Balogh Dániel

Ördög úr esete a cifra cezúrákkalavagy a szanszkrit időmértékes verselés sormetszetei Viśākhadatta

költészetében1

Bevezetés

A klasszikus szanszkrit verselés az időmértékes verssorok minden szótagjá-nak hosszát pontosan előírja, és úgyszintén tökéletesen rögzíti a sorok szó-tagszámát, valamint a metrumrepertoár jó részében a kötelezően betartan-dó cezúrák pozícióját. A költők a ránk maradt szövegek bizonysága alapján e szabályokat szentírásszerűen tisztelni látszanak, mégis előfordulnak olyan verssorok, amelyek a költői szabadság gyakorlásáról, ha ugyan nem a költő „elbóbiskolásáról” látszanak tanúskodni. Cikkemben azt a lehetőséget ve-tem fel, hogy a rendhagyó cezúrák legalább egy része nem metrikai hiba, és nem is a szabályok enyhébb értelmezése által olykor-olykor megengedhetővé váló alternatív megoldás. Ezeket a sajátos – „cifra” – cezúrákat véleményem szerint olyan szabályok diktálják, melyek – bár szervesen hozzátartoznak a metrikai hagyományhoz és valószínűleg szorosan összefonódnak az előadói tradícióval – nem kerültek bele expliciten az előíró verstani művek ismert korpuszába. Felvetésemet most egyetlen szanszkrit dráma, a doktori munkám tárgyát képező Mudrārākṣasa („A pecsétgyűrű és Rākṣasa”, vagy szabadabb fordításban „Ördög úr esete a gyűrűvel”) időmértékes verseinek példáján ke-resztül szándékozom inkább csak illusztrálni, mint bizonyítani. Mielőtt kiruk-kolnék a metrikai farbával, röviden bemutatom a szanszkrit verstan alapjait, majd ismertetem egy korábbi hasonló kutatás eredményeit. Ezután rátérek a Mudrārākṣasa cezúráinak elemzésére, amelyet a magánhangzók összeolvadása által elleplezett sormetszetek sajátos esetének tárgyalása követ.

1 Tanulmányaim támogatásáért köszönettel tartozom az Indian Council for Cultural Relations által felajánlott Rabindranath Tagore ösztöndíjért. Köszönöm továbbá Somogyi Eszternek a német nyelvvel nyújtott segítségét és a türelmét, valamint Ruzsa Ferencnek azt, hogy megosztotta velem a Sadananda Dastól tanultakat, és Dezső Csabának azt, hogy mindenben segítette doktoranduszi munkámat.

26 Balogh Dániel

A szanszkrit metrika

A szanszkrit műköltészetet korban megelőző védikus verselés versformái-nak meghatározó jellemzője a soronként használt szótagszám volt. A sor-végeket többé-kevésbé egységes – egyes versformáknál jambikus, olykor trochaikus – kadencia, „ritmusrím” jellemezte. A védikus nyelv háromtó-nusú dallamhangsúlya csupán a rituális recitációban maradt fenn; háttérbe szorulásával a világi költészetben egyre fontosabbá vált a szótagok ritmusa.2 A klasszikus költészet időmértékes versformái3 a metrumok elsöprő több-ségében már szigorúan megkötik minden egyes szótag hosszát. A szótag-számláló védikus versmérték-nevek e költészet idején versforma-családok neveiként élnek tovább, és e családok mindegyikébe sokféle – bár az összes elméletileg lehetséges permutációhoz képest így is elenyésző számú4 – pro-zódiai minta tartozik.

A prozódia alapegysége a szótag (akṣara), amely lehet rövid (laghu, „köny-nyű”) vagy hosszú (guru, „nehéz”). A nyugati klasszikus verstanhoz hason-lóan rövidnek számít az a szótag, amelynek magánhangzója5 rövid, és azt legfeljebb egy mássalhangzó követi;6 hosszúnak számít (természeténél fog-va) az a szótag, amelynek magánhangzója hosszú, avagy diftongus, illetve (helyzeténél fogva) az a szótag, amelynek magánhangzóját egynél több más-salhangzó7 követi.

A strófákat általában négy negyedre (pāda, „láb, negyed”) osztják, ame-lyek közül az első–második (a–b) és a harmadik–negyedik (c–d) negyed al-kotta félvers szorosabb egységet képez, míg a második és a harmadik negyed határán – a strófa felénél – erősebb választóvonal észlelhető. A versnegye-dek – amelyeket az egyszerűség kedvéért az alábbiakban soroknak fogok nevezni – a metrumok nagy részében azonos képletet követnek (samavṛtta),

2 Velankar 1943: 207–208.3 Az időmértékes verselésen (varṇavṛtta) kívül a klasszikus szanszkrit költészet

használ moraszámon (mātrā) alapuló verslábakból (gaṇa) felépülő, az egyes szó-tagok hosszát csak esetenként előíró versformákat is.

4 Bár az osztályozást és felsorolást kedvelő ind metrikusok igen nagy számú le-hetséges metrikai mintát leírnak, a klasszikus irodalomban ténylegesen használt összes versmértékek száma csupán száz körülre rúg, és ennek a skálának is csak mintegy negyedét teszik ki a gyakorinak mondható metrumok.

5 A magánhangzók közé értve a hangzó ṛ-t is.6 Egyes metrikai értekezések a muta cum liquida szabályához hasonlóan megenge-

dik, hogy bizonyos zárhang + r kombinációk ebből a szempontból egy mással-hangzónak számítsanak.

7 Ebben a kontextusban mássalhangzónak tekintendő az ind hangtan által amúgy sem a magánhangzók, sem a mássalhangzók közé nem sorolt anusvāra és visarga.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 27

léteznek azonban olyan időmértékes versformák is, amelyeknek páros, il-letve páratlan sorai eltérő (bár egymástól csak minimálisan különböző, például egy szótaggal hosszabb-rövidebb) metrumképlethez igazodnak (ardhasamavṛtta).

Sok metrumra, főleg a nagyobb szótagszámúakra,8 jellemző a kötelezően előírt, kötött helyre eső cezúra is. Ennek szanszkrit neve yati, amit ebben a kontextusban leginkább talán a „lehatárolás” szóval fordíthatnánk; a ter-minus leggyakoribb szinonimája a virāma, ami pedig megpihenést, elhall-gatást jelent. Fontos mindjárt megjegyezni, hogy ugyanez a megnevezése a versnegyedek határának is, tehát az ind poétika nem tekinti minőségileg különbözőnek a sorhatárokat a soron belüli határoktól. Ugyanakkor a köl-tői gyakorlaton egyértelműen látszik, és a költészetelméleti szövegek is ki-mondják, hogy a sorvégek „cezúrái” (a továbbiakban: sorvég) fontosabbak, erősebbek a soron belülieknél (a továbbiakban: cezúra).9

Szembetűnő különbség a kettő között, hogy a nyugati klasszikus költé-szet brevis in longo elvének megfelelő szabály alkalmazható a sorvégekre, a cezúráknál azonban sohasem. Noha a metrikai formulák a sorok végén min-dig, a sormetszetek előtti pozícióban pedig szinte mindig10 hosszú szótagot tartalmaznak, a sorok végére mégis kerülhet ténylegesen rövid szótag. (Bár meg kell hagyni, hogy a költői gyakorlat ezt a lehetőséget csak néhány – közkedvelt, rövidebb – versmérték11 esetén használja ki, másoknál legfeljebb elvétve él vele.)

