Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarok kapcsolattörténete....

1

K A L L I G R A M

3

BÁRDI NÁNDORTény és való

5

Tény és valóA budapesti kormányzatok

és a határon túli magyarság kapcsolattörténete

Problémakatalógus

KALLIGRAM KÖNYVKIADÓPozsony, 2004

BÁRDI NÁNDOR

6

Ez a munka a Teleki László Intézetben készült.

A kézirat elkészítését az Illyés Közalapítvány,az Oktatási Minisztérium NKFP „Kulturális külpolitika

és nemzeti identitás” alprogramjaés a Nemzeti Fejlesztési Hivatal –

Integrációs és fejlesztéspolitikai munkacsoport támogatta.

SzerkesztetteFilep Tamás Gusztáv

© Bárdi Nándor, 2003ISBN 80−7149−589−1

7

Tartalom

Bevezető ....................................................................................... 9

1. Miről is beszélünk? ............................................................... 132. Korszakok és generációs csoportok

a magyar kisebbségek történetében ....................................... 373. A budapesti kormányzatok

magyarságpolitikája (1918–1989) ......................................... 854. Töréspontok és törésvonalak

a magyar kisebbségi politikábana kilencvenes évek első felében .......................................... 101

5. Az 1989 utáni budapesti kormányzatokmagyarságpolitikája ............................................................ 131

6. A státus/kedvezménytörvény:a vita tanulságai és a párhuzamos programok ..................... 147

7. A budapesti kormányzatok támogatáspolitikájáról ............. 2088. Kik csinálják a magyarságpolitikát? .................................... 238

9. Dilemmák

FüggelékTámogatáspolitikai szerkezetváltásés társadalompolitikai célprogramok ................................. 251

8

Str. 8. vakát

9

Bevezető

Ez a tanulmány a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikák1

és társadalmi folyamatok összefüggéseit vázolja egy szakpolitikaifogalmi keret megalapozása érdekében.

Először kísérletet teszek a határon túli magyarsággal kapcsola−tos fogalmak tisztázására (1. fejezet), majd a magyar kisebbségtör−ténetet, illetve a budapesti kormányzatok magyarságpolitikáját kor−szakolom (2–3. fejezet). Ezt követően a kilencvenes évek határontúli politikatörténetét és a korabeli budapesti kormányok politikaicéljait foglalom össze (4–6. fejezet). A további fejezetekben a stá−tustörvény vitáját, következményeit és a kapcsolódó programokatmutatom be (7–8. fejezet). Összefoglalásként dilemmának tekintettkulcskérdéseket fogalmazok meg.

Az olvasótól előre elnézést kérek a gyakran pontokba foglalt,leltárszerű leírás miatt. Az volt a célom, hogy bebizonyítsam,a „nemzeti ügyekről” e gyorsan és felszínesen olvasó korszakbana modernitás nyelvén is lehet szólni, operacionalizálhatóan, és nemcsak túláltalánosított nyelvezettel vagy ürügyszerűen.2

1 Magyarságpolitikán az egyes államok, kormányzatok politikáját értem, mígkisebbségpolitikán az adott kisebbség politizálását.

2 A modernitás nyelvén pusztán a reflektáltságra, a tárgyilagosságra és a szak−szerűségre való törekvést értem. Az operacionalizálhatóság a Magyaror−szágon honos döntéselőkészítő−politikusi, információgyűjtő−technikusi szak−értői szereppel szemben a tolmácsnak a szaktudományos eredményeketcselekvési technikák rendszerére lefordító, általam megcélzott szerepéreutal. A túláltalánosításon pl. a státustörvény−vitának a mindennapi érdekvi−szonyoktól való elvonatkoztatását értem. Az ürügyszerű publicisztikán pe−dig azt a kritikai beállítódást, amely nem a problémák belső viszonyait tárjafel, nevezetesen nem a határon túli magyarsággal kapcsolatos folyamatok−ból indul ki, hanem valamely politikai erő bírálatának lehetőségét látja a tár−gyalt kérdésben. Pl. Lukács Csaba (Magyar Nemzet) és Ara−Kovács Attila(MaNcs) publicisztikáját sorolom ebbe a kategóriába.

10

A szerző nézőpontjáról: Ma a határon túli magyarság kutatásaés szemlélete terén alapvetően három−négyféle megközelítést lehetelkülöníteni: 1. A szenvedéstörténeti megközelítés szerint a hatá−ron túli magyarok története mártirológia, illetve a sérelmek vége−láthatatlan sora. A problémát nemcsak megoldani, de kezelni semlehet. Ez a szemlélet a téma traumatizálását hozza magával. 2.A konfliktuskezelő megközelítés vagy abból indul ki, hogy a kö−zép−európai népek keveset tudnak egymásról (s ha többet tudná−nak, nem volna annyi konfliktus), vagy abból, hogy a mindennapiéletben az etnikumok jól megvannak egymással, csak felülről ger−jesztik a konfliktusokat – a politika/az értelmiség/a külhatalmak. Eza szemlélet a határon túli magyarság történetét mint (állam− és nem−zetépítő, illetve politikai) konfliktusok történetét értelmezi. Kizáró−lag a külső viszonyrendszerből közelíti meg a kérdést. Ezáltal eza megközelítésmód a belülről kiinduló változtatás eredményessé−gét megkérdőjelezi, azt külső körülményekhez, szinte természetjo−gi alapon járó elvek érvényesüléséhez köti. (Lásd a nemzetközi nor−mák vagy autonómiaformák számonkérése mint „megoldás”.) 3.Magamat azok közé sorolom, akik a témát a közösségek újból ésújból meginduló (ön)építkezése történetének tekintik. Állandó bel−ső és külső válaszok dinamikus – vagy épp gúzsba kötve is működő– rendszereként vizsgálom a magyar kisebbségek történetét. A prob−lémát nem megoldhatónak, hanem kezelhetőnek, elsősorban nembiztonságpolitikai, hanem társadalompolitikai kérdésnek tekintem.4. A jövő nemzedéke, ha a megfelelő alapkutatások és elméleti fo−lyamatmodellek összegződnek, a kérdést a közép−európai összeha−sonlító társadalomtörténet keretében tárgyalhatja majd. A közös−ségek belső fejlődését a pusztán magyar, döntően politikatörténeti,kisebbségféltő szemléletből a szélesebb (nem pusztán a magyarkérdést középpontba állító, hanem társadalmi folyamatok és viszony−rendszerek összehasonlításán alapuló) interdiszciplináris megköze−lítések felé viheti tovább.

További korlátaim közül kettőt kell kiemelnem. A címben szerep−lő problémakatalógus kifejezés a szöveg vázlatosságára utal. A ma−gyarságpolitikával foglalkozó szakmai fórumokon rendszeresen el−hangzik, hogy „nincs átfogó stratégia”, illetve hogy „még mindig

11

nem készültek el az alapkutatások” a határon túli magyarságról.Politikusok és szakértők folyamatosan egymásra mutogatnak. Eb−ben a helyzetben szaktörténészként azt vállaltam, hogy alapvetőentörténeti megközelítésként összefoglalom és rendszerezem az eddi−gi tapasztalatok általam ismert körét. A másik korlát épp ezen isme−retek köre, tudniillik a hiányuké, hisz a magyar kisebbségpolitikaés magyarságpolitika alakulása az írott források nyomán nagyonnehezen követhető. Ha azonban a szakértő már részt vesz a megbe−széléseken, ott van, ahol a döntéseket hozzák, pártol ügyeket és em−bereket et cetera, nem állíthatja magáról, hogy pusztán „résztvevő−megfigyelő”. Én ezt a részvételt személyes beszélgetésekkel, a ren−dezvényeken való csendes odafigyeléssel próbáltam pótolni. Deennél is nagyobb szubjektivitásra ad lehetőséget a tudományos ku−tató elkötelezettsége, amely a „társadalom mérnöke” szerep felé so−dorja. Ellenállásomat azzal is megpróbáltam erősíteni, hogy a támo−gatási rendszer reformjára vonatkozó javaslatot külön függelékbenközlöm, és hogy minden eddigi, erre a „szubjektivitásra” vonatko−zó kritikát elfogadtam.

A munkát – azon túl, hogy Dénes Iván Zoltán és Filep TamásGusztáv előadásaim összefoglalására kényszerítettek – két dologmiatt írtam meg. Egyrészt azért, mert egy hat éve tartó kutatói prog−ram keretében (A kisebbségek régi és új szerveződései) majdnemharminc emberrel dolgozom együtt kisebbségi kronológiák, biblio−gráfiák, adatbázisok létrehozásán, forrásfeltárásokon, kisebbségtör−téneti részkérdések földolgozásán, és tartozom nekik azzal, hogyfolyamatokat jól−rosszul bemutatva kereteket adjak a további viták−hoz. A tanulmány másik célja az volt, hogy legyőzzem magambana történeti−kisebbségpolitikai−technikai tapasztalatok és a mai nem−zeti diskurzusok, valamint a könyvtári és a társadalomszervező szak−ember aszinkronját. Mindezt pedig úgy tudom megtenni, ha meg−keresem a nyelvet, a beszédmódot arra, hogy valóban végiggondol−hassuk a magyar nemzet, a magyar nemzeti kisebbségek és Magyar−ország/a magyar állam viszonyát, illetve ennek elhelyezését a maiközép−európai folyamatokban. Nem hiszek abban, hogy föl lehetnevilágosítani a politikusokat és a tömegkommunikációt, de úgy gon−dolom, ha szakszerűen beszélünk a problémákról, az az egész köz−

12

beszédet hitelesebbé és a – szerintem létező – közjó keresésébenhatékonyabbá teheti.

A kéziratnak a jelenleginél jóval szűkebb változata 2003 januárjá−ban készült el Tény és való3 címmel, és megvitatásra került a BibóIstván Szellemi Műhelyben, ahol Bozóki András és Kis János vol−tak az opponenseim. A kilencvenes évek határon túli magyar politi−kai életének alakulásáról szóló fejezet és támogatáspolitikai fejtege−téseim már publikált tanulmányaim rövidített változatai4. A függelék−ben közölt javaslat Gál Kinga felkérésére, a HTMH részére készült2002 márciusában5. Az utóbbi egy évben jó néhányan kéziratbanolvashatták a tanulmányt. A legtöbb kritikai észrevételt kollégáim−tól és kolozsvári diákjaimtól kaptam, mindezeket megköszönöm.

3 A cím utalás egy könyvre (Tény és való. Szerk. Salat Levente, Kriterion,Bukarest, 1989.), valamint tisztelgés a csíkszeredai Kulturális Antropoló−giai Munkacsoport (KAM) és a sepsiszentgyörgyi Tudományelméleti Körtagjai előtt, akiknek magatartásából a nyolcvanas–kilencvenes évekbena legtöbbet tanultam. Az adott körülmények között ők tudományelméletiés antropológiai értelmezéseket próbáltak kidolgozni, én egy teljesen máshelyzetben történeti értelmezéseket keresek. Módszertanilag a KAM általlétrehozott fogalmi, szemléleti keret felhasználásával és továbbfejlesztésé−vel próbálkozom a tanulmányomban.

4 Törésvonalak a határon túli magyar politikában 1989–1998. In Globalizációés nemzetépítés. Szerk. Bárdi Nándor, TLA, Bp., 1999, 29–13. ue. a Regio−ban és az Útkeresésé és integráció c. kötet bevezetőjeként is megjelent.A kedvezménytörvény mint támogatáspolitikai lehetőség: segélyezés vagyépítkezés? – Problémafelvetés. In A státustörvény. Előzmények és követ−kezmények. Szerk. Kántor Zoltán, TLA, 2002, 117–126.

5 Ebben Veress László volt a szerzőtársam és az anyagot Szarka László kriti−kája után dolgoztuk át.

13

1. Miről is beszélünk?

A következőkben a határon túli magyarsággal kapcsolatos fogal−mainkat próbálom rendszerezni. Hogy mennyire nincs ez rendben,jól mutatja az általam is használt, bevett kifejezés, „a határon túli”,amely persze relatív, mert Kolozsváron mást jelent, mint Budapes−ten. Pontosabban magában hordozza az utóbbi látószög primátusát,éppúgy, mint az „anyaország” kifejezés.6

1.1. A „magyarkérdés”, a magyar nemzet és az államiság viszonyaaz európai politikában, a XIX. század közepétől változó tartalom−mal bír.

A XIX. század második felében a magyar államiságnak az Oszt−rák–Magyar Monarchián belüli működéseként, a monarchiára gya−korolt hatásaként jelent meg.

A XX. század elején az addig belügyi, nyelvpolitikai kérdéskéntkezelt magyarországi nemzetiségi kérdés megoldatlansága kerültelőtérbe, ekkor a probléma már Bécs–Budapest–Bukarest/Belgrádbel− és külpolitikájának viszonylatában és a további szövetségesiösszefüggésrendszerben értelmezhető. Ugyanekkor megjelent a ve−gyes nemzetiségű területeken és az elmaradott magyarlakta régiók−ban a „nemzeti állam” erőteljes beavatkozásának igénye.7

6 A kifejezést a határon túli magyar szinonimájaként használom. Eredete talána kilencvenes évek első felében a „közelkülföldön” élő orosz lakosság meg−határozásának áthallására vezethető vissza. Magyarországon Tóth Judit ésBíró Gáspár használták elsőként a kifejezést. A kifejezés használata nem ta−lált követőkre, mondván ez a jogi, történeti helyzetre utaló és az orosz „kö−zelkülföld” (az utódállamokra használt) kifejezéssel rokonítható fogalom job−ban megosztja a magyarságot, mint a szenvtelen helyzetmegjelölés.

7 Lásd az 1902−es tusnádfürdői Székely Kongresszus határozatait, valamintaz Erdélyi Szövetség tevékenységét. Néhány alapvető programot közöla Magyar Kisebbség 2003. 3. számának Archívum rovata.

14

Trianon után a Németország háta mögötti közép−európai hatal−mi ellensúlyt a francia gazdasági jelenlét hiánya mellett Magyaror−szág nélkül (a kisebbségi kérdés rendezetlensége, illetve a revízióakarása miatt) nem lehetett kialakítani.

1945 után a revízió nyomán a magyarokat a térség bűnös népe−ként tartották számon; a határon túliak Csehszlovákiában, Szovjet−unióban és Jugoszláviában kollektív büntetésben részesültek.8

Az 1990−es évtized elején a nyugati politika szemében a térségstabilitásának fenyegetését hordozták az autonómiát követelő ma−gyar kisebbségi pártok és az őket támogató magyarországi politika.Ez az évtized végére megváltozott. A magyar kisebbségi pártok min−denhol az euroatlanti integráció legbiztosabb támogatóinak számí−tanak, és főként (etnikai alapú) szavazótáboruk kiszámítható. Romá−niában és Szlovákiában a politikai stabilitás tényezői – a nemzetköziszervezetek előtt a magyar kisebbségi pártok kormányokban valórészvétele pozitív jelzésértékkel bír.

Magyarországról nézve ugyanezzel a kifejezéssel kapcsolatbanhárom kérdéskört kell kiemelni.

a) Az a tény, hogy az ország és a nemzet határai nem esnek egy−be, a kormánypolitikákban 1918 előtt az államnemzeti politikát, mígazt követően a kultúrnemzeti stratégiát helyezte előtérbe.

Trianon után a magyar nemzetépítésben részt vett, fejlett nem−zettudattal és intézményrendszerrel rendelkező regionális csopor−tok kerültek más államokhoz, azaz más nemzetépítéseket szolgálóállami szerkezetekbe. A magyar közgondolkodáson belül két haza–fogalom alakult ki. Míg a határon túli magyarok számára a haza ésaz otthon fogalmak nem fedik egymást, mert a haza a regionálisközösség, és ott létezik, ahol magyarul beszélnek (döntően Magyar−ország), addig a magyarországiak hazafogalma döntő módon Ma−gyarországra vonatkozik. A mindennapi magyar–magyar viszonykonfliktusai mögött gyakran éppen azt az ellentmondást lehet érzé−kelni, hogy miközben a határon túliak otthonosan érzik, egyenran−

8 Ennek legfontosabb irodalma Vadkerty Katalin, Dupka György, A. SajtiEnikő, Matuska Szilveszter munkáiban.

15

gúnak tekintik magukat Magyarországon (vagy ezt szeretnék elér−ni), addig magyarországi nézőpontból intézményi és gyakran sze−mélyi szintű kapcsolatokban is az idegen állampolgár voltuk a meg−határozó.9

b) A nemzeti és az állami érdekekhez való viszony terén a kétvilágháború között a magyar külpolitikának és a határon túli ma−gyarságnak hasonló volt a jövőképe: a revízió akarása határozta meg.1945, illetve 1948 után külpolitikai értelemben sem beszélhetünknemzeti szuverenitásról. A szomszédsági kapcsolatokban azonbanvilágossá vált, hogy mindenkor a magyar állam, nem pedig a ma−gyar nemzet (mint az összmagyarság érdekeit megjelenítő szerke−zet) volt a döntő. A nyolcvanas évek második felétől, majd a rend−szerváltás után az utóbbi egyre inkább előtérbe került. De a hármaskülpolitikai prioritásrendszerben –integrációs, szomszédsági és ma−gyarságpolitika – továbbra is az állami érdek a meghatározó. A nagykérdés az, hogy milyen szerkezetben lehet ezek egymás mellettiképviseletét megoldani. Mi Magyarország nemzeti érdeke: a ma−gyar nemzet (akár csak mint kulturális közösség) vagy a magyarállam (Magyarország) érdeke? Az ország nemzeti érdekéről csaknemzetállam esetében beszélhetünk, vagy a svájci, amerikai nem−zetfelfogás alapján. Esetünkben az ország pillanatnyi érdekeinek ésaz így szerzett előnyöknek az egész nemzetre való visszahatásárólvan szó.

c) A saját közép−európai önértékelésünkhöz való viszony kérdé−sében a magyar értelmiség hallgat. Szakkörökön túl keveseket ér−dekel a térség (Közép−Európa, szűkebben a Kárpát−medence). A vi−szonyítási pontokat ezen túl keresi, hisz napnyugati osztályos társai−hoz akar felzárkózni. A magyar köztudatban azonban továbbra is éla kultúrfölény tudata. (Amelyet az 1918 előtti Magyarországtól örö−költünk – társadalomstatisztikailag megalapozottan –, majd a bethle−ni konszolidáció megerősítette a neonacionalizmussal, a Kádár−kor−

9 A státus/kedvezménytörvény, illetve a kettős állampolgárság intézményé−nek népszerűsége, problémamegoldónak tekintett volta is ezen ellentmon−dás megszüntetésének vágyából táplálkozik.

16

szak relatív fogyasztói büszkesége feltámasztotta, és a kilencvenesévek sikeresen középosztályosodó Magyarországa megerősítette.)A létező habituális, munkakultúrában megmutatkozó másságokat,civilizációs hagyományokat sokszor úgy éljük meg, mintha pusz−tán a magyarság volna a Közép−Európából eltűnt zsidóság és né−metség helyett a polgárosodás letéteményese. A társadalomstatisz−tikai mutatók (a városi lakosság aránya, a foglalkozási szerkezet,az iskolai végzettség mutatói) azonban mást jeleznek – döntően a po−zíciók leépülését.10

1.2. Az előbbiekben többször beleütköztünk a trianoni problemati−kába. Témánk szempontjából ennek a békeszerződésnek négy kö−vetkezményét kell kiemelni:

1.2.1. A határon túli magyar közösségek létrejöttét, amelyek össz−létszáma az 1910−es adatok szerint 3,5 millió fő volt, ma pedig ke−vesebb mint 2,5 millió fő. (A Kárpát−medence lakosságát 1910−ben100−nak véve, 2000−ben 147,9 az összlakosság növekedési mutató−ja, Magyarországé 136, a határon túli magyaroké 77,1.11) Ami eb−ben számomra most a leglényegesebb: egy társadalmi csoport iden−titásváltozása, és demográfiai, migrációs megrázkódtatásainak ha−tása egy nagyrégió politikai és modernizációs viszonyaira.

1.2.2. Az Osztrák–Magyar Monarchia mint egységes munkameg−osztási rendszer is szétesett 1918−ban. Az új vámhatárokból és a sa−ját nemzeti gazdaság− és államépítésből adódó importpótló iparosí−tási programok megnövelték a beruházásitőke−igényt, amely egy−szerre erősítette meg az állam gazdasági befolyását és a külsőkiszolgáltatottságot az egész térségben. A határok mentén, az Al−

10 Kocsis Károly: Társadalom és gazdaság napjainkban a Kárpát−medencé−ben. In Bulla Béla – Mendöl Tibor: A Kárpát−medence földrajza. Lucidus,Bp, 1999, 339–378.

11 Uo. 339.

17

föld és a hegyek vásárváros zónájában létrejöttek Magyarország ésaz új államok elmaradott kisrégiói. 1989 után a korábbi munkameg−osztási rendszer nem állt vissza. Az integrációs folyamatok inkábba (nyugat−európai) fogyasztási minták terjedésén keresztül működ−nek. Hajszálérszerűen az utóbbi tíz évben is sok minden összekap−csolódott elsősorban a helyi társadalmak szintjén, de a határok meg−őrizték elválasztó szerepüket.

1.2.3. Trianonnal egy kölcsönös félelmi viszony is kialakult Magyar−ország és szomszédai között. A túlérzékennyé tehető viszony alap−ja az, hogy ha valamelyik határon túli magyar közösséget séreleméri, akkor Magyarországon gondolhatják úgy, hogy a nemzet egyrészét érte sérelem. S ha ezért a magyar állam vagy a közvéleménytiltakozik, akkor a másik állam, illetve az adott közvélemény élhetimeg úgy, hogy beleszóltak az ügyeibe. Így mindegyik közeg hisz−terizálható. E szempontból nem érdekes, hogy „kinek is van igaza”,hanem az a fontos, hogy ez a bármikor medializálható érzékenységlétezik. Mindez szlovák vonatkozásban erősebben, román vonatko−zásban gyengébben egyfajta magyarkomplexust hoz magával. Min−den, Magyarországról irányukban elhangzó kritika, véleményalko−tás rendkívüli érdeklődést vált ki, szimbolikus, metaforikus tartal−makkal is bír. Mindezt az utóbbi néhány évben az euroatlanti in−tegráció és a magyar kisebbségi pártok kormányzati részvételevisszafogta. Sőt Szlovákiában politikai szinten elkezdődött a közöstörténelmi múlt újragondolása.12 Ukrán vonatkozásban a nemzetiközpont távolsága miatt és az államépítés óriási gondjai között, a kár−pátaljai lakosság Magyarország felé fordulása közepette ez a jelen−ség nem domináns. (A Magyarország−szimpátiának itt a ruszin regio−nális nemzeti csoport révén komoly hagyományai vannak a minden−

12 Erre vonatkozólag lásd az Etnobarométer vizsgálatokat. A szlovákiai vál−tozásokra a pozsonyi parlament elnökének 2003 újévi beszédét, illetvea 2003–2004−es szilveszteri Pozsony−óvárosi tűzi− és fényjátékának vissz−hangját, amikor az ünnepséget a koronázó templom tornyán található ma−gyar koronamásolat képének kivetítése zárta.

18

napiságban.) Szerbia esetében pedig egyrészt felülről (a fogyasztói–Titó−i Jugoszlávia megteremtette múltba vesző pozícióból) néznekMagyarországra, mint olyan szomszédra, amellyel a legkevesebbkonfliktusuk van. Szlovéniában és Horvátországban folyamatbanvan Magyarország újrafelfedezése. Ezt mutatják a magyar tanszé−keken tanuló nem magyar diákok magas száma, a kulturális, tudo−mányos kapcsolatkeresések is. Magyarország pedig a külmagyarügyön túl döntően nem vesz tudomást a történelmi komplexusokrólés a szomszédos országok belső folyamatairól. Jó példa erre a tan−könyvszemlélet kérdése. Míg a környező országok különböző meg−közelítésekkel, de negatívan állítják be a közös múltat, addig a ma−gyarországi tankönyvek alig foglalkoznak ezzel.

1.2.4. Magyarország a XX. század elején soknemzetiségű országvolt, a század végére nemzetileg homogén állammá vált. Trianon−nal, majd az 1945 utáni kitelepítésekkel és a lakosságcserével a nemmagyar népesség döntő többségét is elvesztette a magyar állam. Ezérta rendszerváltás után a nemzeti függetlenség kérdése mellett nemjelentett alapvető problémát a kisebbségi kérdés. Arról lehet vitat−kozni, hogy az elvesztett – valljuk be, nagyrészt elmaradott – terü−letek hiánya hogyan befolyásolta a magyarországi modernizációt.De az kétségtelen, hogy a Kárpát−medencei léptékű politizálásra csakegyes politikai szituációk (kisantant, a kilencvenes évek alapszer−ződés−vitái) és nem a belső adottságok kényszerítették a magyarpolitikai eliteket. A magyar nemzeti kisebbségek kérdését is döntő−en a magyar–magyar viszonylatban képesek csak értelmezni, és ezzela szomszédságpolitika alakítását is ezen a prizmán keresztül láthat−ják. Ez az egyik oka, hogy ma Magyarországnak nincs az euroatlantiintegrációt konkretizáló, jól körülhatárolt regionális politikai stra−tégiája és jövőképe.

Ha Magyarország és szomszédai viszonyrendszerének problémaka−talógusát szeretnénk – mint egy könyvtári tezauruszt – kiépíteni,akkor három, egymással azonos fontosságú csomópont altételeitkellene kidolgozni: a szomszédságból adódó érdekellentétek; a ki−sebbségi kérdés kezelése; a történelmi komplexusok, önképek kér−

19

dése. Ha mindkét oldal hasonló módszerességgel elvégzi13 ezta számbavételt, akkor már van miről beszélni Trianon kölcsönösfeldolgozása érdekében. S talán ez lehet az első lépés ahhoz, hogysaját régiónkról hiteles és mély ismeretekkel rendelkezzünk, amelynélkül se gazdasági, se magyarságpolitikai problémáinkat nem le−het kezelni.

1.3. A „magyarkérdés” fogalomváltozatainak és Trianon következ−ményeinek említése után a határon túli magyarság – mint fogalom– értelmezési kereteit kell körüljárni.

A két világháború között a többségi társadalmak által is elfoga−dott (ön)elnevezés a nemzet(i) kisebbség volt. Jelentéstartalma: egymásik nemzet kisebb része, amely egy másik országban él, annaktöbbségi nemzetéhez viszonyítva kisebbségben. Tehát ez az elne−vezés nem tagadta a másik nemzethez való tartozást, de jelezte a nemegyenrangú viszonyt is. A második világháború után a nemzetiségkifejezés használatával már utaltak a külön entitásra, már nincs bennea fogalomban az anyaországi többségi nemzethez való tartozás.Csehszlovákiában és Jugoszláviában ez egyben a magyarországitóleltérő külön fejlődési pálya igényét is kifejezte.14 A hatvanas évekvégének meghatározó magyar kisebbségi értelmisége is ezt az ön−definíciót fogadta el, és Magyarországon is ez vált általánossá. Ro−mániában a kormányzat ezen túllépve a hetvenes évektől egyre gyak−rabban használta az együtt élő nemzetiség kifejezést. S ebben mára közös célokon, történelmi sorson volt a hangsúly. 1989 után előbba már említett magyar nemzeti kisebbség, majd a magyar nemzetiközösség vált politikai öndefinícióvá.15 A többségi társadalom felől

13 Pl. a meghatározó hetilapok tartalomelemzésével.14 Szabó Rezső: A kisebbségtől a nemzetiségig. A Hét 1968. 43. sz. október

27. 2., 10., Major Nándor: Elágazó utak. Híd 1969. 4. sz. 433–436.15 Ennek fogalmi definiálását Szilágyi N. Sándor, illetve Csapó József végez−

ték el autonómiatervezeteikben. Az előbbi szerint a közösségnek „a/ sajá−tos, őket másoktól megkülönböztető etnikai, történelmi, kulturális, vallásiés legtöbbször nyelvi jellegzetességei vannak; b/ tagjai az illető közösség−

20

a kisebbség, a nemzetiség, a magyarság kifejezések jelennek megkülönösebb rendszer nélkül a politikában és a tömegkommuniká−cióban.

A politikai közbeszédben ma általánosan elfogadott megneve−zés sem egyértelmű. Beszélünk (határon túli) magyar nemzeti kö−zösségről vagy (a kisebbségi) magyar társadalomról. Az előbbi ki−fejezés átpolitizáltabb, eleve jelzi a kötődést egy másik közösség−hez, és kijelöli szerveződését, tekintve az etnikai/nemzeti prioritástis. Egyszerre lehet vele kifejezni az összmagyarsághoz való tarto−zást és a „külön közösség”−jelleget. A kisebbségi/határon túli ma−gyar társadalom (társadalomtöredék) semlegesebb, adott helyzetreutaló, leíró kategória, és nem hordozza eleve magában az etnikaitársadalom prioritását. Az előbbit inkább a politikai elitek és a ma−gyarországi tömegkommunikáció használják előszeretettel, míg azutóbbit a határon túli nyilvánosságon belül használják.16

hez tartozónak tekintik magukat, közösségi tudatuk van, igényt tartanakarra, hogy közösségüket mint olyat mások is elismerjék, identitásukat megakarják tartani, és arra törekednek, hogy megőrizzék mindezt, amiből ön−azonosságuk fakad; c/ legalább száz éve élnek Románia területén; d/ leg−alább ezer személy tartozik hozzájuk.” Szilágyi N. Sándor: Törvény a nem−zeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos ésharmonikus együttéléséről. I. fej. 1. szakasz. TLA KEI Kv. K−1386/94.

Direktebb politikai tartalommal: „a romániai magyar nemzeti közösségmint autonóm politikai alany, azonos a számbeli kisebbségben lévő ma−gyarsággal, amelynek szülőföldjén történelmi, területi, települési, kulturá−lis, nyelvi, vallási hagyományai vannak, valamint amelynek tagjai egyénielhatározásukkal a hovatartozást kinyilvánították és kinyilvánítják.” Csa−pó József: A Romániai Magyar Nemzeti Közösség személyi elvű autonómiá−jának statútuma I. fejezet 1. szakasz. TLA KEI Kv. K−1984/97.

16 A tömegkommunikációban a leggyakoribb az „erdélyi, vajdasági, kárpát−aljai, felvidéki magyarság” kifejezések. A jobboldali sajtóban gyakori az„elszakadt, elcsatolt nemzetrészek” terminus is. Erre lásd a PressDoc ésa HunDoc adatbázisokat. A „határon túli társadalom” értelmezéséhez alap−vető munka: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról.Szerk. Turós Endre, KAM–ProPrint, Csíkszereda, 1995, 259.; Bíró A. Zol−tán: Stratégiák vagy kényszerpályák? Tanulmányok a romániai magyar tár−sadalomról. KAM–Pro−Print, Csíkszereda, 1998, 209.

21

Hasonló módon a nem magyar többségi társadalomhoz való vi−szony esetében is megoszlanak az álláspontok és a használt kifeje−zések. Erre a viszonyra az együttélés vagy az egymás mellett éléskategóriáját szokás használni. Az utóbbi kifejezés a külön világokmeglétét, az etnikai törésvonal prioritását hordozza magában az utób−bi kétszáz év vonatkozásában. Abból indul ki, hogy két külön kö−zösség létezik egymás mellett. Az együttélés kifejezés ellenben épparra alapoz, hogy a hétköznapok világában nem az etnikai törésvo−nal az elsődleges, a két külön entitás egybekapcsolódik, együtt for−málják lokális világaikat. Itt különböző látószögekről van szó. A po−litikai, a nemzetépítő és a történeti megközelítésben tényleg az et−nikai törésvonal a meghatározó, e szempontok külön közösségeketlátnak és láttatnak. Míg a mindennapiság szintjén, a modernizációszempontjából és szociológiai megközelítésben inkább a közös ke−retek, adottságok a meghatározók. De ezen belül a különböző hely−zetekben az etnikai törésvonal, a kulturális adottságok, hálózati kap−csolatok köre stb. szintén erősítheti az etnikai különállást.

A történeti vagy a szociológiai látásmódon túl az egyes szaktu−dományok kidolgozták értelmezési kereteiket a határon túli magyar−ság problémáira. Történeti értelemben kényszerkisebbségekről, kény−szerközösségekről beszélhetünk, hiszen nem társadalomtörténetifolyamatok, hanem egy konkrét politikai döntés következtében jöt−tek létre. Politikai kényszer hatására váltak ki a magyar nemzetépí−tésből, fejlett nemzeti önazonosságtudattal és intézményesültség−gel rendelkezve. Ezért a nemzetállamiság látószögéből maradékkö−zösségnek is tekinthetjük az övéket.17 Szociológiai értelembena csonka/töredék/peremtársadalom kifejezések érintik leginkábba lényeget. Ezek ugyanis utalnak a hiányos társadalmi és intézmé−nyi szerkezetre. Antropológiai értelemben a határon túli magyar szfé−

17 Szarka László: A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918–1998. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. Szerk.Tóth László, Filep Tamás Gusztáv, Ister, Bp., 1998, 9–12.; Uő: Kényszer−közösségek és védtelen védhatalom. In Magyarország és a magyar kisebb−ségek. Szerk. Szarka László, MTA, Bp., 2002, 17–30.; Uő: Elemzési szem−pontok a 20. század végi magyar nemzetfogalomhoz. Uo. 189–198.

22

ra a helyi magyar életvilágok rendszereként értelmezhető, amelyeta térbeli és kulturálisan meghatározottságokból összeálló változóidentitásformák jellemeznek. A sokrétűség mellett rendkívül fon−tos eredménye az antropológiai vizsgálatoktól a politikai mezőktőlkülönválasztott mindennapi gyakorlatok bemutatása.18 A néprajz−tudomány a nemzeti kultúra regionális csoportjának tekinti a hatá−ron túli magyar népi kultúrát.19 Mindez az etnikumot is kifejező,egymásba kapcsolódó „szubkultúrák sokszínű tablója, amelyet a ma−gyar nyelv kapcsol egybe”.20 A kutatók az etnikai határvonalak he−lyett a lokális átmenetekre helyezték a hangsúlyt, és Liszka Józsefszerint a nyelvhatár az egyes táji csoportok esetében sem meghatá−rozó.21 Tehát az egész kérdéskör az európai hagyományok és a Kár−pát−medence közös népi műveltségében értelmezhető. Miközbenolyan peremterületekről van szó, amelyeken a hagyományos kultú−ra erősebben megmaradt, mint Magyarországon, ahol a kilencve−nes évek nemzetiesedése ezekről a területekről vett át szimbólumo−kat, azokat kizárólagos magyar etnikus jelképekké alakítva. A tár−sadalomföldrajzban az utóbbi évtizedben szintén a Kárpát−medenceiösszefüggésrendszerben elemzik a nemzetállami peremterületek/ha−tártérségek fejlődését, ahol a határon túli magyarság jelentős része él.

18 Bíró A. Zoltán: Nagy és Kis Történetek. In Változásban? Elemzések a ro−mániai magyar társadalomról. KAM–ProPrint, Csíkszereda, 1995, 249–259.A vonatkozó publikációk döntő része az A. Gergely András által szerkesz−tett MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek közel ötvenfüzetében jelent meg.

19 Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza. Gondolat, Bp., 1989,417.; Liszka József: A szlovákiai magyarság néprajza. Osiris–LiliumAurum, Budapest–Dunaszerdahely, 2002. 542. Módszertanilag alapvető ésaz egész határon túli néprajztudomány társadalomtörténeti irányba való el−mozdulását jól példázza Liszka József: A (cseh)szlovákiai magyarság po−puláris kulturája 1918–1989. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés tör−ténete 1918–1998. Szerk. Tóth László, Filep Tamás Gusztáv, Ister, Bp.,1998, I. köt. 168–206.

20 Gunda Béla: Hagyomány és európaiság. Akadémiai, Bp., 1994, 67.21 Liszka József: Etnikus specifikum – nemzeti hagyomány – nemzettudat.

Fórum 1999. 1. sz. 109–112.

23

Az irodalomtudományban a húszas évektől folytak viták arról, hogylétezik−e külön erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom. Az IllyésGyula megfogalmazta öt, illetve Kárpátaljával kiegészített hatágúsíp metaforája regionális irodalmakat feltételez, egy közös nemzetikultúrán belül. Mára az irodalomtudomány az egységes magyar iro−dalomban helyezi el és értelmezi az alkotásokat. A nyelvészetben –forró szakmai viták nyomán – a magyar nyelv többközpontúságakörül zajlanak a viták. Mindez az egész magyar nyelvtervezést be−folyásolja, hiszen a határon túli nyelvváltozatokat is integrálni kella nyelvi corpusokba, és külön stratégiát kell kidolgozni a szomszé−dos országok magyar nyelvhasználó csoportjai számára. Ebbena megközelítésben a határon túli magyarság mint alapvetően két−nyelvű társadalmi csoport jelenik meg.22 A politikatudománybanegyrészt a nacionalizmustanulmányok keretében a nemzetről mintgyakorlati kategóriáról, a nemzeti lét intézményesült kulturális éspolitikai formáiról gondolkodnak, amelyben a kisebbségi politikaielitek tanulmányozásának és a tranzitológiai megközelítéseknek vannagy szerepük.23 Másrészt bizonyos értelemben a kisebbségi jövő−képeket magáévá téve a pilléresedés (Lijphart) egyik−egyik oszlo−paként képzelhető el a megszerveződő kisebbségi társadalom.

22 A vita összefoglalását adja: Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Szerk. KontraMiklós, Saly Noémi, Osiris, Bp., 1998, 458. A nyelvi helyzetről: CsernicskóIstván: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Osiris–MTA Kisebbség−kutató Műhely, Bp., 1999.; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában(Vajdaságban). Osiris–Forum–MTA Kisebbségkutató Műhely, Bp., 1999.A nyelvtervezésről: Lanstyák István–Szabómihály Gizella: Magyar nyelv−tervezés Szlovákiában. Kalligram, Pozsony, 2002.

23 Bakk Miklós, Losonc Alpár, Lőrincz D. József, Kántor Zoltán, Öllős Lász−ló munkássága alapján. A határon túl magyar politikatudományról és nempusztán egyéni műhelyekről egyedül Romániában beszélhetünk. Az itt fo−lyó munka összefoglalását adja: Bakk Miklós – Bodó Barna – Kántor Zol−tán – Lőrincz D. József – Salat Levente – Szász Alpár Zoltán: Az erdélyimagyar politikatudomány a második évezred utolsó évtizedében. In: Tizenkétév. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások1990–2001 közötti eredményeiről. I. köt. Szerk. Tánczos Vilmos – TőkésGyöngyvér, Scientia, Kolozsvár, 2002, 397–468.

24

Ugyanakkor a magyar kisebbségi közösségek belső felépítését te−kintve is különböző oszlopok, szubkultúrák védekező jellegű együt−teseként is leírható ez a (kisebbségi magyarságnak is nevezett) szer−kezet.24 A filozófiai értelmezési kísérletek közül az ontológiai meg−közelítések a nemzeti identitás, fogalmi leírásával próbálkoztak.25

Egyetemesebb fogalmi rendszert hozott a politikai filozófiában azetnopolitikai diskurzusok feldolgozása és a nemzetállam−nemzet−kisebbség viszonyának fenomenológiai értelmezése.26

1.4. Eddig a külső, szaktudományos megközelítésekről szóltam. Haazonban nem egy−egy megközelítésmód részeként, hanem önnönbelső meghatározottságukból akarunk értelmezési keretet alkotnia határon túli magyar társadalmakról, akkor külön – a belső szerke−zetből kiinduló, leíró – keretet kell keresnünk. Mindezt – folyamat−szerűsége miatt – történetiségében próbálom megragadni.

De mielőtt ezt megtenném, Szarka László nyomán a közép−euró−pai kisebbségi tipológia szerint próbálom elhelyezni a határon túlimagyar közösségeket.27 Európában nemzeti kisebbségekről, etni−kai kisebbségekről és bevándorlókról beszélünk. A magyar kisebb−ségek Közép−Európában a legelső csoportba tartoznak. Ha Szarkaszempontjait vesszük alapul, akkor a következőkre jutunk: Az ere−deti nemzeti közösségről való leváláskor (1918) az adott területek

24 Bakk Miklós: Etnicitás és oszloptársadalmak. A Hét 1999. 29. sz. 5.25 Balázs Sándor: Identitástudatunk zavarai. Kriterion, Bukarest, 1995, 399.;

Veress Károly: Kisebbségi létproblémák. Kom−Press, Kolozsvár, 2000, 249.;Valamint Veress Károly vitaindítója nyomán, Kisebbségilét−elemzés. MagyarKisebbség 1998. 2. sz. 235–254. Bakk Miklós, Balázs Sándor, Boér Hunor,Lázár Imre, Mester Béla írásai. Magyar Kisebbség 1998. 2. sz. 3–40.

26 Salat Levente: Etnopolitika a konfliktustól a méltányosságig. Az autenti−kus kisebbségi lét normativ alapja. Mentor, Marosvásárhely, 2001, 344.Losoncz Alpár: Európai dilemmák. Fórum, Újvidék, 2002, 285.

27 Szarka László: A közép−európai kisebbségek tipológiai besorolhatósága.Kisebbségkutatás 1999. 2. sz. 168–175.

25

magyarsága modern nemzettudattal rendelkezett. Ez alól kivételtképeznek a csángók, akik le se válhattak a magyar nemzetépítésről,hisz annak a XIX. században sem voltak részesei. Ebből az azonos−ságtudatból lépett ki a határon túli magyar anyanyelvű zsidóság egyrésze a két világháború között, majd ebből irtotta ki őket a magyarállam közreműködésével a holokauszt. Ugyanakkor az 1938/41–1944 között visszacsatolt területek magyarsága a magyar államiintézményrendszer révén újra részese lett a nemzetállami intézmény−rendszernek, amely az adott generáció azonosságtudatát megerősí−tette. A két világháború közti önazonosság−ideológiák (transzszil−vanizmus, szlovenszkóiság) és a hatvanas–hetvenes évek magyarkisebbségi jövőképkeresése az eredeti nemzeti közösségben (Ma−gyarországon) zajló útkeresést próbálta pótolni. A nyolcvanas évek−ben a kapcsolatok intenzívebbé válásával ezek összekapcsolódtak.A kilencvenes években pedig egy közös tömegkommunikációs téralakult ki, amelynek a hatásáról a későbbiekben szólok. A teljességigénye nélkül itt kell jelezni, hogy létezett egy olyan kettős identitá−sú, nem magyar származású réteg is, amely a XIX. században elin−dult polgárosodása során magyarosodott, majd a peremterületek im−périumváltása után újraalakította azonosságtudatát.

A földrajzi helyzet tekintetében meghatározó a magyarság határmenti elhelyezkedése, kivéve a Székelyföldet. Ez mindig felvetettbiztonságpolitikai kérdéseket is. De legalább ennyire fontos, hogya burgenlandi, szlovéniai és horvátországi magyarság döntően nemmagyar többségű településeken él, szemben a másik négy külmagyarcsoporttal. A nyelvhasználat terén, miközben valamennyi csoportesetében általános a kétnyelvűség, az előbbihez hasonló csoporto−sítást tehetünk: a négy nagyobb közösségben az anyanyelv a do−mináns, a horvátországi és szlovéniai magyarság körében inkábba másodnyelv (nem az anyanyelv, hanem a hivatalos) a dominánsa mindennapi érintkezésben. Míg a burgenlandi magyarság nyel−vileg asszimilálódott, az idősek őrzik a nyelvet, a fiatalabb gene−ráció egy része pedig az iskolában sajátítja el kisebbségi nyelvé−nek irodalmi változatát. A nemzeti identitáshoz való viszonybanis a négy nagyobb közösségben mutatható ki, hogy a „magyarokdöntő többsége elsősorban az egyetemes magyar nemzethez tar−

26

tozónak érzi magát”.28 A nemzeti, etnikai és regionális kisebbségicsoportok Szarka László által meghatározott definíciója alapján a ro−mániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai magyarságot a nemzeti kisebb−ségekhez, a szlovéniai és a burgenlandi magyarságot az etnikai ki−sebbségekhez lehetne sorolni.29 A horvátországi magyarság köré−ben a délszláv háború, a menekülés és az újjáépítés−újraintegrálódáshatására megerősödött a nemzeti közösségtudat és ez meghatáro−zóvá válhat identitásukban.30 Mindez példa lehet az átjárásra vagya többes besorolásra is. Ugyanezt tartom érvényesnek a moldvaimagyar származású katolikusság esetében is, amely egyszerre te−kinthető regionális és etnikai kisebbségnek, miközben egy szűk ré−tege a magyar identitást őrizte/választotta. Ezeken túl még beszél−hetünk a magyar kisebbségek „filiáléiról”, amelyek Magyarország−gal nem szomszédos országokban, illetve régiókban élnek, de nembevándorlók, mert természetes belső migrációval kerültek oda. Idesorolom a csehországi, baltikumi, boszniai, valamint a Kárpátokontúli ukrajnai és regáti magyarokat is.

1.5. A következő öt tételben egy, a belső szerkezetekből kiindulóleíró keretet vázolok fel.

1.5.1 A hét különböző országban élő Kárpát−medencei magyar ki−sebbségek típusuk szerint is csoportosíthatók. Ha az intézményesült−ségüket nézzük, beszélhetünk kulturális és politikai közösségekről.

28 Uo.29 Szarka László kategorizációja: „… – a nemzeti közösségtudattal rendelke−

ző, azt közösségi identitásukban meghatározó elemként értékelő nemzetikisebbségek csoportjába – az eredeti vagy anyanemzeti közösségtől tartó−san különfejlődő s ahhoz elsősorban a származás, valamint a beszélt nyelvalapján kötődő etnikai kisebbségek csoportjába –, valamint a vizsgált or−szágok egyes régióiban kialakult, s ma identitásukat ehhez a régióhoz valókötődésükkel meghatározó regionális kisebbségek csoportjába.” Uo. 174.

30 Erre vonatkozó kutatást folytatott Gereben Ferenc: Identity of the Hungariansof Croatia. Minority Research, 2000, 33–45.

27

Az előbbiek közé az ausztriai, szlovéniai és a horvátországi magya−rok tartoznak, akik kulturális közösségként szervezték meg magu−kat, és külön, önálló politikai szervezetekkel és „nemzeti” jövőké−pekkel (pl. autonómiakoncepciókkal) nem rendelkeznek, önkor−mányzataik vagy érdekvédelmi szervezeteik pártkapcsolatai révénintegrálódtak az adott ország politikai életébe. A jugoszláviai, ukraj−nai, szlovákiai és a romániai magyarság nemcsak a saját politikaipártjai miatt tekinthető külön politikai közösségnek, hanem azért,mert kimaradt az új államok alkotmányozási folyamataiból. (Mint−hogy a térségben Szlovénia és Magyarország kivételével a nemzetiés etnikai kisebbségeket nem tekintik államalkotó elemnek.)

Ha ezeknek a közösségeknek a működését nézzük meg, akkorhárom altípust állíthatunk fel. Az ausztriai, szlovéniai és a horvátor−szági magyar közösségek működése ma már a diaszpórakutatás fo−galomrendszerében értelmezhető. Olyan kis létszámú, elöregedett,falusias, nagy arányban vegyes házasságokban, a településeken be−lül is kisebbségben élő, a mindennapok nyilvánosságában is a több−ségi nyelvet használó szórványokról van szó, amelyek egyre kevésbétudják magukat reprodukálni. Az ausztriai magyarság burgenlandiés 1956−os csoportjai elöregedtek. A „magyar élet” a más határontúli területekről (Erdélyből és a Vajdaságból) Ausztriába kivándoroltfiatalabb nemzedékekhez kötődik, és Bécsre korlátozódik. Ezt ke−resztezi a Magyarországhoz közelebb élő középosztálybeliek nyu−gati magyar életstratégiája; közülük sokan Magyarországon vásárol−nak lakást, és szabadságukat vagy akár a hétvégéket is itt töltik. Ideküldhetik gyerekeiket, itt élhetik nyugdíjas éveiket stb. (Ez össze−olvad a több tízezres nagyságrendben Nyugat−Európában dolgozómagyarországiak hasonló kettős életformájával.) Szlovénia eseté−ben a fejlett kisebbségvédelmi intézményrendszernek köszönhető−en azt lehet látni, hogy a nyelvi, nemzetiségi apadás ellenére jelen−tősen megnőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ezutóbbi helyzet egyszerre lehet példa a kisebbségvédelem jogi ol−dalának korlátozottságára és az elitépítés lehetőségére.31

31 Ebben a tekintetben nem lehet túlértékelni a lendvai Magyar MűvelődésiIntézet és a helyi magyar intézmények tevékenységét.

28

Az utóbbi tíz év változásainak következtében a magyarországimigráció az ukrajnai és a vajdasági magyarság középrétegeit, értel−miségét érintette elsősorban. 1918 előtt sem rendelkezett erős váro−si középrétegekkel és nagy számú értelmiséggel a két régió magyar−sága. (S ezt csak tovább csökkentette a második világháború alatta visszacsatolt területeken, a magyar állami szervek által végrehaj−tott zsidódeportálás.) 1989 után sem alakult ki a középréteg, az ér−telmiség termelésének intézményes háttere. (A felsőfokú végzett−séggel rendelkező magyarok aránya mindenhol jóval alatta maradaz országos átlagnak, és a magyarok a szolgáltató szektorban is alul−reprezentáltak.32) Ez az egyre nagyobb gondot jelentő hiány azzaljár, hogy ezekben a régiókban lokális, falusi közösségekben, ritkulóértelmiségi háttérrel éli a maga életét a magyarság. (A csehszlovák–magyar lakosságcsere után a magyarországi szlovákság vesztette elértelmiségi és középrétegét, ez vezetett – az iskolarendszer meg−szüntetése mellett – rohamos asszimilációjukhoz. Ugyanez a folya−mat lejátszódott a Vajdaság más nemzetiségeinél is: skanzenizálód−tak.) Ezek a lokális közösségek egyre jobban homogenizálódnak,a konvertálható tudással rendelkezők elhagyják a szülőföldjüket, azitt maradók egyre nagyobb hányada a falusi agrárközösségekbenél. Kárpátalja esetében enyhíti a helyzetet Magyarországnak a régió−ban való felértékelődése, így az asszimilációs folyamat sem erős.A Vajdaságban a 90−es évekbeli háború szerb menekültjeinek bete−lepülése miatt a magyarság településszerkezeti pozíciói is megrom−lottak. E két magyar közösség az, amely önmaga újratermelése ésújraszervezése, valamint a modernizáció szempontjából a legsúlyo−sabb helyzetben van.33 De a magyar kisebbségtörténetben nem pél−

32 A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 24 évnél idősebb lakosságkörében 1991–1992−ben, népszámlálási adatok alapján: Magyarország10,1% – Szlovákia 9,8%, szlovákiai magyarok 4,7% – Románia 6,9%, ro−mániai magyarok 4,7% – Jugoszlávia 10,8%, jugoszláviai magyarok 5,9%.Részletes foglalkozási, rétegstatisztikai adatokat közöl JugoszláviárólMolnárné Gabrity Irén: A vajdasági magyar migráció hatása társadalmiszerkezetünkre. Kisebbségkutatás 2001. 3. sz. 402–414.

33 Ezeknek a magánbeszélgetésekben nyilvánvaló folyamatoknak nincs igazá−

29

da nélküli a magyar középrétegek újratermelődése.34 Ez azonbanátfogó társadalompolitikai programokat igényel.

Csak Románia és Szlovákia esetében beszélhetünk rétegezett éskiépült intézményrendszerrel bíró kisebbségi társadalmakról. Dee kettő között is lényeges különbség van például a nemzedéki után−pótlás tekintetében, amely nem pusztán a számbeliséggel van össze−függésben. (Azokon az egyetemi szakokon, ahol Pozsonyban 2–4diák tanul, Kolozsvárott évente tucatszámra végeznek – anyanyelvü−kön – magyar diákok.) A legélesebb különbség a társadalmi integ−ráltság terén tapasztalható. A szlovákiai magyarság gazdaságilag,kulturálisan jóval inkább integrált Szlovákia társadalmába, mint a ro−mániai magyarok Romániáéba. Ennek hátterében a két ország elté−rő polgárosultsága, történelmi és kulturális adottságai állnak.

1.5.2. A határon túli magyar közösségek létrejöttüket tekintve olyankényszerközösségek, amelyek nyolcvan év alatt vállalt, akarati kö−zösségekké alakultak. Ebben a folyamatban állandóan újraépítettintézményességükben egyszerre kellett válaszolniuk a nemzetálla−mi kihívásokra (amelyek Budapestről vagy saját országuk kormány−zataitól érkeztek) és saját külmagyar társadalmuk modernizációsfolyamataira. A kisebbségi társadalom kulcskérdése, hogy tagjai−nak politikai integrációja és modernizációja a saját közösségi intéz−ményein keresztül megy−e végbe vagy sem?35 Ha ez az intézmé−

ból irodalma. A hivatalos statisztikák szerint az ezekről a területekről áttele−pültek száma eltörpül az erdélyi arányokhoz képest. De köztudott, hogy első−sorban konvertálható tudással rendelkező emberek települtek át. A Vajda−ságban pedig egy−egy település értelmiségi és tehetősebb családjainál egyreáltalánosabb tendencia az elvándorlás. A modernizáció és kisebbségi önszer−veződés, valamint jegyzeteiben a vajdasági viszonyokra is sok adatot hozVégel László: Civilitás és kisebbség. Regio 1998. 3. sz. 153–178.

34 Ilyen volt a „hontalanság évei” után 300 értelmiségivel, döntően tanítókkalmaradt 600 ezres csehszlovákiai magyar értelmiség újratermelése vagy a Bo−lyai Egyetem tevékenysége a második világháborút követő másfél évtizedben.

35 Ha léteznek a kisebbségi intézmények, de azok csak a kulturális reprezen−tációt szolgálják és nem tényleges közösségi−társadalmi igényeket szolgál−nak ki, akkor ebből a szempontból olyan, mintha nem is léteznének.

30

nyesség nem is létezik, akkor erre a folyamatra csak egyénileg ke−rülhet sor. De ez egyben azzal is jár, hogy el kell hagyni a közösségihátteret, mert az egyén „modern”, „mobil”, „egyenrangú” csak több−ségiként lehet.36 Makroszinten mindez egy négyszereplős viszony−rendszer, amelyet a nemzeti kisebbség, a többségi állam, az anyaor−szág és a nemzetközi viszonyok (kisebbségvédelmi jogok, nagyhatal−mi érdekek, az Európiai Unió antidiszkriminációs és szubszidia−ritásra törekvő politikája) határoznak meg. Ez a szerkezet annálhatékonyabban tud működni, minél jobban alkalmazkodott az adottmagyar kisebbség a saját utódállamán belüli problémáihoz, saját,önállóan (is) működő alrendszerei révén. Nyolcvan év alatt ezeka magyar közösségek egymástól és Budapesttől is szétfejlődtek,ahogy újra és újra megteremtették a válaszokat kidolgozó és azokatképviselő intézményességüket. Egyszerre egy nemzetépítés mara−dék egységei és egyszerre külön közösségek, nemzetépítő mintákatkövető elitekkel, a nemzeti automónia jövőképreményével. Ebbena működésben nem az egység a kulcskérdés, hanem a stabilitás, ésaz a képesség, hogy sikerült−e megteremteni a kisebbségi társadal−mon belül a demokratikus akaratképződés csatornáit és a nemzedé−ki elitek megfelelő szocializációját.37

1.5.3. Az utóbbi évtizedben a határon túli magyarságot saját elitje,a magyarországi tömegkommunikáció használata és saját államamagyarságpolitikája tovább „nemzetiesítette”. Ebben a folyamat−ban igen ritkán esett szó a többségi társadalomhoz való viszony,a romániaiság, szlovákiaiság stb. újragondolásáról. Arról, hogy ezekaz emberek kulturálisan nem az adott ország többségi kultúrájához

36 Ez zajlott le 1. a moldvai katolikus falvakban a XIX. század közepétől a ro−mán nemzetépítés hatásaként: a jobb módúak vagy a gyerekeik elrománo−sodtak; 2. a századelő magyarországi modernizációja során Budapesten;3. a felföldi magyar nyelvű zsidósággal a polgári Csehszlovákiában.

37 Ez a fejtegetés a Szarka Lászlóval és Szász Zoltánnal folytatott beszélgeté−sek eredménye. A kisebbségi társadalmat konstruáló és önazonosító elitkiválasztódásáról a 2. fejezetben, a generációs csoportok létrejötte kapcsánszólok.

31

tartoznak, de gondolkodásmódjukat mégis alapvetően befolyásol−ják az adott ország magyarságpolitikája és jogrendszere, a politikaiszocializáció, a mindennapi élet keretei. Ugyanide tartozik a Ma−gyarországhoz fűződő személyes viszony, az élmények, minták, ta−pasztalatok rendszere. Mindebben a kisebbségi egyén és közösségekülön viselkedési módokat, hálózatokat, pozíciókat alakít ki. Létre−jön a „kisebbségi ember lelkivilága”38, az a mód, ahogy a kisebbsé−gi ember a két kultúrában képes közlekedni. Kérdés az, hogymennyiben tudják ezt a sajátos kulturális tudáskészletet közösségiszinten elismertetni és intézményesíteni. Fel lehet tenni azt a kér−dést, hogy a magyar kisebbségi elitek mennyiben folytatnak különnemzetépítést.39 De én itt ennél fontosabbnak tartom az adott or−szág intézményrendszerébe való kollektív integráltságot, amelyetcsak korszerű társadalmi intézményekkel lehet megvalósítani.

1.5.4. A magyar kisebbségek közösségei (mint általában a közös−ségek) konstruáltak. Csakhogy e közösségeket nagyon nehéz elha−tárolni, hiszen ki dönti el, hogy mi tartozik – a nyelvhasználatonkívül – a nemzeti kultúrához? (Lehet, hogy egy aerobic−kör Temes−váron, ha tagjai magyarok, már magyar közösségi intézménynekminősül, de ugyanez valószínűleg fel sem merül Székelyudvarhe−lyen. Vagy a nagyváradi, magyarul igét hirdető Jehova Tanúi közös−ség része−e a romániai magyar kisebbségi intézményrendszernek?)Mindenki más és más szögből látja és láttatja ezt a közösséget. Lé−nyegében a magyar nyelvhasználat és a közösséghez való tartozásvállalása az a keret, amelyben a közösséget körül lehet határolni.Az elhatároláson túl a konstruáltság másik vonatkozása a kulturális

38 Ennek két világháború közti irodalmából ad válogatást az erre vonatkozóösszefoglalás és dokumentumközlés Bárdi Nándor: A kisebbségi értelmi−ség önképe a második világháború előtt. Magyar Kisebbség 1998. 3−4. sz.55–59., valamint Nánay Béla, Szvatkó Pál, Borsody István, Kende Ferenc,Venczel József, Mikó Imre, Krammer Jenő tanulmányai 60–127., továbbáa 25. és a 40. jegyzetben megadott irodalmat.

39 Kántor Zoltán: A kisebbségi nemzetépítés. A romániai magyarság mintnemzetépítő kisebbség. Regio 2000. 3. sz. 219–241.

32

szimbolikus burkot (toposzok, történetek, érvek, az etnikai immunitáskészletei) termelő elitek meghatározó szerepe.40 A harmadik nagyonfontos jellemzője ennek a sajátos meghatározottságnak, hogy a közös−ség a normatagadókkal, illetve a közösségi legitimitás nélküli közéletiszereplőkkel (akik a magyarság nevében lépnek fel az általuk képviseltérdekek, vélemények közösségi elfogadottsága nélkül) nem tud mitkezdeni, nem rendelkezik a szankcionáláshoz szükséges eszközökkel.Negyedik szempontként mindig tudnunk kell, hogy az egyén minden−napi cselekvését a saját rutinjai, hagyományai, lokális világa határoz−zák meg, nem pedig a nemzeti azonosságtudat vagy a világnézetek.Tehát mindenképp el kell különítenünk a politikai mezők és ideológiákvilágát a mindennapok világától. A mindennapiságon, a „lenti világ−ban” is nagyon fontos elkülöníteni azokat, akik a mindennapi túlélé−sért küzdenek, azoktól, akik már olyan egzisztenciális biztonsággal ren−delkeznek, hogy egyáltalán stratégiákban (pl. karrierépítés, iskolavá−lasztás, kapcsolatépítés) tudnak gondolkodni. Utolsó, de legfontosabbszempontként a „képzetek” rendszerét kell felvetnem: Az 1989−es er−délyi segélyáradat a „törődnek velünk, nem vagyunk egyedül” érzeteterősítette meg. Az antalli tizenötmillió magyar miniszterelnöke beje−lentés a magyar állammal való közjogi kapcsolat képzetét keltette. A ma−gyar–magyar viszony intézményesítése azt a képzetet keltette, hogy

40 Az elitek ilyen jellegű tevékenységéről lásd Bíró A. Zoltán: A társadalomvédelme és/vagy építése. In Stratégiák vagy kényszerpályák? KAM–Pro−Print, Csíkszereda, 1998, 49–94.

Az etnikai immunizálás „során az interetnikus és szórványkörnyezetbenélő gyermekeket kicsi koruktól kezdve a többségtől leválasztó információ−val látják el. Ezt a folyamatot etnikai immunizálásnak nevezzük. Egy egészsor jelkép, egy szimbólumrendszer, szókészlet és eszköztár kíséri ezt, mely−nek összegyűjtésével és az egész immunizálás működésével még adósakvagyunk. A jelenség hatásos működése azonban jól érzékelhető az Oltmentén és a Mezőség egyes részein is, ahol többek között nagyfokú tudatos−sággal és alacsony számú vegyesházassággal jár együtt. Innen érthető megaz otthonról kiszakadt, vegyes környezetbe kerülő székelyek gyors (a ve−gyes házasságokban megnyilvánuló) beolvadási készsége, mert az otthon ho−mogén környezetében nem immunizálódhattak.” Vetési László: Szórvány−gondjainkról. In Juhaimnak maradéka. Kom−Press, Kolozsvár, 2001, 19.

33

ebben a kapcsolatrendszerben megszűnik a kisebbségi alávetett po−zíció. A magyarországi tömegkommunikáció rendszeres használataaz oda való tartozás érzetét erősítette. Mindez egyben a mindennapivilágban, ahol az adott ország történetileg adott szerkezetiségébenkell érvényesülnie, elválasztólag hatott. Ez a nemzetiesítés folyama−tának része. Mindez a képzetrendszer egyszerre lepel is azokra a gaz−dasági és hatalmi érdekviszonyokra, amelyek meghatározzák a ki−sebbség− és magyarságpolitikát. Kívülről úgy tűnhet föl, hogy esz−mék és érdekek fejlődése pusztán a cselekvések mögöttese, miközbenitt is normális politikai folyamatokról van szó. Bár azt hangsúlyoznikell, hogy a kulturális és szimbolikus cselekvésnek e területeken ki−emelkedően fontos szerepe van, épp a képzetérzetek miatt.

Az a szerkezet, szféra, amelyre az utóbbi tíz évben nagyvonalú−an a „kisebbségi magyar intézményrendszer” kifejezést használtuk,folyamatosan próbálta rendszerbe szervezni önmagát, ha másért nemis, a magyarországi forráselosztás érdekében. Ez a hálózat azonbannem pusztán virtuális szerkezetként működik, hanem különbözőalrendszerekben. Ezek a következők: a politikai érdekvédelmi szer−vezetek, pártok; az önkormányzati pozíciók; a civil társadalmi szfé−ra; az önálló kisebbségi nyilvánosság; a kulturális, szakértői tu−dástermelő intézmények; az egyházi intézményrendszer.41 Enneka hat alrendszernek a viszonya, pontosabban az ezeket vezető eli−tek érdekviszonyai határozzák meg a közösségek már többszöremlített válaszadó és integrációs, modernizációs képességét. A több−ségi társadalmakhoz képest itt hiányoznak az állami intézmények,a politikai választások szelekciója, az áttekinthető alkotmányos jogiviszonyrendszer. Itt más technikákat kell kialakítani és működtetni.Ennek a tanulási folyamatnak még az elején tartanak az 1989 utánielitek. Ma ezeket a szerkezeteket a forráselosztó pártpolitikusok túl−

41 Ezen alrendszerek közül a politikai érdekvédelem működésére lásd KántorZoltán: A kisebbségi nemzetépítés. A romániai magyarság mint nemzet−építő kisebbség. Regio, 2000. 3., 219–241.; a nyilvánosságra Papp Z. Atti−la. A kisebbségi nyilvánosság sajátosságai. In Társadalmi önismeret és nem−zeti önazonosság Közép−Európában. Szerk. Fedinec Csilla, TLA, 2002,189–206. dolgozott ki modellt.

34

súlya határozza meg. Ez döntően azt jelenti, hogy az ide sorolt in−tézményeknek és eufemisztikusan intézményrendszernek nevezetthálózatoknak a működtetése a politikusok kezében van. Ettől legin−kább az egyházak, a kereskedelmi médiák és a transznacionális kap−csolatokkal bíró civil társadalmi szervezetek függetlenedhetnek.

Ha ezeknek az – általam rendszerezett, a valóságban politikai−lag csak a harmincas években átgondolt – intézményhálózatoknakaz egymáshoz való viszonyát történetileg nézzük meg, az látszik,hogy az egyházak lehetnek a legstabilabbak. Csakhogy az egyhá−zak magyar intézményesítettsége is csak bizonyos időszakokban ésbizonyos régiókban érvényes.42 Az egyházak alapvetően értékőrzőfunkciót látnak el. Ezért eleve kudarcra ítéltek azok a kísérletek,amelyek a nagy egyházszervezetektől társadalmi reformprogramokelindítását várják. A kisebbségi nyilvánosság az a szféra, amely a kö−zösség öntudatosítására képes. Minden politikai korszakváltás ide−jén a kisebbségi magyar sajtó volt az önszerveződés motorja, majdfolyamatosan alárendelődött a politikai érdekeknek, hisz az intéz−ményes kisebbségi érdekvédelem túlnő a eszközein és hatókörén.

A két világháború között még két alrendszerrel lehetett számolni.A magyar (egyházi) oktatási hálózattal és a magyar gazdasági szek−torral (pénzintézetek, szövetkezetek, gazdasági egyesületek). Ma azoktatási hálózatok az állami tanügy részét képezik. Külön magyarközösségi gazdasági szektorról a modern tulajdonviszonyok közötttalán anakronisztikus is volna beszélni. Természetesen léteznek ma−nifesztált magyar vállalkozói csoportok, de ezeket elsősorban a Bu−dapestről érkező források elosztása pozicionálja. Ez alól talán kivé−

42 Szlovákiában csak a református egyház számít magyar egyháznak, a kato−likusoknál folyamatos a külön püspökségért való küzdelem. Jugoszláviá−ban az egyházak csak 1989 után kapcsolódtak szorosabban a magyar kö−zösségi élethez. Horvátországban a református egyház az egész közösségegyetlen közös intézményessége. Kárpátalján és Erdélyben a római katoli−kus és a református egyház (illetve az utóbbi helyen az unitárius és az evan−gélikus egyház magyar püspöksége) a politikai lehetőségekhez mérten nem−zetkisebbségi egyházakként is működtek.

35

telt képez a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja Országos TanácsánakVilági Oszkár vezette gazdasági csoportja, amely a magyar kisebb−ségi politikai elitek közül egyedülálló hatékonysággal próbálja a po−litikai befolyást és kormányzati részvételt gazdasági pozíciók szerzé−sében is érvényesíteni. Léteznek lokális magyar vállalkozói csopor−tok is, de ezek eddig nemigen hatottak vissza a kisebbségi magyartársadalmakra, és sajátos érdekeiket sem jelenítették meg intézmé−nyesen. Ma a kisebbségi elit vállalkozói esetében leginkább egyéniérdekérvényesítésről és a magyar–magyar viszonyban szerzett poli−tikai befolyások forrásszerző konvertálásáról beszélhetünk.

1.5.5. A határon túli magyar társadalmak rétegzett közösségek. Négyszintjüket különítem el. Az egyik az adottságok és készségek szint−je (településszerkezeti, demográfiai, gazdasági, kulturális viszo−nyok). A második a regionális (ország, régió, falu/város) különbsé−gek. A harmadik a foglalkozási szerkezet kérdése. Mindegyik azadott társadalmon belüli pozíciók és a kisebbségi magyar társadal−mon belüli szerkezeti átalakulás szempontjából is fontos. E hárommegközelítésből lehet képet kapni arról, hogy az adott magyar kö−zösség milyen munkaerő−piaci pozíciókkal és potenciállal rendel−kezik. A negyedik döntő kérdés az egy−egy helyi társadalmon belü−li intézményesítettség. Az intézmények elengedhetetlen megléténtúl azok közösségi működésének hatékonysága a fontos. Pontosab−ban az a sajátosság, hogy kiválasztási és ellenőrzési gyakorlat hiá−nyában a kisebbségi világban egy−egy közösség sorsa attól függ,hogy azon belül milyen erős szerkezetek működnek. A közösségiélet intenzitása, modernizálása a legtöbb esetben nemcsak a (nem−zeti) intézmény jelenlétének függvénye, hanem egy mintaadó ta−nár, lelkész, gazdálkodó, vállalkozó, család stb. teljesítményétőlfügg. Ezeket nevezhetjük erős szerkezeteknek, amelyek egy−egy helyiközösség, témakör ügyeit vállalják fel.43 Ezek azonban csak akkor

43 Ezt a problémát Gagyi József vizsgálta meg az erdélyi oktatásügyön belülés a székelyföldi vendégmunka−vállalás kapcsán: Képző intézmények éskörnyezetük. Kézirat, 2001, TLA Kv. 2988/30. 14.; Csíkpálfalva község

36

tudnak visszahatni az egész rétegzettségre, ha a már említett intéz−ményi−társadalmi alrendszerek képesek lesznek integrálni őket.44

Történetileg a Kárpát−medence kisebbségi társadalmaiban ezt a sze−repet a helyi társadalmak szintjén a lelkészek és a tanítók, tanároktöltötték be. Napjaink egyik kulcskérdése, hogy e foglalkozásoktársadalmi presztízsének csökkenését, egzisztenciális leépülését ésaz ebből adódó kontraszelekciót hogyan lehet ellensúlyozni?

A rétegzettségnél külön kell szólni az azonosságtudatbeli kü−lönbségekről is. Természetesen minden társadalmi csoport érték−rendje rétegzett. Csakhogy esetünkben a nemzeti identitásnak másazonosságoknál fontosabb szerepe van. A magyar–magyar viszonyfelső szintjein teljesen nyilvánvaló, hogy a kisebbségi magyar eli−tek – világnézeti és stratégiai különbség nélkül – a magyarországipolitikai osztállyal azonos magyarságtudattal rendelkeznek („nem−zetpolitikailag” integrálódva), míg saját társadalmaikban a korábbiidentitásformák, a kettős identitások, az erős lokális azonosságtu−datok is élnek, tehát a magyarsághoz való viszonynak egy sokkalrétegzettebb világa működik, mint az anyaországban.45

településeinek migrációs portenciálja 1990–2001. Kézirat, 2001, TLA Kv.2988/31. 24.

44 Ebből a szempontból a jövő kérdése, hogy ezek a személyiségek mikénttudnak nagyobb intézményeket is működtetni. Hogy például az Ilyefalvánsikeresen működő gazdaságfejlesztő Kató Béla református püspökhelyettesipozíciójában, 2003 őszétől pedig a Sapientia Alapítvány elnökeként mi−lyen intézményépítőnek bizonyul. Avagy Szabó Zoltán, a szlovákiai Lát−hatatlan Kollégium megteremtője a komáromi Selye János Egyetem szer−vezőjeként mennyire képes az eddigi teljesítményelvű elkötelezettségét ér−vényesíteni.

45 Lásd Gereben Ferenc, a Balázs Ferenc Intézet folyamatos értékrend− és iden−titásvizsgálatait, valamint az MTA Kisebbségkutató Intézetének Nemzeti−ségi lét, identitás és önszerveződés városon és falun című konferenciájánakanyagát (Kisebbségkutatás, 2002. 2. sz.). Ebből is kiemelkedik Veress Va−lér: Közösségi identitástudat Erdélyben a társadalmi struktúra tükrében. Uo.275–303. A kisebbségi intézményi elit és saját közege viszonyának törés−vonalára utal Gerhard Baumgartner: Ausztria magyar nyelvű lakosságaa 2001−es osztrák népszámlálás tükrében. In Népszámlálási körkép Közép−

37

Ebben a fogalmi tisztázást elkezdő gondolatmenetben az a leg−fontosabb, hogy a nemzeti kultúra szervezte közösségek csak az adotttársadalmi összefüggésrendszeren belül értelmezhetők, és bár a külsőpolitikai befolyások a kisebbségi közösségek genezisétől kezdvemeghatározóak, legalább ennyire döntő a sajátosságok és belső vá−laszadási/változtatási készségek szerepe is.

2. Korszakok és generációs csoportoka magyar kisebbségek történetében

Ebben a fejezetben nem arra vállalkozom, hogy vázlatos kisebb−ségtörténetet adjak, hanem a korszakokat és a kisebbségi elitek út−kereső stratégiáit szeretném – megintcsak jelzésszerűen – elkülöní−teni. Előbb a külső történelmi adottságok változását, majd az elitkörében erre kialakított válaszokat veszem sorra. A 4, 5, illetve 1989után 7 országban lejátszódó folyamatokból csak a legnagyobb 4kisebbségi közösségre koncentráltam. A korszakok összehasonlí−tása óhatatlanul a konkrét helyzetek általánosításával, sőt, összemo−sásával járt. De úgy gondoltam, hogy ezt is érdemes vállalni annakérdekében, hogy a magyar kisebbségi politikai elitek és társadal−mak működésére nézve a ma megragadható történelmi tapasztala−tokat összegezhessem. Forrásként elsősorban az utóbbi években el−készült országonkénti eseménytörténeteket használtam.46

Európából 1989–2000. Szerk. Gyurgyík László, Sebők László, TLA, Bp.,2003, 166.

46 A következő, a TLA kézirattárában megtalálható, még fejlesztendő kronoló−giák álltak rendelkezésemre: Mák Ferenc – Délvidéki magyarság 1918–1941;Mák Ferenc – Szlovéniai magyarság 1991–2000; Popély Gyula – Csehszlo−

38

2.1. A határon túli magyarság történetét négy nagy korszakra oszt−hatjuk: a) A két világháború közti időszakban 2 utódállamban al−kotmányos királyságban,47 2 országban pedig polgári köztársaság−ban élt a kisebbségi magyarság (1918–1938/1940/1941). b) Az elsőés a második bécsi döntés után, illetve Jugoszlávia megtámadásátkövetően a második világháború végéig tartó korszakban a kisebb−ségi magyarság lakta területek döntő része visszakerült Magyaror−szághoz. A fiatalabbak először, az idősebbek újra a többségi nem−zethez tartoztak (1938/1940/41–1944). c) A harmadik korszak a szo−cialista világrendszer időszaka, ahol az ausztriai magyarságotleszámítva, valamennyi csoport másként szembesült a szocialistanemzetiségpolitika országonként különböző változataival (1944–1989). d) A közép−európai rendszerváltások utáni időszakban a jog−államiság megteremtése és az euroatlanti integráció közegében nempusztán a nemzeti érdekek eltérő volta, hanem – a nemzeti kisebb−ségek esetében – az egymást keresztező nemzetépítések konfliktu−sa is megjelent.

Ennek a nyolcvanéves időszaknak a legfontosabb töréspontját– az első világháborút követő impériumváltásokat és békeszerző−déseket mint genezist leszámítva – 1944–1945−ben látom. Ezena korszakhatáron négy alapvető dologban változott meg a magyarkisebbségek helyzete.

A két világháború közt működő kisebbségi magyar pártok par−lamenti és – ahol, ahogy volt – önkormányzati választásokon nyer−tek legitimitást magyar választóiktól. Ennek nyomán fogalmaztákmeg kisebbségpolitikai koncepcióikat, végezték az érdekvédelmimunkájukat. Ez az alkotmányos monarchiák, illetve a polgári köz−társasági államformák, pontosabban a jogállamiság és a parlamenti

vákiai magyarság 1914–1944; Popély Árpád – Csehszlovákiai magyarság1945–1991; Fedinec Csilla – Kárpátaljai magyarság 1918–1944; Vékás Já−nos – Jugoszláviai magyarság 1944–1997; Vincze Gábor – Romániai ma−gyarság 1944–1989; Bárdi Nándor: Romániai magyarság 1918–1944.

47 Majd mindkét országban királyi diktatúrát vezettek be: a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban 1929−ben, Romániában 1938−ban.

39

demokrácia megszűntével megváltozott. A magyar érdekeket azadott ország többségi kommunista vezetése által felülről létrehozottszervezetek (Magyar Népi Szövetség, CSEMADOK), illetve egyesszemélyek, értelmiségi csoportok próbálták érvényesíteni. Mögöt−tük azonban nem volt ott a saját nemzetkisebbségi csoportjuk általiválasztással jóváhagyott megmérettetés. Ebben a helyzetben már nemönálló kisebbségpolitikáról volt szó – mint a két világháború közöttés 1989 után –, hanem az adott ország/a többségi pártvezetés ma−gyarságpolitikáján belüli érdekérvényesítésről. A kisebbségi közös−ség nem fogalmazhatta meg jövőképét, nem beszélve arról, hogysaját vezetőit nem választhatta meg és intézményeit sem ellenőriz−hette. Mindez a „lenini nemzetiségpolitika” közegében működött,amelynek nagyon leegyszerűsítve az volt a lényege, hogy előbb sze−rezzék meg a hatalmat a kommunisták (akiket a demokratikus centra−lizmus elve alapján egyetlen központból irányítanak), s majd aztána proletár internacionalizmus alapján kezelik a nemzeti problémákat.

A másik korszakos változást az államosítások, a kollektivizálás,az egyházi és közösségi tulajdonok elvétele jelentette. Ezzel nem−csak jelentősen csökkentek a magyar kisebbségi társadalmak tár−sadalmi és gazdasági pozíciói, hanem lehetetlenné vált a saját kö−zösségi intézmények fenntartása is. Fokozta a helyzetet, hogy a tér−ségben megszűnt a jogállamiság, a békeszerződésekkel pedigfölszámolták a két világháború között legalább figyelemfelhívásraalkalmas nemzetközi panaszfórumot.48 Az intézménytelenedés, ato−mizálódás folytatódott azáltal, hogy a negyvenes évek végétől 1956−ig gyakorlatilag nem lehetett magánútlevéllel utazni, és ezzel lezá−rultak a Magyarországgal való kapcsolattartás lehetőségei.

Az előbb jelzett társadalmi változások révén az addig teljes ré−tegzettségűnek tekinthető magyar kisebbségi társadalmak jóval ho−mogénebbé váltak. Eltűntek a földbirtokos, a gyártulajdonos, a pénz−ügyi és kereskedelmi vállalkozói és a nagypolgári rétegeik. Jelen−tősen csökkent a városi polgárság, kisiparosság száma, súlya. Eza holokauszt, a munkaszolgálatok és a felvidéki lakosságcsere mel−

48 A Népszövetség kisebbségvédelmi panaszjoga.

40

lett az államosításnak tudható be, és a határ menti, illetve magyarkisvárosok nemzetiségi viszonyai tudatos megváltoztatásának ésa gazdag parasztság eltüntetésének.

Az ötvenes évekre mindenütt komollyá vált a magyar értelmi−ség hiánya.

A közép−európai országokból a második világháború alatt a ho−lokauszt, majd az azt követő kivándorlási hullámok nyomán lénye−gében eltűnt a zsidóság. A németség egy része a második világ−háború alatt menekült el, majd a lakosságcsere révén, illetve Romá−niából a hatvanas évektől „kivásárlással” települt az anyaországba.Így a térségben a magyarság maradt a legnagyobb nemzeti kisebb−ségi csoport. Ezért a többségi nemzetiségpolitikák fókuszában a ma−gyarság maradt. A térség legszámosabb etnikai kisebbsége pediga cigányság. De problémái csak a kilencvenes évek második felé−ben kerültek a szomszédos országok politikai elitjének látószögé−be, ahol ez idáig teljesen külön kezelték a romakérdést a magyar−ságpolitikától.

