Langobard település Balatonlelle határában. Eine Langobardensiedlung in der Gemarkung von...

Archaeologiai Értesítő 129 (2004) 121–163 © Akadémiai Kiadó, Budapest

Bevezetés

Balatonlelle délnyugati határában, a leendő M7-es autópálya nyomvonalán 2002-ben megelőzőrégészeti feltárásokat végeztünk.1 Az ún. Forró-árok által átvágott völgy két oldalában folytatottkutatások révén több korszak emlékei kerülteknapvilágra,2 köztük egy 6. századra keltezhetőnépvándorlás kori település részlete. A felső-gamászi lelőhelyen a korszakból két házat és egygödörobjektumot tártunk fel. 2003 júniusábana Szőllőskislakot Balatonlellével összekötő ún.„Római út” felületébe szennyvízcsatornát fektet-tek. Ennek során került elő a harmadik népván-dorlás kori ház, amelynek feltárása igazolta azonsejtésünket, hogy a Forró-árok nyugati partján,

ezzel párhuzamosan egy nagyobb kiterjedésűkora népvándorlás kori település maradványairejtőznek (1. kép 2, 3).

I. Az objektumok leírása

1. ház/str-130 (3. kép)

Megfigyelések

Négyzetes foltja élesen elvált környezetétől, be-töltése laza, enyhén faszenes humusz, a szélénvörösre átégett kontúrral.3 A bontás során 20–25cm mélységben erősen átégett, kemény padlótbontottunk ki, amelyet a talaj ledöngölésével, il-letve kevés agyagos adalékanyag vizes elsikálá-sával alakítottak ki. A padló, amely a ház teljesalapgödrét kitöltötte, helyenként rombolt, fel-szakadozott. A ház északi felében jobban meg-maradt, a déli oldalon faszenes, égett törmelé-kes, laza betöltésű beásás (str-252) vágta át.Szélein ívelten emelkedik a felszínre, helyenkéntnagyméretű, meszes kötőanyagú paticsrögök ke-retezik (2–4. kép).

A kibontott alapgödör legnagyobb kiterjedése4,15×3,20 m2. A ház tájolása szinte pontosan a főégtájakhoz igazodik. A rövidebb keleti és nyuga-ti oldalakon 3–3 cölöplyuk található, amelyekmélysége a külső szinttől mérve 90–100 cm kö-zött mozog. Átmérőjük 30–40 cm. Betöltésük la-za, enyhén kevert humusz, cölöpmaradvány nél-

A balatonlellei feltárás jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a korszak temetkezéseiből jól ismert,a Dunántúlon megtelepedő langobardok önálló települését ismertük meg, hanem a korszak és azitt élt népcsoportok anyagi kultúrájának újabb aspektusai bontakoztak ki előttünk. Kutatásainknyomán a 6. század első felének dunántúli településeiről alkotott kép új megvilágításba kerülhet,valamint árnyaltabbá válhat a langobard edényművesség több elemének, összetevőjének megíté-lése is.

LANGOBARD TELEPÜLÉS BALATONLELLE HATÁRÁBAN

SKRIBA PÉTER* – SÓFALVI ANDRÁS**

Bóna Istvánemlékére

* Skriba Péter. 93101 Somorja, Szlovákia, Duna u. 27. ELTEBTK, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B.

** Sófalvi András. 4171 Felsősófalva, Románia, 113. sz. udv.Haáz Rezső Múzeum, 4150 Székelyudvarhely, Kossuth L.u. 29.

1 Az ásatást a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága meg-bízásából folytattuk. Itt mondunk köszönetet a feltárásokonrészt vett technikusoknak és munkatársaknak (a szerzőkönkívül Nagy Borbála, Skriba Pál, Sófalvi Krisztina és VargaGyula), valamint a földmunka nagy részét végző szakmánkívüli dolgozóknak. Az ásatás geodéziai felmérését, az il-lusztrációk digitalizását és szerkesztését az Archeodata Bt.végezte.

2 A keleti Országúti-dűlőben (M7/S16) és a nyugati Felső-Gamászon (M7/S17) középső neolit (DVK), középső és későrézkori (Balaton-Lasinja-kultúra, Boleráz-Badeni-kultúra),késő bronzkori (Halomsíros-kultúra), a tanulmány tárgyátképező kora népvándorlás kori, avar kori, valamint Árpád-kori objektumok kerültek elő.

3 Ennek alapján kezdetben egy kemencebokorra gyanakod-tunk.

122 SKRIBA – SÓFALVI

1. kép. 1: Balatonlelle; 2: a lelőhely; 3: a lelőhely 6. századi és késő népvándorlás kori objektumai

Abb. 1. 1: Balatonlelle; 2: der Fundort; 3: Objekte des Fundortes aus dem 6. Jh. und der Spätvölkerwanderungszeit

kül. A ház déli és északi falának felezővonalában1–1 cölöplyuk van. Ezek sekélyek, és főleg a délierősen kiugrik a fő cölöplyukak által meghatáro-zott vonalból, és enyhén ferde állású a ház belse-je felé (3–4. kép).

A padló fölött, főleg a keleti–északkeleti olda-lon nagy mennyiségű agyagnehezék feküdt, a ne-hézségi erőnek megfelelően, vízszintes helyzet-ben szétterülve (2. kép 1; 3. kép). Kisebb mennyi-ségű nehezék (néhol másodlagos égési nyomok-kal) a ház betöltéséből is előkerült, kerámiatöre-dékekkel és állatcsonttal együtt. A betöltésbenkevés vesszőlenyomatos paticstöredék is volt.

A ház vastagon, helyenként 10–15 cm vasta-gon átégett padlóját az északkeleti oldalon azÁrpád-korban kemencealapozásként hasznosí-tották, egy boltozott kemencét építve rá, munka-gödörrel együtt. Az északnyugati saroknál kerek-ded, kavicsos alapozású, egykor boltozott kemen-cét (str-176) bontottunk ki, előterében kis hamu-gödörrel (3. kép; 4. kép J–K metszet). A kemencejellege, építésének anyaga teljesen elüt a felüle-ten feltárt több tucatnyi Árpád-kori kemencétől,korhatározó leletanyag azonban nem volt benne.

Értelmezés

A kibontott alapgödör és a cölöplyukak együt-tese alapján egy kelet–nyugati tengelyű, faszer-kezetes, gerendavázas épület rekonstruálható.A padló fölül előkerült nagyméretű paticsrögökgerendából, esetleg deszkából ácsolt oldalfalakrautalnak. A kis mennyiségben előkerült vessző-lenyomatos paticsrögök feltehetően a mennyezetvagy a tetőszerkezet tapasztásának maradvá-nyai. A déli és északi sekély, ferde állású cölöp-lyukakban elhelyezett cölöpöknek valószínűlegcsupán támasztó szerepük volt. A gépi humu-szolásnak tulajdoníthatóan a külső járószintetnem sikerült megfigyelni, viszont a 3. háznál tettmegfigyeléseink alapján szinte biztosan állít-hatjuk, hogy korábbi sejtéseinknek megfelelőena ház alapgödre legfeljebb 25–30 cm mélyensüllyedt a földbe. Ezért nem látható bejárat le-nyomata egyik oldalon sem, hiszen nem volt szük-ség lépcsős vagy meneteles kiképzésű lejáratra.A ház bejárata, figyelembe véve, hogy a szövő-széknehezékek zöme a keleti–északkeleti részenterült szét, a déli–délnyugati–nyugati oldalratehető. Bár stratigráfiai megfigyelések egyértel-műen nem támasztják alá, a ház északnyugati ol-dalánál kibontott kemence az épülettel funkcio-nális kapcsolatban (sütő-szárítókemence) állókülső kemence lehetett. Az épületet a keleti–északkeleti terében feltárt nehezékek alapján

szövőháznak gondoljuk, amely minden bizony-nyal más funkciót (pl. lakóház) is ellátott.

A ház feltárt maradványaiban nem figyelhetőmeg erőteljes pusztulási réteg. Mind a padlófölötti betöltés, mind a cölöplyukak betöltése, acölöpmaradványok hiánya az épület természetespusztulására (elhagyják, majd összedől) utal.A betöltésben talált kis mennyiségű töredékes le-letanyag is ezt támasztja alá. Elvittek mindent,csak az maradt itt (szövőszék), amire nem voltszükség. A nehezékek szóródása és az, hogyzömében a padló fölött, vízszintes fekvésben(a nehézségi erőnek megfelelően) kerültek elő,arra utal, hogy az épület végső pusztulásakor ittegy szövőszék állt.

Egyértelmű jelei vannak viszont a házat egy-kor pusztító erős tűznek: vastagon átégett padló,a leletanyag egy részének (kerámia, nehezékek)másodlagos égési nyomai. A számunkra sokáigérthetetlennek tűnő ellentmondás egyfélekép-

LANGOBARD TELEPÜLÉS BALATONLELLE HATÁRÁBAN 123

2. kép. 1: Az 1. ház bontás közben; 2: átégett padló éspaticsrögök az 1. ház délnyugati sarkában

Abb. 2. 1: Haus 1 während der Freilegung; 2: durchge-brannter Boden und Lehmklumpen mit Rutenstücken

in der SW-Ecke des Hauses 1


3. kép. Az 1. ház összesített rajza

Abb. 3. Der Gesamtplan des Hauses 1


4. kép. Az 1. ház metszetrajzai

Abb. 4. Die Schnittzeichnungen der Hauses 1

pen oldható fel: a leégett házat kitakarították,majd újjáépítették. Néhány dolog (a nagyméretűátégett paticsrögök, a ház déli részén lévő gödör

faszenes betöltése) azonban arra utal, hogy a há-zat második periódusában is érhette tűz, amelyazonban korántsem volt olyan pusztító, mint akorábbi; a részben leégett ház végül összedőlt.A rombolt, helyenként hiányzó padló, amelyetlyukak tömege tört át, egyértelmű jele ennek: akőkeményre égett, rideg padló a ház használatá-nak második periódusában a folyamatos, min-dennapi tevékenység során feltöredezett. Az eséskövetkeztében nagyon sok nehezék a mélyedé-sekbe került. Ez is alátámasztja azt, hogy a pad-ló nagyfokú pusztulása a használat során követ-kezett be, és nem a későbbiekben. A str-257.számú cölöplyuk és a padló metszete (4. kép. A–Bmetszet) világosan szemlélteti a folyamatot: aház padlójából kihúzták a cölöpöt, így lett ennekbetöltése laza humusz, mindenféle égési nyomnélkül.


6. kép. A 2. ház összesített rajza


5. kép. A 2. ház bontás közben

Abb. 5. Haus 2 während der Freilegung

Mindezekből egyértelműen következik, hogya ház pusztulása és az újjáépítés között nagyonrövid idő telhetett el, és mindkét periódusábanugyanazon közösség (család) tagjai használták.A két időszak leletanyagát így nem tudjuk szét-választani; a végső pusztulás során betöltésébenemcsak a későbbi, hanem a környezetében szó-ródó korábbi töredékek is bekerültek.

2. ház/str-346 (6. kép)

Megfigyelések

Padlója közvetlenül a szántás alatt helyezkedettel, amelyet a gépi humuszolás helyenként rom-bolt, alapgödre viszont a cölöplyukak alapján re-konstruálható. A nyugati oldalon a cölöplyukakkörnyezetében nincsen padló, ami feltehetőenazzal magyarázható, hogy ez teknősen lett kiala-kítva, így elpusztult. Tájolása a fő égtájakhoz

igazodik, hosszanti tengelye mindössze 15°-kaltér el kelettől dél felé. A rövid oldalakon 3–3mélyebb cölöplyuk található; ezek mélysége apadlószinttől számítva 50–70 cm között mozog,átmérőjük változó (30–50 cm). A hosszanti olda-lak felezővonalában 1–1 sekély cölöplyuk van.A cölöplyukak által határolt terület legnagyobbkiterjedése 4,20×4,95 m2 (5–7. kép).

Az épület padlóját a talaj ledöngölésével, illet-ve kevés agyagos adalékanyag vizes elsikálásá-val alakították ki, amely a pusztító tűzben vasta-gon átégett. Rajta kevés nehezék feküdt, amelyekközül némelyek a tűzeset után is helyben marad-tak (az egyik nehezék alsó része, akárcsak aközvetlenül alatta lévő padló, redukáltan égett átoxigén hiányában) (7. kép B–A metszet).

A ház megmaradt betöltéséből kerámia (egye-seken másodlagos égés), állatcsont és kevés szö-vőszéknehezék került elő.

Az épület cölöplyukainak betöltése laza, eny-hén kevert humusz, cölöpmaradvány nélkül.


7. kép. A 2. ház metszetrajzai

Abb. 7. Die Schnittzeichnungen des Hauses 2

Kivételt a str-393. számmal jelölt cölöplyukbantalált oszlop faszenes maradványa jelent (7. képI–J metszet), környezetében több kormosra égettnehezékkel. A str-364. számúból nagyméretű, be-pecsételt kerámiatöredék került elő (16. kép 6).

Értelmezés

A cölöplyukak által határolt padló alapján egyfelmenő falú, hosszanti elrendezésű, faszerkeze-tes, gerendavázas épület rekonstruálható. Mivelaz erózió és a művelés a külső járószintet elpusz-tította, alapgödrének mélysége nem határozhatómeg. Paticsot a ház megmaradt betöltésébennem találtunk, így felmenő falainak kitöltése kér-déses. Tüzelőberendezés nyomát nem észleltük,de egykori meglétét nem is zárhatjuk ki. Bejára-tát feltehetően a napos oldalak valamelyikén ala-kították ki.

Egyes elemek egyértelmű nyomát mutatják aházat elpusztító tűznek: vastagon átégett padló,

rajta in situ helyzetben maradt megégett szövő-széknehezékkel, faszenes cölöpmaradvány. A be-töltésből és a cölöplyukakból előkerült szövő-széknehezékek és kerámiadarabok egy részeszintén mutat másodlagos égési nyomokat.

Az összkép alapján jól látható, hogy a házattűz érte, amelyet részleges kitakarítás követett(kiszedett cölöpök, a cölöplyukba bedobált/be-került nagy méretű kerámiával és szövőszékne-hezékekkel). Az in situ nehezék viszont arra utal,hogy az épületet mégsem építették újra, hiszenakkor elkerülhetetlenül félrelökték volna.

3. ház (10. kép)

Megfigyelések

Az újkori és középkori útrétegek alatt, a vöröses-barna, homokos erdei talajba ásva, az út mai fel-színe alatt 120–140 cm mélységben bontottuk kia ház betöltését és szerkezeti elemeit. Északnyu-


8. kép. 1: a 3. ház padlója; 2: szövőszéknehezékeka 3. ház padlóján

Abb. 8. 1: Fußboden des Hauses 3; 2: Webstuhlgewichteauf dem Fußboden des Hauses 3

9. kép. 1: a 3. ház padlóját áttörő cölöplyukak; 2: a 3. házmetszetének részlete

Abb. 9. 1: den Fußboden des Hauses 3 durchbrechendePfostenlöcher; 3: Detail des Schittes von Haus 3

gati sarkát az útárok, délkeleti részét pedig aszennyvízcsatorna árka vágta át (8; 10. kép).

Az épület feltárásának egyik legfontosabberedménye, hogy helyenként a külső járószintetis sikerült metszetben és felszínben egyarántmegfigyelni és kibontani. Az északkeleti sarok-ban ez égett, paticsos, faszenes, kiszórt padló-töredékek formájában jelentkezett (10. kép). Ezalapján sikerült rekonstruálni a ház alapgödrét,amely korábbi sejtéseinknek megfelelően kb.20–25 cm mélyen süllyedt az altalajba (11. kép).A ház tájolása a fő égtájakhoz igazodik, hosszan-ti tengelye mindössze 15–20°-kal tér el kelettőldél felé. Az alapgödör formája szabályos tégla-lap, mintegy 3,30×4,60 m2 alapterülettel. Sarkai-ba 25–35 cm átmérőjű cölöplyukakat ástak, ame-lyek mélysége – az északnyugati kivételével – akülső szinttől mérve eléri az 1 métert is. A falakvonalában mind a négy oldalon 1–1 további cö-löplyuk található. A nyugati oldalon a középsőcölöplyuk mélysége majdnem eléri a sarokbanlévő cölöplyukak mélységét (85 cm). A többisekélyebb (45–50 cm). A ház belsejében, kb. a kö-

zéptengely vonalában 2–3 sekély cölöplyuk töriát a padlót (10. kép).

Az alapgödör alját, keleten és északon foltok-ban a szélét is vastagon (helyenként a 10 cm-t ismeghaladó) vörösre átégett padló fedi. Készítésea többi házéhoz hasonlóan történhetett: ledön-gölték, majd kevés agyag adalékanyag felhasz-nálásával vizesen elsikálták a felszínét. A padlóaz északi oldalon jobb állapotban maradt meg,feltehetően azért, mert itt vastagabban átégett.A déli oldalon a padló több helyen felszakado-zott, egy beásás is rombolta. A padlóba számoslyuk mélyedt, egy részük a padló kiégése előtt,mások a kiégett padló áttörése során keletkeztek(8. kép 1; 10. kép). A ház padlóján nagy mennyisé-gű agyagnehezék terült szét (felszedésük közben88 nehezéket tudtunk meghatározni); többségükaz északi térfélen található (8. kép 2; 10. kép).

Az alapgödör betöltése barna, enyhén keverthumusz, amely alig különbözik a ház gödrét le-fedő természetes képződménytől, a mintegy 20cm vastag sötétbarna, tömött humusztól. A be-töltésből kevés nehezék (egy részük feketére


10. kép. A 3. ház összesített rajza


égett), kerámiatöredékek, állatcsont, vasszög ésegy rézhuzal töredéke került elő. A padló fölöttibetöltési réteg jellege semmiféle tűzre nem utal.A cölöplyukak betöltése hasonló a ház betölté-séhez, viszont jóval lazább. Cölöpmaradványtegyikben sem észleltünk. Nagyon fontos meg-figyelés, hogy egyes cölöplyukak betöltése mé-lyen benyúlt az átégett padló alá. Ilyen pl. a házészakkeleti sarkában lévő 1. cölöplyuk, amely-nek betöltéséből égett padlórögök is előkerültek.Az átégett házpadlót a cölöplyukak többsége tel-jesen vagy részlegesen áttöri (9. kép 1; 10. kép).

