Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi...

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2:78–123.

78

SZIRTES ZSÓFIA

ANDREAS GUNESCH: FIDES SAXONUM IN TRANSYLVANIA (1697).

TÖRTÉNETI APOLÓGIA AZ ERDÉLYI HABSBURG-URALOM KEZDETÉBŐL

ANDREAS GUNESCH: FIDES SAXONUM IN TRANSYLVANIA (1697). A HISTORICAL APOLOGY FROM THE BEGINNING OF THE HABSBURG RULE IN TRANSYLVANIA. In his work, Andreas Gunesh Transylvanian Saxon Lutheran Reverend shows the loyalty of his people to the Transylvanian Ruler in power by historical examples. The study not only presents the work and its author; it also seeks the possible motives for its writing by throwing light on the Transylvanian Saxon politics during the years of 1690s, the inner relations of Sibiu (Nagyszeben), and fi nally the diplomatic and military situation of 1697.

Az 1690-es évek gyorsan változó erdélyi viszonyait tükröző történeti–politikai művek feledésbe merült darabja az a rendkívül izgalmas, Andreas Gunesch tol-lából származó kézirat, amely múltat és jelent párhuzamba állítva fejezi ki az erdélyi szászok hűségét a mindenkori erdélyi uralkodóhoz. A Fides Saxonum in Transylvania1 egyrészt történeti munka, amely az erdélyi történelem egy-egy ki-választott eseményét tárgyalja a magyar és erdélyi historiográfi a korábban meg-jelent művei, valamint elsődleges források alapján. Ugyanakkor politikai mű is, amely történelmi érvelése által az erdélyi három nemzet részét képező szászság politikai érdekeit kívánja szolgálni, és ezáltal a 17. század utolsó évtizedeinek erdélyi történetéhez is kapcsolódik.

Milyen tényezők állnak egy főleg 16. századi eseményeket elbeszélő, a 17. szá-zad végén keletkezett, szerzője által traktátusnak nevezett, de az apológia ele-meit is magán hordozó mű hátterében? Milyen összefüggés lehet az 1690-es évek és különösen 1697 történelmi eseményei és a mű születése között? Elsődlegesen ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni, nem mellőzve a kézirat kiértékelésé-hez szükséges fő szempontokat, szerzőjének, műve célkitűzésének, tartalmának

1 Ezúton szeretném megköszönni Thomas Şindilariunak, a brassói Honterus Levéltár vezetőjé-nek, hogy felhívta fi gyelmemet a műre: FIDES SAXONUM in Transilvania das ist: der Sachsen in Siebenbürgen TREY und BESTÄNdigkeit, auß historischem Grund von den zwey nechst ver-fl oßenen Seculis hervorgestellet durch einen der Historien Liebhabern (qui erat Vir Clarissimus atque Doctissimus Dominus ANDRIAS Gunesch Ecclesiae Kelneckiensis Pastor vigilantissimus), im Jahr 1697. DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48. 219–311. (Tanulmányomban az időközben előkerült kéziratok rövid ismertetésétől eltekintve mindvégig a fenti jelzetű kéziratra hivat-kozom. A továbbiakban: Fides Saxonum). Köszönöm továbbá R. Várkonyi Ágnesnek, J. Újváry Zsuzsannának és H. Németh Istvánnak, hogy kritikai észrevételeikkel segítették a tanulmány létrejöttét. A tanulmányban felhasznált bécsi források kutatását az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány (Ernst-Mach–Stipendium der Aktion Österreich–Ungarn) biztosította számomra; nagyszebeni kutatásaimat a Magyar Ösztöndíj Bizottság támogatta.

LK-82-2.indb 78LK-82-2.indb 78 2012.01.31. 9:33:062012.01.31. 9:33:06

79

Szirtes Zsófi a: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

és forrásainak bemutatását sem. Végül kísérletet teszünk a mű megszületése in-dítékainak és a háttérben álló megbízó lehetséges személyének kiderítésére is.

1. A Fides Saxonum keletkezésének háttere

1.1. Az erdélyi szászok helyzete az 1690-es évek változó hatalmi viszonyai között

A török kiűzésének első hulláma (1683–1699) az erdélyi történelemben is je-lentős változásokat idézett elő.2 Az ideiglenes katonai megszállással kezdődő Habsburg-uralom fokozatosan tartós uralommá alakult, s a fontos stratégiai sze-reppel bíró Erdélyt különböző szerződések, majd a Diploma Leopoldinum (1691) hajtotta I. Lipót császár és magyar király (1657–1705) uralma alá. Bár a Diploma megerősítette az erdélyi törvényeket és privilégiumokat, továbbá a szabad vallás-gyakorlatot is biztosította, egyes pontjai az erdélyi szászok számára kedvezőtle-nek voltak. A 3. cikkely szerint ugyanis amennyiben az evangélikus szászok és a katolikusok nem tudnának megegyezni a többi renddel vagy felekezettel vallási ügyekben vagy kiváltságaik kérdésében, az udvar kezébe kerül a döntés. A 8. cikkely szerint a törvényhatóságok választott tisztjei (tehát a szász királybírók is) továbbra is választhatók, de hivatalba lépésükhöz királyi megerősítés szükséges.3

Az evangélikus szász lakosság viszonyulása a német, ám katolikus Habsburg-ház uralmához ambivalens volt, és mindmáig sok kérdést vet fel.4 Tény, hogy a császári katonaság megjelenése a szász városokban kezdetben több helyen is tiltakozást váltott ki: Beszterce 1687-ben bezárta kapuit előttük, brassói bevo-nulásuk hatására 1688-ban felkelés tört ki.5 Az 1690-es évek erdélyi Habsburg-politikája sok feszültséget idézett elő, s ez megmagyarázza azokat a megnyil-vánulásokat, amelyek nem illeszkednek bele a szászokról általában elterjedt, Habsburg-hűséggel jellemezhető képbe.

A karlócai béke (1699) előtt az erdélyi Habsburg-uralom még ingatag volt, s a török háború befejezéséig nem lehetett tudni, hogy mennyit tud megtarta-ni a kezébe került fejedelemségből. Ebben az időszakban két irányzat érvénye-sült az erdélyi császári uralomban. Az egyik az ország Habsburg Birodalomba való beolvasztására törekedett, a másik azonban ideiglenes hatalmi területnek tekintette, amelyet a katonaság ellátására és fi nanszírozására kell felhasználni.6 Ezzel magyarázható, hogy az Apafi -kori — egyébként felemelt — török adóhoz képest a Habsburg-uralom által kivetett adó 6–8-szorosára emelkedett, és jóval

2 Az 1690-es évek erdélyi viszonyainak áttekintésére: Vö. KUTSCHERA, 1985; GÜNDISCH, 1998. 104–114.; R. VÁRKONYI, 1986; TRÓCSÁNYI, 1988. 196–204.

3 KUTSCHERA, 1985. 10–11.; ROTH, 1999. 6–7.; TRÓCSÁNYI, 1988. 205.4 A problémakörről pl. HEPPNER, 1999. 47–59.5 GÜNDISCH, 1998. 109–110.6 TRÓCSÁNYI, 1988. 212.

LK-82-2.indb 79LK-82-2.indb 79 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

80

Közlemények

felülmúlta a Diplomában maximált összeget. Az Erdélyi Fejedelemség vagy a Magyar Királyság elleni háború esetére megszabott 400 000 rajnai forint helyett az 1690–1696 közötti időszakban a Habsburg igazgatás évente kb. 1–1,25 millió raj-nai forintot vetett ki Erdélyre.7 Ez a hatalmas adó leginkább az erdélyi szászokat terhelte meg, akiknek a Habsburg-uralom kezdetén annak közel 60 százalékát kellett előteremteniük. A következmény az adók előli elvándorlásuk és óriási ela-dósodásuk volt, amely 1711-ben a kamatokkal együtt több mint 1,5 millió magyar forintot tett ki.8

A Habsburg-uralom 17. század végi centralizációs törekvései és a mérhetet-len adóterhek mellett a szász városokban állomásozó császári katonák és a fele-kezeti különbségek is növelték a feszültséget. Mindezek ismeretében nem meg-lepő, hogy az evangélikus Thököly Imre 1690. évi erdélyi hatalomátvételét több szász város (Brassó, Segesvár, Szászsebes, Kőhalom) pozitívan fogadta.9 Brassó számára Thököly betörése és az attól 25 km-re fekvő Zernyestnél aratott győ-zelme különleges jelentőséggel bírt, és kis híján újabb, a császári helyőrség elle-ni felkelést eredményezett.10 Miután a rendek Thökölyt 1690. szeptember 15-én erdélyi fejedelemmé választották, Lukas Hermann medgyesi lelkész és dékán, későbbi püspök iktatta be őt.11 Thököly Erdélyből való távozása után, október vé-gétől Havasalföldre húzódott vissza, majd emigráns seregével Belgrád és Orsova közötti török várakban állomásozott. Az erdélyi emigrációban mindhárom rendi nemzet képviseltette magát; Pozsarevác közelében pedig egy erdélyi szász külö-nítmény tartózkodásáról is tudunk.12

A török- és Thököly-pártiság vádja, mint látni fogjuk, alapvető motiváció volt a Fides Saxonum szerzője számára. A mű keletkezésének éve azonban arra a fel-tételezésre vezetett, hogy Gunesch írása szoros összefüggésben áll az 1697. év nyarán történt hadi eseményekkel is. Mindezt több tényező, továbbá újonnan elő-került források is alátámasztják.

1.2. Nagyszeben és az 1697. évi hadi események

1697 nyarán rendkívül gyorsan változott az európai diplomáciai és hadi helyzet. A Habsburg-párti Sobieski János lengyel király (1674–1696) 1696 júniusában be-következett halála óta az európai politika egyik központi kérdésévé a megüre-sedett lengyel trón betöltésének ügye vált. A kilenc királyjelölt közötti választási küzdelem hamarosan Franciaország és a Habsburg Birodalom jelöltjeinek rivali-zálására egyszerűsödött le. A választás eredménye jelentősen befolyásolhatta az

7 TRÓCSÁNYI, 1988. 272–273.8 TRÓCSÁNYI, 1988. 357; GÜNDISCH, 1998. 112.9 Vö. Des Grafen Tököli Einfall, 1840. 250.; DULDNER, 1901. 240. 10 PHILIPPI, 1984. 328–330.11 Des Grafen Tököli Einfall, 1840. 255.; DULDNER, 1901. 241.12 SERES, 2006. 102; ANGYAL, 1889. 222.

LK-82-2.indb 80LK-82-2.indb 80 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

81


oszmánok elleni háború további kimenetelét. A Habsburg Birodalom számára olyan személy volt kívánatos a lengyel trónon, aki biztosítja, hogy Lengyelország a Szent Liga (1684) tagja marad, és aktívan részt vesz az oszmánok elleni há-borúban, ezzel tehermentesítve a birodalom keleti haderőit. Franciaország ezzel ellentétben olyan királyjelölt megválasztásában volt érdekelt, aki a Szent Ligával szakítva hajlandó lenne különbékét kötni a Portával, majd Franciaországgal szö-vetségre lépve a Habsburg-házat örökös tartományai fenyegetésével tartaná nyomás alatt. A francia diplomácia ideiglenes sikerét jelentette, hogy 1697 júniu-sában Sobieski János fi a, Jakub ellenében a Bourbon házból származó François Louis Conti herceget, a franciák jelöltjét választották lengyel királlyá.13

A lengyel választási küzdelmekkel párhuzamosan, 1697 májusa óta Rys-wick ben béketárgyalások folytak, amelyek a Franciaország és a Habsburg– angol–holland koalíció közötti, 9 éve húzódó háború befejezését célozták meg. XIV. Lajos (1643–1715) a béketárgyalások eredményessége, Strassburg birtoklása érdekében hátulról érkező támadás veszélyével kívánta nyomás alatt tartani a Habsburg-házat. Ennek érdekében újabb Magyarország elleni török hadjáratra bírta II. Musztafa szultánt (1695–1703), aki június 17-én meg is indult hadával Drinápolyból Belgrád felé. A 100 000 fős török sereg közeledtére a császári hadve-zetés délre vonta haderejének nagy részét, s Magyarország északkeleti részében csak a fontosabb várak helyőrségeit hagyta hátra. A francia politika Conti herceg királlyá választását összekapcsolta a Porta támadásával és Thököly Imre támo-gatásának szándékával. Mindez összecsengett a török emigrációban élő Thököly terveivel is, aki 1691 óta felső-magyarországi Habsburg-ellenes felkelés kirob-bantását tervezte, amelynek célja török segítséggel egy — szükségszerűen török védnökség alatt álló — nemzeti királyság visszaállítása lett volna. XIV. Lajos Thököly számára — Conti herceg megválasztása esetén — jelentős lengyel kato-nai támogatást ígért.14

Közben egy Magyarország északkeleti vármegyéiben több éve folyó földalat-ti szervezkedés tört felszínre 1697. június 30-án Sárospatakon. A császári uralom és annak képviselői ellen irányuló hegyaljai felkelés vezetője, Tokaji Ferenc egy-kor Thököly-katona volt. Velencei követjelentések szerint a szervezők hadi sike-reikről, a sárospataki és a tokaji vár elfoglalásáról, valamint Conti herceg királlyá választásáról azonnal értesítették a Portát és azon keresztül Thököly Imrét, akitől katonai segítséget vártak.15

Néhány nappal később azonban kedvezően alakult a bécsi udvar helyzete, mivel június 27-én Lengyelországban váratlan fordulattal Conti herceg ellenében a Bécs által is támogatott I. Frigyes Ágostot (lengyel királyként II. (Erős) Ágost, 1697–1706, 1710–1733) választották királlyá. A szász választófejedelem így lemon-dott a császári erők fővezéri posztjáról, s helyébe a kimagasló tehetségű Savoyai

13 MILEWSKI, 2008. 22–27., 79.; GEBEI, 2003. 776–778.; BENCZÉDI, 1953. 45.14 BENCZÉDI, 1953. 17–19., 44–46.15 BENCZÉDI, 1953. 38., 53.

LK-82-2.indb 81LK-82-2.indb 81 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

82

Közlemények

Jenő herceg16 került. Július első felében a császári hadvezetés hozzálátott a fel-kelés leveréséhez. A felkelők azonban hiába számoltak Thököly segítségével: a fejedelem későn értesült a felkelésről, nem rendelkezett önálló hadsereggel, így a Portára volt utalva. A török sereg csak későn, július 17-én indult tovább Szófi ából Belgrád felé.17

1697 nyarán Erdélyben is forrongó hangulat uralkodott; hasonló jellegű moz-galmak jelentkeztek Fogarasföldön és Székelyföldön is.18 Az erdélyi Gubernium július 20-án Tordán kiadott körrendeletében óvatosságra intette a törvényható-ságokat: „maga kegyelmetekis a varmegyeben vagy szekben continuuskodvan ollyan vigyazassal legyen, hogy valami az szomszed orszagba törtent dologhoz hasonlo casus ne tamadgyon”.19 A mellékelt pátensben további óvintézkedéseket tett. Betiltotta a szomszédos országokkal folytatott levelezést; megparancsolta, hogy mindenki tartsa magát az I. Lipótnak letett eskühöz, s az ellenséggel kap-csolatos híreket, leveleket jelentse elöljárójának.20 Hasonlóképpen, a csapataival a határnál állomásozó Jean Louis Rabutin de Bussy erdélyi császári főparancs-nok július 25-én, Déván kelt levelében a Magyarországon még tartó felkelés miatt óvatosságra intette az erdélyi postaállomásokat és felszólította azokat, hogy a jö-vőbeli eseményekről és a beérkező levelekről haladék nélkül értesítsék.21 Rabutin feladata ugyanis a Maros völgyének védelmével annak megakadályozása volt, hogy Thököly Imre vagy II. Musztafa délről segítséget küldjön a felső-magyar-országi felkelőknek.22

Úgy tűnik, hogy a császári katonaság főhadiszállásául szolgáló Nagyszeben városában uralkodó közhangulatra is hatással voltak 1697 nyarának eseményei. A polgárság és a katonaság közötti konfl iktusok fokozódását jelzi már a magiszt-rátus 1696. évi panasza is. A helyőrség különféle, főleg a legelőhasználat vagy a halászat terén megmutatkozó kihágásai mellett a város különösen sérelmezte az ártatlan polgárok jogtalan letartóztatását és bántalmazását. Megemlékezett pél-dául egy olyan esetről, amelynek során egy katona húsvásárlás során kialakuló vita miatt szuronyával bántalmazott egy hentest, akit aztán a védelmére kelt tár-sával együtt őrizetbe vettek.23 A császári katonaság és a lakosság közötti feszült-ség felerősödését jelzi a Continuatio Historiae Betlenianae24 című krónika befejező

16 Eugène-François de Savoie-Carignano.17 BENCZÉDI, 1953. 69–70., 86–87.; MILEWSKI, 2008. 149.18 MAGYARI, 1994. 30.19 MOL, F 43. I. 884. 20 MOL, F 43. I. 883–886. 21 Rabutin, Ordre an alle Siebenbürgische Posti. 1697. júl. 25., Déva. ÖStA KA, Alte Feldakten, 1697

Türkenkrieg VIII–X. Kt. 207. 1697–8–30d.22 BENCZÉDI, 1953. 72.23 A szebeni magisztrátus panasza a helyőrség ellen, 1696. júl. 31., Szeben. DJAN SIBIU, Col. med. U

VI. Nr.2000. 24 Gunesch, Andreas: Continuatio Historiae Betlenianae ab anno 1663–1699. additis quibusdam, par-

tim ex scriptis aliorum, partim propria experientia notis Johannis Ziegler, Pastoris Neovillensis. In: CFLO, 1848. II. 135–287. — Ahogy azt Szegedi Edit is megállapította, a Continuatio kollektív

LK-82-2.indb 82LK-82-2.indb 82 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

83


részében leírt piaci jelenet is. Az 1697. évi hegyaljai felkelés elbeszélését25 köve-tően ezt olvashatjuk:

Mense Augusto Cibinii parum abfuit, quin, ob aliquot verba sinistre intellecta, rex ad lanienam perveniret. Mulier militis, ut et civis cujusdam conjux volue-runt cepas ab una eademque muliere vendente emere, et quidem militis mulier voluit omnes, conjux autem civis partem habere. Dixit illa: Ich kaufe auf eine Woche. Reposuit haec: Was wisset ihr, ob ihr eine Woche lebet? Ex quibus verbis Germani cives rebellionis cujusdam arguere voluerunt. Factus est ob hoc mag-nus tumultus inter praesidiarios, vesperas Siculicas ab innocentibus et meticulo-sis Saxonibus sibi imaginantes.26

Bár a szebeni asszony szájába adott szavak a 17. századi Erdélyre jellemző apokaliptikus szemlélet tükröződéseként is értelmezhetők,27 nem kizárt, hogy a krónikás a városban uralkodó németellenes hangulatot kívánta velük érzékel-tetni. Ezt a feltételezést megerősíti az a hasonló eset is, amellyel a 16. századi Kassán találkozunk, ahol a katona- és polgárfeleségek közötti társadalmi feszült-ség szintén piaci vásárlás során került felszínre.28 A szebeni helyőrség nyugtalan-sága mindenesetre arra utal, hogy a polgárasszony megjegyzését fenyegetésnek vették és a szászokat gyanúsították. Mivel magyarázható mindez?

