Társadalomkutatás 22 (1) 41–71

0231–2522 © 2004, Akadémiai Kiadó, Budapest

A HATALOM LOGIKÁJA* JÁVOR ISTVÁN

ELTE Szociológiai Intézet 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/a Tel.: (1) 280-0555 E-mail: ajtai@socio.mta.hu

E tanulmány első része a hatalom meghatározását foglalja magában. Minden szervezet-ben két alrendszert különít el, a szakmait és a hatalmit. Gazdasági szempontból a szer-vezetnek a hatalmi és a szakmai alrendszert egyaránt finanszíroznia kell. A szervezet és a környezet viszonylatában a gyenge hatalmi pozíció veszteséget hoz létre, az erős ha-talmi pozíció hatalmi extraprofitot eredményez.

A második rész a hatalom működésének logikáját mutatja be. Rámutat arra, hogy a hatalmi viszonyok teljesen másképp strukturálják a szervezeti – és társadalmi – szerke-zet elemeit, kapcsolódásukat, kölcsönhatásukat, mint például a gazdasági viszonyok, vagy az etikai elvek. Ám mivel minden rendszert a hatalom tart össze, a tanulmány ál-láspontja: elsődlegesek a hatalmi logika alapján való elemzések. A tanulmány bemutatja a hatalom logikájának mechanizmusait és azt, hogy hogyan különbözik ez a logika a gazdaság és az erkölcstan logikájától. Kulcsszavak: hatalom, kontroll, szervezet, hatalmi mechanizmus, hatalmi logika

III. A HATALOM MINDENNAPISÁGA Az a személy, vagy szervezet, aki azt látja, hogy törekvései nem érnek cél-ba, hogy amit el szeretne érni, nem valósul meg, hogy a döntéseit nem tud-ja végrehajtani, úgy érzi, úgy látja, nincs hatalma a saját maga szervezete, vagy az események, történések felett. A hatalom mögött tehát a statikus de-finíció leírásához kapcsolódva még egy új tartalmi elem jelenik meg. Dahl klasszikus definíciója szerint, amelyet már idéztünk (1957: 201–215), A-nak hatalma van B felett, ha B olyat cselekszik, amelyet A hatása nélkül nem tett volna. Természetesen ez azt jelenti, hogy az egyik szereplő a másik szereplő cselekedeteit céljai, érdekei, akarata alapján tudja befolyásolni, irányítani. Nyilván a hatalom fogalmát nem használjuk abban az esetben, hogyha ezen

* Jávor István nagyobb tanulmányának első és második részét lapunk előző szá-mában közöltük. Most a harmadik és a negyedik részt adjuk közre (22\4). A befejezés a következő számban lesz olvasható.

JÁVOR ISTVÁN 42

esemény alatt azt kellene értenünk, hogy A megjelenésével B olyat tesz, amit egyébként nem tett volna, vagyis félholtra veri A-t. Ekkor nincs olyan ember, aki azt mondaná, hogy A-nak B felett bármilyen hatalma van. Leg-feljebb ingerültséget váltott ki belőle. A hatalommal tehát az is jár, hogy mások cselekedeteit olyan irányba visszük, olyan módon kontrolláljuk, amely céljaink szempontjából megfelelő. A leírt egyszerű példában ez ter-mészetes is, mindenki csodálkozna más jellegű értelmezésen.

A szervezetek világában azonban már messze nem ilyen egyszerű a kérdés. Mikor mondjuk azt, hogy egy vállalkozónak, egy tulajdonosnak, egy első számú vezetőnek hatalma van vállalkozása, cége, szervezete felett?

Egy kisvállalkozást nézve láthatjuk, hogy a vállalkozó tulajdonos köz-vetlen utasításokat, parancsokat tud adni az embereinek, sőt minden egyes embernek külön-külön ki tudja adni a feladatokat, és ellenőrzi tudja azokat. Ugyancsak lehetősége van a folyamatok áttekintésére, pl. maga intézi a be-szerzést, rendszeresen ellenőrzi a gyártást, vagy éppen az eladást, szolgál-tatást, egyes problémákat saját szemével lát, észlel, hiszen állandóan jelen van. Látható tehát, hogy megvan a hatalma arra, hogy mind az eseménye-ket, mind a személyeket, mind pedig a folyamatokat kézben tartsa, ha úgy gondolja, hogy minden számlát, minden áruátvételt ellenőriz (ld. még az aktív és passzív hatalomról írtakat: Jávor, 1983: I, 2).

Mégis, ha nehezebben áttekinthető folyamatokról van szó, mint pl. egy étterem irányítása, ahol már bizonytalanság van az ételadagok, a húsada-gok bevásárlása, a napi ár, a vendégeknek kivitt adagok, a kitöltött italok, a borravalók elszámolása körül, akkor a folyamat nem minden részét tudja ellenőrizni, nem minden részét tudja direkt módon befolyásolni. Így közve-tett eszközöket kell alkalmaznia ahhoz, hogy elvi, potenciális lehetőségeit, vagyis a hatalmát gyakorolja. Ennek megfelelően már egy ilyen kis szerve-zetnél is elkülönülnek a szervezeten belül azok a személyek, dolgok, reláci-ók, tényezők, amelyekre a vállalkozó közvetlenül hatni tud, és azok a té-nyezők, amelyekre már csak közvetett módon tud hatni. Például elszámo-lási formával, ösztönzők bevezetésével, a borravalók elosztásának megha-tározásával (utána pedig ezt a megállapodást már rábízza az ott lévő embe-rekre, amit úgy hajtanak végre, ahogy az ottani emberek végül elfogadják, vagy éppen módosítják, a tulajdonos által elért megegyezést).

Látható tehát, hogy a hatalom, vagyis az, hogy milyen mértékben tud valaki egy adott rendszerre hatni, már különböző tartalmakkal töltődik fel attól függően, hogy ez a hatás közvetlen, vagy közvetett lehet. Közvetlen hatással lehet a hatalmat birtokló, a hatalmat gyakorló: 1. az egyes szemé-lyekre; 2. a személyek által elvégzendő feladatokra; 3. a feladatok, vagy le-galábbis bizonyos részeik elvégzésének ellenőrzésére; 4. bizonyos tárgyi dolgokra, pl. asztalok, székek elhelyezése, gépek elhelyezése, biztonsági rá-

A HATALOM LOGIKÁJA 43

csok rögzítése; 5. számlák értékének ellenőrzése, számlák könyvelése; 6. pénzforgalom bizonyos mértékű áttekintése (kiadások, bevételek figyelése).

Bizonyos dolgokra csak közvetett hatással rendelkezik a vállalkozó, ilyen közvetett hatás jelenik meg: 1. az emberek közötti viszonyban; 2. az emberek érzelmeire való hatásban; 3. bizonyos csoporton belüli elosztási kérdésekben (emberi viszonyok, kommunikáció, borravaló elosztás stb.).

Más kérdéseknél pedig hatalma csak részlegesen jelentkezik, hiszen hiába tudja befolyásolni a történéseket, a dolgokat, nem tudja azokat vé-gigvinni, végig ellenőrizni, folyamatosan állandóan kézben tartani, és nem tudja visszamenőleg kontrollálni. Ilyen átmeneti tartományba tartoznak pl.: 1. a kiszolgálás minősége, amelyet csak jelenlétekor tud igazán ellenőrizni, a későbbiek során esetleg egy visszatérő vendég panaszából értesülhet róla; 2. általában nem tudja ellenőrizni azt, hogy a borravalók elosztásának tény-leges megoldása milyen; 3. mivel a bevásárlások egy részét nem maga el-lenőrzi, ezért az árak felett sincs teljes kontrollja; 4. az italok kimérése felett is csak részleges ellenőrzése van; 5. ahogyan a munkavédelmi szabályzato-kat egy termelő vállalatnál is csak részlegesen tudja ellenőrizni, mert adott esetben távollétében a csoport bizonyos biztonsági előírásokat a munka gyorsítása érdekében meg tud szegni.

A vállalkozó azonban azt is szeretné, hogy a hatalom gyakorlásának eredményeként vállalkozása sikeresen működjön. Céljaitól függ ez a sike-resség, vagyis a hatalom-gyakorlásnak mércéje is létezik. Ez a mérce attól függ, hogy mit akar elérni a vállalkozó. Ha egy adott árbevételt akar stabi-lizálni, akkor nyilván más céljai vannak, mást akar kontrollálni, mást akar elérni, mint hogyha szeretne fejlődni, vagy akár növelni a termelését, újabb üzleteket, vendéglátóipari egységeket nyitni, vagy ingatlan adásvételt bo-nyolító személy esetén újabb ingatlanirodákat kíván létesíteni.

A kisvállalkozás vezetője bizonyos szempontból még mondhatja, hogy kézben tartja a cégét. Eredményei oldaláról azonban már ez nem feltétlen igazolható akkor, ha nem sikeres annak megvalósításában. Ennek a sikerte-lenségnek lehetnek külső és belső okai is. A külső okok is azzal kapcsolato-sak, hogy a vállalkozó nem tudta saját vállalkozását, annak produktumát menedzselni, piacon eladni, vagyis ebből a szempontból sikertelen volt. A hatalom definíciójához, tartalmi feltöltéséhez tehát hozzátartozik az is, hogy a rendszert nemcsak kézben kell tudnia tartani, hanem azt olyan irányba kell tudni terelni, amilyen célokat saját maga kitűz. Ez, mint az elő-zőekben szó volt róla, lehet stabilitás, lehet fejlesztés, terjeszkedés stb.

Ezt egy egyszerű példán lehetne megmutatni (természetesen a példa leegyszerűsített és ebből a szempontból bizonyos szélsőséges helyzetet mu-tat). Amennyiben valaki egy sivatag közepén áll, akkor vannak dolgok, amelyekre hatalma, ráhatásai vannak, amelyek felett nincs hatalma. Így

JÁVOR ISTVÁN 44

adott esetben pontosan el tudja dönteni, hogy milyen irányba induljon, és ha van egy iránytűje, akkor ennek segítségével még a pontos irányt is meg tudja határozni. Szabad, nincsenek kötöttségei, akadályai, nem kell a dol-gokat másokkal megvitatnia, vagyis ebből a szempontból saját maga kont-rollálja a helyzetet. Amennyiben azonban nincs térképe, akkor nincs is olyan információja, amelynek alapján tudhatja, hogy merre érdemes elin-dulni. Így az adott személynek hiába van bármilyen lehetősége, döntési szabadsága arra, hogy milyen irányban induljon, és ebből a szempontból e kérdésben teljes hatalma van, bármerre indul, valószínűleg kicsi, vagy semmilyen eséllyel nem tud hatni arra, hogy túléli-e a sivatagi viszonyokat vagy sem. Nem tudja tehát eldönteni, hogy merre jó indulni, nem tudja megmondani, merre lesz az indulása sikeres, illetve sikertelen. Így teljesen ura a helyzetnek abból a szempontból, hogy az utat meg tudja határozni, viszont nulla a hatalma a felett, hogy milyen irányban lesz sikeres.

A szervezeti rendszerekkel kapcsolatosan is ugyanez a probléma. A vállalkozónak hiába van hatalma a saját cége felett, ha nem látja a piacot, ahol mozog, akkor nincs hatalma a rendszer mozgatása felett. Ugyanis ha mindegy, hogy milyen irányban mozog, akkor minden irány az az irány, amely irányba mozoghat. De mivel egyik irány sem sikeres, ezért mindegy, hogy milyen irányban mozog, az irány meghatározása felett teljes hatalma van, más oldalról viszont semmilyen hatalma sincs. Céljai szempontjából bármely irányba való mozgása akár a céljához is vezethet, de mivel maga a cél-elérés esélye nem definiálható, nem értelmezhető és se térképe, se in-formációja nincs, ezért bármilyen célt ki tud tűzni. Gyakorlatilag tatalmilag ez azt jelenti, hogy semmilyen célt nem tud kitűzni. Így sem a rendszer, sem a cél felett nincs hatalma, miközben a rendszerben a célkitűzési és a célelérési iránymeghatározás felett teljes mértékű hatalma van.

