1

Pokolba az ördöggel,vagy inkább nézzünk tükörbe ...

Az ördög kizavarása a mennyekből elégkomoly gondot okoz annak, aki megkísérlimegfogalmazni azt, hogy mit ért istenen ésmit sátánon, mellékesen az sem elvetendőgondolat, ha megvizsgáljuk az eredeti,bibliai szövegeket a kígyóról, sátánról,ördögről. Természetesen hasonló gondokbaütközünk akkor, ha az ember paradicsombólvaló kiűzetéséről akarunk beszélni, és méginkább, ha ebből beláthatatlan súlyúteológiai következtetéseket akarunklevonni.

Legelőször kezdjük az oly gyakranhivatkozott paradicsomi történettel. Azelső és legszembeötlőbb, hogy a szövegbennem szerepel a sokat emlegetett sátán szó,helyette a kígyót, a héber nahas szóttaláljuk, amit a szöveg valóságos, hús-vér, csúszómászó állatként jelenít meg. - A történetben szerepel két ember, Ádámés Éva, egy kert, amelyben egy különleges,az élet és a tudás forrását megtestesítőfa áll, és egy állati szereplő, egy kígyó,valamint az események kifejlődése utánIsten. Az élet és tudás fájának és akígyónak összekapcsolása tökéletesenbeleillik abban az összefüggésbe, ami

2

szerint, ahogy maga a szöveg ismegfogalmazza; a kígyó ravaszabb (okosabb)volt a föld minden állatánál. Talán ezéppen arra utal, hogy a történet egykorábbi változatában éppen ennek a fánakőrzője volt, talán kerubként – meg akarjaosztani az életet és a tudást azemberekkel. - Visszatérve a bibliaileíráshoz, a kert, a közepén a fávalegybevág az ókori ember világképével,amelyben a fenti és az itteni, földivilágot, valamint az alvilágot egy fa kötiössze, és a világ horizontális tagozódásánaz ősfa (csodafa) tud csak áttörni.1

Nem lehet az sem a véletlen műve, hogy azédenkertben az ember első eszmélődésénekeredménye éppen az, hogy mezítelen, és azsem, hogy a törvényszegésnek nem a tudásmegvonása, hanem az asszony számára aszülés kínjaihoz, sejthetően valamilyenszinten a férfijogú közösséggondolkozásmódjához, illetvemegkülönböztetetten a szexualitáshoz,kapcsolódik. A környező népek mitológiaivilágában, Egyiptom, sumér-akkádbirodalom, - de a kelta, vagy akár az

1 M. Eliade: A szent és a profán/kozmikus fa szimbolizmusa

3

indiai mitológiára is gondolhatunk -, ahola kígyó az isten (napisten) ellenségekéntés rejtőzködő, titokzatos életmódja miatta gonosz megtestesítőjeként, a sötétség ésa hazugság forrásaként jelenik meg. Másösszefüggésben, számos esetben az élet ésa termékenység jelképeként, hordozójakéntismert évenkénti megújulása (vedlés)miatt. Ugyanakkor hordozója aférfiasságnak is, és a nőiességnek is.Egyiptomban ismerős a világtojástkörbefogó kígyó, mint a világ teremtőforrása. Deir el Medina lakosaikobraistennőt tisztelték, akit Meret-Szegernek, vagyis „aki szereti a csendet”neveztek.2 - Egészen más szimbolikából származóan,olyannal is találkozhatunk, hogy a nőágyában talált kígyót nem szabad elűzni,elpusztítani a termékenység miatt, sőt, haálmában a szájába csúszik a kígyó, képesmegtermékenyíteni az asszonyt. A kígyófallikus értelmezése sem kizárt, bár abiblia zárt értelmezési világával alighamegengedett az összekapcsolás, de azértelmezésnek ezen oldala sem zárható ki,

2 Barbara Watterson: Az ókori Egyiptom istenei/személyes hit és közvallás

4

legalább is közvetett, átvett módon.Tulajdonképpen a férfire nem is terhelődika büntetés, hiszen eleve feladata volt,hogy művelje a kertet, és őrizze azt. - Avégső halmazati büntetés emlékeztet többekközött az akkád Adapa mítoszra, amelybenaz ember egy másik isten félrevezetésenyomán utasította el az örökélet italát,és ezért lett halandó, a biblia szavaival:„por vagy, és visszatérsz a porba!”3 A történet értékeléséhez még az ishozzákívánkozik, hogy a kígyó büntetése setűnik értékelhetővé annak ellenére, hogy aporevés és földön csúszás a legnagyobbátkok közé tartozott, hiszen eredetilegsem tartozott a lábasjószágok, vagy amadarak közé, csúszómászó volt kezdettőlfogva. - Meglepő, párhuzamos történetettalálhatunk a Gilgames eposzban, bárlátszólag első olvasásra kevésbé tűnikhasonlónak. A kapcsolat azonban nemmellőzhető, hiszen nagyon hasonlóan aváros, vagyis az emberek életénekmegmentését célozza a szöveg. - (Gilgamesés Enkidu), „a két hős elindult, hogymegküzdjön a cédruserdő őrével, a szörnyű

31M 2, ? 3-20

5

Humbabával”(rettenetes bikával). „Miutánhúsz mérföldet megtettek, egy kissémegpihentek, majd újra útra keltek, és mégharminc mérföldet ettek meg.[…] Csendesenállt a két hős-barát, nézték a magascédrusfákat és az erdőbe vezető ösvényt.[…] Nézték a cédrusokkal borított hegyet,az istenek lakóhelyét, Irnini istennő trónusát.Buján tenyésztek a cédrusok a hegylejtőjén is. Hatalmas árnyékuk felüdüléstnyújtott, lombjaik búvóhelyet kínáltak.”4

– Egy másik táblán ezt olvassuk: „Az életfüvét, ha lenyelted, fiatal maradsz, nemfog rajtad a vénülés őrlő hatalma! […]addig kutass, míg rátalálsz egynyílvesszőformájú fűre, amely mint tüske asövényen, tövis a rózsaszáron. Ezt a füvetragadd meg bátran. Ne féld leszakítani,még ha ujjadba szúr is, szádba venni,fogaddal elmorzsolni és lenyelni. […]Gilgames … az áttetsző tiszta vizetmegpillantva ledobta magáról a köntöst,tarisznyát, alsóneműt, sőt a füvet is azingével a földre letette. Míg Gilgamesprüszkölt, lubickolt, kígyó kúszott oda afűhöz, szimatot kapott az illatától,

4 Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák/Gilgames/4. 5. tábla

6

feléje kapott és elragadta.”5 Az örök életigézete más és más formában jelenik meg aszomszédos akkád mitológiai irodalomban. Aközelkeleten, de számos nép világképében acédrus pl., mint örökzöld fa, az életfájátjelenti. - A bibliai történethez mégfeltűnőbben hasonlító történetet találunka görögöknél, ahol sárkánykígyó őrzi aheszperiszek kertjének almáit és a fáróllelógó arany gyapjút, amely kert azisteneké.6 - Még akár magyar vonatkozástis fellelhetünk „az égig érő paszuly” címűmesében. - A skandináv mitológiábanJörmungand kígyó szüntelenül rágja avilágfa gyökerét, és csak a világ végeelőtt győzi le Thor isten mindörökre.7

Más oldalról közelítve, mint a halál,és újjászületés szimbólumává (évenkéntivedlése és megújulása) lett, magábanhordozva a születés és ez által atermékenység zálogát. Innen már csak egylépés volt, hogy kultikus módon aférfiasság, de egyben a nőiesség jelképéváljon. Ennek a megnyilvánulásait találjukmeg a különböző kultuszokban ószövetségeninnen és túl. A kánaáni népek kultuszában5 Gilgames, agyagtáblák üzenete/ Gilgames 11. tábla6 Pauszaniasz Periégétész7 Pál József: Szimbólumtár

7

jelenlévő Baál isten, vagy Astarte(Istar)tulajdonképpen a kígyó fallikusszimbolikájára épülő termékenység kultuszszertartásaiba számtalanszor ütközött azsidóság. Természetesen nagy hatással voltaz ábrahámi népközösségre az egyiptomimitológia, ahol a kígyó tipikusan kettősértelmezéssel vonult be a panteonba,hiszen Apophisz kígyó a sötétség démona,ugyanakkor Ureusz a pápaszemes kígyó anapisten őrzője. A fáraó fejdíszén láthatókobrakígyó a hatalom és a tudás,Uroborosz, a saját farkát harapó kígyópedig az örökkévalóság jelképe voltEgyiptomban, a mindenség hordozója pedig aMehenta kígyó volt. - A kígyó alegkülönfélébb vallási környezetbenmegtalálható, Amerikától Indiáig ésEgyiptomtól a görög-római kultuszokonkeresztül egészen napjainkig. Általánosanelmondható, hogy szimbolikus jelentésekettős, vagyis egyként jelent jót és rosszat,életet és halált, gonoszságot, ravaszságot éppúgy,mint bölcsességet. Az indiai vallásielképzelések szerint az Visnu istenNaga(i)n, az őskígyón pihent, mielőtt ateremtéshez fogott. (Meg kell jegyezni,hogy az ind kígyó neve meglepően hasonlíta héber nahas kígyóhoz.) Az inkák szerint

