Tengelytörés - A jobb- és baloldal fogalmi problémáihoz

SCHWEITZER ANDRÁS

TENGELYTÖRÉSA jobb- és baloldal fogalmi problémáihoz

BEVEZETÉSE tanulmány a közbeszédben és a politikatudományi diskurzusokban egyarántszéles körben használt fogalompár, a „baloldaliság” és a „jobboldaliság” értel-mezési nehézségeivel foglalkozik, tehát elsősorban azokat a kérdéseket kíván-ja megvizsgálni, amelyek a politikai nézetek, politikai programok „baloldali”vagy „jobboldali” címkézését, illetve elhelyezésüket a bal-jobb skálán mindkétterületen problematikussá teszik. Rá kíván mutatni, hogy a fogalomhasználatellentmondásai különös súllyal jelentkeznek az Elbától keletre. Továbbá át kí-vánja tekinteni azokat a főbb modelleket, amelyek eddig a fogalmi zűrzavartisztázásának céljával születtek – nyugaton és keleten.

A tanulmány egyik legfontosabb tétele, hogy „baloldal” és „jobboldal” nemazért olyan konfúzus fogalmak, mert a világ komplex jelenségeinek leegysze-rűsített modelljét alkotják, nem azért, mert más és más történeti időszakok-ban létező, különféle politikai kultúrák leírására szeretnénk használni, így uni-verzális jelentéssel próbáljuk ellátni őket, és nem is azért, mert az ilyen széleskörben használt fogalmak eleve definiálhatatlanok. A zavar fő oka inkább az,hogy használatukkor több, gyakran, de nem mindig összekapcsolódó, elvilegvilágosan elkülöníthető és jól definiálható fogalmi ellentétpárt keverünk össze.

A célom ennek megfelelően az, hogy a bal-jobb dichotómia fundamentáli-san eltérő, általánosan használt jelentésrétegeit elkülönítsem egymástól. Mi-vel a baloldaliság és jobboldaliság szorosan összefügg a főbb politikai ideoló-giák értelmezésével, az ezekkel kapcsolatos fogalmi problémákra is kitérek.Végezetül egy olyan elméleti-logikai modellt mutatok be, amely az egyszerűbal-jobb tengelynél pontosabban szemlélteti az elmúlt kétszáz évben megje-lent legfontosabb politikai ideológiák ideáltipikus változatainak egymáshoz va-ló viszonyát, miközben különféle dimenziókként ábrázolja a bal-jobb dicho-

13

j

02_SCHWEITZER_javitva_2014.qxp:evkonyv2008 8/12/14 4:24 PM Oldal 13

tómia általánosan használt főbb jelentéseit. Mindezzel a modell – a fogalom-tisztázás mellett – eszközként is szolgálhat egyes korok és társadalmak politi-kai mezőinek elemzéséhez, illetve a társadalmak politikai törésvonalainak ösz-szehasonlító vizsgálatához.

A TÉRBELI METAFORÁK ÉRTELMÉRŐL ÉS HASZNÁRÓLBár erről gyakran megfeledkezünk, baloldal és jobboldal végső soron pusztametaforák, amelyekkel politikai-ideológiai kategóriákat rendezünk el egy el-képzelt térben. Mire jó a fogalmak térbeli elhelyezése? Erre a kérdésre több-féle válasz adható.

Vizuális modellek alkotása egyfelől az ember veleszületett kognitív tulaj-donsága. Mint azt J. A. Laponce hangsúlyozza, a külvilággal kapcsolatos gon-dolatainkat aligha tudjuk térmetaforák nélkül megfogalmazni. A magasság ésmélység, az elöl és hátul, a balra és jobbra iránypárok segítségével fogalmain-kat akaratlanul is többdimenziós mentális térképen helyezzük el. „Elitekről éstömegekről beszélünk, és eközben az előzőt akaratlanul is magasabbra he-lyezzük, mint az utóbbit, régiről és újról, tegnapról és az elkövetkező napokrólbeszélünk, és közben »tudjuk«, hogy a múlt mögöttünk, a jövő pedig előttünkáll. […] Távolabbra vagy közelebbre helyezzük magunkat attól, amit szere-tünk vagy gyűlölünk. […] Használjuk a teret, hogy a gondolatainkat formák-ba rendezzük, és aztán ezek a formák új ötleteket szülnek.”1

Az persze, hogy nem tudunk eltekinteni a térben gondolkozástól, még nemelegendő ok arra, hogy vizualizációinkat egymás tudomására hozzuk. Az mársokkal méltánylandóbb szempont, hogy a térben megjelenített modellek gon-dolatok közvetítésére, megvilágítására, illusztrálására is alkalmasak. Az atom-modellektől az állatvilág törzsfáján át a pénzpiaci folyamatábrákig vég nélkülsorolhatók a példák arra, hogy a vizuális információ a természet- és társada-lomtudományokban egyaránt a megértés és megértetés hasznos eszköze.

Mindemellett politikai elemzések sora bizonyítja, hogy a bal-jobb tengely-nek, illetve a bonyolultabb térbeli modelleknek az illusztráláson túl magyarázóés előrejelző funkciójuk is lehet, amelyet a politikai folyamatok megértésére tö-rekvő elemzők mellett adott esetben a politikai aktorok is használhatnak – pél-dául a szavazatszerzés szempontjából hatékony kommunikációra vagy a koalí-ciós partnerek előnyös megválasztására. A fogalompár magyarázó-előrejelzőszerepét mutatja például az a felmérés, amely szerint Nyugat-Európában a má-

sodik világháború utáni kormányokbal-jobb indexe számos kormánypoliti-

14

1 Laponce (1981) 3.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


kára vonatkozó jelenséggel korrelál (az állami kiadások GDP-részesedésével,az állami alkalmazottak arányával, a jóléti kiadásokkal, az oktatásra fordítottköltségekkel és a fejlődő országok támogatásával).2 Hasonlóan hasznosnak tűn-nek azok a modellek is – például az amerikai David Nolan személyes, illetvegazdasági szabadságot megkülönböztető diagramja –, amelyek segítségévelpontosan mérhetővé válik a választók, illetve a pártok ideológiai besorolása.

A dolgozatban bemutatandó új modell szándékaim szerint mindezen szem-pontoknak megfeleltethető.

A BAL-JOBB DICHOTÓMIA PROBLÉMÁI ÉS AZ EDDIGI MEGOLDÁSI KÍSÉRLETEKA bal-jobb oppozíció által kifeszített tengely a politikai mező leírásának legál-talánosabb modellje, amellyel általában a választói preferenciákat, politikai né-zeteket és ideológiákat, pártok programját szokták besorolni. Ám a baloldal ésjobboldal definiálásakor a politikatudósok általában kénytelenek elismerni,hogy a kategóriapár meghatározása csak nagy vonalakban mondható egysé-gesnek és ellentmondásmentesnek.

Egy mai ideológiai tankönyv például az alábbi módon definiálja e fogalmakat:„Noha ezeket a kifejezéseket ritkán használják analitikus szigorúsággal, azok azalábbi három (egymással nem mindig kompatibilis) alapvető megkülönböztetésegyikére hívják fel a figyelmet: 1. az értékek kapcsán: a baloldaliak a szabadságot,egyenlőséget, testvériességet állítják előtérbe, míg a jobboldaliak a rendet, auto-ritást, hierarchiát; 2. az emberi természet kapcsán: a baloldaliak általában opti-mista nézeteket vallanak, és hisznek a társadalmi haladás lehetőségében, míg ajobboldaliak pesszimistábbak, és így kételkednek a változás hasznosságában; 3. azállami beavatkozás kapcsán: a baloldaliak általában támogatják a szabályozást ésa gazdaságirányítást, míg a jobboldaliak a szabályozatlan kapitalizmusban és a sza-badpiacban hisznek.”3

Körösényi András a kilencvenes évek első felében következő definícióthasználta: „Baloldal és jobboldal olyan általános világkép, világszemlélet,amelynek kimondott vagy kimondatlan filozófiai gyökerei a racionalista,»progresszív«, illetve a »konzervatív« filozófiában rejlenek. […]

A baloldal a francia felvilágosodás és forradalom szellemi-politikai hagyomá-nyait követi: a racionalista világkép, a konstruktivista gondolkodásra való haj-lam, a társadalom javíthatóságába vetetthit és politikai radikalizmus jellemzi.Hisz a társadalmi egyelőség, az emberi

15

2 Enyedi–Körösényi (2001) 107.

3 Heywood (2012) 17.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


jogok, valamint a politikai és társadalmi demokrácia korlátlan kiterjeszthetősé-gében – materiális értelemben is –, így a jóléti demokrácia híve. Társadalmi kér-désekben »liberális«, azaz például halálbüntetés-ellenes és abortuszpárti. Az em-beri jogi liberalizmus az utóbbi évtizedekben a viselkedési devianciák (példáulhomoszexualitás) társadalmi elfogadásáért, azaz a konformizmus ellen harcol. A modern baloldaliság világi, internacionalista, városi kultúrát hordoz. […]

A jobboldal ezzel szemben a konzervatív világképre épít: a racionális embe-ri cselekvésnek a korlátait, a szokásoknak és tradícióknak pedig a jelentőségéthangsúlyozza. A baloldali radikalizmussal szemben a társadalomfejlődés vo-natkozásaiban evolucionista, az intézményi változások lehetőségeit illetően re-formista, ideológiailag pedig antiutópista. A társadalmi egyenlőtlenséget és ta-golódást szükségszerűnek tekinti. A rend és az autoritás híve. A demokráciakorlátlan kiterjesztésével szemben az alkotmányosságot tekinti garanciának,miközben védelmezi az állami autoritást mint a polgári társadalom politikai-jogi garanciáját. […] Az ideológiai palettán a jobboldalon jelenik meg avallásfelekezetiségen alapuló politika és a 20. században a nacionalizmus is.”4

A bal-jobb modell nemcsak a tudósok fejében létezik, és nem csupán poli-tikai kategóriákra vonatkozik. Egyes fogalompárokat – például ateizmus ésvallás, munkások és bankárok – a laikusok nagyjából konzisztensen tudnak abal-jobb megosztás szerint értelmezni, éppúgy, mint például a kommunizmus-fasizmus ellentétpárt.5 Annak ellenére, hogy az eközben balra, illetve jobbrasorolt fogalmak közt nem feltétlenül áll fenn a kettéosztást erősítő kapcsolat.

(Miért ne lehetne egy bankár ateista?Vagy egy munkás fasiszta?)

Ezzel együtt egy elképzelt bal-jobbtengely – bár szükségképpen leegysze-rűsítő modell – sokak számára univer-zálisan használhatónak tűnik a politikainézetek besorolására. Elemzők és lai-kusok mentális térképén a szélsőbaltóla szélsőjobbig tartó egydimenziósegyenesen nagyjából hasonlóképpensorakoznak a XX. század jellemző poli-tikai ideológiái, valahogy így:6

16

4 Körösényi (1993a) 26–27., illetve – kis-

mértékben másképp szerkesztve – Kö rö -

sé nyi (1993b) 95–96.

5 Laponce (1981) 129. J. A. Laponce 1962-

ben, illetve 1968-ban végzett kísérleteket

saját amerikai, francia és kanadai diákjai-

val arról, hogy mely fogalmakat mennyi-

re következetesen kapcsolnak a „bal”, il-

letve „jobb” kategóriákhoz..

6 Lásd például Heywood (2012) 17.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

kommunizmus liberalizmus

szocializmus konzervativizmus

fasizmus


Kérdés persze, hogy vajon miképp lehet az egy-két évszázadon át rendkí-vül sokféle változatban, sokféle programmal jelentkező ideológiákat egyetlenegyenesen ábrázolni. Tegyük fel azonban, hogy az egyes ideológiák különféleváltozatai egyfajta ideáltipikus változatként valamiképpen közös nevezőre hoz-hatók.7

Ugyanakkor, miként a köznapi kategóriák által meghatározott térben, eb-ben a modellben is szép számmal akadnak problémák és súlyos ellentmondások.A bal-jobb tengely használhatóságának egyes problémái évtizedek óta ismer-tek a nyugati politikaelméleti gondolkodásban, az 1989 utáni kelet-közép-európai rendszerváltások azonban további anomáliákat hoztak a felszínre,illetve újult erővel világítottak rá a korábban ismert és könnyen megoldható-nak gondoltakra. Az alábbiakban e fogalmi-gondolati problémák közül ismer-tetek néhányat.

Zűrzavar a széleken: a hatalom bűvkörébenHogy kerülnek a fasiszták jobboldalra, a konzervatívok mellé, mi az a jobbol-daliság, amit náluk is szélsőségesebben képviselnek? – ez az egyik gyakran fel-merülő probléma a modellel kapcsolatban.8

Az mindenesetre biztos, hogy nema változás hasznosságával kapcsolatoskétségekről avagy az evolucionista fej-lődésbe vetett hitről van szó, hiszen afasizmus – a kommunizmushoz hason-lóan – igencsak radikális társadalom-átalakító ideológia. De az általában ajobboldalnak tulajdonított vallásosságvagy a szabadpiac védelme sem játszikközponti szerepet a fasizmus különféleválfajainál.

A probléma megoldása egyesek sze-rint rendkívül egyszerű. „A fasisztákaligha voltak konzervatívok – írjaKenneth Krogh –, hiszen nem akartákmegőrizni a fennálló rendet. […] Tota-litárius eszméjük mégsem felelt meg aszabadságról vallott baloldali utópistacéloknak, így aztán a szélsőjobboldalonkaptak helyet.”9

17

7 Ennek módjáról a későbbiekben, a saját

modellem bemutatása kapcsán még szó

lesz.

