia Aurelia NapocensiumA hadrianusi alapítású municipiumot valószínűleg Marcus Aurelius emelte colonia rangra, colonia Aurelia Napocensium néven. Élén továbbra is duumvirek álltak. A colonia korszakából, a Kr. u. 161/180 és 271 közötti időszakból a következő papi tisztségeket és viselőiket ismerjük a városból:

0 Augures

Napoca colonia két augurját ismerjük. Közülük az egyik [D 16] felirata valószínűleg a Kr. u. II. században került felállításra; másikuk lehetségesen már a Kr. u. II. század végén be

w Ld. D a ic o v ic iu 1977, 919 -949 ; A rd evan 1998, 61-65.

1 9 8


töltötte auguri helyét a coloniában, illetve a Kr. u. 111. század elejére is áthúzódhatott a hivatali ideje:

D i ó - P(ublius) Ael(ius) MaximianusKr. u. 161/180 és Kr. u. 193/197 között augujr] col(oniae).

D 10 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Fabjianus]A Kr. u. II. század utolsó harmadában, a 111. század elején - dec(urio), [?II]v(iral(is)P], pont i fex ) , augur col(oniae)ü). Közben decurio, augur col(oniae)(2), illetve Kr. u. 197 után de- c(urio) mun(icipi).

A két ismert augur feliratainak időrendje illetve pályafutásuk ideje részben fedheti egymást, azonban közvetlen adat illetve keltezési támpont nincs arra, hogy egyidejű auguratusuk megerősíthető legyen. Létüket, mint az auguri hivatal képviselőinek jelenlétét értékelhetjük alapvetően. Nem lehetett túl sok auguratusra alkalmas személy Napocában, miután a D 10 sarmizegetusai volt és ott is betöltötte az egyik auguri helyet. Ezáltal, még ha a városi törvény lehetőséget is adott arra, hogy egynél több augur legyen a coloniában, nem valószínű, hogy a gyakorlatban is többen voltak, a szaktudást és vagyont is igénylő papi hivatal viselői. Egy személy is képviselhette a papi collegiumot.

0 Flamines

Három flamenjét ismerjük Napoca coloniájának, a Kr. u. II. század utolsó harmadától - negyedétől, a Kr. u. III. század első harmadáig:

D 86 - [ j [ - - - ] [ - - - j

A Kr. u. II. század folyamán, Marcus Aurelius uralkodásától - fl(amen).

D 89 — [ ][ ][ ]A Kr. u. III. század első harmadában - djec(urio), patro[n(us) coll (égi) ? ------?], (flajmjencol(oniae)] f ?.

D 15 - P(ublius) Ael(ius) MaximusA Kr. u. III. század elejétől - a militis, IIvir ci(uin)|t](uennalis), fla[men col(oniae)O), Kr. u. 222 után - (sacerdos Arjae Aug(usti) n(ostri), [coronatus Dac(iarum) I]11, dec(urio) co!(o- niae)(2k

A felirataik illetve hivatali idejük által felölelt közel fél évszázad alatt, mindhárman visel

1 9 9


hettek teljes idejű flaminatust egymás hivatali idejének átfedése nélkül. A D 15 a saját pályafutásán belül is viszonylag későn vált flamenné, miután már a colonia quincjuennalisi hivatalát is betöltötte. A három flamen megállapítható időrendje, egyszerre egy hivatalban levő flamenre utal. Természetesen ennek megerősítésére közvetlen, vagv több közvetett adatra lenne szükség.

0 Pontifex

Napoca coloniájából egy pontifcxet ismerünk, aki hivatalát akár már a Kr. u. II. század végétől is viselhette, a Kr. u. III. századba áthúzódólag:

D 54 - C(aius) Iul(ius) Con[s]tansA Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III század elején - pont(i)f(ex).

Mivel ő az egyetlen ismert coloniabeli pontifex Napocából ezért a helyi pontifexi collegium papjainak egy idejű létszámát nem lehet megbecsülni. A pontifex mellett a flamen is a col- legiumba tartozott.

A megvizsgált források időrendje szerint nem állítható biztosan, de feltételezhető, hogy Napoca coloniájában mindegyik papi hivatal képviselőjéből egyszerre csak egy volt hivatalban. Nem ismerjük a városi törvényt, azonban elméletileg lehetőséget adhatott arra, hogy a papi collegiumok tagsága több főből álljon, főleg mivel egy coloniáról van szó. A fennmaradt forrásanyag az egy főben való szabályozás lehetőségét támogatná, de valószínűleg inkább a gyakorlatot képviseli, azaz a papságra alkalmas személyek számának alacsony voltát.

2 0 0

T E L F. P Ü L É S E K P A P S A G A

P o r o l i s s u m 30

• Municipium Septimium PorolissensiumPorolissum municipiumát civil előzményekre is építve Septimius Severus alapította a Kr. u.III. században, Kr. u. 211-től dokumentáltan. A város Dacia egyik, illetve Dacia Porolis- sensis legösszetettebb hadászati - határvédelmi központja közelében létesült, a tartomány északi határvonala mellett. Élén IIIIvirek álltak. A következő papi tisztségek és viselőik ismertek a településről:

0 Augures

Porolissum municipiumának három augurját ismerjük, akik hivatalukat a város Kr. u. 211- es alapításától számolva folyamatosan töltötték be a század első felében. Az a tény, hogy a három augurból kettő még pontifex is volt, a papságra alkalmas személyek számának korlátozottságát mutatja a településen. A kettős papságok alapján Porolissum esetében joggal feltételezhető, hogy a papi hivatalokból egyszerre csak egv volt, ráadásul két collegiumnak két esetben ugyanaz a személy látta el a képviseletét. Auguri hivatalukat egymás után láthatták el a következő sorrendben:

D 23 - Ael(ius) VitalianusA Kr. u. 210-es évektől - augur, [pojntif(ex), c](uin)q(uennalis).

D 43 - M(arcus) Co[cce]ius AlexanderA Kr. u. III. század első harmadában - vet(eranus) ex Y(centurione), augur m(unicipi).

D 44 - Cocceius UmbriajnjusA Kr. u. III. század első felében - decurio, augur, pontifex civitatis (municipi).

A név ritkasága folytán rokonságot lehet feltételezni a D 43 és 44 között, akik egymás után töltötték be a település auguri hivatalát. Nem állapítható meg, hogy az elméletileg Kr. u.

» Vö. GUDI-A 1986; PAKI 1988 (AMP), 215-226; ARDEVAN' 1998, 65-67.

201


271-ig tartó városi léten belül, gyakorlatilag időben meddig tartott a szervezett és normálisnak tartható városi lét Porolissumban. Valószínűnek látszik azonban, hogy az egykor ott hivatalban volt augurok nagyobb részét ismerjük.

0 h'lamcn

Porolissumból a flameni hivatal egy képviselőjét ismerjük, aki a Kr. u. III. század első felében, leghamarább Kr. u. 211-től tölthette be a tisztségét, azonban valószínűleg nem ő volt az első flamene a városnak:

D 13 - P(ublius) Ael(ius) Malachu(s)- q(uin)q(uennalis), flamen mun(icipi), sacerdos dei n(umeri) P(almyrenorum).

Mivel egyedüli ismert flamene a municipiumnak a flaminatus helyi szervezeti rendjére vonatkozóan a forrás nem ad részletesebb felvilágosítást. Valószínű, hogy egyedül volt hivatalban az adott korszakban, ahogy az augurok és a pontifexek esetében is ki lehet mutatni. A feliratán a tisztségfelsorolás időrendet követ, így quinquennalisként vagy utána válhatott flamenné, elődje halálát követően. Időben ezáltal ő legfeljebb a város, második flamene lehetett. Azon ritka daciai flamenek közé tartozik, aki egy sacerdotiumot is viselt a flaminatus mellett. Sacerdotiuma azonban nem a városhoz, hanem egy Porolissumban állomásozó etnikai alapon szervezett numerushoz volt rendelve. Cognomenje alapján ő is palmyrai volt, akár a numerus katonái, így hazai valószínűleg névkimondás és leírás tilalma alá eső nevű is-tenének kultuszát ápolta szakszerűen a numerusnál.

0 Pontifices

Három pontifexet ismerünk Porolissumból, akik az alább feltüntetett sorrendben tölthet- ték be egymást követően a papi hivatalt:

D 23 - Ael(ius) VitalianusA Kr. u. 210-es évektől - augur, [po]ntif(ex), q(uin)q(uennalis).

D 84 - (- - -j |- - -] [- - -]A Kr. u. III. század második negyedében - pont(ifex) m(unicipi).

D 44 - Cocceius Umbria[n]usA Kr. u. III. század első felében decurio, augur, pontifex civitatis (= municipi).

2 0 2


Ahogy a porolissumi augurok esetében már szó esett róla, a három pontifexből kettő a városi auguri hivatalt is betöltötte együtt a pontificatusszal. A jelenség hátterében egyrészt az állhat, hogy egy személyben rögzítették az illető papi hivatal adott időben való betöltőinek létszámát, másrészt a kisváros katonatársadalmának összetétele sem bővelkedhetett a papságra alkalmas személyekben.

D A porolissumi államvallási papság ismert tagjai a Kr. u. III. század első felében:

collegium augurum collegium pontificum

augur pontifex flamen

D 23

Ael. Vitalianus p

D 43 D 84 D 13

M. Co[cce]ius Alexander f- - -1 [- - -1 i' - -] P. Ael. Malachu(s)

D 44 p

Cocceius Umbria[n]us

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a municipiumban az auguri, pontifexi és flameni hivatalok egyszemélyesek voltak. Az egymással összeférő pontifexi és auguri hivatalokat két alkalommal ugyanaz a személy töltötte be, aminek a városon belül társadalmi okai lehettek. A D 43 és a D 84 valószínűleg egy időben voltak papok, a másik két példa [D 23, 44] alapján nem lenne meglepő ha kiderülne, hogy ugyanarra a személyre vonatkozik a két forrás szövege.

2 0 3


0 Sacerdotes

■ Sacerdotes Iovis Optimi Maximi DolicheniÖt sacerdost ismerünk Porolissum városából, akik közül hárman egy időben tevékenykedtek. Hárman feltüntették, hogy Iuppiter Dolichenus sacerdosai voltak [D 26, 30, 311, egyikük egy helyi dolichenum felújíttatásában vett részt, ami a dedikációval együtt kétségtelenné teszi, hogy ő is Iuppiter Dolichenus sacerdosa volt. Az ötödik ismert porolissumi sacerdos Dea Suriának állíttatta az oltárát, ami önmagában nem bizonyítja, hogy Iuppiter Dolichenus sacerdosa volt, de nem is zárja ki. Dea Suria neki is hazai istene lehetett. Dolichcniánus környezetben gyakran előfordul Dea Suria neve, ezért ő is Iuppiter Dolichenus sacerdosának tartható. Tisztségüket a következő időszakokban illetve időpontokban viselték:

D 32 - Aur(elius) GaianusKr. u. 212 után - dec(urio) m(unicipi), sace(r)do[s].

D 37 - AupOiÁioi;) l a p e tv o q ©etocpiÁou lupoq Kr. u. 222-235 között - lepeug, uvegjtopog triq A a ia a q .

A Kr. u. III. sz. második negyedében:

D 26 D 30 D 31

M(arcus) Ant(onius) Aure(lius) Fla(v)us M (arcus) Aur(elius)Maximufs] Fla(v)us

- vet(eranus), Kr. u. 212 után - s a c e r dos) I. [0 . ] M. D. - dei,

Kr. u. 238-244 között - de- Kr. u. 238-244 között - dec(u- Kr. u. 238-244 között sac(urio) ojrnatjus o rn am en rio) m(unicipi), vegesi[m]a[r(i- cerdos coh(ortis), 11IIvirtis) 1111vir(alibus) m u n ic i us)], sacerdos dei, sacerdos co m(unicipi).pi), sacerdos dei, sacerdos hort is ) .coh (ortis).

Porolissumban Iuppiter Dolichenus sacerdosai a városi lét kezdetétől fogva jelen voltak a Kr. u. III. század közepéig. Az I. Dolichenum helye nem ismert, a II. Dolichenum viszont

2 0 4

T E L E P Ü L É S Ü K P A P S Á G A

a városfalakon belül épült,31 ami a papok városi magistraturáival együtt mutatja, hogy hivatalos municipiumi sacerdosokként képviselték Porolissumban a dolichei eredetű, luppiter Optimus Maximusként interpretált istenség kultuszát.

■ Sacerdotes cohortisluppiter Dolichenus három egyidőben tevékenykedő porolissumi papja és a város magis- tratusai ellátták az egyik helyben állomásozó cohors (valószínűleg a feliraton szereplő cohors III Campestris) papi feladatait is.

D 26 D 30 D 31

M(arcus) Ant(onius) Aure(lius) Fla(v)us M(arcus) Aur(elius)Maximufs] Fla(v)us

- vet(eranus),Kr. u. 212 után - s(acerdos) I

Kr. u. 238-244 között - de Kr. u. 238-244 között - de [O.] M. D. illetve dei,co r io ) o[rnat]us o rn am en ce d o ) m(unicipi), vegesi[m]a- Kr. u. 238-244 között sacertis) IlIIvir(alibus) m u n ic i [r(ius)], sacerdos dei, sacer dos coh(ortis), IUIvir m(uni-pi), sacerdos dei, sacerdos dos coh(ortis). cipi).coh(ortis).

Nem derül ki, hogy melyik istenség sacerdosai voltak a cohors mellett, de nagy valószínűséggel csak luppiter Dolichenusról lehet szó. A Maximinus Thrax trónra lépése alkalmával történt Rajna és Duna vidéki általános dolichenum-pusztításokat32 maga a városi Dolichenum valószínűleg nem élte túl, és ezért építettek újat III. Gordianus (Kr. u. 238- 244) alatt [vö. P 26, 30, 31]. Sacerdosként egy etnikai alapon szervezett csapattest hazai istenüket tisztelő katonái között a vészterhes időkben is helyük lehetett. A cohorsbeli sacerdotiumuk kezdő időpontját ezáltal nyilván nem a feliraton feltüntetett hely szerint kell érteni. Azért került a szöveg végére, mert előtte a városi hivatalokat sorolták.

■ Sacerdos dei n(umeri)A D 13 amellett, hogy a város flamene volt, az egyik Porolissumban állomásozó etnikai alapon szervezett csapattest sacerdotiumát is ellátta a Kr. u. III. század első felében, valószí

■" Vö. G u d p - A - T a m b a 2001.

v Vö. T óth 1. 1976, 69-88 .

2 0 5


nűleg Kr. u. 211 -et követően. Cognomenje szerint ő is palmyrai lehetett, mint a numerus Palmyrenorum Porolissensium katonái, ezáltal gyakorlatilag a hazai istenség tábori kultuszát látta el. Az istenség kiléte nem állapítható meg, azonosítása nem lehetséges a Daciából ismert palmyrai istenségek egyikével sem. Neve valószínűleg titkos volt, illetve ki- mondási és leírási tilalom alá esett. A flamenek ugyanazon a településen általában párhuzamosan nem viseltek más papságot. Malachu(s) papsága sem a városhoz értendő, hanem amint írta a feliraton is, a csapattesthez. Ezáltal a két papi tisztség jog szerint egymástól elkülönül, azonban a pap városi tisztségei a hadsereg és a civil település szoros kapcsolatáról árulkodnak. A numerus istenének szolgálatát ellátó pap léte az etnikai alapon szervezett numerusnak a hagyományos táborvallástól eltérő illetve azzal párhuzamosan élő saját vallási életéről. Sarmizegetusa mellett a D 9 hasonló szerepet tölthetett be a numerus Palmyrenorum Orientalium mellett.Megállapítható, hogy a városi lét időtartamát és a források által felölelt korszakot tekintve Porolissumból viszonylag jól ismerjük a szervezett vallási élet képviselőit, illetve az ott állomásozó csapattestek intézményes vallásos élete is több adattal rendelkezik.

2 0 6

T K I . R P Ü L K S F . K P A P S Á G A

PO T A IS S A 33

Legiotábor és civil település volt Dacia Superior északi részén, Napocától délkeletre az Aranyos völgyében. A legio tábora Marcus Aurelius (Kr. u. 161-180) uralkodásának második fele alatt épült, miután a legio V Macedonicát a daciai hadrendbe állították. A le- giotáborhoz canabae is tartozott, amely később városi rangra emelkedett.

• Canabae legionis34 V MacedonicaeEgyetlen papot sem ismerünk a legio V Macedonica canabaejából.

• Municipium Septimium PotaissensiumA potaissai legio V Macedonica canabacját Septimius Severus emelte municipiumi rangra Kr. u. 197 körül. A municipium legfeljebb egy bő évtizedig állt fenn, azt követően colonia rangjára emelte szintén Septimius Severus Kr. u. 211-el bezárólag. Élén duumvirek álltak. A municipiumi korszakból egyetlen papot ismerünk a településről:

0 Flamen

Egyetlen fiament ismerünk Potaissa municipiumából, fennállásának szűk másfél évtizedéből, a Kr. u. 197 és 211 közötti időből:

D 73 - Val(erius) Celsus - flamen municipii.

Alig valamivel több, mint egy évtizedig tölthette be a municipium flameni hivatalát. A rövid idő valószínűsíti, hogy Potaissából a teljes municipiumi létidőt illetően ismerjük a flameni hivatal képviselőjét. Nem zárható ki, hogy a coloniában is pályázott később a flaminatusra, azonban tény, hogy a municipium megszűntével megszűnt a municipiumi flamina- tusának jogforrása is. Ha nem választották a coloniában is flamenné, amire adat egyelőre

33 Ld. BArhui.F.SCU 1994; A rd i-VAN 1998, 55-61 .

u Ö sszefo g la ló an a te lep ü lés je llegéh ez vö. BÉ RA RD 1992, 75-105.

2 0 7


nincs, úgy a colonia alapítását követően ő egy flaminiciusszá, azaz kiérdemesült flamenné vált. Közel hasonló esetre a pannonia inferiori Aquincumból is van példa.35 Nem tüntette fel, hogy az ordo decurionum tagja lett volna, így csak római polgárjoga azonosítható. Mellette valószínűleg legalább egy augur és egy pontifex is résztvett a város vallásos életének irányításában.

• Colonia Septimia PotaissensiumA ius Itaiicummal is rendelkező colonia Septimia Potaissensium Kr. u. 211-től létezett a tartomány feladásáig, illetve a város kiürítéséig, amely korábban is bekövetkezhetett. A nagyjából fél évszázados korszakból a következő papok ismertek a városból:

0 SacerdotesKr. u. 212 után a colonia papságából összesen két sacerdos ismert, akiknek sacerdotiuma nem határozható meg egyértelműen:

D 33

Aur(elius) Gai(u)s

- sacer(dos).

D 34

Aur(elius) Ingenu(u)s

- sacer(dos).

Tekintettel az általuk állított felirat különös dedikációjára: I. O. M., H(e)rquli Invicto, Libero ) Paft(ri)], amellyel így együttesen nem illeszthető össze a sacerdotiumuk, feltételezhető, hogy mindketten cgy-egy sacerdos coloniae voltak, akik egyidőben látták el feladatukat és valószínűleg testvérek is voltak. A dedikáció a Severus-kor elejének császári magán val lásosságára utal.36Adatok híján is tudható, hogy augurok, pontifexek és flamenek is tevékenykedtek a településen. Csak velük együtt teljesedhetett ki a városi közigazgatás és válhatott a város a római jog alapján szervezett, formaszerinti coloniává.

35 l.d . A É 2003 , 1446 c s A É 1972, 363 é s v ö . hozzájuk SZABÓ 2006 , P 48.

36 V ö . Bá RBUI.ESCU 1984, 144-145.

2 0 8

T E I . E P Ü L É S E K P A P S Á G A

S a r m i z e g e t u s a 37

• Colonia Ulpia Traiana Dacica Augusta Sarmizegetusa MetropolisDacia első városa, amelyet Traianus alapított dedukcióval Kr. u. 106-108 között. A várost a Papiria tribusba sorolta. A tartomány eszmei fővárosa volt, a procuratorok és a tartomány- gyűlés székhelye. Elén Ilv irek álltak. Fennállásának jó másfél évszázadából a következő papi tisztségek és viselőik ismertek a városból:

0 Augures

H á r o m a u g u r t i s m e r ü n k S a r m i z e g e t u s á b ó l a v á r o s t ö r t é n e t é n e k t ö b b , m i n t m á s f é l é v s z á

z a d á b ó l . G y a k o r l a t i l a g m i n d h á r m a n a S e v e r u s - k o r b a n v o l t a k a u g u r o k . N e m á l l a p í t h a t ó

m e g , h o g y e g y e n k é n t v a g y e g y s z e r r e , a b e m u t a t o t t l e x U r s o n e n s i s [ ld . A D D E N D U M 1.] 6 6 -

6 7 . p a r a g r a f u s a i t p á r h u z a m n a k v é v e e l m é l e t i l e g e g y s z e r r e h á r m a n is l e h e t t e k a u g u r o k e g y

c o l o n i á b a n .

D 10 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius)Fabfianus]A Kr. u. II. század utolsó harmadában, a Kr. u. III. század elején - dec(urio), [PII]- v[iral(is)?], pont(ifex), augur col(oniae)O).Közben decurio, augur col(oniae)(2), illetve Kr. u. 197 után dec(urio) mun(icipi).

D 55 - C(aius) Iul(ius) Diocletianus A Kr. u. II. század végétől - ecj(uo) p(ublico), dec(urio), augur col(oniae)O), dcc(urio), patronus causarum col(oniae)(2).

37 V ö . D a i c o v i c i u 1 9 7 4 , c o l . 6 1 0 - 6 5 5 ; D a i c o v i c i u - P i s o 1 9 7 5 , 1 5 9 - 1 6 4 ; D a i c o v i c i u - A u c u 1 9 8 4 ; P a k i 1 9 8 8

( S C 1 V A ) , 3 5 5 - 3 6 8 ; PAKI 1 9 9 0 , 1 4 9 - 1 6 . 3 ; A l . I CU - PAK I 1 9 9 5 ; ÉTIP.NNF. - P lS O - D lA C O N F .SC t: 1 9 9 0 , 2 7 . 3 - 2 9 6 ; P i s o

1 9 9 3 , 3 2 5 - 3 3 7 ; P i s o 1 9 9 8 , 1 . 3 4 - 1 3 5 ; P i s o 2 0 0 1 ( T R ) , 1 7 - 3 7 ; v ö . m e g A r d p . v a n - G á z d a c 2 0 0 4 , 7 - 1 3 .

2 0 9


D 20 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius)P(apiria tribu) Strenuus Kr. u. 180 után - equo p(ublico), augur col(oniae)(2), dec(urio) col(oniae)(3), patron a s ) collegior(um) fabr(um) cen tonar iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), Ilviralis, augur coI(oniae)O), Kr. u. 212 után - sacerdos) Arae Aug(usti).

Gyakorlatilag a rendelkezésre álló forrásanyag nem ad lehetőséget ennek eldöntésére, mégis a sarmizegetusai ismert augurok feliratainak egymás melletti időrendje arra utal, hogy legalább két augur volt egyszerre hivatalban a városban, az azonos elbírálás alá eső ponti- fexekhez hasonlóan.