8

a tollas kígyótól függött életük ésjövendőjük. A régi emberek általánosmeggyőződése volt, hogy ez az állat titkokés kincsek őrzője, és ez jelenik megmitológiai elképzeléseikben, de ahétköznapokban is, Egyiptomban éppúgy,mint másutt, ahol az isteni gazdagság, ahatalom és a bölcsesség hordozói isegyben.- Hogy a paradicsomi történetbemilyen módon és milyen tartalommal épültbele, nem világos, de valószínűsíthető,hogy a megfogalmazásba belejátszott akáraz egyiptomi előzmények felülírása, deakár a babiloni mítoszok világa is, hiszenaz akkád mítoszokban Tiamat a sötétségkígyója, aminek kettévágásával teremtettemeg Marduk a világosságot, de gondolhatunkGilgamesre is, akitől a kígyó lopja el ahalhatatlanság füvét. illetve az azokkalszembeni védekezés kísérleteire. Hogymennyire nem sikerült kikerülni hatásukalól, mi sem bizonyítja jobban, mint magaa biblia, amelyben egyértelmű a Baálkultusz jelenléte még Salamon királyidejében is. Annak ellenére, hogyJeruzsálemben templomot épített Jahveistennek, nem vetette meg feleségei miatt az„átelemben lévő” ’pogány’ szentélyeketsem,(1Kir 11,1-8) sőt még Ezekiás

9

(Hiszkija) király idejében is létezettkígyó kultusz Izraelben, annak ellenére,hogy ez már a babiloni fogság„előszobájában” történt. Az őuralkodásának halhatatlan érdeme, hogyeltávolította a pogány szentélyeket, sőtaz aranykígyót is összetörette. - Az édenkert álma, mint az embersóvárgása az ősi, isteni aranykor után,illetve az édenkert elvesztése számtalannép mitológiájában megtalálható AfrikátólAmerikán keresztül Európáig. Így teljesenmagától értetődővé válik, hogy a bibliábanis felbukkan, és jelzi, hogy az istenivilág utáni vágy kitörülhetetlen kísérőjeéletünknek. A biblia, - mint akinyilatkoztatott isteni üzenet egyikhordozója, ugyanezt kapcsolja bele a zsidónép eredetébe. Ha áttekintjük azószövetségi helyeket, amelyek alapjántisztázni akarjuk a „paradicsomi” történetcélját és mondanivalóját, láthatjuk, hogya kígyó elsősorban, mint valóságos állat, csakmásodsorban jelenik meg szimbolikusan, mint ahogyfentebb áttekintettük.„Kígyó lesz Dán az úton, vipera az ösvényen, amelymegmarja a ló patáját,hogy lovasával hanyattessék.”(1M 49,17) - „A csecsemő a vipera fészkénéljátszik, és az áspiskígyó üregébe dugja kezét az

10

anyatejtől elválasztott gyermek.”(Iz 11,8) - „Nyaljákmajd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói;reszketve bújnak elő palotáikból, Istenüktől reszketnek,és félnek tőled.” (Mik 7,17) - „Áspiskígyón és viperánfogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.”(Zsolt91,13). - Többször azonban kapcsolódikhozzá a gonoszság szimbolikus képe, aparadicsomi elbeszéléshez hasonlóan:„Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a földcsúszómászói; reszketve bújnak elő palotáikból,Istenüktől reszketnek, és félnek tőled.”(Mik 7,17) - „Fuss a bűntől, mint a kígyó színétől,mert ha közel mész hozzá, hatalmába kerít.” (Sir21,2) - „Azon a napon majd meglátogatja az Úrkemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt,a gyorskígyót, a Leviatánt a tekergő kígyót, és megöli a tengerisárkányt.”(Iz 27,1). ,, Vipera mérget szívja,áspiskígyó marása gyilkolja meg" (Jób 20,16).A zsoltáros a cselszövő embert a következőmódon írja le: „Nyelvük éles, mint a kígyóé,viperaméreg van ajkukon" (Zsolt 140,4). - Talán a legérdekesebb és bizonyosmértékben kettős értékű a mózesi történet,ahol a kígyó egyrészről az Isten ügyétszolgálja, másrészről pedig halállalfenyegető, büntető eszközként szerepel: Afáraóval szemben az Isten jelenléténekfenyegető eszköze lett: „Ha azt mondja nektek afáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a

11

botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik! Bementtehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, amint azÚr megparancsolta. Oda dobta Áron a botot a fáraó ésszolgái elé, és az kígyóvá változott. Előhívatta a fáraó is abölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomibűbájosság és egyéb titkos mesterség általhasonlóképpen tettek. Mindegyikük odadobta a botját, ésaz kígyóvá változott, ám Áron botja elnyelte abotjukat.”(2M 7,9-12). A pusztaivándorlásként ismert részletben viszontmég inkább szembeötlő a kígyókétértékűsége. Ha akarom, az Istenbüntetése, ha akarom, Isten gyógyítóáldása: „Rábocsátotta az Úr a tüzes kígyókat, és azoksokakat halálra martak közülük.”[…] – „KönyörgöttMózes a népért, mire az Úr így válaszolt: Készíts egyrézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá,az életben marad.” (4M 21,6). Ezzel akettősséggel tökéletesen egybecseng akülönböző mitológiai elgondolásokkal. - Hasonló bizonytalanság mutatkozik meg azújszövetségi iratokban is, bár itt,jelentős részükben már a páliátteologizált negatív, sátánisítottértelmezés dominál. Az Újszövetség egyiklegkorábbi iratában, a másodikkorintusiakhoz írt levélben így találjuk:„Félek, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a tiértelmeteket is megrontja, és elfordítja a Krisztus iránt

12

való őszinte odaadástól.”(2Kor 11,3) – A Márkevangéliumban érdekes módon még különválika kígyó és az ördög: „Az én nevemben ördögötűznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vesznek majd akezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem ártmeg nekik.”(Mk 16,18) Hasonlóan ír Lukácsis: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon ésskorpiókon járjatok, és minden ellenséges erő fölött,hogy semmi sem árthat nektek.”( Lk 10,19) – Mátéugyan szimbolikusan hivatkozik a gonoszságmegtestesítőjére a farizeusi álnokmagatartással kapcsolatban: „Viperák fajzata!Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorláselől?”( Mt 3,7), de máshol meg éppenellenkezőleg, Jézus szájába adja a kígyóiokosságra, bölcsességre való buzdítást:„Legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint agalambok.”(Mt 10,16) – A János-evangélium,mint az egyik legkésőbbi irat, nem tudszabadulni az ószövetségi emlékektől, és ajézusi összefüggéseket minden bizonnyal apáli teológia hatása alattvisszamagyarázza a mózesi eseményekre:„Mózes felállította a kígyót a pusztában. Úgy fogjákfelmagasztalni az emberfiát is, hogy mindaz, aki hiszbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn3,14) – Ugyanezt vonalat képviseli mindenszempontból a Jelenések könyve, amelynekrészleteibe vízió jellegű elbeszélése

13

miatt nem érdemes belemenni. Elég, hasűrítményként, egyetlen mondat idézésévelragadjuk meg a mondanivaló vonatkozólényegét: „Akkor nagy harc támadt a mennyben […]Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, ami maga azördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre

taszították, és vele együtt lezuhantak angyalaiis.”(Jel 12,7.9) - A teljes fejezet tulajdonképpenerről a harcról beszél, amiből ismételtenegyértelmű, hogy alapvetően előremeghatározott teológiai szimbolizálásról,értelmezésről van itt szó. Sem kígyóról,sem sárkányról nem szól a szöveg, hanem ajó és a rossz szembenállásáról, mondhatjukharcáról. Ha végiggondoljuk azújszövetségi vonatkozó szövegeket,egyértelművé válik, hogy a kígyó szimbólumitt is kétértelmű. Változatlanulmegjelenik a kígyó ravaszsága,bölcsessége, de ugyanakkor különlegeséletmódjából következő titokzatossága, sőtveszedelmessége. A kígyó és sárkányösszekapcsolása az ördöggel, sátánnal nemlehet véletlen műve. Sokkal inkább arrólvan szó, hogy amint ezt már láthattukfentebb, a görög-római misztériumvallásokelleni védekezésként meg kellett alkotniaz őskígyót, mint ősellenséget és mindengonoszság, sőt a halál forrását, hogy

14

kellő visszatartó erő szülessék a rómaibirodalom és kultúra árnyéka alatt vergődőelső keresztények támogatására.- Miután egyértelművé vált a fentiekértelmében, hogy a kígyó(sárkány)szimbólum, amely a különböző népekmitologikus tudatában, de hasonlóképpen abibliára támaszkodó világnézetben agonoszság és bűn jelképévé, sőt az ördög,a sátán megtestesítőjévé vált, vizsgáljukmeg a továbbiakban ezt a kérdéstközelebbről a sátán(ördög) oldaláról.

