Az első polgári kori vármegyetörvény

ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSISDE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE

ACTA JURIDICA ÉT POLITICA

Tomus XLII.Fasciculus 5.

STIPTA ISTVÁN

Az első polgári kori vármegyetörvény(1848:XVI.tc.)

Szeged, 1992

ACTA UNIVERSLTATIS SZEGEDIENSISDE ATTILJ-'&_IÜZSEF NÜMINATAE

ACTAJURIDICA ET POLITICA

Türnus XLII.Fascicıılus 5.

STIPTA ISTVÃLN

Az első polgári kori vármegyetörvéııy(1848:XVI.tc.)

Szeged, 1992

Edit

Comissio Scientiae Studiorum Facultatis Scientiarum Politicarum ét JuridicarumUniversitatis Szegediensis de Attila József nominatae

JÓZSEF BALÁZS, ELEMÉR BALOGH, LAJOS BESENYEI, EMESE ÉGETŐ, IMREMOLNÁR, FERENC NAGY, KÁROLY NAGY, PÉTER PACZOLAY, BÉLA POKOL,JÓZSEF RUSZOLY, ISTVÁN SZENTPÉTERI, ANDRÁS TAMÁS, JÓZSEF VERES

RedigitKÁROLY TÓTH

NótaActajur. ét Pol. Szeged

Kiadja

a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karánaktudományos bizottsága

BALÁZS JÓZSEF, BALOGH ELEMÉR, BESENYEI LAJOS, ÉGETŐ EMESE,MOLNÁR IMRE, NAGY FERENC, NAGY KÁROLY, PACZOIAY PÉTER, POKOL

BÉLA, RUSZOLY JÓZSEF, SZENTPÉTERI ISTVÁN, TAMÁS ANDRÁS, VERESJÓZSEF

SzerkesztiTÓTH KÁROLY

Kiadványunk rövidítéseActajur. ét Pol. Szeged

ISSN 0324-6523

Edit

COmi55iO Scientiaıt Stuı:liOrum Facultatis Scientiarum POlitiOarunı Et JuıídicarumUııiversitatis Szcgediensis de Attila. JO:-zsef nOrı1inata.E

JOZSEF EALÁZS, ELEMEE EALOGE, LAJOS EESENYEI, EMESE EOETÜ, IMREMOLNAR. FERENC NAGY, KÁROLY NAGY, PETER PAOEOLAY, EELA POKOL,JOESEF RUSEOLY, ISTVÁN SZENTPÉTERI. ANDRÁS TAMÁS. JOZSEF VERES

RedigitKÁROLY TOT1-1

NOIEAcmjur. E: POI. Szeged

Kiadja

E Sxegecli ]OEEEfAttila TuciOmänyE;,1}fEtEm Állam- és ]Ogtuı:10mán}fi KaránaktudOmárı}fOE biEOttsã`Lga

EALÁEE JOZSEF, BALOGH ELEMER, EESETWEI LAJOS, ÉGETŐ EMESE,MOı.EÁR IMRE. NAGY FERENC, NAOE' KÁROLY. PACEOIAT PETER, POKOLEÉIA, RUSZOLY JOZSEF. EZENTPETERJ 1sTvÁ1-I, TAMÁS ANDRÁS. VERES

,EOESEF

SzerkesztiTÓTH KÁROLY

I{iadv:ã.n}funk rüviclítésfiAcmjur. EE POI. Szeged

ISSN (132-'i-ű52§

A vármegyék hatáskörét, működési rendjét érintő 1848-i jogi normákközött legfontosabb a "megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról" szóló XVI. te.volt.1 A mindössze két §-ból álló és ezen belül kilenc rendelkezést tartalmazószabályozás magán viseli az utolsó rendi országgyűlés jogalkotó tevékenységénekszámos jellegzetességét. A harmincegy áprilisi törvény közül a megyéket rendezővolt az egyetlen, amely már címében is utalt a szabályozás átmeneti jellegére. A"hatóság" kifejezés az 1848. április 3-i zárt konferencia eredményeként született,Kossuth az alsótábla elé még a "megyei szerkezet" rendezéséről terjesztett előjavaslatot. A törvényi szóhasználat tudatos volt, a radikális változtatásszándékának hiányát tükrözte.

A törvény bevezető mondata a megyéket "magyarhon és kapcsolt részeialkotmányossága védbástyáinak" nevezte. Ennyiben tehát elfogadta azalkotmányos municipalista tábor Kossuth képviselte felfogását a megyéktörténelmi szerepéről, egyúttal persze (gyakran felhasznált) hivatkozásilehetőséget kínált azoknak, akik később a megyei rendszert 1847-es formájábankívánták visszaállítani. Az 1860-61-i alkotmányos mozgalmak idején még azudvari körök is sűrűn hivatkoztak a municipiumok "védőbástya" szerepére, ígyakarván elterelni a megyebarát közvéleményt a radikális változtatásoktól.Figyelmet érdemel továbbá, hogy az utolsó rendi országgyűlés elé terjesztettminden korábbi tervezettől eltérően a törvény bevezető szövegében nemszerepelt a "népképviselet" kifejezés. Helyébe a bizonytalan értelmű"közszabadság" került, amellyel a megyei rendszert "összhangzásba" kelletthozni. A preambulum ezen túl a törvény feladatának tekintette a közigazgatásfolyamatosságának biztosítását.

Az 1848: XVI. te. 1. §-a kötelezte a minisztériumot a megyei szerkezetképviseleti alapra állításáról szóló tervezet előkészítésére. Hz a munka nemkészült el. A népképviseleti országgyűlés nem tudta befejezni a megyei rendszerátalakítását, erre csupán 1870-ben került sor.

A szükséges átmeneti intézkedések között elsőként a megyei közgyűlésösszehívása szerepelt. A törvény nem szabott határidőt, a "lehető legrövidebbidő alatt" írta elő minden megye számára az első "reformközgyűlés" összehívását.Az 1848: V. te. 7. §-a alapján viszont az új választókerületeket kialakítóközgyűlésnek az áprilisi törvények szentesítésétől (1848. április 11-étől)

1 A megyei rendszert érintő áprilisi törvények a következők: 1848: XVII., 1848:XXIII-XXVI.tc.-k, az erdélyi 1848: VII.5.§-a, továbbá részben az 1848:111. te. 26.§-a, 1848:V. te. 7. §-a, az 1848:LX.

te. 4. §-a, az 1848: X.tc. 2-3. §-a, az 1848:M. te. 1-5. §-a, az 1848:XX1I te. 2., 3.. 6. és 7. §-a. valamint a15.§-a, a XXIX. te. 3 §-a és a XXXI. te. A törvények (nem teljes) felsorolását adja Lakatos Ernő: Azelső megyebizottmány 1848-1849. Levéltári Közlemények 1958. (továbbiakban: Lakatos) 108. p. Atörvény elemzésekor a Magyar Törvénytár 1836-1868. évi Törvénycikkek. Szerk.: Űr. Márkus DezsőBp. 1896. (továbbiakban: Törvénytár) 237-238. oldalán megjelent szöveget vettem alapul.

A vármegyék hatáskörét, müködési rendjét érintö 1848-i jOgi nermákközött legfnntesabb a “megyei hatöság ideiglenes gyaknrlatáröl" szölö X131. te.vOlt.1 A mindössze két §-böl állö és ezen belül kilene rendelkezést tartalmazöszabályezás magán viseli az utölsö rendi Országgyűlés jegalkötö tevékenységénekszámes jellegzetességét. A harmineegy áprilisi törvény közül a megyéket rendezövOlt az egyetlen, amely már eímében is utalt a szabályözás dtrrterıatí jellegére. A"hatöság" kifejezés az 1848. április 3-i zárt körıfereneia eredményeként született,Kössuth az alsötábla elé még a “megyei szerkezet" rendezéséröl terjesztett elöjavaslatet. A törvényi szöhasználat tudates vOlt, a radikális válteztatásszándékának hiányát tükrözte.

A törvény bevezetö mendata a megyéket “magyarhen és kapeselt részeialketmányössága védbástyáínak“ nevezte. Ennyiben tehát elfegadta azalkOtmányOs munieipalista táböı' Kessuth képviselte felfegását a megyéktörténelmi szerepéröl, egyúttal persze (gyakran felhasznált) hivatkezásilehetöséget kínált azekznak, akik késöbb a megyei rendszert 184?-es förmájábankívánták visszaállítani. Az 1361]-61-i alkötmányes mözgalmak idején még azudvari körök is süríin hivatkeztak a munieipiumek "eédöbdstye" szerepére, ígyakarván elterelni a rnegyebarát közvéleményt a radikális váltOztatá.sOktöl.Figyelmet érdemel tevábbá, hegy az u.tOlsö rendi Országgyűlés elé terjesztettminden kerábbi tervezettöl eltéröen a törvény bevezetö szövegében nemszerepelt a '*nt-ãjt:ıképOtseIet" kifejezés. Helyébe a bizönytalan értelmü'leözszebedsdgl' került, amellyel a megyei rendszert “összhangzásba" kelletthözni. A preambulum ezen túl a törvény feladatának tekintette a közigazgatást`OlyamatOsságának biztesítását.

Az 1348: }{l.=`ˇI. te. 1. §-a kötelezte a mínisztériumöt a megyei szerkezetképviseleti alapra állitásáröl szölö tervezet elökészitésére. Ez a munka nemkészült el. A népképviseleti Országgyűlés nem tudta befejezni a megyei rendszerátalakítását, erre esupán IBYÜ-ben került sOr.

A szükséges átmeneti intézkedések között elsöként a megyei közgyűlésösszebívdse szerepelt. A törvény nem szabOtt határidöt, a “lehetö legrövidebbidö alatt" írta elö minden megye számára az elsö "ret`Oı'mközgyí'ılés" összehívását.Az 1343: V. IC. 7. §-a alapján viszönt az új választökerületeket kialakítöközgyíilésnek az áprilisi törvények szentesítésétöl (1848. április ll-étöl)

l A megyei rendszert érintö áprilisi törvények a következök: 1843: lûfll., 13-'lözlütfll-}D{lEI.te.-lt, az erdélyi 13-*i-B: `*v"ll.5.§-a, tnvábbá részben az l3=l3:iil. te. 2ö.§-a, 18=l3:'-J. te. T. §-a, az lEl=iS:l}{.te. fi. §-a, az lfiéö: l{.te. 2-3. §-a, az l3*`-löıltl. te. 1-5. §-a, az iö=lE:}i}l.'II te. 1.3., ti. és F. §-e. valamint al5.§-a, a IH'.Zl\l.l'.I1t'. tr. 3- §-O és a }i'.l{lIEl. te. A törvények [nem teljes] lelserelását adja Lnlretes Ernö: Azelsö megyebizettmány IB-=lE-lötišl. Levéltári líözlenıényelt lšlfiö. {tOvábbiakban: Lakatesj lüö. p. Atörvény elemzéseket- a Magyar Törvénytár löjé-»|öá3. évi Törvényeikkek. Szerk-: í}r. Márkus DezsöHp. lS5lö. ftevábbiakban: Törvénytár] 23?-253. Oldalán megjelent szöveget vettem alapul.

5

számított 20 napon belül kellett összeülnie. lg)' lényegében május első napjair:i:ilezajlottak a megyei reorganizáeiós gyűlések.

A törvény — Széchenyi István javaslatára elfogadott — előírása szerintezeken a közgyűléseken szavazati joggal rendelkeztek mindazok, akik eddig isélhettek ezzel a lehetőséggel. A 2. § b) pontjában szó esik azokról amunicipiumokról, amelyek (mint például Pest megye) korábban szavazati jogotadtak a honorácioroknak. Ez a jogkiterjesztés hatályban maradt. Anépképviseleti elvet tükröző rendelkezés szerint ezeken a közgyűléseken"szavazattal birandnak... azok, kiket a megyei lakosok községenként ezenközgyűlésre képviselőkül utasítanak". A kétértelmű fogalmazás lehetőséget adottaz önálló, egyedi megoldásokra, de számtalan bizonytalanságot is okozott.Mindenekelőtt azért, mert nem utalt a községi képviselők választásának módjára,nem adott iránymutatást a delegátusok számára nézve sem. Az "utasítás" szóttöbb helyen úgy értelmezték, hogy a községek számonkérhető programot, kötöttmandátumot adhatnak a közgyűlésre küldött képviselőiknek. A végrehajtásértfelelős Szemere Bertalannak is sok gondot okozott a törvény végrehajtása.

Hasonló helyzet alakult ki a törvény következő, 2. § c) pontjában foglaltrendelkezés realizálása során is. A fenti módon megalakított közgyűlésenhirdették ki a törvényeket és választottak egy "nagyobb számú állandóbizottmányt", amelynek legfontosabb szerepe a közigazgatás folyamatosságánakfenntartása és az áprilisi törvények "sikercsítése" volt.2

Ezt a testületet a közgyűlés választotta, a törvényben megszabott —eléggé tág — keretek között. Létszámának és összetételének megállapításánál amegyék nagysága, lakosságának száma mellett tekintettel kellett lenni a "megyeihonpolgárok minden osztályára", A bizonytalan értelmű diszpozitív szabályozásis közrehatott abban, hogy az ily módon alakult testületek nagy részénekösszetétele alig különbözött az egykori közgyűlésektől.

A megalakított bizottmány a főispán elnöklete alatt állt. Az átmenetiidőben is megmaradt tehát a központi hatalom e többszázados intézménye, bárhatáskörét — most először — jelentősen korlátozták. Az 1848-í szabályozás akormány emberét a testületi ülések vezetésének jogán túl csak a tisztviselőkbehelyettesítésére hatalmazta fel. Az 1848: XVII. te. alapján a főispán az állandóbizottmánnyal "egyetértőleg" határozott az ideiglenes alkalmazásokról. Az 1848;XI. te. 1. és 5- §-a ráadásul korlátokat állított a vég nélküli létszámszaporításellen: az új megyei tisztviselői és hivatali állások létesítését minisztériumiengedélyhez kötötte.

A testület ideiglenesen gyakorolta a régi közgyűlés hatáskörét; mindenolyan kérdésben dönthetett, amely "törvény és alkotmány" szerint korábban amegyéket megillette. A "megye közönségének nevében" járt el, határozott atisztviselők felett, és "egyenes érintkezésben" állt a minisztériummal. A törvénytehát a megyék korábbi, belső ügyekre érvényes autonóm döntési jogáthangsúlyozta. A középfokú közigazgatás hivatalos nyelve "Magyarországra nézve

2 Ezt a testületet ugyanez a törvény a 2.§ f) pontjában már "megyei képviselőbizottmánynak" nevezi, az 1848: XVII. te. pedig "középponti választmányról" ír.

számített 2íl napen belül kellett összeülnie. igy lényegében május elsö napjaibanlezajlertak a megyei reörganizáeiös filések.

A törvény - Széchenyi István javaslatára elfOgadOtt _ elöirása szerintezeken a közgyüléseken szavazati jeggal rendelkeztek mindazek, akik eddig isélhettek ezzel a lehetöséggel. A 2. § b) pnntjában szö esik azekröi amunieipiumökröl, amelyek (mint például Pest megye) knrábban szavazati jOgOtadtak a hOnOráeiOrOknak. Ez a jngkiterjesztés hatályban maradt. Anépképviseleti elvet tükrözö rendelkezés szerint ezeken a közgyüléseken"szavazattal birandnak... azOk, kiket a megyei lakOsOk községenként ezenközgjűlésre képviselökül utasítanak". A kétértelmü fögalmazás lehetöséget adnttaz önállö, egyedi tnegOldásOkra, de számtalan bízOnytalanságOt is OkOzOtt.Mindenekelött azért, mert nem utalt a községi képviselök választásának mödjára,nem adOtt iránymutatást a delegátusek számára nézve sem. Az "utasítás" széttöbb helyen úgy értelrnezték, hegy a községek számönkérhetö prögramnt, kötöttmandát.umOt adhatnak a közgyíílésre küldött képviselöiknek. A végrehajtásértfelelös Szemere liertalannak is sOk gOndOt OkOzOtt a törvény végrehajtása.

Hasnnlö helyzet alakult ki a törvény következö, 2. § e) pöntjában fOglaltrendelkezés realizálása sörán is. A fenti mé.-dOn megalakitött közgyűlésenhirtlették ki a törvényeket és választnttak egy "nagyObb számú tiiiaitrtöbt`.zOiinttárryI", amelynek legl`OntOsabl;- szerepe a közigazgatás fölyaırıatösságánakfenntartása és az áprilisi törvények "sikeresítése" vOlt.3

Ezt a testületet a közgyűlés választntta, a törvényben megszabtat -eléggé tág _ keretek között. Létszáınának és összetételének megállapításánál amegyék nagysága, lakösságának száma mellett tekintettel kellett lenni a "megyeihOnpOlgárOk :tnıˇnden tiszidt[jzii`rt". A bizönytalan értelmü diszptizitív szabályözásis közrehatOtt abban, hngy az ily mödOn alakult testületek nagy részénekösszetétele alig különbözött az egyköri közgyíilésektöl-

A megalakítntt biznttmány a föíspdn elnöklete alatt állt- Az átmenetiidöben is megmaradt tehát a közpenti l1atalOm e töhhszázadns intézménye. bárhatáskörét - mOst elöször - jelentösen l-:OrlátOzták. Az 1848-i szabálytizás akeırmány etnberét a testületi ülések vezetésének jOgán túl esak a tisztviselökbehelyettesltésére hatalmazta fel. Az 1343: }i`v'll. te. alapján a föispán az állandöbiznttmánnyal "egyetértöleg" határnzött az ideiglenes alkalmazásnkröl. Az liiátiıXI. te. l. és 5. §-a ráadásul kOrlát.Okat állltOtt a vég nélküli létszámszapnritásellen: az új megyei tisztviselöi és hivatali állásek létesitését minisztériumiengedélyhez kötötte.

A testület ideiglenesen gyakOrOlta a régi közgyűlés hatáskörét; mindenOlyan kérdésben dönthetett, amely "törvény és alkötmány" szerint knrábban amegyéket megillette- A “megye közönségének nevében" járt el, hatát-OzOtt atisztviselök felett, és "egyenes érintkezésben" állt a minisztériummal. A tötyénytehát a megyék kOrábbi, belsö ügyekre érvényes autOnöm döntési jOgáthangsúlyözta. A középlbkú közigazgatás hivatalOs nyelve "lvlagyat`Országra nézve

3 Ezt a testületet ugyanez a törvény a 2.-§ l`j pentjábarı már "megyei képviselöbize-ttmánynak" nevezi, u löátiz l{'v'll. te. pedig "középpeınti választmányrél" ir.

4

egyedül magyar" volt, csak Horvátország vármegyei bizottmányai tanácskozhattakanyanyelvükön.

Az 1848: XVI. te. értékelése körül az utóbbi időben több, eltérőálláspont alakult ki.? A vita lényege arra a kérdésre szűkíthető le, hogy az 1848-ban megreformált vármegyei szervezet "feudális maradványként épült-e be apolgári állam szervezetébe" (Szabad György), vagy — amint azt Sarlós Béla állítja— "az 1848 előtti nemesi vármegye már 1848-ban összeomlott."

Ha a kérdést az 1848-i törvények szövege alapján, tehát a legiszlációszintjén vizsgáljuk, akkor alappal mondhatjuk, hogy az utolsó rendi országgyűlésfelszámolta a nemesi vármegye előjogait. Eltörölte a legmarkánsabb politikaiprivilégiumot, a követválasztást, és a nemesi akaratot közvetítő követutasításirendszert. Megszüntette a nemesség döntési monopóliumát a helyi ügyekben.

Az úrbériséggel együtt elenyészett a régi megyék jobbágyigazgatásihatásköre. A központi kormány felelősségének törvénybe iktatása egyet jelentetta megyék közigazgatási autonómiájának szűkítésével. Láttuk, központi akaratkorlátozta még a helyi tisztviselők számának gyarapítását is. A miniszterek közjogifelelősségének elve ezután fogalmilag zárta ki a nemesi vármegyék szokásjogbanmeghonosodott rendelet-felreteteli jogát. Ezt a fontos alkotmányvédelmi eszköztcsak a törvénytelen uralkodói, főkormányszéki rendeletek és utasítások ellenalkalmazhatták megyéink; a népképviseleti országgyűlés ellenőrzése alatt állókormány normatívái ellen ily módon fellépni anakronizmus lett volna.

A honvédelem 1848-i reformkísérlete (XXII. te.) a nemzeti őrseregösszeállításában mellőzte a korábbi katonaállításban kizárólagos megyeiközreműködést, az ország haderejét minisztériumi irányítás alá rendelte. Már1848-ban lazultak a községek megyei kapcsolatai; a XXIV. te. a rendezett tanácsúvárosok számára lehetővé tette a szabad királyi városokra vonatkozó választásiszabályok alkalmazását, az alacsonyabb jogállású városok és községek pedighangsúlyozottan csupán "ideiglenesen" maradtak meg a megyei felügyelet alatt.Nem vitatható viszont, hogy az áprilisi törvények a nemesi vármegye előjogainakfelszámolása, közvetlen vagy indirekt kiiktatása terén sem voltak radikálisabbak,mint ahogyan az egyéb fontos, társadalmi, gazdasági, alkotmányos kérdésekrőlrendelkeztek. A megyékre vonatkozó szabályokban is volt több tudatoskompromisszum és fellelhető számos — feltehetően a gyors törvényalkotásbólszármazó — ellentmondás, kétértelműség.

' Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásaitükrében. Bp. 1977. 123- p.; Úrban Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége Bp. 1986. im. 212.p.; Gergely András: Az 1848-as magyar polgári államszervezet, ín: A magyarországi polgáriállamrendszerek. Szerk.: Pölöskei Ferenc és Ránki György. Bp. 1981 (továbbiakban: Polgáriállamrendszerek) 51-54. p.; Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerébenBp. 1976. 76-77. p.; Sarlós Béla: A közigazgatás polgári jellegéről, ín: Polgári államrendszerek 276-

279- p.

egyedül magyar" vOlt, esak HOrvátOrszág vármegyei biznttmányai tanáeskeızhattakanyanyelvükön.

Az 1343; }{"'v'l. te. értékelése körül az utöbbi idöben több, eltéröálláspnnt alakult ki.-ll A vita lényege arra a kérdésre szül-:ithetö le, hegy az 1848-ban megrefermált vármegyei szervezet 'feudális maradványként épült-e be apnlgári állam szervezetébe" (Szabad György), vagy - arrtínt azt Sarlös Béla állítja- "az 1343 elötti nemesi vánnegye már 1343-ban összeeıvtieii. "

Ha a kérdést az 1848-i törvények szövege alapján, tehát a legiszideídsziniférı vizsgáljuk, aki-:Or alappal möndhatjuk, hOgy az utOlsö rendi Országgyűlésfelszámnlta a nemesi vármegye elöjegait. Eltörölte a legırıarkánsabb pnlitikaiprivilégiumbt, a követválasztást, és a nemesi akaratöt közvetitö követutasításirendszert. lvlegszüntette a nemesség döntési mönepöliumát a helyi ügyekben.

Az úrbériséggel együtt elenyészett a régi megyék jnbbdgytgezgertísihatásköre. A közpönti kOrmány felelösségének törvénybe iktatása egyet jelen tetta megyék közigazgatási enienöntidjdiszzle szükitésével. Láttuk, közpdnti akaratkOrlátOzta még a helyi tisztviselök számának gyarapítását is. A miniszterek közjngifelelösségének elve ezután fögalırtilag zárta ki a nemesi vármegyék szekásjngbanmeghOnOsOdOtt rendeielféiratéieli jOgát. Ezt a fOntOs alkOtmányyédelırıi eszköztesak a törvénytelen uralkndöi, fökörmányszéki rendeletek és utasításek ellenalkalmazhatták megyéink; a népképviseleti Országgyűlés ellenörzése alatt állöketrmány nörmativái ellen ily mödön fellépni anal-t.rOrLizmus lett vOlna-

A henvédelem lE4Ei-i reförmkisérlete (XXII. te.) a nemzeti örseregösszeállításában mellözte a kerábbi katönaállíiásban kizárölagns megyeiközremíiködést, az Ország haderejét minisztériumi irányítás alá rendelte. Már1343-ban lazttltak a községek megyei kapesOlatai; a EW. te. a rendezett tanáesüvárOsOk számára lehetövé tette a szabad királyi várOsOkra vOnatkOzö választásiszabálybk alkalmazását, az alaesOnyabb jögállású várOsOk és községek pedighangsúlyeznttan esupán "ideiglenesen" maradtak meg a megyei felügyelet alatt.Nem vitathatö viszönt, hngy az áprilisi törvények a nemesi vármegye elöjtigainakfelszámelása, közvetlen vagy indirekt kiiktatása terén sem vetltak radikálisabbak.mint ahögyan az egyéb fOntOs, társadalmi, gazdasági, alkntmányns kérdésekrölrendelkeztek. A megyékre vOnatkOzö szabályekban is vOlt több tudatnskOmprOmisszum és fellelhetö számOs - feltehetöen a gyOrs törvényalkOtáslìölszármazö - ellen tmöndás, kétértelmüség.

5 Szabad György: ltessutlı pelitikai pályája ismert és ismeretlen megı`ıyi|atkOzás:ııtükrében. Bp. l§l??. llzl. p.: Uriıdiı Madár: Batthyány Lajtis miniszterelrtöksége Ep. ltlöé. im. Eli.p-: Gergely András: Az löflllzl-as magyar pelgári államszervezet. ln: A magyarerszági pelg-.irtállamrendszerek. 5zerk.ı Pölöskei Ferenc és liánki György. Bp. i931 freıvábbiaklztnz l*Olg:iıìállamrendszerek] 51-54. p.; Sri:-lés Eéla: Közigazgatás és lıataltimpelitil-is a dualiztıtus rt-ndszeı`t'~bt.-nHp. l9?fi. Féı-TT. p.; .ínitlös Béla: A közigazgatás peılgárı jellegéröl. lnr llblgári államret`ttlszeıèk zT-'t'ˇı-

2?9. p.

5

A vármegyék teendői az áprilisi törvények végrehajtása terén 1848-ban

Az ország helyi szerveinek fontos szerep jutott a célzott társadalmireformok végrehajtásában. A törvényekben rögzített korszakos feladatokmegvalósítása mellett, ezzel egy időben kellett saját szerveiket is megújítaniuk.Ennek a kettős feladatnak adta pontos ütemtervét az 1848 április 19-énmegjelent belügyminiszteri rendelet.4

A megyéknek május 1-jére ("vagy amennyiben a törvények elküldözése"késett, május első napjaira) közgyűlést kellett összehívniuk. Az előkészítés afőispánokra hárult, akik tervezetet készítettek törvényhatóságuk választókerületibeosztásáról, és gondoskodtak a községi képviselők meghívásáról. SzemereBertalan belügyminiszter külön is hangúlyozta: minden községből megfelelőszámban hívjanak képviselőket. A közgyűlés legfontosabb feladatai: az 1848-itörvények kihirdetése, megmagyarázása, hozzáférhetővé tétele, aválasztókerületek kialakítása, a választások lebonyolítását végző "középpontiválasztmány", végül az állandó bizottmány megválasztása. Ezen utóbbi testületörökölte a régi közgyűlés hatáskörét, megalakításához Szemere az alábbiiránymutatást adta: "a törvény szelleme azt tartja, hogy éppen minden jogszerűérdekek tekintetéből, e bizottmányba a tagok a polgári állapotra leendőfigyclmezés nélkül választassanak meg". A szűkszavú törvényt értelmezőálláspontja szerint ugyanis a "valódi képviselet csak az, mellyben egy érclek semmarad képviselet, még pedig aránylagos képviselet nélkül".

A törvény nem határozta meg az átmeneti időre megyek fölé rendeltbizottmány pontos összetételét. A belügyminiszter jól tudta, hogy a megyeiátszervezés egyik döntő kérdése az lesz: mennyiben bővül a törvényhatóságoktársadalmi bázisa, milyen mértékben vesznek részt a törvények végrehajtásábanazok kedvezményezettjei. Az "aránylagos" képviselet volt az egyetlen garanciaarra, hogy a korszükséglet diktálta reformok ne hiúsuljanak meg a nemesi önzésmiatt. Egyben ez volt az egyetlen esély a változások békés, jogszerűkeresztülvitelére, a tömegek ellenőrizhetetlen mozgalmának elkerülésére is.

Ezt a törekvést igazolja a rendelet azon része, amelyben kifejti, hogy avégrehajtó hatalom (akkori) legfontosabb feladata "a hozott törvények tisztaértelmének elterjesztése", azért, hogy "se a nemesség ne békétlenkecljék képzelthasznai és javai elvesztésén, se a volt jobbágyság határtalan vággyal a megnyertengedményeken túl ne terjeszkedjék". Szemere rendeletbe foglalta a közismertliberális elvet: "nemcsak könnyebb, hanem bölcsebb eljárás is az, a népetfelvilágosítani saját állása felől, mint büntetni, ha téveszméinek nyománnyugtalankodik". Jól tudta azonban hogy a törvények közgyűlés előtti kihirdetéseönmagában még nem jelenti azok tartalmának széles körű megismerését. Ezértfelsorolta azokat az eszközöket, módokat, melyek révén a változások lényegét

1 "Városok tisztújíthatását, közgyűléseket és hivatalokat szabályozó alapszabályosrendelet". Országos Levéltár. BM. 11. 13. Országlati Osztály 1848-as iratai (továbbiakban BM.Országlat) 8. kútfő 58. tétel 10947/1948. szám. A rendelet betűhív szövege megjelenik a SzemereBertalan és a vármegyék 1848-ban c. tanulmányom függelékében.