0 Flamines

Tizenhárom fiament ismerünk személyében Sarmizegetusáról a Kr. u. II. század első harmadától a Kr. u. III. század első felével bezárólag. Gyakorlatilag egyféle papságból a legnagyobb számú csoportot képviselik. A tárgyalt korszakot tekintve mindegyikükre jut legalább tíz év hivatali idő. Szemben a szakképzettséget is igénylő papságokra - auguratus, pontificatus - vonatkozó forrásokkal, a flamenekre vonatkozó forrásokból jóval több van. A flaminatus viselete az egyéni fizikai és társadalmi valamint vagyoni állapoton kívül úgy látszik nem ütközött egyéb feltételbe, így jóval többen betölthették a hivatalt. A városi törvény lehetőséget adhatott egynél több fiamén létére a coloniában. Ketten, de akár hárman is lehettek. Mivel a flaminatus a császárkultuszhoz kötődött így a reprezentációja is nagyobb volt. A flamenek a többi papnál tevékenyebbnek mutatkoznak a maguk érdemeit is hirdető kőfeliratok állíttatásában. A feliratok keltezése csak tágabb időhatárok között lehetséges, így sok átfedés van az egyes személyek pályafutását tekintve - ami az egyidejű hivatalviselés mutatja pontosan. A sarmizegetusai amfiteátrumnak előkerült egy flamen feliratú kőpadja,38 amely egyetlen flamenre vonatkozik, leghamarább Kr. u. 158-tól, a kőamfiteátrum építésétől fogva.39 Azonban, aki magistraturát is betöltött, annak magistratusi helye is volt az amfiteátrumban, vagy ha nem más, úgy az ordo decurionum vagy az ordo equester padsorában foglalt helyet. Kétségtelen csak az, hogy legalább egy ülőhelyet rend

i « L d . C I L I I I , 7 9 9 1 ; E E II, n . 4 4 0 ; I D R I I I / 2 , 3 5 .

J’ V ö . A t l C U 1 9 9 7 , 1 0 1 , 2 6 2 - 2 6 3 n r . V i l i .

2 1 0


szeresítettek egy fiamén részére a sarmizegetusai amfiteátrumban, ami szükséges is volt lévén legalább három olyan ismert flamen, aki nem viselt magistraturát az ismert feliratának állításáig - esetleg decuriók lehettek - , tehát csak azon a kiemelt flameni pádon foglalhatott helyet (D 14, 50, 71], ha nem a decuriók padsorába ült. Másrészről pl. a D 75 pályafutása úgy alakult, hogy korán flamenné vált két coloniában, amelyek közül az egyiktől, az apulumitól visszavonult, de a sarmizegetusait megtartotta. Ellenben már flamenként kezdte el a lovagi katonai pályafutást. Ezáltal hosszabb ideig - több évig nem tartózkodott a városban. A flameni kötelességeket például az éves rendszerességgel megült ünnepeken való áldozatbemutatást távollétében nem láthatta el. A tény közvetetten arra utal, hogy mellette még legalább egy fiamennek kellett lennie a városban, aki ellátta a flaminatus teendőit.Megállapítható, hogy legalább két flamennel számolhatunk egy időben Sarmizegetusában a Kr. u. II-III. századok folyamán. A jelenség azt a megállapítást is lehetővé teszi, hogy a feliratok által felölelt szűk másfélszáz év alatt egy-egy sarmizegetusai flamen részére átlag több mint húsz esztendős hivatali idő jutott az élethossziglani flaminatusból, ami nem is olyan kevés, ha, amint láthatjuk némelyikük pályafutása alapján, egészen fiatal korban flamenné válhattak. A feliratok keltezhetősége nem ad lehetőséget annak pontos megállapíthatóságára, hogy ki mikor és kivel együtt volt flamen adott periódusban. A flamenek az alább következő időbeli sorrendben látták el a hivatalukat Sarmizegetusában - az egymáshoz közel eső illetve egymást fedő kcltezési idejű források szövegeiben szereplő papok, lehetségesen egy időben is hivatalban állhatták, a papság élethossziglani jellegét is tekintve:

D 52 - Q(uintus) Ianuarius Q(uinti) f(ilius)Collina (tribu) Rufus Tavius A Kr. u. II. század első harmadától - flamen, q(uin)q(uennalis) prim(us) pro im p e ratore).

D 38 - Q(uintus) Aurelius Q(uinti) f(ilius)Pap(iria tribu) TertiusKr. u. 142 előtt - dec(urio) col(oniae), Kr. u.142-től flamen col(oniae).

D 14 - T(itus) Ael(ius) MariusKr. u. 138-180 között - fl(amen) col(oniac),conduc(tor) pas(cui) et salina(rum).

D 70 - M(arcus) Proc(ilius) M(arci) fil(ius)

2 1 1


Pap(iria tribu) NicetaA Kr. u. II. század közepét követően - Ilvir, flamen col(oniae), sacerd(os) Laurentium La- vinat(ium).

D 50 - L(ucius) Fl(avius) Valens A Kr. u. II. század közepe után - flamen, patr(onus) coll(egi) fabr(um).

D 74 - Sex(tus) Val(erius) Sex(ti) fi [1 (ius) Pap(iria tribu)] FrontoA Kr. u. II. század második felében - d[ec(u- rio), aefd(ilis)], flamen, pfraef(ectus)] collegi [fab(rum).

D 87 - |- - -] |- - -1 [- - -]Valószínűleg a Kr. u. 140-es évektől - de- c(urio) col(oniae), praef(ectus) coh(ortis), trib(unus) leg(ionis), decurialis tribunicius [- - -?], aedilic(ius) col(oniae), Kr. u. 161-169 között, Kr. u. 163-ban vagy Kr. u. 168-ban? praef(ectus) q(uin)q(uennalis), majd flamen col(oniae), (----- ?).

D 93 - [----- ] ] - - - ] [ - - - ]A Kr. u. II. század harmadik harmadában, feltehetően a Severus kor előtt - [dec(urio)? c]ol(oniae), [flajmen (col(oniae)], q(uin)q(u- ennalis) [col(oniae)] (- - -?), fpraef(ectus) c]o[1]l(egii) fa [b ]ru [m ].

D 71 - C(aius) Spedius Hermias A Kr. u. II. század harmadik harmadától - flamen col(oniae).

D 75 - T(itus) Varen(ius) T(iti) fii (ius) Pap i r i a tribu) PudensA Kr. u. II. század utolsó évtizedétől - [de

21 2

T F . L E P l ’ L R S K K P A P S Á G A

c(urio)] colo[n(iae)0)], fl(amen) colonia- rumí'. 2)j eq(uo) p(ublico), praef(ectus) cohort is ) , eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colo[n(iae)(*)] (az egyik flaminatustól visszavonult = flaminicius coloniae^2)), talán már a Kr. u. III. század elején q(uin)q(uennalis) col(oniae)C), lehetségesen már az előző cursus közben dec(urio) jmulnic^pi) !1), patrofnus m]unic(ipi)<2), patrojnus] (colle]gior(um), patrojnus] [caujsarum.

D 76 - T(itus) Varen(ius) T(iti) f(ilius) Pap i r i a tribu) Sabinianus A Kr. u. III. század elejétől - dec(urio) co- l(oniae)d), eq(ues) R(omanus), omnib(us) milit(is) perfunc(tus), v(ir) e(gregius), de- c(urio) col(oniae)(2), flam(en) col(oniae)d), flam(en) Laurentinus.

D 82 - [- - -1 [- - -1 Pap(iria tribu) f- - -]o ?A Kr. u. III. század első felében - |- - -], [ejques [Rom(anus], [flamjen, ]IIvi]ral(is) co- l(oniae).

D 8 8 - [— ] [ - - - ] [ - - - 1

A Kr. u. II.-III. századok - fde]c(urio), flamjen] , [----- ?.

Néhány kivételtől eltekintve, akik úgy látszik módosabb polgárok voltak, a flameni tisztséget Sarmizegetusában a város vezető rétegének tagjai töltötték be.

0 Pontifices

Négy pontifexet ismerünk Sarmizegetusából a város történetének több mint másfél évszázadából, vagyis kisebb hányadukat. Pontosan egyikük hivatali idejét sem lehet keltezni:

2 1 3


D 56 - M(arcus) Iul(ius) Pap(iria tribu) Ius- tusValószínűleg a Kr. u. II. század folyamán - dec(urio), pontif(ex) col(oniae).

D 45 - (Marcus) Cominius Celerinus A Kr. u. II. század harmadik negyedében - pontif(ex) col(oniae), eq(ues) R(omanus), tribunus) leg(ionis).

D 25 - L(ucius) Ant(onius) Rufus A Kr. u. II. század végén - dec(urio) c o lo niae), e[q(uo) p(ublico)], p[o]ntif(ex) c o lo niae), [Pfisci a]dvoc[?atus], f ?].

D 46 - M(arcus) Cominius M(arci) f(ilius) Pap i r i a tribu) QuintusA Kr. u. II. század utolsó évtizedében - eq(uo) p(ublico), pontif(ex), q(uin)q(uennalis), Kr. u. 212-217 között - praef(ectus) q(uin)q(uenna- Iis) pro imp(eratore) a két quinquennalisi hivatalra utalóan: bis q(uin)q(uennalis) c o lo niae), patr(onus) coll(egi) fab(rum), eq(ues) R o manus), kb. Kr. u. 222 előtt, de legkésőbb Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásának elején - sacerdos Arae Aug(usti).

A D 25 és 46 feliratai keltezésének azonos időszaka arra utal, hogy egy ideig legalább de egyszerre töltötték be a város pontifexi hivatalait. Erre vonatkozóan a lex Ursonensis analógiának vehető paragrafusai is lehetőséget mutatnak [ld. A D D E N D U M 1.]. Általuk megállapítható, hogy Sarmizegetusában az augurokhoz hasonlóan egyszerre többen is betölthettek egv-egy pontifexi helyet. A feliratok kis száma szemben például a flamenek számával arra utal, hogy túl sokan nem lehettek, így olyan időszakokkal is lehet számolni, amikor nem töltöttek be minden rendelkezésre álló pontifexi helyet, nyilván alkalmasság hiányában. Mással nem magyarázható, a pontifexeknek járó kiváltságok figyelembevételével. Együtt a flamenekkel, azonban az egyik legnépesebb ismert pontifexi collegium a tartományból.

2 1 4


0 Sacerdotes

■ Sacerdotes I. O. M. Doiicheniluppiter Dolichenusnak egyszerre hat papja tűnt fel a városban és Severus Alexander korában, Kr. u. 222 és 235 között szentélyt építtettek a pomeriumon belül, a város délnyugati sarkában.4" A saccrdosok syriai és palmyrai személyek voltak:

Kr. u. 222-235 között (totius provinciae sacerdotes?):

D 4 9 - D 61 - D 6 4 - D 65 - D 77 -

Fl(avius?) Lufcianus?] Maximus bar [Ma]ximus [-----|i ÁbráéMjarianus?] [ - - -1 S[emon?] Gora nál s?)

- fsacejrdos - (sace]rdos - [sacejrdos - fsace]rdos - [sace]rdos

D 79 -

Marinufs

[sacejrdos

Hat sacerdos együttes fellépése valamivel nagyobb számot jelent, mint amilyen általában luppiter Dolichenus papjaitól tapasztalható. Többnyire 2-4 fő között szerepelnek egyszerre egy-egy feliraton.41 A nagy és együttes sacerdosi létszám nem csak azt mutatja, hogy különleges alkalomból gyűlhettek össze a tartomány fővárosában szentélyt építeni, hanem esetlegesen az egész tartomány dolicheniánus papságát képviselhették a fontos fővárosi építkezésnél. Egy pannonia inferiori, táci lelőhelyű oltárt a tartomány összes papja állíttatott luppiter Optimus Maximus Dolichenusnak,42 a jelenség Daciában is feltűnhet. Figyelemreméltó az is, hogy csak ők képviselik források szintjén egy különleges alkalommal a sacerdosi hivatalt Sarmizegetusában a D 9-el együtt.

* Sacerdos PalmyrenorumSarmizegetusától nem túl messze állomásozott a numerus Palmyrenorum Orientalium, a mai Voislova helyiség területén.43 Valószínűleg a csapattest illetve a katonák hozzátartozói részére rendszeresítettek egy sacerdosi hivatalt akárcsak Porolissumban [D 13], amelynek egy képviselőjét ismerjük:

40 V ö . Á . SZ A B Ó 2 0 0 4 ( H P S ) , 1 3 9 - 1 6 2 .

41 V ö . T ó t h I. 1 9 7 6 , 1 5 - 1 8 ; C C I D 6 0 , 6 1 , < 6 4 > , 6 5 , 7 7 , 8 7 , 1 1 2 , 1 1 5 , 1 2 4 , 1 4 8 , 2 2 1 , 2 2 9 , 2 3 1 , 2 0 7 , 3 7 1 , 3 7 3 , 3 8 5 ,

4 0 8 , 4 0 9 , 4 1 4 ; Á . SZ A B Ó 2 0 0 4 ( H P S ) , 1 4 4 - 1 4 6 .

42 L d . C I L 111, 3 3 4 3 = A É 1 9 4 4 : 8 6 b = M c r i . A T 7 2 - 7 3 = R1L ' 1 5 2 8 ; ld . e h h e z TÓ T H 1. 1 9 7 6 , 4 0 - 6 8 = F i t z 1 9 9 2 -

1 9 9 5 , 4 2 4 = S z a b ó 2 0 0 6 , P 9 1 .

41 L d . m é g I D R I 1 I / 2 , 3 4 8 , 3 6 6 , 3 6 7 , 4 1 6 ; v ö . C o S T A R 1 9 7 9 , 6 6 3 - 6 6 5 ; P lS O 1 9 8 7 - 1 9 8 8 , 1 6 3 - 1 6 4 .

2 1 5


I) 9 - P(ublius) [Ael(ius) ArtjemidorusA Kr. u. III. században - adve[n]tor templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre]nis, defc(urio) col(oniae)?].

A szentély az ismert pap odaérkezte előtt már állt. Valószínűleg az előző pap eltávozta, halála után vált a közösség és a templom papjává. A római feliratos gyakorlatban egyedülállóan, jövevényként határozta meg magát a közösségben és a templomban. Az adventor kifejezés tisztségnévként nem értelmezhető. Papsága nem függött össze az etnikumával, hiszen Macedóniából érkezett és nem Palmyrából, azaz elsősorban alkalmassága dönthetett a megbízatásáról.

2 1 6

T K I . F . P Ü I . F . S F . K P A P S A G A

T i b i s c u m 44

• Municipium Septimium TibiscensiumVárosi rangra valószínűleg Septimius Severus (Kr. u. 193-211) emelte a Kr. u. III. század első évtizedében, legkésőbb 211-ben. A város társadalmában jelentős részt alkottak a palmyraiak, azaz a numerus Palmyrenorum Tibiscensium leszerelt katonái és családtagjaik. Valószínűleg quattuorvirek álltak az élén, mint a Septimius Severus alapította municipiumok nagyobb részében. A város nagyjából fél évszázados értékelhető történetéből a következő papi tisztségek és viselőik ismertek:

0 Flamen

A municipium egy flamenjét ismerjük, aki a Kr. u. III. század első felében töltötte be papi hivatalát:

D 60 - Iulius Valentinjusj- [f|lamen m(unicipi).

Lényegi következtetések nem vonhatók le egy személy létéből, így ő pusztán a hivatalra képez adatot a városban. Nem zárható ki, hogy akár Porolissumban municipiumában, Ti- biscumban is csak egy fiamén állt egyszerre hivatalban, aki a pontifexel együtt [D 12] a collegium pontificumot képviselte.

0 Pontifex

Egy pontifexét ismerjük a municipiumnak, aki a Kr. u. III. század első felében töltötte be a hivatalát:

D 12 - Ael(ius) Habibis- [pon]tif(ex).

44 Vö. A r d f .v a n 1998, 39-42 , 7 3 - 7 4 ,1 3 5 .

2 1 7


Mivel az intézmény egyedüli ismert képviselője a városból, léte alapján általánosabb következtetés nem vonható le a városi pontifexi hivatalra vonatkozóan. Ketten a flameni hivatal betöltőjével alkották Tibiscum collegium pontificumát. Talán az egyedüli orientális származású ismert pontifex a tartományból, ami a város társadalmi összetételével magyarázható. Mint viszonylag régi polgárjoggal rendelkező család gyermeke helyi notabilitásként természetesen lehetett pontifex.

2 1 8

T E I , E P 0 L É S E K P A P S A G A

VÁ RO SOK AD AT N É L K Ü L

• Romula - municipium Aelium, colonia Septimia45Dacia Inferior - Malvensis városa volt, amely az Olt jobb partján feküdt, Dacia déli részén. A településről nem ismert egyetlen pap sem. Bizonyosan jelen voltak a városi közéletben az államvallás papjai azaz a pontifexek, augurok és flamenek. Egyes sacerdosok feltűnése is várható, a régészeti feltárások nyomán előkerülő feliratos forrásokon.

• Malva - colonia?46A Marcus Aurelius alatti tartományi átszervezést követően a korábbi Dacia Inferior a Dacia Malvensis nevet kapta. Egy diploma adata és a tartományrész nevének alapján sokáig úgy vélte a tudományos közvélemény, hogy léteznie kellett egy colonia Malvának. A település nincs azonosítva régészetileg, és talán nem is volt város. Felvetődött, hogy esetleg azonos lenne Romulával. Sem magistratus, sem pap nem ismert Malvából.

45 Vö. A r d e v a n 1998, 29-33, 7Ü-71, 132; egyes tisz tség vise lő k ism ertek ld . p l. AÉ 1957: 334 - R c jca (R om ula?):

D(is) M(anibus) \ \ Aelfio) lul(io) luliano dec(urioni) quaesloric(io) | aedilic(io) colfoniae) Romul(ae) Valéria Ce\ mellina marito b(ene) m(erenli) p(osuit) \ coniugi pro meritis quondam karissimo coniunx | hanc lu/iano domum flendo fabricari perennem | frigida qua membra possint requiescere morti | quattuor hic denos vixit sine culpa p er annos | et sua perfunctus vidit cum gloria honores | ecce Cerne/lina pietate ducta marito | struxi dolens digno sedem cum Uberis una \ inter pampinea virgulta et gramina laeta \ umbra super rami virides ubi densa ministrat \ qui legis hos versus opta leve terra viator,; AE 1 972: 483: /Dajrdanic(a)e | [• - f i e s dec(urio) col(oniae) et (A)el(ius) | [• - -]I. ex voto posuerunt, stb.

44 Vö. A r d e v a n 1 9 9 8 , 9 8 .

2 1 9


CSAPATTF.STEK PAPJAI

• luppiter Dolichenus sacerdosaiTöbb papi személy jelezte a hadsereg valamely csapattestéhez kötődő papi hivatalát. Közös jellemzőjük ezeknek a papoknak, hogy mind sacerdosi címet viseltek és mind valamely orientális istenség kultuszának szolgálatában álltak, a Kr. u. III. század első felében.

0 Apulum

A legfontosabbnak kétségtelenül az apulumi légiónál sacerdosi tisztet betöltő pap hivatala látszik:

D 48 - s(acerdos) I(ovis) D(olicheni) ad leg(ionem).

Oltárát nem csak istenének, hanem Dea Suria Magna Caelestisnek is ajánlotta. A Kr. u. III. század első harmadában olyan arányokat ölthetett a luppiter Dolichenust tisztelő katonák létszáma a légiónál, hogy indokolttá vált a hagyományos táborvallást ápoló személyzet mellett a dolichei isten papját is alkalmazni.

0 Porolissum

Valószínűleg a fent már ábrázolt jelenség figyelhető meg Porolissumban is, ahol a város három luppiter Dolichenust szolgáló papja az egyik cohorsnál is szolgált sacerdos cohortis minőségben:

D 26 - vet(eranus), dec(urio) o[rnat]us ornam(entis) IIIIvir(alibus) m(unicipi), sacerdos dei, sacerdos coh(ortis).

D 30 - dec(urio) m(unicipi), vegesi[m]a[r(ius)], sacerdos dei, sacerdos coh(ortis).

D 31 - s(acerdos) I(ovis) [O(ptimi)] M(aximi) D(olicheni) illetve dei, sacerdos coh(ortis), IlIIvir m(unicipi).

2 2 0


Bár nincs részletezve, hogy a cohors melletti sacerdotium miben állt, az a tény, hogy egyébként Iuppiter Dolichenus papjai voltak, arra utal, hogy a csapatiest mellett is valamely keleti istenség, gyaníthatóan Iuppiter Dolichenus, és a dolichei pantheon kultuszának szolgálatában álltak. Az istenség és köre a Severus korban különösen fontos szerepet töltött be a hadsereg vallási életében, főleg a Rajna és a Duna mentén.47

• Palmyraiak sacerdosaiKét sacerdost ismerünk Daciából, akik etnikai alapon szervezett csapattesteknél is sacerdotiumot töltöttek be. Mindkét sacerdos palmyraiak hitéletének szolgálatában állt.

? (Voislova, jud. Hunedoara)

D 9 - adve[n]tor huius templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre]nis, defc(urio) col(oniae)?).48

Macedóniából érkezett Sarmizegetusa területére, ahol valószínűleg a mai Voislován állomásozó numerus Palmyrenorum Orientalium mellett vált sacerdosszá egy templomban, ahol ő jövevény volt a saját meghatározása szerint. A jövevénysége a státuszát jelzi a kultuszközösség helyi, „eredeti” tagjaihoz képest.

0 Tibiscum

A városban töltött be magistraturákat emellett, a város közelében állomásozó palmyrai csapattest istenének is sacerdosa volt:


Daciából több palmyrai istenség ismert. Ez esetben nem dönthető el, hogy pontosan melyikükre utalt a pap, vagy melyiküket rejtette az isten megjelölés mögé.49

Régészeti feltárás által egyik tábor-erődön belül sincs azonosítva orientális istenség szentélye. A csapattestek sacerdotiumához tartozó szentély vagy templom az erőd territóriumán, a vicusban állhatott.

4’ V ö. ö ssze fo g la ló an SPE1DF.I, 19 7 8 .

« Ld. m eg TÓTH 1. 1 9 7 0 , 2 7 8 -2 8 1 .

49 V ö . SA N IE 1 9 8 9 .

2 2 1


TARTOMÁNYGYŰLÉSEK ÉS FŐPAPOK

T ARTOMÁNYGYŰLIiS

Két nagy háború során (Kr. u. 101-102, 105-106) hódította megTraianus (Kr. u. 98-117) a dák királyságot,1 amelyet Dacia néven tartománnyá szervezett [ld. itt p. 8], és a területre az akkori római világ minden részéből telepeseket hívott. Az új provinciát a megalapítását követően2 három részre osztották: Dacia Superior, Dacia Inferior3 és Dacia Porolissensis4 tartományokra. A kezdetben praetori rangú helytartó Apulumban székelt, ahol a legio XIII Gemina5 táborhelye is volt. Dacia Inferiort és Porolissensist procuratorok igazgatták. Marcus Aurelius (Kr. u. 161-180) alatt a tartományt újjászervezték; Kr. u. 169-től a korábbi Dacia Superior a Dacia Apulensis, a korábbi Dacia Inferior a Dacia Malvensis nevet kapta, Dacia Porolissensisnek ugyanaz maradt a neve.6 Potaissába telepítették Dacia második légióját, a legio V Macedonicát,7 ettől fogva Dacia Apulensis kétlegiós tartomány volt consularis rangú helytartóval az élén. A tartomány határvédelmét számos segédcsapat látta el.8 A traianusi Dacia Kr. u. 271-ig volt Római Birodalom provinciája.9A tartomány létrehozását követte az első város, a traianusi colonia Ulpia Traiana Sarmi-

1 V ö . p l. C ic h o r iu s 1927; P .v rscn 1937.

2 V ö . MACRF.A 1 9 6 6 , 1 2 1 - 1 5 1 .

5 V ö . Vl.Am tSCU 19 8 3 ; Vl.ADF.SCU 198 6 .

j V ö. PlSO 19 8 5 , 4 7 1 - 4 8 1 .

s V ö . M o g a 198 5 .

‘ V ö . PF.TOLF.SCU 1 9 8 7 (R eorg), 1 2 3 - 1 3 4 .