Meglepően színpadias megfogalmazássalköszön ránk a sátán a Jób könyvében, és ezjellemzően meghatározza a róla alkotottképet: „Egy napon, amikor eljöttek az Isten fiai, hogyaz Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt. Az Úrmegkérdezte tőle, hogy honnan jött. Az így felelt:Szertebolyongtam a földön és bejártam azt. Az Úr ígyfolytatta: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földönhozzá hasonló férfi a földön, feddhetetlen és igaz,istenfélő és a gonosztól tartózkodó. A sátán erremegkérdezte: Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hisz temegoltalmaztad őt, a házát és vagyonát, megáldottadkeze munkáját és gyarapodott jószága a földön. Debocsásd csak rá kissé a kezedet és verd meg mindenét,amije van, akkor majd bizony átkozni fog téged. Az Úrezt válaszolta: Nos, a kezedbe adom mindenét, amijevan, őrá azonban ne nyújtsd ki kezdet! Erre eltávozott a

15

sátán az Isten színe elől.” – Amikor mindene elpusztult,„Felkelt Jób, megszaggatta ruháját, megnyírta fejét,leborult a földre és így imádkozott: Mezítelenül jöttem kianyám méhéből és mezítelenül térek oda vissza; az Úradta, az Úr elvette, legyen áldott az ő neve.”(Jób 1,6-12.21), majd később: „Bőrért csak bőrt, életéértazonban mindent odaad az ember, amije csak van, vetteellen a sátán. Bocsásd rá kezedet és verd meg a csontjátés a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől szembefog átkozni téged. Az Úr erre azt mondta sátánnak: Nos,kezedbe adom őt, de kíméld az életét! Eltávozott erre asátán az Úr színe elől és Jóbot undok kelésekkel sújtottatetőtől talpig.( Jób 2,4-7) – Ugyanez a vízióhatározza meg Dániel látomását: „Éjszakalátomásban azt láttam, hogy íme, az ég négy széleháborút támasztott a nagy tengeren, és négy vadállatszállt fel a tengerből, és mindegyik különbözött amásiktól.”(Dán 7,2), valamint később: (Anegyedik vadállat) „sokat beszél a fölséges ellen,és megtiporja a magasságbeli szentjeit, azt hiszi,megtudja változtatni az időket és a törvényeket, éskezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy félideig.”(Dán 7,25) – Ugyaninnen merítZakariás próféta is látomásában:„Megmutatta nekem Józsuét, a főpapot, amint az Úrangyala előtt állt, jobbján pedig a sátán, hogy vádatemeljen ellene. És az Úr angyala ezt mondta s sátánnak:Csendet parancsol neked, sátán, bizony csendetparancsol az Úr, aki kiválasztotta Jeruzsálemet.”(Zak

16

3,1-2) – Mikeás próféta szavai mögött isugyanez a kép rejtőzik, de már meglepőenaz Úr válik közvetetten a kísértővé:„Láttam az Urat, amint királyi székében ült, és az egészmennyei sereg jobbról és balról mellette állt és az Úr aztmondta: Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát, hogyfelmenjen és elessék Rámot-Gileadnál? Ekkor egyik ezt, amásik azt mondta. Előlépett azonban a lélek, és az Úr eléált és így szólt: Én rászedem. […] Kimegyek, és hazuglélek leszek valamennyi próféta szájában. Az Úr így felet:Szedd rá, sikerülni fog, menj csak ki és tégy úgy.”(1Kir22,19-23) - Itt már visszatér az ősi,sátáni lényeg: becsapni Istent és embert,ellenségességet támasztani ember és ember,Isten és ember között. Ennekmegfogalmazását találjuk a krónikákkönyvében: „Feltámadt a sátán Izrael ellen és arraindította Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.”(1Krón21,1) – A bölcsességi könyv ugyanerrefigyelmeztet: „Isten ugyanis halhatatlanságrateremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.A sátán irigysége révén azonban a világra jött ahalál”(Bölcs 2,23-24) – A rabbinikusirodalom ezt a vádoló, ellenségeskedő,büntető, megrontó angyalt azonosítják asátánnal, Béliállal, Bélzebubbal. Azapokrifokban is hasonló utalásokattalálunk és nagyon elgondolkoztató, hogyugyanez az antropomorf, királyi

17

udvartartás-kép határozza meg a bibliát,kinyilatkoztatottnak tartott voltaellenére éppen úgy, mint a biblián kívüliforrásokat. „Ugyanakkor pedig láttam, hogy az öregőszfejű az uralkodói széket elfoglalja és előtte az ÉletKönyvét felnyitják. Magasan fent az égben lakó mindensereg előtte áll a nagy tanácsgyülekezetben. A szentek szívepedig megtelik örömmel, hogy az igazság mértéke betelik,az igazak imája meghallgatásra talál és az igazak vérénekkiontását a Szellemek Ura megbosszulja.”(Hénochapokalipszise/Az Ember Fia), vagy idézhetünkegy hasonló forrást: „Akkor láttam én ott agonoszság angyalát és a sátánnak készítettkínzóeszközöket […] amelyek által a föld királyai éshatalmasságai el fognak pusztulni.” (Hénoch 53,3.5)8

– Nem kérdéses, hogy a kettő hatással voltegymásra, attól teljesen függetlenül, hogymelyik született előbb, - amit nehéz volnautólag eldönteni -, hiszen az ősgyökeremindkettőnek egy mitikus látásmód, amely azismeretlen és gyakran érthetetlen, vagy avárakozásokkal ellentétes események mögészellemeket, angyalokat, vagy démonokatrajzolt.- Ha az ószövetségi bibliábanmegvizsgáljuk a sátánnal kapcsolatos

8 Hamvas Béla Henoch könyve kiegészítése a szakasz etióp változatának német (E. Kautzsch) fordítása alapján

18

szövegeket, a következőket állapíthatjukmeg: A sátán legalább annyira szimbolikustényezője a leírásoknak, mint a kígyó,vagy annak továbbfejlesztett változata asárkány. Miután szimbolikus jellegemindenkor végigkíséri, így nem alkalmasarra, hogy igazolja személyes létét,önálló szellemi létezőként. Ha egyáltalánbeszélhetünk az ószövetség idejébenteológiáról, akkor világosankijelenthetjük, hogy nem tekinti személyeslétezőnek, sokkal inkább valamimeghatározhatatlan eredetű erőnek, amelyképes az ember cselekedeteit, szándékaitbefolyásolni. Nevezhetnénk ambivalenssúgórendszernek is, amely hol az istenmellett (angyalok), hol az isten ellen(sátán, démonok) igyekszik megváltoztatnia világ sorát. A gondolat végén mindigmegjelenik azonban az isteni megoldás,mint valami végső pozitív befejezés. Hamásképpen nem, hát az utolsó napon, avégítélet napján, a sátántól függetlenül,minden isten szerint alakul majd.- Sajnos az újszövetség sem tudottmegszabadulni attól a mitikus, a korra, éstalán magára az emberre oly jellemzőgondolkodásmódtól, amely a világot aláthatóra, de még inkább az emberileg

19

elképzelhetőre akarja átírni anélkül, hogy a„tények” erről biztosítanák. A jézusihagyaték is a rabbinikus hagyomány keverék-világnézetét vitte tovább annak ellenére,hogy Jézus hivatkozásai alapvetően azallegorikus összefüggésben értelmezhetők,és nem alkalmasak a pokol fejedelménekteológiai igazolására, netán önállóontológiai, szellemi létező, - bukottangyal - voltának bizonyítására. Aperdöntőként hivatkozott szövegek,amelyeket alább megkísérlek egybefoglalni,ugyanezt a kevert, időnként egyenesenzavaros képet adják elénk.Annyiban már letisztultabb fogalmakkaltalálkozunk itt, amennyiben a sátán máregyértelműen a gonoszság, a sötétség és a hazugságatyja, sőt a halál megtestesítője. Ugyanebben amegbízatásában jelenik meg Jézusmegkísértésében, és életének egészvonulatában. „Akkor a lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértseaz ördög.[…] Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: HaIsten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérréváljanak.[…] Az ördög ezután a szentvárosba, atemplomépület párkányára állította így szólva: Ha Istenfia vagy, vesd le magad, hiszen írva van, angyalainakparancsolt felőle, hogy kőbe ne üssed a lábadat. […]Végül egy magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta

20

neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát.[…] Jézus elutasította: Takarodj sátán! […] Akkor elhagytaőt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki.”(Mt4.1-11) Később tanításában is ígytalálkozunk a sátánnal: „Az útfélre esők azok,akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amintmeghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi aszívükből.” (Mk 4,15), „Eljön a gonosz és elragadja,amit szívébe vetettek.” (Mt 13,19), „Amikor elaludt,eljött az ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztáneltávozott.” (Mt 13,25) - „Ha én Belzebubbal űzökördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik?[…] Ha énIsten lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátokIsten országa.” (Mt 12,27), „A ti atyátok az ördög, ésatyáitok kívánságait akarjátok követni.” (Jn 8,44) - A sátánnal való szembenállás, vagy avele való együttműködés végeredményekéntszületik meg az isteni végítélet:„Már nemsokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme.” (Jn 14,30), „Ítélet van most e világon, most vetik ki evilág fejedelmét.” (Jn 12,31) - A végítélet szószerinti értelmezésben,ahogy az ószövetségi kép meghatározta (Jóbkönyve), valamiféle isteniigazságszolgáltatási bíróság testületénekfelállításával valósul meg, mely aszokásos jobb és baloldal kettéválasztásátjelenti, és középen a sértett isten, magaáll. „Akkor így szólt a balján állókhoz: Távozzatok

21

tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek ésangyalainak készült.” (Mt 25,41) - Tulajdonképpen az emberi joggyakorlatszerint nem egészen megfelelő ez abírósági, ítéleti szerkezet, hiszen asértett és a végső bíró egy és ugyanaz aszemély, az isten, és így sérültulajdonképpen a pártatlanság elve, de ezaz egyoldalúság úgy tűnik, az isteniigazságszolgáltatásra nem vonatkozik, hogymiért nem, az nem világos. Ironikusantalán úgy lehetne fogalmazni, hogy atörvényeket azért hozzák, hogy atörvényhozó alkalmasint kedve szerintvisszaélhessen velük. - A tíz parancs „neölj” passzusa mindig és mindenkireérvényes, ha emberről van szó, Istenkivétel, aki bárkit és bármilyen okbólelpusztíthat és megölhet. Jézus azértjött, ahogy olvassuk az evangéliumokban,hogy mindenkit megmentsen, természetesencsak azokat, akik hisznek. A probléma csakott van, hogy a hitet ugyanaz az Istenadja, aki a hit hiánya miatt pusztításraítél. Szabad akaratot ad, hogy szabadonválaszthassak, de ha nem azt választom,amit választanom kell, az életemet is megvonjatőlem és a pokol lesz örök jutalmam.

