A neolitikum történetI és kronológiai kérdései Becsehely–BükkaljaI-dűlő lelőhelyen

3

tartaloMjeGzYék

MΩMOΣ IV.

Őskoros kutatók IV. ÖsszejÖVetelének konferencIakÖtete

Debrecen, 2005. MárcIus 22–24.

A Konferenciát szerveztéK:naGY eMese GYÖnGYVér

DanI jánosHajDú zsIGMonD

A KÖtetet szerKesztette:Kolozsi BarBara

Debrecen2012

HA

JDÚ

-BIH

AR

MEGYEI MÚZEUMOK IG

AZ

GA

TÓ

SÁ

GA

R

É G É S Z E T I TÁ

R

MOMOSZ.indb 3 2012.12.02. 13:43:40

4

tartaloMjeGzYék

a kötet a Déri Múzeum régészeti tárának kiadványaa kötet megjelenését támogatta a Déri Múzeum

felelős kiadó:Dr. lakner lajos

megbízott megyei múzeumigazgatóHajdú-bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága

a borító elején a Hortobágy–zámi idol,a borító hátulján Medgyessy ferenc „régészet”

című szobra látható a Déri Múzeum előtt.

tördelés, technikai szerkesztés: zsibrita lászlóborító: jurás ákos

nyomás, kötészet:alföldi nyomda zrt., Debrecen

felelős vezető: György Géza vezérigazgatóMegjelent 400 példányban

Isbn: 978-963-7218-85-9Issn: 0133-8080 Debreceni Déri Múzeum kiadványai

Déri Múzeum régészeti tár, 2012

MOMOSZ.indb 4 2012.12.02. 13:43:40

87

1 Dolgozatunk gerincét az Őskoros kutatók IV. Összejövetelén 2005. március 23-án megtartott előadásunk adja, melynek kéziratát 2006. január 31-én zártuk le. a szerzők többsége akkor még a zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa volt. azóta eltelt több mint 6 év, mely alatt számos új eredmény született, így helyenként kiegészítettük a szöveget, ám nem törekedtünk a teljességre. e munkába integráltuk az Őskoros kutatók VI. Összejövetelén 2009. március 20-án megtartott Kereskedelem a középső és késő neolitikum idején Becsehely–Bükkaljai-dűlő lelőhely kapcsán című előadásunk anyagát is.

2 kalIcz 1976, 287.; 1977, 119–120., 211–212.; 1979b, 201–203., 395–398.; 1984, 272–274.; 1988a, 177–256.3 köszönetet mondunk dr. Horváth lászlónak a leletanyag közlési jogának átadásáért.4 a dolgozatban szereplő tárgyfotókat és képtáblákat bicskei józsef, a tárgyrajzokat soós Gábor készítette, munkájukat ezúton is

köszönjük.

kalIcz nánDor – kreIter attIla – kreIter eszter– tokaI zIta MárIa – tótH MárIa – bajnóczI bernaDett

a neolItIkuM tÖrténetI és kronolóGIaI kérDéseI becseHelY–bükkaljaI-DŰlŐ lelŐHelYen

bevezető1

becsehely–bükkaljai-dűlő Délnyugat-Magyarországon, zala megye déli részén, becsehely községtől keletre, a borsfa-patak és Vérvölgy árok által határolt, északkelet-délnyugat irányú dombháton hú-zódik (1. kép 1–2.). a lelőhely a szakirodalomból már jól ismert becsehely I. néven, mivel a terület nyugati részén kalicz nándor 1975–1976-ban végzett próbaásatást.2 2003–2004-ben az M7-es au-tópályához kapcsolódó „a” jelű út területén újból lehetőség nyílt a lelőhely egy részének feltárására. az ásatást dr. Horváth lászló vezette, munkatársai eke István, kreiter eszter és tokai zita Mária voltak, konzulense pedig Dr. kalicz nándor.3 az M7-es autópályához kapcsolódó út nyomvonalán, amely északnyugat-délkelet irányba szeli át a lelőhelyet, a 9800 m² nagyságú feltárt felületen 1242 objektumot igyeltünk meg és bontottunk ki. a terület lefedettsége és az objektumok mélysége az átlagosnál sokkal nagyobb, rendkívül intenzív telepjelenséggel volt dolgunk. az objektumok zömét gödrök, gödörkomplexumok, cölöplyukak, valamint tüzelőhelyek, vermek és árkok adják. a megelő-ző feltárás során megismert teleprészlet a felszíni leletek alapján közel 9 hektárt kitevő teljes lelőhely mintegy 1/9 része.

több időszak embere is megtelepedett a jó földrajzi adottsággal rendelkező területen. az ob-jektumok közel 90%-a a neolitikumhoz sorolható. a kora neolitikumot a starčevo-kultúra képvi-seli, a középső neolitikumra a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra keszthelyi csoportja, a Malo korenovo típusú leletanyag, valamint a zselizi és a Šarka típusú töredékek datálhatók. ezeket a sopot-kultúra leletei követik, melyek átvezetnek a késő neolitikumba, majd megjelenik a legkorábbi lengyeli időszak kevés objektuma és a butmir típusú kerámiatöredékek is. a java rézkori leletek a balaton–lasinja-kultúrához, a késő bronzkoriak pedig az urnamezős kultúrához köthetők. egyetlen jelenséget, egy kutat tártunk fel a római korból. szórványként árpád-kori töredékek is napvilágra kerültek. a különböző korú objektumok a legtöbb esetben metszik egymást, és ebből adódóan a leletanyagok gyakran keverednek. a hatalmas mennyiségű feltárt kerámiaanyag mellett a csiszolt és pattintott kőeszközök száma is jelentős. a leletanyagban az állatcsontok jelenléte rendkívül alacsony, amely zala megye nagy részére jellemző. az alábbiakban a neolit jelenségekről és leletekről adunk vázlatos képet.4

MOMOSZ.indb 87 2012.12.02. 13:44:08

88

kalIcz n. – kreIter a. – kreIter e. – tokaI z. M. – tótH M. – bajnóczI b.

Az ÚJKőKor (neolitiKuM) legiDősebb szAKAszA, A stArčevo-KultÚrA

a Dunántúl területe alig éri el a 40 000 km²-t, mégis az európai élelemtermelés kezdetén, vagyis a földművelő és állattartó életmód kialakulása idején, a kr. e. 7. évezred végén, és a 6. évezred első felében ez a vidék, területét megsokszorozó jelentőségűvé vált. ugyanis a Dunántúl európának az egyetlen földrajzi egysége, ahol az élelemtermelés délről származó ismeretének átvétele és átadása közép-európa felé közvetlen érintkezés formájában megtörténhetett. a Dunántúlon „két világ” ta-lálkozott, és ez a kis terület lett a színhelye, átmenő útvonala a közép-európa neolitizálódását, vagyis a termelő gazdálkodást elindító folyamatoknak. a „két világ” tulajdonképpen két nagy neolitikus régészeti régiót foglal magába, mindkettő sajátos arculattal, sajátos régészeti jegyekkel. tanulmá-nyunkban elsősorban érintett balkán-égei korai neolitikus régió északi peremterülete a Dunántúl déli felén húzódott, ahol mintegy 16 000 km²-t ölelt fel az alpok előterétől a Dunáig, majd onnan kelet felé tovább, a kárpát-medence északkeleti része felé.

Vere Gordon childe, a kiváló angol régész az 1930-as években gyökeresen megváltoztatta az újkőkor- vagyis a neolitkutatás elméleti alapjait, amikor az élelemtermelő életmód létrejöttére be-vezette a „neolitikus forradalom” fogalmát.5 leegyszerűsítve, az újkőkor vagyis a neolitikum, mint a termelőgazdálkodás kezdetének kifejezője, kialakult kész formában jutott el Délkelet-európába a kr. e. 7. évezredben, a megtermelt gabona több fajtájával és négy (vagy öt háziállatfaj): szarvasmarha, juh, kecske, sertés (és a kutya?) együttesével, sőt az agyagedény készítés ismeretével, amely összetevők legjellegzetesebb kifejezői az európai korai termelőgazdálkodásnak.

a korai neolitikum szempontjából jelenleg a közvetlenül megelőző átmeneti kőkor vagy mezolitikum az egyik még csak kis mértékben megoldott kérdés a Dunántúlon is. az elkezdett kuta-tások a Dunántúlon, így a somogyban (kaposhomok, pula) gyűjtött szórványos mezolitikus leletek ásatással hitelesítették a dunántúli mezolitikum létezését.6 azt az óvatos véleményt képviselhetjük, hogy a Dunántúl déli felén élt, egyelőre csak kevés hiteles leletből ismert mezolitikus csoportok elér-ték azt a fejlettségi szintet, amellyel képesek voltak befogadni, a délről, a balkán északi részéről szár-mazó, ismeretlen nagyságú embercsoportok új életmódját, és a dél felől érkező népcsoportokkal fel-tehetően szimbiózisban alakították ki a korai neolitikus starčevo-kultúrát a balkán-égei régió északi peremterületén. az elmúlt évtizedben bánfy eszter foglalt határozottan állást a déli bevándorlók életmód és kultúra átalakító szerepéről a Délnyugat-Dunántúlon.7 Minden valószínűség szerint a Dunántúl északi felén és közép-európa nagy területén a mezolitikus népesség folytatta egy ideig ko-rábbi vándor, vadászó életmódját. később a meghatározó környezeti tényezők kedvező összhatása és kisebb déli népcsoportok beáramlása következtében – melyek egy része talán a kárpát-medencéből érkezett – történt meg később északon is az áttérés a termelőgazdaságra és jött létre a közép-európai korai neolitikus régió, melynek nem csak délkeleti peremterülete található a Dunántúl területén, de elsősorban innen indult el a közép-európai régió neolitizálása is.8

a starčevo-kultúra (2. kép 1.) nyugati tagja annak a nagy korai neolitikus régészeti komplexum-nak, amely kelet felé a köröst (még keletebbre a criş-kultúrát) foglalja magában (2. kép 2.) és a legelső

5 cHIlDe 1936, 1971; cole 19706 Marton 2003, 39–48.; eIcHMan et al. 2010, 211–233.7 bánffY 2004a, régebbi irodalmával8 kalIcz 1980, 1983, 1991, 1995, stb.; részletesen: bánffY 2004a; staDler–kotoVa 2010, 325–348.

MOMOSZ.indb 88 2012.12.02. 13:44:09

89


élelemtermelő közösségeket képviseli a térségben.9 lazább szálakkal kapcsolódik ehhez a komple-xumhoz keleten a búg–Dnyeszter kultúra, melynek létrejöttében azonban az előbbiektől eltérő más tényezők is szerepet játszottak.10 Már többször is hangsúlyoztuk, hogy a starčevo–körös–(Méhtelek csoporttal)–criş kultúrák komplexuma a legészakibb területét, vagyis perifériáját alkotja annak a hatalmas területnek, amelynek kora neolitikus régészeti hagyatékában legerőteljesebben jelentkeztek a balkán-égei eredetű hagyományok.11 az utóbbi évek intenzív vitái éppen a körül forogtak, hogy mi-lyen mértékben és minőségben számolhatunk a perifériáról vizsgálva, az eredendően délinek tartott, balkán-égei korai neolitikum északra irányuló, neolitizálódást kiváltó hatásával.12

az említett déli régió északi határvonala az alpok előterétől indul s a Dunántúl déli felén, a ba-laton mentén húzódik nyugat-keleti irányban a Dunáig, majd az alföld tisza-menti részén északnak fordul egészen a tisza északi nagy kanyarjáig, s onnan erdély és Moldva északi részén áthaladva, a Moldvai köztársaság határánál, a prut folyónál végződik (2. kép 2.). a régészeti hagyatékban vitathatatlanok a déli területekkel erőteljesen összekapcsolódó szálak. a nagy kérdés csak az, hogy történetileg miként értelmezhetők a déli, balkán-égei vidékkel kimutatható régészeti összefüggések és mivel magyarázható az elterjedés északi határvonala. a nagy északi komplexum három vagy négy kulturális egységét – starčevo, körös, a Méhtelek csoporttal, criş – három önálló kultúrának is tarthatjuk. a nagy egységen belül ugyanis az elkülönítő vonások a települési mód több jellegzetes-ségében, az anyagi és szellemi kultúra minőségi és mennyiségi különbségében is megállapíthatók, és ezek együttesen a megkülönböztetéshez elegendő támpontot nyújtanak.13

a három (vagy négy) kulturális egység közül az alföldi körös-kultúra foglalja el a legkisebb terü-letet, de lelőhelysűrűsége, anyagi kultúrájának gazdagsága rendkívüli ebben az időszakban, s messze felülmúlja a másik két kultúráét. ennek okát elsősorban a környezeti viszonyok különbségében ke-reshetjük. ugyanis egyedül a körös-kultúra területe kötődik kizárólag alföldi sík vidékekhez, ahol a települések egymás közötti szintkülönbsége csaknem teljesen elhanyagolható, s a talaj minősége sem különbözik lényegesen. ugyanakkor az alföldnek ez a középső része, a kárpát-medencének egykor folyóvizekkel és időszakos vízfelületekkel borított, legkiterjedtebb vidéke volt, mely különösen ked-vező mikroklímát teremtett az itt megtelepedő legelső, termelőgazdálkodást folytató közösségek élet-módjához, egyúttal kimeríthetetlen forrása volt a táplálékul könnyen megszerezhető vízi állatoknak. ezekhez járultak a ligetes erdőkkel tagolt füves mezők, puszták, amelyek a kedvező életlehetőségeket biztosították a házi- és vadállatok számára, s az utóbbiak sokasága a viszonylag könnyű vadászatot tette lehetővé. Meg kell azonban említeni, hogy a korai neolitikus népesség életében a vadászat koránt-sem játszott akkora szerepet, mint jóval később, pl. a késő neolitikum idején.14 kezdettől fogva túl-nyomórészt a háziállatok húsát fogyasztották, s a helyenkénti ingadozást igyelembe véve is eltörpült a vadászott állatok aránya a hústáplálékban. a fehérjében gazdag táplálék változatosságát az utóbbiak mellett a folyók és áradmányos vizek évezredeken át szinte kiapadhatatlan gazdagságú hal- és kagy-lóállománya biztosította, melynek maradványai nagy tömegben találhatók a körös-kultúra minden

9 kalIcz 1990, részletes irodalommal.10 MAРКЕВИЧ 197411 kalIcz 1980, 1983, 1990, 1993, 2011b12 Örvendetes, hogy Mihael budja ljubljana-ban eddig már a „poročilo”, illetve Dokumenta praehistorica 17 (21–38.) kötetét

áldozta az európai neolitizálódás kérdéseinek, s ebben az ellentétes vélemények egyformán fórumot kaptak.13 kalIcz 1983, 1990, 1993, 2000; 2011b, 105–129.14 bÖkÖnYI 1974, 1977; 1981, 195–201. azokon a nagy ásatásokon, ahol sok állatcsont került elő feltűnő a domesztikált állatok

nagy száma.

MOMOSZ.indb 89 2012.12.02. 13:44:09

90


feltárt lelőhelyén a hulladékokkal feltöltött nagyméretű gödör-objektumokban.15 azt sem szabad i-gyelmen kívül hagyni, hogy a települések közvetlen környéke alkalmas volt a növénytermesztésre is, ahol a legelső gabonatermesztés ténylegesen megtörténhetett. a kedvező természeti körülményeket igazolja többek között a települések rendkívül nagy száma, a régészeti leleteknek és a lelőhelyeken talált elfogyasztott állatok csontjainak, halmaradványoknak és csigáknak szinte elképzelhetetlen gaz-dagsága. úgy véljük, hogy európa korai neolitikumában, néhány kisebb régiótól eltekintve, a környe-zeti tényezők ennyire kedvező összessége, egy kultúrát összefogó területen sehol sem érvényesült olyan mértékben, mint ezt a körös-kultúra esetében tapasztaljuk. az átlagos korai neolitikus viszonyoktól annyira eltérőek a körös-kultúra létét meghatározó, biztosító és megsokszorozó tényezők, hogy pe-rifériális kulturális helyzete ellenére sok szempontból kivételnek tarthatjuk a délkelet-európai kora neolitikus kultúrák sorában.

a starčevo- és criş-kultúra nagy félkörben szinte közrefogja a körös-kultúra települési területét, ami főleg az ökológiai viszonyok következménye és ezek lényegesen különböztek a körös-kultúráé-tól. a domborzati viszonyok a legváltozatosabb képet mutatják mindkét kultúra esetében. a kisebb-nagyobb alföldi síkságok, medencék, folyók, patakok által szabdalt völgyek, dombok és alacsonyabb hegyek s alpesi magasságú hegyláncok mind megtalálhatók területükön, de a néhány nagy folyó széles, mocsaras völgyén kívül megközelítően sem volt a víznek akkora szerepe, mint az alföldön. az élelemszerzés módozata a helyi körülményeknek megfelelően mutatott kisebb-nagyobb eltérést a körös-kultúráétól. e kultúrák népessége erdélyben és a balkánon behatolt a nagy hegyek közé is, és megélhetési stratégiája olyan szintet ért el, hogy alkalmazkodni tudott a rendkívül erőteljesen válto-zó környezethez anélkül, hogy régészetileg fennmaradt hagyatéka lényegesen megváltozott volna. az anyagi kultúra lényegében egységes jellegéből többek között az állandó érintkezési, kommunikációs csatornák sűrű szövedékére is következtethetünk. feltehetően főleg a bosznia nyugati részén húzódó Dinári alpok vonulata szabott gátat annak, hogy a starčevo-kultúra népesítse be a dalmát tengerpar-tot. Ismeretes, hogy a tengerpart keskeny zónájában a korai neolitikum más jellegű közösségei ala-kították ki neolitikus kultúrájukat, mely jelentősen különbözik a starčevo- és criş-kultúrák megje-lenési formájától. Összefoglaló nevük Impresszó kerámia kultúrája.16 a starčevo-kultúra elterjedése délen lényegében a Vardar–Morava és a strimon–sztruma folyók észak-déli tengelyére támaszkodik Macedóniától és bulgáriától a száva torkolatvidékéig, majd a Duna–száva és Dráva folyók völgyeit követve, az elterjedése kiszélesedett és a főiránya kelet-nyugatira változott.17 úgy gondoljuk, hogy a kárpát-medence egy részére továbbra is érvényesnek tarthatjuk ezt a balkán közepén húzódó széles sávot a párhuzamos völgyekkel, mint a neolitizálódás egyik útvonalát. a Duna mai bolgár–román szakasza továbbíthatta a korai neolitikus vívmányokat részben északra (erdély), részben északnyu-gatra a tisza völgye felé. a két (vagy több) párhuzamos déli áramlat a száva és a Dráva völgyében találkozhatott. az olténiai folyók mentén és a hágókon keresztül erdélyben, illetve a kárpátokat megkerülve Moldáviában jött létre a criş-kultúra, a tisza–körösök menti területen történhetett a körös-kultúra kialakulása, s baja környékén a Dunát is elérte (2. kép 2.). a Duna–száva–Dráva vi-dékéről kiindulva a starčevo-kultúra népessége vette birtokba a Dél-Dunántúlt, keleten a sió–sárvíz

15 új színt hozott az utóbbi években Ibrány (szabolcs-szatmár-bereg megye), ahol egy kis ásatás egyetlen gödrében a vadállatok arány kétszeresen meghaladta a háziállatokét. emellett azonban a halaknak (csuka és ponty) feltűnően nagy volt az arányuk (ko-Vács et al. 2010, 146–147.).

16 Müller 199417 ezen a főleg sík vidéken koncentrálódnak a starčevo-kultúra lelőhelyei.

MOMOSZ.indb 90 2012.12.02. 13:44:09

91


vonalát követve a balaton déli partjáig, a balatonba torkolló zala folyó legészakibb pontjáig, s nyu-gaton az alpok előteréig, sőt egy nemrég felfedezett lelőhely szerint a balaton északi partján, a tiha-nyi-félsziget tövénél is ismertté vált egy lelőhelye.18

korábban már azt is kifejtettük, hogy a neolitikum kezdetén a három kultúrát összefogó komp-lexum fő vonásaiban egységes volt.19 csak később, s nem a neolitikus fejlődés kezdetén különült el a három régészeti kultúra. Dragoslav srejović szerbia felől vizsgálva – amelynek területét lényegében a starčevo-kultúra foglalta el –, proto-starčevonak nevezte ezt a legkorábbi neolitikus egységet,20 ami azonban nem szerencsés, mivel ugyanez a fejlődési fázis a körös- és criş-kultúra területén, tehát a másik két elkülönülő kultúra esetében is hasonlóképpen megtalálható. ezeket ugyanúgy lehetne „Donja branjevina”, „Gura baciului” vagy „szarvas 23” avagy „proto-körös” illetve „proto-criş” fá zis nak is nevezni.

jelenlegi ismereteink szerint úgy látszik, hogy amikor a magyarországi Dunántúlon a korai neoli-tikus közösségek megjelentek, már megtörténhetett a három kultúra elkülönülése, mivel eddig kevés kivételtől eltekintve, kizárólag a starčevo-kultúra klasszikus és késői fázisába datálható leletek isme-retesek az egész területen.21 Igaz, hogy ezzel a megállapítással óvatosnak kell lenni. ugyanis a Du-nántúl északi felén létrejött legelső neolitikus közösség, a közép-európai típusú legrégibb vonaldíszes kerámia kultúrájának elterjedése, elkülönítése után22 két évtizedig csak a Dunától távolabb, nyugat-ra és közvetlenül északra eső területekre korlátozódott, ugyanakkor ennek a kultúrának iatalabb, klasszikus fázisa budapesttől keletre messze kiterjedő területtel rendelkezett, s ennek a iatalabb fá-zisnak a keleti határa ma már véglegesnek mondható. azonban csak a legutóbbi évek kutatásai során bizonyosodott be, hogy a legidősebb vonaldíszes kerámia különböző fázisaiban a Dráváig–Muráig, és a Dunától keletre is elterjedt, a Gödöllői dombvidéken, ugyanazon a területen, ahol a klasszikus és iatalabb fázis is megtalálható. Vagyis a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája a kezdetek-től fogva ugyanazt a területet birtokolta, mint ami a sok lelőhellyel rendelkező klasszikus fázis által körülhatárolható.23 éppen ezért a dunántúli starčevo-kultúra esetében sem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a jelenleg ismert határok között esetleg a legidősebb, ún. „proto-starčevo” időszak emlékeinek meglétével is számolhatunk. Vagyis feltételezhető, hogy a neolitikum kezdetén hasonló lehetett a kora neolitikus kultúra elterjedése nyugat-Magyarországon, mint a starčevo-kultúra klasz-szikus és késői fázisa idején. a Dunántúlhoz legközelebb eső lelőhely, ahol már a legidősebb fázis települése ismert a Dráva torkolattal szemben, a Duna bal partjának alföldi szakaszánál fekvő Donja branjevina, amely földrajzi fekvésénél fogva is alapvetően fontos helyet birtokolt.24 egyúttal ez a hely a feltehetően a klasszikus fázis idején önállósodott starčevo- és körös-kultúra érintkezésének fontos állomása. a magyarországi Dunántúltól távolabb délre, de korai starčevonak hasonlóan fontos a száva torkolatvidéke közelében fekvő Dobanovci sajnos csak csekély mértékű kutatott lelőhe-lye.25 ezek sorába tartoznak azok a lelőhelyek, melyek főleg a szerbiai vaskapui ásatások második

18 reGenYe 2005; 2007, 5–10.; 2010, abb. 53–56; 2011, 131–149.19 kalIcz 1983, 1990, 1993; 2010, 236–237. abb. 1–3; 2011b, 107. abb. 1–220 srejoVIĆ 1971, 14–15.21 kalIcz 1990; H. sIMon 1996; HorVátH–H. sIMon 2003, 26–35.; VIráG–kalIcz 2001; kalIcz–VIráG–t.

bIró 1998, 2002; bánffY 2001; reGenYe 200522 QuItta 196023 kalIcz-scHreIber–kalIcz 1992; kalIcz–kalIcz-scHreIber 200224 karManskI 200525 toDoroVIĆ 1968, 1969; DIMItrIjeVIĆ 1974

MOMOSZ.indb 91 2012.12.02. 13:44:09

113


a durva kerámia jellemző formája a nagyméretű, öblös hasú, behúzott nyakú, kihajló peremű fazék (13. kép 1.) vállán bütyökdíszekkel. ezek a tojásdad alakú fazekak minden sopot lelőhelyen, nagy mennyiségben, többféle méretben előfordulnak,153 a protolengyeli időszak legáltalánosabb fa-zékformájának tekinthetők.154 Megtalálhatók alacsony ovális, ún. halsütő tálak (13. kép 2.), végükön függőlegesen vagy vízszintesen átfúrt fülekkel. becsehelyen egy szokatlanul díszített lapos tál is előkerült, oldalán apró bütyökdíszekből virágdísz látható (13. kép 7.). különleges, lábon álló tálak is előkerültek öblösebb tálrésszel és három vagy négy hengeres lábbal (13. kép 2.). a korábbi vonaldí-szes időszakból már jól ismert, folyadéktárolásra szolgáló puttonyedények (13. kép 5.) is jelen vannak. a palack vagy amfóra alakú edények (13. kép 6.) általában hengeres vagy enyhén tölcséres nyakúak, testük öblös, proilált. az említettekből kiderül, hogy a durva kerámiánál az edények készítői elő-szeretettel használták az edények vállán vagy hasvonalán ülő bütyökdíszeket, különböző méretű és formájú fogóbütyköket. festett edénnyel durva kerámiák esetében ritkán találkozunk. Ilyen esetek-ben csak a vörös festés nyomai dokumentálhatók, de a díszítő motívumok típusa nem.

előkerültek továbbá különböző orsógombok és orsókarikák is, ez utóbbiak gyakran törött edé-nyek másodlagos felhasználásával készültek. jellemző még a különböző méretű, őrölt kaviccsal sová-nyított, tömör nyelű agyagkanál (13. kép 9.). különleges tárgynak számít az ismeretlen rendeltetésű, hosszában átfúrt többkarú agyagcsillag (14. kép 2.). ehhez hasonlók a sopot-kultúra más lelőhelyein is megtalálhatók, de legáltalánosabbak a Vinča-kultúrában. Használatuk tartós volt, mert a lengyeli kultúra korai és klasszikus időszakában is előfordulnak.

becsehelyen a horvátországi törzsterülettel ellentétben elég gyakori a sopot kisplasztikák előfor-dulása.155 fő jellegzetességük a trónuson ülő, karjukat mellkasuknál keresztbefonó női alakok (14. kép 1., 3a-c), amelyek a sopot-kultúra több más kerámiatermékével együtt a balkánról, elsősorban a Vinča-kultúrából származik. az ilyen plasztikák a sopot-kultúra más dél-dunántúli lelőhelyein is megtalálhatók így pl. a közeli petrivente–újkúti-dűlő,156 valamint sormás–török-földek157 és sormás–Mántai-dűlő158 lelőhelyeken is.

