Szabó Tamás

Magyar-román államközi viszony és az

alapszerződés

A kelet-közép-európai államok rendszerváltást követő időszaka

nemcsak a politikai, gazdasági és társadalmi struktúraváltásban,

hanem az országok tényleges szuverenitásának, külpolitikai

cselekvőképességének visszaszerzésében volt tetten érhető. E

kezdeti eufórikus állapotban jelentős rendszerszintű és

geopolitikai változások következtek be – Németország

újraegyesülése, a Szovjetunió felbomlása, KGST és a Varsói

Szerződés megszűnése, a nyugati katonai és gazdasági szervezetek

kibővítésének lehetősége –, melyek új fejlődési irányt szabtak

Magyarország és Románia számára, és az 1996 szeptemberében aláírt

magyar‒román alapszerződést követően az állam- és kormányközi

kapcsolatok látványos fejlődését eredményezték.

A dolgozat a magyar–román alapszerződés aláírásának körülményeit

vizsgálja és ebben a kezdetben közvetítő, majd a tárgyalások

elkezdésekor „mellőzött félként” megjelenő, RMDSZ szerepét, amely

megalakulása óta a romániai magyarság érdekképviseletét

igyekezett ellátni. Így a román parlamentben érdekvédelmi

szervezetként képviselte a magyarságot, de a nemzetközi fórumok

előtt is kisebb-nagyobb sikerrel megjelenítette a „magyar”

1

kérdést.1 Részben az RMDSZ közvetítő szerepének, Románia és

Magyarország érdek- és értékalapú diplomáciájának, továbbá a

tényleges nemzetközi nyomás eredményeként aláírt alapszerződés,

keretet és viszonyítási pontot jelentett – de nem tényleges

megbékélést a két nép között – nemcsak az államközi

kapcsolatokban, hanem az erdélyi magyarság helyzetének kezelését

illetően is.

A dolgozatban két kérdést igyekszek megválaszolni:

(1) mivel a két állam által aláírt alapszerződés egy

diplomácia tárgyalás és külpolitikai döntés eredménye, azt

vizsgálom, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméletének melyik

paradigmája képes a legátfogóbb módon a román‒magyar

államközi viszony ezen időszakát értelmezni?

(2) az alapszerződés tárgyalásaiban – kormányközi

megállapodásról lévén szó –, milyen szerepet játszhat egy

kisebbségi közösség képviselete, az RMDSZ?

Az utóbbi kérdés megválaszolása nem problémamentes. Egyfelől

nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság és annak legitim politikai

képviselője nem lehet tárgya és jogalanya bilaterális

szerződéseknek.2 Másfelől viszont elfogadhatatlan az a tény, hogy

egy kisebb nemzetnyi, önmagát politikai értelemben megszervező

1 Megemlíthető az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, az Európai Biztonságiés Együttműködés Szervezet (korábban értekezlet EBEÉ), NATO ParlamentiKözgyűlése, Európai Népcsoportok Föderatív Uniója (FUEV), az Európai Parlamentküldöttségei, Közép-Európai Kezdeményezés, ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek ésNépek Szervezete (UNPO). Ez az időszak az RMDSZ külkapcsolatainakmegteremtését is jelentette a nemzetközi és kormányközi szervezetekkel. 2 Az egységes államot képviselő kormány nem számolhat egy külön politikaientitással, azaz nemzetközi szereplővel. (Bárdi)

2

közösség álláspontját a román fél figyelmen kívül hagyta és

mellőzte a kétoldalú kapcsolatok alakításakor, noha az együttélés

szakmai tapasztalatára, tárgyalási pozíciójára és közvetítő

szerepére nagy szükség lenne, melyet számtalan alkalommal

bizonyított nemcsak az interetnikus viszonyok rendezésében, hanem

a közös kormányülések szervezésekor játszott közvetítő szerepében

is.

A dolgozat szakirodalmi áttekintésében bemutatom a nemzetközi

kapcsolatok szempontjából azokat az elemzéseket, melyek egyrészt

a magyar–román viszony alakulását vetítették előre, másrészt a

magyar kisebbség helyzetét igyekeztek megvilágítani. Ezt követően

nemzetközi kapcsolatok elméletének három paradigmáját mutatom be,

melyben a két ország viszonya a rendszerváltást követően az

alapszerződés aláírásáig értelmezhető. A dolgozat második

részében a román‒magyar alapszerződés tárgyalásainak dinamikáját

mutatom be a rendelkezésre álló dokumentumok és a magyar

Külügyminisztérium Titkos ügykezelésű iratai (a továbbiakban

külügyminisztériumi iratok) alapján: ismertetem a szereplők

tárgyalási pozícióit, érvrendszerét és kapcsolatait, annak

érdekében, hogy minél pontosabban azonosítsuk a felek közötti

viszonyrendszert.

A dolgozat tulajdonképpen azokat a jövőbeli kutatásokat igyekszik

megalapozni, melyek túllépnek a deklaratív – szerződésekben,

egyezményekben és nyilatkozatokban lefektetett elvek –

jószomszédi viszonyok kutatásán és rávilágítanak azokra a

hiányosságokra, melyek a „valódi” történelmi megbékélés

3

lehetőségét hátráltatják – immár 25 éve – a román‒magyar

viszonyban.

1. A román‒magyar viszony és az erdélyi magyarság a nemzetközi

kapcsolatok szakirodalmában: egy lehetséges értelmezési

keret

A nemzetközi kapcsolatokban a hidegháború utáni és a

rendszerváltást követő időszakban az államközi kétoldalú

(bilaterális) kapcsolatok kutatására – szemben a tudományág

főáramához tartozó kérdésekhez képest, mint pl. a nemzetközi

rendszer változása, az Egyesült Államok vezető pozíciója,

globális problémák – kevés figyelem irányult, leszámítva talán

azokat a kísérleteket, melyek a történelmi múlt feldolgozására,

gazdasági és diplomáciai kapcsolatok alakulását igyekeztek

bemutatni. Részben ezzel magyarázható, hogy a nemzetközi

kapcsolatok elméletében kevés, a kétoldalú kapcsolatok elemzését

megalapozó elméleti és módszertani munka született.3 Ehelyett

sokkal inkább az egyes államok külpolitikája került a kutatások

középpontjába, melynek vizsgálata a külpolitika-elemzés (FPA)

bővülő eszköztárával egyre inkább teret nyert a szakmai-

tudományos közegben.

A külpolitikai elemzések szempontjából a magyar‒román viszony

vizsgálata viszonylag marginális kérdésként jelent meg a

rendszerváltást követő magyarországi és romániai kutatásokban, s

3 Ezek közül érdemes megemlíteni két, a német külpolitikáról született munkát.Cordell, Karl – Wolff, Stefan: Germany's Foreign Policy…, 2005 és Volker Rittberger(ed.): German Foreign Policy…, 2001.

4

csak az alapszerződés aláírását követően, a NATO és EU integráció

kontextusában kezd a hazai és magyarországi szakirodalom nagyobb

fontosságot tulajdonítani a kérdéskörnek.

Ezzel szemben Közép-Kelet-Európa és a Balkán térsége már a

Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának időszakában a nemzetközi

kapcsolatok szakértőinek érdeklődési körébe került, akik az 1989-

es fordulat eseményeit és a várható geopolitikai,

biztonságpolitikai következményeit, az államközi kapcsolatok

várható alakulásait így a magyar‒román viszony alakulását is

igyekezték értelmezni, előre jelezni.4

A két ország viszonyának vizsgálata a szakirodalom alapján két

nagyobb logikai egységre osztható: egyrészt azokra a vitákra,

melyek a román‒magyar államközi viszony lehetséges jövőbeli

forgatókönyveit elemzik. Ez a vita a nemzetközi kapcsolatok

elméletének szakirodalmában a neorealisták és a neoliberálisok

közötti vitaként is értelmezhető. A szakirodalom másik része

azokra a munkákra, jelentésekre, nemzetközi dokumentumokra utal,

amelynek középpontjában a romániai magyar kisebbség helyzete

jelenik meg, továbbá a többség-kisebbség viszonyában fellelhető

problémák, kibékíthetetlennek tűnő ellentétek.

A magyar‒román államközi viszony körül kialakult vitát a magyar

szakirodalomban Salat Levente ismertette.5 A vita kiindulópontját

kétségkívül az 1990 elején a neorealizmus egyik elismert

képviselőjének, John Mearsheimernek a jóslata képezte, aki a Back

4 Salat Levente: Román–magyar kapcsolatok, 2009, 347-352.5 Uo. 347-352. A vita rövid ismertetésénél a tanulmányára és a tanulmányábanismertetett szerzőkre hivatkozok.

5

to the Future tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a

hidegháború végével instabilabb lett a világ, a Szovjetunió

felbomlása és az Egyesült Államok „visszavonulása” a térségből a

kommunizmus alatt elfojtott konfliktusok feléledéséhez vezethet,

ennek következtében a majdnem 2 milliós romániai magyarság

jelentős konfliktuspotenciált hordoz magában. Ennek alapján

Mearsheimer Románia és Magyarország közötti háborút

elkerülhetetlennek látta.6 Az International Security hasábjain

közölt tanulmány komoly vitává gyűrűzött, melybe több neves

szakértő is, mint pl. a neoliberális institucionalizmus

meghatározó alakja Robert O. Keohane és Stanley Hoffmann is

bekapcsolódott. Válaszukban azzal érvelnek, hogy Mearsheimer

alábecsüli a nemzetközi szervezetek, ezen belül a regionális

együttműködések és az Európai Közösség szerepét, amelyeknek

fontos szerep juthat Kelet-Európa stabilitásának megőrzésében.7

A történelmi események azonban megcáfolták Mearsheimernek a

neorelizmusra alapozott feltételezését Kelet-Európára

vonatkozólag és sokkal inkább Keohane és Hoffman érvelése

bizonyult helytállóbbnak, ugyanis a közép-kelet-európai államok

rendre kifejezték csatlakozási igényüket nemcsak a nemzetközi

szervezetekhez, hanem az euroatlanti biztonsági és gazdasági

szervezetekhez is. Azonban ezek az integrációs formák – mivel az

6 Mearsheimer, John: Back to the Future…, 1990, 5–56. p. Mearsheimer érvelésébenszerepel az 1990 márciusának marosvásárhelyi eseményei, továbbá Antall Józsefnyilatkozata, miszerint az erdélyi magyarokkal szemben tanúsított bánásmód„európai megoldást” igényel. 7 Hoffman, Stanley ‒ Keohane, Robert O. ‒ Mearsheimer, John: Back to the Future II.1990, 191-199.

6

Európai Közösségek is jelentős átalakuláson mentek keresztül 1990

után – nem bizonyultak elég erősnek, ahhoz hogy megakadályozzák a

Balkáni-háborút, ami részben Mearsheimer, a neorealizmus

elméletére alapozott nézeteit látszik igazolni.8

A szakirodalom másik része az államközi viszonyban az erdélyi

magyar kisebbség helyzetét igyekszik megvilágítani, melyben

jelentős szerepet játszik az RMDSZ is.9 Míg a NATO Parlamenti

Közgyűlésének 1992-es jelentése a magyar kisebbség problémáját

Romániában, mint állandó feszültségek melegágyaként jeleníti

meg,10 addig Stephen Iwan Griffiths, a Stockholmi Nemzetközi

Békekutató Intézet (SIPRI) jelentésében arra világít rá, hogy

Románia egy erős bizonytalanságérzést fejlesztett ki az Erdélyben

élő magyar kisebbség létével szemben és túl messze ment – utalva

az interetnikus viszonyokra –, hogy megvédje magát a magyarok

diszkriminációjára vonatkozó vádaktól. Kétség sem fér hozzá, hogy

a térségben az interetnikus viszonyok – példaként említve a

márciusi eseményeket, a Vatra Româneasca befolyásának

növekedését, és azokat a tüntetéseket, amelyen a magyar közösség

szélesebb kulturális és oktatási jogokért szálltak síkra –

nagymértékben polarizálódtak.11 A fentebb tárgyalt problémák

8 9 Az RMDSZ szerepe részben abban áll, hogy tájékoztatja a nemzetközi éseurópai fórumokat a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatosan, megfogalmazzaa magyar közösség igényeit a nemzetközi fórumok irányában, továbbá fogadja éstárgyalásokat folytat ezek képviselőivel, szakértőivel. Legfontosabb NKIdokumentumok?10 Huberte Hanquet ─ Javier Ruperez: Project de Rapport Spécial – Roumanie: UneTransition Inachevée. 1992, 11-13. p. idézi Andreescu , Gabriel – Weber, Renate: Anacionalizmus és hatása a jogállamiságra Romániában. Pro Minoritate, 1996/Tavasz. 11 Griffiths, Stephen Iwan: Nationalism and Ethnic Conflict…, 1993, 23. p.

7

mellett az Európa Tanácshoz történő csatlakozási jelentésben

megjelenik a kisebbségi és az oktatási törvény kérdése, az 1989-

es forradalom és a 1990-es márciusi események következtében

bebörtönzött magyarok ügye, továbbá az egyházi

visszaszolgáltatások problémája, melyről az RMDSZ vezetősége több

ízben tárgyalt a jelentéstevő Friedrich Königgel.12

Tény azonban, hogy az előrejelzésekkel ellentétben a 90-es évek

elejétől látványos fejlődésnek indultak a román‒magyar államközi

kapcsolatok, miután mindkét ország a nyugati gazdasági és

politikai regionális szervezetek struktúráiban való integráció

mellett kötelezte el magát. Noha Magyarország a visegrádi

országokkal gyorsabban haladt a reformok bevezetése során, ez nem

akadályozta meg a két országot abban, hogy tartós jószomszédi

kapcsolatokat alakítsanak ki és ezeket az Európa Tanácshoz, a

NATO-hoz és az EU-hoz való felzárkózási és csatlakozási folyamat

időszakában dinamikusan fejlesszék. Ennek eredményeképpen az

államközi kapcsolatokat, a gazdasági-, oktatási-, katonai és a

határ menti együttműködéseket több mint 150 szerződés, egyezmény

megállapodás és nyilatkozat szabályozza, melyből kiemelhető az

1996-ban aláírt alapszerződés a két állam közötti megértésről,

együttműködésről és jószomszédságról.13

12 Council of Europe – Parliamentary Assembly: Report on the application by Romania formembership of the Council of Europe. Strassbourg, 19 July 1993.[http://assembly.coe.int/ASP/Doc/XrefViewHTML.asp?FileID=-7253&-Language=en],letöltve 2014. március 10-én. 13 Magyarország Külügyminisztériuma:[http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/RO/hu/Bilateralis/politikai_-kapcsolatok.htm?printable=true], letöltve 2014. augusztus 10-én.