22

- Visszatérve tehát az eredeti édenitörténetre, meg kell állapítanunk, hogykülönös jelentősége a tarzuszi Pál ótavan, aki olyan értelmezéssort kötött ehheza mitikus történethez, amelynekfolyományaként az egész ószövetséget, sőtmagát a jézusi történést is át kellettalakítania. Célja az volt, hogy felülírjaa korábbi, évezredes mitikusvárakozásokat, illetve a korabeli görög-római vallásosságot, de egyidejűlegmegfeleljen az isten és ember „törvényesviszonyának”, amit ugyan a törvénytőlfelszabadultnak nevezett, de valójábanugyanazon törvény betűjének történőmegfelelés határozta meg „felszabadítóteológiáját”. Csupán ő alkotott az édenimitikus elbeszélésből és a kígyó képű sátánbólfőszereplőt Ádám-Éva ősbűne címénmegfogalmazott „egy ember által jött abűn”9 megváltáshitében, amely annakellenére eszkalálódott az egészmegváltástanban, hogy amúgy emberileg, nemillik egyes emberek bűne alapján népeket,országokat elítélni, mivel ez szemben állmindenféle emberi igazságossággal.Reményünk szerint ez Istennél sem lehet

9 Róm 5,12

23

másképpen. - Szerencsére az egyház - mégidáig! - nem alkotott hittételt a sátánban való hitüdvözítő voltáról. - Ha Istenen azt értjük, akitől mindenfügg, ha azt, aki egyedül birtokosa minden"hatalomnak" égen és földön, akkor nagyonnehéz, hogy ne mondjam: csak az értelem ésfilozófia megerőszakolásával szülhető egyolyan ördög/sátán nevű alárendelt lény,akinek azonban in concreto állandó és azistenit gyakorlatilag felülíró "hatalma"van (úgy balkézből). Igaz ugyan, hogy aztszoktuk mondani, hogy Istennél nincsen térés nincsen idő, tehát ami tehát nekünk,emberi életünk számára állandó, vagy megnem szűnőnek tűnik, az Isten számára mégpillanatnak sem értelmezhető. A kérdéscsupán az, hogy ebben az esetben az isteniszeretetet és értünk valóságot miképpenlehet a világra és az emberre alkalmazni,ha csupán egy ismeretlenkoordinátarendszerre és idő nélküliviszonyra vonatkozik, hiszen nekünk ebbena tér-idő rendszerben kell megfelelniIstennek és elutasítani a sátánigonoszságot. – Még akkor is feltűnőenlehetetlen ilyen isten-sátán viszony, haúgy tűnik, mintha sem istennek, sem

24

embernek, sem egyháznak nem túlzottanfeltűnő?! A valóságos Istenben való hit világában azördögnek sehogyan sem lehet helyettalálni, de ugyanebből következően ebbenaz Isten által teremtett világban sem.Ahhoz, hogy mindkettőben egyformán hinnitudjunk, mindenekelőtt meg kelleneszűnnünk logikusan gondolkozni. Az avilágnézet, amely szerint „a jó fa rosszgyümölcsöt, és a rossz fa esetleg jógyümölcsöt terem”, már Jézusnak semtetszett túlságosan. Még akkor islehetetlen, ha Istennek semmi semlehetetlen, és minden az isteni céltszolgálja. Az ördög léte és hatalma,amelynek legfontosabb célja éppen az emberés a világ üdvösségének részleges, vagyideiglenes tönkretétele, tipikus vallásiskizofrénia. Ez az a grandiózus gondolat, amelykitépi Isten kezéből az embert, valamint ateremtett világot és az ördögnek adjaszabad rendelkezésre, majd ha Isten ráunta sátán undokságaira és ocsmányságaira,visszaveszi minden hatalmát, és akkor, decsak akkor, jaj lesz a sátánnak. Agondolat nem annyira eredeti a bibliában,hiszen érdemben csak a Jób könyvébenszerepel a sátán az ószövetségben. Ez a

25

könyv azonban tanító-oktató célú,allegorizáló és nem teológiaikinyilatkoztatásra termett irata abibliának, sőt kimondottan költői mű.Különféle apokrif iratokban találkozunkmég vele, de ugyanígy a mítoszok isbőséges forrást biztosítanak a témában(pl. Hénoch könyve). Az angyalok, illetveazok egy részének bukása és a démonokkalvaló kapcsolat a kései zsidó "teologizálószóbeszéd"csupán!, amely eredetét tekintve ababiloni fogság örökségeként dualisztikus,illetve politeista felfogást tükröz. Ezősi perzsa vallás (zoroasztrizmus) hatásátmutatja. A különböző népek mitológiaivilágszemléletében a rossznak,gonoszságnak perszonifikációja révénszüremkedett bele a talmudi rabbinikuszsidó elképzelésekbe. Eredetileg a sátán,Belzebub, Lucifer stb., amint a fentiekalapján megállapíthatjuk, nem valósteremtményként szerepel, mert a zsidógondolkozástól idegen az, hogy istentőlszármazzon, ami nem isteni. A zsidósággondolkodásában a sátán mint fővádló, avád képviselőjeként jelenik meg, mintellenség abban a lelki harcban, amely agonosz csábításaival szemben fogalmazódikmeg. A többi angyallal azonosan Isten

26

teljes ellenőrzése és hatalma alatt áll,és nem rendelkezik olyan függetlenakarattal, amellyel lázadást szíthatna. Asátán mintegy személytelen „feladatkör”jelenik meg, amely lényege szerintmegfelel a madáchi vádaskodó,ellenségeskedő „közellenségnek”. Azószövetség tanulmányozása nyomán nemszűrhető le egyértelműen, hogy az isteniküldött (angyal/démon) célja mikor ésmitől jó, vagy rossz, vagyis nemazonosítható az újszövetségi, alapvetőenpáli „gonosszal”, akitől minden bűn ésistentelenség, sőt a halál származik.

Az édeni történetre a jézusi korbanalapvető hatással volt a görög-római„kígyó-kultusz”, de sajátos értelembenkapcsolódó hitvilág. A görög panteonbanmegtaláljuk Aszklépiusz kígyót, mint agyógyítás megtestesítőjét, vagy PallaszAthéné kígyóját, a fény és a tudáshordozóját, de ott van ellentét akígyóhajú Erinnüszök és Medusza alakjában.Másoldalról pedig megtaláljuk Démétérkultuszában, valamint Hermész kultikusértelmezésében, amelyek mind ugyancsak atermékenység rítust szolgálták10. Hasonló

10 Pál József: i.m.

27

kultusz határozta meg az efezusiakvallásos magatartásukat ugyanúgy, mintahogy Korintusban is sokak botránkozásárafolytak. Ezek azok a befolyások, amelyekellen mind az ószövetség idejében apróféták, mind pedig a jézusi időkbenelsősorban a tarzuszi próféta, Saul/Pál,mindenáron védekezésre kényszerültek.Elképzelésében ugyanaz az áthárítómechanizmus jelenik meg, amimegfogalmazódott az eredeti édenitörténetben: „nem én tehetek a rosszról,hanem a kígyó, az ördög, a sátán”. Asátán, amely az eredeti édeni történetben,kígyó alakban, még csak egyike volt azállati fajnak áttételesen erősenbelemagyarázott módon, már sátánnámagasztosulva, az egész világot markábantartó nagyhatalommá vált. „A hitetleneknek avilág istene elvakította az ember értelmét, hogy neragyogjon számukra Krisztusnak, Isten képmásáról szólóevangéliumnak világossága.” (2 Kor 4,4) - „A világszokásai szerint éltetek annakidején, a világban uralkodófejedelem hatalma alatt.” (Ef 2,2) „Mi köze azigazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze avilágosság a sötétséggel? Vagy hogyan egyezhetnék megKrisztus Béliállal?” (2Kor 6,14-15), „Öltsétekmagatokra Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni azördög cselvetéseivel szemben. Nem a vér és test ellen kell

28

viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmaságok,e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonoszszellemei ellen.[…] Mindehhez fogjátok a hit pajzsát,amellyel elháríthatjátok a gonosz tüzes nyilait. Vegyétekföl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélekkardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,11-18), „A lélekazonban világosan megmondja, hogy a végső időkbennémelyek elpártolnak a hittől, és megtévesztőszellemekre meg ördögi tanításra hallgatnak.” (1Tim4,1), „A gonoszság titka már tevékeny, csak annak kellmég az útból eltűnnie, aki késlelteti. Akkor majdmegjelenik a gonosz, akit az Úr Jézus elsöpör szájaleheletével és megsemmisít jövetelének tündöklésével.Jöttét a sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett,szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenfélegonosz csábítás is azok vesztére, akik elkárhoznak.” (2Tessz 2,7-10) Már-már a felfoghatatlannakés értelmetlennek felső határát is túllépőmondatok köszönnek ránk a Jelenésekkönyvéből: „Mikor eltelik az ezer esztendő, asátán kiszabadul börtönéből és megindul, hogyfélrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógotés Magógot, és harcra gyűjts őket.[…] Az ördögöt, akifélrevezette őket, kénkővel tüzes tóba vetik, ahol avadállattal és az álprófétákkal éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődni fognak.” (Jel 20,7-8.10) – Hakomolyan vennénk az emlegetett ezeresztendőt, furcsa gondolatokat kellenemegfogalmaznunk Istenről, akinek ezer