8 A kérdést például egyes brit konzervatí-

vok teszik fel a Brit Nemzeti Párttal kap-

csolatban. Egy tanulmányban Jonathan

White ezt a felvetést – ahhoz hasonlóan,

mint amikor egy párt „a baloldal pártja-

ként” határozza meg saját magát – tartal-

mi-leíró jellegű kijelentés helyett per -

formatív célú diskurzus részeként értéke-

li, egyfajta szavazatszerzési célú nyelvjá-

tékként. Lásd White (2010). Noha a bal-

jobb fogalmak használatával kapcsolatos

politikusi kijelentéseket ilyen szempont-

ból is meg lehet vizsgálni, úgy gondo-

lom, hogy a háttérben ennél sokkal mé-

lyebb, tartalmi ellentmondás áll.

9 Krogh (1968) 148.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


A fasizmus elhelyezésével kapcsolatban tehát Krogh szerint az a fő problé-ma, hogy nem megőrizni kíván, hanem radikális változást akar, tehát nem le-het jobboldali. A fasizmus mégis kénytelen-kelletlen a jobboldalra került, akonzervativizmus mellé – mégpedig azért, mert a túlparton nincs számárahely.

Ez a magyarázat természetesen súlyosan diszkreditálni látszik a bal-jobb di-chotómia magyarázó erejét és használhatóságát. Annál is inkább, mert egy má-sik probléma is el van benne rejtve a dichotómiával kapcsolatban: a „szabad-ság” propagálása ugyanis a szélsőbaloldalon helyet foglaló kommunizmusróléppoly kevéssé mondható el,10 mint a fasizmusról.

„A kommunizmusra a baloldalon és a fasizmusra a jobboldalon egymás el-lentéteiként gondolunk – a politikai hitek közül a leginkább eltérőkként –folytatja Krogh. – Csakhogy az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogyvalójában fontos közös jellemzőik vannak. […] Miközben az elmélet aztmondja, hogy tökéletes ellentétek, a valóság azt mutatja, hogy sokkal inkábbikertestvérek. […] Az ellentétpárral kapcsolatos tévedés nem kisebb jelentő-ségű, mint Ptolemaioszé a Föld-központú univerzumról.”11

Alighanem ez a probléma vezetett oda, hogy a lineáris bal-jobb tengellyelszemben az ötvenes és hatvanas években egyre gyakrabban használtak szem-léltetésre egy patkó alakú politikai spektrumot, amely azt fejezte ki, hogy balés jobb szélsőséges pontjai egymáshoz közelednek, miközben elkülönülnek aliberalizmus, szocializmus és konzervativizmus „demokratikus” hitvilágától.12

A patkó modell a bal-jobb megkü-lönböztetést továbbra is relevánsnaktartja, csak épp azzal egészíti ki, hogy avégpontok nem esnek olyan távol egy-mástól, ahogy az egyenesre rendezettmodell sugallja.

18

10 Hacsak nem egy nagyos sajátos, „új be -

szél” -féle szabadságértelmezést haszná-

lunk.

11 Krogh (1968) 142–143.

12 Heywood (2012) 17.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

kommunizmus

liberalizmus

szocializmus konzervativizmus

fasizmus


Az olasz jogfilozófus-politikatudós-eszmetörténész Norberto Bobbio isproblematikusnak tartotta a fasizmus elhelyezését a bal-jobb tengelyen, mond-ván, akárcsak a kommunizmusnak, ennek az ideológiának is a demokrácia a főellensége. Valamennyi létező hasonlóságuk ellenére „e században a fasizmusés kommunizmus a nagy antitézist jelentik jobb és bal között. Különös módonnemcsak hogy nem szüntették meg a megkülönböztetést, de még élesebbé tet-ték. Ez, ismétlem, nagyon különös. Véleményem szerint az egyetlen magya-rázat erre az, hogy a kritérium, amellyel bal és jobb megkülönböztethető, nemesik egybe azzal, amivel a két táboron belül a bal és a jobb – vagyis a szélsősé-ges és a mérsékelt szárny – megkülönböztethető.”13

Bobbio szerint tehát a fasizmus nem jobboldalibb a konzervativizmusnál(vagyis a mérsékelt jobboldalnál), hanem annak radikális változata, miként akommunizmus sem baloldalibb, hanem radikálisabb a szocializmusnál. Ezzelazonban lényegében új dimenziót volt kénytelen bevezetni az addig általahasznált – az egyenlőséghez való viszony szerint megfogalmazott – bal-jobbtengelyhez képest. Végeredményben szerinte az ideológiai mezőben a szélső-baloldal az egalitárius és autoriter mozgalmaké (amilyen például a jakobiniz-mus volt), a középbal az egalitárius és libertárius doktrínáké és mozgalmaké(amelyeket szociálliberalizmusként lehet leírni), a középjobb oldal libertáriusés antiegalitárius (mint a konzervatív pártok), a szélsőjobb pedig egyszerreantiliberális és antiegalitárius, amelyre a fasizmus és nácizmus hozható példa-ként.14

Az európai és magyar jobboldali hagyomány tárgyalásakor Romsics Ignácis ezt a négyes tipológiát ajánlja – Bobbio mellett a némiképp hasonló gondo-latokat megfogalmazó Fejtő Ferencre is hivatkozva, aki a témában a harmin-cas évek végén Magyarországon lezajlott vitában megkülönböztetendőnek tar-totta a hatalmat erőszakos eszközzel megragadni kívánó szélsőséges bal- ésjobboldalt a törvényes és demokratikus alapokon álló, az emberi személyiségjogait (bizonyos mértékig) elismerő mérsékelt bal- és jobboldaltól.15

Miközben sem a patkó modell, sem Bobbio nem teszi explicitté, hogy azideológiákat ilyen módon két dimen -zióban rendezték el, nem nehéz észre-venni, hogy a bal-jobb megkülönböz-tetés mellett, annak kiegészítésekéntvalójában egy második, függőlegesenábrázolható, az egyéni szabadsághozavagy az államhatalomhoz való viszonyszerinti tengelyt vezettek be.16

19

13 Bobbio (1996) 26–27.

14 Uo. 78–79.

15 Romsics (2009) 19.

16 Romsics Ignác hivatkozik is e kétdimen -

ziós ábrázolási lehetőségre, ahol a szabad-

ságeszmény és az egyenlőségeszmény egy-

mást metsző tengelyekként jelenik meg.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


És éppen ez az a tengely, amelyet a túlzottan problematikusnak érzékeltbal-jobb tengely helyett Gyurgyák János ajánl.17

Gyurgyák szerint ez az „ábra pontosan jelzi a totalitárius ideológiák helyét,egymáshoz való közelségét, amit a baloldal-jobboldal dichotómia inkább csakelfed. Továbbá az is világossá válik, hogy az ideológiákat nem lehet szétvá-lasztani egymástól, politikusok, politikai pártok, mozgalmak nézetei leggyak-rabban éppen az átmeneti területekre esnek. (Lásd például: szociálli bera -lizmus, liberális konzervativizmus vagy libertarizmus.) Az általunk javasolt lo-gikai-történeti tipológia ezeket az ideáltípushoz képest vegyes, két ideológia

határterületén elhelyezkedő eszme-rendszereket is értelmezni tudja.

További feltevésünk, hogy az ideo-lógiák helyhez és időhöz kötöttek, ígyaz elnevezések történetileg és politikaigeográfiai szempontból rendkívül sok-színűek. De ezen változatosság ellenére(például a fasizmus esetén: nemzetiszo-cializmus, falangizmus, olasz fasizmusstb.) az ábrán jelölt hat alapideológialefedi valamennyi nyugat-európai ideo- lógiát.”18

Gyurgyák modellje kétségkívül fon-tos pontra világít rá: az ideológiák töb-

20

17 Az ábrát és a magyarázatát lásd Gyur -

gyák (1994) 287–288.

18 Persze az, hogy az ideológiák határterü-

letén elhelyezkedő eszmerendszereket is

értelmezni tudják, elmondható azokról a

modellekről is, amelyek az ideológiákat –

egy ideáltipikus változatot tételezve –

pontszerűen ábrázolják. Itt is elképzel-

hetjük, hogy például a szocializmus, illet-

ve a liberalizmus pontok közt lehetnek

átmeneti, köztes állapotok is. A kétdi-

menziós ábra ugyanakkor valóban lehe-

tőséget ad a létező mozgalmak, pártok,

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

HATALOM-MINIMA-LIZÁLÁS

HATALOM-KONCENT-

RÁCIÓ

kommunizmusszocializmus

anarchizmus liberalizmus

konzervativizmus

fasizmus


bé-kevésbé pontosan elhelyezhetők ahatalomhoz való viszony tengelyénekmentén, amely pedig fundamentálisankülönbözik az általánosan használt bal-jobb tengelytől. Gyurgyák ábrájánaklegfontosabb üzenete, hogy fasizmus és kommunizmus nem a többi ideoló giáttartalmazó tengely két végpontja, hanem – a hatalomhoz való viszony szerint– egymás mellett állnak. (Ezzel együtt talán túlzás a kommunizmust és a fa-sizmust – miképp a konzervativizmust és a fasizmust is – egymást metsző kö-rökként ábrázolni.)

A modell további érdekessége, hogy bár Gyurgyák elvetendőnek érzi a bal-jobb tengelyt, ábráján mégis kirajzolódni látszik a hagyományos bal-jobb skála,amennyiben a köznapi használatban és politikatudósok által jellemzően jobb-oldaliként tárgyalt ideológiák az ábráján megjelenő tengely felett, a baloldaliaka tengely alatt helyezkednek el.

A hatalomhoz való viszony tengelye persze nemcsak a totalitárius ideoló-giák hasonlóságának hangsúlyozására alkalmas: általa a bal-jobb tengelyrőlhiányzó anarchizmus is elhelyezhetővé válik az ideológiai mezőben. Azon atengelyen, ahol a két totális diktatúra, a kommunizmus és a fasizmus jelentikaz egyik végpontot, a hatalmat, az államiságot elvető, a lehető legnagyobbegyéni szabadságot hirdető anarchizmus a másik végpont. Nem véletlenül je-lenik meg tehát – a bal-jobb tengelyt keresztbe metsző – államellenesség-ál-lamiság tengely egy anarchizmusról szóló tankönyvhöz készült elemzésben.19

21

politikusok – amúgy nyilván mindig ösz-

szetett nézetrendszerének – a bal-jobb

modellnél kicsit árnyaltabb ábrázolására.

19 Bozóki–Sükösd (1991) 464.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK

fasiszta

ÁLLAMISÁG

BALOLDAL JOBBOLDAL

ÁLLAMELLENESSÉG

liberálisdemokrácia

liberális vagyalternatívszocializmus

kollektivista individualistaanarchizmus

klasszikus(demokrácia előtti)liberalizmus

autoritariánusautoritariánus

vagy paternalistaszocializmus

totalitarianizmus

kommunista


Ez a kétdimenziós koordináta-rendszer az eredeti bal-jobb tengely számoshiányosságát orvosolta. Továbbra is elhelyezhetetlennek tűnik rajta azonban anacionalizmus. (Sőt a konzervativizmus sincs rajta feltüntetve, ez azonban egy-szerű sajtóhibának tűnik: a jobb alsó „autoritariánus” terminus hiányosnak hat,szimmetriaérzékünk azt súgja, hogy itt kellett volna megjelennie az „auto ri -tariánus vagy paternalista” konzervativizmusnak.) A legnagyobb hiba azonbantalán mégis az, hogy a modellben nem lesz világos, mi különböztetni meg abaloldalt a jobboldaltól – például mi az a jobboldaliság, ami egyként jellemzőaz individualista anarchizmusra, a klasszikus liberalizmusra, a konzervativiz-musra (?) és a fasizmusra.

A centrum problémái: hová álljanak a liberálisok?A baloldal-jobboldal tengely problematikusságára nemcsak a szélsőséges (ra-dikális) ideológiákra fókuszálók figyeltek fel, hanem azok is, akik a demokra-tikus társadalmak leírására használt, klasszikusnak mondott szocializmus-libe-ralizmus-konzervativizmus trióból indultak ki.20

Az osztrák születésű gazdaságfilozófus, Friedrich Hayek például így ír:„A három fél viszonylagos pozícióját általában úgy írják le, hogy az nem meg-világítja, hanem inkább homályba borítja valódi kapcsolataikat. Rendszerintolyan különböző pozíciókként tüntetik fel őket, amelyek egy egyenes menténfekszenek, ahol is a szocialisták a bal oldalon, a konzervatívok a jobb oldalon,a liberálisok pedig valahol közöttük helyezkednek el. Semmi sem lehet félre-

vezetőbb ennél. Ha ábrázolni akarjuk,akkor helyesebb, ha háromszögberendezzük őket, ahol is a konzervatívokfoglalják el a háromszög egyik csúcsát,a szocialisták a másik, a liberálisok pe-dig a harmadik csúcs felől fejtenek kihúzóerőt.”21

22

20 Az 1989 utáni magyar politikai mezőny-

ben többen hasonló háromosztatúságra

hívták fel a figyelmet, lásd például Tellér

(1996).

21 Hayek (1995) 421–422.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

liberálisok

szocialisták konzervatívok


A jobboldaliság – általában meglehetősen komplex – definíciója a legtöbbszerzőnél a kapitalizmus és a szabadpiac védelmét is tartalmazza. (Lásd példáulHeywood ismertetett definíciójának idevonatkozó részét, amely szerint: „ajobboldaliak a kapitalizmusban és a szabadpiacban hisznek”.) Amennyiben a bal-jobb tengelynek erre a gazdasági értelmezésére fókuszálunk, akkor azttaláljuk, hogy éppen a liberalizmus az, amely – a például a keresztény érté-kekre hivatkozva állami gyámkodásra hajlamos konzervativizmushoz képest is– a jobboldalon áll. Hiszen ennek az ideológiának központi értéke az egyéniszabadság, amelyet a baloldali kormányokra jellemző, a jövedelmi és vagyoniegyenlőség céljából bevezetett intézkedések korlátoznak (például az állami új-raelosztás vagy a piacszabályozás mértékének növelése).