8

Az, hogy a magyar‒román kapcsolatokban nem következett be

konfliktus, azt több tényezőnek tulajdonítható.14 A dolgozatban

azonban én amellett érvelek, hogy ez Magyarország és Románia

nyugati orientációjának is köszönhető, amikor az euroatlanti

integráció és felzárkózás mellett döntött. Ettől az időponttól

kezdve olyan érdek-, érték és normaalapú külpolitika gyakorlatára

kötelezte el magát, mely egyrészt megfelelt a szervezetek

elvárásainak (normakövetelmény), másrészt ez a normakövetés a

külpolitika és az egyes szakpolitikák alakulását is befolyásolta.

Következésképp a jószomszédi viszonyok, a határok stabilitása és

a kisebbségek helyzetének kezelése nemcsak egy „európai”

követelményként, hanem külpolitikai prioritásként is megjelent,

mellyel összeegyeztethetetlen lett volna a két ország közötti

nyílt konfrontáció.

A magyar‒román viszony tárgyalásában fontos helyet kap az adott

államok külpolitikája is, mely Hill rendkívül tömör

megfogalmazása szerint az államok nyilvános külkapcsolatainak

összességét és ennek irányítását jelenti a nemzetközi

kapcsolatokban.15 Azonban a hidegháború utáni időszak

fejleményeit és a két állam viszonyát nemcsak egymáshoz, hanem az

átalakuló nemzetközi viszonyokhoz, George Modelsky külpolitika-

14 Ezek közül megemlíthető az atlanti térség bővítésének lehetősége, apolitikai és bürokratikus elit szerepe, az erdélyi magyarság, mint a román‒magyar biztonsági komplexum hiányzó eleme. Lásd bővebben: Salat Levente:Román–magyar kapcsolatok, 2009, 349-351. p. és Constantin Iordachi: The Romanian-Hungarian ReconciliationProcess, 1994–2001: From Conflict to Cooperation. Romanian Journal of PoliticalScience 1 (2001), 3–4. szám.15 Hill, Christopher: The Changing Politics…, 2003, 3. p.

9

meghatározása ragadja meg a leginkább. Véleménye szerint, a

külpolitika az államok azon cselekvés-rendszeréből alakul ki,

mely egyrészt más államok viselkedésének megváltoztatására

irányul, másrészt saját cselekvésük a nemzetközi környezethez

való igazodásban fejeződik ki.16 A definíciónak a magyar‒román

államközi viszony szempontjából két fontosabb megállapítása van:

(1) a más államok viselkedésének megváltoztatása leginkább a

magyar kormány azon igyekezetében nyilvánult meg, hogy rábírja a

román felet az erdélyi magyarság helyzetének rendezésére. Ez az

Antall-kormány hármas külpolitikai stratégiájában is

megnyilvánult, de nem a kemény, hanem sokkal inkább a puha

hatalom (soft power) eszközeivel, egyeztetések, tárgyalások és a

jószomszédi viszonyok javítása útján.

(2) Románia és Magyarország külpolitikai cselekvése a nemzetközi

környezethez való igazodásban is értelmezhető. Ez lényegében a

diplomáciai kapcsolatok visszaállítását és bővítését jelentette,

továbbá a kapcsolatfelvételt a transzatlanti és európai

szervezetekkel (ET, NATO, EK), majd pedig a tagsági kérelem

benyújtását. A tényleges taggá válás egy sor olyan

feltételrendszer (politikai, gazdasági és jogi harmonizáció)

teljesítését követelte meg, melynek következtében, nemcsak az

államok belső jogrendjében, de a külső, külpolitikai

viselkedésben is jelentős változások következtek be.

16 Modelski, George: A Theory of Foreign Policy, 1962, 6. p.

10

Az elkövetkezendőkben a nemzetközi kapcsolatok elméletének

szempontjából fogom vizsgálni Magyarország és Románia

külpolitikáját és a kétoldalú kapcsolatokat, mely legalább három

elméleti irányzat szerint értelmezhetők: a neorealizmus, a

liberális-institucionalizmus és a szociál-konstruktivizmus.17 Az

elméleti irányzatok rövid ismertetése után a két ország

külpolitikájának és kapcsolatainak legfontosabb folyamatait és

eseményeit vázolom.

a) Neorealizmus

A realizmus egyszerre legvitatottabb és legnagyobb befolyással

bíró elméleteknek a nemzetközi kapcsolatoknak. Az elmélet szerint

a nemzetközi politikában anarchia uralkodik az államok pedig

saját túlélésükben érdekeltek, hatalomra, végeredményben a

fennálló struktúrák megváltoztatására, hatalmuk maximalizálására

törekszenek. A Hans Morgenthau alapította iskola nagyban

hozzájárult a hidegháború fontos stratégiai döntéseinek

megalapozásához is.18 A hidegháborús enyhülés időszakában,

Kenneth Waltz fogalmazza újra az elméletet – ezt nevezzük

neorealizmusnak – egyben pedig válaszol a neorealizmust ért

17 Hasonló elemzési keretet javasol Linden is, azonban túl nagy hangsúlythelyez a közelmúlt történelmi eseményeire. Linden, Ronald H.: Putting on TheirSunday Best: Romania, Hungary, and the Puzzle of Peace.International Studies Quarterly, (2000) 44, 121–145.18 Ezek közül megemlíthető George Kennan, az Egyesült Államok Szovjetunióbarendelt nagykövete, aki a híres táviratában, melyet ’X’ kézjeggyel lát el,felvázolta a hidegháború feltartóztatás-politikáját (containment),

11

kritikákra, jelezve, hogy az együttműködés csak akkor lehetséges,

ha az együttműködő szereplőknek hasznuk származik belőle.19

A realista külpolitika-elemzés a hatalompolitikai módszert

részesíti előnyben és olyan cselekvésként definiálható, mely a

hatalmi pozíciók fenntartásán és bővítésén alapul.20 A realista

felfogásban mind Magyarország, mind pedig Románia közepes

országok, nem rendelkeznek nagy gazdasági vagy katonai

hatalommal, puha hatalmuk (soft power) is elhanyagolható. A

rendszerváltás pillanatában mindkét ország a függetlenségre,

tényleges szuverenitásuk, külpolitikai autonómiájuk

visszaállítására, továbbá külpolitikai mozgásterük bővítésére

törekedett. Erre minden esélyük és lehetőségük megvolt, ugyanis

Magyarország a vasfüggöny megnyitásához járult hozzá, Románia

pedig a politikai és gazdasági átmenet eredményei felmutatásával

igyekezett kivívni a nyugat elismerését. Ez a „szereposztás” vagy

indulási pont az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalások

folyamán a két országnak eltérő tárgyalási pozíciót kölcsönzött:

míg Románia nyugati partnereivel szemben folyamatos bizonyítás

kényszerben volt és a reformok felszínes bevezetésében volt

érdekelt, addig Magyarországnak nem volt szüksége a megtett

előrelépések bizonyítása.

A lehetőségekhez az is hozzátartozott, hogy a Szovjetunió

felbomlásának következtében a térségben egy jelentős hatalmi

vákuum alakult ki, melyet mindkét fél igyekezett kihasználni,

19 Waltz, Kenneth N.: Theory of International Politics.20 Kiss J. László: Változó utak…, 2009, 282.

12

mégpedig a regionális középhatalmi státus elérésével. Ez, mint

utóbb kiderült, sem a nyugat, sem pedig Oroszország nem

támogatta.21 Ehelyett sokkal racionálisabb külpolitikai döntésnek

bizonyult az ún. regionális hegemónhoz csatlakozó, bandwagoning-

stratégiát követő opció, amely nagyban meghatározta a kétoldalú

kapcsolatokat.22

b) Liberális institucionalizmus

A liberalizmus a realizmus mellett egyike a nemzetközi

kapcsolatok elméletének (meta-elmélet), amely noha elfogadja a

nemzetközi rendszer anarchikus voltát, azonban nem osztja a

realizmusnak, a rendszer természetéről alkotott felfogását,

miszerint a szereplők közötti konfrontáció elkerülhetetlen, ami

konfliktushoz és végső soron háborúhoz vezethet. A liberalizmus

szerint az anarchia nem szükségszerű, az államok közötti

együttműködés, a kölcsönös gazdasági érdekek és a nemzetközi

szervezetek közreműködése nagyban hozzájárulhat a rendszer

stabilitásához. Az elmélet képviselői továbbá úgy látják, hogy a

jogrend, az átláthatóság, és a demokratikus fejlődés hozzájárul a

nemzetközi együttműködések fenntartásához, különösen akkor, ha

ezek a gyakorlatok multilaterális intézményekben is testet

21 Magyarország regionális középhatalmi törekvéseiről Galló Béla teszemlítést. Galló Béla: Az újkapitalizmus régi világa…, 2010, 117. Románia középhatalmiambícióiról a külügyminiszteri iratok tanúskodnak. RomániaBiztonságpolitikája. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-4, 53 D, 1456, 4.22 Kiss J. László: Változó utak…, 2009, 283-284.

13

öltenek.23 Mint ahogy más elméleteknek, a liberalizmusnak is több

elméleti irányzata alakult ki, így a liberális institucionalista

irányzat is, amely a nemzetközi szervezetek és regionális

együttműködések szerepét tartja meghatározónak.24

Az államok közötti együttműködések nyomán megalakult regionális

szervezetek a második világháború utáni Európában fontos szerepet

játszottak, mi több az EK, a NATO, az EBEÉ és az ET tevékenysége

a hidegháborút követő időszakban – a demokratikus átmenetben

játszott szerepük miatt, így Románia és Magyarország esetében is

– felértékelődik, mert a rendszerváltó államoknak, olyan

fejlődési irányt mutattak, melyek az akkori viszonyok között

követendőnek és vonzónak ígérkeztek.

Romániában a rendszerváltás időszakában a külpolitikai

prioritásokat elsőként a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának

(FSN) kiáltványában fogalmazzák meg, melyben megjelenik az

egységes Európába való integráció gondolata. Viszont a

külpolitikai prioritások „kusza” voltát jelzi, hogy az ország

egyúttal tiszteletben tartja a nemzetközi

23 Snyder, Jack: One World, Rival Theories. Foreign Policy. 2004/November.[http://www.foreignpolicy.com/articles-/2004/11/01/one_world_rival_theories ] ,letöltve 2014. március 5-én. 24 A liberális institucionalizmus a 70-es évek olajválságát követően váltmeghatározóvá, amikor világossá vált, hogy a fejlett államok függővé válhatnaka fejlődő államoktól és ez a függőség (interdependencia) nemcsak hogyjelentős költségekkel is jár, de növeli a nemzetközi szervezetek szerepét is(pl. OPEC‒országok), melyek a globalizáció időszakában egyre jelentősebbszerepet játszanak a világpolitikában. A komplex interdependencia fogalmátKeohane és Nye vezeti be azokra a kölcsönös fejlett és fejlődő országokközötti viszonyokra melyek több területen ─ gazdasági és pénzügy,kereskedelmi, és védelmi ─ jelennek meg. Keohane, Robert O. ─ Nye, Josep S.:Power and Interdependence…, 1989.

14

kötelezettségvállalásait főleg melyek a Varsói Szerződésre

vonatkoznak.25 Ezen a tényen még az sem változtat, hogy az

tárgyalások folynak az Európai Gazdasági Közösséggel (későbbi EU)

és az Európai Tanáccsal, ugyanis 1991 áprilisában egy

együttműködési és jószomszédi szerződést ír alá a

Szovjetunióval.26 Így az integrációs szervezetek irányába csak az

1992-ben hivatalba lépő Văcăroiu-kormány ideje alatt történtek

lényeges előrelépések.

Magyarországon a hivatalba lépő kormány magát európai kormányként

határozta meg, külpolitikai programjának hármas-prioritásában

megjelent a (1) nyugati orientáció, a transzatlanti és európai

struktúrákhoz való csatlakozás (ET, NATO, EU); (2) jószomszédi

viszonyok kialakítása és együttműködés a szomszédos államokkal;

(3) a szomszédos országokban élő magyar kisebbség jogainak

védelme. A rendszerváltás utáni kormányok külpolitikájában

konszenzus uralkodott e három külpolitikai prioritás

tekintetében, azonban ha a kormányok tényleges külpolitikáját

figyeljük – jegyzi meg Galló Béla –, akkor a vezérelvek eltérő

súlyozása és kombinációja jelenik meg: az Antall és Orbán kormány

többnyire a szomszédos államokban élő magyar kisebbség, míg az

MSZP-SZDSZ kormányok külpolitikájában a nyugati integráció

jelenik meg prioritásként.27 A román-magyar alapszerződés

aláírásának körülményei ennek jellemző példáját szolgáltatták,

25 Hivatalos Közlöny: Comunicat din 22 decembrie 1989…, 1989. 26 Tratatului de cooperare…, A dokumentum aláírását nagy közfelháborodás követte, ígya Parlament nem ratifikálta. 27 Galló Béla: Az újkapitalizmus régi világa…, 2010, 116. p.

15

amikor – részben az Egyesült Államok és több nyugat-európai állam

nyomására – megegyezés született az alapszerződés szövegéről,

noha ennek a magyar kisebbségre vonatkozó tartalmával sem a

magyarországi ellenzék, sem az RMDSZ nem értett egyet. A

szerződés aláírása viszont megnyitotta a két ország előtt azokat

a tárgyalási lehetőségeket, melyek a NATO, később pedig az EU

integrációt jelentették. A két ország nyugati orientációja és

annak az igénynek a megfogalmazása, hogy csatlakozik az

euroatlanti gazdasági és biztonsági szervezetekhez (lásd az

alábbi táblázatot) a liberális institucionalizmus elméletét

látszik igazolni.

1. sz. táblázat. Románia és Magyarország csatlakozása az euroatlanti

szervezetekhez

Szervezet Románia Magyarország

Társulásimegállapodásidőpontja

Tagfelvételidőpontja

Társulásimegállapodásidőpontja

Tagfelvételidőpontja

EurópaTanács 1993. február 1. 1993.

október 7.1990.

november 6.

NATO 2002. november21. (meghívás)

2004.március 29.

1997. július 8-9 (meghívás)

1999. március12.

EurópaiUnió 1993. február 1. 2007. január

1.1991. december

16.2004. május

1.

OECD2012

(tagfelvételikérelem)

1994(tagfelvételi

kérelem)

1996. május7.

Forrás: Saját szerkesztés

16

c) Szociál-konstruktivizmus

A 90-es években a posztpozitivista fordulatnak és annak

következtében, hogy a realizmus és liberalizmus, mint versengő

elméletek képtelennek bizonyultak arra, hogy a hidegháború végét

és az azt követő változásokat előre jelezzék, egy újabb irányzat

jelent meg a nemzetközi kapcsolatokban, a konstruktivizmus. Az

elmélet szerint a nemzetközi kapcsolatokat nemcsak a struktúrák,

az anyagi adottságok, hanem olyan konstrukciók is befolyásolják,

mint pl. a „nyugati fejlett államok közössége”, a „haramia-

államok”, vagy a „huntingtoni civilizációk”, melynek alapjai

különböző normákban, eszmékben és identitásokban öltenek testet

és bizonyos társadalmi interakciók mentén alakulnak ki.28

Alexander Wendt, aki az irányzat egyik kidolgozója, egy érdekes,

társadalmilag konstruált jelenségre hívja fel a figyelmet. A kb.

