„Sárkányok az Alföldön” II. Meanderes-spirális díszítésű edények a Kárpát-medencei...

„Hadak útján” – Népességek és iparok a népvándorlás korában

„Sárkányok az Alföldön” II.Meanderes-spirális díszítésű edények a

Kárpát-medencei Szarmata Barbaricumban

Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor

Móra Ferenc Múzeum, 6701 Szeged, Pf. 474E-mail: [email protected], [email protected]

Összefoglaló: A dolgozatban egy jellegzetes, késő szarmata kori korongolt edényeken megfi-gyelhető besimított díszítési technológiát elemzünk. A vizsgált figurális motívumra kiala-kítása alapján a meanderes-spirális motívum elnevezést használjuk. A mintasor későszarmata korsókon és öves edényeken tűnik fel. A leletanyagot tanulmányunkban a szala-gos testű ornamentika elemzése során kialakított, és alkalmazott két fő szempont alapjánvizsgáljuk. Elsőként az edényeket forma szerint, típusonként osztályozzuk, majd a besimí-tott motívumot vesszük több szempont szerint elemzés alá. A tárgyalt leletcsoport lelőhe-lyei – a többi, más típusú figurális mintával díszített edényekhez hasonlóan – főként aDuna–Tisza közén helyezkednek el.

Kulcsszavak: Kárpát-medence, késő szarmata-hun kor (IV–V. század), kerámiaművesség, fi-gurális besimított díszítmények.

Bevezetés

Az utóbbi években bekövetkezett látványos nagyságú „leletanyagrob-banás”, főként a nagyberuházásokat megelőző ásatásoknak köszönhetően,egyes, korábban unikális lelettípusok számának növekedésében is lemér-hető.1 A feltárt későszarmata-hun kori lelőhelyeknél is nyomon követhetőez a mennyiségi – és minőségi – áramlat, mely segítségével sokkal tágabbés árnyaltabb képet alkothatunk a korabeli viszonyokról.

A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XVI. konferenciáján elhangzott előadás.Nagykovácsi, 2005. szeptember 26–28.

1 A feltárások mellett – természetesen – fontos adatokat nyújtanak az Alföld területétegyre alaposabban feltérképező topográfiai munkálatok is!

A késő szarmata kori kerámiatípusok egyik szűk csoportjában, a figu-rális besimított díszítésű edények körében szintén jól megfigyelhető ez aváltozás, az újonnan előkerült és megismert darabok száma többszöröse azeddig közölt anyagnak. A lehetőségek tárháza kibővült, a felhasználhatóleletanyag mennyiségbeli ugrása alkalmassá teszi a típusokat behatóbbelemzésre, tipológiai és formai szétválasztásra.

Jelen tanulmányunk egy nagyobb összefoglaló munka második fejeze-te. Az ún. szalagos testű figurális ornamentikával díszített edények vizsgá-lata után most egy másik típust, a meanderes-spirális motívummal díszí-tett edényeket elemezzük.2

A figurális besimítással díszített kerámiák csoportjai

A figurális besimított díszű kerámiák nagy csoportja – az edények és amotívum technikai kivitele révén – egységes kört alkot, azonban a díszít-ményként megfogalmazott ábrázolás alapján több, egymással szoros ro-konságban álló alkategóriára választhatóak szét. Ezen ismérvek szerintnégy fő csoportra lehet elkülöníteni a figurálisan besimított kerámiákat.

1. A szalagos testű figurális díszítés: tálakon és tányérokon találkozunkvele, jellegzetessége, hogy a motívumot alkotó testet kettő vagy annál többbesimított vonalból álló köteg alkotja, melyeknek kicsúcsosodó végződé-seire különböző kialakítású fejeket helyeztek el.3

2. Meanderes–spirális csoport: főként korsók és gömbtestű edényekvállán fordul elő. Jellegzetessége a meanderes, ferdén sávozott ívhárom-szöges alapmotívum, mely általában spirális „fejben” végződik.

3. Stilizált indaszerű motívumok: A díszítés egy indaszerű, összetettfantáziamotívum. Szintén a tálakon jellemző. Az 1. csoporttal erős rokon-ságot mutat, hasonlóan szalagos kiképzésű.4

4. Konkrét figurát ábrázoló minták: A motívum egy konkrét állatalakotábrázol, realisztikus megfogalmazásban.5

54 Sóskuti K. – Sz. Wilhelm G.

2 SÓSKUTI & SZ. WILHELM (s. a.)3 SÓSKUTI & SZ. WILHELM (s. a.)4 VADAY (1982) 123, Taf. 3. 1a–c; PINTYE , SÓSKUTI & SZ. WILHELM (2004) 221, 5. Kép

2a–b.5 BARAČKI (2004)

A meanderes-spirális díszítésű edények

Kutatástörténet

Elsőként előkerült és közölt meanderes-spirális díszítésű edények Sza-badka-Mácskovits téglagyár lelőhelyen, 1894-ben láttak napvilágot. A 18edényből álló leletegyüttesben két ilyen díszítésű korsó is volt. Gohl Ödönértékelésében mindkettőt a római korba helyezte, és készítési technikájuk,minőségük alapján római import edényeknek vélte őket.6

1950-ben Párducz Mihály a kárpát-medencei szarmata leleteket össze-gyűjtő corpuszának harmadik kötetében újólag leközli – fényképes táblátis mellékelve – az addigra már hiányos szabadkai leletegyüttest.7 Érdekesmódon nem ismeri fel a díszítések kiemelkedő jellegét, nem is foglalkozikvelük részletesebben.8

A. Bejan a csatádi (lenauheimi) edénylelet közlése során elevenítette fela problémát. Az előkerült leleteket római formákból vezette le. Az edénye-ket hasonló jegyeik alapján egy műhelyből származó termékének tartotta,és a III–IV. századra keltezte. A figurális díszítésű edénnyel nem foglalko-zott mélyrehatóbban, de éreztette a motívum egyediségét, és egy publiká-latlan párhuzamot – a kikindai múzeumból egy figurális díszű tálat – isemlít hozzá.9

Vaday Andrea 1982-es, figurálisan besimított edények körét tárgyalódolgozatában foglalta össze a típussal kapcsolatos tudnivalókat.10 Közle-ményében felvázolta az edények tipológiáját, pontosította kronológiáju-kat, a IV. század végétől számítva a megjelenésüket, és megadta az elterje-dési területet. Az általa felgyűjtött anyagban az addig megismert hárommeanderes-spirális díszű korsó szerepel, de néhány évvel később, a bagileletegyüttesről írott tanulmányában egy hasonló motívummal ellátottöves edényt is közöl. Kiemeli a díszítés ritka előfordulását, és a korábbi ta-nulmányában leírtakat erősíti meg.11

Vaday Andrea cikke óta eltelt két évtizedben további meanderes díszűedény publikálására nem került sor, tehát mindösszesen három korsón és

„Sárkányok az Alföldön” II. 55

6 GOHL (1899) 1. tábla 3a–b; 2. tábla 1–2. Érdekes, hogy Szabadka régészeti emlékeit fel-dolgozó mű még 1998-ban is provinciális római edényként mutatja be a leletegyüttestSZEKERES & RICZ 1998.

7 PÁRDUCZ (1950) 39, 118. tábla 5–11, 119. tábla 1–4. A leletegyüttes elkallódott darabjai-nak többségét Szekeres Ágnes szabadkai régész találta meg és azonosította vissza, jó félévszázaddal később.

8 Párducz a Kiskunmajsa–tajói figurális díszű tál közlésekor sem látta a rokonságot a kéttípus között Tanulmányában csak a besimított svasztikára összpontosított, nem pediga motívum fő jellegzetességeinek próbált párhuzamokat találni. PÁRDUCZ (1972).

9 BEJAN (1972).10 VADAY (1982).11 VADAY (1985).


1. ábra. Korábbról ismert meanderes-spirális díszű edények: 1 és 4 = Szabadka-Mácskovicstéglagyár; 2 = Lenauheim (Csatád); 3 = Bag-Újtelep.

egy öves edényen találkozhattunk ezidáig a motívummal. A dolgozat to-vábbi részeiben az elmúlt évtizedek munkálatai során előkerült, hasonlótípusú darabokat mutatjuk be.

