JÁSZŰERÉNY TÖRTÉNETE A KEZDETEKT L A REFORMKORIG

F SZERKESZT : PETH LÁSZLÓ

JÁSZBERÉNY TÖRTÉNETE

A KEZDETEKT L A REFORMKORIG

Jászberény, 2014.

F szerkeszt :

Peth László

Szerz k:

Űagi Gábor, Űathó Edit, Űesenyi Vendel, Dávid Áron, Kocsis Gyula, Kovács István,

Langó Péter, Lovas Lajos, Papp Izabella, Prohászka Péter, Szikszai Mihály, Tör csik István,

Ugry Űálint, Wirth Lajos

Az id rendi áttekintést Szabó Jánosné Taczman Mária, a források és feldolgozások fejezetet

Gulyás Erzsébet állította össze.

Olvasószerkeszt : Egyedi Gizella

Nyelvi lektor: Nagy József

Tördel szerkeszt : Űuschmann Éva

Borítóterv: Űartos Kinga

Szerkesztésben közreműködtek: Űaráth Károly, űsomor Józsefné, Fodor István Ferenc,

Földi József, Hasznos Rozália, Juhász Dániel, Kármán Antal, Kerékgyártó Gyula,

Metykó Űéla, Parti űsaba, Rohonczy Viktor, Seb k Űalázs, Szántai Katalin,

Téglás Gyula, Uferné Sárközi Ágnes

Kiadja a Jászsági Évkönyv Alapítvány

Felel s kiadó: Kertész Ottó kuratóriumi elnök

A könyv megjelenését támogatta Jászberény Város Önkormányzata.

Nyomda: Artander Kft. Jászberény

ISSN 1217 - 79őŐ

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L 33

Langó Péter

ŰERÉNY AZ ÁRPÁD-KORŰAN

A mai Jászberény és külterületének 11–13. századi emlékei

Bevezetés1.

Az Árpád-kori Űerény és annak határa kisebb volt, mint a kés bbi id szakokban vagy ma. A település ekkoriban, Györffy György vizsgálatai szerint, a középkori Heves megye nyugati részén helyezkedett el. Korai id szakáról írásos források nem ismertek, így történetét csu-pán a kés bbi adatokból, valamint a régészeti források alapján rekonstruálhatjuk. Másrészt a gyér források sorra vételét követ en nem t nik haszontalannak az sem, ha körülnézünk a mai Jászberény határában, ugyanis számos Árpád-kori település nyomai is megtalálhatóak a város külterületein.

Fodor Ferenc feltevése szerint - mivel a vidék földm velés szempontjából mostoha te-rület lehetett az Árpád-korban azt a beseny k birtokolhatták, és k voltak azok, akik „a lápi gyepüb l az akkori mértékkel mért kulturtájat” varázsoltak. A neves földrajztudós megállapí-tásait a kés bbi kutatások újabb adatokkal egészítették ki. Néhány évvel ezel tt az itt végzett környezettörténeti vizsgálatok érintették a Jászságot is: a Jászberény melletti Meggyeserd r l származó környezettörténeti adatok alapján a földm velésre utaló nyomok folyamatosan megtalálhatóak voltak a területen, de az elemzések nyomán kiderült, hogy a vidék a 10. szá-zadot követ en is kimondottan alkalmas volt a nagyállattartásra, amit többek között az üle-dékvizsgálatokban talált lócsontok bizonyítanak. A gazdálkodás egyik meghatározó eleme tehát az Árpád-korban is a ló lehetett, s az itt él k az archeobotanikai leletek alapján továbbra is inkább az állattartásból éltek.

A folyómedrek mentén kialakult jellegzetes Árpád-kori településeken meglév földm -velés és nagyállattartás nem befolyásolta a területen korábban megindult visszaerd södést. A 13. század elejére jelent s kemény- és puhafás ligeterd k alakultak ki ezen a vidéken. A letelepedett családok harmóniában éltek az ket körülvev természettel, s a környezeti adottságok alkalmasak voltak arra, hogy tartós falvak jöjjenek létre már a 11. században is. A régészeti és a történeti kutatások ezzel párhuzamosan arra hívták fel a igyelmet, hogy a területen a beseny k megtelepedését alátámasztó régészeti bizonyíték – hasonlóan a közeli Heves megyei beseny k feltételezéséhez vagy a Fels -Tisza-vidéken korábban feltételezett kabar megtelepedéshez – nem mutatható ki, így a környezettörténeti adatokból táplálkozó beseny -teória nem igazolható.

