Uherkovich LászlóNéhány megjegyzés a tibeti lam-rim (fokozatos ösvény) irodalomrólKőrösi Csoma Sándor egyik publikációja kapcsán

BevezetésCikkem témája a tibeti lam-rim, azaz fokozatos ösvény teóriához ésirodalomhoz néhány megjegyzést fűzni Csoma egyik tanulmányának atükrében. Pontosabban azzal kapcsolatban, ahogyan Csoma a lam-rimirodalom néhány kérdését 1838-ban megjelent egyik publikációjában,a Notices on the Different Systems of Buddhism, extracted from the Tibetan authorities,magyarul Elődleges jegyzetek a buddhismus különféle felekezeteiről címűbenvizsgálja1. Noha Csomának ez cikke bizonyos szempontokból egyegységes írásnak tekinthető, abban a tekintetben, hogyleglényegibb mondanivalója a címéből rögtön kivehető, ennekellenére tartalmában sok más szempontot is felvet. A mű egységescíme ellenére valójában egy igen összetett szerkezetű munka,korábbi tibeti tanulmányai során a számára lejegyzett, és a maitudományosság által Alexander-könyveknek elnevezett rövidkivonatos tibeti munkákból vehette a témait az őt leginkábbérdeklő végső és metafizikai kérdések buddhizmust érintőmegválaszolására. Tudjuk, hogy Csoma annak ellenére, hogy Nagy-Tibetbe nem hatolt be, mégis a tibeti kultúrkörhöz tartozókolostorokban2 elmélyülten tanulmányozta tanítómesterei, a tibetilámák segedelmével a tibeti irodalom, és tudomány jelentős műveit,természetesen a tibeti kanonikus irodalmon keresztül.

A tibeti buddhizmus, mint az összes buddhizmus, nagybanpragmatikus célokból fogalmazza meg mondanivalóját, mivel számáranem lehet magáért való a buddhista filozófiai művektanulmányozása, hanem a megismerésen túl a szenvedéstelilétforgatagból (szanszára) való szabadulás (nirvána) céljábóltörténik a tanulmányozásuk. Miután igen nagy mennyiségű bölcseleti1 Kőrös, Alexander Csoma de: Notices on the Different Systems of Buddhism, extracted fromthe Tibetan authorities. In Kőrös, Alexander Csoma de: Tibetan studies being a reprintof the articles contributed to the Journal of the Asiatic Society of Bengal andAsiatic Researches. (ed. Terjék, J.: Collected works of the Alexander Csoma deKőrös). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986pp 73-79. A Journal of the AsiaticSociety of Bengal, Vol. VII, Part I, p 142 (1838) reprint kiadása. Magyarnyelven: Kőrösi Csoma Sándor: Elsődleges jegyzeteke a buddhismus különféle felekezeteiről (Lásda Journal Asiatic Society of Bengal VII. kötetét 142. lap). In Duka Tivadar(összegyűjtötte és életrajzzal ellátta): Körösi Csoma Sándor dolgozatai.Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1885. pp 193-1982 Ladak Zanszkár tartományának zanglai és puktali kolostorában, és Szatledzs-völgybeli Kanam kolsotorában folytatta tanulmányait.

munkákat írtak az egyes indiai és tibeti mesterek, melyekben amegszabadulás létszemléleti alapjai és az azokból átvezetőgyakorlati utak lettek lefektetve, a későbbiekben mindenfélelényegi átfogalmazás nélkül más mesterek a korábbi művekfelhasználásával számos összegző elméleti és gyakorlati munkát,kézikönyvet alkottak meg. Időközben Tibetben több filozófiai-irodalmi „műfaj”3 is megszületett, a kolostori oktatásbanhasznosítandó és hogy a világiak szellemi fejlődéséhez szükségeselőrehaladást segítsék. Így alakult ki pl. a filozófia rendszerekmegismeréséhez szükséges doxográfiai (grub-mtha') művek műfaja,vagy mint a cikkemben vizsgált lam-rim (fokozatos ösvény) műfaj.Az itt példaként felhozott első műfaj művei a különféle bölcseletirendszerek alaptéziseinek megismeréséhez nyújtanak jelentőssegítséget, de még távolról sem lehet azt mondani, hogy pusztánelméleti munkák, melyeket csak úgy be kell magolni a diákoknak ésa vizsgákon hibátlanul visszamondaniuk, hanem igenis a gyakorlatimegvalósítás és a szentszövegekben való tájékozódásalappilléreinek, megalapozóinak számítanak. A lam-rim műfajról, így bevezetésként annyi mondható el, hogycélja pusztán gyakorlati támpontokat adni a szellemi fejlődéshez,a meditációs témák felsorolásával, melyeket a legtöbb esetben egyfokozatossági láncra fűznek fel. A legegyszerűbb és mindenkinekajánlható meditációs témáktól kezdve a már haladottabb gyakorlónakajánlatos meditációs témákig bezárólag legtöbb esetben a későbbismertetésre kerülő három emberi képességhez (kicsi, közepes ésmagasrendű embertípus) alkalmazva. Elöljáróban még annyit lehetmegemlíteni, hogy az előbb említett három embertípus az átlagosvilági vallásos gyakorlót, a Hínajána buddhizmus4 sajátmegszabadulás elvét szem előtt tartó gyakorlóját, és végül aMahájána buddhizmus minden lényt megszabadító elvét szem előtt

3 Nyilván nem egy-egy műfaj alakult ki először, és ahhoz alakították akolostori és szerzetesi képzést, de akár a világi gyakorlók előrehaladását,hanem voltak bizonyos kérdéskörök, és a fokozatosság elve a képzés során, melyekhasonló munkák megalkotását tették szükségessé. A tibeti irodalmi műfajokról egyfontos munka: Cabezón, J. I. – Jackson, R. R. (ed.): Tibetan Literature. Studies in Genre.New York: Snow Lion, 1996 . Természetesen az összes műfaj itt nem sorolható fel,

viszont az meg kell állapítani, hogy a tibeti irodalom szinte teljessége, legalábbis ami nyomtatásban megjelent, vallásos buddhista jellegű.

4 Hínajána (tibeti theg-dman) – Kis kocsi vagy Kis ösvény. A Mahájna (tib.theg-chen) – Nagy kocsi vagy Nagy ösvény. A Hínajána nem nevezi magátHínajánának, hanem a Mahájána követők jelölték ezzel a kissé lekicsinylőjelzővel a buddhizmus azon iskoláit, melyeknek megvalósítói pusztán saját célbólérik el a megszabadulást, kizárva minden más érző lényt. A Mahájána ezzelszemben azt vallja, hogy az megszabadulás, mely csak saját célból éretik az nemegy végső megszabadulás, éppen ezért az összes érző lény megszabadítását kellmagára vállalnia a gyakorlónak.

tartó gyakorlóját jelenti. Csoma az lam-rim irodalom kapcsán említett cikkében leginkább ezta három embertípust, mint "tehetségi fokozatokat" járja körül,többféle szempontból, melyekről eme írásunkban nemsokára szó lesz.

Visszatérve a cikkre, itt mindenek előtt röviden összefoglalnám,hogy mivel foglalkozik az. Csoma eme publikációjának elsődlegescélja címe alapján az, hogy bemutassa a buddhizmus különfélefilozófiai irányzatait, de kitér az egyéb indiai bölcseletirendszerekre is. Legalábbis abból a szempontból, ahogyan atibetiek vélekedtek róla az egyes indiai források alapján. A cikkelső témája: a Buddha kifejezés jelentése. Az igen összetettszerkezetű, és néha publikációban a kezdetén a buddhizmusmetafizikai problémáit feszegeti, Csoma megfogalmazásában: alegtökéletesebb lény, akiben nincsen gyarlóság, s telve van jótulajdonságokkal5. Az Indiából átszármazott buddhista bölcseletirendszerek közül a tibetiek csak négyet ismernek. 1. Vaibhásika 2.Szautrántika 3. Jógácsára 4. Madhjamaka. Ezek után ennek a négybuddhista filozófiai irányzatnak az ismertetése következik, elégalapvető módon. Csoma a Vaibhásika rendszert az alapjánosztályozza, hogy kik voltak az alapítóik, valamint milyenmegkülönböztető jellegzetességeket viselnek ruháikon.6 Csomaszerint pusztán csak a két utolsó filozófiai iskola, az alsóbbkettő csak naiv rendszer. Még szó van a cikkben a tibetibuddhizmusban általánosan nem ismertetett bölcseletiirányzatokról,viszont ez nem jelenti azt, hogy a tibetiek nem

5 Az angolban: „In Tibetan it denotes the most perfect being, that is pure (or clean) from all imprefections, and abounds in all good qualities.” p. 73