Lelőhely- és leletkatalógus

1. Bag-Újtelep: Építkezés során szarmata település egy objektumátbolygatták. Ebből a gödörből került elő, nagymennyiségű kerámia kísére-tében egy öves edény. A leletanyag a IV. század végére, V. század első felé-re datálható.12

„Szürke, korongolt edény töredékei. A peremen kívül és belül vízszintes irány-ban sötétebbre simított a felület. Pereme alatt horony fut körbe, a hason két bordaközött övsávval. A vállon mélyen besimított meanderes díszítés, az alsó ívhárom-szögeket ferde, mély párhuzamos besimítás tölti ki. Az övön függőleges besimított,széles, mélyebb vonalsor fut körbe. Az edény alsó negyedében két vízszintes, pár-huzamos vonal fut. Pá: 20 cm; Fá.: 10 cm; M.: 19,4 cm.” (1. ábra 3; 3. ábra 7)

2. Lenauheim (Csatád) (RO): Gödörből előkerült egész edényekből állóleletegyüttes, szórványként került a temesvári múzeumba.13

Világosszürke, korongolt, simított felületű kétfülű korsó. Széles szájú, peremealatt hornyolt. Két, egymással szemközt elhelyezkedő, derékszögben megtörő füle amagas nyakrész közepéből indul és a hasvonal felett támaszkodik a testre. A testgömbös, a hasvonal övszerűen hangsúlyozott. Az edény kettős horonnyal tagoltmagas korongtalpon áll. A vállán, matt felületen, két horony között, a két fültől el-választott területen 3–3 besimított motívumból álló meanderes díszítés fut körbe.A jobbra néző ívháromszögeket mély párhuzamos besimítás tölti ki. A motívumstilizált állatfejekbe végződik. A fejeken kettős, fülszerű taraj látható, a szájból hár-mas kialakítású csőr bukkan elő. A középső tagja függőleges irányú, kettős besimí-tott vonalból áll, két oldalról ellentétes irányba ívelő, szintén kettős kialakítású ol-daltagokkal közrefogva. M.: 22,5 cm, Pá.: 14 cm, Fá.: 9 cm. MBT 5596. (1. ábra 2;3. ábra 4)

3. Dunavecse, Kovacsos-dűlő: Nagy kiterjedésű késő szarmata telepü-lésről került elő a darab.

Szürke, korongolt korsó válltöredéke, spirális végződésű ívháromszö-gek részletével.14

4. Kanizsa-Keramika (SCG): A 27 objektumos település leletanyagábansok figurálisan besimított töredék található. A lelőhely anyaga a IV. századvégére, V. század elejére keltezhető.15


12 VADAY (1985).13 BEJAN (1973).14 Lantos Andrea szíves szóbeli közlése, melyért ezúton is fogadja hálás köszönetünket!15 SZEKERES (2005), 273-275. Ezúton is fogadja hálás köszönetünket az ásató a leletanyag

átnézésének engedélyezéséért és a munkánkhoz nyújtott önzetlen segítségéért!


2. ábra. Meanderes-spirális mintával díszített edénytöredékek: 1 = Kanizsa-Keramika; 2 és4 = Kiskundorozsma-Kettőshatár; 3 = Kiskundorozsma-Daruhalom 3; 5 = Kiskundorozs-

ma-Nagyszék II; 6 = Zákányszék.

27. objektum: Szürke, korongolt korsó oldaltöredéke. Pereme lekerekítet, se-kély horonnyal tagolt, alul lapos bordával. Nyaka hengeres, függőlegesen simított.Alatta széles, sekély horonnyal keretelt, matt felületen jobbra futó besimított ívhá-romszögekkel díszítet. A motívum folyamatos, egybeér, fő vonala kettős. A felsőszára spirális végződésű, az ívháromszögek mélyen besimított ferde párhuzamo-sokkal vannak kitöltve. A motívumok alatt a fejhez hasonló kialakítású, spirális ív-ben kitöltött kis körök vannak besimítva. Szalagfüle a nyaki bordából indul és a be-simított motívum magasságában támaszkodik a testre. A fül mellett egy keskenyfüggőlegesen simított sáv van. A motívumot csak az egyik oldalt zárja le egy egye-netlenül besimított horony. Alatta fényesre simított felületű. 3 töredék, kettő össze-ragasztva. Pá.: 10 cm. (2. ábra 1; 3. ábra 6; 7. ábra 3; 8. ábra 1)

5. (Szeged-)Kiskundorozsma-Daruhalom 3: A lelőhely Kiskundorozs-mától északra, a Maty-ér egyik észak-déli folyásirányú ágának nyugatimagaspartján helyezkedik el.16 A 2005 nyarán végzett megelőző feltáráseredményeként egy 402 objektumos szarmata telep és temetőrészlet kerültnapvilágra. A figurális díszítésű töredék a késői időszakra keltezhető tele-pülésobjektumból került elő.17

318. objektum: Sötétszürke, korongolt, kissé szennyezett anyagú, hengeresnyakú, gömbös testű korsó töredéke. A nyaki rész függőlegesen simított. A vállán,két vastag horony között, matt felületen balra futó mélyen besimított meanderes dí-szítés. Az ívháromszögeket ferde, mély párhuzamos besimítás tölti ki, csúcsaikonspirális végződéssel. Az edény teste a motívumot alulról záró horony alatt vízszin-tesen simított. A töredéken két motívum részlete figyelhető meg. H.: 13 cm; Ma.:9,6 cm. (2. ábra 3; 3. ábra 3; 7. ábra 1; 8. ábra 3)

6. (Szeged-)Kiskundorozsma-Kettőshatár: A nagy kiterjedésű szarma-ta település, Kiskundorozsmától északra, a korabeli Maty-ér egyik lefűző-désének mentén kiemelkedő magasparton húzódott. A 2004. tavaszánvégzett feltárás során előkerült részlete többszörösen bolygatott, egy avartemető és egy Árpád-kori falu is felülrétegezte objektumait. A település azeddig ismert egyik leggazdagabb, a késő szarmata periódus hunkori fázi-sára keltezhető lelőhelyeink közül a Dél-alföldön. A lelőhelyen nagy szá-mú szalagos testű motívummal díszített edény is előkerült. A település éle-te a IV. század közepe táján indulhatott és legalább az V. század közepéiglakott volt.18

590. objektum: Szürke, korongolt, kissé homokos anyagú, hengeres nyakú,gömbös testű korsó töredéke. A nyaki rész függőlegesen simított. Alulról mélyenbesimított, széles vízszintes vonal zárja le. A vállon, matt felületen balra futó, mé-


16 A kettőshatári lelőhely szintén ennek a Maty ágnak a partján terül el 800 méterrel észa-kabbra és a keleti oldalon. A Nagyszék II. lelőhely egy másik Maty ág partján van, deszintén elég közel, kb. 1,5 kilométerre, nyugati irányba.

17 Mészáros Patrícia, Sóskuti Kornél és Szalontai Csaba ásatása.18 MÉSZÁROS, PALUCH & SZALONTAI (2005), 284–285.


3. ábra. A meanderes-spirális motívum kiterített és kiegészített rajzai: 1 és 9a-b = Kiskundo-rozsma-Kettőshatár; 2 és 5a-b = Szabadka-Mácskovics téglagyár; 3 = Kiskundorozsma-Da-ruhalom 3; 4 = Lenauheim (Csatád); 6 = Kanizsa-Keramika; 7 = Bag-Újtelep; 8 = Kiskundo-

rozsma-Nagyszék.

lyen besimított meanderes díszítés, az alsó ívháromszögeket ferde, mély párhuza-mos besimítás tölti ki. A motívum alsó és felső szára egymással szembe néző spirá-lis tagban végződik. Az ívháromszög belső íve három párhuzamos vonalból van ki-alakítva, melyek harmonikusan csatlakoznak a spirális végekhez. A töredéken kétmotívum részlete figyelhető meg. H: 12 cm; Ma: 7,6 cm. (2. ábra 2; 3. ábra 1; 7.ábra 2; 8. ábra 2)

813. objektum: Sötétszürke, korongolt, kissé szennyezett anyagú, hengeresnyakú, gömbös testű korsó töredékei. A nyaki rész függőlegesen simított. A nyak ésa váll között egy széles, besimított horony választja ketté. Alatta a vállon, matt fe-lületen, mélyen besimított, balra futó, egymásba kapcsolódó, spirális végződésűívekből álló, tengelyesen tükrözött motívum látható. A felül futó mintasor felfelé,míg az alsó lefelé néz. A mintasornak helyet adó matt felületet alulról két mélyenbesimított széles horony zárja le. Ezek alatt az edény teste vízszintesen simított fe-lületű. Az edény egy másik, fülcsonkos töredéke szintén a váll környéki régióbólszármazik. A fül a besimított kettős horony környékén támaszkodott a testre. A da-rab érdekessége, hogy úgy tűnik az edény két oldalára eltérő motívumot simítottakbe: a fültől balra, matt felületen két, egymás fölött ívelődő, kettős, mélyen besimí-tott két tagból álló szalagos testű motívumból álló mintasor indul. H.: 14,5 cm,10,3 cm; M.: 1,3 cm, 6 cm. (2. ábra 4; 3. ábra 9a-b; 7. ábra 4a-b; 8. ábra 4)