ötszáz atomtöltettel rendelkező Nagy-Britannia az Egyesült

Államok megítélése szempontjából kevésbé értékelhető veszélyként,

mint ha azt feltételeznénk, hogy Észak-Koreának öt hasonló

töltete lenne.29 Ez lényegében a barát-ellenség társadalmilag

kialakult mezőben értelmezhető, melyet a történelmi

tapasztalatok, továbbá a politikai elit meggyőződései is

formáltak, alakítottak. A konstruktivizmus tehát azt állítja,

hogy a nemzetközi politikát és az államok viselkedését közös

értékek és eszmék, a kultúra, a társadalmi identitások továbbá az

elit meggyőződései és a társadalmi normák határozzák meg,30 mely

28 Kiss J. László: Változó utak…, 2009, 357. p. 29 Wendt, Alexander: Social Theory of International Politics...,1999, 255.30 Mingst, Karen A.: A nemzetközi kapcsolatok alapjai, 2011, 85. p.

17

hatással van az államok külpolitikai döntéseire, a külpolitikai

döntések pedig visszahatnak és befolyást gyakorolnak nemcsak a

társadalomra, hanem a politikai kultúrára egyaránt.

Magyarország és Románia külpolitikájának alakulása, illetve a két

állam közötti viszony konstruktivista olvasata az államok

külpolitikai prioritásaiban, az euroatlanti integráció iránti

igény megfogalmazásában (nyugati orientáció) és a felzárkózási

folyamatban érhető tetten.

Romániában a külpolitikai célok a Nemzeti Megmentési Front

fentebb idézett dokumentumában jelennek meg. Ennek alapján a

külpolitika elő kell mozdítsa a jószomszédi viszonyokat és a

békét a világban (9-es pont), továbbá a bel-és külpolitikának

támogatnia kell az emberek szükségleteit és érdekeit,

tiszteletben tartva az emberi és szabadságjogokat, beleértve

szabad mozgáshoz való jogot. Tehát már ez a dokumentum utal arra

a külpolitikai irányvonalra, melyet az akkori rendszerváltó elit

megjelölt az országnak. Egy másik fontos pontja a kiáltványnak a

nemzeti kisebbségek szabadságjogainak tiszteletben tartására

vonatkozott és a románokkal való teljes jogegyenlőségük

biztosítása (7-es pont). Ezek a megállapítások egyben

jelzésértékűek voltak az európai országok irányába, melynek

következtében a diplomáciai kapcsolatok intenzívebbé válhattak,

és Románia jelezhette csatlakozási szándékát az euroatlanti

szervezetekhez. Nyilvánvaló, hogy a felvételi kritériumok további

normákat és feltételeket szabtak a csatlakozásnak, melyek

18

nagymértékben befolyásolták és alakították a román külpolitika

ezen időszakát.

Antall József, a rendszerváltás utáni időszak első

miniszterelnökének külpolitikája három prioritáson alapult,

melyben kiemelt helyen szerepelt a határon túli magyarság ügyének

rendezése. Erre utal az a kijelentés is, hogy „lélekben 15 millió

magyar miniszterelnöke” kívánt lenni. Noha törekedett a jószomszédi

kapcsolatok kialakítására ezt nem kívánta a határon túli

magyarság kérdésének alárendelni. Részben ezzel magyarázható a

magyar‒román alapszerződés aláírásának több éven át tartó

folyamata. Ugyanis a két fél között az egyeztetések már 1992-ben

megkezdődtek, de a romániai magyarságot ért jogsértések

következtében – melyet az RMDSZ a nemzetközi fórumok előtt is

hangoztatott – az Antall-kormány nem szándékozott aláírni egy

„barátságot deklaráló egyezményt”,31 sokkal inkább egy olyan

dokumentum elfogadását tartotta elképzelhetőnek, amely tényleges

normákat és garanciákat tartalmaz. A román és a magyar fél

tárgyalási érdekei alig közeledett a többéves tárgyalások során,

mígnem az Egyesült Államok továbbá az EU-tagállamainak

nyomására32 1996 augusztusára elkészült a végleges dokumentum,

melynek tartalmát sem az RMDSZ, sem a magyar ellenzék nem

tartotta kielégítőnek az erdélyi magyarságra nézve.

31 Jeszenszky Géza: A magyar külpolitika…, 2002, 180. p. 32 Ekkor vált problematikussá az Antall-kormány által elfogadott 3 pillérenalapuló külpolitika, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati integrációhatékony képviselete kizárja, vagy éppen háttérbe szorítja a magyarság ügyénekérvényesítését.

19

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy nemzetközi kapcsolatok

fent bemutatott elméleti iskolái hozzájárulhatnak Magyarország és

Románia külpolitikai döntéseinek, a döntési opcióinak

megértéséhez, melyet behatárolt az két ország geopolitikai

helyzete és súlya, továbbá az európai biztonsági és gazdasági

szervezetek bővítési stratégiái.

A szakirodalom áttekintése és a nemzetközi kapcsolatok

elméletének segítségével felvázolt értelmezési keret után

dolgozat második részében a román‒magyar alapszerződés aláírási

körülményeit, a felek egymáshoz való viszonyát, érvrendszerét és

tárgyalási pozícióit vizsgálom meg. Ennek érdekében először a

rendelkezésre álló szakirodalom alapján áttekintem az

alapszerződés létrejöttének (európai) kontextusát, továbbá a

külügy iratokat felhasználva, három szinten, a nemzetközi

rendszer makroszintjén, az állam végül a csoport és az egyén

szintjén vizsgálom az azonosítható egységek viszonyát az

alapszerződéshez. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában

1992‒1995 közötti külügyminiszteri iratokat vizsgálva, kb. 250,

az alapszerződés témaköréhez kapcsolódó dokumentumot

azonosítottam. A források között többféle dokumentum fellelhető,

ezek között megemlíthetők:

feljegyzések, jelentések, beszámolók, az alapszerződés

szakértői tárgyalásairól készült véleményezések, a különböző

kormányzati szervek részéről;

20

beszámolók a felsőbb szintű (államtitkári, külügyminiszteri

és miniszterelnöki) látogatásokról;

beszámolók a román‒magyar Emlékeztető tárgyalásokról

feljegyzések nyugati államok és integrációs szervezetek

diplomatáinak véleményéről a két ország viszonyára nézve, a

magyar kisebbség helyzetéről és az alapszerződés

tárgyalásairól;

év végi követségi beszámolók (romániai áttekintés),

feljegyzések a bel- és külpolitikáról, gazdasági

fejlődésről;

dokumentumok: alapszerződés-szövegtervezetei, külpolitikai

stratégiák, kormányprogram-részletek, integrációs

szervezetek dokumentumai, jelentései,

az RMDSZ és a magyar kormány levélváltásai, tájékoztatói,

szakértők, értelmiségiek, diplomaták, államtitkárok,

külügyminiszterek, miniszterelnökök és államfők

nyilatkozatai, véleményei;

1. sz. táblázat. Az elemzési szintek és elemzési egységek

Az elemzésszintje

Elemzési egység Fellelhető normák,dokumentumok

Nemzetközirendszermakroszintje

Bipoláris világ,nemzetközi ésregionálisszervezetek (NATO,EU, ET)

Nemzetközi ésregionális szervezetekjogi dokumentumai(alapító okiratok,charták, ajánlások)

Nemzetállamszintje

Románia,Magyarország,(kormány vs.

Alapszerződés,kormányprogram,stratégiai

21

ellenzék), EgyesültÁllamok

dokumentumok,parlamenti vitákanyagai,

Csoport és egyénszintje

Pártok, RMDSZ,vezető politikusok,diplomaták

Pártprogramok,nyilatkozatok

Forrás: Saját szerkesztés Marijke Breuning: Foreign Policy Analysis…, 2007,11-13. p. felhasználásával.

2.A román‒magyar alapszerződés

2.1. Általános európai kontextus

Az államok közötti kétoldalú szerződések nem új instrumentumai a

diplomáciatörténetnek, ugyanis a 20. század történetében több

példát találunk a megbékélést, az együttműködést és a jószomszédi

viszonyok rendezését célzó szerződéseknek. Az első alapszerződés

(Grundvertrag vagy Grundlagenvertrag) a Német Szövetségi

Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között 1972

decemberében jött létre, mely új alapokra helyezte a két állam

viszonyát.33 A rendszerváltást követő időszakban szintén a

németeknek köszönhetően, de ekkor már az újraegyesült Németország

volt az, aki ezzel a szerződésformával nemcsak határait

legitimálta, de a határain kívül élő német kisebbség helyzetét

igyekezett stabilizálni.34 Németország mellett hasonló szerződést33 Vertrag über die Grundlagen...,[http://www.documentarchiv.de/brd/grundlvertr.html], letöltve 2014. június 10-én. 34 Gál Kinga: Bilateral Agreements…, 1999, 3-4. p. A rendszerváltás utáni elsőalapszerződés Németország és Lengyelország között jött létre, mely egybenmintaként szolgált a többi kelet-közép-európai állam között létrejött

22

kötött a szomszédos államokkal Csehország, Szlovákia,

Magyarország, Románia és nem utolsó sorban az Orosz Föderáció.

Az alapszerződések által megteremtett normák nem feltétlen a

térség államainak jószomszédi viszonyok kialakítására történő

erőfeszítésként kell értelmezni: ebben fontos szerepet töltöttek

be a nyugati gazdasági és biztonsági szervezetek, melyek

kezdetben elvi szinten, később azonban deklaráltan is felhívták a

kelet-közép-európai államok figyelmét a bilaterális kapcsolatok

rendezésének fontosságára. Ennek kiindulópontját Edouard Balladur

francia miniszterelnök javaslata szolgáltatta,35 amelyet az EBESZ

párizsi konferenciáján fogadtak el 1995 márciusában és az Európai

Stabilitási Egyezményként ismerünk. A dokumentum nem terjedt ki

az összes kelet-közép-európai államra, lényegében csak arra a

kilenc államra, amelyekkel tárgyalások folynak vagy az EU már

aláírta a társulási szerződést.36 Szerkezetét tekintve egy

nyilatkozatból és egy függelékből áll, utóbbi egy listát

tartalmaz a kelet-közép-európai államok közötti

alapszerződésekről és megállapodásokról, továbbá azokat a

projekt-javaslatokról, amelyeket a PHARE-alapokból

finanszíroznának. A mi szempontunkból az Egyezmény lényegesebb

alapszerződésekhez.35 A javaslat figyelembe veszi a balkáni eseményeket, továbbá a nemzetköziközösségek tehetetlenségét és arra hívja fel az EU tagállamok képviselőinekfigyelmét, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat a kelet-közép-európaiállamokkal a kétoldalú kapcsolatok rendezésére, különös tekintettel a határokmegszilárdítására és a kisebbségi jogok szavatolására (A és B pontok). Balladurterv: [http://www.cvce.eu/content/publication/1999/1/1/83dcbde9-a916-478c-a977-b1116ed83c56/publishable_en.pdf], letöltve 2014. június 10-én. 36 Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, és abalti államok: Észtország, Lettország. Litvánia.

23

eleme a nyilatkozat, ebben az aláíró felek elkötelezik magukat a

béke és a stabilitás megteremtése mellett (4-5. pont),

tiszteletben tartják az államok szuverenitását, tartózkodnak az

erőszak alkalmazásától, biztosítják az alapvető emberi jogokat, a

kisebbségi jogokat (7. pont).37 Noha tételesen a dokumentumban

nem szerepel, hogy a jószomszédi viszonyok és a kisebbségi jogok

rendezése feltételként jelenne meg a jövőbeli NATO vagy EU-

csatlakozásnál ‒ az EU esetében a koppenhágai kritériumokat

tekinthetjük mérvadónak ‒, a szeptember elején megjelenő

tanulmány a NATO bővítéséről már kimondja, hogy azokban az

országokban, amelyekben etnikai viták zajlanak, vagy amelyeknek

területi vitáik vannak más államokkal, kötelesek ezeket a vitákat

békés úton rendezni az EBESZ alapelveivel összhangban. E vitáknak

a rendezése döntő tényező lehet abban, hogy meghívnak-e egy

államot a Szervezethez való csatlakozáshoz.38 E rövid kitérőt

szükségesnek éreztem megtenni, ugyanis az európai kontextus

ismerete nagyban hozzásegít, hogy megértsük a román‒magyar

alapszerződés tárgyalásainak dinamikáját, a szereplők

motivációit, tárgyalási pozícióit és érvrendszerét, melynek

alapján ‒ figyelembe véve TÜK-iratokat és a rendelkezésre álló

dokumentumokat ‒ megvonhatók a szereplők közötti viszonyok. 37 OSCE: The Pact for Stability in Europe. 1996, 81-84. p. 38 Az eredeti szöveg: „States which have ethnic disputes or externalterritorial disputes, including irredentist claims, or internal jurisdictionaldisputes must settle those disputes by peaceful means in accordance with OSCEprinciples. Resolution of such disputes would be a factor in determiningwhether to invite a state to join the Alliance.” North Atlantic TreatyOrganization: Study on NATO Enlargement. 1995, 6-os pont.[http://www.nato.int/cps/en/natolive/official_texts_24733.htm], letöltve 2014június 11-én.

24

Noha az alapszerződés rövid történetének áttekintése megkövetelné

ennek előzményeinek a bemutatását, fogadjuk el azt a tényt, hogy

a rendszerváltást megelőző időszak ‒ a román kommunizmus

nacionalista időszakának betudhatóan ‒ a két állam közötti

elhidegülést és az államközi kapcsolatok mélypontra zuhanását

eredményezte. 39 Ezért is értékelhető pozitív fejleményként az

államközi kapcsolatokban Horn Gyula akkori külügyminiszter

lépése, aki a forradalom utáni napokban (1989. december 29) Ion

Iliescu államfővel találkozott. Azonban az 1990 márciusában

bekövetkezett marosvásárhelyi események több mint egy évig

leveszik a naprendről a két ország közötti kapcsolatok

helyreállításának kérdését és némi előrelépésről csak az

alapszerződés kapcsán elindult szakértői, államtitkári és

miniszteri szinten zajló egyeztetések fényében beszélhetünk.