A yatinak – elvileg – mindenképpen szóhatárra kell esnie, azonban ez a követelmény is különböző szinteken teljesülhet. Szóösszetételek tagjainak határára a cezúra elég gyakran kerül, sorvég azonban ritkábban, és akkor is főleg csak az imént említett népszerű, rövid metrumokban. Maga a szóhatár meghúzása sem feltétlenül egyértelmű. A szanszkrit nyelv hangtani illesz-kedési szabályainak (saṃdhi) értelmében egy magánhangzóra (rövid vagy

8 A legrövidebb metrum, amely már tartalmaz cezúrát, a soronként 11 szótagú śālinī; a leghosszabb metrum, amely nem tartalmaz cezúrát, a 14 szótagos vasantatilaka. A két cezúrát tartalmazó képletek legrövidebbike a 17 szótagú hariṇī; három ce-zúrát egyetlen, rendkívül ritka versmérték ír elő. Pollock 1977: 96.

9 Pollock 1977: 37. határozottan ellenzi a „cezúra” szó használatát a szanszkrit yati bármely változatára (illetve általánosságban kerüli az európai klasszikus verstan terminusait), és angolul a sorvégekre a pause, a soron belüli cezúrákra pedig a break szó bevezetését javasolja. Jelen írás keretei között helyénvalóbbnak tartom a bevett kifejezések használatát, még ha csakugyan némileg félrevezetőek is.

10 A cezúra előtti pozícióra rövid szótagot mindössze három, rendkívül ritka met-rum ír elő. Pollock 1977: 99.

11 A soronként 8 szótagot számláló śloka és a 11 szótagú upajāti metrumcsalád mel-lett leginkább a 14 szótagú vasantatilaka.

28 Balogh Dániel

hosszú i, u, illetve ṛ) végződő szó utolsó hangja mássalhangzóvá (y, v, illetve r) gyengül, ha a következő szó eltérő képzési helyű magánhangzóval kezdő-dik; ha pedig a szóvég és a következő szókezdet azonos képzési helyű magán-hangzó, akkor ezek összeolvadnak egyetlen hosszú magánhangzóban. Ilyen elmosódott szóhatárok időről időre előfordulnak cezúráknál (ezek a cikkem címét adó „cifra cezúrák”), sorvégeknél azonban szinte soha.12

A hosszabb metrumokat tehát metszetek tagolják kólonokra,13 ezeknél kisebb egységekkel azonban az ind költészettan nem dolgozik. A poétikai művek a metrumképletek megadásához használnak ugyan egyfajta verslába-kat, amelyeknek neve ugyanúgy gaṇa, mint az ütemmértékes verselés vers-lábainak, ám ezek a „lábak” színtisztán leíró rendszert alkotnak, nem pedig a versmérték elemi építőköveit. E rendszer három szótagból álló csoportok (trikagaṇa) lehetséges hosszú–rövid permutációihoz rendel hozzá kódként egy-egy mássalhangzót. A hárommal nem osztható szótagszámú versmér-tékek leírásához tartalmaz a rendszer további két kódot, amelyek egy darab hosszú, illetve rövid szótagot jelentenek. E kódmássalhangzók – általában egy-egy rövid a magánhangzóval kiegészülve – a metrumot leképező hang-sorrá rendezhetőek.

Nézzük meg ennek szemléltetéseképpen két sornyi magyar hexameter ritmusképletét. Az alábbi idézetben a szöveg alatti sorban feltüntetem a szá-munkra megszokott metrikai kódot, vesszőkkel verslábakra tagolva. A kö-vetkező sorban a kettőspontok az ind metrikai rendszer hármas egységeire bontják a modern képletet, az utolsó sor pedig az ind rendszerben ezen egy-ségeknek megfeleltethető kódszótagokat tartalmazza.

Róvja fel a’ kapu fél fájára, hogy el ne felejtse:verslábak: – ⏑ ⏑ , – ⏑ ⏑ , – –, – ⏑ ⏑ , – ⏑ ⏑ , – –trikagaṇák: – ⏑ ⏑ , – ⏑ ⏑ , – – – , ⏑ ⏑ – , ⏑ ⏑ – , – bha bha ma sa sa ga

Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!14

verslábak: – – , – ⏑ ⏑ , – – , – – , – ⏑ ⏑ , – –trikagaṇák: – – – , ⏑ ⏑ – , – – – , – ⏑ ⏑ , – , – ma sa ma bha ga ga

12 A második sor végén, tehát a legerősebb töréspontot jelentő versfélnél pedig ele-ve működésbe sem lépnek a hangváltozási szabályok: a félvers vége ebből a szem-pontból mondatvégként viselkedik.

13 A dokumentált versmértékekben a cezúrákkal leválasztott egységek hossza 3 és 12 szótag között változik. Pollock 1977: 96.

14 Fazekas 1817. Elektronikus változat: mek.oszk.hu/00600/00648 Utolsó megtekin-tés: 2014. december 12.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 29

Láthatjuk, hogy az indiai kódolás kiválóan alkalmas a metrikai képletek tö-mör és egyszerűen memorizálható leírására.15 Ugyanakkor e rendszer nincs tekintettel a cezúrákra,16 ráadásul elkendőzi azt a tényt, hogy számos közked-velt metrumban felismerhető néhány metrikai „téma” különböző helyeken való megjelenése kisebb variációkkal. A szótaghosszokat leképező hangsor teljesen átalakulhat, ha egy versláb helyére másik, eltérő szótagszámú láb ke-rül. Az iménti példa sorvégein teljesen azonosan jelenik meg a –⏑⏑– – ritmus, a trikagaṇákra való bontásban ez azonban nem látható, mert a sor korábbi részeinek eltérő szótagszáma miatt máshová kerültek a „verslábak” hatá-rai. Ezzel egyben be is zárul a kör: mivel a klasszikus szanszkrit időmértékes verselés pontosan megszabott, invariáns ritmusképletekkel dolgozik, sem a költő, sem a leíró költészettudós nem igényli, hogy tudatában legyen a met-rumok rokonságának, variációinak.