A taátvrtegyéi.: ieemzöt' az .-ápirilisi löizéityek végrehajtása terén iöéä-ban

Az Ország helyi szerveinek fontos szerep jutott a célzott társadalmireformok végrehajtásában. A törvényekben rögzített korszakos feladatokmegvalösítása mellett, ezzel egy idöben kellett saját szerveiket is megújítaniuk.Ennek a kettős fefasiatirali adta pontos ütemtervét az 1848 április 19-énmegjelent belügyminiszteri rendeletfl

A megyéknek május 1-jére ("vagy amennyiben a törvények elküldözése“késett, május elsö napjaira) közgyűlést kellett összehívniuk. Az elökészítés aföispánokra hárult, akik tervezetet készítettek törvényhatöságuk választökerületibeosztásárol, és gondoskodtak a községi képviselök meghívásâröl. SzemereBertalan belügyminiszter külön is hangúlyozta: minden községböl megfelelöszámban hívjanak képviselöket. A közgyűlés legfontosabb feladatai: az 1348-itörvények kihirdetése, megmagyarázása, hozzáférhetővé tétele, aválasztökeríiletek kialakítása, a választások lebonyolítását végzö "középpontiválasztmány“, végül az állandö bizottmány megválasztása. Ezen utóbbi testületörökölte a régi közgyűlés hatáskörét, megalakításához Szemere az alábbiiránymutatást adta: "a törvény szelleme azt tartja, hogy éppen minden jogszerűérdekek tekintetéböl, e bizottntányba a tagok a polgári állapotra leendöfigyelmezés nélkül választassanak meg". A szükszavú törvényt értelmezöálláspontja szerint ugyanis a "valódi képviselet csak az, mellyberı egy érdek semmarad képviselet, még pedig aránylagos képviselet nélkül".

A törvény nem határozta meg az átmeneti idõre megyék fölé rendeltbizottmány pontos összetételét. A belügyminiszter jól tudta, hogy a megyeiátszcrvezés egyik döntö kérdése az lesz: mennyiben bövül a törvényhatöságoktársadalmi bázisa, milyen mértékben vesznek részt a törvények végrehajtásábanazok kedvezményezettjel. Az “aránylagos" képviselet volt az egyetlen garanciaarra, lttigfyf a korszüksčglet diktálta reformok ne hiúsuljanak meg a nemesi önzésıniatt- Egyben ez volt az egyetlen esély a változások békés, jogszerűkcresztülvitelérc, a tömegek ellenörizhetetlen mozgalınának elkerülésére is.

Ezt a törekvést igazolja a rendelet azon része, amelyben kifejti, hogy avégrehajtó hatalom (akkori) legfontosabb feladata "a hozott törvények tisztaértelınénck elterjesztése", azért, hogy "se a nemesség ne békétlenkedjék képzelthasznai és javai elvesztésén, se a volt jobbágyság határtalan vággyal a megnyertengetlményeken túl ne terjeszkedjék". Szeınere rendelctbe foglalta a közismertliberális elvet: "nemcsak könıtyebb, hanem bölcsebb eljárás is az, a népetfelvilágosltani saját állása felöl. mint büntetni, ha téveszméinek nyománnyugtalankodik". jöl tudta azonban hogy a törvények közgyűlés elötti kihirdetéseönmagában még nem jelenti azok tartalmának széles körű megismerését. Ezértfelsorolta azokat az eszközöket, mödokat, melyek révén a változások lényegét

4 “tfáı-osok tisztújithatását, közgyüléseket és hivatalokat szttbályozéı alapszabályosrendelet". Dıszágoslevéltár. EM. l-l. l5. (Jrszaglati Osztály ISHÍE-as iratai (továbbiakban Llivl.Úrszáglatj 8. kútfö 53. tétel lll9fi?fl9áö. szárn- A rendelet betühiv szövege nıegjelenilt a Szemere

Pit;-rtalaıt és tt várntegyék 134 3-ban t". tanultnárıyom függelékében.

ti

helyesen magyarázni lehet. A megyei szerveknek a törvények példányait olcsónkellene árulniuk, a fontosabb szabályokból népszerűsítő kivonatot célszerűkészíteniük, igénybe kell venniük a nép elöljáróit, "akik a változásokat felfogniképesek". A papok magyarázataira ugyancsak szükség lehet és mozgósítani kell anéppel közvetlen érintkezésben lévő szolgabírókat is. Szemere jól ismerte aközigazgatási gyakorlatot; tudta, hogy a hivatalos fórumokon túl szükség van a"nép bizalmát bíró tagokból álló küldöttségekre" is.

A közteherviselésről szóló 1848: VIII. tc.-t a megyéknek elsősorban akárvallott nemesekkel kell elfogadtatniuk. A belügyminiszter itt is az érintettekmeggyőzését várta el. A megyék bízzanak abban, tanácsolta Szemere, hogy anemesség önmagától, nemeslelkűségből belátja: az egyenlősítés szükségesdöntés volt, a korábbi egyenlőtlen teherviselés viszont az örök igazsággal voltellentétben. Hivatkozni kellett arra is, hogy ezzel az önkéntes tettel a nemesség"világhírű dicsőséget" vívott ki magának. Ha ezen "magasb tekintetek előadása"sem győzné meg a háborgó nemességet, utalni kell arra a nyilvánvaló tényre,hogy a korábbi kiváltságok fenntartása a "12 millió nép ellenében" belső háborúnélkül egyszerűen lehetetlen lett volna. Szemére Bertalan azonban számot vetvea realitásokkal, első miniszteri rendeletében hatalmi eszközöket is kilátásbahelyezett. Parancsolta a megyéknek, hogy a "nemesi községek őrszemmeltartandók, s ha ott izgatok vétetnek észre, azok ellenében a törvény korlátaiközött, megelőző intézkedések alkalmaztassanak". "Rendkívüli körülményekrendkívüli eszközöket kívánnak" — fűzte hozzá.

Az új megyei igazgatás további fontos — belügyminiszter szabta —feladata a jobbágyfelszabadításra vonatkozó törvények végrehajtásánaksegítése volt. Ezeket a rendelkezéseket "különösen jól" kell magyarázni, úgy hogya volt jobbágyság hálát erezzen a lemondó osztály irányában. Sajnálatos lenne —vélte Szemére —, ha a "nép az adott engedményeken túl menne követeléseivel"és nem volna egyértelmű, hogy a tartozások csak az úrbéri viszonyokra nézveszűntek meg. A megye főispánja "felelet terhe mellett" köteles gondoskodni arról,hogy a nép az adó, közmunka és egyházi kötelezettségeit változatlanul teljesítse.Kevés figyelmet kapott eddig, ezért említem a rendelet egyik, az úrbériségeltörlésének hatását érintő kitételét. Figyelni kell a megyéknek azokra is — írtaSzemere —, akik már magukat megváltották és azért elégedetlenkednek, hogymások "mintegy hanyagságuk jutalmául most mindent ingyen kapnak". Ezeketmeg kell nyugtatni és hivatkozni kell a jövő törvényhozásra, mely — "mint énreménylem" — ezt a körülményt is figyelembe veszi.

A nemzetőrségről szóló 1848: XXII. te. szintén alapos magyarázatotigényelt. Meg kellett nyugtatni az érdekelteket, hogy ez a testület csak a belsőrend fenntartására hivatott, az ország határain túl nem vethető be. Tudatni kell anéppel, hogy ezáltal az általános katonaság létszáma és az e célra kivetett adócsökkenthető lesz.

Szemere Bertalan az 1848-i változás lényegét abban látta, hogy a "hűbérirendszert a népképviselet, a kiváltságokat a jog, az osztályok közöttikülönbségeket az egyenlőség, az önkényt pedig a felelősség váltotta fel". Atörvényhozás eredményeit azonban életbe kell léptetni, "békésen és a közrend

helyesen magyarázni lehet. It megyei szerveknek a törvények példányait olesönkellene árulniuk, a fontosabb szabályokböl népszerüsitö kivonatot eélszerükészíteniük, igénybe kell venniük a nép elöljáröit, "akik a változásokat felfogniképesek". A papok magyarázataira ugyancsak szükség lehet és mozgösitani kell anéppel közvetlen érintkezésben lévö szolgabirökat is. Szemere jöl ismerte aközigazgatási gyakorlatot; tudta, hogy a hivatalos förurnokon tül szükség van a"nép bizalmát birö tagokböl állö küldöttségekre' is.

A köztebervíseiésröi szölö 1343: VIII. te.-t a megyéknek elsösorban akárvallott nemesekkel kell elfogadtatniuk. A belügyminiszter itt is az érintettekmeggyözését várta el. A megyék bizzanak abban, tanáesolta Szemere, hogy anemesség önmagátöl, nemeslelküségböl belátja: az egyenlösités szükségesdöntés volt, a korábbi egyenlötlen teherviselés viszont az örök igazsággal voltellentétben. Hivatkozni kellett arra is, hogy ezzel az önkéntes tette] a nemesség“világhírü dit:söséget“ vívott ki magának. Ha ezen “magasb tekintetek elöadása"sem gyözné meg a háborgö nemességet, utalni kell arra a nyilvánvaiö tényre,hogy a korábbi kiváltságok fenntartfia a "12 milliö nép ellenében" belsö háborünélkül egyszerüen lehetetlen lett volna. Szemere Bertalan azonban számot vetvea realitásokkal, elsö miniszteri rendeletében hatalmi eszközöket kilátásbahelyezett. Paranesolta a megyéknek, hogy a "nemesi községek rszemmeltartandök, s ha ott izgatök vétetnek észre, azok ellenében a törvény korlátaiközött, megelözö intézkedések a|_kalmaztassanak“. "Rendkívüli körülményekrendldvüli eszközöket kívánnak” - füzte hozzá. _

ñı új megyei igazgatás további fontos - belügyminiszter szabta -feladata a jobbdgjzffeiszátbaditdsrzt vonatkozó törvények végrehajtásánaksegítése volt. Ezeket a rendelkezéseket "különösen jöl“ kell magyarázni, ügy hogya volt jobbágyság hálát érezzen a lemondö osztály irányában. Sajnálatos lenne -vélte Szemere -, ha a "nép az adott engedményeken túl menne követeléseivel“és nem volna egyértelmü, hogy a tartozások esak az ürbéri viszonyokra nézveszüntek meg. A megye föispánja "felelet terhe mellett" köteles gondoskodni arröl,hogy a nép az adö, közmunka és egyházi kötelezettségeit változatlanul teljesitse.Kevés figyelmet kapott eddig, ezért emlitem a rendelet egyik, az úrbériségeltörlésének hatását érintö kitéteiét. Figyelni kell a megyéknek azokra is - irtaSzemere -, akik már magukat megváltották és azért elégedetlenkednek, hogymások "mintegy hanyagságuk jutalmául most mindent ingyen kapnak". Ezeketmeg kell nyugtatni és hivatkozni kell a jövö törvényhozásra, mely -* "mint énreménylem" ~ ezt a körülményt is figyelembe veszi.

A nentzetörségnül szölö 1343: Xi-ill. te. szintén alapos magyarázatotigényelt. Meg kellett nyugtatni az érdekelteket, hogy ez a testület esak a belsörend fenntartására hivatott, az ország határain tül nem vethetö he- Tudatni kell anéppel, hogy ezáltal az általános katonaság létszáma és az e eélra kivetett adöesökkenthetö lesz.

Szemere Bertalan az i343-i változás lényegét abban látta, hogy a “hübérirendszert a népképviselet, a kjváltságokat a jog, az osztályok közöttikülönbségeket az egyenlőség, az önkényt pedig a felelösség váltotta fel". il.törvényhozás eredményeit azonban életbe kell léptetni, "békésen és a közrend

ot5"

Í'

felbontása nélkül", de hatékonyan alkalmazni kell. Ezért a megyéktől a törvények"szigorú, pontos, részletes" megtartását kívánta, "szigorúbb, pontosabb.részletesebb megtartását, mint edcligelé történt hazánkban". "Mert a törvényfölöttünk, és mi annak csak engedelmes és köteles szolgái vagyunk."

A szokatlan stílusú leiratban a nagy közigazgatási tapasztalattalrendelkező volt borsodi másodalispán, a centralista hajlamú egykori ellenzékireformer, közölte elvárásait a felügyeletére bízott vármegyékkel. Rendeletétazonban javarészt azoknak kellett kézbesíttetnie, akik konzervatívfőispánokként, udvarhű adminisztrátorokként korábban elvi ellenfelei voltak.Ezek elmozdítása nélkül nem volt remény 1848 eredményeinek végrehajtására.

Az új főispánt kar összetétele

Az 1848. április 15-én hozott minisztertanácsi határozat megszüntette azadminisztrátori rendszert. Apponyi György egykori kancellár sikerületlentalálmánya nem váltotta be az udvar reményeit. Az 1845 és 1847 közöttkinevezett helytartók (ahogyan Kossuth az 1845 márciusi Pest megyei gyűlésennevezte, a 32 "új Kreishauplmann"-t) minden törekvésük ellenére sem tudták azellenzéki megyei közvéleményt jobb belátásra bírni. Széles hatáskörük, a megyeiönkormányzatot sértő jogosítványaik, nem utolsó sorban pedig az alispánokfizetésének hatszorosát kitevő javadalmuk ellenszenvessé, sőt gyűlölné tette őketa megyék előtt. Bukásuk 1848-ban törvényszerű volt.

Szemere Bertalan belügyminiszter másnap kiadott rendeletében"' afőispánt hatáskört az 1845. augusztus 14-e előtti állapotok szerint állítottahelyre, egyben értesítette a főispáni helytartókat elbocsátásukról. A megyékben— az új kormányzók kinevezéséig — az alispánok látták el a főispánok feladatait.A főispánok személyének megválasztása rendkívill fontos, felelősségteljes feladatvolt. Az áprilisi törvények, a kormány kezdeti megnyilatkozása! és abelügyminiszteri álláspont szerint változatlanul ők voltak a kormányzat helyiképviselői. Személyes hozzáállásuktól, szakértelmüktől, tekintélyüktől nagybanfüggött az átalakítás eredményessége. A főispánok egyben a felsőház tagjai, teháta törvényhozás tényezői is voltak. A kétkamarás rendszer felszámolásáról ebbenaz időben még nem esett szó; a kormánynak tehát nem volt közömbös, hogyanél példa nélküli alkotmányjogi lehetőségével, hogy kiket "nevez ki"törvényhozóknak.

A kortársak és a történészek közül többen úgy látták, hogy a forradalomvezérkara 1848-ban erélytelen volt, elmulasztotta saját embereit a legfontosabbpolgári és katonai posztokra állítani Elsősorban a republikánus belügyminiszter

^ BM. 59'í/B. sz. rendelet. Pesti Hírlap 33.s?..; Balogh István: A megyei önkormányzatműködése Szabolcsban 1848-1872 között, ín.: Tanulmányok a magyar helyi Önkormányzatmúlt jából . Szerk: Bónis György, Degré Alajos Bp. 1971. (továbbiakban: Tanulmányok a magyar...)212. p.; Szei'í'nilci Samu: Magyarország króniká ja az 1S'Í8. és 1849- évi forradalom idejéből. Bp.1867. (továbbiakban: Szeremlei) I. köt. 7 i . p.

8

felbontása nélkül", de hatékonyan alkalmazni kell. Ezért a megyéktöl a törvények"szigorú, pontos, részletes" megtartását kívánta, "szigorúbb, pontosabb.részletesebb megtartását, mint eddigelé történt hazánkban". 'Mert a törvényfölöttünk, és mi annak esak engedelmes és köteles szolgál vagyunk."

A szokatlan stílusú leiratban a nagy közigazgatási tapasztalattalrenclelkezö volt borsodi másodalispán, a eentralista hajlamú egykori ellenzékireformer, közölte elvárásaít a felügyeletére bízott vármegyékkel. Rendeletétazonban javarészt azoknak kellett kézbesíttetnie, akik konzervatívföíspánokként, udvarhü adminisztrátorokként korábban elvi ellenfelei voltak.Ezek elrnozclítãsa nélkül nem volt remény 1848 eredményeinek végrehajtására.

Az újföisp.-:int kar tfisszeré.teIe

Az 1848. április 15-én hozott minisztertanácsi határozat megszüntette azadminisztrátori rendszert. Apponyi György egykori kancellár sikerületlentalálmánya nem váltotta be az udvar reményeit. Az 1845 és 134? közöttkinevezett helytartök (ahogyan Kossuth az 1845 márciusi Pest megyei gyűlésennevezte, a 32 "új Kreíshauptmann"-t) minden törekyésük ellenére seırı tudták azellenzéki megyei közvéleményt jobb belátásra bírni. Széles hatáskörük, a megyeiönkorınányzatot sértö jogosítvány:-ıik, nem utolsö sorban pedig az alispánokfizetésének hatszorosát kitevö javadalmuk ellenszenvessé. söt gyíilöltté tette öketa megyék elött. flukásuk 1343-ban törvényszerü volt.

Szemere Bertalan belügyminiszter másnap kiadott rendeletében:-5 aféiispiıin-i brttrisltört az 1345. augusztus 14-e elötti állapotok szerint állítottahelyre, egyben értesítette a föispáni helytartökat elboesátásttkröl- Ft megyékben-_ az új kormányzök kinevezéséig az alispánok látták el a löispıínok feladatait.A föispánok személyének ınegválasztása rendkívül fontos. felelösségteljes feladatvolt. Az áprilisi törvények, a kormány kezdeti megnyilatkozásai és abeliigyminíszterí álláspont szerint változatlanul ök voltak a kormányzat helyiképviselöi. Személyes hozzáállásuktöl, szakértelmüktöl, tekintélyüktöl nagybanfüggött az átalakítás eredményessége. A föispánok egyben a felsöház tagjai, teháta törvényhozás tényezöi is voltak. A kétkamarás rendszer felszámolásáröl ebbenaz idöben még nem esett szö; a kormánynak tehát nem volt közömbös, hogyanél példa nélküli alkotrnányjogi lehetőségével, hogy kiket "neveztörvényhozöknak.

A kortársak és a történészek közül többen úgy látták, hogy a forradalomvezérkara 1848-ban erélytelen volt, elmulasztotta saját embereit a legfontosabbpolgári és katonai posztokra állítani. Elsösorban a republikánus belügyminiszter

5 HM. *íf)4,/13. sz. rendelet. Pesti Hírlap j_l.sz.; Baloglı István: A ntegyei önkormányzat

müködése Szabolrsbaıı 1343-1372 között. in.: Tanulmányok a magyar helyi önkorntáıtyzatnıúltjáb-ol- Szerkz llönis György, Degré Alajos Hp. 1971. (továbbiakban: Tanulmányok a magyar...]Jill. ps, .lˇzet`em.r'etˇ Samu: l'v'l:ıgytu't`.ıı`szág kıfinıkájtt az 13-iS. és ll-M9. évi forradalom ıdejébñl. Flp.

löé-T. [tov:ibhiıtkharı: Szeri-mlei] l. köt. T1. p.

3

tevékenységét kárhoztatták, aki tömegével terjesztette fel királyi jóváhagyásra azarisztokrata származású főispán jelölteket.6 Ők voltak az elsők — írták —. akik anemzet ügyét a kritikus időkben cserben hagyták.

A hátrahagyott levéltári adatok, a kinevezések időszakának alaposabbáttekintése azonban igazolja: Szemére Bertalan választási lehetősége rendkívülkorlátozott volt, döntéseit nem egyéni álláspontja, hanem javarészt akörülmények határozták meg.

A kormányzatnak főtisztviselői kiválogatásánál hazánk történetébenelőször kellett számolnia a vármegyék állásfoglalásaival, kívánságaival. Számosközgyűlési, bizottmány! határozat született a főispánok lecseréléséről, vagy atervezett központi elképzelésekről. Az Abaúj megyei volt Ellenzéki Társaság1848. május 8-án a "szerencsére megürült" főispáni állásra a társulat elnökét, amegye 1843/44. évi egyik követét, Semsey Bélát kérte kinevezni.

Torna vármegye saját emberét, a becsületes, népszerű első alispánt,Komjáthy Sámuelt ajánlotta. Gömör megye a Rimaszombaton megtartott"népközgyűlésen" arról is határozott, hogy Szentiványi Károly országgyűlésikövetet látná legszívesebben a főispáni poszton.7

A Győr megyei ellenzékiek is határozott követeléssel álltak elő: grófEszterházi Károly helyett egy "szilárd jellemű, radical főispán" kinevezésétkérték. A követelésüket figyelmen kívül hagyó javaslattal szemben később újabbnégy "kiváló férfit" ajánlottak a miniszter figyelmébe.8 Csanád közössége is kérteSzemerét: a főispánt a "közbizodalmat érdemlő polgárok" közül jelölje ki.Tevékeny szerepet játszott a megyei bizottmány gr. Dégenfeld Imre főispánikinevezésében is. Patay József egészségi állapota miatt 1848. április 30-ánlemondott szabolcsi főispáni állásáról, az utódkén kinevezett liberális szelleműDégenfeld nem fogadta el a tisztséget. A megyei bizottmány küldöttsége végülmeggyőzte őt. és feliratban kérte a minisztert: a gróf lemondó levelét tekintsesemmisnek. A főispán "Szabolcs megye osztatlan bizalmának engedve" 1848.június 19-én elfoglalta hivatalát.9

Zaránd vármegye meglepetten tapasztalta, hogy kinevezett főispánja egyismeretlen személy, aki a helyi viszonyokkal nincs tisztában. Kérte Szemerét,

6 Sapka Géza: 1848-1849. Bp. 1985. 14. és 179. p.; Adatok gróf Széchenyi István és koratörténetéhez 1808-1860. Összeállitolta: Bártfai Szabó László. Bp. 1943. II. köt. 582. és 601. p.;Horváth Mihály ellentétes állaspontja: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és1849-ben Genf 1865. I. köt. 25. p.

' Országos Levéltár. Az 1848-49-es minisztérium levéltára V. Belügyminisztérium irattára.1. Miniszteri iroda. b. Elnöki iratok, (továbbiakban: BM. Eln.) 1848: 118., 103., Magyarországmegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye Bp. 1903- 563. p.

BM. Eln. 1848: 105.; Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmiszerepe 1848-49-ben. Bp. 1952. II. 73. p.; Balázs Péter: Az 1848-as választások Győrött és Győrmegyében. Tanulmányok a magyar... 181-182. p.; Magyarország vármegyéi és városai. Győrvármegye Bp. 1903. 385. p.

' Csanád kérése: BM. Eln. 1848: 108.; Szabolcs vármegyére nézve: Balogh István: 212. p.Szeremlei, 72. p.; BM. Eln.: 1848:265.; 286.

tevékenységét kárhoztarták, aki tömegével terjesztette fel királyi jováhagyásra az'arísztokrata származású foispán jelölteket.'Í" Ők voltak az elsok - írták -. akik anemzet ügyét a kritikus idökben eserben hagyták.

A hátrahagyott levéltári adatok, a kinevezések idöszakának alaposabbáttekintése azonban igazolja: Szemere Bertalan választási lehetösége rendkív1'.`ılkorlátozott volt, döntéseit nem egyéni álláspontja, hanem javarészt akörülmények határozták meg. _

A kormányzatnak fotisztviseloi kiválogatásánál hazánk történetébenelöször kellett számolnia a rtárrnegyék dlldsfogleldsoinof, kívánságaival. Számosközgyűlési, bizottmányi határozat született a föispánok leeserélésérol, vagy atervezett központi elképzelésekröl. Az Abaúj megyei volt Ellenzéki Társaság1343. május 3-án a "szerenesére megürült" föispáni állásra a társulat elnökét, amegye 134213'-átí. évi egyik követét, Semsey Bélát kérte kinevezni.

Torna vármegye saját emberét, a beesületes, népszerű elsö alispánt,ltomjáthy Sámuelt ajánlotta- Gömör megye a Biınaszombaton megtartott"népközgjűlésen“ arrol is határozott, hogy Szentiványi Károly országgyülésikövetet látná legszívesebben a föispánt poszton.7"

A Gyor megyei ellenzékjek is határozott követeléssel álltak elö: grofEszterházi Károly helyett egy "szilárd jellemü, radieal foispán" kinevezésétkérték. A követelésüket figyelmen kívül hagyo javaslattal szemben késöbb újabbnégy "kíválo férfit" ajánlottak a miniszter ílgyelmébes Csanád közössége is kérteSzemerét: a föispánt a “közbizodalmat érdemlö polgárok" közül jelölje ki.Tevékeny szerepet játszott a megyei bizottmány mi Dégenfeld Imre föispánikínevezésében is. Patay Jozsef egészségi állapota miatt 1343- április 53-ánlemondott szabolesi föispáni állásárol: az utodkén kinevezett liberális szellemíiDégenfeld nem fogadta el a tisztséget. A megyei bizottmány küldöttsége végülmeggyözte öt. és feliratban kérte a minisztert: a grof lemondo levelét tekintsesemmisnek. A Iöispán “Szaboles megye osztatlan bizalmának engedve" 1343.janais 19-én eıfegıstıa hiv-at:ıısı:.9

Zaránd vármegye megleperten tapasztalta, hogy kinevezett föispánja egyismeretlen személy, aki a helyi viszonyokkal nines tisztában. Kérte Szemerét.

o Sirjzlrn Géza: 1343-1349. Bp. 1935. 1-fi. és U9. p.: Adatok grof Széchenyi István és koratörténetéhez 1333-13I5tl. Összeállította: Bártfai Szabo Laszlo- Bp. 1943. ll- köt. 532. és otll. p.:Hortırítls Mihály ellentétes álláspontja: Magyarország függetlenségi harcának története l3á3 és13119-ben Genf 1365. I. köt. 25. p.

F -Ürszágos Levéltár. Az l3=l3-49-es minisztérium levéltára U. Belügymınısztérıurn irattára.1-. Miniszteri iroda. b. Elnöki iratok. (továbbiakban: BM. Ein.) 1343: 113., IB5., Magyarországmegyéi és városai. Gömör-lšishont vármegye Bp. 1335. 5o?>._p.

3 BM. Eln. 1343: 1o5.; Anrlíes Erzsébet: A nagybirtokos arisztokráeia ellenforradalmiszerepe 13-='l3-:lo-ben. Bp. 1952. 11. T5. p.; Brtlrízs Péter: Az 1343-as választások Gyorött és Gyormegyében. Tanulmányok a magyar... 131-132.. p.: Magyarország várrnegyéi és városai. Gyorvárrnegye Bp. 1El'Ü,l. 535. p.

9 Üsanárl kérése: BM. Elrı- 1343: lÜ3.`, Szaboles vánnegyére nézve: Bnfogfı Isrváfl: 2.12.. p..lTz«E.~reml'e:i, Ifi. p.: BM. Eln.: l3=i3:2o5.; 23o-

El

hogy helyette Kozma Dénes kapjon főispáni kinevezést. Báró Bánffy János, azújdonsült kormányzó maga is csatlakozott a kéréshez. Az újságból értesültkinevezéséről, de lakása, birtoka 3-4 napi járóföldre esett Zaránd megyétől, ígyannak kormányzását liberális, kormányt támogató elvei ellenére sem vállalta.10

Előfordult, hogy a törvényhatóság és a hivatalban levő főispán eltérőenítélték meg viszonyukat. Szepes megye közössége 1848. május 28-án hosszúfelterjesztésben bírálta, gr. Csáky László főispán konzervatív szemléletét éskijelentette, hogy iránta, aki az "ó rendszer embere,... semmi bizodalommal nemviseltethet". Szemére nyilatkozattételre hívta fel Csákyt, aki viszont úgy vélte,hogy őt a megyében néhány embert kivéve mindenki tiszteli.11

A kormányzat a lehetőséghez képest figyelembe vette atörvényhatóságok kéréseit. Erre tekintettel nyert főispáni állást SzentiványiKároly Gömör, Hunkár Antal Veszprém megyében. Teljesült Szabolcs, Csanád,Zólyom vármegye és Kővár vidék hasonló igénye is. Mégsem mondható, hogy azirányítottak minden esetben kikövetelhették vezetőjüket. Az egyetlen radikálispárti főrend, Újházy László megyéje minden tiltakozása ellenére főispán lett ésmaradt. Az 1848. április 21-én újonnan kinevezett főispánok közé tartozott,akinek személyét Sáros megye "fájdalommal fogadta". Az 1536: XXXVI. tc-rehivatkozva kérték a minisztert, hogy Ujházyt mentsék fel, és "bárki mást"nevezzenek ki helyette. Olyan főispánt láttak volna szívesen, aki a pártok föléhelyezi magát. Újházy László, a szabadságharc lelkes híve, Komárom utolsókormánybiztosa azonban helyén maradt a felügyeletére bízott megyeközgyűlésének szívós, többszöri törekvése ellenére is.12

A főispánok, vezető kormányzati tisztviselők kiválasztásánál érvényesülőérdekes szempontra világított rá báró Wesselényi Miklós és id. Bethlen János1848. június 12-én elkészült, a miniszterelnökhöz címzett memoranduma. Erdélyáltalános helyzetéről írva úgy találták, hogy a szászok germanizációja, a szlávokés románok ellenséges magatartása miatt itt "egy polgári és katonai ismeretekkelbíró, mindkét mezőn működni képes férfira", mint királyi biztosra van szükség.Pontos, hogy ez a személy "ismert, nagy nevű, fényes című és megjelenésénekkülsőleg is díszt és fényt adni tudó" legyen. "Mert oly burokratico-ariszlokratikusországban, mint Erdély, köztársasági egyszerű modor által hatni s imponálni nemlehet"; itt a "köznépre a címnek s fénynek igen nagy hatása van". A memorandumelkészítői gr. Széchenyi Istvánra gondoltak. Szemére Bertalan válasza szerint

10 BM. Eln.: 1848: 104.; 106. Deák Imre: 1848, ahogyan a kortársak látták Bp. 1942.(továbbiakban: Deák Imre) 355. p. Itt az új főispán i f j . gr. Bethlen Gábor lett.

