Középkori templom és sírmező

Kunfehértó-TemplomhegyenGallina Zsolt - Molnár István

Kőhegyi Mihály emlékére

Bevezetés

Az általunk bemutatni kívánt lelőhely a Kunfehértó határában elterülő Fehértó DNy-isarkától 200-300 m-re DD y-ra lévő 2-4 m magas dombon, amelyet a nép Templomdombnak,Templomhegynek nevez, található. 1962. nyarán Tri II sam Mártonjánoshalmi tanár értesítette aMúzeumot, hogy e helyről szántás kőzben kővek, emberi csontok és cserepek kerültek elő.

Ennek nyomán Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum régésze, megszemlélte a helyszíntés megállapította, hogy ott egy kőzépkori templom és temető rejtőzik a föld alatt. A következő

év tavaszán, 1963. április 16. és május 9. között régészeti ásatást vezetett a helyszínen. I

Teljes feltárásra sajnos nem kerülhetett sor. Kőhegyi két kutatóárkot ásatott. Mivel a máso­dikban a templom maradványai is előkerültek, ezeket követve ezt a kutatóárkot még két helyenkibővítette.

A feltárás során sikerült információkat szerezni a templom elhelyezkedésére, egykorifalának szerkezetére. A temető kis részlete is felszínre került. Az ásatási dokumentáció és amúzeumba került leletanyag alapján tesszük közzé, Kőhegyi Mihály halála után és ráemlékezve, az ásatás eredményeit.

A templom feltárása

Az egykori templomból az É-i és a D-i fal alapozóárkának egy-egy rövidebb szakaszakerült feltárásra. Megállapíthatjuk, hogya Ny-K-i iránytól kissé D y felé tér el a tájolása. Mivelcsak a két hosszabb falának egy-egy részlete került feltárásra; szentélyéről, záródásáról, egyébépítészeti elemről nem rendelkezünk információval. Belső szélessége átlagosan 5 méter, külsőszélessége 7 méter volt. Ez megfelel egy kis méretű falusi templomnak (l. kép).

A falak vizsgálatakor Kőhegyi Mihály megállapította, hogy az alapozás több rétegű volt.Először kiásták az alapárkot, ezt ledöngölték, erre tégladarabokból álló réteget fektettek. Ezt 10­13 cm vastag fekete földréteggel döngölték le, amelybe vályogtégla darabokat is tettek. Majdvékony 3-4 cm-es sárga agyaggal, majd újra 8-12 cm vastag fekete földdel döngölték. Erre újabb20-25 cm vastag téglatörmelékes réteget helyeztek, amibe oltatlan meszet tettek. Ezután leön­tötték vízzel, ami kellően megszilárdította az alapozást (2. kép). Erre az alapra építették atéglafalat, amelyet az újkorban, sajnos, az utolsó tégláig kitermeltek. A feltárt részben nem voltmegújításra, több építési periódusra utaló jel.

Feltárásra került a temetökerítés alapárkának részlete is.2 A fekete betöltésű, kanyargósalapárokban néhány tégladarab és döngölt föld volt. A temetők körülárkolása már az Árpád­korban megfigyelhető (pl. Csátalja CS SÓS-PARÁDI 1971. 136.). A késő középkorban általá­nossá vált a fallal történő körülhatárolásuk (RlTOÓK 1997. 169.). A kerítés a fel tárt szakaszonnem metszett sírokat.

88 Gallina Zsolt - Molnár István

1

I Io lm

1. kép: Kunfehértó-Templomhegy lelőhely térképe

Középkori templom és sínnező Kunfehértó-Templomhegyen

C=:::J r::==:J C:==J leg/asor C=::::::J C:=J

dOngó// fi'Aele /dId

C=:J [==:J [==:J [==:J lég/O'sor

dán90# jeA-e/e /2/01

sórgo 09YC79

c/ángo// /é-le/e fr/ol23

I 14 I Vdlyog.sor I I

Sárga' O'qtfog

-*'--- 9_6C_nl----J-2. kép: Az alapozóárok metszete

A sírok leírása

29 C/11

4 C111

89

A temetőben 56 sír került elő. Ezek jó része bolygatott volt, a legtöbb esetben egymástvágták, de újkori bolygatás is történt. Ugyanis a feltárások előtt a Jánoshalmi úttörők ástak ittegy árkot, több sírt bolygattak, a csontokat máshová szórták, ennek során sérültek a 11-14., 18­19.,22-26. sírok).3

A következő sírok az l. kutatóárokban, a templomtól K-re voltak.1. sír. Férfi sírja. Tájolás: NyDNy-KÉK (56-22),4 mélység: 96 cm. A fotó alapján a felsőtest és a

koponya erősen bolygatott volt, kéztartás nem állapítható meg. A jobb combcsontja széttört. MellékIetenem volt. Alatta az 5. sír feküdt.

2. sír. ői sír. T.: NyDNy-KÉK (56-22), m.: 86 cm, sz.: 48 cm. Erősen bolygatott, csak csípőtőllefelémaradt meg eredeti helyzetében. Néhány medencelapát darabja és ujjperce feküdt még fölébe dobálva.

3. sír. Gyennek rossz állapotban megmaradt erősen bolygatott csontváza. M.: 72 cm. Egy fel nem tártsír bolygatta, amelynek Ny-i felébe dobták vissza a csontjait, a 4. sír csontjaival együtt.

4. sír. Férfi erősen bolygatott, összedobált csontváza. Egy fel nem tárt sír bolygatta. A későbbi sírkoponyája fölé dobták vissza csontjait.

5. sír. Bolygatatlan,jó állapotban megmaradt női sír. T.: D y-ÉK (52-22), m.: 101 cm, sz.: 46 cm. Akoponya enyhén balra billent. Két karja nyújtva volt a medence mellett. A jobb combcsontja közelébenfeküdt a 6. sír koponyája. Felette az l. sír feküdt. Bolygatta a 7. sírt. A koporsódeszka 2 cm széles nyomaijól kivehetőekvoltak a sír földjében. Ez alapján megállapítható, hogy a koporsó 46 cm széles volt.

6. sír. Bolygatatlan női sír, amely nagyobb része nem került feltárásra. Mindössze a koponyáját szed­ték fel, amely az 5. sír combcsontján feküdt. A sír É y-i csücskében a 10. sír visszadobott koponyájafeküdt.