Ashwini Deo17 úttörő cikke kimutatja, hogy míg a nyugati poétika versmér-tékei absztrakt metrikai sablonok, amelyeknek konkrét megvalósítása több-féle formában is lehetséges (ahogyan a fenti példámban az első négy versláb megvalósulhat akár daktilus, akár spondeus formájában), addig a klasszikus szanszkrit költészet időmértékes versformái maguk a konkrét megvalósu-lások. Amikor a szanszkrit költő verset írt, akkor nem absztrakt sablont vá-lasztott magának, amelynek konkrét megvalósítását sorról sorra variálhatta, hanem a konkrét realizációt – ha úgy tetszik, a fenotípust, nem pedig a genotí-pust – választotta ki, és ehhez sorról sorra ragaszkodnia kellett.18

15 Feltételezhetjük, hogy a verbális memóriájáról híres bráhmanikus értelmiség számára a szótagsorokat könnyű volt megjegyezni; ami pedig magukat a kódokat illeti, ezekhez is tartozik egy hangsor (lásd pl. Deo 2007: 68.), amelyet memo-rizálva bármikor felidézhetővé válik az egyes kódmássalhangzóknak megfelelő ritmusegység.

16 A cezúrákat a versformák hagyományos ind definíciói a metrumképlettől el-különítve adják meg. E definíciók olyan verssorok, amelyek maguk is az adott metrumban vannak, tartalmazzák a képletet specifikáló kódmássalhangzókat, emellett magukban foglalják a versmérték nevét, valamint cezúrát tartalmazó versmértékek esetén számokkal vagy számokat helyettesítő kódszavakkal meg-adják a sor osztatainak szótagszámát.

17 Deo 2007.18 Eltekintve néhány apró választási szabadságtól, például az upajāti versmérték

kezdő szótagjának esetében.

30 Balogh Dániel

Cezúrák a szanszkrit drámák verseiben

Roland Steiner a 7. századi Harṣa királynak tulajdonított drámákról írott elemzésében többek között a szerző cezúrahasználatával is foglalkozott.19 A nem világosan szóhatárra eső sormetszeteket Steiner a következőképpen osztályozta:

1. a magánhangzó-saṃdhitól nem befolyásolt cezúra prefixum és szótő közé esik, tehát morfémahatáron, de nem szóhatáron áll;

2. a cezúra saṃdhiban összeolvadó szózáró és szókezdő magánhangzó után esik (tehát az utóbbi szó kezdő magánhangzója mintegy eltűnik);

3. a cezúra saṃdhiban összeolvadó szózáró és szókezdő magánhangzó elé esik (tehát az előbbi szózáró magánhangzója mintegy eltűnik);

4. a cezúra morfémán belülre esik.

Az első esetet, amelyre Harṣa drámáiban összesen 6 példát talált, „kivétel-szabálynak”20 minősíti, és feltételezi róla, hogy az előképző és a szótő között tartott esetleges szünet nem befolyásolja károsan a megértést, viszont alkal-mas lehet feszültségkeltésre vagy a szótő alapjelentésének hangsúlyozására.

Ami a második kategóriát illeti, ez 31 alkalommal fordul elő az általa vizs-gált szövegkorpuszban. Fejtegetése szerint ezek az esetek szintén azért nem minősülnek metrikai hibának, mert a szövegértést nem akadályozza a re-citációbeli szünetként realizált cezúra, mégpedig azért, mert a sormetszet előtti szó teljes egészében elhangzik a szünet előtt. Ami pedig a cezúra utáni szó „elveszett” kezdő magánhangzóját illeti, ez jobbára gyakori és könnyen érthető morfológiai elem: prefixum, igeragozási augmentum, fosztóképző, vagy enklitikus módosítószó (eva, iva) első hangja.

A harmadik lehetőséggel kapcsolatban – amelynek 10 esete fordul elő Harṣa drámáiban – Steiner arra hívja fel a figyelmet, hogy ez kizárólag többszótagú esetragok (-ena, -āya, -asya) mellett fordul elő, amelyek „cson-kítva”, utolsó magánhangzójuk nélkül is viszonylag könnyen érthetőek ma-radnak. Emellett ebben az esetben is (jobbára) fennáll az, hogy a cezúra után álló szó gyakori, könnyen felismerhető morféma: prefixum, enklitikus mó-dosítószó vagy mutató névmás.

A negyedik esetnek – amely semmiképpen nem minősíthető másnak, mint a cezúra hibájának – Steiner egyetlen esetét találta a vizsgált három drámában. A Ratnāvalī II. felvonásának 16. versének b sorában a pṛthvī met-rum cezúrája (amelyet a vers másik három sora szabályosan betart) a nyol-

19 Steiner 1997: 243–253.20 Ausnahmeregel, Steiner 1997: 244.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 31

cadik szótag után kettévág egy szót: caturbhir api sādhu sā:dhv iti mukhaiḥ samaṃ vyāhṛtam (ismét kettősponttal jelöltem a cezúra helyét). Steiner azt veti fel ennek igazolására, hogy talán a szóismétlés miatt nem válik a megér-tés kárára a sādhu szó második megjelenésének a közepére eső sormetszet.

Feltéve, hogy Harṣa egyáltalán kötelezőnek érezte a cezúrát ebben a vers-mértékben,21 a megértés könnyű vagy nehéz voltánál fontosabb kérdésnek tartom, hogy tulajdonképpen mit is kell szóhatárnak tekintenünk ilyen ese-tekben. A brāhmī írásból származó indiai abugida írásrendszerek „beépített” logikája szerint az írásegységek jellemzően magánhangzóra végződnek, amelyet nulla vagy több – elméletileg akárhány, gyakorlatilag legfeljebb öt – mássalhangzó előzhet meg. Ha a verset írott műnek tekintjük, akkor a fenti esetben valóban elkerülhetetlen, hogy a nyolcadik szótag utánra előírt tö-réspontot szó belsejébe tegyük.

Ne felejtsük viszont el, hogy a klasszikus indiai költészet alapvetően nem írott, hanem előadott műfaj. Ha az ind írásrendszerek kötöttségeitől elte-kintünk, semmi akadálya nincsen, hogy a cezúrát a megfelelő számú szótag után helyezzük el, és mégis tekintettel legyünk a szóhatárokra. Latin betűk-kel például könnyedén leírhatjuk a kritikus sort így: caturbhir api sādhu sādhv: iti mukhaiḥ samaṃ vyāhṛtam.22 Ha tehát írásegységek – akṣarák – helyett be-szédegységekben, fonémákban gondolkodunk, még ebben a cifra esetben is megfelelő helyére tehetjük a sormetszetet. Joggal merül fel viszont egy újabb kérdés: vajon mennyire reális azt feltételeznünk, hogy a vers hipote-tikus előadója valóban hallható cezúrát, szünetet tartott a nyelvet próbáló sādhv hangsor után? Mielőtt erre keresnénk választ, vizsgáljuk meg most már Ördög úr cifra cezúráit is!