6 Bár teljes bizonyossággal nem mondható, de Csoma valószínűleg a Dris-lan grub-mtha'i rgya-mtshor 'jug-pa'i gru-gzings [A különböző filozófiai rendszerek tengeréreszálló hajó – kérdések és feleletek] című, később Alexander könyvként ismertművet is alapnak vette többek között ehhez a cikkéhez. Az iskolák részletesismertetése egyik régebbi munkámban: Uherkovich László: A buddhista és nem-buddhistafilozófiai iskolákra vonatkozó tézisek az egyik Alexander-könyvben. A Kőrösi Csoma Sándor hagyatékábanfellelhető Dris-lan grub-mtha'i rgya-mtshor 'jug-pa'i gru-gzings [A különböző filozófiairendszerek tengerére szálló hajó – kérdések és feleletek] című tibeti műelemzése. In Szlágyi Zsolt (kötetszerk.) Tanulmányok a tibeti és mongol buddhizmusköréből: Szerb János-emlékkötet. Budapest: L’Harmattan, 2011. pp 15-38. A tibetiosztályozásról számos grub-mtha’ (doxográfia) művet tanulmányozhatunk. Angolnyelven az egyik legjobb összefoglalás mindezidáig: Sopa, Geshe Lhundup -Hopkins, Jeffrey: Practice and theory of Tibetan buddhism. London: Rider and Company,1976. és Gunetrher, Herbert V.: Buddhist philosphy in theory and practice. Boulder &London: Shambala, 1976. Mindkét mű tartalmazza többek között a 18. századiDkon-mchog ‘jigs-med dbang-po (1728-1791): Grub-pa’i mtha’i rnam-par bzhag-pa rin-po-che’i’phreng-pa [Drágakő-füzér című filozófiai irányzatok tételes kifejtése] címűmunkájának angol nyelvű fordítását. A tibeti munka gyakorlatilag egy kolostorikézikönyv a Gelukpa (Dge-lugs-pa) hagyományban.

ismerték volna a négy buddhista filozófiai irányzaton kívül atöbbit. Az indiai nem-buddhista filozófiai nézeteket ittfelsorolja Csoma, melyek leírása természetesen a tibeti grub-mha'(sziddhánta irányzatoknak is a célja), ha nem is polemikusjelleggel. Visszatérve a buddhisták vallási osztályozására akövetkezőket említi a három jána7, azaz „ösvény” alapján:

„Van még ezenkívül egy más vallási osztályozás is, melyet a tibetiek jobbanmegértenek s ez szinte szen könyveikből van merítve, s alapszik a buddhismusalapelvein, tudnillik a Theg-pa-gsum, sanskritban Tri-yánam, <<a három szállítóeszközön>>. Tan szerint a buddhista szentírás a legalsóbb, a középrendű és alegmagasabb értelmi tehetséghez van alklamazva; magában foglalván, egyszerű,magasabb és legmagasb értelmet föltételező elveket, melyeknek ismeretemegkivántatik, a ki a tökély bizonyos fokára ohajt jutni.” (pp 195-96).8

Az idézettel kapcsolatban megjegyezhető, hogy mikor a tibetiszövegek úgy általában hierarchiába rendezik a buddhistaösvényeket, akkor az általuk megfogalmazott három ösvényt –Hínajána, Mahájána, Vadzsrajána, azaz a kis-ösvényt, nagy-ösvénytés a gyémánt-ösvényt – sorolják fel. A tibeti tanítások abuddhizmust nem 19. században nyugati megközelítés soránmegfogalmazott „területi elterjedtség” alapján osztályozzák, melykissé erőltetetten a Hínajánát "Déli-iskolá"-.nak, a Mahájánát"Északi-Iskolá"-nak tekinti, míg a Vadzsrajánát (Gyémánt-út) aMahájánán belül kezeli, annak tantrikus változataként, és sokszoraz eredeti tanításokhoz képest elferdült tanításként. Atibetiekben nem alakult ki az a szemlélet, hogy az a Hínajánabuddhizmus, melyet a délkelet-ázsiai országokban (Burma, Thaiföld,Ceylon) követnek, míg ők maguk azt a Mahájána buddhizmust vallják,az amely az északi országokban, területeken terjedt el, mivel ők,a tibetiek úgy tartják, hogy azt az eredeti buddhizmust követik,melyet igaz, hogy sokrétűnek és néha ellentmondásokkal telinektűnik, de mégis a Buddha eredeti tanítása.9 Egyes esetekben, mikor7 tib. theg-pa, vagy shing-rta; egyaránt fordítható a szanszkrit jána szóösvénynek, útnak, és kocsinak. A tibeti megfelelője inkább kocsi vagy hordozószóval fordítható magyarra. 8 Gyakran gondot okoz a szövegforrások mai helyesírásba való "nem illeszkedése".Azon a véleményem van ennek a cikknek a szerzője, hogy az eredeti, forrásnakmegfelelően kell közölni a szerző, cím és egyéb bibliográfiai adatokat, és azidézeteket is az eredetinek megfelelően kell megadni. Éppen ezért az egész cikkfolyamán az eredeti forrásban fellelhetőeket közli, még ha az kicsit eltérőnekis mutatkozna a mai magyar helyesírástól.

9 Ezzel kapcsolatban Tenzin Gyatso, a 14. dalai láma mondja: „Így tehát az abuddhista tan, amely Tibetben elterjedt, maga az eredeti, hamisítatlan indiai buddhizmus, semmi egyéb. Atibeti lámák nem változtattak rajta, és nem elegyítették más vallással, hogy mást ne mondjunk, a tibetikommentárokban, még a legrövidebb exegézis után is, idéznem egy eredeti forrást, Buddha saját szavaitvagy egy indiai tudósét, s a szöveg mindig ezen alapul.” Tenzin Gyatso: Tibeti buddhizmus. Kulcs aközépső úthoz. Budapest: Pesti Szalon Könyvkiadó, 1992. p. 18.

a célt kell meghatározni, akkor tesznek pejoratívnak tűnőkijelentéseket a tibeti értekezések és szövegek, abban atekintetben, hogy a Hínajána egyféle értelemben alacsonyabbnaktekinthető, merthogy annak követőinek nem olyan magasrendű acéljuk, mint a Mahájána követőknek. És noha a Mahájána követőkcélja magasrendűbbnek tekinthető szerintük, mégis a céljukat nemérik el egyetlen emberi születés alatt, hanem csak számtalan eonon(kalpán) keresztül az érdemeik felhalmozásának segítségével, s nema Vadzsrajána tantrikus módszereivel, melyeket ugyanúgy a Buddhatanított, mint a cél szempontjából alacsonyabb rendűnek tartottösvényeket. Viszont, mikor az ösvények egymásban valóátjárhatóságáról beszélnek a tibeti szövegek, akkor azt azattitűdöt veszik fel, hogy a magasabbrendű tanítások nem elzárt,és kizárólagos tanok, hanem azoknak bevezető lépései azalacsonyabb rendű tanítások, és mintegy a kisebbeknek egy nagyobbhalmazba való tartozása hasonlatával élve, a magasabbak nemtagadják az alacsonyabbakat, hanem mintegy magukban foglalva azoktúlhaladásához felkínálják a lehetőséget. Így az a személy, akimegérti az egyszerűbb, és némely szempontból alacsonyabb rendűnektekintett tanításokat, tovább léphet a magasabb rendűekhez ésnehezebbekhez.10 Nos, Csoma a cikkének a végén még beszél abuddhista gyakorlat alaplépésiről, kezdve a Buddhához valómenedékért folyamodással.10 Tibetben többféle fokozatos osztályozása található a szellemi utaknak, azegyik leggyakoribb a három ösvény interpretációja, azaz a Hínajána, Mahájána,Tantrajána (így is nevezeik a Vadzsrajánát, azaz a Gyémánt utat) főcsoportjánbelüli ösvényeké. A Hínajána utak, ösvények vagy kocsik (mind a három fordításjó a szanszkrit "jána" tibeti theg-pa szóra): a Srávakajána (Hallgatók útja) ésa Pratyékabudha-jána (Ön-Buddhák útja). A Mahájánát még szokás Páramitájánának,azaz a Tökéletességek útjának vagy Bódhiszattvajánának, azaz a bódhiszattvákútjának is említeni. A tantrikus buddhizmus, a Tantrajána, vagy egyéb nevekkelMantrajána (Mantrák útja), illetve Vadzsrajána (Gyémánt út) tanításaibanáltalában négy tantrikus osztály van a tibeti Gelukpa (Dge-lugs-pa, Az erényesmódszert megtartók rendje) iskola osztályozása szerint: Krijátantra,Csarjátantra, Jógatantra és az Anuttarajógatantra, melyek közül a legutolsó alegmagasabb rendű. Viszont még itt említeném, hogy a Tibet történetében korábbigyökerekhez visszanyúló Nyimgma (Rnying-ma, A régiek rendje) irányzat abuddhista utakat a „kilenc kocsi”-ba sorolja: 1. Három Szútrajána: a)Srávakajána, azaz a Hallgatók útja – Hínajána út b) Pratyékabuddha-jána (Rang-sangs-rgyas), azaz az Ön-buddhák útja- ez is Hínajána út c) Bódhiszattva-jána(byang-chub sem-dpa'), azaza a bódhiszattvák útja, ez már Mahájána ösvény, és atantrikus ösvények: 2. A három külső tanrikus jána (ösvény) (phyi-rgyud sde-gsum) a) krijájóga (bya-rgyud) a megteremtés jógája b) csarjájóga (spyod-rgyud)a cselekvés jógája (spyod-rgyud) c) jógatantra (rnal-'byor rgyud) 3. A hárombelső tantra (nang-rgyud) a mahájóga (rnal-'byor chen-po), azaz a nagy-jóga b)anujóga (rjes-su rnal-'byor), azaz „követő jóga” c) atijóga (shin-turnal-'byor), azaz a legmagasabb jóga, ez azonos a „nagy-tökéletesség (rdzogs-chen) tanítással.