Ismeretes, hogy a hegyaljai felkelők kapcsolatban álltak a Portával és a szám-űzött Thökölyvel. Elmasz Musztafa nagyvezírnek az erdélyi rendekhez írt le-vele azt is bizonyítja, hogy a törökök terveiben Erdély is szerepelt. A nagyvezír tájékoztatta a három erdélyi nemzet képviselőit a felkelésről, amely elnyerte a szultán támogatását, csatlakozásra szólította fel és tájékoztatta őket, hogy tatár és más oszmán seregek bevonulását tervezik.29 Bár az ismertetett, „az erdélyi vi-lájetben lévő Szasz, Szikel és Madzsar nép előkelőinek, ismert személyeinek, a

munka, ezért nem világos, hogy kitől származik az 1697. év elbeszélése. A Continuatio egyik kéz-irata alapján úgy tűnik, Andreas Gunesch csak 1689-ig írta meg Bethlen művének folytatását: Joh. Bethlen Historia rerum Transs. ex Impresso descripta 1664, quam vero ab anno 1663, usque ad 1689, continuavit in Mspto. Andr. Gunesch. Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 44–45. Vö. SZEGEDI, 2002. 228.

25 CFLO, 1848. II. 269–270.26 Augusztusban Szebenben kevés híja volt, hogy néhány félreértett szó miatt a király mészárlást

okozzon. Egy katona felesége egy polgár feleségével egyszerre akart ugyanattól az asszonytól hagymát venni, és a katona felesége az összeset akarta, a polgár felesége pedig csak egy részét. Amaz [tudniillik a katona felesége] ezt mondta: Egy hétre vásárolok. A másik ezt válaszolta: Honnan tudjátok, hogy még egy hétig éltek? Ezen szavak miatt a németek a polgárokat azzal akarták vádolni, hogy lázadók. Az eset azért történt, mert a helyőrségben nagy nyugtalanság volt, és este összekeverték a székelyeket az ártalmatlan és félénk szászokkal. CFLO, 1848. II. 270.

27 Vö. Szegedi Edit az idézett részről: SZEGEDI, 2002. 233. 28 H. NÉMETH, 1997. 180–181. A városi polgárság és a katonaság közötti konfl iktusokra ld. még: H.

NÉMETH, 2009. 287–289. 29 SERES 2000. 214–215.

LK-82-2.indb 83LK-82-2.indb 83 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

84

Közlemények

városok és a falvak tisztségviselőinek” írt levél pontos dátum nélküli (1696/97)30, könnyen meglehet, hogy ez az Erdélyben terjesztett pátens vagy hasonló tartal-mú változata jutott el 1697. augusztus elején Nagyszebenbe is.

Augusztus 8-án ugyanis Valentin Franck von Franckenstein szebeni király-bíró és Johannes Sachs von Harteneck szebeni polgármester levélben tájékoz-tatta a török határ közelében tartózkodó Rabutint egy gyanús levél érkezéséről, amelyet egy román közember kézbesített a királybírónak. Franck gyanúsnak ta-lálta, ezért nem nyitotta ki, hanem másnap reggel értesítette erről a polgármes-tert és Caetano parancsnokot. Az utóbbi tanácsára Franck kinyitotta a borítékot, amelyben egy török kinézetű, selyemzacskóba csomagolt levelet talált („einen auf Türkhische arth gestalten, und in einen Seidenen Säkhl verpakhten briefe gefundten”).31 Anélkül, hogy feltörte volna a pecsétet és tudta volna, hogy mit tartalmaz, továbbküldte Rabutinnek. Mivel a levél nagyon fontosnak tűnt, még a Guberniumot sem tájékoztatták beérkezéséről. Azért, hogy a Gubernium ne rója fel a szász vezetőségnek a titkolózást, úgy tettek, mintha Caetano32 parancsnok kapta és küldte volna tovább Rabutinnek. A szász elöljárók feltételezték, hogy több hasonló levél is érkezett az országba. A levélhez a kézbesítő román kihall-gatási jegyzőkönyvét is csatolták. Eszerint a levelet egy görög adta át egy Many nevű harmincadosnak, aki a románt azzal bízta meg, hogy a szebeni királybíró-nak kézbesítse a levelet és rögtön hozza a választ a harmincadhelyen várakozó görögnek.33

Két nappal később, augusztus 10-én a Maros mellől, a Hunyad vármegyei Dobra melletti táborból írt válaszában Rabutin az iránta tanúsított becsületes-ség és hűség jelének veszi a levél továbbküldését. Tartalmáról nem számol be, de említi, hogy a latin levélhez török és magyar nyelvű levelek is mellékelve voltak. Kéri, hogy tájékoztassák, ha hasonlóan gyanús levelek érkeznének a jövőben. Emellett elrendeli a szebeni sáncok és bástyák megjavítását, amelyben Caetano parancsnok utasítását kövessék. Így nemcsak a császárnak tesznek szolgálatot, hanem saját városuk biztonságához is hozzájárulnak.34

Rabutin helyzetét megnehezítette, hogy ezekben a napokban utasítást kapott a császári hadvezetéstől az oszmánok elleni támadás előkészítésében való részvé-

30 MTAK, Ms 4834/5, Thököly-korra vonatkozó anyaggyűjtése Dercsényi Mórnak, különböző levél-tárakból, 1673–1701. 56. sz. levél. Fordította Káldy-Nagy Gyula. Az eredeti levél kiadva: Ahmet Refi k: Türk Hizmetinde Kiral Tököli Imre. Istanbul, 1932. A levelet ismertette: SERES, 2000. 214., 4. láb-jegyzet

31 A szebeni királybíró és polgármester levele Rabutinnek, 1697. augusztus 8., Nagyszeben. Egykorú másolat. ÖStA KA, Alte Feldakten, 1697 Türkenkrieg VIII–X. Kt. 207. 1697–8–30e.

32 Cajetano de Aragona, a Lapaczek ezred alezredese. DJAN SIBIU, Col. med. U VI. Nr. 2000. 33 A szebeni királybíró és polgármester levele Rabutinnek, 1697. augusztus 8., Nagyszeben. Egykorú

másolat. Uo.; ÖStA KA Hofkriegsrat, Prot. Exp. 1697. augusztus–december (Bd. 400.) fol. 539r. A harmincados („Szkilar, oder Mauthner”) állomáshelyéül a forrás több helyen is a Kinen hely-nevet említi.

34 Rabutin levele a szebeni királybírónak és polgármesternek, 1697. augusztus 10., Dobra melletti tábor. ÖStA KA, Alte Feldakten, 1697 Türkenkrieg VIII–X. Kt. 207. 1697–8–30f.

LK-82-2.indb 84LK-82-2.indb 84 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

85


telre. Savoyai Jenő már június 12-én tájékoztatást kért tőle az erdélyi viszonyokról és felvetette, hogy az egyik erdélyi lovas ezredet csatolják a fősereghez. Rabutin szerint azonban ez lehetetlen volt. Augusztus 10-én az Udvari Haditanács levelet írt az erdélyi főparancsnoknak, amelyben elrendelte, hogy Savoyai Jenő utasítá-sát követve erdélyi hadtestével csatlakozzon a császári fősereghez a Duna men-tén.35 Rabutin végül augusztus 20-án vonult ki Erdélyből hét ezredből álló lovas hadtestével Arad irányába, hogy részt vegyen az oszmánok elleni újabb hadjárat-ban. Távozása előtt intézkedett, hogy egy esetleges ellenséges támadás elleni vé-dekezésben az erdélyi nemesség és az ország népe is mozgósítva legyen. A véde-lem központjának a hadvezetés Szebent határozta meg. Rabutin nemcsak külső támadástól tartott, hanem attól is, hogy kivonulása közvetlen előidézője lesz egy országos felkelésnek. Ezért megparancsolta az őt helyettesítő Philipp Leiningen grófnak, hogy azonnal értesítse, ha felkelés törne ki.36

A Szebenbe érkező levél ismeretében tudjuk, hogy Rabutin külső támadástól és belső felkeléstől való félelme nem volt alaptalan. Elgondolkodtató az az epizód is, amelyet az augusztusi események elbeszélésénél fest le a Continuatio Historiae Betlenianae c. krónika szerzője. A mű egy, a szebeni szász eliten belül feszülő el-lentétet mutat be, amelynek forrása a császári uralom eltérő megítélése. A csá-szárhű Valentin Franck von Franckenstein királybíró37 és Johannes Sachs von Harteneck (nemesítése előtt Johannes Zabanius) polgármester konfl iktusa annak apjával, Isak Zabanius városi lelkésszel, főleg a lelkész kemény, politikai utaláso-kat sem nélkülöző beszédeivel magyarázható. A krónikás szerint Isak Zabanius egyik prédikációjában a jezsuiták támogatását rótta fel Franck von Franckenstein királybírónak. Egy korábbi beszédében a szász választó katolizálására refl ektált. Ezenkívül a császári helyőrségre sem nézett jó szemmel:

Evocatur his quoque diebus die 16. Augusti M. Isaacus Zabanius, Pastor Cibiniensis, ex improviso a Generali Rabutinio litteris, ut, rupta omni mora ad ipsum in castris, in partibus inferioribus collocatis, compareat, quod etiam fecit, illuc profi ciscens cum Generali Leiningen. Occasio fere talis fuit. Habuerat M. Zabanius Dom. VIII. post Trin. concionem elenchticam, et inter alia dixerat: Non tantum illos esse falsos prophetas, qui doctrinam falsam seminent et doceant, sed etiam illos, qui falsos prophetas suis bonis, neglectis orthodoxis, vestiant. Quae verba Dominus Regius Judex, licet absens, per suos delatores informatus, sibi applicavit, et venienti e templo Consuli illico objicit: Hocne praemium promotionis utriusque. Dimittuntur legati ex Amplissimo Senatu duo, exquirentes a Pastore, quare talia dixerit? Nam ita se res habebat, cuidam enim ex Jesuiticis patribus Dominus Frankius vestem procuraverat. Respondit Zabanius: Eant Vestrae Dominationes, et dicant Domino Frankio, ne mecum incipiat litigare, alioquin male ipsi cedet.

35 ANGELI, 1876. 71–72.36 ANGELI, 1876. 107–108.37 A 17. század végén játszott politikai szerepének ismertetését lásd az 5. részben.

LK-82-2.indb 85LK-82-2.indb 85 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

86

Közlemények

Legatis cum hoc responso redeuntibus, dicit Dominus Consul: Scivi, Dominum parentem meum tam duriter responsurum etc. Consultant ergo, quid facto opus sit? et dum illi negotium ad Dominum Superintendentem delatum vellent, dixit Dominus Consul: Ille certe neminem metuit, et non est in Transsilvania, qui eundem coercere posset. Placuit ergo tandem id consilii, ut Domino Generali litteras perscriberent, qui eundem in castra evocet, atque ibidem perterrefaciat, quod et factum est. Nos vero aliud, et gravius quid, metuebamus. In castra cum pervenisset, Excellentissimus Dominus Generalis ipsum honeste excepit, laute tractavit, et suo carpento per omnia regimina ad lustrandum singula, circumduci jussit. Tandem tertia die, cum abitum parare vellet, ipsi quaedam objecit. Primo de tractatu Pharo, quem Electori Saxoniae, nuper ad castra Pontifi ciorum defl exo, et ob id Rex Polonorum facto, dedicaverat, quod Rex ille aegre tulerit, ex Transsilvania illum admoneri etc. Pervenit tandem ad negotium Fautorum Cibiniensium, quare cum illis non quietius et pacatius vivat, quare in concionibus illos tangat? et quae non alia? Ibi animadvertit, institutum hoc Frankii et fi lii esse.38

Isak Zabanius (1632–1707) felső-magyarországi származású evangélikus lel-kész nem lehetett veszélytelen a szebeni katonai uralmat fenntartó Rabutin tá-bornok számára. Zabanius, aki wittenbergi tanulmányai után 1661-től az eperjesi iskola konrektora volt, majd 1667-től teológiát és bölcseletet tanított az újonnan

38 CFLO, 1848. II., 270–271. „Hívatták ezekben a napokban, augusztus 16-án Isak Zabanius szebe-ni lelkészt is, Rabutin generális váratlan levele miatt, hogy késedelem nélkül jelenjen meg nála a tábor alsó részében, úgy is tett, oda ment Leiningen generálissal. Az ügy pedig nagyjából ez volt. Zabanius Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap [1697. július 28.] szentbeszédet tartott és többek között ezt mondta: nemcsak azok a hamis próféták, akik hamis tant hintenek el és taníta-nak, hanem azok is, akik a hamis prófétákat saját javaikkal ruházzák fel, semmibe véve az igaz hitet. Ezek a szavak besúgói révén a királybíró tudomására jutottak, aki bár nem volt jelen, magá-ra értette a célzást, és a templomból jövet a polgármesternek [tudniillik Johannes Zabaniusnak] azonnal a szemére vetette: ez a jutalom mindkét előléptetésért [tudniillik Isak Zabaniust 1692-ben városi lelkésszé és fi át, Johannes Zabaniust 1695-ben polgármesterré tette]? A szenátus két köve-tet küldött, akik megkérdezték a lelkésztől, miért mondta ezeket? Mert úgy állt a dolog, hogy egy jezsuitának a felruházásáról maga a polgármester gondoskodott. [Isak] Zabanius ezt válaszolta: Menjetek el, és mondjátok meg Franck úrnak, hogy ne velem kötözködjön, mert rosszul jön ki belőle. Miután a küldöttek ezzel a válasszal visszatértek, azt mondta a polgármester [Johannes Zabanius]: Tudtam, hogy atyám ilyen keményen fog válaszolni stb. Gondoljátok meg tehát, mit lehet tenni? és miközben azok az ügyet a szuperintendenshez akarták továbbítani, azt mondta a polgármester: ő bizonyára senkitől sem fél és senki sincs Erdélyben, aki őt meg tudná fékezni. Végül tehát úgy döntöttek, hogy [a polgármester] levelet ír a generálisnak, hogy hívja őt [tudni-illik Isak Zabaniust] a táborba és ott ijesszen rá. Így is történt. Mi többiek pedig annál jobban féltünk. Ahogy megérkezett a táborba, a generális tisztelettel fogadta, jól bánt vele és megparan-csolta, hogy saját hintóján mutassák meg neki az egyes ezredeket. Végül a harmadik napon, ami-kor el akart volna indulni, ezeket hányta a szemére. Először a világítótoronyról szóló beszédet hozta fel, amelyet a szász választónak szentelt, aki a minap átállt a pápisták táborába, és emiatt lengyel király is lett, amit a király ingerülten fogadott, [hogy] Erdélyből erre fi gyelmeztették stb. [A generális] végül rátért a szebeni helyőrség ügyére; miért nem él velük békében, miért beszéli ki ezeket a prédikációiban, és miért nem más témákról beszél? Figyelmeztette, hogy ez Francknak és fi ának [tudniillik Johannes Zabanius polgármesternek] a feladata.”

LK-82-2.indb 86LK-82-2.indb 86 2012.01.31. 9:33:072012.01.31. 9:33:07

87


alapított evangélikus kollégiumban, 1670-ben az ellenreformáció intézkedé-sei miatt elveszítette állását. 1673-ban, mint a megszüntetett evangélikus kollé-gium tanárának, el kellett hagynia a Magyar Királyságot. Zabanius Danzigba (Gdansk, Lengyelország) menekülése után 1676-tól Erdélyben telepedett le. Még ebben az évben a nagyszebeni iskola tanára, 1681-től rektora. Később, 1687-től az unterwaldi Szászorbón (Urwegen), majd 1691-től Szászsebesen volt lelkész. Végül 1692-ben Nagyszeben városi lelkésze lett.39 Rajta kívül még két kollégája menekült Nagyszebenbe a felső-magyarországi protestánsüldözések elől: Elias Ladiver Eperjesről és Johannes Fabritius Kassáról.40

Isak Zabanius eperjesi évei irodalmi tevékenységének egyik csúcspontját jelentették; sorra jelentek meg metafi zikai és teológiai disputációi.41 Mindezek után érthető, hogy a felső-magyarországi ellenreformáció túlkapásait saját bőrén tapasztaló protestáns lelkész kritikával fogadta a szebeni királybírónak a jezsui-tákkal szembeni készségességét.

Zabanius fi gyelemmel kísérte kora külpolitikai eseményeit. Az idézett szö-vegben említett beszédét („Pharus refulgens, quae fl uctuanti fi delis animas na-vigio, in procelloso variorum Schismatum Oceano, securam ad optatum coeli portum, viam ostendit”), amely 1697-ben Drezdában nyomtatásban is megjelent, a szász választófejedelemnek ajánlotta.42 I. Frigyes Ágost, Szászország fejedelme (1694–1733), Meissen és Lausitz hercege a lengyel királyválasztási küzdelemben a francia jelölt, François Louis Conti herceg ellen lépett fel. Váratlan győzelme hátterében nem csak Jakub Sobieski herceg visszalépése állt, hanem az a tény is, hogy — a lengyel trón elnyerése előfeltételeinek megfelelni kívánván — ka-tolizált,43 és áttérését a pápai nuncius is megerősítette, ezzel hivatalosan is tájé-koztatva az addig kétkedő közvéleményt. Szászországban nem kis felháborodást keltett a fejedelem katolizálása a rendek, az egyháziak és az alattvalók körében. Frigyes Ágost a győzelem érdekében azonban nem csak a katolikus hitre való áttérésre volt kész, hanem a választók megvesztegetésére is. Az 1697 szeptembe-rében beiktatott választó II. (Erős) Ágost néven lett lengyel király.44

Isak Zabanius feltehetően fi gyelemmel kísérte a Thököly-párti hegyaljai fel-kelés eseményeit. Thököly Imrét már a fejedelem eperjesi iskolaéveiből (1668–

39 Schriftsteller-Lexikon, 1983. III. 523–525.; MAKKAI, 1985. 1503.; TEUTSCH, 1882. 67–69.40 ALBRICH, 1896. 41.41 HÖRK, 1896. 24–32.42 „A tündöklő világítótorony, amely a különböző skizmák viharos óceánján a hánykolódó hajón

lévő hívő lelkeknek biztos utat mutat az óhajtott égi kikötőhöz…” — Pharus refulgens, quae fl uctuanti fi delis animas navigio, in procelloso variorum Schismatum Oceano, securam ad op-tatum coeli portum, viam ostendit, luce verbi divini, opera & studio M. Isaaci Zabanii, Eccles. Metropolitanae Cibin. in Transylv. Pastoris, Gymnasii Inspectoris, & Vener. Capituli Pro-Decani, accensa & ceu Propempticon Jacobo Zabanio, fi lio cariss. in almam Universitatem Lipsiensem profecturo, exhibita, 1697. Dresdae. 4-to. — RMK III. 584. Vö. Schriftsteller-Lexikon, III., 529.

43 1697. június 2-án.44 DAVIES, 2006. 392–393.; MILEWSKI, 2008. 142., 148–149.; GEBEI, 2003. 779–781.; PILTZ, 1986. 57–60.