Így aztán rendre megkérdőjeleződik, hogy némelyik konzervatív pártjobboldalinak nevezhető-e egyáltalán. Ezt a problémát főként a magukat sza-badpiachívőként szintén jobboldalinak gondolók szokták újra és újra felvet-ni, legutóbb például egy budapesti nagygyűlésen, az 1956-os forradalom2013-as évfordulóján. „A Fidesz még csak nem is jobboldali párt. Az a párt,amelyik a minél nagyobb állami újraelosztás híve, amely szaporítja az adókat,államosít, gúzsba köti a magánvállalkozókat, megfélemlíti a közalkalmazot-takat, megalázza a szegényeket és mindenre kiterjeszti az állami ellenőrzést,az nem jobboldali, az újkommunista.”22

Amennyiben a bal-jobb tengely lé-nyegének a vagyoni és jövedelmi egyen- lőség, illetve a gazdasági szabadság el-lentmondását, vagyis az állami beavat-kozás arányát érintő gazdaságpolitikai(gazdaságfilozófiai) kérdést tartjuk, ak-kor Bokros Lajosnak talán igaza vanabban, hogy a jelenlegi magyar kor-mánypárt nem jobboldali.23 Csakhogy abal-jobb dichotómiának nem csak gaz-dasági értelmezése van.

A Nyugat-Európára fókuszáló Nor -berto Bobbio szerint elsősorban a tár-sadalmi-gazdasági egyenlőség kérdésehatározza meg a baloldal-jobboldal el-lentétet. Ugyanakkor Körösényi And-rás, aki 1993-ban a PolitikatudományiSzemlében megjelent vitaindító cikké-

23

22 Bokros (2013a). A beszéd írott változat-

ban (kissé átszerkesztve, a szegények

megalázására tett kitétel nélkül) a Mo-

dern Magyarország honlapján: „A Fidesz

még csak nem is jobboldali párt. Az a

párt, amelyik a minél nagyobb állami új-

raelosztás híve, amely szaporítja az adó-

kat, államosít, gúzsba köti a vállalkozó-

kat, megfélemlíti a közalkalmazottakat és

mindenre kiterjeszti az állami ellenőr-

zést, az nem jobboldali, hanem új kom -

munista.” Bokros (2013b).

23 A kép teljességéhez azért az is hozzátar-

tozik, hogy a progresszivitást megszünte-

tő egykulcsos személyi jövedelemadó be-

vezetése klasszikusan liberális, az újrael-

osztás mértékét csökkentő intézkedés.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


ben a bal-jobb dichotómia érvényessége és hasznossága mellett érvelt, úgy vél-te, Magyarországon a gazdasági dimenzióban elmosódottabbak a kontúrok,mint a politikai-ideológiaiban. Bár „1990–1992 között kialakult egy jobbol-dali-liberális koalíciós gazdaságpolitika és annak egy baloldali szocialista el-lenzéke”, amelyek között a „liberális pártok pozíciója meglehetősen ambiva-lens”, ez azonban nem jelent komoly problémát, hiszen a szociálliberálisSZDSZ-szel szemben „talán csak a FIDESZ pozíciója helyezhető a kormány-politikához képest jobbra”.24

Körösényi szerint elvileg lehetséges, hogy a politikai mezőben inkonzisz-tens preferenciapárokat képviselő pártok jelenjenek meg: a „politikai-ideoló-giai” szempontból baloldali nézetek (például az antiklerikalizmus) gazdaságiértelemben jobboldali gondolatokkal párosuljanak, vagy éppen fordítva. Sze-rinte az előbbi jellemzi a liberális, az utóbbi pedig a keresztényszocialista pár-tokat, miképp ez tanulmányában és könyvében látható.25

Ugyanakkor – véli Körösényi –, miként nyugaton ez már régen megtör-tént, az ilyen inkonzisztens nézetrendszerrel bíró pártok előbb-utóbb jelen-téktelenné válnak, és a pártstruktúra rásimul a „domináns” (az ábrán szagga-tottan jelzett) baloldal-jobboldal tengelyre.

Ezt a jóslatot akkor többen vitatták. Tóka Gábor például úgy vélte, nemgarantálható, hogy „a szavazatokértfolytatott verseny valamely öntörvé-nyű, Nyugaton és Keleten egyarántérvényesülő mechanizmusa abba azirányba hatna, hogy a Körösényi által

24

24 Körösényi (1993b) 108–109.

25 Körösényi (1993a) 29.; Körösényi (1993b)

99.; illetve Enyedi–Körösényi (2004)

216.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

keresztény-szociális

gazdasági baloldal gazdasági jobboldal

klerikális

antiklerikális

liberálisszociál-demokrata

keresztény-demokrata


leírt bal-jobb dimenzió dominánssá válik, és az is marad a magyar pártrend-szer fejlődésében”.26

Ma úgy látszik, a fenntartás jogos volt, az első szabad választás után többmint húsz évvel sem tűnik egyértelműnek, hogy a jobboldali pártok gazdasá-gi értelemben is konzisztensen jobboldaliak lennének. A magyar politikai pa-letta továbbra is csak a politikai-ideológiai, illetve gazdasági tengely megkü-lönböztetésével, vagyis egynél bizonyosan több dimenzióval ábrázolható.

Az Egyesült Államokban is gyakran kétdimenziós modellben, a Li ber ta -riánus Pártot megalapító David Nolanról elnevezett – személyes és gazdasá-gi szabadságot megkülönböztető – ábrán szokták értelmezni a politikai erő-ket.27

Konzervativizmus vagy progresszió: jobboldalra haladókPolitikai felfordulásokat átélő társadalmakban – a kommunista terminológiaszerint különösen ellenforradalmi tár-sadalmi változások esetén – komolyabbfogalmi problémát okoz, hogy a ha-gyományok védelme mint konzervatívbeállítódás a jobboldalnak tulajdonítottalapvető érték. Miként Norberto Bob -bio írja, az Olasz Kommunista Pártkettészakadása után „nehéz lenne meg-állapítani, melyik csoport a bal és me-

25

26 Tóka (1994) 136.

27 A szabadság maximumát mindkét dimen-

zióban elérni kívánókat itt nem liberális-

nak nevezik, ez a kifejezés ugyanis Ame-

rikában sajátos módon a baloldali szocia-

lis ta felfogáshoz áll közel. A gazdasági li-

beralizmus ugyanakkor a konzervatívok

egyik fő jellemzője.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK

libertariánus

centrista

etatista

baloldali(szocialista)

jobboldali(konzervatív)

SZEMÉLYESSZABADSÁG

GAZDASÁGISZABADSÁG


lyik a jobb, hiszen a régiek, akiket jobboldaliaknak tarthatnánk azon az alapon,hogy a konzervativizmus jobboldali, a változás pedig baloldali, mégiscsak bal-oldaliak, azon az alapon, hogy elkötelezettebbek a kapitalizmus elleni harciránt. Másfelől, az újító tömörülés baloldalinak tarthatná magát, hiszen nyi-tottabb a változásra, ugyanakkor a programja jobboldalibbnak tekinthető a ha-gyományos kritérium szerint.”28

Hasonló a helyzet Kelet-Közép-Európában, ahol a (szélső)baloldali érté-kek védelmében kiálló „régi gárdát” nem teljesen indokolatlanul neveztékkonzervatív (vagy ortodox) kommunistáknak. Mi több, a politikatudományművelői egyes régióbeli pártok (a Szerbiai Szocialista Párt, a romániai Szociál -demokrata Párt [PSD], a Bolgár Szocialista Párt vagy az Orosz FöderációKommunista Pártja) besorolásához olyan kategóriákat használtak mint kom-munista jobboldal vagy kommunista konzervatívok.29

Az olasz átalakulást értékelő Bobbio szerint mindenesetre az efféle inkon-zisztencia csak átmeneti probléma, eltűnik, mihelyt az új pártszerkezet meg-szilárdul.30 Sokan ugyanezt valószínűsítik a kelet-közép-európai változásokkalkapcsolatban is, ahol egyébként nem csupán az okozott némi fogalmi problé-mát, hogy a konzervativizmus (hagyományőrző értelemben) egyes kommu-nista politikusok jellemzője volt, hanem az is, hogy konzervatívnak számítópártvezetők a rendszerváltás idején – sőt bizonyos országokban később is –nagyszabású megújulást hirdettek.

A nacionalizmus hiánya: nemzetvesztőkMiközben a nacionalizmust a politikatudományi tankönyvek szinte kivétel nél-kül az alapvető ideológiák közé sorolják, általában eltekintenek tőle, hogy el-helyezzék a bal-jobb tengelyen. Egyesek szerint a nacionalizmus – miközben

a politikai mozgalmak szintjén a háromklasszikus eszmeáramlattal (liberaliz-mus, konzervativizmus, szocializmus)egynemű – elméleti szinten más di-menzióban mozog, mert elsősorban apolitikai közösség definiálására irányul,a másik három viszont nem a politikaiközösség határait, hanem belső szerke-zetét tárgyalja. Ez ugyan kétségtelenülígy van, csakhogy a többi ideológiárólis elmondható, hogy valamilyen szem-pontból alapvetően eltér a többitől.31

26

28 Bobbio (1996) 30.

29 Hanley (2008).

30 Bobbio (1996) 31.

31 A konzervativizmust például a társada-

lom-átalakítással szembeni szkepticizmu-

sa, antiutópista jellege állítja szembe a li-

beralizmussal, a szocializmussal és a na-

cio nalizmussal. De például a liberalizmus

is kívül esik a másik három vizsgált ideo-

lógia síkján, amennyiben a közösségi vi-

szonyok helyett elsősorban az egyén és

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


A nacionalizmus – amelynek szere-pe az elmúlt évtizedekben világszerteerősödött32 – vélhetően nem is annyiraebből a logikai megfontolásból hiány-zik a politikatudósok által rendszerinthasznált modellekből, hanem két másikokból. Egyrészt, mert a modellek álta-lában 1945 után készültek nyugaton (azEgyesült Államokban, illetve Nyugat-Európában), márpedig akkor és ott anemzeti identitás kérdései nem jelen-tek meg lényeges törésvonalként a po-litikai konfliktusokban. Másrészt pedigazért, mert a korábban ismertetettcentrumtorlódás miatt a meglévő egy-szerű modellekben igen nehéz lett vol-na egy újabb ideológia számára problé-mamentesen helyet találni.

A kontinentális Európában a XX.században a nacionalizmus a jobboldalfő eszméjeként gyakran járt kéz a kéz-ben a konzervativizmussal, olyannyira,hogy a konzervatív kifejezést időnkénta nacionalizmus szinonimájaként használják. Például a XIX. századi németközgazdász, Friedrich List nézeteit a nemzetgazdaság létrehozásáról, a nem-zeti ipar protekcionista védelméről gyakran konzervatív gazdaságpolitikakéntemlegetik, holott azok centrumában nem a hagyományos rend védelme, ha-nem a korban modernnek számító nemzeteszme állt. Egyes fasiszta vezetőkpedig (a német nacionalizmust árja fajelméletté radikalizáló Adolf Hitler és azolasz nemzeti szövetséghez tartozó, majd nemzeti fasiszta párti Alfredo Rocco)konzervatív forradalmárként jellemezték magukat33 – ahol a konzervatív kife-jezés legpontosabban alighanem a nacionalista terminussal helyettesíthető. Azegyik ok, amiért a nacionalista jelző helyett a laikus és szakmai diskurzusok-ban mégis a konzervatív áll, éppen az lehet, hogy az utóbbi kifejezés sokkalmegbízhatóbban orientál az általánosan használt bal-jobb skálán, mint a kez-detben baloldali (forradalmi) eszmeként megjelenő nacionalizmus.34

Márpedig a magyar politikai palettán (de Kelet-Közép-Európában másuttis) a felvilágosodás óta nagyon fontos szerepe van a nacionalizmusnak. Rainer

27

az államhatalom kapcsolatával foglalko-

zik.

32 Heywood (2012) 20.

33 Bobbio (1996) 19.

34 Egyes szerzők a nacionalizmus problé-

májaként tárgyalják, hogy ez az ideológia

– bár modern tudatforma – a modernitás

előtti időszakra hivatkozik, lásd például

Schwarzmantel (1998) 134–139. Mintha

liberálisok nem igyekeztek volna elméle-

tüket egy hipotetikus, hajdanvolt Társa-

dalmi Szerződéssel megalapozni, vagy

mintha kommunisták nem hivatkoztak

volna egy magántulajdon nélküli őskö-

zösségi állapotra, illetve nem vezették

volna vissza ideológiájukat a középkori

parasztfelkelésekre és szegénylázadások-

ra. A nacionalizmus régi hagyományhoz

visszanyúló jellegének hangsúlyozása alig-

hanem nem egyéb, mint a konzervativiz-

mussal való kapcsolatának demonstrálá-

sára tett kísérlet.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


M. János szerint a két világháború köz-ti magyar jobboldali politikai formációkegyik gondolati-nyelvi közös jellemző-je az organikus nemzeteszme (amely-nek lényege, hogy a magyar nemzetheztartozás, a magyarság mint önértékminden más identitást megelőz, sőtnem is nagyon lehetséges más fontosidentifikációs tényező, mint a magyar),ez a leghatározottabbnak tűnő pozitívjellemző a többségében negatívan meg- fogalmazottak között (anti li be ra liz mus,antiszemitizmus, antidemokratizmus,antikommunizmus).35

Hasonló a helyzet az 1989 utánimagyar pártszerkezettel. A kelet-kö-zép-európai politikai rendszereket ösz-szehasonlító Herbert Kitschelt 1991-ben úgy vélte, hogy a magyarországipártrendszerben megjelenő fő konflik-tus a nemzeti-populista, illetve a li ber -tárius-piaci pártok küzdelmével jelle-mezhető, s erre a tengelyre a politikaimezőben szintén megjelenő szocialistajellegű pártok nem illenek.36

A magyarországi politikai mező jel-lemzésére egy 1993-ban írott esszémben

a Hayek-háromszög mintájára a szocializmus és liberalizmus mellé harmadikalapeszmének (ideológiai pólusnak) a nacionalizmust helyeztem, ilyenképpen.37

28

35 Rainer (2012) 27. A másik pozitív módon

meghatározott gondolati-nyelvi közös

pont a bürokratikus újraelosztás előny-

ben részesítése. Ugyanakkor – mint a

szerző hangsúlyozza – az államközpontú-

ság, az etatizmus mértékében és hangsú-

lyaiban nagy különbség van.

