2011.2DÉL-ERDÉLY1940–194

4

T Á R S A D A L O M T Ö R T É N E L E M M Û V E L Ô D É S

2011.2

TUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOS SZEMLESZEMLESZEMLESZEMLE

DÉL-ERDÉLY

1940–1944

BEVEZETÔ:-BEVEZETÔ:-BEVEZETÔ:-BEVEZETÔ:- L.-L.-L.-L.- Balogh-Balogh-Balogh-Balogh- Béni:-Béni:-Béni:-Béni:- Dél-Erdély –

Észak-Erdély • DÉLDÉLDÉLDÉL----ERDÉLY:-ERDÉLY:-ERDÉLY:-ERDÉLY:- Egry-Egry-Egry-Egry- -Gábor:--Gábor:--Gábor:--Gábor:-

Az Antonescu-korszak nemzetiségpolitikája

Romániában; L.-Balogh-Béni:-L.-Balogh-Béni:-L.-Balogh-Béni:-L.-Balogh-Béni:-A Romániai Magyar

Népközösség 1940–1944 között; Nagy-Nagy-Nagy-Nagy- AlpárAlpárAlpárAlpár----Csaba:-Csaba:-Csaba:-Csaba:- A

Dél-Erdélyi Református Egyházkerületi Rész rövid történe-

te (1940–1945); Pál-János:-Pál-János:-Pál-János:-Pál-János:-A dél-erdélyi unitárius egyház hely-

zete és önszervezôdési stratégiái 1940–1944 között; Seres--Attila:-Seres--Attila:-Seres--Attila:-Seres--Attila:-

Márton Áron és a kisebbségi reciprocitás kérdése a magyar–román

kapcsolatokban • MÛHELY:-MÛHELY:-MÛHELY:-MÛHELY:- Nóvé-Nóvé-Nóvé-Nóvé- Béla:Béla:Béla:Béla: Pásint Ödön szerepvállalásai

1934–1944 • KITEKINTÉS:-Ioana-Cazacu:-KITEKINTÉS:-Ioana-Cazacu:-KITEKINTÉS:-Ioana-Cazacu:-KITEKINTÉS:-Ioana-Cazacu:-A Második Román Önkéntes Hadtest

és a román hadifoglyok hazaszállítása Oroszországból • SZEMLE:-SZEMLE:-SZEMLE:-SZEMLE:-Sárándi Tamás

Szlucska János kötetérôl; Egry Gábor Péterfi Gábor könyvérôl; Zelei Miklós Fábián

Ernô naplójegyzeteirôl; Gajdó Ágnes a marosvásárhelyi színészképzésrôl; Ortutay András

egy esztergomi kötetrôl

TUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOSTUDOMÁNYOS SZEMLESZEMLESZEMLESZEMLE

ALAPÍTOTTA: KomáromKomáromKomáromKomárom----Es-z-ter-gom-Megye-Önkor-mány-zataEs-z-ter-gom-Megye-Önkor-mány-zataEs-z-ter-gom-Megye-Önkor-mány-zataEs-z-ter-gom-Megye-Önkor-mány-zata

FÔSZERKESZTÔ Virág-JenôVirág-JenôVirág-JenôVirág-Jenô

FÔSZERKESZTÔ-HELYETTES L.-Balogh-BéniL.-Balogh-BéniL.-Balogh-BéniL.-Balogh-Béni MUNKATÁRSAK Csóti-Csaba,-Csortán-Fe-renc-Csóti-Csaba,-Csortán-Fe-renc-Csóti-Csaba,-Csortán-Fe-renc-Csóti-Csaba,-Csortán-Fe-renc-(Marosvásárhely),-------- Ham-berger-Ju-dit,-Ress-Imre,-Seres-Attila,-Vesztróczy-Zsolt,-Zeidler-MiklósHam-berger-Ju-dit,-Ress-Imre,-Seres-Attila,-Vesztróczy-Zsolt,-Zeidler-MiklósHam-berger-Ju-dit,-Ress-Imre,-Seres-Attila,-Vesztróczy-Zsolt,-Zeidler-MiklósHam-berger-Ju-dit,-Ress-Imre,-Seres-Attila,-Vesztróczy-Zsolt,-Zeidler-Miklós