7 Ö ssz e fo g la ló a n v ö . BArisui.F.SCU 19 8 7 ; BÁRBULESCU 199 4 .

" Ö ssz efo g la ló a n v ö . RENES 1 9 7 8 ; PETOI.ESCU 2 0 0 2 .

9 A tarto m án y tö rté n e té h e z ö ssze fo g la ló an vö. T I R L ~ 3 4 \ T/R / .-35 ; T/K K-34-, Al.FO l.ni 1 9 2 9 , 1 6 1 - 1 8 8 - 1 9 3 0 , 1-

2 6 , 8 1 - 9 5 , 1 6 4 - 1 7 0 ; D A IC O V IC IU 1 9 3 8 ; A l.FO l.oi 1 9 4 0 ; A l.F O I.O I 1 9 4 3 , 1 -9 3 ; M A C R E A - TU O O R 19 6 0 , 3 4 5 -4 7 6 ;

D a ic o v ic iu 19 6 6 , 1 5 3 - 1 7 1 ; M a c r e a 1 9 6 9 ; G l o d a r i u 19 7 7 , 9 5 0 -9 8 9 ; P iso 19 8 2 , 2 2 5 -2 3 8 ; T ó t h R . 19 8 6 , 4 6 - 1 0 6 ;

Ö PRF.AN U 19 9 8 ; V É K O N Y 1 9 8 9 , 1 1 6 - 1 7 9 ; PETO I.F .SCU 2 0 0 0 ; G l'D E A - I.O BÜ SCH ER 20 0 6 .

2 2 2

T A R T O M Á N Y G Y Ű L É S E K É S F Ő P A P O K

zegetusa megalapítása legfeljebb Kr. u. 108-ig.10 A város Severus Alexander (Kr. u. 222- 235) uralkodása alatt a Metropolis rangjelző névelemet is megkapta.11 Hadrianus (Kr. u. 117-138) három várost alapított Daciában. Ebből egy coloniát: colonia Aelia Romula (col. Malva?)12 illetve két municipiumot. A municipium Publium Aelium Hadrianum Drobetensium Septimius Severus (Kr. u. 193-211) alatt colonia rangra emelkedett colonia Septimia Drobetensium néven.13 A hadrianusi alapítású municipium Aelium Hadrianum Napo- censiumot valószínűleg Marcus Aurelius emelte colonia rangra colonia Aurelia Napocensium néven.14 Marcus Aurelius (Kr. u. 161-180) alapította meg a municipium Aurelium Apulensiumot, amelyet utódja Commodus (Kr. u. 180-192) római jogú várossá tett colonia colonia Aurelia Apulensium néven, amely Trebonianus Gallus alatt (Kr. u. 251-253) a Chrysopolis névelemet is megkapta. Septimius Severus a korábbi apulumi táborvárost emelte municipium rangra, amely a municipium Septimium Apulensium nevet kapta Kr. u. 193-197 között. Később talán ez a város vált Traianus Decius (Kr. u. 249-251) alatt colonia Nova Apulensiummá.15 Septimius Severus (Kr. u. 193-211) uralkodásának első felében megalapította a municipium Septimium Potaissensiumot, amelyet Kr. u. 200-211 között colonia rangra emelt colonia Septimia Potaissensium néven.16 Ugyanő további négy municipiumot alapított Daciában, azaz civil településeket emelt városi rangra: Ampelum,17 Di- erna,18 Tibiscum,1'1 és Porolissum211 városait, amelyek mindegyike egy municipium Septimium volt. Utóbbiakkal kiteljesedett a daciai városhálózat.21 Négy vagy öt (?) település: Di- erna (?), Sarmizegetusa, Napoca, Apulum és Potaissa22 lus Italicumot kapott a Severus- korig illetve a Severus-korban, ami annyit jelentett, hogy területük azonos jogokat élvezett

lu V ö . D a i c o v i c i u 19 7 4 , 6 1 0 - 6 5 5 ; D a i c o v i c i u - P iso 19 7 5 , 1 5 9 - 1 6 4 ; D a i c o v i c i u - A i . ic u 19 8 4 ; P a k i 198 8

(S C 1V A ), 3 5 5 -3 6 8 ; PAKI 19 9 0 , 1 4 9 - 1 6 3 ; A l i c u - P a k i 199 5 ; ÉTIF.NNF. - P iso - D i a c o n p .SCU 19 9 0 , 2 7 3 -2 9 6 ; P iso

199 3 , 3 2 5 -3 3 7 ; A r d f .v a n 19 9 8 , 4 2 -4 4 ; P iso 1 9 9 8 , 1 3 4 - 1 3 5 ; v ö . meg A r d f .v a n - G á z d a c 2 0 0 4 , 7 -13 .

11 L d . D a i c o v i c i u 1 9 6 9 , 3 8 7 .

•2 V ö . Pf.TOI.ESCU 1 9 8 7 (M alva), 2 3 -3 2 ; ARDF.VAN 19 9 8 , 2 9 -3 3 .

I' V ö . PETOLESCU 199 3 , 5 9 -6 4 ; ARDF.VAN 19 9 8 , 3 3 -3 6 .

•< V ö . H . D a i c o v i c i u 1 9 7 7 , 9 1 9 - 9 4 9 ; A r d f . v a n 1 9 9 8 , 6 1 - 6 5 .

'5 A két vá ro sh o z ld. Po p a 1 9 7 5 , 3 6 - 1 0 3 ; ARDF.VAN 1998 , 4 5 -5 0 , 8 1 - 8 2 , 1 3 9 - 1 4 5 ; P iso (ID R 111/5), X V -X X I a ré

gebbi irod alom m al; v ö . m ég P iso 1991 (19 9 3 ), 3 2 5 -3 3 7 .

16 V ö . B á r b u l e s c u 1 9 9 4 ; A r d e v a n 1 9 9 8 , 5 5 - 6 1 .

>’ L d . A r d e v a n 1 9 9 8 ,5 1 - 5 3 .

18 V ö . PETOLESCU 19 9 3 , 5 9 -6 4 ; ARDF.VAN 19 9 8 , 36 -3 9 .

19 V ö . A r d e v a n 1 9 9 8 , 3 9 - 4 2 .

2" V ö . G u d e a 1 9 8 6 ; P a k i 1 9 8 8 (A M P), 2 1 5 - 2 2 6 ; A r d e v a n 1 9 9 8 , 6 5 - 6 7 .

21 A váro s iaso d ásh o z össze fo g la ló an ld. T u d o r 19 6 8 ; M A C R E A 19 6 9 ; B r a n g a 19 8 0 ; BOGDÁN - C áT áN T C IU 19 9 3 ,

2 0 3 -2 5 ; A r d f . v a n 19 9 8 ; a tartom án y összlakosságához, ld. KERÉNYI; k icgcszítö lcg Rl'SSU 19 7 5 (1 9 7 7 ) , 1 -1 7 .

22 Ld. L'lp. dig 50 , 1 5 , 1; U lpiani de censibus libri V I, L iber 1 [de iurc italico], 8 -10 .

2 2 3


az itáliai földdel.23 A Ius Itaiicummal rendelkező földek a tartomány területének nagyobb részét lefedték és ténylegesen a város tulajdonává váltak földadó mentesen. A város eladhatta őket, a területek így magántulajdonba is kerülhettek. Ténylegesen az állami tulajdonjog és felelősség szűnt meg felettük, azzal, hogy földadón kívüli egyéb adó jellegű jö vedelmet azért nyújtottak a kincstár részére. Az állam ezzel a példátlan méretű látszólagos kiváltság adományozással gazdasági szempontból „kivonult” a tartomány nagyobb részéből, vagyis a tényleges területfeladás előtt (Kr. u. 271), előrelátóan és tapintatosan 'szanálni’ kezdte a tartományt.A daciai tartománygyűlés létrehozása valószínűleg közvetlenül a tartomány megalapítását követte.24 Székhelye az első daciai város colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa volt. A 66 x 66 négyzetméteres pordcusszal övezett forum provinciae és az Ara Augusti, a város mellett északra a falakon kívül elhelyezkedő Area sacra területén belül helyezkedett el, az amfiteátrum közelében.25

23 V ö . G o s t a r 1 9 6 9 , 1 2 7 - 1 3 9 ; ld m é g F'EREN CZY 1 9 8 4 , 1 0 5 3 -1 0 5 8 .

24 V ö . D e i n i n g e r 1 9 6 5 , 1 1 8 -1 1 9 ; F iSH W IC K 1 9 8 7 , 3 0 2 ; A R D E V A N 1 9 9 8 , 3 2 8 - 3 4 1 ; SZ A B Ó Á . 1 9 9 9 ( 2 0 0 0 ) , 1 1 9 -1 5 0 ;

k i t é r m é g t a r t o m á n y o n k é n t m i n d e n t a r t o m á n y g y ű lé s r c H AEN SCH 1 9 9 7 .

23 L d . S z a b ó Á . 2 0 0 4 (.ArcbÉrt) , 8 3 -1 1 9 .

2 2 4


S arm izeg etu sa cs tő le északra az A rca sacra, M a RSIGLI 1 7 2 6 és SZABÓ 2 0 0 4 (A rch É r t) nyom án .

2 2 5


A korai időszakra vonatkozólag semmilyen feliratos adattal nem rendelkezünk. A 158-ban kőbe épített amfiteátrumnak azonban van egy megelőző fa periódusa, amely mutatja, hogy korábban is zajlottak játékok Sarmizegetusában,26 valamint az Area sacra területén előkerült pénzérmék is az alapítás korától való folyamatos használatát mutatják a területnek.27 Amíg egy város volt a tartományban, addig a tartománygyűlés hatásköre nem terjedhetett túl ennek keretein. Őslakos előzményű civitasok, amelyek lakosai részt vehettek volna a szertartásokon, nem ismertek Daciából. Hadrianus korában már több város létezett a tartományban, amelyek már forma szerinti - bár még nem túl népes - tartománygyűlést alkothattak. Marcus Aurelius uralkodása alatt egy további város küldhette legátusait a tartománygyűlésbe, amely provincia néven jelölte magát két általa állíttatott oltár feliratán [1,2] a korszakban.

1.

Provincia [Dacia Superior|

a. Márvány oltár.Sarmizegetusa. Vajdahunyad (Hunedoara).CIL 111, 1412; CIL III, 7902; 1LS 7155; Piso 1972 (AMN), 463-465; IDR III/2, 93; ARDEVAN 102; SZABÓ Á. 1999 (2000), 128; Szabó Á. 2004 (.ArcbÉr!), 108 nr. 1;

[D is] Faventibus et Co[n\c]ordia lmp(eratorum ) evenit qu\od a p rim o adventu | suo P(ublius) F fu ri us) S(aturninus) leg(atus) A ugustfor(um )] | don ecp rovin cia de\ceder(et) ita singulos un[i]\ versosque benig(ni)tate sua | tractant oneribus etiam \ rel[e]vaver[it] ut felicissim (a) \ et praeci[p]u is virluti[b(us)] | eius obs[tr]icta sim u l [e]t \ devota provin cia e i \ [gra tlia fs] agat [ - - -J \ [- - -J Germ(- - -) p (- - -) .

b. Márvány oltár.Sarmizegetusa. Várhely (Cetátuia) központjában, néhány méterre a római városfaltól.AÉ 1972: 463; PlSO 1972 (AMN), 464-465; IDR III/2, 94; A r d e v a n 109; S zabó Á. 1999 (2000), 128; S Z A B Ó Á. 2004 [ArcbÉr!), 108 nr. 1;

Dis Favfent(ibus) et Con] | cordia flm pera tor(um )] \ evenit q[uod a p rim o ad] \ ventu su fo P(ublius) Furius Saturni] \ nus leg(atus) A fngustor(um ) donec pro]\vincia [Dacia super(iore) decede]\ret ita sfingu- los universos] \ que ben [ignita te sua tracta] \ rit on feribus etiam releva] \ v er fit ut - - -] \ [- - - .

Ö ssze fo g la ló a n ld . Al.ICtl 199 7 .

2' Vö. G a z d a g - C o c i ? 2004, 34-60.

2 2 6


A két felirat keltezése Kr. u. 161-162, a helytartó hivatali ideje szerint. A tartománygyűlés neve a feliratok szövegében: provincia illetve provincia [Dacia Superior].28 Az alkalmazott megnevezések a tartománygyűlés lényegét fejezik ki, ahogy az általuk képviselt tartománynyal azonosulnak a név által. Az egyik feliraton szereplő név, illetve a tartomány amelynek nevében felléptek, arra utal, hogy az intézmény Dacia Superiorban működött, és az egyik feliratot Dacia Superior nevében állíttatták. A másik felirat eszerint a teljes, három köz- igazgatási részből álló össztartományra utalhat. A két felirat, amelyet egyszerre készíttettek, és eredetileg valószínűleg ugyanazon a helyen állítottak is fel, azt a feltevést teszi lehetővé, hogy kezdetben csak Dacia Superiorban működött a tartománygyűlés, amely az egész Daciát képviselte. Hatáskörének nem kellett szükségszerűen egybeesnie a tartományhatárral.29 Ezért állíttathatott két azonos szövegű feliratot: egyet Dacia Superior és egyet az egész Dacia nevében. A történelmi előzmények magyarázhatják a jelenséget. Hadrianusig (Kr. u. 117-138) egy város volt a tartományban s az is Dacia Superiorban (a municipium Aurelium Apulensium létrejöttéig Dacia Superiorban is az egyetlen város) így a tartománygyűlés csak rá és territóriumára a tartomány civil részére vonatkozhatott. Hadrianus idejétől azonban az újonnan létrehozott települések is, amelyek Kr. u. 161-162-ben Dacia Superior határain kívül estek, a dacia superiori vagyis daciai tartománygyűlésbe küldték értelemszerűen a követeiket colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusába. A daciai sajátos tartományszervezet nem indokolta a tartományonként! gyűlést, így az intézmény valószínűleg megalakulásától fogva össztartományi hatáskörrel működött. A provincia önmegjelölés ugyanazt a lényeget fejezi ki, mint a közel száz esztendővel később vert tartományi érmek hátlapjának körirata: Provincia Dacia [itt 3.]. A Kr. u. II. századból több forrás nem ismert a daciai tartománygyűlésre vonatkozóan. A Kr. u. III. században a korábbitól eltérő néven jelentkezik az intézmény, nevében is kifejezve a sajátos szerkezetű provincia három részből álló összetételét.

2.

Concilium provinciarum Daciarum III

a. Márvány tábla szoborposztamensről [= D 39].Sarmizegetusa. Várhely (Cetátuia).AÉ 1903: 69; KER ÉN Y! 610; D A IC O V IC IU 1969, 388 nr. 1; D E I N I N C E R 1965, 118-119; IDR III/2, 79; P i s o 1982, 266I4; A r d e v a n 91; S z a b ó Á . 1999 (2000), 128; S z a b ó Á . 2004 {ArchÉrt), 112 nr. 7;

» Ld. P lS O 1 9 7 2 , 4 6 4 -4 6 5 ; ARDEVAN 1 9 9 8 , 3 3 4 ; SZ A B Ó Á. 1 9 9 9 (2 0 0 0 ), 1 28 a régebbi irod alom m al.

2’ V ö. D e in in g e r 1 9 6 5 , 2 1 - 2 4 , 6 9 -8 2 , 9 9 - 1 0 7 , 1 2 0 - 1 2 1 .

22 7


/ I f - ' ' Pro salute Imp(eratoris) Caes(aris) \ M (an i) A ur(eli) S everi A lexán \d]ri P ii [F el(icis)A ug(usti)] | concilium p[ro]\ vinciarum Dac(iarum) l fll( tr iu m )] \ [fd eciican te lasdio | Domitiano co(n)s(u lari)?]] \ sacerdot(io) T ib(eri) Cl(audi) | A ugustiani ecj(uo) p(ublico).

Kr. u. 222-235.

b. Márvány bázis.Sarmizegetusa. Várhely (Cetátuia).CIL III, 1454; ILS 7128; D E I N I N G E R 1965, 118-119; D A I C O V I C I U 1969, 388 nr. 2; IDR III/2, 80; F l S H W l C K 1987, 302; A R D E V A N 88; S Z A B Ó Á . 1999 (2000), 128-129; S Z A B Ó Á .

2004 {ArcbÉrt), 112 nr. 7;

Imp(eratori) Caesari \ M arco A nton(io) \ Gordiano Pio | Felici A ug(usto) pon t(ifici) \ max(imo) trib(uniciae) pot(esta tis) 1III \ co(n)s(uli) II p (atri) p (atriae) proco(n)s(u li) \ concilium prov(inciarum ) | Daciarum Ill(tr ium ) | devoti numini \ maiestatique \ eius.

Kr. u. 241.

c. Márvány szoborbázis.Sarmizegetusa. Várhely (Cetátuia).D e i n i n g e r 1965, 118-119; IDR III/2, 81; A r d e v a n 92; S z a b ó A. 1999 (2000), 129; S Z A B Ó Á. 2004 {ArcbÉrt), 112 nr. 7;

Imp(eratori) Caes(ari) M (arco) Iulio \ Philippo Pio F elici \ A ug(usto) pon t(ifici) m(aximo) \ trib(unicia) pot(esta te) V co(n)s(uli) III \ p(a tri) p (a triae) [proco(n)s(uli) c]on\cil[ium III (h iúm ) p r)o\ vifn - ciar(um) D acjiar(um ) \ de[voti n]umi\ni [maiestat]iq(ue) \ [eius].

Kr. u. 248.

Három sarmizegetusai a császárnak általuk állíttatott szoborbázis feliratán szerepel concilium provinciarum Daciarum III néven a tartománygyűlés. A feliratok Kr. u. 222-235 közé [a.], Kr. u. 241-re [b.j illetve Kr. u. 248-ra [c.] kelteződnek. Eszerint legalább Severus Alexander korától, a daciai tartománygyűlést concilium provinciarum III Daciarumnak nevezték. A szabatos és pontos név kifejezte a létező gyakorlatot, melynek értelmében a sarmizegetusai székhelyű intézmény ellátta mindhárom Dacia képviseletét. Egyszersmind e feliratok által a tartománygyűlések lényegét kifejező, klasszikusnak mondható néven

2 2 8


jelentkezik a Kr. u. III. században a tartománygyűlés, hasonlóképpen a nyugati tartományok, különösképpen a Tres Galliae30 illetve a nagy hagyományú keleti tartományok gyűléseihez.31 Ezzel együtt valószínűleg egy újjászervezett tartománygyűlést jelöl az előzőtől eltérő név.32

3.

Provincia Dacia

Bronz sestertiusok és dupondiusok.Dacia, Moesia Superior etc.PlCK 1898, nr. 1-195; A L F Ö L D I 1931, 146; IDR 1, 31; F l T Z 1964; W l N K L E R 1971; F l T Z 1978 (GRPD), 636; F i t z 1979; M A R T I N 1992, 84-113; A R D E V A N 1998, 336; S Z A B Ó Á . 1999(2000), 129-130; S Z A B Ó A. 2004 (A rcbÉrt), 114-115 nr. 12;

Előlap: Császárportré, és a hozzátartozó név, cím.Hátlap: Provincia Dacia \ an(no) 1- - -XI \ D(acia) F(elix).

Kr. u. 246 - (minden köztes év is) - 257.

Dacia tartomány Kr. u. 246-ban pénzverési jogot kapott Philippus Arabstól, amelyet 11 esztendőn keresztül Kr. u. 257-ig gyakorolt.33 Az érmék előlapján a császár vagy császárné vagy a trónörökös képe és neve, a hátlapjukon pedig Dacia sisakos Geniusa D(acia) F(elix) betűs vexillummal, vagy pálmaággal és sceptrummal a kezében. A női alakot az apulumi legio XIII Gemina és a potaissai legio V Macedonica jelvényállatai, a csőrében koszorút tartó sas, valamint az oroszlán veszik közre. A hátlap körirata PROVINCIA DACIA, a betűk és szavak közei/elválasztásai változók, hasonlóképpen a verdejegy is. Legalul az illető sorozat kiadási éve szerepel az éremverés kezdetétől számolva.34 A L F Ö L D I A. stíluskritikai érvek alapján a veretek készítési helyéül a moesiai Viminaciumot jelölte meg.35 I. W l N K L E R

a viminaciumi verdehely lehetőségével kapcsolatban is érvként felhozott leletgyakoriság alapján valószínűsítette, hogy az érmetípust a daciai tartománygyűlés verette Sarmizegetu-

w Ö ssz e fo g la ló a n ld. m eg CARETTE 1 8 9 5 ; to váb b á vö . m ég F lSH W IC K 19 9 6 , 8 7 -1 0 0 .

" V ö . á lta lában KORNEMANN 1 9 0 1 ; DF.ININGER 19 6 5 ; FlSHWICK 1 9 8 7 - 2 0 0 4 .

'2 V ö . S z a b ó A. 19 9 9 (2 0 0 0 ), 1 2 9 - 1 3 0 ; S z a b ó Á . 2 0 0 4 (A n b Ú r t ) , 8 3 - 1 1 9 .

» 'V ö . D e in in g e r 1 9 6 5 , 1 7 0 - 1 7 2 .

54 Ld. M A R T IN 19 9 2 , 8 4 - 1 0 6 , az egyes típ uso k és é v já ra to k az ism ert vá lto za to k k al együtt.

,s V ö . A l f ö l d i 1 9 3 1 , 1 4 6 .

2 2 9


sában.36 F l T Z j . valószínűtlennek tartotta W l N K L E R I. felvetését.37 A pénzverde helyszínétől függetlenül azonban az éremverési jogot valószínűleg a daciai tartománygyűlés gyakorolta, a hátlap körirata egyaránt jelöli a tartományt és az őt képviselő tartománygyűlést. Ezt legegyszerűbben a concilium provinciarum Daciarum III helyett a provincia Dacia szavakkal fejezhették ki, mint a Kr. u. II. század folyamán a feliratokon is [vö. itt 1]. A közeli Macedonia tartományban hasonló korszakban vert, és a legközelebbi párhuzamot jelentő érmék hátlapján szintén hasonló szóhasználattal jelölték a tartománygyűlést: koinón Makedónon.38 Legutóbb R. A R D E V A N is tartománygyűlési veretnek tekintette a Provincia Dacia sorozatokat.39 A Kr. u. 257. évi pénzveretek egyben az utolsó emlékei a daciai tartománygyűlés működésének, amelynek a tartomány feladásáig és kiürítéséig mindössze 14 év állt rendelkezésére a traianusi Dacia területén. Megállapítható tehát, hogy a daciai tartománygyűlés neve a Kr. u. II. század folyamán provincia, míg a Kr. u. III. század első negyedétől concilium provinciarum Daciarum III volt, amely elnevezések megfeleltek a tartomány/ tartományok közigazgatási rendszerének is. Az éremköriratokon szereplő Provincia Dacia nem valószínű, hogy a tartománygyűlés nevét formaszerűen jelöli, alkalmazásának hátterében a kisebb írható felület is közrejátszhatott. Hasonló, a Kr. u. II. századi szóhasználatra utaló jelenséget Pannonia Inferiorban lehet megfigyelni, ahol egy a Kr. u. III. század közepe körül hivatalban állt főpap feliratán olvasható a Kr. u. II. századi tisztségeim.40

« L d . WlNKI.F.R 1 9 7 1 , 1 4 5 - 1 4 7 , 149 , 1 5 6 - 1 5 8 .

v Ld. E itz 19 7 8 (G RPD), 63 6 .

’ » Ld. HEAD 1 8 7 9 , 2 2 -2 9 .

39 Ld. A r d e v a n 1 9 9 8 , 33 6 .

*> Ld. C IL III , 3485 = S z a b ó 2006 , P 13.

