Királynék a középkori Magyarországon - Laszkarisz Mária és Łokietek Erzsébet...

Királynék a középkori Magyarországon – Laszkarisz Mária és Łokietek Erzsébet összehason-

lítása (írta: Bódis Katinka Dorottya)

2015. április 15.

Tartalom

Bevezető ..................................................................................................................................... 2

Célkitűzések a szakdolgozattal kapcsolatban, források és szakirodalom ............................... 2

Laszkarisz Mária......................................................................................................................... 3

Piast (Łokietek) Erzsébet ............................................................................................................ 6

Hasonlóságok és különbségek, az összehasonlítás szempontjai ................................................ 8

1. szempont: Sorsfordító események ................................................................................... 8

2. szempont: A királynéi jövedelmekről ........................................................................... 10

3. szempont: Az édesanya ................................................................................................. 15

4. szempont: A férfias asszony .......................................................................................... 19

5. szempont: Megítélésük a kortársak szemében............................................................... 22

6. szempont: Menyükkel való konfliktusuk ...................................................................... 25

7. szempont: Ábrázolásuk a Képes Krónikában ................................................................ 31

8. szempont: Harc Európával............................................................................................. 36

Uralkodásuk összegzése ........................................................................................................... 37

A háttérben meghúzódva irányító vagy élvonalbeli harcos? .................................................... 37

Forrásjegyzék............................................................................................................................ 39

Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 40

Királynék a középkori Magyarországon – Laszkarisz Mária és

Łokietek Erzsébet összehasonlítása (írta: Bódis Katinka Dorottya)

2

Bevezető

Célkitűzések a szakdolgozattal kapcsolatban, források és szakirodalom

A magyar királynéi intézmény megítélése, kutatása csupán az utóbbi évtizedekben

kezdett ismert témává válni. Sajnos keveset tudunk valaha élt királynéink tevékenységéről,

azonban hiányos ismereteink ellenére is vannak kitűnő, a hagyományostól eltérő életrajzok .

A szokványos középkori felfogás szerint egy asszony akkor volt kiváló feleség és anya, ha a

kor szabályainak teljes egészében alávetette magát, hívő életet élt, és teljes engedelmességgel

tartozott házastársának irányába. Szinte egy háttérben töltött, politikától mentes életmód hatá-

rozott körvonalai látszódnak kirajzolódni, ha a női létről beszélünk a középkorban. Témavá-

lasztásom alapját a megszokottól való eltérés ihlette. Királynéink számára is hasonló sors várt,

ám néhányan közülük jobban kitűntek, mint társaik.

A szakirodalom-jegyzékből jól kitűnik, hogy főként Piast (Łokietek) Erzsébettel fog-

lalkozó források szerepelnek. Nem véletlen, hiszen fia, Nagy Lajos király mellett aktívan sze-

repet vállalt, társuralkodónő volt, így oklevél is több maradhatott fenn tőle, említése is gyak-

rabban szerepel a kor diplomáciai levelezésében. Laszkarisz Máriával azonban más a helyzet.

IV. Béla feleségéről, mindössze csak két szakirodalom szól alaposabban, egyik Wertner Mór

munkája (1893), melyre alapozva, több mint egy évszázadnyi különbséggel Zsoldos Attila

foglalkozott a második honalapító és fia csatáival (2007). Más könyvekben, amelyek a tatárjá-

rás időszakával vagy magával IV. Bélával foglalkoznak, mindössze csupán említés szintjén

vagy név nélkül tűnik fel. Könnyen rájövünk, hogy Mária csupán mellékszereplőként jelenik

meg férjével és fiával, míg Erzsébet életéről és munkásságáról könyvek is megjelentek. Utób-

bi szakirodalmával kapcsolatban többször is hivatkozom Szende Lászlóra, aki több tanulmá-

nyát is a királynénak szentelte.

Témám taglalása elején mindkét királyné rövid életrajzát fogom ismertetni, utána pe-

dig a közös nevezőket emelném ki válogatott szempontok alapján. Fontosnak tartom még itt

az elején megemlíteni, hogy Mária és Erzsébet kb. 100 év eltéréssel léptek színre és életük

főbb állomásai, majd pedig haláluk dátumai is majdnem egybe esnek. Ez az időszak teret

adott az egész királynéi rendszer és megítélés átszerveződésére, mind elismerés, mind pedig

vagyoni helyzet terén. Egy hatalmas robbanásszerű eseménynek lehetünk tanúi a középkor

ezen szakaszán, mikor a magas pozíciókban mozgó nőknek nem csupán az édesanya és a

feleség szerepe, hanem uralkodói mivoltuk is előtérbe kerülhetett. Összehasonlításom alap-



3

ját is ez a fajta folyamat teszi ki. Lássuk, hogyan jutunk el a középkorban egy egyszerű me l-

lékszereplői pozícióból a főszerepig.

Laszkarisz Mária

A már említett problémák okán kissé nehézzé válik Mária életrajzának rekonstruálása,

legalábbis gyermekkorára vonatkozó és házasságáig bekövetkezett stációk részletezésében.

Az általam összeállított rövidke életrajz Wertner Mór és Zsoldos Attila munkáiból kiszűrt

információk alapján készült el. Wertner Mór írása jobban kitér Mária és Béla házasságára,

illetve a korai eseményekre, míg fiával, Istvánnal való szembekerülése Zsoldos Attila tanul-

mányából került szemléltetésre. Ismételten ki kell emelni, hogy ezen források egymásra épül-

nek, köztük pedig majd száz év telt el.

Annyi bizonyosan kitűnik a források ismeretéből, hogy Mária a nikäai vagy nikaiai

császár, I. Theodoros Laszkarisz1 és Angela Anna leánya. Anyja révén Leó örmény király

unokája volt.2 A forrásokból annyi kiderül, hogy Mária volt a középső testvér három lány-

gyermek közül (mediante nostra filia3; filiae natae sunt tres: Irene, Maria, et Eudocia

4). A

frigy létrejöttében a kor szokásainak megfelelően politikai okok vezérelték II. Andrást, aki a

„küldetéséül kapott” Szentföldre jutást kívánta előrébb lendíteni fiai házassága útján. Ennek

érdekében diplomáciai utazásokat is tett, melynek keretében ellátogatott Laszkarisz Theodor-

hoz is, hogy frigyre léptesse fiát Máriával. Erről több feljegyzés is szól,5 illetve II. András

Honorius pápához írt levele is tanúsítja a sikeres tárgyalásokat.6 A frigy jónak bizonyult mind

Béla és András, mind pedig az ország számára. Nem csak széles körű keleti kapcsolatrend-

szerre tettek szert, hanem jelentős mennyiségű arany és egyéb drágakövek vándoroltak az

országba hozományként.7

1 Ld. Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. MTA Történettudomány Intézete, Budapest, 2005, 190. és

Wertner Mór: Negyedik Béla király története. Temesvár, 1893, 13. 2 Ld. Wertner M., Negyedik Béla király i. m. 13.

3 1219: CD Fejér III/1, 252.

4 CD Fejér III/1, 415.

5 CD Fejér III/1, 415. Thomas A. Diaconus Spalat. Hist. Salon. c. 26. „Deinde transiuit in Graeciam, ubi

affinitate contracta cum Lascaro, Rege Greacorum, ultra progreditur; accepit enim filiam eius filio suo

primogenito Belae in uxorem.” 6 1219: CD Fejér III/1, 252. „Ut securum peregrinationis divino fulti auxilio pararemus transitum, filiam

Comneni Theodori Lascari filio nostro duximus in uxorem.” 7 Ld. Wertner M., Negyedik Béla király története i. m. 12–13.



4

Mária születési idejéről nincs fennmaradt forrás, datálható események 1219-től követ-

keznek életében. Annyi bizonyos, hogy 1220/21 táján a Magyar Királyság területén frigyre

lépett Bélával, innentől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatosan az ország terüle-

tén tartózkodott. Wertner Mór szerint a házasságkötés alkalmával kapta meg az ifjabb király-

né II. András második feleségének, Jolántának koronáját.8 Ezek után Bélát is koronás főként

említik.9

Sajnos nem ment könnyen a magyar királyi udvarba való beilleszkedés, hiszen házas-

ságkötésük idejére az ország két pártra szakadt, egyiket Béla, másikat András és hívei foglal-

ták el. A pontos ok találgatások tárgya, feltételezések szerint közrejátszhatott az a tény is az

események alakulásában, hogy az udvar valamelyest meg kívánta nehezíteni Mária és Béla

frigyét. Házasságuk majdnem véget ért az 1222-es évben,10

amikor is IV. Béla annak felbon-

tását kérte a pápától (július 6.-án kelt levél),11

ezek után feleségét „elkergette” az udvartól. Az

okok között szerepelt a herceg életkora (nunc vero dictus B. licet in aetate tennela cum puella

eadem sponsalia contraxisset, cum ad pubertatem venerit, matrimonio contradicit, humiliter

postulando: ut sibi tribuamus licentiam ab huiusmodi sponsalibus recendendi),12

illetve más

házasságba kíván belefogni, nagyobb haszon reményében, természetesen az ország érdekében

(et contrahendi cum alia, de qua maior possit utilitas regno Hungariae provenire).13

A pápai

válasz június 28-án érkezett meg, melyben engedélyezik a házasság felbontását, amennyiben a

kivizsgálók helyén valónak találják azt. Az indoklásból jól kitűnik, II. András számára már

nem volt olyan jó kilátásokkal bíró a frigy, mint annak megkötésekor, így kedvezőbb körül-

mények után kívántak kutatni. Okként szerepelhet, hogy Theodoros császár ígéretet tett legki-

sebb fia (szintén András) örmény trónra emelésére, mely megvalósulatlan maradt.14

Másik

indok a császár halála és a frigy előnytelen mivolta lehetett, mely közrejátszott a házasság

tervezett felbontásában.

Több feltételezés is élt, mely szerint Béla nem kívánt elválni feleségétől, akit talán

megkedvelt, de annyi bizonyos, hogy folyamatos rágalmak érték Máriát az udvar részéről,

8 Ezt az információt Wertner Mór írta le (Wertner M. Negyedik Béla király története i.m. 14.), ám források ezzel

kapcsolatban nem állnak rendelkezésünkre. 9 Ld. Wertner M., Negyedik Béla király története i. m. 14.

10 További információk Estók János: Királynék könyve Helikon kiadó, Budapest, 2000. 4647.

11 1222.06.06: CD Fejér III/1, 384.

12 1222.06.06: CD Fejér III/1, 384.

13 1222.06.06: CD Fejér III/1, 384.

14 András Izabella örmény hercegnővel való házassági terve alapján, ld. Wertner M., Negyedik Béla király törté-

nete i. m. 13.



5

próbálták elidegeníteni Bélától. Ezalatt az ellenpárt is a herceg oldalára állt, és most már

mindkét fél próbálta a saját malmára hajtani a vizet a viszály idején. Oly mértéket öltött a

helyzet, hogy a pápa felszólította a magyar főpapokat, hogy a legszigorúbb egyházi büntetés-

sel sújtsa azokat, akik a viszályt táplálják apa és fia, férj és feleség között.15

Ezek után a püs-

pöki kar jelentést terjesztett fel az egyház fejéhez,16

amelyben a házasságot eltervezettnek,

Bélát pedig elég idősnek látta ahhoz, hogy az említett okokat semmisnek tekintsék. Itt is emlí-

tésre került a felbujtás, melyben burkoltan Andrást okolták a törvényesség megsértésével.17

A

jelentés alapján Honorius megállapította, hogy a frigy törvényes és felbonthatatlan, Bélának

pedig vissza kell fogadnia az udvarból eltávolított feleségét. Nem tudjuk megmondani bizto-

san, hogy a herceget a pápa parancsa vagy a királyi udvar iránti bizalmatlansága vette rá arra,

hogy visszafogadja és visszahelyezze jogaiba nejét.

Ezek után nyílt ellenségeskedés vette kezdetét a király és fia között. Olyan nagy mé-

reteket öltött ez a fajta feszült viszony, hogy Béla és Mária Lipót osztrák herceghez menekült.

Béla engedelmességének azonban volt politikai szempontból pozitív oldala is, a pápa a herceg

és hívei mellé állt, szószólójukká vált, ezzel részlegesen feloldotta a belsőviszályt.18

A későbbiek tudatában furcsa állomásokon lehettünk túl. Felvetődik a kérdés, vajon

Béla tényleges szeretetből vagy csupán a támogatás reményében, ügyes politikai húzásként

engedelmeskedett a pápának? Mária szemszögéből pedig érdekes, hogy fiával, V. Istvánnal, is

hasonló helyzetet fognak megélni. Apa fordul a fia ellen, a meny nem lesz elfogadott a királyi

családban, összetűzések a választott házasság miatt, továbbá a pápa fellépése békítő félként.

Vajon Mária generálta ezeket a későbbi feszültségeket bosszúból vagy a sors furcsa fintora,

hogy az egymást követő generációk hasonló feszültségeket hoznak létre és élnek át?

IV. Béla hatalomátvétele után Mária lett az elsőszámú asszony a királyság területén.

Életüket és munkásságukat végigkísérte a tatárjárás, az ország újjáépítése, belviszályok,

gyermekek19

tényleges vagy eltávolodásból következett elvesztése és fiaik ellenségeskedése.

Tartalmas életet tudhattak maguk, mikor 1270-ben mindössze pár hónap eltéréssel hunytak el.

Mondhatnánk azt, itt szerepel a bizonyíték arra, hogy valójában nem csak hatalmi érdek hú-

15

1222.07.06.: CD Fejér III/1, 388. 16

CD Fejér III/1, 413414. 17

CD Fejér III/1, 414.: „Nunc autem Diabolo seminante zizaniam, et quorumdam maliuolis suggestionobus

perversorum, vir legitimam, cui postquam ad aetatem legitimam uterque pervenerat,et per biennium et amplius

cohabitarat, ut diximus, in totus regni scandalum, et subversionem Religionis Christianae dimisit uxorem”. 18

Ld. Wertner M., Negyedik Béla király története i. m. 15–18. 19

Gyermekeik: Kunigunda, Jolán/Ilona, István, Margit, Béla. Ld. Zsoldos A., Árpádok és asszonyaik i. m. 191.