'* BM. Eln.: 1848:60.; Szepcs megye 1848. május 28-án kell felterjesztése és a főispániválasz egy helyen (BM. Eln. 1848: 120) található.

12 BM. Eln.: 1848:130.; 1848:380. Jókai Mór: Emléksorok. Napló 1848-49-ből. Bp. 1980.

251. p.

10

hogy helyette Kozma Dénes kapjon föispáni kinevezést. Báro Bánffy jános, azújdonsült konnányzo maga is csatlakozott a kéréshez. Az újságbol értesültkinevezésérol, de lakása, birtoka 5--fi napi jároföldre esett Zaránd megyétol, ígyannak korınányzását liberális, kormányt támogato elvei ellenére sem vállaltalfl

Elofordult, hogy a törvényhatoság és a hivatalban levo foispán eltéroenítélték meg viszonyokat. Szepes megye közössége 1343. május 23-án hosszúfelterjesztésben bírálta, gr. Csáky Lászlo foispán konzervatív szemiéletét éskijelentette, hogy iránta, aki az "o rendszer embere,... semmi bizodalommal nemviseltethet". Szemere nyilatkozattételre hívta fel Csákyt, aki viszont úgy vélte,hogy ot a megyében néhány embert kivéve mindenki tiszteli.11

A kormányzat a lehetöséghez képest lígyelembe vette atörvényhatoságok kéréseit. Erre tekintettel nyert föispáni állást SzentiványiKároly Gömör, Hunkár Antal Veszprém megyében. Teljesült Szabolcs, Csanád,Eolyom vármegye és Kövár vidék hasonlo igénye is. Mégsem mondhato, hogy azirányítottak minden esetben kikövetelhették vezetöjüket. Az egyetlen radikálispárti förend, Újházy Lászlo ınegyéje minden tiltakozása ellenére foispán lett ésmaradt. Az 1343. április 21-én újonnan kinevezett föispánok közé tartozott,akinek személyét Sáros megye "fájdalommal fogadta". Az 1536: }l}Ü{'\ll. tc-rehivatkozva kérték a minisztert, hogy Üjbázyt mentsék fel, és "bárki mást"nevezzenek ki helyette. Ülyan föispánt láttak volna szivesen, aki a pártok föléhelyezi magát. Újházy Lászlo. a szabadságharc lelkes hive, Komárom utolsokortnánybiztosa azonban helyén maradt a fclügyeletére bízott megyekozgyilílésének szívos, többszöri törekvése ellenére is. 13

A föispánok, vezetö kormányzati tisztviselök kiválasztásánál érvényesülöérdekes szempontra világított rá báro '-Jifesselényi Miklos és id. Bethlen jános1343. június 12-én elkészült, a miniszterelnökhöz címzett memoranduma. Erdélyáltalános helyzetéröl írva úgy találták, hogy a szászok germanizáeioja, a szlávokés románok ellenséges magatartma miatt itt "egy polgári és katonai ismeretekkelbíro, mindkét mezön ınüködni képes férflra", mint királyi biztosra van szükség.lioiıtos, hogy ez a személy "ismert, nagy nevü, fényes cimü és megjelenésénekkülsoleg is díszt és fényt adni tudo" legyen. “Mert oly burokratico-arisztokratiktisországban, mint Erdély, köztársasági egyszerü modor által hatni s imponálni nemlehet"; itt a "köznépre a t.`fiiiiteí2 sféitynek igen nagy hatása van". A meinorandumelkészítöi gr. Széchenyi lstvánra gondoltak. Szemere Bertalan válasza szerint

"ll riivi. ıiıs.z ısssz itvis ıtıs. oral: imre: ists, ahiigyiin a isziiiitisati iitasız: iiji. is-iz.ftovábbíakbani Deák Imre) _i*`i5. p. itt m új foispán ifj. gr. Bethlen Gábor lett.

ll aivı. Eın.: ıszisz-stı.: szépet megye is-ts. majus .is-si: van fetıefjr-siisse si. zi rsispsmválasz egyhelyen (BM. Blıi. 13-i3: lzlüj találhato.

12 HM. EII1.: löflöılfill.: löfl3I.'iöll.joirrrí Ivlor: Emlt"lt.stirok. Naplo 1343-til]-bt'il. llp. l'1,}3il.

251- p.

ll]

Széchenyi "beteges állapotát adván okul, a királyi biztosságot nem vállalhatja,mindamellett, hogy általunk is unszoltatott".13

Nem csupán Széchenyi vonakodott területi kormányzatot vállalni. Gr.Gyulai Lajos, az erdélyi országgyűlés ellenzéki tagja 1848. június 4-én kapottZaránd megyei főispáni kinevezést. Az erről szóló hivatalos értesítés nagyzavarba hozta, hiszen "soha hivatalt nem keresve, azt most is kérdezetlenül ésigen váratlanul" nyerte. Hiába kapacitálta régi barátságukra hivatkozva br.Kemény Dénes belügyi államtitkár ("fogadd cl azt ezúttal, ha szinte sokáigmegtartani szándékod tán nem volna is"), Gyulai a tisztséget visszautasította.14 Afeladattól visszariadva adta vissza megbízását Jankovich László Verőce megyeélére kinevezett főispán, már 1848. május 4-én.15 A megye viszonyait jól ismerőegykori alispán a "dühöngő illír szeparatizmusra" hivatkozott, és úgy vélte, hogya "felizgatott kedélyekkel, fegyveres hatalommal egyes egyéniségek meg nemküzdhetnek".A gyáva Kőrös megyei főispán még a kinevező minisztériummal semközölte lelépési szándékát, csupán megyéjében hangoztatta, hogy azt elvállalni"hazafiúi bűnnek" tartaná. Gr. Csáky László szepesi kormányzónak sem voltínyére a megye vezetése, mert ott a "városok republikánus szelleműek és aszomszédos tót megyék is veszélyt jelentenek a hazára nézve". Volt olyan hazafi,aki — vele ellentétben — késznek mutatkozott "akár az akasztófáig is elmenni ahazáért", de hivatalt vállalni semmiképpen sem akart.10

A főispánok kiválasztásánál érvényesülő egyik legfontosabb szempont apolitikai hovatartozás, a korábbi kormányzathoz való viszony, areformországgyűléseken tanúsított magatartás és az 1848-i átalakulásról vallottfelfogás volt. A belügyminiszter által a nádorhoz felterjesztett, 1848. április 20-ielőterjesztés kilenc korábbi főispánt talált hivatalában megtarthatónak. Kétkivétellel főrendű, mérsékelten liberális politikusok voltak, akik az utolsó rendiországgyűlésen támogatták a társadalmi reformokat. Közülük ketten, EszterházyKároly és Vay Ábrahám később lemondtak hivatalukról. Önként adták visszamegbízásukat azok a főispánok is, akiket — bár nem voltak helytartók —megyéjük közvéleménye nem fogadott el. vagy maguk riadtak vissza a gyorsváltozásoktól.17

*3 BM. Eln.: 1848:356.; Lényegében ezt az álláspontot tükrözi B. Wesselényi Miklós DeákFerenchez, 1848. június 9-én írt levele. Deák Imre 134. p. Szemére válasza: 1848. január 17-én kelt.Bm. Eln.: 357.

14 BM. Eln.: 1848: 435.; Deák Imre 175. p.15 BM. Eln.: 1848:210.; Deák Imre 70-72. p.16 BM. Eln.: 1848:738.; BM. Eln.: 1848:1207.; B. Percnyi Zsigmond végül mégis

megtartotta Ugocsa megyei főispánságát. Viszota 408-409. P-; Doby Antal: Ugocsa megyei főispánok.Századok 1874 (8.) 726. p.

17 BM. Eln.: 1848:21.; Szeremlei 71-72.; 110. p. A főispánok közül Szemere"meghagyandónak" vélte: Ugocsában b. l'erényi Zsigmondot, Máramarosban gr. Vay Ábrahámot,Krassóban Györky Pált, Trencsénben Marcibányi Antalt. Zalában gr. Batthyány Imre, Komárombangr. Nadasy Lipót, Győrben gr. Eszterházy Károly tarthatta meg korábbi hivatalát. Gr. Zichy HenrikMosón, gr. Erdődy János Várasd vármegye élén maradhatott. A nádorhoz nyújtotta be

11

Széchenyi "heteges állapotát adván okul, a királyi biztosságot nem vállalhatja,mindamellett, hogy' általunk is unszoltatott". 13

Nem csupán Széchenyi vonakodott területi kormányzatot vállalni. Gr.Gyulai Lajos, az erdélyi országgyűlés ellenzéki tagja 1343. június 4-én kapottZaránd megyei foispáni kinevezést. Az erröl szolo hivatalos értesítés nagyzavarba hozta, hiszen "soha hivatalt nem keresve, azt most is kérdezetlenül ésigen váratlanul" nyerte. Hiába kapacitálta régi barátságukra hivatkozva br.Kemény Dénes belügyi államtitkár ("fogadd el azt ezúttal. ha szinte sokáigmegtartani szándékod tán nem volna is"), Gyulai a tisztséget visszautasitottalii Afeladattol visszariadva adta vissza megbizását Jankovich Lászlo `v*eröce megyenisz-s innsvsssn mispsn, nnti ısts. nısjns 4-enfii A n-tsgys nssnnysı: jnı ısnssnsegykori alispán a "dühöngö illir szeparatizmusra" hivatkozott, és úgy vélte, hogya "felizgatott kedélyekkel, fegyveres hatalommal egyes egyéniségek meg nemküzdhetnek".A gyáva Körös megyei foispán még a kinevezö minisztériummal semközölte lelépési szándékát, csupán megyéjében hangoztatta, hogy azt elvállalni"hazafiúi bünnek" tartaná. Gr. Csáky Lászlo szepesi kormányzonak sem voltinyére a megye vezetése, mert ott a “városok republikánus szellemüek és aszomszédos tot megyék is veszélyt jelentenek a hazára nézve". `v'olt olyan hazafi,aki - vele ellentétben - késznek mutatkozott “akár az akasztofáig is elmenni ahazáért", de hivatalt vállalni semmiképpen sem akart. "51

A föispánok kivála.sztásánál érvényesülö egyik legfontosabb szempont apoiiiiieizi hovatartozás, a korábbi ltormányzathoz valo viszony, areforrnországgyfiléseken tanúsított magatartás és az 1343-i átalakulásrol `vallottfelfogás volt. A belügyminiszter által a nádorhoz felterjesztett, 1343. április 2tl-ielöterjesztés kilenc korábbi föispánt talált hivatalában megtarthatonak. Kétkivétellel forendü, mérsékelten liberális politikusok voltak, akik az utolso rendiországgyülésen támogatták a társadalmi reformokat. Közülük ketten, EszterházyKsrnıy és vsy .sinshszn tsssısıs ınnnnnisi: ınvsisınınni. önteni stzıısi vissssmegbizásukat azok a föispánok is, akiket - bár nem voltak hclytartok -megyéjük közvéleménye nem fogadott el. vagy maguk riadtak vissza a gyorss-sı:nsssnı<nsı.“"

15 Esvt. Eıns ısziszs sss Lsnysgsıssn szi ss sıiaspnnini niinssi ii. vrnissısnyi rali-:ıss ossi:Ferenehez, 1343. június E1'-én írt levele. Deák lmre 134. p. Ezeniens válasza: 1343. január 1?-én kelt.Bm. Ein.: 3':i?.

ki aivi. sins iszisz zifiss nssaz inn-s its. js.15 Est. Ein.: isztsz:i1ı:i.; osiiiz ıınns ni-Ta. p.

` H5 BM. Ein.: l343:?53.; BM- Eln.: l343:1.`li1?.; B. Perényi Zsigmond végül mégismegtartotta Llgocsa megyei föispánságát. lfiszoirt 4û3-439. p.: [Joby Antal: Llgocsa megyei föispánok.Századok 13?4 (3.) Tlo. p.

17" Est. Einz isssziı.: ssn-nnis.-` ii-iz.: im. js. is tsispsnniz ıiszüi s..-nnnsrn“meghagyandonak" vélte: Llgocsában b. Perényi Esigmondot, Máramarosban gr. 'liay Abrahámot,Krassöban Györl-ry Pált, Trencsérıben Mareibáiıyi Antalt. Zalában gr. Batthyány imre, Komárombangr. l`-iátlasy Lipot, Györbeıi gr. Eszterházy Károly tarthatta meg korábbi hivatalát. Gr. Zichy llenrikMoson, gr. Erdody jános Uarasii vármegye élén maradhatott. A nádorhoz nyújtotta be

ll

A megüresedett főispáni helyekre 1848. április 21-, 22-, és 26-án 31 újszemély került.18 A főhivatalt nyertek közül 13-an voltak főrendűek. Közöttükvolt gr. Batthyány Kázmér, aki baranyai főispánsága után kormánybiztos, majd aszabadságharc résztvevője, a Szemere-kormány tagja lett. A 25 éves új zemplénifőispán, gr. Andrássy Gyula is lelkes híve maradt a nemzet ügyének, és liberálismúltjához méltó magatartást tanúsított Wenckheim Béla báró, Békés megyefőispánja is. Osztatlan tekintélye miatt kézenfekvő volt br. Wesselényi Miklósfőispáni kinevezése is, bár ő ekkor már közel a teljes vaksághoz, "roncsoltszervezettel" élt. Kiváló szakértelmét, helyismeretét a Partium visszacsatolásátintéző bizottság élén is kamatoztatta. Borsod megye főispánja br. Vay Lajos semvolt olyan arisztokrata, aki a "forradalmi kormány" segítségével kívánt volna az újvilágba beilleszkedni. A liberális szellemű felsőzsolcai birtokos az 1839-40-iországgyűlésen ellenzéki követ volt, később kormányzatellenes felsőházifelszólalásaival hívta fel magára a figyelmet. Őszinte híve maradt 1848 ügyének: ahaza védelmére kelvén nemzetőrnek állt, harcolt a délvidéki csatákban.Önzetlenül szolgált a híres ellenzéki gr. Ráday Gedeon Nógrádban, lelkesenkormányzott gr. Telek)' Sándor, Zaránd vidék főkapitánya, és teljesítettekötelességét Pálffy József gróf, Pozsony megye élére állított főispán is. Nem lett"muszkavezető" gr. Zichy János, Somogy megye új főispánja sem, akimegbízatását 1848. május 3-án visszaadta.19 Amikor tehát a kormány még

Icmondólcvelét Gr. Nádasdy Ferenc Árva megyei, Péchy Imre Zágrádi, Maiiáth György honti és gr.Sziráky Antal Fejér megyei főispán. Szerencsy István Arad megyei, Bánffy Albert krasznai főispán isvisszavonult. BM. E!n.: 1848: 16., 27.; Hatos Gusztáv: Baranya megye fő i spán ja i . Századok 1870 (4)387. p.

Borsod: br. Vay Lajos; Bihar: Beöthy Ödön; Békés: br. Wencheim Béla; Arad: BohusJános; Torontál: Karácsony I,ász!ó; Közép-Szolnok: br. Wesselényi Miklós; Pozsony: gr. Pálffy József;Nógrád: gr. Ráday Gedeon; Bars: Justh József; Somogy: gr. Zichy János: Zólyom: Radványszky Antal ;Fejér: id Pázmandy Dénes; Túróc: br. Révay Simon; Árva: Madocsányi Pál ; br. Bánffy János; Kraszna:Kabos József; Sáros: Újházy László; Jász-kun kerület főkapitány: Szentkirályi Móric; Kővár vidékfőkapitány: gr. Teleki Sándor. A nádor a fenti előterjesztést 1848. április 21-én hagyta jóvá (BM.Eln.: 1848: 21.; .Szerem lei: 71-72. p.; f. Kiss Krzsébet: Az 1848-49-es magyar minisztér iumok Bp.1987. (továbbiakban: F. Kiss) 239- P- Másnap hat kinevezés történt: Baranya megyében gr.Batthyány Kázmér, Zemplénben gr. Andrássy Gyula, Tolnában Sztankovánszky Imre, CsongrádbanKárász Benjámin nyert állást. Szabolcsban Patay József, Nyitra vármegyében gr. 7ay Károly lett afőispán (BM. Eln: 1848: 21.; Szeremlei 72. p.; /•". Kiss 240. p.) Ápri l is 26-án nevezték ki ahorvátországi főispánokat. Kőrös megyébe Zidarich János, Zágráb élére Josipovich Antal került.Pozsega megye főispánja Jankovich Gyula lett. A délvidéki megyék közül Verődében JankovichLászló, Szeremben gr. Pejacsovics László, Temesben Csernovics Péter nyert főhivatalt. (BM. Eln.:1848: 30.) A magyar nemzet története (Szerk.: Szilágyi Sándor Bp. 1898. X. köt. 76. p.) tévesen 27új főispáni kinevezést emlit.; Spira 121. p.

' Az újonnan kinevezett arisztokrata főispánokkal szembeni vád legmarkánsabban:Supka Géza 1848/1849. Bp. 1985.14., 129. p. Vele szemben: Hatos Gusztáv im.; Szőcs Sebestyén: Akormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Értekezések a történeti tudományok körből. 65.Bp. 1972. 182. p.; Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r.t. város története. Iloj'ovszky Bp. /é.n./

12

A megüresedett foispáni helyekre 1343. április 21-, 22-, és 26-án 51 újszemély került.13 A fohivatalt nyertek közül 15-an voltak forendüek. Közöttükvolt gr. Batthyány Kázmér, aki baranyai föispánsága után konnánybiztos, majd aszabadságharc résztvevoje, a Szemere-konriány taa lett. A 25 éves új zemplénifiispán, gr. Andrássy Gyula is lelkes híve maradt a nemzet ügyének, és liberálismúltjához mélto magatartást tanúsított Wencklieim Béla báro, -Békés megyeföispánja is- Gsztatlan tekintélye miatt kézenfelrvö volt br. 'iftfesselényii Miklosfoispáni kinevezése is, bár ö ekkor már közel a teljes vaksághoz, "roncsoliszervezettel" élt. l-tiválo szakértelmét, helyismeretét a Partium vísszacsatolásátintézö bizottság élén is kamatoztatta. Borsod megye föispánja br. Vay Lajos semvolt olyan arisztokrata, aki a " forradalmi kormány" segítségével kívánt volna az újnısgıss izzniıısssınnini. is iiiisntıis sssıısina fsıssssnıssi isinnınss ss isõistti-iországgyülésen ellenzéki követ volt, késöbb kormányzatellenes felsoháziisissnıstitssn-si ni-as fsı msgsss s sgysıznst. ossinis iii-.is nnn-sat isfis agysnntz shaza védelmére kelvén nemzetörnek állt, harcolt a délvidéki csatákban.Ünzetlenül szolgált a híres ellenzéki gr. Ráday Gedeon Nográtiban, lelkesenkormányzott gr. Teleky Sándor, Íñaráiid vidék föltapitánya, és teljesítettekötelességét Pálffy Jozsef grof, Pozsony megye élére állitott foispán is. Nem lett“muszkavezeto'" gr. Zichy jános, Somogy megye új föispáiija sem, akimegbizatását 1343. május 5-án visszaadta.19 Amikor tehát a kormány még

lemondolevelét Gr. Nádasdy Ferenc Arva megyei. Pécliy Imre Eágrádi, Maılátli György lioıiii és gi-.Sziráky Antal Fejér megyei foispán. Szerencsy lsiváii Arad megyei, Bánffy Al bert krasziiai foispán isvisszavonult. HM. Eln.: 1343: lo., 27.; Hrtros Gusztáv: Baranya megye föispánjai. Száziidok 13?Ü (4)

532. p.15 Borsod: br. 1v'ay Liijos; Bihar: Beötliy Ütiön; Békés: br. lllieıirheini Llt:l:i: Arad: Bohus

jános; Torontál: Karácsony Lászlo; Közép-Szolıtiik: br. Wesselényi Miklos: llozsiiiiy: gr. Pálffy jozsef;

hlográd: gr. lláday Gedeon; Bars: _Iusth jozsef; Somogy: gr. Flieliy _lános: 2.olytim: ltailváiiyszl-ty Antal;Fejér: id Pázmandy Dénes; 'l`úroc: br. llévay Sinioii: Arra: Madocsáiiyi Pál; br. Bánffy _lános; Kra.szna:Kabos _lozsef; Sáros: Újházy 1.á.szlo; _lá.sz-kun kerület föl-tttpitány: Szcntlorályi ."ili`iı'it.`: Köviii' v`itlék

föltapitány: gr. Teleki Sándor. A nádor :L lenti elöterjesztést 1343. április 21-én, liitgytit jová l_l1l'i'l.

Ein.: 1343: 21.; izr-iieifiileiz “F1-T2. p.; ii. Kiss lirzséliet: Az 1343-49|-es magyar riiiıiisztériuniol-1 Bp.1932. [továbbialthartı F. Kiss) 239. p. Másnap hat ltinevezés történt: liararıya megyében gr.

Batthyány Kiizniér, Zemplén ben gr. Andrássy Gyula, Tolnában Sztnnkovánszky lnire, Csongrádban

Kárász Plenjámin nyert állást. Szabolcsban Patay jozsef, Iliiyitra vármegyében gr. Kay Ktiroly lett a

tr:-isjsan (tini. Ein: is-ts: zl.: sssnsniini za. p.: A rt.-'si 2-to. p.) április zs-:in neveztek ki ahorvátországi foispánokat. Korös megyébe Éiidarich jános, Zágráb élére josipovıch Antal került.Pozsega megye föispánja jankovich Gyula lett. A délvidéki megyék közül lierörzében JankovichLászlo, Szerémben gr. Pejaesovies Lászlo. Temesben Gsernovies Péter nyert fohivatalt. (BM. Ein.:1343: ;-lö.) A magyar nemzet története (Szeri-t.: Szilágyi Sándor Bp. 1333. K. köt. To. p.j tévesen 2?új foispáni ldnevezést említ.; Spire 121. p.

19 Az újonnan kinevezett arisztokrata löispánokl-:al szembeni vád legmarkánsabbanzSiipieri Géza 1343,f134Él. Bp. 1935.14., 129. p. `v'eIe szemben: Hirtos Gusztáv im.; .izöcs Sebestyén: Akormánybiztosi intézitiény kialakulása 1343-bttn. Értel-tezéselt tt történeti tutlomáriyol-t körhöl. úfi.

Bp. 1922. 132. p.; 2-emplén vármegye és Sátoraljaújlieiy r.t. város története Iitiiniiszleji Bp. y'é.n.y'

12

választhatott, igyekezett a rendszerhez hű, liberális politikai múlttal rendelkezőpolitikusokat kormányzati kulcspozícióba állítani.

A kiválasztásban döntő szerepet játszó Szemere egyébként semvádolható arisztokrata-pártisággal, de azt sem mondhatjuk, hogy józan politikaimegfontolásból republikánus törekvéseit nem korlátozta. Ennek egyikbizonyítéka Liptó megye helyi tényezőivel folytatott hosszú levelezése. Ebben anemzetiségi szempontból kényes helyzetű törvényhatóságban 1848. május 20-ánbáró Majtényi Antal maradt a főispán, aki azonban — nem lévén a megyébenlakása — alig tartott kapcsolatot a kormányzatára bízott megyével. Számostiltakozás, panasz hangzott el a döntéssel szemben, a megye egyrebizalmatlanabb lett főispánjával, a "múlt kormány emberével", a régi rendszert iskiszolgált tisztviselővel szemben. Szentiványi Ödön, a megye egyik követerészletesen ecsetelte Majtényi bűneit, terhére róva többek között azt is, hogyrégebben a nem nemes községekkel ("amelyek most nagyobb befolyástgyakorolnak") semmilyen viszonyt nem tartott fenn. A megyei közgyűlés isMajtényi ellen foglalt állást. A testület Szentiványi kinevezését javasolta, aki magais hosszasan elemezte e reménybeli döntés számtalan előnyét. Szemere azonbanhajthatatlan maradt. Álláspontja szerint Majtényi, "ugyan a múlt időszak egyikrésztvevője, de mint centralista támogatni fogja a kormányt."20

Br. Jeszenák János, a Nyitra megyei mérsékelt ellenzék egykoriképviselője is elnyerte a főispáni tisztséget Tarnóczy Kázmérral szemben, mert aNyitra megyében meglévő pártok közötti ellentéteket ügyesen simította el.Különösen a "népkör" tagjainak "túlfeszített igényeit" csillapította már korábbanis, és gyors sikert ígért a konzervatív megyebeliek átállítására. Riválisa Tarnóczy,aki Jeszenák szerint is "eszes, becsületes, tanult és bármilyen hivatalra megfelelőférfiú" volt, kevésbé látszott alkalmasnak a helyi radikális törekvésekvisszaszorítására.21

A főispánok kiválasztásának szempontjai különösen jól követhetők azerdélyi tisztségek újraosztásánál A központi kormány az ottani helyiviszonyokról keveset tudott, ezért kénytelen volt az uniót támogató helyipolitikusokra hagyatkozni. A miniszteri iratokból kitűnik: Erdély főispánjait br.Bethlen János, br. Perényi Zsigmond és gr. Teleki László javaslatai alapjánnevezték ki.

A belügyminiszter Perényitől 1848. június 7-én kapott egy értesítést,amelyből kiderült: Erdély kormányozhatatlan állapotban van. Az egykorifőtisztviselők lemondtak vagy egyszerűen otthagyták hivatalukat. A Székelyföldön"mindenki háborog, mindenki ellen", a románok gyűléseket tartanak, az egykori

478. p.; Deák Imre 125-217. p. Trócsányi: 528. p.; Haan Lajos: Békés vármegye főispánjai.Századok 1867 (I.) 278. p.; Borsod vármegye 21-23 p. Andrássy Antal. Noszlopy Gáspár szolgabíróiévei (1846-1848) ín.: Somogy megye múlt jából (Szerk.: Kanyar József) 11. köt. Kaposvár 1980.256.p.

20 Bm. Eln.: 1848: 187., 310.; Deák Imre 69-85. p.Bm. Eln.: 1848: 372., 419.; Nyitra vármegye. Magyarország vármegyéi és városai

(Szerk.: Borovszky Samu) Bp. 1903. 678. p.

13

választhatott, igyekezett a rendszerhez híí, liberális politikai múlttal rendelkezöpolitikusokat kormányzati kulespozíeiöba állítani.

A ldválasztásban döntö szerepet játszö Szemere egyébként semvádolhatö aı-isztokrata-pártisággal, de azt sem mondhatjuk, hogy jözan politikaimegfontolásböl republikánus törekvéseit nem korlátozta. Ennek egyikbizonyítéka Liptö megye helyi tényezöivel folytatott hosszú levelezése. Ebben anemzetiségi szempontböl kényes helyzetü törvényhatöságban 1B4B. május ZB-ánbáró lvlajtényi Antal maradt a föispán, aki azonban _ nem- lévén a megyébenlakása - alig tartott kapcsolatot a kormányzatára bízott megyével. Számostiltakozás, panasz hangzott el a döntéssel szemben, a megye egyrebizalmatlanabb lett föispánjával, a "mült kormány emberével“, a régi rendszert iskíszolgált tisztviselövel szemben. Szentiványi Ödön, a megye egyik követerészletesen ecsetelte lvlajtényi büneit, terhére röva többek között azt is. hogyrégebben a nem nemes községekkel (“amelyek most nagyobb befolyástgyakorolnal-t"} semmilyen viszonyt nem tartott fenn. A megyei közgyűlés islvlajtényi ellen foglalt állást. A testület Szentiványi kinevezését javasolta, aki magais hosszasan elemezte e reménybeli döntés számtalan_elönyét. Szemere azonbanhsjthszsıısn már-set. áıisspsnızjs szerint rvısjienyt, "ugyan s mtııt iaeszst egyikrésztvevöje, de mint eentralista támogatni foga a kormányt. “EÜ

Er. jeszenák jános, a Nyitra megyei mérsékelt ellenzék egykoriképviselöje is elnyerte a föispáni tisztséget Tarnöezy Kázmérral szemben, mert aNyitra megyében meglévö pártok közötti ellentéteket ügyesen símította el.Különösen a "népkör“ tagjainak "tülfeszített igényeit" esillapította már korábbanis, és gyors sikert ígért a konzervatív megyebeliek átállítására. Riválisa Tarnöezy,aki Jeszenák szerint is "eszes, becsületes. tanult és bármilyen hivatalra megfelelöférfiü" volt, kevésbé látszott alkalmasnak a helyi radikális törekvésekvisszaszorítására.31 ~

A föispánok kiválasztásának szempontjai különösen jöl követhetök azeizíéfyí tisztségek üjraosztásánál- Ft központi kormány az ottani helyiviszonyokröl keveset tudott, ezért kénytelen volt az uniöt támogatö helyipolitikusokra hagyatkozni. A miniszteri iratokböl kitüník: Erdély föispánjait br.Bethlen jános, br. Perényi Zsigmond és gr. Teleki Lászlö javaslatai alapjánnevezték ki.

