Pécs középkori helyrajza

Pécs város topográfi ájaa kezdetektől a 20. század elejéig

Pécs város topográfi ájaa kezdetektől a 20. század elejéig

Szerkesztette:

Fedeles Tamás

Kronosz Kiadó

Pécs, 2013

Pécsi Mozaik 3.

Szerkesztőbizottság:Bachmann Bálint, Kaposi Zoltán, Pilkhoffer Mónika,

Ujvári Jenő, Visy Zsolt, Vonyó József (elnök)

A sorozat szerkesztői:Erőss Zsolt és Fedeles Tamás

A borítón: A Havihegy látképe az Ágoston térről Huszár Ferenc alkotása

A kötet megjelenését támogatta: A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara

és

az OTKA K 81568 számú kutatási pályázata

© szerzők© szerkesztő

© Kronosz Kiadó

5

Tartalom

Előszó ..........................................................................................................................

Szende Katalin Az eltűnt tér nyomában ...................................................................................Gáti Csilla – Kovaliczky Gergely – Nagy Erzsébet – Tóth István Zsolt Pécs topográfi ája az őskortól az államalapításig .............................................Fedeles Tamás Pécs középkori helyrajza .................................................................................Sudár Balázs Pécs török topográfi ájához .............................................................................Schmelczer-Pohánka Éva A Szigeti-külváros a 18. században ................................................................Kaposi Zoltán Pécs földbirtokrendszerének változásai (1780–1914) ...................................Árvai Tünde A városfejlődés hatása az oktatási intézményhálózat bővülésére a 18–19. században .....................................................................T. Papp Zsófia Iparosok topográfi ája (1828) .........................................................................Pilkhoffer Mónika Pécs térbeli terjeszkedése a dualizmus időszakában ....................................

Rövidítések ..............................................................................................................Summary .................................................................................................................

7

11

41

67

99

121

149

169

197

237

251

253

67

Fedeles Tamás

Pécs középkori helyrajza

A település középkori históriájának1 legfontosabb eseményére 1009. augusztus 23-án került sor, amikor I. (Szent) István király (997/1000–1038) a Szentszék jóváhagyá-sával Pécsett püspökséget alapított.2 A létrehozott egyházi központ ugyanis gazda-sági, társadalmi és kulturális szempontból egyaránt meghatározta a kialakuló város fejlődésének irányát. Természetesen az évszázadok során kiformálódó városszerkezet sem marad(hatot)t mentes a püspöki székhely hatásától, így a település helyrajzán is kézzelfoghatóak a magyar civitates episcopalis jellegzetességei.3

Elöljáróban röviden érintenünk kell a város középkori helyrajzának forrásadottsá-gát. Ami az írott kútfőket illeti, meglehetősen kedvezőtlen helyzetben vagyunk, ugyan-is az 1543 előtti időszak vonatkozásában alig-alig tartalmaz témánk szempontjából hasznosítható adatokat az időközben jelentős pusztulást elszenvedett hazai okleve-les anyag. Néhány városi ingatlannal kapcsolatos (többnyire egy-egy ház adás-véte-lét rögzítő) kiadványtól eltekintve,4 gyakorlatilag a diplomák nem használhatók fel a városszerkezet, városkép rekonstruálásához. Hasonló mondható el az elbeszélő for-rásokról is, hiszen krónikáink – ideszámítva Oláh Miklós impulzív városleírását – is csupán csekély adalékkal szolgálnak a várostopográfi a tekintetében.5 Különösen fájó a középkori vonatkozású adó-, ház-, telekösszeírások teljes hiánya, melyek nélkül – szemben például Sopronnal – sajnos meg sem kísérelhetjük a település hajdani hely-rajzának teljes körű, precíz rekonstruálását.6 Elvétve találunk vonatkozó információ-kat a vatikáni forrásokban, mindenekelőtt a pápákhoz benyújtott kérvénykönyvekben (supplicationes) is.7 Meglepő módon egy liturgikus célból összeállított kötetet, jelesül a Pécsi Misszálét is vallatóra foghatjuk. Jóllehet mindössze egyetlen, jelen témánk szempontjából felhasználható bejegyzést tartalmaz a munka, ámde az Úrnapját kö-vető körmenet részletes előírásai nem hagyhatók fi gyelmen kívül a középkori város-

1 A város középkori történetének monografi kus feldolgozása: Fedeles 2011. A tanulmány elkészítésére az OTKA K 81568 pályázati program keretében került sor. A szerző kutatásait a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj is segítette.2 DHA 98.; A püspökség alapítására l. Koszta 2009a.3 Erre összefoglalóan l. Szakács 2006.; Szende 2010a.; A püspöki székhelyek önálló várostípusként történő megközelítését a magyar historiográfi ában elsőként Koszta László éppen Pécs kapcsán alkalmazta. Koszta 1995.4 Pl. Koller II. 335.; DL 44 380; DAP II. 150.; DF 260 135.5 Oláh 27–28.6 Sopron esetében a kiváló forrásadottságokra támaszkodva készülhetett el a történeti városatlasz részletes középkori része. Szende 2010b.7 Pl. ASV Reg. Suppl. Vol. 771. fol. 31r–v.; Vol. 904. fol. 209 r–v.; Lukcsics I. Nr. 862.

68

Fedeles Tamás

topográfi a vizsgálatakor.8 Végül pedig két, a 16. század derekán keletkezett oszmán adóösszeírást említhetünk,9 amelyek a középkori városrészekre és utcákra vonatkozó adatokat őriztek meg.10

Ami a képi ábrázolásokat, valamint „térképeket” illeti, még rosszabb helyzetben vagyunk, ugyanis a patinás évszázadokból egyetlen látkép (veduta), egyéb ábrázolás, sem pedig helyszínrajz nem maradt korunkra. Ugyanakkor a város 1664-es ostormá-ról készült, jelenleg a bécsi Kriegsarchivban őrzött tollrajz,11 valamint a 17. században készült metszetek – természetesen kellő kritikával és mértéktartással, ám – haszno-síthatóak.12 Pécs belvárosának első alaprajzát a Habsburg csapatokkal érkező, fran-cia származású, Joseph de Haüy készítette 1687-ben.13 Az oszmánoktól visszafoglalt terület számos erősségét dokumentáló hadmérnök Pécsről készített helyszínrajza jól hasznosítható a középkori település városszerkezetének kutatása során is, mivel a védművek és a rögzített utcahálózat javarészt a hódoltság előtti állapotokat tükrözi.14 Mindazonáltal komoly hiányérzetünk lehet, mert sajnos az egyik jelentős városrészt, a Malomsédet – vagy későbbi nevén a Budai-külvárost – egyáltalán nem ábrázolta. Ez természetesen érthető is, hiszen a francia szakember feladata mindössze az erődített települések gondos felmérésére terjedt ki, míg az említett városnegyed a falakon kívül helyezkedett el.

Vélhetőleg e vázlatos áttekintés is kellően érzékelteti, hogy városunk középkori topográfi ája, különösen pedig fejlődésének dinamikája az írott és képi források fel-használásával egyáltalán nem rekonstruálható. Fokozattan érvényes e megállapítás

8 MQ L4a.; Fedeles 2007.9 Pécs 67–70.; Káldy-Nagy 1960. 13–14.10 Erre részletesen l. Petrovics 2006.11 Pataki–Gosztonyi 1941.12 Erre l. Boros 2002.; Fedeles 2011. 89–90.13 Kisari Balla 2000. 344.14 Fedeles 2011. 65.

1. ábra. Pécs 1686-os ostroma (PATAKI–GOSZTONYI 1941. 419.)


69

az Árpád-kor esetében, hiszen az említett kútfők döntően késő középkori eredetűek (14–15. század), s a kora újkori források és ábrázolások úgyszintén e periódusra alkalmazhatók. Mindebből tehát az következik, hogy a korabeli tárgyi emlékeket, régészeti jelenségeket, valamint a műemléki kutatások eredményeit is górcső alá kell vennünk, ha Pécs középkori helyrajzát kívánjuk vizsgálni.15 A 19. századtól kez-dődően többen foglalkoztak a középkori település városszerkezetével, illetőleg an-nak egy-egy szegmensével, így magától értetődő, hogy e munkák is számos értékes adatot és megközelítést tartalmaznak, melyek felhasználásától sem tekinthetünk el.16 Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a lehető legteljesebb körű adatgyűjtés elle-nére sem tekinthető lezártnak a kutatás, hiszen további források esetleges felszínre kerülése, már ismert adatok felülvizsgálata és módszeres elemzése, valamint a jövő-beni régészeti feltárások, műemléki kutatások újabb összefüggésekre hívhatják fel a fi gyelmünket, melyek tovább módosíthatják, árnyalhatják jelenlegi ismereteinket, eddigi feltételezéseinket.

15 Koszta 2012.; Fedeles 2011.16 Pl. Gosztonyi 1939.; Szabó 1940.; Vörös 1963.; Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966.; Bezerédy 1982.; Koszta 1994.; Sándor 2001.; Koszta 2007.; Legújabban: Koszta 2012. Az utóbbi években több munkámban foglalkoztam a témával magam is, legutóbb monográfi ámban (Fedeles 2011. 41–76.).

2. ábra. Joseph de Haüy 1687-es helyszínrajza (KISARI BALLA 2000. 344.)

70

Fedeles Tamás

Sopianae – Quinque Ecclesiae

A középkori település kialakulása szempontjából igen jelentős volt az antik Sopianae szerepe. A római település lakossága ugyan nem érte meg a magyar honfoglalást, azonban a város viszonylag jó állapotban lévő polgári és szakrális épületei fontos sze-repet töltöttek be a középkori város kialakulásában is.17 A római és a középkori város területe azonban ennek ellenére nem teljesen fedte egymást, hiszen a római polgárvá-ros jelentős, a mai Rákóczi út vonalától délre eső része a középkorban nem volt lakott. Következésképpen az antik Sopianae és a középkori Quinque Ecclesiae18 között nem beszélhetünk helyrajzi kontinuitásáról.19

A középkori város első központja ugyanis a római polgárváros északi részén ki-alakított ókeresztény temető területén jött létre. A római polgárváros és a középkori település metszéspontját a Postapalota, valamint a Rákóczi út, a Jókai és Teréz utcák által határolt terület alkotta. Mindezeket fi gyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az egykori Sopianae területén a népvándorlástól megfi gyelhető súlypont-áthelyeződést a püspökség alapítása immár véglegessé tette, hiszen az első jelentős településmag az ókeresztény temető északnyugati részén alakult ki.20

A székesegyház és környéke

A középkori település kronológiailag első centrumát a püspöki székesegyház és a körülette kialakuló építmények alkották. Az újabb, Buzás Gergely nevéhez köthető kutatások során felmerült, miszerint esetleg a mai katedrális időrendben csak har-madikként épült volna fel. Az elmélet alapján feltételezhető, hogy Pécs első püspöke, Bonipertus (1009–1036) a hétkarélyos ókeresztény temetőkápolnát (Cella Septichora) használta volna székesegyházként. Majd később utóda, Mór püspök (1036–1070/75 körül) kezdte meg az új (második) székesegyház építtetését, I. (Orseolo) Péter király (1038–1041, 1044–1046) támogatásával a mai bazilika nyugati részén. Végül pedig a 14. századi krónikakompozícióban említett 1064-es húsvéti tűzvészt követően kezdőd-hetett meg a jelenlegi helyén álló (harmadik) dóm több periódusra osztható építése, a 11. század utolsó negyedében.21 Az elképzelés szerint a jelentős méretekkel rendelke-ző, temetővel övezett Cella Septichora a későbbiekben, egészen a tatárok pusztításáig plébániatemplomként funkcionálhatott, amely a területen kialakult kora Árpád-kori településmag központjának tekinthető.22

A kétségkívül tetszetős teóriával kapcsolatban azonban komoly ellenérvek is fel-vonultathatók. Koszta László arra hívta fel a fi gyelmet, hogy e relatíve kis területen nem feltétlenül logikus már a 11. században több templom, főként plébánia létét

17 A római kori városra összefoglalóan l. Fülep 1984.18 Pécs neveire legújabban l. Schwing 2009.19 Sándor 2001.; Tóth 2001.20 Koszta 2012. 302.21 Képes Krónika 67.; Buzás 2009. 612, 615–616, 622–633.; Fedeles 2011. 42–43.22 Visy 2006. 8–9.; Bodó 2007. 94–95.; Fedeles 2011. 46–47.


71

feltételezni. A kialakuló településmag lakosságának lelki gondozását a székesegyház klerikusai végezhették, következésképpen a dóm egyúttal a környéken élők plébá-niájaként működött.23 A legnyomósabb ellenérvként mégis az ásatások nyomán tett rétegtani megfi gyelésekre hagyatkozhatunk, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy a hétkarélyos temetőkápolna az Árpád-korban nem lehetett használatban, mi-vel addigra gyakorlatilag teljesen a földfelszín alá került. Következésképpen a te-rületen feltárt – minden bizonnyal honfoglalás kori – temető sem tartozhatott a septichorához.24

A város egyik legkorábbi településsejtje a püspöki rezidencia közelében, annak keleti–délkeleti részén alakult ki. Ettől déli irányban mutatható ki egy, a korszak-ra jellemző, gödörházakból álló kora Árpád-kori, inkább falusias jellegű kis telepü-lés.25 Ehhez tartozott a Rózsakert vendéglő és a Káptalani borozó nyugati oldala előtt napvilágra került két, a korai Árpád-korra datálható veremház is.26 A településmag déli–délkeleti irányú bővülését jelzik az Apáca utca nyugati részén ismertté vált korai veremházak, valamint egy sütőharang töredékei is.27 A Vörösmarty utcában is verem-házak nyomaira bukkantak.28 A szóban forgó területen felszínre került, 12–13. század-ra datálható kerámiaanyag is egyértelműen arra utal, hogy e városrész formálódása az Árpád-kor elején kezdődött meg. A tatárok támadása (1242) – melyről írott források is beszámolnak29 – következtében a településsejt északi, a mai Kioszk környékén kiala-kult része elpusztult. A menekülő lakosok értékeiket igyekeztek elrejteni, melyet egy értékes lelet is tanúsít. Egy kettévágott marhalábszárcsontba rejtett kincslelet került napvilágra a néhány éve folytatott ásatások során. A csontban friesachi dénárokat he-lyezett el egykori tulajdonosa, amelyet a veremház legbiztonságosabbnak vélt helyére, a kemencébe rejtett. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal tette mindezt, hogy a veszély elmúltával felhasználhassa, erre azonban már nem került sor.30 A tatárjárást követően immár szükségessé vált a székesegyház és a település védelmét szolgáló kővár építé-se, melyre a 13. század második felében került sor.31

A kővár elkészültét követően e területen a későbbiekben már nem épültek lakó-épületek. Sokkal inkább a délre–délkeletre húzódó, a Szent István tér–Apáca utca kereszteződésétől a főtér irányába fejlődő sáv vált hangsúlyossá. Ezt jelzik a beépí-tettségre utaló kőépület és útburkolat nyomai az Apáca utca 12–13. számú telkek között, valamint a Miasszonyunk Kanonokrend rendháza területén előkerült közép-kori kályhaszemek, kerámialeletek is.32 Egyszersmind e leletek a korábbi, inkább falusias külsejű településrész átalakulását is szemléltetik, melynek következtében a 13. század derekától egy városias jellegű negyed jött létre. A városrész fejlődése

23 Koszta 2012. 304–305.24 Tóth 2011. 12–13.25 Koszta 2012. 303.26 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 277.27 Rég. Ad. 2058/2004.28 Kárpáti 1988a. 84.29 ÁUO VII. 273.; Pécs 31, 35.30 Visy 2006. 8–9.; Bodó 2007. 94–95. 31 GerŐ 1999.32 Rég. Ad. 814/80, 1758/94.