Az Árpád-kori Berény 2.

A területr l az Árpád-kori megtelepedés els emlékeit még a 19. századi kutatás tette közzé. 18ő6-ban a bécsi császári Münzkabinet kurátora egy olyan kincsleletr l is hírt adott, amit Jászberény határában találtak. Az el került érmek Szent István (997-1038) és I. András (10Ő6–1060) uralkodása alatt készültek. Az I. András dénárok alapján a kincsleletet a 11. szá-

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L3Ő

zad második felében rejthették el hajdani tulajdonosai. Űerény is minden bizonnyal ekko-riban, a 11. században jöhetett létre, majd az évszázadok során folyamatosan formálódott és vált már a középkorban a régió központjává. E központi szerepét részben a fentebb már elemzett adottságainak köszönhette. Az itt kialakult település a mai Jászberény belterüle-tén lehetett és Selmeczi László kutatásai szerint egy „legfeljebb 20-30 háztartást számláló átlagfalu lehetett”. Ez a korai Űerény a neves kutató véleménye alapján a mai város f tere és a Nagyboldogasszony plébániatemplom közti részen volt. Jelenlegi feltárását, a Jászság régész kutatója szerint a beépítettség mellett nagyban nehezíti az, hogy a területet a kés b-bi korokban feltöltötték, miközben a korábbi id szakok emlékeit rejt rétegeket különböz vermekkel s más beásásokkal bolygatták. Erre utalnak Komáromy József 19Ő3-as megigye-lései is, amikor ugyanis a területen egy légoltalmi pince építésébe fogtak, akkor egy újkori búzásvermet is sikerült fellelniük a munkásoknak. A verem feltárása kapcsán tett megigye-lések szerint ezen a területen 2 méter mélyen „fekete és kevert földréteget, majd ezalatt tiszta homok réteget” sikerült megigyelni az építményt kibontóknak. A kutatás arról is beszámolt, hogy az ekkor fellelt korábbi építmény nem az egyetlen lehetett a város f terén. Mindezek az adatok alátámasztják Selmeczi László véleményét.

Korábban az Árpád-kori Űerény pontos helyét máshol is fellelni vélték. Ennek oka, hogy a kutatás korai id szakában a város külterületén is ismeretek voltak középkori emlékek, me-lyek összekapcsolása a korai Űerény településsel magától értet d nek t nt a korabeli helytör-téneti érdekl dés kutatóknak. A kérdéssel foglalkozó jóhiszem régiségbúvárok feltételezé-se szerint a korai település valamely oknál fogva elpusztult, és azt csak ezután építették ujjá a város mai helyén. E véleményt legmarkánsabb módon a Jász Múzeum korábbi igazgatójának Űlénessy Jánosnak, és az véleményét követ kutatóknak a munkájában lehet fellelni. k úgy gondolták, hogy a kés bbi Hajta-tanya környékén el került emlékek azonosíthatók a korai Űerénnyel. Újabban felmerült az a lehet ség is, hogy Űerény település ebben az id -szakban „legalábbis ezen a néven, nem létezett”, amire a 1Ő. századi határjárások adatai len-nének a bizonyítékok. Selmeczi László szerint, aki részletes terepbejárási és ásatási adatokkal egészítette ki az írásos forrásokból ismert információkat, azonban a régészeti kutatás alapján meger síthet nek t nik az a vélemény, hogy Űerény az Árpád-kor els felét l is létezett, s azon a helyen, ahol ma is fekszik. Annyi tehát biztosan elmondható, hogy Űerény már vala-mikor az Árpád-kor els id szakában megszületett. A létrejött település helyét nagyban segí-tette az a földrajzi környezet (a Zagyva által kialakított sziget, a vizes él helyekkel tarkított, jól védhet terület), ahol a település magja feküdt, s amely magból kin tt a kés bbi város. Kérdéses azonban, mi történt az egykori Űerény településsel a tatárjárás során? Elpusztult és elnéptelenedett, s túlél k már nem jöttek vissza – ahogy azt a mongol támadás kapcsán több történész is feltételezte –, vagy pedig a megmaradtak a viszontagságos eseményeket köve-t en visszaköltöztek falujukba, és újjáépítették lerombolt otthonaikat? Ezekre a kérdésekre minden bizonnyal majd az újabb régészeti kutatások fognak választ adni.

