Pécs terei, épületei és használatuk a középkorban

Pécs terei, épületei és használatuk a késő középkorban

Fedeles Tamás

Pécs terei, épületei és használatuk a késő középkorban 39

„Budán kívül, ahol az ország székhelye van, és amely a városok legnagyob bika, és esztergomon, ahol az esztergomi érsekség van, Győrön, ahol

a győri püspökség van, Zágrábon, ahol a zágrábi püspökség van, Veszprémen, ahol a veszprémi püspökség van, Pécsen, ahol a pécsi püspökség van, Gyu-lafehérváron, ahol az erdélyi püspökség van, Nagyszombaton, Pozsonyon és Baián kívül nincs több város egész magyarországon, kivéve még öt másikat a tenger mellett dalmáciában.” – értékelte a középkori magyar Királyság városhálózatát egy 1308-ban magyarországon átutazó, ismeretlen nevű do-monkos-rendi szerzetes.1 ezek alapján tehát Pécs a nyugat-európai városokat ismerő utazó szigorú megítélése szerint városias képet mutatott a 14. század elején. a felsorolt csekély számú település mellett valójában jóval több várossal számolhatunk a középkori Kárpát-medence területén, mely hierarchián belül Pécs a kései középkorban igen előkelő pozíciót foglalt el. ennek fényében tehát a Descriptio Europæ Orientalis szerzője városunk urbanizáltságára utalva egyáltalán nem túlzott.

A tereket magában foglaló városaz utóbbi évtizedekben a magyar középkori városokat funkcionális alapon

értékelő kutatás, mely szempontrendszerének kidolgozása – külföldi, első-sorban német minták alapján – Kubinyi andrás professzor nevéhez köthető, rámutatott arra, hogy a Werbőczy által a 16. század elején megfogalmazott városdefiníció2 korántsem tükrözi a ténylegesen városi szerepet betöltő közép-kori magyar városok számát, és térbeli elhelyezkedését.3 e vizsgálati rendszer sokkal alkalmasabb az egyes települések valódi jelentőségének, központi (vá-rosi) funkcióinak meghatározására, mint a korábbi, elsősorban jogi szempontú megközelítés, természetesen ez utóbbi létjogosultságát sem vitatva. a tíz ka-tegóriából álló centralitási pontrendszer alapján ugyanis lehetőségünk nyílik a városok valamennyi központi feladatának figyelembe vételével a települések rangsorolására. az egyes kritériumcsoportok maximálisan 6 pontot kaphat-nak, így összesen 60 pont adható. egy település 15–16 ponttól minősíthető városnak, melyeknek négy fő csoportját különböztethetjük meg. a legfelső csoportba tartoznak a minimálisan 41 ponttal rendelkező központi helyek, az

1 szent Istvántól mohácsig 135.2 Werbőczy III. rész 8. czim. 2. §. (390–391.)3 Kubinyi 1971.; Kubinyi 1989.; Kubinyi 2000.; Kubinyi 2001.; Kubinyi 2005.; Pécs-

váradra: Kőfalvi 2004.; Gömör megyére: Kolmann 2005.; Pozsonyra és sopronra: szende 2004. 44–47.; Zágrábra: Varga 2008.

Fedeles Tamás40

úgynevezett elsőrendű (főbb) városok.4 a 31–40 pont közöttiek másodrendű városoknak, a 21–30 pontosak kisebb városoknak és jelentős város-funkciójú mezővárosoknak, míg 15–20 egységet elérők közepes város-funkciót ellátó mezővárosoknak tekinthetők. Pécs 39 ponttal a másodrendű városok között az első helyen áll, amely igen előkelő helyezésnek számít, hiszen olyan jelentős településeket előz meg, mint esztergom, Bártfa és eperjes, melyek közül az utóbbi kettő szabad királyi város volt. Országos relációban – az eddigi ku-tatási eredmények alapján – 11. a városok között, azaz csak Buda, Pozsony, Kolozsvár, Kassa, székesfehérvár, szeged, Pest, sopron, Várad és Zágráb előzi meg.5 a püspöki székhelyeket az oklevelek következetesen civitasként említik, holott lakói jogilag jobbágynak számítottak (megjegyzendő, hogy őket is általában polgárnak nevezik); továbbá városfalakkal is rendelkeztek, így ezek tulajdonképpen külön várostípusnak számítanak.6 Nem érdektelen tehát a püspöki székhelyek közötti rangsort is szemügyre vennünk. a késő közép-korra kialakult magyar egyházszervezet két egyházprovinciájában összesen 14 egyházmegye működött (itt nem veszem figyelembe a horvát és a dalmát egyházmegyéket), mégis 16 várossal kell számolnunk. kalocsai és a szerémi egyházmegyének ugyanis két székhelye volt, előbbinek Kalocsa mellett Bács, utóbbinak szerémvár és Bánmonostor.7 az adatok alapján úgy látszik, hogy mindössze Várad és Zágráb áll Pécs előtt. a mecsekalji településhez hason-lóan a másodrendű városok közé sorolható, de kevesebb centralitási ponttal rendelkezik: esztergom, eger, Győr és Vác; a harmadik kategóriába tartozik Bács, Kalocsa, Csanád, Veszprém és Nyitra; míg az utolsó, még városnak minősülő települések közt találjuk Gyulafehérvárt.8 a fennmaradó három püspöki székhely centralitási pontjait ugyan nem ismerem, azonban diakovár, Bánmonostor és szerémvár sem említhető a legjelentősebb középkori város-aink között, így minden bizonnyal Pécs mögé kerülnek.

az ókeresztény hagyományokat őrző település lett a székhelye az 1009-ben alapított pécsi egyházmegyének,9 s ezáltal Pécsett, a későbbi püspökvárban alakult ki a mindenkori püspökök rezidenciája. a város a középkor folyamán a püspök, s kisebb részben a székeskáptalan tulajdonában volt, amely a város szerkezetének alakulásában is kitapintható. a pécsi püspökök a 15. században,

4 megjegyzendő, hogy a legmagasabb pontszámot kapó Buda sem érte el a maximu-mot, 55 ponttal rendelkezik. Kubinyi 2005. 30.

5 Kubinyi 2005. 30.; Zágrábra: Varga 2008.6 Koszta 2007. 83.; Fedeles 2010.7 Fedeles 2008. 180.8 Kubinyi 2005. 30. Vác (31) és Nyitra (28) centralitási pontjait Kubinyi andrás szá-

mította ki, s lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésemre (e-mail, 2007. szept. 26.).

9 dHa 58.


mátyás regnálása végén nyerték el Baranya vármegye örökös ispáni (comes perpetuus) címét,10 amely következtében a világi kormányzatban is fontos sze-repet kaptak. a legtöbb pécsi püspök egyúttal igen fontos szerepet töltött be az országos kormányzatban is,11 s ez kellő tekintélyt biztosított számukra a város klerikus és laikus lakói előtt.

a város késő középkori gazdasági jelentőségét már többen hangsúlyozták.12 ez egyrészt a város jellegéből következett, hiszen a püspöki és a káptalani uradalmak gazdasági központja Pécsett volt. egy, a 14. század derekán kelet-kezett oklevél egyértelműen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Pécs városa, ezen egyház valamennyi birtokának feje” (civitas Quinqueecclesiensis, caput omnium possessionum ipsius ecclesie).13 a püspök és a székeskáptalan tulajdonában lévő települések, birtokok, birtokrészek száma, együttesen meghaladják a 250-et.14 Így jelentős bevételek származtak a gazdálkodásból, a földesúrként szedett ki-lencedből, továbbá az egyházmegye területén szedett tizedekből. ezek alapján tehát nem meglepő, hogy a pécsi püspökség és a székeskáptalan az ország leg-gazdagabb egyházi intézményei közé tartoztak.15 szintén jelentős mértékben növelhették a vásárlóerőt a székeskáptalan hiteleshelyi kancelláriáját felkereső ügyfelek is.16 az egyházi intézmények által generált gazdaság jótékony hatása mellett egyéb tényezők is hozzájárultak a folyamatos prosperitáshoz, mely a város küllemében is kézzelfoghatóvá vált. Károly Róbert hatalmának konszo-lidálását követő fontos reformintézkedések között találjuk az ország pénzügyi igazgatásának átszervezését is. ez nem merült ki pusztán az aranyforint és a portális adó bevezetésében, hanem az adminisztrációt is érintette. az ország területét 10 egységre osztották, s a kijelölt városokban állították fel a pénzve-rő- és bányakamarák központját. a már az árpád-korban létező pécsi kamara működésére vonatkozó első okleveles adatunk 1327-ből származik. 1333 és 1341 között a szerémivel egyesítették, így hatásköre a dél-dunántúlra és a dráván-túli területek keleti részére is kiterjedt.17 Úgy tűnik, hogy Pécsett pénzverde is létesült, s Nagy lajos király ún. szerecsenfejes veretei, melye-

10 Kubinyi 1982. 169. sköv.11 Fedeles 2008. 210.; Fedeles 2009a.12 Koszta 2007; Kubinyi 2001; Petrovics 2001; szakály 1995.13 megjegyzendő, hogy az oklevelet 1190 tájára datálták. elenchus 17.14 a püspök és a káptalan gazdálkodására és birtokaira ld. Fedeles 2009b, Fedeles c.15 Hoberg 1949. 5–6, 23, 39, 63, 87, 98, 112, 115, 122, 128–129, 131, 135.; Fedeles 2009b.;

Fedeles 2005. 151–153.16 a székeskáptalan hiteleshelyi tevékenységére, ill. vonzáskörzetére ld. Koszta 1998.;

Fedeles 2003.17 Weisz 2009. 35–37. a pécsi kamara ispánjai: márton 1327, Bonagunta János 1330–

1332. a pécsiszerémi kamara ispánjai: loránd 1332–1335, Chempelinus endre 1341–1343, szatmári miklós 1343–1346, szerecsen Jakab 1352–1379. Weisz 2009. 52.

Fedeles Tamás42

ket 1372–1374-től készítettek, vélhetőleg a kamara területéről származnak. a verde valószínűleg 1430 tájáig működhetett.18 magától értetődően ez igen pozitívan hatott a város gazdaságára, hiszen a kamarai adminisztráció sze-mélyzete és a kamarát felkereső személyek is növelték a településen jelentkező vásárlóerőt.

a településen hetente két alkalommal, kedden és pénteken tartottak pi-acot.19 Országos sokadalmakra vonatkozó információkat mindössze a török defterekben találunk, ám ennek ellenére bizonyosnak látszik, hogy a középkor folyamán rendszeresen tartottak a településen vásárokat.20 a város élénk ke-reskedelmi kapcsolatokat ápolt Béccsel, Kölnnel és Észak-Itáliával (elsősorban Velencével), melyet az említett területekről származó polgárok pécsi családi kapcsolatokkal is igyekeztek még szorosabbá fűzni.21 Ugyancsak jelentős gaz-dasági kapcsolatok álltak fenn Pécs és Buda, valamint Pécs és erdély között. e kapcsolatok fényében kétségtelen, hogy a település „a távolsági kereske-delem regionális elosztóhelye volt”.22 ezt erősíti meg a 15. században alkotó kiváló humanista, Petrus Ransanus is, aki „országszerte ismert kereskedővá-ros”-ként említi Pécset.23 ezek alapján a város tehát a dél-dunántúl legfon-tosabb piacközpontjának tekinthető.

a városban fejlettségénél fogva számos iparág képviselője jelen volt, dacá ra annak, hogy a kedvezőtlen forrásadottságok következtében mindössze egyet-len adatunk van az iparosok céhes szervezetéről, s az is meglehetősen kései (1489).24 erre már szakály Ferenc is felhívta a figyelmet, aki az 1554. évi def-ter adatai alapján teljes joggal következtetett a város differenciált középkori kézműiparára.25 az ötvösök (aranyművesek) szervezetéről van szó, amely a jelentősebbek közé tartozott, hiszen a királyi udvar számára is dolgoztak.26 Különösen a Tettye patak körül kialakult malomszeg/malomséd nevű te-lepülésrész volt kiemelkedő az ipar szempontjából, amint ezt Oláh miklós leírása is igazolja.27 az ásatási eredmények is megerősítik a városi ipar, forrá-

18 Huszár 1958. 51 és 136. j., 64.; Huszár 1979. 25.19 Kedd–1384: Kőfalvi 2006. Nr. 375.; 1417: Héderváry II. Nr. 13.; Péntek: Kubinyi

2001. 47.20 Kubinyi 2001. 47.21 a pécsi és külhoni polgárok családi összeköttetéseire ld. Petrovics 2001., szakály

1995.22 Kubinyi 2001. 49. a kereskedelmi kapcsolatokra 48–49.23 Ransanus 1999. 31.24 Beke 1900. 11.25 Összesen 112 iparosnevet viselő személy nevét tartalmazza az említett okmány. sza-

kály 1995. 36–38.26 soltész 1905. 65.27 Oláh 2000. 28.


sokban előbukkanó adatokhoz viszonyított jelentősebb szerepét. Így minden bizonnyal egy majolikakészítő fazekas működött a mai munkácsy mihály utca 5. számú ház középkori elődjében.28 a széchenyi tér északnyugati szeg-letében egy ötvösműhely működhetett, melynek számos félkész termékét, így többek között késekhez használatos markolatvégeket és markolattöviseket, emellett 50 öntőtégelyt, fegyvereket tárt fel Kárpáti Gábor.29 ezek alapján tehát az ötvösök mellett vélhetőleg késkészítő, s kardcsiszár is tevékenyke-dett a városban. Ugyancsak működtek apotekáriusok a városban, hiszen két patika léte is kimutatható a középkori Pécsett.30 a patikákban természetesen nem csupán gyógyszereket, és gyógynövény készítményeket vásárolhattak a polgárok, de ugyancsak itt szerezhették be a fűszereket, gyertyákat és a pá-linkát is. egyébként a patikák léte is a város fejlettségét támasztja alá, mivel általában csak a gazdagabb városokban működtek.31 az említett defterben szereplő iparosnevek alapján minden bizonnyal működtek a településen tí-márok, szűcsök, szabók, hentesek, molnárok, ácsok is a késői középkorban.32 Ugyancsak többen foglalkoztak kereskedelemmel, közülük a Boltos famíliát említem most csupán.33

a kereskedelem kapcsán mindenképpen szólnunk kell röviden a borfor-galmazásról is. a középkori pécsi és a környéken készült borokat is az or-szág legjobb minőségű italai között tartották számon.34 az ásatások során a városban feltárt középkori épületekhez pincék tartoztak,35 melyek méreteik alapján nagy befogadóképességűek voltak. saját szőleik, valamint a kilen-ced és a dézsma révén a város egyházi földesurai rendelkeztek a legnagyobb mennyiségű borral, melyet a liturgikus célokra történő felhasználás mellett a mindennapokban is szívesen fogyasztottak.36 az általánosnak mondható gyakorlat szerint az egyháziak a tizedet és a földesúri adókat mindinkább készpénzben szedték be a 14–15. század folyamán. egyedül a bordézsma szá-mított kivételnek,37 ugyanis a fentebb említett okok mellett fontos szempont volt a borkereskedelemből származó bevételi lehetőség. egyrészt a város szomjas polgárai és a piacokra érkező vidékiek juthattak Bacchus nedűjéhez, hiszen a kocsmáltatás (educillatio) joga a földesurakat illette. erre vonatkozó

28 sándor 1984. 31–32.29 Kárpáti 1978. 158.; Kárpáti 1981. 112–113.30 Beke 1900. 11.31 Kubinyi 1985. 32 szakály 1995. 36–38.33 Petrovics 2001. 183–184.34 Oláh 2000. 28.35 Kárpáti 1979. 128–129.; Kárpáti 1981. 112–113.; Kárpáti 1988. 94.; Bezerédy 1997. 12.36 Fedeles 2005.37 mályusz 1953. 327.

Fedeles Tamás44

okleveles adatok azonban eleddig nem kerültek elő, azonban analógiák alapján bizonyosnak vehetjük.38 másrészt pedig távolabb fekvő városokban is áruba bocsáthatták a mecseki fehérbort, mindenekelőtt az ország legnagyobb pia-cán, Pesten nyílt erre kiváló lehetőség. ezzel folyamatosan élhettek a pécsi püspökök és talán a káptalan is, bár csak az előbbit tudjuk igazolni. Csulai móré Fülöp pécsi (választott) püspök a margit-szigeti domonkos apácák Jenő falujában, az ő tulajdonukban lévő házban kívánt pincét létesíteni 1524-ben. az apácákat képviselő Bocskay Ilona perjelnővel kötött szerződés értelmében ezért évente két hordó bort adott a konvent számára. a pincében püspöksége borait kívánta elhelyezni, és árusítani, elsősorban a fővárosban és a környékén élőknek.39

a város bíráskodási és igazgatási központként működött. anélkül, hogy e funkciókat itt részletekbe menően ismertetném, csupán néhány dolog-ra utalok. a 13. század elejétől kezdve a székeskáptalan a legjelentősebb hiteleshelyek között tartható számon, amely révén a város is szorosabb kap-csolatban állt a központi bíróságokkal. a fennmaradt közhitelű kiadványok száma közel 1200-ra tehető.40 a városban több alkalommal tartottak nádori gyűléseket, országgyűléseket, amely ugyancsak Pécs tekintélyét mutatja.41 e mellett püspöki és káptalani székhelyként fontos szerepet játszott az egyházi bíráskodás terén. a püspöki (szentszéki) bíróság mellett, melyet rendszerint a püspöki helynök vezetett, a városban lakó főesperesek is itt hoztak ítéletet a joghatóságuk alá tartozó perekben. a püspökvárban élő várnagy volt a püs-pöki uradalmakban élő jobbágyok, egyházi nemesek bírája (comes terrestris), s a püspöki birtokokon élők ügyeiben saját pecsétje alatt oklevéladási joggal rendelkezett.42

Pécs középkori kulturális jelentősége közismert, így ezt is csak röviden érintem. székesegyházi iskolája a 11. század első felétől egészen a város 1543-as elestéig működött.43 Itt tanult, s egyidejűleg az iskola alsóbb tagozatán tanított Veresmarty Ipoly, akinek jegyzetei (1431–1432) egy jelenleg Bécsben őrzött kódexben maradtak fent.44 az ország első, 1367-ben Pécsett alapított egyetemére vonatkozó könyvtárnyi irodalom felment az egyetem részletes

38 ehelyütt a budai várban működő szt. Zsigmond prépostság példáját említem. a kis társaskáptalan szőlőbirtokokkal rendelkezett Tolnában, Baranyában és a szerém-ségben is, s a testület borait a kanonoki házakban mérték ki. Kubinyi 1973. 131.