72

Fedeles Tamás

révén területe immár déli és keleti irányba növekedett, s lassan összeért a tőle délre elhelyezkedő területtel. Keleti határát pedig a 13. században kialakuló főtér, a mai Széchenyi tér alkotta.33

A káptalani városrész

A székesegyházi kanonokok közös élete legkésőbb a 13. század elejére Pécsett is meg-szűnt. A testület önállóvá válásának az egyik legfontosabb állomása a kanonoki közös-ség püspöki menzától való elkülönülése volt. A korábbi közös kezelésben lévő birtokok felosztása révén a káptalan saját bevételi forráshoz jutott.34 Ugyancsak jelentős válto-zást eredményezett a kialakuló hiteleshelyi tevékenységbe való igen korai (1214) be-kapcsolódás, mely szintén bevételekhez juttatta a testületet.35 Az egzisztenciális lehető-ségek bővülése révén a 13. század során felépültek a méltóságviselők, főesperesek és a kanonokok kúriái, házai.36 E fejlődés nyomán a székesegyház közelében, a püspökvártól keletre egy új városrész formálódott ki legkésőbb a 13–14. század fordulójára, amely Pécs városszerkezetének meghatározó részét alkotta. Ez természetesen nem pusztán pécsi sajátosság volt, így pl. a zágrábi székeskáptalan szabályzata (1334) is külön emlí-tést tett az ottani káptalani városnegyedben álló kanonoki kúriákról.37 Összességében elmondható, hogy szinte valamennyi európai püspökváros önálló topográfi ai eleme volt a káptalani városrész, így Pécs szervesen illeszkedett e fejlődési folyamathoz.38

A méltóságviselők és a kanonokok a mai Káptalan utcában laktak, míg a főesperesek az attól délre található részen. Az ásatások során számos középkori épület falmarad-ványait tárták fel a Káptalan utca–Hunyadi út–Széchenyi tér–Janus Pannonius utcák közötti területen.39 A Janus Pannonius és a Szepesy Ignác utca sarkán lévő telken (az Egyetemi Könyvtár központi épületének helyén) feltártak egy nagyobb méretű közép-kori pincét. Eredetileg a telken négy ház állt, amelyből a 16. századi egybeépítés során egy markáns épülettömb alakult ki. Vélhetőleg Szatmári György püspöksége idején (1505–1521) kerülhetett sor az átépítésre, ugyanis az épület bontása alkalmával a főpap címerével díszített töredékek kerültek elő.40 A két legimpozánsabb kúria természetesen a székes- és a társaskáptalan prépostjának tulajdonában volt. Az egykori paloták közül mai formájában leginkább a Káptalan utca 2. számú épület őrzi késő középkori szerke-zetét. A 15. században már mindkét házban létezett egy-egy házi kápolna is.41 E város-rész a hódoltságot követően is eredeti funkciójának megfelelően épült újjá, s egészen a 20. század derekáig döntően a kanonokok házainak adott otthont.42 A káptalani negyed

33 Fedeles 2011. 47.34 A testület középkori birtokaira és gazdálkodására l. Fedeles 2011. 47.35 Koszta 1998.36 Koszta–Fedeles 2009. 216.37 „Curias canonicales, que sunt in vico canonicorum apud ecclesiam maiorem […]” Stat. Zag. 17.38 Fedeles 2011. 48/170. jegyzet további irodalommal.39 Pl. Hunyadi út: Rég. Ad. 2514/2009.; Káptalan u.: Sándor–GerŐ 1981. Nr. 260, Szepesy I. utca: Uo. Nr. 262–263, 268–269.; Kárpáti 1979. 128. Janus P. utca: Sándor–GerŐ 1981. Nr. 270.; Kárpáti 1988b. 94.40 Kárpáti 1986b. 21–22.41 Petrovich 1956. 31–32.; Sándor 1991.; Buzás 2009. 658–660.42 Az egyes házak történetére l. Petrovich 1983.


73

nagyobb házaihoz ugyanakkor gazdasági melléképületek, gyümölcsös is tartozott, mely-nek következtében egy kertvárosias jellegű településrészt kell elképzelnünk.

Óvár/Harangozó városnegyed és a ferences kolostor környéke

A 14. századi forrásokban előbukkanó Owar vicus minden valószínűség szerint a város nyugati részén kialakult településrészt jelölte,43 s vélhetőleg ugyancsak erre a város-negyedre vonatkozhat a pápai tizedjegyzékben feltűnő harangozó (pulsator) elnevezés is.44 A városrész nevét illetően korábban felmerült annak lehetősége, hogy egy hajdani ispáni vár környékére utal az óvár elnevezés, s a település legkorábbi részét jelölték a terminussal.45 Tekintve azonban, hogy Pécs jelenlegi ismereteink szerint a püspökség megalapítása előtt sem volt ispánság székhelye, ez a megoldási javaslat csak módosí-tott formában fogadható el. Lehetséges ugyanakkor, hogy az elnevezés a püspökvárra

43 Koszta 1994. 536.44 ÁMTF I. 362. 1333-ban és 1334-ben a pápai tizedjegyzékben Pulsator, de Harangozo és a de Pulsator alakok szerepelnek Péter pap neve mellett. MV I/1. 271, 273, 303.45 Mályusz 1953. 161.

3. ábra. A nagypréposti palota (Káptalan u. 2.)

74

Fedeles Tamás

utal, amelyet a terminus 14. századi felbukkanása is erősíthet. Ennek alapján a név egyfajta váralja jellegű településrészt takarhatott. A harangozó elnevezés kapcsán pe-dig feltételezhetjük, hogy az itt élők egy része a püspökség szolgáltatói népességéhez tartozott.

E településmag legkorábbi része a barbakántól délre, a Szent István tér nyugati oldalán mutatható ki. Régészeti kutatások ugyan kora Árpád-kori veremházakat el-eddig nem hoztak felszínre, azonban a 19. számú telken feltárt kútból 12–13. századi kerámiatöredékek is előkerültek.46 A korai település létét megkérdőjelezhetetlenné teszi a Kárpáti Gábor által a 17–19. számú telkeken feltárt nagyobb méretű (23×7 m) templom a körülötte lévő temetővel. A templom nyugati oldalát később beépítették a városfalba. Az összesen 107 feltárt sír a templomban és a körülötte lévő cinteremben rétegesen helyezkedett el. Az ásató régész a temetkezések kezdetét a 10. századtól valószínűsítette,47 tekintve azonban az általa kormeghatározónak tartott leletek (csör-gőgomb, lant alakú csat) előfordulásának tágabb időmetszetét (10–11. század), nem tudjuk pontosan meghatározni a temető használatának kezdetét.48 Az eddig ismerte-tett településfejlődést szem előtt tartva azonban úgy vélem, hogy csak a püspökség alapítását követően népesült be a terület, s ezzel párhuzamosan épült fel a templom és létesült a temető. E templomot vélhetőleg a késő középkori oklevelekben megje-lenő Szent István-kápolnával azonosíthatjuk, amely fontos szerepet játszott e város-rész lakóinak életében. A terület fokozatos népességnövekedése következtében egyre nagyobb szükség mutatkozott ugyanis az ott élők lelkipásztori szolgálatának megol-dására. Ennek következtében a 14–15. század fordulóján a korábbi kápolna immár plébániai rangra emelkedett,49 mely körzetét a város délnyugati része alkotta.

A terület későbbi sűrűbb beépítettségére következtethetünk a feltárások ismertté vált eredményeiből is. Épületmaradványok, 14–15. századi kerámiaanyag, egy a 15. századig használatban lévő, emelőszerkezettel ellátott kút, valamint kályhaszemek kerültek elő.50 A Szent István tér 11. számú ház telkén pedig egy kisebb, sokszögzá-ródású szentéllyel rendelkező, gótikus kápolna maradványaira bukkantak. Bár megkí-sérelték a pápai tizedjegyzékben mindössze egy ízben feltűnő Szent Jakab-kápolnával azonosítani a romokat, azonban a későbbi források tanúsága szerint Jakab-kápolna egyáltalán nem volt Pécsett. Minden valószínűség szerint elírásról lehet szó és a szé-kesegyház Szent Jakab-oltárára vonatkozik az említett kútfő adata.51 Az egykori temp-lom/kápolna védőszentje így ismeretlen.

A városrész déli részén álló házakról első alkalommal egy 14. század közepén ké-szült oklevél tudósít. A baranyai nemes, Sztárai Pál kúriájáról van szó, ami a ferences kolostor előtt (ante claustrum sancti Francisci) állt,52 s melyet ezek alapján nagy va-lószínűséggel a Szent István tér–Ferencesek utcája sarkára lokalizálhatunk. Az adat

46 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 290.47 Kárpáti 1988a. 84–85.48 Koszta 2012. 309.49 Kápolna: Pl. (1369) DF 207 453; (1377) DF 259 873; (1398) ZsO I. Nr. 2096.; Plébánia: (1405) DL 78 609.50 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 282–307.51 MV I/1. 273.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 302.; Rég. Ad. 2203/2007. Vö. Timár 2001. 82.; Fedeles 2010b. 107.52 AO V. 356.


75

mindazonáltal a városrész terjeszkedésének irányát is jelzi, ugyanis meghatározó volt a kelet–nyugati irányba futó, az említett ház előtt haladó útvonal (a mai Ferencesek utcájának nyomvonala) a térszervezés tekintetében is. A ferencesek kolostoralapítása ugyanakkor egyrészt azt is jelzi, hogy a 13. század második felében a város e területe már a legsűrűbben lakott városrészek közé tartozott, s ugyanakkor kolostoruk a vá-ros kiterjedését is mutatja, mivel a koldulórendek általában a települések peremén, a többi egyházi intézménytől távolabb telepedtek le.53 A Kórogyi család támogatásával épült ferences kolostor helye ismert, hiszen a középkori klastrom falaira épült a ma is álló rendház a 18. században (a Collegium Seraphicum működik jelenleg az épület-ben). Kárpáti Gábor tárta fel az egykori templom sokszögzáródású szentélyét, benne két mellékoltár alapozásával. A középkori templom (55×13 m) hajója azonos a mai plébániatemploméval, azonban a hajdani keletelt épület tájolását a barokk korban nyu-gati irányba fordították.54 A városrész a ferences kolostortól délre nem terjeszkedett tovább, hanem egy keleti–nyugati irányú beépítettséggel számolhatunk. Ezt egyértel-műen mutatják a Ferencesek utcájában ismertté vált középkori épületek nyomai,55 ille-tőleg a vonatkozó írott források.56 Míg az Árpád-korban vélhetőleg főként a szegényebb kézművesek, mezőgazdaságból élők lakhattak e városrészben,57 a 14. századi átalaku-lás nyomán már a tehetősebbé vált iparosok, kereskedők építették fel kőházaikat. A vá-rosnegyed fejlődése révén elérte a mai Jókai teret, s így csatlakozott a város gazdasági-igazgatási központjához. A városrész, amelynek legjelentősebb utcája éppen a ferences kolostorról és templomról kapta nevét, a késő középkorban is az egyik legnépesebb területnek számított, s ezt a 16. századi török adóösszeírások adatai is jól tükrözik.58

Ehelyütt kell említést tennem a középkorban formálódó nyugati külvárosról is, hiszen az Árpád-korban a várost alkotó laza településbokrok egyike a város majda-ni nyugati kapuja, a Szigeti kapu környékén is kimutatható. A területen folytatott ásatások, leletmentések során településnyomokra utaló leletek váltak ismertté.59 A Hungária utcában egy 13. századból származó perembélyeges kerámiatöredék került a felszínre.60 Távolabb, a Jászai Mari utcában pedig egy jelentősebb, késő gótikus épület maradványait tárták fel, s a feltöltésben az épület gazdag felszerelésére utaló, ún. pécsi lovagalakos kályhacsempét is találtak.61 Ez egyúttal a várost kelet–nyugati irányba átszelő, a Szigeten (Szigetváron) át Babócsa irányába haladó főútba62 torkolló utca jelentőségére is rávilágít. Vélhetőleg ezzel is magyarázhatjuk az említett Sztárai-kúria elhelyezkedését, mivel tulajdonosa főként Baranya délnyugati, valamint Somogy megye területén volt birtokos.63

53 Fügedi 1981. 57.; Cevins 2003. 40.54 Kárpáti–Szekér 1994. 238–240.55 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 329–330.56 AO V. 356.; Borsa 1993. 18.; Káldy-Nagy 1960. 13–14.57 Koszta 2012. 311–312.58 Káldy-Nagy 1960. 13–14.; Pécs 67–69.; Varga 2009. 104.59 Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 36.60 Parádi 1959.61 Rég. Ad. 1323/83.62 Glaser 1929–1930. Nr. 132. (271–272.)63 Koszta 2012. 312.