7. sír. Felnőtt bolygatott sírja. M.: 73 cm. Teljesen összetört csontok, vázrészek és állkapocs feküdtekaz 5. sír gödrében.

90 Gallina Zsolt - Molnár István

8. sír. Erősen bolygatott sír. T.: DD y-ÉÉK (58-26), m.: 60 cm. A vázból csak néhány csigolya és abal kar maradt meg. Az 5. és a 9. sírbolygatta. A geríncoszlop mellett egy bronzpénz feküdt. 5

9. sír. Bolygatott női sír. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 103 cm, sz.: 37 cm. A koponyáját és a bal felső

karját, valamint a combcsontját bolygatták. Tőle balra dobták vissza 11-14. koponyákat és több hos­szúcsontot. Vágta a 8. sír medencétől lefelé eső részét. A vázlatos sírrajz alapján, a bal kar a medencére volthelyezve, ajobb a test mellett nyújtva volt.

A 10., ll., 12., 13., 14. sírok erősen bolygatottak voltak Csak a 6. sír ÉNy-i csücskébe visszadobottmaradványaik maradtak meg. A hosszúcsontokat nem válogatták szét, azokat egybe csomagolták, a ko­ponyatöredékek külön számot kaptak. A fotódokumentáció alapján a 10., 12., 13. valószínűleg felnőtt

sírja volt.15. sír. A 20. sír által erősen bolygatott sír, amelyből csak a 20. sír Ny-i végébe visszadobott koponya­

töredékek és csontok maradtak meg. A fotódokumentáció alapján felnőtt sírja volt.16. sír. Szintén a 20. sír által bolygatott, összetört sír. A fotódokumentácíó alapján ez is felnőtt

sírja volt.17. sír. Férfi erősen bolygatott sírja. T.: DNy-ÉK (58-26.), m.: 71 cm. Csak a medencelapátok és

három csigolyája volt eredeti helyén, mellettük a koponya és több hosszúcsont, a 19. sír csontjaitól ezekegy része nem volt biztosan elkülöníthető.

18. sír. Csak a visszadobott koponya maradt meg, ez a fotódokumentáció alapján felnőtt sírjáhoztartozott.

19. sír. Erősen bolygatott sír. A koponyáját elkülőnítve tették el. A vázcsontok ősszekeveredteka 17.sír csontjaival.

20. sír. Férfi bolygatatlan,jó állapotban megmaradt sírja. M.: 120 cm, sz.: 52 cm, h.: 160 cm. A kopo-nya balra billent, az álla elcsúszott. A két kéz a medence mellett volt nyújtva.

21. sír. A 20. sír láb felőlí részébe visszadobált felnőttvázcsontok.22. sír. Csak teljesen ősszetőrtkoponyatőredékmaradt belőle. Ezen patinanyomok voltak.23. sír. Csak az összetört koponya maradt meg.24. sír. Gyermek sírja. M.: 58 cm. Koponyája hiányzott, gyenge megtartású.25. sír. Férfi erősen bolygatott sírja. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 75 cm, sz.: 43 cm. A medencétől felfelé

újkori beásás rombolta. Ajobb alsó karja nyújtva volt, a bal a combcsont felső részén feküdt.26. sír. Nő erősen bolygatott csontváza. M.: 42 cm. A koponyáját újkori beásás vitte el. A jobb kar

nyújtva, a bal kar a medencére volt téve.27. sír. Férfi bolygatott sírja. A 26. sír ajobb lábszárát vítte el, a 28. sír a felsőtest bal oldalát, a bal kar

csontjait rongálta.28. sír. ő bolygatott sírja. A 29. sír vitte el a koponyáját, bordáit, csigolyáit. A 27. sírt viszont a 28.

bolygatta. A csontváz mindkét karja a gerincoszlopra volt téve.29. sír. Férfi bolygatott sírja. M.: 106 cm, sz.: 43 cm, h.: 168 cm. Az agykoponyáját ismeretlen föld­

munka zúzta szét. A bal alsó karját a 30. sír vitte el. Felette a 27. sír feküdt. Bolygatta a 28. sírt. A sírlaprajza és a fotódokumentáció alapján a jobb karja nyújtva lehetett. A koponya és a bal kar mellett koporsó­nyomok voltak.

30. sír. Gyermek bolygatott sírja. T.: NyDNy-KÉK (52-20), m.: 108 cm, sz.: 38 cm. A 29. sírt met­szette. A koponyáját ismeretlen korú beásás bolygatta. Karjai a sírlap ábrája alapján nyújtva voltak. A ballábszárcsontajobb lábszárcsonton feküdt.

31. sír. Férfi bolygatott sírja. T.: NyDNy-KÉK (52-20), m.: 95 cm, sz.: 37 cm. A koponyáját és a baloldalát a 42. sír vitte el. A bal kar a sírlap rajza és a fotódokumentáció alapján a mellkasra volt téve.

32. sír. Felnőtt erősen bolygatott sirja. M.: 91 cm, sz.: 41 cm. Csak a medencétől lefelé maradt meg, akoponyája és a felsőtest több csontja összetört állapotban volt visszadobva. Tájolása a fotó alapján a többisírhoz hasonló.

33. sír. Nő bolygatott sírja. M.: 93 cm. A 34. sír rombolta szét ezt és a 35. sírt is. A két sír csontjaivisszadobva összekeveredtek.

34. sír. Nő bolygatott sírja. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 81 cm, sz.: 40 cm. Koponyáját, lapockájátújkorif'óldmunka vitte el, ez a sír bolygatta a 32, 33, 35. sírokat. Mindkét karja a medencére volt téve. A mell­c ontján I'énz (TI. Ulászló dénár CNH III.2761b. 1490-1494. TJM Rég. Gy.: 79. 15.22.; 3. kép 3.) feküdt.AL átvételi lista alapján 45 db. gyöngyszem is volt a sírban, az ásatási dokumentációban ez nem szerepel (3.kép 1.).

