Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék………………………………………………………………………............2

1. Bevezetés……………………………………………………………………………............3

2. A briandi gondolat megszületése……………………………………………….................4

3. Briand életének és munkásságának áttekintése……………………………………….…5

4. Briand-terv megszületéséhez vezető út……………………………………………………6

4. 1. Gazdasági és politikai előzmények……………………………………………………….6

4. 2. A páneurópai mozgalom………………………………………………………………….7

5. A Briand-terv ……………………………………………………………………………....8

5. 1. A Memorandum megszületésének közvetlen előzményei……………………………..…8

5. 2. A Briand-memorandum…………………………………………………………………..9

5. 2. 1. Az új Európa koncepció alapjai…………………………………………….…9

5. 2. 2. Az új közösség kompetenciái…………………………………………………10

5. 2. 3. Javaslatok új intézményi keretek kialakítására……………………………….11

5. 2. 4. Gazdaságpolitikai javaslatok………………………………………………....14

5. 2. 5. A gazdasági együttműködés területei………………………………………...14

5. 2. 6. Gazdasági elképzeléseinek továbbélése………………………………………15

5. 2. 7. A nemzetek közötti szolidaritás………………………………………………15

5. 3. Briand elképzelésinek fogadtatása …………………………………………………...…16

6. Konklúzió……………………………………………………………………………….…17

Felhasznált irodalom…………..…………………………………………………………….19

Felhasznált jogszabályok……..…………………………………………………………..…20

2

"Úgy gondolom, hogy azokat a népeket, melyek földrajzilag oly közel fekszenek egymáshoz, mint az európaiak, egyfajta föderatív köteléknek kellene egymáshoz fűznie…”

A. Briand, 1929. szeptember, Genf.

Briand-terv Egy új, egységes Európáról alkotott elképzelés és annak továbbélése

1. Bevezetés

Az I. világháborút követően felbomlott a Bécsi Kongresszus által létrehozott európai

erőegyensúlyon alapuló békerendszer. Bár a XIX. század nem volt eseménytelen, hiszen az

1848-49-es forradalmak valamennyi európai országban elindították a népnek, mint politikai

tényezőnek a megerősödését. A német és az olasz egység megteremtésével két jelentős súlyú

állam gazdasági és politikai hatalmának megerősödése gondoskodott az európai erőviszonyok

fokozatos átalakulásáról. Ezen kívül a Török és az Orosz Birodalom meggyengülése

megindította a Balkán területén élő népek nemzeti fejlődését és teret adott önálló államiság

gondolatának kialakulásához, s ezzel új feszültségforrások jelentek meg Európában.

Az I. világháborút a szövetséges központi hatalmak a kontinentális Európa feletti

hegemónia biztosításáért vívták. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia veresége

azonban a győztes hatalmakat nem a tartós béke rendszere feltételének megteremtésére,

hanem a vesztes országok megbüntetésére indította. Ezáltal az I. világháború előtti

konfliktusok forrását nem szüntette meg, hanem újabb, súlyosabb konfliktusokat készített elő.

A világháború következményeként Európa három meghatározó gazdasági-politikai

egysége hullott szét: a Német Birodalom, az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar

Monarchia. Ebben a folyamatban meghatározó jelentőségű volt az Oroszországgal való

gazdasági kapcsolatok teljes megszűnése, a munkamegosztási rendszer teljes felbomlása.

Komoly visszaesés következett be az Európán belüli gazdasági kapcsolatokban is. Ez részben

annak volt köszönhető, hogy a korábbi 26 állam helyébe 38 állam lépett, s a meglévő 12

pénzrendszert 27 pénzrendszer váltotta fel. A vámhatárok hossza Európában mintegy 7 ezer

kilométerrel nőtt meg. A korábban önellátásra és az államon belüli árucserére berendezkedett

birodalmak helyébe külkereskedelemre utalt államok léptek, az ezt segítő intézményrendszer

teljes hiánya, a kereslet visszaesése és a közlekedési infrastruktúra komoly károsodása

mellett. Az önállósuló nemzetállamok a nehézségekre valutakontingentálással, behozatali és

3

kiviteli korlátozásokkal, védővámrendszer kialakításával, autark iparfejlesztéssel és

agrárprotekcionizmussal reagáltak, ami helyzetüket tovább nehezítette.1 A vesztes államok

jóvátételi kötelezettségei miatt a hiperinfláció és a teljes pénzügyi ellehetetlenülés, majd a

pénzreform tovább bonyolította a helyzetet. Ezek a folyamatok a gazdasági politikai

dezintegráció folyamatát erősítették Európában és hosszú időre illúzióvá tették az integrációs

törekvések sikeres megvalósítását.

2. A briandi gondolat megszületése

Mindezzel egy időben egy Aristide Briand nevű államférfi fejében egy együttműködésen

és megbékélésen alapuló politikának gondolata kezdett körvonalazódni. Meg kell hagyni,

hogy politikai pályafutásának kezdetén, követte azt a szellemi áramlatot, amelynek az volt a

célja, hogy „szorongassuk meg jól Németország nyakát”. 2

Néhány évvel később azonban Briand egy teljesen más, új irány felé kötelezte el magát.

Ez az új irányváltás kezdetben nem teljesen a jóindulaton és szolidaritáson alapult, mint

ahogy sokan gondolják és ahogy a köztudatban fennmaradt. Érdemes egy kicsit elképzelni

Briand nézőpontjából az adott kort és politikai helyzetet, és felismerni azt, hogy milyen

érdekek motiválhatták koncepciójának kialakítása során. Biztos volt benne, hogy nem lehet

Németországot hosszú időn keresztül abban a „legyengült állapotban tartani”, mint amibe a

háború után került. Ezzel párhuzamosan látta a szoros angol-francia együttműködés

szükségességét. Nagyon előrelátóan úgy gondolta, hogy nem lehet eközben megakadályozni

azt, hogy az erős Németország újjászülessen. Ezért úgy gondolta, hogy meg kell találni azokat

a csatornákat, amelyek a béke felé vezetnek, és melyek segítségével hosszútávú gyümölcsöző

kapcsolatot és együttműködés lehet létrehozni Franciaország és Németország között.3 Ez volt

az a politikai környezet, amelyben a „briandi-gondolat” megszületett, és amely igazi Európa

koncepcióhoz vezetett.