Viśākhadatta épségben fennmaradt drámájában összesen 174 szanszkrit és prákrit nyelvű verset23 találunk. Ezek közül 28 ütemmértékes vers, 23 pe-dig az időmértékes megkötést csak a sorok végére vonatkozóan tartalmazó epikus śloka (anuṣṭubh) versmértékben íródott. A fennmaradó 123 versszak (tehát a dráma összes verseinek bő 70 százaléka) teljes mértékben idő-mértékes versformát követ; ezek egyike prákrit nyelvű; a többi szanszkrit.

21 Számos klasszikus mű ugyanis nem tartja be ezt a sormetszetet, lásd Pollock 1977: 79–84., valamint Ghosh 1977–1978.

22 A tisztesség kedvéért meg kell még jegyeznem, hogy elméletileg az ind írások is lehetőséget adnak az akṣara szétválasztására. Az írnoki gyakorlat azonban ilyen esetekben nem szokott halanta mássalhangzót, majd önálló magánhangzójelet al-kalmazni.

23 A versek pontos száma a fennmaradt kéziratokban nem egységes. Jelen dolgoza-tomban mindenütt az Alfred Hillebrandt (1912) által rekonstruált szövegváltoza-tot veszem alapul.

32 Balogh Dániel

Köztük leggyakoribb a korokon átívelő népszerűségű, soronként 19 szóta-gos śārdūlavikrīḍita metrum, amelynek 39 példája található a műben. Igen gyakori még a Viśākhadatta által láthatóan kedvelt, 21 szótagú sragdharā (24 példa), a 14 szótagú vasantatilaka (19 példa), valamint a 17 szótagú śikhariṇī (18 példa). E négy metrum a dráma összes időmértékes verseinek mintegy 80 százalékát, a ślokával és az ütemmértékes āryā versformával együttesen pedig a mű összes verseinek mintegy 85 százalékát teszi ki.

A fenti 123 időmértékes strófa közül 67 vers metruma soronként egy cezúrát tartalmaz, 29 versé pedig soronként kettőt. Vizsgálatom eredeti kérdésfelvetése az volt, hogy ezen ötszáz szöveghely alapján milyen erős és milyen jellegű határvonalat jelent Viśākhadatta költészetében a cezúra. Ennek megállapításához Steineréihez hasonló kategóriákba soroltam be a cezúrákat, azonban kiegészítettem az osztályozási rendszert, hogy további vizsgálatokat is lehetővé tegyek.

A fent említett 96 vers mellett az első elemzésbe bevontam a dráma 19 vasantatilaka metrumú versét is. Erre a versmértékre egyes modern metrikai ismertetők24 cezúrát írnak elő a 8. szótag után, ám a hagyományos poétikai szövegekben nem található ilyen előírás.25 Mivel már a dráma cezúráinak feldolgozása alatt egyértelművé vált, hogy költőnk nem tartja be követke-zetesen ezt a cezúrát, a vasantatilaka alkalmasnak tűnt a „kontrollcsoport” szerepére annak megállapításához, hogy a ragozott, morfológiailag komp-lett szavak határánál kevésbé egyértelmű válaszvonalra eső cezúrákat Viśākhadatta elfogadhatónak tartja-e. A morfológiailag bizonytalan határo-kat a következő csoportokra osztottam:

1. összetétel: a cezúra ugyan világos szóhatárra esik (tehát magánhangzó-saṃdhi nem komplikálja a helyzetet), de a cezúrát környező szavak ösz-szetétel tagjai (pl. puruṣa:vyāpādinī);

2. morféma: a cezúra nem szóhatáron áll, de szótő és prefixum vagy szuf-fixum között, vagyis morfémahatáron található (pl. uj:jvala, vi:ghna, parimā:ṇa, upagan:tum);

3. oszthatatlan: a cezúra morfémán belülre esik (pl. rā:kṣasa, va:llabha).

24 Pl. Deo 2007: 107–108.; Apte 1890, Appendix A, p. 7.25 Pollock 1977: 74–75.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 33

1. táblázat Gyanús cezúrák a Mudrārākṣasa időmértékes verseiben

Metrum db vers

db cezúra

1: összetétel 2: morféma 3: oszthatatlan

db % db % db %hariṇī 3 24 0 0% 0 0% 0 0%

mālinī 4 16 1 6% 0 0% 0 0%

mandākrāntā 1 8 2 25% 0 0% 0 0%

praharṣiṇī 3 12 0 0% 0 0% 0 0%

pṛthvī 1 4 0 0% 0 0% 0 0%

rucirā 2 8 1 13% 0 0% 0 0%

śārdūlavikrīḍita 39 156 10 6% 0 0% 0 0%

śikhariṇī 18 72 2 3% 0 0% 0 0%

sragdharā 24 192 24 13% 0 0% 0 0%

suvadanā 1 8 2 25% 0 0% 0 0%

a fentiek összesen 96 500 42 8% 0 0% 0 0%

vasantatilaka 19 76 5 7% 21 28% 25 33%

E kategóriák előfordulási gyakoriságát az 1. táblázat összesíti. A versmér-tékek latin ábécérendű listája mellett az első oszlop feltünteti az adott met-rumú versek darabszámát, a második oszlop pedig azt mutatja, hogy e versek összesen hány cezúrát tartalmaznak. A következő háromszor két oszlopban látható az adott metrumban az adott cezúraforma előfordulásainak száma, illetve százalékos gyakorisága. Az áttekintés megkönnyítése végett az elő nem forduló esetek celláit szürke színnel jelöltem meg.

A táblázat alapján nyilvánvaló, hogy Viśākhadatta csakugyan nem alkal-maz cezúrákat a vasantatilakában, hiszen ezen verseiben összes „cezúráinak” több mint negyede nem szó-, csupán morfémahatárra, további egyharmada pedig oszthatatlan morféma belsejébe esik. E következtetésnek mintegy in-verziója egyben azt is jelenti, hogy (mivel a táblázat felső részén szereplő tíz metrumban viszont következetesen kerüli a bizonytalan határok egy részét) joggal feltételezhetjük, hogy az alább tárgyalandó kétségesebb esetekben is Viśākhadatta által helyesnek érzett cezúrákkal van dolgunk. Másfelől meg-állapíthatjuk, hogy bár a szerző teljes értékű szóhatárként kezeli az összeté-telben szereplő szavak határát (hiszen a cezúrával egyértelműen rendelkező versformákban is számos cezúra található ilyen környezetben), ugyanak-kor – ellentétben Harṣa gyakorlatával – a prefixum és szótő közötti határt nem tartja elfogadhatónak cezúra helyén. Míg a vasantatilaka „cezúrájának”

34 Balogh Dániel

pozíciójánál többször is található ilyen morfémahatár, addig a többi vizsgált metrumban ugyanúgy nem fordul elő ez az eset, mint a teljes bizonyossággal cezúrahibának (yatibhraṃśának) tekinthető, oszthatatlan morféma belsejére eső cezúra.