7. (Szeged-)Kikundorozsma-Nagyszék II.: A lelőhely Kiskundorozs-mától nyugatra, a nagyszéki határrészben, megközelítőleg észak-déliirányban, a Maty-ér egyik lefűződésének nyugati magaspartján húzódik,közel 600 m hosszan. A településről több szalagos testű motívummal díszí-tett edény is ismert.19

1184. objektum: Sötétszürke, korongolt, fényesre simított felületű, homokkalsoványított öves edény oldaltöredékei. A válltöredéken keskeny simított sávok kö-zött, széles matt felületen besimított motívum részlete látható. A minta részleteegy vízszintes sávból nyúlik be, majd ívesen spirálmotívumban végződik. Az övrész vízszintesen bordázott. Az egyik töredéknek – mely a váll és az öv találkozása– egy vastöredék korrodálódott a törésfelületéhez. 2 töredék, H: 8,8 cm; 7,1 cm.MFM, Ltsz.: 2002.1.14799. (2. ábra 5; 3. ábra 8)

8. Kecskemét-Nyíri út: 1984-es évben, több részletben lett feltárva egy41 objektumos késő szarmata településrészlet. A lelőhelyen gazdag, jelleg-zetes kerámiaanyag, egy késő római üvegpohár töredéke és nagy számúvasolvasztó tevékenységre utaló nyom került elő.20

17. objektum: Sötétszürke, korongolt, gondosan simított felületű, gömbös tes-tű korsó töredéke az edény középső harmadából. Szalagfüle a hasvonal felett tá-maszkodik a testre, közvetlenül alatta, matt felületen besimított hullámvonallal


19 SZALONTAI & TÓTH (2000); SZALONTAI & TÓTH (2001); SZALONTAI & TÓTH (2003);SZALONTAI, TÓTH & WILHELM (2003); PINTYE, SÓSKUTI & SZ. WILHELM (2004).

20 Kulcsár Valéria ásatása. Ezúton is köszönjük szívességét a lelőhely anyagának megte-kintéséért!

van díszítve. A fül támaszkodásának vonalában az edény oldala hármas, mélyenbekarcolt horonnyal hangsúlyozott. A hornyok felett, a vállon, matt felületen, jobb-ra futó, mélyen besimított meanderes díszítés van. Az igen keskeny, karcsú ívhá-romszögekből csak egy látszik a töredéken, melyet közel vízszintes, mély párhuza-mos besimítás tölt ki. A végződése nem maradt meg a motívumnak. Ltsz: KJM,87.1.631.

9. Szabadka-Mácskovits téglagyár (SCG): Nagy méretű méhkas alakúveremben elrejtett, 18 edényből álló leletegyüttes.21

1. Szürke, korongolt, kétfülű, nagy méretű korsó. Pereme lekerekített,kiugró bordával tagolt. Közvetlenül a borda alatt, ahol a nyak kissé össze-szűkül, matt sávban függőlegesen simított és matt felületek váltakozásávaldíszített. Alatta horonnyal tagolt, majd függőlegesen simított felületű, me-lyet egy újabb, mélyen besimított horony zár le. Ez alatt két, horonnyal el-választott, matt felületen besimított hullámvonaldísz található. A két fülbal oldalához futva mindkét oldalon torzult a motívum. Az egyik felén ki-tágulva lefelé hajlik, míg a másik oldalon jelentősen beszűkül. A fülek a pe-rem alatti horonyból indulnak és a figurális motívumot lezáró kettős ho-ronynál támaszkodnak a testre. A fülek spirálisan csavartak. Az egyik fülnagy része letörött, gipsszel pótolt. A támaszkodásánál egy markáns, kiug-ró, szögletes taggal hangsúlyozott. Közvetlenül a fülek mentén függőlege-sen simított felületű. A négy fül menti felület közül az egyik mentén, mattsávban függőlegesen simított hullámvonallal díszített, majd egy függőle-gesen besimított vonallal lezárt. A vállon, matt felületen 11 (6+5) egybefüg-gő, jobbra futó ívháromszöggel díszített. A mélyen besimított ívháromszö-gek függőleges, illetve kissé ferdén futó párhuzamosokkal kitöltöttek. Amotívumoknak spirálisan besimított, teljesen kitöltött, kör alakú végződé-sekkel vannak lezárva, melyekre alulról és felülről egy-egy rövid párhuza-mos vonal van simítva. A motívumok között, váltakozva, előttük és alat-tuk a fejhez hasonló kialakítású, spirális ívben kitöltött kis körök vannakbesimítva, összesen 13 darab. Néhol hiányos a sor, ki-ki marad egy kis köralakzat. A figurális díszt alulról mélyen besimított kettős horony kereteli.Az edény teste hosszúkás hombárszerű, talpa korongos. A belső oldalánlévő korongolási nyomok alapján az edényt három részből korongoztákössze. Külön az alsó kb. 20 cm, majd a középső rész a nyakig, és külön anyaki és a peremrészt. Megfigyelhető, hogy az alsó rész jóval kidolgozatla-nabb, mint a másik kettő. Az edényt 1950-ben, Belgrádban restaurálták.

Gradski Muzej, Szabadka. Ltsz: A–1378 (1. ábra 4; 3. ábra 5a-b; 4–6.ábra).

2. „Amphora-féle edény. Anyaga és teknikája mint az előbbieké [azaz: koron-gon készült, fekete bevonatú]. Magassága 26, átmérője talpán 9,5, szájánál 16, öb-lén 23. Felső része csőalakú. Szája alatt egy homorú és egy domború vonal fut kö-


21 GOHL (1899).

rül. Két füle egyrészt öblére, másrészt nyakára támaszkodik. Öble felső hajlásánszéles, benyomott vonalakból álló, 6 cm széles balra futó csiga-meander díszítményövezi. Kissé lejebb egy keskeny s egy szélesebb vonal, majd pedig jobbra futó kerek-ded czik-czak öv, ez alatt pedig egy sima és még alantabb két párhuzamos vonal kö-ríti. Valamennyi díszítménye mintegy 2 mm., a czik-czak vonal árnyékvonalai 5–6mm. széles, tompa eszközzel laposan benyomott vonalakból állnak. Fenekének kül-ső oldalán szabályos homorú körvonal látható.”22 (1. ábra 1, 3. ábra 2)

10. Zákányszék (18. lh): A töredék Csongrád megye topográfiai mun-kálataihoz kapcsolódó terepbejárás során került elő, nagy számú, a későszarmata korra jellemző kerámiával együtt, 2003-ban. A lelőhelyről egyszalagos testű ornamentikával díszített töredék is ismert.23

Világosszürke, korongolt korsó válltöredéke a hasvonal feletti részből, a fül in-dításának részletével. A fül támaszkodásának a szintjén egy mélyen besimított víz-szintes horony tagolja, felette, matt sávban besimított spirálmotívum részlete lát-ható. H.: 4,9 cm. (2. ábra 6)

A meanderes-spirális ornamentikával díszített edényekvizsgálati szempontjai

A korábban előkerült néhány edény mélyrehatóbb vizsgálata nem tűntszükségesnek, mert kis számuk miatt viszonylag egységes képet mutattak.A nagyszámú újonnan előkerült darab által, a jól megfigyelt leletösszefüg-géseken keresztül leszűrhető tanulságok miatt szükségét látjuk az edényekújbóli osztályozásának, a motívum behatóbb elemzésének és az elterjedésselkapcsolatban felmerült kérdések megerősítésének, illetve pontosításának is.

Munkánk során 10 lelőhelyről (ebből 7 új) 12 edényt vagy edényhez tar-tozó töredéket (8 új) gyűjtöttünk fel. Az edények nagyobbik fele hitelesásatási körülmények között került napvilágra, vagy legalább a kísérőleletegyüttese ismert. A munkát sajnos nehezíti – a szalagos testű orna-mentikával díszített edényekhez hasonlóan –, hogy az újonnan előkerültpéldányok között egyetlen egész kerámia sincsen. A legtöbb csupán egyvagy két kisebb-nagyobb töredékből áll, de információtartalmuk még töre-dékes voltukban is lényegesen formálhatja az eddig döntően egész edé-nyek alapján alkotott képet.

A leletanyagot tanulmányunkban a szalagos testű ornamentika elem-zése során kialakított, és alkalmazott két fő szempont alapján vizsgáljuk. El-


22 GOHL 1899, 294. Az edény sajnos a II. Világháború során elveszett, csak a korábbi publi-kációkból ismert.

23 Ezúton is fogadja köszönetünket Sánta Gábor, hogy a leletre felhívta a figyelmünket, ésazt közlésre átengedte!

sőként az edényeket forma szerint, típusonként osztályozzuk, majd pedigsőként az edényeket forma szerint, típusonként osztályozzuk, majd pedigmagát a besimított motívumot vesszük több szempont szerint elemzés alá.