a legkorábbi lengyeli kultúrába vezetnek már minket azok a séi jegyeket magukon viselő isten-szobrok töredékei (14. kép 4a-c, 5a-b), melyeket zsírfarral, csonka karral, kerekded fejjel formáztak meg. ezeken a hajat, a szemet és a szájat bekarcolásokkal jelezték, az orr plasztikus, viseletüket pedig a karcolás mellett időnként vörös festéssel is hangsúlyozták.159

a becsehelyi leletanyagban megjelennek a spirális mintában bekarcolt, valamint a vörös festéssel díszített nyugat-balkáni eredetű Butmir típusú kerámiák. közülük a legjellegzetesebb a gomba ala-kú edény160 (14. kép 6–8.), amely a legkorábbi, formatív lengyeli időszakban vált jellemzővé,161 de a korai klasszikus lengyeli fázisban is megtalálható.162

153 kalIcz 1988b, 4. kép 13, 14; reGenYe 1994, 5. kép 2, 5, 11. kép 6; kalIcz 1988b, 2. kép 13, 15154 reGenYe 1994, 43.155 kalIcz–kreIter–tokaI 2007b, 80–83.156 HorVátH–kalIcz 2003, 7. kép 1–3157 p. barna 2007a, 84–95.158 p. barna 2007b, 96–99.159 p. barna 2004b, 29–53.; károlYI 2004, 118–119.; viseletrekonstrukció: p. barna 2005b, 50–59.; legutóbbi nyugat-du-

nántúli összefoglalás: Ilon 2007, 100–245.160 kalIcz–kreIter–tokaI 2007a, abb 5. 12, 16–17161 kalIcz 1988b, 25. kép, 7–8, 29. kép 1, 3162 WosInszkY 1896, 33. tábla 4a–6, 34. tábla 4–5, 35. tábla 2–3; DoMbaY 1960, 108. sír 23. kép, 99–100. tábla; kalIcz

1969, 8. kép; 1985, 65. kép 6–8; zalaI-Gaál 2005, 10. kép

MOMOSZ.indb 113 2012.12.02. 13:44:12

92


szakaszában folytatott feltárások folyamán váltak ismertté, és amelyek meglepő módon a korai idő-szakból ismert legsűrűbb települési hálózatot alkották.26 kelet-Magyarországon, a körös-kultúra területén egyelőre csak szarvas 8. 23. és 56., továbbá endrőd 119. lelőhelyek képviselik a nagyon szórványosan talált vörös alapon fehér festésű korai kerámiát.27

a starčevo-kultúra dunántúli, s ezen belül a zala megyei településeinek vizsgálata több lényeges kérdést vet fel, amelyek megválaszolása ma még nem lehetséges. a jelenleg ismert dunántúli elter-jedés kb. 16–18 000 km²-nyi területén még mindig csak 26 lelőhelyet ismerünk. ezek közül hat lelőhely esik zala megyére, a központi fekvésű somogy megye területéről kilenc lelőhely ismeretes, baranyából hat lelőhelyet és tolnából négy lelőhelyet ismerünk, valamint a legújabb tihanyi lelőhely képviseli Veszprém megyét. nagyon valószínű, hogy ez megközelítően sem a végleges szám, hiszen Horvátországban is jelentősen emelkedett stojan Dimitrijević kutatásai óta megismert lelőhelyek száma a száva és Dráva között, ami elsősorban kornelija Minichreiter tevékenységének köszönhető, s jelenlegi számuk 60. ezek a lelőhelyek a Dráva–száva-köz keleti részén sűrűsödnek.28 a Duna, Dráva és a száva által közrefogott jóval kisebb területű szerbiai szerémségben Vladimir leković már 56-ra teszi a starčevo-kultúra lelőhelyeinek számát.29 Vojislav trbuhović és Milivoje Vasilević a szávától délre, a Drina torkolatánál elterülő síkságon 29 lelőhelyet azonosított és egyet meg is szondázott.30 a földrajzi viszonyok a Dráva, a száva és a Duna által határolt területen lényegében hasonlók, mint a Dél-Dunántúlon, ezért remélhető hogy a magyarországi területen is, különösen pedig zala, so-mogy és baranya megyében, jelentősen nőhet még a települések száma, amint ez a szám a 2002-ben ismertetett 18-ról a jelenleg ismert 26-ra emelkedett.31 azért is említjük a horvátországi és szerémségi településeket, mert a starčevo-kultúrának ez a területe, földrajzi körülményeken kívül a leletek tanú-sága szerint is a Dél-Dunántúllal hozható legszorosabb összefüggésbe. Mindezek alapján a Drávától északra és délre fekvő terület régészeti kulturális egységnek tekinthető, s ezt az egységet a környezeti körülmények hasonlósága is támogatja, ami azonban, mint alább látni fogjuk, nem zárja ki pl. a helyi, lokális települési különbségek létrejöttét.

a Dél-Dunántúl neolitizálása szempontjából legfontosabb volt tehát a Duna és a Dráva völgye. az előbbitől a sió–sárvíz vonzotta tovább az első megtelepülőket észak-északnyugat felé, a Dráva egész magyarországi szakaszáról pedig a jellegzetesen észak-déli irányú, csaknem párhuzamos patak-völgyek nyújtottak természetes útvonalat az észak felé terjeszkedő első megtelepülő közösségeknek a már említett balaton vonalig, illetve attól nyugatra még távolabb, a zala folyó északi nagy kanyar-jáig (2. kép 1.).

több kérdés vár választ az első neolitikus megtelepülőkkel kapcsolatban. ezek közül a legfonto-sabbak egyike, hogy milyenek voltak az ökológiai viszonyok a neolitikum kezdetén a Dunántúl déli felén. a környezeti rekonstrukcióra elsősorban a pollenvizsgálatok nyújthatják a legjobb támpontokat. ezek azonban meglehetősen szerény mértékben állnak még rendelkezésünkre. zólyomi bálint bala-toni fúráspróbáira32 alapozott vizsgálati eredményeket csak az utóbbi évtizedben jelentkező iatalabb

26 pl. srejoVIĆ 1969, 1971, 1981; joVanoVIĆ 1969, 1987; stalIo 1986, 27–32.; VasIĆ r. 1986, 257–270.; stankoVIĆ 1986a, 447–448.; 1986b, 467–468., stb.

27 MakkaY 1996, pl. 9., 1–15.28 MInIcHreIter 199729 lekoVIĆ 199530 trbuHoVIĆ–VasIljeVIĆ 198331 a már közölt lelőhelyek egy részéről kiderült, hogy néhány közülük nem a starčevo-kultúrához tartozik.32 zólYoMI 1952, 1980; MeDzIHraDszkY 2001, 5–12.; MeDzIHraDszkY–járaI-koMlóDI 1996, 21–29., 337–

396.; járaI-koMlóDI 1987, 37–47.; csernY–naGY-boDor 1999; füzes 1989, 142–145., 203., stb.

MOMOSZ.indb 92 2012.12.02. 13:44:09

93


generációt képviselő kutatók balaton-vidéki és délnyugat-dunántúli vizsgálatai újították meg. ezekből behatóbb ismereteket szerezhetünk a környezet korai neolitikus állapotáról is. Ha megkíséreljük a pollenkronológia és a kalibrált radiokarbon kronológiai adatait összhangba hozni, az tűnik ki, hogy az atlantikus klímazóna kezdetén már elkezdődött a kárpát-medence déli részének, így a Dunántúlnak is a neolitizálása. Ismeretes ugyanis, hogy az atlantikum kezdetét a kr. e. 5500-ra keltezik (bár van adat a 6000-es kezdetre is33), ugyanakkor a korai neolitikus kultúrák időszakára Délkelet-európában és részben a kárpát-medencében is lényegében a kr. e. 6. évezred első felét kapjuk meg, illetve több adat a 6. évezred középső harmadára keltezhető a radiokarbon kalibrálás alapján.

a balaton-vidékén az atlantikum első felében, vagyis a korai neolitikum idején a kevert lombos fák – tölgy, hárs, szil, bükk – pollenjei mutathatók ki.34 a tűlevelűek és a mogyoró is még jelentős mértékben vannak jelen ebben az időben a balaton környékén. ebből elég jelentős erdősödésre lehet következtetni, ami azonban még nem a későbbi maximális mértéket jelenti. ugyanakkor már elég szép számmal vannak képviselve a nem fás növények, tehát füves szabad felületek is léteztek – felte-hetően főleg a völgytalpakon –, sőt néhány szórványos cerealia (gabonafélék) és gyomnövénypollen is megjelent – statisztikailag nem értékelhetően –, amit azonban fontos tényként kell megemlíteni. ezzel szemben az alföldi körös-kultúra területén lényegesen eltérő volt a növénytakaró a Dunán-túlétól, sokkal lazább fás növénytakaróval számolhatunk és jóval nagyobb volt a nem fás növények jelenléte.35 legújabban sümegi pál és kertész róbert a kárpát-medence kora neolitikus környezeti rekonstrukciós alapvetésükkel egyrészt a maihoz hasonló tendenciákat állapítottak meg, másrészt szerintük a korai neolitikus megtelepedés szempontjából a pleisztocénig visszavezethető ritmikus éghajlati változások hatására létrejött fauna és lóramozgások a kárpát-medencét környezeti szem-pontból mobilis, mozaikos területté tették, ami vizsgálódásaink folyamán a Dunántúl délkeleti sáv-jában eredményezett a tiszántúl déli feléhez hasonló, nagy mocsaras területeket a korai neolitikum időszakában is.

a zárt erdők ma is jellemzők a Dél-Dunántúlra, ami szinte a teljes holocén időszakában általános volt, ami feltehetően magyarázná a korai neolitikus ritkább betelepülést, és az alfölddel szemben alacsonyabb mértékű eltartó képességet. (lényegesen kisebb életterük volt az alföldi sztyeppei jellegű területekhez szokott, és a neolitikum kezdetétől igen fontos szerepet betöltő őstuloknak.) az is va-lószínűsíthető, hogy ebben az időben az erdőirtás bizonyos (jelentős) mértékére is szükség lehetett a települések létesítésére, s talán a gabonatermesztésre kiválasztott helyeken is. ugyanis nem valószínű, hogy a patakvölgyeket kísérő partvonulatok elegendő szabad, nyílt területet biztosítottak volna ilyen célokra. Igaz, hogy egyelőre nincs elegendő bizonyítékunk a Dél-Dunántúlról a kora neolitikus gabo-natermesztésre, a kevés közvetlen és jóval több közvetett adat azonban ennek meglétét kétségtelenül bizonyítja. egy adat a Dél-Dunántúlon talán közvetlenül is kétségtelenné teszi a termesztett gabona korai neolitikus meglétét. kéthelyen, a balatontól délre olyan oltártöredék került elő, amely nagy bizonyossággal képviseli a starčevo-kultúrát, és melynek emberfejet tartalmazó szemrészében égett gabona maradványokat igyelt meg füzes Miklós.36 egyúttal az is megállapítható, hogy a több helyen is talált égett paticsdarabok bőségesen tartalmaznak gabona pelyvalenyomatot, és ugyanez állapítható meg a kerámiával kapcsolatban is. Ilyenek nagy számban kerültek elő lánycsókon (baranya megye), a

33 járaI-koMlóDI 1969; szatHMárY 1988, 47.34 zólYoMI 1952, 1980; MeDzIHraDszkY–járaI-koMlóDI 1996, 21–29.35 füzes 1989, 144.; süMeGI 2003; 2004a, 21–32.; 2004b, 117–127.; süMeGI–boDor–juHász et al. 2004, 399–420.36 füzes 1989, 181–182. 11. tábla 3; 1991, 286.; sáGI–tÖrÖcsIk 1989, 59–60. abb. 25–26; 1991, 76–77. abb. 32–33

MOMOSZ.indb 93 2012.12.02. 13:44:09

94


starčevo-kultúra településén.37 a körös-kultúra edény- és paticstöredékein a legtöbb esetben szemmel látható a pelyva lenyomata, amelyekből számos gabonamagot lehetett kipreparálni.38 a magyarországi starčevo- és körös-kultúra edényei minden fajtájának soványítására csaknem általánosan használták az apróra tört pelyvát, amelyek jelentős része gabonafélékből származhat. ezt bizonyítják a becsehelyen feltárt, és ebben a tanulmányban bemutatott lelőhelyek kerámialeletei is. a szerbiai Divostin és Grivac lelőhelyek proto-starčevo rétegeiben a pollenvizsgálatok is kimutatták a cerealiák jelenlétét, de égett gabonaszemek is előkerültek a telepek ásatása során.39 legújabban tiszaszőlősön a korai neolitikus objektumokból 1530 darab növényi maradványt, 70%-ában gabona és hüvelyest sikerült kiiszapolni.40 Mindezek az egyelőre hézagos, de megsokszorozható adatok kétségtelenné teszik a gabonatermesztés széles körű ismeretét a kora neolitikum idején, nemcsak a balkánon, de a kárpát-medencében is.

a fenti kiragadott adatokból az következtethető, hogy a korai neolitikum idején különböző mér-tékben ugyan, de kedvező környezeti körülmények jöttek létre az élelemtermelés megvalósítására a kárpát-medencében is.

a starčevo-kultúra ismert dél-dunántúli lelőhelyeinek többsége egymástól többnyire távol fek-szik, néhány helyen, pl. barcs és Vörs környékén kisebb csoportosulásokat ismerünk, de az érintkezés működhetett közöttük, sőt a még nem neolitizálódott mezolitikus csoportokkal is fennállott a kap-csolatok valamilyen formája, amit elsősorban a helyben idegen tárgyak jelenléte, pl. a kőeszközök tá-volabbi területekről származó nyersanyaga bizonyít. a bakony vidékéről származó radiolarit és egyéb kőfajták, szinte minden lelőhelyen megtalálhatók.41 a tokaj–zemplén hegyvidék obszidiánját a Dél-Dunántúl korai neolitikus leletei között még nem ismerjük, holott a kelet-szlavóniai és szerémségi lelőhelyeken végzett ásatások során megjelent,42 és a névadó lelőhelyen is megtalálták.43 ezért talán elképzelhető, hogy a barcs közeli Istvándi egyik lelőhelyén felszíni gyűjtés során talált obszidián is a starčevo időszakból származik. különösen jelentős a Vaskapuban lepenski Vir, ahol a korai neolitikus starčevo leleteket tartalmazó rétegben előfordul az északról, tokaj vidékéről származó obszidián, együtt az égei-tenger vidékéről idejutott spondylussal.44 Mindez azt bizonyítja, hogy a neolitikum kezdetén már kiépült távoli kapcsolatrendszerek működtek, melyek esetleg mezolitikus előzményeken alapultak.45

fontos és a vitatott kérdések gyújtópontjában áll annak megválaszolása, hogy kik voltak a du-nántúli neolitizálódás hordozói, mikor és hogyan történt ennek megvalósítása. sajnos, az adatok hézagossága miatt még mindig nem tudunk megnyugtató választ adni a kérdésre. a szubjektív be-állítottságnak igen nagy szerepe van abban, hogy vándorlásra, az elterjedés különböző változataira gondoljunk-e, vagy pedig a kora neolitikum önálló kialakulását tételezzük fel. a régészeti adatok még mindig nem adnak elegendő támpontot ennek a kérdésnek objektív eldöntéséhez. az antropológia sem nyújt egyelőre megbízható támogatást. következtetései lényegében megegyeznek azokkal, amit a régészeti adatok alapján is levonunk. zofmann zsuzsanna a heterogenitást, vagyis a sokféleséget

37 kalIcz 1990, 49–52. 9. tábla38 p. HartYánYI–noVákI 1974, 5–8.39 GrüGer–beuG 1988, 415–418.40 DoMboróczkI 2005, 12.; GYulaI 2010, 224–237. figs. 3–541 t. bIró 2001, 91–122.; 2002, 120–168.; MateIcIucoVá 2002, 169–187.42 cHapMan 1981, abb. 98, nr. 35, 38, 40; Golokut–Vizić lelőhely: kaczanoWska–kozŁoWskI 1985, 27–31.43 feWkes et al. 1933, 47.44 srejoVIĆ 1969, 170., 173.; 1981, 172.45 ennek meglétét és jelentős szerepét erőteljesen és részletesen hangsúlyozza bánffy eszter (bánffY 2004a).

MOMOSZ.indb 94 2012.12.02. 13:44:09

95


emeli ki a két kultúra, a starčevo és a körös embertani anyagában, amit ő az eltérő eredetnek tulaj-donít, vagyis az antropológiai sokszínűséget déli bevándorlók és a helyi populáció keveredésére vezeti vissza.46 az újabb természettudományos vizsgálatok, különösen a Dns kutatások hozhatnak ered-ményeket ennek a kérdésnek az eldöntésére. az így nyert egyelőre kevés adatot óvatosan már bánfy eszter is felhasználja.47

az archaeozoológia és archaeobotanika adatait erősen vitatják egyes kutatók, amikor az összes háziállat és termesztett növény vad fajainak létezését feltételezik a balkánon, sőt újabban a kárpát-medencében is.48 Mivel újabb meggyőző véleményeket még nem ismerünk, továbbra is a régi néze-tünket képviseljük. eszerint a kárpát-medence és ezen belül a Dunántúl neolitizálódása egy eddig kellőképpen nem ismert, de feltételezett és újabban hitelesen is felfedezett itt élt mezolitikus népesség és dél felől beszivárgó(?), bevándorló(?) kisebb népcsoportok egymásra hatásaként történhetett. Mint már ismert, az utóbbi időkben az alföld északi részén, a jászságban egy mikrorégiónak tartható ki-sebb területen a korábban csak feltételezett mezolitikum minden fázisát képviselő számos lelőhelyet fedeztek fel és többet át is kutattak.49 Heves megyében, tarnaörs határában, a tisza északi partja közelében is rábukkantak mezolitikus lelőhelyre.50 kertész róbert és sümegi pál szerint a helyi késő mezolitikus népesség kész volt a neolitikus vívmányok átvételére,51 amely szerintük lényegében a körös- (és a starčevo-) kultúra életének végén történhetett. ugyanez történhetett a Dunántúlon is.52 lényegesnek tartjuk, hogy a kárpát-medencében, a Dunántúlon is, miként a környező területeken, létezett mezolitikus népesség, mezolitikumra jellemző életformával, amelynek magas szintjét főleg a Vaskapuban végzett ásatások tárták elénk. azonban ez a népesség képtelen volt önmagától áttérni az élelemtermelő életmódra az ezzel összefüggő összes szellemi, technikai és egyéb körülményeinek ismerete nélkül. szükség volt olyan etnikus hatásra, amely a kárpát-medencéhez képest déli terü-letek összes neolitikus ismeretét, a jellegzetes anyagi és szellemi kultúrával, az összes háziállattal és termesztett növényfajtákkal magával hozta és átadta a helyi mezolitikus népességnek, illetve egy ré-szének, amely a kárpát-medence déli felén élt és elfogadta ezeket az életforma váltást előidéző, illetve azzal együttjáró új vívmányokat.

Hangsúlyozzuk, hogy nem messzi területekről induló közvetlen vándorlásra gondolunk, hanem a balkánnak inkább északabbra fekvő területeire, amelyen az ún. proto-starčevo fázis legkorábban létrejött. bár nem fogadjuk el ammerman–cavalli-sforza elméletét, az északra hatolás mechanikus időbeli magyarázatával, kétségtelen azonban, hogy a balkán déli részéről észak felé haladva iatalab-bá válnak a kora neolitikum abszolút számai.53 ebből kétségtelenül lehet arra következtetni, hogy a neolitizálás iránya dél felől haladt észak felé. Maga a folyamat azonban egyidőben egy-egy nagyobb területet érintett. tehát az előbbivel ellentétben nem a rámpás, hanem a lépcsős terjedést tartjuk

46 zoffMann 1978, 157–162.47 bánffY 2004a, 383–386.48 a vadkecske kora neolitikus ábrázolása a kárpát-medencében és bulgáriában (MakkaY 1996, 2001; buDja 1996; WHIttle

1985) legalább is megkérdőjelezhető, ha a több tízezer állatcsont vizsgálata során egyetlen ilyen darab sem került elő. egyelőre az ilyen példák erőltetettnek látszanak és a domesztikált állatokkal és növényfajtákkal kapcsolatban a korábban is hangoztatott déli származtatását fogadjuk el.

49 kertész 1996, 5–34.50 kertész 2004, 385.51 kertész–süMeGI 2001, 225–246.52 kertész róbert és Marton tibor új kutatásai során (2003–2005) a balatontól délre, regölynél megtalálták a mezolitikus lelőhe-

lyeket, amelyek nagyjelentőségűek lehetnek a neolitikum kialakulása szempontjából is.53 aMMerMan–caVallI-sforza 1973, 343–357.

MOMOSZ.indb 95 2012.12.02. 13:44:09

96


valószínűnek. Mindez a kárpát-medence és így Dél-Dunántúl esetében a kr. e. 7. évezred végén és a 6. évezred elején történhetett. a neolitizálás folyamata itt egy határvonalon megtorpant.

a starčevo-kultúrának az elmúlt két évtizedben megigyelt és a legutóbb megrajzolt északi határ-vonala a legutóbbi időkig véglegesnek látszott, azonban legújabban felfedezték a tihanyi lelőhelyet a balaton északi partján.54 ugyanezen időtől fogva létező kérdés, hogy mi az oka ennek a határzó-nának, amit az ökológiai körülmények látszólag nem indokolnak. bár nem sokan foglalkoztak ezzel a lényeges kérdéssel, mégis különböző magyarázatok születtek. a leglényegesebbek egyike szerint az északabbra élő feltételezett mezolitikus népcsoportok nem vették át a neolitizálódás vívmányait s megakadályozták a starčevo-, illetve a körös-kultúra északabbra hatolását, ahol egy egészen más jellegű kultúra létezett.55 a másik magyarázat szerint klimatikus okok akadályozták az első termelő-gazdálkodást folytató korai neolitikus kultúrák északabbra haladását, mivel ott már összességükben hiányoztak a délebbre megszokott környezeti feltételek a legelső élelemtermelés létrejöttéhez.56 a mai, számunkra is elfogadható egyik magyarázat a környezeti tényezők által létrehozott „közép-európai-balkáni agroökológiai akadályt” tekinti az északi határvonal létrejöttének.57 átfogó tanulmányaik meggyőző érvelésének összefoglalását csaknem szó szerint idézzük. a különböző, éghajlat, talaj, hid-rológiai, stb. viszonyok együttes hatására kialakult környezetben „… a balkáni éghajlati és környezeti hatás perifériájára kerülő mediterrán kulturális és gazdasági gyökerű közösségek ökológiai csapdába kerültek, terjedésük a kárpát-medencében észak felé haladva lelassult, majd a közép-európai-balkáni agroökológiai határ mentén megállt”. a szerzők szerint a perifériai akadálytól északra élő mezolit va-dászcsoportok közel kerültek a kora neolit népességhez, és „… időt kaptak ahhoz, hogy átvegyék az újkőkori technikai és gazdasági újításokat mielőtt kulturálisan, gazdaságilag és demográiailag asszi-milálódtak volna a balkáni neolit közösségekbe”. a mi korábban hangoztatott véleményünk is meg-egyezik a szerzők záró következtetésével, mely szerint a határvonaltól délre lévő mezolit közösségek azonban kulturálisan és demográiailag is beolvadtak a mediterrán típusú neolitizációs folyamatba, kivéve azokon a helyeken, ahol az izoláció hosszabb-rövidebb ideig megvolt, pl. Vaskapu. úgy tűnik, hogy a közép-európai-balkáni agroökológiai akadály, „barrier” alapvető szerepet játszott abban, hogy a határvonaltól északra egy teljesen más arculatú, a „helyi körülményekhez alkalmazkodó új neolit kultúra jött létre”. korábbi munkáinkban ezt az akadályt, „barriert” a balkán-égei régió és a más tí-pusú közép-európai régió találkozási zónájának tekintettük. a balkán-égei régió északi perifériájáig eljutó kisebb vándorlást tételeztünk fel, ettől északra azonban, amely a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának a területe, már csak feltételesen gondolhattunk vándorlásra, inkább a neoliti-kus vívmányok átadására, átvételére.58 újabban azonban többen is további vándorlást tételeznek fel. különösen erős hangsúlya van az utóbbi feltevésnek bánfy eszternél.59 szerinte a starčevo-kultúra népessége a balaton környéki mezolitikus populációval összeolvadva lett az alapja a legidősebb (ki-alakuló) vonaldíszes kerámia kultúrájának, s ez a kultúra, melynek legjellegzetesebb legkorábbi kép-viselőit szentgyörgyvölgy–pityerdombon és a bécs melletti brunnban találták meg, a déli eredetű

54 reGenYe 2005; 2007, 5–15.; 2010, 53–64.; 2011, 149.55 kalIcz 1983, 110–120.; 1993, 56.; 1995, 92.; kalIcz–MakkaY 1977, 11–29. korábbi irodalommal; MakkaY 1996,

39–41.; 2001, 59, 64–68.56 paVúk 1980, 171–173.57 süMeGI–kertész 1998; 2001, 405–415.; kertész–süMeGI 2001, 225–346., korábbi irodalommal; kertész 2002,

281–304.58 kalIcz 1980; 1983, 110–121.; 1993, 92.; 1995, 56.59 bánffY 2004a

MOMOSZ.indb 96 2012.12.02. 13:44:10

97


kulturális difúzió északra haladva alakította ki a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúráját. ez a nagy kiterjedésű régészeti egység, így valamivel iatalabb, mint pityerdomb vagy brunn lelőhelyek kultúrája, és a régibb vonaldíszes kerámia elnevezést használják rájuk, míg a valóban legidősebb vonaldíszes kerámiát képviselő lelőhelyek kerámiájának túlnyomó része egészen starčevo jellegű és összetéveszthető vele.60

a starčevo-kultúra települési területével kapcsolatos ismereteink jelentős változáson mentek ke-resztül az 1970-es évek kezdete óta. Dimitrijević úttörő munkássága alapján akkor még a Dráva vo-nalánál húzta meg a kutatás a kultúra északi elterjedési határát. a magyar amatőr és hivatásos régé-szek – Molnár sándor és eöry béla: kaposvár–Deseda, Mernye, Dombóvár–Gunaras, kaposfüred, szentlászló stb.; rózsás Márton: barcs; ecsedy István és kalicz nándor: lánycsók; kalicz nándor: becsehely – az 1970-es években fedezték fel a starčevo-kultúra lelőhelyeit a Dunántúl déli részén, így zala, somogy, baranya és tolna megyében és közvetlen közelében. a balatonhoz közeli terü-leten, sármelléken a topográiai 1. számú lelőhelyen kalicz nándor és sági károly igyelték meg a starčevo-kultúra objektumait.61 ezek alapján vált a második világháború előtt a Medinán (tolna megye) gyűjtött három edény a starčevo-kultúra jellegzetes leletévé. az 1990-es években rózsás Márton talált két lelőhelyet Istvándi (somogy megye) határában és gyűjtötte róluk az itt bemutatásra kerülő leleteket. ecsedy István jelentős leletanyagot mentett siklósnál (baranya megye) 1999-ben. zala megyében 2003–2004-ben kreiter eszter és tokai zita Mária bővítették a starčevo-kultúrával kapcsolatos ismereteket az itt ismertetésre kerülő lelőhelyen, becsehely–bükkaljai-dűlőben végzett feltárással,62 p. barna judit sormás határában tárta fel a starčevo-kultúra néhány objektumát 2002–2003 között,63 és igyelte meg egy gödrét ugyanebben az időben zalavár belterületén.64 a felfedezett lelőhelyek száma egyre bővül. ezáltal világossá vált, hogy ennek a korai neolitikus kultúrának az elterjedése jelentősen túllépte a Drávát. az 1980–1990-es években az is bebizonyosodott, hogy a starčevo-kultúra lelőhelyei a balaton vonaláig megtalálhatók: eöry béla: kéthely, sármellék 3. lelő-hely65,66 Mógáné aradi csilla: Vörs–Máriaasszonysziget (somogy megye),67 ahol t. biró katalin, M. Virág zsuzsanna és társaságukban kalicz nándor 1999–2000-ben végeztek kisebb feltárást.68 sőt, a balatontól nyugatra még északabbra is megtalálták önálló lelőhelyét, a zala folyó északi hajlatában. H. simon katalin Gellénházán (zala megye) bukkant a kultúra objektumaira.69 a balatontól észak-ra pedig meglepetésként a tihanyi-félsziget nyakánál találtak jellegzetes starčevo kerámiát tartal-mazó objektumot.70 jelenlegi ismereteink szerint Gellénháza és tihany képviseli a starčevo-kultúra legészakibb lelőhelyeit. az elterjedésnek a fentebbiekben ismertetett északi határa feltételezhetően jelentősen már nem változik meg.