Értelmezés

A kibontott alapgödör és a szerkezeti elemekalapján egy enyhén a földbe mélyített, felmenőfalú épület képe tárul elénk. Az épület szelemen-

gerendáját a hossztengely mentén helyezték el.A szélső cölöpök teherhordása úgyszintén nagy,tehát az épület tetőszerkezete meglehetősen kisszöget zárhatott be a vízszintes síkkal. Mivel abetöltésben egyetlen rög paticsot sem találtunk(az épület pedig legalább egyszer leégett), szintekizárhatjuk a sövényfonatos, tapasztott falszer-kezetet. Az oszlopok közét véleményünk szerintgerendázat töltötte ki, esetleg deszkázat borítot-ta. A ház bejárata a délnyugati vagy a délkeletisarokban lehetett, a sekély alapgödör miatt nemvolt szükség lépcsős vagy meneteles lejárat ki-alakítására. Ezt a cölöplyukak (2–3., illetve a 6–7.oszlopok) elrendezése is sejteti (10. kép).

Az épület padlóját, főleg az északi térfélenszövőszéknehezékek borították (kivétel nélkülvízszintes pozícióban, tehát a nehézségi – esési –erőnek megfelelő helyzetben). Az alapos elemzésegy vagy két szövőszék rekonstrukcióját teszi le-


11. kép. A 3. ház metszetrajzai

Abb. 11. Die Schnittzeichnungen des Hauses 3

hetővé. Tüzelőberendezés nyomát nem találtuk.Ennek ellenére az épület nemcsak szövőház, ha-nem lakóház funkcióját is betölthette.

A legnagyobb problémát a házban és környé-kén észlelt jelenségek értelmezése okozza. Elsőlátásra teljesen érthetetlennek tűnik az, hogyvan egy nagyon vastagon átégett padló, viszontpusztulási rétegnek a ház belsejében nyomasincs.4 Sokáig arra gondoltunk, hogy az alapgö-dör kiásása és a padló elkészítése után ezt kiéget-ték, majd cölöplyukakat ásva építették fel a há-zat, amely természetes módon dőlt össze, ezértnem látható semmiféle pusztulás nyoma. A min-den részletre kiterjedő ásatási megfigyelések és

a leletanyag alapos átnézése azonban egy termé-szetesebb és logikusabb értelmezésre utalnak.

A ház északkeleti sarkában kibontott külső já-rószint faszenes, égett nyomokat tartalmaz, köz-te megégett, kidobált padlórögökkel, ami egypusztulás utáni rendezésre, tisztításra utal.Egyes cölöplyukak betöltése mélyen benyúlik azátégett padló alá, vagyis feltehetően a cölöpökfelállítása után készítették el a padlót, tehát ráta-pasztották a már álló oszlopokra. A ház betölté-sébe a környezetből természetes módon bekerültleletanyag (néhány kerámia és kevés szövőszék-nehezék) szintén mutat másodlagos égési nyo-mokat (az újrafelhasznált nehezékek közt is van-nak ilyenek).

Mindezek alapján egy kétperiódusú épületképe bontakozik ki előttünk, amelyet nagy tűz


4 Nemhiába gondoltuk kezdetben ezt is kemencének.

12. kép. A str-437 összesített és metszetrajza

Abb. 12. Gesamt- und Schnittzeichnung von str-437

pusztított el. Ezt kitisztították, majd újjáépítet-ték, végül természetes módon dőlt össze, feltehe-tően elhagyták, így csak az maradt ott, amiremár nem volt szükség (pl. a szövőszék). A két pe-riódus leletanyagát szinte lehetetlen elválasztaniegymástól, hiszen a kitakarítás terméke a kör-nyéken hevert, a végső pusztuláskor pedig egyrésze szintén belekerült a betöltésbe (nem biztos,hogy a másodlagos égési nyomokat mutató da-rabok mind a házat elpusztító tűzben égtek meg;használatuk során is érhette őket tűz). A két pe-riódus egyértelműen még a padló síkján semválasztható szét, annak ellenére, hogy jól elkülö-níthetőek az égést megelőző lyukak, illetve azégés után keletkezett, a padlót áttörő lyukak(9. kép 1; 10. kép). Szerkezet (pl. szövőszék) re-konstruálása azonban nagyon nehéz, mivel apadlón található lyukak, gödrök egy folyamat, amindennapi tevékenység eredményei. A máso-dik periódusban több korábbi lyukat továbbhasználhattak, egy részüket esetleg megnagyob-bították. A két periódus lenyomatai közt így átfe-dés van. Ez a helyzet a ház szerkezetét meghatá-rozó cölöplyukakkal is. A cölöplyukak többségeáttöri a padlót, tehát a második periódusban cö-löphelyként funkcionált. Zömük feltehetően márkorábban is megvolt, viszont a leégett ház kita-karításakor ezeket újraásták, megnagyobbításukés a közben végzett munka során feltörve körü-löttük a padlót. Az első periódusban biztosan

megvoltak azok a cölöplyukak, amelyek betölté-se mélyen benyúlik az átégett padló alá (ilyeneka sarokban elhelyezett cölöplyukak). A közép-tengely cölöphelyeit nézve szembetűnő, hogy a3. cölöplyuk mélysége jóval kisebb, mint a veleátellenben lévő 9. számúé. Feltevésünk szerint azelső periódusban a 9. cölöplyukkal szemben,szimmetrikusan, középen állt egy ugyanilyenmély cölöp, amelynek helyét a szennyvízcsator-na árka elpusztította. A 3. és 5. számú cölöp-lyukak, egy vonalban a 9. számúval már nem tel-jesen a középtengely vonalában vannak; ezek amásodik periódushoz tartozhattak.

Megfigyeléseink alapján – amelyek elég vilá-gosan mutatják a két periódus szoros összetar-tozását, folyamatosságát – megfogalmazható,hogy a házat újjáépítő ember otthonosan moz-gott a környéken, nagyon jól ismerte az elpusz-tult ház környezetét és szerkezetét. A tűz utánazonnal visszatért ide, és újjáépítette házát.

Str-437. objektum (12. kép)

Megfigyelések

Az objektum foltja alig vált el környezetétől, be-töltése hasonul a környezet vörösesbarna erdeitalajához. A feltárás során egy hosszúkás, lekere-kített sarkú, a nyesett felszíntől mintegy 60 cm


13. kép. 1: a 3. ház rekonstrukciós rajza; 2: az 1. ház rekonstrukciós rajza (Sabján Tibor munkája)

Abb. 13. 1–2: Rekonstruktionen der Häuser 3 und 1 (Tibor Sabján)

mélyen földbe ásott objektumot bontottunk ki(méretei: legnagyobb hosszúság: 4,10 m; legna-gyobb szélesség: 3,90 m). Az objektum keleti vé-gében bazalt- és gránitkövekből rakott kő tűz-hely állt, alján hamus, faszenes égéstermékkel;lejáratát a nyugati, keskenyebb végében alakít-hatták ki. Az objektum alján vastag, letaposott já-rószint található. Belsejében vagy körülötte cö-löplyukak nyomát nem észleltük, bár feltételez-zük, hogy védte valamilyen tetőszerkezet. Betöl-téséből több másodlagosan átégett házikerámia,állatcsont és egy szintén megégett agyagnehezékkerült elő. A betöltésben egy töredékes malom-követ is találtunk, amelynek párját a kőtűzhelyomladékában találtuk meg (23. kép 1–2). A tűz-hely összedőlt, anyagának egy része a padló-szintről, illetve a betöltésből került elő.

Értelmezés

Feltehetően egy veremépületről van szó, amely-nek keleti végébe kő tűzhelyet építettek, menete-les lejárata a nyugati oldalán lehetett. Nem tud-juk, hogy a malomkövek mennyiben kötődnekaz objektumhoz, hiszen mindkettő másodlagoshelyzetben került elő (betöltés, tűzhely). Az ob-jektum lakóház-funkcióját nem tartjuk valószí-nűnek, inkább valamilyen gazdasági funkciótláthatott el. Leletanyaga alapján egyértelműenkapcsolódik a három ház anyagához.

II. A leletanyag leírása

Az 1. ház/str-130 leletanyaga

Kerámia

SZABAD KÉZZEL FORMÁLT EDÉNYEK

Szvéb fazekak (min. 2 db rekonstruálható a töre-dékek alapján):

Az egyik (14. kép 2) homokkal és apró ka-viccsal soványított, vörös színű, egyenletes ége-tésű, behúzott peremű, gömbös testű edény.A perem alatt 1 cm-rel induló finom, alig érzékel-hető, függőleges, helyenként vízszintes, sűrűseprőzés látható a fazék teljes felületén; az edénydarabjainak egy része másodlagosan szürkére,kormosra égett; kb. 1/3 rész maradt meg a pere-méből és az oldalából.

A másik szvéb fazék (14. kép 1) alapvetően ho-mokkal, közte kevés kaviccsal soványított, vörö-sesbarna színű, jól átégetett, behúzott peremű,gömbös testű (egy hasonló anyagú fenéktöredék

hozzátartozhat); díszítetlen, belső felületén azelsimítás során visszamaradt vízszintes, „vona-las” eszköznyomok láthatóak; az egyik darab ittis másodlagos égésről tanúskodik; pereméből ésoldalából maradtak meg töredékek.

Körte alakú edény (1 darab) (16. kép 5):Eredeti színe barna (a töredékek egy része

a tűz hatására szürkére, illetve feketére égett),finoman iszapolt, homokkal soványított, jólkiégetett, enyhén kihajló peremű, nyújtott nya-kú, a válltól egyenletesen szélesedő, majd a hasirészen élesen/ívelten megtörő, lapos fenékbenvégződő edény; felülete kívül elsimított, fénye-zett, belsejét szintén elsimították a felső 2/3-ban;vállát két bekarcolt vonal között két sorbanszabályos ékvéséses minta díszíti; a válltól a hasirészig két bekarcolt vonal között besimítottrácsminta látható, amely az edény méreténekmegfelelően tágul; az edénynek kb. 1/5-e ma-radt meg.

Házikerámia:– Fenék- és oldaltöredékek (14. kép 3): ka-

viccsal, kerámiazúzalékkal, illetve pelyvával-szalmával soványított kerámia; felületén vörös,keresztmetszetében szürke-fekete színű (a házleégése során keletkezett tűzben helyenkéntszürkére, kormosra égett), rosszul/rétegesen ki-égetett; formája nem határozható meg.

– Az előbbihez hasonló, vékonyabb falú, törtkerámiával, kevés homokkal és pelyvával sová-nyított edény, rétegesre égett; felülete igénye-sebb kidolgozású (14. kép 4).

– Kihajló peremtöredék: kavicsos-homokossoványítású, rétegesen átégett, felülete vörös, ke-resztmetszete szürke (14. kép 5).

KORONGOLT EDÉNYEK

(több edény töredékei kerültek elő)– Perem- és oldaltöredék (15. kép 1): apró ka-

viccsal erősen soványított, kézi korongon ké-szült; az eldolgozott hurkák nyoma az edénybelsején jól látszik, kívül a forgatás során erőtel-jes (vízszintes) bordákat alakítottak ki; kívül vö-rösesbarna oxidált égetésű, belül szürkésfekete(az egyik töredék másodlagosan kívül is szürké-re égett); kihajló peremű, rövid nyakkal, a kettőtalálkozáspontján erőteljes „fedőhoronnyal”.

– Az előbbivel megegyező színű és anyagú,vastag falú fenék- és oldaltöredék: elképzelhető,hogy az előbbi edényhez tartozik (15. kép 3); töre-dékei alapján egy erősen öblösödő, külső felüle-tén bordázott edény rekonstruálható.

– Kis oldaltöredék: kézi korongolt, külső felü-letén enyhe bordákkal, belül ezek erőteljesebbek(15. kép 8).



14. kép. 1. ház

Abb. 14. Haus 1


15. kép. 1, 3–4, 6, 8: 1. ház; 9: 2. ház; 2, 5, 7: str-423

Abb. 15. 1, 3-4, 6, 8: Haus 1; 9: Haus 2; 2, 5, 7: str-423


16. kép. 1: str-169; 2: str-423; 3–4: str-526; 5: 1. ház; 6: 2. ház

Abb. 16. 1: str-169; 2: str-423; 3–4: str-526; 5: Haus 1; 6: Haus 2

– Két darab szürke színű, kézi korongolt ol-daltöredék, homokkal és kevés kaviccsal sová-nyítva; a vízszintes, bekarcolt vonal alá mélyenbekarcolt hullámvonallal díszítve (15. kép 6).

– Fenéktöredék (15. kép 4): kavicsos-homokossoványítású, belső felületén korongolás nyomai.Kívül vörösre, belül szürkére égett.

A töredékek alapján összesen 8–11 edény re-konstruálható.

Szövőszéknehezékek (22. kép 1–4)

A ház betöltéséből nagy mennyiségű szövő-széknehezék került elő (összsúlyuk: 8,50 kg);vannak köztük épek is, ezek alapján a nehezékeksúlya 255–465 g közé tehető. Pelyvás soványítá-súak, egyesek kevésbé, mások erősen átégtek aházat pusztító tűzben. Formailag a cipó alakúnehezékek csoportjába sorolhatóak; egyesekenvonalakba rendezett, betűzdelt díszítés, néhánydarabon háromszög alakú bemetszés látható; afelfüggesztés okozta bevágódás nyomai több ne-hezéken megfigyelhetőek.

A ház betöltéséből viszonylag kevés patics ke-rült elő. A házat egykor borító tapasztásnak kéttípusa különíthető el. Nagyméretű rögök: azagyagot nagy mennyiségű lösszel keverték, ígykiégett állapotában is nagyon mállékony; felüle-tük enyhén meszes, az egyiken gerendalenyo-mat. Főleg az északi oldalról kerültek elő a jóvalnagyobb agyagtartalmú, átégett, vesszőlenyo-matos, kisméretű paticsdarabok.

A ház nyugat–keleti irányú tanúfalából egybazaltból készített malomkő töredéke került elő.

A 2. ház/str-346 leletanyaga

Kerámia


Szvéb fazékak:– Homokkal, apró kaviccsal és kerámiazúza-

lékkal soványított, egyenetlen felületű; eredetiszíne szürkésbarna, másodlagosan helyenkéntkoromfeketére égett, kb. 1/4-e maradt meg (17.kép 1).

– Gömbös testű edény peremtöredéke (str-393cölöplyuk, 17. kép 3): homokkal soványított, kéz-zel készített, barnásszürke színű, jól kiégetett; kí-vül-belül vízszintes helyzetű eszköznyomok lát-hatóak; a perem elvékonyodik, enyhén behúzott.

– Gömbös testű edény peremtöredéke (17. kép2): barnásszürke színű, homokkal soványított,

jól kiégetett, kívül-belül vízszintes helyzetű, fi-nom eszköznyomok keletkeztek a felület eldol-gozása során; pereme elvékonyodik, enyhén be-húzott.

Bikónikus edény:– A str-364 cölöplyukból előkerült oldaltöre-

dékek (16. kép 6): kettős kónikus tál, törésvonalakevéssé hangsúlyos; vállának bekarcolása men-tén törött el; finoman iszapolt, homokkal sová-nyított, külső felülete fényezett; keresztmetszeteháromrétegű, középen vörösesbarna, felülete kí-vül-belül szürkésfekete (a tüzet az égetés végénlefojthatták), jól kiégetett; vállrésze vízszintes el-simítású, amelyet zegzug alakzatban két vízszin-tes vonal közé helyezett, szabályos ékvésésesminta tölt ki; alatta két sorban egymással szem-beforduló háromszög alakú bepecsételés látható,hegyükkel egymás közé csúsztatva; a díszítéstalul egy másik bekarcolt vonal zárja; alatta azedény formája ívesen megtörik, innen erőteljesfüggőleges kannelúrák indulnak.

– Kis darab, enyhén kihajló peremtöredék,szintén fényezett felületű, feltételesen az előb-bi edényhez kapcsolható, bár nincsen illeszke-dése.

Más, kézzel készített edények:– Enyhén kihajló, elvékonyodó peremű edény

töredéke: barnásszürke színű, homokkal sová-nyított (17. kép 4).

– Oldaltöredékek: homokkal, tört kerámiávalsoványított, szürkésvörös (felszíne másodlago-san szürkére égett, csengő hangot ad), jól átége-tett edény töredékei; felülete viszonylag jól el-dolgozott (15. kép 9).

KORONGOLT KERÁMIA

– Vörös, kavicsos soványítású, kézi korongolt,belül bordás oldaltöredék.


Szövőszéknehezékek (22. kép 5–8)

A ház nagyfokú pusztulása miatt viszonylagkevés maradt meg a nehezékekből (összsúly:3,25 kg), ép darab alig van (súlyuk 270–420 gközé tehető). Formailag a cipó alakú nehezékekkategóriájába sorolhatóak. Pelyvás soványítá-súak, némelyikbe mészrögöket is tettek; felszí-nükön helyenként a készítéskor keletkezett ujjle-nyomatok láthatóak. Az egyik darabon (22. kép 6)jól látható a felfüggesztés nyoma: vékony, mélybevágódás. Az összes nehezék alaposan átégetta házat ért tűzben, egyesek redukált, mások oxi-dált közegben.



17. kép. 1–4: 2. ház; 5–8: str-437

Abb. 17. 1-4: Haus 2; 5-8: str-437

A 3. ház leletanyaga

Kerámia


Durva házikerámia (18. kép 1–3):– Anyaguk alapján egy csoportot képeznek:

pelyvával, kerámiazúzalékkal soványított dara-bok; színük változó: felületük vörös, vörösesbar-na, egyesek rétegesen égtek ki, belsejük szürke;felületkezelésük szintén többféle: vannak na-gyon durva, rücskös felületű darabok, mások fe-lülete viszonylag jól eldolgozott; az edényformanem határozható meg, többségük oldaltöredék,néhányuk egyenes aljú fenéktöredék, illetve ki-hajló perem (némelyik ujjbenyomkodással vagyferde bevágással díszített); kb. 4 edényhez tar-toznak.

Más, kézzel készített edények töredékei:– Hólyagüreges edények töredékei: mészrö-

gökkel és feltehetően pelyvával soványított, jólkiégetett, kívül vörös, belül vörösesbarna töredé-kek; külső felületük enyhén eldolgozott, simított;többségük oldaltöredék, ezek tojásdad testűedényformát határoznak meg, két peremtöredékpedig enyhén kihajló peremet (18. kép 5).