6

zódott meg a visszafogadás és az egymás mellett való kitartás mögött. Sírjuk az esztergomi

minoriták templomában található, ahová fiukat, ifjabb Bélát, is örök nyugalomra helyezték.20

Piast (Łokietek) Erzsébet

Erzsébet életébe Szende László munkái engednek betekintést nyerni. Máriától eltérően

könnyebben ki tudjuk következtetni a királyné születési dátumát, mely 1305 környékre tehető.21

Gyermekkorát Lengyelországban töltötte, édesapja Piast (Łokietek – melynek jelentési

„kisnövésű”) Ulászló (1306–1333), a Piast ház alapítója, ebben az időben még csupán herceg,

édesanyja, Kaliszi Hedvig révén pedig az Árpád-ház leszármazottjának mondhatta magát. Hed-

vig édesanyja Jolán, IV. Béla lánya, 1256-ban ment hozzá Boleszló kaliszi fejedelemhez, így

Máriával rokonságban is áll Erzsébet (dédnagyszülői pozíció). Nem csak kiemelkedő szerepük,

hanem egyenes ági rokonságuk is összekapcsolja a két királynét.

Ez természetesen megerősítette Károly Róbert jogalapját a magyar trónra, ám a frigy

létrejöttéhez a pápához kellett folyamodniuk, hiszen ha távolról is, de rokonoknak számítot-

tak. XXII. János pápa 1320. július 2-án közölte a Szentszék felmentését, így július 6-án meg-

ülték az esküvőt, a királynét pedig megkoronázták Székesfehérvárott. A feleségek sorában

Erzsébet a negyediknek számított, ám ő volt az első, akivel Károly Róbert dinasztiát tudott

alapítani és 5 fiúgyermekkel áldotta meg őt. A forrásokban sok információ szerepel házassá-

guk kezdetéről és végéről, bőséges információkkal láttak el már a kortársak is.22

Az írott források szerint a gyermekek gyorsan egymás után születtek: Károly 1321.,

László 1324., Lajos 1326., András 1327., István 1332. évben. A gyermekek névadása a

20

Ld. Zsoldos A., Árpádok és asszonyaik i. m. 191. és Wertner M., Negyedik Béla király története i. m. 181–

182., további részletek ld. Thúróczy János: A magyarok krónikája In: Milleniumi magyar törtéenelm sorozat,

Osiris, Budapest 2001. 152., többek között közös sírfeliratuk is:

„ Aspice rem charam, tres cingunt virginis aram,

Rex, dux, Regina, quibus assint gaudia trina.

Dum Liecuit; tua dum virguit Rex Bela potestas,

Translatuit, pax firma fuit, tegnavit honestas.” 21

A következtetés a házasságkötés dátumából illetve az akkori életkoruk alapján jött létre. Károly Róbert 32

éves, míg Erzsébet csupán 15 év körüli lehetett. Ld. Szende László: Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecé-

nás In: Károly Róbert és Székesfehérvár, Székesfehérvár, 2011. 79. 22

Ld. Szende L., Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecénás i. m. 78–79.



7

szentkultusszal magyarázható, mely akkoriban az udvar bevett gyakorlata volt. (Felmerült

több kutatónál is annak a lehetősége, hogy a fiakon kívül további 2 másik lány is született a

frigyből.)23

Sajnos az első két fiúgyermek nem érte meg a gyermekkort, így csakhamar a

harmad szülött Lajos került trónörökösi pozícióba.24

22 évnyi házasság után Károly Róbert 1342-ben elhunyt. Ezek után a trónon fia és fe-

lesége uralkodott.25

Régenskirálynőként betöltött szerepe példátlan a magyar történelemben.

Sem előtte, sem utána nem fordult elő hasonló, hogy egy királyné, aki ráadásul özvegyként,

férje nélkül vesz aktívan részt az ország irányításában, láthatóan a legnagyobb egyetértésben

fiával és az elöljárókkal. 1380. december 29.-én hunyt el. Temetésére az általa kivételezett

szerepbe helyezett óbudai klarisszáknál került sor, nagy pompa kíséretében.26

23

További részletek a felvetésekkel, illetve a család összetételével kapcsolatban ld. Kristó Gyula: Károly Róbert

családja In: Aetas 20. évfolyam, 4. szám, 2005. (1427.) 24

Ld. Szende L., Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecénás i. m. 81–86. 25

Ld. Szende L., Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecénás i. m. 79. 26

Ld. Szende László: Piast Erzsébet és udvara (13201380), doktori disszertáció, Budapest, 2007. 204.



8

Hasonlóságok és különbségek, az összehasonlítás szempontjai

A szakdolgozat megírása alatt a két királyné élete közti összehasonlítás szempontjai

nem tartanak időrendi vonalat. Az egyes témák kitérnek személyiségükre, anyagi javaikra,

címeikre és kirívó szerepükre a kor férfi világában.

1. szempont: Sorsfordító események

Minden ember életében elkövetkeznek olyan pillanatok, melyek a későbbiek során hatás-

sal lehetnek személyiségükre, vagy éppen befolyással lesznek későbbi cselekedeteikre. Fontos

megérteni, hogy ezek az asszonyok is emberek voltak, gyermekek, feleségek és édesanyák,

akiket érzéseik irányítottak. Ezen eseményekről vannak feljegyzések, feltételezett következ-

ményeikre szintén, az egyén megragadása nehéznek bizonyul ilyen szempontból, hiszen nin-

csenek emlékiratok, esetleg naplók, melyekből személyesebb hangvitelű eseményleírás kö-

vetkeztethető ki.

Laszkarisz Mária és Piast Erzsébet életében az első és talán legfontosabb ilyen momentum

a házassággal járó helyváltoztatás. A kor szokásaihoz híven már egész fiatalon, a tízes éveik

elején egy teljesen idegen környezetbe kerültek, szűk körrel, a szüleiktől és a szülőhazától

távol. Ez, illetve a felelősség, mely ezzel rájuk hárult, valószínűleg nyomot hagyott mindkét

gyermekben. Nem csak feleségként kellett megállniuk a helyüket, hanem uralkodónőként is.

Családjukra sem hozhattak szégyent az új környezetben való viselkedésükkel. Teljes helytál-

lásukra volt szükségük. A későbbiek tudatában bizton állíthatjuk, hogy a két nő kivételesen

erős személyiség volt, tökéletesen megállták a helyüket férjük mellett és nyomot hagytak a

történelem lapjain.

Közrejátszik mindkettejüknél a korban sajnálatos módon nem ritka jelenség, a gyer-

mekek korai halálozása. Mindketten vesztettek el utódokat, bizonyára egy anya számára

megrázó ez az esemény. Valószínűleg jobban ragaszkodtak érzelmileg az életben maradt

gyermekekhez.

Nem csak ezek az ingerbeli tényezők változtathatták meg a királynék hozzáállását, na-

gyobb mértékű behatások is érték őket. Máriát házasságkötése után 1-2 évvel máris a válás

fenyegette. Végül a per nem járt „sikerrel”, így Bélával majd ötven évig voltak házasok, ám



9

ez a szégyenfolt örökre elkísérhette a királynét.27

Elképzelhető, hogy ez is közrejátszott ké-

sőbb menyével, Erzsébettel való rivalizálásban is. Meghúzódhatott egyfajta féltékenységi té-

nyező is. Annyi bizonyos, hogy a sikertelen válási procedúra után Mária aktívabban szerepelt

férje munkásságában. Mondhatni a sarkára állt és a háttérből irányította Bélát, ez majd a fiaik

közti háborúskodásban fog kicsúcsosodni.28

Bizonyosan a tatárjárás is megnehezítette a királyné életét. Férjétől távol kellett férfiként

viselkednie, egyben tartania családját, biztonságukra is tekintettel kellett lennie. Ez a nem

elhanyagolható történés is befolyással lehetett Máriára.

A harmadik nagyobb behatás, ami érhette a királynét, a tatárjárás utáni fogadalomtétel mi-

att elvesztette akkor született lányát, Margitot. Természetesen a korra jellemző buzgó vallá-

sosság biztos valamelyest csillapíthatta az űrt, ami Máriában keletkezhetett, ám teljesen ért-

hető lehet az anya fájdalma, hamarosan elvesztésre kerülő gyermeke iránt. Valószínűleg eb-

ben a momentumban vélhető felfedezni azt, hogy a későbbiek során miért ragaszkodott 1249-

ben született Bélához.29

Erzsébet szempontjából nem is kezdődhetett volna megrázóbb eseménnyel királynéi pá-

lyafutása, mint Zách Felicián merényletével. Házasságuk tízedik évében, 1330. április 17.-én

a visegrádi palotában éppen az ebédjüket fogyasztó családra rátört a nemes. Az indítékok ku-

tatása ma is vita tárgyát képezi a történészek számára. Károlyon és Erzsébeten kívül ott tartóz-

kodtak fiaik is, András és Lajos. A merénylet sikertelennek mondható, bár indíték hiányában

nehéz megállapítani, ki is volt a valódi célpont. A királyfiak és Károly sérülések nélkül meg-

úszták, míg a királyné jobb kezének négy ujját levágták. A megtorlás ennél nem volt kevésbé

drasztikus. Zách Felicián utódait hetedíziglen kiirtották, vagyon- és földelkobzással sújtották,

illetve lányát, Klárát, aki Erzsébet udvarhölgye volt, megcsonkították. Orrát, ajkát, továbbá

nyolc ujját levágták.30

Elég szembetűnő a megtorlás foka, ilyenre még nem volt példa a ma-

gyar történelem során. Megbízhatóbb forrásnak tekinthetjük a Képes krónikát, amely I. Lajos

27

Ld. Estók J., Királynék könyve i. m. 4647. 28

További információk a témával kapcsolatban Wertner Mór: Negyedik Béla király története és Zsoldos Attila:

Családi ügy c. könyvében (Zsoldos Attila: Csalási ügy, IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as évek-

ben, MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2007.). 29

Ld. Zsoldos A., Árpádok és asszonyaik i. m. 191. 30

Ld. Estók J., Királynék könyve i. m. 5859. és Szende L. Piast Erzsébet i. m. 8490.

A megtorlásról részletesebben ld. Képes Krónika In: Millenniumi magyar történelem sorozat. Osiris, Budapest,

2001. 128.: Klára nevű lányát is, ezt a gyönyörű szüzet kivonszolták a királyi udvarból, orrát meg ajkát meg-

csonkították, hogy csak a fogai látszottak; a kezéről is nyolc ujját levágták, úgyhogy csak a hüvelykujjai marad-

tak meg, majd több város utcáin és terein végighurcolták lóháton, és kényszerítették a félholt szerencsétlent,

hogy ezeket a szavakat kiáltsa: „Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz.”



10

uralkodása alatt íródott. Természetesen jól kivehető az Anjou párti elhivatottság. Feltűnő a

hasonlóság Erzsébet sebei, illetve Zách Klára megcsonkítása között, ám ő kétszeresen meg-

szenvedte apja felségárulását.

Ez az eset nem csak vallási buzgóságára, hanem uralkodására is rányomta bélyegét.

A következő két befolyásoló tényező két haláleset. Az első a férje, Károly Róbert elhunyta

1342. július 16-án. Erzsébet gyásza „az egeket ostromolta”, viszont erős személyiségként meg

tudta szervezni a temetést és a későbbi királykoronázást is.31

A második megrázó esemény

kisebbik fia, András tragikus elvesztése volt. Nem csak a távozás terhe volt fájdalmas súlyú,

hanem még az 1345. szeptember 18.-án bekövetkezett merénylet is megviselte az anyakirály-

nét. Erzsébet gyászáról megrázó képeket kapunk a korabeli leírásokban. Minden bizonnyal az

önvád is belekeveredhetett ebbe a feldúlt érzelmi állapotú időszakba, az anyakirályné már

egyszer ki akarta menekíteni Andrást Nápolyból, ám mégsem tette meg.32

2. szempont: A királynéi jövedelmekről

Ennek a szempontnak említése kulcsfontosságú, hiszen a legnagyobb eltérés, feltéte-

lezhetően a források hiányának is köszönhetően, itt mutatkozik meg a két királyné között.

Mint az már az előzőek során is említésre került, Mária királynéról jóval kevesebb korabeli és

szakirodalmi információ található, mint Erzsébetről. Ám mielőtt hozzálátnánk ezek taglalá-

sához, egy összefoglalóbb képet tekintsünk meg, melynek alapját Zsoldos Attila: Árpádok és

asszonyaik című könyve jelentette. Természetesen még a házasság megkötése előtt minden

menyasszony rendelkezett egyfajta jövedelemforrásnak nevezhető egységgel, ez pedig a ho-

zomány volt. Erről a későbbiekben Mária királyné kapcsán még említést teszünk.

Mint, ahogy Zsoldos is írta, egyetlen átfogó forrás van, melyből könnyen képet kapha-

tunk az Árpád-kori jövedelmekről, ez az ún. III. Béla-kori jövedelemjegyzék, a királynéi va-

gyonról nem áll rendelkezésünkre hasonló információ, így magunknak kell összeszednünk a

részleteket. Egyfajta lajstromot mutatnak be a házassági szerződések, ám az Árpád-korból

egyedül Beatrix királyné (II. András harmadik felesége) esetében maradt ránk. Azért is érde-

mes megemlíteni ezt az okiratot, illetve annak tartalmát, hiszen időben nagyjából egybeesik

Mária királyné házasságával (tizennégy év eltéréssel), továbbá Erzsébet házasságkötése sem

31

Ld. Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 126. 32

Ld. Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 68.



11

állt messze ettől a dátumról. Valószínűnek tartják, hogy ezek a szerződések nem változtak

sokat tartalmukban az évek során, kb. hasonló bevételeket figyelhetünk meg. Fontos meg-

említeni, ahogy Zsoldos is leírta, hosszabb és sikeresebb házasságok esetén további jöve-

delemforrások is megjelenhettek. Többek között a felsége számára a házasság megkötésével

biztosított II. András ötezer ezüstmárkát, melyet évi ezermárkás kifizetésben biztosított, efe-

lett minden magyar királyné teljes rendelkezési joggal élhet. A korábbi években elmaradt ettől

a nagyságtól a királynéi jövedelem, akkor is, ha ezek alatt rendszeresen befolyó pénzbeli ös-

szegeket feltételezünk, nem lehetett a rendelkezésre álló pénzösszeg nagy.33

A másik nagyobb jövedelemforrás, melyet források összegszerűen is említenek, a hit-

bér.34

Mária esetében is említik ezt a források, más hasonló házassági jövedelmekkel kapcso-

latban. Ám mielőtt rátérnénk a házassággal együtt járó forrásokra, tegyünk említést a hozo-

mányról és annak felhasználásáról. Az összegről nem maradt fenn irat, viszont a házas-

ságkötésük után harminckilenc évvel még hasznosította, az összeg egy részét a visegrádi vár

építésére.35

Ugyanebben az oklevélben még említésre kerül a nyulak-szigeti kolostor létreho-

zása is, melyet Béla feleségének adott, továbbá egész Pilis megyét Visegrád várával, hogy az

esetleges újra bekövetkező tatár támadás alatt a mai Margit-szigetről az apácák biztonságos

menedékre lelhessenek itt. Ez a részlet tetemes mennyiségű vagyonra utalhat, hiszen ez a ho-

zományban foglalt ékszerei árát takarta.36

A házasság által kapott jövedelemforrásokra, házasságlevél hiányában, István és Béla

közti viszály korából van forrásunk. Mikor IV. Kelemen megerősítette Máriát javaiban több

említésre is figyelemmel lehetünk. Példának okáért a szerémi kamarát, az ország bizonyos

földjeit IV. Béla feleségének ajándékozta a hitbér fejében és az ország védelmére fordított

jegyajándék37

kompenzálására. Megjelenik István oklevelében is, melyben ígéretet tesz anyja

birtokainak meghagyására, melyben szó esik a szerémi kamaráról. Érdekesség, hogy itt nem

33

Zsoldos A., Árpádok és asszonyaik i. m. 77–78. 34

A feleség a férjétől kapta a házasság megkötésekor, annak érdekében, hogy házastársi kötelezettségeit a házas-

ság fennállása alatt megtartsa. Általában a nászéjszaka után kapta meg. Válás esetén ez az összeg visszafizeten-

dő. Csak és kizárólag a férj adja, vagy ígéretet tesz rá. A hitbér fogalmáról ld.

http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/hitber.htm és

http://www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-6032/tomus_30_1_2012/ISSN_0866-6032_tomus_30_1_2012_067-

073.pdf. 35

1259: CDAC Wenczel VII/354. 36

Ld. Wertner M., Negyedik Béla király története i. m. 152. 37

Csekélyebb mértékű javak, melyeket a nő apja vagy férje ad az eljegyzés vagy a házasságkötés alkalmával.