Ha a magyarság XIX–XX. századi történetét a közép−európainemzetépítések egyikének tekintjük, akkor itt történeti értelembenaz lehet a kulcskérdésünk, hogy az első világháború után létrejöttmagyar kisebbségi elitek mit kezdtek ezzel a nemzeti tudáskészlet−tel, és hogy saját közösségüket miként formálták (formálhatták) egy−egy másik nemzetépítést szolgáló állami intézményrendszer ható−körében?

2.2. A következőkben a négy nagy időszak alkorszakait vázolomföl, tehát a külső viszonyrendszer változására adott intézményesü−lési válaszokat veszem sorra.

2.2.1. A két világháború közti kisebbségpolitikákat meghatározóalapkonfliktusok: Románia tekintetében a fő viszonyrendszert ab−ban látom, hogy miközben a románság Erdélyben megszerezte a po−litikai, közigazgatási hatalmat, addig a régió társadalmi, gazdasági,kulturális életében az ott élő kisebbségek (a németek, zsidók, ma−gyarok) voltak a dominánsak. Az erdélyi románság pedig a pozí−

41

ciók elfoglalásában hátrányos helyzetbe került a bukaresti (liberá−lis párti) elittel szemben, ahhoz viszont, hogy gazdasági pozíciókatszerezzen, tőke hiányában szintén Bukaresthez kellett fordulnia.Ráadásul politikai súlyának növelése érdekében – hogy regionálisszervezetének országos befolyással bírhasson – pártjának (NemzetiPárt) egyesülnie kellett a besszarábiai Parasztpárttal. Az erdélyimagyar politika a bukaresti és az erdélyi román érdekek közé éke−lődve – a pártok egymást túllicitáló magyarellenességében őrlődve– működött, döntően védekező, pozícióőrző magatartást tanúsítva.

Csehszlovákia esetében az alapkonfliktus kettős volt. Egyrészta cseh–szlovák ellentétek, illetve a szudétanémet−kérdés határoztameg, másrészt az a kulcsprobléma, hogy miként lehet a cseh(−szlo−vák) nemzetépítést stabilizálni és megerősíteni a polgári demokra−tikus államviszonyok fenntartásával. Erre példa Kárpátalja esete,amely éppen azért nem kapott autonómiát, mert Prágában féltek azesetleges elszakadást célzó politikai egység kialakulásától, illetvea németek és a magyarok hasonló igényeitől. A magyar kisebbségipolitizálás alapkérdése ekkor, hogy sikerül−e megszerezni a szlová−kok politikai szövetségét a cseh dominanciájú állammal szemben.Másrészt elemi feladat volt a világnézetileg és társadalmilag a ma−gyarországinál is tagoltabb felvidéki magyarság integrálása, és ez−zel a magyar nemzeti azonosságtudat őrzése. Ugyanis szemben a ju−goszláviai vagy romániai nyíltan diszkriminatív magyarságpoli−tikával, Prága integrálni próbálta a kisebbségi magyar elitet, ésa magyarországinál polgárosultabb társadalmi légköre, intézményei,életnívója vonzó is volt a „mindennapok magyarsága” számára.

Jugoszlávia esetében az államalkotók megosztottsága (a szerbés a horvát politika állandó konfliktusa) mellett elsősorban a szer−biai, nem demokratikus politikai viszonyok és államberendezkedésjelentettek problémát. Ráadásul ebben a régióban a magyarság tár−sadalma alapvetően falusi−paraszti világ volt és gazdasági pozícióiis gyöngék voltak. A döntően kisparaszti sorban élő magyarság nemképviselt komoly politikai súlyt, még regionális ügyekben sem játsz−hatta el a mérleg nyelvének szerepét.

A 42–43. oldalon lévő táblázatban a két világháború között há−rom országban és négy régióban különítettem el korszakokat és tö−

42Á

tteki

ntés

191

8–19

41

Rom

ánia

Cse

hszl

ovák

iaK

árpá

talja

Jugo

szlá

via

1918

–192

019

19–1

920

1919

–192

219

19–1

920

impé

rium

váltá

sim

péri

umvá

ltás,

impé

rium

váltá

sim

péri

umvá

ltás

újra

szer

vező

dés

aktiv

istá

k/pa

sszi

vist

ák19

20eg

ység

es v

álas

ztás

i kam

pány

1920

–192

219

2119

20–1

921

Az

önsz

erve

−ve

zérl

ő bi

zotts

ág19

22Z

hatk

ovyc

hző

dés

meg

indu

lása

1922

OM

P sz

erve

zése

A M

agya

r Sz

övet

ség,

közö

s kö

zpon

ti19

25O

MP

létr

ehoz

ása

irod

a, P

MH

, kul

túr−

önál

lóan

refe

rátu

s lé

treh

ozás

aa

vál

aszt

ások

on19

22–1

926

1922

–192

519

23–1

933

pak

tum

polit

ika

OK

SzP/

MN

PB

eszk

id19

2719

2619

27K

iseb

bség

ipa

rlam

enti

OM

P/Sz

erb

Blo

kk lé

treh

ozás

asz

étsz

avaz

ás a

z ag

rárv

ámR

adik

ális

Dem

okra

ta P

árt

ügye

kben

az

MN

Peg

yütt

a vá

lasz

táso

kon

aktiv

ista

kís

érle

te

4319

28–1

938

1927

–193

619

29ön

álló

pol

itizá

lás

együ

tt is

kül

ön a

két

pár

tki

rály

i di

ktat

úra

– 19

28–1

931

1932

1935

–193

7a

Nem

zeti

Para

sztp

árt

az O

KSz

P új

eln

öke:

Hra

bár

„eny

hébb

mag

yars

ág−

Est

erhá

zy J

ános

polit

ikáj

a19

33–

1931

–193

4az

MN

P új

eln

öke:

töre

kvés

a k

iseb

bség

iJa

ross

And

orké

rdés

kie

mel

ésér

e19

31a

párt

harc

okbó

lSz

ántó

Gáb

or19

34–1

938

hűsé

gmoz

galm

avé

deke

zés

1938

–193

9az

ant

irev

ízió

s19

3619

37/1

938–

1940

auto

nóm

ista

kor

mán

ym

ozga

lmak

kal s

zem

ben

Egy

esül

t Ors

zágo

sho

rvát

(N

agy

Iván

) /s

zerb

Ker

eszt

énys

zoci

alis

ta é

s(v

olt O

MP

veze

tők)

Mag

yar

Nem

zeti

Párt

kettő

s or

ient

áció

1938

–194

0be

illes

zked

ésa

kirá

lyi

dikt

atúr

ába:

Mag

yar

Nép

közö

sség

44

réspontnak számító eseményeket. A külön régió Kárpátalja – igazá−ból nem magyarságpolitikai, hanem kormányzói ciklusokra (GregoryZhatkovych, Anton Beszkid, Konstantin Hrabár) lehet osztani azidőszakot. Ugyanis a magyar közéletet húsz év alatt ugyanazok ha−tározták meg, akik 1918−ban megjelentek a kisebbségi politikában.A viták pedig – az általános csehszlovákiai témákon túl – minden−kor a békeszerződésben beígért közigazgatási autonómia meg nemadásából fakadtak, annak kivívásáért folytak.49

A jugoszláviai és a csehszlovákiai magyarság politikai önszer−veződése tekintetében nincsenek olyan lehatárolt kisebbségpoliti−kai szakaszok, mint a romániai magyarságnál. Ezért ott inkább egyeseseményeket adtam meg. Már ez is jelzi a kisebbségpolitikai vi−szonyrendszerek eltérő voltát, pedig három kisantant tagországrólvan szó. S mindhárom ország esetében a magyar kisebbséghez valóviszonyt a magyarországi külpolitika is jelentősen befolyásolhattaa kétoldalú kapcsolatok révén, a nemzetközi és nagyhatalmi kap−csolatokban, valamint az adott ország magyar kisebbségi pártjainakadott utasításokkal, személyi elvárásokkal.50

Az első világháború végétől a bécsi döntésekig tartó időszakkisebbségpolitikai változásait három periódusra lehet elkülöníteni.Az első a politikai önszerveződések kialakulása. Az 1922–1923−igtartó szakaszban az impériumváltástól az önálló pártalakításokiglezajlik a politikai értelemben addig is peremterületeknek számító

49 Fedinec Csilla: Kárpátaljai autonómia−koncepciók 1918–1944 között. Ki−sebbségkutatás, 2001. 3. sz. 450–469.

50 Alapvető összefoglalások: A. Sajti Enikő: Kényszerpályán. Magyarok Ju−goszláviában 1918–1941. Hispánia, Szeged, 1997, 132. Csehszlovákiáról:Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony, 1995, 220., Angyal Béla:Érdekvédelem és önszerveződés. Fórum – Lilium Aurum, Galánta–Duna−szerdahely, 2000, 347., Kárpátaljáról: Fedinec Csilla: Kárpátaljai magyar−ság történeti kronológiája 1918–1944. Fórum Intézet – Lilium Aurum,Galánta–Dunaszerdahely, 2002, 10–38., valamint példaértékű az adott kor−szak eseménytörténetét szakaszoló táblázata uo. 39–40. Romániáról: BárdiNándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái a két világhá−ború között. Regio, 1997. 2. sz. 32–67.

45

részek magyar elitjeinek újraszerveződése. Mindenhol megjelenik– a budapesti elképzeléseknek is megfelelve – a nemzeti autonómiátintézményesítő egységes Magyar Szövetség létrehozásának elkép−zelése, de ennek létrehozása egyik esetben sem sikerült. Jugoszlá−viában és Romániában magának az állampolgárság és a magyarságválasztójogának elismertetése is évekig tartott. Erdélyben 1922−ben,Vajdaságban 1925−ben indulhattak először magyar politikai szer−vezetek a választásokon. (Míg erre Csehszlovákiában már 1920−bansor került.) Romániában a trianoni békeszerződés aláírásáig tartotta passzivitás időszaka, majd elkezdődtek a viták az önszerveződésmikéntjéről. Miután kiderült, hogy a Magyar Szövetség elképzeltműködését hivatalosan nem engedélyezik, politikai pártokat, majdpártot hoztak létre (a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Néppártegyesüléséből az Országos Magyar Pártot).

Csehszlovákiában zajlott le a leggyorsabban az impériumváltás.A magyarság politikai integrációja is hamar megindult. Egyrészta helyi önkormányzatokon keresztül, amelyeket itt – a másik kétországgal ellentétben – nem számoltak fel, másrészt a régebbi poli−tikai alakulatok újraszerveződése révén (Országos Keresztényszo−cialista Párt, Országos Kisgazda Földműves és Kisiparos Párt, Ru−szinszkói Magyar Jogpárt, Szepesi Német Párt, Magyar Jogpárt).A közös szervezet megteremtéséről folyó diskurzus itt az egész kor−szakot átívelte. Egységes pártot csak 1936−ra tudtak létrehozni, de1922−től közös bizottságokat, politikai napilapot (Prágai MagyarHírlap) működtettek.

Jugoszláviában és Romániában a többségi politika a nemzetisé−gi alapon történő pártalapítást is megpróbálta megakadályozni, ígya választói névjegyzékre való felkerülésnek, a választások korrektlebonyolításának is feltétele volt valamelyik többségi párttal valószövetkezés. Jugoszláviában döntően az 1918 előtti helyi politiku−sok szervezték meg a pártot, míg a másik két országban, bár a ve−zetés a „történelmi osztály” kezében maradt, jelentős befolyásra tet−tek szert a Károlyi−kormányzat alatt szerephez jutó politikusok is.A felvidéki pártok közül a Szepesi Német Párt a magyarsághoz kap−csolódó németeket, a Magyar Jogpárt – főleg a magyar városokban– a zsidóságot tömörítette, míg az Országos Keresztényszocialista

46

Párt a húszas évek első felében komoly szlovák tagsággal rendel−kezett. Minél szélesebb rétegeket próbáltak tehát integrálni. Az,hogy Csehszlovákiában több magyar párt működött, a kisebbségitársadalom tagoltabb voltának, a volt magyarországi pártszerve−zet−maradványok súlyának volt köszönhető. A prágai kormány−zat ezért nem közvetlen eszközökkel akarta nemzetiségileg ho−mogenizálni a Felvidéket. Pontosabban a magyarság lojalitását pró−bálta megszerezni.

A második fontos periódus az 1923–1927 közti időszak, amikora magyar kisebbségi pártok integrálódtak az adott ország politikaiéletébe. Jugoszláviában ez azt jelentette, hogy a kormányzó párttalközösen összeállított választási listáért, pusztán azt kapták cserébe,hogy képviselőket küldhettek a parlamentbe és a helyi képviseleti szer−vekbe. Romániában a választásokat szervező aktuális kormánypárt−tal kötött megállapodás kellett ahhoz, hogy a magyarok felkerülje−nek a választói névjegyzékbe, majd ahhoz is, hogy ne történjeneka magyar jelöltekkel szemben visszaélések. Az Országos Magyar Pártígy is a népességszám alapján rá eső képviselői helyeknek maximuma felét tudta csak megszerezni. Csehszlovákiában a demokratikus éstitkos választásokon kb. a magyar választók 1/3−a szavazott a nemmagyar polgári pártokra, hanem az ellenzéki kommunistákra és a kor−mánypárti szociáldemokratákra. A három utódállam közül ebben azországban működtek egyedül folyamatosan a választott önkormány−zatok,51 amelyekben szintén részt vettek a magyar pártok képviselői.Jugoszláviában a kormánypárttal való együttműködés pusztán parla−menti helyeket jelentett. 1923−ban a parlamenti választásokon a vá−lasztási névjegyzékek hiányossága miatt a magyarok el sem indul−tak. 1925−ben, amikor önállóan indultak, a 65 000 jugoszláviai ma−gyar szavazóból 20–25 000−en választottak, és ebből csak 11 000−envoksoltak a Magyar Pártra, ez pedig egyetlen parlamenti helyhez semvolt elég. (Magyar képviselők ellenben több párt listáján szerepeltek,sőt be is kerültek a parlamentbe.) Az 1927−es tartományi választáso−

51 Jugoszláviában és Romániában a korszak nagy részében kinevezett, rend−kívüli bizottságok intézték a helyi ügyeket.

47

kon a Magyar Pártnak a kormányzó Radikális Párttal kötött megálla−podása csak képviselői helyekről és nem egyes sérelmek orvoslásá−ról szólt. A parlamenti választásokon elért 2 Magyar Párt−i hely a kor−mányzó párt parlamenti klubját erősítette, de cserébe a magyarok ígé−retet kaptak a községi választások kiírására.52 Az 1927 novemberiközségi választásokon végre sikerült a magyar többségű községek−ben magyar képviselőtestületeket létrehozni. Budapest hiába köve−telte a jugoszláviai magyar politikai vezetőktől az erőteljesebb parla−menti föllépést és a német kisebbségi politika felé való orientációt:politikai pozícióik a belgrádi kormányzattól függtek. Romániábana választási megegyezések (pl. a csucsai paktum)53 parlamenti helye−ken túl (amelyek egyben kijárói pozíciók is voltak) az egyéni jogokbiztosításával kecsegtettek, Csehszlovákiában pedig a Magyar Nem−zeti Párt 1926−ban tárgyalásokat folytatott a koalíciós kormánybavaló belépésről. De mindezek a kísérletek lényegében csak a politi−kai részvétel kérdésében és a magyarsággal kapcsolatos „enyhébbmegítélés” terén értek el eredményeket.

A harmadik periódus a harmincas évek időszaka, amikor minda többségi, mind a kisebbségi közösségek életében egyfajta nemze−ti összezárkózás zajlik le. Ezt az etnikai, nemzeti törésvonalak meg−erősödését; aben első világháború után az utódállamokban felnőttúj, többségi nemzethez tartozó hivatalnok, (első generációs) érett−ségizett, középosztályba készülő fiatal belépésében a munkaerő−piacra; és a világgazdasági válság után a kisebbségi pozíciókat to−vább gyöngítő konszolidációban látom. Ráadásul Jugoszláviában1929−ben királyi diktatúrát vezettek be, és az addigi szűk politikaimozgástér is eltűnt. A harmincas évek elejére a magyar kisebbségielitek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy országukon belül nem

52 1928−ban egy parlamenti hely megüresedése folytán újabb magyar kerülta képviselőházba.

53 Az OMP és az Averescu−féle Néppárt politikai megállapodása a közös vá−lasztási részvételről és a két párt együttműködéséről 1923 októberében. BárdiNándor: Az ismeretlen vízmosás és a régi országút. Stratégiai útkeresés a ro−mániai Országos Magyar Pártban (1923−1924) In Ethnopolitika. Szerk. BárdiNándor, Fedinec Csilla, TLA, Bp., 2003, 153–194.

48

számíthatnak a kisebbségi kérdés megnyugtató intézményi kezelésé−re. A népszövetségi beadványok sem jártak sok eredménnyel. Így Ma−gyarország és a revíziós jövőkép még inkább felértékelődött, továb−bá Romániában és Csehszlovákiában előtérbe került a belső társadalmiszerveződés – önállóan, nemzeti alapon. A jugoszláviai viszonyokrajellemző, hogy amikor ezt egyáltalán felvetik egy folyóiratban (Ka−langya), 1935−ben, azt azonnal be is tiltja a cenzúra. (Bár a volt ma−gyar politikai vezetők különböző helyi kultúregyesületekben a kirá−lyi diktatúra alatt is tovább folytatták tevékenységüket.) A megválto−zott nemzetközi erőviszonyok, Németország befolyásának növekedéserévén a magyar revíziótól való félelem is megerősödött az utód−államokban. Ez Romániában újabb magyarellenes intézkedéseket éskampányokat idézett elő54, míg Belgrád kormányhű magyar moz−galom létrehozásával (Szántó Gábor mozgalma), majd a volt magyarvezetőkkel és a magyarországi diplomáciával való megegyezéssel(1937) kísérletezett. Prága pedig a szociálisan érzékeny magyar prog−resszió megnyerésével próbálkozott, felemás eredménnyel.

Ebben a közegben a kisebbségi magyar politikai élet mindenholösszezárt, és egységesülésre törekedett. Ez vezetett a romániai Or−szágos Magyar Párton belüli (újságírók, írók meghatározta) ellen−zék visszaszorulásához, pontosabban annak kulturális és társada−lomszervezési területekre való koncentrálásához. Majd éppen a ki−rályi diktatúra alatt ez az elit egy korporatív szerkezetbe (MagyarNépközösség mint az egyetlen romániai politikai szervezet, a Nem−zeti Újjászületés Frontjának tagszervezete) az addig politikailag nemintegrált munkásságot is be tudta szervezni.55 Csehszlovákiában a kétegymással rivalizáló magyar párt vezetőváltása után létrehozták azegységes pártszervezetet. Jugoszláviában a mindvégig belgrádi ori−entációjú, de betiltott vajdasági Magyar Párt vezetői és a zágrábiNagy Iván vezette horvát−paraszt párti mozgalom között 1937−bentárgyalások folytak. A belgrádi kormány a horvát orientáció meg−

54 Mester Miklós: A román antirevizionista mozgalom ismertetése. MagyarKisebbség 1998. 3−4. sz. 162–172.

55 Mikó Imre: Huszonkét év. Studium, Bp., 1941, 198–257.

49

előzése és a Magyarországhoz fűződő viszony javítása érdekébenelejtette az 1931−től Szántó Gábor vezette „hűségmozgalmat”, éstárgyalásokat kezdett a volt magyar pártvezetőkkel, de a párt újbóliműködését nem engedélyezte. Ellenben a választási támogatásértnéhány diszkriminatív ügyben (a tanítók kihelyezése, a névelem−zés megszüntetése, új kulturális egyesületek engedélyezése) segít−séget nyújtott. Jugoszláviában és Romániában felfigyelhetünk arraa paradox jelenségre is, hogy a parlamenti pártok betiltása utánnémileg konszolidálódik a kisebbségi magyarság helyzete, annakkövetkeztében, hogy a beszüntetett parlamenti pártok „nemzethű−ségben” és „antirevizionista magyarellenességben” nem licitálhat−tak egymásra.

A magyar kisebbségek politikai életét a két világháború közöttalapvetően négy, egymással szemben álló, különböző kombináció−ban felszínre kerülő stratégiai törésvonal határozta meg. A (revíziólehetőségét) kiváró, érték− és pozíciót őrző szemlélettel szembenmegjelentek a saját kisebbségi társadalmat modernizálva megszer−vező elképzelések. A politikai passzivitással és a budapesti politi−kához való szoros kapcsolódással szemben állt az adott ország poli−tikai intézményrendszerébe, pártpolitikai viszonyrendszerébe valóintegrációt képviselő álláspont. A mindezekhez való viszonyt pe−dig az eltérő 1918 előtti pártpolitikai kötődések, a vallási különbsé−gek, a generációs−szocializációs látószögek, a regionális adottságokhatározták meg.

2.2.2. A második nagy kisebbségtörténeti alkorszak a visszacsato−lások utáni 6–4 év története. Azok, akik továbbra is kisebbségbenmaradtak, vagy repatriáltak, vagy kénytelenek voltak eltűrni a vi−szonosság alapján működő többségi magyarságpolitikák továbbimegszorításait. A reciprocitás alapján álló nemzetiségpolitizálásRománia esetében a dél−erdélyi városok magyarságának elmene−külésével és a régió magyarságának (a németség kiváltságait és a ma−gyarországi románokat ért sérelmeket is rajtuk megbosszuló) má−sodrendű kisebbségivé válásával járt. Szlovákiában az EsterházyJános vezette közösség relatíve jól ki tudta használni a helyzetet, ésstabilizálni tudta magát. A visszacsatolt területek újra többségivé

50

lett magyarságának szembe kellett néznie egyrészt Magyarország−nak a kisebbségi közegben megszokott demokratikus szerveződé−sénél jóval tekintélyelvűbb berendezkedésével – a felvidékiekneka csehszlovákiainál kevésbé polgárosult intézményrendszerrel, szű−kebb önkormányzatisággal. A másik konfliktusforrás a visszacsa−tolt területeken bevezetett katonai, majd polgári közigazgatás értet−lensége volt a helyi, nemzetiségi viszonyokkal szemben. Ennekhátterében az állt, hogy hiába is szerettek volna – a volt kisebbségivezetők és Teleki – minden közigazgatási szintre megfelelően kép−zett, az előző évtizedeket kisebbségi sorban töltött (és így megfele−lő tapasztalatokkal és érzékenységgel bíró) személyeket állítani, eznem sikerült, hiszen a kisebbségi közegben hiányoztak az erre fel−készült szakemberek. Ebből adódott, hogy ezekre a területekre tö−megével „ejtőernyősöket” – tisztelet a kivételnek –, gyors előrelé−pést remélő csonka−magyarországi hivatalnokokat neveztek ki.

A politikai képviseletet a budapesti országgyűlésbe behívott kép−viselőkkel oldották meg. Ebben a helyzetben a behívottak közül egye−dül az erdélyi politikai elitnek sikerült – Teleki Pál támogatásával –kivívnia, hogy külön pártot alapíthasson. Az Erdélyi Párt a kormány−támogatásért cserébe garanciát kapott arra, hogy a kormánypárt nemszervezkedik a régióban. A döntően az OMP és a Magyar Nép−közösség megfiatalított vezetőiből álló pártvezetés 1943−ig elsősor−ban az infrastrukturális és gazdaságpolitikai fejlesztéseket tartottakulcskérdéseknek. Arra törekedett, hogy a magyarországi intézmény−rendszerbe bevihesse a kisebbségi viszonyok között kiépült szerke−zeteit. A legfontosabb állami stratégiai projekteket is ez a kör kezde−ményezte, alakította: ezek az elitképzés, a színvonalas tudásterme−lést biztosító kolozsvári magyar egyetem működtetése, a székelyföldivasúti összeköttetés megteremtése, gazdaságfejlesztő (gépesítési)programok voltak. 1944−től az erdélyi magyar politikai elit – a bu−dapestivel szemben – határozottan fellépett a zsidómentesítésekügyében, és a háborúból való mielőbbi kilépés érdekében.56

56 Bethlen Béla: Észak−Erdély kormánybiztosa voltam. Sajtó alá rend., jegyz.Romsics Ignác, Zrínyi, Bp., 1989, 310.; Tibori Szabó Zoltán: Teleki BélaErdélyisége. Nis, Kolozsvár, 1993, 66.

51

Ebben a néhány évben két, lényegében azonos tematika mellettitörésvonalat különíthetünk el. Az egyik a budapesti kormányzat−hoz és az uralkodó eszmékhez való viszonyban ragadható meg.Voltak, akik teljesen magukévá tették a budapesti irányelveket, éstöbbségi helyzetben sem a regionális, sem a nemzetiségi politiká−ban nem vették figyelembe saját 1938 előtti tapasztalataikat. Példá−ul a felvidéki Magyar Nemzeti Párt volt elnöke, Jaross Andor bel−ügyminiszterként a zsidók deportálásáért volt felelős. Ellenben a voltromániai OMP székelyföldi prominense, Pál Gábor a regionális er−délyi érdekeket képviselte, Teleki Bélával, az Erdélyi Párt vezető−jével egyetemben. A másik megosztó tematika a nemzetiségi kér−dés kezelése volt a visszacsatolt területeken. Nemzeti autonómiáta húsz éven át nyilvánosan ezért küzdő kisebbségpolitikusok (Ba−logh Arthur, Mikó Imre) sem akartak adni a többségi helyzetben,de a nyelvhasználati, az egyéni jogok biztosítása tekintetében is el−tértek a vélemények, és itt a döntő hivatkozási alap a szomszédosországokban maradtakat érintő reciprocitás kérdése volt. Itt érde−kes megfigyelni, hogy a délvidéki „hideg napok” után Csuka Zol−tán és mások a szerb–magyar közös múlt témái után nyúltak, ésa visszaemlékező, sérelmi irodalom mellett az együttélés ügye iselőtérbe került.57

2.2.3. Az 1944/45 utáni viszonyokat alapvetően meghatározták a 2.1.alfejezetben leírtak.

2.2.3.1. A korszakos alapproblémáknak a következőken látom:a) Az identitás megőrzésének kulcskérdése a nyelvhasználati jo−

gok biztosítása, de vajon lehet−e biztosítani ezt külön intézményekés olyan közösségi−kisebbségi jogok nélkül, amelyek autonóm intéz−mények működését teszik lehetővé? A nyelvi és az intézményhezvaló jogok külön kezelésének problémája álkérdés. A kisebbséginyelvet beszélők szempontjából a problémát szabatosan a követke−zőképpen lehet megfogalmazni: „A cél az, hogy az utódállamok

57 Lásd a Délvidéki Szemle c. folyóirat publikációit.

52

magyarjai többségének biztosítva legyen, hogy életük java részétanyanyelvükön élhessék meg – munkában, közéletben, szórakozás−ban – anélkül, hogy életpályájuk megcsonkulna, előmenetelük csor−bát szenvedne; s hogy ugyanez leszármazottaiknak is biztosíttassék,magyar nyelvű oktatással az óvodától a doktorátusig.”58 Ezzel szem−ben a többségi magyarságpolitikák pusztán az eseti nyelvhasználatiengedményekre helyezték a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik az a prob−léma is, hogy míg a többségi pártelitek hivatalosan a magyarság−ban kiteljesedő, fejlődő közösségeket láttak, addig a magyarságöntudatosodó értelmisége eleve kiteljesedett, létező nemzeti közös−ségnek tekintette magát. A kisebbségi közösségépítést állandóan eza nyelvhasználati és elismertségbeli szükséglethiány mobilizálta,miközben a hetvenes évektől tényleg kétnyelvű magyar kisebbsé−gekről beszélhetünk. Ennek a helyzetnek a gyökere többségi oldal−ról – a két világháború közti, majd újra felfedezett nemzetépítésseljáró homogenizáción túl – abban rejtezik, hogy a nyolcvanas éve−kig, a szocialista rendszerben, alulról építkező, autonóm társadalmiintézmények eleve nem működhettek. (Erre vezetem vissza például,hogy a hatvanas években a nacionalistának egyáltalán nem nevez−hető kádári oktatáspolitika megszüntette Magyarországon a nem−zetiségi oktatási rendszert, illetve hogy itt is csak formális volt a nem−zetiségi szervezetek működése. A rendszer lényegéből adódotta másként intézményesülés lehetetlensége.)

Ide kapcsolódik az is, hogy – a későbbiekben bemutatásra kerü−lő – integratív vagy diszkriminatív kisebbségpolitikai modellek –nagyon különböző léptékben, de – egyaránt a magyar kisebbségazonosságtudatának és társadalmi pozícióinak gyöngülésével jártak.

b) A másik alapprobléma a magyar kisebbségi elitek létrejötté−nek és működésének dolga. Ezek az elitek – a képzés, az állások,a kultúrpolitika stb. összefüggéseiben – az adott többségi kommu−nista pártok befolyása alatt álltak. Ahhoz tehát, hogy valaki egyál−talán felléphessen a kisebbségi ügyekben, szükséges volt az ahhoz

58 Ankerl Géza: A Kárpát−medence nyelvterületeinek fenntartása. MagyarSzemle 1993. 9. sz. 906.

53

kapcsolódó frazeológia elsajátítása, illetve az esetek döntő többsé−gében a párttagság. (De mindennek előtte át kellett esni egy szelek−ciós folyamaton is ahhoz, hogy valaki olyan pozícióba jusson, ahol„meg lehet szólalni”.) Például e fogalomkészletre cserélte Mikó Imrekorábbi, kisebbségtudományi tanulmányaiban szereplő terminoló−giáját. Mások eleve ebben fogalmazták meg életművüket: FábryZoltán, Rehák László, Gyönyör József, Gáll Ernő.

Ehhez járult a múlt újrafogalmazása, amelyben a kisebbségikultúra hagyományait, kontinuitását is csak a baloldali örökség újra−és újraértelmezésével, befolyásának felnagyításával lehetett elérni.Ilyen volt a csehszlovákiai „Sarló−mozgalom” és Gaál Gábor, illet−ve a Korunk, a Híd örökségének revideálása.59 A szocializációskényszerpálya, az egyoldalú „hagyományteremtés” mellett a har−madik következménye ennek az adottságnak a „népszolgálat” fo−galmának átalakulása volt. A kifejezés a harmincas évek erdélyi,illetve határon túli sajtójában vált közkeletűvé. Mind a korabeli ke−resztényszocialista (Venczel József), mind a baloldali (Balogh Ed−gár) értelmezésben a közjó társadalompolitikai megvalósítására utalt,a kisebbségi társadalom modernizációjára, belső megszervezésére.60

Mindez a harmincas évek védekező nemzeti összezárkózásánakkényszerpályáján alakult ki a saját társadalmuk integrálására. A szo−cializmus – természetesen országonként eltérő alakváltozással bíró– keretei között azonban, a kisebbség érdekeiért, a magyar kultúraképviseletében munkálkodóknak, mivel nem választott, hanem fe−

59 Mindez a Magyar irodalom története vonatkozó kötetének összeállítása−kor került napirendre, amelyet határon túli magyar szerzőkkel készíttettekel. Csehszlovákia vonatkozásában alapvető: Turczel Lajos: Két kor mezs−gyéjén. A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiá−ban 1918–1938. Tatran−Szépirodalmi, Bratislava, 1967, 311; A romániaimúltfeltárásáról ad részletes esettanulmányt Tóth Sándor: Dicsőséges ku−darcaink a diktatúra korszakból. Balassi, Bp., 1997, 254.

60 Különböző társadalom−átalakítást célzó akcióikban, tervezeteikben jött előa fogalom és a kapcsolódó küldetéstudat. Balogh Edgár: Szolgálatban.Visszaemlékezés 1935–1944. Kriterion, Bukarest, 1978, 382.; Venczel Jó−zsef: Erdélyi föld, erdélyi társadalom. KJK, Bp., 1988, 271.

54

lülről kiválasztott személyek voltak, a legitimitásuk is bizonytalanvolt: döntéseiket, áldozataikat, kompromisszumaikat maguk előttis igazolniuk kellett. Erre volt jó a népszolgálat jelszava – haszná−lójáról azt is feltételezni lehetett, hogy ő az, aki ismeri a közösségérdekeit. Itt most a szerzői alázat diktálta „később születni nem előny,hanem kegyelmi állapot” beállítódás hangsúlyozásán túl fontos aztis kiemelnem, hogy a többségi−kisebbségi konfliktushelyzetek döntőtöbbségében a közösségi érdekek egyértelműek voltak. Ez a nép−szolgálati szemlélet igazából 1989 után vált problematikussá, ami−kor a demokratikus akaratképződés csatornáinak kialakulását aka−dályozták az „értelmiségi kinyilatkoztatások” – amelyek a szakem−berek elemzéseit helyettesítették.

c) A két világháború közti, az államalkotó nemzetek közötti,illetve azokon belüli regionális konfliktusok nem tűntek el a máso−dik világháború után sem. Romániában a Nemzeti Parasztpárt meg−semmisítésével az erdélyi román regionális érdekek politikai intéz−mény nélkül maradtak. Ezekből az erdélyi városi világ elrománosí−tásának – a román nemzetépítés logikájából adódóan elengedhetetlen– projektjét a kommunista párt vette át, és a Kolozsvár lakosságánbelüli többség megszerzésén (1957), a marosvásárhelyi iparfejlesz−tés román etnikummal való megvalósításán (1958), a németség ki−vándoroltatásán keresztül a falurombolási tervekig ezt vitte végbe.Ebben a programban egyedül a magyar kisebbség volt ellenérde−kelt, és ezért itt a magyarságpolitika és a homogenizációs politikaszervesen összekapcsolódik Ceauşescu hatalmi legitimációs rend−szerével és külpolitikájával. Tehát Romániának a KGST−n és a Var−sói Szerződésen belüli különállása, a nyugati világgal kialakított jókapcsolatai és a Kádár−rendszer teljesen eltérő legitimációs szerke−zete egyaránt visszahatottak a romániai magyarságpolitikára.

Jugoszláviában és Csehszlovákiában a magyar kisebbségi kom−munistáknak az egyes nemzetek és nemzeti kommunista elitek köz−ti hatalmi harcokban kellett saját és/vagy közösségi érdekeiket érvé−nyesíteniük. Amikor 1968−ban Szabó Rezső Csehszlovákiában ésBori Imre Jugoszláviában egyaránt megfogalmazta az önálló ma−gyar kisebbségi nemzetépítés koncepcióját, amelynek a végeredmé−nye a magyar kisebbség mint önálló nemzeti (s ebből következőleg

55

politikai és jogi) entitás, egyaránt az átalakuló többségi viszony−rendszerbe (szlovák–cseh, illetve szerb–horvát–szlovén–macedon–montenegrói–bosnyák) próbálták törekvéseiket beilleszteni. Ebbena helyzetben a korabeli magyarországi politika és az európai dimen−ziók nem voltak meghatározók. S miután a hatvanas évek végén,a hetvenes évek elején nem sikerült a társadalmi másságot intézmé−nyesíteni és az intézményesülést a külön önigazgatás felé elvinnia magyarságpolitikán belül, mindhárom országban a diszkrimina−tív eszközök, események kerültek előtérbe, és beszűkültek az ezenbelüli érdekérvényesítés lehetőségei.

2.2.3.2. Az áttekintő táblázatból látszik (56–57. oldal), hogy Ro−mániában és Csehszlovákiában lehet igazából magyarságpolitikaiszakaszokat elkülöníteni, a másik két országban pedig inkább csaka fontosabb eseményeket lehet megadni. De közös az egész kor−szakban, hogy ekkor a kisebbség mozgástere jóval kisebb, itt sok−kal inkább a külső körülmények megváltozásának számbavételérőlvan szó.

A második világháborút követő időszakot is három periódusralehet elkülöníteni. Az első a kollektív bűnösség elvére támaszkodómegtorló magyarságpolitika volt. A Szovjetunióhoz került Kárpát−alján ez a „malenkij robot” rendszere, Csehszlovákiában a lakos−ságcsere és a csehországi kitelepítések időszaka, Jugoszláviábanpedig a magyarellenes vajdasági vérengzések hulláma. Romániá−ban is sor került atrocitásokra, de 1944 novemberében az Észak−Erdélybe bevezetett szovjet katonai közigazgatás megakadályoztaezek folytatását, majd amikor visszatért a román közigazgatás – azúj, kommunisták meghatározta kormányzat irányításával –, akkormár a Magyar Népi Szövetség mint a legfontosabb erdélyi szövet−séges politikai erő védte a magyar érdekeket.

A többségi politikai elit ekkor a magyarságban – a németséghezhasonlóan – olyan ötödik hadoszlopot látott, amely létezésével ele−ve fenyegeti állami szuverenitásukat. A háború utáni, a közép−euró−pai németséggel szemben alkalmazott európai politika lehetővé tet−te, hogy a kérdést a magyar kisebbség kitelepítésével, elűzésével,megfélemlítésével próbálják felszámolni. Erről a „megoldásról”

56

Ukr

ajna

1944

–194

5m

unka

szol

gála

t19

46–1

953

szov

jetiz

álás

1953

–m

agya

r kö

zépi

skol

ák19

57–

mag

yaro

rszá

gikö

nyvb

ehoz

atal

1963

–m

agya

r ta

nszé

k

Átte

kint

és 1

944–

1989

Rom

ánia

1944

–194

6–19

48az

alte

rnat

ívák

lesz

űkül

ése

1949

–195

2a

szoc

ialis

ta f

ordu

lat

inté

zmén

yesí

tése

1952

–195

7–19

59a

MA

T lé

treh

ozás

ától

a B

abeş

és

Bol

yai

Egy

etem

ek e

gyes

ítésé

ig

Cse

hszl

ovák

ia19

44–1

948

a ho

ntal

ansá

g év

ei19

48–1

951–

1953

a M

agya

r B

izot

tság

műk

ödés

e –

nyel

vhas

znál

ati

jogb

ővíté

s19

54–1

963–

1968

CSE

MA

DO

K –

G. H

usák

reha

bilit

álás

a, a

szl

ovák

nem

zeti

kérd

és é

sa

kise

bbsé

gi p

robl

émák

min

t jog

i pro

blém

ákke

zelé

se

Jugo

szlá

via

1944

–194

5m

egto

rlás

ok19

48M

agya

r M

űvel

ődés

iSz

övet

ség

1950

az Á

prili

si H

ídas

okfe

llépé

se

1962

–64

az Ú

j Sym

posi

onne

zedé

k fe

llépé

se

5719

67–

Forr

ás S

túdi

ó19

71–

Józs

ef A

ttila

Iro

dalm

iSt

udió

1972

–SZ

KP

PB−b

eadv

ány

1981

Józs

ef A

ttila

alk

otók

ör

1974

új a

lkot

mán

y

1983

Új S

ympo

sion

/Sz

iver

i−üg

y

1968

–197

0a

nem

zetis

égi

önsz

erve

ződé

st b

izto

sító

alko

tmán

ytör

vény

vitá

jaés

sor

sa19

70–1

977

a H

usak

−i n

orm

aliz

áció

/vi

ssza

lépé

saz

alk

otm

ányo

ski

sebb

ségi

jog

októ

l19

77–1

978–

1983

–19

85–1

989

Cha

rta

77−C

SMK

JB−

Dur

ay−p

erek

1965

–197

2 C

eauş

escu

legi

timác

iója

–ne

mze

tiség

i int

ézm

énye

klé

treh

ozás

a

1972

–198

9C

eauş

escu

hom

ogen

izác

iós

polit

ikáj

a

58

hamar kiderült, hogy a magyarországi szovjet érdekérvényesítést isgyöngíti a belpolitikai konfliktusok gerjesztésével. Romániábanpedig éppen Erdély hovatartozásának lebegtetésével és a magyar−ság támogatásával lehetett a baloldali fordulatot végrehajtani.

A magyar kisebbségi elitek helyzetét nézve, a Kárpátaljáról ésa Vajdaságból az 1938, 1944 előtti politikai és társadalmi vezetőkelmenekültek, illetve az ott maradó keveseket az új hatalom kény−szermunkára küldte, bebörtönözte, kivégezte. Csehszlovákiában a la−kosságcsere szinte megszüntette a magyarság kisvárosi középosz−tályát, az értelmiségét, és a falusi nagy− és középbirtokosságát.A megmaradt baloldali értelmiségiek védőharca eredménytelen ma−radt.61 Romániában a magyar politikai elitnek azzal a csapdahely−zettel kellett szembenéznie, hogy nem támogathatta a román „pol−gári erőket” (Nemzeti Parasztpárt, Liberális Párt), hiszen azok ép−pen a magyarság kollektív bűnösségében gondolkodtak. A baloldalierők pedig pontosan olyan politikai rendszert hoztak létre, amelylehetetlenné tette az intézményes különállást. (Természetesen eztkevesen látták előre.) 1946−ig – amíg a Magyar Népi Szövetség ve−zetői nem manifesztálták a béketárgyalások „döntőbírósága” feléErdély Romániához való csatolásának kérését – a megmaradt szűk„polgári erők” is támogatták a baloldali orientációt. Annál is inkább,mert az 1940 előtti politikai felállásban ezek a csoportok (az erdé−lyi magyar szociáldemokraták, a szabadkőművesek) baloldalinakszámítottak, és Márton Áron püspök, valamint a Hitel körhöz tarto−zók keresztényszocializmusa és a magyar szövetkezeti mozgalomvezetői a társadalomszervezésben hasonló demokratikus elvekethirdettek.

Az igazi elitcserére azonban a következő hosszú integrációsperiódusban került sor. Ez Romániában a közösségi érdekvédelmetés a baloldali integrációt egyszerre ellátó, és 1946−tól egyre inkábbaz utóbbi funkciót betöltő Magyar Népi Szövetségen, majd a Bo−

61 „Hívebb emlékezésül…” Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb do−kumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945–1948. Összeállította Tóth Lász−ló, Kalligram, Pozsony, 1995, 341.

59

lyai Egyetemen, a Magyar Autonóm Tartományon, a hatvanas évekúj intézményességének megteremtésén keresztül, új elitek kialaku−lásával zajlott le.62 Mindez az utóbbi szerkezeteknek a hetvenes évekmásodik felében elkezdett visszafejlesztéséig tartott. A Magyar NépiSzövetség formális megszüntetésére az szolgáltatott ürügyet 1953−ban, hogy egy évvel korábban szovjet utasításra létrehozták a Ma−gyar Autonóm Tartományt, és ezzel Gheorghe Ghereorghiu−Dejszerint a nemzetiségi kérdés megoldódott. A MAT létrehozása többcélt is szolgált a sztálini nemzetiségpolitika követésén túl. Egyrészta székelyföldi társadalom szocialista átalakítása magyar nyelvenzajlott le, tehát a társadalmi és kulturális konfliktusok sora nem vál−tott át nemzeti dimenzióba. Másrészt az akkor még széles körű er−délyi magyar nyelvhasználati és intézményi jogok folyamatosanvisszaszorultak a MAT területére.63 Harmadrészt a magát újraszer−vező romániai magyar elitet sikerült regionális érdekek szerint meg−osztani akörül az álkérdés körül, hogy hol és ki a romániai magyarkultúra központja. Valójában Hajdu Győző és az Igaz Szó c. maros−vásárhelyi lap körül alakult ki a kolozsvári egyetemi, kiadói és azottani magyar lapok köré csoportosuló értelmiséggel szemben egymásik „magyar” csoport. Ürügyet szolgáltatott az intézmények ésa jogrendszer szűkítésére az 1956−os magyarországi forradalom is;ennek nyomán több ezer magyart, elsősorban középosztálybeliekethurcoltak meg, a kolozsvári magyar nyelvű Bolyai Egyetemet össze−vonták a román Babeş Tudományegyetemmel (1959), és a MagyarAutonóm Tartományt átalakították (1960). Ez utóbbival, a kulcs−pozíciók románoknak való átadásával, egy lehetséges magyar kom−

62 Az 1971−től működő „konzultatív jellegű” Magyar Nemzetiségű Dolgo−zók Országos Tanácsát nem sorolom ide, mert az önállóságának semminyoma nem volt: magukat össze sem hívhatták és gyűléseiket sem magya−rul tartották.

63 A MAT történetét egy Gagyi József által vezetett kutatócsoport vizsgálja.2004 márciusáig tanulmánykötetet jelentetnek meg a témában. Az első pub−likációk, a genezisről: Gagyi József: A határ, amely összeköt. Regio 2003.3. sz. 126–148. Stefano Bottoni: A sztálini „kis Magyarország” megalaku−lása (1952). Regio 2003. 3. sz. 82–125.

60

munista hatalmi központ fölszámolása történt meg. Mindezekhátterében az a nemzeti homogenizációs program állt, amely 1956erdélyi magyar visszhangja nyomán igazolva látta a magyarság meg−bízhatatlanságáról kialakított gyanút. S mivel a Kádár−kormányzat1956 után lekötelezettje volt a román pártvezetésnek, lényegébenszabad kezet adtak Bukarestnek a romániai magyarságpolitikában.Ceauşescu a hatvanas évek második felében kialakított magyarság−politikája egyértelműen külső tényezőkre vezethető vissza. 1968−ramegromlott a szocialista országokhoz fűződő viszonya; emiatt ésaz ideológiai föllazulás ellen a nemzeti függetlenség jelszavát hasz−nálta, és különböző nemzetiségpolitikai engedményeket is adott.A magyar vezető értelmiségiek és az RKP vezetésének 1968 júliusitanácskozásán két kérdést vetettek fel élesen magyar részről: a ro−mániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum elfogadásának ésa magyar nyelvű szakképzésnek a hiányát. Bár ezeket Ceauşescuelutasította, Bodor Pál szerint az elhangzott javaslatok nyomán jöt−tek létre a következő intézmények: a Kriterion könyvkiadó, A Hétcímű hetilap, a román televízió román és német nyelvű műsorokszerkesztősége, továbbá magyar egyetemi vezetőket választottaka kolozsvári Műegyetemen és a Képzőművészeti Intézetben, a Köz−oktatási Minisztériumba pedig magyar államtitkárt, a MűvelődésiMinisztériumba miniszterhelyettest neveztek ki. Ugyanott nemze−tiségi ügyosztályt is fölállítottak, a kisebbségi fiatalok anyanyelvü−kön felvételizhettek egyetemre, és létrehozták a Magyar Nemzeti−ségű Dolgozók Országos Tanácsát, illetve ennek megyei tanácsait.Ennek – visszatekintve – épp az volt a funkciója, hogy az új intéz−ményesség teremtette érdekérvényesítő akaratképződést a rendszerkeretei között kezeljék.64

64 Bodor Pál: Goromba utópia – avagy mire jó Romániában a hivatalos gyű−lölet? 8. rész. Magyar Nemzet 1989. július 31. Közli Vincze Gábor az általaösszeállított Történeti kényszerpályák – kisebbségi reálpolitikák II. Doku−mentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához1944–1989. Pro–Print, Csíkszereda, 2003, 299. Uo. (298.) az Előre sajtó−közleménye alapján szerepel a megbeszélésen résztvevő felszólalók listájais. Ezt tekinthetjük a korabeli magyar kisebbségi elit – az egyházak előjá−

61

Csehszlovákiában a hasonló folyamat 1948−ban, a Magyar Bi−zottság létrehozásával indult, majd a Csehszlovákiai Magyar Dol−gozók Kultúregyesületének (CSEMADOK) megalakításával (1949)folytatódott. Az 1952−es párthatározat (A magyar nemzetiségű ál−lampolgárok némely kérdéséről), amely közvetlenül a kollektivizá−lás megkezdése előtt látott napvilágot, bővítette a magyar nyelvhasz−nálati lehetőségeket a hivatalos érintkezésben, a propagandában, ésfelvetette a dél−szlovákiai magyar aktivista párttagok alacsony ará−nyát is. Mindez, amint a létrehozók nyilatkozataiból kiderült, a ma−gyarul beszélők integrálását jelentette. S mihelyt közösségi érdeke−ket vetettek föl, azt hivatalos részről rosszallással fogadták. Például1949−ben a Dél akció megakadályozását, amikor kuláktalanítás cí−mén újabb magyar kitelepítést terveztek, s ezért a Magyar Bizott−ság tagjai megkeresték a magyarországi kommunista pártvezetőket.A magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok az 1954−es vá−lasztásokon vehettek először részt. Ekkor az 1944 utáni magyarelle−nes intézkedéseket levezénylő pártvezetők (Gustáv Husák, LadislavNovomeský, Daniel Okáli) elítélése után a pozsonyi szlovák párt−vezetés Magyarországgal keresett kapcsolatokat, és a határ mentimegyei együttműködéseket erősítve egyfajta függetlenedést próbál−tak kialakítani Prágával szemben. Ez is közrejátszhatott az évtizedmásodik felében a magyar alapiskola−hálózat és 18 középiskola meg−

róit nem számítva – meghatározó vezetőinek: Gáll Ernő, Hajdú Győző,Szász János, Kovács György, Demeter János, Szilágyi Dezső, DomokosGéza, Csehi Gyula, Sütő András, Méliusz József, Fodor Sándor, Erdős Pál,Bodor Pál, Nagy István, Szabó Gyula, Kányádi Sándor, Fazekas János,Cseke Gábor, Jordáky Lajos, Kántor Lajos, Sisak Ernő, Balogh Edgár, Er−délyi István, Takács Lajos, Gálfalvi Zsolt, Jancsó Elemér. Ez a fölsorolásnyilvánvalóvá teszi a magyar kisebbségi reprezentációnak író–irodalmár–szerkesztő centrikusságát. Az egész témakörre átfogó ismereteket ad VinczeGábor három munkája: A romániai magyar kisebbség történeti kronológi−ája 1944–1953. TLA−JATE, 1994, Budapest−Szeged, 107, illetve ennek1989−ig kiegészített változata, amely a TLA Könyvtárában található. Illú−ziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháborúutáni történetéből. Csíkszereda, Státus, 1999, 347; valamint az előbb emlí−tett dokumentumkötet rendkívül fontos bevezetőjével.

62

teremtéséhez, az Irodalmi Szemle című folyóirat (1958) létrehozá−sához. A kisebbségi magyar igények konfliktusokkal járó megfo−galmazása az 1960−as közigazgatási átalakítással kezdődött. A hétmagyar többségű járásból csak kettő maradt meg (Dunaszerdahelyés Komárom), s az új egységekben megindult a járásközpontokértfolytatott harc. Gustáv Husákék 1963−as rehabilitálása után a szlo−vák–cseh és a szlovák–magyar viszonyt is újra kellett gondolni.(A CSKP KB 1963. decemberi határozata A burzsoá nacionalizmuskritikájának felülvizsgálatáról.) A kialakult szabadabb légkörbena magyar sajtóban az Irodalmi Szemle révén elkezdődött a felvidé−ki magyar kisebbségi hagyományok bemutatása; az aktuális intéz−ményesültséget kimondatlanul is össze lehetett vetni a két világhá−ború közti viszonyokkal. A második világháború utáni történések−kel kapcsolatos hallgatást törte meg Juraj Zvara könyve 1965−ben.65

A hivatalosság elmozdulását ezen túl az is bizonyította, hogy ek−kortól már nemcsak párthatározatokban, hanem törvénykezési szin−ten, jogi rendeletekben is foglalkoztak a kisebbségi problémákkal.A lehetőségek tovább tágultak: 1964−ben az Új Szó – mint hivata−los központi pártlap – mellett a magyar újságírók magyar nyelvűtájlapok kiadását kezdeményezték; ez a járási vezetőségeken bu−kott meg. 1966−tól vita indult a magyar sajtóban az oktatási intéz−ményrendszer problémáiról, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőmagyarok hiányáról stb. A CSEMADOK vezetése és elsősorbanLőrincz Gyula kifelé a problémamentességet képviselte, és nem vál−lalta a konfliktusokat, kivárva a szlovák–cseh pártvezetők változóerőviszonyaiban. De már ezen intézmény fórumain is megjelenta nyílt kritika. Duray Miklós a CSEMADOK IX. Országos Köz−gyűlésén (1966) a fiatal értelmiségiek nevében bírálta a szervezetkádereinek felkészültségét, aktivitását. A CSKP 1967. novemberiülése után közéleti és gazdasági reformok kidolgozása melletta cseh–szlovák és a nemzetiségi kérdés újrafogalmazására is bizott−ságot hoztak létre az érdekeltek részvételével. A Lőrincz Gyula kép−

65 Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában. Vyda−vateľstvo politickej literatúry, Bratislava, 1965.

63

viselte magyar javaslat a föderációról és a nemzetiségek önigazga−tásáról (amely már külön társadalmi csoportként, saját intézményes−ségre jogosultként ismerte volna el a magyarságot) a prágai reformleverése és Gustáv Husák előtérbe kerülése következtében nem va−lósult meg. Az 1969. január 1−jei alkotmánytörvénnyel létrejött fö−derációban a pozsonyi szlovák kormányban Dobos Lászlót tárca nél−küli, a nemzetiségi ügyekben illetékes miniszterré nevezték ki. Rövi−desen a Szlovák Nemzeti Tanácson (kvázi szlovák parlament,amelynek alelnöke Szabó Rezső lett) belül egy Nemzetiségi Taná−csot is létrehoztak, a kormány mellett pedig Nemzetiségi Titkárságjött létre. 1970−től azonban a husáki normalizáció jegyében mindeztleépítették: Szabó Rezsőt fölmentették, Dobos László posztját meg−szüntették, a CSEMADOK vezetőségét leváltották, és a Nemzeti Fronttagszervezetei közül törölve, a kulturális minisztérium alá rendeltéka szervezetet (megszüntetve társadalmi érdekképviseleti jellegét).66

Jugoszláviában ez az integráció a kulturális−irodalom−sajtópoli−tikán keresztül zajlott le. A Magyar Kultúrszövetség felszámolása(1948) és a szovjetbarát−sztálinistának tekintett néhány magyar ér−telmiségi kiszorítása (emigrációba és a börtönszigetekre) után a ré−gi politikai (Sóti Pál, Nagy József, Olajos Mihály, B. Szabó György)és az új irodalmi generáció (Major Nándor, Bori Imre, Fehér Fe−renc) segítségével valósult meg. Az írott sajtó (Magyar Szó, HétNap), illetve a vajdasági rádió magyar adása révén, az Új Symposionelső generációjának botrányos menesztésével (1972), majd az egyénipályák integrálásával, a magyar Anyanyelvápoló Szövetség mint ver−tikális magyar szervezet létrejöttének megakadályozásával (1971–1973) együtt. Mindezen folyamatokból emelkedett ki a Fórum Ház

66 A csehszlovákiai viszonyokról Popély Árpád rövidesen megjelenő krono−lógiáján túl lásd Kiss József: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetea cseh–szlovák viszony keretei között (1948–1960). Fórum 2003. 3. sz. 3–24. Uő: A szlovákiai magyar kisebbség a reformfolyamat első szakaszában(1964–1967). Fórum 1999. 1. sz. 99–108., valamint alapvető összefoglalás−ként Szarka László: A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede1918–1998. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998.I. köt. Szerk. Tóth László – Filep Tamás Gusztáv, Ister, Bp., 1998. 9–80.

64

és a Hungarológiai Központ mint magyar sajtóközpont, valaminttudományos műhely, amelyek a vajdasági tartományi önállóság föl−számolásáig a többségi pártelittel kötött kompromisszumok intéz−ményei voltak. Ezekben meghatározó volt Bori Imre ideológusi sze−repe, aki a kor föderatív Jugoszláviájában kompatibilis magyar ön−azonosság−ideológia megteremtésével próbálkozott. De ennekképviseletét a tartományi magyar pártelit sem vállalta. Egy másikútkeresés az európai és jugoszláviai újbaloldalhoz való fölzárkózásvolt, a magyar avantgárd hagyományok fölkarolásával együtt. Ezeka törekvések azonban a hetvenes években a regionális pártelitek har−caiban összekuszálódó viszonyok között megfeneklettek. A nem−zetiségi és nyelvhasználati kérdések relatív rendezettsége miatt ezeknem is töltöttek be olyan súlyt, mint a romániai és a csehszlovákiaimagyar érdekvédelmi konfliktusok.67

Kárpátalján, ha szűkebb keretek között is, de szintén a kulturá−lis politikában ment végbe a kérdés kezelése, amelyben komoly sze−repe volt a Magyar Tanszéknek (1963−tól működik), és a helyi (Ung−vár, Beregszász) párt− és közigazgatási nómenklatúra magyar szocia−lizációs kereteinek.68 Itt külön integrációs szerkezetek létrehozásáranem is igen volt szükség, hiszen a mindennapok ellenőrzésének szov−jet modellje a közösségek általános atomizáltságával együtt megol−dotta ezt. Az ungvári egyetemen tanuló magyar szakos diákok hoz−ták létre 1967−ben a Forrás Stúdiót, amely nyomán több helyen iro−dalmi és olvasókörök alakultak, megindult a kapcsolatkeresésa magyarországi irodalmi körökkel, néprajzi kutatások kezdődtek.1971−ben a csoportosulást egy a kárpátaljai szellemi életről készí−tett összefoglalás miatt felszámolták. A Forrás Stúdió tagjai ezt kö−vetően egy a kárpátaljai magyarság problémáit is összefoglaló be−

67 Vékás János már említett kronológiáján túl Szerbhorváth György készülőÚj Symposion−monográfiája állt rendelkezésemre (Vajdasági lakoma. Kéz−irat, 230.).

68 Itt az ötvenes évekre nézve alig történtek kutatások. Támpontokat adhategy rövid kronológiai összeállítás Dupka György–Horváth Sándor–Mó−ricz Kálmán: Sorsközösség. A kárpátaljai magyarok a 80−as évek végén.Kárpáti, Ungvár, 1990, 122–128.

65

adványban fordultak a területi szervekhez. Ebben a saját sérelmei−ken túl, az oktatási és nyelvhasználati problémákat illetve saját szer−vezet létrehozásának szükségességét vetették fel. Miután a helyihatalmi szervek az akciót elítélték, a csoport újabb beadvánnyal máraz SZKP KB Politikai Bizottságához fordult. Ebben az anyanyelvioktatás problémáját állították a középpontba. („Az anyanyelvi ok−tatás kiterjesztését az óvodai, szak− és felsőoktatásra is, az általánosés középfokú iskolák számának növelését a magyar többségű terü−leteken.”69) A beadványt újabb szigorú intézkedések követték: ál−lásvesztések, katonai behívások, áttelepülések Magyarországra. Eztkövetően a nyolcvanas évek második feléig a kárpátaljai magyar„közéletben” egyedül az figyelhető meg, hogy a Forrás Stúdió ellené−ben 1971−ben létrehozott József Attila Irodalmi Stúdió vezetői a Bal−la László, Márkus Csaba, Erdélyi Gábor (a Kárpáti Igaz Szó napi−lap vezető munkatársai), 1981−ben átadták a helyüket a fiataloknak:Balla D. Károlynak, Dupka Györgynek, Horváth Sándornak. Majda gorbacsovi peresztrojka meghirdetésével ebből a körből indult elkülönböző kulturális csoportok szervezése.

A harmadik periódust a többségi (párt)politika szempontjábólhomogenizációs, míg a magyar kisebbségi elitek felől nézve identi−fikációs időszaknak nevezem. Az előbbit arra alapozom, hogy a szo−cialista országokban a hatvanas évektől egyre inkább része volta rendszerlegitimációnak a (többségi) nemzeti szimbólumok hasz−nálata és a függetlenségi hagyományok, történelmi erények hang−súlyozása. Ennek folyományaként az etatista és egalitárius szándé−kok is (utólag csak öncsalásnak tűnő) nemzetépítő stratégiaként je−lentek meg Ceauşescu és Milosević politikájában. S ez meghatároztaa meglévő magyar intézmények működését. Az ilyen stratégiát köz−vetlenül meg nem fogalmazó Csehszlovákiában és Kárpátalján ha−sonló folyamat játszódott le, mert a kulturális−nyelvi közösségnektekintett magyarság, belső, generációváltási folyamatai révén, azállandósult konszolidáló−egységesítő törekvésekkel, a magyar intéz−mények természetes önfejlődési folyamataival került konfliktusba.Például ha léteznek táncházak vagy irodalmi körök, azok előbb−utóbb meg akarják szervezni a maguk országos hálózatát, saját lap−ra, magyarországi kapcsolatokra akarnak szert tenni, újabb forráso−

66

kat, nyilvánosságuk bővítését kívánják stb. Mindennek hatására –a továbbépítkezés konfliktusai miatt –, illetve a generációk válto−zásával, a bővülő magyarországi kapcsolatokkal, a helsinki folya−mat hatására változó európai folyamatok révén a magyar kisebbsé−gi elit egy, a hetvenes évektől folyamatosan bővülő (a hivatalos szfé−rából kiszoruló) része kezdett az adott magyarságpolitikai keretekenkívül (is) problémákat, majd stratégiákat megfogalmazni.

Romániában ez az önálló útkeresés a hetvenes évek első felé−ben, a Bretter−iskola megjelenésével, a marxista fogalomhasználatújraértelmezésével, a Ceauşescunak címzett párton belüli tiltako−zásoknak a nemzetközi nyilvánosság elé tárásával kezdődött. Majda szamizdat Ellenpontok és a kisebbségi−kulturális autonómiát kö−vetelő, a Madridi utótalálkozónak eljuttatott (1982) Memorandummegjelentetése és a kisebbségi kérdés kezelésére kidolgozott Prog−ramjavaslat tette nyilvánvalóvá az új útkeresést. A Limes−kör pe−dig a Ceauşescu−rendszer utáni helyzetre készülő értelmiségiek gyűj−tőhelye, ahol már nem pusztán kisebbségi témákat, hanem a régiórendszerváltásának esélyeit és összmagyar nemzeti kérdéseket vi−tattak meg.70 Csehszlovákiában 1977–1978−ban a CsehszlovákiaiMagyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának létrejötte és tevékeny−sége határozza meg ezt a folyamatot, egészen a Független MagyarKezdeményezés megalakulásáig (1989. november). Ennek kereté−ben a CSMKJB másfél tucatnyi tagja és támogatóik 1982−ig 10 do−

69 Gabóda Béla: A kárpátaljai magyarság politikai szervezettsége és törekvé−sei. Valóság 2003. 12. sz. 79. A tanulmány jó összefoglalását adja a kárpát−aljai magyarság 1944 utáni eseménytörténetének. Az említett beadványo−kat és dokumentumokat közli Botlik József–Dupka György: „Ez háta hon…” Tények adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből1918–1991. Mandátum–Universum, Budapest–Szeged, 1991, 157–196.

70 A LIMES kör vitáit Molnár Gusztáv szerkesztésében a Pallas Akadémiakiadó jelenteti meg 2004−ben. Az 1985−ös, első bukaresti vita anyagát kö−zölte Molnár Gusztáv: Limes. In Jelentések a határon túli magyar kisebb−ségekről. Medvetánc, Bp., 1988, 39–56. A körről és két vitájukról az egyszámot megélt budapesti LIMES c. folyóiratban is olvashatunk 1989. ok−tóber 5–6.,15–52. Ugyanitt Molnár Gusztáv összefoglalta a legfontosabbúj szellemi hullámot jelentő Kriterion kiadványokat is (23.).

67

kumentumot adtak ki.71 Ezekből volt, amit a csehszlovák pártveze−tésnek (Emlékirat a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről),volt, amit a cseh ellenzéknek, más anyagokat az európai nyilvános−ságnak szántak. A helyzetértékeléseik középpontjában a nyelvhasz−nálati és az oktatási problémák álltak. Szélesebb rétegeket mozgatóakciójuk volt a magyar szülőknek és pedagógusoknak írt körleve−lük (1981). A probléma nemzetköziesítéséhez vezetett a csoportvezetőjének, Duray Miklósnak két pere (1982, 1984), amely össze−sen 16 hónapos vizsgálati fogság után bírósági ítélet nélkül végző−dött. Ebben az ügyben már a budapesti pártvezetés és a demokrati−kus ellenzék is – a maga eszközeivel – megnyilatkozott. Duray Ku−tyaszorítóban c. esszéjének Csoóri Sándor előszavával megjelentamerikai kiadását Hajdú János ítélte el.72 Ezzel a magyarországinyilvánosságba is bevitte a problémát, s megosztotta, vitára inge−relte az egyre sokszínűbb magyarországi magyarságpolitikai köz−beszédet.

Jugoszláviában az Új Symposion harmadik nemzedékének,a Sziveri János vezette szerkesztőségnek a szétverésekor (1983),majd 1987−ben, a vajdasági tartományi autonómia „megszünteté−se” után, a gazdasági teljesítmény és az életszínvonal zuhanásávalvált nyilvánvalóvá, hogy az adott kereteken belül a magyarság kö−rében fölmerült problémákat nem lehet megoldani. A magyar elitkésői eszmélésének hátterében az állt, hogy mivel az 1974−es alkot−mány következtében a Vajdaság Tartomány széles körű törvényho−zó és végrehajtó hatalmi jogosítványokat is kapott (Koszovóhoz ha−sonlóan), a Major Nándor vezette magyar közigazgatási, politikaielit ezen a szerkezeten keresztül érvényesítette érdekeit, amelyeketmár nem lehetett az össztartományi és a jugoszláviai belpolitikaiharcokról leválasztani. Ráadásul egy mesterségesen felduzzasztottés igen jól fizetett magyar médiaelit jött létre a tartományi tájékoz−tatásban. Itt 1989 előtt éppúgy nem került sor a magyar kisebbségi

71 A Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottság tíz éve. HHRF, NewYork, 1989, 527.

72 Duray Miklós: Kutyaszorító. Püski, New York, 1983, Élet és Irodalom 1983.szeptember 16.

68

különérdekeket artikuláló értelmiségi–szemléleti váltásnak az in−tézményesítésére, mint Kárpátalja esetében. Szovjetunióban mára kommunista párt vezetőihez intézett tiltakozás is olyan reakció−kat váltott ki, amelyek lehetetlenné tették a további problémafölve−téseket, sőt az önállósuló és nem teljesen ellenőrzött Forrás Stúdiószétverése után a hivatalosság annak ellenében – mint, ahogy arrólmár szó volt – egy szigorúbban szemmel tartott irodalmi kör létre−hozását engedélyezte (József Attila Studió). Ebből a helyzetből 1987−ben Balla D. Károly az önismerti hiányokra figyelmeztető írása,majd 1988 decemberében a szovjet hadsereg által elhurcoltakról valónyilvános beszéd kezdte meg a kilépést.73

A szomszédos szocialista országok magyarságpolitikáján végig−tekintve két egymásba kapcsolódó folyamatot látunk ebben az idő−szakban. Az egyik a nemzeti elem és a nemzeti érdekek előtérbekerülése az idő előrehaladásával, amely a magyar kisebbségek azo−nosságtudatát megerősítő intézményrendszer kiépítésének megfé−kezését vonta maga után. A másik pedig a kétféle integrációs mo−dell létezése: az integratív és a diszkriminatív módszerek és intéz−mények működtetése. Mindkettőnek kimondatlanul is a többséginemzetbe való kulturális integrálás volt a végső célja, a társadalomkulturális homogenizációjának megteremtése keretében. (Azt, hogy1989 előtt mi volt a fontosabb az egyes elitek részére – a nemzetibeolvasztás vagy a társadalmi homogenizálás –, mai ismereteimmelmég csak hipotetikusan sem tudom eldönteni.) Az integratív mo−dell a lenini nemzetiségpolitika alapján (bolsevik hatalom minden−hol, majd aztán a nemzeti problémák rendezése a központi vezetésaktuális döntései nyomán) olyan intézményeket alakított ki, ame−lyek egyrészt biztosítják a nyelvhasználati jogokat, illetve a társa−dalmi−politikai változások konfliktusainak nem nemzeti alapra valóhelyezését (ilyen pl. a kollektivizálás, amely mindenhol magyar

73 Balla D. Károly: Internacionalizmus és nemzeti önismeret. Kárpáti IgazSzó 1987. július 18. A nyolcvanas évek második felének átmenetéről Mó−ricz Kálmán: Kárpátalja sorsfordulói. Hatodik Síp Alapítvány, Bp.,2001,147–171.

69

nyelven zajlott le). Másrészt egy új kisebbségi elitet hoz létre, amely– már az adott rendszer keretei között – a párt politikáját hajtja vég−re, a kisebbségi problémákat ezek között a keretek között próbáljaartikulálni. Ilyen integratív intézménynek tekintem a Magyar Au−tonóm Tartományt, a CSEMADOK−ot, a Fórum Házat74, a kisebb−ségi magyar könyvkiadást és sajtót, valamint a felsőoktatás magyartanszékeit is. Csakhogy – és ez a harmadik fontos eredmény – mi−vel itt (is) élő közösségi viszonyokról és egyéni fejlődési pályákrólvan szó, ezek az intézmények és a köreikben ténykedő személyisé−gek egy idő után túllépték a kereteket, komolyan véve saját közös−ségük problémáit. Erre került sor a Bolyai Egyetem egyes oktatóirészéről már 1954–1955−ben, a Magyar Autonóm Tartomány mo−nográfiaügye kapcsán a saját fejlesztési koncepció kidolgozásával1958−ban,75 a szlovákiai Magyar Bizottság 1949−es (magyar)kulákkitelepítést leállító akciójával, az 1968−as Ótátrafüredi értelmiségitalálkozón a nemzeti egyenjogúságot követelő állásfoglalásokkal.76

Ilyen határátlépések következménye volt Jugoszláviában az Új Sym−posion elleni akciósorozat (1972−ben a Tolnai Ottó vezette, majd1983−ban a Sziveri János vezette szerkesztőség eltávolítása), azAnyanyelvápoló Szövetség betiltása és a Viczei Károly vezette ama−tőrszínház szervezésének felszámolása vagy a Szabadkai Népszín−

74 Az újvidéki Forum Könyvkiadó, a Magyar Szó (az egyetlen magyar nyel−vű vajdasági napilap), a Híd (a vezető vajdasági magyar folyóirat) a Dol−gozók és a Képes Ifjúság c. lapok, az Új Symposion folyóirat, és a Jó Paj−tás, Mézeskalács (gyereklapok) szerkesztősége, egy nyomda, lap és könyv−terjesztő volt található ebben az épületben és gazdasági egységben.

75 Részletek a Bolyai Tudományegyetem pártbizottsága megbízásából készültjelentésből. In Történeti kényszerpályák kisebbségi reálpolitika. Dokumen−tumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944–1989. Vál., bev., Vincze Gábor, Pro−Print Könyvkiadó, Csíkszerda, 2003,179–190.

76 Az Ótátrafüredi találkozó 1968. november 24−i nyilatkozata és az ott el−hangzott beszédek, A Hét 1968. december 8. A hagyományokhoz való vi−szony és az egész generációs közszellem szempontjából emblematikus ottelhangzott előadás Turczel Lajos: A progresszív értelmiség problémája ésszerepe kisebbségi életünkben. Uo.

70

ház átszervezése – amely komoly tiltakozást váltott ki.77 Kárpátal−ján az SZKP főtitkárának küldött beadványt tekintem ilyen típusúeseménynek.78 Természetesen ezek az esetek nem jelentik azt, hogya magyar kisebbségi problémákat az adott rendszer keretei közöttnem lehetett konszolidálni, sőt azt lehet mondani, hogy ez a mód−szer igen eredményesen működött az értelmiségi alkuk 1989−es föl−mondásáig.

A diszkriminatív modell lényege a kisebbségi intézmények, nyil−vánosság és jelenlét visszaszorítása, a mobilitási pályák és a társa−dalmi esélyegyenlőség elzárása a közösség tagjai előtt. Technikái:a magyar nyelvű felsőoktatás visszafejlesztése, az anyanyelvi okta−tási rendszer leépítése, a Magyarországgal való kapcsolattartás kor−látozása, etnikai alapú város− és iparfejlesztési politika.79 Erre szol−gált példával a Ceauşescu−korszaknak a nyolcvanas években kiala−kított magyarságpolitikája. (Mindez természetesen nem választhatóle az egész Romániát érintő folyamatokról, de itt a magyarsággalkapcsolatos célzott módszerekről van szó.) Máshol ez sokkal fino−mabban működött, de erre lehet, hogy már a tiltakozások miatt ke−rült így sor: például Szlovákiában az anyanyelvű oktatás visszafej−lesztésével vagy az új lakótelepeken magyar nyelvű intézményeklétrehozásának hátráltatásával, Jugoszláviában intézmény−összevo−násokkal, telepítések és önigazgatási pozíciók etnikai alapon törté−nő szervezésével, a titói nemzetiségi egyenjogúság biztosítására irá−

77 Az Új Symposion−ügy dokumentációja: Csorba Béla–Vékás János: A kul−túrtanti visszavág. A symposion−mozgalom krónikája 1954–1993. Újvidék,1994, 174.; A korabeli értelmiségi közszellem interjú−képe 1985–1986−bólRózsaszín flastrom. Beszélgetések vajdasági írókkal. Szerk. Szajbély Mi−hály, JATE Szláv Filológiai Tanszék, Szeged, 1995, 250.

78 Botlik József–Dupka György: „Ez hát a hon…” Tények adatok, dokumen−tumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918–1991. Mandátum–Universum,Budapest–Szeged, 1991, 157–196.

79 A. Gergely András: Nemzetiség és urbanizáció Romániában. Héttorony,Bp., 1988, 93. Uő: Városi és nemzetiségi lét magyarok és „jugoszlávok”körében a XX. századi városfejlődés árnyékában. MTA PTI EtnoregionálisKutatócsoport Füzetei, Bp., 1996, 43.

71

nyuló rendelkezések be nem tartásával próbálta elérni az apparátusugyanezt a célt.

Általános következtetésként levonhatjuk: a) A magyar kisebb−ségek mozgásterét döntően az adott ország társadalmi, politikai be−rendezkedése határozta meg. b) A nyelvhasználati jogok érvényesí−téséhez intézményrendszer szükséges. c) Az adott országon belüliintézményi integráció nem azonos a kulturális beolvadással. Az előb−bihez külön, saját intézményesség szükséges. d) Ha ez nem volt meg,akkor ennek létrehozása; ha ezzel valamilyen keretek között rendel−keztek, akkor pedig ezek önállósítása, továbbfejlesztése lett a cél.

E kötet jó része azzal foglalkozik, hogy a kilencvenes években, azúj keretek között mi történt ebben a vonatkozásban. Úgy vélem, hogy1989 előtt nem a kényszerpálya vagy stratégia kérdése volt a megha−tározó, hanem a kényszerpályák sorozatában kialakuló egyéni éscsoportos védekező−építkező válaszlépéseké. Ezeket majd 1989 utána kisebbségi jövőképek újrafogalmazása szervezhet stratégiákká.

2.3. De mielőtt erre rátérnék, arra teszek kísérletet, hogy a határontúli magyarságot megjelenítő kisebbségi elit nyolcvanéves fejlődé−sét áttekintve bemutassam az egyes nemzedéki csoportokat és stra−tégiákat. Próbálkozásommal a harmincas évek hasonló törekvéseitkísérlem meg folytatni. A korabeli viták központi kérdése az volt,hogy a kisebbségbe került magyarság szellemi−kulturális−lelki (maiszóval élve: értékrendbeli) fejlődése mennyiben más, mint a ma−gyarországi „közszellem”.80 Ennek föltárására nem tudok vállalkoz−ni. De még a Szarka László által javasolt, elengedhetetlen csopor−tos–biográfia készítést sem tudom vállalni.81 Itt azzal kísérletezem,

80 Az erre vonatkozó összefoglalás és dokumentumközlés Bárdi Nándor: A ki−sebbségi értelmiség önképe a második világháború előtt. Magyar Kisebb−ség 1998. 3−4. sz. 55–59., valamint Nánay Béla, Szvatkó Pál, Borsody Ist−ván, Kende Ferenc, Venczel József, Mikó Imre, Krammer Jenő tanulmá−nyai. Uo: 60–127.

81 Szarka László: A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918–

72

hogy egy−egy adott kisebbségpolitikai−magyarságpolitikai helyzet−ben szocializálódott csoportot megragadjak, stratégiai döntéseiket,választásaikat felvázoljam.

Természetesen ebben az esetben is összemosással jár az össze−hasonlítás, de mivel a különböző országokban élő személyek egy−mással is kapcsolatban voltak, valamint a könyveken és a sajtónkeresztül is megismerhették egymás gondolatait, bizonyíthatóanhatottak egymásra. A csoportkonstruálást lehetővé tevő hasonlóságlétét az is alátámasztja, hogy – amint az előbbi eseménytörténetivázlatból kiderülhetett – többé−kevésbé azonosak a korszakkeretek.

2.3.1. A magyar kisebbségtörténetben az első meghatározó nemze−déket – már a harmincas években is – elszakadt magyarságnak ne−vezték.82 Itt lényegében az 1918 előtti otthon maradt regionális po−litikai elitről van szó, illetve azokról, akik az első világháború előttiMagyarország keretei között szocializálódtak, és az új viszonyokközött többségiből kisebbségivé válva vettek részt a közéletben.A magyar kisebbségpolitikákat a két világháború között döntőenezek az emberek alakították. Jövőképüket mindenképpen a történe−ti Magyarország visszaállításának reménye határozta meg. Bíztakaz impériumváltás időleges voltában, és vitákkal, de lényegébenelfogadták a budapesti kormányzat utasításait (és támogatását).Romániában és Jugoszláviában az első világháború előtti magyarállam liberalizmusát (a nemzetiségek helyzetét és az önkormány−zatiságot) vetették össze az új állapotokkal, és a századelő szabad−elvű gyakorlatát kérték számon az új többségi elittől. A másik érv−rendszerük pedig mindhárom országban a kisebbségvédelmi szer−ződés és a (későbbi) győzteseknek az első világháború alattinemzeti nyilatkozataiban megfogalmazottak számonkérése volt(Gyulafehérvári Határozatok, Pittsburghi Szerződés). A nemze−déki csoportokat megosztó jelenségekből a következőket tartoma legfontosabbaknak:

1998. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918−1998. I. köt.Szerk. Tóth László – Filep Tamás Gusztáv, Ister, Bp., 1998. 55.

82 Nánay Béla: A kisebbségi magyar lélek. Láthatár 1937. 1. sz. 3–14.

73

Az 1918 előtti pártpolitikai kötődések kapcsán a munkapárti, il−letve függetlenségi beállítódások aszerint is jelentkeztek, hogy kikvoltak az első világháború előtt is parlamenti képviselők, törvény−hatósági vezetők, és kik azok, akik csak 1918−ban kerültek ilyenpozíciókba.

A második különbség a tevékenységi körükből adódó vélemény−különbségekben mutatkozik meg; el kell ugyanis határolnunk egy−mástól a kulturális, politikai és a gazdasági kisebbségi elitek érde−keit. Döntően az előbbi csoportosításokhoz lehet rendelni a követ−kező stratégiai megosztottságokat:

a) Voltak, akik a magyarság megszervezését alulról, széles tár−sadalmi rétegeket bevonva képzelték el, míg mások inkább úgy vél−ték, hogy a politizálás a történeti osztályok dolga, mert azok ren−delkeznek megfelelő politikai kultúrával és egzisztenciális háttér−rel. (Ez utóbbiak ahhoz szükségesek, hogy olyan megbízhatóemberek kerüljenek kisebbségpolitikai vezető pozíciókba, akiketa budapesti irányvonaltól nem lehet eltéríteni.)

b) Az utódállamok politikai életébe való integrálódás kapcsánkialakult az aktivisták és passzivisták vitája. Míg ez Romániábanaz önálló politikai szervezkedés, illetve a kivárás, pozícióőrzés po−lémiáját jelentette, Jugoszláviában az aktivisták az önálló politikaiszervezet hívei voltak, a passzivisták pedig inkább a gazdasági szer−vezkedésben és a regionális−nemzetiségi föllépésben gondolkodtak.(Mindkét országban a pártalakulásig, 1922−ig tartott ez a vita.) Cseh−szlovákiában ugyanez az ellentét a gyakran változó kormánykoalí−ciókban való részvétel körüli vitákban csapódott le. Romániábanmindez a harmincas évekre a puszta pozícióőrzés és a kisebbségitársadalom önszerveződésének vitájává alakult át, de hamarosankiderült, hogy a saját társadalom megszervezése nélkül a társadal−mi−gazdasági pozíciókat sem lehet megvédeni.83

c) A húszas évek kisebbségi elitje a revíziós jövőképet dédel−gette, de nyilvánosan a nemzeti autonómiát tűzte ki mint elérendő

83 Románia vonatkozásában a Hitel c. kolozsvári folyóirat válogatása jól példáz−za ezt: Hitel 1935–1944. Összeáll. Záhony Éva, Bethlen, Bp., 1991, I–II. köt.