76

Fedeles Tamás

A Szent Benedek-plébániatemplom városnegyede

A forrásokban a 14. század első felében megjelenő plébániatemplom körül kialakult településmag a legkorábbi városrészek közé tartozik. A Citrom utca 16–18. számú telkein feltárások nyomán ismert templom és a körülötte lévő nagyobb temető a mai belváros déli szélén helyezkedett el,64 amely kissé szokatlannak tűnik. A plébánia-templomokat ugyanis általában a települések, településrészek frekventáltabb részein építették fel,65 annak érdekében, hogy a hívek minden irányból könnyen elérhessék azokat. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a plébániakörzethez tartozó kora Árpád-kori településrész a későbbi városfalon túli, attól dél-délnyugati irányba is kiterjed-hetett. Koszta László ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az antik előzmények e probléma tisztázásában is fontos támpontokat nyújthatnak.66 A római polgárváros központját Valeria tartomány kormányzójának nagy kiterjedésű palotája körül, a mai Postapalota környékén kereshetjük.67 A helytartói palotától délre a római város fó-ruma helyezkedett el, amelynek déli részén, a Rákóczi út és a Jókai utca sarkán (a Baranya Megyei Táblabíróság épületétől keletre) a 4. században egy nagyobb méretű bazilikát is építettek.68 Ettől nyugatra, a Kereskedők Háza alatt tárták fel a monumen-tális közfürdő falait. A Citrom utca déli oldalán egy kisebb fórum valószínűsíthető, míg a Citrom–Jókai–Teréz utcák határolta területen jelentős, szigetszerűen elhelyezkedő polgári épületek váltak ismertté.69 Az itt végzett feltárások során a régészek nem buk-kantak középkori épületmaradványokra, amely vélhetőleg arra utal, hogy a középkor folyamán Sopianae egykori házainak építőanyagát használták fel. A középkori lelet-anyag azonban e területről sem hiányzik, ugyanis a Teréz utcában a késő középkorban eltömedékelt kutakat tártak fel, amelyekből 13–15. századi kerámiaanyag került elő.70 Ez esetben is az ókeresztény temető kapcsán tapasztalt romkontinuitásról beszél-hetünk. A településrész korai, 11. századi kezdeteire következtethetünk a templom védőszentje, Szent Benedek neve alapján is. Minden valószínűség szerint Pécs első két püspökének idejére tehető a templom alapítása, akik mindketten Benedek-rendi szerzetesek voltak. A korai alapítást indokolhatta a településmag jelentősége, vala-mint a viszonylag nagy távolsága a püspökvártól.71

A városnegyed kiterjedésére a leletek, régészeti megfi gyelések alapján tehetünk észrevételeket. Nyugati irányban a Váradi Antal utca jelenti a határt, ahol késő közép-kori épületek maradványai, vízvezeték és útburkolat nyomai kerültek napvilágra.72 A Zrínyi, a Mátyás király utcák, továbbá a Jókai utca északi részének leletei mutatják a

64 Katona-GyŐr–Kárpáti 1985. 111.; Kárpáti 1986a. 103.; Rég. Ad. 1974/2004, 2187/2007.65 Cevins 2003. 27.66 Koszta 2012. 312–313.67 Fülep 1984. 24–25.68 Tóth 2010. 15–20.69 Kárpáti é.n. 37–38.70 Kárpáti–Gábor 2004. 11, 14.; Rég. Ad. 2223/2007, 2248/2007.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 417–419.71 Koszta 2012. 314.72 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 381–385.; Kárpáti 1985. 111.; Somogyi 1969. 35.


77

beépítés irányát,73 melynek következtében a városrész elérte a Jókai tér déli részét. A településrész keleti irányú bővülését is régészeti leletek tanúsítják. Köztük az egyik legjelentősebb a Citrom utca–Irgalmasok utcája sarkán feltárt cölöpszerkezetes késő középkori épület nyoma.74

A dominikánusok városnegyede

A város délkeleti részének egyik korai központja a Gábor utca tájára helyezhető. A 3. számú telken Kárpáti Gábor 11–12. században létesített veremházakat, és lassú korongon készült, valamint kézzel formált Árpád-kori edénymaradványokat tárt fel.75 Ezekhez a veremlakásokhoz tartozott minden bizonnyal a szomszédos háztelken ta-lált középkori kút is, mely leletanyaga tanúsága szerint a 11–12. századtól kezdődő-en használatban volt. Ebből is kezdetleges technikával készített, a korai Árpád-korra keltezhető fazekak kerültek napvilágra.76 Némileg távolabb, az Irgalmasok kórháza udvarán végzett régészeti kutatások úgyszintén Árpád-kori veremházakat és egy hoz-zájuk tartozó külső sütőkemencét hoztak felszínre.77 Vélhetőleg a két jelzett pont kö-rül sűrűsödő településnyomok egy összetartozó településmagot alkottak már a 12. században. Mindezek a vizsgált területen egy laza, falusias jellegű, veremházakból álló település létét mutatják az Árpád-korban, amely észak–északnyugati irányba bő-vült. A városmag fokozatos átalakulásának, városiasodásának egyik megfogható jele az említett Irgalmasok kórháza udvarán létesített veremházak elplanírozása, amelyek helyén azt követően immár egy gerendavázas, föld fölé magasodó, több helyiségből álló épületet emeltek.78

A változások bizonyosan láthatóvá lettek már a tatárjárás előtt, hiszen a dominiká-nusok a szóban forgó terrénum délkeleti végén telepedtek le. A Domonkos-rend köz-tudottan a jelentősebb gazdasági-kereskedelmi központokat részesítette előnyben,79 ebből következőleg pedig mind a város, mind pedig a szerzetesrend által választott szűkebb városmag fejlettsége feltételezhető. Párhuzamok alapján ugyan az sem zárha-tó ki teljességgel, hogy a településbokorhoz tartozó korai templomot vették át a domi-nikánusok,80 azonban sokkal valószínűbb, hogy a kezdeti időszakban az ott élők lelki gondozását a Szent Benedek plébánia klerikusai végezték.81 Az 1238 táján alapított dominikánus kolostort és templomot feltárások tették ismertté, a Munkácsy Mihály utca 8. sz. alatti telken (ma a Lenau Ház működik a területen). A Becket Szent Tamás tiszteletére szentelt egyhajós, sokszögzáródású templom tekintélyes mérete alapján (55×11 m) a hozzá csatlakozó kolostorral az egyik legnagyobb méretű magyarországi

73 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 392, 416, 420, Rég. Ad. 1354/83.; Kárpáti 1983a. 113.74 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 438.75 Rég. Ad. 1296/83.76 Kárpáti 1983b. 101–102.77 Rég. Ad. 2246/2007.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 571.; Kárpáti 1988a. 84.78 Rég. Ad. 1360/83, 2246/2007.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 571.79 Fügedi 1981. 75–76.80 Kárpáti 1983b. 106.81 Koszta 2012. 316–317.

78

Fedeles Tamás

rendház lehetett.82 A kolostor egyúttal a városrész délkeleti szélét is kijelölte. A do-monkosok megtelepedése a városnegyed népességnövekedését, a gazdagabb iparos réteg kialakulását is jelzi. A fejlődés eredményeként a 13–14. század fordulóján meg-jelentek az értékesebb, kőből emelt és pincével ellátott lakóépületek a területen.83 A 14–16. századra keltezett igényes, gótikus és reneszánsz stílusjegyeket mutató kő-épületeket, épületplasztikai elemeket fi gyeltek meg, tártak fel a Munkácsy Mihály utcában több helyen és a Városház közben.84 Az említett Gábor utcai kút, valamint a Perczel utcában kialakított 15. századi ciszterna és egy eltömedékelt kút leletanyagai is a városrész késő középkori fejlettségét igazolják. A helyi műhelyekben készült igé-nyes kerámia, majolikatöredékek mellett feltűntek ugyanis az itáliai importból szár-mazó üvegek maradványai is.85

A városrész jelentőségének bizonyítéka a Karmelita-rend 14–15. századi itteni le-telepedése is. A Szent László tiszteletére szentelt templomuk és kolostoruk lokalizá-lását – amely korántsem problémamentes – Kárpáti Gábor végezte el. A rendházat a városközpont déli peremére, a mai Irgalmas-rend templomától délkeletre helyezte, amelyet megerősíthet a körülötte részlegesen feltárt középkori temető is.86 A város-rész nyugati–délnyugati beépítettsége az Irgalmasok utcájának keleti vonaláig tartott, ahol jelentős 15–16. századi épületek, pincék álltak egykor. A mai Kossuth tér azon-ban valószínűleg a középkorban sem volt sűrűn beépítve, legalábbis a legújabb ásatási eredmények alapján erre következtethetünk.87

A város északkeleti területe

A Hunyadi út–Széchenyi tér és a Király–Majorossy Imre–Kálvária utcák által határolt terület mindmáig talán a legkevésbé ismert része a középkori településnek. Goszto-nyi Gyula nézete alapján a Papnövelde és Mária utcák által közrefogott terület már a korai középkorban lakott volt, sőt szerinte e településrészről kiindulva terjeszkedett a város déli és délnyugati irányba.88 Hasonlóképpen vélekedett Vörös Márton is,89 míg Bezerédy Győző e korai település déli határát a Király utcáig tágította.90 Eme elképzelések nyomán felmerült annak lehetősége is, hogy a város legfontosabb útvo-nala, nyugat–keleti irányú tengelye a Janus Pannonius és a Mária utcák nyomvonalát követve teremtett volna összeköttetést a püspökvár és a – az alább tárgyalandó – Malomséd településrész között.91 Szabó Pál Zoltán elgondolása szerint e városrész

82 Kiss–Sarbak 2009. 371.; Harsányi 1938. 81, 236, 316.; Kárpáti–Szekér 1994. 241–248.; Romhányi 2008.83 Rég. Ad. 2246/2007.84 Kárpáti 1983a. 15.; Kárpáti 1988b. 96.; Rég. Ad. 1364/83.; Sándor 1984. 31–32.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 552.85 Kárpáti 1983b. 107.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 552.86 Kárpáti–Szekér 1994. 237.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 572. Vö. Buzás 2009. 664.87 Tóth 2008. 16–19.88 Gosztonyi 1939. 183.89 Vörös 1963. 16.90 Bezerédy 1982 291.91 Gosztonyi 1939. 183.; Gosztonyi 1941. 61.; Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 86.


79

szabálytalan utcahálózata is a korai betelepülés bizonyítéka, ugyanis az utcák nyom-vonala itt – ellentétben a szabályosan megtervezett délnyugati városrésszel – a terep-viszonyokhoz alkalmazkodva alakult ki. Rekonstrukciója alapján a dél felől, Málom és Keszü irányából érkező és a Malomszeg irányába tartó fő útvonal középkori leágazása az Irgalmasok utcája–Széchenyi tér–Megye–Papnövelde–Tettye utcák nyomvonalán haladt immár a főteret fi gyelembe véve.92 A legnagyobb problémája ezen első látásra logikusnak látszó elméleteknek, hogy sem írott kútfők, sem pedig régészeti megfi -gyelések nem támasztják alá. A Mária utcától északra ugyanis elenyésző számú Ár-pád-kori lelet került elő,93 ebből következőleg bizonyosan nem lehetett sűrűn lakott e rész. A terület beépülése a tatárjárást követően kezdődhetett meg, s ezt éppen a város főterére befutó, így annak létrejötténél később kialakuló utcák nyomvonala igazolja. Szabó fentebbi útvonal-rekonstrukcióját tehát azzal a módosítással tartom elfogadhatónak, hogy ennek kialakulására legkorábban a 13. század második felében kezdődhetett meg. Úgyszintén e városrész kései formálódására utal az a körülmény, hogy az eddigi kutatások alapján egyetlen egyházi intézmény léte sem igazolható e településrészen.94 Ez pedig, a város meglehetősen sűrű egyházi intézményhálózatá-nak ismeretében, egyértelműen arra utal, hogy a középkor folyamán egy lazább, foko-zatosan benépesülő városrésszel számolhatunk. Roppant valószínű, hogy a délkeleti városmag felől érkező impulzusok is jelentős hatással voltak a Király utcától északra formálódó városrész létrejöttében. Így nézetem szerint ez esetben sokkal inkább egy, a délkeleti városrész irányából érkező betelepülésnek lehetünk tanúi. Egyházi intéz-mények híján az itt élők lelkipásztori szolgálatát a Szent Bertalan-templom klerikusai látták el a 13. századtól kezdődően.

A terület 13. század második felétől kezdődő fokozatos benépesülését már régészeti emlékek is jelzik. A Mária utca déli oldalán, a Janus Pannonius Gimnázium udvarán feltárt kutak és a bennük rejlő leletanyag alapján az ottani telek a 12–13. század fordu-lójától folyamatosan lakott volt, továbbá egy jelentősebb, 15–16. századi épület létére is következtethetünk.95 A Hunyadi út 2-ben in situ gótikus, élszedett kapunyílást fi gyeltek meg, valamint lovagalakos kályhacsempéket és 15. század végi díszkerámia-töredéke-ket találtak a régészek.96 A Mária utca 8. sz. alatti épület középkori falakat tartalmaz.97 A Megye utca 19. és az Anna utca 17. sz. alatti telkeken 16. század elejére datálha-tó kályhaszemek kerültek elő,98 melyek a környék egykori jelentősebb polgárházaira utalnak. A Szent Mór és a János utcákban megfi gyelt középkori útburkolat részletei úgyszintén a késő középkori fejlődést mutatják.99 Közvetett módon ugyan, de egy írott forrás is e városrész késő középkori épületeire vonatkozó adatokat tartalmaz. Az 1473 és 1505 közé datálható kútfő arról tájékoztat, hogy Zsigmond püspök Tamás nevű káp-lánjának kérésére felmentette a Tamás által a Szent Bertalan-templom Szűz Mária

92 Szabó 1940. 397 (térkép), 400.93 Kárpáti Gábor szíves szóbeli közlése (2008. nov. 20.).94 Fedeles 2010b.95 Kárpáti 1978b. 171.96 Rég. Ad. 2245/2007.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 490–491.97 Sonkoly 1998. 447.98 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 494/a, 495.99 Kárpáti–Sonkoly 1985. Nr. 199/15.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 508.

80

Fedeles Tamás

oltárigazgatósága számára adományozott házát az adófi zetés és minden egyéb szolgál-tatás alól. A ház nyugat felől a közfürdővel volt határos, míg a keletről szomszédos ház tulajdonosát a forrás nem nevezi meg.100 Az oltárhoz tartozó ingatlan lokalizálásában Petrovich Ede véleményét, miszerint „ez a ház valahol a templom közelében állott”101 magam is elfogadhatónak vélem, s az is elképzelhető, hogy az ingatlan a mai Mária utcában állt. Esetleg megfontolandó a középkori utcácska 1554-es defterben felbukka-nó Szent Mária utcával való azonosítása is.102 Műemléki és régészeti kutatások révén néhány 15–16. századra keltezhető lakóház falrészletei, illetve letelepedésre utaló nyo-mok ismertek a Király utca északi oldalán is.103 Mindezek fényében úgy látszik, hogy e városnegyed déli, a Mária és a Király utcák közti része lehetett a jelentősebb, követke-zésképpen népesebb a késő középkorban.104 A városfal felépültét követően közvetlen a falak menti területek (a Papnövelde utcától északra és a Nagy Flórián utcától keletre) bizonyosan beépítetlenül maradtak, amint Haüy térképe is jelzi.

A városközpont

A Széchenyi tér kialakulásáról, fejlődéséről, jelentőségéről Vörös Márton közel fél év-százada egy kismonográfi át adott közre,105 a legújabb, mindenekelőtt a Koszta László által végzett kutatások azonban jelentős mértékben módosították a korábbi elképze-léseket.106 A mai Széchenyi tér északi, északkeleti részén tett régészeti megfi gyelések alapján a terület már a kora középkorban lakott volt. 11–12. századi sírokat, valamint településnyomokat észleltek a tér északnyugati részén, a Leonardo da Vinci szobor környékén és a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya épületének kertjében.107 A Nádor Szálló udvarán egy veremlakás nyomaira bukkantak, míg a vele szomszédos Janus Pannonius Gimnázium udvarán feltárt kútból előkerült leletek közül a legkoráb-biak a 12. századra datálhatók.108 Ezek alapján felettébb valószínűnek látszik, hogy a mai tér északi részén a 11–12. században már egy falusias jellegű település létezett. A valódi áttörést a fentebb bemutatott városrészek spontán fejlődése hozta a tér ki-alakulása felé vezető úton, hiszen ezek mindegyike a város mai központja felé bővült mindenekelőtt, s az így fokozatosan összeolvadó városnegyedek gyújtópontjában ala-kult ki Pécs középkori főtere a 13. század folyamán.