LK-82-2.indb 87LK-82-2.indb 87 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

88

Közlemények

1670) ismerhette.45 Bár a 8. osztályban tanító Zabanius a fi atal Thököly Imrét nem tanít hatta, az eperjesi kollégium híres tudós tanára és a kollégium egyik fő tá-mogatójának, Thököly Istvánnak fi a tudhattak egymásról. Később, Eperjes 1682. évi visszafoglalásakor Thököly visszahívta az 1673-ban elűzött tanárokat. Ha az időközben Nagyszebenben rektori székbe került Zabanius nem is tért vissza, kol-légája, Elias Ladiver ismét az eperjesi kollégium tanára lett.46

Isak Zabanius 1697. évi tevékenységéről jelenleg bővebb forrás nem áll rendel-kezésünkre. Életrajzának ismeretében azonban nem kizárt, hogy már ekkor kap-csolatban állt a Thököly-emigrációval. A magyarországi protestáns prédikátorok ugyanis a hegyaljai felkelés idején fontos szerepet játszottak a törökországi ku-ruc emigráció és a hazai szervezkedők közötti kapcsolattartásban.47 A Thököly-emigráció és az erdélyi szászok közötti kapcsolatot támasztják alá Thököly Imre 1699 júniusában Lucas Hermann szász püspöknek és Johannes Zabaniusnak írt levelei is, amelyekben magyarul tudó prédikátor küldését kéri. Thököly 1696 feb-ruárjában arról is értesült, hogy a szászok leveleztek a törökkel.48

Az idézett krónikarészlet alapján feltételezhetjük, hogy Isak Zabanius sze-mélyét Rabutin és a szebeni vezetők 1697 nyarán veszélyesnek tartották. Ezt meg-erősíti egy fi gyelmeztető levél, amelyet Rabutin Lippáról írt a lelkésznek 1697. augusztus 23-án.49 Ebben a tábornok egy néhány nappal korábban, a dobrai tá-borban vele lefolytatott bizalmas beszélgetésre emlékezteti a lelkészt. A levél összhangban áll a Continuatio Historiae Betlenianae krónikása által említett, fent idézett augusztus 16-i epizóddal, és valószínűsíti, hogy annak helyszíne Dobra volt. Rabutin a levél szerint nemcsak prédikációiban, hanem minden ügyben visszafogottságot vár el Zabaniustól. Felszólítja, hogy tartsa tiszteletben a ma-gisztrátus jogkörét és ne avatkozzon bele annak ügyeibe. A magisztrátusnak nem kötelessége Zabaniust mindenről tájékoztatni. Megérti, ha jóindulatból atyai tanáccsal akarja ellátni fi át, de mivel az egyben polgármester is, mindenkinek tisztelnie kell őt.50 Felszólítja, hogy a nemrég Dobrán kiadott utasításával (amely feltehetően Rabutinnek már említett, augusztus 10-i, a szebeni királybírónak és

45 ANGYAL, 1888. 28–31.46 HÖRK, 1896. 42.47 Vö. SERES, 2005. 228–251.48 Thököly Imre a szász püspöknek, 1699. [június 3.]. Thököly Imre 1699. évi leveleskönyve, 2. köt.

MOL, G 2. II. 5. fol. 8r; Thököly Imre Zabaniusnak, 1699. június 3., Konstantinápoly, Uo. fol. 8v; Magyar Országbol és Erdélyből, Havasalföldében telelő kuruczok kőzé jőt hírek, mellyek is Die 5. Februarii a Vezér Tihájának be adattak. Thököly Imre 1696. évi leveleskönyve. Biblioteca Naţionala a Romanei, Filiala Batthyaneum (Gyulafehérvár). Nr. 5. IV. 9. 25. Ezúton köszönöm Seres Istvánnak, hogy az idézett forrásokra felhívta a fi gyelmemet és rendelkezésemre bocsátot-ta azokat. A hivatkozott Thököly-féle kéziratok kiadásra való előkészítése folyamatban van.

49 Jean Louis Rabutin de Bussy Isak Zabaniusnak, 1697. augusztus 23., Lippai tábor (egykorú máso-lat). DJAN SIBIU, Colecţia de documente medievale. U VI. Nr. 2075.

50 „Einen gutten wohl mainent, und vatterlichen Rath dero Herrn Sohn zugeben, approbire selbsten gestalten aber disser zugleich Burgermaister und von mäniglich darvor zu respectiren ist, so erfordert das Politicum hierauf nothwändig zu refl ectiren und ein gebührente Distinction, de loco, tempore und persona zumachen (…).” Uo.

LK-82-2.indb 88LK-82-2.indb 88 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

89


polgármesternek írt levelével egyezik meg) ne éljen vissza, ne adja tovább, hanem tartsa titokban. A királybíró és a polgármester hűsége már többször kiállta a pró-bát, amelyet a császár kitüntetéssel is elismert. Zabanius lelkész érdemei is egyre gyarapodnak, ezért a tábornok visszafogottságot és szerénységet ajánl, hogy ez-által ne ossza meg az egységet, hanem erősítse meg azt. Felhívja fi gyelmét, hogy viselkedése a császári udvarban visszatetszést kelthet.51

Rabutin aggodalma nem volt alaptalan, mert a lelkész fi a, Johannes Zabanius szebeni polgármester ekkoriban folyamatos levelezésben volt az erdélyi császári katonaság vezetőivel, akiktől a legfrissebb információkhoz jutott a törökök által tervezett hadjáratról, majd annak kimeneteléről.52

1697 nyarán Erdély fontos stratégiai szerepet játszott a török tervekben. A tö-rök hadvezetés egy része és maga Thököly Imre is az Erdélybe való bevonulást támogatta, amely megnyitná az utat Felső-Magyarország felé és lehetővé tenné Thököly „királlyá” való kinevezését. A másik vélemény szerint Pétervárad el-len kellett volna vonulni. Titel elfoglalása után végül a törökök az Erdély elleni hadjárat mellett döntöttek, s el is indultak, hogy a Maros mentén betörjenek az országba. A Savoyai Jenő vezette császári csapatok szeptember 11-i zentai győzel-me azonban megakadályozta tervük megvalósítását.53

Ebben az eseménydús, politikai feszültségekkel teli közegben íródott a Fides Saxonum. A mű bemutatása előtt ismerkedjünk meg szerzője munkásságával.

2. A szerző

A Fides Saxonum szerzője az erdélyi szász lelkészek azon csoportjához tartozott, akik egyetemi peregrinációjuk után hazájukba visszatérve lelkipásztori tevé-kenységük mellett az erdélyi történelem tanulmányozásával is foglalkoztak. Andreas Gunesch, Szászsebes város lelkésze és az unterwaldi káptalan dékánja 1648-ban született Nagyszebenben, ahol édesapja a százak tanácsának tagja volt. A nagyszebeni gimnázium elvégzése után, 1670-ben a wittenbergi egyetemre irakozott be, ahonnan 1674-ben tért haza. 1680-tól Szászsebes székben lelkész, kezdetben Péterfalván (Petersdorf/Petreşti), majd 1685-től Kelneken (Kelling/Cîlnic), 1702-től pedig szászsebesi lelkész. 1703 decemberében hunyt el.54

51 Tény, hogy Isak Zabanius a felkelés után két évvel egyik írásával már I. Lipót császárt köszöntötte névnapján: „Majestätischer Ehrenthron des Glorwürdigsten Kaisers Leopoldi Magni, am Tage Leopoldi. Hermannstadt, 1699, den 25. Nov. 4-to.” Schriftsteller-Lexikon, 1983. III. 529.

52 Georg Wilhelm Löffelholz tábornok például aug. végén Brassóból írt levelet Johannes Zabaniusnak, amelyben a legújabb török hadmozdulatokról számolt be. Georg Wilhelm Löffelholz gróf Johannes Zabaniusnak, 1697. aug. 23., Brassó. DJAN SIBIU, Colecţia de documen-te medievale. U VI. Nr. 2076. Vö. még: Karl Ludwig Acton Johannes Zabaniusnak, 1697. szept. 8., Péterváradi tábor. Uo. Nr. 2078.; Jean Louis Rabutin de Bussy Johannes Zabaniusnak, 1697. szept. 8., Péterváradi tábor és 1697. szept. 12., Zenta. Uo. Nr. 2079.

53 VARGA J., 1986. 251–252.54 Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 41–42.

LK-82-2.indb 89LK-82-2.indb 89 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

90

Közlemények

Tizenöt művéből55 kettő jelent meg nyomtatásban: Bethlen János erdélyi tör-ténetének kiegészítése, valamint folytatása, amelyeket Johannes Ziegler nagysin-ki lelkész 1699-ig tartó kiegészítéseivel együtt Joseph Trausch adott ki a Chronicon Fuchsio–Lupino–Oltardinum-ban.56 Simon Massa, Marcus Fuchs, Christian Lupi-nus és Johannes Oltard első kötetben szereplő krónikáit két, Gunesch nevével fémjelzett, az 1630–1663, illetve 1663–1699 közötti erdélyi történetet elbeszélő munka követi a második kötetben. Az első, a Supplementa57 kritikai mű, amely-nek célja Bethlen művének folytatása és összehasonlítása a szakirodalommal, a forrásokkal, illetve saját ismereteivel. Gunesch kiegészíti benne a Bethlen által ismeretetett információkat és értelmezéseket, a hiányzó magyarázatokat egyéb szerzők munkái alapján pótolja, s így törekszik mások szemléletének megismer-tetésére. A Chronicon-ban szereplő második Gunesch-mű, a Continuatio Historiae Betlenianae58 kollektív munka, amelybe Johannes Ziegler Gunesch műveinek rendszerezése, más szerzők írásaival való kiegészítése mellett saját tapasztalatait is beleírta. A Supplementa — csakúgy, mint a Continuatio — gazdag és sokszí-nű, elsősorban elbeszélő és kiadatlan forrásanyagra támaszkodik. Felhasználja a német nyelvterületen és Erdélyben elismert híres szerzők műveit, évkönyveket, kalendáriumokat, okleveleket, manifesztumokat, apológiai és polemikus íráso-kat is, s ezeket a szemtanúk megfi gyelései, pletykák és anekdoták beépítésével színesíti. Így a Chronicon második része, a Supplementa és a Continuatio izgalma-sabb és dinamikusabb, mint az első, s egyaránt alkalmas a humanista és barokk történetírás és életszemlélet illusztrálására.59

Gunesch nem csak Bethlen János művét folytatta, hanem David Hermann annales-ét és Matthias Miles Siebenbürgischer Würgengel c. munkáját is. Mindezek alapján a szerző beleillik a történelem folytonosságát felismerő 17. századi törté-netírók körébe.60

Művei részben teológiai és egyháztörténeti témájúak, nagyobb részt pedig történeti munkák, amelyek főleg olyan híres szerzők művei alapján készültek, mint Hieronymus Ortelius, Nadányi János, Istvánffy Miklós és Antonio Bonfi ni. Gunesch foglalkozott Erdély 17. századi történetével, a Magyar Királyság buká-sával, az erdélyi szászok eredetével, de két helytörténeti művet is hagyott az utókorra: egy medgyesi krónikát (Kleinwinzige Medwischer Chronik) és egy szász-sebesi évkönyvet (Annales Sabesienses).

55 Vö. Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 42–45.56 CFLO, 1848. II.57 Supplementa Andreae Gunesch, Pastoris Sabaesiensis, ad Cancellarii Johannis Betlenii Historiam

Transsilvaniae ab anno 1630–1663. quatuor libris congestam atque tam anno 1663 quam anno 1664. sine commemoratione loci typis editam. In: CFLO, 1848. II. 1–135.

58 Vö. 24. jegyzet. 59 SZEGEDI, 2002. 226–231.60 ARMBRUSTER, 1991. 197–198.

LK-82-2.indb 90LK-82-2.indb 90 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

91


3. A kéziratok

Andreas Gunesch Fides Saxonum című műve, noha kéziratban maradt, nem volt ismeretlen sem a kortársak, sem a 18. századi erdélyi szász tudósok körében. A fennmaradt, eddig előkerült kilenc kézirat legnagyobb része erdélyi levél-tárakban, Nagyszebenben és Brassóban található. A nagyszebeni Brukenthal-gyűjteményből több olyan példány is előkerült, amely a szebeni vezető réteg érdeklődéséről tanúskodik. Az egyik Paul Schirmer szebeni patrícius, a százak tanácsa tagjának possessor bejegyzését tartalmazza.61

A kötetben található másik munka szintén Gunesch tollából származik: ez a két évvel később, 1699-ben írt, Paul Schirmernek ajánlott Expeditio Schirmeriana.62 Egy másik, közel egykorú példány abban a gyűjteményes kötetben található, amelyben G(eorg) Werder szebeni polgármester (1716–1729) possessor bejegyzése olvasható.63 A kötetben Gunesch műve Andreas Teutsch64 és Georg Werder mun-kái mellett szerepel.65

A Fides Saxonum több 18. századi gyűjteményes kötetben az Expeditio Schirmeriana és a Kleinwinzige Medwischer Chronik című Gunesch-művekkel együtt szerepel.66 Ezek között több olyan példány is létezik, amely e három munkán kívül Daniel Wolf, David Herrmann és Johann Hutter egy-egy művét is tartal-mazza. Ezek egyike egy hét művet magába foglaló, a Brukenthal-gyűjteményben őrzött octavo kötet.67 Feltételezhetően ennek alapján készült a brassói Honterus

61 DJAN SIBIU, Col. Bruk. A 1–5. Nr.57. fol.3–40.62 EXPEDITIO SCHIRMERIANA Das ist: Kurtze Beschreibung, aus was Ursachen Herr Antonius

Schirmerus Im Jahr 1602. von Einem Ehrsamen Wohl Weisen Raht, in der Königlichen Herrman-stadt nacher Szathmár, und von dar nacher Prag in Böhmen, zu Ihro Römisch Kayserlichen Mayestät Rudolpho II. seye außgesendet worden. Einfältig entworffen von ANDREA GUNESCH damahligen Pfarrer zu Kelnek als Einen Historien Liebhabern. Im Jahr 1699. Mense Martio. Uo. fol.54–76. — Bővebb ismtertetést a műről lásd később.

63 DJAN SIBIU, Col. Bruk., B 1–9, Nr. 72. fol.31–69. Összevetve a possessor bejegyzést a gyűjteményes kötet végén található, Georg Werder tollából származó mű és a Fides Saxonum széljegyzeteinek kézírásával (pl. fol.34v; 40r; 69v.), feltételezhető, hogy ez utóbbiak is Werder kezétől származnak.

64 1704–1711: szebeni polgármester, 1710–1730: szebeni királybíró.65 Uo. 1. Historia REGNI hoc PRINCIPATUS TRANSYLVANIAE Auctoris ANONYMI sive D.A.T.R.I.C.

[...]Doctor Andreas Teutsch, Regius Judex Cibiniensis; 2. Historica, Geographica et Topographica Descriptio Hodiernae Daciae Transilvanicae; 3. Fides Saxonum in Transylvania; 4. Quaedam an-tiqua Gravamina Saxonum; 5. Additamentum G.W.: Einige Zugaben und Anmerkungen über den Sibenbürgischen Staat A 1708.

66 Pl. DJAN Sibiu, Col. Brukenthal, I 1–5, Nr. 12. 1. Fides Saxonum in Transylvania [Johann Georg von Rittern 1762. évi possessor bejegyzésével]; 2. Expeditio Schirmeriana; 3. Kleinwintzige Medwischer Chronick; 4. Litterae cujusdam Anonymi, quibus opinionem et Judicium Suum, in negotio Sollicitatae confi rmationis Privilegii Nationalis antiquissimi, exserit.

67 DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48. 1. Daniel Wolf: Hydra Transylvanica (1708); 2. David Herrmann: Ruinae Transylvaniae (1660); 3. Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transilvania (1697); 4. Expeditio Schirmeriana (1699); 5. Andreas Gunesch: Klein-wintzige Medwischer Chronick (1700); 6. Johannes Hutter: Manuscriptum Historicum; 7. Belagerung der Stadt Medwisch Anno 1705. — Bár a művek különböző kézírással készültek, címlapjaik egységességéből — mint ahogy erre Lőkös Péter felhívta a fi gyelmemet — azonos gyűjtőre következtethetünk. A Fides Saxonum itt található példánya jellegezetes másolási hibák alapján (pl. 227.) feltételezhetően egykorú vagy 18. századi másolat.

LK-82-2.indb 91LK-82-2.indb 91 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

92

Közlemények

1. kép. Andreas G

unesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). C

ímlap és részlet. D

JAN

SIBIU, C

ol. Bruk. A 1–5. N

r. 57.

LK-82-2.indb 92LK-82-2.indb 92 2012.01.31. 9:33:082012.01.31. 9:33:08

93


Levéltár Trausch-gyűjteményében található, közel azonos tartalmú kolligátum.68 A nagyszebeni Brukenthal- és a brassói Trausch-gyűjteményben található továb-bi kéziratokon69 kívül az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára is őriz egy példányt.70

68 AHG IV F 1 Tq 121/I. A DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48. jelzetű kézirat 1–6. művét, vala-mint a következő két művet tartalmazza: Auszug aus Martin Schullers Centaur. Coron. Diario; Bibliotheca historica Transylvaniae consignata a Georgio Matthiae.

69 Az egyik 18. századi kötet Samuel von Brukenthal nyomtatott ex librisét tartalmazza: DJAN SIBIU, Col. Bruk., A 1–5, Nr. 92. A Brukenthal-gyűjteményben található továbbá egy feltételezhetően 19. századi másolat: Uo. H 1–5, Nr. 24. A Trausch-gyűjtemény másik példánya, helyesírása alapján legkorábban a 18. század második feléből származhat: AHG IV F 1 Tf 17/II.

70 Engel Sándor 19. századi possessor bejegyzésével. OSZKK Quart. Germ. 157.

2. kép. Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Címlap.DJAN SIBIU, Col. Bruk., I 1–5, Nr. 12.

LK-82-2.indb 93LK-82-2.indb 93 2012.01.31. 9:33:112012.01.31. 9:33:11

94

Közlemények

A Fides Saxonum a 18. században nem volt ismeretlen az erdélyi szász tu-dósok körében sem: Martin Schmeizel (1679–1747) tudott róla71, Johann Seivert (1735–1785) pedig rövid összefoglalást írt a mű előszaváról.72 Az erdélyi szász his-toriográfi át tárgyaló újabb szakirodalom Gunescht elsősorban mint a Chronicon Fuchsio–Lupino–Oltardinum egyik szerzőjét vagy a Siebenbürgischer Würgengel foly-tatóját tartja számon, egyéb műveit, köztük a Fides Saxonumot, nem tárgyalja.73

71 Az egyik brassói kézirat címlapján olvasható megjegyzés szerint Schmeizel egy 1744. évi munká-jában említi a Fides Saxonumot. ANDREAS GUNESCH: Fides Saxonum. AHG IV F 1 Tf 17/II. 338.

72 Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 42.73 Vö. pl. SZEKFŰ, 1943. 192., 332.; SZEGEDI, 2002. 226–232. Bartoniek Emma Gunescht csak Thomas

Bordan Virtus Coronata c. műve kapcsán említi, Kemény Józsefre hivatkozva. BARTONIEK, 1975. 178.

3. kép. Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Címlap. DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48.

LK-82-2.indb 94LK-82-2.indb 94 2012.01.31. 9:33:122012.01.31. 9:33:12

95


4. A mű célkitűzése

Az 1697-ben íródott Fides Saxonum in Transylvania alapvetően történeti munka, amely túlnyomórészt a 16. század eseményeit tárgyalja (1526–1606), azonban tar-talmaz olyan aktuális utalásokat is, amelyek az erdélyi szászok 17. század végi politikai helyzetére vonatkoznak.