39 Fedeles 2007. 68.; Kubinyi 1973. 32.40 Koszta 1998.; Fedeles 2005.41 Kubinyi 2001. 46.42 Fedeles 2008. 194–195.43 Békefi 1910. 132. sköv.44 Petrovich 1968.


bemutatása alól,45 talán csak annyit emelnék ki ehelyütt, hogy bizonyos-nak tekinthető, hogy a Studium Generale Quinqueecclesiense aligha érte meg a 15. századot.46 a városban működő domonkos konventben rendi főisko-lát (studium particulare) létesítettek a 15. század folyamán, ahol a felsőfokú teológiai tanulmányokra készülő rendtagok folytathattak tanulmányokat.47 a könyvkultúra városban betöltött kiemelkedő szerepét is többen bemutatták már.48 mindenképpen megemlítendő azonban, hogy a 15. században egy kora-beli beszámoló alapján Handó György nagyprépost 300 kötetből álló biblio-tékát létesített, jóllehet ez nem tekinthető nyilvános könyvtárnak.49 a liturgi-kus munkák közül a legjelentősebb kétségkívül az ernuszt Zsigmond anyagi támogatásával Bázelben (1487), majd Velencében (1499) megjelent misekönyv (Missale Quinqeecclesiense).50 Ugyancsak itt kell röviden kitérnünk a pécsiek egyetemi tanulmányaira. a magyar egyetemek kérész élete okán a felsőfokú tanulmányokat folytatni kívánók a külhoni univerzitásokat keresték fel. a 15. század folyamán elsősorban a közeli Bécset és Krakkót preferálták a magyarok, azonban az itáliai egyetemeken is feltűntek időről-időre. Kubinyi andrás vég-zett Bécs és Krakkó vonatkozásában egy országos kiterjedésű anyaggyűjtést az 1441–1514 közti időszak vonatkozásában. a jelzett időintervallumban 64 pécsi illetőségű iratkozott be az említett egyetemekre, amely a vizsgált 138 település között az előkelő 13. helyet biztosította a településnek.51 ez egyrészt a polgárok és az egyházi intézmények anyagi lehetőségeit, másrészt pedig a településen élők magasabb műveltség iránti igényét mutatja.

a város a legnagyobb fallal övezett magyar települések közé tartozott, hiszen alapterülete 69 hektár, s ehhez tartozott még a városfalakon kívül, a várostól északkeleti irányban elhelyezkedő malomszeg városrész is.52 ez magyar viszonylatban mindenképpen kiemelkedőnek számított, melyet a következő adatok szemléltetnek: Nagyszombat 60, lőcse 44, esztergom 32, Buda 28, míg Pozsony 22 hektárra terjedtek ki, ugyanakkor Bécs városfalai is csak 59,5 hektár területet vettek körül.53 mindazonáltal a középkori Pécs

45 Békefi 1909.; Gabriel 1969.; Csizmadia 1967.; Boda 2002.; Petrovics 2005a.; legújabb, a korábbi szakirodalmat is felvonultató összefoglalása Fedeles 2009d.

46 Részletesen ld. Fedeles 2009d. 568–569.47 Harsányi 1938. 238–239.48 legújabban sarbak 2009.49 Petrovich 1975. 138.50 Borsa 1991.; mQ. Jóllehet az ún. pécsi egyetemi beszédeket a kutatás sokáig a pécsi

domonkos konventhez kötötte, azonban az újabb vizsgálatok alapján igazolást nyert, hogy vélhetőleg a rend budai főiskoláján készítették. madas 2002. 136.

51 Kubinyi 1971. 74.52 KmTl 1994. 536. (Koszta l.)53 Veress 1992. 20.

Fedeles Tamás46

európa nagyvárosaitól e tekintetben is jelentősen elmaradt. Köln városfalai mintegy 90 hektár területet öveztek.54 Prága óvárosa 80 hektár alapterületű volt,55 melyet IV. Károly építkezései jelentős mértékben növeltek, így a 14. század derekán 700 hektáros területével az alpoktól északra fekvő terület legnagyobb fallal övezett városa lett.56

A tereket használókKözépkori városaink lakóik számát tekintve jelentősen elmaradtak a

nyugat-európai nagyvárosoktól, s csak közülük néhány sorolható a közepes kategóriába, annak is inkább az alsó tartományába. Pécs esetében sajnos e tekintetben meglehetősen mostohák a forrásviszonyok, így a népességszám meghatározása sem problémamentes. Nem állnak rendelkezésre ugyanis ösz-szeírások, mint pl. sopron esetében, vagy Pozsony esetében.57 a legnépesebb magyar városokra vonatkozó 15. századi adatokat az alábbi táblázat alapján tekinthetjük át.

Magyar városok lakosságszáma58

Város Népesség ( fő)Buda 12–15 000Pest 7–10 000debrecen 9 000esztergom 8 100szeged 7 000Brassó 6 000Pozsony 5 100–5 600Kassa 4–5 000

54 engel 1993. 23.55 Richter 1966. 324.56 mengel 2003. 32. Néhány további példa: Brügge–430, Párizs–439, Gent–566. (Uo.

41. j.); Kuttenberg kb. 71 hektár (Richter 1966. 324).57 szende 2004. 26.; majorossy 2006. 5.58 az adatok forrása: Granasztói 1980. 157.; Cevins 2003. 176–177. (1–2. táblázat); szen-

de 2004. 26.; majorossy 2006. 5.


Város Népesség ( fő)Kolozsvár 4–5 000Nagyszeben 4–5 000sopron 4 100eperjes 2–3 000lőcse 2–3 000

Összehasonlításként lássunk néhány adatot az európai városok lélekszá-máról!59 Közülük több mint 200 település népessége haladta meg a 10 000 főt. ezek közül Párizs, Granada, Velence, Genova és milánó számítottak igazi metropolisznak százezret meghaladó lakosságszámukkal. 50 000 és 100 000 fő közé tehető pl. Nápoly, Gent, Palermo lakóinak száma.60 Prága 14. századi lakossága 40 000,61 míg Olmützé 12–15 000 főre tehető.62 Bécsben 20–25 000 fő élt a 15. században.63 a Német-római Birodalom legnagyobb városa Köln volt mintegy 40 000 fővel, melyet Nürnberg követett 28 000 lakossal, míg a magyar zarándokok által igen kedvelt aachenben 10 000 fő élt.64

Pécs esetében a becslések 4 és 8 000 közé helyezik a város népességét.65 magam az utóbbi számot kissé túlzónak tartom. Jóllehet a város magyar vi-szonylatban mindenképpen jelentősnek számító területe alkalmas lett volna akár 10 000 fő befogadására is, azonban amint a korabeli okleveles adatokból és a régészeti eredményekből kitűnik, a település beépítettsége nem volt sű-rű.66 Talán nem járunk távol az igazságtól, amennyiben Pécs késő középkori népességét a két említett szélső érték között keressük, s a lakosság számát mintegy 5–6 000 főben határozzuk meg. ezzel – amint a fentebbi adatok

59 evamaria engel a középkori német városokat – melyek száma 3 000–3 500 közt le-hetett a 15. század végén – lélekszámuk alapján három típusba sorolta: kisvárosok 200–2 000 lakos, közepes városok 10 000 lakosig, s végül a nagyvárosok 10 000 lakos felett. engel 1993. 38. a tipológiára ld. még Isenmann 1988. 31.

60 Katus 2001. 239.; a svájci városok közül a három legnépesebb lakosságszáma a 15. században: Genf és Bázel 8–10 000, Bern 5–6 000 fő. Gerber 2003. 97.

61 mengel 2003. 23/48. j.62 Kux 1937. 72.63 Perger 1988. 9.64 engel 1993. 38.65 4–5 000 főt ad meg Petrovics István (Petrovics 2005. 313.), 5 550-at feltételezett

marianna Birnbaum (Birnbaum 1981. 114.), 6 000 fővel számolt Hodinka antal (Hodinka 1933.), míg marie-madaleine de Cevins 8 000 lakost feltételezett (Cevins 2003. 176–177. [1–2. táblázat]).

66 sándor 2000; sándor 2001; Tóth 2008. 16–19.

Fedeles Tamás48

alapján láthatjuk – magyar viszonylatban a nagy-, míg európai összehasonlí-tásban a közepes városok közé tartozott a település.

a város lakói jogilag ugyan jobbágynak számítottak, azonban jelentős kiváltságokkal, s ehhez szorosan kapcsolódó autonómiával rendelkeztek, s a hivatalos iratokban következetesen polgárokként (cives et hospites) bukkannak fel. Petrovics István kutatási eredményei nyomán a pécsi polgárokra vonatko-zó ismereteink jelentős mértékben bővültek az utóbbi esztendőkben,67 így a polgárság összetételét immár erősebb kontúrokkal ábrázolhatjuk. a polgárság arányait tekintve többségében magyarok alkották a város lakosságát a vizsgált időszakban. a külhoniak közül a németajkúakat és az itáliaiakat említem, akik mindvégig jelen voltak a pécsi polgárok között. a 14. század első felében egy jelentős arányú német betelepülést rekonstruálhatunk a forrásokban megjele-nő adatok alapján. a kereskedelmi kapcsolatok esetében utaltam az erős bécsi szálakra: kimutathatóan több bécsi polgár Pécsett is vásárolt házat, de pécsi polgárrá válva bécsi polgárjogukat is megtartották.68 ezek közé tartozik pl. Gotschalk de Wienne, aki a 15. század elején bécsi és pécsi polgárként tűnt fel.69 Ugyanakkor Buda és Pozsony németajkú lakosságával is jelentős gazda-sági, majd családi kapcsolatokat létesítettek a pécsiek.70 a német származásúak a városi tanácsba is bejutottak, sőt a város bírói tisztét is viselhették, amint ezt idősebb Wolfgang schreiber példája mutatja.71 a saját pecséttel rendelkező városi magisztrátus által kiadott mohács előtti oklevelek közül mindössze kilenc maradt korunkra, melyek szintén jól érzékeltetik a város és a németség – elsősorban Bécs – szoros kapcsolatait, hiszen ezek közül négy német nyel-vű.72 az Itáliából érkezettek közül a bolognai Talentis famíliát,73 a padovai eredetű szerecsen Jakabot, s a rövid ideig Pécsett tartózkodó Galvano Bettini jogászprofesszort említem.74 a polgárok mellett számos külföldi származá-sú klerikus tartózkodott rövidebb–hosszabb ideig a mecsekalji városban.75 a külhoniak jelenléte a középkori város kultúraközvetítő szerepét erősítette, s mindazonáltal nyilvánvalóan a város lakosainak mentalitására is hatással volt.

Természetesen egy város lakói között nem csak polgárokat találunk, azaz

67 Petrovics 2001., Petrovics 2005.68 Petrovics 2008.69 Petrovics 2001. 167, 171. 173.70 Petrovics 2008.71 szakály 1995. 48–52.; Petrovics 2008.72 Petrovics István: Nemes Nagyvátyi Fábián pécsi polgár. az előadások Pécs történe-

téből 2007 konferencián (Pécs, 2007. november 20.) elhangzott előadás.; Petrovics 2008.

73 Petrovics 2001. 173.74 Koller III. 130.75 Fedeles 2007.


nem volt minden városban lakó személy egyúttal polgár. az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozókról meglehetősen kevés adat áll rendelkezésünkre, sőt valójában jobbára csak következtetni tudunk létükre. Itt elsősorban a tehető-sebbekre, elsősorban az egyháziak kiszolgáló személyzetére kell gondolnunk, akik a háztartást vezették, gondozták a kerteket. Közéjük tartoztak a városhá-zán és a kamarai központban dolgozó kisegítő apparátus tagjai is. Vélhetőleg számosan költözhettek a településre a közeli falvakból a jobb életminőség reményében, amint ezt több város esetében kimutatta Kubinyi andrás.76

Pécs központi szerepét a városban ingatlantulajdonnal rendelkező nemesek is alátámasztják. Házzal rendelkezett a Baranyában és somogyban egyaránt birtokos nemes sztárai Pál (1350).77 a sztárai-család és a város szoros kapcso-latára vet némi fényt, hogy Pál unokája a pécsi székeskáptalan javadalmasa, és maróti főesperes lett.78 szintén háza volt a Bátmonostori család ősének Becsei Töttösnek (Imrének) és ikertestvérének Vesszősnek (Györgynek).79 az ő pél-dájuk bizonyítja, hogy a Baranyában (is) birtokokkal, rendelkező tehetősebb famíliák igyekeztek a régió központjában is háztulajdont szerezni, hiszen ez egyrészt jó befektetésnek számított, valamint a birtokaikkal kapcsolatos hiva-talos (írásbeli) ügyeket a pécsi káptalan előtt intézhették. arra is van adatunk, hogy a városban élő nemesek polgárjogot szereztek, ugyanis Nagyvátyi Fábi-án nemes 1504-ben Pécs város polgáraként szerepel egy oklevélben.80 egy 14. századi diploma tanúsága szerint, a káptalan nemes jobbágyai is háztulajdont és polgárjogot szerezhettek a városban.81 Utolsó példaként Vlad Ţepeş, a hírhedt drakula vajda pécsi házát említem, amely a piactéren állt.82

a város lakói között nagy számban találunk klerikusokat, ami egy püspöki székhely esetében magától értetődő. Külföldi és magyar becslések alapján úgy tűnik, hogy egy-egy városban a klerikusok a városi lakosság megköze-lítőleg 1–2 %-t tették ki. a püspöki városokban ennél valamivel magasabb aránnyal, mintegy 3 %-kal számolhatunk.83 Felmerül a kérdés, hogy Pécs eseté ben mennyire fogadható el ez az átlag? Pécs egyházi intézményrendsze-re, s ebből adódóan a város vallási élete igen sokszínű volt a középkorban.84 a pécsi székeskáptalan 40 tagjával a legnagyobb magyar kanonoki testület volt

76 Kubinyi 1991. Ugyanakkor számos pécsi hasonló megfontolásokból Budára költözött. 77 Pécs 48–49.78 Fedeles 2005. 452.79 Koszta 2007. 107. 80 dl 39 214.81 dl 49 297.82 dF 26 0135.83 Cevins 2003. 71. augsburgban a késő középkorban 10%-ra, míg speyerben 10–15%

közé tehető a klerikusok lakosságon belüli aránya. engel 1993. 104, 108. 84 Petrovich 1953.; Timár 1991.; Fedeles 2007.; sümegi 2008.

Fedeles Tamás50

a középkorban, de e mellett működött egy társaskáptalan is a püspökvárban 10–12 taggal. a székesegyház alsópapságának elitjét a 12 prebendárius alkotta, akik a kanonokokat helyettesítették a napi zsolozsmán és szertartások alkal-mával.85 szintén a dóm alsópapságához tartoztak a karbéli papok (sacerdotes de choro), akik létszámára a katedrális és a körülötte emelt kápolnák oltárainak számából következtethetünk. a székesegyházban a késő középkorban három kápolnáról, valamint 27 oltárról van tudomásunk. a katedrális északnyugati oldalán felépített aranyos mária kápolnában összesen nyolc oltár működött az alapító oklevél (1355) szerint. a püspökvárban feltárt Keresztelő szt. János templomban tekintélyes méretei alapján bizonyára több mellékoltár lehetett az eddig ismert egynél. a szt. Péter székesegyház déli oldalánál is több ká-polnát emeltek. ezek közül a legnagyobb a szt. andrás tiszteletére szentelt lehetett az épület délnyugati tornya előtt, melyben két mellékoltárról van-nak információink. e mellett tudunk a szt. Katalin, a szt. mihály (Holtak), a szt. móric, és a szentháromság kápolnákról is.86 sajnos az ezekben lévő oltárok számáról nem tudósítanak a kútfők. ezek alapján tehát a püspökvár-ban működő klerikusok létszámát illetően a következőképpen kalkulálha-tunk: mintegy 50 kanonok, minimálisan 12 prebendárius működhetett, az oltárigazgatóságot nem viselő karbéli klerikusok számát is minimálisan 12-re tehetjük.87 az oltárok és a kápolnaigazgatói állások 42 főnek biztosíthattak javadalmat egyidejűleg. ez utóbbi esetben azonban mindenképpen tekintettel kell lennünk a javadalomhalmozás jelenségére, amely Pécsett is kimutatható, így megközelítőleg a szám harmad részével, mintegy 14 fővel számolhatunk. az említetteken kívül további klerikusok működtek a püspökvárban, így pl. a püspöki káplánok, valamint a 14. század végén megjelenő segédpüspök.88 e mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a székesegyházi iskolában tanuló ifjakat, akik a középkorban köztudottan klerikus státusúnak számí-tottak, függetlenül későbbi pályaválasztásuktól.89 sajnos az iskola tanulóinak létszámára vonatkozó ismeretek hiányában ismét csak becslésekre hagyat-kozhatunk. a püspöki székhely centrális szerepét, valamint a székeskáptalan jelentőségét szem előtt tartva talán nem túlzás, ha minimálisan 20 diákkal számolunk. az egyetem rövid fennállása alatt nyilvánvalóan még több kle-rikus státusú diákkal kalkulálhatunk.90 az elmondottak alapján tehát a pécsi

85 Koszta 1988.; Timár 1981.; Fedeles 2001, 2005. 86 Pécs középkori egyházi topográfiájára ld. Fedeles 2010.87 mályusz 2007. 161.88 Fedeles 2008. 198–200.89 erre, valamint a klerikus – literátus terminológiai kérdésekre ld. Gerézdi 1962. 90 Kicsit túlzónak tartom azt az adatot, miszerint a mohácsi csatában a pécsi iskola 300

tanulója vett részt. Vö. Koller V. 517.


püspökvárban átlagosan mintegy 110-115 egyházi személy egyidejű tartóz-kodását feltételezhetjük.91

az említett egyházi személyek mellett a város plébániáin, kápolnáiban is számos klerikust találunk. Középkori forrásaink három plébánia létét tárják elénk a város területén. a szt. Benedek apátról elnevezett plébániáról tudjuk a legkevesebbet. a körülötte feltárt temetőből következethetünk jelentőségé-re.92 Így a mindenkori plébános mellett több káplánnal, altaristával számol-hatunk. a ma is álló mindenszentek plébániatemplom a városfalakon kívül, az egykori malomszeg településrészen működött. a középkorban vélhetőleg háromhajós templomhoz is több klerikus tartozott,93 noha pontos adatokkal itt sem rendelkezünk. a legjelentősebb és az épület méreteit tekintve is a legna-gyobb plébánia, azonban a város középkori centrumában épült szt. Bertalan templom volt. ez volt a város fő plébániatemploma, amely a késő középkori méreteiben is megmutatkozott.94 Plébánosa mellett, aki az esetek döntő ré-szében egyúttal pécsi kanonoki javadalommal is rendelkezett, működhetett a legtöbb klerikus a pécsi plébániák közül. a templomban kilenc oltárról tu-dunk, továbbá a templom mellett állt még egy kápolna, benne egy oltárral.95 marie-madeleine de Cevins a késő középkori magyar városokban működő egyházi intézményekről készített alapvető munkájában meggyőzően bizonyí-totta, hogy a plébániákon a 14. század elején átlagosan 15, míg a 15. század végén kb. 20-25 klerikus működött.96 az alacsonyabb számot figyelembe véve tehát a pécsi plébániai papság számát mintegy 45-re taksálhatjuk.

Klerikusokat találunk a városi kápolnákban is. ezek közül a legjelentősebb a belső vár alatti délnyugati területen, a Harangozó, később Owar városrész-ben felárt épület. az itt folytatott ásatások egy jelentősebb méretű templomot, s egy azt övező cintermet tettek ismertté.97 Bár forrásaink ellentmondóak, nem zárhatjuk ki, hogy a késő középkorban plébánia rangra emelkedett.98

91 a prágai dómban 200 klerikus működött a 14. században. seibt 1966. 439.92 Katona – Győr – Kárpáti 1985. 111.; Kárpáti 1986. 103.; madas 1987. 62–63.93 szőnyi 1913. 139.94 Kikindai 2006.95 Kikindai 2006. 37.; Petrovich 1953.96 Cevins 2003. 30. a szerző 25 jelentősebb települést választott ki az elemzéshez.

a következők kerültek a referenciavárosok közé: Bártfa, Beszterce, Besztercebánya, Brassó, Buda, debrecen, eger, esztergom, Győr, Gyula, Kassa, Kolozsvár, Kör-möcbánya, lőcse, Nagyszeben, Nagyszombat, Pécs, Pest, Pozsony, selmecbánya, sopron, szeged, Újlak, Várad, Zágráb.