Középkori templom és sírmezö Kunfehértó-Templomhegyen 91

I ~d~~

3

III

2

~ I~,,

5, -e--II,

(J 4 ,--'

--"

---6

o Scm

3. kép: Ékszerek, viseleli elemek, pénz a temetőből1. Gyöngynyaklánc, 2. Párizsi kapocs, 3. II. Ulászló dénár, 4. Pártadísz,

5. Vas csat, 6. Bronz.fülesgomb, 7. Bronz gyűrű

35. sír. Gyermek erősen bolygatott sírja. M.: 93 cm. A 33. sírhoz hasonlóan ezt is a 34. sír romboltaszét, visszadobálva a két bolygatott sír csontjai összekeveredtek.

36. sír. Felnött erősen bolygatott csontváza. T.: DNy-ÉK (58-22), m.: 95 cm. Bolygatta a 37. sírt.Medencétől lefelé a 32. sír semmisítette meg, a koponyáját pedig feltehetőena 34. sír. Bolygatta a 37. sírt.

37. sír. Felnőtt erősen bolygatott sírja. T.: D y-ÉK-i (48-16), m.: 105 cm, sz.: 34 cm. Csak a lábszár­csontjai maradtak meg. A 36. sír vitte el a többi részét.

38. sír. Férfi erösen bolygatott shja. Csak a jobb felsőkarja, bordái, csigolyái voltak meg. Köz­vetlenül a 37. sír alatt feküdt.

39. sír. A 40. sír mell tájékára visszadobált csontok maradtak belőle. M.: 85 cm.40. sír. Gyermek bolygatott, közepes megtartású sírja. T.: NyD y-KÉK (52-24), m.: 90 cm. Ez a sír

bolygatta a 39. sírt, annak csontjait a mell tájékára dobták vissza, alatta a 41. sír feküdt. A fej enyhén balrabillent. A sírlap rajza alapján a karjai a test mellett nyújtva voltak.

92 Gallina Zsolt - Molnár István

1

2I,

_.-

-.-54

6 7 8

---_.1-

_. -

o Scm

4. kép: Koporsószegek, vastárgyak a temetőből

Középkori templom és sínnezö Kunfehértó-Templomhegyen 93

1

3

4

6

o Scm

5. kép: Arpád-kori telepkerámia (Kunfehértó-Templomhegy)l-5. cserépbogrács, 6. tál, 7.fazék. l., 5.: terepbejárás; 2-4.,

6-7.: Kőhegyi Mihály feltárása 1963. (szórvány)

94 Gallina Zsolt - Molnár István

41. sír. Férfi bolygatott sírja. T.: yONy-KÉK (52-22), m.: 96 cm, sz.: 46 cm. A lábszárai hiányoztak,felette a 40. gyereksír feküdt. A koponyája balra billent és szétlapult. Mindkét karja a medence mellettnyújtva.

42. sír. ő bolygatott sírja. T.: D y-ÉK-i (52-20), m.: 132 cm. A felette lévő 31. sírt bolygatta.Mindkét karja a medence mellett nyújtva.

43. sír. Nő bolygatatlan sírja a templom É-i falán belül. T.: yDNy-KÉK (52-20), m.: 86 cm, sz.: 41cm, h.: 173 cm. Az álla előre csúszott. A jobb karja a gerincére volt hajtva, a bal karja hiányzott.Mellékletei: I. A koponyától 24 cm-re koporsó sarkának vasalása került elő a leírás szerint, azonban ezszerintünk vas sarló tőredéke (TJM Rég. Gy.: 79. 15.3.; 4. kép 1.).2. A bal lábfej mellett, arra merőlegesen,

tőle 16 cm-re koporsószeg volt, ez a koporsó végdeszkáját szorította az oldaldeszkához (79. 15.4.; 4. kép4.).3. A mellcsonton ruhakapocs feküdt. A befogadó része a sír jobb oldalán, a kapocs hajlított része befeléa csontra nézett (79. 15.2.; 3. kép 2.).

A 43a., 44., 45. sír a templomtól D-re feküdt.43a. sír. Gyermek bolygatatlan, viszonylag rossz megtartású sírja. T.: NyDNy-KÉK (52-20), m.: 101

cm, sz.: 37 cm, h.: 91 cm. A feje enyhén balra billent, a föld szétnyomta. Mindkét karja a medence mellettvolt nyújtva. A koponyáján párta maradványi voltak (TJMRég. Gy.: 79. 15.5-6.; 3. kép 4.).

44. sír. Nő bolygatatlan shja T.: ONy-ÉK-i (58-20), m.: 101 cm, sz.: 41 cm, h.: 163 cm. Az álla leesett,mindkét karja a medence mellett volt nyújtva. A bal karja mellett és a koponyája mögött látszódtak a 18-22mm vastag koporsódeszka nyomai.

45. sír. Bolygatott női sír maradványa. M.: 89 cm. Csak a koponya és a néhány csigolyája volt egyszéles gödörbe visszadobálva.

A 46-51. sírok a templom falain belül feküdtek.46. sír. Férfi bolygatatlan sírja. T.: yONy-KÉK (50-18), m.: 110cm, sz.: 47 cm, h.: 173 cm. Az álla

leesett és balra csúszott. Mindkét karja a medencére volt téve.47. sír. Bolygatott női sír. T.: yDNy-KÉK-i (52-20), m.: 101 cm, sz.: 37 cm, h.: 163 cm. A

koponyája, jobb keze és medencéje hiányzott, a bolygatás oka ismeretlen. A vázon és a váz alatt vékonyrétegben szerves anyag, ruha maradványa látszott. A bal alsó karját a medencére hajlították. Mellette pár­huzamosan a 48. férfi sírt ásták.

48. sír. Férfi sírja. T.: DNy-ÉK-i (52-20), m.: 104 cm, sz.: 41 cm, h.: 156 cm. A koponyája hiányzott,de az álla a helyén volt. Mindkét karja behajlítva, a bal a medencére, ajobb a gerincre volt téve. A 47. sírmellett, párhuzamosan feküdt, a lábvégek egy vonalban voltak. Lehetséges, hogy családi sír volt. A vázfelett 3 cm-re egy rágcsáló általodahúzott ujjperc feküdt a rajta lévő bronzgyűrüvel (sz.: 3-3,5 mm széles,v.: l mm, átm.: 2,2-2,4 cm. TJMRég. Gy.: 79.15.7.; 3. kép 7.).

49. sír. Férfi bolygatott sírja. T.: yDNy-KÉK (52-20), m.: 106 cm, sz.: 34 cm. Valószínűleg a 47. sírásásakor bolygatták, csak a bal medencetányérjától a jobb lapockájáig volt meg. A 47. sír alatt feküdt. Amedencelapáton koporsószeg volt másodlagos helyzetben (TJM Rég. Gy.: 79. 15.8.; 4. kép 6.).

