A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése (1936-38) 4.sz.

RELATION ES ANNUAE INSTITUTI HUNGARICI GEOLOGICI

A MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET

ÉVI JELEN TÉSEIAZ 1936-1938. ÉVEKRŐL.

IV. KÖTET.

KIA D TA A M A GYAR F Ö L D M ÍV E L É SÜ G Y I M IN ISZT ÉR IU M FENN H ATÓ SÁGA A LA T T ÁLLÓ

MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET

JAHRESBERICHTEDER UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT

ÜBER DIE JAHRE 1936-1938.

IV. BAND.

H E R A U SG E G E B E N VON D ER DEM U N G . A C K E R BA U M IN IST E R IU M U N T ER ST EH EN D E N

UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN ANSTALT

BUDAPEST, 1945• S Z IK R A ) IRO D A LM I, LA PKIA D Ó ÉS NYO M DAI R. T .

K ézirat íezárva . . . . 1942. X L 3o .Megjelent ......................... 1945■ K I. 1.

A közlemény tartalmáért és fogalmazásáért a szerző felelős.

M anuskript abgeschlossen . 3o . X I. 1942.E r s c h ie n e n ......................... 1. X L 1945.

Für Inhalt und Form der Mitteilung sind die Autoren verantwortlich.

Szerkesztette: dr. lóczi Lóczy Lajos közreműködésével a magyarnyelvű részt dr. Marzsó Lajos, a németnyelvű részt dr. Bandat Horst.

"Szikra" irodalmi, lapkiadó és nyomdai r. r., Budapest V., Honvéd*«. 10. Felelős: Nedeczky László.

JELENTÉS AZ 1936. ÉV NYARÁN A BAKONY-HEGYSÉGBEN VÉGZETT KÖVÜLETGYŰJTÉSI MUNKÁLATOKRÓL.

Irta: néhai dr. K u t a s s y E n d r e .

1936. év nyarán a Bakony-hegységben Sümeg, Zirc, Szőc községek .'környékén eszközölt gyűjtési munkálataimról a következőket jelentem.

Ezévi gyűjtéseim során a fősúlyt a fődolomit és dachsteini mészkő faunájának gyűjtésére helyeztem s az újabb gyűjtések még jobban megerősítik azt a feltevést, amit már az elmúlt években végzett gyűjtéseim -során leszögeztem, nevezetesen, hogy a bakonyi fődolomit és dachsteini mészkő üledékek a felső triászkori kövületeknek valóságos tárháza és -eddigi ismereteink meglehetősen hiányosak a még várható új faunák -gazdagságához viszonyítva.

Sümeg vidékén, főleg a Sümegről Tapolcára vezető út mentén a 1 08-as km. kő körül a már csaknem benőtt elhagyott kőfejtőkben a

. raetiai fődolomitban igen szép faunát gyűjtöttem, amelynek különös nevezetessége, hogy főleg a csigák jó megtartású lenyomatai gyakoriak, holott a bakonyi raetiumban más helyeken (a Promathildia hemes faj kivételével) igen ritkák. Az itt előforduló Cardita austriaca alapján ez a dolomit kétségtelenül a raetiai emelet üledéke.

Tovább haladva, Ódörögd pusztánál, több apró, elhagyott kőfejtőben szintén sok kövületet gyűjtöttem a fődolomitban, itt azonban már a Megalodus carinthiacus fordul elő tömegesen, így a fődolomitnak ez a részlete már kétségtelenül a karni emeletben ülepedett le. A közbeeső fő- dolomit-területen tehát minden valószínűség szerint megtalálható lenne a

nóri fődolomit faunája is — sajnos azonban ezeken a részeken nincs feltárás s így ezideig a közbeeső nóri emeletet kövületekkel még nem lehetett kimutatni. Ez lenne pedig tudomásom szerint a Bakonyban az egyetlen hely, ahol folytatólagosan kimutathatnék egymás mellett a karni- nóri és raetiai emeletet, azonos fődolomit fáciesben.

9 3 *

1478 KU TA SS'/

Sümeg vidékén tartózkodásom alatt gyűjtöttem még a felső kréta és eocén lerakodásokból is. Ugyanitt tartom szükségesnek megemlíteni,, hogy Ódörögdpuszta környékén a miocén lithothamniumos mészkőben rendkívül gazdag, jó megtartású fauna van, amely még feldolgozatlan.

Zirc vidékén, a Zircről Dudarra vezető út mentén lévő apró kőfejtők dachsteini mészkövében rendkívül nagy számban gyűjtöttem óriási; méretű Megalodusokat. Meglepően gazdag Megalodus faunát gyűjtöttem a közeli Csesznek községben a Várbükk nevű hegy ÉK-i oldalán, ahol a szabadon álló sziklatuskók telve vannak a már jól ismert Megalodus böckhi, Megalodus guembeli, Megalodus laczkói, Megalodus complanatus fajokon kívül számos más fajjal. Érdekes azonban, hogy mindegyik helyen a Dicerocardiumoknak nyomát sem találni. Ezekben a hófehér cukrosszövetű dachsteini mészkövekben Megalodusokon kívül alig találunk mást, legfeljebb egy-két rosszabb megtartású csigát.

Teljesen más fáciesű a Bakony számos pontjain előforduló vöröses, szürkés színű dachsteini mészkő, amelyben az eddig begyűjtött rendkívül gazdag anyagban egyetlen Megalodus sem fordul elő, ellenben más kagylók igen nagy faj- és egyedszámban találhatók és ebben a fáciesben Szentgál vidékén Dicerocardium is előfordul. A vöröses dachsteini mészkőben Szőc vidékén ez évben is értékes új gyűjtéssel egészítettem ki előző évi gyűjtéseimet. Érdekes, hogy a dachsteini mészkő közé települő vékony pados, csengő márga rétegek teljesen kövületmentesek, viszont a tiszta mészkőrétegek kövületekben igen gazdagok.

Ezekben voltam bátor gyűjtéseim eredményéről beszámolni s remélem, hogy egyes dachsteini mészkőterületek faunájáról, ahonnan már további értékesebb anyag a mai feltárási viszonyok mellett nem igen várható, még ezév folyamán nagyobb összefoglaló értekezésben számolhatok be.

A fődolomit faunák további gyűjtése igen kivánatos lenne, mert ezen a téren még igen sok eredményt várhatunk és nagyobb területek, vannak még, melyeken gyűjtési munkát ezideig alig végeztek.

BERICHT ÜBER DIE IM SOMMER DES JAHRES 1936 IM BAKONY- GEBIRGE VERRICHTETEN FOSSILIENSAMMLUNGSARBEITEN,

Von weiland Priv. Dozent Dr, A n d r e a s K u t a s s y. ,

Im Sommer des Jahres 1936 verrichteten wir Fossilien-Einsammlun- gen in der Gegend der Ortschaften Zirc, Sümeg und Szőc im Bakonyge- birge, worüber ich folgende Meldung abstätte:

Im Laufe meiner Sammlungen des laufenden Jahres setzte ich das -Gewicht hauptsächlich auf das Einsammeln der Fauna des Hauptdolomits und des Dachsteinkalkes. Unsere neueren Arbeiten bestätigten unsere, schon im vergangenen Jahren geäusserte Behauptung, dass der Hauptdolomit und Dachsteinkalk des Bakonygebirges eine wahre Fundgrube der obertriassischen Fossilien darstellen und unsere Kenntnisse noch ziemlich lückenhaft gegenüber dem zu erwartenden Faunenreichtum sind.

In der Gegend von Sümeg sammelten wir hauptsächlich neben dem Wege Sümeg—Tapolca um den Kilometerstein Nr. 108 herum, in den schon beinahe verwachsenen, verlassenen Steinbrüchen des rhätischen Hauptdolomits eine sehr schöne Fauna ein. Bezeichnend für diese Fauna ist , dass hier hauptsächlich die Abdrücke der Gastropoden vorherrschen, obwohl diese sonst — mit Ausnahme der Promathildia hemes — im Rhät des Bakony sehr selten sind. Auf Grund der hier auftretenden Cardita austriaca ist dieser Dolomit zweifellos rhätischen Alters. Weiter bei der Údörögdpuszta sammelten wir in mehreren verlassenen Steinbrüchen viele Fossilien ein. Hier tritt aber Megalodus carinthiacus in grosser Menge auf. Folglich lagerte sich dieser Teil des Hauptdolomits im Karnikum ab. Auf dem dazwischenliegenden Hauptdolomitgebiete ist nach aller Wahrscheinlichkeit auch die norische Fauna zu finden. Jedoch gibt es hier leider keinen Aufschluss. Infolge dessen liess sich hier die norische Stufe durch Fossilien noch nicht nachweisen, obwohl diese Stelle nach unserem Wissen die einzige im Bakony wäre, wo die kar-

1480 KUTASSy

nische, norische und rhätische Stufe nebeneinander im Hauptdolomitfazies nachzuweisen sind.

Während meines Aufenthaltes in der Gegend von Sümeg sammelten, wir auch aus den Bildungen der Kreide und des Eozän. An dieser Stelle erwähnen wir auch, dass in der Umgebung von Ódörögdpuszta im Litho- tamnienkalk des Miozän eine reiche, gut erhaltene Fauna enthalten ist,, die noch der Bearbeitung harrt.

In der Gegend von Zirc, neben dem Wege Zirc—Dudar, fanden w ir im Dachsteinkalke kleiner Steinbrüche viele riesigen Megaloden. Wir sammelten eine erstaunlich reiche Megalodenfauna im nahen Dorfe- Csesznek, auf der NO-Seite des Várbükk-Berges. Hier sind die freistehenden Kalkblöcke, ausser den bekannten Arten Mcgalodus böckln, M guembeli, M. laczkói, M. complanatus, voll von Resten vieler anderen Arten.

Bemerkenswert ist, dass an keiner Stelle eine Spur von Dicerocar- dien aufzufinden ist. In diesen schneeweissen, zuckerartigen Dachsteinkalken finden sich ausser Megaloden höchstens einige schlecht erhaltene Gastropoden.

Eine ganz andere Fazies vertritt der rötliche oder graulieche Dachsteinkalk, der an vielen Stellen des Bakonygebirges auftritt. In dem aus diesen Kalken eingesammelten sehr reichen Fauna kommen überhaupt keine Megaloden vor, doch treten anderen Bivalven in grosser Art- und Individuenzahl in ihnen auf. Aus der Gegend von Szentgál sind in dieser Fazies auch Dicerocardiiden bekannt. Im rötlichen Dachsteinkalke in der Gegend von Szőc ergänzten wir auch heuer unsere bisherigen Sammlungen mit wertvollem Material. Bemerkenswert ist, dass die zwischen den Dachsteinkalken lagernden, dünnbankigen, klingenden Mergelschichten keine Fauna aufweisen, die reinen Kalkschichten aber sehr fossilreich sind.

Im Obigen gaben wir einen Bericht über unsere Sammlungsarbeiten. Wir hoffen, dass wir über die Fauna der einzelnen Dachsteinkalkgebiete — aus welchen keine neue Fauna unter den gegenwärtigen Aufschlussverhältnissen zu erwarten ist — noch im Laufe des Jahres eine zusammenfassende Arbeit veröffentlichen können.

Die weitere Einsammlung der Faunen des Hauptdolomits wäre erwünschenswert, weil in diesem Gebiete noch viele Resultate zu erzielen sind, da es noch grössere Gebiete gibt in welchen Sammlungsarbeiten noch kaum verrichtet wurden.

JELENTÉS AZ EOCÉNLELŐHELYEK FAUNÁJÁNAK BEGYŰJTÉSÉRŐL (1936.).

Irta: dr. S z ö r é n y i E r z s é b e t .

A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának rendelete értelmében 1936. június 23—július 13-ig terjedő időben az alább felsorolt eocén lelőhelyek faunájának begyűjtésével foglalkoztam, melynek eredményeképpen a következőket jelenthetem:

Tatabányán az operculinás agyagmárga fejtőben mintegy három dinamitos ládányi kövületet gyűjtöttem. Először sikerült innét az agyagmárga fedőjében lévő Nummulites perforata szint mészmárgájából érdekes molluscumfaunát gyűjteni. Nagy Naticák a leggyakoribb alakjai ennek a faunának.

Az opreculinás agvagmárgából számtalan kagyló, csiga, echinida és a felsőbb, homokosabb padokból növénymaradványok kerültek elő.

Begyűjtöttem azonkívül még a hányókon található kövületeket is. Kiemelendő e leletek közül egy, mintegy V2 m hosszú és m széles kőzetlap, mely múzeumunkban a tömeges kövületelőfordulás demonstrálására fog szolgálhatni.

Felsőgalla nagy mészkőfejtőjéből Nummulinák, Echinidák, korál1- lok, kagylók és csigák kerültek elő nagyszámmal. Mint érdekes és új lelet megemlíthetők innét a fúrókagylók, melyek a feltárásnak egy kis területén fordulnak csak elő és ahol találhatók, a kőzet telesen elmállott és kilúgozódott. Figyelemreméltók azok a bordatöredékek is, melyeket elég szép számmal sikerült találni.

Néhány napot töltöttem a pátyi és solymári eocénfaunák begyűjtésével is, melyek azonban ez alkalommal szűk zsákmányt szolgáltattak. Célszerű volna ezekre a lelőhelyekre kora tavasszal kimenni, hogy a téli fagytól kimállasztott kövületek begyüjthetők lehessenek.

BERICHT ÜBER DIE EINSAMMLUNG DER FAUNA DER EOZÄNFUNDORTEN (1936).

Von D r. E. S z ö r é n y i .

Laut der Verordnung der Direktion der Kön. Ung. Geologischen Anstalt befasste ich mich von 23. Juni bis 13. Juli des Jahres 1936 mit der Einsammlung der Fauna der unten aufgezählten Eozänfundorten. Als Resultat kann ich folgendes berichten:

In Tatabánya habe ich in der Operculinaführenden Tonmergelgrube etwa 3 Dynamitkasten füllende Fossilien gesammelt. Es gelang hier zum erstenmale aus dem Kalkmergel des Nummulites perforata führenden Horizontes, welches in dem Hangende des Tonmergels liegt, wertvolle Molluscumfauna zu sammeln. Grosse Naticae sind die am häufigsten

vorkommende Formen dieser Fauna.Aus dem Operculinaführenden Tonmergel kamen unzählige Echi-

nidae, Muscheln, Schnecken und aus dem oberen, sandigeren Bänke Pflanzenreste zum Vorschein.

Ausserdem habe ich auch die auf der Schutthalde befindlichen Fossilien eingesammelt. Aus diesen Funden ist eine ungefähr V2 m lange und Li m breite Gesteinplatte hervorzuheben, welche in unserem Museum für die Demonstration des massenhaften Fossilienvorkommens dienen kann.

Aus der grossen Kalksteingrube in Felsőgalla kamen viele Nummu- linae, Echinidae, Korallen, Muscheln und Schnecken zum Vorschein. Als interessanter und neuer Fund kann man hier die Bohrmuscheln erwähnen, welche nur auf einem kleinen Gebiete des Aufschlusses Vorkommen, und wo sie auf findbar sind, ist das Gestein gänzlich verwittert und ausgelaugt. Bemerkenswert sind auch die Rippenbruchstücke, welche in grösseren Mengen zu finden gelungen ist.

Einige Tage verbrachte ich auch mit dem Sammeln der Eozänfaunen von Páty und Solymár, welche aber bei der jetztigen Gelegenheit nur eine spärliche Beute ergaben. Es wäre zweckmässig, auf diese Fundorte im Frühling hinauszugehen, wenn die von dem Winterfrost ausgewitterten Fossilien einsammeibar sind.

FÖLDCSUSZAMLÁS BÉKÁSMEGYER HATÁRÁBAN.

V i g h G y u l a dr. és néhai R a k u s z G y u l a d r .-tói. ■

(2 táblamellékilettel és 13 szövegábrával.)

Az 1930. és 1931. évek telének és tavaszának szokatlanul bő csapadéka az ország legkülönbözőbb helyein, ahol a lejtőket agyagos képződmények alkotják, kisebb-nagyobb méretű földcsuszamlásokat okozott. Régi, behegedt sebek szakadtak fel újra, benőtt, elmosódott felszínű, rég lesúvadt és megállapodottnak látszó lejtőrészek indultak meg újból, megnagyobbítva nemcsak a megmozdult föld tömegét és a csúszó terület kiterjedését, hanem megsokszorozva a gazdasági, az anyagi kárt is, amit virágzó gyümölcsösök, szőlők elpusztításával, lakóházak összedöntésével okozott.

Ilyen hatalmas méretű földcsuszamlás történt — többek között — Budapest közvetlen közelében, a pestmegyei Békásmegyer község határában fekvő Katlanvölgyben is. Gadaságilag igen nagy károkat okozott. Egyes parcellák a rajtuk lévő szőlővel, virágzó gyümölcsfákkal együtt az alattuk fekvőkre csúsztak,1 eltemetvén annak minden ültetvényét, öreg gyümölcsfák szakadtak két-, három-, sőt négyfelé, mások ismét a keletkezett mélyedésekbe csúszva, koronájukkal együtt a csúszó, összetorlódó földár alá kerültek. Mint földtani jelenség azonban igen érdekes és a földcsuszamlások egyik ritkább fajának, a földfolyásnak típusos példája, ahol a fölázott, összeszakadozott, mozgásban lévő föld a jégárhoz hasonlóan folyik a szakadás meredek partjai között, (x. ábra.)

1 Időközben a m. kir. állami földmérés 1034-ben Békásmegyer községben új, részletes felmérést hajtott végre. A felmérést a bp-i 9. földmérési felügyelőség részéről L á n y i D e z s ő mérnök végezte, aki természetesen újból felmérte a megcsúszott földrészletek birtokhatárait is és — eléggé nem dicsérhető módon — a felmérés eredményeit közölte is: A Békásmegyer községi földcsuszamlás .(a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 193S. febr. 6-i LX X II. kötet, 5—6. számában megjelent) közleményében.

1484 VIGH ÉS RAKUSZ

1. ábra. — Figur 1.

A csúszás felső felének látképe a völgy baloldaláról (József=hegyről> a beszakadási katlannal, a jobboldali régi csúszási formákkal és a jelenlegi csúszási határt adó

1—2 m magas szakadási fallal.Bild des oberen Teiles der Rutschung von der linken Talseite (JózseWiegy) mit dem Ein^ bruchskessel mit dem rechtseitigen alten Rutschungsformen und der 1—2 m hohen Bruchvrand

<Fefv.: Dr. Vigh Gy. Phoro.)

A földcsuszamlás területét előzetes vizsgálatom után a korán elhalt R a k u s z G y u l a kartársammal mérőasztalon, Watts-féle vonalzós távcsővel térképeztük s a vizet vezető réteg kinyomozása végett a csu- szamlás felső szakaszának két oldalán egy-egy fúrást mélyítettünk.

A földcsuszamlás területe a békásmegyeri Kőbánya-utca vége táján torkolló Katlanvölgy (Kesseltal). A völgyfő 220 m t. sz. f. magasságban fekszik a Jánoshegy és Józsefhegy közötti fennsík szélén. A völgyfenék 185 m t. sz. f. magasságig É-D-i irányú, majd egyre jobban elkanyarodik D N y-ÉK felé a 1 13 m t. sz. f. magasságban N yÉN y felől lefolyó patakig, melynek jobb partján a község szélső házai állanak. A szint- különbség az 550 méter hosszúságon 105 méter. A földcsuszamlás által a 220 és 120 méteres szintvonalak között megmozdított földterület nagysága körülbelül 14.15 kataszteri hold.

békásmeg y ER 1485

Földtani viszonyok.

A Jánoshegy és Józsefhegy főtömegét a középső oligocénkori kiscelli agyag alkotja. Ez a sárgásbarna, vagy szürke, helyenként kissé már- gás agyag ÉÉK, 150 felé n °-kal dől. A szőlőművelés alatt álló lejtőkön jó feltárások tulajdonképpen csak a csuszamlás szélén találhatók.

A kiscelli agyag kőzettani kifejlődésének megismerése és a gyakori homokos betelepülések, mint vízvezető szintek kimutatása végett az el nem mozdult területen 204 m t. sz. f. magasságban telepített I. sz_ámú fúrásunkban a következő rétegsort harántoltuk:

0—0470 m-ig sárgásszürke, kemény agyag,0.70—0.80 vörösbarna agyag,o.So-—0.92 J> zöldesszürke agyag,0.92— 1.20 homokeres agyag,1.20— x.40 5 5 zöldesszürke szívós agyag,1.40— 1.80 agyag, vékony sárga homokcsíkokkal.x.8o— 1.8 y >5 homokos, gipszes agyag,1.85— 3.60 5 > szürke agyag, vékony homoksávokkal,3.60—3.62 yy világosszürke, finom száraz homok,3.62—4.30 yy szürke agyag,4.30—4.35 yy homokos agyag (nedves),4-3 5—4-6o yy kemény szürke agyag,4.60— 5.20 yy tömött gipszes agyag,

'-'i O 0 yy növénynyomos, meszes agyag,5.30— 5.40 yy homokos agyag (vízzel),\o1O't' yy meszes, kékfoltos agyag.

A II. számú fúrást a völgy baloldalára, az új csuszamláson kívül, de már egy régebbi suvadás által megmozdított helyre telepítettük 206 m t. sz. f. magasságban. Szelvénye a következő:

o—0.61 0.61 — 1.32 1.32— 1.50 1.50— 1.90 1.90—2.20 2.20— 3.70 3.70— 3.80 3.80—4.50

m-ig forgatott kultúrtalaj,„ sárgásszürke agyag,„ szürke agyag (nedves),„ kékesszürke csíkos agyag,„ barnás, kemény agyag,„ szürke agyag gipszfészkekkel,,, homokos, gipszes agyag (vízzel), „ kemény szürke agyag.

1486 VIGH É S RAKUSZ

A fúrások szelvényeiből kitűnik, hogy a kiscelli agyag itt is ismételten tartalmaz homokos részleteket is, amelyek éppen úgy alkothatnak összefüggő réteget, mint nagyobb kiterjedésű lencsés közbetelepüléseket.

A kiscelli agyagra, fent a tetőn, 4—4.5 méter vastagságban diszkor- dánsan fiatalabb képződmény települ, mely a völgyfőnél lévő beszakadás feltárásában a következő szelvényt mutatja: (2. ábra)' alul kb. 3 m vastagságban barnás, sok mészkonkréciót tartálmazó homokos agyag fekszik. A kiiszapolt homok vékonyhéjú csigák töredékeit tartalmazza. Fölötte 0.50—0.65 m szürke és barna rétegzett agyag következik kevés mészkonkrécióval. Erre 0.8— 1.2 m vastagságban rozsdavörös vagy szürke mészhomok települ. Ezt a 4.5 méteres homokos-agyagos sorozatot a levantei emeletbe (felsőpliocén) helyezzük és tavi üledéknek tekinthetjük. A rétegek vízszintesen fekszenek, azonban gyakoriak a helyi elhajlások és kiékelődések.

A legfelső mészhomokos szint úgyszólván fokozatosan megy át a fölötte nyugvó likacsos édesvízi mészkőbe. Ez az ópleisztocénkori mészkő a peremen 2.3 méter vastag és nyilván már csak egy valaha nagyobb kiterjedésű mészkőterrasz roncsait képviseli. Ez alkotja és védi a Józsefhegy csúcsát és a Jánoshegynek egészen a Rókahegyig terjedő fennsíkját. Kivékonyodott pereme több helyütt letört és beszakadt.

A lejtők alján és a völgyekben lösz borítja a kiscelli agyagot, azonban ezt és a többi képződményt a csuszamlás megbolygatott területén nem lehet élesebben elhatárolni, ezért a földtani színezést a csuszamlás területén elhagytuk és fehéren maradt a holocén patakhordalék is.

Hidrológiai viszonyok.

A Jánoshegy édesvízi mészkő fennsíkja a Rókahegyig terjed összefüggően és hasonló elterjedése lehet a fekvőjében lévő levantei homokos agyagnak is. A levantei sorozat felső részében lévő vékonyabb agyagrétegek alkotják ennek a kb. 3/4 knr nagyságú vízgyűjtő területnek első vízzáró szintjét, mely azonban az alig 1 méter vastagságú agyagréteg ki- vékonyodása és kiékelődése miatt nem tekinthető teljes kiterjedésében vízáthatlannak, impermeábilisnak. Bizonyos, hogy a talajvíz túlnyomó hányada a levantei képződményeken átszivárogva tulajdonképpen a kiscelli agyag felületén mozog; ez a második talajvízszint. Így érthető, hogy a tavaszi hóolvadás és esőzés idején a levantei homokos agyag teljesen átázik és az alján vízszivárgások észlelhetők.

A levantei rétegekben mozgó víz egy része azonban még lejjebb száll a kiscelli agyagba, hiszen a fúrásokból kitűnik, hogy több homokos

BÉKÁSM EGYER 1487

1. Édesvízi mészkő (ópleisztocén). Süsswasserkalk (A(tpleistozän).

2 . Mészhomok. Kalksand.

3 . Agyag.Tón.

4 . Homokos agyag (levantei em.). Sandiger Ton (Levantische Stufe).

5 . Köz. oligocén agyag.O lig o z än to n .

I. Első vízszint. ErsterWasserhorizont.

II. Második vízszint ZweiterWasserhorizont.

2. ábra. — Figur 2 .

A békásmegyeri katlan völgyfőjének földtani szelvénye. Geologisches Profil des Kesseltalkopfes von Békásmegyer.


réteget tartalmaznak, melynek felső kibúvása a második vízszintet csapolja meg a fennsík alatt. A Katlanvölgytől Ny-ra 205 m t. sz. f. magasságban (az ürömi határban) a kiscelli agyagba mélyített régi agyaggödrök tele vannak álló vízzel és ugyanott több mély kút is van, melyek tavasszal igen bővízűek. A kiscelli agyag dőlésének megfelelően a homokos rétegekben mozgó talajvíz jelentékeny része a fennsík ÉÉK-i széle felé mozog, éppen a földcsuszamlások irányában. Az agyagba telepített I. számú fúrásunk 4.30 méter mélységben először vizes homokos agyagréteget ért el, majd pedig 5.3 méter mélyen 10 cm-es homokos réteget harántolt, mely már hidrosztatikai nyomás alatt álló vizet tartalmazott. A víz t. i. pár perc alatt 60 cm-re emelkedett fel a fúrólyukban és 18 óra elteltével 2.5 méter magas volt a vízoszlop. Megszerkesztett szelvényünk tanúsága szerint ez a vízszint a völgyfőjénél alig 1— 2 méterre fekszik a csúszás jelenlegi felszíne alatt, a völgyön lefelé haladva azonban egyre mélyebbre kerül a felszín alá, mert a felszín lejtése kisebb, mint a rétegek hajlásszöge. A völgy meredekebb jobboldali lejtőjére vonatkozólag megszerkesztve a vízszint dőlésszerinti lefutását, azt kapjuk eredményül, hogy a víztartó homokos réteg 15c m t. sz. f. magasságban kerül a felszínre éppen ott, ahol egy régi csuszamlás alján bővizű forrás fakad, mely tavasszal nagyobb tócsákat alkot a dűlőút mentén.

A II. számú fúrásban 1.30 méter mélyen kaptunk nedves agyagot és 3.70 méterben egy sok vizet tartalmazó homokos réteget. Ez a víz is hidrosztatikai nyomás alatt áll, amennyiben 4 perc alatt — hallható zúgással — 1 métert emelkedett a fúrólyukban. Ez a vízszint csak 2 méterre esik a csúszás mai felszíne alá és ha a dőlésnek megfelelően keressük a lefutását, ez a völgyfőnél részben már a mai felszín fölé kerülne. A völgyfő beszakadása előtt azonban ez a vízszint is a régi felszín alatt feküdt. Egyébként bizonyosra vehető, hogy a megfúrt vízszintek alatt még több vízvezető réteg van a kiscelli agyagban.

A Katlanvölgy csúszásos területe tehát egyrészt az édesvízimészkő, továbbá a levantei homokos rétegek aljáról, másrészt a kiscelli agyag homokos rétegeiből kapja vízét. Hogy ez a különösen tavasszal jelentékeny vízhozam nyáron sem fogy ki, bizonyítják a völgyben elhelyezett állandó vizű kutak és vízfolyások, valamint a csuszamlás által elsodort egykori vápákban lévő nádasok nyomai.

A földcsuszamlás leírása.

Mielőtt a legutóbbi földcsuszamlás leírását adnók, előre kell bocsátanunk azt, hogy az egész Katlanvölgy már régóta csúszásos terület.

BÉKÁSM EGYER 1489

3. ábra. — Figur 3.A völgyfő karélyos beszakadásának keleti része. Fölül édesvízi mészkő, alatta a sötét csík laza mészhomok, majd a vékonyréteges levantei agyag, továbbá a mészkonkréciós homokos

agyag/ alul a lerogyott, felaprózódott törmelék.Östlicher Teil des abgerissenen Talkopfes. Oben Süsswasserkalk darunter ein dunkler Streifen Kalksand und dünnschiehtiger levantischer Ton, Hierunter sandiger Ton mit

Kalkkonkretionen. Zutiefst Schuttmassen.< Felv.: Dr. Vigh G y. Photo.)

A békásmegyeri lakosok szerint legutóbb 1924-ben és 1927-ben is voltak kisebb arányú csúszások és még régebbi suvadásokról is beszélnek.

1927-ben R o z l o z s n i k P á l m. kir. főgeológus e vidéken térképezett. Följegyzéseiből kiderül, hogy az akkori völgyfőtől számítva 320 méter hosszan csúszott lefelé a repedezett és mészkőtörmelékes agyag.

A völgy mai morfológiája megengedi néhány régebbi csúszás helyének a megállapítását, ezeket a térképen meg is jelöltük. A régi suvadások javarésze azonban az új csuszamlás területére esik és itt a régebbi és az új elmozdulások szétválasztása már nem lehetséges.

R o z l o z s n i k följegyzései és a helybeliek bemondása szerint a régi völgyfő félköralakban egy 3 méteres meredek fallal végződött, melynek felső részét az édesvízimészkő alkotta. Ez alatt kezdődött a csuszam- lásos terület. Különben a Jánoshegy, térképünkön kívül eső, N y-i lejtőjén

1490 \ K iH Hi 1TAK 5

4. ábra — Figur 4.A vöigyfő beszakadásának keleti és déli része, alul a mozgó földtömeg

a leszakadt nagy mészkőtömbökke'.Östlicher und südlicher Teil “des abgerissenen Talkopfes. Unten die abgerutschten

Erdmassen mit grossen Kalkblöcken.<Feiv,: Dr. Vigh Gy. Phoro.)

is láthatunk olyan teknőszerű völgyülést, amely szintén csakis nagyobb arányú régi csuszamlásnak köszönheti létrejöttét. Kétségtelenül már régóta csuszamlásos területről van itt szó és tulajdonképpen csak a legutolsó csuszamlás nagy arányai szokatlanok.

Az 1931. évi földmozgás a helybeliek szerint már nagypénteken (április 3-án) kezdődött fönt, a völgyfőnél. Tehát már kb. egy hónapja tartottak a mozgások, amelyek többnyire lassú lefolyásúak voltak, csak egykét alkalommal csúsztak le nagyobb földtömegek gyorsabban is, amikor „vonatrobogáshoz hasonló zaj is hallatszott“ . Április 25-én érte él a csúszás a völgy aljánál épült házakat és május 2-án még mindig tartott a földmozgás, bár már némileg meglassúbbodott.

A csuszamlást a völgyfőnél feltárt, meglazult édesvízimészkő és homokos agyag egy újabb részletének beszakadása és lecsúszása indította meg. A mészkőfennsík régi peremét a feltárásokból és bemondásokból rekonstruálhattuk (a térképen szaggatott vonal jelöli), és így tudjuk,.

BÉKÁ SM EGYER 1491

5. ábra. — Figur 5.A völgyfő józsefhegyi lejtőjének régi csúszásai, előtérben a mai mozgó tömeggel.

Der Talkopf von Józsefhegy mit alten Rutschungen im Vordergrund bewegte Erdmassen.<Feiv.: Dr. Vigh Gy. Photo.)

hogy körülbelül 1530 m2 területen mozdult meg a fennsík pereme. E terület helyén most egy átlag 7 méter mély beszakadás tátong, vagyis körülbelül 10.700 m3 kőzet indult meg innen lefelé a lejtőn. (3. ábra.)

A beszakadt, merőlegesen álló (sőt beugró) fal tövében most sárrá felázott agyagot találunk, amely sűrűn tele van a mésztufa sziklás törmelékével. (4. ábra.) A beszakadás falán az édesvízimészkő és a levantei homokos agyag aljáról források szivárogtak, amelyeknek lefolyásl medre nem volt és állandóan áztatva a törmeléket, annak repedéseiben folydogáltak lefelé, hol a felszínen, hol meg a felszín alatt.

Az új beszakadással egyidejűleg a völgy bal oldalán lévő szomszédos régi csuszamlás is megsüllyedt kissé (5. ábra), repedései kiújultak, azonban ez a legdélibb részlet csak keveset csúszott lefelé. Viszont a 205.5 m t- sz- f- magasságban lévő forráskút már vagy 16 métert vándorolt lefelé. A völgy alján pedig valóságos agyagfolyás indult meg még sokkal nagyobb eltolódásokkal. E folyás partjai ott, ahol a csúszott terület csak 37— 45 méter széles, merőleges és síma (0.5— 1.3 méter magas), csúszási felületekkel élesen elhatároltak. (6., 7. ábra.) 185 és 175 m

9 '

1492 Y I G H É S R A K U S I

6. ábra. — Figur 6.A csuszatnló földár Jobboldali szakadási paitja, szélén a csúszás megindulásako

a régi felszínre rátolódott törmelékkel.Die rechte Seite der rutschenden Erdmassen, am Rand auf die alte

Oberfläche geschobener Schutt.<Feiv. i Dr. Vigh Gy. Photo.)

t. sz.^f. magasság között a völgy jobb oldalán 0.5— 1 méter széles és 2 méter mélységet is elérő repedésekben vált le az agyag a folyás partja mentén (8. ábra), de egyelőre még nem indult meg lefelé. Az agyagár 175 m t. sz. f. magasságban egy régebbi csúszás törmelékkúpján mintegy megtorpant. A felső, folyósabb rész — mintegy 80 cm vastagságban — szinte vízesésszerűen bukott át ezen a kúpon (9. ábra), mely maga jóval lassabban mozgott lefelé.

Itt különben az agyagfolyam csúszási iránya az eredeti völgyfenék irányának megfelelően már ÉK felé fordult, sőt a főár vége felé már-

BÉKÁSM EGYER 1493

7. ábra. — Figur 7.A esúszás baloldalának egyik részlete meredek szegélyszakadásí falakkal, előtte a hullámos, lefelé mozgó földtömeg megdőlt gyümölcsfákkal.

Detail der linken Seite der Rutschung mit steilen Risswänden vorn wellige Rutschende Erdmassen und gekippte Obstbäume.

<Felv.: Dr. Vigh Gy. Photo.)

már KÉK-i irányban mozgott a régi árokmeder fölött, melyet 127 m t. sz. f. magasságig teljesen elpusztított és eltakart. A 175 m-es szintvonaltól kezdve az 50—70 méter széles főár hepe-hupás területét megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb repedés járta át, 1 — 2 méter magas földtorlaszok, lépcsők, hullámok képződtek rajta, melyek között minduntalan kibukkant a víz, itt-ott nagyobb tócsákat alkotva. A főár K-i vége táján számos, néhol 2— 3 méter magas földtorlaszban halmozódott föl a lecsúszott agyag, mely valósággal lávaárszerűen ráömlött a völgy- árok jobboldali, lényegesen nem mozdult partjára is és hirtelenül emelkedő hullámos homokkal ért véget 127 méter t. sz. f. magasságban. (10. ábra.)

A 165 m-es szinten a völgy kiszélesedik. Az imént leírt, ÉK-nek folyt főcsuszamlási ár lefelé haladó földtömegének nyomása innen kezdve valóságos torlaszt emelt maga elé a völgy bal oldalán. Ez a 8 méter magasságot is elérő torlasz indította meg a mozgást, a völgy baloldali részén lefelé nyomva az átázott agyagot. A völgyet harántoló

9 4 *

1494 VIOH ÉS PAKUS2

8. ábra. — Figur 8.A csúszási főár jobboldalán, 180 m fölötti magasságban lévő utánomlási mély szakadások. An der rechten seite des Hauptstromes der Rutschung in 180 m Hohe tiefer Ris.

der Nachtrtuschung.<Fe!v.: Dr. Vigh Gy. Photo.)

(régebben közel egyenes irányú) dűlőútra három helyen is valósággal ráfolyt a földár. A csuszamlás keleti szélén pedig 13 méterrel lejjebb tolódott ez az út az erdeti helyéről, ( n . ábra.)

Az egyre szélesedő völgy alsó része már e csuszamlás előtt is hullámos terep volt, most ezek a hullámok a fölülről alájuk nyomuló anyagtöbblet hatására mind új életre keltek, kissé magasabbra emelkedtek és egyúttal lejjebb kerültek a lejtőn. Itt azonban már a repedések egyre ritkultak és inkább hullámszerűen az alattuk lévő térszinre átbukó földtorlaszok keletkeztek (12. ábra), melyek legalsója 3 méter magas homlokkal érte el a békásmegyeri völgy patakját. Ott pedig, ahol a Katlanvölgyből jövő dülőút leér a völgybe, még a patakon túl lévő füves part is fölmelkedett és kissé előretolódott. (13. ábra.) E helyen a patak medre is annyira fölemelkedett, hogy nagyobb tócsák keletkeztek és 120 m t. sz. f. magasságban 1 métert bukott le a régi meder szintjébe.

A csuszamlás legszélső, ÉK-i hullámai elérték végül a község, szélén lévő házakat is. Legelsőnek Zink Tamás 39. számú háza repedezett

BÉKÁSM EGYER 1495

össze, padlója hullámot vetett az alulról jövő nyomás következtében és április 27-én meg kellett kezdeni a lebontását. E ház kifalazott, 3 méter mély pincéjének déli fala április 25. és május 1. között 14 cm-rel tolódott észak felé. A szomszédos 40. számú ház (Wittmann Károly tulajdona) falai, padlója csak egy nappal később mozdultak meg. Északnyugati falának hátsó része 1.5 méterrel tolódott délkelet felé, a padló és a ház alapja fölemelkedett, az épület eleje pedig előrehajol't és ezért ezt is le kellett bontani. A következő 41. számú házat (Zürmel Mátyás) még május 2-ig semmi kár nem érte, de ezt is erősen veszélyeztette a mindössze 10 méter távolságban feltorlódó utolsó földhullám.

A földcsuszamlás ezeken kívül is igen nagy károkat okozott az egész elmozdult területen. A völgy legfelső része ugyan már a földcsuszamlás előtt sem volt végig megművelhető a régi csúszások törmeléke miatt, most azonban ez a megművelhetetlen terület kiszélesedett és mélyebbre if terjedt. A csuszamlás mértékét mutatja az a néhány, a térképre rajzolt fal és gyalogút is, melyek nem régen még egyenes lefutásúak voltak.

9. ábra. — Figur 9.A 175 m magasságban lévő régi csuszamlás torlaszán átbukó földár.

In 175 m Höhe : Alte Rutschung mit aufgerutschten Erdmassen. <FeIv.: Dr, Vigh Gy. Photo.)


10. ábra. — Figur 10.Az északkeletnek elkanyarodó földár 127 m=ben lévő homloktorlasza, mely a régi felszín

gyümölcsfái és szőlőtőkéi közé torlódott.Stirnseite des nach Nordosten abgelenkten Erdstromes mit Obstbäumen und Weinstöcken

der alten Oberfläche.<FeIv.: Dr. Vigh Gy. Photo.)

Egyes részek 20— 30 méterrel csúsztak lejjebb és a mozgó földtömeg teljesen tönkretette a szőlő- és gyümölcsültetvényeket; a szőlőtőkéket betemette, a gyümölcsfákat kifordította, gyökereiket eltépte, törzsüket szétrepesztette.

A földcsuszamlás okairól és a jövőbeli mozgások kérdéséről.

A tavaszi hóolvadás, vagy a nagy esőzések nyomán föllépő csuszam- lások okai mindig abban keresendők, hogy a víz az agyagot feláztatva, a belsejében ható sztatikus és hidrodinamikus súrlódási ellenállás legyőzésével folyóssá teszi azt. Az elsődleges ok tehát az agyag régi egyensúlyi helyzetének megbontása a víz által. A felázott agyag sokkal kisebbfokú természetes rézsűvel áll meg, mint a fel nem ázott, természetes állapotban lévő. A beszakadással járó csúszás már ennek a következménye.

1497BÉKÁSM EGYER

11. ábra. — Figur 11.A völgy jobb oldalán, mintegy 137 m magasságban lévő dűlő út, melynek elszakított olytatása a csúszó földtömeggel együtt 13 m*re! elcsúszott eredeti helyéből. A z út

elszakadt két végénél egy^egy ember áll.ín 137 m Höbe, an der rechten Talseite befindlicher Karrenweg dessen abgerissene

Fortsetzung 13 m verschoben wurde. An den Abriss=Steilen eine-eine Person.<Felv.: Dr. Vigh Gy. Photo.)

A völgyfőnél beszakadt 1530 m2-es terület egyensúlyi helyzetét elsőnek már az 1927. évi csuszamlás megbolygatta, amennyiben megváltoztatta a mészkő alatt fekvő levantei és középsőoligocén sorozat hidrológiai, hőmérsékleti és nyomási viszonyait. Ez azután maga után vonta a most leszakadt rétegek fokozatos fellazulását. Az 1931. évi tavaszi bőségesebb csapadékvíz a labilissá vált egyensúlyt végleg felborította. A víz behatolt a már meglévő repedésekbe, felduzzasztottá és továbbrepesztette nemcsak a levantei homokos agyagot, hanem valamennyire az alatta lévő kiscelli agyagot is.

Ugyanez volt a sorsa a régebbi csuszamlásoktól ismételten meglazított völgykitöltésnek is. A víz a repedések aljára szivárog. Ott legerősebb a duzzasztással járó térfogatnövekedés, mely végül is valósággal lefejti, fölemeli az összerepedezett réteget és alul szabadabb mozgást enged a víznek. Ez a repedések alján mozgó víz az elválás lapját valóságos sár-


12 . ábra. — Figur 12 .A Zink=féle 3 9 . számú lebontott ház mögötti földtorlasz. Jól látható, amint az előre» torlódott föld a régi felszínen állva maradt gyümölcsfákat körülfogta anélkül, hogy

azokat eldöntötte volna.Erdmassen hinter dem abgetragenen Zinkschen Hause. Gut sichtbar wie die Erdmassen

die stehengebliebenen Ostbäume umschlossen hat ohne diese Umzulegen.<Felv.: Dr. Vigh G y. Photo.)

13 . ábra. — Figur 13 .A nagy csuszamlásnak végső szakadása, melynek mentén a békásmegyeri patak baloldalán

lévő füves part is kevéssel előre tolódott.Letzter Abriss der grossen Rutschung längst welches der Rand des Békásmegyer Baches

etwas vorgeschoben wurde.<Felv.s Dr. Vigh Gy. Photo.)

BÉKÁSM EGYER 1499

kenőccsé áztatja s ezen indul meg a csúszás lefelé. A csúszási lap vízvezető képessége tehát nem elsődleges követelmény tulajdonképpen, hanem a csúszást bevezető jelenségek következménye (V. ö. K. T e r- z a g h i : Erdbaumechanik, 1925. 352. old.), mert mindig a meglazult tömeg alsó határán alakul ki az átázás nyomán.

Mikor tehát a völgyfőben az egyensúlyt vesztett földtömeg megindult lefelé a maga készítette csúszási lapon, a csuszamlás már csak akkor állt, vagy lassult meg, amikor az előtte heverő régi csúszások anyagába ütközött. R o z l o z s n i k adatai szerint az utolsó, 1927. évi csúszás a 160 méteres szintig terjedt, ezen alul a mozgásnak meg kellett lassulnia, mert már régebbi csúszások némileg kiegyensúlyozott területére jutott.

A völgy felső részén 220 métertől kezdve körülbelül a 170 méteres szintvonalig a tökéletes csuszamlás anyaghiányt okozott, innen kezdve a 120 méteres szintig anyagtöbblet észlelhető.

A csúszást bizonyos mértékben megkönnyítette még az a körülmény is, hogy a i i ° alatt ÉÉK felé lejtő, helyenkint vizet is tartalmazó agyagréteglapok megközelítőleg párhuzamosan haladtak a csuszamlás

átlagosan 8.5-os lejtőszögével.A csuszamlás mozgása még 1931 május végén is tartott, mert az

átázott és továbbra is állandóan vízzel táplált agyagtömeg még távolról sem nyert akkor oly elhelyezkedést, mely új egyensúlyát biztosíthatta volna. A völgy alsó részein lévő, jórészt lösszel kevert talaj súrlódási ellenállása azonban nagyobb, mert a vizet nagyobb mennyiségben is átereszti anélkül, hogy maga is gyorsan folyóssá válnék. Ez meglassította a csuszamlásokat a völgy alján, de meg nem állíthatta egészen, hiszen a löszös talaj vastagsága alig 2— 3 méternyi, a patakban már agyagot is láttunk feltárva. Állandóbb jellegű helyzet csak néhány hónap múltán érlelődött ki s a nagyobb esőzések nyomán támadó mozgások végül is az új lejtő időleges kiegyensúlyozásához.vezettek.

Ezeket az utómozgásokat a földtömeg átázott volta miatt nem lehetett megakadályozni, de nem is lett volna célszerű elodázni az új lejtőegyensúly létrejöttét. Célunk ilyen esetben csak az lehet, hogy az utómozgások síma lefolyását igyekszünk biztosítani, vagyis útját álljuk a hirtelen, tehát veszedelmes csúszásoknak.

E célból elsősorban szükségesnek mutatkozott volna egy időleges, új vízvezető árok elkészítése az elpusztult régi helyett és a vízfakadá- sok, tócsák minél teljesebb lecsapolása. A csuszamlás következtében megváltozott helyzet mellett ugyanis tartósabb esőzés alkalmával az ismerte


tett vízvezető szintek és a völgy saját vízgyűjtő területe révén oly víz- mennyiség juthat a völgybe, mely lefolyást nem találva, újból nagyobb agyagtömegeket áztathat át és újabb, nagyobb és gyorsabb csuszamláso- kat idézhet elő.

Más kérdés az, hogyan lehetne hasonló földcsuszamlások keletkezésének a jövőben útját állani.

Említettük, hogy a földcsuszamlás elsődleges oka az egyensúlyi helyzetnek a víz által történő megbolygatása. Tökéletes védekezés újabb mozgások ellen tehát csak a talajvizek elvezetésével volna elérhető, úgy, hogy azoknak a völgy felé tartó útját elvágjuk.

Ez a feladat azonban aligha valósítható meg. Az édesvizimészkő alján 3—4 méter mélyen és a levantei homokos agyag alján 7— 8 méter mélyen mozgó talajvizeknek a jánoshegyi fennsíkon egy gyűjtőcsatornával történő lecsapolása ugyan nem látszik megoldhatatlannak, de oly nagy költséget emésztene föl, mely nem állana arányban a mentesített terület értékével. A kiscelli agyag homokos réteglapjain mozgó vizekhez pedig a fennsíkon a fiatalabb takaró kőzetek miatt egykönnyen nem is lehetne hozzáférni.

Ezért tehát nem igen van mód arra, hogy a további csuszamlásokat végleg megakadályozzuk és inkább csak arról lehet szó, hogy az 1931. évihez hasonló katasztrofális csúszásoknak lehetőleg elejét vegyük.

E célból szükséges volna, hogy gondoskodás történjék az egész völgy, de különösen a völgyfő összes vízfakadásainak állandó jellegű, nagy befogadóképességű és viharálló csatornákban való levezetéséről.

Az ürömi határ mellett lévő régi téglavetők helyén álló három, náddal teli tócsa vizét Üröm felé le kellene vezetni, mert a kiscelli agyag rétegeinek dűlése mentén ezeknek a vize is a Katlanvölgybe szivárog át.

Végül meg kellene tiltani a Jánoshegy és József hegy tetejét alkotó édesvizi-mészkőtakaró minden további lehordását és bányászását, különösen a fennsík pereme közelében, nehogy ennek a védőtakarónak a további meggyöngítése alkalmat adjon újabb peremi beszakadásokra.

A fölcsuszamlásoktól veszélyeztetett terület közelében természetesen újabb építkezéseket nem volna szabad engedélyezni.

A BÉKÁSMEGYERI FÖLDCSUSZAM LÁS FÖLDTANI TÉRKÉPE ÉS TEREPVISZONYAI

1931. MÁJUS 2-ÁNGEOLOGISCHE KARTE UND SITUATIONSPLAN

DER ERDRUTSCHUNG VON BÉKÁSMEGYER AM 2. MAI, 1931.

Fölvették:

Dr. VIGH GYULA m. kir. osztálygeológus

Dr. RAKUSZ GYULA m. kir. geológusA ufg en o m m e n vo m :

kgl. ung. Sektionsgeologen Dr. GY. VIGH und

dem kgl. ung. Geologen Dr. GY. RAKUSZ

PleisztocénPleistozän

Ó-pleisztocénAltpleistozän

FelsöpliocénOberpliozän

KözépsőoligocéMitteloligozän

M. KIR TÉRKÉPÉSZETI INTÉZET M. 42.-938.

Források, vízszivárgás Quellen, sickerndes Wasser

Tócsa, pocsolya Tümpel, Wasserlachen

Lebontott házak Abgetragene Häuser

15 a _ R _ f Á szelvény iránya ^ ® ^ Richtung des Profils

Az új csuszamlás területe és a patakmenti holocénhordalék fehéren maradt. Das Gebiet der neuen Rutschung und des holozänen Bachgeschiebes blieb

ERDRUTSCH IM GEBIETE VON BÉKÁSMEGYER.

Von Dr. G y u l a V i g h und weiland Dr. G y u l a R a k u s z .

Die ungewöhnlich reichen Niederschläge des Winters und Frühlings der Jahre 1930— 31 hatten zur Folge, dass in den verschiedensten Teilen des Landes, wo die Hänge durch Tonformationen gebildet werden, kleinere und grössere Erdrutsche stattfanden. Alte, vernarbte Wunden brachen wieder auf und überwachsene, schon längst abgerutschte Hänge mit verwischter Oberfläche, deren Lagerungsverhältnisse zum Stillstand gelangten, kamen wieder ins Gleiten. Dadurch wurde nicht nur die Masse der bewegten Erde und das Rutschungsgebiet vergrössert, sondern auch der wirtschaftliche und materielle Schaden vervielfacht. Blühende Obstgärten und Weinberge wurden zerstört, zahlreiche Häuser stürzten ein.

Ein so gewaltige Ausmasse zeigender Erdrutsch fand — unter anderem 1— in der unmittelbaren Nähe von Budapest statt und zwar im Katlanvölgy (Kesseltal), das in der Gemeinde Békásmegyer (Pester Komitat) liegt. Der wirtschaftliche Schaden war hier sehr gross. Einzelne Teile des Gebietes rutschten auf die tief er liegenden Parzellen mit ihren Weingärten und blühenden Obstbäumen ab und begruben alle Anpflanzungen unter sich.1 Alte Obstbäume wurden in zwei, drei, ja sogar in vier Teile gespalten, andere Bäume wieder gelangten, indem

1 Inzwischen wurde im Jahre 1934 durch das Staatliche königl. ungar. Parzellierungsamt in der Békásmegyer Gemeinde eine neue, genaue Parzellierung vorgenommen. Diese Messungen wurden seitens des 9. Budapester Parzellierungs-Inspekto- rats von Ing. D e z s ő L á n y i durchgeführt, der selbstverständlich auch die Grenzen der Parzellen der abgerutschten Teile gemessen hat. Diese Arbeit muss ganz besonders lobend hervorgehoben werden. Die Ergebnisse der Messungen finden wir

in der folgenden Abhandlung : Der Erdrutsch m der Gemeinde von Békásmegyer(Berichte des ungar. Ingenieur- und Architektenvereins 6. II. 1938, Bd. L X X II. Nr. j —6. A Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye 1938. febr. 6-i LX X II. kötet, 5—6. sz.: A Békásmegyer községi földcsuszamlás).

1502 VIC.H UND RAKUSZ

sie in die neu entstandene Vertieferung abrutschten, zusammen mit ihrer Krone unter die rutschenden, immer stärker anschwellenden Erdmassen.Es handelt sich hier um eine sehr interessante geologische Erscheinung, und zwar um eine seltenere Art des Erdrutsches: das typische Beispiel der Solifluktion. Hier fliesst der aufgeweichte, gespaltene, in Bewegung befindliche Boden, ähnlich wie ein Eisstrom, zwischen den steilen Ufern des Einsturzes hinab. (Abbildung, i.)

Nach vorhergehender Untersuchung habe ich den Erdrutsch gemeinsam mit meinem früh verstorbenen Kollegen G y u l a R a k u s z auf dem Messtisch mit Hilfe einer Watts’schen Kippregel kartiert. Ferner haben wir zur Erforschung der wasserführenden Schicht zu beiden Seiten des oberen Abschnitts des Erdrutsches je eine Tiefbohrung nieder gebracht.

*

Das Erdrutschgebiet befindet sich im Katlanvölgy (Kesseltal), das ungefähr in das Ende der Kőbánya-utca von Békásmegyer mündet. Der Talkopf befindet sich in einer Höhe von 220 m ü. d. M. am Rande des zwischen dem Jánoshegy und Józsefhegy gelegenen Plateaus. Der Talboden zeigt bis zur Höhe von 185 m ü. d. M. eine nordsüdliche Richtung, dann wendet er sich immer stärker in eine südwest-nordöstliche Richtung bis zu dem in der Höhe von 113 m ü. d. M. befindlichen Bache, der aus ¥ N ¥ herabfliesst. Auf der rechten Seite des Baches stehen die Häuser der äussersten Grenze der Gemeinde. Der Höhen unterschied beträgt auf der Strecke von 550 Metern 105 m. Das ins Rutschen geratene Gebiet, das sich zwischen den Horizonten von 220 m 1 und 120 m befindet, hat ungefähr eine Ausdehnung von 14.15 Katastral- joch.

Geologische Verhältnisse.

Der Jánoshegy und der Józsefhegy werden grösstenteils durch den Ton des mittleren Oligozäns gebildet. Dieser gelbbraune oder graue, stellenweise etwas mergelige Ton fällt im NNO, gegen 15 um ii° . Wir können auf den Abhängen, die sich unterhalb der Weingärten befinden, gute Aufschlüsse eigentlich nur am Rande des Erdrutsches beobachten.

Um die petrographische Entwicklung des Rupelien-Tones und die häufig vorkommenden sandigen Zwischenlagerungen kennen zu lernen, sowie um die das Wasser führenden Horizonte nachzuweisen, haben wir in dem nicht ins Rutschen geratenen Gebiet in einer Höhe von

BÉKÁSM EGYER 1503

204 m ü. d. M. die Bohrung Nr. I. niedergebracht und die folgenden Schichtreihen durchbohrt.

r'o—0.70

0.70—0.80 0.80—0.92 0.92— 1.201.20— 1.401.40— 1.80 1.80— 1.85 1.85— 3.603.60— 3.62 3.62—4.304-3° —4-35 4.35—4.604.60— 5.205.20— 5.30 5.30— 5.405.40— 5.65

m gelbgrauer, harter Ton „ rotbrauner Ton „ grüngrauer Ton ,, Ton mit Sandadern „ grüngrauer, zäher Ton „ Ton mit dünnen, gelben Sandstreifen „ sandiger Ton mit Gyps „ grauer Ton mit dünnen Sandstreifen „ hellgrauer, feiner, trockener Sand „ grauer Ton „ sandiger Ton (feucht)„ harter, grauer Ton „ dichter, gypsführender Ton „ kalkiger Ton mit Pflanzenspuren „ sandiger Ton (Wasser enthaltend)„ kalkiger, blaugefleckter Ton.

Die Tiefbohrung Nr. II. wurde von uns auf der linken Seite des Tales jenseits des neuen Erdrutsches, jedoch an einer Stelle niedergebracht, die bereits infolge einer älteren Bodenbewegung abgerutscht war. Die Bohrung erfolgte in einer Höhe von 206 m ü. d. M. und ergab das folgenden Profil:

o—0.61 0.61— 1.32 1.32— 1.50 1.50— 1.90 1.90—2.20 2.20— 3.70 3.70— 3.80 3.80—4.50

m umgegrabener Kulturboden „ gelbgrauer Ton „ grauer Ton (feucht)„ blaugrauer, gestreifter Ton „ bräunlicher, harter Ton „ grauer Ton mit Gypsnestern „ sandiger, gypsführender Ton (mit Wasser) „ harter, grauer Ton.

Aus den Profilen der Bohrungen geht hervor, dass der Rupelien Ton hier ebenfalls wiederholt sandige Teile enthält, die sowohl zusammenhängende Schichten als auch linsenartige Zwischenlagerungen von grösseren Ausmassen bilden können.

1504 VIGH UND RAKUSZ

Auf dem Rupelien-Ton lagert sich oben auf dem Plateau in einer Stärke von 4—4.5 m eine jüngere Formation in diskordanter Lagerung, die im Aufschluss, der sich im Einsturz beim Talkopf befindet, das folgende Profil zeigt (Siehe Abb. 1.). Unten liegt in ungefähr 3 m Stärke bräunlicher, sandiger Ton, der zahlreiche Kalkkonkretionen enthält. Der ausgeschlämmte Sand enthält die Bruchstücke dünnschaliger Schnecken. Über dieser Schicht finden wir von 0.50—0.65 m grauen und braunen geschichteten Ton mit wenig Kalkkonkretionen. Darüber lagert in einer Stärke von 0.8— 1.2 m rostroter oder grauer Kalksaind, Diese 4.5 m starke sandige, tonige Serie rechnen wir zur levantinischen Stufe (oberes Pliozän). Wir können sie als ein Binnensee-Sediment betrachten. Die Schichten sind horizontal gelagert, doch finden wir häufig lokale Verbiegungen und Keile.

Der oberste kalksandige Horizont geht sozusagen allmählich in den porösen Süsswasserkalk, der oberhalb lagert, über. Dieser aus dem älteren Pleistozän stammende Kalk zeigt am Rande eine Stärke von 2.3 m und bildet offenbar die Überreste einer Kalksteinterrasse, die einstmals eine grössere Ausbreitung gezeigt hat. Dieser Kalkstein bildet und schützt die Spitze des Józsefhegy und bildet das Plateau des Jánoshegy, das sich ganz bis zu dem Rókahegy ausbreitet. Der dünner gewordene Rand ist an mehreren Stellen abgebrochen und eingestürzt.

Am Fusse der Hänge und in den Tälern wird der Rupelien Ton von Löss bedeckt, jedoch kann man weder diese, noch die übrigen Formationen im Erdrutschgebiet schärfer abgrenzen. Wir haben daher im Erdrutschgebiet von der farbigen geologischen Kartierung abgesehen und das holozäne Bachgeröll ist ebenfalls weiss geblieben.

Hydrologische Verhältnisse.

Das aus Süsswasser-Kalk bestehende Plateau des Jánoshegy breitet sich zusammenhängend bis zum Rókahegy aus. Der levantinische sandige Ton, der sich in seinem Liegenden befindet, dürfte eine ähnliche Verbreitung haben. Die dünneren Tonschichten, die sich im oberen Teil der levantinischen Serie befinden, bilden den ersten Wassersammelhorizont dieses Wassersammlungsgebietes, das eine Ausdehnung von ungefähr km2 besitzt. Man kann aber dieses Gebiet nicht in seiner gesamten Ausdehnung als wasserundurchlässig (impermeabel) bezeichnen, da die kaum 1 m starke Tonschicht dünner wird und auch keilartig ausläuft. Es ist sicher, dass der überwiegende Teil des Grundwassers sich eigentlich auf der Oberfläche des Rupelien-Tones bewegt, indem es durch die levantini-

BÉKÁ SM EG YER 1505

sehen Schichten hindurchsickert. Dies ist der zweite Grundwasserhorizont. Daher ist es begreiflich, dass der levantinische sandige Ton während der Schneeschmelze und des Regens im Frühling völlig durchtränkt wird, und dass man an seiner Basis Wasseraustritte wahrnehmen kann.

Jedoch dringt ein Teil des Wassers, das sich in den levantinischen Schichten befindet, noch tiefer in den Rupelien-Ton ein, da ja aus den Tiefbohrungen hervorgeht, dass sie mehrere sandige Schichten enthalten, die in ihrem oberen Ausbiss den zweiten Wasserhorizont unter dem Plateau anzapfen. Westlich vom Katlanvölgy (Kesseltal), in einer Höhe von 205 m ü. d. M. (im Ürömer Gebiet), sind die alten Tongruben, die sich im Rupelien-Ton befinden, ganz mit stehendem Wasser angefüllt und ebendort befinden sich auch mehrere tiefe Brunnen, die im Frühling sehr viel Wasser enthalten. Entsprechend der Richtung des Fallens des Rupe- lien-Tons bewegt sich ein bedeutender Teil des in den sandigen Schichten befindlichen Grundwassers zum NNO-lichen Rande des Plateaus hin, also gerade in die Richtung der Erdrutsche. Unsere Bohrung Nr. L, die wir im Ton niedergebracht haben, hat zuerst in einer Tiefe von 4.30 m eine feuchte, sandige Tonschicht erreicht. Dann hat sie in einer Tiefe von 5.3 m eine 10 cm starke, sandige Schicht durchquert, welche bereits Wasser enthielt, das sich unter einem hydrostatischen Druck befand. Das Wasser stieg nämlich innerhalb weniger Minuten bis zu 60 cm im Bohrloch an und nach Ablauf von 18 Stunden war die Wassersäule bereits 2.5 m hoch. Nach dem von uns konstruierten Profil liegt dieser Wasserhorizont bei dem Talkopf kaum 1— 2 m unter der gegenwärtigen Oberfläche des Erdrutsches. Doch gerät er talabwärts immer tiefer unter die Oberfläche, da die Neigung der Oberfläche geringer ist als der Neigungswinkel der Schichten. Wenn wir für den steileren Abhang der rechten Seite das den Schichten folgende Fallen des Wasserhorizontes konstruieren, ergibt sich, dass die wasserenthaltende Sandschiebt in einer Höhe von 150 m ü. d. M. gerade dort an die Oberfläche gelangt, wo am Fusse eines alten Erdrutsches eine reichlich Wasser enthaltende Quelle entspringt, die im Frühling längs des Ackerweges grössere Pfützen bildet.

Bei der II. Bohrung erhielten wir in einer Tiefe von 1.30 m nassen Ton und bei 3.70 m eine sandige Schicht, die viel Wasser enthält. Dieses Wasser steht ebenfalls unter einem hydrostatischen Druck, da es sich innerhalb von 4 Minuten mit höhrbarem Rauschen um 1 m im Bohrloch gehoben hat. Dieser Wasserhorizont liegt nur 2 m unter dem heutigen Horizont des Erdrutsches, und wenn wir dem Fallen entsprechend seinen Ablauf suchen, so würde er sich beim Talkopf bereits oberhalb der heutigen Oberfläche befinden. Jedoch befand sich dieser Wasserhorizont vor


dem Einsturz des Talkopfes ebenfalls unter der alten Oberfläche. Im übrigen kann . man mit Sicherheit annehmen, dass sich unterhalb der durchbohrten Wasserhorizonte noch mehr wasserführende Schichten im Rupelien Ton befinden.

Folglich erhält das Erdrutschgebiet des Katlanvölgy (Kesseltales) das Wasser einesteils von der Basis des Süsswasser-Kalkes und jener der

levantinischen Sandschichten, andererseits aus den sandigen Schichten des Rupelien-Tons. Dass sich dieser Wasserertrag, der besonders im Frühling bedeutend ist, auch im Sommer nicht erschöpft, wird durch das Vorhandensein der im Tal befindlichen Brunnen und Rinnsale bewiesen, sowie durch die Spuren von Röhricht früherer Pfützen, die durch den Erdrutsch fortgerissen wurden.

Die Beschreibung des Erdrutsches.

Bevor wir zu einer Beschreibung des letzten Erdrutsches übergehen, müssen wir vorausschicken, dass das ganze Katlanvölgy (Kesseltal) schon seit langem ein Erdrutschgebiet darstellt. Laut Angaben der Einwohner von Békásmegyer fanden kleinere Erdrutsche in den Jahren 1924 und 1927 statt, auch werden noch frühere Rutschungen erwähnt.

Aus den Aufzeichnungen und Kartierungen, die P a u l R o z l o z s - n i k, königl. Ungar. Chefgeologe im Jahre 1927 verfertigt hat, geht hervor, dass der Risse zeigende und Kalksteinschutt enthaltende Ton vom damaligen Talkopf an gerechnet 320 m hinabgerutscht ist.

Die heutige Morphologie des Tales ermöglicht es uns, die Stellen einiger älterer Erdrutsche festzustellen und diese Stellen wurden von uns ebenfalls auf der Karte verzeichnet. Der grösste Teil der früheren Bewegungen fällt jedoch auf das Gebiet des neuen Erdrutsches und hier ist es nicht mehr möglich die älteren und die neueren Verschiebungen voneinander zu trennen.

Gemäss der Aufzeichnungen von R o z l o ' Z s n i k und der Angaben der Einwohner, endete der alte Talkopf in Form eines Fialbkreises mit einer 3 m hohen steilen Wand, deren oberer Teil durch den Süsswasser-Kalk gebildet wurde. Darunter begann das Erdrutschgebiet. Übrigens können wir auf dem westlichen Abhang des Jánoshegy-s, der nicht mehr auf unsere Karte fällt, ebenfalls eine solche beckenartige Talung beobachten, die nur durch alte, bedeutendere Erdrutsche entstanden sein konnte. Zweifellos handelt es sich hier um ein Gebiet, in welchem schon vor langer Zeit Erdrutsche stattgefunden haben, und eigentlich ist nur das Ausmass der letzten Senkung ungewöhnlich gross.

BHKÁSMEGV ER 1507

Der Erdrutsch von 1931 hat nach den Angaben der Einwohner bereits am Karfreitag (am 3. April) oben bei dem Talklopf begonnen. Folglich dauerten diese Bewegungen schon seit ungefähr einem Monat an. Grösstenteils nahmen sie einen langsamen Verlauf, nur ein-zweimal rutschten grössere Erdmassen schneller herab und bei dieser Gelegenheit war ein Lärm zu vernehmen, der an das Dröhnen des fahrenden Zuges erinnerte. Am 25. April erreichte der Erdrutsch die Häuser, die am Fusse des Tales standen und am 2. Mai dauerte die Bewegung noch immer an, allerdings hatte sie sich etwas verlangsamt.

Der Erdrutsch wurde dadurch in Bewegung gebracht, dass ein neuerer Teil des locker gewordenen Süsswasser-Kalkes und sandigen Tones, der bei dem Talkopf aufgeschlossen war, einstürzte und ab- rhtschte. Wir konnten den früheren Rand des Kalkplateaus mit Hilfe der Aufschlüsse und der Angaben der Bevölkerung rekonstruieren. (Auf der Karte wird er durch eine punktierte Linie bezeichnet.) So erfahren- wir, dass der Rand des Plateaus ungefähr in einem Gebiete von 1530 m2 in Bewegung geraten ist. An Stelle dieses Gebietes befindet sich jetzt ein durchschnittlich 7 m tiefer Riss, d. h. es ist von hier ungefähr 10.700 m3 Gestein den Abhang hinuntergerutscht.

An dem Fusse der eingestürzten, senkrecht stehenden (z. T . . sogar bergwärts geneigten) Wand finden wir jetzt Ton, der zu Kot aufgeweicht ist und in dem sich eine Menge Schutt von Kalktuff befindet. An der Wand des Einsturzes sickern vom Boden des Süsswasser-Kalkes und. des levantinischen, sandigen Tones Quellen hinab, die keine Ablaufsrinne haben, sondern in den Spalten des Schuttes teils an der Oberfläche, teils unterhalb der Oberfläche herabrieseln, indem sie den Schutt andauernd durchweichen.

Gleichzeitig mit dem neuen Einsturz hat sich der an der linken Tälseite befindliche, gegenüberliegende alte Erdrutsch ebenfalls etwas gesenkt, seine Risse haben sich erneuert, doch ist dieser am südlichsten gelegene Teil nur sehr wenig herabgesunken. Hingegen ist das Brünnlein das sich in einer Höhe von 203.5 m ü. d. M. befindet, bereits um 16 m heruntergewandert. Am Talboden hat ein wirkliches Fliessen des Tones eingesetzt und zwar mit noch viel grösseren Verschiebungen. Die Ufer dieses Schlammstromes sind dort, wo das in Bewegung geratene Gebiet nur 37—45 m breit ist, senkrecht und glatt (0.5 — 1.3 m hoch) und durch die Rutschflächen scharf abgegrenzt. Zwischen einer Höhe von 185 und 175 m. ü. d. M. haben sich die Tonschichtui auf der rechten Seite des Tales in Sprüngen,' die eine Breite von 0.5— 1 m und eine Tiefe von 2 m erreichten’, längs des Ufers des Schlammstromes abgelöst, doch sind sie

95


nicht herabgerutscht. Das Tonfliessen blieb in einer Höhe von 175 ni ü. d. M. auf dem Schuttkegel eines älteren Erdrutsches plötzlich stehen. Der obere, stärker aufgeweichte Teil stürzte in einer Stärke von 80 om fast wasserfallartig über diesen Kegel, der wiederum bedeutend langsamer herabglitt.

Hier hat sich im übrigen die Richtung des TonfHessens, entsprechend der Richtung der ursprünglichen Talsohle, bereits nach Nordosten zu gewendet, ja, sie hat sich gegen das Ende des Hauptflusses beinahe schon in ONO-licher Richtung oberhalb des alten Grabens bewegt, welcher bis zu einer Höhe von 127 m ü. d. M. durch den Schlammstrom völlig vernichtet und überdeckt wurde. Das 50—70 m breite* holperige Gebiet des Hauptflusses ist von der 175 m> Isohypse an von unzähligen kleineren und grösseren Rissen durchzogen. Ferner haben sich 1 —2 m hohe Erdanhäufungen, Treppen und Höcker gebildet, zwischen denen ununterbrochen Wasser an die Oberfläche gelangt, welches hie und da grössere Pfützen bildet. Am östlichen Ende der Hauptströmung sammelte sich der abgerutschte Ton in Haufen von 2—3 m Höhe an. Der Tonbrei hat sich tatsächlich lavaartig auch auf das rechte, kaum bewegte, standfeste Ufer des Talgrabens ergossen und endet gemeinsam mit einer jähen gewellten Front in einer Höhe von 127 m ü. d. M.

In 165 m verbreitert sich das Tal. Der oben beschriebene nach Nordosten verlaufende Hauptstrom des Erdrutsches bewirkte durch seinen Druck die Ansammlung eines dammähnlichen Erdhaufens auf der linken Talseite. Dieser Erdstau, der eine Höhe bis zu 8 m erreicht, hat die Rutschung in Gang gebracht, indem er auf der linken Talseite den durchweichten Ton hinabgedrückt hat. Auf dem Karrenweg, der das Tal durchquert (früher verlief er in beinahe gerader Richtung), ist der Schlammstrom in der Tat an drei Stellen aufgeflossen. Am östlichen Rande des Erdrutsches aber hat sich dieser Weg von seinem ursprünglichen Ort um 13 m tiefer verschoben.

Der untere Teil des immer breiter werdenden Tales war schon vor dem Erdrutsch ein holpriges Gebiet. Nun sind diese Höcker infolge der grösseren Materialmenge, die von oben herkommend unter sie gedrungen ist, wieder belebt worden, sie haben sich etwas stärker erhoben und sind gleichzeitig auf dem Abhang tiefer herunter gelangt. Hier werden jedoch die Risse immer seltener und es entstehen vielmehr höckerige Erdbarikaden, die auf das tieferliegende Terrain überstürzen und von denen die unterste mit ihrer in 3 m Höhe befindlichen Stirn, den Bach des Tales von Békásmegyer erreicht. Dort aber, wo der vom Katlanvölgy (Kesseltal) kommende Ackerweg in das Tal eintritt, hat sich sogar noch das jenseits

Békásm egyer 1509

des Baches befindliche, grasbewachsene Ufer erhoben und etwas nach vorne zu verschoben. An dieser Stelle hat sich auch das Bett des Baches so stark aufgerichtet, dass grössere Pfützen entstanden, und dass es nunmehr in 120 m ü. d. M. um i m in das alte Bachbett herabfällt.

Die äussersten, nordöstlichen Wellen des Erdrutsches haben schliesslich auch die Häuser erreicht, die sich am Rande der Gemeinde befinden. Zuerst hat das Haus von Tamás Zink, Nr. 39, Sprünge bekommen, sein Boden warf sich infolge des von unten kommenden Druckes auf, und man musste am 27. April mit dem Abbruch des Hauses beginnen. Die südliche Wand des ausgemauerten, 3 m tiefen Kellers dieses Hauses hat sich zwischen dem 25. April und dem 1. Mai um 14 cm nach Norden zu verschoben. Die Wände und der Boden des benachbarten Hauses, Nr. 40, das sich im Besitz von Károly Wittmann befindet, haben sich nur um einen Tag später verrückt. Der hintere Teil der nordöstlichen Wand verschob sich um 1.5 m nach Südosten. Der Boden und das Fundament des Hauses haben sich erhoben, der vordere Teil des Gebäudes hat sich nach vorne geneigt, daher musste man es ebenfalls abreissen. Das nächste Haus, Nr. 41, im Besitz von Mátyás Zürmel, war noch am 2. Mai unversehrt, doch ist es durch die letzte Erdwelle, die sich in einer Entfernung von 10 m angehäuft hat, ebenfalls stark gefährdet.

Ausserdem hat der Erdrutsch im gesamten Gebiete sehr grosse Schäden an gerichtet. Der oberste Teil des Tales war schon vor dem Erdrutsch nicht durchwegs zum Anbau geeignet, da sich dort der Schutt älterer Erdrutsche angehäuft hat. Nun hat sich dieses unkultivierbare Gebiet verbreitert und sich auch weiter herunter ausgedehnt. Die Stärke des Erdrutsches wird durch einige auf der Karte verzeichneten Wände und Fusswege deutlich gemacht, die noch vor kurzem noch einen geraden Verlauf zeigten. Einzelne Teile sind 20— 30 m tiefer gerutscht und die sich bewegende Erdmasse hat die Wein- und Obstgärten völlig zerstört. Die Weinstöcke wurden begraben, die Obstbäume umgeworfen, ihre Wurzeln zerrissen und ihre Stämme zersprengt.

!Über die Gründe des Erdrutsches und über die Frage zukünftiger

, Bewegungen.

Die Gründe für Erdrutsche, die während der Schneeschmelze im Frühling, oder infolge von starken Regengüssen auftreten, sind immer darin zu suchen, dass das Wasser den Ton durchweicht und ihn flüssig macht, indem es die in ihm wirkenden statischen und hydrodynamischen Reibungswiderstände überwindet. Der primäre Grund besteht also darin,

95*

1510 VIGH ÜND RAKUSZ

dass der frühere Gleichgewichtszustand des Tones durch das Wasser zerstört wird. Der durchweichte Ton kann nur mit einem viel geringeren natürlichen Böschungswinkel stehen bleiben als der nicht aufgeweichte Ton, der sich im normalen Zustande befindet, Ein Erdrutsch, der mit Einsturz Hand in Hand geht, ist bereits eine Folge dieses Vorgangs.

Die Gleichgewichtslage des 1530 m2 grossen verrutschten Gebietes, das bei dem Talkopf abriss, wurde bereits durch den Erdrutsch, der im Jahre 1527 erfolgte, gestört, indem die levantinische und mittlere oligo- zäne Serie, die sich unter dem Kalk befindet, in bezug auf ihre hydrologischen, sowie Temperatur- und Druck Verhältnisse eine Veränderung erfuhr. Dies brachte dann eine allmähliche Auflockerung der jetzt abgerutschten Schichten mit sich. Die grosse Niederschlagsmenge des diesjährigen Frühlings hat das labil gewordene Gleichgewicht endgültig um- gestossen. Das Wasser ist in die bereits vorhandenen, Spalten eingedrungen und hat nicht nur den levantinischen, sandigen Ton aufgebläht und eine weitere Spaltenbildung hervorgerufen, sondern hat auch eine ähnliche Wirkung auf den darunterliegenden Rupelien-Ton ausgeübt.

Die Talauffüllungen, die infolge von früheren Rutschungen bereits wiederholt häufig gelockert worden waren, unterlagen denselben Wirkungen. Das Wasser sickerte auf den Grund der Spalten. Dort ist die Vermehrung des Rauminhaltes infolge von Blähungserscheinungen am stärksten gewesen, wodurch schliesslich die zerspaltete Schicht in der Tat abgelöst und erhoben wurde. So konnte sich dann das Wasser freier bewegen. Dieses sich am Boden der Spalten bewegende Kluftwasser weichte die abgelöste Schicht zu einer ganz weichen Masse auf, auf der dann die Rutschung begann. Die Wasserführungsfähigkeit der Gleitschicht ist folglich kein primäres Erfordernis, sondern, die Folge von Erscheinungen, die den Erdrutsch einleiten, da er sich immer an der unteren Grenze der aufgelockerten Masse, infolge der Durchtränkung des Bodens entwickelt. (Vgl. K. T e r z a g h i : Erdbaumechanik 1925, p. 352.)

Als folglich die im Talkopf befindliche Erdmasse, die ihr Gleichgewicht verloren hatte, auf der Gleitfläche, die sie sich selbst bereitete, zu rutschen begann, hörte die Bewegung erst dann auf oder verlangsamte sich, als sie auf Erdmassen stiess, die sich durch frühere Rutschungen angehäuft hatten. Nach R o z l o z s n i k s Angaben dehnte sich die• Rutschung des Jahres 1927 bis zur Isohypse 160 m aus, Unterhalb dieses Horizontes mussten sich die Rutschungen verlangsamen, da sie auf ein Gebiet gelangten, das infolge von älteren Bodenbewegungen einiger- massen ausgeglichen war.