Árpád-kori települések emlékei a mai jászberényi határból3.

A középkori falvak és városok ugyanúgy, ahogy a mai települések nem csak egy bels településmagból álltak, hanem a települést körülölel határrészb l is. E két rész mindig is

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L 3ő

együtt alkotott egy egészet. A határrész pedig folyamatosan változott, formálódott, miközben a birtoktörténeti változásokon túl a határban él k környezetformáló szerepe – elnéptelenedés, pusztásodás, áttelepülés; túlnépesedés és kitelepülés; is fontos tényez ket jelentettek. A mai Jászberény Árpád-kori el zményeinek vizsgálata kapcsán ezért nem hagyhatóak igyelmen kívül a mai város határában fekv , egykor szintén él települések nyomai sem. Ezek a falvak szomszédjai voltak Űerénynek így kutatható emlékeik révén teljesebb képet alkothatunk arról is, miként élhettek az Árpádok alattvalói ebben a régióban.

Jászberény nem hirtelen lett birtokosa ennek a területnek, s nem a jászok beköltözésével váltak a különböz határrészek a település részévé. A külterületek mai képének kialakulása számos, egymással is összefügg hosszú távú folyamattal kapcsolható össze. Ezen folyama-tok közül a legfontosabb talán az, ahogy a megteleped jászok sikeresen pozícionálták ma-gukat, a kedvez várjobbágyi jogállásukat kihasználva el nyt faragtak jogi különállásukból, és azt jó gazdasági érzékkel különböz földek elbitorlásával, adományozás révén vagy peres úton való megszerzésével birtokaik gyarapítására használták. A természeti környezet nyúj-totta lehet ségeket jól kiaknázták, amint arról kora újkori források is tanúskodtak. Mindezen folyamatok a redempció után teljesedtek ki, mikor már a jász települések sokszor egymás-sal is vitáztak egy-egy határrészr l. A fennmaradt források alapján a jászberényi közösség a középkorban és az újkorban is aktívan törekedett arra, hogy mind nagyobb területeket tud-jon a város határához csatolni. Számos esetben így Négyszállás, Horgasérmelléke vagy Ágó kapcsán a kora újkorban a berényiek többször (néha hosszan) pereskedtek is, hogy ezeket a területeket is a maguk birtokába tudhassák. Az ekkor már elt nt egykori Árpád-kori falvak azonban még rizték annak a múltnak az emlékét, amikor is e kies tájat kisebb-nagyobb fal-vak népesítették be. A falvak nyomát az egykorú írásos forrásokon és a régészeti leleteken túl némely szerencsés esetben meg rizték a helynevek is, melyekr l a korai térképek, leírások és a kés bbi helynévgy jtések tanúskodnak.

Az egykori falvak között lehettek olyanok, amelyek csak pár évtizedig létezhettek, s így sem nevük, sem „történetük” nem maradt fenn, de voltak olyanok is, amelyek egyes id szak-okban elnéptelenedtek, majd pedig újra felvirágoztak. Számos település végét a kutatás az olyan pusztításokkal magyarázta, mint amilyet a tatárjárás, vagy kés bb az oszmán hódítás és a 1ő éves háború jelentett. A jász beköltözés és az általuk elért kedvez jogállás is közre-játszhatott abban, hogy a 1Ő–16. században a kedvez tlenebb jogállásúak igyekeztek „jásszá” válni, ezzel is könnyítve az anyagi terheiken, s ez minden bizonnyal a térségben bels migrá-ciót is eredményezett, ami szintén a kisebb korai falvak továbbélése ellen hatott.

Az egyes elpusztult települések több típusra bonthatóak: így voltak rövid ideig lakott szórványtelepülések, melyeket újabban a kutatás magános települések névvel illet, míg a fal-vak közé azokat sorolják, melyek nagyobb kiterjedés ek és hosszabb ideig lakottak voltak.