E folyamatot kellően tükrözi a főtéren alapított plébániatemplom elhelyezkedése. A Bertalan püspök által a 13. század első felében létesített templom építésekor ugyanis

100 Iványi 1904. Nr. 135.101 Petrovich 1953. 29.102 Káldy–Nagy 1960. 14.103 Király u. 11.: Sonkoly 1996b. 230.; Király u. 17.: Sonkoly 1998.; Király u. 35.: Sándor–GerŐ 1981. Nr. 519.104 Az 1722-es telekkönyv adatainak felhasználásával készítette el Babics András a város telektérképét, amely már a hódoltság folyamán lejátszódott új népesedési folyamatot tükrözi. A török városnak ugyanis éppen e része volt a legsűrűbben lakott. Babics 1960. 12.; Varga 2009. 103.105 Vörös 1963.106 Koszta 2012. 322. sköv.107 Kárpáti 1988a. 81.; Kárpáti 1978b. 168.108 Kárpáti 2001. Nr. 212.


81

egyértelműen fi gyelembe vették a településrészek fejlődésének irányát, s immár a vá-ros püspöke és a székeskáptalan tudatos döntéseként alakult ki a település végleges szerkezete. A kora Árpád-kori laza, falusias jellegű településmagok egységesülése, a veremházak helyett a felmenő falú, majd hamarosan kőből emelt házak a városiasság irányába mutatnak. Természetesen e folyamatot a mongolok pusztítását követő újjá-építés tovább erősítette. A város főterének északi részét uraló Szent Bertalan-temp-lom a polgárság számára rendkívüli jelentőséggel bírt, melyet – többek között – az épület nagyszabású késő középkori bővítései is alátámasztanak. A középkori temp-lomépület alaprajza a részleges feltárások következtében ismert. A jelentős méretű egykori templom több építési fázis során nyerte el végső formáját a 15. század végén. A háromhajós, poligonális szentélyzáródással ellátott, külső támpilléres épület hossza meghaladta a 45 métert, szélessége mintegy 24 méter lehetett. Az egykori templom-tornyot az épület délnyugati sarkához építették, melyet a késő gótikus átépítés idején a déli mellékhajóba foglaltak. Szintén az utolsó építési periódusban alakították ki a déli hajó délnyugati oldalán lévő kápolnát, s ekkor készült el a templom késő gótikus boltozata is. A templom körül temetőt is létesítettek.109

A települést észak–déli és kelet–nyugati irányban átszelő két legjelentősebb út egy-mást keresztezve haladt át a város fő tengelyének metszéspontján. A várost döntően kelet–nyugati tájolású utcák hálózták be a késő középkor folyamán, amelyek kialakí-tása során szintén fi gyelembe vették a főteret. Ugyancsak fontos információt nyújt a Szepesy Ignác utca középkori eredetű, észak–déli irányú nyomvonala. Az utcácska ugyanis közvetlen összeköttetést biztosított a káptalani városrész és a városközpont között. A város új súlypontja tehát a Szent Bertalan-templom, valamint az alatta egé-szen a Jókai térig húzódó terület lett a kései Árpád-korban, amely mindmáig megha-tározza Pécs belvárosának szerkezetét.110 Itt alakult ki a város polgári igazgatási és gazdasági központja, s egyúttal a város fő plébániatemploma is itt emelkedett. A vá-rosi polgárság mindennapi élete szempontjából sokkal jelentősebbé vált, így hangsú-lyosabb szerepet kapott ettől kezdve a mai Széchenyi és Jókai tér alkotta territórium. A püspökvár földesúri központja mellett egy újabb centrum alakult ki a településen, ezáltal pedig tulajdonképpen kétpólusúvá vált a város.111 A górcső alá vett területen létesítették a piacteret, s itt kereshetjük vélhetőleg a városházát is. Mindemellett, az általános gyakorlatnak megfelelően, a főtéren és körülötte emelkedtek a tehetősebb polgárok házai, amint ezt a régészeti műemléki kutatások is megerősítették. Jelentős 14–16. századi kőépületek, iparos műhelyek, pincék maradványai kerültek felszínre a Széchenyi tér nyugati és keleti oldalán, a Szentháromság szobor környékén, valamint a Jókai téren. A területről a késő középkori város előkelő, gazdagabb polgárságának leletanyaga került elő.112

109 Gosztonyi é.n.; Kikindai 2006.; Buzás 2009. 669–670.; Az elmúlt években végzett, s eddig még publikálatlan ásatások (Tóth István Zsolt JPM, Ács Zsófi a KÖSZ) eredményeit felhasználva legújabban Buzás Gergely tekintette át az egyes építési fázisokat és készítette el az összesített alaprajzot és az épület számítógépes rekonstrukcióját. Buzás 2010.110 Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 71.111 Koszta 2012. 325.112 Kárpáti 1978a. 157–159.; Kárpáti 1979. 127–129.; Kárpáti 1981. 112–113.; Kárpáti 1983a. 113.; Kárpáti 1985. 112.; Kárpáti 1988b. 96.; Sonkoly 1993.; Sonkoly 1996a.; Sándor–GerŐ 1981. Nr. 353,

82

Fedeles Tamás

Feltehetőleg a város főterének peremén állt az ispotály, amelyhez egy fürdő is tartozott. Ez utóbbi a 15. század végén közfürdőként (balneum commune) tűnik fel egy oklevélben.113 Ez az adat nézetem szerint alkalmas a fürdő és az ispotály relatív helymeghatározására is, ugyanis megemlíti, hogy a fürdő kelet felől a Szent Bertalan-templom Szűz Mária oltárigazgatóságához tartozó házzal volt szomszédos. Egy másik oklevél pedig az említett plébániatemplom Szent Katalin oltárigazgatóságához tarto-zó házról tesz említést.114 Minden bizonnyal ezek az oltárokhoz tartozó házak a temp-lom környékén, a város központjában, illetőleg közelében állhattak, s amennyiben e feltételezésem helyes, akkor a fürdő is a település centrumában lehetett. Petrovich Ede véleményét osztva magam is elképzelhetőnek tartom, hogy a fürdő a Széchenyi tér és a Mária utca délnyugati sarkán, a későbbi törökfürdő helyén működhetett.115 E sejtésemet erősíti, hogy a Szent Bertalan-templom szentélyéhez tartozó építmény alapozása mellett egy abroncsos vízvezetékszakaszt fi gyeltek meg a régészek.116 Bizo-nyára az ispotálynak is valahol a fürdő közelében kellett állnia. Az ispotályokat a koráb-

407–409, 412, 503–504, stb.113 Iványi 1904. Nr. 135.114 DF 260 135.115 Petrovich 1953. 29–30.116 Maguk az ásatók is felvetették ennek lehetőségét. Katona GyŐr–Kárpáti 1991. Nr. 171/3. (84.)

4. ábra. A Szent Bertalan-templom rekonstrukciója (Buzás Gergely)


83

bi szakirodalom általában a települések peremére helyezte,117 azonban a várostopo-gráfi ai kutatások és az ispotályok bemutatását célzó vizsgálódások esetenként eltérő eredményekre jutnak.118 Analógiák is megerősítik, hogy nem csupán a települések peremén, hanem a városközpontokban is építettek ispotályokat.119 Ehelyütt említem meg, hogy egy pécsi polgár adománya folytán a templomhoz két „patika” is tartozott a 15. század végén, melyet a plébános a Szentháromság oltárhoz csatolt. Analógiák alapján ezeket is a város centrumában, a piac körül kereshetjük.120

A vár és a városfal

A püspökvár, mely a 13. század végétől a latin castrum alakban bukkan fel a kútfőkben (első ismert okleveles előfordulása 1291),121 természetszerűleg több építési periódus során nyerte el végleges középkori formáját, amelynek mindössze egyes részletei láthatók napjainkban. A területen folytatott régészeti feltárások és 17–18. századi ábrázolások azonban szerencsére megfelelő támpontokat nyújtanak az egykori vár rekonstrukciójához. Sajnos annak semmi nyomát nem találták a régészek, hogy a ta-tárjárást megelőző korszakban milyen módon erősítették meg a püspöki rezidenciát. Az egyik ásató régész, Gerő Győző mindenesetre feltételezte, hogy vélhetőleg fa szer-kezetű, kezdetleges erődítéssel láthatták el a püspöki székesegyházat és a körülötte található épületeket már a korai Árpád-korban.122 E védelmi rendszer nem jelentett akadályt a tatárok számára: jelentős pusztítást végeztek a székesegyház környékén. A kővár építését Záh nembeli Jób püspök (1252–1280) nevéhez köthetjük, aki a ko-rabeli tudósítások alapján maga is tapasztalt katona volt.123 A pécsi ferences konvent egykori, ma már csak egy feljegyzésből ismert pecsétjének képén is a püspökvárat ábrázolták, amely arra utal, hogy az Anjou-kor elején a székesegyház mellett már az erősség is a város jelképévé vált.124 A szabályos négyszög alaprajzú vár nagyon egyszerű szerkezetű volt, ugyanis kőfalait kezdetben sem tornyok, sem pedig bástyák nem erősítették. Ezen nélkülözhetetlen védelmi elemekkel majd csak a 14. század második felében látták el. Szintén az Anjou-korban épült fel a belső várfal is, melynek egyik legfontosabb eleme a délnyugati sarkon emelt – jelenleg a Püspöki Levéltárnak otthont adó – torony volt.125

117 Cevins 2003. 48–49.; Kubinyi 1999. 258.118 Szende 2010. 153.119 Nagyszebenben a 13. század közepe táján alapított Szentlélek ispotály a város központjában, a plébániától egy háztömbnyire épült fel. Zágrábban a Szűz Mária ispotály szintén hasonló módon a királyi város (Gradec) központjában helyezkedett el. Majorossy–Szende 2008. 446.; Szende 2010. 153.120 ASV Reg. Suppl. vol. 904. fol. 279r-v; Beke 1900. 11. A latin apotheca szó a mai jelentéstartamától eltérően a középkorban elsősorban vegyeskereskedést jelentett, ahol többek között gyógyszereket is árultak. A terminológiára l. Tringli 2010. 1298–1301.121 „in expugnatione Quinqueecclesiensis castri fuissent”: HO VIII. 310.122 GerŐ 1999. 48.123 Koszta 2009b. 82–83.124 „in reliquo autem infi xa erat quedam ymago ad similitudinem cuiusdam castri, et in circumferentia ipsius sigilli hec littere apperebat, scilicet: Sigillum Fratrum Minorum Quinqueecclesiensium” MV I/II. 362.125 GerŐ 1999. 49–51.; Buzás 2009. 654–655. A 17. század végén itt volt a várbörtön (turris seu carcer).

84

Fedeles Tamás

Ernuszt Zsigmond püspök (1473–1505) nevéhez köthető az a nagyszabású erődí-tési munka, amely során véglegesen kialakult a vár középkori szerkezete. Elsősorban a castrum déli részét erősítették meg ekkor, így felépítették a ma is látható délnyu-gati rondellát (barbakánt). A legújabb ásatások során tárták fel a délkeleti rondella nyomait, ebből következőleg két hasonló kerek bástya állhatott a vár déli oldalán.126 A barbakán tetején pártázatos fal védte a védőfolyosón (gyilokjárón) tartózkodókat. Az alsó részen az ágyúknak és szakállas puskáknak boltozatos lőállásokat alakítottak ki. A falak vastagsága mintegy 140 cm volt. E munkálatokhoz köthető a déli kaputo-rony felépítése is, amelyen egy 1498-as évszámmal ellátott Ernuszt címerkő függött. E címerkő jelentősége leginkább abban rejlik, hogy ez Pécs első ismert reneszánsz emléke.127 Az 1819-ben lebontott kaputorony ugyanakkor a város irányába is össze-köttetést biztosított. A külső várfal körül a védelmet fokozó árkot alakítottak ki. Az átépítések nyomán jelentősen, mintegy 3,1 hektárra bővült az eredetileg 1,9 hektáros vár alapterülete.128 A korszerű erődítések ellenére kedvezőtlen elhelyezkedése miatt az erősség a tűzfegyverek időszakában már kevésbé bizonyult védhetőnek, így 1543 nyarán az oszmánok kezébe került.129

A városfal keletkezésével kapcsolatban nem rendelkezünk még megközelítően pontosnak nevezhető adatokkal sem, mindössze az bizonyos, hogy a tatárjárást kö-vetően épült fel. A közel 4 km hosszan futó városfalak építése nyilvánvalóan hosz-szabb időt vett igénybe. Véleményem szerint felépítésére a 14–15. század fordulóján kerülhetett sor, melyet a következőkkel indokolhatunk. A Horvátiak vezette lázadás résztvevői 1387 tavaszán a mecsekalji településre rontottak. A támadók a várost kifosztották és felprédálták, valamennyi kolostort és egyházat lerombolták, a várat körülvették és ostromolni kezdték, azonban bevenni nem tudták.130 Ekkor még vél-hetőleg nem álltak a városfalak, melyek megnehezítették volna a támadók dolgát. Jóllehet Thuróczy János krónikájában részletesen beszámolt Horváti János bán pécsi kivégzéséről (1395), mely alkalmával – a történetíró szerint – a lázadó felnégyelt

(Pataki–Gosztonyi 1941. 419.) Nem elképzelhetetlen, hogy már korábban is ellátta e funkciót az épület. Az első általam ismert pécsi börtönre vonatkozó adat 1427-ből származik: „carceribus eisdem domini episcopi”. Holub 1960. 185.126 Bodó 2006. 40.127 Jelenleg a Janus Pannonius Múzeum Reneszánsz Kőtárában látható a címerkő. Egy szabálytalan kilencszögű, ún. lófejpajzson egy középütt lőréssel ellátott, téglából kirakott, pártázatos várfalrészlet látható. A pártázat mindkét oldalán egy-egy hatágú csillag. A pajzsot két bajuszos angyalfi gura tartja, fölötte püspöksüveg. A címer fölött a következő felirat olvasható: Sigismu(n)dus. Ernestus. Ep(iscop)us Quinque Ecclesie(n)sis. Me Fieri. Fecit 1498 [=Ernuszt Zsigmond pécsi püspök készíttetett 1498]. Boncz 1891. 152–156.; Sándor 1984.17.; A kaputorony átfogó történetére l. Boros 2002a.128 Rupp 1870. 352.; Veress 1992. 19.129 Varga 2009. 59–63.130 „ad castrum et civitatem Quinqueeclesiensem in despectum et vilipensionem ac opprobium nostre maiestatis manu potenti venientes, ipsa civitate Quinqueeccleisensi penitus derobata et predam posita, claustris eciam et ecclesiis Dei in quibus divinorum administratores variorum habituum videlicet persone religiose et seculares perseverassent, destructis et devastatis, castrum predictum fortiter circumvallando et obsidendo expugnare machinati extitissent, ac plerisque locis possessiones nobilium fi delium regni nostri cremari et depredari, nonnullos homines utriusque sexus captivari et abduci, homicidia non modica perpetrari fecissent”: Károlyi I. 422.