50. sír. Férfi bolygatott sírja. T.: yDNy-KÉK (50-18), m.: 120 cm, sz.: 41 cm. A nyakcsigolyátóllefelé volt meg, a jobb karja is hiányzott. A koponyáját a 48. sír bolygatta. A jobb keze a medencetányéralatt feküdt, szorosan a test mellett nyújtva.

51. sír. Bolygatott női sír. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 118 cm, sz.: 39 cm. A koponyája, jobb felső karjahiányzott. Mindkét karja behajlítva, a bal a medencében, a jobb a gerincoszlopon volt. A koponyáját a 48.sír vitte el.

Az 52-54. sírok a templomtól É-ra feküdtek.52. sír. Felnőtt erősen bolygatott sírja. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 101 cm, sz.: 37 cm. Csak ajobb

felsőkarja,Japockája, farcsontja és combcsontjai voltak meg. A bolygatás oka ismeretlen.53. sír. Felnőtt bolygatott shja. T.: Ny-K (50-18), m.: 96 cm, sz.: 39 cm. Egy fel nem tárt sír bolygatta

a koponyáját, felsőtestétés a felső karjait. Ajobb alsó karja a medencén feküdt.54. sír. Bolygatatlan női sír. T.: Ny-K (50-18), m.: 105 cm mély, sz.: 41 cm, h.: 163 cm. A koponya

jobbra billenve, az álla letörött. Mindkét kar a gerincre hajlítva, a bal a mellkasra, a jobb a hastájékrahelyezve. Melléklete: a bal medencében erősen oxidált vascsat feküdt (TJM Rég. Gy.: 79. 15.8.; 3. kép 5.).

Az 55. és 56. síra templom É-i fala mellett volt, a későbbi templomon belűl.

55. sír. Bolygatott női sír maradványa. M.: 96 cm. Csak az agykoponya maradt meg, amelyet az 56.sír gödrébe cjobtak vissza.

56. sír. Férfi bolygatott sírja. T.: DNy-ÉK (54-22), m.: 127 cm, sz.: 41 cm. A medence alatti részemegsemmisült, a 43. sír bolygatta. Mindkét karja a gerincoszlopra volt téve. A bolygatatlan részén látszott

Középkori templom és sÍrmező Kunfehértó-Templomhegyen 95

l 2

3 7 4

6

8

9

5

o Scm

6. kép: Arpád-kori telepkerámia(terepbejárásokból Kunfehért-Templomhegyrőlés környékéről)

96 Gallina Zsolt - Molnár István

a koporsó maradványa. MelJékletek: l. A koponyától 13 cm-re koporsószeg volt, amely a koporsó oldalfa­lát szorította alul a végdeszkához . 2. A koponyától balra II cm-re koporsószeg feküdt, amely a koporsóoldalfalát szorította alul a végdeszkához. 3. A bal könyöktől 8 cm-re vasszeg volt heggyel a váz felé (TJMRég. Gy.: 79. 15. 11.).4. Ajobb könyöktől9cm-re koporsó zárlemezei voltak (79. 15. 10.) (4. kép).

Szórvány koporsószegek (TJM Rég. Gy.: 79. 15.8.,14.; 4. kép 7-8.).

A sírok elemzése

A sírok tájolása DNy-ÉK felé tér el a Ny-K-i iránytól, leginkább DNy-ÉK-i, 58-26 és 50-18között volt. A 8. sír (58-26) helyzete látszólag közelít a D-É-i tájoláshoz. Mivel azonban egybolygatott sírról van szó, ahol a sírgödör alakja csak részben volt kivehetö, a tájolás a váz marad­ványai alapján történt, így csak feltételesen lehet figyelembe venni. A sírok irányához igazodotta templom is, ugyanis a fel tárt alapozóárok alapján az épület tájolása is D y felé tért el a y-K-iiránytól.

A feltáli sírokban nem volt egyértelmű jele halotti lepel használatának. Koporsó nyomáratöbb sírnál bukkantunk. Koporsódeszka maradványa az 5., 29. és 44. sírban volt. Ezekbenkoporsószeg nem került elő. Feltételezhetjük, hogy nem csak ezek a sírok, de a temető sírjainakjelentős része is ácsolt, szögelés nélkül összeillesztett koporsóval eltemetett halottak maradvá­nyait őrizték. A 43., 49. és 56. sírból koporsószegek kerültek elő. Kevés szög volt ezekben asírokban, ezt az 56. és 49. sírnál a sír bolygatása is okozhatta. Az előkerült koporsószegek Talakúak, száruk négyzetes átmetszetü. Az 56. sír koporsózár vasalásai külön figyelmetérdemelnek, használatukat a késő középkorra tehetjük (4. kép).

Antropológiai vizsgálatot nem végeztek a csontokon, több esetben a vázak csak hiányosankerültek a múzeumba Az ásatási dokumentáció alapján tudjuk, hogy az 56 sírból 15-öt férfiként,ll-et nőiként, 6-ot gyermekként határoztak meg, részben a fotódokumentáció alapjánmegállapíthatjuk, hogy további 13 sír felnőtt (esetleg juvenilis) sírjaként határozható meg. Anagy gyermekhalandóság ellenére a gyermeksírok viszonylag kis száma általánosan megfigyel­hető jelenség a korszak temetőiben. Ezt rosszabb megmaradásukkal, sekélyebb mélységbe valóeltemetésükkel magyarázható.

Az elhunytak nyújtott testtartásban, háton feküdtek. Mindössze egy sírnál, a 30. gyermek­sírnál volt megfigyelhető, hogy a bal lábszárat a jobb lábszárra helyezték. A kéztartásokatvizsgálva, a sírok nagyfokú bolygatása sok nehézséget okozott. Összesen 19 sírról volt megálla­pítható a kéztartás, ezekből mindkét kar nyújtva volt, a medence mellett, 8 esetben (5., 20., 30.,40.,41.,42., 43a., 44. sír). Három gyermeksírnál biztosan megállapítható a kartartás; mindegyikesetben nyújtva voltak a karok. A nyársapáti temetőben volt megfigyelhető, hogya síroknagyobb részénél a karok behajtva a medencén, mellen vagyahason feküdtek, míg a gyermeksí­roknál a kinyújtott karral eltemetés volt ajellemzőbb (BE KŐ 1980. 337.). Ha agyenneksírokkis száma miatt biztos megállapításokat nem is tehetünk, de valószínüsíthetjűk, hogy hasonlójelenség fedezhető fel az általunk vizsgált temetőben is.