29

esztendő annyi, mint egy pillanat, hamindegy volna, hogy mi történik ezalatt.Meglehetősen megbotránkoztató, hogy ez,vagy az az ezer esztendő számára semmiségakkor, amikor máshol meg azt olvassuk,hogy számára nincsen fontosabb, mint az anéhány év, amit emberi életnek nevezünk,hiszen ez alapján dől el, hogy eldőlünk,elítéltetünk örökre, vagy állva maradunkés jutalmat kapunk örökre.- A paradicsomi történettel, illetve akígyó és a sátán megjelenésévelmegérkeztünk a vallásos világnézetünk„talppontjához”: a pokolhoz. A pokol, mintahogy az idevezető út sem, nem a bibliakizárólagos „találmánya”, hiszen ahány népés ahány vallási elképzelés, mindegyikmegalkotta a maga poklát, alvilágát, apusztulásnak, halálnak és büntetés-bűnhődésnek visszafordíthatatlanmélységeit és bugyrait. Mindegyiklényegéhez hozzátartozik a danteimegfogalmazás: „Ki itt belépsz, hagyj fel mindenreménnyel.” Az egyiptomi mitológia az óbirodalomkezdetétől, vagy még korábbtól azttartotta, hogy az emberi lét végpontja, azöröklét felé vezető úton keresztül kellmenni az alvilág kapuján, és azután

30

válogatott próbákon átvergődve juthat elaz istenekhez. Ez alól az egyszerű emberéppen úgy nem menekülhetett, mint alegnagyobb, vagyis a fáraó, akinekmegistenülése az egész nép boldogulásátszolgálta. Az Ízisz és Ozirisz testvérekés házastársak, mint a jó és rosszmegtestesítői, az égi világ és az alvilágkontrasztját szimbolizálják. Oziriszazonban, bár az alvilág istene, csak azokszámára a végzet, akik nem felelnek meg azistenek mércéjének. Az alvilág azonban asötétség és a félelem országa, ahonnanígy, vagy úgy menekülni kell. A görög-római mitológiában az alvilág, a Hádész abüntetés helye, ahonnan nincsenszabadulás. A bűnök levezeklésének, azalvilág gyötrelmeinek nem látszik a vége,ahogy a szisziphuszi történet isszemlélteti. - A bibliai – ószövetségi pokolkép sajátostulajdonsága, hogy a feltámadás és örökélet bizonytalansága miatt elsősorban ajelenlévő, földi életre vonatkozik. Nemvéletlen, hogy Jézus és később Pál isbeleütközik a feltámadás, az élettúlsóoldali folytatásának kétségbevonásába. „Azzal ingereltek engem, ami nem-isten,bőszítettek engem semmiségekkel, Én is ingerlem majd

31

őket. Népnek nem nevezhető néppel, bosszantom őketmajd oktalan nemzettel.Tűz lobban fel haragomban, és égni fog az alvilágnakfenekéig, elemészti a földet, termésével együtt, és elégetia hegyek alapjait.” (5M 32,21-22) Kétségtelenülmegjelenik az alvilág, a pokol, mint Istenbüntetése és a pusztulás helye: „Kitárjatorkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja száját, leszálloda az úr és a szolganép, amely lármázik és vígadbenne” ’büntetésül’ (Iz 5,14), de nemérvényesül egyértelműen az Istentől valóörök elszakadás gondolata, mert „Istenonnan sincs kitiltva”, vagyis kétséges azIstentől való lényegi elszakadás. „A halálországában senki sem emlékezik meg rólad, azalvilágban ki dicsér téged?” (Zsolt 6,6), „Nemhagyod az alvilágban lelkemet, és nem engeded, hogyszentedet romlás érje.” (Zsolt 16,10), „Lelkemet azÚr megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.”(Zsolt 49,16), „A sötétség helyén ismerik-ecsodáidat, és igazságodat a feledés országában?”(Zsolt 88,13), „Ha a magasságokba emelkednék, teott is velem vagy, ha az alvilágba alászállanék, ott is jelenvagy.” (Zsolt 139,8). Talán a háttérbensejthető a dualizmussal szembeni burkoltvédekezés, hogy a sátán és a pokol nemvehet el Istentől semmit, ami az övé,márpedig a világ, benne az ember, mindenérdemével és bűnével Istené.

32

- Ugyanez a burkolt átjárhatóság jelenikmeg az evangéliumban is, bár kétségtelenülfinomítva: „A pokolban feltekintett kínjai közül (agazdag ember), meglátta messziről Ábrahámot és azölében Lázárt. Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörüljrajtam! Küldd el Lázárt, hogy az ujja hegyét vízbe mártvahűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángokban. Fiam,felelte Ábrahám […] köztünk és köztetek áthághatatlanmélység tátong, úgy hogy, aki innen át akarna mennihozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide nejöhessen” (Lk 16,23-26) - A legmeglepőbb,hogy ugyanez a gondolat jelenik meg azegyik legpálibb iratban, a rómaiakhoz írtlevélben: „Ki száll le az alvilágba? – tudniillik, hogyKrisztust felhozza a holtak országából”(Róm 10,7),és ez a több oldalról is kérdéses mondatmég a hitvallásokba is helyt kapott:„Alászállt a poklokra”. Valahol aháttérben ott motoszkál a Dánielitörténet, amely szerint leszállt a tüzeskemencébe, és az oroszlánok vermébe, majdsértetlenül jött onnan elő társaivalegyütt. - Másrészről azonban az újszövetségelgondolása szerint sokkal keményebbformában válik a pokol a bűnök ésgonoszságok következményévé, ahol abüntetés örök, visszafordíthatatlan sorssáválik, ahol az elkárhozottak, a

33

hitetlenek, a gonoszok, a szentségtörők, agyilkosok, a paráznák, a bálványimádók éshazugok a kénkővel égő tüzes tóbakerülnek. (Jel 21,8). (Az ítéletkor) „azangyalok kiválasztják a gonoszokat az igazak közül éstüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás lesz ésfogcsikorgatás.”(Mt 13,49), „Nem ismerlek titeket,hogy honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem, tigonosztevők! Sírás lesz és fogcsikorgatás, amikor látjátokÁbrahámot, Izsákot és Jákobot, meg az összes prófétátIsten országában.” (Lk 13,27-28; Mt 25,3.41)- „Izrael megszabadul az Úr által, örökké tartószabadulással. Nem szégyenültök meg, és nem vallotokszégyent soha, soha többé.”(Iz 45,17) - „Ez a vér jellesz a számotokra a házatokon, amelyekben lesztek. Énmeglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem érbenneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptomföldjét.”(2M 12,13) – „Ne féljetek, csak várjatok, ésmeglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekednifog. Mert az egyiptomiakat, akiket ma láttok, nemlátjátok többé soha sem.”(2M 14,13) - „Ha majdhallgattok szavaimra és megtartjátok szövetségemet,tulajdonommá lesztek minden népek között, hiszen azegész föld az enyém.”(2M 19,5) - „Gondolj csak arra,hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és az Úr, a teIstened megszabadított téged.”(5M 15,15) - Tagadhatatlan ugyan, hogy elvétvemegjelenik valamiféle tétovaelbizonytalanodás, mintha a választott nép

34

kiválasztottsága mégsem volna örökéletbiztosítás, ahogy Izaiásnál olvassuk:„Íme, javamra válik legkeserűbb keservem, hiszen temegmentetted a lelkemet az enyészet vermétől, mivelhátad mögé dobtad vétkeimet.”(Iz 38,17), vagyegy másik helyen: „Ha a gonosz bűnbánatot tartminden elkövetett vétke felett, megtartja mindenparancsomat, és jog és igazság szerint jár el: biztosanéletben marad és nem hal meg.”(Ez 18,21) Határozottan, ez az egyéni félelem csakúgy fogalmazódott meg, ahogy a történelmisikerek, vagy kudarcok értelmezésevalamiféle közösségi megerősítést, vagydepresszív tudatot formált a népegészében. Az egyéni üdvösség kérdése csakjárulékosan mutatkozik, és a konkrétmegtapasztalásokra épül. - Ha jól mentek adolgok, ha jól ment az üzlet, ha győzelemkövetkezett, akkor rendben volt azüdvösség is. - Ha megtartjuk a„vérszövetséget”, amit Mózessel elintézettIsten, vagy fordítva, - a szövetségbengarantált áldozatbemutatáson felül nincstöbb tennivalónk. Győztesek csak milehetünk, hiszen győzelmünket, életünket,jövőnket Isten biztosítja, - szerződtünkvele. A „Prófétára”, a „Messiásra” valóvárakozás nem mint teológiai megváltás,hanem isteni megerősítés, az addigiak