97 Kárpáti 1988. 84–85.98 1369: „lucam sacerdotem ecclesiæ beatis regis stephani” dF 207 453; 1377: „lucam

sacerdotem magistrum capellæ beatis stephani regis” dF 259873; 1401: „capella sancti regis stephani” ZsO II. Nr. 2096.; 1405: „magister ladislaum plebanum ecclesiæ sanctissimi regis stephani” dl 78 609; 1409: „dominis ladislao sancti

Fedeles Tamás52

az épület és a körülette feltárt temető méretei alapján jelentős személyzet-tel, talán 8-10 fővel számolhatunk itt is. a malomszeg városnegyedben álló Krisztus teste-kápolnában99 is minimálisan egy-két klerikussal számolhatunk. a fallal övezett területen állt egykor a nagypréposti kúriában található kápol-na,100 ahol legkevesebb egy káplán működött. Ugyancsak egy kápolna létére következtethetünk a kispréposti kúriában.101 az antal segédpüspök házában létesített szt. erzsébet kápolnában szintén egy káplánnal számolhatunk.102 szintén itt vehetjük számba az ispotály klerikus személyzetét. az ispotály magiszterét ezúttal nem vesszük figyelembe, hiszen a 14. századtól döntően a szt. Bertalan-templom plébánosai látták el e feladatot.103 mellettük bizonyo-san több klerikus látta el a tényleges lelkipásztori, adminisztratív teendőket. az ő számuk mintegy 3-5 főre tehető.104 Összesen tehát e kategóriánál 15-20 személyt vehetünk figyelembe.

a városban jelentős szerzetesrendek találtak otthonra, akik férfi kolos-torok mellett zárdát és egy beginaházat létesítettek. Jacques le Goff Fran-ciaországra kidolgozott vizsgálati rendszerét a magyar viszonyokra adaptáló Fügedi erik elemzését summázva: annál fejlettebbnek tekinthető egy-egy település, minél több koldulórendi kolostort alapítottak ott.105 a középkori magyar Királyság területén e szempontból Pécs és Buda állt az első helyen, mindkét városban megtelepedtek a ferencesek, a domonkosok, az ágostonos remeték, valamint a karmeliták. Pécsre szt. domonkos rendje érkezett leg-korábban (1238 körül), s kolostoruk hamarosan a dél-dunántúl egyik fontos intézményévé vált.106 a konvent jelentőségét az ásatások is igazolták,107 s az eredmények fényében jelentős lehetett a konventben élő szerzetesek száma. Vélhetőleg jelentősen meghaladta a kolostor létszáma a magyar átlagnak te-kinthető 15 főt.108 az is valószínűnek látszik, hogy egy 13. századi forrás-ban megjelenő 100-as létszám erős túlzásnak tekinthető.109 a szerzetesek, és a rendi főiskolán tanuló novíciusok összlétszámát 50-60-nál nem célsze-

regis stephani Quinque-ecclesiis et (…) plebanis” Koller III. 300.; 1512: „ante fores ecclesie beati stephani regis” Iványi 1904–1905. Nr. 160.

99 Fedeles 2007. 13–14.100 Petrovich 1983. 17–20.; Timár 2001. 81.101 Timár 2001. 83.102 dF 278–332.103 Fedeles 2003. 118. 104 az ispotályok személyzetére ld. Cevins 2003. 52–53.; majorossy–szende 2008. 434–

435.105 Fügedi 1981.106 Kiss–sarbak 2009. 371–372.; Romhányi 2000. 51.107 Kárpáti–szekér 1994.108 Cevins 2003. 41.109 Uo. 16. jegyzet


rűbb magasabbra becsülni. a ferencesek nem sokkal a domonkosok után érkeztek Pécsre, s kolostoruk a rend magyarországi tartományának egyik központja (custodia) volt. a középkori ferences kolostor és templom méreteit is ásatások alapján ismerjük, amely a domonkosokéhoz hasonlóan jelentős-nek mondható.110 az átlagosnak tekinthető 18 főt talán meghaladta a pécsi ferencesek létszáma, esetleg 25-30 szerzetessel számolhatunk. az ágoston-rendi remeték 1256-tól a koldulórendek közé tartoztak. Pécsi rendházuk a 13–14. század fordulóján létesült a városfalakon kívül.111 Ők átlagosan 10-en éltek egy kolostorban,112 így további adatok hiányában ezt vesszük tekintetbe. a magyarországon kevésbé népszerű karmeliták kolostorával kapcsolatban arra a körülményre kell utalnom, hogy a szerzet négy középkori magyar rendházának egyike a városban működött.113 ami a konvent szerzeteseinek létszámát illeti csak az bizonyos, hogy a négy koldulórendi kolostor közül itt élhettek a legkevesebben,114 5-7 főnél vélhetőleg nem többen. Pécsett egy apácazárda is működött, a városfalon kívül álló szentlélek templom mellett.115 (a templom klerikusait nem veszem figyelembe az egyháziak létszámánál, mivel a városban élő domonkos atyák látták el az ottani szolgálatot is). az apácazárdák átlagos létszáma 12-20 főre tehető,116 Pécs esetében inkább az alsóbb érték látszik elfogadhatónak. egy 1533-as adat egy beginaház létéről is tudósít.117 További információk hiányában sajnos közelebbit nem tudunk ezen intézményről, így ehelyütt sem veszem figyelembe.

a fenti megfontolások figyelembe vételével úgy tűnik tehát, hogy a Pé-csett élő klerikusok létszáma 270-300 főre tehető. a 4-6 %-os arány pedig jól tükrözi a város egyházi központ jellegét.

A város szerkezetea középkori település kialakulása szempontjából igen jelentős volt az antik

sopianæ szerepe, hiszen az egykori ókeresztény temetőben még álló szakrális épületek bizonyára nagy szerepet játszottak az egyházmegye székhelyének kijelölésében.118 e körülményből következően a középkori város első centru-

110 Kiss – sarbak 2009. 377–379.; Kárpáti – szekér 1994.111 Kiss – sarbak 2009. 383–384.112 Cevins 2003. 41.113 Regényi 2001.114 Regényi 1998. 74.; Regényi 2001. 38–40.115 Romhányi 2000. 51.116 Cevins 2003. 69.117 Romhányi 2000. 51.118 Tóth 1991; Tóth 2001; Fedeles 2006. 213–214.

Fedeles Tamás54

ma nem az egykori római civitas területén épült fel, hanem az attól északra húzódó temető nyugati szegletén. ez a terület alkotta a város egyik központ-ját a középkor folyamán, ugyanis itt épült fel a székesegyház és a püspöki rezidencia. a legújabb ásatási eredmények alapján úgy látszik, hogy a város egyik legkorábbi településrésze a püspöki rezidencia közelében alakult ki. a jelentős méretekkel rendelkező Cella Septichora szolgálhatott e városrész templomaként egészen a tatárjárásig, majd ezt követően a mongolok pusztítása következtében károkat szenvedő épület a püspökvár kiépítése miatt már nem épülhetett újjá.119 a vár területén végzett ásatások, falkutatások, 17–18. századi ábrázolások, valamint narratív és okleveles források alapján a castrum a kö-zépkori település legismertebb részének számít.120 a tatárjárást követően, a 13. század második felében került sor a kővár felépítésére. a belső várfal emelése a 14. század derekán Poroszlói miklós püspök nevéhez köthető, míg az erősség alapterületét jelentősen növelő ernuszt Zsigmond a 15. század végén erődít-tette meg a várat.121 a püspökvár liturgikus célú épületei közül kétségkívül a székesegyház volt a legjelentősebb, a püspöki katedrával. az öthajós kriptával rendelkező háromhajós bazilika mindenekelőtt a helyi klerikusközösség napi liturgiavégzésének helyszínéül szolgált.122 a katedrálishoz csatlakozva épült fel a székesegyházi kanonokok közös életét biztosító dómmonostor először az épület északi, majd annak megszűnését követően, vélhetőleg a 13. században a déli oldalán.123 a székesegyháztól nyugatra létesítették a Keresztelő szt. János társaskáptalan templomát a 13. század elején.124 a bazilika körül álló kápolnák közül a legjelentősebb a már említett aranyos mária tiszteletére szentelt volt, amely minden bizonnyal püspöki palotakápolnaként funkcionált. a bazilika dél-nyugati oldalához csatlakozhatott a szt. andrás kápolna, míg az 1428-ban alapított szt. móric kápolna közelebbi lokalizálása a források hiányának kö-vetkeztében nem lehetséges.125 a további épületek közül a püspöki palotát és a káptalanházat kell megemlítenünk. az előbbi a püspök és szűkebb udvartartá-sa lakosztályait, valamint a kiszolgáló személyzet helyiségeit foglalta magába a székesegyház északi oldalán, majd a 15. század végén a vár dél-nyugati részére helyezték át.126 a káptalanház az egykor a délkeleti toronyra merőleges, déli tájolású, s a 18. század végén lebontott épülettel azonosítható, mely az említett dómmonostor keleti szárnyát alkotta. az egykori közös élet kereteit biztosító,

119 Bodó 2007. 94–95.120 sándor 1991; sándor 1999; Visy 2007; Kikindai 2007.121 Fedeles 2008.122 dercsényi 1969; Petrovich 1956a; Fedeles 2008.123 Visy 2007. 41–42.124 sándor 1999.125 Valamennyi kápolnára összefoglalóan ld. Fedeles 2010.; Fedeles–Kikindai 2006.126 Bodó 2006. 40.


kerengővel ellátott monostorszerű épületkomplexumra, illetőleg annak keleti szárnyára utalhat a monasterium szó, a káptalan egy 1332-ben kiadott okleve-lében.127 a kétszintes épületben működött a káptalan hiteleshelyi kancelláriája, valamint itt tartották a káptalani gyűléseket, s vélhetőleg a székesegyházi iskola is itt kaphatott helyet.128

a székesegyházi kanonokok közös élete (vita communis) a 12–13. század fordulóján megszűnt. a testület önállóvá válásának a püspöki menzától va-ló elkülönülés az egyik legfontosabb állomása. a korábbi közös kezelésben lévő birtokok felosztása révén a káptalan saját bevételi forráshoz jutott.129 Ugyancsak jelentős változást eredményezett a kialakuló hiteleshelyi tevé-kenységbe való korai (1214) bekapcsolódás, mely szintén bevételekhez juttat-ta a testületet.130 az egzisztenciális lehetőségek bővülése révén a 13. század során felépültek a méltóságviselők, főesperesek és a kanonokok kúriái, házai, lakásai. a püspökvártól keletre egy új városrész alakult ki legkésőbb a 13–14. század fordulójára, mely Pécs városszerkezetének meghatározó részét alkotta. ez természetesen nem pusztán pécsi sajátosság, hiszen valamennyi európai egyházi központ önálló topográfiai eleme volt a káptalani városrész.131 Pé-csett a méltóságviselők és a kanonokok a mai Káptalan utcában laktak, míg a főesperesek az attól délre található területen. a két legimpozánsabb kúria természetesen a székes- és a társaskáptalan prépostjának tulajdonában volt.132

a város központja, a mai széchenyi tér, az egykori piactér körül formá-lódott ki. a tatárjárást követően a város gyorsan benépesült központi részén épült fel a szt. Bertalan-templom, mely a város fő plébániája volt. a templom-tól délre fekvő területen és a mai Jókai téren épültek fel a tekintélyes polgárok házai;133 itt alakult ki a város igazgatási és gazdasági központja.134 a középkori városháza a terület keleti oldalán (a mai városháza mögött) állhatott, s talán azonos lehet azzal a kétemeletes épülettel, mely két szárnya között a romos várostorony állt az 1695-ös összeírás idején.135 (Lásd 1. ábra, 79 o.)

127 „ad monasterium nostrum accessisset” Koszta 1995. Nr. 26.128 Fedeles 2008. 209.129 a testület középkori birtokainak felsorolását ld. Fedeles 2009c. lXXIX–XCVI.130 Koszta 2007a. 103–105.131 a zágrábi káptalan statútumában: „Curias canonicales, que sunt in vico canonicorum

apud ecclesiam maiorem” Tkalčič 1874. II. 17.; az óbudai társaskáptalan temploma közelében álltak a kanonokok, altaristák, kápolnaigazgatók házai, melyet a testület maga is káptalansornak nevezett. Kubinyi 1973. 12. További magyar és külföldi példák: Cevins 2003. 77.; Fedeles 2010.

132 Petrovich 1956. 31–32.; sándor 1991.133 sonkoly 1993.; sonkoly 1996.; Kárpáti 1978.; Bezerédy 1997. 12–13.134 Bezerédy 1997. 12–13.135 madas 1978. 642.

Fedeles Tamás56

szintén egy településrész alakult ki a déli (siklósi) városkapu közelében, attól nyugati irányban. e városmag központja az egykori szt. Benedek plébá-niatemplom (a mai Citrom utcában) volt, melynek nyomait régészeti feltárás következtében ismerjük.136

a 14. századi forrásokban előbukkanó Owar vicus minden valószínűség szerint a város nyugati részén kialakult településrészt jelölte,137 s vélhetőleg ugyancsak erre a városnegyedre vonatkozhat a pápai tizedjegyzékben feltűnő harangozó (pulsator) elnevezés is.138 e településrész központjában is egy egy-házi épület, jelesül a szt. István-kápolna (a 15. századtól plébánia) állt, melyet szintén régészeti feltárások hoztak felszínre.139

a koldulórendek megtelepedése következtében további csomópontok ala-kultak ki a városstruktúrában. a dominikánusok a városközponttól délkeletre eső részen (a mai munkácsy mihály utcában) építették fel kolostorukat, míg a karmeliták rendháza a 14. század második felében épült fel a domonkos kon-venttől északnyugatra. a ferencesek a város nyugati szélén, a szigeti kapunál létesítettek kolostort és templomot.140

a városképben is határozottan megmutatkozó, jól elkülönült településrész alakult ki a várostól északkeleti irányba, a Tettye patak mentén. Különösen a 15. század elejétől vált igazán „megfoghatóvá” a malomséd vagy malomszeg nevű településrész, ugyanis stratégiai okokból kívül maradt az ekkor felépült városfalakon, melyet az oklevelek is jeleznek (extra muros). a városrész köz-pontja kétségkívül a mindenszentek-templom volt. Két koldulórendi kolostor is létesült ott, a 14. század elejétől az ágoston-rendi remeték, míg a 15. század második felétől a domonkos-rendi apácák működése igazolható.141

A városrészek összekapcsolása: utcák és tereka középkori városszerkezet rekonstruálásának egyik alapvető fontosságú

forrása a Joseph de Haüy francia hadmérnöknek a város visszafoglalását kö-vetően készített helyszínrajza. annál is inkább, mivel a középkori utcaháló-zat a török időkben, sőt később sem változott lényegesen. ennélfogva a mai belváros utcaszerkezete többé-kevésbé középkori eredetűnek tekinthető.142 Jól látható az ábrán, s a felhasználásával készített rekonstrukción, hogy a 136 Kárpáti – Katona – Győr 1985. 111.; Kárpáti 1986. 103.137 Koszta 1994. 536.138 ámTF I. 362.139 Kárpáti 1988. 84–85.140 Kárpáti – szekér 1994. 235.; Romhányi 2000. 51.141 Kárpáti – szekér 1994. 237.; Romhányi 2000. 51. 142 Gerő 1962. 19.; Petrovics 2006. 43–44.; Varga 2009. 96–97.


fallal övezett város belső térszervezését a négy városkapu, illetőleg az azokba torkolló észak–déli és kelet–nyugati irányba futó két fő út határozta meg alap-vetően. az észak–déli, ill. a kelet–nyugati tengely metszéspontjában találjuk a középkori város főterét. a település központja a középkorban szerkezetileg két részre (praktikusan két térre) tagolódott. Északi részét a szt. Bertalan temp-lom uralta,143 míg a déli felén – amely a mai Jókai teret is magába foglalta – ala-kították ki a piacteret, valamint ott működött a város gazdasági és igazgatási központja.144 a térképen jól látható, hogy a tér két részét egy trapéz formá jú épülettömb választotta el egymástól. a ma már nem létező épülettömb kö-zépkori eredetét egy oklevél is megerősíteni látszik. a nevezett irat egy ház adás-vételéről tudósít, melyet 1489-ben Rozsályi Kun Jakab pécsi várnagy adott el a Gyulai atyafiaknak.145 az egykor drakula vajda tulajdonában lévő épület (Drakulahaza vocata) egy sarokház volt, melyet nyugati és déli irányból a közút határolt, míg keletről szabó Benedek telkével, északról pedig a szt. Bertalan plébániatemplom szt. Katalin oltárigazgatóságához tartozó házzal volt szomszédos. az oklevélben említett házak esetleg az ábrázolt Haüy-féle épülettömbben, annak délnyugati részén állhattak.146 a lakótömb kialakítása mögött esetleg azt a szándékot sejthetjük, hogy így kívánták a lármás piacteret a temetővel övezett plébániatemplomtól elkülöníteni.

Pécs középkori utcáival legutóbb Petrovics István foglalkozott részlete-sen.147 Kutatásai alapján a város 15 középkori utcanevét ismerjük, tekintve azonban a vonatkozó források sporadikus voltát, lehetséges, hogy több utca létezett a középkorban. a ténylegesen ismert utcák száma valójában még az említett számot sem éri el, ugyanis két név esetében egy-egy városrész elneve-zéséről van szó. a már fentebb említett Óvár és malomséd esetében ugyanis a vicus sokkal inkább városnegyednek, városrésznek felel meg, mintsem utcá-nak. a város középkori utcái közül egyedül a szt. Ferenc utcát tudjuk ponto-san lokalizálni.148 a ferences templom és kolostor mellett nyíló szigeti kaputól vezetett a főtérre, azaz a mai Ferencesek utcájával azonos nyomvonalon haladt.

az említett városkaput a püspökvárral is összekötötte egy utca, amely egyúttal az Óvár/Harangozó negyeden haladt át, sajnos azonban nevét nem ismerjük. az utca nyomvonala a 15. század végi állapotoknak felel meg, ugyan-is ernuszt Zsigmond püspök alakíttatta ki a belső vár déli falán azt a kaput, melybe az utca torkollott.149 e városrészt is érintették a pécsi vár 1490-es 143 Kikindai 2006. 31–32.144 Bezerédy 1982. 266.; Bezerédy 2003. 19.145 dF 260 135.146 a drakulaház lokalizálására, más lehetőséget is megjelölve ld. Fedeles 2010a.147 Petrovics 2006.148 Petrovics 2006. 46–49.149 sándor 1984. 17.

Fedeles Tamás58

években zajló erődítési munkálatai, melyről antonio Bonfini is beszámolt.150 stratégiai okokból a vár déli oldalán a várárok előtti területet szabadon kel-lett hagyni, így az ott álló épületeket le kellett bontani. a szt. István-egyház a térátalakítást követően is a városrész centruma maradt, s majd csak a 16. században került lebontásra.151 egy északnyugatról délkeleti irányba futó, a piactérbe torkolló utca kapcsolta e településrészt a város vérkeringésébe.

a püspökvár és a város összekapcsolásának fontosságát jelzi, hogy két ut-cán is meg lehetett közelíteni a várból a centrumot. Ugyancsak lényeges volt a káptalani városrész és a belső vár közötti összeköttetés biztosítása, hiszen a szolgáló (rezideáló) kanonokokat napi liturgikus, és egyéb (szentszéki bírás-kodási, hiteleshelyi) teendőik a katedrálishoz, illetőleg a káptalanházhoz kö-tötték. a Káptalan utcából és az attól délre futó (ma Janus Pannonius) utcából kényelmesen el lehetett jutni a belső várba. mindazonáltal az ernuszt-féle átalakítások előtt a vár délkeleti oldalán működő kapu rövidebb útvonalat je-lentett,152 hiszen a Káptalan utca oda futott be. a káptalani negyedből három utcán át is elérhető volt a főtér. a nagypréposti kúriával (ma Káptalan u. 2.) szemben, a Káptalan utcára merőlegesen indult déli irányba a szt. Bertalan templomhoz vezető (ma szepesy Ignác) utca, amely a főesperesek házai kö-zött haladt. az északi (mecsek vagy Vaskapu) városkaputól déli irányba futó (későbbi Csatorna/Négycsatorna, a középkorban esetleg Piac utca, ma Hu-nyadi út) útvonal és a Káptalan utca kereszteződésében, a nagypréposti kúria délkeleti oldalánál egy kisebb tér alakulhatott ki, ugyanis itt létesítették az aranyos kutat (Aranoschut).153 e két utca, a nagyprépost kúriája és az aranyos kút segítségével lokalizálta – többek között – a káptalan néhai egyed főesperes házát is.154 a harmadik (ma Janus Pannonius) utca a káptalani városnegyed déli szélén húzódott, mintegy kijelölve annak határát.

a város falakkal övezett északkeleti részének középkori históriája mind-máig fehér foltnak számít. Közvetlen a városfal alatti rész (a mai Papnövelde utcától északra) bizonyosan beépítetlen volt, amint Haüy térképe is jelzi.155 (Lásd 2. ábra, 79. o.) Jóllehet utcákat is láthatunk az ábrán, de a város e részén mind máig nem kerültek felszínre középkori épületek, így beépítettségéről sem tudunk közelebbit.156

150 Bonfini 1941. 222. 151 az ásató régész, Kárpáti Gábor feltételezése szerint elbontására az ernuszt-féle átépí-

tések idején kerülhetett sor (Kárpáti 1988. 84–85.), azonban egy 1512-es oklevélben még szerepel a kápolna (Iványi 1904–1905. Nr. 160.).