60 staDler–kotoVa 2010, 325–348.61 sáGI et al. 1966; kalIcz 1979a. kalicz azonban ekkor még a starčevo leletek magyarországi ismerete híján a lelőhelyet a leg-

idősebb vonaldíszes kerámia körébe sorolta, azzal a megjegyzéssel, hogy starčevo és vonaldíszes kerámia között átmeneti jellegűek a leletek. csak később, a valódi starčevo leletek megismerése után vált világossá, hogy ezek a szórványos leletek is a starčevo-kultúrát képviselik (kalIcz 1979a, 1990).

62 kalIcz 2010, 236–254.63 p. barna 2005a, 17–20.64 p. barna judit szíves szóbeli közlését ezúton is köszönjük.65 sáGI–tÖrŐcsIk 1989, 59–60.; eÖrY et al. 1991, 7–30.66 a szerzők a starčevo-kultúra ezen jellegzetes lelőhelyét is a nem létező „tapolcai csoportba” sorolták.67 araDI 1992, 26–27.68 kalIcz 2001, 265–279.; kalIcz–t. bIró–VIráG 2002, 15–26.69 H. sIMon 1996; HorVátH–H. sIMon 200370 reGenYe 2005, 2007, 2010

MOMOSZ.indb 97 2012.12.02. 13:44:10

98


a lelőhelyek száma ugyan megnőtt a Dél-Dunántúlon, és Horvátországban 100 lelőhelyet ismerünk Minichreiter kutatásai nyomán,71 mégis feltűnő, hogy főleg a Dunántúl déli felén meg sem közelítik a körös-kultúra alföldi lelőhelyeinek számát. egyelőre ellentmondás feszül az eddigi alacsony lelőhelyszám és kalicz nándornak még a 1970–1980-as évek fordulóján megfogalmazott véleményével, amely szerint a starčevo-kultúra játszotta a legfontosabb szerepet a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának a kialakulásában.72 Még hangsúlyosabb lesz az ellentmondás, ha a lelőhelyek kiterjedését és intenzitását vizsgáljuk. az újabb adatok is azt mutatják, hogy hiába a növekvő lelőhelyszám, a lelőhelyek sűrűsége, amelyek mindegyike települést jelent, meg sem közelíti a körös-kultúráét. ebben szerepet játszanak az ökológiai körülmények is, amelyek közül a dél-dunántúli nagy erdőkkel borított magas dombvidéket említhetjük, melyek csak nehezebb munkával tehették lehetővé a korai agráréletmód kialakulását, mi-vel az ér- és patakmenti fás növények nélküli területeken nem lehetett nagy felületeket felölelő földmű-velést folytatni és jelentős fairtásra is szükség lehetett. ezzel is magyarázható, hogy nem csak kevés a települések száma, de ezek mérete és intenzitása is messze elmarad a körös-kultúra telepeinek méretétől és intenzitásától. Igaz, hogy a zala megyei becsehely és sormás kivételével eddig a Dél-Dunántúlon se-hol nem történt nagyméretű feltárás. becsehelyen az 1976. évi kutatás után és 2003–2004-ben végzett nagyfelületű ásatások meglepetése éppen az volt, hogy az egy hektárnyi területen a későbbi idetelepülők (DVk, sopot, balaton–lasinja és urnamezős kultúrák) által erősen megbolygatott starčevo település kiterjedése alig haladta meg a 60–80 méteres átmérőt, és ami még feltűnőbb, ezen a nagy területen is egé-szen ritkásan helyezkedtek el az objektumok, amelyek mind kicsinyek voltak nem túl sok leletanyaggal. a Dél-Dunántúlon, és főleg a nyugati kétharmad részén szinte kivétel nélkül ez tapasztalható. Vörsön és sormáson is hasonló jelenséget igyeltek meg. a későbbi ásatások és vizsgálatok azonban rámutattak, hogy a Duna déli sávja mentén eltérők voltak az ökológiai körülmények. Hasonló mocsaras és élővízzel tarkított felületek találhatók tolnától déli irányban egészen a száván túli részekig. ezeken a területeken viszont a starčevo-kultúra nagy kiterjedésű területei találhatók. ezek már rendelkeztek azzal az expan-zív energiával, amelyek elindíthatták a terjeszkedést északnyugati irányba, és jelentős megtelepülés nél-kül haladtak át a Dunántúl jelentős részén, számukra kedvezőtlen körülményeket jelentő vidékeken.73

a starčevo-kultúra dél-dunántúli elterjedési területén a lelőhelyek térképre vetítésével feltűnik az a főleg somogy és zala megyére jellemző sajátosság, hogy számos észak-déli irányú vízfolyás fut párhuzamosan Dráva és Mura felé. ezeket az ereket és kisebb-nagyobb patakokat ugyancsak pár-huzamosan húzódó dombvonulatok kísérik. ez a jellegzetesség szinte vonzotta a starčevo-kultúra kisebb népcsoportjainak északra húzódását és megtelepedését a Dráva és a Mura felől. jelenleg 26 lelőhelyet ismerünk Magyarországon. az 1990-es 11 lelőhellyel,74 és bánfy eszter nyolc lelőhelyével szemben75 napjainkig jelentősen nőtt a starčevo-kultúra ismert lelőhelyszáma, 1995-ig 15-re,76 majd 2005-ben 26-ra emelkedett. ezek túlnyomó része terepbejárás során vált ismertté. a becsehelyen talált leletanyagot lényegében a kerámia képviseli.

71 MInIcHreIter 2007, 15–17.72 kalIcz 1979a73 kalIcz 2011b, 105–129.74 kalIcz 1990. utólag, az ásatások, illetve a leletek átvizsgálása során kiderült, hogy két lelőhely, becsehely II és pellérd nem

bizonyult a starčevo-kultúrához tartozónak. 75 bánffY 2004a. két lelőhelye (kaposvár–kisgáti-dűlő és Dombovár–Gunaras) nem bizonyult önállónak, a harmadik, szólád

pedig későbbi kultúrát képvisel.76 kalIcz 1995, abb. 2. két lelőhely, becsehely II és pellérd, mint a korábbi jegyzetekben is látható, nem bizonyult a starčevo-

kultúra lelőhelyének.

MOMOSZ.indb 98 2012.12.02. 13:44:10

99


A LELETANYAG

keráMIatecHnIka

a leletegyüttes kerámiájára egyöntetűen jellemző a szerves, pelyvás soványítóanyag alkalmazása, melyhez eltérő mértékben homok is társulhatott. ez a sajátosság egyformán megigyelhető, a kisebb és a nagyobb méretű edények esetében is, csak a felület kiképzése és az edények mérete alapján te-hetünk különbséget „inom” és „durva” háztartási kerámia között. a inom kerámia körébe a kisebb méretű edények sorolhatók, melyeknél általános a gondosan simított felület. Minden edénytípusnál jellemző az edénybelső gondos simítása is. Igen ritkán megigyelhető híg agyagmáz (slip) alkalmazá-sa a kisebb edények felületén. a durva kerámiánál általános a vastag edényfal. az edények színe álta-lában vöröses vagy sárgás világosbarna, ezért inkább az oxidációs égetést tételezzük fel. az edényége-tési technikával összefüggő sajátosság az edénytöredékek törésfelületében megigyelhető rétegződés, az ún. szendvics keresztmetszet: az edényfal külső és belső felületének színe általában megegyező, míg a kettő között, eltérő színű, leggyakrabban szürke vagy feketés sáv húzódik.

a fazekasság eddig ismert termékei igen kevés formát képviselnek, inkább egy-egy forma jelenik meg több változatban.

a „inom kerámia” megnevezés nem annyira technikai inomságot, hanem inkább a méretet, a vékonyabb falvastagságot és a gondosabb felületi kidolgozást jelenti.

Talpas kelyhek: a kisméretű edények és peremes oldaltöredékei sorolhatók ehhez a típushoz (3. kép 3., 4. kép 7., 5. kép 1–15.). a peremátmérő általában 15–20 cm között van, de előfordulnak ettől kissé nagyobb átmérőjűek is. felületük kívül-belül gondosan simított, és megigyelhető a polírozás (esetleg a nem vörös slip) nyoma is. Változataik az enyhébben, vagy erőteljesen behajló felsőrészű, lekerekített bikónikus kelyhek, melyek előfordulnak enyhén ívelt peremű változatban is, de ritkán megjelenik a gömbölyű hasú, enyhén kihajló peremű forma is. egy kivétellel (5. kép 10.) mindegyik változathoz alacsony üreges talprész csatlakozott. „Díszítésük” általában a törésvonalon elhelyezett kisméretű, az edény testébe belesimuló vagy függőlegesen osztott bütyökdísz, amelynek inkább funkcionális szerepe lehetett, a kézből való kicsúszást akadályozták (3. kép 3., 5. kép 1–2., 7–9b, 14.).

Tálak: tipológiai szempontból voltaképpen a kehely kissé nagyobb, felső részének változa-taihoz hasonlók a csőtalp nélküli tálak (4. kép 5.). peremátmérőjük 18–20 cm között mérhető. a leletegyüttesben megjelenő tálak felülete általában gondosan kidolgozott, simított. Itt is jellemző az edénybelső elsimítása. alacsony talpgyűrű és megvastagított talp is tartozhatott hozzájuk (5. kép 2.). formai és díszítési részleteik teljes mértékben megegyeznek a kelyhekével.

„Durva”, vagy inkább háztartási kerámia. ezekre főleg a nagy méret és a vastag edényfal kialakí-tása a jellemző.

Fazekak/amforák: Igen gyakori edénytípus (3. kép 2a-c, 4., 6. kép 1–13d). nagyobb méretű, kü-lönböző mértékben öblösödő, kerekded, ovális, durvább felületi kidolgozású edények tartoznak ebbe a körbe. peremátmérőjük 20–30, de akár 45 cm között mérhető, és magasságuk elérheti a 70 cm-t is (3. kép, 2a-c). egyetlen példányban került elő becsehelyen a csészeszerű széles szájú ovális kis fazék, melynek felületét ugyancsak egyedi módon elborítja a páros körömcsípés (4. kép, 6.). a töredékek kö-zött sem találunk hasonlót. a nagy edények nyakrésze általában simított. ez utóbbi esetben azonban a hasi részt csaknem kivétel nélkül rátapasztott barbotincsomók borítják (3. kép 4., 6. kép, 7–8., 12.). Hangsúlyozottan kell megjegyezni, hogy a rátapasztott barbotin (schlickwurf) kizárólagos alkalma-zása csak a starčevo-kultúra dél-dunántúli elterjedésének nyugati felére jellemző (becsehelyen kívül,

MOMOSZ.indb 99 2012.12.02. 13:44:10

100


Gellénháza, Vörs, sormás, stb.77). a fazekak/amforák peremét gyakran ujjbenyomással tagolták (3. kép 2., 4., 6. kép, 7–8.). Öblüket olykor függőleges és vízszintesen is összekapcsolt, ujjbenyomásokkal tagolt lécek és füzérek díszítették (3. kép 2a-c, 4. kép 1.). Hasukon ezeken kívül függőlegesen bevá-gott, vagy nyújtott bütykök szolgálták a könnyebb kézbentartást (5. kép 11–12.). az edények belseje ennél a típusnál is gondosan kidolgozott, illetve gyakran simított. a bemélyített díszítést egyetlen nagy edényből származó töredék képviseli, melynek alján bekarcolt hálóminta látható (6. kép 10.).

az edények felületének másféle kialakítása, vagyis a rákent, és ujjal húzgált agyagmassza által létrehozott barbotinos külső általános, kizárólagos alkalmazása csak a Dél-Dunántúl keleti részén igyelhető meg a starčevo-kultúra késői időszakában.78 ugyanez a felületkialakítás, vagyis a rákent, ujjal huzigált barbotin jellemző északkelet-Horvátországra79 és szerémségre is,80 sőt még a szávától délre, a Drina torkolatvidékén is.81 az északnyugat-balkáni területen fontos lelőhelynek számít obre I, ahol a starčevo és Impresso kerámia keverten fordul elő. ez a lelőhely mintegy a középen foglal helyet a neretva és bosna folyó mentén, az adriai-tenger és az északnyugat-balkán, valamint a kárpát-medence között húzódó máig is jelentős közlekedési útvonalon. ezen a lelőhelyen is túlnyo-mó többségben van a starčevo-kultúra főleg késői időszakában jellemző, ujjal huzigált barbotinos (schlickwurfos) edényfelület.82 Ilyet találunk bulgáriában is.83 ezzel ellentétben a felkent és ujjal huzigált barbotin alkalmazása a Dél-Dunántúl nyugati részén, vagyis becsehely, Gellénháza, Vörs körzetében szinte ismeretlen. ugyanez jellemzi a hasonló területen, de attól északabbra létrejött leg-idősebb (pityerdomb-brunn típusú) vagy a vonaldíszes kerámia kialakuló vagy legidősebb fázisába sorolható leleteket (elsősorban bánfy eszternek köszönhető ennek a leletanyagnak a meghatározá-sa84). a barbotin (schlickwurf) az egyik legfontosabb jellemzője lett a dunántúli (közép-európai) vonaldíszes kerámiának, mely a starčevo-kultúra örökösének tekinthető.85

A SZAKRÁLIS TÁRGYAK

bár a starčevo-kultúra leletanyaga becsehelyen, miként máshol is a Délnyugat-Dunántúlon, megle-hetősen szegényes, ennek ellenére előkerültek a szakrális élettel kapcsolatba hozható jelentős leletek is. a lelőhelyen feltárt kevés objektum egyike (754. objektum) feltehetően áldozati gödör lehetett (3. kép 1.). a 90 × 180 cm átmérőjű és az altalajtól számított 90 cm mély gödörnek csak az alján voltak a leletek. Három edényt, illetve töredékeit dobták bele, azaz egy ép kelyhet, egy nagyméretű fazék nagyobb, de hiányos töredékeit és egy kisebb tárolóedénynek ugyancsak hiányos részeit. az egyedüli

77 H. sIMon 1996, 6. kép 7, 9. kép 1, 11. kép 1–2, 5, 12. kép 1; kalIcz–VIráG–t. bIró 1998, 6a. kép 1–2, 9b. kép 11,14; VIráG–kalIcz 2001, 7. kép 1–9; p. barna 2005a, 2. kép 2, 7, 9, 4. kép 3–4, 7–8, 15

78 kalIcz 1990, 35. tábla 6–12, 36–38. tábla, 42. tábla; bánffY 2001, 41–58.79 MInIcHreIter 1992, taf. 5, 1–13, taf. 6, 1–10, taf, 12, 1–11, taf. 13, 1–8, stb.80 petroVIĆ 1985, taf. 1–3; 1987, taf. 1–281 trbuHoVIĆ–VasIljebIĆ 1983, 3. tábla 1–382 benac 1973, 14. tábla 1–4, 17. tábla 1–5, 7, 19. tábla. 1–4, 6, stb.83 ЧОХАДЖЕВ 2001, 14. kép 1, 15. kép 2, 16. kép 1–384 bánffY 2004a85 kalIcz 1979b, 8. tábla 2–12, 9. tábla 6, 10. tábla. 11; 1993, abb. 18, 5, 19, 8–9, 12, abb. 21, 13–14, abb. 22, 13, 15, abb.

23, 4, abb. 33–34; 1995, abb. 22–24

MOMOSZ.indb 100 2012.12.02. 13:44:10

101


sötét színű kehelynek (3. kép 3.) a bütykökön kívül más dísze nem volt. a nagy fazék (3. kép 2a-c) különleges jellegzetessége a csaknem gömbölyű test vállának és hasának teljes magasságát ellentétesen elfoglaló két erősen stilizált 30 cm magas emberi relief. a megformálás egyszerű. az edény felüle-tét jelentős részben borító ujjbenyomással tagolt bordákhoz hasonló technikával formázták meg az emberi alakokat, s a bordák függőleges füzéreket alkotva övezik őket. a igurák két felemelt karja hasonló testhelyzetet jelez, mint amit elsősorban a körös és a starčevo-kultúrában tapasztalhatunk,86 ritkábban más korai neolitikus kultúrák esetében is megtalálhatók. Még talán bulgáriában kerültek elő nagyobb számban a tároló edények emberi reliefekkel a korai neolitikum időszakában.87 az anató-liai késői neolitikumban is felfedezhető a reliefes emberi ábrázolás a hatalmas méretű kiégetetlen táro-lóedényeken.88 talán arról a területről eredeztethető ez az ábrázolásmód. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a becsehelyről és szlavóniából bemutatottakon kívül még kétféle mozdulat ábrázolását ismerjük, amikor az emberi alak egyik alkarja felfelé, a másik pedig lefelé van hajlítva, valamint amikor mind-két alkar lefelé irányul. a becsehelyi lábak szétterpesztett helyzetet vagy a steatopygiát jelezhetik. a dunántúli és a szlavóniai ábrázolásokra egyaránt jellemző, hogy az alakok csípőjéről füzérek csünge-nek le, mintha ruházatot utánoznának. az igen erős stilizáltság miatt természetesen ez csak egy nem bizonyított feltevés. a fejet az edény mindkét alakjánál rendkívül elnagyoltan ábrázolták. az ásatás során még egy hasonló töredék került felszínre, valamivel kisebb edényből, de az emberi relief testfel-építése hasonló, mint a nagy edény alakjaié, egyúttal azonban felmerül a gyanú, hogy ez esetleg férit akar ábrázolni, vagy a női nemiség betakarását jelezték (4. kép 1.). Meglepő, hogy teljesen hasonló, csak kisebb töredékek kerültek elő kelet-szlavóniában slavonski brod és Vinkovci lelőhelyen (4. kép 2–3.).89 a becsehelyi reliefeknek az a tanulsága, hogy a körös- és a starčevo-kultúrában, valamint a balkáni, főleg bulgáriai ábrázolások készítése azonos tartalommal történhetett, de a kivitelezésben jelentősek az eltérések, vagyis a forma nem volt kanonizált. a másik tanulság, hogy a dél-dunántúli és a kelet-szlavóniai ábrázolásoknak nemcsak a tartalma, de a kivitelezése is hasonló, ami többek között egyik oka volt, hogy a két területet szoros kulturális egységnek tekintsük.

a tárolóedények emberi alakokkal történt megjelölése tovább öröklődött a vonaldíszes kerámia kultúrájában,90 de ott többnyire karcolt technikával és szélsőséges stilizáltsággal és a kisebb edé-nyekre is átvéve.91 a vonaldíszes kerámia körében tűnt fel az az ábrázolás, amikor a plasztikus ember alakot hátulnézetben örökítették meg.92 ez talán öröksége azoknak a körös-kultúrából közölt kü-lönös reliefeknek, melyeken az emberi testrészben elöl-, részben hátulnézetben látható.93 sőt még a késő neolitikum idején is igen gyakori volt az az emberi relief a nagy edényeken a cucuteni–tripolje kultúrában.94

86 kutzIán 1944; 1947, 7. tábla 11, 20. tábla 1, 3, 22. tábla 2, 41. tábla 1–5; raczkY 1978, 2. kép 1; 1980, 8. kép 5, 9. kép, 10. kép 5–6, 11. kép 4, 12. kép; MakkaY 1992, 30. tábla 1–5, 31. tábla 1–2, 3. kép; VasIĆ M. 1932–1936, 45. kép, 19. tábla 94; 1936/2, 114, 66. tábla 228–229, 115, 67. tábla 230; MInIcHreIter 2000

87 GeorGIeV 1981, 61. kép a-b; TOДОΡOΒΑ–ΒAЙСОΒ 1993, 179. kép 2, 205. kép. a mennyiségi különbségek valószínűleg abból is adódnak, hogy szerbia balkáni területén ebből a korból kevés és kisfelületű ásatásokat folytattak.

88 ÖzDoGan–DeDe 1998, 4–7. kép89 MInIcHreIter 2000, 1–2. kép. Mivel a slavonski brodi példány töredékesebb, mint a becsehelyi, ezért a testhelyzet nem volt

világos a publikáló számára, aki ezt fordítva képzelte el. 90 pl. kalIcz–MakkaY 1977, 83. tábla 4a-b91 kalIcz 1991, 10. kép 1; HorVátH–kalIcz 2003, 4. kép 2; átfogóan: stÖckl 200292 kaufMann 1976, 4. kép b; 1991, 1. kép 4–11; paVúk 1981, 31–32. kép93 kutzIán 1944; 1947, 20. tábla 3; MakkaY 2001, 1–2. kép; troGMaYer et al. 2005, 42. kép94 MonaH 1997, 238–243, 247–248. kép

MOMOSZ.indb 101 2012.12.02. 13:44:10

102


a szakrális tárgyak közé sorolható az oltár is, melynek nagyobb része is felszínre került becsehelyen (4. kép 4a-b). ez az észak-horvátországi, észak-balkáni négyszögletes forma jellegzetes képviselője.95

az előzőekben bemutatott leletek jellemzik a késő starčevo-kultúrát a Dél-Dunántúl nyugati részén, és hangsúlyozzák a szoros kulturális összefüggést Délnyugat-Dunántúl és északnyugat, vala-mint részben északkelet-Horvátország között, ami egyúttal kulturális egységet is kifejezi a starčevo-kultúra kiterjedt északi peremvidékén.96

a fentebb említett rákent barbotin (schlickwurf) jellemző díszítés lett később a kelet-Dunántúl északi részén és Délnyugat-szlovákiában, a korai vagy idősebb vonaldíszes kerámiában, amelyet juraj pavúk bíňa-(bicske)-típusnak nevezett el.97 ezt a típust pityerdomb és brunn felfedezése előtt a leg-idősebb vonaldíszes kerámiának tartott a kutatás. ezek után helyesebb idehaza is a „régibb vonaldíszes kerámia” elnevezés használata. a továbbiakban úgy merülhet fel a kérdés, hogy a bicske-bíňa-típus tulajdonképpen a vonaldíszes kerámia melyik fázisát képviseli. ebben az időben a vonaldíszes kerá-mia (Vk) rákent barbotinnal (schlickwurf) borított edényei nagy területen jelentek meg nemcsak az északkelet-Dunántúlon, de Délnyugat-szlovákiában is, főleg ennek a területnek a középső részén.98 pavúk joggal különleges kronológiai jelentőséget tulajdonít a rákent barbotin alkalmazásának. Meg-lepő módon az ujjal huzigált barbotin az említett területtől igen messze, a régibb vonaldíszes kerámia északi perifériáján eitzum és eilsleben lelőhelyein lépett fel,99 ahol más leletek is szoros déli, dunántúli összefüggéseket jeleznek. Hasonlóképpen meglepő a rákent barbotin szórványos megjelenése a felső Duna-vidék néhány lelőhelyén.100 ugyanakkor hiányzik ez a felületképzés cseh- és Morvaországban, ugyanúgy németország jelentős részén. úgy tűnik, nagy a valószínűsége annak a feltevésnek, hogy ez a különleges felületi kialakítás a korai beszivárgások egyikével a közép- és észak-balkánról jutott a starčevo-kultúra északi területére és vált azon a vidéken meghatározóvá. a közép- és észak-balkánon feltehetően korábban kezdték alkalmazni, mint Horvátországban és a Dél-Dunántúlon.

Hangsúlyozni kell, hogy a rákent barbotin (schlickwurf) a régibb vonaldíszes kerámiában nem léphetett fel hamarabb, mint ahogy a starčevo-kultúra klasszikus, vagyis a linear b fázisában meg-jelent. ez az eljárás azonban az említett fázisban még nem volt olyan erőteljes, még kevésbé ujjal huzigált kannelúraszerű, mint később. úgy látszik, hogy az ujjal huzigált, sőt kannelúraszerű agyag-massza, a rákent barbotin, a starčevo-kultúrán belül csak a késői, azaz a spiraloid b fázisban vált általánossá. ez a fajta eljárás tehát csak akkor juthatott észak felé, amikor a késő, sőt legkésőbbi starčevo-kultúra kifejlődött. ebből elméletileg is azt következtethetjük, hogy a vonaldíszes kerámia bicske-bíňa-típusa legfeljebb a starčevo-kultúra késői, sőt legkésőbbi fázisával lehetett egyidős.101 ezt pavúk is elismeri csak ő Délnyugat-szlovákiában a bicske-bíňa időszak előtt még egy idősebb fázist is feltételez (nyitra és Hurbanovo típus), mint a vonaldíszes kerámia legidősebb, formatív idősza-kát, egyidőben a starčevo-kultúra Dél-Dunántúlon eddig legidősebbnek ismert linear b fázisával.102

95 MInIcHreIter 2002; benac 1973, taf. 15, 1, taf. 19, 7, taf. 21, 1–2, stb. 96 ezért minden alapunk megvan arra, hogy kétségbe vonjuk Makkay jános megnevezéseit, aki a dél-dunántúli starčevo leletekre a

körös-kultúra elnevezést használja, míg a teljesen hasonló vagy azonos horvátországi leleteket starčevo néven említi (MakkaY 2001).

97 MakkaY 1978; paVúk 1980 98 paVúk 2004, 74–77. 99 scHWarz-Mackensen 1985, taf. 17, 1–4, taf. 18, 1–8; kaufMann 1991, abb. 1, 4–11100 claDDers 2001, taf. 22, 5a-b, taf. 23, 1, taf. 27, 12, taf. 39, 6–9101 kalIcz 1990, 66., 76., 93–94.; bánffY 2001, 2004a102 paVúk 2004, 74–77.