Ez most elvi megfogalmazásnak tűnhet, de komoly gyakorlati értéke van. Vannak olyan szervezetek, amelyekről szó lesz később is, és amelyek ebbe a képbe pontosan beleillenek. Ilyen szervezet pl. a bíróság. A bíróság nagyon nagy határok között dönthet és döntéseinél látható – számos ilyen döntés az elmúlt években nagy nyilvánosságot is kapott –, hogy ezek a döntések a különböző fokokon változnak, sokszor teljesen ellenkezőjükre módosulnak. Mivel a bíróság a társadalomtól nem fog visszajelzését kapni, hiszen nem meghatározható, hogy mi volt a jó döntés, és mi volt a rossz, az érdekeltek nem tudják bebizonyítani, hogy az adott döntés jó volt-e, vagy rossz volt. Az érdeksérelmet szenvedett nem tud a bíróság ellen fellépni, és a bíróság érdekeit sérteni, vagyis nem tud viszontválaszolni: nincs vissza-jelzés, visszacsatolás, ellenhatalom kontroll stb. Ennek következtében a bí-róság teljes hatalommal rendelkezik a felett, hogy milyen döntést hoz (kü-lönösen mérlegelési körén belül). Viszont, mivel számára érdektelen, hogy

A HATALOM LOGIKÁJA 45

milyen döntést hoz (társadalmi hatás szempontjából), ezért ez a teljes hata-lom társadalmi szinten nagyon komoly hatást is gyakorolhat, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban. Miközben ez a hatalom jelentős lehet társadal-mi következményei szempontjából, más oldalról nulla hatalmat jelent. A bíróság ugyanis nem tudja, hogy ennek a döntésnek milyen lesz a társa-dalmi hatása, már csak azért sem, mert mint szervezet nem érzi, és a füg-getlenségi elvek alapján nem is érzékelheti ennek hatását. Röviden: el-mondható, hogy azok a szervezetek, amelyek a környezetükből érkező ha-tásokat nem tudják feldolgozni, saját magukba integrálni, ott a környezet nem tud viszonthatást gyakorolni a szervezetekre (tipikus ilyen szerveze-tek, pl. a bíróság, valamint a bürokráciák), mert igen jelentős hatalommal rendelkeznek, miközben hatalmuk nincs bizonyos szempontból azokra a társadalmi folyamatokra, amelyekre hatni kellene. Nem érzékelik ugyanis, hogy egyik vagy másik, vagy sokadik típusú döntésük milyen közvetlen és közvetett hatással van a környezetükre. Így a környezetük befolyásolása sem működik megfelelően, hiszen a környezetükből való visszajelzés hi-ányzik. Ezáltal nem tudják felvenni a környezetükkel azt az iteratív eljárást, iteratív kapcsolatot, amelyen keresztül saját eljárásaikat, saját hatalmukat úgy gyakorolják, hogy vele azt a célt érjék el, amit el szeretnének érni. Kér-dés természetesen az is, hogy a bürokrácia vagy a bíróság bizonyos esetek-ben egyáltalán rendelkezik-e céllal (vagy milyen érdekkel, milyen céllal rendelkezik).

A hatalomnak tehát az előzőekben a célelérési tartalmát ismertük meg. Bürokratikus szervezeteknél, ahol ez a cél nagyon rosszul definiálható, a célelérés nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem mérhető (hasonlóan a bíró-ságoknál), a hatalom ebből a szempontból kiüresedik, így a hatalom gya-korlása is módosul, sajátosan jelenik meg. (Ezzel a mechanizmussal foglal-kozik részletesen a bírósági szervezettel foglalkozó tanulmányunk: Jávor 2003. Itt csak utaltunk a jelenségre, kifejtés nélkül.)

Az előző problémára egy másik, de hasonló típusú sajátos mechaniz-must írnánk le, amely még a szocializmus klasszikus idejéből való. A válla-latoknál a párttitkárnak jelentős (egyes helyeken döntő) befolyása volt arra, hogy kit neveznek ki egy adott pozícióban osztályvezetőnek, részlegveze-tőnek stb. (Természetesen az, ahogy a következőkben a mechanizmust leír-juk, így és ilyen módon, ilyen tisztán általában soha sehol nem jelentkezett.) Az mondható el, hogy a vállalatnak nagy határok között érdektelen volt a teljesítménye, a hatékonysága. Így nem volt lényeges kérdés az sem, hogy – bizonyos határok között – a tehetségesebb, vagy tehetségtelenebb, az oko-sabb, vagy butább, a rátermettebb, vagy kevésbé rátermett vezetőt nevezik ki az adott pozícióba. Leegyszerűsítve a példát, alapvetően teljesen mind-egy volt, hogy Kisst, Kovácsot, Nagyot, Szántót vagy éppen Kőművest ne-

JÁVOR ISTVÁN 46

vezik ki osztályvezetőnek. Így a pártnak ebből a szempontból teljes hatal-ma volt annak meghatározásában, hogy kit nevezzenek ki, e folyamatot to-tális módon befolyásolni tudta: az emberek feletti hatalma igen jelentős volt. Mivel a szervezet működése szempontjából teljesen mindegy, hogy a buta Kisst, a motiváció nélküli Kovácsot, a kreatív és nagyon akaró Kőmű-vest, vagy éppen a közepes színvonalú bürokratát, Nagyot nevezik ki az adott pozícióba, ezért ez a hatalom ebből a szempontból újraértelmezendő.

Vagyis a pártnak nagyon nagy hatalma volt abból a szempontból, hogy kit nevezzenek ki, bár ez teljesen mindegy volt, ezért más oldalról azt lehet mondani, hogy semmilyen hatalma sem volt. Egy érdektelen dolog feletti nagyon nagyhatalom nulla hatalommal egyenértékű. Miközben az érdekte-len dolog szereplői feletti hatalom úgy tűnik – és ez teljesen egyértelműen így is van –, hogy igen nagy. A bíróság tehát az alperes és a felperes között igen nagy saját hatalommal és kontrollálás nélkül döntheti el, hogy alperes fizet felperesnek 100 milliót, vagy felperes fizet alperesnek 100 milliót. Mi-közben ez az alperes és a felperes életét teljesen meghatározza, hiszen az egyik cég tönkremegy, a másik pedig fellendül. Az igazságszolgáltatás mércéje, működési hatékonysága szempontjából teljesen érdektelenné vá-lik, hogy melyik eset következik be. Így a bíróságnak mint szervezetnek to-tális hatalma van az adott helyzet felett, miközben ez a hatalom abból a szempontból nulla, hogy – szélső esetet véve megint – alig különbözik attól az esettől, mint hogyha egy kalapból húznák ki, hogy melyiknek ítéli meg az összeget.

Természetesen ezek az esetek csak arra akartak rávilágítani a szerveze-ti hatalom működése és tartalma meghatározása szempontjából, hogy az elérni kívánt cél, vagyis hogy a rendszert, adott esetben a szervezeti rend-szert milyen irányban tudja mozgatni a hatalom birtokosa, a tartalom meg-határozása szempontjából kiemelt fontosságú.

Egy kis szervezet, egy kisvállalkozás szempontjából legalább a rend-szer működtetése kevésbé kérdőjeles, ugyanis a tulajdonos átlátja, és nem-csak az embereket, az eszközöket is tudja mozgatni, az adásvételt, a szám-lákat és a pénzmozgást is kézben tudja tartani, hanem többé-kevésbé a kap-csolatokat, a relációkat is fogni tudja, vagyis hatalma van felette. Ugyanez a nagy szervezeteknél, a nagyobb rendszerek működtetésénél már sokkal nagyobb probléma. A relációk működtetése, vagyis a rendszer egészének működtetése feletti hatalom más jellegű kérdéseket vet fel. Ez elvezet olyan ismeretelméleti problémákig, amelyekkel majd a későbbiekben foglalko-zunk. Az ismeretelméleti problémáknak azonban az a lényege, hogy más az, amit a hatalomban lévő megismer, és más az, amire hatni tud (vagyis a praxis), továbbá más az, amit a hatáson keresztül mozgat, működésbe hoz, és amelyre ténylegesen a hatalma vonatkozik.

A HATALOM LOGIKÁJA 47

Az, amit megismer egy olyan rendszer, amelynek megismerési jelleg-zetességei, tulajdonságai közé beépül a hatalmi rendszerben lévő helyzete is. Egyszerűen szólva egy szervezet emberei másképp beszélnek, másképp viselkednek, más arcukat mutatják akkor, ha alávetett személyekkel, cso-portokkal érintkeznek, vagy ha hatalomban lévő személlyel, csoporttal áll-nak kapcsolatban. Ugyancsak másképp működik egy rendszer akkor, ha külső hatások következtében sikeres, vagy külső hatások következtében éppen krízisbe kerül. Olyan értékei, preferenciái, viselkedési normái mu-tatkoznak meg egy embernek válsághelyzetben, amelyek egy nyugodt, ru-tin szervezeti működés körülményei között nem jelentkeznek. Vagyis egy sikeres, jól kézben tartott hatalmi rendszerben a személyek, csoportok, kap-csolatok és egyéb viselkedési tulajdonságok, például lojalitás, engedelmes-ség, kreativitás, különböző helyzetekben különbözőképpen jelennek meg. Egy tárgynak is mások a tulajdonságai nagyon alacsony hőmérsékleten, szobahőmérsékleten, vagy éppen nagyon magas hőmérsékleten (vagyis kü-lönböző környezeti feltételek között). Ugyanúgy, eltérő jellemzői jelennek meg a tárgynak különböző erőbehatásokra, így húzásra, nyomásra, ütésre, melegítésre, sugárzásra stb.

Egy szervezet sem működik ebből a szempontból másképp, vagyis a szervezet személyei, csoportjai, részrendszerei, folyamatai, kapcsolati hálói másképp működnek, eltérő szervezeti és környezeti feltételek, eltérő irányí-tási megoldások, eltérő hatalmi konstellációk és hatalmi beavatkozások, el-térő jellegű és kockázatú konfliktusok esetén.

Attól, hogy egy beosztott lojálisnak, alkalmazkodónak, a szervezet iránt hűnek, elkötelezettnek látszik, még nem biztos, hogy az is. Lehet, hogy ebben a szervezetben szeretne 4–5 évig tanulni, tapasztalatokat sze-rezni, kapcsolatokat építeni, külföldi leányvállalatokhoz kikerülni. Utána pedig el kíván menni a szervezettől, önálló vállalkozóként tevékenykedni. Lehet, hogy a szervezetet kifejezetten nem szereti, az ottani követelmények-től rendkívül feszült, szinte elviselhetetlen számára az a kemény vezetési stílus, az a rendszeres számonkérés, az az alárendeltség, az a kiszolgálta-tottság, amelyet a szervezet egy magasabb bérért adott esetben elvár. En-nek ellenére, amit kifelé mutat, az egy helyzethez, egy szervezethez, egy le-hetőséghez, egy hatalmi rendszerhez való viszonyt mutat meg. A szerve-zetnek kialakulhat egy képe a lojális dolgozóról. Ezért lehet, hogy a vezető bizonyos újabb és újabb feladatokat ró a dolgozóra, elvárásokat, követel-ményeket támaszt. Kiderül, hogy egyszer csak a dolgozó úgy gondolja, hogy fellázad, megszűnik a lojalitása, és sokkal kevésbé hűséges a céghez, sokkal kevésbé legitim számára az irányítás, mint ahogy azt a hatalomban lévő vezető gondolta. Vagyis a szervezet megismerése csak egy adott ha-talmi helyzetben való megismerést jelent.

JÁVOR ISTVÁN 48

A beavatkozás ezen megismerés alapján történik. Amit viszont meg-ismerünk, annak egy részébe tudunk csak beavatkozni, vagyis csak bizo-nyos változóit tudjuk manipulálni. A hatalom tehát a rendszer egészét nem tudja mozgatni, csak dolgokat, személyeket tud közvetlenül manipulálni. Az információt manipulálhatja (már amelyik számára ebbe a manipulációs hatalmi szférába beletartozik), de már kevésbé tudja befolyásolni az infor-mációk hatását a szervezet különböző személyeire, csoportjaira, szakmáira, területeire. Így a hatalom praxisa a megismerésen alapul, de nem minden olyan változó, paraméter, amire közvetlenül hat, vagyis amit manipulálni tud, tartozik a megismert szférába, és az általa uralt rendszer nem minden megismert részére tud közvetlenül hatni, vagyis tudja az ott lévő dolgokat közvetlenül manipulálni.