152 Bodó 2006. 40.153 Koller II. 335.154 Uo.155 Gosztonyi 1939. 181. 156 egyetlen hódoltság-kori épület maradványai kerültek napvilágra mindmáig a terü-


a városközponttól keletre, délkeletre húzódó városnegyed relatíve na-gyobb beépítettségét mind a források, mind pedig az archeológiai feltárások igazolják. Különösen a domonkos és a karmelita kolostorok környéke volt sűrűn lakott.157 a forrásokban feltűnő szt. Tamás utca – mely Becket szt. Tamásról, a kolostortemplom védőszentjéről nyerte nevét – minden valószí-nűség szerint a mai munkácsy mihály utcának feleltethető meg, melyet Petro-vics is feltételezett.158 Ugyancsak ezen a környéken, pontosabban a karmelita kolostor táján kereshetjük vélhetőleg a konvent patrónusáról elnevezett szt. lászló utcát is.159

a déli városkapuhoz (siklósi kapu) vezető főút és a városfal által határolt délkeleti terület (a mai Kossuth tér) funkciója sokáig ismeretlen volt. a leg-újabb ásatási eredmények alapján azonban úgy tűnik, hogy a középkor folya-mán sem volt beépítve a terület. a felszínre került objektumok, valamint a régészeti megfigyelések alapján vélhetőleg vásártérként használták a középkor folyamán.160 a feltárt kutak és tároló vermek arra engednek következtetni, hogy termény- és állatvásárokat tarthattak a téren, hiszen kevésbé tartom elképzelhetőnek, hogy erre a piactér alkalmas lett volna. e feltételezésemet erősíti, hogy a város volt a késő középkorban az alföldről nyugatra irányuló szarvasmarha-kereskedelem egyik tranzitállomása, s éppen a siklósi kapu alatt hajtották az állatokat.161

Pécs délnyugati szeglete, a mai Ferencesek utcája és a Jókai utca, valamint a városfal által határolt területen gazdasági épületek, magtárak, istállók, gyü-mölcsösök és a püspöki kertek léte feltételezhető.162 Hasonlóan beépítetlen, kertjellegű terület volt a lyceum utca és a keleti városfal közé eső terület. Gosztonyi Gyula számításai szerint a város falakkal övezett területének mind-össze 2/5 része lehetett beépítve.163

a falakon kívüli malomszeg városrészt nyugatról a szűz mária szőlőhegy (vinea Beate virginis),164 keletről pedig a Tettye-patak határolta. e városrészt kétségkívül elsősorban iparosok lakták, akik kihasználták a természet adta

leten. Kárpáti Gábor régész szíves szóbeli közlése (2008. nov. 20.). ezzel szemben Vörös márton hivatkozások nélkül (!) sűrűn lakott területnek ábrázolta a könyvében közölt térképen. Vö. Vörös 1963. 16.

157 a környéken több középkori épületet is feltártak. sándor 1984. 31–32.; Kárpáti 1983. Nr. 202/7. (114.); Kárpáti 1986. Nr. 186/9. (105.)

158 Petrovics 2006. 46–49.159 Uo.160 Tóth 2008. 16–19.161 Bezerédy 2003. 20.; szakály 1995. 44–66.162 Bezerédy 1997. 14.163 Gosztonyi 1939. 181.164 mQ l4a pag.

Fedeles Tamás60

lehetőségeket. a településrész nagyobb lakosságszámára utal, hogy a relatíve kis területen sűrű egyházi intézményrendszert találunk. amint fentebb em-lítésre került, a városrésznek saját plébániatemploma volt, két koldulórend is kolostort és templomot létesített itt, valamint egy, a város életében fontos szerepet játszó kápolna is működött a negyedben.

A terek használataminthogy a város egyházi és világi (kamarai) igazgatási, továbbá regio-

nális gazdasági központként funkcionált, az állandó lakosság mellett időről-időre nagyszámú átutazóval kell számolnunk. a nagy forgalom természetesen megfelelő infrastruktúrát igényelt, elsősorban az utcák és terek burkolatát illetően. Régészeti feltárás során került napvilágra a keleti városnegyed egyik utcájában (a mai szent mór utcában) egy középkori macskaköves útburkolat részlete.165 ezek alapján feltételezhetjük, hogy a város jobban igénybe vett részeit, mindenekelőtt a főteret, a káptalani városrész utcáit hasonlóan szilárd burkolattal látták el.166 Ugyancsak meg kellett oldani a mecsekben feltörő és a város irányába folyó, valamint az ott felbukkanó források kanalizálását.167 ez annál is inkább fontos feladat volt, mivel a városon belül temetőket is lé-tesítettek. Ugyanakkor a település ivóvízellátását is biztosították e források. a püspökvár vízellátását a Petrezselyem forrás biztosította. mecsek-kaputól a siklósi kapu irányába futó úton vezették a felszínen kialakított csatornában a Kaposvári forrás vizét, s nyilván ez táplálta a főtér északkeleti oldalán kiala-kított fürdőt is (balneum commune) is. a Tettye-patak a vízi energia biztosítása mellett, nyilvánvalóan a malomséd városrész vízellátását is biztosította. szin-tén ezek a források tették lehetővé az említett aranyoskút, a további közkutak működését és a nyomokban feltárt középkori vízvezeték létesítését.168 Ugyan-akkor az esővíz elvezetéséről és tárolásáról is gondoskodtak természetesen a polgárok. 1379-ben a szt. Ferenc utcában két ház között épülő ciszternákról, csatornákról (canalibus seu cisternis) értesülünk.169

Különösen a vásárokra érkezhettek sokan a településre a város vonzás-körzetéből. amint fentebb már említésre került a 14. század első felében szerdán és vasárnap rendeztek sokadalmat, míg a század második felében kedd 165 Kárpáti–sonkoly 1985. Nr. 199/15. (144.)166 Később, a hódoltság idején az oszmánok is igyekeztek karbantartani a burkolatokat.

Gerő 1962. 19.; Varga 2009. 96.167 a csatornákról Oláh miklós is beszámol. Oláh 2000. 28.168 Oláh 2000. 28.; somogyi 1969. 33–35. Kováts 1977.; Kubinyi 1984. 642.; Katona-

Győr–Kárpáti 1991. 84.; 169 Borsa 1993. 18.


és péntek volt a piacnap. ezek az alkalmak nem csak a portékák adás-vétele szempontjából voltak jelentősek, hanem az információáramlás szempontjából is. a városban megforduló környékbeliek és a távolabbról érkezők (pl. az álla-tokat hajtó tőzsérek) híreket közvetítettek a pécsiek számára, s információkat vittek a mecsekaljáról. a piactéren került sor az olyan hivatalos aktusokra is, mint a peres eljárásokhoz kapcsolódó nyilvános (kikiáltással történő) idézé-sek kihirdetése.170 a késő középkorban országgyűlést, nádori közgyűléseket is tartottak Pécsett, melyek egyik valószínűsíthető színhelye a város főtere lehetett.171 a határozatokról szóló okleveleket pedig vélhetőleg a városi ma-gisztrátus közelben álló épületében, a városházán készítették el.

a közhitelű oklevelek kiállításának lehetősége is sokakat vonzott a tele-pülésre. a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenységének volumene egy jól kiépített kancellária működését kívánta meg, amely a fassiok felvételére, oklevelek kiállítására és azok megőrzésére alkalmas helyiségeket igényelt. minthogy a káptalan a püspökvárban működött, gondoskodni kellett egy olyan épület kialakításáról, amelyben úgy tudták az ügyfeleket fogadni, hogy az nem zavarta a székesegyházban és a körülötte lévő kápolnákban zajló litur-gikus cselekményeket. mindemellett a kanonokok és a hiteleshelyet felkeresők számára egyaránt könnyen megközelíthető helyen kellett mindezt berendezni, így a katedrális délkeleti tornyára merőlegesen, déli irányba húzódó, a várka-pu közelében lévő épületszárnyra esett a választás.172

a közhitelű tevékenység részét képezték a peres eljárás bizonyítási sza-kaszában sorra kerülő tisztító eskük. ezekre szakrális jellegükből adódóan – hiszen az evangéliumra kellett esküt tenni – általában a város egyházi épü-leteiben került sor.173 a püspökvártól délre lévő szt. István-kápolna (capella sancti regis Stephani extra castrum Quinqueecclesiense) volt a nemesek eskütéte-lének szokásos helye.174 egy alkalommal a szt. Bertalan templomban is sor

170 Kőfalvi 2006. Nr. 375.; Héderváry II. Nr. 13.171 1416-ban az úgynevezett rabkiváltó gyűlést tartották a városban: ZsO V. Nr. 2255;

Nádori törvényszék: 1429– Z VIII. 282.; 1467 – stipišić – Šamšalović 1960. Nr. 2619.; Országgyűlés: 1476 – Csánki 1883. 525.

172 Fedeles 2008. 205.173 Pl. „Valentinus Cardinalis sola sua in persona, octauo die festi beati michælis

archangeli nunc venturo, in sua ecclesia Cathedrali videlicet in stallo suo coram nostris testimonys super eo quod ipse in totali premissa accione et acquisicione ipsius magistri (…) et immunis, sacramentum prestare teneretur” Zichy IV. 550.

174 1401: ZsO II. Nr. 2096.; 1512: „ante fores ecclesie beati stephani regis, vbi ab antiquo talis iuramentalis deposicio fieri consueuit congregati fuissent” Iványi 1904–1905. Nr. 160.

Fedeles Tamás62

került eskütételre,175 egy másik esetben pedig fogott bírákat választottak és pert halasztottak a ferences kolostorban (in claustro beati Francisci).176

Pécs az egyházmegye szakrális központjaként is nagy vonzerőt jelentett a dél-dunántúli régió hívei és papsága számára. az egyházi év legnagyobb ün-nepe, a húsvét, valamint a nagyheti szertartások sokakat vonzottak a városba. a nagycsütörtöki krizma- és olajszentelésen részt vett az egyházmegyés pap-ság többsége, s mivel azon a napon ünnepi szentmisét csak a dómban celeb-rálhattak, nagy tömeg érkezhetett a városba.177 az egyházmegyei zsinatokra is számos klerikus érkezett a püspökség területéről. Két ilyen összejövetelről vannak adataink (1456, 1515),178 melyek tárgyalásait a püspökvárban tartották.

sok zarándok kereste fel a város templomaiban, kápolnáiban őrzött relik-viákat, s részesült a meghirdetett búcsúk kegyelemében. szt. Bertalan apostol jobb kezét, melyet II. andrás király hozott a szentföldről, a tiszteletére szen-telt plébániatemplomban helyezték el.179 miklós püspök által került Pécsre a németalföldi Gentből szt. livinusz püspök relikviája, melyet az aranyos mária kápolnában kereshettek fel a peregrinusok.180 a székesegyházban őriz-ték szt. Veronika csodatévő képét a 15. században.181 Különösen sokan érkez-hettek a dómba 1462 nyarán, ugyanis akik kegyelmi állapotban zarándokol-tak el a bazilikába és adakoztak a tervezett törökellenes hadjárat költségeire, teljes búcsút nyerhettek.182 a ferences templomot 1401 Virágvasárnapján és sarlós Boldogasszony ünnepén felkeresők nyerhették el a Portiuncula búcsút. a zarándoklat volumenére következtethetünk a konvent custosának kéréséből, miszerint nyolc ideiglenes gyóntató alkalmazásának engedélyéért folyamo-dott a szentszékhez.183 a relikviák közül a domonkosok templomában őrzött szentvér ereklye volt különösen népszerű. a nagy számban érkező női pe-regrinusokra tekintettel az ereklye számára egy kápolnát kellett építtetnie a szerzeteseknek.184

szintén a városba érkezők jelentős számára következtethetünk egy 1481-es pápai bullából. a szentatya ugyanis a püspök és a kanonoki testület kérésére

175 1467: Zichy X. 419.176 1409: Zichy V. 582.177 Koszta 2007. 88.178 szentirmai 1961. 277, 291–292.179 Koszta 1994a. 69.; Fedeles 2007. 20.180 mQ fol. 220r.181 lukcsics 1931. Nr. 985.182 Koller IV. 91.; a székesegyház1345-ben, 1366-ban, 1428-ban is búcsúengedélyt ka-

pott, míg 1355-ben az aranyos mária-kápolna kapott hasonló pápai felhatalmazást. sümegi 2008.

183 mV I/IV. 327–328.184 Harsányi 1938. 316.; Timár 2001. 82–83.


kiterjesztette a város valamennyi templomára azon – korábban csak a kated-rálisra vonatkozó – engedélyt, miszerint kiközösítettek és egyéb súlyos bű-nökkel terheltek településre érkezése idején, azok kizárásával a templomokban szentmisét celebrálhatnak.185

Világi és egyházi méltóságok többször tartózkodtak rövidebb-hosszabb ideig a városban, s ezen alkalmakkor bizonyosan nagyobb kísérettel is számol-hatunk. a magas rangú vendégek a püspöki palotában kaphattak rangjuknak megfelelő szállást. ehelyütt néhányat említek ezek közül. 1064-ben Pécsett töltötte a húsvétot salamon király és Géza herceg, s amint a 14. századi króni-kakompozíció tudósításából tudjuk, ekkor vált a tűz martalékává a székesegy-ház és a körülötte lévő paloták.186 1165-ben a szentföldi zarándoklatra igyekvő Ottokár stájer őrgróf kíséretével Pécsett tartózkodott, amikor hirtelen el-hunyt.187 ez az adat egyúttal illeszkedik a 11. század első felében a Kárpát-me-dencét átszelő, Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokútvonalra vonatkozó adathoz, mely érintette – többek között – Kakasdot és Baranyavárat is.188 1465 őszén hosszabb időt töltött mátyás király a mecsekalji városban. Tudjuk, hogy az uralkodó kísérete mellett itt tartózkodott Vitéz János és Hyeronimus landus krétai érsek, a szentszék követe is. Természetesen valamennyien Ja-nus Pannonius pécsi püspök vendégszeretetét élvezték.189 1495 tavaszán II. Ulászló király kíséretével több hétig időzött a városban. az időszak megle-hetősen jól dokumentált, ugyanis fennmaradtak az 1494–1495. esztendőre vonatkozó királyi számadások.190 az uralkodó és kísérete az Újlaki lőrinc ellen vezetett hadjáratot követően a márciust és az áprilist töltötte a városban, s bizonyosan a püspökvárban, a püspöki palotában szállásolták el a királyt és szűkebb kíséretét. erre utal többek között, hogy a vár őrségének borravalót, a nagyobb iskola tanulóinak (scolaribus schole majoris Quinqueecclesiensis) – itt nyilvánvalóan a székesegyházi iskoláról van szó – adományt adott, továbbá a székeskáptalan nótáriusát – s bizonyosan a hiteleshelyi kancellária infra-struktúráját – vette igénybe a király egy-egy oklevél kiállítására.191 a király ugyancsak itt fogadta a meghódoló lőrinc herceget, valamint Korvin Jánost.

185 „sepe contingat excommunicatos, aggravatos et reaggravatos ac interdictos ad civitatem ipsam Quinqueecclesiensem accedere et in illa morari” Koller IV. 429.

186 sRH I. 362–363.187 ámTF I. 359.188 áKIF 160–161.189 Fraknói 1902. 113.; Ritoókné 2008. 5. (Itt is megköszönöm Ritoókné szalay ágnes

lekötelező szívességét, hogy kéziratába bepillantást nyerhettem.)190 Kiadása: engel 1797. 17–181.; a Pécsi egyházmegyére vonatkozó adatok kiadása:

Koller IV. 475–490.; a számadáskönyv művelődéstörténeti felhasználására ld. soltész 1905.

191 engel 1797. 72–74.; Koller IV. 483–485.

Fedeles Tamás64

Ugyancsak ekkor került sor a török követ fogadására, akivel három éves tö-rök – magyar békét kötött Ulászló.192

a térhasználattal kapcsolatban fentebb már említésre került temetőkről sem feledkezhetünk meg, hiszen ezek a város térszervezésének fontos részét képezték. a középkori városokban nemcsak a plébániatemplomok mellett létesíthettek temetőt. minden egyházi épület rendelkezett a temetés jogával, így a kápolnák, ispotályok, koldulórendi kolostorok körül is temetkeztek, s maguk az egyházi épületek is örök nyughelyül szolgáltak a klerikusok és vilá-giak számára egyaránt. a középkor embere temetkezési helyét azon templom közelében igyekezett kiválasztani, melyhez egész életében kötődött. ahol szentmisére járt, szentgyónást és szentáldozást végzett, gyermekeit keresz-teltette, s talán ahol felmenői is nyugodtak. Természetesen a szociális helyzet is meghatározó volt e tekintetben, hiszen a templomokban, kápolnákban – a klerikusok mellett – általában a város vezető rétegének tagjai, illetőleg a pat-rónusok temetkezhettek.193 a folyamatos temetkezések következtében időről-időre területet kellett „felszabadítani”, melynek következtében csontkamrákat alakítottak ki a templomok, kápolnák mellett, melyekbe az exhumált csont-vázakat elhelyezték.194 Pécs esetében elsősorban az archeológiai feltárások révén ismertek a város középkori temetői. az ismert cintermek többsége – az általános gyakorlatnak megfelelően – a templomokat, kápolnákat övezte.195 a szt. Bertalan, a szt. Benedek és a mindenszentek plébániatemplomok körül egyaránt középkori sírok kerültek felszínre.196 Ugyancsak egy jelentősebb temető vette körül a szt. István-kápolnát,197 amelyet éppen e körülmény mi-att esetleg – az elnevezések ingadozásától függetlenül – a plébániák közé sorolhatunk. ezeket a temetőket vélhetőleg minden esetben fallal övezték.198 a koldulórendek esetében is nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy temp-lomaik közelében temetőket létesítettek. ezt egyrészt a pécsi karmelitáknak adott pápai engedély,199 másrészt pedig más városok példája is alátámasztja.200 a szt. Bertalan templomhoz a középkorban egy ispotály is tartozott,201 amely vélhetőleg szintén rendelkezett saját temetővel. Ugyanakkor a középkori vá-

192 Uo.193 Bæriswyl 2003. 75.194 Uo. 77. 195 majorossy 2006. 66–70.196 Kárpáti 1986. Nr. 186/3 (103.); Kikindai 2006. 31.; madas 1987. 62–63.; szőnyi 1913.