Gunesch művét Valentin Franck von Franckenstein (1643–1697) szász is-pánnak és szebeni királybírónak ajánlja, amelyet többszörösen is megindokol. Először azt a komoly munkát hangsúlyozza, amelyet Franckenstein a szászok fejeként — betegsége ellenére — vállalt magára a „test”, azaz a szász nemzet vé-delmezésére („zu erhaltung und beschirmung des gantzen Leibes”). Gunesch kö-telesnek érzi magát, hogy a nemzet „kis tagjaként” („als ein geringes glied”) ő is írjon valamit, amellyel hozzájárulhat annak jó híréhez („auch etwaß zu dero lieb, ruhm und ehrn”).74 Franck személyét a szász nemzet és a Habsburg-ház közötti közvetítő szerepe miatt különösen fontosnak tartja:

74 Fides Saxonum, 221.

4. kép. Valentin Franck von Franckenstein portréja. Rosetum Franckianum, 1692. OSZK RNyT RMK III. 3725/1.

5. kép. Illusztráció Lucas Kolich Donativum c. verséhez. Rosetum Franckianum, 1692. OSZK RNyT RMK III. 3725/1.

LK-82-2.indb 95LK-82-2.indb 95 2012.01.31. 9:33:132012.01.31. 9:33:13

96

Közlemények

Andertens, sind Eure Edle, Nahmhafte, Fürsichtige Wohl Weisheit noch allein übrig von der Biga, Detur fi delissimis, welchen der favor Caesareus, als den treu-esten, zu erst übersendet worden; Wem kan ich denn billiger der Sachsen treü und auffrichtigkeit widmen! Haben nun Ihro Kayserlich Königliche Majestät auß ihrem schaff daß Gold nicht gespahret, so ein wehrtes Haupt damit zu bekränt-zen. Wer will mirs denn wehren, auß meinem geringen penu historico etwaß herfür zu bringen, daß mir von Gott vorgesätzte Haupt damit, wiewohl nach meinem geringen Vermögen, zu beehren, es gilt doch allhier: Quod decuit Reges, cur mihi turpe putem.75

Valentin Franck valóban az egyik legjelentősebb erdélyi szász politikus volt a 17. század végén. 1684 óta szebeni királybíró és szász ispán, 1685-től fejedelmi titkos tanácsos, majd 1688-ban tagja I. Apafi Mihály (1661–1690) követségének, amelyet a fejedelem Caraffa császári főparancsnokhoz küldött Nagyszebenbe, hogy Erdély és a Habsburg-ház viszonyáról tárgyaljanak vele. Hivatali ideje alatt a Szász Universitas sikeresen lépett fel privilégiumai, vallásszabadsága, 1583. évi törvénykönyve (az ún. Eigenlandrecht) és szabad bíróválasztása védelmé-ben. Franck I. Apafi Mihály halála (1690) után guberniumi tanácsos lett. Később I. Lipót (1658–1705) megerősítette szász ispáni hivatalában, nemesi címet adomá-nyozott neki és aranylánccal (Goldene Gnadenkette) tüntette ki, s így az osztrák hivatali nemesség első szász tagjai közé tartozott.76

A Guneschtől idézett sorok jól tükrözik, hogy az aranylánccal történő császá-ri kitüntetésnek mekkora jelentőséget tulajdonítottak a kortársak. A „biga”77 és a „Detur fi delissimis”78 felirat említésével Gunesch ugyanis a Rosetum Franckianum c. verseskötetre (1692, Bécs)79 hivatkozik, amely az ugyanabban az évben „von Franckenstein” nemesi címet elnyerő szebeni királybíró tiszteletére jelent meg, s neki ajánlott német és latin alkalmi költeményeket tartalmaz.80 A kettős fogat em-lítésével Gunesch egy, a kötetben szereplő műre, Lucas Kolich jezsuita Donativum c. versére emlékeztet, amelyet szerzője a két legfontosabb szebeni tisztségviselő-nek, Valentin Franck von Franckenstein királybírónak és Christian Reichert pol-gármesternek (1684–1695) ajánlott abból az alkalomból, hogy I. Lipót aranylánc-

75 Fides Saxonum, 221–222. Már csak Franck „maradt meg abból a kettős fogatból, melyet a császár a leghűségesebbeknek küldött. Ki másnak ajánlhatnám tehát a szászok hűségét és őszinteségét? A császár nem sajnálta az aranyát arra, hogy egy ilyen értékes fejet megkoszorúzzon vele. Ki tilt-hatná meg szerény történész pennámnak, hogy valami olyat írjak, amellyel az Isten által fölém rendelt főt szerény képességeim szerint megtisztelhetem? Hiszen érvényes a mondás: Quod de-cuit Reges, cur mihi turpe putem.” — „Hogyha király tesz ilyet, mért ne tegyem magam is?” (ford. Orbán Ottó). Publius Ovidius Naso: Szerelmek. Budapest, 1998. Második könyv, 8. elégia, 46–47.

76 SZEGEDI, 2002. 361–362.; GÜNDISCH, 1998. 111–112.; R. VÁRKONYI, 1986. 876.77 lat. bigae,-arum, n.: kettős fogat78 „Adassék leghűségesebbeknek.”79 Rosetum Franckianum, 1692. 80 HAJEK, 1923. 24.

LK-82-2.indb 96LK-82-2.indb 96 2012.01.31. 9:33:172012.01.31. 9:33:17

97


cal tüntette ki őket.81 Gunesch Reichert halálára utal, amikor megemlíti, hogy a versben szereplő „Biga” utasai közül már csak Franck maradt meg. Lukas Kolich műve nemcsak a szebeni polgármestert és királybírót, a „biga” utasait, hanem I. Lipót császárt is dicsőíti, és azt az átmeneti időszakot idézi Erdély történetében — jezsuita szemszögből —, amelynek során a fejedelemség a török függőségből a Habsburg-ház uralma alá került:

„ Sericeos dat Sultanus pro munere restes:Torques pro meritis mittere Caesar amat.Mollior est restis, sed stringit duriter. ErgoSint Turcis restes: Tevto Catena tibi.”82

Kolich versének lapjai között található egy illusztráció is: egy medaillonban a Francknak adományozott aranylánc látható, amely a „Detur fi delissimis” fel-iratot öleli körbe. A lánc körül a Teremtés könyvéből olvashatunk idézetet: „Er hieng Ihm ein Guldenketten an Seinen Halß, Gen.41.42.”83 A láncon függő medál I. Lipót császárt ábrázolja (5. kép). A kötet első lapján található portrén szintén látható Franck nyakában az I. Lipóttól kapott aranylánc (4. kép).

Gunesch ajánlásában Franck magánéletére és tudományos tevékenységére is tesz utalást. Kifejezi a kétszeresen megözvegyült szász ispán iránti együttér-zését és emlékezteti, hogy annak nemrég elhunyt feleségétől84 két könyvet örö-költ, amelyeket saját művével szeretne pótolni: „Endlich so sehe ich in meiner Studier Stuben, zwey kleine büchlein, so ich von dero liebreichen hand über-lieffert, besitze. Ich dencke, meine schuldigkeit erfordere es, etwaß zu ersetzen.”85 Feltételezhetően két olyan műről van szó, amelyeket Gunesch a Fides Saxonum

81 Donativum h.e. Favor Caesareus: Praestantissimis Duumviris: Amplissimis Viris, Saxonicae Nationis Primoribus: Spectabili ac Generoso, Ampliss. Prudenti, ac Circumsp. Domino: CHRISTIANO REICHARDT, Celsissimi Domini, Domini Principis Transyl. Consil. Int. Urbis Metropolitanae Cibiniens. Consuli meritiss. Spectabili ac Generoso, Ampliss. Prudenti ac Circusp. Domino VALENTINO FRANCK, Celsissimi Domini, Domini Principis Transyl. Consil. Int. Ttius Nationis Saxonicae Comiti confi rmato, Civitatisque Cibiniens. Judici Regio, etc. Rosetum Franckianum, 1692. XXXIII., 51–56.

82 „A szultán színes kötelet ad a szolgálatért: A császár szívesen küld láncot a rá érdemeseknek. Lágyabb a kötél, de erősebben szorít. Tehát a töröktől kötél, a némettől lánc [jusson] neked.” Rosetum Franckianum, XXXIII.

83 Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: „Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!” Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az arany-láncot.” Ter 41, 41–42. [Kiemelés tőlem, Sz. Zs.] Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján. Bp. 1999.

84 Valentin Franck első felesége Margaretha Klokner, akivel 1668-ban házasodott össze, s 1692-ben hunyt el. Második feleségét, Anna Maria Rosenauert, özvegy Waydanét 1693-ban vette el. Schriftsteller-Lexikon, 1983. I. 340. Második feleségét, amint egy vallomásából kiderül, Veterani császári tábornok felesége közvetítésével ismerte meg. HAJEK, 1923. 32.

85 Fides Saxonum, 223. „Végül pedig dolgozószobámban látok két könyvecskét, melyeket azoktól a jóságos kezektől örököltem. Úgy gondolom, adósságom megkívánja, hogy valamivel pótoljam (őket).”

LK-82-2.indb 97LK-82-2.indb 97 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

98

Közlemények

megírásához is felhasznált. Franck főműve, a Breviculus originum Guneschre tett hatása nyilvánvaló; emellett szóba jöhet még — ahogy később látni fogjuk — Thomas Bordan Virtus Coronata c. munkája is.

Franckenstein szász ispán híres műve, a Breviculus originum Nationum et prae-cipue saxonicae in Transilvania/ Kurtz-gefaster Bericht von der Einwohner sonderlich aber der Sächsischen Nation in Siebenbürgen Ursprung latinul és német fordításban épp az előző évben, 1696-ban jelent meg Nagyszebenben.86 Gunesch nem véletle-nül hivatkozik műve végén a Breviculus-ra, amely komoly előrelépést jelentett a szász történetírásban; Francknak ugyanis eredeti források alapján sikerült tisz-táznia a sokat vitatott erdélyi szász eredetkérdést, ezzel paradigmaváltást hozva a probléma tárgyalásába.87

A 17. századi történetírók források iránti érdeklődése az erdélyi szászoknál is megfi gyelhető: ekkor írták az első forrásfeltáró erdélyi szász egyháztörténeti műveket; ekkoriban született egy jogtörténeti munka és több forrásalapú erdé-lyi kortörténet, amelyekhez a szerzők az országgyűlési jegyzőkönyveket, a Szász Universitas és zsinat tárgyalásainak iratait is felhasználták.88 Georg Kraus, a leg-jelentősebb 17. századi erdélyi szász krónikás szintén nagyobb mennyiségű okle-velet és iratot épített be művébe.89 A történeti források iránti érdeklődés Gunesch munkásságában is megfi gyelhető. Fides Saxonum című műve készítésekor kézira-tos forrásokat is felhasznált, s ugyanabban az évben a szászvárosi káptalan törté-netéhez forrásgyűjteményt állított össze Antiquitatis Capituli Saxopolitani címmel.90

Nem kizárt, hogy Guneschre Franck forrásfeltáró munkája is hatással volt, amelyet épp az előző évben ismerhetett meg. Az pedig egészen valószínű, hogy Franck Breviculus-a és a Fides Saxonum célkitűzése közötti hasonlóság nem vélet-len. A Breviculus — Szegedi Edit szerint — a súlyos betegségben szenvedő, a halál közelségét sejtő szász ispán egyfajta végrendeletének tekinthető, amelyben sa-ját közössége eredetét akarta megírni. Munkája apológiai és informatív funkciót tölt be egyszerre, mert egy közösség védelmében íródott, és mert Franck szerint az ítéletek gyakran a tudatlanságon alapultak.91 Franck műve részben politikai indíttatású volt: ezt főleg az a rész mutatja, ahol Erdély Habsburg-uralom alá kerülését kommentálja; itt a Habsburgok „régóta óhajtott és természetes urak” („langgewünschte und natürliche Herren”) képében jelennek meg, akik a szászo-kat felszabadították az oszmán iga alól.92

86 FRANK, 1696. További kiadások: Kolozsvár 1697, Helmstedt 1697, Danzig 1701. Vö. SZEGEDI, 2002. 362.87 SZEGEDI, 2002. 362., 365.88 ARMBRUSTER, 1991. 196.89 VOGEL, 1994. 56.90 Antiquitatis Capituli Saxopolitani, sive brevis Commemoratio Actorum Capitularium, Pastorum

Szászváros, hinc inde ex Litteris transmissionalibus, relatoriis, aliisque ultro citroque missis epistolis, comparata, ac in ordinem redacta […] 1697. Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 43.

91 SZEGEDI, 2002. 362–363.92 SZEGEDI, 2002. 369.

LK-82-2.indb 98LK-82-2.indb 98 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

99


Már Gunesch előszavában is kiderül, hogy a Fides Saxonum politikai célza-tú mű. Gunesch szerint az erdélyi Habsburg-uralom „Isten rendelése szerint” történt. Természetes jelenségnek állítja be, hogy a Habsburg-ház ideiglenes ka-tonai uralma időközben tartós uralommá változott, és mindezt olyan példák-kal támasztja alá, mint Nagy Sándor vagy Attila terjeszkedése: „denn wenn ein Potentat Ihm vorgenohmen, sein Reich zuerweitern, und eine tüchtige Armee auff den beinen hat, auch alle praeparatoria zum Kriege fertig hat, läst er sich nicht viell mahnen […].”93

A Breviculushoz hasonlóan ennek a műnek is kettős funkciója van. Tekinthető történeti értekezésnek, amelyet a szerző elnevezése is indokolttá tesz: Gunesch a Fides Saxonumot traktátusnak („Tractätlein”) nevezi. Művében az általa írt előszó-ban megjelölt állítás, az erdélyi szászok becsületességének és az uralkodó iránti hűségének alátámasztására törekszik, s ezt történeti munkák és források felhasz-nálásával igyekszik megvalósítani. Az előszó azonban apológiai jellegű, s bár a műnek csak töredékét képezi, számunkra mégis ez tűnik a legfontosabb résznek, mert sejteti a mű keletkezésének politikai hátterét.

Gunesch itt a szászok aktuális helyzetét vázolja fel: a jelenlegi hatalomvál-tás óta az erdélyi szászok nehéz helyzetben vannak, mivel két oldalról támadják őket. A magyarok azt vetik szemükre, hogy ők hívták a németeket az országba, a császári katonák viszont azzal gyanúsítják őket, hogy lázadók, akik összejátsza-nak a törökökkel és Thökölyvel.94

Úgy tűnik, hogy a Gunesch által idézett, a katonaság által a szászokra agga-tott „Rebellen, Speck-Türcken” kifejezések használata ekkoriban egyre gyako-ribbá vált. 1696-ban ugyanis a szebeni magisztrátus a helyőrség elleni panasza egyik pontjában épp azt sérelmezte, hogy a város lakosságát ilyen szavakkal gú-nyolják.95 Nem sokkal később Rabutin a Gubernium által továbbított pátensében országszerte megtiltotta, hogy a katonaság a lakosságot árulónak nevezze vagy hasonló tartalmú gúnynévvel illesse.96 Szebenben azonban néhány év múlva újra felbukkannak az említett kifejezések: 1700-ban a polgárság ismét sérelmezi, hogy a helyőrség olyan becsületsértő szavakkal csúfolja, mint: „Rebellen, Speck

93 Fides Saxonum, 225–226. „mert ha egy hatalmasság eltervezi, hogy birodalmát kibővíti, és alkal-mas hadsereget tart fenn és minden hadi előkészületet elvégzett, nem sokat teketóriázik […].”

94 „Im gegentheyl von den Käyserlichen Soldaten, absonderlich von den Gemeinen (die da den re-rum statum nicht allerdings recht verstehen) wenns nicht recht in einem oder andern Feldzug nach Wunsch abgelauffen, sich ungescheüt verleuten laßen: dise Sachsen sind Rebellen, Speck-Türcken, haben den Türcken geruffen, verlangen den Tökelyi etc.” Fides Saxonum, 224–225. „Ezzel ellentétben a császári katonák, különösen a közlegények (akik a dolgok állását persze nem igazán értik), ha egyik vagy másik hadjárat nem az ő kívánságuk szerint folyik le, bátran hangoztatják: ezek a szászok lázadók, „szalonna-törökök”[?], ők hívták a törököt, Thökölyt akarják stb.”

95 „Allerhand Schmäh und Schelt Worte als Spek Türken Rebellen (…)” A szebeni magisztrátus pa-nasza a helyőrség ellen, 1696. júl. 31., Szeben. Uo.

96 „Végezetre mind a’ Vitézek és ez Országbélieknek egyességekért valójában és keményen tiltatik, hogy a’ Vitézek öket semmi szitkok nemével, úgymint árúló nével-is, vagy másként boszontván ne illessék, ne nevezzék, hanem az eleikbe adatott Rendhez alkalmaztassák mindenként mago-kat.” Rabutin pátense, 1696. aug. 16. Torda. DJAN SIBIU, Col. med. U VI. Nr. 2005.

LK-82-2.indb 99LK-82-2.indb 99 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

100

Közlemények

Türcken, Peltz Tartaren”. Egy becsületes ember inkább megöletné magát, mint hogy ilyen rágalmakat eltűrjön.97

Gunesch a két oldalról vádolt szászok helyzetét egy meglehetősen nyers kép-pel szemlélteti: a szászok azokhoz hasonlítanak, akik a középső emeleten laknak, s fölülről vizelettel öntik le, alulról megfüstölik őket. A kettős vád cáfolására a szerző történeti értekezés írására vállalkozik:

Damit aber ein jeder, Er sey ein heymisch oder außländisch, sehen möge, daß die Edle Sachsen, keine wetterhahnen seyn, die da sich nach dem wind kehren, oder Paurische Vollachen, die ihre bund-schuhe alle Tage umb wechseln, son-dern rechte auffrichtige Patrioten undt liebe Getreuen, die da an Ihrer Obrigkeit die Ihnen von Gott vorgesetzt, fest undt beständig verbleiben, undt sich durch keinen Sturmwind der gefährligkeit abwendig machen laßen, hab ich etwas auß historischem Grundt auff setzen wollen.98

Művét azért írja, hogy az erdélyi szászoknak a mindenkori erdélyi uralkodók iránti hűségét és állhatatosságát történelmi példákon keresztül mutassa be. Azt, hogy elsősorban a Habsburg-ház iránti hűségüket szeretné alátámasztani, már azzal is sejteti, hogy ajánlásának címzettje Valentin Franck emblematikus alakja.

5. Érvelés történelmi példákkal

Az itt következő részben Gunesch érvelésének főbb pontjait ismertetjük és meg-nézzük, hogyan tükröződnek művében az 1690-es évek erdélyi viszonyai, külö-nösen a szászsággal kapcsolatos intézkedések.

Gunesch az erdélyi szászoknak a mindenkori uralkodó iránt tanúsított hű-ségét akarja megmutatni, amelyhez a Habsburg uralkodók és erdélyi fejedel-mek példáját is felhozza. Az általa kiválasztott események főleg a 16. századból valók, a mohácsi csatánál kezdődnek és a Bocskai-felkelésig tartanak. A szerző előrebocsátja, hogy tézisét nem középkori példákkal, Bonfi ni idézetekkel vagy az Andreanummal akarja igazolni, és olyan állandó jelzőkkel sem szeretne élni,

97 „Rebellen Speck Türcken, Peltz Tartaren […], wird als ein specielles gravamen, welches bey denen laesis überaus übles geblüth macht, und große Schlägereyen und inconvenienzien Anlaß giebet sintemahlen ein ehrlicher bidermann lieber sich tödten als so beschimpfen läßet […].” A szebeni magisztrátus és polgárság panasza, 1700. jún. 2. DJAN SIBIU, Col. med. U VI. Nr. 2316.