Második lépésként azzal foglalkoztam, vajon jelent-e Viśākhadatta szá-mára bármiféle problémát, ha a cezúrának (akár összetétel tagjai között, akár ragozott szavak között) olyan helyre kell kerülnie, ahol a morfológiai határ ugyan egyértelmű, ám a brāhmī-alapú írások nem, vagy csak különös bűvészkedéssel teszik lehetővé ennek írott reprezentációját? Ezeket az orto-gráfiailag bizonytalan határokat a következő csoportokra bontottam:

1. ligatúra: a cezúra előtti szó vége és a cezúra utáni szó kezdete egyaránt mássalhangzó, tehát ind írásrendszerekben halanta mássalhangzóval lejegyezve bontható (pl. punas: te, yogāt: sthitam);

2. akṣara: a cezúra előtti szó vége mássalhangzó, az utána következő szó kezdete magánhangzó, tehát halanta mássalhangzóval szintén bontha-tó, de érzésem szerint ilyen bontás az előző esetnél ritkább az írnoki gyakorlatban (pl. satām: ekam, balād: asmad);

3. anusvāra: a cezúra előtti szó anusvārára végződik, amelyet zárhang, nazális mássalhangzó vagy palatális ś követ, tehát a ma szokványos ortográfia szerint magától értetődően bontható, ám a hagyományos írnoki gyakorlatban ilyen esetben gyakori a homorganikus nazá-lis hangokkal alkotott ligatúra használata, amely viszont csak az 1. esethez hasonlóan osztható elemekre (pl. nṛpaṃ: tad, doṣṇāṃ: muhur, vividhaṃ: śreyaḥ);

4. visarga: a cezúra előtti szó visargára végződik, amelyet szibiláns, illet-ve zöngétlen veláris vagy bilabiális zárhang követ, tehát a ma szok-ványos ortográfia szerint magától értetődően bontható, ám a hagyo-mányos írnoki gyakorlatban ilyen esetben előfordul a szibiláns han-gokkal alkotott ligatúra használata, amely viszont csak az 1. esethez hasonlóan osztható elemekre (pl. guṇaḥ: syād, prīteḥ: katham, ebhiḥ: pratanum).

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 35

2. táblázat Írásban nehezen bontható cezúrák a Mudrārākṣasa időmértékes verseiben

Metrum db vers

db cezúra

1: ligatúra 2: akṣara 3: anusvāra 4: visarga

db % db % db % db %

hariṇī 3 24 7 29% 0 0% 4 17% 4 17%

mālinī 4 16 4 25% 0 0% 2 13% 1 6%

mandākrāntā 1 8 0 0% 0 0% 0 0% 0 0%

praharṣiṇī 3 12 2 17% 1 8% 2 17% 2 17%

pṛthvī 1 4 1 25% 1 25% 0 0% 0 0%

rucirā 2 8 4 50% 0 0% 0 0% 0 0%

śārdūlavikrīḍita 39 156 15 10% 9 6% 21 13% 18 12%

śikhariṇī 18 72 12 17% 3 4% 10 14% 16 22%

sragdharā 24 192 21 11% 8 4% 32 17% 29 15%

suvadanā 1 8 0 0% 1 13% 0 0% 3 38%

összesen 96 500 66 13% 23 5% 71 14% 73 15%

Az írott formában nehezen szeparálható cezúrák összesítését a 2. táblázat mutatja be. A táblázat ismét tartalmazza a versek darabszámát és a bennük található összes cezúra számát, majd az oszlopfejekben megadott cezúrafor-ma előfordulásainak számát és százalékos gyakoriságát. Az elő nem forduló esetek celláit itt is szürke színnel jelöltem meg.

Az elválasztási nehézségek mind a négy fajtája meglehetősen gyak-ran fordul elő a cezúrákat tartalmazó versmértékekben. Mindazonáltal az egymássalhangzós akṣara belsejébe eső sormetszetek (amelyeknek írásbe-li szétválasztása az írnoki gyakorlatban a legvalószínűtlenebb) valamivel ritkábbak, mint a többi osztály. Ez utalhat talán arra, hogy versei kompo-nálása közben a költő – akár öntudatlanul is – mégiscsak figyelembe vet-te valamelyest az írásképet is. Ettől függetlenül állíthatjuk, hogy a cezúrák Viśākhadatta gyakorlatában függetlenek a határok írásbeli reprezentációjá-nak könnyűségétől, hiszen míg a fent bemutatott, morfológiailag kérdéses cezúrákat teljességgel elkerüli, addig ortográfiailag bizonytalan határokat szép számmal találhatunk költészetében. Az egyes versmértékekben eltérni látszanak a gyakoriságok, ám valószínűsíthető, hogy ez csupán a kis elem-számnak és a véletlen ingadozásnak tudható be: a három nagyobb elem-számban reprezentált metrumban (śārdūlavikrīḍita, śikhariṇī, sragdharā) meg-lehetősen egyenletesnek tűnik az itt vizsgált kategóriák eloszlása.

36 Balogh Dániel

Most pedig következzenek a cifra cezúrák! Harmadik elemzésemben a magánhangzó-saṃdhi által leplezett (és akár összetétel tagjai közé, akár ra-gozott szavak közé eső) metrikai határokkal foglalkoztam, a következő osz-tályozás szerint:

1. hátsó: a cezúra saṃdhiban összeolvadó szózáró és szókezdő magán-hangzó után esik, tehát az utóbbi szó kezdő magánhangzója mintegy eltűnik (pl. vinayā:laṃkṛtaṃ);

2. elülső: a cezúra saṃdhiban összeolvadó szózáró és szókezdő magán-hangzó elé esik, tehát az előbbi szózáró magánhangzója mintegy eltű-nik (pl. hataka:syātyantika);

3. kieső: a cezúra szókezdő magánhangzó előtt, és saṃdhi következtében félhangzóvá vagy likvidává alakult magánhangzó után található (pl. nihitayāpy:aṅkaṃ).