139.197 Kárpáti 1988. 83–85.198 madas 1977. 62–63.; szőnyi 1913. 139. 199 Koller III. 132.200 Cevins 2003. 28–29.; majorossy 2006. 66–70.201 Fedeles 2003a. 117–118.


rosfalaktól keletre eső területen is feltártak egy nagyobb középkori temetőt.202 Természetesen a klerikusok, a város előkelő polgárai, a templom patrónusai és donátorai az egyházi épületekben temetkeztek, amint ezt a kútfők, a feltá-rások és a fennmaradt sírkövek is igazolják.203 Több forrás is megerősíti, hogy a székesegyházban temették el második királyunkat, Orseolo Pétert.204 ezt a régi hagyományt egy ásatással lehetne minden kétséget kizáróan igazolni. a püspökök, segédpüspökök, kanonokok természetesen a dómban találtak végső nyugalomra, azonban mindössze néhány középkori sírkő maradt ko-runkra. a legkorábbi közülük György segédpüspök sírfedlapja (1400),205 majd ezt követi alsáni Bálint bíboros (1408),206 szekcsői János főesperes (1435),207 és végül albeni Henrik püspök (1444) 208 sírköve. a székesegyház északnyugati oldalán létesült aranyos mária kápolna püspöki palotakápolnaként funkcio-nált, s ennélfogva több püspök végső nyughelyéül szolgált. Többek között ott temették el a kápolna alapítóját, miklós püspököt,209 valamint Koppenbachi Vilmost, a pécsi egyetem alapítóját.210 a domonkos kolostor és templom fel-tárása alkalmával a templom főhajójában egy kripta maradványai kerültek felszínre, melyben egykoron Izdenci Katalin nyugodott. az ő reneszánsz sírzárókövének töredékeit szintén feltárta Kárpáti Gábor.211 Ugyancsak az ő nevéhez köthető a középkori ferences kolostor régészeti kutatása, mely temp-lomának szentélyéből szintén több középkori sír került elő.212 a szt. Bertalan templom egykori épületében is több sír került napvilágra.213

a középkor folyamán a laikusok és klerikusok szoros kapcsolata a terek használatában is megmutatkozott, s ez leginkább a nagyobb ünnepek alkal-

202 Kárpáti 1988a. Nr. 193/1 (93).203 a szt. Bertalan templomra ld.: Kikindai 2006. 30.; a domonkos templomra ld.:

Kárpáti–szekér 1994. 249–252.204 erre legújabban, a forrásokkal és a korábbi szakirodalommal: Boros 2006.205 a nehezen olvasható, gyenge minőségű sírkőn szereplő név feloldására több kísér-

let is született. az okleveles adatokat megvizsgálva egyértelműen János fia György argyasi segédpüspök és pécsi kanonok sírzárókőjéről van szó. szőnyi 1906. 281–283. Vö. szőnyi 1929. 532, 536.; Tóth 1964. 168, 181/10. j.; Vernei – Kronberger 1939. 25. (ez utóbbi három munka ismeretét lővei Pálnak köszönöm.) György egyházi pályafutására és a sírkő problematikájára ld. Fedeles 2009e. Nr. 134.

206 lővei 1987.207 Boros 2006a.208 lővei 1987a.209 Oláh 2000. 27.210 sándor 1999. 92–98. (Vilmos síremlékének rekonstrukcióját Buzás Gergely készí-

tette el.) 211 Kárpáti – szekér 1994. 244, 249–251.212 Kárpáti 1991. 31.213 Kikindai 2006. 30, 31, 34.

Fedeles Tamás66

mával megrendezett körmenetekben nyert kifejezést.214 a rendelkezésre álló forrásanyag jellege sajnos Pécs esetében mindössze egyetlen processzió – töb-bé-kevésbé pontos – rekonstruálását teszi lehetővé. szerencsés módon azonban éppen azt a körmenetet ismerjük, amelyet a város védelme érdekében tartottak, tehát ilyetén mindenképpen egyedinek tekinthető. a 15. század végén nyomta-tásban megjelent pécsi misekönyv egyik bejegyzése ugyanis arról tudósít, hogy Balog nembeli szécsi Pál püspök (1293–1306) elrendelte az egyházmegye hívei számára, hogy az Úr napját követő pénteken égi háború és villámcsapás ellen (contra tempestatem et fulgura) tartsanak körmenetet.215 a részletes előírások értelmében a püspöki székhelyen tartott processzió a város észak-keleti részén lévő szűz mária szőlőhegyre vonult, ahol a szt. Bertalan templom plébánosa a körmeneti keresztet magasra emelve előénekelte a könyörgéseket, melyeket a klérus és a hívek térden állva megismételtek. ezt követően a Krisztus Teste egyházhoz vonultak, s szentmisét mutatattak be. a rubrika alapján a követke-zőképpen rekonstruálhatjuk a körmenet útvonalát: a szt. Bertalan-templom plébánosának központi szerepe nem véletlen, mivel a pécsi plébániák közül rangban megelőzte a többit. ez alapján pedig arra következtethetünk, hogy a processzió kiinduló állomása a város főterén álló plébániatemplom volt. On-nét a mai Hunyadi úton északi irányba haladva a mecsek-kapun keresztül érték el az említett szőlőhegyet, melyet a mai Kálvária-dombbal azonosít-hatunk. a könyörgések elvégzését követően levonultak a malomséd telepü-lésrészen lévő Krisztus teste-kápolnához (capella corporis Christi extra muros Quinqueecclesiense). a körmenet szentmisét követő útvonala nem ismert, így csak valószínűsíteni tudjuk, hogy immár a szőlőhegy érintése nélkül tértek vissza a város főplébániájához. Ugyanakkor a processzió funkciója miatt azt sem zárhatjuk ki, hogy a várost a fal mentén teljesen megkerülve érkezett visz-sza a menet a kiindulási helyre, ezzel is „biztosítandó” a település védelmét.216 a rubrika a körmenet résztvevőiről csak általánosságban tesz említést, azonban a település védelme érdekében tartott könyörgés kétségtelenné teszi, hogy a város apraja-nagyja, klerikus és világi egyaránt részt vett a processzión.

A középkori városképJóllehet sajnos nem állnak rendelkezésünkre a középkori településről ké-

szített képi ábrázolások, mint pl. Buda esetében a Hartmann schedel-féle

214 a késő középkori körmenetekre ld. Fedeles 2007.215 mQ l4a.; erre és a további középkori pécsi körmenetekre részletesen ld. Fedeles

2007a.216 Néhány vonatkozó hazai és külföldi példa: Fedeles 2007. 73–74.


világkrónikában,217 azonban Bezerédy Győző megállapítását, miszerint „a középkori várost még csak képzeletben sem lehet rekonstruálni”,218 csak rész-ben fogadhatjuk el. az elbeszélő források, az okleveles adatok, a régészeti-műemléki kutatások, valamint a kora újkori képi ábrázolások segítségével ugyanis valamelyest képet alkothatunk a település középkori arculatáról.219

„eztán Pécs tűnik szemünkbe, várát a magas mecsek hegy lábánál épí-tették, annak lejtőit és csúcsát hatalmas tölgyek övezik […] az említett hegy lábától dél felé a síkságra lenyúló város sem természetes, sem mesterséges védelemmel nem rendelkezik eléggé […] folyója és vize szűkösen van. […] Van egy püspöki kert a mondott hegy északi oldalán, ahol forrás buzog, mely-nek folyása a város felé haladtában mintegy negyven malmot forgat sorjában. a hegyoldalban más források is törnek fel, ezeket csatornákon bevezetve üdül fel ez a termékeny földű és jó borban igen bővelkedő város […].”220 a város természeti környezetét (is) papírra vető Oláh miklós ugyan szülőföldjétől tá-vol, Németalföldön készítette el Hungaria címmel országleírását (1536), ennek ellenére munkáját megbízhatónak tarthatjuk.221 Kiváltképpen érvényes ez Pécs fentebb idézett leírására, hiszen a szerző szoros kapcsolatban állt a tele-püléssel, ugyanis szatmári György püspök kanonoki javadalmat biztosított számára a pécsi székeskáptalanban (is).222 Természetesen ez nem jelentette azt, hogy ezen időszakban (1516–1521) Oláh folyamatosan a városban tartózko-dott volna, az azonban kétségtelen, hogy többször megfordult a településen, ebből következőleg személyes ismeretei alapján mutatta be a települést és annak szűkebb környezetét. a leírás szerint a városfalaktól északra húzódó mecsek-oldal a középkorban beépítetlen volt, melyet tölgyerdő borított. az erdős részek természetesen nem a városfal közvetlen közelében kezdődtek. az idézett leírás ugyan nem tesz említést a szőlőkről, azonban a jó minőségű bor nagyobb mennyisége nyilván megfelelő méretű szőlőültetvényeket felté-telez. a középkori Pécsi misszálé fentebb bemutatott körmenetre vonatkozó bejegyzése pedig említi is az egyik szőlőhegyet. ez a szőlő a vártól jobbra eső területen volt, s szűz mária védelme alá helyezték (ad monticulum retro castrum iuxta vineam Beate Virginis).223 a városban házzal rendelkező polgárok is igyekeztek promontoriumon saját szőlőhöz jutni, amint néhány adatból erre

217 schedel 1990.218 Bezerédy 1997. 14.219 egyébként maga a szerző is több alkalommal megkísérelte a középkori városkép

bemutatását. Bezerédy 1982, 1997, 2002.220 Oláh 2000. 27–28.221 Kulcsár 2008. 129, 133.; szende 2004a. 247–249.; Csukovits 2005. 91.222 Fedeles 2005. Nr. 282.223 mQ l4a.

Fedeles Tamás68

következtethetünk.224 Ugyancsak említi a város feletti szőlőket az 1686-ban készült tollrajzhoz készült magyarázat.225

ma is állnak a Tettyén szatmári püspök egykori villájának – Oláh által is említett – maradványai. a város peremén létesült nyaraló szemet gyönyör-ködtető kilátást nyújtott a településre. az itáliai reneszánsz minták nyomán épült zártudvaros, emeletes épületet az 1510-es években emeltette szatmári püspök.226 minthogy a villa nem a városban épült, megfelelő helyszínt nyújt a város középkori látképének virtuális rekonstruálásához. a következőkben tehát azt vizsgáljuk meg, hogy a 16. század első évtizedeiben hogyan láthatta a várost a püspöki nyaralóból a szemlélődő érdeklődő. a látvány képi megje-lenítésében segítségünkre lesz – többek közt – az 1686-os ostromról Justus van der Nypoort által készített metszet is, mely hasonló nézőpontból ábrázolja a települést.227

elsőként az erődítési rendszerre lehetett figyelmes a kortárs. a települést fallal vették körül, melynek építése feltételezésem szerint 14. század végén, alsáni Bálint bíboros, püspöksége idején (1374–1408) kezdődhetett, noha felmerült annak lehetősége is, hogy a tatárjárást követően még a 13. század folyamán megkezdődött kialakítása.228 Nézetemet az alábbiakban kísérlem meg röviden alátámasztani. Pécs éppen a 13. század második felétől indult jelentős fejlődésnek, mely során az árpád-kori viszonylag izolált településma-gokból a 14. századra kialakult az egységes, immár városias szerkezetet mutató település.229 a Horváti-féle lázadás (1387) idején a városra törve fosztogattak, pusztítottak a felkelők,230 amely körülmény szintén arra enged következtetni, hogy a városfal ekkor még nem állt. az írott források további segítséget nyúj-tanak a kérdés megoldásában. 1395-ben – a már többször említett – Krisztus teste-kápolnát még in montibus Quinqueecclesiensis edificate határozza meg egy oklevél,231 míg 1412-ben már extra muros Quinqueecclesiense-ként szerepel.232

224 1478-ban spanat ágoston pécsi polgár pécsi szőlőiről értesülünk (Czaich 1899. 17.). 1497-ben szegedi szilágyi lászlónak Váradon, Pécsett egy-egy, míg szegeden két háza volt. e mellett a pécsi szőlőhegyen szőlőkkel is rendelkezett (dl 6193).

225 Pataki–Gosztonyi 1941. 419.226 Gere 2005. 267–268. Vö. Farbaky 2002. 52–57.227 a metszet természetesen már a törökös külsővel ábrázolja a települést, dzsámikkal

és minaretekkel. mindamellett a metszet nem tekinthető az épületek lokalizálása szempontjából maradéktalanul hitelesnek. erre ld. Boros 2002. 30.

228 sándor 2001. 198. 229 Koszta 2010. (Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratába bepillantást nyerhettem.)230 „ipsa civitate Quinqueeccleisensi penitus derobata et predam posita, claustris eciam

et ecclesys dei in quibus divinorum amministratores variorum habituum videlicet persone religiose et seculares perseverassent, destructis et devastatis” Károlyi I. 422.

231 ZsO I. Nr. 4126.232 ZsO III. Nr. 2849.


Feltételezésemet erősítheti egy további körülmény is. alsáni bíboros 1386-tól kezdően fokozatosan kiszorult a politikai-kormányzati hatalomból, melynek következtében főként székhelyén, illetőleg egyházmegyéjében tartózkodott.233 ez a periódus pedig kiváló alkalmat kínált a jelentős károkat szenvedett város újjáépítésére,234 védelmi rendszerének kiépítésére. a falat szabálytalan térkö-zönként elhelyezett, félköríves bástyákkal látták el, melyeket négy kapuval törtek át.235 a fal építéséhez szükséges köveket a Tettye fölött létesített kő-bányából termelték ki, melynek következtében létesült a szatmári villának helyet adó sík plató.236 Ugyancsak a védelem hatékonyságát szolgálta a falakat övező árok, amint ez a metszeten is jól látható. mindazonáltal a városfalak nem jelentettek leküzdhetetlen akadályt, ahogy erre Oláh miklós is utalt.237

a védelmi szisztéma központi eleme természetszerűleg a püspökvár volt, amelyet a tatárjárást követően kezdtek építeni. az erősség a korszakban haté-kony védelmet biztosított, így 1543-ig ellenállt a különböző ostromoknak.238 mindössze egy alkalommal került idegenek kezére, azonban nem hadmozdu-latok révén. 1306-ban a székeskáptalan Péter tolnai főesperest, Károly Róbert alkancellárját választotta püspökké. minthogy Péter az anjou uralkodó egyik fontos támasza volt, ezért az egyik tartományúr (kiskirály), Kőszegi II. Hen-rik elfogatta Jakab várnagyot, majd a várat egyik familiárisára, miklósra bízta, aki történetesen a pécsi káptalan egyik méltóságviselője volt. miklós éneklő-kanonok közel négy esztendeig tartotta kezében az erősséget, kanonoktársait nem engedte be a vár területére, így a székesegyházba sem. 1310-ben oldódott meg végül a helyzet, amikor Péter püspököt elismerte miklós éneklőkanonok és átadta neki a várat.239 a pécsi ferences konvent 14. század elején haszná-latban lévő pecsétjének képén is a püspökvárat ábrázolták, amely arra utal, hogy az anjou-kor elején a székesegyház mellett ekkorra már az erősség is a város jelképévé vált.240 Ugyancsak a védelmi rendszer egyes elemeit vésték a város 15. századi pecsétmezejébe: egy ormozott, ráccsal ellátott kaputornyot 233 Petrovics 2009. 30, 32.234 Zsigmond király 1387. április 14-én, Budán kelt oklevelében a következőképpen

írta le a pusztítást: „civitate Quinqueeccleisensi penitus derobata et predam posita, claustris eciam et ecclesys dei in quibus divinorum amministratores variorum habituum videlicet persone religiose et seculares perseverassent, destructis et devastatis” Károlyi I. 422.

235 sándor 2001. 201.236 Farbaky 2002. 53.237 Oláh 2000. 28.238 sikertelen ostromok: 1284, 1299, Veress 1992. 23–24.239 az ügyre ld. Pór 1889. 240 „in reliquo autem infixa erat quedam ymago ad similitudinem cuiusdam castri,

et in circumferentia ipsius sigilli hec littere apperebat, scilicet: sigillum Fratrum minorum Quinqueecclesiensium” mV I/2. 362.

Fedeles Tamás70

ábrázoltak két oldalán pártázott várfal részletével, felette a székesegyház és a város védőszentjének attribútumával.241 az első kőfallal övezett vár alap-területe mintegy 1,9 hektár lehetett, amely a 15. századi bővítés során 3,1 hektárra növekedett.242 a négyszög alaprajzú vár nagyon egyszerű szerkezetű volt, ugyanis a kőfalait sem tornyok, sem pedig bástyák nem erősítették. ezen nélkülözhetetlen védelmi elemekkel majd csak a 14. század második felében látták el.243

ernuszt Zsigmond püspök nevéhez köthető az a nagyszabású erődítési munkálat, mely során véglegesen kialakult a pécsi vár középkori szerkezete. Többek közt e munkáról tudósít antonio Bonfini Rerum ungaricarum decades című munkájában, ugyanis beszámol arról is, hogy Kinizsi Pál az alsó Részek főkapitánya Pécsett megszemlélte (1491) a vár erődítési munkálatait, me-lyekkel meg volt elégedve.244 a vár védműveinek átalakítása, modernizálása egyébként jól beilleszthető ernuszt koncepciójába, ugyanis szentgyörgyvár (ma Đurđevac, Horvátországban) erődítési munkálatait nem sokkal korábban, 1488-ban fejezte be.245 elsősorban a vár déli részét erősítették meg ekkor, így felépítették a ma is látható délnyugati rondellát (barbakánt). a legújabb ásatások során tárták fel a délkeleti rondella nyomait, azaz két kb. azonos barbakán állt a vár déli oldalán.246 a ma is álló rondella tetején pártázatos fal védte a védőfolyosón (gyilokjárón) tartózkodókat. az alsó részen az ágyúk-nak és szakállas puskáknak boltozatos tűzelőállásokat alakítottak ki. a falak vastagsága mintegy 140 cm volt. e munkálatokhoz köthető a déli kaputorony felépülte is, amelyen egy 1498-as évszámmal ellátott ernuszt címerkő füg-gött. e címerkő jelentőségét leginkább az mutatja, hogy ez Pécs első ismert reneszánsz emléke. a szabálytalan kilencszögű, ún. lófejpajzson egy középütt lőréssel ellátott, téglából kirakott, pártázatos várfalrészlet látható. a pártázat

241 szent Péter apostolfejedelmről van szó, akit általában a mennyország két kulcsával szoktak megjeleníteni. az első ismert pecsétlenyomat 1445-ből származik. Körirata:

„+sigillum Civitatis Quinqueecclesiensis” Holub 1958. 136–139.242 Veress 1992. 19. 243 Gerő 1999. 49–51.244 „Kinisius […] Positis autem in subiecta urbi planitie castris ipse in urbem cum

paucis quibusdam admissus facile cognovit et cives et antistitem in fide erga regem et officio pristino permanere et urbem arcemque non modo tormentis et copiis, sed commeatibus etiam et bellicis operibus omnibus egregie munitas ab iis contra, quam opinabantur homines, ad regia commoda custodiri. Itaque antistite et civibus eximie collaudatis et operibus ac munitionibus approbatis inde confestim […].” Bonfini 1941. 222.