35

igazolásaként, alapvetően politikaimegszabadulás, uralomra, hatalomra jutáskerült be a vallásos tudatba: „Közel hoztamigazságomat, nincsen messze, és szabadításom nemkéslekedik, szabadítást adok a Sionon, és dicsőségemetIzraelnek.”(Iz 46,13) - Ugyanez a politikaitónusú vallásosság hagyományozódott egészena jézusi korig, sőt, valljuk be őszintén,egészen napjainkig is. „Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak ésátoknak mindazon szavai, amelyeket eléd tártam, ésmegszívleled azokat mind, a népek között, ahovaszáműzött téged az Örökkévaló, a te Istened. És megtérszaz Örökkévaló Istenedhez és fiaiddal együtt teljes szívvelés teljes lélekkel hallgatsz a szavára, úgy, ahogy mamegparancsolom neked. Akkor jóra fordítja sorsodatIstened, az Örökkévaló, megkönyörül rajtad, összegyűjtminden nép közül, ahová elszórt téged... Ha a világvégéig (szó szerint: az ég széléig) száműzött tégedIstened, az Örökkévaló, még onnan is összeszed, onnanis elhoz és bevisz téged arra a földre, amely atyáidbirtoka volt...” (5Mózes 30, 1-5).A Talmud tanítói szerint számos utalásttalálunk a Bibliában11, de a halottakfeltámadásáról csak ezt a bizonytalanállítást: „Azok közül, akik alusznak a föld porában,sokan felébrednek majd, némelyek örök életre, némelyek11 (Szánhedrin 90b–91a) (Dániel 12:2; v.ö. Iz26,19; Ez 37,1)

36

gyalázatra és örök utálatra.” - A Talmud és aMidrás számos elképzelést rajzol meg alélek halál utáni állapotáról, amegváltásról, a halottak feltámadásáról ésa világ jövőjéről: ’Ha egy ember meghal,lelke elhagyja a testét, de az elsőtizenkét hónapban fenntart egy átmenetikapcsolatot földi testével, ki- és bejárvaabból, míg a test szét nem esik.’ Ígylehetett Sámuel prófétát feltámasztanihalottaiból az első tizenkét hónapbanelhunyta után. Ezen év a purgatóriumiidőszak a lélek számára, vagy egy másiknézet szerint, csak a gonosz lélekszámára, mely után az igaz a paradicsomba,vagyis az Édenkertbe kerül, a gonosz pediga pokolba, a Gé-Hinnomba12. A léleknekvalóságos halál utáni állapota azonban nemvilágos. Némely leírás szerint a nyugalomállapotában vannak. Az igazak lelkei „aDicsőség Trónja13 mögé” vannak elrejtve,míg mások teljes tudati állapototlátszanak kölcsönözni a halottaknak14. A

12 Sábbát 152b–153a; Tánchumá Vájikrá 8; görögül: gehenná13 Dicsőség Trónja – kisszé há-kávod, az a trón, melyen Isten ül a mennyben.14 Exodus Rabba 52:3; Tánchumá Ki Tiszá, 33; Ketubbót 77h, 104a; Beráchót 18b–19a

37

Midrás még azt is mondja, hogy: „Azegyetlen különbség az élő és a halottközött a beszédnek a képessége.”15 Nemegyértelmű, hogy a feltámadás csak amegigazultak számára értendő, vagy agonoszok is feltámadnak, esetlegideiglenesen, azért, hogy ítélet eléálljanak, megsemmisítsék őket, és lelkükhamvait az igazak lába alá szórják. Azörök kárhozat tanítását fenntartó nézetlétezik, de érvényessége nem világos,hiszen azt is olvassuk: „Nem lesz Gé-Hinnom az eljövendő időben.”16. Afeltámadásról szóló tanítás a rabbinikuseszkatológiának sarkköve, melyelválasztotta a farizeusokat szadduceusellenfeleiktől. A Talmud arra teszkísérletet, hogy megmutassa, hogyan vanelrejtve a feltámadás a különböző bibliaiszakaszokban, és kizárja mindazokat azeljövendő világban való részvételből, akiktagadják ezt a tanítást17. A messiásiuralomnak e felfogásban egy fizikai éspolitikai utópia rejlik, bár ezt a

15 Sábbát 152b; Pesziktá Rabbathi 12:4616 2Makkabeusok 7:14.23; 4Makkabeusok 9:8; 17:5.1817 Szánhedrin 10:1; Josephus Flavius: Bellum Judaeorum 2:162

38

magyarázatot jelentős vita övezi18. A végénmegvalósul a jövendőbeli világ, amikor amegigazult ember dicsőségben ülhet, ésélvezheti az isteni jelenlétet egy tisztánspirituális boldogság világában.

Az eszkatológikus „végpontra”vonatkozóan a Talmud bölcsei igenszűkszavúan nyilatkoznak: „Szem nem látta,Ó Isten, hogy lenne más isten Melletted!”,hiszen senki más, csak Isten tudhat erről.Az eljövendő világban az Isteni jelenlétmaga fogja megvilágítja a világot. - Akabbalisztikus felfogás szerint a léleksok-sok különböző részre oszolva, azisteni emanációból ered, és itt a földönmegtestesül egy meghatározott feladatbeteljesítésére. Az a lélek, amely gonosz,vagyis, amelyik nem teljesítette arászabott feladatot, büntetést kap, ésmegtisztul a pokolban, vagy újbólmegtestesül (gilgul), hogy befejezze afélbehagyott munkát. Bizonyos esetekben agonosz lélek még a poklot és areinkarnációt sem kaphatja meg, ésszáműzötté válik a megnyugvás mindenlehetősége nélkül.

18 Beráchót 34b; Sábbát 63a; Rási írásai

39

– A jeruzsálemi Talmud szerint a legelső,hogy felépül a Szentély, majd jön aMessiás, végül helyreáll Dávidkirálysága.19 Ez önmagában is elégségesahhoz, hogy a zsidó túlvilághit lényegétkeretbe foglalja, egyben arra ismagyarázatot ad, hogy miért nem felelt mega jézusi messiás kortársainak, hiszentemplom nélkül nincs értelme messiásnak,de megváltásnak sem. A megváltás szerintüka hit, az Istenhez való folytonosimádkozás, a jótékonykodás, a földért ésemberiségért való aggódás, és másokháborításának elkerülése által valósulhatmeg. A zsidó törvények betartásánakmértéke azonban mindenkinek alelkiismeretére van bízva. A zsidófilozófia a szenvedést néha az Istenhezvaló ragaszkodás meggyengülésének tartja.- Ezek után megkísérelhetjük értelmeznikapcsolatunkat a bibliai történethez, azószövetség világnézetéhez, illetve a pálimegváltás-megoldáshoz. Az ószövetséggondolatvilágában ismeretlen az”örökmegváltás”, mivel ismeretlen az ősbűn,mint a kiválasztottság ellen hatóteológiai tényező, így csupán az aktuális

19 Iz 64:3; Beráchót 34b, Jer. Máászér Séni, 5

40

gazdasági, politikai negatívumokkalszemben fogalmazódik meg, mintmegmenekülés az időleges bajokból:betegség, éhínség, elnyomás, fogság, stb.20

- Másképpen fogalmazva az ószövetségiember nem tud mit kezdeni a megváltással,mint a bizonytalan jövőbe toltmegoldással, hiszen értelmezni ésértékelni csak a jelent tudja, elsősorbanabban az értelemben, hogy a jelen csak agyőzelemről, a jóról szólhat és ez maga amegváltás lényege. Ezért nem tudtaértékelni azokat az itt-ott bujkálóprófétai mondatfoszlányokat, amelyekszerint az is isteni gondolat, az ismessiási megvalósulás, ha az életszenvedést, nyomort és kudarcot jelent (Iz42,1-5; 49,1-6; 50,4-9).

- És ezzel észrevétlenül átléptünk azújszövetségbe. Ez a „diadalmas világnézet”az, amely alapvetően kérdőjelezte meg ajézus-eseményt. - Nem véletlen Jézusnaktöbbszöri kísérlete, hogy lerázza magárólezt az örökséget, és ugyanezzel azigyekezettel próbálja tanítványait isészhez téríteni, sajnos, kevés sikerrel. Akeresztre feszítés emberi tragikuma néhány

20 Stuttgarti bibliai kislexikon

41

évtizedig megállította a názáreti szektaterjedését, és talán nem is tudott volnaátmenni diadalmenetbe, ha a kisázsiaiTarzuszban nem keveredett volna azeseményekbe egy Saul nevű sátorkészítőmester, aki Saul/Pálként újraértelmezte azeredeti, jézusi történést. - Ezek után megkísérelhetjük értelmeznikapcsolatunkat a bibliai történethez, azószövetség világnézetéhez, illetve a pálimegváltás-megoldáshoz, mint mondtuk. Azószövetség gondolatvilágában ismeretlenaz”örök megváltás”, mivel nincsen ősbűn,mint a kiválasztottság ellen hatóteológiai tényező, tehát csupán azaktuális gazdasági, politikainegatívumokkal szemben fogalmazódik meg,mint megmenekülés az időleges bajokból:betegség, éhínség, elnyomás, fogság, stb.21

- Az utóbbi időben talánlegidegesítőbben vetődik fel a kérdés:„Mit keres Saul a próféták között?”(1Sám10,12) - bár az idézet egy másik Saulról,a Dávid előtti királyról szól. – Másképpenmegfogalmazva: Hogyan keveredett bele egytragikus történetű názáreti próféta ügyébeolyan ember, aki idegen országban élt, és