85

testrészeit „a város kapuira függesztették”,131 azonban mindmáig még az sem bi-zonyos, hogy az esemény – ha egyáltalán valóban sor került rá – Pécsett történt.132 Ebből következőleg az előzőnél megbízhatóbbnak gondolom a Krisztus Teste-kápol-na lokalizálásra vonatkozó adatokat. 1395-ben ennek elhelyezkedését még csupán in montibus Quinqueecclesiensis edifi cate határozta meg egy oklevél,133 míg 1412-ben az említett épület már extra muros Quinqueecclesiense állt.134 Feltételezésemet erősíthe-ti egy további körülmény is. Alsáni Bálint püspök (1374–1408) 1386-tól kezdődően fokozatosan kiszorult a politikai-kormányzati hatalomból, melynek következtében főként székhelyén, illetőleg egyházmegyéjében tartózkodott.135 E periódus pedig ki-váló alkalmat kínált a jelentős károkat elszenvedő város újjáépítésére, védelmi rend-szerének kiépítésére.

Pécs az erődítési munkák befejeztével közel 70 hektárnyi védett területtel ren-delkezett, ezzel pedig a legnagyobb fallal övezett magyar települések közé tartozott. Ez magyar viszonylatban mindenképpen kiemelkedőnek számított, melyet a követke-ző adatok szemléltetnek: Nagyszombat 60, Lőcse 44, Esztergom 32, Buda 28, míg Pozsony 22 hektárra terjedtek ki, ugyanakkor Bécs városfalai is csak 59,5 hektár

131 Thuróczy 237.132 A részleteket illetően l. Petrovics 2007. Az is elképzelhető, hogy a felnégyelés és a városkapukra történő kifüggesztés sztereotípiaként került a munkába.133 ZsO I. Nr. 4126.134 ZsO III. Nr. 2849.135 Petrovics 2009. 30, 32.

5. ábra. A barbakán és a belső várfal délnyugati tornya

86

Fedeles Tamás

területet vettek körül.136 Mindazonáltal a meglehetősen nagy alapterület ellenére a középkori Pécs nem volt sűrű beépítettségű.

Malomséd

A késő középkori városképben is határozottan megmutatkozó, jól elkülönült tele-pülésrész alakult ki a várostól északkeleti irányba, a Tettye-patak mentén. A terü-let kedvező földrajzi adottságai révén kifejezetten alkalmas volt a letelepedésre. A Tettye-fennsík a hegység által három oldalról nyújtott védelem következtében igen kellemes, szélvédett klímával rendelkezett. E körülménynél azonban sokkal fontosabb volt, hogy egyrészt a Mecsek-hegység nagyon jó minőségű mészkőanyagot kínált, másrészt pedig a jelentős, mintegy 100 méter esésű, meglehetősen gyorsfolyású és bő vízhozamú patak nem lebecsülendő vízi energiát biztosított.137 A korai középkor-ban ezen a területen két településmag létére következtethetünk.138 Az egykori Szat-mári palota (a Tettyei romok) területén végzett feltárások során egy munkagödrökkel ellátott veremház nyomai váltak ismertté, melyhez egy külső kemence is tartozott. A kerámialeletek alapján a földbe mélyített veremház a 11. században már bizonyosan használatban volt.139 E ház kétségkívül az északi településrészhez tartozott, melynek lakói fokozatosan déli irányba, a Tettye patak völgyébe húzódtak. Az ott élő lakosság növekedése tette szükségessé egy plébánia létrehozását a területen, így került sor a ma is eredeti helyén álló Mindenszentek templom megalapítására a településsejt déli részén. Jóllehet a plébánia első írásos említése a 14. század 30-as éveiből maradt ko-runkra, az épületen végzett művészettörténeti megfi gyelések alapján egyes részletei építését a 12. század derekára helyezhetjük. A templomot már a középkortól temető övezte.140 A másik kora középkori településmag az említettől délre, az Ágoston tér környékén valószínűsíthető. Vélhetőleg e településrészhez tartozott az Alsó-Balokány és a Farkas István utcák határolta területen feltárt, a 11–12. századra keltezhető nagy-kiterjedésű, soros temető is.141 A Mindenszentek plébániatemplom létrejöttét követő-en hamarosan felhagytak a temető használatával az itt élők, s lassan a két különálló településbokor összeépült. Ezt követően tehát a városrész központja már kétségkívül a Mindenszentek-templom volt.

E településrész jelentőségét, az iparos réteg jelenlétét az ott létesített két kol-dulórendi kolostor is jelzi. Az Ágoston-rendi remeték vélhetőleg már a 13. század végén, talán Szécsi Pál püspök kezdeményezésére telepedtek le a városban,142 jól-lehet a kolostor első írásos említése a 14. század első évtizedéből származik.143 A

136 Szabó 1941. 9.; Veress 1992. 20.137 Szabó 1940. 396.; Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 20, 36.138 Koszta 2012. 318–322.139 Parádi 1958. 130–131.140 Az 1158-ban említett capella omnium Sanctorum a pécsváradi temetőkápolnára vonatkozik. ÁMTF I. 363.; SzŐnyi 1913.; Boros 2008. 15.141 Kárpáti 1988a. 83.; Koszta 2012. 320.142 Koszta 2009b. 88.143 Kiss–Sarbak 2009. 383.


87

mai Ágoston-téren állt hajdani szerzetesház és templom maradványai ásatások során kerültek napvilágra. Az eredmények alapján a templom a székesegyházat követően a középkori város legnagyobb szakrális épületei közé tartozott.144 A templomhajó hosz-sza meghaladta a 33 métert, melyhez az eleddig ismeretlen méretű, sokszögzáródású gótikus szentély csatlakozott. Az általános gyakorlattól eltérően a kolostor épülete a templom északi oldalához csatlakozott, mely a középkori baranyai kolostorok között egyedülállónak számít.145 A két említett templom közötti területen, a Zidina környé-ken állhatott a 14. század első harmadától adatolható Szentlélek-templom és a hozzá csatlakozó Domonkos-rendi apácakolostor.146 A város életében fontos szerepet játszó Krisztus teste-kápolnát úgyszintén e településrészre, esetleg annak nyugati részére lokalizálhatjuk.147

Az itt élők számára a természeti adottságok számos előnyt kínáltak. Az Oláh Miklós által említett Tettye patak mentén működő 40 malom olyannyira meghatározó volt az ottaniak életében, hogy a 14. századtól az immár egységes településrész elnevezésé-ben is visszatükröződött. Egy 1402-es oklevélben már az itt élőket de vico Malomsed, azaz a Malomsédben lakókként nevezik meg.148 Minthogy pedig főként a Dunántúlon a ’séd’ általában kisebb folyóvizeket jelölt, az említett Malomséd vagy az ebből később kialakuló Malomszeg elnevezés kétségtelenül e külvárosra vonatkozik.149

Különösen a 15. század elejétől vált igazán „megfoghatóvá” e városnegyed, ugyanis stratégiai okokból kívül maradt az ekkor felépült városfalakon, melyet az oklevelek is jeleznek (extra muros). Mindazonáltal a városfal felépülése sem a világi, sem pedig az egyházi intézményeket illetően sem jelentett szegregációt.150 A fal nyomvonalát mindössze a stratégiai céloknak megfelelően kívánták kialakítani, éppen ezért rekedt a falakon kívül a Tettye völgye által tagolt Malomszeg. A patak egyúttal biztosította a keleti városfal védelmét is.151 Szintén a Malomszeg déli „nyúlványa” lehetett a szórt elhelyezkedésű házakból álló szuburbium a Budai kapu előtti területen.152

Utcák, terek

A középkori városszerkezet rekonstruálásának egyik alapvető fontosságú forrása – amint említettem – Joseph de Haüy francia hadmérnöknek a város visszafoglalását követően készített helyszínrajza. Annál is inkább, mivel a középkori utcahálózat a tö-rök időkben, sőt később sem változott lényegesen. Ennélfogva a mai belváros utca-

144 Buzás 2009. 662.145 Kárpáti 2002. 237.146 Timár 2001. 74.; Fedeles 2010b.147 Fedeles 2007. 12–14.148 DL 33 535.149 Reuter 1963. A 18–19. században is Malomszegnek nevezték e városrészt.150 Éppen az említett kolostorok, a plébániatemplom és a kápolna miatt merőben téves Dercsényi Dezső megállapítása, miszerint azért rekedt volna a falakon kívül a Malomszeg, mert a püspök-földesúr „elsősorban az egyházi intézmények fejlesztését és védelmét tartotta fontosnak, nem pedig az ipart és a kereskedelmet”. Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 35.151 Szabó 1940. 401.152 Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 38.

6. ábra. Pécs egyházi topográfi ája (K

ikindai András)


89

szerkezete többé-kevésbé középkori eredetűnek tekinthető.153 Jól látható az ábrán, s a felhasználásával készített rekonstrukción, hogy a késő középkorban fallal övezett város belső térszervezését a négy városkapu (északon a Kaposvári vagy Vaskapu, délen a Siklósi, keleten a Budai, míg nyugaton a Szigeti kapu), illetőleg az azokba torkolló észak–déli és kelet–nyugati irányba futó két fő út határozta meg alapvetően. Az észak–déli (Hunyadi út–Széchenyi tér–Irgalmasok utcája), illetve a kelet–nyugati (Király utca–Széchenyi tér–Ferencesek utcája) tengely metszéspontjában találjuk a középkori város 13. század folyamán kialakult főterét. A település központja a közép-korban szerkezetileg két részre (praktikusan két térre) tagolódott. Északi részét a Szent Bertalan-templom uralta,154 míg a déli felén – amely a mai Jókai teret is magába foglalta – alakították ki a piacteret, valamint ott működött a város gazdasági és igaz-gatási központja.155 Egy 15. század végi adat arra enged következtetni, hogy a piacot kőből épült házak aljában kialakított boltok vették körül.156

Pécs középkori utcáival legutóbb Petrovics István foglalkozott részletesen.157 Kuta-tásai alapján a város 15 középkori utcájának, illetve városrésznek nevét ismerjük.158 tekintve azonban a vonatkozó források sporadikus voltát, lehetséges, hogy több utca létezett a középkorban. A ténylegesen ismert utcák száma valójában még az említett számot sem éri el, ugyanis két név esetében egy-egy városrész elnevezéséről van szó. A már fentebb említett Óvár és Malomséd esetében ugyanis a vicus sokkal inkább városnegyednek, városrésznek felel meg, mintsem utcának. A város középkori utcái közül egyedül a Szent Ferenc utcát tudjuk meglehetős biztonsággal lokalizálni: a fe-rences templom és kolostor mellett nyíló Szigeti kaputól vezetett a főtérre, azaz a mai Ferencesek utcájával azonos nyomvonalon haladt.159

Az említett városkaput a püspökvárral is összekötötte egy utca, amely egyúttal az Óvár/Harangozó negyeden haladt át, sajnos azonban nevét nem ismerjük. Az utca nyomvonala a 15. század végi állapotoknak felel meg, ugyanis Ernuszt Zsigmond püs-pök alakíttatta ki a belső vár déli falán azt a kaput, melybe az utca torkollott.160 E városrészt is érintették a pécsi vár 1490-es években zajló erődítési munkálatai. Stra-tégiai okokból a vár déli oldalán a várárok előtti területet szabadon kellett hagyni, így az ott álló épületeket le kellett bontani. A Szent István-egyház a térátalakítást követő-en is a városrész centruma maradt, s majd csak a 16. században, a hódoltság idején

153 GerŐ 1962. 19.; Dercsényi–Pogány–Szentkirályi 1966. 25.; Fülep 1981. 36.; Petrovics 2006. 43–44.; Varga 2009. 96–97, 104.154 Kikindai 2006. 31–32.; Buzás 2010.155 Bezerédy 1982. 266.; Bezerédy 2003. 19.156 1489: „due apothece lapide simulcum duobus domibus super ipsas apothecas etiam de lapidibus constitutis porte inter appotechas mercatoris”: ASV Reg. Suppl. vol. 904. fol. 279r–v.157 Petrovics 2006. A latin forrásokban plathea, vicus elnevezéssel jelölték az utcákat, de a magyar utza névalak is előfordul.158 Ezek közül a következő nyolc utca és/vagy városrész szerepel középkori forrásokban: Nagy u., Német u., Szt. Tamás u. és/vagy városrész, Szt. László u., Malomséd és Óvár városrészek, Horvát u., Szt. Ferenc u. A koraújkori kútfőkben a következő nevek bukkannak fel: Fazekas u., Piac u., Kis u., Kőhíd u., Szt. Kereszt u. és egy ismeretlen nevű város(rész). Petrovics 2006. 46.159 Petrovics 2006. 46–49.160 Sándor 1984. 17.

90

Fedeles Tamás

enyészett el.161 Egy északnyugatról délkeleti irányba futó, a piactérbe torkolló utca kapcsolta e településrészt a város vérkeringésébe.

A püspökvár és a város összeköttetésének fontosságát jelzi, hogy két utcán is meg lehetett közelíteni a várból a centrumot. Ugyancsak lényeges volt a káptalani város-rész és a belső vár közötti kapcsolat biztosítása, hiszen a szolgáló (rezideáló) kanono-kokat napi liturgikus, és egyéb (szentszéki bíráskodási, hiteleshelyi) teendőik a kated-rálishoz, illetőleg a káptalanházhoz kötötték. A Káptalan utcából és az attól délre futó (ma Janus Pannonius) utcából kényelmesen el lehetett jutni a belső várba. Ez utóbbi a mai nyomvonallal megegyező utca középkori burkolatának részlete ásatások révén is ismert.162 Mindazonáltal az Ernuszt-féle átalakítások előtt a vár délkeleti oldalán mű-ködő kapu rövidebb útvonalat jelentett,163 hiszen a Káptalan utca oda futott be. A káp-talani negyedből három utcán át is elérhető volt a főtér. A nagypréposti kúriával (ma Káptalan u. 2.) szemben, a Káptalan utcára merőlegesen indult déli irányba a Szent Bertalan-templomhoz vezető (ma Szepesy Ignác) utca, amely a főesperesek házai kö-zött haladt. Az északi (Mecsek vagy Vaskapu) városkaputól déli irányba futó (későbbi Csatorna/Négycsatorna, a középkorban esetleg Piac utca, ma Hunyadi út) útvonal és a Káptalan utca kereszteződésében, a nagypréposti kúria délkeleti oldalánál egy kisebb tér alakulhatott ki, ugyanis itt létesítették az Aranyoskutat (Aranoschut).164 E két utca, a nagyprépost kúriája és az Aranyos kút segítségével lokalizálta – többek kö-zött – a káptalan néhai Egyed főesperes házát is.165 A harmadik (ma Janus Pannonius) utca a káptalani városnegyed déli szélén húzódott, mintegy kijelölve annak határát.