74

politikai célt. Ehhez Erdélyben különböző konkrét autonómiater−veket dolgoztak ki, Kárpátalján pedig a békeszerződésben megígértpolitikai autonómiát követelték.84 A másik alternatív jövőkép a re−gionális politikai illetve kulturális ideológiák kidolgozása volt. Erdély−ben a transzszilvanizmus, Kárpátalján az őslakos ideológia, Felvi−déken a szlovenszkóiság gondolata, míg a Vajdaságban mint helyi iro−dalmi idea, a Szenteleky Kornél képviselte „colour local” jelent meg.

A budapesti kormányzathoz és a magyarországi közszellemhezvaló viszonyban a legkövetkezetesebb Szüllő Géza, a csehszlová−kiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke volt. Ő elég nyíl−tan a magyarországi, nem pedig a (kisebbségi) magyar politikai ér−tékeket tartotta elsődlegesnek, nemzeti és nem nemzetkisebbségipolitikát csinált.85 Bethlen Györgyöt, a romániai Országos MagyarPárt vezetőjét a pozícióőrzőkhöz sorolom, de őt épp a budapesti szán−dékokkal szemben választották meg a párt élére, mert Bethlen Ist−ván jelöltje (Bernády György), aki a román kormányzó LiberálisPárt bizalmát is élvezte, nem lett volna képes a romániai magyarkisebbségpolitika integrálására (a pártegység fönntartására). A ju−goszláviai magyar parlamenti képviselők, Várady Imre és SterliczkyDénes, bár nagyobb aktivitásukat szorgalmazták Budapestről, in−kább a háttér−megbeszélések és nem a nyílt konfrontációk embereivoltak. Nem is volt komolyabb mozgásterük, hisz csak a szerb radi−kális párt listáján juthattak be a parlamentbe.

Nevesítve ezt a csoportosítást, Romániában az OMP bal− és jobb−szárnyáról beszélhetünk. Akkoriban az előbbihez sorolták – többekközött – Kós Károlyt, Paál Árpádot, Krenner Miklóst, Bernády

84 Bárdi Nándor: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, ter−vek az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940). In Források és stratégiák.Pro−Print, Csíkszereda, 1999, 29–113.

85 Angyal Béla: A „magyarországi” és a „magyar” politika vitája a Felvidéken.In Ethnopolitika. Szerk. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla, TLA, Bp., 2003,127–140., valamint uő: Szüllő Géza elnökségének időszaka. In Érdekvéde−lem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika tör−ténetéből 1918–1938. Fórum Intézet – Lilium Aurum, Galánta–Dunaszer−dahely, 2002, 131–180.

75

Györgyöt, míg a másik oldalhoz Grandpierre Emilt, Bethlen Györ−gyöt, Gyárfás Elemért, Jakabffy Elemért, Pál Gábort.86 A Felvidé−ken Szent−Ivány Józsefet, Lelley Jenőt, Tarján Ödönt, Maléter Ist−vánt sorolhatjuk a társadalomszervező aktívabbakhoz, míg KürthyIstván, Rakovszky Iván, Szüllő Géza kerülhetne a másik oldalra.87

Kárpátalján Árky Ákost, Korláth Endrét, R. Vozáry Aladárt egy−aránt a pozícióőrzőkhöz sorolom.88 A Vajdaságban szintén erősza−kolt volna külön csoportosítgatni a néhány fontosabb közéleti sze−mélyt. Itt inkább abban az értelemben lehet különbséget tenni, hogyki miként viszonyult a belgrádi kormányzathoz. Sántha György,Várady Imre, Falcione Árpád, Deák Leó az önálló (de Budapestutasításait elfogadó) pártműködés mellett állt, Szántó Gábor elfo−gadta a teljes politikai integrációt a királyi diktatúra politikai szer−vezetébe, ezzel kisebb eredményeket is elért (magyarok közigazga−tási hivatalokba történő kinevezését). Pleszkovich Lukács volt főis−pán, a szabadkai Népkör elnöke pedig a vajdasági nemzetiségekösszefogását és a demokrata párti orientációt szorgalmazta.89

2.3.2. A második nemzedék a harmincas évek elején jelent meg, ésföllépésében a korabeli közírás a kisebbségi ember megszületését

86 Bárdi Nándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái a kétvilágháború között. Regio 1997. 2. sz. 32–67. Uő.: Az ismeretlen vízmosásés a régi országút. Stratégiai útkeresés a romániai Országos Magyar Párt−ban (1923–1924). In Ethnopolitika. Szerk. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla,TLA, Bp., 2003, 153–194.

87 Angyal Béla: A „magyarországi” és a „magyar” politika vitája a Felvidéken.I. m. 127–140. A belső rétegzettséget és dilemmákat feltáró munka FilepTamás Gusztáv tanulmánykötete: A hagyomány felemelt tőre. Ister, Bp.,2003, 443.

88 Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944.Fórum Intézet – Lilium Aurum, Galánta–Dunaszerdahely, 2002, 533.Fedinec ugyanezen időszakról készített dokumentumgyűjteménye megje−lenés előtt áll a Fórum Intézetben.

89 A. Sajti Enikő munkáinál részletesebb, de források nélküli áttekintést adCsuka János: A délvidéki magyarság története 1918–1941. Püski, Bp.,1995,499.

76

látta. Ennek a generációnak a tagjai középiskolai tanulmányaikatmár 1918 után, nem többségiként végezték. Ismerték az adott or−szág államnyelvét, közszellemét, érdekérvényesítő eljárásmódjait.Ugyanígy kapcsolatban álltak a korabeli magyarországi ifjúságimozgalmakkal.90 Kulturális példaképeik is azonosak voltak a ma−gyarországiakéival (Ady Endre, Szabó Dezső, Bartók Béla, MóriczZsigmond, a népi írók). Részben Krammer Jenő nyomán91 alapve−tően öt pontban összegezhetők szemléleti sajátosságaik: a) Az álta−luk képviselt nemzetfogalomban már nemcsak a történelmi osztá−lyoknak jutott hely, hanem a parasztságnak és a munkásságnak is.Az otthon és a haza fogalma szétvált; egyszerre tekintették hazá−juknak régiójukat és Magyarországot is. Az utódállamhoz való vi−szony tisztázása során Közép−Európa nemzetiségi problémái kö−zött próbálták saját problémáikat is elhelyezni. b) Az új nemzetföl−fogás, amely a falu és a népi kultúra felé terelte a figyelmüket,szociálisan is érzékenyebbé tette mozgalmaikat. Világossá vált előt−tük, hogy a „nemzeti megmaradás” elképzelhetetlen a „nép feleme−lése” nélkül. c) Ez pedig modern gazdaság− és társadalomszervezé−si programokat igényelt. Az önszerveződés, a polgárosodás világ−nézeti különbségektől függetlenül központi gondolat volt köreikben.Köztük találhatók a kisebbségi magyar szövetkezeti mozgalmakszervezői is. d) A harmincas évekre kiderült, hogy a nemzeti auto−nómiák megvalósítása nem lehetséges az adott keretek között. Ezérta saját (tehát magyar) társadalmi szervezet, oktatási rendszer, szö−vetkezeti mozgalom, elitképzés stb. került előtérbe a nemzeti össze−zárkózás folyamatában. A nemzeti autonómiát nem pusztán jogikeretek között, felülről „megadva” képzelték el, hanem a magyarszövetség eszméjét a korabeli korporativizmussal ötvözve a társa−dalmi önszerveződő intézményrendszer révén gondolták kiépíteni.92

90 Székely András Bertalan: A közép−európaiság eszméje a magyar tudomány−ban, közgondolkodásban és a közművelődésben. Népművelési Intézet, Bp.,1984, 61.

91 Krammer Jenő: A szlovenszkói serdülők lelkivilága. Bp., 1935, 77.92 Venczel József: Metamorphosis Transylvaniae. 65–73., Uő: Művelődéspoli−

tikai terv. 269–277., Albrecht Dezső:Társadalmunk átalakulása. 98–108.,

77

Az önazonosság−ideológiákról is kiderült, hogy politikai értelem−ben nem lehet velük átlépni az etnikai törésvonalakat, és inkábbcsak kulturális−irodalmi hatásuk lehet.93 e) Ez az a korszak, amikora kisebbségi elit csoportokká szerveződésében a politikai ideológi−áknak meghatározó szerep jutott. Ezek közül a legfontosabbak: pol−gári radikalizmus−antitotalitariánus liberalizmus, marxizmus, szo−ciáldemokrácia, keresztényszocializmus, nemzeti szocializmus.94

Az adott nemzedéki csoport nevesítése különböző mozgalmakés kiadványaik révén a legkézenfekvőbb. Romániában az ErdélyiFiatalok, a Hitel köre, a MADOSZ, a Vásárhelyi Találkozó részt−vevői sorolandók ide. (Jelzésként néhány meghatározó személyi−ség: Jancsó Béla, Venczel József, Mikó Imre, Vita Sándor, DemeterBéla, Márton Áron, Bányai László, Jordáky Lajos.) Csehszlovákiá−ban a Sarló−mozgalom és a Prohászka−körök. (Balogh Edgár, JócsikLajos, Szvatkó Pál, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és az ezeken kí−vüli közéleti pályákra nemzedéki példa: Borsody István, EsterházyJános, Jaross Andor). Jugoszláviában a Kalangya köre, a szabad−kai Népkör olvasóköre, a belgrádi és a zágrábi magyar egyetemistaszervezetek tagjai említhetők.

E generáció közéleti érvényesülését a második világháború aka−dályozta meg. Az erdélyiek egy része a visszacsatolás után vezetőpozícióba került, komoly hatást gyakoroltak az Erdélyi Párt politi−kájára, a MADOSZ vezetői pedig a Magyar Népi Szövetséget szer−

Uő: Magyar Szövetség 119–120. In Hitel. Kolozsvár 1935–1944. Összeál−lította Záhony Éva, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1991, 386.

93 K Lengyel Zsolt: Auf der Suche nach dem Kompromiß. Ursprünge undGestalten des frühen Transsilvanismus 1918−1928. Ungarisches Institut,München, 1993, 470.; Nagy György: A kisebbségi helytállástól a közössé−gi desirabilitásig és vissza. A transzszilvanista ideológiáról. In Eszmék, intéz−mények, ideológiák Erdélyben. Kom−Press−Polis, Kolozsvár, 1999, 7–37.Utasi Csaba: Irodalmunk és a Kalangya. Fórum, Újvidék, 1984, 208.

94 Virt László: Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi.TLA–XX. Század Intézet, Bp., 2002, Horváth Ferenc Szabolcs: A romániaiOrszágos Magyar Párt viszonya a jobboldali áramlatokhoz a harmincasévekben. Magyar Kisebbség 2003. 3. sz. 368–386. Filep Tamás Gusztáv:A hagyomány felemelt tőre. Ister, Bp., 2003, 443.

78

vezték meg 1944 után. Az előbbiek közül Venczel Józsefnek és MikóImrének a hatvanas években újra meghatározó szerepe volt a romá−niai magyar tudományos életben, Márton Áron pedig gyulafehér−vári római katolikus püspökként vezette egyházát. A felvidéki ésa jugoszláviai nemzedéki körből csak a kommunista párt tagjai ját−szottak később közéleti szerepet.

2.3.3. A következő nemzedéki csoportosítás épp róluk és azokrólszól, akiknek a szocializációja a negyvenes évekre tehető, és az öt−venes években mint régi baloldaliak az adott ország magyarságpo−litikáján belül a magyarságot reprezentálták. Itt nagyon óvatosankell fogalmaznom, hogy elkerüljem az egyoldalú fogalmazást, hi−szen itt csak az egyes életpályákat lehetne elemezgetni, hogy hol,mikor volt puszta hatalmi eszköz az illető, és mikor tartozott a mun−kájához a kisebbségi érdekérvényesítés. Ide elsősorban azokat so−rolom be, akik az adott időszakban (1944−től a hatvanas évek végé−ig) a magyar intézmények élén álltak és kifelé a közösséget repre−zentálták. Az ide sorolt személyek már 1944, sőt a világháború előttrészt vettek az adott ország kommunista mozgalmaiban. Úgy vél−ték, hogy a kisebbségi léthelyzetből való kilépést, az etnikai törés−vonalak eltüntetését megoldja a kommunista párt képviselte inter−nacionalizmus. A kétnyelvűség biztosítása és a magyar kulturálisintézményrendszer működtetése révén a nemzeti azonosságtudatmegőrzését is garantáltnak tekintették. Mivel az utódállamokbana két világháború között a kisebbségek fölülreprezentáltak voltaka kommunista pártokban, és ott nem is igen érezhettek hátrányosmegkülönböztetést, számukra már 1945–1946−ban komoly gondotés meghasonlást jelentettek a magyarellenes intézkedések, majda pártok felfejlesztése során a többségi nemzet előtérbe kerülése,később a hatvanas években a „régi nemzetiségi káderek” perifériá−ra szorulása. Ez az a generáció, amely elsőként vetette fel a nemze−tek és nemzetiségek szocialista jogegyenlősége nevében a magyarsérelmeket, egyben ők építették ki (vagy Erdélyben ők védték) azanyanyelvhasználatot biztosító, már említett intézményeket. Ez a ge−nerációs csoport hajtotta végre saját társadalma szocialista átalakí−tását és egyben revitalizációját is.

79

Romániában a Magyar Népi Szövetség vezérkarát, Kurkó Gyár−fást, Kacsó Sándort, illetve Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, NagyIstvánt, Bányai Lászlót, Takács Lajost, Csőgör Lajost sorolom idemint reprezentáns személyiségeket. Külön kérdés, hogy azokat, akika román pártvezetés legszűkebb környezetéhez tartoztak Bukarest−ben, mennyiben említhetem itt? Elsősorban Mogyorós Sándorra(Alexandru Moghioroş) és Luka Lászlóra (Vasile Luca) gondolok,akik mint a román kommunista párt akaratának megjelenítői voltakjelen a közéletben, nem a magyarság képviselőiként. Szlovákiábana lakosságcsere és a kitelepítés ellen tiltakozó, illetve a Magyar Bi−zottságot irányító személyeket sorolom ide (Fábry Zoltán – nemvolt párttag –, Fábry István, Kugler János, Major István és LőrinczGyula, a CSEMADOK elnöke.) Jugoszláviában ilyen markáns cso−portot nem tudunk megnevezni, de a titói központhoz tartozó SótiPál és rajta keresztül a vajdasági politikai és kulturális életben ma−gyar ügyekben meghatározó szerepet betöltő Nagy József, OlajosMihály, B. Szabó György mindenképp ide tartoznak.95 Kárpátaljánhasonló szerepkörben külön csoportosulásról nem beszélhetünk, csaka magyarságot reprezentáló személyekről. (Itt a mai napig az ung−vári magyar tanszék és a Hungarológiai Intézet nem magyar veze−téssel működik). Ezek közül Balla László író, Váradi−Sternberg Já−nos történész emelhető ki. Miközben összezártam egy sor életpályát,újból hangsúlyoznom kell az eltérő magatartásformák, a kényszer−pályán belüli fordulatok fontosságát – gondolva pl. Kurkó Gyárfásés Balla László egymással alig összehasonlítható karrierjére.

2.3.4. A következő generációs csoportba azokat sorolom, akik „bal−oldaliként” az ötvenes–hatvanas években szocializálódva a hatva−nas évek második felében a rendszeren belüli kisebbségi érdekér−vényesítés kulcsfigurái lettek. Mivel 1968 mindegyik területen kulcs−fontosságú év volt, legkézenfekvőbb némi áthallással hatvannyol−casoknak nevezni őket. Ezek az értelmiségiek az ideológia terén

95 Vékás János: A jugoszláviai magyarság történeti kronológiája 1944–1997.IV. köt. Lexikon, kézirat, TLA Kv 1958/97.

80

rendkívül hosszú utat jártak be, mind a szocializmushoz, minda többségi nemzethez való viszonyukat illetően. Életpályájukat macsak mozaikokban látjuk, eddig megjelent emlékirataik – a hozzá−férhető levéltári anyagokkal szembesítve – jobbára tendenciózus−nak mutatkoznak. Szembesítésnek, számonkérésnek nem látom sem−mi értelmét. Inkább az összetett belső mozgatórugók és a bonyolultadok−kapok szocializációs keretek logikái az érdekesek. Ezek vi−hetnének el a szerkezet működési mechanizmusaihoz. A tudatlan−ság bátorsága volna, ha esettanulmányok nélkül ebbe belevágnék –azok pedig nincsenek. De itt nem csupán egyéni teljesítményekrőlvan szó, hanem rajtuk keresztül az aktuális kisebbségi magyar köz−szellem megnyilvánulásáról is. A felvilágosító, népszolgálati esz−me ott volt a CSEMADOK−aktivistákban, a népfőiskolát, vitakö−röket, nyelvművelő mozgalmat, kultúrfesztiválokat szervező értel−miségiekben.

Az életpályák közös pontjaiként a következőket lehet megadni:a) Többségükben olyan első generációs értelmiségiek, akik az ötve−nes–hatvanas években már valamilyen felsőfokú képzésben vettekrészt. Kulturális, irodalmi intézmények, folyóirat−szerkesztőségekmunkatársai, vezetői lettek. b) A többségi nyelvet és kultúrát jólismerik. A pártszervek belső viszonyaival tisztában vannak és azefféle információikat használni is tudják. c) Az előző baloldali ge−nerációra jellemző népszolgálati ideológia hirdetése mellett jól is−merik és használják a saját közönségük számára áthallással bíró uta−lásos nyelvet.96 (Ilyen például a Sütő Andrástól származó „a fű meg−hajlik…” toposz.) d) Az adott országon és magyarságpolitikákonbelüli ténykedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek végéig az adottpárteliteken belüli hatalmi harcoktól. Ekkor mindenhol önálló ér−dekérvényesítő csoportként próbálnak megjelenni. Amikor kiderülennek sikertelensége, különböző stratégiákat választanak: tiltako−zás és félrevonulás; intézményvédelem és pozícióőrzés; áttelepülésMagyarországra; az adott politikai szerkezet kiszolgálása. g) Míg

96 Ennek részletes elemzését adja D. Lőrincz József: A kelet−európai ambiva−lens diskurzusról. Regio 2002. 1. sz. 226–248.

81

többségük 1968−ban ellenkezéssel fogadja a Magyar Írószövetségnyilatkozatát a határon túli magyar irodalmakért érzett közös fele−lősségről,97 addig a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évekre ki−építik magyarországi kapcsolataikat, és az utóbbi húsz évben mára magyarországi kulturális és politikai elitnek is részesei. A nyolc−vanas évek közepétől fontos szerepük volt az MSZMP magyarság−politikájának kialakításában, elsősorban abban, hogy a magyar kül−politika leszámoljon a kérdés „belső ügyként” való kezelésével.e) Az 1989 után szerveződő kisebbségi magyar pártokban addig voltmeghatározó szerepük, míg azokat elsősorban a kulturális elit hatá−rozta meg. A néppárti célok, a napi politikai munka és a profi poli−tikusok kiszorították ezt a generációt az első vonalból. Bizonyosesetekben azonban az új vezetők kiválasztásában meghatározó sze−repük volt. (Ilyennek tudom Fodó Sándor véleményét Kovács Mik−lós esetében, Sütő András és Domokos Géza pártfogását Markó Bélamegválasztásában, Várady Tibor és Major Nándor tanácsadó szere−pét a VMSZ ügyeiben, Dobos László kötődését az Együttéléshez.)

Romániában ehhez a körhöz kell sorolnom – a teljesség igényenélkül – Gáll Ernőt, a Korunk főszerkesztőjét, Hajdu Győzőt, azIgaz Szó főszerkesztőjét, Domokos Gézát, a Kriterion könyvkiadóigazgatóját, Sütő András írót, Bodor Pál írót, Huszár Sándort, A Hétfőszerkesztőjét, Király Károly Kovászna megyei első titkárt, TóthSándor filozófust. Csehszlovákiában Szabó Rezső jogászt és Do−bos Lászlót, a CSEMADOK vezetőjét, Gyönyör József jogászt, Tur−czel Lajos és Csanda Sándor irodalomtörténészt. Egy másik szinta szintén 1968−ban intézményesülő magyar ifjúsági mozgalmak, aholDuray Miklós, A. Nagy László, Varga Sándor jelentkeztek. Jugo−szláviában az áprilisi Hidasokat említhetem itt. (Együtt jelentkez−tek a vajdasági magyar irodalomban 1950−ben.) Párhuzamosan épí−tették karrierjüket a vajdasági politikában, illetve az irodalmi és a tu−dományos életben, de valamennyien kötődtek a Híd c. folyóirathoz:Major Nándor író, politikus, Bori Imre irodalomtörténész, PappJózsef költő, Fehér Kálmán költő, Ács Károly író. A náluk fiata−

97 ÉS 1968. május 18.

82

labb és a nyugat−európai újbaloldalt is ismerő Új Symposion elsőgenerációjának tagjai Tolnai Ottó költő, Végel László író és VáradyTibor jogász, Bányai János irodalomtörténész és Brasnyó Istvánprózaíró. Kárpátalján ez az ún. hatvannyolcas kör megegyezik azinduló ottani irodalom első műhelyével, a Forrás Stúdióval. KovácsVilmos írót, Fodó Sándor nyelvészt, S. Benedek András művelő−déstörténészt, Vári Fábián László költőt, Zselicki József költőt ésBalla Gyulát sorolom ehhez a csoporthoz.

2.3.5. A hetvenes–nyolcvanas évek új generációs csoportjai mára hatvanas évek vége után bekövetkezett fordulat miatt sem tudtakteljesen integrálódni a szűkös magyar intézményrendszerbe. Az elő−ző generációhoz képest – nemcsak világnézetileg – sokkal színe−sebb társaságról van szó; kifejezetten kívül álltak a pártretorikán,és saját kifejezésrendszert (közbeszédet és nyilvánosságot) hoztaklétre. Tehát egyaránt működtek a rendszer keretein belül (példáulszerkesztőségekben és oktatási intézményekben) és önszerveződé−seikben. Ezért jobb kifejezés hiányában önszervezőknek vagy pate−tikusabban fogalmazva kisebbségi−disszidenseknek nevezhetjük azide sorolt életpályákat és csoportosulásokat. Itt a CSMKJB−t és azEllenpontok körét leszámítva olyan kulturális szerveződésekről vanszó, amelyek nem fértek be a korabeli intézményi keretek közzé.Tagjaik felsőfokú végzettséggel rendelkező, már az egyetemi ma−gyar közéletben részt vevő fiatalok, akik eleve ismerték Magyaror−szágot (a felvidékiek egy része itt járt részképzésre) és a nyolcva−nas évek ellenzéki köreivel is kapcsolatban voltak.

Romániában Bretter György filozófus tanítványi körével kez−dődik, a hetvenes évek elején, egy új filozófiai nyelv keresése, amelyegy idő után nem fért bele a Korunk és a Kriterion közlési lehetősé−geibe. (A Bretter−tanítványok: Ágoston Vilmos író, Egyed Péter író−filozófus, Huszár Vilmos filozófus, Molnár Gusztáv filozófus, Szilá−gyi N. Sándor nyelvész, Tamás Gáspár Miklós filozófus.98) A poli−

98 Közös kötetük: Szövegek és körülmények. Összeállította és a bevezetőt írtaBretter György, Kriterion, Bukarest, 1974, 121.

83

tikai tiltakozás még az előző nemzedékhez tartozók, Király Károly,Takács Lajos, Sütő András, a pártközponthoz és Ceauşescunak,a Zsíl−völgyi bányászlázadás után írt tiltakozásaival, emlékiratai−val kezdődött 1977–78−ban. Majd a nyugati közvéleményt és ma−gyarországi illegális sajtót célozta meg Tóth Sándor és Tordai Zádor1978−ban és 1989−ben az Erdélyi jelentés kiadásával. Az aktív el−lenállás az Ellenpontok szamizdat folyóirat 1982−es 8 számának meg−jelentetésével született meg.99 A Tóth Károly Antal, Ara−Kovács At−tila és Szőcs Géza szerkesztette kiadvány elsősorban a Szabad Euró−pa Rádión keresztül vált ismertté a romániai magyarság előtt.A szerkesztők lebukása és meghurcolása után Ara−Kovács és Tóthkénytelen volt Magyarországra távozni. Itt az előbbi megalapítottaaz illegális Erdélyi Magyar Hírügynökséget, amely 1983–1989 kö−zött több száz jelentése révén hiteles erdélyi információkkal pró−bálta ellátni a nyugati hírügynökségeket. Mint ahogyan az Ellen−pontok genezise részben a nagyváradi Ady−kör szűkülő kereteirevezethető vissza, úgy az 1984–86 között működő, Molnár Gusztávszervezte LIMES−kör is az ellehetetlenített publikációs lehetőségekmiatt alakult meg. Molnár a Kriterion szerkesztője volt, és potenciálisszerzőket hívott össze, hogy a rendszer várható összeomlása utáni,illetve a közép−európai és az összmagyar folyamatok szempontjá−ból fontos témákat vitassanak meg változó helyszíneken. (A vitákrésztvevői: Balázs Sándor, Bíró Gáspár, Cseke Péter, Cs. GyímesiÉva, Fábián Ernő, Horváth Levente, Lőrincz Csaba, Molnár Gusz−táv, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor, Visky András.) A kör szerve−zőjénél, Molnár Gusztávnál 1986−ban házkutatást tartottak, későbbMagyarországra távozott. Ehhez a körhöz tartozott Balázs Sándor,aki 1989−ben Kiáltó Szó címmel adott ki szamizdatot, amelynekösszesen két száma jelent meg. Csíkszeredában 1980−tól különbö−ző elnevezéssel működött a Kulturális Antropológiai Munkacsoport,

99 A kiadvány összegyűjtött új kiadása: Ellenpontok. A dokumentumokat sajtóalá rendezte Tóth Károly Antal, uő: Az Ellenpontok rövid története 5–20.,Szőcs Géza: Tizenkét képkocka a nyolcvanas évek elejéről. 349–354., Ara−Kovács Attila: Tétova ellenállás. Román ellenzék, magyar szamizdat. 355–364., Pro−Print, Csíkszereda, 2000, 368.

84

helyi társadalomkutatók részvételével. Ekkor alapozták meg a ki−sebbségi helyzet mindennapi léptékű vizsgálatát és az 1989 utánkomoly vitákat elindító intézményelemzési munkájukat. A csoporta hivatalos nyilvánosság előtt is hallatta a hangját, A Hét c. hetilapTett című mellékletében és a Kriterion kiadónál is publikált. (A körmeghatározó tagjai: Biró A. Zoltán, Bodó Júlianna, Gagyi József,Lőrincz D. József, Magyari Nándor, Magyari Vincze Emőke, OláhSándor, Rostás Zoltán, Turós Endre.)100 Szintén a nyolcvanas évek−ben működött féllegális keretek között a sepsiszentgyörgyi tudo−mányelméleti kör Salat Levente vezetésével, helyi értelmiségiek szö−vegolvasó társaságaként. Egyik kör sem foglalkozott közvetlenülpolitikai kérdésekkel, de olyan „okoskodó gyülekezetnek” számí−tott, amely már a nyolcvanas évek második felében meghatároztaa romániai magyar értelmiségiek nem nyilvános vitáit, majd a ’89utáni tudományos−önismereti közbeszédet.

Csehszlovákiában a Duray Miklós vezette CSMKJB egy a fel−vidéki klubmozgalomban szocializálódott, az egyetemet együtt,a nyolcvanas években végző társaságra épült, amely a prágai ellen−zékkel is kapcsolatban volt, de leginkább a budapesti demokratikusellenzékhez kötődött. A kiadott helyzetjelentéseken és iskolavédőakciókon túl Tóth Károly mint a Madách Könyvkiadó szerkesztőjeaz Új Mindenes Gyűjtemény kapcsán a csehszlovákiai magyar tár−sadalomkutatás programját szervezte, Gyurcsík Iván pedig a CSE−MADOK−ban dolgozott „jogvédőként”. (A kör tagjai: Gyurcsík Iván,Gyurgyík László, Molnár Imre, Németh Zsuzsa, Öllős László, Sán−dor Eleonóra, Tóth Károly.)

Jugoszláviában hasonló politikai ellenállásról nem beszélhetünk.A Sziveri János vezette Új Symposion c. folyóiratnál a vajdaságimagyar intézményeket és eliteket kritizáló, a magyarországi változá−sokra odafigyelő színvonalas szerkesztőség alakult ki. (Tagjai: SziveriJános, Csorba Béla, Juhász Erzsébet, Losoncz Alpár, Mák Ferenc.)Az igazi problémát a lap aktualitásokra reagáló irányvétele jelentette

100 A KAM történetéről és kutatásaikról honlapjukon adnak áttekintéstwww.topnet.ro/wac

85

a hatalmi viszonyokat elfogadó jugoszláviai magyar kulturális elitszámára, amely a hazai és a nemzetközi politikai kritikára reagálvaszinte boszorkányüldözés−szerűen verte szét a szerkesztőséget. Ez azügy, hasonlóan más vajdasági magyar „botrányokhoz”, igazából nemcsak a tartalma miatt érdekes, hanem azért is, mert ezek a belső ma−gyar értelmiségi leszámolások mutatják az elit megosztottságát.Ebben az országban kapcsolódott a jól integrált elit leginkább, ha nemis központi (belgrádi) hatalomhoz, de egy meghaladott időszak esz−meiségéhez, a jugoszlavizmushoz. Ennek a magyar elitnek legfonto−sabb reprezentánsa, Major Nándor a Vajdaság tartományi autonó−miájának megszüntetésekor a régió politikai vezetője. Ez a relatív„jó helyzet” és integráltság képezte az alapját az 1989 utáni jugo−szláviai magyar kisebbségpolitikai szerveződések megosztottságá−nak és bibói értelemben vett „politikai hiszterizáltságának”.

3. A budapesti kormányzatokmagyarságpolitikája (1918–1989)

A budapesti kormányzatok magyarságpolitikáját az első világhábo−rú végétől napjainkig nyolc korszakra osztottam föl: 1. A revíziósjövőkép meghatározta időszak a két világháború között, 1918–1938/40/41. 2. A második világháború alatti többségi nemzetiségpoliti−ka, 1938/40/41–1944. 3. Az eszköztelenség kora, 1944–1948. 4.Az internacionalista automatizmus kora, 1948–1966/68. 5. A ket−tős kötődés és a kisebbségek híd−szerepének kialakítása, 1968–1978/86. 6. A probléma kezelésének magyarországi intézményesítése,1978–1989/92. 7. A határon túli magyar intézményrendszer kiépü−lése, 1989–1996. 8. A magyar–magyar viszony politikai intézmé−nyesítése és a kulturális nemzeti intézményrendszer integrálása, 1996(MÁÉRT) – 2001 (Kedvezménytörvény) utáni időszak.

86

A probléma tárgyalása külön monográfiákat igényelne. Alapku−tatások hiányában ezek nem állnak rendelkezésünkre. A korszako−lást is lehet vitatni; itt most a magyarságpolitika belső töréspontjaiszerint próbáltam elkülöníteni az időszakokat és stratégiákat. Eb−ben a fejezetben az 1989 előtti korszakokat tekintem át, hogy ma−gunk előtt lássuk az utóbbi nyolcvan év magyar kormányzati el−képzeléseit a határon túli magyar ügyekben. Ennek ismeretébenértékelhetjük újabb szempontok bekapcsolásával azt, ami ebbena kérdésben 1989 után történt, és azt, ami a státustörvényhez el−vezetett.

3.1. A két világháború közti budapesti magyarságpolitikát a reví−zió akarása, a revíziós jövőkép határozta meg. E kívülről egységes−nek és egyértelműnek tűnő álláspontnak azonban különböző belsődimenziói léteztek. A konkrét revíziós célokat mindvégig lebegtet−ték. Egyedül a harmincas években dolgozott ki határozott elképze−lést a Gömbös−kormányzat, de azt nem propagálták.101 A különbö−ző verziók közül leghangosabban – társadalmi szervezeteken ke−resztül – a történelmi Magyarország visszaállítását képviselték.Szakmailag leginkább a magyarlakta területek visszacsatolását;a Székelyföld idekapcsolását egy – Kolozsvárt és a Szilágyságot ma−gában foglaló – korridor révén képzelték el. A vegyes területeken,és ott, ahol az adott állam többségi etnikuma kisebbségben élt, nép−szavazást javasoltak volna a hovatartozásról.102 Stratégiailag a ko−rabeli magyarságpolitikát Jancsó Benedek felfogása reprezentálja,amely szerint csak területi integritásunkat vesztettük el, de a kultu−rális integritás megmaradt, és azt fönn is kell tartani a demográfiai,gazdasági, kulturális pozíciókkal együtt, hogy az eljövendő új bé−

101 Zeidler Miklós: Gömbös Gyula. In Trianon és a magyar politikai gondol−kodás 1920–1953. Szerk. Romsics Ignác, Osiris, Bp., 1998, 70–94.

102 A koncepció legteljesebb és legszakszerűbb kifejtését adja: Kuncz Ödön:A trianoni békeszerződés revíziójának szükségessége. Emlékirat Sir RobertGowerhez. Bp., 1934, 32.

87

ketárgyalásokon hivatkozási alapul lehessen felhasználni azokat.103

Ennek köszönhető, hogy a két világháború közti magyarországi tá−mogatáspolitika oly nagy hangsúlyt fektetett a felekezeti oktatás−ügyre és a kisebbségi nyilvánosság (sajtó) fönntartására.104 Politi−kai síkon az impériumváltás időszakában (1918–1920/22) a politi−kai passzivitást javasolták Budapestről. Majd amikor véglegessé vált,hogy hosszú időre el kell fogadni a nemzetközi viszonyok átalaku−lását, és Magyarország konszolidációja került előtérbe, a magyar−ságpolitikában is az utódállamok politikai életébe való – önálló párt−politikán keresztül történő – integrálódást támogatták Budapestről.A magyar politikai élet egységének megszervezésén túl a magya−rok lakta régiók más etnikumaival (szlovákok, ruszinok, horvátok,sokácok, bunyevácok, németek) vagy a helyi többségi etnikummal(erdélyi románság) együttműködve a nemzetállami központokkalszemben próbáltak lokális többséget és a centralizáló behatolás el−len ideológiákat kidolgozni, illetve ilyen tartalmú ideológiákat tá−mogatni (a transzszilvanizmus bátorítása, a szlovenszkóiság és azőslakos ideológia Felvidéken és Kárpátalján). A húszas évek végé−re kiderült, hogy ez nem vezetett célhoz, Magyarország nem tudpolitikailag és gazdaságilag olyan forrásokat biztosítani, amelyek –a nem magyar regionális csoportoknak – elegendőek lettek volnaa prágai, belgrádi, bukaresti központokkal való szembefordulásra.(Ráadásul a nem magyar regionális pártok némelyike kormányrakerült, illetve a kisebbségi magyar pártok is paktumpolitikára töre−kedtek a mindenkori kormányzatokkal.105) Így a húszas évek végé−

103 A magyar társadalom és az idegen uralom alá került magyar kisebbség sor−sa. Magyar Szemle 1927. 1. sz. 50–57.

104 Bárdi Nándor: A Keleti Akció – A romániai magyar intézmények anyaor−szági támogatása. In Magyarságkutatás 1995–96. Szerk. Diószegi László,TLA, Bp., 1996, 143–190.; Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés.Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918–1938.Fórum Intézet – Lilium Aurum, Galánta–Dunaszerdahely, 2002, 44–50.,75–96., 102–111., 205–215.

105 A Maniu vezette Erdélyi Román Nemzeti Párt utódja, a Nemzeti Paraszt−párt 1928–1930−ban, majd 1931–32−ben adott miniszterelnököt Romániá−

88

től a magyar pártok mindenhol védekező pozícióba szorultak, és bu−dapesti támogatással a Népszövetségi panaszeljárásokkal hívták felmagukra a figyelmet. Ebben az időszakban, amely a térségbena nemzeti összezárkózások időszakának tekinthető, a budapesti kor−mánypolitika is a határon túli magyar társadalmak belső szervezé−se, illetve egységesítése felé fordult.106A harmincas évek másodikfelében pedig a kisantanttal folytatott tárgyalások és az egyes szom−szédok (Jugoszlávia, Románia) által a kisebbségi kérdésben elindí−tott külön tárgyalások ellenére már a revízió előkészítése állt a kö−zéppontban.107

Ez az a korszak, amikor a magyarságpolitikai célok a legkisebbmértékben tértek el a hosszabb távú külpolitikai céloktól, hiszena revízió akarásában konszenzus volt Magyarországon és a határontúli magyarok körében is.

3.2. A második világháború alatt a megnövekedett ország új, nagynemzetiségi csoportjai miatt magyarságpolitika helyett inkábba többségi helyzetből adódó nemzetiségpolitikáról beszélhetünk. Azaddigi magyar álláspont, miszerint a kisebbségi kérdés kezelésea nemzeti autonómiák megteremtésén keresztül valósítható meg, le−került a napirendről, és az 1868−as nemzetiségi törvény továbbfej−lesztésére helyeződött a hangsúly.108 Tehát a nemzetiségi kérdést

ban. A romániai Országos Magyar Párt 1923−ban az Averescu vezette Nép−párttal, 1926−ban a Liberális Párttal, majd ugyanazon évben újra a Néppárttalkötött választási paktumot. A csehszlovákiai Szent−Ivány József vezette kis−gazdapárt szintén 1926−ban próbálkozott aktivista politikával, de belpoliti−kai okokból ez nem járt sikerrel.

106 Erről a nemzedékváltások kapcsán: Mikó Imre: Erdélyi politika. Hitel 1942.2. sz. 176–182.

107 Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon. MTATTI, 1967, 349.; Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politi−kai előtörténete. Századok 2000. 3. sz. 597–631.

108 Ezt a szemléletet foglalja össze: Teleki Pál: Magyar nemzetiségi politika. Stá−dium, Budapest, 1940, 30. (A dokumentumot újraközölte Ablonczy Balázsaz általa szerkesztett kötetben – Teleki Pál: Válogatott politikai írások és be−

89

nyelvpolitikai kérdésnek tekintették. E téren a legmerészebb vállal−kozás a Teleki Pál javasolta kárpátaljai önkormányzat megvalósítá−sa lehetett volna. Teleki szakított először az egyetlen (magyar) állam−nyelv alapelvével, bevezetve Kárpátalján még egy hivatalos nyel−vet, a kárpátukránt.109 Ugyanígy szakított az állami szuverenitássérthetetlenségének elvével, amikor elkészítette a „Kárpátaljai Vaj−daságról és annak önkormányzatáról” szóló törvényjavaslatát.110 En−nek bevezetésére azonban a katonai körök és a politikai közvéle−mény által való elutasítása miatt nem kerülhetett sor.

Mindezekkel párhuzamosan Szlovákia és Románia tekintetébena visszacsatolást követően hónapokon belül megindult a reciproci−tás politikája. (Amilyen sérelem éri a magyarországi adott nemzeti−séget, olyan „megszorításban” részesül a viszonosság elve alapjánaz adott ország magyar kisebbsége és viszont.) Ez Románia eseté−ben a menekültkérdésben, a kiutasításokban, Szlovákia esetébenpedig a kisebbségi intézmények működésének engedélyeztetésénekkésleltetésében jelentkezett.111

A visszacsatolt területek revitalizálásáról az infrastrukturálisberuházásokon, illetve a kárpátaljai nyomorenyhítő akciókon kívülkeveset tudunk. Ebből a szempontból a legfontosabb terep a Szé−kelyföld volt, hiszen a szlovákiai Csallóköz – általánosítva – a ma−gyarországinál fejlettebb gazdálkodási kultúrát alakított ki a Cseh−szlovák Köztársaságban, ahol az ország éléskamrájának számított.A székelyföldi régióba nem pusztán infrastruktúrát vittek (elsősor−ban gépeket, hiszen a régió gépesítése az első világháború után

szédek. Osiris, Bp., 2000, 395–414.); Rónai András: A nemzetiségi kérdés.Országos Szociálpolitikai Intézet, A Munkásakadémia Könyvtára, Budapest,1942. /Fórum−sorozat 1./ 22., Mikó Imre: A jogfolytonosság helyreállításaa nemzetiségi jogalkotásban. Kisebbségvédelem 1941. 1–2. sz. 1–7.

109 1939. május 23−i Minisztertanácsi rendelet.110 Diószegi István: Teleki Pál nemzetiségpolitikája. In Teleki Pál és kora.

Occidental Press, Bp., 1992, 66–78.111 A szlovákiai magyarság élete 1938–1941. Athenaum, Bp., 1941, 250.; Ba−

logh Béni: A magyar–román kapcsolatok alakulása 1939–1940 és a máso−dik bécsi döntés. ProPrint, Csíkszereda, 2002, 429.

90

megrekedt), hanem ott inkább – mai szóval élve – tudásbevitelretörekedtek. Oktatási és falusi mezőgazdasági képzési programokindultak óriási számban. Mindez annak köszönhető, hogy Magyar−országon (a Láthatár c. folyóirat körül és a különböző reformkörök−ben) és Erdélyben (a Hitel c. folyóirat körül és a teológiák, egyháziifjúsági mozgalmak falumunkásai sorából, majd 1940 után a ko−lozsvári egyetemen [Kovrig Béla és Csizmadia Andor szociálpo−litikai tevékenysége nyomán]) kialakultak olyan szakmai csopor−tok, amelyek ezeknek a programoknak a végrehajtását is befolyá−solhatták.112

3.3. Az eszköztelenség kora. A második világháborút lezáró béke−tárgyalásokon Magyarország nem rendelkezett politikai szövetsé−gesekkel ahhoz, hogy a határon túli magyarság érdekében jogi vé−delmet eszközöljön ki. A csehszlovákiai lakosságcsere leállítása (ésa hasonló jugoszláviai tervek napirendről való lekerülése) is döntő−en azzal függött össze, hogy ezek megvalósítása már a magyar po−litikai rendszer stabilitását is fenyegette.113 A korabeli politikaielit tisztában volt a kérdés súlyával, de nem tudott fellépni ez ügy−ben sem a nemzetközi, sem a kétoldalú viszonylatokban. Ráadásulkét országban, Romániában és Jugoszláviában úgy tűnt föl, hogya magyar kisebbségek politikai−társadalmi önszerveződése biztosí−tott (Magyar Népi Szövetség, Vajdasági Magyar Kultúrszövetség),és a kisantant−politikához képest teljesen új korszak kezdődött a két−oldalú kapcsolatok terén. Már az 1948−as magyarországi belpoliti−kai fordulat előtt eltűntek a nyilvánosságból a határon túli magyar−

112 Itt a Hitel kör és a kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet szerepét kellkiemelni. A második bécsi döntés utáni székelyföldi modernizációról: OláhSándor: A magyar állam integrációs kísérletei és megvalósításuk 1940 őszé−től 1944 nyaráig a székelyföldi Csík és Udvarhely vármegyékben. Kézirat,2002, TLA Kv. 3015/2003, 138.; Uő: Vidékfejlesztés Csík és Udvarhelymegyékben 1940–1944 között. Székelyföld 2003. 7. sz. 95–112.

113 Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. Héttorony, Bp., 1994, 237.

91

sággal kapcsolatos témák. Csak a családi kapcsolatok, a szóbeli érint−kezés és emlékezés szintjén jelenhettek meg.

3.4. Az automatizmus kora. Az ötvenes évektől kezdődően a hatá−ron túli magyarok ügyével kapcsolatos politikai álláspontot két alap−elv határozta meg. Egyrészt az, hogy a nemzetiségi kérdés mindenegyes szocialista ország belügyének számított, legalábbis az inter−nacionalista dogma szerint. Másrészt a hivatalos megfogalmazásokszerint a marxizmus–leninizmus győzelmével a nemzeti konfliktu−sok is rendeződnek, hiszen azokat a burzsoázia és a feudális ural−kodó rétegek osztályelnyomása idézte elő. Ha ezeket megszüntet−jük, maga a kérdés is megoldódik – így tanította az elmélet. A nem−zeti dimenzió helyett az osztályharc kapott kizárólagos prioritást.Ezen túl a legfőbb tényező az volt, hogy ebben az időszakban nembeszélhetünk önálló magyar külpolitikáról. Ezzel le is zárhatnámezt a blokkot, ha nem ismernénk egyre mélyebben a kutathatóváváló külügyi iratanyagokat.114 Ezekből az derül ki, hogy a szomszé−dos országok magyarok lakta területeiről folyamatosan részletes in−formációkkal rendelkezett a külügyi apparátus és a pártvezetés. Pl.Széll Jenő bukaresti követet Révai kimondottan olyan szóbeli inst−rukciókkal látta el, hogy sokat mozogjon a terepen.115 (Haza is kel−lett rendelni 1950−ben.) Münnich Ferenc 1957−es csehszlovákiailátogatására olyan színvonalas előkészítő anyag készült, amely alap−követelménynek tartja a vagyonjogi kérdések megoldását, a beneši

114 Saját kutatási tapasztalataimon túl, a vonatkozó követségi és TÜK anyagotátnézve Stefano Bottoni, Popély Árpád és Vincze Gábor ugyanezt tapasz−talta. Az iratanyag feldolgozása valószínűleg egy, a jelenleginél sokkal össze−tettebb képet ad majd az ötvenes–hatvanas évek szocialista országok köztidiplomáciai viszonyairól. Lásd a következő dokumentumgyűjtemény vo−natkozó külügyi anyagait: Történeti kényszerpályák – kisebbségi reálpoli−tika. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmá−nyozásához 1944–1989. Vál., bev., Vincze Gábor, Pro−Print Könyvkiadó,Csíkszerda, 2003,

115 Széll Jenő visszaemlékezése. 1956−os Intézet Archívuma 4. sz./1998.

92

dekrétumok hatálytalanítását. Ennek az érdeklődésnek az egyik ma−gyarázata az, hogy a legfelsőbb pártvezetésben jó néhány, a határo−kon túlról származó politikust találhatunk. Másrészt a szomszédosországokban olyan – a két világháború közti – magyar kommunistákkerültek pozíciókba, akiknek a harmincas évektől komoly budapestibaloldali kapcsolataik voltak, a visszacsatolások után pedig a magyarszociáldemokrata (illetve kommunista) mozgalom tagjaiként tevé−kenykedtek. Ezek a kapcsolatok 1955–1956−ban – az utazási és kap−csolattartási lehetőségek megváltoztával – egyre több kritikus elemetis közvetítettek az ide tartozó személyek, de alapvetően a lenini nem−zetiségpolitika alapelvein belül gondolkodtak.116 Ezen elvek számon−kérését, illetve megvalósítását tartották legmegfelelőbbnek a kérdéskezelésére. A kifelé történő politizálás és a belső, döntően a követsé−geken folyó helyzetelemző munka között komoly szakadék volt. Hi−szen a probléma egyszerűen a súlyánál fogva megkerülhetetlenülmeghatározta a szomszédsági kapcsolatokat. A jelenségnek van egyszemélyi oldala is. Az ebben a rendszerben dolgozó, éveken át ezek−kel szembesülő diplomatáknak, bármennyire érzéketlenek is a prob−léma iránt, a tények, adatok megismerése során valamiképpen állástkell foglalniuk. Lassan−lassan elnemzetiesednek.117 Ráadásul –a nyelvtudás miatt – hagyományosan olyan emberek is bekerülteka követségekre, akik az adott magyar kisebbségből származtak, és ezegyből magával hozta a kézenfekvő hálózatokat.

Az 1956−os forradalom napjaiban Bibó Istvánt és Németh Lász−lót erdélyi értelmiségiek keresték fel problémáikkal. Azt a választ

116 Pl. Tóth Sándor: A szókimondás optimuma mint történelmi kategória. Egykisebbségi dokumentum 1954–1955−ből. Beke György interjúja. A Hét1998. 45. sz. 9–10.; Részletek a Bolyai Tudományegyetem pártbizottságamegbízásából készült jelentésből. In Történeti kényszerpályák – kisebbségireálpolitika. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének ta−nulmányozásához 1944–1989. Vál., bev., Vincze Gábor, Pro−Print Könyv−kiadó, Csíkszerda, 2003, 179–190.

117 Erre a jelenségre Vincze Gábor hívta fel a figyelmemet, aki jó néhány Ro−mániában dolgozott volt diplomatával készített interjút. Magam erről Kari−kás Péterrel, volt moszkvai és bukaresti diplomatával folytatott beszélgeté−sekben győződhettem meg.

93

kapták, hogy előbb a magyarországi demokráciának kell intézmé−nyesülnie, és csak aztán beszélhetnek nyilvánosan a határon túlimagyarok ügyéről.118

1956–1958 között a kádári vezetés elsősorban Románia felé tettegy sor gesztust, amelyekkel megerősítette azt, hogy a romániai ma−gyarok helyzete Románia belügye. A hatvanas évek elejétől kezd−ve azonban a széles körű, döntően értelmiségi−kulturális vonatko−zású érintkezés miatt a budapesti kormányzatnak is reagálnia kel−lett a kinti kapcsolatigényekre.

3.5. A probléma újrafelfedezésére az 1960−as évek második felé−ben, illetve 1964−től került sor.119 Ez több tényezőnek volt köszön−hető. Először: a KGST−integráció kapcsán egyre inkább felszínrekerültek a gazdasági fejlettség különbözőségéből és a szomszédság−ból adódó érdekellentétek, és ezek a pártkapcsolatokban is megje−lentek. Elsősorban Romániával szemben erősödtek meg az érdek−ellentétek Ceauşescu 1964. áprilisi beszéde után.120 Másodszor: a kö−zép−európai szocialista országokban a kommunista pártokon belüligenerációs váltás magával hozta a nemzeti érdekek erőteljesebbmegjelenítését és az ezzel járó retorikát, a nemzeti szimbólumokhasználatát is. Harmadszor: a határon túli magyar elitek körében islezajlott egy generációs váltás, és ennek kapcsán mindenhol önállómagyar intézményi törekvések jelentek meg. Ezekkel a magyar kor−mányzatnak is óhatatlanul kellett valamit kezdenie. Ez azért is voltfontos a pártvezetés számára, mert a magyarországi kulturális elit−tel szintén a hatvanas évek második felében kezdődött el a kiegye−zés. Negyedszer: amikor az MSZMP KB Társadalomtudományi In−tézete 1968−ban feladatul kapta a magyarországi nemzetiségek prob−

118 Gáll Ernő szóbeli közlése.119 Ezt a folyamatot foglalja össze: Arday Lajos: Magyarok a szomszédos ál−

lamokban – külpolitikánk változása. Kézirat, TLA Kv. 1992/1040., 50.120 Ez tette nyilvánvalóvá a román pártvezetés távolodását Moszkvától és

a „szocialista tábortól”.

94

lémáinak feltárását és a szomszédos országokon belüli folyamatoksajtófigyelését, robbanásszerűen tört elő a határon túli problemati−ka, hisz jórészt magyar nyelvű napilapokon keresztül lehetett bepil−lantást kapni a környező országok (hivatalos) politikai életébe. A saj−tófigyelő jelentések pedig elindultak a maguk hivatali útján.121

A szomszédos országok egyetemi magyar tanszékein és kiadói szer−kesztőségeiben kialakult értelmiségi csoportok fellépése és magyar−országi kapcsolatkeresése, valamint az akadémiai A magyar iroda−lom története (a „spenót”) és a Magyarország története című kiad−ványok szerkesztése közben jelentkező ideológiai nehézségek miatt(mi legyen a határon túli, illetve oda került magyar irodalmi/törté−nelmi hagyományokkal?) tisztázni kellett a hivatalos viszonyrend−szert. Ennek hátterében ott állt a Molnár Erik−vita a magyar törté−nelem függetlenségi hagyományairól (1962–1964), majd az opti−mizmus–pesszimizmus, és a realizmus–romantika vita (1965–1966).Mindez az MSZMP IX. kongresszusán (1966 decemberében) is témavolt. Az előbb említett vitákban a pártideológusok igazolva láttáka történettudomány pozitív helyzetéről szóló pártértékelést. A vi−ták 1967–1968−ban is folytatódtak, de már nem pusztán a tudomá−nyos fórumokon, hanem a publicisztikában, és itt a hazafiság ésnacionalizmus témája már a nemzeti önismeret és a nemzeti öntu−dat egymáshoz való viszonyában mutatkozott meg. A probléma ide−ológiai−politikai vizsgálatára az MSZMP KB Agitációs és Propa−ganda Bizottsága vállalkozott 1968−ban, amikor a külföldi magyarirodalmi élettel fönntartott kapcsolatokat tárgyalta meg.122 Megálla−pították, hogy „ez a kultúra hagyományai, nyelve révén egyben ré−sze a magyar kultúra egészének is. Éppen ezért az eddiginél többgonddal ápoljuk kapcsolatainkat a szomszédos szocialista országok−ban élő magyarok kultúrájával, érezzünk e kultúrák fejlődéséért mi

121 Tóth Zoltán társadalomtörténész – aki ott dolgozott az egyetem elvégzéseután – szóbeli közlése nyomán. Ugyanekkor a „hivatalos szakértők” AratóEndre, Csatári Dániel, Kővágó László kritikus anyagokat készítettek előa pártvezetésnek.

122 MSZMP KB Agit. Prop. Biz. ülése 1968. március 26. Magyar OrszágosLevéltár (továbbiakban: MOL) 288. f. 41. csop. 91. őe.

95

is felelősséget”.123 Az MSZMP (Agitációs és Propaganda Bizottsá−ga) a Művelődésügyi Minisztériumot a kulturális export és az egyébtámogatások bővítésére kérte; a Társadalomtudományi Intézetet ésa Külügyminisztériumot pedig arra, hogy a „kulturális vonatkozá−sokon túlmenően vizsgálja meg a határokon túl élő magyar nemze−tiségek sorsának támogatásával kapcsolatos problémákat, ezek ál−talános elvi és gyakorlati politikai összefüggéseit”.124 A következőévben az Agit. Prop. Bizottság a szomszédos országok magyar anya−nyelvű lakosságának kulturális helyzetéről és az ezzel kapcsolatosfeladatokról tárgyalt.125 A 38 oldalas (abban az időben terjedelmes−nek számító) előterjesztést a Politikai Bizottságnak is továbbküld−ték. Ebben már a rádió és a televízió vételi lehetőségeinek határontúli bővítését, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat funkciójának ki−szélesítését kérik. A viszonyokat Jugoszlávia „irányában” értékelika legjobbnak, Csehszlovákia és a Szovjetunió felé bővülőnek, Ro−mánia tekintetében merevnek és elzárkózónak tekintik. A dokumen−tum megfogalmazói legfontosabbnak az országos fejlődéssel azo−nos ütemű iskoláztatás megteremtését tartották. A támogatás esz−közét a tanárképzésben, továbbképzésben és a kulturális fogyasztásmagyarországi támogatással történő kiegészítésében látták. Hivata−losan a kettős kötődés ideológiáját hirdették meg: a nemzetiségek(a magyarországiak és a határon túl élő magyarok) egyszerre kö−tődnek saját nemzeti kultúrájukhoz és állampolgárságuk révén azadott országéhoz. (De mindkét kultúrában a szocialista értékek ápo−lását szorgalmazták.)126 Így ezek a nemzetiségek egyben „hidat” isképeznek a két nemzet között, legyőzve a történelmi előítéleteket.Ezzel a nemzetiségi kérdés belügyként való kezelésében nem álltbe ugyan változás, de a nyilvánosság kizárásával folytatott pártköziés külügyi megbeszéléseknek folyamatosan egyre inkább a határontúli magyar kulturális, oktatási intézmények ügyei kerültek a kö−

123 Uo. 2.124 Uo. 3.125 MSZMP KB Agit. Prop. Biz. ülése 1969. augusztus 5. MOL 288. f. 41.

csop. 121. őe.126 Uo. 12–14. f.

96

zéppontjába. A hetvenes évektől – a homogenizációs politikák meg−erősödéséből adódó intézményi leépülés miatt – ezekben a kérdé−sekben voltak a legkomolyabb konfliktusok. (Ilyen volt példáula könyvkiadás ügye. Magyar–román relációban Magyarország annyikönyvet vihetett be Romániába, mint amennyit onnan vásárolt. En−nek tudatában a Kriterion nagy példányszámban adott ki magyarklasszikusokat a magyarországi piacra. Csakhogy ezt papírkiutalá−sokkal, tervszámokkal bármikor korlátozni lehetett.)127

3.6. A probléma újrafelmerülésétől nehéz elkülöníteni az intéz−ményesülés folyamatát. Ennek az egyik megragadható szintje a tu−dományos kutatások intézményesítése. 1968−ban a Hazafias Nép−front kért átfogó jelentést a határon túli magyarság kulturális hely−zetéről, 1972–1973−ban az MSZMP KB rendelt meg egy több ezeroldalra duzzadó összeállítást a Magyarország és a szomszédai köztikulturális kapcsolatokról. A nemzetiségtörténeti kutatások koor−dinálására 1974−ben az MTA keretein belül különbizottságot hoz−tak létre. Négy év múlva a Gorkij Könyvtárban a magyarországinemzetiségekre vonatkozó adatgyűjtés mellett megindult a nem−zeti kérdésre és a határon túli magyarokra vonatkozó szakiroda−lom hivatalos gyűjtése, földolgozása. 1981–1982−ben a MagyarÍrószövetségben kezdődött el egy a határon túli tudományossághelyzetét vizsgáló program,128 majd értelmiségi beadványok nyo−mán 1985−ben létrehozták a Magyarságkutató Intézetet a határontúli magyarság kutatására. A következő évben pedig nyíltan pá−lyázható programot indított az MTA.129

A pártpolitikában az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osz−tálya 1973−ban újra összefoglalta az 1969−es határozat óta történte−

127 Uo. 21–24. f.128 Egyik eredménye Für Lajos: Kisebbség és tudomány. Magvető, Bp., 1989,

243.129 TS4 program, amelynek irányítója a Magyarságkutató Csoport, majd Inté−

zet, vezetője Juhász Gyula volt.

97

ket, és új, részletesebb, a határon túli magyar intézményesítést se−gítő határozatokat hozott.130 1976−ban a Politikai Bizottság is fog−lalkozott a kérdéssel.131 A nyilvánosságra nem hozott, 1977−ben vég−legesített határozat−előterjesztés abból indul ki, hogy bár a nemze−tiségi kérdés minden egyes ország belügye, a marxizmus−leniniz−mus nemzetiségpolitikai normáitól való eltérést a szomszédosországok pártvezetésének jelezni lehet. Ezt követően markáns éslényegretörő helyzetértékelést ad a dokumentum, és végezetül a ma−gyar−magyar kapcsolatok bővítését, a magyarországi nemzetiségek−kel való példamutató törődést és a problémák a nemzetközi csator−nákon (pártközi tárgyalásokon) való felvetését szorgalmazta. Leg−rosszabbnak a romániai helyzetet értékeli, a szerzők szerint ezutána csehszlovákiai következik, ahol e téren romlott a helyzet. Az állás−foglalás elismeri, hogy a probléma belügy, de „nálunk külpolitikaikérdés is”.132 A Központi Bizottság szintjén a „szomszédos szocialis−ta országokban élő magyarságot érintő politika” irányításával a bi−zottság külügyi titkárát bízták meg. Az állami koordinációra a Kül−ügyminisztériumot kérték föl, a Pénzügyminisztériumot pedig utasí−tották, hogy a Külügyminisztérium, a Kulturális és Oktatási Mi−nisztérium, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a MagyarTudományos Akadémia és a Magyar Rádió és Televízió költségve−tésében biztosítsa a szükséges anyagi fedezetet.133 Ettől kezdve kü−lönböző fórumokon egyre többször utaltak a szomszédos országok−ban élő magyarságra. Ezeken belül a jugoszláviai helyzet számítottmintaadónak; nyílt bírálatokra Románia vagy Csehszlovákia vonat−kozásában még évekig nem került sor.

A hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig, változó in−tenzitással, három csoportnak volt nyomásgyakorló és tudatformá−

130 MOL 288. fond 41. csop. 197. őe.131 A Puja Frigyes külügyminiszter készítette előterjesztést 1976. december

20−án tárgyalta a Politikai Bizottság. Ennek nyomán Berecz János a KBKülügyi Osztályának vezetője dolgozta át az előterjesztést, 1977. január20−i keltezéssel. MOL, 288. fond 5. csop. 707. őe. 29–48. f.

132 Uo. 9.133 Uo. 13.

98

ló szerepe. A népi írók csoportja már a hatvanas évek elejétől nem−csak figyelemmel kísérte a határon túli magyarok sorsának alakulá−sát, hanem kapcsolatokat is épített odaát, és Magyarországon is se−gített a téma feltárásában, sőt politikai tiltakozást is folytatott ebbenaz ügyben (1962: Püski−per). Számukra ez a kérdés a nyilvánosságelőtt döntően kulturális és demográfiai problémaként jelent meg.A még a harmincas években Illyés Gyula felvetette „pusztuló ma−gyarság” problémakörének révén is folytatódott a határon túli ma−gyarok ügyének beemelése a nemzeti sorskérdések közé. Ez később,mivel a nemzeti függetlenség alapkérdéseiről egyáltalán nem lehe−tett szólni, a határon túli magyarokról (létezésükről, az oda kötődőmagyar kulturális emlékekről) pedig egyre inkább – a felvidéki ésaz erdélyi magyar iskolák elleni intézkedések kivételével –, úgytűnt föl, hogy a legfontosabb témájukká vált. Valójában ez a témavolt az, amelyen keresztül Illyés Gyula, Csoóri Sándor és másokegész rendszerkritikájukat megfogalmazhatták (a nemzeti önálló−ság hiányán túl a magántulajdon problémáját, a nyilvánosság kér−dését stb.).134

A második fontos nyomásgyakorló csoportnak a demokratikusellenzék körét tartom, amelynél a határon túli magyarok problémá−ja már emberjogi problémaként merült föl. A romániai Ellenpontokügye (1982), az első Duray−per (1983) megkerülhetetlenné tetteszámukra a kérdést. Óriási jelentősége volt annak, hogy a Beszélőszinte minden száma foglalkozott a határon túli magyarokkal (ésa cigánykérdéssel). Ehhez a körhöz tartozott Ara−Kovács Attila, akiaz Erdélyi Hírügynökség létrehozásával az Egyesült Államok ésNyugat−Európa országaiba továbbított információkat a romániaimagyar kisebbséget ért sérelmekről.135 Ugyanígy fontos volt 1983–1985 között a Duray Bizottság létrehozása és működtetése. A Nyu−gat−Európa felé való közvetítésen túl az előbbiek következménye,

134 Csoóri Sándor előszava Duray Miklós Kutyaszorítóban c. könyvéhez.135 Dippold Péter–Balla Gyula: A szomszéd országok magyarságának ügye

a magyarországi független (szamizdat) kiadványokban. Kézirat, 1987, 18.TLA Kv. 371/87.

99

hogy a rendszerváltást előkészítő folyamatokba is bekerült a hatá−ron túli magyarok kérdése.

A harmadik fontos véleményalakító kör tagjai az MSZMP KBKülügyi Osztályának munkatársai voltak, akik – Szűrös Mátyás1983−as Moszkvából való hazatérte után – a magyar érdekek erő−teljesebb külpolitikai megjelenítésén dolgoztak. Ennek keretébenlehetőség nyílt egyfajta szakosodásra, amelynek révén a jugoszlávdiplomáciával és a nyugat−európai szociáldemokrata pártokkal isközös platformot lehetett kialakítani, és nem kellett a Szovjetunió−val nyílt konfliktust vállalni. A helsinki folyamat utótalálkozóina magyar diplomácia – 1985−ben Ohridban és 1987−ben Madridban– Jugoszláviával közös álláspontot foglalt el a kisebbségi kérdés−ben, majd ugyanilyen markáns véleményt képviselt a bécsi utóta−lálkozón is. Az alapkérdést feszegették, nevezetesen azt, hogy a ki−sebbségi probléma mennyiben lehet pusztán egy ország belügye,illetve mennyiben vonatkoznak erre nemzetközi normák. SzűrösMátyás rádiós megnyilatkozásaiban egyre többször beszélt konkré−tan a magyar külpolitikai érdekekről és a romániai menekülthullám−ról. Ennek a kommunikációs folyamatnak a végső pontja az 1988.januári, rádióban tett kijelentése volt: a határon túli magyarok a ma−gyar nemzet részét képezik. Ez elsősorban a határon túli magyarságkörében járt felszabadító hatással. (Ezek azok a szituációk, ame−lyek itt[hon] szimbolikusnak, a megcélzott közegben azonban va−lóságos politikai tettnek számítanak.) Szűrös munkatársai – TabajdiCsaba és Szokai Imre – 1988 februárjában részletesen is kifejtettéknagy hatású hírlapi cikkükben, hogy a határon túli magyarsággalkapcsolatos kérdések a szomszédsági kapcsolatok megkerülhetet−len részét képezik.136 Valójában ezt követően indult el a magyarság−politika intézményesítése a Nemzeti és Etnikai Kollégium, majda Határon Túli Magyarok Hivatalának létrehozásával. Az előbbi tör−

136 Az 1988. februári, Tabajdi Csaba – Szokai Imre által jegyzett cikket (Maipolitikánk és a nemzetiségi kérdés) és annak visszhangját közli: Mérleg ésszámvetés. A magyarságpolitikai rendszerváltás kezdete. Codex Print, Bp.,2001, 320.

100

ténetét már részletesen feldolgozták,137 az utóbbiról pedig a későb−biekben szólok. De ez már a hetedik korszakhoz tartozik, amikor is1989−et követően a határon túli magyar intézményrendszer kiépült.Az „utolsó”, nyolcadik korszak pedig az az időszak, amely proble−matikájában ez a munka is készül, hisz a határon túli intézmény−rendszer−teremtés mellett ma már annak működése a döntő kérdés.S eddigi tapasztalataink szerint erre önerőből a magyar kisebbségitársadalmak nem képesek. A következő lépések a budapesti magyar−ságpolitikára hárulnak.

A hat korszak jelzésértékű áttekintése után világos, hogy ma: a)Nem lehet ott folytatni, ahol 1938−után a magyar külpolitika abba−hagyta. b) Ma nincs olyan egyértelmű jövőkép a teendőkről, minta két világháború között. c) Lényegében 1989 után úgy kellett a nem−zeti érdekek képviseletével szembenézni, hogy a társadalmi köztu−datban negyven éven át nem folyt róla érdemi vita és az eddigi jövő−képek (revízió, hídszerep, szintentartó támogatások) már nem voltvállalható. d) A magyarországi érdekeken és nyomásgyakorló cso−portokon túl a határon túli értelmiségieket is számba kell vennünk.A hetvenes évektől nem csak az általam „diszidensnek” konstruáltcsoportok, egyének támaszkodtak az anyaországra, hanem egyreinkább a hivatalosságon belüli magyar elitek is Magyarország feléfordultak. (Talán Románia, Csehszlovákia, Kárpátalja, Jugoszláviaerősorrendben.) Ezen belül az írók, könyvkiadói, szerkesztőségimunkatársak egzisztenciálisan is egyre inkább ide kötődtek. S mind−ezt felerősítette az 1986 utáni romániai menekülthullám is, amely−ben már nyílt kormányzati döntésre volt szükség. Ettől kezdve a bu−dapesti kormányzatok magyarságpolitikája a nyilvánosság előtt folyt.A következő fejezetben épp ezért az 1989 utáni magyar kisebbség−politikai törekvéseket tekintem át.

137 Szabó Róbert: Kisebbségpolitikai rendszerváltás Magyarországon. A Nem−zeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és Titkárság története tükrében. Osiris,Bp., 1998, 467.

101

4. Töréspontok és törésvonalaka magyar kisebbségi politikábana kilencvenes évek első felében

A következőkben az 1989 utáni határon túli magyar kisebbségpoli−tikák genezisét tekintem át 1998–2000−ig.138 Azért csak eddig, mertegyrészt az 1995–1996 utáni időszak történéseinek elemzéséhezszámomra hiányzik a megfelelő távlat, másrészt a koalíciókban valókormányzati részvétel az adott országok kormányzati politikájának

138 Ez a fejezet a Törésvonalak keresése a határon túli magyar politikában1989–1998 c. tanulmányom átalakított változata, amely egy alapvető do−kumentumokat, kronológiákat, bibliográfiákat tartalmazó dokumentumkö−tet bevezető tanulmánya: Útkeresés és integráció. Válogatás a határon túlimagyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumaiból 1989–1999. Szerk.Bárdi Nándor, Éger György, TLA, Bp., 2000, 837. Az eddigi vonatkozóirodalom java: A magyar nemzeti kisebbségek Kelet−Közép−Európában címűkötet számára készült. Ez a Tabajdi Csaba kezdeményezésére, Szarka Lász−lóval közösen tervezett kötet, amely a határon túli magyarság történetéttervezte összefoglalni, az én aggodalmaskodásaim miatt nem jött létre. Olyanfehér foltokat látok a kutatásokban, amelyek a kronológiák és a dokumen−tumgyűjtemények programszerű elkészítésével (A kisebbségek régi és újszerveződései projekt) csak még rikítóbbakká váltak. Számomra ez a könyvis, a várható viták révén, elsősorban az új kutatási kérdések megfogalma−zása miatt fontos. A tervezett kötethez készült vonatkozó tanulmányok: BakkMiklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározásikísérlete, 35., TLA KEI Kv. K–1979/97. (Egy előbbi változata megjelent:Pro Minoritate 1996. ősz. 11–30.) Mirnics Károly: A vajdasági magyarokpolitikai önszerveződése és a magyar politikai pártok egymás közti harcaa VMDK megalakulásától 1996−ig, 22. TLA KEI Kv. K–1980/90. Uő: A ki−sebbségi sors neveletlen gyermekei, 28., TLA KEI Kv. K–1981/97., GyurcsíkIván: A szlovákiai magyar pártok politikai céljai, stratégiái 1989–1998,17., TLA KEI Kv. K–1982/97.; a tárgyhoz tartozó fontos elemzések: ÖllősLászló: A szlovákiai magyar kisebbségi szervezetek áttekintése, 37., TLAKEI Kv. K–2627/98. Történeti áttekintés. In Tíz év a kárpátaljai magyar−

102

értékelését is megkívánná,139 harmadrészt pedig a kisebbségpoliti−ka és a magyarságpolitikák terén olyan gazdasági erőcsoportok ismegjelentek, amelyeknek a térségben betöltött szerepét nem látomát. Mindezeken túl az 1989 előtti kisebbségtörténeti áttekintésbőlnyilvánvaló, hogy az eddigi három korszakban egy megszorító/po−zíciócsökkentő időszak után olyan integratív periódus következettbe, amely mindenhol létrehozta az érdekvédelem alapintézményeit– majd ezek működtetése és továbbfejlesztése került előtérbe –, ame−lyekkel az adott nemzetállami keretek között nem tudott mit kezde−ni a kormányzati magyarságpolitika. Ebből a szempontból 1995–1996−ot tartom a fordulópontnak (ekkor történt az alapszerződésekaláírása, a MÁÉRT létrehozása), hiszen az ezt követő évek kulcs−kérdése az intézményépítés és a politikai integráció bizonyos szint−je után az, hogy milyen keretek között kezelik az adott országokbana magyar társadalmak problémáit.

ság szolgálatában. KMKSZ, Ungvár, 1999. 7–40., Kovács Miklós: A ki−sebbségben élő magyar politikusok által vívott hatalmi harcok logikája, 8.,TLA KEI Kv. K–1669/96., Borbély Imre–Borbély Zsolt Attila: RMDSZ:érték, érdek és hatalom, 1989–1998. Magyar Kisebbség 1998. 2. sz. 23–54., Szentimrei Krisztina: „Bal” és „jobb” az erdélyi magyar politikában.Erdélyi Magyarság 34. sz. 1998. április–június 7–12., Veress László: Azerdélyi magyar politika fő törésvonala, JATE Kortörténeti Gyűjtemény4754., Hódi Sándor: A magyar kisebbségpolitika bukása a Vajdaságban.Magyar Kisebbség 1998. 1. sz. 252–264., Uő: Vajdasági magyar pártprefe−renciák. Politikai törésvonalak a vajdasági magyarság körében. Napló 1997.január 22. 10–12., Szerbhorváth György: Vajdasági magyar bölcsek proto−collumai. Symposion 20–21. sz. 1998. szeptember–október, 3–108. Kísér−letek az összehasonlításra: Schlett István: Kisebbségnézőben. Kossuth, Bp.,1993. 269., Szarka László: Variációk nemzetstratégiára. Debreceni Szemle1998. 1. sz. 8–18., Lőrincz Csaba: A magyar nemzeti kisebbségek autonó−miaformái és koncepciói, kézirat, 20., TLA KEI Kv. K–1983/97. ÍjgyártóIstván: A szomszédos országok magyarságpolitikája. In Közép−Európa azintegráció küszöbén. TLA, Bp., 1997., 112–117.

139 A magyar kisebbségi pártok kormányzati részvételének értékelése: SzarkaLászló: A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerepválla−lásáról. Regio 2000. 4. sz. 122–149., Bárdi Nándor–Kántor Zoltán: AzRMDSZ a romániai kormányban, 1996–2000. Regio 2000. 4. sz. 150–186.

103

4.1. Politikatörténeti szempontból a magyar kisebbségek 1918 és1938/40/41 között, valamint 1989 után önálló politikai közösségek−ként léptek föl, etnikai alapon külön politikai pártokat hoztak létre.1944/1948 és 1989 között különböző csoportok az egyes országokkisebbségi, illetve magyarságpolitikájának keretein belül próbál−ták a magyarság érdekeit megjeleníteni. Az 1945 utáni generáció−váltások során és a hetvenes évekre kialakult kettős kötődés, a híd−szerep intézményesítése révén a kulturális elitek új és önálló ön−azonosság−ideológiákat fogalmaztak meg, vállalva a másságot azanyaország államnemzetéhez és országuk államalkotó többségi nem−zetéhez képest.

Annak, hogy a kilencvenes években Közép−Európában önállópolitikai közösségek jöhettek létre, az 1989−ben kibontakozó de−mokratikus változások mellett egyéb okai is voltak:

1. A megújuló kisebbségi magyar kulturális és politikai eliteknem tudták nyelv− és identitáspolitikai érdekeiket az adott többséginemzet politikai pártjainak modernizációs−demokratizációs straté−giáin belül érvényesíteni. Így törekvéseik hamarosan külön politi−kai érdekkörként intézményesültek önálló, civil társadalmi kezde−ményezésekben, illetve pártokban.

2. Az új alkotmányozási folyamat során politikailag (is) kisebb−séggé váltak, mivel nem deklarálták őket a többségi nemzettel egyen−rangú államalkotó tényezőnek.140

3. Magyarország a külpolitikai törekvéseiben 1990 után azeuroatlanti integráció és a szomszédságpolitika mellett a határon túlimagyarság érdekeinek képviseletét is vállalta. A kisebbségi kérdéstnemzetközi ügyként kezelte: az Antall−doktrína révén Magyaror−szág védőhatalomnak deklarálta magát a határon túli magyarságügyeiben, másrészt a szomszédos országok magyar pártjait a nem−zetközi kapcsolatok tényezőiként fogta fel.

4. A határon túli magyar elitek 1992–1996 között kidolgoztáka maguk – jövőképet adó – autonómiakoncepcióit, bár a megvaló−

140 Kelet−Európa új alkotmányai. Szerk. Tóth Károly, Univ. Szegediensis, Sze−ged, 1996. 360.

104

sításhoz (valójában a kisebbségi problémák kezelésére adott szín−vonalas technikákhoz) nem találtak politikai partnereket a többséginemzet(ek) körében. De ezek a tervek mégis a kisebbségi politizá−lás alapelvévé tették az önálló kulturális−oktatási intézményrend−szer megteremtésének szükségességét.

A tömör fogalmazás árnyalása érdekében néhány szerkezeti ésszemléleti problémára külön is ki kell térnem.

Mint már említettem, az ausztriai és a szlovéniai magyarságotolyan, elsősorban kulturális közösségeknek tartom, amelyek az adotttöbbségi intézményrendszeren, illetve önkormányzataikon keresztülfolytatják érdekérvényesítésüket. A horvátországi magyar politikaiszervezetek a háború miatt, demográfiai−településszerkezeti hátterük−ből adódóan erősen kötődnek a többségi pártokhoz, és ebben a kap−csolatrendszerben próbálják meg különérdekeiket érvényesíteni.141

Egy−egy adott kisebbségi társadalom képét a saját, illetve a ma−gyarországi nyilvánosságban a kulturális és politikai elit teremti meg,tehát eleve konstruált képről és közösségről van szó. Hangsúlyoz−nom kell, hogy politikai közösségről, politikai életről beszélve min−den esetben az elit viszonyait próbálom rendszerezni és általánosí−tani, tehát csak a politikai mezők és nem a mindennapok világávalfoglalkozom.

A magyarországi tagolt politikai rendszer és a szomszédos orszá−gok egységesítésre törekvő magyar politikai viszonyai közti aszink−ronitást nem lehet megkerülni. Az eddigi választási kampányokbóljól látszik, hogy míg a magyarországi politikai életben különbözőszakkérdések körül forog a vita, a szlovák, az ukrán, a szerb, a ro−mán politikai életben azonban ezek a kérdések is nemzeti sorskérdé−sekké transzformálódtak át: a politikai életnek nemzeti, és nem elsőd−legesen demokratikus legitimációja van. Fokozottan érvényes eza szomszédos országok magyar politikusaira, akik ráadásul sajátválasztóik előtt is egy etnikai/nemzeti diskurzust folytatnak, s ugyan−

141 Ünnepélyes nyilatkozat. Bécs 1996. március 2., Bécsi Napló 1996. 2. sz. 2.;A nemzetiségi közösség céljai és gondjai. Muravidéki Magyar NemzetiségiÖnigazgatási Közösség Végrehajtó tanácsa, Népújság 1991. november 15.

105

ezt a nyelvet használják, amikor a magyarországi pártokkal, a ma−gyarországi nyilvánossággal érintkeznek. A magyarországi politi−kusok pedig a külmagyar politikai közegben vagy egysíkúan rááll−nak a közvetlenül etnikai, kulturális problémák boncolására, vagyegyszerűen idegenül és általánosságként hat mondandójuk.