21 Stuttgarti bibliai kislexikon

42

még hajlandóság sem tételezhető fel benne,hogy az eredeti jézusi életet megismerje,hiszen „testben” több száz kilométerválasztotta el a helyszíntől,Palesztinától. Személy szerint, vallásilagés szellemileg olyan más látásmódotképviselt, amely nem engedhette meg azeredeti „jézus-eseményt”, így különlegeselőjogokra hivatkozással formálta át azt asaját képére és hasonlatosságára. – Különérdemes elgondolkozni az un. damaszkuszieseményeken, amelyek feltűnően igyekeznekhasonlítani a megszokott „teofániás”formátumra. Mintha csak Mózest látnám acsipkebokor előtt, vagy Illést a Kármel-hegyen, stb. Az egész jelenet levezetésemeglehetősen mitikus jellegű, és éppenezért tökéletesen megfelel a keleti embergondolkozásmódjának. Fel sem merül, hogyaz események valódiságát nyomozza valaki,hiszen annyira tökéletesen beleillik a„képbe”, és annyira igazolja azt. - Az semteljesen magától értetődő, hogy miért kellsaját történetét ötszörösen isnyomatékosítani (A 9,1-9 22,4-16 26,9-18;Gal 1,11-16; 1Kor 9,1), hacsak nem azért, hogyaz evangéliumok sajátos átértelmezéséhez istenijogosítványt mellékeljen. A másik legalábbennyire ingoványos összefüggés Saul/Pál

43

arábiai tartózkodása és a megvilágosodása(Gal 1,17). Ebben az összefüggésben isgyanítható tekintélyes mitikus beütés,hiszen ismételten emlékeztet akár Mózesre,aki a mádiáni pusztában kapta meg amegvilágosodást; megbízatását, de akár ajézusi 40 napos pusztai, felkészítőtartózkodására is gondolhatunk, amelyesetén hasonlóan nem a történésekvalódisága, hanem azok mondanivalója miattvolt lényeges.

- Saul/Pál, mint diaszpórás zsidó,római polgár, a zsidó farizeusivallásosságban igen csak jártas volt,hiszen Gamaliel rabbi előadásait hallgattaifjúkorában Jeruzsálemben, de ugyanúgy agörög-római kultúra ismerőjeként élt akisázsiai Tarzusz városban. Talán mintbukott vallásügyi nyomozó és felhajtó, akinem tudott kellő eredményeket felmutatnimegbízóinak a „názáretiek” üldözésében,világosan látta, hogy se zsidónak, serómainak nem jó igazán, ezért másod, vagyharmadkézből találkozva a Jézuskövetőkkel, felismerte, hogy az éppenembrionális formája miatt alkalmas leszarra, hogy olyanná tegye, amilyennekakarta, és amilyen ő maga volt.

44

- A páli teológia megértéséhezszükségszerűen figyelembe kell vennünkmindazt, amit eddig áttekintettünk. Zsidó,farizeusi szemlélete meghatároztaszemléletét, amely mentén meglátta ajézusi életmód sajátos jelentőségét, deugyanakkor műveltsége nyomán tisztábanvolt azzal, hogy mint zsidó szekta, neméletképes a „vállalkozás”. Világosanlátta, hogy felül kell írnia a görög-rómaimitikus elképzeléseket éppen úgy, ahogy azószövetség megpróbálta megfogalmaznifölényét a környező termékenység-kultuszokkal szemben. Nem volt könnyűhelyzetben, hiszen az Izisz-Oziriszkultusztól Orpheuszon keresztül,Mithrásztól Démétérig. AphriditétőlArtemiszig a megváltás, az életmegújítása, az öröklét ígérete már„foglalt volt”. Mindegyik misztérium-vallás alapvetően ezeket ígérte, mégpedigolyan módon, ami meglehetősen tetszetősnektűnt. Ha többet akart, mint amit Athénbenannak idején elért, hogy - ti. még szívesenmeghallgatunk máskor is, mert kellemesencsiklandozza a fülünket, bár a felit semvesszük komolyan - akkor szembe kellettnéznie azzal, hogy megfeleljen ahitsorsosai elvárásaival, de még inkább

45

azzal, hogy azt a többletet tudja nyújtanivallási világnézetének megfogalmazásával,ami Egyiptomtól Athénig és Rómáig csakígéret maradt. És itt merül fel a legelső páli levéljelképes mondanivalója teológiáján felül. - Egy idegen, jobbára hallomásratámaszkodó „próféta” levelet ír „Rómának”akkor, amikor legfeljebb római polgárságaköthette a városhoz, (vagy abirodalomhoz), de az ott élő keresztényközösséghez még ennyi sem! Ismét csakelgondolkoztató, hogy az Apostolokcselekedetei Pálnak szinte mindenlépéséről pontosan tájékoztat, míg a többi„apostolról semmit, vagy alig mondvalamit. Lehet, hogy nem véletlen? Hiszenéppen Lukácsnak tulajdonítják atudósítást, aki éppen Pál legbensőbbmunkatársa volt. Ugyanígy elgondolkoztató,hogy az „apostolok teológiájáról” igencsak vérszegény képet alkothatunk az egészújszövetségből, míg Pál egyetemi szintenadja elő az általa kidolgozott, teljesenkész teológiát, amit saját bevallásaszerint senkivel sem egyeztetett, Jézussalsem, hiszen nem is találkozott vele, de azapostolokkal sem (Gal 1,16-17). – Ahhoz,hogy mindazt, amit a zsidó volta miatt, és

46

mindazt, amit mint „római polgár” felültudjon írni, először semmivé,értéktelenné, szemétté kellett tennie,pokolba kellett taszítania, hogy az általamegszült Istenfia Jézus Krisztus olyanhatalmassá legyen, ami ellen nincs kártya.Ahogy az egyik gondolkodó fogalmaz: „Ha például boldogság rejlik abban, hogy valaki a bűntőlmegváltottnak hiszi magát, akkor előfeltételkéntegyáltalán nincs szükség arra, hogy az illető bűnöslegyen, hanem az kell, hogy bűnösnek érezze magát. Haazonban mindenekelőtt a hitre, mint olyanra vanszükség, akkor az észt, a megismerést, a kutatást kellrossz hírbe hozni: az igazsághoz vezető út ekkor tiltottúttá válik.”22 – Innentől kezdve nem is kellmélyebben kutatni a páli teológiamélypontjai irányában, hiszen önmagátmagyarázza. Miután saját életével nemtudott, mit kezdeni, így világképéből isegyetlen mozdulattal értelmetlenné, sőtbűnössé tette a jelen világot, ésmegoldásként behozta az eljövendő jutalomországát, amit ugyan ezáltal az élet általnem lehetett elérni, vagy „megszolgálni”,de a végítélet-végjutalom-feltámadásfeltalálásával egyszer és mindenkorra amegoldást odaátra tette. Ez ellen azután

22 F. W. Nietzsche: Antikrisztus

47

valóban lehetetlen bármit felhozni. - Azmár csak egy akár humorosnak is felfoghatóösszefüggés, hogy bár Pál azt állítja,hogy a feltámadás nélkül a jézusi élet egyhajítófát sem ér, mégis arra mindenképpenalkalmasnak érezte – teológián kívül,magánéletében -, hogy a jeruzsálemi fogságaidején olcsó heccmesterként összeugrasszaa farizeusokat és a szadduceusokat sajátbőrének mentésére (A 23,6). Szegény Lukácsnem is sejtette, hogy mennyirehiteltelenné tette ezzel Pált, afeltámadás hatalmas teológusát. - Ahhoz, hogy egy egyszerű názáretipróféta életpéldájából világvallás legyen,mindenből hiábavalóságot, bűnt éspusztulást kellett csinálni. Ez sem voltvéletlen, hiszen már az ősi iráni/perzsamitológiában is megjelenik a jó és a rosszharca, amelynek végső megoldása, hogy avilág végén eljön Szaoszjant, aki legyőzia gonoszt, és akkor egy új teremtéskezdődik. Ez a dualisztikus szemléletmódszinte kivétel nélkül minden mitológiaiösszefüggésben megtalálható. Páleszkatológikus megváltásának lényegeugyanez, vagyis a jelen világ úgy, amintvan rossz, testi mivoltával, ösztöneivel,sőt szellemiségével együtt, majd egykor a

48

„krisztusi”, isteni megváltás ugyanazokataz emberi értékeket észrevétlenül, mintistenieket hozza vissza (úgy, hogy akimást hirdet, átkozott legyen). A szentügy igézetében már nem tűnt fel semPálnak, sem zsidó volt hitsorsosainak,hogy észrevétlenül visszaállította a kövevésett monoteizmus helyébe, ha burkoltanis, a politeizmust, hiszen Jézus istennéerőltetésével tulajdonképpen megkettőzteaz istent, amiből azután az egyház márhármasságot fejlesztett. Lehet, hogy ezértis volt vörös posztó a jeruzsálemizsidóság szemében és azért akarták „eskűalatt” magánvállalkozásban kivégezni.Persze ez csupán egy vélelem, hiszen ez azisteni osztódás sem akkor, sem azóta, sema zsidók, sem a keresztények oldaláról nemjelentett problémát, ellentétben azzal,hogy a negyedik evangélium szerint mégmeglehetősen tiltakoztak, hogy Jézusistenné tette magát.(Jn 10,34-39)- „Ha az istenfogalomból kiiktatjuk a felemelkedő életelőfeltételeit s minden erőt, egyenességet, parancsolástés büszkeséget, ha e fogalom fokozatosan lesüllyed amegfáradtaknak kínált bot, a minden fuldoklónakodavetett mentőöv szimbólumává, ha a szűkölködők,bűnösök és betegek par excellence Istenévé válik, s hátramár csak az „üdvözítő”, „Megváltó” predikátuma marad,

49

mint egyáltalában vett isteni predikátum. Nos, egy ilyenátváltozás akkor vajon miről szól? - az isteninek egy ilyenmegfogyatkozása? – Meg kell hagyni: „Isten országa”nagyobb lett ezáltal”23, de Isten lerángatása ami szintünkre, magát Istent lehetetlenítiel, és olyan lépésre kényszeríti, amelyáltal végtelen létét a véges határai középréselné. - Pál legalább ennyire furcsalibikóka játékba is belevonná Istent, amitazonban csak látszólag talált ő ki: „Kimegy fel a mennybe … Ki száll le az alvilágba” (R10,6-7), hiszen számtalan változatbankísérti a történelem folyamán az embert akülönböző mitológiai elképzelésektanúsítása szerint. - Aki nem akar mindenta pokolból, az ősbűn magyarázhatatlanmélységéből indítani, az elveszettnek,Istentől eldobottnak érezze szükségszerűenmagát. És amit bármi módon értéknek vélt,azt akadálynak vegye. Az ősbűn és a pokolnélkül Jézus nem lehetett volna amindenség királya, az Isten egyszülöttfia, hanem csupán az lett volna, aki volt,egy ember Dávid családjából, József ésMária gyermekeként, ember, aki odaadottéletével megtalálta az Istent.