BÉKÁSM EGYER 1511

Im oberen Teile des Tales, von 220 m an, ungefähr bis zur Isohypse von 170 m, hatte die vollständige Rutschung einen Materialmangel zur Folge. Von dort an ist bis zum Horizonte von 120 m ein Materialüberschuss wahrnehmbar. ,

Der Erdrutsch wurde bis zu einem gewissen Grade noch durch den Umstand gefördert, dass die Tonschichten, die gegen i i ° nach NNO abfallen und stellenweise auch Wasser enthalten, annähernd parallel mit dem Abfallswinkel des Erdrutsches, der durchschnittlich 8.5° beträgt, gerichtet sind.

Die Bodenbewegung dauerte noch Ende Mai 1931 an, da die durchweichten Tonmassen, die auch weiterhin andauernd mit Wasser gespeist wurden, noch bei weitem keine Lagerung angenommen hatten, die eine neue Gleichgewichtslage ergeben hätte. Jedoch ist der Reibungswiderstand des Bodens, der sich in den unteren Teilen des Tales befindet und zumeist mit Löss vermischt ist, grösser, da der Boden grössere Wassermengen durchlässt, ohne dass er selbst schnell flüssig wird. Dieser

Umstand hat die Rutschungen im Talgrunde verlangsamt, doch konnten sie nicht völlig zum Stillstand kommen, da die Stärke des lösshaltigen Bodens kaum 2—3 m beträgt. Im Bache sehen wir bereits einen Tonaufschluss. Eine beständigeren Charakter aufweisende Gleichgewichtslage entwickelte sich erst einige Monate später und die Bodenbewegungen, die infolge von grösseren Regengüssen entstanden, haben schliesslich zum vorläufigen Ausgleich der Lagerungsverhältnisse des neuen Abhanges geführt.

Es war nicht möglich, diese nachträglich erfolgten Rutschungen zu verhindern, da die Erdmasse völlig durchweicht war. Doch wäre es nicht einmal zweckmässig gewesen, das Entstehen des neuen Abhangsgleichgewichtes zu verhindern. In einem solchen Fall kann unser Bestreben nur darauf gerichtet sein, dass wir versuchen, den nachträglichen Rutschungen einen glatten Verlauf zu sichern, das heisst, dass wir plötzlichen und folglich gefährlichen Rutschungen nach Möglichkeit Einhalt gebieten.

Zu diesem Zwecke wäre es in erster Linie angebracht, einen provi- ' mischen neuen Wassergraben an Stelle des zerstörten alten Grabens anzulegen und die Quellen und Pfützen so weit es nur möglich ist abzu- sapfen. Infolge der durch die Rutschung veränderten Lage kann nämlich bei länger anhaltenden Niederschlägen durch die oben geschilderten wasserführenden Horizonte und durch das eigene Wassensammlungs- gebiet des Tales eine grosse Wassermenge in das Tal gelangen. Insofern diese Wassermenge keinen Abfluss findet, könnte sie grosse Tonmassen

1512 V1GH UND RAKUSE

durchweichen, was wiederum grössere und raschere Bodenbewegungen aúsíösen würde.

Eine andere Frage ist es, wie man in Zukunft ähnliche grosse Rutschungen verhindern könnte.

Wir haben bereits erwähnt, dass der primäre Grund für den Erdrutsch darin zu suchen ist, dass die Gleichgewichtslage des Bodens durch das Wasser gestört wird. Wenn wir also eine sichere Schutzmassnahme gegen neue Bodenbewegungen treffen wollen, so liesse sich das nur dadurch erreichen, dass wir das Grundwasser ableiten, indem wir den Weg zum Tale abschneiden.

Diese Forderung lässt sich jedoch kaum erfüllen. Zwar wäre es nicht undurchführbar das Kluftwasser, das sich an der Basis des Süss- wasser-Kalkes in einer Tiefe von 3—4 m und an der Basis des levantinischen sandigen Tones in einer Tiefe von 7—8 m bewegt, auf dem Plateau des Jánoshegy durch einen Sammelkanal abzuzapfen, doch wären die Kosten überaus gross und stünden in keinem Verhältnis zu dem Wert der von der Gefahr des Erdrutsches befreiten Gebiete. Auf dem Plateau könnte man nur unter grossen Schwierigkeiten zu den Kluftwassern gelangen, die sich in der sandigen Schicht des Rupelien-Tons bewegen, da darüber jüngere Gesteinsschichten lagern.

Folglich besteht kaum eine Möglichkeit, dass wir weitere Erdrutsche ein für allemal verhindern. Eher könnte davon) die Rede sein, dass wir katastrophalen Rutschungen, wie sie 19 3 1 eingetreten sind, durch entsprechende Massnahmen zuvorkommen.

Zu diesem Zwecke wäre es notwendig, dass sämtliche Wasseraustritte des ganzen Tales, besonders aber jene des Talkopfes, in Kanäle ständigen Charakters geleitet würden, die grosse Aufnahmefähigkeit besitzen und Unwettern standhalten.

Dass Wasser der drei schilfbewachsenen Pfützen, die sich an der Stelle der alten Ziegelgruben neben der Ürömer Grenze befinden, müsste man nach Üröm zu ableiten, da ihr Wasser längs der Verwerfung der Schichten des Rupelien-Tones ebenfalls in das Kesseltal hinübersickert.

Schliesslich müsste man verbieten, dass der Süsswasser-Kalk, der die Spitzen des Jánoshegy und Józsefhegy bildet, weiterhin abgetragen und gebrochen wird und zwar ganz besonders in der Nähe des Plateaurandes, damit diese Schutzdecke nicht noch dünner wird, wodurch neue Randeinstürze erfolgen könnten.

Selbstverständlich müsste man verbieten, dass in der Nähe der durch Rutschungen gefährdeten Gebiete Neubauten entstehen.

JELENTÉS AZ 1936/38. ÉVI ÁSATÁSOK EREDMÉNYÉRŐL ÉS AZ ŐSGERINCES OSZTÁLY MŰKÖDÉSÉRŐL

írta: M o t t l M á r i a dr.

(24 drb szövegközí fényképábrával, 1 táblázattal és számos barlangtérképpel.)

1913-ban volt utoljára, hogy dr. K a d i c O. ny. m. kír. főgeológus a m. kir. Földtani Intézet megbízásából a Szeleta-barlangban ásatásokat végzett. Akkor a barlang lerakódásait már hetedik éve tárta fel rendszeresen és az 1906—13. ásatási periódus eredményeit 1915-ben megjelent nagy munkájában ismertette. (A Szeleta-barlang kutatásának eredményei. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. 1915.) 1927-ben L o u i s G. C l a r k , a cambridgei Néprajzi Múzeum igazgatója dr. S a á d A. és dr. H i l l e b r a n d j . társaságában xo napon át kutatta a barlangot.

1928-ban H i l l e b r a n d J. és S a á d A. ásattak a Szektában (Über eine neue Aurignacien-Lanzenspitze „á base fendue“ aus dem ungarischen Paläolithikum. Eiszeit u. Urgesch. Bd. V. 1928, Leipzig és A Bükk-hegységben végzett újabb kutatások eredményei) és azóta a barlang kutatása szünetelt.

193Ú júniusában a m. kir. Földtani Intézet rendszeres barlangásatásai során a Szektában újabb ásatásokat végeztettem. Június 10-től július 3-ig hat begyakorlott munkaerővel a barlangban tekintélyes területet tártam fel. Sajnos, az 1906— 1913. évi régi szintek és profilok már csak nagyon elmosódott és helyenként megbolygatott peremekként maradtak fenn, ami munkámat nagyon megnehezítette, hiszen főcélom az volt, hogy a régi, megkezdett térképeket kiegészítve és folytatva, erről az első, rendszeresen átkutatott barlangunkról szintek szerinti pontos alaprajzokat és szelvényeket készítsek el. Alapos bemérések után sikerült is néhány olyan fix-pontot találnom, amelyekből kiindulva, a régi térképezési négyszögek kicövekelhetők voltak. A rendszeres munkát az is megnehezítette, hogy a barlang keskeny bejárója a régi ásatásokból kikerült kövekből meredek fallal burkolt, míg a kis Előtérről az

1514 M OTTL

országikra néző hegyoldal annyira meredek, hogy anyagfelhalmozásra egyáltalán nem alkalmas. Ezeket a tehnikai nehézségeket úgy hidaltam át, hogy embereimet elosztva, mindig két, egymástól távoleső helyen dolgoztattam és a kiásott anyagot az Előcsarnok jobboldali, már kiásott sziklafenekére és széles padkájára talicskáztuk. Ezáltal a még bolygatat- Jan részek elfedését is elkerültük. Az Előcsarnoknak e jobboldali (keleti), már a régi kutatások alkalmával mélyre ásott szintjét tovább csákányozva, kb. i m mélységben feneket értünk. A barlangnak ebből a legalsó, sötétbarna, igen zsíros és helyenként finoman rétegzett agyagából csak nagyon kevés és félig már elmállott medvecsont került ki. Ebben a lerakódásban paleolit sem itt, sem a többi felásott részen nem volt. Általában is úgy vettem észre, hogy lefelé a rétegek leletekben mind szegényebbek.

Nagyon érdekes, hogy az Előcsarnok erősen mállott sziklafenekét helyenként valóságos cseppkőkéreg borította.

Az ásatási munkálatokat úgy osztottam be, hogy a rendelkezésemre álló idő alatt a barlang minden szakaszának legalább néhány négyszöge feltárásra kerüljön. Az Előcsarnok (B) nyugati részének 33, 34, 35, 36, 37-es négyszögeit a IV. szinttől a V III. szintig, 38., 39.négyszögeit a IV —VI. szintig, 12., 13. négyszögeit a IV —X. szintig,16., 17., 18., 19., 20-as négyszögeit pedig a V II—V III. szintig, 14., 15-ös négyszögeit pedig a V I— X. szintig ástuk le. Megbolygattuk a közvetlenül a bejáratnál lévő 2-es négyszöget is, innen kifelé azonban sajnos, a meredek kőfalak miatt már lehetetlenné vált az ásatás, pedig a barlang bejárati szakaszának felásatásából még igen sok kőeszközt remélhetünk. A kőfalak lehordása azonban olyan hosszadalmas, meddő munka, hogy a 3 hét alatt nem is gondolhattam rá.

Az Oldalfolyosó elülső szakaszában (E) a 22. és 26-os négyszögeknél még világosszürke, javasolutréen lerakódást találtam. Ezt lehordva, szépen megmunkált, középnagyságú, de sajnos, letörtvégű babér— levélhegy és széles diszkosztöredék került elő.

A Főfolyosóban 3 helyen ásattam. Az elülső szakasz (C) keleti részének 6. és 64-es négyszögeit V II—V III. szintig, a 8., 10., 12-es négyszögeknek pedig a V III. szintjét hordattam le. A N y-i rész 38.,39., 40-es négyszögeit a I I—V I. szintig, 42., 43., 45., 46-os négyszögeit a II— IV. szintig tártuk fel. Erről a területről több paleolit és igen sok medvecsont került elő, utóbbiak feltűnően ép állapotban. Érdekes, hogy a leletek legnagyobb része egy, a világosbarna agyagban lévő zöldesszürke zsíros agyagcsíkban feküdt.

. 1515

A Főfolyosó hátsó szakaszában (D) a io., 14., 30., 34. és 43. számú négyszögek II— V. szintje került ásatásra.

A feltárás túlnyomóan a világosbarna mészkőtörmelékes agyagban haladt, csak a Főfolyosó hátsó részében ástunk a felette lévő sötétszürke rétegben is. A barlang feneke úgy az Oldal-, mint a Főfolyosóból hirtelen lejtéssel az Előcsarnok felé esik, ahol széles, mély medencévé bővül. Az innen kikerült csontok is erősen koptatottak. A májusi nagy esőzések következtében a barlang erősen csepegős volt és hátsó mélyéből kristálytiszta forrás fakadt. Június közepén hőmérsékletméréseket is végeztem. A barlang bejáratában d. e. 10 órakor 350, az Előcsarnokban i2°, a Főfolyosó elülső szakaszában 9— io"-ot, a hátsó kis cseppkőves teremben pedig 7° 0 -t mértem. A külső és belső hőmérséklet közötti különbség, amint látjuk, tekintélyes volt, ami elsősorban a barlang nagy nedvességének tudható be.

Az 1936. évi ásatás alkalmával kikerült paleolitok közül elsősorban azokról a kis szakócaszerű kőeszközökről kell megemlékeznem, amelyek a hazai solutréen kultúrának jellegzetes formái. Mindkét oldalukon gyengébben kidolgozott, többnyire széles, aljukon lekerekített vagy kihegyezett, szabályos vagy szabálytalan típusok, de van közöttük olyan is, amelynek mindkét vége letompított. Egynek az oldala fúróvá kihegyezett, miáltal a Balla-barlangi, K a d i c O.-tól „trapézidomú töredék fúróheggyel“ -ként leírt paleolittal egyezik. Mindkét kőeszköz alaptípusa tulajdonképpen a régibb paleolitikum egy formája, a ,,Dop- pelhohlschaber mit Spitze“ .

A szeletai ipar új eszközei között említésre méltó egy nagyon szép, részben még magas-szilánkolással, tehát nem a jellegzetes lapos solutréen-retussal kidolgozott, szabályos protosolutréen-levélhegy, amelynek mindkét vége lecsapott, továbbá egy ugyancsak mindkét oldalán megmunkált széles alapú eszköz.

Előkerült még két szép nukleus, kicsi fúró, több penge és hegyis. Az egyik penge széles, nagyméretű, peremretussal jól kidolgozott eszköz, míg a másik kettő kicsi, lapos penge. A hegyek általában széles és kevéssé megmunkált darabok kalcedonból és porfirtufából. Alsó végük vagy hegyes, vagy lecsapott, széles bázisú. Az egyik hegy mindkét oldalán gyengén megmunkált. A széles alapú hegyek peremszilánkolással (Kantenretusche) ellátottak, mint a mousterien-hegyek. Az egyik nagy, széles, durva hegy a belgiumi Trou du Sureau (Montaigle) mousterien- korú hegyéhez nagyon hasonlít. Magas szilánkolással kiformált, de felső vége lekerekítettebb, mint a belga példányé. A hátán lapos homorúját húzódik végig, amit az ősember valószínűleg a kézben való bizto-

1936—38. ÉVI ÁSATÁSOK

1516

2. ábra. — Abb. 2. jellegzetes protosoíutréenHevélhegy.

Szeleta^barlang. Term. nagys. Charakteristische Protoso!utréen=Blatt=

spitze. SzeletaHTöhle. Nat. Gr.

4. ábra. — Abb. 4.Középnagyságú fcalcedonHiegy. Szeíeta«

barlang. Protosolutréen. Term. nagys. Mittelgrosse Chalzedonspitze. Szeleta»

Höhle. Protosolutréen. Nat. Gr.

M OTTL

1. ábra. — Abb. 1.

Dekadens szakóca. Szeleta^barlang.Protosolutréen. Term. nagys.

Dekadenter Faustkeil. Sze!eta=Höhíe. Protosolutréen. Nat. Gr.

3. ábra. — Abb. 3.Kétoldalún megmunkált vakaró-eszköz.

Szeleta^barlang. Protosolutréen. Term. nagys.

Beiderseitig bearbeitetes Schabergerät. Szeleta=Hőhle. Protosolutréen. Nat. Gr.

5. ábra. — Abb. 5.Durva, széles, mélyített hátú hegy. Szeíeta=bar!ang. Protosoíutréen. Term. nagys. Grobe, breite Spitze mit eingetieftem Rücken. Sze!eta=Höhle. Protosoíutréen. Nat. Gr, <

sabb tartás végett mélyített. Fent említett kőeszközökön kívül embereim; még kis gyalukaparót és nagy, durván megmunkált árvésőt is találtak.; Valamennyi eszköz, — utóbbi kivételével, — a szeletai protosolutréen-v, ben már eddig is ismert volt. Mint már a régi begyűjtéseknél, úgy most i? feltűnő a mousterien és aurignacien jellegű formák gyakorisága. H. B r e u i 1 abbét is éppen ez a körülmény késztette arra a feltevésre,. hogy a solutréen nálunk esetleg a mousterienből fejlődött ki. A proto-. típusok ez esetben a kis szakócák lennének. H i l l e b r a n d J . egy ré-. gebbi értekezésében (Barlangkutatás II. k. 1914.) arra utalt, hogy ezek a kis szakócaszerű eszközök a felső aurignacienben a mousterien formáktól függetlenül is kifejlődhettek. J . B a y e r a babérlevélalak kezdeti , alakjainak a meredek szilánkolású durva aurignacien pengéket tartotta. Legújabb összefoglaló munkájában H i l l e b r a n d J. (Magyarország őskőkora. Archaeol. Hung. 1935) azt a nézetét fejti ki, hogy a mousterien és á protosoíutréen valahonnan ÉK-ről kiindulva azonos ván

15171936-38. ÉVI ÁSATÁSOK

M OTTL

dorlásirányban terjedt el DNy-nak (Franciaországnak), míg az aurignacien kézművesség éppen DNy-ról haladt ÉK-nek és közben hazánkban is a solutréen törzsekkel keveredhetett. Az adatok többsége azonban ma amellett szól, hogy a Homo primigenius, a mousterien kőipar hordozója D felől, a kedvező éghajlat következtében terjedt el É-nak, míg A. J u r a (Das Aurignacien in Polen. „Quartär“ Bd. i, 1938) a régi Klaatsch-féle magyarázathoz hasonlóan H e r b e r t K ü h n és H i l l e b r a n d J . felfogásával szemben az aurignacient ÉK-ről, az Ural felől származtatja, ahonnan Lengyelországon és a Dunavölgyén át haladt Franciaország felé. Az aurignacien tehát szerinte északi kultúra volt és nem Afrika a hazája, mivel V a u f r e y kutatásai bebizonyították, hogy a capsien az aurignaeiennél fiatalabb. Az egyes kultúrák közötti, egyes területeken kimutatható rokonvonások azonban valószínűleg keverődéseknek tulajdoníthatók.

Amire a protosolutréen-kézművesség tárgyalásánál még rá szeretnék mutatni, az az a jelenség, hogy nálunk a protosolutréenből hiányzik a nyugateurópai, elsősorban a franciaországi lelőhelyekre oly jellemző „pointe ä pejdoncule“ ( = Stielspitze = nyeles hegy), mint ahogy késősolutréeünkben a „pointe ä cran“ -nak ( = Kerbspitze = hornyolt hegy) sincs nyoma. F. W i e g e r s a nyeles hegy hiányát a keleteurópai solutréenben igen fontos jelenségnek tartja, mivel „die Stielspitze von La Font Robert ist nach Bardon und Bouyssonie nicht nur eine Übergangsform, sondern charakteristisch für die unteren Solutréen-Niveaus in Belgien und in der Dordogne. Aus der Stielspitze aber entwickelt sich durchaus sinngemäss die Weidenblatt- und die Lorbeerblattspitze, so dass an der Eigenentwicklung des französischen Solutréen kein Zweifel bestehen kann, um so weniger, als Stiel- und Weidenblattspitze ostrheinisch fast nicht Vorkommen.“ (Diluviale Vorgeschiche des Menschen, Stuttgart, 1928, p. 184.)

Tudjuk, hogy ezzel a felfogással szemben áll H i l l e b r a n d J .- nak az a véleménye, hogy a solutréen hazánkból terjedt DNy-nak, vagyis, hogy a franciaországi solutréen a Szeleta-iparral genetikailag összefügg. Ezt azzal is igazoltnak látja, hogy a dordognei Laugerie- haute alsó rétegeiből sikerült néhány, a hazai protosolutréenre jellemző kőeszközt is begyüjtenie. Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a hazai és a franciaországi babérlevélhegyek között a tehnikai megmunkálás tekintetében eltérések vannak, mert pl. a dordognei Grotte de l’Eglise, Laugerie-basse és Volgu lelőhelyekről előkerült eszközök feltűnően apró, finom szilánkolású megmunkálásához képest még szép javasolutréen lándzsahegyeink is szinte durva kidolgozásúakhak mondhatók. A fran

1518

1936-38. ÉVI ÁSATÁSOK 1519

ciaországiakhoz leghasonlóbb szilánkolású és a Grotte de i ’Eglise egy eszközével formailag is nagyon megegyező a miskolci Petőfi-utcai klet, amelynek a kora viszont sztratigráfiailag ma sincs eldöntve.

A nyeles hegy protosolutréenünkből valóban hiányzik, viszont a szektái javasolutréenben egy-két fűzfalevélhegy ( = Weiden blattspitze = fenille a saule) is van. Még érdekesebb, hogy egy nyeles hegyet H i H e fa r a n d J. a Jankóvich-barlang magdalenienjéhől ismertet. Alakra nézve (hosszú, keskeny hegyű, rövid nyelű) ez a lelet eltér a jellegzetes La Font Robert-i (széles, rövidhegyű, hosszúnyelű) pointe á pedoncule-től, viszont a belga Trou de Chakux eszközével (v. ö. Werth: Der fossile Mensch, Berlin, 1928 p. 590) jól egyezik.

Mint említettem, a hazai késősolutréenben a jellegzetes „Kerbspitze“ sem fedezhető fel. Mindössze egyetlen olyan levélhegyet találtam a puskaporosi iparban, amelynek jobboldalán erősebb kicsorbulás van és ezáltal a pointe á cran-típus egy kezdetleges formájául tekinthető. Ezzel szemben a szektái 1936-os ásatáskor a protosolutréen rétegekből olyan csonthegy került elő, amely a délfranciaországi Grotte du Placard. solut-

6. ábra. — Abb. 6.Csontból készült hornyoltdiegy típus.

Szeleta=bar!ang. Protosolutréen. Term. nagys.

Knochengerät vom Typus pointe a cran, Szeleta^Höhle, Protosolutréen. Nat. Gr.

7. ábra. — Abb. 7.Csontgomb. Szeleta-barlang. Protosolu*

tréen. Term. nagys.Knochenknopf. Szeleta-Höhle. Protosolu^

tréen. Naí. Gr.

8. ábar. — Abb. 8.Kicsi csontfúró. Szeleta^barlang. Proto

solutréen. Term. nagys.Kleiner Bohrer aus Knochen. Szeleta-

Höhle. Protosolutréen. Nat. Gr.

1520 MOTTL

réenjéből leírt hornyolthegy-típusnak teljesen megfelel. Anélkül, hogy a tipológiai fogalmakat zavarni akarnám, talán nem érdektelen felemlítenem, hogy a Mussolini-barlang késömousterienkorú csonteszközei között van egy olyan erősen használt kicsi hegy is, amely, ha egymagában találtuk volna, nyugodtan a Laugerie-haute pointe á cran-típusáboz lett volna sorolható.* A szeletai protosolutréen csontiparában még több középnagyságú, széles bázisú, erősen használt hegy is van, továbbá fúrók, kiskevélyi fogpengék és egy „csontgomb“ is. Hasonló csontgombokat a Mussolini-barlang java- és későmousterienjéből is ismerünk. Tömegesen ilyen „eszközök“ a veldeni Petershöhle mousterienjéből váltak ismeretessé. A. Schmidt (Die Petershöhle bei Velden in Mittelfranken. Abhandl. d. Naturhist. Ges. zu Nürnberg, Bd. X X IV , H. 2, 1933) ezeket két csoportba osztotta. A „Knochenknopf Typus I.“ formának megvan még a hídja míg a „Pseudocsontgombok“ -nál a compacta-híd közbülső része letörött és csak két befelégörbülő vége maradt meg. A szeletai csontgomb utóbbi típushoz tartozik. Schmidt szerint az ősember ezeket a csontgombokat nem használta valóban gomboknak, mivel a híd belső fala sohasem koptatott, vagyis nem mutatja használat nyomait, ami viszont okvetlenül megmaradt volna, ha állati innal vagy béllel valamihez hozzáerősítették volna. Ezek a „csontgombok“ szerinte néhány heves ütés következtében jöttek létre, amit friss csontokon végzett kísérletekkel (térden vagy kemény alzaton heves ütéssel széttört csont közepéből „gomb- szerű“ töredék ugrik ki) maga is igazolt. /. Bayer e csontgombokat természetes csonttöredékeknek tekintette. A Mussolini-barlang csontgombja olyan jellegzetes, szép példány, hogy okvetlenül valódi gombnak kell tekintenünk. A szeletai, mivel hídja még a talajban mállott le és kopott simára, nem olyan jellegzees, de érdekessége, hogy mindkét vége behasított.

Mint említettem, az Oldalfolyosó 22. és 26-os négyszögének java- solutréenjéből nagy diszkosztöredéket és nagyon szép babérlevélhegyet ástak embereim a felszínre. A babérlevélhegy hosszú, karcsú, alsó végén kihegyezett, szépen retusozott darab, felső vége azonban sajnos, letörött.

Végül még arról a rengeteg feltört és koptatott csontról kell megemlékeznem, amelyek a barlang minden részéből előkerültek. Hogy ezek ősemberi eszközök voltak-e vagy sem, e probléma úgy hazai, mint külföldi szakembereket foglalkoztatott. Ma már kétségtelen, hogy nem csonteszközök, de tény, hogy legnagyobb részük elsődlegesen valóban feltört

* L. F. Z o t z a berlini ősrégészeti intézet igazgatójának szóbeli közlése szerint hasonló hornyolthegy-típus, csak jóval nagyobb alak a vágvölgyi aurignacien- ből is ismert és az oroszországi aurignacienben is előfordul.

1936 - 38. ÉV I ÁSATÁSOK 1521

9. ábra. — Abb. 9.Szabályos, finoman pattintott, de letörtvégű babéríevélhegy. Szeíeta^baríang.

Javasolutréen, Terin, nagys.Symmetrische Blattspitze von feiner Ausführung mit abgebrochenem Ende.

Szeleta»Höh(e. Hochsolutréen. Nat. Gr.

csont. Vannak közöttük természetesen olyan darabok is, amelyek az agyagban maguktól mállottak szét. Mindkét fajta csonttöredéket másodlagosan a víz koptatta simára. E koptató, csiszoló munkánál saját megfigyeléseim szerint is, a folyóvízen kívül a csepegő víznek is nagy szerepe lehetett, mert a barlang erősen csepegős részein a mennyezetről lecsepegő víz az ásatások ideje alatt is tekintélyes mélyedéseket vájt ki és mállasz- totta egyúttal a felszínre hozott csontokat. H i l l e b r a n d J . felfogásához így mindenképen csatlakozom. A protosolutréen rétegekből az 1936. évi ásatáskor a következő állatfajok csontjait gyűjtöttem be:

U rsus spelaeus R o se n m . (a faunának C a n is lu pu s L.99%-a) M artes m artes L.

U rsus arctos L . v a r . fo s s . C e rv u s (e laphu s) L.F e lis spelaea G o ld f . M egaceros g iganteus B lm b .H y a en a spelaea G o ld f . R b in o cero s an tiqu itatis B lm b .

1522 MOTTL

Az 1906— 13-as ásatások faunalistájában még

V u lp es vu lp es L. Bison priscus B o j.R a n g ife r tarandus L. E lep k a s p rim igen iu s B lm b .

szerepeltek, viszont a barnamedve, az orrszarvú és a nyuszi hiányoztak. A régebben begyűjtött rókamaradványok között a sötétbarna rétegből van egy orsócsonttöredék, amely annyira kicsi, hogy a skandináviai, sőt még a récens hazai alfaj variációs szélességéből is teljesen kiesik. Ezzel szemben a sarkiróka orsócsontjaival teljesen megegyezik. A régi fajnévsorhoz így még az Alopex lagopus L. fajt is hozzá kell vennünk.

A barlangimedvecsontok mellett a barnamedve és a hiéna a leggyakoribb. Hogy a régi meghatározások között a barnamedve nem szerepel, az annak tudható be,- hogy a barnamedve-metapodiumok egy részét a barlangimedvéhez, másik részét a barlangi oroszlánhoz sorolták. Ez a nagy szektái barnamedvefaj ugyanaz, mint amelynek csontjait a Mussolini-barlang (Subalyuk) java- és későmousterienjében és az Istállós- kői-barlang kései javaaurignacienjében is kimutattam. A Kecskésgalyai- barlang és a tatai mousterienkori, a büdöspesti solutréenkori, valamint a Peskő-barlang magdalenienkori barnamedvemaradványai ezzel szemben már a kistermetű barnamedve alakkörébe tartoznak, amely faj a neolitkori harnahúmuszok barnamedvefajában folytatódik és a récens kárpáti medvéhez vezet át. A szektái nagymedve valószínűleg yalamelyik kontinentális észak- v. belsőázsiai Arctos fajhoz lesz sorolható és a barlangimedvével együtt inkább steppeelemnek vehető. . Kimondottan erdőlakó faj a szektái protosolutréen-faunában csak a nyuszi, míg a sarkiróka és a taránd már tundrafajok. A nyuszt-tibia a récens fajénál csak valamivel erősebb.

H a a szektái faunát a többi hazai protosolutréen-faunához hasonlítjuk, az eredmény a következő: I.

I. Balla-barlanv.o

U rsus spelaeus K o se n m . V u lp es v u lp es L.C an is liípus L.M ustela erm inea L. H y a en a spelaea G o 1 d f . Felis spelaea. G o 1 d f . R a n g ife r tarandus L.

M egaceros giganteus B 1 m b. C a p reo lu s capreo lus L.Bison priscus B o j.E q u u s sp.L a go p u s albus K e y s . B la s . L a go p u s m utus M ö n t.

1936-3S. ÉVI ÁSATÁSOK 157.3

II. Lökvölgyi-barlang.

Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Ursus spelaeus R o s e n m . Martes martes L.Meies meles L.Felis spelaea G 0 1 d f.

Felis silvestris S c h r e b. Hyaena spelaea G 0 1 d f. Lepus sp.Cervus elapbus L. Rupicapra rupicapra L. Bison priscus B 0 j.

I I I . Kiskevélyi-barlang.

Ursus spelaeus R o s e n m . Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Martes martes L.Meles meles L.Hyaena spelaea G 0 1 d f. Felis spelaea G 0 1 d f . Lynx lynx L.L.epus timidus L.

Cervus elapbus L.Capreolus capreolus L. Megaceros gigantcus B 1 m b. Hangi fér tarandus L.Rupicapra rupicapra L.B''. primigenius B 0 j.Equus sp.Coelodonta antiquitatis B 1 m b.

IV. Szelim-barlang (C réteg).

Ursus spelaeus R o s e n m . Canis lupus L.Hyaena spelaea G 0 1 d f. Cervus (canadensis asiaticus)

Rangifer arcticus R i c h.Equus sp.Coelodonta antiquitatis B 1 m b. Elephas primigenius B 1 m b.

V. Diósgyőri-barlang.

Ursus spelaeus R o se n n t . Ursus arctos L.Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Hyaena spelaea G 0 1 d f. Sus serofa L.Rangifer arcticus R i c h. Cervus elapbus L.

Megaceros giganteus B 1 m b. Bison priscus B 0 j.Bős primigenius B 0 j.Equus ferus P a l i .Equus cf. germanicus N e h r. Coelodonta antiquitatis B 1 m b. Elephas primigenius 3 1 m b.

VI. Pálffy-barlang. 1

Erinaceus europaeus L. Sorex araneus L.Talpa europea L.Ursus spelaeus R o s e n m . Mustela (Lutreola) robusta1

Mustela erminea L. Mustela nivalis L. Hyaena spelaea G 0 1 d f. Canis lupus L.Alopex lagopus L.

1 M o t t l M.: Néhány adat pleisztocén nagytermetű görényünk faji hová-tartozóságához. (Földt. Közi. i - 3. f. 1937, Budapest.)

96

1524 M OTTL

Felis spelaea G o 1 d f.Lynx lynx L.Citellus citellus L.Citellus (Colobotis) rufescens

K e y s . B l a s .Evotomys glareolus S c h r e b. Microtus arvalis P a l l .Microtus agr estis L.Microtus ratticeps K e y s . B l a s . Microtus nivalis M a r t .

Microtus gregalis P a l l .Arvicola terr. amphibius L. Lemmus obensis B r a a t s Dicrostonyx torquatus P a l l . Ockotona pusillus P a l l .Castor fiber L.Lepus (timidus L.)Cervus (canadensis asiaticus L y d.) Rangifer tarandus L.Equus ferus P a l l .

A Balla-, Lök völgyi-, Szelim-, Kiskevélyi- és Diósgyőri-barlang állattársaságaival amint látjuk, a szeletai fauna nagyon jól egyezik. A Pálify-barlang lemminges faunája azonban valamennyitől elüt és már feltűnően Magdalenien I. állattársaságainkkal (Peskő-barlang, felső réteg, Szelim-barlang, felső réteg, Jankovich-b. felső réteg, Kiskevélyi-b. felső réteg) egyezik, amire már egy megjelent szaktanulmányomban rámutattam.1 A Pálffy-barlangi „protosolutréen“ -fauna sajátosságát méginkább emeli az a tény, hogy lemmingek egyetlenegy solutréen faunánkból sem ismeretesek, akár proto-, akár kora-, java- vagy késősolutréenünket is nézzük. Ezekben az állattársaságokban a domináló barlangi medve mellett a még nem nagyon gyakori rén, ritkán a sarkiróka és hófajdok az arktikus elemek, viszont sok az erdőlakó faj is. A stepperágcsálók, amelyek a későmousterienben és az aurignacien második felében a hazai pleisztocén faunának oly érdekes jelleget adnak, csak a késősolutréenben bukkannak fel ismét csoportosabban. Ha a régebbi leírásokat áttanulmányozzuk, azt látjuk, hogy H i l l e b r a n d 2 a Pálffy-barlang legalsó szürke rétegében néhány pengén kívül egy hasítottvégű csonthegyet talált, miért is ezt a lerakódást a javaaurignacienbe sorolta. Ebben a rétegben szerinte nagyrészt barlangimedve-csontok feküdtek, míg rén és arktikus kisemlős-csontok hiányoztak. Sajnos, ennek a rétegnek a pontos faunalistáját egyik leírásban sem tudtam felfedezni.

A szürke agyag fölötti vörösesbarna, arktikus mikrofaunás réteget mindössze egyetlenegy babérlevélhegy avatta „protosolutréenkori“ -vá. A Pálffy-barlang rétegeinek revízióját egy későbbi munkájában maga H i l l e b r a n d J. is felveti (1928) és a szeletai csonthegy alapján lehetségesnek tartja, hogy talán a Pálffy-barlang lelete is protosolutréenkorí.

1 M o t t l M.: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, Bd. I. 1938.

s H i l l e b r a n d J.: Barlangkutatás, II. k. 120 oldal.

1935-3S. ÉVI ÁSATÁSOK 1525

Ha tekintetbevesszük azt, hogy hazánk jellegzetes aurignacien lelőhelyeiről (Istállóskő, Peskő) eddig pointe d’aurignac á base fendue-t nem ismerünk, hogy a Pálffy-barlangi lelet a jellegzetes franciaországi hasítottvégű csonthegyektől (Aurignac, Les Cottés) erősen eltér, viszont ugyanilyen csonteszköz a Szeleta-barlang protosolutréenjéből került elő, továbbá, hogy a Pálffy-barlang „protosolutréen“ rétegének a faunája többi solutréen-faunánktól teljesen elüt, úgy valószínűbbnek látszik, hogy a Pálffy-barlang protosolutréen-hegye is eredetileg a szürke réteghez tartozott, csak valamiképen a vörösesbarna anyaghoz keveredhetett, vagyis, hogy a szürke réteg kora tulajdonképen nem aurignacien, hanem protosolutréen. Az a néhány penge és simított csontdarab, amely a szürke rétegből még előkerült, ennek a valószínűségnek egyáltalán nem mond ellent, mivel ilyenek a szektái és a Jankovich-barlangi proto- ill. kora- solutréenben is vannak. A vörösesbarna és a felette lévő sárga agyagréteg faunája úgy H i 11 e b r a n d, mint É h i k és K o r m o s szerint egyöntetű, arktikus állattársaság, amely előbb felsoroltakat tekintetbevéve a Magdaknien I.-be tehető.

A hazai protosolutréen-fauna így teljesen egységes erdő-steppe jellegű állattársaság, amelyben még a barlangimedve dominál és az arktikus fajok is csak szórványosak. A Lökvölgyi-barlang faunájában még rénszarvas sincs.

Az 1936. évi ásatáskor a Szeleta-barlang főfolyosójának hátsó szakaszából (D), a sötétszürke rétegből, faszénmaradványokat is gyűjtöttem. Erről a hátsó, vékony rétegről különben is az a benyomásom, hogy egykori nagykiterjedésű tűzhely maradéka. S á r k á n y S., aki az elhunyt H o l l e n d o n n e r F. vizsgálatait teljes odaadással folytatja, volt szíves a faszéndarabokat megvizsgálni. Meghatározása szerint Picea vagy Larix (luc- vagy vörösfenyő) megszenesedett darabkáiról van szó.1 K a d i c O. szóbeli közlése szerint a szeletai régi ásatás javasolutréenjé- ből is voltak faszénmaradványok, amelyek meghatározásra annakidején H o l l e n d o n n e r F.-hez kerültek. Sajnos, ezeknek a meghatározásáról irodalmi adat nem áll rendelkezésünkre, mivel H o l l e n d o n n e r annakidején csupán szóbelileg közölte K a d i c O.-al, hogy egy fenyőfaj és pedig valószínűleg a hegyi fenyő, Pinus montana maradványai.

A Diósgyőri-barlang protosolutréenjéből H o l l e n d o n n e r F. erdei fenyőt, vörös- és lucfenyőt (Pinus silvestris, Larix és Picea) állapí-

1 S á r k á n y S. : A Szeleta-barlang faszénmaradványai. (Botanikai Közlemé- jiyek, XXXV. k., 3—4. f., 1938, Budapest.)

96

1526 M OTTL

tott meg, míg a Szelim-barlang C rétegéből gyűjtött fosszilis széndarabbóí feltételesen barkócafára, Sorbus torminálisra következtetett.

A növénymaradványok vizsgálatából nyert következtetéseket és eredményeket jelentésem végén még majd behatóbban tárgyalom.

Az 1937. évi ásatási munkaprogram célja az ősemberleleteiről híressé vált Mussolini-barlang (Subalyuk) környékén lévő üregek átkutatása volt. Ásatásaimat a Cserépfalu határában 383 m abs.-m.-ban fekvő Kecskésgalyai barlangban kezdtem meg, ahol a barlang hátsó részének a kiásatása kerül sorra, mivel a barlang elülső és középső szakaszának lerakódásait K a d i c O. már 1932-ben feltárta. A barlang rendkívül száraz, helyenkint cseppköves bekérgezésű, szenilis állapotú üreg, amely a Kecskésgalya oldalából Ny-ra, a Kecskésgalyát a Kispiliskétől elválasztó Vereskő-völgybe néz. A barlang jelenlegi pitvara is beszakadással létrejött nyílás, a beszakadás azonban már nagyon régi keletű. A barlang mennyezetét vasas és mangános szivárgó vizek tarkára festették. A cseppkőképződés ma is folyamatos, mivel a mennyezetről több nyitott cseppkőoszlopocska csüng lefelé. A mészkő felülete sok helyen erősen mállóit. A barlang N y—K-i irányú törésvonal mentén inkább korrózió útján indult fejlődésnek. Mészköve, amely a barlang nyílásában 29°-os dőlésű, erősen összetöredezett. A barlangból kiágazó kis folyosó ÉK -i irányú. A barlang hátsó részében a húmusz és a világosbarna agyag közé világossárga, löszös agyag települ, amelynek felső határán a barlang egész szélességében mintegy 5 cm vastagságban tűzhelyréteg húzódott. Ebből több faszéndarabot gyűjtöttem, egyéb lelet a sárga rétegben nem volt. A világosbarna, erősen mészkőtörmelékes agyag alatti sötétszürke réteg erősen riolittufás, amit a mousterien időszak idején DDny-i irányú szél hozhatott a barlangba. A barlangtól D-re lévő dombvidék ugyanis jórészt riolittufa. A rétegek mészkőtörmeléke természetes felaprózódás útján létrejött törmelék, a mállás folytán lekerekített darab ritka. A barlangkitöltés legalsó tagja vörösesbarna, zsíros agyag, amelyből csak néhány erősen átkalcitosodott csontdarab került elő. A barlangfenék beöblösödé- seit mindenütt vastag kalcitréteg bélelte ki.

A világosbarna agyagból a következő fajok maradványait gyűjtöttem :

Ursus spelaeus R o s e n m . Vrsus arctos L.Canis lupus L.

Vulpes (crucigera) B e c h s t. Hyaena spelaea G o 1 d f. Lepus sp.

19 * -3 8 . ÉVI ÁSATÁSOK 1527

Megaceros giganteus B 1 m b. Rangifer tarandus L. Rupicapra rupicapra L

Bison priscus B o j.Equus mosbachensis-abeli csoport Coelodonta antiquitatis B 1 m b.

Az 1932. évi ásatási anyaggal szemben a borz, a hörcsög és a nyírfajd ezúttal nem került elő. A világosbarna rétegben a barlangimedve és a hiéna uralkodik, de szép számmal van óriásgím, ősbölény és orrszarvú-maradvány is. A ló és a barnamedve is gyakori. Előbbi az E. mosbachensis-abeli csoportba való, vagyis a Subalyuk lófajával azonos, örvendetes, hogy az óriásgímnek végtagtöredékei is felszínre kerültek. A barnamedve a jégkorszaki lerakódásainkból ismert kisebb fajtához sorolható. A rénszarvas, mint az 1932. évi anyagban, most is csak szórványos előfordulású. A rókacsontok a pleisztocén törzsfajának (Vulpes vulpes vulpes L.) maradványainál kisebbek (Mi hossza: 15.2 mm), a récens Vulpes v. crucigera Bechst. méreteivel azonban egyeznek. A Kecs- késgalyai-barlang rókafaja tehát ugyanaz, mint a Subalyuk javamous- terienjéé.

A sötétszürke agyagból a következő fajok maradványai kerültek elő:

Ursus spelaeus R o s e n m Canis lupus L.Hyaena spelaea G 0 1 d f.Felis spelaea G o 1 d f.Lepus sp.Cricetus cricetus L.

Ebben a rétegben is a barlangimedve és a hiéna dominál. A sötétszürke réteg faunajegyzékét még az 1932-ben gyűjtött róka, óriásgím és tarándmaradványok egészítik ki, amely fajok csontjai az ezévi ásatáskor nem kerültek felszínre.

összességében a Kecskésgalyai-barlang faunája, mint arra már az 1932—35. évi jelentésemben1 rámutattam, olyan erdő-steppe jellegű állattársaság, amelyben a szórványosan megjelenő rén az egyetlen tundraelem. Más sarkvidéki vagy szélsőségesebb steppe-faj csontmaradványai nincsenek benne, így a késő- és posztglaciálisunkat jellemző kisemlősök sem. Ezzel szemben a barlangimedve és a hiéna, a nagytermetű ló és az óriásgím uralkodnak benne, amiből arra következtethetünk, hogy a barlang üledékei a felsőpleisztocénnek régibb szintjébe sorolhatók. A lerakódások állattársasága a Subalyuk faunájával több vonatkozásban megegyező, de szorosan véve teljesen egyik rétegcsoportjával sem egyeztet

Cervus ( Mar all)Rupicapra rupicapra L.Bison priscus B o j.Equus mosbachensis-abeli csoport Coelodonta antiquitatis B 1 m b.

1528 MOTTL

hető. A Subalyuk alsó rétegcsoportjával azért nem, mert abban a rénszarvasnak nyoma sincs és uralkodó faja a Capra (Aegoceras) severtzowi- ibex kőszálikecske-faj, amely viszont a Kecskésgalyai-barlang faunájából hiányzik. Márpedig, ha a subalyuki javamosuteriennel megegyező föld- történeti korú lerakódásról lenne szó, lehetetlen, hogy a kecskésgalyai ősember ne vadászott volna kőszálikecskére, amely faj a Subalyuk szá- zakramenő leleteit tekintve, a Bükkhegységben akkoriban nagy egyénszámban élt. A Subalyuk felső rétegcsoportjából érdekes rágcsáló-faunát

10. ábra. — Abb. 10.Középnagyságú, széles hegy, fúrószerű végződéssel. Kecskésgalyai-barlang.

Mousterien. Term. nagys.Mittelgrosse, breite Spitze mit Bohrerende. Kecskésgalyaer-Höhle. Moustérien. Nat. Gr

és szélsőséges steppelemeket határozhattam meg, amely fajok, a hörcsög kivételével, — a Kecskésgalyai-barlang állattársaságából hiányoznak, — különben a két fauna egyezik. Ezért tisztán összetétele alapján, 1932— 35-ös jelentésemben a Kecskésgalyai-barlang faunáját időrendileg a subalyuki java- és későmousterien közé helyeztem.

A világosbarna rétegből az 1937. évi ásatás alkalmával is több ősemberi eszköz került elő. A kőeszközök közül legszebb a középnagyságú obszidián hegy széles szögletes bázissal, szabálytalanul lekerekített peremekkel. Az eszköz felső vége gondos, lapos szilánkolással tompa, fúrószerű heggyé kidolgozott. Az oldalak felé legömbölyített domború mellső felület baloldali része csak a perem mentén, a jobboldali felület- rész úgyszólván teljesen szilánkolt. A két felületrészt éles gerinc osztja ketté. Az eszköz sima, kissé homorú alsó lapja csak a szélein retusozott,


míg alsó részében nagy bulbus domborul."' A másik eszköz lapos obszi- dián gyalukaparó, alsó pereme kicsit homorúan lecsapott, míg a felső perem oválisán görbült. A peremek finom ütésekkel pattintottak,, a jobboldali felületrészt durva szilánkolás borítja. Az eszköz hátlapján csupán egyetlen, lapos, széles iitési . felület van, különben sima. Egy másik, ugyancsak obszidiánból készült kőeszköz lekerekített háromszögalakú. Alsó pereme csak kevéssé szilánkolt. Felületének alsó része sima, míg felső része hosszanti pattintásokkal kidolgozott. A felül csúcsban összefutó jobb- és baloldali perem magasszilánkolással tompított. Az esz-

11. ábra. — Abb. 11.Magas kaparó. Kecskésgalyai-barlang.

Mousterien. Term, nagys. Hochkratzer. Primitive Form. Kecskés^

galyaer=Hőfde. Mousterien. Nat. Gr.

12. ábra. - Abb. 12. DekadensLevallois^penge.Kecskésgalyaí-

barlang. Mousterien. Term. nagys. Dekadente Levaííois-Klinge. Kecskés^ ga(yaer=Höhle. Mousterien. Nat. Gr.

köz alsó lapja sírna és tulajdonképpen lekerekített háromszögű vakaró ’ nak tekinthető. Nagyon érdekes a kicsi magaskaparó és a körkaparó. Anyaga mindkettőnek obszidián. Előbbi eszköz a javaurignacienre jellemző típusoknál laposabb, de a központi kis lapos felületből sugarasan kiinduló meredek szilánkolása már jelllegzetes „Kanellierretusche“ . Alsó lapján csak a bázison van nagyobb ütési felület. Hasonló magaskaparó Les Bouffia mousterienjéből is ismeretes, (H. O b e r m a i e r : Die Steingeräte des französischen Altpaläolitikums. Mitteil. d. prähist. Komiss. d. kgl. Akad. d. Wiss. 1908, Fig. 128.) A körkaparó kicsi, lekerekített *

* Ez az érdekes kőeszköz az ehringsdorfi „meleg mousterien“ egyik eszközével, a „zweiseitig retuschierte Moustérienspitze“ -vel jól egyezik. (Lásd: E. W e r t h : Der fossile Mensch. Berlin 1928, Fig. 362.)

1530 MOTTL

négyszögalak, peremei magas szilánkolással szépen megmunkáltak, alsó vége -sajnos, letörött. Az 1937. évi ásatás eszközei között mindössze két kalcedonból készült eszköz van. Az egyik széles, lapos penge, élei köröskörül durván pattintottak. Felületén tompa él fut végig, amelyet alsó részében bemélyített, hosszanti, homorú felület határol. Az eszköz alsó lapja sima, bulbusa erős. Ha ezt az eszközt H. B r e u i 1, Y . C o m - m o n t és H. O b e r m a i e r Levallois-pengetípusaival hasonlítjuk össze, a megegyezés feltűnő. Egészen hasonló ezközöket, mint Clactonien- pengéket R. G r a h m a n n (Abschläge von Clactonienart in Mittel-, deutschland. Quartär, Bd. I. Taf. X III, Fig. 4.) Gross-Quenstedt lelőhelyről ismertet. Míg azonban az eredeti Levallois-pengék (Levallois- Perret, Montiéres-les-Amiens, St. Acheul, Gross-Quenstedt) teljes hosz- szúsága a 9— 10 cm körül ingadozik, addig a kecskésgalyai kultúra pengéje mindössze 4.7 cm hosszú. Ilyen dekadens Levallois-pengéket a bajor- országi Schulerloch mousterienjében is találunk, tovább élnek azonban Északfranciaországban is. ( R o s k a M.: Az ősrégészet kézikönyve. Cluj, 1926, p. 112.)

A Kecskésgalyai-barlang világosbarna rétegéből néhány csonthegy is előkerült. Valamennyi terminális fúróheggyel ellátott. Az 1932. évi ásatáskor gyűjtött eszközökről: a nagyon szép, finoman megmunkált, barna-fehérfoltos kalcedonból készült jellegzetes mousterien-hegy- ről, az ugyancsak barnás kalcedonból kiformált, kétoldalán kivájt és szélein magasszilánkolású vakarópengéről (La Micoque-Klinge mit Schaberkerben), a finoman szilánkolt lapos, obszidián pengehegyről, az egyszerűbb kivitelű, közepes kalcedonhegyről és a pointe-racloir-szerű csonteszközről már 1932— 35-ös jelentésemben megemlékeztem.

Amint látjuk, a Kecskésgalyai-barlang eszközei nagyon vegyesek. A jellegzetes, finoman kidolgozott mousterien hegyek mellett már egészen aurignacienszerű kaparok jelennek meg, míg a kivájt vakarópenge és a dekadens Levallois penge a régi paleolitikumra emlékeztet. A kőeszközöknek ez a vegyes tipológiája eleinte zavart okoz, viszont, ha az idevágó irodalmat jól átnézzük, azt látjuk, hogy vannak lelőhelyek,, ahol ugyanaz az eset. Ilyen pl. La Micoque, Montiéres-les-Amiens (alsó terrasszok) és Ehringsdorf. Ennek a kőiparnak vegyes jellegét W e r t h és W i e g e r s is kiemeli és az ú. n. „meleg (interglaciális) mousterienhez“ sorolja J . A n d r é e „Der eiszeitliche Mensch in Deutschland und seine kulturen“ (Stuttgart, 1939) című nagyon érdekes, hatalmas összefoglaló munkájában az ehringsdorfi kőiparról a következőket írja: „Obwohl in Ehringsdorf selbst bereits Aurignacienformen und gute klingen vorhanden sind, möchte ich die Kultur doch noch zur Handspitzenkultur rech-

1936 -38 . EVI ÁSATÁSOK 1531

nen.“ (74. o.) . . .„Das Fundmaterial sagt uns zugleich auch, dasshier der Übergang zum Aurignacien zu suchen ist." (1130.)A Penck—Brückner jégkorszakkronológiában ez a kultúra fokozat a Riss—Würm jégközi időszakba esik, vagyis ahová a Subalyuk alsó kultúráját is soroltuk. A kecskésgalyai eszközök azonban a suba- lyukiakkal sehogysem egyeztethetők össze. A kecskésgalyaiak a maguk nemében szebben megmunkáltak és látszik rajtuk, hogy egy, a suba- lyukitól eltérő tehnikájú ősembertörzs készíthette őket. Fentemlített külföldi lelőhelyekhez viszonyítva nagyobb megegyezést különösen Ehrings- dorffal találunk, azonban a kecskésgalyai eszközök között az acheuli hegyes szakócákra emlékeztető forma már nincs meg.

Nagy a különbség a faunák összetételében is, mivel Ehringsdorf, La Micoque és Montiéres üledékéből Elephas antiquus és Coelodonta mercki ismeretes, míg a subalyuki javamosuterienből és a Kecskésgalyai- barlangból egyik faj maradványai sem kerültek elő. Az aurignacienszerű kaparok ellenére is a kecskésgalyai kőipart a mous terien be kell sorolnunk, márcsak a szép hegyek és széles pengék alapján is. A La Micoque-jellegű vakarópenge és a dekadens Levallois-penge jó bizonyítékai annak, hogy ezek az ősibb eszköztípusok a magyarországi mousterienben is tovább éltek. A subalyuki ősrégészeti anyagnak a külföldi mousterien eszközökkel való összehasonlításakor kitűnt (lásd a Mussolini-barlang monográfiájában lévő ősrégészeti részemet, Geol. Hung. Ser. Palaeont. 14, 1938), hogy ősibb! jellegű eszközök a bükki mousterienben különben sem ritkák és ké» sídalukon finoman megmunkált hegyek és vakarok alakjában még a tatai későmousterienben is fellelhetők. Ennélfogva azt hiszem, mindenképpen megokolt, ha 1932— 35-ös jelentésemben foglalt megállapításaimat az újabb leletekkel megerősítve, — a kecskésgalyai kevert jellegű kultúrát a subalyuki java- és későmousterien közé, vagy tágabb értelemben véve, — a későmousterien elejére helyezzük. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a tatai, a subalyuki és a kecskésgalyai mousterien között finomabb megegyezések nincsenek, habár mindhárom kézművesség határozottan mousterien.

A második, 1937-ben átkutatott üreg, a Kúthegyi-sziklaüreg a Hórvöigyből kiemelkedő Kúthegy meredek oldalába 301 m abs. m-ban mélyül. Bejárata kb. 1 m széles és 0.75 m magas, kis darabon ferdén lefelé vezet, majd hirtelen letörik és a belső kis Csarnok oldalfalában folytatódik. A mészkő korróziós beöblösödéseit vastag, sugaras szerkezetű kalcitréteg béleli ki, míg az üreg nyílását pizolitok díszítik. Az üreg jobboldalt folyosószerűen folytatódik, míg DNy-nak kis sziklapadkát alkot, amelyre guanó rakódott. Az üreget először D a n c z a

1532 MOTTL

J á n o s kereste fel, térképezte is, de nem ásatott benne. A kitöltés tetején kutya, fóka és őzcsontok hevertek. Az üreget kitöltő barnásvörös, nyirokszerű kalcitos agyag teljesen meddő volt és amint környezettanulmányaimból láttam, a barlang nyílása tulajdonképpen csak robbantásnak köszönheti létét.

Teljesen meddő volt a Perpác-hegy teteje alatt nyíló Tarái Gyurka-lyuka vörösagyaga is. Ez az üreg töbörszerű besüppedás alján nyílik, bejárata kicsi nyílás, míg belső része két kisebb üregre tagolódik. A Tardi Gyurka-lyuka alatt 319 m abs magasságban Ugyancsak a Perpác oldalában, bokrok, sziklák közé a Per pác-sziklaüreg mélyül. Érdekes, ferde T formájú, kb. 4 m hosszú kis barlang, amely két egymást keresztező hasadéit mentén alakult ki. Jobboldalt kis kürtő vezet a sziklák közé, menyezetét helyenkint pizolitok borítják. Kitöltése 4 rétegre tagolódott: a barlang hátsó részében közvetlenül a fenékre vékony, meddő, homokos lőszréteg, míg a barlang elülső részében élénkvörös, zsíros agyag települt, Arionta arbustorum héjjakkal és barnamedve, valamint zergecsontokkal. A barlang hátsó részében e két réteg közé sárgás- szürkés-barnás agyag ékelődött barnamedve, róka, vadmacska, zerge és rénszarvas maradványokkal. E rétegeket vörösesbarna, kissé húmuszos agyag fedte, amelyre fekete, neolitos cserépedényeket tartalmazó húmusz települt. A vörösesbarna lerakódás két érdekessége a benne talált jellegzetes sarkiróka-állkapcsok (Mi hosszuk: 13.3 mm, M2 hosszuk: 6 mm) és a beléágyazott vastagfalú, símafelületű, összetöredezett nagy, durva agyagedény. A sarkiróka csontokon kívül még barnamedve, vadmacska, nyúl, pocok és sakálszerű lábközépcsonttöredék és ujjperc feküdtek ebben a rétegben. Az edénycserepeket T o m p a F. egyetemi magántanárnak vittem el, aki azokat javaneolitkorúnak határozta meg. Mivel a neolit-korból sarkirókacsontokat nem ismerek, nagyon valószínű T o m p a F.-nek az a nézete, hogy mivel az edény olya^n szépen beágya- zottan feküdt az agyagban, valószínűleg másodlagos elásás útján került oda. Rétegzavarnak mindenesetre semmi nyomát nem találtam, ha azonban mégis erről van szó, úgy a vörösesbarna réteget, mivel a tulajdonképpeni neolitcserepeket tartalmazó húmusz alatt feküdt, — mezoliti- kusnak tekinthetnénk. A mezolitikum a posztglaciális időszak második felébe ill. a jégkorszak végére esik (lásd a Mussolini-barlang monográfiájában lévő időrendi beosztásomat). A rénszarvas és sarkiróka jelenléte a hazai mezolitikumban nem lenne nagyon feltűnő, hiszen, — habár a franciaországi és általában a délnémetországi azi 1 ien-1ardenoisienbő 1 már valamennyi jégkorszaki ill. sarkvidéki faj hiányzik, — a rénszarvast a bajorországi Kaufertsberg tardenoisienjében mégis megtaláljuk és a

1936-38. ÉV I ÁSÁTÁSO K 1533

belga mezolitikumban a rénszarvason kívül a sarkiróka és a havasi nyúl is képviselt. A kaukázusi mezolitikumból (F r. H a n c a r : Urgeschichte Kaukasiens. Leipzig, 1937) Adzi Koba lelőhelyről még rénszarvast és hiénát, G v a r d z i l a s K i d é lelőhelyről pedig rozsomákot és barlangimedvét említenek. A kaukázusi azilien faszénmaradványai: tölgy (Quercus), juhar (Acer) és nyír (Betula), míg a tardenoisienből H a n c a r Sorbus aucupariát ír le. A Perpác sziklaüreg vörösesbarna agyagrétegében szerencsére faszéndarabokat is találtam, amelyeknek a meghatározása döntő jelentőségű lesz. Az avasi protocampignienből H o l l e n d o n n e r F. tölgy, hárs (Tilia), mogyoró (Corylus), kőris (Fraxinus) és barkócafa (Sorbus torminalis) maradványait határozta meg. A mezolkikus flóra mindenesetre elüt a még rénszarvast és sarkirókát tartalmazó mezolitikus faunától, ha azonban ezeket az arktikus fajokat mint a java- és későglaciális időszakból a posztglaciálisba átmentődött, kipusztulófélben lévő állatokat tekintjük, jelenlétük csak azt bizonyítja, hogy az északi tájakra való visszahúzódásuk vagy kipusztulásuk igen hosszú időn át történt. Abban az esetben, ha a vörösesbarna réteg töredezett agyagedényét mint elsődleges lelőhelyen találtat tekintjük, a rénszarvasnak és a sarkirókának a fennmaradását egyes vidékeken egészen a neolitikum közepéig kellene feltételeznünk.

A Perpác-sziklaüreg alatt a Perpác-barlang nyílik. Szenilis állapotú üreg, teteje beomlott és az ásatást a nagy kődarabok elhordása a legnagyobb mértékben megnehezítette. A barlang bejáratában elég változatos rétegsorra találtunk: 1. fekete húmusz, 2. barna húmusz, 3. világosbarna agyag, 4. zöldesszürke és 5. sárga, homokos agyagra, de lelet csak a világosbarna rétegből került elő. Ezek a következők: Ursus arctos L., Vulpes vulpes L. ?, Hyaena, Cricetus cricetus L., Lepus sp., Rangifer tarandus L., Rupicapra rupicapra L., Bős v. Bison sp. Mivel a meredek lejtőn a rengeteg kőtörmelék elhelyezése és az omladozó barlangból való kihordása nagyon sok időpazarlással járt, viszont az ásatási idő mindössze egy hónapra szólt, a Perpác-barlang ásatását félbeszakítva még a Subalyukkal szemközt lévő Perpác-kőfülkét kutattam át, hogy ezzel a Flórvölgy alsó szakaszának barlangjait véglegesen elintézzem. A Perpác- kőfülke mintegy 2 m hosszú, 1 m széles üreg, amelyet vastag húmusz- takaró és világosbarna agyag töltött ki. Utóbbi üledékben barnamedve, róka, nyuszt, hörcsög, ürge, gímszarvas és szarvasmarha csontjai feküdtek. A velük előkerült cseréptöredékek n'eolitikusak.

A Mussolini-barlanggal szemközt lévő Perpác-hegy oldalába nyiló üregek átkutatása barlangfejlődéstajii szempontoknál fogva is érdekes volt. Ezekben az üregekben u. is, noha a Perpác-sziklaüreg pl. a Suba

1534 MOTTL

lyuknál jóval magasabban fekszik, — a Perpác-sziklaüreg legalsó vékony, homokos löszrétegén kívül, seholsem találtam glaciális lerakódásokat. Mindez arra vall, hogy a Hórvölgy kevésbbé sziklás jobboldalába nyíló barlangok, habár magasabb szintben is vannak, — genetikailag sokkal fiatalabb megnyílásúak, mint a Hórvölgy meredek, sziklás baloldalába mélyülő Müssolini-barlang, amelynek a kialakulását legalább a középsővagy az ópleisztocénbe kell helyeznünk és abban nagyobb szerepe a patakvíz eróziájának is volt. Ezzel szemben a Perpác üregek megnyílása csak a jégkorszak vége felé indulhatott meg és kialakulásuknál a Hór-patak vize közvetlenül semmiféle szerepet nem játszhatott. Keletkezésük kis repedések mentén a beszivárgó esővíz és a keringő karsztvíz oldó és részben eróziós hatásának tulajdonítható. Ezek a kioldott, kivájt karsztüregek eleinte zártak lehettek és csak később, a Hórvölgy partfalainak természetes lepusztulásával nyíltak meg. A partfalak denudálódásánál természetesen a patak lassúbb vagy gyorsabb bevágódásának ill. oldali eróziójának is jelentős szerepe volt. Mindebből arra is következtethetünk, hogy kedvező fekvés esetén természetes denudáció folytán zsombolyból is keletkezhetik barlang, míg a terrasz- barlangok kürtője barlangfejlődéstani szempontból a barlangüreg kialakulásánál fiatalabb jelenség. Fenti megfigyeléseim tehát azt mutatják, hogy még egyugyanazon völgyszakaszban is a barlangüregek kialakulásánál különböző okok játszhatnak közre.

A Hórvölgynek ezután középső szakaszát jártam végig. Itt a Vécsverő oldalából a Hidegpataki-völgybe nyíló Vécsverői-sziklaüregben végeztettem próbaásatást. Tulajdonképpen 4 m hosszú, 2.5 m széles beomlott üreg volt, amelyet húmusz és meszes sárga agyag töltött ki. Sajnos, vadmacskacsontokon kívül egyebet itt nem találtunk.

Az ásatásokat ezután É-nak haladva, a Balla-völgyben folytattam, ahol először a Balla-völgy alsó szakaszából nyíló Csúnya-völgy már régebben említett üregét néztük meg, amely azonban zsomboly volt.

Az ásatási idő hátralévő részét az innen nem messze lévő Balla- völgyi-sziklaüreg rendszeres ásatására használtam fel. Ez a mintegy 8 m hosszú, befelé-lefelé erősen kibővülő, szépen korrodált falú és menyezetfí

barlang a Ballavölgy talpa felett 10 m-re, a Kövesvárad-hegy DNy-i oldaláról tekint a sötét, szűk Bállá-völgybe. A 45°-os dőlésű vastag mészkőpadok között a barlang kialakulása ÉK — DNy-i irányú hasadékok mentén indult meg. A barlang vastag kitöltésének csak egy részét áshattam ki. A leásott III. szintig a rétegsor a következő volt: 1. fekete húmusz, 2. szürkésbarna húmusz, 3. világos (sárgás) barna agyag. A fekete húmuszból denevérek, farkas, róka, borz, vadmacska és házimacska,

1936-38. ÉVI ÁSATÁSO K 1535

mókus, erdei egér, mezei- és kószapocok, hörcsög, nyúl, őz, szarvas és házisertés csontjai kerültek elő. A szürkésbarna humusz állatfajai a következők: Erinaceus sp., Ursus arctos L., Vulpes vulpes L., Martes mattes L., Criceltus cricetus L., Lepus sp., Capreolus capreolus L., Cervus elaphus L., Sus sp., denevércsontok. Az emlőscsontokkal szép neolitgyöngy és sok cserép került felszínre. A sárgásbarna agyagból a következő fajok maradványait határozhattam meg:

Ursus spelaeus R o s e n m .Vulpes vulpes (crucigera) B e c h s t. Canis lupus L.Alopex lagopus L.Cricetus cricetus L.Citellus citellus L.Rangifer tarandus L.

Capra ibex sp.Rupicapra rupicapra L.Bison priscus B o j.Lagopus albus K e y s . B l a s . Lagopus mutus M o n t .Tetrao tetrix L.Asio accipitrinus P a l i .

Ebben a társaságban a barlangimedve uralkodik, de sok a rénszarvascsont is. Nagyon érdekes, hogy a rókamaradványok kisméretűek, miért is nem a faj törzsalakjával, hanem a kisebb crucigera-alfajjal azonosíthatók. Egy igen kisméretű felkarcsonttöredék és szemfog alapján a. sarkiróka is kimutatható. A farkasnak nagyon szép hímtagcsontja került elő. A madármaradványok közül a havasi- és sarkihófajd, továbbá a mezei fülesbagoly hideg éghajlatra vallanak.

A világosbarna rétegből két vastag, meredek peremszilánkolású vakarópenge is felszínre került. Mindkettő obszidiánból készült, de belőlük sajnos, kultúrafokra következtetni nem nagyon lehet. Az ásatást itt még okvetlenül folytatni kell.

1938 nyarán a m. kir. Földtani Intézet megbízásából a festői szépségű szilvásváradi Szalajka-völgyben, a már régóta ismert Istállós- kői barlangban folytattam rendszeres ásatásokat. Aurignacien lelőhelyünk u. is nagyon kevés van, így mindenképpen fontos volt, hogy az Istállóskői-barlang általános őslénytani és ősrégészeti viszonyairól összefoglaló képet nyerjünk.

. A 46 m hosszú és átlagosan 1 5 m széles barlangban a rendszeres ásatást 1912-ben H i l l e b r a n d J . kezdte meg.1 Kutatásait 1913-ban

1 H i l l e b r a n d J . : A pleisztocén ősember újabb nyomai hazánkban. (Barlangkutatás, I. k. 1913.)

1536 MOTTL

és 1916-ban folytatta.2 Később rövid ideig 1925-ben3 ásatott a barlangban. 1927-ben a Borsod—miskolci Múzeum anyagi támogatásával S a á d A.4 folytatta H i l l e b r a n d feltáró munkáját, majd 1929-ben K a d iO. ásatott hosszabb ideig a barlangban és azt ugyanakkor pontosan térképezte is.

Az Istállóskői-barlang egyike legérdekesebb barlangjainknak. Típusa u. is a tektonikai mozgások következtében létrejött barlangoknak. Baloldali fala meredek dőlésű (79°) pados mészkő, míg jobboldali fala tulajdonképpen egyetlen hatalmas boltozatba gyűrt mészkőtömb. Az erős nyomás következtében itt a mészkő finom palásán rétegzett, erősen mállott és a hatalmas boltozat még finom, másodlagos kis redőkkel is csipkézett. Az eróziós kimosások ezen a gyűrt, repedezett, mállott falon nagyarányúak, míg a meredek, táblás baloldali falon ritkák. Korróziós hatásnak kevés a nyoma. A barlang D N y—ÉK-i irányú hasadék mentén ott alakult ki, ahol a meredek dőlésű mészkőtáblák az erősen gyűrt mészkőtömbre rátolódtak. Ilyen nagyobbmérvű mozgás nyomai a szomszédos Balogh Miklós-völgy üregeiben is mindenütt kimutathatók.

A palásodott mészkövet az éghajlati behatások, elsősorban a fagy természetesen kettőzött mértékben pusztítják. Ezzel a sarkos mészkő- málladékkal különben az egész barlangkitöltés tele van. Kavicsot Csak elvétve találunk, az is gömbölyű, keveset koptatott.

A barlang falaitj helyenként szép cseppkőfüggönyök díszít'k és sok a nyitott kis cseppkőoszlop. Érdekes, hogy a cseppkőképződés különösen a neolit! kor után volt erős, mert a barna humuszra helyenkint vastag cseppkőoszlopok és széles kéregrészletek rakódtak.

Az aneroidállás a barlangnál V II. 23—V III. 6-a közötti időben 7 9 5 — 822 között ingadozott. A középértéket véve alapul, az Istállóskői- barlang abs. magassága 550 m.

A barlang kitöltése a hátsó szakaszban bolygatott volt és ezért az ásatást olyan helyen kezdtem el, ahol még érintetlen kitöltés maradt fenn., Ilyen volt a jobboldali Oldalsó Fülke (28—30, 36— 38, 46—47 négyszögek), a Középső Szakasz jobboldali falmelletti (54, 61, 68, 76, 85) és egész hátsó területe (93—97, 100— 103, 106— 108), valamint a barlang leghátsó részében fennmaradt 129. sz. négyszög lerakódása. Ezeket a ki-

2 H i l l e b r a n d J.: 1913 . évi barlangkutatásaim eredményei. (Barlangkutatás,II. k. 1914.)

3 H i l l e b r a n d .J : Ober neuere Funde a. d. ungarländischen Pah'olithikum. (Die Eiszeit, Bd. IIL, H. 1., 1926.)

4 S a á d A.: Die Ergebnisse der Ausgrabungen in der Istállóskőer-Höhle im Jahre 1927. (Die Eiszeit, Bd. IV., 1927.)

Os


töltésrészleteket először a II. szintig hordattam le, majd a 28—29-es és a 96, 102-es négyszögek területén a IV. szintig 2 nnes próbaárkot mélyítettem le. (Lásd a csatolt alaprajz bevonalozott négyszögeit.)

A barlangkitöltés első pontos rétegsorát S a á d A. adta meg. Megállapításaim, amint azt a 26. sz. szelvény is mutatja, az ő adataival úgyszólván teljesen egyeznek. A lerakódás felső része, a helyenkint erősen guánós barna humusz, valamint az alatta lévő szürke, mészkőtörmelékes agyag, neolitkoriak, sok szépmintájú cseréptöredékkel és főleg a szürke rétegben számos embercsonttal. Ezzel kapcsolatban kell megállapítanom, hogy habár az Istállókői-barlangból 1913-ban előkerült embercsontokat diuviálisaknak gondolták, azok mind csak neolitkoriak. A barlang középső szakaszában e két réteg között nagy kiterjedésben vastag tűzhelyréteg húzódott, széles hamusávval. A neolit tűzhelyből is sok faszenet gyűjtöttem.

Ezt a felső, neolit rétegösszletet a barlang középső, baloldali szakaszában alul, erősen tufás mészkőbreccsa határolta, amelyből barnamedve, hiúz és kőszálikecskecsontok kerültek ki.

A barlangkitöltés alsó része vastag, jégkorszaki lerakódás, amely sárgásbarna, porhanyós, átlagosan 1 m vastag barlangi agyagréteggel kezdődik. Helyenkint [sötétbarna, zsírosabb agyagcsíkok és finom, szürke rétegecskék tarkítják, amely utóbbiaknak szabályos váltakozása egészen azt a benyomást kelti, mintha nyugodt vízből lerakodott üledék lenne. A barlang elülső és hátsó részében, általában a száraz barlangszakaszokban ez a réteg felfelé egészen kisárgul és különösen sok hófajd ás rágcsálócsontot tartalmaz. A sárgásbarna rétegből sok jó állapotban lévő faszéndarabot is gyűjtöttünk. Lefelé a sárgásbarna réteg mindinkább piszkos-szürkésbarna, erősen köves, meddő agyaglerakódásba megy át. Alul tűzhelyréteg osztja ketté, amely a H i l l e b r a n d és S a á d említette aurignacien felső tűzhelyrétegnek felel meg, azonban úgy a barlang középső, mint oldalsó szakaszában sem kőeszközöket, sem csontokat nem tartalmazott. A barlang középső szakaszában e tűzhelyréteg alatt a vörösesbarna, porhanyós agyagréteget még megtaláltam, míg az Oldalsó szakasz rétegsorában már hiányzott. A H i l l e b r a n d és S a á d kutatta aurignacien alsó tűzhelyrétegnek sem a barlang középső, sem jobboldali elülső szakaszában nem akadtam nyomára. Az aurignacien felső tűzhelyréteg alatt mindenütt ismét a szürkésbarna, köves, meddő agyag következett.

A fentemlített, érintetlen barlangkitöltés lehordása után a hátsó, már H i l l e b r a n d és S a á d ásatta területet tovább kutattam és a régi próbaárkot a 124. és 127. sz. négyszögek szélességében jó 1 m-el mélyí

1538 MOTTL

tettem. Itt mindkét tűzhelyrétegre rátaláltam, de belőlük néhány kiskevélyi fogpengén és egy elefántcsontból készült pálcatöredéken kívül semmiféle érdemleges kő- vagy csonteszköz nem került napfényre. A vörösesbarna agyagban ezzel szemben rengeteg teljesen ép barlangimedvecsont feküdt.

Az 1938. évi ásatáskor, mint említettem, paleolitokra kizárólagosan csak a sárgásbarna rétegben találtunk. Mivel a barlang középső és elülső részéből már csak szórványosan került napfényre egy-egy paleolit, viszont a leletek zöme a barlang hátsó termében feküdt (lásd a régi ásatásokat), valószínű, hogy ott volt az ősember kedvenc tartózkodási helye is. Ásatásaim folyamán a következő kőeszközökre találtunk:

1. Nagy, durván megmunkált, de köröskörül szilánkolt vakarópengékre.

2. Nagy pengehegyekre, amelyek közül az egyik terminálisán fínomanpattintott és gyönyörűen kidolgozott, míg bázisa egyenesre leütött.

3. Közepes, lapos pengékre ,amelyek meredek retussal szépen szi- lánkoltak.

4. Széles vakarópengékre.j. Kicsi, lapois pengékre, amelyeken peremi pattintás nincs.6. Obszidiánból készült kőmagra.A csonteszközök közül említésreméltó egy közepes, vastag, mind

két végén heg}rben végződő penge, a már említett sima elefántcsontpálca- töredék, két érdekes, farkasbordából készült nyeles eszköz, egy csontár vagy lyukasztó, amelyet alsó végével valamihez hozzáerősítve használhattak, mivel ott erősen lekopott, azonkívül nagyon sok kiskevélyi fogpenge. A csontárhoz hasonló eszközt a németországi Bockstein-barlang koraaurignacienjéből ismerek. A kiskevélyi fogpengék közül az egyik oldalt erősen bevölgyelt, kivájt.

Az előbbi évek ásatási anyagához viszonyítva új eszköztípus nem került elő. A kiskevélyi fogpengéknek egész sorozatára találtam. A még alig használt, csak éppen lehasított nagy daraboktól kezdve a szinte már csak cm-nyi, teljesen elkoptatott darabkákig az elhasználásnak úgyszólván valamennyi fokozatát fellelhetjük ezeken a pengéken, amelyek nagyon jól bizonyítják, hogy az ősember valóban eszköznek, még hozzá valamiféle állandó használatban lévőnek készítette őket.

Az istállóskői kultúra nagyon szép pengekézművesség, amelyben úgy a nagy, durván megmunkált, egyenes vagy hajlotthátú pengéket és közepes, karcsú, finom, meredek szilánkolású pengehegyeket, mint a szé- les-zömökebb, terminális, legyezőszerű pattintással lekerekített vakarópengéket és ezek átmeneteit egyaránt fellelhetjük. Már a Mussolini-barlang monográfiájában írt ősrégészeti összehasonlító tanulmányomban

1936-38. ÉV I ÁSATÁSOK 1539

13. ábra. — Abb. 13. Elefántcsontból készült pálcatöredék. IstálíóskőHbarlang. Kései javaaurig»

nácién. Term. nagys. Stäbchenbruchstück aus Elfenbein. Istálíóskő=HöhIe. Spätmittelaurig«

nácién. Nat. Gr,

15. ábra. — Abb. 15. Csontár vagy lyukasztó. IstállósköE

barlang. Kései javaaurignacien. Term. nagys.

Knochenpfriem. Istállóskő=Höhle. Spätmittelaurignacien. Nat. Gr.

14. ábra. — Abb. 14. Farkasbordából készült csonteszközök.

IstállóskőFbarlang.Kései javaaurignacien. Térni, nagys.

Knochengeräte aus Wolfsrippen zugerichtet. Istállóskő^Höhle. Spätmittelaurignacien, Nat. Gr.

16. ábra. — Abb. 16. Bevöígyelt kiskévelyi fogpenge.

Istállóskői'barlang.Kései javaaurignacien.

Term. nagys.Eingekerbte Kiskevélyer Zahnklinge. Istá!lóskő=Hőhle. Spätmittelaurignacien.

Nat. Gr.97

1540 MOTTL

17. ábra. — Abb. 17.Kískevélyi fogpengék az elhasználás különböző stádiumában. IstáílóskőUbarlang.

Kései javaaurígnacien. Term. nagys.Kískevéíyer Zahnklingen in verschiedenen Gebrauchsstadien. ístállóskő-Höhíe.