98 Fides Saxonum, 226. „Azért tehát, hogy mindenki, akár hazai lakos, akár külföldi, láthassa, hogy a nemes szászok se nem szélkakasok, akik a szél után fordulnak, se nem oláh parasztok, akik na-ponta cserélik bocskorukat, hanem igazi becsületes hazafi ak és kedves alattvalók, akik Isten által föléjük rendelt feljebbvalójuk mellett szilárdan és állhatatosan kitartanak, és semmiféle szélvihar nem téríti el őket a veszélytől, fel akartam jegyezni valamit a történelem alapján.”

LK-82-2.indb 100LK-82-2.indb 100 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

101


mint Lucas Kolich a Donativum c. költeményében,99 hanem azt szeretné bebizo-nyítani, hogy nagyapáik korában is éltek becsületes szászok.100

A mű legnagyobb része azokhoz a háborús évekhez nyúl vissza, amelyekben a Habsburg-ház kísérletet tett hatalmának Erdélyre való kiterjesztésére. Több mint háromnegyed része a tizenötéves háborúval (1593–1606) foglalkozik, s a kö-zéppontban főleg Nagyszeben és a szász nemzet képviselete áll, de más szász városok is szerepelnek a műben. Gunesch írását nem tagolja fejezetekre, kidol-gozottság szempontjából azonban két fő szerkezeti egységet állapíthatunk meg: először az 1526–1575 közötti időszakból hoz példákat a számára hozzáférhető ko-rabeli történeti irodalom alapján. Ezt követi egy jóval részletesebben kifejtett rész a tizenötéves háborúról, ahol már kéziratos forrásokat is felhasznál.

Első állomása I. Ferdinánd (1526–1564) és Szapolyai János (1526–1540) 1526–1536 közötti küzdelme Erdélyért, amelynek leírásában a szász városok, kivált-képp Brassó és Nagyszeben Szapolyai-párt általi ostroma áll a középpontban. Több ponton hivatkozik a szászok hűségére és állhatatosságára. A kettős ki-rályválasztáskor a törvényhez tartották magukat, mivel követték az I. Mátyás (1458–1490) és III. Frigyes (1440–1493) közötti 1463. évi szerződést. Ferdinánd iránti rokonszenvüket többek között a vérrokonsággal magyarázza. A Habsburg uralkodóhoz való hűségükben sok szenvedés árán is kitartottak: Nagyszeben hét évig állta Báthory István ostromát, és csak a Habsburgoktól várt katonai segítség hiánya kényszerítette a várost meghódolásra, miután Ferdinándtól felmentést kértek hűségesküjük alól.101

A következő rész a 16. század 50-es éveiben bekövetkező rövid erdélyi Habsburg uralommal (1551–1556) foglalkozik. Gunesch megemlíti Castaldo csá-szári katonáinak 1551–1553 közötti erdélyi jelenlétét, majd Marcus Fuchs bras-sói krónikással vitázva kísérli meg Castaldót védelmébe venni. Fuchs állítását, amely szerint Castaldo katonasága beszállásolási költségeit nem térítették meg az erdélyi lakosságnak, tévesnek tartja:

Daß ist aber lächerlig, waß Herr Marcus Fuchsius in seinen Annalen hier von registrieret, nemblich: Johannes Babtista Castaldo ziehet mit seinen unter ge henden Kriegs Volck wieder in Teutschland, nach dem sie mit der armen Bauren, und wirths-Leüt unkosten gelebet, in gantz Siebenbürgen, und sie vor diese große unkosten nicht sonderliches verrichtet hatten, und ob schon König Ferdinandus versprochen zu bezahlen, so ist doch nichts darauff erfolget, es hat aber ein jeder wihrt von seinen einquartierten Soldaten eine Hand schrifft

99 A Lucas Kolichtól idézett sorok (kiemelve): „Dic, quod in Augustum facinus… grande patravit/ Saxoniae gens innocua; ut Capita, et Coryphaei/ Jure mererentur vinciri, et ferre catenas?/ Germanam tenuere fi dem, nec plura require.” — „Mondd, mily császár elleni nagy bűnt követett el az ártatlan szász nemzet, hogy jogosan kötözik meg vezetőiket és viselnek bilincset? (…) A német hitet megtartot-ták és többet nem is kívántak.” Rosetum Franckianum, XXXII. sz. vers. (Kiemelés tőlem, Sz. Zs.)

100 Fides Saxonum, 228–231. 101 Fides Saxonum, 231–241.

LK-82-2.indb 101LK-82-2.indb 101 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

102

Közlemények

und obligation künfftiger bezahlung bekommen, als mann sol sie außlösen ad Graecas Calendas.102

Az tény, hogy a szász városok nyitott kapukkal várták a császári uralmat, és sok előnyük származott Ferdinánd rövid uralmából. Elérték, hogy adójukat az erdélyi országgyűléstől függetlenül ajánlhassák meg, s a vajda hatáskörétől is függetlenítették magukat. Amikor azonban Gianbattista Castaldo seregei meg-érkeztek Erdélybe, a szebeni tanács kivonulásukat követelte. A katonaság ellátá-sa és fegyelmezetlensége miatt a rájuk nehezedő teher rendkívül megnehezítette helyzetüket. A császári katonaság kihágásait Castaldo is elismerte, I. Ferdinánd pedig külön kérte a szebeni tanácsot, hogy rá való tekintettel a város viselje még el néhány hétig a beszállásolt katonákat. Ezenfelül pénzhiány miatt Castaldo a szász városoktól kért kölcsönből igyekezett katonái elmaradt zsoldját kifi zetni.103 A hadellátással kapcsolatos konfl iktus felidézésével Gunesch mintha saját ko-rának problémáira utalna, és a Castaldo katonasága elleni vádak elhárításával burkoltan a szászok elvárását fejezné ki a jelenlegi helyőrségek ellátásával kap-csolatban.

Castaldo zsoldosseregei kivonásának leírása után az 1556 februárjában I. Ferdinánd királyhoz küldött erdélyi követségre irányítja a fi gyelmet a szerző, amelynek az volt a célja, hogy a fenyegető török veszély miatt felmentést kér-jen a hűségeskü alól és az uralkodó engedélyezze számukra János Zsigmond visszahívását.104 Valójában a rendek már az 1555. decemberi marosvásárhelyi országgyűlésen írásba foglalták a Ferdinándnak letett hűségeskü feloldásának kérését, amennyiben a király nem tud megfelelő segítséget nyújtani az oszmán hadak ellen. Az ezt követő januári tordai országgyűlésen megjelentek (főleg szé-kelyek és magyarok) pedig visszahívták Izabellát és János Zsigmondot. Gunesch az erdélyi követség említése mellett fontosnak tartja Matthias Miles krónikáját Istvánffy Miklós művével kiegészíteni, amely alapján arra hívja fel a fi gyelmet, hogy Ferdinánd maga mondott le erdélyi uralmáról.105 Ezáltal akarja megelőzni azokat a félreértésből fakadó támadásokat, amelyek Miles elbeszélése alapján a

102 Fides Saxonum, 242. „Az azonban nevetséges, amit Marcus Fuchs ír erről évkönyvében, mely sze-rint: Johannes Babtista Castaldo tönkrement hadinépével visszavonult Németországba, miután a szegény parasztok és gazdák költségén éltek egész Erdélyben, és ezért a nagy költségért semmi különöset nem fi zettek, és bár Ferdinánd király megígérte, hogy ki fogja fi zetni, semmi nem lett belőle. Minden gazda azonban a hozzá beszállásolt katonáktól kötelezvényt kapott jövőbeli ki-fi zetésre, amelyet sohanapján kell kiváltaniuk.” — A Marcus Fuchstól idézett rész kiadatlan.

103 TEUTSCH, 1984. 273–275.; BARTA, 1986. 434–435.; DAUGSCH, 1990. 205. Gunesch történelmi példatárá-ból egyébként tendenciózusan kihagyja Haller Péter 1552 őszén a Portával folytatott tárgyalásait, pedig a szász ellenzék korábbi vezetőjének javaslata szerint Erdély kész lett volna eltávolítani a német hadakat és új vajdát választani, ha a szultán visszaadja a Temesközt. BARTA, 1986. 434.

104 Az erdélyi követség 1556. február 9-én járult I. Ferdinánd elé, szóvivőjük Thomas Bomel szebeni tanácsúr volt. TEUTSCH, 1984. 277.

105 I. Ferdinánd 1556. június 14-én mondott le az erdélyi trónról János Zsigmond javára. BARTA, 1986. 435–436.

LK-82-2.indb 102LK-82-2.indb 102 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

103


hasznot a becsület elé helyezők csoportjába sorolnák a szászokat, ezzel a „hűtlen-ség foltját” aggatva rájuk.106

A következő pont Bekes Gáspár támadása Báthory István fejedelem (1571–1586) ellen, amelyre — Matthias Milesre és Marcus Fuchsra történő rövid hivat-kozásokkal — csak egy mondatban utal a szerző.107 Az erdélyi trónra vágyó Bekes Gáspár I. Miksa magyar király (1564–1576) támogatását élvezte. Bekes 1573-ban menekült Bécsbe, ahol erdélyi pártot szervezett. Az őt a lengyel királyi trón meg-szerzéséhez felhasználni kívánó Miksa 1575-ben erdélyi hadjáratra buzdította, de a kerelőszentpáli csatából Báthory István fejedelem került ki győztesen. Miles krónikájában ismerteti, hogyan fogadott el Báthori török segítséget Bekes Gáspár ellen és arra hívja fel a fi gyelmet, hogy míg a magyar nemesség és a székelység elhagyta megválasztott fejedelmét, a szász városok hűek maradtak hozzá; már csak azért is, mert megtapasztalták, milyen keserű a leves, ha elpártolnak a tö-röktől.108 Itt találkozunk az első olyan példával a műben, ahol a szászoknak nem a Habsburg uralkodó, hanem a magyar fejedelem, Báthori István iránt tanúsított hűségét hangsúlyozza a szerző. Figyelemre méltó azonban, hogy Gunesch mind-ezt csak burkoltan, rövid hivatkozásokkal építi be művébe.

Az újabb példákat Gunesch már a tizenötéves háború éveiből hozza fel. A kö-rülmények felvázolása nélkül emeli ki a szászok szerepét Báthory Zsigmond Kővárról való visszahívásában (1594). Az 1588 óta a fejedelmi székben ülő, de a háborús körülmények miatt elbizonytalanodó Báthory Zsigmond első lemon-dása után ide menekült, s közben az erdélyi rendek többsége unokatestvére, Báthory Boldizsár fejedelemmé választására készült. Báthory Zsigmond hívei, ki-váltképp anyai nagybátyja, Bocskai István azonban keresztülvitték visszahívását és fegyveres erőkkel segítették vissza a hatalomba.109 Gunesch Johann Oltardra hivatkozva Albert Huet nagyszebeni királybíró szerepére hívja fel a fi gyelmet, aki nem volt hajlandó a Báthory Zsigmondnak tett esküt megszegve Báthori Boldizsárt megválasztani, s fontos szerepet játszott Zsigmond visszahívásában. A szászok Zsigmondhoz való hűségét Istvánffy munkájával is alátámasztja.110 Bocskai Báthory Zsigmond visszahívásában játszott szerepéről nem tesz emlí-tést,111 s ez műve végén is visszaköszön, ahol elhatárolódik Bocskaitól, ezzel is hangsúlyozva a szászok Habsburg-hűségét.

A leghosszabb rész Vitéz Mihály, Csáky István, Székely Mózes és Bocskai István fellépésére vonatkozik, s az események leginkább Nagyszeben pers-pektívájából rajzolódnak ki: „Am allermeisten aber hat die güldene trey und beständigkeit der Edlen Sachsen seine probe gehalten, in der Vayvodischen

106 Fides Saxonum, 242–243.107 Fides Saxonum, 243–244.108 MILES, 1984. 139.; HORN, 2009. 183–191.109 SINKOVICS, 1985. 663.110 Fides Saxonum, 244–246; ISTVÁNFFY, 2001. 191.111 Vö. BARTA, 1986. 528.

LK-82-2.indb 103LK-82-2.indb 103 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

104

Közlemények

Tyranney, Csakischer Versuchen, und der Botschkaischer unruehe”.112 Gunescht — indoklása szerint — a nyomtatott források hiánya késztette arra, hogy ezt az időszakot részletesen fejtse ki.113

Gunesch anélkül, hogy az Erdély és a Habsburg Birodalom között 1595-ben Prágában létrejött szövetséget, Báthory Zsigmond fejedelem második és har-madik lemondását (1597, 1599) és Báthory András rövid fejedelemségét (1599) említené, Vitéz Mihály uralmát kezdi elbeszélni. Mihály,114 akit az erdélyi for-rások gyakran zsarnoknak neveznek („walachischer Tyrann”), 1599 novembere és 1600 szeptembere között I. Rudolf magyar király (1576–1608, II. Rudolf néven német-római császár) helytartójaként uralkodott Erdélyben.115

Gunesch rögtön uralma utolsó hónapjának, 1600 szeptemberének eseményeit ismerteti, amikor a rendek megpróbálták Erdélyből elűzni. Bár Mihály uralmát ő is zsarnokságként értelmezi (ehhez feltehetően a Markus Fuchs által kialakított sötét kép is hozzájárult116), kiemeli, hogy a szebeniek nem vettek részt az elle-ne irányuló ellenállási mozgalomban. Ők csak azután merték megszegni a neki tett hűségesküt, miután Christian Lupinus szebeni lelkész engedélyt adott rá. Indoklása szerint Mihály nem fejedelem, hanem zsarnok, nem helytartó, hanem mameluk és a kereszténység tagadója, aki romlásba sodorta Erdélyt. Lupinus érvelésében ez az aktus egyben az I. Rudolfnak letett hűségeskü megerősítését is jelenti.117 Mivel Mihály vajdát Giorgio Basta felső-magyarországi főkapitány Miriszlónál legyőzte,118 elűzte és ezáltal I. Rudolf magyar király erdélyi uralmát ismét biztosította119, a szerző által említett esküszegés valóban jogosnak tekint-hető. Mindezt alátámasztja az a Gunesch által idézett levél is, amelyet Rudolf írt a Szebeni Tanácsnak (1600. október 1.), „melyben a császár megköszöni a Szász Nemzetnek, hogy hűek voltak hozzá a vajda vagy zsarnok kiűzésében, továbbá kéri, hogy maradjanak hűek és állhatatosak. Császári felsége azon lesz, hogy vé-delmét élvezhessék.”120

Az 1601–1602. évek elbeszélésében a Nagyszebenért folyó küzdelem áll a kö-zéppontban. Részletesen kirajzolódik Gunesch írásából, hogyan tartották meg a szebeniek I. Rudolfhoz való hűségüket Báthory Zsigmond, Csáky István (1570–

112 „A nemes szászok arany hűsége és állhatatossága azonban legfőképpen a vajda zsarnoksága, Csáky kísértése és a Bocskai-féle zavargások idején állta ki a próbát.” Fides Saxonum, 246.

113 Fides Saxonum, 246.114 Havasalföldi vajda 1593–1600, Moldva ura 1600. máj.–szept. között.115 BARTA, 1986. 526–529.; ARENS, 2001. 42–47.116 BARTONIEK, 1975. 173.117 Fides Saxonum, 246–249.118 1600. szept. 18.119 ARENS, 2001. 46.120 „in welchen der Keyser der Sachsischer Nation dancket, das sie ihre Treü erwiesen in außjagung

des Vayvodens, oder Tyrrannens, bittet auch ferner, das sie treü und beständig bleiben mogten, Sie Ihre Keyserliche Mayestät wolten daran seyn, das sie sein Patrocinium erfahren mögten (…).” 1600. okt. 1. Fides Saxonum, 251.

LK-82-2.indb 104LK-82-2.indb 104 2012.01.31. 9:33:182012.01.31. 9:33:18

105


1605)121 és a törökök kereszttüzében.122 Ennél a részletes kifejtésnél látszik legtisz-tábban Gunesch koncepciója. Sorra veszi azokat az epizódokat, amelyek során kimutathatja Nagyszeben kitartását és hűségét minden trónkövetelő ellenében, aki meg akarta törni vagy megtörte a Basta generális által 1600-tól biztosított erdélyi császári uralmat. Itt mutatkozik meg legjobban, hogy a Fides Saxonum in Transylvaniaban Gunesch valójában elsősorban az erdélyi szász fővárosnak, Nagyszebennek a Habsburg-ház iránti hűségét kívánja igazolni.

Báthory Zsigmond, aki 1599. évi Lengyelországba való menekülése óta a Habsburg-hű álláspontról katonailag is a Habsburg-ellenes oldalra váltott és függésbe került a török párttól, Gunesch számára is ellenféllé válik. A szer-ző hangsúlyozza, hogy az 1601. februári kolozsvári országgyűlésen a szászok csak kényszerből egyeztek bele Báthory visszahívásába, és ezt szigorú feltételek-hez kötötték. Arról, hogy Zsigmond negyedik uralkodási periódusában a Szász Universitas támogatását is élvezte, nem esik szó, ellentétben 1601. augusztusi go-roszlói bukásával.123

Basta 1601. augusztus 17-i, Nagyszebennek írt manifesztumának idézésével124 a szerző részletes, krónikaszerű elbeszélésbe kezd, amelynek középpontjában az 1601 augusztusa és 1602 januárja közötti, Szebenre vonatkozó események állnak. Itt fejti ki a Fides Saxonum-ban legsúlyozottabban a szebeniek hűségét az Ausztriai Házhoz. Szeben szék és város Basta számára, aki 1601/1602 őszén és telén csak korlátozott számú sereggel rendelkezett, valóban jelentős háttérként szolgált. A generális sok ígérettel és kevés gyakorlati segítséggel a Báthory és emberei el-leni kitartásra buzdította őket. Másrészt a szebeni politika a goroszlói csata után egészen 1605 augusztusáig a Habsburg-ház végleges győzelmére számított.125 Gunesch hangsúlyozza azokat a szigorú előfeltételeket, amelyet a Szebeni Tanács az I. Rudolfnak való meghódolás feltételéül szabott: Basta távolítsa el a rablókat és gyújtogatókat a szász városokból, privilégiumaikat ne érje sérelem, városaikba ne menjen helyőrség és védjék meg őket a török betörésektől.126 Megismétlődik itt a Gunesch által említett, Báthory Zsigmond visszahívásához kötött feltételek egy része, elsősorban a három nemzet privilégiumainak védelme, s így feltételezhet-jük, hogy a szerző saját jelenére való tekintettel említi ezeket.