Ingó vagyontárgyakból állt, legtöbbször ruhák és ékszerek tették ki. Legtöbb esetben a nő családja, apja adta. Ld.

http://www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-6032/tomus_30_1_2012/ISSN_0866-6032_tomus_30_1_2012_067-

073.pdf

http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/hitber.htm



12

említik Mária hitbérét vagy jegyajándékát. Csupán a pozsegai uradalom említésénél jelenik

meg az az utalás, mely szerint a királyné ezt a tengerparti részeken kifizetett kiadásokért kap-

ta, másrészt pedig a hitbérért.38

További Mária jövedelmeihez írható forrás az 1248-ból származó oklevél,39

mely a

verőcei hospeseknek terheit foglalta írásba. A közösség évenként két fajta „adóban” fizetett a

királyné számára: földbér és szállásadó fejében, ez utóbbi alatt további kötelezettségek ter-

helték. Az elsőt pénzben, míg az utolsót terményben fizették.40

Máriánál továbbá jól kivehető a királynéi birtokrendszer sajátos intézménye. Kétféle-

képpen alakulhatott a birtokok felosztása. Első kategóriába tartozott a királynéi intézmény

(reginatus) földállománya, melyet a királyné csak iure reginali41

tudhatott a magáénak, és

rangja vesztése, vagy háramlás esetén elvesztette azt. A második birtokréteget a királyné fér-

jétől kapott személyes adományai voltak, melyeket sajátjának tudhatott, őt illette meg, sza-

badon rendelkezhetett fölötte, örökíthette tovább vagy ki is árusíthatta. Az alábbi példák Má-

ria királyné reginatusához tartozó földekről mutatnak rövid betekintést. Béla király fiával

folytatott csatározásai alatt Garadnára is rátette kezét, melyet a királynéi birtokokhoz csatolt.

Később ezek fölött a területek fölött is Erzsébet fog uralkodni, hiszen őt is megillette a király-

néi birtokok egy része ebben az időben. A másik ilyen terület Vicsepcs, mely a királyné saját

birtokát képezte és az idők folyamán, szabadon adományozta egyik emberének.42

Összefoglalva személyes vagyonának legnagyobb részét a hozomány tette ki. Ezzel

teljes mértékben önmaga rendelkezhetett.

A királynéi birtokok rendszere, azok adományozása, illetve az abból befolyó jövedel-

mek, szinte semmit nem változtak az Anjou korra, így Erzsébet királyné esetében nem beszé-

lünk hasonló vagyoni helyzetről.43

Az anyakirályné házassága kezdetén szintén azonos jövedelmekkel rendelkezett, mint

Mária, melyet a hozomány, illetve további házasságjogi jövedelemforrások tették ki. Viszont

ezekről az összegekről nincsen konkrét forrásunk. Az első kézzelfogható kimutatás Erzsébet

38

1266: CD Fejér IV. 364-367. 39

1248: CD Fejér IV. 36. 40


Királynéi jogon. 42


Többet Erzsébet birtokairól ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara Erzsébet királyné birtokai c. fejezetében i.

m. 91106.



13

végrendelete.44

Ez a dokumentum olyan információt tár elénk, melyek a királyné személyes

adományait írja le. Nem csak anyagi javak szerepelnek itt felsorolva, hanem „ingóságok” is.

Hasonlóan tanulságos az ebben a fejezetben taglalt szempontok alapján Erzsébet aacheni za-

rándokútja, hiszen bőkezűen adományozott templomok és kolostorok számára, melyek alap-

ján szintén képet nyerhetünk az akkori anyagi helyzetéről. A peregrinációra 1357-ben került

sor, nem sokkal április 6-a után indulhatott útnak Visegrádról az anyakirályné Prágába, ahol

útitársaival IV. Károly német-római császárral és annak harmadik feleségével, Schweidnitzi

Annával, találkozott. Politikai mozgatórugó is szerepet játszott a zarándoklat létrejöttében,

hiszen Erzsébet minden bizonnyal a Velence ellen folytatott háborúhoz keresett szövetségese-

ket. Erről az útról jóval kevesebb információnk van, mint a dél-itáliairól, de annyi bizonyos,

hogy Marburg és Köln érintésével értek el a középkor legnépszerűbb zarándokhelyére Aa-

chenbe. Nem tudni pontosan, hogy ki kezdeményezte az utat. Prágában Erzsébet a Szent Vid

székesegyházat is megadományozta liturgikus tárgyakkal (miseinggel, velummal, stólával,

humeráléval és paramentummal),45

majd május elején elhagyták a cseh fővárost. Marburgban

ünnepélyes körmenetet tartottak (minden bizonnyal itt is bőségesen adakozott a királyné),

innen Kölnbe mentek. Az itteni székesegyháznak arannyal átszőtt miseruhát adott. Május 28-

án értek Aachenbe, ahol szintén bőségesen adományozott Erzsébet, ám a legnagyobb ered-

mény a magyar kápolna megalapítása volt.46

A zarándoklat során tett adakozásokról is világo-

san látszik, hogy az anyakirályné nem kis vagyonnal rendelkezhetett, ha minden állomás fon-

tosabb vallási helyeit donációval látta el.

1380. április 6-án kelt végrendeletében személyes ingóságait és pénzbeli adományait

hagyományozta családja tagjaira, az udvarra, a hozzá közel állókra, illetve a számára fontos

kolostoroknak. Ezek közül négy játszott kiemelt szerepet életében és testamentumában, az

óbudai, a lippai, a beregszászi és az aracsi templom. Először vegyük sorra, mely rendek része-

sültek Erzsébet vagyonából annak halála után, majd intézményenkénti lebontásban is megte-

kintjük az örökölt javakat. A domonkos, ferences és Ágoston-rendiek 300-300 forintot, a re-

mete testvérek 200 forintot kaptak a királyné végrendeletéből. Az adományozott kolostorok

sorát figyelve jól kirajzolódik az erőteljes ferences dominancia. (Érdekesség, hogy fia, Lajos

inkább a pálosokat támogatta hasonló nagyságban.) A végrendelet alapján Beregszásznak egy

ferences kolostor munkálataira juttatott 500 forintot, egy kazulát (misemondó ruha), 5 márka

44

1380: CD Fejér IX/V. CCXIV. 400406. Elisabethae, matris Ludovici R. H. Pia mortis causa desposotio. 45

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 837. lábjegyzetében. 46

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 137141.



14

súlyú aranyozott ezüst kelyhet, egy ezüst tömjénfüstölőt és két keresztet a körmenetekhez.

Aracs hasonló adományokban részesült, 500 forintnyi pénzösszeg, egy kazula, két kereszt és

két ezüst szenteltolaj-tartó. A lippai kolostor, melyet férjével együtt alapított, kapott egy

gyöngyökkel és ékkövekkel díszített arany kelyhet. További kisebb adományokat kaptak a

Buda alatti karmeliták, mely 100 forintnyi összeg volt. A Nyulak-szigeteki apácák szintén

ekkora pénzösszeget kaptak.47

Erzsébet életében a legfontosabb egyházi közösség az óbudai klarisszák voltak. Egész

Magyarországon töltött élete szorosan összekapcsolódott az apácákéval és a kolostor sorsával.

Ha a végéről kezdjük és a végrendeletnél maradunk, Óbuda kapta a legtöbbet a királyné va-

gyonából. A klarissza kolostor kapott egy Szent Lukácsnak tulajdonított plenáriumot,48

mely-

nek másolatát Aachenben is elhelyezte, gyöngyhímzéses papi miseruhát, melyet selyemből

készíttetett, egy kisebb aranykelyhet, amit még korábban ígért. Erzsébet végső nyughelyét is

itt jelölte ki. Ezáltal több adományban is részesültek ismételten az óbudai klarisszák, hiszen a

temetési szokás részeként megkapták azt a hat kiválasztott lovat, mely a koporsóját szállította,

illetve 50 márka súlyú ezüst edényt, mely a hagyomány részét képezte.49

Hogy megértsük

miért játszott fontos szerepet Erzsébet számára a klarisszák rendje és Óbuda, kicsit korábbra,

uralkodása kezdetéhez kell visszatérnünk.50

A kolostort a királyné alapította és élete során

sokszor megadományozta. Az óbudai klarisszákat Lajos jelölte ki anyja számára lakóhelyé-

ül.51

A kor szokásaival ellentétesen, Erzsébet személyiségét ismerve, szinte biztos volt, hogy

nem kíván visszavonulni a közéletből és az uralkodásból. Bár példás, klarissza szokásokhoz

hű életet élt a kolostorban, ám társuralkodói státuszra tett szert fia mellett. Az alapítás a pápa

engedélyével 1331-ben történt meg.52

Saját és szülei lelki üdvéért bárhol létrehozhatta, saját

javainak felhasználásával. Ezt megelőzte Erzsébet kérése, egy klarissza klastrom jóváhagyás-

ára a fenn látható okok miatt. Ahogy a kitétel is mutatja saját javai állnak a kolostor létrehozá-

sa és működése mögött. Viszont Óbudát a klarisszáktól sem tudjuk elválasztani, így a virág-

47

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 198201. 48

„ Szent Lukács evangélista saját kezével festett” ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 198. 49


Szende László egy egész fejezetet szentelt ennek a témának, melyet Piast Erzsébet és udvara c. disszertációjá-

ban publikált Erzsébet királyné és az óbudai klarisszák címen. (i. m. 163198.) 51

1343: AO Nagy IV/179. (297.) „Nos Lodovicus..rex..significamus..quod castrum nostrum de Veteri Buda cum

tributis et omnibus suis..pertinenciis universis quocunque nomine vocitatis admisimus..excellentissime

principisse domine Elizabeth regine Hungarie genitrici nostre carissime ad manendum conservandum et

inhabitandum usque vitam suam, vel quamdiu sue placucrit voluntatu vigore presencimo mediante, promittentes

eidem, ut quamprimum facultas ad se obtulerit, presentes privilegialiter emanari faciomus. Data min Wyssegrad,

in erastino festi Epiphaniarum domini, anno eiusdem M CCC XL tercio.”

A klarisszák kolostora az átépített királynéi vár volt. Ld. Estók J. Királynék könyve i. m. 45. 52

1331: CD Fejér VIII/3, CCXXXVIII. (539.)



15

zással együtt egy várost/városrészt is fejlesztett az anyakirályné. Az élet 1346-ban indult meg

a klastromban. Onnantól folyamatosan adományokban bővelkedett, ereklyéket kapott Erzsé-

bettől külföldi zarándokútjairól (Mária Magdolna lábszárcsontja, Krisztus keresztjének egy

darabja stb.), vámokat juttatott kezükre, melyeknek elvesztését nem hagyta. Továbbá gondját

viselte az apácák birtokszerzésének is, így kerülhetett sor nagy felvásárlásokra Óbuda terül-

tén. Bizonyos birtokok bérleti díját is a klarisszák javára fordította. Így érthető, hogy végső

nyughelyét is itt jelölte ki (sajnos ez az utókor számára nem maradt fenn).53

A klarisszák tisz-

teletük kimutatásaként, szinte ereklye módjára tisztelték a királyné földi maradványait, mely-

nek évente háromszor ünnepet is tartottak (július 14, november 19. Erzsébet napja, és dec-

ember 29. – Erzsébet halálának napja).54

Erzsébet volt az első királyné, aki ekkora személyes jövedelemre és vagyonra tett

szert! Ezt fontos megjegyeznünk, hiszen nem csak a politikában, hanem itt is megmutatkozik

személyének nagysága.

3. szempont: Az édesanya

Ebben a fejezetben egy-egy fiuknak a királynék életében betöltött fontos szerepe kerülne

kidolgozásra. Ennél fogva Laszkarisz Máriáról az ide vonatkozó adatokat egy későbbi feje-

zetben tárgyaljuk, hiszen az ő életében kisebbik fia, Béla támogatása jelentette azt a pontot,

mely férje politikáját is befolyásolta idősebb gyermekükkel, Istvánnal szemben.

Erzsébet a krónikás hagyomány szerint öt fiúgyermeknek adott életet, ezek közül három

érte el a felnőttkort.55

Istvánról kevés forrásunk szól, édesanyja életében sem nem játszott

fontos szerepet legkisebb gyermeke, így róla most nem szólunk ebben a fejezetben. András

herceg komoly súlyponttal rendelkezett az anyakirályné életében, ám róla és sanyarú sorsáról

Itáliában egy későbbi fejezet során részletesen beszélünk. Itt Lajos és annak uralkodásában

való részvétele fog helyet kapni.

53

1380: CD Fejér IV/V, CCXIV (401.) 54

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 163-168.; 171. 173. 175-177. 55




16

A későbbi Nagy Lajos király 1326. március 7-én született Visegrádon. A királyi pár har-

madik gyermekeként látta meg a napvilágot és 3 éves koráig nem ő, hanem bátyja László

számított trónörökösnek.56

Atyja halála után nem sokkal megkoronázták Székesfehérvárott.