Spätmlttelaurignacien. Nat, Gr.

utaltam arra, hogy a Mussolini-barlang javamo-usterienjének karcsú, fiíktm szilánkolású pengehegyei egészen olyanok, mint a mentonei Grotte des Enfants, Willendorf és az Istállóskői-barlang aurignacien pengehegyei. Ezt az érdekes jelenséget mostani vizsgálataimmal csak méginkább támogathatom. Valamennyi istállóskői kőeszköz között legszebb az 1938. évi ásatás már említett, gyönyörűen szilánkok, szabályos, nagyméretű pengehegye.

Nagy számban találhatók az Istállóskői kézművességben a bevöl- gyelt pengék (vagy kivájt pengék, Klingen mit seitlichen Kerben, lames étranglées) is. Ez a kivájás, hornyolás hol félholdalakúan mélyül a penge egyik vagy másik oldalába vagy egészen kikanyarítja a pengehegy több-

1936- 38. ÉVI ÁSATÁSOK 1541

1 8 . ábra. — Abb. 1 8 .Nagy, durván megmunkáít penge.

Istáílóskői-barlang. Kései javaaurignacien. Term. nagys.

Grosse, grob behauene Klinge. IstáKóskő'Höhte. Spätmittelaurignacien.

Nat. Gr.

19 . ábra. — Abb. 19 . Gyönyörűen szilánkod pengehegy.

Istállóskői=barlang. Kései javaaurignacien. Térni, nagys.

W underschön retuschierte Spitzklinge. IstálIóskő^Hőhle. Spätmittelaurignacien.

Nat. Gr.

nyire baloldalának alsó részét, úgyhogy tulajdonképen hornyolt hegy (Kerbspitze) lesz belőle, amelynek a nyele tehát, mint a késősolutrénre jellemző point á cran-é is, egyoldali kivájással kiformált ellentétben a pointe á pedoncule-el (nyílhegy), amelynek a nyelét kétoldali egyforma kivájással alakították ki. Nagyon érdekes tehát, hogy amíg hornyolthegy a hazai késősolutréenben nincs, addig aurignacienünkben van.

Az árvéső az istállóskői eszközök közt nagyon ritka, míg magaskaparó (grattoir carené) és íves-hegy (Chátelperron- vagy Bogenspitze)

97*

1542 MOTTL

20. ábra. — Abb. 20.Hornyolt hegy. IstáílóskőíH>arlang, Kései javaaurígnacíen. Term. nagys.

Kerbspitre. IstálIóskő'Höhle. Spätmittelaurignacien. Nat. Gr.

21. ábra. - Abb. 21.Karcsú, meredek pattintással kiformált penge. Istál(óskői=barlang. Kései java-

atirignacien. Term. nagys. Schlanke, mit Steilretusche ausgeformte Klinge. Istállóskő=Hőhle. Spätmittelaurig=

nácién. Nat. Gr.

22. ábra. - Abb. 22.Hasított, lapos penge. Istállóskői* barlangi

Kései javaaurignacien.Term. nagys.

Rohe, flache Klinge. ístálIóskő=Höhle. Spätmittelaurignacien.

Nat. Gr.

1936-38. É V I ÁSATÁSOK 1543

•egyetlenegy sincs közöttük. S a á d A. ezzel szemben a barlang hátsó Tűzhelyrétegében egy Gravette-típusú keskeny pengét talált. Feltűnő, hogy pointe d’aurignac á base fendue sem most, sem a régi ásatások alkalmával nem került elő.

Az Istállóskői-barlangtól nem messze fekvő Paskő-barlang (74J m abs. m.) aurignacien eszközei az istállóskői kultúrával teljesen egyeznek. A Peskő-barlang kultúrájára még külön jellemző, hogy fejlett csontipara is van, amit számos, elefántcsontból és bordából készült lapos, jól simított, helyenként rovátkolt és a használattól már erősen lekopott ■ csontpálca bizonyít. Hasonló csonteszközök a Jankovich-barlang kora- solutréenjéből is ismertek.

Az istállóskői aurignacienből eddig csontból készült dárdahegye- Iset és rovátkás kis csontpálcát ismertünk, amelyekhez új ásatásaim leletei, de különösen a kis elefántcsontpálca-töredék szerencsés kiegészí- tésképen járul. A csákvári barlang-kultúra leleteinek aurignacien vagy solutréen-kora még ma sem tisztázott.

A Peskő-barlang érdekes kézművessége mint javaaurignacien szerepel. Az istállóskői kultúrát H i l l e b r a n d eleinte a későaurignacienbe sorolta, míg K a d i c , 1 O b e r m a i e r és B r e u i l középső aurignacien- r.ek mondja. Legutóbbi összefoglaló munkájában H i l l e b r a n d az istállóskői állomásról mint kései javaurignacienről emlékezik meg. Ehhez a felfogáshoz magam is csatlakozom, mert bár az istállókői kultúrából mindeddig hiányzik ugyan a hasítottvégű csonthegy és a magaskaparó, azonban sok benne a bevölgyelt vagy kivájt penge, míg a nagy, hajlotthátú pengék, továbbá a finom, meredek szilánkolású, karcsú, hegyesvégű pengék úgy a mentonei, mint a sirgensteini, wildscheueri, willendorfi kul

túrának és a franciaországi javaaurignaciennek is jellemző eszközei. Az egyetlen Gravette-hegy alapján pedig még nem kell későaurignacienre következtetnünk, tekintve, hogy árvéső alig van az eszközök között. Sajnos, a csontipar alapján sem lehet pontosan eldönteni, hogy java- vagy későaurignacienről van szó, mivel a simított dárdahegyek és a lapos, széles pálcák, valamint csontárak a koraaurignacientől a korasolutréenig egyaránt fellelhetők.

Barlangi aurignacien állomásainkon kívül még két nyilttéri lelőhelyünk is van: Ipolyság és Magyarbodza. Az ipolysági leletek mindeddig szórványos, felületi leletek, részben durva kidolgozású, nagy, hajlotthátú, részben mikrolitikus pengék, de van közöttük Gravette-típusú

A K a d i c O.: Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve 1934.)

1544 MOTTL

penge és egy csonteszköz is. A háromszékmegyei T e u t s c h gyűjtötte (15) i o — 11) kézművességben az árvésők a leggyakoribbak, de sok a vékony, hasított penge (minden finomabb szilánkolás nélkül), mikrolitikus penge, kivájt penge és fúró is. Úgy az ipolysági, mint a magyarbodzai kőipart H i l l e b r a n d a későaurignacienbe sorolta.

Eddigi benyomásaim szerint a Hermán O.-barlang kézművessége is aurignacien, amelyben a nagy, durva, széles pengék uralkodnak, de van benne egy-két Chátelperron-jellegű hegy is. K a d ie (1934) és B r e u i 1 szintén aurignaciennek tartja, míg H i l l e b r a n d inkább a protosolutréennel egyezteti, habár benne babérlevélbegyek egyáltalán nincsenek.

A hazai aurignacien a külföldi kultúrák közül leginkább a mentőnek a kremsi és willendorfi, továbbá a Z o tz ismertette1 Moravány-i későaurignaciennel egyeztethető, azzal a megállapítással, hogy az alsóausztriai és a mentonei aurignacien szebb tehnikájú, mint a miénk és hogy az istállóskői aurignacienben egészen olyan homyolthegy is van, mint amilyen Z o t z szerint a vágvölgyi aurignacienre jellemző és amely típus az oroszországi aurignacienben is fellelhető. Az istállóskői nagy, durva, hajlotthátú pengék rokonalakjait a németországi Bockstein és Widscheuer kora, iU. javaaurignacienjében találjuk meg.

A z 19 3 8 . é v i á sa tá sk o r a z Is tá lló s k ő i-b a r la n g b a n a k ö v e tk e z ő em

lő s fa jo k m a r a d v á n y a ir a b u k k a n ta m :

I . Sárgásbarna réteg.Ursus spelaeus R o s e n m . Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Martes martes L.Felis spelaea G o l d f . Felis silvestris S c h r e b. Lynx lynx L.Lepus sp.Arvicola (terrestris) L.Sus serofa L.

Cervus (forma major) Rangifer tarandus L. Rupicapra rupicapra L.Bison priscus B o j.Equus sp.Lagopus albus K e y s . B l a s . Lagopus mutus M o n t .Tetrao tetrix L.Tetrao urogallus L.

I I . Vörösesbarna réteg.Ursus spelaeus R o s e n m . Rupicapra rupicapra L.Canis lupus L. Lagopus albus K e y s . B l a s .Vulpes vulpes L.

L. F. Z o t z : Das Paläolithikum des unteren Waagtales. (Quartär, Bd, II.,

1936-38. ÉV I ÁSATÁSOK 1545

Mindkét réteg állatvilágában, a barlangimedve uralkodik. A vörösesbarna agyag kísérőfaunája nagyon szegény és indifferens jellegű, míg a sárgásbarna rétegé már gazdagabb és benne alpin és sarkvidéki fajok előfordulása jellemző. Érdekes a vadmacska jelenléte is, mivel ez a ragadozó jégkorszaki állattársaságunkban nagyon ritka. Sajnos, úgy a ló, mint a nyúlleletek fajilag pontosan meg nem határozhatók. A taránd jellegzetes magdalenien-rénszarvasunkkal egyezik. A nagy elaphoid szarvasnak csupán egyetlen ujjperce került elő. Nagyon érdekes, hogy a madárcsontok között úgy a nyír-, mint a siketfajd képviselt. Az elefántcsontból készült pálcatöredék és egy kiskevélyi fogpenge alapján a sárgásbarna rétegben még a mammut és a hiéna jelenlétére is következhetünk.

Általában a sárgásbarna rétegnek ez a faunája túlnyomóan erdő- steppe jellegű, amelyet csak néhány alpin és arktikus állatfaj tarkít.

Mint említettem, a barlang elülső és hátsó szakaszában a sárgásbarna réteg felfelé helyenként egészen kisárgul és kissé plasztikusabb lesz. Hillebrand 19 12 és 1916-ban a sárgásbarna rétegnek ebből a felső részéből is gyűjtött faunát, míg jómagam 1938-ban ennek a kimondottan sárga agyagnak nyomára már nem akadtam. Annakidején a Hillebrand gyűjtötte faunát pontosan nem határozták meg, annál inkább örültem, amikor most meghatározásaim során a következő állattársaság alakult ki belőle:

Talpa europaea L. Vulpes vulpes L. Putorius putorius L. Mustela erminea L. Mustelct nivalis L.Lepus (timidus) L. Cricetus cricetus L. Microtus arvalis P a l i . Microtus gregalis P a l i .

Microtus ratticeps K e y s . B l a s . Arvicola terrestris L.Ocbotona pusillus P a l i .Rangifer tarandus L.Lagopus albus K e y s . B l a s . Lagopus mutus M o n t .Tetrao tetrix L Tetrao urogallus L.Cerchneis tinnunculus L.

Ez a faunajegyzék 1938. évi gyűjtésemet nagyszerűen kiegészíti. A pockok' és a füttyentőnyúl jelenléte a faunának már steppeszerűbb jelleget ad. A rágcsálóknak ezt a jellegzetes csoportját eddig a Mussolini- barlang későmousterienjéből, a Peskő-barlang javaaurignacienjéből, a Her- man-kőfülke későisolutréenjéből és Magdalenien II. (Puskaporosi-kőfülke, Bervavölgyi-sziklaüreg, Vaskapu-barlang stb.) lelőhelyeinkről ismerjük.

A füttyentőnyúl a későmousterienben és az aurignacienben még szórványos, míg Magdalenien I. lelőhelyeink állattársaságában a lem- minggel együtt tömeges. Az Istállóskői-barlang sárga agyagjának régen pontosan még meg nem határozott rágcsáló-hófajdos állattársasága volt

az alapja annak, hogy a lerakódásnak ezt a felső részét különválasztották és magdaleniennek vették. Hozzájárult ehhez az is, hogy a régi ásatások alkalmával az eszközök túlnyomó részben az alsó tűzhelyrétegekből és nem a sárgásbarna agyagból kerültek ki. 1938-ban ezzel szemben valamennyi kőeszközt a sárgásbarna barlangi agyagban találtam és amint az a tipológiai részletezésnél jól kitűnt, ezek az eszközök a régi gyűjtések ősrégészeti anyagával nagyon jól egyeznek és a magdalenienbe semmiképen nem sorolhatók. Azonkívül a felső, sárga agyagréteg rágcsálófaunájából a lemming teljesen hiányzik és így' a magdaleniennek vélt rágcsálófauna ugyanolyan összetételű, mint a Peskő-barlang zöldesbama rétegének aurignacien állattársaságáé.

A régi ásatások során a sárgásbarna rétegből kikerült csontok között ugyancsak a barlangimedve a leggyakoribb, míg a kísérőfaunában a hiúz, a nyuszt, a barlangi oroszlán, a farkas, a nyúl és a vadmacska maradványait állapíthattam meg. Az aurignacien tűzhelyrétegek állatmaradványai a következők:

Ursus spelaeus R o s e n m .Utsus arctos L. (forma major)Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Lynx lynx L.

Meg kell említenem, hogy az Istállóskői-barlangból előkerült rókacsontok közül csak egy-kettő üti meg a rendes Vulpes vulpes vulpes ívméreteket, míg a legtöbb a récens Vulpes vulpes ersteigeret B e c h s t. variációs szélességén belül marad. Érdekes a régi ásatások anyagában a nagy bamamedve-faj, amely a hazai későmousterientől a protosolutréenig kimutatható.

A z alsó v ö rö se sb a rn a réteg á lla tv ilá g á b a n a rén és a h ó fa jd szó r

v á n y o s , m íg a fe lső rétegb en m á r v a la m iv e l g y a k o r ib b a k .

Az Istállóskői-barlang rétegsorának és faunájának a tisztázása rendkívül fontos, mivel hazánkban kevés az aurignacien lelőhely és közülük tulajdonképen az Istállóskői-barlang az egyetlen, amelynek kitöltéséből úgy ősállati és ősnövényi, mint ősrégészeti leletek együtt kerültek elő. Faunával jellemzett aurignacient a Peskő-barlángon kívül még a Göröm- böly—Tapolcai sziklaüreg sárgásbarna rétegéből és a Herman-barlangból ismerünk, míg a Pálffy-baríang „javaaurignacien“ -jére már a Szelete- barlang faunatárgyalásánál mutattam rá, a csákvári aurignacien pedig fölötte bizonytalan. Fenti aurignacien lelőhelyek állatvilága a következő:

154b MOTTL

Felis spelaea G o 1 d f . Equus sp.Rupicapra rupicapra L. Rangifer tarandus L.

1936 -3 8 . ÉV I ÁSATÁSOK 1547

Peskö-barlang.

Talpa europaea L.Desmana moschata hungarica K o r í n . Ursus spelaeus R o s e n m . (dominál) Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Mcles meles L.Martes martés L.Mustela erminea L.Mustela nivalis L.Hyaena spelaea G o 1 d f.Felis spelaea G o 1 od f.Lynx lynx L.

Cricetus cricetus L.Microtus arvalis P a l i .Micro tus gregalis P a l i .Arvicola terr. amphibius L a c e p. Ocbotona pusillus P a l i .Lepus sp.Rangifer tarandus L.Cervus elaphus L. forma major Rupicapra rupicapra L.Lagopus albus K e y s . B l a s . Lagopus mutus M o n t .

Herman-barlang.

Ursus spelaeus Ro s e n m. (dominál) Canis lupus L.Hyaena spelaea G o 1 d £.Castor fiber L.Cervus elaphus L.

Alces alces L.Megaceros giganteus B l m b . Rupicapra rupicapra L.Ibex sp.Bős sp.

Görömböly—tapolcai sziklaüreg.

Ursus spelaeus R o s e n m . (dominál) Cervus (elaphus) L.Hyaena spelaea G o 1 d f. Rangifer tarandus L.

Ipolyságról és Magyarbodzáról emlősmaradványok nem ismeretesek. Fenti faunajegyzékekből azt látjuk, hogy aurignacien faunánk az egész pleisztocénünkön végigvonuló nagyemlősöktől (Felis spelaea, Hyaena spelaea, Rangifer tarandus, Canis lupus stb.) eltekintve a barlangimedve tömeges fellépésével és azokkal a kis, steppejellegű rágcsálókkal jellemzett, amelyek közül több már a hazai későmousterienben is fellép. A ta- ránd még nem elterjedt. A hazai aurignacien steppelakó fajai így csak további bizonyítékai annak, hogy a későmousterien kontinentális éghajlata az aurignacienben is folytatódott. Nagyon érdekes, hogy a lengyel- országi aurignacienben a barlangimedve a mammiit és a vadlóval szemben erősen háttérbeszorul.

1938. évi ásatásaim során az Istállóskői-barlang kitöltéséből igen sok faszenet is gyűjtöttünk, amelyeket S á r k á n y S. határozott meg. Ebben az anyagban a következő fajok képviseltek: Pinus silvestris, Picea, Larix, Quercus cf. robur vagy sessiliflora, Acer cf. pseudoplatanus, Sor-

Í548 MOTTL

Sorbus-maradványt a Szelim-barlang C-rétege is szolgáltatott. Mivel azonban ezt a leletet H o l l e n d o n n e r feltételesen terminálisnak határozta meg, ami a fauna jellegével nem nagyon egyezett, megkértem S á r k á n y S.-t, hogy a szóbanforgó maradványt vizsgálja felül. Később azután erről a leletről be is bizonyosodott, hogy nem barkócafa, hanem madárberkenye (S. aucuparia), amely faj F e k e t e—B 1 a 1 1 n y szerint a Kápátokban mint jellegzetes havasi cserje 1987 m-ig is megtalálható.

Ha az újabb őslénytani eredményeket az eddigiek közé soroljuk, úgy a következő klimagörbét nyerjük: 1. a túloldali táblázatot.

Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a mousterien előtti és a javamousterien időszak enyhe-mérsékelt éghajlata a későmousterienben hidegkontinentális kiimává változott, — cirbolyafenyővel, hegyifenyővel és szélsőséges steppelemekkel. (Alactaga, E. hemionus.)

A hegyifenyő (P. montana) ezután csak a korasolutréentől kezdve uralkodik ismét egészen a magdalenien közepéig. A hazai java-késő- aurignacien és protosolutréen faunája és flórája alapján e két időszak közé mint viszonylagosan enyhébb, oszcillációs időszak illeszkedik,1 amely időszak a Würm I. és II. közötti 1 interstadiálissal, az ú. n. Aurignac Schwankung-gzl egyeztethető. Rendkívül érdekes tehát, hogy amíg az ausztriai1 2 és a vágvölgyi rokonjellegű aurignacien nagyrészt löszben van (Jüngerer Löss II.), addig hazánkban aurignacien-lösztelepet mindezideig nem ismerünk. A. Jura3 szerint a lengyelországi kora- és javaaurignacien azonban interstadiálisba való, vagyis ai lengyelországi kutatások eredményei e tekintetben a mi adatainkból nyert következtetésekkel a legszebben egyeznek,

Fentiek alapján tehát az acheuléentől kezdve hazánkban eddig a következő klimagörbét állíthatjuk fel: 1 . enyhe-mérsékelt, humidus,2. hideg, száraz, 3. hűvös-mérsékelt, valamivel nedvesebb, 4. hideg, eleinte száraz, a végén nedvesebb, 3. enyhülő, általában kontinentális kiima, majd mindinkább nedvesebb. A 2. pont hidegelőretörését a flórá-

1 M o t t l M.: Volt-e aurignacien interstadiáiis hazánkban? (Föld. Közi. 69. k., 10—12 f. 1939.)

2 G. G ö t z i n g e r : Das geologische Alter des österreichischen! Paläolithikums. (Report of the XVI. Internat. Congr. Washington, 1933.)

3 A. J u r a : D a5 Aurignacien in Polen. (Quartär, Bd. II., 1939-)

bus cf. aucuparia, am ely fa jo k ta la j- és fényigénye, va lam in t fö ld ra jz ielterjedése hűvös-m érsékelt, kontinentális éghajlatra vall, vagy is a fau n av izsgálatokból nyert eredményeket teljesen alátám asztja .

1936-38. ÉV I ÁSATÁSO K 1549

K u l t ú r a L e l ő h e l y F l o r a F a u n a K 1 i m a

? Meleg acheuléen

? Süttő Celtis australís

Erdő»steppe jelleg, előbbi még túlsúlyban

Enyhe*

Java*mousterien

Subalyufc, alsó retegek

Cotinus, Cornus, Carplnus,

Pinus silvestris

mérsékelt(humidus)

Késő*mousterien

Subalyuk, felső rétegek ,■

Szelim*barlang

Pinus cembra, Larix,-

Pinus montana

Szélsőséges steppeele* mek. Rén és hófajdok

első megjelenése

Hideg*kontinentális

Kései java^ aurignacien

Istállóskői*barlang

Pinus silvestris, Acer cf.pseudo* platanus, Larix, Sorbus cf, aucu* paria, Quercus cf, robur vagy

sessiíiflora

O

CJu.

>"O

Steppejelleg továbbra is túlsúlyban, de az erdei fajok számaránya ked* vezőbb, Arktikus ala* kok még nem gyakoriak

Hűvös*mérsékelt

(valamivel

Proto' solutréen

Szeieta*barlangá

széból*barlang (C );

Diósgyőribarlang

Piceavagy Larix;

Sorbus aucuparia,-

Pinus silvestris, Picea, Larix

wB

CKC«

CJ

Jellegzetes glaciális nagyemlősök uralkodá* sa. A steppejelleg a solutréen elején gyen* gébb, a végén ismét erősebb. Arktikus ala*

humidusabb, mint a késő* mousterien)

Kora*solutréen

Jankovich*barlang Pinus montana

kok továbhí megjelené* se, de nem nagy egyén* számú jelenléte. Lem*

ming még nincsJava*solutréen

Szeieta* barlang,

felső rétegPinus montana Hideg*

kontinentális

Magdaleníení.

<alsó szint)

Szelim* barlang

(felső ré eg);

Ságvár,Dunaföldvár

Pinus montana;

Pinus niontana;

Erdőjelleg egészen háttérbe szorul. Erős steppejelleg és az arktikus fajok nagy elterjedése, — Lemmingek

uralma

(a végén humidusabb)

MagdaleníenI.

<felső szint)

Pilisszántóikőfülke

llfmus, Quercus, Juniperus, Fraxinus

Eleinte még lemmingek, de az időszak második felében már az arktikus alakok hát* térbeszorulása és steppe*, majd erdőjelleg érvénye*

sülése

Enyhülő, ál* tatában kon*

tinentálís kiima, majd humidusabb

1550 MOTTL

bán a cirbolyafenyő, a faunában pedig a steppejelleg gyors érvényesülése mutatja, míg a 4. pont hideghullámát a hegyifenyő szinte kizárólagos uralma és a fauna tundra-jellege fejezi ki.

A kimutatott Würm-interstadiális viszonylagosan enyhébb kiimája az állatvilágra kisebb kihatással volt, mindössze az erdei fajok számaránya lett kedvezőbb.

1938-ban még az Isitállóskővel határos Balogh Miklós-völgy nehezen megközelíthető üregeit is sorra kutattam. Kisebb üregek, mészkövük

erősen palásodon, fagytól pusztított, kitöltésük pedig törmelékes, teljesen meddő humusz.

Az 1936— 38. év folyamán az ősgerinces gyűjtemény anyagából H a b é r i V. preparátorral két újabb csontvázat állítottam ösisze. Az Igric-barlang K o r m o s gyűjtötte (1913) anyagából egy farkascsontvázat (későmousterien), míg a Subalyukban 1932-ben K a d i c gyűjtötte anyagból egy kőszálikecske csontvázat. (Javamousterien.)

A belföldi ősgerinces-gyüjtemény csontállománya az 1938. év végén 12.663 drb., vagyis,az 1935. évi állománnyal szemben 1493 drb. a gyarapodás. Az ősemberi kőeszközök leltározott darabszáma 3624 darab volt.

Jégkorszaki farkas csontváza. Igric*barlang. Későmousterien. Skelett eines eiszeitlichen Wolfes. Igric-Höhle. Spátmoustéríen.

23. ábra. — Abb. 23.

1936 -38. ÉVI ÁSATÁSOK 1551

24. ábra. — Abb. 24.

Jégkorszak! kőszálíbecske csontváza, Mussolin'-'barlang. (Subalyuk.) Javamousteríen.

Skelett eines eiszeitlichen Steinbockes. (Capra severtzovrMbex Gruppe,) Mussolínb'Höhle. Hochmoustérien.

Szeíeta^Hő/jíe. H

interer Abschnitt des H

auptganges.

1552 MOTTf.

SZELETA-BARLANGHÁMOR (Borsod megye)

I. sz. alaprajz (0—0'50 m) az 1936. évi ásatások bejelölésével.

Kadic Ottokár dr. felvételeit kiegészítve készítette: MOTTL MÁRIA Dr.

SZELETA-HÖHLEHÁMOR (Komitat Borsod)

Grundriss No. I. mit Einbezeichnung der Grabungen im Jahre 1936.

Die Aufnahmeskizzen von Dr. Ottokár Kadic ergänzend verfertigt von: Dr. MÁRIA MOTTL.

JELMAGYARÁZAT: - ZEICHENERKLÄRUNG:

A = Bejárat Eingang

B = Előcsarnok Vorhalle

C—D — Főfolyosó Hauptgang

E—F = Oldalfolyosó Nebengang

A M. KIR. HONVÉD TÉRKÉPÉSZETI INTÉZET NYOMÁSA. — 174.-941. F

1 = Fekete humuszSchwarzer Humus

2 = Sárga löszös agyagGelber lössartiger Höhlenlehm

3 = Világosbarna agyagHellbrauner Höhlenlehm

4 = Sötétszürke agyagDunkelgrauer Höhlenlehm

5 = Vörösesbarna agyagRotbrauner Höhlenlehm

6 = Szürke plasztikus agyagGrauer plastischer Höhlenlehm

7 = MészporVerwitterter Kalktuff

8 — KalcitbekérgezésKalcitkruste

M. KIR HONVÉD TÉRKÉPÉSZETI INTÉZET NYOMASA. — 174.-941. F

KECSKÉSGALYAI BARLANGCSERÉPFALU (Borsod megye)

383 m absz. m.Felvették 1932. és 1937. évben:

KADIC OTTOKÁR Dr. és MOTTL MÁRIA Dr.

KECSKÉSGALYAER HÖHLECSERÉPFALU (Komitat Borsod)

383 m ü. d. M.Aufgenommen in den Jahren 1932 und 1937 von:

Dr. OTTOKÁR KADIC und Dr. MÁRIA MOTTL

Hossz -szelvény.Längsschnitt:

Mérték Masstab

16sz.keresz/sze/vényQuerschnitt. Nr16.

10sz. ü eresz/sze/vén y. Querschnitt Nr. 10.4szJ(ereszhze/vény.

Querschnitt Nr. h .

26sz.keresztszelvény.Querschnitt N r 26.

f / SZINT HORIZONT i.

’ H. SZINT HORIZONT H.Querschnitt Nr. 38.

AlaprajzGrundriss.

Mérték — Masstab

26 sz.kersszhze/vényQuerschnitt Nr. 26.

ISTALLOSKOI BARLANGSZILVÁSVÁRAD (Borsod megye)

Felvette1929. évben: KADIC OTTOKÁR Dr., 1938. évben: MOTTL MÁRIA Dr.

/ SZINT HORIZONT!.

ISTALLOSKOER HÖHLESZILVÁSVÁRAD (Komitat Borsod)

Aufgenommenm Jahre 1929 von: Dr. OTTOKÁR KADIC, im Jahre 1938 von: Dr. MÁRIA MOTTL

= H. SZINT HORIZONT H.

RÉTEGSOR: - SCHICHTENFOLGE:

1 = Szürkésbama, meddő barlangi agyag 5 = Barna humuszGraubrauner, fundleerer Höhenlehm Brauner Humus

2 = Vörösesbarna barlangi agyag 6 = GuanoRotbrauner Höhlenlehm Fledermausguano

3 = Sárgásbarna, porhanyós agyag 7 = TörmelékkúpGelblichbrauner, mürber Höhlenlehm Schuttkegel

4 — Szürke, mészköves agyag (neolit)Grauer, Kalkschutt führender Lehm (Neolith)

III.SZIN T HORIZONT H i.

ÍV. SZINT HORIZONT nr.

\ M. KIR HONVÉD TÉRKÉPÉSZETI INTÉZET NYOMÁSA. — 174.-941. F

BERICHT ÜBER DIE ERGEBNISSE DER GRABUNGEN DER JAHREN 1936/38, SOWIE ÜBER DIE TÄTIGKEIT DER VERTEBRATEN

ABTEILUNG DER KGL. UNG. GEOL. ANSTALT.

(Mit 24 Textabbildungen, einer Tabelle und zahlreichen Höhlenkarten.)

Von Dr. M. M o t t l .

Im Jahre 19 13 stellte Chefgeologe d. R. Dr. O. K a d i c im Aufträge der Direktion der kgl. ung. Geol. Anstalt zum letztenmal Grabungen in der Szeleta-Höhle an. Damals erschloss er die Ablagerungen der Höhle schon das siebente Jahr hindurch systematisch. Die Ergebnisse der Grabungsperiode .1906— 13 wurden von ihm im Jahre 1915 in der umfangreichen Szeleta-Monographie veröffentlicht.1

1927 wurde die Höhle 10 Tagen hindurch unter Mitwirkung von E u g e n H i l l e b r a n d und A n d r e a s S a á d , vom Direktor des Ethnographischen Museums in Cambridge L o u i s G. C l a r k erforscht.

Im Jahre 1928 leiteten E. H i l l e b r a n d und A. S a á d Grabungen in der Höhle.2 Seither waren die Forschungsarbeiten in der Szeleta- höhle eingsetellt.

Im Juni 1936 liess ich im Rahmen der jährlichen systematischen Höhlengrabungen der Kgl. Ung. Geol. Anstalt auch in der' Szeletahöhle wieder graben. Vom 10. Juni bis 3. Juli wurde ein beträchtlicher Teil der .Ausfüllung abgetragen. Da die alten Profile und Horizonte der Grabungsperiode 1906— 13 nur mehr als sehr verwischte und gestörte Ränder erhalten geblieben sind, brauchte ich viel Zeit und Mühe, bis es mir gelang, einige solche Fixpunkte zu finden, mit deren Hilfe die alten Kartierungsquadrate auszupflocken waren.

1 Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anstalt 1915 .! Ober eine neue Aurignacien-Lanzenspite „a base fendue“ aus dem unga

rischen Paläolithikum. (Eiszeit u. Urgeschichte. Bd. V., 1928, Leipzig) und: Ergebnisse der neueren Grabungen im Bükkgebirge.

RÉTEGSOR: - SCHICHTENFOLGE:

10 - Denevérguano Fledermausguano

9 = Sárga, törmelékes humuszGelier, Kalkschutt führender Humus

8 = Tufa Tuff

7 “ HumuszHumusablagerung

6 = Világosszürke barlangi agyag Hellgrauer Höhlenlehm

5 “ Vörös barlangi agyag Rötlicher Höhlenlehm

4 = Sötétszürke barlangi agyag Dunkelgrauer Höhlenlehm

3 = Világosbarna barlangi agyag Hellbrauner Höhlenlehm

2 — Sötétbarna barlangi agyag Dunkelbrauner Höhlenlehm

» M. KR HONVÉD TÉRKÉPÉSZETI INTÉZET NYOMÁSI -174.-941. F

HOSSZ-SZELVÉNY — LÄNGSSCHNITT

SZELETA-BARLANGSZELETA-HÖHLE

1554 MOTTL

Die systematische Arbeit wurde auch dadurch erschwert, dass aus dem Steinmaterial der alten Grabungen eine steile hohe Wand errichtet wurde, die den ohnedies schmalen Eingang noch mehr verengte, während der vom Vorhof bis zur Landstrasse herabreichende Berghang dermassen steil ist dass er zur Materialablagerung nicht dienen konnte. Diese technischen Schwierigkeiten wurden so überwunden, dass ich meine Leute immer in zwei, voneinander entfernten Gruppen arbeiten liess, die dann das ausgegrabene Material auf den rechtseitigen, schon freigelegten Felsboden und auf die breite Felsbank der Vorhalle karrten. Dadurch wurde auch die Verdeckung der noch ungestörten Teile mit Schutt vermieden. In diesem rechtseitigem Teil der Vorhalle erreichten wir alsbald den Höhlen - boden. Aus dem untersten, dunkelbraunen, äusserst fetten und stellenweise fein geschichteten Höhlenlehm kamen bloss einzelne, stark verwitterte Höhlenbärenknochen zum Vorschein. Paläolithe fanden sich in dieser Strate keine. Im allgemeinen konnte ich beobachten, dass die Schichten der Tiefe zu immer fossilärmer werden.

Der stark verwitterte Felsboden der Vorhalle wurde stellenweise von einer wahren Tropfsteinkruste bedeckt.

Im vorderen Abschnitt des Nebenganges stiess ich noch auf die hellgraue Ablagerung des Hochsolutréen (Quadrate 22 und 26), aus der eine schön retuschierte, mittelgrosse Blattspitze, — leider mit abgebrochenem Ende — und ein Diskusbruchstück zum Vorschein kam.

Im Hauptgang liess ich an drei Stellen graben. Aus dem vorderen Abschnitt dieses Höhlenteiles hoben wir mehrere Paläolithe und sehr viele Höhlenbärenknochen. Es ist interessant, dass der Grossteil der Funde an eine grünlichgraue, fette, dünne Lehmschichte im hellbraunen Höhlenlehm gebunden war.

Überwiegend kam hellbrauner, kalkschuttführender Höhlenlehm zum Abbau, nur im hinteren Abschnitt des Hauptganges gruben wir auch in der darüberlagernden dunkelgrauen Schichte.

Der Felsboden der Höhle fällt vom Neben- und Hauptgang ziemlich jäh gegen die Vorhalle zu ab, wo er zu einer breiten, tiefen Mulde wird. Die von hier zum Vorschein gekommenen Knochen waren alle stark abgerollt. Infolge der grossen Mairegen tropfte es in der Höhle ziemlich stark. Im tiefen Höhleninnem brach eine kristallklare Quelle auf. Mitte Juni führte ich auch Temperaturmessungen durch. Im Höhleneingang mass ich vormittags 10 Uhr 350 C, in der Vorhalle 12 0 C, im vorderen Abschnitt des Hauptganges 9— io° C und in der hinteren kleinen Tropfsteingrotte bloss 7° C. Der Unterschied zwischen der äusseren und inneren

GRABUNGEN DER JAHREN 1936 -3 S 1555

Temperatur war also beträchtlich, was in erster Linie der grossen Feuchtigkeit der Höhle zuzuschreiben sei.

Von den, während der Grabung gehobenen Steingeräten sollen vorerst diejenigen kleinen faustkeilartigen Geräte erwähnt werden, die bezeichnende Formen des ungarländischen Solutréen sind. (Abb. i.) Es handelt sich um beiderseits schwach bearbeitete, meistens breite, reguläre oder irreguläre Typen mit abgerundeter oder zugespitzter Basis, doch sind auch solche vorhanden, deren beide Enden abgestumpft sind. Das eine Gerät wurde zu einem Bohrer zugespitzt, wodurch es mit der von K a d i é als „trapezförmiger Abspliss mit Bohrerspitze“ beschriebenen Form übereinstimmt. Den Grundtypus beider Formen stellt der „Doppelhohlschaber mit Spitze“ das älteren Palaäolithikums dar.

Uniter den neueil Funden der Szeleta-Kultur ist eine sehr schöne, teils noch mit der charakteristischen, flachen Solutréen-Retusche zugerichtete symmetrische, an beiden Enden abgeschrägte Protosolutréen-Blattspitze, ferner ein ebenfalls doppelseitig bearbeitetes Gerät mit breiter Basis bemerkenswert. (Abb. 2— 3.) Es kamen auch zwei schöne Nuklei, ein kleiner Bohrer, mehrere Klingen und Spitzen an die Oberfläche. Die eine Klinge ist breit, gross und mit feiner Kantenretusche versehen, während die beiden anderen klein und von flacher Form sind. Die Spitzen sind im allgemeinen durch breite und schwach behauene Stücke aus Chalzedon und Porphyrtuff vertreten. Ihr unteres Ende ist entweder spitz oder abgeschrägt, breit. Die eine Spitze weist eine beiderseitige, jedoch nur schwache Bearbeitung auf. Die Spitzen mit breiter Basis sind, gleich der Moustier- spitzen, mit einer Kantenretusche versehen. (Abb. 4.) Die eine grosse, breite, grobe Spitze ähnelt sehr der Moustierspitze der belgischen Trou du Sureau (Montaigle). Wie das belgische Stück, wurde auch das ungarische Gerät durch Steilretusche ausgeformt, sein oberes Ende ist jedoch mehr abgerundet, als das des belgischen Gerätes. An der Vorderseite der Spitze befindet sich eine längliche Vertiefung, vom Urmenschen wahrscheinlich zwecks sicherer Lage der Hand beim Anfassen angefertigt. (Abb. 5.)

Ausser oberwähnten Steingeräten kam noch ein Hobelkratzer und ein grosser, grob behauener, primitiver Stichel zum Vorschein. Sämtliche Geräte, — mit Ausnahme des Stichels, — waren in der Szeleta-Kultur bereits bekannt. Wie in den alten Sammlungen, ist auch im jetzigen Material das häufige Vorkommen der Formen vom Moustérien-und Aurig- nacien-Charakter auffallend. Dieser Umstand bewog auch H. B r e u i 1 zu der Annahme, dass das Solutréen sich bei uns in Ungarn eventuell aus

98

1556 MOTTL

dem Moustérien entwickelt haben könnte. Als Prototypen wären in diesem Falle die kleinen Faustkeile zu betrachten. E. H i l l e b r a n d wies in einer seiner früheren Abhandlungen darauf hin, dass diese kleinen, faust- keilförmigen Geräte sich im oberen Aurignacien auch unabhängig von den Moustérienformen entwickelt haben könnten.1 J . B a y e r erblickt in den groben, mit Steilretusche bearbeiteten Aurignac-Klingen die Prototypen der Blattspitzen. In seiner letzten zusammenfassenden Arbeit ist E. H i l l e b r a n d der Meinung1 2, dass sich das Moustérien und Protosolutréen irgendwo vom Nordosten her in gemeinsammer Wanderungsrichtung nach Südwesten (Frankreich) verbreiteten, während die Auri- gnacien-Kulturträger gerade vom Südwesten gegen Nordosten vordrangen und sich inzwischen auch in Ungarn mit Solutreenstämmen vermischt haben dürften. Heutzutags sprechen immer mehr Angaben dafür, dass der Homo primigenius, — der Träger der Moustérienkultur, — sich infolge des günstigen Klimas vom Süden her verbreitete, während A. J u r a 3 in Anlehnung an die alte Auffassung K 1 a a t s c h’s im Gegensatz zu den Vermutungen von H i l l e b r a n d und K ü h n , das Aurignacien vom Nordosten, vom Ural herstammen lässt, vön wo es über Polen und entlang ■des Donautales nach Frankreich fortschritt. Das Aurignacien war seiner Auffassung nach also eine Kultur des Nordens und nicht des afrikanischen Kontinents, da auch die Forschungen V a u f r y ’s bewiesen haben, dass das Capsien jünger als das Aurignacien ist. Die in manchen Gebieten zwischen den einzelnen Kulturen nachweisbaren verwandten Züge dürften auf eventuell stattgefundenen Mischungen zurückzuführen sein.

Worauf ich bei der Behandlung der Protosolutréen Manufaktur noch hinweisen möchte, ist jene Erscheinung, dass im ungarländischen Protosolutréen die für die westeuropäischen, besonders aber für die französischen Fundstellen so bezeichnende Stielspitze (pointe ä pedoncule) nicht anzutreffen ist, sowie dass auch die Kerbspitze unserem Spät- solutréen völlig fehlt. Von F. W i e g e r s wird das Fehlen der Stielspitze im osteuropäischen Solutréen als eine sehr wichtige Tatsache angesehen, da die „Stielspitze von La Font Robert nach Bardon und Bouyssonie nicht nur eine Übergangsform, sondern auch charakteristisch für die unteren Solutréen Niveaus in Belgien und in der Dördogne ist. Aus der Stielspitze aber entwickelt sich durchaus sinngemäss die Weidenblatt- und die Lorbeerblattspitze, so dass an der Eigenentwicklung des französischen

1 Barlangkutatás, Bd. II, 1914 .2 Die ältere Steinzeit Ungarns. Archaeol. Hungarica, 1935.3 Das Aurignacien in'Polen. Quartär, Bd. I, 1938.

GRABUNGEN DER JAHREN 1936-38 1557

Solutréen kein Zweifel bestehen kann, um so weniger, als Stiel- und Weidenblattspitze ostrheinisch fast nicht Vorkommen.“ 1

Dieser Auffassung steht H i 11 e b r a n d s Meinung gegenüber, nach welcher sich das Solutréen von Ungarn nach SW verbreitete, dass also das französische Solutréen mit der Szeleta-Kultur genetisch zusammenhängt. Diese Vermutung sieht er auch dadurch bestätigt, dass es ihm gelang, aus den unteren Schichten der Laugerie Haute (Dordogne) manche, für das ungarländische Protosolutréen charakteristische Steingeräte zu sammeln. Soviel ist auf alle Fälle gewiss, dass in Hinsicht der technischen Ausführung zwischen den französischen und ungarischen Lorbeerblattspitzen Abweichungen bestehen, da sogar unsere schönen Hochsolutréen-Lanzenspitzen im Vergleich zu den eine auffallend feine, sorgfältige Bearbeitungstechnik zeigenden bekannten Gerätformen der Fundstätten Grotte de l ’Église, Laugerie basse und Volgu, fast -als grob zugerichtete Formen erscheinen.

Die meiste Ähnlichkeit mit den französischen Gerättypen weist der Fund aus der Petofi-Gasse in Miskolc auf, das mit einer Blattspitze aus der Grotte de l’Église auch der Form nach gut übereinstimmt. Bedauerlicherweise ist das geologische Alter dieses Fundes bis heute nicht geklärt.

Obzwar die Stielspitze in unserem Protosolutréen bisher tatsächlich nicht vorhanden ist, kommen im Hochsolutréen der Szeleta-Höhle doch ein-zwei Weidenblattspitzen vor. Noch interessanter ist, dass eine

‘Stielspitze von H i l l e b r a n d aus dem Magdalenien der Jankovich- Höhle erwähnt wird. Der Form nach weicht dieser Fund mit seiner langschmalen Spitze und kurzem Stiel von der charakteristischen pointe ä pedoncule von La Font Robert (mit kurzbreiter Spitze und langem Stiel) wohl ab, gleicht aber dem Typus aus der belgischen Trou de

Uhaleux.1Wie schon erwähnt, ist im heimischen Spütsolutréen auch die

charakteristische Kerbspitze nicht anzutreffen. Im ganzen fand sich bloss eine einzige derartige Blattspitze in der Puskaporoser Industrie. Sie weist an ihrer rechten Seite eine stärkere Kerbe auf und kann daher als eine primitive Form der Kerbspitzen betrachtet werden. Demgegenüber kam während der Grabungen im Jahre 1936 aus den Protosolutróen-Niveaus ■ der Szeleta-Höhle eine Knochenspitze zum Vorschein, die dem pointe ä cran-Typus des Solutréen der südfranzösischen Grotte du Placard vollkommen entspricht. (Abb. 6.) Ohne die typologischen Begriffe verwirren

1 Diluviale Vorgeschichte des Menschen. Stuttgart 1928, S. 184.*■ Siehe E. 'Werth: Der fossile Mensch. Berlin, 1928, S. 590.

98*

1558 M OTTL

zu wollen, sei erwähnt, dass sich unter den Spätmousterien-Knochen- geräten der Mussolini-Höhle (Subalyuk) auch eine solche kleine, stark benützte Spitze vorfindet, die, wenn man sie allein gefunden hätte, — ruhig der Kerbspitzenform der Laugerie Haute zugezählt werden könnte.

In der Knochenindustrie des Szeletaer Protosolutréen sind auch mehrere mittelgrosse, stark benützte Spitzen mit breiter Basis, ferner Bohrer, Kiskevélyer Zahnklingen und ein sog. „Knochenknopf“ vorhanden. (Abb. 7— 8.) Ganz ähnliche Knochenknöpfe sind auch aus dem Hoch- und Spätmousterien der Mussolini-Höhle bekannt.

Derartige Geräte treten nach A. S c h m i d t 2 im Moustérien der Petershöhle bei Velden massenhaft auf. Von S c h m i d t wurden diese in zwei Gruppen geteilt. Der „Knochenknopf Typus I.“ besitzt noch die Kompakta-Brücke, während bei den „Pseudoknochenknöpfen“ der mittlere Teil der Kompakta-Brücke abgebrochen ist und bloss deren beide nach einwärts gebogenen Enden erhalten geblieben sind. Der Fund aus der Szeleta-Höhle gehört letzterem Typus an. Nach S c h m i d t wurden diese „Knochenknöpfe“ vom Urmenschen nicht tatsächlich als Knöpfe verwendet, da die innere Wand der Kompakta-Brücke niemals Benützungsspuren zeigt, die aber unbedingt festzustellen wären, wenn man diese „Knöpfe“ mit tierischen Darm- oder Sehnenbändern an etwas befestigt hätte. Diese „Knochenknöpfe“ kamen seiner Meinung nach durch einige heftige Schläge zustande, was S c h m i d t auf Grund mehrfacher, an frischen Knochen durchführten Versuche (aus der Mitte eines auf dem Knie oder auf einer harten Unterlage mit kräftigen Schlägen zerschlagenen Knochens springt ein „knopfartiger“ Abspliss heraus) auch selbst beweisen konnte.

J . B a y e r sieht in diesen Knochenknöpfen natürliche Knochenab- splisse. Demgegenüber ist der Fund aus der Mussolini-Höhle ein derart charakteristisches, schönes Exemplar, dass es als ein wirklicher Knochenknopf angesehen werden muss. Das Szeletaer Stück ist, — nachdem seine Kompakta-Brücke noch im Höhlenlehm verwitterte und glatt gerollt wurde, — kein so bezeichnender Typ, doch wird es dadurch interessant, dass seine beiden Enden gespalten sind.

Wie schon oben erwähnt, kamen aus dem Hochsolutréen der Quadrate 22 und 26 des Nebenganges ein grosses Diskusbruchstück und eine sehr schöne Blattspitze zum Vorschein. Die Blattspitze stellt eine schlanke, lange, gegen die Basis zu zugespitzte, schön retuschierte Form dar, deren oberes Ende jedoch abgebrochen ist. (Abb. 9.)

2 Abhandl, d. naturbist. Ges. in Nürnberg, Bd. 24, H. 2, 1933.


Zuletzt seien noch die in grosser Anzahl vorhandenen und ab- .gerollten Knochenreste erwähnt, die aus allen Abschnitten der Höhle zu Tage kamen. Die Frage, ob diese urmenschliche Geräte waren oder

nicht, beschäftigte schon mehrmals die in- und ausländischen Fachleute. Es sind unter ihnen natürlich auch Stücke anzutreffen, die im Höhlenlehm von selbst zerwitterten. Beide Sorten wurden sekundär durch die mechanische Tätigkeit des Wassers glatt abgeschliffen. An dieser Tätigkeit dürfte sich wohl auch das Tropfwasser stark beteiligt haben, da ich selbst beobachten konnte, dass an den stark tropfenden Stellen der Höhle das von der Decke herabfallende Tropfwasser schon während der. Grabungen beträchtliche Rillen, aushöhlte und zugleich die an der Oberfläche geratenen Knochenreste stark zerfallen machte. Ich schliesse mich deshalb entschieden der diesbezüglichen Auffassung H i l l e b r a n d s an.

Aus Iden Protosolutréen-Schichten konnte ich anlässlich meiner Grabungen die Knochenreste folgender Tierarten sammeln:

Ursus spelaeus R o s e n m .(99°/o der Fauna)

Ursus arctos L. var. foss. Felis spelaea G o 1 d f. Hyaena spelaea G o 1 d f.

Canis lupus L.Martes martes L.Cervus (elaphus) L.Megaeeros giganteus B 1 m b. Coelodonta antiquitatis B l mb.

Im Faunenverzeichnis der Grabungsperiode 1906—13 waren noch

v ulpes vulpes L. , Bison priscus B o j.Rangifer tarandus L. Elepbas primigenius B 1 m b.

vertreten, während Braunbär, Nashorn und Edelmarder fehlten. Unter den schon damals gehobenen Fuchsresten aus der dunkelbraunen Schichte befindet sich ein Radius, der derart klein ist, dass er aus der Schwankungsbreite der skandinavischen und sogar der rezenten heimischen Unterart vollkommen ausscheidet. Demgegenüber stimmte er mit der Speiche des Schneefuchses völlig überein. Der vorigen Artenreihe kann demnach auch Alopex lagopus L. angeschlossen werden.

Neben den Höhlenbärenknochen sind der Braunbär und die Höhlenhyäne am häufigsten. Dass unter den früheren Bestimmungen der Braunbär nicht vorkam, kann dem Umstand zugeschrieben werden, dass man den einen Teil der Braunbärenmetapodien dem Höhlenbären, den anderen Teil dem Höhlenlöwen zugeschrieben hat. Diese grosse Braunbärenrasse aus der Szeleta-Höhle repräsentiert dieselbe Form, deren Knochenreste von mir auch im Hoch- und Spätmousterien der Mussolini-

1560 M OTTL

Höhle und im Spätmittelaurignacien der Istállóskő-Höhle nachgewiesen worden sind.

Die Braunbärenreste aus dem Moustérien der Kecskésgalyaer Höhle und von Tata, ferner jene aus dem Solutréen des Büdöspest und aus dem Magdalenien der Peskö-Höhle gehören hingegen schon dem Formenkreis des kleinwüchsigen Braunbären an, welche Rasse sich in den Braunbären der braunen neolitischen, Humusablagerungen fortsetzt und zu unseren rezenten Karpathenbären hinüberführt. Die grosse Braunbärenform der Szeleta-Höhle wird wahrscheinlich irgendwelcher kontinentalen nord- oder innerasiatischen Arctos-Art zugereiht werden können und kann zusammen mit dem Höhlenbären mehr als ein Step- penelement angesehen werden. Als ausprochener Waldbewohner kommt in der Szeleta-Fauna nur der Edelmarder vor, während der Schneefuchs und das Rentier schon Tundrenformen sind. Das Martes-Schienbein ist nur wenig stärker, als das der rezenten Art.

Wenn wir die Szeleta-Fauna mit den anderen heimischen Proto- solutréen-Tiergesellchaften vergleichen, ergeben sich folgende Feststellungen :

Ursus spelaeus R o s e n m. Vulpes vulpes L.Canis lupus L.Mustela erminea L.Hyaena spelaea G o 1 d f. Felis spelaea G o 1 d f . Rangifer tarandus L.

I. Balla-Höhle.

Megaceros giganteus B 1 m b. Capreolus capreolus L.Bison priscus B o j.Equus sp.Lagopus albus K e y s . B l a s . Lagopus mutus M o n t .

II. Lökvölgyer-Höhle.

Ursus spelaeus R o s e n m . Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Martes martes L.Meies meles L.Felis spelaea G o 1 d f.

Felis silvestris S c h r e b. Hyaena spelaea G o 1 d f . Lepus sp.Cervus elaphus L. Rupicapra rupicapra L. Bison priscus B o j.

III. Kiskevélyer-Höhle.

U> sus spelaeus R o s e n m Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Martes martes t .

Meies meles L.Hyaena spelaea G o I d f. Felis spelaea G o 1 d f. Lynx lynx L.


Lepus timidus L.Cervus elapkus L.Capreolus capreolus L. Megaceros giganteus B 1 m. b. Rangifer tarandus L.

Rupicapra rupicapra L.Bos primigenius B o j.Equus sp.Coelodonta antiquitatis B 1 m b.

IV. Szelim-Höhle.

Ursus spelaeus R o s e n m. Canis lupus L.Hyaena spelaea G o 1 d f . Cervus (canadensis asiaticus)

Rangifer arcticus R i c h.Equus sp.Coelodonta antiquitatis B l mb. Elephas primigenius B 1 m b.

V. Diósgyőrer-Höhle.

U rsits spelaeus R o s e n m. Ursus arctos L.Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Hyaena spelaea G o 1 d f. Sus scrofa L.Rangifer arcticus R i e h . Cervus elaphus L.

Megaceros giganteus B i m b. Bison priscus B o j.Bos primigenius B o j.Equus ferus P a l l .Equus cf. germanicus N e h r. Coelodonta antiquitatis B 1 m b. Elephas primigenius B 1 m b.

VI. P álffy-Höhle.

Erinaceus europaeus L.Sorex araneus L.Talpa europaea L.Ursus spelaeus R o s e n m. Mustela (Lutreola) robusta1 Mustela erminea L.Mustela nivalis L.Hyaena spelaea G o l f .Felis spelaea G o 1 d f.Canis lupus L.Alopex lagopus L.Lynx lynx L.Citellus citellus L.Colobotis rufescens K. B l a s . Evotomys glareolus S c h r e b.

Microtus agrestis L.Microtus ratticeps K. Blas.Microtus nivalis M a r t .Microtus gregalis P a l l .Arvicola terrestris amphibius L a c. Microtus arvalis V a l l .Lemmus obensis B r a n t s. Dicrostonyx torquatus P a l l . Ochotona pusillus P a l l .Castor fiber L.Lepus (timidus) L.Cervus (canadensis asiaticus L y d.) Rangifer tarandus L.Equus ferus P a l l .

1 M. M o t t l : Einige Bemerkungen über Mustela robusta Newt. aus demungarischen Pleistozän. (Földtani Közi. H. i —3, 1937.)

1562 MOTTL

Mit den Tiergesellschaften der Balla-, Lökvölgyer-, Szelim-, Kis- kevélyer und Diósgyőrer Höhle stimmt die Fauna der Szeleta-Höhle gut überein. Demgegenüber weicht die schon Lemming führende Tiergemeinschaft der Pálffy-Höhle bedeutend von den anderen ab und entspricht schon auffallend unseren Magdalenien I.-Faunen aus den oberen Schichten der Peskö-, Szelim-, Jankóvich- und Kiskevély-Höhlen, worauf ich in einer unlängst erschienenen Abhandlung bereits hingewiesen habe.2

Die Eingentümlichkeit der „Protosolutréen-Fauna“ der Pálffy- Höhle hebt die Tatsache noch mehr hervor, dass wir Lemminge bisher aus keiner heimischen Solutréen-Fauna kennen, mag das eine Prato-, Früh-, Hoch-, oder Spätsolutreen Tiergesellschaft sein. In diesen Faunen sind neben dem dominierenden Höhlenbären das noch nicht häufige Rentier, selten der Schneefuchs und die Schneehühner als arktische Elemente vertreten, es sind aber auch viele 'Waldbewohner vorhanden. Die Steppennager, die im Spätmousterien und in der zweiten Hälfte des Aurignacien der vaterländischen pleistozänen Fauna ein so bezeichnendes Gepräge verleihen, tauchen erst im Spätsolutreen wieder in grösseren Gruppen auf. Wenn wir die früheren Beschreibungen durchstudieren, so erfahren wir, dass Hillebrand in der untersten, grauen Schichte der Pálffy-HÖhle ausser einigen Klingen eine Knochenspitze mit gespaltener Basis (pointe d’aurignac ä base fendue) fand, weshalb er diese Ablagerung in das Hochaurignacien einreihte.1 Nach seinen Angaben lagen in dieser Schichte) grösstenteils nur Höhlenbärenknochen, während Rentier und arktische Kleinsäuger fehlten. Das genaue Faunenverzeichnis dieser Schichte konnte ich leider in keiner Beschreibung finden. Die über der grauen Schichte gelagerte rötlichbraune, arktische Kleinsäuger enthaltende Ablagerung wurde bloss auf Grund einer einzigen Blattspitze als „Proto- solutreen“ angesprochen. Die Notwendigkeit einer Revision der entsprechenden Schichten der Pálffy-Höhle hat später selbst H i 11 e b r a n d (1. c. 1928) aufgeworfen und der Auffassung Ausdruck gegeben, es sei wahrscheinlich, dass auch die Lanzenspitze aus der Pálffy-Höhle dem Protosolutréen angehört.

Wenn wir in Betracht ziehen, dass von den bisherigen charakteristischen Aurignacien-Fundstellen Ungarns (Istállóskő, Peskö) keine pointe d’aurignac ä base fendue bekannt geworden ist, ferner, dass der Fund aus der Pálffy-Höhle von den bezeichnenden französischen

2 M. M o t t l : Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, Bd. I., 1938.

1 Barlangkutatás, Bd. II, S. 120.


Knochenspitzen mit gespaltener Basis (Aurignac, Les Cottés) stark abweicht, ein ebensolches Knochengerät aber aus dem Protosolutréen der Szeleta-Höhle zum Vorschein gekommen ist, ferner, dass die Tiergesellschaft der „Protosolutreen‘“ -Schichte der Pálffy-Höhle von unseren übrigen Solutréen-Faunen ganz verschieden ist, so scheint es viel wahrscheinlicher zu sein, dass auch die Protosolutréen Blattspitze ursprünglich der untersten grauen Schicht angehörte, sich nur bei den Grabungen irgendwie dem rotbraunen Höhlenlehm beimengte, dass also die graue Schicht eigentlich keine Aurignacien, — sondern eine Protosolutréen-Ablagerung ist. Die spärlichen Klingen- und geglätteten Knochenfunde, die aus der grauen Schicht noch gehoben worden sind, widersprechen dieser Annahme garnicht, da solche auch im Proto-, bzw. Frühsolutréen der Szeleta- bzw. Jankovich-Höhle anzutreffen sind. Die Fauna der rötlichbraunen und der darübergelagerten gelben Lehmschichte stellt sowohl nach H i l l e b r a n d , als auch nach É h i k und K o r m o s eine einheitliche Tiergemeinschaft mit überwiegendem arktischem Gepräge dar, die, — in Anbetracht des vorher gesagten, - in unser Magdaleníen I. zu versetzen ist.

Die ungarländische Protosolutréen-Fauna kann demnach als eine vollkommen einheitliche Tiergemeinschaft vom Wald-Steppencharakter betrachtet werden, in der noch der Höhlenbär vorherrscht und die noch spärliche arktische Formen besitzt. In der Fauna der Lökvölgyer-Höhle fehlt sogar das Rentier.

Anlässlich der Grabungen im Jahre 1936 kamen aus dem hinteren Abschnitt des Hauptganges (D) der Szeleta-Höhle aus der grauen Schichte auch Holzkohlenreste ans Tageslicht. Von dieser hinteren, dünnen Ablagerung habe ich übrigens den Eindurck, als wäre sie der Rest einer einstmaligen, ausgedehnten Herdstelle. S. S á r k á n y , der die anthrakotomischen Untersuchungen des verstorbenen Fr. H ö 11 e n d o n- n e r mit vollkommener Hingabe weiterführt, war so liebenswürdig, die Holzkohlenstücke zu untersuchen. Nach seinen Bestimmungen handelt es sich um die verkohlten Reste der Fichte oder Lärche (Picea oder Larix).1 Laut einer mündlichen Mitteilung O. K a d i c ’s kamen während den früheren Grabungen auch aus dem Hochsolutréen der Szeleta- Höhle Holzkohlenreste zum Vorschein, die damals zwecks wissenschaftlicher Untersuchung Fr. H o l l e n d o n n e r überreicht wurden. Leider stehen uns diesbezüglich keine Literaturangaben zur Verfügung, da H o l l e n d o n n e r seinerzeit nur mündlich O. K a d i c mitteilte, dass

1 A. S á r k á n y : Die Holzkohlenreste der Szcieta-Höhle, (Botanische Mitteil. Bd. X XXV . H. 3—4, 1938.)

1564 MOTTL

die Reste von einer Pinus-Art und zwar höchstwahrscheinlich von der Bergkiefer (Pinus montana) stammen.

Aus dem Protosolutréen der Diósgyőrer -Höhle konnte Fr. H o l - l e n d o n n e r Pinus silvestris, Larix und Picea feststellen, während er aus dem Fund der Schichte C der Szelim-Höhle mit Vorbehalt auf Elsebeerbaum (Sorbus torminalis) folgerte.

Die aus den Untersuchungen der fossilen Pflanzenreste gewonnenen Folgerungen und Ergebnisse sollen am Ende meines Jahresberichtes noch eingehender besprochen werden.

*

Das Ziel des Grabungsprogramms 1937 war die Erforschung der in der Umgebung der durch seine Urmenschenfunde berühmt gewordenen Mussolini-Höhle (Subalyuk) liegenden Höhlungen. Die Grabungen habe ich in der, in der Gemarkung der Gemeinde Cserépfalu befindlichen Kecskésgalyaer-Höhle begonnen. Hier kam die Ausfüllung des hinteren Abschnittes zur Abtragung, da die Ablagerungen des vorderen und mittleren Abschnittes von O. K a d i c in 1932 bereits aufgeschlossen worden sind. Die Höhle entstand entlang einer WO-lich streichenden Bruchlinie und befindet sich heute schon in senilem Zustand. Im hinteren Abschnitt der Höhle lagerte sich zwischen dem Humus und dem hellbraunen Höhlenlehm eine hellgelbe, lössige Schichte, an deren oberen Grenze in der ganzen Breite der Höhle sich eine etwa 5 cm mächtige Feuerstätte ausbreitet. Aus dieser Schicht konnte ich einige Holzkohlenstücke sammeln. Weitere Funde waren nicht vorhanden. Die sich unter dem hellbraunen, stark kalkschuttführenden Höhlenlehm befindende dunkelgraue Ablagerung war stark mit Ryolittuff vermengt, der während dem Mous- stérien durch S-SW-liche Winde in die Höhle geweht worden sein dürfte. Das südlich der Höhle liegende Hügelland besteht nämlich grösstenteils aus Ryolittuff. Der Schutt der Schichten besteht aus mittelfeinen, kantigen Stücken, abgerundete Exemplare kommen selten vor. Das unterste Glied der Höhlenausfüllung ist ein rötlichbrauner, fetter Lehm, aus dem nur einige stark versinterte Knochenbruchstücke zum Vorschein kamen.

Die hellbraune Schichte barg folgende Tierreste:

Ursus spelaeus R ö s e n m. Hyaena. spelaea G o 1 d f .Ursus arctos L. Lepus sp.Canis lupus L. Megaceros gigantcus B 1 m b.Vnlpes vulpes (crucigera Be c h s t.) Bison priscus B o j.


Equus mosbachensis-abeli G r u p p e Rangifer tarandus L.Coelodonta antiquitatis B 1 m b. Rupicapra rupicapra L.

Im Vergleich zum Material der Grabung von 1932 kamen diesmal keine Dachs-, Hamster- und Birkhahnreste an die Oberfläche. Im hellbraunen Höhlenlehm herrschen Höhlenbär und Höhlenhyäne vor, es sind jedoch auch in grosser Anzahl Riesenhirsch-, Urwisent- und Nashornreste vorhanden. Auch Wildpferd und Braunbär kommen häufig vor. Erstere Art gehört der mosbachensis-abeli Gruppe an, ist also mit der Pferdeart der Mussolini-Höhle identisch. Es ist erfreulich, dass diesmal auch Gliedmassenknochen des Riesenhirschen gefunden wurden. Die Braunbärenreste repräsentieren die kleinere heimische fossile Rasse. Das Rentier ist, wie im Material von 1932, nur spärlich vertreten. Die Fuchsreste sind kleiner (Mi — Länge: 15,2 mm) als die entsprechenden Reste der pleistozänen Stammform (Vulpes vulpes vulpes L.), entsprechen aber den Massen der rezenten Vulpes v. crucigera Bechst. Der Fuchs der Kecskésgalyaer-Höhle gehört demnach derselben Unterart an, wie der Hochmoustérien-Fuchs der Subahöhle.

Aus dem dunkelgrauen Höhlenlehm konnte ich die Reste folgender Tierarten bestimmen:

Urstts spelaeus R o s e n m. Canis lupus L.Hyaena spelaea G o 1 d f. Felis spelaea G o 1 d f . Lepus sp.Cricetus cricetus L.

Cervus (maralf)Rupicapra rupicapra L.Bison priscus B o j.Equus mosbachensis-abeli G r u p pe Coelodonta antiquitatis B 1 m b.

Auch in dieser Schicht dominieren Höhlenbär und Hyäne. Das Faunenverzeichnis der dunkelgrauen Schichte wird noch durch die im Jahre 1932 gesammelten Fuchs-, Riesenhirsch- und Rentierreste ergänzt, welche Arten diesmal nicht vertreten waren.

In ihrer Gesamtheit stellt die Fauna der Kecskésgalyaer-Höhle, wie ich darauf in meinem Jahresbericht 1933— 35 schon hingewiesen habe, eine Tiergesellschaft vom Wald-Steppencharakter dar, in welcher das spärlich vorkommende Rentier das einzige Tundraelement ist. Andere arktische oder extremere Steppenformen sind darin nicht nachzuweisen. Es fehlen ebenso auch die für unser Spät- und Postglazial so bezeichnenden Kleinsäuger. Demgegenüber herrschen Höhlenbär und Hyäne, das grosswüchsige Pferd und Riesenhirsch vor, woraus gefolgert werden kann, dass die Ablagerungen der Höhle in einen älteren Horizont des

1566 MOTTL

Jungpleistozäns zu stellen sind. Die Fauna der Ablagerungen stimmt'in vieler Hinsicht mit der Subalyuk-Tiergesellschaft überein, doch kann sie streng genommen mit keiner Schichtgruppe derselben identifiziert werden. Mit der unteren Schichtgruppe des Subalyuk deswegen nicht, weil in jener keine Spur des Rentieres zu finden ist, wohingegen eine Steinbockform der Capra (Aegoceras) severtzowi-ibex Gruppe dominiert, welche Art aber in der Fauna der Kecskésgalyaer-Höhle nicht vorkommt. Würde es sich jedoch um eine mit dem Subalyuk-Hochmoustérien übereinstimmende Ablagerung handeln, so ist es unmöglich, dass der Urmensch der Kecskésgalya den prächtigen Steinbock, — der, wie dies aus Überhundert vorhandenen Knochenreste aus dem Subalyuk ersichtlich ist, damals int Bükkgebirge in grosser Individuenzahl hauste, — nicht gejagt hätte.

Aus der oberen Schichten gruppe der Mussolini-Höhle konnte ich eine interessante Nagetiergesellschaft und extreme Steppenbewohner bestimmen, welche Arten, mit Ausnahme des Hamsters, — in der Fauna der Kecskésgalyaer-Höhle nicht anzutreffen sind. Sonst stimmen beide Tiergemeinschaften gut überein. Eben deswegen reihte ich, rein auf Grund ihrer Zusammensetzung, die Fauna der Kecskésgalyaer-Höhle in meinem Bericht 1933— 35 chronologisch zwischen das heimische Hoch- und Spütmoustérien ein.

Aus der hellbraunen Höhlenlehmschicht kamen auch diesmal mehrere urmenschliche Artefakte zum Vorschein. Das schönste Gerät ist eine mittelgrosse Obsidianspitze mit breiter, eckiger Basis und unregelmässig gerundeten Rändern. (Abb. xo) Das obere Ende des Gerätes ist durch sorgfältige Flächenretusche zu einer stumpfen Bohrerspitze zugerichtet. Die linke Hälfte der sanft gewölbten Oberseite weist nur entlang der Ränder, die rechtsseitige Hälfte fast eine Totalretusche auf. Beide Flächenteile sind voneinander durch eine scharfe Kante getrennt. Die glatte, etwas konkave Unterseite der Spitze ist nur an den Rändern retuschiert, während sich im unteren Teil dieser Fläche ein grosser Bulbus vorwölbt. Dieses interessante Gerät stimmt mit einer Form u. zw. mit der „zweiseitig retuschierten Mousterienspitze“ des „warmen Mousté- rien“ von Ehringsdorf (siehe E. W e r t h : Der fossile Mensch, Berlin, 1928, Fig. 362) gut überein.

Ein anderes Gerät ist ein flacher Hobelkratzer aus Obsidian, mit etwas konkav abgeschrägtem unterem und oval ausgeformtem oberem Rand. Die Ränder sind fein, retuschiert, der rechte Flächenteil nur grob behauen. An der glatten Rückseite des Gerätes befindet sich bloss eine, einzige, seichte, breite, Schlagfläche. Ein weiteres, ebenfalls aus Obsidian' hergestelltes Artefakt ist von abgerundet-dreieckiger Form, mit nur wenig


bearbeitetem unterem Rand. Der untere Teil der Oberseite ist glatt, der obere durch Längsretuschen bearbeitet. Der links- und rechtseitige Rand laufen oben in einer durch Steilretuschen abgestumpften Spitze zusammen. Die Unterseite des Gerätes, das eigentlich als ein abgerundet-dreieckiger Schaber angesehen werden kann, ist glatt. Sehr interessant ist ein kleiner Hochkratzer und ein Rundkratzer, beide aus Obsidian. Der Hochkratzer (Abb. i i ) stellt eine flachere Form, als die das Aurignacien charakterisierende Typen dar, doch entspricht seine Bearbeitungstechnik, — aus der flachen Centralfläche radial ausgehende Retuschen, — schon der bezeichnenden Kanellierretusche. An der Rückseite des Stückes ist nur am Basisteil eine grössere Schlagfläche zu sehen. Ein ähnlicher Hochkratzer ist auch aus dem Moustérien von Les Bouffia bekannt.1 Die Ränder des abgerundet-viereckigen Rundkratzers sind mit Steilretusche fein bearbeitet, der untere Endteil ist leider weggebrochen. Unter den Artefakten des im Jahre 1937 gehobenen Materials sind bloss zwei, aus Chalzedon hergestellte Stücke vorhanden. Das eine, eine flache Klinge, weist rundherum grob behauene Ränder auf. (Abb. 12) An der Oberseite des Gerätes verläuft eine Kante, die in ihrem unteren Teil von einer länglichen konkaven Fläche begrenzt wird. Die Rückseite des Gerätes ist glatt mit einem starken Bulbus. Wenn wir dieses Stück mit den von H. B r e u i 1, V. C o m m o n t und H. O b e r m a i e r abgebildeten Levallois-Klingen- typen vergleichen, so ist die Übereinstimmung eine auffallande. Ganz ähnliche Formen wurden als Claktonien Klingen von R. G r a h- m a n n2 aus Gross-Quenstedt beschrieben. Während aber die Gesamtlänge der typischen Levallois-Klmgen (Levallois-Perret, Montiéres-les- Amiens, St. Acheul, Gross-Quenstedt) zwischen 9— 10 cm variiert, ist die Klinge der Kecskésgalyaer Industrie bloss 4.7 cm lang. Derartige dekadente Levallois Klingen sind auch im Moustérien des Schulerloches (Bayern) aufzufinden. Sie leben aber auch in Nordfrankreich weiter fort.1

Aus der hellbraunen Schichte der Kecskésgalyaer-Höhle kamen auch einige Knochenspitzen zum Vorschein. Sämtliche sind mit einem terminalem Bhorerende versehen. Über die Geräte der Grabung in 1932: von der 'äussert schönen, fein retuschierten, aus braun-weissgeadertem Chalzedon zugerichteten typischen Moustérienspitze, dem ebenfalls aus bräunlichem Chalzedon geformten, beiderseits eingekerbten und an den

1 H. O b e r m a i e r : Die Steingräte des französischen Altpaläolithikums. Mitt. d. prähist. Komiss. d. kgl. Akad. d. Wiss. 1908, Fig. 128,)

s R. G r a h m a n n : Abschläge von Claktonienart in Mitteldeutschland. Quartär, Bd. I, Taf. X III, Fig. 4.

1 M. R o s k a : Handbuch der Archäologie. Cluj, »926, S. 1 12 .

1568 MOTTL

bräunlichem Chalzedon geformten, beiderseits eingekerbten und an den Rändern mit Steilretusche versehenen Klingenschaber (La Micoque-Klinge mit Schaberkerben), von der fein bearbeiteten, flachen Spitzklinge, der mittelgrossen Chalzedonspitze von einfacher Ausführung und dem pointe-racloir artigem Knochengerät habe ich bereits in meinem Jahresbericht 1933—35 berichtet.

Wie wir sehen, besitzen die Steinartefakte der Kecskésgalyaer Höhle einen sehr gemischten Charakter. Neben den charakteristischen, fein retuschierten Moustérienspitzen erschienen schon Kratzerformen mit Aurignacien-Gepräge, während die Klinge mit Schaberkerben und die dekadente Levallois-Klinge noch an das Altpaläolithikum erinnern. Diese gemischte Typologie der Geräte kann anfangs Verwirrungen verursachen. Lesen wir aber die einschlägige Literatur gut durch, so sehen wir, dass es Fundstellen gibt, wo sich derselbe Fall wiederholt. Solche sind z. B. La Micoque, Montieres-les-Amiens (untere Terrassen), Ehringsdorf und a. m. Der gemischte Charakter ihrer Steinindustrie wurde schon von E. W e r t h und F. W i e g e r s, die diese Industrie dem „Warm-Moustérien“ zureihen, — hervorgehoben. J . A n d r é e äussert sich in seiner grosszügigen Zusammenfassung 2 über die Kultur von Ehringsdorf folgenderweise: „Obwohl in Ehringsdorf selbst bereits Aurignacformen und gute Klingen vorhanden sind, möchte ich die Kultur doch noch zur Handspitzenkultur rechnen.“ (S. 74) „ . . . Das Fundmaterial sagt uns zugleich auch, dass hier der Übergang zum Aurignacien zu suchen ist.“ (S. 1x3.) Im Sinne der Penck-Brücknerschen Eiszeitchronologie fällt diese Kulturstufe in die Riss-Würm Interglazialzeit, wohin wir auch die untere Kultur der Mussolinihöhle versetzten. Die Geräte aus der Kecskés- galyaer-Höhle können jedoch jenen aus dem Subalyuk schlechtweg gleichgestellt werden. Die angeführten Geräte sind in ihrer Art schöner bearbeitet, was dafür spricht, dass sie von einem Urmenschenstamm verfertigt worden sind, — der eine von der des Subalyukmen- schen abweichende Bearbeitungstechnik besass. Im Vergleich mit oberwähnten ausländischen Fundstellen kann eine grössere Übereinstimmung mit Ehringsdorf festgestellt werden, doch sind unter den Kecskésgalyaer Geräten die an die Spitzkeile des Acheuléen erinnernden Formen nicht mehr vertreten.

Auch in der Zusammensetzung der Faunen sind grosse Abweichungen vorhanden, da ja von Ehringsdorf, La Micoque und Montiéres Elephas antiquus und Coelodonta mercki gemeldet worden sind, während

2 J. A n d r é e : Der eiszeitliche Mensch in Deutsch'and und seine Kulturen, Stuttgart 1939.


das Hochmoustérien der Mussolini-Höhle, wie auch die Kecskésgalyaer- Höhle keine Reste dieser Arten lieferten. Trotz der Kratzer vorn Aurig- nacien-Charakter muss die Kecskésgalyaer Industrie schon auf Grund der schönen Handspitzen und breiten Klingen in das Moustérien versetzt werden. Die Klinge mit Schaberkerben ä' la Micoque und die dekadente Levallois-Klinge sind gute Beweise dafür, dass diese altertümlichen Gerättypen auch im ungarischen Moustérien weiterlebten. Beim Vergleich des archäologischen Materials mit Artefakten des ausländischen Moustérien (siehe meinen vergleichenden archäologischen Teil in der Monographie der Mussolini-Höhle, Geol. Hung. Ser. Palaeont. r4, 1938, Budapest) hat es sich herausgestellt, dass altertümliche Formen im Bükker Moustérien überhaupt nicht selten sind und als beiderseits fein retuschierte Spitzen und Schaber auch im Spütmoustérien von Tata angetroffen werden. Eben deswegen glaube ich nicht fehl zu gehen, wenn ich, — auf Grund meiner, durch die neueren Funde nur noch bekräftigten Feststellungen im Jahresbericht 1933— 35, — die Kultur der Kecskés- galyaer-Höhle mit gemischtem Gepräge zwischen das Hoch- und Spät- moustérien des Subalyuk, d. h. in weiterem Sinne, — an den Anfang des Sphtmoustérien stelle. Es ist auf alle Fälle höchst interessant, dass zwischen den Kulturen von Tata, der Mussolini-Höhle und der Kecskés- galyaer-Höhle keine feineren Übereinstimmungen festgestellt werden können, obzwar alle drei Industrien ausgesprochen dem Moustérien angehören. —

Die Erforschung der Kuthegyer-Höhlung in der Nähe des Subalyuk war nur morphologisch interessant, sonst jedoch ergebnislos.

Im steilen Abhang des dem Subalyuk gegenüberliegenden Perpác- Berges befinden sich in verschiedenen Höhen mehrere kleinere Höhlen. Das, gleich unterhalb des Gipfels des Perpác-Berges befindliche Tardi Gyurka-Loch lieferte keine Funde. Unterhalb dieser Höhlung, in einer abs. Höhe von 319 m liegt die Perpác-Felsnische, eine interessante, T - förmige, ungefähr 4 m lange Höhle, die entlang zweier, sich kreuzenden Spalten entstand. Aus dem hinteren rechtseitigen Teil führt ein Kamin zwischen die Felsen, während die Höhlendecke stellenweise Pisolithe überziehen. Die Ausfüllung gliedert sich im 4 Schichten. Im hinteren Abschnitt der Höhle lagerte sich unmittelbar auf den Felsenboden dünner, tauber, sandiger Löss, im vorderen Teil der Höhle lebhaftroter, fetter Lehm mit Arionta arbustorum Schalen, ferner Braunbär- und Gemsenknochen. Zwischen diese Schichten keilte sich im hinteren Abschnitt der Höhle gelblich-graubrauner Höhlenlehm mit Braunbär, Fuchs, Wildkatze, Gemsen- und Rentierüberresten ein.