– Homokkal soványított, jól kiégetett, vöröses-szürke fenék- és oldaltöredékek; egyenes fene-kűek, gömbölyded testűek; az egyik töredék tö-résfelületénél ujjbenyomkodásos sáv látható (18.kép 6).

– Homokkal soványított, jól kiégetett, vöröses-szürke oldaltöredékek; külső felületüket vékonyagyagmázzal vonták be, ez helyenként lepat-togzott; az oldaltöredékekhez egy ugyanolyananyagú, enyhén kihajló perem tartozik (18. kép 4).

– Homokkal soványított, sötétszürke, jól ki-égetett oldaltöredék; külső felülete fényezett,V-alakban elrendezett, bekarcolt vonalkötegek-kel (18. kép 7).

KORONGOLT EDÉNYEK

– Sötétszürke, kaviccsal soványított, hurka-technikával, kézi korongon készített, jól kiégetettoldaltöredék; vállban hirtelen megtörő edény;két vízszintesen bekarcolt vonal díszíti (18. kép 8).

– Korongolt fazék (18. kép 9): barnásszürke,apró kaviccsal, homokkal soványított, jól kiége-tett, perem- és válltöredékek; a kihajló, ferdén le-vágott peremű, rövid nyakú, hirtelen kiöblösödőedényt a vállától lefelé sűrű, enyhe, bordaszerűvízszintes bekarcolások díszítik; köztük két sáv-ban a vállon bekarcolt hullámvonal húzódik.


Szövőszéknehezékek (19–21. kép)

A közel száz nehezéknek több mint a fele szin-te teljesen ép.

Anyaguk alapján alapvetően két csoportraoszthatóak:

– a nehezékek zöme világos (fakó)vörösreégett, kevés pelyvával, kaviccsal soványítottagyag;

– néhány nehezék égővörös, pelyvával na-gyon soványított, lyukacsos szerkezetű agyag.

A nehezékeket feltehetően lassú, szárító tűz-ben égették ki – ezt enyhén, egyenletesen átégettszerkezetük jól mutatja. Az égés csak olyan fokúvolt, hogy a függesztőfonal belevágott a nehezé-kek testébe, illetve a nehezékek még formálha-tóak (faraghatóak) maradtak. Egyeseken másod-lagos (redukált) égés nyomai láthatóak, amelyeka házat ért tűzben keletkeztek. Az épen maradtnehezékeket újrafelhasznál(hat)ták.

A nehezékek formailag a kerek cipó alakú ne-hezékek csoportjába tartoznak, ezen belül többvariánst képezve.

Némelyek felületén betűzdelt díszítés (19. kép2–3, 5, 7), másokon pedig szabályos lyukak (19.kép 1, 4, 5–6) figyelhetőek meg.

Méretek: a legsúlyosabb nehezékek szintepontosan 300 grammosak, a legkisebb nehezékennek pontosan a fele: 150 gramm. Többségüka felső súlykategóriához van közel, a 150–200grammosakból jóval kevesebb van. Némelyiknehezéket a készítés után le kellett faragni, merttúlsúlyosak voltak.

A ház betöltéséből egy homokkő anyagú fenő-kő (23. kép 5) is előkerült, felszínén eszköz (ár)okozta bevágódásnyomokkal.

A betöltésből egy nagyméretű, négyzetes fejűvasszög, illetve egy kör keresztmetszetű rézhuzaltöredéke is előkerült.

A str-437. objektum leletanyaga

Kerámia


– Behúzott peremű gömbös testű edény (peremeés oldaltöredékei vannak meg): homokkal sová-nyított, szürkésbarna (tűzben másodlagosankormosra égett), jól kiégetett; belső felületén el-simítás nyomai láthatóak, hasán függőleges fo-góbütyök (17. kép 7).



18. kép. 3. ház

Abb. 18. Haus 3


19. kép. 3. ház

Abb. 19. Haus 3


20. kép. 3. ház

Abb. 20. Haus 3


21. kép. 3. ház

Abb. 21. Haus 3

– Kívül-belül hólyagüreges oldaltöredékek(egy kis darab kihajló perem feltehetően össze-tartozik ezekkel): szürke, rétegesre égett (sötét-szürke-szürke); az üregek valamiféle különlegesadalékanyagra vagy technikára utalnak.

– Enyhén kihajló peremtöredék: szürke, ho-mokkal soványított, jól kiégetett, kívül-belülfényezett (17. kép 5).

KORONGOLT EDÉNYEK

– Gömbös testű edény oldal- és fenéktöredékei(17. kép 8): homokkal soványított (az edény bel-seje hólyagüreges, lyukacsos); kézi korongon ké-szített, belső felületén láthatóak a hurkatechnikanyomai; szürkésbarna (felülete nagyon kormos),jól kiégetett, a fenéktöredék és az oldaltöredékeknem illeszthetőek.

– Vörösesbarna, korongolt oldaltöredék: homok-kal soványított, jól átégett, belső felületén koron-golás nyomai, illetve hólyagüregek láthatóak (17.kép 6).


Az objektum betöltéséből mindössze egynagyméretű szövőszéknehezék (22. kép 9) kerültelő, töredékes állapotban: pelyvával és lösszelsoványított, másodlagosan vörösesbarnára égett;a felfüggesztés nyoma jól látható, egyik oldalánhárom kis lyukacskával.

Malomkövek

Az objektum betöltéséből több malomkő iselőkerült.

Közülük két kő tökéletesen illeszkedik egy-máshoz, egy kézi malmot képezve. Az alsó (23.kép 1), rögzített kő vöröseslila vulkáni tufából ké-szült; legnagyobb átmérője 41 cm, legnagyobbvastagsága 8,5 cm, közepén ovális (legnagyobbátm.: 2,5 cm) lyuk; alsó fele durva kidolgozású, afelső sima (őrlőfelület), amely a közepe felé eny-hén kicsúcsosodik; a kő széle elég szabálytalan,2/3 részénél eltört; a malomkő az objektum kele-ti felében álló kőtűzhelybe volt beépítve.

A felső, forgó kő (23. kép 2) nyersanyaga vöröspermi homokkő, legnagyobb átmérője 45 cm,legnagyobb vastagsága 7,5 cm; sima őrlőfelületea közepe felé enyhén bemélyed; közepén 8–10cm átmérőjű lyuk található, amely a gabona be-töltésére szolgált; kb. 3/4-e maradt meg, a hiány-zó részbe illeszthették bele a forgatáshoz szüksé-ges kart; a malomkövet az objektum betöltésé-ben találtuk meg.

A 23. kép 3. számmal ábrázolt bazalt malom-köve nagyon töredékes, a közepén átfúrt lyuk; asima őrlőfelület és az ívelt perem egyértelműenmeghatározza funkcióját; mérete: a lyuk szélétőla peremig 16,5 cm.

A 23. kép 4. számmal ábrázolt gránit malom-köve nagyon töredékes, viszont ívelt pereme jólmutatja, hogy ez is malomkő volt (vastagsága5 cm); feltehetően az átfúrás mentén tört el; simafelülete enyhén kicsúcsosodik, feltehetően állókő volt.

Szórvány leletek

A lelőhelyen egyes objektumokból másodlagoshelyzetben olyan leletek kerültek elő, amelyekpontos párhuzamai megtalálhatóak a házakanyagában vagy a korabeli leletanyagban.

Kerámia


– 2 db bepecsételt oldaltöredék (a str-526 avar sírbetöltéséből): világosszürke, finoman iszapolt,homokkal és kevés kaviccsal soványított, jól ki-égetett töredékek; díszítésük: az edény felületétegymáshoz illeszkedő, bepecsételt rombuszalakú mezők sűrű rácsozása (4×5 kis rombuszalakú cella) tölti ki (16. kép 3–4); az egyik darabfelső részén 3 függőleges, fogazott mintázatú be-pecsételt dísz (16. kép 4) indul; a daraboknak akorabeli gepida és langobard sírkerámiában van-nak párhuzamai.

A str-169. árok betöltéséből előkerült kerámia-töredékek:

– Kívül szürkésbarna, belül szürke oldaltöre-dék: finoman iszapolt, homokkal soványított, jólkiégetett, felületén besimított rácsmintával (pár-huzama: 1. ház, 3. edény) (16. kép 1).

– Szürkésbarna, durva homokkal, kaviccsal éspelyvával soványított, kézzel készített oldaltöre-dék (anyaguk alapján hozhatóak kapcsolatba aházak anyagával).

A str-423. árok (BD-05 szelvény) betöltésébőlelőkerült kerámiatöredékek:

– 3 db vörösesbarna, homokkal és kaviccsalsoványított, jól kiégetett oldaltöredék; az egyikdarab díszített: csúcsával lefelé mutató, bekarcoltháromszög, amelynek belsejét ékvéséses mintatölti ki (16. kép 2); párhuzama a korabeli sírkerá-miában van.


KORONGOLT KERÁMIA

A str-169. árok betöltéséből előkerült kerámia-töredékek:

– Sötétszürke, gömbös testű edény peremtöre-déke: finoman iszapolt, korongolt, jól kiégetett,fényezett felületű (az edénytöredék formája ésfelületkezelése alapján kapcsolódik a házakanyagához).

– Szürke, homokkal soványított, hólyagüre-ges, korongolt (hurkatechnika) oldaltöredék.

A str-423. árok (BD-05 szelvény) betöltésébőlelőkerült kerámiatöredékek:

– Bordás felületű edény oldal- és peremtöredéke(15. kép 2): hólyagüreges, barnásszürke, homok-kal és apró kaviccsal soványított, kézi korongonkészült hurkatechnikával, amelynek nyomai(bordák) kívül-belül jól látszanak; jól kiégetett;a darab pontos párhuzamai az 1. ház korongonkészült bordázott leletei.

– 3 db bordázott oldaltöredék (az árok BD-05 ésBC-24 szelvényéből) (15. kép 5): homokkal és ka-viccsal soványított darabok; hurkatechnikávalkézi korongon készültek, amelynek során kívül-belül bordázott felületű lett az edény; felszínü-kön a jellegzetes hólyagüregek láthatóak; kívülvörös-vörösessárga, belül szürke (oxidált-redu-kált) színű, rétegesre égett, két darab illeszkedikegymáshoz.

– 1 hólyagüreges fenéktöredék (az árok BD-05szelvényéből).

– Kívül-belül hólyagüreges töredék (BC-24szelvény): szürkésbarna, homokkal és kaviccsalsoványított, korongolt, felületén vízszintes hely-zetű eldolgozás nyomai (eszköznyomok) (párhu-zamai a str-437 objektum hólyagüreges darabjai).

– Fenék- és oldaltöredék: szürke, homokkal éskaviccsal soványított, korongolt, rétegesre égett;belül a korongolás során visszamaradt éles bor-dák láthatóak; kapcsolatba hozható az 1. ház ko-rongolt, bordázott töredékeivel.

– Világosszürke fazék perem- és oldaltöredé-kei (BD-04 szelvény): finoman iszapolt, homok-kal soványított, kézi korongon készült, a felüle-tét alaposan eldolgozták; jól kiégetett; vállán fer-de és függőleges besimított vonalak; tagolt, ki-hajló peremű, rövid nyakkal, vállból erőteljesenszélesedő forma (15. kép 7); az edény római faze-kas-hagyományok továbbélését mutatja, anyagateljesen megegyezik a 2. házból előkerült egyikedény töredékével (15. kép 9).

A lelőhely szórvány anyagai közt egy gömböstestű, szürkésbarna, finoman iszapolt, bordázottfelületű orsógomb található, amelyet anyaga ésjellege alapján a kora népvándorlás kori anyagikultúra részének gondolunk.

III. A feltárt jelenségek és aleletanyag értékelése

1. Süllyesztett padlójú épületek

Feltárt épületeink közvetlen párhuzamait ameroving területeken, az 5–7. században találjukmeg; Nyugat- és Közép-Európában a különbözőverem-gödörház típusok közül az egyik leggya-koribb az alapgödör rövidebb oldalain 3–3 cö-löppel megépített, sok esetben felmenő falakkalrendelkező ház.

A süllyesztett padlójú házaknak ez a változataa keltáknál jelent meg,5 és a Kárpát-medencébena verem-gödörház típusok között az Árpád-ko-rig megtalálható.6 A sok esetben „germán típus-nak” tartott házforma valóban a kora népván-dorlás kori, meroving kori germánok egyik leg-gyakrabban előforduló földbe mélyített házvál-tozata. Ez a háztípus más jellegű veremház-típu-sokkal együtt a 6–7. századig a frank területekenis általános volt, ahol a felszíni épülettípusok jó-val nagyobb szerepet játszottak.7 Az Elba–Oderaközött a késő császárkor-népvándorlás kor idő-szakában a 6–8 cölöpös változatok uralkodtak.8Gyakran építették ezt a típust a szvébek mára késő császárkorban, ill. a korai népvándorláskorban.9 Alsó-Ausztriából,10 Cseh-Morvaország-ból több telepről ismertek ilyen házak.11 A Kár-pát-medencében a 4–5. század fordulójától jelent


5 Pl. a németországi Goldberg lelőhelyen (BERSU 1930, 156–159) vagy Csehországban a Kr. e. 1. század második feléből,Lužice, Pohlody, Sob%suky lelőhelyeken (SALAČ 1998, 166,171–173, Abb. 2, 9/1–2).

6 Droberjar C/2,4, E típusok (DROBERJAR 1997, 22), KolníkIV. csoport 2. variánsa, a népvándorlás kor kezdetére datál-va (KOLNÍK 1962, 388), Donat C1–C2 típus (DONAT 1980, 21,57–60, 84–85), Leube C1, C2, D2, D3 típusok (LEUBE 1992,Abb. 7). A lellei házak e típusvariánsok összességét képezik.Lásd még: MESTERHÁZY 2002, 87, TEJRAL 1990, 16–29.

7 DONAT 1988, 21–22; GUYAN 1952, 177.8 Leube C–D típusok (LEUBE 1992, Abb. 7).9 Titus Kolník felvetette, hogy a császárkori, hatszög elrende-

zésű cölöplyukakkal ellátott háztípus lényegében ennekelőzménye; a hosszanti oldalfalak mentén elhelyezett cölöp-lyukak a császárkor végére kitolódnak a sarkokba (KOLNÍK

1962, 389). Ezzel szemben Jaroslav Tejral a háztípus szvéb te-rületeken való megjelenését a 4–5. század fordulóján lezajlóetnikai vátozásokkal hozta összefüggésbe (TEJRAL 1990,15–18).

10 Hat cölöpös ház került elő agyagpadlóval Mannersdorf ander March lelőhelyen az 5. századból (KERN 1996, 15–16,Abb. 4).

11 Zlechov (TEJRAL 1990, 17), Zliv, Brod (TEJRAL 1998, 203, Abb.20/2), Lovčičky (TEJRAL 1982, 77–79, Abb. 24), Mušov, a teleplegkésőbbi fázisából (D2 periódus, 400 körül); a közvetlenülezt megelőző periódus (D1, a 4. század második fele) házaimég hatszög elrendezésűek (TEJRAL 1999, 243, Abb. 34). A to-vábbi lelőhelyek listáját lásd: DROBERJAR 1997, 20–22.


22. kép. 1–4: 1. ház; 5–8: 2. ház; 9: str-437

Abb. 22. 1–4: Haus 1; 5–8: Haus 2; 9: str-437

meg ez a típus az északnyugati részen (Pár-kány/Štúrovo, Pác),12 vagy a Dunántúlon Mohá-cson,13 de ilyet tárt fel Ódor János Mözs-Icseidűlőn is.14 A Kárpát-medencében ez a háztípusa Tisza vidéki és erdélyi gepida telepekre jel-lemző.15 Hogy mennyire „kedvelt” háztípusvolt, jól megvilágítja a Kölked-feketekapui avarkori nagy gepida falu, ahol a 161 feltárt épület16

mintegy 10%-át ilyen házak alkotják.17

A balatonlellei település házainak legközeleb-bi párhuzamait azonban a cseh- és morvaországilangobard telepeken kereshetjük.18 Csehország-ban a legrégebben ismert březnói lelőhely mel-lett, ahol 21, többségében hatoszlopos szerkezetűházat tártak fel,19 az utóbbi évtizedben más te-leprészletek is ismertté váltak.20 Soběsuky lelő-helyen 9 hatoszlopos ház került elő,21 Jenštejnlelőhely kutatása pedig egy kisebb tanyaszerűtelepet22 hozott felszínre, egy házon kívül mástelepobjektumokkal együtt. Ugyanebbe a lelet-

horizontba tartoznak Morvaországban a Holu-bice, Hulín és Podolí lelőhelyeken előkerültházak.23 Pannóniában a langobardok megtelepe-désével eddig római településeken vagy azokközelében számoltak, ahol 6. századi edénytöre-dékek kerültek elő.24 A langobard épületek meg-léte persze nem volt kétséges; a langobard tör-vénykönyv alapján faházakra gondoltak.25 Te-lepobjektum római villák környékéről már ke-rült elő Pannóniában; ovális vermet tárt fel BónaIstván Kápolnásnyéken.26 A sommereini lelő-helyről egy szintén ovális (vagy inkább lekerekí-tett sarkú négyszög), három oldalán cölöplyuk-kal ellátott gödör került elő a római villaépületmellé ásva, amely akár veremépületként is ér-tékelhető.27 Hasonló, nagyobb méretű, oválisvermek a jenštejni telepről is ismertek, némelyik-ben cölöplyuk is volt.28

Felmerül a kérdés, hogy a Balatonlellén feltárttelepülési objektumok milyen funkciót töltöttekbe. Az egymástól nagy távolságban (45–80 m)található süllyesztett padlójú épületek mind-egyikéből nagy számban kerültek elő szövőszék-nehezékek, amelyek ezek belterében folyó szö-vésre utalnak. A str-437. objektumból egy szövő-széknehezék, illetve malomkövek kerültek előmásodlagos helyzetben. Tüzelőberendezés nyo-mát a cölöpszerkezetes épületekben nem észlel-tük, ezzel szemben a str-437. objektum keletifelében kő tűzhely omladékát tártuk fel.