Anyja a megszokotthoz képest nem vonult kolostorba, hanem fia aktív támogatójává vált,

mely pozícióját elhunytáig megtartotta.57

A hagyományoknak megfelelően Lajos csak 16 éves

korától uralkodhatott törvényesen egymaga. Addig édesanyja látta el tanácsokkal és szólt bele

intézkedéseibe. A későbbiekben viszont sokkal inkább szemet szúr ez a tény, hiszen mikor

Lajos már idősebb férfi, az özvegy anyakirályné még mindig befolyással bírt. Bel- és külpoli-

tikában egyaránt éreztette a hatását és társuralkodói státuszba került.58

Az 1351-es év mér-

földkőnek számít a kutatás szempontjából. Ebben az évben Lajos megújította az 1222-es

Aranybullát, mely törvényben gyakran hivatkozik édesanyjára. Kiadásához is szükséges volt

édesanyja megnevezése, továbbá a bevezetőbe került szöveg alapján biztosak lehetünk a társ-

uralkodói feltételezésben (a fenséges fejedelemasszonynak, Erzsébetnek, ugyanazon kegyel-

méből Magyarország királynéjának, a mi legkedvesebb édesanyánknak a szíves hozzájárulá-

sával).59

Ugyanezen évben kinevezte őt a horvát-dalmát területek, később pedig a lengyel

királyság kormányzására is.60

Ezek alapján már-már nem lehet különválasztani Erzsébet és

Lajos uralkodását, így régenskirálynénak vagy társuralkodónak kell neveznünk az asszonyt.61

Ezek alapján rekonstruálni konkrétan a személyes kapcsolatot anya és fia között nagyon

nehézkes, viszont a király többször is kifejezte szeretetét és háláját Erzsébet iránt. Oklevelei-

ben gyakori szerepel a serenissima principissa domina, a genitrix nostra charissima és a

genitricem meam Serenissimam, melyek mind Erzsébet szeretetteljes anyai és királynéi szere-

pét hivatottak kiemelni.62

További bensőséges viszonyra utal Lajos 1351-ben kiadott birtokle-

vele, melyben háláját fejezi ki édesanyja irányába.63

Egy évvel korábban 1350-ben második

nápolyi hadjárata alatt a király súlyos sérülést szenvedett el, mely iszonyatos fájdalommal és

56

Ld. Képes krónika 202. 57

Ld. Szende László: Łokietek Erzsébet – Nagy Lajos király édesanyja, Egy lengyel hercegnő Magyarországon

(13201380) 58

Ld. Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat Kiadó, Budapest 1987. 166. 59

Az információkat és az idézett törvénybevezető részletet ld. Szende L. Łokietek Erzsébet – Nagy Lajos király

édesanyja. 60

Ld. Ferdinandy M. Országok úrnője i. m. 125. 61

Ld. Bertényi I. Nagy Lajos király i. m. 130131. 62


1351: CD Fejér IX. 3. (5354.) „… ratione Immensorum laborum, quibus nos ipsa veluti genitrix

prudentissima, a toto nostro pueritiae aeuo charitate materna fouit mitissima, et nutriuit…” Ezt érzékletesen

fordítja Szende L. Piast Erzsébet és udvara c. disszertációjában (i. m. 63.). „egészen gyermekkora óta a legszelí-

debb anyai szeretettel dédelgette és nevelte, és az itt kifejtett mérhetetlen fáradtságot szerette volna az uralkodó

viszonozni.”



17

már-már halál közeli élménnyel járt. Lajos arra kérte a jelenlévő ferencest, hogyha meghalna,

akkor jutassa el édesanyjához fejét és szívét.64

Itt két dolog is szembeötlő. Mint ismeretes

Erzsébet közel állt a ferencesekhez, élete során őket támogatta leginkább. Másik pedig az,

hogy a fiú anyjának ajánlotta fel a szívét, mely jelképezhette azt, hogy szívében csak egyetlen

nő játszott fontos szerepet.

A legemlékezetesebb, mikor IV. Károly német-római császár minősíthetetlen stílusban

nyilatkozott Erzsébetről, és annak politikában betöltött szerepéről. Ezen Lajos annyira felbő-

szült, hogy levélben párbajra hívta és elégtételt helyezett kilátásba. Ebbe a vitába még a pápa

is beleszólt a felek kibékítése céljából. Ez az incidens komoly külpolitikai problémákat oko-

zott, melyet Károly, látván hogy túllőtt a célon, feleségül véve az anyakirályné rokonát igye-

kezett elsimítani.65

Lajos lényegében soha nem függetlenítette magát anyjától. Hosszabb ideig Erzsébet len-

gyelországi kihelyezett uralkodása alatt regnált fiától „elszeparálva”. Ennek okát kereshetjük

abban, hogy a sokáig gyermektelen Lajosnak végre leánya született, így az ifjabb királyné is

egy szinttel feljebb lépett anyósa mögött. Talán ő állhat mögötte, hogy férje végre férfivá vál-

hasson és függetlenítse magát anyja uralma alól.66

További személyes kapcsolatról árulkodik a már annyit említett végrendelet, melyet Er-

zsébet mondott tollba. Itt fiára hagy három plenáriumot (kegyképet), továbbá két aranykupát

és egy sárkánynyelvnek nevezett tárgyat hagyott, mely szintén aranyból készült, ékkövekkel

ékesítve.67

Ennek értelmezése nehézségbe ütközik, valamiféle bajelhárítási szerepe lehetett,

mely védelmet nyújthatott a középkori hiedelem szerint ételbe vagy italba kevert mérgektől.

Itt szembeötlő hasonlóság figyelhető meg Andrásnak adott ajándékáról, mely szintén óvta fiát.

Ő egy gyűrűt kapott, mely megóvta a vas általi haláltól és a mérgezésektől (bizonyítottnak

látszott, hiszen a herceg erős szervezete miatt nem érte el a kívánt hatást a beadott méreg).68

További örökségnek Lajosra hagyta a szentek ereklyéit is néhány kivétellel, melyet az anyaki-

64

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 63. Az idézet pedig ugyanezen oldal 365. lábjegyzetében található.

„Deus scit tota anima mea in manibus Fratrum minorum est: accipe caput et cor meum, et porta matri mee, et

postquam me amarissime delfeuerit, sepelias in Strigonio circa sepcrum regis Bele in ecclesia beate Virginis

Ordinis Fratrum minorum, in qua pro nunc et semper eligo sepeliri.” Szembeötlő, hogy említésre kerül Eszter-

gom, mint temetkezési hely. Érdekesség, hogy itt van végső nyughelyre helyezve IV. Béla és felesége Laszkarisz

Mária is. Továbbá itt is figyelemmel kísérhető a ferences befolyás. 65


Ld. Ferdinandy Mihály: Országok úrnője – A magyar Anjouk kora (13071387), In: Magyarország romlása,

Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2007. 126127. 67

„unam linguam draconis auro purissimo preciosis lapidus et perlis decoratam” CD Fejér IX/V, CCXIV. (401.) 68




18

rályné által annyira szeretett óbudai klarisszák kapták.69

Ismervén Erzsébet vallásos buzgósá-

gát és a hiedelemvilágba vetett hitét, hatalmas szeretetről és anyai gondoskodásról tesz tanú-

bizonyságot.

A szeretett fiúgyermek mindössze 20 hónappal élte túl édesanyját, aki 1380 decemberében

távozott az élők sorából.70

69





19

4. szempont: A férfias asszony

Ritkaság számba megy a magyar történelem során a nők hadviselése férfi módra, a csata-

téren vagy furfangos erődemonstrációk során. A két vizsgált királyné ebben is különbözik.

Rangjuknál fogva megpróbálkoznak erejük kimutatásával, katonák bevonásával elérni kitűzött

céljaikat, vagy éppen félelmük által vezérelve.

Laszkarisz Mária erődemonstráló „férfi” szerepe Dalmáciában mutatkozott meg 1257-ben.

Ez időben a királyné Tinnin várába helyezte ideiglenes székhelyét, ahol kedvelt fia Béla ügyét

kívánta elősegíteni. (Nagyszámú támogató nemessel és katonával érkezett.) Ez a diplomáciai

út arra volt hivatott, hogy kiderítse, mekkora támogatottságnak örvend az ifjú herceg a tenger-

part vidékén, Szlavóniában és Dalmáciában. Közvetlen ok nem a két város viszálya volt a

közbeavatkozásra, hanem hogy a közeli Klissza várbeli katonák Spalato ellen vonultak aratás

idején, a termény tönkretételére. Ellenlépésként pár ifjú spalatói fogadásukra ment, ahol ös-

szetűztek egymással és két magyar is életét vesztette. Amint Mária hírét vette a történteknek

elhagyta Tinnint és fegyveres erővel Spalato ellen vonult. Ez egyedi eseménynek számít női

történelem szempontjából. Igazán ritka, hogy a királyné fegyveres csapatokat vezessen, akár

megtorlás céljából is. Az ilyesfajta intézkedések a királyokra jellemzőek. (A királynék férjük

beleegyezése nélkül nem rendelkezhetnek.) Valószínűleg fia tekintélyének emelése céljából

tett ilyen radikális lépést, illetve a királyi hatalom nagyságának kimutatása miatt. „Bosszút

lehelve” Klissza várába ment. Wertner Mór érzékletesen fogalmaz, kiemelve Mária dölyfös-

ségét és elszántságát. A választás a Klisszába vonulás okára a korábbi eseményekben kere-

sendőek, melynek szerves része a magyarellenesség, illetve a IV. Bélával szembeni ellenál-

lás.71

Mária szemében is ellenségesnek tűnő, ám ebben az esetben sértett fél, Spalato, követe-

71

Az itt megbúvó régi ellentétek Spalato (ma Split) és Trau (ma Trogir) között voltak, ahol az előbbi város ma-

gyarellenes, míg utóbbi magyar párti lett. A viszály oka 1243 környékére datálható, amikor is IV. Béla Traunak

ajándékozott városokat, melyekre Spalato is szemet vetett, majd igazgatásához csatolta. Fegyveres konfliktus is

született, melyet Béla simított el. Ennek köszönhetően a későbbiek során előbbi a király feltétlen hívei maradtak,

míg utóbbiak a király távozása után magyarellenesek lettek. (Az időközbeni békét 1243. szeptember 11.-én kö-

tötték. Spalato még a bojárokkal is szövetkezet, akik szintén Béla ellen voltak. Ennek hatására az uralkodó elha-

tározta, hogy bosszút áll a városon. Haderőt küldött a tengerpart vidékére, majd Spalatónak ennek hatására nyi-

latkoznia kellett a király iránt való hűségéről. Ám a viszálykodás és a Béla ellen való él itt még nem ér véget, az

1250-es évek elején a helyi püspök halála után a város élére olyan ember állítottak Rogerius érsek személyében,

akinek személyét nem fogadta el az uralkodó. A városban a választások során zavargások törtek ki. Ennek hatá-



20

ket menesztett a királynéhoz, ahol is ártatlanságukat kívánták hangsúlyozni a két magyar el-

hunyttal kapcsolatban. Kezdetben Mária elutasított minden békés szándékú közeledést, ez idő

alatt katonái nyugodtan zsákmányolhattak a környéken, házakat és vető földeket gyújthattak

fel büntetlenül. Még Rogerius érsek72

is felkereste a királynét, aki a spalatói méltóságot okolta

az egésszel. További nehézségeket jelentett a békülésben Mária oka a tartózkodásra, melyben

szerepet játszhatott a férje bevonása nélküli döntés az 1250-es évek elején, továbbá az 1241-

es tatárjárás során a város mutatta „gyávaság” is. Spalato a magyar fosztogatások ellen már

védelmi eszközöket is kénytelen volt bevetni.

Ezt Mária már nem hagyhatta szó nélkül, fia esélyére és a királyságra való tekintettel bé-

külést színlelt, a követekkel elküldött 3-4 méltóságviselőt és 30 katonát, akik könnyen fel vol-

tak fegyverkezve. Titokban azt az utasítást adta nekik, hogy a városból kicsalt polgárokat73

fogják el és vigyék színe elé Klissza várába, amennyiben ez nem sikerülne, ne kegyel-

mezzenek senkinek és öljék meg őket. Spalato bírái beleegyezvén kijöttek a városon kívülre,

ahol rájuk törtek, többüket megsebesítették, illetve ötöt közülük foglyul ejtették.74

Mária a

foglyokkal nem bánt kesztyűs kézzel, börtönbe vetette őket. Ezt a példátlan cselekedetet IV.

Béla igyekezte helyrehozni, rendre intve feleségét hazarendelte. Egy ideig nem mozdult

Klissza várából, ahol még fogadta a foglyok ügyében eljárni kívánó küldötteket, akiket el-

utasított, mondván a király elé vigyék ügyüket, ahol a legmegfelelőbb bánásmódban részesül-

nek, továbbá támogatásáról biztosította őket.

Ezek után Mária a foglyokkal együtt visszatért Tinninbe, majd onnan a magyar föld felé

vette az utat. Követek is érkeztek nem sokkal a királyné után, akik kihallgatást kértek Bélánál

a Spalatónál történtek ügyében. Támogatásra tett ígérete ellenére a királyné férje előtt a

spalatóiakat okolta az eset miatt. Itt Mária nem csak „szavahihetőtlenségéről” tett tanúbizony-

ságot, hanem férje felett gyakorolt befolyásáról is, hiszen egész csendesen, felesége megdor-

gálása nélkül intézte el ezt az igencsak kínos ügyet a király. Végül abban állapodtak meg,

sára, illetve mutatván azt, hogy ő az uralkodó Dalmáciában is látogatást tett Spalatóba is. A várostól egyetértés-

ben távozott az új püspök személyét illetőleg. Ld. Wertner M., IV. Béla király i. m. 9497. 72

Rogerius érsek, latin forrásokban Rogerius mester. Az ő nevéhez fűződik a Siralmas ének című tudósítás, mely

a tatárjárás és IV. Béla uralkodásának főbb eseményeit taglalja. 73

Nem szándékozott a magyar „követség” bemenni Spalato falain belülre az esetleges kellemetlen közhangulat

miatt, így a bírákat, akik békekötésre érkeznének, a vár falain kívül várják. Ld. Wertner M. IV. Béla király törté-

nete i. m. 98. 74

Név szerint ismerjük a foglyul ejtett spalatói bírót: Dessa Michaelit és fiát Miklóst; rokonukat Mihályt; Vitalis

Jánost; Cernecta fiát, Pétert. Ld. Wertner M., IV. Béla király története i. m. 98., ill. vö. CDAC Wenczel VII. 337.

forrás 478.



21

hogy a foglyok elbocsátásra kerülnek, további 12 kezes túsz átadásával, ám ez csupán majd-

nem 2 év után válhatott valóra.75

Ez az eset kiváló példa arra, hogyan tudta befolyásolni Mária IV. Bélát, hiszen „büntetle-

nül” maradt példa értékű tette. Nem sok eset volt eddig erre a magyar történelem során, ahol

egy királyné, ilyesfajta háborút viseljen, erejét katonákkal mutassa meg. Minden bizonnyal ez

kiemeli, hogy nőként igen is erőskezű tud lenni és meg tudja állni a helyét a férfiak világában.