3. táblázat Magánhangzó-saṃdhi miatt elmosódó cezúrák a Mudrārākṣasa időmértékes verseiben

Metrum db vers

db cezúra

1: hátsó 2: elülső 3: kiesődb % db % db %

hariṇī 3 24 0 0% 1 4% 0 0%

mālinī 4 16 0 0% 0 0% 0 0%

mandākrāntā 1 8 0 0% 0 0% 0 0%

praharṣiṇī 3 12 0 0% 0 0% 0 0%

pṛthvī 1 4 0 0% 0 0% 0 0%

rucirā 2 8 0 0% 0 0% 0 0%

śārdūlavikrīḍita 39 156 1 1% 3 2% 2 1%

śikhariṇī 18 72 0 0% 0 0% 0 0%

sragdharā 24 192 5 3% 1 1% 1 1%

suvadanā 1 8 0 0% 0 0% 0 0%

összesen 96 500 6 1% 5 1% 3 1%

A cifra cezúrákat összesítő 3. táblázat megint csak tartalmazza a különbö-ző típusú versek darabszámát és a bennük található összes cezúra számát, majd az oszlopfejekben megadott cezúraforma előfordulásainak számát és százalékos gyakoriságát. Az elő nem forduló esetek celláit itt is szürke szín-nel jelöltem meg.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 37

Bár a magánhangzó-saṃdhi által leplezett sormetszetek száma összessé-gében kicsi, mégis határozottan azt a benyomást kelti a táblázat, hogy el-oszlásuk nem véletlenszerű. A cezúrát tartalmazó tíz időmértékes metrum közül mindössze háromban fordulnak elő ilyen esetek. Még erősebbé válik a kontraszt, ha azt is megvizsgáljuk, hogy a soron belül hol helyezkednek el a cifra cezúrák.

4. táblázat A cifra cezúrák részletezése

Típus Metrum Vers Szöveg

hátsó śārdūla 1.13 bhartur ye pralaye ’pi pūrvasukṛtā: saṅgena niḥsaṅgayā

hátsó sragdharā 3.10 nālaṃkurvanti rathyāḥ: pṛthujaghanabharā: krāntimandaiḥ prayātaiḥ

hátsó sragdharā 3.24 sā mayy eva skhalantī: prathayati vinayā: laṃkṛtaṃ te prabhutvam

hátsó sragdharā 3.27 āruhyārūḍhakopa:sphuraṇaviṣamitā: grāṅgulīmuktacūḍāṃ

hátsó sragdharā 3.27 lokapratyakṣam ugrāṃ: sakalaripukulo: cchedadīrghāṃ pratijñām

hátsó sragdharā 4.7 sotsedhaiḥ skandhadeśaiḥ: kharakavikakaśā: karṣaṇātyarthabhugnaiḥ

elülső śārdūla 2.6 devaḥ svargagato ’pi śātravavadhen: ārādhitaḥ syād iti

elülső śārdūla 2.16 sā Viṣṇor iva Viṣṇuguptahatakasy: ātyantikaśreyase

elülső sragdharā 3.19 cūḍāratnāṃśugarbhās: tava caraṇayugasy: āṅgulīrandhrabhāgāḥ

kieső śārdūla 2.13 skandhe dakṣiṇayā balān nihitayāpy: aṅkaṃ patantyā muhuḥ

kieső śārdūla 3.5 śūrebhyo ’bhyadhikaṃ bibhety upahasaty: ekāntabhīrūn aho

kieső hariṇī 4.2 katham idam ihety: unnidrasya: prayānty aniśaṃ niśāḥ

kieső sragdharā 4.12 daivāt pūrṇapratijñaḥ: punar api na karoty: āyatijyānibhītaḥ

kieső śārdūla 7.20 kāryāṇāṃ gatayo vidher api na yānty: ālocanāgocaram

A 4. táblázatban mutatom be ezeket a szöveghelyeket, a cezúra típusa sze-rint csoportosítva. A harmadik oszlopban található hivatkozás Hillebrandt

38 Balogh Dániel

szövegkiadására utal26 felvonás és versszám szerint. A negyedik oszlopban idézett szövegben kettőspontokkal jelöltem a cezúrákat, és vastag szedéssel a cifra cezúrák kontextusát.

A három kérdéses versmérték közül a śārdūlavikrīḍita soronként egy ce-zúrát tartalmaz, a másik kettő azonban soronként kettőt. A hariṇī metrum két cezúrája közül az első az, amelynél cifraságot tapasztalhatunk, bár a kis elemszám miatt ez nem feltétlenül mérvadó. A sragdharā versmértéknek vi-szont nem kevesebb mint 24 példáját találjuk a Mudrārākṣasában, és az ezek-ben összesen előforduló hét cifra eset kivétel nélkül e metrum második ce-zúrájánál lelhető fel.

Miről szólhatnak a cifra cezúrák?

Az olvasónak bizonyára feltűnt már, hogy az itt használt besorolás „hátsó” és „elülső” kategóriája megfelel Steiner fentebb bemutatott 2. és 1. osztá-lyának, míg a „kieső” kategória a Steiner által egyediként kezelt (és a Harṣa-korpuszban csakugyan egyedi) különleges esethez hasonlókat foglalja magá-ban (ami pedig Steiner 1. és 4. osztályát illeti, ezekre Viśākhadatta időmér-tékes verseiben nem található példa). Steiner maga is felhívja rá a figyelmet, hogy a rendhagyó cezúrák használata bizonyos metrumokra jellemzőbb, mint másokra.27 Az itt bemutatott eredményeim alapján pontosíthatjuk ezt a megállapítást: egyrészt bizonyos metrumoknak is csak bizonyos cezúráira jellemzőbb ez a jelenség; másrészt a rendhagyó cezúráknak csak bizonyos típusára igaz: a „cifra” cezúrákra, vagyis azokra, amelyek körül magánhang-zók összeolvadnak vagy mássalhangzóvá válnak.

Lehetséges-e vajon megállapítani – a tételes felsoroláson túlmenően –, hogy mely cezúrák engedik meg ezeket az elmosódott szóhatárokat? Biztos választ ugyan nem tudok adni erre a kérdésre, ám úgy vélem, hogy egyfelől az indiai recitációs hagyomány, másfelől a klasszikus szanszkrit metrumok őstörté-nete rejtheti a kulcsot.

Az élő előadói hagyomány módszeres tanulmányozása sajnos még várat magára, így csupán elszórt mintákra támaszkodhatunk. E mintákról termé-szetesen nem tudhatjuk, állnak-e bármiféle rokonságban a másfél évezred-del ezelőtti recitációs gyakorlattal. Mindenesetre a szanszkrit időmértékes versek recitált vagy énekelt formáiról készült hangfelvételeken sokszor

26 Hillebrandt 1912.27 Steiner 1997: 248–249. Az itt tárgyalt metrikai pontokon (śārdūlavikrīḍita cezúrája,

sragdharā második cezúrája, hariṇī első cezúrája) kívül Steiner talált még további rendhagyó határokat is, ezek közül „cifrának” azonban egyedül a korábban már tárgyalt, pṛthvī metrumú példája számít.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 39

megfigyelhető, hogy adott metrumhoz azonos, vagy legalábbis felismerhe-tően rokon dallamot, illetve recitációs intonációt rendelnek hozzá az India különböző régióiból származó, és feltehetőleg más-más hagyományon ne-velkedett modern előadók.