MÛSZAKI SZERKESZTÔ Modrián-VilmosModrián-VilmosModrián-VilmosModrián-Vilmos

BORÍTÓTERV-Sellyei-Tamás-Ottó-Sellyei-Tamás-Ottó-Sellyei-Tamás-Ottó-Sellyei-Tamás-Ottó

XXIV.XXIV.XXIV.XXIV. ÉVFOLYAMÉVFOLYAMÉVFOLYAMÉVFOLYAM 90.90.90.90. SZÁMSZÁMSZÁMSZÁM MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE. FOLYÓIRATUNK AZ OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM, A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM, A KOMÁROM-ESZTERGOM

MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ÉS TATABÁNYA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA

TÁMOGATÁSÁVAL JELENIK MEG. KIADJA A KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRA

2500 ESZTERGOM, VÖRÖSMARTY U. 7.

SZERKESZTôSéG: 2800 TATABáNYA, Fô TéR 6. – VáROSHáZA TELEFON: 34/515-700/344, 06-30/747-7890; FAX: 34/311-283 E-MAIL: VIRAG47@TATABANYA.HU

HONLAP: WWW.LIMESFOLYOIRAT.HU; WWW.ARTLIMES.HU LEVéLCíM: 2801 TATABáNYA, PF. 1244 NYOMDA: ALFADAT-PRESS KFT., TATABáNYA HU ISSN 0238-9266 NYTSZ.: 13/SZI/1207/K/91.

LIMESLIMESLIMESLIMES 2011.2222

TUDOMÁNYOS SZEMLE

DÉL-ERDÉLY

1940–1944

TATABÁNYA

TARTALOM

DélDélDélDél----ErdélyErdélyErdélyErdély 1940194019401940––––1944194419441944

Szerkesztette: L. Balogh Béni

BEVEZETBEVEZETBEVEZETBEVEZETŐŐŐŐ

L.L.L.L. BaloghBaloghBaloghBalogh Béni:Béni:Béni:Béni: Dél-Erdély – Észak-Erdély. Különbségek, párhuzamok............ 5

DéLDéLDéLDéL----ERDéLYERDéLYERDéLYERDéLY 1940194019401940––––1944194419441944

EgryEgryEgryEgry Gábor:Gábor:Gábor:Gábor: Az Antonescu-korszak nemzetiségpolitikája Romániában ............ 11

L.L.L.L. BaloghBaloghBaloghBalogh Béni:Béni:Béni:Béni: A Romániai Magyar Népközösség 1940–1944 között ............... 29

NagyNagyNagyNagy AlpárAlpárAlpárAlpár----Csaba:Csaba:Csaba:Csaba: A Dél-Erdélyi Református Egyházkerületi Rész

rövid története (1940–1944) .............................................................................. 45

PálPálPálPál János:János:János:János: A dél-erdélyi unitárius egyház helyzete

és önszerveződési stratégiái 1940–1944 között ................................................ 59

SeresSeresSeresSeres Attila:Attila:Attila:Attila: Márton Áron és a kisebbségi reciprocitás kérdése a magyar–román

kapcsolatokban. Magyar diplomáciai iratok 1940–1943 ................................... 75

MMMMűűűűhElyhElyhElyhEly

NóvéNóvéNóvéNóvé Béla:Béla:Béla:Béla: Pásint Ödön szerepvállalásai 1934–1944........................................... 97

KITEKINTéSKITEKINTéSKITEKINTéSKITEKINTéS

IoanaIoanaIoanaIoana Cazacu:Cazacu:Cazacu:Cazacu: A Második Román Önkéntes Hadtest és a román hadifoglyok hazaszállítása Oroszországból..................................... 115

SZEMLESZEMLESZEMLESZEMLE

SárándiSárándiSárándiSárándi Tamás:Tamás:Tamás:Tamás: Oktatáspolitika a kis magyar világban. Szlucska János kötetéről..................................................................................... 129