Valószínűleg nagy szerepet játszott a történtekben a fia iránti elköteleződés és a remény arra,

hogy ezáltal az ifjabb Béla komolyabb elismerésre tehet szert.

Piast Erzsébet részéről azonban nem tűnik elő ilyen kontrasztosan, hogy mikor is viselt

háborút férfi módra. Egész uralkodása alatt befolyással volt fiára, így akár a nápolyi hadjára-

tokat is hozzá sorolhatnánk. Az egyedüli olyan eset, amikor határozottan elkülöníthető ilyes-

fajta tevékenysége, lengyelországi régenssége alatt figyelhető meg. Nem annyira szembetűnő

ez az eset, mint Mária esetében volt, de ez az egyedüli, amikor önmagának kellett helyt állnia

fia személyének „segítsége” nélkül, régenskirálynőként. (A nápolyi hadjáratok alatt inkább

Lajos háborúskodott, viszont ott is érezhető anyja befolyása.) A király 1370-ben anyjára, Er-

zsébetre bízta a lengyelek irányítását. Az anyakirálynő miután visszatért szülőföldjére, az ún.

kislengyelekre támaszkodott, így kivívta magának a nagylengyel nemesség ellenszenvét. En-

nek előzményeként szükséges megemlíteni a litvánokkal való konfliktust (illetve egy fajta

férfias fellépést Erzsébet részéről), Ziemovit mazóviai fejedelem függetlenítette magát és szö-

vetséget kötöttöt a lengyelekkel ellenséges Litvániával. Kis híján háború tört ki Lajos és a

németek között, ennek hatására Erzsébet fellépett Ziemovit ellen.76

Ez az esemény az Anjouk

részéről is kirívó volt, hiszen egy nő szállt szembe egy herceggel, mégpedig haderővel.

Fogalmazhatnánk úgy, hogy véletlen események sorozata vetett véget az Anjouk lengyel-

országi stabilitásának. Bármilyen fajta megoldásnak gátat emelt Erzsébet „nehéz természete”.

Magatartása és a magyarokkal szembeni elfogultsága csak tovább tetézte a gondokat. A meg-

búvó problémák végleg a felszínre törtek 1376. december 7-én Krakkóban. Erzsébet a várban

mulatságot tartott, mely alatt a városban a magyar szolgák egy nemes ember (Prezedbor) szé-

násszekerét el akarták rabolni, melynek hatására dulakodás tört ki a lengyelekkel. Az anyaki-

rályné megparancsolta a városi bírónak/várnagynak (Kmitha Jaskó), hogy teremtsen rendet.

Nagy valószínűséggel egy magyar nyakon lőtte a tömegből a kirendelt urat, aki le is esett lo-

75

Ebben a fejezetben Máriáról szereplő információkat ld. Wertner M., IV. Béla király története i. m. 9799. 76

Ld. Bertényi Iván: Nagy Lajos király, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989. 104.



22

váról.77

Innentől nem lehetett megálljt parancsolni az indulatoknak. A lengyel lakosság ennek

hatására hajtóvadászatot indított a városban lévő magyarok ellen, korra való tekintet nélkül

mind megölték őket. Így hunyt el többek között a királyné két apródja is, akiket

defenesztráltak. Néhányan szerencsések voltak, bemenekültek a várba vagy a várbeli nők által

ledobott „kötélhágcsók” segítségével tudtak megbújni a biztonságot nyújtó falak mögött.78

Ezen az estén több mint 150 magyar vesztette életét Krakkóban. Ennek hatására Erzsébet

visszatért Magyarországra (1377 januárja környékén), lemondott a lengyel trón irányításá-

ról.79

5. szempont: Megítélésük a kortársak szemében

Fontos megjegyeznünk, hogy a mai szakirodalmak a forrásokon alapulnak, vagyis az ben-

ne foglalt negatív fennhang mind a mai napig megtalálható a tanulmányokban. Valószínűleg

árnyaltabb a kép. Ezek az asszonyok kirívó esetek voltak korukban, hiszen nagy politikai be-

folyásra tettek szert férjeik/fiaik mellett, mely a férfiak uralta világban nem mindig váltott ki

pozitív visszhangot. Most álljon itt pár példa a teljesség igénye nélkül, csupán azok, melyek a

legszembetűnőbbek egy-egy királynéról.

Máriáról, ismételten, sajnos rövid ismertetővel szolgálhatunk. Érzékletes az a leírás,

melyben menye, a kun származású Erzsébet, Istvánnal kirobbant belső háborúról ír. Az ifjabb

királyné a kiváltó oknak anyósa áskálódását látta (tunc cum ipsa domina Maria regina mater

nostra karissima contra regem Servie fecissetum).80

Máriát nem említik sem a Siralmas ének-

ben, sem pedig a Képes krónikában (ebben csupán temetéséről tudósítanak).

77

„quidam Ungarus, ut dictur, quis tamen fuit ignoratur” Ioannis de Czarnkow szavait idézte Szende L., Piast

Erzsébet és udvara i. m. 147. 78

„per scalas, quas dominae et dominicellae per fenestras ejecerunt” Ioannis de Czarnkow szavait idézte Szende

L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 147. 79

Ld. Bertényi I., Nagy Lajos király i. m. 104105.; Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 146147. 80

Ld. ZVMT Nagy I/58.

A teljes szövegrészlet, mely a belső konfliktusra vonatkozik: „Proinde ad universorum noticiam tam presencium

quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod cum Emericus comes filius Itemerii a primevis sue

iuventutis temporibus, primum domino B(ele) illusti regi Hungarie karissimo patri nostro, domine Marie regine

serenissime cniugi eius dilecte matri nostre felicium recordacionum, in diversis expedicionibus regni sui et

specialiter tunc cum ipsa domina mAria regina mater nostra karissima contra regem Servie fecisset exercitum, in

quo rex extiterat captivatus”



23

Erzsébet említésére sokkal konkrétabb esetek vannak. Féltek tőle a felsőbb körökben

mozgó férfiak, ahogy Bertényi fogalmazott: „az özvegy anyakirályné erőszakos egyéniségétől

szinte reszkettek a királyi udvar bárói”.81

Ezek az esetek valószínűleg akaratának érvényesíté-

sét takarták, illetve a körülötte kialakult félelemmel vegyes tiszteletet. Egy konkrét esetben, az

1347-es esztergomi káptalan és az esztergomi polgárok közötti vámfizetési perében szólt Oli-

vér tárnokmester. A pert több magas rangú nemes vizsgálta ki és a királyné támogatását élve-

ző polgárokat fizetésre kötelezték a káptalannal szemben. Az ekkor keletkezett ítélet záradé-

kában érdekes részletet fedezhetünk fel. Féltek az esetleges megtorlástól, mely a bírák szemé-

lyét érintette volna, vagy az ítélet visszavonását vonta maga után felső utasításra. „Mivel a

királyné úrnő nyíltan arra törekszik, hogy az ilyen terhektől a mondott polgároknak erről va-

lamilyen oklevelet adnánk, (eleve) megmondjuk, hogy azt az oklevelet nem a jog szerint,

vagyis jogosan adtuk, hanem a királynétól való félelmünkben.”82

Hogy erre mit mondhatott az

anyakirályné, arról nincs írásos feljegyzésünk.

Hasonlóan negatív véleménnyel van róla egy lengyel szerző Ioannis de Czarnkow. A nem

éppen pozitív szemléletmód kialakulásban a krónikás egyik pere állt. Czarnkowi János az

egyik legellentmondásosabb alak a lengyelek történelmében. Az Erzsébet által háttérbe szorí-

tott nagy-lengyel nemességhez tartozott. Az ok, amiért az udvarból eltávolították, Kázmér

sírjának feltörése és kirablása volt. A plébános és egyik ellenlábas beárulták Czarnkowit Er-

zsébetnél, aki először nem hitt nekik. Később Jánost megfosztotta alkancellári tisztségétől és

az ellenfelének adta azt. További hamistanúzás következtében az uralkodónő parancsba adta

Ioannis de Czankow elfogását, mely végül eredménytelen maradt több magas rangú nemes

közbenjárásának köszönhetően. Jánost szabadon engedték, a vádat visszavonták. Később a

királyné ismét megbüntette, ekkor már birtokelkobzás és száműzetés volt a büntetése. Ezek

alapján Czarnkowi forrásai nem túl megbízhatóak, hiszen elég elfogult a királynéval szemben.

Viszont a lengyelországi történések nagy részének feljegyzését neki köszönhetjük.83

Jóval pozitívabb képet fest elénk a Képes krónika és szinte magasztossá teszi Erzsébetet.

Az Árpád-ház nagy asszonyaival (Gizellával és Sarolttal) emeli egy szintre. Ez hatalmas meg-

erősítésnek számít. A Thuróczy krónika is kedvező képet fest le az anyakirálynéról. Hősiessé-

gét emelik ki (… amitől sem női volta nem tartotta vissza, sem az utazás bőséges fáradalma

nem riasztotta el, nem keltett benne félelmet a tenger sokféle veszedelme sem, hanem férfias

81

Ld. Bertényi I. Nagy Lajos király i. m. 130131. 82

Az idézetet ld. Bertényi I. Nagy Lajos király i. m. 131. 83




24

lélek által gyámolítva, isteni oltalommal övezve és égi vágytól tüzelve … elindult Itáliába.)84

,

illetve a tömeg véleményéről a Rómába vezető út során (A föld lakói pedig hallották, hogy

Erzsébet királyné erényeivel, erkölcsi tisztességével és szakadatlan ájtatotsságával nagyon

fényes csillag módjára tündököl…, és látván őt egybehangzóan csodálattal és örömmel di-

csérték az Istent, hogy az ily nemes úrnő és az oly kiváló királyné…hogy kérje és kiérdemelje

a Megváltó kegyelmét).85

84

Ld. Thuróczy J. A magyarok krónikája i. m. 134. (181.) 85

Ld. Thuróczy J. A magyarok krónikája (182.)



25

6. szempont: Menyükkel való konfliktusuk

Egy asszony életében a harmadik legfontosabb fordulópontot jelentő nő (anyja, lánya) a

menye. Általánosságban elmondható, hogy az igazi megjelenése a hőn szeretett fiúgyermek

életében nem mindig örömteli esemény. A vizsgált két királyné életét sem könnyítették meg

menyeik.

IV. Béla feleségének életét idősebbik fiuk, István felesége, Erzsébet nehezítette meg. Az

ifjabb királyné kun származású volt, mely már-már a kezdetektől éket vert anyós és meny,

valamint apa és fia közé is. Fogalmazhatnánk úgy, hogy ő volt az, aki miatt kirobbant az

1260-as években tetőző belviszály, mely István politikáját és uralkodását jellemezte. Azt saj-

nos nem tudjuk mit érezhetett, vagy mire gondolhatott Mária, hiszen nagyjából ugyanaz a

játszma játszódott le Erzsébet és István házasságának idején, mint az idősebb királyi párnál. A

szülők ódzkodnak a frigytől és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a válás törvényes

legyen, ám a férjek kitartanak feleségeik mellett.

1239-ben megszületett a várva várt trónörökös, István. Gyermekkora óta királynak nevel-

ték, majd 6 évesen első ízben megkoronázták. A szülőkkel való kapcsolat nem indult volna

romlásnak, ha nem következik be a tatárjárás és a teljes pusztítás. A félelem állandóvá vált,

tartós megoldás után kellett nézni. Az ország védelme érdekében a Bulgáriából visszahívott

kunok segítségét kérte IV. Béla, hogy biztos támaszt nyújtsanak. Erős feltételezések alapján

megemlíthetjük, hogy a segítségnyújtás feltétele egy házasság kötés volt, melyet a magyar ki-

rály fia és a vezér lánya között kellett megköttetni. A kényszerhelyzet miatt Béla kénytelen

volt elfogadni ezt az egyezséget a viszonyok miatt, ám nemtetszésének hangot is adott a pá-

pának 1248.november 11-én írt levelében, „sajnos kun nővel kell összeházasítania fiát, hogy

sokkal rosszabb dolognak vegyék elejét”.86

Említésre méltó, hogy a későbbiekre jellemző

ellenséges, gyűlölködő viszály nincs meg a gyermekévek alatt. Itt Wertner erősen befolyásoló

tényezőnek tartja a királynét a későbbi helyzet kialakulásában, hiszen ahogy már sokadjára

említi, „dölyfös Mária” reménykedett benne, hogy a tatárok által nyújtott fenyegetés elmúlá-

sával és az ország erősödésével Istvánt talán sikerül elkedvetleníteni a házasságtól kun Erzsé-

86

Az idézetet ld. Wertner M., IV. Béla király i. m. 143.



26

bettel. Ez a vágya nem teljesült be, hiszen alig 16 évesen megnősült fia. Ahogyan évekkel

korábban Bélánál is megtörtént, István sem volt hajlandó elhagyni feleségét.87

További ellentétekre és Erzsébeten lecsapódó lelki „megtorlásokra” adott okot a kunok

szabados viselkedése és nagyobb negatív cselekedetek megengedése, illetve megmaradásuk a

pogány vallásuknál. Bátorságuknak a leendő királyné személye adott okot. Ezek alapján ért-

hető az a kun ellenes párt vagy réteg, mely ekkor kialakult.88

Valószínűleg Mária és IV. Béla

is ebbe a táborba tartoztak, később nyílt ellenségeskedés vette kezdetét az idősebb és az ifjabb

királyi pár között.89

Az ifjabb királyné egy alkalommal egyenesen Mária háborújának nevezte

a történteket István és apja között.90

Az ifjabb Béla születése után őt támogatták és reménykedtek a szülők egy jobb házasság-

ban, mint idősebb fiuké. További neheztelésre adott okot, hogy a fiatalabb testvérben látták az

elvesztegetett királyt, akit egykor Istvánban reméltek. A későbbiek során a szülők mindent

megtettek annak érdekében, hogy Bélát jutassák a koronához, vagy jobb pozíciókhoz.