Szeben és Brassó eltérő állásfoglalása az erdélyi polgárháborúban, amelyről Gunesch is említést tesz, szintén mutat bizonyos hasonlóságot a szerző korával. Amíg Szebent Báthory Zsigmond, Csáky István és a török kísérelte meg leveleivel megfélemlíteni, Brassó többször is szállást adott a fejedelemnek. Novemberben, a szászok gyűlésén Brassó Báthory Zsigmondhoz hű maradt, és nem akart tár-

121 Életére: Vö. DEÁK, 1878. 122 Fides Saxonum, 251–301.123 Fides Saxonum, 251–254.; ARENS, 2001. 58–60.124 Kiadva: VERESS, 1909. Nr. 769.125 ARENS, 2001. 69., 132–133.126 Fides Saxonum, 259–260. Vö. TEUTSCH, 1984. 348–349., 351–352.

LK-82-2.indb 105LK-82-2.indb 105 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

106

Közlemények

gyalmi a Szász Universitassal, amíg az a németektől függ.127 Báthory Zsigmond, aki 1601. augusztus végén Moldvából lengyel, kozák, moldvai és magyar kato-nákkal a Székelyföldön át a Barcaságba vonult, szeptember elején ismét elnyerte Brassó támogatását, és uralma legvégéig (1602. június) jelentős segítséget kapott a várostól.128

A szász székeket is érintő, 1601. őszi–téli hadi események említése (Kolozsvár sikertelen ostroma, Báthory Zsigmond csapatai beveszik Medgyest és Segesvárt) után Gunesch Nagyszebennek Csáky István általi, sikertelen ostromára tér át (1601. november–1602. január).129 Ennek során főleg a szász főváros hősies ellen-állására összpontosít, elbeszéléséből — nyilván tudatosan — kihagyva a Basta serege által okozott országos pusztítást. A generális csapatai ugyanis, Basta elő-írása ellenére, ezekben a hónapokban olyan könyörtelen dúlást végeztek az út-jukba eső falvakban és városokban, hogy azok évtizedeken keresztül nem tudtak kigyógyulni a pusztulásból. Besztercének Báthory Zsigmond mellé történő, 1602. januári átállása után Basta téli hadjáratot indított a környékre, és a vidéket példát statuálva pusztíttatta és népteleníttette el. Alig volt olyan szász, magyar és ro-mán település a kerületben és a környező területeken, amelyet ne érintett volna a hajdúk, a vallon lovasok és a német gyalogosok pusztítása.130

A Báthory Zsigmond és Nagyszeben között 1601/1602 telén folytatott levele-zésbe is bepillantást ad a Fides Saxonum. Nyilván nem véletlen, hogy Gunesch két levelet is idéz művében ebből az időszakból; témáik ugyanis újabb párhuzamot mutatnak a szerző jelenével. Báthory Zsigmond 1601. december 28-i levelében a nagyszebeniek szemére hányja hűtlenségüket és rossz néven veszi, hogy a szá-szok nem adtak neki anyagi támogatást:

die Herrmanstäder seyn weder kalt noch warm, mit dem mund bekenneten sie zwar, daß sie ihren natürlichen Fürsten liebten, aber mit dem hertzen haßeten sie ihn, […] die Herrmanstäder [seien] Fucos oder hummelln, die zwar kein honig einführen, aber deßen mit Lust genißen. […] Ihr bekennet selber der Feünd sey außgezogen. Und doch liebt Ihr Ihn abwesend mehr als gegenwärtig. Ihr seyd dem Knecht gleich welchem ein Talent gegeben war, daß er dadurch mehr ge-winnen solte, aber er begrub es in die Erde, daß Ers zu seiner Zeit wieder geben könte. Also begrabt Ihr auch Ihr anvertrautes Talent in die Erde daß es kei-nen Nutzen schaffe, Ihr versagt mir den nervum belli geld, Stück, Pulwer, die Trabanten und Proviandt, da Ihr doch fertig und bereit seydt den Feünden des Vatter landes zu geben waß sie verlangen. Derowegen könt Ihr der Straff nicht entgehen. […]131

127 Fides Saxonum, 260–267.128 ARENS, 2001. 79., 86.129 Fides Saxonum, 269–294. 130 ARENS, 2001. 70., 86. 131 1601. december 28. Fides Saxonum, 295–296. „A szebeniek se nem melegek, se nem hidegek, szájuk-

kal azt vallják ugyan, hogy természetes fejedelmüket szeretik, de szívükkel valójában gyűlölik

LK-82-2.indb 106LK-82-2.indb 106 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

107


A szebeniek, az árulás vádja ellen védekezve, válaszlevelükben a törté-nelem során tanúsított hűségükre és állhatatosságukra emlékeztetik Báthory Zsigmondot, és a tőle való elfordulásukat a fejedelem lemondásával és I. Rudolfnak tett többszörös hűségesküjükkel indokolják. Különféle metaforák-kal hárítják el az anyagi áldozatvállalás hiányának vádját:

Eure Durchlaucht vergleichen uns den Hummelln welche zu keinem Werck nutzig seyen, sondern nur das von den arbeitsahmen beinen gesahmlete süße hohnig verzehren. Wir sagen das wiederspill, die Sachsische Nation seyn fl eißige beinen gewesen, welche alle stöcke mit süßem hönig angefüllet hatten, aber Michael Vayda hat den Honigseim außgeschuttet, das wenig übergeblieben, demselben seyn andere beinen nachgefolget, welche das honig mit den beinen stocken weg genohmen, also dass die Sachsen in das außerste Armuth gerathen, Welches niemanden mehr zu zuschreiben, als denen die uns verlaßen, und dem raub außgelegt hatten.132

A szászok a méhek mellett ahhoz az ezópusi tyúkhoz is hasonlatosak, amely naponta arany tojást tojt urának; majd a katonák mohóságukban a tojással együtt a tyúkot is felfalták, amiért aztán mindkettőt nélkülözniük kellett. A szászok vá-laszlevelük végén kiszolgáltatottságukat, védtelenségüket hangsúlyozzák: „Wir wollen dem anhangen, der uns von eußerlichen feinden beschutzen wird.”133

Gunesch történeti példatárának következő állomása Székely Mózes fellépése (1602–1603). A szerző ismerteti a Szászföld helyzetét Székely hadjáratai idején, és a fi gyelmet ismét Szeben hűségére tereli. Közben kijavítja Istvánffy téves állítá-sát, aki Nagyszebent is a Székely Mózesnek meghódolók közé sorolta.134 Az új fejedelem valójában csak Szebent és környékét nem tudta megnyerni vagy meg-hódítani, amelyben jelentős szerepet játszott a város vezetése, élén Albert Huettel és Lukas Ennyeterrel.135

őt, […] a szebeniek poszméhek, akik bár nem hoznak mézet, de szívesen fogyasztják azt. […] Ti magatok is elismeritek, hogy az ellenség kivonult. És mégis, távollétében jobban szeretitek, mint jelenlétében. Ahhoz a szolgához hasonlítotok, aki egy tálentumot kapott, hogy kamatoztassa, de elásta azt a földbe, hogy idővel majd visszaadhassa. Ti is elássátok a rátok bízott tálentumot a földbe, hogy ne hozzon hasznot, megtagadjátok tőlem a háborúhoz szükséges pénzt, ágyút, puskaport, darabontot és élelmet, de készek vagytok a haza ellenségeinek mindent odaadni, amit követelnek. Ezért nem menekülhettek a büntetés alól. […]”

132 Fides Saxonum, 299–300. „Méltóságod poszméhekhez hasonlít bennünket, amelyek semmire sem használhatók, hanem csak elfogyasztják a dolgos méhek által gyűjtött édes mézet. Mi ennek el-lenkezőjét mondjuk: a Szász Nemzet szorgos méhekből állt, amelyek minden kaptárat édes méz-zel töltöttek tele, de Mihály vajda kirázta a színmézet és azt a keveset, amely megmaradt, más méhek vették el a kaptárral együtt; a szászok tehát a legnagyobb szegénységbe kerültek, és ez senki másnak nem róható fel jobban, mint annak, aki elhagyott és rablásnak tett ki minket.”

133 Fides Saxonum, 300., 301. „Attól akarunk függni, aki megvéd minket a külső ellenségtől.”134 Fides Saxonum, 302–307.; ISTVÁNFFY, 2001. 407.135 ARENS, 2001. 170.

LK-82-2.indb 107LK-82-2.indb 107 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

108

Közlemények

A szerző végül röviden említi a Bocskai-felkelést (1604–1606). Nem részletezi sem a hadi eseményeket, sem a szász városok helyzetét és azt sem, hogy végül a szászok is behódoltak Bocskainak és letették a hűségesküt,136 hogy megtarthas-sák privilégiumaikat.137 Nyilvánvalóan nem fért bele Gunesch koncepciójába a Habsburgok szemében lázadónak tartott és a törökkel kapcsolatba lépő Bocskai uralomra kerülésének taglalása. Ehelyett Nagyszebenre tereli a fi gyelmet, hang-súlyozva, hogy a város nem vett részt a hadi eseményekben. A város hűségének több jelét is felsorolja: menedéket adott Paul Krauseneck, Karl Im Hoff és Georg Hoffman császári biztosoknak, elnyerte a pénzverés jogát, és Rudolf császár 1604-ben bástyát építtetett az egyik városkapuhoz.138

Gunesch történelmi érvelésének vezérfonalát az uralkodóknak letett hűség-eskü említése adja. A körülményeket felvázolva kísérli meg bebizonyítani, hogy az erdélyi szászok mindig is tartották magukat a hűségeskühöz, és alapos ma-gyarázatot ad azokra az esetekre, amikor úgy tűnt, hogy megszegték azt. Ilyen különleges esetek: kérelem I. Ferdinándhoz a hűségeskü alóli felmentésért; a hű-ségeskü alóli feloldás Christian Lupinus lelkész által; kikényszerített hűség eskü Báthory Zsigmondnak („geswungen Eyd ist Gott leyd”).139 Ezeken a speciális eseteken kívül újra és újra hivatkozik az I. Rudolf királynak letett hűségesküre, amely a tizenötéves háború gyakori hatalomváltásai közepette megmutatta az utat a (szebeni) szászoknak.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az Erdélyi Fejedelemségben a fejedelmi hatalom egy, az uralkodó és a rendek között létrejött szerződésen alapult, amely-nek előfeltétele volt a kölcsönös eskü. Nem csak a rendeket lehetett tehát felelős-ségre vonni hűtlenségük miatt, hanem az uralkodót is, akinek kötelessége volt — többek között — a törvények, a privilégiumok és a szabad vallásgyakorlat vé-delme.140 Ebben az értelemben az eskü hangsúlyozása Guneschnél egyfajta bur-kolt fi gyelmeztetés is lehet a fennálló uralom felé ezeknek a kötelességeknek a betartására.

Egy másik fontos, Gunesch apológiájában többször is megjelenő téma a né-met vérrokonság. Tény, hogy a 16–17. századi erdélyi szász identitás sokféle elem-ből tevődött össze. A szász rendi identitástudat fő összetevői a privilegizáltság és az államhatalomban való részesedés voltak. Ezekhez társult a szász evangélikus egyház létrejöttével kialakult vallási, valamint a humanizmus óta kialakult kultu-rális identitás, amelyben a német elem is fontos szerepet játszott. További tényező volt a közös történelmi tudat, amelynek megszületéséhez a folyamatosságot kife-jező történeti munkák járultak hozzá.141 Ez utóbbi két komponens, a németség és a közös történelmi tudat, Gunesch munkájában is kiemelt szerepet kap.

136 1605. júl. 4.137 TEUTSCH, 1984. 363–369, DAUGSCH, 1990. 205.138 Fides Saxonum, 307–308.139 Fides Saxonum, 241., 248–249, 253. 140 RÁCZ, 1992. 157–161.141 VOGEL, 2008. 281.

LK-82-2.indb 108LK-82-2.indb 108 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

109


I. Ferdinánd említésekor Gunesch a Habsburg uralkodó és az erdélyi szászok közötti vérrokonságot pozitív tényezőként emeli ki, amelyben a közös anyanyelv is szerepet játszik: „derowegen, war das ihnen eine angenehme botschafft, daß sie nun mehro einen Teutschen und von ihrem gblütt entsproßenen König und landes Vater haben solten, mit welchem Sie in ihrer mutter Sprach reden kön-ten.”142 Végszavában Franck Breviculus-ához nyúl vissza, amely szerint a német császárhoz való hűség szintén a közös német véren („teutsches Blut”) alapul:

Waß itziger zustanden anbelanget, meine ich nicht, daß mann sehr achtung gebe, auff eines oder des andern groben Paures oder ubel tracktierten Burgers unbedachtsame Wort, sondern binn versichert, daß die alte Sachsische treu undt auffrichtigkeit bey uns noch nicht gestorben sey. Ja ich will beständig hoffen, daß daßelbe was der Edle H. Frank von Frankenstein in seinem kurtz gefasten bericht, von unserer so offt belobter Sachschischer Nation schreibet, daß sie sich zu dem reinen teutschen blutt und der wahren redlichen treu der teutschen gehalten und bekennet, welche Treu sie auch zu aller Zeit, Gott und dem Keyser treulich zu halten angelobet. 143

Az erdélyi szász polgári „nemzettudat” korai megjelenése már 1526-ban megmutatkozott, amikor a szászok a Habsburg-ház mellé álltak. Szimpátiájuk főleg a Német-római Birodalom szász városaival való gazdasági és családi kap-csolataikon alapult.144 Martin Opitz (1597–1639) német barokk költő például, aki Bethlen Gábor fejedelem (1613–1629) meghívására egy évet Gyulafehérvárott ta-nított, a szászokat „Germanissimi Germani” jelzővel illette.145 Az erdélyi szászok németségének hangsúlyozása a Habsburg uralkodók részéről is megjelent, pél-dául I. Rudolfnak az erdélyi szászokhoz írt levelében (1600. nov. 4.),146 vagy ami-kor a bécsi udvarban Johannes Zabaniust I. Lipót aranyláncával tüntették ki 1693 júniusában.147

142 Fides Saxonum, 234. „ezért ez egy számukra kellemes küldetés volt, hogy tudniillik most már egy német és az ő vérükből származó királyt és fejedelmet akartak, akivel anyanyelvükön beszélhet-nek.”

143 Fides Saxonum, 310–311. „Ami a mostani állapotokat illeti, nem gondolom, hogy nagy fi gyelmet kellene fordítani egyik vagy másik durva paraszt vagy rosszul értesült polgár meggondolatlan szavára, hanem biztos vagyok abban, hogy a régi szász hűség és állhatatosság nálunk még nem halt meg. Igen, szüntelen remélem, hogy [igaz] az, amit nemes Franck von Franckenstein úr Kurtz gefaster Bericht c. művében rólunk, erről az oly gyakran dicsért Szász Nemzetről ír, tudniillik hogy [a Szász Nemzet] tartja magát a tiszta német vérhez és a németek igaz becsületes hűségéhez, és ezt vallja, amely, Isten és a császár iránti hűségnek mindenkori megtartását megfogadja.”

144 BARTA, 1986. 460.145 VOGEL, 1994. 635., 44. jegyzet146 TEUTSCH, 1984. 346–347. 147 Kollonich Lipót így továbbította az uralkodó szavait, amikor 1693. június 20-án átadta az arany-

láncot a szászok képviselőjének: „Ihre Mayestät hat mir befohlen auch dem Herrn dieses Denkmal Seiner Kayserlichen Gnade anzuhängen, dass die Nation sehen möge, dass sie auch consideriert, und geliebt werde. Ihr lieben Leute, weil ihr Deutschen seyd, so zeigt auch, dass ihr Deutsche

LK-82-2.indb 109LK-82-2.indb 109 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

110

Közlemények

Franck és Gunesch korában a német vér hangsúlyozása különleges szereppel bírt. Ha az erdélyi szászoknak a bécsi udvarral folytatott hivatali levelezésébe betekintünk, láthatjuk, hogy az iratokban a „német vér” és a Habsburg király és császár, mint a szászok „természetes ura” olyan formulává vagy toposszá vált 1700 körül, amellyel a gazdaságilag és politikailag egyre jobban elnyomott szá-szok panaszaikat vezették be az udvar jóindulatának elnyerésére törekedve.148 A „németség” fogalmáról alkotott elképzelések akár a Habsburg uralkodók, akár az erdélyi szászok részéről olyan téma, amely még sok nyitott kérdést tartal-maz.149 Gunesch munkájának idézett része mindenesetre egyértelműen bizonyít-ja, hogy a szerző művét elsősorban propagandisztikus célból írta; a múlt történé-seivel bizonygatja a teljesen instabil helyzetben népének a Habsburg uralkodó iránti mindenkori hűségét.

6. Források

A Fides Saxonum-ban Gunesch oldalszám megadásával pontosan hivatkozik min-den nyomtatott forrására és részben a felhasznált kéziratokra is. Idézetei nagy-részt azonosíthatók, s ebben az egyik nagyszebeni kézirat széljegyzetei is segíte-nek, melyek részben Gunesch forrásaira utalnak.150

Gunesch egyrészt a kor legnépszerűbb nyomtatott történeti munkáira tá-maszkodik: Istvánffy Miklós Historiájára (1622), az Ortelius redivivusra (1665) és Matthias Miles 1670-ben megjelent Siebenbürgischer Würgengel című művé-re.151 Ezek mellett azonban kéziratokat és levéltári forrásokat is használ. Ötször idézi Marcus Fuchs brassói krónikáját, részint annak máig kiadatlan részeit. Hivatkozik továbbá Johannes Oltard és Christian Lupinus szebeni krónikások-ra is.152 A legnagyobb terjedelemben idézett forrására, Thomas Bordan153 Virtus

Redlichkeit, und Standhaftigkeit liebet, und bleibet auch ferner Eurem Kayser, und Könige treu.” ZABANIUS, 1839. 382.

148 Vö. A szász nemzet kérelme I. Lipóthoz. ÖStA FHKA Hofkammerarchiv, Siebenbürgische Akten rote Nr. 4. 1700. február, fol. 130–135; A szász nemzet kérelme, 1701. március 6., Gyulafehérvár. ÖStA AVA Familienarchiv Harrach, Ferdinand Bonaventura I., Biographica: In der siebenbür-gischen Konferenz II. Partie (1699–1704). Vö. TRÓCSÁNYI, 1988. 68.

149 Vö. HEPPNER, 1999. 57.150 DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48. A ceruzás széljegyzeteken szereplő utalások: Trausch 235.,

236., 238.; Chronick d. G. Krauss 273.; Expeditio Schrimeriana 283. Segesvár 1601. decemberi ost-romát, Makó György cselét Gunesch nem id. Georg Kraus krónikájára, hanem Thomas Bordan Virtus Coronata c. művére támaszkodva írta meg. Vö. KRAUSS, 1839. 173–178.; BORDAN, 1839. 226.

151 ISTVÁNFFY, 2001; Ortelius Redivivus, 1665; MILES, 1984.152 Vö. CFLO, 1848. I.; Album Oltardianum, 1860; Quellen, 1903. 73–86. — A Chronicon Fuchsio–Lupino–

Oltardinum problematikájáról: Uo., XXXXVIII–LIV.153 Thomas Bordan szül. Nagyszeben, 1589-ben lelkész Nagycsűrön (Großscheuern), 1592-ben

Szelindeken (Stolzenburg), később a szebeni káptalan dékánja (1599, 1600, 1604). Meghalt 1633-ban. Schriftsteller-Lexikon, 1983. I. 161–162.