Edénytípusok

A szalagos testű motívumhoz hasonlóan a meanderes-spirális orna-mentika is viszonylag egységes képet mutat. A motívumot az eddig ismertleletanyagban 12 edényen találjuk meg. Ezek közül kettő ún. „öves” edény,míg tíz a korsók közé tartozik.

Az összes ismert darab településről került elő.24 Hasonló képet kaptunka motívummal rokon szalagos testű besimított motívummal díszített edé-nyeknél is, melyek közül az ismert előkerülési körülményű darabok szin-tén településekről származnak.25

Korsók

Összesen 10 edény, 8 lelőhelyről tartozik e körbe. A formailag besorol-ható darabok alapján három tipológiai variánsra lehet szétválasztani a


1. táblázat. Meanderes-spirális motívummal díszített edények típus szerintimegoszlása

korsó öves edény összesen

1. Bag-Újtelep 1 1

2. Csatád (Lenauheim) (RO) 1 1

3. Dunavecse 1 1

4. Kanizsa-Keramika (SCG) 1 1

5. (Szeged-)Kiskundorozsma-Daruhalom 1 1

6. (Szeged-)Kiskundorozsma-Kettőshatár 2 2

7. (Szeged-)Kikundorozsma-Nagyszék II. 1 1

8. Kecskemét-Nyíri út 1 1

9. Szabadka-Mácskovits téglagyár (SCG) 2 2

10. Zákányszék (18. lh) 1 1

Összesen 10 2 12

24 Természetesen ez összefüggésben lehet edények méretével is, hiszen a gömbtestű edé-nyek a közepes, míg a korsók a közepes-nagy méretkategóriába tartoznak. A szarma-táknál általánosan megfigyelhető, hogy a sírokba nem helyeznek nagy méretűedényeket.

25 Sóskuti & Sz. Wilhelm

meanderes-spirális díszű korsókat. Mindhárom válfaja megegyezik ab-ban, hogy az edények kétfülűek. Szintén közös jellegzetesség, hogy a füleka perem alól indulnak.26

1. típus: A Szabadkán előkerült nagyobbik korsó tartozik e csoportba.Jellegzetessége, hogy szájátmérője szűk, nyaka rövid, két füle van és testehombárszerű, hosszúkás. Egyedi forma, pontos párhuzama még nem is-mert. Az egyetlen, meanderes díszű edény ráadásul a Kárpát-medenceianyagban egy igen ritka típusú, ún. csavart fülkiképzésű példány (1. ábra4; 4–6. ábra).

2. típus: A széles szájú, kétfülű, gömbös testű, korongos talpú korsókcsoportja tarozik ide. A formával először Korek József foglalkozott részle-tesebben a Dombegyházán előkerült leletegyüttes korsójának kapcsán.27

Az edényhez három, kannelurás díszű formai párhuzamot hoz, és a IV.századra keltezi a megjelenését az alföldi leletanyagban, bár megjegyzi,hogy a hun korban is továbbélő forma.28 Párducz Mihály IV–V. századi ke-rámiatípusokat osztályozó rendszerében a 13. típus 1. variánsa képviseli aváltozatot.29 A forma előképét Párducz egy Pontus-vidéki, Kr.e. III–I. szá-zadi korsóformából eredeztette, ám párhuzama formailag nem meggyőző,ráadásul időben is igen távol helyezkedik el a tárgyalt daraboktól.30

Istvánovits Eszter besimított kerámiákról írt szagdolgozatában a kétfülűkorsók közé, az 5/2C típushoz, a tagolt peremű, magas nyakú korsókhozsorolja a formát.31 Összesen hat példát hoz rá, melyek közül négy tartozik atest formája és a fül elhelyezkedése alapján szűkebb csoportunkhoz. A tí-pus jellegzetes darabja a Tápé-Széntéglaégető lelőhelyen előkerült töre-dék, melynek besimított motívuma az egyik Kiskundorozsma-kettőshatáripéldánnyal is rokon (2. ábra 4; 7. ábra 4b).32


26 Visszatérő probléma, hogy a vizsgált anyag egy része csak kisebb-nagyobb töredék,melyekből az egész edény jellegzetességeire nem lehet biztos információt leszűrni. Amásik gond, hogy a töredékek közül – magától értetődően – csak azokat tudtuk a vizs-gálatba bevonni, melyek a váll környéki, tehát díszített régióból származtak.

27 Tanulságos, hogy a formailag jó analógiával rendelkező szabadkai, illetve a lenauheimiedények is egy hasonló, méhkas alakú verembe voltak rejtve, mint a dombegyházaiegyüttes!

28 KOREK (1943)29 PÁRDUCZ (1959) pp. 361; Abb. 3, 33. A Párducz által elkülönített edények közül az álta-

lunk létrehozott csoportba csak egy, a Csongrád-Kenderföldek lelőhelyen, a 16. sírbólelőkerült példány sorolható, de csak egyes küllemi jegyek alapján, ugyanis az edényhasvonala sokkal mélyebben ülő, és a vállán erőteljes kannelurás dísz fut végig. Akannelurás dísz rokonítja a szintén meanderes-spirális díszű bagi öves edénnyel, mely-nek az öv részén található meg ez a díszítésmód.

30 U.o.31 ISTVÁNOVITS (1981), 108–109, 18. tábla.32 VÖRÖS (1993) 24, 3. tábla 1.

Jellegzetes válfaj, több más edénytípus jegyeit is magán viseli. Ameanderes-spirális díszű edények között összesen kettő perem van, me-lyek mindegyike hornyolt. Az ilyen típusú kiképzés a meredek falú tálakjellegzetessége, de az öves edényeknél is találkozunk vele.33 Közös hason-lóság, hogy mind az öves edényeknél, mind pedig a korsóknál ez a felsőrész kiképzésében, dőlésszögében erősen hasonlít egy meredek falú tál-hoz.34

A kanizsai korsó peremkiképzése egy másik típussal, az ún. párnásnyakú korsókkal is mutat rokonságot (2. ábra 1).35

Fő különbség a következő variánshoz, hogy az edény felső része nemtölcséres, hanem hengeres kiképzésű, sőt gyakran kissé szűkülő kiképzé-sű. A meanderes díszű edények nagyobbik része e típushoz sorolható.Egyetlen egész meanderes-spirális díszű példány ismert, a szabadkai ki-sebbik korsó, de a töredékek közül ide sorolható a dunavecsei, a kanizsai, aKiskundorozsma-daruhalomi, Kiskundorozsma-kettőshatári, a Kecske-mét nyíri úti és talán a zákányszéki darab is (2. ábra 1–4, 6).

3. típus: Rokon a 2. típussal, formailag közel áll hozzá. Istvánovits Esz-ter kategóriájában a kétfülű korsók közé, az 5/2B típushoz, az alacsonynyakú, körte formájú testű darabok közé tartozik.36 Valójában az általa kö-zölt öt párhuzam közül egyik se felel meg szűkebb csoportunknak, főképpa fül elhelyezkedése és az éles hastörés hiánya miatt. Az előző csoporthozképest fő különbség, hogy pereme és a nyaki rész nem hengeres, hanemtölcséresen kihajlik, de itt is megtalálható a perem alatt a sekély horony. Atest gömbösödő, de a hasvonalnál élesen megtörik. A feneke korongos.Formailag a test kiképzése az egyfülű, éles hastörésű korsókkal mutat ro-konságot, míg a tölcséres peremkiképzés több más fajtával hasonló kialakí-tású. Egy meanderes-spirális díszű korsó, a Lenauheim (Csatád) mellőlelőkerült példány tartozik a csoporthoz (1. ábra 2). Formailag közeli pár-huzama ismert Tiszaföldvár-Téglagyár lelőhelyről, ám itt a fül közvetlenüla peremből indul, míg a vállon a figurális motívum helyett kettős hullám-vonallal díszített37


33 VADAY (1985).34 A peremtöredékeket csak az különbözteti meg, hogy a meredek falú tálak belső felülete

is gondosan simított, míg a korsóknál, öves edényeknél ez csak egy kis sávban figyelhe-tő meg.

35 A formára a „Murgai típus” elnevezés is használatos, melynek az alföldi változatairalegutóbb Istvánovits Eszter a „Sarmatian type Murga jugs” elnevezést ajánlotta (ISTVÁ-NOVITS 1999, 179). Maga a Murgai típusú kerámia terminológiája, főként a külföldiszakirodalomban, nem kizárólag a korsókra, hanem a típusra jellemző díszítésmódrahasználatos (pl. TEJRAL (1985)).