4.2. A törésvonalak keresése. A kisebbségi és a hazai sajtóban a ha−táron túli magyar szervezeteken belüli politikai nézeteltérések mintaz egész közösségen belüli választóvonalak kerülnek bemutatásra,miközben a pártbomlások jól mutatják, hogy elsősorban a politikai/kulturális eliten belüli személyi konfliktusokról van szó.142 A belsővitákban kialakult az irányzatok elnevezése, és az eddigi szakiroda−lom jó része arra utal, hogy itt politikai értékek ütközéséről van szó.A leggyakoribb kategóriapárok: liberális–nemzeti/népi/keresztény;jobb–bal; kíséret–kemény mag– kollaboráns; kuruc–labanc; mér−sékelt–radikális; érték−, illetve érdekorientált.143

Az ellentétes álláspontok két téma köré csoportosíthatók: 1.A magyar politikai szervezeteknek a többségi nemzet demokrati−kus/euroatlanti orientációjú erőihez való viszonya, és a velük valóegyüttműködésben követendő stratégiák. 2. A nemzeti autonómiamegteremtése természetjogi alapon jár a magyarságnak, és politi−kai, jogi harcban kell ezt a többségi politikával elfogadtatni, vagypedig az autonómiát a kisebbségi intézményépítés egyes elemeiből,állandó kompromisszumokat kötve, de mindig újra kezdeményez−ve fel lehet építeni. A harmadik kérdés a többségi kormányzatokfelé fogalmazódik meg (a kisebbségi eliten belül ebben konszenzusvan): az azonosságtudat megőrzéséhez elegendő−e a nyelvhaszná−lati jogok biztosítása, vagy a saját külön intézményesség is szüksé−ges ehhez?

142 A VMDK szétesése után egy−egy helyi vezetőt követett saját körzete is.Ezáltal lokális súlyuk is tovább nőtt.

143 A kifejezések leggazdagabb gyűjteményét adja Borbély Imre – BorbélyZsolt már idézett tanulmánya.

106

Jászi Oszkár 1918 tavaszán a nemzetiségi politikusok értékta−goltságát, az integratív nemzetiségpolitika szemszögéből, a követ−kezőképpen látta: „Míg egy nemzetiségnek nincs anyanyelvű isko−lája, közigazgatása, bíráskodása, lehetetlen a nemzettagokat ezek−től eltérő problémák iránt érdekeltté tenni, lehetetlen utat nyitnitermészetes osztályellentéteknek, a világnézeti ellentétek politiká−jának.”144 A szakirodalom egyetért abban, hogy a kilencvenes évekelső felében Közép−Európában nem az integratív kisebbségpolitikahatározta meg a magyar kisebbségi politizálás kereteit. S azt is ta−pasztaljuk, hogy az úgynevezett mérsékelt−radikális szembeállítása nyelvi vagy az intézményes jogszűkítések alkalmával nem műkö−dik: a mérsékeltnek tekintett kisebbségi politikusok is teljes vehe−menciával vetik bele magukat az általában verbális aktivitásban ki−merülő küzdelembe.

Az utóbbi tíz év történéseiből kiindulva, megítélésem szerinta kisebbségi eliteken belüli viták és elkülönülések nem elsősorbana hagyományos politikai értékek/világnézetek alapján, mint inkábbmás tényezőkkel értelmezhetők. (A világnézeti szempontok jelen−tőségét nem tagadom, de azokat nem tartom elsődlegesnek, és úgyvélem, hogy inkább a stratégiai útkeresésben van szerepük.) A kétvilágháború közti kisebbségtörténet az alábbi törésvonalakra engedkövetkeztetni: kisebbségpolitikai stratégia, nemzedéki kérdés, te−rületi szempontok, felekezeti különbségek, nyelvhasználat.

4.3. Kisebbségpolitikai és önszerveződési stratégiák. A magyar ér−dekvédelmi szervezetek a többségi társadalom politikai szervezete−ihez való viszonyát alapvetően három típusba lehet sorolni:

a) Az önszerveződés első időszakában a csehszlovákiai Függet−len Magyar Kezdeményezés (FMK) a Nyilvánosság az Erőszak El−len (NYEE) mozgalmon belül próbált politizálni; a Romániai Ma−gyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői 1990 tavaszáig részt

144 Jászi Oszkár: A nemzetiségi kérdés a társadalmi és egyéni fejlődés szem−pontjából. Huszadik Század 1918. 2. sz. 105.

107

vettek a Nemzeti Megmentési Front tanácsában; a KMKSZ az 1990−es parlamenti választásokon egy ukrán jelöltet támogatott a döntőenmagyarok lakta beregszászi járásban. Ezek azok a kezdeti kísérletek,amikor a magyar kulturális alapon szerveződő mozgalmak egy−egytöbbségi szervezettel együtt, illetve azon belül próbálták meg érdeke−iket érvényesíteni. Az együttműködés gyökere természetesen mind−három esetben más volt, de a magyar önszerveződések mindenütt azadott ország aktuális rendszerváltó szervezeteihez kapcsolódtak.

Szlovákiában és Jugoszláviában a magyarlakta területekena többségi pártok nagy számú magyar parlamenti és helyhatóságiképviselőt indítottak. Bár az előbbi helyen Gyimesi György vezeté−sével még szatellit pártot is sikerült létrehozniuk, komoly eredménytnem tudtak elérni.145

b) Egy másik modell a kilencvenes évek első felének−közepé−nek a politikai jogalanyiságból és az önrendelkezés elvéből kiindu−ló autonómia−felfogása, amely olyan egységes szervezeti keretek−ben gondolkodott, amelyekben a mozgalom egyben az adott területmagyarságának önkormányzata is lehet. Ebben a modellben a moz−galomból egyre inkább politikai párttá váló intézmény egyben azautonómia megtestesítője is. Tehát egyszerre kell önkormányzat−ként az erőforrásokat menedzselő szerepet, és mint politikai párta parlamenti érdekvédelmet ellátnia. Ennek legkifejlettebb formájaaz RMDSZ „állam az államban” elképzelése volt.146

145 A Megbékélésért és Jólétért Magyar Népi Mozgalomról van szó. A legutóbbiszlovákiai választásokon a magyar szavazók kb. 15%−a nem az MKP−raszavazott, a parlamentbe 2–3 magyar képviselő került be más pártok kép−viseletében. A Vajdaságban az 1996−os választásokon a magyar képviselő−jelöltek több mint fele nem a három magyar párt valamelyikének támoga−tásával indult, hanem függetlenként, illetve szerb pártok jelöltjeként. Azon−ban a magyar választók így is elsősorban a VMSZ−re adták szavazatukat,legtöbbször a második fordulóban. Hódi Sándor: Vajdasági magyar párt−preferenciák i. m.

146 A modell teoretikus szerkezeti megfogalmazását adja Tamás Sándor: Egynemzetiségi társadalom belső normatív rendszere, 1996., TLA KEI Kv.K–1909/97. 8.

108

Egy ilyen irányú autonómia kiépítése megbukott a jugoszláviaiháborús helyzetben, a magyar elit más csoportjainak ellenállásán,és 1994−re a VMDK vezetésének széteséséhez vezetett. A KMKSZ,infrastrukturális gyöngesége miatt, valamint az elit más csoportjai−nak a budapesti, illetve az ungvári központi ukrán törekvésekhezvaló viszonya és a személyi feltételek hiánya következtében nemtudott markáns autonomista stratégiát kiépíteni. Szlovákiában a ma−gyar pártok megosztottsága, a mečiari kormányzat nyelvpolitikaiés közigazgatási aktivitása miatt maradtak meg programszintena „társnemzeti koncepció” és a révkomáromi határozatok.147 Ez utób−binál épp a pártpolitikai félelem akadályozhatta meg az autonómia−törekvésnek keretet adó százas nagytanács megválasztását. AzRMDSZ−ben a kolozsvári nyilatkozat (1992), majd a brassói kong−resszus (1993) után kiépültek az „állam az államban” modell kere−tei, de már az egésznek legitimitást adó belső kataszter létrehozásaés a választás megszervezése – a politikai realitásokra való hivat−kozással elmaradt.148

c) 1996−ban Romániában, majd 1998−ban Szlovákiában új poli−tikai helyzet állt elő, mivel a magyar pártok számára is lehetőségnyílt a kormányzati részvételre, koalíciós partnerként bekerülteka hatalomba.149 Szlovákiában ennek előzménye volt az etnikai ala−

147 Az önkormányzat az önrendelkezés alapja. Komárom 1994. január 8., Ko−máromi Lapok – Szinnyei Kiadó, Komárom, 1995, 264.

148 A pártszerkezet és az állami intézmények megfeleltetése: parlament – szö−vetségi Képviselők Tanácsa, pártok – platformok, parlamenti frakciók – SZKTfrakciók, Alkotmánybíróság – Szabályzat Felügyelő Bizottság, Bíróság –Szövetségi Ellenőrző és Etikai Bizottság, kormány – Ügyvezető Elnökség,(erős) elnök – Szövetségi Elnök. Lásd: Szentimrei Krisztina i. m. 11.

149 A Kárpát−Balkán régió két legnagyobb etnikai csoportja, az albánok és a ma−gyarok politikai útkeresése közötti, az eltérő adottságokból adódó lényegeskülönbség, hogy míg az előbbiek elutasították az együttműködést a több−ségi társadalom ellenzéki/demokratikus/euroatlanti orientációjú csoportja−ival – még ha ez azoknak az erőknek a választási vereségéhez is vezetett(1993−as jugoszláviai választások) –, addig a magyar politikai közösségekmindenkor törekedtek a közös fellépésre.

109

pú területi autonómia követelésének feladása és a beneši dekrétu−mok problémájának jegelése, és hallgatólagosan hasonló történt Ro−mániában is. Az új helyzetben – a kisebbségi kulturális/politikaieliten belüli átcsoportosulás mellett – fölvillant a hatalomban valószemélyes részvétel és a politikai intézményrendszer átalakításábanvaló közreműködés reménye.

A kisebbségpolitikai, stratégiai megfontolások eltéréseit nemlehet egy−egy tényezőre visszavezetni. Rendkívül fontosnak tartoma pártok és a koncepciók genezisét, mert már itt nyilvánvalóvá vál−tak a szocializációs különbségek, az, hogy az egyes politikai sze−mélyiségeknek milyen elképzelésük alakult ki a kisebbségi kérdéskezeléséről.

A következőkben országonként tekintem át az önszerveződés−sel kapcsolatos eltérő elképzeléseket, és arra keresem a választ, hogymelyek azok a tényezők, amelyek leginkább meghatározták a ki−sebbségi magyar politizálás intézményes kereteit. (Áttekintés a 110.oldalon.)

4.3.1. Ukrajna. Az 1988−ban gombamód szaporodó helyi magyarművelődési köröket az akkori megyei vezetés által elfogadott ma−gyar értelmiségiek egy a CSEMADOKhoz hasonló rendszerkon−form kulturális szervezetbe akarták tömöríteni. Ebben az esetbena pártkontrollt némi anyagi támogatás ellensúlyozhatta volna. Azugyanekkor szerveződő megyei ukrán Sevcsenko társaság példája(1989. január) azonban azt bizonyította, hogy az állami és pártszer−vek irányítása nélkül is létrehozható nemzetiségi alapon társadal−mi szervezet. Mindez lehetőséget adott az addig periférián mozgóértelmiségieknek a helyi magyar önszerveződésekben meglévő in−formális befolyásuk intézményesítésére. Az 1989 februárjában ígymegalakuló KMKSZ már egyértelműen a hatalomtól függetlenmagyar érdekvédelmi szervezetként jött létre, amely a kulturálisértékek védelmét tartotta legfőbb feladatának. A mozgalom jelle−gét Fodó Sándor személye határozta meg. Felsorakozott mögéjeegyrészt a hivatalos magyar kulturális elit, másrészt addigi tanít−ványi és baráti köre. Az előbbi csoport folyamatosan morzsoló−

110

Ukrajna

1989–1993A

KM

KSZ

/UM

DSZ

létrejötte

1993–1998A

z UM

DSZ

parlamenti

képviselete1998–2002K

MK

SZ parlam

entiképviselete

2002–U

MD

SZ parlam

entiképviselet/és a helyiközigazgatás befolyása

Áttekintés 1989–2002

Rom

ánia1989–1993A

z RM

DSZ

létrejöttétőla B

rassói kongresszusig

1993–1996A

z „állam az állam

ban”szerkezeti kísérlet1996–2000K

oalíciós részvétela D

emokratikus

Konvenció korm

ányában2000–PD

S megállapodás

(Cseh)Szlovákia

1989–1992A

kormány tám

ogatása(FM

K)+

ellenzékbenE

gyüttélés, MK

DP

1992–1998A

Mečiari politika elleni

három párti védekezés

1998–K

oalíciós részvétela korm

ányban

Jugoszlávia1989–1993/94A

VM

DK

autonomista,

nemzetiesítő politikája

1994–2000A

VM

SZ és a V

MD

P,V

MD

K párharca

2001–A

VM

SZ koalíciós

részvételea korm

ányban2002–A

Magyar N

emzeti Tanács

létrejötte

111

dott le az elnök környezetéből. A gyorsan felduzzadt szervezet,amelynek tapasztalatokkal nem rendelkező, sok vonatkozásbankaotikus vezetősége az elnök személyétől függött, kiváltottaa magát 1992−ben Demokratikus Platform néven megszervező,Dupka György által vezetett csoport bírálatát. 1993−ban az el−lentétek két kérdés körül bontakoztak ki: a kárpátaljai magyar−ság véleményének figyelmen kívül hagyásával megkötött ukrán–magyar alapszerződés kapcsán, és a beregszászi parlamenti jelöltszemélye körül. Az első témában a magyarországi tömegkom−munikáció és a pártpolitikai ellentétek szétrombolták a KMKSZvezetése által megfogalmazott egységes álláspontot. A választá−sijelölt−állítás esetében már nem a külső tényező volt az elsődle−ges, hanem stratégiai megfontolások kerültek előtérbe. Fodó,a KMKSZ elnöke került szembe Tóth Mihállyal, a járási államiközigazgatás elnöki megbízottjával, a helyi KMKSZ−szervezet je−löltjével. Vagyis az egyik póluson ott volt a KMKSZ (magyar)−országos reprezentációja, a nyíltan MDF−elkötelezettségű Fodó,a másikon a tömbmagyarságban lévő elit közigazgatási tapasz−talatokkal bíró jelöltje, akihez helyi ügyek intézésében nagy re−ményeket fűztek, és akit a magyarországi ellenzéki pártok is tá−mogatásukról biztosítottak. A helyi jelölt választási győzelmétkövetően az UMDSZ (Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség)és a MÉKK (Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége) lét−rejöttével tovább folytatódott a politikai dezintegrálódása. Eköz−ben azonban a legnagyobb tömegbázissal bíró KMKSZ tagságaalig csökkent. A kiválással létrejött egy, a sajtóban és a magyar−országi tömegkommunikációban is jól reprezentált értelmiségicsoport, amely napirendre tűzte a reális helyi problémákat, ezekmegoldására terveket dolgozott ki, de belső anyagi erőforrásaiés a gyér külső (elsősorban budapesti) támogatás nem tették le−hetővé nagyobb programok megvalósítását. A magyarországikormányzattól és a kárpátaljai megyei vezetéstől elszigetelődöttKMKSZ−vezetőség egyrészt kidolgozta a helyi autonómia kon−cepcióját, másrészt a magyarországi támogatások 1994 utánibeszűkülése után megteremtette „saját infrastruktúráját” és önállóintézményrendszere alapját a beregszászi tanárképző főiskola lét−

112

rehozásával.150 Ennek az új intézménynek a támogatását a magyar−országi kormányzat sem tagadhatta meg, és ezáltal megteremtettékegyrészt az elitképzés és −megtartás bázisát, másrészt a kulcsfon−tosságú oktatási autonómia alapját. Az 1998−as parlamenti válasz−tásokon a beregszászi járásban Kovács Miklós, a KMKSZ új elnö−ke legyőzte Tóth Mihályt. Kovács radikális retorikája szerint a tö−résvonal a kollaboráns nómenklatúra és a kemény mag – vagyisa nemzetiségi érdekek hiteles képviselői – között húzódik. A másiktábor szerint a problémamegoldó, kompromisszumokat kereső, gaz−daság− és társadalomszervezésre koncentráló csoporttal egy, a kár−pátaljai magyarság kizárólagos képviseletére törekvő, a magyaror−szági jobboldali politikai erők által irányított, az ukrán kormányzat−tal szembehelyezkedő, a nemzeti sérelmekre koncentráló csoportáll szemben. Tehát a tagolódás körüli vitában itt nem az autonómiaakarása vagy nem akarása a választóvonal, hanem a nómenklatúrásmúlt (avagy jelen?). (Ez annyiban értelmetlen, hogy közéleti pálya−futását Kovács is mint az ungvári egyetem komszomoltitkára kezd−te.) A 2002−es választások után, amikor újból egy beregszászi köz−igazgatási megbízott, Gajdos István győzött szociáldemokrataszínekben (majd átnevezett az UMDSZ−be), újra fölmerül a kérdés,hogy itt mennyiben lehet egy (ungvári) magyarságpolitikai gyakor−lat és egy önálló kisebbségpolitikát megteremteni akaró csoportküzdelméről szó?151

4.3.2. (Cseh)Szlovákia. Az 1989−es változások egyedülálló hely−zetben érték a felvidéki magyarságot: létezett összefogó kulturálisszervezete (CSEMADOK), illegálisan működött a Kisebbségi Jog−védő Bizottság, és Duray Miklós személyében rendelkezett ellen−

150 Orosz Ildikó: Esettanulmány a kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolaszületéséről, TLA KEI Kv. K–1940/97. 23.

151 A választási küzdelemről: Karmacsi Zoltán: Választási sajtótömörülésekKárpátalján. Regio 2002. 4. sz. 247–263. A 2003. évi kárpátaljai történé−sekről ad kitűnő összefoglalást: Fedinec Csilla: Kárpátalja magyar politi−kai élete 2002−ben. Kézirat, 15., A Heti Válasz évkönyve számára készült.

113

zéki múlttal, kapcsolatokkal bíró, közismert, karizmatikus szemé−lyiséggel. A pártszerveződések kialakulásakor négy különböző el−képzelés jelentkezett.152

A ’68−as nemzedék a CSEMADOKba kívánta bevonni az új szer−veződéseket. Ezzel egy általuk vezetett egységes magyar mozga−lom jött volna létre. A magyarság kulturális érdekeit a kormányzatihatalmon belüli személyes részvétellel kívánták érvényesíteni.

Velük szemben a Duray Miklós volt munkatársi köréből kikerü−lő fiatalok meghatározta értelmiségi csoport az FMK létrehozásá−val az ideológiai tagozódás mellett szállt síkra. Úgy vélték, hogy azáltalános közép−európai átalakulásból a magyar önszerveződések−nek minél hatékonyabban kell kivenniük a részüket, a kisebbségekproblémáit pedig a NYEE mozgalmat segítve, a politikai rendszertmegváltoztatva lehet a leginkább kezelni.

A csehszlovákiai politikai folyamatokba csak 1989 decemberé−ben153 bekapcsolódó Duray Miklós néhány hónap után – feltehető−en a prágai tapasztalatokból okulva – már önálló magyar politizá−lásban és pártban gondolkodott, felhasználva a CSEMADOK, a ma−gyar pedagógusok és a közigazgatásban dolgozó, magyarságukatvállaló szakemberek meglévő kapcsolathálóit. Így jött létre azEgyüttélés Politikai Mozgalom (EPM).

A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) létrehozá−sa először az FMK vezetése részéről merült fel, elsősorban a falusi,vallásos magyar szavazók megnyerése érdekében. Később a mozga−lom elszakadt a szlovák kereszténydemokráciától annak nacionalistahagyományai miatt, majd az Együttéléstől az erősebb szervezet egy−ségtörekvései miatt távolodott el. Stratégiai súlyát jelentősen megnö−velte, hogy 1994 (a révkomáromi nagygyűlés) után a szlovák nyelvűtömegkommunikációban egyre nagyobb teret kaptak a párt vezetői.

152 Részletes képet ad erről a Fórum Intézet által készített visszaemlékező in−terjúsorozat.

153 Az Egyesült Államokban tartózkodott azokban a hónapokban, és miutánellopták az útlevelét, csak egy hónapos várakozás után – amikor a csehszlo−vák hatóságok az új útiokmányt a rendelkezésére bocsátották – térhetetthaza.

114

A választói befolyása növekedése folytán a szlovák–magyar kapcso−latokban is eredményeket fölmutatni akaró Horn−kormányzat ebbena pártban egy, az Együttélésnél „pragmatikusabb” tárgyaló félre talált.

A szlovákiai magyarság politikai elszigetelődésének időszaká−ban (1992–1995) az Együttélés vezetése önálló politikai jogalany−ként képviselte a felvidéki magyarságot, kidolgozva a társnemzetikoncepciót és több autonómiatervet. Ezek a tervek nem csupánnyelvhasználati és közigazgatási technikák alkalmazására vonatkoz−tak, hanem jövőképet is rajzoltak az esélyegyenlőség és a politikaiegyenrangúság elvei alapján.

A felvidéki magyar politikai élet összetettsége miatt félrevezetővolna MPP (Magyar Polgári Párt)–MKDM–EPM ívet húzni a prag−matikus együttműködőkétől az autonomista önrendelkezőkéig ter−jedő álláspontok ábrázolására. Annál is inkább, mivel az MPP iskomoly autonómiakoncepcióval rendelkezett. De a pártok mögötthúzódó csoportok eltérő stratégiája a mečiari, igen aktív jogszűkítőmagyarságpolitika következtében ki sem bontakozhatott. Elsősor−ban azért nem, mert az állami politika emberi jogi nézőpontból isalapvető követelményeket sértett meg, illetve meglévő nyelvhasz−nálati és közigazgatási jogosítványokat vett el. Így a politikai−szer−vezeti tagoltság ellenére, az elit körében folyamatos – a harmincasévekben már tapasztalt – kisebbségi/nemzeti összezáródásnak le−hettünk tanúi.154

4.3.3. Jugoszlávia – Vajdaság. A jugoszláviai magyar kulturális elit−nek a hetvenes–nyolcvanas években kialakult, más hasonló magyarcsoportokhoz viszonyított előnyei a kilencvenes évekre hátránnyáváltak. Ennek az elitnek néhány képviselője fontos posztokat töltöttbe a Vajdaság politikai vezetésében, és komoly intézményes háttér−rel rendelkezett: Fórum Ház, Hungarológiai Intézet, folyóiratok éshetilapok szerkesztőségei. Mindez azonban a „testvériség−egység”

154 Az Együttélés politikai stratégiájára nézve áttekintést ad: Duray Miklós:Változások küszöbén. Osiris, Bp. 2000, 300.

115

ideológiájának időszakában a jugoszlavizmus alapján működő in−tegratív kisebbségpolitika alapján történt. Kialakult az a helyzet,amelyben a jugoszlavizmus intenzív vállalásával az erőforrások el−osztásának közelébe lehetett jutni. A nem csupán lokális, hanem et−nikai alapú önszerveződésre, valamint a sajátosan magyar problémáknyilvános feltárására nem nyílt lehetőség. Aki nem tartotta be ezeketa játékszabályokat, azt maga a magyar nyelvű intézményrendszer isbüntette (lásd Mirnics−, Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület,Sziveri−, Viczei−ügy) vagy egyéni kompromisszumokat kötve fogad−ta be (az Új Symposion nemzedékek Sziveri időszakáig).155

A nyolcvanas években legitimációs váltás történt Jugoszláviá−ban. A jugoszlavizmus jóléti−szabadság ideológiáját a nemzeti re−torika váltotta fel. Ebből a nemzeti közösségek öntudatosodása kö−vetkezett, a konfliktuskezelésben és a helyi döntésekben pediga nemzeti szempontok előtérbe kerülése. Ezt a nemzeti összezáró−dást azonban a vajdasági magyar elit nem tudta követni, hisz egészszocializációja a jugoszláv önigazgatási rendszer hatékonyságánaknöveléséhez kapcsolta (lásd pl. Rehák László munkásságát). Ehhezaz is hozzájárult, hogy a valós problémákat felvető Sziveri−nemze−dék pályáját épp a Fórum Ház elitje derékba törte és a Ristić−üggyel156 sem tudott a kulturális elit mit kezdeni. Tehát a nyolcva−nas évek végén hiányzott az önmeghatározást végiggondoló és tu−datosító csoport, és egy közismert, hiteles, szimbolikus értelembenis vezetőnek tekintett központi személyiség. Ezzel szemben fönn−maradtak az állami vagy tisztázatlan tulajdonú kiadók, folyóiratok,napilapok és az Újvidéki Egyetem (kisebbségpolitikai kérdések vi−tatását kerülő) Hungarológiai Intézete és Tanszéke, tehát az addigiközvéleményformáló és értelmiségi szocializációs keretek.

E feltételek között lényegében két stratégia fogalmazódott meg.Néhányan a Szerbia polgári átalakításában való részvételben látták

155 A kultúrtanti visszavág: A Symposion−mozgalom krónikája 1954–1993.Szerk. Csorba Béla – Vékás János, Újvidék, 1994. 175.

156 Ristic és a szabadkai magyar színházügy. Mák Ferenc dokumentum−össze−állítása, TLA KEI Kv. 1987/97. 110.

116

a kiutat. Itt Várady Tibor jogászra, egyetemi tanárra szokás utalni, dea választási eredmények azt mutatták, hogy ennek a stratégiának je−lentős támogatottsága lehet a magyarság körében.157 A másik mar−káns vonulat a VMDK által képviselt önálló politikai jogalanyiság,amelyet autonómiakoncepcióikban fogalmaztak meg. A VMDK ve−zetése vállalta egy teljesen más legitimációs rendszerben szocializá−lódott magyar anyanyelvű társadalmi csoport képviseletét a szerbnemzetállami törekvésekkel szemben. Így az autonómia akarása egy−részt a védelmi technika kidolgozását célozta, másrészt legalább ilyenfontos, hogy megfogalmazta és tudatosította a nemzeti különállásraés önkormányzásra való igényt. Minderre a háborús körülményekközepette került sor. Az előbb említett szemlélet−, önkép−átalakulásifolyamatot erősítette a Szerbiában egyedülálló, magyarok által alul−ról szervezett háborúellenes békemozgalom. A VMDK−t mint moz−galmat azonban rendkívüli módon megterhelték a háborús körülmé−nyek okozta segélyezési feladatok és a szerb menekülteknek a Vaj−daságba való betelepítéséből adódó egyre gyakoribb helyi (közigaz−gatási−etnikai) konfliktusok. Legalább ilyen fontossá vált néhánytársadalomlélektani folyamat is. A VMDK számára kulcsfontosságúvolt a magyar nyelvű médiának az autonómiatörekvések, az önállóközösség tudatosításában való felhasználása. Csakhogy ezek állami,illetve tisztázatlan kezelésben voltak, így nem lehetett hozzájuk nyúlni.Ebben a konfliktushelyzetben a VMDK vezetői doktriner hangvételtalakítottak ki, amely 1993–1994−re a sajtóban egyre több kritikát ka−pott. A középrétegek körében az addigi jugoszláv önigazgatási kere−tek radikális szétesése, az egzisztenciális ellehetetlenülés, az anyaor−szághoz való viszony megváltozása (gazdagból szegény rokon státu−sába kerülés) tömeges kitelepedéshez vezetett, és – a szerbhez ha−sonló – hiszterizált közhangulatot alakított ki. Ebből adódhatott, hogya vajdasági magyar–magyar konfliktusokat is egyre nehezebben tud−ták kezelni, és ennek jeleként a sajtópolémiák hangja is eldurvult.

157 Mirnics Károly: A kisebbségi sors … i. m.; Várady Tibor: Túlélési straté−giát kell választani. (interjú) Magyar Nemzet 1993. 211. sz. 7.; Uő: Egyenlő−ségkeresés az etnikai társadalmakban. Beszélő 1996. 6. sz. 44–58.

117

A harmadik fontos tényező a segélyezés hatása volt. A Magyaror−szághoz való megváltozott viszonyon/státuson túl, a tisztázatlan fel−tételek között folyósított anyagi támogatás és a fölhasználása körülifelelősség nemcsak egyéneket ingathatott meg, hanem helyi közös−ségek, szerveződések morális alapját is szétverhette.

A VMDK bomlásának okaként több dolgot lehet felhozni: a plat−formosodás megakadályozását, a Hódi−ügy hatását, a budapesti, il−letve belgrádi kormányzati törekvéseket, a magyar társadalmi szer−veződések kielégítetlen igényeit, a szórvány− és tömbérdekek elté−rő voltát. Valószínűleg az előbb felsoroltak különböző mértékbenmind hozzájárultak a VMDK széteséséhez és a VMSZ létrejöttéhez.A stratégiai elképzelések szempontjából a zentai közgyűlés volt a jel−legadó, a VMSZ megalakulásával kapcsolatos dokumentumokbólpedig nyilvánvalóvá vált a kisebbségi politizálás két színtere/szint−je közti különbség.158 Az önkormányzatokba beválasztott képvise−lők a helyi ügyekre, a lehetséges kompromisszumokra, a dolgok mi−előbbi elintézésére koncentráltak, a párt vezetése viszont sokkalinkább a „nemzetpolitikai” kérdéseket, az öndefiníciót, az összvaj−dasági magyar, kisebbségi érdekek artikulálását tartotta feladatá−nak. A politikai elszigetelődésnek az előbbi országok esetében mármindenütt jelzett időszakában (1991–1996–2001) a VMDK az adottfelépítésével az autonómiakoncepció kidolgozása, az önálló politi−kai közösség öntudatosítása után már nem volt képes a belső intéz−ményépítést megvalósítani. A VMSZ ennek a hiányát kívánta pó−tolni és a politikai játékteret jobban kihasználni (a budapesti ésa belgrádi kormányzatokkal szemben, illetve a szerb pártok irányá−ban). Stratégiaváltás annyiban következett be, hogy míg a VMDKalulról felfelé épülő, választott autonómia keretében gondolkodott,de ezt technikailag nem tudta megvalósítani, addig a VMSZ auto−nómiakoncepciójában különböző szakmai csoportok által létreho−zott tanácsok rendszerét dolgozta ki.159 Választási győzelme óta azon−

158 A botrány. Szerk. Ágoston András – Vékás János, Újvidék, 1994, 164.159 VMSZ, VMDK autonómiakoncepciók és szakértői anyagok, TLA KEI Kv.

K–1543/1/96.

118

ban politikájában a nemzeti autonómia helyett a Vajdaság autonó−miája került előtérbe, egybekötve a Jugoszlávia polgári átalakításá−ban való részvétellel. Megtörtént a magyar kisebbségi társadalompolitikai öntudatra ébresztése, de az elit, amelyik ezt végrehajtotta,szétesett, és így újra az ország demokratizálódásában való részvételvált elsődlegessé.160 A Milosević−rendszer megdöntése után KaszaJózsef miniszterelnök−helyettesi pozíciót kapott a szerb–montenegróikormányban. Ennek eredményeként a kisebbségi törvény kidolgo−zásában a VMSZ politikusai is részt vehettek. A legfontosabb vál−tozás a Magyar Nemzeti Tanács létrehozása volt 2002 szeptembe−rében. Az intézmény legitimitását eddig nem csak az kérdőjeleztemeg, hogy elektori rendszerben választották meg a tanács tagjaitazok, akik a VMSZ listáját szavazták meg, hanem az is, hogy nemtudott olyan eredményeket felmutatni, amelyek hosszabb távon el−fogadottá tehetnék. Ezért is létfontosságú számára a magyarországiforráselosztás feletti koordináció és a Magyar Szó c. napilap meg−szerzése. Ehhez járul még a nemzeti autonómia és a külhoni állam−polgárság megszerzéséért folytatott pártpolitikai küzdelem is(VMDP−kezdeményezések, amelyek elől a VMSZ sem térhetett ki).Kérdés, hogy a kifelé irányuló követelések, a külső elvárások ké−pesek−e a vajdasági magyar közvéleményt úgy integrálni, hogy belsőügyeit (oktatás, elszegényedés, intézményműködtetés) is kezelhes−

160 A folyamat értelmezéséhez: Mirnics Károly: A vajdasági magyarok politi−kai önszerveződése és a magyar politikai pártok egymás közti harca a VMDKmegalakulásától 1996−ig. TLA KEI Kv. K–2793/99. Az egyes szervezetekvagy szerveződések: A Vajdasági Magyar Szövetség, 1994. VI. 18−ána VMDK−ból kivált önkormányzati és parlamenti képviselők részvételévelalakult meg Zentán, Csubela Ferenc elnökletével. 1995. XII. 9. Kasza Jó−zsef vette át az elnökséget. Szintén a VMDK−ból vált ki a Böröcz Józsefalapította Magyar Polgári Mozgalom Zentán, 1995. III. 18−án. A VMDK−nbelül egy csoport 1996. XII. 22−én közgyűlést tartott, amelyen Páll Sándortelnöknek, Mirnics Károlyt pedig alelnöknek választotta. A VMDK voltvezetői 1997. II. 7−én létrehozták a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot.Elnöke Ágoston András, alelnöke pedig Csorba Béla és Sepsey Csaba lett.Előtte alakult meg Újvidéken a Vajdasági Magyarok KereszténydemokrataMozgalma 1997. I. 26−án.

119

se? A romániaihoz, illetve a szlovákiaihoz hasonló magyar kisebb−ségpolitikai pozíciók megléte a Vajdaságban csak látszólagos éstörékeny, amelynek a háttere a kisebbségi politikai elit teljesítmé−nyében, tágabban a vajdasági magyar (töredék)társadalom adottsá−gaiban keresendő, a szinte trianonihoz hasonló sokkot megélő szer−biai közszellemen túl.161

4.3.4. Románia. A romániai magyarság alapvetően nagyságábankülönbözik az összes többi határon túli magyar kisebbségi csoport−tól. Ebből adódóan értelmisége is számosabb, tagoltabb, és így kü−lönböző szakértői csoportok működhetnek benne párhuzamosan.Egy másik fontos sajátosság, hogy míg a többi kisebbség esetébena hatvanas évektől döntően első generációs értelmiségiek baloldalihagyományokra építették az intézményeket, addig Erdélyben meg−maradt némi folytonosság és legfőképpen a tudás a két világháborúközti kisebbségi szellemi életről.162

Az 1989−es változások után a legszélesebb politikai garnitúrá−val az RMDSZ rendelkezett. Volt egy nemzetközileg is elismert,hiteles, karizmatikus személyisége: Tőkés László; az értelmiségi kö−rökben meghatározó tekintélynek számító, a bukaresti politikai eli−tet jól ismerő tapasztalt politikusa: Domokos Géza; a ’89 után jelent−kező fiatal nemzedék politikai nyelvezetét használó, az új magyarkormányzattal is jó kapcsolatokat ápoló, ellenzéki múlttal bíró sze−mélyisége: Szőcs Géza. A stratégia kialakulását itt is elsősorbana többségi állam törekvéseire adandó válaszok keresése határoztameg. A Domokos Géza által képviselt együttműködési politikáraa kormányzat nem volt partner. (Később az RMDSZ az ellenzéki

161 Ennek, belső, tudományos feltárása Losoncz Alpár: Vázlat a vajdaságimagyar elitek dinamikájáról. In Etnopolitika. Szerk. Bárdi Nándor, FedinecCsilla, TLA, Bp., 2003, 297–304.

162 Folyamatosan léteztek vonatkoztatási személyiségek: Kós Károly, MártonÁron, Mikó Imre, Venczel József, Jordáky Lajos, Jakó Zsigmond, Szabó T.Attila, Schuller Rudolf, Gáll Ernő, Bretter György, Aradi József …

120

pártszövetségből is kénytelen volt kilépni.) Rendkívül fontosnaklátom azt, hogy a Domokos utáni átmenet kérdését a politikai elitmeg tudta oldani, részben pragmatikus személyi politikával (MarkóBéla integratív személyiségének előtérbe helyezésével), részben azértékrendbeli ellentéteket kezelő technika kidolgozásával (lásd a Szi−lágyi N. Sándor vezette egyeztető kerekasztalt). Emellett az egységfönntartása azért is lehetséges volt, mert a szavazóbázis etnikai ala−pon működött („Valljuk meg magyarságunkat!” – hangzott az RMDSZegyik választási jelszava 1992−ben), és ha valaki nem az RMDSZjelöltjeként indult, nem volt esélye arra, hogy mandátumhoz jussona magyar többségű településeken. (A helyhatósági választások ese−tében ez csak a nem magyar többségű településekre volt igaz.A Székelyföldön függetlenként induló magyar jelöltek komoly si−kereket értek el, majd jórészt integrálták őket a helyi RMDSZ−ve−zetésbe.) A Kolozsvári Nyilatkozat, majd a brassói kongresszus utánlényegében két stratégia körvonalazódott. Az autonómiát a belsőválasztások révén megvalósítani akarók tábora, és azoké, akik eztegy hosszabb folyamatnak tekintve, a romániai nagypolitikai lehe−tőségeket számba véve, intézménytípusonként, parlamenti−jogi ke−retek között, nem pedig helyzeteket teremtve kívánták elérni. Azellentétek konkrét politikai vitákban kerültek felszínre: Neptun−ügy,Nagy Benedek röpirat−ügye, a nemzeti kataszter és a belső válasz−tás elmaradása, koalíciós megállapodás, a Bolyai Egyetem sorsa,a koalíciós munka értékelése. Az ún. autonomisták, radikálisok te−vékenysége jórészt kimerült a koalícióval szembeni kritikában.A párt ezen, a kormányzati hatalmon kívüli része megerősítést nyerta FIDESZ magyarországi győzelme után, de az egyre inkább a Mar−kó−ellenes erők gyűjtőtáborává váló Reform Tömörülés nem tudottintegráló szerep betöltésére képes politikust kitermelni és az RMDSZjelenlegi hatalmi−részvételi logikáját mással helyettesíteni. A Szé−kely, illetve Magyar Nemzeti Tanácsokról még korai nyilatkozni,de egyelőre úgy tűnik, hogy alapvetően nem voltak képesek az ed−digi kisebbségpolitikai−hatalmi viszonyokat megváltoztatni.163 A po−

163 Az RMDSZ−problematika folyamatos elemzését adja Bakk Miklós tanulmány−

121

litika mélyebb hatalmi rétegeit nézve ma az RMDSZ döntően lefe−di az összes intézményi alrendszert, de ez alól részben kivétel a ma−gyar önkormányzati képviselők hálózata – és természetesen az egy−házak. Itt nem pusztán a Markó–Tőkés ellentétről van szó, hanemarról, hogy egy rugalmas, adok−kapokra építkező politikai intéz−ményt miként lehet összehangolni a párt szavazói bázisát átfogó,értékőrzésre berendezkedett, a gyors szekularizációra föl nem ké−szült, tekintélyelvű egyházi világgal, amelynek nincsenek nemzetilegitimációs gondjai.

4.3.5. Az előbbi országvázlatokból kiindulva az utóbbi tíz év ma−gyar kisebbségi érdekérvényesítőinek három típusát különböztet−hetjük meg: 1. Akik a hatalomban való személyes részvétel révénakarják képviselni a kisebbségi érdekeket. 2. Akik együttműködniakarnak az adott ország polgári demokratikus, euroatlanti integrá−ciója iránt elkötelezett politikai erővel (azokba integrálódva vagypártszövetségben) a politikai intézményrendszernek az európai nor−mák szerinti átalakítása érdekében. Ezen belül a szubszidiaritás ér−vényesítése révén és a határok minőségének megváltoztatásával,a nemzetközi kisebbségjogi normák betartatásával gondolják biz−tosíthatónak a magyar kisebbség nyelvi és intézményi jogait. 3. Akikszerint az adott ország magyar kisebbsége számára csak kollektívjogainak, autonómiájának elismerése biztosíthatja identitásának in−tézményes megőrzését. Ezt elsősorban az autonómia intézményé−nek kiépítése garantálhatja, és ebből a pozícióból mint egyenlő fe−lekkel lehetne tárgyalni a többségi politikai pártok képviselőivel.

Az elmúlt tíz évben a szomszédos országokban létrejött egy újkisebbségi magyar politikai elit. Belső vitáik – a romániai magyar−ság kivételével – a szerveződések szétesésével, új intézmények ala−pításával jártak. A politikai retorika szintjén általában az egység, azegységes fellépés szükségességét hangsúlyozták, aminek a hátteré−

kötete: Lassú valóság. Ambrózia, Kézdivásárhely, 2002, 208. Átfogó doku−mentációt nyújt, de egyáltalán nem pártatlan munka Borbély Zsolt – DénesKrisztina: Erdélyi magyar politikatörténet 1989–2003. Bp., 2003, 206.

122

ben egyfajta stabilitásigény van. Ezeknek a politikai pártoknak azadott ország többségi, nemzetállami törekvéseire és az anyaországipártok különböző elvárásaira is reagálniuk kell. Ebből a szempont−ból a létszámukban és egzisztenciális alapjaikban is leggyengébbmagyar csoportok a legkiszolgáltatottabbak: a horvátországiak,a kárpátaljaiak és a vajdaságiak. A budapesti 1994−es kormányvál−tás döntően befolyásolta az MDF−hez közeli KMKSZ és az UMDSZ/MÉKK viszonyát. A VMDK vezetése önálló politikai stratégiájátnemcsak Belgrád, hanem Budapest felé is megpróbálta érvényesí−teni, így már az 1994−es kormányváltás előtt, a Balladur−terv(ek)körüli vitákban és a Hódi−ügy kapcsán megromlott a kapcsolatuk.Az 1994 utáni budapesti kormányzat szomszédságpolitikai erőfe−szítéseihez Jugoszláviában a VMDK−nál rugalmasabb/pragmati−kusabb VMSZ−ben talált partnert, míg Szlovákiában a természetesszövetséges, de gyenge parlamenti képviselettel és befolyással ren−delkező MPP helyett az MKDM került előtérbe. Itt azonban az 1998−as választást követően a legnépszerűbb szlovákiai magyar párt, azMKDM nem tartotta magát az előzetes ígéretekhez, s így nem azMPP−vel, hanem az Együttéléssel hozta létre a Magyar KoalícióPártja (MKP) gerincét. Erdély ebből a szempontból is külön eset,hiszen itt az RMDSZ – ha nem is a csúcsvezetés szintjén, de an−nak közelében – mindig tudott olyan politikusokat előtérbe hozni,akik intenzív kapcsolatokat ápoltak az éppen hatalmon lévő buda−pesti koalícióval.

Ha az utóbbi tíz év magyar kisebbségi érdekvédelmét megpró−báljuk szakaszokra tagolni, három korszakot különíthetünk el: a)1989–1992 között a mozgalmak kiépítették szervezeti kereteiket,infrastruktúrájukat, és az addig vezető kulturális személyiségek he−lyét kizárólag politikai munkával foglalkozó személyek vették át.b) A következő években ezek a szervezetek kidolgozták autonómia−koncepcióikat, megkíséreltek közösségük számára jövőképet rajzol−ni, amely azonban a többség meghatározta politikai intézményrend−szerben sehol sem került elfogadásra. Miközben a nemzeti, etnikaiösszetartozás tudata az egész térségben láthatóan felértékelődött,a magyar kisebbségi pártok saját országukon belül az alkotmányo−zási folyamatoktól kezdve politikailag elszigetelődtek. Ezt tovább

123

fokozta, hogy az anyaország külpolitikai érdekei elsősorban az euro−atlanti integrációra vonatkoztak. A nemzetközi érdeklődés homlok−terébe pedig a magyar kisebbségi problematikától távol álló balká−ni konfliktusok kerültek. c) A harmadik korszak az RMDSZ 1996−os és az MKP 1998−as kormányzati szerepvállalásával kezdődött.Ettől eltérő az ukrajnai magyar kisebbség helyzete, ahol a KMKSZés az UMDSZ vitájában a helyi kisebbségi intézmények közül azévtized legfontosabb eredménye, a beregszászi tanárképző főiskolais nehezen bontakozhat ki. Teljesen új pályára került a vajdaságimagyarság, ahol a politikai pártok megsokszorozódása, a személyeskapcsolathálók és intézmények szétesése után, a létrehozott Nem−zeti Tanács révén sem igen látni a cselekvési lehetőséget a kisebb−ségpolitika számára.

4.4. A nemzedéki elkülönülés. A kisebbségtörténeti korszakokról ésnemzedékekről szólva az áttekintést az 1980−as években zártam.A következőkben arra keresem a választ, hogy milyen nemzedékicsoportok és hogyan határozták meg a magyar kisebbségpolitiká−kat a fordulat után.

1989 után Kárpátalján a KMKSZ alapítói köre és első vezetésejórészt a Fodó Sándor köré csoportosuló fiatal értelmiségiekből jöttlétre. Ez később kettéosztódott (bizonyos értelemben két, ’89 előttiirodalmi csoportosulás, a Forrás−kör és a József Attila Irodalmi Stú−dió törésvonala mentén),164 újabb generáció azonban már nem jelentmeg sem e szervezetben, sem más hasonló intézmény környékén.Kárpátalján nincs magyar ügyvéd, hiányoznak a képzett, társadalom−statisztikával, szociológiai vizsgálatokkal foglalkozó szakemberek.

(Cseh)Szlovákiában a ’68−ban vezető szerepet betöltött szemé−lyiségek döntően az Együttéléshez csatlakoztak. Sajátos módon az1989 előtt Duray Miklós munkatársainak számító fiatal, társada−lomtudományosan képzett szakemberekből csak Gyurcsík Iván dol−gozott az Együttélésben, a többiek az FMK, majd az MPP vezetésébe

164 Tóth István: Filmszakadás. Kárpátaljai Minerva II. köt. 1–2. sz. 46–51.

124

kerültek. (Ebben a helyzetben az a paradox, hogy Duray, a disszi−dens vezér a CSEMADOKos aktivistákat választotta és nem értel−miségi barátait−harcostársait. Politikailag azonban teljesen logikuslépésről volt szó.) Az önkormányzati politizálás során a fiatal, jó−részt műszaki végzettségű értelmiségiek az MPP−hez, a volt CSE−MADOK−aktivisták és a ’89 előtti közigazgatás magyar munkatár−sai inkább az Együttéléshez kapcsolódtak.

Jugoszláviában erőltetett volna generációs csoportokról beszél−ni, hiszen Ágoston András annak a Fórum Háznak a második em−bere volt a VMDK megalakulása előtt, amely később a „restaurá−ciós ellenzék” legfőbb hátterét adta. Itt a politikai szervezetekbeninkább a harmincévesek hiánya okoz gondot. Ez egyrészt a Sziverivezette Symposion társaság szétverésének, másrészt a generáció tö−meges kivándorlásának, harmadrészt a társadalomtudományi szak−emberképzés hiányának tudható be. Jogi, közgazdasági végzettsé−gű magyar szakemberek ma is jó néhányan dolgoznak, de nem le−het tudni, hogy van−e utánpótlásuk.

A hetvenes–nyolcvanas évek romániai értelmiségi politizálóirészben elhagyták az országot még 1989 előtt, mások a tudomá−nyos életben találták meg a helyüket, míg néhányan, míg az RMDSZvezetését döntően a kulturális elit és nem a profi politikusok adták,részt vettek a munkában (Cs. Gyímesi Éva, Szilágyi N. Sándor, Ba−lázs Sándor, Magyari Nándor), majd perifériára kerültek, vagy ma−guk is politikussá váltak (Markó Béla, Kötő József).

1989 után már az első kongresszusokon megjelent a Magyar If−júsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), amelynek döntő szerepevolt Szőcs Géza főtitkárrá választásában. Később ebből a körbőlvált ki az aktív politizálást vállaló Reform Tömörülés, amely ma isaz autonómiatörekvések legeltökéltebb képviselője. A harmincéve−sek köre mögött a potenciális utánpótlás is biztosított (lehet) az igenaktív egyetemi diákszervezetek vezetői köréből. A helyi politizá−lásban, elsősorban a Székelyföldön, egyre nagyobb súlyt kapnak azáltalában műszaki végzettségű, társadalmilag érzékeny harminc–negyven év közti fiatal vállalkozók. Egy máshol alig jelentkező ré−teg szintén itt jelent meg: az egyetemi tanulmányait Magyarorszá−gon befejező és visszatért értelmiségiek köre.

125

Az előbbieket összefoglalva hosszabb távon súlyos problémaa jogi, közgazdasági, társadalomtudományi végzettségű fiatal szak−emberek hiánya. A potenciálisan, nagyobb lélekszámának következ−tében is jobb helyzetben lévő szlovákiai és romániai magyarság ese−tében pedig az ilyen végzettséggel rendelkező fiatalok intézményesintegrálását, az otthoni munkafeltételek biztosítását tartom kulcs−kérdésnek.

Nemzedéki szerveződésnek tekintem az eddigi pályájukat tekint−ve eltérő utat bejáró MPP−t, a romániai Reform Tömörülést ésa KMKSZ vezérkarát. A szlovákiai MPP, amely döntően a DurayMiklóssal 1989 előtt együttműködők köréből és a magyar egyetemiklubokból, társaságokból nőtt ki, a Magyar Koalíció Pártján belülelsősorban a kormányzati−gazdasági pozíciók megszerzésére töre−kedett Világi Oszkár és Gyurovszky László vezetésével. A csoportmásik két meghatározó tagja, Tóth Károly és Öllős László pedig,visszavonulva a tudományszervezéshez, a somorjai Fórum Intézetrévén a szlovákiai magyar társadalomtudományi kutatásokat me−nedzselik, és ezzel alakítják is a kívülről nyerhető képet és a társa−dalmi önismeretet a szlovákiai magyarságról. Figyelemre méltó a kétmeghatározó pártszervezőnek, Tóth Károlynak (FMK, majd MPP)és Gyurcsík Ivánnak (Együttélés) a politikai perifériára kerülése éskilépése a mozgalmakból. A két, még az 1989 előtti legális/illegá−lis munkában (Madách Könyvkiadó, illetve CSEMADOK és mind−ketten egyben a CSMKJB−ban) szocializálódott politikai személyi−ség, ahogyan megnőttek a pártok kisebbségi érdekképviseleten túlihatalmi vonatkozásai, úgy szorultak háttérbe. A parlamenti képvi−selők túlnőtték az ideológus pártszervezőket.

A Reform Tömörülés útjáról már volt szó. A csoport szocializáció−ját döntően a budapesti képzés és kapcsolatok, majd a romániai politi−kai iszapbirkózással való szembesülés határozta meg. A csoporton be−lüli pálya− és szerepválasztások: a Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Bor−bély Zsolt választotta manifeszt autonómia−platform és a Tamás Sándor,Markó Attila, Székely István vállalta szakpolitikusi hozzáállás elevemás−más stratégiákat hozott magával. Ezért sem sikerült egységesprogramot és következetes projekteket végrehajtaniuk. A Reform Tö−mörülés gyűjtőcsoporttá vált, és eddig nem sikerült az adott RMDSZ−

126

vezetéssel szemben napi alternatívát jelentő programot felállítania.Az általam jövőképprogramnak tartott autonómiakövetelések pe−dig pusztán harci eszköznek tekinthetők, mert a társadalomszerve−zésben, a helyi politikában sajátos modelleket, hatékony megvaló−sításokat nem tudnak felmutatni. (Szász Jenő székelyudvarhelyipolgármester eredményeit ők maguk sem propagálták.)

A KMKSZ vezetői a beregszászi tanárképző főiskola intézmé−nyességébe húzódtak (a FIDESZ és) Kovács Miklós parlamenti vere−sége után. Esetükben az a legfontosabb kérdés, hogy saját intézmé−nyeiken belül (KMKSZ, II. Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskola,Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség) mennyiben tudják a ma−gyarországi szervezési, szemléleti mintákat honosítani úgy, hogya nyilvánvaló FIDESZ−kötődésekkel is kárpátaljai közösségi érde−keket tudjanak integrálni és képviselni. De mindez hozzákapcsoló−dik ahhoz a szélesebb értelemben vett kérdéshez, hogy a kisebb−ségpolitika vezetőinek politikai kultúrája és Magyarország−kompa−tibilitása hogyan viszonyul saját (töredék)társadalmuk politikai,habituális világához.

4.5. A területi probléma. A magyar kisebbségi pártokon belüli konf−liktusokban gyakran megjelenik a szórványmagyarság−tömbmagyar−ság és egyes központnak számító városok közti ellentét is. A lakó−helyén kisebbségben vagy többségben élő határon túli magyarságpolitizálásáról nem lehet általános érvényű megállapításokat tenni.Inkább azt kell szem előtt tartani, hogy a magyar többségű telepü−léseken egy sor nyelvhasználati, foglalkoztatáspolitikai, intézmény−fönntartási probléma az önkormányzat révén kezelhető, de vegyes−kisebbségi településeken ez már nagyon komoly gondot jelent. Ittegyrészt a kisebbségi közéleti szereplők sokkal érzékenyebbek a sa−játos etnikai érdekekre, a sérelmekre és szimbolikus gesztusokra,másrészt nyelvtudásukból, a másik fél ismeretéből, kompromisszum−készségükből adódóan felkészültebbek a többségi közegben az ér−dekérvényesítésre. Ezért a magyar kisebbségpolitikusok többségemár a két világháború között is olyan településekről jött, ahol a ma−gyarság nem rendelkezett meghatározó többséggel.

127

Szlovákia esetében a magyarság egyetlen megszaggatott tömb−ben található, mégis létezik egy választóvonal a keleti és a nyugatiterületek között: 1998 előtt a szlovákiai magyar parlamenti képvise−lők 80%−a Pozsonyban és annak 30 km−es körzetében élt. Kárpátal−ján a határ menti Beregszászi járás és az ungvári, illetve a szórvány−ban élő magyarság között az autonómiaelképzelések, a parlamentiképviselőjelölt kijelölése terén folyamatosan voltak konfliktusok.De mivel a KMKSZ vezetése ma a beregszászi tanárképző főisko−lán tanít, lényegében ide került a súlypontjuk. Erdély esetében a Szé−kelyföld és a szórványmegyék teljesen eltérő politikai helyzetérőlszokás beszélni, hiszen Hargita és Kovászna megyében még az elő−ző kormányzat alatt is sajátos külön magyar életvilág működött.Emellett fontos politikai probléma a két feles város helyzete: Ma−rosvásárhelyé és Szatmárnémetié, ahol még nem tudni, hogyan ke−zelik az önkormányzatok az etnikai versenyhelyzeteket. A magyar−országi televízió hatására a közösségszerveződés és az információ−áramlás szempontjából a Partium már a hetvenes évektől máskéntfejlődött, mint a történeti Erdély. 1989 után a határok átjárhatóságarévén pedig egyértelműen Debrecen és Nyíregyháza lettek az alrégióbeszerzési, fogyasztási mintákat közvetítő központjai. A Vajdaság−ban a Tisza menti tömbmagyarság önkormányzatai képeztéka VMDK, majd a VMSZ tömegbázisát. Az utóbbi szervezet meg−erősödésével a magyar politikai vezetők Temerin–Újvidék helyettdöntően Szabadkáról kerülnek ki.

Az egyes városok közötti rivalizálás tétje a központi szerep meg−szerzése. Lényeges elem, hogy a magyar többségű területek köz−pontja sehol sem esik egybe az adott alrégió közigazgatási és politi−kai központjával. Folyamatos dilemma, hogy az adott alrégió köz−pontjában vagy a magyarlakta területek centrumában legyen−ea politikai döntésközpont. Szlovákia esetében Pozsonnyal mára földrajzi közelség miatt sem versenyezhet Dunaszerdahely vagyKomárom. De ez azzal jár, hogy miközben Dunaszerdahely a Csal−lóköz regionális központja, itt nem épültek ki sajátos kisebbségiintézmények. Mivel Szlovákiában a parlamenti választási rendszerpártlistákkal működik, nem várható, hogy a jelenlegi Pozsony−köz−pontúság megváltozna. Itt közben megnőtt Somorja szerepe a po−

128

zsonyi magyar értelmiségiek kiköltözése révén, és Komárom is frek−ventáltabb lett az egyetemépítés miatt.

Hasonló a helyzet az Ungvár–Beregszász viszonyban, azzal a kü−lönbséggel, hogy miközben a KMKSZ−iroda Ungváron maradt,a magyar főiskola, színház, központi könyvtár Beregszászban mű−ködik. Mára az értelmiségkibocsátás és a közösségi élet szempont−jából is fölértékelődtek olyan falvak, mint Bátyu és Nagydobrony.

Romániában már az RMDSZ megszervezésének első heteibenmegmutatkozott a hagyományos Bukarest–Kolozsvár ellentét. Do−mokos Gézának az elnöki posztról való távozásával a gyakorlatipolitikai munka az Ügyvezető Elnökség megnövekedett adminiszt−ratív súlya révén áttevődött Kolozsvárra, az elnöki iroda Marosvá−sárhelyen működik, míg a parlamenti frakció Bukarestben van. Azévszázados Marosvásárhely–Kolozsvár rivalizálásban az előbbimegváltozott etnikai viszonyai miatt egyre kevésbé tudja betöltenia „Székelyföld fővárosa” szerepet. Ezzel szemben Csíkszereda kezda székelyföldi (al)régió központjává válni. Ez döntően a megyésí−tés során felduzzasztott város fejlődéséből adódik: a nyolcvanasévekben tömegesen telepedtek itt le fiatal műszaki értelmiségiek,és nem működnek olyan rendies kapcsolathálók, mint más székelykisvárosokban, ráadásul a nagy építkezések nyomán jók azintézményelhelyezés lehetőségei. Az egyetemépítés is Csíkszere−dát erősítette a FIDESZ−kormányzat időszakában, ma pedig Ma−rosvásárhely a frekventált egyetemfejlesztési központ.

Az utóbbi évtizedekben a vajdasági Szabadka–Újvidék ellen−tétre – más kristályosodási pont hiányában – mindenféle helyi mí−toszokat ráaggattak. Döntően a polgári, magyar hagyományokat őrzőSzabadka és a kozmopolita, értékvesztett Újvidék ellentétét konst−ruálták meg.165 (Az Új Symposion 1983−as szétverésekor azonbannem jelentett problémát az Újvidék–Szabadka összefogás, ahogyma sem a VMSZ keretében való együttműködés.) Újvidék szerepea tartományi autonómia megszüntetése óta jelentősen csökkent, rá−

165 Szerbhorváth György mindezt egy szemléletes táblázatban foglalta össze.A vajdasági bölcsek … i. m. 21.

129

adásul a délszláv háború kitörése után Szabadkának mint határvá−rosnak a gazdasági súlya jelentősen megnőtt. S ezzel a szerb gaz−dasági−politikai és ma már a demográfiai dominancia is jobban ér−vényesül. Ezért mint 1922 óta annyiszor, újra fölértékelődött Zentaszerepe, amelynek magyar többsége, hasonlóan Székelyudvarhe−lyéhez, a kisebbségi magyar világokon belül is különleges helyetfoglal el (mint „kis Magyarország”).

4.6. Felekezeti különbségek. A két világháború közti magyar ki−sebbségi politikában fontos szerepe volt a vallási hovatartozásnakaz örökölt felekezeti ellentétek, a jelentős számú magyar zsidóságidentitásválasztása, az egyházak által működtetett önálló intézmény−rendszer, a komoly kisebbségvédelmi munkát végző szabadkőmű−ves mozgalmak és mindezeknek a kisebbség politikai életében be−töltött szerepe miatt. A második világháborút követő szekularizá−ció révén a felekezeti tagoltság kérdése elvesztette létalapját. Azegyházak társadalmi súlya csökkent, de a kisebbségi társadalmak−ban fölértékelődött a jelentőségük: a kisebbségi közösség az utol−só, sajátnak érzett intézményeknek tekintette azokat. Majd 1989 utánaz egyházak felekezetenként és régiónként különböző viszonyt ala−kítottak ki a kiszélesedő kisebbségi intézményrendszerhez.

Szlovákiában az MKDM a kilencvenes évek elejétől önálló ma−gyar püspökség létrehozását követelte. A pártszimpátiákat tekintveúgy tűnik föl, hogy a protestáns magyar települések inkább azEgyüttélést, míg a katolikusok az MKDM−et preferálták. A MKPhelyi szervezése időszakában az MKDM központi szerepe révénegyes helyeken megmutatkozott a katolikus egyházközségeken ke−resztül is működő kapcsolathálók előnye.

Kárpátalján az egyház is revitalizációs állapotban van. Fontos−sága nem a politikai vagy kulturális mezőben, hanem elsősorbana szociális munkában nyilvánul meg. A szociális háló pótlását egye−dül ez az intézményrendszer vállalta föl, döntően külső erőforráso−kat mozgósítva. Lelkészei nem vesznek részt aktívan a kisebbségipolitikában, de a helyi társadalmak szintjén a magyar közvéleménymeghatározó formálói.

130

Jugoszláviában a vallási élet 1989 előtt teljesen a magánszférá−ra szorítkozott. A délszláv háború alatt az egyházak által végzettrendkívül komoly humanitárius tevékenység nem fejlődött továbba közélet más területeire. Az intézményrendszernek a magyar ki−sebbségpolitikába való integrálását a püspökök Belgrádtól való füg−gősége korlátozza. De a lelkészek magyarországi képzése, illetvebizonyos közösségi funkciók lehetősége a kulturális és az oktatásiéletben megnövelte szerepüket (pl. Tótfalu, Nagybecskerek).

Romániában Tőkés László személye és a kiterjedt, nagy törté−nelmi hagyományokkal rendelkező és komoly sérelmeket elszen−vedett egyházi intézményrendszer szorosan kapcsolódik az RMDSZpolitikájához. Jó néhány kísérlet történt arra nézve, hogy a magyar−ság oktatási autonómiáját az egyházi intézményeken keresztül va−lósítsák meg (a két világháború közti modellhez hasonlóan). Azon−ban az egyházi kárpótlás elmaradása ezt lehetetlenné tette. A kétvilágháború közt a kisebbségi közéletben itt volt a legnagyobb sú−lya a felekezeti hovatartozásnak, ma már ennek nincs jelentősége.Ha mutatkozik különbség, az inkább a Tőkés László álláspontjáhozvaló viszonyban nyilvánul meg. E tekintetben a katolikus egyház−nak az alkotmányreferendum alkalmával kiadott nyilatkozata, amelyaz RMDSZ vezetése, nem pedig Tőkés mellett foglalt állást, fordu−lópontot jelentett. Az egyházak – vagyonuk visszaszerzése miatt –belekerültek a „nekünk jár”, illetve a „kis lépések” stratégiája köztiőrlődésbe.

4.7. Beszédmódok. A határon túli magyar közélet szereplőineknyelvhasználatát három nagy típusba lehet sorolni:

a) Az 1989 előtt kialakult, többes szám első személyben meg−szólaló, nemzeti sérelmeket, történelmi−etnikai szimbólumokat hasz−náló nyelvezet a fordulat után elsősorban belső használatra szolgált(megemlékezések, választási propaganda). Az így megszólalókegész közösségük nevében beszélnek, és ezt az emelkedett hangne−met többnyire a magyarországi sajtó is átveszi, ezzel mintegy erő−sítve azt. (Pl.: „mit vár… az erdélyi magyarság?”; „mi, vajdaságiakúgy gondoljuk…”)

131

b) Pragmatikus politikai nyelv: a történéseket politikai folyamat−nak tekintik, és ezekben a viszonyokban értelmezik. Használói nemutalnak állandóan az etnikai/nemzeti összefüggésekre, hanem közvet−len politikai érdekeket fogalmaznak meg, vagy azokról vitatkoznak.

c) Az önreflexió analitikus nyelvezete, amely a kisebbség belsőügyeit jeleníti meg, és a közíró saját pozíciójára is reagál. Prediká−tumát nem üzenetnek, programnak, bírálatnak tekinti, hanem egy−egy helyzet értelmezésének. A határon túli magyar média pártoktólegyre függetlenebb és periferikusabb közíróinak sajátja ez a meg−közelítés. (Ide sorolom például Végel Lászlót, Balla D. Károlyt, BakkMiklóst.)

5. Az 1989 utáni budapesti kormányzatokmagyarságpolitikája

5.1. Mielőtt az Antall–, a Horn– és az Orbán−kormány magyarság−politikáját összehasonlítanám166, három – eddig nem tisztázott – kér−désre kell válaszolnom: milyen érvelések alapján foglalkoznak egy−általán 1989 után Magyarországon a határon túli magyarokkal? mi−lyen magyarországi elképzelés−típusok léteznek a határon túlimagyarságra vonatkozóan? melyek a magyarországi magyarságpo−litikában 1989 óta kialakult, általánosan elfogadott alapelvek?

166 Ebben a témában két alapvető tanulmányra támaszkodom. Tóth Judit: Azelmúlt évtized diaszpórapolitikája. In Diskurzusok a vándorlásról. Szerk.Sík Endre, Tóth Judit, Sík, Bp., 2000, 218–251., Mák Ferenc: Az új nem−zeti politika és a Határon Túli Magyarok Hivatala (1989–1999). MagyarKisebbség 2000. 3. sz. 237–293.

132

5.1.1. Arra, hogy miért is kell Magyarországon a határon túli ma−gyarság problémáival foglalkozni, különféle válaszok vannak köz−forgalomban.

Általánosan elfogadott alapelv,167 hogy a szomszédos országokmagyar nemzetiségű állampolgára a magyarság (a kulturális nem−zet) része. De hogy mi is köt bennünket össze, és miért kell támoga−tást adni számukra – a közvélemény egy része számára – ez magá−tól érthetődő. Azoknak, akik ezt nem gondolják ennyire nyilvánva−lónak, az ezzel kapcsolatos érvelésében a következő elemek lehetnekdominánsak:

A történelmi felelősség elve: a magyar állam vesztesként kerültki két világháborúból, az ebből adódóan vesztes társadalmi csopor−tokat támogatnia kell. Kulturális azonosságuk megőrzése érdeké−ben számukra is biztosítani kell az esélyegyenlőséget.

A szolidaritás elve: a nemzeti közösségen belül mindenki egyé−nileg is felelős a közösség fönnmaradásáért. A határon túli közös−ségek fönnmaradása a nemzet egy részének megmaradását jelenti.

A családi, rokoni és baráti viszonyok. A magyar állampolgárokjelentős részének, a lakosság 15–20%−ának lehetnek ilyen közvet−len kapcsolatai.168

A térség stabilizálása érdekében szükséges a határon túli magya−rok támogatása, mert egy etnikai konfliktus, migrációs folyamatveszélyeztetné ezt.

A határon túli magyarok képzése vagy azért fontos, hogy a ma−gyarországi munkaerőpiacra minél képzettebben kerüljenek be, vagyazért, hogy a magyar tőke és a piac számára megfelelő közvetítőszerepet tölthessenek be a szomszédos országokban.

167 A már jelzett, eltérő „haza”−fogalomtól függetlenül.168 Lázár Guy és Szabó Ildikó reprezentatív vizsgálataiban ilyen arányban ta−

láltak közvetlen külmagyar kapcsolatokkal rendelkezőket. Ha az 1918−tóla mai napig tartó magyar–magyar migrációt áttekintjük, kb. 3–400 000 olyancsaláddal számolhatunk a mai Magyarországon, amely – nagyszülői szin−tig visszamenve – a szomszédos országokból származik vagy ott rokonikapcsolatokkal bír.

133

5.1.2. A határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi poli−tikai elképzeléseket (stratégiaformáló jövőképeket) öt csoportba so−roltam.169

a) A Tündérkert−vízió. Ez az elsősorban jobboldali körökből is−mert elképzelés abból indul ki, hogy a sok sérelem ellenére a hatá−rokon túl „a régi magyar világ” létezik, azaz egy olyan magyar tár−sadalom, amely az elszakíttatás következtében rárakott rabigábólkiszabadulva a magyarországi társadalomba integrálódhatna, sőt„mélyebb” magyarságával meg is újíthatná azt. Ebből a történelmiképből már rég kimaradt a bácskai–bánsági táj, a felvidéki kisvá−rosok és Pozsony világa. Alapvetően Erdély− és Székelyföld−köz−pontú. Egy olyan szerelemre hasonlít ez a vízió, amely nem is ott,nem is úgy és talán nem is kölcsönösen létezett valaha.

b) Az egységes nemzet koncepciója. Szintén a jobboldalról is−mert. Legmarkánsabban Németh Zsolt jeleníti meg. A nemzetet meg−ragadható, állandó valóságként fogja föl, az etnikai törésvonalat pe−dig az élet minden területére nézve elválasztó dolognak. Nem pusz−tán kulturális vagy politikai stratégiákból indul ki, hanem az azokfölött álló egységes nemzet eszméjéből, ahol az intézmények isa centrumhoz kapcsolódnak és azon (a budapesti politikán) keresz−tül érvényesíthetik érdekeiket. Tehát a határon túli politikai eliteketis az össznemzeti politizálás részeinek tekinti, és ez azzal jár, hogya központ is megnevezhet regionális stratégiai célokat.

c) Az államközi, külpolitikai problémakezelési mód. A mai ma−gyarországi baloldal felfogása, amelynek a kérdés mindig külpoli−tikai válságjelenségként és mint a másik oldal törzstémája jelenikmeg. Ez az álláspont döntően abból indul ki, hogy előbb az adottszomszédos országgal kell megteremteni a jó viszonyt, s azt köve−tően lehet a magyar kisebbségek érdekében tenni valamit. A kisebb−ségi magyarságnak a saját országában kell megtalálnia helyzete ren−dezésének eszközeit; az anyaország ebben külpolitikai eszközök−kel segítheti. Ez a koncepció a határon túli politikai eliteket olyan,

169 Ez a tipológia a Molnár Gusztávval a magyarországi Erdély−képekről foly−tatott vitákban alakult ki.

134

a másik politikai nemzet hatókörébe is tartozó önálló politikai sze−replők csoportjainak tekinti, melyek saját közösségüket irányítják,és ezért viselik is a felelősséget.

d) Regionalista elképzelés. Ez a szemléletmód döntően a hatá−ron túl, elsősorban Erdélyben fontos, de Magyarországon is nagyonnépszerű a határokon túlról áttelepült értelmiség és az Európai Unióscsatlakozás hatásait felmérők körében. Ezen elgondolás szerinta szomszédos országok magyarok lakta régióiban az etnikai törés−vonalakat a lokális többségek, egy−egy régió közös érdekeinek meg−jelenítésével és ennek intézményesített képviseletével lehetne át−lépni. Az európai uniós csatlakozás pedig arra ad lehetőséget, hogyegy−egy természetes kulturális/gazdasági−földrajzi régió önkormány−zati szövetségein keresztül tagolódhasson be a kultúrák és régiókEurópájába. Ezen belül olyan vágyak jelentek meg, hogy a magyarkisebbségi pártoknak a regionális pártjelleg irányába kellene fejlőd−niük, vagy részt kellene vállalniuk regionális pártok létrehozásában.170

Míg a nemzetegységből nézve a határon túli magyarság „elszakítottnemzetrész”, addig a külpolitika viszonyrendszerében ugyaneza magyarság mint „elnyomott – hátrányos helyzetű – társadalmicsoport” jelenik meg. E két megközelítést egyszerre a regionálisegyüttműködés fejlesztésére vonatkozó tervekben lehet használni.

e) Létezik egy eddig nyíltan senki által és sehol nyíltan nem vál−lalt fölfogás is, amely a határon túli magyar problematikát elmúló,önműködő migrációs és demográfiai folyamatnak látja. Az így véle−kedő tekintélyes társadalomkutató értelmiségiek a népszámlálási fo−lyamatokból, a horvátországi, szlovéniai történeti tapasztalatokból,a szórványosodásból indulnak ki. Ezeknek a megállapításoknak kí−sérő jelensége, hogy „azért nem foglalkozom a kérdéssel, mert úgy−sem tudok segíteni”, vagy „azért nem utazom Kolozsvárra, mert nemtudok mit kezdeni a kulturális elnyomorodással és a tehetetlen embe−rekkel”. A szakértők között is vannak olyanok, akik eljutottak erre azálláspontra. Mikor négyszemközt rákérdezek, hogy akkor miért fog−

170 Molnár Gusztáv és Szarka László a romániai, illetve a szlovákiai választásieredményeket elemző rádiónyilatkozatai.

135

lalkozik a kérdéssel, általában a következőhöz hasonló válaszokatkapok: „az ember az Édesanyjáról is tudja, hogy előbb−utóbb megfog halni, mégis ápolja, gondozza, amíg lehet”. Az így gondolkodókáltalában amellett a racionális döntés mellett érvelnek, hogy az asszi−milációs egyéni megpróbáltatások helyett Magyarországnak az azérdeke, hogy népfogyatkozását és munkaerő−piaci szükségleteit eb−ből a közegből pótolja. (Ugyanez az érvelés megjelenik azoknál is,akik szembenéznek azzal, hogy a magyarországi népesség csökke−nése legkönnyebben a határon túli magyarság köréből pótolható.)

Az előbb leírt tipológia a politikai közbeszéd általánosítása ré−vén született. Természetesen a határon túli magyarság társadalmielfogadására nézve komoly tudományos mérésekkel rendelkezünk.Lázár Guy és Szabó Ildikó eredményeire támaszkodhatunk. Vizsgá−lataik szerint az utóbbi évtizedekben egyaránt emelkedett a magyar−országi nemzetiségeket magyarnak tekintők és a határon túliakat isa magyar nemzethez sorolók aránya. Bár 1973–1992 között a vizs−gálatok azt mutatták, hogy a közvélemény a határon túli magyaro−kat kevésbé tekintette nemzetalkotó elemnek, mint a hazai kisebb−ségeket.171 Örkény Antal kutatásai szerint, míg a kilencvenes évekközepén az etnocentrikus nemzettudat erősödött meg Magyarorszá−gon – és ez magával hozta a szomszédos országok magyarságánaka megkérdezett magyarországiak saját nemzetfogalmukba való be−fogadását –, addig az ezredforduló után a politika−centrikus nem−zetfelfogás erősödött a megkérdezettek körében.172 Az 1987−ben és1991−ben végzett vizsgálatok szerint a hazai közvéleményt sem azitthoni kisebbségek, sem a határon túli magyarok nem foglalkoztat−ják különösebben. Az utóbbiak iránt azonban erősebb az érdeklő−

171 Praktikus áttekintést ad Szabó Ildikó – Lázár Guy: Nemzetkoncepcióka mai magyar társadalomban. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont,Bp., 1997, 22.

172 Csepeli György–Örkény Antal: Nemzetközi összehasonlító szociológiaivizsgálat a nemzeti identitásról. Szociológiai Szemle 1998. 3. sz. 3–36.,Örkény Antal: A magyar nemzettudat változása az elmúlt évtizedben. InNemzet a társadalomban. Szerk. Fedinec Csilla, TLA, Bp., 2004. megjele−nés előtt.

136

dés. (1987−ben a 24 tényezős skálán a határon túli magyarok támo−gatása a 18. fontossági helyen szerepelt, 1991−ben a 20−as skálána szomszédos országokkal való viszony javítása az első helyen sze−repelt, míg a szomszédos országok magyarságának támogatása a 11.volt.) Egy 1993−as vizsgálatból az derült ki, hogy a különböző ki−sebbségi csoportok közül (a külmagyarokat csak az erdélyi magya−rok képviselték a kérdőívben) a magyarországi németek és az erdé−lyi magyarok rendelkeztek a legnagyobb elfogadottsággal. (Szíve−sen fogadná … típusú kérdésre válaszolva.)173 A magyar kisebbségekproblémájának megoldásáról 1983–1993 között folyamatosan ké−szültek vizsgálatok.174 Ebből az derül ki, hogy a megkérdezettek nagyrésze szükségesnek tartja, hogy a magyar kormány fellépjen a szom−szédos országokban élő magyarokért. A megoldások tekintetébena legtöbben a Magyarországgal való kapcsolattartás szabadságát ésaz önkormányzatiság biztosítását tartják a kulcskérdésnek. De majd−nem ugyanekkora súllyal jelent meg az aggodalom is, hogy „a terü−leti problémák feszegetése háborúba sodorhatja az országot”, illet−ve „a szomszédos országok nemzetiségi politikájának bírálata csakrontana az ott élő magyarok helyzetén”. A területi revízióval egyet−értők aránya 1987–1993 között radikálisan, a felére csökkent. A be−olvadást vagy áttelepülést támogatók aránya alacsony, és 1985−tőlfolyamatosan ez is csökkent.175

5.1.3. Az utóbbi évtizedben néhány magyarságpolitikai kérdésbena magyarországi pártok között elvi szinten konszenzus alakult ki.Azt lehet mondani, hogy az európai integráció kérdése után „látszó−lag” (nemzeti képzetként) ebben a kérdéskörben volt a legszélesebbpártpolitikai egyetértés. A közös pontokat a következő tételekbenlehet összefoglalni:

173 Lendvay Judit – Szabó Ildikó: Zárt karokkal. Kisebbségkedvelés. HVG,1994. április 29.

174 Lázár Guy: A felnőtt lakosság identitása a kisebbségekhez való viszonytükrében. In Többség–kisebbség. Osiris–MTA–ELTE Kommunikációelmé−leti Intézet, Bp., 1996, 9–116.

175 Uo. illetve rövid összefoglalása Szabó–Lázár i. m. 35–40.

137

a) Nem a határok helyét, hanem azok minőségét kell megváltoz−tatni. Ebben egyedül a MIÉP foglal el kétértelmű álláspontot. Haazonban mélyebbre nézünk, akkor kiderül, hogy a munkavállalási,letelepedési és a vízumügyekben is eltérőek az álláspontok.

b) A szomszédos országok magyarsága önálló kulturális intéz−ményrendszerre jogosult saját országában. Alapvetően abban isegyetértenek a pártok, hogy ennek a kulturális autonómia lehetnea kerete. De az ehhez vezető út kérdésében – éppúgy, mint a hatá−ron túli elitek körében – megoszlanak a vélemények. Vannak, akikezt szinte természetjogi alapon elvárják, mások a folyamatos, lé−pésről lépésre történő intézményépítésben látják ennek megvalósít−hatóságát.

c) A határon túli magyar politikai élet képviselői egyenrangúpartnerként való kezelésének elve. Ez az elv nagyon nehezen való−sítható meg. Egyrészt azért, mert nem egyenlő súlyú felekről vanszó, hisz a határon túli politikus legtöbbször segítséget kér Magyar−országon/−tól. Mindezt csak közvetítéssel, bizonyos döntések elfo−gadásával vagy elfogadtatásával, konfliktusok megelőzésével vi−szonozhatja. Másrészt a közép−európai politikai élet is átalakuló−ban van, és a hálózatépítés elérte a határon túli politikusokat is. Tehátóhatatlanul kiépülnek a magyarországi pártok határon túli hálóza−tai is. Ez kétirányú folyamat, hiszen a határon túli politikai elitek iskialakítják kapcsolatrendszerüket. Ez utóbbiak szövik át a kérdés−sel foglalkozó budapesti minisztériumi apparátusokat.

d) A határon túli magyarság érdekeinek képviselete – a nemzet−közi jogi normák alapján – a mindenkori magyar kormányzatok fel−adata a nemzetközi fórumokon. Ebben a kérdésben a magyar poli−tikusok úgy viselkednek, mintha az alapszerződések már biztosítot−ták volna Magyarország számára a védőhatalmi státust. Ezt azonbanmás, nem kétoldalú szerződések eddig nem ismerték el. A VelenceiBizottság jelentése a kedvezménytörvény ügyében, amely nyugtázzaaz anyaország támogatását, nem bír ilyen joghatállyal.

e) A mindenkori magyarországi állami költségvetésnek és a köz−alapítványi struktúráknak folyamatosan része a határon túli magyar−ság támogatása. E tekintetben azonban nincs konszenzus, és mégcsak komoly vita sem indult a forráselosztás döntési mechanizmu−

138

sairól, a stratégiai célprogramokról, a mindenkori összeg és a fel−használás ellenőrzéséről. Ez a kérdés a politikai nyilvánosságbantabunak számít, a pártpolitikai harc a különböző ügyek megszel−lőztetésével, klientúra−lejáratásokkal folyik.