LK-82-2.indb 110LK-82-2.indb 110 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

111


Coronata c. munkájára azonban nem hivatkozik.154 Bordan krónikája az 1601–1602. évi erdélyi eseményeket taglalja, főszereplője Antonius Schirmer szebeni polgár, akit városa először Giorgio Bastához, majd Rudolf császárhoz küldött követként. Arra, hogy Andreas Gunesch ismerte a Virtus Coronata-t, Kemény József hívta fel a fi gyelmet, aki 1835-ben Bécsben jutott hozzá Gunesch egy másik kéziratához, amely — Bordan címének egy részét kiemelve — az Expeditio Schirmeriana (1699) címet viseli. Ismertetése szerint a Christian Haas nagyszebeni tanácsosnak és Paul Schirmer patríciusnak, a százak tanácsa tagjának ajánlott mű majdnem szó sze-rinti másolata Bordan krónikájának, új címmel ellátva. Az Expeditio Schirmeriana, fi gyelembe véve a fennmaradt kéziratok számát155, a Fides Saxonumhoz hasonló népszerűségnek örvendhetett.

A három mű összehasonlítása során valóban a Virtus Coronata c. krónika bi-zonyult kiindulópontnak. Gunesch nemcsak a címet változtatta meg, hanem le is rövidítette Bordan művét az 1602. évre és megjegyzésekkel látta el, amelyek többek között Antonius Schirmer jelentőségét hangsúlyozzák. Bizonyára nem vé-letlen tehát, hogy Paul Schirmer kéziratos kötetében156 a Fides Saxonum mellett e mű is helyet kapott.157 Gunesch nemcsak az Expeditio Schirmeriana, hanem a két évvel korábbi Fides Saxonum megírásakor is a Virtus Coronatara támaszkodott: több oldalt szó szerint idéz belőle, de csak az 1602 januárja és áprilisa közötti ese-ményeket,158 Schirmer követségének említése nélkül. Gunesch tehát két művéhez is felhasználta Bordan krónikáját.

Nagyszebeni városi iratok felhasználására utal az 1601 augusztusa és 1602 januárja közötti, Nagyszebenért folyó küzdelmek részletes elbeszélése, amely-hez felhasználta a városnak Csáky Istvánnal, Báthory Zsigmonddal, Giorgio Bastával és a törökökkel folytatott levelezését. Így ez a rész bír a legnagyobb tör-ténelmi forrásértékkel, amelyhez Gunesch több mint 20 levelet dolgozott fel.159 Néhány dokumentumot teljes egészében vagy részleteiben szó szerint is idéz, mint pl. Basta 1601. augusztus 17-én a szebeniekhez intézett manifesztumát vagy Báthori Zsigmond levélváltását a várossal.160 Az, hogy a szerző rendelkezésére állt Szeben város levelezése, arra a feltételezésre vezet bennünket, hogy megbí-zásból dolgozott, különben nem férhetett volna hozzá a város irataihoz.

154 BORDAN, 1839. 155 Ld. fent. Egy további példányt az Országos Széchényi Könyvtár őriz: OSZKK Quart. Germ. 501.156 Ld. 61. jegyzet.157 Paul Schirmer könyvtárának egy másik darabját az OSZK Régi Nyomtatványok Tára őrzi:

A Rosetum Franckianum c. verseskötet Paul Schirmer possessor bejegyzését tartalmazza. RMK III. 3725/1.

158 Fides Saxonum, 282–294. A már említett segesvári ostromot megelőző, 1601. novemberi–decemberi események ismetetésének forrásául is a Virtus Coronata szolgálhatott: 271–272.

159 Fides Saxonum, 255–281.; 295–307. 160 A DJAN SIBIU, Col. Bruk. EE 1–4, Nr. 48. jelzetű kézirat végén tollal írt jegyzet felsorolja a szó sze-

rint idézett iratokat: 1. Bastae Manifestum Nationi Saxonicae Cibinium missum, d. 17. Aug. 1601.; 2. Sigismundi Bathori Litterae ad Cibinienses, 1602.; 3. Cibiniensium Responsoriae ad praeceden-tes. — A szöveg szerint Zsigmond szebenieknek írt levelének kelte 1601. december 28.

LK-82-2.indb 111LK-82-2.indb 111 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

112

Közlemények

7. A mű megszületésének lehetséges indítékai

Mindezek ismeretében megalapozottnak tűnik az a feltevés, amely szerint Andreas Gunesch apológiája konkrétan összefüggött 1697 nyarának eseményei-vel. A mű megszületése mögött több tényező is állhatott: a szász lakosság és a helyőrség közötti ellentét; a Szebenbe érkező török levél miatt a város vezetésére terelődött gyanú; a Szász Universitason belüli szakadás veszélye; Isak Zabanius lelkész befolyása a szebeni lakosságra; Johannes Zabanius hivatali pozíciójának kérdése.

Az egyik lehetséges indíték, amelyet maga a szerző is említ előszavában, a császári katonaság gyanúja és bizalmatlansága az erdélyi szász lakossággal szemben. Az 1697. nyári mozgósításokkal, hadi előkészületekkel, s különösen a magyarországi felkelés hírére még jobban nőhetett az amúgy is fennálló fe-szültség a katonaság és a lakosság között. Az erdélyi császári haderő főhadiszál-lásaként is szolgáló szász fővárosban mindez nyilván hatványozottan érezhető volt. Erre utal a Fides Saxonum előszavában Andreas Gunesch és ezt érezteti a Continuatio Historiae Betlenianae 1697-ről szóló részének szerzője is. A tény, hogy a szász nemzet néhány évvel korábban még Thököly mellé állt, 1697 katonai viszo-nyai között megerősíthette az ellenük táplált gyanút. Arra, hogy a szerző fejében késmárki Thököly Imre járhatott, utal az is, hogy műve végén Bocskai Istvánt — a korban egyébként nem meglepő képzettársítás eredményeként — „H. Bothskai de Käßmarck”-nak nevezi.161

Az erdélyi, különösen a szebeni szászok mindenkori hűségének bizonygatá-sa fontos lehetett a szász politikai vezetésnek is, s nem tartjuk kizártnak, hogy a munka az ekkor már súlyos beteg királybíró, Valentin Franck von Franckenstein vagy Johannes Zabanius polgármester megbízásából készült. Ugyan a gyanús levelet, amely valószínűleg a törökök által kibocsátott, magyar nyelvű mellékle-tekkel (amelyek akár Thökölytől is származhattak)162 ellátott pátenst tartalmazta, felbontatlanul továbbküldték Rabutinnek, tartalmáról nem kaptak tájékoztatást.

A tény, hogy a királybírónak kézbesítették, rá terelhette a gyanút. Rabutin vá-laszlevelében méltatta ugyan Franckék hűségét, az általa elrendelt előkészületek és helyettesének adott utasításai azonban gyanakvását mutatták. 1697. augusz-tus 21-én Leiningen grófnak írt levelében Rabutin ugyanis óvatosságra intette a generálist nemcsak a külső, hanem a belső ellenség miatt is. Tanácsolta, hogy Leiningen tartson mindent gyanúsnak, de gyanúját semmiképp se mutassa ki,

161 Fides Saxonum, 309. — Arról, hogy Thököly Imre és Bocskai István között párhuzamot láttak a kortársak, egy 1696-ban készült latin nyelvű tervezet is tanúskodik; Vö. KISS–NAGY, 2009. 92.

162 1693 nyarán, a tervezett erdélyi török támadást előkészítendő, Thököly Imre felkelésre szólító pátensekkel látta el az emigrációnak a török fővezér elé járuló erdélyi küldöttségét. ANGYAL, 1889. 245. 1696 augusztusában a Gubernium pátensben intette a császár iránti hűségre az ország lakos-ságát, arra fi gyelmeztetve, hogy az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan most is várható, hogy Thököly pátenssel próbálja meg maga mellé állítani őket. A Gubernium pátense, 1696. aug. 16., Torda. DJAN SIBIU Col. med. U VI. Nr.2005.

LK-82-2.indb 112LK-82-2.indb 112 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

113


hanem a bennük (a belső ellenségben) való bizalmát, továbbá azok hűségét bi-zonygassa és dicsérje.163 Maga is így tett, nemcsak a Valentin Franckéknak au-gusztus 10-én, hanem az Isak Zabaniusnak augusztus 23-án írt leveleiben is, amelyekben a királybíró és a polgármester kipróbált hűsége mellett a szebeni lelkész érdemeinek is hangot adott.164 Rabutin augusztus 24-én már arról tájékoz-tatta az Udvari Haditanácsot, hogy a szebeni városi vezetés által továbbküldött pátens mellett azóta Naláczy István guberniumi tanácsos is továbbküldött neki egy pátens másolatot,165 amely azt mutatja, hogy nem sokkal később az erdélyi Gubernium is tudomást szerzett a törökök támadási kísérletéről.

A harmadik indíték, amely a Fides Saxonum előszavából is kirajzolódik, a szász nemzeten belüli politikai egység hiánya ebben az átmeneti időszakban, amikor a pillanatnyi hatalmi helyzet korántsem tűnik állandónak. Gunesch megfogalmazása szerint tisztában van a ténnyel, hogy a szász nemzeten belül más politikai állásfoglalások is léteznek, de ezért nem szabad az egész szász nemzetet gyanúsítani. Ezek a különbségek a mindenkori katonai helyzettel is magyarázhatók: „daß aber bißweilen ein Orth, Stadt oder Marck, von der feunde menge über mannet, sich neigen, und dem feindt mit unterthänigkeit entgegen gehen muß, ist nicht der gantzen Nation zu zuschreiben”.166 A szebeni kötődésű szerző itt többek között Brassó városára utalhat. A szász főváros és Brassó között már a 15. századtól jelentős gazdasági konkurenciaharc állt fenn. Míg a kora új-kor kezdetén Brassó Erdély legfontosabb és legnépesebb kereskedővárosa lett és a keleti kereskedelembe kapcsolódott be, a Szász Universitas központjaként szol-gáló, politikai képviseletben felülreprezentált Szeben nyugat felé volt érdekelt.167

Gunesch a Continuatio Historiae Betlenianae c. műben kitér az 1688-as brassói felkelésre és az 1689-es tűzvészre is. Elbeszélésében, amelybe barátjának, Paul Trausch brassói prédikátornak két levelét is beépíti,168 elítélően nyilatkozik a fel-kelésről. Gunesch szerint az már 1687-ben kiolvasható volt, hogy Brassó nem akarja követni Szeben példáját: „Coronenses autem, alioquin turgida et altum sapientes, Cibiniensibus insultabant, quod incaute Germanos admisissent, se autem talium quid nunquam facturos iactitabant.”169 A szerző — még Trausch

163 Rabutin levele gróf Leiningen generálisnak (Ordre an Herrn Gral Grafen Leiningen). 1697. aug. 21., Kápolnás melletti tábor. ÖStA KA, Alte Feldakten, 1697 Türkenkrieg VIII–X. Kt. 207. 1697–8–30a.

164 Vö. Jean Louis Rabutin de Bussy Isak Zabaniusnak, 1697. aug. 23., Lippai tábor (egykorú másolat). Uo.

165 Rabutin levele az Udvari Haditanácsnak, 1697. aug. 24., Lippa melletti tábor. ÖStA KA, Alte Feldakten, 1697 Türkenkrieg VIII–X. Kt. 207. 1697–8–30.

166 Fides Saxonum, 227. „azt, hogy olykor egy helység, város vagy mezőváros az ellenség által legyőz-ve meghajol és az ellenségnek kénytelen alávetni magát, még nem kell az egész natio számlájára írni.”

167 DAUGSCH, 1990. 190–191.168 Quellen, 1915. XXV.; 296–300.169 Quellen, 1915. 296. „a brassóiak […] kigúnyolták a szebenieket, amiért meggondolatlanul bebocsá-

tották a németeket, és azzal hetvenkedtek, hogy ők soha nem fognak így cselekedni.”

LK-82-2.indb 113LK-82-2.indb 113 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

114

Közlemények

levelének betoldása előtt — elítéli azoknak a „balga, hadtudományban járatlan, semmirekellő” brassóiaknak az állásfoglalását, akik nem akarták beereszteni vá-rosukba a császári helyőrséget vagy kiűzésükre gondoltak: „Coronenses enim animadversis civium, qui praesidia receperant, diffi cultatibus proprioque inge-nio infl ati dicebant, nunquam fore, ut Corona eorum, semper virgo, tam impru-denter deciperetur […].”170

Andreas Gunesch véleménye a brassói felkelésről valószínűleg nem csak azért olyan negatív, mert barátjának, Paul Trauschnak a háza leégett a császá-ri katonák ellentámadása során.171 Műve Szeben-pártiságát feltehetően megerő-sítette, hogy azt a szebeni királybírónak ajánlotta. Amennyiben Franck volt a megbízó, a Fides Saxonum egyfajta felhívás is lehetett a szász városok politikai egységben tartására, összefogására egy olyan időszakban, amikor könnyen el-képzelhető volt, hogy a török hadmozdulatoknak kiszolgáltatottabb Brassó szá-mára fennáll a kísértés az átállásra. Gunesch az előszóban Nagyszebent, mint a szász nemzet fejét az organikus tannal hozza összefüggésbe és kifejti, hogy a tagoknak a fej erényeit kell élvezniük. A műben több helyen találunk sorok közti utalásokat a hűtlen Brassóra, és ezzel párhuzamosan Nagyszeben hűsége és áll-hatatossága kerül a középpontba.

Szólhat azonban ez az írás a szebeni lakosságnak is, akik között bizonyára akadtak olyanok, akik a több éve tartó katonai megszállás után bizakodva hall-gatták a magyarországi és erdélyi felkelésekről szóló híreket és Isak Zabanius hatásos prédikációit. Ebben az esetben a Fides Saxonum politikai program, amely megjelöli a szebeni vezetés által legjárhatóbbnak vélt utat.

A Fides Saxonum értelmezését megnehezíti, hogy keletkezési idejéről nem tudunk többet, mint hogy feltehetően még Valentin Franck von Franckenstein szász ispán 1697. szeptember 27-én bekövetkezett halála172 előtt elkészült. Ha a zentai csata előtt keletkezett, amikor az erőviszonyok még nem rajzolódtak ki egyértelműen, jobban érhető, hogy a szerző miért a szászoknak a mindenkori erdé-lyi uralkodó irányában tanúsított hűségét taglalja, és nem csak a Habsburg uralko-dókat emeli ki történelmi példáin keresztül. Amennyiben a mű a zentai császári győzelem és Franck halála közötti időszakban készült el (1697. szept. 11–27.), más tényezőkkel is számolni kell.

Az 1697. szeptemberi zentai csata és a felkelés leverése után a császári politi-ka az erdélyi helyzet rendezését tervezte.173 Épp ekkor maradt a szász nemzet po-litikai képviselet nélkül. A szász nemzet kívánságát, hogy az I. Lipót császár által Sachs von Harteneck néven nemesített szebeni polgármestert, Johann Zabaniust magasabb politikai képviseletben lássa, már 1696-ban kifejezte Johann Friderici

170 „Ugyanis a brassóiak, észrevéve azoknak a polgároknak a gondjait, akik befogadták az őrséget, a saját eszüket felnagyítva azt mondták, hogy sosem fordulhat elő, hogy az ő örökké hajadon Brassójukat ilyen meggondolatlan módon átjátsszák […].” Quellen, 1915. 297.

171 Quellen, 1915. 298.172 Schriftsteller-Lexikon, 1983. I. 340.173 EOE, 1898. 50.

LK-82-2.indb 114LK-82-2.indb 114 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

115


Valentin Franck Breviculusához készült ajánlásában.174 1697. július 4-én a tordai or-szággyűlésen a szászok segítséget kértek Harteneck guberniumi tanácsosi hiva-talának az udvar általi megerősítéséhez, a szász nemzet egyik fő képviselőjének nevezve a szebeni polgármestert, akinek kezén a legfontosabb közügyek futnak át.175 Franckenstein halála után a szászok szebeni királybíróvá választották, de az udvar csak 1699-ben erősítette meg hivatalában.176

Ahogy Georg Kraus történelemszemlélete szerint a történelem ismerete nél-külözhetetlen az ellenséggel való tárgyalásokon és a védekezésben,177 úgy tulaj-doníthatunk Gunesch művének is hasonló szerepet. A Fides Saxonum a minden-kori szász politikai vezetés eszközének tekinthető, amely a felhozott történelmi érvekkel segíti azt az érvényesülésben és az általa képviselt csoport érdekeinek védelmében.

Mindezek mellett nem mellőzhető az a motiváció sem, amelyet maga a szerző nyíltan is kifejez, és amely alapján apológiának tekinthetjük a művet. Megfogalmazása szerint munkájának célja nemcsak a lakosság és a külföldiek tájékoztatása, hanem az egyes parasztok vagy polgárok meggondolatlan szavai elleni védekezés is. Törekvése reális, hiszen példaképe, Valentin Franck maga is nagy jelentőséget tulajdonított a történeti érvelésnek.

Szegedi Edit szerint Franck von Franckenstein a Breviculus írásakor azt az illúziót táplálhatta magában, hogy a Habsburgok tekintetbe fogják venni a szá-szok politikai és jogi hagyományait.178 Úgy tűnik, Gunesch (vagy legalábbis meg-bízója) hitt az efféle történelmi érvek jelentőségében, amelyek arra mindenképp alkalmasak voltak, hogy saját rendi nemzetének öntudatát támogassák a két ol-dalról érkező támadások kereszttüzében.

A Fides Saxonum puszta létezése is arra vet fényt, hogy az 1690-es évek in-gatag politikai helyzetében az erdélyi szászság — vagy legalábbis vezető rétege — nem érezte biztonságban magát. Andreas Gunesch művét is — több kortársá-éhoz hasonlóan — a változás, az átmeneti korszakkal járó bizonytalanság hatja át. A mű egyaránt szolgál új adalékokkal az erdélyi szász barokk történetíráshoz és az 1690-es évek erdélyi történetéhez.

174 FRANK, 1696. 175 EOE, 1898. 318.176 Johann Zabanius Sachs von Hartenecket 1697. október 12-én választották szebeni királybíróvá

és szász ispánná, I. Lipót 1699. szeptember 5-én egy évre, majd 1701. augusztus 3-án élete végéig megerősítette hivatalában. 1703. december 5-én lefejezték. KUTSCHERA, 1985. 44.

177 VOGEL, 1994. 47. 178 SZEGEDI, 2002. 369. Szegedi megállapítása szerint a 17. században a jogi és politikai státusz még

nem kapcsolódott a történelmi teljesítményhez és ezzel magyarázható a Habsburgok érdektelen-sége a történelmi legitimációt illetően. Uo. 637.

LK-82-2.indb 115LK-82-2.indb 115 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

116

Közlemények

Forrás- és irodalomjegyzék

1. Kiadatlan források

DJAN SIBIU Direcţia Judeţeană Sibiu a Arhivelor Naţionale (Nagyszeben)

Col. med. Colecţia de documente medievale Col. Bruk. Colecţia de documente de la Muzeul Brukenthal

AHG Archiv der Honterusgemeinde (Brassó)

MOL Magyar Országos Levéltár F 43 Gubernium Transylvanicum levéltára, Gubernium

Transylvanicum in Politicis, Libri conceptuum regii Hungarici et Latini

G 2 A Thököly-szabadságharc levéltára, Thököly Imre iratai

MTAK Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár OSZKK Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

ÖSTA Österreichisches Staatsarchiv KA Kriegsarchiv FHKA Finanz- und Hofkammerarchiv AVA Allgemeines Verwaltungsarchiv

2. Kiadott források

Album Oltardianum 1860 Album Oltardianum 1526–1629. DFGS NF, 1960. 5–49.