EgryEgryEgryEgry Gábor:Gábor:Gábor:Gábor: Biztonságos kikötőt keresve. Péterfi Gábor könyvéről.................... 133

ZeleiZeleiZeleiZelei Miklós:Miklós:Miklós:Miklós: A magyar mint idegen. Fábián Ernő naplójegyzeteiről .................. 137

GajdóGajdóGajdóGajdó Ágnes:Ágnes:Ágnes:Ágnes: Színháztörténet-írás felsőfokon. Tanulmányok

a marosvásárhelyi színészképzés első évtizedéről ............................................. 141

OrtutayOrtutayOrtutayOrtutay András:András:András:András: Múltunk határok nélkül. Egy újszerű kötetről ......................... 144

InformációkInformációkInformációkInformációk ......................................................................................................... 148

Limes 4 Limes

Sárándi Tamás könyvismertetője a következő oldalakon olvasható

Limes 128 Limes

Limes 129 Szemle

OktatáspolitikaOktatáspolitikaOktatáspolitikaOktatáspolitika aaaa „kis„kis„kis„kis magyarmagyarmagyarmagyar világban”világban”világban”világban”****

Két éve, a Gondolat Kiadónál jelent meg

a fiatalon elhunyt Szlucska János doktori dolgozata könyv formájában. Amint az a

címből is kitűnik, a szerző az 1940−1944

közötti észak-erdélyi „kis magyar világ”

egyik „fehér foltját”, az oktatásügyet kí- vánta feltárni és monografikus alaposság- gal bemutatni.

A vállalkozás nagyságát két tény is iga- zolja. Egyrészt a téma szinte teljesen feltá- ratlan, a korszakban megjelent adatközlé- seket leszámítva kevés az elemző, értékelő

írás. Másrészt, az ’56-os események során

elpusztult levéltári anyagok döntő része a

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

anyaga volt, így a primer források csak tö- redékesen lelhetők fel. A szerzőnek mégis

sikerült az eddigi legátfogóbb művet meg- alkotnia a korszak oktatásügyére vonat- kozóan. A hiányzó minisztériumi anyagot más − eddig ilyen szempontból nem kuta- tott − fond, a Béke-előkészítő anyag gaz- dag kimutatásainak bevonásával sikerült pótolnia.

* Szlucska János: „Pünkösdi királyság”. Az észak-erdélyi oktatásügy története

1940−1944. Budapest, 2009, Gondolat Ki- adó.

A könyv az előszót, a bibliográfiát és a

mellékleteket leszámítva négy nagy fejezet- re oszlik, amelyek egy-egy iskolatípust tár- gyalnak (népiskola, középiskola, egyetem

és főiskola). Mellettük két külön bevezető

taglalja az oktatásügy történetét, illetve a

bécsi döntéshez vezető utat. A négy főrészt követően külön fejezet foglalkozik a dél- erdélyi iskolákkal is, ami elengedhetetlen

a teljes kép kialakításához, illetve az ösz- szehasonlítás könnyebb megejtéséhez. Ezt követően hosszasan ecseteli az 1944. őszi s az ezt követő eseményeket − köztük az

oktatásügy fejlődését is −, majd egy epi- lógusban szinte napjainkig követi az erdé- lyi magyar oktatás helyzetét, ami a címet figyelembe véve talán túl hosszú és rész- ben felesleges.

A könyv egyik legnagyobb hibája a

strukturáltság hiánya. Egy ilyen nagy lé- legzetű műnél mindenképpen érdemes lett volna a nagy fejezeteken belül külön alfeje- zeteket is kialakítani, különösen azért, mert a szövegtestben megtalálható témák külön- állóak, de nincsenek külön jelölve. Például minden iskolatípus esetében külön foglal- kozik minden nemzetiség iskoláival, anél- kül, hogy azokat esetleg alfejezetek kereté- ben tárgyalná. Ugyanez a helyzet az egye- temről szóló fejezetben is, amely szintén

strukturálatlan maradt. A felelősség emi-

Limes 130 Szemle

att természetesen nem a szerzőt terheli, aki sajnos nem érhette meg könyve megjelené- sét, annál inkább a kiadót.