MOMOSZ.indb 102 2012.12.02. 13:44:10

103


Mivel az utóbbi időben a Délnyugat-Dunántúlon (pityerdomb, tapolca, andráshida) és ausztriában bécs közelében (brunn am Gebirge) ismertté váltak a bizonyíthatóan legidősebb, vagyis a vonaldíszes kerámia formatív fázisának jellegzetes és gazdag leletei, nem tartjuk meggyőzőnek pavúknak ehhez a feltételezéshez bizonyítékként közölt kisszámú leletét.103 Meg kell említeni, hogy a mi időrendünket a kalibrált radiokarbon adatok is támogatják,104 amelyek a dél-dunántúli starčevo-kultúra, igaz hogy még kevés adatával párhuzamosak. ezzel szemben kornélia Minichreiter 2006-ban közölte slavonski brod és zadubravlje lelőhelyen végzett ásatások kalibrált adatait, amelyek megfelelhetnek a tanul-mány címében megadott korai starčevo időszaknak, mivel túlnyomó részük a kr. e. 6. évezred elejét, sőt néhány a 7. évezred végét dokumentálja.105

Legidősebb vonaldíszes kerámia, Ausztria: 1σ 68%brunn IIa (Vera, 12 próba) 5540–5210 bcbrunn IIb (Vera, 14 próba) 5480–5280 bcpityerdomb (Vera, 10 próba) 5480–5340 bc

Starčevo-kultúra, Magyarország:becsehely (bln,106) 5480–5320 bcbecsehely (Vera) 5710–5635 bcbecsehely (Vera) 5660–5555 bcVörs (deb,107) 5510–5440 bcVörs (deb) (Vera) 5512–5395 bc

Starčevo–kultúra, Szerémség (Szerbia):108

Golokut–Vizić (oxa) 5620–5370 bcGolokut–Vizić (oxa) 5620–5380 bcGolokut–Vizić (oxa) 5630–5470 bcGolokut–Vizić (oxa) 5620–5360 bcGolokut–Vizić (oxa) 5620–5360 bc

az összes eddigi adat alapján megállapítható, hogy a starčevo-kultúra késői fázisa és főleg a vége a legidősebb vonaldíszes kerámia pityerdombi és brunni adatai egybeesnek. továbbá az is levezethető, hogy a két kultúra relatív és főleg az abszolút kronológiája egymást fedi.

Végül még ismertetnem kell, hogy a közép-európai vonaldíszes kerámia létrejöttében miért ta-rom kétségesnek a vándorlás elképzelését. az anyagi kultúra bemutatásánál már említettem érvei-met. ugyanakkor a starčevo-kultúra dél-dunántúli megjelenésében feltételezem a déli bevándorlók

103 paVúk 1980104 bánffY 2004a, 299–307.; lenneIs et al. 1996, 96–117.; staDler 2005, 270.105 MInIcHreIter 2006, 5–16.106 kalIcz 1990107 kalIcz–t. bIró–VIráG 2002108 WHIttle et al. 2002, 108., 114. fig. 9

MOMOSZ.indb 103 2012.12.02. 13:44:11

104


szerepét. ezzel szemben kételkedünk a dél-dunántúli starčevo-kultúrából induló és a közép-euró-pai vonaldíszes kerámiát létrehozó vándorlásban. annak ellenére tesszük ezt, hogy kétségtelennek, sőt vezérszerepet tulajdonítunk a starčevo-kultúrának a vonaldíszes kerámia anyagi kultúrájának létrejöttében. amíg a kutatók egy része velünk azonos véleményen van a dél-dunántúli és horvát-országi, szerémségi starčevo-kultúrát kialakító déli vándorlásról, addig ezek egy része a népmozgás feltételezését a starčevo-kultúra említett területéről is folytatja észak-északnyugat felé, létrehozva ezzel a közép-európai vonaldíszes kerámiát. szeretnénk álláspontunkat néhány példával hihetőbbé tenni. Mint fentebb láttuk, a Dél-Dunántúlról jelenleg összesen 25 lelőhelyet (települést) ismerünk, Horvátországból 60 lelőhely, szerémségből 56 lelőhely és a Drina torkolati síkságán 29 lelőhely is-meretes. ezek szerint a települési sűrűség a Dél-Dunántúlon meglehetősen alacsony. ehhez jön még az az állapot, hogy a lelőhelyek (települések) túlnyomó része feltűnően csekély kiterjedésű. bennük az objektumok száma is alacsony, és ezek kevés leletükkel nem mutatnak intenzitást. elképzelhe-tő-e olyan indok, amely ezeknek a szerény településeknek a lakóit valamilyen indokból demográiai expanzióra késztette? Honnan származhatott volna olyan belső energia, amely akkora népmoz-gást idézett volna elő, amely egész közép-európát elárasztotta, és közép-európát a neolitizációval együttjáró új életmód átvételére kényszerítette, de legalább is befolyásolta? a jelenlegi ismeretek birtokában biztonsággal lehet arra következtetni, hogy sem a Dél-Dunántúl kora neolitikus lakói nem lehettek képesek ilyen óriási történeti jelentőségű expanzió végrehajtására, sem az itt élők körülményei nem tehették ezt meg. feltételezhetően kellett lenni egy délebbi vidéknek, a Dél-Du-nántúlhoz legközelebb a Dunához kapcsolódó nagy folyók (Dráva–száva–Drina) torkolatvidékén, vagy még délebbre, ahol a helyi népesség vagy annak egy része demográiai és gazdasági feszültség keltette nyomás alá került és eredeti lakóhelyét elhagyni kényszerülve észak felé fordult. egy másik vagy kiegészítő feltevés alapján esetleg valamilyen módon a körös-kultúra is számításba jöhetett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a starčevo-kultúra lelőhelyei az említett nagy folyók környékén elterülő síkságokon koncentrálódtak és szinte a körös-kultúra települési sűrűségét közelítették meg. a körös-kultúra mozgása két vidéken képzelhető el. az egyik a déli Duna szakasz a Maros torko-latával szemben, ahol a starčevo- és körös-kultúra népessége közvetlenül érintkezhetett, a másik pedig szolnok vidéke, ahol a kapcsolatok hagyományos, évezredeken keresztül használt útvonala a zagyva, tápió és egyéb kisebb patakok mentén húzódott budapest irányába. a körös-kultúra ré-szesedése a vonaldíszes kerámia létrejöttében azonban vitatható, mivel a dunántúli vonaldíszes kerá-mia anyagi kultúrájának déli jellegzetességei, különösen a rákent barbotin (schlickwurf ), starčevo vonásokat viselnek. a legújabb alternatívát bánfy eszter állította fel. eszerint a starčevo népesség a balaton és az alpok előtere között találkozott a mezolitikus emberekkel, és ez a találkozás bizo-nyos idő után a két népesség összeolvadásához vezetett. Ők lettek volna bánfy szerint annak az új populációnak a hordozói, akik az észak-északnyugat felé irányuló vándorlást elvégezték. ezzel a feltételezéssel kapcsolatban a problémát az általuk birtokolt igen csekély területben látjuk, ahol a legidősebb vonaldíszes kerámia népessége (pityerdomb-brunn típus) megtelepült (pityerdomb, tapolca, andráshida, főleg azonban brunn). a brunni lelőhely újabb kérdőjelet vet fel, melynek ha-talmas kiterjedése sem a starčevo telepek, sem a pityerdomb lelőhelyek kis méretéből nem vezethető le. továbbra is nyitva marad a kérdés a most már csak „idősebb” vonaldíszes kerámiának nevezett bicske-bíňa típus kialakulása és időpontja a jellegzetes rákent barbotinos kerámiájával az észak- és északkelet-Dunántúlon, valamint Délnyugat-szlovákiában. töprengéseinket ezért egy mondattal zárjuk: a dél-dunántúli starčevo-kultúra népességét az adott viszonyok között egy olyan nagymére-tű és messzeható expanzióra, mint azt egyesek feltételezik, képtelennek látjuk.

MOMOSZ.indb 104 2012.12.02. 13:44:11

105


A DunántÚli vonAlDíszes KeráMiA KultÚrA KesztHelyi csoPortJA

a starčevo-kultúra után a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája (továbbiakban: DVk) népessége vette birtokba a területet kr. e. 5300–4900 között. a lelőhely a DVk idősebb fázisában lakatlan volt, megtelepedésére utaló nyomokat vagy erre az időszakra datálható leleteket nem találtunk. ek-kor nem itt, hanem a pár száz méterre levő becsehely II, vagy más néven becsehely–Homokos-dűlő területén éltek.109 az a lelőhely becsehely községtől közvetlenül délre, azon a dombháton fekszik, amelyen a mai község is húzódik.

a bükkaljai-dűlőben a kora neolit kis teleppel szemben a DVk keszthelyi csoportjának idején már jelentős megtelepedéssel számolhatunk. kihasználva a jó földrajzi környezetet, a bővizű patakok által közre fogott hosszan elnyúló alacsony dombháton a középső neolitikumban nagy kiterjedésű és igen intenzív telep állt, amit a régészeti jelenségek határozottan tükröznek. az objektumok zömét gödrök adják, melyek funkciójukat tekintve agyagnyerők és hulladékgödrök. a településen kevés számú cölöplyuk maradt fent. Hiányukat részben azzal magyarázhatjuk, hogy ezeket nem mélyítették le az altalajig, illetve zömüket a későbbi korok intenzív megtelepedése semmisítette meg. Viszont több ún. hosszúgödröt igyeltünk meg és tártunk fel, melyek a DVk hosszúházak egykori meglétére utalnak. a felszínre épített oszlopszerkezetes házakra következtetünk a nagy mennyiségű áglenyomatos pa-ticstöredék alapján is. sajnos a településkép megrajzolását nehezíti a későbbi népességek megtelepe-dése ezen a helyen. az itt jelentkező DVk objektumok zömének tájolása északkelet-délnyugati, ami eltér az általános északnyugat-délkeleti iránytól, de megegyezik a közeli petrivente–újkúti-dűlőben megigyeltekkel.110 a szomszédos becsehely–Homokos lelőhelyen pedig észak-déli tájolású telepje-lenségeket tártak fel.111

e tanulmányokban a településképet nem vázoljuk fel, csupán az árkok bemutatására szorítkozunk, melyek lelőhelyünk legjelentősebb objektumai (7. kép 1–5.). úgy tűnik, a DVk településhez tartoz-hattak, és hosszabb ideig használhatták ezeket, melyre a megújítások nyomai utalnak. a lelőhely déli részén három, az északi részén pedig két egymáshoz közeli kelet-nyugati irányú árok/árokrendszer jelentkezett. a lelőhely legalacsonyabban fekvő déli részén, a mai Vérvölgy árokhoz legközelebb, azzal megközelítőleg párhuzamosan, egy szimpla árkot tártunk fel, ez nyugat felé haladva kettéága-zott (7. kép 4.). ettől északabbra egy háromszoros árok jelentkezett (7. kép 5.), amely a feltárt felület közepétől nyugat felé kettős árokká szűkült össze. ennek metszetfalain megújítás nyomai voltak megigyelhetők. észak felé, a dombtető irányába haladva egy újabb, harmadik, dupla árokrendszer mutatkozott, amely egymással párhuzamosan futott, majd a feltárás közepétől az északi árokrész nagy ívben délnyugat felé folytatta útját. a lelőhely északi részén, a déliektől 160 méter távolságban húzódó árkok közül a legdélebbi északkelet-délnyugati irányú. ez két helyen megszakadt, 5,7 és 3 méter szélességben, és a köztes területen lévő földhidaknál jelentkező cölöplyukak és kisebb gödrök a település északnyugati kettős bejáratára és kapuszerkezetére utalnak. ezek alapján megállapíthatjuk, hogy becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhely árkainál megigyelt bejáratok nem minden esetben voltak egyszerű földátjárók, hanem oszlopokkal megerősített kapukkal is számolhatunk. az 5,7 méteres

109 kalIcz 1979a, 15., 293–299., 306.; kalIcz 1979b, 203., 398.; kalIcz 1988a, 130–177., 33. kép 1–16; HorVátH 2003, 97.; p. barna 2004a, 33–44.

110 HorVátH–kalIcz 2003, 8.111 p. barna 2004b, 34.

MOMOSZ.indb 105 2012.12.02. 13:44:11

106


bejáratnál az árokszakaszok folytatásaként volt egy-egy cölöplyuk, valamint a 3 méteres bejáratnál az árkon kívüli részen négy cölöplyuk és kisebb gödrök jelentkeztek, melyek a kapu oszlophelyei lehettek. az árkot mindkét oldalon cölöplyukak kísérik, amelyek a paliszád részei lehettek. ennek az ároknak a szakaszai feltehetőleg a kalicz nándor által feltárt árkok egyikével kapcsolódnak. az 1975–1976-ban napvilágra került árkok csaknem észak-déli irányúak és az egyiket itt is kapunyílás szakította meg.112 a 2003–2004-es ásatások során, a lelőhelyen észak felé tovább haladva két árok fu-tott össze egyetlen árokká. az árkok által közrezárt térség alakja az 1975–1976-ban feltárt árokrészlet alapján a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának árkaihoz hasonlóan, lekerekített téglalap alakú vagy ovális lehetett. a két legtávolabbi árok között 208 méter, a két legközelebbi árok között pedig 160 méter távolság van. a vonaldíszes kerámia európai árkainak jellemzője a széles, teknős alj, míg a DVk árkai hosszan lecsüngő hegyes aljjal rendelkeztek. az ezt követő időszak, a sopot-kultúra árkait már kizárólag ilyen formában készítették. a becsehelyi, hegyes aljú DVk árkok párhuzamait a kárpát-medencétől nyugatra csak néhány iatal vonaldíszes kerámiás lelőhelyén találjuk meg, mert ebben a fázisban a teknős alj a jellegzetes.

Megtörtént az árkok állatcsontleleteinek vizsgálata. Öt árokból összesen 121 lelet került feldolgo-zásra, melyek 7 fajhoz tartoznak: szarvasmarha, juh/kecske, sertés, kutyaféle, őstulok, szarvas, vad-disznó. a csontok közül 85% háziállaté, 15% vadállaté. a háziállatok között itt a szarvasmarha-sertés-juh/kecske 3:2:1 arányban fordult elő, mely zala megye őskori lelőhelyein is a jellemző sorrendben. a vadászott állatok között az őstulok, a szarvas és a vaddisznó jelent meg csökkenő sorrend. Habár a csontleletek zöme háziállaté, mégis arányaiban a vadállatok egyedszáma magasabb (16 csont/5 egyed), mint a háziaké (92 csont/7 egyed). az egyedek életkori megoszlása vegyes képet mutat, iatal és kifejlett állatok csontjai egyaránt megtalálhatók. rajtuk vágás, rágás vagy megmunkálás nyomai nem voltak megigyelhetők.113 az állatcsontok arra utalnak, hogy a korabeli táplálkozásban egyaránt komoly szerepe volt a házi- és a vadállatok húsának.

A LELETANYAG

becsehely–bükkaljai-dűlőben a DVk klasszikus és késő időszakának emberei éltek. a leletanyag döntő többségét kerámiák és kerámiatöredékek adják. a DVk edények soványításuk és kidolgozásuk alapján két nagy csoportba sorolhatók: inom és durva kerámia. a inom edényeket homokkal sová-nyították, a durva vagy házi kerámiánál a pelyvás, szervesanyagos soványítás az általános, ritkábban ezzel együtt kisebb vagy nagyobb kavicsokat is használtak soványítóanyagként. Míg a inom kerámia felülete a jó iszapolásnak és a gondos elsimításnak köszönhetően egyenletes, addig a durva edények felülete sokszor a kiégett szervesanyagok, valamint a kihullott, esetleg kitüremkedő kavicsok miatt egyenetlen, érdes. az edények kiégetésénél mindkét eljárást, vagyis az oxidációs és a redukciós ége-tést is alkalmazták. a inom kerámiánál a redukciós, a durva kerámiánál pedig inkább az oxidációs eljárás a domináns, amelyek az edények színében is jelentkeztek. a inom kerámiák sötét, zömében szürke színűek, a durva kerámia színe pedig vörös és barna. jellemző még, hogy a inom kerámia falvastagsága és mérete is kisebb, mint a „robosztusabb” durva edényeké.

112 kalIcz 1984, 272. 2. kép 1–4113 lIcHtensteIn–tuGYa 2007. az állatcsontok vizsgálatát tugya beáta és lichtestein lászló végezte, munkájukat köszönjük.

MOMOSZ.indb 106 2012.12.02. 13:44:11

107


a inom kerámia formái között leggyakoribb az ún. bomba alakú edény gömbös formával (9. kép 6., 9., 10. kép 1.), valamint a gömbös, félgömbös és háromnegyed gömbös mély tálak változatai (9. kép 2–3., 11., 10. kép 3.). az idősebb nyomott gömbös forma is néhány edény esetében még megi-gyelhető (9. kép 5.). jellemzők még az alul gömbös, felül csaknem függőleges falú edények (9. kép 1., 4.) és a fordított csonka kúpos csészék, tálkák.

a keszthelyi csoport kerámiájának jellegzetes díszítése a szélesen és mélyen karcolt íves és egyenes vonalak, melyeket lekerekített végű eszközökkel rajzoltak meg. Gyakori a perem alatt körbefutó víz-szintes vonal, de sokszor helyette egymástól egyenlő távolságra félkör alakú minták vagy vízszintes szakaszok vannak. az edények felületét egymásba kapcsolódó spirálisok, hullámvonalak, meanderek vagy patkó alakot formáló minták díszítik (9. kép 1–11., 10. kép 1., 3a-b).

a szélesen és mélyen karcolt vonaldíszek mellett ritkán festés is előfordul díszítőelemként. a DVk keszthelyi csoportjának kerámiáján alkalmazott égetés utáni vörös pasztózus festés feltehe-tőleg kelet-magyarországi eredetű, a szakálháti-kultúrából a zselizin keresztül vezethető le.114 Míg a későbbi sopot-kultúra edényeinél élénkvörös festéket használtak, addig a DVk kerámián alkalma-zott vörös festék világosabb hatást kelt. a festékanyag okker vagy vasoxid tartalmú, és a vörös szín különböző árnyalatai az összetétellel és az anyag minőségével függhet össze. a keszthelyi csoport festett edényein a szélesen karcolt – spirális vagy meanderes – vonalközöket festették vörösre. ennek egyik legszebb példája az a bomba alakú, majdnem teljesen ép edény, amely az egyik árokból látott napvilágot. a sötétszürke színű, csillámos homokkal soványított anyagú edény külső felületét vona-lakkal díszítették: a perem alatt két vonal fut vízszintesen körbe, a köztük lévő sávot vörös festéssel töltötték ki, csakúgy, mint a belőle kiinduló, és egészen az edény aljáig húzott, két függőleges vonal-lal keretezett sávot is. az edény oldalát további két vonallal kialakított V minta díszíti, melyek közét itt is vörössel festették meg, mellettük pedig az alsó vonalból kiinduló fekvő M mintát húztak az agyagba (10. kép 1.). a leletek között előfordulnak olyan darabok is, ahol nem azonos felületen alkal-mazzák a kétféle díszítőeljárást: az edény külsején széles és mély, horogban végződő karcolt vonaldísz látható, a vörös festést pedig belül alkalmazták díszítésül (10. kép 3a-b). napvilágra kerültek itt olyan DVk keszthelyi csoportjához tartozó töredékek is, amelyeknél díszítőelemként a vonaldíszeket feke-te kötőanyagban ágyazott szerves anyaggal töltötték ki (9. kép 10–11.), ám sajnos nem történt meg ezek anyagvizsgálata. a párhuzamként felhozható balatonszárszó–kis-erdei-dűlőben talált töredé-keknél gyöngykölest (Lithospermum purpurocoeruleum) állapítottak meg a vonalközökbe betöltve.115 az agyagos talaj maró hatása miatt az edények felülete sokszor kopott, de még így is megigyeltünk fényezett felületű töredékeket, melyeket csiszolással hoztak létre.

Durva vagy házi kerámiák formái közül a legjellemzőbbek a háromnegyed gömbös és az ún. bomba alakú edények különböző méretben (8. kép 1., 13.), valamint a félgömbös tálak (8. kép 6.). ezeken kívül kis csuprok (8. kép 9.), fazekak és nagyméretű tárolóedények, hombárok a jellemzőek (8. kép 2–5.). egy általánostól eltérő forma, hengeres alakú, lapos aljú példány érdemel külön igyel-met, mely leginkább bödönként határozható meg (8. kép 4.). a palack- vagy amfóraszerű edények hengeres nyakúak és megnyúlt, öblös vagy proilált testűek, a has legszélesebb részén előfordulnak kis bütyökök vagy fülek (8. kép 7–8.). a folyadék tárolására ún. puttonyedényeket használtak, melyek nyaka hengeres vagy enyhén tölcséres, hasa gömbös vagy tojásdad, melyen általában öt vízszintes

114 kalIcz 1984, 278.115 belénYesY–Marton–oross 2002, 10.; Marton 2004, 85.

MOMOSZ.indb 107 2012.12.02. 13:44:11

108


állású hurkafül helyezkedik el aszimmetrikusan. ritkán ezeken a puttonyedényeken is megjelent vonaldíszítés (9. kép 7a-b). a nagyméretű edények számos töredékei kerültek elő, de sajnos közülük keveset lehet összeállítani, kiegészíteni. ezeken a mélyített és plasztikus díszítések egyaránt meg-igyelhetők, amiket sokszor nem elsősorban díszítő, hanem gyakorlati céllal tettek az edényekre. Gyakoriak az ujjbenyomással tagolt peremek, a plasztikus lécdíszek, az ujjbenyomásokkal kialakí-tott minták, a bevagdalások, a becsípések, a vízszintes állású fülek – köztük kétosztatú darabok is vannak –, a különböző bütykök és bütyökfülek, melyek mérete és díszítése – benyomott, bevagdalt, többszörösen tagolt – is nagy változatosságot mutat. szép példány egy nagyméretű tárolóedény töre-déke, melynek peremét ujjbenyomással díszítették, csakúgy, mint a kissé tölcséres nyakát és a vállát. a nyakát függőleges irányú, két soros ujjbenyomásokkal létrehozott minta díszíti, melyet a nyak és a váll találkozásánál szintén két soros, de itt már vízszintes minta keresztezi (8. kép 5.).

csekély számban miniatűr edények is napvilágra kerültek a becsehelyi leletanyagban inom, dí-szített formában és a durva kerámiák között is, melyek a mindennapokban használt edények kicsi-nyített változatai (8. kép 10–12.; 9. kép 8–9.).

A MAlo Korenovo tíPusÚ leletAnyAg

a Malo korenovo kultúra Horvátország északi, északkeleti részén, a Dráva–száva közötti területen terjedt el, valamint átnyúlik Magyarország délnyugati területére is. zala megyéből ilyen típusú lele-teket eddig becsehely–bükkaljai-dűlőből (becsehely I.),116 valamint petrivente–újkúti-dűlőből117 és nagyon csekély számban sormás két lelőhelyéről, török-földekről118 és Mántai-dűlőből ismerünk. ez a négy lelőhely mintegy 10 km távolságra fekszik egymástól, tehát a környéken újabb Malo korenovo leleteket is tartalmazó lelőhelyeket feltételezhetünk. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy Magyar-ország területén eddig nem került elő kizárólag Malo korenovo leletanyagot tartalmazó objektum, hanem ezeket mindig más kultúrához sorolható leletekkel találjuk együtt.

a kutatások első lépésének stjepan Vuković 1956–1957-es Malo korenovo település határában végzett ásatásai tekinthetők. Ő az ott előkerült leletanyag alapján egy eddig ismeretlen neolit „kultú-ráról” számolt be. a Malo korenovo fogalma az 1960-as években rajzolódott ki stojan Dimitrijević munkáiban, aki először a vonaldíszes kerámia kultúrája egyik típusának, majd pedig kultúrának tekintette.119 1993-ban tihomila težak-Gregl foglalta össze a Malo korenovo kultúrát kisebb mo-nográiájában,120 1994-ben zorko Marković foglakozott vele.121 a magyar kutatás kalicz nándor nevéhez köthető,122 valamint tokai zita Mária foglalta össze a Malo korenovo kultúráról írott szak-dolgozatában az addig ismert leleteket és eredményeket.123 ezt, és részben a 2003–2004-es becsehelyi ásatáson feltárt leleteket felhasználva jelent meg újabb írása e témakörben.124

116 kalIcz 1976, 287.; 1977, 119–120.; 1979b, 201–203.; 1984, 273.; 1988b, 110–111.117 HorVátH–kalIcz 2003, 17–20.118 p. barna 2005a, 22–23.119 DIMItrIjeVIĆ 1961, 17., 79.; 1969, 60–62.; 1978, 76–81., 121–122.120 teŽak-GreGl 1993121 MarkoVIĆ 1994122 kalIcz 1977, 119–120.; 1979b, 201–203.; 1984, 273–274.; 1988a, 110., 114.; HorVátH–kalIcz 2003, 17–20.123 tokaI 2003124 tokaI 2006

MOMOSZ.indb 108 2012.12.02. 13:44:11

109


Magyarországi kerámiáját a díszítés alapján ismerjük és tudjuk elkülöníteni: mély, vékonyan kar-colt vonaldíszek jellemzik, melyek leggyakrabban egyes vagy kettes-hármas laza vonalkötegek és ezek kombinációiként fordulnak elő, valamint a zeg-zug, az a és V alakú vonalak, spirálisok, gir-landok és a meanderek is megtalálhatók motívumai között. a vonaldíszek gyakran kampóban vég-ződnek, amely a kultúra védjegyének tekinthető (10. kép 2a-b, 4a-b, 11. kép 1–6b). erre emlékeztető dísztőelemeket már a DVk keszthelyi csoportjának emberei is alkalmaztak (10. kép 3a-b). a karcolás után a kerámia felszínét lesimították, így lágyabbnak tűnik a díszítés.

a Malo korenovo törzsterületén, Horvátországban ismeretlen az edények festése. težak-Gregl szerint csak a késői vagy végső fázisban jelenhetett meg, amikor már a karcolás mértéke lecsökken, de hipotetikusnak tartja ezt az időszakot.125 Mindössze Vuković feljegyzéseiben olvasható vörös fes-tés, ám Malo korenovo település lelőhelyein sopot-brezovljáni fázis idejére datálható kerámiák is előkerültek, így a feljegyzésben szereplő festett töredék inkább ez utóbbinak tartható.126 becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhelyen feltárt Malo korenovo leletei között jelentős számban fordul elő a karcolt díszítés mellett önállóan a festett minta is. a vörös festés többször csak a vékonyan és mélyen karcolt vonaldíszekben maradt meg (11. kép 5a-b), de előfordultak kívül karcolt, belül karcolás nélküli, csak festéssel díszített töredékek is (10. kép 2a-b).127 egy kívül karcolt és kampóban végződő vonalas díszí-tésű, belül pedig ferde irányú, vörös színű keskeny sávokkal festett peremtöredéknek jó párhuzama ismert a közeli petrivente–újkúti-dűlőből (10. kép 4a-b).128 a vörös színű földfestéket égetés után vitték fel a kerámiák felületére. a kultúra edényeinél a tálaké a vezető szerep (11. kép 1–5b): gömbös, bikónikus, lapos és csőtalpas formák, valamint az s-proilú, többnyire kisméretű csészék jellemzőek. Gyakori még a gömbös hasú, cilindrikus nyakú, a has legszélesebb részén bütykökkel díszített amfóra forma (11. kép 6a-b), amely a klasszikus vonaldíszes kerámia gyakori formája. a fazekak közül a mély, kónikus formák ismertek (10. kép 2a-b, 4a-b, 11. kép 1–6b).

a középső neolitikum megismeréséhez fontos adattal szolgál a Malo korenovo típusú leletanyag kronológiája. kalicz nándor az 1975–1976-os kisfelületű becsehelyi ásatás alapján már a keszthe-lyi csoport idejére tette a Malo korenovo kerámiák megjelenését,129 majd később, a 2000–2002-es petriventei ásatás kapcsán úgy tűnt, hogy az ilyen típusú töredékek a sopot-kultúra idején jutottak el a mai Magyarország területére.130 a 2003–2004-es nagyfelületű becsehelyi feltáráson tapasztaltak alapján ismét korábbra, a DVk keszthelyi csoportjának idejére, annak végére tehetjük megjelenését. a sormás–török-földeken napvilágra került nyolc darab kerámiatöredék kapcsán p. barna judit két hullámot különít el: az első megjelenést a DVk keszthelyi csoportjának idejére teszi, a második hullámot a sopot-kultúra idejére.131

az időrendi helyzet tisztázásában segítségünkre lehetnek a korábbi, hasonló korú feltárások ered-ményei. érdekes, hogy sem az alig 1 km távolságban fekvő mintegy 18 000 m² nagyságú felületen feltárt becsehely–Homokos lelőhelyen, sem kustánszegen, sem pedig az M7 autópálya nyomvona-lába eső további klasszikus DVk idejére datálható lelőhelyen nem kerültek elő Malo korenovohoz

125 teŽak-GreGl 1993, 31., 73.126 tokaI 2003, 26.127 kalIcz 1984, taf. 4. 11a-b; 1998, 57, abb. 17. 4128 HorVátH–kalIcz 2003, 28. 6. kép 14; kalIcz–kreIter–tokaI 2007a, abb. 5. 1–3129 kalIcz 1988b, 110.130 HorVátH–kalIcz 2003, 17–20.131 p. barna 2005a, 23. 8. kép. a témáról p. barna judit is tartott előadást az Őskoros kutatók IV. Összejövetelén 2005. március

23-án, mely szintén ebben a kötetben fog megjelenni.