1 Zsúgyel János : Az európai integráció és intézmények története, Miskolci Egyetem, 2000 2 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 5. o. 3 Elisha ACHILLE: Aristide Briand, le paix mondial et l’Union Européenne, Ivoire Claire édition, Groslay (Val-d’Oise), 2003

4

3. Briand életének és munkásságának áttekintése

Briand egyike volt azon kevés államférfiaknak, akik az I. Világháború után ráébredtek

arra, hogy azok a politikai és társadalmi koncepciók, amelyek a XIX. Században uralkodtak,

teljen megdőltek. Az új politikai gondolkodásmód eredményeként született meg a Nemzetek

Szövetsége és az „Egyesült Európai Államok”4 gondolata.

Aristide Briand (1862. március 7. – 1932. március 7.) Bretagneban született, s mint

született „breton” egész életén át magában hordozta az őt körülvevő kultúrkör örökségét.

Édesapja, aki jómódú kocsmáros volt, Nantesba küldte középiskola tanulmányokat folytatni.

Nem volt jó tanuló, ugyanakkor Julies Verne (Magyarországon Verne Gyula néven

közismert) regényei nagy hatást gyakoroltak rá. Habár végülis elvégezte a jogi fakultást és

jogászként is praktizált, egész élete során sokkal jobban vonzotta az újságírás.5 A Le Peuple,

a La Lanterne, La Petite République című újságokban publikált, továbbá közreműködött a

L’Humanité nevű szocialista újság szerkesztésében is. Mint a munkásmozgalom jeles

támogatója, a Francia Szocialista Párt vezetőjévé válik. 1902-ben választják meg először

képviselőnek, majd a következő harminc évben számos alaklommal lesz miniszter a

kabinetben és Franciaország miniszterelnöke is egy ideig. Idővel magára marad a politikában.

1906-ban részt vesz Sarrien kormányában, és ezzel egy időben kilép a szocialista pártból.

Mint későbbi miniszterelnök, ő lesz az, aki 1910-ben leveri a vasúti dolgozók sztrájkját.

Annak ellenére, hogy nem hoz létre saját pártot, nagy túlélő marad a változások során,

képzelőerejének, szónoki tehetségének, és az egyszerű emberek iránti nyitottság és

megértésnek köszönhetően. Olyan korban élt, amikor a politikai koalíciók gyors változása

miatt egy miniszter széke sem volt hosszú időre bebiztosítva, de az mégis figyelemreméltó

„teljesítmény”, hogy Briand összesen 26 (!) alkalommal miniszter, ebből 6 alkalommal

miniszterelnök és 4 alkalommal6 külügyminiszter.7

Briand, aki mint a háború „nagy ellenségeként” közismert, a sors iróniája folytán, 17

hónapig vezette Franciaországot az I. világháború során. Briand nem vesz részt Clemenceau

kormányában, amely megköti a versailles-i békeszerződést. 1925-ban Painlevé-kormányában

külügyminiszteri helyet kap, ahol több mint öt és fél éven át sikeres külpolitikát folytat. Első

4 États-Unis d ’Europe 5 Marcel MORÉ, Le très curieux Julies Verne, Paris, Gallimard, 1960 6 Külügyminiszter: 1915-17, 1921-22, 1925-26, 1926-32. Miniszterelnök: 1909-11, 1913, 1915-17, 1921-22, 1925-26, 1929. 7 Raymond HESSE : Aristide Briand, premier européen, Paris, Fernand Sorlot, 1939

5

nagy eredménye a locarnoi egyezmények voltak. A szerződést áthatta Briand szellemisége és

békepolitikája. Ennek hatására válhatott Németország a Nemzetek Szövetségének tagjává.

A locarnoi egyezmények bilaterális struktúráján továbblépve született meg az igény egy

multilaterális szerződésrendszerre. Így került sor 1928 augusztus 27-én, Quai d’Orsay-ban,

Párizsban aláírt nyilatkozatra - elhíresült nevén Kellog-Briand paktum – amely elveti a

háborút, mit a politika törvényes eszközét. A szerződéshez összesen 59 állam csatlakozott,

amely azonban a gyakorlatban nem vált be, nem fékezte meg az agresszív hatalmakat sem

erőszakos terjeszkedő politikájukban, sem támadó háborúk megindításában.

4. Briand-terv megszületéséhez vezető út

4. 1. Gazdasági és politikai előzmények

Az I. világháborút követően a gazdasági szükségszerűség vezetett a német-francia

közeledéshez, amelynek döntő jelentősége van a háborút követő helyzet normalizálásában.

Igen súlyos helyzet alakult ki háborút követően, amelynek felszámolása kezdetben igen

reménytelennek tűnt. A vesztes háborút követően Németország keleti területeinek elvesztése

mellett az 1870. évi porosz-francia háború során bekebelezett Elzász és Lotharingia újból

Franciaország részévé vált. A jelentős számú németajkú lakosság francia fennhatóság alá

helyezése mellett a területen található vas- és acélgyártó kapacitások elvesztése is jelentős

érvágást jelentett a német gazdaságnak. Ezenkívül a német szénbányászati kapacitásokat

jelentős felvevő piacoktól fosztotta meg a határok újrarajzolása. A francia területen található

ipari kapacitások energiaellátásának biztosítása érdekében a Saar-vidék szénbányáinak

termelése 15 évre szintén Franciaországot illette meg, ennek biztosítása érdekében a Saar-

vidék népszövetségi igazgatás alá került.8

A békeszerződés teljesíthetetlen, és jórészt bizonytalan összegű kártérítés és jóvátétel

fizetésére kötelezte Németországot. A világháborút követő hatalmas gazdasági problémák

következtében a jóvátételt Németország nem teljesítette, ezért 1923-ban francia megszálló

csapatok vonulnak be a Ruhr-vidékre. A végsőkig elmérgesedett helyzetben az USA

feszültségenyhítő közreműködése indította el a közeledést.