Három esetben az egyik kar nyújtva volt, a másik behajtva feküdt a testen. (A bal kar amedencére volt hajtva, ajobb kar nyújtva volt a 9. és 26. sírnál, a 20. sírnál a bal kar a combonfeküdt). Mindhárom sírról megállapítható, hogy az l. kutatóárokban, tehát a temető K-i részénhelyezkedett el. A temető újabb periódusához tartoztak, vágtak sírokat, de azokat nem bolygattakésőbbi temetkezés. Figyelemre méltó, hogya 9. és 20. sír egymás mellett feltehetően egy sír­sorban volt.

Hét esetben mindkét kar a testre volt hajtva. Mindkét kar a medencére volt téve a 28., 34.,46. sírokban. A 28. és 34. egymás mellett, talán egy sírsorban helyezkedtek el az l. kutatóárok É­i részén, tehát feltehetően a temető ÉK-i részén. A temető újabb sírjaihoz tartozhattak, bolygat­tak korábbi sírokat, de a 28. sír maga is bolygatott.

Középkori templom és sírmezö Kunfehértó-Templomhegyen 97

A többi esetben a karok egymás felett egymással párhuzamosan voltak a testre helyezve. Abal kar a medencén, a jobb a gerincoszlopon volt a 48., 51. sírok esetében. Mindkét karcsont agerincoszlopon feküdt az 56. és 54. síroknál. A 48. és 51. sír közvetlenül egymás mellett, egysírsorban feküdt, valószínüleg közel egykorúak voltak és összetartozhattak. A templom fa­lain belül helyezkedtek el. Hozzájuk közel feküdt az 56. sír, ez szintén a templom falain belül,az 54. sír a templomtól É-ra volt. Ezeknél a síroknál megfigyelt kar- és kéztartások igen nagyszámban fordultak elő például a győri (MITHAY 1985.195-196.) és a dombóvár-békatói te­metőben (GAÁL 1982. 165-166.). Mindkettőt délszláv népességhez kötötte feltárója. Ugyan­akkor számos egyéb példája van hasonló eltemetésnek olyan temetőkben is, ahol nem ez ajel­lernző kéztartás és nem merült fel idegen etnikum jelenléte (pl. a kaposvári (BÁRDOS 1987.21.), nyársapáti sírmezőknél (BÁLINT 1980. 360-361.). A későközépkor és kora újkor temetői­benjellemzőnekmondható a változatos kar- és kéztartás. Az egyes kar- és kéztartások kizáróla­gosan egy etnikumhoz, valláshoz, esetleg rövidebb időszakhoz való kötése nem tünik meg­alapozottnak.

A sírok kis száma és a kevés melléklet, viseleti tárgy miatt nem lehetséges biztos következ­tetéseket levonni a temető belső időrendjére vonatkozóan. Azt megállapíthatjuk, hogy aholkétszeres, háromszoros rátemetkezések fordultak elő, ott abehajtott kezü csontvázak nem alegkorábbi fázishoz tartoztak.

A temetőnek csak igen kis része tárták fel, így a temető szerkezetére vonatkozóan nemtehetünk biztos megállapításokat. Azonban az ismert adatok alapján is rámutathatunk néhányjellegzetességre. Az 1. számú kutatóárokban talált sírok nagy része két jól elkülöníthetőcsoport­ban helyezkedett el, ezekben kétszeres, sőt háromszoros egymásra temetkezés is előfordult. Akét csoport között viszont jelentősen ritkultak a sírok, ez csak részben újkori bolygatáseredménye, megfigyelhető, hogya temetkezések nem egyenletesen lettek megásva. A templommaradványai körül a sírok ritkásan, egymástól távol lévő csoportokban helyezkedtek el.Szembetünő egy csoport a templom belsejében (51., 48., 47., 46., 50.), amelynek sírjai közöttegymásra temetkezés is megfigye1hető. A templomtól É-ra is igen ritkásan voltak sírok. Ezalapján feltételezhetjük, hogy a temető sírjai csoportokban sÜTÜsödve helyezkedtek el, e csopor­tok között nagyobb területek maradtak ki. Mivel a sírok vágták egymást, elképzelhető, hogyegy-egy család, közösség hosszabb ideig egy helyre temetkezett. A Kunfehértón feitárt kevés síralapján is megfigyelhető az a jelenség, hogy az egy csoportban lévő temetkezéseknél hasonlókéztartások domináltak. Ezek talán egy család, közösség körében uralkodó temetkezési szokás­ra utalnak.

A sírok az 1. kutatóárokban, a temető K-i részén sÜTÜbben voltak megfigyelhetők. Az É-irész viszont kimondottan ritka. Ez jellemzőnek mondható a korszak temetőiben (RlTOÓK1997. 168-169.). A temetőnek csak az É-i szélét sikerült biztonsággal megtalálni, az l. kutatóá­rokban.

Leletanyag

A sírok szegények, csak kevés melléklet, vise1eti tárgy került elő belőlük, ezek is csak kor­látozottan korhatározóak.

A datálás szempontjából legfontosabb a 34. sírban talált pénz, II. Ulászló dénáIja (3. kép3.). A sírról elmondható, hogy nem a temető régebbi sírjai közé tartozott, két másik sírt is met­szett. Ez alapján a temető használatát legalább a 15. század első felétől, közepétől valószínüsít­hetjük. A halotti obulus adása szokásának késői továbbélésére példa a kaposvári (BÁRDOS1987.13.), Dombóvár-Békatói (GAÁL 1982. 175.) temető. Az utóbbi temető sírjaírajellernző,

hogya pénzjellemzőena testen feküdt, nem kézben vagy a nyelv alatt (3. kép 4.).