A Nyugat- és Közép-Európában feltárt épüle-tek esetében szintén felmerült a kérdés, hogyönálló gazdasági jellegű épületről, szövőházrólvan-e szó, vagy magában a lakóházban felállítottszövőszékekkel számolhatunk. Az alamanntörvénykönyv szerint (8. század) egy korabeliparaszti gazdaságban a különböző gazdasági te-vékenységek és lakóhelyiségek egységenként el-különültek, tehát léteztek külön szövő-, főző-,sütőházak, alvó- és fürdőszobák, ólak, istállókstb.29 Ennek alapján feltételezhetjük külön szö-vőházak meglétét a korabeli germán népeknél.Semmi nem szól azonban az ellen, hogy egyilyen épületben laktak is.30 A tűzhely vagy ke-


12 KOLNÍK 1962, 362; KOLNÍK 1971, 509, 507/6. kép.13 PÁRDUCZ 1949, 85–90. A 2. képen a ház rekonstrukcióját is

közli, vesszőfonatos falakkal; az ennek a vázát alkotó véko-nyabb karók nyomát az alapgödör falai mentén jól meg le-hetett figyelni. A házat Párducz Mihály a hun korra vagyközvetlenül a hun kor utánra datálta, és valamelyik keletigermán néppel hozta kapcsolatba.

14 MÜLLER 2003, 292.15 Szolnok-Zagyva-part (CSEH 1999a, 44–45, 3–4. kép), Kengyel

(CSEH 1999b, 61, 2. kép), Malomfalva/Moreşti (HOREDT 1979,88–118, Abb. 38–40), Maroscsapó–Cipău, 2, 3. ház (VLASSA–RUSU–PROTASE–HOREDT 1966, 405–407).

16 KISS 2001, 13.17 KISS 1992, 59; Hajnal Zsuzsa szíves szóbeli közlése.18 A 3–3 cölöpös házak Kárpát-medencei megjelenésével, elter-

jedésével Vékony Gábor foglalkozott, megjegyezve, hogya Dunántúlon megtelepedő langobardoknál ez a háztípus isszámításba jöhet (VÉKONY 1985, 90).

19 PLEINEROVÁ 1965a, 1965b, 1971, 1975. A házak alapterülete8,4–12 m2 között mozog (PLEINEROVÁ 1965a, 498), a feltétele-zett egykori járószinttől mintegy 50–60 cm-re voltak a földbemélyítve (PLEINEROVÁ 1965b, 127–128). A 17 m2 alapterületűLXXVII. ház a balatonlelleiek legjobb párhuzama: egy-egycölöplyukat ástak hosszanti falainak közepénél is, és padló-ját számtalan kis lyuk törte át (PLEINEROVÁ 1971, 701–702,Obr. 2). Több házban (LVIII, LXXVII, LXXXV) volt beásás azalapgödör déli oldalán (PLEINEROVÁ 1971, 701).

20 Ugyanebbe a lelethorizontba tartoznak a Plaňany, Záluží,Zříčany lelőhelyeken előkerült objektumok (DROBERJAR–TUREK 1997, 100).

21 A 3085/92. ház alapgödre mindössze 35–40 cm mély; a rövi-debb oldalakon 3–3 cölöplyuk, a ház belsejében kisebb cö-löp-karólyukak találhatóak. A ház keleti részén az alapgödörkissé kiszélesedik, akárcsak a lellei 2. ház esetében (BLAŽEK

1997, Abb. 4). A 4114/92. ház szerkezetét a rövidebb oldala-kon elhelyezett 3–3 cölöplyuk tartja, alapgödre 50 cm(BLAŽEK 1997, Abb. 6), ehhez hasonló a 4145/92. ház, alap-gödre 70 cm (BLAŽEK 1997, Abb. 7).

22 18. objektum: a rövidebb oldalakon 3–3 cölöplyuk van, egycölöplyuk található az északi hosszanti oldal középtáján is.Alapgödre mintegy 1–1,2 m (DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 5).

23 A holubicei ház 8 cölöpös, és déli oldalának közepénélkisebb lemélyített gödör található (TEJRAL 1998, 200, Abb.19/2).

24 BÓNA 1968, 611; BÓNA 1974, 31.25 BÓNA 1974, 31.26 BÓNA 1973a, 377.27 FRIESINGER 1976, 272, Abb. 4.28 DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 4, 6–8.29 GUYAN 1952, 174.30 Észak- és Nyugat-Európában a földbe mélyített épülete-

ket (Grubenhaus) általában gazdasági épületeknek tartják


Abb. 23. 1–4: str-437; 5: 3. ház

Abb. 23. 1–4: str-437; 5: Haus 3

mence megléte ezt megerősítheti, de a tüzelő-berendezés hiánya sem zárja ki, hiszen van szá-mos más változata is a fűtésnek, amelyekneknem mindig marad látható nyomuk.31 A császár-kori germán házakra nem jellemző a tüzelő-berendezés, ez az 5. századtól kezd elterjedni;32

összességében a germán veremházak közül min-den hatodikban található tüzelésre utaló nyom.33

Nagyrészt a gepida házakból is hiányzik a tűz-hely,34 a kölkedi avar kori telep germán jellegűházainak nagy részében viszont már építettekkemencét (6–7. század).35 Březnón is találtak né-melyik házban tűzhelynyomot.36 A balatonlelleiházak esetében azt sem zárhatjuk ki, hogy azépületek fennállásuk két fázisában más-másfunkciót töltöttek be. Az 1. ház esetében nemtudtuk egyértelműen eldönteni, hogy az épületészaknyugati sarkánál álló kemence ezzel egyko-rú-e, vagy későbbi. Szuperpozíciót nem tudtunkmegfigyelni, és a kemence jellege, képe teljesenelüt a lelőhelyen feltárt Árpád-kori kemencék jel-legétől, pl. a ház északkeleti negyedébe ásott-épített Árpád-kori kemencétől. Ugyanakkor nemértelmezhető úgy, mint a ház tüzelőberendezése,inkább tekinthető sütő- vagy szárítókemencé-nek.

A malomfalvi gepida telep 13. és 27. épületétszövőházként határozták meg. Az utóbbi tetejétés falának vázát 3–3 oszlop tartotta, az előbbinélcölöplyukak voltak minden oldal középvonalá-ban is. Mindkét ház esetében megfigyelhető azoszlophelyek megújítása. A 13. háznál a piramisalakú nehezékek zöme az északkeleti részenfeküdt, a 27. házban, kis kupacokban főleg akeleti, illetve részben az északnyugati oldalon.

A házak fala mentén körben megmaradt a geren-dák vagy deszkák lenyomata, elszenesedettmaradványa.37 A Szolnok-Zagyva-parton feltárt10. objektum szintén hatoszlopos típus,38 amely-nek padlószintjén, a nyugati oldalon ugyancsakszövőszéknehezékek hevertek, bár jóval kisebbszámban, mint a malomfalviak esetében. Faszer-kezetes, sokcölöpös, kerek nehezékekkel feltártszövőház ismert a schleswig-holsteini Egger-stedt telepéről is.39 A březnói település három há-zában túlnyomórészt szintén kerek nehezékekkerültek elő; egy nehezék más típusba tartozik.40

Publikálatlanok még a soběsukyi telep nehe-zékei és a jenštejni 18. házból előkerült példá-nyok,41 de azok is a březnoiakhoz hasonlóak.A felsorolt példák és saját ásatási megfigyelé-seink alapján egyértelműen állíthatjuk, hogy az1–3. süllyesztett padlójú épületekben szövési te-vékenységet folytattak fennállásuk második fázi-sában. Ilyen értelemben tehát nevezhetjük ezeketszövőházaknak. Ugyanakkor – annak ismereté-ben, hogy más lakóépületként meghatározhatóobjektumot nem tártunk fel a több mint másfélhektárnyi területen – nagy valószínűséggel kije-lentjük, hogy ezek az épületek lakóház-funkciótis betöltöttek. A feltárt területen más felszíniépületek42 nyomát nem észleltük, és tekintettelarra, hogy a földbe mélyített épületek cölöplyu-kainak mélysége elérte a 90–100 cm-t is, a cölöp-szerkezetű, teljesen a felszínre épült házak meg-létét egyértelműen kizárhatjuk. Elképzelhetőviszont, hogy ilyen típusú épületek a településmás – általunk nem kutatott – részén álltak.

2. Az épületek rekonstrukciója (13. kép)

Az épületek rekonstrukcióját a feltárt építészetielemek és megfigyelt jelenségek alapján kísérel-hetjük meg.

A 3. ház külső járószintjének megtalálása egy-értelműen megerősítette azt a korábban sejtetttényt, hogy ezek az épületek enyhén földbe mé-lyítettek (süllyesztett padlójú épületek) voltak,és belső terük majdnem teljesen a földfelszín fölé


(GUYAN 1952, 177), általánosan elfogadott nézet viszont,hogy nyugatról kelet felé haladva ezek egyre inkább lakó-ház-funkciót töltenek be (DONAT 1980). A keleti germán terü-leteken a földbe mélyített házak egyre nagyobb területűek,harmaduk mintegy 16–20 m2 alapterületű, amelyek a kisebbfelszíni épületek belterével egyeznek meg (LEUBE 1992,140–141). A březnói telep kapcsán Pleinerová a földbe mélyí-tett és felszíni épületek aránya alapján (21 : 3 vagy 21 : 4) arraa következtetésre jutott, hogy míg az előbbiek lakóházakvoltak, addig az utóbbiak gazdasági funkciót töltöttek be(PLEINEROVÁ 1965a, 517; PLEINEROVÁ 1975, 75). Hasonló véle-ményen van az erdélyi gepida telepek kapcsán Horedt is(HOREDT 1979, 118–119).

31 BÓNA 1973b, 66. 32 BEHM–BLANCKE 1954, 102, Taf. 5.33 LEUBE 1992, 140, Abb. 9.34 KISS 1992, 59.35 Hajnal Zsuzsa szíves szóbeli közlése.36 A házak mintegy harmadában, átégett agyagfoltként közé-

pen vagy a sarokban (PLEINEROVÁ 1975, 75). A VIII. háznak azegyik sarokban 30 cm-re lemélyített tűzhelye volt (PLEINE-ROVÁ 1965b, 128, Abb. 9).

37 HOREDT 1979, 93–94, 97, Abb. 41, 42.38 CSEH 1999a, 44–45, 4. kép.39 SCHIERER 1987, 38–39, Abb. 11.40 PLEINEROVÁ 1965a, 500; PLEINEROVÁ 1971, 702.41 BLAŽEK 1997, 13; DROBERJAR–TUREK 1997, 102, 105.42 A březnói langobard telepről ismert néhány felszíni épület

(PLEINEROVÁ 1965a, 517; PLEINEROVÁ 1975, 75); a Kárpát-me-dence korabeli gepida településein, pl. Malomfalván szinténfeltételezik ilyen típusú épület meglétét (HOREDT 1979,118–119).

magasodott.43 A gödör formája általában tégla-lap alakú (3. ház), de egyes esetekben sokszögűis lehet (az 1. ház alapgödre hexagonális). Tető-szerkezetük a hosszanti tengelyre fektetett nye-regtető. A rövidebb oldalakon ásott nagyméretűcölöplyukaknak a sarkokba ásott cölöplyukaké-val majdnem azonos mélysége arra utal, hogykb. ugyanazt a terhet hordozták, tehát viszony-lag lapos tető fedte az épületeket.

A legnagyobb kérdés számunkra az, hogymilyen jellegű és anyagú falszerkezetet alkal-maztak a házak építésénél. Tudjuk, hogy az épü-letek egyszer leégtek, aztán némelyiket (meg-figyeléseink alapján az 1. és 3. házat) újjáépítet-ték. A pusztulás nyomai a környezeti elemek ésa megmaradt leletanyag segítségével jól megfog-hatóak: amit lehetett, újra felhasználtak, amitnem, azt félredobták. Sártapasztás maradványaitcsupán az 1. háznál figyeltük meg: a falak men-tén nagyméretű paticsrögöket dokumentáltunk,egyikükön gerendalenyomattal. A betöltésbenkis mennyiségű vesszőlenyomatos paticstöredé-ket is találtunk. A másik két épület belsejébenvagy környezetében egyáltalán nem találtunkpaticstöredékeket, bár tudjuk, hogy a 2. ház kör-nyezete nagyon lepusztult. A 3. ház cölöplyukai-ban és környezetében (a külső járószinten) csakátégett és kidobált padlótöredékeket találtunk.A házak végső pusztulása (II. fázis) – legalábbisa 3. ház esetében – nem tűz által történt, ami na-gyon lecsökkenti a tapasztás-darabok megmara-dásának valószínűségét, tehát a falak szerkezeteakár sárral tapasztott vesszőfonat is lehetett.44

Erre utaló megfigyelések vagy leletek viszontalig vannak. Az 1. házból előkerült kis mennyisé-gű vesszőfonatos paticstöredék alapján arra gon-dolunk, hogy ezek inkább a mennyezethez vagyvalamilyen más szerkezeti elemhez tartozhattak.Ugyanakkor az 1. ház szélein talált nagyméretűpaticsrögök a gerendázat közeinek tapasztásárautalnak. Ezzel szemben a 3. házban és környeze-tében egyetlen paticstöredéket sem találtunk,ami esetleg arra enged következtetni, hogy osz-lopainak közét gerendázat vagy deszkaborítástöltötte ki.

A házak bejárata a napos oldalak valamelyi-kén lehetett; ezt a megállapítást közvetve az 1. és3. házak északi térfelében felépített szövőszé-kek helyzete is alátámasztja, valamint erre utala 3. ház némelyik cölöplyukának elhelyezkedése(10. kép). Földbe mélyített bejárati részt azértnem találunk, mert a sekély alapgödör ezt nemtette szükségessé. A házak alját és alapgödrük ol-dalát ledöngölt és elsikált padló fedte. A szövő-székeken kívül más berendezés nyomát nem si-került megfogni, bár a padlóba mélyedő lyukaktömege eléggé intenzív (mindennapi) tevékeny-ségre utal. Az épületek belterében nem találunképített tüzelő vagy melegedő berendezést, az1. ház sarkához épített külső kemence más funk-ciót látott el.

Az ásatási megfigyelések alapján kibontakozóépületkép tökéletesen megfelel az írott forrásokazon állításának, hogy a langobardoknak fahá-zaik voltak, amin esetünkben kétségtelenül aföldfelszín fölé emelkedő faszerkezetű (sárral ta-pasztott) épületeket kell érteni.

3. Szövőszékek

A szövés mint háziipari tevékenység természetesvelejárója egy korabeli település életének. A tele-pülések objektumaiból igen gyakran kerülnekelő ennek legjobban megmaradt tárgyi emlékei,agyag szövőszéknehezékek. A gödrökbe vagy aházak betöltésébe másodlagosan belekerült ne-hezékek mellett számos esetben előkerültek mára házak padlószintjén egy csomóban heverő,esetleg sorokba rendeződött nehezékek, amelyekalapján egy helyben elpusztult szövőszékre gon-dolhatunk.

Európában a bronzkortól kezdve terjednek elazok a leletegyüttesek, amelyek nehezékes szö-vőszékek alkalmazására utalnak.45 A Római Bi-rodalom területén kívül feltárt szövésre utalóleletek a germán népek magas szintű szövéstech-nikáját jelzik.46

A Balatonlellén feltárt szövőházak közül a 3.számú ház a legalkalmasabb arra, hogy a szövésitevékenység néhány elemét megismerjük. Meg-figyeléseink azt mutatták, hogy az épület máso-dik fázisában természetes módon pusztult el, mi-után az itt lakó népesség valamilyen okból eltá-vozott. A számukra szükségtelen vagy túl súlyosdolgokat (ilyenek lehettek a szövőszékek) nemvitték magukkal. A házak pusztulása során a


43 A balatonlelleihez nagyon hasonlóan rekonstruálható 2–3.századi 8 cölöpös ház került elő a németországi Zethlingen(Altmarkkreis Salzwedel) lelőhelyről. Az alig a földbe süly-lyesztett, felmenő tapasztott sövényfallal rekonstruált épülethosszanti oldalánál lévő két cölöplyuk jóval rövidebb, minta rövidebb oldalakon lévő 3–3, a tető súlyát viselő cölöpökhelyei. Alapterülete 3,5 × 5 m, bejáratát az egyik rövidebb ol-dalra helyezték (LEINWEBER 1998, 86–88, Abb. 2–3).

44 A házfalak szerkezetének rekonstrukciójánál Sabján Tiborezt a megoldást javasolta. Tanácsaiért és munkájáért ezútonis köszönetet mondunk.

45 SCHIERER 1987, 37–45; ZIMMERMANN 1990, 418.46 TIDOW 1990.

szövőszékek összedőltek, nehezékeik a padlónszétszóródtak. A jelenség dokumentálása folya-mán nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy lehe-tőleg pontosan meghatározzuk a padlón maradtnehezékek teljes számát, mielőtt kimozdítottukés felszedtük volna ezeket. A 88 darab regisztráltnehezék alapján arra gondolunk, hogy a házbanállt szövőszék(ek)hez tartozó nehezékek számanem lehetett több száznál. Az 1. házból előkerültnehezékek száma kb. ennek a fele lehetett, a 2.ház magas elhelyezkedésénél fogva nem alkal-mas arra, hogy szövőszékét elemezzük. Figye-lembe véve a korabeli párhuzamokat,47 az 1. házészakkeleti sarkában rekonstruálhatunk egy szö-vőszéket, míg a 3. háznál (figyelembe véve a ne-hezékek helyzetét és szóródását) esetleg két szö-vőszékkel számolhatunk, a ház északi–északke-leti részében. Ennek megfelelően az egyes szövő-székekhez tartozó nehezékek száma 40–50 lehe-tett. A szövőszékek szerkezetét nehezen tudjukmeghatározni, mivel nem maradandó anyagbólkészültek. Egyedül a padlóba mélyedő cölöplyu-kak nyújthatnak némi támpontot a szövőszék el-helyezkedésére, helyzetére és formájára nézve.Az 1. ház padlójában megfigyelt bemélyedésekfeltehetően kapcsolatba hozhatóak a szövőszék-kel. A 3. házban a mindennapi tevékenység so-rán nagyon sok karólyukat mélyítettek a padló-ba. A szövőszék vagy szövőszékek rekonstruálá-sa szempontjából problémát okoz az a tény, hogynem tudjuk teljesen szétválasztani a két perióduskarólyukait. A többnyire függőleges, illetve né-hány esetben ferde állású karólyukak egy függő-leges helyzetű szövőszékre utalnak.48

A feltárt nehezékek kivétel nélkül a kerek,cipó-gyűrű alakú nehezékek csoportjába tartoz-nak. Némelyek felületén betűzdelt díszítés (19.kép 2–3, 5, 7), másokon pedig szabályos lyukak(19. kép 1, 4, 5–6) figyelhetőek meg. Ez utóbbiakfeltehetően nem díszítőelemek, hanem a készítéssorán keletkeztek, vagy esetleg a szövési techni-kával hozhatóak összefüggésbe. A legtöbb nehe-

zéken jól látható a felfüggesztés okozta mély be-vágódás.