MOMOSZ.indb 109 2012.12.02. 13:44:11

110


sorolható töredékek. ez arra utalhat, hogy a környező DVk lelőhelyek nem teljesen egykorúak, és a keszthelyi csoport végén megjelenő Malo korenovo leletek idejét már nem érték meg, szemben becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhellyel.

Véleményünk szerint a Malo korenovo kultúra vonaldíszes alapon jött létre, de a későbbi korok-ban már hatással voltak egymásra a sopot-kultúra brezovljáni fázisával. a leleteket a horvátországi leletanyaggal összehasonlítva és azok közé beillesztve megállapíthatjuk, hogy a becsehelyi leletek a klasszikus fázis második felébe sorolhatók, nagyobb változatosságot mutatnak a díszítésben, és sajátos helyi jelleggel bírnak.132 a Malo korenovo leleteknél nem dönthető el, hogy a kezdetben im-portként megjelenő anyagot másolták-e le az itt élők és utána maguk készítettek ilyen kerámiát, vagy esetleg a korenovo népességhez tartozó emberek is letelepedtek-e becsehelyen. ehhez a későbbiekben részletesen olvasható petrográiai, XrD és Xrf vizsgálatok eredményei visznek minket közelebb.

„iMPort” KeráMiáK

a lelőhely széles körű cserekapcsolataira a formai jegyeik alapján importnak vélt kerámialeletek jó bizonyítékkal szolgálnak. a zselizi kultúrához és Šarka típushoz köthető töredékek már a régi, 1975–1976-os ásatás során is napvilágra kerültek133 és a mostani leletek között is megvannak.134

a legiatalabb vonaldíszes kerámiát és a Šarka horizontot képviseli a zselizi kultúra. a reduk-ciós égetésű zselizi kerámiák jellegzetes díszítésük – két vagy több vékonyan karcolt párhuzamos vonaldíszt vastag, rövid bevágások kereszteznek – alapján különíthetők el (10. kép 5–9b). a zselizi kultúra korai szakaszára jellemző a három vonalból álló szalagdísz, majd ezek előfordulása a klasz-szikus időszakban csökken, a késő zselizi idején pedig a többsoros vonalakból álló szalag válik álta-lánossá. Motívumai közül a korai időszakban nagyon ritkán előfordul spirális minta, a klasszikus időszakban megjelenik a cikkcakk, később pedig a megtörő rövid szakaszok alkotják a motívumot. a becsehelyi leletanyagban kisszámú zselizi kerámiatöredék volt, melyek között spirális mintájút nem, viszont cikkcakkos díszítésűt találtunk, ahol a vékonyan karcolt szalagokat keresztező rövid, vastag szakaszok a vonalak töréséhez lettek behúzva (10. kép 5., 9b). Itt megtalálható még a perem alatt körbefutó vonaldísz (10. kép 6.), melynek hiánya a késői időszakra jellemző. a zselizi kerámiá-kat a karcoláson kívül festéssel is díszítették. ezek megjelentek egymást kiegészítve, vagyis a karcolt vonalkötegek közötti részt töltötték ki festéssel, valamint – főleg a késői időszakban – a karcolástól független festés, melyek színe zömében vörös, kisebb arányban sárga volt. a zselizi, az általa alkal-mazott vörös festést a szakálháti kultúrából vehette át. a sárga festés első megjelenése becsehelyen egy import zselizi töredéken igyelhető meg, amelyen kívül karcolt vonaldíszek, belül pedig festett minta, vörös alapon sárga sávok láthatók (10. kép 9a-b). a becsehelyi edénytöredékeket a kultúrára jellemző gömbös és bomba alakú edények részeiként értékeljük, a késői időszak bikónikus formáit innen nem ismerjük. a fenti jegyek alapján datálásukat zömében a zselizi kultúra II., klasszikus sza-kaszának végére tehetjük. Habár a DVk keszthelyi csoportja és a zselizi közötti határt a Dunántúlon megközelítőleg a fertő-tó–Mecsek vonal adja, az ettől délnyugatra eső keszthelyi csoport lelőhelyein

132 tokaI 2003, 58.133 zselizi leletek: kalIcz 1984, 274. taf. 3. 10a-b; 1988b, 110. abb. 9a-b; Šarka típus: kalIcz 1984, 274. taf. 3. 12; 1988b,

110. abb. 3. 10, 12134 kalIcz–kreIter–tokaI 2007a, abb. 7. 6a–7b

MOMOSZ.indb 110 2012.12.02. 13:44:11

111


gyakorta felszínre kerültek zselizi import kerámiák pl. kustánszegen,135 petriventén,136 ugyanakkor fordítva ez már kevésbé jellemző.

a Šarka típus ausztriától Morvaországon, szilézián, csehország és bajorországon át egészen a saal vidékig terjedő területen fordult elő. Hozzánk feltehetőleg azon az útvonalon került tovább, ami később borostyánkőút néven vált ismertté. ezen az úton terjedt el a stichband anyag is, mely a közeli petrivente–újkúti-dűlő137 és a Drávától délre fekvő brezovljani lelőhelyen került elő.138 jellegzetes edényformái a DVk-ra oly jellemző bomba alakú edények, valamint a gömbös és félgömbös tálak, és a körte alakú bögrék/csuprok. az általunk feltárt egyetlen edényhez tartozó töredékek egy leke-rekített peremű hengeres edényre utalnak, melynek alsó része sajnos hiányzik (10. kép 10.). e forma párhuzamát egy szintén ugyanebből a gödörből (7. objektum) származó kiegészített edény (8. kép 4.) adja, melyet bödönként határoztunk meg. Míg ez utóbbi példány egy nagyobb méretű, vastagabb falú DVk edény, addig a Šarka díszítésű darab a inom kerámia közé sorolható.

az idegen eredetű zselizi és Šarka töredékek olyan gödrökből láttak napvilágot, melyek mindegyi-kében a DVk keszthelyi csoportjának jellegzetes kerámiái és mellettük Malo korenovo töredékek is voltak. ezt az időhorizontot képviseli a DVk keszthelyi csoport legiatalabb fázisa, amikor szórvá-nyosan megjelent az égetés utáni vörös, pasztózus festés díszítőelemként.

A soPot-KultÚrA HAgyAtéKA

a vonaldíszes kerámia kultúráját becsehelyen a sopot-kultúra népessége követte. településrendsze-réről a leletanyag teljes feldolgozásáig nem kapunk képet, ezért az alábbiakban csak a leletanyag vizsgálatára szorítkozunk.

a sopot-kultúra kerámiájánál is kétféle soványítási technika igyelhető meg. a inom kerámi-ánál általános a szürke szín, a nagyon inomszemcsés, soványítás nélküli nyersanyag. az edények redukciós égetési eljárással készültek, felületük kívül-belül egyaránt jól kidolgozott, simított illetve fényezett. a durva kerámiákat csillámos homokkal és különböző méretű kaviccsal, vagy csak ka-viccsal soványították. néhány esetben tört kavicsos soványítás is megigyelhető. a kerámiák színei változatosak, de a leletanyag többsége barna és szürke.

a inom kerámia formakincsében legjellemzőbbek a kettős kónikus tálak (12. kép 7.), melyek középmagasak, vagy alacsonyak, felső egyharmaduk általában homorú, alsó kétharmaduk pedig domború. Hasvonaluk lehet éles, vagy enyhén legömbölyített, s-proilú. a tálak pereme enyhén kihajló, hasvonaluk gyakran apró bütykökkel díszített. ez a típus gyakran megtalálható bicskén,139 ajkán és balácán,140 valamint petriventéről141 is ismerjük a kultúrának ezt a jellemző edénytípu-sát,142 becsehelyen a régi ásatások folyamán került elő több példánya.143 a tálakon kívül hasonló

135 kalIcz 1991, 25.136 HorVátH–kalIcz 2003, 19.137 HorVátH–kalIcz 2003, 17.; kalIcz–kreIter–tokaI 2007a, abb. 7, 8138 DIMItrIjeVIĆ 1978, 19. kép 7139 kalIcz–MakkaY 1972a, 2. kép 1, 2; MakkaY–starnInI–tulok 1996, 22. kép 6–7, 26. tábla140 reGenYe 1994, 36. 5. kép 1, 4. kép 1, 3, 5, 11. kép 1, 13. kép 1141 HorVátH–kalIcz 2003, 5. tábla 3–4142 kalIcz 1977, 48/3143 kalIcz 1984, 3. tábla. 6–8, 4. tábla. 6; kalIcz 1988b, 2. kép 6–8, 4. kép 6

MOMOSZ.indb 111 2012.12.02. 13:44:12

112


formák a kisebb méretű, arányaikban magasabb, egyenes vagy enyhén kihajló peremű csuprok vagy csészék (12. kép 9–10.). ezen típusok gyakori leletek becsehely–bükkaljai-dűlőben,144 petriventén145 és bicskén.146 a fent említett két edénytípus a sopot-kultúra meghatározó edényformája. néhány esetben találkozunk kihajló peremű, lapos tálakkal is. a korábbi becsehelyi leletanyagban is szép számmal képviseltetve van ez a típusú tálforma.147 nagyon jellemző típusa a sopot-kultúrának a talpas tál vagy kehely (12. kép 5.). az edények becsehelyen és környékén minden esetben alacsony, középmagas, tömör vagy félig tömör, homorú aljú, kihajló peremű talpon állnak, csakúgy, mint a távolabbi Gellénházán,148 ám ellentétben ajkával, ahol a tömör talpon kívül talpgyűrűkkel is talál-kozunk. a tálrész legtöbb esetben kettős kónikus, s-proilú vagy félgömb alakú tálforma, erősen hangsúlyozott hasvonallal. a tálak hasvonalán nem egy esetben apró, állatfejet formázó bütyök-díszekkel is találkozunk. egy esetben a tál hasvonalán, illetve abból kiindulva rátett, ujjbenyom-kodásokkal tagolt lécdíszítéssel találkozunk, mely kalász motívumot idéz bennünk (13. kép 4.). feltűnően gyakoriak a miniatűr edények – melyek a nagyobb használati edények formáit utánozzák –, például csuprok, melyek legtöbbször s-proilúak, faluk vékony, felületük nagyon inoman ki-dolgozott (12. kép 9–11.). a inom kerámia díszítőelemeit illetően leggyakrabban bütyökdíszekkel találkozunk, amelyek a tálak, csészék hasvonalán igyelhetők meg. ezek a bütykök aprók, alig ki-emelkedve az edény felületéből, egymástól egyenlő távolságra, vagy párban egymás mellett díszítik a kerámiát.

a másik nagyon jellemző és látványos díszítőelem a sopot-kultúra inom kerámiájában a festés, mely Magyarországon a kultúra teljes időszakában jelen van, de talán csak a iatalabb fázisban vált meghatározóvá.149 a sopot-kultúra déli, eredeti elterjedési területein a festés egyáltalán nem jel-lemző, brezovljani az egyetlen lelőhely, ahol festett kerámia került elő.150 a festés a legtöbb esetben vörös színű földfestékkel, vasoxiddal, vagy hematittal készült, melyet bauxit tartalmú agyagból nyertek ki,151 de ritkábban sárga festést is alkalmaztak a vörös minták széleit kiemelve (12. kép 4a-b). általánosságban elmondható, hogy az égetés után, a fényezett felületre felvitt festés az edények felső egyharmad részét díszítette. Gyakori, hogy a tálak, csészék peremére egy összefüggő, hol vastagabb, hol keskenyebb vörös sávot festettek. ez a sáv gyakran az edény peremén is megvan, sőt átnyúlik a belső felületre is. az edények pereme alatt vagy vízszintesen körbefutó, egymással párhuzamos, keskeny festett csíkokat találunk, vagy ugyanolyan összefüggő sávot, mint a tálak belső felületén is előfordul. különböző geometrikus mintázatban elhelyezett festett mintákkal is találkozunk. az edény külső és belső felületének felső részén függőleges vonalak és sávok között háromszögmin-tával, párhuzamosan, függőlegesen futó vonalakkal, egymásra merőleges vékony csíkokkal, vagy sűrűn egymás mellé festett, vékony, egymásból induló és egymásba futó, sávokat alkotó csíkokkal találkozunk (12. kép 1–5b). Hasonló festésű edényekkel petrivente–újkúti-dűlő lelőhelyen találkoz-hatunk.152

144 kalIcz 1977, 48. tábla. 4; 1988b, 1. kép 1–3, 9, 4. kép 8145 HorVátH–kalIcz 2003, 5. kép 1, 6. kép 4–6146 MakkaY–starnInI–tulok 1996, 22. kép 5147 kalIcz 1988b, 4. kép 7, 9148 H. sIMon 1990, 46–66.149 kalIcz 1988b, 114.150 DIMItrIjeVIĆ 1978, 122–127.151 MakkaY–starnInI–tulok 1996, 141.152 HorVátH–kalIcz 2003, 28. tábla 1–6

MOMOSZ.indb 112 2012.12.02. 13:44:12

114


PetrográfiAi, XrD és Xrf vizsgálAtoK

a vizsgálat célja, hogy a DVk keszthely, Malo korenovo, sopot, zseliz, Vinča, butmir és Šarka formai és díszítő jegyeket viselő kerámiákat, melyek mindegyike becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhelyen került elő, petrográiai módszerrel összehasonlítsa és vizsgálja, hogy az importnak vélt kerámiák valóban im-portok-e vagy esetleg helyben készülhettek. szintén vizsgáljuk, hogy a lelőhelyen nagy számban elő-került Malo korenovo formai- és díszítőjegyeket viselő kerámiák a DVk keszthelyi csoportjával, vagy a sopot kerámiákkal mutatnak technológiai és nyersanyagbeli hasonlóságot. Vizsgáljuk a különböző kultúrákhoz tartozó kerámiák nyersanyagában és soványításában lévő esetleges különbségeket, illetve azt, hogy van-e összefüggés a kerámiák technológiai jegyei, nyersanyaga és soványítóanyaga között. a petrográiai elemzés során a kerámiák összetevőinek térfogatszázalékos arányát, méretét, eloszlá-sát, kerekítettségét a Prehistoric Ceramic Research Group163 iránymutatásai alapján végeztük.164 Mivel a Malo korenovo kultúra kronológiai helyzete és kulturális kapcsolata a DVk és sopot-kultúrákkal központi kérdés becsehelyen, tíz DVk, öt sopot, öt zseliz, kettő Malo korenovo, kettő butmir, kettő Šarka és egy Vinča kerámia összetételét röntgen pordifrakciós (XrD) és röntgen luoreszcens analízis-sel (Xrf) vizsgáltuk annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy az importnak vélt Malo korenovo, zseliz, butmir, Šarka és Vinča kerámiák készülhetek-e helyben, helyi nyersanyagokból. szintén vizsgál-tuk, hogy az importnak vélt kerámiák, különös tekintettel a Malo korenovo kerámiákra, a DVk vagy a sopot kerámiák technológiájával mutatnak-e szorosabb kapcsolatot.

a petrográiai vizsgálatra negyvenhat mintát választottunk ki (15. kép): tizennégy DVk keszthelyi csoport, kilenc Malo korenovo, tizenhárom sopot, kettő Šarka, kettő butmir, egy Vinča és öt zseliz. a DVk keszthelyi csoport mintái szélesen és mélyen bekarcolt kisméretű gömb alakú edényekhez, a Malo korenovo kerámiák gömbös és s-proilú edényekhez, a sopot minták kettőskónikus és gömbös tálakhoz, csészékhez, valamint egy fazékhoz, a Šarka minták hengeres formájú, lekerekített peremű edényhez, a Vinča minta egy nyomott gömbös edényhez, a zselizi minták pedig gömbös edényekhez tartoznak. a butmir minták közül az egyik (46. minta) esetében a töredék kis mérete nem teszi lehe-tővé edénytípusba való sorolását, míg a másik minta gomba alakú edényhez tartozik (45. minta).

a petrográiai vizsgálat során négy összetételcsoportot különböztettünk meg. az 1. csoportba ti-zennégy DVk, kilenc Malo korenovo, öt zseliz, kettő Šarka, egy Vinča és három sopot kerámia so-rolható. a kerámiák nagyon inomszemcsés, gondosan előkészített, kompakt nyersanyagból készültek (16. kép). a szemcseméret nagyon jól osztályozott. a kerámiákra jellemző, hogy közepes vagy sok, kissé szögletes, főleg nagyon inomszemcsés monokristályos kvarcot tartalmaznak, de polikristályos kvarc is előfordul, valamint megigyelhető még kevés-közepes muszkovit is, illetve szórványosan káliföldpát és plagioklász is előfordul. a DVk, Malo korenovo és zselizi kerámiáknak néhány esetben a többi kerámiánál „csillámosabb” nyersanyaga van (16. kép 2., 4., 6.). Megigyelhető, hogy a tipológiailag is határozottan elkülönülő szélesen és mélyen bekarcolt kisméretű gömb alakú DVk edények nagyon hasonló és hasonló módon előkészítetett jól osztályozott nyersanyagból készültek, ezért ezen termékek készítése esetében specializáció feltételezhető.

163 pcrG 2010164 térfogatszázalékos arány = sz: szórványos (3< %), ke: kevés (3–9 %), kÖ: közepes (10–19 %), s: sok (20–29 %), ns: nagyon sok

(30–39 %), b: bőséges (40 %+). Méretkategória = nf: nagyon finom (<0.1 mm), f: finom (0.1–0.25 mm), k: közepes (0.25–1 mm), D: durva (1–mm), nD: nagyon durva (> 3 mm). Összetevők méretének osztályozottsága = r: rossz, k: közepes, j: jó, nj: nagyon jó kerekítettség= nsz: nagyon szögletes, sz: szögletes, ksz: kissé szögletes, kk: kissé kerekített, k: kerekített, jk: jól kerekített.

MOMOSZ.indb 114 2012.12.02. 13:44:12

115


ebbe az összetételcsoportba sorolható a Malo korenovo kerámiák mindegyike, valamint az importnak vélt zseliz, Šarka és Vinča kerámiák is, melyek hasonlóan jól osztályozott, kompakt nyersanyagból készültek, mint a DVk és Malo korenovo kerámiák. a kerámiák nyersanyagai és azok magas színvonalú előkészítése (nagyon jól osztályozott, kompakt nyersanyag) közötti nagyfokú hasonlóság alapján az importnak vélt kerámiák petrográiailag nagyon hasonlóak a helyi készítmé-nyekhez, így import eredetük kétséges. az összes vizsgált sopot kerámiából mindössze három mutat hasonlóságot a DVk/Malo korenovo kerámiákkal.

a 2. csoportba nyolc sopot és kettő butmir kerámia sorolható. a kerámiák ebben az esetben is nagyon inomszemcsés, gondosan előkészített tömött nyersanyagból készültek. a szemcseméret nagyon jól osztályozott. ami megkülönbözteti ezt a csoportot az előzőtől, hogy a kerámiák nagy része „tiszta és csillámos” nyersanyagból készült (17. kép 1–6.), kevés, kissé szögletes, főleg nagyon inomszemcsés monokristályos kvarcot tartalmaznak, valamint megigyelhető még kevés-közepes muszkovit is, illetve szórványosan káliföldpát és plagioklász is előfordul. az 1. csoportra jellem-ző nyersanyag, amely jóval több összetevőt tartalmaz, nem jellemző a sopot inomkerámiákra, az 1. csoporthoz kissé hasonló nyersanyagot egy esetben igyeltünk meg, de ez a kerámia is jelentős muszkovit tartalommal bír, ami a sopot kerámiákra nagyon jellemző (17. kép 4.). a vizsgált butmir kerámiák (16. kép 5–6.) is a sopot minták nyersanyagaival mutatnak nagyfokú hasonlóságot, így import eredetük kétséges.

a 3. csoportba egy enyhén s-proilú sopot tál sorolható, melynek felső részén vörös festés nyomai láthatók. a kerámia nyersanyaga karakterisztikusan eltér a többi kerámiától abban, hogy jól osztá-lyozott homokkal van soványítva (17. kép 7.). a minta közepes mennyiségű, kissé szögletes, inom- és közepes szemcseméretű döntően monokristályos kvarcot tartalmaz, de polikristályos kvarc is előfordul, a muszkovit mennyisége szórványos, illetve szintén szórványosan káliföldpát és plagioklász is előfordul. Megjegyzendő, hogy a kerámia készítője egy alapvetően „tiszta”, a 2. összetételcsoporthoz hasonló, de nem annyira csillámos nyersanyagot használt, amelyet jól osztályozott homokkal soványított (természe-tes körülmények között is előfordul jól osztályozott homok). ezen kívül megemlítendő, hogy a kis tálra nem jellemző a festett kerámiától elvárt nyersanyagbeli inomság, hanem ellenkezőleg, sokkal durvább a nyersanyaga, mint a 2. összetételcsoportban megigyelt kerámiáknak, amelyben három festett tál is van. a 2. csoportban lévő festett tálakból kettő nyersanyagát mutatjuk be (17. kép 1–2.).

a 4. csoportba egy sopot fazék sorolható (17. kép 8.). a kerámia nyersanyaga szintén jellegzetesen eltér a többi kerámiától abban, hogy kaviccsal van soványítva. a minta kevés, kissé szögletes, jól osz-tályozott nagyon inomszemcsés kvarcot tartalmaz, nyersanyaga alapvetően nagyon inomszemcsés, „tiszta”, a 2. összetételcsoporthoz hasonló, de nem annyira csillámos. a kerámia készítője a nyers-anyagot apró kaviccsal soványította (kerekített, illetve szögletes, durva–nagyon durva polikristályos kvarc, kovásodott kőzettörmelék). a muszkovit mennyisége szórványos, továbbá szintén megigyel-hető káliföldpát és plagioklász is.

rÖntgen PorDiffrAKciós (XrD) és rÖntgen fluoreszcens AnAlízis (Xrf) ereDMényei

annak érdekében, hogy jobban megismerjük a vizsgált kerámiák közötti lehetséges technológiai hasonlóságokat vagy különbségeket, a kerámiák ásványfázisait és kiégetési hőmérsékletét röntgen pordifrakciós (XrD) elemzéssel vizsgáltuk huszonhét mintán. az XrD vizsgálatot a Mta csillagá-szati és földtudományi kutatóközpontjának földtani és Geokémiai Intézetében végeztük el philips

MOMOSZ.indb 115 2012.12.02. 13:44:12

116


pW1710 difraktométerrel az alábbi műszerparaméterekkel: cu kα sugárzás, grait monokromátor, 45kV gyorsító feszültség, 35ma csőáram, 1o divergencia.

a kerámiák fázisösszetétele (18–24. kép) alapján azok potenciális nyersanyaga nyomokban karbo-nátot tartalmazó, gyakorlatilag mészmentes agyag (illites, szericites, kloritos). ásványos összetétel sze-rint a vizsgált sorozat meglehetősen homogénnek tekinthető, a minták közötti különbség a káliföldpát/plagioklász arány változásából, a kvarc mennyiségének eltéréséből, illetve a 10Å-illoszilikát minőségi változataiból (illites, illetve illites/csillámos) adódik. a vizsgált kerámiákban a jellemző paragenezis a kvarc – földpát – 10Å illoszilikát – klorit. alárendelt mennyiségben – nem jellemzően, csak egy-egy mintában – azonosítottunk kaolinitet, szmektitet, hematitot, kalcitot, dolomitot (ez utóbbit az elteme-tődés során kialakult környezeti hatásnak tulajdoníthatjuk, semmiképpen nem a technológiai nyers-anyag meghatározó fázisának). a klorit fázis (001) relexiójának megnövekedése, a (002) relexiójának teljes eltűnése, illetve intenzitás-csökkenése alapján állapítottuk meg a maximális égetési hőmérséklet tartományát. ezek alapján a kerámiák égetési hőmérséklete nagyon hasonló, 700–750 °c-nál maga-sabb maximális égetési hőmérsékletre utaló fázisátalakulást nem azonosítottunk, a jellemző tartomány 600–700 °c közötti kiégetési hőmérsékletet mutat.

a különböző kultúrákhoz sorolt kerámiák fázisösszetétel különbségei gyakorlatilag nem haladják meg az agyagnyerőhelyek földtani változékonyságát, a kvarc mennyiségének változatossága, a csillá-mosabb jellegű 10Å illoszilikát megjelenése néhány csoportban mesterséges nyersanyag módosítást jelezhet (pl. iszapolás, soványítás), amit a petrográiai vizsgálat is alátámaszt.