A város falakkal övezett északkeleti részének középkori históriája ugyan, amint láthattuk, kevésbé ismert, ámde éppen e negyed két középkori utcájának egykori bur-kolatrészletét sikerült régészetileg megfogni. Ennek fényében a Haüy-féle helyszínraj-zon a területen jelölt utcahálózat a késő középkori állapotot (is) tükrözi.

A városközponttól keletre, délkeletre húzódó városnegyed viszonylag nagyobb be-építettségét mind a források, mind pedig az archeológiai feltárások igazolják. Külö-nösen a domonkos és a karmelita kolostorok környéke volt sűrűn lakott.166 A forrá-sokban feltűnő Szent Tamás utca – amely a kolostortemplom védőszentjéről nyerte nevét – minden valószínűség szerint a mai Munkácsy Mihály utcának feleltethető meg, amelyet Petrovics is feltételezett.167 Mindemellett feltételezhető, hogy a 15. századi forrásokban feltűnő azonos nevű vicus egyúttal a Domonkos-rendi kolostor városnegyedét is jelölheti, amelyben volt egy Szent Tamás utca is. Ugyancsak ezen a környéken, pontosabban a karmelita kolostor táján kereshetjük vélhetőleg a konvent patrónusáról elnevezett Szent László utcát is.168

161 Az ásató régész, Kárpáti Gábor feltételezése szerint elbontására az Ernuszt-féle átépítések idején kerülhetett sor (Kárpáti 1988a. 84–85.), azonban egy 1512-es oklevélben még szerepel. (Iványi 1904. Nr. 160).162 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 280.163 Bodó 2006. 40.164 Koller II. 335.165 Uo.166 A környéken több középkori épületet is feltártak. Sándor 1984. 31–32.; Kárpáti 1983a. Nr. 202/7. (114.); Kárpáti 1986a. Nr. 186/9. (105.)167 Petrovics 2006. 46–49. 168 Uo.


91

A déli városkapuhoz (Siklósi kapu) vezető főút és a városfal által határolt délkeleti terület (a mai Kossuth tér) funkciója sokáig ismeretlen volt. A legújabb ásatási ered-mények alapján azonban úgy tűnik, hogy a középkor folyamán sem volt sűrű beépíté-sű. A felszínre került objektumok, valamint a régészeti megfi gyelések alapján vélhető-leg a tér nyugati felén álló két ház hosszanti telkei nyúlhattak be mélyen a mai térre.169

Pécs délnyugati szegletében, a ferences rendház, a Váradi Antal utca, valamint a városfal által határolt területen, illetőleg feltételezhetően a Zrínyi és a Dischka Győző utcák között gazdasági épületek, magtárak, istállók, gyümölcsösök és a püspöki ker-tek léte valószínűsíthető.170 Hasonlóan beépítetlen, kertjellegű terület volt a Líceum utca és a keleti városfal közé eső terület. Amint említettem, védelmi megfontolások-ból üresen hagyták a püspökvártól közvetlenül délre lévő keskeny sávot, valamint a Papnövelde, a Nagy Flórián utcák és a városfal közti részt is. Talán kissé túlzónak tart-hatjuk Gosztonyi Gyula számításait, miszerint a város falakkal övezett területének 3/5 része beépítetlen lehetett,171 az mindenesetre kétségtelen, hogy a város központjától távolodva lazább beépítéssel számolhatunk.

A falakon kívüli Malomszeg városrészt nyugatról a Szűz Mária szőlőhegy (vinea Beate Virginis),172 keletről pedig a Tettye-patak határolta. E városrészt kétségkívül el-sősorban iparosok lakták, akik kihasználták a természet adta lehetőségeket. A telepü-lésrész magasabb késő középkori lakosságszámára utal, hogy a relatíve kis területen sűrű egyházi intézményrendszert találunk. Amint említettem, a városrésznek saját plébániatemploma volt, két koldulórend is kolostort és templomot létesített itt, vala-mint egy, a város életében fontos szerepet játszó kápolna is működött a negyedben.

Minthogy a város egyházi és világi (kamarai) igazgatási, továbbá regionális gazda-sági és kulturális központként funkcionált,173 az állandó lakosság mellett időről-időre nagyszámú átutazóval kell számolnunk. A nagy forgalom természetesen megfelelő infrastruktúrát igényelt, elsősorban az utcák és terek burkolatát illetően. Régészeti feltárások során több középkori utca szilárd burkolatának részlete is napvilágra ke-rült, amely ugyancsak a település városiasságára utal. A János utcában, az útburko-lat alatt 75 cm mélységben, lapos szürke kövekből rakott középkori út maradványai kerültek felszínre.174 A Széchenyi tér és a Mária utca kereszteződéseiben, illetőleg a Széchenyi tér és az Irgalmasok utcája között,175 továbbá a Szent Mór utcában ugyan-csak középkori útburkolat részletei váltak ismertté.176 Mindez teljesen egybecseng Evlia cselebi 17. századi tudósításával, ugyanis a Pécsett is megfordult török világuta-zó a város (középkori eredetű) utcáiról a következőket jegyezte fel: „Minden közútja a sakktáblához hasonlatosan felosztott főút, úgyhogy bármelyik irányból nézed is, az utcák révén a város egyik végétől a másik végéig látsz. Két oldalán a járda mindenhol nagy kövekből van; régi munkájú járdákkal ellátott tiszta, sahhoz méltó járást biztosító

169 Tóth 2008. 16–19. és Tóth István Zsolt szíves szóbeli közlése.170 Bezerédy 1997. 14.171 Gosztonyi 1939. 181.172 MQ L4a pag.173 Kubinyi 2001.; Fedeles 2011.174 Sándor–GerŐ 1981. Nr. 508.175 Kárpáti 2001. Nr. 212.; Rég. Ad. 1752/83.176 Kárpáti–Sonkoly 1985. Nr. 199/15.

92

Fedeles Tamás

útjai vannak.”177 Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a város jobban igénybe vett része-it, mindenekelőtt a főteret, a káptalani városrész utcáit hasonlóan szilárd burkolattal látták el. Ugyancsak meg kellett oldani a Mecsekben feltörő és a város irányába folyó, valamint az ott felbukkanó források kanalizálását.178

A topográfi ai fejlődés összegzése

Amint az elmondottakból látható, városunk a honfoglalást követően a spontán fejlő-dés útján haladt, következésképpen nem tudatos telepítés hívta életre. A püspökség alapítása volt az első jelentős impulzus a várossá fejlődés folyamatában, hiszen a szé-kesegyház körül alakult ki az egyik legkorábbi településmag. A mai belváros területén több lakott telep mutatható ki a honfoglalás korától kezdve, melyek népessége az államalapítást követően növekedésnek indult. E folyamatot a 12. század végétől érke-ző latin, majd később német hospesek letelepedése tovább erősítette.179 A népesség gyarapodásának egyenes következményeként az egymástól elkülönülten egzisztáló falusias telepek határai is egyre kiterjedtebbé váltak. A szórt településsejtek terjesz-kedési irányát a természeti környezet is meghatározta: északi irányba a Mecsek lan-kái, erdei állták útját a terjeszkedésnek. A spontán fejlődési folyamatokat egy külső körülmény, jelesül a mongolok pusztítása, pontosabban fogalmazva a tatárjárást köve-tő újjáépítés gyorsította fel. Mindennek következtében a kisebb falusias jellegű, laza településbokrok összeolvadásának eredményeként a 13. század folyamán kialakult a város napjainkig létező főtere.

A tatárjárást követően a település északnyugati sarkán felépült castrum a városkép-ben is fontos változást jelentett. A püspöki rezidencia, a magyar püspöki központokra jellemző módon, a település szélén állt, s e periférikus jellegét mindvégig megőrizte. Az izolációt nagymértékben felerősítette, láthatóvá tette a kővár kiépítése. Ennek nyomán, az itáliai és a francia püspöki székhelyektől eltérően, nem vált a városi élet, térszervezés meghatározó részévé a későbbiekben. A magyar püspökvárosok eseté-ben a város valódi központja a plébániatemplom és a piactér körül formálódott ki, amint ezt városunk esetében is nyomon követhettük.180 A káptalani városrész kiala-kulása következtében Pécs immár két markánsan elkülönülő nagyobb topográfi ai egy-ségre tagolódott: az egyházi és a polgárvárosra.

A preurbánus település a 14. századra regionális gazdasági és kereskedelmi köz-ponttá vált, s ezzel párhuzamosan az egyre gyarapodó kőépületei, kialakuló utcaháló-zata révén mindinkább városias külsőt nyert. A mindvégig egyházi tulajdonban lévő Pécs helyrajza a városfal felépültével, a 15. század elejére nyerte el végső formáját; jelentősebb változásokra 1543-ig már nem került sor.

177 Sudár 2012. 59. Később, a hódoltság idején az oszmánok is igyekeztek karbantartani a burkolatokat. GerŐ 1962. 19.; Varga 2009. 96.178 A csatornákról Oláh Miklós is beszámol. Oláh 28.; A középkori város vízellátására, csatornázására l. Fedeles 2011. 82–87.179 Petrovics 2001.; Fedeles 2011. 133–134.180 Szakács 2006. 210.; Szende 2010. 152.


93

Rövidítések

Források

AO Anjoukori okmánytár. I–VI. Szerk. Nagy Imre, Bp., 1878–1891, VII. Szerk. Tasnádi Nagy Gyula, Bp., 1920.

ASV Reg. Suppl. Archivio Segreto Vaticano, Registri delle SupplicheÁUO Árpád-kori új okmánytár. I–XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest–Bp., 1860–

1874.Beke 1900 Beke Antal: Római emlékek a magyar egyház XV. századi történetéből. Tör-

ténelmi Tár 1900. 1–15.Borsa 1993 Borsa Iván: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levél-

tárban (18). Somogy Megye Múltjából 24 (1993) 3–26.DAP Documenta artis Paulinorum. Az anyagot gyűjtötte Gyéressy Béla, a bevezetés és

a fejezetek előszavát írta Hervay F. Levente, Bp., 1975–1978. I–III.DHA Diplomata Hungariae antiquissima edendo operi prefuit Georgius Györffy.

I. 1000–1131, Bp., 1992.DF MOL, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai FényképgyűjteményDL MOL, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai LevéltárHO Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Kiadják: Nagy Imre, Paúr

Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső, I–V. Győr, 1865–1873. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső, VI–VIII. Bp., 1876–1891.

Iványi 1904 Iványi Béla: Egy 1526. előtti ismeretlen kéziratos formuláskönyv. Történel-mi Tár 27 (1904) 481–538.

Képes Krónika Képes Krónika. Ford. Bollók János, jegyzetek: Szovák Kornél, Veszprémy László. Bp., 2004. (Millenniumi Magyar Történelem, Források)

Károlyi A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Szerk. Géresi Kálmán. I. Bp., 1882.

Lukcsics Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I–II. Bp., 1931–1938.MQ Missale secundum morem alme ecclesie Quinqueeclesiense. Venetiis,

1499. (Pécsi Püspöki Kincstár)MV Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariae Illustrantia. Vatikáni ma-

gyar okirattár. I/1–6. II/1–3. Bp., 1881–1909. [reprint: 2000]Pécs Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962).

Történelmi olvasókönyv. Főszerk. Márfi Attila. Pécs, 1996.Oláh Oláh Miklós: Hungaria. Ford. Németh Béla. Bp., 2000. (Osiris, Millenniumi

Magyar Történelem, Források)Stat. Zagr. Statuta Capituli Zagrabiensis Saec. XIV. Ed. Joannes Baptista Tkalčič.

Zagrabiae, 1874. (Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis II.)Thuróczy Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Bellus Ibolya, Kristó Gyula.

Bp., 2001. In: Thuróczy János: A magyarok krónikája – Rogerius mester: Siralmas ének. (Millenniumi Magyar Történelem, Források) 7–337.

ZsO Zsigmond-kori oklevéltár. I–XII. Szerk. Mályusz Elemér, Borsa Iván, C. Tóth Norbert, Neumann Tibor, Lakatos Bálint. Bp., 1951–2013.

Irodalom

ÁMTF Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–III. Bp., 1963–1987.

Bezerédy 1997 Bezerédy GyŐzŐ: „Németnek Bécs, magyarnak Pécs”. Évszázadok króniká-sai a városról. Pécs, 1997.

94

Fedeles Tamás

Bezerédy 2003 Bezerédy GyŐzŐ: A pécsi piac a középkorban és a török alatt. Pécsi Szemle 6 (2003) Ősz, 18–25.

Boncz 1891 Boncz Ödön: Csáktornyai Ernuszt Zsigmond czímere Pécsett. Arch. Ért. 11 (1891) 152–156.

Boros 2002 Boros László: A pécsi vár kaputornya. Pécsi Szemle 5 (2002) Tél, 22–40.

Boros 2008 Boros László: A pécsi Mindenszentek temploma. Pécsi Szemle 11 (2008) Tavasz, 15–28.

Buzás 2010 Buzás Gergely: A pécsi Szent Bertalan plébániatemplom. Pécsi Szemle (13) ősz. 2–12.

Cevins 2003 Cevins, Marie–Madeleine de: Az Egyház a késő-középkori magyar város-okban. Bp., 2003.

Fedeles 2007 Fedeles Tamás: Körmenetek Pécsett, a 14–15. században. Pécsi Szemle 10 (2007) Tél, 4–21.

Fedeles 2010a Fedeles Tamás: Drakwlyahaza. In: Tanulmányok a 70 esztendős Makk Fe-renc tiszteletére. Szerk. Almási Tibor–Révész Éva–Szabados György. Sze-ged, 2010.

Fedeles 2010b Fedeles Tamás: Egy középkori püspökváros egyházi topográfi ája. Temp-lomok, kolostorok, kápolnák, ispotály Pécsett. In: Pécs az egyháztörténet tükrében. Szerk. Erdős Zoltán. Pécs, 2010. 93–114.

Fügedi 1981 Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: Uő: Kol-duló barátok, polgárok nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 57–88.

Fülep 1981 Fülep Ferenc: Összefoglaló tanulmány Pécs római kori, középkori és török-kori városfejlődéséről. Bp., 1981. (kézirat)

Glaser 1929–1930 Glaser Lajos: A Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63–64 (1929–1930), 138–167, 257–285.

Gosztonyi 1939 Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete. Pécs, 1939.

Gosztonyi 1941 Gosztonyi Gyula: A Scitovszky-tér környékének helytörténeti vizsgálata. In: Pécs Szabad Királyi Város „Majorossy Imre Múzeumának” 1941. évi ér-tesítője. 53–64.

Gosztonyi é.n. Gosztonyi Gyula: A várostemplom építéstörténete. Pécs., é.n.Harsányi 1938 Harsányi András: A Domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt.