Így pl. az embereknek tud parancsot adni, de az emberek jelentős ré-szét csak részlegesen ismeri és csak egyoldalúan. Az információra tud hat-ni, de arra, hogy a befogadó közeg ezt az információt hogy kezeli és hol használja fel, hogy értékeli és milyen egyéb alternatív értékelési és viselke-dési formákat alakít ki reagálásként, már kevésbé tartozik a hatalom által közvetlenül elérhető területhez. Ennek a végeredményét, az outputot, va-gyis a látható viselkedési kimeneteleket is csak részben ismeri meg a hata-lom, amiből adott esetben következtetéseket tudna levonni az általa adagolt információ szervezeti hatásával kapcsolatosan.

Így a hatalomgyakorlás alapmechanizmusa, amit az első fejezetben rö-viden leírtunk, a sajátítási mechanizmus, a szervezet rendszereiben és a tár-sadalmi rendszerekben már ezen részlegesség alapján történik. Részlegesek tehát a megismerések, részlegesek a manipulálható paraméterek, részlege-sen kontrollálhatók a hatások, a hatások outputjai csak részlegesen érzékel-hetők és értékelhetők, és ennek megfelelően a visszacsatolás is csak részle-ges dolgokról, részlegesen tudósít (ebben a részben gondolatilag felhasz-náltam, Almási (1971), Beer (1980) és Pawelzig (1974) munkáit). A HATALOM „VALAMI FELETT” A hatalom „valami felett” két részre osztódik:

1. közvetlen dolgok, elemek feletti hatalom, 2. rendszer feletti hatalom A közvetlen dolgok, elemek feletti hatalom azt jelenti, hogy bizonyos

tényezőkre, paraméterekre közvetlen hatással van a hatalomban lévő, va-gyis ezeknek a dolgoknak az átállítását, mozgatását, alakítását és kialakítá-sát közvetlenül tudja manipulálni.

A HATALOM LOGIKÁJA 49

Azonban maga a közvetlenség is értelmezésre szorul. Nincs olyan do-log, ami nincs benne egy rendszerben. Nincs olyan dolog, amely értelmez-hető anélkül, hogy ne látnánk belé, és ne vennénk észre azt a beágyazottsá-got, azt a feltételrendszert, amelyben létezik. Igazából azt lehet mondani, hogy a létezés szempontjából (itt most szándékosan kerülném a lételméleti, vagy ontológiai kifejezést, miközben ténylegesen a most kifejtett dolgoknak ez az alapja, és erről a későbbiekben is szó lesz) senki nincs konkrét dol-gokkal kapcsolatban. Bizonyos megközelítésben minden, amire hatunk, minden, amire a hatalom kifejti hatását, absztrakciót, elvonatkozást jelent, eltekint számos tényezőtől.

Így, a hatásmechanizmusok két csoportra oszthatók. Az egyik csoport az, amikor egy rendszerre hat közvetlenül, de outputként a rendszer eleme-inél jelentkeznek a hatásai, vagyis az okozatok. Ilyen pl. amikor valaki egy emberre hat, valakinek parancsot, utasítást ad, de az outputok szétbontha-tók a cselekvés struktúrájára, a gondolkodásra, az érzelmekre, az ember percepcióira. Vagyis valakinek egy feladat kiadása egy rendszer mozgatá-sát jelenti, a hatalom egy társadalmi lényt mint rendszert mozgat meg. En-nek következménye lehet az a racionális gondolkodás, ahogy a személy vé-giggondolja, hogy ennek az utasításnak hogyan és milyen mértékben tesz eleget. Lehet a rendszer egy másik eleme (az én struktúrájának egy másik összetevője, az, ahogy ezt érzelmileg különböző dimenziókban feldolgozza stb.). Amikor valakinél ösztönzési rendszert alkalmazunk, valakit vagy va-lakiket (pl. egy munkacsoportot) valamire akarunk motiválni, akkor meg-próbálunk egy rendszerre hatni. A rendszer ezt a hatást feldolgozza, és ez alapján fogja értelmezni, értékelni, belső kapcsolatait ennek alapján fogja rendezni és átrendezni, és adja meg rá a rövidebb vagy hosszabb távú vála-szokat is. Ebben az esetben tehát a hatalom a rendszer egészét mozgatja.

A másik esetben a hatalom a rendszert nem tudja manipulálni, csak annak egyes elemeit, és ennek alapján próbálja a rendszert mozgatni, a kí-vánt rendszer-outputot elérni. Egy munkacsoportot kettébont, és a csoport-ból három embert az egyik irodába helyez el, három másikat pedig egy emelettel arrébb, a másik irodában. Ezt a közvetlen eseményt a hatalom meg tudja tenni. Abban azonban már kevesebb a hatalmi hatása, hogy ezzel a rendszerben milyen változásokat hoz létre. Kevésbé tudja kontrollálni, hogy ennek következtében egyes emberek ezt rossz néven veszik, esetleg el is mennek a cégtől, mások visszafogják teljesítményüket, vagy éppen for-dítva, a kisebb részcsoportban a nagyobb önállóság kedvezőbb hatást vált-hat ki egyes emberekben.

A rendszerekre való hatás a hatalom részéről csak úgy valósulhat meg, hogy a rendszer valamelyik elemét, vagy elemeit tudja befolyásolni. Ez esetben, pl. az adóhatóság ellenőrzésével, eljárásaival bizonyos cselekede-

JÁVOR ISTVÁN 50

teket tud ellenőrizni és befolyásolni, de arra már nincs akkora hatása (vagy-is, a következmény-hatásokat kevésbé tudja kontrollálni), hogy ez az adó-hatósági magatartás a vállalkozók közötti együttműködést, számlázási kapcsolatot hogyan, milyen mértékben befolyásolja. Egy vállalatnál is dön-tést lehet hozni arról, hogy egy gépet áttelepítenek. Ez a termelés egész rendszerét fogja befolyásolni. A nagy rendszeren belül, a szervezeten belül hozzá lehet nyúlni emberekhez, folyamatokhoz, fel lehet emelni teljesít-mény-követelményeket, normákat, növelni lehet az ellenőrzések számát. Elhatározhatja a tulajdonos, hogy egy személyt kinevez első számú vezető-nek, vagy éppen levált onnan, a vállalatot szétbontja, vagy kisebb egysége-ket összevon, és ezeken keresztül próbál bizonyos rendszer-magatartások-ra, vagyis vállalati viselkedésre, vállalati outputokra (nemcsak a termelés mennyisége, minősége, hanem hatékonysági mutatók, emberek közérzete, belső kapcsolatrendszerek, vezetők lojális vállalati magatartása, fejlesztők kreativitása és annak visszacsatolása a termelés és kereskedelem vonalára) hatni. Tulajdonképpen ezek a kérdések rejlenek a vezetési rendszerek prob-lémái mögött is. Szervezetek vezetési rendszereivel – nem a fenti hatalmi aspektusból – foglalkozik pl. Porter (1980), Hoványi (2001).

Azonban az, hogy a rendszer egyes elemeire való hatás a rendszerben hogy összegződik, nagy bizonytalanságot rejt magában. Természetesen, a nagy szervezetek kialakítanak különböző szervezési eljárásokat, az embe-rek viselkedését befolyásoló képzési és tréning módszereket. Fejlesztik bel-ső ellenőrzési módszereiket is. Követendő szabályokat, különböző ösztönző és szankcionáló megoldásokat írnak elő annak érdekében, hogy a rendszer minél több pontját tudják minél összehangoltabban manipulálni a rendszer outputok elérése érdekében. Egy kicsit olyan ez, mint amikor egy beteg embernél bead az orvos egy gyógyszert, ezzel egy ponton tud manipulálni. Ez a vegyület azonban a szervezetben szétterjed, és a szervezet különböző kapcsolatait is befolyásolja, olyanokat is, amelyeknek pontos ismeretével az orvos nem rendelkezhet, és nem is rendelkezik. Így lehet az, hogy egyes gyógyszerek bizonyos százalékban gyógyítanak, azonban vannak mellék-hatásai, sőt ritka esetben súlyos következményei. Természetesen ezt rend-szeres ellenőrzéssel, felügyelettel lehet csökkenteni, kiküszöbölni azonban nem. Ugyanez vonatkozik a szervezetekre, vagyis a nagyobb rendszerekre, a nagyobb társadalmi és emberi rendszerekre is, csak azokban több a bi-zonytalanság, az indetermináció, meghatározatlanság, sok a nem ismert, vagy nem kontrollálható rész, paraméter, kapcsolat.

A leírtaknak megfelelően azt mondhatjuk, hogy a hatalom tartalmilag több viszonylatban ragadható meg.

Egyrészt van egy hatalmi kérdés, melynek kapcsán azokat a dolgokat, paramétereket, elemeket, amelyeket a hatalom közvetlenül tud manipulálni

A HATALOM LOGIKÁJA 51

(látható hogy ezek lehettek rendszerek, más esetben meg rendszerelemek), milyen mértékben tudja ténylegesen megvalósítani. Ezen manipulációs szinten a hatalomnak lehetőségei vannak. Lehet ez a manipuláció, vagyis a hatalom totális abból a szempontból, hogy az adott tulajdonos, pl. a szerve-zet bármely pontján be tud avatkozni, és a manipulálható elemekben konk-rét változtatásokat tud eszközölni. Nyilván, ha ezeket a változtatásokat tel-jes szabadkézzel tudja megtenni, akkor azon elemek tekintetében totális ha-talommal rendelkezik. Amennyiben nem tudja teljesen manipulálni az ele-meket (nem minden lényeges paraméterre tud közvetlenül hatni), akkor a hatalom csak részleges.

Lehet a hatalom abszolút, amennyiben másoknak a dolog, elem-paraméter felett nincs hatalma, befolyása. Amennyiben arra a folyamatra, elemre másoknak is van még hatása a tulajdonoson kívül (pl. olyan speciá-lis szaktudás kell, amellyel szemben a tulajdonos csak részben vitaképes), akkor azon területeken relatív hatalommal rendelkezik, illetve osztozkodni kell mással a rendszer vagy rendszerelem manipulálásában. A relatív ha-talma lehet nagy – döntő befolyása van –, lehet kisebb, amikor kénytelen másokra is jobban hagyatkozni (vagy mások is manipulálni tudják a dolgo-kat, tőle függetlenül is). Hatalma lehet fölérendelt, amikor összességében neki van a nagyobb, vagy relatíve legnagyobb hatalma másokhoz képest. Ugyanennek a fordított esetében pedig alárendelt hatalommal rendelkezik.

A hatalom az irányított rendszer, vagy a befolyásolt rendszer egészére kiterjedhet. De az már egy másik kérdés, hogy a rendszer egészének mű-ködését a részrendszerek vagy elemek manipulálása hogyan tudja befolyá-solni, vagyis van-e a hatalomnak arra hatása, és ez milyen jellegű, milyen erősségű, és milyen eredményességű, vagyis a beavatkozások következmé-nyeként a hatalmi aktusok sorozatára a rendszernek milyen lesz a válasza, a kimenete. Amennyiben a rendszer nem azt produkálja kimenetében, mint amit a hatalom el szeretett volna érni vele, akkor elmondható, hogy a rend-szer felett a hatalom kevésbé tud működni, kevésbé eredményes. Egy tulaj-donos vagy egy vezérigazgató bárhol, bármikor be tud avatkozni a szerve-zet működésébe, de ha közben a szervezet tönkremegy, akkor el lehet mon-dani, hogy a beavatkozási pontokon a rendszerelemekre totális befolyása, totális hatalma volt, a rendszer egészére gyakorlatilag nagyon alacsony be-folyása volt, a rendszer egészének működése felett azonban nem volt iga-zán hatalma. Ez lehet rossz vezetés, lehet kiszámíthatatlan környezeti té-nyező, lehet a rendszer átláthatatlanságának a következménye.

A már említett szervezetek, mint pl. a bürokrácia, vagy a bíróság azon-ban olyan tipikus szervezet, amelyben nem állapítható meg, vagy legalább-is nagyon rosszul állapítható meg az esetek többségében, hogy a rendszer-

JÁVOR ISTVÁN 52

kimenetek elérték-e a céljukat vagy nem. Vagyis a rendszer feletti hatalom értelmezése sajátosan módosul.

Visszatérve ennek a résznek az elején elmondottakra, a hatalom tehát valami felett való ellenőrzés, kontroll, valaminek a befolyásolása, valami-nek a kézbentartása. A hatalom problémája azonban itt megkettőződik. A kézbentartás ugyanis csak hatalmi aktusokkal lehetséges, ezért el kell vá-lasztanunk tartalmában a hatalmi aktust a hatalom gyakorlásának a sike-rességétől. A hatalomgyakorlás, illetve a hatalom pont az a társadalmi té-nyező, amelyet sikeressége nélkül nem lehet értelmezni.