A Dawes-terv alapján Németország jóvátétel fizetési kötelezettségeit egyértelműen

meghatározták, egyben kölcsönt biztosítottak az éves terhek teljesítéséhez.

8 Jacques BARIETY : Les relations franco-allemandes après la Première Guerre mondiale, Paris, Pendone, 1977

6

A gazdasági konszolidációt követően Stresemann német külügyminiszter indítványozta

1925-ben a locarnoi konferencia összehívását, melynek feladata a nemzetközi kapcsolatok

jövőjének új alapokra helyezése volt. A locarnói szerződésben Németország, Nagy-Britannia,

Olaszország, Belgium és Franciaország megállapodtak a Németország nyugati határainak

rögzítésében.9

Németország a locarnoi szerződés aláírásával fokozatosan kikerült elszigeteltségéből,

1925-ben Franciaország kivonta csapatait a Ruhr-vidékről. A jóvátétel ügyében szintén

mutatkoztak eredmények, amikor a Young-terv alapján a jóvátétel fizetési kötelezettségeket

59 évre osztják el. Ezt a megállapodást a hamarosan bekövetkező világgazdasági válság

megrendíti. A Hoover-moratórium alapján Németország 1930-ban a kifizetések

felfüggesztésének lehetőségét kapja meg, majd az 1932-ben megrendezett laussanne-i

konferencia döntésének megfelelően 3 milliárd aranymárka megfizetésével Németország

valamennyi további jóvátétel-fizetési kötelezettségtől mentesült.

4. 2. A páneurópai mozgalom

Ha a XX. század eleji eszmei áramlatokról beszélünk, említést kell tennünk a páneurópai

mozgalomról. Az I. világháborút után Európa elvesztette vezető szerepét a világgazdaságban

és világpolitika alakításában. Ez részben annak köszönhető, hogy háborút követően kis

nemzetállamok alakultak ki, amelyek nem rendelkeztek kellő gazdasági erővel. Az 1923-ban

értelmiségiekből megalakult Páneurópai-mozgalom gazdasági és politikai célokat tűzött ki.

Hosszú távú politikai programjukban felmerült a nemzetállamok felszámolásának és egy

európai szövetségi állam megteremtésének gondolata. Nemcsak a Páneurópai-mozgalom

létezett a két világháború között, ugyanakkor a számos mozgalom és szellemi irányzat közül

ez bizonyult a legéletképesebbnek. A II. világháborút követő nagy hatást gyakorolt az európai

integrációs folyamatokra.

A mozgalom ereje hangsúlyozottan pártok feletti jellegében és tömegmozgalomként való

működésében keresendő. Bár a pártok feletti jelleg megakadályozta abban, hogy

törekvéseinek megvalósításához a parlamenti demokráciákban szükséges párttámogatást

megszerezze, a pártoktól való függetlensége biztosította számára azt a lehetőséget, hogy a

pártpolitika területéről egyrészt a polgárok tudatában, másrészt az ezt formáló társadalmi-

művészeti elit tudatában mélyen elültesse az európai egység vonzó gondolatát. Így

9 P. RENOUVIN: Histoire des Relations Internationales, tome 7, Les Crises de XX. siècles, I de 1914 á 1929, Paris, 1957

7

gondoskodott arról, hogy a gondolat az aktuális pártpolitikai csatározásoktól függetlenül a

politikai elképzelések felszínén maradhasson és az európai polgárság számára tartós

igazodásra alkalmas eszmét teremtsen.

A mozgalom alapítását követően 1924-től rendszeresen megjelenő folyóiratot adott ki, s

Coudenhove-Kalergi gróf több könyvében foglalkozott az aktuális politikai helyzet

értékelésével és az európai egység kérdéseivel. A mozgalom ereje a számos helyi szervezet

működésében rejlett, ezen kívül befolyását nemzetközi kongresszusok szervezésével kívánták

növelni.

1926-ban rendezték meg Bécsben a Páneurópa-mozgalom első kongresszusára. A

kongresszus központi témája a német-francia megbékélés volt, míg a bizottsági vitákban a

gazdasági, politikai és kulturális együttműködés állt a középpontban. A mozgalom díszelnöki

tisztségét 1927-ben elvállalta Aristide Briand, ami az egységgondolat bizonyos politikai

térnyerését is szimbolizálta.

A később, 1930. évi Berlinben megrendezett kongresszus fő témája az európai

államszövetség tervezett megvalósítása volt az akkoriban nyilvánosságra került Briand-

memorandum alapján.

5. A Briand-terv

5. 1. A Memorandum megszületésének közvetlen előzményei

Az I. Világháborút követően az idő sohasem kedvezett annyira egy új Európa terv

megszületéséhez, mint az 1930-as években. A háború utáni nacionalista kedélyek kezdtek

lecsillapodni és a fenti egyezmények a gazdasági helyzetet is rendezni látszottak. Ezzel egy

időben világossá vált, hogy a Nemzetek Szövetsége igen ingatag lábakon áll, köszönhetően a

nemzeti érdekek összeütközéseinek.

1929. szeptember 5-én a Nemzetek Szövetségének X. Közgyűlésén Briand egy

történelmileg jelentős beszédet mondott. Kifejtette, hogy azok a népek, amelyek földrajzilag

közel vannak egymáshoz, felfoghatók úgy mint a „népek Európája”. Ezen népek között – már

csak a földrajzi meghatározottságból adódóan is – létezik egy bizonyos fajta kötöttség,

egymásra utaltság. Ezért olyan kapcsolatokat kell kiépíteni egymás közt, amelyek a

szolidaritásra épülnek, és amelyek segítik egymást. Az egész Európát közösen érintő

problémákkal és súlyos helyzetekkel – mint például a gazdasági váltságok – szemben egy

ilyen szolidaritásra épülő közösség könnyebben tud fellépni.

8

Ebben a beszédében is már felvázolta, hogy az államok között egy olyan szorosabb

„konzultációt” képzel el, amely meghaladja a hagyományos nemzetközi szervezetek kereteit.

Ezzel a gondolattal sokakban ellenérzést váltott ki. Ugyanakkor Briand már itt is

nyomatékosan kifejtette, hogy ez a szolidaritásra épülő rendszer egyáltalán, semmilyen

körülmények között sem érintené az államok szuverenitását.