1570 MOTTL

Diese Schichten werden von rotbraunem, etwas humösem Höhlenlehm bedeckt, auf den schwarzer, neolithische Tongefässcherben enthaltender Humus folgt. Interessant sind die in der rotbraunen Ablagerung gefundenen Schneefuchs-Mandibeln, mit einer Länge des Mt von 13.3 mm und Ms von 6 mm, — ferner das eingebettete dick- und glattwandige, grosse, grobe, stark gesprungene Tongefäss. Ausser den Schneefuchs- Unterkiefern kamen aus dieser Schicht noch Braunbär, "Wildkatze, Hasen und Wühlmausknochen, sowie ein schakalartiges Fussmittelknochen- bruchstück und Phalangenknochen zum Vorschein. Die Tongef ässcherben habe ich Prof. Dr. F r . T o m p a vorgelegt, der sie als vollneolithische bestimmte. Nachdem mir aus dem Neolithikum keine Schneefuchsknochen bekannt sind, halte ich die Ansicht T o m p a’s, nach welcher das Gefäss, eben weil es so schön eingebettet im Lehm lag, wahrscheinlich durch sekundäres Vergraben dorthin gelangte, — für sehr wahrscheinlich. Spuren einer Schichtstörung waren allerdings nicht zu bemerken, sollte es sich aber doch darum handeln, so wäre die rotbraune Schichte, da sie sich unter der eigentlichen neolitischen Humusdecke befindet, als mesolitisch zu betrachten. Das Mesolithikum fällt in die zweite Hälfte des Postglazilas bzw. an das Ende des Pleistozäns. Das Vorhandensein von Schneefuchs und Rentier wäre im vaterländischen Mesolithikum nicht sehr auffallend, nachdem, — obwohl aus dem französischen und im allgemeinen aus dem süddeutschen Azilien-Tardenoisien schon sämtlich eiszeitliche bezw. arktische Formen fehlen, — das Rentier im Tardenoisien vom Kaufertsberg (Bayern) noch anzutreffen ist und im belgischen Mesolithikum ausser Rentier auch Schneefuchs und Schneehase Vorkommen. Aus dem kaukasischen Mesolithikum gibt man1 von der Fundstelle Adzi Koba noch Rentier und Hyäne, vom Fundort Gvardzilas Klde Vielfrass und Höhlenbären an. Die Holzkohlenreste des kaukasischen Azilien stammen von der Eiche (Quercus), Birke (Betula) und Ahorn (Acer), während H a n c a r aus dem Tardenoisien Vogelbeerbaum (Sorbus aucuparia) beschreibt. Aus der rotbraunen Schichte der Perpác-Felsnische konnte ich glüchlicherweise auch einige Holzkohlenstücke sammeln, deren Bestimmung noch wichtige Ergebnisse liefern kann. Im Protocampignien des Avasberges bei Miskolc konnte F r . H o l l e n d o n n e r die Reste von Eiche, Linde, Haselnussbaum, Esche und Elsebeerbaum nachweisen. Die mesolithische Flora weicht allerdings von der noch Rentier und Schneefuchs enthaltenden mesolithischen Fauna ab. Wenn wir aber die arktische Formen als vom Hoch- und Spätglazial ins

1 F r. H a n c a r : Urgeschichte Kaukasiens. Leipzig, 15)37.


'Postglazial hinübergerettete, im ; Aussterben befindliche Tierformen betrachten, so beweist ihre Anwesenheit nur, dass ihr Zurückweichen in die nördlichen Gebiete oder ihr Aussterben lange Zeit andauerte. Im Falle, wenn wir das gesprungene Tongefäss der rotbraunen Schichte als auf primärer Lagerstätte gefunden betrachten, müssen wir das Fortleben von Rentier und Schneefuchs in einzelnen Gebieten bis in die Mitte des Neolithikum annehmen.

Unterhalb der- beschriebenen Felsnische öffnet sich die Per pác Höhle. Leider handelt es sich um eine eingestürzte, senile Höhlung. Im Eingang der Höhle fand ich eine ziemlich abwechslungsreiche Schichtenreihe: i. schwarzer Humus, z. brauner Humus, 3. hellbrauner Lehm, 4. grünlichgrauer Lehm, 5. gelber, sandiger Lehm. Knochenreste barg nur die hellbraune Ablagerung: Ursus arctosL., Vulpes vülpes L., ? Hyaena, Cricetus cricetus L., Bos oder Bison sp. Nachdem die Reinigung der Höhle von den eingestürzten Felsblöcken viel Zeit und Mühe raubte und meine Grabungszeit sich nur auf die Dauer eines Monates beschränkte, stellte ich die Arbeit in dieser Höhle ein, um in diesem Talabschnitt noch das kleine Porpác-Felsloch erforschen zu können. Aus diesem Felsloch kamen leider nur neolithische Gefässcherben und Knochenreste, wie z. B. Braunbär, Fuchs, Ziesel, Edelhirsch usw. zum Vorschein.

Die Erforschung der, gegenüber der Mussolini-Höhle liegenden Perpác-Höhlen war auch in speiaeomorphologischer Hinsicht interessant.In diesen Höhlen konnte ich nämlich, — obzwar z. B. die Perpác- Felsnische um ein gutes Stück höher als die Mussolini-Höhle liegt, — ausser der untersten, dünnen sandigen Lössablagerung der Perpác-Fels- nische nirgends glaziale Sedimente feststellen. Alldies deutet darauf hin, dass die im weniger felsigen, rechtseitigen Bergabhang des Hortales befindlichen Höhlen, obzwar sic höher liegen, — genetisch doch viel jünger, als die, sich im felsigen, steilen, linkseitigen Bergabhang des Hórtales öffnende Mussolini-Höhle sind. Während wir den Beginn der Ausbildung des Subaiyuk, an der sich auch die Erosion des Hórbaches stark beteiligte, mindestens in das Altpleistozän stellen müssen, konnte sich das Eröffnen der Perpác-Höhlen erst Mitte oder Ende des Pleistozän abgespielt haben, bei welchem Vorgang der Horbach unmittelbar keine Rolle gehabt haben konnte. Das Entstehen dieser Höhlen kann auf die mechanische und z. T. lösende Tätigkeit des entlang der Gesteinsspalten einsickernden Regenwassers und der zirkulierenden Karstwässer zurückgeführt werden. Diese auslaugten Karsthöhlen dürften anfangs geschlosen gewesen und erst später, durch die natürliche Denudation der Uferwände des Hórbaches geöffnet worden sein. Bei dieser

99

1572 MOTTL

Denudation spielte natürlich auch die langsamere oder schnellere Einschneidung bzw, die seitliche Erosion des Baches eine bedeutende Rolle. Aus alldem kann auch darauf gefolgert werden, dass im Falle günstiger Lage infolge natürlicher Denudation auch aus einem Felsenschacht eine Höhle entstehen kann, während der Schacht der Terrassenhöhlen in spelaeogenetischer Hinsicht eine jüngere Erscheinung ist als die Entstehung der Höhle. Obige Beobachtungen zeigen, dass sogar in ein und demselben Talabschnitt bei der Ausbildung der Höhlen verschiedene Ursachen mitspielen können.

Die Probegrabungen in den Höhlungen des mittleren Abschnittes des Hórtales führten zu keinem besonderem Ergebnis.

Demnach setzte ich meine Forschungen gegen N zu im Balla-Tal fort, wo sich mehrere Höhlen und Felsschächte befinden.

Den Rest meiner Grabungszeit benützte ich zur systematischen Ausgrabung der Ballavölgyer-Höhlung. Diese fast 8 m lange, nach unten-einwärts zu stark ausgedehnte, schön korrodierte Höhle liegt io m oberhalb der Talsohle an der SW-Seite des Kövesvárad-Bergcs. Zwischen unter 450 einfallenden Kalksteinbänken entwickelte sich die Höhle entlang NO-SW-licher tektonischen Spalten. Es konnte nur ein Drittel der Ablagerung abgetragen werden. Bis Horizont III. war folgende Schichtenreihe festzustellen: 1. Schwarzer Humus, 2. graulichbrauner Humus,3. hellbrauner Höhlenlehm. Aus dem schwarzen Humus kamen Fledermaus, Wolfs, -Fuchs-Dachs, -Wildkatze, -Hauskatze, Eichhörnchen- Waldmaus, -Feld- und Schermaus, -Hamster, -Hasen, -Reh, -Edelhirsch und Hausschweinknochen zum Vorschein. Der graubraune Humus barg die Reste folgender Tierarten: Erinaceus sp., Ursus arctos L., Vulpes vulpes L., Martes- martes L., Lepus sp., Cricetus cricetus L., Capreolus capreolus L., Cervüs elaphus L., Sus sp., und Fledermausknochen. Mit den Säugetierknochen kamen! auch viele neolithisehe Tongefässcherben und eine schöne Neolithperle an die Oberfläche.

.Aus der gelblichbraunen Schichte konnte ich folgende Tierreste bestimmen:

Ursus spelaeus R o sc n m .Vulpes vulpes (crucigera B e c h s t.) Canis lupus L.Alopex lagopus L.Cricetus cricetus L.Citellus citellus L.Rangifer tarandus L.

Capra ibex sp.Rupicapra rupicapra L. Bison priscus B o ). Lagopus albus K. B la s . Lagopus mutus M o n t. Tetrao tetrix L.Asio accipitrinus L.

GRABUNGEN ÖER JAHREN 1936-38 1573

In dieser Tiergesellschaft herrscht der Höhlenbär vor. Es sind aber auch Rentierreste zahlreich. Interessant ist, dass die Fuchsfeste alle kleindimensioniert sind, weshalb sie nicht mit der skandinavischén Stammform, sondern mit der kleineren crucigera-Unterart zu identifizieren sind. Auf Grund eines Oberarmknochenstückes und eines Eckzahnes kann auch der Schneefuchs nachgewiesen werden. Vom Wolf kam ein schöner Penisknochen zum Vorschein. Von den Vogelarten deuten die Schneehühner und Asio acciptrinus auf kaltes Klima.

Aus dem hellbraunen Höhlenlehm wurden zwei dicke, mit Steilretusche bearbeitete Schaberklingen gehoben. Beide sind aus Obsidian hergestellt, doch kann aus ihnen schwerlich auf eine Kulturstufe geschlossen werden. Die Grabungen müssen hier unbedingt noch fortgesetzt werden.-

Im Sommer 1938 leitete ich im Aufträge der kgl. Ung. Geol. Anstalt im malerischen Szalajka-Tal bei Szilvásvárad, in der schon seit langem bekannten Istálióskő-Höhle systematische Grabungen. Ungarn hat nämlich nur sehr wenige Aurignacien-Fundstellen und so war es unbedingt wichtig, über die allgemeinen paläontologischen und archäologischen Verhältnisse der Istálióskő-Höhle ein zusammenfassendes Bild zu bekommen.

In der 46 m langen und 16 m breiten Höhle wurden die systematischen Grabungen 19 12 von E. H i l l e b r a n d begonnen.1 Er setzte seine Forschungen in den Jahren 1913 und 1,916 fort.1 2 Später Hess er in 1925 einige Tage hindurch in der Höhle graben. 3i927 führte mit finanzieller Unterstützung des Borsod-Miskolcer Landesmuseums A. S a á d Hillebrand’s Arbeit weiter.4 1929 leitete O. K a d i c längere Zeit hindurch die systematischen Grabungen in dieser Höhle, die damals auch kartiert wurde.

Die Istálióskő-Höhle ist eine unserer interessantesten Höhlen. Sie stellt nämlich den Typus der durch tektonische Bewegungen entstandenen Höhlen dar. Ihre steil abfallende (790) linke Wand besteht aus ‘

1 . E. H i l l e b r a n d : Neuere Spuren des pleistozänen Urmenschen in Un-,garn. Barlangkutatás, Bd. I, 1913 .

2 E. H i l l e b r a n d : Ergebnisse meiner Grabungen im Jahre 19 13 . Barlang- kutatás, Bd. II. 1914 .

8 E. H i l l e b r a n d : Über neuere Funde aus dem ungerländischen Paläolithi- kum. Die Eiszeit, Bd. III. H. x, 1928.

4 A. S a á d : Die Ergebnisse der Grabungen in der Istállóskőer Höhle im Jatre 1927. Die Eiszeit, Bd. IV, 1927.

1574 MOTTL

bankig abgesondertem Kalkstein, die rechte Wand aus einem in einer einzigen Antiklinale gelfalteten, mächtigen Kalsksteinblock. Infolge des starken Druckes ist an dieser Seite das Gestein fein schieferig geschichtet, stark verwittert und das mächtige Gewölbe noch durch sekundäre Falten gezackt. An dieser verwitterten, gefalteten Wand sind auch die Erosionsgebilde bedeutend, während sie an der steilen, getäfelten linken Wand nur geringfügig sind. Spuren einer Korrosion sind nur hie und da zu bemerken. Die Höhle entstand entlang einer SW-'NO streichenden Spalte an jener Stelle, wo die steil anstehenden Kalksteintafeln sich auf den stark gepressten Kalksteinblock schoben. Spuren derartig grosszügiger Dislokationen sind auch in den Höhlen des benachbarten Balogh Miklós-Tales überall festzustellen.

Bemerkenswert ist, dass die Tropfsteinbildung besonders nach dem Neolithikum stark war, nachdem sich dem braunen Humus stellenweise mächtige Tropfsteinsäulen undi ausgedehnte Krustengebilde überlagerten.

Auf Grund des Mittelwertes- der Aneroidstellungen liegt die Höhle 550 m ü. d. M.

Ich Hess in der rechtseitigen Nische, im ganzen mittleren Abschnitt des Hauptganges und im hintersten Teil der Höhle graben. (Siehe die bezeichneten Quadrate des beiliegenden Grundrisses.)

Die erste genaue Schichtenfolge verdanken wir A. S a á d, mit welcher sich meine Feststellungen fast vollkommen decken. Der obere- Teil der Höhlenausfüllung, — der braune Humus und der graue, Kalkschuttführende Lehm, — ist neolithisch mit vielen schönen, gemusterten Tongefässcherben. Überhaupt sind in der grauen Schichte zahlreiche Menschenknochen vorhanden. Damit fällt auch die, während der ersten Grabungen auf getauchte Vermutung, dass diese Menschenknochen eventuell diluvial sind. Im mittleren Höhlenabschnitt liegt zwischen den genannten neolithfschen Ablagerungen eine grosse Brandschichte, aus der ich viele Holzkohlenstücke sammelte.

Im mittleren, linkseitigen Abschnitt liegt unter dieser neolithischen Schichtengruppe eine stark tuffige Kalksteinbreccie, aus der Braunbären, -Luchs, und Steinbockreste ans Tageslicht kamen.

Der .untere Teil der Ausfüllung ist eine mächtige, pleistozäne Ablagerung, die mit einer gelblichbraunen, durchschnittlich 1 m mächtigen Höhlenlehmschichte beginnt. Stellenweise wird dieser Höhlenlehm durch dunkelbraune, fette Tonbänder und feine, graue Schichtchen unterbrochen. Der regelmässige Wechsel letzterer erweckt geradezu den Eindruck, als hätten wir. es mit einem, bei stehendem Wasser abgelagertem Sediment zu tun.

GRABUNGEN DER /ÄHREN 1935-38 1575

Im vorderen und hinteren Abschnitt der Höhle, wie überhaupt an trockenen Stellen ändert sich die Farbe des Höhlenlehms gegen das Hangende zu immer mehr gegen gelb und enthält besonders viele Schneehuhn -und Nagerknochen.

Es gelang mir, aus dem gelblichbrauneu Höhlenlehm auch zahlreiche Holzkohlenstücke zu sammeln. Nach abwärts zu geht diese Schichte in eine immer mehr schmutzig-graubraune, stark steinige, taube Ablagerung über. In ihrem unteren Teil wird sie von einer Brandschichte unterbrochen, die der H i l l e b r a n d und S a á d’schen oberen Aurig- nacien-Herdstelle entspricht, die jedoch weder im mittleren noch seitlichen Teil der Höhle Funde lieferte. Im mittleren Höhlenabschnitt war unter dieser Braridschichte noch die rötlichbraune, lose Lehmschichte aufzufinden, während sie im seitlichen Abschnitt schon fehlte. Von der durch H i l l e b r a n d und S a á d erforschten unteren Aurignacienherd- stelle konnte ich keine Spur mehr finden. Unter der oberen Feuerstätte lag schon überall der graubraune, steinige, fossilleere Höhlenlehm.

Nach Abtragung der oberwähnten Höhlenausfüllung liess ich im hintersten, schon von H i 11 e b r a n d und S a á d erforschten Höhlenteil weitere Grabungen anstellen, indem ich das Gebiet des alten Probegrabens in der Breite der Quadrate 124 und 127 gut 1 m tief ausheben liess. Hier traf ich beide Herdstellen an, doch kamen aus ihnen ausser einigen Kiskevélyer Zahnklingen und einem Elfenbeinstäbchenbruchstück keinerlei nennenswertere Funde zum Vorschein. In der rötlichbraunen Schichte lagen demgegenüber massenhaft wohlerhaltene Höhlenbärenknochen.

Anlässlich der Grabungen 1938 wurden, wie schon erwähnt, Paläolithe ausschliesslich nur im gelblichbraunen Höhlenlehm gefunden. Diese können folgendermassen gruppiert werden:

1. Grosse, grob behauene, jedoch ringsherum retuschierte Schaberklingen.

2. Grosse Spitzklingen, von denen die eine prächtig bearbeitet und terminal sehr fein retuschiert, wähend ihre Basis gerade abgeschrägt ist.

3. Mittelgrosse, flache, mit Steilretusche schön zugerichtete Klingen.

4. Breite Schaberklingen.5. Kleine, flache, rohe Klingen.6. Obsidian-Nuklei.Von den Knochengeräten sind eine mittelgrosse, dicke, an beiden

Enden spitz äuslaufende Klinge, das schon erwähnte Elfenbeinstäbchers- bruchstück, (Abb 13) zwei interessante, aus 'Wolfsrippenknochen ver-

MOTTL

fertigte mit jg einem. Stiel versehene Geräte, (Abb. 14) ein Knochenpfriem, (Abb. 15) der mit seinem unteren Ende an etwas befestigt gewesen sein dürfte, da er an jener Stelle stark abgenützt ist, ferner die vielen Kiskevélyer Zahnklingen nennenswert. Ein zum Vorschein gekommenes Pfriem ähnliches Gerät ist aus dem Frühaurignacien der Bockstein-Höhle in Deutschland bekannt. Die eine Kiskevélyer Zahnklinge ist an ihrer einen Seite stark eingekerbt. (Abb. 16) Im Vergleich zum Inventar der vorherigen Grabungen kamen keine neuen Typen ans .Tageslicht. Von den Kiskevélyer Zahnklingen traf ich eine ganze Series an. Angefangen von den kaum benützten, nur abgesprengten Stücken bis zu den bloss cm-langen, gänzlich abgenützten Stückchen weisen diese Klingen fast alle Stufen des Gebrauches auf und bieten gute Beweise dafür, dass sie vom Urmenschen in der Tat als Geräte, noch dazu als irgendwelche ständig benützte Geräte verwendet worden sind. (Abb. 17 a—b.)

Die Istállóskőer Industrie ist eine sehr schöne Klingenkultur, in der sowohl die grossen, grob behauenen Klingen (Abb. 18) mit geradem oder gebogenem Rücken und die mittelgrossen, schlanken, mit Steilretusche versehenen Spitzklingen, äls auch die breit-plumpen, terminal durch Fächerretusche gerundeten Schaberklingen und deren Übergangsformen gleichermassen zu finden sind. Ich wies schon in dem vergleichendarchäologischem Teil der Subalyuk-Monographie darauf hin, dass die schlanken, fein retuschierten Spitzklingen aus dem Hochmoustérien der Mussolini-Höhle (Subalyuk) vollkommen den Formen entsprechen, die wir aus dem Aurignacien der Grotte des Enfants, der Istállósko-Höhle und von Willendorf kennen. Diese Feststellung kann durch meine gegenwärtige Studie nur noch bekräftigt werden. Das schönste Stück unter den neuen Geräten aus der Istállóskő-Höhle stellt die bereits erwähnte, prächtig bearbeitete, symmetrische, grosse Spitzklingei dar. (Abb. 19.)

In der Istállóskőer Industrie kommen auch eingekerbte Klingen, lames étranglées, in grosser Anzahl vor. Die Kerbe vertieft sich hier entweder halbmondförmig in die linke oder rechte Seite des Gerätes, oder sie erstreckt sich auf den ganzen unteren Teil der einen, meist linken Hälfte, so dass eigentlich eine Kerbspitze entsteht, deren Stiel also, ähnlich der für das Spätsolutreen charakteristischen point á cran durch einseitige Aushöhlung (Auskerbung) geformt worden ist, gegenüber der Stielspitze, pointe á pedoncule, deren Stiel durch beiderseitige Auskerbung hergestellt wurde. Es ist also äusserst interressant, dass während im ungarischen Spatsolutréen typische Krebspitzen fehlen, solche in unserem Aurignacien vorhanden sind. (Abb. 20.)

1576


Der Stichel ist in der Istállóskőer Handmanufaktur nur sehr spärlich vertreten, während Hochkratzer, grattoir carené, und Bogenspitzen (Chateiperronspitzen) überhaupt nicht Vorkommen. Demgegenüber fand A. S a á d in der Brandschichte des hinteren Höhlenabnschnittes eine schmale Gravettespitze. Es ist höchst auffallend, dass Knochenspitzen, mit gespaltener Basis, pointe d’aurignac a base fendue, weder bei den früheren, noch bei den jetzigen Grabungen zum Vorschein kamen.

Die Aurignacien-Artefakte der unweit von der Istállóskő-Höhle liegenden Peskö-Höhle (745 m ü. d. M.) stimmen mit denen der Istállóskőer Kultur vollkommen überein. Für die Kultur der Peskö-Höhle ist noch besonders bezeichnend, dass sie auch eine entwickelte Knochenindustrie besitzt, was zahlreiche aus Elfenbein und Rippenknochen ver-, fertigte flache, stellenweise mit Strichmarken versehene und stark abgenützte Fellglätter beweisen. Ähnliche Knochenartefakte lieferte auch das Frühsolutréen der Jankovich-Höhle.

Das Istállóskőer Aurignacien enthält bis jetzt folgende Knochengeräte: Lanzenspitzen, ein mit Kerben bezeichnetes Stäbchen, sowie die oben besprochenen neuen Funde.

Das Aurignacin oder Solutréen-Alter der Kulturfunde aus der Csákvárer-Höhlung ist bis heute nicht geklärt worden.

Die Kultur der Peskö-Höhle füngiert heute als ein Hochaurig- lacien. Die Istállóskőer Industrie wurde von H i l l e b r a n d anfäng

lich in das Spätaurignacien eingereiht, während K a d i c (Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. 1934), O b e r m a i e r und B r e u i l es als mittleres, Aurignacien ansprechen. In seiner letzten zusammenfassenden Arbeit behandelt H i 11 e b r an d Istállóskő als eine Spätmittelaurignacien-Station. Ich schliesse mich dieser Auffassung deshalb an, weil, — obzwar aus der Istállóskőer Kultur bisher die Knochenspitze mit gespaltener Basis und der Hochkratzer fehlen, — doch sehr viele eingekerbte Klingen darin anzutreffen sind, während die grossen Klingen mit gebogenem Rücken, ferner die schlanken, zugespitzten, mit feiner Steilretusche bearbeiteten Klingen gemeinsame Formen sowohl der Kulturen von Wildscheuer, Sirgenstein, von Mentone und von Willen dorr, als auch des französischen Hochaurignacien sind. Auf Grund der einzigen Gravettespitze kann schwerlich auf ein Spätaurignacien gefolgert werden, da unter den Geräten auch Stichelformen äusserst selten sind. Leider kann auch auf Grund der Knochenindustrie nicht genau, entschieden werden, ob es sich urh ein Mittel- oder Spätaurignacien handelt, nachdem die geglätteten Lanzenspitzen und breiten, flachen Stäbe, fer

1578 MOTTL

n»er die Pfrieme vom Frühaurignacien bis zum Frühsolutréen gleichermassen aufzufinden sind.

Ausser den Höhlenstationen sind in Grossungarn auch zwei Freilandstationen des Aurignacien: Ipolyság in Westungarn und Magyarbodza in Siebenbürgen bekannt. Die Funde von Ipolyság sind spärliche Oberflächenfunde, teils grob behauene grosse, gebogene, teils mikrolithische Klingen, ferner eine Gravettespitze und ein Knochenartefakt. In der von T e u t s c h beschriebenen Industrie von Magyarbodza sind die Stichelformen am häufigsten, daneben sind aber auch zahlreiche dünne, rohe Klingen, mikrolithische und ausgekerbte Klingen, sowie Bohrer vorhanden. Sowohl die Kultur von Ipolyság als auch die von Magyarbodza wurden von H i l l e b r a n d als Spätaurignacien bestimmt.

Nach meinen bisherigen Untersuchungen ist auch die Handmanu- faktur der Hermán Ottó-Höhle ein Aurignacien, in der die grossen, groben, breiten Klingen vorherrschen, daneben aber auch ein-zwei Spitzen ä la Chätelperron Vorkommen. K a d i c und B r e u i I betrachten diese Industrie ebenfalls für ein Aurignacien, während H i l l e b r a n d mehr an ein Protosolutreen denkt, obzwar in der Kultur der Hermán Ottó-Höhle die Blattspitzen völlig fehlen.

Das ungarische Aurignacien kann im Vergleich mit den ausländischen Stationen am ehesten mit dem Aurignacien von Mentone, Krems, Willendorf, ferner mit dem von L. F r. Z o t z 7 1 beschriebenen Spätaurignacien von Moravány identifiziert werden mit der Feststellung, dass das niederösterreichische und Mentone’schc Aurignacien eine schönere Technik als das unsere besitzt und dass im Istállóskőer Aurignacien auch eine Kerbspitze vorkommt, deren Typus nach Z o t z für das Moravá- nyer Spätaurignacien bezeichnend und auch im russischen Aurignacien aufzufinden ist. Den grossen, grob behauenen Klingen mit gebogenem Rücken aus der Istállóskő-Höhle ganz ähnliche Formen befinden sich áuch; im Früh- bzw. Hoch aurignacien aus dem Bockstein und Wildscheuer.

Anlässlich der Grabungen 1938 stiess ich in der Istállóskő- Höhle auf die Reste folgender Säugetierarten:

7. Gelblichbraune Schichte.Ursus spelaeus R o s e 11m, Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Martes martes L.

Felis spelaea G o 1 d f. Felis silvestris S c h r e b. Lynx lynx L.Leptss sp.

1 E. F r. Z o t z : Das Paläolithifcum des unferen Waagtales. Quartär, II, 1939.

GRABUNGEN DER (ÄHREN 1936-38 3579

Arvicola (terrestris L.)Sus scrofa L.Cervus (elaphus forma major) Rangifer tarandus L. Rupicapra rupicapra L.Bison pri.scus B o j.

Equus sp.Lagopus albus K. B l a s. Lagopus mutus M o n t. Tetrao tetrix L.T'etrao urogallus L.

II Rötlichbraune Schicht.Ursus spelaeus R o se n m . Rupicapra rupicapra L.Canis lupus L. Lagopus albus K. B la s .Vulpes vulpes L.

In der Tierwelt beider Schichten herrscht der Höhlenbär vor. Die Begleitfauna der unteren Ablagerung! ist äusserst arm, die der gelblichbraunen Schichte schon reicher, mit alpinen und arktischen Elementen. Interessant ist auch das Vorkommen der Wildkatze, da dieses Raubtier in unseren eiszeitlichen Tiergesellschaften nur selten anzutreffen ist. Leider sind sowohl die Pferde- als auch die Hasenreste ardich nicht genau zu bestimmen. Das Rentier entspricht unserem typischen Magdalenien- Ren. Vom elaphoiden Hirsch kam nur ein einziger Phalangenknochen zum Vorschein. Unter den Vogelresten sind sowohl das Birkhuhn, wie auch der Auerhahn vertreten. Auf Grund des Elfenbeinstäbchenbruchstückes und einer Kiskevélyer Zahnklinge kann in der gelblichbraunen Schicht auch auf die Anwesenheit von Mammut und Hyäne gefolgert werden.

Die Fauna der gelblichbraunen Ablagerung weist im allgemeinen einen überwiegenden Wald-Steppencharakter auf, mit nur ein-zwei alpinen und arktischen Tierformen.

Wie schon erwähnt wird an einigen Stellen (so im vorderen und hinteren Abschnitt der Höhle) der gelblichbraune Höhlenlehm gegen die Oberfläche zu immer gelber und auch etwas plastischer. In den Jahren 1912 und 19x6 sammelte H i 11 e b r a n d auch aus diesem oberen Teil des gelblichbraunen Höhlenlehms Fauna, während ich 1938 diesen gelben Lehm nur mehr in Spuren entdecken konnte. Damals wurde die von H i 11 e b r a n d gesammelte Fauna nicht näher bestimmt, umso grösser war meine Freude, als ich darin folgende Arten feststellen konnte:

Talpa europaea L. Vulpes vulpes L. Putorius putorius L. Mustela erminea L. Mustela nivalis L. Lcpus (timidus L.)

Cricetus cricetus L.Microtus arvalis P a l l . Microtus gregalis P a l l . Microtus ratticeps K. B la s . Arvicola terrestris L. Ochotona pusillus P a l l .

1580 MOTTL

Rangifer tarandus L. Tctrao tetrix L.Lagopus albus K. B 1 a s. Tetrao urogallus L.Lagopus mutus M o n t. Ccrchneis tinnunculus L.

Durch dieses Fauenenverzeichnis wird meine Sammlung sehr gut ergänzt. Das Vorhandsein der Wühlmäusen und des Pfeifhasen verleiht der Fauna schon einen mehr steppen artigen Charakter. Diese bezeichnende Nagergruppe war bisher aus dem Spätmousterien der Mussolini- Höhle, aus dem Höchaurignac.ien der Pesko-Höhle, aus dem Spätsolutreen der Herman-Felsnische und aus unseren Magdalenien II.-Fundstellen (Puskaporoser-Felsnische, Bervavölgyer-Höhlung, Vaskapu-Höhie usw.) bekannt.

Der Pfeifhase ist in unserem Spätmousterien nur noch spärlich, in den Tiergesellschaften unserer Magdalenien I. Fundstätten zusammen mit dem Lemming schon massenhaft vertreten. Die früher noch nicht genau bestimmte Nagerfauna der gelben Lehmschichte der Istállóskő-Höhle bot die Grundlage dazu, dass man diesen oberen Teil von der übrigen gelblichbraunen Ablagerung separierte und es als ein Magdalenien bezeich- nete. Dazu kam noch, dass bei den früheren Grabungen die Artefakte überwiegend aus den unteren Feuerstätten zum Vorschein kamen. Anlässlich meiner Grabung fanden sich demgegenüber sämtliche Geräte im gelblichbraunen Höhlenlehm. Wie sich das bei der typologischen Beschreibung gut feststellen liess, stimmen diese mit den archäologischen Befunden der früheren Grabungen sehr gut überein und haben mit dem Magdalenien garnichts zu tun. Ausserdem fehlen aus der Fauna der oberen, gelben Lehmschicht die Lemminge völlig, weshalb die für Magdalenien gehaltene Nagergesellschaft von derselben Zusammensetzung, wie die der Aurignacien-Fauna der Pesko-Höhle ist.

Unter den Säugetierresten der gelblichbraunen Schicht der früheren Grabungen herrscht ebenfalls der Höhlenbär vor, während in der Be- gleitfauna Luchs, Edelmarder, Löwe, Wolf, Hase und Wildkatze festzustellen sind. Die Fauna der Feuerstellen ist folgende:

Ursus spelaeus R o s e n m . Felis spelaea G o 1 d f.Ursus arc tos (forma major) Equus sp.Canis lupus L. Rupicapra rupicapra L.Vulpes vulpes L. Rangifer tarandus L.Lynx lynx L.

Erwähnenswert ist die Erscheinung, dass unter den Fuchsresten aus der Istállóskő-Höhle nur ein-zwei die gewöhnlichen Vulpes vulpes vulpes L.-Masse erreichen, während die anderen innerhalb der Schwan

GRABUNGEN DER JAHREN 193f-38 3581

kungsbreite der rezenten Vulpes vulpes crucigera Bechst. bleiben. Interessant ist im Inventar der alten Gfabungen das Vorkommen der grossen Braunbärenform, die bei uns vom Spätmousterien bis zum Pro'tosolutreen nachzuweisen ist.

In der unteren, rötlichbraunen Schicht waren Rentier und Schneehuhn nur spärlich anzutreffen, während diese im oberen, gelblichbraunen Höhlenlehm schon in grösserer Anzahl vorkamen.

Die Schichten- und Eaunenfolge der Ausfüllung der Istállóskő- Höhle ist äusserst wichtig, da in Ungarn nur sehr wenige Aurignacien- Stationen sind und von diesen eigentlich nur die Istállóskő-Höhle diejenige ist, aus welcher sowohl tierische und pflanzliche als auch archäologische Funde gemeinsam ans Tageslicht geraten sind. Ein mit Fauna bezeichnetes Aurignacien kennen wir ausser der Peskö-Höhle noch aus der gelblichbraunen Schichte der Görömböly-Tapolcaer Höhlung und aus der Herman-Höhle. Auf das „Hochaurignacien“ der Pálffy-Höhle wies ich schon bei der Behandlung der Fauna der Sze- leta-Höhle hin, während das Aurignacien der Csákvárer-Höhle sehr fraglich ist. Die Tierwelt der oberwähnten Aurignacienstationen ist folgende:

1 . Peskö-Höhle.

Talpa europaea L.Desmana moschata hungarica K o rm . Ursus spelaeus R o se n m .Canis lupus L.Vulpes vulpes L.Meies meles L .Martes martes L.Mustela erminea L.Mustela nivalis L.Hyaena spelaea G o 1 d f .Felis spelaea G o I d f.Lynx lynx L.

Cricetus cricetus L.Microtus arvalis P a l l .Microtus gregalis P a l l .Arvicola terrestris amphibius L a c. Ochotona pusillus P a l l .Lepus sp.Rangifer tarandus L.Cervus elaphus L. forma major Rupicapra rupicapra L.Lagopus albus K. B la s .Lagopus mutus M o n t.

II. Görömböly-Tapolcaer Höhlung.

Ursus spelaeus R o se n m . Cervus (elaphus L.)Hyaena spelaea G o 1 d f. Rangifer tarandus L. III.

III . Herman-Höhle.

Ursus spelaeus R o se n m . Canis lupus L.■ Hyaena spelaea G o 1 d f .

Castor fiber L. Cervus elaphus L. Ale es alces L.

1582 MOTTL

Megaceros gigdnteus B l mb. > Ibex sp. !. ' , " .. iRupicapra rupicapra L. Bos sp.

Von Ipolyság und Magyarbodza sind keine Tierreste bekannt. Aus obigen Faunenlisten ist gut ersichtlich, dass unsere Aurignacien- Tiergesellschaft, — abgesehen von den persistenten glazialen Grossäugern, wie Höhlenlöwe, Hyäne, Rentier, Wolf, — mit dem massenhaften Auftreten des Höhlenbären und durch jene kleinen, steppenliebenden Nager gekennzeichnet ist. von denen mehrere schon im heimischen Spatmoustérien auftreten. Das Rentier ist noch nicht verbreitet. Die steppenliebenden Arten des ungarischen Arignacien sind daher weitere Beweise dafür, dass sich das kontinentale Klima des Spatmoustérien auch im Aurignacien fortsetzte. Höchst interessant ist die Erscheinung, dass im Aurignacien Polens der Höhlenbär vom Mammut und vom Wildpferd stark verdrängt wird.

Eine durch Lemminge charakterisierte,Fauna ist in Ungarn bislang nur vom Magdalenien an bekannt, während diese Tundrenformen in Deutschland schon vom Moustérien an gemeldet werden.

Während meiner Grabungen im Jahre 1938 ist es mir gelungen, aus der Aurignacienablagerung der Istállóskő-Höhle auch viele Holzkohlenstücke zu sammeln, die nach den Bestimmungen S. S á r k á n y ’s folgenden Arten angehören;

Pinus silvestris Quercus cf. robur oder sessilifloraPicea sp. Acer cf. pseudoplatamisLarix. sp. Sorbus cf. aucuparia

Aus dem Boden- und Lichtbedürfnis, ferner aus der geographischen Verbreitung dieser Arten kann auf eini kühl-gemässigtes Klima geschlossen werden. ,

Sorbus-Reste lieferte auch die C-Schichte der Szelim-Höhle. Da aber dieser Fund von H o l l e n d o n n e r nur mit Vorbehalt als Elsebeerbaum bestimmt worden ist, — obwohl diese Feststellung mit dem Faunacharakter nicht übereinstimmte, — ersuchte ich Kollegen S á r- k á n y, den in der Rede stehenden Sorbusfund eingehender untersuchen zu wollen. Später stellte es sich auch tatsächlih heraus, dass es sich nicht um Sorbus torminalis, sondern um Sorbus aucuparia (Vögelbeerbaum) handelt, welche Art nach F e k e t e - B l a t t n y in den Karpaten als bezeichnender Alpenstrauch bis 1987 m vorkommt.

Wenn wir die neueren und die schon zur Verfügung stehenden Ergebnisse zusammenfassen, können wir folgendes über das Klima des ungarischen Paläolithikums sagen;

GRABU NGEN DER JAHREN 19 36 - 38 1583

K u l t u r ! F u n d o r t F l o r a . F a u n a K l i m a

? Warm- Acheuléen

? Sütto Celtís australísWald « Steppencharafc« Mild-

gemässigt(humid)Hoch-

moustérien

Subalyuk , untere

Kulturschicht

Cotinus, Cornus Carpinus, Pinus

siívesiris

De

r H

öh

le

nb

är

v

or

he

rr

sc

he

nd

ter, ersterer noch über« wiegend

Spät"moustérien

Subalyuk: obere Kultur"

Schicht ,

Szelim"Höhle

Pinus cembra, Larix ,

Pinus montana

Extreme Steppenbewohner, das erste Ersehet« nert von Rentier und

Schneehühner

Kaltkonti-nental

Spät-miitelaurig-

nacien

Istállóskő"Höhle

Pinus silvestris, Acer cf. pseudo" platanus, Larix, Quere us rebür oder sessiíiflora, Sorbus cf. aucu=

paria

Steppencharakter auch weiter überwiegend,

doch das Zahlenverhält- nis der Waldformen günstiger. — Arktische Formen noch nicht häu«

b'S

Kühlgemässigt

(etwas humider als das Klima des Spät-

moustérien)ProtO"

solutréen

Szeleta«Höhle,Szelim"

Höhle (C ),

Diósgyőrer"Höhle

Picea seu Larix ,

Sorbus aucuparia ,

Pinus silvestris Pícea, Larix

Dominieren der charak« teristischen glazialen Grosssäuger. Der Step« pencharakter am An« fang des Solutréen ge« ringer, am Ende wieder stäiker. Weiteres Er= scheinen arktischerFor- men doch nicht in grosser Individuenzahf. — Lemminge fehlen noch

Kaltkontinental (am Ende

etwas feuchter)

Früh»solutréen

Jankovich"Höhle Pinus montana

Hoch"solutréen

Szeleta" Höhle: obere Kulturschicht

Pinus montana

MagdalenienI.

(untererHorizont)

Szelim-Höhle,

Ság vár, Dunaföldvár

Pinus montana,

Pinus montana

Waldcharakter gänzlich verdrängt, starker Step- pencharakter, Verbreitung der arktischen Formen. Dominieren der Lemminge

MagdalenienI.

(obererHorizont)

PilisszántóerFelsnische

Ulmus, Quercus, Juniperus, Fraxinus

Am Anfänge noch Lemminge, später Abnehmen der arktischen Formen und Durchdringen des Wald«

Steppencharakters

Immer milder werdend, im allgemeinen kontinental,

dann humider

1584 MOTTL

Zuerst sehen wir, dass das mild-gemässigte Klima der Vormousté- ’ rienzeit und des Hochmoustérien im Spätmousterien sich in ein kalt- kontinentales wandelte, — mit Zirbel- und Bergkiefer, sowie extremen Steppenbewohnern, wie Alactaga und Equus hemionus.

Die' Bergkiefer (Pinus montana) spielt erst wieder vom Frühso- lutréen an bis zur Mitte des Magdalenien eine führende Rolle. Unser Hoch- und Spätaurignacien, ferner unser Protosolütréen verhält sich zwischen diesen kalten Zeitabschnitten wie eine relativ mildere Oscilla- tionsperiode, welche dem Interstadial zwischen Würm I.—Würm II., der sogenannten Aurignac- oder Spiezerschwankung entspricht. Dass das Klima dieser Zeitspanne tatsächlich nur relativ milder war, wird durch die Anwesenheit des Rentieres und der Schneehühner genügend betont.

Demnach kann ich die Stellungnahme R. S c h m i d t ’s nur unterstützen. S c h m i d t äussert sich nämlich wie folgt: „Wenn wir dasAurignacien als einen weniger kalten Abschnitt innerhalb des Jung- paläolithikums ansehen, so ist dies nur im Vergleich mit den als extrem bezeugten Epochen des Moustérien (untere Nagetierschicht) und Magdalenien (obere Nagetierschicht) richtig.“ 1

A. J u r a 1 2 teilt die Eiszeit (Varsovien) Polens wie folgt ein:

I. Kalter Abschnitt. Pinus silvestris, Pinus montana und Pinus eembra. jüngerer Löss I. Spätmousterien.

II. Interstadial. Pinus silvestris, Larix, Betula, Salix, Quercus, Picea, Corylus avellana. Verlehmungszone zwischen dem jüngeren Löss I. und II. Früh- und Hochaurignacien. Zugleich Erosionsperiode.

III. Kalter Abschnitt. Jüngerer Löss II. Spätaurignacien, So- lutréen, Magdalenien.

, Wenn wir diese Einteilung J u r a’s mit unseren vaterländischenErgebnissen vergleichen, so finden wir, dass die Angaben gut übereinstimmen. Die beiden Lössablagerungen des oberen Pleistozäns (Jüngerer Löss I. und II.) sind auch bei uns nachzuweisen. Als frühere kann die Spätmousterien-Lössansiedlung von Tata angesehen werden (Würm L), während letztere durch die Magdalenien-Lösse bei Ságvár und Dunaföld- rár gut gekennzeichnet ist. (Würm III.)

1 R. R. S c h m i d t : Die diluviale Vorgeschichte Deutschlands. Stuttgart, 19 1z,S. 262.

2 A. J u r a : Das Aurignacien in Polen. Quartär, Bd. II, 1939. S. 34.


Das französische Arignacien wird von H. B r e u i l3 ebenfalls zwischen Würm I. und II. versetzt, während sich nach G. G ö t z i n - g e r 1 das ostmärkische Aurignacien grösstenteils im jüngeren Löss befindet (Löss III. = Jüngerer Löss II.) und nur ausnahmsweise auch in der darunter liegenden Leimenzone, wie z. B. im Falle der Station Willendorf II. Die Spätaurignacienansiedlung von Moravány liegt ebenfalls im jüngeren Löss II., während Aurignacieniösse in Ungarn bis heute nicht entdeckt worden sind.

Kurz zusammengefasst können wir in Ungarn vom Acheuléen an folgende Klimakurve feststellen:

Abschnitt I. Mild-gemässigt, humid.Abschnitt II. Kalt-kontinental.Abschnitt III. Kühl-gemässigt, etwas feuchter.Abschnitt IV. Kalt-kontinental, am Ende etwas humider.Abschnitt V. Milderung, vorerst noch im allgemeinen kontinen

tal, dann immer mehr feucht.Kältevorstoss II. des Spätmousterien wird in der Flora durch die

Erscheinung der Zierbelkiefter, in der Fauna durch das rasche Durchdringen des Steppencharakters gemeldet, während die Kältewelle IV. des Magdalénien im fast ausschliesslichen Vorherrschen der Bergkiefer und im Tundrencharakter (Lemminge) der Fauna zum Ausdruck kommt.

Das relativ mildere Klima des Abschnittes III ., des Würm- Interstadials, wirkte sich auf die Tierwelt nur geringer aus, indem bloss das Zahlenverhältnis der Waldformen etwas günstiger wurde.

Während der Jahre 1936— 38 stellte ich mit Hilfe unseres Institutspräparators V i k t o r H a b e r l zwei weitere Säugetierskelette zusammen. Aus dem von K o r m o s 19 13 gesammelten Material aus der Igric-Höhle ein Wolfsskelett (Spätmausterien) (Abb. 23) und aus dem von O. K a d i c’ gehobenen Material aus der Mussolini-Höhle (Suba- lyuk) ein Steinbockskelett. (Flochmousterien.) (Abb. 24.)

Der Knochenbestand der inländischen Säugetiersammlung der Kgl. Ung. Geol. Anstalt beläuft sich auf 12.663 inventarisierte Stüoke. Im Vergleich zu dem Bestand von 1935 kann also eine' Zunahme von 1493 Stück festgestellt werden. Die Zahl der urmenschlichen Stein- und Knochengeräte beläuft sich auf 3624 Stücke.

3 H. B r e u i 1 : Le Préhistoire . . . etc. Revue des cours et Conferences, 1937.4 G. G ö t z i n g e r : Das geologische Alter des österreichischen Paläolithikums.

(Report of XVI Intern. Geol. Congr. Washington, 193 3.)

FORAMINIFERA-VIZSGÁLATOK A MÉLYFÚRÁSI LABORATÓRIUMBAN.

(Jelentés az 1936'—38. évekről.)

írta: M a j z o n L á s z l ó dr.

T a r t a lo m j egyzék.Oldal

Bevezetés ..................................................... 1587

Örszentmiklós III. sz. . ................................ ..........................1588Csornád I. sz..........................................................................................1597Füzérradvány I. sz............................................................................... 1602Pereces 5. sz. (T e m p lo m v ö lg y ).................................................... 1604Párád I., II. és III. sz......................................................................... 1605Pécs I. sz. ..........................................................................................1606Bükkszék 1 — 13. és í j —39. sz........................................................ 1607

Foramini jer a-fajok az új nom enklatúrában ......................................... 1607

B e v e z e t é s .

A m. kir. Földtani Intézet mélyfúrási laboratóriuma éppen úgy, mint a múltban, a fúrásokból előkerült rétegminták vizsgálatát végezte. Feldolgozásukkal kapcsolatban fontosnak tartotta az iszapolási maradékokból előkerülő foraminiferák meghatározását és sztratigráfiai kiértékelését. Ezít a munkát magam végeztem.

A folyamaiban lévő mélyfúrásokból kikerülő rétegminta-anyágnak a fúrással egyidejű feldolgozásán kívül átvizsgáltam, az olyan régebbi fúrásokat is, amelyeket még nem tanulmányoztam és amelyek valamely felvételezési területemmel kapcsolatosak [Balassagyarmat, szécsényi Volent-féle műmalomnál lévő fúrás (7)].

10 0

1588 MAJZON

A fúrólaboratóriumban a mélyfúrások rétegmintáinak feldolgozásán kívül még a különböző helyekről származó, felvételezések során gyűjtött kőzeteket is megvizsgáltam s az ezekből előkerülő foramini- ferákat meghatároztam a kor megállapítása céljából.

D r. K u l c s á r K . geológus a fúrásminták petrográfiai meghatározását, valamint ezeknek pontos homok- és karbonáttartaíom-megálla- pítását végezte, mely munka a foraminifera-vizsgálatokkal kapcsolatban hasznosnak bizonyult és értékes eredményekkel járt.

A foraminifera-vizsgálataimat az előző évek 'munkametódusának megfelelőleg folytattam, melyeknek révén sok értékes adat birtokába jutottunk (i). E jelentésemben csupán az 1936—38-ban befejezett mélyfúrásokból előkerült foraminifera-vizsgálataimról számolok be.

Az alábbi táblázatban a végzett munka-anyagot tüntetem fel, megjegyezve azt, hogy egyes fúrások feldolgozási eredményeit részletesen már másutt ismertették. így pl. S eh m i d t E. az 1936-ban Őrszent- miklós III., Párád I., II. és 1937-ben befejezett Csornád I. sz. mélyfúrásokból megemlékezik már öt munkatárs eredményeit összefoglaló munkájában (4), valamint szintén írtak a Budapest (Ferencvárosi) Központi Csatorna-Szivattyútelep fúrásairól (5) és Majzon gr. Telekivel a városligeti II. sz. mélyfúrásról is (8).

Őrszentmiklós III.

A mélyfúrás a Viezián-telep melletti agyaggödör szélén 1933 április 11-én indult meg s a 948.00 m-es mélységet 1936 február 16-án érte el. Az j.8o m mélységig tartó pleisztocén rétegek, alatt középoli- gocén rétegek következtek, melyek 879.05 m mélységig tartottak.

A középoíigocénkori rétegek fúrásminta-anyagából igen gazdag foraminifera-fauna került elő. A foraminifera-fajok alapján a rupélium rétegei a következő; foraminifera-horizontokba sorozhatok be:

1. 5.80— 81,05 m- Kékesszürke agyagmárgák a rupélium felső részébe sorozhatok. Faunájuk gazdag, de a „kiscelli anyag“ -ra olyan jellemző Clavulina szabói Ha- nt k. faj itt még nem található meg. Őrszentmiklós tágabb értelemben vett környékén a felszínre bukkanó rupélium rétegei sem tartalmadnak Clavulina szabói-1, mint erre már egyszer reámutattam (2 p. 1058).

2. 81.05—268.90 m; összefüggő kékesszürke agyagmárga. (A homoktartalom jóval az 1% alatt mozog.) Ez már a „kiscelli agyag“ típusa a jellemző gazdag faunájával; gyakori a Clavulina szabói H a n t k. faj előfordulása.

F ORAM INIFERA-VIZSGÁLATOK Í589

Mélyfúrás neve Name der Tiefbohrung

Lelőhely neve Name des Fundortes

Mélység

nták

szá

ma

:hte

n Pr

oben A minták íszapolási maradékából

előkerült faunaDie in dem Schlammrückstande der Proben gefundene Fauna

Sors

zám

Num

mer

m

Tiefem

*£ £3 G 2*-l w

§noW UKJ W > —

<C N Fora

min

ifer

aFo

ram

inife

ren

1 'S•5 1Lstxi'Sco o cx a |C/2GO

üj'Sen W :3 C C3 oj'*yi 5c =O, c co in B

ryoz

oaB

rvoz

oen

tt

c<y ns

1 « "OoG.OtnWo O

stra

coda 3JZ

oÖ H

a 1 fo

g Fi

schz

ahn

1 . Orszentmiklós III. — — 948-00 417 + + + + + +2 .3.

Csornád I........... -.......... —Gödöllő, Máv vasúti be=

1000-40 241 + - + + _L_ + + + +

4.vágás ... ... — — —

Budapest (Ferencvárosi) csatorna^szivattyú- (— 8-70

30 + *

telep 12 fúrása . .. ... J—17-00 65 + + + + + + + +5.6.

Fűzérradvány I. — ... Pereces 5. sz. (Templom^

440-00 89 + + + + + + + + +

völgy)-------- ----------- 269-74 79 + + + + + + .

7. Párád I. —. — — — 324-70 161 + + + + .

8.9.

« II. ............. - -

« III.262-70735-75

99601

+ + + + + +

101 1 .

Pécs I. - - .... . .. —

Szécsény (Volent-maíom853-00 236 + + + + + + + +

mellett) ...................... 90-01 42 + + + +12 . Balassagyarmat (1912.) — 625-00 98 + + + +13. Komló VII....................... 664-96 447 +14. « VIII. - ................ 689-15 505 + +15 Bükkszék 1. ................ 654-20 388 + + + + +16. « 2. . .. ____ 286-20 80 + +17. « 2/a, ................ 89-05 44 + +18. « 2/b......... - ... ■ 91-30 23 + + .19. « 2/c. ... _ ... 132-60 84' + +20. « 2/d. ... — — 71-06 26 +2 1 . « 3.* ............. 411-85 144 + +22. « 3 a * _______ 100-15 72 4 * +23. « 3/b. — ......... . 89-20 91 + +24. « : 3/c. — ... _ 88-20 43 + +25. « 3/d................. 100 53 57 + +26. « 3/e. ................ 122-13 45 + +27, « 4................... . 357 70 202 + + +28. « 5. —.......... - 128-07 66 + + + +29. « 6................... . 380-30 220 + + + +

am* Az 1939. év elején utánfúrás alatt is voltak.

Anfang des Jahres. 1939.- Waren unter Nachbohrung

10 0

1590 MAJZON

Mélyfúrás neve Name der Tiefbohrung

Lelőhely neve Name des Fundortes

Mélység

nták

szá

ma

shte

n Fa

una A minták íszapolásí maradékából

előkerült faunaDie in dem Schlammrückstande

der Proben gefundene Fauna

Sors

zám

Num

mer

Tiefem

A v

izsg

ált

mii

Zah

l de

r un

rers

uc

Fora

min

ifer

aFo

ram

inife

ren

*3 =TOSc ec C 3o oCU c.n cn Sp

atan

gida

tüsk

eSp

atan

gide

nnad

el

cn w o oo Ot- u 32 CQ

TO

I! vC— o— ctj ro TO ̂

Gas

trop

oda

Osf

raco

da

Oto

lithu

s

Hal

fog

Fisc

hzah

n

30. Bükkszék 7. — --- 483-10 264 + +31. « 8. . . . ______ 225-65 123 + +32. « 8 /a, _ ... 437-00 251 + +33. « 9. ... ... ... 150-00 73 i

T +34. « • 1 0 . ... ____ 1003-80 351 _1_ + + +35. « 1 1 . _______ 341-50 177 4- +36. « 1 1 /a. ... - ... 85-30 34 + +37. « 1 1 /b.......... — 109-33 . 4 3 ' + +38. « 12. ._ ......... 429-00 235 + i“T39. « 13. .. ____ 413-80 213 + + +40. « 15. ____ ... 137-38 60 + +41. « 16. ... .......... 134-25 53 + + +42. « 17. .......... ... 162-31 72 + +43. « 18. ... ____ 249-50 129 + + +44. « 19. .. ... ... 99-00 36 + + +45. « 20. ........ . ... 104-40 42 + + . +46. « 21. ____ ... 142-39 83 + +47. « 22. ... ... ... 290-20 129 + + +48. « 23. .............. 144-67 30 + +49. « 24.............- ... 630-10 202 + + _Li50. « 25.................... . 150-50 76 + +51. « 26. ____ ... 180-00 46 + +52. « 27. ... ......... 517-00 125 + + + +53. « . 28............... ... 281-40 34 + +54. « 29. ... ......... 519-35 102 + + +55. « 30.* _______ 155-50 27 + +

56. « 31. ... ____ 266-40 31 + +

57. « 32.................... 312-60 65 + +

58. « 33. ____ .... 288-40 61 + + .59. « 34. ____ ... 635-10 145 + + +60. « 35. ................ 323-60 66 + + +

61. « 37. ... .......... 282-05 60 l + +

62. « 38. ... ......... 323-80 61 + +

63. « 39. ... ... ... 323-10 71 + + +

64. Budapest, Városliget IÍ. 1256-10. 368 + + + + + + +

am* Az 1939. eleién utánfúrás alatt is

Anfang des Jahres 1939.voltak. — Waren unter Nachbohrung

FORAMINIFERA-VIZSGÁLATOK 1591

3. 268.50—646.50 m. Homokos üledékek (homokos agyagmár- •gák, márgás homokok és homokkövek, ritkán szürke agyagmárga-be- településekkel), melyekben uralkodók az agglutinált héjú Cyclam- mina piacent a R s s. és az ubikvista-formák. A Cyclammina placenta minden mintában gyakori s egyedszáma rendszerint felülmúlja a többi fajok egyedszámát is.

4. 646.50—750.30 m. Szürkés, kemény agyagmárgák. A fajok száma kevesebb, minden rétegmintában igen gyakori előfordulású a planktont Globigerina bulloides d’O r b. faj.

5. 790.30— 827.95 m. Sötétszürke, palás, márgás agyagok. Ezek a rétegek foraminiferákra meddőek s csupán egy rétegmintában volt fauna. E meddő rétegek teljesen megegyezőek a kincstári Tárd I. sz. mélyfúrás hasonló rétegeivel (1). A különbség csupán az, hogy itt aránytalanul vékonyabb kifejlődésű ez a foraminifera-horizont, mely Tar- don 386 m-es vastagságú. A bükkszéki olajterület mélyfúrásaiban is megtaláltam ezeket a rétegféleségeket s vastagságuk maximálisan 162 m volt.

6. 827.95— 879.05 m. Sötétbarnásszürke palás agyag- és márgás agyag-rétegek. Igen gazdagok Globigerina bulloides d’O r b. fajban s a fajok Száma kevés. A bükkszékihez hasonló, de valamivel vastagabb kifejlődésű foraminifera-horizont.

Az eocén 879.05 m-től 911.50 m-ig, s innen 948.00 m-ig felsőtriász lerakódásokban járt a fúró.

Az egyes fajok elterjedését a különböző horizontokban a következő táblázat mutatja.

E rétegekből előkerült forminiferák a következők:

1592 MAJZON

ŐRSZENTMIKLÓS III. SZ. — NO. III.

Sors

zám

Nu

mm

er

F a j n e v e

N a m e d e r A r t

1 1 2 1 3 1 4 ! 5 | 6

F o ra m in i fe ra -h o r iz o n tF o r a m in i f e r e n - H o r iz o n t

5-8

0-8F

05

o0505OCH

!mpCO

o05ÓvO1o05Ó0001

1 Ocp1 ó1 05 O-1op

ÓvO

m05P-OlCO1OCOÓ05p-

m005o-001in05P-0100

m é t e r

1. B iloculina sphaera d ’ O r b . . . . . . . . . . . .- . . . + ,2. B iloculina ringens L a m . . . . . . . . . . ... . .... . . . + + +3. B iloculina ír reguláris d ’ O r b . . . . +4. B iloculina depressa d ’ O r b . . . . . . . . . . ........... + +5. Spiroloculina tenuis C z j z . . . . . 2 . . . _____ . . . + + . .6. Spiroloculina lim bata d ’ O r b ______ __________ + + + .7. M ilio lin a (Triloculina) trigonu la L a m . . . . . . . + + +S. M ilio lin a ( Triloculina) g ib b a d ’ O r b . . . . . . . + + . .9. M ilio lin a (Triloculina) tricarinata d ’ O r b . . . . + + +

10. M ilio lin a (Q uinqiieloculina) sem inulum L. . . . +11. P lan isp ir in a celata C o s t a . . . . . . ................_. + + +12. C ornuspira involvens R s s ........................................... + + + +13. C om u sp ira po lygyra R s s ..................................... .... + +14. C ornuspira o ligogyra H a n t k . . . . . . . . . . . . . . +15. R h abdam m in a abyssorum M . S a r s . . . . __ + + + +16. H aplophragm ium la tidorsa tn m B o r n . . . . . . . + + + +17 A m m odiscus charóides J . - P .............. ........................ + +18. C yclam m ina placenta R s s ........................ ................. + + g y + + +19 Textularia trochus d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . . + + +20. Textularia carinata d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . + +21. Textularia budensis H a n t k . . . ............... . + + + +22 Textularia subflabelliform is H a n t k ___ . . . ... + + + +23. Verneailina variábilis B r a d y ................... .... . . . + + .

24. Bigenerina capreolus d ’ O r b . . . . . ........... + + + +25. Q au dryin a reussi H a n t k . . . . . . . . . . . . . . + + + .

26. G audryina siphonella R s s ................................. . ._ + + + +27. G au dryin a rugósa d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . + .28. C lavu lina com m unis d ’ O r b . . ... + + + +29. C lavu lina sza b ó i H a n t k . . . . . . . . . . . + + + +30. B u lim in a p yru la d ’ O r b , ............... . . . . . . . +31. B ulim ina ovata d ’ O r b . . . . . . . . . . . . + + +32. B ulim ina elongata d ’ O r b . + +33. B u lim m á truncana Q ü m b _________ __ ______ + + + +34 B u lim in a in fla ta S e g u e n z a ...................... ... + + +35. B oliviua pectinata H a n t k . . . . . . . . . . + + +

FORAMINIFERA=VIZSOÁLATOK 1593So

rszá

mN

umm

er

F a j n e v e

N a m e d e r A r t

1 | 2 1 3 I 4 1 5 I 6

I

moCG1oCG\n

Foraroran

| oGOOCMIvr>o00

minifíinife

oC5ő-tfooGr>óocoCN

era-hren-l

ocpóo1oO

ÓvO

őrizőlorizi

.m05r-09CG1ocoó05t> --

----

----

----

---y

382

7-95

-879

05

^ ~

in é t e r

36. Bolivina punctata d ’ O r b.............. . ... ... ... + + +37. Bolivina nobilis H a n t k . _... ... ... ... ... +38. Bolivina semistriata H a n t k. ............... ......... + +39. Bolivina reticulata H a n t k. ... ...................... + +40. Pleurostomella alternans S c h w a g. ____ _. + +41. Cassidulina crassa-margaréta átment ._v ......... +42. Cassidulina subglobosa B r a d y ................... .. + + + + ■ + + :43 Chilostomella ovoidea R s s. . .... ................ + + + + +44. Allomorphina trígona R s s ...................... ... +45. Allomorphina macrostoma K a r r . ................... . +46 Lagena apículata R s s . ... ... ._ ...................... +47. Lagena striata d ’ O r b.......... . . . +4S Lagena sulcata W .-J. . . . . . . . ... ____ ____ +49. Lagena marginata W. - B........... ... ... ... _ + +50- Lagena orbignyana S e g u e n z a ... ................ + +51. Glandulina laevigata d ’ O r b.............. .. ... ... + + + + + i52. Nodosaría radicula L..........„ _____... ... + + +53. Nodosaria badenensis d ’ O r b.............. .............. + + +54. Nodosaría spinicosta d ’ O r b . ............. . . +55. Nodosaría bacilloides H a n t k. ... ._ ... _ +56. Nodosaría bacillum D e f r ................. ... ............ . +57. Nodosaría bifurcata d ’ O r b ................. ........ ...... + +58 Nodosaría latejugata G ü m b . +59. Nodosaría exilis N e u g. ............................... . +60. Nodosaria resupinata G ü m b . ... ................ +61. Dentalina consobrína d ’ O r b ................. + +62. Dentalina boueana d ’ O r b .................................. +63. Dentalina pauperata d ’ O r b .................. . +

'64. Dentalina soluta R s s ................... + +

! 65. Dentalina filiformís d ’ O r b . ... ... ... + +1 66 Dentalina intermedia H a n t k......... + + .

67. Dentalina verneuili d ’ O r b ...................... +68 Dentalina vásárhelyit H a n t k. .............. . + +69. Dentalina zsigmondyi H a n t k. _ ... + + +70 Dentalina obliquestríata R s s . ... .............1 . +71. Dentalina höxnesi H a n t k. . + • ■

1594 MAJ20NSo

rszá

mN

umm

er

F a j n e v e

N a m e d e r A r t

1F

F

i 2 1 3 ! 4 1 5 1 6oramimfera-Fionzont

□raminiferen-Horizont

LOP00oooin

005co : O01

!; pi £

1 ® 1 ® 1 o ! rt vOí ®, co o í ^

1 ® co1 óí ff !OCN

vbrfvO 790-

30-8

27 9

5

! 827

-95-

879-

05

ni e t e r

72. Dentalina simplex H a n t k. ... . .. ............... 4-i!

[

73. Dentalina reitzi H a n t I<. ... ... ... . . . ... + I *74. Dentalina eqaisetiformis S c h w a g. ... ... ... + + j . ! .75 Dentalina plebeia H a n t k.............. . — ... . + 1 .76 Dentalina pungens R s s . ... ... ... — ... ... + . í77. Dentalina acuta d ’ O r b . ... ... ... ... ... ... +78. f-labeilina budensis H a n t k ........... . ... ......... 4- + -79. Frondicularia tenuissima H a n t k ... ... _ ... +80 Marginulina glabra d ’ O r b ... . . . . . . . ... 4- 4- +81. Marginulina recta H a n t k. .......................... +82. Cristellaría wetherelii J ó n . ... ... . . . ____ ... -4 + + *83. Crístcl/aria gladius P h i 1. ... ... ................ ... +S4 Crístellaria propinqua H a n tk . ... ... ... ... + +85. Cristellaría arcuata d ’ O rb . ... ... ................ + + +86. Crístellaria (R .l crassa d ’ O rb . . . . . . . . . . + +87. Cristellaría (R.) inornata d ’ O r b ...................... + + + + . +88. Crístellaria (R.) intermedia d ’ O r b . ... ... ... + +89- Crístellaria (R.) vortex F .-M . ... ... ... ... ... + +90. Cristellaría (R.) rotulata L ám . .............. ... t +91. Cristellaría (R.) depauperata R s s ............ . ... • + + .92. Crístellaria (R.) cultrata M o n t i . . ................... + + +93 Cristellaría (R.) arcuatostriata H a n t k ........ . + + + +94 Cristellaría (R.) nummulitica G ii in b. ... ... + •95. Crístellaria (R.) liubinyii H a n t k . ... ... ... + + + + •96. Polytnorphina gibba d ’ O r b . ... ... .. ... ... + + + .97. Polymorphina probléma d ’ O rb . var. delto-

idea R s s . ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... 4 - + + +98. Polymorphina acuta H a n tk . ... ... ... ... . . +99. Uvigerina pygmaea d ’ O rb . ... ... ... ... ... + + + + + +

100. Uvigerína canariensis d ’ O r b . . . ............. .. ... +10 1 . Ramulina globulifera B r a d y ... . . . ___ ... +102. Globigerina bulloides d ’ O r b . ......... . . ... ... + + + |i.gy + gy.103. Olobigerina bulloides var. tríloba R s s , ... ... + • i + +104. Pullenia sphaeroides d ’ O rb . . . . . ... .................. 4- + + ! + +105. Pallenia quinqueloba R s s . ... ... ... ... ... ... + + + +106. Sphacroidina bnlloidesd’ O rb . ... ... ... . + + +

i+ +

FORAMINIFERA-VIZSGALATOK 1595

F a j n e v e

N a m e d e r A r t

'03 _ N r- m zz

c«Z 107 108 * 110 * * * 114 115 116 117 * 119 120 121 122

1 | 2 | 3 i 4 1 5 Í 6F o r a m i n i f e r a - h o r i z o n t

F o r a i n i n i f e r e n - H o r i z o n tI _ I o l P » n in

i n ® 1, ! b 1 ö r - ©p j o I c t * - C O C OC O ! © 1 o o mOC O 9 I o o p oí n C O C M v O 0 0

i n é t e

+ + •+ + + + ++ + + ++ + ++ + + + +

+ 1 ++ + + ++ + + + + +

. + + +■ + [ •

+ + + + +. + ■ +- • + + +

+ + + s+ + + i + + ++ + 1 + ! + • 1 +

107. Truncatulina lobatula W .-J. ... ... _108. Truncatulina ungeriana d ’ O rb .109 Truncatulina costata H a n t k. . ... .110. Truncatulina osnabrugensis M ü n s t. _111 Truncatulina ayptomphala R s s ..........112 Truncatulina n. sp. __ _. ... ... .113 Truncatulina propinqua R s s . ... ... .114. Hetcrolepa dutemplei d ’ O r b . .. ... .115. Anornalina grosserugosa G ü m b .........116. Pulvinulina a.ffinis F ia n tk . ... ... .117. Pulvinulina umbonata R s s . ... .... _11S. Pulvinulina schreibersii d ’ O rb . ___119. Pulvinulina partschiana d ’ O rb . ... .120. Siphonina reticulata C z j z — ... ... ..12 1 . Rotalia soldanii d ’ O rb . ... ...... . .122 . Nonionina umbilicatula M o n t a g' u ..

Összesen 81 | 92 I 68 j 46I I i

10 18

1596 MAJZON

A h o m o k és erősen hom okos rétegek (m ind a 3 . je lö lésű fo ra m in i-

fe ra -h o riz o n tb a te lep ü ltek ), am in t a z a lá b b i ö sszeá llításb ó l la t ju k , azt

m o n d h a tju k n a g yo n szeg én yek fo ra m in ife rá k b a n , m iv e l csupán csak

eg yn é h á n y ta rta lm a z k ö z ü lü k e g y p á r p é ld á n yt.

M élység, méter

Tiefe, Meter

Faj

szám

Art

zah

l

W s í

*8 :2

00

j U 2 ^

■3-50 bo

° SX co

M élység, méter

Tiefe, Meter 'SN 5

. « £>Cl,<

J3OJN

S J. 'rt g

N 3

« s lZ Z

M A

OO

0 - 5 — ©2 ^

20 'ÓDH -g0 n

I w

270'95—272-20 50-2 414-3 5 -4 1 4 -6 5 _ _ 65-42 7 2-30-274-15 — ■ — 53-3 4 1 4 -9 0 -4 1 5 05 — — 63-42 91-85-292-35 1 2 89-7 416-0 5 -4 2 0 -1 0 — — 55-83 1 4 7 5 -3 1 5 -4 3 — — 90-0 420-1 0 -4 2 0 -3 0 — — 55-0318-15-318-30 — — 56-1 4 2 0 -5 0 -4 2 2 -0 5 — — 48-4331-0 0 -3 3 1 -2 5 1 1 45-3 4 2 2-25-423-70 — — 64-8348-65-348-90 8 20 50-0 424-0 0 -4 2 4 -3 5 — — 44-6371-20—371*50 — — 61-9 4 3 3 -3 0 -4 3 3 -5 5 — — 82'6372-2 5 -3 7 2 -4 5 — — 51-5 4 4 4 -5 0 -4 4 6 -9 0 — — 60-8

3 8 4-65-385-15 — — 82-0 4 4 6 -9 0 -4 4 7 -3 5 — — 46-8385-6 0 -3 8 6 -2 0 — — 43-8 447-5 0 -4 4 7 -9 0 — — 45-83 8 6-70-387-10 — — 51-2 4 4 8 -1 0 -4 4 8 -3 5 — — 47-03 8 7-60-387-80 — — 47-0 4 5 2 -8 5 -4 5 4 -4 5 — — 79-83 8 8-15-388-50 — — 74-5 4 5 4 -6 5 -4 5 5 '4 5 — — 45-0

3 8 8 -5 0 -3 8 8 70 — — 63-8 480 3 0 -4 8 0 -7 5 — — 54-63 89-10-389-40 — — 78-8 4 8 1 -2 0 -4 8 1 85 — — 79-93 8 9 4 0 -3 8 9 -7 5 — — 69'4 4 8 2 -3 0 -4 8 3 -3 0 — — 70-0390-0 5 -3 9 0 -4 0 — — 72-2 4 8 5 -3 5 -4 8 5 -6 0 ■ — — 6 1 2390-95—391 15 — — 60-0 4 8 8 -2 0 -4 9 0 -7 0 — — 5 0 0

391*25— 391-30 1 1 46'8 494-1 0 -4 9 4 -7 0 — — 65-8392-0 0 -3 9 3 -2 0 — — 43-8 5 2 6 4 0 -5 2 6 -7 5 2 2 66-8398-1 5 -3 9 8 -5 5 — — 82-4 5 2 6 -7 5 -5 2 7 -0 0 — — 47 84 00-30-400-40 1 1 47-4 5 3 2 -3 0 -5 3 2 -5 0 — — 80-64 0 0 -8 0 -4 0 T 8 0 — _ 58-0 5 3 2 -5 0 -5 3 3 -4 0 — — 43-74 0 2 -0 0 -4 0 2 -1 0 — — 70-8 5 3 9 6 0 -5 4 0 -0 0 1 1 86-2

402-65— 402-90 — — 72-3 5 4 2 -6 5 -5 4 4 1 0 — — 84-84 1 0 -5 0 -4 1 0 -7 0 — — 47-8 544-60 -5 4 5 -0 0 — — 77-0

4 1 1 -3 0 -4 1 2 -2 0 — 86-2 5 4 5 -2 0 -5 4 5 45 — — 93-6

4 1 2 -2 0 -4 1 2 -9 5 — ------ 60-8 605-50 - 606-25 — — 42-0

412-9 5 -4 1 3 -1 5 — — 74-0 6 3 4 -9 5 -6 4 1 -0 0 — — 41-0

FORAMINIFERA* VIZSGÁLATOK 1597

E rétegekből előkerült foraminiferák a következők:

Cyclam m ina placenta R s s. (8 drb.) Cyclam m ina latidorsata B o r n .

(i drb.)Bigenerina capreolus d’O r b. (1 drb.) Gaudryir.a reussi H a n tk . (x drb.) G audryina siphonella R ss. (2 drb.)

C lavulina szabói H a n tk . (1 drb.) Bolivina pectinata H a n tk . (1 drb.) U vigerina p yg m a ei d’O rb. (8 drb.) H eterolepa dutem plei d’O r b. (2 drb.) Rotalia soldanii d’O r b. (3 drb.)

A fajok itt is e kis faunában a 3. horizontra jellemző sajátságokat mutatják: az agglutinált héjú és az ubikvista formák találhatók közöttük.

Csornád I. sz.

A mélyfúrás a Magashegyen 1936 május 11-én kezdődött s az 1000.40 m-es talpmélységet 1937 március 6-án érték el. Az 1.70 m mélységben a p l e i s z t o c é n alatti rétegek sztratigráfiai beosztását a következőképen állapítottam meg.

K a t t i u m : 1.70—470.10 m. Szürkés, homokos agyagmárga és márgás agyag, melybe homok, homokkő és agyagmárga-rétegek települnek.

A kattiai rétegek szegények foraminiferákban. összefüggőbben csak 1.70— 50.70, 199.25—230.90 és 400.20—470.10 m mélységben találhatók. Mindegyik faj ismeretes a budapestkörnyéki hasonlókorú üledékekből (2). Uralkodó formák a faunában a félsósvizekre jellemző Rotalia beccarii L., a Nonioninák és Polystomellák egészen 356.95 m-ig. Innen kezdve egyetlenegy sem található közülük, csupán néhány fáj mutatkozik egészen 470.10 m-ig, ahol már a rupélium foramini- fara-gazdag rétegei következnek.

R u p é l i u m : 1. 470.10—700.30 m. Szürke és kékesszürkeagyagmárgák. Faunájuk gazdag. Az őrszentmiklósi mélyfúráshoz hasonlóan e horizontban sem található meg a Clavulina szabói H a n t k . faj. E szint itt vastagabb, mint az őrszentmiklósiban, mely fúrásban a kattiai rétegek és e horizont jórészének hiányát denudációs hatással magyarázhatjuk.

2. 700.30— 899.70 m. összefüggő kékesszürke agyagmárga, melynek homoktartalma már jóval az 1% alatt van. A „kiscelli agyag“ típusa a jellemző gazdag foraminifera-faunával s a Clavulina szabói H a n t k . faj gyakori előfordulásával.

3. 899.70—(1000.40) m. Homokos, márgás agyag, homokos agyagmárga és homokrétegek váltakozása 915.20 m-ig. Innen szürke

1598 MAJZON

agyagmárgaréteg következik egészen a talpmélységig. A foraminiferák mindkét rétegféleségben megegyezők: gyakori a Cyclammina placenta c e n t a R s s. és az u b i k v i .s t a - fajok.

Az itteni homok vagy erősebben homokos tagok szintén fora- mihifera-nélküliek vagy csak néhány példányt tartalmaznak.

M éíység, méter

Tiefe, Meter

Faj

szám

Art

zalil

05

wr - II

5 c'C5 o;

(V >

Homoktartalom u/o

Sandgefiaít °/o

8 9 9 7 0 -9 0 0 -1 5 _ 40-5903-40 - 9Q4-40 1 2 42-09 0 5 -2 0 -9 0 6 -2 0 1 3 20-2908 5 0 - 9 0 8 7 0 — — 50'09 0 9 -6 5 -9 1 0 -0 0 — — 3 1 79 1 0 -2 5 -9 1 0 -3 5 — — 40-19 1 5 -0 5 -9 1 5 -2 0 — — 54-3

A 3. foraminifera-horizontba tartozó homokos tagok, melyek úgy Örszentmiklóson, mint itt Csornádon a gázos szintek, (Bükkszéken is legtöbbször ebben van az olaj akkumulációs szintje) a csomádi mélyfúrásban jóval vékonyabb kifejlődésűek, mént az őrszcntmilqlósi- ban. A csomádi fúrásban 15.5 m. vastagságú homokos rétegösszlet után szürke agyagmárgák következnek, míg az őrszentmiklósiban az egész horizont homokos s ebbe települtek ritkásan a szürke agyagmárga- rétegck.

A foraminiferák segítségével, de különösen a Clavulina szabói H a n t k. faj első példányainak megjelenése az őrszentmiklósi és csomádi mélyfúrásokban kb. 150 m-el fekszik a gázos horizont felett. Az őrszen tmiklósi adatból a csomádi gázos szintet mintegy 6 m-es különbséggel előre kiszámítottam (3, 4).

A fajok elterjédését mutatja az alábbi táblázat:

FORAMINIFERA« VIZSGÁLATO K 1599So

rszá

m

Nu

mm

er

F a j n e v e

N a m e d e r A rt

Kat

tien

1

-70

-47

0'1

0

R up é l ie n

1 1 2 ! 3 .

foramiiiifera-horizontForaminiferen-Horizont

1 o o cpó §

1 o o r-O ON O 00

1 o 1 ^

o o I— oO' TU00

M é t e r - - m e te r

1. B ilocu lina sphacra d ’ O r b ___ . . . .. . . . . . . . +

1

•2. B iloculina ringens L á m .......... .. . . . .. . . . . __ +3. B ilocu lina irregulär is d ’ O r b . . . . ... . . . . . . +4. Spirolocu lina tenuis C 2 j 2. .... .................................. + + +5. Spiroloculina lim ba ta d ’ O r b . _ . __ . . . . . . __ + +6. Ir ilo ca lin a g ib b a d ’ O r b . ........................ . . . . . . + + #

7. Triloculina trigonula L a n i . . . . . . . .......................... + + +8. Triloculina acutangula R s s. . ._ . . . . . . ............... + •9. Q uinqueloculina sem inulum L. . _ . . . ........... . . . + .