A könyv nagyon értékes része a mellék- let, egy tulajdonképpeni adattár, ahol négy

térkép és 44 táblázat mutatja be az iskolák- ra vonatkozó statisztikákat. Emellett külön

mellékletben szerepel a Ferenc József Tu- dományegyetemen e korszakban tanító ta- nárok rövid biográfiája.

Az egyik leghosszabb és egyben legjob- ban sikerült rész a népiskolákról szóló feje- zet. Ez az iskolarendszer volt a legkiterjed- tebb, és ez volt az alapja a magyar kormá- nyok oktatási politikájának, főleg a nemze- tiségi oktatás terén. Érthető módon, 1940

után a magyar kormányok legfőbb törek- vése a magyar tanköteles gyerekek anya- nyelvű oktatásának biztosítása volt. Erre

amiatt volt szükség, mert a két világhábo- rú között a magyar nyelvű oktatás folyama- tos visszaszorulásával találkozunk, elsősor- ban az egyházi iskolák esetében, amelye- ket vagy bezárattak, vagy a román tanítási nyelv bevezetésére köteleztek. Így az 1930- as évek végére a magyar gyerekek mintegy

40%-a tanult csak magyar nyelven, s ez az

arány 1940-re még rosszabb lett. 1918-at megelőzően az elemi oktatás elsősorban

az egyházi iskolákban folyt, ami aztán a

kisebbségi sorban a magyar nyelvű okta- tás védőbástyájának bizonyult. E történel- mi hivatástudatból fakadóan is kérték 1940

után az észak-erdélyi magyarság vezetői az

egyházi oktatás fenntartását, illetve annak

hathatós támogatását. Ennek köszönhető- en az 1940 őszén megjelenő, észak-erdé- lyi oktatást szabályozó rendelet csak ab- ban az esetben engedélyezte állami isko- la felállítását, amennyiben a tankötelesek

nem voltak elhelyezhetők az egyházi isko- lákban. A magyar kormány célul tűzte ki, hogy minden magyar gyerek anyanyelvén

tanulhasson, így külön gondot fordított a

szórványvidéken élő gyerekek iskolázta-

tására. Minden helységben, ahol legalább

10 magyar gyerek volt, magyar tagozatot állítottak fel, más helyeken szórványkollé- giumokat hoztak létre. A magyar kormány

korlátlan pénzügyi keretet biztosított erre. Az 1941-es tanévben a népiskolákra szánt összeg 33,2%-a jutott Észak-Erdélyre, an- nak ellenére, hogy csak a lakosság 17%-a

élt itt. Mindezen erőfeszítéseknek köszön- hetően − korabeli adatok szerint − 1942-re

a magyar gyerekek 99%-a részesült anya- nyelvű elemi oktatásban. A kezdeti évek- ben a kormány igyekezett az úgynevezett status quot fenntartani az iskolák vonat- kozásában, s nem engedte meg, hogy a két világháború között bezárt egyházi iskolák

újra egyházi kézbe kerüljenek. Ez valójá- ban egy Románia felé tett gesztus volt, és

ezáltal remélte a magyar kormány, hogy ott sem fognak hozzányúlni az iskolák szer- kezetéhez.

A népoktatás másik vetülete a nemze- tiségi oktatás volt. Észak-Erdély eseté- ben a legnagyobb számú nemzetiség: a ro- mán oktatásának a megszervezése jelen- tett nagy kihívást a magyar kormány szá- mára. Ezen a téren már megmutatkoztak a

kormány nemzetiségpolitikájának visszás- ságai, ugyanis míg a magyar iskolák ese- tében az egyházi oktatást támogatta, ad- dig a nemzetiségek esetében nem engedé- lyezte hasonló intézmények létrehozását. A két világháború között a román egyhá- zak (a görög katolikus és az ortodox) addi- gi iskoláikat átadták az államnak, így azok