245 Valentić 1969. 90–92. 246 Bodó 2006. 40.


mindkét oldalán egy-egy hatágú csillag. a pajzsot két bajuszos angyalfigura tartja, fölötte püspöksüveg.247

a 17. század végi ostromot követően készült, a várost déli nézőpontból ábrázoló tollrajzon még jól látható a külső várfalat övező várárok, melynek nyomát a néhány éve zajlott ásatások során feltárták.248 a külső és a belső várfal között létrejött zwinger szintén növelte a vár védelmi erejét. Ugyancsak meg kell említenünk a belső várfal délnyugati sarkán emelt tornyot (a mai Püspöki levéltár épülete). Petrovich ede véleménye szerint ezt az épületet az asztrológia iránt is érdeklődő Janus Pannonius püspök építtette csillagászati megfigyelésekhez.249 sokkal elfogadhatóbbnak vélem azonban Kikindai and-rás nézetét, miszerint ez a saroktorony stratégiai célokat szolgált, s vélhetőleg miklós püspök létesítette a 14. század derekán.250 ezt látszik megerősíteni az ominózus rajzon a torony felső emeletén ábrázolt fa védőfolyosó is. a rajzhoz fűzött magyarázat szerint ez a torony egyúttal börtönként funkcionált (Turris seu carcer).251 adatok híján csak feltételezni tudjuk, hogy a középkorban is ez az épület szolgált börtönként.252

mindazonáltal a vár védhetőségét alapvetően geográfiai környezete, fek-vése határozta meg. ez pedig Pécs esetében igen kedvezőtlen volt, hiszen a vár fölött fekvő szőlőhegyek kiváló ágyúállásokat biztosíthattak ostromok esetén. Nem véletlen, hogy 1543-ban minden ellenállás nélkül foglalták el a törökök.253 (Lásd 3. ábra, 80. o.)

a Tettyét és a várost a déli sík területről szemlélő kortársak tekintetét min-denekelőtt vélhetőleg a magas, a városfal fölé emelkedő épületek vonzották. az említett stratégiai célokat szolgáló védművek mellett elsőként a templom-tornyokat pillanthatták meg. a székesegyház a maga négy impozáns, városfölé

247 a címer fölött a következő felirat olvasható: sigismu(n)dus. ernestus. ep(iscop)us Quinque ecclesie(n)sis. me Fieri. Fecit 1498 [ernuszt Zsigmond pécsi püspök készít-tetett 1498]. Boncz 1891.; sándor 1984.17.; szőnyi Ottó: a Pécsi Püspöki múzeum Kőtára. Pécs, 1906. 247–249.; Gerő 1999. 53–54.; a kaputoronyra ld. Boros 2002.

248 Visy 2007. 11.249 Petrovich 1975. 150–151.; Petrovich 1981. 13/b. – Janus érdeklődésén kívül vélhetőleg

az épület későbbi funkciója is hozzájárult e hipotézis megfogalmazásához, hiszen Klimo püspök valóban obszervatóriumot rendezett be a toronyban. Horváth 2008. 122.

250 Kikindai 2007. 6.251 Pataki – Gosztonyi 1941. 419.252 a középkori püspöki börtönre egy 1427-ből származó adat tájékoztat: „carceribus

eisdem domini episcopi”. Holub 1960. 185.253 a rajzhoz készült szöveges magyarázat is ezt hangsúlyozza: „colles vinearum et

montes immediate penes residentiam qui reddunt omnino pro præsidio etiam si fortis esset inhabilem et nunquam fortificabilem cum sit ædificatum contra excursiones” Pataki – Gosztonyi 1941. 419.

Fedeles Tamás72

magasodó tornyával kiemelkedett a templomok, önálló épülettel rendelkező kápolnák közül. a püspökvár északnyugati részén alapított prépostsági temp-lom nyugati oldalához a 13. század derekán építettek egy tornyot.254 a szt. Bertalan templom délnyugati sarkán álló torony a 14. század elején már állt. a 15. század második felében zajló nagyszabású átépítések során a háromha-jóssá bővített templom déli oldalhajójába foglalták bele a tornyot, melyhez délről egy kápolnát illesztettek.255 a város déli kapuja közelében létesült szt. Benedek-plébániatemplom, valamint a püspökvártól délre épült szt. István-kápolna szintén rendelkezett egy-egy toronnyal. a falakon kívüli minden-szentek templom középkori tornya a mai helyén állhatott.256 a koldulórendi kolostorok templomai mellett ugyancsak számolhatunk egy-egy toronnyal, ahogy a falakon kívül álló Krisztus teste-kápolna mellett vélhetőleg szintén számolhatunk egy toronnyal.

További épületek esetében is vannak tornyokra vonatkozó adataink. egy korabeli összeírás szerint a mai városháza mögött, két kétszintes ház között állt a romos várostorony 1695-ben. minthogy a török utáni első városháza csak 1698-ban épült fel, joggal következtethetünk arra, hogy a középkori városi magisztrátus egyik központi épületéről, esetleg az egykori városházáról (?) lehet szó.257 a mai Hunyadi úton, a Belvárosi Plébánia épületétől délre ugyan-csak egy tornyos, gótikus ablakkerettel és nagy pincével ellátott ház állt.258

a tornyok funkciójával kapcsolatban a következőket említhetjük rövi-den. az egyházi épületek esetében elsődleges célja a harangok elhelyezése, s ezek működtetése által a megfelelő akusztikus hatás biztosítása volt. a ha-rangok mind a szakrális, mindpedig a profán kommunikációban központi szerepet játszottak a települések életében.259 e mellett természetesen védelmi feladatokat is elláttak, hiszen a magasba törő tornyokban kialakított őrhelyek alkalmasak voltak arra, hogy az ott strázsálók az ellenség közeledtéről, az esetleges tűzesetekről idejében informálni tudják a lakosokat.260 Ugyanakkor méretüknél fogva alkalmasak voltak az adott település gazdasági erejének, a polgárok büszkeségének megjelenítésére, más szóval élve a reprezentációra

254 sándor 1999. 30.255 Kikindai 2006. 28–35.256 szőnyi 1913. 139.257 madas 1978. 639, 642.; Petrovich 1975. 148.; Bezerédy 2003. 19.258 Kárpáti Gábor szíves szóbeli közlése (2008. nov. 20.)259 erre részletesen ld. Bönnen 1998.260 Ohler 2007. 308. a 15. század derekán a soproni nagyobb körmenetek alkalmával a

szt. mihály templom tornyába egy őrt állítottak, akinek többrétű feladata volt. Fi-gyelte a városon kívüli területet, s az ellenség feltűnése esetén riasztotta a polgárokat. a körmenetben előforduló balesetekről, esetleges csetepatékról, az üresen hagyott házakban keletkezett tűzről informálta azonnal a hatóságot. Házi 1939. 334.


is.261 Gyakran egyúttal a település jelképeivé váltak, amint Pécs esetében a négytornyú székesegyház.262

a kései középkortól kezdve az egyházi és a középületek esetében egy újabb funkcióval bővült a tornyok szerepe, jelesül a városháza és a jelentősebb temp-lomok tornyán általában már mechanikus óraszerkezeteket is találunk, amint ezt számos európai és magyar város példája is mutatja.263 Pécs esetében a szé-kesegyház tornyain lévő órákról tudósítanak forrásaink. evlia Cselebi, a híres török utazó és történetíró beszámolójában feljegyezte, hogy a katedrális „négy sarkán egy-egy óratorony” volt.264 ezt megerősíti a fentebbi rajzhoz készített kommentár egyik passzusa is, miszerint a délkeleti toronyból a felszabadító csapatokkal a városba érkező Gabriel Vecchi tábornok elvitte a káptalan órá-ját, melyet a törökök sértetlenül megőriztek.265 ez utóbbi információ egyút-tal kétségtelenné teszi, hogy valóban egy középkori óraszerkezetről van szó. a jelentős magyar egyházi központok közül eddig esztergom, eger és Várad esetében álltak rendelkezésre toronyórákra vonatkozó adatok.266 Pécs teljesen illeszkedik a sorba, hiszen a késő középkorban a legtekintélyesebb egyházi központok közé tartozott. Ugyan közvetlen információink nincsenek, mégis kísérletet tehetünk az óraszerkezet elhelyezési időpontjának hozzávetőleges meghatározására. Csukovits enikő kutatásai alapján azt láthatjuk, hogy a magyar egyházi centrumokban a 15. század második felében jelentek meg a nagy óraszerkezetek.267 amennyiben Pécsre vonatkoztatjuk a megállapítást, úgy Janus Pannonius és ernuszt Zsigmond püspöksége jöhet szóba. Jóllehet Janus nagy érdeklődést tanúsított az asztrológia iránt, sőt vélhetőleg saját órája is lehetett,268 azonban alkalmasint nem az ő nevéhez köthetjük a toronyóra elkészíttetését. erre ernuszt János bán 1476-ban tett végrendeletéből követ-keztethetünk. Ő meghagyta Zsigmond nevű fiának, aki akkor már három éve viselte a pécsi püspöki méltóságot, hogy a székesegyházat, mely a korábbi püspökök gondatlansága következtében romos állapotban volt, újítsa fel, va-

261 Ohler 2007. 308.262 a székesegyházat ábrázolták a város 1505-ben készült tipáriumán, melyet még a 18.

század elején is használtak. (levárdy – Boros – Kalász 1991. 15.) a székesegyházat (és a püspökvár részletét) ábrázolták a város 16. század derekán készült pecsétnyomóján is. (Boros 2002. 29. Vö. Holub 1958. 142.)

263 Csukovits 1992.; endrei 1978. 46–49.; Ohler 2007. 325–327.264 Katona 1983. 29.265 „6. turris ex qua curavit auferi horologium excellentissimus dominus Comes a

Vecchi. quod erat capitularium et Turca conservavit et reliquit impune.” Pataki–Gosztonyi 1941. 419.

266 Csukovits 1992. 160–161.267 Uo.268 Csukovits 1992. 165.

Fedeles Tamás74

lamint újabb épületekkel bővítse.269 a székesegyház renoválását a 16. század elején fejezték be, mely során új tetőszerkezetet kapott a dóm, s a mennyezetet boltozattal látták el.270 e nagyszabású felújítási munkálatok sorába, – melyek keretében a várat is megerődíttette, amint láthattuk – kiválóan beleillik a toronyóra elhelyezése. ernusztnak bécsi családi kapcsolatai és személyes ta-pasztalatai által271 vélhetőleg a bécsi stephansdom óraszerkezete is mintául szolgálhatott.272

a városkép markáns részét alkotta a település nyugati oldalán a mecsekről déli irányba folyó Tettye-patak. Talán valamelyest túlzó a jeles humanista állítása, s a jelzett negyvennél kevesebb malmot működtetett, az azonban egészen bizonyos, hogy megfelelő vízhozamú és sebesebb folyású lehetett akkoriban. a malmok egy részét bizonyosan gabonaőrlésre használták, míg a többi az iparosok műhelyei számára szolgáltatta az energiát.273

egy település arculatának kialakításában talán a legjelentősebb szerepük mégis maguknak a lakóépületeknek van. az írott források, valamint a ré-gészeti-műemléki kutatások segítségével a 14–16. századi lakóépületekről lehetőségünk nyílik valamelyest képet alkotni. a legjobban dokumentált, s egyszersmind a még ma is álló épületekkel kezdve a sort, a préposti kúriák-nál kell indítanunk virtuális középkori városnézésünket. a nagypréposti ház, melynek első okleveles említése 1324-ből származik, ma a Káptalan utca 2. szám alatt található.274 a 14. században épült impozáns, egyemeletes épület kapualjában gótikus ülőfülkét alakítottak ki, s minden bizonnyal a kapuja fölé egy kisebb tornyot emeltek.275 sándor mária a 16. századi reneszánsz átalakításokat Brodarics István méltóságviselésével kapcsolta össze. az épület utcai homlokzatán nagy kiterjedésű, reneszánsz freskó foltjai kerültek nap-világra. szintén reneszánsz átalakítások emlékét őrzik az ablak,- illetve az

269 „ecclesiam eciam suam kathedralem, que plurimum per incurabilitatem episcoporum destructa est, restauret novis structuris quanto magis (poter)it” Zala II. Nr. 320.

270 levárdy – Boros – Kalász 1991. 14.271 apja bécsi származású, kikeresztelkedett zsidó kereskedő volt (Kubinyi 1995. 19.).

Zsigmond 1469–1470-ben a bécsi egyetemen tanult (mUW II. 111.; schrauf 1902. 113.). 1486 áprilisában pedig mátyás ausztriai helytartója, szapolyai Imre helyette-sévé nevezte ki a püspököt (QGsW III. Nr. 5104.).

272 1485-ben pl. a következőt jegyezték be a városi számadáskönyvbe: „Item Vrmaister (…) ain slieshalm in den Thürmen zumachten” Wstla Oberkammeramt B/1. Reihe: Jahresrechnungsabschluß Bd. 46 (1485) f. 39v.

273 Vélhetőleg a városfalakon belül is működtek kézi malmok. erre utalhat a Kossuth téren folytatott ásatások alkalmával a tér nyugati oldalán feltárt középkori pincékből előkerült négy malomkerék is. Tóth 2008. 16–19.

274 Petrovich 1956a. 31–32.; Petrovich 1983 15–20. az oklevelet ld. Koller II. 335.275 Bán 1956. 160. ezt a tornyot láthatjuk a város visszafoglalását követően készült rajzon

is.


emeleti ajtókeretek. az emeleti szobákban vélhetőleg gótikus falfestmények díszítették a falat.276 az épület a kényelem biztosításán túl természetesen rep-rezentatív célokat is szolgált, a székeskáptalan első méltóságának tekintélyét fejezte ki. e városi palota egyúttal jelentősebb számú személyzetének is la-kóhelyül szolgált. az épületben helyezte el Handó György prépost 300 kö-tetes könyvtárát, továbbá egy kápolna működéséről is tudunk a 15. századtól kezdve.277 Petrovich elképzelései alapján a kúria keletre, a quadrum irányába nyitott U alakban helyezkedhetett el.278 a Káptalan utca 4. szám alatt, az utca vonalától északabbra álló, szintén egyemeletes épület a Keresztelő szt. János társaskáptalan prépostjának villája volt.279 a kúria három építési-átalakítási periódusa különíthető el a 14–15. század folyamán. a 15. század második felében az épület északkeleti részén kápolnát létesítettek.280 a két préposton kívül a káptalan további tagjai is önálló házakkal, vagy házrésszel rendelkez-tek. egyed baranyai főesperes házáról 1324-ben kelt testamentuma tájékoztat: „egyed főesperesnek bizonyos kúriáját, amely a préposti kúria előtt, dél felől két, az aranyoskúttól és a préposti kúriától kiinduló utca között, andrás úr valkói főesperes kúriájának szomszédságában fekszik, s ami kőpincével, kerttel, illetve gyümölcsössel, más hozzátartozó épületekkel, hasznosságokkal van ellátva” megvásárolta István pécsi prépost.281 Jószágokat is tartottak a kúriák mellett, amelyről szintén okleveles adatok tájékoztatnak. Pál fia János kanonok pécsi kúriája elleni rajtaütés során, 1335 karácsonya előtt két értékes lovát és négy ökrét vitték el.282

a régészeti feltárások, műemléki kutatások révén több középkori pol-gárház részlete is ismert, melyek közül néhány jelentősebbet az alábbiakban röviden bemutatok. a város centrumában, a mai Jókai tér 11. szám alatt álló ház műemléki kutatását sonkoly Károly végezte el. Jóllehet a házra vonat-kozó okleveles adatok eleddig nem kerültek elő, a falkutatás alapján az első építési periódust a 15. századra datálhatjuk. a döntően terméskőből épített, kevés téglát tartalmazó egytraktusos épületet, szintenként négy-négy helyi-ségre osztották. Középkori keresztboltozat egyetlen helyiségben maradt meg, míg az emeleten két középkori falfülkét tártak fel. Ugyancsak ismertté vált a mészkőből faragott, élszedett középkori ajtókeret. a helyiségek többsége sík-mennyezetes, gerendafödémes, míg a belső és külső falak minden bizonnyal

276 entz 1958.; sándor 1984. 30–31.277 Petrovich 1956a. 35.; Petrovich 1983. 17–18.278 Petrovich 1983. 17.279 sándor 1983. 182.280 sándor 1983. 183.281 Pécs Nr. 14. (Tanács erika fordítása). az eredeti szöveg kiadása: Koller II. 335.282 „duas equas […] valentes decem marcas ac quatvor boves de curia sua Quinque-

eccleseiensi habita abduxisset” Koszta 1995. Nr. 37.

Fedeles Tamás76

vakoltak és meszeltek lehettek. az emeletre vélhetőleg egy külső falépcsőn lehetett feljutni.283 a Tér északi részén, a Ferencesek utcája 6. számú ház mű-emléki kutatásai során szintén emeletes középkori épület vált ismertté, egy in situ középkori ablakkerettel. analógiák alapján két építési periódus feltételez-hető. a 15. században a telek keleti felén egy földszintes, míg nyugati részén egy nagyobb, emeletes épület állhatott, melyek kerítéssel és kapuval voltak egymáshoz kapcsolva. Feltételezhető, hogy az utcai front földszinti helyiségét boltként használták. a második építési fázist a 16. század elejére helyezhet-jük. ekkor a két ház összeépítésével egy l-alakú, emeletes épület alakult ki. Vélhetőleg a kaput nem boltozták be, csak gerendás síkfödém-szerkezettel láthatták el, sőt az épületbelsőt is hasonló módon alakíthatták ki. a középkor-ban az emeletre – ahogy a fentebbi esetben is – egy külső falépcső vezethetett fel.284 Ugyancsak a Jókai téren (7. szám), annak déli részén került feltárásra egy nagyobb pincével rendelkező kétszintes középkori épület. a ház egykor a város valamely gazdagabb polgáráé lehetett, melyet az előkerült leletek is alátámasztanak. a kályhacsempék mellett jelentős mennyiségű díszkerámia vált ismertté, melyek a budai királyi palota hasonló töredékeivel mutatnak párhuzamot.285 a térnek jelentős volt a kereskedelmben betöltött szerepepe, hiszen itt működött a piac is. a feltárások és a falkutatások során előkerült pincével rendelkező, többosztatú, emeletes házak egyértelműen a gazdagabb polgárságra utalnak. ezek az épületek vélhetőleg kereskedőházak lehettek.286

szintén jelentős épület állhatott a széchenyi tér északnyugati szegletén, melyet Kárpáti Gábor tárt fel. a középkori ház kváderkövekből rakott, észak–déli irányú mintegy 2 m magas felmenő fala került napvilágra, melyhez egy tufa-boltozatú 14 m hosszú pince tartozott. a pince tömedékéből vastárgyak, fegyverek, 50 öntőtégely és 70 db 16. századi hamis dénár került elő, amely arra utal, hogy egy jelentős ötvösműhely működhetett ott.287

a Király utca 17. számú ház is számottevő középkori falakat rejt. a 15. században a déli utcafrontra merőlegesen elhelyezett két épület állt a mai telken. a nyugati részen egy kisebb, egy-két sejtes, földszintes, míg a keletin egy hosszabb minden bizonnyal emeletes épület állt. a kettő között az utca-fronton egy falazott kőkerítés húzódott, míg középütt egy nagy kőkeretes kaput helyeztek el. a két épületet a 15–16. sz. fordulóján összekapcsolták,

283 sonkoly 1993.284 sonkoly 1996.285 Kárpáti 1978. 158.286 sonkoly 1996. 88.287 Kárpáti 1981.


megtartva a kaput. lehetséges, hogy a kapu két oldalán már a középkorban is boltok voltak, mely további falkutatásokkal igazolható.288

sándor mária kutatásai tették ismertté a munkácsy mihály u. 5. szám alatti középkori épületet. Két szomszédos, eredetileg földszintes házat a 16. század első évtizedeiben egyesítette, majd egy emelettel látta el tulajdonosa. a feltárás során gazdagon díszített, másodlagosan befalazott, reneszánsz fa-ragványok, valamint egy kőkeretes gótikus ablaknyílás kerültek napvilágra. az eredetileg gótikus épületet a 16. század első felében építették át reneszánsz stílusban. egy gazdag majolikaleleteket tartalmazó kutat is feltártak a ház egyik földszinti helyiségében. eszerint a ház a késő középkorban egy majo-likakészítő fazekas tulajdonában lehetett.289

a fentebb röviden bemutatott, jelentősebb épületek kivétel nélkül kőből épültek. az okleveles anyagból ugyancsak több kőépületre vonatkozó adatot ismerünk. drakula vajda említett sarokháza a piactéren állt egykor, s 200 aranyforintért cserélt gazdát.290 1482-ben Bertalan aranyműves ennek kétsze-reséért, 400 aranyért adta el pécsi kőházát a patacsi pálosoknak.291 ez utóbbi ház árából következőleg a város központjában állhatott, s egy reprezentatív épület, városi palota lehetett. ennél sokkal szerényebb, és bizonyosan kisebb lehetett Nagyvátyi Fábián szt. lászló utcában álló kőháza, melyet 50 forintért vásároltak meg a szentlászlói pálosok.292 Ugyancsak kőből épülhetett spanat ágoston városfalakon kívül álló háza, melyet a hozzátartozó melléképületek-kel, kerttel, szőlővel, legelővel és szántóföldekkel a pécsi karmelita rendház-nak adományozott.293 szilágyi lászló szegedi polgár többek közt Pécsett is rendelkezett egy kőházzal.294

az említett épületek építőanyagukat, árukat és felszerelésüket tekintve mindenképpen városias külsőt kölcsönöztek a településnek. a mecsekből nyerhető építőanyag következtében és a város polgárainak lehetősége nyílott az igényeiknek és anyagi lehetőségeiknek megfelelő lakóépület felépítésére. ez persze nem jelenti azt, hogy a középkori településen minden lakóingatlan kőből épült volna, s a kőből emelt házak födém- és tetőszerkezete természete-sen fából készült. a kevésbé tehetősek bizonyára – a szintén könnyen hozzá-férhető – fából, paticsból készült házakban lakhattak. e feltételezést egyrészt analógiák, másrészt pedig az 1687-ben készült összeírás adatai is megerősítik.