Valakik felett nincs hatalma egy személynek vagy egy csoportnak, vagy valamilyen rendszer felett nincs hatalma egy személynek vagy cso-portnak, ha nem tudja elérni, hogy az a személy vagy csoport nagy valószí-nűséggel úgy cselekedjen (a hatalom – pontosabban az uralom – valószínű-ségi problémájának fogalmát úgy vélem, itt ezen a helyen e formában jól ér-telmezhetőnek és használhatónak tartjuk, ahogy azt Weber (1967: 69) értet-te), ahogy a hatalom gyakorlója szeretné.

Ha B nem fog úgy viselkedni nagy valószínűséggel, ahogy A ráhatásán keresztül szeretné, akkor A-nak B felett nincs hatalma. Vagyis ha egy vezér-igazgató nem tudja a szervezetet olyan irányba vinni, amely irányba sze-retné, vagy kellene, akkor a szervezet felett neki nincs hatalma. Az már kü-lön kérdés, hogy tehetségtelensége, a szervezet valamely sajátossága, vagy a környezet feltételeinek változása, a környezet rossz megismerése, vagy egy jövőbeni tendencia rossz becslése, esetleg egy sokkal tőkeerősebb cég agresszív magatartása stb. miatt történik-e ez?

A hatalom tehát értelmezhetetlen a hatékonyság és a hatásosság nél-kül. Ez még erősebb kritérium, mint amelyet a jog, a jogszabályok érvé-nyességével szemben felállít. A jog megkérdezi azt, és jogszociológiailag ez nagyon fontos probléma, hogy érvényes jognak lehet-e tekinteni azt a jog-szabályt, amelyet a gyakorlatban nem alkalmaznak, vagy ha igen, akkor al-kalmazása a végrehajtás folyamatában nem kényszeríthető ki. A kérdés to-vább is vihető, hogy amennyiben csak ritkán alkalmazzák a jogszabályt, vagy a meghozott bírói döntéseknek csak ritkán lehet érvényt szerezni, ak-kor ez a jogszabály szociológiai értelemben működőképesnek, érvényesnek tekinthető-e. Például látható a magyarországi párttörténetben, hogyha va-lakit kizárnak a pártból, és ő bíróságtól kér jogorvoslatot, lehet, hogy vala-mely esetben a bíróság igazat ad neki, vagyis úgy látja, hogy a kizárás a párt alapszabályának, alkotmányának nem felelt meg. Ettől azonban még az illetőt nem fogják visszavenni a pártba, vagy ha esetleg formailag meg-teszik, egy újabb eljárás során újból ki fogják zárni. Jogszociológiailag érde-kes kérdés, hogy akkor ez a jogszabály létezik-e vagy működik-e, érvé-nyesnek vagy érvényesülőnek tekinthető-e?

A HATALOM LOGIKÁJA 53

Hatalmi szempontból ez a kérdés már fel sem vethető, mert értelmet-len. Az a hatalom, ami nem működik, az nem hatalom. Az a hatalom, amely csak ritkán sikeres, az sem tekinthető hatalomnak. Az a karizmatikus vezető, aki demonstrációra vagy gyűlésre hívja a híveit, de senki nem megy el, nem tekinthető karizmatikus vezetőnek, vagyis nem rendelkezik kariz-matikus hatalommal. De az a vezető sem tekinthető karizmatikusnak, aki 50-szer kell, hogy a híveit felszólítsa, mire egyszer valamelyik megmozdu-lásra híveinek egy része el fog menni. Sőt, ennél szinte több is mondható: ha 50 hívásból csak 40-szer mennek el, már megkérdőjelezhető a vezető ka-rizmatikussága, és hatalmi szempontból karizmatikus hatalma. Az a válla-lati vezető, akinek minden 5 utasításából 5-öt végrehajtanak, bizonyos szempontból ezen a téren egész biztos hatalommal rendelkezik. Az a válla-lati vezető, akinek 5 utasításából 4-et hajtanak végre, már nem biztos, hogy legitim, elfogadott vezető, vagyis nem biztos, hogy igazából hatalma van.

A hatalom gyakorlása tehát szerves része a hatalomnak. Ez azonban következik abból is, amit a hatalmi mechanizmusról, a hatalmi alapmecha-nizmusról és a sajátítási mechanizmusról mondtunk, hiszen ha a sajátítási mechanizmus nem működik, akkor a hatalom sem működött. Ekkor pedig nincs hatalom. A hatalom tehát a hatalmi aktusok, vagyis a hatalom gya-korlása, tehát a hatalmi mechanizmus működése nélkül nem értelmezhető. Ezzel visszajutottunk ahhoz a problémához, amit korábban már leírtunk, hogy a hatalom meghatározása csak a mechanizmuson keresztül végezhető el. Minden más hatalmi megközelítés, pl. az, hogy a hatalom az érdekérvé-nyesítés eszköze stb. csak következmény jellegű definíciónak tekinthető. Ezek után már meghatározhatók a hatalom értelmezésével kapcsolatos, az előzőekben említett fogalmak is. A HATALOM HATÉKONYSÁGA A hatalom hatékonyságán azt értjük, hogy a hatalmi aktus, a hatalmi csele-kedet milyen valószínűséggel tud bekövetkezni. A hatalom tehát akkor ha-tékony, ha a hatalom gyakorlása, az aktus szempontjából sikeres. Vagyis ha egy vezető el akarja érni azt, hogy áthelyezze egy alkalmazottját, akkor ezt meg tudja tenni. Amennyiben a vezető elrendel a vállalatnál egy második műszakot, akkor ezt meg tudja tenni, és a hozzá kapcsolódó szervezési fel-adatok alkalmazását végre tudja hajtatni. A hatékonyság tehát arra keres választ, hogy az adott hatalmi akció, beavatkozás, manipuláció pontosan ki tudja-e azt hozni, ami a beavatkozó törekvése, szándéka volt annál az egy konkrét dolognál, paraméternél, helyzetnél, esetnél. A hatékonyság nyilván csökken, ha az adott elemre más tényezők is hatnak, amely felett azonban a

JÁVOR ISTVÁN 54

hatalomnak közvetlen hatása nincsen, más tényezők hatását, kölcsönhatá-sát, kapcsolatát nem tudja átlátni, befolyásolni. Hasonlóan csökkenti a ha-tékonyságot az is, hogyha másoknak is van hatalma az adott dolog, vagy az adott személy felett. Így pl. valamely szervezeten belül egy munkaerő át-csoportosítása, áthelyezése, új feladattal való ellátása esetén elképzelhető, hogy ebben beleszólása van a szakszervezetnek is, amely bizonyos mérté-kig független hatalmi bázissal rendelkezik a vállalat irányításához képest. Emellett természetesen az illető személynek is van hatalma, vagyis bizo-nyos döntési szabadsága, még akkor is, ha ezzel kisebb-nagyobb kockázatot vállal. Hatásosság A hatásosság meghatározása már azzal a rendszerrel kapcsolatos, amely fe-lett a hatalom megnyilvánul, amely rendszer outputja tulajdonképpen, a hatalom tényleges területe és célja. Egy adott hatalmi akció (vagy akciók tömege, sorozata, időbeli lefolyása) egy szervezeten belül hatásos, ha a vég-eredmény az, hogy a szervezet végül is úgy viselkedik, ahogy azt a tulaj-donos elvárta, amely célból a cselekvéssorozatok megtörténtek. A hatásos-ság számos dologtól függ. Így pl. attól, hogy milyen mértékben sikerült megismerni a rendszert, vagy – hivatkozva a már leírtakra – a cselekvés mi-lyen paramétereket és milyen hatékonysággal tud befolyásolni, mennyire sikerült megismerni az adott rendszer társadalmi beágyazottságát. Így pl. a termékeladás növelését célzó hatalmi aktusok együttesen csak a termék raktárra való termelését eredményezhetik, ha a megnövekedett mennyi-ségnek csak egy részét tudják a piacon értékesíteni. Ekkor a hatásosság már külső tényezőktől is függ. Eredményesség Amennyiben a hatásosságnak ezt a külső tényezőket, vagyis az adott társa-dalmi rendszerben a szervezeti hálózatba való beilleszkedését is figyelembe vesszük, akkor a hatalom eredményességéről fogunk beszélni. A leírt pél-dában a hatalom hatékony, hatásos volt (hiszen többet termelt), de nem volt eredményes, mert a többletterméket nem tudta értékesíteni, vagy csak olyan áron, amely a szervezetben egyéb outputokat megzavart (pl. csök-kent a hatékonyság, romlott a tőke megtérülése, esetleg olyan áron lehetett értékesíteni, amely veszteséget okozott).

A HATALOM LOGIKÁJA 55

Az eredményesség tehát már attól is függ, hogy az adott környezeti feltételeket milyen mértékben sikerült megismerni. Ebből a szempontból a hatásosság és az eredményesség fogalma gyakran nagyon közel esik egy-máshoz, tartalmuk elkülönítése attól függ, hogy a hatalom működésének tartalmi értelmezésében kizárólag a szervezetet tekintjük, vagy a külső fel-tételek együttesét is bevonjuk az elemzésbe. Ez már felveti azt a kérdést, hogy maga a szervezet milyen mértékben tudja átlátni, értelmezni, vagy akár kontrollálni, befolyásolni a külső környezet feltételeit.

A hatalmi rendszerekben a hatékonyság hatásossága, és végül az eredményesség is két módon értelmezhető. Egyrészt a hatalmi rendszernek kell hatékonynak, hatásosnak és eredményesnek lennie, másrészt pedig azon szakmai feladatok elvégzésének, amelyeket ez a hatalmi rendszer vég-rehajt.

Amennyiben a hatalmi rendszer hatékonyságában és hatásosságában komoly zavarok vannak, ez azt jelenti, hogy a hatalmi rendszer fenntartása, működtetése szenved komoly problémákat, benne a hatalmi aktusok nem tudnak a kívánt, elvárt mértékben működni: pl. az elsajátítási és kisajátítási folyamat nem elég eredményes. Ennek következtében a rendszerben függő helyzetben lévő aktorok adott esetben a függőségi helyzetet lazítani tudják, nagyobb szabadságfokkal tudnak mozogni. Ez szervezeti nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a rendszerben a parancsok, utasítások, szankciók és mo-tiváló tényezők, ellenőrzések nem tudnak kellő mértékben és hatékonyság-gal működni, a rendszer hatalmi kimenetének hatásossága csökken, vagyis folyamatos rendezettségi zavar áll fenn. A hatásosság csökkenése azt jelen-ti, hogy belső hatalmi átrendeződés indul meg, amely eredményezheti pél-dául a kisajátítás erősödését, vagy gyengülését. Ennek mindkét esetben az lesz a következménye, hogy ez a hatalmi rendszer bizonyos szakmai fel-adatok elvégzésére még (vagy már) alkalmas lesz, más, addig elvégzett szakmai feladatok megvalósítására pedig nem lesz alkalmas. A gazdasági szervezetekben az ilyen típusú hatalmi átrendeződés, amely az addigi hata-lom hatékonyságának és hatásosságának a változásával jár együtt, jelenthe-ti az egyes szervezeti egységek önállóságának növekedését, de jelentheti azt is, hogy kicsúszik a vezetés kezéből az ellenőrzés, vagyis kevésbé lesz irá-nyítható a szervezet – különösen a kívánt irányban. Ennek pedig követ-kezménye lehet a piacról való visszaszorulás, az értékesítési mutatók csök-kenése, a gazdaságosság romlása, a hitelvisszafizetési képesség gyengülése.