A gyűrűző családi feszültségek országos szintűvé nőtték ki magukat. Az udvar áldásosnak

nem éppen nevezhető hozzájárulásával az ország két részre szakadt. Az egyik párt Istvánt

támogatta, a másik IV. Bélát és ifjabb gyermekét. Birtokviszonyból fakadó ellentétek vezettek

Mária és Erzsébet között a nyílt színi kenyértörésre. Így fordulhatott elő, hogy azok a terüle-

tek, melyek királynéi méltóságánál és rangidősségénél fogva az idősebb királynét illették vol-

na meg, kerültek az ifjabb kezébe. Konkrét példaként Pozsega és Verőce is, utóbbit még Béla

adta Máriának a hozományából finanszírozott visegrádi várért cserébe, mely az anyakirálynét

illette volna meg, pedig Erzsébet 1265-ben kiadott oklevelében a sajátjaként említi. Az ok-

iratban „öröklési jogon háramlottként”91

kerül említésre. Ezzel csupán az a probléma, hogy

ekkor még él Mária, így az öröklés folyamata az 1262-es pozsonyi békére vezethető vissza,

melynek értelmében István keleti országrészében fekvő királynéi birtokok Erzsébetet illetik.92

Lássunk még pár hasonló birtokviszályt Erzsébet és anyósa között. Ahogy a korábbiakban

írva volt, még a pápa is megpróbált békét tenni István és anyja között, így Mária birtokainak

87

Ld. Wertner M., IV. Béla király i. m. 142143. 88

Ld. Wertner M., IV. Béla király i. m. 144. 89

Zsoldos is említi, hogy a csatározást és a viszályt is István szülei szították. Zsoldos A., Családi ügy i. m. 86. 90

„tunc cum ipsa domina Maria regina mater nostra karissima contra regem Servie fecissetum” Ld. ZVMT Nagy

I/58. Említi Zsoldos A., Családi ügy i. m. 113. 9. lábjegyzetében. 91

1265: CD Fejér VI/2, 391. Az idézett részlet latinul az oklevélben: „iure seccessorio ad manum nostram

devoluta”. 92

Ld. Zsoldos A., Családi ügy i. m. 3031.old. és Zsoldos A., Árpádok és asszonyaik i. m. 36.



27

kérdése is felvetődött. Itt Erzsébet csupán esetleges részt vevő a győztes hadjáratok jutalma-

zásából. Bizonyosan ellentétet szült anyós és meny között, de nyílt színi konfliktusra a továb-

biakban nem számíthatunk.

István megszerezte Mária erdélyi birtokait, melyek királynéként megilletnék (Beszterce,

Radna, Királyi, illetve a Bihar megyei Szalacs is). Az ifjabb király nem adta vissza a területe-

ket. Ám az ok egyszerűnek tűnik, hiszen nem csak apa és fia között dúlt a viszály, hanem a

két pártra szakadt országban is, így könnyen előfordulhatott, hogy az ellen oldalt támogató

birtokainak egy része abba az országrészbe került, amelyet a nem támogatott uralkodó birto-

kolt. Egy 1266-ban keltezett oklevél szerint István hozzájárul, hogy anyja a szerémi kamarát,

mely korábban az övé volt, birtokolhassa, vagy annak adhassa, akinek szeretné. Ez bizonyo-

san arra az esetre vonatkozik, ha már az ifjabb király uralkodik teljes egészében. Hiszen Ist-

ván álláspontja szerint a megszerzett területek őt és feleségét, Erzsébetet illetik meg.

További eset, mikor Anna hercegnő birtokainak visszaadásáról bátyja hallani sem akar,93

Mária esetében azonban hajlandó engedményt tenni. Szintén hatalom átvétele esetén megkap-

ja a jelenleg is kezén lévő területeket, ezen felül pedig Pozsega megyét94

szabad rendelkezésé-

re bocsátja. Így Máriának jogi lehetősége nyílik arra, hogy a királynéi birtokból kiszakítva

adományozza „kedvelt gyermekeinek” (itt joggal gondolhatunk az erősen támogatott Bélára,

illetve a szófogadó és végletekig lojális Anna hercegnőre) vagy az egyháznak.95

Mária Erzsébettel tartó ellenségeskedése élete végéig kitartott, hiszen mindezek alatt Bélát

támogatták férjével és mindent megtettek annak érdekében, hogy visszaszerezzék a hatalmat

Istvántól.

Piast Erzsébet dicsfénytől csillogó kapcsolata nem is volt annyira felhőtlen idősebb gyer-

meke, Lajos, feleségével sem. Kotromanics Erzsébetet a király 1353-ban vette feleségül, aki a

régenskirályné alatt nevelkedett.96

Ferdinandy Mihály szerint Lajos felesége „hebehurgya,

butuska” volt, ezért is választotta inkább uralkodótársául édesanyját. Az ifjabb Erzsébet félté-

kenységgel, majd egyre inkább növekvő gyűlölettel tekintett anyósára. Lajosról ebben az idő-

93

Érthető okokból, hiszen Anna fogságba ejtette Erzsébetet és családját. Személyesen szerette volna felügyelni

őket, ám nem vett teljesen részt ebben. Elfogultsága nyilvánvaló apjával és Béla estvérével szemben. Vö. Zsol-

dos A., Családi ügy i. m. 7678. 94

Fontos megjegyezni, hogy ekkoriban ez a terület már Erzsébet kezén van. István kijelentése szerint, anyja

visszakapná ezt, és nem csupán mint királynéi birtokot (így visszaszállhatna Erzsébetre a későbbiek folyamán),

hanem mint magánbirtokot kapná meg. 95

Ld. Zsoldos A., Családi ügy i. m. 8688. 96

Ld. Bertényi I., Nagy Lajos király i. m. 88.



28

ben is inkább fiúi, mint férj képünk van, mindvégig megmaradt anyja befolyása alatt. A ké-

sőbbiek során Erzsébet menye ellensúlyt próbált elérni anyósával szemben, vagy személyénél

kerestek ellenpólust azok az urak, akik befolyásra, hatalomra vagy előrelépésre szerettek vol-

na szert tenni. Ilyenek voltak többek között Garai Miklós, a macsói bán, a Treutelek,

Nekcseiek, Losoncziak stb.97

Az ifjabb Erzsébet kárára férje nem sokkal élte túl édesanyját

(kevesebb, mint 20 hónappal),98

így hozzá hasonlatos hatalomra és elismerésre nem tehetett

szert.

Erzsébet nagy konfliktusa András feleségével, nápolyi Johannával volt, melyből még a

pápa is kivette a részét. A herceg 1327 novemberében született és ő is szemtanúja volt

Zách Felicián merényletének. A házassági diplomáciának köszönhetően 1333-ban útra

kelt Nápolyba, hogy felségül vegye rokonát, Johannát.99

A nápolyi Anjouk féltették a

trónjukat Károly Róberttől, ezért nem engedték évtizedekig az Itáliai uradalom és a Ma-

gyar királyság egyesülését, hiszen tartottak attól (ahogy a korban mások is), hogy túlságo-

san megerősödne mindkét államot kezében tartó uralkodó hatalma és befolyása. Utódlási

problémák miatt lehetőség nyílott házasság útján rendezni a problémát és Károly egyik

fiát hozzá kívánták adni nápolyi Róbert legidősebb lányunokájához, ezáltal a magyar k i-

rály igényeit is kielégítették volna. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Erzsébet is bekapcsoló-

dott a diplomáciai küldetésbe.100

Feltehetőleg a királynét megviselte fia ily nagy távolság-

ra való kerülése. A művészettörténeti hagyomány szerint ekkor rendelte meg az ifjú he r-

ceg számára a Magyar Anjou Legendáriumot is.

A létrejött házasság nem volt éppen zökkenőmentesnek mondható. Hamar bebizonyoso-

dott, hogy kevés esély mutatkozik arra, hogy valaha is András teljes jogon uralkodjon, hiszen

Johannának feltett szándékában állt egyedül irányítani a Nápolyi Királyságot. Az ifjú herceg

helyzete vészesen megingott Bölcs Róbert 1343-as halálakor. A tarthatatlan helyzet hatására

András követeket menesztett édesanyjához, melynek hatására Erzsébet sort kerített dél-itáliai

diplomáciai és zarándok útjára.101

Nem tudni pontosan mennyi befolyással bírt az utazás létre-

jöttében Lajos, ha hihetünk a forrásoknak a herceg levelével kapcsolatosan, akkor bizonyos,

hogy az édesanya nem kívánt tartózkodni a nápolyi látogatástól.102

Részletes források állnak a

97

Ld. Ferdinandy M. Országok úrnője i. m. 125. és i. m. 128. 98


Utóbbi eseményről beszámol Thuróczy J. A magyarok krónikája c. munkájában (169.) 100

Ld. még Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 66. 101

Az útról részletesen tudósít Thuróczy János krónikája is, 134. 102




29

rendelkezésünkre az itáliai úttal kapcsolatosan, melyre 13431344-ben került sor. Fő problé-

maforrás az volt, melyet a pápa a későbbiek során is többször kinyilatkoztatott, Andrást nem

ismerték el, csupán, mint a „királyné férjét”.103

A magyar udvar nem fogadhatta el ezeket az

állapotokat, így meg kívánta sürgetni a koronázás folyamatát VI. Kelemen pápánál. További

ürügyként szolgált az utazás létrejöttére az a fogdalom, melyet Erzsébet Károly Róbert halá-

lakor tett, hogy meglátogatja Péter és Pál apostolok szent ereklyéit.104

Ezzel támogatásra tehe-

tett szert a magyar ügy Itáliában. Elismerően tekint a magyar krónikás hagyomány és a közvé-

lemény az itáliai útról és Erzsébet megpróbáltatásairól, személyének megkapóságáról. (…

amitől sem női volta nem tartotta vissza, sem az utazás bőséges fáradalma nem riasztotta el,

nem keltett benne félelmet a tenger sokféle veszedelme sem, hanem férfias lélek által gyámo-

lítva, isteni oltalommal övezve és égi vágytól tüzelve … elindult Itáliába.)105

Ennél jobb leírást

nem is találhatnánk annak tudatában, hogy mindezt nem csak dinasztikus érdekekből, hanem

anyai szeretetből, fia óvását elősegítve tette.

Erzsébet 1343. június 8-én indul el Visegrádról, jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt

vitt magával (megvesztegetés és adományképpen), továbbá hatalmas kísérő társaságot több

elöljáróval. Ezek egy része a pápához ment küldöttségbe Avignonba. A helyzet megoldásának

kulcsát a pápában látták, ám Kelemen, Johannát erősítette meg méltóságában. Az asszony

nem kívánta megosztani hatalmát Andrással, így a pápai udvarban titokban ellenlépéseket tett

Erzsébet és Lajos protezsálásával szemben. Ezek a lépések sikeresnek bizonyultak, hiszen a

pápa nem nézte jó szemmel azt, hogy a magyar herceg kezébe hatalom kerüljön. Ezáltal az

Erzsébet által kivitt vagyon nagy része eredménytelenül folyt el.106

Két hajóval kelt át az Adrián, melyet Velence biztosított a számra. Találkozott fiával és

menyével, Nápolyba 1343. július 24-én érkezett meg, még ez év szeptember 14-én indult to-

vább Rómába, ahol bőségesen megajándékozta a templomokat, meglátogatta a szentek erek-

lyéit. Erzsébet római útjának és személyének megítélése szinte már szentként kerül említésre

a forrásokban.107

Nápolyba érkezésekor elég negatív kép alakult ki menyéről. Szembesült

103


Az római útról részletesen tudósít Thuróczy krónikája 182. 105

Ld. Thuróczy J. A magyarok krónikája 134. (181.) 106

Ld. Bertényi I. Magyarország az Anjouk korában i. m. 167. 107

„A föld lakói pedig hallották, hogy Erzsébet királyné erényeivel, erkölcsi tisztességével és szakadatlan ájta-

tosságával nagyon fényes csillag módjára tündököl, …, és látván őt egybehangzóan csodálattal és örömmel di-

csérték az Istent, hogy az ily nemes úrnő és az oly kiváló királyné …, hogy kérje és kiérdemelje a Megváltó

kegyelmét.” Thuróczy J. A magyarok krónikája 134. (182.)



30

Johanna kevélységével és nagyra vágyásával,108

mindent megpróbált megtenni annak érdeké-

ben, hogy András ne jusson a trónhoz. Az ottani viszonyok miatt felvetődött az anyakirály-

néban a herceg hazahozatala, melyre azonban a későbbiekben a nápolyiak rábeszélésének

köszönhetően nem került sor. Feltehetőleg András itáliai hívei beszélték rá a királynét az el-

lenkezőjére, illetve Johanna és környezete ügyelt a látszat megtartására a magyar vendégség

alatt.109

Valószínűleg az anyakirályné a pápa támogatásában is bízott, ám Avignon a halogatás

mellett döntött. Nem látták okát a maradásnak, így 1344. február 25-én távoztak Nápolyból.110

Ám Erzsébet nem ment el anélkül, hogy fiát ne biztosította volna a megfelelő védelemről.

Őrséget állíttatott a herceg mellé, továbbá megajándékozta egy állítólagosan varázserővel bíró

gyűrűvel. (A nápolyiak hittek benne, hogy ez a tárgy megóvja viselőjét a mérgek és a vas el-

len – állítólag ebben látták annak az okát, hogy a többszöri mérgezéssel való próbálkozások

sikertelenek voltak; ez utóbbi tény András ellenálló szervezete miatt nem járhatott sikerrel-,

így kötéllel vetettek véget a magyar származású „király” életének.)111

Erzsébet távozása után a herceg helyzete ismét elviselhetetlenné vált, Johanna a kor itáliai

szokásainak megfelelően több szeretőt is tartott, melyet az intrikákkal teli udvar jól meg is

szellőztetett. Így András könnyen tetszeleghetett a felszarvazott férj és az elnyomott uralkodó

szerepében. Koronázása után a bosszúban reménykedett, melynek többször is hangot adott

elkeseredettségében. Ez is közrejátszhatott sorsának beteljesülésében. A koronázást nem lehe-

tett halasztani, így Johanna kegyencei végeztek vele.112

Sajnos András sorsát minden bizony-

nyal Lajos és Erzsébet pecsételhette meg azzal a döntésével, melyben a pápa kérésének eleget

téve 44 ezer márka aranyat ígértek a koronázás elintézéséért cserébe. Feltehetőleg ezért dön-

töttek úgy a nápolyiak, hogy radikális módon zárják le a „trónviszályt” a házastársak kö-

zött.113

A végzetes eseményre 1345. szeptember 18-án Aversában került sor. Az egész napos

vadászat fáradalmait a városfalakon kívül egy kolostorban pihenték ki. Az éjszaka folyamán

Andrást valamilyen indokkal elhívták várandós felesége mellől. (Tovább árnyalja a helyzetet

108

„a megszokott emberi mértéken túl van, vágyakozik az evilági dicsőségre, férje, András király iránt nem

mutat királyi tiszteletet, és látható, hogy minden akarata – még lehetőségén túl is – az, hogy őt megfossza a ko-

ronától és az országtól” Thuróczy J. A magyarok krónikája 183. uo. részletesen beszámol Erzsébet menyével

szemben tanúsított érzéseiről. 109



Ld. Bertényi I. Magyarország az Anjouk korában i. m. 168. és Szende L. Piast Erzsébet a hitves, az édesanya,

a mecénás i. m. 89.