36 Kitschelt (1991) 33–34. A politikai törés-

vonalakat és a pártversenyt egyébként a

többi kelet-közép-európai országhoz ha-

sonlóan Magyarországon is nem piaci

versus piaci tengellyel, illetve libertárius-

kozmopolita versus autoriter-lokalista

politikai tengellyel kifeszített mezőben

ábrázolta.

37 Schweitzer (1993). Ezen az ábrán olyan –

a bal-jobb skálán kezelhetetlen, ám a ma-

gyar politikai gondolkodás történetében

meghatározó szerepet játszó – vegyes

ideológiák is megjelennek, mint a népi

szocializmus, illetve a nemzeti liberaliz-

mus. A modell azt is kifejezte, hogy mi-

képp áll távol a népi szocializmus a libe-

ralizmustól, miközben az egyszerűbb

bal-jobb skálán mindkettő „valahol közé-

pen” foglalhat helyet.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

népi szocializmus

szociálliberalizmus nemzeti liberalizmus

nacionalizmusszocializmus

liberalizmus


Egyesek közvélemény-kutatáson alapuló statisztikai módszerrel jutottak ar-ra az eredményre, hogy a magyar választók egyik markáns csoportjához – amagukat baloldalinak és szocialistának, illetve a magukat liberálisnak, demok-ratának és/vagy zöld jelzővel leírhatónak mondók mellett – a nemzeti, a népi,a keresztény és/vagy a konzervatív jelző áll a legközelebb. A Lázár Guy és Ma-rián Béla tanulmányához mellékelt ábrán a három tábor – illetve a hipotetikusháromszög modell is jól kirajzolódik.38

A mérsékelt jobboldalt – miként vi-lágszerte általában – talán azért szoktákMagyarországon is a konzervativizmusideológiai skatulyájába sorolni, hogy amagyar paletta a nyugat-európai álla-mokéhoz hasonlítható legyen.39 Ugya n- akkor a magyarországi jobboldalra lé-nyegesen kevésbé jellemző a konzerva-tivizmus etimológiailag is leginkábbmeghatározó eleme, a hagyományokvédelme, mint a nemzeti ügyek aposzt-

29

38 Lázár–Marián (1996) 17. Hasonló mó-

don azonosítható a három politikai tábor

közgondolkodásban meglévő helye egy

később készült kutatásban is, lásd Fábián

(2005) 226.

39 A posztkommunista jobboldali pártok

többségét egy gyűjtés szerint 2000–2001

táján az elemzők általában konzervatív

címkével illették. A nacionalista avagy

függetlenségi csoportba sorolták például

a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK

bal jobb

liberális

konzervatív

A pártok helye a baloldali-jobboldali, illetve a konzervatív-liberális rangsorok alapján

SZDSZ

Fidesz

MSZP

Munkáspárt

KDNP

MDF

FKGB

MIÉP


rofálása. Simon János kutatásáról a Po-litikatudományi Szemlében 1999-benbeszámolva többek közt azt mutatta be,mit jelent a baloldaliság, illetve jobbol-daliság a politikai elit számára. A par-lamenti képviselők konszenzusa (aválaszaik alapján baloldalinak, illetvejobb oldalinak kategorizáltak együttesvéleménye) szerint a jobboldal jellem-zője a határon túli magyarok védelme,

a hazaszeretet és a nemzeti érdekek védelme.40

BALOLDALAK, JOBBOLDALAK ÉS A POLITIKAI MEZŐ FŐ TENGELYEIGyurgyák János szerint – és ezzel egyetértek – baloldal és jobboldal értelmeleginkább az időben egymásra rakódott jelentésrétegek miatt kuszálódott ösz-sze. Érdemes felidézni a bal-jobb megosztottságról írott ideológiai-történetiösszefoglalóját.

„A kifejezés eredetileg az 1789-es francia nemzetgyűlés megosztottságárautal, ahol a bal oldalon foglaltak helyet a radikális forradalmi képviselők, míga jobb oldalon a mérsékeltek. A monarchia restaurációja után a baloldali je-lentette az antiklerikális köztársaság- és forradalompártiságot, míg a jobbol-dali a klerikális, a »trón és oltár« egységében hívő forradalomellenességet. A 19. század második felétől alakult ki a baloldal-jobboldal megosztottság maitradíciója. A politikai baloldal a népszuverenitásban és az emberi nem evolú-ciójában, valamint az emberi intézmények javíthatóságában, azaz a haladás-ban, progresszióban hitt. Eszményképe a polgári szabadság és egyenlőségelvének kiterjesztése, maximalizálása volt. Míg a baloldal inkább optimista, ad-dig a jobboldal inkább pesszimista volt az emberi természetet illetően. A jobb-oldal a népszuverenitás helyett az emberi kiválóságban, valamint a tradíciók-ban hitt. Inkább volt egyenlőtlenség-, mintsem egyenlőségpárti. Szkeptikusantekintett a baloldali racionalitáshitre, és erőteljesen hangsúlyozta a nem racio-nális, elsősorban vallási meggyőződését. A 19. század végén a politikai balol-dal-jobboldal dichotómia gazdasági értelmet is kapott, amennyiben a baloldaljelentette a szabadpiac-ellenességet, az állami intervenciót, valamint az alulle-vők, a munkások, parasztok, kitaszítottak érdekvédelmét. Míg a jobboldal esz-merendszeréhez az állami beavatkozás ellenzése, a gazdasági szabadság kitel-

30

és a Horvát Demokratikus Uniót; mérsé-

kelt, hagyományos avagy jelző nélküli

konzervatívnak jellemezték például a Fi-

desz – Magyar Polgári Pártot és a lengyel

Szolidaritás Választási Akciót; míg a cseh

Polgári Demokrata Párt vagy a Román

Demokratikus Konvenció liberális kon-

zervatív címkét kapott. Hanley (2008) 2–3.

40 Simon (1999) 111–112.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


jesítésének igénye tartozott, azaz a társadalom alullevőivel szemben a jómó-dúak, polgárok arisztokraták, hivatalnokok érdekvédelme.

A 20. század húszas-harmincas éveitől ez a viszonylag egységes kép (poli-tikai baloldal – gazdasági baloldal, illetve politikai jobboldal – gazdasági jobb-oldal) megbomlott, olyan politikai mozgalmak, pártok születtek, amelyek nemírhatók le a baloldal-jobboldal megosztottság mentén. Politikai baloldali né-zetek társulhattak gazdasági jobboldali nézetekkel, és viszont, politikai jobb-oldali elképzelések gazdasági baloldali elképzelésekkel. A totalitárius rendsze-rek (szélsőjobb-szélsőbal) még inkább használhatatlanná tették a fogalmat, hi-szen ezek a rendszerek nem egy tengely két szélső pontján helyezkednek el,hanem nagyon is egymás mellett.

[…] Még inkább problematikus e fogalmak használata az Elbától keletre,ahol egészen más ideológiai megosztottságok uralják a politikai és intellektuá -lis életet. Itt […] különösen anakronisztikus, semmitmondó baloldali-jobbol-dali megosztottságról beszélni.”41

Gyurgyák némiképp lenézően szól azokról, akik mindezek után ma is hasz-nálhatónak gondolják a bal és a jobb terminust, mondván, „baloldali és jobb-oldali nézetrendszerekről beszélni a politikusok és politikai publicisták ked-venc játékszere”.42 Mások viszont, épp ellenkezőleg, a bal-jobb dichotómiátelvetőket (például a brit Anthony Giddenst) sorolják az endizmus (endism)téveszméket hirdető prófétáinak sorába, ahová például a történelem (ponto-sabban éppen a politikai eszmék történetének) végét meghirdető FrancisFukuyamát helyezik.43

Gyurgyák – mint korábban szó voltróla – a hatalomkoncentráció-hatalom-minimalizálás tengely használatát java-solta a „nagy történeti ideológiák” osz-tályozására. A kvantitatív felmérésekkeldolgozó politológusok is hajlamosakrá, hogy olyan koordináta-rendszerek-kel mérjék például a választói preferen-ciákat vagy a pártok helyzetét egy vizua -lizált politikai mezőben, ahol a tenge-lyek a homályos bal-jobb irányoknálegyértelműbb jelölést kapnak.

Egy kilencvenes években végzett,négy kelet-közép-európai állam párt-rendszerét elemző nagyszabású kutatás

31

41 Gyurgyák (1994) 285–286. Megjegyzen-

dő, hogy Gyurgyák fenti eszmetörténeti

vázlata nem szól a nacionalizmusról (ho-

lott tanulmányában ez is az alapideoló-

giák között foglal helyet), alighanem a

nacionalizmus balra vagy jobbra sorolá-

sával kapcsolatban korábban ismertetett

probléma miatt. A nacionalizmus proble-

matikája nála is a kelet(-közép)-európai

politikai palettára jellemző anomáliaként

jelenik meg, a nyugatos felzárkózással

szemben a sajátos orosz, román stb. utat

hirdető populizmussal együtt.

42 Uo. 285.

43 Lásd például Heywood (2012) 340–342.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


például a Lengyelországra, Csehországra és Magyarországra érvényes politi-kai mezőt – középszintű pártvezetők saját pártjuk 14-16 konkrét politikai kér-dés szerinti besorolása alapján – egy szekuláris-libertárius versus vallásos-au-toriter függőleges tengely mellett szociál-protekcionista versus piaci liberálisvízszintes tengellyel írta le; míg Bulgária esetében a függőleges tengely a bol-gár etnikai partikularistáktól a török kisebbségi reprezentációig terjedt, a víz-szintes tengely egyik végpontját a szociális protekcionizmus és a kommunistarendszer védelme, a másik végpontját pedig a piaci liberalizmus és a kommu-nista rezsim elutasítása jelentette.44

Egy másik, még szélesebb körre kiterjedő, ám statisztikai módszerekkel lé-nyegesen kevésbé alátámasztott munka szerint az európai államokban a főbbpolitikai törésvonalakat az alábbi kilenc tényező szerinti beállítottságok jelentik:vallás, régió/kultúra/etnikum, vallásosság, város-vidék, a rezsim támogatása,nacionalizmus/xenofóbia, szociális gazdaságpolitika, külpolitika, posztmateria -lizmus.45 Az egyes országok politikai mezőjének jellemzésére általánosan hasz-nált szociális-gazdasági bal-jobb törésvonalat a szerző időnként egy függőle-ges tengellyel egészíti ki: Magyarország vagy Románia esetén ez a nacionalis-ta-kozmopolita, Lengyelországban és Németországban a vallásos-szekuláristengely.46

A politikai gondolkodók egy másik csoportja szerint viszont a bal-jobb ten-gely a bemutatott problémák ellenére megmenthető, értelmesen és terméke-nyen használható eszköz.

A logikailag konzisztens eddigi„mentőakciókat” két csoportba lehetsorolni. Van, amikor a bal-jobb tengelyegyértelmű definíciót kapott (Bobbioszerint például az egyenlőséghez valóviszony a determináns), majd pedig amodell újabb tényezőkkel (példáulújabb tengellyel) egészült ki, hogy abal-jobb egyenesen bajosan elhelyezhe-tő elemek is helyet kaphassanak benne.

A másik megoldás, hogy megmarada bal-jobb dichotómia sokrétű, túlde-terminált definíciója, ekkor viszont amodellbe egyértelműen be nem épít-hető, inkonzisztens elemek száma je-lentősen megnövekszik.

32

44 Kitschelt–Mansfeldova–Markowski–

Tóka (1999) 223–244. Jellemző módon

(Marián Béla és Lázár Guy eredményé-

hez nagyon hasonlóan!) a kétdimenziós

koordináta-rendszerben mindhárom vi-

segrádi ország pártjai három jól elkülö-

níthető pólushoz gravitálnak, mégpedig

egy szocialista, egy liberális és egy ke-

resztény-autoriter pólushoz. Az utóbbi

pártcsoportra Magyarország esetében a

szerzők keresztény-nemzetiként hivat-

koznak, noha koordináta-rendszerükben

a nemzeti kategória meg sem jelenik.

45 Siaroff (2000) 21.

46 Uo. 272., 290., 377., 391.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


Az általam javasolt megoldás alapja egy harmadik módszer: nem adok abal-jobb tengelynek – a rárakódott jelentések nagy részét lehántva – egyértel-mű definíciót, de nem is hagyom meg a meglévő túldeterminált meghatáro-zást. Ehelyett kibontom az általánosan használt baloldaliság és jobboldaliságfogalompár alapvetően különböző használatait, és egyetlen – korokon és tár-sadalmakon átívelően értelmezendő – bal-jobb tengely helyett három külön-bözőt definiálok.