98 Gallina Zsolt - Molnár István

A 43/a. gyenneksírból párta maradványai kerültek elő. 32-36 mm széles szövetre ezüstspi­rálokat varrtak. Mintája igen egyszerü volt. 3-3 ezüst spirál egymással szögben záródott, ezhatszor megismétlődve farkasfogszerü díszítést alkotott. A párta sűrű szövésű szövetből ké­szült, a végén vastagabb, talán gyapjú fonál fogta hátul össze.6

A párták használatának kezdetét nehéz megmondani. Szabó Kálmán Kecskemét környékisírok alapján a honfoglalás korában is bizonyítottnak vette használatukat (SZABÓ 1955 123­125.). Horváth Béla a veretes, gyöngyös stb. pártákról megállapítja, hogy főleg a 14-15. század­tól terjedt el széles körben és a 16-17. századig gyakori a használata (HORVÁTH 1970. 163.). AKunfehértón előkerült fémszálas pártához hasonlóak több helyen is feltárásra kerültek. Bács­Kiskun megyében V Székely György a nyárlőrinci 16-17. századi temetőben talált fémszálak­kal díszített pártamaradványokat (V SZÉKELY 1986. 85.). Bálint Alajos a kaszaperi középkoritemetőben a Hunyadi korra keltezett sírokban talált hasonló pártákat. Az 54.,115.,162.,361.sírok pártáján ezüsthuzalból készült spiráldíszekből 3-4 levelü virágokat alkottak, ezt szövettelbevont gyékénykoszorúra tették (BÁLINT 1933. 144.). Ugyanő a nyársapáti temető 44. sírjábantalált rozetta alakú mintákat alkotó, fémspirállal díszített pártát, ezek használatát Benkő Elek a15-16. századra tette (BENKŐ 1980. 338.). Spiráldíszes párták maradványai kerültek elő

Fülöpszállásról (SZABÓ 1938. 330. kép), Elefántról (BÁLINT 1938. 145.), Encsencsről,Tiszaörvényről, Mohács-Cselepatakól (HORVÁTH 1970. 162.), Csútfól (GEREVICH 1943.141.), Kaposvár mellől (BÁRDOS 1978. 194,222., BÁRDOS 1987. 17.). A pártás sírt, párhuza­mai alapján, nagy valószínűséggel a 15-16. századra keltezhetjük.

A 48. sírból egyszerü díszítetlen pántgyürü került elő (3. kép 7.). Nem alkalmas pontosabbdatálásra. A 43. női sírban, a váz mellkas i részén I db ruhakapocs volt, az inget, ruhát kapcsol­hatta össze. A korszak temetőinek jellemző leletanyagaként megerősíti, de nem pontosítja azeddig elmondottakat. Hasonló mondható el egy szórványként talált fülesgombról is (3. kép 6.).Megemlíthetjük még, hogy a 22. sír koponyáján patinanyomok voltak, ez talán párta használatá­ra utal. Ásatási naplójában Kőhegyi Mihály utal szórványként talált pártához tartozó spirálru­gókra is. Az átvételi lista alapján 45 db gyöngyszem volt a 34. női sírban, kérdéses honnan való,mi volt a funkciója, nyaklánc, esetleg párta dísze lehetett-e (3. kép l.).

A 43. sírban, a fej felöli oldalon elhelyezkedő törött vassarlónak rontás- vagy bajelhárítószerepet tulajdoníthatunk. Tulajdonosát védte a rossz erőktől, vagy a közösséget oltalmazta azelhunyt baljós tevékenységétől.

Időrend. A templom és a temető viszonya

A Duna-Tisza közén korábban igen kevés Árpád-kori-középkori templom volt ismert. Azújabb felszíni és régészeti kutatásokból azonban az derül ki, hogy itt is jóval nagyobb számbanismerünk vagy sej tünk falusi templomot a fóld alatt (BICZÓ 1987.71-80., GALLINA 1999. 83­108.). Sok esetben, akárcsak Kunfehértón, segíthet a névadás gyakorlata, ugyanis az esetekdöntő többségében valóban középkori templomot rejt a Templomdomb, Templomhegy, Temp­lomhely, Kőhalom, Köveshalom helynév (GALLINA 1999. 83.).

A kunfehértói templom első írásos említése 1699-ből, a Pentz-féle összeírásból való."Itt atemplomnak néhányfalai még láthatók egy dombon. "(NAGY SZEDER 1923. 14.,50.). Halasváros határáról készült 1761-es térképen is fel volt tüntetve a fehértói templom helye (NAGYSZEDER 1923.14.). A 19. században így ír a Templomhegyről Révész György: " ... A templomhegybe sok hullák, csontok találtatnak, abba (Aba?) vagy amint kivehető Samu pénze, IV Bélarézpénze, l-sőLajosé, leánya Máriáé, II. Ulászló é, l-ső Mátyás ezüstpénze. Délről a szántóföl­dön l-ső Mátyás aranya egy drb. találtatott..." (WICKER 1989. 26.). A helyről, Révészkortársa, Pesty Frigyes is említést tett: " Templomhegy. A tótul nyugotra eső domb, melyen

Középkori templom és sírmezö Kunfehértó-Templomhegyen 99

kőtégla romok láthatók ... környéken régiségek találtatnak" (BOGNÁR 1978.43.). Nem ismer­jük a leletkörülményeiket azon Árpád-kori, Mária, Zsigmond, L Mátyás, TI. Ulászló dená­roknak, amelyek a Templomhegyről származnak, de elképzelhető, hogyaRévész György általemlítettpénzekkel vannak összefiiggésben (TJM Rég. Ad.: 12612.,12637.,12665.).

A fenti említések tükrében érdemes rátérnünk a templom építésének és a temető megnyitá­sának idejére. A templom és a temető egymáshoz való viszonyát vizsgálva azonban több problé­ma is felmerül. A 2. kutatóárok kapcsán megállapításra került, hogy a templom falain belül isvoltak sírok, ez alapján Kőhegyi Mihály feltételezte, hogya templom felépítése előtt márviszonylag hosszabb ideje működött temető e területen.