A bevezetés végén néhány technikai megjegyzést tennék aszanszkrit és tibeti szavak átírásával kapcsolatban. A szanszkritszavakat, kifejezéseket minden esetben magyaros átírással adommeg, a tibeti szavakat és kifejezéseket viszont nemzetközi angolosátírásban.

Csoma szempontjai a lam-rim három embertípusa vonatkozásában és azokmagyarázata

Most visszatérve valódi mondandónkhoz, a lam-rim-et tárgyalórészéhez, látjuk, hogy Csoma lam-rim-mel kapcsolatos mondandójamindössze egy oldalnyi terjedelmű az egész hatoldalas cikkben.Mivel egyszerre szeretném tárgyalni azt a három szempontot, melyetCsoma kiemeli a cikkében kapcsolatban a "három embertípus"tekintetében, vagyis ahogyan ő írja: a "közönséges felfogású, középsőfokon álló, és a legmagasb értelmi tehetség" tekintetében, és ezen említettszempontok szerint felsorolva és tárgyalva ezeket, én most ittidézem az általam vizsgált részeket, és ennek előtte azt a háromszempontot emelem ki, melyet Csoma előhoz. Az első lesz a (1) ahitelvek tekintetében való vizsgálata ennek a három tehetség- vagyembertípusnak, a második az (2) életgyakorlat szempontja és aharmadik az (3) üdvözülés szempontja. Az elsőt úgy isfogalmazhatnánk, mint az alapvető bölcseleti tételeket, amásodikat, mint az etika és meditációs gyakorlatok szempontját,míg az utolsót, mint az elérendő cél szempontját. Csoma cikke ígyír ezekről:

„Némely írók a Lam-rim (lajtorja) szót használják itt, atehetségi fokozatot vévén tekintetbe. A Geluk-pa felekezetnélTibetben a Lam-rim név alatt számos vallásos kézikönyv fordulelő, közöttük a legbecsesebb Tsonka-pa nevű híres Lámáé a XV-dikszázadból. A Lam-rim szerint három fokozat van a Buddhavallásának tanaiban. Még pedig:

A három embertípus a hitelvek szempontjából

I. A közönséges fölfogású embernek hinnie kell, hogy van egyIsten, van jövendő élet, és hogy ez életben véghezvittcselekedetek szerint mindenki megkapja majd megérdemeltjutalmát.

II. Azok, a kik az értelmi és erkölcsi tehetség középső fokánállanak, a már érintett hitelveken kívül kell, hogy megértsékazt is, hogy minden több alkatrészből álló tárgy – veszendő ;hogy abban, a mit látunk (a tárgyakban) valódiság nincsen,

hogy a lét gyarlósága a szenvedésben nyilatkozik meg, és hogya szenvedéstől megszabadulás, vagyis megszabadulás a testbenvaló létezéstől a vég boldogság netovábbja.

III. Azok, a kik a legmagasb értelmi tehetséggel bírnak, aföntebbi hitelveken kívül tudják, hogy azon tér, melynek határaegyfelől az élő test, másfelől a legmagasb lélek, -mérhetetlen ; önmagában semmi sem létezik ; nem lehet azonbanállítani, hogy azon állapot mindig így fog maradni, vagy hogyabsolute megsemmisül ; mindamellett a mi létezik, egyokozatos (föltételes) összeköttetéstől vagyis láncolattólfügg.”

Az ehhez fűzött magyarázatom a lam-rim szövegek alapján, melyekrőlkésőbb adok majd egy rövid áttekintést.

A kis képességű ember

Ahogyan Csoma fogalmazza meg: a közönséges felfogású ember, vagyahogyan a tibeti szövegek mondják a „kis képességű személy”. Ésmiért kis képességű, amiatt, hogy céljaiban egy bizonyoskorlátozottságot nem lép át. Természetesen ez a korlátozottság nemazonos valamiféle „butasággal”, hanem a buddhista üdvútszempontjából egy „kisebb jelentőségű” cél megfogalmazásávalegyenértékű.11 Ez a hétköznapi vallásos buddhista gyakorlótjelenti, aki az üdvös cselekedetek véghezvitelével istenek,félistenek12 vagy emberek világában való kedvező újraszületésreakar szert tenni – és el kívánja kerülni a rossz létbirodalmakat(létállapotokat – elsőrendűen a pokolbéli születést, de a préta13

11 Nemsokára erről részletesebben fogok beszélni. De most megjegyezhető,hogy a kisebb képességű ember célja nem az állandó újraszületések kényszerenszenvedésekkel teli világából (szanszára, létforgatag) való véglegeskiszabadulás (nirvána) megvalósítása, hanem pontosan a szenvedésteli világbanegy kedvező és a többihez képest boldogabb újraszületés megszerzése, vagyis méga létforgatag világában maradás és a boldogság, jólét gyümölcseinek learatása. Abuddhizmus az újraszültéseket kedvező (bde-’gro, boldog születések, szó szerint:„jól járt”) és kedvezőtlen (ngan-’gro, szó szerint: „rosszul járt”)újraszületésekre osztja fel. 12 A buddhizmus világnézetében a különféle létállapotok közötti átjárás nemegy lehetetlen dolog. Mivel a különféle létfokok, létállapotok és tudatállapotokközötti „közlekedést” vagy „beleszületést” a tettek következményének tekintik.Magyarán egy jóval kedvezőbb és magasabbrendű létállapotba lehetősége vaneljutni jócselekedetek, üdvös életvitel alapján a vallásos embernek. Az embernélalacsonyabbnak tekintett állapotokba a rossz, nem-üdvös cselekedtek juttatják azembert. Persze itt felvetődhet a kérdés, hogy akik a mennyek birodalmaiban és apoklokban, vagy az összes többi állapotban vannak éppen, azok valaha emberekvoltak? Bizonyos tekintetben igen, de egy másik tekintetben nem lehet ezt akérdést ilyen egyszerűen megválaszolni. 13 préra, yi-dvags – „éhszomjú démon; a buddhista kozmológiában a hat

és az állati alakban való születést is. De a legtöbb lam-rimmeditációs szöveg ez előtt a halálon és a dolgok állandótlanságán14

való meditációt javasolja. Tehát ez a kis, vagy alacsonyabbképességű emberek csoportja. Csoma cikkében a „hinnie kell, hogy van egyIsten” kitétel azt jelenti, hogy ez az ember a Buddhában és istenilényekben15 hisz, vagyis alapvetően már a buddhista hívők táborábabelépett. A „van jövendő élet, és hogy az életben véghezvitt cselekedetek szerintmindenki megkapja majd megérdemelt jutalmát” kitétel pedig a cselekedetekés hatásuk, és a hatások jövendő életben, életekben valómegnyilvánulására vonatkozó hitre utal, mely alapvetően egyikfeltétele annak, hogy a jó cselekedetek eljövendő életben valókedvező hatásában higgyen az ember, valamint a rossz cselekedetekkedvezőtlen hatásában.16 Itt ennek alátámasztására idézhetünk egy

létbirodalom (istenek, félistenek, emberek, állatok, préták és pokollakok) közülaz az állapot, melyben olyan szenvedő lények élnek végletes körülmények között,mint pl. sivatag, száraz, elhagyatott vidék, akik sohasem nyerhetnek ételben ésitalban kielégülést, vagy ha találnak is megfelelő ételt és italt, azexcrementummá és gennyé válik, így képtelenek azt elfogyasztani. Képiábrázolásukkor tűfoknyi szájjal, vékony nyakkal és hatalmas, hordószerű testtelábrázolják őket. Hiába fogyasztják az ételt, annyit nem tudnak enni, ami ahordószerű, hatalmas hasuknak elég, így állandóan az éhség és szomjúsággyötrelmeit élik át. Sivatagban, vagy sivatagszerű területeken élnek,elméletileg az ember által nem látható állapotokban, de bizonyos estekben földielhagyatott helyeken is, ahol az emberek is megfordulhatnak.14 A halállal és mulandósággal való direkt szembesülés nem a buddhizmuspesszimizmusát jelenti, hanem a dolgok és a létezés realista nézetét. „Mindenmulandó, ami keletezett.” - mondja a közismert mondat. Gyakorlati haszna is vantehát a halál és mulandóság szenvedéstermészete vizsgálatának, annyi, hogyfelszámolja a ragaszkodást a kondicionált létállapotokhoz, és megszűnteti azilluzórikus állandónak tartott Én-hez való ragaszkodást, valamint az ösztönzésta ragaszkodás feladásához. Úgy gondolkodnak, hogy a halál biztos, és azöregedés, a test romlása és a meghalás folyamatát nem lehet visszafordítaniátlagos körülmények között, és az ember teljesen magára marad a halálpillanatában, a rokonok, barátok ismerősök sem tudnak rajta segíteni, sem azösszegyűjtött vagyona, javai. Emellet javasolják az azon való meditációt, hogyteljesen bizonytalan ki meddig él, emiatt úgy kell tekintenie minden napjára,mintha az az utolsó lenne.15 Csoma ebben az esetben keresztény szóhasználattal fogalmaz, viszont ittnem olyan értelemben vett Istenre gondol, ahogyan a monoteisztikus vallásokfogalmazzák meg a legfelsőbb lényt, hanem a buddhizmus „legfelsőbb lényére”, aBuddhára. Illetve a buddhizmus „Három drágaságára” (dkon-mchog gsum vagy dkon-mchog rin-chen gsum): A Buddha, a Dharma, azaz a Buddha Tanítása, és a Szangha,azaz a szerzetesék közössége (sangs-rgyas, chos, dge-’dun). 16 A jó tettek, a tíz erényes cselekedet - melyek megtartásával születik azember eme buddhista hit szerint kedvező állapotban - a következő: 1-3. a testhárom jó cselekedete (lus-kyi legs-par spyod-pa gsum): 1. az ölés elhagyása(srog-gcod-pa spong-pa) 2. nem elvenni azt, amit nem adnak, azaz a lopásmellőzése (ma byin-par len-pa spong-pa) 3. nem cselekedni helytelen szexuálistetteket (’dod-pas log-par g.yem-pa spong-pa) 4-7. a beszéd négy erényescselekedete (ngag-gi legs-par spyod-pa bzhi): 4. a hazugságtól való tartózkodás

modern munkát: „Minden cselekedet visszahat elkövetőjére. Az ártalmas tett visszahatvaelkövetőjére szenvedést okoz neki. A jótékony tett pedig elkövetőjénekboldogságot hoz. Ha e törvény ismerete az ártalmas tettek kerülésére és ajótékony tettek gyakorlására ösztönöz bennünket, egyrészt abbahagyhatjukjövőbeli szenvedésünk okainak szaporítását, másrészt halmozni tudjuk jövőbeliboldogságunk okait. Emellett, a számtalan múltbeli életünkben elkövetett,beláthatatlan ártalmas cselekedeteink felhalmozott lenyomatait, vagyis a mármeglévő karmánkat - jövőbeli szenvedéseink potenciális okait - is meg tudjuktisztítani az ösvény különleges módszereivel.”17

Ezen a fokon álló ember számára a lam-rim szövegek gyakorlatkéntazt javasolják, hogy az alsóbb létállapotok (mint a pokolbeli, apréta, és állati születések) szenvedéstermészetén meditáljon,viszont még nem kell figyelemmel kísérni a magasabb létállapotokszenvedéstermészetét.18 Valamint, a tettek (karma, tib. las) és(brdzun-du smra-ba spong-ba) 5. tartózkodás a goromba beszédtől (tshig-rtsub-posmra-ba spong) 6. nem rágalmazni másokat (phra-mar smra-ba spang-ba) 7. alényegtelen beszédtől való tartózkodás (tshig-bkyal-ba smra-ba spong-ba ) 8-10.a tudat három erényes cselekedetei (yid-kyi leg-spar sbyong-pa gsum) : 8. nemsóvárogni (brnab-sems spong-ba) 9. ártó szándéktól való mentesség (gnod-semsspong-ba) 10. kifordult nézetektől való mentesség (log-par lta-ba spong-ba).Annyi még megjegyezhető, hogy a hit szó (sraddhá, dad-pa) nem vakhitet jelent,hanem megbizonyosodást jelent, azaz például ebben az esetben a tett és azokhatása törvényében való megbizonyosodást.17 Tett, ok és gyümölcs. Kün-Zang Láma szóbeli tanítása, ahogy Patrül Rinpocse leírta, Láma Csöpeltanítása. (Negyedik kötet). Tar, Budapest: Buddhista Meditáció Központ, 2007. p.12. 18 Itt most nem lehet célunk, helyszűke miatt sem, a különféle létállapotokszenvedéseinek tételes és részletes felsorolása. Az emberi állapothoz tartozikpl. az öregedés, betegség, halál, haldoklás, az anyaméhen belüli szenvedések, aszületés szenvedései, az szeretettől való elválás, a nem szeretettel valóegyüttlét stb. szenvedései. Az állati birodalmak lényei egymás általimegöléstől, vagy az ember általi igába hajtástól, ez ember általi levadászástólés kihasználástól, valamint a tudatlanságtól szenvednek. A pokollakók ahidegtől, melegtől, illetve a hideg és meleg poklokban átélt szinte soha végetnem érő tortúráktól szenvednek. A préták, vagy éhező-szomjazó démonok az állandókielégíthetetlen éhségtől és szomjúságtól, és sohasem nyernek kielégülést, mintaz előbb kifejtettük. A görög mitológia Tantaluszának kínjaira emlékeztetnekszenvedéseik. A félisteni vagy titáni lények, amiatt, hogy nem érik el azt agazdagságot és dicsőséget, amit az istenek birtokolnak, állandó tűrhetetlenirigységet éreznek irántuk, és állandóan háborúságban állnak velük. Az istenilények pedig a félistenek állandó arroganciájától, háborúskodásától,irigykedésétől szenvednek, valamint attól, hogy a látszólag eonokon keresztülnyúló életük egyszer csak hirtelen véget ér, és kifejezhetetlen kínok közötttávoznak az isteni világokból, és lejjebb zuhanhatnak. Még hozzá kell tenni,hogy az állatok, emberek élethossza években, évtizedekben mérhető, viszont azistenek, félistenek élethossza hosszú-hosszú évezredekre, de akárvilágkorszakokra nyúlik, ahol is például egy isten egy napja ötszáz emberi évvelegyenlő. Minél magasabb egy istenosztály, azaz minél több üdvös cselekedet

következményeik (karma beérése) ok-okozatiságán kell meditálnia,mígnem olyan belátásra jut, mely következtében igyekszik kizárólagerényes, üdvös cselekedeteket véghezvinni. Viszont még kötelezőmeditációs téma ennél az embertípusnál a menedékért folyamodásHárom Drágasághoz, ami nem meglepő, mivel a lam-rim írók nemlezárt és fejlődésképtelen embernek írja le az ebbe a típusbatartozókat, hanem olyanoknak, akiknek bizonyos dolgok megértéseután fokozatosan feljebb tud lépni. Ehhez pedig az egyik eszköz,hogy igazán „buddhistává” váljon az, ha a Három Drágaságbamenedéket vesz. A közepes képességű ember

Ide olyan ember tartozik, aki ki akar lépni a létforgatagból(szanszára), azaz nem akar többé újraszületni egyik létállapotbansem, mivel felismerte az összes létállapot szenvedéstermészetét,legyenek azok akár a legmagasabb mennyei állapotok is. Ez azembertípus kilépett már a karmikus okozatiság körében tartozó„világias” szemléletekből19, melyek legyenek még olyanmagasrendűek, de mégis a kondicionált állapotok sorát növelik. Akilépés kulcsa pedig nem az ok-okozati törvényszerűségek közötttalálható, hanem egy „világfeletti” szemléletben, mely belátja adolgok, lények, létállapotok szenvedésteli természetét. És azösszes, kondicionáltságokat megteremtő emóciók, és metafizikaivakság (avidja, ma rig-pa) megszűntetésére, a nirvána (ellobbanás)elérésére törekszik. Pusztán a saját hasznára törekszik amegszabadulásra, magyarán saját magán kívül senki mást nem akarmegszabadítani a létforgatagból. Általános értelemben, a szövegektanúsága szerint ebbe a csoportba a Kis-kocsi (Hínajána) törekvőktartoznak. A Hínajána követőket még tovább osztályozzák: Srávaka(Hallgató, A Buddha tanának hallgatása által megszabaduló) ésPratyékabuddha (Ön-buddha, aki a saját gyakorlása révén éri el aeredményképpen születik valaki oda, annál hosszabb benne az élethossz. Hasonlóaz élethossz szempontjából a pokollakók helyzete. Minél nagyobb bűnök révénkerül valamelyik pokolosztályba valaki, annál hosszabb ideig fog ott szenvedni,akár világkorszakokon keresztül is átélheti a mérhetetlen szenvedéseket. Alétforgatag (szanszára) szenvedéseinek taglalásáról Horváth Z. Zoltán: A szenvedésegyetemessége. Sgam-po-pa: Thar-rgyan. In Tibeti buddhista filozófia (vál., ford.és kommentálta Agócs Tamás, Fehér Judit, Hamar Imre, Horváth Z. Zoltán).Budapest: Orientalisztikai Munkaközösség - Balassi Kiadó, 1994. pp 77-90. Ittrészletesen leírja a szerző a szenvedések egyes állapotokra vonatkozó fajtáit. 19 Magyarán nem akarnak karmikus köteléket okozó tetteket elkövetni,legyenek azok bármilyen üdvhozóak is. Viszont ez nem azt jelenti, hogy nemvégeznek üdvös cselekedeteket, hanem azt, hogy az üdvös tetteket nem egyjutalomért sorbaállás miatt végzik, mint az előző embertípus, hanem mert nemakarnak senkinek sem ártani, és nem akarnak rossz visszahatásokat tapasztalni,melyek például abban is megtestesülnek, hogy realizációképtelen lénykéntszületnek újra.

nirvánát, viszont másokat nem tud tanítani). A közepes képességűember, aki a saját megszabadulásán dolgozik, magyarán alétforgatagból meg akar szabadulni. A Buddha tanításai közül nempusztán az erkölcsi előírásokat fogadja el, hanem a szellemielőrehaladásra végez különféle meditatív gyakorlatokat is.Gyakorlati értelemben viszont ide sorolható az az ember is, akinekmég nem javasolják a „nehezebben megérthető" témák boncolgatását,amit, mert a fokozatosság szükségességének az elvét szem előtttartják.A magasrendű ember

Aki szintúgy ki akar lépni a létforgatagból, viszont nem pusztán asaját hasznára indul el a megszabadulás útján, hanem az összeslény érdekében. Magyarán a lét összes létezőjét, lényét meg akarjaszabadítani és a végső nirvánát kívánja elérni, mikor már egyetlenszenvedő érző lény sincsen a létforgatagban. A minden érzőlényérdekében munkálkodó bódhiszattvák (lelendő felébredett) csoportjaez, akik fogadalmat tesznek, hogy addig nem érik el a tökéletesmegszabadulást, a legfőbb üdvöt, amíg egyetlen szenvedő lény isvan a létforgatagban. Más megfogalmazásban úgy is mondják, hogy aNagy-kocsi (Mahájána) törekvőinek a csoportja ez. A buddhizmustudati szemlélete szerint a lét és tudat egybeesik, a létállapotoktudatállapotok, és a tudatállapotok létállapotok. A szenvedőlények sem a tudattól függetlenül létező jelenségek, hanem atudatban még fel nem szabadított tényezőket, át nem világítottelemeket fejezik ki.20 Ennek ellenére nem mondható az, hogy egy20 Gyakran felvetik azt a kérdést, hogy ha a buddhizmus tagadja az emberilényben bennerejlő állandó entitás létét vagy más szempontból fogalmazva azemberei személyiséget nem tartja egy egységes lénynek, hanem különfélealkotórészek (dharmák) állandóan, pillanatról-pillanatra változóösszeállítódásának, egymásba alakulásának, akkor mi vagy ki az, aki átéli alétforgatag szenvedését és ki az, aki ebből a szenvedésből való megszabadulást,a nirvánát eléri? Az emberi lényt és tapasztalati világát alkotó dharmák(jelenségek) pillanatról-pillanatra változó összeállítódásai bizonyos ok-okozativiszonyban vannak egymással, pontosabban szólva egy előző pillanat ilyendharmákból összeállt „lénye” generálja a következő pillanat lényét. Aszemélyiség (pudgala, gang-zag), egy lélek (dzsíva, szrog), vagy egy Én (átman,bdag) állandóságának a gondolata amiatt merül fel a külsőleges szemlélőben, mertnagyon hasonlóak ezek az egymást követő állapotok, és annyira kicsi az egymástólvaló eltérésük.. Úgy is megfogalmazzák ezt a kérdéskört a buddhista bölcselők,amikor a tudat, tudatosság oldaláról szemlélik a kérdést, hogy nem egy állandótudat létezik, mely a tapasztalja a tárgyakat, és önmagában nem változiklényegileg, hanem a tudatosulás pillanatai léteznek, melyek függnek a tudattárgyaitól, a különféle tudattényezőktől, lelki-szellemi állapotoktól. Ezek azegymástól függő tudatpillanatok is ok-okozati láncolatba helyezkednek el egymásután, mely láncolatot a „tudatfolytonosság” (tib. rgyud) szóval is meg szoktákfogalmazni. A külsődleges szemlélő számára ez a folytonosság azt a benyomástkelti, mintha egy szilárd, állandó tudat lenne. Viszont megint csak az

lelketlen „érzelemmentes” attitűdöt kell felvenni a lényekmegszabadítására vágyónak, hanem a részvét (karuna, snying-rje)pricípiumával, valamint a bölcsesség gyakorlásával éri el amegszabadításával, és szabadítja fel a szenvedő lényeket. A hattökéletesség gyakorlásával éri el a végső ellobbanást, azaznirvánát.

A három embertípus az életgyakorlat szempontjából21

„A mi az életgyakorlatot illeti, azok, a kik közönségestehetségekkel bírnak, megelégszenek a tíz erényszabálynakszemmeltartásával.”A középső fokon állóktól megkivántatik még, hogy kitűnjenek

erkölcsösség, elmélkedés és bölcsesség által.A legmagasb tehetségekkel bírók mindezeken kívül a

trancendentalis erényeket is kell, hogy gyakorolják.”Magyarázat:

A tíz erényszabály, azaz az erkölcsös, vagy üdvös cselekedtekmegtartására nem pusztán amiatt van szüksége ennek azembertípusnak, merthogy az jó dolog, és hogy az erkölcsnek lenneegy önmagáért való célja, hanem egy igenis erősen pragmatikusszempontból. Megint visszatérve a tett (karma, tib. las) és hatásatörvényének22 a figyelembevételét jelenti. Ennek az embertípusnak,

állapítható meg, hogy nem egy állandó princípium van az emberi lényben, vagy egyállandó lélek, hanem dinamikus és megszakítatlanul változó folyamatok azok, amikgyakorlatilag az emberi lénynek lehet tekinteni. A megszakítatlan kifejezéstamiatt használom, mert ezen szemlélet szerint a „halál”, „meghalás” sem vetvéget ezeknek a folyamatoknak, hanem azok folytatódnak egy új születésben,miután a külső szemlélő számára láthatatlan meghalás utáni állapotokon megy át atudatfolytonosság, hogy ismét egy új születésben bukkanjon fel. És ezfolytatódik, legalábbis elméletileg, a végtelenségig (a létforgatag, aszületések „véget nem érő forgataga”), abban az esetben, ha az ember nem akarbelőle kilépni, azaz a megszabadulást elérni.21 Itt fogom kissé részletesen felsorolni és összefoglalni, hogy melyszellemi gyakorlatok „valók” a három embertípusnak. Mint majd később részletesenelemzem, három fejlődési fázisról van szó, melyeknek más-más gyakorlandó témátjavasolnak. Annak ellenére, hogy a lam-rim műfajba tartozó szövegek alapvetőenugyanazon elvek és témák alapján építkeznek, mégis számos kisebb eltérésmutatható ki köztük. Amit itt fel fogok említeni, az egy „ideális” lam-rim munkatémabeosztása, a három embertípusra vonatkoztatottan. A valójában Csoma által acikkében felvetett három szempontot igen nehéz külön-külön megvizsgálni ésmagyarázni, emiatt arra kérem a Kedves Olvasót, hogyha kicsit akadályba ütközne,amiatt, mert ide-oda kapkodónak vagy zavaró ismétlődésekben elveszőnek tűnne azírásunk, akkor a három embertípus hármas szempontok szerinti vizsgálatát úgyolvassa majd, hogy egy embertípushoz való magyarázatokat egyszerre olvassa végigés utána tovább lép a következő típushoz.22 A karmát tévesen azonosítani szokták a tettek hatásával, illetve azzal amechanizmussal, vagy törvénnyel, mely a keleti szemléletek szerint az elkövetettcselekedetek és azok eredményei beérése között van. A karma tan estében úgy

nem az a fő célja, hogy valamiféle érzelgős moralitás miattmásoknak ne ártson, és azokat ne bántsa, hanem a tett és annakeredménye törvényét tartja szem előtt egy erősen pragmatikusszempontból. Ez a karma törvényének és a cselekedetek erkölcsikövetkezményének a törvénye figyelembevétele.

„Mi, a szamszárabeli személyek félelmetes erejű szenvedést élünk át és hosszúideig [ebben a] szenvedésben a tettek (karma) ereje által jelenünk meg. Emiatt aszennyeződéseket ellenségként tekintve el kell hagynunk.”23 (p. 40)

lehetne fogalmazni, hogy a tettek és hatásaik törvénye. A tett pedig azakaratlagos, szándékos tettet jelenti, a test, beszéd és tudat akaratlagoscselekedetét, mely cselekedetek hatása a jövőben érik majd be. Ugyanis semmilyenakció nem marad reakció nélkül. Az alapvető teória, hogy minden cselekedetnekvan valamilyen eredménye, mely már vagy ebben az életben nyilvánul meg, vagyahogyan a buddhisták leggyakrabban hiszik, az eljövendő életekben, és egy végsőértelemben azon létállapot minőségét is meghatározzák, amibe majdan születik azember. A cselekedetek hatásai lappangó módon összeadódnak és egy új lénygenerálódását készítik elő. Mindenféle módon van valamiféle hatás, a jócselekedeteknek ugyanúgy, mint a rossz tetteknek. Bhikhu Bodhi Théravádaszerzetes-tudós idézi egy szövegből: „A lények tulajdonosai a saját cselekedeteiknek, a sajátcselekedeteik örökösei; a cselekedeteikből származnak, a cselekedeteikhez kötődnek, a cselekedeteik tartjákfenn őket. Bármit is tesznek, akár jót, akár rosszat, annak örökösei lesznek” Bhikkhu Bodhi: A nemesnyolcrétű ösvény. Budapest: Orient Press Kiadó, 1993. pp 35-36. Idézetének forrása:Nyanatiloka Threra: The word of the Buddha. Kandy: Buddhist Publication Society, 1968(14th ed.) p. 19. Majd a továbbiakban: „A szövegekből részletesebb meghatározások iselőkerülnek. Egy csoportjuk például megerősíti, hogy az erényes cselekedetek, például az adakozás, vagy azadományok felajánlása erkölcsi jelentőséggel bírnak; hogy a jó és a rossz tettek a jellegüknek megfelelőgyümölcsöt hoznak; hogy mindenkinek kötelessége szolgálni anyját és apját; hogy van újjászületés és egytúlvilág a látható világon kívül; és hogy vannak olyan magas szintet elért vallási tanítók, akik sajátmagasrendű megvalósításaik alapján képesek elmagyarázni a világról az igazságot”. The word of theBuddha p. 19. A magyar nyelvű forrás: Bhikkhu Bodhi: A nemes nyolcrétű ösvény.Budapest: Orient Press, 1993. p. 36. A karmát tehát fel lehet osztani károsraés üdvösre. „Káros kamma (a karma páli nyelvű megfelelője - író megjegyzése) aza cselekedet, amely erkölcsileg elitélendő, káros a szellemi fejlődésre, ésönmagunk, valamint mások szenvedése irányában hat. Az üdvös kamma viszont az,amely morálisan helyeselhető, segít a szellemi fejlődésben, és saját magunk,valamint mások számára is hasznos és áldásos.” Ismertetett mű p. 38. Abuddhisták a káros és üdvös karma esetén egyaránt tízet említenek, mint ahogyanfentebb elmondtuk. Viszont nem önmagukért üdvösek vagy károsak a cselekedetek,hanem a mögöttük húzódó indítékok, a gyökereik alapján. Legtöbbször a mohóság(’dod-chags), ellenszenv (zhe-sdang) és tudatlanság (gti-mug) hármasságátsorolják fel, mely az összes nem üdvös, vagy káros cselekedet indító okakéntműködik. Ezek ellentéte, a nem-mohóság, ellenszenv nélküliség és atudatlanságtól való mentesség a három gyökéroka az üdvös cselekedeteknek. Abuddhista létkerék tibeti ábrázolásaiban a létforgatag „forgató okaként”lefestett nem üdvös gyökér-okokat három állattal szimbolizálják; a kakas amohóság (vagy kéjvágy), a kígyó az ellenszenv (vagy harag, gyűlölet) és a disznóa tudatlanság kifejezője. 23 Tshul-khrims rgya-mtsho: Dris-lan grub-mtha’i rgya-mtshor „jug-pa’i gru-gzings). InTerjék József (ed.): Tibetan compendia written for Csoma de Koros by the Lamasof Zans-dkar (manuscripts in the Library of the Hungarian Academy of Sciences)

Dvags-po Lha-rje24 írja az ő Thar-rgyan-jának karmával és annakeredményével foglalkozó fejezetében:25

"Mikor ezt kérdezzük, hogy az így [korábbiakban] elmagyarázott összes szenvedésmilyen okból keletkezik? Akkor a válaszom: ismerjük meg, hogy a szennyezetttettekből (karma) keletkeznek. A Karmasataka-szútra ezt mondja: "A tettek sokfélefajtájából ezek a sokféle lények teremtődnek meg". A Szaddharmapundarika-szútra ezt írja: "Ezt a világ-mindenséget a tettek teremtik meg, a tettek révén ölttestet. Az érző lényeket a tett hozza létre, a tettek okából merülnek fel. És a tetteikáltal lehet őket osztályozni." Az Abhidharma-kósában ezt tanítják: "A sokféle világa tettekből jön létre." Ha azt kérdezzük, hogy mi a tett (karma), akkor a válaszom,hogy ez a kettő: a szándékos tett és a gondolati tett. (...) Ahogyan az Abhidharma-kósában is tanítják: "A tett a szándék, és ami az által létrejön." Továbbá aMúlamadhjamaka-káriká is ezt tanítja: "A Kiváló Bölcs szerint a tettek: a szándékokés gondolatok." Maga ez a kettő, hogyan is van? Nos, ha ezt kérded, akkor aválaszom a következő. A szándékolt tett az elme tette. Ami a szándék által létrejön,az a gondolati tett. Ezt kell tudnunk a testi és beszédbeli tettekként." Ahogyan azAbhidharma-kósában is ez áll: "A szándék az elme tette, az általa létrejövő a test és

(Sata-Pitaka Series. Indo-Asian Literatures, Vol. 231). Society of Csoma deKoros and the Hungarian Academy of Sciences, New Delhi, 1976. fol. 1-46. Azidézet helye a p. 40. Bhikkhu Bodhi hivatkozott könyvében a karma beéréséről,azaz a cselekedetek visszahatásáról: „A kamma legfontosabb jellemzője az atendencia, hogy a cselekedetek etikai minőségének megfelelő eredményeket hozlétre. Az akarati cselekedetek felett egy egyetemes immanens törvény uralkodik,ami előidézi, hogy ezek a tettek önmagukra visszaható következményekkelvégződjenek - ezeket nevezzük vipaká-nak, »beérésnek«, vagy phala-nak,»gyümölcsnek«. E törvény, amely tetteket összekapcsolja eredményeikkel, azonegyszerű elv alapján működik, hogy a káros tettek szenvedéssé érnek, az üdvösekgyümölcse pedig boldogság. A beérésnek nem kell azonnal bekövetkeznie, nemfeltétlenül kell a jelen életben megtörténnie. A kamma az életek sorozatánkeresztül is kifejtheti hatását, vagy akár világkorszaknyi ideig is szunnyadóállapotban maradhat. Valahányszor elkövetünk azonban egy akaratlagoscselekedetet, az akarat otthagyja lenyomatát a tudati folytonosságon, ésmegmarad, mint elraktározott lehetőség. Amikor az elraktározott kammabeéréséhez kedvező körülményekre talál, felébred szunnyadó állapotából, éskivált bizonyos hatásokat, amelyek az eredeti cselekedetek megfelelőkompenzációját jelentik. A beérés megtörténhet akár ebben az éltben, akár akövetkező életben, vagy az azután következők valamelyikében. A kamma azáltal isbeérhet, hogy valamely következő életben egy meghatározott fajta újjászületéshezvezet, és így meghatározza az élet alapvető formáját. De beérhet egyetlen életleforgása közben is, különféle boldogság- és szenvedés-élményekben, sikerekbenés bukásokban, fejlődésben és hanyatlásban gyümölcsözve. Bármikor és bármilyenmódon érik is azonban be: az üdvös cselekedetek kedvező eredményekhez vezetnek,a káros tettek pedig kedvezőtlenekhez.” pp 41-41.24 Dvags-po lha-rje (1079-1153) tibeti szerzetes-tudós. A Thar-rgyan [A megszabadulás ékkőfüzére] című műve egyike a legimertebb lam-rim műveknek. Mind a műről, mind róla a későbbiekben még szólunk. 25 A fejezet tibeti címe: Le'u drug-pa/las-'bras yongs-su bstan-pa/ [Hatodik fejezet, atett és eredménye tökéletes tanítása]. Az idézet forrása: Lha-rje Bsod-nams rin-chen: Thar-rgyan. Beijing: Sri-khron mi-rigs dpe-skrun-khang, 1989. pp 87-88

beszéd tette."