288 sonkoly 1998. 448. 289 sándor 1984. 31–32.290 dF 260135.291 daP II. 150.292 daP II. 156.; Petrovics 2001. 181–182.293 Czaich 1899. 17.294 dl 61 903.

Fedeles Tamás78

az oszmánok távozását követően ugyanis több sövényházat vettek számba a város területén.295

a dolgozat végére érve összegzésként a következőket emelhetjük ki: a középkori Pécs egyházi központként a városok egy külön altípusába tartozott. ez az egyházi intézmények és a klerikusok magas arányában öltött leginkább testet. az 5-6 000 lakosú település magyar viszonylatban a nagyobb, míg eu-rópai relációban a közepes méretű városok közé tartozott. az állandó lakosság mellett jelentős számban érkeztek mások is a településre, ugyanis a hetipiacok, a hiteleshely, az iskolák, a relikviák időről-időre nagy vonzerőt jelentettek.

Pécs egyházi és egyúttal regionális gazdasági központként működött, s e két alapvonása határozta meg alapvetően a középkori városszerkezetet. a je-lentős gazdasági erővel rendelkező klerikusok és a polgárság a reprezentációra is ügyelt, amelyet a forrásokban felbukkanó, valamint a régészeti feltárások által ismert épületek, épületdíszek, egyéb leletek is alátámasztanak. Ugyan-akkor az egyházi és a világi szegmens egysége a középkori polgárok gondol-kodásában, vallásosságában is kitapintható volt, amint ezt pl. a szt. Bertalan templom fenntartása, átépítései igazolják.

a középkori városról összességében egy urbanizált településre jellemző ké-pet sikerült felvázolnunk. Ugyan a lakóházak egy része bizonyosan nem kőből épült, s a fallal övezett terület kisebb hányada volt csak beépítve, azonban ez egyáltalán nem volt szokatlan a középkori magyar városokban. mindazon-által a szilárd burkolattal ellátott utcák, a karitatív feladatokat ellátó ispotály működése, a vízvezeték-hálózat és a közfürdő létesítése egy folyamatosan fejlődő városról tanúskodnak, melynek 1543 júliusában az oszmán hódítás vetett véget.

295 Petrovich 1969.


1. ábra Pécs rekonstruált városszerkezete a 16. század elején (© Kikindai andrás)

2. ábra Haüy 1687-es felmérése (Kisari Balla 2000. 344.)

Fedeles Tamás80

3. ábra Pécset ábrázoló tollrajz (1686–1687) (Pataki–Gosztonyi 1941. 419.)

Rövidítések

FORRásOK

aOklt Anjou-kori oklevéltár. documenta res Hungaricas tempore regum andegavensium illustrantia 1301–1387. Főszerk. Kristó Gyula. I – Bp–szeged, 1990.

Beke 1900 Beke antal: Római emlékek a magyar egyház XV. századi tör-ténetéből. In: Történelmi Tár 1900. 1–15.

Borsa 1993 Borsa Iván: a somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos levéltárban (18). In: Somogy megye múltjából 24 (1993) 3–26.

Bonfini 1941 antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. IV. ed. I. Fógel, B. Iványi, l. Juhász. Bp., 1941.

Czaich 1899 Czaich á. Gilbert: Regesták a római dataria-levéltárak ma-gyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. sixtus pápák idejéből. In: Történelmi Tár, 1899. 1–17., 235–272.

daP Documenta artis Paulinorum. az anyagot gyűjtötte Gyéressy Béla, a bevezetés és a fejezetek előszavát írta Hervay F. levente, Bp., 1975–1978. I–III.

dHa Diplomata Hungariæ antiquissima edendo operi prefuit Georgius Györffy. I. 1000–1131, Bp., 1992.

dF Magyar Országos Levéltár, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Fény képgyűjtemény


dl Magyar Országos Levéltár, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Le-véltár

elenchus Elenchus Fontium Historiæ Urbanæ III/2. Quem edendum curavit andrás Kubinyi. Quam ediderunt monika Jánosi, Peter e. Kovács, József Köblös, István Tringli. Bp., 1997.

eTe Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából. szerk. Bunyitay Vince, Karácsonyi János, Kollányi Ferenc. I–V. Bp., 1902–1912.

Héderváry A Héderváry-család oklevéltára, I–II. szerk. Radvánszky Béla, Závodszky levente. Bp., 1902–1922.

Iványi 1904–1905 Iványi Béla: egy 1526. előtti ismeretlen kéziratos formuláskönyv. In: Történelmi Tár, 1904. 481–538, 1905. 30–41.

Károlyi A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. szerk. Géresi Kál-mán. I. Bp., 1882.

Koller Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I–VII. Posonii, Pesthini, 1782–1812.

Koszta 1995 Koszta lászló: A pécsi káptalan kiadatlan oklevelei (1325–1339). Pécs, 1995. (levéltári Füzetek 153.)

lukcsics 1931 lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I. Bp., 1931.mQ Missale secundum morem alme ecclesie Quinqueeclesiense. Venetiis, 1499.

(Pécsi Püspöki Kincstár)mUW Die Matrikel der Universität Wien. Hrsg. F. Gall – W. szaivert. I–

III. Graz – Wien – Köln, 1956–1967.mV Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariæ Illustrantia. Vatikáni

magyar okirattár. I/1–6. II/1–3. Bp., 1881–1909. [reprint: 2000]Pécs Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962).

Történelmi olvasókönyv. Főszerk. márfi attila. Pécs, 1996.Oláh 2000 Oláh miklós: Hungaria. Ford. Németh Béla. Bp., 2000. (Osi-

ris, millenniumi magyar Történelem, Források)QGsW Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. II. abt. Regesten aus dem

archive der stadt Wien. Bearb. von Uhlirz, Karl. Bd. III. 1458–1493. Wien, 1917.

Ransanus 1999 Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Blazovich lászló és sz. Ga-lántai erzsébet. Bp., 1999. (milleniumi magyar Történelem, Források)

sRH Scriptores rerum Hungaricarum. edendo operi præfuit emericus szentpétery. I, Bp., 19992.

stipišić–Šamšalović 1960 stipišić, Jakov – Šamšalović, miljen: Isprave u arhivu Jugoslavenske akademije. (Nastavak do smtri kralja matije Kor-vina) In: Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti, 3 (1960)

schedel 1990 schedel, Hartmann: Weltchronik. leipzig, 1990.

Fedeles Tamás82

schrauf 1902 schrauf, Karl: Die Matrikel der ungarischen Nation an der Universität Wien 1453–1630. Bécs 1902.

Tkalčič 1874 Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis. I–II. ed. Tkalčič Ivan Baptista. Zagrabiæ, 1874.

Tubero Tubero, ludovicus: Kortörténeti feljegyzések. Magyarország. Közre-adja Blazovich lászló, sz. Galántai erzsébet. szeged, 1994. (szegedi középkortörténeti könyvtár 4.)

Zala Zala vármegye története. Oklevéltár II. szerk. Nagy Imre, Véghelyi dezső, Nagy Gyula. Bp., 1890.

Zichy A zichi és a vásonkeői gróf Zichy-család idősb. ágának okmánytára I–XII. szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely dezső. Pest–Bp., 1871–1931.

ZsO Zsigmond-kori oklevéltár. I–X. szerk. mályusz elemér, Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp., 1951–2007.

Wstla Wiener stadt- und landesarchivIROdalOm

ámTF Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–III. Bp., 1963–1987.

Bæriswyl 2003 Bæriswyl, aarmand: die Friedhöfe. In: Berns große Ze-it. Das 15. Jahrhundert neu entdeckt. Hrsg. v. ellen, J. Beer, Norberto Gramaccini, Charlotte Gutscher-schmid, Rainer C. schwinges. Bern, 2003. 74–82.

Bán 1956 Bán attila: a pécsi középkori káptalan ház helyreállítása. Ma-gyar Építőművészet 1956/5. 159–162.

Bártfától Pozsonyig Bártfától Pozsonyig. Városok a 13–17. században. szerk. Csukovits enikő, lengyel Tünde. Bp., 2005. (Társadalom- és művelődés-történeti Tanulmányok 17.)

Bezerédy 2003 Bezerédy Győző: a pécsi piac a középkorban és a török alatt. Pécsi Szemle 6 (2003): 3. 18–25.

Bezerédy 1997 Bezerédy Győző: „Németnek Bécs, magyarnak Pécs” Évszá-zadok krónikásai a városról. Pécs, 1997.

Bezerédy 1982 Bezerédy Győző: a városkép és városszerkezet alakulása Pécsett. In: Baranyai Helytörténetírás 1982. Pécs, 1983. 265–293.

Békefi 1910 Békefi Remig: A káptalani iskolák Magyarországon 1540-ig. Bp., 1910.

Békefi 1909 Békefi Remig: A pécsi egyetem. Bp., 1909.Birnbaum 1981 Birnbaum, marianna d.: Janus Pannonius. Pœt and Politi-

cian. Zagreb, 1981.Boda 2002 Boda miklós: stúdium és literatúra. Művelődéstörténeti tanul-

mányok. Pécs, 2002. 7–67.


Bodó 2007 Bodó Balázs: 13. századi éremlelet Pécs központjából. In: A tatárjárás (1241–1242). Katalógus. szerk. Ritoók ágnes, Garam Éva. Bp., 2007. 94–95.

Bodó 2006 Bodó Balázs: a pécsi barbakán. In: Gondolják, látják az várnak nagy voltát. Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. szerk. Kovács Gyöngyi, miklós Zsuzsa. Bp., 2006. 33–42. p.

Boncz 1891 Boncz Ödön: Csáktornyai ernuszt Zsigmond czímere Pé-csett. Archeológiai Értesítő 11 (1891) 152–156.

Boros 2006 Boros lászló: Hol temették el Péter királyt? Pécsi Szemle 9 (2006): 3. 9–22.

Boros 2006a Boros lászló: Címeres sírzárókő a pécsi bazilika altemplo-mából. Pécsi Szemle 9 (2006): 4. 4–9.

Boros 2002 Boros lászló: a pécsi vár kaputornya. Pécsi Szemle 5 (2002): 4. 22–40.

Bönnen 1998 Bönnen, Gerold: Zwischen Kirche und stadtgemeinde: Funktion und Kontrolle von Glocken in Kathedralstädten zwischen maas und Rhein. In: Haverkamp, alfred (Hgg.): Infromation, Kommunikation und Selsbtdarstellung in mittelalterlichen Gemeinden. münchen, 1998. (schriften des Historischen Kollegs. Kolloquien 40.) 161–199.

Cevins 2003 Cevins, marie–madeleine de: Az Egyház a késő-középkori magyar városokban. Bp., 2003.

Csánki 1883 Csánki dezső: I. Mátyás udvara. századok 17 (1883) 515–581, 617–667, 750–785.

Csizmadia 1967 Jubileumi tanulmányok a pécsi egyetem történetéből. szerk. Csizmadia andor. Pécs, 1967.

Csukovits 2005 Csukovits enikő: Késő középkori leírások erdély-képe. Erdélyi Múzeum 2005/3–4. 86–103

Csukovits 1992 Csukovits enikő: Órahasználat a középkori magyaror-szágon. Történelmi Szemle 34 (1992) 3–4. 153–172.

dercsényi 1969 dercsényi Balázs: A pécsi székesegyház. Bp., 1969.endrei 1978 endrei Walter: A középkor technikai forradalma. Bp., 1978.

(Gyorsuló idő)engel 1993 engel, evamaria: Die deutsche Stadt des Mittelalters. münchen,

1993.engel 1797 engel, Johann Christian v: Geschichte des Ungarischen Reichs

und seiner Nebenländer. I. Halle, 1797.engel – Kristó – Kubinyi 1998 engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi and-

rás: Magyarország története 1301–1526. Bp., 1998. (Osiris tankönyvek)entz 1958 entz Géza: a Káptalan utca 2-es számú középkori ház Pécsett.

In: Műemlékvédelem 1958/2. 72–78.

Fedeles Tamás84

Farbaky 2002 Farbaky Péter: Szatmári György, a mecénás. Bp., 2002. (mű-vészettörténeti Füzetek 27.)

Fedeles 2010 Fedeles Tamás: drakwlyaza. In: Tanulmányok Makk Ferenc tiszteletére. szerk. almási Tibor – Révész Éva – szabados György. szeged, 2010. (sajtó alatt)

Fedeles 2010a Fedeles Tamás: egy középkori püspökváros egyházi topo-gráfiája. Templomok, kolostorok, kápolnák, ispotály Pécsett. In: Pécs az egyháztörténet tükrében. szerk. erdős Zoltán. Pécs, 2010. (sajtó alatt)

Fedeles 2009a Fedeles Tamás: a 14. század derekától a mohácsig. In: PET I. 109–154.

Fedeles 2009b Fedeles Tamás: a püspökség és a székeskáptalan birtokai, gazdálkodása. In: PET I. 421–464.

Fedeles 2009c Fedeles Tamás: a püspökség és a székeskáptalan birtokai. In: PET I. lXV–XCIV.

Fedeles 2009d Fedeles Tamás: studium Generale Quinqueecclesiense. In: PET I. 557–572.

Fedeles 2009e Fedeles Tamás: „Georgius episcopus argensis”. In: Ünnepi tanulmányok Móró Mária Anna tiszteletére. szerk. Kokovai szabina – Po-hánka Éva. Pécs, 2009. (a Pécsi egyetemi Könyvtár kiadványai 8.) 86–94.

Fedeles 2008 Fedeles Tamás: eine Bischofsresidenz in südungarn im mittelalter. die Burg zu Fünfkirchen (Pécs). In: Quæstiones Medii Aevi Novæ vol. 13. Warszava, 2008. 179–219.

Fedeles 2007 Fedeles Tamás: Vallásos áhítat, közösségtudat, reprezen-táció. a késő középkori körmenetek főbb jellemzői. Aetas 22 (2007): 3. 59–82.

Fedeles 2007a Fedeles, Tamás: Körmenetek Pécsett, a 14–15. században. Pécsi Szemle 10 (2007): 4. 4–21.

Fedeles 2007b Fedeles Tamás: egy Jagelló-kori humanista pályaképe. Csulai móré Fülöp (1476/1477–1526). Levéltári Közlemények 78 (2007):2. 35–84.

Fedeles 2006 Fedeles, Tamás: die kirchenhistorische Bedeutung der altchristlichen Begräbnisstätten von sopianæ (Pécs/Fünfkirchen). In: Specimina Nova Dissertationum ex Instituto Historiæ Antiquæ et Archeologiæ Universitatis Quinqueecclesiensis. 20. Hrsg. von ádám szabó, István Tóth, Pécs 2006. (= Örökségi Füzetek 5.) 207–214.

Fedeles 2005 Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a ké-ső középkorban (1354–1526). Pécs, 2005. (Tanulmányok Pécs történetéből 17.)

Fedeles 2003 Fedeles Tamás: a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi vonzás-körzete (1354–1526). In: Középkortörténeti Tanulmányok. A III. Medievisz-


tikai PhD-konferencia (Szeged, 2003. május 8–9.) előadásai. szerk. Weisz Boglárka. szeged, 2003. 9–22.

Fedeles 2003a Fedeles Tamás: a pécsi ispotály igazgatói a 14–16. század-ban. Orvostörténeti Közlemények 182–185 (2003) 117–126.

Fedeles 2001 Fedeles Tamás: a pécsi székeskáptalani hiteleshely. a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi feladatokat ellátó tagjai és munkájuk színterei (1354–1363). Pécsi Szemle 4 (2001): 1. 13–21.

Kikindai – Fedeles 2006 Kikindai andrás – Fedeles Tamás: Római sír-kamra vagy gótikus kápolna? Építmény a pécsi székesegyház délnyugati homlokzata előtt. Pécsi Szemle 9 (2006): 2. 14–21.

Fraknói 1902 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összekötte-tései a római Szent-székkel. II. Bp., 1902.

Fügedi 1981 Fügedi erik: Koldulórendek és városfejlődés magyarorszá-gon. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok nemesek. Tanulmányok a magyar kö-zépkorról. Bp., 1981. 57–88.

Gabriel 1969 Gabriel, astrik l.: The mediavel universities of Pécs and Po-zsony. Frankfurt a. m., 1969.

Gerber 2003 Gerber, Roland: Rückgang und stagnation. die Bevölkerungsentwicklung im 15. Jahrhundert. In: Berns grosse Zeit. Das 15. Jahrhundert neu entdeckt. Hrsg. v. ellen, J. Beer, Norberto Gramaccini, Charlotte Gutscher-schmid, Rainer C. schwinges. Bern, 2003. 97–102.

Gerézdi 1962 Gerézdi Rabán: Középkori hazai világi értelmiségünk. a „deákok”. In. Uő: A magyar világi líra kezdetei. Bp., 1962. (Irodalomtörté-neti Könyvtár 7.) 19–37.

Gere 2005 Gere lászló: Pécs, Tettye. In: Régészeti kutatások Magyaror-szágon 2004. szerk.: Kisfaludi Júlia. Bp., 2005. 267–268.

Gerő 1999 Gerő, Győző: das Befestigungssystem der Burg im mittel-alter und in der Türkenzeit. a vár közép- és törökkori erődrendszere. In: Sándor 1999. 48–60.

Gerő 1962 Gerő Győző: Pécs törökkori emlékei. Pécs, 1962.Gosztonyi 1939 Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete.

Pécs, 1939.Granasztói 1980 Granasztói György: A középkori magyar város. Bp., 1980.

(magyar História)Harsányi 1938 Harsányi andrás: A Domonkos rend Magyarországon a re-

formáció előtt. debrecen, 1938.Házi 1939 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. sopron, 1939.

(Győr egyházmegye múltjából IV/1.)Hoberg 1949 Taxæ pro communibus servitiis. Ex libris obligationum ab anno

1295 usque ad annum 1445 confectis. excerpsit: Hoberg, Hermannus. Città del Vaticano, 1949. (studii e Testi 144.)