36 ISTVÁNOVITS (1981) 108, 18. tábla.37 FÜLE (1995) I. tábla 4; VADAY (1994) Tab III., 14.

Öves edények

Két meanderes-spirális díszű darab tartozik az öves edények körébe. Kö-zülük az egyik egy majdnem egész edény, teljes profillal Bag-Újtelepről, míga másik egy kiskundorozsma-nagyszéki példány, amely az edény váll kör-nyéki régiójából származik. Formailag csak a bagi edény értékelhető, mely-hez az analógiák köre az alappublikáció óta lényegesen nem módosult.38

Motívumtipológia

A tanulmányban szereplő edények díszítésének vizsgálatát – a szala-gos testű motívummal díszített edényekhez hasonlóan – több szempontotszem előtt tartva végeztük el. A motívum kialakításának és elhelyezkedé-sének tanulmányozása a már korábban kidolgozott szempontok alapjántörtént. Ennek nyilvánvaló oka a két motívumtípus hasonló kialakításitechnikája.

A díszítmények teljes körű vizsgálatát minden esetben nem állt mó-dunkban elvégezni. Az egyik – már korábban is felmerült probléma – azedények töredékessége, vagyis a teljes minták hiánya. Mint azt már az elő-zőekben említettük, összesen négy ilyen típusú mintával díszített egészedény ismert, de ezek közül egy elveszett, így ennek a vizsgálata csak a ko-rábbi publikációk alapján lehetséges.


2. táblázat. A figurális motívumot keretelő vonalak

felül alul

egy egy kettő

1. Bag-Újtelep 1 1

2. Csatád (Lenauheim) (RO) 1

4. Kanizsa-Keramika (SCG) 1 1

5. (Szeged-)Kiskundorozsma-Daruhalom 1 1


7. (Szeged-)Kikundorozsma-Nagyszék II. 1


10. Zákányszék (18. lh) 1

Összesen 5 4 3

38 VADAY (1985)

A motívum elhelyezkedése és háttere

Valamennyi darabnál az egyik legszembetűnőbb vizsgálati szempont amotívum elhelyezkedése. Ezeknél az edényeknél ennek tanulmányozásaegyszerű, hiszen minden esetben szembetűnő helyre, az edény vállára he-lyezték el. Korsóknál és az öves edényeknél a forma és a funkció miatt ez alegmegfelelőbb felület a díszítmények elhelyezésére.

Következő vizsgálati szempontunk az, hogy a minta hátterét képező fe-lületet hogyan alakították ki. A szalagos testű motívummal díszített tálak-nál az volt tapasztalható, hogy a legtöbbször egy matt háttér képezte a be-simított figura hátterét, néhány esetben azonban ez edény egész felületételsimították és arra került a díszítmény. A meanderes-spirális motívum-mal díszített edényeknél – a vizsgálható esetekben – valamennyi darabnálmatt háttér képezte az alapot. Több esetben megfigyelhető, hogy a felületeta korongolás után még gyengén eldolgozták, melynek során az edény ol-dala még nem vált simítottá vagy felfényezetté, de kivitele finomabb lett.

A motívum keretelése

A meanderes-spirális figurális mintát – hasonlóan a szalagos testű or-namentikához – a legtöbb esetben keretelő vonalak közé foglalták be. Ezeka vonalak nem vékony besimított sávok, hanem szélesebb, mélyebb, mar-kánsan jelentkező hornyok. Az edénytípusnál a törésvonalak hangsúlyo-zásának érdekében gyakran alkalmazzák ezt a tagolási eljárást. A vizsgáltedénytípusoknál nem csak tagolja az oldaltöréseket, hanem a mintát is egyhangsúlyozott kompozícióvá teszi. Az erőteljes hornyokat az edény koron-golása során, valószínűleg egy külön erre a célra rendszeresített fazekaseszközzel készítették el. Ezt jól példázza az egyik Kiskundorozsma-kettőshatári edény töredéke, amelyről a fül letörött. Ennek következtében


3. táblázat. A figurális motívum futási iránya

balra futó jobbra futó

1. Bag-Újtelep 1


4. Kanizsa-Keramika (SCG) 1

5. (Szeged-)Kiskundorozsma-Daruhalom 1



8. Kecskemét-Nyíri út 1


10. Zákányszék (18. lh) 1

Összesen 5 6

láthatóvá vált az edény oldala a fül tapadási felülete alatt is, ahol folyama-tosan meg van a kettős vezetésű horony. A hornyok belsejét valamennyiesetben alaposan elsimították, aminek segítségével szép, fényes felületetértek el. Az edény testének ilyen fajta tagolását a nyak és váll illetve a vállés has találkozásánál is gyakran alkalmazták.

A vizsgált 12 edényből tíznél lehetett ezt elemezni. Ezek közül is két da-rabnál – a töredékességük miatt – csak részben lehetett tanulmányozni.Valamennyi esetben a mintát felülről keretelő horony egyszeres volt. Há-rom korsó (a két Szabadka-Mácskovics téglagyári és egy Kiskundo-rozsma-kettőshatári) és a két öves edény esetében a díszítő sort alulról ket-tős vonalvezetésű horonnyal zárták le. A kanizsai edénynél az alsókeretelő vonalat nem az edény korongolása során készítették el, hanemutána. Ennek eredményeként nem is olyan hangsúlyos horony, mint a töb-bi esetben, hanem csak egy erőteljesebb besimított vonal, melyet a fül elhe-lyezése után az edény bőrkeményre száradt állapotában készítettek el (8.ábra 1). A Kiskundorozsma-Nagyszéken előkerült öves edény felső kere-telő vonalának kialakítása is hasonló módon készült (2. ábra 5).39

A figurális motívum teste

A motívum egyik legfontosabb része a teste, amely tulajdonképpen, ív-háromszögekből kialakított rész. A minta test része közel áll a geometrikusdíszítésekhez, de az ívelt vonalvezetés és a háromszög fölső csúcsára kerü-lő – főként – spirális rész kialakításával figurális alakzattá válik. A testetolykor egymásba kapcsolódó vagy külön álló, dinamikusan egy iránybahaladó besimított vonal vagy vonalak képezik. Az egymásba kapcsolódóvonalak vezetése és kialakítása alapján a díszítéstípust a szalagos testűmintával hozhatjuk szoros kapcsolatba. Vizsgálatakor két fő szempontotelemeztünk külön: futásának irányát és a minta kialakítását.

A test futási iránya – A mintát képező íves vonalak vezetése és az ívesszárú háromszög hosszabbik szárát képező domború vonal végére felke-rülő fejrészek elhelyezkedése és azok egymás utáni dinamikus váltakozásaadja meg a motívum futási irányát.

Összesen két lehetséges kialakítási mód van, a figura vagy balra, vagyjobbra fut. A vizsgált 12 darab közül 11-et tudunk értékelni. Az ívhárom-szögek öt esetben balra (3. ábra 1–4), hat esetben pedig jobbra futnak (3.


39 A bagi edény esetében a felső keretelő hornyolás a profilrajzon nem látszik, de a közelirészletfotó alapján ezen is megtalálható.

ábra 5–9).40 A két eset előfordulása közel azonos számértéket mutat. To-vábbi elemzéséből széleskörű következtetéseket nem tudunk levonni.

Különleges a nagyszéki öves edényen (2. ábra 5; 3. ábra 8) és az egyikkettőshatári korsón szereplő minták kialakítása, a futási irány ezeken is jóltanulmányozhatók. Mind a két edényen jobbra haladnak a stilizált figurák.A Kiskundorozsma-kettőshatári edényen kettős szalagminta van, melyekegymásnak tükörképei (2. ábra 5; 3. ábra 9a; 7. ábra 4a; 8. ábra 4).

A test kialakítása – A figurális motívum alapját képező testnek a kialakí-tását két főcsoportra bonthatjuk. Az első az egymáshoz kapcsolódó figuráksora a másik pedig az egymástól külön álló figurák sorozata. Három leletkivételével ezt mindegyik darabnál vizsgálni tudtuk. Ezek alapján öt eset-


4. táblázat. A figurális motívum testének kialakítása

összekapcsolódófigurák különálló figurák

1. Bag-Újtelep 1


4. Kanizsa–Keramika (SCG) 1


6. (Szeged-)Kiskundorozsma-Kettőshatár 1



Összesen 5 3

5. táblázat: A figurális motívum feje

egyszerű összetett

1. Bag-Újtelep 1


3. Dunavecse 1

4. Kanizsa-Keramika (SCG) 1


6.(Szeged-)Kiskundorozsma-Kettőshatár 2

7.(Szeged-)Kikundorozsma-Nagyszék II. 1


Összesen 8 2

40 A Zákányszéken előkerült kis méretű töredéken nem látszik a figura teste, csak egy ki-egészítő elemként értékelhető spirális vonal. Ehhez hasonló spirális vonal az egyik sza-badkai korsón is megfigyelhető. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy ez a minta is balrafutott (2. ábra 6).

ben találkoztunk egymáshoz kapcsolódó (3. ábra 5–9) és három esetbenegymástól külön álló (3. ábra 1–4) figurákból kialakított motívummal. Avizsgált edények közül az összes jobbra futó mintasor egymáshoz kapcso-lódó figurákból, a balra futók pedig egymástól külön álló alakokból van ki-alakítva. Az eltérő kialakításmódban egyes területekre jellemző sajátossá-got nem láthatunk, mert egy lelőhelyen belül (pl. Szabadka-Mácskovicstéglagyár) is megvan a jobbra futó, összekapcsolódó, illetve a balra futó,különálló testű figurák sora.