Súlyuk alapján alapvetően 2–3 súlykategóriátképviselnek. Az 1. és 2. házban talált nehezé-kek becsült súlya 255–465 g közé tehető, viszontannyira kevés ép nehezéket találtunk, hogy azegyes súlycsoportok aránya nem határozhatómeg. A 3. házban feltárt nehezékek között a leg-súlyosabbak szinte pontosan 300 grammosak, alegkisebb nehezék pedig ennek pontosan a fele:150 gramm. Többségük a felső súlykategóriáhozközelít, a 150–200 grammosakból jóval kevesebbvan. Némelyik nehezéket a készítés után le kel-lett faragni, mert túlsúlyos volt. A fenti súly-arány alapján arra gondolhatunk, hogy a füg-gesztőszálak egy részét jóval kisebb (feleakkora)súllyal kellett kifeszíteni.

Hasonló anyagú, méretű és formájú szövő-széknehezékek az időszámításunk körüli időktőla 3. századig terjedő időszakban jelentek meg ésterjedtek el Közép-Európa germánok lakta terü-letein,49 meglehetősen gyakoriak az alamannokés türingek körében a 4–6. században.50 A csá-szárkori és népvándorlás kori szász telepeken isjóval nagyobb arányban fordul elő ez a típus,mint a piramis alakú.51 A különböző kerek, cipóés gyűrű alakú nehezékek – bár korábban is elő-fordultak – ebben az időszakban az északi terüle-teken a germánokkal terjedtek el egyre nagyobbarányban, az antik típusú piramis alakú példá-nyok mellett. A betűzdelt díszítés a 2–3. századtólszórványosan tűnik fel, majd a meroving koripéldányokon is előfordul.52 Kereszt alakban be-tűzdelt díszítésű nehezék ismert a 7. századbólBüraburg bei Fitzlar lelőhelyről;53 az ilyenfajtakereszt alakú betűzdelt díszítés azután gyakorilesz a 8–9. századi szövőszéknehezékeken.54

A humuszból előkerült gömbös testű, koron-golt, bordázott felületű orsógomb szintén a szö-vőházakban vagy ezek környezetében folyó te-vékenység kelléke, amellyel a fonalat készítettékelő egy korábbi munkafázis során.


47 Az in situ megfigyelt, nagyjából sorokban fekvő nehezékekszáma különböző, ami a szövőszéken készített szövet, illetvea szövőszék méretével magyarázható. A Gars-Thunau lelő-helyen feltárt vaskori házban 38 korong alakú nehezékkel re-konstruált szövőszéken kb. 1 m széles szövetet készíthettek(SCHIERER 1987, 27–39, Abb. 26). Az eggerstedti, Karoling-korra datált 3. házban 49 kerek nehezék volt (SCHIERER 1987,38–39, Abb. 11). A Wüstung Dalem-i 9. számú, 11–12. száza-di házban a két sorba rendeződött 104 kerek nehezék alapjánegy 4 m széles szövőszéket rekonstruáltak (ZIMMERMANN

1990, 419–421).48 Az ilyen típusú szövőszékek rekonstrukcióit összefoglalóan

lásd: SCHIERER 1987, 65–77.

49 KOCH 1994, 93.50 Runde Berg bei Urach, Großgestewitz, Naumburg, Wed-

derstedt (KOCH 1994, 82–90, Taf. 19–24; SCHMIDT 1961, Abb.19/a, 20a/l,m,n; SCHMIDT 1975, 93, Taf. 74/2, 83/2, 84/1).

51 Általában 7–11 cm szélesek, 2,8–6,2 cm vastagok, súlyuk leg-feljebb 400 g (KOCH 1994, 93).

52 KOCH 1994, 94–95. Beszúrkált díszítésű nehezék került előszász területről Halle-Künsebeck lelőhelyen, részben kiéget-ve, a 6–8. század közé keltezve (Kunst und Kultur der Karo-lingerzeit 1999, 244, IV. 96).

53 Gyengén kiégetett, jól látszik a felfüggesztés nyoma (Kunstund Kultur der Karolingerzeit 1999, 277, V. 10).

54 KOCH 1994, 94.

4. Őrlés

A feltárás során előkerült malomkövek egy má-sik fontos mindennapi tevékenység, a gabonaőr-lés kellékei. Az 1. ház és a str-437. objektum be-töltésében talált néhány malomkőtöredéken kí-vül az utóbbiból két összeillő – egy kézimalmotalkotó – malomkő került elő. Egyetlen követsem találtunk eredeti helyzetében, viszont a kétösszetartozó kő előkerülése egy objektumból(egyik a betöltésből, a másik a kő tűzhelyből ke-rült elő) arra utal, hogy az őrlés valahol a közel-ben vagy éppen az objektum területén belül foly-hatott egy korábbi fázis idején.

A mediterrán eredetű, a kelta korban is hasz-nált és a korai császárkortól a germánok körébenis elterjedt kézimalom55 az évszázadok folyamánnem sokat változott: egy álló helyzetű alsó (vala-milyen fa alátétre állított) malomkőből, illetveegy forgó, felső malomkőből állt. A gabona betöl-tése a felső kő közepébe fúrt nagyobb nyílásonkeresztül történt, az őrlemény pedig az enyhénkúpos alsó kő peremén folyt ki. A felső követ egy– különböző módon rögzített – fakarral forgat-ták.56

A 6. századi gepida és nyugati germán telepü-léseken gyakran találkozunk hasonló kézi-malmokkal.57

5. EdényművességA langobard kerámia jellegzetességei

A leletanyag elemzésénél a házak leletanyagátzárt egységként kezeltük, amelyeket a későbbi-ekben nem bolygattak meg (kivételt az 1. házbaépített Árpád-kori kemence képez, amelynek jel-legzetes kerámiája jól különválasztható volt). Azobjektumok leletanyagából bizonyos kritériu-mok (kopottsági fok, illetve a feltárás más, ko-rábbi objektumaiból előkerült, jól meghatározha-tó/kulturálisan besorolható leletegyüttesek pár-

huzamai stb.) alapján megpróbáltuk kiválogatnia korábbi korszakok leletanyagát. A megbízhatószétválasztást egy szerencsés adottság segítette:a feltárás területén egyetlen – a korszakot köz-vetlenül megelőző – római kori objektumot semtaláltunk. A zárt egységek leletanyagának isme-rete alapján ezután néhány olyan kerámiatö-redéket is sikerült elkülöníteni, amelyek másod-lagos helyzetben, későbbi objektumok (késő nép-vándorlás kor, Árpád-kor) betöltéséből kerül-tek elő.

Az alábbi csoportok alapján alapvetően 7–8edénytípus határozható meg a lelőhely anyagá-ban, viszont egyes töredékek más típusok meg-létét is sejtetik. Mindegyik objektum anyagánakvannak egyedi vonásai, viszont gyakran a kis,szinte jelentéktelennek tűnő töredékek képeztékaz összekötő láncszemet az egyes objektumokközött, egyben bizonyítva azt is, hogy a lelet-anyag egységes egészet képez. Ez alapján el-mondható, hogy egy korabeli település kerami-kája a feltárt sírok anyagánál változatosabb ké-pet mutat. Az egyes objektumok edényszámai-nak rekonstrukciójánál minimum és maximumszámot határoztunk meg. Míg az előbbi a bizto-san az objektumhoz köthető edényszámot, azutóbbi a környezetből esetleg bekerült edényekszámát is jelöli. A 6. századi objektumok kerá-miaanyagában a kézzel formált edények arányahozzávetőlegesen 70%, a korongoltaké 30%. Haehhez hozzászászámítjuk a szórvány anyagot is,akkor az arány 60 : 40%-ra módosul. A kézzelformált kerámiatípusok között az ékvéséssel, be-pecsételéssel, besimítással díszített edények ará-nya körülbelül 30%.

A vizsgálat során a különféle típusok elkülöní-tését és elemzését tartottuk célszerűnek.


Szvéb fazekak: az objektumokból legnagyobbszámban előkerült edénytípus, a 3. ház kivételé-vel mindegyik objektumból kerültek elő töredé-kei (14. kép 1–2; 17. kép 1–3, 7). A gömbös testű,behúzott peremű, kézzel készített edény az elbaigermán területek egyik jellegzetes edénytípusamár a korai császárkortól.58 A langobardoknál isáltalánosan használt edényforma nagyon gyako-ri a síranyagban,59 Pannóniában is gyakran elő-


55 KOCH 1994, 211.56 6. századi kézimalmok rekonstrukciói: PLEINEROVÁ 1975, 63;

CSEH 1987, 6. kép.57 Gepida telepekről: Malomfalva (HOREDT 1979, 114), Kengyel

(CSEH 1999b, 72–73, 17. kép), Szolnok-Zagyva-part (CSEH

1999a, 54–55, 15. kép), Szelevény, Tiszafüred, Tiszaszőlős(CSEH 1987, 10–14, 5. kép), Közép-Németországból: Naum-burg, Wedderstedt (SCHMIDT 1961, Abb. 20b/a, 21/a–b); ala-mann területről: Runde Berg bei Urach (KOCH 1994, Taf.46/1, 47/2); a 6. század második feléből, germán előzményűkorai szláv telepekről: a langobard telep folytatásaként nyi-tott březnói telepről (PLEINEROVÁ 1975, Obr. 22–25), a közép-németországi Dessau-Mosigkau telepéről (SCHMIDT 1975,Taf. 45/5, 62/6).

58 BÓNA 1956, 201.59 Díszítetlen változataik a langobard sírkerámiában: Alsó-

Ausztria: Aspersdorf, 5. sír (ADLER 1977, Taf. 3), Aspersdorf,9. sír (ADLER 1977, Taf. 5), Aspersdorf, 13. sír (ADLER 1977,Taf. 7), Aspersdorf, 19. sír (ADLER 1977, Taf. 9), Aspersdorf,

fordul különböző méretben, anyagban, kivitel-ben.60 Ennek megfelelően a telepek anyagára isnagymértékben jellemző, talán a leggyakoribbedényforma.61 Felületük általában díszítetlen,néha kezdetleges mintázattal, pl. seprűzéssel lát-ták el, mint az 1. ház edényét (14. kép 2). Hason-ló seprűzött díszítésű edény került elő Jenštejntelepének 18. objektumából (ház).62 Némelyiketbütyökfüllel (17. kép 7) készítették. Ilyen bütykösváltozat ismert az ausztriai Neu Ruppersdorf-ilangobard temető 20. sírjából63 és a jenštejni telep17. és 19. objektumaiból.64 A bütyökkel ellátottszvéb fazekak gyakoriak a közép-németországi,az 5. század második, a 6. század első felére kel-tezhető kerámiaanyagban.65

Bikónikus edények: a bikónikus, széles szájú,egyenes vagy enyhén kihajló peremű edénytí-pus (16. kép 6; 14. kép 5; 17. kép 4–5) az elbai ger-mán, langobard csésze-urnák/csésze-edények(„Schalenurne”, „Schalengefäß”) egyik változa-ta. Kézzel készítették őket, sokszor fényezett-polírozott felületűek, különböző változataikatgyakran díszítették ferde vagy függőleges kan-nelúrával; ilyen példányok a pannóniai anyagbólis ismertek.66 A balatonlellei 2. ház edényéhez(16. kép 6) hasonló mély és hosszú, széles árkolásazonban ritka (az edénytest teljes alsó részét ki-töltő kannelúra látható a morvaországi šaraticeisír,67 illetve az alsó-ausztriai straßi 2. sír68 edé-nyén). Hasonló hangsúlyos, széles árkolás a NeuRuppersdorf-i temető 12. sírjának bordás edé-

nyén látható.69 Az ékvéséses díszítés is a lango-bard, kézzel készített kerámiatípus jellemzője,mint ahogy a háromszög alakban komponáltmotívum is. A bepecsételés a langobard kerá-mián viszont pannóniai újítás, többnyire koron-golt ivóedényeken fordul elő, tálon ritkább, bárÉszak-Pannóniában korongolt bikónikus tálfor-mákon jelenik meg.70 Egy ilyen tál került elő aBalaton déli partjához közeli vörsi temető 17. sír-jából is, ezen rombusz alakú bepecsételt mintalátható.71 A balatonlelleihez hasonló, háromszögalakú pecsételt mintának a gepida kerámia-anyagban találjuk meg a párhuzamát, így díszí-tették a szőregi kiöntőcsöves gepida edényt is.72

A 2. ház edénye a széles, hosszú kannelúrásdíszítés, az ékvésés és a pecsételés együttes alkal-mazásával egyedülálló, a langobard kori edény-művesség számos elemét ötvözi, eleddig pár-huzam nélkül.

Körte formájú edény: nyújtott nyakú, enyhén ki-hajló peremű edénytípus (16. kép 5); az edényfor-ma a körte alakú ivóedények rokona, bár azokgömbös testéhez képest kissé nyomottabb, fene-ke szélesebb. Párhuzamai az általában rövidebbnyakkal, tömzsibb testtel megformált langobardkörte formájú edények; hasonlóan nyújtott testű,széles fenekű formák inkább a gepida kerámiá-ban fordulnak elő.73 Ugyanilyen nyújtott nyak-kal, enyhén kihúzott peremmel, ívesen bikóni-kus formába forduló testtel, széles fenékkelkészített, de díszítetlen edény került elő a straßi


23. sír (ADLER 1977, Taf. 12), Aspersdorf, 24. sír (ADLER 1977,Taf. 13/4,5), Aspersdorf, 27. sír (ADLER 1977, Taf. 14),Baumgarten an der March (WERNER 1962, Taf. 53/4, 6),Hollabrunn (ADLER 1977, Taf. 18), Erpersdorf, 17. sír (HAMPL

1965, Taf. V/20), Neu Ruppersdorf, 4, 10, 12, 15, 19. sír(WERNER 1962, Taf. 50/5–9), Poysdorf, 1. sír (BENINGER–MITSCHA-MÄRHEIM 1966, Taf. 1/1), Straß, 14. sír (ADLER 1977,Taf 23/4), Stratzing (ADLER 1977, Taf. 25/4), Poysdorf, 7. sír(BENINGER–MITSCHA-MÄRHEIM 1966, Taf. 4); durva, vastag fa-lú változata: Rohrendorf, szórvány (HAMPL 1965, Taf. IV/10),Cseh-Morvaország, Szlovákia: Borotice (STUCHLÍK 1991, Obr.7/4, 8/4), Dévényi-tó/Devínske jazero (TEJRAL 1973, Obr.12/10–11, 13–14), Jiřice, 10. sír (TEJRAL 1973, Obr. 8/5, 3, 6),Jiřice, 3, 6, 19, 30. sír (SVOBODA 1965, Tab. LXII/3, 5, LXIII/1,4–5), Klučov, 14. sír (SVOBODA 1965, Tab. LVIII/14), Kolín, 12.sír (SVOBODA 1965, Tab. XXXVIII/2), Lotouš-Písek u Slaného(SVOBODA 1965, Tab. LXVII/1, 3, 7), Mochov, 14. sír (SVOBODA

1965, Tab. LXXII/11), Postoloprty, 17/92. sír (BLAŽEK 1997,Abb. 2/2), Praha-Podbaba, 39. sír két edénye (SVOBODA 1965,Tab. XLVII/9, 11), Roudnice nad Labem (SVOBODA 1965, Tab.LXXVI/2–3, 7), Šaratice (TEJRAL 1973, Obr. 8/4), Slup (ČIŽMÁŘ

1997, Abb. 4/13), Záluží, 16/XI. sír (SVOBODA 1965, Tab.LXXXIX/3), Znojmo-Suchohrdly (ČIŽMÁŘ 1997, Abb. 5/7).

60 Vörs, 17, 34. sír (SÁGI 1964, Taf. XXIX/1, XXXVIII/6), Várpa-lota 13, 17, 25. sír (BÓNA 1956, Taf. XLI/7, XLII/1, XLI/8).

61 Březno, VI, VIII, XIII, LXXII. ház (PLEINEROVÁ 1965a, Obr.153/6–7; PLEINEROVÁ 1965b, Abb. 10/2, 4–5, Abb. 11/5; PLEI-NEROVÁ 1971, Obr. 5); a LXXII. házból előkerült példány csak-nem ép, felületét durva, ferde seprűzés díszíti; Soběsuky (BLA-ŽEK 1997, Abb. 4–7), Jenštejn (DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 4–8).

62 DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 5/6.63 TEJRAL 1973, Obr. 22/7.64 DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 4/5, Abb. 7/3.65 Gübs, Hakenstedt, Klein-Ammensleben, Merseburg, Steck-

by, Reppichau (SCHMIDT 1975, Taf. 3/1,4, 5/8, 24/9–10, 63/6,71/53).