A szakmai alrendszer hatékonyságának és hatásosságának romlása le-hetséges, hogy a hatalmi rész, vagyis a hatalmi mechanizmusok működé-sének zavarából adódik, vagy lehetséges, hogy a szakmai feladatok ellátá-sának színvonalával kapcsolatos. Mihelyst azonban szakmai feladatokat lát el a hatalmi gépezet, a szakmai feladatok ellátásában beálló zavarok meg-

JÁVOR ISTVÁN 56

nehezítik a hatalmi mechanizmusok működését, gyengítik azok hatását és hatékonyságát. Emellett minden hatalmi rendszer fenntartása költséget je-lent, és a szakmai zavarok azt idézhetik elő, hogy a szervezet szakmai tevé-kenysége a hatalmi alrendszer fenntartását nem tudja finanszírozni. Ez ugyanaz a probléma szervezeten belül, mint egy adott államon belül is. Amennyiben az állam a diktatúrát olyan hatalmas apparátussal kell, hogy fenntartsa, amelyet a gazdaság már nem bír el, akkor ennek következmé-nye lehet a hatalmi rendszer működtetésének finanszírozhatatlansága, ha-tékonyságának, hatásosságának jelentős csökkenése, sőt végső esetben a ha-talmi mechanizmusok szétesése. Ugyanígy, egy vállalatnál, amennyiben a szakmai rendszer az irányítás hatalmi rendszerét nem tudja finanszírozni, képtelen a rendszer az utasításokhoz kapcsolódó megfelelő eszközöket, motiváló erőforrásokat kitermelni, akkor ez nyilván a szervezeten belül olyan gazdasági krízist hoz létre, amely hatalmi válsághoz vezet: a hatalmi mechanizmusok működése szétzilálódik.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a szervezet a szakmai feladatokat a hatalmi mechanizmusok működtetésén keresztül végzi el. Ezen szakmai feladatok elvégzése pedig két dolgot finanszíroz, a hatalmi mechanizmus működését, valamint a szakmai feladatok elvégzésének költségeit. Ha bár-mely részterületen problémák vagy zavarok állnak elő, vagy a kettő kap-csolata nem megfelelő (azaz a hatalmi mechanizmus nem alkalmas az adott szakmai feladatok elvégzésére), a rendszerben működési zavarok állnak elő.

Az eddigi fejezetekben a hatalom definícióját próbáltuk megadni. E de-finíciónak három fő eleme volt:

1. a hatalom mechanizmusa (a sajátítási mechanizmus, vagyis a kisajá-títás és elsajátítás);

2. a sajátítási mechanizmus intézményesülése (a mechanizmus stabili-zálódásának statikus leírása);

3. a rendszer kézbentartása. A következő fejezetben a hatalom logikájával foglalkozunk, bemutat-

va, hogy a hatalmi rendszer különböző pontjain, és különösen a hatalom csúcsán megváltoznak a társadalmi és szervezeti rendszerek működési jel-legzetességei, sajátosságai, működési logikája. IV. HATALMI LOGIKA Ha röviden össze akarnám foglalni e fejezetet, és a benne kifejtett gondola-tok témáját, a következőket lehetne mondani: a hatalom más logika, más racionalitás szerint működik, mint az élet egyéb területei, pl. a gazdaság, az

A HATALOM LOGIKÁJA 57

erkölcs, a személyi kapcsolatok. A hatalmi megközelítés szempontjából másképp néznek ki a dolgok, másképp állnak össze az okok és okozatok, másképp működnek a rendszerek, más válik fontossá és kevésbé fontossá. E fejezetben ezekkel a kérdésekkel fogunk részletesebben foglalkozni.

A későbbiekben még vissza fogunk térni Kierkegaard dán filozófusnak a Bibliai Ábrahám történeteivel kapcsolatos fejtegetéseire. Most csak azt az alapvető észrevételét és hozzá kapcsolódó kérdéseit villantjuk fel, amely Kierkegaardnál egészen más aspektusból jelenik meg, számunkra azonban a hatalmi jellegű mondanivalója lesz hasznos.

Ábrahám felajánlja Istennek áldozatként egyetlen fiát. Kierkegaard (1986) rávilágít arra, hogy ez az emberek normál életében gyakorlatilag bűncselekmény, erkölcsileg felháborító és érthetetlen. Rámutat azonban ar-ra, hogy Ábrahám és Isten kapcsolata valami egészen más, a hiten, sőt, az igaz hiten, vagyis a hitnek egy igazi valós kapcsolatán alapul, amelyben már Ábrahám cselekedete belátható, felfogható értelmezhető. Számunkra azonban ez más megvilágítást jelent. Arról szól, hogy a hatalommal való viszonyban az emberek cselekedeteiben mást jelent az erkölcs, ahogy a ha-talom szempontjából is más a fontos és mást jelent az erkölcs, másképp működnek a viszonyok, mint a társadalmi élet egyéb szférájában, pl. Ábra-hám családjában, abban a közösségben, ahonnan Ábrahám érkezett. Mond-hatnánk, hogy a hatalom közelében, de pontosabb azt mondani, hogy a ha-talmi pozíciókban lévőkkel való viszonyban az alá-fölérendeltségi kapcso-latokban, különösen a jelentős aszimmetrikus hatalmi viszonyban, mikor nagyok az erőviszonybeli eltérések, a társadalmi viszonyok megváltoznak, a rendszer másképp működik, és az emberek közötti viszonyok is módo-sulnak.

Bevezetőben néhány egyszerű példával kívánjuk megvilágítani azt, hogy a hatalmi függőségi viszonyok esetében milyen jellegű változások je-lennek meg. Első példánk egyszerű kölcsönadási szerződés. Két ember hosszú ideje ismeri egymást, legyenek A és B. A kölcsönkér egy idő után B-től pénzt. A nem szívesen ad neki, húzódozik. Ekkor B megpróbál ráhatni azzal, hogy bajban van, kellene egy kis segítség, rövid időn belül visszaadja a pénzt, hivatkozik olyan erkölcsi dolgokra, mint a barátság, az önzetlen-ség, a kölcsönös segítség, az, hogy egymásra hogyan számíthatnak az em-berek, a barátok, különösen, akik 10–20–30 éve ismerik egymást. A végül belátja, hogy az emberi kapcsolatok rendszere úgy működik, hogy min-denki abban segít a másiknak, amiben tud. Egyik ismer egy gépkocsi-szerelőt, abban segít, a másik ismer egy orvost, aki megbízható, és azt ajánl-ja fel segítségül. A harmadik kimegy és segít barátjának a családi háza épí-tésében, vagy éppen fordítva, megszereli barátjának a gépkocsiját, ha az éppen nyaralásra indulás előtt néhány órával mondja fel a szolgálatot. Ha-

JÁVOR ISTVÁN 58

sonlóan van ez a pénzzel, az egyik megszorul, és még arra sincs oka, hogy megkérdőjelezze, a barátja vissza akarja-e adni a pénzt, hiszen ez természe-tes. Azt is látja, hogy barátjánál ez csak átmeneti helyzet, hiszen belefogott egy beruházásba, de pontosan tudja, hogy barátjának sok vállalkozási szer-ződése van, és semmi nem akadályozza meg abban, hogy néhány hónap múlva, amikor a munkákat leadja és megkapja a pénzt, a kölcsönt vissza- adja.

A kapcsolatot teljesen üzleti szempontból nézve A akkor teszi helye-sen, ha szerződést köt, ügyvéd vagy közjegyző előtt, és a kölcsön fedezetéül akár azonnal végrehajtható ingó vagy ingatlantárgyat követel. Barátoknál azonban nem feltétlenül így működik a dolog. Leírják a megállapodást, az összeget, a visszafizetési határidőt, és esetleg egyéb feltételeket. B megkapja a kölcsönt. Ha erkölcsileg nézi a dolgokat, akkor természetesen a barátja továbbra is megmarad barátnak, adott esetben kölcsönösen segítenek egy-másnak, továbbra is összejárnak a családok és természetesen B becsületbeli ügynek érzi, hogy határidőre megadja a pénzt. Ha csak egy részét tudja megadni, mert valamelyik munkáját később fizetik ki, ezt A-val meg tudja beszélni, de B ennek ellenére becsületbeli ügynek tartja, hogy mihelyt ösz-szegyűlik valamely összeg, azonnal átadja A-nak. Ha csak több részletben tudja adni, akkor úgy adja meg, de a becsülethez hozzátartozik, hogy ami-kor bejön valamilyen pénze, akkor ezért nem drága televíziót, vagy éppen bútort vásárol, hanem természetesen a barátjának törleszt.

Üzleti szempontból egy kicsit más a logika. Van egy feltétel, egy határ-idő, adott esetben kamat, biztosítékok, vagyis az üzleti logika azt kívánja, hogy ennek megfelelően viselkedjenek a felek. A odaadta a pénzt, B meg-ígérte, hogy december végéig visszaadja. Nem is látná üzletileg értelmét annak, hogy előbb adja vissza. Ezért hogyha már szeptemberben vissza tudná adni, akkor természetesen azt kérhetnénk, vagy igényelhetnénk tőle, hogy már szeptemberben adja vissza az egészet, vagy azt a részt, amit tör-leszteni tud. Az üzleti kapcsolatok logikája azonban azt mondja ki, hogyha ezt december 31-ig kell visszafizetni, akkor nehogy visszafizesse akár csak december 15-én is, hiszen azt a pénzt akkor még, akár csak két hétre, hasz-nálni, üzletileg kamatoztatni tudja. Az üzleti logika tehát más viselkedést tart megfelelőnek, tisztességesnek és korrektnek.

A hatalmi logika azonban egészen másképp működik. Ott függőségi viszonyok vannak, hatalmi pozíciók, lehetőségek, lehetőségek kihasználása és kiszolgáltatottság. Így ha B a kölcsönadás pillanatától kezdve átdefiniálja A-val való viszonyát, akkor ebben mondhatja azt is, hogy innentől hatalmi logika alapján értelmezi kettejük kapcsolatát. Ebben az esetben úgy gondol-ja, hogy mostantól kezdve már A függ tőle. Így nincs értelme A-t felhívni, vagy elmenni hozzá. Akkor sem, ha befolyt a pénze. A majd rohangál, két-

A HATALOM LOGIKÁJA 59

szer–háromszor–sokszor felhívja. Pontosan tudja, A bármit csinál, akkor a rendőrség őt, vagyis B-t védi meg A önkényes cselekedetével szemben. A még elmehet a bíróságra, több évig elhúzódhat az ügy, addig majd egy ki-csit utazgat, mire végre valamilyen eredményt elér. B még tudja azt is, hogyha elég ügyes, akkor a pénzt, miközben nem adja meg, forgatni tudja, ebből jelentős haszonra tehet szert. Azt is tudja, hogy ezt a hasznot nem kell átadnia A-nak, hiszen csak az alacsony törvényes kamatot kell megfizetnie. Vagyis minél tovább húzódik a per, annál jobban jár. A hatalmi logika tehát azt mondja, hogy a hatalmi különbségeket fel kell használni, a hatalmi kü-lönbségekkel élni kell. A gazdasági kapcsolatok szempontjából lehet azt mondani, hogy a kapcsolatokat rombolja, és tisztességtelen üzleti magatar-tás. Erkölcstani szempontból elmondható, hogy ez erkölcsileg elítélendő, felháborító. Hatalmi szempontból azonban ez a logikus cselekedet.

Ugyanezt a példát most már a szervezetek közötti viszonyra értelmez-ve láthatjuk, ahogy a nagy szervezetek a kisszervezetekkel kapcsolatos ha-talmi különbségeiket felhasználják. Minden szervezet tudja a piacon, hogy ahol függ, ahol kiszolgáltatott, ott pénzügyileg hátrányba kerül és veszít, ahol viszont a piaci szereplők tőle függnek, ott pénzügyileg nyerhet. Az a szervezet tehát, amelyik ezt a hatalmi függőségi viszonyt jól használja fel, pontosan tudhatja: extraprofitot realizálhat belőle. Abból lehet tehát extra-profitot realizálni, hogy ahol függ, ott próbálja a függőségét csökkenteni, mert tudja, hogy vesztesége van. Ahol viszont tőle függnek, a függőség mértékének, vagyis a hatalmi különbségek mértékének függvényében ma-ximális nyereséget próbál realizálni (Pfeffer – Salancik 1978: 5). A kettő kü-lönbsége a hatalmi viszonyrendszerből származó extraprofit. Azok a szer-vezetek, amelyek viszont fordított helyzetben vannak, vagyis kiszolgálta-tottak a szállítóknak, a vevőknek vagy a vásárlóknak, és kiszolgáltatottak a munkaerőnek is (abban az értelemben, hogy csak túl drágán tudnak megfe-lelő minőségű és képzettségű munkaerőt megvásárolni a piacon), ugyaneb-ből a hatalmi viszonyrendszerből vesztesen kerülnek ki. Így nekik olyan terméket kell előállítani, amely finanszírozza nemcsak a termék előállítási költségeit, hanem a hatalmi viszonyrendszer veszteségeit is. A nagy, erős pozícióban lévő szervezetek viszont fordítva, még a gazdaságtalan termelé-süket, a kiemelkedően magas felsővezetői fizetéseket is finanszírozni tudják a hatalmi viszonyrendszerből realizálható extraprofitból (Glasberg 1989: 5).