Azonban az 5 évig elhúzódó diplomáciai tárgyalások nem hoznak

szemmel látomást áttörést a két állam viszonyában, a tárgyalások

és a kétoldalú tárgyalások számos példáját adják a másik féllel

szembeni bizalom és kompromisszum hiányának. 40

39 Tismăneanu, Vladimir et al: Comisia Prezidențială pentu analiza…, 2006, 528-529. p.Földes György: 40 Nem minden területen volt nehézkes a két fél közötti együttműködés ugyanis1991-ben Románia és Magyarország között több megállapodás is született,egyrészt a kulturális együttműködésről, ennek eredményeként 1992 októberébenmindkét fővárosban megnyíltak a kulturális intézetek, másrészt egymegállapodás a Román Oktatási és Tudományos Minisztériummal és tárgyalásokkezdődtek a diplomák kölcsönös elismeréséről. Szintén a két állam közöttibizalom erősítését célozta az ún. Nyitott Égbolt - szerződés melyet európaiállamok mellett az Orosz Föderáció, az Egyesült Államok és Kanada is aláírt.Ennek lényege, hogy az aláíró felek évente meghatározott számú próbarepülésthajthatnak végre a szomszédos állam légterében. Így Románia Magyarország

25

2.2. Az alapszerződés tárgyalásainak dinamikája, a szereplők

viszonyrendszere és tárgyalási pozíciói

A levéltári források és dokumentumok alapján viszonylag jól

elkülöníthető az alapszerződés tárgyalásainak periódusai, illetve

az, hogy az illető időszakban milyen intenzívek voltak a két fél

közötti egyeztetések és melyek voltak a legfőbb álláspontok. A

tárgyalások során a két fél által felsorakoztatott álláspontokat

több tényező is befolyásolta, melyek egyben meghatározták a

tárgyalások dinamikáját is:

belpolitikai viszonyok: a kormánykoalíció összetétele,

önkormányzati és parlamenti választások időpontjai;

kormányzati-külpolitikai opciók (nyugati orientáció)

nemzetközi környezet: bővítési feltételek és lehetséges

időpontok ismertetése.

Figyelembe véve a levéltári anyagokat és e tényezőket, az

alapszerződés tárgyalásainak három periódusa különíthető el:

(1) előkészületek és a javaslatok ismertetése az 1991 május ‒

1992 február időszakot foglalja magában, amikor lezajlanak az

első szakértői tárgyalások és ismerté válnak az első reakciók is;

mellett, Bulgáriában, Ukrajnában és Görögországban is hajtott végrepróbarepüléseket. OSCE: Treaty of Open Skies: [http://www.osce.org/library/14127?download=true], letöltve 2014. június 15-én. A két ország kapcsolatai közötti előrelépésként értékelhetők az államtitkáritalálkozók, melynek eredményeként 1992 májusában a felek egy Emlékeztetőtállítottak össze, ebben összegezve a legfontosabb tennivalókat, problémákat abilaterális kapcsolatokban. Román relációs áttekintés, 1992. december 17. MagyarNemzeti Levéltár - Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL),Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-14, 50 D, 601/12, 7.p.

26

(2) konkrét tárgyalási folyamat (1992 február ‒ 1995 augusztus):

ennek során kevés érdemi előrelépésről beszélhetünk, főként a

határok sérthetetlensége (5. cikkely) és a nemzeti kisebbségek

jogainak garantálása (16. cikkely) kapcsán;

(3) az aláírás időszaka (1995 szeptember – 1996 szeptember).

Az alapszerződés előkészületei és a javaslatok ismertetése

A román‒magyar alapszerződés kérdése 1991-ben jelenik meg a

bilaterális kapcsolatok napirendjén, amikor májusban a román,

novemberben pedig a magyar tervezetet mutatták be a felek,

azonban a konkrét tárgyalásokra 1992. január 27-29. közötti, a

szakértői tárgyalások első fordulóján kerül sor.41 A magyar

Külügyminisztérium 4. Területi Főosztályának feljegyzéséből,42 a

szakértői tárgyalásokról készült jelentésben43 és az év végi

relációs áttekintésből44 a felek eltérő érdekei mellett a

tervezetek közötti fő különbségek is megjelennek.

41 A magyar delegáció tagjai: Keszthelyi Gyula, Szénási Gyürtgy, Bródi Gábor,Hodicska Tibor, Boros Miklós, Katona László, vezetője Szőcs Ferenc. A romándelegációt Ion Diaconu vezette, tagjai Gheorghe Albut, Dumitru Tincu, IonDonca, Avram Tura. Jelentés a magyar‒román államközi alapszerződésről folytatott szakértőitárgyalások első fordulójáról, 1992. február 3. MNL OL, Külügyminisztérium TÜKiratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 49 D, 330/1. 5.42 Jelentés a magyar‒román államközi alapszerződésről folytatott szakértői tárgyalások elsőfordulójáról, 1992. február 3. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J,tételszám 128-1, 49 D, 330/1. 1-4 és 1-28. 43 Mandátum a magyar‒román alapszerződés szakértői tárgyalásainak első fordulójához, 1992.január 23. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1,49 D, 330. 1-5. p. 44 Román relációs áttekintés, 1992. december 17. MNL OL, Külügyminisztérium TÜKiratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-14, 50 D, 601/12, 5-8.

27

A román tárgyalási pozíciókat leginkább a bizonyításkényszer

határozta meg, ugyanis a 90-es években Románia alapvető

külpolitikai prioritása az európai intézményekhez való közeledés

volt (lásd erről az 1. számú táblázatot), a tárgyalások

kezdeményezésével pedig igyekezett feloldani az ország

elszigeteltségét és egy pozitívabb országimázs kialakítását.

Belpolitikai téren a választók felé is igyekezett eredményeket

felmutatni ‒ 1992-ben önkormányzati és parlamenti választásokra

is sor került ‒ anélkül azonban, hogy túl nagy engedményeket

tettek volna a magyar félnek és az erdélyi magyar kisebbségnek.45

Következésképp Románia abban volt érdekelt, hogy az

alapszerződést aláírja az őszi parlamenti választásokig.

Magyarország pozícióját tekintve nem volt ilyen jellegű

kényszerhelyzetben, sokkal inkább abban volt érdekelt ‒ és

leginkább ez határoztam meg tárgyalási pozícióját is‒, hogy

valóban normalizálódjanak a bilaterális kapcsolatok, melyben

fontos elem volt a demokráciára és pluralizmusra épülő

berendezkedés kiépítése, továbbá a kisebbségi jogi garanciák

biztosítása az erdélyi magyarok számára. Cserébe Magyarország

45 Azt is mondhatnánk, hogy a döntéshozók két asztalon játszanak, egyrésztigyekeznek a belpolitikában minél nagyobb koalíciókat építeni és egyúttalkonszenzusra jutni a külpolitikai kérdéseket illetően, másrészt, nemzetköziszinten úgy tárgyalni, hogy a belpolitikában is erősítsék pozíciójukat. LásdKiss: Változó utak…, 2009, 68-69. p. és Robert D. Putnam: Diplomacy and DomesticPolitics…, 1988, 427-460. p. Putnam nevéhez köthető a kétszintű politikaelmélete: e modellben a vezető politikusok két asztalon, a bel- és akülpolitika szintjén is játszanak, hogy eredményeket érjenek el. Innen akétszintű játék (two-level games) kifejezés.

28

támogatta a román fél közeledését a nyugati integrációs

szervezetekhez.

Ami a két fél által bemutatott szövegjavaslatokat illeti,

lényeges különbségek mutatkoztak mind tartalmi, mind pedig

terjedelmi vonatkozásban. A román tervezet részletesen

foglalkozott a területi sérthetetlenség problémájával, viszont

nem tartalmazott a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos cikkelyt,

megszövegezését tekintve pedig túl általános volt.46 Ezzel

szemben a magyar változat több konkrétumot tartalmazott, a

területi sérthetetlenség kapcsán a Helsinki Záróokmányra

hivatkozott, a kisebbségi cikkely kapcsán kihangsúlyozza, hogy a

kisebbség ügye már nem teljességgel az ország belügye, a

kisebbségeknek joguk van saját kultúrájuk megőrzéséhez, oktatási,

vallási és kulturális intézményrendszereket hozhatnak létre.

Szintén a magyar javaslat alapján a felek minden szükséges

eszközt megtesznek az asszimiláció, az etnikai viszonyok

adminisztratív vagy gazdasági jelenségeinek leküzdésére. Emellett

a cikkely kitér az anyanyelven való oktatáshoz biztosításának

fontosságára, és az anyanyelv használatára (törvényhozásban és a

közigazgatásban) is.47 A román delegációvezető, Ion Diaconu, a

kisebbségi cikkely megvalósítását technikai jellegű kérdésnek

minősítette, válaszában azzal érvelt, hogy „ezzel a cikkellyel

Magyarország a nemzetiségek jogállását igyekszik kidolgozni és

46 Jelentés a magyar‒román államközi alapszerződésről folytatott szakértői tárgyalások elsőfordulójáról, 1992. február 3. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J,tételszám 128-1, 49 D, 330/1. 1-4.47 Uo. 19.

29

rögzíteni, ami Bukarest számára elfogadhatatlan”.48 Ezzel szemben

a határok sérthetetlenségének kimondása elsőrendű fontosságú

Románia számára, egyrészt ettől függ az ország kapcsolatainak

jövője, másrészt a közvéleményt is foglalkoztatja.49

E két cikkely, a határok sérthetetlensége és a kisebbségi

garanciák kérdése vált a kétoldalú tárgyalások legvitatottabb

elemeivé: ezekről a cikkelyekről csak többszöri szakértői

tárgyalások és magas szintű diplomáciai egyeztetések

következtében sikerült némi áttörést elérni.

Az első szakértői tárgyalásokról szóló nyilatkozatok alapján,

megállapíthatjuk, hogy a résztvevők pozitív fejleményként

értékelték a tárgyalásokon történt előrelépéseket, mi több

Diaconu szerint a következő szakértői tárgyalásokon akár

véglegesíthető is lehet a két fél szövegtervezete – ebből is

látszik, hogy mennyire elszánt volt a román fél

bizonyításkényszere: kétség sem fér hozzá, hogy a tárgyalásokon

elért eredményeket igyekeztek „hasznosítani” az Európa Tanáccsal

és az Európai Közösséggel folytatott tárgyalások során.

48 Uo. 3-4. 49 Nem találtam utalást arra nézve, hogy miért tulajdonított a határkérdésnekekkora jelentőséget a román fél, de bizonyosra vehető, hogy a magyar félkisebbségi cikkelyével szemben a román fél is fel kellett lépjen, ez pedig nemmás volt, mint a területi sérthetetlenség elve, abban az időszakban ugyanis azeurópai integrációs szervezetek is nagy hangsúlyt fektettek a határkérdésekstabilizálására. Így a román fél részéről nem volt alaptalan felvetés és aNyugat irányába is könnyen kommunikálható volt ennek megalapozottsága. A másikfelvetés miszerint a kérdés a közvéleményt is foglalkoztatja, kevésvalóságalappal bír: a lakosságot abban az időszakban a növekvő infláció, afogyasztói árak és a téli gázár-emelkedések foglalkoztatták leginkább, ahatárkérdést sokkal inkább a külügy tartotta napirenden. Az új román kormányprogramja, 1992, november 25. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J,tételszám 128-2, 50 D, 2960/1, 1-3. p.

30

A konkrét tárgyalási folyamat

Az alapszerződés ügyében a konkrét tárgyalások az 1992 január

végén megrendezett első szakértői tárgyalások után indultak meg,

azonban a magasabb szintű nyilatkozatoktól eltekintve kevés

előrelépésről beszélhetünk 1995-ig, amelynek okait a román

belpolitikában kell keresnünk: 1992 ugyanis választási év volt,

februárban önkormányzati, szeptemberben pedig parlamenti

választásokkal egyben államfőválasztást is tartottak (a második

fordulóra október 11-én került sor). A választások felszínre

hozták azokat a nacionalista tematizációkat, melyek teljességgel

igyekeztek kijátszani a magyar kártyát (magyarellenes

hangulatkeltés, Für Lajos és Entz Géza elleni támadás, külföldi

propaganda Magyarország lejáratására), egyúttal pedig a román

célkitűzésekkel ellenben, lehetetlenné tették az alapszerződés

aláírását a román parlamenti választásokig. Nem volt nehéz tehát

a magyar félnek felismernie, hogy a választásokig, ezzel a

kormánnyal nem célravezető megkötni az alapszerződést, ugyanis

aligha várható az erdélyi magyarság problémáinak rendezése és a

kétoldalú kapcsolatok normalizálása.50

50 Erre utal a Külügyminisztérium Területi Főosztályának február 24-énkeltezett válasza, a szakértői tárgyalások második fordulójára való románmeghívásra: A főosztály értékelte a 330/1 aktában a tárgyalások elsőfordulóját és a következő megállapításra jutott: „Jelen helyzetben nemérdekünk, hogy a román parlamenti választások előtt a most hivatalban levőkormánnyal a tárgyalásokat folytassuk…” Román meghívás az alapszerződési tárgyalásokmásodik fordulójára, 1992. február 20. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok,XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 330/4, 49 D, 3. p. Hasonló a végkövetkeztetése a május 18-19 között sorra kerülő államtitkáritalálkozónak, amelyen Meleșcanu tárgyal magyar kollégájával, Katona Tamással

31

A tárgyalásoknak ebben a szakaszában kibővül az alapszerződés

tárgyalásaiban részt vevő felek száma: egyrészt megjelennek az

európai integrációs szervezetek (ET, EBESZ, NATO, EU) és a

nyugati államok,51 továbbá a Romániai Magyar Demokrata Szövetség

(RMDSZ) is kéri, hogy vonják be a szakértői tárgyalásokba,52

utóbbi azonban sosem válik tényleges tárgyaló féllé, ezért

szerepe ‒ csakúgy mint a nemzetközi szervezeteké és a nyugati

államoké ‒ tisztázásra szorul.

Az európai integrációs szervezetek és a nyugati tagállamok az

alapszerződés tárgyalásának kontextusában normaalkotókként

jelennek meg, a román diplomácia tevékenysége pedig arra

irányult, hogy meggyőzze a Nyugatot: Románia elkötelezett a

demokrácia, a jogállamiság és a kisebbségi jogok iránt, kétoldalú

kapcsolataiban pedig igyekszik megállapodni Magyarországgal az

és Jeszenszky Gézával is. A tárgyalásokról készült beszámoló világosanleszögezi, hogy „A román diplomácia jelenlegi célja, hogy teljesítse azeurópai intézményrendszerekbe való bejutás feltételeit… és hazánkkal mielőbbaláírja az alapszerződést. Álláspontunk szerint azonban a román féllel magasszintű tárgyalásokat pl. alapszerződés, csak az új koalíciós kormánymegalakulása után érdemes kezdeményezni, illetve folytatni.” Jelentés TeodorMeleșcanu román külügyminisztériumi államtitkár budapesti tárgyalásairól, 1992. május 18-19.MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-13, 49 D,1051/6, 8.A londoni székhelyű Védelmi Kutatóintézet igazgatóhelyettese az államtitkáritalálkozót kommentálva óvatosságra intette a magyar felet. Mint a HajgatóJózseffel, a brit Magyar Nagykövetség diplomatájával folytatott beszélgetésbőlkiderült, Románia elsőrendű külpolitikai célja az EK társulási szerződésaláírása, ennek a célnak minden mást ‒ így az alapszerződés tárgyalásait is ‒alárendelnek. Magyar‒román alapszerződés, 1992. május 29. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 49 D, 330/10, 1.51 Az alapszerződés kapcsán feljegyzéseket, nyilatkozatokat találunk brit,francia, holland, amerikai, orosz és izraeli diplomatáktól. 52 Főnöki levél - RMDSZ Országos Elnökségének levele a magyar és a román kormányhoz, 1992. ápr.13. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-27, 51 D,1078/3, 2.