5.2. Még mielőtt rátérnék a három kormányzat magyarságpolitikaimunkájának összehasonlítására, két újabb kitérőt kell tennem. Egy−részt nem foglalkozom az 1989–1990−es viszonyokkal, mondhatnia közvetlen előzményekkel. Erre azért nem kerítek sort, mert rend−kívül sajátos helyzetről van szó, amelyben az akkor szerveződő ha−táron túli magyar politikai közösségek még nem tudtak igazán résztvenni.176 Másrészt amikor a továbbiakban kormányzatokról beszé−lek, óhatatlanul összemosok különböző érdekcsoportokat. A Németh−kormány időszaka ebből a szempontból egyértelmű, hiszen TabajdiCsaba, a Nemzetiségi Kollégium vezetője az akkori magyarságpo−litika meghatározó alakja volt. Nyomásgyakorló csoportok inkábba szerveződő pártok elkülönülő holdudvaraiból, illetve a magyar−országi nemzetiségek felől jelentkeztek. Az Antall−kormány idő−szakában a kérdés kormányzati kezelésére létrehozott Határon TúliMagyarok Hivatala (HTMH) mellett külön politikai tárgyalásokatfolytatott a Külügyminisztérium (KÜM, Jeszenszky Géza) és különprogramokat indított az Oktatási Minisztérium (OM, Tötössy Ist−vánné, a Határon Túli Főosztály vezetője) is. A Horn−kormány idő−szakában még erősebben tért vissza a külügyminisztérium (KovácsLászló), a Miniszterelnöki Hivatal (MEH, Tabajdi Csaba) és a HTMHkompetenciaharca. Mellettük egyre erőteljesebb az Oktatási Minisz−térium támogatáspolitikája (már Egyed Albert vezetésével), és újszereplőként lép be az alapítványok érdekköre is (az Illyés Közala−pítvány [IKA] és az Új Kézfogás). Ezt a korszakot illetően talánnem túlzás külön egy Horn Gyula és Kovács László képviselte in−tegrációs és szomszédságpolitikai, és a Tabajdi Csaba (MEH),Lábody László (HTMH), és Törzsök Erika (HTMH) államtitkárok

176 Ezt az időszakot részletesen tárgyalja Szabó Róbert: Kisebbségpolitikairendszerváltás Magyarországon. Osiris, Bp., 1998, 467.

139

képviselte magyarságpolitikai stratégiáról beszélnünk. Az Orbán−kormány alatt a párt egyik meghatározó vezetője, a külügyminisz−térium politikai államtitkára, Németh Zsolt irányította a magyarság−politikát. A HTMH−t a KÜM alá rendelték, mégis megmaradtaka KÜM− és a HTMH−apparátusok közötti konfliktusok (Lőrincz Csa−ba helyettes államtitkár és Szabó Tibor, a HTMH elnöke szintjén).Az OM mellett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ismegjelent a maga támogatáspolitikai érdekeltségeivel. Ráadásul azelőbbi minisztérium közigazgatási államtitkára, Gál András Leven−te karrierjének felívelése a Márton Áron Kollégium rendbetételéhezés a határon túli oktatáspolitika átszervezéséhez kapcsolódott. Ígya határon túli felsőoktatás−fejlesztésben a HTMH az OM−mal iskompetenciakonfliktusba került.177 A közalapítványok érdekeltsé−gei is tovább szélesedtek újabb alapítványok, illetve az IKA új,ambiciózus kuratóriumi elnökének, Halzl Józsefnek (a Rákóczi Szö−vetség tapasztalt vezetőjének) a megjelenésével. Új stratégiai cso−portként jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia – a „kultúr−nemzeti tudományos akadémia” –, színvonalas és hatékony hatá−ron túli programjaival (Glatz Ferenc, Berényi Dénes, Szarka Lász−ló).178 Szintén új érdekcsoportként léptek színre a különbözőgazdasági vállalkozások közép−európai befektetésekben érdekeltpolitikai kijárói és szakértői.179

5.3. Az Antall−kormány magyarságpolitikáját alapvetően két dologhatározta meg. Egyrészt el kellett helyeznie a problémát a kormány−

177 Ennek az volt a tárgya, hogy hova kerüljön a felsőoktatás fejlesztésére a par−lament által megszavazott összeg? A KÜM vagy az OM költségvetésébe?S ebből adódóan ki vezeti szakmailag a projektet? Ebből alakult ki az OMáltal szakmai felügyeletre létrehozott Nemzetközi és Határon Túli Felsőok−tatási Fejlesztési Programiroda, amely azonban csak megrendeléseket tu−dott közvetíteni, de hatékony szakmai munkára nem volt alkalmas.

178 Magyar tudományosság külföldön. MTA Magyar Tudományosság a Hatá−rokon Túl Elnöki Bizottság, 1999, 87.

179 MOL, OTP, Corvinus Rt., Danubius Rt., MFB, ITDH.

140

zati munkában, és ki kellett építenie a megfelelő intézményes kere−teket. Másrészt ennek a kormánynak kellett a legélesebben szem−benéznie a hármas külpolitikai prioritásrendszerrel: az integrációs,a szomszédsági és a magyarságpolitika kényes egyensúlyával. Mind−három területen alapvető változásokra került sor a nemzetközi vi−szonyrendszerben. Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió föl−bomlása közben a közép−európai magyar kisebbségek ügyének fel−vetése további instabilizáló tényezőnek számított a nemzetközipolitikában. A külügyi munkában lényegében az euroatlanti integ−ráció és a magyarságpolitika került előtérbe, és így a szomszédságikapcsolatok kezeletlen konfliktusok sorából álltak. Ebből a – bel−politikai konfliktussal járó, és a kormánypárt szétválását maga utánvonó – magyar–ukrán alapszerződés jelentette az első lépést kifelé.Ebben a munkában szembe kellett nézni azzal a két világháború köztidilemmával, hogy a szomszédsági kapcsolatokban a gazdaságiérdekek vagy a magyar kisebbség problémái−e az elsődlegesek. Mi−vel az előbbi a magyar gazdaság szempontjából nem volt meghatá−rozó, pusztán az euroatlanti integráció érdekeire kellett a szomszéd−ságpolitikában tekintettel lenni. Belpolitikailag azzal kellett szem−benézni, hogy a miniszterelnöki nyitó nyilatkozat nyomán (melyszerint ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke) a határontúli magyarság problematikája és a magyar nemzettudat sérelmei,valamint a nemzeti érdekek kontinuitása képviseletének kereséseelválaszthatatlanul összegabalyodtak.

Az Antall−kormányzat magyarságpolitikáját három célkitűzés−ben összegezhetjük:

a) Felvállalták a magyar kisebbségek diplomáciai védelméta nemzetközi emberjogi és kisebbségjogi normákra alapozva. Résztvettek a nemzetközi kisebbségvédelemnek a kilencvenes évek ele−jén tapasztalható megerősödésében.180 Csakhogy ezek a normáknemigen voltak standardizálva – nincs általános európai gyakorlat,legfeljebb a status quo fönntartása –, és a létező egyezmények semvoltak számonkérhetők.

180 Gál Kinga: A kisebbségek nemzetközi védelme: az 1990−es évek jogi éspolitikai kerete. Pro Minoritate 2001. Nyár, 131–149.

141

b) Nyugat−európai mintákra támaszkodva közép−európai minta−adó modellt kívántak létrehozni a kisebbségi kérdés kezelésére. Ezdöntötte el a magyar kisebbségi törvény koncepcióját: az egyéninyelvi, kulturális jogok biztosítása helyett egy kisebbségi önkor−mányzati rendszert hoztak létre.181 Ezzel párhuzamosan dolgoztákki a határon túli magyar pártok az autonómia− és társnemzet−kon−cepcióikat.182

c) A harmadik meghatározó tényező az Antall−doktrínaként iselhíresült tétel: a határon túli magyarok véleményének meghallga−tása nélkül nem lehet magyarságpolitikai kérdésekben, róluk dön−tést hozni. Ez persze nem jelentett vétójogot. De már az első fontosesetben – a Balladur−terv megítélését tekintve – eltértek az állás−pontok. Ennél fontosabb problémát jelent az, hogy miként lehet a ha−táron túli magyar véleményeket, érdekeket bevonni a döntési fo−lyamatba? Erre a parlamenti választásokon eredményes magyarpártalakulatokkal folytatott kétoldalú találkozók egész rendszerétépítették ki.

5.4. A Horn−kormány eleve nem történelmi és nemzeti küldetésé−nek tekintette a határon túli magyarság ügyeinek kezelését, hanemaz alkotmányos és a személyes felelősségre építette retorikáját. (Dön−tően hátrányos helyzetű csoportnak, és csak másodsorban tartotta„nemzetrésznek” a határon túli magyarságot.) Az Antall−kormánygyakran jó szándékú, nagy ívű, de a nemzetközi realitásokkal kel−lően nem számoló kezdeményezéseivel szemben ezt a kormányza−

181 Ennek az érvanyaga megtalálható Bíró Gáspár: Az identitásválasztás sza−badsága. Osiris–Századvég, Bp., 1995, 15–48., valamint Tabajdi Csaba:Az önazonosság labirintusa. A magyar kül− és kisebbségpolitika rendszer−váltása. CP Stúdió, Bp.,1998, 609–714.

182 Ezek körüli elméleti összegzés Bíró Gáspár már idézett munkáján túl azAutonómia és integráció. Szerk. Molnár Gusztáv, Magyar Szemle, Bp.,1993, 185.; Duray Miklós koncepciójáról külön lesz szó. Továbbá: Hatá−ron túli magyar autonómiakoncepciók (1990–1995). Szerk. Szarka László,MTA KKI, Bp., 450. Megjelenés előtt.

142

tot a magyarságpolitikában a konkrétságra és a pragmatizmusra valótörekvés jellemezte. Ennek a politikának a legfontosabb jellemzőita következőkben látom:

a) Az integrációs verseny és a feszült szomszédsági kapcsola−tok miatt alapelvnek tekintették, hogy a határon túli magyarsággalkapcsolatos döntések nem veszélyeztethetik – még látszólag sem –a térség stabilitását.183 Így a kérdés a külpolitika érdekkörébe ke−rült, az azon belüli (integrációs) prioritásoknak rendelődött alá.

b) Ilyen körülmények között születtek meg a Szlovákiával ésRomániával kötött alapszerződések. Ezeket a magyar külpolitikaBokros−csomagjának is tekinthetjük. Olyan kényszerű lépésekrőlvolt szó, amelyek lényegesen nem befolyásolták a határon túli ma−gyarok politikai helyzetét (talán csak Románia esetében hárított elbizonyos előítéleteket az alapszerződés az RMDSZ–DemokratikusKonvenció közti koalíció előtt), de fölszabadították a magyar kül−politikát a „stabilitást veszélyezteti!” címkék ismételgetésének ve−szélye alól. A szerződések tipikus példái a két egymástól eltérő ha−bitusú szemléletmód találkozásának: a nyugat−európai tényezők –a médiában megnyilatkozva – bíztak a szerződések stabilizáló ésproblémákat megoldó szerepében (ez volt a „valami ezzel is elin−dul” bizakodása), míg a volt keleti blokk diplomatái jól tudták, hogyezeknek az általános deklarációknak mennyire nincs belpolitikai hát−terük és nemzetközi számonkérhetőségük. (Természetesen a nyu−gati országok diplomatái is tisztában voltak a helyzettel, de Fran−ciaország stabilizátori szerepjátékához szükségeltetett a procedúra,amely során nemzetközi szinten is világossá vált az Iliescu és Mečiar,illetve a magyar kormányzat szándékai közti különbség.)

c) A támogatáspolitikában, az előkuratóriumok révén (Illyés Köz−alapítvány, OM ösztöndíjtanács, OM könyvkiadási pályázat) a hatá−ron túli elitek szélesebb körével alakított ki a budapesti kormányzat

183 Ennek a dilemmának a részletes összefoglalását és a modernizációs−gaz−daságtámogatási koncepció megalapozását adja Lábody László: A határontúli magyarság és a gazdasági együttműködés. Társadalmi Szemle 1993.11. sz. 67–73., Uő: Magyarország és szomszédsága. Európai politikai év−könyv 1995/96, 283–298.,

143

partneri viszonyt. A különbözőképpen létrejött, a szomszédos orszá−gokban működő alkuratóriumokban kb. 300–350 fő vett részt.

d) A legfontosabb változásnak a Tabajdi Csaba, Lábody Lászlóés Törzsök Erika által képviselt új stratégiai retorikát és elindítottprogramokat tartom.184 A határon túli magyarság boldogulása érde−kében az addigi döntően segélyező támogatáspolitikával szembena gazdasági háttér megteremtésének szükségességére hívták föl a fi−gyelmet, és ennek érdekében különböző programokat indítottak el.Ezzel párhuzamosan a működő modernizációs és társadalomépítőkezdeményezések megerősítésére, kiterjesztésére helyezték a hang−súlyt. A gazdaságfejlesztésben az Új Kézfogás Alapítványon ke−resztül tőkeberuházásokra, kamattámogatásra, vállalkozói képzés−re és a határ menti gazdaságfejlesztési együttműködés megindítá−sára került sor. A társadalmi modernizációt a meglévő helyikezdeményezésekre épített „modernizációs szigetek” fejlesztésévelés ezen keresztül a kisebbségi intézményrendszer teljesítményelvűvéalakításával képzelték el. Ezeknek a programoknak a megvalósítá−sára azonban nem álltak rendelkezésre megfelelő források, azok teháttovábbra is a magyarországi és a határon túli elitek alkuitól függ−tek. Másrészt ez a program nem találta meg az utat a kisebbségipolitikai elitek szélesebb köréhez. A határon túlról nézve ezek is„jótevő” akcióknak számítottak, amelyek az Antall−kormány idő−szakának személyi kapcsolatokra épülő prioritásai után egy másik,szélesebb önkormányzati és egyházi kört céloztak meg, de a prog−ram képviselői nem rendelkeztek ehhez megfelelő forrásokkal, ésszövetséges kapcsolathálóval az MDF−hez jobban kötődő alapító/nemzetiesítő kisebbségi politikusok körében.

5.5. Az Orbán−kormány magyarságpolitikájának megértéséhez két,az előző kormányokétól eltérő adottságot kell figyelembe vennünk.

184 A „határon túli magyarság polgárosodásáért” program összefoglalását adjaTabajdi Csaba: Az önazonosság labirintusa. A magyar kül− és kisebbség−politika rendszerváltása. CP Stúdió, Bp., 1998, 527–546.

144

Egyrészt a kilencvenes évek második felében a taszári katonai bázisamerikai használata és a NATO−tagság révén a térségben megvál−tozott Magyarország geopolitikai súlya. A gazdaságban is megin−dult a növekedés, tehát a Horn−kormánynál a források tekintetébenis előnyösebb helyzetben volt a FIDESZ–MDF–FKgP kormányzat.Másrészt a FIDESZ politikusai nem válságkezelésben szocializá−lódtak (és specializálódtak), szemben az előttük járó – a hetvenes–nyolcvanas évek apparátus− és reformküzdelmeiben „edződött” –értelmiségi−politikus generációval. A magyar–román alapszerződésvitája óta – amikor is Orbán Viktor a közbeszédnek a jövőre és a tör−ténelemre irányításával integrálni tudta a jobboldalt és válaszkép−telenné tette a praktikus technikák és teendők szintjén gondolkodóbaloldalt – a FIDESZ élt is ezzel a jövőképtávlatot teremtő készsé−gével. Ezekből kiindulva a kormányzat magyarságpolitikájának leg−fontosabb jellemzőit a következőkben látom:

a) A hagyományos magyar külpolitikai fölfogással szemben,amely „realistaként” a nagyhatalmak közti viszonyokban való poli−tizálásból, egy−egy erős nemzetközi tényezőhöz (USA, Németor−szág) való viszonyulásból indult ki, „konstruktivista” szemléletetképviselt, amely szerint ezek a viszonyok állandóan változnak, ésalakító módon részt lehet és kell ezekben venni. Kiindulópontjuka nemzeti érdekek minél hatékonyabb képviselete volt mind az eu−rópai integráció kapcsán, mind a térség viszonyaiban. A közvetítőszerep helyett, az előnyös integrációs és gazdasági pozíciót kihasz−nálva inkább szövetségteremtő szerepet akartak kialakítani. (Közép−európai módra metaforikusan: komp helyett mólót. Bizonyos érte−lemben átvéve ezzel a hidegháború időszakából Bécs vagy Belgrádszerepkörét.) Ennek egyik lehetséges oldala volt a „Visegrádi né−gyek” együttműködésének felújítása. A másik a közös gazdaságiérdekekre építő stratégiai partnerségi kapcsolatok kiépítése Horvát−országgal, majd Szlovákiával. Ezt természetesen a terjeszkedő ma−gyar nagyvállalatok is igényelték. Az évtized végére világossá vált,hogy még az EU−integráció előtt fel kell építeni a magyar gazdaságkésőbbi stabilitásához elengedhetetlen 6–8 regionális nagyvállala−tot, és ez nem megy megfelelő politikai háttér nélkül. Ugyanígya multinacionális cégek regionális központjaiért, a pénzügyi köz−

145

pont szerepköréért is folyamatos a régión belüli verseny, amelybenfontos szerepet tölthet be a kormánytámogatás. A korabeli magyarközvélemény számára az európai integráció nem pusztán politikaidöntés kérdése volt (mint ahogy a mai napig így kezeli azt pl. a ro−mán közvélemény), hanem a társadalmi változás egyik lépcsőfoka.Az Orbán−kormány az integrációt nemzeti vállalkozásként fogta föl.Hogyan lehet a nemzet minél nagyobb részét beemelni ebbe a fej−lettebb szerkezetbe? – erre az alapkérdésre is választ kellett adniuka magyarságpolitika terén.

b) A FIDESZ a határon túli magyarság problémakörét nem minttehertételt, hanem mint természetes adottságot fogta föl. (Enneka pártnak az apparátusában találjuk a legtöbb határon túlról szár−mazó munkatársat, ez az apparátus rendelkezik a legtöbb határontúli magyar személyes kapcsolattal.) A párt számára ez a kérdéstörzstémának – mégpedig a baloldal válaszképtelensége miatt sike−res törzstémának – számított. Ebből két dolog következett. Egyrészta szakértők ezen a párton belül néztek szembe a legkövetkezeteseb−ben a magyar kisebbségek autonómiatörekvéseinek kudarcával ésa magyar–magyar viszony intézményesítésének szükségességével.Ez vezetett el előbb az Autonómia Tanács szorgalmazásához és az1996−os első összmagyar politikai pártértekezlethez, másrészt a ma−gyar nemzet (kulturális) intézményi reintegrációjának koncepció−jához, amelynek része a státus/kedvezménytörvény is. A másik kö−vetkezmény az, hogy a FIDESZ−politikusok és az apparátusuk nemhatárátlépésként élték meg a kisebbségi elitekkel „szemben” prog−ramjaik (a státustörvény bejelentése, egyetemépítési programok, azIKA megemelt költségvetésének budapesti elosztása, az Agora−iro−dák megszervezése stb.) bevitelét, hiszen tényleg úgy gondolták,hogy barátaik, hálózataik, származásuk révén szerves részét képe−zik annak a másik világnak is. Azonban odaátról nézve ez ugyan−olyan „jótevő”, „magyarságmentő” lépésnek tűnt föl, mint az előzőkormányzatok beavatkozó programjai voltak. De vajon voltak−emegfelelő határon túli szerkezetek ahhoz, hogy a magyarországi el−képzeléseket ezek bevonásával alakítsák ki?

c) A FIDESZ a válságmenedzselő, osztogató támogatáspolitikamellett, kihasználva a megnövekedett politikai és anyagi lehetősé−

146

geket, megerősítette a programfinanszírozást. Látható teljesítménye−ket akart. Ez elsősorban intézmények létrehozására korlátozódott,de óriási hatással volt a határon túl, hiszen megerősödött és (elvártlett) a támogatások teljesítményhez való kötése. Teljesítményelvűszerkezeteket kívántak bevinni olyan közegekbe, ahol addig nemez volt a domináns. Hiszen a nemzetiségi intézményrendszerbena mai napig a politikusoktól függő forráselosztás uralkodik.A FIDESZ kezdeményezte programok tovább erősítették tehát azta teljesítményekre alapozott nemzeteszményt, amelyet még TabajdiCsaba fogalmazott meg, de amit ő nem tudott következetesen kép−viselni a határokon túli közegben (1994–1998 között). A másik na−gyon fontos eleme ennek a kormányzati munkának, hogy a MÁ−ÉRT−szakbizottságok, a határon túli felsőoktatás−fejlesztés, a státus−kedvezménytörvény megvalósítása révén a magyarországi közigaz−gatásba számonkérhetően bevitte a magyarságpolitikát mint hivataliszakkérdést. Az apparátus érdekeltté tétele nem felvilágosítás vagyérzelmek kérdése, hanem törvényes, munkaköri feladatként szá−monkérhető feladatok rendszeréé. S ebben különösen sokatszámított, hogy a miniszterelnök mellett a párton belül is erősnekszámító politikus (Kövér László), valamint a külügyminisztériummeghatározó személyisége (Németh Zsolt) is sajátjának tartottaa magyarságpolitikai ügyeket. Ettől függetlenül, külön vizsgálat tár−gya lehet, hogy a FIDESZ magyarságpolitikai programjai mennyi−ben voltak előre átgondolva, szakszerűen felépítve és megvalósít−va. Erre a következő fejezetekben keresem az értelmezést.

147

6. A státus/kedvezménytörvény:a vita tanulságai és a párhuzamos programok

Ebben a fejezetben azt a helyzetet szeretném tisztázni, amelybőla törvény koncepciója megszületett, továbbá azt a megváltozott kö−zép−európai politikai környezetet, amelyben annak vitája és végre−hajtása zajlik. Ugyanitt a státus/kedvezménytörvényhez kapcsoló−dó két intézményrendszert és egy párhuzamosan működő magyar−ságpolitikai programot mutatok be.

6.1. Stratégiai útkeresés a kilencvenes évek közepén: 1994–1995−re mind a négy olyan országban, ahol a magyar kisebbségi szerve−zetek saját autonómiakoncepcióval rendelkeztek, világossá vált,hogy ezek megvalósítására a közeli jövőben nem kerülhet sor.A többségi politikai osztály egyértelműen elutasította ezeket a kö−veteléseket. Szlovákiában az önkormányzati választások révén po−zícióba került magyar polgármesterek és magyar politikusok ön−kéntes társulásaként létrejött révkomáromi nagygyűlésen (1994−ben)kialakítottak egy technikai megoldást a magyar kisebbségi parla−ment/nemzeti tanács megválasztására.185 Azonban a korabeli politi−kai helyzetben ez az Együttélés teljes politikai fölényét hozta volnaa pártok fölött álló fórumon. Ezt még az Együttélés vezetői semakarták, mert ez a másik két szlovákiai magyar politikai tömörülés(Magyar Polgári Párt, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom)háttérbe szorulásához, következésképpen külön útkereséséhez ve−

185 A révkomáromi nagygyűlés határozatai: Az önkormányzat az önrendelke−zés alapja. Komárom 1994. január 8., Komáromi Lapok – Szinnyei Kiadó,Komárom, 1995, 264. A megválasztandó tanácsról az esemény előtti sajtó−híradásokból, publicisztikából lehet tájékozódni. Lényege: a magyar pol−gármesterek és parlamenti képviselők (a magyarság választott képviselői)100 fős nagytanácsot választ, mint a felvidéki magyarság képviseleti szervét.

148

zethetett volna. S az utóbbi pártok szavazói ezt követően nem legi−timálták volna ezt a száz fősre tervezett testületet. Más országok−ban még idáig sem jutottak el. A kisebbségi politikai elitek számáravilágos volt, hogy nem vállalhatják az autonómiáért folytatott, ál−landó, szimbolikus akcióikat, további kisebbségellenes propagan−dakampányok kiprovokálását. Mečiar, Iliescu és Milosević nemze−ti propaganda−gépezeteivel és kormányzati apparátusaival kellettvolna szembenézniük úgy, hogy közben sem az adott ország akkoriellenzéki pártjaira (az RMDSZ−nek éppen az egységes nemzetállamelve deklarálásának elutasítása miatt kellett a Demokratikus Konven−cióból távoznia), sem Magyarországra nem számíthattak. (Az alap−szerződések vitája miatt.) Mindehhez hozzá kell számítani, hogy ek−koriban professzionalizálódnak a kisebbségi szervezetek, ekkor ke−rül előtérbe a kulturális elittel szemben a profi politikusi szerepkörtvállaló személyiségek sora. Mindezt úgy is meg lehet fogalmazni,hogy a „nemzetiesítőket” (Ágoston András, Tőkés László, Szőcs Gé−za, Fodó Sándor, Duray Miklós) a Magyarországgal és a többségiállam képviselőivel kompromisszumkészebb, a politikai szervezetadminisztratív irányítását hatékonyabban végző politikusok váltot−ták fel, ezek kerültek előtérbe (Kasza József, Józsa László, MarkóBéla, Kovács Miklós, Tóth Mihály, Bugár Béla, Csáky Pál). Ebbőla helyzetből a következő stratégiai elképzelések születtek meg:

6.1.1. Az autonómia mint legfőbb kérdés további képviseletét ér−tékőrzőnek vélt álláspontként vállalta továbbra is Ágoston András,a VMDK, majd a VMDP vezetője és Tőkés László, az RMDSZ tisz−teletbeli elnöke. A változások sodrában mindketten elszigetelődtek.Majd a magyarországi kormányváltás után, a kedvezménytörvénykétoldalú átalakítását követően, 2003−ban a kettős állampolgárságés az erdélyi magyar, illetve székely nemzeti tanácsok megalapítá−sával aktivizálták programjukat és eszmetársaikat.

6.1.2. A társnemzeti koncepciót fejlesztette tovább Duray Miklósés Lőrincz Csaba (a FIDESZ szakértője) a nemzeti integráció nem−zetpolitikai eszközrendszerrel való megteremtése érdekében. Azutóbbi szerző abból indul ki már idézett tanulmányában, hogy jogi−

149

lag valamiféleképpen meg kell ragadni az adott országban élő ma−gyarságot. A schengeni vízum könnyített megadása érdekében egyolyan szervezetet javasolt, amelynek a tagsága biztosíthatná ezt a po−zitív megkülönböztetést.186 Tehát az adott kisebbségi csoportot fe−lülről, kívülről szerveznék jogilag is megragadható közösséggé,döntően az anyaországgal fönntartott kapcsolatok intézményesíté−se érdekében. Erre szolgálhatott volna például a Magyarok Világ−szövetsége, ha a kormányzatnak megfelelő vezető (Boross Péter)irányítása alá kerül. Dolgozatomban rövidesen kitérek a nemzetpo−litika kifejezés két, ’89 utáni eltérő értelmezésére: az identitáspoli−tikai szemléletet és a magyar nemzeti érdeket középpontba állítókülpolitikai fölfogásra. A kétféle értelmezés következtében az au−tonómiatervek és a státustörvény viszonylatában is más−más tartal−makról van szó. Az Otto Bauerig visszanyúló kulturálisautonómia−koncepciókhoz képest itt nem egy−egy közösség önszervezése álla középpontban, hanem egy nagyobb közösséghez való kapcsolódás.Orbán Viktor 1996−ban a Magyarország és a határon túli magyar−ság című rendezvényen (az első összmagyar pártpolitikai tanácsko−záson) a határon túli autonómiakoncepciók támogatását kérte a kor−mánytól, és a határon túli magyarok vétójoggal való bevonását azőket is érintő nemzetközi szerződésekbe. Javaslatot tett az Autonó−mia Tanács fölállítására, amely a hasonló megbeszélések intézmé−nyesítését célozta volna meg. Végezetül a szomszédos országokeurópai uniós és NATO−tagságának a támogatását a határon túli ma−gyarok helyzetének javításához kívánta kötni.187 Itt kereshetjüka MÁÉRT gyökereit, amelynek létrehozása szorosan összefügg azautonómiatervekből kinőtt társnemzeti koncepcióval. 1995−benDuray Miklós világosan megfogalmazta: „A Magyarországon kí−vül élő Kárpát−medencei magyarság önerőből képtelen egyes or−

186 Lőrincz Csaba: Nemzeti érdekek érvényesítése Magyarország csatlakozásasorán az euroatlanti államok közösségéhez. Kézirat, TLA Kv. 2379/98. 32–36. Ua. megjelent: A státustörvény. Dokumentumok, tanulmányok, publi−cisztika. Szerk. Kántor Zoltán, TLA, Bp., 2002, 185–206.

187 Lőrincz Csaba – Németh Zsolt – Orbán Viktor – Rockenbauer Zoltán: Nem−zetpolitika ’88–’98. Osiris – Pro Minoritate, Bp., 1998, 230.

150

szágok kormányainak negatív cselekedeteit ellensúlyozni, s ezenállamok kormánypolitikáját integrációpártivá változtatni, illetvebelpolitikájukat eurokonformmá alakítani. Azért sem képes erre,mert ezekben az országokban a magyarellenes állampolitika az egyikintegrációellenes tényező. Ugyanakkor sem Magyarország, sem kor−mánya nem mutat felkészültséget arra, hogy bevonja a határain túlélő magyarokat az európai integrációba. A jelenlegi helyzetben a ma−gyarság egyes részeinek a vészes vagy talán végleges leszakadásáta nemzet legnagyobb tömbjéről csak Magyarország kormánya aka−dályozhatja meg.”188 Duray az alapszerződéseket nem tartja errealkalmasnak, kiváltképp nem az egész magyarság európai integrá−ciójára nézve. Ebből adódóan az ehhez szükséges törvényeket Ma−gyarországon belül kell meghozni. A nemzet Duray számára egyér−telműen politikai kategória, és ezt a magyarság esetében szétdarabol−ták. A lehetséges átalakíthatóságot számba véve az Együttélés – éppenáltala kidolgozott – társnemzeti koncepcióját fejlesztette tovább. „En−nek központi kérdése: hogyan reintegrálható a szétdarabolt magyarnemzet anélkül, hogy összeütközésbe kerülne az általa megváltoztat−hatatlan trianoni államhatárokkal. […] Feltételezhető, hogy egyetlenlehetőség egy új nemzetstruktúra megteremtése. Ehhez három alap−vető szempontot kell figyelembe venni: az államhatárokat, a politi−kailag különböző környezeteket és a magyar egyetemességet. Amiazt jelenti, hogy a határokat át kell hidalni, számításba kell venni a po−litikailag eltérő környezetek realitásait, a magyar egyetemességet pe−dig ki kell szabadítani a második világháború utáni gondolkodásmódés a kommunizmus hordaléka alól. Ilyen feltételek mellett egy ön−kormányzatiságon alapuló föderalisztikus nemzetstruktúra alakulhatki, amely egyik oldalon az adott országokban a magyar közösségekés a számbeli többségben élő nemzetek között társnemzeti kapcsola−tot teremt, a másik oldalon pedig létrehozza a politikailag önálló egy−ségekből álló, de kulturálisan egyetemes magyar nemzetet.”189 Ebből

188 Duray Miklós: Az egyetlen demokratikus kibontakozási lehetőség az ön−kormányzatok megerősödése. In Változások küszöbén. i. m. 198.

189 Uo. 200.

151

és későbbi nyilatkozataiból is kiderül, hogy Duray számára a társ−nemzet nem a „szlovákiai magyar nemzet”, külön politikai entitás−ként a bilaterális kapcsolatokban (mint például Markó Béla számá−ra az erdélyi magyarság190), hanem a másik ország területén élő„nemzetrészben” gondolkodik. „Két nemzet kerül egymással társ−nemzeti viszonyba. Nem a szlovákiai magyar nemzet, hanem azegész magyar és az egész szlovák nemzet, éppen annak révén, hogyegy ország területén a két nemzet egymásba ér. Ez tehát nem vonjakétségbe az egész nemzet összetartozását, és nem veszi ki belőlea másik ország területén élő nemzetrészt, hogy különálló, önállónemzetnek nyilvánítsa.”191 A státustörvény alapjának is tekinthetőezen elképzelés helyzetértékelésében nem számolt azzal, hogy azEU− és a NATO−csatlakozás is gördülékenyebben történik a szom−szédok esetében, mint ahogyan várható volt. Az is kimaradt a szá−mításból, hogy miként lehet a nemzeti központ (Budapest) pártpo−litikai befolyásait ellensúlyozni saját önálló intézményrendszer nél−kül. Végezetül nem számolhatott a magyar kisebbségi pártokkormányzati részvétele folytán előállt új helyzetekkel sem. Ez utób−biak révén a kisebbségi politikai elit meghatározó része szeretnétúlhaladni a kisebbségi magyar elitek azon évtizedes tapasztalatát,hogy sokkal erősebben integrálódottak kulturális nemzetükbe éskötődnek ezáltal az anyaországhoz, mint állam−országukhoz. Errepélda a romániai alkotmányreferendum körüli RMDSZ álláspont,amely a belülről változtatás logikájára épült.

6.1.3. Elsősorban Tabajdi Csabához kapcsolódik az 1994−től folya−matosan felépített gazdasági modernizációs, a polgárosodást szor−galmazó társadalomépítő támogatáspolitikai program. Ennek aza kiindulópontja, hogy a határon túli magyarok csak akkor őrizhetikmeg a nemzeti azonosságukat, ha szülőföldjükön egzisztenciálisan

190 Markó Béla: A feledékeny Európa. Beszédek, előadások, interjúk (1990–1999). Mentor, Marosvásárhely, 2000, 195–213.,230–237., 266−277., 301–304.

191 Duray Miklós: Változások küszöbén. i. m. 289.

152

is boldogulhatnak. A koncepció genezise 1994–1995−re vezethetővissza, amikor is a külpolitika irányítóinak azzal kellett szembenéz−niük, hogy az euroatlanti integráció megkövetelte jószomszédságértbelpolitikailag támadhatóvá válhatna, ha nem törekszik erre, akkorintegrációs céljait veszélyezteti.192 Itt az euoatlanti integráció érde−kében nem követhette a kormányzat a két világháború között kiala−kult, majd az Antall−kormány által is folytatott stratégiát, amelynekértelmében a gazdasági−szomszédsági kapcsolatok előtt a magyarkisebbség problémáit kérték számon. Entz Géza, a HTMH első el−nöke kifejtette, hogy „a kisebbségben élő magyar közösségek hely−zetének pozitív kezelése a magyarsággal évszázadok óta együtt élőmás népeknek is alapvető érdeke, hiszen csak ez teremtheti mega gyümölcsöző együttműködés feltételeit, és tágabb értelemben azeurópai integrációba való egyenrangú bekapcsolódás alapjait.”193

Hangsúlyozta, hogy a kormányközi kapcsolatokat nem lehet úgyjavítani, hogy közben a társadalmi kapcsolatok rosszabbodnak.A szomszédos országokkal kialakított gazdasági kapcsolatokat pe−dig túl gyöngéknek tartotta ahhoz, hogy lényegesen befolyásoljáka viszonyokat. Ebben a csapdahelyzetben alakult ki az MSZP és azSZDSZ szakpolitikusai révén a gazdaság− és a társadalomfejlesz−tést középpontba állító magyarságpolitikai szemléletmód. A kon−cepciónak három szintjét lehet elkülöníteni:

Az egyik a gazdasági dimenzió, amely túllépett az addig az önállómagyar pénzintézetek igényére koncentráló, a magyar bank szük−ségességéről megfogalmazódott elképzeléseken. A Tabajdi mellettLábody László és Törzsök Erika képviselte program nem egy újabbforráselosztó hely megteremtését, hanem a gazdasági racionalitástés a piaci működést helyezte előtérbe. A gazdasági támogatásokhelyett együttműködésről beszéltek, és ezzel kapcsolatban Tabajdia következő érvényesítendő kritériumokat nevezte meg: „Az első,hogy csak a gazdaságilag racionális együttműködésnek van értel−

192 Lábody László: A határon túli magyarság… i. m.193 Botlik József interjúja Entz Gézával. Látványos áttörésre nem lehet számí−

tani. Magyar Nemzet 1994. 36. sz.

153

me. A második, hogy hosszú távú előnyei legyenek, segítse a mo−dernizáció, a gazdasági fellendülés szigeteinek kialakulását. A har−madik kritérium, hogy reális, finanszírozható legyen. Negyedik fel−tétel, hogy a piacgazdasági, vállalkozói mentalitást fejlessze. Végül:a szomszédok számára elfogadható legyen.”194 A konkrét együttmű−ködés egyik területét Tabajdiék a határ menti gazdasági együttmű−ködésben látták, a kis− és középvállalkozások támogatásával. A má−sik területnek pedig a menedzserképzést, az oktatást, az infrastruk−túrát tekintették, amelyről úgy gondolták, hogy elősegíthetnéa külföldi tőke bevonását a magyarok lakta területekre és az euró−pai uniós projektekbe való bekapcsolódást.)

A második szint a társadalomépítés tere, ahol Tabajdi abból in−dult ki, hogy nem lehet az egész határon túli magyarság egziszten−ciateremtésében egyszerre előre lépni, hanem „gazdasági−moderni−zációs, mintaadó, dinamizáló szigeteket kell kialakítani, amelyekképesek továbbadni tapasztalataikat a nagyobb közösségnek. Eh−hez egy új szemléletű értelmiség kell. […] A modernizációs szem−léletű kisebbségi elitnek a Max Weber−i értelemben vett protestánsetikára alapuló vállalkozói ethoszt, a piacgazdaságban otthonospolgárság kialakulását kell segítenie”.195 Tabajdi mindezt a közös−ségi autonómiák rendszerének kiépítésével együtt képzelte el.A nemzeti autonómiát nem egyszeri jogi aktusként, hanem társa−dalmi önépítkezésként gondolta el. Ezért kézenfekvő volt a meglé−vő – civil társadalminak mondott – kisebbségi intézmények és azegyházi intézményrendszer támogatására helyezni a hangsúlyt.Mindehhez a politikai gyakorlatban az akkoriban szerveződőkülmagyar vállalkozói rétegeket és a társadalomgondozásban meg−határozó szerepet betöltő egyházi személyiségeket kívánta megnyer−ni. Az előbbi csoport döntően a minél olcsóbb forrásszerzésben voltérdekelt, ezért lehetnek oly siralmasak a gazdaságfejlesztési célo−kat szolgáló Új Kézfogás Alapítvány finanszírozta vállalkozások

194 Tabajdi Csaba: A gazdaság a nemzeteszme fedezete. In Tabajdi: Az önazo−nosság… i. m. 529.

195 Uo. 528.

154

eredményei.196 Az egyházi szerkezetek az utóbbi ötven évben véde−kezésre és pozícióőrzésre rendezkedtek be. Egy évtized nem voltelegendő ennek megváltozásához. Természetesen az egyházi intéz−ményrendszeren belül sok társadalomépítő kezdeményezés létezik,de ezek az egész egyházpolitikán belül eddig nem tudtak meghatá−rozóvá válni.197 Ráadásul Tabajdi – a pártközpont volt munkatársa– az egyházi vezetők többsége szemében a posztkommunista pártotés a nemzetietlen, „egyházellenes magyar baloldalt” jelenítette meg.Ezt a távolságtartást tovább növeli az a jelenség, hogy a szomszé−dos országokban az 1989 előtti „kommunista párt” teljesen más jelen−téstartalommal bír, mint Magyarországon a késő kádári MSZMP.198

A koncepció harmadik része a regionális együttműködés kérdé−se. Ezt is döntően a gazdasági együttműködésre kívánta alapozniTabajdi. De emellett legalább ilyen fontos az „alapszerződések po−litikájának” szorgalmazása is. Ezt a kedvezménytörvény−vita kap−csán a státustörvény−koncepcióval szemben követendő stratégiakéntállította előtérbe Bauer Tamás és Kis János is.199 Ez a stratégia azalapszerződések nyomán létrejövő kisebbségi vegyes bizottságokonkeresztül nyomásgyakorlás révén kívánja a határon túli magyarságadott országon belüli helyzetét kezelni. Ennek az elképzelésnek aza gyöngéje, hogy ezek a kisebbségi vegyes bizottságok nemigenműködnek. 1991 és 1998 között összesen 21 alapszerződés kerültaláírásra Magyarország és nemzetközi partnerei között. Ebből há−rom rendelkezik kisebbségi vegyes bizottság (magyar–ukrán, ma−

196 Ezekről hivatalosan nem lehet tudni semmit. Érdekelt vállalkozók háttér−információi szerint a támogatott vállalkozások több mint 60%−a „évekenbelül” csődöt jelentett. A tény hamis vagy igaz volta másodlagos, sokkalfontosabb, hogy a vállalkozói közvéleményben elterjedt vélekedésről vanszó a magyarországi támogatáspolitika egy programjával kapcsolatban.

197 Ebből a szempontból Kárpátalján és a Vajdaságban történtek a legnagyobbváltozások a magyar nyelven szolgáló egyházakon belül.

198 Husák, Ceauşescu, Milosević politikai hatalomgyakorlása alapvetően kü−lönbözött az elerőtlenedő kádári vezetéstől.

199 Kis János: A kisebbségi kérdés az új világrendben. Beszélő 2002. 4. sz.(www.beszelo.hu)

155

gyar–szlovén, magyar–horvát) és kettő a kormányközi vegyes bi−zottságon belüli kisebbségi szakbizottság létrehozásáról (magyar–román, magyar–szlovák).200 Vagy ahol rendszeres tanácskozás fo−lyik, mint pl. a leggyakrabban ülésező magyar–ukrán vegyes bizott−ságban, ott sem volt eddig kézzelfogató eredmény, az ígéretekentúl. A másik gyengéje ennek az elképzelésnek, hogy a magyar ki−sebbségek számára ma már nem a nyelvpolitikai kérdéseken vana hangsúly, hanem az intézményteremtésen, amely nem pusztán azadott többségi állam nemzetépítő politikájának mondhat ellent (pl.a magyar egyetemek ügyei), hanem az adott ország gazdasági lehe−tőségei is korlátozhatják. A harmadik gyenge eleme az a koncep−ciónak, hogy tévesen védhatalmi státust tulajdonít Magyarország−nak az alapszerződésekből kifolyólag. Ezt azért tartom öncsalás−nak, mert ahol ez a védőhatalmi pozíció jelen van (például Dél−Tirolnémetsége tekintetében Ausztriáé), ott erre nemzetközi garancia islétezett, míg a magyar alapszerződések kétoldalú megállapodások.Tehát a kisebbségvédelmet nem lehet pusztán erre alapozni.

6.1.4. A kilencvenes évek második felében, a magyar–szlovák ésa magyar–román alapszerződés megkötése után a szomszédos or−szágok magyarságpolitikájában a választási eredmények és azeuroatlanti integráció elsődleges prioritássá válása révén jelentősváltozás állt be: az addigi diszkriminatív politikai megközelítéstintegratív magyarságpolitika váltotta föl. Ez nem jelenti azt, hogya hosszabb távú homogenizációs nemzetállami elképzelésekkel au−tomatikusan szakítottak volna. Inkább a csehszlovák polgári demok−rácia és a titói Jugoszlávia eliteket integráló magyarságpolitikaigyakorlata került előtérbe Szlovákiában, Romániában, Ukrajnábanés Szerbiában. A folyamat másik része a magyar kisebbségi politi−kai elitek magatartása ebben a helyzetben: a magyar kisebbségi pár−tok belépése a koalíciós kormányokba vagy külső támogatásuk bizto−

200 E kormányközi vegyes bizottságok kisebbségi szakbizottságai végül létreis jöttek. Működésüket részletesen tárgyalja: Országgyűlés Külügyi Bizott−ságának jegyzőkönyve (OGY KÜB) 1998. december 16. 5–10.

156

sítása a kormányzó pártnak. Mint már említettem, ugyanebben azidőszakban (1993–1996) új személyi összetételű magyar politikaivezetés jelenik meg szinte minden országban. Ők egyértelműennyitottak a koalíció felé, hiszen látják, hogy az autonómia−elképze−léseket hiába erőltetik tovább, konkrét eredményeket – amelyreválasztóik régóta vártak – ezzel nem tudnak elérni. Másrészt olyanpártokkal tudtak szövetséget kötni, amelyek a meglévő diszkrimi−natív magyarságpolitikát minimum semleges hozzáállásukkal ellen−pontozták. Harmadrészt a nyugati és a budapesti politikai elvárá−sok is ebbe az irányba mutattak. A Romániában, Szlovákiában ésJugoszláviában elért konkrét koalíciós eredményeken túl (a magyar−ellenesség tompítása, fejlesztési források megszerzése, privatizá−ciós pozíciók megszerzése, nyelvpolitikai engedmények stb.) azttartom a legfontosabbnak, hogy a magyar elitek – mint egy politikaiközösség megjelenítői – szervesebben integrálódnak az adott or−szág politikai életébe. A stratégiát illető jövőképek terén a szom−szédos országokban példaként emlegetett német–francia közeledés−sel szemben magyar oldalról – a hangsúlyozott dél−tiroli modell mel−lett – a finnországi Svéd Néppárt állandósított kormánytámogatópolitikáját kezdték el emlegetni. Ezt a romániai és a szlovákiai fej−lődésre tartom érvényesnek. Szerbiában azonban a VMDK ésa VMSZ közötti pozícióváltás magában hordozta azt, hogy a titóikorszakban integrált elittel201 szemben a kilencvenes években föllé−pő, önálló magyar közösségi autonómiához ragaszkodó csoportot202

az évtized közepén az önkormányzatokhoz kötődő, helyi ügyek meg−oldásában járatos személyek váltják fel,203 akik jóval közelebb áll−tak a belgrádi politikához. Ez utóbbi csoport esetében – amely mi−niszterelnök−helyettest ad a belgrádi kormányban, önmaga listájá−ból megalkotta a Magyar Nemzeti Tanácsot, integrálva ebbe azújvidéki, 1989 előtti pozícióit őrző kulturális elit vezetőit is – nemvilágos, hogy a saját közösségük egyéni vagy kollektív integrációja

201 Major Nándor, Bori Imre, Bányai János, és a Fórum Ház vezetői.202 Ágoston András, Csorba Béla, Vékás János.203 Kasza József, Pásztor István, Józsa László.

157

előtt nyitották−e meg az utat a szerb politikai életben? Ukrajnábanmég markánsabban ütközik ki a „központ” szerepe, hiszen itt a ma−gyarlakta járás (beregszászi) – a központból (Ungvár–Kijev) – kine−vezett elöljárója lett parlamenti képviselő, majd a nemzetiesítő, a ma−gyar kulturális elit által létrehozott KMKSZ−szel versenyző szerve−zet, az UMDSZ egyik vezetője. Tehát politikailag a KMKSZ mellettdöntően az állami nómenklatúra magyar képviselője jeleníti mega kárpátaljai magyarságot. (A helyi tanácsok szintjén ez a kilencve−nes években folyamatosan így működött a beregszászi járásban, dea helyi politika történéseivel sem ott, sem Magyarországon nemfoglalkoztak érdemben.)

6.1.5. A kilencvenes években keletkezett stratégiák közül a MolnárGusztáv és a Provincia folyóirat által megfogalmazott regionalizmuskérdésében van a határon túli magyar politikában a legnagyobbkonszenzus, mégis ennek a legkisebb a politikai támogatottsága. (Ezaz alfejezet mint stratégiai alternatíva éppúgy felülértékelt, mint a tör−téneti részben a kárpátaljai és vajdasági magyar politizálás esemé−nyeinek párhuzamba állítása a romániai és csehszlovákiai történé−sekkel. Az átfogó áttekintésre – leltárra való törekvésem miatt azon−ban vállalkoznom kellett.) Ennek a koncepciónak a képviselete ésmegvalósítása legalább akkora konfliktusokkal járhat, mint a kisebb−ségi/nemzeti autonómiák kialakításáé. Az egységes állami közigaz−gatás komoly, különjogokkal bíró területi egységekbe való átszer−vezése Magyarországon sem népszerű dolog. Ezt bizonyítja az EUmegkívánta nagyrégiós szerkezetek megteremtésének elhúzódása.Ehhez hozzájárul az is, hogy a magyar politikai osztálynak sem ér−deke a magyar kisebbségi pártok regionális pártokká történő át−alakulása.

Szlovákiában a közigazgatási reform magyar szempontból ku−darccal végződött, nem sikerült megteremteni a magyar többségűmegyei szintű közigazgatási egységeket sem a Csallóközben, semGömörben. Ukrajnában az országos közigazgatáson belül épp egyegységesülési, nem pedig egy decentralizációs folyamat indult mega kilencvenes évek második felében. A Milosević utáni Szerbiábanpedig Koszovó és Montenegró elvesztése után Belgrád csak formá−

158

lisan állította vissza a Vajdaság autonóm jogköreit (Omnibusz tör−vény) és a leglényegesebb gazdasági kérdésekben és a privatizációterén a döntések továbbra is a fővárosban születnek meg. A közvé−leménykutatások szerint a jugoszláviai magyarság támogatná a ré−gió nagyobb önállóságát, de a VMSZ az ezen törekvéseket megje−lenítő szerb pártok és a belgrádi vezetés különböző csoportjai közöttkénytelen lavírozni. Tehát míg szóban kiáll a vajdasági autonómiamellett, addig a politikai gyakorlat során saját érdekérvényesítéseszempontjából hasznosabb, ha befolyását Belgrádon keresztül pró−bálja érvényesíteni saját régiója ügyeiben is.

Részben hasonló a helyzet Erdély vonatkozásában is. Az RMDSZ−politikusok között a regionalizáció szükségességének megítélésé−ben nincs különbség, mégis megszavazták az új párttörvényt, amelygyakorlatilag lehetetlenné teszi regionális pártok alakítását.203a

A Provincia a kilencvenes években Erdélyben egyedül volt ké−pes arra, hogy magyar és román értelmiségieket egy „mozgalomba”szervezzen. (A megelőző időszakban erre csak szabadkőműves pá−holyok és a baloldali mozgalmak voltak képesek a két világháborúközött.) A kétnyelvű havilap közleményeit olvasva azonban kétdolog nyilvánvalóvá válik: míg a magyar szerzők döntően a regionaliz−musról mint alkotmányjogi, politológiai kérdésről szólnak, amely−nek el kell vezetnie Románia föderalizálásához, addig a román szer−zők inkább a kulturális, történelmi sajátosságokat hangsúlyozzák.A másik tényező az, hogy ebben az útkeresésben az „Erdély a magas−ban” szempont érvényesül, tehát a mindennapi, gazdasági, szociáliskérdések nem témái ennek a diskurzusnak. A „nagy” régióban és nema „kis régiók” szövetségének napi működésében gondolkodnak. Ígya hőn áhított erdélyi „lokális többség” létrehozása is – amely ön−kormányzatain belül kezelhetné az erdélyi magyarság problémáit ésmozdonya lehetne a romániai gazdasági és politikai modernizá−ciónak – megmarad az értelmiségi jövőképtermelés remekének.

Mégis ez a koncepció a legtávlatosabb, hiszen az európai integ−rációval szükségszerűvé váló regionalizációra próbálta fölhívni a po−

203a Ennek hátterében az egyházi javak visszaszolgáltatására vonatkozó politi−kai alkurendszer állt.

159

litikai pártok és a közvélemény figyelmét. Ez a folyamat látszólagakkor érheti el célját, ha sikerül létrehozni egy regionális pártot.Erre most nincsenek meg a személyi és a politikai feltételek. Való−jában sokkal fontosabb a politikai intézményeknek küldött kihívás,amelyre a bukaresti központnak, Budapestnek és a romániai pár−toknak is reagálniuk kell. Mégpedig úgy, hogy az összhangban le−gyen az EU alapelveivel.

6.2. A kilencvenes évek közepén a magyar kisebbségi jövőképekmegvalósításának beszűkülése mellett az euoratlanti integráció fo−lyamatában, a nemzeti érdekérvényesítésben új viszonyok alakul−tak ki a Kárpát−medencében. A kritikákat, helyzetértékeléseket sokesetben az teszi kérdésessé, hogy azok nem veszik figyelembe azadott viszonyrendszer változásait, avagy ezeknek a változásoknaktúlzott jelentőséget tulajdonítanak. Alig egy évtizedes távlatból na−gyon nehéz folyamatokat értékelni, a következőkben csak arra vál−lalkozhatom, hogy néhány új jelenségre fölhívjam a figyelmet.

6.2.1. A kilencvenes évek második felében, az alapszerződésekmegkötése után – a NATO−tagság révén és a gazdasági növekedésbeindulásával – Magyarország regionális súlya alaposan megnőtt.Nemzeti érdekeinek érvényesítése szempontjából XX. századi törté−nete során másodszor került kezdeményező helyzetbe.204 Mindezannak köszönhető, hogy az ország az Európát átfogó katonai szövet−ségi rendszer tagja, a politikai szövetségi rendszernek pedig az egyiklegesélyesebb tagjelöltje. Ebben a helyzetben a FIDESZ−kormánya maga nemzetpolitikai koncepciójával (legnyilvánvalóbban a stá−tus/kedvezménytörvénnyel) az addigi magyar válságkezelő, válasz−adásra berendezkedett szomszédságpolitikával szemben kezdemé−nyező pozícióban lépett föl. Ez sokkszerűen érte a pozsonyi és a bu−karesti diplomáciát. Különösen látszott ez az európai fórumokon,

204 Az első ilyen helyzet a harmincas évek második felében alakult ki. Az elsőés a második bécsi döntés volt a következménye és Magyarország elkötele−ződése Németország mellett.

160

amelyeken a Velencei Bizottsághoz beadott kérdésben a magyardiplomácia mutatkozott a korszellemet jobban érzőnek azzal, hogynem az „igazságot” firtatta, hanem a hasonló törvények összeha−sonlítását kérte.205

Ettől függetlenül meg lehet állapítani, hogy ezt a kezdeménye−zést lehetett volna másként is csinálni – de az ezzel járó konfliktu−sokat úgy sem lehetett volna megúszni. Különösen látszik ez az új,baloldali kormányzat időszakában: a szomszédok a régi pozíciói−kat akarják akár csak szimbolikusan is visszaszerezni (Dzurinda si−kertelen budapesti tárgyalásai, Năstase fogadása december 1−jénBudapesten). Fontos kérdés az is, hogy az új/régi magyar diplomá−cia ebből a helyzetből mit érzékel, és képes lesz−e saját politikaistratégiája, az államközi és regionális együttműködés területén kez−deményezően föllépni. De ennél sokkal fontosabb, hogy mennyi−ben tud majd az EU−ban szomszédság− és magyarságpolitikai ügyek−ben határozottan dolgozni. Netán az esetleges integrációval az adottországban megoldottnak tekinti a „magyar kérdést”?

6.2.2. A kilencvenes évek második felében az addigi elméleti vitákután a politika világában is szembe kellett nézni a nemzetállami ke−retek lényeges átalakulásával. Ennek egyik oldalát képezik az euro−atlanti integrációval feladandó szuverenitáselemek. A másik aspek−tusa az, hogy a szomszédos országokban a nemzetállamot építő (ésintegráló) homogenizációs program mellett mindenhol megjelentaz euroatlanti integráció igénye is mint meghatározó prioritás. En−nek keretében a magyar kisebbségi pártok is kormányzati szerep−hez jutottak. Harmadrészt a politikát is átalakító új integrációs szer−kezetek keletkeztek a térségben. Ezek közül minden bizonnyal a kö−zéposztálybeli fogyasztási minták követésének lesz a legnagyobbtársadalomalakító hatása. De ennél fontosabb a hálózatos szerve−ződések nemzetállamiságot átlépő volta. Ez történhet pártideológiákalapján, amelyre eddig a jobb− és a baloldalon egyaránt történtek –

205 A bizottság jelentése (első oldalán a felkérésekkel) megjelent: A státustör−vény… i. m. 130.

161

jobbára sikertelen – kísérletek. Kulcsfontosságú a nemzeti alaponlétrejött határátlépés, nevezetesen a MÁÉRT létrejötte. Az értekez−letet a mindenkori magyar miniszterelnök hívja össze és ő vezeti,miközben más országok (adott esetben kormányzó) pártjainak ve−zetői vesznek részt a rendezvényen. Vagy még élesebben: magyarparlamenti képviselők ülhetnek a szomszédos országok parlament−jeinek nemzetbiztonsági és külügyi bizottságaiban, ahol feltehető−en szó esik szomszédságpolitikai kérdésekről is. 2002−ben a Szlová−kiával kialakult két legfontosabb konfliktusban (a kedvezménytör−vény módosításának elfogadása, a bősi ügy rendezése) érintettminisztériumok felsőszintű vezetői a Magyar Koalíció Pártjának po−litikusai.206 De ugyanígy szembe kell nézni ezzel a kérdéssel, haegyes meghatározó magyar kisebbségi politikusok viszonyrendszerétvizsgáljuk meg: pl. Verestóy Attila romániai szenátor, Világi Osz−kár szlovákiai nagyvállalkozó, az MKP befolyásos tanácsadója,Várady Tibor, a szerb külügyminiszter tanácsadója, a budapesti éswashingtoni szakértői körök bizalmasa és mások szerepe otthonitöbbségi, otthoni magyar, magyarországi és más nemzetközi háló−zatokhoz egyaránt kötődik. Ráadásul ezekben ott van a saját kar−rierépítés magánérdekeltsége is. Tapasztalataim szerint a hagyomá−nyos, csak nemzeti érdekeket képviselő nagypolitikusok hatékony−sága csökken, s azoknak a súlya növekszik, akik többes szerkezetekközött, más−más hálózatokban is képesek működni. (A kilencvenesévek első felének végén a magyar kisebbségi politizálásban történtszemélycseréket és pozícióváltásokat is ahhoz kötöm, hogy az új,kevésbé ideologikus kisebbségpolitikusok képesek voltak az előbbjelzett többszintű kapcsolathálózatban működni.)

Kisebbségtörténeti tapasztalat azonban, hogy a magyar kisebb−ségi elit érdekérvényesítő mentalitását (eszejárását) két típus körélehet csoportosítani. Vannak, akik úgy vélik, hogy léteznek örök(nemzeti) értékek, és ezeket mindig következetesen kell megjelení−teni. Mások az adott körülményekhez való alkalmazkodást tekintik

206 Berényi József, a pozsonyi külügyminisztérium politikai államtitkára ésMiklós László környezetvédelmi és vízügyi miniszter.

162

elsődlegesnek, „sok nyelvet ismernek” ugyanannak a nemzeti ér−deknek a képviseletére. Vajon a mai politikai hálózatok szövetébenműködő kisebbségpolitikusoknak van−e olyan csatornájuk, amelypontosan közvetíti számukra, hogy az általuk reprezentált közös−ségnek mi a véleménye, akarata, érdeke? A parlamenti választásoka kisebbségi társadalom számára etnikai szavazások, tehát nem jelen−tenek megfelelő visszajelző rendszert. Ebben a nemzetállami hely−zeten túli viszonylatban az a kérdés, hogy a kisebbségi magyar eli−tek belátják−e a tevékenységüket közvetlenül korlátozó, hosszabbtávon azt legitimáló, a társadalmon belül a demokratikus akaratkép−ződést biztosító szerkezetek szükségességét?207

6.2.3. A tanulmányom egyik fő motívuma az euroatlanti integrációés a nemzeti integráció akarásának állandó ismételgetése. A térség−ben azonban a legfontosabbnak a fogyasztási minták integrációjáttartom. Ez ott van a médiában, a napi szolgáltatásokban, a minden−napi életvezetés átalakulásában. Amikor magyar–magyar integrá−cióról beszélünk, nem veszünk tudomást nemcsak az előbb említettmindennapiságról, de arról sem, hogy a térség többségét kitevő „szlávnyelvű” népesség körében hasonló, de nem a nemzetépítés körébenértelmezhető folyamat játszódik le. A magyar kulturális integrációközvetlenül a kilencvenes évek elején kezdődött el és folyamatosankiterjedt: a médiában (a Duna TV, majd az MTV2, illetve a kábel−rendszereken keresztül a kereskedelmi tévéadások átvétele), a tu−dományos életben (MTA−programok, magyarországi pályázati le−hetőségek), az oktatásban, az önkormányzatok között (polgármes−ter−szövetségek, testvértelepülések rendszere) és a politikában is(MÁÉRT, kedvezménytörvény) fontos helyet foglalt el. Ez azzal

207 Erre alkalmasnak tekintett technikák például a szlovákiai révkomárominagygyűlésen tervezett magyar tanács mint modell; a romániai SzövetségiEgyeztető Tanács és a Szövetségi Képviselő Tanács parlamentáris hatóköré−nek bővítése; a jugoszláviai Magyar Nemzeti Tanács pluralizálása; a kár−pátaljai Határmenti Önkormányzati Szövetség modern Európa−konformönkormányzati testületté alakítása, egyébiránt saját társadalmi intézmény−rendszereik önálló logika szerinti fejlődésének biztosítása.

163

járt, hogy a kisebbségi magyar társadalmak átnemzetiesítődtek a ro−mániaisággal, szlovákiaisággal, jugoszláviaisággal, kárpátaljaiság−gal stb. szemben. Ennek a leglátványosabb jelei a fiatal korosztályoktöbbségi nyelven való kommunikációjának nehézségei. Míg az elő−ző generációk esetében a gyerekek a tömegkommunikáció, majda katonaság, illetve a „diktatórikus” oktatás és a bezártság révéna magyar többségű területeken is magától értetődő módon elsajátí−tották a többségi nyelvet, addig a helyzet megváltozásával ez az auto−matizmus is megszűnt.208 Még a vegyes településeken is megfigyel−hető, hogy a jövőkép megváltozott: a magyarországi munkavállaláslehetősége miatt nem tekintik fontosnak az országnyelv elsajátítá−sát. Erre az állam sem fordít különösebben gondot, pusztán ideoló−giailag ragaszkodik ahhoz, hogy a többségi nyelvet ne mint idegennyelvet tanítsák a magyar iskolákban. Mindennek az a következ−ménye, hogy nyelvtudásuk és a magyar intézmény−hiány miatta többségi szakképzési rendszerben igen gyakran csak a leggyen−gébb presztízsű szakmákban tanulhatnak tovább a magyarok.

A kommunikációs integráció révén Budapest és Magyarországvált a meghatározó viszonyítási ponttá. Ez a mobilitási pálya szem−pontjából tovább erősítette azt a lehetőséget, hogy különösebbmegrázkódtatás nélkül egy másik országba vándoroljanak a megfe−lelő tudással és ambícióval rendelkezők. (Sok, a kilencvenes évek−ben, már a közös magyar kommunikációs rendszerben szocializá−lódott fiatalnál tapasztalható, hogy hazajött, abba a világba, ame−lyet otthon csak virtuálisan ismert.) A politikai élet szempontjábólez felveti a regionális központ és a magyarországi pártpolitika be−folyásának kérdését. Természetes, hogy a határon túli közvéleménydöntően FIDESZ−szimpatizáns, hiszen a nemzeti szimbólumok, azetnikus nyelv, a pozitív jövőkép mind olyan dolog, amelyekkel eza közeg könnyen tud azonosulni. Annál is inkább, mert még az ér−telmiségnek sincs napilap− vagy hetilapszinten rendszerezett isme−

208 Ma Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen a vállalkozók egyik komoly prob−lémája, hogy nem találnak olyan titkárnőket, akik románul megfelelő módontudnak ügyeket lebonyolítani. A legtöbb cégnél az ilyen jellegű állások ese−tében a munkaerő−felvétel legfőbb szempontja a román nyelvtudás.

164

rete a magyarországi politikai életről, így csak a rádió és a televízióhíradásaira és saját regionális magyar nyilvánosságukra támaszkod−hat. Ebből adódott, hogy míg a kisebbségi pártok irodáin felléle−geztek 2002−ben a magyarországi választási eredmények kihirde−tése után – a budapesti befolyás csökkenésében bízva –, addig a kül−magyar közvélemény értetlenül állt az esemény előtt. Aztán néhányhónap alatt ez a hangulat tovatűnt.

Az anyaország befolyása vonatkozásában a közép−európai né−metség története intő példa lehet. Ezekben a közösségekben gya−korlatilag 1927–1928−tól Berlin vált viszonyítási alap−ponttá. In−nen jött az anyagi támogatás és a politikai befolyásolás. Ez 1933után megerősödött, nem alakultak ki olyan regionális politikai köz−pontok, amelyek a nemzeti centrumhoz, Berlinhez kapcsolódó he−lyi közvéleményt más irányba tudták volna formálni. (Ebben az adotttöbbségi társadalmak, politikai elitek sem voltak segítségükre Len−gyelországban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában.)

A kedvezménytörvény a kimondott szándékok ellenére a Buda−pest−központúságot erősítette tovább, illetve a magyarigazolványkiváltása újabb megosztottságot idézett elő ezeken a közösségekenbelül. Vajon rendelkezik−e a magyarországi politikai elit olyan be−látással, hogy végiggondolja ennek a kulturális integrációnak a szí−vóhatását? Azt az álságos helyzetet, amelyben Magyarország egy−szerre integrálja a konvertálható tudással bíró határon túli magya−rokat és egyszerre instabilizálja is az adott szerkezeteket, miközbena szülőföldön való maradást hirdeti azokkal az eszközökkel, ame−lyekkel épp a Budapest−függőséget erősíti az állam−országgal szem−ben (DUNA Tv, sajtótámogatások).

6.2.4. A kilencvenes évek második felére a kisebbségvédelem ésa jövőképként elfogadott nemzeti autonómia is jelentős fogalom−változáson ment át. Pontosabban újra megjelent a harmincas évekmásodik felének kettőssége, amikor is a kisebbségvédelem egyszerrejelentett politikai, jogi és biztonságpolitikai kérdést és egyszerrea társadalomszervezés kérdését. A második világháború után inkábbkulturális és nyelvvédelemről beszélhetünk, amelyet a hetvenes évekmásodik felétől mint emberjogi problémát jelenítettek meg a nyu−

165

gati nyilvánosságban. 1989 után, az alapszerződések megkötéséigelsősorban jogi és biztonságpolitikai eszközrendszerben gondolkod−tak a többségi és a kisebbségi politikusok a kérdés kezelésével kap−csolatban. A kilencvenes évek második felének vitáiban, program−jaiban ellenben már a kisebbségvédelem társadalompolitikai olda−la erősödött meg. Ez nyilvánvaló az előbbiekben ismertetett útkeresőkoncepciókból is, amelyeknek egyszerre kell választ adniuk az anya−országhoz, az állam−országhoz való integráció kérdésére és a sajáttársadalom megszervezésére is. A következőkben ebből a szempont−ból vizsgálom a státustörvény körüli vitákat.

6.3. A státustörvény kapcsán a koncepcionális kérdésekről, a tör−vény hatásáról és a megvalósítás technikáiról folyt a vita.

A koncepció 5–6 év alatt folyamatosan alakult, de csak az utób−bi három évben került a közbeszéd előterébe. 1996–1998 között minta határon túli magyar nemzeti autonómiaakarások zsákutcájábólkitörő, a magyar–magyar viszonyt a politikai elitek szintjén intéz−ményesítendő Autonómia Tanács209 valamint a szélesebb társada−lom számára a schengeni probléma kezelésére kidolgozott elképze−lés210 merült föl, különösen Magyarországnak a NATO−integrációjaután megnövekedett relatív geopolitikai súlya kihasználásának kap−csán. A magyar–magyar viszony intézményesítésének kiterjeszté−se ugyanekkor megjelent Duray Miklósnál211, illetve az MVSZ−nél,amely a külhoni állampolgárság koncepcióját dolgozta ki és képvi−selte még a törvényhozási folyamat időszakában is212. A státustör−

209 A Polgári Magyarországért. A Fidesz–Magyar Polgári Párt vitairata. Kül−politika. In Lőrincz Csaba – Németh Zsolt – Orbán Viktor – RockenbauerZoltán: Nemzetpolitika ’88–’98. Pro Minoritate, Bp., 1998, 328.

210 Lőrincz Csaba: Nemzeti érdekek érvényesítése Magyarország csatlakozásasorán az euroatlanti államok közösségéhez. Kézirat, TLA Kv. 2379/98. 30.

211 Duray Miklós: Az egyetlen demokratikus kibontakozási lehetőség az ön−kormányzatok megerősödése. In Változások küszöbén. Osiris, Bp., 2000,185–201.

212 Borbély Imre: A magyar állampolgárság alanyi jogának kiterjesztése min−

166

vény bejelentése (1999. október 31.213) utáni vitákban a státus vagya kedvezmények megadása az egyik koncepcionális vitapont. Kü−lönleges, új jogi viszonyt vagy kedvezményeket adjon−e a törvény?2000–2001−ben jelenik meg, de nyilvánosan sohasem ütközik a nem−zeti reintegráció és a „mozaiknemzetet” fölváltó „szerződéses nem−zet” elképzelése.214 Ebből a Németh Zsolt képviselte FIDESZ−poli−tikában a „nemzeti újraegyesítés” programján belül az egység kom−munikálása (és nem a nemzetrészek stabilitásának – a határokon túlszorgalmazott – kialakítása, a többközpontú nemzet képe) kerültelőtérbe.215 Ebben a belső koncepcióról szóló vitasorozatban meg−jelent az is, hogy a meglévő jogi kereteket kellene rendszerbe, átgon−dolt stratégia szerinti szerkezetbe foglalni, de ennek a megfontolás−nak nem volt politikai támogatottsága.216 Ez összefüggésben vanazzal, hogy a „kedvezmény” oldal mélyebb föltárására még az el−lenzék sem vállalkozott; nem akart szembenézni a támogatáspoliti−kai és a határon túli magyarokra vonatkozó hazai jogi szabályozás−sal, el egészen a szabad áttelepülés jogának a legkülönbözőbb szer−zők (Borbély Imre, Törzsök Erika) által felvetett problémájáig.217

den magyarra. Magyar Kisebbség 1999. 2–3. sz. 9–26.; Uő: Szerződésesmagyar nemzet, szerződéses magyar nemzetszerkezet. In Romániai Ma−gyar Évkönyv, 2001. Szerk. Bodó Barna, Szórvány Alapítvány – PolisKönyvkiadó, Temesvár–Kolozsvár, 2001, 11–25.

213 MTI−jelentés Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatójáról.214 A mozaiknemzet kifejezés Csoóri Sándortól származik. A szerződéses nemzet

címmel tartott előadást Németh Zsolt a III. MÁÉRT ülésen, de ez valójábankülpolitikai helyzetértékelés. A koncepció lényegét Borbély Imre már idézettírása Szerződéses magyar nemzet… és Szarka László Szerződéses nemzet.Magyar Nemzet 1999. november 20. című cikke foglalta össze. Bővebben uő:Mozaiknemzetből szerződéses nemzet. Európai Utas 1999. 36. sz. 76–78.

215 Németh Zsolt: Bontsuk le a nemzetet megosztó korlátokat. Magyar Nemzet2001. január 5.; A határokon átívelő nemzeti integráció jegyében. MagyarKisebbség 2002. 1. sz. 80–86.

216 Tóth Judit: Sem nemzetpolitika, sem kisebbségvédelem. Magyar Kisebb−ség 2002. 1. sz. 103–112.; Uő: A diaszpóra jogállása a Magyar Köztársaságjogrendjében. Magyar Kisebbség 1999. 2–3. sz. 71–92.

217 Törzsök Erika: Státus. Élet és Irodalom 2000. március 17.; Borbély Imre:A magyar állampolgárság… i. m.

167

A törvény hatásáról folytatott polémia során a magyar kisebb−ségeket érintő társadalmi hatás vizsgálatának középpontjában aza kérdés állt, hogy növelni vagy csökkenteni fogja−e a külmagyarmigrációt.218 A nemzetközi hatás körüli viták egyrészt az EU és Ma−gyarország kapcsolatáról, pontosabban az integráció folyamatáról,másrészt a szomszédságpolitikai változásokról szóltak. Az utóbbiagyontárgyalt problematikájává vált, hogy volt−e vagy sem előzetesegyeztetés.219 Én ezzel szemben azt tartom kulcskérdésnek, hogya magyar külpolitika milyen hatékonyan tudja képviselni az érde−keit az új európai viszonyok között. Ebben a viszonylatban az euro−nacionalista vagy az egyesült Európa normáit képviselő álláspontütközött.220 A magyarországi hatások földolgozása pedig egyrészt

218 A Balázs Ferenc Intézet zárolt vizsgálati anyagát ismertette Szabó Tibor,a HTMH elnöke az Országgyűlés Külügyi Bizottságának 2000. november22−i ülésén: „A különleges státus megteremtése ehhez képest számottevőmértékben növelné a szülőföldön maradás esélyeit. Ez esetben az elván−dorlók részaránya radikálisan csökkenne; a legnagyobb mértékben a vajda−ságiaknál, 25 százalékról 8,9 százalékra, Kárpátalján pedig 33 százalékról15 százalékra. Az elszigetelődés esetén az elvándorlást választók részará−nya a különleges státus megszerzése következtében tehát mindkét régióbantöbb mint a felére csökkenne. A szülőföld elhagyását azonban a különlegesstátus elnyerésének lehetősége révén Erdélyben 16,6 százalék, a Felvidé−ken 11 százalék választaná, tehát jelentősen kevesebben választanák.” [Az]Országgyűlés Külügyi Bizottságának 2001. november 22−i ülése. Jegyző−könyv 8–9. (továbbiakban OGY KB JGYK). Ez az idézet jól példázza, hogymire is használja a politikus az általa megrendelt vizsgálatokat, így leszneka szakértők – esetleg tudtukon kívül – a „tudomány felkent papjaiból” a po−litika szolgálóivá. A kutatás publikált eredményei: Apró István–Dobos Fe−renc: Integrációs esélyek és remények. Reprezentatív mintákon regisztráltvélemények a tervezett státustörvény néhány eleméről. Pro Minoritate 2000Ősz/tél, 19–43.

219 Ebből a legtöbbet idézett cikkek: Tamás Gáspár Miklós: A magyar külpoli−tika csődje. Népszabadság 2001. június 30.; Bakk Miklós: Két nemzetkon−cepció európai versenye zajlik. Magyar Nemzet 2001. július 7.

220 Az előbbi álláspont a nemzeti érdekek hatékonyabb megvalósításának te−kinti az euroatlanti integrációt, míg a másik a nyugati értékek modernizá−ciót segítő átvételére helyezi a hangsúlyt.

168

a nemzetfogalom mélyebb újragondolásának igényét (etnokulturálisközösség versus politikai közösség) hozta magával.221 Másrészt a ma−gyar jobboldal jövőkép−építését tematizálhatták a státustörvény−vi−tán keresztül.222

A megvalósítási technikák körüli viták alapproblémája, hogya Magyarországon használatos jogi−politikai szerkezetek nem al−kalmazhatók ebben a kérdésben, hiszen más országok állampolgá−rairól van szó. Mégis, hogyan lehet a külmagyar világot egyes sze−mélyein keresztül (jogilag) csoportként megragadni, azaz hogyanlehet a magyar–magyar viszony személyi körét intézményesíteni?A lebonyolítás másik problémája az ajánló szervezetek, majd azajánló irodák jogi és szociológiai meghatározottsága. Hova is tar−toznak, melyik államkeret meghatározó a működtetésükben (jogiés közigazgatási személyrendszere, költségvetési hátterével)?223

6.4. A vita gócpontjainak jelzése után három alapdilemmát szeret−nék kiemelni.

6.4.1. Az „ügy” elméletileg legizgalmasabb része a nemzetállam fo−galmához kapcsolódó megközelítések csoportja. LegmarkánsabbanBauer Tamás képviselte azt az álláspontot, hogy a határon túli ma−gyarok, mivel egy másik ország polgárai, annak a politikai közös−

221 Itt elsősorban Bauer Tamás és Kántor Zoltán írásai jelzik a két álláspontot.Kántor Zoltán: A magyar nemzetpolitika és a státustörvény. In A státustör−vény… i. m. 291–307., Bauer Tamás: A hazátlanság tartósítása. In A státus−törvény… i. m. 449–452. valamint uő: Puha irredentizmus vagy kisebbségijogok? Uo. 466–468.

222 Borbély Zsolt Attila: A státustörvény mint a magyar (re)integráció eszkö−ze. Provincia 2001. 5. sz.; Uő: A magyar politika törésvonalai és a státus−törvény. Kapu 2001. 6–7. sz. 13–16.

223 Józsa László: A vajdasági ajánló/partner szervezet működtetésével kapcso−latos elképzelések, továbbá a Vajdaságba irányuló támogatási rendszer pers−pektívái. In A státustörvény. Előzmények és következmények. Szerk. KántorZoltán. TLA, Bp., 2002, 133–140. Székely István: A kedvezménytörvényromániai végrehajtásának alternatívái. Uo. 141–148.

169

ségnek a részesei. A státustörvény pedig ezt az integrációs folyama−tot szakíthatja meg. Ezzel szemben Kántor Zoltán, Bíró Béla és má−sok azzal érveltek, hogy a magyar kisebbségek nem vettek részt azadott szlovák, román, szerb, ukrán, horvát, szlovén nemzetépítés−ben, és politikai integráltságuk ellenére kívül vannak azon. Ez azálláspont valójában a kilencvenes évek határon túli politikai életé−nek jövőkép−stratégiáját képviseli; a konszociális demokrácia aka−rásából kiindulva pillérnek, oszlopnak tekintik a külön magyar ki−sebbségi politikai közösséget. Az integráltság azonban eddig párt−közi és elitközi alkukon nyugodott, mert sem a kisebbségi, sema többségi elitek nem rendelkeznek a lijpharti modell megvalósulá−sához szükséges saját társadalmi intézményesültséggel.224 Bauernekigaza van abban, hogy az adott országon belüli integráltság kulcs−kérdés, csakhogy ez nem a státustörvénytől függ, hanem attól, hogyaz adott társadalmon belül milyen társadalmi mobilitási pályákatlehet befutni és milyen áron. Ebből a szempontból teljesen mása helyzet Szlovéniában és Szlovákiában, mint Romániában és Uk−rajnában, ahol a legerősebb a „Budapestre figyelés”.225 A státustör−vény ebben a kultúrát és a létidentitást kölcsönösen átnemzetiesítőfolyamatban értelmezhető.

Arra a felvetésre, hogy a státustörvény visszalépés a modern ál−lam előtti etnikus közösség felé, Kántor Zoltán, Bakk Miklós,Schöpflin György és Brigid Fowler válasza az volt, hogy épp a nem−zetállamiság meghaladásáról, a vesztfáliaival szembeni posztmodern

224 Lijphart, A.: The Politics of Accomodation. Pluralism and Democracy inthe Netherlands. Univ. California Press, Berkeley, 1968; Uő: Democracyin Plural Societies. A Comparative Exploration. Yale Univ. Press, 1977:A modell magyar nyelvű ismertetése: Enyedi Zsolt: Pillér és szubkultúra.Politikatudományi Szemle 1993. 4. sz. 21–50.

225 Az államhoz való kisebbségi viszony egyik mutatója, hogy ha szabad a pá−lya, mennyien jelentkeznek az adott állam rendőri, katonai apparátusába.Ebből a szempontból minden egyes országban megdöbbentően nagy a tar−tózkodás a magyarság körében ezekkel az intézményekkel szemben. TalánRomániában, különösen a székelyföldi megyékben a legrosszabb a hely−zet, ahol toborzás ellenére sem sikerül feltölteni a rendőrségi keretszámo−kat magyarokkal.

170

államiságról, a nemzetállamok Európai Uniója helyett a régiók éskultúrák sokféleségének közös Európájáról van szó.226 Azt hiszem,hogy ha a státustörvény koncepcióját és a körülötte kialakult politi−kai közbeszédeket szétválasztjuk, akkor Bauernek igaza van abban,hogy a státustörvény kapcsán az etnikus nemzetfelfogás erősödöttmeg a honpolgári (nem a származásra, hanem a közös élményekre,szocializációs és habituális szerkezetekre, alkotmányos értékekre)alapozott fölfogással szemben. (Miközben a szociológiai vizsgála−tok épp az évtizedfordulón a politikai, államközpontú nemzetfelfo−gás megerősödését mutatták ki.227 Talán épp a stástustörvény körülikampányok hatására?)