Debrecen, 1938.Holub 1960 Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez. II. Kis-

asszonyfalvi László esete Pécsett, 1427-ben. JPMÉ 5 (1960) 185–187.Katona-GyŐr– Kárpáti Katona-GyŐr Zsuzsa – Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti1985 Füzetek Ser. 1. Nr. 38. (1985). Nr. 199/3. 111.Katona-GyŐr– Kárpáti Katona-GyŐr Zsuzsa–Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Fü-1991 zetek Ser. 1. Nr. 42. (1991). Nr. 171/3. 84–85.Kárpáti 1978a Kárpáti Gábor: Pécs újabban föltárt középkori emlékei. Baranyai Művelő-

dés 1978/4. 157–159.Kárpáti 1978b Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett I. JPMÉ 23 (1978) 165–192.Kárpáti 1979 Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. Nr. 32

(1979) Nr. 208. 127–129.Kárpáti 1981 Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. Nr. 34

(1981). Nr. 179/13. 112–113.Kárpáti 1983a Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 36.

(1983). 113–114.Kárpáti 1983b Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett II. JPMÉ 28 (1983) 99–115.Kárpáti 1985 Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. Nr. 38.

(1985). Nr. 199/5. 111.


95

Kárpáti 1986a Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 39. (1986). 103–105.

Kárpáti 1986b Kárpáti Gábor: Ásatások a Leonardo da Vinci utcában. Örökség 1 (1986) 21–23.

Kárpáti 1988a Kárpáti Gábor: Pécs Szent István korában. Baranyai Művelődés, 1988/3. 81–86.

Kárpáti 1988b Kárpáti Gábor: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 41 (1988) Nr. 193. 93–96.

Kárpáti 2001 Kárpáti Gábor: Pécs, Széchenyi tér 15, Mária u. 2. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2001. Bp., 2003. 203.

Kárpáti 2002 Kárpáti Gábor: Pécs, Ágoston tér. In: Régészeti kutatások Magyarorszá-gon 1999. Bp., 2002. 237.

Kárpáti é.n. Kárpáti Gábor: Contra damnationem memoriae. Örökségi Füzetek 2, 35–40.

Kárpáti–Gábor 2004 Kárpáti Gábor–Gábor Olivér: Régészeti ásatás a Jókai utca 13. szám alatt. Pécsi Szemle 7 (2004) Ősz, 11–15.

Kárpáti–Sonkoly 1985 Kárpáti Gábor–Sonkoly Károly: Ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 38. (1985). 114.

Kikindai 2006 Kikindai András: Újabb adatok a pécsi Szent Bertalan templom építéstör-ténetéhez. In: Tanulmányok Pécs történetéből 18. Szerk. Pilkhoffer Móni-ka, Vonyó József. Pécs, 2006. 15–41.

Koszta 1994 Koszta László: Pécs. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Bp., 1994. 535–537.

Koszta 1995 Koszta László: Püspöki székhely és városfejlődés. Pécs központi funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In: Kelet és Nyugat között. Törté-neti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 1995. 233–272.

Koszta 1998 Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214–1353). Pécs, 1998. (Tanulmányok Pécs történetéből 4.)

Koszta 2009a Koszta László: A püspökség alapítása. In: PET I. 13–42.Koszta 2009b Koszta László: A 14. század közepéig. In: PET I. 57–108.Koszta 2012 Koszta László: Pécs városszerkezete a 11. századtól a 14. század közepéig.

In: „Köztes-Európa vonzásában.” Ünnepi Tanulmányok Font Márta tisztele-tére. Szerk. Bagi Dániel, Fedeles Tamás, Kiss Gergely. Pécs, 2012. 297–328.

Koszta–Fedeles 2009 Koszta László–Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan. In: PET I. 213–229.

Kubinyi 1999 Kubinyi András: Orvoslás. gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő-középkori Magyarországon. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és val-lásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999. (METEM Könyvek 22.) 1999. 253–268.

Kubinyi 2001 Kubinyi András: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a késő-közép-korban. In: Pécs 2001. 43–52.

Majorossy–Szende Majorossy, Judit–Szende, Katalin: Hospitals in Medieval and Early Mo2008 dern Hungary. In: Europäischen Spitalwesen. Institutionelle Fürsorge in

Mittelalter und Früher Neuzeit. Hgg. von M. Scheutz, A. Sommerlechner, H. Weigl, A. S. Weiß. Wien–München, 2008. 409–454.

Mályusz 1953 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság tör-ténetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp., 1953. 128–191.

Parádi 1958 Parádi Nándor: Beszámoló a Tettyén 1957-ben végzett ásatásról. JPMÉ 3 (1958) 129–134.

Parádi 1959 Parádi Nándor: Árpádkori perembélyeges edénytöredék Pécsről. JPMÉ 4 (1959) 91–95.

96

Fedeles Tamás

Petrovich 1953 Petrovich Ede: Adalékok a pécsi Szent Bertalan templom történetéhez. Pécs, 1953. (kézirat)

Petrovich 1956 Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez. JPMÉ 2 (1956) 31–47.

Petrovich 1983 Petrovich Ede: A pécsi káptalani házak. Pécs, 1983. (Dunántúli Dolgozatok (C) Történettudományi Sorozat.)

Petrovics 2001 Petrovics István: A középkori Pécs polgárai. In: Pécs 2001. 163–196.Petrovics 2007 Petrovics István: A Horváti-lázadás és Pécs. A pécsi egyházmegye vonzásá-

ban. Tanulmányok Timár György tiszteletére. Szerk. Fedeles Tamás–Hor-váth István–Kiss Gergely. Bp., 2007. (METEM Könyvek 63.) 285–293.

Petrovics 2009 Petrovics István: A pécsi egyetem kancellárjai: Koppenbachi Vilmos és Alsáni Bálint püspökök pályafutása. In: Egyházi arcélek a pécsi egyházmegyében. Szerk. Fedeles Tamás–Kovács Zoltán–Sümegi József. Pécs, 2009. (Tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből V.) 21–42.

Pécs 2001 Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. Pécs, 2001. (Tanulmányok Pécs Történetéből 9.)

Rég. Ad. A Janus Pannonius Múzeum Régészeti Adattára Reuter 1963 Reuter Camillo: Malomséd. JPMÉ 8 (1963) 143–145.Romhányi 2008 Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Főszerk. F.

Romhányi Beatrix, szerk. Laszlovszky József, Szakács Béla Zsolt, Bp., 2008. (PC CD-ROM)

Rupp 1870 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetek-re vagyis a nevezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint. I. Pest, 1870.

Sándor 1984 G. Sándor Mária: A reneszánsz Baranyában. Pécs, 1984.Sándor 1991 G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár és a káptalansor középkori topográ-

fi ája. In: Régészet és várostörténet. Szerk. Uherkovich Ákos. Pécs, 1991. 156–164.

Sándor 1999 Die Bischofsburg zu Pécs – Archäologie und Bauforschung. Pécs Püspökvár – Régészet és épületkutatás. Szerk. G. Sándor Mária. Bp., 1999. (ICOMOS – Hefte des deutschen Nationalkomitees XXII.)

Sándor 2001 G. Sándor Mária: A középkori Pécs topográfi ája. In: Pécs 2001. 197–208.Sándor–GerŐ 1981 G. Sándor Mária–GerŐ GyŐzŐ: Pécs város régészeti topográfi ája II. Közép-

kor–Törökkor. Bp., 1981. (Kézirat)Schwing 2009 Schwing József: Pécs város nevei. Neuhofen, 2009.Somogyi 1969 Somogyi Géza: Pécs középkori és újkori vízvezetékei. In: Tanulmányok 2.

Szerk. Kacskovics Miklós. Pécs, 1969. 33–40.Sonkoly 1993 Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műem-

léki kutatása. JPMÉ 38 (1993) 115–137.Sonkoly 1996a Sonkoly Károly: Egy újabb, középkori részleteket őrző lakóház Pécsett.

Műemlékvédelmi Szemle 6 (1996) 85–110.Sonkoly 1996b Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF pécsi kirendeltségén (1986–

1991). Magyar Műemlékvédelem 10 (1996) 215–229.Sonkoly 1998 Sonkoly Károly: Emeletes középkori lakóház Pécs belvárosában. A Ki-

rály u. 17. műemléki előkutatásának eredményei. In: Koppány Tibor het-venedik születésnapjára. Szerk. Bardoly István, László Csaba. Bp., 1998. 443–460.

Szabó 1940 Szabó Pál Zoltán: A földrajzi helyzet Pécs fejlődésében. Pannonia 6 (1940) 392–403.

Szabó 1941 Szabó Pál Zoltán: A kétezeréves Pécs. Pécs, 1941. (A Janus Pannonius Társaság Könyvtára 18.)

Szakács 2006 Szakács Béla Zsolt: Town and Cathedral in Medieval Hungary. Hortus artium Medievalium 12 (2006) 207–220.


97

Szende 2010a Szende Katalin: A Kárpát-medence középkori városainak régészeti kutatá-sa az elmúlt két évtizedben. In: A középkor és a kora újkor régészete Ma-gyarországon. Szerk. Benkő Elek–Kovács Gyöngyi. Bp., 2010. I. 141–162.

Szende 2010b Szende Katalin (szerk.): Sopron. Összeállította: Jankó ferenc, Kücsán Jó-zsef és Szende Katalin, Dávid Ferenc, Goda Károly és Kiss Melinda közre-működésével. Sopron, 2010. (Magyar Várostörténeti Atlasz 1. – Hungarian Atlas of Hostoric Towns No. 1.)

SzŐnyi 1913 SzŐnyi Ottó: A Mindenszentekről nevezett pécsi templom és temető. In: A Pécs-Baranyai Múzeum-Egyesület Értesítője 7 (1913): 4. 127–151.

Timár 2001 Timár György: A szenttisztelet Pécsett, a középkorban. (patrocínium, titu-lus ecclesiae). In: Pécs 2001. 69–100.

Tóth 2001 Tóth Endre: Sopianae: a római város, mint Pécs elődje. In: Pécs 2001. 27–42.

Tóth 2008 Tóth Zsolt: Régészeti feltárás 2008-ban Pécsett. Pécsi Szemle 11 (2008) Ősz, 3–19.

Tóth 2010 Tóth Zsolt: Összafoglaló a Rákóczi utca – Jókai út saroktelken végzett 2008–2009. évi régészeti feltárásról. Pécsi Szemle 13 (2010) Nyár, 8–27.

Tóth 2011 Tóth Zsolt: A Cella Septichora Pécs első középkori székesegyháza? Pécsi Szemle 14 (2011):2. 3–13.

Tringli 2010 Tringli István: Vásártér ls vásári jog a középkori Magyarországon. Száza-dok 144 (2010) 1291–1344.

Veress 1992 Veress D. Csaba: Várak Baranyában. Bp., 1992.Visy 2006 Visy Zsolt: Cella Septichora. Előzetes beszámoló a Szent istván téren, az

ókeresztény temető területén folytatott régészeti kutatásokról. Pécsi Szemle 9 (2006):2. 3–13.

Vörös 1963 Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye. Pécs, 1963.

MN

L BM

L, BM

K 461. K

ataszteri térkép

251

RövidítésekA több tanulmányban előforduló rövidítések jegyzéke

Arch. Ért. Archeológiai ÉrtesítőÁgh 1894 Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város multjából és jelenéből. Pécs,

1894.Babics 1960 Babics András: Térképrekonstrukció Pécs településtörténetéhez. Pécsi

Műszaki Szemle 5 (1960:2) 11–17.Bezerédy 1982 Bezerédy GyŐzŐ: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett. Baranyai

Helytörténetírás 1982. Pécs, 1983. 265–293.BMFN Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. I–II. Pécs, 1982.Bodó 2006 Bodó Balázs: A pécsi barbakán. In: Gondolják, látják az várnak nagy voltát.

Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk. Kovács Gyöngyi, Miklós Zsuzsa. Bp., 2006. 33–42.

Bodó 2007 Bodó Balázs: 13. századi éremlelet Pécs központjából. In: A tatárjárás (1241–1242). Katalógus. Szerk. Ritoók Ágnes, Garam Éva. Bp., 2007. 94–96.

Buzás 2009 Buzás Gergely: Az egyházmegye építészeti emlékei. In: PET I. 611–713.Conzen 2008 Conzen, Michael P.: Retrieving the pre-industrial built environments of Eu-

rope: the Historic Towns Atlas programme and comparative morphological study. Urban Morphology 12, no. 2 (2008) 143–156.

Dercsényi–Pogány– Dercsényi DezsŐ–Pogány Frigyes–Szentkirályi Zoltán: Pécs városképei Szentkirály 1966 – műemlékei. Bp., 1966.Fedeles 2009 Fedeles Tamás: Város a Mecsek lábánál. Pécs városszerkezete és té-

rhasználata a középkorban. Urbs Várostörténeti Évkönyv 4 (2009) 99–121.Fedeles 2011 Fedeles Tamás: „Eztán Pécs tűnik szemünkbe.” A város középkori históriá-

ja 1009–1526. Pécs, 2011. Fülep 1984 Fülep Ferenc: Sopianae: The History of Pécs during the Roman era, and

the problem of the continuity of the Late Roman population. Bp., 1984. (Archaeologia Hungarica 50.)

GerŐ 1962 GerŐ GyŐzŐ: Pécs török kori emlékei. Bp., 1962.Jankó–Kücsán– Jankó Ferenc–Kücsán József–Szende Katalin: Sopron. Magyar Várostör-Szende 2010 téneti Atlasz / Hungarian Atlas of Historic Towns 1. Sopron, 2010.GerŐ 1999 GerŐ, GyŐzŐ: Das Befestigungssystem der Burg im Mittelalter und in der

Türkenzeit. A vár közép- és törökkori erődrendszere. In: Sándor 1999. 48–60.JPMÉ A Janus Pannonius Múzeum ÉvkönyveKaposi 2011 Kaposi Zoltán: Iparosodás és városszerkezet Pécsett a 19–20. század for-

dulóján. Urbs. Várostörténeti Évkönyv 6 (2011) 51–76.Káldy-Nagy 1960 Káldy-Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi adóösszeírásai. Bp., 1960.

(A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 163.)Kárpáti–Szekér 1994 Kárpáti Gábor–Szekér György: A pécsi ferences és domonkos kolostorok

kutatása. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Szerk. Haris Andrea. Bp., 1994. 235–260.

Kisari Balla 2000 Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából = Kriegskarten und Pläne aus der Türkenzeit in den Karlsruher Sammlungen. Bp., 2000.

252

Rövidítések

Kiss–Sarbak 2009 Kiss Gergely–Sarbak Gábor: Szerzetesi intézmények. In: PET. 337–417. Kücsán 2008 Kücsán József: A külváros déli fala. Soproni Szemle 62 (2008) 279–293.Koller Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I–VII.