1929. szeptember 9-én, négy nappal a genfi Közgyűlés előtti történelmi bejelentése után,

Briandnak sikerült – egy reggeli keretében – összehívni más az európai országok képviselőit,

hogy megvitassák az új európai szervezetre vonatkozó elképzeléseiket. Igazából a célja az

volt, hogy kipuhatolja, hogy egy föderatív vagy egy kooperatívabb Európa elképzelés várhat e

kedvezőbb fogadtatást. A meghívottak körében Briand elképzelései akkor még kedvező

fogadtatásra találtak és egyhangúlag felkérték Briandot, hogy az egységes Európára

vonatkozó elképzeléseit foglalja össze egy memorandumban.

5. 2. A Briand-memorandum

5. 2. 1. Az új Európa koncepció alapjai

1930. május 17-én Briand 25 európai államhoz címezte tervét, másképpen nevezve,

Memorandumát. Briand módosított az eredeti irányvonalon. Az 1929-es elképzelése jórészt

kizárólag gazdasági alapokon nyugodott. Az irányváltásnak az volt a fő oka, hogy ráébredt

arra, hogy kizárólag gazdasági alapokon nem lehet orvosolni a fennálló problémákat. A terv,

amelyet nevezhetünk úgy is, hogy az „Európa Unió terve” egy nagyon általános koncepció,

amely az európai kormányok közötti megértésre épít.10

Briand egy speciális föderatív kapcsolatot képzelt el az államok között, amely az állandó

és kölcsönös szolidaritásra épít, amely segítségével a felmerülő problémákat egy közösség

keretein belül lehet kezelni és megoldani. Az európai országinak képviselőinek összhangját

képzelte el az európai uniót érintő kérdések terén. Szerinte ezt az összhangot a közös európai

erkölcsre, morálra lehet alapozni. A közös, egyhangú döntések annak a közös felelősségnek a

kifejezései lennének, amelyek szembeszállnak azokkal a veszélyekkel, amelyek az európai

békét veszélyeztetik. Hangsúlyozta, hogy a későbbiek során az államok közötti szolidaritás

rendszerét intézményes keretek közé kell helyezni. Ennek a rendszernek a létrehozásának a

szükségszerűsége az államok földrajzi elhelyezkedéséből ered. Az európai államok közötti

kohézió hiányának képezte a legnagyobb akadályt egy olyan univerzális szervezet

10 A. AUBERT : Briand, Sa vie politique, l’orateur, l’homme, son œuvre, Paris, 1958, 192. o.

9

létrehozásával szemben, amely a közös béke felett őrködhetett volna. Álláspontja szerint azok

a nemzetközi garanciák, amelyeket a Locranói- egyezményben lefektettek, egy közös európai

bíráskodási rendszer alapjainak a létrehozását segíthetik elő. 11

A Briand által elképzelt európai rendszert a következő nevekkel illette: „Európai Unió”,

„Európai Társulás” és „Európai Közösség”.12 Ugyanakkor Briand – az európai államok

megnyugtatása végett – hangsúlyozta, hogy bármilyen fajta föderatív jellegű közösség is jön

létre, ez nem fogja érinteni az államok szuverenitását. Ez volt az államok „abszolút

szuverenitásának” terve, amely a független, egymással békében élő európai nemzetek között

tud teljesen kiteljesedni.

Briand nyomatékosan kiemelte a szuverenitás értékét és fontosságát. Tudata, hogy a

nacionalizmus még mindig nagyon erős. Ezért csak olyan unió képzelhető volt el az európai

államok között, amely fenntartja a nemzeti kereteket, továbbá tiszteletben tartja minden

nemzet tradícióit és nemzeti sajátosságait. Briand korában az államok együttműködés csak

ilyen formában volt elképzelhető.

Briand egyszerűen egyesíteni kívánta a Nemzetek Szövetségének univerzális rendszerét

egy másik, új, európai rendszerrel, amely az államok szuverenitásán és az államok

egyenlőségének az elvén alapul. Briand felismerte a Nemzetek Szövetségének gyengeségét és

tehetetlenségét, amely megbénítja a szervezet cselekvési lehetőségeit. Ezért olyan formát

képzel el, amelyben a döntések egyszerűbben végrehajthatóak. Az államoknak fel kell

ismerniük egy szoros és tartós együttműködés szükségességét, amely földrajzi helyzetükből is

adódik.

5. 2. 2. Az új közösség kompetenciái

Briand szerinte léteznek olyan kérdések, amelyek kizárólag Európára tartoznak. Felvetette

annak a gondolatát, hogy bizonyos kérdésekbe az európai államoknak olyan döntéseket kell

meghozniuk, amelyek sokkal közvetlenebbek, határozottabbak, direktebbek és amelyek csak

kizárólagosan az államok kompetenciájába tartoznak. Ennél a pontnál érdemes egy kicsit

megállni és elgondolkozni. Ha belegondolunk, ezzel a felvetéssel Briand az Európai Unió

kizárólagos hatáskörébe tartozó területeket vetíti előre. Ide tartozik többek között a közös vám

vagy kereskedelmi politika. Igazából az, hogy mit tartozik az Európai Unió kizárólagos,

11 NÉMETH István-KOCSIS András: A francia kormány memoranduma az európai szövetségi rendszer szervezetéről (A Briand-memorandum), Társadalmi szemle, 1997/10, 66-71. o. 12 „Union européenne, association européenne et communauté européenne

10

illetve megosztott hatáskörébe, legtisztábban az Európai Alkotmányban13 található meg,

amelyet viszont - sajnálatos módon - az elutasító francia és holland népszavazás miatt még

mindig nem ratifikáltak.14 Briand másik érdekes felvetése volt – mint ahogy fent kifejtettem -

az olyan döntések meghozatala, amely sokkal közvetlenebbek és határozottabbak.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés15 10. cikke (korábbi számozás szerint 5. cikk)

kimondja: „Az államok minden általános és egyedi intézkedést megtesznek azért, hogy

biztosítsák a jelen szerződésből fakadó kötelezettségek végrehajtását…” Továbbá az Európai

Alkotmányt(tervezet)16 is tartalmaz rendelkezéseket az Európai Unió hatásköreivel

kapcsolatban: „Ha egy meghatározott területen az Alkotmány kizárólagos hatáskört ruház az

Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a

tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak

célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.” Tehát mind a Szerződés, mind a az

Alkotmány tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a közösségre ruházott hatásköröket

tartalmazzák explicit formában. Úgy gondolom, hogy ezekben a szabályokban testesül meg az

a gondolat, amint Briand már sokkal korábbal elképzelt.