„Et egressus foras in sala, subito proditores iniqui manus injecerunt in eum, út eum morte necarent, nam ferro

mori non poterat ne veneno, virtute cujusdam anuli quem sibi donaverat misera mater ejus.” Az idézetet ld.

Szende L. Piast Erzsébet és udvara 393. lábjegyzet. 112





31

a gyermek származásának bizonytalansága, hiszen mint azt korábban is láthattuk Johanna

ebben az időben több szeretőt is tartott, így nagy a valószínűsége annak, hogy nem a magyar

herceg volt a gyermek atyja. Ezen ügyből kifolyólag ismételten megmutatkozik majd a ké-

sőbbiek során Erzsébet nagylelkűsége, hiszen a gyermeket magához véve a magyar udvarban

nevelte, a lehető legjobb körülmények között.) András fegyvertelenül elhagyta a szobát, majd

megrohanták. Ezalatt Johanna bezárta a szobájuk ajtaját, hogy férje ne tudjon visszamenekül-

ni, majd végighallgatta annak haláltusáját. A herceg nyakába kötelet vetettek és megfojtották.

A dulakodásra mindössze András dajkája kelt fel, aki kiabálásával felverte a kolostorban tar-

tózkodó szerzeteseket. A herceg holttestét a kertbe dobva találták meg, gyilkosai elmenekül-

tek. Johanna a halálhírt a legkisebb megrendülés nélkül fogadta.114

A merénylet teljesen letag-

lózta a magyar udvart, a királyné pedig valamelyest bűntudatától is mardosva, hogy Nápoly-

ban hagyta fiát, mély gyászba fordult. (Convenerunt autem ad dominam reginam tempore

luctus sui domini et domine, virgines et vidue, cuncti proceres Hungarie, cum viderent

dominam reginam filii sui imecentis mortem ita vehementi dolore deplorare corda omnium ad

planctum et compassionem scindebantur.)115

Erzsébet természetesen menyét okolta mind-

ezért.116

Nem volt ezzel a feltételezéssel egyedül az anyakirályné. Nápolyban is sejtették,

hogy a gyilkosokat magas körben kell keresni. Az elkövetők személye is Johanna bűnösségé-

ről tanúskodott. Politikai ellenlábasainak sikeres közbenjárásának köszönhetően hamar fel-

göngyölítették a merénylők kilétét. Johanna és hívei reménykedtek a gyors elhallgattatásban,

így a bűnösök mihamarabbi megbüntetését szorgalmazták. Sajnos a valódi gyilkosokat soha

nem ítélték el, hiába ígérte a pápa a legsúlyosabb büntetések kilátásba helyezését a magya-

roknak, a legmagasabb rangúakat békén hagyták. Erzsébet és Lajos elkeseredettségükben el-

sősorban diplomáciai lépéseket tett a megtorlás érdekében, majd a nápolyi hadjáratok is kez-

detüket vették. 1347 nyarán jelentek meg Itáliában a magyar seregek.117

7. szempont: Ábrázolásuk a Képes Krónikában

114


„ A királyné fájdalma idején urak és úrnők, szüzek és özvegyek, az ország valamennyi főembere felkereste,

hogy osztozzon gyászában. A királyné fia halálát igen heves fájdalommal siratta. Ezt látván mindannyiuk szíve

szinte meghasadt a jajveszékelésben és együttérzésben.” Az idézet és annak fordítása megtalálható Szende L.

Piast Erzsébet és udvara i. m. 68. és a 394. lábjegyzetben. 116


Ld. Bertényi I. Magyarország az Anjouk korában i. m. 168171.



32

A Képes Krónikát 1358 májusában kezdte el írni egy máig találgatások tárgyát képző

szerző. Kiléte ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy műve a magyarok eredetétől az Anjou-korig

terjed.118

Ez felvet pár szempontot, amit olvasása közben figyelemmel kell tartanunk. Ez a

krónika elfogult az akkori új uralkodó házzal és tagjaival, illetve a női szerepet a kor hagyo-

mányos szemléletére redukálja le. (Ld. Mária ábrázolása, kevés írásbeli említés szerepéről)

Viszont Erzsébetről elismerően, már-már eufemizálóan, magasztosan beszél.

Az Anjou-kori krónika Máriáról kevés információt közöl, legalábbis, ami a szöveges meg-

jelenítést illeti. Mindössze egyetlen egy alkalommal jelenik meg, még pedig IV. Béla halálá-

val kapcsolatosan, közös sírjuk ténye alapján.119

Hogy a szerepét nem tartották lényegesnek,

vagy megpróbálták elnyomni minden nyomát annak mekkora befolyással volt, még a kortár-

sak szemében is, azt nem tudni, viszont Erzsébettel összevetve szembetűnő ez a mennyiség.

Képi megjelenítéséből viszonylag többet le tudunk szűrni a korabeli megítéléséből. An-

nyit előre le kell szögeznünk, hogy a krónikában szereplő ikonok értelmezése nem mindig

egyértelmű. Jelen esetben a Képes Krónika azon fejezetének miniatúrájáról beszélhetünk,

mely az István Béla fiát megkoronázzák című fejezetnél található.120

Az iniciálén121

három

alak jelenik meg, közülük kettő férfi, az egyik ezüstös hajú és szakállú, a másik pocakos, tes-

tes fiatalabb férfi, illetve egy nő. Ketten közülük (a kompozíció bal oldalán) koronát viselnek.

Az idősebb férfi, az iniciálé melletti írásból és a rajta szereplő alak korából megállapíthatjuk,

hogy Béláról van szó, koronát tesz a vele szemben álló fiatalabb, István, fejére. Mögötte áll

Mária királyné is. Több érdekesség felvetődik az ábrázolás kapcsán. Az első kardinális kér-

dés, melyet tisztázni szükséges, a pontos koronázás időpontja. Ugyanis Istvánt kétszer koro-

názták meg. Első alkalom még gyermekként (6 évesen) apja által történt, míg a második és

egyben végleges már 1270-ben, ekkor azonban Béla már halott volt. Viszont a miniatúrán

szereplő alakok kora nem stimmelne a gyermekkori koronázással, míg az idősebb király meg-

jelenítése kizárja, annak halála után bekövetkezett ceremóniát is. Akkor felvetődik a kérdés

miért és melyiket is ábrázolják. Feltételezhető, hogy az aki az iniciálékat készítette ös-

szemosta a két koronázás leírását és egy új képet hozott létre. Bizton állítható, hogy ez a mi-

niatúra más, mint a többi koronázásábrázolás. Itt nem látható pontosan a hely, nincsen cere-

118

Képes Krónika 1. (7.) „Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében, ugyanezen Úr mennybemenetelének

nyolcadában, keddi napon kezdtem el ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és gyara-

podásukról, győzelmükről és bátorságukról, különböző régi krónikákból szerkesztve egybe, melyeknek igaz

állításait belevettem, hamisításaikat viszont teljes egészükben elutasítottam. Az Úr nevében, Ámen.” 119

Képes Krónika 179. (115.) 120

Képes Krónika 180. (115.) 121

A hasonmás kiadásban is megtekinthető. Képes Krónika I. 127.



33

mónia, csak a szűk családi kör. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy csak a szülők és István

látható az iniciálén, sem a többi gyermek (még az országban tartózkodó és a viszályban is

nagy szerepet játszó Anna hercegnő és Béla herceg sem), valamint István családja sem (fele-

sége, Erzsébet és gyermekei). Ez egy belső egyezséget feltételez, mely alapján két férfi oszto-

zik a hatalmon, egymás között rendezve azt. Az ábrázolás azonban kapcsolatba hozható azzal

a ténnyel, hogy István önmagát már 1262-től „Magyarország ifjabb királyának”122

nevezte.

Így az ábrázoláson szereplő életkorok is megfelelőnek látszanak. Ám annak nincs nyoma,

hogy egy közbeékelt szertartást is tartottak volna ezen említés kapcsán. Az ábrázolás is hagy

némi kivetni valót a gördülékeny osztozkodásról és egyfajta családi idill képéről, ugyanis az

iniciálén szereplő alakok mindegyike lebiggyesztett ajkakkal láthatók, szemükből sem a bol-

dogság sugárzik. Sőt mi több István kerüli apja tekintetét, kifelé fordul az olvasó felé, továbbá

ökölbe szorítja jobb kezét, melyet derékmagasságba fenyegetően apja felé emel.123

Ez is jól

szemlélteti a rejtett konfliktust, mely a későbbiek során háborúskodásba torkollt. Mária szere-

peltetése a miniatúrán az egyedüli, és „aktív” résztvevője az eseményeknek. Jelenléte igazol-

ja, hogy fontos szerepet játszott a konfliktus kirobbanásában, annak kezelésében és be-

folyással volt Béla uralkodására is, bár viszonylag a háttérben megbújva. Feltételezhető, ha

csak mellékszereplőként venne részt az iniciálén, mint csupán Béla felesége, aki szintén bele-

egyezik a hatalom megosztásába, akkor Erzsébetet, István feleségét is szerepeltették volna

azon, hiszen a királynéi hatalmat és ezáltal a jövedelemforrásoktól kezdve a rangig mindent

neki adott volna át (vagy megosztotta volna vele), úgy ahogy az idősebb király tette fiával.

Erzsébetről jóval többet tárgyal a Képes Krónika, nem csak szövegben való említés szint-

jén, hanem képi megjelenítés formájában is. A királyné ábrázolásával először annak házas-

ságkötése kapcsán találkozhatunk.124

Ezen a miniatúrán öt alak figyelhető meg, mindegyik

világi ruhában. Erzsébetet szőke hajjal ábrázolják, koronával a fején, őt két lovag fogja szoro-

san, szinte már óvóan közre. Vele szemben férje Károly áll, szintén koronát visel, illetve egy

másikat nyújt át arájának.125

A koronázásról azonban semmit nem árul el számunkra a Képes

krónika.126

A frigy 1320. július 6-án kötetett Székesfehérvárott.127

122

iuniore rex Hungarie, a megnevezés említését Ld. Zsoldos A., Családi ügy i. m. 7. 123

Ld. Zsoldos A., Családi ügy i. m. 78. 124

Képes krónika 199. szövegéhez készített iniciálé. 125


Képes krónika 199. „Az Úr ezerháromszázhuszadik évében Károly király feleségül vette László lengyel ki-

rály Erzsébet nevű leányát…” 127

Ld. Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 111. és 57.



34

A kezdő miniatúra után egy egész oldalon kap szerepet Károly felesége, kiemelve fontos-

ságát, mely férje életének főszereplőjévé tette.128

A második iniciálén Erzsébet látható öt

gyermeke körében. A kép több kérdést is felvetett az idők során, a kutatók körében több vál-

tozat is ismert, melyet egy kicsit alaposabban is szemügyre vehetünk. Az írott források alap-

ján öt fiuk született: 1321-ben Károly,129

aki ugyanazon évben el is hunyt (felvetődik nála a

krónika és a kiadott oklevelek közti eltérésekből kifolyólag a születési év pontatlansága),130

1324-ben László,131

1326-ban a később Nagy Lajos,132

egy évre rá 1327-ben András,133

1332-

ben pedig István herceg.134

A dinasztikus szentkultusz alapján érthetővé válik a gyermekek

névadása is. László és István hivatkozás az Árpád-házra, míg Lajos a nápolyi Anjouk „friss”

szentjének nevét viselte.135

Ahogyan Szende László136

is említette, Kristó Gyula volt az, aki

felhívta a figyelmet a krónika miniatúrájának ábrázolására, mely szerint három fiú- és két

lánygyermek különíthető el rajtuk. (Anyjuk balján, a két szembe forduló alakról feltételezik,

hogy lányok lehetnek, eltérő ruházatuk és fejdíszük miatt.)137

Az elmélettel kapcsolatban

128

Marosi Ernő is említi Piast Erzsébet ábrázolása a Képes krónikában című tanulmányában 38. 129

Képes krónika 199. (125.) „… akitől az Úr ezerháromszázhuszonegyedik évében a királynak fia lett, név

szerint Károly. Ez még mint csecsemő ugyanabban az évben meghalt, amelyben született és Fehérvárott temették

el.” 130

Ld. még Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 5861. 131

Képes krónika 200. (126.) „Az Úr ezerháromszázhuszonharmadik évében Visegrádon Szent Remigius ünne-

pén ugyanettől a királynétól a királynak fia született, név szerint László.”

László 1324. október 1-jén született. 2 évesen eljegyezték, ám a frigy 1329-ben bekövetkezett korai halála miatt

nem következett be. Ld. még Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 6162.

Haláláról így tudósít a Képes krónika 205. (127.) „ Az Úr ezerháromszázhuszonkilencedik évében meghalt Lász-

ló, a király fia.” 132

Képes krónika 202. (126.) „Az Úr ezerháromszázhuszonhatodik évében, március hetedikén ugyanennek a

királynak fia született, akit ama szent hitvallónak, vérrokonának a nevéről örömében Lajosnak nevezett el.”

Ebben a szövegrészletben jól kidomborodik az Anjoukra annyira jellemző szent kultusz, illetve itt nyer értelmet

az iniciáléban való ábrázolása is Szent Lajosnak. 133

Képes krónika 204. (126.) „Ugyanebben az évben Szent András apostol ünnepén a királynak fia született, akit

Andrásnak nevezett.” Valószínűleg születése napján levő szentnek ünnepéről nevezték el. 134

Róla nem tesz említést a Képes krónika.

Thuróczy János A magyarok krónikája című írásában tudósít születéséről (169.) „Az Úr ezerháromszázharminc-

harmadik évében Szent István király ünnepén fia született a királynak, akit Istvánnak nevezett el.”

Először 1339-ben említik, mint szlavón herceget. Bajor Margittal kötött házasságot, két gyermekük született

János és Erzsébet (ő élt tovább, apja halála után nagyanyja nevelte Magyarországon, Lajos gyermektelensége

idején ő számított elsőszámú trónörökösnek). Utóbbi nagyanyja végrendeletében is szerepel, kinek temettetéséről

méltó módon kíván az anyakirálynő gondoskodni. (1380: CD IX. V. CCXIV.) István fontos szerepet töltött be a

Magyar Királyság külpolitikájában. 1354-ben hunyt el. További összefoglalás ld. Szende L., Piast Erzsébet és

udvara i. m. 6869. 135


Ld. Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 6970. és Szende L., Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a me-

cénás i. m. 9091. 137

Kristó szerint a krónika szöveges részében csupán 4 fiút említ, a miniatúrán viszont 5 gyermek kerül ábrázo-

lásra. Ha ezt a számlálást követjük, ki lehet a plusz egy fő, aki megjelenik. Korábbi feltételezések szerint a két

koronás alak lehet lány, viszont Kristó tanulmányában leírja, hogy a két koronás alak inkább Lajos és András

lehet, Erzsébet előtt álló gyermek pedig István, aki hercegi koronát viselhet, míg anyjuk balján két lány szerepel.