10. Q uinqueloculina m ayeríana d ’ O r b ............. . .. . - •11. P la tiisp ir in a celata C o s t a ................................ . . . + + +12. C ornuspira involvens R s s . . . . .......................... .... • +13. R h a b d a m m in a abyssorum M . S a r s . ... ........... • +14. H aploph ragtn iu m la tid o rsa tu m B o r n . . . . . . . + + +15. A m rnodiscus charoides j . - P . . . . . . . . . . ................. . + +16. C yclam m in a placen ta R s s . ........... ............................ . + +17. T extularía trochus d ’ O r b . . . . . . . _ .. . . . . + # .18. Textularía carínata d ’ O r b ........... . . . ................... + +19. Textularía deperdita d ’ O r b . ................. . .. . +20. T extularía abbrevia ta d ’ O r b . . . . . . . . . . __ . . . + •21. T extularía haueri d ’ O r b . . . . + .22. T extularía bu d tn sis d ’ O r b . ........... . . . . . . . . + .23. T extularía subflabelliform is H a n t k. . . . ... .... + +24. Verneuilina spinu losa R s s ............... ............................. +25. Verneuilina variáb ilis B r a d y . . . . . . . . . . . . . .... + +26. B igenerína capreolus d ’ O r b ................ . . .......... + +27. G a u d ryin a reussi H a n t k. . . . . . . . . . . . ... +28. G a u dryin a siphonella R s s ............... ... . . . __. . . + + +29. G a u d ryin a rugósa d ’ O r b ............ ....................... . + +30. C lavu lin a com m unis d ’ O r b . ._ . . . . . . . . . + +31. C la vu lin a sza b ó i H a n t k ........................ ... .... . . . + - +32. B u lim in a contraria R s s,._. ... _____ . . . . . . . . . + + H-33. B u lim in a pvru la d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . . . . . + +34. B u lim in a e longata d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . . + • • j 435. B u lim in a truncana G i i m b ___. . . .. . . . . . . . + + í .36. B u lim in a in fla ta S e g u e n z a . . . . . . . . . . . . . . . t + *

4600 MAJZONSo

rszá

mN

um

mer

. j \■ i

F a j n e v e

N a m e d e r Art

Kat

tien

1-

70

-47

0-1

0

R u p é l ie n

1 1 2 1 3

foraminifera-horizontForaminiferen-Horizont

470

10

-

700-

30 1 o o r- «P ON O CT* O 00 h- 89

9 70

—

(100

0-40

)

M é t e r — m e te r

37. V lrgulina schreibersiana C z j z ..................— ........... + +38. B oliv in a beyrichi R s s . __............ .. .......................... + ■39. B oliv in a pectinata H a n t k . _____ . . . . . . . . . . . . +40. B oliv ina pu n cta ta d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . . . . + + + +41. B oliv in a sem istria ta H a n t k . . . . _____ . . . . + 4 -42. B oliv in a nobilis H a n t k . . . . ...................... . . . . 4 -43. B oliv ina reticulata H a n t k ___ . . . . . . ............... . 4 - + +44. Pleurostom ella a lternans S e h w a g . . _ ........... + +45. Pleurostom ella acuta H a n t k . .......................... .... 4 - .

46. C assidu lin a arassa d ’ O r b — . . . . . . . . . . . . . . . + .

47. C assid u lin a subglobosa B r a d y .......................... + + +48. C hilostom ella ovoidea R s s .......................... _ . . . . . . + + +49. A llom orphina m acrostom a K a r r . . . . . . . . . . . . . + +50. L agena s tr ia ta d ’ O r b . . . . . . . •_............... . . . . . +51. L agena su lcata W . - J . . . . . . . . . ....................... _ . + +52. L agena hexagona W i 1 1..__ . . . _____ . . . . . . . . . +53. Q lan du lin a laeviga ta d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . . + +54. N od o sa ria rad icu la L. . . . . . . . . . + +55. N odosaria badenensís d ’ O r b . . — . . . + +56. N o d o sa ria sp in icosta d ’ O r b ............................ ... .... + +57. N odosaria h isp id a d ’ O r b . . . . „ . ................... 4 ~58. N odo sa ria acum inata H a n t k . . . ............ .. . . . . . . + .59 . N o d o sa ria exilis N e u g .................. . . _. . + +60. D en ta lin a boueana d ’ O r b ______ . . . __ . . . +61. D en ta lin a consobrina d ’ O r b .............................. .... +62. D en ta lin a so lu ta R s s ................................... . . . . . . . + +63. D en ta lin a f ilifo rm is d ’ O r b . ................... . . . . . . + +64. D en ta lin a in term edia H a n t k . . . . .......................... +65. D en ta lin a p a u pera ta d ’ O r b. .................................. +66. D en ta lin a zs ig m o n d y i H a n t k. ._............................... +67. D en ta lin a vásárhelyii H a n t k . __ ._ . . . .. . . +68. D en ta lin a g iim beli H a n t k __________ ___ . . . . +69. D en ta lin a acuta d ’ O r b . . . . .. ................. 4 - .

70. L labellina budensis H a n t k ................ ......... ....... .... + +71. F rondicularia tenu issim a H a n t k ___ . . . . . . +72. M arg in u lin a g la b r a y l ’ O r b, ................... .... .... + + +

FORAMINIFJBRA«VIZSGÁLATOK 1601

R u p é l ie n

1 1 2 1 3

F a j n e v e

o

§

foraminifera-horizont Foraminiferen-Horizont!

_ i-4r- CD•«* sco fco =s

N a m e d e r A rt

Kat

tien

P7

0-4

47

0-1

0-

700-

30

700-

30—

899-

70

899-

70—

(100

0-40

)

c/o Z m é te r - - M e t e r

73. M a rg in u lin a behm i R s s . . . . . . . . . . . . . . . . . . . + +74. C riste lla ria wetherellii J o n . . . . . . . . . . . . . . . . . . + + #75. C ris te lla ria g la d iu s P h i l . . . . . . . . . . . . . . . . . . . +76. C ris te lla ria propin qu a H a n t l e ................ . ... . . . +77. C ris te lla ria arcuata d ’ O r b . .... ....................... .. + +78. C riste lla ria g ib b a d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . . . +79. C riste lla ria (R obu lina) crassa d ’ O r b . . . . . . . . . + +80. C riste lla ria ( Robulina) inornata d ’ O r b .............. + + + +81. C riste lla ria (R obu lin a) vortex F .-M . . . . ........... + +82. C riste lla ria (R obu lin a) ro iu la ta L a n t . . . ............... + + +83. C riste lla ria (R obu lin a) depauperata R s s ............. + +84. C ris te lla ria (R obu lin a) cu ltra ta M o n t f . _____ + +85. C riste lla ria (R obu lin a) arcuatostria ta H a n k t. + + +86. C riste lla ria (R obu lin a) kubinyii H a n t k ..............' + + +87. P olym orph in a eleganlissim a P .- J . . . . . . . . . . . . . + +88. P olym orph in a g ib b a d ’ O r b . _____ ______ _ + + + +89. P olym orph in a com m unis d ’ O r b . ................... +90. P olym orph in a problém a d ’ O r b . var . delto idra

R s s . . . . . . . . . _. ....................................... _.■ +

+91. P olym orph in a acuta H a n t k. . . . . . . . . . . . . + +92. P olym orph in a sororia R s s . . . _ +93. P olym orph in a cylindroides R o m . . . ........... + .94. P olym orph in a lanceolata R s s . +95. U vigerina pygm aea d ’ O r b .................. . . . . . . . . . + + +96. U vigerina tenu istría ta R s s . ......................... + .97. U vigerin a canariensis d ’ O r b . . . . . . . . .... .. + +98. Q lobigerina hulloides d ’ O r b . . . . .............. . . . . + + + +99. G lobigerina bulloides d ’ O r b . var . triloba R s s . + +

100. P u llen ia sphaeroides d ’ O r b ................................. . + +101. S pkaero id in a bulloides d ’ O r b . . . ............ . + + +102. D iscorbina rosacea d ’ O r b . .................................. + +103. Truncatulina budensis H a n t k. + + .104. Truncatu lina lobatu la W . - j ............................................ + + 4 - +105. Truncatulina ungeriana d ’ O r b . _________ . . . + + 4 ~106. Truncatulina costa ta H a n t k. .......................... _. + H b +107. Truncatulina osnabrugensis M ü n s t. ... _ ... + +

1“ h

■

+

1602 MAJZON

R upélien

1 I 2 i 3

F a j neve

Ol-O

F

forani inifera-horizont Foraminiferen-Horizont

E "'<tí rz N E t/> nv~ _

N a m e d e r Art

Kat

tien

1-70

—4

470-

10—

700-

30

700-

30—

899-

70

899-

70—

, (1

000

40)

C« 2 m é t e r -- M e t e r

108. T nincatulina cryptom phala R s s ............... ..... . . . + + +109. Truiicatulina n. s p . ... . . . . . ................. . . . ... + .110. T m ncatu lina h a id in g erí d ’ O r b ..................... . +111. T nm catu lina propinqua R s s . . . . . . . . . . . . . . . . + + +112. HeteroLepa dn tem pleí d ’ O r b. . . . . . . . . . . . . . + 4 - + +113. A n om aiin a grosserngosa O í i m b .............. . . . ... + +114. P ulvinu lina a ff in is H a n t k . . . . . . . . . . . . . . +115. P u lv in a lin a um bonata R s s . . . . .................................. + + +116. P u lv in a lin a schreibersii d ’ O r b. ................... .... 4 - + +117. S iphon ina rcticulata C z j z. ..................... ................. + +118.119.

R ota lia so ld a n ii d ’ O r b. . . . . . . . .....................R ota lia beccarii L.. ._ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... +

+ + +

120. N on w n in a com m unis d ’ O r b . . . . . . . . . . . . . ... +121. N onionina u m bilicatu la M o n t á g ú ............... . + -i- + +122. N onion ina so ld a n ii d ’ O r b . . . . . . . ................... + +123. N onion ina depressu la W . - J . . . . . . . . . . . . . . . . .. . +124. P olystom ella rugósa d ’ O r b . . . . ... ................. +125. P olystom ella cn sp a 1....... .............................. . . . . . . . +

Füzérradvány 1 . sz.

A mélyfúrás 1936 augusztus 6-tól szeptember 17-ig tartott s az alábbi rétegeket harántolta, melyeket foraminifera-vizsgálataím eredmény eképen sztratigráfiailag így különítettem el:

Holocén: 0.00—0.50 m. Barna, kevéssé homokos, humuszos,apró riolitkavicsos, meszes agyag.

Pleisztocén: 0.50—6.00 m. Barnás, riolitkavicsos. homokos agyag. Spongiatűk.

Szarmata: 6.00—47.00 m. Zöídesszürke agyagszerű riolittufa és zöldesszürke agyagmárga. Ez alatt szürke és kékesszürke murvás, aprókavicsos, néhol homokos agyagmárga.

Foraminifera-faunája a hazai szarmatakori képződményekhez hasonlóan szegényes és a f é l s ó s v i z e t kedvelő fajokból áll:

FORAMINIFERA« VIZSGÁLATOK 1603

Triloculina consobrina d’O rb . Polystomella macella F.-M.Rotalia beccarii L. (igen gyakori) Polystomella aculeata d’O r b.Polystomella crispa L. Polystomella regina d’Orb.Polystomella rugósa D’O r b.

(gyakori)

Található ezenkívül még szivacstü és gyakoriak az ostracodák. Középsőmiocén: Tortonium: 47.00— 183.40 m. Szürke és kékes

szürke agyagmárgák és az alsó részen márgás agyagrétegekkel és egy 0.2 m-es riolittufa-betelepüléssel.

Ezeknek az üledékeknek foraminifera-faunája már gazdagabb. Jellemző rájuk, hogy megjelennek már inkább a marin életkörülmények között élő fajok s ezenkívül a spatangida-tüskék. Az ostracodák már csak igen gyér számban találhatók. A foraminiterák jó megtartású, kifejlett példányok.

Triloculina consobrina d’O r b.Triloculina intermedia K a r r .Triloculina trigonula L á m .Quinqueloculina boueana d’O r b.Quinqueloculina seminulum L.Alveolina meló F.-M.Textularia deperdita d’O r b.Verneuilina. spinulosa R s s.Bulimina pupoides d’O rb.Bulimina elongata d’O r b.Bulimina affinis d’O r b.Bulimina aculeata d’O r b.Bulimina inflata S e g u e n z a .Virgulina S c h r e i b e r siana C z j z.Bolivina punctata d’O r b.Cassidulina crassa d’O r b.Glandulina laevigata d’O r b.Dentalina s p.Plectofrondicularia af finis N e u g.Polymorphina gibba d’O r b.Uvigerina tenuistriata R s s.

Középmiocén: 183.40—(440.00) m. Szürke márgás agyagbatelepült vastagabb (maximum 8.9 m) és vékonyabb (pár cm-es) zöldesszürke ríolittufa-rétegek.

Faunája 316.50— 387.10 m közötti szürke márgás agyagban, mely részletben nincs olyan sok és vastagabb riolittufa-betelepülés, ösz-szefüggő és vastagabb.

Globigerina bilobata d’O r b. Globigerina bulloides d’O r b.Pullenia sphaeroides d’O r b.Pullenia quinqueloba R s s.Discorbina rosacea d’O r b.Truncatulina lobatula W.-J,Truncatulina ungeriana d’O r b. Heterolepa dutemplei d’O r b. Pulvinulina schreibersii d’O r b. Pulvinulina umbonata R s s.Rotalia beccarii L.Rotalia papillosa B r a d y. var. com-

pressiuscula B r a d y.Nonionina communis d’O rb.Nonionina depressula W.-J.Nonionina soldanii d’O r b.Polystomella crispa L.Polystomella rugósa D’O r b. Polystomella macella F.-M.Polystomella aculeata d’O r b.

10 1

1604 MAJZON

Biloctílina ringens L á m . Spiroloculina tenuis C z j i. Qtdnqueloculina seminulum L. Quinqueloculina auberiana d’O r b. Quinqueloculina akneriana d’O r b. Cyclammina cf., orbicularis B r a d Textularia deperdita d’O r b. Verneuilina spinulosa R s s .Bulimina pyrula d’O r b.Bulimina pupoides d ’ Orb . Bulimina ovata d’O r b.Bulimina elongata d’O r b. Bulimina affinis d’O r b.Bulimina aculeata d’O r b.Virgulina Schreibersiana C z j z. Bolivina punctata d’O r b. Cassidulina crassa d’O r b. Cassidulina subglobosa B r a d y Lagena striata d’O r b.Lagena sulcata W.-J.

Glandulina laevigata d’O rb . Uvigerina pygmaea d’O rb . Uvigerina tenuistriata R s s .Uvigerina angulosa "Will. Globigerina bulloides d’O r b. Orbulina porosa T e r q.Pullenia sphaeroides d ’ Or b . Pullenia quiqueloba R s s . Sphaeroidina bulloides d’O r b.Truncatulina lobatula W .-J .Truncatulina ungeriana d’O r b. Heterolepa dutemplei d’O r b. Pulvinulina haueri d’O r b.Rotalia soldanii d’O r b.Nonionina communis d’O r b. Nonionina depressula W.-J. Nonionina umbilicatula M o n t a g u Nonionina soldanii d’O r b. Polystomella crispa L.Polystomella macella F.-M.

Közülük igen gyakoriak:Bulimina elongata d’O r b., B. aculeata d’O r b., Bolivina punc

tata d’O rb ., Cassidulina crassa d’O rb ., Uvigerina tenuistriata R s s ., Pullenia sphaeroides d’O r b. és Heterolepa dutemplei d’O r b. fajok.

Pereces j . sz. (Templomvölgy.)

A fúrás rétegsora és foraminifera-faunája a következő:Holocén: o.oo—0.40 m Barnásszürke, humuszos, homokos, apró

kavicsos agyag.Pleisztocén: 0.40— 8.50 m. Barnásszürke, kavicsos, homokos

agyag.Helvetikum: 8.50—269.74 m. Szürkés agyagmárga, homok, már-

gás homok, agyagmárga-rétegek váltakozása. A rétegek között négy széntelep helyezkedik el.

Ä foraminiferák az agyagmárgarétegekben lépnek fel nagyobb számban. Megjegyzendő, hogy a fajok száma kevés, míg egyes fajok egyedszáma nagy. A homokos üledékek is tartalmaznak foraminiferá- kat, de összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint az agyagmárgarétegek. 186.20 és 226.70 m közötti homokos rétegekben, pl. csupán spatangida- tűket találtam, amelyek máskülönben az egész fúrás rétegminta-anya- aában megtalálhatók.

FORAM íN i p é r A” V IZSG Á LA T OK 1605

Foraminiferák nagyobbára félsósvízi üledékekre valló formák;

Triloculina consobrina d’O r b.Bulimina pupoides d’O r b.*Bulimina aculeata d’O r b.*Globigerina bulloides d’O r b.*Orbulina porosa T é r q.*Rotalia beccarii L. (igen gyakori)Non ionina communis d’O r b. (gyakori)

Nomonina depressula W. J . (nem ritka)

Polystomella crispa L.Polystomella rugósa D’O rb .

(gyakori)Osztrakoda (néhány példány).

A *-al jelölt fajok csupán néhány példányban és csak azokban a rétegmintákban (fent 230 m-ig és 114.80— 121.00 m között) fordulnak elő, melyekben pár spatangida-tüske is található.

Párád L , II. és III.

Az I. és II. számú fúrás pontos adatai már ismertek (4). Fora- minifera-fáunája mindkét fúrásnak szegényes, különösen az I. számúról mondható ez, mely helvéciai-kori rétegeinek csupán 2.50— t i .30 m közötti szakaszából került elő, az alábbi pár faj egy pár egyeddel képviselve, néhány ostracoda társaságában:

Virgultna schreibersiana C z j z . Cristellaria (Robulina) cultrataCristellaria (Robulina) intermedia M o n t i .

d’O rb . Nonionina communis d’O rb .

A 48.50 m mélységből egy drb. Cristellaria (Robulina) intermedia d’O rb- és 315.00 m-ben már kattiai szürke homokos agyagmár- gából két Heterolepa cf. dutemplei d’O rb . fajt sikerült meghatározni.

A II. sz. fúrás 119 .10 m-ig tartó helvéciai rétegeiből csupán 2.20— 20.00 m közötti szakaszából szivacstük és spatangida-mlkéCkel csupán

Rotalia beccarii L. Nonionina depressula W .-J.Nonionina communis d’O rb .

fajok, míg a burdigáliainak tartott, jobbára homokrétegekből álló üledékeknek ostreás felső, márgás rétegeiből

Nodosaria sp. Rotalia beccarii L.Cristellaria (Robulina) 9p. Polystomella crispa L.

került elő.101

1606 MAjZON

A kattium zöldesszürke, kissé homokos, majd csillámos agyag- márga rétegeiben csupán 225.00 m mélységig találhatók foraminiferák, innen a talpig foraminifera-nélküliek a rétegek.

A kattiumból meghatározott fajok a következők:

Cyclammina (cf. cancellata Brady)Textularia deperdita d’O r b.Textularia carniata d’O r b.Verneuilina spinulosa R s s .Olavulina communis d’O r b.Bolivina punctata d’O r b.Cassidulina subglobosa B r a d y . Dentalina sp.Rhabdogonium tricarinatum d’O r b. Cristellaria (Robulina) ihornata d’Orb . Cristellaria (Robulina) intermedia

d’O r b.

Uvigerina pygmaea d’O rb. Globigerina bulloides d’O r b. Pullenia sphaeroides d’O r b. Sphaeroidina bulloides d’O rb . Truncatulina lobatula W .-J.Truncatulina ungeriana d’O r b. Heterolepa dutemplei d’O r b. Rotalia soldanii d’O r b. Nonionina communis d’O r b. Nonionina soldanii d’O r b.

A leggyakrabban előforduló fajok: Uvigerina pgmaea d’O rb ., Globigerina bulloides d’O r b., Pullenia sphaeroides d’O r b. és Rotalia soldanii d’O r b.

A Párád III. sz. mélyfúrás (Lahóca-hegyen 1937. I. 9.-től IX . 24.-ig fúrták) rétegsora R o z l o z s n i k Pál h. igazgató úr megállapításai alapján az alábbi:

Holocén: 0.00—0.50 m. Barna, húmuszos agyag.Alsóoligocén: 0.50— 516.00 m. Kékesszürke, s néhol szürke, ko-

vásodott, pirites andezitbreccsa és andezittufa-rétegek.Triász (?) vagy paleozoikum (?) 516.00—735.75 m. Szürke piri

tes radiolarit, szürke pirites mészkő és szericites kvarcitpala.Foramiiniferákat e mélyfúrásban nem találtam.

Pécs 1 . sz.

A fúrást víznyerés céljából 1937 január 11-tő l október 5-ig mélyesztették. A 199.20 m-ig tartó pan/zónm-rétegek alatt következő és 552.70 m-ben végződő szarmata-kori üledékeiben Cerithium pictum, ostracodák és szivacstűkkel együtt (394.20 és 398.10 m között kevés chara mag) a következő foraminiferák voltak találhatók:

Triloculina consobrina d’O r b. Quinqueloculina hauerina d’O r b. Rotalia beccarii L.Nonionina communis d’O rb.

Nonionina depressula W .-J. Polystomclla crispa L. Polystomella rugósa D’O r b. Polystomella aculeata d’O r b

FORAMINiFER A-VIZSGA LATOK 1607

Ezek közül a Rotalia beccarii L., Nonionia deprestila W .-J. és a Polystomella rugósa D ’O r b. gyakori előfordulásúak,

A felsőmediterráni változatos rétegsorban csak az 552.70— 802.60 m közötti rétegekben csupán az 568.40 m mélységből előkerült márga tartalmazott rossz megtartású 2—2 példány

Alveolina meló F.-M. Polystomella rugósa D’O r b.

fajt.802.60 m-től a 853.00 m-es talpmélységig Rozlozsnik Pál h.

igazgató úr meghatározása szerint a kőzet préselt granitit.

Bükkszék 1 — 13 . és 1 3 — >9. sz. mélyfúrások.

A bükkszéki 1. számú mélyfúrás 1936 december 6-án indult meg s 1938. év végéig a táblázatban felsorolt s addig befejezett fúrások anyagát dolgozták fel.

Az itteni mélyfúrások rétegminta-anyagából előkerült foraminifera-faunák alapján a rupéli emelet legmagasabb részét s ezalatt hat forminifera-horizontot tudtam kimutatni. A bükkszéki fúrásokat részletesen, különös tekintettel a foraminifera-faunákra s az ezekből leszűrhető egyéb eredményekre, már tárgyalja egy munkám (6).

Foraminifera-fajok neve az új nomenklatúrában.

Itt az összes fajok korszerű elnevezését, illetve új genuszokba való beosztását közlöm. Kivételek a bükkszéki fúrásokból előkerült alakok, melyeknek hasonló felsorolása á fent említett munkában már megtörtént.

Biloculina sphaera d’O r b. Biloculina ringens L á m . Biloculina irregularis d’O r b. Biloculina depressa d’O r b. Spiroloculina tenuis (C z j z.)Triloculina consobrina d’O r b. Triloculina intermedia K a r r . Triloculina gibba d’O r b.Triloculina trigonula (L a m.)

Pyrgoella sphaera d’O r b. (ö., Cs.!í) Pyrgo ringens L á m . (ö., Cs., F.) Pyrgo irregularis d’O r b. (ö., Cs.) Pyrgo depressa d’O r b. (ö.) Spiroloculina tenuis C z j z. (ö., Cs., F.) Triloculina consobrina d’O r b. (F.)Triloculina intermedia K a r r . (F.)Triloculina gibba d’O r b. (ö., Cs.)Triloculina trigonula L a m. (ö., Cs., F.)

* ö . = örszentmiklós III. Cs. = Csornád I.F. = Füzérradvány I.P. = Pereces 5.

P. I. = Párád I. P. II. = Párád II.Pé. = Pécs I.

1608 MAJZON

Trilociäina tricarinata d’O r b.T riloculina acutangula R ss . Quinqueloculina boueana d’O r b. Quinqueloculina seminulum L. Quinqueloculina ungeriana d’O r b.

Quinqueloculina bauerina d’O r b. Quinqueloculina auberiana d’O r b. Quinqueloculina akneriana d’O r b. Planispirina celata C o s t a . Cornuspira involvens R s s . Cornuspira polygyra R s s .Cornuspira oligogyra H a n t k . Rhabdammina abyssorum M. S a r s.

Haplophramium latidorsatum B o r n .

Ammodiscus charoides J.-P.Alveolina meló F.-M.Cyclammina placenta (R s s.) Cyclammina cf. cancellata B r a d y.

Cyclammina cf. orbicularis B r a d y.

Triloculina tricarinata d’O r b. (ö.)Triloculina acutangula R ss . (Cs.) Qinqueloculina boueana d’O r b. (F.) Quinqueloculina seminula L. (ö .. Cs. F.) Quinqueloculina ungeriana d’O r b.

(Cs.)Quinqueloculina bauerina d’O r b. (Pé.) Quinqueloculina auberiana d’O r b. (F.) Quinqueloculina akneriana d’O r b. (F.) Sigmoilina celata C o s t a (ö.. Cs.) Cornuspira involvens Rs s . (ö. Cs.) Cornuspira polygyra Rss . (ö.) Cornuspira oligogyra FI a n t k. (ö.) Rhabdammina abyssorum M. S á r s..

(ö., Cs.)Haplopbragmíum latidorsatum B o r n ,

( ö , Cs.)Glomospira charoides J.-P . (ö . Cs.) Borelis meló F.-M. (F., Pé.)Cyclammina placenta R ss . (ö., Cs.) Cyclammina cf., cancellata B r a d y .

(P. II.)Cyclammina cf., orbicularis B r a d y . -

(F-)Textularia trochus d’O r b.Textularia deperdita d’O rb.

Tesctularia abbreviata d’O r b.Textularia haueri d’O r b.Textularia carinata d’O r b.

Textularia budensis H a n t k .Textularia subflabelliformis H a n t k .

Verneuilina spinulosa R s s .

Verneuilina variábilis B r a d y . Bigenerina capreolus d’O r b. Gaudryina reussi H a n t k .Gaudryina siphonella R s s .Gaudryina rugósa d’O r b.Clavulina communis d’O r b.

Clavulina szabói H a n t k .Bulimina contraria Rs s .Bulimina pyrula d’O r b.

Textulariella trochus d’O r b. (Cs., F., Textularia deperdit. D’O r b. (Cs., F„

P. II.)Textularia abbreviata d’O r b. (Cs.)Textularia haueri d’O r b. (Cs.) Textularia cannata d’Or b . (ö., Cs.,

P. II.)Bolivina budensis H a n t k . (ö ., Cs.) Vulvulina subflabelliformis H a n t k .

ö „ Cs.)Reussella spinulosa Rss . (Cs., F.,

P. II.)Frankeina variábilis B r a d y (ö., Cs.) Vulvulina capreolus d’O rb . (ö., Cs.) Gaudryina reussi H a n t k . (ö., Cs.) Karrieriella siphonella R ss . (ö., Cs.) Gaudryina rugósa d’O r b. (ö., Cs.) Listerella communis d’O r b. (ö., Cs.,

P. II.)Clavulinoides szabói H a n t k . (ö., Cs.) Ceratobulimina contraria R ss . (Cs.) Globobulimina pacifica C u s h m a n.

(ö„ Cs., F.)

foraminifera-vizsgálatok 1609

Bulimmá Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Virgulina

ovata d’O r b. pupoides d’O r b. elongata d’O r b. afjinis d’O r b. aculeata d’O r b. truncana G ü m b . inflata S e g u e n z a schreibersiana C z j z.

Bolivina beyrichi R s s . Bolivina pectinata H a n t k. Bolivina punctata d’O r b.

Bolivina nobilis H a n t k. Bolivina semistriata H a n t k . Bolivina reticulata H a n t k . Pleurostomella alternans Schwag.

Pleurostomella acuta H a n t k . Cassidulina crassa — margaréta

átmeneti ajak Cassidulina crassa d’O r b. Cassidulina subglobosa B r a d y

Cbilostomella ovoidea Rs s . Allomorphina trigona Rs s . Allomorpbina macrostoma K a r r .

Lagena apiculata Rs s .Lagena striata d’O r b.Lagena sulcata W .-J.Lagena marginata W.-B.Lagena orbignyana S e g u e n z a

Glandulina laevigata d’O r b.

NodosariaNodosariaNodosaria

radicula L. badenensis d’O r b. spinicosta d’O r b.

NodosariaNodosariaNodosariaNodosariaNodosariaNodosariaNodosaria

bacilloides H a n t k . bacillum D e f r. bifurcata d’O r b. hispida d’O r b. latejugata G ü m b . acuminata H a n t k . exilis N e u g.

Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Bulimina Virgulina

P. II.)

ovata d’O r b. (ö .. , F.) pupoides d ’O r b. (F., P.) elongata d’O r b. (ö ., Cs., F.) aj finis d’O r b. (F.) aculeata d’O r b. (F., P.) truncana G ü m b . (ö ., Cs.) inflata S e g u e n z a (ö ., Cs.) schreibersiana C z j z. (Cs., F.,

Bolivina beyrichi R s s . (ö.)Vulvulina pectinata H a n t k . (ö ., Cs.) Bolivina punctata d’O r b. (ö ., Cs., F.,

P. II.)Bolivina nobilis H a n t k . (ö., Cs.) Bolivina semistriata H a n t k . (ö ., Cs.) Bolivina reticulata H a n t k . (ö ., Cs.) Pleurostomella alternans S c h w a g .

(ö „ Cs.)Pleurostomella acuta H a n t k . (Cs.) Cassidulina crassa — margaréta

átmeneti alakCassidulina crassa d’O r b. (ö ., Cs.) Cassidulina subglobosa B r a d y (ö.,

Cs., F., P. II.)Cbilostomella ovoidea R s s . (ö ., Cs.) Allomorphina trigona R s s . (ö.) Allomorphina macrostoma K a r r , (ö .,

Cs.)Lagena apiculata R s s . (ö.)Lagena striata d’O r b. (ö ., Cs., F.) Lagena sulcata F. M. (ö ., Cs., F.) Entosolenia marginata W.-B. (ö.) Entosolenia orbignyana S e g u e n z a

(ö.)Glandulina laevigata d’Or b . (ö ., Cs.,

F.)Nodosaria radicula L. (ö ., Cs.) Nodogerina badenensis d’O r b. ö ., Cs.) Nodogerina spinicosta d’O r b. (ö.,

Cs.)Nodosaria bacilloides H a n t k . (ö.) Nodosaria bacillum D e f r. (ö.) Nodosaria bifurcata d’O r b. (ö.) Nodosaria latejugata G ü m b . (ö.) Nodosaria acuminata H a n t k . (Cs.) Nodosaria exilis N e u g . (ö., Cs.) Nodosaria resupinata G ü m b . (ö.)

1 6 1 0 MAJZON

Nodosaria resupinata G ü m b. Dentalina consobrina d’O r b. Dentalina boueana d’O r b. Dentalina paup'erata R s s. Dentalina soluta R s s.Dentalina filif ormit d’O r b.

Dentalina intermedia H a n t k. Dentalina verneuili d’O r b. Dentalina zsigmondyi H a n t k. Dentalina vásárhelyii, H a n t k.

Dentalina gümbeli H a n t k . Dentalina oblique striata R s s. Dentalina hörnesi H a n t k . Dentalina simplex H a n t k . Dentalina reitzi H a n t k .Dentalina equisetiformis Schwag.

Dentalina plebeia H a n t k . Dentalina pungens R s s.Dentalina acuta H a n t k . Plectofrondicularia affinis N e u g. Flabellina budensis H a n t k .

Frondicularia tenuissima H a n t k .

Rhabdogonium tricarinatum d’O r b. Marginulina glabra d’O r b. Marginulina recta H a n t k . Marginulina behmi R s s.Cristellaria wetherellii J ó n . Cristellaria gladius P h i 1. Cristellaria propinqua H a n t k .

Dentalina consobrina d’O r b. (ö . Cs.) Dentalina boueana d’O r b. (ö ., Cs.) Dentalina pauperata R s s. (ö ., Cs.) Dentalina soluta R s s. (ö ., Cs.) Dentalina filiformis d ’O r b. (0 ., Cs.) Dentalina intermedia H a n t k . (ö.,

Cs.)Dentalina verneuili d’O r b. (ö.) Dentalina zsigmondyi H a n t k . (ö,

Cs.)Dentalina vásárbelyii H a n t k . (ö.,

Cs.)Dentalina gümbeli H a n t k . (Cs.) Dentalina oblique striata R s s. (ö.) Dentalina hörnesi Pl a n t k. (ö.) Dentalina simplex H a n t k . (ö.) Dentalina reitzi H a n t k . (ö.)Dentalina equisetiformis S c h w a g.

(ö.)Dentalina plebeia H a n t k . (ö.) Dentalina pungens R s s. (ö.)Dentalina acuta H a n t k . (ö ., Cs.) Plectofrondicularia af finis N e u g. (F.) Frondicularia budensis H a n t k . (ö.

Cs.)Frondicularia tenuissima H a n t k .

(ö., Cs.)

Marginulina glabra d’O r b. (ö., Cs.) Marginulina recta H a n t k . (ö.) Marginulina behmi R s s. (Cs.) Marginulina fragaria G ü m b. (ö., Cs.) Marginulina gladius Phil. (ö . Cs.) Saracenaria propinqua H a n t k . ö.,

Cs.)CristellariaCristellariaCristellariaCristellaria

arcuata d’O r b.(Robulina) gibba d’O r b. (Robulina) crassa d’O r b. (Robulina) inornata d’O r b.

Cristellaria d’O r b.

Cristellaria Cristellaria Cristellaria

R s s.

(Robulina) intermedia

(Robulina) vortex F.-M. (Robulina) rotulata L á m. (Robulina) depauperata

Saracenaria arcuata d’O r b. (ö ., Cs.) Lenticulina gibba d’O r b. (Cs.)Robulus crassus d’O r b. (ö., Cs.) Robulus inornatus d’O r b. (ö ., Cs.,

P. II.)Robulus intermedius d’O r b. (ö., P. I.,

P. II.)Robulus vortex F.-M .(ö., Cs.) Lenticulina rotulata L á m . (ö ., Cs.) Robulus depauperatus R s s. (ö ., Cs.)

FORAMINIFERA»'VIZSGÁLATOK 1611

Cristellaria (Robalina) cultrata Monti.

Cristellaria (Robulina) arcuato striata H a n t k.

Cristellaria (Robulina) kubinyii H a n t k .

Cristellaria (Robulina) nummuiitica G ü ra b.

Polymorphina elegantissima P.-J. Polymorphina gibba d’O r b. Polymorphina communis d’O r b. Polymorphina probléma d’O r b.

var., deltoidea R ss .Polymorphina acuta H a n t k . Polymorphina sororia Rs s . Polymorphina cylindroides i o e m c i . Polymorphina lanceolata Rs s . Uvigerina pygmaea d’O r b.

Uvigerina tenuistriata Rs s . Uvigerina canariensis d’O r b. Uvigerina angulosa "Will. R.amulina globulifera B r a d y, Globigerina bilobata d’O r b. Globigerina bulloides d’O r b.

Globigerina triloba Rs s . Orbulina porosa T e r q. Pullenia sphaeroides d’O r b.

Pullenia quinqueloba Rs s . Sphaeroidina bulloides d’O r b.

Discorbina rosacea d’O r b.Truncatulina budensis H a n t k . Truncatulina lobatula W.-J.

Truncatulina ungeriana d’O r b.

Truncatulina costata H a n t k . Truncatulina osnabrugensis M ü n s t .

T runcatulina Truncatulina T runcatulina T runcatulina

cryptomphala R s s. n. sp.haidingeri d’O r b. propinqua Rs s .

Robulus cultratus M o n t i , (ö., Cs.)

Robulus arcuatostriatus H a n t k . (ö., Cs.)

Planularia kubinyii H a n t k . (ö ., Cs.)

Planularia nummuiitica G ü m b. (ö.)

Sigmoidella elegantissima P.-J. (Cs.) Globulina gibba diO r b. (ö., Cs., F.) Guttulina communis d’O r b. (Cs.) Guttulina probléma d’O r b. var.

deltoidea. R s s . (ö., Cs.)Guttulina acuta H a n t k . (ö., Cs.) Pyrulina sororia R ss . (Cs.)Pyrulina cylindroides R o e m e r (Cs.) Pyrulina lanceolata R ss . (Cs.)Uvigerina pygmaea d’Orb . (ö ., Cs.,

F., P. II.)Uvigerina tenuistriata R ss . (Cs., F.)Uvigerina farinosa H a n t k . (ö ., Cs.) Angulogerina angulosa 'Will . (F.) Ramulina globulifera B r a d y (ö.) Globigerina bilobata d’O r b. (F.) Globigerina bulloides d’O r b. (ö., Cs.,

F„ P., P. II.)Globigerina triloba Rss . (ö., Cs.) Orbulina porosa T e r q. (F., P.)Pullenia bulloides d’O r b. (ö., Cs., F.,

P. II.)

Pullenia quinqueloba R ss . (ö., F.) Sphaeroidina austriaca d’O r b. (ö ., Cs.,

F„ P. II.)Discorbis rosacea d’O r b. (Cs., F.) Eponides budensis H a n t k . (Cs.) Cibicides lobatulus W.-J. (ö., Cs., F.,

P. II.)Cibicides ungerianus d’O r b. (ö ., Cs.,

F„ P. II.)Planulina costata H a n t k . (ö ., Cs.) Ptanulina osnabrugensis M ü n s t . (ö .,

Cs.)Anomalina cryptomphala Rss . (ö ., Cs.) Eponides n. sp. (ö., Cs.)Eponides haidingeri d’O r b. (Cs.) Cibicides propinqus R s s, (ö., Cs.)

1612 MAJZÖN

Héterolepal dutemplei d’O r b.

Anomalina grosserugosa G ü m b. .

Pulvinulina affinis. H a n t k. Pulvinulina umbonata R s s .Pulvnulina S c h r e i b e r síi d’O r b.

Pulvinulina partschiana d’O r b. Pulvinulina auricula F.-M. ,Sipbonina reticulata C z j z.Rotalia soldanii d’O r b.

Rotalia beccarii L.

Rotalia papillosa B r a d y var., com- pressiuscula B r a d y.

Nonionina communis d’O r b.

Nonionina depressula W.-J.

Nonionina umbilicatula M o n t a g » .

Nonionina soldanii d’O r b.- Polystomella crispa L.

Polystomella rugósa D’O r b.

Polystomella macella d’O r b. Polystomella aculeata d’O r b. Polystomella regina d’O r b.

Cibicides dutemplei d’O r b. (ö ., Cs., F., P. II.)

Anomalina grosserugosa G ü m b. (ö.j Cs.)

Anomalina af finis H a n t k . (ö., Cs.) Eponides umbonatus R s s . (ö ., Cs., F.) Eponides S c h r e i b e r sii d’O r b. (ö ., Cs..

F.)Epistomina partschiana d’O r b. (ö.) Caneris auriculus F.-M. (F.)Siphonina reticulata C z j z, (ö ., Cs.) Gyroidina soldanii d’O r b. (ö., Cs., F.,

P. II.)Rotalia beccarii L. (Cs., F., P. I., P. II.,

Pé.)Rotalia papillosa B r a d y var. com-

pressiuscula B r a d y (E.) .Nonion commune d’O r b. (Cs., F., P.,

P. I., P. II., Pé.)Nonion depressulum 'W.-J. (Cs., F., P.,

P. II., Pé.)Nonion umbilicatulum M o n t a g u ( ö ,

Cs.. F.)Nonion soldanii d’O r b. (Cs., F., P. II.) Elphidium crispum L. (Cs., F., P., P.

II-, Pá.)Elphidium , rugósam D’O r b. (Cs., F., P.,

Pé.)Elphidium macellum F.-M. (F., Pé.) Elphidium aculeatum d’O r b. (F., Pé.) Elphidium reginam d’O r b. (F.)

I r o d a l o m .

r. M r a j z o n L .: Fúrólaboratóriumi foranündfera-vizsgálatok. (M. kir. Eöldt. Int. Évi Jelentése 1933—35. évekről. 1939.)

— Foraminiferenuntersuchungen des Bohrlaboratoriums. (Jahresberichte der kgl. Ung. Geol. Anstalt über die Jahre 1933— 1935., 1939.)

r. ■—• _ Budapestkörnyéki kattiai rétegek foraminiferái. (M. kir. Földt.Int. Évi Jelentése 1933—35. évekről. 1939.)

— Foraminiferen dér Chattien-Schichten in der Umgebung von Budapest. (Jahresberichte der kgl. Ung. Geol. Anstalt über die Jahre 1933— 1935-» i 939-)

3. K i n c s t á r i m é l y f ú r á s o k h e t i j e l e n t é s e i : A m. kir. Földtani Intézet 70/1937. sz. ügyirata.

FORAMINIFÉRA-V1ZSGÁLATOK 1613

4. F e r e n c z i I-, K u l c s á r K., M a j z o n L., S ü m e g h y J., S c h r é t e r Z., valamint a saját feldolgozása alapján S c h m i d t E. R.: A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. (M. kir. Földt. Int. Évkönyve. X X X IV . köt., 1. fűz. 1939.)

— Die Rumpfungarischen Schurftiefbohrungen des Ärars nach Kohlenwasserstoffen. (Mitteilungen aus d. Jahrb. d. kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. X X X IV . Heft. I. 1939.)

3. F e r e n c z i I., K u l c s á r K. és M a j z o n L.: Újabb adat Budapest földtani felépítéséhez. (Földt. Közi. LX IX . p. 166. 1939.)

— Neuer Beitrag zur geologischen Kenntnis der Hauptstadt Budapest. (Földt. Közlöny (Geol. Mitteilungen), LX IX . p. 172.. 1939.)

6. M a j z o n L.: A bükkszéki mélyfúrások. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. X X X IV . köt., 2. fűz. 1940.)

— Die Tiefbohrungen von Bükkszék. (Mitteilungen aus d. jahrb. der kgl. Ung, Geol. Anstalt, Bd. X X X IV . Heft 2. 1940.)

y. M a j z o n L.: Újabb adatok Sóshartyán és Szécsény vdékének oligocánkorú rétegeihez. (M. Rir. Évi Tel. 1936—1938. évekről, II. köt. p. 987. 1942.)

— Neue Daten zur Kenntnis der Oligocanschichten der Gegend von Sóshartyán un Szécsény. (Jahresber. d. kgl. Ung. Geol. Anst. übet die Jahre 1936—1938. II. Bd. p. 1013. 1942.)

8. M a j z o n L.—gr. T e l e k i G.: A városligeti II. sz. mélyfúrás. (Hidr. Közi, X X . 1940.)

FORAMINIFEREN-UNTERSUCHUNGEN IM TIEFBOHRLABORATORIUM.

(Bericht über die Jahre 1936—38).

Von D r. L a d i s l a u s M a j z o n .

E i n l e i t u n g .

Das Tiefbohrlaboratorium derk. ung. geologischen Landesanstalt verrichtete — wie auch bevor — die Untersuchung der aus den Bohrungen hervorgekommenen Schichtproben. In Verbindung mit diesen Arbeiten legte das Laboratorium auf die Bestimmung und stratigraphische Auswertung der in den Schlammrückständen auffindbaren Foraminiferen Gewicht. Diese Arbeit verrichteten wir selbst.

Ausserdem aus dem unter Arbeit stehenden Tiefbohrungen erhaltenen Schichtproben-Material untersuchte ich auch solche Bohrungen, die mit irgendeinem unserer Arbeitsgebiete in Verbindung standen und welche ich bisher noch nicht studierte (Balassagyarmat, Bohrung bei der Volent’schen Kunstmühle von Szécsény).

Im Bohrlaboratorium untersuchten wir ausser den Bohrproben die verschiedenen, bei den Aufnahmen eingesammelten Gesteine und bestimmten, um das Alter dieser Gesteine festzustellen, die in diesen gefundenen Foraminiferen.

Herr Geologe dr. K. K u l c s . á r verrichtete die petrographische Untersuchung der Bohrproben und bestimmte deren genauen Sand- und Karbonatgehalt. Diese Arbeit erwies sich in Verbindung mit den Foraminiferenuntersuchungen als sehr nützlich, und führte zu wertvollen Ergebnissen.

Die Foraminiferen-Untersuchungen wurden mit der schon viele wertvolle Resultate liefernden Arbeitsmethode der vorigen Jahre ausgeführt (i.). In diesem Berichte will ich nur über die Foraminiferen-

1616 MAJZON

Untersuchungen der vom Jahre 1986— 38 stammenden Bohrp(roben berichten.

in folgender Tabelle ist das durcharbeitete Material zusammen- gestelít. Nebenbei muss bemerkt werden, dass die Untersuchungsergebnisse der einzelnen Bohrungen schon an anderer Stelle eingehend beschrieben worden sind.

So z. B. über die im Jahre 1936. beendeten Bohrungen Őrszent- miklós III, Párád I, II, und über die im Jahre 1937 beendete Bohrung Csornád I spricht E. S c h m i d t in seiner, die Ergebnisse von fünf Mitarbeitern zusammenfassenden Arbeit (4). Man schrieb auch über die Bohrungen des Budapester (Franzstädter) Zentralen Kanalpumpwerkes (5).

Bohrung Őrszentmiklós N r III.

Die Tiefbohrung wurde am 1 1 . April des Jahres 1935 am Rande der Tongrube neben der Vicziánschen Niederlassung angefangen. Sie erreichte am 16. Februar 1936 die Teufe von 948.00 m. Bis 5.8 m wurden Pleistozänschichten durchteuft. Unter dem Pleistozän folgen bis Teufe 879.05 m Mitteloligozäne Schichten.

Auf Grund der Foraminiferenarten sind die Schichten des Rupé- lien in folgende Foraminife'renhorizonte einzureihen:

1. 5.80 m — 81.05 m- Blaugraue Tonmergel, die in den oberen Horizont des Rupélien eingereiht werden können. Ihre Fauna ist reich, doch für die Kisceller Tone so bezeichnende Art Clavulina szabói ist hier noch nicht zu finden. In der weiteren Umgebung der Ortschaft Őrszentmiklós enthalten die zur Oberfläche ausstreichenden Schichten des Rupélien die Clavulina szabói auch nicht, wie ich darauf schon an anderer Stelle hingewiesen habe (2).

2. 81.05 — 268.90 m. Einheitlicher blaugrauer Tonmergel (Sandgehalt stark unter 1% ). Es ist dies schon der Typus des Kisceller Tones mit der reichen, charakteristischen Fauna. Hier tritt die Clavulina szabói oft auf.

3. 261.90—648.90 m. Sandige Ablagerungen (sandige Tonmergel, mergelige Sande und Sandsteine, selten mit grauen Tonmergel-Einlagerungen), in welchen die agglutinierten Schalen der Cyclammina placenta R s s. und die ubiquistischen Formen vorherrschend sind. Die Art Cyclammina placenta ist in allen Schichtproben häufig und ihre Individuenzahl ist meist grösser, als die der übrigen Arten.

FORAMINIFEREN--UNTERSUCHUNGEN 1617

4. 648.90 —• 790.30 m. Graue harte Tonmergel. (Die Zahl der Arten ist geringer.) In jeder Schichtprobe ist die planktonische Art Glo- bigerina bulloides d’Ö r b. häufig.

5. 790.30 — 827.95 m- .Dünkelgráue schiieferig-mergéligé Tone Diese Schichten enthalten keine Foraminiferen. Nur eine Schichtprobe enthielt eine, Fauna. Diese tauben Schichten hatten die nämliche Ausbildung, als die ähnlichen Schichten der ersten ärarischen Bohrung von Tard (1).

Eine Differenz besteht nur, indem dieser Foraminiferen-Horizont hier eine viel schwächere Ausbildung aufweist. In Tard beträgt die Mächtigkeit dieser Schichten 386 m. In den Tiefbohrungen des Ölgebietes von Bükkszék fanden wir diese Schichten, in der maximalen Mächtigkeit von 162 m, gleichfalls vor.

6. 827.95 — 879.05. Dunkelbraungraue, schieferige Ton- und mergelige Tonschichten. Sie sind an der Art Globigerina bulloides d’O r b. sehr reich. Die Zahl der Arten ist gering. Der Horizont ist dem Horizonte von Bükkszék ähnlich, doch ist seine Ausbildung etwas stärker.

Die Verbreitung der einzelnen Arten in den verschiedenen Horizonten wird durch folgende Tabelle angezeigt (s. ung. Text).

Der Sand und die stark sandigen Schichten sind alle dem dritten Foraminiferen-Horizont eingelagert.

Wie aus untenstehender Zusammenstellung ersichtlich, sind die Proben sehr arm an Foraminiferen, da nur einzelne von ihnen einige Exemplare enthalten. Die in diesen Schichten gefundenen Foraminiferen sind die folgenden:

Cyclammina placenta R ss . (8 Stück)Cyclammina latidorsata B o r n

(1 Stück)Bigenerina capreolus d’O r b. (1 Stück)Gaudryina reussi H a n t k. (1 Stück)Gaudryina siphonella R s s. (2 Stück)

Die Arten dieser kleinen Fauna zeigen die Charakterzüge der Fauna des dritten Horizontes. Agglutinierte und ubiquistische Formen sind unter ihnen vertreten.

Csornád No I.

Die Tiefbohrung wurde am Magasberge am 1 1 . Mai des Jahres 1936 angefangen. Die Sohlentiefe von 1000.40 m wurde am 6. März des Jahres 1937 erreicht. Die Stratigraphie der in 1.70 m Tiefe unter

Clavtdina szabói H a n t k . (1 Stück) Bolivina pectinata H a n t k . (1 Stück) Uvigerina pygmaea d’O r b. (8 Stück) Heterolepa dutemplei d’O r b. (2 Stück) Rotalia soldanii d’O r b . (3 Stück).

1618 MAJ EON

dem Pleistozän folgenden Schichten konnte folgendermassen aufgestellt werden:

Cbattien. 1.70 — 470. xo m. Graulicher, sandiger Tonmergel und mergeliger Ton mit Sand-, Sandstein- und Tonmergel-Einlagerungen.

Die kattischen Schichten sind arm an Foraminiferen. Zusammenhängend treten sie nur in den Teufen 1.70— 50.70 m., 199.25 — 230.90 m und 400.20 — 470.10 m auf. Jede Art ist aus den ähnlichen Bildungen der Umbebung von Budapest bekannt (2). Vorherschéndé Formen sind die für das Brackwasser bezeichnende Rotaria beccarii L., die Nonioninen und Polystomellen bis 356.95 m. Von hier angef angen sind sie nicht mehr vorzufinden, nur einige andere Arten zeigen sich bis Teufe 470.10 m. wo! dann die Foraminiferenschichten des Rupélien erscheinen.

Rupélien. 1. 470 — 700.30 m. Graue und blaugraue Tonmergel mit reicher Fauna. Ähnlich der Tiefbohrung von Őrszentmiklós tritt auch hier die Art Clavulina szabói H a n t k. nicht auf. Dieser Horizont ist hier mächtiger als in Őrszentmiklós. In letzterer Bohrung ist die Abwesenheit der kattischen Schichten zum grossen Teil durch Denudationswirkungen zu erklären.

2. 700.30— 899.70 m. Einheitlicher blaugrauer Tonmergel, mit Sandgehalt stark unter 1% . Er vertritt den Typus des ’Kisceller Tones mit der charakteristischen reichen Foraminiferenfauna und dem häufigen Auftreten der Art Clavulina szabói H a n t k .

3. 899.70 — 1000.40 m. Sandiger mergeliger Ton, Wechsellagerung von sandigen Tonmergel und Sandschichten bis Teufe 915.20 m. Von dieser Teufe an folgen graue Tonmergelschichten ganz bis zur Sohlentiefe. Die Foraminiferen sind in beiden Sedimentarten identisch. Häufig ist die Art Cyclammina placenta und die ubiquistischen Arten.

Die hiesigen Sande und stärker sandigeren Glieder sind auch frei von Foraminiferen, oder sie enthalten nur einige Exemplare.

Die sandigen Glieder des dritten Foraminiferenhorizontes, welche sowohl in Őrszentmiklós als in Csornád das gashaltige Niveau vertreten, (auch in Bükkszék ist dieses Niveau meist der Accumulationshorizont des Oeles), sind in der Csomáder Tiefbohrung weniger stark entwickelt, wie in der von Őrszentmiklós. In der Csomáder Tiefbohrung folgen nach einem sandigen Komplexe von 15.5 m Mächtigkeit graue Tonmergel. In deb Bohrung von Őrszentmiklós ist der ganze Horizont sandig ausgebildet. In diesen lagern sich zerstreut graue Tonmergelschichtcn ein.

In den Bohrungen von Őrszentmiklós und Csornád erscheint die Art Clavulina szabói H a n t k. cca 150 m über dem gashaltigen Hori-

FO RAM INIFEREN'UNTERSUCHUNGEN 1619

zont. Wir konnten mit Hilfe dieser Angabe die Gasschicht von Csornád mit einer Differenz von 6 m vorausbestimmen (3, 4).

Die Verbreitung der Arten wird durch folgende Tabelle gezeigt (s. ung. Text).

Füzérradvány I. <■

Die Tiefbohrung dauerte vom 6. August 1936 bis zum 17. September desselben Jahres.

Es wurden Schichten durchquert, welche auf Grund der Fora- miniferen-Untersuchungen folgender weise unterschieden werden konnten:

Holozän: 0.00 — 0.50 m. Brauner, wenig sandiger, humushaitiger, kleine Rhyolitschotter enthaltender, kalkiger Ton.

Pleistozän: 0.50 — 6.00 m. Brauner Ton mit Rhyolitschotter und Spongiennadeln.

Sarmat: 6.00 — 47.00 m. Grünlichgrauer, tonartiger Rhyolittuff und grünlichgrauer Tonmergel. Unter diesen folgt grauer und blaugrauer, schotterhaltiger, stellenweise sandiger Tonmergel mit kleinen Kieseln. Die Foraminiferenfauna ist — ähnlich anderen sarmatischen Bildungen Ungarns — arm, und besteht aus den braokischen Arten:

Friloculina consobrina d’O rb . Polystomella macella F.-M.Rotaüa beccarii L. (sehr häufig) Polystomella aculeata d’O rb .Polystomella crispa L. Polystomella regina d’O r b.Polystomella rugósa D’O r b.

(häufig)

Ausserdem sind noch Spongiennadeln zu finden, häufig sind auch Ostracoden.

Mittelmiozän. Torton. 47.00 — 183.40 m. Graue und blaugraue Tonmergel, im unteren Teile mit mergeligen Einlagerungen und mit einer Rhyolittuff-Einlagerung von 0.2 m. Mächtigkeit. Die Foraminiferen fauna dieser Schichten ist schon reicher. Bezeichnend für sie ist, dass hier schon die mannen Arten und Spatangidenstacheln erscheinen. Die Foraminiferen sind gut erhaltene wohl ausgebildete Exemplare (Liste s. ung. Text).

Mittelmiozän. 183.40 — (440.00) m. I111 grauen mergeligen Ton eingelagerte, dickere (maximal 8.9 m) und dünnere (einige Zentimeter dicke) grünlichgraue und graue Rhyolittuff-Schichten.

Ihre Fauna ist zwischen 316.5c—387.10 m, in welchem Teile nicht so viele und dicke Einlagerungen des Rhyolittuffs auftreten, zusammenhängender und reicher (Liste s. ung. Text). Häufige Arten sind (s. ung. Text).

102

1 6 2 0 MAJZON

Pereces V. (Templomtal.)

Die Schichtreihe und Foraminiíerenfauna der Bohrung ist die folgende;

Holozän, o.oo — 0.40 m. Braungauer, humoser Ton mit kleinen Kieseln.

Pleistozän. 0.40 — 8.50 m. Braungrauer, schottcriger sancuger Ton.Helvetien. 8.50 — 296.74 m. Graulicher Tonmergel, Wechsella

gerung von Sand, mergeligen Sand und Tonmergelschichten. Zwischen den Schichten treten vier Kohlenflöze auf.

Die Foraminiferen treten in den Tonmergelschichten in grösserer Zahl auf. Bemerkenswert ist, dass die Zahl der Arten eine geringe ist. Manche Arten weisen eine kleine Individuenzahl auf, wogegen die anderer Arten eine grosse ist. Die sandigen Ablagerungen enthalten auch Foraminiferen, wenn auch in verhältnissmässig geringerer Zahl als die T onmergelschichten.

Wir fanden zwischen Teufe 186.20 und 226.70 lii in den sandigen Schichten nur Spatangüdennadeln, welche sonst im Schichtprobenmaterial der ganzen Bohrung zu finden sind. Die Foraminiferen sind zumeist brackische Formen:

Triloculina consobrina d’O r b. Bulimina pupoides d’O r b.®Bulimmá aculeata d’O r b.® Clobigerina bulloides d’O r b. Otbulina porosa T e r q.®Rotalia beccarii L. (sehr häufig) Nonionina communis d’O r b. (häufig)

Nonionina depressula W .-J, (nicht selten)

Polystomelle crispa L.Polystomelle rugósa D’O r b.

(häufig)Ostracoden (einige Exemplare).

Die mit * bezeichneten Formen kommen nur in einigen Exemplaren in denjenigen Proben vor, (oben bis 230 m und zwischen den Teufen 114.80 -— 12 1 m.), in welchen einige Spatangidenstacheln zu finden sind.

Párád L , II., III.

Die genauen Angaben der Bohrungen Nr. I. und II. sind schon bekannt (4). Die Foraminiferenfauna beider Bohrungen ist ärmlich. Besonders lässt sich das von Bohrung Nr. I. feststellen. Da waren Foraminiferen nur im Abschnitte 2.50 — 1 1 .30 m der helvetischen Schichten zu finden. Die unten aufgereicten Arten kamen hier in wenigen Exemplaren in Gesellschaft einiger Ostracoden vor: Virgulina Schreiber-

FORAM IN[FEREN=UNÍERSUCHUNGEN 1621

siana C z j z., Cristellaria (Robulina) intermedia d’O rb .; Cristellaria (Robulina) cultrata M o n t i . , Noninina communis d’Orb-.

Aus Teufe 48.50 m konnte ein Exemplar der Cristellaria (Robulina) intermedia d’O rb ., und aus der Teufe 315.00 m aus kattischem grauem sandigem Tonmergel zwei Exemplare der Art Heterolepa dutemplei d’O r b. bestimmt werden.

Aus den bis 119 .10 m herabreichenden helvetischen Schichten der II. Bohrung kamen nur aus dem Abschnitte zwischen Teufe 1.20 — 20.00 m Spatangidenstacheln mit Spongiennadeln und den Foraminiferen Rotalia beccarii L., Nonionina communis d’O rb ., Nonionina depressula W .-J. hervor.

Aus den oberen, Ostreen enthaltenden mergeligen Schichten der als hurdigalisch angesehenen sandigen Sedimente kamen die Arten Nodo- saria sp., Cristellaria (Robulina) sp., Rotalia beccarii L ., Polystomella crispa L. ans Tageslicht.

In den grünlichgrauen, ein wenig sandigen und glimmerhaltigen Tonmergeln des Chattien sind nur bis zur Teufe 225.00 m Foraminiferen zu finden. Von hier bis zur Sohle sind die Schichten foraminiferenfrei. Die Liste der aus dem Chattein bestimmten Arten ist folgende (s. Üng. Text).

Die häufigsten Arten sind die folgenden : Uvigerina pygmae d’O r b., Globigerina bulloides d’O r b., Pullenia sphaeroides d’O r b. und Rotalia soldanii d’O r b.

Die Schichtreihe der Bohrung Nr. III. von Párád is nach Feststellungen des Herrn Vizedirektor’s P a u l R o z l o z s n i k die folgende:

Holozän. 0.00—0.50 m. Brauner, humoser Ton.Unteroligozän. 0.50—-516.000 m. Blaugraue, oft graue, verkieselte

Andesitbreccien und Tuffschichten.Trias oder Paleozoikum. 516.00—735-75 m. Grauer pyrithaltiger

Radiolarit, grauer pyrithaltiger Kalkstein und serizithaltiger Quarzitschiefer. Foraminiferen fanden sich in dieser Bohrung nicht.

Pécs I.

Die Bohrung wurde vom n . Januar des Jahres 1937 bis zum 5. Oktober desselben Jahres auf Wasser abgeteuft. Untern den P a n n o n - s c h i c h t e n bis Teufe 199.20 m folgten bis 552.70 m die Bildungen des S a r m a t . In diesen fanden sich nebst Otracoden und Spongiennadeln die folgenden Foraminiferen (s. ung. Text). Von diesen sind

102'

1622 MAJEON

die Arten Rotalia beccarii L., Nonionina epressula W .-J. und Polysto- mella rugósa O ’O r b. besonders häufig.

Von der wechselvoll ausgebildeten Schichtfolge des oberen Medi- terrans enthielt von den Schichten zwischen 552.70— 802,60 m Teufe nur der aus 568.04 m erhaltene Mergel zwei-zwei Exemplare der Arten Alveolina méla F.—M. und Polytomelle rugósa D ’O rb .

Von 802.60 m bis zur Sohlentiefe 853.00 m besteht das Gestein nach Feststellung des Fierrn Vicedirektors P a u l R o z l o z s n i k aus gepresstem Granitit.

Tiefbohrungen Nr. 1 — 13 und 13 —39 von Bükkszék.

Die erste Tiefbohrung von Bükkszék wurde am 6. Dezember des Jahres 1936 angefangen. Bis Ende 1938 wurde.das in der Tabelle aufgezählte Material der bishin beendeten Bohrungen aufgearbeitet.

Auf Grund der Foraminiferen-Fauna, die aus dem Schichtprobenmaterial der hiesigen Tiefbohrungen ans Tageslicht kam, konnte ich den obersten Teil des Rupélien und unter diesem "6 Foraminiferen- Horizonte nachweisen. Die Bohrungen von Bükkszék haben wir mit Hinsicht auf die Foraminiferenfaunen und den aus diesen ableitbaren anderen Resultaten in einer anderen Arbeit ausführlich dargestellt (6).

D ie N a m e n d e r F o r a m i n i f e r e n a r t e n n a c h d e r n e u e nN o m e n k l a t u r .

Ffier teilen wir die moderne Nomenklatur, resp. die Eingliederung der Arten in neue Gattungen mit. Eine Ausnahme bilden die Formen von Bükkszék, deren ähnliche Bearbeitung in der oben erwähnten Bükkszéker Arbeit shon geschehen ist. (Liste s. ung. Text).

JELENTÉS AZ 1935-1936. ÉVBEN VÉGZETT NEOGÉN OSZTRAKODA VIZSGÁLATOKRÓL.

Irta: T o r d a i Z a l á n y i B é l a dr.

A tisztabereki és a tardi kincstári mélyfúrások osztrakoda faunáinak vizsgálati eredményeiről, az előző jelentéseimben részletesen beszámoltam. A folytatólagos vizsgálatok céljául d r. l ó c z i L ó c z y L a j o s egyetemi tanár úr, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója a Nagy Magyar Alföld neogén, de részletesebben a pannóniai üledékcsoportok kifejlődésének és rétegtani helyzetének megállapítását tűzte ki. A kincstári fúrások osztrakoda anyagán kívül, igyekeztem főleg a medence peremi részeiből, minél több vizsgálati anyagot szerezni, melyeknek aztán összehasonlító faunisztikai és bioszociológiai vizsgálatával kíséreljem meg az egyes faunák regionális szerepének lényeges elemeit megállapítani.

Az erősen változó kőzettípusú és településű neogén üledékek regionális szintezéséhez azonban, a szokásos faunavizsgálatok nem bizonyultak elegendőknek. Vizsgálataim során arról győződtem meg, hogy a faunák és azokat befogadó üledékek ökológiai és asszociációs összefüggéseik feltárása nélkül a regionális rétegtani kiértékelésük megnyugtatóan keresztül nem vihető.

N a u m a n n E., L u n d q u i s t G., P r a t j e O., K l ä h n H., W a s m u n d E . és mások vizsgálatai arról győzhetnek meg, hogy a különböző faunák élettéri szerepét úgy tisztázhatjuk, ha a faunák ökológiai magatartásán kívül, az üledékképződést és azt befolyásoló biogén folyamatokat is egységesen vizsgáljuk meg. A faunák ökológiai és asszociációs magatartásának nyomozása útján juthatunk el, az egykori életterek fácieseinek, de általában biológiai típusainak regionális összefüggéseihez.

A túlnyomóan limnikus neogén életterek osztrakoda faunáinak ökológiai jellege és társulási magatartása beható összehasonlításokat igényel. Ehhez a fauna mennyiségi elemezésén kívül, még olyan összefüggé-

1624 ZAI.ÁNyi

sek nyomozására van szükség, amely az üledék és kövület készletére- nézve is konkrét összehasonlításokat tesz lehetővé. Igen jellemző összefüggéseket állapíthattam meg egyes faunák és azokat befogadó üledék. Ca- és Mg-karbonát %-os ingadozásai között, amelyek végeredményben az élettéri asszociációs tevékenységből eredtek. Feltehető volt, hogy az asszociációs folyamatok alakulásaiban lényeges szerepe volt a H-ion koncentrációnak. Vizsgálataimnak ez irányú kiterjesztése során arról győződtem meg, hogy a fauna kvantitatív jellemzőinek az üledék karbonát tartalmához és a pH-értékeihez való viszonyításával exakt módon következtethetünk az üledék konszolidálódása folyamán uralkodott koncentrációs viszonyokra s azok szerint alakuló élettéri összefüggésekre.

A tisztabereki és a tardi mélyfúrások osztrakoda faunáinak a vázolt irányban! elemzése, rétegtani szempontból is igen értékes adatokat szolgáltatott, azonban megfelelő regionális összehasonlító anyag hiányában, az eddigi eredmények általánosításra nem jogosítanak. Az Igazgatóság kívánságára, a többi kincstári mélyfúrás osztrakoda anyagának a biotopikus vizsgálatokhoz való előkészítését is megkezdtem. DebrecenI. sz., Tiszaörs, I. sz., Karcag I. sz., Hajdúszoboszló II. sz. mélyfúrások, majd Mezőkövesd I. sz., Mezőkövesd II. sz. (Gulya-tó puszta), Mezőkövesd III. sz. (Hajító-kút), Mezőkövesd IV. sz., (Szomolyai-út), Bogács (Pazsag-pusztai), Szihalom (VI. sz. és V II. sz.), továbbá a füzes- abony II. sz. kutatófúrás anyagát készítettem elő és abból fauna meghatározásokat végeztem.

A Mezőkövesd—Bogács—Szihalom és Füzesabony neogén üledékeiből a következő osztrakodák:

Potamocypris cfr. aculeata ( L i l i j.)Paracypris (Aglaia) rákosiensis (M é'h.)Paracypris sp.Cimclona sp. ind.Paracypria sp. noy.Stenocypris sp.Kochia cfr. trigonella H é j j .

túlnyomóan á felső pannóniai, részben az alsó pannóniai fiatalabb szintekre mutató fajok kerültek ki.

A borsodi kincstári kutatófúrásokból megismert osztrakoda faunák vizsgálatának kiegészítéséül, elsősorban a faunakép nyugati alakulásainak iiyomozhatása céljából, V i g h G y u l a dr. által ugyancsak a kincstári kutatásokkal kapcsolatosan Verpelét és Egerszalók környékén gyűjtött neogén osztrakodákat is meghatároztam.

Stenocypris venusta Z a 1. Stenocypris sp. ind. Paracypria sp.Cypris abscisía R s s. Paracypria balkanica Z a 1. Paracypris cfr. labiata Z a 1.

OSZTRAKODA-VIZSGÁLATOK 1625

Egerszalóktól DNy-ra az egri út mentén feltárt alsó pannóniai üledékekből:

Cythereis Lőrenthey Méh. Cythereis tenuistriata Méh.Cythereis perforata 2 al . Paracypris (Agkia) lunata (Méh)-n

kívül a Herpetocypris, Cythereis, Paracypris, Cythere és Loxoconcha gen.-ba tartozó, de közelebbről meg nem határozható faj töredeKe került elő.

Verpelét környékéről, valószínűleg az alsó szarmata fiatalabb, átmeneti jellegű szintjéből, különben a balatonföldvári szarmatára is jellemző fajok:

Cytheridea dacica {H é j j . ) Cytheridea punctillata G. S. B r a d yCytheridea rubra G. W. M ü 11. var. var, sarmatica.

sera. Cythereis Schreteri Z a 1.

és néhány Pontocypris, Cytheridea és Cythereis sp.-hez tartozó töredék is előkerült.

A tardi kincstári mélyfúrással kapcsolatosan végzett osztrakoda meghatározásokat, Bogács IV. sz. fúrás 242 m-ig, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tardi X I. sz. fúrás 413 m-ig terjedő üledékeinek neogén osztrakcda anyagára is kiterjesztettem.

A kincstári mély- és egyéb kutató fúrásokból kikerült rétegfaunák összehasonlításából és regionális kiértékeléséből különösen az alsó pannóniai képződményekre jellemző faunaképek voltak meghatározhatók. A típusos alsó pannóniai és alsó szarmata képződmények között olyan faunaképek váltak ismeretessé, amelyek határozott átmenetre mutatnak. Ugyanis a tisztabereki és a tardi típusos alsó pannónikum fekvőjében

olyan üledéksor mutatható ki, amelynek egyes zónáiban az alsó pannóniai és az alsó szarmata fajok vegyesen, az egymásra következő üledéktípusokban változó frekvenciával, ismételten jelentkeznek. A közbenső üledékek faunái pedig teljesen extrem fajokból tevődtek össze. A viszonylag gyors ütemben váltakozó faunaképekkel jellemezhető és felső szarmata korúnak ítélt átmeneti üledékcsoport elterjedésének és rétegtani helyzetének megítélhetéséhez, a további vizsgálataim során, újabb támaszpontokat sikerült szereznem. Ugyanis Ferenczi István dr. által a pécs- környéki neogén medence egyes pontjain gyűjtött, az alsó szarmata és az alsó pannónikum Congeria hanatica-szint érintkezési határán mutatkozó, sárgás-fehér meszes agyagokból és mészmárgákból a felső szarmatára jellemző faunaelemek voltak meghatározhatók. A pécskörnyéki

1626 AI.ÁNVI

előfordulásokban, miként a tászabereki és hajdúszoboszlói átmeneti üledékekből, többnyire Amplocypris-zkkel jellemezhető faunaképek váltak ismeretessé, amelyek egyúttal a felső szarmata képződmények jelentékeny elterjedését mutatják. Az eddigi vizsgálataim szerint tehát, a neogén medencékben több, egymástól távol fekvő ponton a típusos brakkvízű alsó szarmata durva mészkő, mészmárga és agyag fedőjében finomabb mészmárgák, meszes agyagok és agyagok települnek. Ezekből az üledékekből mindenütt, a típusos brakk alsó* szarmata és a már lényegesen kiédesedett alsó pannónikum átmeneti (a Amplocypris-ekkel jellemezhető) üledéksorát egységesen átfogó felső szarmata faunaképet lehetett elhatárolni.

A vizsgálat alá vett kincstári mély- és kutató fúrások osztrakoda anyagán kívül, még az Őrszentmiklós III. sz. fúrásnak a 170.J m-ig terjedő, kiscelli-agyag típusú rétegsor osztrakodáival is foglalkoztam. Innen kikerült:

Pontocypris sp. Cytheridea pcrforata R s s.Cytbereis plicatula R s s. Krithe pernoides B o r n .Macrocypris arcuata M ü n s t . Cytbereis asperima R s s.

és néhány Cythere, Nesidea sp. töredékek a középső oligocénre vallanak. Az Eurogasco mihályi I. sz. mélyfúrásából, az 1006 m-ig terjedő réteg sor pannóniai osztrakoda anyagát is megvizsgáltam.

Az Igazgatóság kívánságára a magyar neogén osztrákodéinak monografikus leírását is megkezdettem.

FORSCHUNGSBERICHT AUS DEN JAHREN 1935-36. ÜBER NEOGENE OSTRACODEN.

Von D r. B. v. Z a l á n y i .

Die Untersuchungsresultate der Ostracoden-Faunen der ärarischen Tiefbohrungen von Tisztaberek und Tard habe ich in meinen vorausgehenden Berichten ausführlich bekannt gemacht. Zum Ziel der schon in früheren Jahren begonnenen Untersuchungen hat der Direktor der Kön. Ung. Geologischen Anstalt, Universitätsprofessor D r . L a j o s v o n L ó c z y, die Bestimmung der Ausbildung und stratigraphischen Lage der neogenen, aber hauptsächlich der pannonischen Sedimentengruppen der Grossen Ungarischen Tiefebene (Nagyalföld) gesetzt. Ausser dem Ostra- coden-Material der ärarischen Tiefbohrungen, strebte ich besonders aus dem Randgebiet des Beckens möglichst viel Forschungsmaterial zu verschaffen und dann mit der vergleichenden faunistischen und biosoziologischen Untersuchung die wesentlichen Elemente der regionalen Rolle der einzelnen Faunen zu bestimmen.

Zur regionalen Nivellierung der stark wechselnden Gesteinstyp und Lagerung aufweisenden neogenen Sedimente genügten aber -die üblichen Faunenuntersuchungen nicht. Im Laufe meiner Forschungen wurde ich davon überzeugt, dass ohne die Erkundung der ökologischen und Assoziationszusammenhänge, welche zwischen den Faunen und den sie aufnehmenden Sedimenten bestehen, die regionalstratigraphische Deutung dieser nicht beruhigend durchgeführt werden kann.

Die Forschungen von E. N a u m a n n , G. L u n d q u i s t , O. P r a t j e, H. K 1 ä h n, E. ¥ a s m u n d und anderen beweisen, dass die lebensräumliche Rolle der verschiedenen Faunen nur dann erklärt werden kann, wenn wir ausser dem ökologischen Verhalten der Faunen auch die Sedimentbildung und die sie beeinflussenden biogenen Vorgänge einheitlich untersuchen. Durch die Ausforschung des ökologischen und Assoziationsverhalten der Faunen können wir zu den regionalen Zu

1628 ZALÁN YI

sammenhängen der Fazies, aber überhaupt der biologischen Typen einstiger Lebensräume gelangen.

Der ökologische Charakter und das Assoziationsverhalten der Ostracoden-Faunen der zumeist limnischen neogenen Lebensräume beansprucht eingehende Vergleichungen. Dazu ist ausser der quantitativen Analyse der Fauna auch die Ausforschung solcher Zusammenhänge nötig, welche auch hinsichtlich der Sediments- und Fossilienvorräte konkrete Vergleichung ermöglichen. Sehr charakteristische Zusammenhänge konnte ich zwischen den einzelnen Faunen und den Schwankungen des. Ca- und Mg-Karbonatgehaltes des aufnehmenden Sediments feststellen, welche Ergebnisse der lebensräumlichen Assoziationstätigkeit sind. Man kann annehmen, dass bei der Gestaltung der Assoziationsvorgänge die H-Ion- konzentration eine bedeutende Rolle gespielt hat. Im Laufe meiner diesbezüglichen Untersuchungen gewann ich die Überzeugung, dass wenn wir die quantitativen Kennzeichen der Fauna mit dem Karbonatgehalt und dem pH-Wert des Sediments vergleichen, wir auf ex acte Weise auf die Konzentrationsverhältnisse, welche während der Konsolidation des Sediments herrschten und auf die nach denen entstehenden lebensräumlichen Zusammenhänge folgern können.

Die in der angedeuteten Richtung ausgeführte Analyse der Ostracoden aus den Tiefbohrungen von Tisztaberek und Tard lieferte auch vom Gesichtspunkt der Stratigraphie sehr wertvolle Daten, aber wegen Mangel an entsprechendem regionalem Vergleichsmaterial berechtigen die bisherigen Resultate nicht zur Verallgemeinerung. Auf Wunsch der Direktion habe ich mit der Vorbereitung des Ostracodenmatérials aus den übrigen ärarischen Tiefbohrungen zu biotopischen Untersuchungen begonnen. Das Material der Tiefbohrungen von Debrecen Nr. I, 1 iszaőrs Nr. I, Karcag Nr. I, Hajdúszoboszló Nr. II, dann der Schürfbohrungen von Mezőkövesd Nr. I, Mezőkövesd Nr. II (Gulya-tó puszta), Mezőkövesd Nr. III (Hajitó-kút), Mezőkövesd Nr. IV (Szomolyai-Strasse), Bogács (Pazsag-puszta), Szihalom (Nr. VI und VII) und Füzesabony Nr. II habe ich vorbereitet und einer vorhergehenden Fauna-Bestimmung unterzogen.

Aus den neogenen Sedimenten von Mezőkövesd-Bogács-Szihalom und Füzesabony kamen folgende Formen hervor:

Potamocypris cfr. avuleata (L i 11 j.) . Stenocypris so.Paracypris (Aglaia) rákosiensis (M s h ) Kocbia cfr. trigonella H é j j.Paracypris sp. Stenocypris venusta Z a 1.Candona sp. ind. Stenocypris sp. ind.Paracypria sp. nov. Paracypria sp.

OSZTRAKODEN*FORSCHUNGEN 1629

Cypris abscissa R s s. Paracypris d t. labiata Z a 1.Paracypria balkanica Z ä 1.

Diese weisen grösstenteils auf das obere Pannon, aber teilweise auch auf die jüngeren Schichten des unteren Pannons hin.

Zur Ergänzung meiner Untersuchungen aus den Borsoder Schürfbohrungen habe ich — hauptsächlich um die wesentlichen Gestaltungen der Faunenbilder zu erforschen — auch die von Dr. G y. v. V i g h in der Umgebung von Verpelét und Egerszalók gesammelten neogenen Ostracoden bestimmt.