2 3 0

T A R T O M Á N Y G Y Ü L É S E K É S F Ő P A P O K

F ő p a p o k

Nyolc tartományi főpapot ismerünk Daciából [D 5, 15, 20, 27, 39, 46, 83, 85] vagyis a tartomány meghódítása és kiürítése között eltelt 165 év szerinti optimális százhatvanöt fő körülbelül öt százalékát, tekintetbe véve azt a körülményt is, hogy nyilván nem pontosan 165- en voltak. Általában latin nyelvközegből származtak. Többségük a lovagrend tagja volt. A tartományon belüli megállapítható illetőségük Apulum [D 5, 27, 39], Napoca [D 15], Po- taissa [D 85] és Sarmizegetusa [D 20, 46] voltak, egyről pedig nem lehet tudni [D 83],

• A tisztségeimA daciai főpapok tisztségeimé sacerdos provinciae [D 83] illetve az ezzel egyenértékű sacerdos Daciae [D 85] valamint sacerdos Arae Augusti [D 5, 20, 46] és sacerdos Arae Augusti nostri coronatus Daciarum III (D 15, 27] alakokban fordul elő. Egyikük teljes főpapi címe ismeretlen. Az időszaknak megfelelően, amelyben a felirata keletkezett egyaránt lehetett sacerdos Arae Augusti illetve sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III |D 39],Valószínűnek látszik a feliratok keltezése és a főpapi cím jelen vagy múlt idejű megfogalmazása szerint, hogy az eltérő tartalmú főpapi címek időrendet követnek.A Kr. u. II. században és a Kr. u. III. század elején a sacerdos provinciae és a sacerdos Daciae címeket viselték a tartomány főpapjai. A Kr. u. III. század elejétől a század első negyedében sacerdos Arae Augusti volt a hivatali cím. Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodása alatt a főpapi cím sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum Il l-ra bővült.41

• Az ismert főpapok időrendjeNincs a Severus-kornál korábbi főpapi felirat, a legkésőbbi pedig III. Gordianus uralkodása alatt keletkezett, azaz szűk fél évszázadból ismerünk csak főpapokat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem voltak, pusztán az egyébként általános forráshelyzetre világít rá ez a szám.

•" V ö . S z a b ó Á. 1 9 9 9 (2 0 0 0 ), 1 1 9 - 1 5 0 ; S z a b ó Á . 2 0 0 4 (A r cb É r t ) , 8 3 - 1 1 9 ; vö . m eg F ish w ic k 1 9 8 7 , 3 2 6 -3 3 5 .

2 3 1


* A hivatalviselés helyszíneAttól függetlenül, hogy honnan került elő a főpapra utaló felirat, a hivatalviselés helyszíne természetesen egybeesik a tartománygyűlés székhelyével. A főpapi hivatal székhelye colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusában volt, a város területén, de a falakon kívül északra az amfiteátrum mellett kiépített Area sacrában fekvő forum provinciae területén.42

• A felirathordozók és helyükA főpapi személyekre vonatkozó feliratok közül csak néhány köthető a hivatalban levő főpaphoz. Egyaránt találunk közöttük olyanokat, amelyeket ők állíttattak, illetve olyat is, amelyet nekik állítottak. A tartománygyűlés által állíttatott főpapi szobroknak eddig nincs nyoma. A forum provinciae körzetéből csak egy olyan felirat vált ismertté, amelyet hivatalban álló főpap állíttatott [D 5 f.] a három Dacia Geniusának, ami az adott helyen természetes.43 Valószínűleg főpapként állíttatott Marsnak a császár üdvéért két feliratot az egyik főpap Kr. u. 238-244 között [D 27 b., c.]. A többi ismert felirat nem kötődik a főpapi hivatalhoz, állíttatásuk különböző magántermészetű okokkal bír, vagy városi megtiszteltetések, de nem a főpapnak, hanem a városi magistratusnak, aki történetesen főpap is volt.

• A hivatal helye a pályafutáson belülAz ismert feliratokon a következőképpen helyezkedik el, illetve rekonstruálható a főpapi tisztség elhelyezkedése a pályafutás egyes elemei mellett:

■ Kr. u. II. század vége - III. század eleje -

D 85 - [- - -1 [- - -1 [- - -1- vet(eranus) ex b(ene)f(iciario) leg(ati), [Peq(ues) Roman]us(?), [sac]erdotalis Daciae.

D 83 - [- - -1 [- - -1 [- - -1- f tisztségek, h iva ta lok ?] [municipjiorumd’2), sacerdotal(is) provinciae.

* Kr. u. III. század első negyede -

D 5 - P(ublius) Ael(ius) Antipater- decurio col(oniae), e(quo) p(ublico), q(uaestorP), a mil(itis), Ilvir, flamefn] col(oniae), sacerdos) Arae Aug(usti).

42 V ö . S z a b ó Á . 2 0 0 4 (.A rch É r i), 8 3 - 1 1 9 .

43 V ö . T óth E. 2 0 0 1 , 8 .

2 3 2


D 20 - P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fíl(ius) P(apiria tribu) Strenuus- equo p(ublico), augur col(oniae)<2), dec(urio) co)(oniae)(3), patron(us) collegior(um) fab- r(um) centonar(iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), Ilviralis, augur col(oniae)O), sacerd(os) Arae Aug(usti).

D 46 - M(arcus) Cominius M(arci) f(ilius) Pap(iria tribu) Quintus- eq(uo) p(ublico), pontif(ex), q(uin)q(uennalis*), praef(ectus) q(uin)q(uennalis) pro imp(e- ratore) = bis q(uin)q(uennalis) col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum), eq(ues) R o m a nus), sacerdos Arae Aug(usti).

■ Kr. u. III. század második negyedétől, Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásától -

D 39 - Tib(erius) Cl(audius) Augustianus- eq(uo) p(ublico), augur m(unicipi), sacerdos (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III?).

D 15 - P(ublius) Ael(ius) Maximus- a militis, Ilvir q(uin)]q(uennalis), fla[men col(oniae)(’), [sacerdos Ar]ae Aug(usti) n(ostri), [coronatus Dac(iarum) I]II, dec(urio) col(oniae)(2).

D 27 - M(arcus) Antonius Valentinus- eq(ues) R(omanus), dec(urio), [pat]ronus co[ll(egi) f]abr(um) (?) m(unicipi), dec(urio) colon iae)? , sacerdos Arae Aug(usti) n(ostri), coronatus Dac(iarum) III.

Megállapítható, hogy a pályafutás során egyik főpap sem viselt a főpapság után más tisztséget. A D 15 esetében a második colonia decurionatusának megjelölése pusztán időrendi jelentőséggel bír, azaz főpapként vált taggá a sarmizegetusai ordo decurionumban. Azon feliratok szövegében, amelyeket a főpapi személy állíttatott, hiányos cursusfelsorolásokkal találkozunk, általában az éppen aktuális tisztségüket örökítették meg a szövegben. Ahol viszonylag bővebb a cursus kifejtése, ott is csak az állandó illetve a legmagasabb betöltött magistraturát tüntették fel. A nyolc ismert főpapból hat fő [D 5, 15, 20, 27, 39, 46] biztosan a lovagrend tagja volt. Egyről bizonytalanul állítható, de valószínűleg lovag volt [D 85], egyről pedig nem tudni, mivel a felirat nagyobb része elveszett [D 83]. A kiemelkedően nagyobb többség alapján megállapítható, hogy a daciai főpapi tisztségre pályázó személy nagy valószínűséggel a lovagrend tagja kellett legyen, vagy legalábbis, aki nem volt lovag, az nem pályázott az ismert esetek alapján. Többen közülük valószínűleg katonai illetve lovagi katonai szolgálatot is maguk mögött tudtak [D 5, 15, 83]. Általánosan megállapított, bizonyított és elfogadott tény, hogy a tartományi főpapok birodalomszerte omnibus hono-

2 3 3


ribiis functi voltak, azaz a summus honor elnyerése előtt a municipális cursus honorum minden állomását betöltötték. A daciai főpapok esetében a feliratos források az állíttatási indokok különbségei miatt nem minden esetben tartalmazzák a teljes cursus honorumot. A nyolcból négyre vonatkozólag ismert, hogy duumvirek illetve duumvir cjuinquennalisok voltak a városukban [D 5, 15, 20, 46]. A fennmaradó négy főpapra vonatkozó feliratok vagy töredékesek, vagy ők állíttatták, csak társadalmi állapotukat illetve állandó, élethosz- sziglani méltóságaikat feltüntetve. Néhányan közülük több, két vagy három városban töltöttek be méltóságot; vagy az ordo decurionumnak voltak a tagjai, vagy papi tisztséget viseltek [D 15, 20, 27, 83], Összességében a főpapok felére vonatkozólag igazolható a teljes municipális cursus léte, a többiről is joggal feltételezhető. A magistraturák mellett, néhányan a főpapság előtt municipális papi tisztséget is viseltek: auguratust (D 20 - két helyen is, D 39], flaminatust [D 5, 15] és pontificatust [D 46]. Megállapítható, hogy a tradicionális államvallási papi tisztségek mindegyike összefért a tartományfőpapi méltósággal. Többen közülük civil szervezeteknek is patronusai voltak, illetve kimutatható, hogy ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytattak [D 20, 27, 46], A főpapi tisztség valóban a civil pályafutás csúcsának, summus honornak mutatkozik Daciában is.

• A tartományfőpapi tisztség betöltésének feltételei DaciábanAz előbbiek alapján megállapítható, hogy Daciában a főpapi méltóságra pályázó személy társadalmi állapotát tekintve lovagrendi kellett legyen, illetve valóban omnibus honoribus functus. Ezek mellett előnyt jelenthetett, ha több városban viselt tisztségeket, méltóságokat vagy legalább helyet foglalt az ordo decurionumban. Utóbbiak közül kiemelkedő a sarmizegetusai és az apulumi ordines decurionum jelentősége. Ezek mellett a komoly vagyoni háttér számított, amely alapulhatott iparon vagy kereskedelmen is, továbbá civil szervezetek patronálása.

• A tartományfőpapi tisztség időtartamaA summus honorra bizonyosan egy évig választották meg a pályázót Daciában is, semmi nem utal arra, hogy a birodalomszinten általános gyakorlattól eltértek volna.

• A daciai tartománygyűlés és a főpapokTekintettel arra, hogy minden évben választottak tartományi főpapot, Daciából a tartománnyá szervezés és a kiürítés közötti időből 165 főpapot kellene ismernünk. Gyakorlatilag néhány személlyel kevesebben lehettek, mivel a tartomány megszervezéséig és az első főpap megválasztásáig valamennyi idő eltelhetett, illetve ismeretlenek a tartomány kiürítését közvetlenül megelőző évek viszonyai. Emellett egy személy többször is lehetett főpap. A viszonylag nagy daciai feliratmennyiség dacára elenyésző számú ismert főpap annak feltételezését is megengedi, hogy egy-egy nagyobb tekintélyű vagyonos személy élete során

2 3 4


kettőnél többször választatta magát főpappá, akár folyamatosan is. Újraválasztanák magukat néhányszor, legfeljebb a korhatár elértéig [vö. még ÁDDENDUM 3, 4], azért ismerünk olyan keveset közülük.A valaha hivatalban állt daciai főpapok közül nyolcat ismerünk, illetve néhány személy pályafutása olyan jellemzőket mutat, amelyek alapján akár főpapságuk is elképzelhető. Utóbbiakat azonban nem lehet a főpapok sorába számítani. így a lehetséges összeshez képest nagyon kevés ismert főpap alapján lehet néhány általánosabb következtetést levonni. Egy főpap léte általában utal a tartománygyűlés működésére, és viszont is igaz.4’1 A tarto- mánygyűlés élén álló főpapokra vonatkozó források kronológiája a Kr. u. II. század végéig tekintenek vissza. Úgy látszik a Kr. u. III. század elejéig a tartományi főpapok hivatali címe sacerdos provinciae [D 83] illetve a vele egyenértékű45 sacerdos Daciae [D 85] volt. A főpapi cím egybehangzó a Kr. u. II. századi tartománygyűlés provincia nevével. A Kr. u. III. század elejétől, Severus Alexander uralkodásáig a főpapok a sacerdos Arae Augusti címet viselték [D 5, 20, 46]. Severus Alexander (Kr. u. 222-235) korából van az első adatunk a tartománygyűlés concilium provinciarum Daciarum III nevére [2.a.]. A feliraton szereplő főpap [D 39] címéből csak a sacerdos kifejezést tüntették fel, így nem tudjuk, mi volt a pontos címe. Egyaránt lehetett sacerdos Arae Augusti, vagy már sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III. Ez utóbbi lehetőség abból következően, hogy az őt követő főpapok már egy hosszabb főpapi címet viseltek, amelybe a keleti tartományok gyakorlatához hasonlóan tartománygyűlési vezetői mivoltukat is belefoglalták az egyik főpapi jelvényre utalóan: sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III [D 15, 27], Az utóbbi címrész a tartománygyűlés korabeli nevének felel meg szintén a három tartományra utalóan. A daciai ismert tartományi főpapok nagyobb része sarmizegetusai [D 20, 46] és apulumi volt |D 5, 27, 39], de potaissai [D 85] és napocai [D 15] származású főpapjai is voltak a tartománynak. Feltűnő, hogy Dacia Inferior - Malvensis bármely városából származó főpap nem ismert. A jelenség magyarázata csak a forráshiányban kereshető. A nyolc ismert daciai főpap közül hat biztosan lovagrendi volt [D 5, 15, 20, 27, 39, 46], egy pedig valószínűleg [D 85], egyről pedig nem tudható [D 83]. Egy kivételével, akinek célzatosan válogatva kerültek feltüntetésre a tisztségei [D 85], mind több településen viseltek ma- gistraturákat vagy legalább több településen voltak decuriók.

44 V ö . K o r n e m a n n 1 9 0 0 , 8 0 1 .

« V ö . D e in in g e r 1 9 6 5 , 118,,.

2 3 5


ÖSSZEFOGLALÁS

ISMERT PAPOK

Daciából a Kr. u. 106 és 271 között eltelt időből 93 papságot viselt személyt ismerünk [D 1-93], illetve három bizonytalan hitelességű vagy értelmezhetőségű feliraton szereplő papot |D a-c], akik csak a katalógusba kerültek be, de az összefoglalásba nem. Az ismert személyek közül többen nem csak egyféle papi tisztséget viseltek, és nem is csak egy településen. Ezáltal az egy-egy településre jutó ismert, és betöltött papi hivatalok száma a bemutatott személyek számánál nagyobb, a tartománycsoportban száz fölötti.A források időrendje értelemszerűen Kr. u. 106 és 271 közé esik, azonban az általános daciai feliratos forrásállapotnak megfelelően, Hadrianus és Gallienus kora közötti időből maradtak feliratok (Kr. u. 117/137-253/268), azaz alig több mint száz esztendős időtartamból. A források nagyobb része ezen belül is a Severusok korára keltezhető.Az egyes, papságot viselt személyek származása megfelel a tartomány lakosságára jellemző összképnek. Daciában többségük a nyugati tartományokból bevándorolt, és latin nyelvközegből származó polgárok leszármazottja. Ezen belül kiemelkedő a dalmatiai és észak-italiai kapcsolatokkal rendelkező személyek száma, akik az első telepesek utódai lehettek. A markomann háborúkat követő időszakban, számos görög nyelvterületről bevándorolt személy és azok leszármazottai is viseltek papságot. Mellettük nagy számú syriai - palmyrai származású személy töltött be adott, főleg etnikai kötődésű papi hivatalt, de államvallási papságokat is, a tartomány Severus korra kialakult etnikai képének megfelelően. A görög nyelvterületről származó és az orientális közegből érkezett papok száma nem múlja felül a nyugati tartományokból származó papok számát. Mindegyik ismert pap férfi volt. Társadalmi hovatartozásukat illetően, a daciai papok mesze nagyobb többsége a városok vezető rétegéből, az ordines decurionumból kerültek ki, különösen az államvallási papi hivatalok képviselői. Mellettük nagyobb számban képviseltek a csak római polgárjoggal rendelkező személyek, kisebb számban egyes orientális kultuszokat illetően a peregrinus jogállású személyek is Kr. u. 212-ig. Bizonyos keleti eredetű kultuszformák papjainak jogállása egészen biztos peregrinus volt, szintén Kr. u. 212-ig. A Constitutio Antoninianát követően, pusztán társadalmi helyzetbeli különbségek mutathatók ki az egyes papi tisztségek viselői között. Az államvallás szolgálatában álló papok többsége magistraturákat is viseltek. A magasabb társadalmi rétegeket képviselő, papságot is viselt személyek egy része rokoni - üz-

2 3 6

Ö S S Z E F O G L A L Á S

leti kapcsolatban álltak egymással. A jelenség különösen a tartományi főpapok esetében feltűnő.

PAPI HIVATALOK

A tartománycsoportban antistesek, augurok, flamenek, pontifexek és a különböző istenségek, szentélyek sacerdosai fordulnak elő. Rajtuk kívül ismert még egy haruspex.

A N T IS T E S : Daciából három antistcst ismerünk [D 29, 40, 59]. Tisztségük vallásszervezeti és szcntélyi összefüggésekben fordul elő. Mindannyian férfiak voltak, akik latin nyelvközegből származtak, továbbá római polgárjoggal rendelkeztek. Ez utóbbi alapvető társadalmi feltétele lehetett a tisztség viseletének. Mindhárman ugyanabban a városban viselték a tisztségüket, azaz Apulum coloniájában a helytartó székhelyén. Két alkalommal egyszerűen antistes formában írták fel a tisztségnevet [D 29, 40], amelyekből az utóbbit rövidítették an(tistes) alakban. Egyikük esetében helyhez kötve írták fel, antistes huiusque loci illetve antistes huiusce loci alakban [D 59], Mindhárman a Kr. u. 111. század első felében viselték a hivatalukat. A három apulumi antistes által állíttatott feliratok egyenként sem egy istenalakhoz tartozóak, ezáltal nem szűkíthető Apulum esetében a tisztség hatásköre egy istenség szentélyének területére. Meg lehetett állapítani, hogy egy szentélykörzetre kiterjedő hatáskörű hivatalról van szó. A szentélykörzetet a D 59 feliratán alkalmazott Locus névvel lehetett illetni. Bár a személyes állíttatási indok is több alkalommal előfordul az antistesek feliratain, az állíttatási indokok általában az antistitium hivatalos jellegének vélelmét erősítik. A kizárólag vallási megnyilvánulásokon keresztül ismert antistesek, és egy esetben papságot is viselő személy antistitiuma fD 59] által, az apulumi antistitium városi, a coloniához tartozó vallási jellegű tisztségnek mutatkozik. Nem egy istenalakhoz kötődő pap elsősorban, hanem vallási elöljáró a tisztség viselője, aki pap is lehetett. Kerten közülük Nemesisnek is állíttattak feliratot [D 40, 59], ami a pannoniai három antistes közül kettőről szintén elmondható [P 60, 62]. Daciában a tisztségviselők társadalmi állapotát tekintve az antistitium nem volt a legelőkelőbb hivatal, de valószínűleg nagy felelősséggel járt. Viselői alkalmasak voltak az ordo decurionumba való kerülésre [D 29], illetve valamilyen honorra [D 59]. Az általuk megnevezett istenvilág viszonylag heterogén, de annyi megállapítható, hogy a szentélykörzet, amelyet igazgattak, nem mondható orientális jellegűnek, inkább nyugati eredetű vallásszervezeti forma volt, új és befogadott istenek jelenlétével. Nem ismerünk kiszolgált antistest illetve adatot arra, hogy valamelyikük is életében letette volna a hivatalt, azaz semmi nem szól az élethossziglani jelleg megállapítása ellen.

A U G U R : T íz olyan személyt ismerünk Daciából, akik augurok is voltak [D 10, 16, 20, 23, 39, 43, 44, 47, 55, 67]. Közülük ketten [D 10, 20] két városban voltak augurok, így az is

2 3 7


mert augurok létszáma gyakorlatilag tizenkettő. Az ismert személyek mind férfiak voltak, és latin nyelvközegből származtak. Auguri hivatalt csak városi közösségekben, municipiumokban és coloniákban viseltek. Minden alkalommal augur a tisztségeim. Daciában, az esetek nagyobb részében, a városra is utaltak a városi rang megjelölésével: augur municipi illetve augur coloniae formában. Általában teljesen kiírták a papi hivatal nevét, ami általános szabálynak is tekinthető, az egyetlen kivételnek mutatkozó daciai eset [D 47] a rendhagyóbb szerkezetű feliraton a következő sorba átcsúszóan tünteti fel a tisztségeimet: au- g| [ur] formában. Az ismert augurok által állíttatott feliratok, vagyis létük dokumentumainak időrendje Commodus korától (Kr. u. 180-192) a Kr. u. III. század közepéig tart, többségük a Severus korból ismert. Négyen municipiumokban töltöttek be auguratust [D 23, 39, 43, 44], hatan pedig coloniákban [D 10, 16, 20, 47, 55, 67], közülük kettő két különböző coloniában ]D 10, 20] is augurált. Ezáltal a városi hivatal betöltésének szempontjából, négy municipális és nyolc coloniális augurt ismerünk. A következő városokból ismerünk augurokat: municipium Septimium Apulensium [D 39] és municipium Septimium Po- rolissensium (D 23, 43, 44]; colonia Aurelia Apulensium [D 20, 47, 67], colonia Aurelia Napocensium [D10, 16] és colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa [D 10, 20, 55]. Összességében a daciai városoknak kevesebb, mint a feléből ismerünk csak augurokat.A tartományban csak tágabb keretek között lehet a papság betöltésének feltételeit vázolni. Ezen belül is csak a társadalmi feltételeket. A szükséges képzettséget illetően csak valószínűsíthető, hogy a szertartások, a vallási jog előírásainak, illetve a közel háromezer jelformának ismerete is feltételt képeztek a tartománycsoportban a hivatal betöltéséhez. A municipiumi auguratusnak a fennmaradt kevés felirat alapján kirajzolódó társadalmi feltételei, a római polgárjog mellett alapvetően a decurionatus, illetve az annál magasabb lovagrendi tagság, vagy az utóbbival vagyoni szempontból közel egyenértékű társadalmi helyzet volt. A coloniabeli auguratus alapvető társadalmi feltétele szintén a decurionatus volt. Megállapíthatóvá vált, hogy a cursus honorum rendszerén belül sem a coloniákban, sem a municipiumokban nincs rögzített helye az auguratusnak. Összefoglalóan, egyedül a decurionatus nevezhető meg, mint a daciai auguratus alapvető társadalmi feltétele, ebben úgy látszik nincs különbség a municipiumok és a coloniák augurjai között. A decurionatus megléte is inkább a gyakorlatot, és nem a városi törvény előírásait szemlélteti valószínűleg. A többszörös auguratusok általános tartományi augurhiányra utalnak. A párhuzamosan viselt papságok pedig egyenesen paphiányt mutatnak - azaz a megfelelő személyek hiányát. A felirathordozók közül a lelőhely alapján csak az egyik köthető az auguratushoz [D 16], amelyet az állíttató pap olyan helyen dedikált, ahol gyakran lecsap a villám. Egyik oltárról, amelyet daciai augur dedikált [D 10] Silvanusnak, még feltehető, hogy augurként is állíttatta, mivel Silvanus jóslatadó istenség is volt. Daciában az ismert adatok szerint az auguratus összefért a pontificatusszal, illetve valószínűleg nem állt a két papi tisztség között tekintélybeli, legfeljebb szervezeti alá - fölé rendeltségi viszony [ld. D 10, 23, 44]. A pontificatus mellett, az

2 3 8


auguratus összeférő volt a municipális papságon túlmutató tartományi főpapsággal is [D 20, 39], Nincs olyan augur Daciában, aki bármilyen kisebb sacerdotiumot betöltött volna, illetve olyan sincs, amelyik flamjnatust vagy egyéb papságot töltött volna be ugyanabban a városban, de más városban sem. Daciában a kevés létező adat egyike sem utal közvetlenül arra, hogy ugyanabban a városban egy augurnál több lenne. Mélyrehatóbb következtetések levonására nem ad lehetőséget az egy-egy helyről fennmaradt feliratos anyag. Pusztán Porolissum augurjai ismertek nagyobb számban a városi lét idejét tekintve. Ok, egymást követően töltötték be a municipium auguri hivatalát [D 23, 43, 44], legalább ketten rokonságban, esetleg apa-fiú kapcsolatban álltak egymással [D 43, 44],A tartományban, néhány ugyanabból a városból előkerült felirat keltezése fedi egymást, pontosabban Apulum és Sarmizegetusa esetében, így a hivatal élethossziglani jellegét tekintve mégiscsak egynél több augurt, de legfeljebb kettőt feltételezhetünk egyszerre egy városban, ezen belül is a na-gyobb coloniákban.Daciából az auguratus betöltésének alsó életkori határát nem ismerjük. A hivatal betöltési idejét illetően a tartományból nem ismerünk kiszolgált augurokat. Egyiküknek ismert a sírfelirata, szövege nem ad alapot annak felvetésére, hogy nem haláláig volt augur [D 44]. Az auguratust, így Daciában is élethossziglani papi hivatalnak tekinthetjük a létező adatok alapján, ezáltal a lex Ursonensisben [vö. ADDENDUM 1.] foglaltaknak megfelel a daciai helyzet is.