23 F. W. i.m.

50

Megváltásunk Pál nélküli, talán eredetiértelme éppen abban rejlik, amit Jézusegész életében mindenkivel és mindenemberi gyengeséggel, bűnnel szembenhirdetett, hogy Isten előtt nincsen bűn!Isten nem ismeri azt, amit mi annyirahatalmasnak gondolunk: a megbántást.Istent nem lehet megsérteni, nem lehetmegbántani. Nem lehet „boldogságát”kisebbíteni, mert nem vagyunk egy szintenvele. Nincs olyan, amit elvehetnénk tőle.Jézus azzal váltotta meg az életünket,hogy meg akarta mindenáron szüntetni ahamis tudatot, mely szerint Istennekvagyunk adósai, és hibáinkkal, bűneinkkelőt képesek vagyunk megkárosítani, amitcsak valami elképesztőellenszolgáltatással tudhatunkkiegyenlíteni, valamiféle megváltóiáldozattal, Jézussal, kereszttel, vagyanélkül. Jézus a mi kategóriáink szerintnem foglalkozott a bűnnel. Számáraközömbös volt, hogy valaki utcanő, vagyhalász, vámos, vagy farizeus. Jézus egyolyan életet mutatott meg, amelyben csakegy létezik, a másik ember, és ha a bűnnekegyáltalán értelme van, akkor ott, ahol amásik ember kárát, pusztulást teremti meg.Jézus nem szerzője a pokolból a mennybe

51

ívelő teológiának, hanem annak az újéletmódnak, amely nevén nevezi a dolgokat,vagyis ha bűnről van szó, nem mutogatmásokra, nem keres alibit sátánban, pokolangyalaiban, hanem tükörbe néz, ésmegkérdezi: Ki az én felebarátom?- - A fentebbi, talán túlságosan isrészletekbe vesző körképet azért tartottamszükségesnek, hogy világosan lássuk,mindaz, amivel akár a paradicsomitörténetben, akár attól függetlenül Istenés ember kapcsolatáról bárhol, bibliáninnen és túl, találkozunk, olyan egyetemesvágyakra és elképzelésekre vezethetővissza, amelyek elől senki ember fia nemtérhet ki. Néhány dolgot azonbanmindenképpen szükséges végiggondolni,nevezetesen, ha Istenről, ördögről,pokolról akarunk beszélni, vagyis olyanterületre vonatkozóan szeretnénkmegállapításokat tenni, ahovámegismerésünk lényege szerint nem terjedki: mindenekelőtt kellő szerénységgel kellrendelkeznünk, hogy egyáltalán a fogalmitisztázáshoz hozzákezdhessünk. - A legelső, hogy szembenézzünk sajáttöredékes voltunkkal és megismerésilehetőségeink határával. Ha erre

52

hajlandóak vagyunk, megfogalmazhatjuk, miaz, amit kinyilatkoztatáson érthetünk. Azegyházak lefoglalták maguknak ezt afogalmat, és olyan módon kezelik, minthavalamiféle különútjuk volna Istenhez,gondolataihoz, terveihez, sikerihez, avagykudarcaihoz. Sajnálatos módon a megszokott’kinyilatkoztatás’ fogalom legalább annyikérdést vet fel, mint amennyinek amegoldását célozza. – Ha Isten valóban az,akinek mondjuk és tartjuk, vagyis olyanlétező, aki alapvetően más, mint amilyenekmi vagyunk; végtelen, örök és tökéletes,akkor be kell vallanunk, hogy végtelenülés tökéletesen keveset tudunk és tudhatunkróla. Az, amit kinyilatkoztatás címenisteni ismereteknek gondolunk, csupán a miemberi elképzelésünk és fogalmaink„terméke”, és soha sem lehet azonosvalóságosan Istennel. - Talán azzal avégtelenül botor és már-már értelmetlennektűnő hasonlat-csökevénnyel tudnámszemléltetni a kettő közötti különbséget,távolságot, vagy egyenesen idegenséget, hafelteszem a kérdést: Kíséreljük meg értelmezni azagyi idegingerület-átvitelt egy mértani test felszínén,illetve annak belsejében! – Félek, hogy e mondatután egyesek aggódni kezdenek értelmi

53

képességeimért, de bármilyen morbidnak istűnik, arra jó, hogy személetessé váljonaz ember és Isten közötti különbség,illetve az egymást célzó kapcsolódásokbizonytalansága. Ezen megfontolás után,túllépve a belénk épült előítéleteket,nekifoghatunk a fogalmak tisztázásához.- Isten az ember által elképzelhetetlenléttartalom, amihez szinte csupán létünkbenvan azonosság, de annak minőségében,lényegében már nem. A tökéletlen ember nemképes elképzelni a tökéletest: a töredékesés létében csupán ideiglenes nem tud képetalkotni az örökről, a véges a végtelenről.Legfeljebb azt tudja, hogy milyen nem.Ebből következik, hogy mindenfélekinyilatkoztatás, isten-ismeret csupán azember gondolatában, képzeletében valódi.Szükségszerűen nem azonos a valóságosIstennel. - Az ember testben létezőélőlény, amelynek ugyan létezik szellemi-lelki vetülete, ebből azonban nem lehetségesközvetlen következtetéseket levonni atisztán szellemi-lelki létre. Ez akorlátozottság nemcsak Istenre vonatkozóanáll fenn, hanem minden esetlegesen létezőszellemi létre is. Vagyis, ahogy nemvagyunk képesek ismereteink közé besorolniIstent, magát, úgy más tisztán szellemi

54

létezőt, angyalokat, ördögöket sem, halennének ilyenek. Mintegy mellékesenhozzátehetjük azt az orvosi tapasztalatot,amely szerint bizonyos elmeállapotok, apszichiátriai intézetek tanulsága szerint,az ördögtől megszállottságkéntaposztrofált jelenségeket mindenféleördögi közreműködés nélkül, szomatikus,illetve pszichikus eredettel kielégítőenmagyarázni képesek (epilepszia, kétpólusúpsziché, skizofrénia, depresszió,kényszeres elfojtás, agresszív kitörés,stb). Aki már megfordult pszichiátriaiintézetben és tárgyilagos ismeretekbirtokában tette ezt, nem hiányolta azördögűzés „tudományát”, hanem megértetteaz emberi lét ördögtelen mélységeit.- Ha Isten minden erő, hatalom éslehetőség birtokában van, nem lehetséges,hogy más is egyidejűleg, akár részlegesen,ugyanezt birtokolja, mert így minimum kétisteni létet kellene feltételeznünk. Ebbőlkövetkezően a sátán-ördög, mint Istenellenlábasa, aki időlegesen, vagyrészlegesen képes ellendolgozni Istennelszemben, lerontani azt, amit Isten épít,ellentmond annak, amit Istenben istennektartunk.

55

- A pokol léte önmagát kérdőjelezi meg,hiszen lényege szerint az a „hely” lenne,akár fizikailag, akár szellemileg létezneis, ahol Istentől függetlenül léteznevalami, vagy léteznének valakik, jelesülpl. ördögök, illetve a sátán. Másrészről,ha Istennek kudarcai és selejtjei részérekülön lerakodóhelyet, büntetőtábortkellene létrehoznia, akkor meg atökéletességével gyűlne meg a bajunk. Apokol és a vele kapcsolatos fogalmainksaját kudarcaink, tévedéseink és bűneinkprojiciálása azzal a céllal, hogy azokfelelősségétől az áthárítás módszerévelmegszabadítsuk magunkat. Ugyanezt érhetjüktetten a paradicsomi történetben: Nem énvagyok a hibás, hanem Éva, hanem a kígyó,hanem a sátán. Legalább ekkora probléma,hogy a sátán léte akár közvetlen, akárközvetett módon, de Istenre vezethetővissza. Így a legegyszerűbb, ha ördög éspokol nélkül elfogadjuk saját magunkatgyengeségeinkkel, korlátozottságainkkal,sőt bűneinkkel együtt, megengedve, hogy ezmind Istentől van bennünk, azért, hogyelfogadva töredékeshasznavehetetlenségünket és tévedéseinket- gyakran bűneinket – tisztába legyünkönmagunkkal, hogy használni és megerősítésére

56

tudjunk lenni mások is, akik képtelenekelfogadni gyengeségeiket, bukásaikat,olykor bűneiket. Lehet, hogy mindezfeltűnően egyszerű, sőt primitív, de avalóság gyakran bosszantóan egyszerű éskikerülhetetlen!