A belügyminiszter Perényitöl 1848. junius 'F-én kapott egy értesítést,amelyböl kiderült: Erdély kormányozhatatlan állapotban van. :kz egykorifötisztviselök lemondtak vagy egyszeñen otthagyták hivatalukat. Ft Székelyföldön“mindenki háborog, mindenki ellen", a románok gyüléseket tartanak, az egykori

-UB. p.; Deák Imre 125-2l?. p. Iı"r`t:íes:Íis_yí: 523. p.; Ham: Lajos: Békés vármegye löispánjai.Századok 136? {l.} 273. p.; Borsod vármegye .El-2.5 P. i"trıdı`ássy Antal. Hoszlopy Gáspár szolgabíröiévei (1346-löfiäj lrı.: Somogy megye ırıtfıltjáböl {Szerk.: lšanyar Jozsefl ll. köt. láaposvár IBBÜ.25t'fı.p.

ÍÜ sm. Eır..z ısssz ısr., sim ozsiz imre sy-ss. p.21 Bm. Ein.: lö-`íS: 373., 419.; Nyitra vármegye. Magyarország vármegyéi és városai

[5zerk.: Eorovszky Sam u] Bp. 19135. IISTH. p.

15

jobbágyok lázadnak volt uraik ellen. A legsürgősebb teendő a főispani karazonnali lecserélése, az üres helyek betöltése, hiszen csak "erélyes, ügybuzgófőispán adhat a közdolgoknak jobb irányt". Négy nap múlva gr. Teleki László isdrámai hangon adta a minisztérium tudtára: Erdélyben minden attól függ, hogymilyen érzelmű és képességű főispánokat neveznek ki és hogy a legrosszabbakatsikerül-e hivataluktól mielőbb megfosztani. Bethlen János 1848. június 12-énKolozsvárról írt memorandumában közölte Szemerével: a 14 erdélyitörvényhatóság élére "haladék nélkül szabadelvű és az új Magyarhoniinstitúciókat lelke mélyéből pártoló főnököket kell kinevezni".22

Az erdélyi véleményeket br. Kemény Dénes belügyi államtitkárösszegezte minisztere számára. Egyöntetű álláspont szerint azonnal el kell csapniAlsó-Fehér megyéből br. Bánffy Miklóst, Felső-Fehér éléről gr. Kálnoky Dénest,Küküllőből gr. Haller Ignácot, Fogarasból br. Bruckenthal Károlyt. Bánffy,Kálnoky és Haller korábban ellenzékiek voltak, azonban később "hivatalaikértköpönyeget fordítottak, s a jó ügynek mérges ellenségeivé váltak". Haller ugyan— jegyzi meg Kemény Dénes — csekély tehetségénél fogva nem sokat ártott, de a"másik kettő főkolompos" volt. Bánffyt kivéve ők "hivatalaik nyerésénél" fogva istörvénytelen helyzetűek, hiszen Ferdinánd "kénykormánya alatt"adminisztrátorként kerültek megyéik élére. Haller és Bruckenthal "minden egyébtekintetben is merőben alkalmatlan" közfunkció ellátására.

A hivatalban tartható főtisztek között elsőként Thorockay Miklóst, tordaifőispánt említik, aki bár "nem éppen hibátlanul lépett fel a múlt országgyűlésen",tekintélyes férfiú és nehéz időkben szükséges egyén. A jelen kormánynak átadtamagát, segítsége nélkül a Torda vármegyei gyűlésen ("mely akkor az unió dolgáranézve csaknem elhatározó befolyású volt") a haza javára a kérdést eldöntenilehetetlen lett volna. Kolozs megyében Macskássy Pált tartani kellene, aki bár"nem nagy tehetségű", de jóindulatú ember. Hat évig ugyan adminisztrátor volt.de ebben a kétes helyzetben mindvégig megbízható barátai tanácsára járt el.Balázsi József csíki főkapitányról kevés rosszat hallottak. Azt tudják, hogy "vastagfejű", de nem "rossz indulatú". Gr. Tholdalaghy Ferenc marosszéki és HorváthAlbert háromszéki főkapitányok "nagyon ajánlkoznak és ajánltattak is a helybelilakosok által". Ők sem kiváló képességűek, de — legalább próbaidőre —

22 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós Bp. 1965. 531-532. p„ BM. Eln.: 1848: 354., 355.,364., 369., 370., 371., 374., 478., 488. Az 509. szám alatt található Szemere 1848. j ú l i u s 7-énkeltezett leirata, amelyben felsorolja az erdélyi és partiumi kormányzókat. Eszerint új főispán lett:

Alsó-Fehér megyében br. Kemény István, Belső Szolnokban Weér Farkas, Dobokában gr. BéldyFerenc, Felső-Fehérben Horváth János, Hunyadban gr. Kun Gotthard, Küküllőben br. Bánffy János,Fogaras vidéken gr. Bethlen Gábor. Megtartották főispani hivatalukat Kolos megyében Macskasi Pál,Tordában Thorockay Miklós. A főkirálybirák kivétel nélkül hivatalban maradtak. Dindár AntalAranyosszék, Balázsi József Csík, Gyergyó és Kászonszék, Horváth Albert Háromszék, gr. ToldalaghyFerenc Marosszék, Macskasi Lajos Udvarhelyszék első embere maradt. A Partium kormányzatátKözép-Szolnokban br. Wesselényi Miklós, Krasznában Kaboss József, Zaránd vármegyében i f j . gr.Bethlen Gábor látta el. Kővár vidék főkapitánya gr. Teleki Sándor lett.

14

jobbágyok lázadnak volt uraik ellen. A legsürgösebb teendö a löispáni karazonnali lecserélése, az üres helyek betöltése, hiszen csak "erélyes, ügybuzgöföispán adhat a közdolgokznak jobb irányt". Négy nap múlva gr. Teleki Lászlö isdrámai hangon adta a minisztérium tudtára: Erdélyben minden attöl függ, hogymilyen érzelmű és képességű föispánokat neveznek ki és hogy a legrosszabbakatsikerül-e hivataluktöl mielöbb megfosztani. Bethlen János 1343. június 12-énKolozsvátról írt memorandumában közölte Szemerévelz a 14 erdélyitörvényhatöság élére "haladék nélkül szabadelvű és az új Magyarhoniinstitueiökat lelke mélyéböl pártolö fönököket kell k`Lnevezni“.22

Az erdélyi véleményeket br. Kemény Dénes belügyi államtitkárösszegezte minisztere számára. Egyöntefi álláspont szerint azonnal el kell csaprtiAlsö-Fehér megyéből br. Bánffy Mil-dést, Felsö-Fehér éléröl gr. Kálnoky Dénest,Blüküllöböl gr. Haller Ignácot, Fogarasböl br. Bruckenthal Károlyt. Bánffy,Kálnoky és Haller korábban ellenzél-dek voltak, azonban késöbb "hivatalaikértköpönyeget fordítottak, s a jó ügynek mérges ellenségeivé váltak"- Haller ugyan- jegyzi meg Kemény Dénes - csekély tehetségénél fogva nem sokat ártott, de a"másik kettö fökolompos" volt. Bánlfyt kivéve ök "hivatalaik nyerésénél" fogva istörvénytelen helyzetűek, hiszen Ferdinánd “kénykormánya alatt"adminisztrátorként kerültek megyéik élére. Haller és Bruckenthal "minden egyébtekintetben is meröben alkalmatlan" közfunkcié ellátására.

A hivatalban tarthatö fötisztek között elsöként Thorockay Miklöst, tordaiföispánt említik, aki bár "nem éppen hibátlanul lépett fel a múlt országgyűlésen".tekintélyes férfiú és nehéz idökben szükséges egyén. A jelen kormánynak átadtamagát, segítsége nélkül a Torda vármegyei gyűlésen ("meIy akkor az uniö dolgáranézve csaknem elhatározö befolyású volt") a haza javára a kérdést eldöntenilehetetlen lett volna. Kolozs megyében Macskássy Pált tartani kellene, aki bár"_rıem nagy tehetségű", de jöindulatú ember. Hat évig ugyan adminisztrátor volt,de ebben a kétes helyzetben mindvégig megbízhatö barátai tanácsára járt el.Balázsijözsef csíki fökapitányról kevés rosszat hallottak. Azt tudják, hogy “vastagfejű", de nem "rossz indulatú". Gr. Tholdalaghy Ferenc marosszéki és HorváthAlbert háromszéki fökapitányok "nagyon ajánlkoznak és ajánltattak is a helybelilakosok által". Ök sem kjválé képességűek, de - legalább pröbaidöre -

31 Trõesaflyt :osıtz tvesseıenyi ivttzıes sp. iass. sit-ssz. P.. srvt. Eı„.z ısztsz sszt., sss.,3-év-"l-, 3159., STB., 5?l., El?-i., á?3., 433. Az 539. szám alatt találhatö Szemere 13113. július 7'-énkeltezett Ieirata, amelyben felsorolja az erdélyi és partiumi kormányzé-kat. Eszerint új föispán lett:Alsú-Fehér megyében br. Kemény István, Belsö Szolnokban Weér Farkas, Dobokában gr. BéldyFerenc, Felsö-Fehérben Horváth János, Hunyadban gr. lflun Gotthard, Küküllöben br. Bánffy jános,Fogaras vidéken gr. Bethlen Gábor. Megtartották löispáni Itivatalukat Kolos megyében Maeskási Pál,Tordában Thoroekay Mildös. A lökirálybírák kivétel nélkül hivatalban maradtak. Dindár AntalAranyosszék, Balázsi jözsel Csík, Gyergyú és Hászonszék, Horváth Albert Háromszék, gr. ToldalaghyFerenc Marosszék, Macskási Lajos Udvarhelyszék elsö embere maradt. A Partium korrıtányzatátKözép-Szolnokban br. "Wesselényi Miklós, K1-asznában Kaboss jözsef, Earárıd vármegrében ifj. gr.Bethlen Gábor látta el. líövár vidék fökapitánya gr. Teleki Sándor lett.

14 *

alkalmazhatók. Teleki László különvéleménye szerint ketten elmozdítandók,mert "elhatározott pecsovicsok".

Az eddig felsorolt tisztviselők sorsa a javaslattal egyezően alakult.Másként döntött a miniszter és a nádor az elbocsátani kért székely s szászfőkapitányok esetében. Az aranyosszéki Dindár Antal hivatalában maradt, pediga 48-i átalakulás ellensége volt. Macskássy Lajos "merő alkalmatlansága" ellenéreUdvarhelyszék vezetője maradt, és megtarthatta állását Salmen Lajos, a szászcomes is. Róla pedig közismert volt, hogy az unió és a magyarok elszántellensége, "személyében összpontosult a Slav-Szász-Oláh párt".

Szemere Bertalan a kialakult renkívüli helyzetben sem akarta az erdélyitörvényhatóságok régi jogait megsérteni. A székely székek és a szász universitasélén megtartotta a választott vezetőket. Pedig az ottani viszonyokat jól ismerőTeleki László javasolta: egyezzenek meg a székelyekkel, akik könnyenbelemennek abba, hogy a főtisztjeik kormánykinevezéstől függjenek, ha "nekik atöbbi tisztviselőre nézve confirmatio nélküli teljes szabad választás engedtetik".

A miniszter válasza: a székelyek választási jogát nem kívánja megsérteni,mert "a bolygatás, ismeretlen tényezők közt, veszéllyel jár". Udvarhelyszékkérelme csattanósan cáfolta az óvatos belügyminiszteri álláspontot. Június 27-éntartott népgyűlésükön lemondott főkirálybírójuk helyett feliratban kérték akormányzatot: mielőbb nevezzen ki főtisztviselőt a törvényhatóság élére.23 Közela tragikus eseményekhez az ország keleti felén a magyar kormány tehát csakrészben tudta hadállásait kiépíteni, saját embereit kulcspozícióba juttatni.

Erdély főispánjait a minisztérium — a beérkezett javaslathoz képest —egy hónapos késéssel nevezte ki. Pálffy János visszaemlékezése szerint ez súlyoskövetkezményekkel járt; ez az oka annak, hogy Erdélyben a reakció teretnyert.24

Az ország más vidékein is előfordult, hogy a kormányzat késedelmemiatt a helyi igazgatás lehetetlenné vált. Győr megye bizottmánya 1848 május25-én kérte Szemerét: nevezzen ki főispánt, mert "ha valaha, úgy ezen átalakulásiidőszakban igen szükséges a főkormányzó". Nyitra tisztviselői június 2-án arrólpanaszkodtak, hogy képtelenek ellátni saját feladataikat, mert nincs főispán, akiaz eltávozott hivatalnokok helyettesítéséről gondoskodhatna. Andrássy Mihályesztergomi első alispán még 1848. szeptember 14-én is sérelmezte, hogy "közelfél éve viszi a megye kormányát", ráadásul fizetség nélkül.25

A késedelem jelentős következményekkel járt a délvidéki megyékben is.Az itteni viszonyokat a belügyminiszter nem ismerte; több levelébenpanaszkodott a "gyötrő híréhségre", döntésekhez szükséges információkhiányára. A Szerem megyei főispáni tisztre alkalmas személyekről az ottani

23 Gr. Teleki László levele BM. Eln.: 1848: 470.; Szemere álláspontja: BM. Eln.: 1848:600.;Udvarhelyszék felirata BM. Eln.: 1848: 616.

24 Deák Imre 187-189.25 Győr megye: BM. Eln.: 1848: 231.; Nyitni megye: BM. Eln.: 1848: 433.; Esztergom BM.

Eln.: 1848: 918. A korábbi főispáni helytartó Andrássy József volt. Esztergom vármegye.Magyarország vármegyéi és városai Bp./é.n./ Szerk.: Borovszky Samu 401. p.

15

alkalmazhatök. Teleki Lászlö különvéleménye szerint ketten elmozdítandök,mert “elhatározott pecsovicsok".

Az eddig felsorolt tisztviselök sorsa a javaslattal egyezöen alakult.Másként döntött a miniszter és a nádor az elbocsátani kért székely s szászfökapitányok esetében. Az aranyosszéld Dindár Antal hivatalában maradt, pediga 43-i átalakulás ellensége volt. lvlacskássy Lajos "merö alkalmatiansága" ellenéreUdvarhelyszék vezetöje maradt, és megtarthatta állását Salmen Lajos, a szászcomes is. Röla pedig közismert volt, hogy az uniö és a magyarok elszántellensége, "személyében összpontosult a Slav-Szász-Gláh párt".

Szemere Bertalan a kialakult renldvűli helyzetben sem akarta az erdélyitörvényhatöságok régi jogait megsérteni. A székely székek és a szász universitasélén megtartotta a választott vezetöket. Pedig az ottani viszonyokat jöl ismeröTeleki Lászlö javasolta: egyezzenek meg a székelyekkel, akik könnyenbelemennek abba, hogy a fötisztjeik kormánykinevezéstöl függjenek, ha "nekik atöbbi tiszrviselöre nézve conlrirmatio nélküli teljes szabad választás engedtetik"-

A miniszter válasza: a székelyek választási jogát nem kívánja megsérteni,mert "a bolygatás, ismeretlen tényezök közt, veszéllyel jár". Udvarhelyszékkérelme csattanösan cáfolta az övatos belügyminiszteri álláspontot. június 2?-éntartott népgyűlésükön lemondott fökirálybíröjuk helyett feliratban kérték akormányzatot: mielöbb nevezzen ki fötisztviselöt a törvényhatoság élére.15 Közela tragikus eseményekhez az ország keleti felén a magyar kormány tehát csakrészben tudta hadállásait kiépíteni, saját embereit kulcspozíciöba juttatni-

Erdély föispánjait a minisztérium -: a beérkezett javaslathoz képest -egy hönapos késéssel nevezte ki- Pállly jános visszaemlékezése szerint ez súlyoskövetkezményekkel járt; ez az oka annak, hogy Erdélyben a reakciö teretnyert.3*'Í

Az ország más vidékein is elö-fordult, hogy a .iaoflitdnyznt laésedelinemiatt a helyi igazgatás lehetetlenné vált. Györ megye bizottmánya 1343. május25-én kérte Szemerét: nevezzen ki föispánt, mert "ha valaha, úgy ezen átalakuiásiidöszakban igen szükséges a fökormányzö". Nyitra tisztviselöi június 2-án arrolpanaszkodtak, hogy képtelenek ellátni saját feladataikat, mert nincs föispán. akiaz eltávozott hivatalnokok helyettesítéséröl gondoskodhatna. Andrássy Mihályesztergomi elsö alispán még 1343. szeptember 14-én is sérelmezte, hogy "közeifél éve viszi a megye kormányát", ráadásul Ezetség nélkül.35

A késedelem jelentös következményekkel járt a délvidéki megyékben is-Az itteni viszonyokat a belügyminiszter nem ismerte: több levelébenpanaszkodott a "gyötrö híréhségre", döntésekhez szükséges informáciökhiányára. A Szerém megyei föispáni tisztre alkalmas személyekröi az ottani

23 or. Teıeıe Lzteeıe ıeveıe sivt. Eın.z ısisz zirae szemei-e stıttepentjez EM. Eie.z ıs«iszseu.zLldvarhelyszék felirata BM. E|n.: 1343: űlú.

34 .oeae imre ısv-isa.35 oysr megye: sivt. zın.z ısisz 23.1.; ivyaee megye: sm. Ein.: ısisz -155.; E.-me.-gem ati.

Ein.: 1343: E113. A korábbi föispáni heiytartö .Andrássy ,lözsef volt. Esztergom vármegye.Magyarország vármegyéi és városai Hp.y'é_n.{ Fizerk.: Horovszlq-' Samu áül. p.

lñ

alispánt kérdezte, Jankovich Gyula pozsegai főispán legelső hivatali feladatáulpedig azt tette, hogy részletesen, kimerítően tájékoztassa őt a környékállapotáról. Gyors jelentést kért a határőrség lecsillapításához szükségesengedményekről és azokról a személyekről, akik hajlandók bizalmasinformációkat szolgáltatni a főhivatalokra alkalmas politikusokról. HrabovszkyJános végvidéki katonai parancsnokot is arra kérte, hogy nevezzen meg legalábböt olyan bizalmi embert, aki a fenti célokra a minisztériummal együttműködésrebírható.26

A főispánok feladatai, tevékenységük 1848-ban

A központi hatalom feltétel nélküli kiszolgálása helyett a főispánoknak1848-ban elsősorban a helyi kormányzó szerepét szánták. A belügyminiszter —maga fogalmazta — kinevezési okiratában is hangsúlyozta: a "király a főispánokata megyéknek első tisztviselőül adja"; "joguk sok, de kötelességük még több". Azúj esküszöveg (amely emlékeztet az 1791. évi francia alkotmányban leírtállampolgársági fogadalomtételre) a korszak szellemében változott: egyetlen szósincs benne, amely az egykori királyi megbízott hatalmára utalna. Az alkotmány,a király és törvény iránti hűséget, a kötelezettségek lelkiismeretes teljesítését írta

Hasonló szellemben fogant a vármegyék egyetemének küldött főispánikinevezést tudató belügyminiszteri leirat is. Ebben Szemere Bertalan közölte atörvényhatóságokkal, hogy a kinevezés törvényi felhatalmazás (1848: XXIX.)alapján a nádor által történt. Remélte, hogy a főispán és a kormányzottak közöttaz "alkotmányos és nemzeti szabadság alapján" szövetség jön létre. A megyeélére állított férfiak "védői a szabadságnak és fenntartói a rendnek", ezért elvárja,hogy a megyében "engedelmességgel viseltessék" irántuk mindenki.28

A főispánok beiktatása — amennyiben erre a beszámoló jelentésekalapján következtetni lehet — a belügyminisztériumi intencióknak megfelelően,tehát az ünnepélyességet, ceremóniát mellőzve zajlott le. Ujházy László Sárosmegyei főispán székfoglalása — mint írta — "a legpolgáribb és legegyszerűbb"volt: csupán az asztal egyik oldaláról, régi ellenzéki helyéről a másikra ment át.Árva megye első embere is igyekezett teljesíteni az új szellemű elvárásokat:hatalmának átvétele "minden ünnepélyes szertartás szigorú mellőzésével"történt. Gr. Andrássy Gyula is "csupán megjelent a közgyűlés előtt"; gr.Eszterházy Károly, aki egyben a pápai polgárőrség parancsnoka volt. díszruha

26 Zsitvay József alispánhoz 1848. április 30-án írt levél: B.M. Eln.: 1848: 121.; a pozsegaiint imátum BM. Eln.: 1848: 170 alatt található. A Hrabovszkyhoz írt levél BM. Eln: 1848: 95.

2' BM. Eln.: 1848: 17. A főispáni eskü szövege: "Én N.N. az élő Istenre esküszöm azalkotmánynak és a királynak hűséget, a törvénynek engedelmességet, igéivén és fogadvánkötelességemet törvény és igazság szerint, részrehajlatlanul és lelkiismeretesen tel jesí tem. Istenengem úgy segéljen!" BM. Eln.: 1848: 17.; f. Kiss 239. p

28 BM. Eln.: 1848: 18.

16

alispánt kérdezte, Jankovich Gyula pozsegai föispán legelsö hivatali feladatáulpedig azt tette, hogy részletesen, kimerítöen tájékoztassa öt a környékállapotáröl. Gyors jelentést kért a határörség lecsillapitásáltoz szükségesengedményekröl és azokröl a személyekröl, akik hajlandök bizalmasinformáciökat szolgáltatni a föhivatalokra alkalmas politikusokröl. HrabovszkyJános végvidéki katonai parancsnokot is arra kérte, hogy nevezzen meg legalábböt olyan bizalmi embert, aki a fenti célokra a minisztériummal együttműködésrebírhatö.2"5

Aföíspán.olefeIemTntní, tevékeisys`égtÍik 1343-ben

A központi hatalom feltétel nélküli kiszolgálása helyett a föispánoknak1343-ban elsösorban a helyi konnányzo szerepét szánták- A belügyminiszter -maga fogalmazta - kinevezési okiratában is hangsúlyozta: a "király a föispánokata megyéknek elsö tisztviselöül adja"; "joguk sok, de kötelességük még több". Azúj esküszöveg (amely emlékeztet az 1?91. évi francia alkotmányban leírtállampolgársági fogadalomtételre) a korszak szellemében változott: egyetlen szösincs benne, amely az egykori királyi megbízott hatalmára utalna. Az alkotmány,a király és törvény iránti hűséget, a kötelezettségek lelkiismeretes teljesítését írtaelö.37"

llasonlö szellemben fogant a várrnegyék egyetemének küldött föispánikinevezést tudatö belügyminiszteri leirat is. Ebben Szemere Bertalan közölte atörvérıyhatöságokkal, hogy a kinevezés töı'vényi felhatalmazás (1343: X}{l}l.)alapján a nádor által történt. Remélte, hogy a fiispán és a kormányzottak közöttaz "alkotmányos és nemzeti szabadság alapján" szövetség jön létre. A megyeélére állított férfiak "védöi a szabadságıak és fenntartöi a rendnek", ezért elvárja,hogy a megyében "engedelmcsséggel viseltessék" irántuk ınindenldéä

A föispánok Eıeiiatnteisst - amennyiben erre a beszámolö jelentésekalapján következtetni lehet - a belügyminisztériumi intenciöknak megfelelöen,tehát az ünnepélyességet, ceremöniát mellözve zajlott le. Újházy Lászlö Sárosmegyei föispán székfoglalása - mint írta - "a legpolgáribh és legegyszerűbb"volt: csupán az asztal egyik oldaláröi, régi ellenzéki helyéröl a másikra ment át.Arva megye elsö embere is igyekezett teljesíteni az új szellemű elvárásokat;hatalmának átvétele "minden ünnepélyes szertartás szigorú mellözésével"történt- Gr. Andrássy Gyula is "csupán megjelent a közgyűlés elött": gr.Eszterházy Károly, aki egyben a pápai polgárörség parancsnoka volt, díszrtıha

EÜ Isitvay jözsef alisjıánhoz 1343. április 33-án irt levél: Bli-1. Elit.: 1343: 121.; a pozsegaiintimátum BM. Eln.: 1343: 1?tl alatt találhatö- A Hrabovszkyhoz írt levél BM. Eln: 1343: 95.

3? BM. Eln.: 13113: 17'. A föispáni eskü szövege: "Én N.N. az élö lstenre esküszöm azaikotmánynak és a királynak hűséget, a törvénynek engedelmességet, ígérvén és fogadvánkötclességemet törvény és igazság szerint, részrelıajlatlanul és lelkiismt-retrsen teljesitem. istenengem úgy segélje:-1!" BM- Eln.: 1343: 13'.: E .-"t'ı's.t 239. P

-13 ata. Ein.: is-isz is.

lö

helyett testületének egyenruhájában mondta első beszédét. Egyedül a nógrádiakragaszkodtak ősi szokásaikhoz. Gr. Ráday Gedeont eskütétele után a megye négyszolgabírája székében felemelte.29

A felelős miniszternek számolnia kellett eltérő hivatalnoki mentalitássalis: Krassó megye főispánja 1848. április 28-án vette kézbe megbízólevelét, decsak május 7-én jelent meg megyéje székhelyén. A bizottmány megalakulása után"házi gondjai elrendezésére" hazasietett, és csupán magáügyeit lebonyolítva tértvissza állomáshelyére. Pedig később maga írta, hogy a megyei lakosságnyugtalankodott a török és orosz seregek "beruhanásától" való félelem miatt, sőtitt-ott "a földesurak fennmaradt tulajdonjogának erőszakos megtámadásai iselkövettettek". A megyében nem volt elég katonaság, a jobbágyok pedig aszomszédos Temes megye példájára — "viszályt okozó módon" — igényt tartottaka kisebb királyi haszonvételi jogokra. Lett volna tehát elegendő oka a forrongódélvidék egyik főispánjának a kritikus májusi napokon közügyekkel foglalkozni.Évszázadokig természetesnek vett módon egyéni dolgai fontosabbak voltak.

Szemere 1848. május 20-án szigorú hangú utasításban hagyta meg: afőispánok tartózkodjanak a megyéjükben, felügyeljék a törvények végrehajtását,szigorúan ellenőrizzék a tisztviselők tevékenységét, és kezdjenek hozzá azországgyűlési választás előkészületeihez, írásban és rendszeresen tájékoztassák aminisztériumot megyéjük állapotáról. Bohus János aradi főispán rögtönválaszolt: legfontosabbnak megyéje ügyeit tartja, de azért pár napi eltávozástlehetőnek vél. Június első napjaiban a pesti vásárra utazik. Pedig nem sokkaikorábban éppen ő ecsetelte megyéje tragikus állapotát. Aradon ugyanis a nép"nyert szabadságát hideg közönnyel" szemlélte. A lakosság a nem úrbéres földekföldesúri "megtarthatósága" és a legelőelkülönítések miatt zúgolódott, ésvalóságos népmozgalom indult meg a tisztviselők ellen. A magyar jegyzőket sorrakergették el, a megüresedett állásokat "saját hitük és nyelvük szerintivel töltikbe".30

A személyes hozzáállás, a kormányszéki szemlélet, rendi korszakbeliügyintézői rutin mellett a főispánok tevékenységének figyelembe veendő másikszempontja az ország peremvidékein kialakult rendkívüli helyzet volt. JankovichLászló verőcei főispán már 1848. május 4-én azt jelentette Szemerének, hogymegyéjébe'n "a törvényes utat követni annyi, mint készakarva az akasztófa aláállani". Jellasics 1848. április 27-én kiadott báni rendelkezése szerint ugyanis amegye csak tőle fogadhat el parancsokat. A május 3-án megjelent második bánilevél már rögtönítélő bíróságok szervezését írta elő. Ebben a helyzetben mindenmagyar főispán tehetetlen lenne, hiszen "felizgatott kedélyekkel, fegyvereshatalommal egyes egyéniségek meg nem küzdhetnek". Ezért a megyei igazgatást amásodalispánnak adta át. Hivatalosan egyébként nem köszönt le, mert "ez

29 A Sáros megyei beiktatásról: BM. Eln.: 1848: 115-, Árva megyéje: HM. Eln.: 1848: 116.;továbbá Zemplén vármegye történele (Borovszky) 478; Győr vármegye története (Borovszky) 385.,Nógrád vármegye története (Borovszky) 526. p.

Í0 Krassó megye: BM. Eln. : 1848: 129.; Arad megye: BM E l n . : 18-18: 234., 282.; Bácsmegye: BM. Eln.: 1848: 251.

17

helyett testületének egyenruhájában mondta elsö beszédét- Egyedül a nógrádiakragaszkodtak õsi szokásaikhoz- Gr. Ráday Gedeont eskütétele után a megye négyszolgabírája székében felemelte-29

A felelős miniszternek számolnia kellett eltérõ hivatalnoki mentalitássalis: Krassó megye föispánja 1343. április 23-án vette kézbe megbízólevelét, decsak május 7*'-én jelent meg megyéje székhelyén. A bizottmány megalakulása után"házi gondjai elrendezésére" hazasietett, és csupán magáügyeit lebonyolitva tértvissza állomáshelyére. Pedig késöbb maga írta, hogy a megyei lakosságnyugtalankodott a török és orosz seregek "beruhanásától" való félelem miatt, sötitt-ott "a földesurak fennmaradt tulajdonjogának eröszakos megtámadásai iselkövettettek". A megyében nem volt elég katonaság, a jobbágyok pedig aszomszédos Temes megye példájára - "viszályt okozó módon" - igényt tartottaka kisebb királyi haszonvételi jogokra. Lett volna tehát elegendö oka a forrongódélvidék egyik föispánjának a kritikus májusi napokon közügyekkel foglalkozni-Évszázadokig természetesnek vett módon egyéni dolgai fontosabbak voltak.