F L A M E N : Összesen harminchárom fiament ismerünk Daciából, akik közül harminc városi flamen volt, és városban is viselte a tisztségét. Hárman pedig, egy itáliai városi, de birodalmi léptékű és jelentőségű kultuszforma keretein belül voltak flamenek. A városi flamenek közül ketten két helyen viselték ezt a papságot, így a helyi ismert városi flamenek száma harmincegy. Nagyobb többségük latin nyelvközegből származott, azonban néhányuk esetében nevük alapján biztos, hogy orientálisok voltak. Mind rendelkeztek római polgárjoggal. A feliratos forrásokon kétféle flameni tisztség szerepel. Az egyik a tartományi városokban betöltött flaminatus, a másik tartományon kívüli flameni tisztség. Ez utóbbiakat nem lehet egyelőre a daciai papság soraiba számítani, tárgyalásuk egyedüli indoka egyelőre, hogy papi személyként Daciában éltek.A tartományi városokban néha csak a papi tisztséget tüntették fel fiamén alakban, mivel egyértelmű volt mindenki számára [D 22, 38, 50, 52, 58, 74] a hely és a tárgy megjelölése nélkül is. Gyakori, hogy több tisztség feltüntetése után olvasható a municipii vagy coloniae megjelölés, ami azonban az egyes megjelölt tisztségekre egyenként is vonatkozik, ígv a flaminatusra is [D 4, 6c, 13, 15c, 66, 72], Néha rövidítették fl(amen) [D 14, 75a, 86], flam(en) [D 75b, 76] formákban. Forma szerint kiírva flamen municipi vagy flamen coloniae [D 5f, 14, 18, 36, 41, 42, 53, 60, 70, 71, 73, 93] a papi cím, esetleg mögé illesztették a település nevét. Ennek alapján az egytagú flamen tisztségmegjelölés is, főleg, ha egyéb városi tisztsé

2 3 9


get is viselt az illető, szintén flamen municipi illetve flamen coloniae címet viselő papokat takar.A következő Daciában feltűnő flaminatus egy itáliai város csak lovagok számára elérhető papsága. Többféle alakban tartalmazzák a feliratok a papi címet, aminek egyetlen oka lehet, hogy a távolabbi tartományban, a feliratállító magistratusok valószínűleg nem tudták minden esetben pontosan a hivatalos titulust. Ennek megfelelően a következő alakokat láthatjuk a feliratokon: flamen lucularis Laurent(ium) Lavinaft(ium)] - tekintettel arra, hogy itáliai feliraton, a kultuszhelytől nem messze fekvő Fulginiaeból került elő, formaszerűnek fogadható el |D 8a]; ugyanez Apulumban már a következőképpen szerepel a helyi magistratusok által állíttatott feliraton [D 8b]: sacer(dos) Lauren[t(ium) Lavi]nat(ium); ugyanebben a formában íratta fel Sarmizegetusán a papi tisztségeimét egy következő daciai lovag [D 70]: sacerd(os) Laurentium Lavinat(ium). Az ő esetében is valószínű, hogy az apulumi példára egyszerűsített tisztségeimet látunk, tekintettel arra, hogy a sacerdos kifejezés bármely papi tisztség jelölésére alkalmas volt. A papi tisztségeim harmadik ismert daciai alakja a fla- m(en) Laurentinus [D 76], A két egyértelműen flameni címet viselt személy léte [D8, 70], és az, hogy egyikük címét helyi szóhasználat szerint sacerdosnak is írtak, alátámasztja, hogy a D 70 is ténylegesen flamen volt.A papi hivatal időrendjét illetően Daciából közel az alapítástól fogva ismerünk flameneket, azaz az első század első harmadából már létezik adat a tisztségre, amely azonban egyidős lehetett a várossal. A papi hivatalra vonatkozó források időrendje a Kr. u. III. század közepéig tart, az általános daciai felirat és forráshelyzetnek megfelelően. Daciából a sacerdosok mellett a flamenekre vonatkozólag maradt a legtöbb felirat, sőt ha elkülönítjük az egyes sacerdotiumokat, úgy önállóan a flaminatus a legjobban dokumentált tartományi papi tisztség. Tíz municipiumi, és huszonegy coloniabeli fiament ismerünk. A következő városokból maradtak fenn flamenekre vonatkozó források: Apulum - colonia Aurelia [D 5, 6, 8, 22, 41, 66, 75] és - municipium Septimium [D 36, 42, 72], Dierna [D 53], Drobeta [D 4, 53, 58], Napoca [D 15, 18, 89], Porolissum [D 13], Potaissa [D 73], Sarmizegetusa [D 14, 38, 50, 52, 70, 71, 74, 75, 76, 82, 88], Tibiscum [D 60] vagyis a daciai városok nagyobb részéből. Közülük kiemelkedő Sarmizegetusa, ahonnan a Kr. u. II. századból kilenc fiament ismerünk. Flameni hivatallal csak a városokhoz kötődően találkozunk, azaz a flaminatus is hangsúlyozottan urbánus papi tisztség. Daciában egy-egy flamen több tisztséget is viselt, sőt több magasabb rangú személy is volt köztük. A rájuk vonatkozó feliratok nem függenek össze a flaminatusszal, főmagistratusként kapták általában a szoborfcliratokat a közösségektől. Ugyanez elmondható a magánindíttatásból állíttatott feliratokról is, vagyis nem függenek össze a flameni hivatallal. A rájuk vonatkozó feliratok állíttatási helye is elég változatos. Egyik sem ismert az eredeti helyéről, viszont a közösség által állíttatott bázisok nyilván közterületen álltak, az építési feliratok a megfelelő épületeken, a sírfeliratok a temetőkben, sírkertekben. A votivfeliratok dedikációi közül egy sem köthető össze a városi

2 4 0


flamen császárkultusszal kapcsolatos feladatkörével. Egyetlen felirat ismert, amelynek de- dikációja Iuppiter Optimus Maximusnak, az isteneknek és istennőknek szól, az állíttató pedig csak flaminatusát jelezte, illetve nem tüntette fel, hogy fogadalmat váltott volna be [D 41], Ezáltal ez az egyetlen olyan felirat, amelyet talán flamenként állíttatott a pap, azonban ennek sem ismerhető fel semmilyen határozottabb kötődése a flameni tevékenységhez, a császárkultuszhoz. A flameni tevékenység tehát nem érhető tetten a feliratos források által. Ezzel szemben három olyan felirat ismert, amely a flaminatusra való megválasztásért tett adományról tudósít. A D 38 ob honorem flamonii et HS LXXX nummum ad annonamdedit; a D 50 ob honorem flamonii B( ?) p(ublico?) dedit; a D 58 ob honorem flamonicryptam vetustate dilapsam pecunia sua reformavit et exaltiavit. A három különböző városból származó példából levonható a következtetés, hogy a flameni tisztségre egy időben többen is pályázhattak, így nem volt elég a társadalmi állapot, ezért indokolt volt a köz ja vára tenni valamit, ha valaki flamen akart lenni. A jelenség kétségtelenül a flaminatus jelentőségét támasztja alá az adott város, illetve személy életében, pályafutásában, valamint az adott időre vonatkozóan versenyhelyzetre utal. Emellett úgy látszik, az adomány nagysága és jellege nem volt meghatározva; valószínűleg az adott hely és helyzet döntötte el, hogy ki mennyit és mit szánt a papi tisztségért való megválasztására. A flamenek tevékenysége, valószínűleg a tartományokban is a pontifexek felügyelete alatt zajlott, illetve ők is tagjai voltak a collegium pontificumnak Róma városi példára.Mivel nincs olyan daciai forrás, amely a flameni tevékenységre vonatkozna, általánosságban annyi jelenthető ki Daciával kapcsolatban, hogy a flameni tevékenység a helvi, városi csá- szárkultusz-szentélyhez kötődött, amelyek közül egyet sem ismerünk, illetve a megfelelő ünnepnapokhoz.Daciában a római polgárjog, és a komolyabb vagyoni állapot képezte a daciai városi flaminatus betöltésének alapvető társadalmi feltételeit. Természetesen helyenként, ahol a társadalom rétegződése olyan volt, a flaminatusra pályázók is magasabb társadalmi kategóriákból kerültek ki. Daciában egyetlen olyan flamen azonosítható, aki valószínűleg visszavonult a flaminatustól [D 75], azonban másik városban viselt flameni hivatalát megtartotta. Az egyik városban viselt flameni hivataltól való visszalépésének, személyes illetve talán adminisztratív okai lehettek. A többieket illetően, egyetlen adat sincs amely arra utalna, hogy a hivatal korlátozott ideig tartott volna. Eszerint valószínűsíthető, hogy Daciában élethossziglani volt a flameni tisztség, szemben például az africai tartományokban létező egyes éves flaminatusokkal. Az africai példa alapján semmilyen lényegi, daciai érdekű következtetést nem lehet levonni. A hivatalviselés kezdete, egyik adat alapján valószínűleg nem kötődött még nagykorúsághoz sem [D 58], Nem becsülhető meg az egykori daciai flamenek teljes létszáma, nem csak a forráshelyzet miatt, hanem a papság élethossziglani jellege következtében sem. Városonkénti létszámuk szintén nem becsülhető meg, de úgy látszik egy municipiumban egyszerre egy flamen tevékenykedett, coloniákban feltehetőleg kettő,

2 4 1


azonban ezt alapvetően csak Sarmizegetusa esetében lehet adatokkal alátámasztani, illetve Apulum esetében lehet feltételezni. Daciában ugyanazon a helyen, ugyanazon város szervezeti és jogi kereteken belül a flamenek nem viseltek egyéb papi tisztséget, és általában máshol sem papi hivatalt elenyésző hányaduk kivételével. Egy eset van, amikor sacerdotiumot tüntetett fel egy porolissumi flamen [D 13], azonban sacerdotiuma nem a városhoz és nem a tradicionális római hitvilághoz tartozik. Városában csak flamen volt. A flamenek közül ketten váltak tartományi főpappá [D 5, 15], azonban a főpapság egyrészt túlmutatott a municipális kereteken, másrészt lényegét, a császárkultuszt illetően megegyezett a flaminatusz- szal. Ketten voltak továbbá flamines Laurentes Lavinates [D 70, 76] is, azonban egy másik városban betöltött flaminatus semmilyen ellentmondásban nem állhatott a már meglévővel [vö. D 53, 75], és nem lehetett összeférhetetlen egy másik tartományi városban, vagy adott tartományon kívüli városban viselt flaminatussal sem.Három daciai személy ismert, akik a Laurentes Lavinates lovagi papi tisztségek egyikét viselték a Kr. u. II. és III. századokban egyaránt. Ebbéli minőségükben valószínűleg nem tartoznak a daciai tartományi papságba, tisztségüket kitüntetésképpen kapták az uralkodótól, katonai szolgálatuk leteltével [D 76. 8], Ketten közülük a tartományban is viseltek flameni tisztséget [D 76, 70], A harmadik esetében a töredékes felirat nem ad lehetőséget a korábbi pályafutási elemek megállapítására [D 70]. Nem állapítható meg, hogy miképpen vettek részt Daciából az itáliai város vallási életében, vagy akár a latin ünnepeken. Nem foglalkozott a kutatás még annak vizsgálatával, hogy létezik-e összefüggés a flamen Laurens Lavinas tisztség daciai feltűnte, és a ius Italicummal rendelkező daciai városok léte között. A ius Italicummal rendelkező városok ugyanis elméletileg részt vehettek az itáliai latin városok ősi szövetségét felidéző kultuszban, és ezáltal talán okszerűen és nem esetlegesen létezik a papi tisztség a tartományban, szemben például Pannóniával, ahol sem a papi tisztségre, sem a ius Italicumra nincs adat.

H A R U S P E X : Egy haruspexet ismerünk Daciából, aki hivatalát Apulumban töltötte be [D 59] a Kr. u. III. század első felében. Latin nyelvközegből származott, és római polgár volt. A feliratain alkalmazott címe szerint, ő egy haruspex col(oniae) volt, azaz hivatalosan városi alkalmazásban álló papi személy. Bár több feliratról ismert, egyiket sem haruspexként állíttatta. Láttuk, hogy a lex Ursonensis [vö. ADDENDUM 1.] már rendelkezett a harus- pexekről és eltartásukról, ennek ellenére a tartományi városokban kevés emlékük maradt, a Közép- és Al- Duna-vidékről, a Fekete tengertől Noricumig pedig csak Daciából ismert ez az egy haruspex. Sem a városi alkalmazás, sem Claudius rendelkezései nem szabtak gátat a haruspexek fogyásának, mivel jóval később Severus Alexandernek (Kr. u. 222-235) intézkednie kellett, a disciplina Etrusca művelői állami fenntartásáról. Ebből fakadóan, valószínűleg a daciai haruspex sem nyert korábban alkalmazást Apulumban, mint Severus Alexander kora. Haruspexként nyilván a közösségi áldozatoknál jutott szerephez Apulumban, a

2 4 2


belsőségek vizsgálatánál. A haruspicina az egyetlen ismert példa alapján összefért a sacerdotiummal, ami a papságot illeti, a közigazgatási és egyéb szaktevékenységgel pedig szintén.

P O N T I F E X : Daciából tizenhat pontifexet ismerünk, a tartomány fennállásának 165 évéből. Mind római polgárok voltak. Alapvetően magistraturát is viselő személyek voltak, de olyan is van közöttük, aki csak a pontificatusát jelölte. Nagyobb részük latin nyelvközegből származott, de görög [D 57], illetve orientális közegből származó pontifex is ismert a tartományból [D 12]; egynek pedig az anyja volt keleti származású [D 23]. Kevés a forrás ahhoz, hogy mélyrehatóbb általános érvényű következtetéseket lehessen általuk levonni. Az ismertek mind római polgárok voltak, és tisztüket városokban töltötték be. Latin nyelvközegből származtak mind, magistraturát is viseltek, illetve katonáskodtak; annak ellenére, hogy egyesek papi apjuk révén mentesek voltak a katonaságtól. Általános következtetések levonásához kevés a forrásanyag, viszont néhány jellemző így is kidomborítható.A tisztségeim minden esetben pontifex, nem mindig kiírtán de teljesebben pontifex municipii (egy esetben az epitáfiumán pontifex civitatis, a municipiumra utalóan) vagy pontifex coloniae. Nem írták ki teljesen minden esetben a tisztségeimet, amelyet pont(ifex) [D 10, 84] és pontif(ex) [D 12, 23, 25, 46, 54, 56, 57] formákban rövidítettek. Minden daciai városban feltételezhető a pontifexi hivatal létrehozása a város alapításától fogva. Az ismert pontifexek időrendje közelebbről nem meghatározhatóan, nagyjából a Kr. u. 11. század közepétől a Kr. u. III. század közepéig tart. Többségük a Severus korból ismert. Daciában, mindegyik ismert pontifex városban töltötte be a településhez kötötten a papi hivatalt. Közülük öt municipiumi [D 12, 23, 24, 44, 84], tizenegy pedig coloniabeli pontifex volt (D 2, 3, 7, 10, 1 1, 25, 45, 46, 54, 56, 57], Egyikük sem viselt egyszerre két helyen pontificatust, szemben az augurokkal. A következő városokból ismerünk pontifexeket: Apulum - colonia Aurelia [D 2, 3, 7, 10, 11, 57], Drobeta - municipium [D 24], Napoca - colonia |D 54], Porolissum [D 23, 44, 84], Tibiscum (D 12], Sarmizegetusa fD 25, 45, 46, 56], azaz a daciai városok feléből. A városokon belül hivataluk székhelye, egy erre a célra szolgáló épület lehetett, azonosítva azonban egy ilyen sincs. Nem azonosítható egyetlen olyan felirat sem Daciából, amelyet pontifexként állíttattak volna a papság viselői. Többségük magántermészetű fogadalmi felirat, vagy sírfelirat, vagy olyan szoborbázis felirata, amelyet magistra- tusként kaptak azon személyek, akik pontifexek is voltak. A papi tevékenység szempontjából, egyik sem értékelhető. Az áldozatokat bizonyosan bemutatták rendszeresen minden adott alkalommal, ezekről külön kőfelirat nem keletkezett, szokatlan is lenne a feliratállítás gyakorlatát és indíttatását tekintve. A daciai municipiumokban a pontificatusnak nem volt rögzített helye a cursus honorumban, ami szintén arra utal, hogy a hivatal meg- ürültével került sor a következő pontifex helyfoglalására. Úgy látszik elegendő volt a római polgárjog, mint alapvető társadalmi feltétel a pontificatus betöltéséhez, azonban a de-

2 4 3


curionatus, illetve a magistratura előnyt jelenthetett. Utóbbira, az öt ismeri municipiumi pontifex közül háromnak a decurionatusa, illetve magistraturái utalnak. Nyilvánvalóan megfelelő anyagi háttérrel is kellett rendelkezni, azonban a municipiumokból a pontifi- catusért tett adománynak nyoma nem maradt. Ilyen csak az egyik coloniából ismert [D 56]. Alapvetően a coloniákban is a római polgárjog volt a pontificatus társadalmi feltétele, azonban a lakosság összetételéből adódóan több rangosabb személy viselt pontificatust, mint a municipiumokban. A tizenegy pontifex közül hét, azaz a többség a lovagrendnek is tagja volt. A jelenség a pontifexi hivatal magasabb rangjára utal. Egy felirat ismert Sarmize- getusából, amely a pontificatusért tett adományt, egy építkezést örökít meg [D 56]. Valószínűleg szükséges volt az anyagi hozzájárulás is a megválasztásért, azonban a többség esetében ennek nyoma nem maradt. Ugyanazon településen belül a tizenhat daciai pontifex közül négy viselt más papságot is |D10, 23, 44, 57], egy pedig a municipális kereteken fölül álló tartományi főpap volt [D 46], A négy egyéb papságot viselő személy közül három a pontificatus mellett augur volt [D 10, 23, 44] közülük egyik két helyen is augurált [D 10], Az auguratuson kívül egyikük példája szerint sacerdotiumot is viselhettek. Az ismert esetben a pontifex már Aesculapius sacerdosa volt a pontificatus előtt [D 57], A pontificatusszal együttes auguratus teljes összhangban áll a Tiberius - Claudius kori lex Ursoncn- sisszel [vö. A d d e n d u m 1.] , amely törvény megalkotója együtt tárgyalta azonos kötelezettségekkel és kiváltságokkal ellátottan a két papi tisztséget. A markomann háborúkat követően feltűnő Aesculapius sacerdotium látszik egyedül különösnek, azonban Aesculapius kultuszát Rómába még a köztársaság korában befogadták, így nem látszik ellentmondásban állónak egy valláskoordináló papság egy hivatalos és közérdekű sacerdotiummal. Ez utóbbi főleg annak fényében, hogy a markomann háborúk alatti pestisjárvány megfékezése nem csak orvosi hanem közigazgatási feladat is volt, amely Asklépieionok létesítésével is együtt járt. Az Aesculapius papság szakértelmet igényelt, gyakorlatilag orvos volt az illető. A

pontificatus és sacerdotium jelenségegyüttes egyedisége arra is utal, hogy nem volt túl gyakori. Aesculapius pap is nagyon kevés van, így erről az oldalról nézve is ritkának számít. Daciából egy városból, egy időben egyszerre csak egy pontifex ismert, kivétel talán a colonia Aurelia Apulensium és Sarmizegetusa, azonban nincs egyik helyről sem olyan felirat, amelyen egyszerre ketten szerepelnének. Az egyedüli pontifex gyakorlatilag nem alkotott collegiumot, legfeljebb a flamennel együtt, azonban képviselte a pontifexek collegiumát. Természetesen előkerülhet még olyan forrás, amely egyszerre két pontifexet adatol egy városban. Az ismert és összehasonlítási alapot képező városi törvény, a lex Ursonensis (ADDENDUM 1] szerint legalább hárman lehettek, azonban nem biztos, hogy a daciai városokban olyan sok személy élt, aki eleget tudott tenni a pontificatusszal járó terheknek. A

rendelkezésre álló forrásanyag alapján úgy látszik a többi városban sem voltak sokan alkalmasak erre a hivatalra. A municipiumokban, gyaníthatóan valóban csak egy pontifexi hivatal létezett. A hivatalt valószínűleg egész fiatalon be lehetett már tölteni. A D 45 például a

24 4

Ö S S Z E F O C L A L Á S

lovagi katonai pályafutás előtt vált pontifexé. Ennek alapján kijelenthető, hogy bár a papság mentességet adott, a papnak és a papi szülő fiának a katonáskodás alól, többen nem éltek vele, ha egyébként társadalmi clőhaladásuk múlt a császári - katonai szolgálaton.Nem ismerünk kiszolgált pontifexeket a tartományból, a hivatal élethossziglani lehetett, akár Rómában és néhány más nyugati tartomány városaiban is.