Nem szabad megfeledkeznünk a rendeletekről sem. Az Európai Unió rendeletei

közvetlenül alkalmazhatóak minden tagállamban. (Magyarul a rendelet hatályba lépése után

bármely nemzeti bíróság előtt hivatkozhatunk rájuk, még akkor is, ha a tagállam általi

implementációja nem, vagy nem teles mértékben valósult meg.) Ha újraolvassuk az előző

bekezdést, az érzésem támad, hogy a rendeletek közvetlen alkalmazhatóságának az „ötlete” is

valahonnan Briandtól ered.

5. 2. 3. Javaslatok új intézményi keretek kialakítására

Briand javaslata – kellően gyakorlatias ember lévén - számos gyakorlati megoldási

javaslatot is tartalmazott. Először is egy olyan megállapodás, egyezmény létrehozását

javasolja, amely egyrészről világosan meghatározza ennek az új európai szervezet céljait,

másrészről meghatározza azokat a morális alapokat, amelyre az új rendszert építeni lehet.

13 Az európai alkotmány létrehozásáról hozó szerződés, Brüsszel, 2004. október 29. CIG 87/2/04 REV 2 14 2006. január 12-ei állapotok szerint 15 Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat 1997) Hivatalos Lap C 340, 1997. november 10. 16 Szerződés európai alkotmány létrehozásáról Hivatalos Lap C 310, 2004. december 16.

11

Briand tervében igen konkrét javaslatokat tesz azzal kapcsolatban, hogy az új rendszert

milyen intézményi keretek közé lehetne terelni. Három fontos „szervet” jelölt meg, amely az

új európai rendszert vezetni fogja.

Az első az un. Európai Kontefencia17, amelynek elsődleges, vezető szerepet szán az

államok uniójában. Felépítése a következőképpen alakul Briand szerint: minden európai

kormány képviselői jelen vannak és képviseltetik magukat, így egy felelős, képviselő szerv

alakul, amely a legnagyobb hatalommal bír. Briand nem határozza meg pontosan az Európai

Konferencia hatáskörét, és hogy pontosan mekkora hatalommal bírjon. Úgy gondolja, hogy

ennek a kérdésnek a részletes kidolgozását a későbbiek során kell megvalósítani. Ez Briand

által elképzelt intézmény leginkább a napjaink Európai Unió Tanácsához hasonlít.

A második legfontosabb szervet tervében Állandó Politikai Bizottmány18 nevezte19

nevezte. Mint végrehajtó szerv, az ő feladata lenne az államok ügyeinek folyamatos intézése.

A Bizottmány feladat lenne a gazdasági ügyek folyamatos koordinálása, amelyet

természetesen a tagállamok politikája igen erőteljesen meghatározna. A Bizottmány felépítése

során jórészt szakértőkből állna, de politikai irányítás alatt. Briand szerint mind az Európai

Konferencia, mint a Bizottmány működését a Nemzetek Szövetségének a keretei közé kellene

elhelyezni. Mind a két szerv lehetséges székhelyének Briand Genfet javasolja. Ez azért

érdekes felvetés a mi nézőpontunkból, mert jelenleg Svájc nem tagja az Európai Uniónak, és

minden központi szerv Franciaországba, Luxemburgba és Belgiumba összpontosul. Ha

párhuzamot szeretnénk vonni Briand Európája és a napjaink Európai Uniója között,

észrevehetjük, hogy a Briand által javasolt Állandó Politikai Bizottmány gyakorlatilag a az

Európai Bizottsággal nagy hasonlóságot mutat. Persze meg kell jegyeznünk, hogy az Európai

Bizottságnak ma már nem politikai, hanem szakmai szervnek kell lennie. Elvileg

tevékenységüket a napi politikától függetlenül kell ellátniuk. A Biztosoknak az Európai Unió

közös érdekeit kell figyelembe venniük. Persze az a tény, hogy a Biztosokat a tagállamok

kormányai jelölik ki önmagában megkérdőjelezi az Európai Bizottság politikailag független

működését. (Nem is beszélve arról, hogy a napjainkban Brüsszelben tevékenykedő számos

lobbi-csoport milyen komoly befolyást gyakorol a döntések meghozatalára. Bár ez már a

gazadási és politikai hatalom befolyásolási lehetőségeinek melyebb elemzését teszi

szükségessé, és ami már nem tartozik jelen elemzés tárgyához.)

17 Conférence európéenne 18 Két okból használom a Bizottmányt szót a Bizottság helyett. Egyrészt mert ez így számomra jobban visszaadja az adott kor hangulatát, másrészt a Politikai Bizottság kifejezés egyesekben olyan érzeteket kelthet, amelyeknek semmi köze nincs a briandi világhoz és Briand koncepcióihoz. 19 Comité polotique permanent

12

A harmadik szerv Briand elképzelése szerint a Titkárság lenne.20 A Titkárság feladat,

hogy biztosítsa az Állandó Politikai Bizottmány és az Európai Konferencia működése során

felmerülő adminisztratív teendőket. E szerv feladata lenne, hogy a Bizottmány és a

Konferencia döntéseinek adminisztratív végrehajtását megvalósítsa, továbbá, hogy folyamatos

kapcsolatot tartson az államokkal. A Titkárság biztosítaná az európai együttműködés

folyamatosságát. Ennek a szervnek Briand nem szán semmilyen politikai funkciót vagy

hatáskört, továbbá semmilyen döntési jogosultsággal nem ruházza fel, szerepe pusztán

adminisztratív feladatokra koncentrálódik. Ha megint párhuzamot kívánunk vonni napjaink

Európai Uniójával, akkor ezeket az adminisztratív végrehajtó feladatokat az Európai

Bizottságon belül találhatjuk meg.21

Ha már párhuzamot vontam briandi-koncepció és napjaink Európája között, érdekes

megjegyezni, hogy Briand még csak államokat lát a szeme előtt. Igaz, hogy hangsúlyozza,

hogy létezik egy közös európai erkölcs, egy közös európai nép, ugyanakkor az még fel sem

merül benne, hogy az európai emberek valamilyen módon közvetlenül képviseljék magukat,

hogy legyen valamiféle beleszólásuk a döntések meghozatalába. Itt gondolok arra, hogy

Briand rendszerében nem képzelt el egyetlen egy olyan szervet sem, amely valamilyen módon

hasonlított volna napjaink Európai Parlamentjéhez. De ezt nem is várhatjuk el Briandtól,

hiszen ő egy nemzetközi szervezet-szerű, föderatív rendszert képzelt el, nem pedig egy – J. D.