Szemere 1848. május 20-án szigorú hangú utasitásban hagyta meg: aföispánok tartózkodjanak a megyéjükben, felügyeljék a törvények végrehajtását,szigorúan ellenörizzék a tisztviselök tevékenységét, és kezdjenek hozzá azországgyűlési választás elökészüieteihez. Írásban és rendszeresen tájékoztassák aminisztériumot megyéjük állapotáról. Bohus János aradi föispán rögtönválaszolt: legfontosabbnak megyéje ügyeit tartja, de azért pár napi eltávozástlehetönek vél. június elsö napjaiban a pesti vásárra utazik. Pedig nem sokkalkorábban éppen ö ecsetelte megyéje tragikus állapotát. Aradon ugyanis a nép"nyert szabadságát hideg közönnyel" szemlélte. A lakosság a nem úrbéres földekföldesúri “megtarthatósága" és a legelöelkülönítések miatt zúgolódott, ésvalóságos népmozgalom indult meg a tisztviselők ellen. A magyar jegyzöket sorrakergették el. a megüresedett állá-sokat "saját hitük és nyelvült szerintivel töltikbe".5Ü

A személyes hozzáállás. a konnányszéki szemlélet, rendi korszakbeliügyintézöi rutin mellett a föispánok tevékenységének figyelembe veendö másikszempontja az ország peremvidékein kialakult rendkítfüli helyzet volt. jankovichLászló veröcei föispán már 1843- május 4-én azt jelentette Szemcrének, hogymegye-jében "a törvényes utat követni annyi, mint lcészakarva az akasztófa aláállani". jellasics 1848. április 27-én kiadott báni rendelkezése szerint ugyanis amegye csak töle fogadhat el parancsokat- A május 3-án megjelent második bánilevél már rögtönítélö bíróságok szervezését írta elö. Ebben a helyzetben mindenmagyar föispán tehetetlen lenne, hiszen "felizgatott kedélyekkel, fegyvereshatalommal egyes egyéniségek meg nem küzclhetnek". Ezért a megyei igazgatási amásodalispánnak adta át. Hivatalosan egyébként nem köszönt le, mert "ez

Ha sz-tt-ee megyei betıtteıáefeız EM- Eı„.z ıszisz its.. .ieve megyejez ıirvi. Eı„.z is-.isz ııs-ztovábbá Zemplén vármegye története (Borovszky) 473: Györ várrnegyt- törtéııt-te fllorovszkyj 535.,Nógrád vármegye története (Borovszky) 526- p-

Ím liˇtrassó megye: BM. Ein.: 1343: 129.: Arad megye: BM Ein.: 1343: 254-, 232.: Bácsmegye; BM- Eln.: 1343: 25|.

1?

esetben tisztújító szék rögtönöztetett volna" és a "vad illír szeparatizmus egészerővel dühöngött volna"51

Jankovich Gyula Pozsega főispánja úgy tájékoztatta a minisztériumot,hogy megyéje el akar szakadni Magyarországtól. Ezért nem merte főispánikinevezését publikálni, nem hívott össze megyegyűlést sem. A Jellasics általelrendelt tartománygyűléstől várta az utasítást. Egyetlen megoldás a katonai erőigénybevétele lett volna. Szinte hihetetlen: a legkritikusabb helyzetben lévőmegyében 1848 májusában egyetlen katona sem volt. A belügyminiszterszámtalan jelzést kapott, hogy az elszakadás megakadályozásának egyedüli útja atörvények határozott, ha szükséges, katonai erővel történő végrehajtása.Jankovich szerint is "okvetlenül szükséges, hogy egy kormánybiztos elégkatonasággal ide jöjjön, az eddigi megyei határozatokat cassálja, a vétkes éshivatalukkal visszaélő közhivatalnokokat felfüggessze és büntesse, a közcsendeta törvények életbeléptetésével helyreállítsa".32 A magyar politikusok azonbanragaszkodtak a törvényességhez. Jellasics megfékezését Bécsből várták, ahonnan— mint később kiderült — biztatták, ösztönözték hazánk elleni támadásra.

A főispánokkal szembeni elvárásokra jellemzőnek kell tartanunk abelügyminiszter reagálását arra a lemondó nyilatkozatra, amelyet Máramarosvármegye főispánja nyújtott be 1848. május 30-án Gr. Vay Ábrahám megyéjezavarodott viszonyaira hivatkova kérte felmentését tisztsége alól. SzemereBertalan rendkívül fontosságot tulajdonítva a főispán személyének, az alábbiérvekkel igyekezett az erőskezű kormányzót maradásra bírni: "Ott az oláh elemMáramarosban. F:z elemet és ennek vezéreit varázsszavaival tartsa féken. Parancsnem használ, sem tekintély, de ész és mód és okosság, mellyel ragyogExcellenciád. Ha a magyar vér a magyart elhagyja, okvetlenül elvész." Alemondást lényegében visszautasító levél utolsó mondata jelzi Szemerenaivitásba hajló, túlzott elvárását a főispánokkal szemben: "Kerítse hatalmábaMáramarost és tartsa meg a hazának. Ezt kérjük mi és én."33

A főispánok gyakran panaszkodtak arra, hogy felelősségteljesmegbízatásukhoz kevés lehetőséggel, szűk hatáskörrel rendelkeztek. KarácsonyLászló Torontál megye egykori alispánja főispáni kineveztetése után úgy látta,hogy kisebb hatalma lett, mint korábban volt. A megyében kiütött lázadáselfojtására, az átállt tisztviselők megbüntetésére nem volt törvényesfelhatalmazása. Sáros megye főispánja 1848. június 9-én írta abelügyminiszternek, hogy neki a képviselőválasztásra "semmi hivatalos befolyásanincs". Igyekezett ugyan a népet felvilágosítani, de az egyik megyei főszolgabírófeljelentette, mondván, hogy ő "a liberálisok mellett faluról-falura jár éskorteskedik". Kérte Szemerét, ne hagyja, hogy a főispánt "egy alattvaló tisztviselőmarcangolja", függessze fel állásából az ellene támadó "reactiós" Kapy Eduárdot

31 BM. Eln.: 1848: 210.32 BM. Eln.: 1848: 258.; Deák Imre 156-158.-'* BM. Eln.: 1848: 177. Szemére egyébként is úgy veké, hogy Vay lemondását a nádor

"kedvetlenül" venné, nem fogadná el.

18

esetben tisztújítú szék rügtünüztetett velna" és a "vad illír szepartttizmus egészerövel dühöngött velna“-ll

Jankevieh Gyula Pezsega föispánja úgy tájékeztatta a minisztériumet,hegy megyéje el akar szakadni lvlagyarerszágtéıl. Ezért nem merte föispántkinevezését publikálni, nem híveit össze megyegyülést sem. A jellasies általelrendelt tartemánygyüléstül várta az utasítást. Egyetlen raegeldás a l-:atenai eröigénybevétele lett velna. Szinte hihetetlen: a legkritikusabb helyzetben lévömegyében 1848 májusában egyetlen katena sem velt. A belügyminiszterszámtalan jelzést kapett, hegy az elszakadás rnegakadályezásának egyedüli útja atörvények határezett, ha szükséges, katenai erövel történö végrehajtása.Jankevieh szerint is “ekvetlenül szükséges. hegy egy kerrnánybiztes elégkatenasággal ide jöjjön, az eddigi megyei határezatekat eassálja, a vétkes éshivatalukl-:al visszaélö közhivatatnekekat feifüggessze és büntesse, a közesendeta törvények életbeléptetésével helyTeállítsa".3'3 A rrıagfar pelitikusek azenbarıragaszkedtak a törvényességhez. Jellasies raegfékezését Eléesböl várták, ahennan- mint késöbb kideri.`ılt - biztatták, ösztönözték hazánk elleni támadásra.

Ft föispánekkal szembeni elvét-é'sekr`e jellerrızönek kell tartanunk abelügyminiszter reagálását arra a lemendö nyilatkezatra, amelyet lvláramaresvárırıegye föispánja nyújtett be 1848. május fit]-án Gr. vay Ábrahám megyéjezavaredett viszenyaira hivatkeva kérte felmentését tisztsége alöi. SzemereBertalan rendkívül fentesságet tulajdenirva a föispán személyének, az alábbiérvekkel igyekezett az eröskezü kermányzöt maradásra bírni: "Ott az eláh elemlvláramáresban. liz elemet és ennek vezéreit varázsszavaival tartsa féken. Paranesnem használ, sem tekintély, de ész és mé-:zl és ekesság, mellyel ragyegEzeelleneiád. Ha a magyar vér a magyart elhagyja, ekvetlenül elvész."- Alemendást lényegében visszautasitö levél utelsö mendata jelzi Szemerenaivitásba hajlö, túlzett elvárását a föispánekkal szemben: “Kerítse hatalmábalvláraınarest és tartsa meg a hazának. Ezt kérjük mi és én."55

A Íöispánek gyakran panaszkedtak arra. hegy Felelösségteljesmegbízatásukhez kevés lehetőséggel, szük hatáskörrel rendelkeztek. KaráeserıyLászlú Terentál megye egykeri alispánja föispánt kineveztetése után úgy látta,hegy kisebb hatalma lett, mint kerábban velt- .fi megyében kiütött lázadáselfejtására, az átálit tisztviselök megbfııitetésére nem velt törvényesfelhatalmazása. Sáres megye föispánja il-142%. június 9-én írta abelügyminiszternek, hegy neki a képviselöválasztásra "semmi hivatales beíelyásanines". igyekezett ugyan a népet felviiágesitani, de az egrik megyei föszelgabíréıfeljelentette, mendván, hegy ö "a liberálisek mellett faluról-falura jár éskerteskedik". Kérte Szemerét, ne hagyja, hegy a föispánt "eg`y alattvalö tisztviselömareangelja“, fiiggessze fel állásáböl az ellene támadö "reaetié~s" Kapy liduardet

51 sıvt. Et„.z ıstsz zıtı.33 sivt. z1„.z isztsz zss.;e.z-.«ttzımff.- ısrz-ıss.53 eivt. Eııtz ısisz ırr- szemem zzgfttsızsnı sz úgy vsıtfz, ıısgy v.-iy tel-„mıfızt-z.tr zı „sem

"kerlvetlenüi" venrıé, nem fegadná el.

18

és nyomoztassa ki azt is, ki támogatja még az ellene felhozott vádat.34 Volt olyanfőispán is, aki nem mérlegelte a törvényadta lehetőségeket, befolyásátérvényesítve előre garantálta a kiszemelt képviselő megválasztását. Az érdemdúsellenzéki Beöthy Ödön így juttatta mandátumhoz Toperczer Ödön királyi táblaiülnököt Arany Jánossal szemben Nagyszalontán. A csalódott költő a választástkövető napon Petőfihez írt levelében bukását a főispán hatalmaskodásánaktulajdonította, aki "igen-igen szabadelvű ember s erélyes, hogy amit ő akar,annak meg kell lennie". Beöthy akaratát a választást lebonyolító tisztviselőkvalóban parancsként értelmezték és kierőszakolták az ismeretlen nevű pártfogoltmegválasztását.3 5

Az 1848-as átalakulás alkotmányos időszakában kiadott belügyminiszterirendelkezések között jellemzőnek tarthatjuk Szemere Bertalan BattyhányKázmér baranyai főispánnak küldött intimátumát. Az 1848. június 26-án keltleirat a siklósi "eset" utáni főispáni teendőkről szól, valójában a "radikalizmus"visszaszorítása érdekében szükségesnek ítélt teendőket foglalja össze. TáncsicsMihály megválasztásáért küzdők 1848. június 2-án "népgyűlést tartottak, aholkifogásolták a kormány tétova poltikáját, elégtelennek vélték a bevezetettreformokat, "amelyeket a nemesek maguknak csináltak". Az ügyből abelügyminisztérium elnöki osztályának azévi legterjedelmesebb aktája állt össze;számtalan vizsgálat indult a jelek szerint hetekre lekötve a megyei apparátust.Szemere felhívta a főispánt: figyelje a rosszakaratú izgatókat, és vétkükkelarányos büntetést szabjon ki rájuk. Jó lenne, ha a főispáni intézkedés abizottmánnyal "egyetértőleg" történne, de "rendkívüli és halasztást nemszenvedhető esetekben egyedül hazafias keble ajánlatától vegyen tanácsot". Amegye belső rendje feletti "éber őrködésben" a belügyminiszter teljes támogatástígért.36 Tettleges beavatkozásra nem került sor, Táncsicsot a siklósi kerületképviselőjévé választották.

A főispánokkal szembeni elvárások 1848 nyarának végén döntőenmegváltoztak. A belügyminiszter "valamennyi törvényhatóság főkormányzójához"címzett 800/B számú, 1848. augusztus 30-án kibocsátott körlevele a drámaihelyzethez illő hangvételben és módon rendelkezett a megyék és a főispánokviszonyáról. A főispánokat a "haza sokféle népű viszonyaiban" a "magyar elemhatalmas karja"-ként tekintette és széles jogkört biztosított számukra. Ezentúl"rendelkeznek mindenkivel, kivált a tisztikarral", ha hanyagságot tapasztalnak,bármelyik megyei tisztviselőt felfüggeszthetik. A katonaállítás — írta Szemere —mindennél fontosabb, a kiszabott kontingens besorozása, a fegyverekelőteremtése érdekében "rendkívüli tevékenységet fejthetnek ki". Atörvényességet addig vasszigorral számonkérő belügyminiszter rendelete végén

3í Karácsonyi László panaszát Vukovics Sebő 1848. j ú l i u s eleji (dátum nélküli) levelébenközölte Szemerével. BM. Eln.: 1848: 502.; BM. Eln.: 1848: 316.

3' Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848/1849-ben. Bp. 1963 134-135p.; Deák Imre 153. p.; Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp. /é.n./ Szerk.: Dr. Borovszky Samu 175. p.

36 BM. Eln.: 1848: 460.; Csizmadia 127. p.

19

és nyomoztassa ki azt is, ki támogatja még az ellene felhozott václat.5“l Volt olyanföispán is, aki nem mérlegelte a törvényadta lehetőségeket, befolyásátérvényesítve előre garantálta a kiszemelt képviselő megválasztását. Az érdemdúsellenzéki Beöthy Ödön így juttatta manclátuınhoz Toperczer Ödön királyi táblaiülnől-:őt Arany Jánossal szemben Nagyszalontán. A csalódott költő a választástkövető napon Petõfihez írt levelében bukását a föispán hatalmaskodásánaktulajclonította, aki "igen-igen szabadelvü ember s erélyes, hogy amit ő akar,annak meg kell lenníe". Beöthy akaratát a választást lebonyolítö tisztviselőkvaloban parancsként értelmezték és kíerőszakolták az ismeretlen nevü pártfogoltmegvãlasztäsátfifi

Az 1848-as átalakulás alkotmányos időszakában kiadott belügyminiszterirendelkezések között jellemzőnek tarthatjuk Szemere Bertalan BattyhányKázmér baranyai főispánnak küldött intimátumát. Az 1848. június 26-án keltleirat a siklösi "eset" utáni főispáni teendőkről szól, valójában a "radikalízmus"visszaszorítása érdekében szükségesnek ítélt teendőket foglalja össze. TáncsicsMihály megválasztásáért küzclők 1848. június 2-án "népgyűlést tartottak, aholkifogásolták a kormány tétova poltikáját, elégtelennek vélték a bevezetettreforınokat, "amelyeket a nemesek maguknak csináltak". Az ügyből abclügyminisztérium elnöki osztályának azévi legterjedelmesebb aktája állt össze;számtalan vizsgálat indult a jelek szerint hetekre lekötve a megyei apparátust.Szemere felhívta a föispánt: lígyelje a rosszakaratú izgatökat, és vétkökkelarányos büntetést szabjen ki rájuk. Jö lenne, ha a főispáni intézkedés abizottmánnyal "egyetértöleg“ történne, de "rendk.ívüli és halasztást nemszenvedhető esetekben egyedül hazafias l-:eble ajánlatátöl vegyen tanácsot". Amegye belső rendje feletti "éber őrködésben" a belügyminiszter teljes támogatástígért.3*5 Tettleges beavatkozásra nem került sor. Táncsicsot a siklösi kerületképviselöjévé választották. ˇ

A főispánokkal szembeni elvárások 1848 nyarának végén döntőenmegváltoztak- A belügyminiszter "valamennyi törvényhatoság főkormányzöjához"Címzett SÜÜ/B számú,1848. augusztus 30-án kibocsátott körlevele a drámaihelyzethez illő hangvételben és múclon rendelkezett a megyék és a föispánokviszonyáról. A főispánokat a “haza sokféle népü viszonyaibarf' a "magyar elemhatalmas karja"-ként tekintette és széles jogkőrt biztosított számukra. Ezentúl"rendelkeznek mindenkivel, kivált a tisztikarral", ha hanyagságot tapasztalnak,bánnelyik megyei tisztviselői felfüggeszthetik. A katonaállítás -- írta Szemere -mindennél fontosabb, a kiszabott kontíngens besorozása, a fegyverekelőteremtése érdekében "rendkívüli tevékenységet fejthetnek Atörvényességet addig vasszigorral számon!-(érő belügyminiszter rendelete végén

34 Karácsonyi Lászlö panaszát Vukovics Sebõ 18-18. július eleji (dátum nélküli) levelébenközölte Szemerével. HM. Ein.: 1848: 502.; BM. Eln.: 1848: 316.

35 Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848/l8ri9-ben. Bp. 1963. 134-155.p.; .Deák Imre 153. p.; Bihar vármegye és Nagyvárad- Bp. fé.n./ Sze-rk.: Dr. Borovszky Samu. l?'5. p

36 sm. sins is-tsz 4su..czfz-.-„adta 127. p.

19

közölte: "én nem kérdem, megtartotta-e a formát, hanem én számon azeredményt követelem".

Törvényhatóságaink (és országunk) életében ettől az időtől kezdve újszakasz kezdődött. A törvényekhez, szokásokhoz ("formákhoz") kötött főispánihivatal fölé vagy helyébe rövidesen kormánybiztosok, teljhatalmú parancsnokokléptek.

Megyei bizottmányok mint "népképviseleti" testületek

A megyei átszervezés lényeges területe a testületek megalakítása, a"bővített" helyi képviselet elvének érvényesítése volt. A belügyminisztérium —eddig ebből a szempontból nem elemzett — elnöki iratai és néhány jellemzőmegye anyagának áttekintése alapján az erről kialakított kép'7 az alábbiak szerintárnyalható.

Az 1848: XVI. te. alapján legkésőbb 1848. május l-ig mindenvármegyének közgyűlést kellett tartania, ahol a megyéket ezután képviselőállandó bizottmányok megválaszstása volt az első feladat. Az áprilisi törvényekáltal a minisztériumnak megszabott első határidőt a végrehajtó apparátus nemtudta betartani. Az új főispánok közül 15-en kinevezésüket május 1-je utánvették kézhez, csak ezt követően láthattak hozzá törvényszabta teendőikhez.Egyedül Krassó vármegye tisztikara vállalta át a közgyűlés megszervezésénekfőispáni feladatait. Sáros megyében a felhatalmazó iratot a közgyűlés reggelénvehette át a napok óta veszteglő, hivatalos előkészítésből kirekesztett főispán.Mindössze két napja maradt az utolsó vármegyei közgyűlés összehívására éselőkészítésére Árva, Túróc és Szabolcs kormányzójának. Mindhárman május 2-ánkapták meg kinevezésüket és 4-re hirdették meg a közgyűlést. Zólyom megyefőispánja az április 22-én kelt minisztériumi sürgönyt csak május 2-án kapta meg,és hiába olvasta kinevezését a lapokban, megyeszervezési teendőit késvekezdhette el. Máramaros és Zemplén megyékben ugyanezen okból, május 8-án,illetve 10-én kezdték meg a törvényhatósági reorganizációt.

Liptó megye átszervezését jelentősen megnehezítette, hogy még 1848.június 7-én sem volt főispánja, a megye "egyeteme" ezen a napon sürgetteSzemerét a rég elmulasztott döntés meghozatalára. Igazán tragikussá Verőce,Szerem, Pozsega megyékben vált a helyzet. Ezekben a kulcsfontosságútörvényhatóságokban május elején összeült ugyan a közgyűlés, de a törvénytőleltérő módon csupán a horvát bán fenyegető levelét olvasták fel. A délvidékiügyekben tájékozatlan belügyminiszteri megbízott, Zsitvay József 1848. május 23-

-'' A kérdésről Lakatos Ernő idézett, kiváló tanulmánya az irányadó forrás. A szerző azÖL. BM. Közigazgatási iratait, Pest megye levéltári anyagát, továbbá a bőséges hírlapi forrásokatdolgozta fel. Szellemes, de elnagyolt értékelést ad Ereky István, A magyar helyhatóságiönkormányzat I. A vármegyék Bp 1910. (továbbiakban: Ereky) című könyvének 16-18. oldalán.Érinti a kérdést: Vörös Károly, Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848-49-ben Bp.

1963- című könyvéről írt recenziójában. Századok 1966. 6. szám (100. évf.) 1353-1354. p.

20

közölte: "én nem kérdem, megtartotta-e a formát, hanem én számon azeredményt követelem".

Tőrvényhatőságaink (és országunk) életében ettől az időtől kezdve újszakasz kezdődött. A törvényekhez, szokásoklıoz {"fon'nákhez“} kötött főispánihivatal fölé vagy helyébe rövidesen kenfnánybiztesok, teljhatalmú parancsnokekléptek.

Megyei bizettnttiayok mint "nép.lat§oviseleti" testületek

A megyei átszervezés lényeges területe a testületek megalakítása, a"bővített" helyi képviselet elvének érvényesítése volt. A belügyıninisztérium _eddig ebből a szempontból nem elemzert - elnöki iratai és néhány jellemzőmegye anyagának áttekintése alapján az erről kialakított kép37 az alábbiak szerintárnyalhatő.

Az 1848: XVI. tc. alapján legkésőbb 1848. május 1-ig mindenvármegyének közgyíilést kellett tartania, ahol a megyéket ezután képviselőállandó bizottmányok megválaszstása volt az első feladat. Az áprilisi törvényekáltal a minisztériumnak megszabott első határidőt a végrehajtó apparátus nemtudta betartani. Az új föispánok közül 15-en kinevezésüket május 1-je utánvették kézhez, csak ezt követően láthattak hozzá tőrvényszabta teendőikhez.Egyedül Krassó vármegye tisztikara vállalta át a közgyűlés megszervezésénekfőispáni feladatait. Sáros megyében a felhatalmaző iratot a közgyűlés reggelénvehette át a napok óta veszteglő. hivatalos előkészítésből kirekesztett föispán.Mindössze két napja maradt az utolsó vármegyei közgyűlés összehívására éselőkészítésére Arva, Túróc és Szabolcs kormányzójának. Mindhárman május 2-ánkapták meg kinevezésüket és 4-re hirdették meg a közgyűlést. Zólyom megyefőispánja az április 22-én kelt minisztériumi sürgönyt csak május 2-án kapta meg,és hiába olvasta kinevezését a lapokban, megyeszervezési teendőit késvekezdhette el. Máramaros és Zemplén megyékben ugyanezen okból, május 8-án,illetve IÜ-én kezdték meg a törvényhatösági reorganizációt.

Liptó megye átszervezését jelentősen megnehezítette, hogy még 1848.június ˇ?-én sem volt főispánja, a megye "egyeteme" ezen a napon sürgetteSzemerét a rég elmulasztott döntés meghozatalára. Igazán tragikussá Verőce,Szerém, Pozsega megyékben vált a helyzet. Ezekben a kulcsfontosságútörvényhatóságokban május elején összeült ugyan a közgyűlés, de a törvényrőleltérő modon csupán a horvát bán fenyegető levelét olvasták fel. A délvidékiügyekben tájékozatlan belügyminiszteri megbízott, Zsitvay József 1848. május 23-

5? A kérdésről Lakatos Ernő idézett, kiváló tanulmánya az irányadó forrás. A szerző azÜ1.. BM. Közigazgatási iratait, Pest megye levéltári anyagát, továbbá a bőséges hirlapı forrásol-:atdolgozta fel. Szellemes, de elnagyolt értékelést ad Ereky lstván. A magtár helyhatóságiönkormányzat l. A vármegyélt Bp IEHÜ. (továbbiakban: Erekfl cimű könyvének lő-18. oldalán.Érinti a kérdést: lfőrős Károly, tÍ.`si:.-matiia Antlor: A magyar választási rendszer 18-is--if)-ben Hp.l_';".lt`i_i. cimü könyvéről írt recenziőjában. Századok Iëltiéı. ti. szám jltlü. évf.} 1355-l Íıfifl. p.

21]

án jelentette: ezekbe a megyékbe "még nem fészkelte be magát teljesen a lázadóelem, még kevés erővel helyre lehetne állítani a csendet és a rendet.Mindenekelőtt be kellene iktatni a főispánokat." Tudjuk, ez az intézkedéselmaradt. Az ország már ekkor elveszítette három, különösen fontos fekvésű

* f • f íftvarmegyejet.50

Az 1848: XVI. te. értelmében utoljára összehívott vármegyei közgyűléstöbb helyen valóságos tömegdemonstrációvá vált. Túróé megyében amegjelenésre jogosítottakon túl "úgyszólván valamennyi község minden lakója"ott tolongott a vármegyeház udvarán. Vay Ábrahám máramarosi főispán jelentéseszerint a közgyűlés "roppant nép" jelenlétében zajlott, de csak "igen kis számúnemes mert megjelenni". A kis Árva megyéből 600 körüli községi küldött ment elmegbízói nevében, de a szláv lakosság nagy része személyesen is kíváncsi volt aváltozásokra. A közgyűlés megnyitása után a törvények "tót nyelvű" magyarázatátkérték, és csak Madocsány Pál főispán határozott fellépésének volt "köszönhető",hogy a nemzetiségi igények "bővebb tárgyalása elmellőztetett". Gr. KárolyiGyörgy is megriadt, amikor a Szatmár megyei közgyűlésre négyezren mentek el,közöttük olyan községek lakói is, akik "a földesúri tulajdon megtartása miatt"lázadtak. A rendet csupán két század katonaság kirendelésével tudta biztosítani.Ugocsában a "nagy számmal megjelent nép" s "az eddigi kiváltságolt osztály"egyöntetű örömmel fogadta az új korszakot. Komáromban, a várt 400 képviselőhelyett közel háromezren jelentek meg. Hasonló volt a helyzet Baranya, Borsodés Zala megyében is.'^

A közgyűlések előkészítéséről kevés adat maradt fenn. Jelentős volt Pestmegye 1848. március 21-én elfogadott közgyűlési határozata, amely lényegében ameghiúsult Kossuth-terwcl egyezően "az országosan elfogadott képviseletalapján" a megye minden lakosát tanácskozási és szavazati joggal ruházta fel.Szabolcs megye ugyanezen a napon alakult közbátorsági választmányamegengedte, hogy a községek "tetszés szerinti számú, megbízólevéllel ellátottképviselőt küldhessenek". Zemplénben nyomtatott körlevéllel hívták fel agyűlésre a figyelmet. Minden községből két, városból négy képviselő jelenhetettmeg, "akik egyébként nem lettek volna jogosítva". Bereg megye a községiképviselők számát kettő és tizenkettő között állapította meg, míg Krassóban anemesség kis létszáma miatt igyekeztek korlátozni a községiek arányát,megszabva, hogy minden 500 lakosra eshet egy képviselő. Ez a megye voltegyébként az egyetlen, ahol a lakosság a küldötteit közvetlenül választotta, atöbbi helyen a községi elöljáróság vág)' a mezővárosi tanács delegált.

Győr vármegye közgyűlésének előkészítéséről pontos adataink vannak.Az ottani események jól jellemzik az új törekvések és a hagyományosközigazgatási szemlélet konfliktusát. A győri liberálisok egy része vállalta, hogy ahúsvéti ünnepek alatt körbejárják a megye községeit, megmagyarázzák az új

•" Fonások a megyékre történő hivatkozás sorrendjében: BM. l;ln.: 1848: 129. : 1 1 5 . ,116., 1 17.; Balogh: 206-209. p.; BM. I - l n . : 1848: 1 2 1 . , 127., 128., 307., 262, Deák Imre: 99-100. p.