32

alapszerződés szövegében. Ez az érvrendszer nemcsak az Európa

Tanáccsal, hanem az Európai Közösségekkel folytatott

tárgyalásokban is megnyilvánult. Céljai elérése érdekében a román

fél olyan külföldi propaganda-offenzívát indított, amelynek

legalább három célja volt: (1) Románia jó színben való

feltüntetése, (2) a nyugati közvélemény megnyugtatása és

félretájékoztatása a romániai magyar kisebbség helyzetét illetően

és (3) Magyarország lejáratása, tárgyalási pozíciójának

gyengítése.53

Ha sikerességi kritériumként a kitűzött célok eredményeit vegyük

figyelembe, azt állapíthatjuk meg, hogy a külföldi propaganda

felemás sikert, de nem lebecsülendő eredményeket ért el, melyet

az önkormányzati választásokkal szorosan összefüggésben álló ET-

tagság szemléltet.

Egyrészt az 1992-es februári, önkormányzati választások hangulata

és a magyar közösséget ért jogsértések következtében Románia

különleges meghívotti státusát nem tudja az ET-ben teljes jogú

tagságra változtatni, másrészt a 2. és 3. pontokban

megfogalmazott célkitűzéseknél, ha elfogadjuk sikerességi

kritériumként azt a tényt, hogy a magyar diplomácia többször

53 A Bukaresti Magyar nagykövetség is meggyőződéssel állítja egyikjelentésében, hogy a román külpolitikai stratégia része lett a román‒magyarviszony terén való előnyszerzés, ennek érdekében valóságos nyilatkozat-offenzíva indult meg. Ennek fő célja a Románia-kép feljavítása is. Románmagyar kapcsolatok, 1993. január 22. OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-14, 34 D, 41/2, 2-3.

33

kényszerült „magyarázkodó” pozícióba, akkor már beszélhetünk némi

eredményről.54

A román‒magyar alapszerződés tárgyalásaiban a negyedik tényezőt

az RMDSZ, mint az erdélyi magyar kisebbség képviselője jelenti.

Alapszerződés ügyében, a két fél közötti egyeztetésre első

alkalommal az RMDSZ küldöttség budapesti látogatása alkalmával

kerül sor 1992. március 20-23 között, amikor kiértékelték az

önkormányzati választások eredményeit és ismertették az RMDSZ

őszi parlamenti választásokra készülő stratégiáját. A tárgyalások

során a magyar fél ígéretet tett arra, hogy minden az erdélyi

magyarságot érintő kétoldalú tárgyalás kapcsán konzultálni fog az

RMDSZ vezetőségével, az RMDSZ pedig kidolgozza a román‒magyar

alapszerződés nemzetiségi cikkelyét.55 Viszont az RMDSZ

szerepéről az Alapszerződés kidolgozásában nem esett szó, erre

vonatkozóan a delegáció részéről sem érkezett javaslat. Tény

azonban az, hogy a találkozót követő héten a bukaresti

nagykövetség szélesebb körben konzultált az RMDSZ vezetőségével

54 Jó példa erre a bukaresti svájci nagykövetség egyik beosztottja és a magyarnagykövetség diplomatájának az eszmecseréje a román‒magyar viszonyról. Abeszélgetésből kitűnik, hogy a svájci diplomata is áldozata lett a románfélretájékoztatásnak. Az önkormányzati választások utáni időszakban többnagykövetség jelzett ilyen jellegű tendenciákat, amiből arrakövetkeztethetünk, hogy egy, a román külügy által kitervelt akcióról van szó.A félretájékoztatás argumentumait nem részletezi a feljegyzés, de aleggyakoribb témák a magyar területi igényekhez, a kisebbségekkel valóbánásmód és a kisebbségi jogok példaértékű rendezéséhez, továbbá a magyarlobby-tevékenység románellenességéhez kapcsolódik. Svájci diplomata dilemmái amagyar‒román történelmi disputa tárgyában, 1992. március 24. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 49 D, 1271, 1-2.55 Tájékozódás a román‒magyar alapszerződés előkészítésével kapcsolatban, 1992. március 27,MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 49 D,330/6, 7.

34

és markáns képviselőivel. Majd az Országos Elnökség április 10-i

döntése értelmében az RMDSZ levelet intéz a magyar és a román

Kormányhoz, hogy az erdélyi magyarság képviselőit vonják be az

alapszerződés kidolgozásába.56 Kérésükben felhívják a figyelmet

arra, hogy célszerű lenne a Szövetséget is konzultatív minőségben

meghallgatni, amikor a kormányközi tárgyalások a romániai

magyarság helyzetét is érintik, mi több, a levél a jól ismert

„rólunk ne döntsenek nélkülünk” formulával zárul.57

Az RMDSZ levelén kívül kevés dokumentumban azonosítható a

Szövetség érvrendszere. Azonban a genfi Emberi Jogi Központnak,

illetve az ENSZ Kisebbségvédelmi Albizottságának címzett levélben

‒ a levéltervezetet a magyar külügy készíti el ‒ hivatkoznak a

nemzetközi tanácskozásokon elfogadott alapelvekre, továbbá arra,

hogy „a kisebbségek helyzetéről maguk az érdekeltek is

megnyilatkozhassanak”.58 A levél tartalma arra enged

következtetni, hogy noha az RMDSZ részt akart venni a

tárgyalásokon, nem volt egy szilárd érvrendszere, mellyel alá56 Főnöki levél - RMDSZ Országos Elnökségének levele a magyar és a román kormányhoz, 1992. ápr.13. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-27, 51 D,1078/3, 2. 57 Uo. 2. Az RMDSZ által megfogalmazott levél szövege a következő:„Megítélésünk szerint valahányszor a két kormány közti tárgyalások aRomániában élő magyarok helyzetét is érintik, célszerű és hasznos lenne ezekena tárgyalásokon Szövetségünk véleményét is konzultatív minőségbenmeghallgatni. Kiváltképpen fontosnak tartjuk ezt az (értesüléseink szerintmost készülő) román‒magyar államközi alapszerződés tekintetében. Mintérintettek és érdekeltek, azt kívánjuk, hogy a ránk vonatkozó kérdésekben,rólunk, ne döntsenek nélkülünk.”58 Az RMDSZ levele a genfi Emberi Jogi Központnak, illetve az ENSZKisebbségvédelmi Albizottságának. A Szövetség hasonló tartalmú leveletintézett a norvég Emberi Jogok Intézetéhez is. Szőcs-Nastase levélváltással kapcsolatosteendők, 1992. junius 29. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J,tételszám 128-27, 51 D, 1078/4.

35

tudta volna támasztani kérését a román kormány és a nemzetközi

szervezetek irányába. Ehelyett a tárgyalásokon való részvételét,

ennek fontosságát és megalapozottságát a magyar külügy

„indokolta” meg.

A magyar kormány a Szövetség kérését az EBEÉ koppenhágai

konferenciáján elfogadott alapelvek alapján is indokoltnak

találta, melynek egyik pontja kitért az államok közötti

együttműködés fontosságára, különös tekintettel a nemzeti

kisebbségekre vonatkozó kérdésekben,59 de utalás történik a

román-német alapszerződésre is, melynek kidolgozásában a romániai

német kisebbség is részt vett. Emellett azonban a külügynek

minden eszköze megvolt, hogy az RMDSZ tárgyaló félként való

megjelenítését nemcsak a szakértői tárgyalásokon, hanem a magas

rangú találkozón ‒ államtitkári és külügyminiszteri szinten ‒

napirenden tartsa.

A külügyminisztériumi iratokból a legtöbb érvet a román kormány

részéről azonosítottunk, ami azzal magyarázható, hogy az RMDSZ

javaslata nagy ellenállást váltott ki a román Kormányban és a

diplomáciai testületben, annak ellenére, hogy a magyar Kormány

ígéretet tett arra: a tárgyalásokba bevonják a magyarországi

románság képviselőit is. Az RMDSZ kérésére maga külügyminiszter,

Adrian Nastase válaszolt, elutasítva az RMDSZ kérését. Szőcs

Gézához intézett levelében kifejti:

59 Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ): Emberi dimenzióvalfoglalkozó koppenhágai konferenciájának dokumentuma (Koppenhága, 1990. június 29), 178-199. inBárdi Nándor (szerk.): Kisebbségvédelem és a nemzetközi szervezetek. 2002.

36

„A romániai magyar nemzeti kisebbség helyzetét érintő kérdések

nem képezik és nem képezhetik kormányunk és a magyar kormány

közötti megbeszélések tárgyát. Kizárólag Románia kormányának

áll módjában és kötelessége is a legmagasabb nemzetközi jogi

normák szintjén intézkedni a magyar kisebbséghez tartozó

személyek jogainak biztosítása és ezen kisebbség identitásának

védelme érdekében… Valóban igaz, hogy az utóbbi két évben

külföldről igen gyakran hangoztattak követeléseket és

próbálták Románia kormányát a magyar nemzetiségű román

állampolgárokra vonatkozó különféle intézkedések hozatalára

kényszeríteni. Ez azonban nem teremt jogot, és nem jelenti

azt, hogy kormányunk valaha is elfogadja az állampolgári

sorsáért viselt felelősség ‒ függetlenül azon etnikai

származásáról ‒ mással való megosztását.”60

Az RMDSZ tárgyaló félként való megjelenése az 1992. május 18-19

között sorra kerülő külügyi államtitkári találkozón is megjelent.

Katona Tamás államtitkár felvetésére Teodor Meleșcanu azt mondta:

„… arra nincs közvetlen lehetőség és ellentétes a nemzetközi

gyakorlattal, de meg kell ismerni a kisebbségek törekvéseit”.61 A

román ellenállás a június elején sorra kerülő Emlékeztető

tárgyalásokon is megjelent. Ion Diaconu, a Külügyminisztérium

nemzetközi jogi főosztályvezetője Szőcs Ferencnek a témáról a

következőt mondta: „az RMDSZ képviselőinek a két ország államközi

szerződésének tárgyalásaiba való bevonása román oldalról

60 Szőcs-Nastase levélváltással kapcsolatos teendők, 1992. junius 29. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-27, 51 D, 1078/4.61 Jelentés Teodor Meleșcanu román külügyminisztériumi államtitkár budapesti tárgyalásairól, 1992.május 18-19. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-13, 49 D, 1501/6, 4.

37

alkotmányjogilag megoldhatatlan.” Utalt továbbá arra is, hogy

ennek alapján a szélsőségesek is helyet követelnének a

tárgyalóasztalnál.62 Egy további, a román elutasítást indokló

beszédes példát Mihai Enescuval a külügyminisztérium területi

igazgatója szolgáltatta. A bukaresti Nagykövetség ügyvivőjével,

Bitay Károllyal folytatott beszélgetésen Enescu kifejtette:„ha a

tárgyalásokon az RMDSZ is részt venne, az megkérdőjelezné nemcsak

a kormány, de a Külügyminisztérium illetékességét is, hogy

megkülönböztetés nélkül minden állampolgárt képviseljen.”

Hosszabb távon pedig oda vezetne, hogy egyes nemzetközi fórumok

előtt az országot nem egy hivatalos delegáció, hanem az RMDSZ

képviselné.63

3.sz. táblázat. Érvek az RMDSZ részvételéről az alapszerződés

kidolgozásában

Szereplő Szerepkör Érvek

RMDSZ „közvetítő” rólunk ne döntsenek nélkülünk;MagyarKormány

„támogató” a kisebbségek helyzetéről maguk azérdekeltek megnyilatkozhassanak;

államok közötti együttműködésfontosságára, különös tekintettel anemzeti kisebbségekre vonatkozókérdésekben (EBEÉ-konferencia);

a román-német alapszerződéskidolgozásában részt vett a németkisebbség is;

62 Magyar‒román alapszerződés tárgyalásai, 1992. június 2. MNL OL, KülügyminisztériumTÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 49 D, 330/11.63 Román álláspont a magyar-román alapszerződésről, 1992. július 16. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 49 D, 330/12, 2

38

Román Kormány „ellenző-elutasító”

a magyar kisebbség helyzete nemképezheti a kormányközi megbeszélésektárgyát;

az állampolgárok képviselete a kormányilletékessége;

a kisebbségi jogok védelme kizárólag akormány hatásköre;

ellentétes a nemzetközi jogigyakorlattal;

alkotmányjogilag megoldhatatlan; a szélsőségesek is helyet kérnének a

tárgyalásokbanForrás: Saját szerkesztés

A román elutasítás következtében az RMDSZ ténylegesen nem

befolyásolhatja az alapszerződés munkálatait, de közvetítő

szerepe a magyar Kormány felé, és az erdélyi magyarság

helyzetének és jogsértéseinek megjelenítésében, főként a nyugati

integrációs szervezetek, emberi jogi szervezetek irányába fontos

tényezővé válik, azonban csak egyes jelentések tartalmát (lásd a

König memorandum Románia ET csatlakozásáról, RMDSZ memorandum

Románia felvételéről az ET-ba) tudja befolyásolni, magát a

tárgyalások kimenetelét nem.

Az RMDSZ-nek a nyugati integrációs szervezetekkel és államokkal

való kapcsolatépítése azért lényeges, mert ez az intézményépítés

járulékos velejárója: el kell fogadtassa, illetve legitimálnia

kell a nyugati közvélemény irányába önmagát, mint az erdélyi

magyarság legitim képviselőjét. Másrészről az RMDSZ bizonyos volt

abban, hogy ha a kétoldalú kapcsolatokban nem válhat tényezővé,

39

megpróbál minél nagyobb európai nyomást gyakorolni a román félre,

hogy rendezze a magyar kisebbség helyzetét: ebben a keretben

értelmezhető az RMDSZ tárgyalásai Friedrich Königgel is. A magyar

Kormány pedig igyekezett minden eszközzel az RMDSZ helyzetbe

hozni: pl. segítséget nyújtott Tőkés László párizsi és Tokay

György amerikai, továbbá más RMDSZ-tisztségviselők bonni, londoni

látogatásainak megszervezéséhez, leveleket juttatott el az

illetékes nemzetközi szervezetekhez, nyugati követségekhez és

kormányokhoz, továbbá a külügyi találkozók alkalmával ismertette

az erdélyi magyarság helyzetét, jó példa volt erre az EBESZ

helsinki utótalálkozója is.