Mouton professzor szavaival élve – posztnacionális közösséget. Mire eljutunk Briandtól egy

olyan Európai Parlamenthez, amely konzultatív szerepén túl végre valami erősebb, valós

hatalommal bír, igen hosszú az út.

Briand tervének következő részében fejti ki gazdasági elképzeléseit. A Bizottmány

feladatává teszi, hogy olyan általános koncepciókat dolgozzanak ki, amelyek meghatározzák

Európa gazdasági működését. Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy a Briand szeme előtt még

mindig a béke kérdése lebegett. Ez teljes mértékben érthető, hiszen még nem telt el nagyon

hosszú idő az I. világháború óta, és az azt követő gazdasági konfliktusok – mint például a

fentebb már ismertetett válság a Ruhr-vidékkel kapcsolatban – bármikor a háború veszélyével

fenyegettek.

20 Service de secrétaria 21 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 39-40. o.

13

5. 2. 4. Gazdaságpolitikai javaslatok

Briand világosan látta, hogy a békét gazdasági alapon lehet megteremteni. Minél

szorosabb gazdasági egységben élnek az európai országok, annál kisebb a valószínűsége,

hogy egymással szemben fegyveres akciókkal lépjenek fel. Ezért felmerült benne egy közös

piac megteremtésének a gondolata. Ennek a közös piacnak a segítségével az életszínvonalat a

lehető legmagasabbra lehetne emelni az egész közösség területén. Ezen szól még a tőke és

személyek szabad áramlásáról is a közösségen belül. Ezek rendkívül haladó gondolatok

voltak az adott korban, hiszen a mai Európai Unió alapjait képező négy alapszabadság (áruk,

személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása) közül három explicit módon módon

megjelent. Az, hogy a szolgáltatások szabad áramlásáról nem szól Briand, nem róható a

terhére, mivel az 1930-as években még a szolgáltatásoknak, és összességében a szolgáltatási

szektornak sokkal kisebb volt a jelentőrsége mint napjainkban.

Briand a közös gazdaságpolitikát három nagy területre osztotta fel. Az első területet

„általános gazdaságpolitikának” nevezte. A következő terület a „gazdasági eszközök” néven

szerepel. A harmadik nagy csoportot úgy nevezte, hogy „kommunikáció és tranzit”.22 Ezen

területeken történő fejlesztésekkel látta megvalósíthatónak a közös gazdaságpolitikát,

valamint a célként kiemelt életszínvonal fejlesztését.

5. 2. 5. A gazdasági együttműködés területei

Az általános területi felosztáson túl a memorandum második része explicite tartalmazza

azokat a területeket, amelyeken a szorosabb együttműködést az államok között. Az első

területet Briand egyszerűen általános gazdaságpolitikának nevezett. Ide tartozik a gazdasági

kapcsolatok fejlesztése és a közös intézményi keretek későbbi kialakítása. Ez egy elég tág

megfogalmazás, kellő szabadságot hagy az államoknak, hogy gazdaságpolitikájukat a

későbbiek során szabadon alakíthassák ki.

A következő csoport „kommunikáció és tranzit” néven szerepel a memorandumban. Ide

tartozik a közlekedés fejlesztése Európán belül. Szorgalmazza a hajózási szabályokat kialakító

nemzeti hatóságok szorosabb együttműködést. Nem feledkezett el a vasúti hálózat

fejlesztéséről sem, valamint arról, hogy a telegráf, telefon és postai szolgáltatások fejlesztési

is elengedhetetlen a közösségen belül.

22 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 40-41. o.

14

A következő csoportot „finanszírozás” néven nevezte. Felmerült benne az a gondolat,

hogy létre kellene hozni egy olyan közös alapot, amely a gazdaságilag elmaradott területek

fejlesztését segítik elő. Itt szól az „európai piacról”, valamint a pénzügyi kérdésekről is.

A negyedik csoport a munkával kapcsolatos kérdésekről szól. Itt még nem szól a

személyek szabad mozgásáról, ugyanakkor olyan államok közötti kapcsolatok fejlesztését

javasolja, amely megkönnyíti a munkavállalást egy másik európai államban. Kitér

társadalombiztosítási kérdésekre, valamint gondol a munkások nyugdíjazására vonatkozó

problémákra.

Az ezt követő csoport a „higiénia” néven illette Briand. Ebben az egész tág csoportban

nagyon sok fejlett, előre haladott gondolat merült fel. Ide sorolta az olyan higiéniai szabály

szabályok kialakításának a szükségszerűségét, amelyeknek minden államban egységesnek

kellene lennie. Javasolja, hogy az államok „egészségügyi hatóságai” működjenek együtt,

amely megelőzheti a járványok kialakulását. E pont alatt szól a gyermekhalandósággal

kapcsolatos problémák kezelésének lehetőségéről, valamint a tudományos együttműködésről.

Még egy pontot tartok érdemesnek kiemelni, ez az „interkulturális együttműködés”.