'* Túrór: BM. Rln. : 1848: l 17.; Máramaros: uott. 1 2 1 . , Árva uolt. I 16.. Szntmár uou. 2 1 1 .p.; Ugocsa uott . 2.VÍ.; Komárom, Baranya, Borsod, /.alá megyékre: Lakatos 109 o

21

án jelentette: ezekbe a megyékbe "még nem fészkelte be magát teljestfn a lázadóelem. még kevés erővel helyre lehetne állítani a csendet és a rendet-Mindenekelőtt be kellene iktatni a főispánokat." Tudjtık. ez az iııtézkedéselmaradt. Az ország már ekkor elveszítette három, különösen fontos fekvésűv`ármegyéjét.53

Az 1848: XVI. tc. értelmében utoljára összehívott vármegyei közgyűléstöbb helyen valóságos tömegdemonstrációvá vált. Túróc megyében ameelenésre jogosítottakon túl 'úgyszólván valamennyi község minden lakója"ott tolongott a vármegyeház udvarán. Vay Ábrahám máramarosi főispán jelentéseszerint a közgyűlés "roppant nép" jelenlétében zajlott, de csak "igen kis számúnemes mert meelenrti". A kis Arva megyéből 600 körüli községi küldött ment elmegbízói nevében, de a szláv lakosság nagy része személyesen is kíváncsi volt aváltozásokra. A közgyűlés megnyitása után a törvények "t.ót nyelvű" magyarázatátkérték, és csak Madocsány Pál föispán határozott ft-:llépésének volt “l-:öszönhető".hogy a nemzetiségi igények "bővebb tárgyalása elmellőztetett". Gr. KárolyiGyörgy is megriadt, amikor a Szatmár ınegyei közgyűlésre négyezren mentek el.közöttük olyan községek lakói is, akik "a löldesúri tulajdon megtartása miatt"lázadtak. A rendet csupán két század katonaság kirendelésével tudta biztosítani.Ugecsában a “nagy számmal megjelent nép" s "az eddigi kiváltságolt osztály"egyöntetű örömmel fogadta az új korszakot. Komáromban, a várt 480 képviselőhelyett közel háremezren jelentek meg. Hasonló volt a helyzet Baranya. Borsodés Zala megyében is.59

A közgyűlések előfeészítéséről kevés adat maradt fenn- jelentős volt Pestmegye 1848. ınárcitıs 21-én elfogadott közgyűlési határozata, amely lényegében ameghiústılt Kossuth-tervvel egyezöen "az országosan elfogadott képviseletalapján" a megye minden lakosát tanáeskozási és szavazati joggal ruházta fel-Szabolcs megye ugyanezen a napon alakult közbátorsági válaszunányamegengedte, hogy a községek "tetszés szerinti száınú. megbizólevéllel ellátottképviselőt küldhessenek". Zemplénben nyomtatott körlevéllel hívták fel agyűlésre a figyelmet. Minden községből két, városból négy képviselő jelenhetettmeg, "akik egyébként nem lettek volna jogosítva". Bereg megye a községiképviselők számát kettő és tizenkettő között állapította meg, ıníg l§ra.ssöban anemesség kis létszáma miatt igyekeztek korlátozni a községiek arányát,megszabva. hogy minden 500 lakosra eshet egy képviselő. Ez a megye voltegyébként az egyetlen. ahol a lakosság a ki-ildötteit közvetlenül választotta. atöbbi helyen a községi elöljáróság vagy a mezővárosi tanács delegált.

Győr vármegye közgfilésének előkészítéséről pontos adataink vannak-Az ottani események jól jellemzik az új törekvések és a hagyományosközigazgatási szemlélet konlliktusát A győri liberálisok egy része vállalta. hogy ahúsvéti ünnepek alatt körbejárják a megye községeit, mcgtnagyarázzált az új

53 Forr'Ítsolt ti megyékre történő liıvatkozrís sorrendjében: lilill- liln-: llifil-l: 189., 115.,tttı., 117.: az-.-tagaz .ttıtfz-.tea p.; EM. Ein.z is-ts: itt . ı.t?.. 1-as., 3507.. zet. fit-.-.te ima.-z =,v_:ı-nıtı. p.

39 'l`úrót“: llM. lílrt.: 18-18: l 17.; Máı:`an`ıaros: uott. 1.21., Aı"va uott. [lö . Szatmár uott. .ll I.

p-,`. Ligoeszt uotl. ..l_`l~l.: lítintártım. linrnnya, li~«oı`sotl. lüıltı mtrgjfékre: Lrttlttiiits lllil ti

21

törvények tartalmát. Felhívták a falubelieket, hogy 100-200 lakos után ők magukválasszanak egy-egy olyan személyt, akiben legjobban megbíznak, és küldjék előket a május eleji megyei közgyűlésre. A megriadt másodalispán, Dorner Edeelőször kiküldte a szolgabírókat, hogy "intsék a helységeket, miszerint fölöslegesszámban ne jöjjenek", majd megyei közgyűlésre a "lehető rendbontásnak"megelőzésére az addig is jogosultakon kívül a községekből csak azok elöljáróithívta meg. Végül alig jött össze 400 ember, ennek "fele is győrvárosi néző volt".40

A helyi önkormányzat megteremtésére és a közigazgatás további vitelérehivatott állandó bizottmány létszáma — az előzetes aggályoknak megfelelően —megyénként végletesen különbözött. A régi vármegyei közgyűlés nagyságát ugyansehol sem érte el, de általában elmondható, hogy magas létszámú, közigazgatásiszakszerűségi nézőpontból nehezen működtethető testületek alakultak meg. Abizottmányok összeállításában a véletlenszerűség, spontaneitás mellett leginkábbpolitikai szempontok játszottak szerepet. Komárom megyében a járásifőszolgabírák jelöltjein túl a nagy számú (közel háromezer) "népképviselő"váratlan fellépése nyomán hatszázán lettek bizottmányi tagok. A megye 950 tagúvezető testületet választott. A főispán hosszasan magyarázta Szemerének, hogyez ugyan magas számú testület, de "tekintvén a megyei nemességünk nagytömegét, ezek féltékenységeit", az arányt változtatni "nem volt lehetséges és nemvolna tanácsos". Hasonlóan népes testületet választott Sáros megye is, de ez —mint Újházi László főispán jelentette — "kártékony nem leend". mert ebben amegyében "szegényebb sorsú, s emiatt műveletlen nemesek csekély számbantaláltának, s a magyar nyelv nem tudása miatt ezek úgysem választattak el — ésígy az eddigi tanácskozásokban részt vett kiképzett intellingenciához csak anépképviselők járulnak illő s nem túlos arányban". Zalában az elszegényedettnemesség nagy száma miatt szintén hatalmas testület alakult, a Pesti Hírlap 1848.május 24-i cikke szerint több mint ezer honpolgár irányította ezután a megyét.Csányi László kormánybiztos ezt a jelenséget a törvény paródiájának nevezte.

Mindössze négy megye, Zemplén, Túróc, llgocsa és Temes esetébentapasztalható némi mértéktartás a bizottsági létszám megállapításánál. Temesbenegyébként a közgyűlésen résztvevők száma is alacsony volt (367), kevesebb mintamennyi bizottmányi tagot a megyék többsége választott/*1

A megyei testületek átalakítása utáni összetételéről nehéz országosanjellemző képet adni. Hagyomány azt mondani, hogy nem rendült meg a korábbi

'ío Pest megye: Lakatos 109. p. és Spira György: A vezérvármegye forradalmiválasztmánya. Századok 1964. (4.) 715. p.; Szabolcs: Balogh István: A megyei önkormányzatműködése Szabolcsban 1848-1872 között, ín.: Tanulmányok a magyar... 206-209. p.; gr. AndrássyGyula zempléni jelentése: Bm. Eln.: 1848: 128.; Bereg: Pesti Hírlap 1848. V. 17. 444. p. Krassó:Lakatos 110.; Győr vármegyei előkészületek: Balázs Péter: Az 1848-as választások Győrött, és Győrmegyében, ín.: Tanulmányok a magyar ... 178. p., Lakatos 109. p-

' A főispáni jelentésekből kitűnően Túróc 130, Ugocsa 145, Zemplén 244, Szatmár 400,Szabolcs 207, Nógrád 300, Heves 314, Somogy 293 tagból álló bizottmányt választott. (BM. Eln.:1848: 117., 119., 128., 211.) A bizottmányok létszámáról még: Lakatos 112. p.; Andrássy Antal im.256. olt.

22

törvények tartalmát. Felhívták a falubelieltet, hogy llllü-ZÜÜ lakos után ök magukválasszanak egy-egy olyan személyt, akiben legjobban megbíznak, és küldjék elöket a május eleji megyei közgyülésre. A megiadt másodalispán, Dorner Edeelöször kikültlte a szolgabírökat, hogy "intsék a helységeket, miszerint fölöslegesszámban ne jöjjenel-r", majd megyei közgyülésre a "lehetö rendbontásnak“megelözésére az addig is jogosultakon kivül a községekbéil csak azok elöljárúithívta meg. *Jégül alig jött össze =íÜÜ ember, ennek "fele is györvárosi nézö voit“.4Ü

A helyi önkormányzat megteremtésére és a közigazgatás további vitelérehivatott állandö bizottrrtrány Eétmárrtl-:t - az elözetes aggályoknak megfelelöen -megyénként végletesen különbözött. A régi vármegyei közgyíílés nagyságát ugyansehol sem érte el, de általában elmondhatö, hogy magas létszámú, közigazgatásiszakszerüségi n-ézöpontbúl nehezen müködtethetö testületek alakultak meg. Abizotmtányok összeállításában a véletlenszerüség, spontaneitás mellett leginkábbpolitikai szempontok játszottak szerepet. Komárom megyében a járásiföszolgabírák jelöltjein túl a nagy számú tközel háromezer) "népképviselö"váratlan fellépése nyomán hatszázan lettek bizottmányi tagok. .ft megye 950 tagúvezetö testületet választott. A föispán hosszasan magyarázta Szemerének, hogyez ugyan magas számú testület, de “tekintvén a megyei nemességünk nagytömegét, ezek t`éltékenységeit“,'az arányt változtatni "nem volt lehetséges és nemvolna tanácsos". líasonlöan népes testületet választott Sáros megye ls, de ez -mint Üjházi Lászlö föispán jelentette - "kártékony nem leend", mert ebben amegyében "szegényebb sorsú, s emiatt müveletlen nemesek csekély számbantaláltanak. s a magyar nyelv nem tudása miatt ezek úgysem választattak el _ ésígy az eddigi tanácskozásokban részt vett kiképzett intellingenciáboz csak anépképviselök járulnak illö s nem túlos arányban". Zalában az elszegényedettnemesség nagy száma miatt szintén hatalmas testület alakult, a Pesti Hirlap 1343.május 24-i cikke szerint több mint ezer honpolgár irányította ezután a megyét.Csányi Lászlö kormánybiztos ezt a jelenséget a törvény parúdiájának nevezte.

Mindössze négy megye, Zemplén, Túröc, llgocsa és Temes esetébentapasztalhatö némi mértéktartás a bizottsági létszám megállapításánál. Temesbenegyébként a közgyűlésen részrvevök száma is alacsony volt (56`?), kevesebb mintamennyi bizottmányi tagot a megyék többsége választottffl

A megyei testületek átalakítása utáni összetéteférúˇli nehéz országosanjellemzö képet adni. l-lagyomány azt mondani. hogy nem rendült meg a korábbi

*ÉÜ Pest megye: Lnllsrttos lüfl. p. és Sp:r`:`o György; A vezérvárrııegye forradalmiválasztmánya. Századok lãlúá. (4.) Fli. p.; Szabolcs: .Balogh István: Ft megyei önkormányzatműködése Szabolcsban 1343-1372 között. ln.: Tanulmányok a magfar... 136-239. p.; gr. Andrássy

Gyula zempléni jelentése: Em. Eln-: 1343: 113.; Bereg: Pesti Hirlap l3fí3. U. l?. fláti. p. lilrassú:Lrttferrtos l lÜ.; Üyör vármegyei előkészületek: Hnlrízs Péter: az 1343-as választások Györött, és Györmegyében. lo.: Tanulmányok a magyar l?3. p.,L:t.t:t:ttos lüël. p.

“H A föispánt' jelentésekböl kitűrıöen Túré-c ljlû, Ugocsa lfíi, Zemplén Eli-fl, Szatmár flflü.Szabolcs állít, Nógrád SDD, l-leves 314, Somogy Eílj tagbol állé- bizottmányt választott. (HM. Ein.:l343: l l`J"-, 119.. 1.23., El l.} .il blzöltmányok lÉLsztirnáı`öl még: Lnlkfllos l 12. p.;.+'lfl:írrlssJtAJ1tal im.lãú. olt.

22

megyei vezető elit uralma, helyi hatalmukat át tudták menteni. Kétségtelen, hogya korábbi tisztviselői kar a megyék zömében változatlanul a helyén maradt, ésvannak bizonyítékok arra is, hogy az arisztokrácia egy része helyet kapott az újbizottmányokban. Szembetűnő azonban az értelmiségi réteg, a falusiintelligencia szerepének növekedése és — ezzel párhuzamosan — apauperizálódott nemesi csoport kiszorulása a helyi önkormányzatból.

A hatalomtól eddig távol tartott volt jobbágyok — főleg jobb módúképviselőik révén — először érvényesíthették (egyelőre csekély) befolyásukat asaját ügyeikben.

Temes vármegye kitűnt a közigazgatási célszerűséget figyelembe vevőalacsony bizottmányi létszámával, de a márciusi fordulat szellemével egyező volttestületének összetétele is. A 60 tagú megyekormányzó bizottmány tagjai közül"40 nem nemes s 20 nemes, amaz között ügyvéd, falusi jegyző, lelkész,kereskedő, mesterember 26, földműves 14". Igaz, később Vukovics Sebőkeserűen írta a belügyminiszternek, hogy a bizottságba beválasztott "alsóbbrendű emberek tekintélye meglehetősen alacsony volt". Amikor a "demokratikaielv alapján" a tisztviselőktől megbízatásokat kaptak, a helységek zömében"fütyüléssel, gúnnyal, hahotával fogadták őket"42

A szatmári főispán szintén arra törekedett, hogy a "nem nemes osztály —amennyire a szellemi képesség tekintete engedi — helységenként kiszemelt ég)'vagy több értelmesebbek által képviseltessék". Ugocsa megyében, br PerényiZsigmond irányításával zajlott megyei választásokon az egykori nemességkisebbségbe szorult. A 145 tagú állandó bizottmányban 17 pap, 54 földbirtokos,12 iparos és kézműves és 62 egykori jobbágy volt. Hasonló arány alakult ki aválasztások lebonyolításáért felelős testület, a középponti választmánymegalakulásakor is. A 65 tagból 21 földbirtokos, 7 egyházi rendbeli, 3 iparosvolt, míg a "földnép fiai közül valók" 28-an kaptak bizalmat.43

A bizottmányok összeállításánál felmerültek nemzetiségi szempontok is.Túróc megyében a választás alatt azért keletkeztek bonyodalmak, mert egyes "tótszónokok nem ügyeltek a kvalifikációra" és a lakosság számát törekedtek aválasztások alapjául felállítani. A főispán "veszélyesnek" ítélte és — mint jelentette— vissza is utasította azt az igényt, hogy minden beválasztott nemes utánlegalább két nem nemes kerüljön a bizottmányba. A kedélyek megnyugtatásáraazért az előterjesztettek közül néhányan bekerültek az új megyei vezetőtestületbe. Ezek között voltak "izgatok" és néhányan olyanok is, "akik magyarulnem tudtak."

A Zemplén megyei állandó bizottmány létszáma — a tisztviselőkön kívül— 244 lett. A kiválogatáskor a területi arányosságra is törekedtek, ami aztjelentette, hogy a megye nyolc választókerülete egyforma számban képviseltettemagát. A bizottmány összetételének megállapítása ezen túl "a magyar nemzetiségfő életkérdésének" figyelembevételével történt.44

42 Lakatos 112.; 13. Eln.: 1848: 385.; Pesli Hírlap 1848. május 9. 416. p.43 Szatmár: BM.: 1848: 211.; Ugocsa: BM. Eln.: 1848: 119.4/1 BM. Eln.: 1848: 117., 128.

23

megyei vezetö elit uralma, helyi hatalmukat át tudták menteni. Kétségtelen, hogya korábbi tisztviselöi kar a megyék zömében változatlanul a helyén maradt, ésvannak bizonyítékok arra is, hogy az arisztokrácia egy része helyet kapott az újbizottmányokban. Szembetűnö azonban az értelmiségi réteg, a falusiintelligencia szerepének növekedése és - ezzel párhuzamosan -` apauperizálödott nemesi csoport kiszorulása a helyi önkormányzatbúl.

A hatalomtöl eddig távol tartott volt jobbágyok - föleg jobb mödúképviselöik révén :- elöször érvényesíthették (egyelőre csekély) befolyásukat asaját ügyeikben.

Temes vármegye kitűnt a közigazgatási célszerűséget figyelembe vevöalacsony bizottmányi létszámával, de a márciusi fordulat szellemével egyező volttestületének összetétele is. A 63 tagú megyekonttányzö bizottmány tagjai közül"4Ü nem nemes s 2lIl nemes, amaz között ügyvéd, falusi jegyzö, lelkész,1-cereskedö, mesterember 26, földműves 14". igaz, késöbb Vukovics Sebéíkeserűen írta a belügyminiszternek, hogy a bizottságba beválasztott "alsöbbrendű emberek tekintélye meglehetösen alacsony volt". Arnikor a "demokratikaielv alapján" a tisztviselöktöl megbízatásokat kaptak, a helységek zömében"sıtytı1eszzı, gtınnytt, hthstsvsı tugzatsk sit.-=_-rtl

A szatmári föispán szintén arra törekedett, hogy a "nem nemes osztály -amennyire a szellemi képesség tekintete engedi - helységenként kiszemelt egyvagy több értelmesebbek által képviseltessék". Ugocsa megyében, br. PerényiEsigmond irányításával zajlott megyei választásokon az egykori nemességkisebbségbe szorult. A 145 tagú állandö bizottmányban 1? pap. 54 földbirtokos,12 iparos és kézműves és 62 egykori jobbágy volt. Hasonlö arány alakult ki aválasztások lebonyolitásáért felelös testület, a középponti választmánymegalakulásakor is. A 65 tagböl El földbirtokos, 'F egyházi rendbeli, 5 iparosvolt, míg a "földnép fiai közül valök" 23-an kaptak bizalmat.43

A bizottmányok összeállításánál felmerültek nemzetiségi szempontok is.Túröc megyében a választás alatt azért keletkeztek bonyodalmak, mert egyes "tötszúnokok nem ügyeltek a kvalifikáciöra" és a lakosság számát törekedtek aválasztások alapjául felállítani. A föispán "veszélyesnek" ítélte és - mint jelentette_ vissza is utasította azt az igényt, hogy minden beválasztott nemes utánlegalább két nem nemes kerüljön a bizottmányba. A kedélyek megnyugtatásáraazért az elöterjesztettek közül néhányan bekerültek az új megyei vezetötestületbe. Ezek között voltak "izgatök" és néhányan olyanok is, "akik magyarulnem tudtak."

A Zemplén megyei állandö bizottmány létszáma - a tisztvlselökön kívül- 244 lett. A kiválogatáskor a területi arányosságra is törekedtek, ami aztjelentette, hogy a megye nyolc választökerülete egyforma számban képviseltettemagát. A bizottmány összetételének megállapítása ezen túl "a magyar nemzetiségfe eıetkefaezenztfi sgyeızmueveteteveı tet-ıëntfii

42 Lakatos 112.; H. Eln.: 13-'-i3: 335.; Pesti Hirlap l3=i3. május SI. -álö. p.45 szatmsfz ata.: is-ts; z::.; ugucssz atvi. stıtz :stsz iıa.*lá elvi. Eın.z :st-tsz itt., ızs.

23

Az ország törvényhatóságainak zömében a megyebeli középbirtokosnemesség jutott többségre. Szabolcs megyében alapos elemzés mutatta ki, hogya bizottmány több mint fele ebből a rétegből került ki, míg a megye nagy tömegűparasztságát a jobb módú volt jobbágyok képviselték. Somogy vezetőtestületének 70 %-át alkotta ez a társadalmi csoport. Madarász József egykorúfeljegyzése szerint Fejér megyében a bizottmány "kiszemelésénél tekintettelvoltak arra, hogy a nemesség túlnyomó legyen. Ennek bizonysága az, hogy alegkisebb nemes faluból 10-12 követ is van, midőn a legnépesebb nemestelenhelységet alig képviseli 2-3."45

A megyei bizottmány hatáskörét tekintve az 1848: XVI. te. úgy foglaltállast, hogy ezután ez a testület birtokolja a régi közgyűlési jogosítványokat. Azalkotmányos változások során számos feladat, régi municipális jogosultság szűntmeg és a maradék egy része is átalakult. Az áprilisi törvények új jogköröket isadtak és tetemessé növelték a megyék teendőit a forradalmi események is. Abizottmányok önvédelmi, katonai célú átalakításának jellemző példája Tordavármegye törekvése az ország alkotmányos időszakának utolsó napjaiban. Avármegye a "honmentés érdekében" 1848. augusztus 3-án gyökeresenátalakította közigazgatási rendszerét. A képviselő bizottmány "mindenközigazgatási és politikai tárgyak vezetését" saját hatáskörébe összpontosította. Amegyei tisztviselők hatáskörét ettől kezdve a testület gyakorolta, egyedimegbízásokat adva az egykori hivatalnokainak. Megszűnt a korábbi járásifelosztás, a területi egységek felügyeletét a biyottmány tagjai látták el. A megyeiélet minden fontos kérdésében a háromheti rendszerességgel (előre kitűzöttidőpontban) tartandó bizottmányi gyűlés döntött. Torda volt az egyetlentörvényhatóság 1848-ban, amely főispán, királyi biztos nélküli önkormányzatotépített ki, szorongatott helyzetében a hiába várt központi segítség helyett magarendelkezett a katonaállításról, területe védelméről és a közigazgatásról.46

Tisztviselői kar 1848-ban

Az áprilisi törvények nem adtak lehetőséget az általános tisztújításra. Aközigazgatás folyamatosságát azonban biztosítani kellett, hiszen számos törvényjelentős új feladatot rótt a helyhatóságokra. A vezérvármegye forradalmiválasztmánya 1848. április 4-i ülésén elfogadott elvi jelentőségű határozataszerint: "a jelen körülmények okvetlenül igénylik, hogy a közigazgatás lehetőpontossággal teljesíttessek". Utasította a tisztviselőket, hogy kerületeiket semmiszín alatt ne hagyják el, "folytonosan s mindenütt működjenek",47 Hasonlóanjellemzi az országos helyzetet Szabolcs vármegye állandó bizottmányának jóvalkésőbb, 1848. szeptember 11-én hozott döntése. Eszerint a régi hivatalnokokjártasságát, népismeretét, tekintélyét, "mely tekintély jelenleg igen szükséges", a

^Balogh 206-209. p.; Andrássy Antal 256. p.;Lakatos 113-114. p.46 BM. Eln.: 1848: 810."' Spira György im. 746. p.

24

Az ország törvényhatöságainak zömében a megyebeli középbirtokosnemesség jutott többségre. Szabolcs megyében alapos elemzés mutatta ki, hogya bizottmány több mint fele ebböl a rétegböl került ki-, míg a megye nagy tömegűparasztságát a jobb módú volt jobbágyok képviselték. Somogy vezetötestületének 73 96-át alkotta ez a társadalmi csoport. Madarász Jözsef egykorúfeljegyzése szerint Fejér megyében a bizottmány "kiszemelésénél tekintettelvoltak arra, hogy a nemesség túlnyomö legyen. Ennek bizonysága az, hogy alegkisebb nemes Faluböl IÜ-12 követ is van, midön a legnépesebb nemestelenhelységet alig képviseli 2-3."45

A megyei bizottmány hatásköre! tekintve az 1343: }t'."v'l. tc. úgy foglaltállást, hogy ezután ez a testület birtokolja a régi közgyűlési jogosítványokat. Azalkotmányos változások során számos feladat, régi municipális jogosultság szűntmeg és a maradék egy része is átalakult. Az áprilisi törvények új jogköröket isadtak és tetemessé növelték a megyék teendöit a forradalmi események is. Abizottmányok önvédelmi, katonai célú átalakításának jellemzö példája Tordavármegye törekvése az ország alkotmányos idöszakának utolsö napjaiban. Avármegye a “honmentés érdekében" 1343. augusztus 5-án gyökeresenátalakitotta közigazgatási rendszerét- A képviselö bizottmány “mindenközigazgatási és politikai tárgyak vezetését" saját hatáskörébe összpontosította. Amegyei tisztviselök hatáskörét ettöl kezdve a testület gyakorolta, egyedimegbízásokat adva az egykori hivatalnokainak. Megszűnt a korábbi járásifelosztás, a területi egységek felügyeletét a biyottmány tagjai látták el. A megyeiélet minden fontos kérdésében a hátomheti rendszerességgel (elöre kitűzöttidöpontban) tartandö bizottmányi gyűlés döntött. Torda volt az egyetlentörvényhatöság 1343-ban, amely föispán, királyi biztos nélküli önkormányzatotépített ki, szorongatott helyzetében a hiába várt központi segítség helyett magarendelkezett a katonaállításröl, területe védelıııéröl és a közigazgatásröl."ÍŰ'

Tisztviseldi kor I343-únn

Az áprilisi törvények nem adtak lehetöséget az általános tisztújításra. Aközigazgatás folyamatosságát azonban biztosítani kellett, hiszen számos törvényjelentös új feladatot rött a helyhatöságokra. A vezérvármegye forradalmiválasztmánya 1343. április 4-i ülésén elfogadott elvi jelentöségű határozataszerint: "a jelen körülmények okvetlenül igénylik, hogy a közigazgatás lehetöpontossággal teljesittessék". Utasitotta a tisztviselöket, hogy kerületeiket semmiszín alatt ne hagyják el, "folytonosan s mindenütt működjenek".”Ü Hasonlöanjellemzi az országos helyzetet Szabolcs vármegye állandö bizottmányának jéıvalkésöbb, 1343. szeptember ll-én hozott döntése. Eszerint a régi hivatalnokokjártasságát, népismeretét, tekintélyét, "mely tekintély jelenleg igen szükséges". a

'is-Brtlogú 236-EÜÉI. p.:And:rríss_y Antal 256. p.;Ll:t.ltrtlos 115-l 1.4. p.if' Elvi. Eın.z iszisz sm.4? sptra oyet-gt tm. if-ts. p.

24

jelen körülmények között lehetetlen pótolni. A megye a tisztújítást azért semengedheti meg, mert meg kell kímélnie hivatalnokait attól a vádtól, hogy hazánk"megnehezedett körülményei között" menekülni akarnak a felelősségtől.Szabolcs ezért egyetlen tisztviselő lemondását sem fogadta el.48

A belügyminiszter kezdetben rendkívül határozottan igyekezettmegakadályozni az egyre szaporodó törvényellenes tisztújítást. Hiába kérteŰjházy László, hogy a tisztikarba a régi rendszerben sokat szenvedettszabadelvűeket delegálhassa, Szemére a törvényre hivatkozott. Pedig a sárosifőispán azzal érvelt, hogy a működő hivatalnokok nagy részben "a kormány irántnyilvános és botrányos ellenszenvvel viseltetnek". Fennmaradt a miniszter SzabóKálmán Győr megyei főügyészhez (a részletekből kitetszően régi, bizalmasismerősének) küldött levele, amelyben a következőket írta: "Törvény szerint nemlehet tisztújítás. Ha erőltetni fogjátok, nekünk és az ügynek rossz szolgálatrafogtok tenni. Elnézzük? Akkor nem lesz tekintélyünk és ne legyen. Ne nézzük cl"Akkor minek tettétek?" A szemrehányás oka az volt, hogy Balogh Koméit íeváltv:..,a megyei közgyűlés 1848. május l- jén Szabó Kálmánt választolta meg eisőalispánnak. Csernovics Péter temesi főispán is hasonló tartalmú állásfoglalástkapott 1848. május 23-án. "Újvidéken a tisztújítás a törvény félrelételével mentvégbe. Ha valahol, épp e részeken lévén kívánatos a törvénynekengedelmességet szerezni. Ilyen esetet nem hagyhat vizsgálatlanul és feljelentésvagy rögtönös elégtétel nélkül. r u '9

A törvényesség kötötte a kormányzat kezét ott is, ahol igazán szükséglett volna a tisztikar lecserélésére. Jankovics Gyula 1848. júniusában Pozsegamegyéről írta, hogy a "veszedelmes illir és szláv mozgalmakban" legnagyobbszerepük a tisztviselőknek van. A "60-70 számra menő tisztviselők a kis számúpapsággal egyetértve diktátorkodnak". Ezek a tisztviselők nem tudtak magyarul,féltek a hivataluk elvesztésétől. Nem csoda, ha az elszakadás fő ösztönzőivéváltak. Báró Jellasicsot viszont nem korlátozták törvények. Szerem megyében"kiküszöbölte a magyar érzelmű tisztviselőket, új tiszti kart alakított", ráadásul"nagyszerű" fizetésekkel látta e! a hivatalokban alkalmazott párthíveit.">0

A tisztviselők pótlásáról, meghalt vagy lemondott hivatalnokokbehelyettesítéséről — törvényi előírás alapján — gondoskodni kellett. A megyékmegnövekedett feladataira hivatkozva számos törvényhatóság szaporítottatisztviselőinek számát. Komárom megye tatai járásában "a nép kívánsága" volt egyszolgabírói és esküdti hivatal felállítása. Ezzel lehetőség adódott arra, hogy atisztviselők a járást kerületekre osszák fel, és külön-külön intézzék főleg azúriszéki ügyek átvétele folytán megszaporodott feladataikat. Ezen, az 1848.május 4-i közgyűlésen választoltak még 60 törvényszéki bírát is. Szatmár megyefőispánja szerint a tisztikar megterhelése leírhatailan, a hivatali feladatok

48 Balogh 213. p.49 BM. Ein.: 1848: 36.; Újvidéki választás BM elf i . : 1848: 96. A miniszter kérte Tolna

megye főispánját is, hogy a "községi jegyzők ellen hivatalukból őket rögtön elmozdítani célzózúgolódás" ellen határozottan lépjen fel (u.o. 130.)

50Deák Imre 158., )69. p.