Alapszerződés tárgyában a második szakértői tárgyalásokra csak

1993. január 26-28 között kerül sor, a felek ekkor tekintik át a

magyar-román kapcsolatok problémáit összefoglaló Emlékeztetőt

is.64 A találkozó érdemi előrelépés nélkül zárult, viszont a

román fél, akárcsak az első szakértői tárgyalások magasabb szintű

találkozót javasolt.65 A találkozó kapcsán nem készült szakértői

anyag vagy mandátum, ellenben a találkozót követően január 29-én

Jeszenszky Géza külügyminiszter részvételével egy értekezletre

került sor a magyar-román kapcsolatok aktuális kérdéseiről.66

Napirenden szerepelt a román diplomácia propaganda-64 A magyar delegáció összetétele Szőcs Ferenc, Szénási György, KeszthelyiGyula, Boros Miklós, míg a román delegáció részéről Valeriu Tudor, IonDiaconu, Dumitru Neagu, Mihai Nicola, Gheorghe Albut, Constantin Anghel,Constantin Petcu. A tárgyaláson a nagykövetség részéről jelen volt Rudas Ernőnagykövet, Péter László, Bitay Károly, Csikós Imre, Székely Levente. 65 Jelentés a magyar-román kapcsolatok problémáit összefoglaló Emlékeztetőáttekintéséről, valamint a magyar-román alapszerződés-tervezet szakértőitárgyalásának második fordulójáról, 1993. január 26-28. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-14, 34 D, 41/3, 2-3.

40

tevékenységének ellensúlyozása, intézményesített kapcsolat

kialakítása az RMDSZ-el, a román ellenzékkel való kapcsolatok

erősítése, magasabb szintű, államtitkári, esetleg

külügyminiszteri találkozóra (román fél javaslatára), amelyre

szeptember 15-19 között, Jeszenszky Géza külügyminiszter

bukaresti látogatása alkalmával került sor.67

Az alapszerződés tárgyalásainak további dinamikáját Románia

társulási szerződésének aláírása határozza meg az Európai

Közösséggel és az Európai Tanáccsal: ettől kezdve már nem volt

teljesen bizonyítás-kényszerhelyzetben a román kormány: társult

tagságára és a kisebbségi kérdések „példaértékű” rendezésére

nemcsak a külügyi találkozón, hanem a nemzetközi szervezetekkel

folytatott tárgyalásokon is hivatkozott.68 Ettől a pillanattól

kezdve a magyar külügynek és az RMDSZ-nek is egyre nehezebb volt

ellensúlyozni a román külügy arra irányuló nyilatkozatait,

66 Az értekezleten részt vett Kodolányi Gyula államtitkár, Zalatnai István aHTMH elnökhelyettese, Kelemen András államtitkár, Bába Iván és Peisch Sándorhelyettes államtitkárok, Herman János, Kéry György és Szőcs Ferencfőosztályvezetők, valamint Oberfrank Ferenc, a Kabinet munkatársa. 67 Ennek vélhetően az lehetett a célja, hogy nyugat irányába jelzésértékűlegyen, holott köztudott a diplomáciában, hogy a tényleges munka a szakértőitárgyalásokon történik, a megegyezést deklaráló dokumentumot szokás magasabbszinten (államtitkári, külügyminiszteri, miniszterelnöki) aláírni. Ebből islátszik, hogy a román fél inkább hajlott a látszat-rendezésre, amit a magyarfél nagy nehézségek árán tudott ellensúlyozni.68 Érdemes említést tenni a Markó-Iliescu június 12-i találkozóról, ahol azRMDSZ vezetője a magyarság aktuális problémáit igyekezett az államelnökkelmegbeszélni. Iliescu az „ET-elvárásokkal összefüggésben kijelentette: Romániaa kisebbségi jogok biztosítása terén a világviszonylatban is élen jár…” Az ET-csatlakozás kapcsán pedig elmondta „az ET-nak legalább akkora szüksége vanRomániára, mint Romániának az ET-ra”. Markó Béla látogatása Iliescunál, 1993. június12. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-27, 51 D,1904/1, 1-2. p.

41

amelyekben amellett érvel, hogy Románia milyen példaértékű módon

megoldotta kisebbségi jogok rendezését.

Az Antall halála utáni Boross-kormány hivatali ideje alatt nem

került sor újabb tárgyalási fordulóra, ez részint a román külügy

azon lépésével magyarázható, hogy az 1993 augusztusában

megtartott harmadik szakértői konzultáción a magyar javaslatba

bekerült az Európa Tanács 1201 sz. ajánlása: ez a tény még inkább

megnehezítette a tárgyalások előrehaladását. Így a román fél

jobbnak látta, ha kivárja a választások eredményeit és a

kormányváltást.

Az Horn-kormányzat első éve nem hozott újat a kétoldalú

kapcsolatokban és az erdélyi magyarság viszonyrendszerében.69 Az

első magasabb, külügyminiszteri találkozóra 1994. szeptember 5-én

került sor Budapesten: ekkor Teodor Meleșcanu külügyminiszter

Budapesten tárgyalt Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Horn Gyula

miniszterelnökkel és Kovács László külügyminiszterrel. A

tárgyalások során a magyar fél ebben az időszakban jelezte,

hajlandók elfogadni a határklauzula román javaslatát, de

ragaszkodnak a kisebbségi jogok garantálásához, így az

alapszerződést egy kisebbségvédelmi megállapodás egészítené ki.70

69 A források alapján megállapíthatjuk, hogy a hivatalba lépő Horn-kormánynemzetiségpolitikájában 1996-ig csekély változás történt, a szakértői szintűtárgyalásokon kevés jel mutatkozott arra, hogy az integráció élvezneelsőbbséget az erdélyi magyarok helyzetének rendezése előtt. Azonban, ha azalapszerződés aláírása körül kialakult helyzetet tekintjük mérvadónak ‒ahogyan ezt több szerző megjegyzi ‒, az integráció lesz az, amely prioritástélvezett. 70 Gyorsjelentés Teodor Meleșcanu román külügyminiszter hivatalos budapesti látogatásáról, 1994.szeptember 7. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-13, 46 D, 2528/6, 1-3.

42

A kisebbségvédelmi megállapodás a külügyminisztériumi találkozót

követő Emlékeztető és szakértői tárgyalások negyedig fordulóján

is napirenden szerepelt,71 azonban a román fél elutasított,

bármilyen az alapszerződés kisebbségi cikkelyén kívüli

kisebbségekre vonatkozó megállapodást, utalva arra, hogy ebben az

esetben az alapszerződés egy Kisebbségi Szerződés funkcióját

töltené be. A kibontakozó vitában a román delegáció vezetője

Dumitru Ceașu azzal érvelt, hogy a kisebbségi kérdést a kormányok

saját kompetenciájukban kellene megoldják, emlékeztetve a magyar

felet arra, hogy a „kívánságlistája” ‒ a kisebbségi cikkelyben

szereplő jogosítványokra ‒ nem számíthat megértésre kormánya

részéről, de még kevésbé fogadná el ezt a román parlament és a

közvélemény.72 Szénási György válaszában leszögezte: „szemben a

román tévhittel, Európa nem alapszerződést vár a két országtól,

hanem jószomszédi kapcsolatokat és feszültségmentes partneri

viszonyt. Ennek megteremtésében jó eszköz lehet az

alapszerződés.”73 A kisebbségi cikkellyel kapcsolatosan pedig

megjegyezte, hogy annak elhagyását a magyar fél is elfogadhatónak

tartaná, „az alapszerződésben való rögzítése fölösleges is lenne

abban az esetben, ha a szerződő felek kormányai már meghozták

71 A szakértői tárgyalásokat a két Külügyminisztérium nemzetközi jogifőosztályának vezetői Dumitru Ceașu és Szénási György vezették. A találkozórólkészült jelentés megemlíti, hogy a magyar tárgyaló delegációban helyet kapottvolna a magyarországi Románok Szövetségének az elnöke Petrusán György is,ehhez azonban a román delegáció nem járult hozzá. Jelentés a magyar-román szakértőikonzultációkról 1994. november 16-17. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 45 D 1650/5, 1. 72 Jelentés a magyar-román szakértői konzultációkról 1994. november 16-17. MNL OL,Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-123, 45 D 1650/5, 4.73 Uo. 4.

43

volna azokat az intézkedéseket, melyek az illető országok nemzeti

kisebbségeinek megfelelnek.”74

A következő, 1995 február-április között sorra kerülő négy

tárgyalási forduló sem feltétlenül a két fél közötti feltétlen

megegyezésre irányuló hajlamukból, hanem sokkal inkább a nyugati

nyomásnak köszönhető, ugyanis március 20-21. között került sor az

EBESZ párizsi konferenciájára. A konferencián elfogadták az

Európai Stabilitási Egyezményt és különösen a román fél

igyekezett elismerést és „jó pontokat” szerezni a nyugati

államoktól, annál is inkább, mert a román kormány a hivatalos

tagfelvételi kérelem benyújtására készült az EU-hoz.75 Az

Egyezmény aláírásának időpontjáig a román és a magyar fél között

három szakértői tárgyalásra is sor került, de csak a

határklauzuláról szóló cikkelyt sikerült véglegesíteni, a

kisebbségi cikkely ügyében kevés előrelépés történt, arról nem is

beszélve, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának felkérésére a

magyar fél itt mutatta be a Kisebbségi Megállapodást.76 Ennek74 Uo. 5.75 Román részről a hivatalos csatlakozási kérelem benyújtására 1995. június22-én került sor. A román fél itt is lépéshátrányban volt, ugyanisMagyarország már 1994. március 31-én benyújtotta csatlakozási kérelmét.Románia tagfelvételi kérelmet Teodor Meleșcanu külügyminiszter az EU ügyekértfelelős miniszternek Michel Barniernek adta át. Az eseményen elhangzott, hogy„Franciaország általános politikai támogatásáról biztosította Romániafelkészülését a jövőbeni tagságra, Barnier megemlítette a francia és a románnép hagyományos kapcsolatait és barátságát és üdvözölte a román vezetéselkötelezettségét, politikai voluntarizmusát, mellyel a 2000. évet tűzték kiRománia EU-csatlakozása remélt határidejeként.” Románia EU-csatlakozáskérelme, MNLOL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 37 D, 600/2, 1-2.76 Teljes nevén: Egyezmény a Magyar Köztársaságban élő román nemzeti kisebbségés a Romániában élő magyar nemzeti kisebbség, valamint a hozzájuk tartozószemélyek jogainak biztosításáról. A megállapodás az alapszerződés kisebbségi

44

következtében a tárgyalásokon történt előrelépések nem

vezethettek megegyezésre a Stabilitási Egyezmény aláírásáig,

ahogy az megtörtént a magyar‒szlovák alapszerződés esetében.

Azonban ettől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kelet-

európai-államok integrációjának feltétele a jószomszédi viszonyok

rendezése ‒ a fentebb idézett Tanulmány a NATO bővítéséről

explicite kimondja ‒, ami az államközi alapszerződések

aláírásának és a felek megegyezésének szükségességét helyezte

kilátásba.

1995 nyarán sor került még egy szakértői tárgyalásra és egy

külügyminiszteri találkozóra is, lényegesebb eredmények nélkül,

az alapszerződés körüli patthelyzet feloldását az integrációs

szervezetek diplomatái igyekeznek szorgalmazni, kitérve arra a

tényre is, hogy Románia komoly lépéshátrányban van, nemcsak az

átalakulás és az átmenet, hanem a szomszéd államokkal való

megegyezés tekintetében is.77

cikkelyének filozófiájából indul ki és hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogokérvényesítése hozzájárul a két állam közötti együttműködés erősítéséhez. A 21cikkelyből álló dokumentum aláírását a magyar fél az alapszerződésselegyidőben képzelte el, tartalmáról pedig több ízben egyeztetett az RMDSZ felsővezetésével. Az Egyezmény fontos előrelépést jelentene a kisebbségi közösségekéletében és szinte teljességgel rendezné a többség-kisebbség viszonyának vitáskérdéseit az identitás megőrzése, oktatás, kultúra, vallás, gazdaság, apolitikai képviselet, kisebbségvédelem, a média és sajtó melyhez anyagitámogatást is biztosítanak. Az egyezmény megvalósításának figyelemmelkísérésére Vegyesbizottságot hoznak létre, mely évente ülésezik és megvitatjaa kisebbségek helyzetét, értékeli az előrelépéseket és javaslatokat fogalmazmeg. Román magyar alapszerződés, 1995. február. MNL OL, Külügyminisztérium TÜKiratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 37 D, 371, 1-9.77 A francia Külügyminisztérium európai ügyekért felelős igazgatója P. Poudaleés a Francia Nagykövetség diplomatájának beszélgetéséből kiderül, hogy egyrenagyobb kényszer nehezedik ‒ az ESE folyamat keretén belül is ‒ a két államra.Magyar‒román alapszerződés, 1995. június 16. MNL OL, Külügyminisztérium TÜKiratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 37 D, 371/40, 1-2.

45

A román fél az alapszerződés kapcsán kialakult patthelyzetet egy

diplomáciai szempontból kreatívnak tűnő eszközzel oldotta meg:

Iliescu elnök augusztus 30-án, a II. bécsi döntés 55.

évfordulóján szervezett ünnepségen Magyarország és Románia

közötti történelmi megbékélésre vonatkozó kezdeményezést intézett

a nyilvánossághoz, szoros párhuzamot vonva a francia-német

megbékélési folyamatra. Iliescu kezdeményezése azonban több okból

is szöges ellentétben állt a francia-német megbékélés

szellemével: egyrészt az előterjesztés időpontja (az évforduló)

nem utalhatott megbékélésre, ugyanis ez Románia számára Észak-

Erdély elvesztését és belső migrációt eredményezett, másodsorban

pedig a tartalmát tekintve, történelmi visszapillantásban

többször utal a horthysta Magyarország által elkövetett bűnökre,

továbbá a jelenlegi magyarországi viszonyokra, ahol a vezető

politikusok irányítani akarják a szomszédos államok magyar

közösséget vagy ezek védelmezőiként, képviselőikként akarnak

fellépni. A kisebbségi kérdés rendezésében továbbra is a jól

ismert álláspontját ismétli meg: ez a legmagasabb európai normák

szerint biztosítva van, és nem képezheti tárgyát a magyar féllel

folytatott tárgyalások során.78 Iliescu kezdeményezése csakhamar

A norvég Külügyminisztérium politikai főigazgatójának Johan Lövald és az OslóiNagykövetség diplomatája közötti eszmecseréből kiderül, hogy Románián egyreinkább úrrá lesz az elszigeteltség érzése, és a csatlakozási kilátások terénaz „ország túlzó elvárásai nem esnek egybe a román realitásokkal”. Románianorvég megítélése, 1995. június 12. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J, tételszám 128-1, 37 D, 1333/1, 1. 78 Expunerea Presedintelui României, domnul Ion Iliescu, la SimpozionulNational "România în vara anului 1940 sub impactul politicii de forta. 55 deani dupa Dictatul de la Viena"- Bucuresti, 30 august 1995.[http://www.presidency.ro/pdf/date_arhiva/514_ro.pdf], letöltve 2014. május12-én.

46

jelentős propagandaeszközzé vált ‒ annál is inkább, mert

szeptember 3-án jelent meg a NATO tanulmány ‒, legfontosabb célja

pedig az volt, hogy a román diplomácia kezdeményezőként való

feltüntetése és annak a ténynek a bizonygatása, hogy Románia

mindent megtesz a két ország közötti viszonyok rendezéséért. 79 A

megbékélési javaslat időzítése egy másik szempontból is

figyelemre méltó, éspedig azért, mert előkészítette Iliescu elnök

szeptember végi amerikai látogatásának kommunikációját, így a

külvilág felé ‒ főleg az Egyesült Államok irányába ‒ nagyobb

meggyőződéssel tudta Románia elköteleződését bizonygatni a

kétoldalú kapcsolatokban.

A szerződés aláírása

Noha 1995 szeptemberétől még egy évnek kellett eltelnie a román‒

magyar alapszerződés aláírásáig, a többször idézett NATO

tanulmány már kilátásba helyezte a két fél közötti megegyezés

szükségességét, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO ki

szeretné terjeszteni határait és tagjai közé újabb, kelet-közép-

európai államokat fog meghívni.

Ami a két állam viszonyát illeti, a fő kérdés az volt, ki

hajlamosabb a kompromisszumra, melyik fél lesz az, amelyik eláll

az eddigi követeléseitől. Erre diplomáciai szinten még kevés jel

mutatkozott, mert Iliescu megbékélési nyilatkozata alapján a79 Arra nem állnak rendelkezésre adataink, hogy a román diplomácia tudott-erészleteket a NATO készülő tanulmányából, mert ez megmagyarázná a történelmimegbékélésre tett kezdeményezés időzítését, viszont nem kizárt, hogy egyesrészleteket megszerzett a román külügy, ugyanis a bővítés feltételei már 1994őszétől napirenden szerepeltek.

47

román külügy három dokumentumtervezetet is átadott a soron

következő szakértői tárgyalásokon, így a hangsúly arra

helyeződött át, hogy az eddigi alapszerződésről folytatott

tárgyalásokhoz viszonyítva, mi lesz e dokumentumok státusa és ez

mennyiben fogja befolyásolni a tárgyalások további

menetrendjét.80 Az 1995 végéig rendelkezésre álló forrásokból

láthatjuk, hogy a két fél között e három dokumentumnak

köszönhetően sincs kompromisszumkészség, főleg ami a kisebbségi

cikkely tartalmát illeti, viszont ezzel egyidőben egyik fél sem

szeretett volna lemaradni a NATO bővítésének első köréről, így

fenntartották a látszatot, hogy készek tárgyalni az alapszerződés

ügyében. 1996-ra vonatkozólag nem állnak rendelkezésünkre a

külügyi-iratok ide vonatkozó dokumentumai, így a felek tárgyalási

pozícióit nem rekonstruálhatjuk, csak arra teszünk kísérletet,

hogy sajtóanyagok alapján vázoljuk fel az alapszerződés

aláírásához vezető legfontosabb lépéseket.81

80 A megbékélési nyilatkozat három dokumentum megszövegezéséhez szolgáltalapul. Ezek nem állnak rendelkezésemre, tartalmukat a bukaresti nagykövetségmunkatársa, Balogh Csaba ismertette. 1. Politikai szándéknyilatkozat: Iliescuelnök (szinte szó szerinti) beszédét tartalmazza; 2 Kétoldalú egyezmény: azalapszerződés és az Emlékeztető egyes, a román fél számára fontos területeketemlít: integráció, együttműködés a nemzetközi szervezetekben katonaiegyüttműködés; 3. Kisebbségi viselkedési kódex: az államok számára viselkedésimintákat határoz meg. Pozitív elemei: nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeijogainak szavatolása, helyi autonóm és a közszolgáltatások decentralizációjaelvének alkalmazása, míg a negatív elemek között találjuk az etnikai alapúautonóm közigazgatás kizárása, feszültségkeltés elkerülése, nacionalistapropaganda tilalma. Román dokumentum-tervezetek a magyar-román történelmi megbékélésre.1995. szeptember 27. MNL OL, Külügyminisztérium TÜK iratok, XIX-J-1-J,tételszám 129-1, 37 D, 2474/1, 1-6.81 Udvardi Frigyes: A romániai magyar kisebbség…,[http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?-action=keres], letöltve2014. június 12-én.

48

A felek közötti egyeztetések és tárgyalások dinamikájában nem

történt változás, ugyanis hasonló rendszerességgel került sor

szakértői tárgyalásokra, mint előző évben. Azonban a két fél

viszonyában annyi változás történt, hogy az integrációs

szervezetek és a nyugati államok egyre több megbeszélést és

tárgyalást szorgalmaznak, ami arra enged következtetni, hogy

növekedett a nyugati nyomás az alapszerződés aláírására.82 A

nyugati nyomást nyilvánvalóvá vált a NATO képviselőinek a

nyilatkozatai tükrében, akik a két ország jövőbeli csatlakozási

esélyeit az alapszerződés aláírásával hozták összefüggésbe,

illetve Nicholas Burns az amerikai Külügyminisztérium

sajtószóvivőjének a nyilatkozata, aki ‒ megismételve egy magas

rangú washingtoni illetékes nyilatkozatát ‒ a felek tudomására

hozta, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a nemzeti

kisebbségek területi autonómiára vonatkozó igényeit.83

A nyár folyamán, július 4-5. között a Miniszterelnöki Hivatal és

a HTMH szervezésében sor kerül a kormány, a parlamenti pártok és

a határon túli magyar szervezetek találkozójára. A sokat ígérő

csúcstalálkozó záródokumentuma leszögezi, hogy az anyaország és a

82 Ebben az időszakban Romániába látogat Catherine Lalumiére, az EurópaParlament képviselője, az Európa Tanács volt főtitkára, Hans Peter Furrer, azEurópa Tanács titkárságának politikai igazgatója, Richard Holbrooke amerikaikülügyi államtitkár-helyettes, Alan Kassof a PER-alapítvány elnöke, Hans PeterFurrer, az Európa Tanács titkárságának politikai igazgatója, Tom Lantosamerikai szenátor, Gebhardt von Moltke, a NATO főtitkár-helyettese,Christopher Donnelly a NATO főtitkárának közép- és kelet-európai ügyekbenilletékes tanácsadója. MTI Hírarchívum,[http://archiv1988tol.mti.hu/Pages/HirSearch.aspx?Pmd=1], letöltve 2014.június 20-án. 83 Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség... Népszabadság 1996. augusztus 2.[http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres].

49

nemzet jövője szempontjából meghatározó fontosságú a mielőbbi

euroatlanti integráció és összehangolt támogatásban részesítik a

szomszédos országokban élő magyar közösségek

autonómiatörekvéseit.84

A soron következő események, mely a magyar Kormány

irányváltásaként értelmezhetők, az alapszerződés

megszövegezésének szakértői szintű befejezését jelentette: előbb

a magyar miniszterelnök nyilatkozott arról, hogy a román‒magyar

alapszerződés megegyezésének küszöbén állunk, majd az augusztus

13‒14. közötti bukaresti államtitkári találkozót követően az

államtitkárok nyilatkozataiból kiderült, elhárultak az

alapszerződés előtt álló akadályok, így a két ország hamarosan

aláírja az alapszerződést. Az akadályok elhárulása gyakorlatilag

azt jelentette, hogy megegyezés született az Európa Tanács 1201

sz. ajánlása kapcsán is, melyet a román fél a tárgyalások során

sorozatosan elutasított.85 A szerződés mellékletébe ugyan

bekerült a dokumentum, de egy úgynevezett szűkítő megjegyzést is

hozzáfűztek,86 amely lényegében korlátozza az ajánlásban84 Kuszálik Péter: Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében. 1996. július 5.[http://rmdszkronologia.adatbank.transindex.ro/], letöltve 2014. augusztus 10-én. 85 Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése: 1201/1993. számú ajánlás az EmberiJogok Európai Egyezménye Kiegészítő Jegyzőkönyvére a nemzeti kisebbségekjogairól. [http://epa.oszk.hu/02100/02169/00001/m950116.html], letöltve 2014.augusztus 10-én. 86 A lábjegyzet tartalma a következő: A Szerződő Felek egyetértenek abban,hogy az 1201-es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra és nem kötelezi aFeleket arra, hogy az említett személyek számára biztosítsák a jogot azetnikai alapú területi autonómia speciális státusára. 1997. évi XLIV. törvénya Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-ánaláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szólóSzerződés kihirdetéséről. [http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?

50

megfogalmazott kollektív jogokra vonatkozó kitételt és explicite

kimondja, hogy az nem vonatkozik az etnikai alapú területi

autonómiára.

A kormány álláspontján az RMDSZ és a magyar ellenzék részéről

érkező két kezdeményezés sem változtatott. Előbb az RMDSZ

küldöttsége vázolta a Horn Gyulával való megbeszélésen az

alapszerződés kapcsán a kisebbségi cikkely szűkítő jellegét és a

dokumentum hiányosságait (pl. egyházi ingatlanok

visszaszolgáltatása), de eredménytelenül.87 Hasonlóképpen a

magyar ellenzék szeptember 3-án egy maratoni parlamenti vitával

igyekezett jobb belátásra bírni a kormányt, viszont a

kormánypártok elvetették az ellenzék indítványát.88 Így a

végleges szövegtervezetek elkészülése után szeptember 16-án Horn

Gyula és Nicolae Văcăroiu aláírta a magyar‒román

alapszerződést.89

docid=99700044.TV], letöltve 2014. augusztus 10-én.87 Az RMDSZ az alapszerződés kapcsán megerősítette az 1994-es Állásfoglalásbanfoglaltakat: a kollektív jogok kiiktatása az 1201-es Ajánlásból szűkítőjellegű, a nyelvhasználatra vonatkozó kitételek nem kielégítőek, az egyházijavak kapcsán nem született semmiféle megegyezés. vö. Bakk Miklós: Az RMDSZ,mint a romániai magyarság önmeghatározási kísérlete 1989 után Regio, 1999/2., 111-112. 88 A rendszerváltás utáni Magyarország politikatörténetében ez volt az elsőolyan vita az erdélyi magyarság státusáról, mely mélyen megosztotta apolitikai elitet, amely a státustörvény megadásával tovább polarizálódik, anemzeti‒integrációs dimenzió mentén, egyúttal pedig jobboldal megerősödéséteredményezi. vö. Csigó Péter –Kovács Éva: Európai integráció vagy/és kisebbségpolitika?In: Sík Endre – Tóth Judit (szerk.): Diskurzusok a vándorlásról. NemzetköziMigrációs és Menekültügy Kutatóközpont, Budapest 2000, 252-279. Érdekes módonRomániában nem a kormány‒ellenzék közötti vita, hanem a mérsékeltek és aradikálisabb vonal közötti ellentét vált meghatározóvá. Ivan, Ruxandra: Relațiiledintre România și Ungaria, 1990-2006. In: Iulia Motoc ‒ Șerban Filip Cioculescu(ed.): Manual de analiză a politicii externe. Iași, Polirom, 2010, 394-417.89 Szerződés a Magyar Köztársaság…,[http://www.hungarian-human-rights.eu/Roman_Magyar_Alapszerzodes.-pdf],

51

Az alapszerződés tárgyalásainak dinamikáját és a felek tárgyalási

pozícióit figyelembe véve megállapítható, hogy az alapszerződés

létrejöttét egy négypólusú viszonyrendszerben értelmezhetjük,

amelyben Magyarország, Románia, az RMDSZ, továbbá az integrációs

szervezetek és a nyugati államok jelennek meg. Ezt a következő

ábra szemlélteti:

2. sz. ábra: Alapszerződés: szereplők, folyamatok, funkciók

Saját szerkesztés a külügyi iratok alapján.

A magyar Kormány kitüntetett szerepet szánt a határon túli

magyarságnak és a kétoldalú kapcsolatok alakulásától azt várta,letöltve 2013. október 15.

52

Integrációs szervezetek,

nyugati államok

Románia

RMDSZ

Magyarország

normaalkotó,

normaalkotó,

közvetít

közvetít

problémákmegjelení

támogat

propaganda

propaganda-

elutasít

hogy érdemben tudja befolyásolni az erdélyi magyar kisebbség

helyzetét és jogérvényesítését. Az erdélyi magyarság követeléseit

igyekezett a kétoldalú kapcsolatok napirendjén tartani, így

teljességgel támogatta az RMDSZ azon kérését, hogy őket is vegyék

be az alapszerződésről folytatott tárgyalásokba. Emellett

támogatta az RMDSZ-t külkapcsolatai építésében, és abban a

törekvésében is, hogy a nyugati államok és integrációs

szervezetek irányába megjelenítse a kisebbségi problémákat.

Az alapszerződés tárgyalásai során a magyar Kormány folyamatosan

meg kellett küzdjön a román propagandával, illetve ellensúlyoznia

kellett azt. A külügyi iratok bizonyítják, hogy a román fél

rendszeresen félretájékoztatta a nyugat-európai államok

követségeit a magyar-román viszony és az erdélyi magyarság

helyzetét illetően. Ennek következtében a magyar fél többször

kényszerült magyarázkodásra.

A kétoldalú kapcsolatokban Magyarország, noha lépéselőnyben volt

Romániával szemben ‒ mind ami a demokratizálódást és a gazdasági

átmenetet jelenti ‒ nem tudta akaratát teljességgel

érvényesíteni. Azonban ez nem feltétlenül a magyar diplomácia

számlájára írható ‒ noha sok esetben nehezen tudta ellensúlyozni

a román külügy külföldi propagandatevékenységét ‒, hanem sokkal

inkább azzal a ténnyel magyarázható, hogy a NATO

biztonságpolitikai célkitűzései felülírták, illetve módosították

a magyar nemzeti érdekeket: az alapszerződés aláírásával a

kormány a határon túli magyarság problémáinak kezelése helyett az

integrációt tette fő külpolitikai célkitűzésévé.

53

A román fél tárgyalási pozíciójából és érvrendszeréből az

állapítható meg, hogy csak a deklaratív vagy nyilatkozat-szintű

jószomszédi viszonyok kialakításában volt érdekelt, a két állam

közötti megbékélésben és a magyar kisebbség rendezését illetően

nem. Erre nagyon jó példával szolgál az ET‒csatlakozás utáni

időszak is, amely jelzi, hogy Romániának nem volt tényleges célja

a normatranszfer, ehelyett a külföld irányába olyan

látszatmegoldásokban és kezdeményezésekben volt érdekelt, mely

hozzájárulhat Románia országimázsának javításához, de alapjában

véve nem hoz változást a kisebbségi jogok területén.

Az RMDSZ tárgyaló félként való elutasítása is ebben a „kirakat”

keretben értelmezhető: a kétoldalú kapcsolatokban és a

belpolitikában igyekezett gyengíteni szerepét, „leszámolni vele”,

viszont több találkozóra és megbeszélésre sor került az RMDSZ Ion

Iliescu, Adrian Năstase, Nicolae Văcăroiu és Teodor Meleșcanu

között. Ezekkel a tárgyalásokkal pedig a nyugat irányába is

igazolni tudta, hogy fenntartja a párbeszédet és igyekszik

megoldást találni a magyar közösség problémáira.

Mivel a román Kormány tudatában volt annak, hogy a kétoldalú

kapcsolatokban Magyarország leginkább a magyar kisebbség

helyzetének javításáért száll síkra, az alapszerződés

tárgyalásain a határok sérthetetlenségével olyan álvitát

folytatott, amellyel ‒ főleg a nyugat irányába ‒ semlegesítette a

kisebbségi kérdést, ami a tárgyalások több éves elhúzódását vonta

maga után.