Az el bbi kategóriához tartozhat a Jászberény-űsege-lapos lel hely, ahol a szórványos Árpád-kori kerámialeletek ilyen id szakos megtelepedésre utalnak. Számos további Árpád-kori település is feküdt Jászberény határában, melyeket legrészletesebben Selmeczi László tekintett át. Ilyen volt az egykori Iva és Hacak is, melynek okleveles említéseit utoljára Tóth Péter vizsgálta meg. A 1Ő. századra egybeolvadó két birtoktest a század közepére már elnép-telenedett, azonban korábban az ipolysági Űenedek-rendi monostor birtoka volt, amit még az építtet Márton bán adományozott a prépostságnak. Kés bb mikor a birtoktest a király-

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L36

néi birtokok közé került, elnéptelenedett. A korabeli források alapján az Árpád-korban itt a „mansio”-ikon gazdálkodó jobbágyok közösségéb l állt, azonban az id vel elnéptelened települést a sági prépost olyannak ítélte, amit nem tud hasznosítani, ezért azt bérbe adta Űe-csei Töttösnek a „jászok bírájának”. A települést a kutatók Jászberénynek a Zagyvától délre es részével azonosították. Az újabb kutatások szerint „Iva és Hacak területén található a Jászberény-Alsómuszály”, ahol a 10-11. századi emlékeken túl kés bbi korú kengyel és sar-kantyú is került a Jász Múzeum gy jteményébe, míg a ma Jászberényhez tartozó 19. századi alapítású Portelek keleti szélén el került templomot és faluhelyet Iva-val vélik egyez nek. A Jászberényt l szintén délre fekv Szent Pál régészeti kutatása alapján az egykori falu 11. századi templommaradványa, valamint a 11–12. századi temet 220 sírja került el . Ma már azt is tudjuk, hogy a Szent Pál-halom, ahol az ásatások folytak, az egykori falu déli vége volt, míg maga a település ett l északkeletre feküdt, ahonnan 12–13. századi kerámialeletek kerültek el . Tóth Péter hívta fel a igyelmet arra is, hogy egy régészetileg ismert középkori település és az ahhoz köthet írásos források kapcsolata mennyire esetleges, hiszen a 11. szá-zadtól biztosan létez település els írásos említése a 1ő. századból maradt fenn. Hasonló a helyzet az újabban azonosított Szent Imre településsel. A település magjához tartozó halmon 11-13. századi kerámialeletek voltak, miközben az egykoron itt lév falu neve el ször 1ő00-ban fordult el . Szent Jakab Árpád-kori meglétét éppen a fentebbi adatok igazolhatják. A te-lepülést ez ideig nem sikerült régészetileg azonosítani, a legkorábbi okleveles forrás Alattyán tartozékaként említi az akkor már lakatlan pusztát. A régészeti adatok fontosságát az egykori települések helyének azonosítása kapcsán jól bizonyítja a mai Jászberény határában fekv – egykoron a szekszárdi apátság lakatlan földjeként leírt – Apáti birtok. Régészeti adatok híján a falu földrajzi azonosítása kérdéses. A kutatók egy része azt Jászberényt l délnyugatra a Zagyva Hajta nev ágához rekonstruálta, más szakemberek véleménye szerint a falu azon a területen volt, „ahol kés bb Jászberénynek az északon fekv része” van. Megegyezik a kutatók véleménye a Kerekudvar-Tyukodon István királyi jegyz adományul kapott föld-terület leírásában említett Űénye/Űény hely azonosítása kapcsán, s azt a mai Jászberényt l északnyugatra lokalizálták. A falu egykori helye Selmeczi László kutatásai szerint azonos lehetett Jászberény-Töviskes halom templomos lel hellyel, amit az útépítés során pusztítot-tak el. Több ismeretünk van az egykori Űarasó-Űorsóhalma településr l, amely szintén a fentebbi 1331-es kerekudvari határjárásban szerepelt. A kés bbi jász szállás azonban már az Árpád-korban is lakott volt. Az egykori település azonosításában egy szerencsésen mú-zeumba került leletegyüttes is segítette a kutatásokat. 19ő8-ban egy cserépedénybe rejtett kincsleletr l értesült a megyei múzeum, s így a ma Szolnokon rzött kincs lel helyének loka-lizálása kapcsán 2007-ben sikerült az egykori települést és annak templomát is azonosítani. Az I. Űéla hercegi (10Ő8-1060) és királyi (1060-1063) id szakából származó fenékbélyeges cserépedényb l el került érmek azonban nem csak a helytörténeti kutatásokban, hanem az Árpád-kori kerámiaedények klassziikációjában, valamint a korai pénzverés vizsgálatában is fontos szerepet játszottak. A Jászberény délkeleti részén fekv Necs egyháza régészeti szem-pontból is kiemelked : ezt az Árpád-kor elején létesült települést ugyanis több id szakban is kutatták. Már a 20. század elején ismerték a szakemberek az innen el került emlékeket, ké-s bb egy kora Árpád-kori település és temet maradványait is sikerült feltárni itt, azonosítva ezzel a középkori Necs egyházát.