SACERDOS: Daciából harmincöt sacerdost ismerünk, közülük hárman két helyen viseltek sacerdotiumot, így az ismert betöltött sacerdosi hivatalok száma harmincnyolc. A legösz- szetettebb papi csoport, arra való tekintettel, hogy különböző vallási irányzatok papjai voltak. Összeköttetést az egyes sacerdotiumok között, gyakorlatilag csak a papságuk latin-római meghatározása jelenti, amellyel a római világ vallási életének rendszerébe betagozódtak. Mind férfiak voltak, többségük római polgárjoggal is rendelkezett. Görög illetve latin nyelvterületekről származtak. A sacerdotiumuk függvényeképpen, többségükben görög nyelvterületről, illetve a keleti tartományokból. Sacerdotiumuk hivatalos, vagy nem hivatalos volta nehezen dönthető el a fennmaradt források alapján. Azon kívül, hogy határozott oka lehetett a latinul megfogalmazott papi címnek még akkor is ha az illető vallás szerint saját belső szóhasználatú papi tisztségnevekkel rendelkeztek, annyi állapítható meg, hogy aki jelölte a városhoz vagy valamely jogilag körvonalazott egységhez, például csapattesthez való tartozását, annak sacerdotiuma kétségtelenül hivatalos volt. Másrészről, ha megállapítható a szentély helye amelyben a papi hivatalt viselték, és ha a szentély közterületen épült úgy szintén hivatalosnak értelmezhető a sacerdotium; hasonlóképpen ha hivatalosan működő egyesület - collegium - keretében viselt sacerdotiumról van szó. A megállapíthatóan hivatalos alkalmazású sacerdotes száma alapján feltehető, hogy a sacerdos címmel bíró papok mind hivatalos körülmények között, azaz nem magánvallásosságon belül viselték a sacerdotiumot. A lehetőséget alátámasztja, hogy viszonylag sok egyéb kifejezés létezett, amelyekkel azokat a személyeket illették, akik bármelyik vallás szolgálatában állhatták, de működésük a magánvallásossághoz állt közelebb, vagy egészen oda tartozott. Kultuszon belül használatos tisztségnevüknek feliratos nyoma alig maradt, szemben a sa- cerdosokkal. A sacerdosi címet viselő személy lehetett még sacerdos coloniae vagy (municipi), esetleg csapattesthez szólt a sacerdotiuma, azonban a szónak inkább helymeghatározó értelmében. A sacerdotium nem viszonyítható a municipális cursus honorumhoz, azon kívül esett. Ennek ellenére, több sacerdosi tisztséget viselő személy a városok irányításában is részt vett, ami egyes sacerdotiumok helyi fontosságát mutatja. Ugyanazon pályafutáson belül, a papi tisztség után következő decurionatus arra utal, hogy egyes városi sacerdotiumok betöltése segítette a társadalmi felemelkedést. Daciában a sacerdotes coloniae kivételével minden esetben élethossziglaninak látszik a sacerdosi tisztség. A lex de flamonio provinciae Narbonensis [ld. ADDENDUM 2.[ rendelkezett arról, hogy a flameni címet viselő tartományi főpapot akadályoztatása esetén egy városi flamen helyettesítheti, huza

2 4 5


mosabb hiányzás esetén a helyébe léphet az év hátralevő részében. Daciában sacerdos volt a főpapok papságot jelölő címe, amely tény a narbói törvény fényében a sacerdos coloniae hivatalának jelentőségét nagy mértékben megemeli. Daciából általában nem ismertek kiszolgált sacerdosok, a tartomány városaiban úgy látszik élethossziglani volt a papi tisztség. Az egyetlen sacerdotalis coloniae [D 19] a tartományban kirívó, azaz különleges esetet képez, de őt a sírfeliratáról ismerjük, ezáltal sacerdotiuma megszűnésének hátterében a halála áll. Daciában a sacerdotes Iovis Dolicheni látszanak a legaktívabb papoknak, egy vallási formán belül ők ismertek a legnagyobb létszámban. Az egyes sacerdotiumok léte, teljes mértékben összefüggőnek látszik az illető tartomány társadalmának etnikai összetételével. Daciában palmyrai eredetű sacerdosok [D 9, 13] is tevékenykedtek Deus Hierobulos (Yarhibol) illetve más palmyrai istenségek szolgálatában.

TELEPÜLÉSEK PAPSÁGA

Tíz daciai városból ismerünk papot illetve papokat, egyből vagy esetleg kettőből nem. A municipiumok és a coloniák egymással való összehasonlítása alapján feltűnő, hogy a municipiumokban jóval kisebb az ismert papok száma. Ez részben természetes, mivel jóval kisebb léptékű és rövidebb ideig fennálló településekről van szó, amelyeknek egy része hamar coioniává emelkedett, más része a tartomány kiürítéséhez képest későn volt alapítva. Azonban a forráshelyzettel sem indokolható, hanem úgy látszik egyöntetű szabályszerűségre utal, hogy a municipiumokban egy-egy államvallási papi hivatalnak egyszerre csak egy képviselője volt hivatalban. A megállapítás természetesen csak feltételes, hiszen a legtöbb municipiumból csak egy-egy pap ismert összesen, főleg flamenek. Egyedül Porolissumban mutatható ki a jelenség egyértelműen. A municipiumi sacerdosi hivatalok ismert képviselői mind Iuppiter Dolichenus papjai voltak, vagyis a sacerdos municipi papi tisztség teljesen hiányzik.A municipiumokkal szemben a coloniákban úgy látszik, az államvallás rendszerének papjaiból, az augurokból, flamenekből és pontifexekből legalább kettő volt párhuzamosan hivatalban, amint a feliratokban gazdagabb Sarmizegetusa és Apulum eseteiben állapítható meg a legjobban. Lehetségesen a többi coloniában is hasonló rendszer élt, azonban a kevés forrás nem ad egyértelmű állításra lehetőséget. A municipiumokkal szemben a coloniákban többféle sacerdotium is feltűnik, az orientális és görög istenségek sacerdosai mellett sacerdotes coloniae is tevékenykedtek kisebb számban. Apulumban feltűnik továbbá az antistes és a haruspex coloniae hivatala.jellemzőnek mondható Dacia esetében a több városban betöltött papság, amely főleg az augurok esetében szembetűnő, de többszörös, általában kétszeres flaminatusszai is találkozunk. Az augurokat illetően háromszoros auguratusra is van példa, ami végsősoron augur- hiányra utal a tartományban. Képzett és megfelelő társadalmi helyzetű augur nyilván nem

2 4 6


volt sok. A városok az augurhiányt úgy oldhatták meg, hogy egy másik városban már hivatalban álló személyt választottak meg. Nem zárható ki éppen ennek okán az sem, hogy olyan kis településeken, mint pl. Tibiscum egyáltalán nem is volt augur. A papságra alkalmas személyek kis számát is mutatják tehát a többszörös papságok, és nem a cím és rangkórságra utalnak elsősorban. Ugyanezt a jelenséget támasztja alá pl. a Porolissumban ismétlődő augur - pontifex tisztségegyüttes is. Továbbá ugyancsak erre a jelenségre utal, hogy nincsenek kiszolgált papok a tartományban, vagyis minden egyes papi tisztség élethosz- sziglani volt, ami főleg a pannoniai helyzettel való összehasonlítás nyomán domborodik ki.'Kiemelkedő a csapattestek részére állított sacerdosok száma is. Kivétel nélkül orientális istenségek, főleg Iuppiter Dolichenus, de palmyrai istenalakok részére is rendszeresítettek papi hivatalokat a csapattestek mellé. A gyakorlat az etnikai alapú csapattestek létéből fakad egyrészt, másrészt sok orientális eredetű polgár élt a tartományban, akiket nem csak segédcsapatokban foglalkoztattak hanem a légiókba is besoroztak, és akik ott ugyanúgy tisztelték a hazai istent, azaz igényeltek papot. A jelenségek azonban tartományszinten nem képviselnek olyan tömegű és változatosságú példát, hogy bármilyen általánosabb következtetések levonására alkalmasak lehessenek.

TARTOMÁNYGYŰLÉS ÉS FŐPAPOK

TARTOMÁNYGYŰLÉS: A daciai tartománygyűlés létrehozása, valószínűleg közvetlenül a tartomány megalapítását követte. Székhelye az első daciai város, colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa volt. A 66 x 66 négyzetméteres, porticusszal övezett forum provinciae és az Ara Augusti, a város mellett északra a falakon kívül elhelyezkedő Area sacra területén belül helyezkedett el, az amfiteátrum közelében. A korai időszakra vonatkozólag semmilyen feliratos adattal nem rendelkezünk. Azonban a Kr. u. 158-ban kőbe épített amfiteátrumnak van egy megelőző fa periódusa, amely arra mutat, hogy korábban is zajlottak játékok Sarmizegetusában, valamint az Area sacra területén előkerült pénzérmék is a terület alapítás korától való folyamatos használatát mutatják. Amíg egy város volt a tartományban, addig a tartománygyűlés nem nyúlhatott túl ennek keretein, civitasok pedig nem voltak Daciában. Hadrianus korában már több város létezett a tartományban, amelyek már forma szerinti - bár még nem túl népes - tartománygyűlést alkothattak. Marcus Aurelius uralkodása alatt egy további város küldhette legátusait a tartománygyűlésbe, amely provincia néven jelölte magát a korban. A Kr. u. III. században Severus Alexander korától (Kr. u. 222-235), a korábbitól eltérő néven jelentkezik az intézmény - concilium provinciarum Daciarum III -

' Vö. S z a b ó 2006.

2 4 7


nevével is jelezve, a sajátos szerkezetű provincia tartománygyűlésének, három résztartomány fölötti illetőségét. A szabatos és pontos név kifejezte a létező gyakorlatot, melynek értelmében a sarmizegetusai székhelyű intézmény ellátta mindhárom Dacia képviseletét. Egyszersmind e feliratok által a tartománygyűlések lényegét kifejező, klasszikusnak mondható nevet használ a Kr. u. III. században a tartománygyűlés, hasonlóképpen a nyugati tartományok - különösképpen a Tres Galliae - , illetve a nagy hagyományú keleti tartományok gyűléseihez. Valószínűleg egy újjászervezett tartománygyűlést jelöl az előzőtől eltérő név. Philippus Arabs (Kr. u. 244-249) korától a daciai tartománygyűlés pénzt veretett Provincia Dacia körirattal, Gallienus (Kr. u. 253-268) koráig, tizenegy éven át.

F Ő P A P O K : A tartománygyűlés élén álló főpap hivatala, egy tartományi pályafutás csúcsát jelentette. Daciából nyolc főpapot ismerünk [D 5, 15, 20, 27, 39, 46, 83, 85], vagyis a tartomány meghódítása és kiürítése között eltelt 165 év szerinti százhatvanöt fő körülbelül öt százalékát, tekintetbe véve azt a körülményt is, hogy nyilván nem pontosan 165-en voltak. Gyakorlatilag kevesebben lehettek, mivel a tartomány megszervezéséig és az első főpap megválasztásáig valamennyi idő eltelhetett, illetve ismeretlenek a tartomány kiürítését közvetlenül megelőző évek viszonyai. Emellett egy személy többször is lehetett főpap. Nincs a Severus-kornál korábbi daciai főpapi felirat, a legkésőbbi pedig III. Gordianus uralkodása alatt keletkezett. Szűk fél évszázadból ismerünk csak főpapokat, ami természetesen nem jelentheti azt, hogy nem voltak, pusztán az egyébként általános forráshelyzetre világít rá a szám. Általában latin nyelvközegből származtak. Többségük a lovagrend tagja volt. A tartományon belüli megállapítható illetőségük Apulum [D 5, 27, 39], Napoca [D 15], Potaissa [D 85] és Sarmizegetusa [D 20, 46] voltak, egyről pedig nem lehet tudni [D 83], A le hetséges összeshez képest nagyon kevés ismert főpapra vonatkozó források alapján alig lehet néhány általánosabb következtetést levonni. Egy főpap léte általában utal a tartománygyűlés működésére és viszont is. A tartománygyűlés élén álló főpapokra vonatkozó források időrendje, a Kr. u. II. század végéig tekintenek vissza. Úgy látszik, a Kr. u. III. század elejéig a tartományi főpapok hivatali címe sacerdos provinciae [D 83] illetve a vele egyenértékű sacerdos Daciae [D 85] volt. A főpapi cím egybehangzó a Kr. u. II. századi tarto- mánygyűlés provincia nevével. A Kr. u. III. század elejétől, Severus Alexander (Kr. u. 222- 235) uralkodásáig a főpapok a sacerdos Arae Augusti címet viselték [D 5, 20, 46]. Severus Alexander korából van az első adatunk a tartománygyűlés concilium provinciarum Daciarum III nevére [2a], A feliraton szereplő főpap [D 39] címéből csak a sacerdos kifejezést tüntették fel, így nem tudjuk mi volt a pontos címe. Egyaránt lehetett sacerdos Arae Augusti, vagy már sacerdos Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III. Ez utóbbi lehetőség abból következően, hogy az időrendben őt követő főpapok már egy hosszabb főpapi címet viseltek. A bővített főpapi címbe a keleti tartományok gyakorlatához hasonlóan, tartománygyűlési vezetői mivoltukat is belefoglalták az egyik főpapi jelvényre utalóan: sacerdos

2 4 8

Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III [D 15, 271. Az utóbbi címrész a tartománygyűlés korabeli nevének felel meg, szintén a három tartományra utalóan. A daciai ismert tartományi főpapok nagyobb része sarmizegetusai [D 20, 46] és apulumi volt [D 5, 27, 39], de potaissai fD 85] és napocai [D 15] származású főpapjai is voltak a tartománynak. Feltűnő, hogy Dacia Inferior - Malvensis bármely városából származó főpap nem ismert. A jelenség magyarázata alapvetően a forráshiányban kereshető. A nyolc ismert daciai főpap közül hat biztosan lovagrendi volt [D 5, 15, 20, 27, 39, 46], egy pedig valószínűleg ]D 85], egyről pedig nem tudható [D 83]. Egy kivételével, akinek célzatosan válogatva kerültek feltüntetésre a tisztségei ]D 85], mind több településen viseltek magistraturákat vagy több településen voltak decuriók. Attól függetlenül, hogy honnan került elő a főpapra utaló felirat, a hivatalviselés helyszíne természetesen egybeesik a tartománygyűlés székhelyével. A főpapi hivatal székhelye colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusában volt, a város területén, de a falakon kívül északra az amfiteátrum mellett kiépített Area sacraban fekvő forum provinciae területén. A főpapi méltóságra pályázó személy társadalmi állapotát tekintve lovagrendi kellett legyen, illetve valóban omnibus honoribus functus. Ezek mellett előnyt jelenthetett ha több városban viselt tisztségeket, méltóságokat vagy legalább helyet foglalt az ordo decurionumban. Utóbbiak közül kiemelkedő a sarmizegetusai és az apulumi ordines decurionum jelentősége. Ezek mellett számított a komolyabb vagyoni háttér, amely iparon vagy kereskedelmen alapult, illetve civil szervezetek patronálása. A summus honorra bizonyosan egy évig választották meg a pályázót Daciában is, mint a Római Birodalom más tartományaiban2, semmi nem utal arra, hogy az általános gyakorlattól eltértek volna. Végszóként rögzíteni lehet még egy jellegzetességet. Annak ellenére, hogy számos nyoma van női istenségek tiszteletének a tartományból, érdekes módon egyetlen női pap sem szerepel az ismert feliratos forrásokban.

2 V ö . K üR N 'E M A N N 1 9 0 1 ; D f . i n i n g f . r 1 9 6 5 ; F lSH W IC K 2 0 0 4 .


AÉ

A l f ö l d i 1 9 2 9 - 1 9 3 0

A l f ö l d i 1 9 3 1

A l f ö l d i 1 9 4 0

A l f ö l d i 1 9 4 2

A l f ö l d i 1 9 4 3

A i.f ö l d y - P a n c i e r a

2001

A i.f ö l d y 1 9 6 0

A l f ö l d y 1 9 7 3

A l f ö l d y 2 0 0 1

A l f ö l d y 2 0 0 4

A l icu - C r i$an 2 0 0 3

A i.icu - P aki 1 9 9 5

RÖVIDÍTÉSEK ÉS IRODALOM

L'Année Epigrapbique, Paris.

ALFÖLDI A., A gót mozgalom és Dácia feladása, Egyetemes Pbilologiai Közlöny, 1 (1929), 161-188, 2 (1930), 1-26, 81-95, 164-170.

ALFÖLDI A., A d ác ia i t a r to m án y i p é n z e k ve rd é je ,

N umizmatikai Közlöny 26-27 ((1927-1928) 1931), 146.

A . A L F Ö L D I , Daci e romani in Transilvania , B u d a p e s t 1 9 4 0 .

A l f ö l d i A., Aquincum városa és a Római világbirodalom, in Szendy K. szerk., Budapest története I, Budapest 1942, 266- 352.

ALFÖLDI A ., Keletmagyarország a római korban, in Magyarok és Románok I. szerk. Deér József és Gáldi László, Budapest 1943, 1 -93.

G. ALFÖLDY - S. Panciera (Hg.), ln scb riftlicb e Denkmá/er a/s M edien d ér Selbstdarstellung in dér röm iscben IVeit, HABES 36, Stuttgart 2001.

ALFÖLDY G., Pannoniciani Augures, Antik Tanulmányok 1 (1960), 37-52 (= A cta A rchaeologica A cadem iae Scientiarum Hunga ricae 1960, 145-164).

G. Al.FÖLDY, Flamines H ispaniae Citerioris. Anejos de Archivo Espanol de Arqveologia 6, Madrid 1973.

A l .F Ö L D Y G . , R ó m a i t á r s a d a l o m t ö r t é n e t , B u d a p e s t 2 0 0 1 .

G. ALFÖLDY, Epigraphica Pannonica III. Inschriften aus dem Gebiet dér Eravisker und vöm Territorium von Aquincum, SN 18 (2004), 1-48.

D . Al. ICL' - I . H . C r i §AN , M e d i c i n a la r o m a n i , C l u j 2 0 0 3 .

D. ALICU - A. P a k i , Town-planning and Populat ion in Ulpia Traiana Sarm izegetusa, British Archaeological Reports

2 5 0

r ö v i d í t é s e k é s i r o d a l o m

Al.ICU 1978

Al.ICU 1997

AMN

AA4P

A n g y a l - B a l l a 1972

A n g y a l 1971

A n g y a l 1972 (1974)

A r d e v a n

A r d e v a n - G á z d a c 2004

A r d e v a n 1981

A r d e v a n 1984

A r d e v a n 1986-1987

A r d e v a n 1988

A r d e v a n 1992

International Series 605, Oxford 1995.

D. A liCU, Templul zeitei Nemesis de la Ulpia Traiana Sarmizegetusa, A M N 15 (1978), 173-177.

D. AliCU, Ulpia Traiana Sarm izegetusa. A m jitea tru l I., Biblioteca Musei Napocensis 16, Cluj-Napoca 1997.

A cta M usei N apocensis, Cluj-Napoca.

A cta M usei Porolissensis, Zaláu.

K. B. ANGYAL - L. B a l l a , D eu s C o m m a g e n u s , A cta Classica Debrecenien sis 8 (1972), 89-94.

B. A n g y a l K . , Sacerdos Iovis Doiicheni ad legionem XI11

geminam, A D ebreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának, Közlem ényei 1971, 5-26.

B. ANGYAL K . , VI. E p ig r a p h ic a . A d a to k a d ac ia i ke le t i

v a l l á s o s s á g t ö r té n e té h e z , in BALLA L. - B. ANGYAL K. ,

S tu d ia D a c ic a , A D ebreceni Déri M úzeum Évkönyve 1972(1974), 149-175.

Repertoriul materialulul epigrafic, in ARDEVAN 1998, 351 - 472.

R. ARDEVAN - C. G á z d a c , Ulpia Traiana Sarmizegetusa. The town and its history, in C. Gázdac - S. Cocij, Coins fr om Komán sites and co/lections o f Komán coins jr om Komania. Vol. 1. Ulpia Traiana Sarm izgetusa, Cluj-Napoca 2004, 7-13.

R. ARDEVAN, P r a e f e c tu s q u in q u e n n a l i s p ro im p e r a to r e ,

A M N 18 (1981), 437-442.

R. ARDEVAN, Duumvirat et quattuorvirat dans la Dacie romaine, AMN 21 (1984), 95-110.

R. ARDEVAN, A ed i l e s j i q u a e s to r e s la U lp ia T r a i a n a

S a r m iz e g e tu s a , Sargetia 20 (1986-1987), 127-132.

R. ARDEVAN, Porolissum ji Augusta Traiana. Observa(ii asupra inscrippei IGB III/2, 1590, AM P 12 (1988), 291- 295.

R. ARDEVAN, Les flamines municipaux dans la Dacie romaine, in M. O. Maver - J. Gomez Pallares (eds.), Re/igio deorum. A ctas d e i Coloquio in ternacional de epigráfia. „C u ltoy

2 5 1


A r d e v a n 1 9 9 3

A r d e v a n 1 9 9 8

A r d e v a n 2 0 0 0

A r d e v a n 2 0 0 4

A r i o s t i 1 7 2 2

B a l l a 1 9 7 6

B a l l a 2 0 0 0

B A l u t A 1 9 7 7

B A r b u l e s c u 1 9 7 2

B A r b u i .e s c u 1 9 7 7

B A r b u l e s c u 1 9 8 4

B A r b u l e s c u 1 9 8 7

B A r b u l e s c u 1 9 9 4

sociedad en O ccidente”, Sabadeil 1993, 47-53.

R. ARDEVAN, Les éd i le s de la D ac ie r o m a in e , in D. Al.ICU -

H. B o E G L I (cd.), L apolitiqu e édilitaire dans lesp rov in ces de l ’Empire Komáin (Actes du l cr Colloque roumano-suisse, Déva 1991), Cluj-Napoca 1993, 21-27.

R. ARDEVAN, Viata municipalá in Dacia rontaná, Bibliotheca Historica et Archaeologica Banatica 10, Timijoara 1998.

R. ARDEVAN, Municipalia Dacica. Drei epigraphische Bemerkungen, HPS 6 (2000), 109-130.

R . A R D E V A N , D i e C l a u d i i v o n A p u l u m , i n Orbis A ntiquus, 345-353.

I . A R I O S T I , [scri^ ioni anticbe trovate a raccolte tra le rovine delle quattro p rin cipa li co Ionie Romane de Ha TransiIvania da l conte Giuseppe ARIOSTI nobile Bolognese, F errarese e Se ne se... MDCCXX1I, ms. Vind. (Cod. bibi. Caes. 8798 sive Eugen. 26 in quarto - Bécs).

L. Balla, Les Syriens et le culte de Iuppiter Dolichenus dans la région du Danube, A cta C lassica D ebreceniensis 12 (1976), 61-81.

L. Bai.I.A, Studia Dacica, ed. by E. SZABÓ, Collected papers, HPS 5, Debrecen 2000.

C . L . B A i. U T á , M o n u m e n t s E p i g r a p h i q u e s D ’A p u l u m , i n D .

M . P l P P I D l - E m . P ü P E S C U r e c . e t p u b l . , Epigrapbica.Travaux dédiés au VII' Congres in ternational d ’épigraphie grecque et latiné, Bucurejti 1977, 233-238.

M. BARBULESCU, Dér Dianakult im römischen Dacicn,Dacia 16 (1972), 205-206.

M. BARBULESCU, Cultui lui Hercules ín Dacia Romaná (I), A M N 14 (1977), 173-194.

M. BARBULESCU, ln terferen te spirituale in Dacia Rontaná, Cluj- Napoca 1984.

M . BARBULESCU, Din istoria m ilitará a D aciei románé. Legiunea V M acedonica f i ca stru l de la Potaissa I., Cluj-Napoca 1987.

M. BARBULESCU, Potaissa. Studiu monografic, Turda 1994.

2 5 2


B a r k ó c z i 1 9 6 4

B a s s i g n a n o 1 9 7 4

B e n e s 1 9 7 8

B é r a r d 1 9 9 2

B e r c i d - P o p a 1 9 7 8

B e r g e m a n n 1 9 9 2

B e r g e r 1 9 5 3

B e t z 1 9 6 0

B i r l e y 1 9 6 9

B i r i .e y 1 9 7 1

B i r l e y 1 9 7 8

B o d o r 1 9 5 7

B o d o r 1 9 6 3

L. BARKÓCZI, The population of Pannonia from Marcus Aurelius to Diocletian, A cta Arcbaeo/ogica A cadem iae Scientiarum Hunga ricae 16 (1964), 257-356.

M. S. BASSIGNANO, 7/flam ina to n ellep rov in ce romane Aeli' A frica, Roma 1974.

J. B E N E S , A uxilia Romana in M oesia atque in Dacia, P r a h a

1978.

F. BÉRARD, Territorium legionis: camps militaires et agglomérations civiles aux premiers siécles de 1’cmpire, Cabiers Au Centre G. G lot^W l, Paris 1992, 75-105.

1. B e r c i U - A l . P o p a , Le culte de Jupiter Dolichenus dans !a Dacie romaine. Leiden 1978.

J. BERGEMANN, Die öffentliche Statuenrepresentation am Beispiel der Reiterstatuen - Der Weg zűr elitáren Bildsprache. In: Die römische Stadt im 2. Jahrhundcrt n. Chr. Der Funktionswandel des öffentlichen Raumes. Kolloquium in Xanten vom 2. Bis 4. Mai 1990 (Hrsg.: 71.-]. SCHALLES, H. VON HESBERG, Zanker) X antener Bericbte Bd.2. Köln 1992, 315-324.