Aus dem SW-lich von Egerszalók, entlang der Strasse nach Eger aufgeschlossenen unterpannonischen Sedimenten kamen ausser den Formen von:

Cythereis . Lőrenthey M éh. Cythereis tenuistrata M éh.Cythereis perforata Z a 1. Paracypris (Aglaia) lunata M éh.

noch einige, zu dem Genus Herpetocypris, Cythereis, Paracypris, Cythere und Loxoconcha gehörende, aber näher nicht bestimmbare Bruchstücke hervor.

Aus der Umgebung von Verpelét, wahrscheinlich aus der jüngeren Ubergangsschicht der Untersarmatien kamen die auch für die Balaton- földvárer Sarmatien charakteristischen Spezies:

Cytheridea dacica (H é j j.) Cytheridea punctillata G. S. B r a d vCytheridea rubra G. W. M ü ll. var. var. sarmatica.

sera. Cythereis Sehre téri Z a 1.

und einige Bruchstücke von Pontocypris, Cytheridea und Cythereis sp. hervor.

Die mit der ärarischen Tiefbohrung von Tard verknüpft ausgeführten Ostracoden-Bestimmungen habe ich auch auf das neogene Ostra- coden-Material der in der Bogácser Bohrung Nr. IV bis 242 m, in der Tarder Bohrung Nr. X I der Salgótarjáner Steinkohlengrube A. G. bis 413 m hinabreichenden Sedimente ausgedehnt.

Durch das Vergleichen und der regionalen Deutung der aus den ärarischen Tief- und anderen Schürfbohrungen hervorkommenden Schichtenfaunen waren besonders für die unterpannonischen Formationen charakteristische Faunenbilder zu bestimmen. Zwischen den typischen Unterpannon- und Untersarmatien-Formationen wurden solche Faunenbilder bekannt, welche auf einen bestimmten Übergang hinweisen. In dem Liegenden des typischen Unterpannons von Tisztaberek und Tard ist eine solche Schichtenfolge nachweisbar, in deren einzelnen Zonen sich die unterpannonischen und untersarmatischen Spezien gemischt, mit wech

1630 ZALÁNYI

selnder Frequenz in den aufeinander folgenden Sedimententypen wiederholt melden. Die Faunen der mittleren Sedimente sind aus völlig extremen Spezies zusammengesetzt. Um die Verbreitung und stratigraphische Lage dieser Sedimentengruppe — welche man auch in den oberen Sarmatien einreihen kann und für die die rasch wechselnden Faunenbilder bezeichnend sind — beurteilen zu können, gelang es mir im Laufe meiner weiteren Untersuchungen neuere Anhaltspunkte zu finden. Die von D r. I. v. F e r e n c z i an den einzelnen Stellen des neogenen Beckens in der Umgebung von Pécs gesammelten Ostracoden, welche sich an der Berührungsgrenze der untersarmatischen und unterpannonichen Congeria bematica führenden Hoizonte melden und aus gelblich-weissen, kalkigen Tonen und Kalkmergeln stammen, erwiesen sich nämlich als Elemente der obersarmatischen Faunen. Aus den Vorkommen in der Umgebung von Pécs sind, ebenso wie aus den Ubergangssedimenten von Tisztaberek und Tard meistens mit Amplocypris charakterisierbare Faunenbilder bekannt geworden, welche zugleich die beträchtliche Verbreitung der obersarmatischen Formationen beweisen. Nach meinen bisherigen Forschungen haben sich also in den neogenen Becken an mehreren, voneinander entfernt liegenden Stellen in den Hangenden des typischen, brackischen, untersarmatischen, groben Kalksteins, Kalkmergels und Tons feinere Kalkmergel, kalkige Tone und Tone abgelagert. Aus diesen Sedimenten konnte man überall die übergängliche (mit Amplocypris charakterisierbare) Schichtenfolge des typischen, brackischen Untersarmatiens und des schon wesentlich ausgesüssten Unterpannons einheitlich als ein den oberen Sarmatien umfassendes Faunenbild abgrenzen.

Ausser dem untersuchten Ostracoden-Material der ärarischen Tief- und Schürfbohrungen habe ich mich auch mit den Ostracoden der Örszentmiklóser Bohrung Nr. III befasst, wo aus der bis zu 107.5 m hinabreichenden Kisceller-Ton-artigen Schichtenreihe die folgenden Ostracoden hervorkamen:

Pontocypris so. Cytheridea perforata R s s.Cythereis plicatula R s s. Krithe pernoides B o r n .Macrocypris arcuata M ü n st . Cythereis asperima R s s .

Auch einige Bruchstücke von Cythere, Nesidea sp., welche auf das mittlere Oligozän hinweisen.

Aus der Mihályi-er Tiefbohrung Nr. I der Eurogasco habe ich das Ostracoden-Material der bis zu 1006 m Tiefe hinabreichenden Schichtenfolge auch untersucht.

Auf Wunsch der Direktion habe ich auch die monographische Beschreibung der Ostracoden des ungarischen Neogens begonnen.

JELENTÉS A GYÜJTEMÉNYOSZTÁLY 1936, ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL.

Irta: V i g h G y u l a d r.

L i f f a A u r é l d r. intézeti igazgató 1935 nyarán történt nyug- díjbavonulásával az intézet gyűjteménye vezető nélkül maradt. L ó c z y igazgató úr Öméltósága 1935 őszén engem bízott meg a gyűjtemény osztály vezetésével, illetőleg a múzeum kezelésével. Addigi munkörükben való meghagyásuk mellett segítségül beosztotta S z ö r é n y i E. dr. és M o t t l M. d r. ADOB alkalmazottakat, kik közül M o t t l d r. a gerinces gyűjteményt kezelte önállóan, S z ö r é n y i d r. pedig a gyűjtemény többi részének kezelésében segédkezett. H á b e r l V i k t o r preparátor a gerinces leletek konzerválása, preparálása, D ö m ő k T. oki, rajztanár, intézeti rajzoló pedig a múzeumhoz szükséges fényképfelvételek elkészítése végett osztatott a múzeumhoz. Az összetorlódott munka elvégzéséhez időlegesen beosztotta igazgató úr Öméltósága S z e n t i v á n y i F. d r.-t és N o s z k y J. d r.-t is.

Mivel a kommunizmus után elkezdett múzeumrendezés az erősen megcsökkent számú geológusok egyéb irányú szakelfoglaltsága miatt 193S~ig sem fejeződött be, az alapleltárak egy része pedig a kommunizmus és az azt követő években elkallódott, a múzeumi anyagról — a gerinces gyűjtemény egy részét kivéve — áttekintést nyújtó és az anyag kezelését megkönnyítő összeírás vagy jegyzék nem állott rendelkezésre, első feladatunk az új fiókkataszter elkészítése volt. örömmel állapíthatom meg, hogy a beosztottak egyéb irányú nagy elfoglaltsága mellett fennmaradó kevés idő ellenére is sikerült a múzeumi fiókgyüjtemény átnézetes fiókkataszterét még a nyár előtt elkészíteni és ennek alapján a nyári felvételek előtt megkezdhettük annak végleges átrendezését is. Teljesen elkészültünk a Velencei és Lajtahegység, valamint részben a Retyezát anyagának rendezésével.

1 6 j 2 VtGH

Ez évben bevégeztük a récens oszteológiai anyag és a külföldi összehasonlító anyag leltározását, teljesen új leltári jegyzéket készítettünk az ősemberi leletekről s a paleolitokról egészen átrendezvén a gyűjteményt. Oszteológiai gyűjteményünk állománya 426 darab, a külföldi összehasonlító csontgyüjteményé 31 1 5 darab. A paleolit gyűjtemény állománya az 1936. év végén 1906 darab.

Folytattuk a belföldi gerinces anyag leltározását is s állományunk az év végén 11.556 darab volt.

Rendbehoztuk és konzerváltuk s a lehetőség szerint el is helyeztük az évek hosszú sora óta a padláson elraktározott nagy emlősmaradványokat. Szemléltető gyűjteményünk az Igric barlangból származó pleisztocénkori (mousterien) farkas (Canis lupus L. fon.) sikerült fölallitasu csontvázával gyarapodott.

Megkezdtük a gerinctelen anyag leltári jegyzékbe foglalását is, folytatásának azonban igen sok és nagy akadálya van, elsősorban személyzet hiánya és a múzeum téli fűtetlensége.

Megindítottuk a tervbevett originális gyűjtemény felállításának előmunkálatait, a kiadványsorozatokban közölt originálisok összeírásával. N o s z k y J., a paleo- és mezozoós, S z ö r é n y i E. pedig a tercier-agyag

összeírását végezte.

Gerinces gyűjteményünk 1936-ban ajándékozás és gyűjtés útján 17 darab ősgerinces maradvánnyal és 18 darab récens csonttal, gerinctelen gyűjteményünk pedig kb. 695 darab ősmaradvánnyal gyarapodott.

Legérdekesebb ezek között azok a maradványok, amelyek a gödöllői vasúti bevágás szélesítési munkálatai alkalmával kerültek napfényre és amelyeket N a g y I s t v á n MÁV műszaki tanácsos az Intézetnek ajándékozott. E leletnek különös jelentősége az, hogy M o t t l M. vizsgálatai szerint az itteni eddig felsőpannóniainak vett rétegeket a bevágásból származó Felis sp., Mastodon longirostris, K a u p., arvenensis e r o i s.J o b., Rbinoceros megarhinus, D e C r i s t., Hypparion crassum G e w. és Sus alapján a levantei emeletbe kell helyezni. E felfogást Z a l á n y i B é l a d r. ostracoda meghatározásai is alátámasztják.

Igen értékes és nagy anyag birtokába jutottunk H a r m a t h I s t v á n ny. bányaigazgató úr ajándéka révén a Nagybátony— Újlaki téglagyár telepén föltárt középsőoligocén kisceli agyagból, ahonnan H a r m a t h igazgató éveken át tartó ernyedetlen gyűjtése révén az ország egyik leggazdagabb gerinctelen faunája került elő. Elég csak az új fajokat adó és a sepiá-k filogenetikáját új megvilágításba helyező

JE LE N T É S 1936-RÓL. 1633

óriási sepia anyagra és az ország területéről eddig első ízben gyűjtött Scalpellumokra rámutatnom, amely leírt leletek ( S z ö r é n y i—W a g- n e r—S z ö r é n y i ) a külföld figyelmét is magukra vonták.

Külföldi gerinctelen összehasonlító gyűjteményünk B a k á 1 o v szófiai egyetemi tanár ajándékából, illetve magyar irodalomért adott csere útján a bulgáriai Gebedje és Aladun lelőhelyek középsőeocén lute- tien emeletéből származó echinusokkal szaporodott 1 6 tételben 30 darabbal.

Régi anyagunkból B e t h l e n G á b o r g r ó f doktori értekezésében feldolgozásra került a t e l e g d i R o t h K á r o l y egyetemi tanár, min. tanácsos által a Rézhegységből gyűjtött szármácai fossziüa anyaga.

Gyűjteményünk ez évben is igen nagy látogatottságnak örvendett. Annak ellenére, hogy az épület renoválása miatt a múzeumot augusztus 12-én be kellett zárni, az addigi 7 hónap alatt 21 1 8 látogatója volt. És pedig három egyetem 68, tizenhét iskola 1140, három turista- és sportkör 101 taggal, rendes nyitáskori látogató 784, külföldi szakember, köztük sok jeles egyetemi tanár a világ minden tájáról (Hawaii-sziget, Mandzsúria, Amerika, stb.) 25.

BERICHT ÜBER DIE TÄTIGKEIT DER MUSEUMABTEILUNGIM JAHRE 1936.

Von D r. G y. V i g h.

Durch die im Sommer des Jahres 1935 erfolgten Pensionierung des Direktors A. L i f fa blieb die Museumabteilung des Institutes ohne Leiter. Im Herbst von 1935 beauftragte dann Herr Direktor Dr. von L. von L ó c z y den Berichterstatter mit der Leitung der Museumabteilung, bzw. mit der Verwaltung des Museums. Als Hilfskräfte teilte er, sie in ihrem bisherigen Arbeitskreise belassend, die ADOB-Angestellten Dr. E. S z ö r é n y i und Dr. M a r i a M o t t l ein, von den Frl. D r. M o t t l die Vertebraten-Sammlung selbständig verwaltete, und Frl. Dr. S z ö r é n y i in der Verwaltung der anderen Teilen der Sammlung behilflich war. Zu der Konservierung der Vertebraten-Funde wurde der PräparatorV. H a b e r 1, zur Verf ertigung der im Museum nötigen photographischen Aufnahmen die Dipl.-Zeichenlehrerin Frl. Th. von D ö m ö k der Museumabteilung zugeteilt. Zur Erledigung der angehäuften Arbeiten teilte der Herr Direktor zeitweilig noch die Herren Dr. F. S z e n t - i v á n y i und Dr. E. N o s z k y jun. in das Museum ein.

Weil die nach dem Kommunismus begonnene Museumreorganisation wegen der stark verringerten Zahl, der auch in anderen Facharbeiten stark beanspruchten Geoiogen noch bis 1935 nicht beendigt werden konnte, ein Teil der Grundinventare dabei in dem Kommunismus und in den darauffolgenden Jahren verloren gegangen war, stand uns — einen Teil der V ertebratensammlung ausgenommen — keine Übersicht bietende und die Verwaltung dies Materials erleichternde Konskription oder Verzeichniss zu Verfügung, so war es unsere erste Aufgabe, einen neuen Ladenkataster zu verfertigen. Ich kann es mit Freude feststellen, dass trotz der wegen der grossen anderweitigen Beanspruchung der Eingeteilten über- bleibenden geringen Zeit gelang es, den Durchsichts-Ladenkataster der Laden Sammlung des Museums noch vor dem Sommer fertigzustellen, und

103

1636 VIGH

auf Grund dessen vor den Aufnahmearbeiten der Sommerzeit das endgültige Ordnen zu beginnen. Mit dem Material der Velence-er und Lajca- gebirgen sind wir vollständig, mit demselben den Retyezát-Gebirges sind wir teilweise fertig.

In diesem Jahre haben wir die Inventur des rezenten osteologischen und des ausländischen Vergleich-Materials beendigt und die urmenschlichen Funde und Paläolithe völlig umgeordnet, ein ganz neues Inventar-Verzeichniss derselben verfertigt. Der Stand unserer osteologischen Sammlung beträgt 426 Stücke, derjenige der vergleichenden' ausländischen osteologischen Sammlung 31 15 Stücke. Der Stand der Paläoli- thensammhmg war am Ende des Jahres 1936— 1906 Stück.

Wir haben auch die Inventur der einheimischen Vertebratensammlung fortgesetzt, deren Stand am Ende des Jahres x 1.556 Stücke betrug.

Wir haben geordnet, konserviert und der Möglichkeit nach auch untergebracht die seit langen Jahren am Boden des Gebäudes aufgestapelten Reste grosser Säugetiere. Unsere veranschaulichende Sammung wurde durch ein Skelett des aus der Igrici-Höhlestammenden Wolfes {Cants Lupus L. foss.) von pleistozänen (mousterischen) Alter, dessen Aufstellung sehr gut glückte, bereichert.

Die Katalogisierung des Avertebraten-Materials haben wir auch begonnen, die Fortsetzung der Arbeit hat aber viel Plindernisse, in erster Linie der Mangel an Personal und die Ungeheiztheit des Museums.

Wir haben auch die Vorarbeiten der Aufstellung der geplanten Originalien-Sammlung begonnen. Zu diesem Zwecke haben wir die in den Veröffentlichungsserien mitgeteilten Originalien zusammengeschrieben. E. Noszky hat die Konskription des paläozoischen und mesozoo- ischen, E. Szörényi die Konskription des tertiären Materials bewerkstelligt.

Unsere Vertebratensammlung wurde im Jahre 1936 durch Geschenke und Sammeln mit 17 Stück Urwirbeltier-Resten und 18 Stück rezenten Knochen bereichert, die Avertebraten-Sammlung wurde mit etwa 695 Stücke Fossilien vermehrt.

Aus dem Erwähnten sind diejenigen Fossilien am interessantesten, die bei der Erweiterung des Eisenbahneinschnittes bei Gödöllő zutage kamen und von dem Herrn techn. Sektionsrat der Staatseisenbahnen S. Nagy der kgl. ung. Geol. Anstalt geschenkt wurden. Der Umstand, dass auf Grund der hier gefundenen Fauna, die von Frl. Dr. Mottl bestimmt wurde und aus Felis sp., Mastodon longirostris Kaup., arvernensis Crois

BERICHT 1936 1637

Job., Rhinoceros megarhinus De Crista, Hypparion crassum Gerv. und Sus besteht, die in dem Einschnitt aufgeschlossenen, bisher als oberpan- nonischer angenommenen Schichten in die levantinische Stufe zu setzen sind, gibt dem Funde eine besondere Wichtigkeit. Diese Auffassung wird übrigens aus durch die von Dr. B. Zalányi ausgeführten Ostracoden- Bestimmungen unterstützt.

Durch das Geschenk des Herrn pens. Bergwerkdirektors St. Har- math kamen wir an den Besitz; einer der reichesten wirbellosen Fauna des Landes, die aus dem in der Tongrube der Nagybátony-Ujlaker Ziegelfabrik aufgeschlossenen Kleinzeller Ton stammt und durch die jahrelange dauerende unermüdliche Sammelarbeit des genannten Herrn zusammengetragen wurde. Es genügt auf die ganz neue Arten ergebende und die Phylogenese der Sepien in ganz neuem Licht setzende mächtige Sepien- Material und auf die auf dem Gebiet des Landes zum ersten Male gefundenen Scalpellum-Arten hinzuweisen, welche (von Szörényi—Wagner und Szörényi veröffentlicht), auch im Ausland Aufsehen erweckten.

Unsere ausländische vergleichende Avertebraten-Sammlung vermehrte sich aus dem Geschenke, bzw. gegen den der ungarischen Literatur erfolgtem Tausche des Sofiaer Univesitätsprofessors Bakalof mit 1 6 aus 30 Stück bestehenden Posten Echinus, die von den Fundorten Gebedje und Aladun in Bulgarien, aus der lutezischen Stufe des mittleren Eozäns stammen.

Aus unserem alten Material bearbeitete der Herr Graf G. von Bethlen in seiner Promotionsarbeit, die von dem Herrn Professor und Miniterialrat Karl Roth von Telegd in dem Rez-Gebirge gesammelten Fossilien von sarmatischem Alter.

Unsere Sammlung wurde auch in diesem Jahre erfreulicherweise stark frequentiert. Obwohl wegen der Renovation des Gebäuden das Museum am i 2-ten August geschlossen werden musste, wurde es in 7 Monaten von 2 118 Personen besuht. Und zwar waren die Besucher: 3 Universitäten mit 68, 17 Schulen mit 1140 und 3 Sport- bzw. Touristen- Vereine mit iox Personen, ausserdem bei der regelmässigen Besuchszeit 784 Personen, darunter viel Ausländer, unter diesen mehrere Fachleute, hervorragende Universitäts—Professoren aus aller Welt. (Hawai-Inseln Mandschurie, Amerika usw.)

103*

JELENTÉS A GYÜJTEMÉNYOSZTÁLY 1937. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL.

Irta : V i g h G y u l a dr.

Az a reményünk, hogy az Intézet épületét mielőbb, még az elmúlt év őszén helyreállítják és a múzeumot ismét megnyithatjuk a közönség előtt — sajnos — nem teljesült. A múzeum az egész év folyamán zárva volt és az első — gerinces — terem kiürítve állott. Csak hazai és külföldi szakemberek és az egyetemek tanulmányi csoportjai kaphattak engedélyt a múzeum megtekintésére. A gerinces gyűjteményt magába- foglaló első terem kényszerű kiürítettsége megakadályozta a gerinces gyűjtemény tervbevett új felállítását s csak a szekrények egy részének megfelelő átalakítása történt meg. Elkészült továbbá az újonnan felállítandó gerinces és palaeolitgyűjtemény új tervezete.

Ez évben is folytattuk a gerinctelen originálisok összeírását s a munka örvendetesen előrehaladt. Elkészült a folyosón és az egyes dolgozó helyiségekben álló gyűjteményszekrények anyagának átnézetes katasztere.

Gyűjteményünk ez évben is több darabbal gyarapodott. A gerinces gyűjtemény állományának növekedése: a belföldi gyűjtemény 1060 darabbal 12.616 darabra, a külföldi összehasonlító gyűjtemény 58 darabbal 3173 darabra, a recens összehasonlító gyűjtemény 1 ajándékkal 427 darabra emelkedett. Palaeolit gyűjteményünk újra való leltározását befejezvén, állományunk 3623 darabra emelkedett.

Gerinctelen gyűjteményünk szaporulata kisebb, mert egyelőre csak az új szerzeményeket vezettük be a leltári jegyzékbe, míg a többinek jegyzékbevételét az anyag rendezésének kell megelőznie. Belföldi gyűjteményünk 28 tételben 80 darabbal, a külföldi 16 tételben 30 darabbal gyarapodott.

Ez évben tudományos őslénytani feldolgozásra került az a — „világviszonylatban is páratlanul gazdag“ — triászidőszaki gastropoda

1640 VI GH

anyag, amelyet még az összeomlás előtti években Pálfy Móric és Roz- lozsnik Pál gyűjtöttek a Biharhegységben és Kodru Momában. (Kutas sy E. dr.: Triászkorú faunák a Biharhegységből. I. r. Gas tropod ák.) E ritka szép megtartású őslénytani anyag feldolgozásával gyűjteményünk értéke sokkal növekedett és originális gyűjteményünk 5 új genusszal, 32 új fajjal és 10 új varietással gazdagodott. Ügy gyűjteményünknek, mint a leíró palaeontológiának nagy vesztesége Kutassy Endrének az 193 8. évben történt elhunyta.

Szemléltető gyűjteményünk a Bükkhegység-i Mussolini barlang (Subalyuk) pleisztocénjéből (java monstérien) származó Capra (Aego- ceras) severtzowi-ibex összeállított teljes csontvázával gyarapodott. Büszkesége gyűjteményünknek ez a csontváz, mert az európai gyűjtemények egyetlen példánya.

BERICHT ÜBER DIE TÄTIGKEIT DER MUSEUMABTEILUNGIM JAHRE 1937.

Von D r. J . v o n V i g h.

Unsere Hoffnung, dass das Gebäude der Anstalt baldigst, schon im Herbst des vergangenen Jahres hergestellt wird und wir das Museum wieder für das Publikum öffnen können, ist — leider — nicht in Erfüllung gegangen. Das Museum war während des ganzen Jahres geschlossen und der erste — die Wirbeltiere enthaltende-Saal stand ausgeräumt. Nur die heimatlichen und ausländischen Fachleute und die studierende Gruppen der Universitäte bekamen Erlaubniss zum Besuchen des Museums. Die notgedrungene Entleerung des ersten, die Wirbeltiersammlung in sich fassenden Saales verhinderte die geplante Neuaufstellung der Sammlung und es wurde nur ein Teil der Kästen zweckmässig umgestaltet. Der Plan der neuaufzustellenden Wirbeltier- und Palaeolithsammlung wurde auch fertig.

Das Zusammenschreiben der wirbellosen Originale setzten wir auch während dieses Jahres fort und diese Arbeit ging erfreulich vorwärts. Der übersichtliche Kataster des Materials der in den Vorfluren und in den einzelnen Arbeitsgemächern stehenden Sammlungskasten wurde auch fertig.

Unsere Sammlung vermehrte sich auch während dieses Jahres mit mehreren Stücken. Die Zunahme des Bestandes der Wirbeltiersamm- lung ist das Folgende. Die heimatliche Sammlung wurde mit 1060 Stück auf 12 .6 16 Stück, die ausländische vergleichende Sammlung mit 58 Stück auf 3173 Stück, die Rezentevergleichsammlung mit 1 Geschenk auf 427 Stück erhöht. Die neue Bestandaufnahme unserer Palaeolithsammlung beendigend, erhöhte sich ihr Stand auf 3623 Stück.

Die Zunahme der wirbellosen Sammlung ist geringer, weil vorläufig nur die neuen Erwerbungen in das Inventarverzeichnis eingeführt sind. Die Einführung der übrigen kann nur nach dem Ordnen des Mate-

1642 VIGH

rials erfolgen. Unsere heimatliche Sammlung nahm in 28 Posten mit 8c Stück, die ausländische in 16 Posten mit 30 Stück zu.

In diesem Jahre kam dieses, auch im Weltvergleich ausserordentlich reiche triassische Gastropoden material, welches noch vor der Zeit des Zusammensturzes von M. P á 1 f 7 und P. R o z l o z s n i k in dem Bihar-Gebirge und im Kodru-Moma gesammelt wurde, zur wissenschaftlichen palaeontologischen Verarbeitung (Dr. A. v. K u t a s s 7 : Triassische Fauenen aus em Bihar-Gebirge. I. Teil: Gastropoden). Mit der Verarbeitung dieses, selten schön erhaltenen palaeontologischen Materials erhöhte sich der Wert unserer Sammlung bedeutend und die Ori ginalsammlung wurde mit 5 neuen Genus, 32 neuen Spezies und io neuen Varietas reicher. Grosser Verlust so für unsere Sammlung, wie für die beschreibende Palaeontologie ist der in diesem Jahre erfolgte Tot von A. v. K u t a s s 7.

Die veranschaulichende Sammlung vermehrte sich mit dem zusammengestellten, vollständigen Skelett der aus dem Bükk-Gebirge, von dem Pleistozän (Javamousterien) der Mussolini-Höhle (Subalpuk) stammenden Capra (Aegoceras) severtzovi-ibex. Der Stolz unser Sammlung ist dieses Skelett, als das einzige Exemplar der europäischen Sammlungen.

AZ ÁSVÁNY-KÉMIAI LABORATÓRIUM MŰKÖDÉSE AZ 1936. ÉVBEN.

D r. K á r p á t i J e n ő kir. kísérletügyi igazgató vizsgálatai.

i. Gázvizsgálat.

A „European Gas & Electric Company“ által beküldött, a mi- hályi-i I. sz. fúrólyukból előtörő szénsav olajtartalmának meghatározása aktívszénnel való elnyeletés útján. ,

A gáz olajtartalma köbméterenként 1.052 g.

2. Földiszurok-meghatározások.

Sorszám Beküldő, ill, gyűjtő Begyűjtés helye Fö!diszurok=tartaíom

I. L ó c z y L a j o s dr. Nagybátony 0.045%2. 55 Tárd, 1746.5 m 0.41 %3- M. kir. Iparügyi m. — 0.016%4- L ó c z y L a j o s dr. — 0.016%5- 55 Tárd, 251.4 m 2.61 %6. 35 Tárd, 253.3 m 5.07 %7- 55 Tárd, 256 m 7.58 %8. F e r e n c z y I s t v á n dr. Zalatna 0.594%9 - S c h r é t e r Z o l t á n dr. Bükkszék 0.78 % .

3. Nyersolaj-vizsgálatok.

L ó c z y L a j o s dr. igazgató úr által átadott, „Tárd, 1746.20 m“jelölésű nyersolajminta:

Fajsúly 20° C....................................................... 0.884Olvadáspont ...................................................... 23.4—24.8° C.Hamutartalom .................................................. o.uVo2000 C.-ig átmenő párlat (benzinpárlat) . 0.4 %>

1644 KÁRPÁTI

200— 300° C. között átm. párlat (petróleum-p.) 15.1 %Kéntartalom . .......................... 3.14%Lágyaszfalt-tart. (alkohol-éterben oldhatatlan) 13.06%

A M. Kir. Iparügyi Minisztérium által beküldött, „Tárd, I. sz. olajminta, 1745— 1746.6 m-ből“ jelzésű nyersolaj:

Fajsúly 20° C.................................. 0.886Olvadáspont ...................................................... 20—230 C.Hamutartalom ................................................ 0.21%Kéntartalom ...................................... 2 .6 j °/o

A Nagy alföldi M. Kir. Bányászati Kutató Kirendeltség által beküldött, „Párád“ , I. sz. fúrás 73.6— 80.1 m rétegéből“ jelölésű olajos iszap:

Nedves iszapra vonatkoztatott olajtartalom . . x.77°/oSzáraz iszapra vonatkoztatott olajtartalom . . 4.30%

A Nagyalföldi M. Kir. Bányászati Kutató Kirendeltség által beküldött, „Tárd, I. sz. fúrás 1745.40— 1746.60 m és az ezen mélység alatti olajos rétegekből“ jelű nyersolajminta:

Lágyaszfalt-tartalom .............................................. 29.2 °/o

A Nagyalföldi M. Kir. Bányászati Kutató Kirendeltség által beküldött, „Tárd, I. sz. fúrás 1464.50-—1582 m-ek közötti rétegekből“ jelű nyersolajminta:

Lágyaszfalt-tartalom ............................................... 4.82%

L ó c z y L a j o s dr. igazgató úr által átadott, „Tárd I. -1457— 1582 m közötti rétegekből“ jelölésű nyersolajminta:

Lágyaszfalt-tartalom ........................................... 1.97%

L ó c z y L a j o s dr. igazgató úr által átadott, „Tárd I. -2 15-2 — 215.8 m“ jelölésű sűrű nyersolaj:

Lágyaszfalt-tartalom ! .............................................. 50.8 °/oA recski ércbánya Katalin-színtjéről begyűjtött nyersolaj vizs

gálata:Fajsúly 230 C. . -...................................................... 9.942-Forrás kezdete ...............................................................238° C.Forrás vége ...................................................................3550 C.238—3000 C. közötti párlat (petróleum) . . . . 8.53%300— 3550 C. közötti párlat ( g á z o la j ) .................. 60.81%Lágyaszfalt-tartalom ........................................ 7-47%Kéntartalom . . ........................................................... 2.68%

JE L E N T É S 1936- ÓL 1645

A recski ércbánya K ata lin -szín tjérő l begyűjtött nyersolaj ( I I . sz.m inta) v izsgálata :

Fajsúly 26° C ................................................................ 0.939Forrás kezdete .......................................................... 230° C.Forrás vége ...................................................... .... . 362° C.230—300° C. közötti párlat (petróleum) . . . 7.9 °/o300—350° C. közötti párlat ( g á z o la j ) . 60.3 ®/o350—362° C. közötti párlat (paraffin-olaj) . . 12.3 °/oLágyaszfalt-tartalom .............................................. 7-93°/®Kéntartalom ............................................................... 2.710/»

A M. Kir..Mélyfúrás Üzemvezetősége, Tárd, által beküldött, „Tárd, 1936. május 22“ jelölésű nyersolaj:

Fajsúly í j 0 C ................................................................ 0.883Olvadáspont ............................................................... 22.8° C.Hamutartalom .......................................................... 0.21%2000 C-ig átmenő párlat (benzinpárlat) . . . . 1.6 %>200—300° C. között átmenő párlat (petr.-párl.) . 17.S %Kéntartalom ............................................................... 3.01%Lágyaszfalt-tartalom .............................................. 14.6 °/o

Az „European Gas & Electric Company“ által beküldött, „ A lispei I. sz. mélyfúrás 1070— 1073 m-ből származó homokkő“ jelölésű minta olajtartalmának mennyileges és minőleges megállapítása:

Olajtartalom (éteres perkolációval meghatározva) 0.28V0

A sajátságos, bagaria-szagú olaj közönséges hőmérsékleten folyékony. Állandói:

Fajsúly 2 i ° C ....................... , ..................................... 0.874Lágyaszfalt-tartalom .............................................. 1.38%)

Az „European Gas & Electric Company“ által beküldött, „A mi- hályi-i I. sz. fúrólyuk 1603 m mélységéből feltörő gázzal felszínre kerülő olaj“ jelölésű nyersolajminta vizsgálata:

Fajsúly 20° C ................................................................. 0.84720° C.

Viszkozitás ------------ . . . ...................................... 1.5920° C.500 C.

Viszkozitás ................... ..................................................... 1.3 s50° C.

Térfogatcsökkenés (10 ccm olaj + 3 ccm kénsav). 13V0

Lágyaszfalt-tartalom ......................................Engler-lepárlás kezdete (forrás kezdete) . . . .Lepárlás (forrás vége) ..........................................

210 és 300° C. közötti párlat (petróleum) . . . 300 és 350° C. közötti párlat (gázolaj) . . . 350 és 380°. C. közötti párlat (paraffin-olaj) .

A petróleum-párlat állandói:

Fajsúly 2 i ° C ................................................................20° C.

Viszkozitás .................. .....................................................20° C.

5 ° ° C -Viszkozitas .................. ....................................................

50° C.Térfogatcsökkenés (10 ccm olaj + 3 ccm kénsav) Lágyaszfalt-tartalom ..............................................

A gázolaj-párlat állandói:

Fajsúly 2 i ° C ................................................................20° C.

Viszkozitás.......................................................................20° C.50° C.

Viszkozitás.................. .....................................................50° C.

Térfogatcsökkenés 3 térfogatszázaléknyi kénsavvalval) összerázás u t á n ..........................................

Lágyaszfalt-tartalom ..............................................

A paraffinolaj-párlat állandói:

1646 KÁRPÁTI

Fajsúly 300 C.20° C.

Viszkozitás - —20° c.

50° c.Viszkozitás

500 C.Térfogatcsökkenés 3 térfogatszázaléknyi tömény

kénsavval való összerázás után .................Lágyaszfalt-tartalom ..............................................A lombikban visszamaradó szurok állandói:Fajsúly 230 C .................................................................Olvadáspont ...............................................................Lágyaszfalt-tartalom ............................. .... . . .

o,i 7% 210° C. 380° C. 37-Ac .39 -8 „

10.4 „

0.834

1.21

1.14

10%0.0%

0.851

i - 7 5

1 -3 4

120/»o.o°/o

0.857

szilárd

1.68

i 3%>o.o°/o .

0.887 31.70 C. o. 3 S *Vo

JE L E N T É S 1936-RÓL 1647

4. Ivóvíz-vizsgálatok.

A Budapest Székesfőváros Vízmüveinek Igazgatósága által beküldött, „B -X I.— 12.-Káposztásmegyer“ jelölésű ivóvíz-minta összetétele:

Szín ............................................................................... világossárgaKémhatás ................................................................... h'igos/phenolpht.

1000 g vízben van:

Kationok:Káliumion ..................................................... .... 0.0343 g.Nátriumion ............................................................. 0.4135 „Kalciumion ............................................................. 0.1503 „Ammóniumion .................... 1 ............................... 0.0029. gVasion ..................................................................... nyomokAluminiumicn ......................................................... 0Magnéziumion ......................................................... 0Mangánion ............................................................. 0

Aniotiok:Klórion ..................................................................... 0.0457 SKarbonátion ............................................................. 0.1800 .,Hidroxilion ............................................................. 0.1766 „

Kénsavion ................................................................. 0.4440 „Hidrokarbonátion ................................................. 0Salétromossavion ..................................................... nyomokSalétromsavion ......................................................... 0Metakovasav ............................................................. 0.0125 S

A fentiek alapján 1 liter vízben 0.1232 g NaiSOi ás 0.5110 g CaSCu mutatható ki. K-iSOí és MgSOi nincs jelen.

Á Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa felkérésére az Alsómargitszigeti artézi forrás vizéből vett minta vizsgálata:

A víz hőm érséklete..................... 69° C

Kationok:Káliumion ................................................................... 0.0178 g/iNátriumion .............................................................. 0.1637 »Kalciumion ................................................................... 0.1564 „Magnéziumion .......................................................... 0.0368 „

Anionok:Szulfátion ................................................................... 0.1900 g /iKloridion ................................................................... 0.1815 »Hidrokarbonátion .................................................. 0.5695 „Metakovasav .............................................................. . 0.0590 „

összesen: 1.374.7 g /i.

1648 KÁRPÁTI

Egyenérték-százalékokban kifejezve kationok:Káliumion ...........................................................Nátriumion .............................................. . .KalciumionMagnéziumion ..................................................

Anionok:Szulfátion ...........................................................Klórion ..............................................................Hidrokarbonátion .........................................

2.47%38.68%42.41%16.44%

100.00%

21.48%27.81%50.71%

100.00 %

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve 1000 g vízben van:

Káliumklorid ................................................. 0.0339 gNátriumklorid .......................................................... 0.2727 „Nátriumhidrokarbonát .......................................... 0.2063 »Magnéziumhidrokarbonát ...................................... 0.2214 »Kailciumhidrokarboníát .......................................... 0.31.22 „

Kalciumszulfát .......................................................... 0.2692 „Metakovasav ............................................................... 0.0590 „

1-3747 g

Szabad szénsav ...................................................... 0.3910 g = 2 i2 .17 cin*Kénhidrogén ............................................................... 0.0013 „=0.905 „Agresszív s z é n s a v .................................................. o .o484„=24486 „

A „Pápai Magyar Textilgyár Perutz Testvérek“ pápai cég által beküldött, 130 m mély artézi kútból származó vízminta összetétele:

Karbonát-keménység német fo k o k b a n ................. 30.0Mész-magnézium-keménység (összes kém.) . . . 21.4 német fokAlkalinitás Wartha s z e r in t ...................................... 10.72Szabad s z é n s a v ........................................................... 0.0148 g / iAgresszív szénsav ....................................................... 0Kovasav ............................................................... .... . 0.0252 g / iVasion ( F e ) ................................................................... 0.0013 g / 1

A Kőbányai Polgári Serfóző és Szent István Tápszerművek! r. t. kőbányai telepén fúrt kútból származó vízminta vizsgálata:

összes keménység - (német fokokban) ................. 10.42Karbonát-keménység .............................................. 10.58Maradék-keménység .......................................... .... 0

SiOi ........................................................................ 0.0531 g/'i

JE L E N T É S 1936-RÓL 1649

.Ammónia . ............................................................... 0Salétromossav ( q u a l . ) .................................................. kimutathatóSalétromsav (qual.) ..................... ............................. i kimutatható

A „Mechanikai Szövőgyár r. t." (Budapest, IX ., Soroksári-út 1 12 . sz.) által beküldött, „Mechanikai Szövőgyár, Soroksári-út n o — 112 ., — 155 m-es fúrásból származó konyhasós ásványvíz“ jelölésű vízminta vizsgálata:

összes szilárd m aradék.............................................. 18.727 g / iBróm (qual.) ............................................................... kimutathatóJód ( q u a l . ) ................................................................... kimutathatóKlór-ion (Cl’) ........................................................... 11.014 g / iKonyhasó (NaCl) a klórtartalomból számítva . 18.161 g / i

j. Mély járási és talajvíz-vizsgálatok.

Az „European Gas & Eletric Company“ által beküldött, a mi- hályi-i I. sz. mélyfúrás 15 10 — 1603 m mélységben feltárt réteg-sorozatából származó olajos-sós-víz vizsgálata:

A sósvíz olajtartalma (kiéterezésscl megh.) . . 0.016%A kivont olaj fajsúlya 150 C-nál ..................... 0.801Lágyaszfalt-tartalom (éter-alkoholban oldh.) . . 2.64%

A víz összetétele:

Kationok 1000 g vízben:

Káliumion ................................................................... 0.1200 gNátriumion ............................................................... 8.1600 „Kalciumion ............................................................... 0.1480 „Magnéziumion ........................................................... 0.0076 „

Anionok 1000 g vízben:

Szulfátion ................................................................... 0.2720 gKloridion ................................................................... 44650 „Hidrokarbonátion .................................................. 14.3390 „Jodidion ................................................................... 0.0025 »)

Egyenérték — százalékokban kifejezve:

Káliumion ............................. 0.84%Nátriumion ............................................................... 96.99%Kalciumion ............................................................... 2.02%Magnéziumion ........................................................... 0.14%

9 9 .9 9 %

1.27%34.40%)64.31%)

0.005%

99.985%

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve 1000 g víz

1650 KÁRPÁTI

ben’ van:Kaliumjodid ............................................................... 0.0033 SKáliumklorid ................................................... 0.2080 „Nátriumklorid .......................................................... 7.1881 „Nátriumhidrokarbonát .............................................. 19.4723 „Magnéziumhidrokarbonát ..................................... 0.0380 „Kalciumhidrokarbonát .............................................. 0.2220 „Kalciumszulfát .......................................................... 0.5037 „Összes szilárd m a r a d é k .............................................. 21.5900 „összes sótartalom ...................................................... 27.6354 „

Vélemény: Nagy balneológiái értékű sós-bikarbonátos ásványos víz.

Az „European Gas .& Electric Company“ által beküldött, az inkei I. sz. mélyfúrás 1 1 5 3 —2140 m-ből származó vízminta vizsgálata:

Kationok 1000 g vízben:

Káliumion .....................Nátriumion .................Kalciumion .................Magnéziumion . . . .Vasion .........................

Anionok iooo g vízben:

Szulfálion ................................................................... 0.0459 §Kloridion ................................................................... 4.1646 „Hidrokarbonátion ...................................................... 3.4062 „

» I I -5635 g

Egyenérték — százalékokban kifejezve:

Káliumion .................................................. 0.64%..Nátriumion ............................................................... 88.74%Kalciumion ............................................................... 8.43%Magnéziumion .......................................................... 1.61%Vasion ........................................................................... 0.56%

9 9 .9 8 %

0.0440 g 3.5080 „ 0.3290 „ 0.0343 „ 0.0325 „

Szulfátion . .Kloridion . .Hidrokarbonátion Jodidion . .

JE L E N T É S 19Í6-RÓL 1651

Anionok:Szulfátion ......................... 0.54%Kloridion ................................................................... 67.41%)Hidrokarbonátion ..................... ................................. 32.03%

99.98%


Káliumklorid .......................................................... 0.0954 SNátriumklorid .......................................................... 6.7953 »Nátriumhidrokarbonát .......................................... 3.0561 „Kalciumhidrokarbonát .............................................. 1.2537 „Magnéziumhidrokarbonát ...................................... 0.2063 »Vasbidrokarbonát ...................................................... 0.1031 „Kalciumszulfát .......................................................... 0.0646 „

Az „Eternit r. t.“ budapesti cég felkérésére Pestszenterzsébeten vett talajvízminták vizsgálata szulfát-tartalomra:

I. sz. minta szulfát-tartalma .............................. 158 mg/'lII. sz. minta szulfát-tartalma .............................. 2391 „

III. sz. minta szulfát-tartalma .............................. 4073 „

Az „European Gas & Electric Company“ által beküldött, a lispei I. sz. mélyfúrás 1680.5— 1764 m-ből származó sós-víz vizsgálata:

Klór-ion (Cl’) .......................................................... 7.70S g /iKonyhasó (a klórtartalomból számítva) . . . . 12.71 „Nyersolaj: kimutatható.

Az „European Gas & Electric Company“ által beküldött, „Rétegvíz az inkei I. sz. mélyfúrás 1439— 1500 m mélységben lévő miocén rétegeiből“ jelölésű vízminta vizsgálata:

Klór-ion (Cl’) .............................................................. 0.6579 g/1Konyhasó (a klórtartalomból számítva) . . . . 1.084 „

Az „European Gas & Electric Company“ által beküldött, „Az inkei I. sz. mélyfúrólyuk 1300— 1400 m mélységéből származó víz“ jelölésű minta kémiai vizsgálata:

xooo g vízben van:

Kálium-ion ............................................................... 0.2970 gNátrium-ion .............................................................. 0.8282 „Kalcium-ion ............................................................... 0.2660 „Magnézium-ion ...................................................... 0.0094 „

104

1652 KÁRPÁTI

Vas -ion ....................................................................... 0.0041 „Szulfát-ion .............................................. . . . . 0.2700 „Klór -ion .................... 0.3190 „Hidrokarbonát-ion .................................................. 2.6278 ,.

E g y e n é rté k -sz á z a lé k o k b a n k ife je z v e :

Kálium-ion .............................................................. 13.32%Nátrium-ion .............................................................. 63.22%Kalcium-ion .............................................................. 23.30%Magnézium-ion ...................................................... c.13%

9 9 -97 °/°

Sztilfát-ion .............................................................. 9.75%Klorid-ion ................................................................... 15.60%Hidrokarbonát-ion .................................................. 74.64%

99.99%


Klórkálium .............................................................. 0.5662 gKlórnátrium ...................................................... .... . 0.0820 „Nátriumhidrokarbonát .......................................... 2.9653 „Kalciumhidrokarbonát .............................................. 0.6207 „Magnéziumhidrokar'bonát .................... 0.0056 „Kalciumszulfát ........................................................... 0.3862 „

6. Homok-, agyag-, érc- és kőzetvizsgálatok.

H o f f e r A n d r á s dr. egyetemi magántanár úr, Debrecen, 7 drb. kőzetmintát küldött be ferro-vas-meghatározás végett:

575. sz. minta ferrovas-tartalma (Fe •) . . . . 0.36 "/

5 9 7 - .. ?> . . . . °-2? „5 9 3 - „ . . . . o-4 9 „615. „ ,, . . . . 1.099 .865. „ „ » . . . . 2 -99 ..

OO OO » . . . • • o-74 >,12 5 7 - „ 5» . . . . 0-079 >,

A Budapesti Központi Vámigazgatóság által beküldött, erdélyi származású gipsz vizsgálata:

Oldhatatlan rész ...................................................... 1.24%ízzítási v e s z te s é g ...................................................... 20.81%

JE L E N T É S 1936-RÓL 1653

Mikroszkópos vizsgálat: finomszemcsés, tömör anyag és durvaszemcsés anyag keveréke.

Vélemény: Agyaggal szennyezett gipszkő keverékealabastrommal.

Szepesi Gusztáv uradalmi főmérnök által beküldött monoki származású agyagminta vizsgálata:

ízzítási veszteség ...................................................... 6 .3 3°/oSiOe ................................. ' ...................................... 73.71%AI2O3 ........................................................................... 11.82%FesOs ........................................................................... 1.78%T1O2 .......................................................................... o.43°/oCaO .......................................................................... 2.07%K2O + Na2Ű .......................................................... 3.84°/«

99.98%Racionális elemzés:

Földpát + q u a r c ...................................................... 55.71%Agyaganyag .............................................................. 44.29%Földpát ...................................................................... 7.22%Quarc .......................................................................... 49.49%

A M. Kir. Iparügyi Minisztérium által beküldött I.) és II.) jelölésű úrkúti mangánérc-minta kémiai vizsgálata:

A minta jelzése Fe Mn S O.„Úrkút 1. nyersére alsótelep“ . 12.73 29.78 10.71„Úrkút 2. durvaszem“ . . . . 5.03 47-07 2.19

Az Eternit-művek igazgatósága által beküldött 3 drb talajminta a Gallyatető környékéről:

1. pH vizes szuszpenzíóban .................•................................ 4.82. pH KCl-os szuszpenzóban......................................... .... . 4.45Vízzel kilúgozható, agresszív MgO száraz talajra von. . . 0.16%Vízzel kilúgozható, agresszív SOt száraz talajra von. . . 0.02%

2. pH vizes szuszpenzióban.............................................. 7.05%.pH KCl-os szuszpenzióban..................................................... 5.30%Vízzel kilúgozható, agresszív MgO száraz talajra von. . . 0.09%Vízzel kilúgozható, agresszív SOi száraz talajra von. . . 0.03%

3. pH vizes szuszpenzióban ......................................... 4.65%pH KCl-os szuszpenzióban ................................................. 3.80%Vízzel kilúgozható, agresszív MgO száraz talajra von. . 0.21%Vízzel kilúgozható, agresszív SOi száraz talajra von. . . 0.04%

104’

1654 KÁRPÁTI

A Budapest—Ferencvárosi Fővámhivatali Kirendeltség által eredetmegállapítás végett beküldött quarcitminta vizsgálata:

HCl-ben oldhatatlan, nem vulkános kőzet = forrás-quarcit.

A M. Kir. Iparügyi Minisztérium által beküldött komlói kokszos szénminta vizsgálata:

Hamu .............................................. .... 16.62%CO2 ........................................................................... 6.74%

Koksz ........................................................................... 74.05%

Szaggatott elégetési kísérlet:

Súlyveszteség 15 percnyi ízzítás u t á n ................. 26.84%» 3° >, ................. 51.13%» 45 >. » 69.95%» 60 „ „ 82.78%» 75 » „ 83.01%„ 90 „ „ . . . . . 83.38%„ 105 „ „ 83.38%

DR. KÁRPÁTI JENŐ KÍSÉRLETÜGYI FŐIGAZGATÓ AZ 1937. ÉV FOLYAMÁN

AZ ALÁBBI VIZSGÁLATOKAT VÉGEZTE:

I. Gázelemzések.

Könnyű szénhidrogének meghatározása a budafapusztai I. sz. mélyfúrás io 66— 1085 m-ből vett gázmintából:

A —6y° C.-nál kondenzálható olaj mennyisége 0.1 cmVhi3 gáz.

Szilárd szénsavba beágyazott U-csövekben gáz-köbméterenként 70 cm3 rendkívül könnyű szénhidrogén volt kinyerhető.

Szilárd szénsavba ágyazott, aktív szénnel megtöltött U-csövekben —720 C-nál gáz-köbméterenként 48.S cm3 könnyű szénhidrogént nyelettem. el.

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Inke I.—Első gázminta“ . Mélység: 1455— 1458 m. Dugattyúzás 700 m-ből. Kékes lánggal égő gáz. 1937. III. 1 1 . “ összetétel:

CO2 .......................................................................... 26.50%Levegő ...................................................................... 2.85%N» .............................................................................. 1.66%CHr ................................................. 68.99%

összesen . . 100.00%

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Jelölés : „Inke, 2-ik gázminta“ . Mélység: 1455— 38 m. Dugattyúzás cca. 700 m-ből. Kékes lánggal égő gáz. 1937. III. 1 1 . “ összetétel:

CO2 Levegő Na CH 4

ö ssze se n . . 10 0 .00%

49.10%6.95%1.41%

42.54%

1656 KÁRPÁTI

Oldott gázok meghatározása a pécsi mélyfúrásból származó vízben:

Elnyelt gáz ö ssz e se n ................................................. 24.8 cmV'liter

ebből:

Levegő ..................................... ................................. 0.6 cmVliterN2 ......................................................; ...................... 24.2 cm3./liter.CHr jelenléte nem volt kimutatható.

A mihályi mélyfúrásból származó gázminta olajtartalmának megállapítása:

A gáz köbméterenként o.S cm3 = 0.5 g kondenzálható szénhidrogént tartalmaz.

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrás 1384— 1394 m-ből. Mintavétel ideje 1937. márc. 30. összetétel:

CO» ......................................................... 59.2%O2 ........................................................................... 0.7%C H i ....................................................................... 9.0%N* ......................................................................... 31.1V«


Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrás 1368— 78 m-ből. Mintavétel ideje 1937. ápr. j. összetétel:

CO2 .......................................................................... 61.7%O2 . ...................................................................... 0.3%CnHkn .................... o.i°/cH íC .......................................................................... 36.6%N2 ............................................................................... 1.3%


Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrás 1368— 1378 m-ből. Mintavétel ideje 1937. ápr. j. összetétel:

CO2 ............................. ................................Levegő ..........................................................CnH2n ..........................................................CH4 ..............................................................N2 ..................................................................

összesen

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Mintavétel: ideje: 1937. ápr. 14. Jelölés: „Perforálás 1368—78 m.“ összetétel:

. . 02.6%

. . 1.3%

. . 0.1%

. . 33.0%. . 1.0%

. . 100.0%.

JE LE N T É S 1937-r ő l1657

*

CO202CnHanN íC H i

Felső fűtőérték alsó fűtőérték

69.4%0.4%

nyomokban

......................... 26.5%

összesen . . 98.0%

..................... 2726 Cal./m3................................... 2 4 5 2

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Mintavétel ideje : 1937. ápr. 13. Jelölés: „Perforálás 1368—78 m." összetétel:

CO2 ........................................................................... 69.2%O2 ............................................................................... o.3°/oCnH»n ....................................................................... nyomokbanC H j ........................................................................ 29.2%Ns ......................................"........................................ i-3°/o


Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Gas sample Inke No. I Taken at 4 PM. April 9.— 1937. Perforálás 1368—78 m.‘£ ösz- szetétel:

COtO2C nHínC H tN»

összesen

76.2%0.3%

nyomokban22.1%

1.4%

100.0%

Gázminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Gas sample taken at 10.30 am. 10 April 1937. -1368— 1378 m. Pressure tubing 30 Ibs. casing 60 atm.“ összetétel:

CO2 .......................................................................... 76.6%O2 ............................................................................... 0.2 %CnH2n ....................................................................... nyomokbanC H t ....................................• .................................. 22.3%N2 ............................. 0.9%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: Gázpróba Inke 1937 ápr. ix . d. e. íjo óra — perforálva 1368—78 m-ben. összetétel:

1658 KÁRPÁTI

CO 2 43.0%Oä ............................................................................... 7.9%CHi ........................................................................... x S-5°/oNa ............................................................................... 30.6%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke 1937. ápr. 1 1 . d. e. 10 óra. Perforálás 1368—78 m-ben.“ összetétel:

CO2 ........................................................... 65.4%O2 ................................................................................... 0.3%CnHan ....................................................................... nyomokCHi .............................................................................. 33.0%

Na ................................................................................... 1.3%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Gas sample-taken at 2 pm. 9. April 1937. — Pressure 100 Ibs. -1368—78 m.“ összetétel:

CO2 ............................................................................... 754%O2 ............................................................................... 0.2%CH4 ........................................................................... 23.6%Na ............................................................................... 0.8%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke No. 1. Marc. 3c,— 1937- Gas sample 1384— 1394 m, taken at 10.45 am- pressure 10 lbs.— égő gáz“ , összetétel:

COa ........................................................................... 13,1%Ö 2 ..................................................................................................................................... 0 . 1 %

CnHan ............................................................................ —CH4 ........................................................................... 84.6%N2 ............................................................................... 2.2 %


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelzés: „Inke No. 1. March 30. — 1937-7 am. Gas sample (all gas available) perforálás 1384— 1394 m-ben.“ összetétel:

COi ...................... * .................................................... 3.2%02 ................................................................. 3.0%)Cn-Hsn ....................................................................... —C H i ............................................................................... 8i.8%>N i ........................................................................................................................... I2.0°/o

összesen . . 1 0 0 .0 %

JELEN T ÉS 1937-RŐL 1659

Az alsómargitszigeti „Magda“ forrás gázának összetétele:

CO2 .......................................................................... 74.9V0N2 .............................................................................. 2J.I°/o

összesen .. . 100.0V0

Csepfolyós szénsavminta a Mezőgazdasági Ipíari Réiszvénytár- saságtól, Budapest, V. Dorottya-utca 7. sz.

SO2 .............................................................................. nyomokbanH2S .............................................................. .... nem mutatható kiH2O .......................................................................... van

y Levegő ...................................................................... 3.8V0A szűrőpapiroson elpárologtatott CO2 nedves foltot hagy

hátra.Olaj az éteres k iv o n a tb a n ..................................... 0.6 g/m3.

Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés : „Ilike No. 1. — Gassample taken the 30. April. 1937. — Tubing 32 lbs. — Casing í j atm, 1350— 1360 m.“ összetétel:

CO2 .......................................................................... 65,2%O2 ................................. 0.2%)CHr .......................................................................... 33.9V0N2 .............................................................................. 0.7V0

összesen . . ioo.o°/o

Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés : „Inke No. 1. — May 3d 1937.— 8.30 am. Gas stample 1350— 1360 m.“ összetétel:

CO2 .......................................................................... 65.8%O2 .............................................................................. o.3°/oCHr .......................................................................... 32.8V»N2 ............................................................................... 1.1V0

összesen . . 100.0V«

Gázminta a pécsi mélyfúrásból. Jelölés: „Gázminta 614.30 m-ben lévő repedésből. Pécs 1937. V. 7. — M. kir. mélyfúrás üzemvezetősége“ , összetétel:

CO2 .......................................................................... —O2 .............................................................................. 20.0%N» .............................................................................. 80.0V0

ö ssze se n . . io o .o 8/»

1660 KÁRPÁTI

Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés : „Inke No. i. — May io th 1937— 6.30. A. M. Gas sample from 7 Casing." összetétel:

GO2 ........................................................................... 0.0 %O2 ................................................................................ 16.60%N2 ............................................................................... 62.40%CH4 ............................................................................... 2 i.oo0/0


Gázminta az inkei’ mélyfúrásból. Jelölés : „Inke No. 2. — May io th 1937- — 6.30 A. M. Gas sample from tubing“ . összetétel:

COeOiNiC H.

0.5%15.3%57.8%26.5%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke No. 1. — May 1 j tfl 1937.— 8 am. Gas sample from tubing“ . összetétel:

CO* ........................................................................... —Oe ................................................................................ 19.2%N2 .................... 72.3%C H i ........................................................................ 8.5%


Gázminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés : „Inke No. 1. — Gas sample taken May 22'—1937“ . összetétel:

CO2 ........................................................................... 71.2%O2 .................................. .............................. —N i ............................................................................ 0.3%C H i ........................................................................ 28.5%

. Összesen . . 100.0%

Szilárd szénsavminta a mihályi mélyfúrásból. Tisztasági vizsgálat:

Fajsúly .....................H»S ............................SO2 .............................Glycerin .....................Kompresszor-olaj . . Bűzös anyagok . . . Könnyű szénhidrogének

1.62%nem mutatható ki nem mutatható ki nem mutatható ki nem mutatható ki nem mutathatók ki 0.001%

JELEN TÉS 1937=RŐL 1661

Szilárd szénsav vizsgálata az Eurogasco részére. Megállapítandó, hogy a szénsav alkalmas-e szódavíz gyártására?

Vizsgálat eredménye: Semmi kellemetlen íz vagy szag nem érezhető.

Gázminta a budafapusztai 2. sz. mélyfúrás 1204—1208 m-ből. — Gyűjtve 1937. évi nov. 13-án. összetétel:

CO2 .......................................................................... _O2 ..................................................... 0.3%N í ........................................................................... 1.3%Égethető alkotórészek ............................................ 5>S.40/o

összesen , . 100.0%

Kondenzálható gőzök mennyisége cca 100 cm3/m 3.

II. Ipari vizek:

Vízminta a bükkszéki I. sz. mélyfúrásból. A minta beérkezett: 1937 jan. 18. összetétel:

Klór ion (Cl’) ...................................................... 5.44 g/1Konyhasó (a klórból számítva) ..................... S.97 g/1Kötött szénsav (CO2) .......................................... 10.172 g/1Hidrokarbonát ion (HCOs’) ............................. 14.103 g/1

Vízminta az inkei fúrólyuk 1530 m-ből. Kikanalazott rétegvíz, mely a fúrólyuk 1702—2140.5 m csövezetlen szakaszának valamely közép-miocén korú rétegéből származik.

Az 1 liter vízben elnyelt gázok összes mennyisége 12 .12 ccm. Ebből:

O2 .............................................................................. 23.26%Na .............................................................................. 76.74%CH j .......................................................................... —

Klór ion (Cl’) ..................................................... 1-1677 g/1Konyhasó (NaCI) sz á m ítá ssa l ......................... 1.92 5 5 g/1CO2 (szabad s z é n sa v ) ......................................... —

Vízminta az inkei mélyfúrás 500 m-ből. Mintavétel ideje: 1937.. évi február hó 13., reggel 8 óra. összetétel:

Klór ion (Cl’) ...................................................... 4.2997 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l ......................... 7.0500 g/1Szabad szénsav (CO2) ..................... . . . 0.0970 g/1Kötött szénsav ( C O 2 ) ......................................... 2.4460 g/1 .

1662 KÁRPÁTI

A z elnyelt gázok összes mennyisége 1 1 . 4 8 cm V liter. E bbői:

O2 .............................................................................. 2,78%Na ................................. 72.22%C H 4 25.00%

Vízminta az inkei I. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Inke I.— 24. 2.37. —7.30 am. — Temp. 400 -1642— 1650. m.“ összetétel:

Klór ion (Cl’) .................................................. 7.1410 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ..................... 11.7755 g/1

Kötött szénsav (CO2) ...................................... 2-937° g/1Hidrokarbonát ion (HCOs’) ......................... 4.0710 g/1

A vízben oldott gázok összes mennyisége 49.4 cm'Vliter. Ebből:

CO2 ............................. 43.0 c c m ......................... 87.04%O2 ................................. 0.12 c c m ....................... 0.24%CHt ............................. 3.07 c c m ....................... 6.21%N2 ................................. 3,20 c c m ....................... 6.47°/o

összesen . . 49.39 c c m ..................... 99.96%

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke I.— 1937. márc. 3. — Perforálás 1480— 1490-ig. Vízminta gázanalizfs céljaira. Déli fél egy óra. Hőmérséklet 39°C.“ összetétel:

Klór ion (Cl’) .................................................. 7.1636 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ..................... 11.8127 g/1CO2 (kötött) ...................................................... 3-2524 g/1

A vízben elnyelt gázok egész mennyisége 128.89 ccm, ebből:

O2 ............................................................................... 0.29%C H i ........................................................................... 2.80%N2 ............................................................................... 3.89%CO2 ....................................................................... 93.00%N2 ............................................................................... 3.33%

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke 1937 márc. 10, d. e. 10. Hőfok 3o0C — kanalazva, 172 m-ből — mélység 1455— 1458 m.“ összetétel:

Klór ion (Cl’) .................................................... 7.7845 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ...................... 12.8366 g/1Kötött szénsav (CO2) ................................... .... 3.93x8 g/1

JELE N T É S 1937-RÖL 1663

A z élnyelt gázok összes mennyisége 3 4 3 . 2 9 ccm, ebből:

O2 .................................... ................................... 0.046%CH-i ....................................................................... 0.60 %Na ............................................................................... 1.81 %CO2 ....................................................... 9 7 - 5 3 %

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke 1. -1455 — 1458 m. Sósvíz. 1937 márc. 1 1 . d. e. 12 H .“ összetétel:

Klór ion (Cl1) .................................................. 8.8057 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l ......................... 14.5205 g/1Kötött szénsav (CO2) ...................................... 3.3809 g/1

Az elnyelt gázok összes mennyisége 30.40 ccm. Ebből:

O2 ........................................................................... 4.34%C H 4 ........................................................................ 2.10%N2 .............................................................................. 2 I . 5 I % >

C02 72.03%

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés : „Inke I.— 19 3 7 - III. 17. — Mélység 700 m. Kanalazott víz. Perforálás 1443— 50 m-ig. Hőmérséklet '4Ú°C.“ összetétel:

Klór ion (Cl’) .................................................. 0.1148 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ..................... 0.1892 g/1Kötött szénsav (CO2) ..................................... 0.1880 g/1

Az elnyelt gáz összes mennyisége 20.21 ccm/liter, ebből:

CO2 ............................. 3.23 c c m ............................15.59%O2 . .............................. 0.34 ccm ..................... 1.64%CH4 ................................ 4.62 c c m .........................22.30%N2 ......................................12.52 ccm . . . . . . . 60.45%

összesen . . 20.71 c c m .....................99.98%

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke 1937. III. 23. — Lefuvatás után kiömlő víz. Hőfok 2 5°C. Mennyiség 45 1/sec. Mélység: 1446 cm.“ összetétel:

Klór ion .................................................................. 74657 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ...................... 12.3109 g/1Kötött szénsav (CO2) ................................... . 3.5960 g/1

1664 KARPÁTI

CO-2 ............................. 277.43 c c m ......................... 97.60%Oa ................................. 0.4 c c m ..................... 0.14%CHt ............................. 1.66 c c m ..................... 0.58%N2 ................................. 4.74 c c m ..................... 1.66%

összesen . . 284.23 c c m .........................99.98%

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés mint az előbbinél, ösz-

A z oldott gázok összes mennyisége 2 8 4 . 2 3 ccm 'liter, ebből:

szetétel:Klór ion (Cl’) ....................................................... 7.6164 g/1Konyhasó NaCl) számítással ......................... 12.5594 g/1Kötött szénsav (CO2) ...................................... 3.55 30 g/1

Az oldott gázok összes mennyisége 233.60 ccm/liter, ebből:

CÖ2Ö2CHtN2

. 223.0 ccm . . . c.50 ccm . . . 2.42 ccm . . .

. 7.68 ccm . . .

. . . 95.46%

. . . 0.? 1%

összesen . . 233.60 ccm . . . . . . 99.98%

Vízminta a kábái mélyfúrásból. Jelölés: „Bagi és Társa „Estók“ / féle kútjának 535 m-ből jövő víz mintája. Gyűjtötte: Schmidt Eligius dr.“ összetétel:

összes száraz m a r a d é k ...................................... 4.070 g/1Kötött C O 2 ........................................................... 0.450 g/1Klór ion (Cl’) ...................................................... 2.12t g/1

Konyhasó (NaCl) számítással ............................. 3-497 g/1

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke 1 .— 1937. IV . 14. — Iszap. Perforálás 1368—78 m.“

Vizsgálat:

Klór ion (Cl’) ...................................................... 1.343 g/1Konyhasó (NaCl) számítással . . . . . . . 2.213 g/1

Vízminta, beküldte: Bocz István, Győré, Tolna vm., u. p. Máza. Forrásvíz a strandfürdőről.

Szilárd maradék .............................................. 0.3610 g/1

A lezárandó „Apcnta“ keserűvíz-kutak fajsúlyának és szilárd maradékának meghatározása:

1665JELEN TÉS 1937=RŐL

Kút száma Fajsúly Szilárd maradék4 1.016/20° 19.704 g/17 1.014/200 19-057 g/18 1.014/200 19-769 g/19 ......................... i.020/20° 26.980 g/1

10 ......................... 1.0165/20° 23.102 g/112 ......................... 1.0165/20° 23.208 g/113 ......................... 1.023/20° 29.187 g/'l14 ......................... 1.0235/200 3°-23s g/115 ......................... 1.0275/20° 34-731 g/1

Mintaüveg . . . . 1.036/20° 47.611 g/1

Vízminta jelölés nélkül. Behozta: Schmidt Eligius dr. összetétel:

Szabad szénsav (CO2) Agresszív szénsavCB .........................Szilárd maradék

0.0214 g/1nem mutatható kio - o 7 7 9 g / 1

0.8886 „

Vízminta, beküldte Franck Henrik Fiai r. t., Budafok. Mintavétel a budafoki telep kútjából 1937. évi május 7-én. összetétel:

K a tio n o k :Kálium ion (K') ............................................. .... . 0.0022 g/1Nátrium ion (Na') .................................................. 0.0169 »Kalcium ion (Ca") .................................................. 0.0332 ,.Magnézium ion ( M g " ) ............................................. 0-0723 „Vas ion ( F e " ) .............................................................. 0.0019 »

A n io n o k :

Szulfát ion (SOr") ................................................. 0.2246 g/1Klorid ion ( C l ' ) .......................................................... 0.019S „Hidrokarbonát ion ( H C O s ') ................................. 0.1970 „

Sókká szerkesztve 1000 ccm. vízben van:

Kalciumszulfát (CaSOr) ......................................... 0.1128 g/1Magnéziumszulfát ( M g S O i ) ..................................... 0.1817 „Magncziumhidrokarbonát (Mg/HCOsA) . . . . 0.2142 „Vashidrokarbonát (Fe/HCOsA) ......................... 0.0060 „

Nátriumhidrokarbonát (N a H C C h ) ......................... 0.0194 »Nátriumklorid (NaCl) ............................................. 0.0293 »Káliumklorid (KC1) 0.0041 „

összesen . . 0.5675 „

Vízminta az inkei mélyfúrsából. Jelölés: „Inke N ° x, — May 3rd 1937—8.30 am. — Water sample 1350—60.“ összetétel:

Klór ion (Cl') ................................................ 1-765 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l................................... 2.908 „

1666 KÁRPÁTI

Vízminta az inkeí mélyfúrásból. Jelölés : „Inke I. -1300— 1308 m-ből származó vízminta. Állítólag nem égő gáz kísérte a vizet. 1937 május 15 .“ összetétel:

Klór ion (Cl') .......................................................... 0.0255 g/1Konyhasó (NaCl) .................................................. 0.042 „A víz kifejezetten olajos.

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke No. 1. — Mayioth 7.30 am. — Water sample taken of top of liquid after hole hadbeen standing 8 hours. -132 2 — 1330 m“ . össztétel:

Klór ion (Cl') ..................... .................................... 7.89 g/1Konyhasó (NaCl) .................................................. 13.01 „Víz gyengén kénes.

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke No. 1. — May22— 1937. Water sample from well.“ összetétel:

Klór ion (Cl') .......................................................... 2.5665 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l ................................. . 4.2090 „A vizen vékony olajréteg úszik.

Vízminta az inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Water sample taken May 29— 1937-at Inke No. 1. from 1350— 1378“ . összetétel:

Klór ion (Cl') .......................................................... 8.3903 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ............................. 13.8356 „

Jóbaházy Dőry György ny. ezredes biritópusztai birtokáról származó olajgyanús vízminta. Beküldte: br, Boemelburg Konrád min. tan.

A víz erősen vasas. Olaj' nem mutatható ki.

Vízminta a mihálvi mélyfúrásból. Jelölés : „Mihályi I. sz. fúrás. Sósvíz -— 1937- V II. 1 6.“

Klór ion (Cl') .......................................................... 1-2425 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l ................................. 2.0488 „

Vízminta a budafapusztai mélyfúrásból. Jelölés: „Budafapuszta No. 2. — Homokvizsgálat 1422— 1460.5 m-ben. Minta az alulról számított 2. standból. 1937. V II. 29.“

Klór ion ( C l ' ) .......................................................... 1.1024 g/1Kont'hasó (NaCl) számítással .................................. 1.S178 „Határozott olajnyomok.

JELE N T É S 1937-RŐL 1667

Vízminta a budafapusztai mélyfúrásból. Jelölés: „Budafapuszta No. 2. — Homokvizsgálat 1422— 1460.5 m-ben. Minta az alulról számított 4. standból. Kevés gáz és édesvíz. 1937. V II. 2.“

Klór ion (Cl') ........................................................... 0.0531 g/1Konyhasó (NaCl) sz á m ítá ssa l ................................. 0.0S75 „Igen gyenge olajnyomok.

Vízminta a bükkszéki I. sz. fúrólyuk 592.60 m-ből. 1937. aug. 23.

Klór ion (Cl') ............................. - ........................ 1.970 g/lNaCl (konyhasó) sz á m ítá ssa l ................................. 3.248 „

Vízminta a mihályi II. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Sample of water obtained from foamation test 1422— 36. Sept. 2 nd 1937..“

CO2 szabad .............................................................. 0.007S g/1

Cl' ................................................................................ 0.075NaCl (számítással) ................................................. 0.123 „

Vízminta a budafapusztai II. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Budafapuszta 2. — 1665— 1702 m-rétegvizsgálat. Vízminta az alulról számított 1. standból. 1937. IX . 14.“

Klór ion (Cl') .......................................................... 7.19 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ............................. 11.85 §71

összes oldott gáz 28.745 ccm/íiter. Ebből:

CO2 .......................................... 3.945. ccm 13.72%O2 .............................................. 0-389 ccm 1.36%N2 .............................................. 0.832 ccm 2.89%CHr .......................................... 23.579 ccm 82.03%

28.745 ccm 100.00%

Vízminta a m ihályi.II. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Sand-testing. Depth 1142.20— 1152.50 m. — Water sampla (fresh water) 1937.V III. 9.“

Klór ion (Cl') .......................................................... 0.0283 §71Konyhasó (NaCl) számítással ............................. 0.0466 „

Vízminta a bükkszéki V II. sz. fúrólyuk 483.10 m-ből.

Klór ion (Cl') .......................................................... 2.98 g/1Konyhasó ( N a C l ) ...................................................... 4-914 >>

Vízminta a budafapusztai II. sz. mélyfúrásból. Jelölés: „Budafapuszta II. 1220— 1236 m. Vízminta gyűjtve 1937 nov. 4.“

105

1668 KÁRPÁTI

3 -7° g/16.ioi „

Klór ion (Cl') ................. ,Konyhasó (NaCl) számítással

V ízim in ta a b ü k k sz é k i X I I . sz. fú r ó ly u k 17 7 .9 5 m -b ő l.

Klór ion (Cl') ........................................................... 4.87 g/1Konyhasó (NaCl) számítással ............................. 8.0306 ,,

A parádfiirdőí fürdőigazgatóság felkérésére mintákat vettünk és laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk a vasas-timsós-arzénes gyógyvizet szolgáltató kőzetekkel és víztároló-medencék vizével.

A vizsgálatok főként azt a kérdést voltak hívatva eldönteni, hogy miféle szemnagyságú kőzet vonható ki legkönnyebben és mily soká keli a kitermelt kőzetet a hányon az atmoszferiliák behatásának kitenni?

A különböző vizes kivonatok vizsgálati adatait az idecsatolt ösz- szeállítás ismerteti:

A PAR ÁD FÜ R D Ő I K Ö ZE TK IV O N A TO K V IZS G Á LA TI AD ATAI

I .

Nyersanyag: Mállott kőzet a vájat elejéről.Szemnagyság: 5 mm.Kilúgozás módja: 250 g kőzet 1000 g lepárolt vízzel jól összerázva

(több ízben) és 24 órai állás után szűrve.1000 g szűrletben van:

K a tio n o k :

Réz-ion ( C u - - ) ........................................................... 0.0028 g/1Bizmut-ion ( B i - - - ) .......................................... nyomokbanKadmium-ion (Cd--) .............................................. nyomokbanKobalt-ion ( C o - - ) ...................................................... 0.0003 g/1Vas-ion (Fe--) .......................................... .... 0.1060 „Aluminium-ion (A1-” ) ................................................. 0.0001 „Cink-ion (Zn-*) . . . . ............................. 0.0101 „Kalcium-ion (Ca--) ................. ................................. 0.4846 ,.Magnézium-ion (Mg” ) .............................................. 0.3141 „

A n io n o k :

Klór-ion (Cl') o.ooj7 g/1Szulfát-ion (SOr") .................................................. 2.6014 »Hidroarzenát-ion (HAsOt") ................................. 0.0010 „Hidroantimonát-ion (HSbO*") ............................. nyomokbanTitándioxid ............................................................... 0.0003 g/1

öszesen . . 3 . 5 2 2 4 g/ 1

JELE N T É S 1937--RŐL 1669

A fenti alkotórész-m ennyiségeket egyenérték százalékokban k if e j e z v e :

K ationok:

C u .........................

C o .........................F e .........................A] . . . . . . .

Z n .........................C a .........................

M g ..............................

.................... 7 .0 0 0 %

.................... 0 .0 2 0 %

....................4 4 - J94%

....................47A 55%

A nionok:

C l . . . SO 4 . . . H A sÖ 4 0 .0 2 5 %

ö ssze se n • 9 9 -997%

ö ssz e se n . . 9 9 -9 9 7 %

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve ióoo g vízben van:

R é zh id ro a rz cn á t (C uH A sO í ) ......................... ..... 0.C014 gR é zh id ro an tim o n át ( C u H S b O í ) ................................... n yom ok banR é z sz u lfá t (CuSCU ) ............................................................ 0 .0059 gB iz m u tsz u lfá t (B Í2/SO 4/3) n yom okbanK a d m iu m sz u lfá t (CdSO -í) ............................................. n yom okbanK o b a lt sz u lfá t ( C 0 S O 4 ) ....................................................... 0 .0007 SV a s sz u lfá t (FeSO-i) ............................................................ 0.2883 SA lu m in iu m sz u lfá t ( A I 2 / S 0 4 / 3 ) .................... . . . 0 .0006 „C in k sz u lfá t (Z n S O í) ....................................................... 0 .0248 „ "K a lc iu m sz u lfá t (C a S O :) .................................................. 1.6460 „

M a g n é z iu m sz u lfá t (M g S 0 4 ) ........................................ 1 .5 5 1 8 , ,M agn éz iu m k lo rid ( M g C k ) ............................................. 0 .0022 „T ic á n d io x id (T ÍO 2) ............................................................ 0.0003 „

ö ssz e se n .

II.

Nyersanyag: Mállott kőzet a vájat elejéről. Szemnagyság: 2 mm.Kilúgzás módja: mint az előzőnél.1000 g szürletben van:

Kationok:R é z - io n (Cu” ) ......................................................B izm u t- io n (B i- ” ) .............................. ..... . . . .K ad m iu m -io n (Cd--) ..........................................K o b a lt - io n ( C o " ) ............................................................V a s- io n (F e -1) . . . ..................................................A lu m in iu m -io n (A 1- " ) .............................................C in k -io n ( Z n " ) . .................................................. .....K a lc iu m -io n ( C a " ) .......................................................M agn éz iu m -io n (M g ” ) .............................................

3 .5220 ,.

0.0031 g nyom okban n yom ok ban

0.0003 g 0.0805 „ 0.0002

0 .0099 >, O.5033 „ O.3260 „

105'

1670 KÁRPÁTI

Anionok:

K ló r - io n (C l ') ...................................................................... 0 .0 0 4 6 gS z u lfá t- io n (S O í " ) ............................................................ 2 .6 4 6 0 „H id ro a rz e n á t- io n (H A sO í " ) ................................................. 0 .0011 „H id ro a n tim o n á t- io n (H S b O r") ................................... n y o m o k banT itá n d io x id ........................................................................... 0 .0 0 1 0 „

ö sz e se n . . 3-5760 „

A fenti alkotórészmennyiségeket egyenérték-százalékokban kifejezve:.

Kationok:

C u .................................................. 0 .1 7 5 %C c .................................................. 0 .0 1 8 %Fe ............................. 5 .2 1 9 %

A1 ................................................... 0 .0 3 9 %C in k .............................. 0 .5 4 6 %

C a ....................................................... 4 5 .4 6 5 %

M g ................................................................ 4 S - 5 3 4 0/°

ö ssz e se n . . 9 9 .9 9 6 %

Az alkotórészeket a szokásos ben van:

R é zh id ro a rz e n á t (C uH A sO -i) R é zh id ro a n tim o n á t (C u H S b O i)

R é z sz u lfá t (C u S O í ) B iz m u tsz u lfá t (B i2[S 0 4] 3) K a d m iu m sz u lfá t (CdSO -i) K o b a lt s z u lfá t (C O S O i) V a s sz u lfá t (FeSÖ 4) A lu m in iu m sz u lfá t )(A 12[S Ö 4] 3) C in k sz u lfá t (ZnSO-i) K a lc iu m sz u lfá t (CaSO -i) M a g n é z iu m sz u lfá t (M gSO-i) M agn éz iu m k lo rid (M g C b ) T itá n d io x id (T iO a) . . .