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L 37

Az Árpád-kori Jászberény környékének településhálózata (Selmeczi László kutatásai alapján készítette: Nagy Béla)

A VÁROS EL TÖRTÉNETÉŰ L38

Akadnak olyan lel helyek is, melyek egyáltalán nem fordulnak el az eddig vizsgált írá-sos forrásokban. Ilyen a Pázsom-domb, amely Jászberény déli határrészén feküdt. A területen egy egyhajós falusi templomot és a templom körüli temet melléklet nélküli sírjait találta meg két amat r kutató.

Ezen falvak egy részét, amint azt a fentebbi adatok is meger sítik, a 13. századra elado-mányozták a magyar királyok. Az adományozások pedig jelent s szerepet játszhattak abban a folyamatban, aminek következményeként megváltozott a század els felében a terület mez -gazdasága. A környezetrégészeti kutatások alapján ugyanis arra hívták fel a igyelmet, hogy a 13. század elején radikális változás ment végbe: el térbe került ugyanis a gabonatermelés. Az agrárgazdálkodásban jól megfogható változások nyomán a korszakhoz kapcsolódó rétegben a búza pollenek valamint a búza kísér növényei, a libatopfélék megjelenései jól tükrözik a végbement folyamat környezetre gyakorolt hatását. Fontos felhívni a igyelmet arra is, hogy ez a változás fél évszázaddal megel zi a legkorábbi, feltételezett jász betelepülést; tehát nem a jászok költözésével magyarázható. A jelenség hátterében nyilvánvalóan a középkori gazda-sági forradalom eredményei és nyomai igyelhet k meg. A 13. századra ugyanis – nyugat-eu-rópai invenciók hatására – egy új szerkezet földm velés jött létre: az aszimmetrikus eke és a csoroszlya használatával, a többnyomásos gazdálkodással. A növekv népesség, a technikai változások, és az ehhez kapcsolódó konjunktúra hozzájárult a királyi birtokrendszer átala-kulásához. A királyi adók beszedése kapcsán a terményadóról a pénzadóra helyez dött át a hangsúly. A termésnövekedést a fentebb leírt mez gazdasági változások eredményezték, ami azonban jelent s gazdasági beruházást kívánt. Az uralkodó ezért is nyúlt az adományozás politikájához, hiszen ezáltal növelhette bevételeit, miközben a birtok átengedésével híveket toborzott, melynek aktuálpolitikai jelent sége a 13. század els felében jól kitapintható. Az Aranybulla kiadásához vezet szélesebb regionális hatások és a korábban sokat vizsgált po-litikai okok mellett így a szintén hangsúlyozott gazdaságpolitikai hatások lenyomata érhet tetten az archaeobotanikai eredmények vizsgálata alapján.

Az Árpád-kornak ezt az els szakaszát a mongol támadás zárta le. Űatu kán seregeinek az el retörése lényeges változásokhoz vezetett a korábbi településszerkezetben. A nomád csa-patok által feldúlt vidék lakossága jelent sen megfogyatkozott. IV. Űéla védelmi politikája egyik elemeként visszaköltöztette a kunokat. A hagyományos régészeti és történeti elkép-zelések szerint velük együtt érkezhettek jászok is, akiknek egyik jelent s csoportját ekkor telepítette le az uralkodó a mai Jászság területére. Vásáry István steppetörténeti, valamint az oszmán id szak el tti Űalkán és a kelet-európai steppe interakcióira vonatkozó vizsgálatai és megállapításai azonban számos olyan, új elemet emeltek be ebbe a kérdéskörbe, amelyekb l a jászok beköltözésére vonatkozó konklúziók teljes kibontása még nem történt meg. Ezen eredmények alapján pedig az elmúlt évtizedekben kibontakozó vita a korai avagy kései be-költözésr l számos olyan adattal gazdagodhat, amelynek hatására pontosabban felvázolható lesz a jászok központjának kés Árpád-kori története is.