66 Ferde kannelúrával: Rácalmás (BÓNA 1971, 10. kép), Dör(BÓNA 1956, Taf. XLII/3); függőlegessel: Vörs, 9. sír (SÁGI

1964, Taf. XXVI/13).67 TEJRAL 1973, Obr. 5/5. 68 ADLER 1977, Taf. 20/1.69 WERNER 1962, Taf. 50/2.70 BÓNA 1993b, 143.71 SÁGI 1964, Abb. 17.72 CSALLÁNY 1961, Taf. CLXXXV/4; A gepidák 1999, Kat. 167.73 Gepida síranyagban: Battonya, Basarága-Vidpart (BÓNA–

NAGY 2002, Taf. 2/10), besimított, bepecsételt; Hódmezővá-sárhely-Kishomok, 37. sír (BÓNA–NAGY 2002, Taf. 12), besimí-tott rácsminta, bepecsételt; Hódmezővásárhely-Kishomok,73. sír (BÓNA–NAGY 2002, Taf. 19/9, 10), bekarcolt díszítés.

langobard temető 14. sírjából.74 Ugyanez azedényforma köszön vissza a mohácsi langobardtemető 5. sírjában, változatos bepecsételt díszí-téssel.75 A balatonlellei edény ékvéséssel díszítettsávja gyakran fordul elő a langobard bordáscsuprokon („Rippengefäß”), tálakon, csészéken,egy vagy két sorban az edény vállán.76 A hason-ló, körte formájú pöstyéni (Piešťany, Szlovákia)edény vállán két bekarcolt vízszintes vonal fölöttékvéséses sáv látható.77

Az edény vállán látható besimított rácsmintásdíszítés a késő antik, 4–5. századi római-germánDuna-vidéki kerámiaművesség öröksége, igengyakori a gepidáknál is, sír- és telepkerámiánegyaránt. Helyenként megtalálható az avar korelején is.78 A langobard kori fazekasok is jelentősarányban alkalmazták, gyakori az ún. „türing”tálakon, csészéken,79 késő római jellegű koron-golt tálakon Pannónia északnyugati részén,80 deaz ivóedényeken is.81 Jó párhuzama a gyönki

edény – bár nyaka rövidebb, az edény testepedig jóval kerekdedebb –, amelynek felülete fé-nyezett, és a vállától a hasig két vízszintes vonalközé komponált besimított rácsozás díszíti.82

Itáliában a besimítás, a bepecsételt díszítésselegyütt igen kedvelt motívum lett.83 Hasonló rács-mintás töredékek kerültek elő a soběsukyi telepházainak anyagából,84 illetve a jenštejni telep17. objektumából.85

Másodlagos helyzetben előkerült még néhánykis, díszített oldaltöredék, amelyek a fentiedénytípusokhoz tartozhattak. A rácsmintás ol-daltöredék (16. kép 1) pontos párhuzama a körteformájú edény díszítésének. A fordított három-szög alakba komponált ékvéséses minta egymásik töredéken (16. kép 2) a bikónikus edényekjellegzetes díszítőeleme,86 bár néha más edény-formákon is előfordul.87 Zömmel ugyancsakezen az edénytípuson fordulnak elő a három-szög alakban elhelyezett bekarcolt vonalköte-


74 ADLER 1977, Taf. 24/3.75 KISS–NEMESKÉRI 1964, Abb. 11/4.76 Tálon: Litochovice n. L. u Litom%řic (SVOBODA 1965, Tab.

LXXXI./8), Velké Přílepy–Kamýk u Prahy (SVOBODA 1965,Tab. LXXXIV/24, 25), Baumgarten an der March (WERNER

1962, Taf. 53/1; TEJRAL 1973, Obr. 15/1), Dévényi-tó/Devínske jazero (TEJRAL 1973, Obr. 15/3), Kádárta, 1. sír(BUSCH–LAUX 1988, 282–283). Kihajló peremű, bikónikus tá-lon: Sraß, 2. sír (ADLER 1977, Taf. 20/1), Sraß, 13. sír (ADLER

1977, Taf. 33/1), töredéken: Poysdorf, 2. sír (BENINGER–MITSCHA-MÄRHEIM 1966, Abb. 3, Taf. 1/3), bikónikus, kihajlóperemű edényen: Aspersdorf, 11. sír (ADLER 1977, Taf. 6),egyenes peremű, bikónikus tálakon: Hollabrunn (ADLER

1977, Taf. 19/1,2), Březno, VI. ház (PLEINEROVÁ 1965a, Obr.153/2; PLEINEROVÁ 1965b, Abb. 11/1), „Rippengefäß”: NeuRuppersdorf, 6, 19. sír (WERNER 1962, Taf. 50/1, 3), NeuRuppersdorf, 12. sír (NÖ; WERNER 1962, Taf. 50/2; TEJRAL

1973, Obr. 22/15; SVOBODA 1965, 71. kép/5), Hauskirchen, 13.sír (FRIESINGER–ADLER 1979, Abb. 2/b), Szentendre, 29. sír(BÓNA 1970–71, Abb. 14), Várpalota, 5. sír (BÓNA 1956, XLI.tábla/1). Két elkülönített sorban, tálon: Neu Ruppersdorf(WERNER 1962, Taf. 51/1; SVOBODA 1965, 71. kép/8), Šaratice(TEJRAL 1973, Obr. 5/3); bordás csupron: Sommerein, ciszter-na (FRIESINGER–KERCHLER 1981, Abb. 28/7).

77 WERNER 1962, Taf. 18/5.78 Budakalász-Duna-part, Szekszárd-Palánk (VIDA 1999, 181,

Taf. 2/2, 24/6).79 Aspersdorf, 21. sír (ADLER 1977, Taf. 11/4), Baumgarten an

der March (WERNER 1962, Taf. 53/3; TEJRAL 1973, Obr. 10/1),Erpersdorf, 3. sír (HAMPL 1965, Taf. V/6), Hohenau (WERNER

1962, Taf. 22/3; TEJRAL 1973, Obr. 10/2), Maria Ponsee, 54, 81.sír (FRIESINGER–ADLER 1979, Abb. 6/e, Abb. 7/a), Poysdorf,4. sír (BENINGER–MITSCHA-MÄRHEIM 1966, Abb. 3, Taf. 2/10),Rohrendorf, 2. sír, ill. szórvány (HAMPL 1965, Taf. I/5, Taf.IV/9), Traismauer (FRIESINGER–KERCHLER 1981, Abb. 43/4–5),Brn%nské Ivanovice (TEJRAL 1985, Abb. 23/2), Chrlice (TEJRAL

1985, Abb. 23/1), Dobrom%řice (TEJRAL 1973, Obr. 10/5),Praha-Podbaba, 40. sír (WERNER 1962, Taf. 22/5; TEJRAL 1973,Obr. 10/7), Stará Břeclav (TEJRAL 1985, Abb. 23/3), Šakvice

(TEJRAL 1985, Abb. 23/8), Velatice (TEJRAL 1985, Abb. 23/7),Füles (Nikitsch) (WERNER 1962, Taf. 52/2), Bezenye, 14. sír(BÓNA 2001, II. tábla/2), kissé nyújtottabb, magasabb válto-zatban: Kápolnásnyék (BÓNA 1971, 17. kép). Ezek a típusokazonban az elbai germán csészeurnák-csészék korongolt vál-tozatai, a Duna-vidéki edényművesség kedvelt díszítőtech-nikájával ellátva. A Duna mentén jól keltezhetőek az 5–6.század fordulójára (BÓNA 2001, 199).

80 Sommerein, telep (FRIESINGER–KERCHLER 1981, Abb. 28/4, 5).81 Jutas, 196. sír kiöntőcsöves edénye (BÓNA 1956, Taf. XLII/5),

Mosonszentjános, 13. sír edénye (Die Langobarden 1988,288–289), Velké Pavlovice (TEJRAL 1973, Obr. 9/1).

82 Gyönk, 20. sír (I longobardi 1990, I. 39).83 BÓNA 1993, 142–143; körte formájú edények, nyaktól lefelé

a hasig besimított rácsmintás díszítéssel: Biella, Calvisano,Milzanello, Testona (HESSEN 1968, Taf. 14–18, 25/44,45,26/34).

84 BLAŽEK 1997, Abb. 5/19–21.85 DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 4/7.86 Tálakon: Holásky, 2/46. sír (Okr. Brno-venkov, TEJRAL 1973,

Obr. 5/8), Holásky, 2/54. sír (TEJRAL 1973, Obr. 6/7; SVOBODA

1965, 69. kép), Moravské Knínice, csontvázas sír (TEJRAL

1976, Taf. XI/1), ferde kannelúrás tálon: Břeclav (Okr.Břeclav; TEJRAL 1973, Obr. 6/8), körte formájú csupron:Roudnice nad Labem, „Na vších” (Okr. Litoměřice; SVOBODA

1965, Tab. LXXVI/5; TEJRAL 1973, Obr. 6/2), kihajló pereműedényen: Neu Ruppersdorf, 12. sír (NÖ; TEJRAL 1973, Obr.22/16), Jiřice, 6. sír (SVOBODA 1965, Tab. LXII/4), Jiřice, 15. sír(SVOBODA 1965, Tab. LXIII/3), Lotouš-Písek u Slaného(SVOBODA 1965, Tab. LXXV/5,7), Klívice u Slaného (SVOBODA

1965, Tab. LXXXI/4), vonalak nélkül az ékvéséses három-szög: Hradec Králové (SVOBODA 1965, Tab. XXXVIII/7),Záluží, 36/XXXII. sír, kihajló peremű bikónikus edényen(SVOBODA 1965, Tab. C/14a), Hollabrunn, egyenes pereműbikónikus tálon (ADLER 1977, Taf. 19/1), edénytöredéken:Straß, 2. sír (ADLER 1977, Taf. 20/2), Neu Ruppersdorf ékvé-séses sávval (WERNER 1962, Taf. 20/1).

87 Várpalota, 5. sír, nyújtott, kihajló peremű edényen (BÓNA

1956, XLI. tábla/2).

gekből álló motívumok (18. kép 7).88 A két, rom-busz alakú bepecsételt mezőkkel díszített töre-dék (16. kép 3–4) a gepida és langobard körteformájú edények legjellegzetesebb díszítőmotí-vuma, a függőleges, hosszúkás fogazott pecsét-mintával együtt.89 Két kis töredékünk motívu-mainak legközelebbi párhuzama a szentendrei43. és 56. sír,90 a kajdacsi 5. sír91 edényén látható,illetve a hasonló itáliai langobard edényeken.92

A két bepecsételt motívum együttes alkalmazásaa gepida kerámiaanyagban is megtalálható.93

Házikerámia: nagy mennyiségben az 1. és 3.házból került elő. Kézzel készített, pelyvás sová-nyítású, rosszul kiégetett tárolóedények (14. kép3) és jobb minőségű, kavicsos soványítású, tojás-dad vagy enyhén bikónikus testű fazekak töre-dékei tartoznak ide. Ezek általában kihajló pere-műek, amit egyes esetekben ujjbenyomkodással(18. kép 1) vagy bevagdosással (18. kép 3) díszítet-tek. A peremnek ez a díszítési módja a közép-európai germán kerámiában a korai császárkor-tól végigkövethető. A 2. századi morvaországimarkomann telepekről, többnyire házakból, sokesetben előkerültek bevagdosással vagy be-nyomkodással díszített peremű edények. Szépszámban megtalálhatóak ezek a 4–5. századidunai-szvéb anyagban is, és a Dunántúlról,Visegrádról is ismert ez a díszítés.94 A hasonlóan

díszített peremű edények a gepidáknál, illetvekésőbb az avar korban is előfordulnak.95 Az avarkori bevagdosott és benyomkodott peremű, kéz-zel készített kerámia körét a kutatás kelet-euró-pai eredetűnek tartja; a Fekete-tenger környékén,a Volga–Kaukázus vidékén a szkítáktól a kazáro-kig megtalálható ez az edénytípus.96 A balaton-lellei 3. ház anyaga azonban a leletanyag össze-függéseit tekintve az 5. századi párhuzamokkalrokonítható. Egy esetben az edény testén is elő-fordul az ujjbenyomkodás (18. kép 6). Egy ilyendurva, kézzel készített fazék került elő a morva-országi šakvicei temető 56. sírjából,97 vagy ajenštejni telep 18. házából.98 Ezek a fazekak for-májukat, anyagukat tekintve többségében helyieredetű, általános Kárpát-medencei „népván-dorlás kori” típust képviselnek, és megtalálha-tóak a szarmata és gót kerámiában is.99 A közép-németországi, csehországi anyagban szinténgyakoriak,100 és dunántúli langobard sírokból iselőkerültek.101

KORONGOLT KERÁMIA

Mindegyik objektumból kerültek elő töredé-kek. Ezek közepesen vagy jól iszapoltak, aprókavicsos, homokos soványításúak, jól kiégetet-tek, lassú korongon, hurkatechnikával készültek(15. kép; 18. kép 8–9). Felületükön előfordul az ún.


88 Tálon: Záluží, 58. sír (Okr. Praha-východ; TEJRAL 1973, Obr.7/3, Obr. 29/18), Baumgarten an der March (WERNER 1962,Taf. 53/9; TEJRAL 1973, Obr. 15/2), egymást metsző, három-szög alakú mezőket bezáró bekarcolt vonalkötegek: Jiřice, 10.sír (SVOBODA 1965, LXII/8), Holásky u Brna, kihajló pereműbikónikus tálon, fényezett felülettel (SVOBODA 1965, 68.kép/5), telepről: Jenštejn, 17. objektum (DROBERJAR–TUREK

1997, Abb. 4/9).89 Körte formájú edényeken Pannóniában: Budapest, ismeret-

len lelőhely (I longobardi 1990, I.24), Dör, 2. sír (I longobardi1990, I.52), Kajdacs, 1. sír (I longobardi 1990, I.27), Kajdacs5. sír (I longobardi 1990, I.30), Kajdacs, 43. sír (I longobardi1990, I.28), Mohács, 2. sír (KISS–NEMESKÉRI 1964, Abb. 11/1),Rácalmás (BÓNA 1956, Taf. LIV/6), Somlyó (BÓNA 1956, Taf.LIV/5), Szentendre, 43. sír (BÓNA 1970–71, Abb. 1), Szentend-re, 56. sír (BÓNA 1970–71, Abb. 8), Tamási, 1. sír (I longobardi1990, I.34), Várpalota (BÓNA 1956, Taf. XLI/3), Várpalota, 29.sír (BÓNA 1956, Taf. XLI/3); kiöntőcsöves edényen:Kápolnásnyék (BÓNA 1956, Taf. XLII/4); külön a fogazott pe-csételt minta: Gyönk, 51. sír két edénye (I longobardi 1990,I.41); a Dunától északra: Velké Pavlovice, 9. sír. (WERNER

1962, Taf. 18/4; SVOBODA 1965, Obr. 73; TEJRAL 1973, Obr. 9/2),Březno, LXVIII. ház (PLEINEROVÁ 1971, 706), töredék: Horn,Stinkenbrunn (WERNER 1962, Taf. 18/1–2). A valószínűlega dél-pannóniai edényművesség hatására kialakuló (BÓNA

1993, 142) körte formájú edénytípuson kívül a rombusz ala-kú bepecsételt minta néhány korongolt bikónikus tálon ismegjelenik: pl. Vörs (SÁGI 1964, Abb. 17).

90 BÓNA 1970–71, Abb. 1, Abb. 8.91 I longobardi 1990, I.30.

92 Cividale Giudaica (HESSEN 1968, Taf. 13/96), Testona (HESSEN

1968, Taf. 24/31).93 Békésszentandrás-Mogyoróshalom (CSALLÁNY 1961, Taf.

CIII/9), Kisújszállás (CSALLÁNY 1961, Taf. CLX/2), Szarvas(CSALLÁNY 1961, Taf. CXCIII/13, Gep.Kat. 168), Szentes-Berekhát (CSALLÁNY 1961, Taf. CI/2).

94 Császárkori telepről: Blučina, Hrušky, Komořany, Křepice,Mikulčice (DROBERJAR 1997, Taf. 2, 7, 11, 17, 23, 26–27, 33, 40,44, 50, 71, 78, 83, 88–89, 99, 110, 119, 121–122, 125), 4–5. száza-di prelangobard telepanyag: Visegrád-Sibrik-domb (TEJRAL

1999, Abb. 31), Oberleisberg, más durva anyagú, kézzel ké-szített, kihajló peremű, tojásdad vagy bikónikus formájú„germán” fazekakkal együtt (POLLAK 1999, 212, Taf. 2/4),Bořitov (TEJRAL 1999, Abb. 14), Drslavice, edényégető kemen-ce (TEJRAL 1999, Abb. 15), Zlechov, 9/68. objektum (TEJRAL

1999, Abb. 21), Zliv (TEJRAL 1999, Abb. 21).95 Gepida síranyag: Hódmezővásárhely-Kishomok, 92. sír

(BÓNA–NAGY 2002, Taf. 24); gepida telepanyag: Malomfalva,a telep legkésőbbi fázisából (HOREDT 1979, 143, Abb. 57/1–3,6, Abb. 69/11).

96 BÓNA 1973b, 77–78; VIDA 1999, 138–143.97 TEJRAL 1973, Obr. 8/1; Germanen, Hunnen und Awaren 1987,

XIV, 21i.98 DROBERJAR–TUREK 1997, Abb. 5/5.99 BÓNA 1956, 202; a kézzel készített kerámia Werner-féle 3. cso-

portja: WERNER 1962, 50.100 WERNER 1962, 50.101 Pl. Bezenye, Várpalota (BÓNA 1956, Taf. XLVI/11, XLI/4–6),

Rácalmás (WERNER 1962, 50).

hólyagüreg, amely az anyag vagy az égetés sajá-tossága lehet. Hasonló üreges szerkezetet máskorszak edényein is láthattunk, de a lelőhelyenelőkerült leletanyag korai népvándorlás korbatartozó csoportjának egyes darabjai olyannyiraelütnek ezektől, hogy a szórvány anyagból né-hány darabot ez alapján azonnal ki tudtunk vá-lasztani. Peremük zömmel közepesen kihajló,ferdén levágott, vannak köztük fedőhornyosak(15. kép 1–2). Általában az edény teljes felületénmegmaradt a hurkatechnika nyoma, hangsúlyosbordákat képezve (15. kép 1–5, 8). Jellegzetes da-rab a finom, sűrű bordaszerű, vízszintes bekar-colásokkal, közte két sávban, a vállon bekarcolthullámvonallal díszített fazék (18. kép 9). Jó pár-huzamai a sommereini telep gödréből, illetveciszternájából előkerült késő római típusú faze-kak, 500–550 közé keltezve, de ezek kézzel készí-tett változatok.102 Vízszintes bekarcolás és széle-sebben bekarcolt hullámvonal103 más töredéke-ken is előfordul (15. kép 6; 18. kép 8). Anyaga ésformája alapján egyedi darab a finoman iszapolt,tagolt peremű, jól kiégetett, világosszürke fazék(15. kép 7). Peremkiképzése és formája alapján akéső római fazekak hagyományait követi; jó pár-huzamai vannak a limes menti Mautern edény-égető kemencéjének 4–5. századi leletanyagá-ban.104

Ez a csoport a késő antik kerámiaművességhagyományait mutatja.105 Az ilyen szemcsésanyagú, szürke-szürkésbarna, vízszintesen bor-dázott, hullámvonallal díszített, kihúzott vagytagolt peremű fazekak gyakran előfordulnak az5. századi telepek, edényégető kemencék anyagaközt Morvaországban, Szlovákiában,106 Alsó-Ausztriában, Pannóniában,107 de elterjedtek a 6.században is.108 Az 5. századra datált mohácsiház leletanyagának nagyobbik részét szemcséssoványítású, szürkére égetett, kívül, de néhabelül is vízszintesen bordázott, kihajló peremű,

egyenes fenekű fazekak alkotják.109 Ilyen faze-kak a Kárpát-medence keleti felében is elterjed-tek, és a 6. században gyakoriak a gepida telep-kerámiában is.110

IV. A balatonlellei ásatás jelentősége.Következtetések

A Dunántúlon megtelepedő langobardok régé-szeti hagyatékának módszeres kutatása ponto-san fél évszázados múltra tekint vissza. Az Elbavidékéről elszármazó germán népcsoport sajátosanyagi kultúrájának meghatározása alapjánBóna István a múlt század ötvenes éveiben el-kezdte a múzeumok gyűjteményeiben találhatóleletanyag összegyűjtését, és tervszerű ásatá-sokat indított.111 Több évtizedes kutatómunkájá-nak eredményeként ma viszonylag jól ismerjüka langobardok dunántúli temetőit. Ehhez képestelenyésző a településekhez köthető objektumokés leletanyag mennyisége. Egyes római telepü-léseken előkerült objektumok és a temetők el-helyezkedése alapján Bóna István arra a megálla-pításra jutott, hogy a langobardok a késő rómaitelepüléseken vagy azok közvetlen közelében te-lepedtek meg. Ezeken a lelőhelyeken épületekvagy házak nyomát nem sikerült megfigyelni.112

Feltárásunk egyik legfontosabb eredménye,hogy sikerült a Dunántúlon, a Balaton déli part-ján a langobardok önálló településének részletétfeltárni. A kutatott területen római kori megtele-pedésre utaló nyomokat nem találtunk, a terep-bejárások során sem kerültek elő a közelbenilyen jellegű régészeti leletek. Az ásatás során aForró-ároktól nyugatra, ezzel párhuzamosan, azártérből kiemelkedő völgy lankáján feltárt objek-tumok egy tervszerűen létrehozott település ké-pét (1. kép 2)113 mutatják. A vízfolyással párhuza-mosan felépített házak114 egymástól kb. 40 m-re


102 Hasonló fazekak a 4–5. század fordulójától gyakoriak a limesmenti települések anyagában (FRIESINGER–KERCHLER 1981,259–260, Abb. 10/5, 28/2, 8, 57).