Harmadik, utolsó példa a szervezeten belüli viszonyokról szól. A köl-csönadási szerződés szervezeten belüli helyzetbe való átvitele ugyancsak a következőt mutatja: közismert a japán vállalatokról (természetesen ez csak a japán vállalatok egy részére, a nagyobbakra és ott is csak a munkaerő egy részére vonatkozik – sőt már ott is csökkenő tendenciájú) az egész életen tartó foglalkoztatás intézményrendszere. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó

JÁVOR ISTVÁN 60

szakmájának, diplomájának megszerzése után belép egy nagyvállalathoz, egész életében a nagyvállalat számára dolgozik, és onnan megy nyugdíjba. Ehhez a foglalkoztatási rendszerhez tartozik egy előrejutási szisztéma is (természetesen a példa kedvéért, idealizált esetről beszélünk). Az előrejutás rendszere úgy működik, hogy amennyiben a felettes előrelép, vagy nyug-díjba kerül, akkor lehetőség nyílik a beosztottnak előrelépni. Azt, hogy ki lép előre, egy sajátos rendszer határozza meg. Ez az eljárás úgy néz ki, hogy elvárják a dolgozótól, hogy munkaidő után is dolgozzon, olyan feladatokat is ellásson, amelyeket nem kötelező, olyan időhosszban dolgozzon, ami nem kötelező, és olyan egyéb feltételeket (pl. ideiglenes áthelyezés távoli munkahelyre) is szó nélkül elvállaljon, ami szintén nem kötelező. Azok a személyek, alkalmazottak pályázhatnak, gondolhatnak csak reálisan arra, hogy előrejutnak, akik ezeket a túlmunkákat, többlet-feladatokat ingyen, önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül elvégzik. Emellett természetesen a vál-lalat maximális lojalitást, alkalmazkodást, az irányítás döntéseinek kritika nélküli elfogadását várja el, és javaslatokat csak akkor, olyan irányban és azzal kapcsolatosan fogad el, és vár el, ahol erre az engedélyt megadja a dolgozók, vagy azok csoportjai számára. Így hatalmi szempontból ez azt je-lenti, hogy a dolgozó évekig, akár évtizedig ingyen befektet a vállalatba, valamint rendkívül magas lojalitást mutat a vállalat irányába (ezt fogjuk majd extralojalitásnak nevezni).

Visszatérve eredeti fogalmainkhoz, a sajátítás két része, az elsajátítás és a kisajátítás tehát megtörténik az extramunkával és az extralojalitással, amelyet akár évtizedekig is befektet az illető személy. Ez az a befektetés, amivel át tudja hidalni a különböző pozíciók közötti hatalmi különbséget, és megvásárolja magának a cégtől azt a lehetőséget, pontosabban azt az esélyt, hogy akár őt is kinevezhetik. A szervezet tehát saját hatalmi erőfölé-nyéből a sajátítási mechanizmusokon keresztül jelentős hasznot realizál. Egy adott vezetői pozíció betöltési lehetősége azt jelenti, hogy arra csak azok pályázhatnak eséllyel, vagy csak azok reménykedhetnek, akik ezt az extrabefektetést el is végezték a cég számára. Tegyük fel, hogy van 8 ilyen személy. A vállalat úgy is ki kell, hogy nevezzen arra a vezetői posztra va-lakit. Nyolc személy fektetett be a cégbe extramunkát és extralojalitást 10–15 éven keresztül azért, hogy közülük valaki megkapja a kinevezést. Lehet hogy a nyolcadik, tizedik év körül már vannak, akik kezdenek belefáradni, esetleg már visszavonulnának, vagy talán arra is gondolnak, hogy más céghez mennek el. Ekkor azonban extrabefektetéseik elvesznek, más válla-latnál pedig a már 8–10 éve extrabefektetést végző alkalmazottakhoz képest jelentős hátrányban vannak. Nem is beszélve arról, hogy a cégváltás önma-gában is ebben a logikában lojalitási problémát, bizonytalanságot vet fel a cég felé. (Akár a régiről beszélünk, akár az újról.)

A HATALOM LOGIKÁJA 61

Innentől kezdve már azért fektet bele egyre többet a dolgozó munká-val és lojalitással a cég irányába, hogy el ne veszítse addigi befektetését. Mondhatnánk, hogy ez a hatalmi mechanizmus: „fut a pénze után”, vagyis „fut az extrabefektetései után” mechanizmusa. Most már azért kezd egyre többet befektetni, hogy megnövelje az addigi befektetései esetleges haszno-sulásának esélyét. Vagyis azért fizet, hogy még többet fizethessen, hogy a többieket túlfizesse, csak azért, hogy egy majdani esélyt, amely lehet, hogy soha nem következik be, megteremtsen a maga számára. Ez nem más, mint a hatalom mechanizmusában a hatalmi különbségek megvásárlásának me-chanizmusa. Mint az előzőekben már szó volt róla, a különböző hatalmi szinteken mást ér a pénz, így a munka, a presztízs, és minden egyéb, s ezt a különbséget a feljutáshoz ki is kell fizetni. Extrabefektetések Más oldalról úgy is mondható, hogy a szervezetben való előrehaladás egy politikai rendszerben való előrehaladás is, és nemcsak szakmai jellegű elő-relépés: a hierarchián felfelé haladni szakmailag és a hatalmi rendszerben is. Vagyis, az illető a szervezet politikai szférájában halad előre. Ennek megfelelően, nemcsak magasabb szakmai tudást kell prezentálnia és bizo-nyítania, hanem egy erősebb szervezet iránti lojalitást, a szervezet politikai szintjei felé haladva politikai megbízhatóságot: ezt a bizalmat is meg kell vásárolni az extrabefektetésekkel. Be kell bizonyítania, hogy neki a szerve-zet mindent megér, és mindennél többet ér. És ezt hosszú időn keresztül bizonyítania kell.

Míg a gazdasági kapcsolatok arról szólnak, hogy adott szolgáltatást vagy árut valaki megvásárol valamennyi pénzért, itt tulajdonképpen azt vásárolja meg, hogy vásárolhasson. Vagyis, hogy egy magasabb hatalmi pozícióban lévő személy, egy nála erősebb hatalmú szervezet egyáltalán észrevegye és felvegye azon emberek csoportjába, akikben esetleg jobban meg lehet bízni. Itt tehát azt vásárolja meg, hogy az előrelépés után egy más szintű elszámolási szférába kerüljön a szervezettel. A magasabb pozí-ció ugyanis több lehetőséget, nagyobb szakmai kihívást, nagyobb hatalmat, nagyobb döntési kompetenciát és természetesen magasabb fizetést jelent. Tehát a hatalom ebből a szempontból azt is jelenti, hogy az extrabefekteté-sekkel meg kell vásárolnia azt a pozíciót, amelybe ha bejut, amelyet ha megkap, az a magasabb fizetéssel, a szakmai kihívással pénzügyileg s min-den egyéb téren valószínűleg meg fog neki térülni.

Mikor egy ügyvédi iroda vagy egy brókercég nem ad fizetést az ügy-védbojtárnak vagy a brókernek a munkájáért, akkor tulajdonképpen üzleti

JÁVOR ISTVÁN 62

logika alapján jár el. Nem használja ki azt a hatalmi pozíciót, hogy bevezes-se a kezdő munkavállalót a cégbe, hanem munkát ad neki, bevezeti egy olyan piacra, ahol ha jól teljesít, komoly nyereségre tehet szert pénzügyileg, a kapcsolatok, a karrier stb. tekintetében. Ha egy jó nevű ügyvédi iroda vagy bróker cég a hatalmi pozícióját ki akarja használni, akkor azt kell, hogy mondja, hogy a bróker vagy a kezdő ügyvéd fizessen sokat azért, hogy a cégnél ingyen dolgozhasson. Röviden, meg kell, hogy vásárolja az illető azt, hogy ingyen dolgozhat egy hatalomnak. Ez erkölcsileg lehet kér-déses, pontosabban erkölcstani szempontból nem igazán átlátható, érthető, és értelmezhető. Milyen dolog az, hogy valakit kihasználnak, ingyen dol-goztatnak? Üzletileg, a szerződés szempontjából sem logikus, hiszen „adok-kapok” van az üzletben, és ha ő munkát végez, a munkáért ellenér-téket kell kapnia. De logikus, sőt az egyetlen logikus cselekedet hatalmi szempontból. Az illető ügyvédbojtár vagy kezdő bróker ugyanis meg kell, hogy fizesse azt, hogy ő rossz, a szolgálatait és munkáját igénybevevő iroda pedig rendkívül erős hatalmi pozícióban van. Amelyik szervezet e hatalmi pozícióját nem használja ki, az a hatalmi extraprofitját nem realizálja (vagy kevesebbet realizál, mint lehetne). Amelyik viszont kihasználja ezt a lehető-ségét, vagyis hatalmi pozícióját, az a hatalmi relációból adódó extraprofitját maximalizálni tudja.

E példák után áttérünk a hatalom logikája elméletének tárgyalására. HATALOMELMÉLETI KÉRDÉSEK Machiavelli A fejedelem c. munkájából származik az a hatalmi elv, hogy a cél szentesíti az eszközt. Pontosabban, „az emberek cselekedeteiben, de külö-nösen a fejedelemében, akivel szemben nincs helye jogos számonkérésnek, a végcélt kell tekinteni.” A Machiavelli által megfogalmazott elv annál sok-kal többet mond, sőt, számomra és álláspontom szerint mást is mond, mint azt, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ha a fejedelem valamilyen célt el akar érni, amely számára megfelelő, vagy amelyet kitűzött, akkor ahhoz minden lehetséges eszközt igénybe vehet. A fejedelem c. mű ugyanis számos helyen olyan kérdéseket vet fel, történeti példái olyan helyzeteket és megoldásokat írnak le, amelyek arról szólnak, hogy a fejedelem milyen mértékben, és ho-gyan tudja hatalmát megőrizni.

Tanulmányunk témája alapján ez pontosan azt jelenti, hogy a fejede-lem végcélja elsősorban nem a társadalmi jólét növelése, hanem a hatalom megszerzése és megtartása. Vagyis melyek azok az elvek, amelyek betartá-sával a hatalmi rendszer megőrizhető, stabilizálható. Ennek a problémának, amelyet eddig is tárgyaltunk, az első igazán egyértelmű megfogalmazása

A HATALOM LOGIKÁJA 63

jelenik meg Machiavelli művében. Túlzás lenne azt mondani, hogy követ-kezetesen végigviszi ezt a megoldást, illetve, hogy tudatában van annak, hogy egy hatalmi mechanizmus fenntartási rendszerével foglalkozik. Pél-dái, tanácsai azonban számunkra azt jelentik, hogy az egyik első, és legfon-tosabb megfogalmazását adja annak a hatalmi mechanizmus problémának, amellyel eddig foglalkoztunk, és amely hatalomelméletünk alapvető meg-közelítését jelenti.

Ehhez érdemes még néhány részt idézni Machiavellitől: „A rendetlen-ség ugyanis általában az egész közösséget veszélyezteti, az uralkodó által elrendelt kivégzések pedig egy-egy személy ellen irányulnak.” (2001: 85).

A pápasággal kapcsolatos egyik hatalmi harccal foglalkozó leírása után a következőket írja: „A jövőt illetően félnie kellett attól, hogy az egyház új feje nem fogja támogatni és megfosztja attól, amit Sándortól kapott. És úgy gondolta, négyféleképpen jár el. Először is: kiirtja az uraknak a családját, akiket megrabolt, hogy a pápát ettől az alkalomtól megfossza. Másodszor: megnyeri a római nemes urakat, hogy segítségükkel az új pápát féken tart-sa. Harmadsorban: a bíborosi kollégiumot is megnyeri, amennyire csak tudja. ....” (2001: 39).