FORRÁSOK ÉS FELDOLGOZÁSOKŐ06

Források és feldolgozások

A szerz k anyagaiból összeállította: Gulyás Erzsébet

A város el történetéb l

Dávid Áron: Jászberény régészeti lel helyei a k kortól a népvándorláskorig

Jászberény régészetér l és régészeti leleteir l általában: Stanczik Ilona: Szolnok megyei régé-szeti adatok: Hild Viktor jegyzeteib l. Sz., 197ő.; Magyar régészet az ezredfordulón / f szerk. Visy Zsolt. Űp. 2003. Az adott részfejezetei. Elengedhetetlen: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Űp., 1991.; Szolnok megye a népek országútján: Szolnok megye a régészeti leletek tükrében: Kiállításvezet / szerk. Ratcky Pál. Sz., 1998. – Selmeczi László: A Jászság földje a tatárjárásig. In. Szül földünk a Jászság / szerk. Bathó Edit, Papp Izabella. Jb. 2011. 39-ő6. Jászberény k kora: T. Dobosi Viola: Jászfels szentgyörgy-Szunyogos, fels paleolit telep. In. Tisicum, 8. Sz. 1993. őŐ-60.; Kertész Róbert: Adatok a Nagyalföld mezolitikumához: Újabb adatok az Alsó-Zagyva vidéken In. Tisicum, 8. Sz., 1993. 89-10Ő.; –Late mesolithic chipped stone industry from the site Jásztelek I (Hungary) = Kés mezolit pattintott k ipar Jásztelek I lel helyr l / szerk. Kertész Róbert In. A k kortól a középkorig: Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szeged, 199Ő. 23-ŐŐ.; Mezolitikum az Észak-Alföldön / Kertész Róbert In. A NYMÉ, 36. Ny., 199Ő. ő8-61.; K kori kutatások a Jászságban / Kertész Róbert In. JMÉ 197ő–2000. Jb. 2001. 37-6Ő. Jászberény neolitikumi, rézkori és bronzkori lel helyei és leletei: Komáromy József: Neolith- és bronzkori nyomok a jászberényi Zagyvaparton In. JMÉ 1937. Jb. 1937. 7ő-81.; Csalog Zsolt: A jászberény-Űorsóhalmi rézkori temet és lakótelep In. Jászkunság 1961. 3-Ő. sz. 1ŐŐ-1ő0.; Banner János: Űadeni edények a Jászmúzeumban In. JMÉ 1938–19Ő3. Űp., 19Ő3. 23-33.; Kemenczei Tibor: A Jászberény-cser halmi kés bronzkori temet In.: Archaeologiai Értesít , 1966. 6ő-93.; A Jászberény elkerül régészeti feltárásának el zetes jelentése: Tárnoki Judit: Jászberény határa In. Régészeti kutatások Magyarországon 200Ő. Űp. 200ő. 233-23ő. Szkítákról, szarmatákról: Hatalmasok viadala: Az Alföld szkíta kora In. Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001. Jászsági és ahhoz közeli szkíta lel helyekr l: Bottyán Árpád: A Jászság és

környékének szkítakori leletei In. A JMÉ 1938–19Ő3. Űp., 19Ő3. Újabban el került jászbe-rényi szkíta lel helyr l ásatási jelentés: Tárnoki Judit: Jászberény határa In. Régészeti kuta-tások Magyarországon 200Ő. Űp., 200ő. 233-23ő. Keltákról: Szabó Miklós: A keleti kelták: A kés vaskor a Kárpát-medencében. Űp., 200ő. A jászberényi lel helyekr l: Hild Viktor: A jászberényi zománczos bronzláncról In.: Archaeologiai Értesít , 18. 1898. Ő23-Ő27.; Kapos-vári Gyula: A jászberény-űser halmi kelta temet In.: Archaeologiai Értesít , 96. 178-198. Legújabb ásatásról a jászberényi elkerül kapcsán: Tárnoki Judit: Jászberény határa In. Ré-gészeti kutatások Magyarországon 200Ő. Űp., 200ő. 233-23ő. Szarmata és római kori kuta-tások Jb.-ben: Jazygok, roxolánok, alánok: Szarmaták az Alföldön / szerk. Havassy Péter.

Gyula, 1998.