Anionok:

Cl ......................... . . . 0.233%SOí .........................................99.739%HAsOj .................................. 0.027%

ö ssz e se n . . 9 9 .9 9 9 %

módon sókká szerkesztve 1000 g víz-

0.0015 g n yom ok ban

0 .0065 » n yom ok ban

n yom ok ban 0 .0007 »0 .2189 „0 .0012 „

0.0243 ». i-7 °9 5 »1.6059 >,0 .0062 „O.OOIO „

ö ssz e se n . . 3-5757 „

III.

Nyersanyag: Mállott kőzet a vájat elejéről. Szemnagyság: 1 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél. 1000 g szűrletben van:

(ELEN 7 É S 1937-RŐL 1671

K ationok:

R é z - io n ( C u - ) ....................................................................... 0 .0032 gB izm u t- io n (B i ” -) . . .................................................. n yom ok banK a d m iu m -io n ( C d " ) ..................................................... n yom ok ban

K o b a lt - io n ( C O " ) ............................................................. 0 .0004 »V a s- io n (F e --) ....................................................................... 0 .0105 „A lu m ín iu m -io n ( A b " ) ....................................................... n yom ok banC in k - io n (Z n -- ) ....................................................................... 0 .0x03 »K a lc iu m -io n ( C a " ) ......................... ................................... 0 .6 1 1 4 »M agn é z iu m -io n ( M g " ) .................... .............................. 0 .2 9 3 6 „

A nionok:K ló r - io n (C l ') ................................................................... . 0 .0060 g

S z u lfá t- io n (S O K ) ............................................................. 2-6545 „H id ro a rz e n á t- io n (H A sO í " ) ......................................... 0 .0012 „

H id ro a n tim o n á t- io n (H S b O x ” ) ................................... n yom ok banT itá n d io x id ........................................................................... 0 .0003 g

ö ssz e se n . . 3-5914 „

A fenti alkotórészmennyiségeket egyenértékű-százalékokban kifejezve:

K ationok: Anionok:

C u ....................................

K o b a lt .........................Fe ....................................Zn ..............................C a ....................................Mg . . . ^ . . . .

ö ssz e se n

A z alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve 1000 g vízben van:

R é z h id ro a rz e n á t ( C u H S s ö 4) ........................................ 0 .0017 g

R é zh id ro a n tim o n á t (C u H S b Ö 4) ........................................ n yom ok banR é z s z u lfá t ( C u S ö 4) .................................................................. 0 .0 0 6 6 gB iz m u tsz u lfá t (B f - lS O ) ] .- » ....................................................... n yom ok ban

K ad m iu n x szu lfá t (C d S Ö 4) .................................................. n yom ok banK o b a lt s z u lfá t (C 0 S O 4 ) .............................. ......................... 0 .0010 g

V a s s z u lfá t (F e S Ö 4) .................................................................. 0 .0285 gA lu m in iu m sz u lfá t (A k - lS O .- ,] ,- ) ........................................ n yom ok ban

C in k sz u lfá t (Z n S Ö 4) ............................................................. 0 .0254 §K a lc iu m sz u lfá t (C a S Ö 4) ................................................... 2 .0767 g

M a g n é z iu m sz u lfá t (M g S Ö 4) .............................................. t-4 4 3 1 gM a gn é z iu m k lo rid ( M g C U ) .................................................. 0 .0081 gT itá n o x id ( T iO j) .................................................................. 0 .0003 S

0 .1 8 0 % C l0 .0 2 3 % S Ö 40 .6 7 8 % H A s ö x0 .5 6 8 %

5 5 .0 1 2 %

4 3 .5 3 7 %

. . 9 9 .9 9 8 %

.............................. 0 .3 0 4 %........................ 99.664°/o

.............................. 0 .0 3 0 %

ö ssz e se n . . 9 9 .9 9 8 %

összesen . . 3-59I4 g

1672 KÁRPÁTI

IV.

Nyersanyag: Ép kőzet a vajat végéről. Szemnagyság: 5 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél. 1000 g szűrletben van:

Kationok:

R é z - io n (C u **) ............................................................. 0 .0 0 0 7 gV sa - io n ( F e --) ........................................................................... 0 .0 0 4 2 g

A lu m in iu m -io n ( A b " ) ........................................................, n y o m o k b anC in k - io n (Z n--) ....................................................................... n y o m o k banK a lc iu m -io n ( C a - - ) ................................................................. 0 .1 3 7 7 gM agn é z iu m -io n ( M g " ) ....................................................... 0 .0599 g

Anionok:

K ló r - io n (C l ’) . ............................................. 0 .0033 gS z u lfá t- io n (S04” ) 0 .5702 S

T itá n d io x id ( T i ö 2) ................................................................. 0 .0002 g

ö ssz e se n . . 0 .7 7 6 4 g

Az alkotórészeket egyenérték-százalékokban kifejezve:

Kationok:

C u ................................................... 0.183%F e ............................................. 1.261%C a ................................................. 57.406%M g ............................................ 41.147%

összesen: . . 99.997%

Anionok:

C l ...................................................0 .8 2 7 %S O « .................................................. 9 9 .1 7 2 %



R é z sz u lfá t (C u S 0 4) ................................................................. 0 .0 0 1 7 SY a ssz u lfá t ( F e S ö 4) ................................................................. 0 .0115 g

A lu m in iu m sz u lfá t (A12[S Ö 4]3) n y o m o k banC in k sz u lfá t (Z n S Ö 4) ............................................................ n y om ok ban

K a lc iu m sz u lfá t (C aS Ö 4 ) ................................................... 0 .467S gM a g n é z iu m sz u lfá t (M g S 0 4) .............................................. 0 .2904 gM a gn é z iu m k lo rid (M g C l2) ................................................... 0 .0047 gT itá n d io x id (T iO s ) ................................................................. 0 .0002 g

összesen . . 0.7763

JELEN T ÉS 1937-RŐL 1673

V.

Nyersanyag: Ép kőzet a vajat végéről. Szemnagyság: 2 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél.1000 g kivonatban van:

Kationok:Réz-ion (Cu” ) ..............................................................Vas-ion ( F e " ) ..............................................................Aluminium-ion (A l" ‘) .........................................Cink-ion (Zn") ......................................................Kalcium-ion (Ca” ) ......................................................Magnézium-ion (Mg") . . . . . . . . . . . .

Anionok:Klór-ion (Cl') ..........................................................

Szulfát-ion ( S O 4 " ) .........................................................

összesen . .

0.0009 g 0.0098 g nyomokban nyomokban 0.1912 g 0.0833 g

0.0007 § 0.8047 g

1.0906 g


Kationok:C u .....................................................0.167%F e ..................................................... 2.092%C a ................................................... 36.889%Mg .............................................. 40.830%


Anionok:C l .............................................. 0.107%SÖ4 ......................................... 99.892%


Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve 1000 g v ízben van:

Rézszulfát (CuS0 4) . . . . .Vasszulfát (FeSÖ4) .................Aluminiumszulfát (AU[SÖ4]3)Cinkszulfát (ZnSÖ4) .................

Kalciumszulfát (CaS0 4) . . . Magnéziumszulfát (MgSÖ4) . . Magnéziumklorid (MgCL) . . .

0.0022 g0.0266 g nyomokban nyomokban

0.6494 g • ° 4 i i 3 g

0.0009 g

összesen 1.0904 g

VI.

Nyersanyag: Ép kőzet a vájat végéről. Szemnagyság: 1 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél. 1000 g kivonatban van:

1674 KÁRPÁTI

Kationok:

Réz-ion (Cu") ........................................................... 0.0008 gVas-ion (Fe") ..................................................... 0.0056 gAluminium-ion (A l" ‘) .............................................. nyomokbanCink-ion (Zn") ........................................................... nyomokbanKalcium-ion ( C a " ) ............................. ........................ 0.3801 gMagnézium-ion (M g") .............................................. 0.0987 g

Anionok'.

Klór-ion ( C l ' ) .............................................................. 0.0028 gSzulfát-ion (S0 4") .................................................. 1.3 079 gTitándioxid (T iö 2) ..................................................... 0.0002 g

összesen . . 1.7961 g


Kationok:

C u ................................................... 0.091%Fe . . . . 0.736%C a .................................................69.453%Mg ............................................29.719%


Anionok:

C l ...............................................0.285%S O 4 ..........................................99.714%



Rézszulfát (CuSÖ4) .................................................. 0.0020 gVasszulfát (FeSö4) ..................... ..................... 0.0153 gAluminiumszulfát (Al2[S0 4]3) ............................. nyomokbanCinkszulfát (Z11SO4) .................................................. nyomokbanKalciumszulfát (CaSÖ4) .......................................... 1.2911 gMagnéziumszulfát (MgSÖ4) ...................................... 0.4838 gMagnéziumklorid (MgCL.) ...................................... 0.0037 gTitándioxid (TiÖ2) ...................................................... 0.0002 g

Összesen . . 1.7961 g VII.

V II.

Nyersanyag: A kis lúgzó részére előkészített, teljesen szétmállott kőzet a hányóról.

Szemnagyság: 5 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél.1000 g vizes kivonatban van:

JE L E N T É S 1937-RŐL 1675

Kationok:Réz-ion. (Cu") ........................................................... 0.0019 gBizmut-ion (Bi-” ) ....................................................... nyomokbanKadmium-ion ( C d " ) ......................... nyomokbanKobalt-ion (Co") ...................................................... 0.0001 gVas-ion ( F e " ) ............................................................... 0.4137 gAluminium-ion (Ab” ) .............................................. 0.0430 gCink-ion (Zn") ...............................................................0.0080 gKalcium-ion (C a") .................................................. 0.395S gMagnézium-ion (Mg” ) 0.0916 g

Anionok’.Klór-ion ( C l ' ) ............................................................... 0.0063 gSzulfát-ion (SO4") ....................................................... n.n y73 gHidroarzenát-ion (H A sö4'') . . . ..................... 0.0010 gHidroantimonát-ion (HSb0 4") ............................. nyomokbanTitándioxid (T iö 2) ...................................................... 0.0012 g


Az alkotórészeket egyenérték-százalékokban kifejezve:Kationok:C u ..................................................... O.I25°/oCo . o.ooőVoF e .............................................. 31.3 9 9 °/oA 1 ................................................. 10.135V0Z n ..................................................... o.5i7°/oC a ...............................................41. S 5 5 °/oM g ................................................. i5-96i°/o

összesen . . 99.998°/”

Anionok:C l ..................................................... o.375°/oS ö 4 ..........................................9 9 -595°/«HAsOí ...........................................o,029i)''í

összesen . . 99.999“/”


Rézhidroarzenát (CuHAsÖ4) ...................................... 0.0014 gRézhidroantimonát (CuHSbÖ4) ......................... nyomokbanRézszulfát (CuSÖ4) .................................................. .... 0.0036 gBizmutszulfát (Bi2[SÖ4]3) .......................................... nyomokbanKadmiumszulfát (C dSö4) .......................................... nyomokbanKobaltszulfát (CoSö4) .............................................. 0.0002 gVasszulfát (FeSÖ4) ..................... ............................. . 1.1253 gAluminiumszulfát (A12[SÖ4]3) .................................. °-2727 gCinkszulfát (ZnSö4) ............................. .................... 0.0197 gKalciumszulfát (CaSÖ4) .......................................... 1.3445 gMagnéziumszulfát (MgSÖ4) ...................................... 0.4426 gMagnéziumklorid (MgCl2) .......................................... 0.0084 gTitándioxid (T iö 2) ...................................................... 0.0012 g


1676 KÁRPÁTI

V III .

Nyersanyag: A kis lúgzó részére előkészített, teljesen szétmállott anyag a hányóról.

Szemnagyság: x mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél, iooo g vizes kivonatban van:

Kationok'.

Réz-ion (Cu") . . .Bizmut-ion (Bi'")Kadmium-ion (Cd")Kobalt-ion (Co")Vas-ion (Fe") . . .Aluminium-ion (Ab")Cink-ion (Zn") . .

Kalcium-ion (C a") .Magnézium-ion (Mg")

0.0030 g nyomokban nyomokban 0.0003 g 0-7454 g 0.0677 g 0.0091 S 0.4879 g 0.1460 g

Anionok:

Klór-ion (CP) .......................................................... 0.0053 gSzulfát-ion (S0 4" ) ...................................................... 3.4003 gHidroarzenát-ion (H A sö4" ) ...................................... 0.0011 gHidroantimonát-ion (HSb0 4") ............................. nyomokbanTitándioxid (Ti0 2) .................................................. 0.0023 g

összesen . . 4.86S4 g


Kationok: Anionok:

Cu . . .Co . . . . Fe . . . .

Cl . . . SO* . . HAsÖ4 ■

. 99.767°/«

A1 . . . .Zn . . . . Ca . . . . Mg . . .

0.391%) . 34.308“/«

összesen . • 9 9 .9 9S°/o

összesen . ■ 9 9 -9 9 7 °''»


JELE N T É S 1937-RŐL 1 6 7 7

Rézhidroarzenát (CuHAsö4) ................................. 0.0016 gRézhidroantimonát (CuHSbO,) ............................. nyomokbanRézszulfát (CuSÖ4) .................................................. 0.0062 gBizmutszulfát (Bi2[SÖ4]3) ...................................... nyomokbanKadmiumszulfát (CdS0 4) .......................................... nyomokbanKobaltszulfát (CoS0 4) .............................................. 0.0008 gVasszulfát (FeS0 4) ......................... ............................. 2.0277 gAluminiumszulfát (Al2[SÖ4]3) .................................. 0.4294 gCinkszulfát (ZnS0 4) .................................................. 0.0225 gKalciumszulfát (CaS0 4) .......................................... 1.6572 gMagnéziumszulfát (MgS0 4) ...................................... 0.713 7 gMagnéziumklorid (MgCl2) . .................................. 0.0071 gTitándioxid (Ti0 2) ...................................................... 0.0023 S


IX .

Nyersanyag: A kis lúgzó részére előkészített, teljesen szétmállott anyag a hányóról.

Szemnagyság: 1 mm.Kilúgzás módja: mint a megelőzőknél.1000 g vizes kivonatban van:

Kationok:

Réz-ion (Cu") ........................................................... 0.0032 gBizmut-ion (B i'") nyomokbanKadmium-ion ( C d " ) ............................. ' ................... nyomokbanKobalt-ion (Co") .......................................... .... 0.0002 gVas-ion (Fe” ) ............................................................... 0.7114 gAluminium-ion (A l" ‘) .............................................. 0.1047 gCink-ion (Zn") ........................................................... 0.0102 gKalcium-ion (Ca--) .................................................. °-5425 gMagnézium-ion (Mg") .............................................. 0.1727 g

Anionok:

Klór-ion ( C l ' ) .............................................................. 0.0060 gSzulfát-ion (S ö 4") .................................................. 3.7767 gHidroarzenát-ion (FfAsÖ4" ) ...................................... 0.0012 gHidroantimonát-ion (H Sbö4") ............................. nyomokbanTitándioxid (TiÖ2) ...................................................... 0.0027 g


1678 KÁRPÁTI


Kationok:

C u ..................................................... 0.128%G o ......................................................0.008%F e ....................................................32.326%A 1 ....................................................34.775%Z n ............................................... 0.395 %C a ............................................... 34.346°/o'Mg . ; .................................. 18.0180/0


Anionok:

C l ............................................... 0.214%S O 4 ..........................................99.764%H A sö4 .....................................0.022 %

összesen . . 100.000%


Rézhidroarzenát (C uH A sO -i)...................................... 0.0017 gRézhidroantimonát (CuHSbÖ4) ......................... nyomokbanRézszulfát (CuSÖ4) .................................................. 0.0067 §Bizmutszulfát (Bi2[S0 4]3) . ...................................... nyomokbanKadmiumszulfát (CdSÖ4) .......................................... nyomokbanKobaltszulfát (C0SO4) .............................................. 0.0006 gVasszulfát (FeSö4) ...................................................... t-935^ gAluminiumszulfát (A12[SÖ4]3) ..................... 0.6641 gCinkszulfát (ZnSOí) .................................................. 0.0252 gKalciumszulfát (CaSÖ4) .......................................... . 1.8427 gMagnéziumszulfát (M gSö4) ...................................... 0.8446 gMagnéziumklorid (MgCl2) ...................................... 0.0081 gTitándioxid (Ti0 2) .................................................. 0.0027 S


X.

1000 g vízben van:

Kationok:

Réz-ion (Cu::) ...................................................... . . 0.0034 gBizmut-ion (B i'") nyomokbanKadmium-ion (C d") ................................................... nyomokbanKobalt-ion (Co") ...................................................... 0.0006 gVas-ion ( F e " ) ............................................................... 0.0184 gAluminium-ion (A1‘ " ) .............................................. 0.0052 g

Cink-ion (Zn") ......................... ........................ .... . 0.0103 gKalcium-ion ( C a " ) ...................................................... 0-5853 gMagnézium-ion (Mg") .............................................. P-3355 g

Anionok:

Klór-ion ( C l ' ) ............................................................... 0.0053 gSzulfát-ion (S04") ...................................................... 2.8081 gHidroarzenát-ion (HAs0 4") .................................. 0.0012 gHidrcantimonát-ion (fiSbÖ4") ............................. nyomokbanTitándioxid (TiÖ2) .................................................. 0.0009 g

JELEN T ÉS 1937--RŐL 1 6 7 9



Kationok: Anionok:

Cu . . . o.i8i°/o C l ................................................ 0.254%C o ..................................................... 0.034% S0 4 99.716%F e ............................................... 1.126% HAs0 4 ............................................0.028%A 1 ............................................... 0.988% "Z n ...............................................0.538% összesen . . 99.998V,

C a ............................................... 49.946%Mg ............................................... 47.184%



Rézhidroarzenát (CuHAsÖ4) ...................................... 0.0017 gRézhidroantimonát (CuH Sbö4) ............................. nyomokbanRézszulfát (C uSö4) ...................................................... 0.0071 gBizmutszulfát (Bi2[SÖ4]3) .......................................... nyomokbanKadmiumszulfát (CdSÖ4) ...................................... nyomokbanKobaltszulfát (CoSÖ4) .............................................. 0.0015 gVasszulfát (FeSö4) ...................................................... 0.0501 gAluminiumszulfát (Al2[S ö 4]3) . . .......................... 0.0329 gCinkszulfát (ZnSÖ4) .................................................. 0.0254 gKalciumszulfát (CaSÖ4) .............................................. 1.9880 gMagnéziumszulfát (M gSö4) ...................................... 1-6517 gMagr.éziumklorid (MgCl2) .......................................... 0.0070 gTitándioxid (T iö 2) ...................................................... 0.0009 g


1 6 8 0 KÁRPÁTI

X L

A felső kis medence vize.

iooo g vízben van:

Kationok:

Réz-ion (C ir-) ................. ................................................. 0.0017 SBizmut-ion (B i" ‘) ....................................................... nyomokbanKadmium-ion (C d") .................................................. nyomokbanKobalt-ion ( C o " ) .......................................................... 0.0002 gVas-ion ( F e " ) ............................................................... 0.0162 gAluminium-ion (A l"') .............................................. 0.0502 gCink-ion (Zn") .......................................................... 0.0060 gKalcium-ion (Ca” ) .................................................. .... 0.2671 gMagnézium-ion (M g") .............................................. 0.0649 g

Anionok:

Klór-ion (Cl’) .............................................................. 0.0248 gSzulfát-ion (S ö 4”) ...................................................... 1.1797 gHidroarzenát-ion (H A sö4” ) ...................................... 0.0007 SHirdoantimonát-ion (HSbOj”) ................................. nyomokbanTitándioxid (Ti0 2) ...................................................... 0.0008 g


Az alkotórészeket egyen érték-százalékokban kifejezve:

Kationok: Anionok:

C u ........................................................o.2io°/oCo ................................................ o.266°/\,F e ............................................... 2.307%A l ....................................................22.215%Z n ..................................................... 0.728%C a ............................................... 53.034 %Mg ................................................ 2 1.236%


C l ..................................... . .S O * ..........................................H A s O , ....................................

összesen . .

2.766*/»97.194%

0.039%

99.996%


Rézhidroarzenát (C u F IA sO i) ..................................... 0.0010 gRézhidroantimonát (CuHSbOt) ............................. .... nyomokbanRézszulfát (CuSÖ4) ...................................................... 0.0034 SBizmutszulfát (Bi2[SÖ4] 3 ) .......................................... nyomokbanKadmiumszulfát (C dSö4) .......................................... nyomokban

JELEN T ÉS 1937--RŐL 1 6 8 1

Kobaltszulfát (CoSÖ4) . . . . . . . . . . . . 0.0052 gVasszulfát (FeSÖ4) ...................................................... 0.0440 gAluminiumszulfát (Al2[S0 4]3) ................................. 0.3183 gCinkszulfát (ZnSÖ4) ................................. 0.0147 gKalciumszulfát (CaS.0 4) .............................................. 0.9072 gMagnéziumszulfát (MgS0 4) 0.2791 gMagnéziumklorid (MgCl2) ......................................... 0.0332 gTitándioxid. ( T i O o ) ...................................................... 0.0008 g


X II.

A középső, nagy medence vizének vizsgálata.

1000 g vízben van:

Kationok:Réz-ion (Cu” ) . . .Bizmut-ion (Bi* *) . .Kadmium-ion (Cd” )Kobalt-ion (Co” ) . .Vas-ion (Fe” ) . . .Aluminium-ion (Ab--)Cink-ion (Zn") . .Kalcium-ion (Ca” )Magnézium-ion (Mg” )

Anionok:

Klór-ion (Cl’) .............................................................. 0.0389 gSzulfát-ion (S0 4”) ...................................................... 1.40 51 gHidroarzenát-ion (HAs0 4”) ..................................... 0.0007 SHidroantimonát-ion (H Sbö4”) . . . ..................... nyomokbanTitándioxid (T iö 2) ...................................................... 0.0014 g



Anionok:C l ..................................................... 3.6x2*/«SÖ4 ........................................ 96.354%HAsö4 . 0.032%


Kationok:C u ......................................... 0.164V0C o .............................................. 0.019%F e ......................................... M-345 gA 1 ................................................... 27.513 gZ n .....................................................0.632 gC a ................................................. 33-544 gMg ..............................................22-779 g


0.0016 g nyomokban nyomokban 0.0002 g 0.1301 g 0.0751 g 0.0063 g 0.2041 g 0.0841 g

1682 KÁRPÁTI

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve iooo g vízben van:

Rézhidroarzenát (CuHAsÖ4) . Rézhidroaníimonát (CuHSb04)Rézszulfát (CuS04) ..................Bizmutszulfát (Bi2[S04];ä) . .Kadmiumszulfát (CoS04) . .Kobaltszulfát (C0SO4) . . . .Vasszulfát (FeS04) ..................Aluminiumszulfát (A12[S04]3) Cinkszulfát (ZnS04) . . . .Kalciumszulfát (CaS04) . . .Magnéziumszulfát (MgS04) Magnéziumklorid (MgCl2) . . Titándioxid (TiÖ2) ..................

o.ooio g nyomokban 0.0031 g nyomokban nyomokban 0.0004 g 0.3338 g 0.4762 g 0.0154 g 0.6932 g 0.3502 g 0.0522 g 0.0014 g


X I I I .

A kis lúgzó vizének vizsgálata:

1000 g vízben van:

Kationok:

Réz-ion (Cu") . . ................................................... Ö.0031 gBizmut-ion (Bi—) ....................................................... nyomokbanKadmium-ion ( C d " ) ................................................... nyomokbanKobalt-ion (Co") ........................................................... 0.0003 gVas-ion ( F e " ) ............................................................... 0.6209 gAluminium-ion (A l" ‘) .................................................. 0.1026 gCink-ion ( Z n " ) ............................................................... 0.0104 gKalcium-ion ( C a " ) ....................................................... 0.2408 gMagnézium-ion ( M g " ) ................................................... 0.1870 g

Anionok:

Klór-ion ( C P ) ............................................................... 0.0194 gSzulfát-ion (S0 4’, ) ......................... ............................. 3.0040 gHidroarzenát-ion (H A sö4”) ...................................... 0.0007 gHidroantimonát-ion (HSb0 4”) .................................. nyomokbanTitándioxid (T iö 2) . .................................................... 0.0009 S




Kationok: , Anionok:

Cu . . . . .......................... 0.157% Klór-ion .Co . . . . ..........................0.016% so4 . .Fe . . . .A1 -. . . . Zn . . . .

..........................36.161%

.......................... 18.557%

..........................0.517%

H A sö4 .


Ca . . . . ..........................19.538%Mg . . . . .......................... 25.044%


Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve iooo g vízben van:

Rézhidroarzenát (CuH A sOjj) ...................................... 0.0028 gRézhidroantimonát (CuHSbö4) .................................. nyomokbanRézszulfát (CuSÖ4) ...................................................... 0.0055 gBizmutszulfát (Bi2[S0 4]3) .......................................... nyomokbanKadmiumszulfát (CdS0 4) .......................................... nyomokbanKobaltszulfát (C0 S0 4) .............................................. 0.0007 gVasszulfát (FeS0 4) ...................................................... 1.6889 gAluminiumszulfát (A!2[S0 4]3) .................................. 0.6507 gCinkszulfát (ZnS0 4) .................................................. 0.0256 gKalciumszulfát (CaS0 4) ............................................... 0.8178 gMagnéziumszulfát (M.gS0 4) ...................................... 0.8926 gMagnéziumklorid ( M g C L ) ......................................■ ... 0.0260 gTitándioxid (TiOs) ...................................................... 0.0009 g


X IV .

A régi forrás vizének vizsgálata:

1000 g vízben van:

Kationok:

Réz-ion ( C u " ) ............................................................... 0.0028 gBizmut-ion (Bi—) ...................................................... nyomokbanKadmium-ion (Cd") ..................... . ' ......................... nyomokbanKobalt-ion ( C o " ) ........................................................... 0.0004 8Vas-ion (Fe:-) ............................................................... 0.3992 gAluminium-ion (A b") .............................................. 0.1756 gCink-ion (Zn‘ :) ........................................................... 0.0087 gKalcium-ion ( C a " ) ...................................................... 0.3788 gMagnézium-ion (M g") .............................................. 0.0696 g

1684 KÁRPÁTI

Anionok:

Klór-ion ( C l ' ) .............................................................. 0.0159 gSzulfát-ion ( S O 4 " ) ...................................................... 2.S036 gHidroarzenát-ion (H A sö4") ...................................... 0.0009 gHidroannmonát—ion (HSbO,") ............................. nyomokbanTitándioxid (TiO») . .............................. .... 0.0013 8


Az alkotórészeket egyen érték-százalékokban kifejezve:

Kationok: Anionok:C u .......................... .... . . Cl . . . 0.761®/*C o ......................................... 0.022**/0 so4 . . 99.216*/*F e ..........................................Al ..........................................Z n .........................................

24.305"/« H A sÖ 4 . 0.022®/». 33.205*/» . 0.452"/* összesen . ■ 9 9-9 9 9 *0

C a ......................................... . 32.134®/*Mg .................................... 9.72 9%

: összesen . . 99.996"/*


Rézhidroarzenát (CuFíAsö4) ..................................... 0.0013 gRézhidroantimonát (CuHSb0 4) ...................................nyomokbanRézszulfát (CuSO,s) .................................................. 0.0059 gBizmutszulfát (Bis[S0 4];i ) .......................................... nyomokbanKadmiumszulfát (CdSÖ4) ......................................... nyomokbanKoboltszulfát ( C 0 S O 4 ) ................................................ o.coio gVasszulfát (FeSö4) ...................................................... 1.0858 gAluminiumszulfát (Als[S0 4]:!) ................................. 1.1137 g

> Cinkszulfát (ZnSÖ4) .............................................. . 0.0214 gKalciumszulfát (CaSÖ4) .............................................. 1.2866 gMagnéziumszulfát (MgSO,) ..................................... 0.3167 gMagnéziumklorid (MgCÍ2) ......................................... 0.0219 g

összesen . . 3-8543 g

III. Ásványvizek:

Az alsómargitszigeti Magda-forrás vizének tájékoztató vizsgálata (a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának felkérésére):

, A vizsgálat ideje: mintavétel 1936. évi november hó 27-én, d. e. 9 órakor; vizsgálati eredmények közlése: 1937. évi január hó 5-én. A mintavétel alkalmával a vízzel egyidejűleg a forrásból feltörő gázokat is megmintáztam.

JELENTÉS 1937-RŐL 1685

io o té r fo g a t g áz ta r ta lm a z : o.o té r fo g a t m etánt,

70.5 té r fo g a t szén d iox ido t,0 .0 té r fo g a t szén m on oxidot,0 .0 té r fo g a t ox igén t és

29.5 té r fo g a t n itrogént.

A m in tav éte l a lk a lm á v a l a fo rr á sv íz h őm érsék letét t 69* C -n ak ta lá lta m . U g y a n a k k o r a körlég hőm érséklete + 6 .30 C vo lt.

A v íz összetétele a k öv ek ező :

1000 ccm vízben van:Kálium ion (K -) .................................................. 0.0178 g/lNátrium ion (Na-) .......................................... 0.1637 „Kalcium ion ( C a - - ) .............................................. 0.1564 „Magnézium ion (Mg--) ...................................... 0.0368 „Szulfát ion (SO4") .............................................. 0.1900 „Klorid ion (Cl') .................................................. 0.1815 „Hidrokarbonát-ion (HCÖ3' ) ............................. 0.5695 „Metakovasav (H2SÍO3) ...................................... 0.0590 „

összesen . . 1.3747 5

E g y en érték -száza lék o k b an k ife je z v e :Kálium ion (K-) .......................................... 2.47“/«Nátrium ion (Na-) 38.68*/«Kalcium ion (Ca--) 42.41°/«Magnézium ion (Mg” ) 16.44“/»

összesen . . 100.00“/»Anionok:Szulfát ion (SO*") 2i.48“/oKlorid ion (Cl') 27.81“/»Hidrokarbonát ion (H C O /) . . 50.71*/»

összesen . . 100.00“/»

A z a lk o tó részek et a szo k áso s m ódon só k k á szerk esztve x 000 ccm v ízb en v a n :

Káliumklorid (KC1) .............................................. 0.0339 gNátriumklorid (NaCl) .................. . . . ’ . . 0.2727 „Nátriumhidrókarbonát (NaHCÖ3) ................. 0.2063 »Magnéziumhidrokarbonát (Mg[HCÖ3]2) . . . 0.2214 „Kalciumhidrokarbonát (Ca[HC0 3]2 ................. 0.3122 „Kalciumszulfát (CaSÖ4) ..................................... 0.2692 „Metakovasav (H«Si0 3) ......................................... 0.0590 „

Összesen . . 1-374 7 g

106'

KÁRPÁTI1686

Vas-ion .............................................. .... 0.0009 g

Szabad szénsav .............................................. .... • °-3 9 10 §• = 212.171 ccm

Kénhidrogén ......................... < • ... .......................... 0.0013 £= 0.90$ ccm

Agresszív szénsav ...................................... 0,0484 g= 24.486 ccm

A vizsgálatokból kitűnik, hogy a víz földes-dlkalikus jellegű és ebből a szempontból hasonlít a felsőmargitszigeti ártézi kút vizéhez, bár egyrészt alkalikus jellege kifejezettebb a felsőmargitszigeti kút vizénél, másrészt jelentékenyen nagyobb mennyiségű sót tartalmaz.

IV. Nyersolajvizsgálatok.

Nyersolajminta a budafapusztai I. sz. mélyfúrás 1066— 1085 m-ből. Külső tulajdonságok: Teljesen tiszta, könnyen mozgó, világos

citromsárga, kellemes benzinszagú folyadék.

Fajsúly 240 C-nál .................................................. °-73iA kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . i.o°/oForrás kezdete (első c s e p p ) ...................................... 88° CForrás vége (utolsó c s e p p ) ......................................128° C

900 C-ig átpárol ...................................................... 1.7%100 „ „ 29.1%110 „ „ 65.0%120 „ „ 89.1%128 „ „ . ................................................... 98.4°/»Az aromás szénhidrogének m en n yisége ................ n .6 %

Nyersolajminta a budafapusztai I. sz. mélyfúrás 1066— 1085 m-ből. Gyűjtve a kiáramló gázból 1937. évi február 12-én. összetétel:

Fajsúly 250 C - n á l ....................................................... 0.776A kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . 7.70/0Az arömás vegyületek m en n yisége ..................... . 11.3%Forrás kezdete (első c s e p p ) ...................................... 67° CForrás vége (hőmérsékletcsökkenés kezdete) . . . . 3 570 C1750 C-ig átpárol ....................................................... 6 i .j °/o

175 és 3000 C között á t p á r o l .................................. 19.8%300 és 3J7° C között á t p á r o l .................................. 6.3%Benzinfrakció fajsúlya .............................................. 0.741Petróleumfració fajsúlya ......................... .... 0.7$ 8Gázolajfrakció fajsúlya .......................................... 0.841

JELEN T ÉS 1937-RŐf- 1687

A bükkszéki I. sz. m élyfúrás 3 2 6 — 3 3 0 m -ből szárm azó olaj v izsgálata:

65 és 2co° C közötti párlat mennyisége . . . . 14.6%200 és 3000 C „ „ „ . . . . . 17.8%300 és 3300 C „ „ „ . . . . 16.1%350 és 389° C „ „ . . . . 41.i 0/»Szurok ...................................................................... 10.2%

összesen . . 99.8%

A bükkszéki I. sz. mélyfúrás 326—330 m-ből származó nyersolaj vizsgálata. Átadta: Lóczy Lajos dr. igazgató úr Öméltósága.

Forrás kezdete .......................................................... 71° CForrás vége ..............................................................40 50 C2000 C-ig á t p á r o l ...................................................... 11.77%200 és 3000 C között átpárol ............................... 18.30%300 és 3500 C „ „ ............................. 11.26%350 és 405° C „ „ ............................. 37.13%Szurok . . . . . . ............................................. 19.33%

összesen . . 97.79%i

Nyersolajminta a bükszéki II. sz. mélyfúrás 88.7 m-ből:

Forrás kezdete .......................................................... 2170 CForrás vége .............................................................. 380° C3000 C-ig á t p á r o l ...................................................... 37.26%300 és 3500 C között átpárol ............................. 31.16%350 és 380° C „ „ ............................. 23.07%Szurok . . . . ...................................................... 8.51%


Olajos-vizes-iszapminta az I. sz. inkei mélyfúrásból. Jelölés: „Inke No. 1. — May 3rd 1937. — 8.30 am. Sample of foam collected from well water. Depth 1350— 1360 m.“

Meleg ülepítéssel vizes alsó- és olajos felső-rétegre különítettem. Az olajos részt éterrel választottam el a többi iszap-alkotórésztől. A minta mennyisége 370 g volt. Ebből:

V í z .................................................................................. 190.3 gSzilárd anyagok ( i s z a p ) ......................................... 72.0 „Olaj ............................................................................... 107.3 „


A vizet nem vizsgáltam meg közelebbről

1688 KÁRPÁTI

Az olaj szaga finomított petróleumra emlékeztet.

A száraz iszap 1 7 % éghető an yagot tartalm azott. Zn jelenléte nemvolt k im utatható.

Színe: világos-sárga.Fajsúly 20° C-nál . ............................................... 0.809H a m u ............................................................................... —A s z f a l t ............................................................................ —Szappan ...........................................................................A benzin-frakció m en n yisége .................................... 6.1 g

fajsúlya ............................................................... 0.8 nA petróleum-frakció fajsúlya . . ..................... 0.820

mennyisége ....................................... 57.(1 gA gázolajfrakció mennyisége ........................... 7.9 g

fajsúlya ............................................................... 0.831

A bükkszéki III. sz. mélyfúrás olajának vizsgálata motorikus használhatóság szempontjából.

Conradson-test ........................................................... 1.001Hamu ........................................................................ 0.041%Aszfalt ............................. ......................................... 0.19 %

Olajminta a bükkszéki V III. sz. mélyfúrás i ó o . j m-ből:

Fajsúly 25° C-nál ...................................................... 0.831Kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . 14 %Viszkozitás 250 C - n á l .................................................. 1.47Viszkozitás 500 C - n á ! .............................................. 1.26Forrás kezdete ...................................................... 700 CForrás vége ............................................................... 3 87° C2000 C-ig átpárol . .................................................. 21.94%200 és 3000 C között átpárol ............................. 24.58%300 és 3500 C „ ,, ............................. 16.11%350 és 387° C „ „ ............................. 25.13%S z u ro k ................................................................................. 12.24%


Kéntartalom ........................................................... 0.18%

Olajminta a bükkszéki V III. sz. mélyfúrás 225.20 m-ből:

Fajsúly 23.S° C-nál . ............................................... 0-833Kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . 18% 'Kéntartalom ............................................................... 0.19%Viszkozitás 2 50 C - n á l ................. - ........................ 1-42

JE L E N T É S 1937-RŐL 1689

Viszkozitás 50° C - n á l .......................................... . 1.24Forrás kezdete ........................................................... 7 i °CForrás vége ...............................................................383" C2000 C-ig átpárol .............................................. .... 2 1.01%aoo és 300“ C között átpárol ............................. t i . 54%300 és 3SO° C „ „ ............................. 16.31°/»3jo és 383° C „ „ ............................. 27.41°/«Szurok ....................................................................... 13.73“/«

összesen . . 100.00“/»

A budafapusztai I. sz. mélyfúrás 1066— 1085 m-ből származó olajminta dermedésének és lobbanásának meghatározása:

Dermedéspont ...................................................... —27° CLobbanáspont . .............................................. + 2 3 ° C

Olajminta a bükkszék! II/a. sz. mélyfúrás 4 1 . jo m-ből:

Fajsúly 22° C~nál ......................... 0.8795Kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . 16%Viszkozitás i8° C - n á l .............................................. 4.91Viszkozitás jo° C - n á l .............................................. 1.80Forrás kezdete ...........................................................210° CForrás vége ...............................................................378° C30o° C-ig átpárol ...................................................... 30.33%300 és 3jo° C között átpárol ............................. 30.48%350 és 37S0 C között átpárol ................................. 23.62%Szurok .............................................................................. 15.57%


Olajminta a bükkszéki IX . sz. mélyfúrás 149.40 m-ből:

Fajsúly 22u C-nál 0.8620Kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . 10%Viszkozitás i8° C-nál ......................... . . . 2.10Viszkozitás 50° C-nál .......................................... 1.35

Lepárlás kezdete (első c se p p ) ................................. 2190 CLepárlás v é g e ...............................................................373° C300° C-ig á t p á r o l ...................................................... 41.11%300 és 350° C között á tp áro l................................. 30.55%350 és 373° C között átpárol . . . . . . . . 20.83%Szurok ................................................................... 7.51%


1690 KÁRPÁTI

Fajsúly .......................................................................... o.82o'5/’i7 .7° CViszkozitás 16.5° C - n á l ............................................ 1.52Kénsavval elroncsolható anyagok mennyisége . . 5 °/<j

Forrás kezdete ............................................................. 78° CForrás vége ..................................................................3 S3 °C

78 és 2000 C között átpárol ............................... 28.98°/»200 és 300° C között átpárol ............................... 22.86%300 és 350° C között á t p á r o l ................................ 16.26%

350 és 383° C között á t p á r o l ................................. 16.42%Szurok ........................ . . ........................................ 15 .4 5 ®/»

O la jm in ta a bü k k szék i X I . sz. m é ly fú rás 2 4 2 m -b ő l:

összesen . . 99-97°/0

Olajminta a bükkszéki X l/a . sz. mélyfúrás 85 m-ből:N

Fajsúly ................................................................ 0.8575/17.70 CViszkozitás 160 C-nál ............................................. 2.05Viszkozitás 400 C-nál ............................................. 1.452Kénsavval elroncso Iható anyagok mennyisége . 7%Forrás kezdete ............................................................. 2000 CForrás vége .................................................................. 385°C200 és 3000 C között átpárol ................................... 41.16%300 és 3500 C között á.tpárol ................................... 30.94%

350 és 385° C között átpárol .................................... 15.18%Szurok ......................................................... .... 12.70%


Olajminta a Budafapuszta II. sz. fúrás 1220— 1236 m-ből:

Fajsúly 16.7° C - n á l ..................................................... 0.8281Viszkozitás 16.5° C - n á l ............................................ 1.705

Kénsavval elroncsolható a n y a g o k .............................. 16%Forrás kezdete ............................................................. 5 4-5°/oForrás v é g e ......................................................................385° C2000 C -ig á t p á r o l ......................................................... 32.81%200 és 3000 C között átpárol ............................... 20.62%300 és 3500 C között átpárol ............................... 10.62%350 és 385° C között átpárol ............................... 23.90%Szurok .......................................................................... 12.03%

összesen . . 99.98°/«

JELEN T ÉS. 1937-RŐL 1691

O lajm inta a budafapusztai II . sz. m élyfúrás 1 2 0 4 — 1 2 0 8 m -ből:

Fajsúly 20° C - n á l ...................................................... 0.8182Viszkozitás 18.5° C - n á l ............................................ 1.47 .Kénsavval elroncsolható a n y a g o k ..................... . 12V0Viszkozitás 400 C - n á l .............................................. 1.08Viszkozitás 300 C - n á l ................................................ i .i 6°/o

Lágyaszfalt .............................................................. 1.283Aromás szénhidrogének ......................... .... 14%Forrás kezdete .......................................................... 58° CForrás v é g e ............................. .....................................360° C2000 C-ig átpárol . . .......................................... 35.94%200 és 3000 C között átpárol ............................. 24.90%300 és 3500 C között átpárol ......................... 9.88%350 és 360° C között átpárol ............................. 11.68%

Szurok ....................................................................... 17.58%


Olajminta a budafapusztai II. sz. mélyfúrás 1204— 1208 m-bol (második minta):

Fajsúly ...................................................... 0.8286Viszkozitás 1 S.50 C - n á l ........................................... 1.61Viszkozitás 300 C - n á l ............................................. 1.26Viszkozitás 400 C - n á l ............................................ 1.17Kénsavval elroncsolható a n y a g o k ......................... 14%Aromás vegyiiletek m ennyisége................................ 8.5%Forrás k e z d e t e .......................................................... 58° CForrás v é g e ......................... ^ .....................................360° C2000 C-ig á t p á r o l ...................................................... 33.88%200 és 3000 C között átpárol .............................. 22.80%300 és 3500 C között átpárol ............................. 11.12%350 és 360° C között átpárol .............................. 6.06%Szurok ...................................................................... 26.04%


V. Érc- és kőzetvizsgálatok:

A süttői herc-egprimási mésztelepek és terméskőbányákból származó ,fahamus mészpor“ vizsgálata:

Oldhatatlan anyagok ................................................. 4.81%Víz ............................................................. 23.19%Szén (C) . ............................................................. '5.55 %Szénsav (C0 2) 21.94%

1692 KÁRPÁTI

, K a lc iu m o x id ( C a O ) .............................. 40.3}® /»Aiuminiumoxid (A12Oj ) 1.72%Vasoxid (Fe30 3) 0.34%Foszforpentoxid (P-jO.,) 0.53%Káliumoxid (KaO ) ...................................................... 0.22%


A., Budapesti Bányakapitányság által ..beküldött, „Pere, 917. I. 21. Minta a X V . sz. aknából kitermelt 100 tonna pizolitos ércből, Bakony- nána—Alsóper epuszta“ jelölésű ba'uxitminta vizsgálata:

SiOL, .............................................................. 7.17®/«TiOa ........................................................................... a. 3 8 °/<iAl,Oa ....................................................................... 48.68®/«Pe20 3 ........................................................................... 26.9 o°/oCaO ................................................................. 0.21%Izzítási v e s z te s é g ...................................................... 14.70®/*

összesen . . 100.04°/»

A Budapesti Bányakapitányság által beküldött, „Pere, 937. I. 21. Minta a X V I. sz. aknából kitermelt 60 tonna vörös pizolitos ércből. Bakonynána—Alsóperepuszta“ jelölésű bauxitminta vizsgálata:

Si0 2 ........................................................................... 3.17°/»TÍO., ........................................................................... 3.16%A120 3 59-93°/»FcjOs ........................................................................... 18. i9°/»CaO ........................................................................... —Izzítási v e s z te s é g ...................................................... 13.86%


A Széchenyi—Andrássy hitbizományi uradalom által beküldött, „Fehér kő“ jelölésű kőzet vizsgálata:

SiOa ........................................................................... 71.15%Fe20 3 0.86%AlsOs ........................................................................... 17.22%T íO l, ........................................................................... 0.37%CaO ........................................................................... 0.74%MgO ................................. 0.05%ízzítási veszteség ...................................................... 9.87%

összesen . . to o .i 6 %

1693

A Széchenyi—Andrássy hitbizományi uradalom által beküldött, -Fehér agyag“ jelölésű anyagminta vizsgálata:

SiOa .................................................................... 60.98“/«A120 8 . ................................................................ 21.110/«FcaO-t .................................................................. 3.27%TiOj ................................................................. o.2}°/«CaO ....................................................................... 1.8 6%MgO .................................................................. 3.}}®/»K20 ..................................................... 1.31%ízzítási veszteség .......................................................... 7.64%

JELENTÉS I937-KÖL

ö ssze se n . . 99^97%

A H u n g á r i a k é n s a v g y á r á l t a l b e k ü l d ö t t , „ E g r i n y e r s t u f a k ő “ j e l ö

l é s ű k ő z e t m i n t a v i z s g á l a t a :

S iO a .................................................................................. 6 8 .2 7 %A120;1 .................................................................................... 13 .3 0 %F e20 ;! ................................................. .................................. í . 2 1 %

T iO j ......................................................................................... 0 .3 0 %C a O .................................................................................... 3 .0 4 %M gO ......................................................................................... 0 .2 1 %

K * 0 .................................................................................... 3.32®/°O ld h ató S ÍO j ............................................................................... 0.69% !íz z ítá s i v e s z t e s é g .......................................................................... 3 .9 6 %

ö ssze se n . . 9 7 .3 0 %

A H u n g á r i a k é n s a v g y á r á l t a l b e k ü l d ö t t , „ S á t o r a l j a ú j h e l y i n y e r s

t u f a k ő " j e l ö l é s ű k ő z e t m i n t a v i z s g á l a t a :

S iO * ......................... s ........................ ..... 6 9 .0 6 %A 120 3 ................................................................. . . . . 1 3 .8 6 %F e20 3 . . 1 .9 7 %T iO j ......................................................................................... 0 .1 4 %C a O ......................................................................................... 2 .7 7 %M gO ......................................................................................... 0 .14 °/«

K aO ......................................................................................... 3.3 j %Na-iO ......................................................................................... 0 .9 1 %íz z ítá s í veszteség ................................................................. 8 .1 6 %

ö ssz e se n . . 1 0 0 .3 6 %

A g r ó f Z i c h y L a d o m é r á l t a l b e k ü l d ö t t , d i v i n i ( C s e h s z l o v á k i a ) s z á r

m a z á s ú k ő z e t m i n t a v i z s g á l a t a n e m e s f é m e k r e :

Au 3.68 g/tonna

1694 KÁRPÁTI

C risan T ra já n á lta l beküldött, a nagybán yai „A n d rá s“ -bán y áb ó !szárm azó ércm inta v izsg á la ta nem esfém ekre:

Au ................................................................................ 2.00 g/tonnaAg ................................................................................ 59-68 g/tonnaPb ................................................................................ 4 -79°/«

Schréter Zoltán dr. a Darnóhegy nyugati oldaláról származó limo- nit-mintát küld be vizsgálatra:

Fe ............................................................................... io.2i°/oFe20 3 (számítással) .................................................. 14.60%

A Budapesti Királyi Járásbíróság Adler H. r. t. felperesnek Bedő' Ottó alperes elleni perével kapcsolatban 2 drb kőzetmintát küld be vizsgálatra:

I. „Homokkő“ :

S iO ,AI2O3Fe,0 3T iO ,

71.57% 0.045% 0.51 % 0.05%

s í o 2AbosFe20 3T iO ,

II. „ Riolit

.............................................. 62.45%

.............................................. 13.72%

.............................................. 0.62%

.............................................. 0.10%

A gyöngyösoroszii ércek vizsgálata:

Jelölés Pb % Zn % Cu % s <

Károly táró 5 m észak 0.45 4-53 nyom 1.90Károly táró 15 m észak 4.51 6.46 — 5.05Károly táró 25 m észak 2.71 6.51 — 4.67Károly táró 35 m észak 2.27 5.03 nyom 3.62Károly táró 60 m észak o-37 0.76 — 2.51Károly táró 80 m észak 2-33 4-17 — 5-27Károly táró 120 m észak 0.16 0.01 — 1.56Károly táró 210 m észak 0.61 1.89 0.02 3.76Károly táró 215 m észak 4.83 2.11 nyom 7.28Károly táró 220 m észak 1.67 6.93 0.005 4-93Károly táró 255 m észak 0.74 i -33 0.04 2.01Károly táró 265 m észak 1.91 3.30 nyom 6.i iKároly táró 305 m észak 3.89 5.70 0.05 4 *32Károly táró 340 m észak 5-13 2.67 0.10 5.83


J e lö lé s

Károly táró 345 m észak Károly táró 375 m észak Károly táró 510 m észak Károly táró 535 m észak Károly táró 600 m észak Károly táró 605 m észak Károly táró 610 m észak Károly táró 620 m észak Károly táró 625 m észak Károly táró 632 m észak Károly táró 640 m észak Károly táró 649 m észak Károly táró 653 m észak Károly telér 560 m észak Károly telér 30-as szint o m D. Károly telér 30-as szint 5 m D. Károly telér 30-as szint 15 m D. Károly telér 30-as szint 20 m D. Károly telér 30-as szint 30 m D. Károly telér 60-as szint 10 m É. Károly telér 60-as szint 15 m É. Károly telér 60-as szint 30 m É, Károly telér 60-as szint 63 m É. Károly telér 60-as szint 85 m É. Károly telér 60-as szint 5 m D. Károly telér 60-as szint 10 m D. Károly telér 60-as szint 25 m D. Károly telér 60-as -szint 30 m D. Károly telér 60-as szint 35 m D. Károly telér 60-as szint 40 m D. Károly telér 60-as szint 78 m D. Károly telér 60-as szint 90 m D. IV. akna Péter-Pál telér 5 m É. IV. akna Péter-Pál telér 25 m É. IV. akna Péter-Pál telér 30 m É. IV. akna Péter-Pál telér 33 m É. IV. akna Péter-Pál telér 45 m É. IV. akna Péter-Pál telér 55 m É. IV. akna Péter-Pál telér 45 m D. IV. akna Péter-Pál fekvő t. o m IV. a. Péter-Pál fekvő t. to m D K József táró í j m D.József táró 20 m D.Hidegkúti táró szellőző akna 5 m Hidegkúti táró szellőző akna 10 m Szákacsurgó

P b % Z n % C u % s %

0 .8 1 1 . 2 1 0 .0 6 3 . 1 1

1 .6 8 1 .9 6 0 .0 2 3 .8 6

1 .7 2 0 .6 0 0 .0 0 4 2 .6 6

0 . 1 4

OOd

— 4 .7 2

0 . 1 6 0 . 1 3 0 .0 0 4 3 -7 °0 .3 3 0 .6 8 0 .0 1 5-77I .O I 2 .8 4 — 5 -7 i0 .6 7 1 .4 4 0 .0 0 3 4 .7 6

1 .6 9 2 .3 2 0 .0 0 7 2 .9 3

X .12 1 . 5 0 0 .0 0 5 4-351 .6 7 2 .7 2 0 .0 6 5 . 1 S

0 .4 2 o . j 9 0 .0 2 2 .6 0

0 .7 0 0 .7 8 0 .0 1 5 .8 2

0 .6 9 I.O I O.O4 3 .8 7

1 .6 2 1 .9 4 0 .0 2 3 .4 0

1 . 3 6 3 .2 6 O.O9 4 .8 8

i -37 1 1 . 8 5 O.O08 5 .8 5

1 . 7 2 7-2 5 O.O5 5 .6 3

0 .9 4 7 .0 3 0 .0 2 4 -3 i

1 .2 8 1 .8 2 O.OI5 2 .9 2

0 .3 3 1 . 1 4 O.OOS 3 . 1 8

0 .6 5 2 .0 9 — 2-432 .0 2 5 .6 6 4 .9 1

t . i 7 4-47 — 3 -3 i

1 . 1 7 1 .6 3 O.O08 3 .3 0

0 .8 0 0 .9 9 O.O5 2 .4 0

0 .6 7 c .7 6 0 .0 1 2 .5 90 .9 0 2-74 0 .0 0 5 2 . 1 6

t -3 9 3-17 0 .0 0 9 3-37

°-7 3 1 .2 6 0 .0 3 2 . 1 7

0 .2 2 0 . 1 4 0 .0 0 7 2 .8 4

0 .2 1 0 .4 6 0 .0 0 3 2 .4 2

3 .0 6 1 3 .2 4 0 .0 7 10 .6 8

2 . 3 1 3-73 0 .0 4 4 .2 7

2 .4 4 6 .7 9 0 .0 8 5-471 . 2 3 9 .5 8 0 .0 5 5-230 .2 5 7-93 0 . 1 0 6 . 1 6

3 .5 0 10 .7 9 — 1 0 . 1 2

1 . 3 1 3 .5 0 0 .0 5 3-190 .4 0 0 .9 7 — 4 .0 9

2-79 2 .5 4 0 .0 5 3 .8 9

0 .3 4 1 .0 9 — 1 . 1 1

0 .4 1 O.89 O .CI 1 .2 2

1 .0 2 2.2$ 0 .0 0 7 3 .6 0

O.44 l . l 6 0 .0 0 7 1 .9 4

0 . 1 2 O .23 0 .0 1 9 .4 0

KÁRPÁTI

Minta je!e M e g n e v e z é s Zn */*

347. Galenit 3. középtermék ..................................... 11.843 48- „ 3- >» ................. • • • • 15-oS349- 3- „ .................................. 17-9335°- ». 3- » >2.21351. Sphalerit koncentrátum ................................ 5 9.163 *2 - .................................. 54-21353- „ „ 35-14354- „ » 11-5635.5. Shaierit .középtermék .......................................... 53-86356 . ...................................... 47.60357- „ „ ...................................... 26.76358 . „ „ ...................................... 5-92

3 $9. Pirit koncentrátum ............................. 1.55360. „ „ 1.55361- „ „ 2.13362. „ „ 2.27363. „ középtermék ............................................ 6.6r364 „ -, 3-53365- „ „ 2.93366. „ „ 1.57176. „ koncentrátum ........................................... 4.96177- „ »» 1.86103. Sphalerit ................................................................... 2.57104. Pirit ..................................... 3.32

i ° 5- „ 4-57i°6 . „ ............................. ..................................... 7-31

A R o z lo z sn ik P ál Ö m éltósága á lta l k ije lö lt gy ö n gy ö so ro sz ii ércm in ták n em sefém tarta lm a g ram m /to n n ák b an k ife je z v e :

Minta jele Au AgSzákacsurgó .................................................. o.t 107.88Hidegkúti táró 5 m ................................. — nem mérhetőKároly táró, 60-as szint, 92 m észak . . 3.2T 72.20József táró, 20 m d é l ................................ 1.57 87.14Károly táró, 60-as szint,, j m dél . . . 4.12 102.40IV. akna, Péter-Pál telér, 60 m dél . . 2.63 52.73IV. akna, Péter-Pál telér, 5 m dél . . . 1.87 99-67Károly táró, 0.00 m é s z a k .................... 1.79 9.06Káról}' táró, 200 m é s z a k .................... 2.38 47.78

1696

A gyöngyösoroszii ércek kísérleti flo tá lá sábó l szárm azó anyagm inták kém iai v izsgálata :

JE!.ENT ÉS 1937-RŐL 1697

Minta jeíe Au AgKároly táró, 35 m é s z a k ....................... 3.35 32.36Károly táró, 653 m é s z a k .......................... 0.84 8.02IV. akna, Péter-Pál telér, 99 m dcl . . 1.21 13.45Károly táró, 100 m é s z a k .......................... 1.63 14.88IV. akna, Péter-Pál telér, 45 m észak . 2.22 41.74Károly táró, 300 m észak ....................... 1.56 18.43Károly táró, 235 m é s z a k ......................... 3.00 79-55Károly táró, 380 m é s z a k ........................ 1.73 18.51Károly táró, 350 m é s z a k ........................ 0.40 6.48

Károly táró, 605 m észak ..................... 0.31 4.75IV. akna, Péter-Pál telér, 80 m észak . 2.10 31.16Károly táró, 60-as szint, 45 m észak . . 4.67 42.64Karoly telér, 30-as szint, 5 m észak . . 0.79 11.17Károly telér, 30-as szint, 45 m dél . . 1.19 11.66József táró, 20 m é s z a k .............. 1.93 22.57Károly táró, 60-as szint, 95 m dél . . 0.33 3.85Károly táró, 60-as szint, 50 m dél . . 1.83 13.41

A telegdi Roth Károly dr. Öméltósága által rendelkezésemre bocsátott, mintegy 10 kg-nyi mennyiségű, átlagos minőségű komlói aknaszénnel a következő kivonási kísérleteket folytattam:

I.

A 8o° C és közönséges nyomás mellett, Soxhlet-készülékben végzett kísérletek táblázatos összefoglalása:

0 A m'nia előkészítése Oldószer Bitumen */i

1. Porrátört és 1 mm-es szitán átszitált, de nem szárított s z é n ......................... benzol 0.24

2, r mm-es szitán átszitált és 1 órán át ioo° C-nál szárított s z é n ................. benzol 0.21

3. 1 mm-es szitán átszitált, 4 órán át 1050 C-nál szárított s z é n ................. benzol O.I9

4. i mm-es szitán átszitált, nem szárított s z é n .................................................. benzol + io*/í alkohol 0.2é>

5. 1 mm-es szitán átszitált, nem szárított s z é n .................................................. benzol + 20V0 alkohol 0.26

6. 1 mm-es szitán átszitált, 3 órán át mintegy 2500 C-ra felmelegített szén . benzin + io°/s alkohol 0.265

A túlnyomás mellett, autoklávban lefolytatott kísérletek táblázatos összefoglalása:

1 6 9 8 KÁRPÁTI

N&0Im

OG 'Oldószer

Hörner'

sékletTúl

nyomásKivonat

°/o Megjegyzés

i. Benzol + 10V0 alkohol ioo° C 2.1 ami. 0.43 Termék színe világos borvörös2- + io°/'o „ 1500 C 7-3 o-75 Termék színe világos borvörös3- + io°/o „ 200° C 1S.2 „ 0.92 Szín sötétvörös4 * 5J + 10% „ 2300 C 26.0 „

OO Szín barnásvörös5- + 10% „ 250° C 34-5 »» 5-37 Vörösesbarna6. „ + 10% ,. 275» C 34-o „ 7.83 Szürkésbarna

A fenti összeállítás szemléltetően mutatja, hogy a kitermelés 2oo° C-ig csak lassan, 200° C fölött azonban rohamosan emelkedik és a benzol kritikus állandóinak közelében eléri a 8%-ot.

Budapest, 1941. évi április hó 12-én.

Der Bericht des Oberdirektors für Versuchsvesen Dr. Eugen Kárpáti iZerfällt in fünf Hauptgruppen.

In der ersten Gruppe sind die Gasanalysen zusammengestellt. Fast sämtliche Analysen wurden für die European Gas and Electric Company ausgeführt. Der grösste Teil der Gasmuster stammte aus Inke, Mihályi und Budafapuszta.

In der zweiten Gruppe finden wir die technischen Wasseranalysen. Es sind Wässer aus Inke, Kaba, Budafok, Mihályi, Budafapuszta und wässerige Extrakte von Párád untersucht worden.

In der dritten Gruppe finden wir die Analyse der „Magdaquelle“ der Margareteninsel.

Die vierte Gruppe enthält Mineralölanalysen. Es sind hier die ersten Analysen des Mineralöls von Budafapuszta angeführt.

In der fünften Gruppe sind endlich die Erz- und Gesteinanalysen zusammengestellt. Wir finden hier Kalk-, Bauxit-, Ton-, Sandstein-, Kohlen- und Erzanalysen. Der grösste Teil der Erze stammt aus Gyön- gyösQroszi.

DR. KÁRPÁTI JENŐ KISÉRLETÜGYI FŐIGAZGATÓ JELENTÉSEAZ 1938. ÉVRŐL:

I. Gázvizsgálat:

„ E u r o g a s c o , Mihályi II. — 2248—2196 m — dugattyúzásból gáz — 1938. III. 29“ jelölésű gázminta:

C ö 2 ......................................................................... 36.0%O» ............................................................................. 0.2V0N2 .............................................................................. I .2 °/o

CH4 ......................................................................... 2.6°/o

összesen . . ioo.o%>

II. Ipari vizek:

Az „Apenta“ r. t. eladásra kerülő vizének teljes polarográfos vizsgálata:

Kálium ion . . .Nátrium ion . .Litium ion . . .Kalcium ion . .

Bárium ion . . .Stroncium io*n Magnézium ion Vas ion . . . .Szulfát ion . . .Klór ion . . . .Hidrokarbonát ion Metakovasav . . 107

összesen . . 45.86738

0.00007 g/1 6.03200 „ 0.00070 „ 0.57200 „0.00002 „

0.00003 »5.12130 ,.O.OOIIO ..

32.00356 „0.93960 „ 1.07300 „ 0.06400 „

107

1700 KÁRPÁTI

E g y e n é r t é k - s z á z a l é k o k b a n k i f e j e z v e :

K á liu m i o n ................................................................................. 0 .0002 5V»N á tr iu m ion ............................................................................ 36.82800®/«L ít iu m i o n ................................................................................. 0 .0 1 4 0 0 0/«K a lc iu m i o n ............................................................................ 4 ,0 0 9 0 0 °/*

S tro n c iu m i o n ............................................................................ 0 .0 0 0 0 8 0/«

B á riu m i o n ................................... 0 .00004 °/«M agn éziu m i o n ....................................................................... 5 9 .1 4 2 0 0 %V a s io n ...................................................................................... o .o o j5 0 °/o

ö ssz e se n . . 99 .99887 °/«

S z u lfá t i o n .......................................................................... 93 .570 °/«

K lo r id i o n ...................................................................................... 3-959*/*H id rö k a rb o n á t ion ....................................................... . 2 .4700/«

ö ssz e se n . . 99-999°/*

A z a l k o t ó r é s z e k e t a s z o k á s o s m ó d o n s ó k k á s z e r k e s z t v e , 1 0 0 0 c c m

v í z b e n v a n :

M g S O * .......................................................................................... 25-3495 §C a S 0 4 ................................................................................... 1.9432 „S r S O * ...................................................................................... 0 .0 0 0 6 2 „

B aS Ö 4 ...................................................................................... 0 .0 0 0 0 3 3 »N a 2S ö 4 ....................................................................................... 15.3861 „F e (H C Ö 3) 2 .............................................................................. 0 .0035 „

N a H C 0 3 ...................................................................................... 1-4743N a C l ................................................................................................ 1.6421 „L iC l ................................................................................................ 0 .0042 „

K C 1 .................................................................. 0 .00013 >,H s S í ö 3 ........................................................................................... 0 .0 6 4 0 „

ö ssz e se n . . 45 .867683 „

E u r o g a s c o : „ R é t e g v í z a m i h á l y i - i I I . s z . m é l y f ú r á s 2 3 0 0 m - b ő l —

I I . 1 3 “ j e l ö l é s ű v í z m i n t a :

C ö 2 ................................................................................................ 107.229 ccmL e v e gő ........................................................................................... a . 584 ,,N 2 .......................................................................................................... 8 .086 „C H 4 . . . . . ......................................... 1 .900 „

ö ssz e se n . . 120.189 »

JE L E N T É S 1938-RÓL 1701

Százalékokban kifejezve:

C 0 2 ..................................................................... .... 89.24%Levegő ....................................................................... 2.14%N 2 ....................................................................... 6.7 2%CH 4 . ........................................................................ 1.90%


Eurogasco: „Mihályi, II. sz. mélyfúrás, 2308— 2372 m, kanalazás-ból vett vízminta, 1938. II. 25.“ jelölésű vízminta:

COa ............................................................................ 116.334 ccm/1Levegő ...................................................... 4.699N 2 ................................................................................ 5.861 „CH 4 ............................................................................ 11.280 „

összesen . . 138.174 „


C ö 2 .......................................................... 84.196%Levegő ................................................................... 3.400%N2 ........................................................................... 4.241%CH« ....................................................................... 8.163%

összesen . . 100.000%

Cl' ........................................................................... 1.4676 g/1

NaCl ....................................................................... 2-3921 ,>

Eurogasco: „Mihályi, II. sz. mélyfúrás, 2289—2298 m, dugattyú-zásból, 1938. III. 1 1 . “ jelölésű vízminta:

C ö 2 ........................................................................... 62.213 ccmLevegő ....................................................................... 1.823 >1N 2 ...................................................... 2.498 „CH 4 .................................................................. 4.884 ,,

összesen . . 71.418 „


C ö 2 ........................................................................ 87.111%Levegő ....................................................................... 2.552%N 2 ................................................................................ 3 -497 °/°CH , ........................................................................ 6.838%

107*


1702 KÁRPÁTI

Cl' ............................................................................... 1.1556 g/1

NaCl ........................................................................... 19055 „

Eurogasco: „B u d a fap u sz ta I I I . — 1 1 7 5 — 1 1 8 0 m, v ízm inta gyűjtve1 9 3 8 . m árc. 1 7 .“ jelölésű vízm inta:

Eurogasco: „Budafapuszta III. — 117 5 — 1180 m, — rétegvíz“ jelölésű vízminta:

Kálium i o n ................................................................... 0.2958 g/1Nátrium ion . .............................................................. 0.7123 »Kalcium ion . . . ..................................................... 0.0158 „Magnézium i o n .................... 0.0105 »Vas ion ....................................................................... 0.C019 „Szulfát i o n ................................................................... 0.0202 „Klorid ion ................................................................... 0.7120 „Hidrokarbonát ion ...................................................... 1.2060 „


Egyenér ték-százalékok:

Kálium ion . . . Nátrium ion . . Kalcium ion . . Magnézium ion Vas ion . . . .

........................ i 8.79°/o

....................... 76.94°/o

..................... 1.95 %

..................... 2.I5°/o

..................... 0.17%»

összesen . . io o .ooV o

Szulfát i o n ......................... ...................................... i.04°/oKlorid ion ................................................................... 49.87%)Hidrokarbonát i o n .................-.................................... 49.09%)

összesen . . 100.00%)

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve, vízben van:

1000 ccm

CaSÖ4 Ca(HCO„)2 Mg(HCÖ3)2 Fe(HCÖ3)2 NaHCOs NaCl . . KC 1 . . . H2S iö 3

0.0285 g/1 0.0298 „0.0631 „0.0060 „I-55I4 0.7316 „0.5641 „0.0629 „

összesen . . 3-0379

JELEN T ÉS 1938-RÓL 1703

Eurogasco: „Budafapuszta III. — Tápvízminta, gyűjtve 1938. III. 15 .“ jelölésű vízminta:

Kálium ion . . .Nátrium iön . . Kalcium ion . . Magnézium ion Vas ion . . . .

Szulfát ion . . .Klorid ion . . .Hidrokarbonát dón

...................................... 0.0001 g/1

. . . . . . 0.0055

........................................ 0.0931 „............................................ ° - °3 5 7 ... . ' . . . . O.OOII „.......... 0.0021 „....................... 0.0088 „. . : . . . 0.4629 „

összesen . . 0.6094 „

Egyenérték-százalékokban kifejezve:

Kálium ion Nátrium, ion

Kalcium ion . Magnézium ion Vas ion . .

......................... 0.05%................. 3.o9°/o

......................... 59.00%

.................... 37-36%..................... 0.50%


Szulfát i o n .................................................................. 0.54%Klorid i o n ................................. ’................................ 3.15%Hidrokarbonát ion .................................................. 96.31%


Az alkotórészeket a szokásos móldon sókká szerkesztve, 1000 ccm vízben van:

C aSö4Ca(HCÖ3)2Fe(HCÖ3)2Mg(HCÖ3)2NaClKC 1 . .

összesen

0.0029 § 0-3732 0.0034 „0.2154 „0.0142 0.0003 »

0.6094 ,.

Eurogasco: „Mihályi II. — 2248—2196 m, dugattyúzásból. V ízminta 1050 m vízszintről (15 órai állás után), 1938. III. jelölésű vízminta:

C l' ................................................................................... 13-34 g/iNaCl ........................................................................... 21.99 >,Co2 (szabad) ...................................................... , ... 0.2158 „ .CO» -(kötött) .............................................................. 5.344 „H CÖ / ..........................................................................74090 „

1704 KÁRPÁTI

Elnyelt gázok:

C0 2 ................................................................................ 109.15 ccmLevegő ........................................................................ 0.88N 2 ................................................................................ 2.67 „C H , ............................................................................ —

összesen . . 112.70 „


C0 2 96.85°/oLevegő ........................................................................ 0.79%)N 2 .................................................................................... 2.36°/«

összesen . . ioo.oo0/#

Bükkszék: „Vízminta a 2/c. sz. fúrólyukból“ jelölésű minta:

Cl' ................................................................................ 5.3488 g/1NaCl ............................................................................ 7-^487 „

Bükkszék: „Vízminta a 25. sz. fúrólyukból. Talp: 150.50 m“ jelölés

c l ' ................................................................................ 4 -952 ° g/1NaC! ............................................................................ 7-°8x3 „

Bükkszék: „Vízminta a 26. sz. fúrólyukból. Talp: 165.50 m“ jelölés

Cl' ...................................... .............................. 4-7630 g/1NaCl ............................................................................ 6.8111 „

Eurogasco: „Budafapuszta I I I . —-112 0 — 112 4 m, — 1938. V. 4.“ jelölésű víz:

Kálium i o n ................................................................... 0.1678 g/1Nátrium ion ............................................................... 1.1613 »Kalcium ion ............................................................... 0.0143 »Magnézium i o n ........................................................... 0.0029 »Vas ion ........................................................................ 0.0047 »Szulfát i o n ................................................................... 0.0271 „Klorid ion ................................................................... 0.8760 „Hidrokarbonát ion ................................................... 1.8720 „

ö sszesen . . 4 .12 4 6 ,

JELEN TÉS 1938-RÓL 1705

Egyenérték-százalékokban kifejezve:

7.68%9O.3 2°/»

1 .2 7 »/. O.43V0 0.30%


Szulfát i o n ................................................................. 1.00%Klorid ion ................................................................. 44.18%Hidrokarbonát ion ................................................ 54.82%


Kálium ion Nátrium ion

Kalcium ion Magnézium ion Vas ion . .

Az alkotórészeket a szokásos módon sókká szerkesztve, 1000 ccm vízben van:

CaSÖ4Ca(HCÖ3)2Mg(HC0 3)2Fe(HCÖ3)2NaHCÖ3NaClKC 1 . .h 2s ío 3 •

0.0384 g0.0I2I „ O.OI78 „ O.OI49 » 2.5281 „

1 -1 9 3 3 » O.32OO „ O.O7IO „

összesen . . 4.1956 „

Eurogasco: „Budafapuszta IV. — 1204— 1207 m. Vízminta gyűjtve 1938. júl. 22.“ jelölésű vízminta:

SÖ4

ClNaClh c o 3

0.0308 g/1 3.0650 „

5-0542 » 0.1794 „

III. Ásványvízvizsgálat:

A városligeti II. sz. artézi forrás (Szent István-forrás) vizének vizsgálata a Közmunkák Tanácsának megbízásából:

1706 KÁRPÁTI

iooo ccm vízben van:

Kationok:Kálium ion Nátrium ion . Litium ion Kalcium ion Stíoncium on Bárium ion Vas ion . . Mangán ion .Réz ion . . . Magnézium ion Ammonium ion

Anionok:

Klorid ion ........................................................... 0.1985 gJodid i o n ................................................... 0.000044 >.Hidrokarbonát ion . . . . . . . . . . . 0.53888 „Szulfát i o n ................................................ 0.1977 »Metaborát ion .................................................. 0.0150 ,,Metakovasav ....................................................... 0.0670 „

összesen . . 1.406011 „

Egyen érték-százalékokban kifejezve:»

Kalium ion ................. .... ......................... 2.5171®/#Nátrium i o n ................................................................... 40.30170/«Litium ion ................................................................... 0.0301%Kalcium i o n ................................................................... 41.2965%Stroncium i o n ............................................................... 0.338i°/eBárium i o n ................................................................... 0.0026°/.«Vas i o n ..................... • • • ............................. 0.0089*/«Mangán i o n ................................................................... 0.0074%Réz i o n ............................................................................ 0.0010%Magnézium ion ...................................................'. . 15.3173%Ammonium ion ........................................................... 0.1788%

összesen . . 99-9995%

Klorid ion ................................................................... 29.6292%Jodid ion ...................................... 0.0015%Hidrokarbonát i o n ....................................................... 46.7351%Szulfát ion .................................................................... 21.7803%Metaborátion ............................................................... 1.8536%

ö ssz e se n . . 9 9 -9 9 9 7 %

0.0186 . g0.1751 „0.00004 »0.1564 g 0.0028 „0.00004 »0.00005 „0.00004 „0.000007 „ 0.0352 0.00061 „

JELEN TÉS 1938--RÓL 1707

Az alkotórészeket sókká szerkesztve, iooo g vízben van:

N H jC I .........................Litiumklorid . . . . Nátriumklorid . . . . Nátriumjodid . . . . Nátriumhidrokarbonát Káliumhidrokarbonát Vashidrokarbonát . .Mangánhidrokarbonát Rézhidrokarbonát . .Magnéziumhidrokarbonát Kalciumhidrokarbonát Kalciummetaborát . .Kalciumszulfát . . . . Stronciumszulfát . . .B á r iu m szu lfá t................Metakovasav . . . .

0.001808 g 0.000241 „ 0.324998 „ 0.000045 „ 0.172712 „ 0.047617 „ 0.000151 „ 0.000123 ,, 0.000018 „

° - 2 I I 799 .» 0.275756 „ 0.022019 »

° - 275799 » 0.005868 „ 0.000058 „ 0.067000 „

összesen . . 1-.406012 g

Szabad szénsav ........................Kénhidrogén .............................Fagyáspontcsökkenés .................Osmosisnyomás .........................Elektromos vezetőképesség 180 C. Hidrogénionkoncentráció . .. .Fajsúly 20° C .- n á l .....................Száraz maradék 105° C.-nál . . Száraz maradék 1800 C.-nál . . Szulfátos m a r a d é k .....................