Posonii, Pesthini, 1782–1812.Madas 1978 Madas József: Pécs-Belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.Madas 1985 Madas József: A pécsi Budai-Külváros telkei, házai és utcái. Adatgyűjte-

mény I–II. kötet (Ágoston tér – Katalin utca; Koller utca – Zsolnay Vilmos utcái). Pécs, 1985.

MOL Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos LevéltáraMNL BML Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei LevéltáraOpll 2010 Opll, Ferdinand: Der europäische historische Städteatlas. Projekt – Ziele

– Leistungen. Pro Civitate Austriae n.F. 15 (2010) 9–20.Pataki–Gosztonyi Pataki Vidor–Gosztonyi Gyula: Pécs legrégibb hiteles ábrázolása. Sorsunk 1941 1 (1941) 413–420.PET A Pécsi Egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009–1543).

Szerk. Fedeles Tamás–Sarbak Gábor–Sümegi József. Pécs, 2009.Petrovich 1969 Petrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. Baranyai Helytörténetírás

1969. 193–217.Petrovics 2006 Petrovics István: A középkori Pécs utcái. In: Tanulmányok Pécs történeté-

ből 18. Szerk. Pilkhoffer Mónika, Vonyó József. Pécs, 2006. 43–60.Pécs Ezer Éve Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962).

Történelmi olvasókönyv. Főszerk. Márfi Attila. Pécs, 1996.PL Pécs Lexikon I–II. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010.Sudár 2012 Sudár balázs: Pécs 1663-ban. Evlia cselebi és az első részletes városleírás.

Pécs, 2012. (Források Pécs történetéből 4.)Thirring 1912 Thiring Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve, 1–2. Bp., 1912.Varga 2009 Varga Szabolcs: Irem kertje. Pécs története a Hódoltság korában (1526–

1686). Pécs, 2009.

253

Summary

Katalin SZENDE

IN SEARCH OF LOST SPACE: THE USE OF CADASTRAL MAPS FOR THE STUDY OF HUNGARIAN TOWNS

This paper discusses the usefulness – and the limitations – of cadastral maps in reconstructing urban spatial development in past times. Cadastral maps are the fi rst nation-wide large scale overviews of both towns and the countryside. Their emergence in several European countries in the late eighteenth and the fi rst half of the nineteenth century was associated with the need of centralised state administration aiming at gaining detailed information and full control over the territories under their government. Therefore they are excellent sources for the period when they were produced. However, with careful analysis, they can yield data on various earlier features of the urban landscape as well, particularly due to the fact that in most cases they pre-date large-scale industrialisation. Town plans – as palimpsests – are conglomerates of elements originating from various phases of urban development. These elements, such as watercourses, defensive structures, public buildings, street patterns, plot boundaries, and so on, are characterized by a varying degree of durability according to their character and to their position in the urban fabric. This paper provides a systematic comparative analysis of the depiction of these features on the cadastral maps, focusing on two towns in Western Hungary, Győr and Sopron, as case studies. It demonstrates the potentials of cadastral data but at the same time emphasizes the importance of using further written, archaeological and pictorial evidence. Since the “European Atlas of Historic Towns” project uses cadastral maps as the main source for its topographical presentation, the conclusions of the present paper are of methodological relevance for the project as a whole.

Csilla GÁTI–Gergel KOVALICZKY –Erzsébet NAGY –István Zsolt TÓTH

THE TOPOGRAPHY OF PÉCS FROM THE PREHISTORIC PERIOD TO THE FOUNDATION OF THE MEDIEVAL HUNGARIAN KINGDOM

In the broader vicinity of Pécs, one may take settlements into consideration from the Neolithic Age. From the Early Bronze Age, fortifi ed settlements were built on the hill tops around the city. Pécs-Nagyárpád (Early Bronze Age), Makár Hill (Late Bronze Age), Mt. Jakab (Late Bronze Age – Iron Age). Around the city Centre, a Late Bronze Age settlement

254

Pécs város topográfiája a kezdetektŐl a 20. század elejéig

is known, with the cemetery belonging to it and later, while scattered Late Iron Age fi nds indicate settlement here. After the Roman conquest, from the last third of the 1st Century AD, a rural settlement and its quarter of workshops developed to the north and south of the current Rákóczi Street, inside the historic city centre. The settlement destroyed during the Marcomannic Wars (167–180) started to revive in the Severian Period. The urban settlement including stone buildings already was again destroyed, this time by the Roxolanic invasion in 260. Until the beginning of the 4th Century, life carried on only in timber-frame buildings. During the Tetrarchy, Sopianae became an administrative centre and due to a systematic development, roughly square-shape new, town with surrounding walls was built with over the ruins. Its signifi cance and the wealth of its inhabitants is indicated by the burial buildings located in the northern, Early Christian cemetery which is today part of the World Heritage. The Roman Age of the town was ceased by the invasion of the Huns around 430. Until the Hungarian conquest, the different peoples of the Migration Era (Goths, Langobards, Avars) only settled in the outskirts of the town thus one may indirectly conclude to a small number of inhabitants surviving the Migration Era inside the town, too. Before the Hungarian conquest, in the uninhabited town, a new settlement was probably in the area of the Early Christian cemetery in the Carolingian Era.

Tamás FEDELES

TOPOGRAPHY OF MEDIEVAL PÉCS

Although the inhabitants of ancient Sopianae had already disappeared when the Magyar tribes conquered the Carpathian basin, some of the sacral and profane buildings of the settlement survived in a fairly good condition and played a crucial role in the development of the medieval town. Nonetheless, the site of the Roman and medieval settlement did not correspond to each other entirely, since large parts of the ancient town were not inhabited in medieval times. After the Romans left Sopianae, it fell apart into smaller vicinities; then, from the eleventh century, Pécs – unlike other founded settlements – developed in a natural way. The fi rst centre of the medieval city was located on the western rim of the cemetery lying north of the former Roman civitas: the cathedral, the episcopal palace as well as the cathedral monastery, which housed the rooms needed for the common life of canons, were erected here. The medieval city started to develop east-southeast of the episcopal residence, in its close neighbourhood; early Árpadian village of pit-houses was found, which became urbanised gradually in the course of the thirteenth century. The collective way of life (vita communis) of canons living in Pécs ceased to exist by the beginning of the thirteenth century. Owing to this change a new district developed east of the bishop’s castle by the turning point of the thirteenth and fourteenth centuries at the latest, which became a characteristic of the settlement’s topographic structure. The dignitaries and the canons lived in today’s Káptalan Street, the arch-deacons south of it, in the area bordered by Káptalan Street–Hunyadi Street–Széchenyi Square–Janus Pannonius Street. Fourteenth-century primary sources regularly refer to the so-called Óvár (Old Castle) or Harangozó (Bell-ringer) vicus. In the centre of this district laying in the western part of the town a chapel was erected in honour of St. Stephen, which

Summary

255

functioned as a parish church from the beginning of the fi fteenth century. Excavations revealed not only the remains of the building but also a cemetery around the church. Franciscan friars, who arrived in Pécs in the thirteenth century, built their monastery in the southern part of this district. The centre of the city developed on the site of today’s Széchenyi Square, with the merging of different settlement-parts in the course of the thirteenth century. This area became inhabited soon after the Mongol invasion, and the most important parish church of Pécs – consecrated to St. Bartholomew – was erected here. Wealthy burghers built houses south of the parish church in today’s Jókai Square and a market was also set up here. Thus, this vicinity became the administrative and economic centre of the city. Another district emerged northwest of the southern gate, from where it expanded northwards, towards today’s Jókai Square. Its centre was the St. Benedict Parish Church in today’s Citrom Street. People living here reused ancient Roman stone buildings. Dominicans came to Pécs sometime around 1238. Their monastery was built in today’s Munkácsy Street (on the parcel where nowadays the Lenau House is located), while the Dominican church consecrated to St. Thomas became the centre of the south-eastern district. The quarter called Malomszeg/Malomséd (Mill-spot) developed northeast of the town, along the Tettye-stream. Because of strategic reasons this district became extra muros, when the city walls were erected in the fourteenth and fi fteenth centuries. The monasteries of the Augustinian hermits, as well as the Dominican nuns, were in this part of the town, in the centre of which the All Saints Parish Church was put up. This district of 69 ha by the city walls was not a densely build-up area: sources mention vineyards and fruit gardens here. The street layout of Pécs was fi xed after the Mongol invasion: the two most important roads crossed the city in north-south and east-west direction and they were leading to the four gates.

Balázs SUDÁR

FOR THE TOPOGRAPHY OF PÉCS DURING TURKISH OCCUPATION

The primary sources of the topography of Pécs during the Turkish occupation are the Turkish fi nancial and taxation records (defters), the travel writings by Evliyâ Çelebi and the documents created around the time of recapturing the town. These sources provide a clear image of the structure of the town: besides the edifi ce called inner castle, and the town surrounded by the wall considered as the outer castle, three suburbs existed, namely, budai, siklósi and szigeti suburbs. Furthermore, a great signifi cance was attributed to Tettye, which was considered as one of the main sites of entertainment and promenades of the city (this is why the city was also known as the garden of Irem), and a monastery and a gun-powder mill were also found nearby. Since the city surrendered to the Ottoman Sultan, Suleiman the Magnifi cent, the Christian inhabitants could keep their assets. Between 1554 and1570, however, a large-scale rearrangements was seen: that time the Christians virtually disappeared from the area surrounded by the city wall, and moved to the suburbs. The balance in the proportion of religions also tipped towards the Muslims; by 1579 4/5 of the houses got to their hands. Pécs became a Muslim city. This entailed a signifi cant change in the built environment. Although the order of streets scarcely

256


changed since the Middle Ages, several new buildings were erected by the conquerors, including mosques, schools and baths. The city had “her own” saint, in the person of Idris Baba. By the mid 17th century 17muslim places of worship, 3 baths, 4 colleges and at least 3 monasteries were operated in the city, making Pécs one of the most signifi cant Muslim centres in Ottoman Hungary.

Zoltán KAPOSI

CHANGES IN THE LAND TENURE SYSTEM OF PÉCS (1780–1914)

In the 19th century the manufacturing industry became the decisive branch of the economy of Pécs. In the era of intensive industrialisation, however, agrarian production maintained its signifi cance. It was based on the 12500- acre land belonging to the city. The largest land owner was the city itself with an area of 4000 acre. Most of this was covered by forest which was hired out. The income originating from this was an important part of the city’s revenues. The rest of the lands were owned by local citizens. Most of these landowners kept animals and dealt with viticulture. Possession of vineyards and viticulture remained an important characteristic of the citizens’ identity in Pécs.

Éva POHÁNKA

SZIGETI-SUBURB IN THE 18TH CENTURY

At the End of the 17th century the city of Pécs was expanding along the borders of the city centre, being structured for several centuries, as an extension of the city gates in the direction of two larger suburban areas: towards the Budai gate on the east (Budai-suburb), and over the Szigeti-gate on the west (Szigeti-suburb). The traces of these areas existed as early as in the middle ages and were used by the occupying Ottomans as well. The formation of the third suburb, i.e. the Siklósi-suburb – although it had started earlier – gained considerable momentum only in the19th century. The focus of this study includes only the structure of the Szigeti-suburb in the 18th-century, its sites and the change in their ownership. The suburb was named after the Szigeti-gate existing until 1818, since the main road to Szigetvár used to start from here. The area was recorded as a scarcely populated region as early as in the Age of the Árpáds, while in the era of Ottoman occupation it included important suburbs. In 1687 during the wars of liberation the majority of the suburb was destroyed, therefore its repopulation could start only after that. It had a pronounced rural character since its streets and houses were predominantly dwelled by carters, farmers, and wine-growers. After reviewing the relevant literature and by means of the land registers and tax summaries, besides the land register made by Antal Fetter in 1722, we are striving to reconstruct the street network of the suburb, detailing the origins of their names, their peculiarities, and the changes in the names of the streets. A separate chapter is devoted to the function changes of the surviving historical buildings in the different epochs. The list of house and land owners in the years

Summary

257

1722, 1727, 1734, 1748, 1752 and 1788/1789 are published in the appendix.. The date explored draw the attention to the increasing involvement of the Szigeti-suburb, taking root in the18th century, in the life of the city.

Tünde ÁRVAI

THE EFFECT OF THE GROWTH OF THE TOWN TO THE EDUCATIONAL INFRASTRUCTURE IN THE 18–19TH CENTURY

Pécs was a town of schools from the 11th century. In the Middle Ages the churches lived in symbiotic relationship with schools. How did this relation change later? This paper is presenting where the schools were erected in Pécs between 1686 and 1900. After the Ottomans left our town the Jesuits could establish the institutions of catholic education. The fi rst half of the 19th century saw the increase of the population and the emerging new generations needed more schools both in the centre of the city and in the suburbs, too.

Zsófi a T. PAPP

THE TOPOGRAPHY OF CRAFTSMEN

In my paper I am processing the craftsmen of the city centre according to the book by József Madaras and the tax register of 1828 called Conscriptio Ragnicolaris, and I am striving to record both the ones who owned a property and those who were only tenants as well. In general, it can be considered that, except for Káptalan Street, both parts of the centre surrounded by walls were dwelled by craftsmen, however, the area more densely populated by tradesmen were seen at the northern, or north-eastern part of the centre, at the same time, some districts attracted craftsmen, for example the Tettye brook found in the Budai suburb and the presence of the tanners determined the inhabitancy of the other artisans dealing with leather.

Mónika PILKHOFFER

THE SPACIAL EXPANSION OF PÉCS IN THE ERA OF DUALISM

Pécs was a fast growing city going through considerable modernization during the period of Dualism. Due to the rise of industrial enterprises, more than 2700 dwelling houses were built for the population arriving in the hope of fi nding new work places; and several dozens of public buildings were erected because of the settling of administrative, military and social institutions and offi ces to Pécs. The constructions involved the establishment of numerous new streets in Pécs. The city intruded more deeply to the vineyards that had been devastated by phylloxera, while the city’s expansion to the south was hindered by

258


watery grounds and the railway lines. The well-built-in centre could develop to the least extent, in the meantime, the most intense constructions took place in the Szigeti and Budai suburbs of, bringing forth the expansion of the city in the East-West direction.

A kötet térképeit Szemerey Anna készítettea Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában őrzött

kataszteri térkép (1865) alapján. Jelzete: BMK 461.

Az eredeti térképet az Innoteq Szolgáltató ás Tanácsadó Kft. digitalizálta.

A Pécsi Mozaik sorozat eddig megjelent kötetei:

1. Radnóti Ilona

Weiszmayer és FuchsFejezetek a baranyai zsidóság 18–20. századi történetéből

2.Szakály Ferenc – Vonyó József (szerk.)

Pécs a hódoltság korábanTanulmányok

Kiadja:a KRONOSZ KIADÓ(Virágmandula Kft.)

Felelős kiadó:a kft. ügyvezetője

Nyomdai előkészítés és borító:Virágmandula Kft.

ISSN 2063-4714ISBN 978 615 5339 16 5

www.kronoszkiado.hu

Pécs középkori helyrajza

Documents

Transcript of Pécs középkori helyrajza