a kerámianyersanyagok fő- és nyomelem összetételét ugyanazon huszonhét mintán végeztük el, melyeket XrD-vel is vizsgáltunk. az Xrf vizsgálatot szintén a Mta csillagászati és földtudomá-nyi kutatóközpontjának földtani és Geokémiai Intézetében végeztük el. a minták fő és nyomelem összetételének meghatározása philips pW 1410 típusú röntgen luoreszcens spektrométerrel történt, a kerámia minták 50 µm alatti szemcseméretűre porított anyagából, 20% bórsav kötőanyag hozzá-adásával, 6 t/cm2 nyomáson, alumínium gyűrűkbe préselt pasztillákon. az Xrf módszerrel mért kémiai adatokat sokelemes gyakorisági (ún. spider) diagramokon ábrázoltuk. a sokelemes diagramo-kon a mért kémiai összetételi adatokat az ún. paas (post-archean australian shale165), az átlagos archaikum utáni ausztrál agyagpala összetételére normáltuk, mely az átlagos inomszemcsés (agya-gos-homokos) sziliciklasztos üledékeket reprezentáló referencia.

a minták sio2, tio

2, al

2o

3, cao és k

2o értékei a paas-ra enyhe negatív anomáliát mutatnak

(25. kép). nagyobb negatív anomália jellemző a Mgo és Mno értékeire, ezekre az elemekre, illetve a sio

2, valamint a p

2o

5 értékeire egyúttal nagyobb szórás is jellemző. a p

2o

5 értékek jelentős pozi-

tív anomáliát mutatnak, a fe2o

3 értékek a paas értékei körül szórnak. különösen a sopot-kultúra

mintái (2. és 21. minta) sio2 értékei térnek el a paas-tól (negatív anomália), az alapvetően egysé-

ges trendben a szórás növekedését okozva. a szórás mértéke a már említett elemeken (si-szilícium, Mg-magnézium, Mn-mangán, p-foszfor) kívül nem nagyobb, mint az agyagnyerőhelyek természetes elemkoncentrációbeli ingadozása, sőt gyakorlatilag még kisebbnek is tekinthető. feltűnő ugyanak-kor a zseliz, Šarka, Vinča és butmir minták magnézium hiánya.

a minták nyomelem tartalmának paas-ra normált értékeiben (26. kép) jelentős negatív anomália mutatható ki a bárium (ba) és rubídium (rb) elemekben, jelentősen pozitív az anomália a vanádium (V) és nikkel (ni) elemekben. kisebb negatív anomália jellemzi a stroncium (sr) értékeket, illetve

165 taYlor–Mclennan 1985

MOMOSZ.indb 116 2012.12.02. 13:44:12

117


néhány mintában a cinket. a cink (zn) értékei a paas értékei körül jelentős mértékben szórnak, közülük is kiugró a 21. minta (sopot) cink tartalma nagy pozitív anomáliaként. a cirkónium (zr) értékekben az enyhe pozitív anomália a DVk és zseliz mintákhoz, a kissé nagyobb negatív anomália a sopot és butmir mintákhoz köthető. a ólom (pb) tartalom a kimutatási határ körüli értékeivel részben a paas értékével egyezik meg, illetve enyhe pozitív anomáliával jellemezhető. Hasonlóan a főelemekhez, a sorozat nyomelemeinek eloszlása a sokelemes gyakorisági diagram alapján homogén-nek tekinthető.

a részletesebb összehasonlítás érdekében a minták kémiai karaktere alapján, a genetikai jellem-zéshez (helyi eredet eldöntéséhez), megvizsgáltuk a fontosabb elemek változásait az egyes kerámia típusokban annak megállapítása végett, hogy az összehasonlíthatóságot mennyiben befolyásolja a fő- és nyomelem összetételekben talált változékonyság. a különböző kultúrákhoz sorolható kerámi-ákban a főelemek lefutásában karakteres különbségek az sio

2-ben mutathatók ki (27–33. kép).

a DVk kerámiák (27. kép) elemösszetételében mintegy 10% különbség adódott a sio2 értékek-

ben, a sopot (28. kép) és zseliz (29. kép) kerámiákban majdnem 20%, míg a Malo korenovo két mintájában (30. kép) 6%. a Šarka minták (31. kép) sio

2 értékei hibahatáron belüliek. a butmir

(32. kép) minták hasonló összetételt mutatnak, a Vinča kerámia (33. kép) pedig hasonló értékeket mutat a DVk, Malo korenovo, zseliz és Šarka kerámiákhoz. az al

2o

3 értékekben adódott 5–6%

közötti különbség a DVk, sopot és zseliz mintákban, a többi csoportban az al2o

3 értékek változása

hibahatáron belüli. a fe2o

3, Mgo, cao, k

2o, tio

2, Mno egy-egy csoporton belüli eltérései nem

számottevőek.a geokémiai bélyegek összehasonlítását tio

2–zr/V, al

2o

3–zr/V és cao/al

2o

3–sio

2/al

2o

3

diszkriminációs diagramok alapján végeztük el. a cao/al2o

3–sio

2/al

2o

3 diszkriminációs diagram

használható a karbonátos/nem karbonátos nyersanyagok szempontjából történő megkülönböztetésre (34. kép). esetünkben a mészmentes agyagokra jellemző kis cao/al

2o

3 (0,04–0,09) arányt igyeltük

meg. a sio2/al

2o

3 (1,5–2,5) arány tartományát lefedi a helyi nyersanyagból készült DVk kerámiák

értéke (kék ellipszis). ezen kívülre két sopot (4. és 21. minta), illetve egy butmir (45. minta) ke-rámia esik, de megjegyzendő, hogy az eltérés mértéke kisebb, mint a minták többsége között mért különbség. a sopot minták többsége átfedi a DVk, Malo korenovo, zseliz, Šarka és butmir minták mezejét.

az üledékes kőzetképződési folyamatokban immobilis elemek – a kerámiák eredethatározásában fontos fő- és nyomelemek – diszkriminációs diagramja alapján összehasonlítjuk a vizsgált csoportok értékeit (35. kép). Mivel a vanádium (V) átmeneti, illetve bázikus ainitású nyomelem, a cirkónium pedig savanyú, arányuk jellemezhet egy-egy agyaglelőhelyet, azaz kerámia-nyersanyagot. a minták többsége a DVk kerámiák értékei alapján kijelölhető mezőbe esik, ettől eltérő érték adódott két sopot (4. és 21. minta), két butmir (45. és 46. minta), valamint a Vinča (44. minta) kerámiákra. Mint a 35. képen látható a sopot minták értékei alapján kijelölhető tartomány részben átfedi a több-ség területét, illetve a sopot kerámiák közti eltérés mértéke nagyobb, mint az az érték, amennyivel a két említett sopot kerámia kívül esik a többségi mezőn. ebből kifolyólag az összes vizsgált kerámiát homogén csoportnak tekinthetjük. Hasonló következtetésre juthatunk a tio2–zr/V összefüggés alapján is (36. kép). a Vinča (44. minta) minta, mivel egyedüli Vinča kerámiaként van jelen a lelőhe-lyen, sajnálatosan nem releváns ebben az összehasonlításban. Összetétele ugyan különbséget mutat a többi mintához viszonyítva, ami részben megerősítheti az import jelleget, ugyanakkor összevetve a DVk kerámiák változatosságával nagyon valószínű, hogy helyi nyersanyagból készült. a petrográiai vizsgálat is inkább a helyi eredetet támasztja alá. az XrD és Xrf eredmények összefoglalásaként

MOMOSZ.indb 117 2012.12.02. 13:44:12

118


elmondható, hogy a kerámiák összetevői nagyon hasonlóak, hasonló hőmérsékleten égették ki őket, a tipológiai alapon importnak vélt kerámiák idegen eredete nem nyert megerősítést, azok a helyi kerámiákhoz hasonló módon, helyi nyersanyagból készülhettek.

ÖsszefoglAlás

a petrográiai, XrD és Xrf vizsgálatok eredményei nyersanyagbeli hasonlóságot mutatnak a DVk és Malo korenovo kerámiák között a kerámiák szövetét tekintve, az ásványok összetételében, az ás-ványok mennyiségében, méretében és kerekítettségében. tehát a nyersanyag minőségének (inomság) a kiválasztása és a nyersanyag feldolgozása hasonló elvek alapján történt. a zseliz, Šarka és Vinča kerámiák nyersanyagai is a DVk és Malo korenovo kerámiákkal mutatnak hasonlóságot. ezektől jellegzetesen eltér a vizsgált sopot kerámiák nagy része és a butmir kerámiák is, amelyek alapvetően „tiszta és csillámos” (37. kép 1–4.), kevesebb polarizációs mikroszkóppal megigyelhető összetevőt tartalmaznak, mint az 1. összetételcsoportban megigyelt DVk, Malo korenovo, zseliz, Šarka és Vinča kerámiák. ennél fogva a butmir kerámiák a sopot kerámiákkal készültek azonos módon. a 2. összetétel csoportban lévő sopot kerámiák nyersanyagait feltehetően iszapolták, mert muszkovit tartalmuk hasonlóságot mutat az 1. csoportban lévő „csillámos” DVk, Malo korenovo és zseliz kerámiák nyersanyagaival (37. kép 5–8.).

Mivel a legtöbb sopot kerámia „tiszta és csillámos” nyersanyagú, tendenciaként értelmezhető, hogy a sopot inomkerámiákra ez a gondosan előkészített nyersanyag a jellemző, amely jellegzetesen eltér a lelőhelyen nagy számban jelenlévő DVk kerámiák nyersanyagától, ennél fogva pedig a Malo korenovo kerámiák nyersanyagától is. a nagyon csillámos kerámiák esetében nem elképzelhetetlen, hogy a DVk, Malo korenovo, zseliz, Šarka, Vinča, sopot és butmir kerámiák készítői nagyon hasonló, vagy éppen ugyanazon agyagnyerőhelyeket használták, de a sopot és butmir kerámiák készítői a nyersanyagokat teljesen másképp készítették elő (pl. iszapolással különítették el az ásvány-frakció nagy részét), mint a DVk/Malo korenovo/zseliz/Šarka/Vinča kerámiák készítői.

a vizsgálatok eredményei alátámasztják a dolgozat régészeti interpretációjában felvázolt álláspon-tot, miszerint a becsehely–bükkaljai-dűlőben feltárt Malo korenovo leletanyag a DVk keszthelyi csoport idején megjelenhetett, hiszen kerámiatechnológiailag a DVk keszthelyi csoport kerámiáival mutat nagyfokú azonosságot.

tHe neoliticH HistoricAl AnD cHronologicAl questions in tHe becseHely–büKKAlJAi Dűlő

part of the recently excavated site is well known from the archaeological literature as becsehely–bükkaljai dűlő (=becsehely I). It lies in the southern part of zala county, in south-west Hungary. he irst excavation campaign (1975–1976) was followed by another excavation between 2003 and 2004 when an area of 9800 m² was researched. he excavation revealed 1242 archaeological features. he excavated area was extensively occupied during the neolithic, which is indicated by the number and depth of the features. he site was more extensively inhabited than an average settlement with similar chronological position. he excavated area covers approximately 1/9th of the original settlement (Fig. 1). ninety per cent of the archaeological features belong to the neolithic (Fig. 7. 1).

MOMOSZ.indb 118 2012.12.02. 13:44:13

119


he starčevo occupation at this site holds great interest since in the southern part of transdanubia this was the irst community, which introduced a complex food production including agriculture. he southern part of transdanubia is the only area within central europe where movements of ethnic groups from the balkan-aegean region can be assumed. hese communities brought agriculture to the area and transmitted this knowledge towards the central european region. change in subsistence strategy from hunter-gatherer life style to farming is one of the main topics in transdanubia to be investigated. new inds prove that people were living in the area during the Mesolithic. It is considered that small groups of neolithic communities with southern origin probably iniltrated or moved into the area and established a relationship with Mesolithic communities. his process resulted in the neolithisation of transdanubia. It is considered that groups from the balkan-aegean region moved into the area and introduced neolithic innovations to the local Mesolithic communities, such as characteristic neolithic material culture, belief, all domesticated animals and agricultural products. Mesolithic communities that lived in the southern part of the carpathian basin adopted these innovations that changed the way of life and subsistence. Mesolithic communities in north transdanubia and central europe supposedly continued their traditional life for a while. favourable environmental conditions and further movements of groups from the balkan-aegean region, however, resulted in the neolithisation of central europe. In the process of transmitting neolithic innovations towards central europe, transdanubia also played an important role.

he starčevo culture (Figs 2. 1–2) is the western unit of a large early neolithic cultural complex, which towards the east incorporates the körös culture, and further east the criş culture (Fig. 2. 2). he starčevo-körös-criş cultural complex is the irst neolithic cultural unit within the carpathian basin. his cultural complex is the northernmost periphery of an extensive area, within which balkan-aegean neolithic traditions appear the strongest. It is considered that within this cultural complex there are three independent cultural groups that are named diferently in order to highlight their diferences (Fig. 2. 2). from the three cultural groups the körös culture occupied the smallest area although the intensity of occupation (apr. 400 sites) and the number of inds in the settlements are remarkable and in the light of this körös culture seems more successful than the starčevo and criş.

In the success of the körös culture favourable environmental conditions probably played an important role. he population of the starčevo culture migrated from the Danube–sava–Drava region to southern transdanubia. he investigation of the starčevo settlements in transdanubia, and in particular in zala county, raises many important questions that, at present cannot be answered for. he area occupied by the starčevo culture in transdanubia is approximately 16–18 000 km², however, the number of known sites is still only 26. he starčevo population in transdanubia comprised a tied cultural unit with the starčevo culture of croatia, sirmium (the region between the Danube and sava) and the Drina delta. In recent years, the excavated number of starčevo settlements has increased in the Drina delta mainly in areas where the environmental conditions are similar to the one in the Great Hungarian plain. It is not expected that the number of known starčevo sites increases considerably in southern transdanubia, since dense forests did not allow the development of similar subsistence strategies and dense population like it appeared on the Great Hungarian plain. at the same time, in transdanubia there is an evidence that agriculture appeared as a result of clearings. here is also an evidence for extensive relationships with distant cultural groups during the starčevo period. hese relationships were based on the acquisition and distribution of stone raw materials and it is possible that these relationships already existed during the Mesolithic. he neolithisation

MOMOSZ.indb 119 2012.12.02. 13:44:13

120


of southern transdanubia is dated to the beginning of the 6th millennium bc. he process of neolithisation is ceased at a geographical line and diferent explanations were born to understand the establishment of the northern starčevo border. one of the explanations considers that for a certain period Mesolithic communities blocked the advancement of the starčevo culture. another explanation is that starčevo people during their migration from the south met an agroecological barrier and ‘got caught in an ecological trap’. It is assumed that pre-existent Mesolithic and newly arrived neolithic communities lived next to each other, which is followed by a symbiosis. esz-ter bánfy considers that at the borderline, where Mesolithic and neolithic populations interacted with each other, the central european linear pottery culture developed. at present, there is an irresolvable tension between the characteristics of starčevo settlements in southern transdanubia (small number of small sites with few features only) and changes within an immense area in central europe caused by the linear pottery culture.

he ceramic inds from becsehely are divided into ine and coarse wares. his does not mean that their quality is rather diferent but it indicates their diferences in terms of their size and surface treatments. at becsehely pottery is represented by a few forms only (Figs. 3–6). he surface treatment of large vessels when little irregular clay lumps are attached to the vessel wall is particularly apparent and characteristic to large pots. his way of treating the surface of vessels is characteristic to coarse wares exclusively within the south-western part of the starčevo culture in southern transdanubia. as opposed to this, in the eastern part of southern transdanubia the surface of large vessels is sprinkled over with runny clay, which is coarsened by vertically dragging ingers over it (sprinkled barbotin or schlickwurf). he diference is apparent between the two ways of surface treatments, which relects some kind of diference between the communities of western and eastern parts of southern transdanubia. similar phenomenon can be observed in croatia and in sirmium (the region between the Danube and sava). he starčevo occupation in southern transdanubia, according to the chronology of Dimitrijevič, can be dated from the linear b phase to the spiraloid b phase of the culture. he most sites belong to the spiraloid b phase. schlickwurf decoration characterises the bicske-bíňa type of the linear pottery culture, which formerly was assumed to be the earliest phase of the linear pottery culture. his type of decoration only appears in the eastern and northern parts of transdanubia and further in south-western slovakia. at becsehely a sacriicial pit was also excavated, in which a large storage vessel, smaller storage vessels and a goblet were found (Fig. 3). he decoration of the large container is outstanding. he upper side of the vessel is decorated with two stylised human reliefs (Fig. 3. 2 a–c; a small fragment was also found: Fig. 4. 1). similar inds are known only from croatia (Fig. 4. 2–3). such human representations are characteristic to the körös and northern starčevo cultures. here is also a four-legged altar, which may have held sacriicial meaning (Fig. 4. 4a–b). his type of altar is common in the starčevo culture.

excavations at brunn close to Vienna and at szentgyörgyvölgy–pityerdomb in zala county shed new light on the research of linear pottery culture. It became clear that at these settlements the previously unknown earliest inds of the linear pottery culture came to light. according to eszter bánfy’s research and the absolute chronology of these sites they precede linear pottery settlements that previously were thought to be the earliest. radiocarbon dates revealed that these two settlements were contemporary with a late phase of the starčevo culture. he expansive role of the people of the brunn-pityerdomb type in the expansion of linear pottery culture is doubtful at present. he expansion of linear pottery culture covered an immense area and transformed the cultural characteristic of central europe. because of the abovementioned characteristics of the

MOMOSZ.indb 120 2012.12.02. 13:44:13

121


starčevo culture in southern transdanubia (small number of settlements that are not intensively occupied, little material culture) it is doubtful that the transdanubian starčevo culture could have played a vital role in a wide-spreading expansion of the linear pottery culture. Instead this role may have been illed with the debouchement area of large rivers (Drava, sava, Drina etc.) lowing into the river Danube. hese areas had more or less similarly dense settlement pattern than the körös culture in the Great Hungarian plain. as a result of ecological circumstances these settlements may also have had ‘enough energy’ for expansion.

after the starčevo population the keszthely group of the linear pottery culture settled in becsehely. heir settlement at becsehely is extensive and intensively occupied revealing many pits, postholes and north-east–south-west oriented long pits that indicate the presence of former houses (Fig. 7. 2–5).

at the northern and southern part of the settlement two and three ditch systems run west-east. he diameter of the excavated ditches is between 160–208 metres, their shape is oval or rectangular with rounded corners. one of the northern ditches breaks at two points. at the irst point it discontinues for 5,7 metres and at the second point for 3,0 metres. During earlier excavations the northern and southern parts of two ditches also came to light with a break indicating the former presence of a gate. he discontinuities of the latter excavated ditches indicate the former presence of double gates at the north-western part of the settlement. hese gates were not just for trespassing but they were built structures reinforced with posts (Fig. 7). he chronological position of these ditches can only be clariied after the full assessment of the excavated material although it seems that the ditches belonged to the linear pottery settlement. he material culture of the keszthely group of the linear pottery culture is mainly comprised of ceramic sherds. according to the fabric of vessels they can be divided into ine and coarse wares (Figs. 8–9). amongst the ine wares the most common shapes are globular vessels or vessels with globular lower part and almost vertical upper part. heir characteristic decorations are wide and deep incised straight or bent lines (Fig. 9. 1–11, Fig. 10. 1–3b). Incised decorations in rare cases were complemented by painting (Fig. 10. 1, 3a–b). If so happened, red paint was applied to the vessel surface after iring. his method of painting was adopted from the szakálhát culture through the zseliz culture.

sherds with incised decoration on exterior and red painted decoration on interior also came to light (Fig. 10. 3a–b). sherds were also found with incised decoration when the decoration was backilled with black organic substance (Fig. 9. 10–11). he excavation revealed considerable number of sherds belonging to coarse wares or household pottery of the keszthely group of the linear pottery culture. characteristic inds are the globular so called bomb-shaped vessels, cooking and storage vessels with knobs with or without handles and buts with usually 6 handles positioned in a way that suggests that the vessel was carried on the back of a human by means of ropes (pannier vessel). hese vessels are decorated with incised or plastic decoration (Fig. 8. 1–11, Fig. 9. 7 a–b). according to the results of preliminary assessment of the inds it seems that becsehely–bükklajai-dűlő was occupied by the population of the classic and late linear pottery culture.

he ceramic inds of the Malo korenovo type in Hungary can only be distinguished by its decoration. Malo korenovo vessels are decorated with thin deeply incised lines that often end in a hook. his is considered to be the ‘trade-mark’ of the culture. characteristic inds are globular, biconical and pedestalled vessels, slightly s-proiled cups and amphorae (Figs. 10. 2a–b, 4a–b, Fig. 11. 1–6b). In the main occupational area of the Malo korenovo culture in croatia painting on vessels is unknown. In becsehely, however, many of the sherds are decorated with characteristic

MOMOSZ.indb 121 2012.12.02. 13:44:13

122


incised lines and also painted in red. he paint was applied to vessel surface after iring and in many cases it survived only within the channel of the incised decoration. sherds with incised decoration on the exterior and red painting on the interior were also found (Fig. 10. 2a–b, 4a–b). he chronological position of the Malo korenovo type is important in order to understand the Middle neolithic. he appearance of Malo korenovo in Hungary is contemporary with the middle of the keszthely group of the linear pottery culture or with its end. his is supported by inds from becsehely since to date one third of the features, which have been assessed, contained Malo korenovo ceramics, most of which were found in the features of the keszthely group of the linear pottery culture. here were many features which yielded painted ceramics of the linear pottery culture and also painted sherds of the Malo korenovo type. he Malo korenovo type of pottery developed from the linear pottery culture but later it had a strong cultural relationship with the brezovljáni phase of the sopot culture. It is assumed that the irst Malo korenovo ceramics appeared at becsehely as imported inds. It cannot be decided, however, that the Malo korenovo pottery with characteristic local attributes were copied by local potters or Malo korenovo people settled at becsehely. nevertheless it is clear that the settlers of becsehely had extensive relationships with contemporary cultural groups, because ceramics of the zseliz culture (Fig. 10. 5–9b) and Šarka type pottery (Fig. 10. 10) also appeared. hese inds came to light from pits of the keszthely group of the linear pottery culture and these pits also contained Malo korenovo inds.

since the assessment of inds and settlement features from becsehely are still in progress we can only give a preliminary sketch of the sopot period of the settlement in particular about the ceramic inds. he ine wares of the sopot culture are characteristically grey and the main types are biconical bowls, mugs, cups, lat bowls with everted rims and pedestalled bowls (Fig. 12). Decorative elements of the ine wares are small applied knobs on the belly of the vessels, or geometrical red or sometimes yellow paintings (Fig. 12. 1–4b). coarse wares are usually grey and brown tempered with crushed or uncrushed quartz pebble. leading types are the big bowls with an s proile, oval and lat dishes, amphorae and small legged-vessels often with applied knobs on their belly, further the buts (Fig. 13).

Diferent types of women igurines were also found in becsehely. one of the types sits on a throne and her hands are crossed in front of her chest (Figs. 14. 1, 3a–c). another type has the characteristics of sé type igurines. his type is a steatopygic torso with truncated arms. he head is rounded, the hair, eyes and mouth are incised and the nose is plastic (Fig. 14. 4a–5b). his representation leads us to the earliest lengyel culture. In the assemblage of becsehely western balkanian butmir type ceramics (Fig. 14. 6–8) also appear with incised spiral decoration and red painting. he most characteristic amongst them is a mushroom-shaped vessel that became characteristic in the formative lengyel phase although it was also present in the early classic phase of the lengyel culture.

In order to reine the relationship between the linear pottery, sopot and Malo korenovo ceramics and assess whether the Malo korenovo, zseliz, Vinča, butmir and Šarka ceramics were locally made or imported, forty six ceramics were submitted for petrographic analysis, from which twenty seven samples were examined by x-ray difraction analysis (XrD) and x-ray luorescence spectroscopy (Xrf).

petrographically the Malo korenovo samples show extensive similarities to the linear pottery wares in terms of the type, size and amount of non-plastic inclusions (Figs. 16–17). he way the raw materials were selected and prepared was also very similar. In the light of this, the ceramic technological tradition of the Malo korenovo wares is very similar to that of the linear pottery ceramics. he importance of this result is to highlight the potential of ceramic technological studies in understanding the relationship between cultural groups. by using traditional typological methods

MOMOSZ.indb 122 2012.12.02. 13:44:13

123


only it is diicult to assess the relationship between the linear pottery, Malo korenovo and sopot cultures, in particular because Malo korenovo pottery appears mainly in mixed features at the site together with linear pottery and sopot wares making it diicult to assess its chronological position and its appearance in south-western Hungary. he raw materials and technologies of zseliz, Šarka and Vinča ceramics are also similar to the linear pottery and Malo korenovo wares in terms of raw materials.

sopot wares, however, have distinct technological features from the linear pottery, Malo korenovo, zseliz, Šarka and Vinča wares. he most characteristic fabric of the sopot ceramics is a very ine-grained ‘clean and micaceous’ raw material (levigated?) without tempering or tempered with small pebbles. he ‘clean and micaceous’ fabric without tempering was also identiied in the butmir ceramics, thus butmir vessels were made similarly to the sopot wares showing a strong relationship between the two cultural groups.

X-ray difraction analysis indicates that the examined ceramics were ired at similar temperatures characteristically between 600–700 °c (Figs. 18–24). X-ray luorescence analysis shows very similar main and trace element concentrations of the examined samples (Figs. 25–36). he extensive similarities between the raw materials of the linear pottery, Malo korenovo, zseliz, Vinča and Šarka ceramics as one compositional group, and the similarities in the sopot and butmir ceramics as another compositional group indicate that the Malo korenovo, zseliz, Vinča, butmir and Šarka vessels were locally made from local raw materials.

KALICZ NÁNDORMta régészeti Intézet1250 budapestúri u. [email protected]

KREITER ATTILAMagyar nemzeti Múzeum nemzeti Örökségvédelmi központ1113 budapestDaróci út [email protected]

KREITER ESZTERMagyar nemzeti Múzeum nemzeti Örökségvédelmi központ1113 budapestDaróci út [email protected]

TOKAI ZITA MÁRIAMagyar nemzeti Múzeum nemzeti Örökségvédelmi központ1113 budapestDaróci út [email protected]

MOMOSZ.indb 123 2012.12.02. 13:44:13

124


TÓTH MÁRIAMta csillagászati és földtudományi kutatóközpontföldtani és Geokémiai Intézet1112 budapestbudaörsi út [email protected]

BAJNÓCZI BERNADETTMta csillagászati és földtudományi kutatóközpontföldtani és Geokémiai Intézet1112 budapestbudaörsi út [email protected]

iroDAloM

aMMerMan–caVallI-sforza 1973 ammerman, albert j.–cavalli-sforza, luigi luca: a popu-

lation model for the difusion of the early farming in eu-rope. In: renfrew, colin (ed.): he explanation of culture change. Models in prehistory. london, 1973. 343–357.

araDI 1992 aradi csilla: Vörs–Máriasszony-sziget. régfüz 44 (1992) 26–27.

bánffY 2000 bánfy, eszter: he late starčevo and the earliest linear pottery groups in Western transdanubien. Docpraehist. 27 (2000) 173–185.

bánffY 2001 bánfy, eszter: neue funde der starčevo-kultur in südtransdanubien. In: festschrift für Gheorghe lazarovici – zum 60. Geburtstag. timişoara, 2001. 41–58.

bánffY 2004a bánfy, eszter: he 6th Millenium bc boundary in western transdanubia and its role in the central european neolithic transition – (he szentgyörgyvölgy–pityerdomb settlement). VariaarchHung 15, budapest, 2004.

bánffY 2004b bánfy, eszter: advances in the research of the neolithic transition in the carpathian basin. In: lbk Dialogues – studies in the formation of the linear pottery culture. bar International series 1304, 2004. 49–70.

bánffY 2005 bánfy, eszter: Mesolithic-neolithic contacts as relected in ritual inds. In: Docpraehist. 32, 2005. 73–86.

MOMOSZ.indb 124 2012.12.02. 13:44:13

125


bánffY–Marton–osztás 2010 bánfy, eszter–Marton, tibor–osztás, anett: early

neolithic settlement and burials at alsónyék–bátaszék. In: kozłovski, janusz k.–raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest, 2010. 37–51.

p. barna 2004a p. barna judit: becsehely–Homokos. előzetes az M7 gyors-forgalmi út 71. sz. lelőhelyén feltárt neolitikus telep kutatá-sáról (1999–2000). MΩMoΣ II (2004) 33–44.

p. barna 2004b p. barna judit: adatok a késő neolitikus viselet megismerésé-hez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján zalMúz 13 (2004) 29–53.

p. barna 2005a p. barna judit: sormás–török-földek településtörténeti átte-kintése. a középső neolitikum. – he history of a settlement of sormás–török-földek. Middle neolithic. zalMúz 14 (2005) 17–36.

p. barna 2005b p. barna judit: késő neolitikus viseletrekonstrukciók a lengye-li kultúra leletei alapján. – reconstruction of late neolithic costume based on inds of the lengyel culture. Ősrégészeti levelek 7 (2005) 50–59.

p. barna 2007a p. barna judit: középső- és késői újkőkor átmenete: sopot-kultúra. sormás–Mántai-dűlő (zala megye). In: Ilon Gábor (szerk.): százszorszépek. emberábrázolás az ős-kori nyugat-Magyarországon. – Die Wunderschönen. Menschendarstellung im urzeitlichen Westungarn. – Wunderful beauties. Human representations in prehistoric western Hungary. szombathely, 2007. 84–95.

p. barna 2007b p. barna judit: középső- és késői újkőkor átmenete: sopot-kultúra. sormás–török-földek (zala megye). In: Ilon Gábor (szerk.): százszorszépek. emberábrázolás az ős-kori nyugat-Magyarországon. – Die Wunderschönen. Menschendarstellung im urzeitlichen Westungarn. – Wunder ful beauties. Human representations in prehistoric western Hungary. szombathely, 2007. 96–99.

belénYesY–Marton–oross 2002 belényesy károly–Marton tibor–oross krisztián: balaton-

szárszó–kis-erdei-dűlő. In: Honti szilvia–belényesy károly–Gallina zsolt–kiss Viktória–kulcsár Gabriella–Marton tibor–nagy ágnes–németh péter Gergely–oross krisztián

MOMOSZ.indb 125 2012.12.02. 13:44:13

126


–sebők katalin–somogyi krisztina: a tervezett M7-es au-tópálya somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. előzetes jelentés II. – rescue excavations in 2000–2001 on the planned route of the M7 Motorway in somogy county. preliminary report II. sMk XV (2002) 9–15.

benac 1973 benac, alojz: obre I – a neolithic settlement of the starčevo-Impresso and kakanj cultures at raskršće. In: Wiss. Mitt. bosnia-Herzegovina landesmus. 3, sarajevo, 1973. 328–429.

t. bIró 2001 t. biró, katalin: he „ham“ of bagódomb. In: festschrift für Gheorghe lazarovici – zum 60. Geburtstag. timişoara, 2001. 91–122.

t. bIró 2002 t. biró, katalin: advances in the study of early neolithic lithic materials in Hungary. antaeus 25 (2002) 119–168.

bÖkÖnYI 1959 bökönyi, sándor: Die frühe Wirbeltierfauna ungarns. actaarchHung 11 (1959) 39–102.

bÖkÖnYI 1974 bökönyi, sándor: History of domestic mammals in central and eastern europe. budapest, 1974.

bÖkÖnYI 1977 bökönyi sándor: Délkelet-európa korai állattartásának ki-alakulása és közelkeleti kapcsolatai. agrártört. szemle 1–2 (1977) 1–23.

bÖkÖnYI 1981 bökönyi, sándor: early neolithic vertebrate fauna from lánycsók–égetthalom. actaarchHung 33 (1981) 21–34.

bÖkÖnYI 1992 bökönyi, sándor: he early neolithic vertebrate fauna of endrőd 119. In: cultural and landscape in south-east Hun-gary I – reports on the Gyomaendrőd project. archaeolingua 1, 1992. 195–299.

buDja 1996 budja, Mihael: Domesticates and pottery in late Mesolithic contexts and conclusion. In: poročilo o’raziskovanju paleolitika, neolitika in eneolitika v slovenji 23, 1996. 61–76.

cHapMan 1981 chapman, john: he Vinča culture of south-east europe: studies in chronology, economy and society (2 vols). bar International series. 1981. 117.

MOMOSZ.indb 126 2012.12.02. 13:44:13

127


cHIlDe 1936 childe, Vere Gordon: Man makes himself. london, 1936.

cHIlDe 1971 childe, Vere Gordon: he neolithic revolution. In: struever, stuart (ed.): prehistoric agriculture, Garden city, new York, 1971.

claDDers 2001 cladders, Maria: Die tonware der Ältesten bandkeramik. untersuchung zur zeitlichen und räumlichen Gliederung. universitätsforschungen zur prähistorischen archäologie 72, bonn, 2001.

cole 1970 cole, sonia: he neolithic revolution. london, 1970.

csernY–naGY-boDor 1999 cserny, tibor–nagy-bodor, elvira: Geological-paly no-

logical research of wetlands at the foothills of alp. In: Draxler Ilse–lippert andreas (Hrsg.): pollenanalytische Daten und eine archaeologische bestandaufnahme zur frühen siedlungsgeschichte im Gebiet zwischen raab und Mur (Österreich, slowenien, ungarn). abhandlungen der Geologischen bundesanstalt 56, 1999. 337–396.

ЧОХАЖИЕВ 2001 Чохаджиев, cтефан: baкcevo. Veliko tyrnovo 2001.

Ђc III–cpf III 1986 Кoндиђ, b.–Ћердaпске Свеске III (Hrsg.): cahiers des portes de fer III. beograd, 1986.

DIMItrIjeVIĆ 1961 Dimitrijević, stojan: problem neolita i eneolita u sjeverozapadnoj jugoslavija. oparch V., zagreb, 1961.

DIMItrIjeVIĆ 1969 Dimitrijević, stojan: Das neolithikum in syrmien, slawonien und nordwestkroatien. archIug 10 (1969) 39–76.

DIMItrIjeVIĆ 1974 Dimitrijević, stojan: problem stupnjevanja starčevake kulture s posebnim obzirom na doprinos juznopanonskih nalazista resavanju ovih problema. – Die Gliederung der starcevo-kultur mit besonderer rücksicht auf den beitrag der südpannonischen fundstellen zur lösung dieses problems. Materijali 10 (1974) 59–120.

DIMItrIjeVIĆ 1978 Dimitrijević, stojan: neolit u sjeverozapadnoj Hrvatskoj. – Das neolithikum in nordwestkroatien. arheološka Istraživvanja u Istraz. u. sjevern. Hrvatskoj. zagreb, 1978. 71–128.

MOMOSZ.indb 127 2012.12.02. 13:44:14

128


DIMItrIjeVIĆ 1979 Dimitrijević, stojan: sjeverna zona. In: benac, alojz (Yp.): praistorija jugoslavenskih zemalja II, neolitsko doba. sarajevo, 1979. 229–360.

DoMbaY 1960 Dombay, jános: Die siedlung und das Gräberfeld in zengővárkony. archHung 37, 1960.

DoMboróczkI 2005 Domboróczki lászló: a körös kultúra északi elterjedé-si határának problematikája a tiszaszőlős–Domaházi-pusztán végzett ásatás eredményeinek fényében. – he problems of excavation results from tiszaszőlős–Domaháza. archaeometriai Műhely, http://www.ace.hu/am, 2005/2, 5–15.

DoMboróczkI–raczkY 2010 Domboróczki, lászló–raczky, pál: excavations at Ibrány-nagyerdő and the northernmost distribution of the körös culture in Hungary. In: kozłovski, janusz k.–raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest 2010. 191–218.

eIcHMann et al. 2010 eichmann, William–kertész, róbert–Marton, tibor: Mesolithic in the bk heartland of transdanubia, Western Hungary. In: Gronenborn, Detlef–petrasch, jörg (Hrsg.): Die neolithisierung Mitteleuropas – he spread of the neolithic to central europe. Main, 2010. 211–233.

eŐrY et al 1991 eőry béla–sági károly–törőcsik zoltán: a Dunántúli Vo-naldíszes kerámia kultúrája `̀ tapolcai csoportjának`̀ leg-újabb lelőhelyei a balaton környékéről. a tapolcai Városi Múzeum közleményei 2, 1991. 7–30.

feWkes et al. 1933 fewkes, Vladimir jaroslav–Goldman, Hetty–ehrich, robert W.: excavations at starčevo, Yugoslavia, seasons 1931 and 1932. In: baspr 9, 1933. 33–54.

füzes 1989 füzes Miklós: a földművelés kezdeti szakaszának (neo-litikum és rézkor) növényleletei Magyarországon. – Die planzenfunde in ungarn der anfänglichen entwicklungsstufe des ackerbaues (neolithikum und kupferzeit). In: a tapolcai Városi Múzeum közleményei 1, tapolca, 1989. 139–238.

füzes 1991 füzes Miklós: a Dunántúl korai növénytermesztése és nö-vényleletei. a starčevo kultúra és a „tapolcai csoport“.

MOMOSZ.indb 128 2012.12.02. 13:44:14

129


– Die frühe planzenzucht und die planzenfunde in transdanubien. – Die starčevo-kultur und die „tapolca-Gruppe.“ In: törőcsik zoltán (szerk.): a Dunántúli Vonal-díszes kerámia kultúrája „tapolcai csoportjának“ balaton környéki lelőhelyei. tapolca, 1991. 267–362.

GeorGIeV 1981 Georgiev, Georgi Ivanov: Die neolithische siedlung bei Čavdar, bezirk soia. In: cultures préhistoriques en bulgarie. soia, 1981. 63–109.

Gronenborn 1998 Gronenborn, Detlef: Ältestbandkeramische kultur, la Hoguette, limburg, and…What else? – contemplating the Mesolithic-neolithic transition in southern central europe. In: Documenta praehist. 25, 1998. 189–202.

Gronenborn 2004 Gronenborn, Detlef: comparing contact-period archaeologies: the expansion of farming and pastoralist societies to continental temperate europe and to southern africa. In: before farming: the archaeology and anthropology of hunter-gatherers. online version, 2004/4, 3. cikk, 35.

GrüGer–beuG 1988 Grüger, eberhard. M–beug, Hans jürgen: botanical Investigations at Divostin and Grivac. In:. Mcpherron, alan–srejović, Dragoslav (eds.): Divostin and the neolithic of central serbia. university of pittsburgh, 1988. 415–418.

GYulaI 2010 Gyulai, ferenc: archaeobotanical research at the kö-rös culture site Ibrány-nagyerdő and its relationship to plantremains from bontemporaneous sites in Hungary. In: kozłowski, janusz k.– raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost Distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest, 2010. 219–237.

p.HartYánYI–noVákI 1974 p. Hartyányi borbála–nováki Gyula: növényi mag- és ter-mésleletek Magyaroroszágon az újkőkortól a XVIII. századig II. MMMk (1973–1974) 1974. 23–73.

HorVátH 2003 Horváth lászló: becsehely–Homokos-dűlő. régkut 2000 (2003) 97.

HorVátH 2005 Horváth lászló: becsehely–bükkaljai-dűlő. régkut 2004 (2005) 175–176.

MOMOSZ.indb 129 2012.12.02. 13:44:14

130


HorVátH–kalIcz 2003 Horváth lászló–kalicz nándor: újkőkori település feltárása petriventén (zala megye). – excavation of a neolithic site at petrivente (zala county). régkut 2001 (2003) 5–29.

HorVátH–H. sIMon 2003 Horváth, lászló andrás–H. simon, katalin: Das neolithikum und die kupferzeit in südwesttransdanubien. In: kovács tibor (Hrsg.). Inventaria praehistHung 8, 2003.

Ilon 2007 Ilon Gábor (szerk.): százszorszépek. emberábrázolás az őskori nyugat-Magyarországon. – Die Wunderschönen. Menschendarstellung im urzeitlichen Westungarn. – Wunderful beauties. Human representations in prehistoric western Hungary. szombathely, 2007.

járaI-koMlóDI 1969 járai-komlódi Magda: adatok az alföld negyedkori klí-ma- és vegetációtörténetéhez II. botanikai közlemények 56 (1969) 43–55.

járaI-koMlóDI 1987 járai-komlódi, Magda: post-glacial climate and vegetation history in Hungary. In: pécsi, Márton–kordos, lászló. (eds.): Holocene enviroment in Hungary. ottawa–budapest, 1987. 37–47.

joVanoVIĆ 1969 jovanović, borislav: chronological frames of the Iron Gate Group of the early neolithic period. archIug 10 (1969) 23–38.

joVanoVIĆ 1987 jovanović, borislav: Die architektur und keramik der siedlung padina b am eisernen tor, jugoslawien. Germania 65 (1987) 1–16.

kaczanoWska–kozŁoWskI 1985 kaczanowska, Małgorzata–kozłowski, janusz k.: chipped

stone Industry from Golokut. rad Vojvodanskih Muzeja 29 (1984–1985) 1985. 27–31.

kalIcz 1969 kalicz, nándor: einige probleme der lengyel-kultur in ungarn. Študzvesti 17 (1969) 177–205.

kalIcz 1976 kalicz, nándor: archälogische forschungen. archért 103 (1976) 289.

kalIcz 1977 kalicz, nándor: becsehely. ausgrabungen und bibliographien 1975. MittarchInst 7 (1977) 199–120., 211–212.

MOMOSZ.indb 130 2012.12.02. 13:44:14

131


kalIcz 1979a kalicz, nándor: funde der ältesten phase der linienbandkeramik in südtransdanubien. MittarchInst 8–9 (1978–1979) 1979. 13–46.

kalIcz 1979b kalicz, nándor: becsehely I. ausgrabungen und bibliographien 1976–1977. MittarchInst 8–9 (1978–1979) 1979. 201–203., 395–398.

kalIcz 1980 kalicz, nándor: neuere forschungen über die entstehung des neolithikums in ungarn. In: kozlowski, janusz k.–Machnik, jan (eds.): problémes de la néolithisation dans certaines régions de l’europe. Wroclaw–Warszawa–kraków–Gdansk, 1980. 97–122.

kalIcz 1983 kalicz, nándor: Die körös-starčevo-kulturen und ihre beziehungen zur linienbandkeramik. nachrichten aus niedersachsens urgeschichte 52 (1983) 91–130.

kalIcz 1984 kalicz, nándor: übersicht über den forschungsstand der entwicklung der lengyel-kultur und die ältesten „Wehranlagen” in ungarn. MÖaG, Wien 33–34 (1983–1984) 1984. 271–293.

kalIcz 1985 kalicz nándor: kőkori falu aszódon. – neolithisches Dorf in aszód. Múzeumi füzetek 32, aszód, 1985.

kalIcz 1988a kalicz nándor: a termelőgazdaság kezdetei a Dunántúlon. nagydoktori disszertáció. kézirat. 1988.

kalIcz 1988b kalicz, nándor: beiträge zur entsterungsphase der lengyel-kultur. slovarch 36 (1988) 105–118.

kalIcz 1990 kalicz, nándor: frühneolithische siedlungsfunde aus südwestungarn. Inventaria praehist.Hungariae 4, budapest, 1990.

kalIcz 1991 kalicz, nándor: Die keszthely-Gruppe der transdanubischen (mitteleuropäischen) linienbandkeramik im lichte der ausgrabung in kustánszeg (Westungarn). commarchHung (1991) 5–32.

kalIcz 1993 kalicz, nándor: he early phases of the neolithic in Wes-tern Hungary (transdanubia) – zgodnje neolitske faze v zahodni Madzarski (transdanubiji). porocilo o raziskovanju

MOMOSZ.indb 131 2012.12.02. 13:44:14

132


paleolita, neolita in eneolita v sloveniji (később: Documenta praehistorica) 21 (1993) 85–35.

kalIcz 1995 kalicz, nándor: Die älteste transdanubische (mitteleuropäi-sche) linienbandkeramik. aspekte zum ursprung, chrono-logie und beziehungen. actaarchHung 47 (1995) 23–59.

kalIcz 1998 kalicz, nándor: figürliche kunst und bemalte keramik ausdem neolithikum Westungarns. archeolingua series Minor 10, budapest, 1998.

kalIcz 2000 kalicz, nándor: unterscheidungsmerkmale zwischen der körös- und der starčevo-kultur in ungarn. In: Hiller, stefan–nikolov, Vassil (Hrsg.): karanovo III. beiträge zum neolithikum in südosteuropa. Wien, 2000. 295–309.

kalIcz 2010 kalicz, nándor: an der Grenze “zweier Welten” – trans-danubien (ungarn) im frühneolithikum. In: Gronenborn, Detlef–petrasch, jörg (Hrsg.): Die neolithisierung Mitte-leuropas – he spread of the neolithic to central europe. Main, 2010. 235–254.

kalIcz 2011a kalicz, nándor: Méhtelek – he first excavated site of the Méhtelek Group of the early neolithic körös culture in the carpathian basin. bar International series 2321, 2011.

kalIcz 2011b kalicz, nándor: forschungen über die starčevo-kultur in transdanubien (ungarn). In: tomičić, Željko (ed.): panonski prapovijesni osviti zbornik radova posvećenih korneliji Minichreiter uz 65. obljetnicu života. zagreb, 2011. 105–129.

kalIcz–t. bIró–VIráG 2002 kalicz nándor–t. biró katalin–M. Virág zsuzsanna: Vörs, Mária asszony-sziget. régészeti kutatások Magyarországon 1999. budapest 2002. 15–22.

kalIcz–kalIcz–scHreIber 2002 kalicz, nándor–kalicz-shreiber, rózsa: Die Verbreitungs-

grenze der frühneolithischen kulturen in transdanubien (Westungarn). preistoria alpina 37, 2001, (2002) 25–44.

kalIcz–kreIter–tokaI 2007a kalicz, nándor–kreiter, eszter–tokai, zita Mária: Die rolle

der sopot-kultur in der entstehung der lengyel-kultur auf Grund der neuen ausgrabungen in südwestungarn.

MOMOSZ.indb 132 2012.12.02. 13:44:14

133


In: kozłowski, janusz k.–raczky, pál (eds.): he lengyel, polgár and related cultures in the Middle/late neolithic in central europe. kraków, 2007. 29–47.

kalIcz–kreIter–tokaI 2007b kalicz nándor–kreiter eszter–tokai zita Mária: középső- és

késői újkőkor átmenete: sopot-kultúra. becsehely–bükkaljai-dűlő (zala megye). In: Ilon Gábor (szerk.): százszorszépek. emberábrázolás az őskori nyugat-Magyarországon. – Die Wunderschönen. Menschendarstellung im urzeitlichen Westungarn. – Wunderful beauties. Human representations in prehistoric western Hungary. szombathely, 2007. 80–83.

kalIcz–MakkaY 1972a kalicz nándor–Makkay jános: a neolitikus sopot-bicske kultúra. archért 99 (1972) 3–13.

kalIcz–MakkaY 1972b kalicz, nándor–Makkay, jános: südliche einlüsse im frühen und mittleren neolithikum transdanubiens. alba regia 12 (1972) 93–105.

kalIcz–MakkaY 1977 kalicz, nándor–Makkay, jános: Die linienbandkeramik in der Großen ungarischen tiefebene. studarch 7, budapest, 1977.

kalIcz–Molnár–rózsás 2007 kalicz nándor–Molnár sándor–rózsás Márton: az élelem-

termelés kezdetei somogy megyében a kr. e. 7/6. évezred fordulóján. az újkőkor (neolitikum) legidősebb szakasza. – beginning of food production in somogy country the turn of the 7th–6th millenia b.c. he earliest phase of the neolithic. commarchHung (2007) 19–64.

kalIcz–VIráG–t. bIró 1998 kalicz, nándor–M. Virág, zsuzsanna–t. biró, katalin: he northern periphery of the early neolithic starčevo culture in south-western Hungary: a case study of an excavation at lake balaton. In: Documenta praeh. 25 (1998) 151–187.

kalIcz-scHreIber–kalIcz 1992 kalicz-schreiber, rózsa–kalicz, nándor: Die erste

frühneolithische fundstelle in budapest. In: Hommage a nikola tasić a l’occasiob de ses soixante ans. balcanica 23 (1992) 47–76.

karManskI 2005 karmanski, sergej: Donja branjevina: a neolithic settlement near Deronje in the Vojvodina (serbia). In: biagi, paolo (ed.):

MOMOSZ.indb 133 2012.12.02. 13:44:14

134


società per la preistoria e protostoria della regione friuli–Venezia Giulia, 2005.

károlYI 2004 károlyi, Mária: napszülöttek – savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. szombathely, 2004.

kaufMann 1976 kaufmann, Dieter: linienbandkeramische kultgegenstände aus dem elbe–saale–Gebiet. jschr. Mitteldt. Vorgesch. 60, Halle-saale, 1976. 61–96.

kaufMann 1991 kaufmann, Dieter: südöstliche einlüsse in der linienbandkeramik des elbe–saale–Gebietes. banatica 11, reşiţa, 1991. 275–295.

kertész 1996 kertész, róbert: he Mesolithic in the Great Hungarian plain – a survey of the evidence. In: tálas, lászló (ed.): at the fringes of three worlds. Hunter-Gatherers and farmers in the Middle tisza Valley. szolnok, 1996. 5–34.

kertész 2002 kertész, róbert: Mesolithic hunter-gatherers in the part of the Great Hungarian plain. In: praehistoria 3, Miskolc, 2002. 281–304.

kertész 2004 kertész róbert: tarnaörs–fodor-tanya. In: régészeti kutatá-sok Magyarországon 2003 – archaeological Investigations in Hungary 2003 (2004) 385.

kertész–süMeGI 2001 kertész, róbert–sümegi, pál: heories, critiques and model: Why did the expansion of the körös-starčevo culture stop in the centre of the carpathian basin? In: kertész, róbert–Makkay, jános (eds.): from the Mesolithic to the neolithic. archaeolingua 11, budapest, 2001. 225–246.

koVács et al. 2010 kovács, eszter zsóia–Gál, erika–bartosiewicz, lászló: early neolithic animal bones from Ibrány–nagyerdő, – Hungary. In: kozłowski, janusz k. – raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost Distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest, 2010. 238–254.

kutzIán 1944, 1947 kutzián Ida: a körös-kultúra – he körös culture. Disspann, ser II, 23, 1944, 1947.

lazaroVIcI 1977 lazarovici, Gheorghe: Gornea preistorie. reşiţa, 1977.

MOMOSZ.indb 134 2012.12.02. 13:44:14

135


lenneIs et al. 1996 lenneis, eva–stadler, peter–Windl, Helmut: neue 14c-Daten zum frühneolithikum in Österreich. In: préhistoire européenne 8 (1996) 97–116.

lekoVIĆ 1995 leković, Vladimir: neolitska naselja – neolithic settlements. In: Vaja, z. (Yp.): arheološka istraživanja duz autoputa kroz srem – archaeological investigations along the highway route in srem. (Ηobи cад) novi sad, 1995. 25–44.

lIcHtensteIn–tuGYa 2007 lichtenstein lászló–tugya beáta: becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhely archeozoológiai értékelése. 2007.

MakkaY 1978 Makkay, jános: excavations at bicske, I.: he early neolithic: he. earliest linear band ceramic. alba regia 16 (1978) 9–60.

MakkaY 1992 Makkay, jános: excavations at the körös culture settlement of endrőd–Öregszőlők 119 in 1986–1989. In: bökönyi, sán-dor. (ed.): cultural and landscape changes in south-east Hungary. archaeolingua, budapest, 1992. 121–193.

MakkaY 1996 Makkay, jános: heories about the origin, the distribution and the end of the körös culture. In: tálas, lászló (ed.): at the fringes of three worlds. Hunter-gatherers and farmers in the Middle tisza Valley. szolnok, 1996. 35–49.

MakkaY 2001 Makkay jános: a jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozások. – he jász-ság border and the Indoeuropean prehistory: archaeological realities and their linguistic interpretation. tisicum 12 (2001) 57–78.

MakkaY–starnInI–tulok 1996 Makkay, jános–starnini elisabetta–tulok, Magdolna:

excavations at bicske–Galagonyás (part III.) he notenkopf and sopot-bicske cultural phases societá per la preistoria e protostoria della regione friuli–Venezia Giulia, Quaderno 6, trieste, 1996.

MarkoVIĆ 1994 Marković, zorko: sjeverna Hrvatska od neolita do brončanog doba. problem kontinuiteta stanovništva i kultura svejerne Hrvatska od ranog neolita do početka brončanog doba. – nordkroatien vom neolithikum bis zur anfang der bronzezeit. Das problem der kontinuität der bevölkerung

MOMOSZ.indb 135 2012.12.02. 13:44:14

136


und kulturen im nordkroatien vom frühneolithikum bis zur anfang der bronzezeit. Muzej Grada koprivnice, koprivnica, 1994.

МАРКВИЧ 1974 Марквич, Всеволог: Буо-днесерская култура на территории Модавии. Κишнев, 1974.

Marton 2003 Marton tibor: Mezolitikum a Dél-Dunántúlon. – a somo-gyi leletek újraértékelése. – Das Mesolithikum im südlichen transdanubien. – Die neubewertung der funde aus dem so-mogy. studarch 9 (2003) 45–48.

Marton 2004 Marton, tibor: Material inds from balatonszárszó, neolithic settlement: connections within and without the tlpc territory. antaeus 27 (2004) 81–86.

MateIcIucoVá 2002 Mateiciucová, Inna: silexartefakte aus der ältesten und älteren lbk – fundstellen in brunn am Gebirge in niederösterreich (Vorbericht). antaeus 2 (2002) 169–187.

MeDzIHraDszkY 2001 Medzihradszky, zsóia: he holocene sequence of keszthely–úsztatómajor, Hungary. ann. Hist.-naturales Mus. nation. Hungarici 93, budapest, 2001. 5–12.

MeDzIHraDszkY–járaI-koMlóDI 1996 Medzihradszky, zsóia–járai-komlódi, Magda: late

Holocene vegetation history and the activity of man in the tapolca basin. ann. Hist.-naturales Mus. nation. Hungarici 88 (1996) 21–29.

MInIcHreIter 1992 Minichreiter, kornelija: starčevačka kultura u sjevernoj Hrvatskoj. – he starčevo culture in northern croatia. zagreb, 1992.