Másféle tengelyt feszít ki ugyanis az a széles körben bal-jobb fogalmakkalleírt ellentétpár, amely a társadalom-átalakító törekvésekkel kapcsolatos, ésamelynek jobb oldalán a változ(tat)ással szembeni szkepticizmus szerepel, mintaz, amelynek a lényege az állami beavatkozás igenlése, illetve a szabadpiac tá-mogatása közti konfliktus, és megint mást (egy harmadikat) a két totalitáriusideológiát, a kommunizmust és a fasizmust szembeállító, Bobbio által nagy an-titézisnek47 nevezett oppozíció. Miként a laikus szemléletben is más megfon-tolásból sorolódik jobbra a „vallás”, a „bankár” vagy a „fasizmus” terminus,amelyeknek nem is igen van közük egymáshoz. Egyszerűen fogalmazva, az el-ső esetben a jobboldalt a konzervativizmus jelenti, a második esetben a (gaz-dasági) liberalizmus, a harmadikban pedig a szélsőséges nacionalizmus (fasiz-mus).

1. Az első bal-jobb tengelyen (a radikalizmus-hagyományőrzés tengelyen)a társadalmi haladással kapcsolatos felfogás a meghatározó.

Ez a bal-jobb megosztás őseredeti, a francia forradalom időszakára jellem-ző értelmezése (lásd Gyurgyák János korábban ismertetett fogalomtörténetivázlatát a bal-jobb oppozíció alakulásáról). Hasonló elven adja meg a baloldalés jobboldal (mint politikai attitűdök) értelmét Leon P. Baradat politikai ideo- lógiákról szóló művében, ahol a bal-jobb skála szakaszait – a XX. század végénmár szokatlan módon – radikális, liberális, mérsékelt, konzervatív és reakciósfogalmakkal jellemzi.48

Ez az az értelmezés, amely a fasiz-mus jobbra helyezését problematikus-sá teszi. A fasizmus lényege nem az,hogy valamit megőrizzen, így tehátnemigen tekinthető a konzervativiz-mus szélsőséges fajtájának.49 Ehelyett –

33

47 Bobbio (1996) 26.

48 Baradat (1994) 11–26.

49 Az sokkal inkább a fundamentalizmus le-

hetne, ezzel az eszmekörrel azonban e

helyütt nem foglalkozom, bár a modell-

be beleilleszthető, és politikai szerepe a

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK

RADIKALIZMUS HAGYOMÁNYŐRZÉS


miként az anarchizmus is – sokkal in-kább a kommunizmus „holnapra meg-forgatjuk az egész világot” mentalitását

osztja. Ebben az értelemben tehát valóban baloldali ideológia, de csak ebbenaz értelemben.

2. A második bal-jobb tengelyen (az állami újraelosztás, etatizmus – kor-látlan szabadpiac, laissez faire tengelyen) az állam gazdasági szerepével kap-csolatos nézetek a meghatározók.

Ez az a tengely, amely miatt a szabadpiacot védő liberálisok baloldalinakérzékelik például az olyan, más szempontból jobboldalra sorolt pártokat, ame-lyek hajlamosak az állami szabályozást propagálni. Ezt a tengelyt szokták szé-les körben gazdasági bal-jobb tengelynek nevezni, amelyen egymás mellé ke-rül a liberalizmus és az angolszász világban a liberális értékeket védelmezőkonzervativizmus. Ebben az értelemben a liberalizmus és az individuális anar-chizmus (avagy libertarizmus) valóban jobboldali ideológia, de csak ebben azértelemben.

3. A harmadik bal-jobb tengelyen a kommunizmushoz, illetve a fasizmus-hoz való viszony a meghatározó.

Ez az a tengely, amely a Kelet-Közép-Európa XX. századi történetét nagy-mértékben alakító két totalitárius ideológia oppozícióján alapul. Az előző kétértelemben egyértelműen jobboldaliként megjelenő két ideológia, a konzer-vativizmus és a liberalizmus nem jelenik meg ezen a tengelyen (más dimenzió-ban mozognak), ha pedig a tengelyre vetítjük őket, akkor valahol középtájonfoglalnak helyet, mert ugyanolyan messze állnak mindkét szélsőséges ideoló-giától. Az, hogy a konzervativizmus jobboldali eszmeként a fasizmus közelébekerül, az eddig ismertetett tengelyek összepréseléséből ered. Valójában más-ként jobboldali a konzervativizmus (a hagyományhoz, illetve a változáshoz valóviszony szerint), mint a fasizmus (a nacionalizmus szélsőséges ideológiájaként).

További fontos tengelyt jelent a hatalomhoz való viszony szerinti (Gyur -gyák János, illetve a Bozóki–Sükösd szerzőpáros modelljével kapcsolatban ko-

34

XXI. században bizonyos térségekben

nem elhanyagolható.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

ÁLLAMI ÚJRAELOSZTÁS

KORLÁTLANSZABADPIAC

KOMMUNIZMUS FASIZMUS


rábban már ismertetett) skála, ahol az ideológiák a totalitárius kommuniz-mustól és fasizmustól a hatalomnélküliséget hirdető anarchizmusig sorakoz-nak. Míg azonban a politikai gondolkodók a fentebb ismertetett három bal-jobb tengelyt több-kevesebb sikerrel egy általános bal-jobb tengellyé gyúrták,a hatalomhoz való viszony dimenziója már sehogyan sem volt erre illeszthető.

AZ IDEOLÓGIÁK ELMÉLETI DEFINÍCIÓJA ÉS TÖRTÉNETI VÁLTOZATAIMielőtt a baloldal-jobboldal felosztás helyett ajánlott modellt bemutatnám,az ideológiákkal kapcsolatban némi fogalomtisztázásra van szükség, ezekugyanis – akár maga az ideológia kifejezés – számos eltérő értelemben hasz-nálatosak.50

Az ideológia kifejezést – például a marxista terminológiával szemben – ér-téksemlegesként (nem „hamis tudat” értelemben) használom. Valamely köz-ponti érték köré szerveződő politikai nézetek rendszerét értem rajta, amely gaz-dasági és társadalmi kérdések széles körében nyújt eligazítást, és így az egyénivagy kollektív politikai cselekvés normatív elméleti megalapozását adja.

Az elmúlt kétszáz évben a nyugati világ legmeghatározóbb nézetrendsze-rei a liberalizmus, a szocializmus, a nacionalizmus, a konzervativizmus, azanarchizmus, a kommunizmus, illetvea fasizmus voltak, ezek azok a politikaiideológiák, amelyekről a szakmunkákszinte kivétel nélkül szót ejtenek.51

A továbbiakban ezeket definiálom,majd rámutatok, hogy az ekként kapott– társadalmakon és korokon átívelveelméletileg „lecövekelt” – ideáltipikusfogalmak milyen viszonyban állnaktörténetileg előforduló különféle válto-zataikkal.

Az ideológiák elméleti definícióját afrancia forradalom klasszikus jelszó-hármasára alapozva mutatom be (sza-badság, egyenlőség, testvériség), aholszabadságon az egyének szabadságátértem mindenfajta korlátozó hatalom-mal (elsősorban az állammal) szemben,

35

50 Egyes szerzők szerint az „ideológia” a

társadalomtudományok leghomályosabb

fogalma. David McLellan kijelentését

idézi Heywood (2012) 5.

51 Gyurgyák János említett munkájában

ezek mellett nyolcadikként a populizmus

is megjelenik, amely azonban csak „töre-

dékes ideológia”. Gyurgyák (1994) 320.

Heywood könyvében a kommunizmus –

a szociáldemokrácia mellett – a szocializ-

mus egyik válfaja, miközben az ekként

bemutatott hat (plusz egy) „klasszikus

ideológián” felül „új ideológiaként” meg-

jelenik még a feminizmus, az öko lo giz -

mus, a vallási fundamentalizmus és a

mul tikulturalizmus is. Heywood (2012)

18.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


egyenlőségen a társadalom jövedelmi-vagyoni különbségeinek megszűnését,testvériségen pedig a nemzetet mint korlátozott, szuverén elképzelt közössé-get (fraternitást).52

A szabadságeszme ideológiái: liberalizmus, anarchizmusA liberalizmus az egyéni szabadságot mint értéket középpontba állító mérsékeltideológia. Ebből a központi értékből levezethetően konkrét politikai célja töb-bek között a politikai és polgári jogok, illetve a hatalmat korlátozó alkotmá-nyos rend kivívása, fenntartása, a gazdaságban pedig az állami beavatkozásmérsékelt szintjének elérése (alacsony adók, alacsony szintű újraelosztás, álla-mi szabályozás és központi tervezés helyett a piac szerepének hangsúlyozása),illetve a monopóliumok, kartellek visszaszorítása (a szabadpiac érdekében).

A liberalizmus konkrét megjelenési formáinak egyéb jellemzői – például atársadalmi szerződéssel kapcsolatos fikció, a racionalizmus vagy az utilitáriusfelfogás – nem következnek közvetlenül a definícióból, tehát nem tekintemőket a liberalizmus lényegi, meghatározó elemeinek. A liberalizmus itt leírt el-méleti definíciója ugyanakkor nagymértékben illik a nyugaton a XIX. és XX.században meghatározó szerepet játszó liberális politikai formációk nézet-rendszeréhez, miközben némiképp különbözik is az úgynevezett baloldali, il-letve jobboldali liberális pártok krédójától: az előbbiek nézetrendszere azegyenlősítő gazdaságpolitika, utóbbiaké az egyéni (polgári) jogokkal szembena hagyományos intézmények védelmében tér el némiképp a tisztán liberálisideológiától (szociálliberális, illetve konzervatív-liberális eszmerendszer). AzEgyesült Államokban az előbbi, szociálliberális nézetrendszert szokás libera-lizmusként megjelölni, míg a definícióm szerinti liberalizmusra liber ta riz -musként hivatkoznak.

A konkrét liberális álláspontok egyrésze csak egy adott korra jellemző, aXIX. században például liberális kö-rökben sem igen merülhetett fel a ho-moszexuálisok házasságkötési jogánakkérdése. Ezzel szemben a cenzúra nél-küli sajtószabadság ügye a XX. századvégére a nyugati társadalmakban oly-annyira természetessé vált, hogy lénye-gében minden politikai erő a magáénakvallja (bár egyes esetekben ez a problé-makör is megjelenhet a politikai erőket

36

52 A nemzet ilyen meghatározását lásd An-

derson (2006) 7. Azt a téma szempontjá-

ból nem elsődleges (bár érdekes) kultúr-

történeti kérdést, hogy vajon a francia

forradalom idején a jelszótrió harmadik

tagja, a fraternitás valóban a nemzeti kö-

zösségre vonatkozott-e, nem vizsgálom –

az ideológiák szabadság–egyenlőség–

testvériség felosztása így esetlegesnek te-

kinthető, és csak szimbolikus jelentéssel

bír.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


ideológiai alapon megosztó tényezőként, például hogy a gyűlöletbeszédre iskiterjed-e a szólásszabadság).

Az egyéni szabadság maximális elérése, az államhatalom (és az egyént kor-látozó egyéb hatalom) megszüntetése ugyanakkor olyan cél, amely mérsékelteszközökkel (demokratikus keretek között) nem valósítható meg, a liberálismozgalmak célja tehát csupán a hatalom visszaszorítása, kordában tartása. Azállamhatalom (és minden hatalom) teljes felszámolását tűzi ki célul ugyanak-kor az anarchizmus, az egyéni szabadságot középpontba állító, radikális ideoló-gia. Erre az ideológiára politikai mozgalmak ma ritkán hivatkoznak, ez azon-ban nem volt mindig így (például a XX. század elején Oroszországban, vagyéppen Nyugat-Európában az 1968-as diákmegmozdulások idején). Az anar-chizmus kategóriával jelölt nézetrendszerek típusai közül az úgynevezett in-dividualista anarchizmus vagy anarchokapitalizmus emeli mindenek fölé azegyéni szabadságot – anarchizmus-definícióm tehát erre vonatkozik. A kol-lektivista anarchizmus vagy anarchokommunizmus az egyéni szabadság elvétaz egyenlősítés eszméjével keveri.

Az egyenlőségeszme ideológiái: szocializmus, kommunizmusA szocializmus az egyenlőséget mint értéket középpontba állító mérsékelt ideo-lógia. Ebből a központi értékből levezethetően konkrét politikai célja többekközt a társadalmi és kulturális különbségek csökkentése, a gazdaságban pedigaz adók progresszivitása és az állami újraelosztás növelése, illetve a piac és amagántulajdon szerepének mérséklése, kordában tartása a jövedelmi és va-gyoni egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.

A szocialista és szociáldemokrata nézetrendszerek többi jellemzője (pél dáula racionalista, illetve materialista felfogás) nem következik közvetlenül a defi-nícióból, nem tekintem tehát a szocializmus lényegi, meghatározó elemének.A szocializmus itt leírt definíciója ugyanakkor illik például a Nyugat-Európá-ban a XX. század jelentős részében meghatározó szereppel bíró szocialista, il-letve szociáldemokrata politikai formációk nézetrendszerére.

Az egyenlőség maximális elérése, a társadalmi és vagyoni különbségek fel-számolása olyan cél, amely mérsékelt eszközökkel (demokratikus keretek kö-zött) nem valósítható meg, a szocializmus célja tehát az egyenlőtlenségek, aszegénység visszaszorítása, kordában tartása. A társadalmi és vagyoni különb-ségek teljes felszámolását tűzi ki ugyanakkor a kommunizmus, az egyenlőségetközéppontba állító radikális ideológia. A kommunizmus – az anarchizmushozhasonlóan – nehezen elérhetőnek tűnő utópia is egyben, az osztályok és va-gyoni-jövedelmi különbségek nélküli társadalom utópiája, amely a XX. század

37

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


nagy részében – marxizmus–leninizmusként elsősorban a Szovjetunióban, il-letve szatellitállamaiban, de kisebb mértékben Nyugat-Európában is – jelen-tős hatást gyakorolt.