Itt is megfigyelhető egy újra el nem ismételt szakmai állásponta kilencvenes évek autonómia/társnemzeti vitáiból: magyar néző−pontból a szlovákiai, romániai, szerbiai nemzetállamiságot etnokra−tikus meghatározottságúnak tekintették, szemben az abszolutiszti−kus államból épp annak demokratizálása révén létrejött nyugat−euró−pai nemzetállamisággal szemben. Az előbbiben az etnokrácián, azállamépítő nacionalizmuson van a hangsúly, az utóbbi szerkezet−ben a nemzetet alkotó állampolgárokon, akik azonos jogokat élvez−nek és felelősséget vállalnak a belviszonyokért. Tehát az utóbbia polgárosodó állam, és ennek megteremtését szolgálhatná a társ−nemzeti viszony megteremtése, az adott közép−európai államalaku−latok etnokratikus elemeinek visszaszorítása révén. Bauer Tamásés az SZDSZ szakértői valójában a státustörvény kapcsán a kor−mányzat etnokratikus fordulatát vélték felfedezni. Hiszen abban nema korszerű etnopolitika fogalomrendszerét láthatták, hanem azta Márai Sándor, Bibó István, Szabó Miklós, Engel Pál által és a ma−gyar polgári középosztályban is sokféleképpen meghaladott úrhat−námság, „Szent Koronázás” összekeveredését Trianon traumatizá−lásával és a határon túli magyarok iránt érzett szolidaritással.228 Azt,

226 Lásd a szerzőknek a Magyar Kisebbség 2002. 1. számában megjelent írásait.227 Örkény Antal: A magyar nemzettudat változása… i. m.228 Ennek társadalmi hátterére jó példa a 2002 karácsonyán az Országház előtt

tartott Szent Korona−eskü, ahol bemutatták és elénekelték a Trianon után

171

hogy mennyire volt jogos az SZDSZ ki nem mondott félelme egymečiari politikai modelltől vagy a magyar államon belül elkezdődőetnikai disszimilációtól, nem tudhatjuk meg, mert a 2002−es tavasziparlamenti választások elvágták ezt a folyamatot.

Ezt a szemléleti másságokból eredő vitát úgy is föl lehet fogni,mint a nemzetet lehatároltnak, állandónak (politikai vagy kulturálisfogalomrendszerrel leírhatónak) tartó megközelítés vitáját a nem−zetépítésből, a nacionalizmusból (mint a nemzeti érdekek érvénye−sítéséből) kiinduló szemlélettel. Ráadásul az utóbbi álláspont kép−viselői a határon túli magyar elitek ténykedését is a magyar kisebb−ségi nemzetépítés részeként értelmezték.229

Paradox módon erről azonban a státustörvény mellett érvelő po−litikusok és kormányzati szakértők – a kormányálláspontot támo−gató álláspontról – nem vettek tudomást, és bírálóikhoz hasonlóana(z egységes) nemzetet mint egy konkrét, állandó valóságot értel−mezték és nem a nacionalizmusra mint a nemzeti létformák sokszí−nű, különböző társadalmi alrendszerekben más−más módon megje−lenítendő integrációs rendszerére helyezték a hangsúlyt. Itt az tör−tént, hogy negligálták a nacionalizmus−tanulmányok utóbbi tíz évbenmegszületett magyar eredményeit. Ezeket az eredményeket a vitá−ban fontos szerepet betöltő Kántor Zoltán, Bakk Miklós, SchöpflinGyörgy nem tudták érvényesíteni, azaz nem sikerült korszerű fo−galmi (és szakpolitikai) kereteket a törvényszöveg köré kialakítani.Erre nem volt politikai fogadókészség.

6.4.2. A második tanulságos dilemma arra vonatkozik, hogy mennyi−ben van szó szimbolikus gesztusról és mennyiben ténylegesen a ma−gyarságpolitika új eszközrendszerének kialakításáról? Segélyezés

írt Székely Himnuszt új versszakával együtt, amelyben már nem porlik,hanem ellenáll a szikla. Ez a mozgalom azóta is szélesedik.

229 Kántor Zoltán képviseli ezt az álláspontot a vitában. Több írása is erre a meg−közelítésre épül. Talán a legátfogóbban hozza ezt a szemléletet: Kisebbséginemzetépítés. A romániai magyarság mint nemzetépítő kisebbség. Regio2000. 3. sz. 219–241. Lásd még: A státustörvény: nemzetpolitika vagy [a]kisebbségvédelem új megközelítése? Magyar Kisebbség 2002. 1. sz. 3–20.

172

folyik−e a határokon túlra vagy társadalmat építő támogatáspoliti−ka? A túlzott ígéretektől való óvakodás dominált Markó Béla meg−nyilatkozásaiban, Végel László pedig a segélyezésben a külmagyarvilágok premodern társadalomként történő konzerválását látta.230

Duray Miklós, Németh Zsolt és a határon túli magyar publicisztikamegnyilatkozásaiban meghatározó elem volt a magyar állammalkialakítandó szimbolikus viszony kérdése. Nyolcvan éve előszörkerülnek a határon túli magyarok valamilyen intézményes (jog)vi−szonyba a magyar állammal. (Ha csak nem tekintjük ilyennek a tar−tózkodási engedélyeket, vízumügyeket.) A magyarországi gyakor−latias, éles szemű észrevételekre alapozó, a szimbolikus politizálástkárhoztató írások nem számoltak azzal, hogy abban a másik világ−ban a szimbolikus lépések igazából valós tartalmakat hordoznak,magatartásmintákat alakítanak. Szerzőik azzal sem néztek szembe,hogy a szomszédos országok lakosságának politikai kultúrája más,mint Magyarországé, és ez vonatkozik az ott élő magyarságra is.Ami nem azt jelenti, hogy az utóbbiak politikai értékrendje teljesenazonos volna a többségi társadaloméval. De mindenképpen azonostársadalmi−gazdasági−habituális szerkezetek alakították azt, és a ki−sebbségi helyzet nem azt jelenti, hogy például a magyarságból au−tomatikusan adódik egyfajta modern, euroatlanti, teljesítményelvűpolitikai kultúra. (Tíz év magyar kisebbségi pártpolitikái és a vá−lasztási eredmények nyomán világos, hogy a határon túli magyar−ság döntően etnikai szavazóként viselkedik a választásokon. Az et−nikai, nemzeti szimbólumok használata ma is a legfontosabb integ−ráló erővel bíró eszközrendszer ebben a közegben.)

Ezt a dilemmát Székely István azzal oldotta föl, hogy a státus−törvényt mint egy karácsonyfát mutatta be, amelyre idővel minden−félét rá lehet aggatni.231 Tehát a törvény egy lehetőség avagy keretegy építkezési folyamatban. Csakhogy ezt a kérdést, amely döntő−

230 Végel László: Bizalomerősítő válságtörvény. Élet és Irodalom 2002. 2. sz.4., 8.

231 Székely István az RMDSZ szakértőjeként vett részt az Országgyűlés Kül−ügyi Bizottságának 2000. november 22−i ülésén, OGY KB JGYK 2002.11. 22. 27–28.

173

en társadalompolitikai, közösségépítő munkát kíván, senki – leg−alábbis a publikációkban – nem gondolta végig következetesen.

6.4.3. A harmadik dilemma a törvény megvalósításának kérdése volt.Ennek is több szintje létezik: a szomszédos országokkal való egyez−tetés kérdése; a nemzetközi szervezetekkel történő elfogadtatás; a ha−táron túli magyar elitekkel folytatott egyeztetés.

A szomszédos országokkal folytatott egyeztetésről ma már oka−fogyott dolog vitatkozni. Szlovákia és Románia ma sem akarja a tör−vényt, és ez nem az egyeztetés hiányából, hanem a párhuzamos nem−zetépítések során kialakult homogenizációs programokból adódik.A szomszédos országok lakosságának viszonyát a státustörvényhezkülönböző közvélemény−kutatások mérték, de azzal, hogy mit je−lent ez a szomszédos országokban a magyarságkép vagy a Magyar−ország−kép változása szempontjából, semmit sem tudunk.

A nemzetközi szervezetek, az EU/ET/EP és a nemzetközi köz−vélemény nem volt felkészítve a törvény fogadására. A VelenceiBizottság jegyzőkönyve körüli magyarországi viták nyilvánvalóvátették, hogy a kilencvenes évek elején még működő érvelés: az euró−pai kisebbségvédelmi normák számonkérése a szomszédos orszá−gokon – nem működik. Az is világossá vált, hogy az EU politikájá−ban a stabilitás elvének és a konfliktusok kizárásának van prioritá−sa.232 A harmadik fontos tanulság, hogy a nemzeti érdekeket nemlehet pusztán saját nemzeti érveléssel alátámasztani, hanem csakegyetemesebb értékek szerint, mint nemzetközi folyamatok kezelé−sére alkalmas megoldásokat lehet érvényesíteni.

A határon túli politikai elitek a státustörvény körüli vitákbanfölsorakoztak a törvény mögé. Megjelentek óvatosságra intő állás−pontok, mint a Markó Béláé, vagy olyan nézőpont is, amely mérle−gelte a státustörvény és a hazai fejlesztési lehetőségek nagyságrend−jét (Bugár Béla, Zsombori Vilmos). Ennél differenciáltabb volt a ha−

232 Ez a téma legátfogóbb elemzésének is a végső konklúziója: Georg Brunner:Az Európai Unió kisebbségpolitikája és a nemzetállami törvényhozás. Ma−gyar Jog 2002. 3. sz. 135.

174

táron túli kulturális−szakértői elitek véleménye. Értékeléseik dön−tően a törvény jobbítása érdekében születtek, és a vélt vagy valósveszélyforrások tömkelegére hívták föl a figyelmet. Elgondolkod−tató, hogy szakpolitikai feljegyzéseknek, előterjesztéseknek számí−tó szövegeket sem a nyilvánosság előtt, sem az általam hozzáférhe−tő előkészítő anyagokban nem találtam. Ehelyett esszéket, tudósokfejtéseket olvashatunk. Megdöbbentő volt számomra az ÉS vita−indítója Salat Leventétől, aki a státustörvényről egy hónapokkalazelőtt más kontextusban Romániában már megjelent, Hamvas Bé−lától a transzszilvanistákig sok okos dolgot megforgató esszéjét pub−likálta újra.233 A problémát a határon túli szakemberek általános„sorskérdésként” és sokkal kevésbé mint politikai−jogi−szociológi−ai problémát kezelték. Ez alól mindenképpen kivételnek tekintemJarábik Balázs és Végel László publikációit.234

6.5. A viták és az alapdilemmák után az eltakart kérdésekről kellszólnom. Természetesen itt a szerző jelöli meg a témákat, amelyreúgy vállalkozik – kisebbségtörténettel foglalkozó tanárként –, minta jövőt is a múltból látó ember.

6.5.1. Magyarország és a szomszédos országok viszonyrendszeréta párhuzamos nemzetépítések és az európai integráció rendszeré−ben (is) lehet értelmezni.

Köztes−Európa történetét az utóbbi kétszáz évben a nagy biro−dalmak lebomlása és a kis népek nemzetté válása és államépítésehatározta meg. Az első világháború előtt már világossá vált, hogyaz európai társadalmakat a nacionalizmus képes szervezni (az bírintegráló erővel). Nem mindegy azonban, hogy milyen állami kere−tek között alakul ki és milyen tartalmakat hordoz az adott társada−

233 Erdély státusa. Élet és Irodalom 2001. 46. sz. 5.234 Végel László: Bizalomerősítő válságtörvény. Élet és Irodalom 2002. 2. sz.

4., 8., Jarábik a Center for Legal Analyses keretében végez folyamatosmonitorizálást a kérdéskörben www.kalligram.sk.

175

lom által meghatározott nemzettudat (etnikus/honpolgári; diffúz/fókuszált; demokratikus/antidemokratikus tartalmak). Magyarországés mai szomszédainak viszonyát az utóbbi kétszáz évben ezek kö−zött a keretek között az egymást kizáró párhuzamos nemzetépítésekhatározták meg. Magyarország és a környező országok nemzetépí−tése között azonban van néhány lényeges történeti különbség.

Első: A magyar nemzetépítésnek 1848−tól kezdve a társadalommodernizációja mindig a kulcskérdése volt, a nemzeti függetlenségmellett. Magyarország 1848 előtt és különösen 1867 után saját álla−misággal rendelkezett. Ezt a szomszédos etnikumok nemzetépíté−sük során épp a magyar állammal szemben teremtették meg.235

A szlovák, szerb, horvát, szlovén, román, ukrán nemzetépítésbenaz önálló államiság megteremtése és stabilizálása volt a kulcskér−dés szinte a kilencvenes évek közepéig, és a belső modernizációsmozgalmak jóval erőtlenebbek voltak a magyar hagyományoknál.

Második: 1956, az SZKP XX. Kongresszusa után a szocialistavilágrendszer legitimációs tartalékai meggyöngültek, a pártelitekbenúj nemzedék jelent meg, a KGST integráció a különérdekek konf−liktussorozatát hozta. Megindult a szocialista országok szétfejlődé−se. De nem pusztán a gazdasági−társadalmi adottságok különböző−sége, hanem a – két ország kivételével – mindenhol megjelenő újlegitimációs eszközök miatt is. Ez a nemzeti függetlenség eszméjé−nek, kiváltképpen a nemzeti szimbólumok alkalmazásának erősö−dése az uralkodó rezsimek eszköztárában.236 Ugyanez a szocialista

235 Ezek a „nagy nemzedékek”: 1848 liberális nemzedéke, a XX. század köre,a népi írók, a rendszerváltást előkészítő csoportok egyaránt társadalomépí−tő modernizációs programokban gondolkodtak.

236 Ebből a szempontból kivételnek tekinthető Magyarország 1956, és az NDKaz NSZK és a Harmadik Birodalom miatt. További kivétel a titói Jugoszlá−via, ahol a kisebbségpolitikában nem a hagyományos kelet−európai diszkri−minációs modellt, hanem a nemzeti eliteket integráló, de a vertikális nemzetiszerveződést megakadályozó politikát alkalmaztak. Az 1974−es alkotmány−reformmal azonban a politikai pluralizáció továbbvitele helyett a köztársasá−gi hatalmi jogosítványok leosztásával próbálták a rendszert modernizálni.Ezt a belső szétfejlődést, amely a köztársaságokban nemzeti összezárkózás−sal járt, a belgrádi szerb centrum hosszú távon nem tudta kezelni.

176

rendszer keretei között a mindenhol másként kialakult homogeni−zációs politikák ideológiájaként is szolgált, s a két világború köztimagyarságpolitikai célokhoz való visszatéréshez vezetett.237 Ugyan−ekkor a nyolcvanas évek végére kialakul egy olyan, a magyar kul−túrán belül általánossá vált felfogás, hogy a szomszédos népek na−cionalizmusa magyarellenességre épülő, kizárólagosságra törő, ne−hezen változó történeti örökség. Ez az etnocentrikus nacionalizmusa kilencvenes évek első felében meg is erősödött, és ma, bár a szak−ma regisztrálja az esetleges változásokat238, sokan továbbra is „meg−oldhatatlanként” kezelik a kérdést.

Harmadik: 1989 után minden szomszédos országban – különö−sen ahol új államot kell teremteni – a homogenizációs, egységesnemzetállami stratégia működik. Ez azonban elvi szinten ellentétesaz euroatlanti integrációval (a regionalizmus és a szubszidaritás el−vének érvényesülése miatt), amely a kilencvenes évek közepétőlezekben az országokban megjelent mint külpolitikai prioritás. S a ma−gyarságpolitikában az integratív eszközöket hozta előtérbe. Ehhezképest Magyarország etnikailag jóval egységesebb, a politikai kö−zösséget tekintve is integráltabb; itt már a nemzeti legitimáció he−lyett sokkal inkább a demokratikus legitimáció a meghatározó.239

A paradoxonok itt kezdődnek: Magyarország a határon túli ma−gyarság miatt érdekelt a régiók és kultúrák Európájának megterem−tésében. Az Európai Unió nem létező nemzetiségpolitikáját két irány−elv: a megkülönböztetés tiltása és a status quónak konfliktust meg−előzendő őrzése határozza meg. Ez azonban a mi esetünkben azon

237 Erről lásd Duray Miklós: Kutyaszorító. Püski, New York, 1983, 199.; (LázárGyörgy, Tóth Sándor): Jelentés Erdélyből II. (1987), Malakoff, Párizs, 1990,191.

238 Szlovákok az európai történelemben. Szerk. Molnár Imre, TLA, Bp., 1994,123.; Román eszmetörténet 1866–1945. Vál. Pászka Imre, Aetas–Század−vég, Szeged–Budapest, 1994, 376.

239 Ez legplasztikusabban a parlamenti választási kampányok témáiban ragad−ható meg. Miközben Magyarországon már szakkérdések vannak a közép−pontban, addig Szlovákiában, Romániában, Szerbiában a „nemzeti sorskér−dések” állnak a viták centrumában.

177

államoknak kedvez, amelyek a szuverenitásfölfogásuk alapján po−litikai közösségüket egy−egy (nyolcvan éve sikeres) centralizációs,államközpontú, homogenizációs projekttel építik és nem az önkor−mányzatiság elvére, nem az egyéni identitásválasztás szabadságá−nak biztosítására, a nemzeti pluralizmusra alapozzák.

A negyedik jelentős különbség Magyarország és a szomszédosországok politikai elitjeinek nemzetépítő munkája között az, hogyaz utóbbiakban a posztkommunista eliteken belül a kilencvenes évekelső felében a nemzetinek tételezett érdekeket és retorikát megjele−nítő személyek és reformcsoportok váltak meghatározóvá.240 Ma−gyarországon az MSZMP−n, illetve az MSZP−n belül népi−nemzeti−nek tekinthető csoport a nemzeti érdekeket a társadalmi moderni−zációval, előbb a semlegességgel, majd az európai integrációvalegyütt jelenítette meg. Már emiatt is nehéz bármiféle összehasonlí−tás. Magyarországon ez a csoport a párt technokrata−közgazdász elit−jénél számbelileg és politikai súlyát tekintve is jóval gyöngébb volt,és nem tudott meghatározó erővé válni a párton belül. Mindez kon−zerválta a korábbi helyzetet, amelyben a magyar baloldal számáranem volt törzstéma a magyarságpolitika, és ma sem ért az ehhezkapcsolódó eszközrendszer használatához. Tehát kívülről nézve –a kedvezménytörvény megszavazása ellenére – úgy tűnik, hogya magyarságpolitikai kérdésekben Magyarországon a jobb− és bal−oldali kormányok politikája között nagyobb különbség van, minta környező országok politikai elitjei körében. Ez azonban nema szakpolitikai alapelvekből következik – amint majd később be isbizonyítom –, hanem abból, hogy ez a terület is a politikai nézetkü−lönbségek természetes harci terepe. Bár itt egy spirális fejlődést ta−pasztalhatunk. Ennek egyik eleme, hogy a mindenkori ellenzék ed−dig mindig ráígért a kormányra, ha a határon túli magyarság támo−gatásáról volt szó.241 A másik pedig az, hogy a jobboldali kormányok

240 Pontosabban folyamatosan jelen voltak ezek a tendenciák. Csak 1989 előttez a Husák, Ceauşescu, Milosević meghatározta rendszerekben szocialistafrazeológiával került a nyilvánosság elé.

241 Lásd az SZDSZ oktatáspolitikai ígéretét a határon túli tanárok fizetésévelkapcsolatban 2001 őszén. Az Orbán–Nastase paktum kapcsán a munkavál−

178

nemzetközi konfliktusokkal járó magyarságpolitikai kezdeménye−zéseit a baloldali kormányok „visszafelé” kezelték – a szimbolikusjátszmákat tekintve mindenképp –, de a támogatásokat és a kisebb−ségvédelmi kereteket – a kormány teherbíró képességéhez mérten– megőrizték vagy szélesítették.

6.5.2. Ha a státus/kedvezménytörvény vitáit összehasonlítjuk egy gaz−daságpolitikai vagy egy szociálpolitikai (pl. a nyugdíjtörvénnyel kap−csolatos) vitával, vagy akár a magyarországi romakérdés kezelésérőlszóló polémiákkal, azt tapasztaljuk, hogy a tárgyalt problémánkatsokkal kevésbé helyezik el politológiai, szociológiai kontextusokban,mint azokat a kérdéseket, amelyeknek már kialakultak a szakmai fo−galmi keretei („a dramaturgia”). Erre jó példa Kántor Zoltán többírása, amelyekben a MÁÉRT által kezdeményezett koncepcióalakí−tási folyamatot mutatja be. De azt már nem vizsgálja, hogy mi történtaz előkészítő üléseken, a MÁÉRT szakbizottságokban, ki milyenkülönvélemények után mit fogadott el stb.242 A politikai döntési fo−lyamatot mint egy−egy kinyilatkoztatást írja le. Némi rosszindulattala „Központi Bizottság”−osdihoz hasonlíthatnám ezt a jelenséget. Pél−dául vizsgálta már valaki, hogy hol is volt a törvény kidolgozásánakagytrösztje? A Külügyminisztérium Stratégiai Tervezési Főosztályán?A HTMH Elemző Osztályán? Mi volt Lőrincz Csaba és Jakab And−rás szerepe? Milyen volt az egyeztetések során a NKÖM, az OM ésa KÜM viszonya? A kedvezménytörvény kapcsán született kormány−zati anyag mennyiségét nézve kiderül, hogy ez ösztövérebb és sokkalinkább propagandajellegű, mint a magyarországi kisebbségi önkor−mányzati törvénnyel kapcsolatos iratanyag. Azt is tapasztaltam, hogydöntően a Bauer Tamás interpellációira adott válaszokból áll, illetve

lalás ügyében szintén a határon túli magyarság féltése jött elő az alapvető−en magyarországi közegnek szóló kommunikációban.

242 Kántor Zoltán vitaindítója a Magyar Kisebbség 2002. 1. számában. Elgon−dolkoztató, hogy jó néhány sajtóelemzés készült a státustörvény vitájáról,de a parlamenti vitákat és a bizottsági üléseken elhangzottakat senki nemdolgozta fel.

179

azokra épül.243 Ugyanígy a határon túli politikai elitekkel kapcsolat−ban a belső törésvonalak vagy a magánérdekeltségek oknyomozása,a magyarországi támogatások fölhasználásának, hatékonyságánakvizsgálata szinte ismeretlen, vagy ha születnek ilyen szövegek, azon−nal pártoskodó gellert is kapnak a szűk kisebbségpolitikai közegben.Banalitás, de nem árt rögzíteni a tanulságot: a nemzet ügyében csakakkor járhatunk el tárgyilagosan, ha legalább úgy kezeljük, mint a tár−sadalom vagy a gazdaság más részproblémáit.

6.5.3. Már többször is utaltam a nyilvánosság előtt arról zajló párt−politikai küzdelemre, hogy volt−e egyeztetés a törvény ügyébena szomszédos országokkal vagy sem. Technikai szinten, a törvénylétrehozása és alkalmazása szempontjából az a véleményem, hogyha a szomszédokkal való egyeztetéstől teszik függővé az ügyet, mégma sem lenne meg a törvény. De történeti értelemben számomranem ez a kulcskérdés. Sokkal fontosabb az, hogy miként látjukmagunkat és miként néznek ránk a Kárpát−medencében? A kilenc−venes években a szomszédos országok közvéleményében elkezdő−dött a „gőgös magyar” sztereotípiájának leépülése. A Magyarország−ra látogató szomszéd már nemcsak a fogyasztási cikkek bőségét,hanem a vállalkozások sokaságát, a bővülő tisztes szolgáltatásokat,egy teljesítményekre építő társadalmat látott. Tapasztalataim szerinta magyarországi és a romániai, szlovákiai egyetemisták között aza legnagyobb különbség, hogy az utóbbiak még mindig számítanakegy külső pontra életük alakulása szempontjából, míg a magyaror−szágiak már tisztában vannak azzal, hogy karrierépítésük döntőmódon a teljesítményeiktől függ. Ezt a szomszédos országok társa−dalmára is érvényesnek tartom, beleértve az ott élő magyarokat is.

A térséget nem a politika, a média vagy épp a (nemzeti) kultúraintegrálja a leggyorsabban és a legmélyebben, hanem a fogyasztás.S ebben a budapesti szélesedő középrétegek mintáinak fontos sze−

243 Ugyanis ő volt a parlamentben a kormány legfőbb vitapartnere, és kérdése−ire, interpellációira, publicisztikájára reagálni kellett, amely elindította ahivatali mechanizmusokat.

180

repe van az egész térségre nézve. Ennek a dinamikus, modern, mű−ködő országnak a képét azonban zavarossá teszik a tájékozatlanságmiatt még mindig kijátszható félelmi komplexusok. Ilyen volt a stá−tustörvény körül kialakult vita is. Ezt a konfliktust lehetett volnamásként kezelni, de nem lehetett megspórolni. Az igazi hibát ottkövette/követi el a kormányzat, hogy az adott országok közvéle−ményét nem tájékoztatja saját álláspontja hátteréről. A magyar kor−mányzatoknak nincs tájékoztatási, kulturális programja a szomszédosországok vonatkozásában. Gesztusokról van szó: egy honlap, aholaz adott ország bármely polgára anyanyelvén szerezhetne informá−ciókat Magyarországról. Nincsenek a szomszédos országok nyel−vein kiadott tájékoztatók sem a határállomásokon, sem a turisztikaiirodákban stb. Szinte szamizdatnak számítanak a szomszédos népekszámára kiadott speciális magyar nyelvkönyvek, úti szótárak. A kul−turális intézetekben nincsenek programszerűen menedzselt fordítóiprogramok, hiányzik az aktuális magyarországi anyagok közvetíté−se. Erre nem is állnak rendelkezésre külön források. Válasz nélkülikérdés: megtesz−e Magyarország mindent azért, hogy reális kép ala−kulhasson ki róla a szomszédos országokban, hogy megértsék szán−dékait, hogy ne lehessen félremagyarázni a történéseket?

6.5.4. A törvény előkészítése során a kormányzat a szakmai meg−alapozást elsősorban abban látta, hogy a magyar kezdeményezéstössze kell hasonlítani más országok hasonló törvényeivel. Ebbenaztán lényegében ki is merült a dolog. Nem került sor egy széle−sebb körű szakmai tematizálásra. Egyrészt a világjelenségnek te−kintett diaszpóra−migráció diskurzusban, másrészt a már említettvesztfáliai−posztmodern állammodell−vitatás európai uniós össze−függésrendszerében. A kidolgozás során nem tartottak érdemi ha−zai és nemzetközi szakmai konferenciákat, ahol ha nem is szöve−geztek volna módosító javaslatokat, de legalább kidolgozhatták volnaa válasz−érvrendszert, és amelynek révén Magyarországról lehetettvolna ellenőrizni a vita menetét.244 A hazai szakmai megbeszélésekre

244 Jellemző, hogy Năstase román miniszterelnök munkatársaival külön köte−

181

már csak a törvényszöveg kidolgozása után került sor, ahol vagya KÜM és a HTMH alacsonyabb beosztású képviselői vettek részt,vagy olyan újabb szövegváltozatokra hivatkoztak, amelyeket a részt−vevők nem ismertek.245A törvény körüli egyeztetéseket egy olyan,kevés közigazgatási tapasztalattal, jogi−kodifikációs ismeretekkelpedig egyáltalán nem rendelkező csoport kezdte el, amelyből nemtudott kinőni az a szakértő személyiség, aki a (párt)politikai aktuá−lis ötleteknek (a szakmai hatékonyságot megvédve) ellen tudott volnaállni.246 (A kisebbségi önkormányzati törvény megalkotása soránBíró Gáspár töltött be nagyon fontos szakpolitikai szerepet. Ezt tölt−hette volna be a státustörvény esetében Lőrincz Csaba, de a jogikodifikációs munka elsősorban a teljesen más területről – az Alkot−mánybíróságtól a HTMH−ba – érkezett Jakab András feladata volt.)

A törvényszöveg hazai jogi elemzései (Majtényi Balázs és TóthJudit tanulmányai) is azt bizonyítják, hogy minden döntő kérdés−ben a politikai, és nem a szakmai logika volt a meghatározó.247 Eza szakmai előkészítés világossá tette, hogy a „nemzet ügye” társadal−milag adott helyzetekben gyökerezik, s épp emiatt ma Budapestena mindenkori politikai akaratok függvénye.

6.5.5. A törvény körüli vitákban egymás mellett és egymással szem−ben is sokszor használták a kisebbségvédelem és a nemzetpolitika

tet publikált angolul a státustörvény kapcsán: Adrian Năstase – Raluca Miga−Beşteleiu – Bogdan Aurescu – Irina Donciu: Protecting Minorities in theFuture Europe. Monitorul Oficial, 2002, 271. A magyarországi szakértőkangol nyelvű összeállítását sem a választások előtti, sem az azt követő kor−mányzati apparátus nem támogatta.

245 Ezt a „van másik!” technikát elsősorban Szabó Tibor, a HTMH elnöke hasz−nálta. De ezzel ki is került a témát kommunikáló politikusok első köréből.

246 A csoport tagjai döntően a KÜM Stratégiai és Tervezési Főosztályánakmunkatársai voltak: Lőrincz Csaba, Szesztay Ádám, Grúber Károly, Csu−dai Balázs, illetve később a HTMH−ból Gál Kinga.

247 Tóth Judit: Sem nemzetpolitika, sem kisebbségvédelem. Magyar Kisebb−ség 2002. 1. sz. 103–112.; Majtényi Balázs: A szomszédos államokban élőmagyarokról szóló törvény vitás jogi kérdései. Magyar Kisebbség 2002. 1.sz. 74–79.

182

kifejezéseket. A következőkben e fogalmak használatának szemlé−leti következményeiről szólok.

A kisebbségvédelem kifejezés az első világháború után honoso−dott meg Magyarországon. Elsősorban a Párizs környéki békerend−szerhez kapcsolódó kisebbségvédelmi szerződések, illetve az ezekbetartásának ellenőrzésére kijelölt intézményhez, a Nemzetek Szö−vetségéhez benyújtott panaszok révén. A magyar kisebbségi jog szak−értői egyrészt arra törekedtek, hogy ezen jogok előzményeit visz−szamenőleg is föltárják (s azon belül a Magyar Királyság és az Erdé−lyi Fejedelemség úttörő szerepét a vallásszabadság biztosítása terén).Valamint nyilvánvalóvá akarták tenni, hogy a szomszédos országoka békeszerződésekhez kapcsolódó kisebbségvédelmi szerződéseketnem tartották be. Majd a harmincas évektől a Nemzetek Szövetségekisebbségvédelmi mechanizmusainak hatástalanságát állították a kö−zéppontba, az évtized második felében pedig már a békeszerződéseklehetséges újratárgyalására készítették az érvanyagot.248

Az első és a második bécsi döntés után a kisebbségvédelem he−lyett a régi/új nem magyar népesség vonatkozásában a magyar szak−emberek írásaiban nem kisebbségvédelemről esik szó, inkább a nem−zetiségpolitika kifejezést használják. Az első világháború utáni ki−sebbségvédelmi normák feledésbe merültek, és ők alapvetően az1868−as nemzetiségi törvény nyelvhasználati jogainak továbbfej−lesztésén gondolkodtak.249

A második világháborút követően a magyar diplomácia mini−mális tervei között szerepelt egy kisebbség(védelm)i kódex elfogad−tatása. De abban a légkörben, amikor a német és a magyar kisebbsé−get kollektív bűnösnek tekintették a háborúért (mint ötödik hadoszlo−

248 Baranyai Zoltán, Balogh Arthur, Búza László, Faluhelyi Ferenc, FlachbarthErnő, Mikó Imre munkássága tartozik ebbe a körbe.

249 Ezt a szemléletet foglalja össze: Teleki Pál: Magyar nemzetiségi politika.Stádium, Budapest, 1940, 30. A dokumentumot újraközölte Ablonczy Ba−lázs az általa szerkesztett kötetben – Teleki Pál: Válogatott politikai írásokés beszédek. Osiris, Bp., 2000, 395–414. Lásd még: Rónai András: A nem−zetiségi kérdés. Országos Szociálpolitikai Intézet, A MunkásakadémiaKönyvtára, Budapest, 1942. /Fórum−sorozat 1./ 22.

183

pokat), ez nem járhatott sikerrel.250 Ezt követően, mivel a szocialis−ta világrendszeren belül a kisebbségek ügyét belügyként kezelték,a kisebbségvédelem kifejezés használata évtizedekre eltűnt. Majda hetvenes évek második felétől a helsinki folyamat, az MSZMP Agi−tációs és Propaganda Bizottságának 1969−es, az MSZMP PB 1976−os állásfoglalása és az ENSZ fogalmi vitáinak révén (Capotorti−jelentés) újra megjelenik a kifejezés a tudományos életben.251 Ter−mészetesen ennek hátterében a romániai és a szlovákiai magyarkisebbséget érintő intézmény−leépítési folyamatok, illetve az ottanimagyar értelmiség magyarországi kapcsolatépítése és figyelemfel−hívása, segítségkérése álltak. A nyolcvanas évek első felétől kezd−ve egyre jobban önállósodó magyar külpolitika a nyugati gazdasá−gi kapcsolatok mellett a kisebbségi/nemzetiségi problémákra sza−kosodott a nemzetközi fórumokon. 1986−tól pedig nyíltan is vállaltaezt a feladatkört.252

A kilencvenes évek első felében előbb az európai kisebbségvé−delmi elvek, modellek átvételén, majd a kisebbségi autonómiákközép−európai kiépítésén volt a hangsúly. A Szlovákiával és a Ro−mániával kötendő alapszerződések vitáiban már egyfajta védhatalmistátusra is törekedett a magyar politika. Arról, hogy elérte−e Magyar−ország ezt a védhatalmi pozíciót, megoszlanak a vélemények.253

A státustörvény ennél mélyebben avatkozik a határon túli ma−gyarság viszonyaiba. Előkészítői társadalmi folyamatokat (asszimi−láció, migráció, az iskolázottsági szint csökkenése) akarnak fékez−ni, illetve megfordítani. Ezt azonban pusztán a hagyományos mó−don értelmezett kisebbségvédelemmel (mint amilyen a külső jogi,

250 Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. Héttorony, Bp., 1994, 237.251 Joó Rudolf: Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a nemzeti kisebbségek

védelme. Külpolitika 1976. 4. sz. 60–73.252 Határkőnek számítanak az Erdély története megjelentetése és a romániai

magyarok kitelepülési, menekülési hullámai, illetve a pártvezetés ezekhezvaló viszonya (1986–1987).

253 Tabajdi Csaba több helyen is elértnek tekinti a védhatalmi státust: Uő: A ked−vezménytörvény 1989−ben kezdődött a kisebbségi rendszerváltás folyama−tában. Magyar Kisebbség 2002. 1. sz. 89.

184

politikai szerkezetek számonkérése és elvárások megfogalmazása)az eddigi tapasztalatok szerint még abban az esetben sem lehet elérni,ha az állam kedvező megkülönböztetést („pozitív diszkriminációt”)alkalmaz. Ez csak akkor működik, ha társadalompolitikai program−ként az adott kisebbségi társadalom belső fejlődési logikáját követőközösségi modernizációval jár együtt. Tehát a kisebbségvédelem jogi,érdekvédelmi, politikai oldala mellett a társadalomépítést is integ−rálni kell a fogalomba. Erre a kilencvenes években előbb a határontúli intézményszervezésben, majd az évtized közepén a budapestimagyarságpolitikában is sor került, de mindig alárendelődött a meg−határozó politikai logikáknak (az aktuális alkuk rendszerének).

Az általam használt magyarságpolitika kifejezés a kisebbségvé−delemnek nem szinonimája, hisz a többségi, asszimilációs stratégi−ák is beletartoznak a fogalomkörbe. De maga a fogalom inkább a ki−sebbségvédelemhez kötődik, mint az elsősorban politikai program−szövegekben megjelenő nemzetpolitika szóhoz, amelynek használataéppen a státustörvény−diskurzusok nyomán napjainkra általánossákezd válni. A két kifejezés használata (nemzetpolitika és magyar−ságpolitika) alapján már nem lehet tagolni a jobb− és baloldalt, hi−szen az MSZP politikusai is egyre gyakrabban használják az előbbikifejezést.254

A nemzetpolitika kifejezést a XIX. század második felében a ké−sőbbi „nemzetiségpolitika” szó értelmében használták. Majd a XX.század tízes éveiben változik a jelentéstartalom; a vegyes nemzeti−ségű, illetve az elmaradott magyarlakta területeken (Székelyföld)a magyar elem megerősítését szolgáló nyomásgyakorló csoportokideológiájában a „saját faj” megerősítésére szolgáló politika jelzé−sére használták. Az első világháború után a Tisza képviselte liberá−lis (nemzetiség)politikát mintának és folytatandónak tekintő JakabffyElemér huszonegy éven át (1922–1942) Magyar Kisebbség címmelkéthetente megjelenő lapjának a „nemzetpolitikai szemle” alcímetadta. Itt már a korabeli „nemzetkisebbség” fogalommal szemben –amely logikus lett volna a lap tartalmát illetően – a nemzetpolitika

254 Tabajdi Csaba és Gyurcsány Ferenc rendszeresen.

185

kifejezés a nemzeti egységre (az összmagyar vonatkozásra) utalt.Annál is inkább, mert az összes határon túli magyar kisebbségeklapja akart lenni, és ezt a szándékát idegen nyelvű kiadásainak szer−kesztése még jobban képviselte.255

E folyóirat szerzői között néhány olyan szerzőt is találunk (Asz−talos Miklós, Nagy Iván), akik Budapesten tevékeny részesei és ve−zetői a magát „háborús nemzedék”−nek nevező reformkonzervatívmozgalom egyik intézményének, az 1926−ban alapított MagyarNemzetpolitikai Társaságnak. Programjukban a magyar közélet éstársadalom teljes revíziója szerepel, és ennek megvalósítása érde−kében a szaktudást és a pártpolitika fölött álló szerepüket hangsú−lyozták.256 A Gömbös−kormány nemzeti munkatervéről 1932−benvitát szerveztek, amelyben felkért munkatársaik minden egyes al−rendszerről kifejtették a véleményüket. A békeszerződés revíziójá−val kapcsolatban a propaganda modernizálását és társadalmiasítását,valamint – a trianoni sérelmeknek a nemzetközi jogi kereteken be−lüli orvoslására – nemzetközi jogi és kisebbségi intézet létrehozásátjavasolták.257 Druckner György jogi szakértő ebben a kérdésbena kormányprogramot elmarasztalta, mert nem tartotta elegendőnek,hogy Magyarország ne zárkózzék el a dunai államok együttműkö−désétől, hanem azt „mint ebből a helyzetből való egyetlen kivezetőutat, tevőlegesen, minden hátsó gondolat félretevésével mozdítsaelő”.258 Új, konkrétan a térségre koncentráló gazdaságpolitikát ésa közvélemény felvilágosítását javasolta. Nagy Iván kisebbségi szak−értő a nemzetiségi jogok terén a határon túli magyar iskolák és egy−házak, egyesületek társadalmi úton történő fokozott támogatása mel−lett érvelt. A magyar vállalatoknak megrendeléseket és hitelnyúj−

255 A folyóirat repertóriumát Kazai Magdolna állította össze. Monografikusfeldolgozását adja: Balázs Sándor: Lugosi üzenet. Kölcsey Kör, Szatmár−németi, 1992, 120.

256 Kik vagyunk és mit akarunk? Új Élet, Bp., 1932. 1–11.257 Hogyan lehetne megvalósítani a nemzeti munkatervet? A Magyar Nemzet−

politikai Társaság vitaanyaga a nemzeti munkatervről. Magyar Nemzetpo−litikai Társaság, Bp, 1932, 31.

258 Uo. 33.

186

tást, a népipari és népművészeti termékeknek felvevőpiacot kért.Fontosnak tartotta a szomszédos országokkal folytatott idegenfor−galom föllendítését is. A kisebbségi panaszjogok reformját és egykisebbségi intézet fölállítását is szorgalmazta. A magyarországi nem−zetiségeknek az anyanyelvi elemi oktatást és a kulturális autonó−mia megvalósítását látta a legfontosabbaknak. Harmadrészt a reví−zió megvalósulta utáni Új−Hungáriában pedig a nemzetiségi auto−nómiák rendszerének kidolgozását tartotta kívánatosnak.259 Ebbena szerveződésben a fogalom nem pusztán külpolitikai, hanem társa−dalompolitikai értelmet nyert. A külpolitikai kérdésnek tekinthetőügyekben, mint a határon túli magyarok problémája is, a társadal−mi, gazdasági reformot tartották a megfelelő eszköznek a Társaságtagjai. Ugyanezt a társadalompolitikai tartalmat hordozta a kolozs−vári Hitel c. folyóirat is, amely – a Magyar Kisebbséghez hasonlóan– alcímeken Nemzetpolitikai szemle volt.

Közvetlenül a második világháború előtt a nemzetpolitika szómögöttes tartalmában már ott volt a németellenesség, a nemzeti ér−dekek fokozott védelme. A Teleki híveit tömörítő illegális, széle−sebb befolyás nélküli Nemzetpolitikai Szolgálat tevékenysége is eztjelezte.260

A második világháború után az önálló magyar külpolitika meg−szűntével a fogalom használata is eltűnt. A nyolcvanas évek elsőfelében a Moszkvából hazatért, a Brezsnyev−korszak végének pan−gását kiismerő és a szélesebb politikai mozgástérben gondolkodóSzűrös Mátyás körüli csoport 1981–1983−tól a nemzeti érdekek erő−teljesebb megjelenítésére törekedett. Az ide tartozó Tabajdi Csabaa rendszerváltás előestéjén, 1988–1989−ben kezdi el használnia nemzetreform kifejezést. Azonban a magyar rendszerváltás dön−tően alkotmányos, politológiai, közgazdasági közbeszédben zajlottle, és a nemzetihez kapcsolódó kifejezésrendszer (szimbólumhasz−nálat, metaforikus fogalmazás) csak másodlagos volt. (Talán ezért

259 Uo. 34.260 Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Mi−

niszterelnökség V., Társadalompolitikai Osztályának története, 1938–1941.Századok 1997. 2. sz. 353–382.

187

is volt oly meglepő és „sokat” mondó később Antall József megfo−galmazása a „lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöké”−ről.)

A nemzetpolitika kifejezés a magyarországi kisebbségi törvénykörüli vitákban merült föl újra. Bíró Gáspár az identitáspolitikamegnevezéseként használta. („Nézetünk szerint egy állam nemzet−politikája akkor demokratikus és liberális – ez utóbbi fogalom hagyo−mányos értelmében –, ha a nemzeti, etnikai vagy nyelvi identitásszabad megválasztásának elvéből indul ki.”261) Bíró szerint „a ma−gyar állam tevékenységét a nemzetpolitika terén alapvetően két té−nyező befolyásolja, illetve korlátozza: az egyik a törvények és azállami kompetenciák területhez kötött hatályossága, a másik azemberi jogok és az állampolgári szabadságok tiszteletben tartása”.262

A magyar (nemzeti) társadalom számára két kulcsfontosságú etni−kai kérdést (a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségekügyét és a határon túli magyarság problémáját) egy alapelv képvise−letéhez, az identitásválasztás szabadságát biztosító nemzeti plura−lizmushoz kötötte.

Három évvel később, 1995−ben Duray Miklós már más értelem−ben, a magyarországi kormány és a Magyarországon kívül élő ma−gyarság intézményes kapcsolatát megteremtő politika megnevezé−sére használta a kifejezést.263

Újabb három év múlva Lőrincz Csaba, a FIDESZ kisebbségiszakértője hasonló, de szélesebb értelemben használta: a nemzetiérdek fogalmának megközelítéséhez vezette be a nemzetpolitikaterminusát: „A magyar nemzetpolitika végső soron a magyar államés a magyar nemzet határainak meg nem feleléséből fakadó problé−mákra keres megoldásokat. Célja a magyar állam és a magyar nem−zet – esetleg eltérő – érdekeinek összehangolása és ezen együttesérdekek képviselése. A nemzetpolitika magában foglalja a) Magyar−ország és a határon túli magyarok viszonyának alakítását (»magyar–

261 A nemzeti pluralizmusról. Magyarság és Európa, 1992. Kötetben: Bíró Gás−pár: Az identitásválasztás szabadsága. Osiris–Századvég, Bp., 1995, 125.

262 Uo. 126.263 Az egyetlen demokratikus kibontakozási lehetőség az önkormányzatok

megerősödése. In Változások küszöbén. i. m. 189.

188

magyar« kapcsolatok); b) a magyar állammal szomszédos államoktöbbségi nemzeteivel fenntartott viszony alakítását azokban a kér−désekben, melyek az államaikban élő magyar kisebbségi közössé−gek helyzetével, sorsával, érdekeivel függnek össze; c) a nemzetiérdek – azaz a Magyar Köztársaság és a határon túli magyarok együt−tes érdekeinek – képviselését a külpolitikában, különösen Magyar−ország euroatlanti csatlakozási folyamata során. A nemzetpolitikafogalma tehát felfogásom szerint az az általános keret, melyben ér−telmezhetővé válik a nemzeti érdek anélkül, hogy utóbbi konkrétmeghatározására a fogalmi szinten sor kerülne.”264 Ez a szabatosdefiníció a státustörvény körüli kormányzati munka kiindulópont−ja. Itt a nemzeti érdek külpolitikai kontextusban jelenik meg. A nem−zetpolitika a határon túli magyarok kérdését mint elsődlegesen jogiés politikai kérdést kezeli. De nem világos, hogy a magyarországitársadalmi alrendszerek gondja−baja, az itthoni társadalomépítéshova kerül. (Pl. a lakótelepek pauperizálódásának megakadályozá−sa vajon nem nemzeti érdek?) Az ellenben egyértelmű, ha nincs iskimondva, hogy a szomszédsági kapcsolatok nem kisebbségi tár−gyú kérdéseivel szemben a külmagyar problematika prioritást él−vez. Végezetül ez a felfogás sem épít magára a magát külön entitás−ként meghatározó kisebbségi magyar közegre. Jól tudjuk, hogy a két,nyolcvan éve jelen levő kulcskérdés, az adott országon belüli ma−gyar társadalmi−politikai integráció és a modernizáció mikéntje –egyénileg vagy kollektíve megy−e végbe, közösségi szinten asszi−milációval és elszegényedéssel végződik−e? – a politikai akarato−kon túl ma már döntően attól függ, hogy milyen az adott magyarközösség munkaerőpiaci pozíciója.

Ezt azonban csak társadalompolitikai programokon keresztüllehetséges befolyásolni. A kisebbségvédelem és nemzetpolitika ki−fejezéseink jelentéstartalma ma nem hordoz ilyen értelmezést.

264 Nemzeti érdekek érvényesítése Magyarország csatlakozása során az euroatlantiállamok közösségéhez. Kézirat, TLA Kv. 2379/98. Ue. megjelent a KántorZoltán szerkesztette Státustörvény című dokumentumkötetben. Az idézett fo−galmi meghatározás az utolsó mondat kivételével megjelent a FIDESZ−vezér−kar közös kötetének szerzői előszavában is: Nemzetpolitika ’88–’98. i. m. 17.

189

Az előbbi néhány mondat önkényes kijelentésnek is minősíthető,ha nem fogadjuk el a munkaerőpiac és az önálló nemzetkisebbségiközösség szerveződésének fontosságát. A következőkben a törvénytkezdeményezők szempontjai szerint vetem fel a kérdést. Orbán Vik−tor a MÁÉRT harmadik ülésén (2001. március) a nemzetstratégiahárom kulcskérdéseként a demográfiai problémát (a magyarságasszimilációja, illetve áttelepülése Magyarországra), az oktatás kér−dését, továbbá a hitélet és a kultúra támogatását jelölte meg. Majdkülön szólt a gazdaságról, s azon belül is a magyarországi munka−erőhiányról és az ezzel kapcsolatos dilemmáról is.265 Ha elfogad−juk, hogy az emberek nem hazafiságból élnek valahol, hanem mertott tudják mobilitásukat kiélni, életpályájukat megvalósítani, vagymert nem tudnak eljönni: ha szembenézünk azzal, hogy egy közös−séghez való kötődést alapvetően a közösség kollektív életének inten−zitása határozza meg,266 és ha egy hosszabb folyamatban akarjukelhelyezni, hogy mi is történik a határon túli magyarokkal, akkor

265 Orbán Viktor: „… Ennek a tanácskozásnak azt érdemes tudnia, hogy a ma−gyar gazdaság munkaerő−tartalékai kimerültek. Szükségünk van tehát a ha−táron túli magyarok magyarországi munkavállalására. […] A kérdés csakaz, hogy miközben a magyar közvélemény a munkanélküliséget tartja a leg−fontosabb problémának – függetlenül egyébként attól, hogy a munkanél−küliség 6% körül van, és a következő évben talán még 5% szintjére is le fogsüllyedni –, ilyen kommunikációs és érzékelési közegben miként lehet ezta problémát okosan szabályozva megoldani. Egyrészt ugyanis érdeke a ha−táron túli magyaroknak, hogy itt munkát vállalhassanak, másrészt pedig –mint mondottam – most már nekünk is ez az érdekünk. A kormányprog−ramnak az a kiindulópontja, hogy mi nem tehertételnek tekintjük a határontúli magyarokat, hanem mozgósítható erőforrásnak, éppen itt jelentkeziklegközvetlenebb, mondhatni legbrutálisabb gazdasági formájában.” Magán−feljegyzés. Ez a beszéd megjelent a HTMH Observer külön kiadásában is,de nem volt alkalmam a szövegváltozatok összevetésére.

266 Itt Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem c. ta−nulmányának az alkatra és az asszimilációra vonatkozó megállapításaibólindultam ki: a közösségi élet sodrása. Bibó István: Válogatott tanulmá−nyok. II. köt. Magvető Könyvkiadó, Bp., 616., illetve Zsidókérdés Magya−rországon 1944 után, uo. 726.

190

történetileg az eddigi társadalomépítés hatékonyságát és lehetsé−ges módjait kell megvizsgálnunk. Erre teszek kísérletet a továbbialfejezetekben. A következőkben három olyan program tanulsága−ira szeretném fölhívni a figyelmet, amelyeket az utóbbi évtized leg−fontosabb magyar–magyar megvalósításának tartok.

6.6.1. A MÁÉRT−szakbizottságokat 1999 júliusában hozták létre.267

A hat bizottságot a magyarországi pártok szakértői, a MÁÉRT−ülésremeghívott határon túli szervezetek képviselői és a magyar kormány−zat szakértői alkották. Egy−egy bizottság elnöke az adott tárca állam−titkári szintű vezetője, titkára pedig a HTMH valamelyik munkatársavolt. Szabó Tibor, a HTMH elnöke, a magyar–magyar kapcsolatokviszonylatában a MÁÉRT−et ezek hardverének, a szakbizottságokatpedig a viszonyrendszer szoftverének nevezte.268

Az egyes bizottságok szakterülete a következő volt: európai in−tegrációs; állampolgársági és önkormányzati; gazdasági; oktatási;kulturális; szociális és egészségügyi. A bizottságok 1999 másodikfelében kezdték meg a munkájukat, és az 1999. november 11–12−iMÁÉRT−ülésen vezetőik már be is számoltak az addig elvégzettmunkáról. Létrehívói elsősorban azt várták ezektől a testületektől,hogy a státustörvény kidolgozását végezzék el. A törvényalkotástermészetesen nehezen folyhat egyszerre hat különböző bizottság−ban, így ezek inkább ötletadó, közvetítő, tájékoztató szerepet tölthet−tek be. Elvi szinten ez volt az első olyan közös, rendszeresen ülése−ző intézmény, amelyben magyarországi és határon túli magyar pár−tok képviselői együtt dolgoztak.

A gyakorlati munkát nézve a szociális és egészségügyi bizottságülésezett a legtöbbször, és a törvény belső vitájában a legtöbb javas−latot, alternatívát tárgyalta végig. Az oktatási bizottság is hasonló

267 Az Országgyűlés 1999/26. sz. határozatával felkérte a kormányt a MÁÉRTműködési feltételeinek biztosítására. A kormány az 1079/99. sz., július 7−ikormányhatározattal intézkedett a feladatok végrehajtását szolgáló szakér−tői bizottságok létrehozásáról.

268 OGY KÜB JGYK 1999. december 8., 7.

191

munkát végzett, és itt a határon túli magyar oktatási és tudományoskataszter megvalósításának terve dominált. Ez el is készült, sőt egynemzetközileg is jelentős ifjúságkutatást kezdtek el a határon túlimagyarság körében. A többi bizottságban inkább a határon túli kép−viselők ötleteinek felvetésére, illetve magyarországi kormányzati szak−értők általi tájékoztatásukra került sor. Kormányzati szempontból azttartom a legfontosabbnak, hogy az egyes szakminisztériumoknakpolitikai államtitkári szinten kellett a kérdéssel foglalkozniuk, az ap−parátusokat ebben az irányban mozgatták is. Sőt a MÁÉRT 2002.decemberi értekezletén már az oktatási, gazdasági, sport− és ifjúsági,valamint az egészségügyi miniszterek számoltak be a szaktárcájukatérintő, ide vonatkozó tevékenységükről és elképzeléseikről. Teháta közigazgatást szembesítették a problémákkal.

A kormányváltás óta ezek a szakbizottságok 2003 decemberé−ben ültek össze először. Az államtitkárok helyett ekkor már a he−lyettes államtitkárok vezették a bizottságokat. Ez azzal is járhat, hogya terület leértékelődik a szakminisztériumok előtt, és legfeljebba költségvetési fejezetekért folytatott küzdelemben kerül elő. A szak−bizottságok intenzív működése nélkül a MÁÉRT érdemi munkájaválik kérdésessé. (Ugyanúgy, mintha az egyes kormányülések előttnem létezne közigazgatási egyeztetés, közigazgatási államtitkáriértekezlet.)

6.6.2. A határon túli magyar felsőoktatás fejlesztése keretében elő−ször 1999 nyarán történt bejelentés egy romániai (székelyföldi)magyar magánegyetem megteremtéséről. 2001−ben kezdte meg mű−ködését a komáromi Selye János Egyetemi Központ, részben a bu−dapesti közgazdaságtudományi egyetem kihelyezett tagozataként,és megindult egy vajdasági magyar felsőoktatási intézmény létreho−zásának előkészítése is. De mindezek előtt, 1994−től a nyíregyháziBessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatakéntműködött a Beregszászi Tanárképző Főiskola, amely 2000−re – uk−rajnai akkreditációját megszerezve – önállósította magát, és a ma−gyar állami költségvetésből rendszeres éves támogatást kap. A prog−ramot mint extenzív, tudásbevitelre épülő modernizációs stratégiátértelmezem. Mindezek közül a legnagyobb volumenűt, az Erdélyi

192

Magyar Tudományegyetem (EMTE) létrehozását emelem ki, ésennek néhány tanulságára hívom föl a figyelmet.269 Arra keresema választ, hogy a kisebbségi társadalomépítés szempontjábólmennyiben lehet hatékony az évi 2 milliárd forintnyi beruházás?

Erdélyben a magyar egyetem kérdésében a „teljes struktúrájú”magyar tudományegyetem létrehozása a domináns elképzelés 1990−től (különböző változatokban). A modell alapelemei a következőkvoltak: Bolyai Egyetem elnevezéssel; a Bolyai Tudományegyetemjogutódjaként; magyar tannyelvű állami felsőoktatási intézményistátusban; Kolozsvár központtal és esetleg az orvos− és gyógysze−részképzésben marosvásárhelyi tagozattal; a tudományegyetemi kép−zésen túl műszaki, agrár, művészeti képzést is magába integrálva;állami fenntartásban az összmagyarság által is támogatva; a romá−niai magyarság tudományos központjaként is működne.

Az erdélyi magyar felsőoktatás intézményteremtési elképzelé−seit 1989−től napjainkig négy korszakra oszthatjuk: 1989–1993 kö−zött a Kolozsvárhoz (és részben Marosvásárhelyhez) kötött egye−tem képe a meghatározó. Miután hamar kiderült, hogy a kolozsváriBabeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztása nem jár−ható út, a város határában építendő campus elképzelése is megje−lent. 1994–1997 között a magyar egyetem ügyében a Kolozsvárközpontúság gyöngült. A BBTE−en belüli lehetőségek kihasználá−sára és a főiskolai hálózat kiépülésére helyeződött át a hangsúly.

1997–1999 között, miután világossá vált, hogy az RMDSZ kor−mányzati pozíciója sem elegendő az önálló magyar egyetem meg−teremtéséhez, megerősödött a BBTE−en belüli magyar tagozat,a szerkezeti önállósodás gondolata. (E megoldás ideiglenes voltá−nak hangsúlyozása ekkor már elmaradt.) Párhuzamosan megjelentaz RMDSZ oktatáspolitikusai részéről a romániai önálló magyar fel−sőoktatási intézményhálózat kialakításának és fejlesztésének terve is.

269 Itt a következő kiadványra támaszkodom: [Az] EMTE megvalósíthatóságiterve. Szerk. Berki Anna, Ulicsák Szilárd, Bárdi Nándor, HTMH, 2001,316., továbbá Papp Z. Attila kéziratára: Kívülről, belülről az EMTE jelen−legi helyzetéről. 2002. április, kézirat, TLA Kv. 2998. 2001. 14.

193

Alapelvnek tekintették a felsőoktatás tömegesítését, az új intézménynemzetközi beágyazottságát és a főiskolai képzés fontosságát (a főis−kolai hálózat elvének elfogadása). Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksé−gén az oktatáspolitikai tevékenységet irányító Kötő József 1997−benegy tervezett, Magyarországról kiinduló egyetemtelepítési tervvel éskutatással szemben kezdeményezett egy átfogó erdélyi felsőoktatásivizsgálatot.270 Ugyanakkor 1989 óta először dolgozta ki munkatársa−ival az egyes felsőoktatási szakágazatok képzési tervét a programokés a potenciális oktatószemélyzet szintjéig.271 Ezekre az anyagokratámaszkodva készült el a koalíciósegyetem−válság (1997. november)után a Petőfi–Schiller Egyetem dokumentációja.

A szakokra, tantárgyakra, oktatókra bontott felsőoktatás−fejlesz−tési anyagokból nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyváradi PartiumiEgyetem, a tervezett marosvásárhelyi alapítványi egyetem (műsza−ki és művészeti karral) és a székelyföldi egyetem nem rendelkeziksem a megfelelő humán forrásokkal, sem a sikeres akkreditációhozszintén szükséges tárgyi infrastruktúrával. Ebből adódóan a jövő−kép tekintetében újból – a BBTE révén a humán erőforrásokkal rész−ben rendelkező központ – Kolozsvár szerepe nőtt meg. Az RMDSZa sikertelen koalíciós próbálkozások után továbbra is fönntartottaaz állami egyetem követelését mint politikai törzstémáját. Ki kelletttartania emellett, mert nem mondhatott le a romániai magyar adófize−tők esélyegyenlősége biztosításának igényéről; nem kerülhetett éle−sen szembe értelmiségi bázisával, mely jelentős részben a BBTE−hez kapcsolódott és épp Andrei Marga rektorsága, az új, multikul−turalitást is magában foglaló charta révén új lehetőségekhez(utánpótlást biztosító álláshelyekhez, nemzetközi programokba valóbekapcsolódáshoz stb.) jutott. Ezért a Kötő József és Tonk Sándoráltal 1998−ban kidolgozott Kolozsvári Állami Tudományegyetem−

270 Kisebbségi oktatás Közép−Európában: a magyarok esete. ProgramvezetőEntz Géza és Kozma Tamás. Az Erdélyre vonatkozó kutatásokat a kolozs−vári Kvantum kutatócsoport végezte el. A programban elkészült jelentések,összeállítások, tanulmányok megtalálhatók a TLA Kv. 3028/2004. I–IV.köt.

271 TLA Kv. 2988/2001.

194

elképzelés továbbra is önálló szerkezetet tervezett, Kolozsvár köz−ponttal, de kihelyezett karokban gondolkodva (a BBTE kihelyezettmagyar tagozatait átvéve, illetve ezt a megoldást továbbfejlesztve).Ezzel a hálózatos szervezeti elképzelést is integrálni vélték és a szé−kelyföldi igényeket is kielégítendőnek gondolták. Közben a BBTEmagyar oktatóinak egyre nagyobb gondot jelentett a növekvő ma−gyar hallgatói létszám hatékony oktatása, és egyre több kritika értea gyors növekedés következtében beállt színvonalcsökkenést. Te−hát a meglévő és növekvő kereteken belül is kérdésessé vált az ok−tatás hatékonyságának megőrizhető volt.

1999−ben az új budapesti magyarságpolitika a székelyföldi ön−kormányzatok vezetőinek javaslatait figyelembe véve döntött a ro−mániai magyar magánegyetem létrehozásának támogatása mellett,évi 2 milliárd forintot biztosítva az állami költségvetésből erre a célra.A romániai magyar népesség fejlődése szempontjából évtizedes táv−latban a Székelyföld – mint tömbmagyar terület – valóban kulcsfon−tosságú. Ennek a területnek a fejlesztése budapesti magyarságpoli−tikai szempontból elsődlegességet élvez. A régió, szegényes adott−ságai miatt, egyedül a munkaerő−piaci, képzési potenciál fejlesztéserévén válhat versenyképesebbé. A magyarországi politikai szándékkét vonatkozásban egyértelmű volt: a) a cél egy egységes intézményfölépítése egy vagy több helyszínen, b) mindezt össze kell kötnia tömbmagyar terület, a Székelyföld revitalizációjával, azaz a lét−rehozandó intézmény tevékenységének modernizációs húzóágazat−ként kell megjelennie a régióban.

A program bejelentése után a székelyföldi önkormányzati cso−port után több romániai magyar érdekeltség is megjelent a színen.1999 őszén a nagyváradi Sulyok István Főiskolát egyetemmé alakí−tották. Így az intézmény mögött álló és a magyar kormánnyal (FI−DESZ) is jó kapcsolatokat ápoló Tőkés László joggal elvárta, hogyaz egyetemépítési programba bekerüljön ez az intézmény is. Mikorazonban a programba Tőkés intézménye bekerült, a marosvásárhe−lyi, az RMDSZ−ben meghatározó érdekcsoportot és a kolozsvárihelyszínt sem lehetett kihagyni. Itt kezdődött el a program tovább−politizálódása. S ez folytatódott az RMDSZ kihátrálásával az ügy−ből, amikor kiderült, hogy a budapesti kormányzat döntően egy−

195

házközi együttműködésben kívánja megszervezni az egyetemet.A kuratóriumba az egyházfők küldtek tagokat. Mégpedig döntőenolyan embereket, akiknek nem volt felsőoktatás−szervezési tapasz−talatuk. Az addigi egyetemtervezgetési folyamat szereplői közül csakTonk Sándor került be a kuratóriumba. A genezis átpolitizáltságaaz egyetem engedélyeztetésével tovább nőtt, hisz 2001 tavaszán−nyarán az akkreditációhoz bukaresti politikai támogatásra volt szük−ség. Ezt azonban a FIDESZ−hez közel álló romániai magyar politi−kusok nem tudták megszerezni. S épp ezért nem csupán az RMDSZpolitikai súlyát, hanem az akkori magyar kormányzattól messze állóVerestóy Attila segítségét is igénybe kellett venni az ügyben. (En−nek előzménye, hogy a bukaresti egyetemi oktató, Lányi Szabolcs,aki Verestóy Attilát 1990−ben bevitte az RMDSZ−politikába, Csík−szeredában vállalt dékáni állást.) Ettől kezdve a megfelelő intéz−ményesség hiányában végig az intézményen belüli politikai alkukjátszották a döntő szerepet, nem pedig a projekt belső logikája,a szakmai, felsőoktatás−fejlesztési szempontok.

Innen nézve érdemes számba vennünk az intézményépítés soránkialakult konfliktushelyzeteket. A történet szereplőit országonkéntcsoportosíthatjuk.

a) Magyarországi intézmények:HTMH – Felsőoktatás−fejlesztési Programiroda: ez az intézmény

kezeli a 2 milliárdos költségvetési keretet. Az iroda szerény appa−rátusa egyszerre foglalkozik az egyetem működtetésének gazdasá−gi vonatkozásaival és oktatásszervezési szakkérdésekkel.

A Sapientia Hungariae Alapítvány: az egyetemet alapító, kolozs−vári Sapientia Alapítvány hozta létre magyarországi és nemzetköziforrások bevonására és a magyarországi kifizetések lebonyolítására

Oktatási Minisztérium – Határon Túli Oktatásért Programiro−da: a HTMH és az OM a felügyeleti kompetenciákért folytatott vi−tájának végeredményeként jött létre, annak érdekében, hogy szak−mailag segítse a létrejövő egyetemet. Az iroda mindvégig a helyétkereste a programban, előbb tervezési feladatokat kapott, későbbingatlanügyekbe folyt be, majd szakmai tréningeket szervezett, mi−nőségbiztosítási rendszer kiépítésére tett kísérletet. Az utóbbi év−

196

ben Magyarországról elsősorban ez az intézmény próbálta mega szakmai logikát, a magyarországi felsőoktatási rendszerben márkipróbált és elfogadott elveket a programban érvényesíteni, de mi−vel se döntési kompetenciával, se forrásokkal nem bír, teljesen súly−talan a rendszerben.

b) Romániai intézmények:Sapientia Alapítvány Kuratóriuma – EMTE Szenátusa; hosszú

időn át csak a kuratórium létezett. Az előbbi a szenátus 2002−eslétrejötte után is az egyetem meghatározó döntéshozó testülete. Ha−vonta ülésezik, megbeszélései parttalanul folynak, az ott hozott ha−tározatok végrehajtását nem ellenőrzik. Legnagyobb gyengéje, hogya kurátorok egy része nem vesz részt az egyetem életében, így a dön−tések következményeivel sem szembesül. (A kuratóriumi ülésekencsak 2003 őszétől számoltatják be az irodavezetőt az előző ülés ótaelvégzett munkáról.)

HTMH–Kolozsvári Programiroda: Budapestről létrehozott in−tézmény, amely napi kapcsolatot tart a HTMH−val és az EMTE hely−színeivel. Az egyetemépítésre szánt költségvetési keretek fölhasz−nálását ellenőrzi, részt vesz a költségvetés kidolgozásában és azegyetem szervezési munkájában is. A programiroda vezetője Szé−kely István volt 2001 decemberéig, akinek meghatározó szerep ju−tott az egyetemi szerkezet megtervezésében és beindításában. Alap−vetően ő közvetített Kolozsvár és Budapest, illetve a helyszínek ésKolozsvár között. Lényegében ő hozta össze azt az alkusorozatot,amelyre a feszültségek kezeléséhez szükség volt. Ezt azonban óha−tatlanul a politikai és személyi szempontok határozták meg, nempedig szakmailag megalapozott koncepció.

Az egyes helyszínek: a csíkszerdai és a marosvásárhelyi karok,valamint a külön entitásként szereplő Partiumi Keresztény Egye−tem Nagyváradon.

A belső konfliktusokat a következőkben látom:A Budapest–Erdély viszonyrendszerben az erdélyi álláspontot

a „nálunk minden másként működik”, „Pestről nem lehet tudni, hogymi is itt a helyzet”, „ne szóljanak bele a mi dolgainkba” típusú vé−lemények határozzák meg, a „nekünk ez a támogatás jár, mint ki−

197

sebbségben élő, elszakított romániai magyaroknak” elv alapján. Bu−dapestről nézve pedig egy intrikáló, atomizált, állandóan a szemé−lyes érdekeltségeket előtérbe helyező, megbízhatatlan és pontatlan,nem teljesítményelvű világ képe alakult ki, ahol a magyarországiadófizetők pénzét különösebb felelősség és szakmai kompetencianélkül használják fel. Mindez persze nem ilyen nyíltan jelenik meg,és természetszerűleg túlzó általánosítás, de ez az előítélet−rendszerkiépült, és új kooperációs felületeket csak ennek kizárásával lehet−ne létrehozni. A helyzet tisztázásához persze hozzátartozik, hogya budapesti tárgyalópartnerek is döntően Erdélyből származnak(a BBTE−en végzett értelmiségiek).

A Kuratórium és a Szenátus viszonyát az határozta meg, hogyhosszú ideig nem voltak elhatárolhatók egymástól. Sokáig arra hi−vatkozott a kuratórium, hogy amíg az ideiglenes működési enge−délyt nincs meg, addig nem érdemes külön szenátust választani.A kormányengedély azonban 2002 márciusában megszületett, ésősszel a Monitorul Oficialban kihirdették. Azóta megtörtént a sze−nátusválasztás. De a lényeges kérdésekben, mint például a szakin−dítás, a beruházások költségvetése, továbbra is a kuratórium dönt,amelynek nincs élő kapcsolata az egyetemmel. Így a belső szerényakadémiai, lehetséges tudástermelő érdekek meg sem jelennek a dön−téshozók előtt, pusztán a politikai forráselosztás.

A helyszínek közti konfliktusok alapja természetesen éppen a for−ráselosztás. Ennek hátterében az áll, hogy a programon belül a mű−ködési és a beruházási, fejlesztési költségek nincsenek elkülönítve.A magyarországi felsőoktatáshoz hasonló normatív (fejkvóta−)rend−szer működik, de csak a magyarországi oldalon. Ennek alapján biz−tosítják az EMTE számára a működési költséget, de Erdélyben máraz egyes helyszínek alkusznak meg a források elosztásáról. (Tipikuspéldája ez egy normatív rendszer torz adaptációjának.) A konfliktusmásik tényezője az eltérő jövőképekből adódik. Nagyvárad továbbrais őrzi különállását a rendszeren belül, hiszen ez biztosíthatja a Sa−pientia Kuratórium tagsági helyén túl a Királyhágó−melléki Refor−mátus Egyház befolyását. Csíkszeredában továbbra is egy külön szé−kelyföldi egyetem megteremtésében gondolkodnak, ami egyben ré−sze a „hol van a romániai magyarság központja?” politikai vitának

198

is. Marosvásárhely a legérdekeltebb a több helyszínű egyetemben, hisza városon belüli etnikai versenyben ez a program erősítheti meg a helyimagyar értelmiség a pozícióit. A helyi magyar polgárosodásnak ésaz új közösségszerveződéseknek ez biztosíthat infrastrukturálishátteret. Kolozsvár helyzetét alapvetően meghatározza az, hogy a Sze−nátus létrehozásával a legfontosabb döntések kikerülhetnek a hatás−köréből, mivel itt csak két szakot sikerült létrehozni. A hármas prio−ritásból (erdélyi magyar központi könyvtár, egyetemi kollégium azelitképzés számára, az erdélyi magyar tudományosságot integráló in−tézet létrehozása) csak az utóbbit sikerült megvalósítani.

A HTMH – OM viszonya látszólag a forráselosztásról és a befo−lyásról szól, illetve a kommunikációs zavarokról. Itt azonban egysokkal mélyebben húzódó kérdésről is szó van. Nevezetesen arról,hogy az egyetem−projektek a magyarországi felsőoktatás normái sze−rint működnek−e vagy politikai alkuk szerint. Számon lehet−e kérnia teljesítményeket, a költségvetési szabályok betartását, vagy poli−tikai okokra és az egyházak jó hírének megőrzésére hivatkozva ki−térnek ez elől.272 Itt nemcsak a magyarországi adófizetők pénzénekfelhasználásáról van szó, hanem a romániai magyarság társadalmiproblémái iránti felelősségről is. A 2002−es kormányváltás után,amikor az RMDSZ súlya megnőtt a programban, épp Markó Bélakérte, hogy a program maradjon a HTMH hatáskörében. Ezt azzallehetne bírálni, hogy a programnak a magyar felsőoktatási rendszer−ben, annak szakmai kontrollja alatt van a helye, csakhogy az OMugyanezt a fajta integráltságot és minőségbiztosító kontrollt eddigsem mutatta fel az EMTE felé. A létrehozott programiroda erre ed−dig szakmailag sem volt képes.

Az EMTE−n folyó tevékenységet nézve beszélnünk kell az arányokkérdéséről. 2003 őszén az EMTE 18 szakán, 3 évfolyamon Csík−

272 Ilyen a 2002 őszén készült pénzügyi jelentés az alapítvány és az egyetemgazdálkodásáról. A több mint 100 oldalas jelentést titkosították, a kuratóri−um is csak részleteket ismert meg belőle, és sem a jelenlegi, sem a voltkormányzatnak nem érdeke, hogy a problémák napvilágra kerüljenek, hiszaz felveti a politikai és szakmai felelősség kérdését.

199

szeredában 905, Kolozsváron 65 és Marosvásárhelyen összesen 700diák tanult. Tehát összesen 1670 hallgatóról van szó. Nagyváradona Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE), amely szerződéssel kap−csolódik az EMTE−hez, 11 szakon 892 diák tanult. Az EMTE−n143 oktatóval, a PKE−n 144 oktatóval számolhatunk. Ha ehhez méga karonkénti és a központi alapítványi státusokat is hozzászámol−juk, akkor egy nagyvonalú kiszolgáló/képzett arányt (1:9) kapunk.Ráadásul a romániai egyetemi fizetések másfélszeresét kapó EMTEtanári kar kb. 70%−a továbbra is megtartotta állami munkahelyét(BBTE, Petru Maior Egyetem stb.), ahol szintén megtartja óráit.Ebből két dolog következik. Nem sokkal bővült a romániai kifeje−zetten magyar kutatói, oktatói álláspiac. Másrészt a túlterheltségmiatt a tanárok nem tartják meg az órák egy részét, vagy rendszere−sen tömbösítik azt egy−egy hétre.

Ma kb. 23–25 000 romániai magyar fiatal vesz részt a felsőok−tatásban. Ebből több mint 8000−en a Babeş–Bolyai Tudományegye−temen tanulnak Kolozsvárt. Ezek közül több mint 6000 tanul ma−gyar nyelven, több mint 60 szakon és szakpáron. Magyarországitámogatást az egyes tanszékek melletti alapítványok kapnak pályá−zatok révén. A diákok a kedvezménytörvény juttatásaiban is része−sülhetnek. Kolozsváron a különböző egyesületi könyvtárak kb. 60–80 olvasótermi hellyel rendelkeznek. A magyarországi folyóiratok−hoz esetlegesen lehet a 4–5 egyesületi könyvtárban hozzájutni,rendszeres, átfogó könyvbeszerzés nincs. Ezeknek az egyetemi ok−tatást szolgáló kolozsvári egyesületi könyvtáraknak az anyaga ka−talogizálva sincs. A magyar diákok számára nincsenek külön, in−gyen használható számítógépek, rendszeres internetes hozzáférés.

A BBTE vendégtanári programjai az EMTE Kutatói ProgramokIntézetétől (KPI) függnek, ahol azonban csak eseti kutatási és ven−dégtanári támogatásokhoz lehet jutni. A magyarországi illetékesek,amikor a BBTE magyar oktatói−kutatói−hallgatói munkája támoga−tásának hiánya felmerül, mindig a KPI−re hivatkoznak, mint errea célra létrehozott intézményre. Ez azonban sem az intézet célkitű−zései között, sem hosszabb távú programjaiban nem szerepel. Ugyan−itt a BBTE diákjainak szakkollégiumokat szerveztek, de hiányoz−nak azok a kollégiumok, amelyek a bentlakást és az elitképzéshez

200

szükséges környezetet biztosíthatnák, leginkább pedig azok a taná−rok hiányoznak, akik az elitképzésben a hallgatók helyzetbe hozá−sával, programszerű képzésével foglalkoznának. Tehát csak névle−ges szakkollégiumról van szó, hisz az ide felvett, a BBTE−n tanulódiákokkal szemben nincs különösebb elvárás, és ők is leginkábbforrásszerző helynek tekintik az Alapítványt és a KPI−t. Az Erdély−be visszatérő doktoranduszok, PhD−vel rendelkezők számára nin−csenek hosszú távú ösztöndíjak. Miközben a romániai magyar elita következő évtizedekben még biztosan a kolozsvári BBTE−n vég−zi tanulmányait, a budapesti támogatáspolitika – a szakmai ellenér−vek ellenére – gyakorlatilag negligálta az ezen intézményen belülműködő képzési rendszert.273 Ezzel kapcsolatban az a politikusi di−lemma merül föl, hogy ha a magyar állam a román állami feladatokmegvalósítását támogatja, hogyan követelje – pl. az RMDSZ –, hogya romániai magyar adófizetők gyerekei számára külön állami ma−gyar nyelvű oktatási intézményt tartsanak fönn.

A színvonal tekintetében Erdélyben köztudott, és magánbeszél−getésekben állandóan szerepel, de nyíltan senki nem vállalja, hogyaz EMTE−re felvett diákok nem a romániai magyar középiskolákelitjéből kerülnek ki, mert azok továbbra is a nagyobb presztízzselbíró BBTE−re vagy Magyarországra pályáznak. A 2003−ban felvet−tek középiskolai eredményeit hivatalosan nem sikerült megszerez−nem, de a Marosvásárhelyre felvételizők átlageredménye 7 körülivolt, amely a magyarországi skálára fordítva közepes eredmény.

A tanári kar összetétele rendkívül változó. Jelentős részük a BBTEés a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem oktatója, vagy az volt.Ezen belül külön élcelődés tárgya a nagyváradi közgazdasági kép−zés, ahol a BBTE kilencvenes években nyugdíjba ment politikaigazdaságtan tanárai oktatnak. Egy másik nagyobb csoportot a fiataldoktoranduszok tesznek ki, akiknek a magyarországi társaiknál jó−val nagyobb tanítási óra−leterheltséggel kell tudományos munkájukat

273 Nincsenek pontos adataim a BBTE magyar diákjaihoz és oktatóihoz érke−ző támogatásokról. Ezt különböző ösztöndíjprogramok és egyesületi támo−gatások nyomán kb. évi 20–30 millió forintra becsülöm.

201

elkészíteniük. A harmadik csoportba az egyes helyszínek helyi erőitartoznak, volt középiskolai tanárok vagy kutatók. Ez utóbbibólmindenképp ki kell emelni a csíkszerdai KAM−ot, amely a szocio−lógia szakot vállalta fel, és kívülről úgy tűnik, hogy ez az a csoport,amely ténylegesen az oktatási−nevelési kérdésekre koncentrál. (Ezena tanszéken ragaszkodnak egyedül a tanárok állandó csíkszeredaijelenlétéhez, amely túlmutat a pusztán tanszéki érdekeken is.) Mind−ez furcsán hangzik, de ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy azAlapítvány vezetése csak az első tanév végén találkozott a diákok−kal – Csíkszeredában, a budapesti OM oktatásfejlesztési iroda szer−vezésében –, érzékelhetjük a szerkezet tartalmi problematikáját.

Ha az EMTE−n dolgozóknak felvetem az egyetem problémáit,egyszerre hivatkoznak az indulás nehézségeire, az emberhiányra,majd kezdik saját intézményüket csepülni; rémisztő példákat hal−lok a pazarlásról, az összefonódásokról és a színvonalról. Végső ok−ként általában a magyarországi hozzá nem értést és a források szű−kösségét nevezik meg. Beszélgetőpartnereim között eddig nem talál−koztam – Székely Istvánon és Kötő Józsefen kívül, akik már kívülvannak a programon és Biró A. Zoltánon kívül – olyannal, aki egé−szében átlátta volna a projektet, és akit egyáltalán foglalkoztatottvolna annak társadalmi hasznossága. Ez az egyetemprogram nyolc−van éve a budapesti kormányzati magyarságpolitika – a Duna Tvmegteremtése és a kedvezménytörvény melletti – legnagyobb vo−lumenű vállalkozása. Abban egybevágnak a vélemények, hogy azátlagos romániai magánegyetemi színvonalból az EMTE nem azoktatás színvonalában, hanem a jobb infrastrukturális körülmények−ben és a magyar nyelvű képzésben tér el. A színvonala pedig a ma−gyarországi felsőoktatási intézményektől messze elmarad. Ezeketa vélekedéseket – tényleges szakmai vizsgálatok nélkül – éles sze−mű észrevételeknek kell tekinteni. Az mindenképpen látszik, hogya Sapientia–EMTE−program a romániai magyar kisebbségi közélet−ben és tudástermelésben nem hozott igazi megújulást, csak álláshe−lyeket és egy új forráselosztó központot. A korábban az egyetem−hez fűzött székelyföldi modernizációs esélyekről pedig már senkisem beszél. Újabb kutatóintézet−tervek, távoktatási programok stb.ugyanúgy terjednek, mintha az EMTE nem is létezne. A személyes

202

és politikai felelősségek keresgélése helyett itt azt kellene sorravenni, hogy miként is jutott el ez a teljesítményelvű intézmény−építő program odáig, hogy a magyarországi akadémiai elvárásokés a magyarságpolitika elitképző, munkaerőpiaci pozíciókat javí−tó céljai teljesítése helyett a romániai diplomagyárak egyikévé vált,s így egy, a kisebbségi magyar továbbtanulók által „lebecsült” in−tézmény jött létre.

a) Az egyetem létrehozásának Magyarországról történő bejelen−tését semmilyen előkészítés nem előzte meg. Az oktatáskutatássalfoglalkozók már akkor világosan jelezték, hogy a romániai magyarközép− és alapfokú oktatás mély válságban van. Az is nyilvánvalóvolt, hogy a BBTE oktatáspiaci érdeke a magyar nyelvű képzésnagymérvű növelése. A Magyarországról kivitt addigi (távoktatá−sos, levelezős) képzésekből pedig nyilvánvaló volt, hogy elsősor−ban gyakorlati végzettségű szaktudásra, magasan képzett techniku−sokra, főiskolai szakemberekre volna szükség. Csakhogy az adotttársadalomban – mint mindenütt Közép−Európában – a társadalmimobilitás kulcsát a felsőfokú végzettségben látták, és mivel humánképzéshez volt meg a tanári állomány, ilyen szakokat indítottak el.