A. BERGER, E ncjd op ed ic dictionary o fR om an taw, A. Ph. S., Vol. 43/2, Philadelphia 1953.

A. B e t z , Epigraphischer Anhang. Das Weihdenkmal des Faustinianus, Carnuntum ja b rbu ch 6 (1960), 29-35.

E. BlRLEY, Septimius Severus and the Roman army, E pigrapbische Studien 8 (1969), 63-82.

A. BlRLEY, Septim ius Severus the A frican Emperor, London 1971.

E. BlRLEY, The Religion of the Roman Army: 1895-1977, in A N R W II. XVI.2 (1978), 1506-1541.

BODOR A., Napoca a feliratok tükrében, in Emlékkönyv Kelemen J^ajos 80. születésnapjára, Cluj - Bucurejti 1957, 78- 111 .

A. BODOR, Dér Liber - und Libera - Kult, Dacia 7 (1963), 211-239.

2 5 3


B o g d a n -CAt An i c i u 1993

B o n g a r s i u s 1600

B o r h y 2003

B o u c h é - L e c l e r c q 1893

B r a n g a 1980

B u d a y 1911

C a n t o 1981

C a r a n d i n i 2 0 0 0

C a r e t t e 1895

CCID

C l C H O R I U S 1927

C i D 1988

CIL

C I M R M

C l a u s s 1973

I . B O G D A N - C A T A N I C I U , Despre aparitia orajelor $i statutul acestora in Dacia romaná, Ephemeris N apocetisis 3 (1993), 203-225.

I. B O N G A R S I U S , Rerum Hungaricarum scriptores varii historici geographici, Francfort 1600.

L. B ü RHY , Uberlegungen zűr Ánderung des Bcgriffes civitas in der Spátantike, in Pannonica provincia lia et archaeologia. Studia sollemnia auctorum hungarorum Evgenio Fit% octogenario dedicata, Í J be Ili A rchaeologici Ser. Nor. No. I, Budapest 2003, 415-424.

B o u c h é - L e c l e r c q , Pontifex, in DA 111.1 (1893), 17-33

N. B R A N G A , U rbanismul D aciei románé, Timijoara 1980

B U D A Y A., Pótlások a CIL III kötetéhez, D olgosatok a% E rdélyi N em zeti M úzeum Erem és R égiségtárából 2 (1911), 261 - 266.

A. Ma. C A N T O , Notas sobre los pontificados coloniales y el origen de culto imperial en la Baetica, in \.a religión romana en Hispania, Madrid 1981, 141-153.

A . C a r a n d i n i , I I t e m p l u m i n t e r r a d i B a n t i a , i n a c u r a d i A .

C A R A N D I N I - R . C a p p e l l i , Roma. R omolo, Remo e la fondaopone della cittá, R o m a 2000.

E . C A R E T T E , Les assesnblées p rovin cia les de la Gaule romaine, Paris 1895.

M. HöRIG - E . S C H W E R T H E I M , Corpus Cultus Iovis Dolicheni, Leiden 1987.

C . C l C H O R I U S , Die R eliefs d ér T rajanssaule (2), Berlin 1927

R . M. ClD, Los flamines annui dei norte africano. Notes sobre la duración dél sacerdocio municipal dél culto al emperador, Studia H istorica 6 (1988), 157-164.

Corpus Inscriptionum Latinarum, Berlin.

M. J. V E R M A S E R E N , Corpus inscriptionum et monumentorum religionis M ithriacae l-II , den Haag 1956-1960.

M. C l . A U S S , U ntersuchungen den Principales des röm ischen Heeres von A ugustus bis Diokletian. Cornicularii, specu latores,

2 5 4

R Ö V I D Í T É S E K É S I R O D A L O M

C l . E M E N T E 1972

C O A R E L L l 1973

Cucu iu 1929

DA

D A I C O V I C I U - A l i c u 1984

D a i c o v i c i u - P i s o 1975

D a i c o v i c i u - P i s o 1977

D a i c o v i c i u 1924





frum en ta r ii, Diss. Bochum 1973.

G. C l . E M E N T E , II p a t ro n a to nei c o l l e g i a d e l l ’Im p e ro

R o m a n o , Studi cla ssici e orientali 21, Pisa 1972, 142-229.

F. C O A R E L L l , “Crypta, cryptoportius”. Analisis dei termine dei suo significato nella tradizione seritta, in Les Cryptoportique dans l'A rcbitecture romaine, Roma 1973, 9-21.

V . C U C U I U , Á lba lulia. Din trecu tu l s ip rez en tá l orasului, Á l b a

lulia 1929.

Ch. D a rem b e rg - E. S ag i . io - E. P o t t i e r eds., D ictionnaire des antiquités grecqu es et romaines, d'aprés les textes et les monuments, contenant I' explica tion des tenues qui se rapportent aux moeurs, aux institutions, a la religion, et en gén éra l a la vie publique e tp r iv é e des anciens, Paris 1877-1919, V tóm., 9 vol.,+ 1 vol. de tables (= 1962-19632).

H . D A I C O V I C I U - D . A l i c u , Colonia Ulpia Traiana A ugusta Dacica Sarm izegetusa, Bucurejt i 1984.

H . D A I C O V I C I U - I. P l S O , Sarmizegetusa $i rázboaiele marcomanice, AAÍN 13 (1975), 159-164.

H. D A I C O V I C I U - I. P l S O , Publius Aelius Antipater, in D .

M. P l P P I D I - Em. P o p e s c u rec. et pubi., Epigraphica.Travaux dédiés au VIh Congres in ternational d'épigrapbie grecqu e et latiné, Bucurejti 1977, 75-78.

C. D a i c o v i c i , Fouilles et recherches a Sarmizegetusa,Dacia 1 (1 9 2 4 ) , 2 2 4 -2 6 3 , 250 -2 5 1 .

C. D A I C O V I C I U , Cronica arheologicá ji epigraficá a Transilvaniei (1919-1929), A nuaru l Comis. Monum. Ist. din Transilv. 2 (1929), 299-320.

C. D A I C O V I C I U , La Transylvanie dans L ’A ntiquité, Bucarest 1938 = Siebenbiirgen in A/tertum, Bukarest 1943.

C. DAICOVICIU, N e u e M i t t e i l u n g e n aus D a z ie n , Dacia 7-8

( 1 9 3 7 -1 9 4 0 ) , 2 9 9 -3 3 6 .

C. D A I C O V I C I U , Asupre unor lucrari in legatura cu Dacia romaná, A nuaru l In stitu tu lu i de S tudii C lassice 4, Cluj-Napoca 1941-1943, 282-320.

2 5 5






ANRW


D a v i d e s c u 1981

DE

D e i n i n g e r 1965

D e m i r Ci o g i .u 1939

D e m o u g i n 1975

DESSAU 1876

D e v i j v e r 1 9 7 6 -1 9 9 3

D i a c o n e s c u - P i s o 1 9 9 3

D o b ó

D o b s o n 1978

C. DAICOVICIU, Severus Alexander ji provincia Dacia, AM N 3 (1966), 153-171 (= 1969).

C. DAICOVICIU, Un nou sacerdos Arae Augusti in Dacia, A M N 4 (1967), 469-470 (= 1969).

C. DAICOVICIU, Dacica. S tudii f i a rtico lep r iv in d istoria vecbe a pám intuhti romdnesc, Bibliotheca Musei Napocensis I. Clu j

Napoca 1969, 368-385.

C. DAICOVICIU, Sarmizegetusa, in RE Suppi. XIV (1974), 610-655.

A ufstieg und niedergang der röm iscben Welt, Berlin - New York

H. DAICOVICIU, Napoca. Geschichte einer römischcn Stadt im Dakicn, in A N RW U .6 (1977), 919-949.

M. D A V I D E S C U , Drobeta in secolele 1-VI1. e.n ., Craiova 1981

E. de RUGGIE.RO - N. FESTA ed . , Diaion a rio Epigrajico d i A nticb itd Romane I, S p o l e to - R o m a 1895- .

J . DEININGER, Die P rovinsfa llandtage d er Römiscben K a isergeil von A ugustus bis Sfum Ende des dritten Jabrbunderts n. Cbr, Vestigia 6, Miinchen-Berlin 1965.

H. D e m i r Ci o GI.U, Der Gott a u f dem Stier, Ber l in 1939.

S. DEMOUGIN, Splendidus eques Romanus, E pigrapbica 37

(1975), 174-187.

H. DESSAU, De fastis sacerdotalibus qui vulgo auguribus attribuuntur, in EE III, Roma - Berlin 1876, p.74-76.

H. Devijver, Prosopograpbia M ilitiarum Equestrium quae fuerunt ab A ugusto ad Gallienum I-III, Suppi. I-II, Leuven 1976- 1993.

AI. D i a c o n e s c u - I. P i s o , Apulum in D. A l i c u - H. B O E G U ( é d . ) , Ea politiqu e édilitaire dans les p ro vinces de l ’Empire Romáin (Actes du l cr Colloque roumano-suisse, Deva 1991), Cluj-Napoca 1993, 67-70.

DOBÓ A., I ascriptiones extra f in e s Pannoniae Daciaeque repertae ad res earundem provinciarum pertinentes, Budapest - Amsterdam 19754.

B. DOBSON, Die Prim ipilares, Cologne - Bonn 1978.

2 5 6


D o m a s z e w s k i 1 8 8 5

D o m a s z e w s k i 1 8 9 5

D r a s k o v i c h m s .

D r e x l e r

EE

E n g e s s e r 1 9 5 7

É t i e n n e - P i s o -

D i a c o n e s c u 1 9 9 0

F e r e n c z y 1 9 8 4

FIRA

F l S H W I C K 1 9 8 7 - 2 0 0 4

F l S H W I C K 1 9 9 6

F i t z 1 9 7 2

F i t z 1 9 7 8 ( G R P D )

F i t z 1 9 7 9

F i t z 1 9 9 2 - 1 9 9 5

F o d o r

A . V O N D O M A S Z E W S K I , Die Fabnen im röm iscben Heere, W i e n

1885.

A . V O N D O M A S Z E W S K I , D i e R e ü g i o n d e s r ö m i s c h e n

H e e r e s , W estdeutsche Z eitscb r iftfi ir G escbicbte und Kunst 14 (1895), 1-142.

N. D R A S K O V I C H ms., Cím nélkül, daciai és pannoniai feliratok másolatai, Archives de la Section Historique de i’Institut grand - dúcai, Luxemburg, Abt. 15, ms. n". 381.

W . D R E X L E R , D er Cultus d er aegyptiscben Gottheiten in den Donaulándern, Mythologische Beitráge. Heft 1, Leipzig 1890.

Ephemeris E pigrapbica C oiporis Inscriptionum Latinarum Supplementum, Berlin - Roma.

F. E N G E S S E R , D ér S tadtpatron in h a lién und den Westprovin^en des Römiscben Reicbes bis D iocletian , Inaugural Dissertation, Freiburg in Breisgau 1957.

R. É t i e n n e - I. P i s o - A l . D i a c o n e s c u , Les deux forums de la Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa, Revue des É tudes A nciennes 92/3-4 (1990), 273-296.

E. F E R E N C Z Y , Römisches Bürgerrecht und „Ius Italicum”, in A N R W II. 14 (1984), 1017-1058.

S. R i c c o b o n o - G. B a v i e r a - V. A r a n g i o - R u i z et alii, Fontes lu r is Romani A nteiustin iani, Firenze 1940-1943.

D . F l S H W I C K , The 1/nperial Cult in tbe Latin West I-II-III-IV, Leiden 1987, 1991, 1992, 2004.

D . F l S H W I C K , The dedication of the Ara Trium Galliarum, Latom/is 55 (1996), 87-100.

J . FlTZ, Lat S jr ien s á In tercisa, Collection Latomus 122, Bruxelles 1972.

F l T Z J . , D ér G eldum lauf d ér röm iscben Provin^en im Donaugebiet M it te des 3. Jahrhunderts. Teil 2, Bonn 1978.

J. FlTZ, Augusti tres avant 209, A lba Regia 17 (1979), 49-58.

J. FlTZ, Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit I-IV, Budapest 1992-1995.

L l' G O S I F O D O R A., F iib rer fiir Freunde vaterlandiscber

2 5 7


G a b l e r 1966

G i l l i a m 1979

G i r a r d - S e n n 1977

G l o d a r i u 1977

G o n z a l e z 1986

G o n z á l e z 1989

G o s t a r 1965

G o s t a r 1969

G o s t a r 1 9 8 7 -1 9 8 8

G r o a g 1913

G u d e a - L o b ü s c h e r

2006

G u d e a - T a m b a 2001

G u d e a 1980

A ltertb iim er in verscbiedenen T bei len und O rtscbaften Siebenbiirgens, Lugosi Fodor András kézirata I-VIII, Biblioteca Univ. Cluj. ms. 754.

G A B L E R D., Munera Pannonica. Magánszemélyek közcélú adományai Pannóniában, A rcbaeologia i É rtesítő 93, Budapest 1966,20-35.

J . F. G l L L I A M , Die Pest unter Mare Aurei, in R. K L E I N ,

M arc Aurél, Wege dér Forschung 550, Darmstadt 1979, 144- 175.

P. F. G l R A R D - F. S e n n , Les lois des Romains, Naples 1977.

I. G l o d a r i u , Die Landwirtschaft im römischen Dakien, A N R W U .6 (1977), 950-989.

J. G O N Z A L E Z , The Lex Irnitana: a New Copy of the Flavian Municipal Law, The Jou rna l o f Román Studies 76 (1986), 147-243.

J . G O N Z Á L E Z , ( e d . ) , E studios sobre Urso, Colonia lu lia Genetiva , S e v i l l a 1989.

N. G O S T A R , Cultele autohtone din Dacia, A nuaru l ln stitu tu lu i de Istorie f i A rbeologie 2, Ia ji 1965, 241-253.

N. G O S T A R , I u s Italicum í n Dacia, A nuaru l ln stitu tu lu i de Istorie f i A rbeologie „A. D. X enopol” 6, Iaji 1969, 127-139.

N. G O S T A R , Numerus Palmirenorum Orient. . . , Sargetia 14 (1979), 663-665.

E . G R O A G , Die röm ischen In scbriftsteine d ér H ofbibliotbek, W i e n

1913.

N. G U D E A - T. L o b ü s c h e r , Dacia. E ine röm iscbe Provin%^unseben Kárpátén und Schwarsfem M eer, Mainz 2006.

N. G U D E A - D. T a m b a , Despre tem plu l ifeului Iupiter Dolichenus din M unicipium Septimium Über ein H eiligtum in dér M unicipium Septim ium Porolissensium , Porolissum 3, Zaláu 2001.E . C h i r i l á - N. G u d e a - Al. M a t e i - V. L u c á c e l ,

Raport preliminar despre sápáturile de la Moigrad, A cta M usei Porolissen sis 4 (1980), 81-103.

2 5 8


G u d e a 1986

G u d e a 1989

H a b e l 1893

H a b é i . 1894

H a e n s c h 1997

H a e n s c h 200 3

H a l s b e r h g e 1972

H a r m a n d 1957

H e a d 1879

H e l g e l a n d 1978

H f.t t n f .r

H o r n u m 1993

HPS

H ü b n e r 1876

IDR

1GB

N. GUDF.A, Porolissum. Res Publica M unicipii S eptim ii Porolissensium , Bucurejt i 1986.

N. Gudea, Porolissum. Un complex arbeo/ogic daco-roman la marginea de nord a Im periu lu i Román, A cta M usei Porolissensis 13, Zaláu 1989.

P. H a b e l , Actor, in RE 1 (1893), 329-330.

P. H a b e l , Antistes, in RE II (1894), 2536-2537.

R . H a f . N S C H , Capita provinciarum . S tattba ltersitge und Provinspalvenvaltung in d ér röm iscben K aiseryeit, H . Hellenkemper Hrsg. Kölner Forschungen Bd. 7, Mainz1997.

R. H A F . N S C H , Veteranus ex beneficiario consularis, equestris militiae petitor. Mögliche Gründe für einen auRergewöhnlichen sozialen Aufstieg, K ölner Jahrbuch 33 (2001 (2003)), 135-139.

G. H a l S B E R C H E , The Cult o f S o l Invictus, Leiden 1972.

L. HARMAND, Un aspect so cia l et po litiqu e du monde romain: le pa trona t su r les co llectivités publiques, des origines au Bas-Empire, Paris 1957.

B. V. Hf.AD, Catalogue o jG reek Coins. M acedonia, E/c., ed R. Stuart Poo/e, London 1879.

J. HELGELAND, Román A rmy Religion, in ANRW 11.16.2

(1 9 7 8 ) , 14 7 0 -1 5 0 5 .

F. HF.TTNF.R, De Iovis D olichen i cultu, G r o n in g e n 1901 .

M . B . HORNUM, N emesis, tbe Román State and tbe Games, Leiden 1993.

Hungárián Polis Studies, Debrecen.

A. HÜBNER, Legis coloniae Iuliae Genetivae urbanorum sive Ursonis datae A. V. C. DCCX. Fragmenta Nova. Additamentum ad Corporis vol. II., EE III (1876), 87-90.

Inscrip tiile D aciei Romane - Inscriptiones Daciae Romanae, Bucurejt i - Paris; IDR III/1-3 - Bucurejd ; III/5 - I. PlSO

ed., Paris 2001.

Inscriptiones Graecae in Bulgária repertae, Sofia.

2 5 9


IGNA 1935

ILD

I U

K á d á r 1989

K á d á r 1999

K a i z e r 2 0 0 4

K a j a v a 1994

K a n

K e r é n y i

K e r é n y i 1999

K i e n a s t 1996

K o r n e m a n n 1900

K o r n e m a n n 1901

K o v á c s 2005

K ö v e s - Z u l a u f 1995

L a d a g e 1971

L e B o h e c - W o l f f 2 0 0 0

N. I G N A , C u ltu lh ti A esculap s i a ! H ifiéi, Cluj 1935.

C. C. P E T O L E S C U , Inscriptii latiné din Dacia - Inscriptiones Latinae Daciae, Bucurejti 2005.

H. D f .S S A U , Inscriptiones U t i nae Selectae, Berlin 1882-1916.

Z. K á d á r , Der Kult der Heilgötter in Pannonién und den übrigen Donau-provinzen, in/JNRIP'II .18.2. (1989), 1038- 1061.

K á d á r Z., Asklépios-Aesculapius világa a Kárpát medencében, in K E R É N Y I 1999, 67-73.

T. K A I Z E R , Latin-Palmyrean Inscriptions in the Museum of Banat at Timijoara, in Orbis A ntiquus, 565-569.

M. K A J A V A , Komán Female Praenomina. Studies in the Nomencla/ure o f Komán Women, Acta Inst. Rom. Finlandiae 14, Romé 1994.

A. H. Kan, ]u pp iter Dolichenus, Leyden 1943.

A . K f. R É N Y I , A dacia i szem élynevek, Dissertationes Pannonicae Ser. I. Fasc. 9, Budapest 1940.

K E R É N Y I K . , A z isten i orvos. Tanulmányok A sk lép iosró! és kultuszltelyeiről, Budapest 1999.

D. K l E N A S T , Kömische Kaisertabelle. G rundsfige ein er röm iscben Kaisercbrono/ogie, Darmstadt 19962 (= 20043).

E. K o r n e m a n n , Concilium, in KE IV.1 (1900), 801-830.

E. K O R N E M A N N , Zűr Geschichte dér antikén Herrscherkulte, in Klio 1 (1901), 51-146.

K O V Á C S P., Marcus Aurelius esőcsodája és a markomann háborúk, SN Supplementum 5, Pécs 2005.

T. K Ö V E S - Z U L A U F , Bevez^és a római vallás és monda történetébe, Budapest 1995.

D. L A D A G E , Stádtiscbe P riester- und Kultám ter im Lateiniscben Westen des Imperium Komanum zf<r K aiserz fit. Inaugural Dissertation, Köln 1971.

Y . L e B ü H E C - C. Wolff, Legiones Moesiae Superioris, in Y . L e B O H E C - C. W o l f f eds. U s I J g io n s de Komé sous le Haut-Empire, Actes du Congrés de Lyon (17-19 septembre

2 6 ü


L i e b e n a m 1900

L i p o v a n 1988

L o r e n z 1987

LTL

M a c r e a - T u d o r 1960

M a c r e a 1949

M a c r e a 1966

M a c r e a 1969

M a c r e a 1978

M á l l ó n 1944

M a r c i l l e t - J a u b e r t

1987

M a r q u a r d t 1885

M a r s i g l i 1726

M a r t i n 1992

1998), Coll. du Centre d ’Études Romaines et Gallo- Romaines N. s. N° 20, Lyon 2000, vol. 1., 239-242.

W . L l E B E N A M , Stádtevenvaltung im röm ischen K aiserreicbe, Leipzig 1900.

I. T. L l P O V A N , Monumente epigrafice din Ampelum, SCIVA 39 (1988) 1, 59-71.

T. L O R E N Z , Römiscbe S tádte, Grundzüge 6 6 , Darmstadt1987.

F . C O R R A D I N I , L exicon totiu s la tin itatis, Tóm. I . , P a t a v i i

1864-.

M . M A C R E A - D. T u d o r , Epoca selavagistá romaná (sec. 1-111. e. n.), Dacia in tim pul stáp ín irii románé (lstoria Romániei l.J, Bucurejti 1960, 345-476.

M. Macrea, Cultele Germanice in Dacia Romana, in A1SC 5 (1944-1948), 1949, 218-263.

M. Macrea, Organizarea provinciei Dacia, AM N 3 (1966), 121-151.

M. Macrea, Viata in Dacia Romaná, Bucurejt i 1969.

M. Macrea, De la Burebista la Dacia postromaná, Cluj-Napoca 1978.

R. MÁLLÓN, 1j> s bron^es de Osuna, Arch. Esp. de Arqueol. 56, Madrid 1944

J. M a r c i l l e t - J a u b e r t , Sur des flamines perpetuels de Numidie, ZPE 69 (1987), 207-223.

I. M A R Q U A R D T , Rötniscbe Staatsverwaltung III2, Leipzig 1885.

A. F. M A R S I É I , Danubius Pannonico-M jsicus, O bservationibus geograpbicis, astronomicis, bydrograpbicis, historicis, physicis perlustratus. Tóm. I-VI. Ab Aloysio Férd. Com. Marsili, Socio Regiarum Societatum Parisiensis, Londinensis, Monspeliensis. Hagae Comitum, Apud Gosse, R. Chr. Alberts, de Hondt.- Amstelodami, Apud Herm. Uytwerf et Franc. Changuion. 1726.

F . M A R T I N , Kolonialprágungen aus M oesia Superior und Dacia, Budapest - Bonn 1992.

2 6 1


M e r l a t

M e r e a t 1960

M ó c s y 1959

M ó c s y 1983

M o g a - P i s o -

D r í m b á r e a n 1998

M o g a 1985

M o m m s e n 1876

M r Av 1997

M r o z e w i c z 1993

M r o z e w i c z 1999

N e m e t i 2007

N o e s k e 1977

N o l e

P. M E R E A T , Répertoire des inscription i et monuments f ig u r é s du cu lte de Jupiter Dolichenus, Rennes 1951.

P. M E R E A T , Juppiter Dolichenus. E ssai d 'in tetprétation et de synthese, Paris 1960.

A . M Ó C S Y , Die Bevölkerung von Pannonién bis spi den M arkomannenkriegen , Budapest 1959.

A. M Ó C S Y (et R. Feldmann, E. Marton, M. Szilágyi), N om enclator provinciarum Europae J^atinarum et Galliae Cisalpinae cum indice inverso , Dissertationes Pannonicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae Budapestinensis provenientes, Series III. volumen 1, Budapest 1983.