Az egymáshoz kapcsolódó alakok testét képező vonal folytonos, ritmi-kus vonalvezetésének váltakozása a szalagos testű mintával hozza rokon-ságba ezt a díszítést. Ezeken az edényeken a figura testét körvonalazó besi-mított vonal egyszeres. Ez alól csak a kanizsai edény két besimított vonal-ból álló testkiképzése jelent kivételt (3. ábra 6). Ilyen típusú mintasoregyedül csak az egyik szabadkai korsón maradt meg teljes egészében, ígyrészletesebb tanulmányozása is csak ennek lehetséges. A nagy méretű kor-són az egymásba kapcsolódó figurák teste csak a két fülnél szakad meg. Azedény díszítését szolgáló kompozícióban tizenegy figura szerepel, vala-mennyinek ábrázolva van a feje is. Nyolc esetben a figura teljes egészébenmegvan, három esetben pedig a test csak félig fért rá az edény vállára. Amintasor kialakítása nem teljesen szabályos. A testet egy szálból álló besi-mított vonal körvonalazza. A vonalak nem egyenletes ívűek és nagyságú-ak, így a teljes kompozíció kicsit szabálytalannak, kezdetlegesnek tűnik.Egymással közel azonos kialakítású figurát szinte nem is találni a sorban(3. ábra 5; 4. ábra 3–4; 5–6. ábra).

A test kialakításának másik típusát az egymástól külön álló ívhárom-szögek jelentik. Ezeknek a szárai szintén főként egyszeres vonalvezetésű-ek.41 Itt a vonalak végződése nem a másik figura testének kezdetéhez kap-csolódik, hanem az egész motívumsort keretelő vonalra támaszkodik (3.ábra 1–4).

A test kialakításának következő részlete a figurák körvonalát határolóvonalak közti mező kitöltése. A besimított minták testét majdnem mindenesetben egymással párhuzamosan, ferdén besimított vonalakkal tettékéletszerűbbé, teltebbé és díszesebbé (3. ábra 1–7). Csak a nagyszéki övesedény és egy kettőshatáron előkerült korsó esetében nem találkozunkilyen fajta kiegészítő díszítéssel (3. ábra 8–9a). Ezek az egymással párhuza-mosan elhelyezkedő, sűrűn besimított vonalak az összes többi darabnál


41 Talán az egyedüli kivételt az egyik kettőshatári darab jelenthetné, mert ennek testehárom besimított vonal kötegéből lett kialakítva (3. ábra 1). Azonban az edény szeren-csétlen törése miatt pontosan nem állapíthatjuk meg, hogy valamikor egymáshoz kap-csolódó, vagy különálló figurákból állt a mintasor. Az ívháromszöges test első szárátképező vonalköteg alsó részén egy olyan kiegészítő spirális elem töredéke látható, minta kisebbik Szabadka-Mácskovics téglagyári korsón. Ha a kettőshatári minta alsó részeehhez hasonlított, akkor a figurák egymástól külön állhattak.

megfigyelhetőek. Majdnem valamennyi esetben a figura hátát képező testvonalával párhuzamosak, ennek megfelelően a futási irányba állnak. Aprecízen kivitelezett mintáknál a figura egész testét kitöltik (pl. Bag, Kis-kundorozsma-Daruhalom, 3. ábra 1–3), míg a gyengébb kivitelűeknél csakjelképesen szerepelnek, a besimított vonalak között nagyobb hézagokat ta-lálhatunk (pl. Szabadka-Mácskovics téglagyár nagy korsója, 3. ábra 5).42

A figurális motívum feje

A meanderes-spirális figurális motívumnak a test mellett a másik jel-legzetes eleme a fej. Az elnevezés alkalmazását a szalagos testű motívumo-kon is megtalálható alkotóelemhez való hasonlóság miatt tartjuk indokolt-nak. A szalagos testű díszítésekhez hasonlóan itt is a testet alkotó vonalakfelfutó, kicsúcsosodó részén alakították ki. A legtöbb darabnál egyszerűen,egy spirális vezetésű vonallal, néhány darabnál további besimított vonal-részekkel a mintarészt összetetté alakították. Ez az összetett fej sematizált,vagy közel életszerű állatfejet ábrázol. A tanulmányban szereplő 12 edényközül 2 esetben a darabok töredékessége miatt nem maradt használhatóinformációnk a kialakításáról.

Összetett fej – Összesen két korsón találkozhatunk az összetett fejtípus-sal. A lenauheimi korsón egymástól különálló figurák vannak, rövid, felfe-lé, illetve lefelé álló vonalak képezik az összetett fejet (3. ábra 4).43 A testetalkotó vonalak végén egy kicsi, kör alakú minta talán a figura szemét jelké-pezi. A fej megformázása a kiegészítő vonalakkal a szalagos testű mintávaldíszített tálakon szereplő figurák fejének kialakításával hozható közelikapcsolatba.

A Szabadka-Mácskovics téglagyár lelőhelyen előkerült nagy korsón afejek a megszokott helyen, a test vonalvezetésének kicsúcsosodó részénhelyezkednek el. Az edényen mind a tizenegy figurának van feje (3. ábra 5).Egyedül az egyik mintasor végén szereplő alaknak nem fért ki rendesen afeje, ezért az csak elnagyolva lett besimítva (6. ábra 3).44 Alapjukat egy egy-szeresen vagy többszörösen besimított kör alak képezi, melyhez felfelé éslefelé két-két, egymással párhuzamos kis vonalszakaszt simítottak be. Ezekalkotják a fej kiegészítő elemeit. A minta fejrészének kialakítása egyedi.


42 A Szabadka-Mácskovics téglagyári korsón a kitöltő vonalak nem mindig követik a testirányultságát, többször függőlegesen, valamint ellentétes irányba lettek besimítva. Ezis a mintasor szabálytalanságának, kezdetlegességének látszatát kelti (3. ábra 5).

43 A szalagos testű figurális besimításoknál az ehhez hasonló járulékos részeknek csőr ésbóbita a nevük.

44 A mintasornak ez a része szerepel a Gohl Ödön és a Vaday Andrea publikációjában is(GOHL 1899; VADAY 1982), a kiterített rajzot azonban csak az egyik oldali mintasorárólkészítették el.


4. ábra. Szabadka-Mácskovics téglagyár.


5. ábra. Közeli felvételek a Szabadka-Mácskovics téglagyáron előkerült korsó mintasoráról.


6. ábra. Közeli felvételek a Szabadka-Mácskovics téglagyáron előkerült korsó mintasoráról.


7. ábra. 1 = Kiskundorozsma-Daruhalom 3; 2 és 4a-b = Kiskundorozsma-Kettőshatár; 3 = Ka-nizsa-Keramika.

Egyszerű fej – A vizsgálható tíz edény közül nyolc esetben találkozunkegyszerű kialakítású fejtípussal. A kialakításnak ez a módja a szalagos tes-tű motívumokéhoz hasonló. A testet alkotó vonalak kicsúcsosodására a fi-gurát alkotó egyik fővonalból, vagy egy különálló vonalból egy spirálistalakítottak ki.