0.4224 g 0.0012 „0.063° ö.0.763 atm.0.0015 3 tec. Ohm jeni6.38I.O O II

1.13261.117}

I-3 5 Í 5

IV . Nyersolajvizsgálatok:

Eurogasco: „Mihályi II. — 2410 m“ jelölésű fúrásmag vizsgálata olajtartalomra:

Olaj .............................................................................. 0.085V0

Bükkszék: „Olajminta a 17. sz. fúrólyukból. Talp: 162.30 m“ jelölésű olajminta:

Fajsúly 19.50 C . - n á l ................................................. 0.8661Viszkozitás 20° C .- n á l ................ ............................ 2.25

Viszkozitás 50° C . - n á l ............................. .... 1.47Kénsavval elroncsolható.............................................. 14.0®/«Aromás vegyületek m ennyisége............................. 3.1%

1708 KÁRPÁTI

Forrás k e z d e t e ............................. .......................... . 219° C,219—300° C. közötti párlat ................................... 41.26%300—3500 C. közötti párlat ................................... 29.83%3jo—384° C. közötti párlat ................................... 25.00%Szurok .................................................................... . 3.91%


Fajsúly 19.5° C . - n á l .................................................. 0.8385Viszkozitás 20° C . - n á l .............................................. 2.05Viszkozitás 400 C .- n á l .............................................. 2.04

Kénsavval roncsolható .............................................. 16.5%Arómás v egy ü le tek ...................................................... 2.2%Forrás k e z d e te ...................................................... . 56.60 C.56—-200° C. között á t p á r o l ...................................... 22.73%200—3000 C. között átpárol ............................. 22.80%300—3500 C. között átpárol ................................. 17.28%3jo— 3710 C. között átpárol . . . . . . . . . . 16.58%Szurok ........................................................................... 20.61%

Bükkszék: „Olajminta a 19. sz. fúrólyukból. Talp: 99.0 m„ jelölésű lésű olajminta:

Fajsúly 19.j ° C . - n á l ................................................... 0.8598Viszkozitás 20° C . - n á l .................................................. 2.04Viszkozitás 500 C . - n á l .................................................. 1.34Kénsavval roncsolható ................................................. 11.0%Aromás vegy ü le tek ..................... ........................ .... . 3-4%Forrás kezdete .......................................................... 208° C.208—300° C. között á t p á r o l ................................ 42.94%300—350° C. között á t p á r o l ................................. 31.14%350—3740 C. között á t p á r o l ................................ 17.46%Szurok ........................................................................... 8.46%


Fajsúly 21.10 C . - n á l .................................................. 0.S565Viszkozitás 20° C.-nál .......................................... 2.06Viszkozitás 500 C . - n á l .............................................. 1.39Kénsavval roncsolható .............................................. 10.0%Arómás vegyületek mennyisége ............................. 7.0%Forrás k e z d e te ...............................................................207° C.207—300° C. közötti párlat ..................... 40.50%300—350° C. közötti párlat .................................. 35.56%350—365° C. közötti párlat ................................. 14.17%Szurok ............................................................................ 9.7 5%

JELE N T É S 1938--RÓL 1709

Fajsúly 21.i ° C . - n á l .................................................. 0.8623Viszkozitás 20° C . - n á l .................................................. 2.15Viszkozitás 500 C . - n á l .................................................. 1.41Kénsavval elroncsolható.............................................. 14 %Aromás vegyületek mennyisége ................................. 7 -75 °/»Forrás k e z d e te .............................................................. 216° C.216—300° C. közötti p á r l a t ........................................ 39-930/*300—-350° C. közötti p á r l a t ........................................ 29.95V#3jo—367° C. közötti párlat ...................................... 12.44%Szurok .............................................................................. 17.66%

E u ro g asco : „B u d a fa p u sz ta I I I . — O la jm in ta 1175 — 1180 m -es rétegből. G y ű jtv e 1938. I I I . 15 .“ je lö lésű o la jm in ta :

Fajsúly 21.10 C ................................................................. 0.86SFajsúly 6o° F..................................................................... 0.87x9Viszkozitás 2 i ° C . - n á l .................................................. 3.58Viszkozitás 500 C . - n á l .................................................. 1.49Kénsavval roncsolható ............................................. 27.0 %Lágyaszfalt ................................. 1.03%Kéntartalom ( S ) .............................................................. 0.17%Forrás k e z d e te .............................................................. 164° C.164—2000 C. között átpárol ................................. 6.34%200'—300° C. között átpárol ................................. 34.12%300—3500 C. között átpárol ................................. 12.96%350—3770 C. között átpárol ................................. 18.12%Szurok ........................................................................... 28.43%

E u ro gasco : „O la jm in ta a b ü k k szék i 13. sz. fú ró ly u k b ó l. T a lp : 4 1 3 .80 m “ je lö lésű o la jm in ta :

Fajsúly 18.8° C.-nál ...................................................... o.8joViszkozitás 20° C . - n á l .............................................. 245Viszkozitás jo ° C . - n á l ......................... 1.31Kénsavval ro n cso lh a tó .............................................. 21%Forrás k e z d e te .............................................................. 83°83—200° C. közötti p á r l a t ..................................... 19.03%200—300° C. közötti p á r l a t ..................................... 22.46%300— 350° C. közötti p á r l a t ..................................... 17.31%350—380° C. k ö zö tti,p á r la t..................................... 12.63%Szurok ........................................................................... 28.57%

Bükkszék: „O la jm in ta a 2 5 . sz. fúrólyukból. T a lp : 1 5 0 . 5 m “ jelölésű olajm inta:

1710 KÁRPÁTI

Fajsúly 18.8° C . - n á l .................................................. 0-833Viszkozitás 20° C . - n á l .............................................. 1.67Viszkozitás 500 C . - n á l .............................................. 1.32Kénsavval roncsolható .............................................. 16%Forrás k e z d e te ..................................! ........................ 750 C.75—2000 C....................................................................... 21.26%260—300° C ..................................................................... 20.96%300—350° C ..................................................................... 15.24%35°—378° C, . ........................................................... 30.93%Szurok ....................................................................... 11.58%

E u ro g asco : „ B u d a fa p u sz ta I I I . — 1175 — 1180 m. M in ta a béléscsőbő l. G y ű jtv e 1938. áp r. 12 .“ je lö lésű o la jm in ta :

Fajsúly 22.5° C .- n á l .................................................. 0.8195Fajsúly 60° F................................................................... 0.8244Viszkozitás 20° C . - n á l .............................................. 1.27Viszkozitás 300 C . - n á l .............................................. 1.2 tKénsavval roncsolható ................................................. 12 %Lágyaszfalt ................................................................... 0.55%K é n ta rta lo m ................................................................... 0.16%Forrás k e z d e te ................................................................ 610 C.61—2000 C. közötti f r a k c ió ...................................... 37.21%200—300° C. közötti frakció ..................................... 22.35%300—350° C. közötti p á r l a t ..................................... 9.03%450—381° C. közötti p á r l a t ..................................... 24.34%Szurok ........................................................................... 7.07%

B ü k k sz ék : „O la jm in ta a 28. sz. fú ró ly u k b ó l. T a lp : 2 8 1 .40 m “ je lzésű o la jm in ta :

Fajsúly 22.20 C . - n á l .................................................. 0.8361Viszkozitás 220 C . - n á l .............................................. 1.59Viszkozitás 500 C . - n á l ......................... .................... 1.23Kénsavval roncsolható............................. 15.1%Forrás kezdete ............................................................... 610 C.61—200° C. közötti p á r la t.................... 22.23%200—300° C. közötti párlat ...................................... 23.85%300— 3500 C. közötti párlat ...................................... 15.46%350—3730 C. közötti párlat . . ., .......................... 26.50%Szurok ........................................................................... 11.92%

Bükkszék: „O la jm in ta a 2 7 . sz. fúrólyukból. T a lp : 8 6 . 3 0 m “ je lölésű olajm inta:

JE L E N T É S 1938=RÖL 1711

Bükkszék : „O la jm in ta a 3 1 . sz . fúrólyukból. T a lp : 2 6 6 . 4 0 m “ je lölésű olajm inta:

Fajsúly 22.20 C ................................................................ 0.837Viszkozitás 220 C . - n á l .............................................. 1.56Viszkozitás 50° C . - n á l .............................................. 1.23Kénsavval roncsolható.................................................. 14.9%Forrás k e z d e te ............................................................... 66° C.66—2000 C. közötti párlat.......................................... 22.41%200—300° C. közötti párlat .................................. 22.41%300— 350° C. közötti p á r l a t ............................. .... . 17.16%330— 373° C. közötti p á r l a t ...................................... 22.26%Szurok ............................................................................ 15.74%

Eurogasco: „Budafapuszta III. — 1092.5 — 1097 m. Olajmintagyűjtve máj. 17 “ jelölésű olajminta:

Faisúly 22.20 C . .................Fajsúly 600 F ..........................Viszkozitás 220 C.-nál . .Viszkozitás 300 C.-nál . .Kénsavval roncsolható . . .Lágyaszfalt .........................Forrás k e z d e te .....................45—2000 C. közötti párlat .200—3000 C. közötti párlat 300.—3500 C. közötti párlat 350—360° C. közötti párlat Szurok ..................................

Bükkszék: „Olajminta a bükkszéki 32. sz. fúrólyukból. Talpr 312.60 m“ jelölésű olajminta:

Fajsúly 29° C .................................................................... 0.8440Viszkozitás 29° C . - n á l ................................................ 1.70Viszkozitás 50° C . - n á l ................................................ 1.39Anilinnal k io ld h a tó ....................................................... 1.321%Kénsavval roncsolható...................................................... 18.0 %Lágyaszfalt ................................................................... 2.15 %Forrrás kezdete ...........................................................io i ° C.101—200° C. közötti p á r l a t ...................................... 15.70%200—300° C. közötti p á r l a t ............................ 25.37%300—350° C. közötti p á r l a t ............................ 16.33%3So—386° C. közötti p á r l a t ............................ 20.47%Szurok ............................................................................ 22.11%

0.80350.808191.131.10

, 7-í ®/o. 0.42%. 4 5 ° C.. 40.18%

21.82% 9.57% 7.37%

21.03 %

1712 KARPÁTI

Bükkszék : „O la jm in ta a 3 3 . sz. fúrólyukból. T a lp : 2 8 8 . 4 0 m “ jelölésű olajm inta:

Fajsúly 290 C . - n á l ...................................................... 0.8280Viszkozitás 290 C . - n á l .............................................. 1.42Viszkozitás 500 C . - n á l .............................................. 1.27Anilinnal k io ld h a tó ...................................................... 2.41%Kénsavval roncsolható.................................................. 15 %Lágyaszfalt ........................ i.72°/oForrás k e z d e te .............................................................. 65° C.65—2000 C. közötti p árla t.................... 20.84%200—300° C. közötti p á r l a t ............................. .... • 23.25°/o300—350° C. közötti p á r l a t ...................................... 16.62%350—381° C. közötti p á r l a t ...................................... 24.09%Szurok ............................................................................... 15 .18°/o

Eurogasco: „Budafapuszta IV . — 1204— 1207 m. Gyűjtve 1938. V II. 23-án, öblögetés közben“ jelölésű olajminta:

Fajsúly 290 C.-nál . . . .Fajsúly 6o° F..........................Viszkozitás 290 C.-nál . . Viszkozitás 6o° C.-nál . . Anilinnal kioldható . . . . Kénsavval roncsolható . .Lágyaszfalt .........................K é n ta r ta lo m .........................Forrás k e z d e te .....................53—2000 C. — — . . . . 200—300° C. közötti párlat 300—3500 C. közötti párlat 350— 385° C. közötti párlat Szurok .................................

0.8285 0.8379 1.52

i-33 3.24 %

23 %1.56% 0.1 j%

53° C. 26.12% 18.07% 9.40%

25.76% 20.63%


Fajsúly 190 C . - n á l ...................................................... 0.8377Viszkozitás 190 C . - n á l .............................................. 1.55Viszkozitás 500 C . - n á l .............................................. 1.21Kénsavval roncsolható.............................................. ; 15%Forrás k e z d e te .............................................................. 68° C.68—2000 C. közötti p á r la t .......................................... 22.46%200—300° C. közötti párlat 23.91%300—3500 C. közötti p á r l a t ..................................... 16.66%350— 3700 C. közötti p á r l a t ...................................... 16.52%Szurok ........................................................................... 20.44%

JELEN T ÉS 1938-RÓL 1713

Bükkszék: „O la jm in ta a 3 9 . sz. fúrólyukból. T a lp : 3 2 3 . 1 0 ni“ je lölésű olajm inta:

Fajsúly 19° C - n á l ............................................................ 0.8417.Viszkozitás 19° C - n á l .............................................. 2.07.Viszkozitás 50° C - n á l .............................................. 1.24.Kénsavval roncsolható ................................................ i4.8°/o.Forrás kezdete .......................................................... 68° C.69—200° C. közötti párlat ................................21.53%,200—300° C. közötti p á r l a t .....................................24.09%,300—350° C. közötti p á r l a t .....................................17.49%,350—371° C. közötti párlat .....................................12.78%,

Szurok ............................................................................... 24.09%.

V. Érc- és kőzetvizsgálatok:

Dr. Z a l á n y i B é l a főreáliskolai tanár részére végzett magné- ziumkarbonát-meghatározások a tiszabereki és tardi kincstári mélyfúrás mintakőzet-anyagából:

„I — T. B. i. 721.6—725.2 m. I. ábra I.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 1.91%

„Tárd 1. — 118. 5— 119.2 m. — lignit. 5. szelv. — II.“ jelölésű minta:MgC0 3 ........................................................................... 1.16%

„Tárd 2. — 119.2—120.3 m- — 5. szelv.“ jelölésű minta:MgCOg ......................................... 1.64%

„Tárd 3. — 120.3— 121.95 m• — $■ szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 ........................................................................... 0.67%

„Tárd 4. — 121.95— 122.65 m- — 5- szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 ........................................................................... 0.18%

„Tárd 5. — 122.65—-123 m. — 5. szelv.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 1.47%

„Tárd 6. — 123.0—124.4 m- — 5. szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 ........................................................................... 1.42%

„Tárd 7. — 124.4—125-4 m. — 5. szelv.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 3-570/o

„Tárd 8. — 125.4—125.6 m. __ 5. szelv.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 0.82%

„Tárd 9. — 95.6—98.0 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 3-3 1°/*

„Tárd 10. — 98—100.2 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 ........................................................................... 3.05%

„Tárd 11. — 100.2-—105.75 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgCOs . ............................................................................ 3-°2%

„Tárd n /A . — 105.75—105.85 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgCOa ........................................................................... 2.14%

1714 KÁRPÁTI

„Tárd 12. —- 105.85— 110.6 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 .................

„Tárd 13. — 110.6—114.0 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgCOs .................

„Tárd 14. — 114.0— H 4-75 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 .................

„Tárd 15. — 114.75— 117.8 m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgCO:, ................. ..................... 3-54%

„Ta-d ON I N> 1 OO m. — 6. szelv.“ jelölésű minta:MgC0 3 ................. ..................... 4.25%

Dr. V i g h G y u l a főgeológus által behozott bauxitnunta:

Si0 2 ................................................................... 31.47%TiO j ............................................................................ 1.82%Fe20 3 ............................................................................ 25.05 %AI2O3 ............................................................................ 29.38%CaO ................................................................................ 0.03%MgO ................................................................................ 0.01%Izzítási veszteség ....................................................... 11.93%


H e v e s s y L á s z l ó Aggtelekről begyűjtött mészkövet küld be vizsgálatra:

CaOMgOFe20 3a i2o 3 . . . .Izzítási veszteség Na20 + K 20 Oldhatatlan rész

• -.............. 55-5 l0/o..................... 0.14%..................... 0.04%..................... 0.07%..................... 4 3 -93 °/»..................... 0.01%..................... 0.18%


Dr. V i g h G y u l a főgeológus által begyűjtött, „I. szám, 3.300 m“jelölés:

Si0 2 ................................................................................ 33.14%Ti0 2 ............................................................................ 1.24%Fe20 3 21.12%A120 3 29.80%CaO ................................................................................ 1.63%MgO ................................................................................ 0.01%

„ Izzítási v e sz te sé g ............................................................... 12.99%


JELE N T É S 1938-RÓL 1715

Az Iparügyi Minisztérium által beküldött „Galenit flotátum jelölésű ércminta:

PbFe .ZnCuSiOoTiO:,Al2OsCaOSc o 2,o 2

60.34%2.86%3.32%1.07%

18.58%0.05%0.59%0.11%9.73%1.33%


Az Iparügyi Minisztérium által beküldött „Pyrit flotátum“ jelö lésű ércminta:

Pb . .Fe . .Zn . .CuSi02 .t í o 2 a i2o 3CaO .s . .c o 2, o 2


0.90% 34.71%

1.22 % 0.024%

17.36% 0.11% 2.36% 0.09%

4 r.4 5 % 1.38%

Az Iparügyi Minisztérium által beküldött „Sphalerit flotátum“ jelölésű ércminta:

PbFe . . Zn Cu S iö 2 T iö 2 Abos CaO . S . . M gö .c o 2,o 2

..................... 1.41%

..................... 4 -390/»

..................... 49.36%

..................... 0.46%

..................... 9.93 %

..................... 0.06%..................... 2.02 %..................... 0.17%..................... 29.56%.................>. 0.21%..................... 2.23%


108

1716 KÁRPÁTI

M i c h l L a j o s korm ányfőtanácsos, Budapest, L ázár-u tca io . sz.,á lta l beküldött lábatlant m észkőm inta:

CaO ............................................................................... 54.92%MgO ........................................................................ 0.49%Fe2Ö;t.................................................................................. 0.28%C ö 2 ............................. 43.76%Sósavban oldhatatlan r é s z ...................................... 0.54%


M i c h l L a j o s kormányfőtanácsos által beküldött II. sz. lábat- lani mészkőminta:

CaC0 3 ...................................................... 98.02%MgCO.j ................................................................... 1.02%Fe2(C0 3)3 0.41%Sósavban oldhatatlan r é s z ........................ 0.54%

összesen . . 99-99%

Bagaméri gyepvasérc-minták. Beküldötte dr. S c h m i d t E l i g i u s R ó b e r t .

„I. b. jel. 0.30—061-ig“ :Fe20 3 ................................. 16.96%, Fe . . . 11.86%

„24—-0.4 — 1.20“ :Fe2Ö3 ................................. 21.15%, Fe . . . 14,79%

„25—0.8 — i-ig“ :Fe2Ö3 ................................. 14.91%, Fe . . . 10.43%

M. kir. Éixbánya, Recsk, 2 drb anyagmintát küldött be Cu-, Ag- és Au-ra való megvizsgálás végett:

I.

Cu ............................................................................... 0.475%Ag ................................................................................... iS.245%Au ............................................................................... 3.62 g/t

II.

Cu ............................................. ..................................... 0.007%Ag ■ • • • ....... ............................................................ 7-385 g /'Au ................................................................................... 0.935 g/t

JELEN TÉS 1938-RÓL 1717

B u r d o n J á n o s , Veszprém, ércminta:

SiOo .............................................................................. 6.59%FeaO<) .......................................................................... 66. 12%A1, 0 3 .......................................................................... nyomokbanT i0 2 ............................................................................... nyomokbanMnO .......................................................................... 19.19%

D r. S c h e r f E m i l főgeológus által beküldött Co-tartalmú kőzetminta:

Co ■ ............................................................................... 0.0071%

D r. F r a n k I s t v á n kőbányavállalat által beküldött agyagminta:

CaO ............................................................................... 54.41%M g O .............................................................................. nyomokbanFeaOs .......................................................................... 0.02%K aO .............................................................................. nyomokbanN a20 .............................................................................. nyomokbanSi0 2 .............................................................................. 3.40 %Izzítási veszteség ...................................................... 42.11%


Budapest, 1941. évi június hó 4-én.

108'

) : \ \ í

CSÁJÁGHY GÁBOR OKL VEGYÉSZMÉRNÖK ÁLTAL AZ 1936. ÉVBEN VÉGZETT LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK, j

AZ ÖRSZENTMIKLÖSI III. SZ. MÉLYFÚRÁS MINTÁINAK’ SÜRŰSÉGVIZSGÁLATAI.

A kőzet megnevezéseMélység

méterekben

A k

őzet

sű

rűsé

ge

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

itato

tt

kőze

t té

rfog

atsú

lya

Poro

zitá

s té

rfog

at °/

o“ba

n

G03LG™ © -10 -— *-• o*N ^o _O £ CL

Sárgásbarna homokos agyag Kékessziirke, kissé homokos

3 -2 0 - 4-50 2-71 1-66 2-05 39 23

ag y a g ------------------ ...Kékessziirke, kissé homokos

155-0 5 - 158-60 2-68 2-31 2-44 1 3 ' '■ 1 !

\ 6

a g y a g .............. ... ... 262-25 - 268-90 2-69 2-31 2-45 14 . 6Kékesszürke agyag.............. . 299-60 - 314-75 2-66 2-13 2-33 . 20 1 9Szürke homokos agyag 3 3 5-6 5 - 340-65 2-67 2-09 2 ‘31 22 11Szürke homokos agyag 3 5 5-6 0 - 360-70 2-68 2-17 2-36 "1 9 : 9Sötétszürke homokos agyag Szürke, erősen agyagos

4 0 2 -9 0 - 407-15 2-65 2-02 ■ 2-34 ■ il| v!

16

homok— . . ... ... ... ... 4 1 6 -0 5 - 420-10 2-68 1-89 2-18 29-'. ; 1 15Szürke homokos agyag 4 3 3 -5 5 - 442-80 2-63 2-14 2-33 1 9 " \ 9

Szürke homokos agyag 5 0 3 -3 5 - 521-67 2-69 2-12 2-33 21-: .10 :Szürke homokos agyag Agyag, palaszerű homokkő*

562-60 - 571-50 2-69 2-15 : .2-35 20-i

L .9 :

beágyazással ......................Homokos agyag, homokkő*

5 9 7 -4 0 —597-80 2-70 2-48 2-56 8; | /•:

3 !

vei és calciterekkel ... — 6 3 4 -9 5 —641-00 2-72 2-16 2*37 21 10Szürke agyag ... ... ... ... 7 2 2-4 0 - 728-75 2-72 2-00 2-26 26 13 ;Szürke agyag — — - ... 770-00 - 776-80 2-73 2-08 2-32 '2 4 '' 1 12 iBarna agyagpala ... ... ... 800-50 - 819-49 2*66

• inem hátán: z.ható n

i

neg í

1

1720 CSAJA G H y

A GÖRGETEGI FÚRÁSMINTÁK SÜRÚSÉGMEGHATÁROZÁSAI.A

mag

szá

ma

A kőzet megnevezése

Mélységméterekben

A k

őzet

sű

rűsé

ge

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita

tott

kőz

et

térf

ogat

súly

a

Poro

zitá

s té

rfog

at %

-ban

Poro

zitá

s sú

ly %

-ban

í. Márgás homok......... 3 0 6 -2 0 —307-30 2-74 1-70 2-08 38 22II. Szürke homok... ... 3 6 0-0 0 - 360-15 2*73 1-84 2-16 32 17

, III. Szürke agyag ... 3 6 4 -5 0 - 364-80 2-64 1-78 2-10 3 2 18

IV. Agyagos márga — 3 7 0 -7 0—371-90 2-71 1-82 2-15 33 18

V. Agyag ... - — — 3 7 6 -1 0 —376-40 2-60 1-72 2-06 34 20VI. Szürke lignites homok 3 8 0 -4 0 —380-45 2-65 1-81 2-13 32 18

VI, Barna és szürke agyag..................... 3 8 1 -3 0 - 381-60 2-74 1-72 2-10 38 22

VII. Barna és szürke agyag..................... 3 8 5-0 0 - 385-25 2-62 1-51 1-93 42 28

VIII. Sárgásszürke finom homok ................ 3 9 0 -1 5 - 390-80 2-70 1-74 2-10 36 20

IX. Agyag ... ................ 3 9 5 -7 0 —395-90 2-75 1-63 2-04 41 25

X. Homok ... ... ... 4 0 0 -2 0 - 400-60 2-71 1-77 2-12 35 20XI. Homok ...................... 4 0 4 -0 0 - 404-90 2-63 1-86 2-15 29 15

XI. Agyag ... ... ._ ... 4 0 8 -3 5 —408-50 2-65 1-74 2-08 34 19

XII. Szürke, lignites, már- gás homok ... — 4 0 9 -0 0 - 409-40 2-71 1-76 2-06 30 17

XII. Lignites márga... ... 4 0 9 -4 0 - 409-70 1-49 1-08 1-36 28 26

XIII. Szürke, csillámos finom homok 4 1 3 -5 5 - 413-60 2-65 1-82 2-13 31 17

XIV. Szürke homok ... — 4 1 8 -4 0 —419-40 2-73 1-84 2-17 33 18

XV. Homok ... , . . __ ... 4 2 3 -5 0 - 424-90 2-72 1-70 2-08 38 22XVI. Lignit ...................... 4 2 9-5 0 - 430-40 1-48 1 '27 1-41 14 11XVI. Szürke agyag ... ... 4 3 0 -4 0 —430-90 2-74 1 8 0 2-13 33 18

XVIII. Szürke agyag ......... 440-20 - 441-50 2-70 1-82 2-15 33 18

XIX. Szürke agyag .......... 4 4 4 -0 0 - 444-80 2-66 1-80 2-13 33 18

XX. Homokos márga ... 4 5 0 -0 0 - 454-00 2-69 1-80 2-13 33 18

XXI. Finom szürke homok 4 5 5 -6 5—455-90 2-72 1-72 2-09 37 21XXI. Homokos márga ... 4 5 5 -9 0 - 456-10 2-53 1-59 1-96 37 23

XXIII. Szürke, kemény márga....... . — — 5 0 7 -5 0 —508-50 2-78 2-71 2-73 2 0-73

XXIII. Szürke, homokos márga........... — — 5 1 1 -5 0 - 512-50 2-67 1-85 2-16 31 16

XXIV. Lignit ..................... 5 4 6 -0 0 - 546-30 1-45 1-29 1-40 11 8/5

XXIV, Szürke, márgás, agyagos homok ... 5 4 6 -3 0 - 548-00 2-71 1-80 2-14 34 19

XXV . Homokos márga ... 5 9 5 -1 0- 596-50 2-71 1-84 2-16 32 17

JELE N T É S 1936-RÓL 1721A

m

ag

szam

a

A k ő zet

m e g n e v e z é se

M é ly s é g

m éterekb en

A

kő

zet

sűrű

ség

e

A

kő

zet

térf

og

ats

úly

a

A

víz

zel

át

ita

tott

k

őze

t té

rfo

ga

tsú

lya

Po

roz

itá

s té

rfo

gat

“/o

^ban

c5™ © *-• oOt- oo £

XXVII. S z ü rk e a g y a g ............ 6 0 6 -2 0 —608-50 2-71 1-81 2-14 33 18

XXVIII. S z ü rk e a g y a g ............ 6 1 1 -0 0 - 612-20 2-74 1-74 2-10 36 21X X X . S z ü rk e a g y a g ............ 6 5 3 -3 0 - 654-00 2-76 1-73 2-10 37 21

XXXI. C s il lá m o s szü rk e

h o m o k .................... 7 3 8 -0 0 —739-80 2-71 1-73 2-09 36 21XJíXII. S z ü rk e , h o m o k o s

m á rg a — — . - . . . 8 1 5-0 0 - 817-00 2-72 1-92 2-21 29 15

XXXIV . S z ü rk e h o m o k .- .. — 9 6 3 -5 0 —967-20 2-73 1-99 2-26 27 14

XXXVI. S z ü rk e m á rg a — 1087-5 0 - 1087-80 2-72 2-06 2-30 24 12XXXVII S z ü rk e , h o m o k o s

m á r g a ............... . . — 1107-7 0 - 1107-90 2-74 2-26 2-44 18 7-9

XL. S z ü rk e , h o m o k o s

m á r g a . . . . . . . . . 1329-5 0 - 1330-50 2-75 2-23 2 -4 2 . 19 8-5

XLI. S z ü rk e , h o m o k o s

m á rg a ................. . . . 1428-00 - 1428-50 2-76 2-28 2-45 16 7-0

XLII. C s i l lá m o s m á rg a — 1490-0 0 - 1490-50 2-76 2-36 2-50 14 5-9

: XLIII. K e m é n y , sz ü rk e ,

h o m o k o s m á r g a .. . 1565-5 0 - 1566-00 2-75 2-40 2-53 13 5-4

XLIV. S z ü r k e m á rg a . . . — 1652-5 0 - 1653-00 2-74 2-38 2-51 13 5-4

XLV. S z ü rk e , h o m o k o s

m á r g a ......... ................. 173 4-0 0 —1735-50 2-75 2-45 2-56 11 4-4

XL VI. S z ü rk e , h o m o k o s

m á rg a . ............ 1745-0 0—1745-40 2-74 2-47 2-57 10 4-0

XLVIL S z ü rk e m á rg a — . . . 1811-5 0 - 1811-90 2-74 2-49 2-58 11 4-4

XLVIII. S z ü rk e h o m o k k ő . . . 1854-0 0 - 1854-30 2-69 1-99 2-25 26 13

XLIX. S z ü rk e , h o m o k o s

m á r g a - . . . — . . . 1856-0 0 - 1857-50 2-70 2-38 2-50 12 5-0

L. G y e n g é n h o m o k o s

m á r g a ......... ................. 1948-0 0 - 1948-20 2-73 2-59 2-64 5 1-9

LII. K e m é n y , s z ü rk e ,

m eszes m á rg a . . . 2 0 3 7 -5 0 - 2038-70 2-67 2-55 2-59 4 1-5

1722 SÍ'AIÁO H VG

ÁZ

EL

EM

ZÉ

SE

K.

RÉ

SZ

LE

GE

S

VÍZ

EL

EM

ZÉ

SE

K.1723JELEN T ÉS 1936--RÓL

1724 C SA JÁ G H y

233

233

233

<303

<3os

<305

*T7333

• o33

^5 *43 ^3

3 1»3r> \■n

3 '3fOs•nO

O

2

O

2

O

23PTrov

*o

37 T

*32

3 3 NO*

CC C ' o 3 . © C u C u3 * 3 3 3 go ? r

3 -3TCS

US A)S3

Örs 3

I. sz.

:<

UJ

2

US

c n<

33 s N

3 N1 ST ; c 3 CT

O i ? r 2 'r v

1 d »

j ;

v ;

J

Iz z ítá s iU l © © 4 4

oUn

0 0 Un U J4

UnKJ v e s z te s é g

- 4© KJ UJ © U J © ©

UJ 00 "Ni 4-*- Un Ő O© Oo 4 4 U J KJ

_* UnKJKJ

OoOO O

© © H

© UJ 6un Un «•»

1 . UJ U J 4 -© © UJ OO © 1 3L>J © 4 © nun 1—* © KJ Un

KJ 4 Un V-n T ]U*J © Un o o © K J (0

UJ © Oo U J © KJp00 o Un © V-n © ©

KJ 4© © 4 •—1‘ 1k ©

2© UJ un UJ 4o o KJ KJ

- 4UJ

O3

v-n© O

© - 2CK*UJ

4 un o

o ©

Eo

UJ U J 4UJ 4 UJ

o © © o© KJ UJ© © Un

KJ © ©0 0

KJ Un ©KJ UJ ©

RÉ

SZ

LE

GE

S

KÖ

ZÉ

T-

ÉS

É

RC

EL

EM

ZÉ

SE

K.

CSAJÁGHY GÁBOR OKL. VEGYÉSZMÉRNÖK 1937. ÉVI JELENTÉSE.

AZ INKEI I. SZ. MÉLYFÚRÁS FÜRq MAGJAINAK FAj SÜLYMEGHATAROZÁs A

A m

ag s

zám

a


Mélység méterekben.

A k

őzet

fa

jsúl

ya

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita

tott

kőz

et

térf

ogat

súiy

a

Poro

zitá

s té

rfog

at °/

o-ba

n

TO'OS

o 'SCu

1. a. Világos sárgásszürkeagyag ......... — 2 0 0 -0 0 - 2 0 0 7 0 2-76 1'75 2-12 37 21-1

i. b. Világosszürke,finomszemű agya-gos homok __ ... 2 0 0 -7 0 - 200-90 2-74 1-70 2-08 38 22-3

2. Sárgásszürke homo-kos agyag ......... 3 3 3 -5 0 - 335-50 2-78 1-85 2-18 33 17-8

3 . Szürke agyagmárga 4 7 4 -15- 474-45 2-71 2-03 2-28 25 12-3

4 . a. Szürke homokosmárga ... — 1167-2 0 - 1169-60 2-75 2-46 2 5 6 10 4-0

4 . b. Szürke márga ... ... 1169-6 0 - 1170-60 2-68 2-42 2-52 10 • 4-15 . a. Világosszürke,

finomszemű, lazahomokkő........ . ... 1374-0 0 - 1374-70 . 2 7 4 2-16 2-37 21 9-7

5 . b. Szürke, homokosmárga — — — 1374-70—1375-00 2-73 2-51 2-59 8 3-1

5 . c. Világosszürke,finomszemű ho»mokkő .............. 1375-0 0 - 1376-00 2-74 2-17 2-38 21 9-7

6. a. Világosszürke, dur-vaszemű homokkő,kavicsokkal ... ... 1493-5 0 - 1493-75 2-70 2-21 2-42 21 9-5

6. b. Világos, zöldes-szürke, közepesszemcsenagyságúhomokkő— ... ... 1493-7 5 —1494-35 2 7 f 2-41 2-52 11 4-5

1726 CS AJ AG HV

A m

ag s

zám

a



A k

őzet

fa

jsúl

ya

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita

tott

kőz

et

térf

ogat

súly

a

Poro

zítá

s té

rfog

at °/

0-ba

n

Poro

zítá

s sú

ly %

-ban

6. c. Vílágoszöld,kissé durvaszeműhomokkő...,......... 1 4 9 4 -3 5 -1 4 9 4 -8 0 2-71 2-47 2-56 9 3-6

6. d. Világosszürke, dur=vaszemű homokkőkavicsokkal ... ... 1495-00— 1495-10 2-70 2-31 2-45 14 6-0

6. e. Világosszürke, dur«vaszemű homokkő 1 4 9 5 -1 0 -1 4 9 5 -6 0 2-70 2-42 2-52 10 4-1

6. f. Világos, zöldesszür-ke, fínomszeműmárgás homokkő 1 4 9 5 -6 0 -1 4 9 5 -8 0 2-78 2-58 2-65 7 > 7

6. g. Világosszürke,fínomszemű ho»mokkő ................ 1 4 9 5 -8 5 -1 4 9 6 -1 0 2-73 2-46 2-56 10 4-0

7 . a . Világosszürke,kissé durvaszeműhomokkő......... ... 1 5 4 1 -0 0 -1 5 4 1 -9 5 2-63 2-13 2-33 20 9-3

7 . b. Világosszürke,fínomszemű ho=mokkő ... ... ... 1 5 4 1 -9 5 -1 5 4 2 -6 5 2-57 2-23 2-36 13 5-8

8. Szürke mészmárga 1 5 5 2 -5 0 -1 5 5 6 -7 5 2-69 2-45 2-54 9 3-6

9 . a. Világosszürke, köze-pes szemnagyságúhomokkő......... ,... 1564-75— 1566-00 2-69 2-40 2-51 11 4-5

9 . b. Szürke, homokosmészmárga 1 5 6 6 -0 0 -1 5 6 8 -3 0 2-73 2-51 2-59 8 3-1

10. Szürke, homokosmészmárga ... 1572-75— 1576-25 2-72 2-48 2-57 9 ■ 3*6

1 1 . Szürke, erősen homo= '

kos mészmárga ... 1578-35— 1581-85 2-72 2-50 2-58 8 3-2

13. a. Világosszürke, köze«pes szemnagyságúhomokkő— ......... 1 6 4 4 -7 5 -1 6 4 6 -7 5 2-71 2-47 2-56 8 3-2

13. b. Világosszürke dur=vaszemű homokkő 1 6 4 6 -7 5 -1 6 4 9 -0 5 2-74 2-56 2-62 6-5 2-5

13. c . Szürke, homokos

1 márga — — ... 1 6 4 9 -0 5 -1 6 4 9 -5 5 2-74 2-54 2-61 7-0 2-7

JE L E N T É S 1937-RŐL 1727

A m

ag s

zám

a



A k

őzet

fa

jsúl

ya

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita*

to

tt k

őzet

té

rfoe

atsú

lva

Poro

zitá

s té

rfog

at °/

o-ba

a

ősVŰJS *©

© • N .o Jbu.o g 0-,

14 . a. Szürke, igen finom' szemű, meszes homokkő-.......... — 1660-4 0—1664-50 2-72 2-46 2-56 io-o 4-0

; 14 . b.f Szürke, meszes, igen finomszemű homokkő -............. 1665-0 0 - 1665-25

(

2 7 2 2-56 2-62 6-0 2-3

15 . a.

I

Szürke, homokos mészmárga _ — 1698-0 0 —1701-00 2-73 2-49 2-58 8-7 3-4

15. b.i

Világos, zöldes' szürke homokkő 17Q1-0 0—1701-40 2-71 2-48 2-56 8-4 3-3

1 5 . c. Szürke, homokos mészmárga ......... 1701-40—1702-90

í. 2 7 4 2-50 2-59 8-7 3 -4

16. Szürke, homokos márga _... — 1731-00—1732-00

|

2 7 2 2-51 2-59 7 7 3-0

18 . Szürke, homokos márga .............- 1758-00—1769-00

í ; '■ 2-72 2-54 2-61 6-5 2-5

19. a. Szürke, homokos márga ........ ... 1803-5 0 - 1805-00 2-74 2-51 2-60 9-1 3-6

19 . b. Szürke, finomszemű, márgás homokkő 1807-2 0 —1808-00 2-72 2-61 2-65 4-0 1-5

20. a. Sötétszürke mész* márga 1850-5 0 - 1852-70

- !- i2-72 2-54 2-61 6-6 2-5 !

20. b.3t

Zőldesszürke, finom' szemű, márgás homokkő............... 1852-70- 1853-90 2-71 2-39 2-51 11-8 4-9

I 21. Sötétszürke, homokos márga-. 1888-2 5 - 1888-35 2"$3 2-49 2-61 12-0 4-8 i

22. a. Vörösesbarna, finomszemű ho= mokkő - ............. 1891-7 5 - 1894-00 2-78 2-66 2-70 4-3 1-6

22. b. Vörösesbarna, finomszemű ho' mokkő, zöld ho= mokkő csomókkal 1891-75- 1894-00

i

2-79 2-62 2-68 é-0 2-2

' 22. c.

• 1

Aprószemű, zöldes' szürke, tömött, márgás homokkő 1 8 9 1 7 5 - 1894-00 2 7 7 2-62 2-67 5 -4 2-0

1728 ■ CSAJÁG Hy

A m

ag s

zám

a



A k

őzet

sű

rűsé

ge

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita

tott

kő^

et

térf

ogat

súly

a

Poro

zítá

s té

rfog

at °/

o=ba

n

: C

% -koo

2 4 . a. Sötétszürke, finom» szemű márgás homokkő— — ... 1925-0 0 - 1925-60 2-73 2-56 2-62 6-2 2-4

2 4 . b. Szűrkészöld, finom» szemű márgás homokkő........ . 1925-6 0 - 1926-40 2-77 2-59 2-65 6-4 2-3

2 5 . a. Kemény, tömött, zöl» desszürke márga— 1960-25 1965-50 2-79 2-56 2-64 8-2 3-1

2 5 . b. Csillámos csuszám* íási, lapos, márgás homokkő... ... ... 1960-2 5 - 1965-50 2-76 2-69 2-71 2-5 0-9

2 5 . c. Vörösesbarna, homokkő............... 1960-2 5 —1965-50 2-77 2-65 2-69 4-3 1-6

2 6 . a.

i

Vörösesbarna,finomszemű már» gás homokkő és homokos márga.-- 1965-5 0 —1967-80 2-83 2-62 2-69 7-4 2-8

2 6 . b. Zöldesszürke, finom» szemű márgás homokkő............... 1967-8 0 - 1968-20 2-74 2-62 2-66 4-3 1-6

2 6 . c. Vörösesbarna, igen finomszemű már» gás homokkő 1968-2 0 - 1968-30 2-80 2-56 2-65 8-5 3-3

2 6 . d. Világosszürke, finoman homokos, kalciteres márga... 1968-3 0 - 1968-70 2-77 2-60 2-66 6-1 2-3

2 8 . Vörösesbarnahomokkő............... 20 2 7-2 5- 2030-50 2-79 2-64 2-69 5-3 2-0

2 9 . a. Világosszürke, dur* vaszemű homokkő 2 0 3 3-35—2033-85 2-72 2-55 2-61 6-2 2-4

2 9 . b. Vörösesbarna, finomszemű ho» mokkő ................ 2033-8 5 - 2035-35 2-81 2-62 2-69 6-7 2-5

3 0 . Durvaszemű, szűr» készöld homokkő 2037-0 0 - 2038-00 2-69 2-48 2-56 7-8 3-1

3 1 . Zöldesszürke, dur» vaszemű homokkő, kvarcíi kavicsok»kai ... ... .i 2038-0 0 - 2038-18 2-68 2-46 2-54 8-2 3-3

JELEN TÉS 1937-RÖI. 1729

A m

ag s

zám

a



A k

őzet

fa

jsúl

ya

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita

tott

kőz

et

térf

ogat

súly

a

Poro

zítá

s té

rfog

at %

-ban ecs

;

« © •'03 -— -*-* oVN .O ^o ■

34 . Finomszemű szűr- készöld homokkő 2 0 4 4-5 0- 2046-50 2 -7 3 , 2*65 2-68 2-9 1-0

3 6 . Vörösesbarna, finomszemű ho= mokkő ................ 2 0 6 0-5 0 - 2063-00 2-81 2-66 2 7 1 5-3 1-9

3 7 . a. Finomszemű, szürke, márgás homokkő-- -........ 2 1 1 2 -2 5 - 2112-75 2-82 2-69 2-74 4-6 1-7

3 7 . b. Szürke homokkő,> kavicsokkal és mészpát-erekkel— 2112-25 2112-75 2-77 2-63 2-68 5-0 1-9

3 7 . c. Szürke, finomszemű homokkő... ......... 21 1 2-2 5 - 2112-75 2-74 2-61 2-66 4-7 1-8

3 8 . a. Világosabbszürke, kemény, csiliámos, homokos márga — 2 1 2 1-0 0—2126-50 2-73 2-60 2-65 4-7 1-8

3 8 . b. Kissé homokosabb mint az előbbi — 2 1 2 1-0 0 - 2126-50 2-72 2-56 2-62 5-8 2-2 .

3 8 . c. Kemény, meszes, szürkésfehér, finom szemű homokkő... 2 1 2 1-0 0 - 2126-50 2-71 2-48 2-56 8-4 3-3

3 8 . d. Kemény, meszes, szürkésfehér, dur- vábbszemű ho« mokkő _ — _ 212 1-0 0 - 2126-50 2-68 2-32 •; 2-46 13-5 5-8

3 8 . e. Mint előbbi ... 212 1-0 0 —2126-50 2-69 2-35 2*48 12-6 5-3

3 9 . Kemény, fehéres« szürke, meszes márga ................ 2 1 3 2-5 0 - 2133-50 2-93 2-72 2-79 7-1 2-6

4 0 . a. Sötétszürke márga (forgóharangból való anyag)......... 2 1 3 8-0 0 - 2140-00 2-74 2-49 2 '58 9-1 3-6

4 0 . b. Szürke, durvaszemű homokkő .. ... ... 213 8-0 0 - 2140-50 2-68 2-40 2-50 10-4 4-3

1730 C SA lÁ G H y

A LISPEI (BUDAFAPUSZTA I.) MÉLYFÚRÁS FÚRÓMAGJAINAK FAJSÚLY-MEGHATÁROZÁSA.

A m

ag s

zám

a

: 1 A kőzet

megnevezéseMélység

méterekben

A k

őzet

fa

isúl

ya

A k

őzet

té

rfog

atsú

lya

A v

ízze

l át

ita=

tolt

kőze

t té

rfog

atsú

lya

C03LZtt00"03 03 stí bű N Oo *—O 't

CL

C

'03 *-• O’ho 3 oCL

3 . Márga — - - - 7 2 1 ‘0 0 - 728-000 2-74 2-20 2-40 19-7 8-94 . a. Homokos márga — 106 7-0 0 - 1070-00 2-78 2-33 2-49 16-3 7-04 . b. Laza homokkő 1067-0 0—1070-00 2-76 2-14 2-37 22-3 10-45 . Laza homokkő 1 0 7 0-0 0 - 1073-00 2-72 2-09 2-32 23-0 11-06. Márga ...' - - 1073-0 0 - 1074-00 2-72 2-37 2-50 12-7 5-3

11. Mészmárga ......... 1424-0 0 - 1426-50 2-65 2-55 2-59 3-6 1-412. Mészmárga 142 6-5 0 - 1427-50 2-62 2-55 2-57 2-8 1-113 . Homokkő ..........— 144 3-0 0—1443-60 2 *741 2-63 2-67 3-7 1-414 .' Mészmárga ......... 1451-C0 —1453-00 2-74 2-55 2-62 7-2 2-815 . Mészmárga ... ... 1456-50- 1456-80 2-64 2-54 2-58 3-7 1-416 . Mészmárga ... j... 1515-5 0 - 1516-00 2-67 2-58 2-61 3-4 1-317 . Mészmárga ... 1... 1531-2 5- 1533-00 2-68 2-60 2-63 2-8 1-118 . Mészmárga — ... 1538-0 0 - 1541-50 2-70 2-62 2-65 2-8 1-119 . a. Homokos ; márga ... 1545-0 0 - 1546-50 2-68 2-61 _ 2-64 2-7 1-0 :19 . b. Márgás hömokkő ... 154 5-0 0—1546-50 2-75 2 '6 4 2-68 4-1 1-620. a. Homokkő (laza,- lig=

nites).............—;_ 1548-0 0—1551-00 2-68 2-27 2-42 15-4 6-7

20. b. Homokkő (meszes) 1548-0 0- 1551-00 2-74 2-68 2-70 2-2 0-820., c. Homokos márga ... 1548-0 0 - 155L 00 2-77 2-68 2-71 3-2 1-121. a. Homokkő, ... ... ... 1551-00—1554-00 2-75 2-39 2-52 13-4 5-621. b. Homokos márga ... 1551-0 0—1554-00 2-79 2-57 2-65 7-7 3-022. a. Homokos Imárga ... 1557-5 0—1560-00 2-79 2-58 2-66 7-5 2-9

. 22. b. Lignites márgás homokkő .. ... 1557-5 0 - 1560-00 2-65 2-45 2-52 7-3 2-9

2 3 . Homokkő ... . .. | — 1560-0 0—1563-00 2-75 2-35 2-50 14-5 6-12 4 . a. Homokkő ................ 1564-5 0 - 1567-50 2-71 2-27 2-43 16-4 7-22 4 . b. Homokos márga ... 1564-5 0—1567-50 2-78 2-55 2-63 8-4 3-32 5 . a. Homokkő ... ... ... 1569-5 0 - 1573-00 2-74 2-62 2-67 4-2 1-62 5 . b. Homokos márga ... 1569-5 0 - 1573-00 2-78 2-58 2-66 7-1 2-7

. 2 6 . a. Hom okkő;......... .... 15 7 4-5 0—1576-50 2-74 2-62 2-67 4-4 1-62 6 . b. Homokos márga :... 1574-5 0 - 1576-50 2-74 2-56 2-63 6-2 2-4

.. 2 7 . a. Homokkő ,r _ 1597-5 0 - 1583-50 2-74 2-65 2-68 3-3 1-22 7 . b. Homokos márga i ... 1597-5 0 - 1583-50 2-70 2-60 2-63 3-1 1-12 8 . a. Márgás homokkő;... 1585-0 0- 1587-00 2-77 2-55 2-63 8-1 3-12 8 . b. Laza homokkő ... 1585-00—1587-00 2-76 2-38 2-52 13-7 5-72 9 ., a. H om okkő!_ _ ! . — 1590-00— 1591-50 2-76 2-66 2-69 3-5 1-32 9 . b. Homokos!márga j... 1590-00—1591-50 2-79 2-55 2-63 8-6 3-33 0 . i a. Homokkő', ...... ...

11595-0 0 - 1597-50 2-73 2-53 2-61 7-3 2-8 (

1 ÉS 19j/-RŐI. 1731

A m

ag s

zám

a



A k

őzet

fa

jsúl

ya

A k

őzet

térf

ogat

súly

a

A v

ízze

l át

ita

tott

kőz

et

térf

ogat

súly

a

Poro

zítá

s lé

rfog

at °/

o-ba

n

CC3C/l % . *- 3O —o sCL,

3 0 . b. Homokos márga ... 1595-0 0 - 1597-50 2-69 2-50 2-57 7-1 2-83 1 . a. Homokkő _ ... ... 1600-0 0 —1692-00 2-75 2-66 2-69 3-2 1-23 1 . b. Márga ......... ... ... 1600-00— 1602-00 2-74 2-61 2-66 4-7 1-8.3 2 . a. Homokkő ................ 160 3-0 0 - 1607-00 2-74 2-55 2-62 6-8 2-63 2 . b. Homokos márga ... 1603-0 0 - 1607-00 2-78 2-61 2-67 6-1 2-33 3 . Homokkő ............. . 1608-50 - 1609-50 2-76 2-66 2-69 3-6 1-83 4 . a, Homokkő — .......... 161 3-5 0 — 1617-CO 2-74 2-53 2-61 7-4 2-93 4 . b. Homokos márga ... 16 1 3-5 0 - 1617-00 2-79 2-56 2-65 8-3 3-23 5 . a. Mészmárga ... ... 16 1 8-5 0 - 1621-50 2-86 2-68 2-74 6-3 2-33 5 . b. Homokkő .. ... ... 1618-5 0 - 1621-50 2-74 2-44 2-55 11-0 4-53 5 . c. Homokos márga ... 1618-5 0 - 1621-50 2-78 2-58 2-65 7-1 2-73 6 . a. Homokkő ... ... ... 16 2 3-5 0 —1627-50 2-73 2-37 2-50 13-2 5-53 6 . b. Márga — ............. . 1623-5 0 - 1627-50 2-75 2-47 2-57 10-0 4-03 7 . a. Homokkő ... ... ... 16 2 8-5 0 - 1632-50 2-73 2-64 2-67 3-4 1-23 7 . b. Homokos márga ... 16 2 8-5 0 - 1632-50 2-75 2-55 2-62 7-4 2-93 8 . a. v Márgás homokkő — 1633-5 0 - 1636-50 2-76 2-59 2-65 6-1 2-3

3 8 . b. Homokos márga ... 1633-5 0 - 1636-50 2-76 2-56 2-63 7-3 2-83 9 . Homokkő —. — ... 1638-5 0 - 1641-00 2-77 2-41 • 2-50 13-1 5 '44 1 . a. Márgás homokkő — 16 4 8-5 0 - 1652-00 2-75 2-57 2-64 6-3 2-44 1 . b. Homokos márga ... 1648-5 0 - 1652-00 2-76 2-62 2-67 5-1 1-94 3 . Homokos márga .... 1658-5 0 - 1662-00 2-76 2-61 2-66 5-4 2-14 4 . a. Homokkő ............... 166 2-0 0 - 1666-50 2-74 2-64 2-68 3-3 1-24 4 . b. Homokos márga ... 1662-0 0 - 1666-50 2-74 2-60 2-65 5-2 2-04 5 . a. Márgás homokkő ... 166 7-2 5 —1670-75 2-72 2-66 2-68 2-4 0-9

4 5 . b. Mészmárga................ 1667-2 5 - 167G-75 2-75 2-59 2-65 5-6 2-14 5 . c. Homokos márga ... 166 7-2 5 - 1670-75 2-77 2-57 2-64 7-0 2'7

4 6 . a. Mészmárga... .......... 1672-75 - 1676-75 2-83 2-68 2-73 5-2 1-9

4 6 . b. Márga — — — — 1672-7 5 - 1676-75 2-74 2-54 2-61 7-4 2-9

4 8 . Márgás homokkő ... 1680-2 5 - 1683-75 2-77 2-50 2-60 9-6 3-8

4 9 . a. Homokkő ... ... — 1684-7 5 - 1688-75 2-74 2-64 2-68 3-5 1-3

4 9 . b. Márga ... — -- -- 1684-7 5 - 1688-75 2-73 2-54 2-61 6-7 2'65 0 . a. Homokkő — — ... 1690-5 0 - 1691-50 2-73 2-62 2-66 4-0 1-5

5 0 . b. Homokos márga ... 1690-5 0 —1691-50 2-77 2-51 2-61 9-4 3 7

5 1 . a. Homokkő ... ... .. 1694-7 5—1697-25 2-73 2-65 2-68 3-0 1-15 1 . b. Homokos márga ... 169 4-7 5 - 1697-25 2-76 2-59 2-65 6-0 2-3

5 2 . a. Márgás homokkő ... 169 8-7 7 - 1701 .77 2-73 2-65 2-68 3-0 1-15 2 . b. Mészmárga ............. . 1698-7 7- 1701-77 2-81 2-49 2-60 11-3 4-5

5 2 . c. Márga ............. _ ... 1698-7 7 - 1701-77 2-73 2-60 2-65 4-9 1-85 3 . a. Mészmárga— -........ 1703-7 5 - 1706-75 2-81 2-48 2-60 11-8 4-7

5 3 . b. Homokos márga ... 1703-7 5—1706-75 2-76 2-52 2-60 8-7 3-4

109

1732 C SA jÁ G H y

A

mag

sz

áma

A kőzet

m e g n evezése

M é ly s é g

m éterekben

A

kő

zet

fajs

úly

a

A

kő

zet

térf

og

ats

úly

a

A

víz

zel

á

tha

jto

tt

kő

zet

térf

og

ats

úly

a

C05

oo

V)- r t cs s t í &G

N O° t :O 'W

a - ~

C03

J Z

*■03

nn wo J *

O £a *

5 4 . a. H o m o k k ő . . . — 1 7 0 8 7 5 - 1 7 1 2 7 5 2-74 2 -5 3 2 -6 1 7-4 2-9

5 4 . b. H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 0 8 - 7 5 - 1 7 1 2 - 7 5 2 -7 3 2 -5 3 2 -6 1 7 -2 2 - 8

5 5 . a. H o m o k k ő . . . . . . — 17 16 - 0 0 1 7 2 1 - 0 0 2 -7 2 2 - 5 1 2-59 7-7 3-0

5 5 . b. H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 1 6 - 0 0 - 1 7 2 1 - 0 0 2-76 2 -5 1 2-60 9-2 3 '6

5 6 . H o m o k k ő . . . — . . . 1 7 2 3 - 5 0 - 1 7 2 4 - 5 0 2-74 2-64 2 - 6 8 3-6 1-3

5 7 . a. H o m o k k ő __ — . . . 1 7 2 8 - 5 0 - 1 7 3 3 - 5 0 2-76 2-45 2-56 1 1 - 3 4-6

5 7 . b. H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 2 8 - 5 0 — 17 3 3 - 5 0 2-79 2-46 2 -58 1 1 - 7 4-7

5 8 . a. H o m o k k ő ................... 1 7 3 3 - 5 0 - 1 7 3 7 - 5 0 2-80 2 -5 3 2-63 9-5 3-7

5 8 . b. H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 3 3 - 5 0 — 17 3 7 - 5 0 2 -74 2-46 2-56 10-1 4 -1

5 9 . H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 3 9 - 0 0 - - 17 4 2 - 7 5 2-78 2-43 2-56 12 - 5 5 - 1

6 1 . a . H o m o k k ő . . . . . . . . 17 4 9 -0 0 — 17 5 1 - 5 0 2 -7 5 2-36 2 -50 14 -0 5-9

6 1 . b. H o m o k o s m á rg a __ 1 7 4 9 - 0 0 - 1 7 5 1 - 5 0 2-80 2-43 2-56 13 - 0 5-3

6 2 . H o m o k o s m á rg a . . . 1 7 5 4 - 0 0 - 1 7 5 4 - 6 0 2 -8 1 2-49 2-60 1 1 - 2 4-4

6 3 . a. H o m o k o s m á rg a - .. 17 5 9 -0 0 - - 17 6 2 - 0 0 2-80 2-50 2 -6 1 10-6 4 -1

6 3 . b. H o m o k k ő . . . . .. . . . 1 7 5 9 - 0 0 - 1 7 6 2 - 0 0 2 -7 7 2-39 2-5 2 13 - 7 5 -7

F Ő LD IG Á ZE LE M ZÉ S E K .

L e 1 ő h e 1 yC O „

%

o 2°/o

c h 4< É g ”hető

gázo k)

%

|

n 2°/o

Ő s z -

szesen

%

B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 19 3 7 . ja n . 1 6 ............. ... — . . . 4 4 -8 0 - 2 4 - 8 5 0 - 2 10 0B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 13 7 * 5 m , 1 9 3 7 . jan . 19 . — 9 8 -0 2 - 0 10 0B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 1 3 7 '5 ni, 1 9 3 7 . jan . 2 3 . . . . 9 9 -6 0 - 4 100B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 1 3 7 '5 m, 1 9 3 7 . ja n . 2 6 . . . . 9 9 - 7 0 ' 3 100B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 4 3 1 " 4 m , 1 9 3 7 . m áj. 2 0 . . . . 6 9 - 3 0 - 0 3 1 4 - 8 1 5 - 6 10 0B ü k k s z é k I. sz . fú rá s . 4 6 1"8 m , 1 9 3 7 . jún. 8 . . . . 9 8 - 9 1 - 1 100B ü k k s z é k I. s z . fú rás , 5 1 1 "5 m , 1 9 3 7 . jún . 2 8 . . . . 9 8 -9 0 - 7 0 - 4 10 0B ü k k s z é k I. sz . fú rá s , 5 5 1 " 1 m , 19 3 7 . jú l. 2 1 . . . . 9 8 - 9 0 -8 0 3 100B ü k k s z é k I . sz . fú rá s , 59 2"6 m , 1 9 3 7 . a u g . 2 3 . . . . 9 9 - 1 0 - 4 0 - 5 100B ü k k s z é k I I . s z . fú rá s , 8 8 "70 m , 19 3 7 . áp r. 6 , 9 2 - 0 o-i 7 - 9 10 0B ü k k s z é k II. s z . fú r á s , 1 9 3 7 . m á j. 16 . . .. ............ 2 6 - 7 io-o 1 6 - 6 4 6 - 7 100B ü k k s z é k I I I . s z . fú rá s , 5 2 '0 0 m , 19 3 7 . m á j. 8 4 7 - 8 9 - 8 1 - 0 4 1 - 4 100B ü k k s z é k I l l a s z . fú rá s , 6 4 "9 5 m , 19 3 7 . jú n . 2 3 . 9 5 - 9 0 - 2 1 - 4 2 - 5 100B ü k k s z é k I I I c s z . fú rá s , 4 5 "5 8 m , 19 3 7 . jú l. 2 7 , 9 7 - 2 0 - 2 0 -8 1 - 8 10 0

JE L E N T É S 1937=RŐL 1733

L e l ő h e l yC C L

°/o

Oo

°/o

c h 4( É g =

hető

g ázo k )

°/o

N »

°/o

Ö s z -

sz e se n

°/o

B ü k k sz é k I V . s z . fú rás . 3 5 4 '5 0 m , 1 9 3 7 . jú l. 2 9 . 1 3 - 4 3 7 - 3 4 9 - 3 10 0B ü k k s z é k I V . sz . fú rá s , 3 5 4 '5 0 m , 1 9 3 7 . a u g . 10 . 1 3 - 5 0 - 9 3 6 - 1 4 9 - 5 10 0B ü k k sz é k V . s z . fú rá s , 1 2 8 '0 7 m, 19 3 7 . m áj. 29 . 8 6 - 7 0 -2 8 - 3 4 - 8 10 0B ü k k s z é k V I I . s z . fú rá s , 1 4 0 ‘9 2 m , 1 9 3 7 . jú l. 2 4 . 9 7 - 4 o - i 1 - 5 0 9 10 0B ü k k sz é k V I I . s z . fú rá s , 4 8 3 ' 1 0 m , 1 9 3 7 . o k t. 2 0 . 9 8 9 o - i 0 - 6 0 - 5 10 0B ü k k s z é k I X . s z . fú rá s , 1 4 9 ‘4 0 m , 1 9 3 7 . o kt. 9. 0 2 -0 1 - 3 1 1 5 '6 10 0B ü k k s z é k I X . sz . fú rá s , 8 6 '8 0 m , 1 9 3 7 . o k t. 14 . 7 9 - 7 3 - 1 3 ' 6 1 3 - 6 10 0B ü k k sz é k X . s z . fú rá s . 2 5 7 '9 0 m, 19 3 7 . d e c . 2 2 . 7 - 0 5 - 2 5 5 - 1 3 2 - 7 10 0B ü k k s z é k X I . s z . fú rá s , 3 4 0 '0 0 m. 19 3 7 . d e c . 3 . 1 1 - 4 4 ' 1 4 8 - 1 3 6 '4 10 0B ü k k s z é k X I I . s z . fú rá s , 1 7 7 ’9 5 m , 1 9 3 7 . n o v . 1 5 . 9 9 -0 0 ' 6 0 - 4 10 0B ü k k s z é k X V I I I . s z . fú rá s , 1 7 5 '9 0 m , 1 9 3 7 . d e c . 1 3 . 3 5 - 0 2 '9 3 8 ' 3 2 3 '8 10 0In ke I. s z . fú rá s , 1 4 3 9 — 15 0 0 in .................................... 0 5 4 9 - 4 4 9 ' 1 10 0É g ő gá z m in ta u g y a n o n n a n - ............................................. - o - i 5 5 - 3 4 4 - 6 10 0É g ő g á z m in ta u g y a n o n n a n ............................ ■...................... 2 4 - 0 o - i 5 5 - 4 2 0 - 5 10 0G á z m in ta u g y a n o n n a n ........................................................... 2 0 - 2 0 - 5 7 9 - 3 10 0In ke I. s z . fú rá s , 4 6 5 m , 1 9 3 7 . feb r. 1 2 . . . . ............ 1 7 - 2 10 - 8 1 8 - 5 5 3 - 5 10 0L is p e (B u d a fa p u s z ta I.) . . . .................— — - —................. 0 - 2 9 9 8 • 10 0L is p e (B u d a fa p u s z ta I.) - —............. — ............................. 0 - 4 9 8 - 7 0 - 9 10 0B u d a fa p u s z ta II. 1 2 0 4 —12 0 8 m, 1 1 6 8 — 1 1 7 9 m — 0 - 2 9 9 '5 0 - 3 10 0C s o rn á d I, s z . fú rá s . . . - .........................— —.................... 9 - 2 5 1 - 7 3 9 - 1 10 0K a b a . . . ______ __________ __________ _____ ___________ 0-8 0 1 9 4 - 2 4 - 9 10 0K ő r ö s la d á n y ........................ — — — —......................... 3 5 1 - 0 8 5 - 5 i o - o 10 0

RÉSZLEGES V ÍZ E LE M ZÉ S E K .

L e l ő h e l yCLion

gramm/liter

A CLionból számított

N a Cl gramm/liter

Csornád I. sz. fúrás 8 9 9 ’7 0 —9 0 1 '7 5 m ... —.......... — 1 2 -9 8 2 1 -4 1

Csornád I. sz. fúrás 9 7 0 m felett. Öblítővíz (bemenő) 3 -4 9 5 - 7 5

Csornád I. sz. fúrás 9 7 0 m felett. Öblítővíz (kijövő) 3 -8 2 6 ' 3 )Csornád I. sz. fúrás 9 7 0 m alatt. Öblítővíz (bemenő) 3 -9 1 6 - 4 5

Csornád I. sz. fúrás 9 7 4 m. Öblítővíz (kijövő) ... — 3 -8 7 6 - 3 9

Bükkszék I. sz. fúrás 521"35 m ................ .. — —- 3 -2 5 5 - 35

Bükkszék I. sz. fúrás 551 "10 m ... ................... — 3 08 5 -0 7

Bükkszék VII. sz. fúrás 140"92 m ... ... — ................ 5 -2 4 8 '6 3

Bükkszék VII. sz. fúrás 1 7 3 '6 0 m .............. - —- -......... 5 '0 4 8 -3 1

109 '

1734 C S A J Á G H y

i ooo g v ízb en v a n :

AZ ALSÓMARGITSZIGETEN FELTÁRT ÚJ FORRÁS VIZÉNEK ELŐZETESVIZSGÁLATA.

K á liu m io n . . . . . . . 0 .0 1 S7 g K lo r id io n ......................

N á tr iu m io n . . . . . 0.1674 „ H id ro k a r b o n á t io n . . • • 0.5695 „K a lc iu m io n . . . . . . . 0.1584 „ K o v a s a v ( H 2S i 0 3) . . O.OÓ29 „

M a g n é z iu m io n . .

S z u lfá t io n . . . .

. . . 0.0369 „

• • • 0-1973 >.1-3974 S

Az alkotórészek egyenértékszázalékokban kifejezve:K a t io n o k : A n io n o k :

K á liu m io n . . . . S z u lfá t io n ...................... . . . 2 1 .97%

N á tr iu m io n . . . . . . . 3 S-93 °/o K l o r i d i o n ...........................

K a l c i u m i o n ..................... H id ro k a r b o n á t io n . . . . 49 .94V 0M a g n é z iu m io n . . 10 0 .00%

10 0 .00%

Az alkotórészek a szokásos módon sókká szerkesztve:

io o o g v ízben v a n :

K á liu m k lo r id ( K C 1 ) ..................................... 0.03 5 6 g

N á tr iu m k lo r id ( N a C l ) ................................ 0.2792 „

N á tr iu m h id r o k a r b o n á t ( N a H C O a) . . 0 .2104 »

M a g n é z iu m h id ro k a rb o n á t ( M g [ H C 0 3] 2) 0 .2219 »

K a lc iu m h id ro k a rb o n á t ( C a [ H C 0 3] 2) . 0.3078 „

K a lc iu m s z u lfá t (C aSO -t) ................... 0.2796 „

K o v a s a v ( H 2S i 0 3) 0.0629 »

1-3974 g

N a s i o n ..................................................................... 0.0005 §

S z a b a d szén sav ( C 0 2) ................................ 0.2624 ., ( 1 3 3 .6 cm 3)

K é n h id ro g é n ( H 2S) ..................................... 0 .0 0 11 „ ( 0.72 cm 3)

Agresszív s z é n s a v ................................. ° - °4 3 7 » ( 22.1 cm3)

O LA JV IZ S G Á LA T O K .

A bükkszéki III. sz. fúrásból vett olajminta vizsgálata:

Fajsúly: Fs 20° C — 0.8528. Viszkozitás Engler-készülékkel:

2 6 -5 ° C 2 6 -5 ° C

50° C 5 0 ° C

= 1.87 E

1-35 E

ELENTÉS 1937-RÓL 1735

trés:io cm3 olaj 3 cm3 tömény kénsavval összerázva, a térfogatcsökke- 14.2%).összes kén = 0 .11% .

Engler-lep áriás:Bemérés 74 g.A forrás kezdete: 21 z° C. A forrás vége: 360° C.

220° C.-ig átpárolog CTÖ 0.67°/»

23° ° .» 1.6 J> 2.15°/o24 ° ° » 3.6 J J 4.850/02 J ° ° „ 6.1 >> 8.23%260° „ 9.0 I2.I4°/o270° » 13.1 J J 17.67%2§°° „ 18.5 >} 24.96%290 ° „ 23.0 „ 31.03%

300° C.-ig átpárolog 29 5 g 39.81%

310 ° ~ _ „ " 34-6 „ 46.69%3 2 0 ° „ 40.1 >, 34.11%

C/J

VrfJ 0 0

4 5-i 60.86%34° ° »» 48.9 » 65.99%3JO° „ 52.2 „ 70.44%

360° „ 55-2 „ 74.49%

A fentiek alapján:

2110 C. és 3000 C. között átpárolog 300° C. „ 350° C. „3300 C. „ 360° C. „

39.810/« 30.63% 4.04%

A bükkszéki III. a. sz. fúrásból 73.00 m-ből vett olajminta vizsgálata.

Fajsúly: Fs 200 C = 0-8582. Viszkozitás Engler-készülékkel:

io cm3 olaj 3 cm3 tömény kénsavval összerázva, a térfogatcsökkenés 13.7% .

összes kén: 0.10% .

Engler-lepárlás:

Bemérés 74 g.A forrás kezdete: 206° C.A forrás vége: 362° C.

1736 C S A J Á G H V

210° C.-ig átpárolog 0.2 Cr-a 0.2 7% 300° C.-ig átpárolog

OOórn cr

O 4 1 . 6 2 %

220° 55 55 1.1 55 1.48% 3 IO° >, 36.4 >5 49.18%230° 55 55 3.0 „ 4.05% 320° „ 41.6 55 56.21%

OO'■f<"•1

>) 55 5-i 55 6. S9% 33° ° " , 46.7 „ 63.10%250° » >5 7.8 55 10.54% 3 4 0 ° „ 50.5 ,, 68.24%

OOvo

55 55 11.8 55 15.94% 35° ° . . 54.0 55 72.97%

00r\ 55 5» 15.6 55 21.08% 360° „ 57-4 55 77.56%

0000rl 55 55 20.4 55 27.56% 3^2 ° „ „ 62.9 55 8 5 . 0 0 %

290° 55 55 25-7 55 34.72%

A fentiek alapján:206° C. és 300° C. között átpárolog . . . . 41.62%300° C. „ 3500 C. „ . . . . 31.35%35°° C. „ 362° C. „ . . . . 12.03%

A bükkszéki IV. sz. fúrásból 313.40 m-ből vett olajminta vizsgálata.

Fajsúly: Fs 200 C = 0-8630.Viszkozitás Engler-készülékkel:

1:0 cm3 olaj 3 cm3 tömény kénsavval összerázva, a térfogatcsökke^ nés 21.0% .

összes kén: 0.21% .Mechanikai szennyezés: 0.23%.

Engler-lepárlás;Bem érés: 70 g.A fo rrá s kezdete : 82° c .

A fo rrá s vége: 364° c .

OOo\ C.-ig átpárolog 0.6 g 0.85%IOO° ; 5 55 0.8 „ 1.14%1 10° »» 5j 1.0 „ 1.42%120° 55 55 i -5 » 2.14%OOrr~i 55 55 2.0 „ 2.Sj%1400 55 55 2.6 „ 3.71%1500 55 5, 3-4 .. 4.85%1600 55 55 4-5 » 6.42%1700 55 55 5-6 8.00%1800 55 H 6.6 „ 9.42%

1900 C.-ig átpárolog 7-7 § 11.00%2 C O ° 55 >5 9 - 3 55 13.29%2 1 0 ° ;» 55 10.4 55 14.85%220° 55 55 11.6 55 1:6.57%

1-* CrJ

OO

55 55 12.8 55 18.28%240 0 55 9, 13.8 g 19.71%

ís> 0 0 55 99 15.2 55 21.71%260° 55 55 16.9 55 24.14%270° 55 55 18.6 55 26.57%280° 55 55 20.7 55 29.57%

JELEN TÉS 1937-RŐL 1737

2 9 0 ° C-ig átpárolog 22.9 s 32.71% -F* OO C-ig átpárolog 35.8 g 51,14%

000

»3 5»' 24.9 33 3 5 •57°'/° 350° „ „ 40.0 33 57.14%} i o ° 33 33 27-5 33 39.28% U

J ON

OO

33 „ 48-7 >3 69.57%320° ?> >5 29.9 33 42.71% 364° „ „ $6.0 33 80.00%

VvJ

OO

33 3 , 33-i 33 47.28%

A fentiek a l a p j á n :

8 2 ° C. és 200° c . között átpárolog . . 13.29%2 0 0 ° C. „ 300° c . 33 33 . . 22.28%300° c . „ 350° c . 3) 21.57%35°° c . „ CT

\4

^ O

c . . . 22.86%

A bükkszéki V. sz. fúrásból vett olajminta vizsgálata:

Fajsúly: Fs 200 C = 0.8408.Viszkozitás Engler-készülékkel:

10 cm3 olaj 3 cm3 tömény kénsavval összerázva, a térfogatcsökkenés: 13.4% .

összes kén: 0.10% .

Engler-lepárlás:Bemérés: 71.2 g.A forrás kezdete: 192° C.A forrás vége: 360° C.

200° C.-íg átpárolog 0.5 g ■ 0.70% 2900 C.-íg átpárolog 21.0 CTÖ 29.49%210° 33 33 1.1 „ 1.54% 3°°° „ 26.2 33 36.79%

Isi O O 33 33 i -4 „ r.96% 3100 31.0 33 43.53%OO<S 33 33 2.2 , , 3.08% 32°° » 36.9 33 51.82%OO•3- 3-2 33 4.49% 33°° ■, 41.6 3* 58.42%

Is» O O 33 33 5-7 33 8.00% 34°° 45-5 33 63.90%260° 33 33 8.2 33 11 . 51 % 35°° 48.8 33 68.53 %2700 33 33 11.6 „ 16.29% 360° „ 51.8 33 72.75%280° 3’ 3j 15-7 33 22.05%

A fentiek alapj án:1920 C. és 200° C. között átpárolog . . . . 0.7 %200° C. „ 300° c . „ 33 . . . . 36.09%3000' C. „ 3 5°° c . 35 33 . . . . 31.74 %350° C. „ 360° c. „ „ . . . - 4.21%

DR. VOGL MÁRIA 1938-BAN VÉGZETT VEGYELEMZÉSEI.<1938 július 1.—1 9 3 8 . december 3 1 .)

Olajelemzések.

i. Olajminta, Kincstári mélyfúrás, Bükkszék, 35. sz. kút, talp 294.3 mFajsiíly 20 ° C . - o n ........................................... .... 0.845

20° C.Viszkozitás ...... .................................................................. ) go.

20° C.} o ° C.

Viszkozitás............ ...................... .................................. . i .4650° C.

Engler-lepárlás:Forrás kezdete: 98 ° C.2000 C.-ig á tp á r o lo g ........................................... 17.35%200° C. és 3000 C. között átpárolog . . . . 24.50%3000 C.-tól átpárolog . . ............................... 18.01%Lepárlás vége: 3450 C.

Kén .................................................................................. 0.12%Térfogatcsökkenés cc. H ^ S O ^ -e l .............................. 16.8 %

1 Olajminta, Kincstári mélyfúrás, Bükkszék, 35. sz. kút, talp 324.7 mFajsúly 20° C.-on

20° C.Viszkozitás --------

20° C.50° c.

Vi zkozitás — r~ T 50° C.

Engler-lepárlás:Forrás kezdete: 82° C.2ooc C.-ig á tp á r o lo g .....................2000 és 3000 C. között átpárolog 3000 és 3500 C. között átpárolog 3500 C.-tól átpárolog . . . . 6 Lepárlás vége: 3720 C.

Kén ............................................................Térfogatcsökkenés cc. H aSO^-el . ■ .

0.839

2-77

1.35

19.38 %22.17%X7 -7 7 %26.14%

o. 10 % 15.7 %

1740 VOGL

3. Olajminta,Kincstári mélyfúrás, Bükkszék, 37. sz. kút, talp 279.04 m.Fa'púly 20° C . - o n .........................

O O n

Viszkozitás..........................................20° C. ......................... 2-75

50° C.Viszkozitás ............ .............................

500 C.......................... i -37

Engkr-lcpátlás:Forrás kezdete: 66.o ° C.2000 ' C.-ig átpárolog . . . . . . . . . . . 18.79%)2000 és 300° C,. között .átpárolog . . . . . . 22.28%300° és 3500 C. között á tp á ro lo g ................. 18.17%3500 C.-tól átpárolog. ......................... 4-74°/i)Lepárlás vége: 355° C.

Ércelemzések:

1. Ólomércminta, Falubattyán 1. sz. (Iparügyi minisztérium.)

Pb . . Zn . .Nedvesség

24.54%nyom0.19%

2. Ólomércminta, Falubattyán 2. sz. (Iparügyi minisztérium.)Pb ..................................... .... 5.0 6%

V : Zn . . . . . . . : ..................... .... . . nyomNedvesség . . . . . . . . . . 0.24%

3. Kollektiven flótáit ércminta, Gyöngyös-oroszi. (Iparügyi minisztérium.)

Si0 2 ........................ • 5.26%. Pb . ......................... 12.24%.

Fe20 ;t ......................................... • 17.70%Z n ...................................................... 35.50 %S ...................................................... 31.68%

4. Ólomércminták Falubattyánból, vájvégpróbák. (Iparügyi minisztérium.)

"7 m." Pb 0.56%' "8 m.'" P b ............................................................ 19.30%

"9.30 m." P b ............................................................. 17.48%"10.50 m." P b ............................................................. 0.73%"12.20 m." Pb 4.27%"12.80 m." P b ............................................................. 4.33%"13.80 m." Pb ....................................................... 3.74%"15 m." P b ........................................... 4.11%"16.50 m." P b ...................................................... 0.71 %"17.80 m." P b ........................ ............................. 0.53%

VEGyELEMZÉSEK 1741

5 . Ércm inta, Szabadbattyán . (Begyűjtötte: dr. R o z l o z s n i k P ál.)

Pb ...................................................... ..................... 0.08%Fe ................................................................................... 3.05%

6. Ércminta, Polgárdi. (Begyűjtötte: dr. R o z 1 o z s n i k Pál.)Pb ..................................................... . . . . . . . . nyomFe ................................................................................... 2.55%

Vízvizsgálat.

1. Vízminta a Kegyes Tanítórend szentmiklóspusztai gazdaságának rtézikútjából.

összes kem énység.......................................................... 18.93 német fokAggresszív s z é n s a v ...................................................... nincsSzulfát .......................................................................... nyomKlorid .................................................................. .... • nyomOldott o x i g é n ............................. ................................. 9.76 mg/literAmmónia ...................................................................... nincsNitrát .......................................................................... gyenge nyomNitrit .......................................................................... nincs

TARTALOMJEGYZÉK — INHALTSVERZEICHNIS.

Oldal — Seite

K u t a s s y E n d r e dr.: Jelentés az 1936. év nyarán Bakony-hegységben végzett kövület gyűjtési munkálatokról . . . . 1477Bericht über ein Sommer des Jahres 1936 im Bakony-gebirge verrichteten F' ossiliensammlungs-arbeiten ................. , . . . 1479

S z ö r é n y i E r z s é b e t d r.: Jelentés az eocénlelőhelyek faunájának begyűjtéséről ( 19 3 6 ) ....................................................... 1481Bericht über die Einsammlung der Fauna der Eocen- fundorten (1936) . . .............................. \ . . . . . . . 1482

V i g h G y u l a d r. és néhai R a k u s z G y u l a dr.: Földcsuszamlás Békásmegyer h a tá rá b a n ........................................... 1483Erdrutsch im Gebiete von B ékásm egyer.................................. 1501

M o t t l M á r i a dr.: Jelentés az 1936— 38. évi ásatások eredményeiről és az ősgerinces osztály m űködéséről..................... I 5I 3Bericht über die Ergebnisse der Grabungen der Jahren 1936—38, sowie über die Tätigkeit der Vertebraten-Abteilung der Kgl. Ung. Gcol. Anstalt ........................................................ 1553

M a j z on L á s z l ó d r.: Foraminifera-vizsgálatok a mélyfúrásilaboratóriumban (Jelentés az 1936— 38. é v e k rő l) ................... 1587Foraminiferen-Untersuchungen im T iefbohrlaboratorium (Bericht über die Jahre 1936—3 8 ) ............................................... 1615

tordai Z a l á n y i B é l a d r.: Jelentés az 1936— 38. évben végzett neogénosztrakoda v izsgálato kró l...................................... 1623Forschungbericht aus den Jahren 1936—38.............................. 1627

V i g h G y u l a dr.: Jelentés a gyüjteményosztály 1936. éviműködéséről ................................................................................. 1631Bericht über die Tätigkeit der Museumabteilung im Jahre 1936 ..................................................................................................... 1635

Oldal — Seite

V i g h G y u l a d r.: Jelentés a gyűjtemény osztály 1937. éviműködéséről ................................................................................. 163 9Bericht über die Tätigkeit der Museumabteilung im Jahre 1937 ..................................................................................................... 1641

K á r p á t i J e n ő d r . : Az ásvány-kémiai laboratórium működése az 1936. é v b e n ................................................................ 1643Jelentés az 1937. év folyamán végzett vizsgálatokról . . . 1655Jelentés az 1938. é v r ő l ................................................................ 1699

C s a j á g h y G á b o r : laboratóriumi vizsgálatai az 1936. évben 1719 „ „ 1937. évi jelentése ................................... 172$

V o g l M á r i a d r.: 1938. évben végzett vegyelemzések . . • 1739

1744 TARTALOMJEGYZÉK. - INHALTSVERZEICHNIS

A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése (1936-38) 4.sz.

Documents

Transcript of A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése (1936-38) 4.sz.