Kiemeli az egyetemek közötti kulturális együttműködés szükségességét, valamint azt, hogy a

tudományos kutatást össze kell hangolni a különböző európai országok között.23

5. 2. 6. Gazdasági elképzeléseinek továbbélése

A Briand által felvetett gazdaságpolitikai elképzelések hatást gyakorolnak a későbbi

európai folyamatokra. A majdnem harminc évvel később, 1958-ban Belgium, Franciaország,

Olaszország, Luxemburg, Hollandia és az NSZK által alapított Európai Gazdasági Közösség

(EGK) célkitűzéseik között is szerepel a munka és a tőke szabad áramlásának megvalósítása,

valamint a társadalmi jólét növelése. Ha megvizsgáljuk közelebbről az EGK-t a kezdetek

kezdetén, világosan láthatjuk, hogy Briand gondolatai már harminc évvel korábban jóval

előrehaladottabbak voltak.

5. 2. 7. A nemzetek közötti szolidaritás

A tervének utolsó részében Briand kifejti, hogy ő csak egy általános, gyakorlati

ésszerűségeken alapuló tervet ad az európai államok számára. Ennek az újonnan létrejövő

23 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, ANNEXE B., 57-58. o.

15

szervezeti formációnak a kibontakozása, Briand szerinte, jövőre marad. Ezért sem érzi

szükségét annak, hogy rendkívül részletes tervet készítsen. Európában lát annyi erőt és

kreativitást, hogy a jövő folyamán minden területen önmagától kibontakozhasson. Kezdetben

valószínű, hogy csak egy szorosabb együttműködési kapcsolat lesz az államok között, de ez

az idővel egy föderatívabb kapcsolat felé kezd majd haladni. Mindezek megvalósításához első

lépés, hogy az államokban egymás iránt kialakuljon a szolidaritás érzés. Amely, az által, hogy

közös gazdasági közösségben fognak élni, csak tovább fog erősödni.24

Briand saját szavaival így fejezte ki röviden – ebben a sorsdöntő pillanatban – az

Európával jövőjével kapcsolatos nézetét: „Egyesüljünk, hogy éljünk és virágozzunk!”25 Ha

végigolvassuk megint ezt az előbbi mondatot, érezhetjük, hogy milyen határtalan optimizmus

és erő sugárzik ki belőle.

5. 3. Briand elképzelésinek fogadtatása

A terv legvégén, Briand felkérte Európa kormányait, hogy július 15-éig küldjék el neki a

az elképzelésére vonatkozó válaszaikat. Nem kell azt gondolnunk, hogy Briand-tervét az

államok egy elvakult utópiaként kezelték volna. Néhány hónapos vita és az államok

kormányainak fenntartásai után, 1930 szeptember 8-án Briand fogadta a 27 európai állam

képviselőit. Ebben az elkötelezett vitában igazából a terv politikai oldalával kapcsolatban

voltak fenntartási az államoknak. Alapjában véve mindenki egyet értett a terv szövegével. A

problémák ott jelentkeztek, hogy mit is jelentsen az, hogy „szoros együttműködés az európai

kormányok között”, illetve, hogy „föderatív kapcsolat”. Tehát összességében elmondhatjuk,

hogy hiába tetszett úgy alapjában véve a legtöbb államnak, igazából senki sem akart lépéseket

tenni a konkrét megvalósítás érdekében.

Érezhetjük Briand keserűségét, amikor az Nemzetek Szövetségének XI. Közgyűlése

előtt,1930 szeptember 11-én, újra meg kellett hogy védenie elképzeléseit. Briand kifejtette,

hogy az európai nép már világosan kifejezte az igényét egy európai közösség létrehozásáért.

Azok a háborúk, amelyek Európa népeit pusztították, jórészt gazdasági alapúak voltak. Ezért

kell megteremteni a közös rendszer gazdasági alapjait, hogy elkerülhessük a fegyveres

konfliktusokat. Meg kell teremteni azokat a szervezeti kereteket, amely biztosítani tudja, hogy

az az európai nép, amely békében kíván élni, valóban is békében élhessen, egymást

értelmetlenül pusztító háborúk nélkül. Briand kifejtette, hogy ez a folyamat természetesen

24 Bernard OUDIN : La paix, un idée neuve en Europe, R. Laffont, Paris, 1987, 87-92. o. 25 „S’unir pour vivre et prospérer”

16

nem jár nehézségek nélkül, amely során sok áldozatot kell majd hozni. Felhívja a figyelmet,

hogy kétségtelen, az a legkönnyebb megoldás, ha az államok kormányai nem tesznek semmit,

de ez a megoldás semmi jóra nem fog vezetni.

Briand a Közgyűlés után konstatálta, hogy az államok elismerték az elképzelés

fontosságát, ugyanakkor felismerte, hogy a terv megvalósítása során sokkal

elővigyázatosabban kell eljárnia. Briand is ráébred arra, hogy az elképzelései, a kellő politikai

akarat hiányában, be kerültek a vitrinbe. Oda, azok mellé a nagyszerű elképzelések mellé,

amelyek sosem valósulhattak meg.

Briand, azáltal, hogy egy vitát indított el az európai kormányok között, sokat tett azért,

hogy a közös Európáról alkotott koncepciók szélesebb körben elterjedjenek. Ugyanakkor azok

a válaszok, amelyek a vita eredményeként születtek, nem mindig voltak egyezőek Briand

elképzeléseivel. Voltak persze olyan válaszok az államok kormányaik részéről, amelyek

elnyerték Briand tetszését, és persze voltak szép számmal olyanok is, amely már kevésbé.

Briand láthatta, hogy terve nem okozott osztatlan sikert.

6. Konklúzió

Az 1931-re a gazdasági válság egyre jobban elmélyült. Ugyanebben az évben

Németország és Ausztria – Németország nyomására - létrehozni egy közös vámuniós

rendszert. Briand látja, hogy a Németországi folyamatok nem tesznek jót az európai

folyamatoknak, ezért többször is felemeli szavát az aktuális német politika ellen.

Mégegyszer, 1931 június 14-én Briand Gourdonban – az I. világháború veteránjainak

találkozóján - megvédi politikai elképzeléseit. Ezt követően 1931 szeptember 18 és 28-a

között Briand Berlinbe utazik Laval26 kíséretében. Ez volt Briand utolsó útja, amikor a „Béke

Apostola” színben tűnt fel. Egy francia-német vegyesbizottságot kívántak létrehozni, amely a

mindkét országot érintő súlyos gazdasági problémák vizsgálatára lett volna hivatott. Továbbá

az lett volna a feladata, hogy előkészítse a baráti kapcsolatok helyreállítást a két ország

között.