Megemlítendő azonban, hogy a fel tárt területen nem volt nyoma annak, hogy a falak síro­kat metszettek volna. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a temetőben és annak környezetében késő

Árpád-kori telepnyomok kerültek elő (5-6. kép). A Templomhegyen létezett az Árpád-korbantelepülés, ezt Vorák József 1961-es, Biczó Piroska 1973-74-es, valamint Wicker Erika, TrillsamMárton és Szalai Sándor terepbejárásaijelzik (TJM Rég. Gy.: 74. 31. l-33. 1-2.,88.17.3-4.;TJM Rég. Ad.: 15339.; GALLINA 1999.101.). A Templomhegytől D-re és K-re levő Kétrét, aK-re fekvő Huszár-dűlő, Pándi-tanya, a D-re elhelyezkedő ún. fehértói Városföldeken és azÁllami Gazdaság tehénistállója mögötti területen Árpád-kori telepnyomokkerültek elő terepbe­járás során (TRILLSAM-WICKER 1994. 32-43.). Nagy Czirok László kéziratos térképén aTemplomhegytől DNy-ra helyezkedik el a pörnyehalom. A lelőhely Révész György leírásábólis ismert, amiből kiderül, hogy L Kálmántól III. Andrásig terjedő pénzek, elpusztult temető ésleégett telepmaradványok kerültek a felszínre. A leírás 12-13. századi (templom körüli) temetőtés települést sejtet (WICKER 1989. 22-23., GALLINA 1999.99.).7 Ezek alapján elképzelhető

tehát, hogy a temető már a késő Árpád-kortól létezett. Megkezdésének idejét azonban, a részle­ges feltárás és a gyér leletanyag miatt, nehéz megállapítani. A kisszámú feltárt sírban nem voltolyan melléklet, amely az Árpád-korra utalna. A korai sírok a későbbi bolygatások során rész­ben meg is semmisülhettek. Ezzel összefiiggésben megemlíthetjük azt, hogy Y. Székely Györgyés Hatházi Gábor felveti a középkori templom Árpád-kori előzményét,mint az több más Duna­Tisza közi középkori falusi templom esetében előfordul (Nyárlőrinc-Hangár u., Lajosmizs­Mizse)(Y. SZÉKELY 1999. 150-151., HATHÁZI 2000. 208-209.).

Kőhegyi Mihály szerint a temetö a 14. század végétől, 15. század elejétől indul. Véle­ményünk szerint annyi állapítható meg, hogya dombon legalább a 15. század első felétől, deelképzelhetően már korábban működött e temető. Fontos momenturnként említhető meg ezzelaz időszakkai kapcsolatban, hogya 14-15. századból származik és 15. század közepén kerültföldbe a tó D-i vag;' y-i partjánál lelt Sinka mester kincse (Rác- vagy Kisitató) (GALLINA1999.101., HATHAZI 2000. 255-268.).SA fenti temetőrészlet használati idejével áll összhang­ban az a terepbejárás, amit 1951-ben végzett e területen Méri István, gazdag 15-16. századikerámiaanyagotgyüjtve (MNMAT. 169. H. II., KO. Ltsz. 57. 74. l-8. B. HATHÁZI2000. 208.).

A feltárást végző Kőhegyi Mihály az egyik templomban lévő sírban (56.) talált koporsóva­salás alapján a 15. század középső harmadára, második felére tette a templom felépülésénekidejét (sic!). A sírban talált koporsózár, illetve -vasalás igen rossz állapotban maradt meg, talán a14-15. századtól induló láda alakú koporsókhoz köthetjük használatát (BENKÖ 1980. 338).Mint fentebb említettük, Kőhegyi szerint a templomnál korábbi temető kezdete a 14. végére, 15.század elejére tehető. Ha követjük Kőhegyigondolatrnenetét és feltételezzük, hogy a temetőbenmár a templom megépítése előtt is temetkeztek, gondolhatunk arra, hogy először templom nél­küli temető működött. Lehetséges azonban az is, hogy volt már egy korábbi templom is aterületen, amelynek nyomai nem kerültek elő. Lehet, hogy könnyüszerkezetűfa vagy paticsfalúvolt, esetleg a még nem kutatott részen állt. Ha megfordítj uk a fenti gondolatsort, akkor nemzárhatjuk ki annak elvi lehetőségét sem, hogy a temető templom falain belül lévő sírjai az épületműködésénekmegszűnteután kerültek megásásra. A szuperpozíciók hiánya miatt azonban az ifeltételezhető, hogy a templom és a temető együtt létesült és működött.

100 Gallina Zsolt - Molnár István

agy kérdés az is, hogy kik temetkeztek a templom köré. Az írott forrásokból annyittudunk, hogy Fejértó 1473-ban kun szállásként tűnik fel. Nevéből ítélve azonban, a kérdésselfoglalkozó, Hatházi Gáborjelentős továbbélőmagyar népességgel is számol (GYÁRFÁS 1870­1885. III. 298., 675., 677., HATHÁZI 2000.204.). Ezek alapján felvetődhet az, hogya Temp­lomhegyen temetkezőkbenkunokat (is) kereshetünk. A csekély számú régészeti és írott forrás­ból e kérdést nem tudjuk sem pro, sem kontra eldönteni.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hol helyezkedett/helyezkedhetett el a templom, illetve atemető faluja. Kőhegyi Mihály a templom és a temető környékén, az egykori falu házhelyeit ismegfigyelte. Véleménye szerint a vetésben kirajzolódó két sor ház között, a falu É-i harmadánaktájékán állt a templom.

A templom pusztulásáról és a temető megszűnéséről nincs közvetlen adatunk. Elkép­zelhető azonban, hogy ezzel is összefiiggésben lehet, a Templomhegytől DDK-re fekvő, a közeliBalázs-tanyán lelt 16. század eleji, ezüstérmékből álló kincslelet (GALLINA 1999. 101.). Azírott forrásokból annyit tudunk, hogy Fehértó 1560-ban már lakatlan puszta (NAGY SZEDER1926. 57-58., HATHÁZI 2000. 209.). Kőhegyi Mihály szerint a temető a 16. század legvégénzárult, mi úgy véljük, hogyafeltárt temetőrészletsírjainak felső időhatára a 16. század másodikfele. Ez vélhetőenösszhangban áll a fenti adatokkal is.

E feltárás, a csekély számú biztos válasz mellett, további kérdések sorát nyitja meg. Mostcsak egy, még ha nem is oly kicsiny, szeletét ismerhettük meg e lelőhely történetének. Egykésőbbi, nagyobb, a teljes lelőhelyre kiterjedő ásatás állapíthatná meg a temető és a templomhasználatának a kezdetét és a végét, egymáshoz való viszonyát. Fontos lenne a Templomhegymelletti falu/falvak és a templom, valamint a temető kapcsolatának a vizsgálata is, ami mártágabb összefiiggésbe helyezhetné Kunfehértó középkori történetét.