Kiegészítő elemek

A kiegészítő elemek részben közvetlenül a mintához tartoznak, rész-ben attól különállnak, de szervesen illeszkednek a mintasor elrendezésébe.Az egyik ilyen kiegészítő elem a korabeli edényművesség köréből is jól is-mert besimított hullámvonal, amely a tárgyalt edényeknél a figurális min-tának teret adó mezőn kívül, de ahhoz kapcsolódóan is elhelyezkedhet. Avizsgált edények közül két esetben találkozunk ezzel a kiegészítő elemmel.Mind a kettő a Szabadkán előkerült korsókon volt (3. ábra 2, 5). A nagy kor-só esetében egymással párhuzamosan futó két hullámvonalat simítottakbe a mintasor tetejére. A két hullámot egymástól egy egyenes futású besi-mított vonallal választották el. A felső vonalnak a mintasor keretelésétszolgáló horony, az alsónak a két hullámvonalat elválasztó vonal képezi.Az alsó hullámvonalat két oldalról egy-egy besimított vonal kereteli (3.ábra 5; 5–6. ábra). Ezen az edényen a kiegészítő motívumokhoz tartozik akorsó egyik oldalán, az egyik fül mellett, a mintasor lezárását képező füg-gőleges elem (6. ábra 3). Ez a minta feletti kiegészítő díszítménnyel meg-egyező kialakítású: két besimított vonal között egy besimított hullámvo-nal. A mintasor ilyen fajta zárása eddig nem ismert, egyedülálló. A kiseb-bik – korábbi publikációkból ismert – korsón a figurális minta alatti részrehelyeztek egy külön vonalsorral keretelt, erőteljes hullámvonalat (3. ábra2). A hullámvonal nem egyenletesen váltakozó hullámhegyekből és hul-lámvölgyekből áll. A hullámok felső csúcsa és egyik lejtése szélesebb, mintaz alsó csúcsuk és az abból jobbra emelkedő vonalszakaszok. Ez valószínű-leg az egyik oldalán lapos, másik oldalán szélesebb eszközzel készülhetett.A késő szarmata korban más edényeken is felbukkannak ilyen típusú besi-mított hullámvonalak.

A motívum kiegészítő elemeihez tartoznak a hullámvonalakon kívülkör, illetve spirális alakú besimított mintarészek is. Ezek nem a figurákonkívül, hanem a figurák hátterét képező matt sávban helyezkednek el.Összesen két esetben találkoztunk ilyen típusú kiegészítő elemmel, a nagyméretű szabadkai korsón, illetve a Kanizsán előkerült darabon (3. ábra 5–6;5–6. ábra; 8. ábra 1). Az előbbinél minden figura mellett található. Az edényegyik oldalán párosan a figura testek közötti üres térben közel egymás fe-lett, de kissé rendezetlenül helyezkednek el (3. ábra 5a; 5. ábra). Itt összesennyolc darabot számolhatunk meg. A másik oldalán csak egy esetben van-



8. ábra. 1 = Kanizsa-Keramika; 2 és 4 = Kiskundorozsma-Kettőshatár; 3 = Kiskundorozs-ma-Daruhalom 3.

nak párosan (6. ábra 3), a többinél csak magukban állnak, ez összesen ötdarab (3. ábra 5b; 6. ábra). Ezen az oldalon az egyik fej mellé nem került,egy másik fejnél kettő, míg a többinél egy-egy kis spirál karika került kiala-kításra. Ebből összesen 13 darabot számolhatunk össze. Kialakításuk ha-sonló, egy szabálytalan kört, vagy rövid spirális szakaszt alkotnak. A kani-zsai edény töredékes, ezen csak két teljes minta és egynek csak egy kicsirészlete látható (7. ábra 3). Valamennyi a motívum feje alatti részen helyez-kedik el (8. ábra 1). Az egyik kialakítása spirális, a másiké kör.

A következő kiegészítő elem a figurák testét képező ívháromszögekegyik száránál megfigyelhető spirális tag (3. ábra 1–2). Ezeket a testet képe-


9. ábra. A meanderes-spirális mintával díszített edények elterjedési térképe. 1 = Bag-Újte-lep; 2 = Lenauheim (Csatád) (RO); 3 = Dunavecse, Kovacsos-dűlő; 4 = Kanizsa-Keramika(SCG); 5 = (Szeged-)Kiskundorozsma-Daruhalom 3; 6 = (Szeged-)Kiskundorozsma-Ket-tőshatár; 7 = (Szeged-)Kiskundorozsma-Nagyszék II; 8 = Kecskemét-Nyíri út; 9.: Szabad-

ka-Mácskovits téglagyár (SCG); 10 = Zákányszék (18. lh.)

ző vonalak végződéseként alakították ki, mindig a futásiránynak megfele-lő oldalon helyezkednek el.45 Összesen három edénynél találkozhatunkvele. Ezek közül az egyik a szabadkai kisebb méretű korsó, a másik kettőpedig egy Kiskudorozsma-kettőshatári és a zákányszéki töredék.

Elterjedés

Az elterjedési terület nagyjából lefedi a szalagos testű válfajnál felvá-zolt képet, néhány ponton ki is bővítve azt. Erőteljes a Bácska-Bánát, illetveSzeged környékének a dominanciája, hasonló tendencia figyelhető meg,mint az 1. típusnál. Kibővíti a képet Dunavecse és Lenauheim, de nem ug-rik ki belőle, hanem szervesen illeszkedik hozzá. A kecskeméti és adunavecsei lelőhely, illetve a Szeged környéki terület között egy nagyobb,üres sáv található, mely felvetheti annak a lehetőségét, hogy az elsőkéntemlített két lelőhelyen esetleg kereskedelmi árúként jelent meg az edénytí-pus. Ennek ellentmondani látszik a szalagos testű figurális ornamentiká-val díszített edények elterjedési képe, mely alapján a két terület közöttisávban is több lelőhelyen találkozunk a típussal. A bagi lelőhely nagy tá-volságra helyezkedik el a sűrűsödési körzettől, és a Kecskemét-Dunavecsezónátol is messze esik. A két körzet közötti üres sávon nem ismert figurálisdíszű edényt, ám a Baghoz igen közel található az ecseri lelőhely, ahonnanszalagos testű ornamentikával díszített tál ismert.46 Ez esetben feltételez-hetjük, hogy a kutatottság hiánya is közrejátszik a köztes terület leletnél-küliségében. A Tiszántúl területén, a Marostól északra továbbra sincs – abékési (és a tiszaföldvári) tálon kívül – figurális ornamentikával díszítettedény (9. ábra).

Összefoglalás

Az eddig vizsgált két figurális csoport, a szalagos testű és a meande-res-spirális díszű edények közti egyezés több alapjegyben megfigyelhető.Elsőként szembetűnő az edények magas szintű kidolgozása, gondos ko-rongolása. Mindkét csoportnál gyakori jegy a perem alatti horony alkalma-zása. Alapvetően egyezik a besimítási technika, a mély határozott vonalak-ból álló motívum matt háttérre felvitele. A motívumkincs közös eleme aspirális fejkiképzés. A kiegészítő motívumok készlete szintén azonos tőrőlfakad, míg a díszítő felületet lezáró hornyok szinte kötelező kellékei az or-


45 A zákányszéki töredék esetében erre csak a többi darab alapján tudunk következtetni(2. ábra 6).

46 A tanulmányt Vaday Andrea lektorálta. Sóskuti & Sz. Wilhelm.

namentikának. Az eddig ismert edények alapján úgy tűnik, hogy mindkétmotívum egy-egy zárt egység, kizárólag csak néhány típuson előfordulódíszítmény. A szalagos testű ornamentikával kizárólag tálakon és egy tá-nyéron találkoztunk, míg a meanderes-spirális motívum egyes korsótípu-sok és öves edények sajátja.

A nagyszámú hasonló tendencia mellett néhány eltérés is megfigyelhe-tő. Elsőként – egy kissé visszakanyarodva – itt is kiemelendő az edénytípu-sok különbsége. A következő különbség szintén ennek a hozománya. A dí-szítő elem elhelyezkedése szembetűnő, mivel a korsók és az öves edényekesetében, a szalagos testű motívumtól eltérően mindig egy hegyes szögbentörik meg a felület. Esetünkben a váll az optimális hely a díszítésre, ellen-tétben a tálakkal, melyeknek mindig az oldalán illetve néhány esetben abelsejükben fut a motívum. A fő különbség azonban a két motívumtípusfelépítése között látható. Ez is kapcsolatba hozható az eltérő edényformák-kal: másféle szögben álló felületet kellett díszíteni, máshogy kellett a har-monikus motívumot kialakítani, mivel a váll egy teltebb ábrázolást követela keskeny szalagos test erőteljes dinamikájával szemben. Ennek érdekébena test által körvonalazott ívháromszögek közét több esetben besimított vo-nalakkal töltötték ki.

A lelőhelyek egy részén (pl. Kiskundorozsma–Kettőshatár) egymásmellett megtalálható mindkét figurális díszítési mód, a rokonságuk elé te-hát időrendi eltérések sem gördítenek akadályokat.