V. M o g a - I. P i s o - M. D r í m b á r e a n , Quatre monuments epigraphiques D ’Apulum decouverts dans le lit de Murej, AMN 35/1 (1998), 109-118.

V. M O G A , Din istoria m ilitará a Daciei románé. Jx giunea X IIJ Gemina , Cluj-Napoca 1985.

Th. M O M M S E N , Legis coloniae Genetivae - add. vol. II, 91- 96; Commentarium, EE III (1876), 97-112.

M r á V Z s . , A pannon ia i sírfeliratok form ulak incse. Egyetemi Szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Régészettudományi Intézet, Budapest 1997.

L. M R O Z E W I C Z , Laurentes Lavinates und die Provinz Dakien (Ein Beitrag zűr Geshichte dér Romanisierung), in L. M R O Z E W I C Z - K. I E S K I Hg., Prosopographica, Poznan 1993, 217-225.

L . M R O Z E W I C Z , L ’ordre iquestre. His/oire d ’une aristocratie (Jle siecle av. J.-C . - I l l e siecle ap. J.-C ., CÉFR 257, Romé 1999.

S. N e m e t i , Note epigrafice. CIL III 7688, in S. N E M E T I et alii ed. Dacia Felix. Studia M ichaeli Bárbulescu oblata, Cluj- Napoca 2007, 229-234.

H.-Ch. N O E S K E , Studien zűr Verwaltung und Bevölkerung dér dakischen Goldbergwerke in römischer Zeit, Bonner Jabrbü cb er 177 (1977), 357-358.

R. N o le , Die Griecbiscben und Lateiniscben Jnschriften dér

2 6 2


OPEL

O p r e a n u 1998

O p r is 1931

Orbis A ntiquus

0RSTED 1985

Ott 1995

P a k i 1988 ( A M P )

P a k i 1988 ( S C I V A )

P a k i 1990

P a t s c h 1937

P e t o l e s c u 1983




W iener A ntikensammlung, Wien 19862.

B. L Ó R I N C Z comp. et corr., O nomasticon Provinciam»/ Europae lu itinarum IM V, Wien - Budapest 1999-2005.

C. H. O P R E A N U , Dacia romaná f i Barbaricum , Timijoara1998.

L. OPRl§, M ustéul « U nirii» . A nuaru l 1 p e am i 1929-1930, Álba lulia 1931.

L. R U S C U - C . C l O N G R A D l - R. A R D E V A N - C . R O M A N - C .

G Á Z D A C E d s . , Orbis A ntiquus. S tudia in honorem loann is Pisonis, C l u j - N a p o c a 2004.

P. 0RSTED, Komán ]»/perial E conom j and Komanisfation. A S tud j in Komán Im peria l A dm inistration and the Public Lease System in the Danubian Provinces fr om the F irst to the Third Century A. D., Copenhagen 1985.

J . O T T , Die Benejiciarier. Untersuchungen %ii ih rer S tellung innerhalb d ér Kangordnung des Köm iscben H eeres und %ii ih rer Funktion, Historia Einzelschriften 92, Stuttgart 1995.

A. PAKI, Popularia Daciei Porolissensis. I. Porolissum, AMP 12 (1988), 215-226.

A. PAKI, Popularia Ulpiei Traiana Sarmizegetusa I., SCIVA 39/4 (1988), 355-368.

A. PAKI, Populatia Ulpiei Traiana Sarmizegetusa II. ,

SCIVA 41/2 (1990), 149-163.

C. PATSCH, D erK am p f um den Donauraum un tér Domitian und Traian, Wien 1937.

C. C. PETOLESCU, Cronica epigraficá a Romániei (II), SCIVA 3 4 ,4 (1983), 363-385.

C. C. PETOLESCU, Cronica epigraficá a Romániei (III), SCIVA 35, 4 (1984), 375-382.

C. C. PETOLESCU, Cronica epigraficá a Romániei (V) SCIVA 37, 4 (1986), 345-359.

C. C. PETOLESCU, Cronica epigraficá a Romániei (VI) SCIVA 38, 4 (1987), 393-402.

2 6 3


P E T O L E S C U 1987 (M a lv a )

P e t o l e s c u 1987 (R eo rg . )

P E T O L E S C U 1993

P e t o l e s c u 2 0 0 0

P e t o l e s c u 2 0 0 2

P e t o l e s c u 2 0 0 3 - 2 0 0 4

P e t o l e s c u 2 0 0 4

P f l a u m 1970

P f l a u m 1978

P i ck 1898

P Í R 2

P i s o - D i a c o n e s c u

1985-1986

C. C. P E T O L E S C U , Colonia Malvensis, SCIVA 38, 1 (1987), 23-32.

C. C. P E T O L E S C U , Die Reorganisierung Dakiens unter Marcus Aurelius, Germania, A n^eiger der R óm isc h- G enn ani seben Komission des D eutscben A rcbáologiscben Instituts 65/1 (1987), 123-134.

C . C . P E T O L E S C U , Drobeta j i Dierna, A rbeologia O/teniei 8

(1993), 59-64.

C. C. P E T O L E S C U , Dacia s i Im peria/ Rom an y Bucurejd 2000.

C . C . P E T O L E S C U , A uxilia Daciae. C ontributie la is/oria militara a D aciei rotuane, Bucurejti 2002.

C. C. P E T O L E S C U , Cronica epigraficá a Romániei XXI- XXIV (2001-2004), SCIVA 54-55 (2003-2004), sa.

C. C. P e t o l e s c u , in Drobeta 14 (2004), 38-45.

H.-G. P F L A U M , Les officiers equestres de la légion „VII Gemina”, in I^egio VII Gemina, Leon 1970.

H. G. P F L A U M , Les /astes de Ia prov in ce de la N arbonnaise, Paris1978.

B . P lC K , Die antikén Műnkén von Dacien und Moesien.(Die Antikén Münzen Nord-Griechenlands Bánd I).Vol. I: Dacia - Moesia superior - Viminaciom - Kallatis - Dionysopolis - Istros - Istrianon Limen - Markianopolis.

Berlin 1898.

Prosopograpbia Im perii Romani saec. I-III2., Berlin, Pars I: E. G r o a G - A. S t e i n 1933 (A-B); II: E. G r o a g - A. S t e i n

1936 (C); III: E. G r o a g A. S T E I N 1943 (D - F); IV: Fasc.1 A. S t e i n 1952 ( G ) , 2 E . G r o a g A. S t e i n s z e r i n t 1958(H), 3 L. P E T E R S E N 1966 (I); V: F a s c . 1 L. P E T E R S E N

1970 (L), 2 L. P e t e r s e n 1983 (M), 3 L. P e t e r s e n 1987 (N-O); VI: L. P E T E R S E N - K. W A C H T E L 1998 ( P ) ; VII: F a s c . 1 K. W A C H T E L 1999 (Q-R).

I. P l S O - Al. D l A C O N E S C U , Forurile din Ulpia Traiana Sarmizegetusa, A M N 22-23 (1985-1986), 161-183.

2 6 4


P lSO 1 9 7 2

P i s o 1 9 7 5

P i s o 1 9 7 7

P i s o 1 9 8 0

P i s o 1 9 8 2

P i s o 1 9 8 5

P i s o 1 9 8 7 - 1 9 8 8

P i s o 19 91

P i s o 19 91 ( 1 9 9 3 )

P i s o 1 9 9 2 ( 1 9 9 5 )

P i s o 1 9 9 7 ( 1 9 9 9 )

P i s o 1 9 9 8

I. PlSO, Publius Purius Saturninus, AAIN 9 (1972), 463- 471.

I. Piso, Epigraphica (II). Inscriptii din capitala Daciei románé aflate in Muzeul Arhcologic din Sarmizegetusa, A pulum 13 (1975), 77-82.

I. PlSO, Epigraphica (VII), Apulum 15 (1977), 647-650.

I. PlSO, Epigraphica (XI), Potaissa. Studii ji Communicari 2 (1980), 124-125.

I. PlSO, Maximinus Thrax und die Provinz Dazien, ZPE 49 (1982), 225-238.

I. PlSO, Zur Entstehung der Provinz Dacia Porolissensis, in Röm iscbe Gescbic/jte, A ltertum skunde und Epigrapbik. Eestscbrift

j i i r A rtú r B et^ Wien 1985, 471-481.

I. PlSO, Prosopographia coloniae Dacicae Sarmizegetusae(I), A M N 24-25 (1987-1988), 163-170.

I. PlSO, Municipium Vindobonense, T jcb e 6 (1991), 171- 177.

I. PlSO, Die soziale und ethnische Zusammensetzung der Bevölkerung in Sarmizegetusa und in Apulum, in W. ECK (Hrsg.), Prosopograpbie und Soyia lgescb icbte. Studien %ur Metbodik und E rkenntnismöglichkeit d er Kaiser^eit/icben Prosopograpbie (Kolloquium, Köln 24-26. Nov. 1991), Köln - Wien - Weimar 1993, 325-337.

I. P l S O , in Du Latifundium au La/ifondo. Actes de la Table ronde internationale du CNRS organisée á l’Université Michel de Montaigne-Bordeaux III. 17-19 décembre 1992, Paris 1995, 435-444.

1. PlSO, Testo epigrafico, suporto architettonico e contesto Archeologico nei fori di Sarmizegetusa, in XI Congresso In ternationa le d i E pigráfia Greca e leadna. Roma, 18-24 settembre 1997. Atti, Roma 1999, 126-127.

I. P l S O , Colonia Dacica Sarmizegetusa, in Traiano, a i confin i d e ll ’hnpero (a cura di G. A. P O P E S C U ) , Milano 1998, 134- 135.

2 6 5


P i s o 2 0 0 1 ( A M N )

P i s o 2 0 0 1 ( B M N )

P i s o 2 0 0 1 ( I D R )

P i s o 2 0 0 1 ( T R )

P i s o 2 0 0 3

P i s o 2005 (W cber Fs.)

P i s o 2 0 0 6

P o p a 1975

R D

RE

REINBOLD 1842

R ich m o n d 1963

RIU

I. P l S O , Studia Porolissensia (I). Le temple Dolichénien, A M N 38 / 1 ( 2 0 0 1 ) , 2 2 1 - 2 3 7 .

I. P l S O , De nouveau sur les Lucii Antonii de Sarmizegetusa, in Studii de Istorie A ntica, Bibliotheca Musei Napocensis XX( 2 0 0 1 ) , 3 6 3 - 3 7 0 .

I. P l S O 2 0 0 1 , P r o l e g o m e n a h i s t o r i c a i n IDR III/5, XV-XXI.

I . P l S O , Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa. Bréve présentation et état de la recherche, Transylvanian Review X / 2 ( 2 0 0 1 ) , 1 7 - 3 7 .

I. Piso, ]u p ite r Optimus M aximus a u f dem P faffenberg / Carnuntum 1. Die Inscbriften, Der Römische Limes in Österreich 4 1 , Wien 2 0 0 3 .

I. P l S O , Die Cohors III. Campestris in Porolissum, in F.

BEUTLER - W. H A j M E T E R Hrsgg., „Eine ganz normale Inschrift” und iihnliches zum Geburtstag von Ekkehard Weber zum 3 0 . April 2 0 0 5 , A Ithisto risci) - Epigrap hische Studien Band 5 , Wien 2 0 0 5 , 3 2 5 - 3 3 2 .

I. P l S O , Colonia Dacica Sarm izegetusa 1. Le Eorum Vetus de Sarm izegetusa I., Bucurejti 2 0 0 6 . (Corpus epigraphicum).

AI. P O P A , Orajul roman Apulum, in A lba lu lia 2000 , Alba Iulia 1 9 7 5 , 3 6 - 1 0 3 .

F. RÓMER - E. D E S J A R D I N S , A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei - Inscriptiones monumentorum Romanorum Musei Nationalis, A cta N óra M usei N ationalis 1, Budapest 1 8 7 3 .

P A U L Y - W l S S O W A - KROLL et alii Hrsgg., Real-E ncydopadie dér C lassiscben A ltertum sirissenscbaft, Stuttgart 1 8 9 3 - .

J . R E I N B O L D , Monumenta Romana, quae anno 1836 in fa c i e loci delineavit, nunc vere [a. 1842] ad usum musei T ransilvanici d esenpsit, Biblioteca Univ. Cluj. ms.

I. A. R l C H M O N D , The Roman Army and Roman Religion, Bulletin o f the John R jlands L inraiy 45, Manchester 1 9 6 3 ,

1 8 5 - 1 9 7 .

Die Römiscben Inscbriften Ungarns, Budapest.

2 6 6

R Ö V I D Í T É S E K é s i r o d a l o m

RSS

Rl'SSL' 1 9 6 9

RUSSU 1 9 7 5 ( 1 9 7 7 )

R u s u - P e s c a r u - A l ic u

2000

R ü p k e 1 9 9 5

S a n i e 1 9 7 0

S a n i e 1 9 7 3

S a n i e 1 9 7 7

S a n i e 1 9 8 9

S a u l n i e r 1 9 8 4

SCHALLMAYER - ElBL

- O t t - P r e u b 1 9 9 0

SCHILLINGER 1 9 7 9

SCHMIDT 1 9 1 0

MÓCSY A. - SZENTLÉLEKY T ., Die röm ischen Steindenkmaler von Sa varia, Budapest 1971.

I. I. R U S S U , Elementele syriene in Dacia Carpaticá $i rolul lor in „colonÍ7.area” $i romanizarea provinciei, A M N 6 (1969), 167-186.

I. 1. R u s s u , L’onomastique de la Dacie romainc, in L ’Onomastique latiné II, in Colloqiies internalionaux dn centre national de la recherche scien tifique N1’. 564. L ’Onomastique latiné, Paris 13-15 octobre 1975, Paris 1977, 1-13.

A. R u s u - P e s c a r u - D. A l i c u , Templele románc din Dacia (I), Acta Musei Devensis, Déva 2000.

J . R Ü P K E , K alender und Ö ffentlicbkeit. Die G escbicbte dér Reprasentation und religiösen Q ualijikation von Zeit in Kom, Rcligionsgeschichtliche Versuche und Vorarbciten Bd. 40, Berlin - New York 1995.

S. SANIE, L’Onomastique orientale de la Dacie Romaine I, Dacia 14 (1970), 233-241.

S. Sanie, Onomastica Orientalá din Dacia romaná II, AMN 10 (1973), 151-170.

S. SANIE, Iuppiter Dolichenus in Dakien, in M. P i p p i d i -

E m . POPESCU rec. et publ., Epigrapbica. Travaux dédiés au VIIe congres International d ’épigrapbie grecqu e et la ttine, Bucurejti 1977, 131-158.

S. SANIE, Die Syrischen und Palmyrenischen Kulte in Dakien, in A N R IF II. 18.2 (1989), 1 165-1271.

Chr. SAULNIER, Laurens Lauinas, lx/tomus 43/3 (1984), 517- 533.

E. SCHALLMAYER - E. ElBL - J. OTT - G. PREUB,

Osterburken 1. Corpus d er griecb iseben und lateiniseben Benejiciarierinscbriften des Römiscben Reicbes (CBFIR), Stuttgart 1990.

K. SCHILLINGER, Untersucbungen optr Entwicklung des Magna M ater-Kultes im IVesten des römischen Kaiserreicbes, Konstans1979.

E. SCHMIDT, Ku It übért ragu ngen, GieBen 1910

2 6 7


sav aSEC

SIR1S

SN

Som mer 1988

S p e i d e l 1978

S p e i d e l 1984

S p i t z l 1984

S z a b ó Á. 1998 (1999)

Sz a b ó Á. 1999 (2000)

SZABÓ Á. 2000 (A egyptus)

S z a b ó á . 2001

Studii f i C ercetári de Istorie Vecbe f i A rbeologie, Bucurejti.

J . J. H O N D I U S ed., Supplementum Epigrapbicum Graecum , Leiden.

L. V l D M A N , Sj/loge inscriptionum religionis Isiacae et Sarapiacae, Berlin 1969.

Specim ina N ova D issertationum ex Instituto H istoriae A ntiquae et A cbaeologiae ( - ex Institutis H istoricis - ex Instituto H istoricoj U niversitatis O uinqueecclesiensis (— de Iano Pannonio nom inatae), Pécs.

C. S. SOMMER, K astellvicus und Kastell. Untersuchungen qum Zugm an tei im Taunus und qu den K astell vici in Obergermanien und Rdtien, F undberich te B aden -W iirttem berg 13, S tu ttgart1988.

M . SPEIDEL, Tbe religion o f Iuppiter Dolichenus in tbe Román A rm j, Leiden 1978.

M. SPEIDEL, Venus Victrix - Román and Orientál, in A N R W W M A . (1984), 2225-2238.

T. Spitzi, Lex m unicipii M alacitani, München 1984.

SZABÓ A., Kiegészítési javaslat Aelius Maximus sacerdos fogadalmi feliratához, Antik Tanulmányok 1998 (1999), 171— 176 = A. SZABÓ, Zűr fragmentarischen votivinschrift des Aelius Maximus sacerdos Arae Augusti aus Dazien, A cta A ntiqua A cadem iae Scientiarum H ungaricae, 1999, 167-172.

SZABÓ A., Megjegyzések a daciai tartománygyűlés történetéhez, D ebreceni D éri M úzeum Évkönyve (1999) 2000, 119-150.

A. SZABÓ, Eléments d ’interprétation des autels de Sphinx de Pannonie, in A egyptus et Pannonia 1, Budapest 2000 (2002), 175-191 (= A. Szabó, Zűr pannonischen Sphinx Kult, Fólia A rcbaeologica 49-50, Budapest 2001-2002, 235- 246).

A. SZABÓ, Dér Oberpriestertitel von Aelius Antipater aus Dazien, A cta A ntiqua A cadem iae Scientiarum H ungaricae 41, Budapest 2001, 99-103 (= Szabó Á., A daciai Publius Aelius Antipater főpapi címe, A cta 1999 (A luta XXIII, A cta Hargi/ensia VI), 167-172.

2 6 8


S z a b ó A. 2004 (A rchÉ rt)

S z a b ó A. 2004 (HPS)

S z a b ó Á . 2004 (O rbis A ntiquus)

Szabó Á. 2006

S z é k e l y 1946

S z i l á g y i 1968

T ak á cs 1995

T é g l á s 1909

T ég lá s 2005

T hulin 1905-1909

T hulin 1906 (1968)

T/R

TEL

T ó t h E. 1978

T ó t h E. 1986

S z a b ó Á., L. I7. Marsigli és Sarmizegetusa topográfiája - A provinciális fórum és az Ara Augusti Daciában, A rcbaeologia i É rtesítő 129, Budapest 2004, 83-119.

A. S Z A B Ó , Die Bauinschrift des Dolichenums von Sarmizegetusa, in Gy. N É M E T H - 1. PlSO (Eds.) Epigrapbica11., HPS 11 (2004), 139-162.

Á . S Z A B Ó , Der „Locus” von Apulum, in Orbis Antiquus, 787-801 = Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről, Fólia A rcbaeologica 51, Budapest 2003-2004, 91-114.

SZABÓ Á., Pannoniciani sacerdotes. A szervezett vallási élet p a p i vehetői, SN Suppi VI., Pécs 2006.

SZÉKELY Z ., J eg y ie tek Dácia történetébez, Sf. G h e o r g h e 1946.

SZILÁGYI J., A q u in c u m , in RE Sup p i . XI (1968), co l . 61- 131.

S. A. Takács, Isis and Sarapis in /be Roman World, Leiden 1995.

TÉGLÁS I., Potaissától keletre a Mezőségen létezett vicusokról, A rcbaeologia i É rtesítő ÉT. 29, Budapest 1909, 161-162.

B A J U S Z I. szerk., Téglás István jegyz ete i. R égészeti fe ljegyz ések 1/1, Kolozsvár 2005.

C. Thulin. Die E trusk iscbe D isciplin. Goteborgs 1905-1909.

C. THULIN, Scriptores d iscip linae E truscae fra gm en ta /., Berlin 1906; C. O. THULIN, Die etrusk iscbe D isciplin 111: L ibri Haruspicii, ND 1968.

T1R L -34 , A quincum -Sarm izegetusa-Sirm ium , Budapest 1968. TIR L-3 5 , Romu/a-Durostorum-Tomis, Bucurejti 1969. T/R K -34 , N aissus-D yrrhacbion-Scupi-Serdica-Thessa lon ik e, Ljubjana 1969.

Thesaurus L inguae Latinae.

E. T Ó T H , Porolissum. Das Castellum in M oigrad. A usgrabungen von A. Radnóti, 1943, Régészeti Füzetek Ser. II. No. 19, Budapest 1978.

T Ó T H E., Dacia római tartomány, in Szász Zoltán szerk. Erdély Története /., Budapest 1986, 46-106.

2 6 9


T ó t h E. 2001

T óth I. 1970

T ó t h I. 1976

T r y n k o w s k i 1965

T u d o r 1957

T u d o r 1968

T u d o r 1968 ( O l t )

V é k o n y 1989

V i . á d k s c u 1983

Vl.ÁDESCU 1986

V o r b e c k 1980a

W e i s b f . r g e r 1968

WlNKLER 1971

W isso w a 1912

W o i . e e 1976

WOLLMANN 1996

WUTHNOW 1930

ZAiMOSlUS

ZPE

T Ó T H E., A császárkultusz főoltára Pannonia Superiorban, A rchaeologia i É rtesítő 128, Budapest 2001, 5-33.

T Ó T H I., Iuppiter Sol Invictus Deus Genitor kultusza Daciában, A ntik Tanulmányok 17/2 (1970), 278-281.

T Ó T H I., Iuppiter Dolichenus tanulmányok , Budapest 1976.

J. TRYNKOWSKI, Varenii z Sarmizegetusy (z dziejov kolonizacji italskiei w rzymskiej Dacji), P rgeg lad H istoric^ny 56/3, Warszawa 1965, 369-387.

D. TUDOR, Istoria sclava ju lu i in Dacia romaná , Bucurejti 1957.

D. TUDOR, Orase, tirgun f i sate in Dacia Romaná, Bucurejü 1968.

D. TUDOR, Oltenia Romaná, Bucurejti 19683.

VÉKONY G., Dákok, rómaiak, románok , Budapest 1989.

C. M. Vl.ÁDESCU, A rmata romaná in Dacia Inferior, Bucurejti 1983.

C. M. V l á DESCU, F ortifica tiile románé din Dacia Inferior, Craiova 1986.

E. VORBECK, Zivilinscbriften aus Carnuntum, Wien 1980.

J. L. W f.ISBERGER, Die Namen d ér Ubier, Cologne - Opladen 1968.

I. WlNKLER, Moneda “Provincia Dacia”, Studii f i C ercetári de N umismaticá 5 (1971), 145-158.

G. WlSSOWA, Religion und Kultus d erR öm er, München 19122.

H. Wolff, Die Constitutio A ntoniniana und Papyrus G issensis 40I. Köln 1976.

V. WOLLMANN, M ineritu l metalifer, extragerea sá rii f i carierele de p iá t rá in Dacia romaná - D ér E rfbergbau, die Sal^gewinnung und die Steinbrüche im römiscben Dakien, Bibliotheca Musei Napocensis 13, Cluj-Napoca 1996.

H . WUTHNOW, Die sem itiscben M enschennamen a u f gr iecb iscben Inschriften und Papyri des vorderen O nents, Leipzig 1930.

St. ZAMOSIUS (Szamosközi I.), A nalecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum , Padua 1593; Analecta Lapidum ... 1598.

Z eitscbrift f i i r Papyrologie und Epigrapbik, Bonn.

2 7 0

Szabó Ádám - Daciai papság.

Documents

Transcript of Szabó Ádám - Daciai papság.