A testvériségeszme ideológiái: nacionalizmus, fasizmusA nacionalizmus a nemzeti elvet mint értéket középpontba állító mérsékelt ideo-lógia. Ebből a központi értékből levezethetően konkrét politikai célja a nem-zetállam megteremtése, illetve megerősítése, a nemzeti nyelv, hagyományokápolása, a nemzethez tartozók képviselete és védelme az országhatárokon be-lül és kívül, adott esetben a nemzetállam területének gyarapítása békés eszkö-zökkel; a gazdaságban pedig a nemzetgazdaság és nemzeti értékek védelme, akorporatizmus és protekcionizmus.

Partikuláris jellegéből adódóan számtalan változata van – ahány nemzet,legalább annyifajta (de nyilván sokkal több) nemzeti ideológia létezik. E né-zetrendszerek két alapvető csoportját az államnemzeti nacionalizmusok (pat-riotizmusok) és az etnikai nacionalizmusok képezik. Minthogy a nemzetetBenedict Anderson értelmezésében „elképzelt közösségnek” tekintem, a fen-ti definíció mindkét ideológiatípusra érvényes. Ez volt az ideológiai alapja anemzetállamot megteremteni kívánó XIX. századi nemzeti felszabadító moz-galmaknak, és ezzel írhatók le a leginkább a XX. században – egészen napjain -kig – gyakran konzervatívként tárgyalt, ám valójában inkább a nemzeteszmétmint a hagyományos intézmények védelmét középpontba állító kelet-közép-európai jobboldali politikai formációk (de például Charles de Gaulle külön-böző korszakaiban vallott politikai elképzelései is a nemzeteszmén alapultak).

Amikor a nacionalizmust (például a sovinizmustól, rasszizmustól alapvető-en megkülönböztetve) mérsékelt ideológiaként írom le, ezzel azt is kifejezem,hogy olyan ideológiának tekintem, amely nem akarja legyőzni a más nemzet-hez soroltakat, etnikai kisebbségeket, bevándorlókat, még akkor sem, ha adottesetben velük szembeállítva értelmezi a saját nemzetet.53 Ezzel szemben a tisz-ta és erős (idegenektől megtisztított és idegen hatalmakat legyőzni képes)nemzetállam a fasizmus programja, amely a nemzeti elvet középpontba állítószélsőséges ideológia. A fasizmus a XX. század harmincas és negyvenes éveibenjátszott leginkább meghatározó szerepet Európa és a világ történelmében, és

számos változata alakult ki. Két legfon-tosabb formája, az olasz fasizmus és anémet nemzetiszocializmus lényege a definíciónak megfeleltethető: szélső-séges rasszizmusa és nacionalizmusa a

38

53 „Belefér” tehát a demokráciába, sőt – a

liberalizmushoz és a szocializmushoz ha-

sonlóan – a demokratikus rend létrejöt-

téhez szükséges ideológia.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


nemzeti elv szélsőséges képviseletét jelenti a más nemzethez soroltakkal szem-ben, erőszakkultusza és militarizmusa pedig radikális jellegéhez tartozik.

A hagyomány (anti)ideológiája: a konzervativizmusA konzervativizmus az évszázados társadalmi hagyományok védelmét közép-pontba állító ideológia. Ebből a központi értékből levezethetően konkrét po-litikai célja többek közt a hagyományos rend, életvitel, szokások, értékek, in-tézmények (például a vallás, illetve az egyház, a család) védelme a modern tár-sadalomátalakulással szemben, gazdasági célja a hagyományos közösségekmegerősítése, például a családon belüli gyermekvállalás elősegítése, az egyhá-zi tulajdon vagy a parasztgazdaságok védelme.

Ez az elméleti definíció jórészt illik a történetileg kialakult, konzervatívnaknevezett politikai formációk nézetrendszerére, bár azok számtalan különféleformát vettek fel. A konzervativizmus ugyanis bizonyos értelemben anti -ideológia, amely a többi ideológiával szemben az emberi bölcselkedésen ala-puló nagyszabású társadalom-átalakításveszélyességét hirdeti,54 másrészt – fel-fogásából adódóan – valamelyest azadott helyzethez alakítva fogalmazzameg, hogy mi az éppen konzerválandóhagyomány.

Mint azt Friedrich Hayek írja:„Hadd fogalmazzam meg itt, mi a dön-tő ellenvetés szerintem minden olyankonzervativizmussal szemben, amelymegérdemli, hogy így nevezzék. Ezpedig az, hogy a konzervativizmus ter-mészeténél fogva nem kínálhat alterna-tívát azzal az iránnyal szemben, amely-ben haladunk. Az aktuális tendenciák-nak ellenállva sikerülhet lelassítania akedvezőtlen fejlődési folyamatokat,de mivel nem mutat más irányt, nemakadályozhatja meg a folytatódásukat.Ezért a konzervativizmus sorsa mindigis az volt, hogy a folyamatok után kul-logjon egy olyan úton, amelyet nemmaga választott. A konzervatívok és a

39

54 „Ha egy konzervatívot a politikai meg-

győződéséről kérdezzük, könnyen kap-

hatjuk válaszként, hogy nincs ilyen meg-

győződése, sőt a modernitás legsúlyosabb

eltévelyedésének éppen azt tartja, hogy a

politikát meggyőződés kérdéseként látja:

mintha a politikai célok szintjén vissza le-

hetne nyerni azt a megnyugtató bizo-

nyosságot, melyet hajdan a vallásos hit

jelentett. Egy másik szempontból azon-

ban a konzervativizmus mégiscsak hit-

rendszeren alapul, ám ez éppúgy ellenté-

tes az elméletalkotással, mint a szocialis-

ta vagy a liberális politikai gyakorlattal.”

Scruton (1995) 11. Anthony Quinton

szerint „a változtatások nagyszabású és

absztrakt terveinek” elvetése, a közösség

által felhalmozott politikai bölcsességre

támaszkodás elméleti alapja az emberi

természet intellektuális és morális töké-

letlenségébe vetett hit. Quinton (1995)

16–17.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


haladás hívei közti kötélhúzás csak a mindenkori fejlődési folyamatok sebes-ségét, nem pedig irányát befolyásolhatja.”55

A konzervativizmus tehát kettős természetű kifejezés. Nemcsak egy ideo- lógiát jelent, hanem egyfajta origót is, amelyhez képest a „normális” ideoló-giák változtatni akarnak (a liberalizmus például az egyéni szabadság kitelje-sítése irányában). A XIX. század során a kontinentális Európában a konzer-vatívok általában (az ideológiára adott definíciónak megfelelően) a szentszövetségi rend dinasztikus legitimizmusát képviselve a trón (és az oltár) ér-dekeit igyekeztek védelmezni a parlamentarista, polgári, liberális és – főképpEurópa keleti felén – a nemzeti felszabadító erőkkel szemben. Viszont a XX.században a kontinentális Európában gyakran a nemzeti elvet magukévá té-ve támadták a „lélektelen” burzsoá kapitalizmust megtestesítő nagypolgáritársadalmat és egyben a materialista, internacionalista kommunista mun-kásmozgalmat is. Eközben Angliában és Amerikában a konzervatívok egyreinkább a szabadpiacot védik a piacszabályozó, újraelosztó törekvésekkelszemben.

Hayek idézett tanulmányában elvetette, hogy egyéni szabadságon alapulónézeteit ezzel a címkével illessék (az amerikai kontextusban lejáratódott libe-rális helyett a libertárius kifejezést javasolva). Mások mégis ragaszkodnak hoz-zá, hogy Hayek konzervatív. „Hayek nevet keresett a pártnak, amely azokatképviselné, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. A kutatást abbahagyhatja.Már van neve a pártnak, amely a szabad választásért áll ki, és amely fenn akar-ja tartani az egyéni választások felhalmozott eredőjeként kialakult spontánrendet. Ez olyan párt, amely elismeri a hagyományok és a kulturális öröksé-gek szerepét a kiegyensúlyozott társadalomfejlődésben. Olyan párt, amely el-utasítja a központi tervezők, a kollektivisták és a kiagyalt tervek szószólóinakönhittségét. Ha Hayek professzor ezt még nem tudná, most már tudnia kell,hogy ennek a pártnak a neve: Konzervatív.”56 Ugyanakkor definícióim szerintaz effajta, szabadelvű hagyományokon alapuló konzervatív pártra inkább a li-berális-konzervatív jelző illik.

Míg Madsen Pirie a magát – a definíciómnak megfelelően – leginkább li-berálisnak (avagy libertáriusnak) gondoló Hayeket akarja beráncigálni a kon-zervatívok közé, mások a mai brit Konzervatív Pártot akarják liberálisnakcímkézni, mondván, valójában nem is konzervatív, hanem jobboldali liberá-lis párt – amennyiben alapértéke a szabadság és az individualizmus, és jel-

lemzően a szabadpiac korlátlan védel-mét emeli programjába a politikai ésszociális jogok védelmére fókuszáló

40

55 Hayek (1995) 421.

56 Pirie (1987) 8.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


„baloldali (radikális) liberális” ideológiájú Liberális Demokratákkal szem-ben.57

Ideáltipikus ideológiák és a politikai gondolkodók, mozgalmak, pártok nézetrendszereA politikai gondolkodók, politikusok vagy pártok nézetrendszere a valóságban– mint erről az egyes ideológiáknál már szó esett – általában vegyesen tartal-maz különféle ideológiákra jellemző álláspontokat. Még mindig elméletikategóriákként definiálhatók olyan köztes ideológiák, mint például a szocia-lizmus és a liberalizmus alapértékeit egyszerre képviselő szociálliberalizmus.Hasonlóképpen a nacionalizmus és a szocializmus közé helyezhető a populiz-mus (népi szocializmus),58 a liberalizmus és a nacionalizmus közé a nemzeti li-beralizmus és így tovább.

A modell természetesen így sem tehető annyira összetetté, hogy az egyesnézetrendszereket vagy valamely társadalomra jellemző politikai-ideológiai me-zőt a maga teljes összetettségében visz-szaadja. Jelentősen tovább kéne bonyo-lítani ahhoz, hogy például a zöld vagy afeminista gondolat is helyet kaphassonbenne, a nem ideologikus, hanem prag-matikus politikai kérdésekről nem isbeszélve, amelyek egy ilyen modellbőltermészetszerűleg kimaradnak.

A hét alapideológia (és a köztes po-zíciók) definiálásával mégis olyan rész-letes modellt kapunk, amelyben a bal-jobb tengelynél sokkal pontosabbanosztályozhatók és ábrázolhatók a törté-neti nézetrendszerek, illetve az ezeketképviselő gondolkodók, politikusokvagy politikai csoportok.

AZ IDEOLÓGIÁK TETRAÉDER MODELLJE ÉS A BALOLDAL-JOBBOLDAL TENGELYEKElfogadva és kiegészítve Friedrich Hayek ötletét a liberalizmus-konzervati-vizmus-szocializmus trió háromszög-megjelenítésére, az előbbi fejezetben de-finiált ideológiák közül a liberalizmust, a szocializmust, a nacionalizmust és a

41

57 A pártcsaládok brit tagjainak efféle el-

rendezését lásd például Enyedi–Kö rö sé -

nyi (2001) 106.

58 Megjegyzendő, hogy a populizmusnak

sokféle, ettől teljesen eltérő értelmezése

is létezik. Kirk Hawkins például olyan

diskurzusként definiálja, amely jó és

rossz küzdelmén alapuló, manicheista

világnézetet tükröz, a népakaratra hivat-

kozik egy gonosz és fenyegető kisebb-

séggel szemben, amelyet történelmi je-

lentőségű küzdelemben – akár nem de-

mokratikus eszközökkel is – le kell győz-

ni. Hawkins (2009).

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


konzervativizmust négy külön pólusként elhelyezve az alábbi tetraéder mo-dellt kapjuk.

Miképp Hayek háromszöge, ez a modell is azt fejezi ki, hogy a pólusokkéntmegjelenített ideológiák egyike sem tekinthető a többiek között valamiféle kö-zépútnak. Ahogyan például Hayek megfigyelése szerint a liberalizmus nem aszocializmus és a konzervativizmus közti átmenet, a nacionalizmus is más di-menzióban mozog.

A négy alapideológia különös viszonyban áll egymással: mind között el-lentét feszül (a nacionalizmus-konzervativizmus ellentét például az 1867 utá-ni magyar parlamentben is megjelenik, a liberalizmus és nacionalizmus ellen-tét viszont többek közt a népi-urbánus ellentét egyik alapja); ugyanakkor –mint szó volt róla – mindegyikük között léteznek átmenetek (a keresztény-szocialista értékrend például a szocializmus és a konzervativizmus közötti me-zőben jeleníthető meg).

Továbbá egyedi jellege mind a négy ideológiát szembeállítja a többi há-rommal. A konzervativizmussal szemben álló mindhárom ideológia (a sza-badság-egyenlőség-testvériség trió mérsékelt változatai) a modernitás képvi-selője, a nacionalizmussal szemben állók mindhárman internacionalistának te-kinthetők, a liberalizmussal szembeniek mindhárman kisebb-nagyobb mér-tékben kollektivisták. A szocializmussal szembeniek pedig azok, amelyek ajobboldal három különféle értelmezését definiálják: a változás radikalizmusaszerint a konzervativizmus, gazdasági értelemben a liberalizmus, a totalitariz-musok fajtái szerint pedig a nacionalizmus.

A modell logikus módon kiegészíthető a szélsőséges ideológiákkal, annakalapján, hogy ideáltipikus változatban a kommunizmus a szocializmus, az anar-chizmus a liberalizmus, a fasizmus pedig a nacionalizmus radikális változatá-

42

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

liberalizmus

konzervativizmus



nak tekinthető, ahol az első pár az egyenlőség radikális és mérsékelt ideológiá-ja, a második pár a szabadságé, a harmadik pedig a testvériségé.