A tettek elkövetése tehát hatást is kivált. A hatások, vagygyümölcsök többféle módon megnyilvánulnak. Dvags-po Lha-rje atibeti hagyományt követve háromféle ilyen „gyümölcsöt” határozmeg: 1. a teljesen beérő gyümölcs (rnam-par smin-pa'i 'bras-bu) 2. azokhoz hasonló gyümölcs (rgyu-mthun-pa'i 'bras-bu) és az 3. "átéltkörülmény gyümölcs" (dbang-gi 'bras-bu). Például az öléscselekedetének teljesen beérő gyümölcse: az ember a pokolbaszületik újra. Az okhoz hasonló gyümölcse: ha emberként szülessenis az ember újra, akkor rövid lesz az élete. Az "átélt körülménygyümölcs" esetén szerencsétlen és dicstelen földre születik azember. A legnagyobb erénytelenség ebből a fajtából, ha egy arhatot(szentet) öl meg az ember. A lopás (nem adott elvétele) elkövetése esetén a teljesen beérőgyümölcs az lesz, hogy préták közé születik az ember. Az okhozhasonló gyümölcs, hogy ha emberként születik újra az illető, akkorszegény lesz. És az "átélt körülmény gyümölcs" szempontjából olyanföldre születik, ahol sok a zúzmara és jégeső. És a nem-adottelvétele közül a guruhoz és a Három Drágasághoz tartozó vagyonelvétele a legnagyobb bűn. A helytelen szexuális egyesülés, vagynemi visszaélés esetén, a családon belüli paráználkodás tartozikide, illetve a helytelen időben való egyesülés és egyéb bűnök,amiket itt nem sorolok fel. Itt is háromfajta gyümölcsöttalálhatunk. Ezen rossz cselekedet folytán az ember a préták közészületik, vagy ha az emberek közé szülessen, akkor gyűlöletesellenség lesz a házastársa számára. A körülmények szempontjábólazt tapasztalja, hogy és nagyon koszos-piszkos vidéken fog élni. Alegnagyobb erénytelenség ebből a fajtából, ha az ember a sajátarhat (szent) anyjával követ el helyteles szexuális egyesülést.A beszédbeli nem-erényes tettek közül a hazugságnak az eredményeleginkább az állati születésben gyümölcsözik, ha emberi születéstszerez meg az átköltöző lény, akkor megvetésben lesz része, ésrossz szagú lehelettel születik. A legrosszabb, legnagyobb bűn egyTathágatát félrevezetni és a gurunak hazug szavakat mondani.A goromba beszéd cselekedetinek az elkövetése esetén a pokolbanszülethet újra az ember, ha mégis emberré lesz, akkor kellemetlenszavakat fog hallgatni élete folyamán, forró és száraz helyreszületik, ahol sok gonosztevő lakozik. Akkor követi el alegnagyobb bűnt ebből a fajtából, ha az nemes szellemi törekvőket(árjákat) illeti durva szavakkal. Aki a rágalmazás cselekedeteit követi el, az leginkább a pokolbirodalmainak egyikében születik újra, ha ember lesz viszont,akkor nem lesznek barátai és olyan földre születik, aholegyenetlen a terep. Akkor követi el a legnagyobb bűnt, ha a

szerzetesrendet ócsárolja.A lényegtelen vagy haszontalan beszéd, mint a fecsegés, locsogás,kérdés nélküli beszéd, vagy az eretnekek ostoba fecsegése, stb.nem-erényes cselekedeteit elkövető ember a következő életébenállatok közé fog születni, vagy ha emberré lesz, akkor az őszavaira nem fog senki figyelni, nem veszik figyelembe, és akörülmények tekintetében olyan helyre születik, ahol a nyár és atél és a tél (évszakok váltakozás) össze-vissza van. A legnagyobbbűn ebből a nem erényes beszédből az, mely a Buddha Tanáravágyókat eltéríti. A tudati nem-erényes cselekedetek közül az ártó szándékcselekedeteit elkövetők a pokol valamelyik világában születnekmeg, ha mégis emberré lesznek, akkor nagy gyűlöletben lesz részükéletük folyamán. És olyan helyre fog születni, ahol az étel kevésés durva. A legnagyobb bűn az ártó szándékok közül a mérhetetlenülszörnyű bűnök elkövetése.26 A kifordult vagy hamis nézetek a legnagyobb bűnök közöttszerepelnek, mivel ezek akadályozzák meg leginkább azt, hogy azember a szellemi tökéletesedésre vagy az igazi természetének amegismerésére jusson, és megszabaduljon a létforgatagból.Háromféle kifordult vagy hamis nézetet sorol fel Dvags-po Lha-rjehivatkozott művében: a tett és eredménye szempontjából való hamisnézetek, az igazsággal (valósággal) kapcsolatos kifordult nézetekés a Három Drágasággal (Buddha, Dharma, Szangha) kapcsolatos hamisnézetek. Az első esetén az a hamis nézet, mely nem fogadja el,hogy az erényes és a bűnös tettek a boldog és a szenvedésteligyümölcsök okai. A második az a nézet, hogy nem lehet elérni aszenvedés megszűntetése igazságát (niródha), még ha gyakorolja isaz ember az ösvény igazságát.27 A harmadik hamis nézet a HáromDrágaság nem igazként való szemlélete, és lebecsülése. Nos,ezeknek a hamis nézeteknek eredménye az állatok világában valószületés, és ha mégis emberként születnek meg azok a lények, aki ahamis nézetek cselekedeteit elkövetik, akkor nagyon tudatlanoklesznek, és terméketlen földre születnek. A legnagyobb bűn ebből a

26 mtshan-med-pa shom-par byed-pa az öt mérhetetlenül szörnyű bűn, vagy halálosbűn. Ezek elkövetésével az ember biztosan a pokolba kerül a következő életében.Ezek a bűnök: apagyilkosság, anyagyilkosság, egy arhat megölése, megosztást(szakadást) támasztani a Szerzetesrendben (Szanghában), azaz a Gyülekezetben, ésártani egy Buddhának.27 Ez a hamis nézet a négy nemes igazsággal (a szenvedés igazsága, aszenvedés okának az igazsága, a szenvedés megszűntetésének az igazsága, és aszenvedés megszűntetésére vezető út igazsága) kapcsolatos kifordult szemlélet,az ösvény igazsága az, hogy van egy út, mely segítségével el lehet érni amegszabadulást, a szenvedések (duhkha, sdug-bsngal) megszűntetését (niródha), ésaz az út a nemes nyolcrétű ösvény.

nem-erényes cselekedet fajtából a „nézetek általimegszállottság”.28

Életmódjában, életvitelében tehát a közönséges ember a fentecsetelt tíz nem-erényes cselekedettől való mentességre29

törekszik, és így elkerüli az azok eredményeként megvalósulókellemetlenségeket. Az ezektől való mentes cselekedetek, vagy atíz pozitív vagy üdvös cselekedetnek a betartását tartják szemelőtt, tehát a fentebbieken túl elmondható róluk, hogy nemtörekednek az általában vett buddhista meditációs gyakorlatokra ésszellemi haladásra, mint ahogyan a középső fokon álló ember agyakorlás hármasságára, az erkölcs (síla), a koncentráció, vagymeditatív elmélyedés (szamádhi) és a bölcsesség (pradnyá)gyakorlására törekszik. Ez az embertípus pusztán a tettek (karma)és azok eredménye törvényén gondolkodik, és gyakorlatilag aztkihasználva kedvező létállapotokba való születésre törekszik, mintahogyan fentebb kifejtettük.Ennek a típusnak a következő meditációs témákat javallják a

tibeti mesterek: A halálon és az állandótlanságon való meditáció;az alacsonyabb létbirodalmak (pokol, állatok, préták birodalma)szenvedésein való meditáció; a Három Drágaságban valómenedékvétel, annak jelentősége és végül a tett és eredményén valóelmélkedés, melyet a korábban részletesen elemeztünk. A közepes képességű ember az életvitel, vagy gyakorlás szempontjából

az, aki mivel ki akar lépni a létforgatagból (szanszára), azaz nemakar többé újraszületni egyik létállapotban sem, mivel felismerteaz összes szenvedéstermészetét, amiatt szellemi gyakorlatokbakezd. Meg akar szabadulni a tettek és hatásaik törvénye alá vettetlétforgatagból a meditáció eszközével, s nem pusztán arratörekszik, hogy a jó és üdvös cselekedetet kövessen el, és afelhalmozott üdvös karma beérése folytán boldog születésekbekerüljön, akár legyenek azok mennyei vagy emberi állapotok. Aközepes képességű ember pusztán a saját hasznára törekszik alétforgatagból való kilépésre, a megszabadulásra. Ebbe a csoportbaa buddhizmuson belül a Kis-kocsi (Hínajána) törekvői tartoznak. A

28 lta-bas gzings-pa - gzings ‘dzing vitatkozik, veszekszik, feldúltnak lenni,csapzottnak lenni29 A tíz nem erényes cselekedet: 1-3. a test három nem-erényes cselekedete:1. az ölés (srog-gcod-pa) 2. elvenni azt, amit nem adnak, azaz a lopás (mabyin-par len-pa) 3. helytelen szexuális tettek (’dod-pas log-par g.yem-pa) 4-7.a beszéd négy nem-erényes cselekedete : 4. a hazugság (brdzun) 5. goromba beszéd(tshig-rtsub smra-ba) 6. rágalmazás (phra-ma smra-ba) 7. a lényegtelen beszéd(tshig-bkyal-ba smra-ba) 8-10. a tudat nem-erényes cselkedetei: 8. sóvárgás(brnab-sems) 9. ártó szándék (gnod-sems) 10. kifordult nézetek (log-par lta-ba).Ezeknek az ellentétei az erényes cselekedetek, melyekről a 14. lábjegyzetbenbeszéltünk.