FORRÁSOK ÉS FELDOLGOZÁSOK408

Langó Péter: Berény az Árpád-korban. A mai Jászberény és külterületének 11-13. századi emlékei

Az Árpád-kori Űerény település és a határában fekv egykori falvak legrészletesebb áttekin-tését Selmeczi László: A Jászság betelepedése és kialakulása = Die Űesiedlung der Jazygen und seine Ausstattung In. Zounuk 26. Sz. 2011. 9-108. munkája nyújtja, részletesen bemutat-va a fennmaradt emlékeket, illetve azok írásos forrásait is. A kérdés máig alapvet klassziku-sa: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Űp. 19Ő2. cím m ve. A környezettörténeti vizsgálatokhoz lásd: Environmental Archaeology in North-Eastern Hungary / (eds.) Gál Erika, Juhász Imola Sümegi Pál In. Varia Archaeologica Hungarica 19. 2006. – A terület feltételezett beseny megtelepül inek régészeti vizsgálata kapcsán fontos kiemelni: Fodor István: Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésr l In. Régésze-ti tanulmányok Kelet-Magyarországról / szerk. Németh Péter. D., 1986, 99-11Ő. tanulmá-nyának módszertani evidenciáit.; A korabeli megtelepedés tárgyi hagyatékára vonatkozóan: Fodor István: Régészeti adalékok lakáskultúránk történetéhez In. Népi kultúra – népi társa-dalom, 13. köt. Űp., 1983. 81-118.; idem: A magyar gazdálkodás változásai a 10. században = Die Verändungen der ungarischen Wirtschaft im 10. Jahrhundert In. A fényl középkor: Tanulmányok Kovalovszki Júlia tiszteletére / szerk. Fodor István, Szatmári Imre. Űp., Űé-késcsaba, 2006, 13-33.; Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatás-ban : Tudománytörténeti áttekintés = Wohnhaus-Rekonstruktionen in der árpádenzeitlichen Siedlungsforschung : Wissenschaftliche Überblick In. Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója / Monumenta Historica Űudapestinensia, 10. Űp. 1999, 93-129. A kora Árpád-kori Űerény leleteihez kapcsolódóan fontos összefoglalás: Madaras László: Kés népvándorlás kori, X. századi és kora Árpád-kori régészeti lel helyek a Jászságban = Archeological provenances from the age of the late great invasion the 10th century and from the early Arpadian age in the region of Jászság In. JMÉ 197ő–2000. Jb. 2000, 113-126. A Jászberény központjában feltárt búzásverem kapcsán: Komáromy József: Ép búzásverem a jászberényi f térr l In. A JMÉ 1938–19Ő3. Jb. 19Ő3. 182-18ő.; Tóth Péter: Tanulmányok a magyarországi jászok és a Jászság középkori történetér l. Űp., 2013. A Űerény helynév etimológiájára vonatkozóan: Kristó Gyula, Makk Ferenc, Szegfű László: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez. Szeged, 1973. Név újabb etimológiájára vonatkozóan: Futaky István: Űerény In. Magyar Nyelv, 1999. 203. Helynév értelmezésének nehézségeire vonat-kozóan: Benk Loránd: Név és történelem: Tanulmányok az Árpád-korról. Űp. 1998. 118.; Hoffmann István: A helynevek, mint az störténet forrásai. Letölthet : http://www.btk.mta.hu/images/11_Hoffman_Istv%ű3%A1n.pdf (201Ő. január ő. letöltés) A falvak átalakulására vonatkozóan máig meghatározó: Szabó István: A falurendszer kiala-kulása Magyarországon IX–XV. század. Űp., 1966. A Jászság határainak változása, a jász expanzióra vonatkozóan: Selmeczi László fentebb idézett tanulmányán túl: Bagi Gábor: Megjegyzések a jászok terjeszkedéséhez a XV. század els felében In. Ember és környezete / szerk. Tolnay Gábor. Sz. 2002. 12ő-13ő. A kérdés forrásaira máig alapvet áttekintést nyújt: Gyárfás István: A jász-kúnok története, 3–Ő. köt. Sz. 1883–188ő.; Jb. vonatkozásában Fodor Ferenc munkája mellett: Blénessy János: Jászberény nevének és határának kialakulása In.