103 Hasonló: pl. Mautern (FRIESINGER–KERCHLER 1981, Abb.14/15).

104 FRIESINGER–KERCHLER 1981, 250–260, Abb. 11/12, Abb. 57.105 TEJRAL 1985, 140–141.106 Pl. Cholina, edényégető kemence (ČIŽMÁŘ 1999, Obr. 1/4.),

Uherčice, telep (TEJRAL 1985, Abb. 20/2, 4–5), Velké Nemčice,telep (TEJRAL 1985, Abb. 19/1, 20/6,7), Cífer-Pác, telep(CHEBEN–RUTTKAY 1997, Abb. 2, 5).

107 Pl. Tokod; jól kiégetett, szürke, vízszintesen bordázott vagybekarcolt hullámvonallal díszített fazekak (LÁNYI 1981, Abb. 1–12.); hasonló szürke, bordázott fazék került elő az egyikBalatonszemes-Szemesi berki keleti gót sírból (BONDÁR–HONTI–KISS 2000, 97, 1. kép).

108 TEJRAL 1985, 141.

109 PÁRDUCZ 1949, 87–88, XXXIV. tábla.110 Pl. Malomfalva (HOREDT 1979, Abb. 44/22, 45/3,10, 46/17,20,

47/8,11,16, 49/5,8,17, 52/1,14,18, 53/8,20, 54/31, 55/28,56/18).

111 BÓNA 1973a. A csehországi langobardok első telepét felszínrehozó březnói ásatássorozat is ugyanebben az évben, 1954-ben kezdődött (PLEINEROVÁ 1965a).

112 BÓNA 1974, 30–31.113 A térkép a 6. századi objektumok mellett a szórvány anyag

zömét másodlagos helyzetben tartalmazó késő népvándorláskori árkokat (str-169, str-423) is jelöli.

114 A březnói többfázisú langobard telep (az 5. század végére, a6. század első felére keltezve) első, legkorábbi fázisának 7–10háza kerek-ovális teret zárt körbe; a telep későbbi szakaszá-ban a házak két sorba rendeződve álltak az Ohře patak men-tén (PLEINEROVÁ 1971, 706). Soběsuky telepén hat ház szabá-lyos sort alkot az egykori vízfolyás mentén (BLAŽEK 1997, 13).

helyezkedtek el. Az 1. és 2. épület közti 46 mtávolság alapján gondoljuk, hogy a 2. és 3. házközti 80 m-es közben egy újabb épület rejtőzik aföld alatt. Bár nem zárható ki teljesen a földfel-színre emelt épületek (boronaházak vagy talpas-házak) megléte, eredményeink egy szórt jellegűtelepülési struktúrára utalnak, amelynek lehető-ségét már Bóna István is felvetette. Az Itáliábaköltözött langobardok körében népszerű volt atanyaszerű, „salának” vagy „curtisnak” nevezetttelepülésforma.115 A kutatott településnek csak akeleti és nyugati határait ismerjük. Keleten a For-ró-árok, nyugaton pedig a magaslat és a víz hiá-nya szabott neki határt. Északi és déli irányban aterepbejárások során a település kiterjedése nemvolt megállapítható a magaslatról lehordott vas-tag eróziós üledékréteg miatt. Elképzelhető,hogy a település több száz méter hosszan húzó-dik a vízfolyás mellett, de ennek tisztázásáratovábbi ásatások szükségesek.

Kutatásunk másik kiemelkedő fontosságúeredménye, hogy a 6. században itt élő népességépületeit sikerült feltárni. A Dunántúlról a 6. szá-zad első feléből egyáltalán nem ismertünk ilyentípusú házakat, a megelőző századból is csupánnéhányat. Az általunk feltárt és dokumentált épü-lettípus szerves folytatása a Cseh-medencébőlérkező langobardok építkezési hagyományai-nak; hasonló típusú házakat a Dunától keletreélő gepidák településein találunk. A 3. háználmegfigyelt külső járószint alapján egyértelművévált, hogy ezek a házak alapvetően a föld felszí-nére épültek, padlójuk alig 20–25 cm-re süllyedta talajba. Ezeket a langobard házakat a hasonlóformájú gepida házaktól kisebb mértékű földbesüllyesztésük különbözteti meg. A jövő kutatásá-nak az egyes épülettípusok meghatározása és re-konstrukciója szempontjából kiemelt figyelmetkell fordítania az egykori külső járószintek meg-határozására.

A feltárás objektumai zárt egységeket képez-nek, jellegük és a betöltésben lévő leletanyagkapcsolódásai alapján pedig egy régészeti hori-zonthoz köthetőek. A korongolt, vízszintesenbordázott vagy hullámvonallal díszített fazekakkéső antik formákat követnek, párhuzamaik a4–5. századi limes menti települések anyagábanvannak, de kapcsolatokat találunk a gepida kerá-miával is. Ez utóbbi az 1. ház körte formájú edé-nyére is vonatkoztatható (16. kép 5). Más koron-golt fazéktípusok római formája több évszáza-don átível ugyan, de párhuzamaikat a 6. századelején is megtaláljuk. Az ún. szvéb fazekakat

több évszázadon át készítették: a 2. századtól a6. századig követhetőek a Közép-Duna vidékén,elbai germán népek hagyatékaként. A kézzel ké-szített, kihajló peremű, tojásdad vagy bikónikustestű fazekak a Kárpát-medence számos népénélmegtalálhatóak, a szarmatáktól az ausztriai li-mesig, az 5–6. században is, de ugyanígy az elbaigermánoknál is megfigyelhetőek. Az elbai ger-mán eredetű széles szájú csésze-edények Duna-vidéki (ausztriai–pannóniai) változatait a 6. szá-zad első felére datálják.116 A besimított rácsmin-tás díszítés a Kárpát-medencében a legkülönfé-lébb edényformákon a 4. század végétől terjedtel, megtalálható a 6. század első felében is, sőtbesimított díszítéssel az avar kor elején is szá-molhatunk. Az itáliai langobard körte formájúedényeken a besimított rácsminta az egyik ural-kodó díszítőmotívummá vált.117 Az edényekenfeltűnő jellegzetes bepecsételt díszítés a 6. századeső felében jelent meg a Kárpát-medencében, ta-lán a dél-pannóniai edényművesség hatására.118

A balatonlellei töredékeken látható, sűrűn egy-más mellé helyezett rombusz alakú pecsételésváltozatlanul megtalálható Itáliában is.119 A dí-szített edények formái (bikónikus, széles szájúedények), illetve a szvéb fazekak az Elba-vidékikerámiaművesség hagyományait követik, ésilyen összetételben a langobardokkal kerültek aKárpát-medencébe. A březnói telep kerámia-összetételében az elbai germán edénytípusok:szvéb fazekak, csésze-urnák, csésze-edényekdominálnak, de a 6. században oda is eljut a pan-nóniai bepecsételt kerámia. Mindezek alapján akerámiaanyag összességében a 6. század első fe-lére keltezhető. A Bóna István által megfogalma-zott kutatási szemlélet120 a langobardok Dunátóldélre való megtelepedését 505–510/535 közékeltezi, Pannónia déli részeinek elfoglalását pe-dig 535-től számítja. Ennek megfelelően a Bala-tonlellén feltárt települést a 6. század másodikharmadára tehetjük, erre utal az edények formá-inak és díszítésének keltezése is. Az épületek le-égését nehezen tudjuk történeti eseményhez köt-ni; egymástól való nagy távolságuk miatt a ter-mészetes égést nem tartjuk valószínűnek. Az épü-letek végső elhagyása és pusztulása feltételesena langobardok 568-as elvándorlásához köthető.

Ásatási megfigyeléseink és elemzéseink alap-ján arra a következtetésre jutottunk, hogy az ob-jektumok leletanyaga összességében tükrözi az


115 Lásd: Jenštejn (DROBERJAR–TUREK 1997).

116 BÓNA 1956, 201.117 Lásd a 83. jegyzetet.118 BÓNA 1993b, 142–143.119 Lásd a 92. jegyzetet.120 BÓNA 1993a, 120.

itt élt népesség anyagi kultúráját. A leletanyag-ban az elbai germán, illetve a pannóniai lango-bard jellegzetességeken kívül néhány olyan elemis felismerhető, amely helyi, késő antik (koron-golt kerámia) hagyományokra utal. A Balaton-

lellén feltárt jelenségek és leletanyag jellegzetes-ségeik alapján a Kárpát-medencében rövid ideigmegtelepedő langobardok hagyatékának tekint-hetőek, akik a helyi, romanizált alapnépességgelszoros kapcsolatba kerültek.


IRODALOM

ADLER, H.1977 Das langobardische Gräberfeld von Aspersdorf. FÖ 16, 7–69.

A gepidák1999 A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. Szerk.: HAVASSY P. Gyulai Katalógusok 7.

Gyula.BEHM-BLANCKE, G.

1954 Die altthüringische und frühmittelalterliche Siedlung Weimar. In: Festschrift W. Unverzagt, FrüheBurgen und Städte. Berlin, 95–130.

BENINGER, E.–MITSCHA-MÄRHEIM, H.1966 Der Langobardenfriedhof von Poysdorf, NÖ. ArchA 40, 167–187.

BERSU, G.1930 Fünf Mittel-La-Tene-Häuser vom Goldberg. Schuhmacher Festschrift, 156–159.

BLAŽEK, J.1997 Die neuen und unbekannten Funde der späten römischen Kaiserzeit und der Völkerwanderungszeit in

Nordwestböhmen. In: Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Hrsg.:J. TEJRAL–H. FRIESINGER–M. KAZANSKI. Spisy Arch. ústavu AV ČR 8. Brno, 11–22.

BÓNA I.1956 Die Langobarden in Ungarn. ActaArchHung 7, 183–244.1968 Abriss der Siedlungsgeschichte Ungarns im 5.-7. Jahrhundert und die Awarensiedlungen von Duna-

újváros. AR XX, 605–618, 701–702.1970–71 Langobarden in Ungarn (Aus den Ergebnissen von 12 Forschungsjahren). AV 21–22, 45–74.1971 A népvándorlás kora Fejér megyében. Fejér megye története I. Fejér megye története az őskortól a hon-

foglalásig 5. Székesfehérvár.1973a Langobárdok nyomában. In: Évezredek hétköznapjai. Szerk.: SZOMBATHY V. Budapest, 320–380.1973b VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. FontArchHung.1974 A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében. Budapest.1993a Langobardok régészeti emlékei. In: BÓNA I.–CSEH J.–NAGY M.–TOMKA P.–TÓTH Á.: Hunok–Gepidák–

Langobardok. Magyar Őstörténeti Könyvtár 6. Szeged, 115–121.1993b Langobard fazekasság. In: BÓNA I.–CSEH J.–NAGY M.–TOMKA P.–TÓTH Á.: Hunok–Gepidák–

Langobardok. Magyar Őstörténeti Könyvtár 6. Szeged, 141–143.2001 Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964). Arrabona 39, 189–212.

BÓNA I.–NAGY M.2002 Gepidische Gräberfelder am Theißgebiet I. Monumenta Germanorum Hungariae Archaeologica. Red.

I. BÓNA–É. GARAM–T. VIDA. Budapest.BONDÁR M.–HONTI SZ.–KISS V.

2000 A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992–1999).Előzetes jelentés I. SMK 14, 93–114.

ČIŽMÁŘ, M.1997 Das Gräberfeld der Völkerwanderungszeit in Pohořelice (Bez. Břeclav). In: Neue Beiträge zur Er-

forschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Hrsg.: J. TEJRAL–H. FRIESINGER–M. KAZANSKI. SpisyArch. ústavu AV ČR 8. Brno, 23–38.

1999 Cholina. PV 40 (1997–1998). Archeologický ústav Akadémie Věd České Republiky v Brně. Brno,268–269.

CHEBEN I.–RUTTKAY M.1997 Objekt aus der Völkerwanderungszeit in Cífer-Pác. In: Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike

im mittleren Donauraum. Hrsg.: J. TEJRAL–H. FRIESINGER–M. KAZANSKI. Spisy Arch. ústavu AV ČR 8.Brno, 89–98.

CSALLÁNY D.1961 Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken (454–568 u. Z.). ArchHung 38. Buda-

pest.

CSEH J.1987 Megjegyzések egy Tisza menti gepida településről. Múzeumi Levelek 55–56. Szolnok, 3–27.1999a Régészeti adalékok egy Zagyva-parti gepida településről (Falusi parasztgazdaságok a Tisza mentén az

V–VI. század fordulóján). In: A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. Szerk.:HAVASSY P. Gyulai Katalógusok 7. Gyula, 39–57.

1999b Kutatások gepida települések régészeti nyomai után Kengyel területén (1990–1995). In: A gepidák. Koraközépkori germán királyság az Alföldön. Szerk.: HAVASSY P. Gyulai Katalógusok 7. Gyula, 59–75.

DONAT, P.1980 Haus, Hof und Dorf in Mitteleuropa von 7.-12. Jahrhundert. Schriften zur Ur- und Frühgeschichte 33.

Berlin.1988 Probleme der Erforschung kaiserzeitlich-völkerwanderungszeitlicher Haus- und Siedlungsformen

zwischen Elbe/Saale und Weichsel. SlAnt 30, 1–42.DROBERJAR, E.

1997 Studien zu den germanischen Siedlungen der Älteren Römischen Kaiserzeit in Mähren. Pragae.DROBERJAR, E.–TUREK, J.

1997 Zur Problematik der völkerwanderungszeitlichen Siedlungen in Böhmen (Erforschung bei Jenštejn, Kr.Praha-východ). In: Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Hrsg.:J. TEJRAL–H. FRIESINGER–M. KAZANSKI. Spisy Arch. ústavu AV ČR 8. Brno, 99–120.

FRIESINGER, H.1976 Zur Frage der Kontinuität im südöstlichen Niederösterreich am Beispiel von Sommerein, p. B. Bruck

a. d. Leitha. ArchA Beiheft 14/II, 272–291.FRIESINGER, H.–ADLER, H.

1979 Die Zeit der Völkerwanderung in Niederösterreich. Wissenschaftliche Schriftenreihe Niederösterreichs41/42. Sankt Pölten–Wien.

FRIESINGER, H.–KERCHLER, H.1981 Töpferöfen der Völkerwanderungszeit in Niederösterreich. Ein Beitrag zur völkerwanderungszeit-

lichen Keramik (2. Hälfte 4.-6. Jahrhundert n. Chr.) in Niederösterreich, Oberösterreich und demBurgenland. ArchA 65, 193–266.

Germanen, Hunnen und Awaren1987 Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze der Völkerwanderungszeit. Hrsg.: W. MENGHIN–T. SPRINGER–

E. WAMERS. Nürnberg.GUYAN, W. U.

1952 Einige Karten zur Verbreitung des Grubenhauses in Mitteleuropa im ersten nachchristlichen Jahr-tausend und einige Hinweise auf das archäologische Problem der völkerwanderungszeitlichen Haus-formen der Schweiz. JSGU 42, 174–197.

HAMPL, F.1965 Die langobardischen Gräberfelder von Rohrendorf und Erpersdorf, NÖ. ArchA 37, 40–52.

HESSEN, O. V.1968 Die langobardische Keramik aus Italien. Deutsches Archäologisches Institut Rom. Wiesbaden.

HOREDT, K.1979 Moreşti. Grabungen in einer vor- und frühgeschichtlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bukarest.

KERN, A.1996 Frühvölkerwanderungszeitliche Siedlungsobjekte aus Mannersdorf an der March, NÖ. ZM 6, 15–22.

KISS, A.1992 Germanen im awarenzeitlichen Karpatenbecken. In: Awarenforschungen I. Archaeologia Austriaca

Monographien 1. Studien zur Archäologie der Awaren 4. Hrsg.: F. DAIM. Wien, 35–134.2001 Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B I–II. Monumenta Avarorum Archaeologica.

Red.: É. GARAM–T. VIDA. Budapest.KISS, A.–NEMESKÉRI, J.

1964 Das langobardische Gräberfeld von Mohács. A mohácsi langobard temető. JPMÉ 9, 95–127, Taf. I–V.KOCH, U.

1994 Frühgeschichtliche Funde aus Bein, Geräte aus Ton und Stein aus den Plangrabungen 1967–1984. DerRunde Berg bei Urach VIII. Heidelberger Akademie der Wissenschaften. Kommission für AlamannischeAltertumskunde. Schriften Band 14. Heidelberg.