A momentumot, amit a megfejtés kulcsának gondolok, a Sadananda Das beszélt szanszkrit kurzusához tartozó recitációk28 adták a kezembe. Az általa képviselt recitációs hagyományban a śārdūlavikrīḍita metrum cezúrája előtti hosszú szótag különösen hosszú, és a hozzárendelt dallam hajlítást tartal-maz. Ez pedig tálcán kínálja a lehetőséget, hogy a vers előadásakor ezen a ponton saṃdhit feloldva visszaállítsuk az elveszett magánhangzót (pl. devaḥ svargagato ’pi śātravavadhena: ārādhitaḥ syād iti). Való igaz, hogy ez a megoldás csak a cifra cezúrák „elülső” és a „kieső” osztálya esetén tökéletes, hiszen a „hátsó” kategóriában a saṃdhi feloldásával visszanyert magánhangzó, bár metrikailag a cezúra elé tartozik, valójában a cezúrát követő szó része (pl. bhartur ye pralaye ’pi pūrvasukṛta-ā:saṅgena niḥsaṅgayā). A morfológiai és a metrikai határok viszonyát azonban ebben az esetben sem rontja a saṃdhi feloldása, csupán változatlanul hagyja.

Ha a cezúra előtti szótag kitartással-hajlítással ékesített kántálása csak-ugyan összefügg is a cezúra cifraságával, ezzel valószínűleg még mindig nem oksági viszonyra, csupán érdekes korrelációra bukkantunk. Hogy a klasszi-kus szanszkrit költészet metrumképletei bizonyos helyeken (de másokon nem) miért engedik meg mind a cifra cezúrát, mind a cifra recitációt, arra feltehetően a metrumok absztrakt sémáiban keresendő a válasz. A metri-kai bevezetőben már említett Ashwini Deo felveti, hogy a szanszkrit idő-mértékes költészet sormetszeteit két csoportba lehetne sorolni.29 A cezúra egyik fajtája olyan kólonok között található, amelyekben (illetve amelyek absztrakt sablonjaiban) a verslábak moraszáma különböző. A másik – szá-munkra érdekes – fajta viszont (bár egyben szintén jelezheti a verslábak mennyiségi változását) olyan helyeken jelenik meg, ahol szinkopáció vagy katalexis következtében a metrikai sablon valamely pozíciója a konkrét megvalósulásban szótagok által betöltetlen marad. Deo, aki cikke elején30 a recitációs hagyomány „folyékonyan beszélő” képviselőjének mondja ma-gát, arról számol be, hogy az ilyetén cezúrákat a hagyományos előadók a cezúrát megelőző szótag megnyújtásával, ritkábban szünet tartásával érzé-keltetik a recitációban.

28 Sadananda Das a Heidelbergi Egyetemen tartja rendszeres nyári kurzusait. A fel-vételek elérhetőek az interneten: http://www.devavani.org/hablado2eng.html utolsó megtekintés: 2014. október 9.

29 Deo 2007: 102–103.30 Deo 2007: 70.

40 Balogh Dániel

Lehetséges-e, hogy a śārdūlavikrīḍita metrum metszete betöltetlen metrikai pozíciót jelöl? Deo metrikai elemzése31 nem tartalmaz ilyet, bár nyilvánosan elérhető śārdūlavikrīḍita demonstrációjában32 „tetten érhető” a nyújtás a ce-zúra előtti szótagban. Ő ezt a versmértéket jambikus, a cezúra előtti kólonban négymorás, a cezúra utáni kólonban pedig ötmorás lábakból konstruálja meg, a sor elején extrametrikus felütéssel, a sor végén csonka verslábbal:

– , – , ⏑ ⏑ , ⏑ ⏑ , ⏑ ⏑ : – ⏑ , – ⏑ , –Mint azonban saját maga is elismeri,33 a szanszkrit metrikai képleteket

nem lehet teljes bizonyossággal visszavezetni egy és csakis egy absztrakt sablonra, és a metrikai elemzéseknél leginkább arra érdemes támaszkodni, hogy az azonos vagy hasonló metrikai frázisokat tartalmazó képletekből le-hetséges-e közös sablont levezetni. A śārdūlavikrīḍita cezúráját megelőző hét-szótagnyi frázisra történetesen Deo cikke is tartalmaz egy másféle leveze-tést.34 A candravartma nevű (ritka) metrumot elvileg négymorás trochaikus verslábakból konstruálja meg, az első láb végén szinkopációval, így az első láb valójában öt, a második pedig három mora terjedelmű:

⏑ , ⏑ ⏑ ⏑ , ⏑ ⏑ , ⏑ –Az e versmérték kezdetén látható –⏑–⏑⏑⏑– szekvencia egybeesik a

śārdūlavikrīḍita cezúrája előtti metrikai frázissal, és csakugyan: hasonló szinkópa feltételezésével lehetségessé válik a śārdūlavikrīḍita első kólonját trochaikus verslábakból megkonstruálni, extrametrikus felütés helyett anakruszisszal a végén:

– , ⏑ ⏑ , ⏑ , ⏑ ⏑ ⏑ , Probléma marad a metrum ilyetén megfejtésében, hogy a második

kólonra továbbra is a jambikus konstrukció tűnik helyesnek, azonban – Deo levezetései nyomán – a szanszkrit verselésben látszólag nincsenek olyan versmértékek, amelyekben jambikus és trochaikus szakaszok keverednének. Nem kizárható azonban, hogy mégis létezik ilyen (és a śārdūlavikrīḍita rend-kívüli népszerűségéért talán épp ez az extra „csavar” is felelős lehet). Végül pedig az is lehet, hogy a második kólonban is át kell rendezni a lábakat: ha csonka vég helyett itt feltételezünk extrametrikus felütést, akkor a számos népszerű metrumképletben megtalálható –⏑––⏑– frázis egy változatát kap-juk, amelyet Deo maga is trochaikus lábakból vezet le.35 A cifra cezúrák és a hagyományos recitációs gyakorlat alapján tehát a śārdūlavikrīḍita metrumra az alábbi verslábsémát javaslom:

– , ⏑ ⏑ , ⏑ , ⏑ ⏑ ⏑ , : – , ⏑ – , ⏑ –31 Deo 2007: 109.32 http://pantheon.yale.edu/~asd49/meters.html Utolsó megtekintés: 2014. októ-

ber 9.33 Deo 2007: 93.34 Deo 2007: 95–96.35 Deo 2007: 100. (śālinī), 104. (mālinī), 105. (mandākrāntā), 110. (sragdharā).