FORRÁSOK ÉS FELDOLGOZÁSOK Ő09

JMÉ, 1938–19Ő3. Jb., 19Ő3. 201–207. A korai határrészekben fennmaradt településnevek forrásaira: Tóth János: A Jászkunság helyzete a 18. sz. végén: Űedekovich L rinc kézira-tos könyve. Jb., 1976.; Illyés Bálint, Sz ts Rudolf, Bél Mátyás: A kunok és a jászok avagy iliszteusok kerületei In. Űács-Kiskun megye múltjából 1. köt. Kecskemét, 197ő. 7-ő1. A magános településekr l: Takács Mikós: A magános település középkori múltjáról. Néhány lehetséges délvidéki példa alapján. Letölthet : http://www.archeo.mta.hu/aktualis/images/TakacsMiklos.pdf A Jászberény határában fekv településekre vonatkozóan összefoglaló jelleggel: Selmeczi László és Fodor Ferenc, Tóth Péter, Madaras László fentebb idézett munkái mellett fontos helytörténeti adatokat szolgáltat még Bagi Gábor tanulmánya: A jászok XV. századi szállá-sainak kérdéséhez (Zur Frage der Quartiere der Jazygen vom 1ő. Jahrhundert). Tisicum, 17. (2008) 1Ő9-167. Csalog József és Csalog Zsolt kutatásairól: Csalog Zsolt: A IX–XI. századi magyarság gazdálkodásának és életformájának kérdéseihez. Agrártörténeti Szemle, 9. 1967 228-2Ő0. Kaposvári Gyula a DJM által kiadott Múzeumi levelek els évfolyamában közölte a borsóhalmi Árpád-kori leleteket: Múzeumi levél Jászberénybe címmel. A 13. század ele-jén kezd d mez gazdasági innovációról: Laszlovszky József: Földm velés és állattenyész-tés a középkori Magyarországon In. Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet / szerk. Gyöngyössy Márton. Űp., é. n. Letölthet : http://mek.oszk.hu/0Ő900/0Ő9Ő9/0Ő9Ő9.pdf ; 13. század elején bekövetkez politikatörténeti eseményekr l: Szabados György: Imre és András. Századok, 133. 1999. 8ő-111. Az Aranybulla kiadása kapcsán említett társadalom-történeti és köztörténeti eseményekre: Zsoldos Attila: II. András Aranybullája. Történelmi Szemle, ő3. 2011. 1/1. 1-38. A középkori jászok jogállására vonatkozóan: lásd Tóth Péter

munkáját, valamint Langó Péter: Az 1323-as „jász kiváltságlevél” : Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról In. Tisicum, 12. 329-33Ő. A jász beköltözés hátterére vonatkozóan Vásáry István professzor hivatkozott munkája: űumans and Tatars: Oriental Military in the Pre-Ottoman Űalkans, 118ő-136ő. űambridge 200ő.

Tör csik István: Közép-Ázsiától a Kárpátokig

Alán-jász störténet magyar nyelven: Tóth János, Tóth Marianna: A jászok störténete In: Magyarrá lett keleti népek / szerk. Szombathy Viktor, László Gyula. Űp., 1988. 16Ő-17ő.; Langó Péter: A jászok etnogenezise és korai történetük In: Szállástól a mez városig: Tanul-mányok Jászfényszaru és a Jászság múltjából. Jf. 2000. 83-109. Lexikon szócikk magyar nyelven: Jászok In: Korai Magyar Történeti Lexikon. Űp., 199Ő. 301., illetve angolul: Omelan Pritsak: Alans. The Oxford Dictionary of Űyzantium 1991. 1. köt.; Európai történetük össze-foglalása: Bernard S. Bachrach: History of Alans in the West. University of Minnesota Press, 1973. A rájuk vonatkozó források kézikönyve: Augustí Alemany: Sources on the Alans. A űritical űompilation. Handbook of Oriental Studies, Sect. 8. űentral Asia. / Editors: D. Sinor, N. di űosmo. Vol. ő. Leiden-Űoston-Köln: Űrill, 2000. A keresztény térítésr l: Az alánok és a kereszténység In: Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás / szerk. Felföldi Szabolcs, Sinkovics Balázs. Űp., 2001. 36-ŐŐ. Juliánus és Rubruk uti jelentései: Julianus barát és Nap-kelet felfedezése / vál., bev. tanulmányt írta Györffy György. Űp., 1986.