Azokat a szakértői véleményeket, amelyek a gyors egyetemépí−téssel szemben a középiskolai oktatás megerősítését, tömeges in−formatikai és nyelvoktató programokat, valamint szakképzési köz−pontok létrehozását tartották a legfontosabbnak – mivel látványospolitikai reprezentációval nem jártak és a politikai cél 2001 őszéreaz intézményavatás volt, minden áron – elutasították. De ugyanígyelutasították a HTMH képviselői a magyarországi képzési rendsze−rek megvásárlásának lehetőségét, amely szerint egy−egy egyetemgarantálná bizonyos összegért, hogy 5–8–10 éven belül hatékonyanműködő, magyarországi szintű akkreditált képzést hagy maga után,és kivonul a terepről. Ebben a kérdésben Magyarországon senki nemvállalta az erdélyi érdekcsoportokkal való összeütközést. Az „erdé−lyiek” ebben a külsőképzés−vásárlásban éppúgy, mint általában a ma−gyarországi piaci alapon fizetett szakértők bevonásában azt látták,hogy valaki tőlük, az ő számukra biztosított forrásokból viszi ela pénzt. Ez az érzület is hozzájárult a már említett magyar–magyarelőítéletrendszer kialakulásához. (Mindez a komáromi közgazda−

203

sági képzés beindításakor, abban a Magyarországhoz nem csak föld−rajzilag közelebb álló, az erdélyinél polgárosultabb közegben, felsem igen merült.)

A fejezet elején említett szlovákiai és jugoszláviai felsőoktatás−fejlesztési programok annyiban okultak az erdélyi tapasztalatokból,hogy sokkal kevésbé voltak expanzívak, inkább az inkubátorelv feléhajlottak: a helyi, meglévő és hatékonyan működő személyekre ésprogramokra építettek. Ez a Felvidéken az ottani Láthatatlan Kol−légium és a budapesti közgazdasági egyetemi képzés bázisára valóépítkezésnél, a Vajdaságban pedig az önálló magyar középiskolaiképzés megerősítésénél, kollégiumok létrehozásánál tart.

b) A program személyi és szervezeti felépítése politikai alkuk,nem pedig teljesítmény és hozzáértés nyomán alakult. Az egyete−met létrehozó alapítvány háttere vagy az RMDSZ, vagy az egyhá−zak lehettek. Itt a FIDESZ−kormányzat az utóbbiak mellett döntött,hisz azok stabilabbnak, jobban kezelhetőnek tűntek föl, mint a po−litikai párt. Csakhogy az egyházak sem szakemberekkel, sem buka−resti oktatáspolitikai kapcsolatokkal nem rendelkeztek ehhez a prog−ramhoz. A vezető kiválasztása esetében Tonk Sándor személyébenolyan emberre esett a választás, akinek se vezetői, se oktatásszerve−zési tapasztalatai nem voltak, de mint egyházkerületi főgondnok azegyházak és Németh Zsolt bizalmát bírta. Vele párhuzamosana HTMH részéről Székely István felelt a programért. Harmadik szint−ként megjelentek a magyarországi politikához közeli érdekcsopor−tok szakértői, valamint a FIDESZ−kapcsolatokkal bíró székelyföldivállalkozói csoportok. E háromszereplős játszmában, valamint a bu−dapesti kormányzat és az erdélyi egyházak viszonyrendszerében ala−kultak az ingatlanvásárlások (Csíkszereda – Hargita szálló; Kolozs−vár – Bocskay−ház; Marosvásárhely – koronkai telek; Nagyvárad –egyházi ingatlanok felújítása és kollégiumépítés), a családi, rokoniösszefonódásokkal átszőtt személyzeti politika, a tiszta és átláthatóalapítványi szerkezetek helyett az összevisszaság és a kölcsönös vá−daskodás.274 Ebből alakult ki az alkuk mára átláthatatlan rendszere.

274 Ha például Tonk Sándoron kértek valamit számon Budapestről (például

204

c) Mivel nem volt előre kidolgozott koncepció, és gyors intéz−ményes eredményeket kellett felmutatni, az indítandó szakokra pá−lyázatokat írtak ki. Természetesen itt olyan szakirányok kerültekelőtérbe, amelyekből már volt magyar szakemberképzés, hiszen ezkellett az akkreditációs feltételekhez. Hiába készült el egy részletesleírás arról, hogy az egyes szakok indításához milyen feltételek szük−ségesek, az erdélyi szereplők (pl. Kötő József és Tánczos Vilmos)konkrét javaslatokat vártak Magyarországról. Ha pedig bármilyenkonkrét javaslat, vagy kritika megfogalmazódott, akkor azonnala HTMH−hoz fordultak, önállóságukat sérelmezve. Itt most nem aka−rok újból a magyar–magyar viszonnyal foglalkozni. Hanem az eljá−rások, módszerek és a konfliktuskezelés – szerkezeti hiányokból ésnem személyi gyöngeségekből adódó275 – hiátusát tartom fontosnak.

Maga az oktatási szerkezet az akkreditációs előírásokra hivat−kozva a BBTE−ét követte. Új elemekkel, a „kisebbségi magyar vo−natkozásokat” erősítő tantárgyakkal vagy magyarországi modellek,tankönyvek, modulok átvételével nem is igen próbálkoztak.276

fiának kinevezését tanulmányi vezetővé, pénzügyi döntéseket) akkor ő a má−sik oldal (például a csíkszeredai ingatlanvásárlások) nehezen átlátható ügy−leteire mutatott rá.

275 A program erdélyi munkatársai – köszönhetően a nyolcvanas évek romániaiviszonyainak – egyedül a BBTE viszonyait ismerték belülről. A harmincasévek kolozsvári elitképzésének kulcsa az egyházi kollégiumi magánkép−zés, a rövid nyári magyarországi továbbképzések, kapcsolatépítés és a ro−mán egyetemi diploma megszerzése után az egyéves, a budapesti miniszter−elnökség által támogatott, franciaországi egyetemi képzés. 1940−ben az újramagyar kolozsvári egyetemre ambiciózus magyarországi oktatókat nevez−tek ki. Ők a tervek szerint folyamatosan adták volna át a tanszékeket a kétvilágháború között Kolozsváron kinevelt oktató−kutatóknak, akik az egye−tem mellett az Erdélyi Tudományos Intézetben kaptak munkalehetőséget.

276 Az egyetem megvalósíthatósági tanulmányában javasolt magyarságisme−ret tantárgy – amely magyar nyelv− és helyesírás−, illetve a romániai ma−gyarság helyzetével−történetével foglalkozó kötelező kurzus lehetett volna– sorsa az egész folyamatot jól példázza. Első lépésként a magyar nyelvetés helyesírást hagyták ki a programból arra hivatkozva, hogy egyetemenmár nem kell ilyesmit tanítani. Miközben mindenki tisztában van a tragi−kus erdélyi magyar (a magyarországinál sokkal rosszabb) helyesírási és

205

d) A Sapientia ingatlanügyeiről több cikk jelent meg a romániaisajtóban, azonban az oktatás színvonala, a képzés és az egész egye−temfejlesztési program stratégiája tabutéma. Magyarországon mindaz MSZP, az SZDSZ, mind a FIDESZ szakértői – a különböző kap−csolataik és elkötelezettségeik miatt – nem kívánnak a problémávalfoglalkozni. Az RMDSZ−politikusok pedig mint komoly eredménytmutathatják fel a magyar egyetem létrehozását.

A program sikertelenségéért személyesen is felelősnek érzemmagam. 2001−ben – két kudarcot vallott szakértő után – felkértek,hogy kollégáimmal készítsem el az EMTE megvalósíthatósági ta−nulmányát. Miután ez elkészült – és láttam, hogy igazából senkitsem érdekel, a politikai alkukban pedig nincs olyan társadalomépí−tő stratégia, amelyet szakmailag vállalhatnék –, az oktatáskutató−fejlesztő csoportok bevonásának a megrendelők részéről történőelutasítását követően, kompetenciám hiányára hivatkozva kiléptema programból.

6.6.3. A harmadik kulcsfontosságú magyarságpolitikai programnaka kedvezménytörvény végrehajtása érdekében a szomszédos orszá−gokban létrehozott ajánló irodák működését tartom. Ezeknek az iro−dáknak az a feladatuk, hogy a magyarigazolványhoz szükséges ad−minisztrációt közvetítsék a magyarországi illetékes belügyi szervek−nek, illetve hogy adminisztrálják a különböző diák− és oktatóiigazolványok kiadását és a magyar iskolában tanuló gyerekek utánjáró oktatási támogatási pályázatokat. Itt két izgalmas kérdést érde−mes tárgyalni: az irodák létrehozásának körülményeit; az intézmény−rendszer működésében rejlő lehetőségeket.

fogalmazási állapotokkal. Második lépésként a tantárgy tanítását Tonk Sán−dor és Tánczos Vilmos vállalták, azért, hogy ők ne csak az alapítványnál,hanem az egyetemen is dolgozhassanak, hisz így lehettek a szenátusnak istagjai. Csakhogy az előbbi nem ért rá megtartani az órákat Marosvásárhe−lyen, és ezért azok nagy részét rábízta egy erre a célra alkalmazott tanárse−gédre, aki azonban nem tudott jól előadni magyarul, és ezért a diákok pa−naszt is tettek az egyetem vezetésénél. Ráadásul ezek az órák általában amagyarság történetéről szóltak az őstörténettől kezdődően. Tánczos sajátnéprajzi kutatásait adta elő, a Nagyváradon tanítók szintén ezt tették.

206

A diplomatikus megfogalmazásokat mellőzve úgy értelmezem,hogy ezek az irodák a magyar−közigazgatást kiegészítő, annak sza−bályai szerint és a magyar költségvetésből létrehozott intézmények.Megszervezésük minden országban másként történt meg. Ukrajná−ban, Szlovéniában és Horvátországban különösebb politikai nehéz−ségek nélkül jöttek létre. Ukrajnában egyértelmű volt, hogy a FI−DESZ−hez közel álló KMKSZ vezetheti a programot, annál is in−kább, mert a körükhöz tartozott az a személy, aki abban a régióbanelismerten a legpontosabb szervezők közé tartozott. Gulácsy Gézá−ról van szó. Szlovákiában egyértelmű volt, hogy ezt a programot azMKP−n belül Duray Miklós irányíthatja. Ebből adódott, hogy köze−li munkatársát, Pogány Erzsébetet nevezték ki az irodák élére, amelyazzal is járt, hogy régi Együttélés−, illetve CSEMADOK−aktivistá−kat alkalmaztak ezekben az irodákban. Jugoszláviában a VMSZ ésa FIDESZ kapcsolata nem volt felhőtlen, de a párt vezetőit nem lehe−tett megkerülni az irodák ügyében. Így a VMSZ−hez közel álló Mű−velődési Szövetség vezetője, Dudás Károly lett a program irányítója.

A romániai körülményeket alapvetően a FIDESZ–RMDSZ vi−szony határozta meg a bukaresti politikán kívül. A konfliktus alap−ját az képezte, hogy a FIDESZ−hez közel álló RMDSZ−platform−ban az RMDSZ vezetésével szemben felgyűlt elégedetlenségek össz−pontosultak. A támogatáspolitikai ügyekben az RMDSZ kerültea konfrontációt, különösen az egyetemprogramban, ahol nem vál−lalt szerepet egészen az elhúzódó akkreditáció elintézéséig. (MarkóBéla inkább a BBTE tagozatosításában és a posztgraduális képzésilehetőségek megteremtésében gondolkodott 1999−ig.) Az ajánló iro−dák megszervezése azonban már alapkérdésnek számított, ezérta párt legbefolyásosabb személyiségei valamennyien részt vetteka döntő kolozsvári megbeszéléseken.277 Ennek hátterében az áll, hogyaz RMDSZ fölépítésében rendkívül fontos szerepe van a megyeiszintnek, hiszen ott dől el a parlamenti képviselőállítás kérdése. Akiéa megyei vezetés, az a parlamenti munkát is meghatározza, és egy−

277 2001. november 23. Kolozsváron megalakult a kedvezménytörvény romá−niai végrehajtását felügyelő 28 tagú központi testület. Elnöke Markó Béla.

207

ben a párt vezetőségének irányvonalát is nagyban befolyásolhatja.Ha az irodák révén az RMDSZ−szel párhuzamos szerkezetek ala−kulnak ki megyei szinten, az infrastruktúra, az állások, beruházá−sok révén könnyen befolyásolhatják a megyei politikai életet. Ki−váltképp, ha kívülről döntik el, hogy ki lesz egy−egy helyen az iro−davezető. A FIDESZ számára pedig a program keresztülvitele volta kulcskérdés, és ezt nem lehetett annak az RMDSZ−nek a románi−ai politikai befolyása nélkül megvalósítani, amelynek erdélyi elv−barátaik (Reform Tömörülés) a belső ellenzékét képezték.278

Itt mutatkozott meg Markó Béla kivételes integrátori szerepe.Nem vállalt nyílt konfliktust, hanem pragmatikusan kezelte a kér−dést. Budapest felé világossá tette, hogy Romániában csak azRMDSZ−székházakon belül lehet az ajánló irodákat biztonságosan(szakhatósági és egyéb zaklatásoktól mentesen) működtetni. Ha ígyis beavatkoznak a működtetésbe, akkor politikai ügyként eszkalá−lódik a dolog. Ezt a kormányzó PDS a parlamenti többséghez szük−séges RMDSZ támogatás és a bizonytalan nemzetközi megítélésmiatt nem vállalhatta. A következő lépésben a nagypolitikai konf−liktus kezeléséhez is jó érzékkel nyúlt Markó és az RMDSZ vezető−sége. Fölismerték a kettős gondolkodásmódból adódó lehetőséget.A magyarországi jogászi gondolkodásban az, hogy egy 12 tételbőlálló munkavállalói engedélyeztetést egy kritériummal csökkentenek,azt jelenti, hogy nem történt semmi különös. A romániai politikaiéletben pedig fontos a szuverenitáselv sérthetetlenségének fönntar−tása. A román miniszterelnöknek kellett az irodák létezését enge−délyeznie valamilyen áron. Ez az ár lett a későbbi felülvizsgálat ígé−rete, a hozzátartozói igazolvány, és a munkavállalási megkülönböz−tetés eltörlése. Így mindkét fél belpolitikai (siker)igényeit sikerültkielégíteni. (Az MSZP sikeresnek bizonyult ellenpropagandájárasenki nem számított.) A következő lépésben az ajánló irodák élére

278 A FIDESZ−vezetők részéről ugyanazt a politikai pragmatizmust lehetetttapasztalni, mint az egyetem bukaresti engedélyeztetési ügyében, amikorszékelyföldi elvbarátaik ellenfelének, Verestóy Attilának a segítségét kel−lett igénybe venniük.

208

kellett megtalálni a megfelelő embert. Németh Zsolt azt a SzékelyIstvánt javasolta, aki az egyetemprogramban már bizonyított, őt azRMDSZ vezetése nem utasította el, de a feladatokat megosztotta közteés a Markó Béla bizalmasának számító Nagy Zsolt között. Így kifeléaz előbbi, a párt előtt az utóbbi személy vihette az ügyeket. S mivelarra is törekedtek, hogy az irodákba fiatal, jól képzett embereket ve−gyenek fel, ezzel részben az ifjúsági mozgalmak politikai integrálá−sát is megoldották, vezetőiknek egzisztenciát biztosítva itt.

Ma hét országban összesen több mint ötven iroda működik, aholváltakozóan kb. 500 munkatársat foglalkoztatnak. Ez gyakorlatilagazt jelenti, hogy a budapesti magyarságpolitika és az adott orszá−gok magyar kisebbségpolitikája számára – a rutinszerűvé vált ügyin−tézés mellett – rendelkezésre áll egy olyan apparátus és informati−kai rendszer, amelyet a magyarországi költségvetés finanszíroz.

7. A budapesti kormányzatoktámogatáspolitikájáról

Ebben a fejezetben arra teszek kísérletet, hogy áttekintsem a buda−pesti kormányzatok határon túli magyarság számára kiépített támo−gatási rendszerét, illetve a külmagyar problémák kezelésére beállí−tott források elosztását. Erre nézve tudományos elemzéseket nemtaláltam, holott kulcskérdésről van szó.279 Kiindulópontom az, hogya kisebbségi magyar közösségek és régiók eddigi történetük során

279 1994–1995−ben Törzsök Erika a HTMH−ban a támogatáspolitika reformjátmegalapozó szakértői bizottságot hozott össze, amely egy kormányhatáro−zat előkészítő anyagát is elkészítette. 1999–2001 között a kormányzati tá−mogatáspolitika legfontosabb tételeit Misovicz Tibor rendszerezte. Mind−

209

nem voltak képesek elegendő forrást fölhalmozni önálló fejlődésipályájuk elindításához, a meg−meginduló kísérletek stabilizálásá−hoz. Ezért elengedhetetlen a regionális és közösségi központok külsőtámogatása. Mindez történeti−politikai okokból nem történhet – tör−tént, történik – a nyilvánosság előtt. S így nagyon nehéz ennek azáttekintése és ellenőrzése. De ha ezt szégyenlősen megkerüljük,a szerkezetátalakítás lehetőségét mossuk el.

7.1. Az előzményekről. A budapesti kormányzatok 1918 óta a nem−zetközi viszonyok és a belső gazdasági és politikai viszonyok függ−

két kormányzat alatt próbálkoztam azzal, hogy a támogatáspolitikai dönté−seket adatbázisban rendszerezve feldolgozzam. A politikusok szóban tá−mogatták a kutatást, de amikor a konkrét teendőkre került volna sor, min−dig kiderült, hogy propagandafeladatra gondoltak, és így nem sok értelmelett volna a munkának. Ugyanekkor Szlovákiában Csáky Pál miniszterel−nök−helyettesként összegyűjtötte a szlovákiai magyar intézményeket érin−tő szlovákiai állami támogatások költségvetését. 2002−ben az OM NemzetiKutatásfejlesztési Program keretében Berényi Dénes vezetésével indult egy60 millió Ft keretösszegű kutatás a határon túli tudományos kutatások hasz−nosulásáról. Paradox módon a forráselosztók (pl. Egyed Albert) a kedvez−ményezettekkel (pl. Fórum Intézet, KAM) vizsgálták a kérdést. Ebből ed−dig egy Tóth−Pál Péter által összeállított kutatásmódszertani füzet és LamplZsuzsa publikációja ismert. (Lampl Zsuzsa: Ténykép a határon túli felső−oktatási, kutatási és fejlesztési támogatásokról és hasznosulásukról. Fórum2003. 3. sz. 101–118.) A még nem publikált és általam ismert kutatási je−lentések a magyarországi felsőoktatási intézmények határon túli tevékeny−ségét foglalja össze. Interjúsorozatuk, amely a támogatókkal és a támoga−tottakkal folyik, szakszerű interjúelemzés után biztosan felülírja az általamösszefoglaltakat. Köszönetet mondok Egyed Albertnek és Fischer−FülöpIldikónak, hogy a kutatás eddigi anyagát számomra elérhetővé tették. Azitt olvasható alfejezet – támogatáspolitikai reformjavaslatként – valójában2002 tavaszán Gáll Kingának, a HTMH akkori elnökhelyettesének készí−tettem Veress Lászlóval, az IKA akkori irodavezetőjével közösen, SzarkaLászló kritikáját felhasználva. A szöveg javaslat részét kivettem és különfüggelékben közlöm. A költségekre vonatkozó összeállítás és a szöveg át−dolgozása 2003 végén készült.

210

vényében különböző módokon gondolkodtak a határon túli magyar−ság intézményes támogatásáról.

1918–1920 között, a békeszerződés aláírásáig, ahova lehetett,eljuttatták a magyar tisztviselői kar illetményeit. De az intézmény−hálózatot az impériumváltás után már nem tudták támogatni, egy−házak eseti segélyezésén túl. (A Vajdaság tekintetében még ez semműködött.)

1920–1931 között a budapesti kormányzat társadalmi egyesüle−teken keresztül (Népies Irodalmi Társaság, Rákóczi Szövetség, SzentGellért Társaság) folytatta támogatáspolitikáját, amely elsősorbana kulturális és demográfiai pozíciók megőrzésére irányult. Romániá−ban ez döntően az egyházi iskolarendszer fenntartását, Csehszlová−kiában az önálló magyar politikai pártok és a sajtó (Prágai MagyarHírlap) működését, míg Jugoszláviában a politikai személyiségekakcióit segítette. A közvetítő intézmények a követségek (vízumdí−jak bevételeinek helybeni folyósítása révén), illetve az egyházakvoltak. A korszak második felére a sajtó, a pártapparátus és Erdély−ben az iskolák támogatására éves, normatív rendszer alakult ki.279a

1931–1938/40/41 között, a Bethlen utáni korszakban az egyesü−letek közbeiktatása helyett a kormányzat a közvetlenebb támoga−tásra tért át; a normativitás is háttérbe szorult. Az ország gazdaságihelyzete sem engedte meg a rendszer továbbfejlesztését.

A bécsi döntések és 1944 között Dél−Erdélybe az egyházakon ke−resztül, Szlovákiába pedig Esterházy János közvetítésével jutottak el azesetlegesnek mondható és inkább csak tűzoltásra alkalmas segélyek.

1944–1948 között egyedül Románia irányában folyt némi támo−gatás az FKGP szervezésében, és elsősorban az erdélyi magyar szö−vetkezeti mozgalom segélyezésére.

Ezt követően a hetvenes évekig nem beszélhetünk szervezett tá−mogatásokról. Könyvajándékokról, a hatvanas évektől könyvkiadásicserékről volt szó. (Pl. Magyarország ugyanannyi könyvet vihetettbe Romániába, mint amennyit onnan exportált. Ezért magyarorszá−

279a A két világháború közti támogatási rendszerről. Bárdi Nándor: Keleti ak−ció... i. m., Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés... i. m.

211

gi könyvkiadók – közös könyvkiadási akciók köntösében – ott ad−ták ki nagy példányszámban a magyar klasszikusokat. De ez mára hatvanas évek közepétől állandó diplomáciai feszültséget, vitákathozott.) A magyar kulturális termékek különösebb nehézség nélkülvoltak hozzáférhetők Kárpátalján, Felvidéken és a Vajdaságban. AzMSZMP KB Agitációs Propaganda Bizottság 1969−es határozatanyomán magyar előadóművészek, írók, tudósok „nagy számban”,szervezetten utaztak a szomszédos országok magyar lakta területe−ire.280 Ez a folyamat a hetvenes évek közepére – Jugoszlávia kivéte−lével – beszűkült, elgyöngült. Ettől kezdve megnőtt – különösenRomániában – a magyar nagykövetségek, konzulátusok kulturálisközvetítő szerepe. Románia esetében a nyolcvanas években a kü−lönböző informális szerveződések határozták meg a kapcsolattar−tást. Az ide irányuló „támogatás” esetében – döntően a nyolcvanasévtized második felében – a kulturális segélyezésen és kapcsolat−tartáson túl a szociális, egészségügyi támogatások szerepe nőtt meg.Ezt egészítette ki 1989–1990 telének eufóriája, amelynek egyik fővonása a Magyarországon jelentkező tömeges szolidaritás−élmény,a következménye pedig az, hogy a romániai magyar társadalom aztélhette meg, hogy nincs egyedül, figyelnek rá, kézzelfoghatóvá lettegy nagyobb közösséghez való tartozása. A szimbolikus tett való−ságos élményt jelentett (és nemzetiesített).

Az 1989 utáni időszak első korszaka 1994−ig tartott: ekkor épül−tek ki a határon túli támogatáspolitika első intézményei, a HTMH,és az Oktatási Minisztérium – nevét többször változtató – határontúli ügyekkel foglalkozó (fő)osztálya. A Miniszterelnökség, illetvea HTMH mellett az Illyés Alapítvány, a Kézfogás Alapítvány, a Te−leki László Alapítvány, a Pro Professione Alapítvány, az Egészség−ügyi Minisztériummal szerződéses kapcsolatban a Segítő Jobb Ala−pítvány, a Mocsáry Lajos Alapítvány jött létre magánalapítványiformában a forrás−újraelosztás érdekében. Ezt az időszakot a kö−vetkezők határozták meg:

280 Erre vonatkozó összesítést ad az MSZMP KB Agit. Prop. Osztály jelentéseMOL 288. fond 41. csop. 197. őe.

212

a) A határon túli magyar intézmények rohamos revitalizációjaés az intézményteremtési robbanás. Az általánosan elfogadott el−képzelés ekkor az volt, hogy az intézményalapítást segíteni kell,s a kisebbségi társadalom majd (nemzeti autonómia keretében) fönn−tartja és működteti a kiépült rendszereket. Egyszerre volt jelen a ré−gi intézmények újbóli beindításának programja és a pozícióik vissza−szerzésének és az új intézmények létrehozásának kísérlete. S ebbőlsorozatosan konfliktusok is keletkeztek: ki, mit, kiket, hogyan kép−visel, s ezért milyen támogatásokra érdemes?

b) A budapesti kormányzatok (a Németh−, az Antall−, a Boross−)a magyarságpolitika helyét és súlyát kívánták megalapozni a kor−mányzati munkán belül. Helykeresés folyt, amelyben a gazdaságszerkezetének átalakítása és a nemzeti érdekek képviselete mellettez a téma az állandó válságkezelés tárgya lett.

c) Ebben a munkában a politika (pártok és személyek), valaminta társadalomépítés támogatása teljesen összekapcsolódott/összeke−veredett. Ez vezetett ahhoz, hogy ebben az időszakban keletkezteka legnagyobb támogatáspolitikai botrányok is (Hódi−ügy, Szőcs−ügyek). A döntések, támogatások elsősorban a személyes ismeret−ségi és bizalmi viszonyokon alapultak.

1994−től indult el a támogatáspolitika „társadalmiasítása” azelőkuratóriumok, ösztöndíjtanács, szakmai előzsűrik létrehozásá−val. Ez kb. 300–350 határon túli értelmiségit vont be a döntésekbe.Mindez egyszerre kívánt politikai és szakmai legitimitást adni a dön−téseknek. Volt ahol ezek az alkuratóriumok döntően szakmai ala−pon szerveződtek (Szlovákia), és volt ahol bizonyos alkuratóriumokpolitikai, míg mások szakmai alapon jöttek létre (Románia – IKA,illetve ugyanott a Könyves Céh). Ugyanekkor Magyarországon azaddigi magánalapítványokból közalapítványokat hoztak létre, párt−delegáltakból álló kuratóriumokkal (IKA, Új Kézfogás).

1998 után ez annyiban változott meg, hogy a gazdasági állapo−tokból is adódóan jelentősen megnövelt támogatási rendszerbenerőteljesebben megjelentek a stratégiai programok, amelyek főkéntmagyarországi kezdeményezések voltak.

A 2002−es kormányváltás után a határon túli politikai szerveze−teknek megnőtt a beleszólási lehetőségük az ún. stratégiai progra−

213

mokba. Míg az előző két kormányzati ciklusban egyértelmű volt,hogy Tabajdi Csaba, illetve Németh Zsolt a politikai akaratérvé−nyesítés és a forráselosztás kulcsembere, addig az új baloldali kor−mány időszakában több hatalmi központ között (Külügyminisztéri−um, Ifjúsági− és Sport Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal) auto−matikusan megnőtt az első számú határon túli politikai vezetők,döntően Markó Béla befolyása – aki többször és egyértelműen meg−fogalmazta, hogy a romániai magyarságra vonatkozó támogatáspo−litikai ügyekben az erdélyieknek kell dönteniük.281

7.2. Új helyzet a kilencvenes évek végén. A kilencvenes évek intéz−ményteremtői abban gondolkodtak, hogy a magyar kisebbségi intéz−ményhálózatok – amelyek a határon túli magyar társadalmaknak szer−kezeteket adnak és ezzel a nemzeti autonómiák/magyar kulturálispillérek alapját képezik – az elindulásban segítő magyarországi tá−mogatást követően saját társadalmuk erejéből működhetnek. Ezazonban nem így történt. Ma ezt az úgynevezett magyar intézmény−rendszert döntően magyarországi támogatásokból próbálják mű−ködtetni. Ebből adódóan az évenkénti és esetleges forrásgyűjtés nemteszi lehetővé hosszú távú működési stratégia kialakítását, így ezenintézményektől nehezen kérhető számon a hatékonyság. Egy másikkövetkezmény az, hogy a forrásokért, illetve a forráselosztásért foly−tatott harcban a politikai eliteké lett a döntő szerep. Ezzel a tár−sadalomépítés gyakorlatilag alárendelődött az érdekvédelmi, politi−kai munkának. Így politika− és politikusfüggővé vált, amely a ki−sebbségi társadalom stabilitását, belső kontrollmechanizmusaitgyöngítheti. Nem politikusellenességről van szó a részemről, csaktudatosítani szeretném: a kisebbségi társadalmak hosszú távú fejlő−dése szempontjából a jelenlegi helyzet azt a veszélyt hordozza magá−ban, hogy a politika nem rendelkezik megfelelő társadalmi visszajel−ző rendszerrel, társadalmi kontrollal. Így a kisebbségi társadalom csak

281 2002. szeptember 5−i találkozójukon Kovács László „Markó Béla felveté−sére válaszolva megerősítette: alapelvként fogadták el, hogy az összegekleosztási módjáról maguk a határon túli magyar közösségek döntsenek.”RMDSZ Tájékoztató 2002. szeptember 5.

214

az elitek politikai konstrukciója marad(hat), és – miközben rohamosanpauperizálódik – nem válhat szerves társadalomszerkezeti egységgé.

7.3. A támogatáspolitika mai rendszere és problémái

7.3.1. Szervezeti keretek:a) Minisztériumi, köztestületi keretek: KÜM (Kisebbségi Koordi−

nációs Keret), OM (Határon Túli Magyarok Főosztálya), OM (Nem−zetközi és Határon Túli Felsőoktatás Fejlesztési Programiroda),NKÖM (Nemzetiségi és Határon Túli Főosztály), Ifjúsági és SportMinisztérium, MTA (Domus Program, Arany János Alapítvány).

A minisztériumi költségvetési kereteken túl fontos, hogy ezeka szervek a magyarországi támogatási források egy részét a határontúli magyar pályázók számára is elérhetővé tették (pl. Nemzeti Kul−turális Alapprogram, Országos Tudományos Kutatási Alap).

Ezek között a keretek között célprogramokba lehet bekapcso−lódni, vagy eseti pályázatok nyújthatók be (pl. Kisebbségi Koordiná−ciós Kerethez). Ezen a szinten jelenik meg legerőteljesebben a hosszútávú működtetés kérdése. A támogatási igény – több éves stratégiá−ban előre gondolkodva – már nem segélyezés, hanem alapfeladat,és a normatív finanszírozás kérdése, hisz valahogy súlyozni és érté−kelni kell a forráselosztás során. Ezért bár minden évben újra kellpályázniuk az egyes intézményeknek, de az apparátus jól tudja, hogymely intézmények azok, amelyek „évek óta be vannak állítva”, ésvalamilyen jogcímen – de döntően nem működési költségként –rendszeresen megkapják a fönntartáshoz szükséges támogatást.

b) (Köz)Alapítványok: Illyés Közalapítvány (IKA), Apáczai Köz−alapítvány (AKA), Segítő Jobb Közalapítvány (SJ), Mocsáry Ala−pítvány (MA), MTA Arany János Alapítvány, Új Kézfogás Közala−pítvány (UKK). Az alapítványok pályázati tematikája teljesen vál−tozó. Ennek két szélső esete az IKA, amely szinte mindenfajtapályázattal foglalkozik és az AKA, amely kizárólag a célprogram−jaiba illeszkedő pályázatokat fogad el.

A közalapítványoknál (a pártok és a közigazgatás delegálta) ku−ratóriumok hozzák az ügyvezetők által előkészített anyagok alap−

215

ján a döntéseket (társadalmi munkában). A kuratóriumok szakmaiés politikai legitimációja változó, a határon túli előkuratóriumi rend−szer az IKA, az ÚK és a Segítő Jobb esetében működik. A többialapítványnál a határon túli képviselők vagy a kuratóriumban vesz−nek részt, vagy eseti szakértőként kérik föl őket egy−egy programelbírálására.

c) Stratégiai programok: A határon túli felsőoktatás−fejlesztési program keretében: Sa−

pientia Alapítvány, illetve az EMTE támogatása, a komáromi egye−tem és a tervezett vajdasági egyetem projektje, valamint a Kárpát−aljai Magyar Tanárképző Főiskola – rendszeressé váló – költségve−tési támogatása. Ezekben az esetekben egy−egy jól körülhatárolt ésMagyarországról elindított célprogramról van szó. Itt a politikai ésa szakmai fejlesztési logikák az előbbiek javára történő egyensúly−vesztettsége mellett alapvető problémát jelent az, hogy a finanszí−rozó hogyan érvényesítheti elképzeléseit (pl. minőségbiztosítási el−várásait), ha az intézmény már határon túliakból álló önálló vezető−séggel működik.

A legsikeresebb stratégiai programnak a Délvidéki Alap tevé−kenységét tartom. A jugoszláviai háború befejezése után ebből se−gítették a vajdasági magyar intézményépítést. Elsősorban oktatásiés szociális célú beruházásokat támogattak.

Ugyanide sorolható a kedvezménytörvény végrehajtásához szük−séges források elosztása. Ez különböző keretek között történik.Részelemei: az ajánló irodák működési költsége, utazási kedvez−mények, egészségügyi ellátás a Magyarországon munkát vállalók−nak282, diákkedvezmények, pedagógus−továbbképzés és külön ked−vezmények, kihelyezett képzések, szülőföldön nyújtható oktatásitámogatás, a magyar nyelvű kulturális intézmények támogatása.

282 Ez nem valósult meg a kedvezménytörvény tartalma szerint. 2002 január−jában nem állt rendelkezésre erre semmilyen összeg és nem hozták létre azta közhasznú szervezetet sem, amelynek ezt a feladatot el kellett volna lát−nia. Ezért a 2332/2001. Kormányhatározat 5. pontja ideiglenesen a SegítőJobb Alapítványt jelölte ki a feladatok ellátására. Ehhez azonban nem biz−

216

A felsorolt feladatok egy része (például a legutóbb említett) termé−szetesen a kedvezménytörvény előtt is létezett, de csak most sorol−ták a törvény hatálya alá.

d) Befektetési alapként működik a Corvinus Rt., amely a Kár−pát−medencébe irányuló magyarországi tőkekivitelt segíti elő. En−nek a támogatási formának azonban az előbbiektől eltérően az üzletiélet szabályai szerint kell működnie. Ez a gazdasági és pénzintézetitörvényszerűségekből és szabályokból adódik. Ha ettől eltér és eb−ből vesztesége származik, annak kezelése már politikai kérdés.

e) Költségvetési szempontból még a határon túli támogatásokkörébe tartozik a Duna Televízió, a Teleki László Alapítvány finan−szírozása, illetve néhány társadalmi szervezet (például a Pro Hun−garis Alapítvány283) támogatása.

7.3.2. Arányok és aránytalanságok a támogatáspolitikában. A kö−vetkező összeállítás a Magyar Köztársaság 1989 utáni éves költ−ségvetéseinek végrehajtásáról szóló, a Magyar Közlönyben megje−lent törvények alapján készült. Természetesen 2003 és 2004 tekin−tetében – mivel még nem készülhetett el a zárszámadási törvény –csak a tervekkel számolhattam. Azért választottam ezt a forráscso−portot, mert így a pótköltségvetések és átirányítások is megjelen−hetnek, nem beszélve arról, hogy a „tényleges kifizetésekkel” szá−molhatunk. Az utóbbi kifejezést azért raktam idézőjelbe, mert mintpl. az Apáczai Közalapítványnál (a Szakképzési Alap) vagy a DunaTv esetében (éveken át az előfizetői díjak 24%−a került ide), másjelentős források is rendelkezésre álltak. Ugyanide tartoznak azoka tételek, amelyek részben határon túli célokat szolgáltak: Kereske−

tosítottak fedezetet. Így a SJ a Magyar Igazolvánnyal jelentkező személyszámára nem a kedvezménytörvény, hanem a Szociális és CsaládvédelmiMinisztériummal kötött szerződése alapján biztosított ellátást. Tehát nema határon túli magyar munkavállalóként, hanem határon túli magyarkéntkapta az egészségügyi szolgáltatás−támogatást.

283 A határon túli magyar könyvtárak ellátására az OSZK szakmai hátterével,a NKÖM támogatásával működtetett alapítvány.

217

delemfejlesztési Alap284, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Kisebb−ségekért Díj, Nemzeti Kulturális Alapprogram285, ITD Hungary, atársadalmi szervezetek támogatása fejezetekben. Szintén nincs benneaz összeállításban a magyarságpolitika működtetési költségeinek egyrésze. Csak a HTMH költségvetését tudtam megragadni önálló té−telként. Más minisztériumokban (BM, OM, NKÖM) pontos létszám−és költségvetési adatokra volna szükségem ehhez. De ezeket nemsikerült beszereznem. A zárszámadási törvénnyel számolni azzala hibalehetőséggel is járhat, hogy a maradvány−, illetve a még elnem számolt összegeket nem tudom megragadni.

Itt csak arra törekedtem, hogy a legfontosabb arányokat érzé−keltessem. A támogatási rendszer részletes átvilágítása egy különvizsgálat tárgya. A jelenlegi helyzetet az is jellemzi, hogy a követ−kező táblázathoz hasonló részletes kimutatásról nincs tudomásom,és a szakigazgatásban dolgozók sem tudtak ilyenről. A Magyar Köz−lönyön túl néhány, a régi Művelődési és Közoktatási Minisztérium−ban, illetve Misovicz Tibor (a HTMH elnökhelyettese a 2002 előttikormányzati ciklusban) által készített költségvetési összeállítás álltrendelkezésemre. De ezek a költségvetési törvényből és nem annakvégrehajtásából indultak ki. A Duna Tv („műsorterjesztésének tá−mogatása”) felvételét is meg lehet kérdőjelezni, ezért az összesítéste nélkül is elvégeztem. Azért ragaszkodtam ennek a felvételéhez,mert úgy gondolom, hogy a közös média, illetve kommunikációstér megteremtése volt az évtized első meghatározó magyarságpoli−tikai programja. Ezt követte a felsőoktatás−fejlesztés, majd a ked−vezménytörvény végrehajtása. A táblázatos forma mindenkinek le−hetőséget ad a kívánt csoportosításra és arra, hogy hibáimat korri−gálhassa. A különböző fejezetekben szereplő tételsorokat egybenközlöm, lábjegyzetben megadva eredeti lelőhelyüket. A minisztériu−monkénti részösszegekkel épp a megbonyolított voltuk miatt nem

284 1993−1994−ben közel 100 millió Ft−ot költött határ menti gazdasági prog−ramokra. TLA Kv. 3027/2003

285 Ebből a határon túli magyarok részesedését Elekes Botond, a NKÖM voltfőosztályvezetője 2001−től évi 100 millió forintra becsülte.

218

Költségvetési fejezet / Célelőirányzat 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996II. Országgyűlés / Társadalmiszervezetek támogatása

Magyarok Világszövetsége 200,0 200,0 180,0 220,0Duna Televízió – 1740,0Hungária Tv Alapítvány +

300,0 294,7 2400,0 2769,54 2353,55

VII. Miniszterelnökség (1998−bana X. fejezet, 1999−2001 XVIII. fej.Külügyminisztérium)

Nemzeti és Etnikai KisebbségekHivatala 44,07 42,38

Határon Túli Magyarok Hivatala 65,2 155,5 166,6 175,0 215,3Kisebbségi koordinációs(2004−ben határon túlikoordinációs) keret 43,0 34,0 75,5Kézfogás (1996−tól)Új Kézfogás Közalapítvány (150,0)14 (100,0)15 (100,0)16 200,0 300,0Illyés Alapítvány(1991−ben: Határon Túli (35,9Magyarságért Alapítvány 15,0 15,0 + 300,0 615,019 312,0 450,01995−től közalapítvány) 250,018)Ady ösztöndíjPro Hungaris Kulturálisés Értékközvetítő Alapítványtámogatása 8,522 0,0Határon túli sajtó támogatása 60,0 33,3Pro Professione Alapítvány 200,0Kárpátaljai AlapDélvidéki AlapMagyarország 2000 konferenciaEurópai ÖsszehasonlítóKisebbségkutatásokKözalapítványHatáron túli magyarfelsőoktatás fejlesztéseAz Sztv. végrehajtásáraNevelési okt., tankv., taneszk. tám.

A magyar állami költségvetésből a határon túli magyarok

219

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Össz.

162,6 183,71 212,42 256,93 1615,6 2,04%

662,36 1031,0 1124,0 984,9 1425,6 1425,6 1096,4 1279,0 18886,5 23,91%

254,5 297,5 655,89 1294,6 3888,010 3006,9 743,0 698,9 6181,3 7,82%

292,3 90,2 83,011 83,0 (241,3)12 (241,3)13 560,0 324,0 2067,6 2,61%

305,5 340,0 302,317 296,0 546,0 546,0 560,7 560,7 4307,2 5,45%

453,3, 506,0 801,120 1684,321 1021,2 1021,2 1021,2 1021,2 9172,2 11,61%

90,0 90,0 0,11%

0,0 10,0 9,823 9,6 14,6 14,6 14,6 11,3 93,0 0,11%93,3 0,11%

200,0 0,25%50,0 50,0 0,06%

502,0 200,0 702,0 0,88%13,0 5,7 35,624 54,3 0,06%

50,0 39,225 (19,2)26 60,0 50,0 60,0 278,4 0,35%

(1958,0)27 (1838,0)28 1958,0 1894,0 7648,0 9,68%297,7 150,0 447,7 0,56%

(1200)29 1200 1700,0 4100,0 5,19%

támogatására fordított tételek 1990–2004 között

220

Költségvetési fejezet / Célelőirányzat 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996Református Világszövetségeurópai nagygyűlésemegrendezésének támogatása

XVII. Művelődésiés Közoktatási Minisztérium

Határon túli könyvkiadástámogatása 21,5 49,0 56,6 73,9 39,9 0,0Szakosztályi keret30 4,7 3,7 9,0 11,2 18,1Szomszédos országok diákjainaktámogatása 19,7 47,3 65,2 30,4 280,0Határon túli magyar pedagógusoktovábbképzése 31,2 53,3 36,9, 0,0Erdélyi Magyar TemplomokAlapítvány 10,0Tankönyvkiadás 2,0 6,0 14,3 20,0

XVIII. KülügyminisztériumTeleki László Alapítvány31 83,0 177,3 271,0 101,8 66,8 70,0Horvátországi újjáépítés támogatásaKárpátaljai árvízkárosultaktámogatásaLendvai Művelődési HázEsély a stabilitásra Közalapítvány(Szegedi folyamat)Jó Szomszédság(Nyíregyházi folyamat)Erdély Magyarságért AlapítványtámogatásaTársadalmi kapcsolatokés határon túli magyarságkülpolitikai támogatásaA Magyar Igazolvány miattszükséges konzuli alrendszerinformatikai hátterének kiépítésére

XX. Oktatási MinisztériumHatáron túli magyarok oktatásiés kulturális támogatásaHatTúli Magyar OktatásértApáczai Közalapítvány

221

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Össz.

250,0 250,0 0,31%

0,0 0,0 240,9 0,30%46,7 0,06%

0,0 0,0 442,6 0,56%

0,0 0,0 121,4 0,15%

10,0 0,01%42,3 0,05%

70,0 70,0 62,2 79,7 87,7 103,7 135,7 101,7 1461,4 1,85%202,0 0,0 0,0 0,0 202,0 0,25%

85,0 0,0 200,0 0,0 0,0 285,0 0,36%100,0 100,0 0,12%

350,0 200,0 300,0 100,0 125,0 1075,0 1,36%

125,0 125,0 0,15%

30,0 30,0 0,03%

23,0 23,0 0,02%

2020,1632 2020,16 2,55%

183,9 169,2237,4 (455 a terv) (400 a terv) 258,033 651,9 1365,0 1023,0 3888,4 4,92%0,034 100,0 (159,0)35 (106,2)36 (50,0+ 200,0 865,2 1,09%

250,0)37

222

Költségvetési fejezet / Célelőirányzat 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996OM−MTA határon túli kutatástámogatás38

Márton Áron SzakkollégiumértAlapítványKárpátaljai Magyar FőiskoláértAlapítványSelye János Egyetemért Alap.

XXI. Egészségügyi, Szociálisés Családügyi Minisztérium 40

Külföldön élő magyarok ellátásátsegítő alapítvány 110,0 120,0 140,0 180,0Segítő Jobb AlapítványMocsáry Alapítvány 22,0 30,0 30,0 25,0 20,0Kárpátaljai árvízkárosultak 2041

támogatása 6,042

XXIII. Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma

Határon túli magyar színházaktámogatásaHatáron túli magyarok kulturálistámogatása 7,446 5,8 206,4Határon túli csángó magyarokkulturális támogatásaMagyar Nyelv és KultúraNemzetközi Társasága

XXIV. Ifjúsági és SportminisztériumHatáron túli fiatalokegyüttműködési programjaHatáron túli magyar gyermekés ifjúsági szervezetekés ernyőszervezetek támogatása

XXV. Infornatikai és HírközlésiMinisztérium

Határon túli magyarokinformatikai támogatása

223

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Össz.

30,0 (30,0)39 (30,0) (30,0) (30,0) (30,0) 180,0 0,22%

30,0 30,0 0,03%

110,0 110,0 0,14%770,0 770,0 0,97%

190,0 190,0 220,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1150,0 1,45%280,0 290,0 290,0 304,0 250,0 1414,0 1,79%

20,0 20,0 49,2 45,2 70,0 77,7 81,6 60,0 548,7 0,69%20,0 20,0 0,02%

6,0 6,0

60,0+ 70,0+19,543 18,144 1,945 75,0 76,0 82,6 80,0 100,0 583,1 0,73

278,6 +235,1 525,0 126,7 74,8 258,0 278,6 250,0 270,0 2516,4 3,18%

0,0 0,0 51,247 94,6 100,0 100,0 345,8 0,43%20,0+30,048 33,949 32,0 40,0 43,0 43,0 45,0 42,5 329,4 0,42%

0,0 46,6 70,8 75,10 136,0 65,0 393,5 0,49%

30,0 30,0 0,03%

300,0 300,0 0,37%

224

XXXIII. Magyar Tudományos AkadémiaHatáron túli magyar tudósoktámogatásaArany János Közalapítványtámogatása

Szomszédos államokban élő magyarokrólszóló törvény végrehajtását biztosítóelőirányzatok

BelügyminisztériumA magyar igazolvány,a magyar hozzátartozói igazolványkérelmek feldolgozása illetveaz okmányok gyártásának költségei(2002. júniusi kormányhatározat)

Mindösszesen (millió) 41,7 152,3 934,1 3321,6 4167,6 4033,8 4370,2Összesen a Duna Tv nélkül (millió) 41,7 152,3 634,1 1086,3 1767,6 2017,0 1622,9A támogatások %−os arányaa kiadási főösszeghez viszonyítvaa Duna Televízióval − − 0,798 0,228 0,234 0,204 0,197A támogatások %−os arányaa kiadási főösszeghez viszonyítvaa Duna Televízió nélkül 0,006 0,016 0,054 0,074 0,099 0,105 0,073A támogatások értéke USD−ben53 (millió) 0,659 2,038 12,501 36,088 39,642 32,093 28,619Összes költségvetési támogatásnövekedési dinamikája Előző év 100%) 100% 365% 613% 355% 125% 96% 108%Összes költségvetési kiadási főösszegnövekedési dinamikája (Előző év 100%) 100% 147,9% 123% 124% 122,5% 110% 112%

Központi költségvetés kiadási 1990 1991 1992 1993 1994 1995főösszege (milliárd)52 642,266 950,095 1170,283 1451,196 1778,432 1968,397

1 Ez a tétel, 1998−ban a Miniszterelnökség fejezetében szerepelt.2 A KÜM fejezetében szerepelt3 Ua.4 A XVIII. fejezetben az MKM−hoz sorolva5 Ua.6 A I. fejezethez az Országgyűlés kiadásaihoz sorolva: Hungária Televízió Közalapítvány támogatása.7 Mivel itt egy összevont összegről van szó, egy – a korabeli vezetők szerint – paritásos elven működő

Költségvetési fejezet / Célelőirányzat 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996

225

5,0 1,5 (47,0) (47,0) 47,0 47,0 194,5 0,25%

100,0 100,0 100,0 100,0 400,0 0,50%

824+2549,550 71,5+ ? ? 4487,8 5,68%

1042,851

2715,1 3645,8 4301,2 6179,3 12053,0 12563,1 10575,9 11941,3 78976,52052,8 2614,8 3177,2 5194,4 10627,4 11137,5 9479,5 10662,3 60090,0

0,100 0,130 0,122 0,163 0,269 0,215 0,199 0,194

0,076 0,094 0,090 0,137 0,237 0,191 0,178 0,17314,538 12,332 18,124 21,891 42,084 46,221 46,777 57,432

62% 134% 162% 143% 195,0% 103,9% 105% 112,9%

122% 104% 125% 108% 118% 130% 91/116%54 115,4%

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 20042209,118 2703,051 2801,855 3510,634 3788,276 4470,903 5826,868 5310,575 6132,435

intézményben (közel annyian foglalkoztak határon túli ügyekkel, mint a hazai kisebbségekkel), azösszeget megfeleztem az éves részösszeg kiszámításakor.

8 Ua.9 1999, 2000, 2001 a KÜM fejezetében.

10 Ebben benne foglaltatik: 422,1 M forint mint költségvetési terv a HTMH részére; a 2231/2001. Kor−mányhatározat 904,1 M forintnyi átcsoportosítása. (Nem közlik, hogy honnan származik az összeg.);492 M forintot a 2374/2001. Kormányhatározat alapján a költségvetés általános tartalékából célelői−

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Össz.

226

rányzatként. Egyben hatályon kívül helyezte a 2253/2001. kormányhatározatot, amely202 M forintot csoportosított át az OM határon túli oktatás fejezetébe, valamint 302 Mforintot a KÜM határon túli felsőoktatás fejlesztés fejezetbe. (Nem közlik, hogy honnanszármazik az összeg.); 343,4 M forint, a 2318/2001. Kormányhatározat alapján a költ−ségvetés általános tartalékából.; 241,3 M forint a KKK; 1958 M forint a határon túlifelsőoktatás fejlesztésének támogatására szolgáló tétel.

11 1999, 2000, 2001 a KÜM fejezetében található.12 A KÜM fejezetében, a HTMH kiadásai között található.13 HTMH kiadásai között található.14 Az Illyés Alapítvány forrásaiból.15 Az Illyés Alapítvány forrásaiból.16 Az Illyés Alapítvány forrásaiból.17 1999, 2000, 2001 a KÜM fejezetében található.18 A költségvetés általános tartalékából a határon túli magyarság támogatására fordított kiadá−

sokból.19 A költségvetés tartalék alapjából a Boros−kormány 400 millió Ft−ot megítélt az Illyés Ala−

pítványnak, amelyből 300 millió kerül át az Új Kézfogás Közalapítványhoz, 100 milliópedig visszakerült a pótköltségvetésbe.

20 1999, 2000, 2001 a KÜM fejezetében található.21 A 800 milliós beállított költségvetési kiadáshoz a tartalékalapból rendeltek még 900 millió

forintot. Ez utóbbi összegből 300 millióval a Duna Tv−t, 300 millióval a határon túlimagyar médiát, pályázatokon keresztül és 300 millióval a határon túli tv−stúdiók felsze−relését támogatták.

22 1995,1996−ban az MKM fejezetében.23 1999, 2000, 2001 a KÜM fejezetében található.24 A KÜM fejezetében.25 1999, 2000−ben a KÜM fejezetében.26 Az összeg a TLA költségvetésében jelent meg.27 Az összeg a HTMH költségvetésében jelent meg.28 A HTMH kiadásai között szerepel.29 A 2012/2002. Kormányhatározat 1200 M forintot az oktatási−nevelési támogatásra a költ−

ségvetés általános tartaléka terhére a KÜM részére ítélt meg, amelyet az IKA használha−tott fel céltámogatásként. A 2124/2002. Kormányhatározat lehetővé tette, hogy más, a ked−vezménytörvény hatálya alá tartozó támogatásokra is felhasználható legyen. A KÜM−HTMH−hoz rendelt összeget, szerződéssel az IKA osztotta tovább, 300 milliót oktatási ésnevelési támogatásként, 900 milliót pedig határon túli szervezetek, egyházak infrastruk−turális támogatására.

30 A keretösszeg átkerült a Nemzeti Kulturális Alapba.31 1998−ig a Miniszterelnökség fejezetében szerepelt.32 A 2002/2002. Kormányhatározat a Magyar Igazolvány miatt szükséges konzuli alrendszer

informatikai hátterére. (Nem közli, hogy honnan származik az összeg.)33 A költségvetési tervben 400 M szerepelt.

227

34 A Szakképzési Alapból kapott támogatások 1999: 500 M, 2000: 650 M, 2001: 686 M, 2002:650 M, 2003: 700 M.

35 Külön kiadásként nem szerepelt, de más tételből ezt az összeget biztosították.36 Külön kiadásként nem szerepelt, de 50 milliót más tételből biztosítottak, 50 + 6,2 millió

pedig az Informatikai Titkárságtól érkezett.37 Külön kiadásként nem szerepelt, de 50 milliót más tételből biztosítottak, 250 millió pedig

a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumtól érkezett.38 Domus Program, amelybe az OM és az MTA egyaránt évente 30−30 millió forinttal vesz

részt.39 Nincs külön fejezetként elkülönítve 2000–2004 között.40 1997−ig Népjóléti Minisztérium, 1998–2001−ben a Mocsáry Alapítvány a SzCsM fejezeté−

ben, a Külföldön élő magyarok ellátását segítő alapítvány – azaz a Segítő Jobb Alapít−vány – az Egészségügyi Minisztériumnál szerepelt.

41 A Népjóléti Minisztérium fejezetében szerepelt.42 A Népjóléti Minisztérium költségvetésében erre a célra fordított összeg. HTMH kimutatás

1995. Iratok a határon túli magyar támogatáspolitika történetéhez 1994–1998. TLA Kv.3027/2003.

43 1997–98−ban az MKM fejezetében.44 A 18,1 M az OM ugyanezen a címen futó keretében szerepelt.45 Az 1,9 M az OM ugyanezen a címen futó keretében szerepelt.46 1994–1998 között az MKM fejezetében.47 A költségvetésben 100 M forintot terveztek.48 20 millió Ft az MKM fejezetében, 30 millió Ft az Országgyűlés fejezetében található.49 Az OM fejezetében.50 A 2218/2001. Kormányhatározat 2549,5 M forint átcsoportosítása a Miniszterelnöki Hiva−

tal fejezeti kezelésű előirányzat infomatikai feladatoktól a Belügyminisztérium részérea Magyar Igazolványokkal kapcsolatos informatikai háttér megteremtésére.

51 A 2002/2002. Kormányhatározat a Belügyminisztérium részére az informatikai többletkölt−ségekre illetve a kapcsolódó működési költségekre 824 M−t, illetve a Közigazgatási Hi−vataloknak 71,5 M forintot biztosított. A 2216/2002. Kormányhatározat (Medgyessy−kormány) 1522,8 M forintot pótelőirányzatként csoportosított át a Belügyminisztériumrészére az általános tartalékalapból a Magyar Igazolvány bevezetésével és működtetésé−vel kapcsolatos költségekre. Ebből 480 M forintot a 2376/2002. Kormányhatározat lecsí−pett fejezeten belüli átcsoportosításként.

52 Minden esetben a Duna Tv támogatását tartalmazó összeget és a tárgyév MNB éves átlagár−folyamát vettem alapul, kivéve 2002–2004−et, ahol a január 1−i árfolyamot vettem figye−lembe.

53 Itt torzíthat, hogy 2002−ben a végrehajtott költségvetés kiadási főösszegével számoltam,míg 2003−ban a tervezett kiadási főösszeget vehettem csak alapul. Ha a 2002−ben terve−zett összeghez viszonyítok a két kiadási tervezet növekedési dinamikája 116%.

54 Adott esetben a pótköltségvetéssel együtt.

19901991

19921993

19941995

19961997

19981999

20002001

20022003

2004

0,6592,038

12,50136,088

39,64232,093

28,61914,538

12,33218,124

21,89142,084

46,22146,777

57,432��

��

��

��

��

��

0 10 20 30 40 50 60 70

19901991

19921993

19941995

19961997

19981999

20002001

20022003

2004

��

��

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

100%

365%

613%

355%

125%

96%

108%

62%

134%

162%

143%

196%

106%

105%

112%

100%

147,

90%

123%

124%

122,

50%

110%

112%

122%

104%

125%

108%

118%

104%

116%

115%

��

��

��

��

��

�� !""#�

�� $ ��

��

��

��

�� !""#�

��

��

��

��

0%50%

100%

150%

200%

250%

300%

350%

400%

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

�

��

��

��

�� !!"#

��

��

�� !!"#

� $$%�&�' ("#

230

is számoltam. (Ennél a tematikus csoportosítást fontosabbnak tar−tottam.) Egyes tételek, pl. a határon túli könyvkiadás a nagyobbminisztériumi költségfejezetekbe kerültek, más esetekben egyszeriprogramok finanszírozásáról van szó. A zárójelbe tett tételek eseté−ben lábjegyzetes magyarázatot adok. Több helyen olyan tételeket isfelvettem, amelyek önállóan nem szerepeltek a költségvetés végre−hajtási törvényében, de személyes érdeklődésemre a korabeli illeté−kesek tájékoztattak az összegek sorsáról és kiadási helyéről. (Kö−szönöm!) A támogatások állami költségvetésen belüli aránya mel−lett nagyon fontosnak láttam a növekedést dollárban is bemutatni,valamint ennek dinamikáját összevetni a költségvetés kiadási fő−összegének növekedésével. (Itt a forint 1998 utáni erősödése bizo−nyos torzítást idézhet elő.)

Az előbbi táblázat alapján a magyarországi állami költségvetés−ből határon túli magyarok támogatására összesen 78,976 milliárd fo−rinttal számolhatunk 1990–2004 között. De mivel magában a költ−ségvetésben is vannak rejtett tételek (az intézmények belső működésikereteiben és a nemzeti kulturális intézményekben, kulturális progra−mokban), és a költségvetésen kívül is léteztek támogatások az államiforrásokat elosztó szervezetek felé (Szakképzési Alap, MOL, OTP,Szerencsejáték Rt., MVM, NKA stb.) az egész összeget kb. 83–85milliárd forintra teszem.286 (Az éves viszonyításhoz: 2001−ben azOrszággyűlés Hivatalának volt a határon túli támogatásokhoz hason−ló összegű költségvetése 10,248 Md forint.) A további arányvizsgá−lódások során azonban megmaradok a táblázatban közölt adatoknál.A támogatási összeg dollárban való átszámolásán alapuló ábra alap−ján jól látszanak a támogatáspolitika nagy szakaszai. Az első az 1989−től tartó, a költségvetésben 1990−ben megjelenő szakasz, amely az1992−es költségvetésben intézményesül a HTMH létrehozásával ésaz Illyés Alapítvány megerősítésével. A második szakasz 1992–1994−re tehető. Itt azt az elgondolkoztató jelenséget tapasztaljuk, hogy az

286 Lásd az Apáczai Közalapítványnak folyósított összegeket: 3,5 MD (a tá−mogatásokat évenként áttekintő táblázat 34. jegyzetében részletezve) és azNKA évi kb. 100 milliós keretét. Nem szerepel külön tételként a BM költ−ségvetésének a Magyar Igazolvány program sem.

231

1994−es, dollárban mért szint lényegében a 2001−esnek felel meg,amikor is a Duna Tv támogatása mellett a másik két nagyszabásúprogram is beindult. (De itt biztosan torzító tényezőként hat a forintmegerősödése a dollárhoz viszonyítva.) A harmadik korszakban1994–1998−ban, miközben reálértékben csökkent a támogatásokösszege, a belső szerkezetük is átalakult. Egyrészt erőteljesen meg−jelenik a gazdasági támogatások rendszere, másrészt beálltak azegyes, a mai napig folyó programok (pl. színházak, könyvkiadás,pedagógusszövetségek, egészségügy) támogatása. Harmadrésztpedig a Duna Tv támogatásának aránya az össztámogatás feléről1996 után lecsökken 1/3−ára. Ha a támogatások növekedési dina−mikáját nézzük, összehasonlítva a költségvetési kiadások dinami−kájával – akkor egyrészt a stabilizációt látjuk, másrészt itt is kide−rül, hogy az 1997–1998−as években a támogatások mértéke vissza−esett. De mindez az egész költségvetés, illetve a magyar gazdaságkorabeli krízisével szinkronban történt. A negyedik szakasz 1998−tól 2001–2002−ig tartott, amikor nem pusztán újra növekedtek a tá−mogatások, hanem azok növekedési dinamikája a költségvetési nö−vekedést is megelőzte. De ez a növekedés 2002−ben sem állt le,hisz a nagy projekteket tovább folytatták. Ekkortól a támogatásokés a költségvetési kiadások növekedése összhangba került. Ezértezt már egy új, ötödik szakasznak tekintem, mert ez közelít a kü−lönböző politikai nézőpontokból egyaránt megfogalmazott elvárásfelé, hogy a költségvetésnek egy bizonyos állandó arányabiztosíttassék a határon túli magyarok támogatására.

Ha a 15 év összes támogatásán belül vizsgáljuk az arányokat,akkor nyilvánvaló, hogy az összes támogatásnak 60%−a a 2001–2004 közti időszakra tehető.

A támogatások célját tekintve három fő magyarságpolitikai pro−jektet lehet kiemelni. A közös nemzeti kommunikációs szerkezet,a közös magyar kulturális nyilvánosság (döntően a Duna Tv finanszí−rozása a határon túli magyar média – az előbbihez képest elenyé−sző) támogatása az össztámogatások negyedét teszi ki. Az oktatásitámogatások, a felsőoktatás−fejlesztés támogatása az összes támo−gatás 20–22%−át képezik, kb. egy ötödét. A harmadik nagy projekt,a kedvezménytörvény végrehajtása az oktatásiá−nevelési támogatá−

232

sokkal együtt 14%−ot tesz ki. (Az oktatási−nevelési támogatás ön−magában 5,18%−os tétel. A BM 2003–2004−re vonatkozó költségeitnem ismerem. )

A célok szempontjából egy másik körbe tartozik a rendszer kor−mányzati működtetése, amelyre kb. az összes támogatások kb. 8%−át fordították, és azok a közalapítványok, költségvetési tételek,amelyek egyszerre sokféle igényt: a külmagyar szerkezetek működ−tetését hivatottak megoldani. Az ilyen típusú támogatások arányát19–20%−ra becsülöm. (Ezt döntően az IKA és a Kisebbségi Koor−dinációs Keret határozza meg 11,6%−os illetve 2,6%−os arányával,és ehhez jönnek a segélyalapok, egyszeri támogatások stb.)

A harmadik körbe a különböző szakcélú támogatások tartoznak.Egészségügyi támogatásokra 4%−ot, gazdaságfejlesztésre 5–6%−ot,kulturális életre 5%−ot, tudományos célokra 3–4%−ot fordítottak az el−múlt 15 évben a magyar állami költségvetésből a határon túli magya−roknak szánt forrásokból. (Ebben nincs benne az IKA támogatása.)

A támogatások területi eloszlása országonként külön vizsgála−tot igényelne. A fő politikai vitakérdés csak másodsorban az orszá−gok közti arány. A legtöbb szóbeli polémia arról folyik a magyar–magyar támogatáspolitikai viszonyrendszerben, hogy a támogatásokmilyen arányban „maradnak Magyarországon”. Összeállításom alap−ján ezt az arányt 40−46%−ra becsülöm, 15 év tekintetében.287 Ezt azon−ban nem tartom döntő kérdésnek – azáltal, hogy bizonyos tételeketa határon túli magyarok támogatásához sorolunk vagy onnan kive−szünk – ez az arány a szerint változik. Ennél fontosabbnak tartom,hogy a programokról hol és legfőképp milyen körülmények között

287 Az alábbi tételeket soroltam ide, megadva az összes támogatásból rájukvonatkozó %−os részesedést. Itt a közalapítványok és az egyes költségveté−si fejezetek és tételek működési költségével nem is számoltam. Az előbbiek−nél ez általában a saját összköltségvetésük 10%−a körül van. Természete−sen jól tudom, hogy az alább felsorolt intézményekben külön−külön megkell vizsgálni tételesen a kiadásokat. Hangsúlyozom, hogy csak becslésrőlvan szó: MVSZ 2%; Duna Tv 23,9%; HTMH 7,8%; TLA 1,8%; EÖKI0,35%; Anyanyelvi Konferencia 0,41%; MTA−OM Domus 0,22%; Szege−di−Nyíregyházi folyamat 1,45%; a közalapítványok összköltségvetési ará−nyának 1/10−e, az összes támogatás 2,6%−a.; BM 5,67%.

233

születnek a döntések. S itt sem a magyarországi−külmagyar helyzet−konfliktus a lényeges, hanem hogy milyen akaratképződés végered−ményeként születnek ezek meg. Az eddigi három nagy projektrőlazt mondhatjuk, hogy felvállalóik politikai döntéshelyzetbe jutvaértelmiségi vágyaikat valósították meg. Ezek Magyarországon szü−letett ad hoc tervek voltak. A felsőoktatás−fejlesztési program ésa státustörvény bejelentése nemcsak a közvéleményt, hanem a szak−értőket, illetve a határon túli politikusok jó részét is meglepte.

Végezetül a támogatáspolitikai rendszeren belül a nagy progra−mokat (Duna Tv 23,9%; felsőoktatás−fejlesztés 12%, kedvezmény−törvény végrehajtása 13%) és a közalapítványok forrás újraosztásátkülöníthetjük el (IKA 11,6%; UKA 5,4%; Segítő Jobb 3,2%, KKK2,6%; AKA 1,0%288). Ebből látszik, hogy az összes támogatás 49%−a illetve 23,8%−a ez a programokon és intézményeken keresztül fo−lyik. Ezek után kétséges az a támogatáspolitikai toposz, hogy annyiraszétszórt a forráselosztási rendszer, hogy öntörvényű és irányítha−tatlan. Inkább arról lehet szó, hogy az intézményfenntartásnak nincskülön kerete, és a jelenlegi nagyságrend mellett, ha az intézmény−fenntartási igényeket kielégítették, akkor az ezekben megvalósítha−tó célprogramokra (pl. tömeges angol nyelvoktatás, számítógépesismeretek, könyvelési ismeretek stb.) már nincs forrás.

Az egész szerkezet részletes elemzése – pl. a támogatástípusokrészletes tartalmi bontása és összegzése – csak akkor lehetséges, haaz egységes nyilvántartási rendszer alapján minden forrás olyan jólátláthatóvá válik, mint ma az IKA−é a saját honlapján keresztül.289

7.3.3. A mai támogatási rendszer alapproblémáia) A határon túli támogatási igények ellátása egyre inkább alap−

feladatként jelentkezik. Alapfeladatokat ellátni a jelenlegi rendszer−ben döntően társadalmi szervezeti formákban (közalapítványok) egyre

288 Ez csak a költségvetési támogatásbeli arány.289 Lásd www.ika.hu. Ez a honlapépítés már az előző kormányzati ciklusban

elindult, de a jelenlegi, Novák Lajos készítette rendszert példaértékűnektartom.

234

kevésbé lehet és érdemes. A társadalmiasított testületi döntéshozatala pályázatok nagy száma és az alapfeladatokból fakadó folyamatos−ság és kiszámíthatóság igénye miatt nem tartható. E tekintetben a je−lenlegi rendszer a működőképessége határára érkezett. Ma pl. az IKAkuratóriumi ülésein valamivel több mint 1 perc jut egy döntésre, le−gyen az százezres, milliós vagy tízmilliós nagyságrendű. A kurató−rium – önhibáján kívül – képtelen ellenállni a rá nehezedő, változóérdekkörű nyomásgyakorló csoportoknak, és így nem lehet hosszabbtávú normatív stratégiát képviselni és megvalósítani. A kuratóriumokpolitikailag kiszolgáltatottak. Egyrészt azért, mert a szakmai−kormány−zati képviselők (osztályvezetői szint) mellett pártdelegáltak a kurató−riumok tagjai. S ez utóbbiak politikailag jóval súlyosabbak, mint a lo−gikusan fölmerülő szakmai érdekek potenciális képviselői. Másrészta határon túli vezető politikusok bármikor átnyúlhatnak a kurátorokfeje fölött, és közvetlenül a magyarországi politikai vezetőkkel egyez−hetnek meg bizonyos közalapítványi támogatásokban, amelyeket azalapítványoknak teljesíteniük kell, hiszen a mindenkori költségvetéstőlés kormányzati felügyelettől függ a működésük. (Ezért sem sikerülteddig az elszámolási kötelezettségüket nem teljesítő szervezetekkelés személyekkel szemben hatékony szankciókat alkalmazni.)

b) A kisebbségi érdekvédelem és a politikusok – mindenkor szüksé−ges – támogatása ma nincsenek elhatárolva a közösségi intézmények,a társadalomépítés segítésétől. Ezek sok esetben az etnikai vonatko−zásoktól független közösségépítést is átpolitizálják. Nem beszélvearról, hogy ez a keveredés nem teszi lehetővé, hogy tisztán normatívalapon működhessenek támogatási programok. A sokféle érdek vi−szonyrendszerében ma a politikai felelősséget viselőknek (kormány−zat) nincs jogilag egyértelmű, teljes körű döntési lehetőségük támo−gatási ügyekben: alkufolyamatok működnek, politikai súlyok alapján.

c) A támogatási összegek növekedése miatt elengedhetetlen a rend−szer ésszerűsítése, hatékonyságának növelése. Ha erre megvolt isa politikai akarat,290 szakmai szempontokból ezt jelenleg döntőennégy dolog akadályozza:

290 Erre nézve 1995−ben Tabajdi Csaba és a HTMH dolgozott ki kormányelőter−

235

A megfelelő döntésekhez és a koordinációhoz nem rendelke−zünk megfelelő információkkal. Jelenleg nincs, de most készül, olyannyilvántartás, amely egységes rendszerben kezelné valamennyi ha−táron túlra irányuló, költségvetési forrásokból származó támoga−tás adatait.291 Természetesen léteznek külön−külön alapítványi adat−bázisok, de ezek sok esetben nem kompatibilisek egymással, nemteljesek, és az ágazat, intézmény, személy támogatását csak külön−külön lehet feltárni.

Az utóbbi 10 év támogatáspolitikájáról nem készültek hatékony−ságvizsgálatok. Ma pl. nincs világos képünk arról, hogy a magyarállami támogatással különböző határon túli intézményeknek vásá−rolt ingatlanok hogyan vannak kihasználva. Mi lett a sorsuk, ki mű−ködteti ezeket és milyen célból és haszonnal. A támogatáspolitiká−nak nincs visszajelző rendszere. A kuratóriumok, kormányzati tiszt−viselők, különösen az előkuratóriumok kényesen ügyelnek a rendszerstabilitásának fönntartására, és tartanak minden szerkezeti módosí−tástól. Ebben a helyzetben a pályázati döntésekkel elégedetlenkedőkközé könnyű besorolni a szakértői, szervezeti kritikák megfogal−mazóit. Az ebből a helyzetből való elmozdulás csak felülről, megfe−

jesztést, amely állandósítani akarta az állami költségvetésben a határon túlitámogatások arányát, az Illyés Alapítványt közalapítvánnyá alakította, az ÚjKézfogás Közalapítványt létrehozta, a HTMH mellett a szaktárcák és a köz−alapítványok képviselőiből támogatáspolitikai egyeztető munkabizottsá−got hozott létre. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásaitegy az IKA−hoz hasonló intézményen keresztül tervezte továbbosztani. Ek−kor is tervezték a támogatások egységes folyósítási és elszámolási rendszeré−nek bevezetését. Vonatkozó anyagok: Iratok a határon túli magyarság támo−gatáspolitikájának történetéhez 1994–1998. TLA Kv. 3027/2003. De ez 2002tavaszáig nem történt meg, amikor ebben a kérdésben a leköszönő kormányhozott rendeletet. (92/2002, Kormányrendelet a szomszédos államokban élőmagyarokról szóló 2001. évi LXII. Törvényben meghatározott támogatásokközponti nyilvántartásáról.) Az ezzel kapcsolatos munkák elindultak, de a kü−lönböző nyilvántartási rendszerek inkompatibilitása és a gyenge érdekérvé−nyesítő képessége miatt ez a rendszer ma is csak készülőben van.

291 A program gazdája a HTMH. 92/2002 Kormányrendelet a szomszédos ál−lamokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben meghatáro−zott támogatások központi nyilvántartásáról alapján.

236

lelően következetes (magyar–magyar) politikai konszenzus nyománindítható el. (Ehhez pedig az egyes határon túli magyar közösségekbelső, demokratikus megállapodása szükséges.)

Az egységes nyilvántartási rendszer mellett az egységes pénzke−zelési, fölhasználási és elszámolási rendszer is hiányzik. Ezen belülkülön problémát jelent a magyarországi támogatásoknak a szom−szédos országokban való adóztatása. Ma a támogatások adótartal−mát egy másik, jórészt olyan állam kapja meg, amelynek a magyar−ságpolitikája hozzájárul(t) ahhoz, hogy az adott magyar intézmény−rendszer magyarországi támogatásra szorul. A mai magyarországihatáron túli támogatáspolitika teljesen idegen az EU−n belüli pályá−zati és közpénz−felhasználási és ösztöndíjszabályoktól. Egyrészta monitorizálás teljes hiánya miatt, másrészt az önrész elvének nemalkalmazása okán.

A jelenlegi rendszer megváltoztatásában a határon túli politikaielitek sem érdekeltek. Egyrészt azért nem, mert az utóbbi évtizedbenpolitikai szocializációjuk során folyamatosan növekedett a súlyuka forráselosztásban, és az ebben való részvétel, a források biztosításakomoly pozíciókat jelent a számukra. Egy átalakítás megint a buda−pesti – eleve hozzá nem értőnek feltételezett – beleszólás rémévelfenyeget. Miközben azzal is számolnunk kell, hogy ugyanezen poli−tikai elit saját országa kisebbségeket illető támogatása fölött is ren−delkezik. Másrészt egy jelentős, tartalmi (normatív alapú és intézmé−nyi akkreditálással járó) átalakítás során olyan belső konfliktusokkalkellene szembenézniük, amelyeket valószínűleg nem vállalnának.(Bizonyos intézmények megszüntetése, reprezentációs azonosságtu−dat−őrző programok létjogosultságának megmagyarázása stb.)292 Har−madrészt pedig egy a kisebbségi társadalom önálló és magyarországimércével is hatékony alrendszereire alapozott támogatáspolitika nem−

292 Ha most itt felsorolok egy konkrét intézménysort, akkor nem csak átlépeka kerülni óhajtott „társadalom mérnöke” szerepbe, hanem a demokratikusakaratképződés intézményesítésének elvét is megsérteném. Olyan támoga−táspolitikai kontroll−mechanizmusokra van szükség, amelyekben ez nyil−vánvalóvá és nyilvánossá válik.

237

csak a pártpolitika súlyát csökkenthetné, hanem az attól függetlenkisebbségi intézményi pozíciókat erősíthetné meg.

d) A jelenlegi rendszer az átláthatatlansága mellett tele van al−kukkal, kényszerhelyzetekből adódó szabálytalanságokkal. Ilyentényezők: ha a pályázati célokhoz nem elegendőek a megítélt össze−gek, a pályázatban ígértek sem teljesülnek teljes mértékben (de mi−lyen mértékben?); elszámolási problémák; a támogatás kifizetésé−nek késedelmességéből adódó problémák; számla−elszámolási ügyekstb. Ebben a rendszerben a szűkös források miatt mindenki a tény−legesen szükséges összegnél nagyobb költségvetéssel pályázik, hogya végül megítélt (csökkentett) támogatás is elegendő legyen a vál−lalt feladat végrehajtására. Ugyanígy gyakori, hogy ugyanazzala programmal több helyre, több országban is pályáznak. A sok aprókuszaságból adódóan bárki sárosnak érezheti magát.293 Mindez men−tális leromlást és a teljesítményhez kötött viszonyok erodálását hozzamagával. Ezekben a szituációkban a pályázó a támogatást gyakransegélyezésként éli meg, amiért nem kell semmit felmutatnia.

A beragadt magyar–magyar egymásramutogató vitákat – hiszenmindenki tud a másik oldalról rossz példákat felhozni – egy szakér−tő úgy jellemezte, mint egy házaspár válás utáni helyzetét, amely−ben az egyik félnek állandó lelkiismeret−furdalása van, a másik pe−dig ezt tudva minél többet szeretne elérni.

293 A szerző személy szerint felelősnek tartja magát a Múltunk könyvsorozat há−rom kötete megjelenésének elhalasztásáért, bár látszólag az elszámolás meg−történt. Ok: a kiadványok bevezetőjének el nem készülte, pontosabban kutatá−sok elhúzódása. Továbbá egy, a kutatási programja keretében „kijárt” RMDSZ−monográfia elkészültének elmaradásáért és egy kisebbségpolitikai elitkutatászsákutcájáért. Mindkét esetben a baráti érzelmek erősebbek voltak, mint morá−lis megfontolásaim. Harmadrészt felelősnek tartom magam a NKÖM határontúli könyvkiadás−támogatási pályázata három éve sikertelen átalakítási kísér−letének kudarcáért. Még azt sem sikerült elérni, hogy a hatvanmilliós évi tá−mogatásért a kiadók vállalják, hogy 10–10 helyi könyvesboltban minden kiad−ványuk hozzáférhetővé válik. Ráadásul a határon túli magyar könyvtárak –köszönhetően jóval rosszabb érdekérvényesítő képességüknek – mindösszeévi húszmillió forint körüli támogatásban részesülnek. Mint az illetékes bi−zottság tagja nem fektettem kellő energiát az apparátusharcba.

238

8. Kik csinálják a magyarságpolitikát?

A következőkben tipologizálni szeretném a magyarországi magyar−ságpolitika formálásában részt vevők csoportját, majd a határon túlfolyó kisebbségpolitikai munkát alakító szerkezetről szólok. Vége−zetül a Határon Túli Magyarok Hivatalával foglalkozom, amelyennek a szakpolitikának a kormányzati megjelenítője.