KOLNÍK, T.1962 Nové sídliskové nálezy z doby Rímskej na Slovensku. AR XIV, 344–368, 385–396, Obr. 114–132.1971 Prehlad a stav bádania o dobe rímskej a sťahovaní národov. SlA 19, 499–558.

799 – Kunst und Kultur der Karolingerzeit1999 799 – Kunst und Kultur der Karolingerzeit. Karl der Große und Papst Leo III. in Paderborn. Band 1.

Katalog der Ausstellung. Herausgegeben von CH. STIEGEMANN und M. WEMHOFF. Paderborn.


Die Langobarden1988 Die Langobarden. Von der Unterelbe nach Italien. Hrsg.: R. BUSCH. Red: F. LAUX. Hamburg.

LÁNYI V.1981 Die graue spätrömische Keramik von Tokod. In: Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von

Tokod. Szerk.: MÓCSY A. Budapest, 73–120.LEINWEBER, R.

1998 Haus- und Siedlungsbefunde der römischen Kaiserzeit in der Altmark. In: Haus und Hof im östlichenGermanien. Tagung Berlin vom 4. bis 8. Oktober 1994. Universitätsforschungen zur PrähistorischenArchäologie. Aus dem Seminar für Vor- und Frühgeschichte der Humboldt-Universität Berlin. Hrsg.:A. LEUBE. Bonn, 85–92.

LEUBE, A.1992 Studien zu Wirtschaft und Siedlung bei den germanischen Stämmen im nördlichen Mitteleuropa

während des 1.-5./6. Jh. u. Z. EAZ 33, 130–146.I longobardi

1990 I longobardi: mostra, Cividale de Friuli, 1990. A cura di Giancarlo Menis. Milano.MESTERHÁZY K.

2002 Gödörház változatok Magyarországon térben és időben. In: Központok és falvak a honfoglalás és koraÁrpád-kori Magyarországon. Tudományos konferencia, Tatabánya, 2001. július 30–31. TatabányaiMúzeum, Tudományos Füzetek 6. Tatabánya, 85–93.

MÜLLER R.2003 Germánok és alánok a Dunántúlon az 5. században. A keleti gótok. In: Magyar régészet az ezredfor-

dulón. Főszerk.: VISY Zs. Budapest, 291–293.PÁRDUCZ M.

1949 Népvándorlás kori ház Mohácson. ArchÉrt 76, 85–90.PLEINEROVÁ, I.

1965a Výzkum osady z doby stěhování národů a z doby slovanské v Březně u Loun. AR XVII, 495–500,509–529.

1965b Germanische und slawische Komponenten in der altslawischen Siedlung Březno bei Louny. Germania43, 120–138.

1971 Druhá předbežná zpráva o výzkumu sídlišť z doby stěhování národů a slovanského období v Březne.AR XXIII, 700–715.

1975 Březno. Vesnice prvních Slovanů v severozápadních Čechách. Památníky naší minulosti 8. Praha.POLLAK, M.

1999 Die germanischen Funde von Oberleisberg (Niederösterreich). In: Germanen beiderseits des spät-antiken Limes. Materialien des X. Internationalen Symposiums „Grundprobleme der frühgeschicht-lichen Entwicklung im nördlichen Mitteldonaugebiet”. Xanten vom 2.-6. Dezember 1997. Hrsg.:T. FISCHER–G. PRECHT–J. TEJRAL. Spisy Arch. ústavu AV ČR 14. Köln–Brno, 207–214.

SÁGI K.1964 Das langobardische Gräberfeld von Vörs. ActaArchHung 16, 359–408, Taf. XXI–XXXVIII.

SALAČ, V.1998 Die germanische Besiedlung Böhmens bis zu Marbods Einzug. In: Haus und Hof im östlichen

Germanien. Tagung Berlin vom 4. bis 8. Oktober 1994. Universitätsforschungen zur PrähistorischenArchäologie. Aus dem Seminar für Vor- und Frühgeschichte der Humboldt-Universität Berlin. Hrsg.:A. LEUBE. Bonn, 164–180.

SCHIERER, I.1987 Ein Webstuhlbefund aus Gars-Thunau. Rekonstruktionsversuch und Funktionsanalyse. ArchA 71,

29–87.SCHMIDT, B.

1961 Die späte Völkerwanderungszeit in Mitteldeutschland. Veröffentlichungen des Landesmuseums inHalle. Heft 18. Halle (Saale).

1975 Die späte Völkerwanderungszeit in Mitteldeutschland. Katalog (Nord- und Ostteil). Veröffentlichungendes Landesmuseums in Halle. Band 29. Berlin.

STUCHLÍK, S.1991 Třináctá sezóna na výzkumu v Boroticích (okr. Znojmo). PV 1988. Archeologický ústav Akadémie Věd

České Republiky v Brně. Brno, 28–29, obr. 7–9.SVOBODA, B.

1965 Čechy v době stěhování národů. (Böhmen in der Völkerwanderungszeit.) Monumenta Archaeologica13, Praha.

TEJRAL, J.1975 K langobardskému odkazu v archeologických pramenech na území Československa. SlA 23/1, 379–439.


1976 Grundzüge der Völkerwanderungszeit in Mähren. Štúdie Archeologického ústavu ČSAV v Brně. Ročn.IV. Praha.

1982 Morava na sklonku antiky. Praha.1985 Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik in Mähren. ArchA 69, 105–145.1990 Archäologischer Beitrag zur Erkenntnis der völkerwanderungszeitlichen Ethnostrukturen nördlich der

mittleren Donau. In: Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern. Teil 2.Wien, 9–87.

1998 Die Besonderheiten der germanischen Siedlungsentwicklung während der Kaiserzeit und der frühenVölkerwanderungszeit in Mähren und ihr Niederschlag im archäologischen Befund. In: Haus und Hofim östlichen Germanien. Tagung Berlin vom 4. bis 8. Oktober 1994. Universitätsforschungen zurPrähistorischen Archäologie. Aus dem Seminar für Vor- und Frühgeschichte der Humboldt-UniversitätBerlin. Hrsg.: A. LEUBE. Bonn, 181–207.

1999 Archäologisch-kulturelle Entwicklung im norddanubischen Raum am Ende der Spätkaiserzeit und amAnfang der Völkerwanderungszeit. In: L’Occident romain et l’Europe centrale au debut de l’époque desGrandes Migrations. Hrsg.: J. TEJRAL–CH. PILET–M. KAZANSKI. Spisy Arch. ústavu AV ČR. Brno, 205–271.

TIDOW, K.1990 Frühgeschichtliche Wollgewebe aus Norddeutschland – ihre Verbreitung und Herstellung. In: Experi-

mentelle Archäologie in Deutschland. Beiheft 4. Archäologische Mitteilungen aus Nordwestdeutsch-land. Oldenburg, 410–417.

VIDA T.1999 Awarenzeitliche Keramik I. VAH 8.

VÉKONY G.1985 Kora népvándorlás kori telepnyomok Pilismaróton. ComArchHung Budapest, 85–96.

VLASSA, N.–RUSU, M.–PROTASE, P.–HOREDT, K.1966 Săpăturile arheologice de la Iernut. (Archäologische Ausgrabungen bei Iernut, Rayon Luduş.)

ActaMusNap 3, 399–410.WERNER, J.

1962 Die Langobarden in Pannonien. Beiträge zur Kenntnis der langobardischen Bodenfunde vor 568. Bayer.Akad. D. Wiss., phil. hist. Kl., Abhandlungen N. F. Hefte 55 A und B, München.

ZIMMERMANN, W. H.1990 Webhäuser im ersten und frühen zweiten Jahrtausend n. Chr. in Mittel- und Nordeuropa. In: Ex-

perimentelle Archäologie in Deutschland. Beiheft 4. Archäologische Mitteilungen aus Nordwest-deutschland. Oldenburg, 418–422.


Bei einer Fundrettung legten wir 2002/2003 im Auftragder Museumsdirektion des Kom. Somogy in Balatonlelleam Südufer des Balaton (Kom. Somogy, M7/S17: Ba-latonlelle, Fo. Felső-Gamász) die Überreste einerSiedlung des 6. Jahrhunderts aus der frühen Völkerwan-derungszeit frei. Der Fundort zieht sich am Westufer desin den Balaton mündenden Forró-árok, parallel mit demWasserlauf in N-S-Richtung hin; dieser Naturgegeben-heit folgt auch die Siedlung aus der frühen Völker-wanderungszeit in 70–150 m Entfernung vom heutigenBachbett.

Während der Grabungen legten wir drei Gebäude/Häuser mit abgesenktem Fußboden und ein Gruben-objekt (Grubengebäude) frei. Erstere waren Gebäude mit25–30 cm tief eingesenkter Fundamentgrube quadratis-chen Grundrisses mit 6 (8) Pfosten, deren Bereich zwis-chen 15–20 m2 betragen haben kann; am O- bzw. W-Endeder Gebäude waren je drei ca. 1 m tiefe Pfostenlöchereingetieft; ihre Orientierung passt sich in 0–20° denHaupthimmelsrichtungen an. Beim Haus 3 konnte auchdas äußere Laufniveau beobachtet werden, was dieHypothese stützte, dass die Gebäude nur wenig in dieErde eingetieft waren, und eine Erklärung dafür bot,warum wir keinen in die Erde eingetieften Eingangsteilfanden: Die flache Fundamentgrube machte seine Ge-staltung nicht erforderlich. Spuren der Feuerungs-einrichtungen fanden sich nicht in den Gebäuden, dochstand der an die NW-Ecke von Haus 1 angebaute äußereOfen vermutlich mit dieser in funktioneller Beziehung.Der Stampffußboden der Gebäude war durch starkeFeuerwirkung dick durchgebrannt. Auf Grund unsererBeobachtungen wurden Haus 1 und 3 nach dem Brandwieder errichtet und sind später auf natürliche Weiseverfallen. Auf Grund der Freilegungsbeobachtungenwaren die Gebäude Häuser mit stehenden Wänden,Holzkonstruktion und Satteldach. Die Steine der Wändewaren fallweise mit lehmumgebenen Balken oder Bret-tern bedeckt, einzelne Konstruktionen konnten ausRutengeflecht sein.

Auf dem Fußboden der drei Gebäude lagen Web-stuhlgewichte in situ, im N-NO-Raumteil, was eindeutigdarauf hinweist, dass im Inneren der Gebäude gegen-über des Eingangs Webstühle gestanden hatten. DieGewichte gehören zum Typ der runden, brötchenförmi-gen Webstuhlgewichte (Gewicht: 150–465 g), auf einzel-nen ist eingestochene Verzierung zu sehen. Abgesehenvon Haus 2 – das so stark zerstört war, dass die Zahl derdortigen Gewichte nicht zu erheben war – bestimmtenwir die Zahl der zu den einzelnen Webstühlen gehören-den Gewichte mit 40–50 Stück, folglich kann in Haus 1mit einem und in Haus 3 mit zwei Webstühlen gerechnetwerden. Gewichte derartiger Form und Gewicht findensich im Frühmittelalter vor allem in fränkischen, säch-sischen, thüringischen und teils in alamannischenGebieten. Das vierte freigelegte Objekt westlich von denGebäuden war eine abgerundet rechteckige, 60 cm tiefeGrube mit gestampftem Laufniveau, an dessen einem

Ende ein steinerner Herd stand. Zwar fanden sich keinePfostenspuren, doch ist anzunehmen, dass sie ein aufdem Boden aufgesetztes Dach hatte. In der Auffüllungund im Schutt des Steinherdes fanden sich zwei zusam-mengehörige Steine einer Handmühle.

Die freigelegten Gebäude waren, wie die Existenz vonWebstühlen belegt, Webhäuser, doch ist anzunehmen,dass sie auch die Funktion von Wohnhäusern hatten,denn bei der großflächigen Freilegung (1,5 ha) fandensich keine weiteren damaligen Objekte. Das Fund-material aus den Objekten (Keramik, Tierknochen,Mühlsteine, Wetzstein usw.) legt nahe, dass in diesemSiedlungsteil eine umfassende Lebenstätigkeit ablief. DieAnordnung der Objekte lässt auf eine planmäßigeSiedlungsstruktur schließen, mit am Wasserlauf in Reiheerrichteten Häusern, deren relativ große Entfernungvoneinander (40–50 m) das Bild einer Streusiedlungergibt. Die freigelegten Gebäude gehören zum im 5.-7.Jahrhundert verbreiteten sog. „germanischen Haustyp”,der im Karpatenbecken im 5. Jahrhundert nach kaiser-zeitlichen Vorläufern sowohl in Transdanubien als auchin den östlichen Teilen erschien; er findet sich auch beiden Gepiden im 6. Jahrhundert. Die nächsten Parallelender Häuser von Balatonlelle sind an tschechischenFundorten aus dem 6. Jahrhundert (Březno, Jenštejn,Soběsuky) bekannt, die auch in der Zusammensetzungdes Fundmaterials viel Ähnlichkeit zeigen. Die tschechi-schen Häuser sind eindeutig mit den Langobarden zuverbinden.

Die Mehrheit des Fundmaterials der freigelegtenObjekte bilden Keramik bzw. die Webstuhlgewichte,außerdem fanden sich Mühlsteine, Wetzsteine, Spinn-wirtel, ein Eisennagel, Kupferdraht bzw. Tierknochen.Außerhalb der beschriebenen Objekte, vergleichbar mitihrem Material, wurden in sekundärer Lage Keramik-bruchstücke auch in der Auffüllung der Gräben ausder späten Völkerwanderungszeit (8.-9. Jahrhundert)gefunden.

Das Keramikmaterial des Fundortes vertritt mehrereTypen, es kommen mit bloßer Hand geformte bzw.handscheibengedrehte Gefäßfragmente vor (mit einemAnteil von ca. 60 : 40%), von der groben Hauskeramik biszu verzierten Gefäßen aus feinem Material. Nebenhandgeformten, groben, eiförmigen Töpfen für denAlltagsgebrauch mit auskragendem, zuweilen einge-drücktem, eingeschnittenem Rand bzw. kugeligenTöpfen mit eingezogenem Rand finden sich bikonischeGefäße mit weitem Mund bzw. mit höherem Hals,glänzendem, eingeglättetem Gittermuster und Ein-stempelung, unter denen aus Haus 2 ein horizontal kan-neliertes, kerbschnittverziertes, eingestempeltes Schalen-gefäß herausragt. Außerdem finden sich auf langsamerScheibe gedrehte, kiesgemagerte bzw. feingeschlämmterötlich braune und graue Töpfe mit auskragendem Randmit waagerechter Rippung und eingeritzter Wellenlinie.Die handgeformten, groben Töpfe mit auskragendemund fallweise einschnittverziertem Rand werden im


EINE LANGOBARDENSIEDLUNG IN DER GEMARKUNG VON BALATONLELLE

PÉTER SKRIBA – ANDRÁS SÓFALVI

Karpatenbecken und seiner Umgebung seit der frühenKaiserzeit bei Germanen und Sarmaten gleicherweisegefunden, sie vertreten also einen allgemeinen Typ derVölkerwanderungszeit. Seit dem 2.-3. Jahrhundert ver-breiten sich die kugeligen sog. „suebischen Töpfe” miteingezogenem Rand, zumeist als HinterlassenschaftElbegermanischer Völker. Beide Typen finden sich auchim 6. Jahrhundert, unter anderem in pannonischenLangobardenbestattungen. Die bikonischen Gefäße mitweitem Mund (Schalengefäße) gehören zur archäologi-schen Hinterlassenschaft Elbegermanischer Völker; ihrErscheinen im Donaugebiet kann gut auf die Wende5./6. Jahrhundert datiert werden. Die eingeglätteteGittermusterverzierung ist für die spätantik-germani-sche Töpferei des 4.-5. Jahrhunderts im Donaugebiettypisch, aber sie findet sich auch häufig im langobardi-schen Fundmaterial des 6. Jahrhunderts. Scheiben-gedrehte Parallelen des handgeformten birnenförmigenGefäßes mit eingeglättetem Gittermuster und zweireihi-gem Kerbschnittstreifen kommen oft auch in der lango-bardischen und gepidischen Grabkeramik vor. Dieeingestempelten Muster auf den Gefäßen stammen ausdem Karpatenbecken; sie haben gleichfalls Parallelen inder gepidischen und langobardischen Keramik. Formund Verzierung der scheibengedrehten Keramik (aus-kragender Rand mit Deckelnut oder Gliederung,waagerecht gerippter Körper, eingeritzte Wellenlinie)zeigen spätrömische Traditionen, im Material der Sied-

lungen am Limes des 4.-5. Jahrhunderts sind diese Topf-typen häufig; sie kommen auch in Pannonien, in ger-manischen Siedlungen und Gräberfeldern und sogar inder gepidischen Siedlungskeramik des 6. Jahrhundertsvor. Das Keramikmaterial ist hinsichtlich seiner Ver-zierung und Formenwelt auf Grund der Parallelen derElbegermanen, pannonischen Langobarden und desKarpatenbeckens ins zweite Drittel des 6. Jahrhundertszu datieren.

Die gegenständliche Hinterlassenschaft der 568 nachItalien ziehenden Langobarden ist in Transdanubienbisher nur aus Gräberfeldern oder römischen Siedlungenbekannt gewesen. Die Bedeutung der Freilegung liegtvor allem darin, dass hier erstmals gelang, eine selbst-ständige Siedlung und Häuser der sich am Anfang des6. Jahrhunderts niederlassenden Langobarden zu finden.Bei der großflächigen Freilegung wurde ein Teil einervermutlich größeren Siedlung bekannt, mit den an einemin den Balaton mündenden Wasserlauf aufgereihtenGebäuden. Die Grabungsbeobachtungen und das Fund-material bieten durch Beleuchtung zahlreicher Detailseinen Einblick ins Alltagsleben der dortigen Bevölkerungdes 6. Jahrhunderts. Im Laufe der Analyse des Fund-materials geschlossener Einheiten bietet sich uns einvariantenreicheres Bild der Erzeugnisse der damaligenTöpferei als durch die pannonischen Langobarden-bestattungen.


Langobard település Balatonlelle határában. Eine Langobardensiedlung in der Gemarkung von...

Documents

Transcript of Langobard település Balatonlelle határában. Eine Langobardensiedlung in der Gemarkung von...