Köszönet Barta Gábornak a rajzokért.

IrodalomBÁLI IT 1938- Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temetö. Dolgozatok XlV. 1938. 138-184.BENKŐ 1980 - Benkö Elek: A középkori yársapát. Bálint Alajos ásatásai a középkori Templomparton. Studia

Comitatensia 9. (1980) 315-525BÁRDOS 1978 - Bárdos Edit: Középkori templom és temetö Kaposvár határában. SMK III. (1978) 187-234.BÁRDOS 1987- Bárdos Edit: Középkori templom és temetőKaposvár határában n. SMK VIII. (1987) 5-82.BlCZÓ 1987 - Biczó Piroska: Adatok Bács-Kiskun megye középkori épitészetéhez. Múzeumi kutatások Bács-Kiskun

megyében 1986. (1987) 71-80.GAÁL 1982 - Gaál Attila: A dombóvár-Békatói XVI-XVII-i sz-i temető. A szekszárdi Béri Balog Ádám Múzeum

Évkönyve X-Xl. (1979-1980) 133-224.GALUNA 1999 - Gallina Zsolt: Árpád-kori és középkori templomok Kiskunhalas környékén. In: Halasi Múzeum.

Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára. Thorma János Múzeum Könyvei 3. Szerk.: Szakál Aurél.Kiskunhalas, 1999.83-108.

GEREVICH 1943 -Gerevich László: A csúti középkori sÍrmező. Budapest Régiségei XIII. (1943) 103-166.GYÁRFÁS 1870-1885-Gyárfás István: Ajász-kúnok története I-IV. Kecskemét-Szolnok-Budapest. 1870-1885.HATHÁZI 2000 - Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban. In: Kiskunhalas

története I. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig. Szerk.: Ö. Kovács József-Szakál Aurél.Kiskunhalas, 2000. 169-303.

MTTHAY 1985- Mithay Sándor: A győri XV1-XVlI. századi temetö. CommArchHung 1985. 185-197.AGY SZEDER 1923- Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas Város történetéhez. Kiskunhalas, 1923.

NAGY SZEDER 1926- agy Szeder István: Kiskun-Halas Város Története Oklevéltárral. Kiskun-Halas, 1926.PÁLÓCZJ-RORVÁTH - 1976 Pálóczi-Horváth András: A Lászlófalván 1969-1974-ben végzett régészeti ásatások

eredményei. Cumania 4 (1976) 275-309.BOGNÁR 1978 - Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. I. Jászkunság. Közzéteszi: Bognár András. Kecskemét­

Szolnok, 1978.RADVÁNSZKY 1896 - Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. T. Budapest,

1896.

Középkori templom és síTIllező Kunfehértó-Templomhegyen Iül

RlTOÓK 1997 - Ritoók Ágnes: A magyarországi templom körüli temetők feltárásának újabb eredményei Folia Arch.46. (1997) 165-177.

CS. SÓS-PARÁDI 1971- Cs. Sós Ágnes-Parádi ándor: A csátaljai középkori temetö és település. Folia Arch. 22(1971) 105-141.

SZABÓ 1955 - Szabó Kálmán: Honfoglalás kori párták. Folia Arch. 7. (1955) 123-125.V. SZÉKELY 1987 - V. Székely György: Középkori templom és temetö feltárása Nyárlörincen. Múzeumi kutatások

Bács-Kiskun megyében 1986. (1987) 81-86.V. SZÉKELY 2000- V. Székely György: Árpád-kori települések a történeti Halas határában. In: Kiskunhalas története

I. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig. Szerk.: Ö. Kovács József-Szakál Aurél. Kis­kunhalas,2000. 129-168.

TRlLLSAM-WICKER 1994 - Trillsam Márton-Wicker Erika: Régészeti lelőhelyekKunfehértó határában. Múzeumikutatások Bács-Kiskun megyében 1992. 1994.32-46.

WICKER 1989 - Wicker Erika: "Halasi Múzeum". Régiséggyűjtők,múzeumalapítók a múlt századi Kiskunhalason(1824-1874).1. Halasi Téka 1989.9. szám

Jegyzetek

TJM Rég. Ad.: 5631., TJM Rég. Gy.: 79.15. I-79.16.4.

2 Az ásatás idején 98-104 cm széles, a felszíntölszámítva 127 cm mély volt. Meg kell jegyeznünkazonban. hogy az ásatás térképén nem leltük ennek atemetőkerÍtő ároknak a nyomát.

3 A legtöbb esetben nem a teljes csontváz, sokszor csaka koponya és a hosszúcsontok kerültek a múzeumba.A sírok dokumentálása elöre elkészített sírlapokontörtént. Használhatatlanságuk miatt kénytelenek vol­tunk eltekinteni ezek közlésétöl. A sokszoros boly­gatás miatt a sírgödör mérete nem volt mindigmegállapítható és általában csak a váz volt tájolható.A leletanyag a kiskunhalasi Thorma János Múze­umba került (TJM Rég. Gy.).

4 A tájolás valószínűleg 64 vonásos tájolóval készült.Az 1.,2.,5. sírok esetében azonban nem következetesa megadott érték.

5 A leletanyag vizsgálatakor ennek nem találtuknyomát.

6 A párták használatáról: RADVÁNSZKY 1896.227­232. HORVÁTH 1970.157-160., PÁLÓCZI-HOR­VÁTH 1976.300-301.)

7 Felvetödött az, hogya Pömyehalom a Templom­heggyellenne azonosítható. Ugyanakkor az is elkép­zelhető, hogy az ettől jóval délebbre feltárt Kovács­tanyával hozható összefliggésbe, leletanyaga alapján(WICKER-TRILLSAM 1994. 39., V. SZÉKELY1999.152.).

8 A fehértói, bodoglári, kelebiai és a flilöpjakabaikincsleleteket vizsgálva Hatházi Gábor megállapítja,hogya területet valamikor a 15. század középsö har­madában, ma még forrásokkal nem igazolható súlyosmegrázkódtatás érte. Az elrejtési hullám magyaráza­tául az 1440-es évek interregnuma vagy az 1450-esévek pestisjárványa szolgálhat (HATHÁZI 2000.268.).