A tanulmány elején felvázolt négy típus közül kettő behatóbb vizsgála-ta már megtörtént, de a pontosabb kronológiai keretek felvázolását, a mo-tívumok kialakulásának lehetséges helyét és idejét, esetleges etnikai, ideo-lógiai hátterére való következtetéseket csak az összes rokon válfaj elemzé-se után tartjuk szerencsésnek.47

„Drachen in der Ungarischen Tiefebene”II. Gefäße mit Mäander-Spiralverzierung

im Sarmatischen Barbaricum des Karpatenbeckens

Die Übereinstimmungen der beiden bis dahin untersuchten figuralen Gruppen, nämlichder bandverzierten und mäander-spiralverzierten Gefäße, weisen mehrere Grundmerkma-le auf. Zuerst fällt die Gefäßausführung hohen Niveaus auf. In beiden Gruppen kann häu-fig eine Rille unter dem Rand beobachtet werden. Die Einglättungstechnik ist grundsätz-lich die gleiche und auch das Auftragen der aus tiefen, markanten Linien bestehenden Mo-tive auf matten Hintergrund kann gegenseitig beobachtet werden. Als ein gemeinsamesElement des Motivschatzes gilt die spirale Kopfbildung. Die ergänzenden Motive sind von


47 A rajzokat Horváth Flórián, Kulcsár Kornél, Máthé Genovéva és Sulyok Bence készítet-te. A fényképek Magyar Emil és a szerzők munkái.

gleicher Herkunft, während die das verzierte Feld abschließenden Rillen beinahe obligato-rische Mittel der Ornamentik sind. Aufgrund der bis dahin bekannt gewordenen Gefäßescheint es, dass beide Motive je eine geschlossene Einheit bilden und diese Einheiten nurauf einigen Typen vorkommen. Die Bandkörperornamentik tritt ausschließlich auf Schüs-seln und auf einem Teller auf, während das Mäander-Spiral-Motiv auf einzelnen Krugty-pen und Gürtelgefäßen auftaucht.

Außer den zahlreichen ähnlichen Tendenzen können auch einige Abweichungen beob-achtet werden. Auch diesmal können wir die Verschiedenheit der Gefäßtypen an der erstenStelle erwähnen. Der nächste Unterschied ergibt sich daraus. Die Stelle des Verzierungsele-mentes ist auffallend, da sich die Oberfläche – vom Bandkörpermotiv abweichend – auf denKrügen und Gürtelgefäßen spitzwinklig bricht. In diesem Fall ist die Schulter die optimaleStelle für die Verzierung, im Gegensatz dazu findet man die Schüsseln, auf denen das Mo-tiv immer auf der Seite, bzw. manchmal im Gefäßinneren zu sehen ist. Auch das kann mitden abweichenden Gefäßformen in Verbindung gebracht werden: Eine in anderem Winkelstehende Fläche sollte verziert werden. Das harmonische Motiv sollte auf andere Art undWeise geschaffen werden, da die Schulter – im Gegensatz zur kraftvollen Dynamik desschmalen Bandkörpers – eine volle Darstellungweise verlangt. Im Interesse dessen wurdedas Zwischenfeld der vom Körper umrissenen Bogendreiecke mehrmals mit eingeglättetenLinien ausgefüllt.

Auf einigen Fundorten (z. B. Kiskundorozsma-Kettőshatár) kamen beide figurale Ver-zierungsweisen vor. Ihrer Verwandtschaft können also auch die chronologischen Abwei-chungen keine Hindernisse in den Weg legen.

Von den oben geschilderten vier Typen wurden zwei schon eingehend untersucht, aberdie Bestimmung der genauen chronologischen Rahmen, die mögliche Stelle und Zeit derAusbildung der Motive, ferner die eventuellen ethnischen Folgerungen und was den ideo-logischen Hintergrund betrifft, werden nach der Analyse aller verwandten Abarten möglich.

Schlüsselwörter: Karpatenbecken, Spätsarmaten- und Hunnenzeit (4–5. Jh.), Keramikher-stellung, eingeglättete figurale Verzierungen

Irodalomjegyzék

BARAČKI, S. (2004): Cakyïša ctaðèíà ó Áàíàòó – Ðå÷ äâå î ñàðìàòñêèì çäåëàìà. – Two interest-ing fragmentary sarmatian dishes. Also a word or two on collectors of antiquities. –

RAD 41–42: 129–134.BEJAN, A. (1973): Complexul ceramic de la Lenauheim (Jud. Timiş) din sec. IV e.n. – Ein ge-

schlossener Keramikfund des 4. Jhs. u. z. aus Lenauheim. – Banatica 2: 131–137.FÜLE P. (1995): Adatok a későszarmata-hunkori kerámia kérdéséhez. – Beiträge zur Frage

der spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Keramik. – SMK 11: 55–68.GOHL Ö. (1899): Római edények Szabadkán. – ArchÉrt 19: 290–296ISTVÁNOVITS E. (1981): Szarmata besimított kerámia. – Szakdolgozat. ELTE BTK.ISTVÁNOVITS E. (1999): Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag. A settlement of the 5th century.

– Hunkori település maradványai Tiszavasváriban, a Városföldjén. – JAMÉ 41: 173–254.KOREK J. (1943): Szarmatakori leletek Dombegyházáról és Hódmezővásárhely-Pusztáról. –

Funde aus der Sarmatenzeit in Dombegyháza und in Hódmezővásárhely-Puszta. –Dolgozatok 19: 205–207.


MÉSZÁROS P., PALUCH T. & SZALONTAI CS. (2005): Avar kori temetők Kiskundorozsma ha-tárában. Előzetes beszámoló az M5 autópályán feltárt lelőhelyekről. – MKCsM 2004(2005): 145–162.

PÁRDUCZ M. (1950): A szarmatakor emlékei Magyarországon III. – Denkmäler der SarmatenzeitUngarns III. – ArchHung 30, Budapest

PÁRDUCZ, M. (1959): Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. –ActaArchHung 11: 309–398.

PÁRDUCZ, M. (1972): Völkerwanderungszeitlicher Fund aus Kiskunmajsa. – Kiskunmajsainépvándorláskori lelet. – Cumania 1: 131–136.

PINTYE G., SÓSKUTI K. & SZ. WILHELM G. (2004): A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata te-lepülés legkésőbbi fázisa (Előzetes jelentés). – MKCsM 2003, pp. 215–234.

SÓSKUTI K. & SZ. WILHELM. (s.a.): „Sárkányok az Alföldön” I. Besimított szalagos testű figurá-lis motívumok szarmata edényeken. Tipológia és elterjedés.

SZALONTAI CS. & TÓTH K. (2000): Előzetes jelentés a Szeged-Kiskundorozsma határábanvégzett szarmata kori település- és temetőfeltárásról. – Vorbericht über die sarmaten-zeitlichen Siedlungs- und Graberfeldsfreilegungen in der Gemarkung von Szeged-Kis-kundorozsma. – In: BENDE, L., LŐRINCZY, G. & SZALONTAI, CS.: Hadak útján. A népván-dorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája. – Szeged, pp. 59–78.

SZALONTAI CS. & TÓTH K. (2001): Kiskundorozsma, Nagyszék (M5 autópálya Nr. 34. lh. 26/72). –In: KISFALUDY J. (ed.): Régészeti kutatások Magyarországon 1998. – Archaeological Investi-gations in Hungary 1998. – Budapest, p. 154.

SZALONTAI CS. & TÓTH K. (2003): Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. (26/72., M5 NR.34. lelőhely) – In: SZALONTAI CS. (ed.): Úton útfélen. Múzeumi kutatások az M5 autópályanyomvonalán. – Szeged, pp.: 69–81.

SZALONTAI, CS., TÓTH, K. & WILHELM, G. (2003): Kiskundorozsma settlement. – In: VISY, ZS.(ed.): The Roman Army in Pannonia. An Archaeological Guide of the Ripa Pannonica. – Pécs,pp. 226–227.

SZEKERES Á. (2005): Előzetes jelentés Kanizsa, „Keramika” területén folyó régészeti munká-latokról. – SzKMÉ 7: 273–278.

SZEKERES L. & RITZ P. (1998): Szabadka és története a régmúltban. (Régészeti olvasókönyv). –Bácsország könyvek 3. Szabadka 1998.

TEJRAL, J. (1985): Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik inMähren. – Arch Aust 69: 105–145.

VADAY, A. (1982): Bemerkungen zur Frage der eingeglätteten Keramik mit figuraler Verzie-rung. – MittArchInst 10–11: 121–130.

VADAY A. (1985): A bagi lelet. Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. –Der Fund von Bag. Weiterer Beitrag zur Frage der spätsarmatischen eingeglätten Ke-ramik. – ArchÉrt 112: 25–35.

VADAY, A. (1994): Late Sarmatian Graves and their Connections within the Great Hun-garian Plain. – SlovArch 42: 105–124.

VÖRÖS G. (1993): Későszarmata falu emlékei Tápé-Széntéglaégető lelőhelyről. – Fundeneines Dorfes aus der Spätsarmatenzeit, Fundort Tápé-Ziegelbrennerei. – MFMÉ 1991/92–1: 11–30.


„Sárkányok az Alföldön” II. Meanderes-spirális díszítésű edények a Kárpát-medencei...

Documents

Transcript of „Sárkányok az Alföldön” II. Meanderes-spirális díszítésű edények a Kárpát-medencei...