Ebben a kibővített tetraéder modellben59 megjelenik a három értékdimen-zió (a megdöntött függőleges tengelyek). A szabadság értékdimenziója a kon-zervativizmustól a liberalizmuson át az anarchizmusig terjed, az egyenlőségé a konzervativizmustól a szocializmuson át a kommunizmusig, a testvériségé akonzervativizmustól a nacionalizmuson át a fasizmusig.

A tetraéder három szintje három különböző idősíknak is megfeleltethető: azalsó sarokban a konzervativizmus eredetileg a francia forradalom előtti hagyo-mányokat őriz, a középső háromszög pólusai, a liberalizmus, a szocializmus, és anacionalizmus a modernitás XIX. századi eredetű ideológiái, a felső háromszög-lap pólusai, az anarchizmus, a kommunizmus és a fasizmus az előbbiek jellem-zően XX. századi radikális változatai.

Vagyis a tetraéder modellben a füg-gőleges irány, azaz a radikális ideoló -giáktól a mérsékelteken át a konzervati-vizmusig tartó egyenes a baloldal-jobb-oldal dichotómia első értelmezésénekfelel meg.

43

59 A modellt elsőként egy TDK-dolgozat-

ban, majd a Budapesti Közgazdaságtudo-

mányi Egyetemre beadott szakdolgozat-

ban mutattam be. Schweitzer (1995) és

(1996).

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK

konzervativizmus


anarchizmus

fasizmuskommunizmus

liberalizmus

RADIKALIZMUS HAGYOMÁNYŐRZÉS

anarchizmuskommunizmusfasizmus

liberalizmusszocializmus

nacionalizmus

konzervativizmus


A modellben a bal-jobb ellentét második értelme, a szocialista-liberális(kommunista-anarchista) tengely is elkülöníthető:

A szélsőségesen egyenlősítő kommunista ideológiához inkább a szocializ-mus, míg a korlátlan szabadságot, így szabadpiacot hirdető (individualista)anarchizmushoz a liberalizmus áll közelebb.

És megjelenik a nagy antitézisnek nevezett harmadik bal-jobb irány – aszocializmus-nacionalizmus (kommunizmus-fasizmus) tengely – is, amely atetraéder modell fentebb látható ábráján valóban a baloldaltól a jobboldalighúzódik.

Ezen a tengelyen a szocializmus (mérsékelt egyenlősítő ideológiaként) akommunizmushoz, a nacionalizmus pedig (a nemzetelv mérsékeltebb képvi-selőjeként) a fasizmushoz áll közelebb.

Ez a három tehát a bal-jobb dichotómia három alapvetően eltérő értelme-zése szerinti ideáltipikus bal-jobb tengely. A hatalomhoz való viszony tenge-lye pedig az anarchizmustól a totalitárius ideológiák felé irányul, a modellfelülnézetében fentről lefelé.

44

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

ÁLLAMIÚJRAELOSZTÁS

KORLÁTLAN SZABADPIAC

kommunizmus szocializmus (individualizmus)anarchizmus

EGYENLŐSÉG TESTVÉRISÉG

kommunizmus szocializmus fasizmusnacionalizmus

liberalizmus(libertarizmus)

anarchizmus

fasizmuskommunizmus

konzervativizmus

liberalizmus

szocializmus nacionalizmus


A hét alapideológia viszonyát leíró tetraéder modell kezelni képes az egy-szerű bal-jobb skála ismertetett problémáit. Világosan kirajzolódik benne,hogy a kommunizmus és a fasizmus egy szempontból – totalitárius ideológia-ként, a liberalizmussal, illetve az anarchizmussal szemben – nagyon is hason-ló nézetrendszerek.60 Feloldja azt a paradoxont, hogy az általánosan használtbal-jobb modell a konzervativizmus szélsőséges változatának láttatja a fasiz-must, mintha az utóbbinak a homlokterében is a hagyományokhoz való ra-gaszkodás állna, és még inkább konzerválni kívánna valamiféle modernitáselőtti beállítódást. Egyúttal a liberalizmust is megszabadítja az egytengelyű-ség átkától, ami a szocializmus és a konzervativizmus közötti átmenet szere-pére kárhoztatta. Teret nyit továbbá a középutas nézetrendszerek számos vál-tozatának: a szociálliberális, nemzeti liberális, konzervatív-liberális, népi-szo-cialista (populista) pozícióknak. Végezetül pedig kezelni tudja a XIX. és XX.század legmeghatározóbb ideológiáját, a nacionalizmust, amire a bal-jobb mo-dell tipikus, kétdimenzióssá bővített modelljei (például a bal-jobb és liberális-konzervatív tengelyeket használó modellek) sem voltak képesek.

A TETRAÉDER MINT LOGIKAI MODELL GYAKORLATI ALKALMAZÁSAIBár a valósághoz képest a tetraéder modell is leegyszerűsíti a politikai teret,alkalmas egy adott társadalomban a főbb ideológiai törésvonalak bemutatására,illetve a politikai nézetek vagy akár a társadalmakra jellemző politikai mezőkösszevetésére, hiszen a nyugati világ elmúlt kétszáz évének fő politikai eszméihelyet kapnak rajta.

Segítségével kezelhetővé válik például az a jelenség, hogy Magyarországon,illetve a régió más társadalmaiban a nacionalizmus (vagyis a nemzeteszmét kö-zéppontba állító ideológia) valamikor a XX. század elején baloldalról „átcsú-szott” a jobboldalra. Valójában nem a nacionalizmus mozgott, hanem a poli-tikai spektrum (és a koronként és társadalmanként eltérő bal-jobb tengely) vál-tozott meg: míg a XIX. században a nacionalizmussal és liberalizmussal jelle-mezhető progresszív függetlenségiek akonzervatív birodalomeszmével álltakszemben, addig a XX. században anem zetelv képviselői – a szocialista,kom munista mozgalmak és az ugyan-csak nemzetietlen liberálisok ellenében– a konzervativizmushoz kerültek közel

45

60 Nem is beszélve arról, hogy a kommu-

nizmus ideológiáját hirdető megvalósult

államrendszerek az egyenlőség hangozta-

tásán (és csak részleges megvalósításán)

túl igen gyakran a nemzeti elv irányába is

kompromisszumot tettek.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


(a Habsburg Birodalom megszűnésével a magyar nacionalizmus immár köny-nyedén vállalhatta annak neobarokk hagyományát) .

A tetraéder modellben megjeleníthetővé és érthetővé válik az a hagyomá-nyos bal-jobb tengelyen feloldhatatlan paradoxon, hogy a két világháború kö-zötti (leginkább szocialista és nacionalista jellemzőkkel leírható, populista) né-pi mozgalom nézetrendszere miképp tűnhet éppúgy középutasnak, mint ahozzá képest egészen más elveket valló, a konzervatív és liberális nézetrend-szerhez közel álló politikusok. Sőt az az eredeti bal-jobb modell alapján para-doxonnak számító helyzet is világosan értelmezhető rajta, hogy a népi moz-

galom miként állhatott egyszerre köze-lebb a fasizmushoz és a kommuniz-mushoz is, mint a hozzájuk képest in-kább liberális konzervatív Bethlen.61

A hagyományos demokráciában amérsékelt jobboldaliként illetett pártoknézetrendszere a háromféle ideál ti pi -kus jobboldal (konzervativizmus, libe-ralizmus és nacionalizmus) valamifélekombinációja. A nyugat-európai kon-zervatívok, az amerikai republikánusokvagy éppen Margaret Thatcher példá-ul egyszerre állnak közelebb a konzer-vativizmushoz, a liberalizmushoz és anacionalizmushoz, mint a velük szem-ben álló, hozzájuk képest alapvetőenszociáldemokrata (szocialista) jellegű„baloldal”. Ez magyarázza Völgyes

46

61 A jelenség némiképp hasonlít a csehor-

szági helyzetre, ahol a mai napig többé-

kevésbé jellemző maradt az a XIX. század

végén kialakult helyzet, hogy a nacio-

nalizmus inkább a szocializmussal kap-

csolódik (lásd például a Sokol-mozgalom

történetét), a liberalizmus pedig a kon-

zervativizmussal (például a fasizmust és

kommunizmust egyaránt elutasító sza-

badelvű katolikus értelmiség eszmerend-

szerében). Ez a jelenség kissé problema-

tikussá teszi a bal-jobb kategóriák alkal-

mazását: az általában ekként illetett libe-

rális konzervatívok – a thatcherista bri-

tekhez hasonlóan – érthető módon ide-

genkednek attól, hogy a szélsőséges nacio-

nalistákkal egy oldalra sorolják őket.

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

Kelet-Közép-Európában a XIX. századsorán jellemző politikai szembenállás

Kelet-Közép-Európában a XX. század elsőfelében jellemző politikai szembenállás

liberalizmus

szocializmus

konzervativizmus

szocializmusnacionalizmus

liberalizmus

konzervativizmus

nacionalizmus


Iván megfigyelését, hogy a jobboldal, beleértve annak kelet-közép-európaiváltozatát, nehezebben meghatározható, szerteágazóbb nézetrendszer, mint abaloldal. „A »baloldallal« ellentétben a »jobboldalnak« sosem volt olyan ko-herens ideológiája, ami a jobboldalra mint mozgalomra jellemző lett volna.[…] az a tény, hogy sehol sem lehet olyan nézetrendszert találni, ami minden»jobboldali« jelenségre magyarázatot adna, azt eredményezte, hogy a jobbol-dal sokkal kevésbé »kutatható«, mint a baloldal.”62

A háromféle jobboldali ideológia összekapcsolódása részben annak a többévszázados történeti folyamatnak az eredménye, amelynek során az egyenlő-ség eszméje – mindhárom értelemben vett baloldali pólusként – egyre meg-határozóbbá vált. Európa keleti felén az 1945 utáni évtizedekben erre a jelen-ségre erősített rá a meghatározó kommunista politikai diskurzus, amely a kle-rikális konzervatívokat (például egy katolikus papot), a kapitalista gazdaságirendet megtestesítő vagyonosabb polgárokat (például egy cégtulajdonost vagykereskedőt), valamint a nemzeti lét kérdéseit középpontba állítókat (például ahatáron túli magyarokért aggódó írókat) egyaránt reakciós jobboldaliként bé-lyegezte meg.

Ugyanakkor 1989 után Magyarországon a politikai-ideológiai színtéren(nagy vonalakban tekintve) leginkább a XX. század első felére jellemző hely-zet állt elő újra: szociálliberális eszmekör áll szemben egy nemzeti konzerva-tívval, ezt a szembenállást írják le a leggyakrabban a bal-jobb fogalompárral.Ez az oppozíció szintén jobban értelmezhető a tetraéder modellben, mint ahagyományos bal-jobb skálán,63 és ez az elemzés érdekes logikai eredmények-kel szolgál. A szembenállás ugyanis az első és a harmadik értelmezés szerint isbal-jobb megosztottságnak tekinthető, a második értelmezés szerint viszontnem, hiszen gazdasági értelemben (az állami beavatkozás, újraelosztás kérdé-sében) a szocialisták balra, a liberálisok pedig jobbra állnak a közömbösnekvagy középutasnak tekinthető nemzetiektől és konzervatívoktól. És ez a je-lenség, amely – amellett, hogy politikai feszültséget eredményezett az 1994–98 között kormányzó koalíció pártjai között (és jelenleg is nehezen kezelhetőkonfliktust jelent a második Fidesz-kormánnyal szemben álló demokratikuserők között) – fogalmi-értelmezésiproblémákat is okozott a politikai je-lenségek elemzői számára.

47

62 Völgyes (1993) 224.

63 Tanulmányom függelékében a tetraéder

modell gyakorlati alkalmazásának egy le-

hetséges példáját a Fidesz 1988–2003 kö-

zötti politikai irányváltása kapcsán muta-

tom be.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


ÖSSZEGZÉSBaloldal és jobboldal olyan címkék, amelyeket világszerte több mint két évszá-zada használnak politikai nézetek és politikai erők megkülönböztetésére. Eköz-ben az egyes társadalmakra egy adott időben jellemző politikai mezőt leggyak-rabban az általuk kifeszített politikai spektrumként képzelik el. A fogalompár arendkívül széles körű használat miatt egy másik térmetaforára, a fent-lent el-lentétpárra hasonlít, amelyet társadalomtudósok és laikusok – szintén rendkí-vül széles körben – az elitek és a köznép megkülönböztetésére használnak.

Csakhogy, mint ez sokszor kiderül, a bal-jobb megkülönböztetés efféle uni-verzális használata korántsem problémamentes. A dolgozatban bemutatottanomáliák – többek között, hogy a fasiszta és a kommunista ideológia nehe-zen tekinthető egymással szemben álló két szélsőségnek, hogy a liberalizmusnemigen értelmezhető a szocialista és a konzervatív gondolat közti átmenet-ként, hogy az elmúlt kétszáz évben világszerte (máig) alapvető szerepet játszónacionalizmus nehezen tűnik elhelyezhetőnek a skálán – erősen megkérdője-lezik a bal-jobb modell használhatóságát.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a címkék a különféle társadalmakra vonatkoztat-va minden alkalommal – többé vagy kevésbé – mást és mást fejeznek ki. Vala-hogy úgy, ahogyan több országban használják a piros-kék ellentétpárt a poli-tikai formációk megkülönböztetésére, de míg az Egyesült Államokban a pirosa „jobboldali” republikánusokat jelöli, a világ más részeiben éppen a szocialis-ta pártokat jelölik vele (miközben például Ausztriában vagy Portugáliában azamerikai „baloldal” színe, a kék éppen egy jobboldali pártot jelöl).

Ezen anomáliákat érzékelve a politikáról gondolkodók (politikatudósok,történészek) egy része a bal-jobb skálát módosítva igyekszik használható po-litikai-ideológiai modellt felállítani. Vannak, akik valamiféle kiegészítéssel vagymegszorítással továbbra is univerzálisan alkalmazhatónak gondolják a bal-jobbskálát, és vannak, akik ehelyett minden adott politikai mező leírására egyedimodellt állítanak.