25

jelen körülmények között lehetetlen pötolni. A megye a ttszttlijitzíst azért semengedheti meg, mert meg kell kimélnie hivatalnokait attöl a vádtöl, hogy hazánk"megnehezedett körülményei között" menekülni akarnak a felelösségtöl.Szabolcs ezért egyetlen tisztviselö lemondását sem fogadta elflä-

A belügyminiszter kezdetben rendkívül határozottan igyekezettmegakadályozni az egyre szaporodö törvényellenes t.isztújitást. Hiába kérteÚjházy I.ászlö, hogy a tisztikarba a régi rendszerben sokat szenvedettszabadelvűeket delegálhassa, Szemere a törvényre hivatkozott. Pedig a sárosiföispán azzal érvelt, hogy a műkötlö hivatalnokok nagy részben "a kormány irántnyilván os és botrányos ellenszenvvel viseltetnek". Fennmaradt a miniszter SzaböKálmán Györ megyei föügyészhez (a részletekböl kitetszöen régi, bizalmasismerősének) küldött levele, amelyben a következöket irta: "Törvény szerint nemlehet tisztújítás. Ha eröltetni fogjátok, nekünk és az ügynek rossz szoigáiatctfogtok tenni. Elnézzük? Akkor nem lesz tekintélyünk és ne legyen. I*-le nézzük ell'Akkor minek tettétek?" A szemrehányás oka az volt, hogy Balogh Kornélt leváltyf...a megyei közgyűlés 1343. május 1-jén Szabö Kálmánt választotta meg elsöali`spánn:.tk. Csernovics Péter tenıesi föispán is liasonlö tartalırıú állásfoglttlástkapott 1343. május 23-án. "Üjvicléken a tisztújítás a törvény félrelételével mentvégbe. Ha valahol, épp e részeken lévén kívánatos a törvénynekengedeltnességet szerezni- llycn esetet nem hagyhat vizsgálatlanul és feljelentésvttgy ftigttintts tzıegtenfi neıı<aı."“i*3'

A törvényesség kötötte a kormányzat kezét ott is. ahol igazán szükséglett volna a tisztikar lecserélésére- _]ankovics Gyula l3-43- júniusában Pozsegamegyéröl írta, hogy a "veszetieimes illir és szláv mozgalmakban" legnagyobbszerepük a tisztviselöknek van- A "úti-Tft számra menö tisztviselök a kis számúpapsággal egyetértve rliktátorkodnak". Ezek a tisztviselök nem tudtak magyarul,féltek a hivatalok elvesztésétöl- Nem csoda, ha az elszakadás fö ösztönzöivéváltak. ilárö jellasicsot viszont nem korlátozták törvényei-:_ Szerém megyében"kiküszöbölte a magyar érzelmű tisztviselöket, új tiszti kart alakított". ráadásul"nagyszerű" fizetésekkel látta el a hivatalttkban alkalmazott párthlveitflfl

A tisztviselök pötlásárúl, meghalt vagy lemondott hivatalnokokbehelyettesítéséröl - törvényi elöirás alapján - gondoskodni kellett. A tnegyékmegnövekedett feladataira ltivatkozva számos törvényhatöság szaporítottatiszrviselöinek számát. Komárom mt:gye tatai járásában "a nép kívánsága" volt egyszolgabíröi és esküdti hivatal felállítása. Ezzel lehetöség adödott arra, hogy atisztviselök a járást kerı`.iletekre osszák fel, és külön-külön intézzék föleg azúriszél-ti ügyek átvétele folytán megszaporoclott feladataikat. Ezen, az 1343.május 4-i közgyűlésen választottak még űll törvényszéki bírát is. Szatmár megyeföispánja szerint a tisztikar megterhelése Ieirhatatlan, a hivatali feladatok

43 Hrtfogú E15. p.

49 BM. Eln.: 1343: Ílús, fJji'iclék.ı választás HM elrı.: 1343: Elú. .A miniszter kérte Tolrıa

megye föispánját is. hogy a "községi jegyzék ellen hivtttalukböl öket rögtön olmozdítani célzé:zúgolödás' ellen határozottrm lépjen fel ı[u.o. |_"lli.j

*Ü naftstmfe rss., tett. p.

25

többszörösére növekedtek. A szolgabírói kar és a megyei számvevőség aföldesúri hatóság megszüntetése révén ráruházott ügyek nagy számárapanaszkodott, a tiszti ügyészt és az alispánt a "napi mozgalmak éskicsapongások" nyomorították, a jegyzői hivatal teendői pedig a megyei életátalakítása miatt szaporodtak meg.

A megye május 16-i bizottmány! ülésén a halálozás folytán megürült elsőalispáni széket közfelkiáltással "ideiglenesen és helyettesítésképpen" töltötték be.A döntés után lemondott a korábbi másodalispán, megürült állását nyombanbetöltötték. A főjegyző betegsége miatt kérte felmentését és még ezen a naponlemondott a másodaljegyző és egy főszolgabíró is. A megye bizottmánya és afőispán "egyetértése nyomán" másnap létrejött az új tisztikar.51

Jelentős volt a személycsere Csongrád megyében is. A radikális ellenzéka tisztikart eltávolította, és a közgyűlésen újat választott. Szemere KárászBenjámin főispánhoz küldött levelében már tágan értelmezte a törvényirendelkezést, és nyugtatta a lemondással fenyegetőző főkormányzót. "Vannakesetek, melyekben a tisztújításnak (új törvényünk szerint: helyettesítésnek) helyevan törvényes idő előtt is. Jelen eset olyan." A csongrádi ügy "nehézsége" abbanrejlett, hogy az alispán nem volt hajlandó lemondani, eltávozott a gyűlésről, mireőt lemondottnak nyilvánították.52

Az események hatására később Szemere feladta álláspontját ahelyettesítésre nézve. Az erdélyi királyi biztosnak 1848. augusztus 30-án írta: "Haaz oláhok helyett magyarok vállalkoznának, bár a helyettesítés nem szabad, énelnézném, sőt elősegíteném. Csak az a fegyver véd meg minket, amely akezünkben van, "53

A tisztviselők egy része nemzetőr lett. Szemere ugyan Ung vármegyekérdésére adott leiratában miden törvényhatósággal közölte, hogy a hivatalosmegyei szolgálat mentesít a katonai kötelezettség alól, mégis tisztviselők ezreisoroztának be magukat. Temes megye bizottmánya elhatározta, hogy akatonának állt hivatalnokaik "állásukat hadi szolgálatuk alatt megtarthatják", tisztihelyüket visszajövetelükkor elfoglalhatják. Nógrád megyében a hazafiság széppéldáját mutatva a tisztviselők kivétel nélkül hadba kívántak vonulni. Szemereutasította a főispánt, hogy ezt ne engedje, hiszen az aldunai harcok miatt azország északi részére a kormány rendfenntartó erőt nem tud biztosítani. Aleutazó nemzetőrséggel ezért csak a tisztikar fele mehet el, ezek állása "akár azilletők visszajöveteléig, akár végképp betölthető".54

51 Komárom: BM. Eln.: 1848: 52.; Szatmár uott. 140.52 BM. Eln: 1848: 247.; Lakatos l 18. p.53 Bm. Eln.: 1848: 802.5<* Úrban Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán Bp. 1973. 58. p.;

BM. Eln.: 1848: 291. Nógrád uott. 606.

26

többszörösére növekedtek. A szolgabíröi kar és a megyei számvevöség aföldesúri hatöság megszüntetése révén ráruházott ügyek nagy számárapanaszkodott, a tiszti ügyészi és az alispánt a "napi mozgalmak éskicsapongások" nyomorították, a jegyzöi hivatal teendöi pedig a megyeiíéletátalakítása miatt szaporodtak meg

A megye május 16-i bizottmányi ülésén a halálozás folytán megürült elsöalispáni széket közfelkiáltással "ideiglenesen és lielyettesítésképpen" töltötték be.A döntés után lemondott a korábbi másodalispán, megürült állását nyombanbetöltötték. A föjegyzö betegsége miatt kérte felmentését és még ezen a naponlemondott a másodaljegyzö és egy föszolgabíró is. A megye bizottmánya és aföispán "egyetértése nyomán" másnap létrejött az új tisztil-:ar.51

jelentös volt a szentélfycsere Csongrád megyében is. A radikális ellenzéka tisztikart eltávolitotta, és a közgyűlésen újat választott. Szemere KárászElenjámin föispánhoz küldött levelében már tágan értelmezte a törvényirendelkezési, és nytıgtatta a lemondással fenyegetözö fökormányzöt. _'“v'annakesetek, melyekben a tisztújításnak [új törvényünk szerint: helyettesítésnekj helyevan törvényes idö elött is. jelen eset olyan." A csongrádi ügy "nehézsége" abbantej lett, hogy az alispán nem volt hajlantiö lemondani, eltávozott a gyűlésröl, mireöt lemondottnak nyfilt=áı1ították.`-Ü

Az események hatására késöbb Szemere feladta álláspontját ahelyettesitésre nézve. Az erdélyi királyi biztosnak 1343. augusztus fiú-án írta: "Haaz oláhok helyett magyarok vállalkoznának, bár a helyettesítés nem szabad, énelnézném, söt elösegíteném. Csak az a fegyver véd meg minket. amely akezünkben van."53

A tisztviselök egy része nemzetör lett- Szemere ugyan Ung vármegyekérdésére adott leíratában miden törvényhatösággal közölte, hogy a hivatalosmegyei szolgálat mentesít a katonai kötelezettség alöl, mégis tisztviselök ezreisoroztatták be magukat. Temes megye bizottttiánya elhatározta. hogy akatonának állt hivatalnokaik "állásukat hadi szolgálatuk alatt megtarthatják", tisztihelyüket visszajövetelükkor elfoglalhatják. Nögrád megyében a hazafiság széppéldáját mutatva a tisztviselök kivétel nélkül hadba kívántak vonulni. Szemereutasította a föispánt, hogy ezt ne engedje, hiszen az aldunai harcok miatt azország északi részére a kormány rendfenntartö eröt nem tud biztosítani. Aleutazö nemzetörséggel ezért csak a tisztikar fele mehet el, ezek állása "akár azilletök visszajöveteléig, akár végképp betölthetö"-54

51 Komárom: Blvl. Eln.: 1343: 52-; Szatmár uott- 1411.52 titvt- Ein: tszts-. z4T.;taltz::.z:~t ııs. F.53* am. E|n.z tetsz ttcız.54 Utiidıı Aladár: A. rtemzetörség és lionvédség szervezése 1343 nyarán Hp 1973:. 53. p.-,

BM. Ein.: 1343: 391 - Nógrád uott- 533.

26

Összegzés

Az 1848-i törvényhozás felemás módon, ellentmondásosan rendelkezetta régi vármegyékről. Az 1848: XVI. te. alapos átszervezésüket rendelte el,előirányozta polgárosításukat, de hatáskörüket alig érintve szervezetüketegyelőre régi állapotában tartotta meg. A legfőbb helyi kormányzó testületnépképviseleti alapra helyezésén túl lényeges változást a megyékről szólótörvény nem hozott. A szabályozás ideiglenessége, pontatlansága nemcsak avégrehajtást nehezítette meg, hanem az 1860-61-i alkotmányos időszak és apolgári államépítés kiegyezést követő periódusának egyik fő vitatémájává vált.Mindkét periódus haladó reformerei a 48-as törvényhozók akaratára hivatkoztak,de végletesen eltért véleményük annak tartalmáról. A haladást ellenzők makacsulragaszkodva a régi municípiumokhoz, gyakran idézgették az áprilisi törvényekmegyei autonómiát hangsúlyozó félmondatait.

Szakirodalmi evidencia, hogy a vármegyék legmarkánsabb jogosítványa,a törvényhozási befolyás a választási rendszer átalakításával 1848-ban megszűnt.Nem a közgyűlés választotta a képviselőket, értelemszerűen elenyészett azokvisszahívásának testületi joga is. Az utasításadás feudális gyakorlata — önmagátólértetődő módon — szintén idegen a polgári államrendszertől. A természetesnekvett gondolatsort azonban a tárgybavágó törvényi rendelkezések nemmindenben támasztják alá. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1848:V. le. 5. §-a következetesen a "megyék által küldött követekről" szól. Kossuth még1874-ben is hivatkozott arra, hogy a megyék képviseleti jogát a törvényhozás1848-ban nem törölte el. Ezen a téren álláspontja szerint annyi változás történt,hogy ezentúl nem csupán a nemesek és nem a törvényhatósági központban,hanem a megyén belüli kerületekben választanak.55 A törvény arról isrendelkezett, hogy a választókerületi felosztás "a megyék... területére ésönállására nézve semmi változtatást nem okoz". A választások lebonyolítása,"vezérlete" szintén megyei testület hatáskörében maradt.5"

Az 1848-i törvényhozás expressis verbis nem szüntette meg akövetutasítási és visszahívási jogot sem. Ezek a szokásjog által kialakítottjogosítványok a megyei autonómia pártolói szerint megmaradtak, merteltörlésükről törvényi rendelkezés nem született.

A törvényhozói szereppel kapcsolatos a megyék által századokon átgyakorolt "törvénymagyarázói" joga is, amely a törvénytelennek tartottrendeletek félretételét, végrehajtásuk megtagadását jelentette. Ezt a jogkört is aszokás alakította ki, legális alapja nem volt. A "vis inertiae" gyakorlata a reformkoridején a megyei ellenállás egyik fontos fegyvere volt, amelyet a megyék nemcsaka törvénytelen, hanem gyakran a "nem tetsző" kormányzati rendelkezések ellenis igénybe vettek. A decentralizált nemzeti ellenállásnak 1848-ban nem voltértelme; a megyék döntő többsége lelkes odaadással támogatta a nemzetkormányát. Azonban Délvidéken, már az alkotmányos átalakulás első

55 KLI. VIII. köt. 525., 532. p.}ntja. Törvénytár 225., 226., 227. p.

27

56 1848: V. te. 4. §.; 7. §., b. pontja. Törvénytár 225., 226., 227. p.

Összegzés

Az 1343-i törvényhozás felemás módon, ellentmondásosan rendelkezetta rég' vármegyékröl. Az 1343: l{V`l. tc. alapos átszervezésüket rendelte el,elöirányozta polgárosításukat, de hatáskörüket alig érintve szervezetüketegyelöre régi állapotában tartotta meg. A legföbb helyi kormányzó testületnépképviseleti alapra helyezésén túl lényeges változást a megyékröl szólótörvény nem hozott. A szabályozás ideiglenessége, pontatlansága nemcsak avégrehajtási nehezítette meg, hanem az 1363-(il-i alkotmányos idöszak és apolgári államépítés kiegyezést követö periódusának egyik fö vitatémájává vált.Mindkét petiödus haladó reformerei a 43-as törvényhozók akaratára hivatkoztak,de végletesen eltért véleményük annak tartalmáról- A haladást ellenzök makacsulragaszkodva a régi municípiumokhoz, gyakran idézgették az áprilisi törvényekmegyei autonómiát hangsúlyozó félmondatait.

Szal-:irodalmi evidencia, hogy a vármegyék legmarkánsabb jogosítványa,a törvényhozási befolyás a választási rendszer átalakításával 1343-ban megszünt.Nem a közgyfıiés választotta a képviselöket, értelemszerűen elenyészett azokvisszahivásának testületi joga is. Az utasitmadás feudális gyakorlata - önmagátólértetödö módon `- szintén idegen a polgári államrendszertöl. A természetesnekvett gondolatsort azonban a tárgybavágó törvényi rendelkezések itemmindenben támasztják alá. Az országgyűlési képviselök választásáról szóló 1343:if- tc. 5. §-a következetesen a "megyék által küldött követekröl" szól. Kossuth még13`?4-ben is hivatkozott arra, hogy a megyék képviseleti jogát a törvényhozás1343-ban nem törölte el. Ezen a téren álláspontja szerint annyi változás történt,hogy ezentúl nem csupán a nemesek és nem a törvényhatösági központban,hanem a megyén belüli kerületekben választanak."-:Ű A törvény arról isrendelkezett, hogy a választókerületi felosztás "a megyék... területére ésönállására nézve semmi változtatást nem okoz". A választások lebonyolítása,"vezérletc" szintén megyei testület hatáskörében maradt.5Ü

Az 1343-i törvényhozás ezrpressis verbis nem szüntette meg akövetutasítási és visszahívási jogot sem- Ezek a szokásjog által kialakítottjogosítványok a megyei autonómia pártoiói szerint megmaradtak, merteltörlésükröl törvényi rendelkezés nem született.

A törvényhozói szereppel kapcsolatos a megyék által századokon átgyakorolt "törvénymagyarázói" joga is, amely a törvénytelennek tartottrendeletek félretételét, végrehajtásuk megtagadását jelentette. Ezt a jogl-:ört is aszokás alakította ki, legális alapja nem volt. A "vis inertiae" gyakorlata a reformkoridején a megyei ellenállás egyik fontos fegyvere volt, amelyet a megyék nemcsaka törvénytelen, hanem gyakran a "nem tetszö" koniiányzati rendelkezések ellenis igénybe vettek. A decentralizált nemzeti ellenállásnak 1343-ban nem voltértelme; a megyék döntö többsége lelkes odaadással támogatta a nemzetkormányát. Azonban Délvicléken, már az alkotmányos átalakulás elsö

'55 tal. vitt- est. sas.. ssa- P.56' ıstsz v- rf. -t. at T. §., ls- pontja. rsnfsajetı- zzs., zas., zzz. P.

2?

hónapjában elpártolt három megye és a végig engedetlen szásztörvényhatóságok példája mutatta: nem mindenütt tartották megszűntnek a régijogosultságot.

A megyék közigazgatási autonómiáját, végrehajtói szerepkörét érintőtörvényi rendelkezések szintén ellentmondásosak. Az 1848: III. te. 26. §-a elviéllel rögzítette: az ország minden törvényhatóságának "eddigi törvényes hatóságaezen túl is teljes épségben fenntartandó". Kossuth szerint ez a törvényhely alegfőbb bizonyítéka annak, hogy a jogalkotók a megyék hatáskörét régiterjedelmében akarták konzerválni. Az idézett szakasszal viszont szögesellentétben állt ugyanezen törvény 32. §-a, amely a végrehajtás elmulasztásábanvétkes miniszter felelősségrevonásáról szól. A megyék 1848-as tevékenységénekáttekintéséből kiderül, hogy tevékenységük legnagyobb részt a miniszterirendeletek végrehajtásából állt. Ebben döntő szerepe volt a fokozódófeszültségnek, a honvédelmi szervező, majd katonai önvédelmi feladatoknak. Ahárom hónapos alkotmányos időszak kevésnek bizonyult egy új szelleműönkormányzat megteremtéséhez. Elvétve találkozunk a helyi igazgatás részleteitszabályozó, a vármegyék belső életét rendező statútumokkal.

Az 1848: XVII. te. felfüggesztette a régi megyei tisztújítási jogot, de —amint láttuk — a vármegyék nagy részében igen jelentős személyi változásoktörténtek. A bizottmány hatásköre növekedett a megüresedett tiszti állásokbetöltésében: míg korábban ilyen kérdésben egyedül a főispán döntött. 1848-ban a megyei testület egyetértését kellett kérnie.

A megyei bizottmányok társadalmi összetétele megváltozott,népképviseleti jellegű átalakulásuk 1348 nyarán kezdődött meg. A megyeiközépbirtokosok megerősítették befolyásukat, a régi universitások által választotttisztviselők is átmentették hatalmukat. A testület nagysága kormányzásra, elviirányításra alkalmasabb lelt a régi ősgyűléseknél, bár — egységesítő törvényirendelkezés híján — a törvényhatóságok bizottságainak létszáma közöttnagyságrendi különbségek voltak. Az ekkor választott állandó bizottságokatfeloszlatni nem lehetett, hiszen azok mandátuma a közeire ígért véglegestörvényi szabályozással szűnt volna meg. Történelmünk tragikus fordulatai miattazonban a néhány hónapra választott bizottmányok egészen 1870-ig működtek,a tagok zöménél a tagság éppen úgy életfogytig tartott, mint az egykori nemesivármegyékben. Azzal a nehézséggel, hogy 1860-6l-ben és 1867-től az elhunyt,lemondott tagok pótlására, új tisztviselők választására csak az 1848: XVI. te.megsértésével kerülhetett sor.

A megyék közigazgatási feladatai 1848-ban jelentősen megszaporodtak.A tömegével érkező minisztériumi normák végrehajtása mellett számos újtörvény is önálló közigazgatási feladatokat rótt a helyi szervekre. A régi nemesiinsurrectió helyébe a nemzetőrség megszervezésének roppant nehézkötelezettsége került (1848: XXII. te.), a választások előkészítése, lebonyolításais tetemes gonddal járt. A földesúri joghatóság megszüntetése szintén a megyékteendőit szaporította. Az erdőkre vonatkozó felügyelet is a megyék dolga lett(1848: X. tc6.§).

28

hönapjában elpárttılt hárnm megye és a végig engedetien szásztörvényhatöságek példája mutatta: neın mindenütt tartötták megszüntnek a régijeıgösultságöt.

A megyék közigazgatási auteınöıniáját, végrehajtéıi szerepkörét érintötörvényi rendelkezések szintén ellentmöndáseısak. az l-343: III. te- 26- §~a eiyiéllel rögzítette: az eırszág minden törvényhatöságának "eddigi törvényes hatéıságaezen túl is teljes épségben fenntartandé". Kessuth szerint ez a törvényhely alegföbb bizonyítéka annak, hegy a jeıgaikeıtök a megyék hatáskörét régiterjedelmében akarták l-tt.`.~nzerválni. Az idézett szakasszal viszbnt szögesellentétben állt ugyanezen törvény 32. §-a, amely a végrehajtás elmuiasztásábanvétkes miniszter felelösségrevönásáröl szél. A megyék 1348-as tevékenységénekáttekintéséböl kiderül, hegy tevékenységük legnagyebb részt a miniszterirendeletek végrehajtásábéi állt. Ebben döntö szerepe velt a feıkbzödöfeszültségnek, a henvédelmi szet`vezö, majd katönai önvédelmi feladateıknal-t. Fthárem hónap-ös alkeıtmányeıs idöszak kevésnek bizönyult egy új szelleműönkörmányzat megteremtéséhez. lšlvétve találkeızunk a helyi igazgatás részleteitszabályt:-zé, a vármegyék belsö életét rendezö statutumukkal.

Az 1843: XVII. te. felfüggesztette a régi megyei tisztüjitási jeıgeıt, de _amint láttuk - a vármegyék nagy részében igen jelentös személyi váltbzástıktörténtek. A bizuttmány hatásköre növekedett a megüresedett tiszti állástıkbetöltésében: mig körábban ilyen kérdésben egyedül a föispán döntött. 1348-ban a megyei testület egyetértését kellett kérnie.

A megyei ltıizdtttnánytik társadalmi összetétele megváltnztnt,népi-tépviseleti jellegű átalakulásuk 1348 nyarán kezdéidött meg. A megyeiközépbirt-ûkdsek ınegerösítették befulyásukat, a régi universitásdk által váiasztetttisztviselök is átmentették hatalmukat. A testület nagysága kbrmányzásra, elviirányitásra alkalmasabb lett a régi ösgfiléseknél, bár - egységesitö törvényirendelkezés hiján `- a töryényhatdságdk bizettságainak létszáma közöttnagyságrendi különbségek völtak. Az ekl-tör váiaszteıtt állandö bizöttságbkatfeltzısziatni nem lehetett, hiszen azök mandátuma a közelre ígért véglegestörvényi szabályozással szünt veılna meg. Történelmünk tragikus furtlulatai miattazönhan a néhány héınapra választbtt bizdttmányeık egészen IBTÜ-ig müködtek,a tagök zöménél a tagság éppen úgy életfugytig tartött, mint az egyköri nemesivármegyékben. Azzal a nehézséggel, hegy IBGÜ-61-ben és 136?-tö] az elhunyt.lemeınddtt tag-ök pótlására, új tisztviselök választására esak az 1848: X"v'I. te.megsértésével kerülhetett ser.

A megyék közigazgatási feladatai 1843-ban jelentősen megszapörutltak.Ft tömegével érkezö minisztériumi nörmák végrehajtása mellett számes újtörvény is önállö közigazgatási feladateıkat rött a helyi szervekre. A régi nemesiinsurreetiéı helyébe a nemzetörség megszeryezésének reıppant nehézkötelezettsége került (1343: XXII. te.}, a választásek elökészitése, lebenyelitásais tetemes gönddal járt. A földesüri jeıghatöság megszüntetése szintén a megyékteendöit szapeıriteıtta. az erdökre vönatkezö felügyelet is a megyék deılga lettflflfiflr X. te

28

A megye régi igazságszolgáltatási autonómiája sértetlen maradt, sőthatásköre jelentősen megnövekedett. Az úriszék azonnali hatályúmegszüntetésével a sommás polgári perek a szolgabírák, a büntető és egyébpolgári ügyek a megyei törvényszék elé kerültek (1848: EX. te. 4. §.). A földesúrifelügyelet alatt álló hatósági épületeket (tömlöcöket) az 1848: XI. te. 4. §-aalapján a megyéknek kellett átadni. Az összesítési és elkülönítési pereket a X. te.az alispáni bíróság elé utalta, amelynek hatáskörébe került a tárgyban korábbanhozott felsőbírósági ítélet végrehajtása is. A földesúri hatóságok elé tartozóárvaügyek is a megyékhez kerültek át. Az igazságszolgáltatás megyeiszervezetében 1848-ban nem történt döntő változás. A közigazgatás ésbíráskodás elválasztására irányuló korszerű törekvés egyedül Pest megyeforradalmi választmányának ülésén kapott határozati formát.57

A megye 1848. április 14-i kisgyűlésének határozata szerint a polgárihatóság ezentúl csak a közigazgatást vezeti, a közrend és csend fenntartásátbiztosítja, a "tulajdoni jog kérdéseiben" kizárólag a törvényes bírói szerv dönt. APesti Hírlap 1848. április 19-i száma lelkesen írta: ezzel a döntéssel az országelső megyéje "ismét kijjebb hatolt a táblabíróilag értelmezett municipálisgőzkörből". A politikai, közigazgatási és bírósági ügyek szervezeti elkülönítéséreirányuló helyi törekvések — megfelelő törvényi rendelkezések hiányában —1848-ban nem vezettek eredményre.

A megyék megtartották és gyakorolták a régi felírati jogosultságukat, éséltek a társtörvényhalóságokkal való kapcsolat fenntartását biztosító levelezésijogukkal is.

Az első polgári szellemű municipális törvény csupán az alapokatteremtette meg. Nem írta körül pontosan a megyék hatáskörét, nem rögzítette azállami struktúrában elfoglalt helyüket. Adós maradt a községekkel való viszonyukmeghatározásával, és nyitva hagyta a központi végrehajtó hatalommal szembenilehetőségeik és kötelezettségük kérdését. Megalkotásának idején fel sem merültaz unifikáció, tehát a különböző típusú középfokú közigazgatási egységek(székek, vidékek, kerületek) egységesítésének gondolata. Elmaradt a megyékközötti területi aránytalanságok felszámolása, a megyei székhelyek törvényirögzítése, a járáshatárok új viszonyoknak megfelelő átszabdalása. Nem születetttörvényi rendelkezés az önkormányzat anyagi alapjáról, a közigazgatási költségekfelosztásáról, fedezéséről. Régi módon zajlott az ügyintézési rend, partikulárisánmegszabott maradt a tisztviselői kvalifikáció.

Ha a történelmi körülmények kedvezőbben alakulnak, az elsőnépképviseleti országgyűlés bizonnyal változtatott volna ezen az átmenetihelyzeten. Az 1848-ban frissen szerveződő vármegyék azonban pár hónaposalkotmányos működés után a szabadságharc katonai kiszolgáló szervévé, majd —közel húsz évre — az önkényuralom áldozatává váltak. Az átalakítás 1848.májusától 1848. szeptemberéig tartó időszakának áttekintése mégsem csupán

'' Spira György im. 715. p.; Degré Alajos: A magyar gyámsági jog kialakulása a dualizmuskorának gyámsági kódexéig. Jogtörténeti Értekezések 8. szám. Szerk.rKovács Kálmán. Bp. 1977. 88.

P

29

A megye rég' igazságszolgáltatási autonömiája sértetlen maradt, söthatásköre jelentösen megnövekedett. Az úriszék azonnali hatályúmegszüntetésével a sommás polgári perek a szolgabirák, a büntetö és egyébpolgári ügyek a megyei törvényszék elé kerültek [1343. DL te. 4. §-). A löldesúrifelügrelet alatt állö hatösági épületeket (tömlöeöket) az 1343: XI. te. 4. §-aalapján a megyéknek kellett átadni. Az összesitési és elkülönitési pereket a X. te.az alispáni blréıság elé utalta, amelynek hatáskörébe került a tárgyban korábbanhozott felsöbirčıságj 'itélet végrehajtása is. A földesüri hatöságok elé tartozöárvaügyek is a megyékhez kerültek át. áz igazságszolgáltatás megyeiszervezetében 1343-ban nem történt döntö változás. A közigazgatás ésbiráskodás elválasztására irányuló korszerü törekvés egyedül Pest megyeforradalmi választmányának ülésén kapott határozati formát.57'

A megye 1343. április 14-i kisgyiilésének határozata szerint a polgárihatöság ezentúl esak a közigazgatást vezeti, a közrend és esend fenntartásátbiztosítja, a "tulajdoni jog kérdéseiben" kizárölag a törvényes biröi szerv dönt. lt.Pesti Hírlap 1343. április 19-i száma lelkesen irta: ezzel a döntéssel az országelsö megyéje "ismét kijjebb hatolt a táblabiröilag értelmezett murtieipálisgözkörböl". A politikai, közigazgatási és birösági ügyek szervezeti elkülönitéséreirányulé helyi törekyések - megfelelö törvényi rendelkezések hiányában -1343-ban nem vezettek eredményre.

ii. megyék megtartották és gyakorolták a régi lelirati jogosultságokat, éséltek a társtörvényhatöságokl-tal yalö kapese-lat fenntartását biztösitö levelezésijogukkal is.