Végül az utolsó idézet, amit még fontosnak tartunk: „És aki olyan vá-rosnak lesz ura, amelynek a szabadság természetévé vált, és nem pusztítja el, várhatja, hogy az fogja elpusztítani: mert ez a szó: „szabadság” és „régi rend” mindig jogot ad a lázadásra…. a leírt szabadság emléke.... olyannyi-ra, hogy a legbiztosabb mód kipusztítani őket, vagy közöttük megteleped-ni”. (2001: 27).

A Machiavellitől vett idézeteket érdemes áttekinteni, abból a szem-pontból, hogy milyen hatalmi rendszert, hatalmi mechanizmusokat tárnak elénk. Az alapprobléma, amivel foglalkozik – és ezt jól mutatták az idéze-tek – a rend, a rendezettség, és a hatalom megtartása. Vagyis a cél szentesíti az eszközt elv jelentése ebben az esetben a végcél, azaz a hatalmi gépezet kialakítása és fenntartása. A hatalom logikája tehát arról szól, hogy melyek azok a hatalmi cselekedetek, megoldások, amelyek a hatalmi mechaniz-must működtetni tudják. Amennyiben ezek a mechanizmusok működés-képtelenek, a rendszer összeomlik, lázadás tör ki, megölik a pápát, a feje-delmet, megindul a harc a hatalomért. Ez nyilván időleges állapot lesz, hi-szen előbb-utóbb újból rendeződik a gépezet, mert stabilitás nélkül nem le-het élni, nem lehet a gazdaságot működtetni, egy városállamot vagy egy te-rületet irányítani, felvirágoztatni.

Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a hatalmi logika működésének egy sajátosságát megint felfedezhetjük az idézetekben. Amikor azt olvas-suk, hogy érdemes a kifosztott előkelők családját megölni, még egy érde-kesség van ebben a mondatban, ami a szervezeti hatalomnak az eddigiek-

JÁVOR ISTVÁN 64

kel ugyancsak egyező megjelenése is. Ennek lényege: ha a hatalom valakit megaláz, megsért stb. akkor már az a praktikus, hogy ki is végezze. A szer-vezeteken belül ez úgy működik, hogy elbocsát, kiüldöz, ellehetetlenít. Az erkölcsi logika azt mondja, hogy ha valakit megsértünk, akkor bocsánatot kell kérni tőle. Az üzleti logika szerint az okozott kárt, érdeksérelmet kom-penzálni kell. A hatalmi logika azonban azt mondja, hogy a sérelmet szen-vedett megbízhatatlan lesz, a hatalom bocsánatkérése, vagy kompenzálása pedig értelmezhetetlen. A hatalom ad arra, ha megvásárol, megoszt, érdek-ellentétet finanszíroz, lázadást csillapít, az érdeksérelemért elnézést nem kér, és nem kompenzál. Ez már csak azért is nonszensz lenne, mivel a hata-lom egész mechanizmusának egyfajta lényegi tartalma: az érdeksérelem okozása, annak intézményesülése. A sajátítás ugyanis érdeksérelem is egy-ben. A sajátítás szintjéig a hatalom immúnis az ilyen érdeksérelmekkel szemben, sőt még az ezzel kapcsolatos visszacsatolás is hiányzik a rend-szerből. Értelmetlen is lenne, ha a hatalom óránként olyan információt kap-na, hogy megint érdekeket sértett. Ez csak úgy képzelhető el, ha a hatalom a kultúrában is intézményesül, vagyis az érdeksérelem adott szintje meg-szokottá válik. Machiavelli is csak annyit írt le, hogy nem érti azt a fejedel-met, aki ilyen esetben – talán hozzá nem értésből – elfelejti kiirtani a meg-sértettek családját. (Ezekről a kérdésekről a későbbi részekben részleteseb-ben lesz szó.)

A hatalmi logika tehát az a rendszerlogika, amely azt fejezi ki, hogy a hatalom működtetése, fenntartása, a hatalmi mechanizmusok kézbentartá-sa minden rendszer működésének elsődleges kérdése. Másodlagos dolog az, hogy ennek milyen eszközeit veszik igénybe. Machiavelli is felsorolja, hogy itt az ellenséggel való megegyezés, a nép között való élés, a főurakkal való megegyezés, az uralkodó csoportok megosztása, vagy éppen a megfé-lemlítés és kiirtás lehet az eszköz. Vagyis, a kegyetlenségtől a megegyezé-sig, az elnyomástól a megszerzett javak egy részének szétosztásáig minden eszköz működik. Az elnyomás, megosztás, megfélemlítés az egyik típusú hatalmi eszköz arra, hogy a mechanizmust fenntartsák. A megvásárlás, va-gyis a javak biztosítása, a rablott javak szétosztása a másik megoldás, a má-sik véglet.

A monarchia, az autokratikus monarchia, vagy éppen a köztársasági forma fenntartása a kívülről való irányítás, vagy a nép között élés, vagyis az elfoglalt területre való költözés már mind-mind technikák arra, hogy ezt a hatalmi mechanizmust hogyan kell az adott uralkodói formában, a nemes úri hatalmi csoportok közötti társadalmi kultúrában és szokások mellett, külső hatalmi veszélyek közepette fenntartani. Machiavelli tehát nem tesz mást, mint az általunk az előző fejezetben leírt kézbentartás problémáját, vagyis a hatalom egyik összetevőjét fejti ki, írja le. Mindegy szinte a techni-

A HATALOM LOGIKÁJA 65

ka, csak működjön, mindegy hogy kivégez, vagy megvásárol embereket. Machiavelli tehát végeredményben azt mondja ki, hogy a hatalmi rendszer működtetése az elsődleges, és ebből a szempontból a cél szentesíti az esz-közt: pontosabban, ha a hatalmi gépezet működésképtelen, az elfoglalt te-rület kézben tarthatatlan, akkor innentől kezdve semmilyen más kérdés nem merülhet fel. Az extralojalitás és az ellenállási jog A Machiavelli-féle hatalmi elmélet megjelenése tulajdonképpen vízválasztó volt az új társadalmi rendszerek hatalmi mechanizmusainak nyílt és nyers, más filozófusokhoz viszonyítva kevésbé elméleti jellegű megfogalmazásá-val. Igazából, az addigi hatalomelméletek (vagy politikai, filozófiai elméle-tek, amelyek gyakran egyház-filozófiai köntösben jelentkeztek), egészen más típusú hatalmi mechanizmust írtak le. Ezeknek az eltéréseit a követke-ző fejezetben tekintjük át. Ezért itt nem az elméleti rendszert vizsgáljuk meg, annak csak egy momentumát emeljük ki. Ez a momentum pedig az el-lenállás jogának kérdése. Az egyház-filozófiai művek, így pl. Szent Ágoston műve az embert még isteni képmásnak tekintette, később Aquinói Szent Tamás teljesen más filozófiai megközelítést alkalmazott, amelyben már el-különítette a földi és az isteni világot.

Mindkettő azonban végeredményben azt a hatalmi teóriát fogalmazta meg, hogy az alávetettek, adott esetben a földi életet élő emberek az isteni hatalomnak kell, hogy engedelmeskedjenek, természetesen az adott politi-kai filozófia megközelítésétől függően más és más elképzelések szerint: ha-talmi szempontból azonban jelentős azonosság volt köztük. Kizárták a ha-talom elleni lázadást (ez azonban még Hobbes-nál is fennmaradt), és egy, az isteni hatalomnak megfelelő viselkedést kialakító hatalmi mechanizmust vázoltak fel.

Ehhez kialakították a közvetítő intézményt is, ez pedig az egyház volt. A középkorban a királyok és főképp a császárság és a pápaság közötti ha-talmi harc, vagy más oldalról a világi és az egyházi jellegű hatalom kiépíté-sének vetélkedése többek között arról is szólt, hogy az egyházi rendszer a császárinál hamarabb építette ki a maga közvetítő mechanizmusát, vagyis az egyház legalsó szintig hatoló intézményi rendszerét. Ezt a világi hatalom csak később követte, így gyakran az egyházzal szemben pont az intéz-ményrendszer, vagyis a hatalmi közvetítő intézmények hiánya miatt hát-rányban volt (Stead 2002; Canning 2002).

Azt a hatalmi mechanizmust, amely valamilyen formában és szinten a hatalom egész rendszerének egységét hirdette, vagyis az egységesítési ké-

JÁVOR ISTVÁN 66

pességét jelölte meg a hatalmi mechanizmus fő jellegzetességének, talán Berkeley filozófiája fejtette ki és zárta le a legszélsőségesebben. Ennek elle-nére később a marxizmusban ez a hatalmi mechanizmus-probléma, vagyis amikor a hatalmi mechanizmus teljesen maga alá tudja vonni az egész rendszert, újból megjelenik.

Az említett filozófiákban és politikai hatalmi nézetekben a hatalmi me-chanizmusok természetszerűleg termelik ki azt az ideológiát és kultúrát, valamint viselkedést, amely a monolitikus hatalmi rendszer sajátja. Ezek-ben a rendszerekben mindenkinek úgy kell gondolkoznia, ahogy a hatalom elvárja, vagyis ideális esetben a hatalmi mechanizmusok zökkenőmentesen és gépiesen működnek. Az isteni hatalom elvárásainak megfelelően műkö-dő társadalom valamint ember, és az ezt biztosító részben egyházi, részben világi gépezet az az idealisztikus hatalmi mechanizmus együttesen, ame-lyet ez a filozófiai gondolkodás megtestesít.

Ez a megközelítés egyáltalán nem idegen a Bibliától, különösen az Ószövetségtől. Gyakorlatilag szintén a Machiavelli-féle elmélet elemei je-lennek meg, csak teljesen más hatalmi kontextusban, abban a hatalmi me-chanizmusban, amely Machiavelli előtt volt, amelyről szóltunk, és amely-nek, mint említettük, a Berkeley-féle filozófia volt egy nagy lezáró fejezete. A Káin és Ábel történet is igazából arról a hatalmi problémáról szól, hogy aki engedelmes a hatalom iránt, az sikeres lesz, aki nem engedelmeskedik a hatalomnak, aki másképp kíván viselkedni, annak munkáját, termését a ha-talom mindig (adott esetben ennek a szimbóluma a természeti csapás) elsöpri. A Káin és Ábel történet tulajdonképpen arról szól, hogy ezzel a ha-talmi mechanizmussal szemben csak a lázadás és a gyilkosság lehet a véde-kezés. A káini tett mint testvérgyilkosság feltüntetése arra akar utalni, hogy a hatalom elleni lázadás csak a legszörnyűbb tettel (ami adott esetben szü-lőgyilkosság, vagy testvérgyilkosság lehet) érhet fel. Igazából a Káin és Ábel történet nem arról szól, hogy az emberben van egy Káin és egy Ábel, nem a testvérek közötti viszonyról vagy az emberek pszichológiájáról, mély pszichológiájáról beszél. Egy hatalmi mechanizmus társadalmi megje-lenéséről és a stabilitásának fontosságáról tudósít, amely mindent elsöpör, és mindent megsemmisít. Amely ellen, ha valaki fellázad, aki mást akar, mint amit ez a hatalmi gépezet szeretne, azt el kell tüntetni az útból. Egy-ben, aki a hatalmi rendszer kedvében tesz, az a társadalomban mindent si-kerre visz. A hatalom minden ilyen tettet és embert felmagasztosít és fel-emel. Akinek cselekedete ebbe a hatalmi gépezetbe beleillik, hozzá alkal-mazkodik, elfogadja, mondhatnánk isteníti a hatalmat, vagyis aláveti ma-gát teljesen annak a hatalmi gépezetnek, amelynek megtestesítője adott tör-téneti kontextusban maga az Isten, annak jó termést ad: a hatalom megju-talmazza, megveszi – mikor, melyik kifejezés illik jobban a helyzethez.

A HATALOM LOGIKÁJA 67

Azt, hogy miért ölte meg Káin Ábelt, sokféleképpen leírták és magya-rázták. Tulajdonképpen ez arról szól, hogy ebből a hatalmi gépezetből nem szabad, nem lehet kitörni. A hatalom elleni lázadást borzalomnak, az adott kor egyik legnagyobb borzalmának tüntetik fel (tegyük hozzá, mai kultú-ránkban is ilyenként tudjuk értékelni), ez a lázadás pedig csak a testvér-gyilkosság; vagyis olyan anakronisztikus helyzetet hoz létre, melynek során bemutatja, hogy a hatalmi helyzet elleni lázadás a világ legszörnyűbb tette, amely felér a gyerek apa vagy anya elleni lázadásával, vagy a testvér–testvér elleni gyilkosságával. Röviden a hatalmi rendszer elleni lázadás, a hatalmi mechanizmusból való bármilyen kilépés, a hatalmi gépezetnek va-ló bármilyen ellentmondás ebben a példázatban a világ legszörnyűbb, leg-borzalmasabb tette.