8.1. A magyarságpolitika szempontjából a magyarországi politikaiközéletben a következő csoportokat különítettem el:294

a) A szakpolitikusok, akik pártjukon belül a határon túli magyarproblematikára szakosodtak és adott helyzetben kormányzati pozí−cióból is részt vettek ennek alakításában. (Csapody Miklós, EntzGéza, Hadnagy Miklós, Lábody László, Lőrincz Csaba, MisoviczTibor, Németh Zsolt, Szabó Vilmos, Tabajdi Csaba, Törzsök Erika.)

Itt el kell különítenünk Csoóri Sándor, Duray Miklós, NémethZsolt, Szűrös Mátyás, Tőkés László szerepét, akik mindig a pártokfelett álló nemzeti érdek kategóriájának képviseletében nyilvánul−tak meg magyarságpolitikai kérdésekben. Ezt az általam nemzetie−sítőnek (szívesen használnám a „hazafi” szót, de azt már történeti−leg elhasználták) tekintett szerepkört Szesztay Ádám írta le „ponto−san”, Németh Zsolt összegyűjtött munkáihoz írt előszavában: „Többbeszéd és írás – különösen az utolsó fejezetben – a politika ürü−gyén, de politikán túli történelmi és transzcendentális kérdésekreirányítja a publikum figyelmét, és közös felelősségre, közös külde−téstudat−vállalásra hív fel. Ennek az az oka, hogy Németh Zsolt csakmásodsorban politikus és csak harmadsorban vezető diplomata: el−sősorban szolgáló és hívő ember. Hazafi, akinek missziója van, és a

294 Ez a csoportosítást a Tamás Pállal és a Borbély Imrével folytatott beszélge−tések nyomán alakítottam ki.

239

közéleti aktivitás csak része, illetve megjelenési formája ennek amissziónak.”295

A szakpolitikusi körön belül megjelennek azok a koncepcioná−lis másságok, amelyekről már többször szó volt, de ezek ebben a kör−ben inkább csak különböző prioritásokat jelentenek, nem pedig tel−jesen eltérő, egymást tagadó koncepciókat. Ezek a politikusok, haesetleg népszerűek is pártjukon belül, valójában nem rendelkeznekmeghatározó politikai befolyással. Egyszerűen azért nem, mert nemtudnak gazdasági pozíciókat osztogatni, másrészt a magyar politi−kának ez a terület sohasem volt a sikerágazata. Tehát csak egy−egyszűkebb kört tudnak maguk köré vonni. A csoportszervezésben azMSZP−n belüli, Tabajdi Csaba vezette tagozatépítés mindig a párt−programok kialakításakor került előtérbe, hosszú távon nem tudtaelérni a nemzeti problematika súlyának növelését és a politikai szak−értők utánpótlását. Ezzel szemben a Németh Zsolt által fölépítettPro Minoritate Alapítvány saját folyóirattal, a nyári Kárpát−meden−cei táborokkal, rendszeres rendezvény−szervezéssel, közvetítő funk−ciók betöltésével ki tudott alakítani egy fontos pozíciót a FIDESZpárthálózatán belül és – a Rákóczi Szövetség és a Márton Áron Szak−kollégium mellett – a fiatal szakértők képzésének, integrálásának isa legfontosabb intézményévé vált.

A szakpolitikusi körhöz tartozók komoly személyes külmagyarkapcsolathálózatokkal rendelkeznek. Ez magában hordozza azt is,hogy a szomszédos országokban zajló folyamatokat ezeken a kisebb−ségi prizmákon keresztül látják.296 Ebből a közvetítettségből adó−dik, hogy a határon túli magyarságon belüli politikai folyamatokrólis ezeken a kapcsolatokon keresztül kapnak mélyebb betekintést.

Az előbbi korlátok említése ellenére ezek a szakemberek napra−készek a határon túli magyar ügyekben, a nemzetközi kisebbségvé−delemben is tájékozottak, de Tabajdi Csabát leszámítva ezt az euró−pai politikában nem jelenítik meg.

295 Előszó. In Németh Zsolt: Magyar kibontakozás. Püski, Bp., 2002, 5.296 Tudtommal közülük csak a határon túlról származók beszélik valamely

szomszédos ország nyelvét.

240

b) Manifesztálóknak nevezem azokat, akik egy−egy magyarság−politikai kérdésben ideológiai vagy pártpolitikai alapon fogalmaz−nak meg álláspontokat. Nem helytelenítem, sőt természetesnek tar−tom ezt mint a pártpolitika és a parlamenti munka velejáróját. Csak−hogy ebben az esetben a határon túli magyar érdekeket Budapestenlegfeljebb feltételezni lehet. Magyarországi kérdésekben a politi−kus valamilyen választói akarat kifejezője, amely külmagyar kér−désekben nem érvényes. (Hiszen a magyarországi választó legke−vésbé a pártprogramoknak a határon túli magyarságra vonatkozórészén tűnődik el.) Ezért ezekben a kérdésekben szó szerint ideoló−giai preferenciákról van szó. A magyar kisebbségi pártok állásfog−lalását csak addig tekinthetjük mérvadónak, amíg róluk van szó, dea budapesti (parlamenti) megnyilatkozások éppen a magyarországiköltségvetést, vagy a külügyi munkát, vagy épp a törvényalkotástérintik. Tehát itt már szükséges is a konkrét állásfoglalás. A témamegterhelése ott kezdődik, amikor egy−egy lépés döntően belpoliti−kai küzdelmeknek rendelődik alá. Ilyen volt a magyar–román alap−szerződés körüli vita és a történelmi érdekek elárulásának vádja –és viszont, az Orbán–Nastase paktum munkavállalási fejezeténekkövetkezményeivel való riogatás, a magyarországi munkaerő−piacipozíció lerontásával való gyanúsítás. Itt a kérdés ürügyként jelenikmeg. A témakezelés másik hamissága abban keresendő, hogy ezeka pártpolitikusok a parlamenti kinyilatkoztatásokon túl nem tesz−nek semmit az adott területen. Ebből a szempontból a MIÉP a hatá−rokon túl is döntően saját pártpropagandáját folytatta (pl. röplapo−zások, propagandakörutak a Vajdaságban, a Tisza menti magyar te−lepüléseken és a Székelyföldön). Az SZDSZ megrekedt a maga régmeglevő értelmiségi kapcsolatainak ápolásánál. Az ebbe a körbetartozókat Magyarországon is segíti, de szélesebb közeg számára isérzékelhető programmal nem lépett föl. A kedvezménytörvény el−utasítása során akkor lett volna igazán hiteles az álláspontja, ha egy– álláspontjából következő – társadalomépítő ellenkoncepcióval éskonkrét, az alapszerződésekre és a nemzetközi diplomáciai lehető−ségekre építő stratégiával áll elő. Ehhez képest beleszorult a taga−dás szerepébe, amit a nemzetietlenség vele szemben már régóta al−kalmazott vádjának igazolására használtak föl ellenfelei.

241

c) Az áttelepült szakértők szerepe meghatározó a kormányzatimunkában. Nyelvtudásuk és terepismeretük révén helyzeti előny−ben vannak a magyarországi versenytársaikkal szemben (akik álta−lában külügyi karrierre vágynak vagy „magyarságmentő” elkötele−zettséggel bírnak). Részben az otthoni kapcsolataiktól függnek, hiszaz ottani elfogadottság kell a budapesti érvényesülésükhöz. Ez erő−síti a „kijárói”, „az otthoniakat képviselem” beállítódást. S egybennehezebbé teszi az esetleges konfliktushelyzetekben a magyaror−szági kormányzati érdekek képviseletét. (Például egy, a határon túlnem tetsző támogatáspolitikai döntés előkészítése vagy végrehajtá−sa az otthoni bizalom megvonásával járhat.)

Ezek az emberek általában még odaát végezték el az egyetemet,kapcsolataik jó része is oda köti őket. Tájékozottságukat korlátoz−hatja, ha az „otthoni” világot még mindig ismertnek veszik, miköz−ben az az utóbbi tíz évben rohamosan megváltozott (új emberek, újhelyzetek, új hálózatok). Ráadásul ezek az emberek döntően az 1989előtti hétköznapokat ismerik – de az a világ már szintén átalakult.Tudáskészletük legfontosabb része a kettős vagy akár többes gon−dolkodásmód ismerete: jól−rosszul megtanulták a magyarországiapparátuson belüli mechanizmusokat, ismerik egy−egy szomszédosország többségi világának problémakezelési technikáit, és gyako−rolják az adott kisebbségi társadalom viszonyrendszerein belül valóakaratérvényesítést is. („Belül vagyok, de kívül is vagyok” alapon.)

A nagy kérdés az, hogy mennyire tudnak Magyarországon szo−ciálisan és szakmailag integrálódni, illetve összetett ismereteiketmennyiben tudja befogadni és felhasználni a magyarországi kor−mányzati munka. Minden életpálya más, de az utóbb említett két te−rületen összpontosul ezeknek az életpályáknak a legtöbb feszültsége.

d) A szerző önmagát kívülről – bármennyire is ódzkodik tőle –a magyarságmentők közé sorolhatná be. Sok oka lehet annak, haegy magyarországi ezekkel a kérdésekkel kezd el foglalkozni. A ta−nulmány elején már utaltam a lehetséges érvrendszerekre. Ezek a pá−lyák olyan személyes történetek, amelyekben élmények és találko−zások sorából alakul ki előbb a felelősségérzet, majd a szolidaritása határon túli magyarok iránt. Közös jellemzőjük, hogy így vagyúgy, de ezek az emberek a határon túli magyarság „jótevői” akar−

242

nak lenni.297 Az utóbbi két évtizedben nagyon sok ilyen, az appará−tusokban, civil szerveződésekben vagy saját környezetében kül−magyar érdekekért dolgozó embert ismertem meg. Ezen a körönbelül – a magyar–magyar kapcsolatokban betöltött fontosságukmellett – egy sor anomáliának érzett szocializációs hatást fedezhe−tünk föl. A következőkben ezekből jelzek néhányat:

A saját, rögzült külmagyar képhez való ragaszkodás és enneka másokon való számonkérése, kizárólagossá emelése. Az „igaziErdély”, az „igazi székelység”, „az igaz magyarság” megformálása.

A teljes azonosulás az adott magyar kisebbségi életvilággal. Szó−fordulatai, viccei, gesztusai átvétele és ezeknek a használata Magyar−országon is.

Ha a másik (magyar szub)kultúrából csalódások érik a „magyar−ságmentőt” (becsapják, nem tartják be az ígéreteket, hazugságok ésrágalmazó pletykák terjesztése stb.) akkor egy végső kiábrándulás−ba való menekülés és mindennek, ami onnan jön eleve előítélettelvaló kezelése.

A mediátori zavarodottság, amikor a közvetítő szerepből adó−dóan már mindkét kultúrában periferikussá és felszínessé válik a sze−repet gyakorló személy.

A számonkérő szerep akkor lép föl, ha az adott személy a hatá−ron túli partnereitől nem a várt viselkedéspaneleket kapja, és elvár−ja a „magyar értékekhez való” ragaszkodást. Ennek tömeges példá−ját láthatjuk a „nyelvművelés” terén.

e) A fiatal technokrata réteg 3–4 éve jelent meg Magyarorszá−gon és a határon túli magyar intézményrendszerben egyaránt. Több„nyelvet” és különböző adminisztrációs világokat ismer és használ.Egyetemet (itt vagy ott, vagy mindkét helyen) végzett emberek tar−

297 Filep Tamás Gusztáv szövegkritikája szerint, „Ez túlzás. Jót akarnak tenni,de nem akarnak jótevői pozícióba jutni. Nem hálát és engedelmeskedéstvárnak el, hanem döntéseiknek az ottani társadalom által való igazolását.Aki tehát komolyan veszi ezt a munkát vagy életformát, egyfajta népszol−gálatot végez. Persze ez a cím sem egyértelmű, de egybevág a 17–18. szá−zadban kialakult klasszikus magyar értelmiségi modellel.”

243

toznak ide, akik saját karrierjüket építik, nem a szolgálatból, a kö−zösségi érdekek képviseletéből indulnak ki, hanem az adott felada−tokból. Nem érzik nyűgnek vagy lealacsonyítónak a politikai, hiva−tali munkát. Pragmatizmusuk mellett – mielőtt még valamiféle ma−gyarságpolitikai ideáltípust kreálnék – a végrehajtó szerepre valókorlátozottságukat kell említenem. Eddigi tapasztalataim szerint –legyen az egyetemmenedzselés vagy az ajánló irodák szervezése,hivatali munka – mindig kulcskérdés a számukra a politikai felelős−séget képviselő vezető általi irányítottság. Olyan rétegről van szó,amely évek múlva az adott két ország három intézményrendszeré−ben298 egyaránt otthonosan mozog.

Ide sorolom a Pro Minoritate c. folyóirat szerkesztői, szerzőikörét, a Rákóczi Szövetség aktivistáiból lett szakértőket, a Gál And−rás Levente volt OM államtitkár köréhez tartozókat, a Márton ÁronSzakkollégiumban volt munkatársait (OM és Jeltárs csoport).

f) A magyar kormányzati apparátus és politikusi réteg legna−gyobb része ebben a kérdésben közömbös álláspontot foglal el.

A Külügyminisztérium apparátusán belül is végbemegy egyfaj−ta tanulási folyamat, hisz bármilyen előképzettség nélkül kerül isvalaki egy szomszédos ország magyar nagykövetségére, néhány évalatt szembesülnie kell az adottságokkal, illetve személyes kapcso−latai alakulnak ki az adott magyar közösségen belül, hiszen bizo−nyos értelemben annak tagja lesz (iskoláztatás, társasági és kulturá−lis élet). Ezek a tapasztalatok azonban nem összegződnek maga−sabb minisztériumi szinten, mert az integrációs politika megköveteltenemzetközi kapcsolathálóval, nyelvi jártassággal azok rendelkez−hetnek, akik nyugat−európai követségeken vagy a nemzetközi szer−vezetekben dolgoztak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szom−szédsági és magyarságpolitika nem épült bele egyfajta regionálispolitikába.

Az utóbbi tizennégy év magyarságpolitikáját végignézve az egyiklegsúlyosabb megoldatlan problémának az apparátusok érdekeltté

298 A két országos és a kisebbségi magyar intézményrendszerben, és ezekbenmunkát is vállalnak.

244

tétele tűnik föl. Sem a társadalmi közhangulat, sem a közvetlen ér−dekeltség nem kényszeríti a különböző minisztériumok szakappa−rátusát a külmagyar ügyekben programok, stratégiák kidolgozásá−ra, kapcsolatépítésre. A státustörvény és a MÁÉRT szakbizottsá−gok óriási jelentősége abban volt, hogy ezt a közeget rákényszerítettea kérdéssel való hivatalos szembenézésre. Csak akkor lehet a köz−igazgatástól a problémák kezelését elvárni, ha egy−egy ügy mögöttköltségvetési fejezet, kormányhatározat, határidők, előterjesztésikötelezettségek, munkaköri leírásban szereplő feladatok stb. állnak.A FIDESZ−kormányzat alatt történt retorikai váltás mellett megha−tározó volt, hogy a kormányfő, a párt egyik legerősebb embere (Kö−vér László) és egy, a kormányon és a párton belül is vezető személy(Németh Zsolt) egyaránt elkötelezett volt ebben az ügyben, és napi−renden tartotta a magyarságpolitikai kérdéseket. Szakmai szempont−ból rendkívül érdekes volt a kedvezménytörvény megvalósításasorán látni a Belügyminisztérium szakapparátusát, amely két év alattkiépített egy színvonalas közép−európai informatikai rendszert ésirodahálózatot, határon túli magyarokkal – fekélyes konfliktusoknélkül – együttműködve.299

8.2. Arra nézve, hogy kik csinálják a magyar kisebbségpolitikát a ha−tárokon túl, jó néhány elemzés készült.300 Ezen belül általában polito−lógiai értelemben a törésvonalakkal vagy a töréspontokkal foglal−koztak, vagy a tranzitológia szempontjából vizsgálták a kulturálisés politikai elitek átmenetét, illetve az elitelméletek felől közelítet−ték meg a kérdést. Itt most ezzel részletesen nem foglalkozom, pusz−tán egyetlen szerkezeti problémára hívom fel a figyelmet.

299 Ebben kulcsfontosságúnak tartom Vadászi Tiborné (BM) és Székely István(RMDSZ) hatékony, kölcsönös tanulással járó együttműködését.

300 Lásd a kötet 1989 utáni kisebbségpolitikai eliteken belüli törésvonalakkalfoglalkozó részének jegyzeteit. Kiemelkedő elemzések Bakk Miklós: Át−menet és elitek. In Etnopolitika … i. m. 297–307., Losoncz Alpár: Vázlata vajdasági magyar elitek dinamikájáról. Uo. 305–324.

245

A kisebbségi elitek sokféle csoportosítása közül a kisebbségitársadalom alrendszerei szerinti megkülönböztetést tartom a legfon−tosabbnak (az így elhatárolható körök: a politikai érdekvédelmi szer−kezetek vezetői; az önkormányzati vezetők; a civil társadalmi szer−vezetek vezetői; a média tulajdonosai és intézményeinek vezetői;a tudományos és oktatási intézmények vezetői; az egyházi veze−tők). Az igazi kérdés az, hogy milyen kommunikációs és kooperá−ciós felületek léteznek köztük. A közép−európai nemzetépítések ta−pasztalata, hogy ezen a területen két dolognak van kulcsfontossága.Egyrészt ennek a kapcsolati szerkezetnek a stabilitása és demokra−tizmusa a fontos.301 Másrészt az önszerveződés módszerének mo−dernsége és hatékonysága a döntő.302

8.3. Jogos az arra vonatkozó kérdés is, hogy hol csinálják a ma−gyarságpolitikát? Ennek kapcsán a sokszereplős intézményrend−szerből (Külügyminisztérium, Oktatási Minisztérium, Nemzeti Kul−turális Örökség Minisztériuma, Ifjúsági és Sport Minisztérium) azalapítói szándék szerint a kérdés kormányzati kezelésére hivatottHatáron Túli Magyarok Hivatalával foglalkozom.303 Tudván azt,hogy ez a hivatal csak egy eleme a magyarságpolitikai döntéshozóés forráselosztó rendszernek, de a tárgyban épp az a legfontosabbkérdés, hogy ez az intézmény miként látta el feladatát az utóbbi 14évben. Sajnos most is inkább csak éles szemű megfigyeléseket te−hetek, mert a hivatali iratanyag, pl. a rendkívül informatív főosz−

301 Döntően az elit kiválasztása és a kontrollmechanizmusok miatt.302 E tekintetben érdemes összehasonlítani az egész térségben történetileg a ma−

gyar és a német kisebbség önszerveződését. A feladat a nemzeti és a szociálisproblémáknak korszerű együttes kezelése. A XX. század első feléből a szö−vetkezeti mozgalom, a század végén pedig a tudáskészlet megszervezésea jó példa erre.

303 Alapvető és tárgyilagos áttekintést ad az intézményről és a képviselt ma−gyarságpolitikáról: Mák Ferenc: Az új nemzeti politika és a Határon TúliMagyarok Hivatala (1989–1999). Magyar Kisebbség 2003. 237–293.

246

tályvezetői értekezletek anyaga, valamint a heti és éves beszámo−lók hivatalosan nem hozzáférhetők.304

A hivatalt a Miniszterelnökségen belül a határon túli magyar−sággal kapcsolatos kormányzati munka koordinálására hozták létre1992−ben. 1998–2002 között a Külügyminisztériumhoz tartozott,majd újra visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, politikai ál−lamtitkári felügyelet alatt.

A magyarságpolitika kormányzati koordinálását nem pusztána már jelzett sokrétű szervezeti tagoltság miatt nem tudja a HTMHmegoldani, hanem azért sem, mert nem volt meg ehhez a megfelelőközigazgatási súlya. Egyrészt a vezetői nem voltak tagjai a köz−igazgatási államtitkári értekezletnek. Másrészt a költségvetési éshatásköri alkukban a HTMH nem tud mit adni más kormányzatiszerveknek, hiszen hatóköre egy olyan célcsoport (más országokállampolgárai), amelyet jogilag és közigazgatási értelemben semellenőrizhet. A 2002 utáni kormányzati időszakban már jelen vana kisebbségi ügyek képviselete a közigazgatási államtitkári értekez−leteken Petróczi Sándor révén, aki Szabó Vilmos miniszterelnöksé−gi államtitkár kabinetfőnöke. Ennek a jelenlétnek azonban – Pet−róczi közigazgatási pozíciója miatt – kérdéses a hatékonysága.

A források elosztása terén többször változtak a preferenciák, máigdöntően politikai alkukon és a pályázatok elbírásán nyugszik a dön−tési rendszer. Ezért nem alakult ki olyan koncepció, amelyet a kü−lönböző kuratóriumokban jelen levő HTMH−munkatársak képvi−selhetnének. Az itt kezelt Kisebbségi Koordinációs Keret a min−denkori felügyelő államtitkár és a HTMH elnökének személyesdöntése alapján került felhasználásra. Az ide telepített programok –Délvidéki Alap, A határon túli felsőoktatás fejlesztése – közgazdasá−gi és pénzügyi, jogi lebonyolításához pedig a hivatal nem rendelke−zik megfelelően felkészült apparátussal és külön szakértői körrel.

304 Kutatási engedélyt kérő leveleimre (2003. augusztus, Bálint Pataki József−nek, 2003. október, Szabó Vilmosnak) nem kaptam választ. Szóbeli érdek−lődésemre Iván Károly (a HTMH Sajtóosztályának vezetője) a HTMHObservert ajánlotta figyelmembe.

247

A hivatal történetében már Entz Géza vezetése alatt történtekkísérletek arra, hogy a kormányzaton belül a témakörben tájékozta−tást és háttéranyagokat biztosítsanak. Ezzel mintegy felvilágosítvaa kormányzati apparátust az adott terület mibenlétéről. A hivatalinformációs szerepét helyezte előtérbe Törzsök Erika is – HTMHelnöki működésekor –, de a határon túli problematika korszerű be−mutatásában igazából nem tudott áttörést elérni a közigazgatásbanés a megcélzott médiában. A mai HTMH Observer sajtófigyelő kü−lönösebb rendezés és szelekció nélkül ontja az információkat, de ezmit sem ér, hisz adatbázisként az évek alatt publikált anyag nemhasználható. Az informatikai megjelenítésben a HTMH nem csaka HHRF honlapja, hanem pl. az egyszemélyes hátterű ungparty web−oldal mögött is elmaradt.

A hivatal döntéselőkészítő szerepéhez hiányzik a szakmai háttér.Ennek a lehetősége 1992−ig megvolt az intézményben. Addig ugyan−is ott működött a Molnár Gusztáv vezette Dunatáj Intézet/Munka−csoport, amelynek az autonómia− és a társnemzetkoncepciók kidol−gozásában fontos elméleti szerepe volt.305 A későbbiekben az Elem−ző Osztály, illetve a Területi Főosztályok a napi, mindig sürgetőteendők mellett nem tudtak ezzel megbirkózni. Ráadásul ezekre azosztályokra gyakorlati érzékkel rendelkező, diplomáciai feladatokellátására alkalmas személyeket kellett alkalmazni (tárgyalások,egyeztetések, bizottsági ülések lebonyolítása miatt), akik nem isrendelkeztek olyan irányú előképzettséggel, hogy stratégiai terve−ket tudjanak kidolgozni. Az erre a célra létrehozott kutatóintézetekmunkatársai pedig inkább saját alapkutatásaikkal foglalkoznak, ésnem a rövid határidejű anyagok összeállításával. (Akik ilyen mun−kához kedvet éreztek, átmentek a jobb anyagi körülményeket biz−tosító köztisztviselői szférába.) Természetesen mindehhez az ishozzátartozik, hogy a HTMH−n belül eddig sohasem gondolták áta stratégiai döntésekhez szükséges háttéranyagok megrendelését.A szakértők (leginkább Szarka László) által oly sokat hangoztatottproblémakatalógus felállítása is mindig, a kormányváltásoktól füg−

305 Munkatársai voltak: Bíró Gáspár, Hamberger Judit, Lőrincz Csaba, MolnárGusztáv, Gelu Păteanu, Tóth István, Szilágyi Imre.

248

getlenül elutasításra került. Természetesen ad hoc értelmiségi be−szélgetésekre a HTMH vezetőivel minden kormányzati periódus−ban volt példa, de ezek nem váltak rendszeressé, és semmilyen ha−tásuk nem volt az ott folyó munkára.

1998−ig többször próbálták a hivatal területi referatúrákra épülőrendszerét átalakítani egy−egy szakterület szerint. Ez azonban óha−tatlanul felvetette a minisztériumokkal (OM, NKÖM) szembenihatásköri problémát, és a megbízott személyek szakmai fölkészült−ségének kérdését. Ebben a szerkezetben a legtöbb információvala területi osztályok rendelkeztek, és ott alakultak ki olyan csapatokés vezetők, akik az adott régió viszonyrendszerét jól átlátták, és a ha−táron túli vezetőkkel is szoros kapcsolatokat tartottak fönn. Azzal,hogy 1998−ban Szabó Tibort, a szlovákiai területi osztály vezetőjétnevezték ki elnöknek, majd 2002−ben őt a romániai magyarsággalfoglalkozó osztályvezető, Bálint Pataki József váltotta fel, későbba délszláv országokban élő magyarokért felelős vezetőt (PirityinéSzabó Judit) is leváltották, ez a szerkezet is meggyöngült. S ezzelszemben a gazdasági főosztály vagy a felsőoktatás−fejlesztési irodasem erősödött meg. Stratégiai „riválisként” a közalapítványi iroda−vezetők jelentek meg a HTMH−val szemben: A 2002−ben menesztettbefolyásos IKA−irodavezető Veress Lászlót váltó Hadnagy Miklóspártbeli (az MSZP szinte egyedüli, fiatal és felkészült magyarság−politikai szakértője) és családi kapcsolatai (felesége, Portik Piroskaa NKÖM határon túli ügyekkel foglalkozó főosztályának meghatá−rozó munkatársa) révén legalább olyan befolyással bír a forrásel−osztás döntéseire, mint elődje. Az Apáczai Közalapítvány irodave−zetője, Csete Örs a 2002−es kormányváltás után is a posztján ma−radt, és terepismerete révén az OM felelőseivel szemben is komolyelőnye van. Új elemként jelentkezett az Új Kézfogás Közalapítványszemélyi megerősítése Lábody Lászlónak, a HTMH volt elnökének,illetve Németh Attilának, a Horn−kormány alatti HTMH volt gazda−sági főosztályvezetőjének személyében. Ezeken a fontos forrásel−osztó pontokon tovább gyengült a HTMH koordinációs befolyása.

A státus/kedvezménytörvénnyel kapcsolatos programok lebonyo−lításában nyilvánvalóvá vált a HTMH valós súlya és szerepe. A fel−sőoktatás−fejlesztés terén az Oktatási Minisztériummal került szem−

249

be. Itt csak költségvetési és beruházás−ellenőrző szerepet tudott be−tölteni, hiszen az OM az oktatásfejlesztés terén – látszólag – sokkalnagyobb szakmai kompetenciával bírt. A határon túli felsőoktatásiintézmények vezetői pedig olyan politikai súlyra tettek szert, hogya hivatal megkerülésével, politikai kijárással is meg tudták szereznia szükséges forrásokat, alkupozíciókat és így az intézmény csakközvetítő funkciót képes betölteni. A folyamatokat lényegében nemtudja irányítani, inkább csak ellenőrző szerepet tölt be.

Az ajánló irodák fölállítása és megszervezése tekintetébena Belügyminisztérium apparátusa volt a meghatározó. Itt legfeljebbegyeztető, nyilvántartó szerepe volt a HTMH−nak. A MÁÉRT−szak−bizottságok működtetésében szervező szerepet vállalt a HTMH, azegyes bizottságok titkárait az intézmény adta. A politikai megjele−nítés azonban az adott szaktárcák államtitkárainak feladata volt.

A kisebbségi vegyes bizottságok működtetése az egyedüli terület,amelyen döntő szerepe lehet a hivatalnak. Ezek a tárgyalási folyamatokazonban főként a nagypolitikai viszonyok függvényében változnak.

Ennyi kritika után – amelyet ki lehet védeni azzal is, hogy miértis várja el a szerző a HTMH−tól a kormányzati koordinációs szere−pet – mégis válaszolnom kell két kérdésre. Az egyik a mai tényle−ges operatív funkció problémája, a másik pedig, hogy a párhuza−mos hivatal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatala (NEKH)miért integrálódott jobban a kormányzati közigazgatásba?

Kívülről nézve a HTMH−nak ma ügyintézői, közvetítő szerepevan. Évi több ezres aktaszámot dolgoz fel és nemigen látványosadminisztratív kiszolgáló szerepet tölt be az intézmény. Egy másik,jóval látványosabb feladatkör a magyar állam képviseletének meg−jelenítése a határon túli rendezvényeken. A harmadik érzékelt tevé−kenységi forma pedig a magyar–magyar kapcsolatokban megnöve−kedett jelentőségű politikai kapcsolattartás szervezése. A határontúli magyar politikusok, ügyintézők bekapcsolása a budapesti kor−mányhivatalok ügymeneteibe.

A NEKH integráltabbnak tűnő működése egyrészt annak köszön−hető, hogy a kezelt kérdések és a célcsoport a magyar állam kereteinbelül léteznek. Másrészt a hivatal munkatársai a kisebbségi önkor−mányzatokon és a kisebbségi intézményrendszeren keresztül sokkal

250

szélesebb területen érintkeznek más minisztériumi és önkormányzatiapparátusokkal. Harmadrészt a magyar belpolitikában a magyarorszá−gi kisebbségek problémája, ide értve a legnagyobb súlyú romakérdéstis, nem tölt be olyan, ideológiailag felhasználható saját politikai érték−azonosságukat erősítő szerepet, mint a határon túli magyarok prob−lémája (az alapszerződések és a státus/kedvezménytörvény−vita).

Ha egy lehetséges szakpolitika kialakításának lehetőségeit vizs−gáljuk, akkor úgy tűnik föl, hogy a tudományos és személyi feltéte−lek mögött elmaradt az intézményes kormányzati háttér. Ma nincsolyan szerkezet – és a HTMH sem az –, amely a szakmailag meg−alapozott elképzeléseket kormányzati szinten képes volna kidolgozniés megvalósítani. A probléma kezelése megmaradt a politikusokbelátásának és személyes ambícióinak hatókörében.306

306 Misovicz Tibornak a HTMH volt elnökhelyettesének szövegkritikája sze−rint: „A különböző intézményekben a határon túli magyar célokra fordíthatóforrások növekedésével egyre inkább erősödött a központi koordináció és aszakszerűség konfliktusa. A mindenkori HTMH−nak nem volt meg az ágaza−ti kompetenciája (kulturális, oktatási intézmények támogatása, gazdaságfej−lesztés, regionális kapcsolatok alakítása), mert nem így szerveződött, a szak−minisztériumokban pedig a szakmai kompetencia (minőségbiztosítás, nor−matív rendszerek átültetése, átfogó fejlesztési elképzelések kidolgozása) nemjelenik meg teljes súlyával a külmagyar problémák kezelésében. Így alakultki »a HTMH mindent akar, de nem ért semmihez«, illetve »a minisztériumoksoha nem fognak semmit csinálni« polémia. Mi volna a kívánatos állapot?Vajon az, hogy a HTMH egy kis minisztériummá váljon, amely az összesszakterülettel foglalkozik, és így minél jobban működne az intézmény, annálinkább zárvánnyá tenné a közigazgatásban az »ügyet«? Vagy az, ha mindenérintett minisztériumon belül megvolna egy kis »HTMH«, amely a saját ága−zati érdekeit képviselve koordináció, egyeztetés, esetleg megfelelő helyi is−meretek nélkül, párhuzamosságokkal végezné a munkáját, talán szétforgá−csolva a forrásokat? A dilemma megjelenik a mindenkori felügyelő államtit−károk megítélésében, akiknél az sem jó, ha erősek, mert akkor beleavatkoznakmások dolgába, és az sem, ha gyengék, mert akkor nem tudják érdekeiketérvényesíteni. [.] A MÁÉRT és a státustörvény megszületése mutatja, hogy akormányfő elkötelezettségétől és erejétől elég sok függ, mert a közigazgatásdöntő részében érdemleges hatást elérni az elmúlt 14 évben csak ekkor sike−rült. Más szóval ilyen miniszterelnöki eltökéltség nélkül a testület semelyikváltozata sem tud megszületni, illetve nem tudja gyermekbetegségeit túlélni.”

251

9. Dilemmák

A következőkben nem a könyvet szeretném összefoglalni, hanemaz átalam aktuálisnak tartott magyarságpolitikai dilemmákat eme−lem ki, a problémakatalógust lezárva. Itt már értelmezési keretetsem adok, csak a kérdések együttes tematizálására törekszem.

9.1. A határon túli magyar népesség fogyása 1918 óta tartó folyamat.A trianoni szerződéssel elcsatolt 3,5 milliós magyarság mára 2,5 mil−lióra fogyatkozott. Ebben a népességvesztésben része van az anya−országba tartó migrációnak, az asszimilációnak, a holokausztnak,a természetes szaporodás visszaesésének.307 Ezzel együtt a kisebbsé−gi magyarság társadalomstatisztikai mutatói, társadalmi pozíciói –amelyben az 1950−es és 1960−as években állt be alapvető változás –a városi népességen belüli arány, illetve urbanizáltsága, iskolaivégzettsége, foglalkozási szerkezete is jelentősen romlottak.308

Az utóbbi évtizedben ezek a folyamatok a migrációs lehetősé−gek kiszélesedésével tovább erősödtek. Kiderült, hogy ezek nempusztán politikai kampányok következményei, hanem a társadalom−szerkezet átalakulásának egymást erősítő folyamatai. A szlovákiaimagyarság 1991–2002 közti 46 000 fős csökkenése döntően az asszi−

307 A széles körű szakirodalomból a legfontosabbak: Kocsis Károly: Magyarkisebbségek a Kárpát−medencében. In Magyarok a világban. Kárpát−me−dence. Főszerk. Bihari Zoltán, Ceba, Bp., 2000, 13–29., Varga E. Árpád:Az erdélyi magyar asszimiláció mérlege a XX. század folyamán. Regio2002. 1. sz. 171–205., Gyurgyík László: Magyar mérleg. A szlovákiai ma−gyarság a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Kalligram, Po−zsony, 1994, 209.

308 Az egyes országfejezetekben kiemelten kezelve Kocsis Károly–KocsisnéHodosi Eszter: Magyarok a határainkon túl. A Kárpát−medencében. Tan−könyvkiadó, Bp., 1991. 179. Szarka László: A városi magyar népesség szá−mának alakulása a Magyarországgal szomszédos országokban (1910–2000).Kisebbségkutatás 2001. 4. sz. 57–67.

252

milációs folyamatokkal magyarázható.309 Ennek csak egytizedét te−heti ki a természetes fogyás és a rejtett migráció. Ezzel szembenRomániában a 193 000 főnyi csökkenés oka kb. 40%−ban az ott élőmagyarság természetes fogyása, 50%−ban a migráció és 10%−bana nemzetiségváltás.310 Jugoszláviában paradox módon az előzetesbecsléseknél (90 000) kisebb mértékű, ötvenezres magyar népfo−gyatkozást mutatott ki a népszámlálás.311 Itt is a természetes fogyás(kb. 30 000 fő) és a döntően Magyarországra tartó migráció (20 000áttelepült, és a 40 000 menekült egy része) a meghatározó oka a né−pességcsökkenésnek. A föntiekből nyilvánvaló, hogy itt olyan hosszútávú folyamatokról van szó, amelyek a közösségen belüli vagy anya−országi „magyarságmentő akciókkal”, politikai kampányokkal ke−

309 Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság létszámcsökkenésének okai. InNépszámlálási körkép Közép−Európából 1989–2002. Szerk. Gyurgyík Lász−ló, Sebők László, TLA, Bp., 2003. 46–61.

310 A népfogyatkozás okairól szóló színvonalas vita anyaga Magyar Kisebb−ség 2002. 4. sz. 3–110. Átfogó elemzést ad Horváth István: A 2002−es ro−mániai népszámlálás előzetes eredményeinek ismertetése és elemzése. InNépszámlálási körkép … i. m. 80–96. és Kiss Tamás: A romániai magyar−ság az 1992−es és 2002−es népszámlálások tükrében. Uo. 97–117. A kétutóbbi szerző résztanulmányokból álló, a végleges népszámlálási eredmé−nyeket elemző és más szociológiai vizsgálatok tapasztalatait is felhasználó500 oldalas kötete kiadás előtt áll.

311 Ennek két oka lehetett. Egyrészt a nem otthon tartózkodókat is összeírták.Másrészt az 1991−es népszámláláskor összeírt „jugoszláv” kategóriában iskb. 10 000 magyar „tűnhetett” el. Akik egy évtized múltán vagy magyar−nak vallották magukat, avagy mint migránsok vagy menekültek magyar−ként „konstituálódtak”. Lásd: Sebők László: A 2002−es romániai népszám−lálás előzetes eredményeinek ismertetése és elemzése. In Népszámlálásikörkép … i. m. 118–134. Így érthető, hogy miért magyarországiak (Kul−csár László, Csanády András) vezetésével készítik Hargita és Kovásznamegye fejlesztési koncepcióját. A helyzet megváltozására reményt adó pé−csi tudományos program keretében készülnek a Kárpát−medencei régiókfejlesztési adottságait feltáró kötetek magyarországi és helyi szakemberekközös programjaként. A sorozat első kötete Székelyföld. Szerk. HorváthGyula, MTA Regionális Kutatások Központja–Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2003, 452. (A Kárpát−medence régiói 1.)

253

zelni nem lehet. Magyarország a szomszédos országok társadalmiés gazdasági viszonyait érdemben nem tudja befolyásolni, hogy ezzelaz ott élő magyarok egzisztenciális helyzete javulhatna. De ugyan−így nem állhatja útját a kisebbségi magyarság áttelepülésének sem.Hiszen maga is demográfiai problémákkal küzd, másrészt nem diszk−riminálhatja a nem magyar állampolgár, magukat magyarnak vallóáttelepülni akarókat. A magyar politikai osztály legfeljebb annyittehet, hogy nem erősíti ezeket a folyamatokat. Ebben a vonatkozás−ban nagy dilemma az, hogy milyen jogon nem teszi még könnyeb−bé mindezt – az a magyar állam, amely két világháborút elvesztett –azoknak, akik a szüleinek és nagyszüleinek megkérdezése nélküldöntöttek a magyar többségű területek elcsatolásáról, a békeszerző−dések aláírásakor.

Hasonló dilemma – labdarúgó hasonlattal élve –, hogy Magyar−ország területet vagy embert fogó védekezésre rendezkedik be? Mia fontosabb, pl. Szabadka, Szatmárnémeti, Marosvásárhely magyartöbbsége, Kolozsvár, Kassa, Ungvár stb. történelmi emlékkészletevagy az egyes ott élő, magát magyarnak való egyén munkareő−pia−ci, mobilitási−, családépítési stratégiájának megvalósíthatósága?

A népfogyatkozás mellett tovább gyöngült a kisebbségi magyar−ság társadalomszerkezeti és munkaerő−piaci pozíciója. Ez utóbbiaz, amelyre, a tudásbevitelre épülő programokon keresztül, évtize−des távlatban a kisebbségpolitikai stratégiák és az anyaország ma−gyarságpolitikája nagy hatással lehet. Ez segíthet abban, hogy sajátrégiójukban is megtalálhassák a maguk egyéni pályáját, vagy – kikell mondani – ha a repatriálás mellett döntenek, akkor képzett mun−kaerő érkezzen Magyarországra. Ezzel együtt alapkérdés, hogy a kis−városokba visszaszoruló magyar központok intézményei mennyibenlesznek az adott országon belül is modern és hatékony intézmé−nyek. A „pörgés”, a kreatív helyi programok vagy a „hagyomány−őrzés”, a „Budapest−figyelés” határozza meg a helyi közszellemet– a gimnáziumban, a művelődési életben, az egyházakban stb. –például Somorján, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Rimaszombat−ban, Királyhelmecen, Nagydobronyban, Beregszászban, Székely−udvarhelyen, Csíkszeredában, Zentán.

254

9.2. A magyar kisebbségi közösségek elitjei, létrejöttük, a magyarnemzetépítésből való kiszakadásuk óta egyszerre három iránybapróbálják kapcsolatukat rendezni és ennek keretében önálló enti−tásként jelen lenni: az anyaország (a magyar nemzetépítés), a több−ségi állam (egy−egy adott ország többségi nemzetépítése) felé, éssaját közösségük társadalmi intézményeinek összeszervezése érde−kében. Mindez a közösségi reprezentációnak tartott érdekvédelmiszervezeteken keresztül történik. Ez azonban az egész kérdéskörta politikai−hatalmi viszonyok mezőjében tartja. A pártok egymás−sal csak mint politikai pártok működhetnek együtt. Ezért a kisebb−ségi magyar pártoktól – amelyek egyszerre saját országuk belpoliti−kai és pártpolitikai életének részesei, de ugyanígy óhatatlanul azanyaország pártpolitikai küzdelmei és megnyilatkozásai elől semtérhetnek ki – nem lehet elvárni, hogy ne mindenkor az aktuálishatalmi érdekviszonyoknak megfelelően döntsenek forrásokról, sze−mélyekről, stratégiákról. Ráadásul a kisebbségi politikai pártok iga−zából a parlamenti választásokon sem méretnek meg, hiszen tábo−ruk etnikai szavazókból áll, tehát a magyar kisebbségi pártoknaknincs valós politikai visszajelző rendszerük. A kisebbségi töredék−társadalmakon belüli demokratikus akaratképződést sem a két vi−lágháború között, sem az utóbbi évtizedben nem sikerült megvaló−sítani. Ez tény. Ami mindig jelen volt, az az egység vágya, amelyeta magyar kisebbségi politikai pártokon belüli konszenzusteremtőszemélyiségek alkottak meg, illetve ezek hiányában sohasem jöttlétre. (Ez utóbbira példa a kárpátaljai és a vajdasági magyar közélet1994 után.) Romániában Domokos Géza, majd Markó Béla látta elezt az integratív szerepet. Szlovákiában jelenleg a különböző szere−pek közötti kiegyezés a meghatározó: Bugár Béla, Csáky Pál, Vilá−gi Oszkár, Duray Miklós – érdekköreinek konszenzusa.

A „magyar egység” akarása legfőképp a többségi nemzet politi−kai pártjainak megosztásra törő (magyarság)politikájával szembenalakult ki még a húszas években. Csakhogy a kilencvenes évekbena közös magyar tömegkommunikációs térben létrejött jobb− és bal−oldali tagoltság és a változó budapesti kormányzatok magyarság−politikai hálózatai is szétfeszítették a meglévő konszenzusokat,amelyek nem azonosak a demokratikus akaratképződés nyilvános

255

csatornáival. Ennek a pártpolitikai hatásnak semmiféle magyaror−szági önkorlátozással, politikai megállapodással nem lehet ellenáll−ni, hiszen a politikai hasadások, hálók és árkok már a határon túl islétrejöttek. Az egyedüli hatékony technika a pártpolitikán túli, legi−tim, egyeztető szerkezetek létrehozása lehet egyesületi szövetség−ként vagy önkormányzati szövetségként. Az erre vonatkozó kísér−letekről már szóltam.312 A magyarországi politikai osztálynak a ha−táron túli magyarok autonómiatörekvéseinek elismerése mellettabban lehetne megegyeznie, hogy ha az egyes régiókban létrejön−nének – mint ahogy létrejött Szlovénia esetében a magyar kulturá−lis önkormányzatiság, ahol nincs külön magyar politikai párt, csakkisebbségi képviselő – a társadalmi alrendszerek képviselőit demok−ratikusan egybefogó testületek, akkor a forráselosztásban és az adottrégió magyarságának képviselete tekintetében legitimként fogad−ják azokat. Ha ezek a testületek működnének, akkor lehetne ma−gyarországi pártpolitikai szándékokat meghaladó társadalomépítőprogramokat megvalósítani, egy−egy régió sajátos fejlődési igénye−inek megfelelően. Tehát az anyaországgal való kapcsolatok és a sajáttöredéktársadalom stabilizálása esetében a külön intézményes egyez−tető szerkezet létrehozása lehet a hatékonyabb (és az európai kisebb−ségtörténet tapasztalatai szerint elkerülhetetlen) technika. (Magyar−országiként nem érzem magam hivatottnak megnyilatkozni a ki−sebbségi elitek hatalmi önkorlátozó−belátásáról. Másutt születninem előny, hanem kegyelmi állapot.)

Magyarország mint EU−tagállam a magyar kisebbségekneka szomszédos államokban közösségként való integrálódása érdeké−ben nem csak az autonómiatörekvések napirenden tartásával és nem−zetközi elfogadtatásával, hanem legalább ennyire regionális politi−kák kidolgozásának támogatásával is segíthet. Ebben kulcskérdés

312 Legátfogóbban Salat Levente írásai vetik fel ezt a kérdést. Javaslat a romá−niai magyar kisebbségi társadalom intézményes keretének megreformálá−sára. Magyar Kisebbség 2002. 1. sz. 218–226. Kisebbségi magyar jövőké−pek esélyei és buktatói Erdélyben. Kisebbségkutatás 2003. 3. sz. 547–573.,Autonómiák évadja Erdélyben. Krónika 2004. január 10–11. 12–13.

256

a határ menti régiók létrehozása és a jól működő kistérségek kiala−kítása még azokban az országokban is, amelyek egyelőre nem tag−jai az EU−nak. Ezért döntő, hogy Magyarország és az adott régiómagyarsága milyen regionális fejlesztési terveket dolgoz ki a Csalló−közre, a Bereg−vidékre, a Partiumra, a Székelyföldre és Észak−Bács−kára.313

Az előbbi okfejtés, amely a politikai mezők síkján mozgott, olyanértelmiségi gondolatmenet, amely a mindennapok szintjén lejátszó−dó folyamatoktól természetszerűleg elvonatkoztatott. A kisebbségimagyar eliteket fenyegető, bibói értelemben vett politikai hiszteri−záltság, amelyben a „hamis realisták” és a „túlfeszült lényeglátók”harca az egész közösség önismeretének és realitásérzékének eltor−zulásával járhat, sok dologra visszavezethető; ebből most csak egyetemelek ki: A budapesti magyarságpolitikai és a kisebbségpolitikaiprogramokban két toposz szerepel jövőképként. Az egyik a szülő−földön való maradás és boldogulás, a másik pedig – közvetlen vagyközvetett megfogalmazásban – a nemzeti autonómia igénye. Ezekpolitikai szólamok, de a külmagyar életvilágokban a kisebb közös−ségek és az egyes egyének megnyilatkozásaiban a jövőképek há−rom halmazát tapasztaltam.314 Az első szint az álomé: „szabaduljakmeg a kisebbségi nyomorúságtól, a kettős tehertől, hogy két kultú−rában is bizonyítanom kelljen”. „Ne kelljen állandóan magyarnak,szlováknak, romának lennem, legyen a nemzeti hovatartozásom csakaz egyik emberi szerepem.” A második szint a vágyaké: „hagyjanakmeg az én világomban, az én azonosságommal”. „Érvényesülhes−sek, dönthessek saját ügyeimben, a saját kultúrámban, saját hagyo−mányaimban, és örökíthessem tovább.” A harmadik szint pedig

313 Ebben a témában a legnyilvánvalóbb a kisebbségi értelmiség/elit policy−döntéselőkészítő felkészületlensége. Erre meggyőző példa a Székelyföldfejlődési esélyei vita a Magyar Kisebbségben 2003. 2–3. sz. 5–81. vagyPukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági vál−tozásai 1945–2000. Fórum–Lilium Aurum, Komárom–Dunaszerdahely,2000, 197.

314 A Csorba Bélával és a beregszászi főiskolai hallgatókkal folytatott beszél−getések hívták föl erre a problémára a figyelmemet.

257

a stratégia kialakításáé. Hogyan valósíthatom meg magamat vagyalapozhatom meg a gyerekeim jövőjét? Hogyan szabadulhatok vagyszabadíthatom ki a gyerekeimet a kisebbségi léthelyzetből? S itt jönaz egyre gyakoribb válasz a magyarországi áttelepedés, iskolázta−tás formájában. Vagy ha léteznek, itt jöhetnek az adott országokonbelüli érvényesülési „karrierépítési” tervek, modellek. Vannak ilye−nek? Hol termelik ezeket?

Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy stratégiák−ban, tudatos helyzetalakításban való gondolkodáshoz kell a közép−osztályosodó egzisztenciális háttér. Ezzel pedig a határon túli ma−gyarság, éppúgy, mint a kelet−európai, balkáni társadalmak többsé−ge nem rendelkezik. Életvezetése alapvetően a „túlélésre” irányul.

A jövőképek három szintje és a falusias magyarság elszegénye−dése egyszerre magában hordozza a kisebbségi társadalom megre−kedésének és szimbolikus eszközökkel való hiszterizálhatóságánaklehetőségét is. Ki ne akarna magyar állampolgárságot? Ki ne akar−na autonómiát? Ki ne akarna a többségi nyelv és habituális világmegtanulásának és használatának terhétől megszabadulni? A ma−gyarországi politikai osztály nagy felelőssége az, hogy ezzel a vágy−rendszerrel mit is akar kezdeni. Ezzel ugyanis nem csak szimpatizán−sokat, az áttelepülők révén szavazókat, a migrációtól való félelmekfelkeltésével ellenszavazatokat lehet szerezni, hanem a kisebbségiközéleten belüli oda−vissza vitákkal a magyar kisebbségi társadal−mak instabilitását is állandósítani lehet.

9.3. A könyvben tudatosan kerültem, hogy a szomszédos országok−ban élő magyarok kérdését a magyar nemzettudat problémáivalösszekapcsoljam. Miközben két egymástól elválaszthatatlan kérdés−ről van szó. Adottként kell elfogadnunk a magyarság társadalmitudáskészletét: a nemzeti függetlenségi hagyományokhoz, illetveaz 1848 óta folyó nemzetépítéshez való viszonyokat, a Horthy− ésa Kádár−korszak értelmezéseket, Trianon és a holokauszt érzelmifeldolgozatlanságát, a magyar államiságon belül és kívül élők sok−féle azonosságtudatát és politikai kultúráját. Kisebbségtörténeti ta−pasztalat, hogy az eredményes nemzetkisebbségi érdekérvényesí−

258

téshez a mérsékeltek és radikálisok rugalmas, egymást kiegészítő,de jövőképeiket illetően hasonló – kölcsönösen egymásra ható –megfontolásaik kellenek. Hogy ez mennyiben áll fönt a határokontúli magyar kisebbség körében, vagy mennyiben váltak átléphetet−lenné a politikai árkok és személyi ellenszenvrendszerek, külön meglehet vizsgálni. Ugyanide tartozó dilemma, hogy a magyar kormány−zatok magyarság− és szomszédságpolitikája mennyiben rugalmasés következetes egyszerre?315 Itt szembe kell azzal nézni, hogy azutóbbi évtizedben a magyar politikában az elsődleges külpolitikaiprioritás az euroatlanti csatlakozás volt. Várhatóan a következő nagylépés az Európai Unión belüli pozícióépítés lesz, amely már elkép−zelhetetlen az eddig hiányzó köztes−európai és Kárpát−medenceiregionális politikák kialakítása nélkül. Ebben a keretben Budapes−ten óhatatlanul újra fogják fogalmazni, mégpedig országonkénta „magyar kérdést”. Itt a magyar jobb− és baloldal nagy dilemmája,hogy – a két világháború közti hagyományokat követve – elsősor−ban „elszakadt nemzetrészt” vagy „elnyomott kisebbséget” lát−ea határon túli magyarokban?316 Avagy a magyar nemzet egy−egy,önmagát önállóan is megszervező részének tekinti, amely nem ren−delkezik azonosságtudatának megőrzéséhez megfelelő esélyekkelés a párhuzamos nemzetépítések között hátrányos, köztes helyzet−ben van?

Hogyan, milyen nyelvet használva épül be mindez a magyar köz−gondolkodásba?

315 Tölgyessy Péter: Egy többszólamú politika esélyei. Mit tehetünk a kisebb−ségi magyarokért? Magyar Nemzet 1997. 62. sz. 13.

316 Szabó Miklós: A szomszéd országokban élő magyarságért. Nosztalgiázáshelyett: új szellemű filozófiát. Magyar Nemzet 1993. 116. sz. 6.

259

Függelék

Támogatáspolitikai szerkezetváltásés társadalompolitikai célprogramok

1. Stratégiai célok, eldöntendő támogatáspolitikai alapelvekés ezek intézményi megvalósíthatósága

1.1. Stratégiai kiindulópontok:A határon túli magyarság jövője alapvetően munkaerő−piaci po−

zícióitól függ. A nemzetközi kisebbségvédelem, az anyaország általnyújtott politikai támogatás, a társadalomtöredékek saját érdekvé−delmi erőfeszítései hosszú távon (2–3 évtized), a közösség egészéttekintve csak a társadalomszerkezeti adottságok függvényében le−hetnek hatékonyak.

A határon túli magyar társadalmak konstruált közösségek, ame−lyeknek jelentős rétegei intézményesen nem kapcsolódnak a magyarnemzeti intézményrendszerhez. Ez a magyarság olyan népi/társa−dalmi életet él, amelyben az etnikai törésvonal átlépése sem problé−ma, ha a többségi nemzet intézményrendszeréhez tud kapcsolódni.A Mezőségen lejátszódó évszázados magyar asszimilációs folya−mat és a Székelyföldön évszázadok óta folyamatos román asszimi−láció ezt példázza. (Nem véletlen mindkét esetben az egyházi intéz−ményrendszer elcsökevényesítésének, illetve állami kiépítésénekesete: a Mezőségen a magyar egyházak visszaszorulása, a Székely−földön a román egyházak kiemelt állami támogatása folyik.) Maa határon túli magyarságnak több mint 30%−a él olyan helyen, ahola településen belül is kisebbségben van. A határon túli magyarságaktív dolgozóinak több mint fele „munkás” kategóriába sorolható,és becslésem szerint több mint 30%−a lakótelepeken él. Ma a szór−ványosodásnak, a magyarországi migrációnak és ezzel együtt azasszimilációnak ez a környezet az igazi terepe. Ha ide nem jut el

260

a nemzeti, csak a népi – a mindennapi nyelvhasználatban létező ma−gyar (szokás) – kultúra, akkor ezt a folyamatot nem lehet befolyá−solni. Ebben az ide is kiterjedő intézményesítés segíthetne: média,iskola, vasárnapi iskola, magyar ház, családsegítő központ stb. léte−sítése. Oda, ahol ezen intézmények működtetésének nincs meg a sze−mélyi feltételrendszere, nem szabad intézményeket bevinni. Ezzeltermészetes módon kialakulhatnak a magyarság töredéktársadalma−inak és maradékközösségeinek határai.

Ebben a társadalom− és közösségépítő munkában a legfonto−sabb célcsoportok a kisebbségi elitek hálózatai. Itt nem pusztán a po−litikai és a szakmai elitekről van szó, hanem a lokális és a nemzedé−ki véleményformáló csoportokról. Ezek helyzetbe hozása, saját –sokféle – stratégiáikban való megerősítése hozhat létre az eliten belülmegfelelő kiválasztási mechanizmusokat és vonatkoztatási ponto−kat. Ezek – hosszabb távon – a mai politikai elsődlegességekkelszemben visszajelző rendszert képezhetnek, és a demokratikus aka−ratképződés csatornái lehetnek. Az „elit” támogatása csak akkor lehethatékony, ha az Európai Unióban is érvényesülni képes helyi elitképzését tűzzük ki célul.

Az elitek szocializációját és helyzetbe hozását – mint alapelvet –mindenképpen ki kell egészíteni azzal, hogy olyan támogatáspoliti−kára van szükség, amely számba veszi a regionális különbségeket ésaz egymáshoz, Budapesthez és az adott ország kormányzataihoz iseltérő viszonyt. Végzetes volna ezen közösségek intézményhálózatátés véleményformálóinak jövőképét kivonni az adott régióból. Önállónemzeti közösségekről van szó, amelyeknek elitjei eddig is önálló ki−sebbségi nemzetépítést (nemzetiesítést, regionalizálást, társadalom−építést) folytattak, itt sem felejthetjük el tehát, hogy egy többközpon−tú, több oszlopból/pillérből összeálló kulturális nemzetről van szó.

A támogatáspolitikai szerkezetek fejlesztésénél szembe kell néznia magyarországi intézmények és a szomszédos országok magyarszervezeteinek eltérő intézményesültségével, működési hatékony−ságával. A külső modernizációs törekvéseket csak akkor lehet haté−konyan képviselni, ha erre ott van megfelelő szerkezet, kompatibi−lis, jól működő intézmény. Az expanzió helyett inkább az inkubá−torelven nyugvó fejlesztéseket érdemes támogatni.

261

Az Európai Unió pályázati támogatási rendszerének a határontúli magyarság felé irányuló mai magyarországi támogatáspolitikaelsősorban a számonkérhetőség hiányában nem felel meg.

1.2. Az új támogatáspolitikai alapelvekről:Az eddig leírtakból következik, hogy a támogatáspolitikában szem−

léleti, szerkezeti és nagyságrendbeli változtatásokra van szükség. Szemléleti változások: Napjainkra a támogatási rendszerre egy−

re inkább alapfeladatok ellátása hárul. Az eddigi válságkezelő mun−ka pusztán segélyezés, amely a továbbiakban már csak premoderntöredéktársadalmak eseti problémakezelésére alkalmas. A kedvez−ménytörvény épp ezért határkő lehet a támogatáspolitikában, hi−szen a kulturális (és az identitásmegőrzés terén kialakítandó) esély−egyenlőség biztosítását helyezi előtérbe. A magyar állami költség−vetés természetesen nem vállalhatja föl a szomszédos országokbanélő magyar nemzetiségű adófizetők identitás−megőrzésének teljesmértékű intézményes biztosítását. (Pl. az iskolarendszer működte−tését.) De megfelelő szakmai előkészítéssel kiválasztott kulcsintéz−mények működtetését biztosítania kell, ha ténylegesen eleget akartenni a magyar alkotmányban, az utóbbi 12 év pártpolitikai vitáibanés a kedvezménytörvény kapcsán megfogalmazottaknak. Ezekhezkapcsolódva szükség van ezen intézmények esetében a teljesítményfolyamatos monitorizálására, a minőségbiztosítás bevezetésére ésezzel szoros összefüggésben a normatív támogatási mechanizmu−sok kialakítására.

A „magyar kérdés” magyarországi megjelenítésében is alapvetőváltozásra van szükség. Az eddigi, szolidaritáselven nyugvó ma−gyarországi tájékoztatás helyett inkább ennek a két és fél milliósKárpát−medencei magyar csoportnak a potenciális lehetőségeit kellelőtérbe állítani. Mit nyert és mit nyerhet Magyarország ezekkela közösségekkel, a felhalmozódott tudáskészlettel? Mindezt termé−szetesen nagyobb Kárpát−medencei kitekintéssel lehetne összekap−csolni, amelynek révén a térségről (és nem csak a ma is magyaroklakta területekről) alapos ismereteket és megismerési lehetőségeketlehetne adni.

262

Szerkezeti változások: A jelenlegi alapítványi rendszer már nem tudjahatékonyan megvalósítani a kedvezménytörvény adta új feladato−kat. A jelenlegi pályázati és döntésdömping nem alkalmas arra, hogya stratégiai célokat, illetve az alapfeladatok normatív támogatásátoperatívan és szakszerűen megvalósítsa. A szerkezeti változásokrahárom dolgot javaslok: 1. A támogatáspolitika jelentős részét egyvagy több, szakmapolitikai legitimitással rendelkező, a NemzetiKulturális Alapprogramhoz hasonló módon működő KözhasznúTársaságba kell koncentrálni. (Itt elsősorban az IKA átalakításábólés az OM, ill. a NKÖM által kezelt támogatások összpontosításá−ról, hatékonyságuk növeléséről lehet szó.) 2. Mivel ez nem oldanámeg a támogatási rendszer egészének problémáit, szükségesnekvélem az utóbbi 12 év támogatáspolitikájának régiónkénti vizsgá−latát; egységes nyilvántartás létrehozását a határon túlra irányulóköltségvetési támogatásokról; egységes elszámolási és fölhaszná−lási rendszer létrehozását. 3. Az eseti támogatási lehetőségeket nemkizárva (erre külön kereteket teremtve) a támogatások elosztásátalapvetően célprogramokban, normatív alapon lehet elképzelni. A po−litikai, stratégiai vitákat ezzel a döntések szintjéről az egyes cél−programok prioritásaira emelnék fel/ szűkítenék le.

A határon túlra irányuló jelenlegi támogatási rendszerben nemkülönülnek el egymástól a politikai érdekvédelem segítésére, illet−ve a közösségépítésre szánt támogatások. Ez nyolcvan éve jelenle−vő probléma. Ha depolitizálni és stabilizálni akarják a támogatásirendszert (és a kisebbségi társadalmakat), akkor a politikai támo−gatások elhatárolt, külön kezelése szükséges. Ez egyszerre szemlé−leti és szerkezeti kérdés is.

Nagyságrendi változások: Az átalakításhoz jelenleg nem szükségesa meglévő keretek növelése, a rendszer hatékonysága az állandómonitorizálással is jelentősen növelhető. Ebben az esetben csakakkor lehet akár még csak becslésekkel is élni, ha egyetértés alakultki a célprogramokról, majd azok finanszírozásáról szakértői anya−gok készülnek. Az éves állami költségvetésen belüli, jelenlegi 0,1−0,2% közti arányon csak ezek után lehetne változtatni. Mint márjeleztem a közalapítványoknál – elsősorban az IKA esetében – mi−

263

után az eseti, intézményi támogatásoknak és az előkuratóriumi igé−nyeknek eleget tettek, már nem maradnak komolyabb összegek egyévek alatt kiépülő célprogram rendszerre. Itt nem egy−egy évi milli−árdos, hanem jóval kisebb volumenű, a már meglévő intézménye−ken belül megindítandó célprogramokról van szó.

1.3. Szervezeti és szerkezeti változtatásokA közalapítvány(ok)ból létrehozandó közhasznú társaság(ok) föl−

építése: A Közhasznú Társaság (kht) tulajdonosi felügyeletét a HTMHvagy egy adott minisztérium vezetője gyakorolhatja. A hazai szak−mai ágazati integráció érdekében az érintett minisztériumok és kuta−tóközpontok képviselőiből (OM, NKÖM, ISM, SZCSM, MEH, MTAstb.) létre kell hozni egy erős tanácsadói jogosítványokkal rendelke−ző Tulajdonosi Tanácsadó Testületet. Ez szavatolná a magyarországiszakmapolitikai legitimációt. A jelenlegi kuratóriumokból erős ellen−őrzési jogosítványokkal rendelkező Felügyelő Bizottság jöhetne lét−re. Ez szavatolná a magyarországi politikai−közéleti legitimációt.A közalapítványi irodá(ka)t egy(−egy) erős döntési jogkörrel rendel−kező – és ezért kiemelt személyes jogi felelősséget viselő – ügyvezetőirányítása mellett át kell alakítani operatív döntéshozó szervekké. Teháta kht egy tulajdonosi, egy felügyelőbizottsági és egy ügyvezetői szint−ből állna. A határon túliak képviseletét egyrészt az ügyvezetői irodaszakigazgatóihoz rendelt szaktestületekben/kollégiumokban lehetnemegoldani. Pl. az ifjúsági/gazdasági/média/kulturális/tudományos/oktatási stb. igazgató mellett működne az egy−egy régió szakmai tes−tületei által delegáltakból (és esetlegesen magyarországi szakértők−ből) álló tanácsadó testület, amely javaslatokat tehetne a célprogra−mokra és a konkrét támogatásokra, de a végső döntés a kht ügyveze−tő igazgatójának feladata és felelőssége volna.

A határon túli elképzelések érvényesítésének másik módja ésegyben a politikai legitimitás megerősítése a MÁÉRT szakbizottsá−gain keresztül történhet. Itt elsősorban a célprogramok prioritásai−nak meghatározására kerülhet sor.

A kht szervezeti és működési szabályzatának létrehozása utána célprogramok részletes kidolgozása történhet, meg határon túli és

264

magyarországi szakértők részvételével. A Tulajdonosi Testület,a Felügyelő Bizottság, a MÁÉRT Stratégiai Bizottsága ezt köve−tően dönthetne a prioritásokról és a lebonyolítás kereteiről. A pá−lyázatok kiírása után ezek először a tanácsadói testületeken mehet−nek keresztül, és az itt született javaslatokat dolgozná föl az ügyve−zetői iroda. Ugyanez az iroda a támogatott intézményrendszerhatékonyságát egységes szempontrendszer szerint – különböző re−gionális műhelyek bevonásával – évente vizsgálná.

A kht−k ügyében, nevezetesen abban, hogy egy vagy több khtjönne létre, politikai döntésekre van szükség. Ezzel kapcsolatbanalapvetően a következő alternatívákkal lehet számolni:

a) Egy központi kht jönne létre, amely az IKA−ból alakulna át.A minisztériumi keretek megmaradnának, de ott is célprogra−mokba szerveznék át a támogatásokat.;

b) Szakágazatonként jönnének létre kht−k.;c) Egy oktatási és egy minden egyéb területtel foglalkozó kht

jönne létre.;d) Országonként működnének kht−k;e) Az adott országban hoznának létre egy vagy több kht−t.

A szomszédos országokban a támogatáspolitikai munkát meghatá−rozó szaktestületek létrehozása történhet a politikai szervezetek ja−vaslata alapján, de hosszabb távon sokkal nagyobb társadalmi legi−timitással bírna, ha az egyes területek szakmai szervezeteiken ke−resztül képviselnék önmagukat. Tehát egy−egy előre meghirdetettértekezleten megjelennének az adott szakmai szervezetek, és önma−guk választanák meg kuratóriumaikat. (Lásd a könyves céhek ese−tét.) Itt a mai IKA−alkuratóriumok beosztásából lehetne kiindulnivagy azokénál nagyobb területeket kijelölni: oktatás, média, műve−lődés, gazdaság. Ezek a szervezetek többé−kevésbé már mindenholkiformálódtak, az új szerepben a forráselosztáson túl a támogatáspo−litikai szervezésben is közreműködhetnének. (Tehát pl. a könyvescéh a támogatások hatékonyságának növelése érdekében – a finan−szírozó kérésére – megszervezné az adott régió könyvellátását.)

265

A támogatásra szánt összegeket országonként és szakterületenkénthárom kategóriába lehetne sorolni:

a) Nem alapfeladat jellegű tevékenységek, egyszeri támogatá−sok (max. 200 000 Ft−ig). Ezekről – meghatározott keretössze−gekről – az egyes országok adott szaktestületei döntenének,és Budapestre már az ott elfogadott lista kerülne fel. Ezt pe−dig a kht ügyvezető igazgatója vagy a Felügyelőbizottság/Kuratórium egyben hagyná jóvá.

b) Alapfeladatok normatív támogatására szánt keretek. Ezekösszeállítását a kht szakértői és a határon túli szaktestületekképviselői közösen végezhetnék, együtt alakíthatnák ki (azelőzetes akkreditáció után), 2–3 éves intézményi−költségve−tési tervezhetőséget biztosítva.

c) Stratégiai keretek, amelyek egy−egy intézménytípus, célprog−ram megerősítésére vagy elindítására szolgálnának. Ezekrőla MÁÉRT Stratégiai Bizottsága dönthetne a Kht. (k) felkértszakértőinek javaslata nyomán.

A határon túli magyarságpolitikai célú költségvetési támogatásokegységes nyilvántartási rendszerének megvalósítása: A kormány−zatnak (államigazgatási szinten a HTMH−nak) ma korlátozott lehe−tősége van arra, hogy

a) a határon túli magyarokhoz rendelt költségvetési támogatá−sok tematikai, regionális, intézményi, kronologikus alakulá−sát pontosan és naprakészen fölmérje;

b) a támogatások dinamikáját kövesse és a kormányzati támo−gatási stratégiának megfelelőn szükség szerint alakítsa;

c) a támogatásokkal kapcsolatos intézményközi koordináló sze−repét hatékonyan betöltse;

d) a támogatások tervezhetőségéhez szükséges statisztikai adat−bázisokat biztosítsa.

A határon túli magyarsághoz rendelt költségvetési forrásokat keze−lő szervezeteknél a támogatások egységes nyilvántartásának hiá−nyában nem biztosíthatók az adott esetben értelmetlen párhuzamosfinanszírozások, túlfinanszírozások, valamint nem kényszeríthető

266

ki az általános elszámolási fegyelem (minden szervezet csak a magaadatbázisait ismeri).

A megszületett kormányhatározatból következően (a HTMH−nak történő) adatszolgáltatási kötelezettség nyomán szakértői fel−adat lett az adatközlési szabvány tartalmi meghatározása; ennekszoftverként való elkészítése; a hozzáférési jogosultságok megálla−pítása. A jelenlegi adatszolgáltatási kötelezettség körébe vont in−tézmények, alapok közül hiányzik a Kisebbségi Koordinációs Keret.

Az egységes támogatás−felhasználási és elszámolási rendszerkialakítása: Ebből a célból egy, a közalapítványok szakembereibőlálló ad hoc bizottság gyűjtheti össze a felmerülő problémákat. Majdezt a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az OrszágosVám− és Pénzügyőrség, az APEH képviselőivel megvitatva kidol−goznak egy javaslattervezetet, amely egyrészt egységesítésre töre−kedne, másrészt tisztázná a ma fennálló anomáliákat.

Az eddigi támogatáspolitika hatékonyságának vizsgálata: Ezena területen a tudományos támogatások már megkezdett vizsgálatamellett kulcsfontosságú volna egységes szempontrendszer alapjánfelmérni: mi történt azokkal az ingatlanokkal, amelyeket magyaror−szági állami támogatással vásároltak határon túli szervezetek?; mi−lyen el nem számolt, meg nem valósított támogatási programokgyűltek föl az egyes támogatást közvetítő intézményeknél?; milyenés hogyan változott az egyes hazai közvetítő intézményeknél a mű−ködési költség és a Magyarországon elköltött, ide visszakerült össze−gek aránya?

A helyzetfelmérést ki kell egészíteni egy olyan kutatással, amelyazt tárná föl, hogy az adott ország költségvetése milyen keretekközött, milyen elvek alapján és szakterületenként mennyivel támo−gatja az adott magyar kisebbséget. Tisztázni kellene, hogy hol van−nak az esélyegyenlőség intézményes biztosításának a leggyengébbpontjai. Ezt egy−egy támogatáspolitikai−intézményi problémakata−lógusba lehetne összefoglalni. Világossá lehetne tenni, hogy me−lyek azok a szerkezeti, fejlesztési keretek, amelyekből az anyaor−szág és a területi ország részéről kimaradt (így „halmozottan hátrá−nyos” helyzetben működő) a határon túli magyar intézményrendszer.

267

2. Javaslat új célprogramokra

A következőkben olyan célprogramokról írok, amelyek szakértőikörökben fogalmazódtak meg. A legtöbb esetben részletes kidolgo−zásukra is sor került, sőt néhányuk megvalósítása el is elkezdődött.Egy−egy célprogram részletes kidolgozása után pályázat útján le−hetne elindítani a program megvalósítását. A normatív alapon törté−nő folyamatos működtetést pedig a részletes munkatervekben meg−fogalmazott (pályázati úton beígért) teljesítmények számbavételé−vel lehetne ellenőrizni.

Egy−egy kidolgozandó programban szerepelnie kell: a támoga−tandó intézményhálózat leírásának; jelenlegi működési hátterének;kétéves munkaprogramjának és költségvetési tervének; a program−ban részt vevő intézménnyel szemben támasztott követelmények−nek; egy normatív támogatási feltételrendszernek; a pályázatra meg−hívandó intézményi körnek, az intézményi prioritásokat figyelembevevő mutatóknak; a program hatékonyságát ellenőrző kontrollme−chanizmusnak.

2.1. A helyzetfelmérés intézményei és néhány alapkutatás−javaslat

Régiónként egy−egy dokumentációs központ létrehozása és működ−tetése, amelyek az adott magyar kisebbség helyzetére vonatkozóinformációkat gyűjtik és szolgáltatják. Ennek keretében a határontúli magyarságra vonatkozó regionális adatbankok, honlapok rend−szerének kiépítése. A külön regionális adatbázisokból felépítendőhonlaprendszer és a közös magyar elektronikus könyvtár megte−remtése, amelyben a határon túli magyar kulturális és tudományoseredmények is szerepelnek.

Oktatáskutató központok létrehozása és működtetése, amelyek eltudnák látni az egyes intézmények minőségbiztosítását és a magyar−országi intézményrendszer felé való „akkreditálását”.

268

Kisebbségi statisztikai munkacsoportok létrehozása, amelyek az adottország magyarságára és az általa lakott régióra vonatkozó társada−lomstatisztikai, gazdasági, adózási és költségvetési−támogatási ada−tokat gyűjtik.

Nyelvi irodák létrehozása és működtetése, amelyek a nyelvterve−zéssel, a hivatalos fordítások hitelesítésével, a nyelvváltozat kodifi−kálásával és nyelvi tanácsadással foglalkoznak, és integrálják a re−gionális (nyelvi) tudáskészletet.

A magyarországi regionális kutatóközpontok mintájára, azokhozkapcsolódó kutatócsoportok létrehozása, szövetkezeti kutatócsopor−tokkal kiegészítve. Elsődlegesen a kistérségi fejlesztési régiók hely−zetelemzésének és EU−kompatibilis régió− és településfejlesztésistratégiák kidolgozása érdekében.

Elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi és magyarországivalösszehasonlítható rétegződés− és háztartásipanel−vizsgálatok lefoly−tatása. Ma a mindennapi életviszonyok tekintetében alapvető infor−mációink hiányoznak a környező országokból. Természetesen ittnem lehet pusztán magyar kutatásról beszélni. A vizsgálatot vegyesterepen érdemes elvégezni. Ez esetben nem pusztán magyar érdek−ről, hanem a modernizációhoz szükséges regionális ismeretekről vanszó. (Ugyanez vonatkozik a következő két javaslatra is. Célszerűvolna közös terepeket kijelölni a kutatások számára.)

Nem tudjuk, hogy a kétnyelvű határon túli magyarság körében mi−lyen a funkcionális analfabéták aránya, és milyen minőségű a szö−vegértés. Az erre vonatkozó összehasonlító vizsgálat eredményeivalószínűleg sokkolnák a közvéleményt, és ezzel föl lehetne szaba−dítani egy sor tabunak számító témát, amelyek vizsgálatának hiá−nyában az önszemlélet eltorzult. Alapvető fontosságú a PISA össze−hasonlító vizsgálat elvégzése ezeken a területeken is.

A szomszédos országok egészségügyi viszonyairól vagy általános−ságokat tudunk, vagy éles szemű kritikus megfigyelésekkel rendel−

269

kezünk. Tisztázni kellene, hogy milyen az ott élő magyarság egész−ségügyi helyzete és egészségügyi intézményrendszere. (Természe−tesen ez sem „nemzeti” ügy a szó hagyományos értelmében, de a kö−zösség tagjainak életét jelentősen befolyásoló tényező.)

2.2. Intézményépítő és −működtető programok

A Magyar Házak/Teleházak rendszerének létrehozása és működte−tése „egységes” program, felszereltség, működtetési elvek szerint,rendszeresen ellenőrizve a tevékenységet.

Szórványközpontok és kollégiumok létrehozása és működtetése.Szórvány tanári és lelkészi ösztöndíjprogramok elindítása. De azo−kat csak ott lehet elindítani, ahol a helyi érdekeltek már bebizonyí−tották, hogy képesek a közösségi intézmények színvonalas működ−tetésére.

A városalapítványi rendszer eddigi tapasztalatainak, hatékonysá−gának felmérése és ennek figyelembevételével több régióra valókiterjesztése. Ezzel egy−egy helyi közösség kis volumenű program−igényeit és lehetőségeit lehet fejleszteni.

A határon túli magyar könyvtári könyvellátás folyamatos biztosítá−sa regionális központi könyvtárak működtetésével, a határon túlimagyar könyvkiadók bevonásával. A könyvtáraknak információsközpontként és találkozási pontként való használatával.

Igény szerint jogvédő/jogsegélyirodák létrehozása és működtetése.Ezeket egyrészt a kisebbségi jogsérelmek dokumentációs és helyiérdekképviseleti bázisaként lehet – a roma jogvédő alapítványok min−tájára – kiépíteni. Másrészt – és remélhetően ez lesz a döntő feladat−körük – jogi tanácsadó irodaként működhetnének a Magyarországgalkapcsolatos, az adott országon belüli jogértelmezés−problémákban.

270

Igény szerint a falugondnoki és a falugazdász hálózat szervezésé−nek elindítása.

Lakótelepi családsegítő központok létrehozása és működtetése.

2.3. Képzési, információs programok

Képzési központok létrehozása és működtetése: idegen nyelv (an−gol) és számítógépes ismeretek (az EU−ban érvényes jogosítványmegszerzéséig) tömeges oktatására. Ingyenes internet, használat biz−tosítása. A magyar nyelvű szakképzés beindítása.

Kiemelt középiskolák és kollégiumok céltámogatása: előre megha−tározott elvárások alapján, szerződésszerűen. Középiskolai tanáriösztöndíjprogram beindítása különböző mérhető teljesítmények fi−nanszírozására.

A meglévő egyetemépítési programok folytatása. Ezeket lehetne ki−egészíteni az állami képzés háttérintézményeinek a jelenleginél nagy−ságrendileg nagyobb támogatásával: vendégtanári programok kiter−jesztésével; számítógépes informatikai központok létrehozásával; in−tenzív, kis csoportos nyelvkurzusok beindításával nagy számban;külön magyar (szak)kollégiumok szervezésével és támogatásával.

Fordítói programok beindítása, magyarországi tájékoztató, politi−kai, kulturális anyagok fordíttatása a szomszédos államok nyelvé−re. Ezeken a nyelveken Magyarországról külön információs adat−bázis hozzáférhetővé tétele az interneten.

Ösztöndíj−program indítása a környező országok fiatal, nem ma−gyar kutatói számára, magyarországi kutatások, PhD−képzés támo−gatására.

Kisebbségpolitikai hároméves képzés akkreditálásának, beindításá−nak támogatása, lehetőség szerint először Magyarországon.

271

3. Az eldöntendő politikai kérdések:

Vállalja−e a mindenkori magyar kormányzat, hogy alapfeladatokatnormatív módon finanszíroz a határokon túl?

Milyen intézményi kört képes a támogatáspolitika a magyarorszá−gihoz hasonló színvonalon fönntartani?

Hogyan lehet szervezetileg megoldani, hogy a mindennapi felada−tokra, egy−egy helyi közösség programjainak támogatására, intéz−ményműködtetésre, stratégiai célprogramok megvalósítására együt−tesen átlátható és hatékony rendszer alakuljon ki?

272

Bárdi NándorTény és valóKiadta a Kalligram Könyv− és Lapkiadó Kft., Pozsony, 2004. Felelős kiadóSzigeti László. Első kiadás. Oldalszám 272. Borítóterv Hrapka Tibor. Nyom−dai előkészítés Studio GB, Dunaszerdahely. Nyomta a Valeur Kft., Dunaszer−dahely.A könyv kiadását a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának Kisebb−ségi Célalapja támogatta.

Nándor Bárdi???????????????Vydal Kalligram, spol. s r. o., Bratislava 2004. Prvé vydanie. Počet strán 272.Zodpovedný vydavateľ László Szigeti. Návrh obálky Tibor Hrapka. Grafickáúprava Studio GB, Dunajská Streda. Vytlačil Valeur, spol. s r. o., DunajskáStreda.Kniha vyšla s finančným príspevkom Ministerstva kultúry Slovenskej republiky.

Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarok kapcsolattörténete....

Documents

Transcript of Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarok kapcsolattörténete....