BORDAN 1839 BORDAN, THOMAS: Virtus Coronata, oder: Ursach, und Lohn Expe di-

tionis Schirmerianae. Beschreibts zur Ehr, Exempel, und Gedächt-nuss unserer lieben teutschen Nachkommenschafft, Thomas Bordan Pfarrer zu Stolzenburg. 1601–1603. DFGS, I. 219–250.

CFLO1847 Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum sive annales hungarici et

transsilvanici. Ed. JOSEPHUS TRAUSCH. Pars I. Coronae, 1847.1848 Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum sive annales hungarici et

transsilvanici. Ed. JOSEPHUS TRAUSCH. Pars II. Coronae, 1848.

LK-82-2.indb 116LK-82-2.indb 116 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

117


Des Grafen Tököli Einfall1840 Des Grafen Tököli Einfall in Burzenland, dessen Schlacht bey

Tohán, und Zernest, und Abmarsch aus Siebenbürgen. Anno 1690 den 13 August, bis 1691 den 13 May. DFGS, II. 238–279.

DFGS1839 Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens. Herausg. durch G.

JOSEPH KEMÉNY. Bd. I. Klausenburg, 1839.1840 Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens. Herausg. durch G.

JOSEPH KEMÉNY. Bd. II. Klausenburg, 1840.

DFGS NF1860 Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. Neue Folge. Hg.v.

EUGEN V. TRAUSCHENFELS. Kronstadt, 1860.

EOE1898 Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR. XXI. (1692–1699).

Bp., 1898. (Magyar történelmi emlékek. Országgyűlési emlékek)

FRANK 1696 FRANK, VALENTINUS: Kurtz-gefaster Bericht Von der Einwohner son-

derlich aber der Sächsischen Nation in Siebenbürgen Ursprung und etlichen Gebräuchen durch die viel- und wohl-erfahrne Feder Des […] Herren Valentini Franckens Von Francken-Stein […] nach Inhalt der alten Grund-Schrifften und Original-Privilegien In Lateinischer Sprach entworffen Damit Er aber iedermänniglich kundt werde auch in das Hoch-Teutsche übersetzet von Johann Friderici […] Herrmann-Stadt, 1696.

ISTVÁNFFY

2001 Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál XVII. száza-di fordításában. I/1. 1–12. könyv. Sajtó alá rendezte BENITS PÉTER. Bp., 2001. (Történelmi források I. Szerk. KŐSZEGHY PÉTER)

KISS–NAGY

2009 KISS FARKAS GÁBOR — NAGY LEVENTE: Tervezet Erdély közjogi beren-dezkedéséről 1696-ból. Lymbus (2009) 57–95.

KRAUSS 1839 KRAUSS, GEORGIUS: Tractatus Rerum tam bellicarum, quam etiam

aliarum, ab anno 1599 usque 1606 inclusive in Transylvania inven-tarum, per Georgium Krauss, 1646 fungentem Civitatis Schaes-burgensis Notarium conscriptus.1599–1606. DFGS, I. 161–217.

LK-82-2.indb 117LK-82-2.indb 117 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

118

Közlemények

MILES 1984 MILES, MATHIAS: Siebenbürgischer Würg-Engel. Unveränderter Nach-

druck der Ausgabe Hermannstadt 1670. Mit einer Einführung von ADOLF ARMBRUSTER. Köln, Wien; 1984. (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens, 8.)

Ortelius Redivivus1665 ORTELIUS, HIERONYMUS — MEYER, MARTIN: Ortelius Redivivus Et

Con tinuatus, Oder Der Ungarischen Kriegs Empörungen Histo-rische Beschreibung […] In Ober- und Nider-Ungarn Wie auch Siebenbürgen Von dem 1395. biß an das 1607. Jahr … zu getragen Wie solches […] zusammen gefasst und beschrieben worden durch den berühmten Historicum Herrn Hieronymum Ortelium Augustanum […] Deßgleichen auch Mit einer Continuation, von dem 1607. biß an das 1665. Jahr vermehret. Durch Martin Meyern Historiophilum […]. Franckfurt am Mayn, 1665.

Quellen

1903 Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. Bd. IV. Chroniken und Tagebücher I. (1143–1867). Brassó, 1903.

1915 Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. Bd. VI. Chroniken und Tagebücher III. (1549–1827). Brassó, 1915.

Rosetum Franckianum 1692 Rosetum Franckianum. Viennae, 1692. RMK III. 3725/1.

VERESS 1909 Basta György hadvezér levelezése és iratai (1597–1607). Szerk.: VERESS

ENDRE. I. 1597–1602. Bp., 1909. (Monumenta Hungariae Historica, I./34.)

ZABANIUS 1839 ZABANIUS, JOHANNES: Referat, was bey meiner M. Johannis Zabanii

Expedition merkwürdiges passiert, und vorgegangen. 1692–1693. DFGS, I. 337–382.

LK-82-2.indb 118LK-82-2.indb 118 2012.01.31. 9:33:192012.01.31. 9:33:19

119


3. Szakirodalom

ALBRICH 1896 ALBRICH, CARL: Geschichte des ev. Gymnasiums A.B. in Hermannstadt.

Hermannstadt, 1896.

ANGELI 1876 Feldzüge gegen die Türken 1697–1698 und der Karlowitzer Friede. Bearb.v.

ANGELI, MORIZ EDLER VON. Wien, 1876. (Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. Nach den Feld-Acten und anderen authentischen Quellen hg. v. der Abtheilung für Kriegsgeschichte des k.k. Kriegs-Archives. I. Serie — II. Bd.)

ANGYAL

1888 ANGYAL DÁVID: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. I. Bp., 1888. (Magyar történeti életrajzok. Szerk.: Szilágyi Sándor)

1889 ANGYAL DÁVID: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. II. Bp., 1889. (Magyar történeti életrajzok. Szerk.: Szilágyi Sándor)

ARENS

2001 ARENS, MEINOLF: Habsburg und Siebenbürgen 1600–1605. Gewaltsame Eingliederungsversuche eines ostmitteleuropäischen Fürstentums in einen frühabsolutistischen Reichsverband. Köln, Weimar, Wien, 2001. (Studia Transylvanica, 27.)

ARMBRUSTER 1991 ARMBRUSTER, ADOLF: Die Rumänen in der siebenbürgischen Chro-

nistik des 17. Jahrhunderts. ARMBRUSTER, ADOLF: Auf den Spuren der eigenen Identität. Ausgewählte Beiträge zur Geschichte und Kultur Rumäniens. Bukarest, 1991. 192–208.

BARTA 1986 BARTA GÁBOR: Az Erdélyi Fejedelemség első korszaka (1526–1606).

Erdély története. Főszerk. KÖPECZI BÉLA. I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. MAKKAI LÁSZLÓ – MÓCSY ANDRÁS. Bp., 1986. 409–541.

BARTONIEK 1975 BARTONIEK EMMA: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történet-

írás történetéből. Bp., 1975.

BENCZÉDI

1953 BENCZÉDI LÁSZLÓ: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben. Bp., 1953.

LK-82-2.indb 119LK-82-2.indb 119 2012.01.31. 9:33:202012.01.31. 9:33:20

120

Közlemények

DAUGSCH 1990 DAUGSCH, WALTER: Die Nationsuniversität der Siebenbürger Sachsen

im 16. und 17. Jahrhundert. Gruppenautonomie in Siebenbürgen. 500 Jahre siebenbürgisch-sächsische Nationsuniversität. Hg.v. WOLFGANG KESS LER. Köln, Wien, 1990. 179–215. (Siebenbürgisches Archiv, III. 24.)

DAVIES 2006 DAVIES, NORMAN: Lengyelország története. Ford. Bojtár Péter. Bp., 2006.

DEÁK

1878 DEÁK FARKAS: Adatok a „nagy” Csáky István életéből. Bp., 1877. (Érteke-zések a történelmi tudományok köréből. MTA II. oszt., 7.)

DULDNER 1901 DULDNER, JOHANN: Zur Geschichte des Überganges Siebenbürgens

unter die Herrschaft des Hauses Habsburg. (Die Jahre 1687–1691). Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, 30. (1901) 178–253.

GEBEI

2003 GEBEI SÁNDOR: II. Ágost lengyel király és a magyar ügy, 1701–1703. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 3–4: 776–802.

GÜNDISCH 1998 GÜNDISCH, KONRAD: Siebenbürgen und die Siebenbürger Sachsen. Unter

Mitarbeit von MATHIAS BEER. München, 1998. (Studienbuchreihe der Stiftung Ostdeutscher Kulturrat, 8.)

HAJEK 1923 HAJEK, EGON: Die Hecatombe Sententiarum Ovidianarum des Valentin

Franck von Franckenstein. Hermannstadt-Sibiu, 1923.

HEPPNER 1999 HEPPNER, HARALD: Habsburg und die Siebenbürger Sachsen

(1688–1867). Zum Thema politische Kultur. Siebenbürgen in der Habsburgermonarchie. Hg. v. ZSOLT K. LENGYEL – ULRICH A. WIEN. Köln, Weimar, Wien, 1999. (Siebenbürgisches Archiv, 34.), 47–59.

HORN 2009 HORN ILDIKÓ: Hit és hatalom. Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi

története. Bp., 2009.

LK-82-2.indb 120LK-82-2.indb 120 2012.01.31. 9:33:202012.01.31. 9:33:20

121


HÖRK 1896 HÖRK JÓZSEF: Az eperjesi ev. ker. collegium története. Kassa, 1896–1897.

2. füz.

KUTSCHERA 1985 KUTSCHERA, ROLF: Landtag und Gubernium in Siebenbürgen 1688–1869.

Köln, Wien, 1985. (Studia Transylvanica, 11.)

MAGYARI

1994 II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. Bevezető tanulmánnyal és jegyze-tekkel közzéteszi: MAGYARI ANDRÁS. [Bukarest, Kolozsvár] 1994.

MAKKAI 1985 MAKKAI LÁSZLÓ: Művelődés a 17. században. Magyarország története

1526–1686. Főszerk. PACH ZSIGMOND PÁL, Szerk. R. VÁRKONYI ÁGNES. I. Bp., 1985. (Magyarország története tíz kötetben; 3/1.)

MILEWSKI

2008 MILEWSKI, MARKUS: Die polnische Königswahl von 1697. Wien, 2008. (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs; Sonderband 10.)

H. NÉMETH

1997 H. NÉMETH ISTVÁN: Kassai polgárok és katonák a 16. században. (A hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelen-ségek a felső-magyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során). Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2: 143–197.

2009 H. NÉMETH ISTVÁN: A beszállásolások rendszere és hatásai a XVI–XVII. századi Magyar Királyság szabad királyi városaiban. Hadtörténelmi Közlemények, 122. (2009) 2: 281–320.

PHILIPPI 1984 PHILIPPI, MAJA: Der Bürgeraufstand von Kronstadt 1688. Ein Beitrag

zur Geschichte Siebenbürgens am Ende des 17. Jahrhunderts. Beiträge zur Geschichte von Kronstadt in Siebenbürgen. Hg. v. PAUL PHILIPPI. Köln, Wien, 1984. (Siebenbürgisches Archiv, 17.) 225–333.

PILTZ

1986 PILTZ, GEORG: August der Starke. Träume und Taten eines deutschen Fürsten. Biographie. Berlin, 1986.

RÁCZ

1992 RÁCZ LAJOS: Főhatalom és kormányzás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp., 1992.

LK-82-2.indb 121LK-82-2.indb 121 2012.01.31. 9:33:202012.01.31. 9:33:20

122

Közlemények

ROTH 1999 ROTH, PAUL W.: Das Diploma Leopoldinum. Vorgeschichte, Be-

stimmungen. Siebenbürgen in der Habsburgermonarchie. Hg. v. ZSOLT K. LENGYEL – ULRICH A. WIEN. Köln, Weimar, Wien, 1999. (Siebenbürgisches Archiv, 34.) 1–11.

Schriftsteller-Lexikon 1983 Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen. Hg.v. TRAUSCH, JOSEPH

– SCHULLER, FRIEDRICH – HIENZ, HERMANN A. Unveränderter Nachdruck der Ausgaben 1868, 1870, 1871, 1902. Mit einer Einführung heraus-gegeben und fortgeführt von Hermann A. Hienz. Bd. I–IV. Köln, Wien, 1983.

SERES 2000 SERES ISTVÁN: A hegyaljai felkelők kapcsolata a török Portával.

Hegyaljai felkelés 1697. Tanulmányok a felkelés 300. évfordulójára. Szerk. TAMÁS EDIT. Sárospatak, 2000. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei, 36.) 213–223.

2005 SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorok és a Thököly-emigráció. Credo. Evangélikus Műhely, 11. (2005) 3–4: 228–251.

2006 SERES ISTVÁN: Thököly Imre és Törökország. Imre Thököly ve Türkiye. Bp., 2006.

SINKOVICS

1985 SINKOVICS ISTVÁN: A tizenöt éves háború. Erdély sorsfordulatai. Magyar ország története 1526–1686. Főszerk. PACH ZSIGMOND PÁL, Szerk. R. VÁRKONYI ÁGNES. I. Bp., 1985. (Magyarország története tíz kötetben; 3/1.)

SZEGEDI 2002 SZEGEDI EDIT: Geschichtsbewusstsein und Gruppenidentität. Die Histo-

riographie der Siebenbürger Sachsen zwischen Barock und Aufklärung. Köln, Weimar, Wien, 2002. (Studia Transylvanica, 28.)

SZEKFŰ 1943 SZEKFŰ GYULA: Az erdélyi szász történetírás. Magyarságtudomány, 2.

(1943) 2:174–198, 325–373.

TEUTSCH

1882 TEUTSCH, FRIEDRICH: Geschichte des ev. Gymnasiums A.B. in Hermann-stadt. Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge, 17. (1882) 67–69.

LK-82-2.indb 122LK-82-2.indb 122 2012.01.31. 9:33:202012.01.31. 9:33:20

123


TEUTSCH

1984 TEUTSCH, GEORG DANIEL: Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk. Bd. I. Von den ältesten Zeiten bis 1699. Unveränderter Nachdruck der Ausgabe Hermannstadt 1907.; Köln, Wien, 1984.

TRÓCSÁNYI 1988 TRÓCSÁNYI ZSOLT: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben

1690–1740. Bp., 1988. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet, 8.)

VARGA 1986 VARGA J. JÁNOS: A fogyó félhold árnyékában. A török kiűzése Magyar-

ország ról. Bp., 1986.

R. VÁRKONYI 1986 R. VÁRKONYI ÁGNES: Az önálló fejedelemség utolsó évtizedei (1660–

1711). Erdély története. Főszerk. KÖPECZI BÉLA. II. 1606–1830. Szerk. MAKKAI LÁSZLÓ – SZÁSZ ZOLTÁN. Bp.,1986.

2000 R. VÁRKONYI ÁGNES: 1697: szervezkedők és külkapcsolataik (A hegy-aljai felkelés újragondolásához). Hegyaljai felkelés 1697. Tanulmányok a felkelés 300. évfordulójára. Szerk.: TAMÁS EDIT. Sárospatak, 2000. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei, 36.) 13–33.

VOGEL 1994 VOGEL SÁNDOR: Georg Kraus és művei. GEORG KRAUS: Erdélyi krónika

1608–1665. VOGEL SÁNDOR fordításában, bevezetésével és jegyzetei-vel. Bp., 1994. 5–61.

2008 VOGEL SÁNDOR: „Siebenbürgen, süße Heimat”. Az erdélyi szász identi-tás. Kik vagyunk és miért. Írások az identitásról. Szerk.: DÁVID GYULA, VERESS ZOLTÁN. Stockholm, 2008. 267–297.

LK-82-2.indb 123LK-82-2.indb 123 2012.01.31. 9:33:202012.01.31. 9:33:20

255

TARTALOM

KözleményekKÖRMENDI TAMÁS: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a kö-zépkorban 3 SZIRTES ZSÓFIA: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből 78H. NÉMETH ISTVÁN: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika — széthulló rendi város? 124BALATON PETRA: Szterényi József erdélyi pályafutása 146KOVÁCS ELEONÓRA: A Magyarországi Evangélikus Egyház gyüleke-zetekben őrzött levéltári anyagai és az evangélikus gyűjteményügy néhány aktuális kérdése 171

IrodalomSegédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsar-chiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású irataihoz. (CD-ROM) (Ismerteti: PÁLFFY GÉZA) 187Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után. Írták, a kötet dokumentumait válogatták és az irodalom-jegyzéket összeállították KASZA PÉTER — PÁLFFY GÉZA. (Ismer-teti: H. NÉMETH ISTVÁN) 198PÁLFFY GÉZA: A haditérképészet kezdetei a Habsburg monarchiá ban. Az Angelini várépítész-família rendszeres térképészeti tevékenysége a horvát-szlavón és a magyarországi határ vidé ken az 1560–1570-es években. Die Anfange der Militärkartographie in der Habsburg-monarchie. Die Regelmassige Kartographische Tatigkeit der Burg-meisterfamilie Angielini an den kroatisch-slawonischen und den ungarischen Grenzen in den Jahren 1560–1570 (Ismerteti: KLING-HAMMER ISTVÁN) 200

Díjazottak 204

BeszámolóBeszámoló a Magyar Országos Levéltár 2010. évi tevékeny- ségéről 205

In memoriam

G. Vass István (1942–2011) 251

LK-82-2.indb 255LK-82-2.indb 255 2012.02.07. 15:03:292012.02.07. 15:03:29

256

CONTENTS

ArticlesTAMÁS KÖRMENDI: The variations of the coat of arms the Hontpázmány kindred in the middle ages 3ZSÓFIA SZIRTES: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). A Historical Apology from the Beginning of the Habsburg Rule in Transylvania 78ISTVÁN H. NÉMETH: From Introverted Citizens to Denunciators. State Urban Policy – Disintegrating Royal Towns? 124PETRA BALATON: The Transilvanian carreer of József Szterényi 146 ELEONÓRA KOVÁCS: Some Actual Questions of the Archival Material Preserved at the Lutheran Church Congregations in Hungary and the Lutheran Collection Matters 171

Book reviewsSegédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staats-archiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású iratai-hoz. (CD-ROM) (Reviewer: PÁLFFY GÉZA) 187Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után. Írták, a kötet dokumentumait válogatták és az irodalom-jegyzéket összeállították KASZA PÉTER – PÁLFFY GÉZA. (Re vie wer: H. NÉMETH ISTVÁN) 198PÁLFFY GÉZA: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiá ban. Az Angelini várépítész-família rendszeres térképészeti tevékenysége a horvát-szlavón és a magyarországi határ vidé ken az 1560–1570-es években. Die Anfange der Militärkartographie in der Habsburg-monarchie. Die Regelmassige Kartographische Tatigkeit der Burg-meisterfamilie Angielini an den kroatisch-slawonischen und den ungarischen Grenzen in den Jahren 1560–1570 (Reviewer: KLING-HAMMER ISTVÁN) 200Awards 204

ReportsThe activity of the National Archives of Hungary in 2010 205

In memoriam

G. Vass István (1942–2011) 251

LK-82-2.indb 256LK-82-2.indb 256 2012.02.07. 15:03:302012.02.07. 15:03:30

Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi...

Documents

Transcript of Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi...