Post on 30-Mar-2023
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék………………………………………………………………………............2
1. Bevezetés……………………………………………………………………………............3
2. A briandi gondolat megszületése……………………………………………….................4
3. Briand életének és munkásságának áttekintése……………………………………….…5
4. Briand-terv megszületéséhez vezető út……………………………………………………6
4. 1. Gazdasági és politikai előzmények……………………………………………………….6
4. 2. A páneurópai mozgalom………………………………………………………………….7
5. A Briand-terv ……………………………………………………………………………....8
5. 1. A Memorandum megszületésének közvetlen előzményei……………………………..…8
5. 2. A Briand-memorandum…………………………………………………………………..9
5. 2. 1. Az új Európa koncepció alapjai…………………………………………….…9
5. 2. 2. Az új közösség kompetenciái…………………………………………………10
5. 2. 3. Javaslatok új intézményi keretek kialakítására……………………………….11
5. 2. 4. Gazdaságpolitikai javaslatok………………………………………………....14
5. 2. 5. A gazdasági együttműködés területei………………………………………...14
5. 2. 6. Gazdasági elképzeléseinek továbbélése………………………………………15
5. 2. 7. A nemzetek közötti szolidaritás………………………………………………15
5. 3. Briand elképzelésinek fogadtatása …………………………………………………...…16
6. Konklúzió……………………………………………………………………………….…17
Felhasznált irodalom…………..…………………………………………………………….19
Felhasznált jogszabályok……..…………………………………………………………..…20
2
"Úgy gondolom, hogy azokat a népeket, melyek földrajzilag oly közel fekszenek egymáshoz, mint az európaiak, egyfajta föderatív köteléknek kellene egymáshoz fűznie…”
A. Briand, 1929. szeptember, Genf.
Briand-terv Egy új, egységes Európáról alkotott elképzelés és annak továbbélése
1. Bevezetés
Az I. világháborút követően felbomlott a Bécsi Kongresszus által létrehozott európai
erőegyensúlyon alapuló békerendszer. Bár a XIX. század nem volt eseménytelen, hiszen az
1848-49-es forradalmak valamennyi európai országban elindították a népnek, mint politikai
tényezőnek a megerősödését. A német és az olasz egység megteremtésével két jelentős súlyú
állam gazdasági és politikai hatalmának megerősödése gondoskodott az európai erőviszonyok
fokozatos átalakulásáról. Ezen kívül a Török és az Orosz Birodalom meggyengülése
megindította a Balkán területén élő népek nemzeti fejlődését és teret adott önálló államiság
gondolatának kialakulásához, s ezzel új feszültségforrások jelentek meg Európában.
Az I. világháborút a szövetséges központi hatalmak a kontinentális Európa feletti
hegemónia biztosításáért vívták. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia veresége
azonban a győztes hatalmakat nem a tartós béke rendszere feltételének megteremtésére,
hanem a vesztes országok megbüntetésére indította. Ezáltal az I. világháború előtti
konfliktusok forrását nem szüntette meg, hanem újabb, súlyosabb konfliktusokat készített elő.
A világháború következményeként Európa három meghatározó gazdasági-politikai
egysége hullott szét: a Német Birodalom, az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar
Monarchia. Ebben a folyamatban meghatározó jelentőségű volt az Oroszországgal való
gazdasági kapcsolatok teljes megszűnése, a munkamegosztási rendszer teljes felbomlása.
Komoly visszaesés következett be az Európán belüli gazdasági kapcsolatokban is. Ez részben
annak volt köszönhető, hogy a korábbi 26 állam helyébe 38 állam lépett, s a meglévő 12
pénzrendszert 27 pénzrendszer váltotta fel. A vámhatárok hossza Európában mintegy 7 ezer
kilométerrel nőtt meg. A korábban önellátásra és az államon belüli árucserére berendezkedett
birodalmak helyébe külkereskedelemre utalt államok léptek, az ezt segítő intézményrendszer
teljes hiánya, a kereslet visszaesése és a közlekedési infrastruktúra komoly károsodása
mellett. Az önállósuló nemzetállamok a nehézségekre valutakontingentálással, behozatali és
3
kiviteli korlátozásokkal, védővámrendszer kialakításával, autark iparfejlesztéssel és
agrárprotekcionizmussal reagáltak, ami helyzetüket tovább nehezítette.1 A vesztes államok
jóvátételi kötelezettségei miatt a hiperinfláció és a teljes pénzügyi ellehetetlenülés, majd a
pénzreform tovább bonyolította a helyzetet. Ezek a folyamatok a gazdasági politikai
dezintegráció folyamatát erősítették Európában és hosszú időre illúzióvá tették az integrációs
törekvések sikeres megvalósítását.
2. A briandi gondolat megszületése
Mindezzel egy időben egy Aristide Briand nevű államférfi fejében egy együttműködésen
és megbékélésen alapuló politikának gondolata kezdett körvonalazódni. Meg kell hagyni,
hogy politikai pályafutásának kezdetén, követte azt a szellemi áramlatot, amelynek az volt a
célja, hogy „szorongassuk meg jól Németország nyakát”. 2
Néhány évvel később azonban Briand egy teljesen más, új irány felé kötelezte el magát.
Ez az új irányváltás kezdetben nem teljesen a jóindulaton és szolidaritáson alapult, mint
ahogy sokan gondolják és ahogy a köztudatban fennmaradt. Érdemes egy kicsit elképzelni
Briand nézőpontjából az adott kort és politikai helyzetet, és felismerni azt, hogy milyen
érdekek motiválhatták koncepciójának kialakítása során. Biztos volt benne, hogy nem lehet
Németországot hosszú időn keresztül abban a „legyengült állapotban tartani”, mint amibe a
háború után került. Ezzel párhuzamosan látta a szoros angol-francia együttműködés
szükségességét. Nagyon előrelátóan úgy gondolta, hogy nem lehet eközben megakadályozni
azt, hogy az erős Németország újjászülessen. Ezért úgy gondolta, hogy meg kell találni azokat
a csatornákat, amelyek a béke felé vezetnek, és melyek segítségével hosszútávú gyümölcsöző
kapcsolatot és együttműködés lehet létrehozni Franciaország és Németország között.3 Ez volt
az a politikai környezet, amelyben a „briandi-gondolat” megszületett, és amely igazi Európa
koncepcióhoz vezetett.
1 Zsúgyel János : Az európai integráció és intézmények története, Miskolci Egyetem, 2000 2 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 5. o. 3 Elisha ACHILLE: Aristide Briand, le paix mondial et l’Union Européenne, Ivoire Claire édition, Groslay (Val-d’Oise), 2003
4
3. Briand életének és munkásságának áttekintése
Briand egyike volt azon kevés államférfiaknak, akik az I. Világháború után ráébredtek
arra, hogy azok a politikai és társadalmi koncepciók, amelyek a XIX. Században uralkodtak,
teljen megdőltek. Az új politikai gondolkodásmód eredményeként született meg a Nemzetek
Szövetsége és az „Egyesült Európai Államok”4 gondolata.
Aristide Briand (1862. március 7. – 1932. március 7.) Bretagneban született, s mint
született „breton” egész életén át magában hordozta az őt körülvevő kultúrkör örökségét.
Édesapja, aki jómódú kocsmáros volt, Nantesba küldte középiskola tanulmányokat folytatni.
Nem volt jó tanuló, ugyanakkor Julies Verne (Magyarországon Verne Gyula néven
közismert) regényei nagy hatást gyakoroltak rá. Habár végülis elvégezte a jogi fakultást és
jogászként is praktizált, egész élete során sokkal jobban vonzotta az újságírás.5 A Le Peuple,
a La Lanterne, La Petite République című újságokban publikált, továbbá közreműködött a
L’Humanité nevű szocialista újság szerkesztésében is. Mint a munkásmozgalom jeles
támogatója, a Francia Szocialista Párt vezetőjévé válik. 1902-ben választják meg először
képviselőnek, majd a következő harminc évben számos alaklommal lesz miniszter a
kabinetben és Franciaország miniszterelnöke is egy ideig. Idővel magára marad a politikában.
1906-ban részt vesz Sarrien kormányában, és ezzel egy időben kilép a szocialista pártból.
Mint későbbi miniszterelnök, ő lesz az, aki 1910-ben leveri a vasúti dolgozók sztrájkját.
Annak ellenére, hogy nem hoz létre saját pártot, nagy túlélő marad a változások során,
képzelőerejének, szónoki tehetségének, és az egyszerű emberek iránti nyitottság és
megértésnek köszönhetően. Olyan korban élt, amikor a politikai koalíciók gyors változása
miatt egy miniszter széke sem volt hosszú időre bebiztosítva, de az mégis figyelemreméltó
„teljesítmény”, hogy Briand összesen 26 (!) alkalommal miniszter, ebből 6 alkalommal
miniszterelnök és 4 alkalommal6 külügyminiszter.7
Briand, aki mint a háború „nagy ellenségeként” közismert, a sors iróniája folytán, 17
hónapig vezette Franciaországot az I. világháború során. Briand nem vesz részt Clemenceau
kormányában, amely megköti a versailles-i békeszerződést. 1925-ban Painlevé-kormányában
külügyminiszteri helyet kap, ahol több mint öt és fél éven át sikeres külpolitikát folytat. Első
4 États-Unis d ’Europe 5 Marcel MORÉ, Le très curieux Julies Verne, Paris, Gallimard, 1960 6 Külügyminiszter: 1915-17, 1921-22, 1925-26, 1926-32. Miniszterelnök: 1909-11, 1913, 1915-17, 1921-22, 1925-26, 1929. 7 Raymond HESSE : Aristide Briand, premier européen, Paris, Fernand Sorlot, 1939
5
nagy eredménye a locarnoi egyezmények voltak. A szerződést áthatta Briand szellemisége és
békepolitikája. Ennek hatására válhatott Németország a Nemzetek Szövetségének tagjává.
A locarnoi egyezmények bilaterális struktúráján továbblépve született meg az igény egy
multilaterális szerződésrendszerre. Így került sor 1928 augusztus 27-én, Quai d’Orsay-ban,
Párizsban aláírt nyilatkozatra - elhíresült nevén Kellog-Briand paktum – amely elveti a
háborút, mit a politika törvényes eszközét. A szerződéshez összesen 59 állam csatlakozott,
amely azonban a gyakorlatban nem vált be, nem fékezte meg az agresszív hatalmakat sem
erőszakos terjeszkedő politikájukban, sem támadó háborúk megindításában.
4. Briand-terv megszületéséhez vezető út
4. 1. Gazdasági és politikai előzmények
Az I. világháborút követően a gazdasági szükségszerűség vezetett a német-francia
közeledéshez, amelynek döntő jelentősége van a háborút követő helyzet normalizálásában.
Igen súlyos helyzet alakult ki háborút követően, amelynek felszámolása kezdetben igen
reménytelennek tűnt. A vesztes háborút követően Németország keleti területeinek elvesztése
mellett az 1870. évi porosz-francia háború során bekebelezett Elzász és Lotharingia újból
Franciaország részévé vált. A jelentős számú németajkú lakosság francia fennhatóság alá
helyezése mellett a területen található vas- és acélgyártó kapacitások elvesztése is jelentős
érvágást jelentett a német gazdaságnak. Ezenkívül a német szénbányászati kapacitásokat
jelentős felvevő piacoktól fosztotta meg a határok újrarajzolása. A francia területen található
ipari kapacitások energiaellátásának biztosítása érdekében a Saar-vidék szénbányáinak
termelése 15 évre szintén Franciaországot illette meg, ennek biztosítása érdekében a Saar-
vidék népszövetségi igazgatás alá került.8
A békeszerződés teljesíthetetlen, és jórészt bizonytalan összegű kártérítés és jóvátétel
fizetésére kötelezte Németországot. A világháborút követő hatalmas gazdasági problémák
következtében a jóvátételt Németország nem teljesítette, ezért 1923-ban francia megszálló
csapatok vonulnak be a Ruhr-vidékre. A végsőkig elmérgesedett helyzetben az USA
feszültségenyhítő közreműködése indította el a közeledést.
A Dawes-terv alapján Németország jóvátétel fizetési kötelezettségeit egyértelműen
meghatározták, egyben kölcsönt biztosítottak az éves terhek teljesítéséhez.
8 Jacques BARIETY : Les relations franco-allemandes après la Première Guerre mondiale, Paris, Pendone, 1977
6
A gazdasági konszolidációt követően Stresemann német külügyminiszter indítványozta
1925-ben a locarnoi konferencia összehívását, melynek feladata a nemzetközi kapcsolatok
jövőjének új alapokra helyezése volt. A locarnói szerződésben Németország, Nagy-Britannia,
Olaszország, Belgium és Franciaország megállapodtak a Németország nyugati határainak
rögzítésében.9
Németország a locarnoi szerződés aláírásával fokozatosan kikerült elszigeteltségéből,
1925-ben Franciaország kivonta csapatait a Ruhr-vidékről. A jóvátétel ügyében szintén
mutatkoztak eredmények, amikor a Young-terv alapján a jóvátétel fizetési kötelezettségeket
59 évre osztják el. Ezt a megállapodást a hamarosan bekövetkező világgazdasági válság
megrendíti. A Hoover-moratórium alapján Németország 1930-ban a kifizetések
felfüggesztésének lehetőségét kapja meg, majd az 1932-ben megrendezett laussanne-i
konferencia döntésének megfelelően 3 milliárd aranymárka megfizetésével Németország
valamennyi további jóvátétel-fizetési kötelezettségtől mentesült.
4. 2. A páneurópai mozgalom
Ha a XX. század eleji eszmei áramlatokról beszélünk, említést kell tennünk a páneurópai
mozgalomról. Az I. világháborút után Európa elvesztette vezető szerepét a világgazdaságban
és világpolitika alakításában. Ez részben annak köszönhető, hogy háborút követően kis
nemzetállamok alakultak ki, amelyek nem rendelkeztek kellő gazdasági erővel. Az 1923-ban
értelmiségiekből megalakult Páneurópai-mozgalom gazdasági és politikai célokat tűzött ki.
Hosszú távú politikai programjukban felmerült a nemzetállamok felszámolásának és egy
európai szövetségi állam megteremtésének gondolata. Nemcsak a Páneurópai-mozgalom
létezett a két világháború között, ugyanakkor a számos mozgalom és szellemi irányzat közül
ez bizonyult a legéletképesebbnek. A II. világháborút követő nagy hatást gyakorolt az európai
integrációs folyamatokra.
A mozgalom ereje hangsúlyozottan pártok feletti jellegében és tömegmozgalomként való
működésében keresendő. Bár a pártok feletti jelleg megakadályozta abban, hogy
törekvéseinek megvalósításához a parlamenti demokráciákban szükséges párttámogatást
megszerezze, a pártoktól való függetlensége biztosította számára azt a lehetőséget, hogy a
pártpolitika területéről egyrészt a polgárok tudatában, másrészt az ezt formáló társadalmi-
művészeti elit tudatában mélyen elültesse az európai egység vonzó gondolatát. Így
9 P. RENOUVIN: Histoire des Relations Internationales, tome 7, Les Crises de XX. siècles, I de 1914 á 1929, Paris, 1957
7
gondoskodott arról, hogy a gondolat az aktuális pártpolitikai csatározásoktól függetlenül a
politikai elképzelések felszínén maradhasson és az európai polgárság számára tartós
igazodásra alkalmas eszmét teremtsen.
A mozgalom alapítását követően 1924-től rendszeresen megjelenő folyóiratot adott ki, s
Coudenhove-Kalergi gróf több könyvében foglalkozott az aktuális politikai helyzet
értékelésével és az európai egység kérdéseivel. A mozgalom ereje a számos helyi szervezet
működésében rejlett, ezen kívül befolyását nemzetközi kongresszusok szervezésével kívánták
növelni.
1926-ban rendezték meg Bécsben a Páneurópa-mozgalom első kongresszusára. A
kongresszus központi témája a német-francia megbékélés volt, míg a bizottsági vitákban a
gazdasági, politikai és kulturális együttműködés állt a középpontban. A mozgalom díszelnöki
tisztségét 1927-ben elvállalta Aristide Briand, ami az egységgondolat bizonyos politikai
térnyerését is szimbolizálta.
A később, 1930. évi Berlinben megrendezett kongresszus fő témája az európai
államszövetség tervezett megvalósítása volt az akkoriban nyilvánosságra került Briand-
memorandum alapján.
5. A Briand-terv
5. 1. A Memorandum megszületésének közvetlen előzményei
Az I. Világháborút követően az idő sohasem kedvezett annyira egy új Európa terv
megszületéséhez, mint az 1930-as években. A háború utáni nacionalista kedélyek kezdtek
lecsillapodni és a fenti egyezmények a gazdasági helyzetet is rendezni látszottak. Ezzel egy
időben világossá vált, hogy a Nemzetek Szövetsége igen ingatag lábakon áll, köszönhetően a
nemzeti érdekek összeütközéseinek.
1929. szeptember 5-én a Nemzetek Szövetségének X. Közgyűlésén Briand egy
történelmileg jelentős beszédet mondott. Kifejtette, hogy azok a népek, amelyek földrajzilag
közel vannak egymáshoz, felfoghatók úgy mint a „népek Európája”. Ezen népek között – már
csak a földrajzi meghatározottságból adódóan is – létezik egy bizonyos fajta kötöttség,
egymásra utaltság. Ezért olyan kapcsolatokat kell kiépíteni egymás közt, amelyek a
szolidaritásra épülnek, és amelyek segítik egymást. Az egész Európát közösen érintő
problémákkal és súlyos helyzetekkel – mint például a gazdasági váltságok – szemben egy
ilyen szolidaritásra épülő közösség könnyebben tud fellépni.
8
Ebben a beszédében is már felvázolta, hogy az államok között egy olyan szorosabb
„konzultációt” képzel el, amely meghaladja a hagyományos nemzetközi szervezetek kereteit.
Ezzel a gondolattal sokakban ellenérzést váltott ki. Ugyanakkor Briand már itt is
nyomatékosan kifejtette, hogy ez a szolidaritásra épülő rendszer egyáltalán, semmilyen
körülmények között sem érintené az államok szuverenitását.
1929. szeptember 9-én, négy nappal a genfi Közgyűlés előtti történelmi bejelentése után,
Briandnak sikerült – egy reggeli keretében – összehívni más az európai országok képviselőit,
hogy megvitassák az új európai szervezetre vonatkozó elképzeléseiket. Igazából a célja az
volt, hogy kipuhatolja, hogy egy föderatív vagy egy kooperatívabb Európa elképzelés várhat e
kedvezőbb fogadtatást. A meghívottak körében Briand elképzelései akkor még kedvező
fogadtatásra találtak és egyhangúlag felkérték Briandot, hogy az egységes Európára
vonatkozó elképzeléseit foglalja össze egy memorandumban.
5. 2. A Briand-memorandum
5. 2. 1. Az új Európa koncepció alapjai
1930. május 17-én Briand 25 európai államhoz címezte tervét, másképpen nevezve,
Memorandumát. Briand módosított az eredeti irányvonalon. Az 1929-es elképzelése jórészt
kizárólag gazdasági alapokon nyugodott. Az irányváltásnak az volt a fő oka, hogy ráébredt
arra, hogy kizárólag gazdasági alapokon nem lehet orvosolni a fennálló problémákat. A terv,
amelyet nevezhetünk úgy is, hogy az „Európa Unió terve” egy nagyon általános koncepció,
amely az európai kormányok közötti megértésre épít.10
Briand egy speciális föderatív kapcsolatot képzelt el az államok között, amely az állandó
és kölcsönös szolidaritásra épít, amely segítségével a felmerülő problémákat egy közösség
keretein belül lehet kezelni és megoldani. Az európai országinak képviselőinek összhangját
képzelte el az európai uniót érintő kérdések terén. Szerinte ezt az összhangot a közös európai
erkölcsre, morálra lehet alapozni. A közös, egyhangú döntések annak a közös felelősségnek a
kifejezései lennének, amelyek szembeszállnak azokkal a veszélyekkel, amelyek az európai
békét veszélyeztetik. Hangsúlyozta, hogy a későbbiek során az államok közötti szolidaritás
rendszerét intézményes keretek közé kell helyezni. Ennek a rendszernek a létrehozásának a
szükségszerűsége az államok földrajzi elhelyezkedéséből ered. Az európai államok közötti
kohézió hiányának képezte a legnagyobb akadályt egy olyan univerzális szervezet
10 A. AUBERT : Briand, Sa vie politique, l’orateur, l’homme, son œuvre, Paris, 1958, 192. o.
9
létrehozásával szemben, amely a közös béke felett őrködhetett volna. Álláspontja szerint azok
a nemzetközi garanciák, amelyeket a Locranói- egyezményben lefektettek, egy közös európai
bíráskodási rendszer alapjainak a létrehozását segíthetik elő. 11
A Briand által elképzelt európai rendszert a következő nevekkel illette: „Európai Unió”,
„Európai Társulás” és „Európai Közösség”.12 Ugyanakkor Briand – az európai államok
megnyugtatása végett – hangsúlyozta, hogy bármilyen fajta föderatív jellegű közösség is jön
létre, ez nem fogja érinteni az államok szuverenitását. Ez volt az államok „abszolút
szuverenitásának” terve, amely a független, egymással békében élő európai nemzetek között
tud teljesen kiteljesedni.
Briand nyomatékosan kiemelte a szuverenitás értékét és fontosságát. Tudata, hogy a
nacionalizmus még mindig nagyon erős. Ezért csak olyan unió képzelhető volt el az európai
államok között, amely fenntartja a nemzeti kereteket, továbbá tiszteletben tartja minden
nemzet tradícióit és nemzeti sajátosságait. Briand korában az államok együttműködés csak
ilyen formában volt elképzelhető.
Briand egyszerűen egyesíteni kívánta a Nemzetek Szövetségének univerzális rendszerét
egy másik, új, európai rendszerrel, amely az államok szuverenitásán és az államok
egyenlőségének az elvén alapul. Briand felismerte a Nemzetek Szövetségének gyengeségét és
tehetetlenségét, amely megbénítja a szervezet cselekvési lehetőségeit. Ezért olyan formát
képzel el, amelyben a döntések egyszerűbben végrehajthatóak. Az államoknak fel kell
ismerniük egy szoros és tartós együttműködés szükségességét, amely földrajzi helyzetükből is
adódik.
5. 2. 2. Az új közösség kompetenciái
Briand szerinte léteznek olyan kérdések, amelyek kizárólag Európára tartoznak. Felvetette
annak a gondolatát, hogy bizonyos kérdésekbe az európai államoknak olyan döntéseket kell
meghozniuk, amelyek sokkal közvetlenebbek, határozottabbak, direktebbek és amelyek csak
kizárólagosan az államok kompetenciájába tartoznak. Ennél a pontnál érdemes egy kicsit
megállni és elgondolkozni. Ha belegondolunk, ezzel a felvetéssel Briand az Európai Unió
kizárólagos hatáskörébe tartozó területeket vetíti előre. Ide tartozik többek között a közös vám
vagy kereskedelmi politika. Igazából az, hogy mit tartozik az Európai Unió kizárólagos,
11 NÉMETH István-KOCSIS András: A francia kormány memoranduma az európai szövetségi rendszer szervezetéről (A Briand-memorandum), Társadalmi szemle, 1997/10, 66-71. o. 12 „Union européenne, association européenne et communauté européenne
10
illetve megosztott hatáskörébe, legtisztábban az Európai Alkotmányban13 található meg,
amelyet viszont - sajnálatos módon - az elutasító francia és holland népszavazás miatt még
mindig nem ratifikáltak.14 Briand másik érdekes felvetése volt – mint ahogy fent kifejtettem -
az olyan döntések meghozatala, amely sokkal közvetlenebbek és határozottabbak.
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés15 10. cikke (korábbi számozás szerint 5. cikk)
kimondja: „Az államok minden általános és egyedi intézkedést megtesznek azért, hogy
biztosítsák a jelen szerződésből fakadó kötelezettségek végrehajtását…” Továbbá az Európai
Alkotmányt(tervezet)16 is tartalmaz rendelkezéseket az Európai Unió hatásköreivel
kapcsolatban: „Ha egy meghatározott területen az Alkotmány kizárólagos hatáskört ruház az
Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a
tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak
célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.” Tehát mind a Szerződés, mind a az
Alkotmány tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a közösségre ruházott hatásköröket
tartalmazzák explicit formában. Úgy gondolom, hogy ezekben a szabályokban testesül meg az
a gondolat, amint Briand már sokkal korábbal elképzelt.
Nem szabad megfeledkeznünk a rendeletekről sem. Az Európai Unió rendeletei
közvetlenül alkalmazhatóak minden tagállamban. (Magyarul a rendelet hatályba lépése után
bármely nemzeti bíróság előtt hivatkozhatunk rájuk, még akkor is, ha a tagállam általi
implementációja nem, vagy nem teles mértékben valósult meg.) Ha újraolvassuk az előző
bekezdést, az érzésem támad, hogy a rendeletek közvetlen alkalmazhatóságának az „ötlete” is
valahonnan Briandtól ered.
5. 2. 3. Javaslatok új intézményi keretek kialakítására
Briand javaslata – kellően gyakorlatias ember lévén - számos gyakorlati megoldási
javaslatot is tartalmazott. Először is egy olyan megállapodás, egyezmény létrehozását
javasolja, amely egyrészről világosan meghatározza ennek az új európai szervezet céljait,
másrészről meghatározza azokat a morális alapokat, amelyre az új rendszert építeni lehet.
13 Az európai alkotmány létrehozásáról hozó szerződés, Brüsszel, 2004. október 29. CIG 87/2/04 REV 2 14 2006. január 12-ei állapotok szerint 15 Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat 1997) Hivatalos Lap C 340, 1997. november 10. 16 Szerződés európai alkotmány létrehozásáról Hivatalos Lap C 310, 2004. december 16.
11
Briand tervében igen konkrét javaslatokat tesz azzal kapcsolatban, hogy az új rendszert
milyen intézményi keretek közé lehetne terelni. Három fontos „szervet” jelölt meg, amely az
új európai rendszert vezetni fogja.
Az első az un. Európai Kontefencia17, amelynek elsődleges, vezető szerepet szán az
államok uniójában. Felépítése a következőképpen alakul Briand szerint: minden európai
kormány képviselői jelen vannak és képviseltetik magukat, így egy felelős, képviselő szerv
alakul, amely a legnagyobb hatalommal bír. Briand nem határozza meg pontosan az Európai
Konferencia hatáskörét, és hogy pontosan mekkora hatalommal bírjon. Úgy gondolja, hogy
ennek a kérdésnek a részletes kidolgozását a későbbiek során kell megvalósítani. Ez Briand
által elképzelt intézmény leginkább a napjaink Európai Unió Tanácsához hasonlít.
A második legfontosabb szervet tervében Állandó Politikai Bizottmány18 nevezte19
nevezte. Mint végrehajtó szerv, az ő feladata lenne az államok ügyeinek folyamatos intézése.
A Bizottmány feladat lenne a gazdasági ügyek folyamatos koordinálása, amelyet
természetesen a tagállamok politikája igen erőteljesen meghatározna. A Bizottmány felépítése
során jórészt szakértőkből állna, de politikai irányítás alatt. Briand szerint mind az Európai
Konferencia, mint a Bizottmány működését a Nemzetek Szövetségének a keretei közé kellene
elhelyezni. Mind a két szerv lehetséges székhelyének Briand Genfet javasolja. Ez azért
érdekes felvetés a mi nézőpontunkból, mert jelenleg Svájc nem tagja az Európai Uniónak, és
minden központi szerv Franciaországba, Luxemburgba és Belgiumba összpontosul. Ha
párhuzamot szeretnénk vonni Briand Európája és a napjaink Európai Uniója között,
észrevehetjük, hogy a Briand által javasolt Állandó Politikai Bizottmány gyakorlatilag a az
Európai Bizottsággal nagy hasonlóságot mutat. Persze meg kell jegyeznünk, hogy az Európai
Bizottságnak ma már nem politikai, hanem szakmai szervnek kell lennie. Elvileg
tevékenységüket a napi politikától függetlenül kell ellátniuk. A Biztosoknak az Európai Unió
közös érdekeit kell figyelembe venniük. Persze az a tény, hogy a Biztosokat a tagállamok
kormányai jelölik ki önmagában megkérdőjelezi az Európai Bizottság politikailag független
működését. (Nem is beszélve arról, hogy a napjainkban Brüsszelben tevékenykedő számos
lobbi-csoport milyen komoly befolyást gyakorol a döntések meghozatalára. Bár ez már a
gazadási és politikai hatalom befolyásolási lehetőségeinek melyebb elemzését teszi
szükségessé, és ami már nem tartozik jelen elemzés tárgyához.)
17 Conférence európéenne 18 Két okból használom a Bizottmányt szót a Bizottság helyett. Egyrészt mert ez így számomra jobban visszaadja az adott kor hangulatát, másrészt a Politikai Bizottság kifejezés egyesekben olyan érzeteket kelthet, amelyeknek semmi köze nincs a briandi világhoz és Briand koncepcióihoz. 19 Comité polotique permanent
12
A harmadik szerv Briand elképzelése szerint a Titkárság lenne.20 A Titkárság feladat,
hogy biztosítsa az Állandó Politikai Bizottmány és az Európai Konferencia működése során
felmerülő adminisztratív teendőket. E szerv feladata lenne, hogy a Bizottmány és a
Konferencia döntéseinek adminisztratív végrehajtását megvalósítsa, továbbá, hogy folyamatos
kapcsolatot tartson az államokkal. A Titkárság biztosítaná az európai együttműködés
folyamatosságát. Ennek a szervnek Briand nem szán semmilyen politikai funkciót vagy
hatáskört, továbbá semmilyen döntési jogosultsággal nem ruházza fel, szerepe pusztán
adminisztratív feladatokra koncentrálódik. Ha megint párhuzamot kívánunk vonni napjaink
Európai Uniójával, akkor ezeket az adminisztratív végrehajtó feladatokat az Európai
Bizottságon belül találhatjuk meg.21
Ha már párhuzamot vontam briandi-koncepció és napjaink Európája között, érdekes
megjegyezni, hogy Briand még csak államokat lát a szeme előtt. Igaz, hogy hangsúlyozza,
hogy létezik egy közös európai erkölcs, egy közös európai nép, ugyanakkor az még fel sem
merül benne, hogy az európai emberek valamilyen módon közvetlenül képviseljék magukat,
hogy legyen valamiféle beleszólásuk a döntések meghozatalába. Itt gondolok arra, hogy
Briand rendszerében nem képzelt el egyetlen egy olyan szervet sem, amely valamilyen módon
hasonlított volna napjaink Európai Parlamentjéhez. De ezt nem is várhatjuk el Briandtól,
hiszen ő egy nemzetközi szervezet-szerű, föderatív rendszert képzelt el, nem pedig egy – J. D.
Mouton professzor szavaival élve – posztnacionális közösséget. Mire eljutunk Briandtól egy
olyan Európai Parlamenthez, amely konzultatív szerepén túl végre valami erősebb, valós
hatalommal bír, igen hosszú az út.
Briand tervének következő részében fejti ki gazdasági elképzeléseit. A Bizottmány
feladatává teszi, hogy olyan általános koncepciókat dolgozzanak ki, amelyek meghatározzák
Európa gazdasági működését. Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy a Briand szeme előtt még
mindig a béke kérdése lebegett. Ez teljes mértékben érthető, hiszen még nem telt el nagyon
hosszú idő az I. világháború óta, és az azt követő gazdasági konfliktusok – mint például a
fentebb már ismertetett válság a Ruhr-vidékkel kapcsolatban – bármikor a háború veszélyével
fenyegettek.
20 Service de secrétaria 21 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 39-40. o.
13
5. 2. 4. Gazdaságpolitikai javaslatok
Briand világosan látta, hogy a békét gazdasági alapon lehet megteremteni. Minél
szorosabb gazdasági egységben élnek az európai országok, annál kisebb a valószínűsége,
hogy egymással szemben fegyveres akciókkal lépjenek fel. Ezért felmerült benne egy közös
piac megteremtésének a gondolata. Ennek a közös piacnak a segítségével az életszínvonalat a
lehető legmagasabbra lehetne emelni az egész közösség területén. Ezen szól még a tőke és
személyek szabad áramlásáról is a közösségen belül. Ezek rendkívül haladó gondolatok
voltak az adott korban, hiszen a mai Európai Unió alapjait képező négy alapszabadság (áruk,
személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása) közül három explicit módon módon
megjelent. Az, hogy a szolgáltatások szabad áramlásáról nem szól Briand, nem róható a
terhére, mivel az 1930-as években még a szolgáltatásoknak, és összességében a szolgáltatási
szektornak sokkal kisebb volt a jelentőrsége mint napjainkban.
Briand a közös gazdaságpolitikát három nagy területre osztotta fel. Az első területet
„általános gazdaságpolitikának” nevezte. A következő terület a „gazdasági eszközök” néven
szerepel. A harmadik nagy csoportot úgy nevezte, hogy „kommunikáció és tranzit”.22 Ezen
területeken történő fejlesztésekkel látta megvalósíthatónak a közös gazdaságpolitikát,
valamint a célként kiemelt életszínvonal fejlesztését.
5. 2. 5. A gazdasági együttműködés területei
Az általános területi felosztáson túl a memorandum második része explicite tartalmazza
azokat a területeket, amelyeken a szorosabb együttműködést az államok között. Az első
területet Briand egyszerűen általános gazdaságpolitikának nevezett. Ide tartozik a gazdasági
kapcsolatok fejlesztése és a közös intézményi keretek későbbi kialakítása. Ez egy elég tág
megfogalmazás, kellő szabadságot hagy az államoknak, hogy gazdaságpolitikájukat a
későbbiek során szabadon alakíthassák ki.
A következő csoport „kommunikáció és tranzit” néven szerepel a memorandumban. Ide
tartozik a közlekedés fejlesztése Európán belül. Szorgalmazza a hajózási szabályokat kialakító
nemzeti hatóságok szorosabb együttműködést. Nem feledkezett el a vasúti hálózat
fejlesztéséről sem, valamint arról, hogy a telegráf, telefon és postai szolgáltatások fejlesztési
is elengedhetetlen a közösségen belül.
22 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 40-41. o.
14
A következő csoportot „finanszírozás” néven nevezte. Felmerült benne az a gondolat,
hogy létre kellene hozni egy olyan közös alapot, amely a gazdaságilag elmaradott területek
fejlesztését segítik elő. Itt szól az „európai piacról”, valamint a pénzügyi kérdésekről is.
A negyedik csoport a munkával kapcsolatos kérdésekről szól. Itt még nem szól a
személyek szabad mozgásáról, ugyanakkor olyan államok közötti kapcsolatok fejlesztését
javasolja, amely megkönnyíti a munkavállalást egy másik európai államban. Kitér
társadalombiztosítási kérdésekre, valamint gondol a munkások nyugdíjazására vonatkozó
problémákra.
Az ezt követő csoport a „higiénia” néven illette Briand. Ebben az egész tág csoportban
nagyon sok fejlett, előre haladott gondolat merült fel. Ide sorolta az olyan higiéniai szabály
szabályok kialakításának a szükségszerűségét, amelyeknek minden államban egységesnek
kellene lennie. Javasolja, hogy az államok „egészségügyi hatóságai” működjenek együtt,
amely megelőzheti a járványok kialakulását. E pont alatt szól a gyermekhalandósággal
kapcsolatos problémák kezelésének lehetőségéről, valamint a tudományos együttműködésről.
Még egy pontot tartok érdemesnek kiemelni, ez az „interkulturális együttműködés”.
Kiemeli az egyetemek közötti kulturális együttműködés szükségességét, valamint azt, hogy a
tudományos kutatást össze kell hangolni a különböző európai országok között.23
5. 2. 6. Gazdasági elképzeléseinek továbbélése
A Briand által felvetett gazdaságpolitikai elképzelések hatást gyakorolnak a későbbi
európai folyamatokra. A majdnem harminc évvel később, 1958-ban Belgium, Franciaország,
Olaszország, Luxemburg, Hollandia és az NSZK által alapított Európai Gazdasági Közösség
(EGK) célkitűzéseik között is szerepel a munka és a tőke szabad áramlásának megvalósítása,
valamint a társadalmi jólét növelése. Ha megvizsgáljuk közelebbről az EGK-t a kezdetek
kezdetén, világosan láthatjuk, hogy Briand gondolatai már harminc évvel korábban jóval
előrehaladottabbak voltak.
5. 2. 7. A nemzetek közötti szolidaritás
A tervének utolsó részében Briand kifejti, hogy ő csak egy általános, gyakorlati
ésszerűségeken alapuló tervet ad az európai államok számára. Ennek az újonnan létrejövő
23 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, ANNEXE B., 57-58. o.
15
szervezeti formációnak a kibontakozása, Briand szerinte, jövőre marad. Ezért sem érzi
szükségét annak, hogy rendkívül részletes tervet készítsen. Európában lát annyi erőt és
kreativitást, hogy a jövő folyamán minden területen önmagától kibontakozhasson. Kezdetben
valószínű, hogy csak egy szorosabb együttműködési kapcsolat lesz az államok között, de ez
az idővel egy föderatívabb kapcsolat felé kezd majd haladni. Mindezek megvalósításához első
lépés, hogy az államokban egymás iránt kialakuljon a szolidaritás érzés. Amely, az által, hogy
közös gazdasági közösségben fognak élni, csak tovább fog erősödni.24
Briand saját szavaival így fejezte ki röviden – ebben a sorsdöntő pillanatban – az
Európával jövőjével kapcsolatos nézetét: „Egyesüljünk, hogy éljünk és virágozzunk!”25 Ha
végigolvassuk megint ezt az előbbi mondatot, érezhetjük, hogy milyen határtalan optimizmus
és erő sugárzik ki belőle.
5. 3. Briand elképzelésinek fogadtatása
A terv legvégén, Briand felkérte Európa kormányait, hogy július 15-éig küldjék el neki a
az elképzelésére vonatkozó válaszaikat. Nem kell azt gondolnunk, hogy Briand-tervét az
államok egy elvakult utópiaként kezelték volna. Néhány hónapos vita és az államok
kormányainak fenntartásai után, 1930 szeptember 8-án Briand fogadta a 27 európai állam
képviselőit. Ebben az elkötelezett vitában igazából a terv politikai oldalával kapcsolatban
voltak fenntartási az államoknak. Alapjában véve mindenki egyet értett a terv szövegével. A
problémák ott jelentkeztek, hogy mit is jelentsen az, hogy „szoros együttműködés az európai
kormányok között”, illetve, hogy „föderatív kapcsolat”. Tehát összességében elmondhatjuk,
hogy hiába tetszett úgy alapjában véve a legtöbb államnak, igazából senki sem akart lépéseket
tenni a konkrét megvalósítás érdekében.
Érezhetjük Briand keserűségét, amikor az Nemzetek Szövetségének XI. Közgyűlése
előtt,1930 szeptember 11-én, újra meg kellett hogy védenie elképzeléseit. Briand kifejtette,
hogy az európai nép már világosan kifejezte az igényét egy európai közösség létrehozásáért.
Azok a háborúk, amelyek Európa népeit pusztították, jórészt gazdasági alapúak voltak. Ezért
kell megteremteni a közös rendszer gazdasági alapjait, hogy elkerülhessük a fegyveres
konfliktusokat. Meg kell teremteni azokat a szervezeti kereteket, amely biztosítani tudja, hogy
az az európai nép, amely békében kíván élni, valóban is békében élhessen, egymást
értelmetlenül pusztító háborúk nélkül. Briand kifejtette, hogy ez a folyamat természetesen
24 Bernard OUDIN : La paix, un idée neuve en Europe, R. Laffont, Paris, 1987, 87-92. o. 25 „S’unir pour vivre et prospérer”
16
nem jár nehézségek nélkül, amely során sok áldozatot kell majd hozni. Felhívja a figyelmet,
hogy kétségtelen, az a legkönnyebb megoldás, ha az államok kormányai nem tesznek semmit,
de ez a megoldás semmi jóra nem fog vezetni.
Briand a Közgyűlés után konstatálta, hogy az államok elismerték az elképzelés
fontosságát, ugyanakkor felismerte, hogy a terv megvalósítása során sokkal
elővigyázatosabban kell eljárnia. Briand is ráébred arra, hogy az elképzelései, a kellő politikai
akarat hiányában, be kerültek a vitrinbe. Oda, azok mellé a nagyszerű elképzelések mellé,
amelyek sosem valósulhattak meg.
Briand, azáltal, hogy egy vitát indított el az európai kormányok között, sokat tett azért,
hogy a közös Európáról alkotott koncepciók szélesebb körben elterjedjenek. Ugyanakkor azok
a válaszok, amelyek a vita eredményeként születtek, nem mindig voltak egyezőek Briand
elképzeléseivel. Voltak persze olyan válaszok az államok kormányaik részéről, amelyek
elnyerték Briand tetszését, és persze voltak szép számmal olyanok is, amely már kevésbé.
Briand láthatta, hogy terve nem okozott osztatlan sikert.
6. Konklúzió
Az 1931-re a gazdasági válság egyre jobban elmélyült. Ugyanebben az évben
Németország és Ausztria – Németország nyomására - létrehozni egy közös vámuniós
rendszert. Briand látja, hogy a Németországi folyamatok nem tesznek jót az európai
folyamatoknak, ezért többször is felemeli szavát az aktuális német politika ellen.