Fedeles Tamás86

Hodinka 1933 Hodinka antal: Nagy lajos pécsi egyeteme és Pécs város egykori elsősége, pusztulása és újjáépülése. (Rektori székfoglaló beszéd) In: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1932/33. tanévi irataiból. 1. füzet. Pécs, 1933. 19–53.

Holub 1960 Holub József: adatok Pécs város és Baranya megye törté-netéhez. II. Kisasszonyfalvi lászló esete Pécsett, 1427-ben. In: JPMÉ (1960). 185–187.

Holub 1958 Holub József: Pécs város pecsétjei. In: JPMÉ 1958. 136–146.Horváth 2008 Horváth István: az egyházmegye mária Terézia uralko-

dása idején. In: A Pécsi egyházmegye ezer éve. szerk. sümegi József. Pécs, 2008. 115–127.

Huszár 1979 Huszár, lajos: Münzkatalog Ungarn. Von 1000 bis heute. Bp., münchen, 1979.

Huszár 1959 Huszár lajos: A budai pénzverés története a középkorban. Bp., 1958. (Budapest várostörténeti monográfiái XX.)

Isenmann 1988 Isenmann, eberhard: Die deutsche Stadt im Mittelalter 1200–1500. stuttgart, 1988.

JPmÉ a Janus Pannonius múzeum ÉvkönyveKatona 1983 Katona magda: evlia Cselebi Baranya megyében. In: Bara-

nyai Helytörténetírás 1982. Pécs, 1983. 13–46.Katona-Győr – Kárpáti 1991 Katona-Győr Zsuzsa – Kárpáti Gábor:

ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 42. (1991). Nr. 171/3. 84–85.

Katona-Győr – Kárpáti 1985 Katona-Győr Zsuzsa – Kárpáti Gábor: ása-tási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 38. (1985). Nr. 199/3. 111.

Katus 2001 Katus lászló: A középkor története. Bp., 2001.Kárpáti 1991 Kárpáti Gábor: szerzetesrendek megtelepedése a közép-

kori Pécsen. In: Dunántúli Dolgozatok Történettudományi Sorozat 3. Pécs, 1991. 165–176.

Kárpáti 1988 Kárpáti Gábor: Pécs szent István korában. In: Baranyai Művelődés, 1988/3. 81–86.

Kárpáti 1988a Kárpáti Gábor: ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 41 (1988) Nr. 193. 93–96.

Kárpáti 1986 Kárpáti Gábor: ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 39. (1986). 103–105.

Kárpáti 1983 Kárpáti Gábor: ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 36. (1983). 113–114.

Kárpáti 1981 Kárpáti Gábor: ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. Nr. 34 (1981). Nr. 179/13. 112–113.

Kárpáti 1979 Kárpáti Gábor: ásatási beszámoló. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. Nr. 32 (1979) Nr. 208. 127–129.


Kárpáti 1978 Kárpáti Gábor: Pécs újabban föltárt középkori emlékei. In: Baranyai Művelődés, 1978/4. 157–159.

Kárpáti – sonkoly 1985 Kárpáti Gábor – sonkoly Károly: ásatási beszá-moló. In: Régészeti Füzetek Ser. 1. Nr. 38. (1985). 114.

Kárpáti – szekér 1994 Kárpáti Gábor – szekér György: a pécsi ferences és domonkos kolostorok kutatása. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. szerk. Haris andrea. Bp., 1994. 235–260.

Kikindai 2007 Kikindai andrás: a pécsi püspöki vár. In: Várak, Kastélyok, Templomok, 3 (2007): 3. 4–6.

Kikindai 2006 Kikindai andrás: Újabb adatok a pécsi szent Bertalan templom építéstörténetéhez. In: Tanulmányok Pécs történetéből 18. szerk. Pilkhoffer mónika, Vonyó József. Pécs, 2006. 15–41.

Kisari Balla 2000 Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából = Kriegskarten und Pläne aus der Türkenzeit in den Karlsruher sammlungen. Bp., 2000.

Kiss – sarbak 2010 Kiss Gergely–sarbak Gábor: szerzetesi intézmények. In: PET I. 337–420.

KmTl Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. engel Pál, makk Ferenc. Bp., 1994.

Kollmann 2005 Kollmann Örs lászló: az észak-gömöri központi helyek középkori és kora újkori fejlődése. In: Bártfától Pozsonyig 47–122.

Koszta 2010 Koszta lászló: Pécs 11–14. századi városszerkezete. szeged, 2010. (Kézirat)

Koszta 2007 Koszta lászló: Püspöki székhely és városfejlődés. Pécs köz-ponti funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In: Uő: Írásbeliség és egyházszervezet. szeged, 2007. (Capitulum III.) 83–112.

Koszta 2007a Koszta lászló: a magyar székeskáptalanok kanonokjai 1200–1350 között. In: Dixit et salvavi animam meam. Tanulmányok a 65 éves Szegfű László tiszteletére. szerk. Jancsák Csaba, Kiss Gábor Ferenc, Zakar Péter, döbör andrás. szeged, 2007. 99–119.

Koszta 1998 Koszta lászló: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214–1353). Pécs, 1998. (Tanulmányok Pécs történetéből 4.)

Koszta 1994 Koszta lászló: Pécs. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. engel Pál, makk Ferenc. Bp., 1994. 535–537.

Koszta 1994a Koszta lászló: egy francia származású főpap magyaror-szágon. Bertalan pécsi püspök (1219–1251). In: Aetas 1994/1. 64–88.

Koszta 1988 Koszta lászló: adalékok a székesegyházi alsópapság XIII – XIV. századi történetéhez. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatæ. Acta Historica, 86 (1988) 15–26.

Fedeles Tamás88

Kováts 1977 Kováts Valéria: adalékok Pécs középkori vízvezetékrendsze-réhez (Pécs, Káptalan u. 4.). In: JPMÉ, 22 (1977). Pécs, 1978. 197–216.

Kubinyi 2005 Kubinyi andrás: Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében. In: Bártfától Pozsonyig 9–36.

Kubinyi 2001 Kubinyi andrás: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a késő-középkorban. In: Pécs 2001. 43–52.

Kubinyi 2000 Kubinyi andrás: Városfejlődés és városhálózat a középkori Al-földön és az Alföld szélén. (dél-alföldi Évszázadok 14.) szeged, 2000.

Kubinyi 1995 Kubinyi andrás: a magyarországi zsidóság története a kö-zépkorban. Soproni Szemle 49 (1995) 2–26.

Kubinyi 1984 Kubinyi andrás: Középkori városi vízvezetékek magyar-országon. Történelmi Szemle 27 (1984) 636–643.

Kubinyi 1973 Kubinyi andrás: Budapest története a későbbi középkor-ban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest Története II. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. szerk. Gerevich lászló, Kosáry domokos. Bp., 1973. 7–240.

Kubinyi 1971 Kubinyi andrás: a középkori magyarországi városok hie-rarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23 (1971). 58–78.

Kubinyi 1959 Kubinyi andrás: Budai kereskedők udvari szállításai a Ja-gelló-korban. Tanulmányok Budapest Múltjából 19 (1959) 99–119.

Kulcsár 2008 Kulcsár Péter: Oláh miklós: Hungária – athila. In: Uő: Humanista történetírás Magyarországon (Tanulmányok). Bp., 2008. (Ki-sebbségkutatás Könyvek) 129–142.

Kux 1937 Kux, Johann: Geschichte der königlichen Hauptstadt Olmütz bis zum Umsturz 1918. Reichenberg und Olmütz, 1937.

levárdy 1991 levárdy Ferenc – Boros lászló – Kalász Gyula: A pécsi szé-kesegyház. Pécs, 1991.

lővei 1987 lővei Pál: alsáni Bálint síremléke. In: Művészet Zsigmond ki-rály korában. I–II. szerk. Beke lászló, marosi ernő, Wehli Tünde. Bp., 1987. II. 300–301.

lővei 1987a lővei Pál: albeni Henrik síremléke. In: Művészet Zsigmond király korában. I–II. szerk. Beke lászló, marosi ernő, Wehli Tünde. Bp., 1987. II. 303–304.

madas 2002 madas edit: Középkori prédikációirodalmunk történetéből. debrecen, 2002. (Csokonai Könyvtár 25.)

madas 1987 madas József: Pécs régi temetkezési helyei. In. JPMÉ, 32 (1987) 61–82.

madas 1978 madas József: Pécs-belváros telkei és házai. adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

majorossy 2006 majorossy, Judit: Church in Town: Urban religious life


in late medieval Pressburg in the mirror of last wills. Bp., 2006. (kéziratos Phd-disszertáció, CeU, Bp.)

majorossy – szende 2008 majorossy, Judit – szende, Katalin: Hospitals in medieval and early modern Hungary. In: Europäischen Spitalwesen. Institutionelle Fürsorge in Mittelalter und Früher Neuzeit. Hgg. von m. scheutz, a. sommerlechner, H. Weigl, a. s. Weiß. Wien–münchen, 2008. 409–454.

mályusz 2007 mályusz elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyar-országon. Bp., 2007.

mályusz 1953 mályusz elemér: az egyházi tizedkizsákmányolás. In: Ta-nulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. szerk. székely György. Bp., 1953. 320–333.

mengel 2003 mengel, david Charles: Bones, stones, and brothels: religion and topography in Prague under emperor Charles IV (1346–78). Notre dame, Indiana, 2003. (Phd-disserattion of the University of Notre dame)

Ohler 2002 Ohler, Norbert: Die Kathedrale. Religion, Politik, Archiektur. düsseldorf, 2007.

Pataki – Gosztonyi 1941 Pataki Vidor – Gosztonyi Gyula: Pécs legrégibb hiteles ábrázolása. Sorsunk 1 (1941) 413–420.

Perger 1988 Perger, Richard: Die Wiener Ratsbürger 1396–1526. ein Handbuch, Wien, 1988. (Forschungen und Beitrage zur Wiener stad-geschichte Bd. 18.)

Petrovich 1983 Petrovich ede: A pécsi káptalani házak. (dunántúli dol-gozatok (C) Történettudományi sorozat.) Pécs, 1983.

Petrovich 1981 Petrovich ede: A pécsi püspöki palota. Pécs, 1981. (Kézirat a Pécsi Káptalani levéltárban)

Petrovich 1975 Petrovich ede: Janus Pannonius Pécsett. In: Janus Pan-nonius. szerk. Kardos Tibor, V. Kovács sándor. Bp., 1975. (memoria sæcularum Hungariæ 2.) 119–171.

Petrovich 1969 Petrovich ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. In: Baranyai Helytörténetírás 1969. Pécs, 1970. 193–217.

Petrovich 1968 Petrovich ede: Veresmarthy Ipoly pécsi kódexe. Iroda-lomtörténeti Közlemények 72 (1968) 672–676.

Petrovich 1956 Petrovich ede: A pécsi székesegyház. Pécs, 1956.Petrovich 1956a Petrovich ede: adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú

ház történetéhez. In: JPMÉ, 2 (1956) 31–47.Petrovich 1953 Petrovich ede: Adalékok a pécsi Szent Bertalan templom

történetéhez. Pécs, 1953. (kézirat)Petrovics 2009 Petrovics István: a pécsi egyetem kancellárjai: Koppen-

bachi Vilmos és alsáni Bálint püspökök pályafutása. In: Egyházi arcélek a pécsi egyházmegyében. szerk. Fedeles Tamás – Kovács Zoltán – sümegi

Fedeles Tamás90

József. Pécs, 2009. (Tanulmányok a Pécsi egyházmegye történetéből V.) 21–42.

Petrovics 2008 Petrovics István: Városi elit a középkori dél-magyaror-szágon. Pécs, szeged és Temesvár esete. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv III. Bp., 2008. 5–32.

Petrovics 2006 Petrovics István: a középkori Pécs utcái. In: Tanulmányok Pécs történetéből 18. szerk. Pilkhoffer mónika, Vonyó József. Pécs, 2006. 43–60.

Petrovics 2005 Petrovics István: Várostörténeti tanulmányok. Fejezetek Szeged, Temesvár és Pécs középkori történetéből. Kéziratos Phd értekezés. szeged, 2005.

Petrovics 2005a Petrovics István: a középkori pécsi egyetem és alapítója. Aetas 20 (2005):4. 29–39.

Petrovics 2001 Petrovics István: a középkori Pécs polgárai. In: Pécs 2001. 163–196.

Pécs 2001 Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. szerk. Font márta. Pécs, 2001. (Tanulmányok Pécs Történetéből 9.)

Pór 1889 Pór antal: Viszály a pécsi káptalanban. Történelmi Tár 12 (1889)Regényi 2001 Regényi, Kund miklós: Die ungarischen Konvente der

oberdeutschen Karmelitenprovinz im Mittelalter. (meTem-Bücher Bd. 31.) Bp. – Heidelberg, 2001.

Regényi 1998 Regényi Kund: Karmeliták a középkori magyarországon: In: Koszta lászló (szerk.): Capitulum I. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. szeged, 1998. 67–82.

Richter 1966 Richter, Karl: die böhmischen länder im Früh- und Hoch-mittelalter. In: Handbuch der Geschichte der böhmischen Länder. Hgg. von Bosl, Karl. Bd. I. stuttgart, 1966. 165–350.

Ritoókné 2008 Ritoókné szalay ágnes: Janus Pannonius és II. Pál bullája. Bp., 2008. (kézirat)

Romhányi 2005 Romhányi Beatrix: ágostonrendi remeték a középkori magyarországon. Aetas 20 (2005): 4. 91–101.

Romhányi 2000 F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a kö-zépkori Magyarországon. Bp., 2000.

Rupp 1970 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre vagyis a nevezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint. I. Pest, 1870.

sándor 2001 G. sándor mária: a középkori Pécs topográfiája. In: Pécs 2001. 197–208.

sándor 2000 G. sándor, mária: die entwicklung der mittelalterlichen stadtstruktur in Pécs. In: Mittelalterliche Häuser und Strassen in


Mitteleuropa. Hrsg. von m. Font, m. G. sándor. Bp. – Pécs, 2000. (Varia archæologica Hungarica IX.) 203–212.

sándor 1999 G. sándor mária: Die Bischofsburg zu Pécs – Archäologie und Bauforschung. Pécs Püspökvár – Régészet és épületkutatás. Bp., 1999. (ICOmOs – Hefte des deutschen Nationalkomitees XXII.)

sándor 1991 G. sándor mária: a pécsi püspökvár és a káptalansor közép-kori topográfiája. In: Régészet és várostörténet. szerk. Uherkovich ákos. Pécs, 1991. 156–164.

sándor 1984 G. sándor mária: A reneszánsz Baranyában. Pécs, 1984.sándor 1983 G. sándor mária: a Káptalan utca 4-es számú középkori

épület Pécsett. Építés- Építészettudomány 15 (1983) 165–183.seibt 1966 seibt, Ferdinand: die Zeit der luxemburger und hussitischen

Revolution. In: Handbuch der Geschichte der böhmischen Länder. Hgg. von Bosl, Karl. Bd. I. stuttgart, 1966. 351–568.

soltész 1905 soltész Gyula: Az 1494. és 1495. évi királyi számadások mű-velődéstörténeti vonatkozásai. Bp., 1905. (művelődéstörténeti Értekezések 18.)

somogyi 1996 somogyi Géza: Pécs középkori és újkori vízvezetékei. In: Tanulmányok 2. szerk. Kacskovics miklós. Pécs, 1969. 33–40.

sonkoly 1998 sonkoly Károly: emeletes középkori lakóház Pécs belváro-sában. a Király u. 17. műemléki előkutatásának eredményei. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. szerk. Bardoly István, lászló Csaba. Bp., 1998. 443–460.

sonkoly 1996 sonkoly Károly: egy újabb, középkori részleteket őrző la-kóház Pécsett. Műemlékvédelmi Szemle 6 (1996) 85–110.

sonkoly 1993 sonkoly Károly: a Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása. In: JPMÉ, 38 (1993) 115–137.

sümegi 2008 sümegi józsef: Vallási élet a középkori Pécsi egyházmegyé-ben. In: A Pécsi egyházmegye ezer éve. szerk. Uő: Pécs, 2008. 66–74.

szakály 1995 szakály Ferenc: a két „pécsi” schreiber Farkas. In: Uő: Me-zőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (Humanizmus és Reformáció 23.) 33–91.

szende 2004 szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kul-túra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Bp., 2004. (Társada-lom és művelődéstörténeti tanulmányok 32.)

szende 2004a szende, Katalin: „Innen-„ und „außensicht”. das Bild der ungarischen städte vom spätmittelalter bis zur mitte des 16. Jahrhunderts. In: Opll, Ferdinand (hrsg.]: Österreichischer Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschung „Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas. 2004. 241–264

szentirmai 1961 szentirmai, alexander: Die ungarische Diözesansynode

Fedeles Tamás92

im Spätmittelalter. In: Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Kanonistische Abteilung, 47 (1961) 266–292.

szőnyi 1929 szőnyi Ottó: a pécsi dómmúzeum. Magyar Művészet 5 (1929) 508–536.

szőnyi 1913 szőnyi Ottó: a mindenszentekről nevezett pécsi templom és temető. In: A Pécs-Baranyai Múzeum-Egyesület Értesítője 7 (1913): 4. 127–151.

szőnyi 1906 szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára. Pécs, 1906.Timár 2001 Timár György: a szenttisztelet Pécsett, a középkorban.

(patrocínium, titulus ecclesiæ). In: Pécs 2001. 69–100.Timár 1981 Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert

korában. In: Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs, 1982. 13–56.Timár 1991 Timár György: Pécs vallási élete a török uralom előtt.

Baranya 4 (1991): 1–2. 135–142.Tóth 2008 Tóth Zsolt: Régészeti feltárás 2008-ban Pécsett. Pécsi Szemle

11 (2008): 3. 3–19.Tóth 2001 Tóth endre: sopianæ: a római város, mint Pécs elődje. In: Pécs

2001. 27–42.Tóth 1991 Tóth endre: a Quinque Basilicæ – Quinque ecclesiæ hely-

nevek lokalizálásához és értelmezéséhez. In: JPMÉ, 36 (1991) 101–107.Tóth 1964 Tóth sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek (a Bakonyi

múzeum kőtárának ismertetése II.). In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2 (1964) 167–183.

Valentić 1969 m. Valentić: Kameni spomenici Hrvatske 13–19 stoljeca. Povijesni muzej Hrvatske. Zagreb, 1969.

Varga 2009 Varga szabolcs: Irem kertje. Pécs története a hódoltság korában (1526–1686). Pécs, 2009.

Varga 2008 Varga szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi városháló-zatban a késő-középkorban. In: Urbs 2008 (sajtó alatt)

Veress 1992 Veress d. Csaba: Várak Baranyában. Bp., 1992.Vernei-Kronberger 1939 Vernei-Kronberger emil: Magyar középkori sír-

emlékek. Bp., 1939.Visy 2007 Visy Zsolt: Újabb adatok a pécsi vár építéstörténetéhez. In:

Tanulmányok Pécs történetéből 19. szerk. Kaposi Zoltán. Pécs, 2007. 35–58.Vörös 1963 Vörös márton: A Széchenyi tér regénye. Pécs, 1963.Weisz 2009 Weisz Boglárka: a szerémi és a pécsi kamarák története a

kezdetektől a XIV. század második feléig. In: Acta Universitatis Szegediensis Acta Historica Tom. CXXX. szeged, 2009. 33–53.

[a tanulmány a Bolyai János kutatási ösztöndíj (BO/00057/08/2. sz.) támogatásával készült, s része az OTKa K 81568 kutatási programnak.]

Pécs terei, épületei és használatuk a középkorban

Documents

Transcript of Pécs terei, épületei és használatuk a középkorban