Ld. még Kristó Gyula: Károly Róbert családja i. m. 2526.



35

nincs bizonyíték, viszont két név is formát öltött, mint lehetséges gyermekei Erzsébetnek és

Károly Róbertnek. Katalin és Erzsébet, utóbbinak neve teljes mértékben bele illene az Anjouk

névadási szokásaiba. Nem kizárt, hogy a Képes krónika félre tájokoztatása miatt Károly szü-

letésének évében láthatott napvilágot Katalin, aki 1338-ban frigyre lépett II. Henrik

schweidnitzi herceggel és 1343-ban hunyt el. Kapcsolatukból született Anna, aki a magyar

udvarban nevelkedett és IV. Károly német-római császár felesége lett. Erzsébetről még keve-

sebbet tudhatunk, feltehetőleg 1330 körül születhetett, majd Bolesław troppai herceg felesége

lett és 1367-ben halt meg.138

A harmadik miniatúra a térdeplő Erzsébetet és Károlyt ábrázolják, a lippai kolostor alapí-

tásakor.139

Könnyen szemügyre vehető a hasonlóság Szent István és Gizella ábrázolásával az

óbudai templom alapításakor.140

Az Árpádokkal való párhuzam vonása, illetve hasonló ma-

gasztosítása az egész krónika Anjoukkal kapcsolatos ábrázolásában jól szemügyre vehető.

A következő ábrázolás Lajos születésekor festi le Erzsébetet.141

A már előbb említett ha-

sonlóság az Árpádokkal itt is jól megfigyelhető. A kódexben olyan ábrázolásnak és tisztelet-

nek örvend Sarolt, mikor életet adott Szent Istvánnak. Nem csak Sarolt, hanem Gizella és Er-

zsébet is fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, ezáltal dinasztiát is „a világra hozott” és

megkezdették dicső történetüket.142

Ezáltal Károly feleségét is piedesztálra emeli, magasztos-

sá és fennköltté teszi az ábrázolás által. A gyermekek születésének megjelenítésekor az Anjo-

uk szentkultusza is figyelemmel követhető. Sarolt esetében Szent István protomártír adja át az

anyának a gyermeket és vele együtt a koronát, míg Erzsébet esetében Szent Lajos teszi ezt.143

A királynét utoljára a Képes Krónika Zách Felicián merényletével kapcsolatban jeleníti

meg.144

Érdekesség az iniciáléval kapcsolatban, hogy Lajos és András hercegek nem jelennek

meg rajta. Erzsébet testével védi Károlyt, így a gyilkos kardcsapás az asszony négy ujját vágta

le. Ezen a kompozíción jól megfigyelhető a királyné szerepének jelentősége is.

138

Ld. Szende L., Piast Erzsébet és udvara i. m. 6970.; Szende L., Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecé-

nás i. m. 9091; Kristó Gy., Károly Róbert családja i. m. 1427. 139

Képes krónika 201. részének iniciáléja. 140



Ld. Marosi Ernő: Piast Erzsébet ábrázolása a Képes krónikában In: Kép és hasonmás, Budapest, 1995. 38. 143

Ld. Marosi E., Piast Erzsébet ábrázolása a Képes krónikában i. m. 38. 144

Képes krónika 206. része, illetve annak iniciáléja.



36

8. szempont: Harc Európával

Ebben a fejezetben Európára is döntő fontosságú események szemléltetésére kerül sor,

melyeknek létrejöttében vagy lefolyásában a két királyné is szerepet játszott, illetve főként

életükkel kapcsolatosak. Lényeges itt megemlíteni, hogy ennek a szempontnak egyes részletei

egybe vágnak a források és a kortársak megítélésével is.

Mária részéről ezt a témakört kiveséztük életrajzánál, mikor is a pápa közbenjárása szük-

ségeltetett a frigy felbontásához, mely mégsem jött létre, továbbá később, mikor István elbito-

rolta anyja királynéi területeit.145

További Európát is érintő borzalom a tatárjárás volt.

Erzsébetről nem alakulhatott ki túlkedvező kép, hiszen a korszak férfijai nem nézték túl jó

szemmel, hogy egy asszony uralkodjon, illetve férfiaknak szánt szerepkörökben tetszelegjen.

Lajos uralkodása alatt nőtt tekintélyessé befolyása. Ezalatt a 20 év alatt döntő szóval bírt a

kormányzásban és a bíráskodásban is.146

A nevezetes eset, mely felbolygatta fél Európát és a pápa is belefolyt az ügybe 1361-ben

esett meg. IV. Károly német-római császár minősíthetetlen szavakkal illette a magyar anya-

királynét, aki szerinte túlzottan beleszól Lajos politikájába.147

Ez nyílt titok volt az európai

uralkodók körében, hiszen majdnem 20 éven keresztül úgy uralkodott a király, hogy anyja

irányította. Az eset a magyar királyt annyira felbőszítette, hogy szenvedélyes hangú levél-

ben megvédte édesanyját és a személyes elégtételtől (párbaj) sem riadna vissza az uralkodó.

„Ha téged is erény hozott volna a világra, édesanyám őfelségét nem sértetted volna ócsárló

szavakkal, magadon kívül, borgőzös állapotban.”148

Ez okból kifolyólag nagy változás fi-

gyelhető meg Lajos külpolitikájában. Hiszen 1362 tavaszán szövetséget kötött a császárel-

lenes erőkkel, a bajor és osztrák hercegekkel. Igyekeztek diplomáciai megoldásokkal fogást

találni a német-római uralkodón, aki hamar rájött, túllőtt a célon. Károly fegyverszünetet

kért. A megoldást házassággal oldották meg, a német-római császár elvette az özvegy ki-

145

1264: CDAC Wenczel VIII/71. (101.) 146

Ld. Estók J., Királynék könyve i. m. 6263. 147

„… matrem Ludowici Hungariae regis parum pudicam asserendo protulerat…” Az idézetet Ld. Szende L.

Piast Erzsébet és udvara 363. lábjegyzet. 148

Az idézet szerepel Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 63.

1371: MDEA Wenczel II/422. (583.)

Az eredeti latin szöveggel: „Igitur si te produxisset virtus, genitricem meam Serenissimam vino repletus viciosis

verbis inficere stupuisses, Sed ut verba protrahamus, hoc factum non tam tue genitricis, sed tue nature bestialis

est, quod nobis tempore quolibet dolorosum.”



37

rályné egyik rokonát, Pomerániai Erzsébetet.149

A béke végső megoldására IX. Gergely pá-

pa tette fel a pontot 1371-ben.150

Uralkodásuk összegzése

A háttérben meghúzódva irányító vagy élvonalbeli harcos?

Végül lássuk, hogyan tükröződik a két királyné politikában betöltött szerepe a velük kap-

csolatban említett címekben. Míg Máriáról semmilyen különlegesnek számító megnevezést

vagy rangot nem tudunk említeni a királynén kívül, addig Piast Erzsébettel kapcsolatban több

titulust is ki tudunk emelni. Férje uralkodása alatt főleg a hagyományos női szerepkört teljesí-

tette, így ezalatt az idő alatt királynéi címét találjuk csak meg. Fia mellett azonban régenski-

rályné és társuralkodó lett. Lajos okleveleiben gyakori formula édesanyjára való hivatkozása

(genitricem meam Serenissimam – IV. Károlynak írt levelében; serenissima principissima

domina, genitrix nostra charissima, genitrix prudentissima – 1351-es adománylevelében).

Ezáltal egy olyan kiemelkedő szerepre tett szert, melyre sem előtte sem utána egy királyné

sem volt képes.

Ha egy egyenesen ábrázolnánk a királynéi szerepkört, az egyik végén a háttérben megbú-

vó nő képe kerülne szemünk elé, akiről mindössze annyit tudunk, hogy egy nagyobb dinasz-

tia/uralkodóház leszármazottja, esetleg hány gyermeket szült és mikor hunyt el, a másik vég-

let pedig a már-már királyként uralkodó asszony. Ha ezen a képzeletbeli egyenesen helyezzük

el a dolgozatban szereplő két asszonyt, akkor bizonyos, hogy Mária sem a „leggyengébb vég-

ponton” helyezkedne el. Igaz, a nyilvánosságban csak ritkán szerepelt, ám befolyása és irányí-

tása jelen volt férje felett. Erzsébet viszont bizonyosan a skála "erős vége" felé található. Fon-

tos megjegyeznünk, hogy mindkét királyné kiemelkedően erős személyiség volt, így marad-

hatott fenn mindkettejükről ennyi információ. Erzsébetről továbbá érdemes megemlíteni,

hogy neki is volt egyfajta „Mária” fázisa, mikor férje mellett a háttérben élt, így politikai sze-

repvállalására csak néhány adatból, illetve későbbi tevékenységéből következtethetünk.

149

Ld. Szende L. Piast Erzsébet és udvara i. m. 63.; Estók J. Királynék könyve i. m. 6263. és Bertényi I. Nagy

Lajos király i. m. 109. 150

1371: MDEA Wenczel III/8. (12.)



38

A fenn vázolt száz év távolság némi betekintést enged számunkra a királynéi intézmény

változásaiba is. Női szerepben sem Erzsébet előtt, sem utána nem volt hasonlóan elismert,

kiemelkedő személyiség, aki a társuralkodói szintig vitte volna. Mondhatni szerencsés időben

és helyen volt, hiszen környezete is elfogadta, bár félelemmel vegyes tisztelettel tekintettek rá.

Magyarországon a középkorban egyszerűen "nem volt divatban" a nők szerepvállalása a poli-

tikában. Voltak olyan királynék korábban és később is, akik ebbe úgymond bele is buktak (pl.

Gertrúd).

Birtok- és jövedelemforrások szempontjából egyfajta stagnálás mutatható ki, legalábbis

ami a királynéi jogon birtokolt földeket illeti. Az Árpád- és később az Anjou-korban is hason-

ló területekkel, illetve az azokról befolyó összegekkel rendelkeztek. A szabad felhasználású

területek száma, viszont ugrásszerűen megnövekedett, ezáltal az ország első asszonya valóban

tetemes mennyiségű bevételre tehetett szert. Vagyonukat az ország helyreállítására, építésére

és felvirágoztatására fordították (Visegrád és Óbuda fejlődése). Többször tették tiszteletüket

zarándok utakon (Róma, Aachen), képviselték a Magyar Királyságot külföldön és többször

erődemonstrációkban is szerepet vállaltak (Spalato, Lengyelország, Nápoly) családjuk hatal-

mának megőrzéséhez.

Az uralkodóház asszonyaira rendszerint mély tisztelettel tekintettek fel (a krónikás ha-

gyományban nyomon követhető), ám a személyiségüknél fogva kiemelkedőbbekre nem min-

dig vetődött az a pozitív kép, amely ma talán bennünk megfogalmazódott róluk - nyílt szerep-

vállalásuk, ami miatt a modern korban értékeljük őket, a kortársakban legalábbis ambivalens

érzéseket keltett.



39

Forrásjegyzék

- AO: Nagy Imre: Anjoukori okmánytár; Codex diplomaticus Hungaricus

Andegovensis. Budapest, 1881.

- CD: Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungaria ecclesiaticus. Buda, 1829–1834.

- CDAC: Wenczel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár; Codex diplomaticus Arpadianus

continuatus. Pest, 1870.

- Képes Krónika. In: Millenniumi magyar történelem sorozat. Osiris Kiadó, Budapest,

2004.

- MDEA: Wenczel Gusztáv: Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Budapest,

1874.

- Thuróczy János: A magyarok krónikája. In: Millenniumi magyar történelem sorozat.

Osiris, Budapest, 2001.

- ZVMT: Nagy Imre – Véghely Dezső – Nagy Gyula: Zala vármegye története. Okle-

véltár. Első kötet 1024 – 1363. Budapest, 1886.



40

Irodalomjegyzék

- Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában. Gondolt Kiadó, Budapest, 1987.

- Bertényi Iván: Nagy Lajos király. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989.

- Estók János: A királynék könyve. Helikon Kiadó, Budapest, 2000.

- Ferdinandy Mihály: Országok úrnője – A magyar Anjouk kora (13071387). In: Ma-

gyarország romlása. Attraktor, Máriabesenyő – Gödöllő, 2007.

- Házasságjogi fogalmak és jövedelmek /hitbér és jegyajándék/ (utolsó megtekintés idő-

pontja: 2015.01.23. 14:38): http://www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-

6032/tomus_30_1_2012/ISSN_0866-6032_tomus_30_1_2012_067-073.pdf

- hitbér fogalma (az utolsó megtekintés időpontja: 2015.01.23. 11:26):


- Kristó Gyula: Károly Róbert családja. In: Aetas 20. évfolyam, 4. szám, 2005.

http://epa.oszk.hu/00800/00861/00032/pdf/02_kristo.pdf (utolsó megtekintés időpont-

ja: 2014.04.09. 21:49)

- Marosi Ernő: Piast Erzsébet ábrázolása a Képes Krónikában. In: Kép és hasonmás,

Budapest, 1995.

- Szende László doktori disszertációja; Piast Erzsébet és udvara (13201380). Megte-

kintés helye: http://doktori.btk.elte.hu/hist/szende/diss.pdf (letöltés időpontja:

2014.06.22. 14:38)

- Szende László: Łokietek Erzsébet – Nagy Lajos király édesanyja; Egy lengyel her-

cegnő Magyarországon (13201380). Megtekintés helye:

http://www.vigilia.hu/regihonlap/1999/2/9902sze.html (utolsó megtekintés időpontja

2013.10.01. 21:33)

- Szende László: Piast Erzsébet a hitves, az édesanya, a mecénás. In: Károly Róbert és

Székesfehérvár. Székesfehérvár, 2011.

- Wertner Mór: Negyedik Béla király története. Temesvár, 1893.

- Zsoldos Attila: Árpádok és asszonyaik. MTA Történettudomány Intézete, Budapest,

2005.

- Zsoldos Attila: Családi ügy, IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as évek-

ben. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2007.


http://epa.oszk.hu/00800/00861/00032/pdf/02_kristo.pdf

http://doktori.btk.elte.hu/hist/szende/diss.pdf

http://www.vigilia.hu/regihonlap/1999/2/9902sze.html

Királynék a középkori Magyarországon - Laszkarisz Mária és Łokietek Erzsébet...

Documents

Transcript of Királynék a középkori Magyarországon - Laszkarisz Mária és Łokietek Erzsébet...