Mégegyszer, 1931 június 14-én Briand Gourdonban – az I. világháború veteránjainak
találkozóján - megvédi politikai elképzeléseit. Ezt követően 1931 szeptember 18 és 28-a
között Briand Berlinbe utazik Laval26 kíséretében. Ez volt Briand utolsó útja, amikor a „Béke
Apostola” színben tűnt fel. Egy francia-német vegyesbizottságot kívántak létrehozni, amely a
mindkét országot érintő súlyos gazdasági problémák vizsgálatára lett volna hivatott. Továbbá
az lett volna a feladata, hogy előkészítse a baráti kapcsolatok helyreállítást a két ország
között.
Briand egész élete végéig szembeszállt minden olyan támadással, amely a nagy európai
elképzelésének értékeit támadták. Nemsokkal Briand halála előtt, unokahúga (Madame
26 LAVAL, Pierre (1883-1945) : Francia politikus, miniszterelnök. A háború előtt különböző miniszteri tisztségeket töltött be, többször volt külügyminiszter, 1931-32-ben és 1935-36-ban miniszterelnök. 1940-tõl a Pétain által vezetett vichyi kormány miniszterelnök-helyettese, 1942-tõl 1944-ig miniszterelnök. 1945-ben Spanyolországban fogták el, Franciaországba szállították, ahol hazaárulás miatt agyonlőtték. Saját magát mindig hazafinak tekintette.
17
Billiau) megkérte őt, hogy néhány ismert művész előtt adja elő Európa elképzelését. Erre
Brinad elcsóválta a fejét és visszautasította a felkérést, továbbá eképpen válaszolt: „Ó! Majd
ha megvalósul a leszerelés, majd ha lesz egy Európai Unió, majd akkor!”27
Közel húsz évnek kellett eltelnie, hogy Briand elképzelései végre valóban megértő fülekre
találjanak. Robert Schumann 1950. május 9-ei híres beszédében méltatta Aristide Briand
életét és munkásságát. Kiemelte, hogy Briand után húsz évvel is elsődleges célként lebeg a
szemünk előtt a béke védelmezése. Ha összevetjük Robert Schumann és Aristide Briand
elképzeléseit, láthatjuk, hogy rengeteg közös pontot találunk. Shumann – mint ahogy Briand
is - kiállt a nemzetek szuverenitásának garantálása mellett, mert látta, hogy ez az egyetlen
úgy, hogy ez az egyetlen út Európa nemzeteinek egymáshoz közelítéséhez.28 Shumann
elsődlegesen gazdasági alapon közelítette meg az államok közötti kapcsolatot. Az első
lépésnek tekintette az államok gazdasági rendszereinek egységesítését, amelyet a későbbiek
során – más területeken – további lépések követhetik. Shumann is ráébredt arra, hogy
egységes Európát Németország közreműködése nélkül nem lehet létrehozni. Ezért a két
ország békés együttműködését és közelítését szorgalmazta. Shumann és Briand is ugyanúgy
gondolkodott a Nemzetek Szövetségéről: mindketten látták annak gyengeségét. Továbbá
Shumannál is ugyanúgy visszaköszön a szolidaritás fontosságának hangsúlyozása, amely
Briandtól ered. Fogalmazhatunk úgy, hogy Briand gondolatai messze meghaladták saját korát,
ugyanakkor nagyban hozzájárultak a mai Európai Unió kialakulásához.
Aristide Briand 1932 március 7-én halt meg. Jelentős nyomot hagyott maga után a század
első negyedében, és azon túl is. Winston Chuchill híres zurichi beszédében sok ötletet merít
Briandtól, továbbá beszédében megemlékezik – Churchill szavaival – „Aristide Briand híres
francia államférfi és hazafi szolgálatairól”.
Így végezetül, áttekintve az eddigieket, világosan láthatjuk azt a fejlődési ívet, amely
összeköti Briandot – Shumannon keresztül, az Alapító Szerződéseken át – napjaink Európai
Uniójával. Briand gondolatai visszaköszöntek az Európai Unió alapításakor, és napjainkban,
az Európai Alkotmány megfogalmazása során is. Azok az értékek, elvek, amelyekért Briand
kiállt, mai napig az Európai Unió alapelveit, alapvető értékeit képezik. Aristide Briand volt az
első államférfi, aki az „európai eszmét” először viszi bele a valós Európai politikai életbe.
Memorandumának nemcsak történeti értéke van, hanem előmozdítója egy valóban egységes
és szolidaritásra épülő Európának. 27 Raymond ESCHOLIER : Souvenirs parlés de Briand, Paris, Hachette, 1932, 134-135. o. 28 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 43-45. o.
18
Felhasznált irodalom
Elisha ACHILLE: Aristide Briand, le paix mondial et l’Union Européenne, Ivoire
Claire édition, Groslay (Val-d’Oise), 2003
AUBERT : Briand, Sa vie politique, l’orateur, l’homme, son œuvre, Paris, 1958, 192.
o.
Jacques BARIETY : Les relations franco-allemandes après la Première Guerre
mondiale, Paris, Pendone, 1977
Raymond ESCHOLIER : Souvenirs parlés de Briand, Paris, Hachette, 1932, 134-135.
o.
ZSÚGYEL János : Az európai integráció és intézmények története, Miskolci Egyetem,
2000
Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand,
Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux,
Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 5. o., 39-40. o.,40-41. o. és 43-45. o.
Raymond HESSE : Aristide Briand, premier européen, Paris, Fernand Sorlot, 1939
Marcel MORÉ, Le très curieux Julies Verne, Paris, Gallimard, 1960
NÉMETH István-KOCSIS András: A francia kormány memoranduma az európai
szövetségi rendszer szervezetéről (A Briand-memorandum), Társadalmi szemle,
1997/10, 66-71. o.
Bernard OUDIN : La paix, un idée neuve en Europe, R. Laffont, Paris, 1987, 87-92. o.
P. RENOUVIN: Histoire des Relations Internationales, tome 7, Les Crises de XX.
siècles, I de 1914 á 1929, Paris, 1957
19
Felhasznált jogszabályok
Az európai alkotmány létrehozásáról hozó szerződés, Brüsszel, 2004. október 29. CIG
87/2/04 REV 2
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat 1997)
Hivatalos Lap C 340, 1997. november 10.
Szerződés európai alkotmány létrehozásáról
Hivatalos Lap C 310, 2004. december 16.