Briand egész élete végéig szembeszállt minden olyan támadással, amely a nagy európai

elképzelésének értékeit támadták. Nemsokkal Briand halála előtt, unokahúga (Madame

26 LAVAL, Pierre (1883-1945) : Francia politikus, miniszterelnök. A háború előtt különböző miniszteri tisztségeket töltött be, többször volt külügyminiszter, 1931-32-ben és 1935-36-ban miniszterelnök. 1940-tõl a Pétain által vezetett vichyi kormány miniszterelnök-helyettese, 1942-tõl 1944-ig miniszterelnök. 1945-ben Spanyolországban fogták el, Franciaországba szállították, ahol hazaárulás miatt agyonlőtték. Saját magát mindig hazafinak tekintette.

17

Billiau) megkérte őt, hogy néhány ismert művész előtt adja elő Európa elképzelését. Erre

Brinad elcsóválta a fejét és visszautasította a felkérést, továbbá eképpen válaszolt: „Ó! Majd

ha megvalósul a leszerelés, majd ha lesz egy Európai Unió, majd akkor!”27

Közel húsz évnek kellett eltelnie, hogy Briand elképzelései végre valóban megértő fülekre

találjanak. Robert Schumann 1950. május 9-ei híres beszédében méltatta Aristide Briand

életét és munkásságát. Kiemelte, hogy Briand után húsz évvel is elsődleges célként lebeg a

szemünk előtt a béke védelmezése. Ha összevetjük Robert Schumann és Aristide Briand

elképzeléseit, láthatjuk, hogy rengeteg közös pontot találunk. Shumann – mint ahogy Briand

is - kiállt a nemzetek szuverenitásának garantálása mellett, mert látta, hogy ez az egyetlen

úgy, hogy ez az egyetlen út Európa nemzeteinek egymáshoz közelítéséhez.28 Shumann

elsődlegesen gazdasági alapon közelítette meg az államok közötti kapcsolatot. Az első

lépésnek tekintette az államok gazdasági rendszereinek egységesítését, amelyet a későbbiek

során – más területeken – további lépések követhetik. Shumann is ráébredt arra, hogy

egységes Európát Németország közreműködése nélkül nem lehet létrehozni. Ezért a két

ország békés együttműködését és közelítését szorgalmazta. Shumann és Briand is ugyanúgy

gondolkodott a Nemzetek Szövetségéről: mindketten látták annak gyengeségét. Továbbá

Shumannál is ugyanúgy visszaköszön a szolidaritás fontosságának hangsúlyozása, amely

Briandtól ered. Fogalmazhatunk úgy, hogy Briand gondolatai messze meghaladták saját korát,

ugyanakkor nagyban hozzájárultak a mai Európai Unió kialakulásához.

Aristide Briand 1932 március 7-én halt meg. Jelentős nyomot hagyott maga után a század

első negyedében, és azon túl is. Winston Chuchill híres zurichi beszédében sok ötletet merít

Briandtól, továbbá beszédében megemlékezik – Churchill szavaival – „Aristide Briand híres

francia államférfi és hazafi szolgálatairól”.

Így végezetül, áttekintve az eddigieket, világosan láthatjuk azt a fejlődési ívet, amely

összeköti Briandot – Shumannon keresztül, az Alapító Szerződéseken át – napjaink Európai

Uniójával. Briand gondolatai visszaköszöntek az Európai Unió alapításakor, és napjainkban,

az Európai Alkotmány megfogalmazása során is. Azok az értékek, elvek, amelyekért Briand

kiállt, mai napig az Európai Unió alapelveit, alapvető értékeit képezik. Aristide Briand volt az

első államférfi, aki az „európai eszmét” először viszi bele a valós Európai politikai életbe.

Memorandumának nemcsak történeti értéke van, hanem előmozdítója egy valóban egységes

és szolidaritásra épülő Európának. 27 Raymond ESCHOLIER : Souvenirs parlés de Briand, Paris, Hachette, 1932, 134-135. o. 28 Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand, Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux, Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 43-45. o.

18

Felhasznált irodalom

Elisha ACHILLE: Aristide Briand, le paix mondial et l’Union Européenne, Ivoire

Claire édition, Groslay (Val-d’Oise), 2003

AUBERT : Briand, Sa vie politique, l’orateur, l’homme, son œuvre, Paris, 1958, 192.

o.

Jacques BARIETY : Les relations franco-allemandes après la Première Guerre

mondiale, Paris, Pendone, 1977

Raymond ESCHOLIER : Souvenirs parlés de Briand, Paris, Hachette, 1932, 134-135.

o.

ZSÚGYEL János : Az európai integráció és intézmények története, Miskolci Egyetem,

2000

Julies HERMANS : L’évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand,

Publication du Centre Européen Universitaire, Imprimerie Imprimerie V. Idoux,

Nancy – Saint-Nicolas-de-Porte, 1965, 5. o., 39-40. o.,40-41. o. és 43-45. o.

Raymond HESSE : Aristide Briand, premier européen, Paris, Fernand Sorlot, 1939

Marcel MORÉ, Le très curieux Julies Verne, Paris, Gallimard, 1960

NÉMETH István-KOCSIS András: A francia kormány memoranduma az európai

szövetségi rendszer szervezetéről (A Briand-memorandum), Társadalmi szemle,

1997/10, 66-71. o.

Bernard OUDIN : La paix, un idée neuve en Europe, R. Laffont, Paris, 1987, 87-92. o.

P. RENOUVIN: Histoire des Relations Internationales, tome 7, Les Crises de XX.

siècles, I de 1914 á 1929, Paris, 1957

19

Felhasznált jogszabályok

Az európai alkotmány létrehozásáról hozó szerződés, Brüsszel, 2004. október 29. CIG

87/2/04 REV 2

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Konszolidált változat 1997)

Hivatalos Lap C 340, 1997. november 10.

Szerződés európai alkotmány létrehozásáról

Hivatalos Lap C 310, 2004. december 16.