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 41

Konklúzió és kitekintés

Klasszikus filológiai, szövegcentrikus kérdésfelvetésből – mi jellemzi Viśākhadatta verseiben a cezúrahasználatot? – indultunk ki, majd a mód-szertant – ha mégoly műkedvelő módon is – más eszközökkel kiegészítve jutottunk el egy kerek egésznek látszó következtetésig, vagy legalábbis egy ilyen következtetés lehetségességének felvetéséig. A szanszkrit időmértékes verselésben a cezúra előtti és az azt követő szó összeolvadása nem metrikai hiba, nem is olykor – szükség esetén – megengedhető költői licencia, sőt nem is a feszültségkeltés önkényesen használt költői eszköze, hanem (leg-alábbis egyes költőknél) szabályszerűen csak bizonyos versmértékek bizo-nyos cezúráinál fordul elő. Ugyanezeken a metrikai pozíciókon a recitációs hagyomány gyakran hajlítást vagy nyújtást alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az összeolvadt hangok szétbontásával a ritmus megerőszakolása nélkül is érzékelhető legyen a cezúra. A cifra cezúrára és az előadásmód cifrázására pedig valószínűleg egyaránt a kérdéses versmértékek absztrakt metrikai sé-májában, leginkább a cezúra előtti kólon utolsó verslábának csonka voltában találjuk a magyarázatot.

Amint a 3. és 4. táblázatban láthattuk, igen nagy számban található ilyen szóhatár a sragdharā versmérték második cezúrájánál is. Deo metrikai ol-vasata36 ezen a kritikus helyen sem tartalmaz betöltetlen metrikai pozíciót, amely elméletem szerint okot szolgáltatna a cifra cezúrára. Ugyanakkor sa-ját recitációs bemutatójában37 a sragdharā második cezúrája előtti szótagban is egyértelmű nyújtás hallatszik. Feltételezésem – mely további kutatással ellenőrizhető vagy cáfolható – szerint más indiai hagyományon nevelkedett recitálók előadásában is valószínűleg hajlítást vagy nyújtást találhatnánk ezen a szótagon, és – bár ezzel most nem próbálkozom – feltehetőleg le-hetséges a sragdharā metrum olyan generatív metrikai levezetése is, amely indokolja ezt a metrikai képletben nem megtalálható többletet.

A klasszikus költészeti anyag további célzott vizsgálata mutathatja ki, hogy milyen más versmértékekre jellemző a cifra cezúra. A folytatódó kutatás első alanyaiul kínálkoznak az eddig vizsgált anyagban magánhangzó-összeolvadás-sal leplezett cezúrát csak elvétve mutató metrumok.38 Hogy ezekben a jelen-ség véletlen hiba-e avagy tipikus eset, az nagyobb szövegkorpusz bevonásával

36 Deo 2007: 109–110.37 http://pantheon.yale.edu/~asd49/meters.html Utolsó megtekintés: 2014. októ-

ber 9.38 Ilyen cezúrára hariṇī metrumban egy-egy példa akad a Mudrārākṣasában (4.2) és

Steiner gyűjtésében (Nāgānanda 3.13), pṛthvī metrumban pedig egy példa Harṣa drámáiban (Ratnāvalī 2.16).

42 Balogh Dániel

tisztázható. A sormetszeteken kívül érdemes lehet megvizsgálni azt is, hogy a yati másik válfaja – a sortörés – mutat-e hasonló tendenciákat.39

A cifra cezúrák keresése után behatóbb vizsgálat tárgyává tehetőek azok a versmértékek, amelyekben ezek következetesen bukkannak fel. E beha-tóbb vizsgálat ideális esetben bevonhatná az etnomuzikológia diszciplíná-ját, amellyel a régivágású indológia keveset közösködött, és a leíró metrika keretei közül kitörve folytathatná a Deo munkájához hasonló paradigma-váltó elméletalkotást. Ami pedig a hagyományos filológiát illeti, a cezúrák véletlenszerű rendhagyóságának feltételezése helyett szabályszerű tenden-ciákban gondolkodva a szövegkritika is könnyebbé, egyszersmind robusztu-sabbá válhat, és ezzel a kör bezárul – egy magasabb szinten.

Irodalom

Apte, V. S.: The Practical Sanskrit-English Dictionary. Shiralkar & Co, Poona 1890.

Deo, a. S.: The metrical organization of Classical Sanskrit verse. Journal of Linguistics 43 (2007), 1. pp. 63–114.

Ghosh, a.: Caesura in Pṛthvī Metre. ABORI 58/59 (1977–1978), pp. 627–634.Fazekas M.: Lúdas Matyi: Egy eredeti magyar rege négy levonásban. Bécs, 1817.Hillebrandt, a. (ed.): Mudrārākṣasa by Viśākhadatta Edited from MSS and Provided

with an Index of All Prākrit Words. M&H Marcus, Breslau 1912.Pollock, S.: Aspects of versification in Sanskrit lyric poetry. (American Oriental

Series 61) American Oriental Society, New Haven, Connecticut 1977.Steiner, R.: Untersuchungen zu Harṣadevas Nāgānanda und zum Indischen

Schauspiel. (Indica et Tibetica 31) Indica et Tibetica Verlag, Swisttal-Odendorf 1997.

VelankaR, h. D.: Metres and Music. The Poona Orientalist VIII (1943), pp. 202–213.http://www.devavani.org/hablado2eng.html http://pantheon.yale.edu/~asd49/meters.html

39 A Mudrārākṣasában egyetlen időmértékes versben fordul elő sorvégi magánhangzó-saṃdhi: a śikhariṇī metrumú 5.3 vers c sorának végén.

Ördög úr esete a cifra cezúrákkal 43

Dániel Balogh (PhD candidate)Indologist, Department of Indo-European Studies,

Eötvös Loránd University

Strange Caesurae in Sanskrit Metrical Verse – A case study in Viśākhadatta’s Poetry

Classical Sanskrit metrical verse patterns prescribe the position of obligatory yatis, which for the sake of simplicity I here translate as caesurae. The testimo-ny of preserved texts suggests that poets painstakingly followed these restric-tions, yet in many instances the rules seem to have been interpreted with some laxity. This paper demonstrates through a study of yatis in the Mudrārākṣasa of Viśākhadatta (the subject of my ongoing doctoral research) that at least some of these “strange caesurae” actually follow rules of their own. Caesurae masked by vowel saṃdhi are neither errors (yatibhraṃśa), nor an occasionally tolerated poetic licence, nor even an intentional authorial device to produce literary ef-fect. Rather, they consistently occur only at certain metrical positions. It seems that the (regrettably understudied) traditional recitation of Sanskrit verse of-ten involves a prolonged or slurred syllable at these very same positions, which allows the performer to restore hiatus in the text. There is of course no evi-dence that the chanting tradition is anywhere near as old as the poetry, yet both may be linked to an underlying cause. I propose that the reason for the presence of unusual caesurae in poetical practice and of unusual articulation in performance may be found in the abstract metrical schemata underlying the fixed metres of classical Sanskrit verse. Both probably occur in metrical posi-tions where the foot-based template for the syllable-based classical metre has incomplete feet as a consequence of catalexis or syncope.