Azt, hogy egy ilyen tettel mit kell tenni, hogy kell ilyenkor a hatalom-nak viselkednie, Noé története írja le. Szükség esetén „a cél szentesíti az eszközt” elv noéi történeti megtestesítője arról szól, hogy mindenkit meg kell ölni, mindenkit ki kell irtani, aki a hatalom ellen lázad. Machiavelli sem írt mást mint azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor praktikusabb kiirtani embereket, főúri családokat, esetleg városokat a hatalmi mecha-nizmus, a hatalmi gépezet fenntartása érdekében. Noé története is azt pél-dázza, hogy a bűnös emberek miatt, akik a hatalom ellen lázadtak, az em-berek egészét kell kiirtani, vagyis mindenkit, aki nem mutatta fel azt a loja-litást, pontosabban azt az extralojalitást (itt utalnánk a fejezet elején írt be-vezető példákra), amelyet Noé felmutatott. Válsághelyzetben tehát a lojali-tás kevés, csak az extralojalitás, jelen esetben a deklarált kimutatott kérdőjel nélküli teljes elkötelezettség (adott esetben a hit) az, ami megfelel a hata-lomnak. Így ki kell irtani mindenkit, az ártatlanokat is, ha nem mutatták fel ezt az extralojalitást. Egy-egy pár állat megmentésén kívül ki lehet irtani az állatokat is mint élőlényeket, akik ártatlan áldozatai lesznek a hatalmi rend-szer működésének: vagyis a hatalmi gépezet fenntartásának.

Noé története tehát nem szól másról, mint a hatalmi mechanizmus fenntartásáról, és arról a példabeszédről, vagy mondhatjuk, arról a fenyege-tésről, a figyelmeztetésről, hogy mi lesz azokkal, akik a hatalmi rendszer-nek ellenállnak. Mit kell tenni azokkal, mi a helyes cselekedet azokkal szemben, akik a hatalmi rendszerrel szemben ellenállnak. Ekkor megjelenik a hatalom önfenntartó mechanizmusa (abban az értelemben, amelyet az előző fejezetekben felvázoltunk), és ebben a mechanizmusban válik a csele-kedet logikussá. Ez a hatalom logikája.

Ez a logika ugyanis nem lehet az erkölcs logikája, hiszen az erkölcs so-sem mondhatja azt, hogy aki nem felel meg az erkölcsnek, azt ki kell irtani. Nem lehet az üzlet logikája sem, hiszen az üzleti partnert sem lehet kiirtani, még ha csalárd módon is viselkedik. Ez kizárólag a hatalom logikája, a ha-

JÁVOR ISTVÁN 68

talom önfenntartó gépezetének logikája, amely azt mondja ki, hogy min-dennél fontosabb a hatalmi rendszer fenntartása, csak a működő hatalmi rendszeren belül lehet a szakmai rendszert működtetni, vagyis csak így le-het társadalmi életet formálni, gazdálkodni, termelni, családot alapítani.

Machiavelli elmélete tehát ugyanarról szól, csak más társadalmi kör-nyezetben. Abban a környezetben keresi a választ, amikor már ellentétben Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, vagy éppen Eckhart mester tanításai-val, felszínre tört a gazdaság hatalmi gépezete, megerősödött és kulcsfon-tosságúvá vált a tulajdon (lásd pl. Locke filozófiája), vagyis a tulajdon biz-tonsága, és a szabadság elsődleges fontosságúvá vált (Sólyom 1983), hozzá-kapcsolódóan a szabadság, a szabad cselekvés lehetőségeinek megteremté-sével, és a társadalmi együttélésen belüli korlátozásával. Ami Hobbes-nál még nem jelenik meg, az Locke-nál már olvasható, vagyis az első számú vezetőnek, a hatalom birtokosának, az uralkodónak a megdönthetősége, az ellenállás joga.

Későbbiekben ezt alapozzák meg olyan elméletek, mint pl. Grotius természetjogi elmélete, vagy Rousseau társadalmi szerződés elmélete is. Ezekkel a filozófiákkal szemben azonban (habár sokkal többet és árnyal-tabban mondanak) senki nem adja át a hatalmat senkinek, nem mondanak le az emberek jogaikról a közjó érdekében vagy azért, mert természetes ál-lapotban az ember embernek farkasa, és ezt a háborús állapotot csak egy uralkodói hatalom tudja törvények között szabályozottan tartani.

Locke és Montesquieu már a hatalom megosztásáról beszél, az előbbi két hatalmi ágat, az utóbbi pedig már a klasszikus hármas államhatalmi ág megosztását fejti ki. Ezek az elméletek kezdik megfogalmazni a hatalmi közvetítő zónának, vagyis a hatalom csúcsának és a hatalmi gépezet alsó szintjének a kapcsolatát biztosító társadalmi szervezeti rendszer kiépülését. Az ő szemléletükben ez még a hatalom féken tartását jelenti, ténylegesen azonban az új hatalmi mechanizmusok intézményesülésének és stabilizálá-sának intézményrendszere épül ki: a hatalmi közvetítő zónával. A hatalom féken tartását csak egy ellenhatalmi rendszer, pl. a gazdaság kifejlődése hozza létre. Így Montesquieu hármas felosztása tulajdonképpen a hatalmi rendszer védelmét, és nem a hatalmi rendszer működése elleni védelmet je-lenti.

Azt is mondhatnánk, hogy ebben az időben megfordultak a hatalmi mechanizmus működésével foglalkozó munkákban fellelhető logikák, va-lószínűleg annak a társadalmi–politikai környezetnek a hatására, amely ezt a korszakot jelenti, és ténylegesen felismerhetők benne a felszabadultság, a szabadság, a szabad cselekvések kialakulásának valódi érzetei. Tehát a ha-talmi gépezet módosulását ezek a szerzők a szabad cselekvések, a szabad-ság kialakulásának biztosítékaként kezelik (összehasonlítva az önkény-

A HATALOM LOGIKÁJA 69

uralmakkal ez valóban így is nézett ki a számukra). Ezek a kérdések azon-ban eltakarták előlük azt a hatalmi mechanizmusbeli működést, amelyet a maga kevésbé teoretikus formájában ismert fel és írt le Machiavelli, aki va-lójában azt fogalmazta meg, hogy a társadalmi változások időszakában is fenn kell tartani a mechanizmust, és e tény az elsődleges. Nyilvánvalóan az új társadalmi feltételek mellett az ő megoldásai között már csak perifériális szerepet játszik az uralkodó réteg kiirtása, míg Noé történetben ez az alap-vető, de ott, mint említettük, más is volt a hatalmi mechanizmus működé-sének feltételrendszere, legalábbis ideológiai szinten.

Machiavelli már a mechanizmus fenntartásának sokszínű eszközrend-szeréről beszél, vagyis észreveszi, hogy a mechanizmus fenntartása az első, az eszköz a másodlagos. Az, hogy sokféle eszközt mutat be, ez ennek egy-értelmű példája és bizonyítéka. Az pedig, hogy ezen eszközök között a leg-szélsőségesebbek is előfordulhatnak, tulajdonképpen ugyanerről szól. Va-gyis a hatalmi mechanizmus fenntartása érdekében minden eszköz megen-gedett, akár a köztársaság elfogadása, akár az elfoglalt terület népéhez való költözés, vagy azzal való elvegyülés, emberek megölése példa statuálása címén, a nemesi családok kiirtása az ellenállás (pontosabban az ellenhatal-mi gépezet működésének) megakadályozása céljából.

Az első részben láthattuk, hogy a hatalom definíciója egy mechaniz-musbeli megközelítésen alapul, vagyis a hatalom lényege az önfenntartó mechanizmus. Ebben a fejezetben olvashattuk, hogy a hatalom logikája en-nek az önfenntartó mechanizmusnak a fenntartását, és a fenntartás elsődle-gességét tárja fel. Hatalomelméletünk alapvetően szervezetszociológiai ha-talomelmélet, de nem hagyhatók ki azok a hatalomfilozófiai kérdések, ame-lyek a hatalom logikáját mutatják be. Látható, hogy különböző történelmi korokban, helyzetekben, különböző filozófiákban ugyanaz a kérdés, vagyis a hatalmi mechanizmus fenntartása jelenik meg. A bevezető példáknak ép-pen az volt a lényegük, hogy rámutattak: az önfenntartó hatalmi logika ér-vényesül a szervezetek világában.

Így, habár most látszatra kitérőt tettünk a szervezetek világából, tény-legesen egy percre sem hagytuk el a szervezeten belüli és a szervezetek kö-zötti viszonyokat. A piacon a másik fél tönkretevése, függőségi helyzetbe hozása, a szervezeten belül a cég erőfölényének maximális kihasználása, a szervezeten kívül a fogyasztók irányába ugyanennek a végigvitele sem jel-legében, sem logikájában, vagy tartalmában nem különbözik attól, amit eddig áttekintettünk.

JÁVOR ISTVÁN 70

HIVATKOZÁSOK Almási, M. (1971): A látszat valósága. Magvető Könyvkiadó, Budapest. Balogh, I. (1979): A társadalmi információ. Gondolat Kiadó, Budapest. Beer, M. (1980): Organization, Change and Development. Goodyear Publishing Company

Inc., Santa Monica, California. Berkeley, G. (1985): Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről és más írások. Gondolat,

Budapest. Canning, J. (2002): A középkori politikai gondolkodás története. Osiris Kiadó, Budapest. Dahl, R. A. (1957): The concept of power. Behavioral Science, 2. July, 201–215. Glasberg, D. S. (1989): The Power of Collective Purse Strings. University of California Press,

Berkeley. Hassard, J. – Pym, D. (eds) (1990): The Theory and Philosophy of Organizations. Routledge,

London. Hoványi, G. (2001): Globális kihívások – menedzsmentválaszok. KJK Kerszöv, Budapest. Jávor, I. (1983): Érdek, hatalom, viselkedés. Vezetéstudomány, XIV, 25–31. Jávor, I. (1988): A hatalom szerkezete a vállalatban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bu-

dapest. Jávor, I. (2003a): Felelőtlen szervezetek: a Bíróságok szervezetszociológiája. Kézirat. Jávor, I. (2003b): A hatalom logikája I–II. Társadalomkutatás, 21, 4: 369–396. Kierkegaard, S. (1986): Félelem és reszketés. Európa Könyvkiadó, Budapest. Konvitz, M. R. – Kennedy, G. (1960): The American Pragmatists. Meridian Books Inc., New

York. Machiavelli, N. (2001): A fejedelem. Kossuth Kiadó, Budapest. Pawelzig, C. (1974): Az objektiv rendszerek fejlődésének dialektikája. Gondolat Könyvkiadó,

Budapest. Pfeffer, J. – Salancik, G. R. (1978): The external control of organizations. Harper and Row

Publishers, New York. Porter, M. (1980): Competitive strategy. The Free Press, New York. Sólyom, L. (1983): A személyiségi jogok elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda-

pest. Stead, Ch. (2002): Filozófia a keresztény ókorban. Osiris Kiadó, Budapest. Weber, M. (1967): Gazdaság és társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. ISTVÁN JÁVOR

THE LOGIC OF POWER* Summary The first part of this study includes the definition of power. Organizations have two subsystems, the subsystem of professional activity (production, service, etc.) and the subsystem of power. From an economic angle the organisation has to finance both the power as well as the professional subsystems. In the relationship between the organisa-

* The first parts (I–II) of the study were published in Vol. 21, No. 4.

A HATALOM LOGIKÁJA 71

tion and the environment a weak power position causes losses, and a strong power posi-tion results in extra-profit.

The second part of the study presents the functioning of the logic of power. It is pointed out that power relations would shape the elements of organizational and social structure, their linkages and mutual effects rather than, for instance economic relations or ethical principles would do. Since each system is held together by power the paper is of the view that analyses based on the logic of power have priority. The paper presents the mechanisms of the logic of power and how that logic differs from the logic of the economy and morals. The study shows the mechanism of the logic of power and its es-sential difference from economic and ethical interpretations. Keywords: power, control, organization, mechanism of power, logic of power