1940-et követően automatikusan magyar állami iskolákká váltak. Az a sajátságos

helyzet állt elő, hogy a román kisebbség el- lenőrzése alól kikerült az oktatás, és a ro- mán gyerekek oktatása teljes mértékben a

magyar állam által fenntartott iskolákban

valósult meg. A kormány célja mindezzel egy új, a magyar államhoz hűséges román

elit kinevelése volt, − ennek elmulasztásá- ban látta az 1918 előtti nemzetiségpolitika

Limes 131 Szemle

egyik hibáját. A nemzetiségi oktatás biz- tosítása nagy problémát jelentett, elsősor- ban a román tanítók elmenekülése miatt, akiket aztán románul is tudó magyar ta- nítókkal igyekeztek pótolni. Ez később az

elégedetlenség egyik forrásává vált. A ko- rabeli adatok megoszlanak a román isko- lák számát és típusát illetően. Körülbelül 1200 román iskola vagy tagozat működ- hetett, ahol a román tankötelesek 82%-a

tanult anyanyelvén. Az új kultuszminiszter, Szinyei Merse

Jenő – aki 1942 júniusában Hóman Bálin- tot váltotta e tisztségben – ugyanazon év

októberében kijelentette, hogy az oktatás- politikában nem kívánja követni a recipro- citás elvén alapuló nemzetiségi politikát, hanem minden nemzetiségnek teljesíti a

jogos igényeit, akkor is, ha azok nem ké- rik. A könyv lapjain kibontakozó kép sze- rint ezzel váltás következett be a kormány

oktatási politikájában, ugyanis egy bizott- ságot küldtek ki Észak-Erdélybe, elsősor- ban a kisebbségek oktatással kapcsolatos

problémáinak kivizsgálására. A vizsgálat szerint az úgynevezett korridor – Szilágy

és Szolnok-Doboka vármegyék –, illetve a

magyar többségű városok vonzáskörzeté- ben nem érvényesül kellőképpen a magyar nyelv, a Szamostól délre azonban nem kell erőltetni a magyar iskolák létrehozását. A

vizsgálat eredményeként 128 iskola eseté- ben a román kisebbségre nézve kedvezően

módosították az iskolák addigi jellegét. Az elemi oktatáshoz hasonlóan, a közép-

iskolák terén is kiépült a magyar iskolahá- lózat. Részben új iskolák nyíltak, részben

pedig a korábban román tannyelvű iskolák

újra magyar tannyelvűekké váltak. Teleki Pál miniszterelnök szorgalmazására már 1940 őszén – a térségben egyedülálló mó- don – elrendelték a román nyelv oktatását a magyar osztályokban is. Az intézkedés

hátterében Telekinek az a nemzetiség-po- litikai elképzelése állt, miszerint a nem-

zetiségi kérdés rendezése szakszerű köz- igazgatás révén valósítható meg, és ehhez

románul is jól tudó hivatalnokok tucatjai- ra volt szükség.

Az elemi oktatással ellentétben, a közép- és felsőoktatásban egyre romlott a nem- zetiségek anyanyelvű oktatásának aránya. Mindez amiatt, mert a magyar iskolaháló- zat kiépülése sok esetben a korábbi nem- zetiségi – elsősorban román – iskolák ro- vására történt meg. Míg 1940 előtt 71 ro- mán nyelvű középiskola működött Észak- Erdély területén, addig a bécsi döntés után

10 középiskola vagy tagozat maradt, ahol román nyelven tanítottak. Szlucska ezzel kapcsolatban eléggé sajátságos nézetének

ad hangot. Véleménye szerint ugyanis a

magyar kormányt nem terhelte felelősség

az elégtelen számú román középiskoláért. A mulasztás inkább a két világháború kö- zötti román kormányoké volt, mivel nem

alapítottak új román középiskolákat, ha- nem a meglévő magyar iskolákat alakítot- tak románná. 1941 februárjában a román

kisebbségi vezetők újabb román nyelvű kö- zépiskolák felállítását kérték − e követelé- sük jogosságát a szerző is elismeri –, azon- ban a háborús helyzetre hivatkozva ez nem

valósult meg. Az egyetemmel és főiskolával foglalkozó

következő két fejezetben a szerző csak az

iskolák bemutatására szorítkozik, az egye- tem esetében pedig csupán annak megala- kulását és az oktatók részletes bemutatá- sát vállalja.