MInIcHreIter 1997 Minichreiter, kornelija: otkriće u lukaču požegi kap prilog poznavanju topograije naselja starčevačke kulture u sjevernoj Hrvatskoj. – entdeckung in lukač und požega als ein beitrag zur kenntnis der topographe der siedlungen der starčevo-kultur in nordkroatien. prilozi 11–12, 1994–1995 (1997) 7–36.

MInIcHreIter 2000 Minichreiter, kornelija: reljefni prikaz ženskov lika na posudama starčevačke kulture. – relief Images of female

MOMOSZ.indb 136 2012.12.02. 13:44:14

137


figures on starčevo culture Vessels. prilozi arheologiju 17, 2000. 5–15.

MInIcHreIter 2002 Minichreiter, kornelija: Žrtvenici i idoli starčevačkog naselja Galovo u slavonskom brodu. – altars and Idols of the starčevo settlement on Galovo in slavonski brod. prilozi arheologiju 19, 2002. 11–30.

MInIcHreIter 2006 Minichreiter, kornelija: novi radiokarbonski dadatumi rane starčevačke kulture u Hravatskoj. – new radiocarbon dates for the early starčevo culture. prilozi 23 (2006) 5–16.

MInIcHreIter 2007 Minichreiter, kornelija: slavonski brod-Galovo. Deset godina arheoloških istraživanja. – ten years archaeological excavations. zagreb, 2007.

MonaH 1997 Monah, Dan: plastica antropomorfă a culturii cucuteni-tripolie. – la plastique anthropomorphe de la culture cucuteni-tripolye. piatra neamţ, 1997.

Müller 1994 Müller, johannes: Das ostadriatische frühneolithikum. präharch. In südosteuropa, 9, berlin, 1994.

oross 2004 oross, krisztián: Das neolithische Dorf von balatonszárszó (forschung zwischen 2000–2002). antaeus 27 (2004) 61–80.

ÖzDoĞan–DeDe 1998 Özdoğan, Mehmet–Dede, Yüksel: an anthropomorphic Vessel from toptepe – eastern hrace. In: stefanovich, Mark et al (eds.): james Harvey Gaul – in memoriam. soia, 1998. 143–152.

pĂunescu 1978 păunescu, alexandru: cercetarile arheologice de la cuina turcului-Dubova (jud. Mehedinţi) les fouilles archéologiques de cuina turcului – Dubova (Dep. Mehedinti. tibiscus, Istorie 5, timişoara, 1978. 11–56.

paVúk 1980 pavúk, juraj: problem der Genese der kultur mit linearkeramik im lichte ihrer beziehungen zur starčevo-criş-kultur. In: kozlowski, janusz k.–Machnik, jan (eds.): problémes de la néolithisation dans certaines régions de l’europe. Wroclaw–Warszawa–kraków–Gdansk, 1980. 163–174.

MOMOSZ.indb 137 2012.12.02. 13:44:14

138


paVúk 1981 pavúk, juraj: umenie a život doby kamennej. – kunst und leben der steinzeit. ars slovaca antiqua. bratislava, 1981.

paVúk 2004 pavúk, juraj: early linear pottery culture in slovakia and the neolithisation of central europe. In: lbk Dialogues – studies in the formation of the linear pottery culture. bar International series 1304 (2004) 71–82.

pcrG 2010 he study of later prehistoric pottery: general policies and guidelines for analysis and publication. prehistoric ceramic research Group: occasional papers nos 1 and 2. 3rd edition revised. 2010.

petroVIĆ 1985 petrović, jelka: naselje starčevačke kulture na Golokutu kod Viziča. – a settlement of the starčevo culture at Golokut near Vizič. raD Војвођанских Музеја. – Vojvodjanskich Muzeja 29 (1984–1985) 1985. 9–25.

petroVIĆ 1987 petrović, jelka: zemunica u naselju starčevake culture na Golokutu – erdhütten in der siedlung der starčevača kultur auf Golokut. raD Војвођанских Музеја – Vojvodjanskich Muzeja 30 (1987) 13–28.

QuItta 1960 Quitta, Hans: zur frage der ältesten bandkeramik in Mitteleuropa. prähistzeitschr 38 (1960) 1–38., 153–188.

raczkY 1978 raczky pál: a körös-kultúra igurális ábrázolásai nagykörű-ből. – figurale Darstellungen der körös-kultur aus nagykö-rű. szMMé 1978. 15–17.

raczkY 1980 raczky pál: körös-kultúra újabb igurális ábrázolásai a kö-zép-tiszavidékről és történeti összefüggéseik. – new igural representations of the körös culture from the Middle tisza region and their historical connexions. szMMé 1979–1980 (1980) 528.

raczkY 1983 raczky pál: a korai neolitikumból a középső neolitikum-ba való átmenet kérdései a közép- és felső-tiszavidéken. – Questions of transition between the early and Middle neolithic in the Middle and upper tisza region. archért 110 (1983) 161–194.

raczkY 1988 raczky pál: a tiszavidék kulturális és kronológiai kapcsola-tai balkánnal és az égeikummal a neolitikum, rézkor idősza-kában. szolnok, 1988.

MOMOSZ.indb 138 2012.12.02. 13:44:15

139


reGenYe 1994 regenye judit: a Vor- és a protolengyel horizont lelőhelyei az észak-Dunántúlon (a sopot-kultúra) Doktori értekezés. kézirat. 1994.

reGenYe 2005 regenye judit: a vizsgálandó közép-dunántúli újkőkori kerá-mia és környezete. – neolithic pottery from transdanubia to be investgated of the project. archaeometrtai Műhely, www.ace.hu/am, 2005/2, 15–23.

reGenYe 2007 regenye judit: a starčevo kultúra települése a tihanyi-félszi-geten. – a settlement of the starčevo culture on the tihany peninsula. Ősrégészeti levelek 8–9. (2007) 5–15.

reGenYe 2010 regenye, judit: What about the other side starčevo and lbk settlements north of lake balaton. In: kozłovski, janusz k.– raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest, 2010. 53–64.

reGenYe 2011 regenye, judit: tihany-apáti, a starčevo culture site in Wes-tern Hungary. In: tomičić, Željko (ed.): panonski prapovijesni osviti zbornik radova posvećenih korneliji Minichreiter uz 65. obljetnicu života. zagreb, 2011. 131–149.

roMan–pĂunescu 1996 roman, petre–păunescu, alexandru: program de cercetare: cercetări íapura pre- şi protoistoriei ţinturilor Dunării de jos. – forschungsprogramm: forschungen zur ur- und frühgeschichte des unteren Donaugebietes. ostrovul corbului I, bucureşti, 1996.

sáGI et. al. 1966 sági károly (szerk.): Magyarország régészeti topográiája. 1. Veszprém megye régészeti topográiája. a keszthelyi és tapol-cai járás. sármellék-agyagbánya (40/1. lelőhely). /írta: bakay kornél–kalicz nándor– sági károly/. budapest, 1966.

sáGI–tÖrŐcsIk 1989 sági károly–törőcsik zoltán: a Dunántúli Vonaldíszes kerámia „tapolca csoportja“. – Die „tapolca-Gruppe“ der transdanubischen linienbandkeeramik (Vorbericht). tVMk 1 (1989) 29–129.

sáGI–tÖrŐcsIk 1991 sági, károly–törőcsik, zoltán: a Dunántúli Vonaldíszes kerámia kultúrája „tapolcai csoportjának“ balaton kör-nyéki lelőhelyei. – Die fundorte der zur transdanubischen linienbandkeeramik gehörende „tapolca-Gruppe“ in der balatongegend. tapolca, 1991.

MOMOSZ.indb 139 2012.12.02. 13:44:15

140


scHWarz–Mackensen 1985 schwarz-Mackensen, Gesine: Die frühbandkeramische siedlung bei eitzum, landkreis Wolfenbüttel. braunschweig, 1985.

H. sIMon 1990 H. simon, katalin: Der stand und die aufgaben der neolithikum- und kupferzeitforschung im komitat zala. zalMúz 2 (1990) 46–66.

H. sIMon 1996 H. simon, katalin: ein neuer fundort der starčevo-kultur bei Gellénháza (kom. zala, ungarn) und seine südlichen beziehungen. In: Draşovean, florin (ed.): he Vinča culture, its role and cultural connections. Internat. symp. on the Vinča culture, its role and cultural connections. timişoara, romania, ockt. 1995. timişoara, 1996. 59–92.

H. sIMon 2002 H. simon, katalin: Das fundmaterial der frühesten phase der transdanubischen linienbandkeramik auf dem fundort zalaegerszeg–andráshida, Gébárti-tó, arbeitsplatz III. antaeus 25 (2002) 189–203.

srejoVIĆ 1969 srejović, Dragoslav: lepenski Vir. beograd, 1969.

srejoVIĆ 1971 srejović, Dragoslav: Die lepenski Vir-kultur und der beginn der jungsteinzeit an der mittleren Donau. In: schwabedissen, H. (Hrsg.): fundamenta – Monographien zur urgeschichte. reihe a, band 3. 1971.

srejoVIĆ 1981 srejović, Dragoslav: lepenski Vir. regensburg, 1981.

staDler 2005 stadler, peter: settlement of the early linear ceramics culture at brunn am Gebirge, Wolfholz site. Docpraehist 23 (2005) 269–278.

staDler–kotoVa 2011 stadler, peter–kotova, nadezhda: early neolithic contacts between croatia and Vienna basin from 5700–5200 bc. In: tomičić, Željko (ed.): panonski prapovijesni osviti zbornik radova posvećenih korneliji Minichreiter uz 65. obljetnicu života. zagreb, 2011. 151–173.

staDler–kotoVa 2010 stadler, peter–kotova, nadezhda: early neolithic settlement from brunn Wolfholz in lower austria and the problem of the origin of (Western) lbk. In: kozłovski, janusz k.– raczky, pál (eds.): neolithization of the carpathian basin: northernmost distribution of the starčevo/körös culture. kraków–budapest, 2010. 325–348.

MOMOSZ.indb 140 2012.12.02. 13:44:15

141


stalIo 1986 stalio, blaženka: le site prehistorique ajmana a Mala Verbica. In: Ђc III – cpf III, 1986. 27–50.

stankoVIĆ 1986a stanković, svetozar: lokalite knjepište – une station du groupe de starčevo. In: Ђc III – cpf III, 1986. 447–452.

stankoVIĆ 1986b stanković, svetozar: embouchure du russeau kamenički potok – site du groupe de starčevo. In: Ђc III – cpf III, 1986. 467–471.

stÖckl 2002 stöckl, Horst: Hatten bandkeramische Gefäßverzierungen eine symbolische bedeutung im bereich des kultes? Varia neolithica II, Weissbach, 2002. 63–97.

süMeGI 2003 sümegi pál: a régészeti geológia és a történeti ökológia. – Die archäologische Geologie und die historische Ökologie. szeged, 2003.

süMeGI 2004a sümegi pál: preneolitizáció – egy kárpát-medencei késő mezolitikum során bekövetkezett életmódbeli változás kör-nyezettörténeti rekonstrukciója. – pre- neolitisation- the enviromental Historical reconstruction of a change in lifestyle occuring during the late Mesolithikum in the carpathian basin. In: MΩMoΣ II (2004) 21–32.

süMeGI 2004b sümegi, pál: environmental changes under the neolithisation process in central europe. before and after. In: antaeus 27 (2004) 117–127.

süMeGI–kertész 1998 sümegi pál–kertész róbert: a kárpát-medence őskörnyezeti sajátosságai – egy ökológiai csapda az újkőkorban? jászkun-ság 44 (1998) 144–157.

süMeGI–kertész 2001 sümegi, pál–kertész, róbert: palaeogeographic characteris-tics of the carpathian basin – an ecological trap during the early neolithic? In: kertész, róbert–Makkay, jános (szerk.): from the Mesolthic to the neolithic. archaeolingua 11, szol-nok, 2001. 405–415.

süMeGI–boDor–juHász et al. 2004 sümegi pál–bodor elvira–juhász Imola–Hunyadfalvi

zoltán–Molnár sándor–Herbich katalin–szegvári Gabri-ella–Imre Mariann–tímár Gábor: a balatoni déli autópá-lya régészeti lelőhelyeinek környezettörténeti feldolgozása. – enviromental history investigation on the archaeological

MOMOSZ.indb 141 2012.12.02. 13:44:15

142


sites of the south motorway at balaton. MΩMoΣ III. szom-bathely, 2004. 399–420.

szatHMárY 1988 szathmáry, lászló: he boreal (Mesolithic) peopling in the carpathian basin: he role of the pheripheries. folia Hist.-nat. Mus. Matrensis 13 (1988) 47–60.

taYlor–Mclennan 1985 taylor, s. r.–Mclennan, s. M.: he continental crust: its composition and evolution. oxford, 1985.

teŽak-GreGl 1993 težak-Gregl, tihomila: kultura linernotrakaste keramike u središnjoj Hrvatskoj. korenovska kultúra. – he linear pottery culture in central croatia. he korenovo culture. Dissertationes et Monographie 2., zagreb, 1993.

ТОДОРОВА–ВАЙСОВ 1993 Тодорова, X.–Вaйсов, И.: Новокаменната епоха в Бљгария. soia, 1993.

toDoroVIĆ 1968 todorović, jovan: Dobanovci, ciglana, zemun – naselje stračevačke kulture. archeoloski pregled 10 (1968) 9–11.

toDoroVIĆ 1969 todorović, jovan: selo, Dobanovci, srem - naselje starčevačke kulture. archeoloski pregled 11 (1969) 9–10.

tokaI 2003 tokai zita Mária: a Malo korenovo kultúra és a magyar-országi leletanyagának feldolgozása. Diplomamunka, szte, szeged, 2003. kézirat.

tokaI 2006 tokai zita Mária: adatok a Malo korenovo kerámia délnyu-gat-dunántúli megjelenéséhez. – Data on the appearance of Malo korenovo pottery in south-west transdanubia, Hun-gary. zalMúz 15 (2006) 9–23.

trbuHoVIĆ–VasIljeVIĆ 1983 trbuhović, Vojislav–Vasiljević, Milivoje: Најстарије земљраднчее културе Подрињу – he oldest agriculture at podrinje. Шабац – Šabac, 1983.

troGMaYer et al. 2005 trogmayer ottó–koncz Margit–paluch tibor: Hétezer éves kerámiaművészet. – seven thousand years old ceramic art. Hódmezővásárhely, 2005.

VasIĆ M. 1932–1936 Vasić, Miloje: praistoriska Vinča I–IV. beograd, 1932–1936.

VasIĆ r. 1986 Vasić, rasko: compte-rendu des fouilles du site prehistorique a Velesnica. In: Ђc III – cpf III, 1986. 264–285.

MOMOSZ.indb 142 2012.12.02. 13:44:15

143


VIráG–kalIcz 2001 M. Virág, zsuzsanna–kalicz, nándor: neuere siedlungsfunde der frühneolithischen starčevo-kultur aus südwestungarn. In: problems of the stone age in the old World. kraków, 2001. 265–279.

WHIttle 1985 Whittle, alasdair: neolithic europe: a survey. cambridge–new York, 1985.

WHIttle 1996 Whittle, alasdair: europe in the neolithic – he creation of new worlds. cambridge, 1996.

WHIttle et al. 2002 Whittle, alasdair–bartosievicz, lászló–Dušan, borić–pettit, paul–richard, Martin: In the beginning: new radiocarbon dates fort he early neolithic in northern serbia and south-east Hungary. antaeus 25 (2002) 63–117.

WInDl 1990 Windl, Helmut j.: Grabungen in einem siedlungsareal der linearbandkeramik in asparn/zaya, bH Mistelbach, niederösterreich. zalMúz 2 (1990) 19–21.

WosInskY 1896 Wosinsky Mór: tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig. budapest, 1896.

zalaI-Gaál 2005 zalai-Gaál István: a praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai). In: Gaál attila (szerk.): Wosinsky Mór „… a jeles pap, a kitűnő fériú, a nagy tudós…” 1854–1907. szekszárd, 2005.

zoffMann 1978 zofman zsuzsanna: antropological finds in lánycsók, Hungary from the early neolithic stračevo culture. jpMé 22 (1977) 1978. 152–162.

zólYoMI 1952 zólyomi bálint: Magyarország növénytakarójának fejlődés-története az utolsó jégkortól. Mta biológiai osztályának közleményei 1952. 491–530.

zólYoMI 1980 zólyomi, bálint: landwirtschaftliche kultur und Wanderung der Vegetation im Holozän am balaton. phytocoenologia 7 (1980) 121–126.

zVelebIl 2001 zvelebil, Marek: he agricultural transition and the origins of neolithic society in europe. studia praeh 28 (2001) 1–26.

MOMOSZ.indb 143 2012.12.02. 13:44:15

144


1. kép 1–2: becsehely–bükkaljai-dűlő lelőhely

MOMOSZ.indb 144 2012.12.02. 13:44:15


2. kép 1. a starčevo-kultúra lelőhelyei. 1–26: a Dél-Dunántúlon. számozatlanul Horvátországban: 1. becsehely I, 2. sormás, 3. zalavár, 4–5. sármellék I–II, 6. Gellénháza, 7. Vörs, 8. kéthely,

9. Mernye, 10. somogyjád, 11. kaposfüred, 12. kaposvár, 13. barcs, 14–15. Istvánd I–II, 16. siklós, 18. szentlászló, 19. babarc, 20. Dunaszekcső, 21. bóly, 22. Őcsény, 23. Medina,

24. Harc, 25. Dombóvár, 26. tihany. (1–6: zala megye, 7–15: somogy megye, 16–21: baranya megye, 22–25: tolna megye, 26: Veszprém megye),

2. a starčevo-, körös- és criş-kultúrák elterjedése a kárpát-medencében: 1. starčevo-kultúra, 2. körös-kultúra, 3. criş-kultúra, 4. Méhtelek fácies

MOMOSZ.indb 145 2012.12.02. 13:44:16

146


3. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–4: starčevo-kultúra. 1: áldozati objektum; 2–4: az áldozatai objektum különleges leletei

MOMOSZ.indb 146 2012.12.02. 13:44:17

147


4. kép 1–7: starčevo-kultúra. edénytöredékek emberábrázolással, oltár és a becsehelyi település edényei. 1, 4–7: becsehely–

bükkaljai-dűlő; 2: slavonski brod; 3: Vinkovci (2–3 MInIcHreIter 2000 után)

MOMOSZ.indb 147 2012.12.02. 13:44:17

148


5. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–15: a starčevo-kultúra telepének edényei és edénytöredékei

MOMOSZ.indb 148 2012.12.02. 13:44:17

149


6. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–13d: a starčevo-kultúra telepének edényei és edénytöredékei

MOMOSZ.indb 149 2012.12.02. 13:44:18

150


7. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1: a lelőhely összesítőtérképe; 2. légifotó az ásatásról;

3. Megújított árkok metszetfotója; 4–5. árkok felszínfotói

MOMOSZ.indb 150 2012.12.02. 13:44:25

151


8. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–9, 13: a DVk keszthelyi csoportjának durva kerámiaanyaga; 10–12. Miniatűr edények

MOMOSZ.indb 151 2012.12.02. 13:44:26

152


9. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–11: a DVk keszthelyi csoportjának inom kerámiaanyaga

MOMOSZ.indb 152 2012.12.02. 13:44:26

153


10. kép „Import” kerámiák. 1, 3a-10: becsehely–bükkaljai-dűlő; 2a-b: petrivente–újkúti-dűlő; 1, 3a-b: a DVk keszthelyi

csoportjának festett kerámiái; 2a-b, 4a-b: Malo korenovo kultúra karcolt-festett töredékei; 5–9b: zselizi kultúra töredékei; 10: Šarka típus edénytöredéke

MOMOSZ.indb 153 2012.12.02. 13:44:28

154


11. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–6b: a Malo korenovo kultúra leletei

MOMOSZ.indb 154 2012.12.02. 13:44:29

155


12. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–10: a sopot-kultúra leletanyaga

MOMOSZ.indb 155 2012.12.02. 13:44:31

156


13. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1–9: a sopot-kultúra leletanyaga

MOMOSZ.indb 156 2012.12.02. 13:44:31

157


14. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. 1, 3a-c: a sopot-kultúra idoltöredékei; 2: agyagcsillag; 4–5: séi típusú idoltöredékek;

6–8: butmir típusú töredékek

MOMOSZ.indb 157 2012.12.02. 13:44:32

158


15. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. petrográiai vizsgálatra kiválasztott minták

MINTASZÁM LELTÁRI SZÁM KULTÚRA FORMAÖSSZETÉTEL

CSOPORT

1. 075.259.2.3 Malo korenovo enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 12. 075.259.2.4 DVk kis gömbös edény peremtöredéke 13. 075.259.2.6 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 2

4. 075.259.3.2 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke, külsején vörös festék nyomaival 2

5. 075.259.3.6 DVk gömbös edény peremtöredéke 1

6. 075.553.1.1 sopot enyhén s-proilú tál peremtöredéke, belsején vörös festés nyomaival 2

7. 075.553.2.1 Malo korenovo enyhén s-proilú edény peremtöredéke 18. 075.553.3.3 DVk kis gömbös edény oldaltöredéke 19. 075.572.2.5 Malo korenovo gömbös edény oldaltöredéke 110. 075.603.1.3 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 211. 075.603.2.5 DVk gömbös edény oldaltöredéke 112. 075.617.1.2 DVk kis gömbös edény peremtöredéke 113. 075.617.3.1 DVk kis gömbös edény peremtöredéke 114. 075.617.3.2 Malo korenovo enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 115. 075.617.5.1 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 216. 075.572.2.1 DVk gömbös edény peremtöredéke 117. 075.584.1.1 DVk kis gömbös edény peremtöredéke 118. 075.584.1.5 DVk kis gömbös edény oldaltöredéke 119. 075.584.1.6 Malo korenovo kis csésze oldaltöredéke 1

20. 075.588.4.1 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke, külsején vörös festés nyomaival 2

21. 075.588.4.3 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 122. 075.588.6.1 DVk gömbös edény peremtöredéke 123. 075.588.6.2 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 124. 075.588.7.1 Malo korenovo gömbös edény oldaltöredéke 125. 075.588.14.6 DVk kis gömbös edény oldaltöredéke 126. 075.588.18.1 DVk gömbös edény peremtöredéke 127. 075.603.1.2 DVk gömbös edény peremtöredéke 128. 075.603.1.7 Malo korenovo gömbös edény oldaltöredéke 129. 075.603.2.2 sopot enyhén s-proilú kis edény peremtöredéke 230. 075.617.3.3 sopot gömbös kis edény peremtöredéke 131. b53.1 Malo korenovo oldaltöredék 132. b53.2 DVk kis gömbös edény oldaltöredéke 1

33. b53.3 sopot enyhén s-proilú peremtöredék vörös festés nyomaival 2

34. b53.4 sopot enyhén sopot oldaltöredék 235. b53.5 sopot kaviccsal soványított fazék 436. b52.1 Malo korenovo oldaltöredék 137. 075.13.4.5 zseliz töredék 138. 075.773.1.1 zseliz töredék 139. 075.169.1.8 zseliz töredék 140. 075.154.4.2 zseliz töredék 141. 075.135.2.4 zseliz töredék 142. 075.7.2.5 Šarka hengeres formájú, lekerekített peremű edényhez 143. 075.7.5.2 Šarka hengeres formájú, lekerekített peremű edényhez 144. 075.1198.1.7 Vinča nyomott gömbös edény 145. 075.1092.1.2 butmir gomba alakú edény 246. 075.493.2.2 butmir nem meghatározható 2

MOMOSZ.indb 158 2012.12.02. 13:44:32

159


16. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. kerámiák vékonycsiszolatai, 1. összetétel csoport: 1–2: DVk keszthelyi csoport; 3–4: Malo

korenovo; 5–6: zseliz; 7: Šarka; 8: Vinča. Minden mikrofotó +n, 40x

MOMOSZ.indb 159 2012.12.02. 13:44:34

160


17. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. kerámiák vékonycsiszolatai, 2. összetétel csoport: 1–4: sopot; 5–6: butmir.

3. összetétel csoport: 7: sopot; 4. összetétel csoport: 8: sopot. Minden mikrofotó +n, 40x

MOMOSZ.indb 160 2012.12.02. 13:44:35

161


18. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. DVk kerámiák röntgendifraktogramjai

19. kép becsehely–bükkaljai-dűlő.Malo korenovo kerámiák röntgendifraktogramjai

MOMOSZ.indb 161 2012.12.02. 13:44:41

162


20. kép becsehely–bükkaljai-dűlő.Šarka kerámiák röntgendif raktogramjai

21. kép becsehely–bükkaljai-dűlő.zseliz kerámiák röntgendif raktogramjai

MOMOSZ.indb 162 2012.12.02. 13:44:47

163


22. kép becsehely–bükkaljai-dűlő.Vinča kerámia röntgendifraktogramja

23. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. sopot kerámiák röntgendifraktogramjai

MOMOSZ.indb 163 2012.12.02. 13:44:53

164


24. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. butmir kerámiák röntgendifraktogramjai

25. kép becsehely–bükkaljai-dűlő.a vizsgált kerámiák főelemeinek paas-ra normált sokelemes gyakorisági diagramja

MOMOSZ.indb 164 2012.12.02. 13:44:56

165


26. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. a vizsgált kerámiák nyomelemeinek paas-ra normált sokelemes gyakorisági diagramja

27. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. DVk kerámiák oxidos összetétele

MOMOSZ.indb 165 2012.12.02. 13:44:56

166


28. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. sopot kerámiák oxidos összetétele

29. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. zseliz kerámiák oxidos összetétele

MOMOSZ.indb 166 2012.12.02. 13:44:57

167


30. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. Malo korenovo kerámiák oxidos összetétele

32. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. butmir kerámiák oxidos összetétele

31. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. Šarka kerámiák oxidos összetétele

MOMOSZ.indb 167 2012.12.02. 13:44:57

168


33. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. Vinča kerámia oxidos összetétele

34. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. a vizsgált kerámiák cao/al2o

3–sio

2/al

2o

3 diagramja

MOMOSZ.indb 168 2012.12.02. 13:44:59

169


36. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. a vizsgált kerámiák tio2–zr/V diagramja

35. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. a vizsgált kerámiák al2o

3–zr/V diagramja

MOMOSZ.indb 169 2012.12.02. 13:45:01

170


37. kép becsehely–bükkaljai-dűlő. kerámiák vékonycsiszolatai. Magas muszkovit tartalmú („csillámos”) kerámiák az 1. és 2. össze-tételcsoportból, nagyobb nagyításban. 2. összetétel csoport: 1–3: sopot; 4: butmir. 1. összetétel

csoport: 5: DVk keszthelyi csoport; 6–7: Malo korenovo; 8: zseliz. Minden mikrofotó +n, 100x

MOMOSZ.indb 170 2012.12.02. 13:45:02

A neolitikum történetI és kronológiai kérdései Becsehely–BükkaljaI-dűlő lelőhelyen

Documents

Transcript of A neolitikum történetI és kronológiai kérdései Becsehely–BükkaljaI-dűlő lelőhelyen