Megoldásom egy harmadik utat követ: a tetraéderrel olyan univerzálisanhasználható modellt ajánlok, amelyben megjelennek a nyugati világ XIX–XX.században legfontosabb politikai ideológiái (a nacionalizmus is), és amelybenhárom eltérő dimenzióként, ideáltipikus formában jelenik meg a bal-jobb ten-gely három leggyakrabban használt értelmezése.

A modell ezáltal segít tisztázni azokat a fogalmi zavarokat, amelyeknek azaz oka, hogy a bal-jobb dichotómia használatakor a három fundamentálisankülönböző tengelyt egymásra préseljük. A fogalomtisztázás céljával készült tet-raéder modellel pontosabban leírhatóvá és másokkal összehasonlíthatóvá vá-

48

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


lik egy adott társadalomra adott pillanatban jellemző politikai mező, mint ahagyományos bal-jobb skálán alapuló modellekkel.

HIVATKOZÁSOKAnderson (2006)

ANDERSON, BENEDICT: Imagined Communities. Reflections on the Originand Spread of Nationalism. (Rev. ed.) London–New York, Verso.

Baradat (1994)Baradat, Leon P.: Political Ideologies. Their Origins and Impact. (5th ed.)Englewood Cliffs, N.J., Prentice Hall.

Bobbio (1996)BOBBIO, NORBERTO: Left and Right. The Significance of a Political Dis tin -ction. Cambridge, Polity Press.

Bokros (2013a)BOKROS LAJOS: Nem félünk! [Az október 23-i, Műegyetem előtt tartottbeszédről készült videofelvétel.] http://www.youtube.com/watch?v=ADFX3wM4Qpk (Letöltve: 2014.január 20.)

Bokros (2013b)BOKROS LAJOS: Nem félünk! [Az október 23-i, Műegyetem előtt tartottbeszéd írott változata a Modern Magyarország Mozgalom honlapjáról.] http://modernmagyarorszag.blog.hu/ (Letöltve: 2014. január 20.)

Bozóki–Sükösd (1991)BOZÓKI ANDRÁS–SÜKÖSD MIKLÓS (szerk.): Anarchizmus. Budapest, Szá-zadvég. (Modern ideológiák.)

Enyedi–Körösényi (2001)ENYEDI ZSOLT–KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: Pártok és pártrendszerek. Budapest,Osiris. (Osiris Tankönyvek.)

Fábián (2005)FÁBIÁN ZOLTÁN: Törésvonalak és a politikai-ideológiai azonosulás sze-repe a pártszimpátiák magyarázatában In Angelusz Róbert–Tardos Ró-bert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagoló-dás Magyarországon. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Köz-pontja Alapítvány, 207–242.

Gyurgyák (1994)GYURGYÁK JÁNOS: Politikai ideológiák. In uő (szerk.): Mi a politika? Be-vezetés a politika világába. Budapest, Századvég.

49

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


Hanley (2008)HANLEY, SEAN: The New Right in the New Europe. Czech Transformationand Right-wing Politics, 1989–2006. London–New York, Routledge.(Routledge Series on Russian and East European Studies 35.)

Hawkins (2009)HAWKINS, KIRK A.: Is Chávez Populist? Measuring Populist Discoursein Comparative Perspective. Comparative Political Studies, 42, August,1040–1067. http://cps.sagepub.com/cgi/content/abstract/42/8/1040

Hayek (1995)HAYEK, FRIEDRICH A.: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Buda-pest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Heywood (2012)HEYWOOD, ANDREW: Political Ideologies. An Introduction. (5th ed.) NewYork, Palgrave Macmillan.

Kitschelt (1991)KITSCHELT, HERBERT: The formation of party systems in Eastern Europe.Ithaca, N.Y., Mario Einaudi Center for International Studies, CornellUniversity.

Kitschelt–Mansfeldova–Markowski–Tóka (1999)KITSCHELT, HERBERT–MANSFELDOVA, ZDENKA–MARKOWSKI, RADOSLAW–TÓKA, GÁBOR: Post-communist Party Systems. Competition, Representation,and Inter-party Cooperation. Cambridge–New York, Cambridge Univer-sity Press. (Cambridge Studies in Comparative Politics.)

Krogh (1968)KROGH, KENNETH: Needed. New Political Labels. In Waxman, Chaim(ed.): The End of Ideology Debate. New York, Funk & Wagnals.

Körösényi (1993a)KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: Pártok és pártrendszerek. Budapest, Századvég.

Körösényi (1993b)KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai pa-letta. Politikatudományi Szemle, 3. 94–111.

Laponce (1981)LAPONCE, J. A.: Left and Right: The Topography of Political Perceptions. To-ronto–Buffalo–London, University of Toronto Press.

Lázár–Marián (1996)LÁZÁR GUY–MARIÁN BÉLA: A politikai dimenziók a közgondolkodás-ban. Jel-Kép, 2. 15–23.

50

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


Pirie (1987)PIRIE, MADSEN: Why F. A. Hayek is a Conservative. London, AdamSmith Institute.http://www.adamsmith.org/sites/default/files/resources/HayekConservative.pdf (Letöltve: 2014. január 20.)

Quinton (1995)QUINTON, ANTHONY: A tökéletlenség politikája. Az angol konzervatív gon-dolkodás vallásos és szekuláris tradíciója Hookertől Oakeshottig. Pécs, Tanul-mány Kiadó.

Romsics (2009)ROMSICS IGNÁC: Az európai és a magyar jobboldal alaptípusai. Rubicon,1–2. 6–19.

Sartori (2009)SARTORI, GIOVANNI: Parties and Party Systems. A Framework for Analysis.Colchester, ECPR Press.

Scruton (1995)SCRUTON, ROGER: Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék. Budapest,Osiris. (Politikai gondolkodók.)

Schwarzmantel (1998)SCHWARZMANTEL, J. J.: The Age of Ideology: Political Ideologies from theAmerican Revolution to Postmodern Times. Houndmills, Basingstoke,Hampshire, Macmillan Press.

Schweitzer (1993)SCHWEITZER ANDRÁS: Modern politikai ideológiák rendszerezése. Dolgo-zat a Hellén Kulturális Központ által kezdeményezett Nemzetközi De-mokrácia Esszépályázatra. Kézirat.

Schweitzer (1995)SCHWEITZER ANDRÁS: A politikai ideológiák rendszerezése. TDK-dolgo-zat. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Politikatudományiszekció. Kézirat.

Schweitzer (1996)SCHWEITZER ANDRÁS: Modern politikai ideológiák, baloldaliság és jobbolda-liság a XX. század végén. Szakdolgozat. Budapesti Közgazdaságtudomá-nyi Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék.

Siaroff (2000)SIAROFF, ALAN: Comparative European Party Systems. An Analysis ofParliamentary Elections Since 1945. New York–London, Garland Pub-lishing Inc.

51

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


Simon (1999)SIMON JÁNOS: Két lábon álló demokrácia, avagy mit jelent a politikaielit számára a baloldal és a jobboldal? Politikatudományi Szemle, 2. 95–116.

Tellér (1996)TELLÉR GYULA: A három részmagyarország. Századvég, Új folyam 1.(Nyár), 52–66.

Tóka (1994)TÓKA GÁBOR: Bal és jobb: miért alkalmazható? Hozzászólás KörösényiAndrás tanulmányához. Politikatudományi Szemle, 3. 135–145.

Völgyes (1993)VÖLGYES, IVÁN: Concluding Thoughts on the Revival of the PoliticalRight in Eastern Europe. In Held, Joseph (ed.): Democracy and right-wingpolitics in Eastern Europe in the 1990s. [Proceedings of the conference heldin April 1992 at the faculty of arts and sciences, Rutgers University,Camden]. Boulder, Colo., East European Monographs. (East EuropeanMonographs 376.), 223–232.

White (2010)WHITE, JONATHAN: Left, Right and Beyond. the Pragmatics of PoliticalMapping. LSE ‘Europe in Question’ Discussion Paper Series No. 24.London, The London School of Economics and Political Science. http://www.lse.ac.uk/europeanInstitute/LEQS/LEQSPaper24.pdf (Le-töltve: 2014. január 20.)

52

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014


Függelék

POLITIKAI NÉZETRENDSZEREK POZICIONÁLÁSA A MODELL ALAPJÁNAz alábbi kiegészítés azt hivatott demonstrálni, hogy a tetraéder modell –megfelelőképp alakítva – nemcsak illusztrálásra, de akár kvantitatív mérésre isalkalmas lehet: időben és térben összehasonlíthatóvá téve politikai pártok,mozgalmak nézetrendszerét, vagy akár az egyes országokra jellemző politikai-ideológiai spektrumot.

A vizsgálat a Fidesz politikai-ideológiai pozíciójának meghatározására irá-nyul, alapjául két dokumentum szolgál: a párt 1988-as Politikai programnyilat-kozata,64 illetve a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség 15 évvel később készültAlapító levele.65 Ezeket Kirk Hawkins populizmuskutatásra használt holiszti-kus szövegértelmezési módszertanához hasonló metódussal elemeztem:66 0, 1és 2 kategóriákkal osztályoztam, hogy a dokumentumok – a bennük leírt érté-kek, illetve az ezeken alapuló program-pontok alapján – a modellemben defi-niáltaknak megfelelően mennyire te-kinthetők liberálisnak, szocialistának,illetve nacionalistának, vagyis mennyi-re képviselik a szabadság, egyen lőség, il-letve testvériség eszméjét.67

Az 1988-as Politikai programnyilat-kozatban az egyéni szabadság mérsékeltképviselete bizonyult a leghangsúlyo-sabbnak, ez tehát 2-es értéket kapott,míg a társadalmi egyenlőség, az újrael-osztásra vonatkozó szociális program-pontok kevéssé voltak hangsúlyosak(1-es), a nemzeti elvre hivatkozás, anemzetpolitika pedig lényegében nemjelenik meg a programban (0).

Ezzel szemben a Fidesz – MagyarPolgári Szövetség Alapító levél címűdokumentumában a nemzeti elv mér-sékelt képviselete: a nemzet együvétartozása, a nemzetpolitika, a határontúli magyarok védelme, az anyaföld, az

53

64 Fidesz. Politikai programnyilatkozat.

http://nezopontintezet.hu/files/2012/

03/Politikai-programnyilatkozat-1988.

pdf (Letöltve: 2013. november 18.)

65 Fidesz – Magyar Polgári Szövetség. Ala-

pító levél. Budapest, Gesztenyéskert.

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=

10594 (Letöltve: 2013. november 18.)

66 Hawkins, Kirk A.: Is Chávez Populist?

Measuring Populist Discourse in Com -

parative Perspective. Comparative Political

Studies, 42, August, 1040–1067.

http://cps.sagepub.com/cgi/content/abst

ract/42/8/1040 (Letöltve: 2014. január

20.)

67 A kategóriák: 0: lényegében semennyire, 1:

kismértékben, 2: a mérsékelt változatban

nagymértékben. Ha szükség lett volna rá,

az osztályozás a szélsőséges ideológiákra is

kiterjedhetett volna: 3: a szélsőséges válto-

zatban kismértékben, 4: a szélsőséges vál-

tozatban nagymértékben.

TE

NG

ELY

TÖ

RÉ

S. A

JOB

B-

ÉS

BA

LO

LD

AL

FOG

AL

MI

PRO

BL

ÉM

ÁIH

OZ

BÚVÓPATAKOK


anyanyelv, illetve a nemzeti vagyon védelme elsődleges jelentőséget kap (2-es),az egyéni szabadság, illetve a társadalmi szolidaritás eszméje pedig kevésbészerepel, de azért fellelhető (mindkettő 1-es).

Mindezek alapján a Fidesz pozíciója mindkét időpontban megjeleníthető apolitikai mezőben. Ehhez azt használtam ki, hogy a tetraéder modell érték-tengelyei lényegében egy háromdimenziós koordináta-rendszert feszítenek ki.Így az egyes értékdimenzióban kapott osztályzatok alapján a párt helye egypontként megjeleníthetővé vált.

Az ehhez használt háromdimenziós koordináta-rendszerben a konzervatívpozíció csak leszűkített értelemben, origóként jelenik meg. Az ábra ráadásul –az egyszerűbb ábrázolhatóság érdekében – kockává torzítja a tetraéder modellt.Mindez azonban nem jelent lényeges változást az alapvető ideológiákhoz valóviszonyok (közelség-távolság), illetve a bal- és jobboldalak értelmezésében.

Az ábra mérhető módon jelzi a Fidesz elmozdulását a politikai-ideológiaitérben. A változás két dimenzióban volt mérhető: a Fidesz liberális értékrendiránti fogékonysága a vizsgált időszakban némileg csökkent, míg a nemzetiértékek iránti elkötelezettsége ugrásszerűen megnőtt.

Mint az ábrán látható, a Fidesz általánosan jobboldalinak tekintett fordu-lata elsősorban a bal-jobb skála harmadik (totalitárius oppozíció szerinti) ér-telmezésében tekinthető valóban jobboldalinak, míg a gazdasági (szocialista-liberális) dimenzióban éppenséggel enyhe baloldali elmozdulás mutatható ki.

54

SCH

WE

ITZ

ER

AN

DR

ÁS

Évkönyv XX. 2014

SZABADSÁG

TESTVÉRISÉGEGYENLŐSÉG

anarchizmus

szociálliberalizmus

szocializmus

kommunizmus

populizmus

liberalizmus

nemzeti liberalizmus

nacionalizmus

fasizmus

Fiatal DemokratákSzövetsége, 1988

Fidesz – Magyar PolgáriSzövetség, 2003


Tengelytörés - A jobb- és baloldal fogalmi problémáihoz

Documents

Transcript of Tengelytörés - A jobb- és baloldal fogalmi problémáihoz