A kötet egyik izgalmas fejezete a dél- erdélyi magyar iskolák korabeli helyzetét bemutató rész. A magyar kormányok tole- ráns oktatáspolitikája, illetve annak ellené- re, hogy a reciprocitáson alapuló politikát nem alkalmazták az oktatás terén, a ma- gyar iskolák helyzete 1940-hez képest is

tovább romlott. Ezt egyrészt a nagyszámú

magyar oktató elmenekülése magyarázza −

1700 oktató helyett 1943-ban csak 290 ok-

Limes 132 Szemle

leveles tanár maradt a területen –, másrészt az iskolák bezárása. A 350 ezer fős magyar kisebbség csak 190 egyházi elemi iskolával és 18 középiskolával rendelkezett.

A szerző a két állam nemzetiségi okta- táspolitikájának az összehasonlítására is

vállalkozik ebben a fejezetben. Az össze- hasonlításból egyértelműen a magyar nem- zetiségpolitika kerül ki kedvezőbb fényben. Megállapítása szerint nagyjából egyenlő

számú középiskolával rendelkezett a két fél, a románok viszont sokkal több elemi iskolát kaptak, és ezek fenntartása nem ter- helte a kisebbséget, Dél-Erdéllyel ellentét- ben. A szerző azonban nem veszi figye- lembe, hogy az észak-erdélyi román lakos- ság többszöröse volt a dél-erdélyi magyar- ságnak. Emellett szóvá teszi, hogy Észak- Erdélyben csak a magyart kellett idegen

nyelvként tanulni, Dél-Erdélyben viszont az úgynevezett nemzeti tantárgyak – tör- ténelem, földrajz és alkotmánytan – okta- tása románul folyt, és érettségizni is csak

román nyelven lehetett. A kötettel kapcsolatban felmerülő kriti-

kákat három csoportba lehet sorolni. Egy- részt a szerző elfogult a magyar nemzeti- ségpolitikával kapcsolatban. Annak ellené- re, hogy elismeri: az oktatáspolitika első- sorban a dél-erdélyi magyar kisebbség ér- dekében volt megengedő, kihangsúlyozza a

hagyományosan toleráns magyar nemzeti- ségpolitika szerepét, ami véleménye szerint – a 19. századi kisiklást leszámítva – Szent Istvántól kezdődően változatlan volt. Emel- lett igyekszik tompítani az esetleges negatí-

vumokat – pl. a zsidó oktatás kapcsán – és

„védelmébe veszi” az oktatáspolitikát, ha

az rosszabb mutatókkal rendelkezik a ko- rábbi korszakokhoz képest.

A levéltári források mellett sok esetben

visszaemlékezésekre alapoz – a korszak

politikusai vagy katonai vezetői mellett előszeretettel idézi baloldali szerzők visz- szaemlékezéseit is az iskolák mindennap- jairól szóló részeknél. Nem kezeli viszont kellő kritikával e forrásokat, így például elfogadja Nagybaconi Nagy Vilmos azon

kijelentését, hogy hadügyminiszteri kine- vezését követően lényegesen javult a zsidó

munkaszolgálatosok helyzete. Egy adott területre vonatkozóan ezenkívül sok eset- ben egymástól különböző adatsorokat kö- zöl, s nem nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy véleménye szerint melyik az elfo- gadhatóbb.

A szerző igyekszik minél teljesebb ké- pet alkotni, így a jobb megértés érdekében

kitér a korszak politikai és hadi eseményei mellett az iskolák mindennapjaira is. Gyak- ran azonban e kiegészítő részek túl hosz- szúra nyúlnak, s ezáltal eltereli az olvasó

figyelmét a tulajdonképpeni témáról, az ok- tatáspolitikáról.

Mindezekkel együtt Szlucska János

könyve az észak-erdélyi oktatáspolitikáról megjelent eddigi legjobb összefoglaló, ami a korszakra vonatkozó jövőbeni kutatások

során minden bizonnyal megkerülhetetlen

alapművé válik. Sárándi Tamás