Az elsö polgári szellemü munieipális törvény esupán az alapokatteremtette meg. Nem irta körül pontosan a megyék hatáskörét, nem rögzitette azállami struktúrában elfoglalt helyüket. ftdés maradt a községekkel valö viszonyokmeghatározásával, és nyitva hagyta a központi végrehajtö hatalommal szembenilehetöségeik és kötelezettségük kérdését. lvlegalkotásának idején fel sem merültaz unifikáeiö, tehát a különbözö tipusú középfokú közigazgatási egységek(székek, vidékek, kerületek] egységesítésénel-t gondolata. Elmaradt a megyékközötti területi aránytalanságok felszámolüa, a megyei székhelye-k törvényirögzítése, a járásbatárok új viszonyoknak megfelelö átszahdalása. Nem születetttörvényi rendelkezés az önkormányzat anyagi alapjáröl, a közigazgatási költségekfelosztásáröl, fedezéséröl- Régi mötlon zajlott az ügyintézési rend, partikulárisanmegszabott maradt a tisztviselöi kvalifikáeiö.

Ha a történelmi körülmények kedvezöbben alakulnak, az elsönépképviseleti országgyűlés bizonnyal változtatott volna ezen az átmenetihelyzeten. láz 1343-ban frissen szervezödö vármegyék azonban pár hönaposalkotmányos működés után a szabadságharc katonai kiszolgálö szervévé, majd -közel húsz évre - az önkényuralom áldozatává váltak. Az átalakítás 1343-májusátöl 1343. szeptemberéig tartö idöszakának áttekintése mégsem esupán

5? Spire György im. Tlfi. p.; Degré Alajos: A magyar gfámsági jog kialakulása a tiualizmusknı`ának gyámságı kédezeıg. jogtörténeti Értekezét-:ek 3. szám. Szerkılíováes Kálmán. Hp. l`É.l?T»'. 33.F-_

29

epizód a közigazgatástörténet számára. Számos adalékkal egészíti a "törvényesforradalom" jogtörténetileg kissé elhanyagolt korszakát és részbeni magyarázatotad a megyei rendszer későbbi átalakításának kérdéseire. Hiszen azok a liberálisférfiak, akik a reformkor végén kigondolták, 1847-48-ban létrehozták az újállamrendszert, most javarészt felelős kormányzati pozíciókba kerülvén,figyelemmel kísérhették annak gyakorlatát. Tapasztalataikat részben 1860-61-ben, különösen pedig 1867 után mint törvényhozók, iránytadó politikusok újrahasznosíthatták.

30

epizód a közigazgatástörténet számára. Számos adalékkal egészíti a "törvényesforradalom" jogtörténetileg kissé elhanyagolt korszakát és részbeni magyarázatotad a megyei rendszer késöbbi átalakításának kérdéseire. Hiszen azok a liberálisférfiak, akik a reformkor végén kigondolták, 1347-43-ban létrehozták az újállarnrenclszert, most javarészt felelös kormányzati pozieiókba kerülvén,figyelemmel kisérhették annak gyakorlatát. Tapasztalataikat részben 1360-61-ben, különösen pedig 1867 után mint törvényhozók, iránytadó politikusok újrahasznosithatták.

flll

ISTVÁN STIPTA

DIE APRILGESETZE UND DIE UMGESTALTUNG DÉR KOMITATE

IMJAHRE1848

(Zusammenfassung)

Die ungarische Gesetzgebung im Jahre 1848 traf widersprüchlicheBestimmungen über die altén Komitate. Dér Gesetzesartikel XVI. vöm Jahre 1848(GA 1848: XVI.) hat ihre gründliche Umorganisierung angeordnet und ihreVerbürgerlichung angestrebt, ihre Kompetenzen jedoch nicht berührt undkonnte ihre alté Organisation vorláufig nicht anfechten. Das Gesetz über dieKomitate konnte aufier dér Verwirklichung des Volksvertretungsprinzips in denhöchsten örtlichen Verwaltungsorgancn nichts wesentlich Neues hervorrufen.Dér provisorische Charakter sowie die Ungenauigkeit dér Regelung hat ihreDurchführung erschwert. Sie wurde zu einer dér meistdiskutierten Fragenbezüglich dér Verwaltung, sowohl wáhrend dér verfassungsrechtlichen Debattedes Rcichstages 1860-61 als auch nach dem österreichisch-ungarischenAusgleich in dér Zeit dér bürgerlichen Umgestaltung des Landes. Dieprogressiven Politiker beider Epochen habén sich auf den Willen dérGesetzgeber von 1848 berufen. Inhaltlich wurde das Gesetz jedoch von denverschiedenen politischen Richtungen völlig unterschiedlich ausgelegt. Auch dieKonservativcn, die sich auf die alté Komitatsverfassung festgelegt hatten,konnten mehrere Halbsátze aus dér Aprilgesctzen zitiercn, die die altstándischeAutonomic dér Komitate bestáligten. És ist eine anerkanntc Tatsache in dérFachliteratur, daR die Umgestaltung des Wahlsystems im Jahre 1848 elénlegislativen EinfluB dér Komitate abgeschafft hat. Die Abgeordneten wurdennicht mehr von dér Komitatsvollversamrnlung gewáhlt, und só erlosch auch dasAbberufungsrecht dieses Gremiums. Auch die feudale Praxis dér Instruktionenwar selbstverstándlich mit dem bürgerlichen Staatssystem unvercinbar.

Die Bestimmungen in den Revolutionsgesetzen habén aber dicseneindeutigen Gedankengang nicht konsequent genug ausgeclrückt. §. 5. des GA1848: V. über die Wahl dér Reichstagsabgeordneten spricht unkonsequent über"von den Komitaten gesandte Abgeordnete". Ludwig Kossuth erhob noch imJahre 1874 den Vorwurf, daB die Gesetzgebung in dér Revolution dasVertretungsrecht dér Komitate nicht aufgehoben hatte. Seiner Ansicht nach gingdie \ eránderung in dieser Hinsicht nur só weit, da8 laut dér Revolutionsgesetzenicht nur die Adligen sondern auch andere wáhlen konnten, und zwar nicht nurzentral ám Sitz dér Komitatsorgane, wie früher, sondern nach Wahlkreiseneingeteilt. Das Gesetz hat wieterhin auch angeordnet, die Wahlkreiseinteilungdürfc "hinsichtlich dér Komitatsgrenzen und dér Autonomie dér Komitate keine

31

ısrván srırra

DIE APRILGESETZE UND DIE UMGESTALTUNG DER KÜMITPLTE

lM_láI-IRE 1343

(Eusammenfassung)

Die ungarische Gesetzgebung im Jahre 1343 trat' vvidersprüchlicheHestimmungen über die alten Komitate. Der Gesetzesartikel ){'v`1. vom Jahre 1343(GA 1343: XVI.) hat ihre gründliche Umorganisierung angeordnet und ihre'iferbürgerlichurıg angestrebt, ihre iíompetenzen jedoch nicht berührt undkonnte ihre alte Organisation vorláufig nicht anfechten. Das Gesetz über dielíomitate konnte auliler der Vervvirldichung des "v'olksvertretungsprinzips in denhöchsten örtlichen Vertvaltungsorganen nichts vvesentlich Neues hervórrufen.Der provisorische Charakter sovvie die Ungenauigkeit der Regelung hat ihreDurchlührung erschvvert. Sie ivurde zu einer der meistdiskutierten Fragenbezüglich der Verwaltung, sovvohl vváhrend der verfassungsrechtlichen Debattedes Reichstages 1363-61 als auch nach dem österreichisch-ungarischenausgleich in der Zeit der bürgerlichen Umgestaitung des Landes. Dieprogressiven Pólitiker beider Epochen haben sich auf den Willen derGesetzgeber von 1343 bertıfen. Inhaitlich vvurde das Gesetz jedoch von denverschiedenen politischen Itichtttngen völlig unterschiedlich ausgelegt. Auch dieKonservativen, die sich auf die alte Komitatsverfassung festgelegt hatten.konntcn mehrere Halbsiitze aus der áprilgesctzen zitieren. die die altstárıdischeAutonomie der Kcimltate bestiitigten. Es ist eine anerkannte Tatsache in derFachliteratur, daiš die llmgestaltung des Wahlsystems itn Jahre 1343 denlegislativen Einfluíš der Komitate abgeschalft hat. Die abgeordneten tıvurdennicht tnehr von der Komitatsvollversammlung gevvaihlt, und so erlosch auch dasiibberufungsreclıt dieses Gremiums. auch die feudale Prartis der instruktionenwar selbstverstándlich mit dem bürgerlichen Staatssystem unvereinbar.

Die Eestimmungen in den llevolutionsgesetzen haben aber dieseneindeutigen Gedankengang nicht konsequent genug ausgedrückt. §. 5. des GA1343: “vi über die Wahl der Reichstagsabgeordneten spricht unkonsequent über"von den Komitaten gesandte Abgeordnete“. Ludwig Kossuth erhob noch imJahre l3?4 den lzforvvurf, daiš. die Gesetzgebung in der Revolution daslifertretungsrecht der Komitate nicht aufgehoben hatte- Seiner ánsicht nach gingdie *veránderung in dieser Hinsicht nur so weit, da3 laut der llevolutionsgesetzenicht nur die adligen sondern auch andere wiihlen konnten, und zyvar nicht nurzentral am Eiitz der líomitatsorgane, wie lrüher, sondern nach llifahlkreiseneingeteilt. Das Gesetz hat vvieterhin auch angeordnet, die liifahlkreiseinteilungdürfe “hinsichtlich der Kömitatsgreıizen und der Autonomie der Kotnitate keine

Íıl

Veránderung verursachen". Die Abwicklung, "die Leitung" dér Wahlen bliebweiterhin in dér Kompetenz dér Komitatskörperschaft.

Die Revolutionsgesetzgebung hat das Instruktions- undAbberufungsrecht dér Komitate bezüglich dér Deputierten expressis verbis nichtaufgehoben. Nach dér Meinung dér Verfechter dér Komitatsautonomie sinddiese gewohnheitsrechtlich entwickelten Rechte in Geltung geblieben, weil überihre Aufhebung nicht verfugt wurde.

lm Zusammenhang mit dcn Gesetzgebungsbcfugnissen dér Komitatestand auch derén Gesetzesinterpretationsrecht, wonach dem Komitat dieMöglichkeit dér Nichtanwendung und dér Ausführungsverweigerung einesGesetzes offenstand. Diese Befugnisse dér Komitate bildeten sich alsGewohnheitsrecht aus, sie wurden gesetzlich nie geregelt. Die Praxis dér "visinertiae" war im Reformzeitalter eines dér wichtigsten Instrumente desmunizipalen Widerstandes. Sie wurde nicht nur gégén gesetzwidrige, sondernauch gégén den Komitaten nicht gefallende Regierungsanweisungen angewandt.lm Jahre 1848 hatte dér dezentralisierte nationale Widerstand keine Bedeutung,da dér überwiegende Teil dér Komitate die Politik dér nationalen Regierungbegeistert unterstützte. Das Beispiel dér ám Anfang dér konstitutionellenUmwalzung abtrünnig gewordenen drei südlichen Komitate und dérdurchgehend ungehorsamen Stühle dér Siebenbürger Sachsen hat gezeigt, dal?nicht überall auf dieses alté Recht verzichtet wurde.

Die Gesetze über die Verwaltungsautonomie und über die exekutivenBefugnisse dér Komitate waren ebenfalls áugerst widerspruchsvoll. ÍN § 26. desGA 1848: III. wurde prinzipiell festgelegt, daiS allé Komitate "allé ihre bishergesetzlich gesicherten Befugnisse weiterhin ungetastet behalten können." Nachdér Meinung von Kossuth ist diese Gesetzesstelle dér wichtigste Beweis dafür,dafi die Gesetzgeber die Kompetenzen dér Komitate im ihren altén Zustandkonservieren wollten. §. 32. desselben Gesetzes (über die Verantwortlichkeiteines Ministers, dér seine Exekutivaufgaben schuldhaft verletzt hat) steht aberzu dieser Stelle in diametralem Gegensatz.

Die Überprüfung dér Tatigkeit dér Komitate im Jahre 1848 hat gezeigt,daB ihre Aktivitat überwiegend in dér Ausführung dér ministeriellenVerordnungen bestand. Hier habén die steigende Spannung im Lande, dieaktuellen Organisationsaufgaben dér Landesverteidigung und spáter dieErfordernisse dér Selbstverteidigung eine bedeutende Rolle gespielt. Diedreimonatige konstitutionelle Periode war nicht ausreichcnd zűr Ausbildungeiner neugesinnten Selbstverwaltung. Satzungen, die die örtliche Administrationoder das innere Lében dér Komitate detailliert regeken, traten nur sehrsporadisch auf.

Dér GA 1848: XVII hat das alté Beamtenneuwahlrecht dér Komitateaufgehoben. ín den meisten Komitaten gab és aber bedeutendePersonalveranderungen. Die Komitatsausschüsse erhielten das Recht, dieKomitatsámter zu besetzen. Das war früher dem Obergespan vorbehalten, 1848brauchte ér aber auch die Einwilligung dér Komitatskörperschaft.

32

Veránderung vertırsachen“. Die ábvvicklung, "die Leitung" der Wahlen biiebvveiterhin in der Kompetenz der Komitatskörperschah.

Die Revolutionsgesetzgebung hat das lnstruktions- undAbberufungsrecht der Iíomitate bezüglich der Deputierten expressis verbis nichtaufgehoben. 1*-lach der lvleinung der Verfechter der Komitatsautonomie sinddiese gevvohnheitsrechtlich entsvickelten Rechte in Geltung geblieben, vveil überihre áuihebung nicht verfügt vvurde.

Im Zusammenhang mit den Gesetzgebungsbefugnissen der Komitatestand auch deren Gesetzesinterpretationsrecht, vvonach dem Komitat dieMöglichkeit der Nichtanvvendung und der áusfiihrtıngsverrveigerııng einesGesetzes offenstand. Diese Iilefugnisse der Komitate bildeten sich alsGevvohnheitsrecht aus, sie vvurden gesetzlich nie geregelt. Die Praids der "visinertiae" vvar im Reformzeitalter eines der vvichtigsten Instrumente desmunizipalen Widerstandes. Sie vvurde nicht nur gegen gesetzvvitlrige. sondernauch gegen den Komitaten nicht gefallende Regierungsanvveisungen angevvandt.Im Jahre 1343 harte der dezentralisierte nationale Widerstand keine Bedeutung,da der übervviegende Teil der Komitate die Politik der nationalen Regierungbegeistert unterstützte. Das Heispiel der am ánfang der konstitutionellenUmwälzung abtrünnig gevvordenen drei südlichen Komitate und derdurchgehend ungehorsamen Stiihle der Siebenbürger Sachsen hat gezeigt, daišnicht überall auf dieses alte Recht verzichtet vvurde.

Die Gesetze über die yervvaltungsautonomie und über die ezekutivenBefugrıisse der Komitate vvaren ebenfalls áulšerst widerspruchsvoll. Il*-l § 26. desGA 1343: II1. rvurde prinzipiell festgelegt, dalš alle Kortıitate "alle ihre bishergesetzlich gesicherten Befugnisse vveiterhin ungetastet behalten können." Nachder Meinung von Kossuth ist diese Gesetzesstelle der rvichtigste Be-tveis dafür,daiš die Üesetzgeber die Kompetenzen der Komitate im ihren alten Zustandkonservieren vvollten. §. 32. desselben Gesetzes (über die Verantvvortlichkeiteines Ministers, der seine Exekutivaufgaben schuldhaft verletzt hat) steht aberzu dieser Stelle in diametralem Gegerısatz-

Die Überprüfung der Tátigkeit der líomitate im Jahre 1343 hat gezeigt,daiš ihre álctivität übervviegend in der áusführung der ministeriellenVerordnungen bestand. Hier haben die steigende Spannung im Lande, dieaktuellen Ürganisationsaufgaben der Landesverteidigung und später dieErfordernisse der Selbstverteidigung eine bedeutende Rolle gespielt. Diedreimonatige konstitutionelle Periode vvar nicht ausreichend zur áusbildungeiner neugesinnten Selbstvervtfaltung. Satzungen, die die örtliche Administrationoder das innere Leben der Komitate detailliert regelten, traten nur sehrsporadisch auf.

Der GA 1343: }{'v'll hat das alte Beamtenneuvvahlrecht der Komitateaufgehoben. In den meisten Komitaten gab es aber bedeutendePersonalveránderungen. Die Komitatsausschüsse erhielten das Recht, dieKomitatsámter zu besetzen. Das r-var früher dem Übergespan vorbehalten, 1343brauchte er aber auch die Einvvilligung der Komitatskörperschaft.

32

Die soziale Zusammensetzung dér Komitatsausschüsse hat sichdadurch, daS sie nun Volksvertretungsorgane waren, nach dem Sommer 1848verandert. Des Mittelgrundbesitzertum konnte seinen Eínflufö ausbauen. aberdie von den altén Körperschaften gewáhlten Beamten konnten ihre Machtherüberretten. Die neuen Komitatsausschüsse waren hinsichtlich ihrer gröSezűr Regierung und zűr Führung gceigneter als die früherenKomitatsversammlungen, obwohl és in dér Anzahl dér Ausschussmitgliederenorme Unterschiede zwischen den Komitaten gab; eine gesetzlicheVereillheitlichung in dicsér Hinsicht gab és nicht. Die nach den Verfügungen dérAprilgesetze gewiihlten stándigen Kommissionen waren unauflöslích. weil ihrMandat erst durch die bevorstehenden definitíven Gesetzesregelungenwiderrufen werden sollten. Wegen dér tragischen Wendungen unsererGeschichte waren jedoch die für wenige Monate gewiihlten Ausschusse bis zumJahre 1870 tatig. Die Mitgliedschaft dér meisten Ausschufimiglieder war alsóebenso lebenslánglich, wie bei dér altén Komitatskörperschaft. És bereitcteSchwierigkeiten, dafó dér Ersatz für 1860-61 bzw. nach 1867 ihr amt aufgebcndesowie für verstorbcnc Kornmissionsmitglieder, d. h. alsó die Wahl neuerBeamter nur unter Umgehung des GA 1848: XVI. möglich war.

Die Verwaltungsaufgaben dér Komitate habén sich im Jahre 1848vermehrt. Neben dér Menge dér Ministerialverfügungen habén auch viele neueGesetze die Komitate mit neuem Verwaltungsaufgaben bclastet. Die adligeIllsurrection wurde durch die enorm schwierige Aufgabe, eine Nationalgarde zuorganisieren, ersetzt. (GA 1848: XXII.). Die Vorbereitung und Abwicklung clerWahlen bereitete ebenfalls sehr viel Mühe. Auch clie Abschaffung desPatrimonialgerichtes hat die Aufgaben dér Komitate vei-vielfacht. Die Aufs ichtüber den Wiilder kam schlieíslich ebenfalls dem Komitate zu. (GA 1848: X. §. 6.)

Die frühere Jurisdiktionsautonomie dér Komitate blieb unangetastet.Ihre Kompetenz wurde sogar erheblich erwcitert. Durch die sofortigeAbschaffung dér Patrimonialgerichtsbarkelt sind die summarischen Zivilprozessein clie stuhlrichterliche, die übrigcn Zivil- und die Strafprozesse ind diekomitatsgerichtlichen Kompetenz gekommen. (GA 1848: IX. §. 4.) Die Gebiiude,die unter dér Aufsicht des Patrimonialherren standén (z.B. Kerker), wurdennach dér Verfügung des §. 4. des GA 1848: XI. dér Munizipalverwaltungübergeben. üie Zusammenlegungs- und Landtcilungsprozesse hat dér GA X. andas Gericht des Vizegespans verwiesen. Dies hatte auch die obergerichtlíchenUrteile bezüglich dieser Prozesse zu vollstrecken. Auch das Waisenwesen wurdevöm Patrimonialherrn an das Komitat überstelk. lm Justizwesen dér Komitategab és im Jahre 1848 keine wesentliche Umgestaltung. Die Idee dérGewaltentrennung (Verwaltung und Judikatur) konnte sich nur in Beschlüssendes Revolutionssauschusses im Komitat Pest verwirklichen.

Die Komitate habén ihr altes Adreísrecht bewahren und weiter ausübenkönnen, ebenso wie ihr Korrespondenzrecht, das ihnen ermöglíchte,untereinander Kontakt zu haltén.

Das erste bürgerlich gesinnte Komitatsgesetz hat nur Grundlagengeschaffcn. Die Kompetenz dér Komitate wurcle nicht genau umgeschrieben,

'*>'*>

Die soziale Zusammensetzung der Komitatsausschüsse hat sichdadurch, dalš sie nun Volksvertretungsorgane waren, nach dem Sommer 1343verándert. Des lvlittelgrundbesitzertum konnte seinen Einiluiš ausbauen. aberdie von den alten Körperschaften gewi.`ihlten Beamten konnten ihre Machtherüberretten. Die neuen Komitatsausschüsse waren hinsichtlich ihrer grölšezur Regierung und zur Führung geeigrıeter als die früherenKomitatsversammlungen, obwohl es in der Anzahl der Ausschussmitgliederenorme Unterschiede zwischen den Komitaten gab; eine gesetzlicheVereinheitlichung in dieser Hinsicht gab es nicht- Die nach den Verfügungen derAprilgesetze gewählten ständigen Kommissionen waren unaullöslich. well ihrlvlandat erst durch die bevorstehenden deíinitiven Gesetzesregelungenwiderrufen werden sollten. Wegen der tragischen Wendungen unsererGeschichte wztren jedoch die für wenige Monate gewählten Ausschüsse bis zumJahre 1370 tiitig. Die lvlitgliedschaft der meisten Ausschuišmiglieder war alsoebenso lebenslänglich, wie bei der alten Komitatskörperschaft. Es bereiteteSchwierigkeiten, dalzš tler Ersatz für 1860-61 bzw. nach 1367 ihr ami aufgebendesowie für verstorbene Komrnissionsmitglieder, d. h. also die Walt! neuerBeamter nur unter Umgehung des GA 1343: XVI. möglich war.

Die Verwtıltttngsaufgaben der Komitate haben sich im Jahre 1343vermehrt. Neben der Menge der Mittisterialverfügungen haben auch viele neueGesetze die Komitate mit neuem Verwaltungsaufgaben belastet. Die adligeInsurrection wurde durch die enorm schwierige Aufgabe, eine Nationalgarde zuorganisieren, ersetzt. (GA 1848: XXII.) Die Vorbereitung und Ahwicklung derWahlen bereitete ebenfalls sehr viel Mühe- Auch die Abschafftırıg tlesPatrimonialgerichtes hat die Aufgaben der Komitate vervielfacht. Die Hitıfsiclıtüber den Wálder kaın schlielšlich ebenfalls tleın Kotnitate zu. (GfK 1348: X. fi.)

Die frühere _]urisdiktionsautontiınie tler Komitate blieb unangetastet-ihre Kompetenz wurde sogar erhebIit.`h erweitert. Durch die sttıfortigeAhsehaffung der Patrimonialgerichtsharkeıt sind die summarischerı ?Il1.-'ilprtizesst`in die stuhlrichterliche, die übrigen Zivil- und die Strafprozesse ind diekornitaLsgeTicht|ichen Kompetenz gekommen (GA 1343: IX. §. 4.) Die (iebiiutle.die unter der Aufsicht des Patriınoıiialherren standen (zll. Kerkerj. vvuı`tiennach der Verfügtıng des §. 4. des (in 1843: X1. der Munizipalvervvalttmgübergeben. Die Zusammenlegungs- und lauitlteilungsprozesse hat der (in X- andas Gericht des Vizegespans venıviesen. Dics hatte auch die obergerit`htlit`henUrteile bezüglich dieser Prozesse zu vollstreckcn. Auch das Waisenwesen wurdevom Patrimonialherrn an das Komitat üherstellt. Im Justizwesen. der líomitategab es im Jahre 1343 keine vvesentliche llmgestaltung. Die ldee derGewaltentrennung (Verwaltung und Judikatur) konnte sich nur in iiest`l1liiss.eı1des Revolutionssausehusses im Komitat Pest vervvirklichcn.

Die Komitate haben ihr altes Atireišrecht bewahren untl weiter att:-züherıkönnen, ebenso wie ihr Korrespontlenzrechl, das ihnen t'.`rnıöglit`hte,untereinander Kontakt zu halten. ˇ

Das erste bürgerlich gesinnte Ktıınitatsgesetz hat rıur íiruıidlagengeschallen. Die Kompetenz der Komitate wurde nicht genau uıngt`st`l1rieheı1.

.*ı 5

ihre Stelle im Staatsgebáude wurde nicht festgelegt. Die Regelung dérBeziehungen zwischen den Gemeinden und dem Komitate gegenüber dérZentralexekutive blieb offen. Bei dér Schaffung des Gesetzes ist die Idee dérUnifikation, dér Vereinheitlichung dér mittleren Verwaltungseinheitenverschiedener Art (Stühle, Gebiete, Bezirke) nicht aufgetaucht. Die Liquidierungdér Asymmetrie dér Komitatsgebiete, die gesetzliche Bestimmung dérKomitatssitze sowie die Neuformung dér Kreisgrenzen entsprechend den neuenVerháltnissen blieben aus. Weder die Finanzierung dér Verwaltung noch dieVerteilung dér Verwaltungskosten wurden geregelt. Die Sachbearbeitung lief inden altén Formen weiter, die Bestimmungen bezüglich dér Qualifikation dérBeamten blieben partikulár verschieden.

Wáre unsere Geschichte günstiger verlaufen, hátte das erste Parlamentsicherlich diese provisorische Lage andern können. 1848 wurden aber dieneuorganisierten Komitate nach einigen Monaten zu dienenden Organen desFreiheitskampfes und dann 20 Jahre láng zum Opfer des Absolutismus. DieUntersuchung dér Entwicklung zwischen dem Mai und dem September 1848behandelt eine nicht unwesentliche Einzelfrage dér ungarischenVerwaltungsgeschichte. Sie tragt einige wichtigen Tatsachen dér seitens dérRechtsgeschichte bisher zicmüch vernachlássigten Epoche dér "gesetzlichenRevolution" zusammen und beleuchtet auch einige Fragen bezüglich dérspateren Umgestaltung dér Komitate. Die liberalen Staatsmanner, die 1847-48das neue Staatssystem geschaffen habén, habén wáhrend dér Revolutionüberwiegend wichtige Regierungsamter bekleidet und konnten die Tatigkeit dérKomitate in praxi verfolgen. Ihre Erfahrungen konnten teils 1860-61, teils nach1867 durch ihre Tátigkeit als Gesetzgeber und Politiker dérverwaltungsrechtlichen Gesetzgebung zugute kommen.

34

ihre Stelle im Staatsgebátıde wurde nicht festgelegt. Die Regelung derBeziehungen zwischen den Gemeinden und dem Komitate gegenüber derZentralexekutive blieb offen. Bel der Schaffung des Gesetzes ist die ldee derUnifikation, der Vereinheitlichtıng der mittleren Verwaltungseinheitenverschiedener Art (Stühle, Gebiete, Bezirke) nicht aufgetaucht. Die Liquidierungder Asyrnmetrie der Komitatsgebiete, die gesetzliche Bestimmung derKomitatssitze sowie die Neuformung der Kreisgrenzen entsprechend den neuenyˇerháltıússen blieben aus. Weder die Firıanziertıng der Vetwalturıg noch dieVerteilung der Verwaltungskosten Wurden geregelt. Die Sachbearbeitung lief inden alten Formen weiter, die Bestimmungen bezüglich der Qualifikation derBeamten blieben partikulár verschieden.

Wäre unsere Geschichte günstiger verlaufen, hátte das erste Parlamentsicherlich diese provisorische Large ändern können. 1343 wurden aber dieneuorganisierten Komitate nach einigen Monaten zu cljenenden Organen desFreiheitskampfes und dann 20 Jahre lang zum Opfer des Absolutismus. DieUntersuchung der Entwicklung zwischen dem Mai und dem September 1343behandelt eine nicht unwesentliche Einzelfrage der ungarischenVenwaltungsgeschichte. Sie trägt einige wichtigen Tatsachen der seitens derRechtsgeschichte bisher ziemlich vernachlässigten Epoche der "gesetzlichenRevolution" zusammen und beleuchtet auch einige Fragen bezüglich derspäteren Umgestaltung der Komitate. Die liberalen Staatsmiinner, die 134?-43das neue Staatssystem geschaffen haben, haben wáhrend der Revolutionübervviegend wichtige Regierungsiimter beldeidet und konnten die Tátigkeit derI*-iomitate in praiti verfolgen. Ihre Erfahrungen konnten teils 1360-61, teils nach136? durch ihre Tátiglceit als Gesetzgeber und Politiker derverwaltungsrechtlichen Gesetzgebung zugute kommen-

54

Készítette a JATEPress6722 Szeged, Petőfi Sándor sugárút 30—34.

riiišer

'.i"'ÍZ"Í̌.,|,,_,_ _

Hészitede a .lATEFress15112 Szeged, Petöfi Sándor sugt-irtll 33-34

Az első polgári kori vármegyetörvény

Documents

Transcript of Az első polgári kori vármegyetörvény