54

Nemzetközi szinten, a nyugat irányába a román diplomácia

folytonos bizonyításkényszerben volt: agresszív propagandát

folytatott és annak érdekében, hogy lépéselőnyre tegyen szert,

minden eszközzel Magyarország sarokba szorítására, az integrációs

szervezetek és nyugati államok előtti lejáratására törekedett.

Az integrációs szervezetek és a nyugati államok normaalkotókként

jelennek meg a román-magyar viszonyban, fő céljuk az volt, hogy

stabilizálják a rendszerváltás utáni volt kommunista államok

közötti kétoldalú kapcsolatokat, amely a nyugati biztonsági és

gazdasági szervezetek által támasztott csatlakozási feltételek

között is szerepelt. Az integrációs szervezetek szoros

kapcsolatban álltak a két ország külügyminisztériumával és

diplomáciai testületével, annak érdekében, hogy értékeljék az

államok kétoldalú kapcsolatok rendezésére tett erőfeszítéseit,

így bármikor fel tudtak lépni, ha visszalépéseket tapasztaltak az

ország jogrendjében vagy akár a bilaterális kapcsolatokban. A

tárgyalások dinamikáját elemezve, a nagyfokú nyugati jelenlét

arra is választ adhat, hogy az integrációs szervezetek miként

befolyásolták az közép-kelet-európai államok, köztük Románia és

Magyarország külpolitikai opcióit, mely utólag a NATO és az EU-

csatlakozást tette lehetővé.

Az alapszerződés tárgyalásainak időszaka egyben az RMDSZ

külkapcsolat-építésének az időszaka is, ugyanis a Szövetség ekkor

épített ki tényleges kapcsolatot nemcsak az integrációs

szervezetek képviselőivel, de az európai kisebbségi és emberjogi

szervezetekkel. Az RMDSZ-nek azonban ebben az időszakban csekély

55

érdekérvényesítési potenciálja volt, a tárgyalt periódusban ‒

annak következtében, hogy a román fél elutasította részvételét az

alapszerződés szövegének kidolgozásában ‒ rá kellett jöjjön,

hogy:

államközi szinten milyen szűk mozgástere van, ami a

kisebbségi problémák megjelenítését illeti;

képtelen felvenni a román propagandával a küzdelmet, és ezt

ellensúlyozni a különböző nemzetközi fórumokon;

Az erdélyi magyarság autonómia igényének nem tud nemzetközi

támogatást szerezni, ugyanis főleg az Egyesült Államok az,

amely nem támogatja a közép-kelet- európai kisebbségek

autonómia-igényét, míg az integrációs szervezetek az

alapvető emberi jogok biztosításában érdekelt, amelynek

Románia deklaratív módon eleget tud tenni.

Ebből kifolyólag az RMDSZ számára nyilvánvalóvá vált, hogy az

alapszerződés aláírását követő időszakban a nyugati közvélemény

irányába folytonosan meg kell jelenítse a magyar kérdést, továbbá

jól kell „egyensúlyozzon” Budapest és Bukarest között, mert

alapjában véve a magyar fél kisebbségi kérdésekben nem tud

nyomást gyakorolni Bukarestre. Hosszabb távon, noha számíthat a

budapesti kormányzatok támogatására, a bukaresti alkuk lesznek a

meghatározóak az erdélyi magyarság jogérvényesítését illetően.

Következtetések

A dolgozatban a nemzetközi kapcsolatok elméletének

perspektívájából vizsgáltuk meg a román‒magyar államközi viszony

56

és az erdélyi magyarság viszonyrendszerét az alapszerződés

tárgyalásainak időszakában. Noha a téma a román és a magyar

szakirodalomban viszonylagos marginális státussal bír, a

nemzetközi szakirodalomban az 1989 utáni események következtében

„felértékelődött” a térség iránti érdeklődés, ennek következtében

nemcsak a geopolitikai szempontok, hanem a kisebbségi létből

fakadó problémák is megjelentek az egyes szerzőknél. A térség

jövőjéről folytatott vitákra ‒ amelyet a nemzetközi

kapcsolatokban a neorealisták és liberális-institucionalisták

közötti vitaként értelmezhetünk ‒ igencsak rácáfolt a történelem,

és az események a közép-kelet-európai államok együttműködését,

köztük a román‒magyar viszony normalizálódását eredményezték.

Ebből kifolyólag, noha a nemzetközi kapcsolatok elmélete nem

rendelkezik koherens elméleti kerettel a kétoldalú államközi

kapcsolatok elemzésére, a vizsgált időszakban a két állam

viszonya a neorealizmus, a liberális institucionalizmus és a

konstruktivizmus elméletekben értelmezhető.

A dolgozat második részében a magyar‒román alapszerződés

tárgyalási folyamatát tekintettem át a rendelkezésre álló

dokumentumok és az 1992‒1995 közötti külügyminiszteri iratok

alapján vizsgáltam meg a felek tárgyalási pozícióit,

érvrendszerét és azokat az érdekeket, amelyeket érvényesíteni

szerettek volna az államközi viszonyokban.

A tárgyalások eredményeiről elmondható, hogy Magyarország nem

tudta teljességgel érvényesíteni érdekeit, ugyanis a NATO

bővítése korlátozta érdekérvényesítési képességét Romániával

57

szemben, ami egy olyan alapszerződés aláírását eredményezte,

melyet több szempontból is kifogásolt a magyar ellenzék és az

RMDSZ. Magyarországgal szemben Románia diplomáciai sikerként

könyvelhette el az alapszerződés aláírását, ugyanis nem tett nagy

engedményeket a magyar félnek és alapjában véve kevés

kötelezettséggel tudott nyugaton jó pontokat szerezni. Az RMDSZ

számára a tárgyalások folyamata az intézményesülés időszakát is

jelentette, melynek során rá kellett jöjjön, hogy államközi

szinten nem önálló tényező és bármennyire jó kapcsolatokat ápol a

magyar kormánnyal, az erdélyi magyarság jövőjét a későbbiekben a

bukaresti alkuk fogják meghatározni. Az integrációs szervezetek

és a nyugati államok normaalkotókként jelennek meg ebben a

viszonyban, az alapszerződés instrumentumával pedig

megteremtették a stabilitás feltételeit térségünkben és végső

soron lehetővé tette az integrációt közép-kelet-európai államok

számára.

A levéltári források alapján megállapítható, hogy az

alapszerződés aláírásának folyamata a két ország viszonyában egy

rendkívül ellentmondásos időszak volt, mely alapjában véve

deklarálta és megalapozta a jószomszédi kapcsolatokat, de ezzel

egyidőben levette napirendről a történelmi megbékélés

lehetőségét, mert olyan látszat-rendezést irányzott elő a két

állam viszonyában, ahol a felek a továbbiakban körültekintő módon

kerülték a megosztó vagy éppenséggel vitásnak tűnő kérdéseket.

Könyvészet

58

1. Bakk Miklós: Az RMDSZ, mint a romániai magyarság önmeghatározási kísérlete1989 után. Regio, 1999/2. 81-116.

2. Breuning, Marijke: Foreign Policy Analysis ‒ A Comparative Introduction. NewYork, Palgrave Macmillan, 2007, 11-13. p.

3. Cordell, Karl – Wolff, Stefan: Germany's Foreign Policy Towards Poland andthe Czech Republic: Ostpolitik Revisited. New York, Routledge, 2005.

4. Csigó Péter – Kovács Éva: Európai integráció vagy/és kisebbségpolitika? Amagyar–román alapszerződés sajtóvitája. In: Sík Endre – Tóth Judit(szerk.): Diskurzusok a vándorlásról. Nemzetközi Migrációs ésMenekültügy Kutatóközpont, Budapest 2000, 252-279.

5. Gál Kinga: Bilateral Agreements in Central and Eastern Europe: A New Inter-StateFramework for Minority Protection? ECMI Working Paper, Flensburg, 1999,3-4.

6. Galló Béla: Az újkapitalizmus régi világa Biztonság, geopolitika, nemzeti─mozgástér a globalizáció korában. Budapest, Napvilág Kiadó, 2010, 116.

7. Griffiths, Stephen Iwan: Nationalism and Ethnic Conflict. Threats to EuropeanSecurity. SIPRI Research Report No. 5, Oxford University Press,1993. 23.

8. Hill, Christopher: The Changing Politics of Foreign Policy. London, Palgrave,2003. 3. p.

9. Hoffman, Stanley ‒ Keohane, Kobert O. ‒ Mearsheimer, John: Back tothe Future II. In: International Security, Volume 15, 2. szám, 1990,191-199.

10. Huberte Hanquet ─ Javier Ruperez: Projet de Rapport Spécial– Roumanie: Une Transition Inachevée. AJ 75, CC (92) 5,Commission Affaires Civiles, Assamblée de l'Atlantique Nord,1992, parag. 39-47, pp. 11-13. idézi Gabriel Andreescu – RenateWeber: A nacionalizmus és hatása a jogállamiságra Romániában. ProMinoritate, 1996/Tavasz.

11. Jeszenszky Géza: A magyar külpolitika fő irányai a század utolsóévtizedében. In Pritz Pál ─ Sipos Balázs ─ Zeidler Miklós (szerk.):Magyarország helye a 20. századi Európában. Budapest, MagyarTörténelmi Társulat, 2002. 180.

12. Ivan, Ruxandra: Relațiile dintre România și Ungaria, 1990-2006. In: Iulia Motoc ‒ Șerban Filip Cioculescu (ed.): Manual deanaliză a politicii externe. Iași, Polirom, 2010, 394-417.

59

13. Keohane, Robert O. ─ Nye, Josep S.: Power and Interdependence.World Politics in Transition, 3rd edition, Boston, Little-Brown, 1989.

14. Kiss J. László: Változó utak a külpolitika elméletében és elemzésében.Budapest,Osiris Kiadó, 2009, 357.

15. Mearsheimer, John: Back to the Future: Instability in Europe after the ColdWar. In: International Security, 15, 1. szám, 1990, 5–56. p.

16. Mingst, Karen A.: A nemzetközi kapcsolatok alapjai. Budapest,Napvilág Kiadó, 2011, 85. p.

17. Modelski, George: A Theory of Foreign Policy. New York, Praeger,1962, 6. p.

18. Putnam, Robert D.: Diplomacy and Domestic Politics: The Logic of Two-Level Games. In: International Organization, Vol. 42, No. 3.(Summer, 1988), pp. 427-460.

19. Rittberger, Volker (ed.): German Foreign Policy Since Unification:Theories and Case Studies. Manchester, MA University Press, 2001.

20. Linden, Ronald H.: Putting on Their Sunday Best: Romania, Hungary, andthe Puzzle of Peace.

21.International Studies Quarterly, (2000) 44, 121–145.22. Salat Levente: Román–magyar kapcsolatok. In: BUKSZ, Vol. 21,

2009. 4: 349-351. 23. Snyder, Jack: One World, Rival Theories. In: Foreign Policy.

2004/November.[http://www.foreignpolicy.com/articles-/2004/11/01/one_world_rival_theories], letöltve 2014. március 5-én.

24. Tismăneanu, Vladimir et al: Comisia Prezidențială pentu analizadictaturii comuniste din România. Raport final. Bururesti, Humanitas, 2006,528-529. p.

25. Waltz, Kenneth N.: Theory of International Politics. Addison-WesleyPublishing Company, Massachusetts, 1979

26. Wendt, Alexander: Social Theory of International Politics.Cambridge,Cambridge University Press, 1999, 255.

Dokumentumok

1. Balladur terv:[http://www.cvce.eu/content/publication/1999/1/1/83dcbde9-a916-

60

478c-a977-b1116ed83c56/publishable_en.pdf], letöltve 2014. június10-én.

2. Council of Europe – Parliamentary Assembly: Report on the application byRomania for membership of the Council of Europe. Strassbourg, 19 July 1993.[http://assembly.coe.int/ASP/Doc/XrefViewHTML.asp?FileID=7253&-Language=en], letöltve 2014. március 10-én.

3. Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése: 1201/1993. számú ajánlás azEmberi Jogok Európai Egyezménye Kiegészítő Jegyzőkönyvére anemzeti kisebbségek jogairól.[http://epa.oszk.hu/02100/02169/00001/m950116.html], letöltve2014. augusztus 10-én.

4. Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ): Emberidimenzióval foglalkozó koppenhágai konferenciájának dokumentuma (Koppenhága,1990. június 29.), 178-199. in Bárdi Nándor (szerk.):Kisebbségvédelem és a nemzetközi szervezetek. (KisebbségiAdattár) Budapest, Teleki László Alapítvány, 2002.

5. Expunerea Presedintelui României, domnul Ion Iliescu, laSimpozionul National "România în vara anului 1940 sub impactul politicii deforta. 55 de ani dupa Dictatul de la Viena"- Bucuresti, 30 august 1995.[http://www.presidency.ro/pdf/date_arhiva/514_ro.pdf], letöltve2014. május 12-én.

6. Hivatalos Közlöny: Comunicat din 22 decembrie 1989 către țară al ConsiliuluiFrontului Salvării Naționale, 1. szám, 1989. December 22.

7. Kuszálik Péter: Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében. 1996.július 5. [http://rmdszkronologia.adatbank.transindex.ro/],letöltve 2014. augusztus 10-én.

8. Magyar Nemzeti Levéltár ‒ Országos Levéltára (MNL OL), Külügyminisztérium TÜKiratok, XIX-J-1-J, 1992-1995.

9. MTI Hírarchívum 1988-2014.[http://archiv1988tol.mti.hu/Pages/HirSearch.aspx?Pmd=1],letöltve 2014. június 20-án.

10. North Atlantic Treaty Organization: Study on NATO Enlargement.1995,[http://www.nato.int/cps/en/natolive/official_texts_24733.htm],letöltve 2014 június 11-én.

61

11. OSCE: The Pact for Stability in Europe, In: Florence Benoît-Rohmer:The Minority Question in Europe – Text and Commentary. Council ofEurope, Strasbourg 1996, 81-84. p.

12. Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, azegyüttműködésről és a jószomszédságról. [http://www.hungarian-human-rights.eu/Roman_Magyar_Alapszerzodes.pdf], letöltve 2013. október15.

13. Treaty of Open Skies: [http://www.osce.org/library/14127?download=true], letöltve 2014. június 15-én.

14. Udvardi Frigyes: A romániai magyar kisebbség történetikronológiája 1990-2006.[http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres],letöltve 2014. június 12-én.

15. Vertrag über die Grundlagen der Beziehungen zwischen der BundesrepublikDeutschland und der Deutschen Demokratischen Republik,[http://www.documentarchiv.de/brd/grundlvertr.html], letöltve2014. június 10-én.

***1997. évi XLIV. törvény a Magyar Köztársaság és Románia közöttTemesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, azegyüttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről.[http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700044.TV],letöltve 2014. augusztus 10-én.

62