lam-rim szövegek meditálandó témaként a következőeket jelölik kineki: a boldogabb létbirodalmak (isteni, félisteni és emberi),létállapotok szenvedéstermészetén való meditáció; mint az emberilétezés általános szenvedéstermészete: betegség, öregedés, halál30,de ugyanígy egészen a fogantatástól az anyaméhben élés és aszületés szenvedése is.31 Vagy emellett a létforgatagszenvedéstermészete általánosan, melyben a körkörös újraszületések(szanszára) elégtelen természetén, valamint a ciklikusújraszületésekben való egyedül magányosan való bolyongáson, azegész állandótlanságán, bizonytalanságán kell meditálnia. Éslegutoljára, de nem utolsórendűen a megszabadulás, megvilágosodásösvénye gyakorlásának szükségessége is téma. De itt közbevetőleg felvethetnénk, hogy miért szükséges

egyáltalán a megszabadulás, a nirvána elérése? Nos, a buddhizmusválasza igen tömören fogalmazza meg ezt az alapproblémát: azért,mert az ember egy olyan állapotban van, mely sérül, nem tiszta,szenvedésekkel kísért és elégtelen.32

30 A halál, elmúlás és az állandótlanság, mint téma megjelenik a kisképességű ember témái között is. Ott viszont egy általánosabb értelembenvizsgálódnak a szövegek, és nem úgy szemlélik a halált, mint az egyik szerencsésújraszületés, vagyis az emberi állapot egyik legjellemzőbbjét, és nem írják lekonkrétan a halál, haldoklás konkrét folyamatát, hanem úgy kezelik, mint azösszes létforgatagbeli (szanszára) állapot jellemzőjét, kezdve a pokolbelilényektől a legtisztább és legfénytelibbnek tekintett istenosztályokig.Természetesen a gyakorlónak mindig magára vonatkoztatottan kell vizsgálnia azösszes témát, és megelőlegezve, hogy egyik állapotot se tartsa egy állandó éskellemes állapotnak éppen a „halálba vetettsége” miatt, és így már idejekoránfelszámoljon önmagában bármiféle, kondicionált létezéshez kötő ragaszkodást.31 Nem tudjuk felsorolni az összes tényezőt, vagy részletes meditációstémát, hanem csak nagy vonalakban tudjuk áttekinteni. Az emberi szenvedéstémaköréhez tartozik részleteiben például: az öregedés esetén a testmegöregedése, elerőtlenedése, visszataszítóvá válása, a fogak kihullása; a halálesetén a bekövetkezés időpontjának a bizonytalansága, a test felbomlása, amagárahagyatottság a halálban. Illetve úgy általában az élet folyamán akellemetlennel, mint például ellenségekkel való együttlét, vagy a vágyott el nemérésének a szenvedése.32 Mielőtt bizonyos vallási elvakultsággal gyanúsítanánk meg magunkat, megkell jegyezni, hogy itt hivatkozott általános törvényt vagy tapasztalatot,mármint hogy a világi létezés, vagy az emberi élet szenvedésekkel kísért, ésgyakorlatilag egy zuhanás, vagy romlás eredménye, ezt már jóval a buddhizmusmegjelenése előtt tételként állították fel a különböző vallások és bölcseletirendszerek. A buddhista bölcselet nem a zuhanás, vagy bűnbeesettség, és akegyelem nélkül az egyedül tehetetlenül felállni képtelenség oldaláról ragadja meg ezt arossz állapotot, hanem abból a szempontból, hogy az az "elégtelen" állapot,melyben az ember él, és mely oka valójában a metafizikai vakság, nos abbólmihamarabb ki kell szabadulni, és ennek a megszabadulásnak a végrehajtásátegyedül a megszabadulni kívánó viheti végbe saját akaratából, saját törekvése ésmeditációs gyakorlatai eszközével, és nem egy felsőbb, objektív megváltó hatalomsegítségével. Itt azt az ellenvetést szokták tenni az ember „önmegmentésével”

A magasrendű embert az jellemzi az életgyakorlat szempontjából, hogyszintúgy ki akar lépni a létforgatagból, viszont nem pusztán asaját hasznára indul el a megszabadulás útján, hanem az összesszenvedő lény érdekében. És a jelenségek végső természeténekmegértését, azaz az Olyanságot (tathatá) tapasztaló bölcsességetis megszerzi.33 Ez a Nagy-kocsi (Mahájána) törekvőinek a csoportja.Az a lény, aki az összes szenvedő érző lényt meg kívánjaszabadítani a létforgatagból, és a végső nirvánát kívánja elérni,mikor már egyetlen szenvedő érző lény sincsen. A buddhizmus tudatikapcsolatban, hogy az nem mentheti meg magát, és nem húzhatja ki magát a létezésmocsarából, mint ahogyan Müchhausen báró saját magát a saját hajánál fogva húztaki az ingoványból. És ebben lenne is némi igazság, ha az ember nem egy olyanállapotot célozna meg, amit már gyakorlatilag birtokol, és az eredeti "tiszta"természete elérése nem a belátások és intuíciók során keresztül lennelehetséges, és abban az esetben, ha nem lennének meg azok a képességei, mellyelmagvalósítja önnön lényegének megtalálását. Legalábbis a keleti bölcseletiiskolák legtöbbje így gondolkodik, köztük a buddhizmus is. 33 Gyakran érzelgősséggel gyanúsítják meg a Mahájána követők "részvét ésszeretet" elvét, mely ahelyett, hogy a saját maga problémáinak a megoldásárasarkallná az embert, aki így nem hajlandó elérni a végső célt, nos a saját magamegmentése helyett a szenvedő lények felé való érzelgős ragaszkodás miattmindenki másnak jót akar, és szentimentális könnyeket ejt. A részvét doktrínájamég távolról sem ezt jelenti, hanem abból az alapelvből vezethető le, hogy atörekvő akkor nem lehet még biztos a saját céljának, magyarán a lét, létforgatag(szanszára) nirvánába emelésében - ha az tartalmaz még meg nem szabadított, átnem világított elemeket, melyek, mint szenvedő lények nyilvánulnak meg. Vagyis arészvét doktrínája korán sem egy érzelgős cselekedetre utal, hanem egy igenisészérvekkel alátámasztott számításra, ugyanis mint ahogyan már kifejtettemkorábban, a Lét és Tudat egységét vallja a buddhizmus, és ha sötétlétállapotokat tapasztal a gyakorló, akkor az át nem világított tudatállapotokrautal. Másrészt értelme sem lenne ebben az esetben semmiféleszentimentalizmusnak, mivel számos szöveg kifejti azt a paradoxont, hogy ugyanrészvéttel és szeretet kell fordulni a szenvedő lények felé, viszont azokvalójában üresség-természetűek, és valójában az őket tapasztaló tudattólelválasztott létezőként felfogni őket nem helyénvaló, és különben is az őketfelfogó tudat is ürességtermészetű. A Gyémánt-szútra (Vadzsraccshedika) így ír alények "lénykénti" felfogásáról:

"- Ó, Szubhúti! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, ezt a tudatot ébressze fel magában: "Ki kellemelnem a nyomorúságból az összes lényt, amennyien csak a lények osztályaiba sorolhatók: legyenek akártojásból születettek, anyaméhből születettek, meleg nedvességből születettek vagy hirtelen születettek; akárformásak, akár formátlanok; akár észlelők, akár nem észlelők, akár sem észlelők, sem nem észlelők! El kelljuttatnom a maradéktalan ellobbanás tartományába az összes léttartomány lényeit, mindazokat, akik csaklényeknek nevezhetők! (...) S jóllehet számtalan lény eljut így az ellobbanásba, még sincs olyan lény, akieljutna az ellobbanásba." (...) S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül az élőlényképzete, nem érdemli meg a tökélyharcos nevet. S hogy miért? Azért, ó, Szubhúti, mert nem nevezhetőtökélyharcosnak az, akiben akár a lények képzete, akár az élet képzete, akár a személyiség képzete felmerül."Agócs Tamás: Gyémánt áttörés. A Gyémántvágó szútra és magyarázatai. Budapest: ATan Kapuja Buddhista Főiskola, 2000 pp 86-87. Az idézetben az "ellobbanás" anirvánát jelenti. A tökélyharcos a bódhiszattva (felébredés lényegű lény), akifelvállalja, hogy az összes érző lényt megszabadítja. Ezek a lények igazából"nem léteznek", mivel nincsen olyan, hogy tudattól független létezők, lélek

szemlélete: a lét és tudat egybeesése, a létállapotoktudatállapotok, és a tudatállapotok létállapotok. A szenvedőlények = a tudatban még fel nem szabadított tényezőket iskifejezik. Részvét és szeretet, valamint a bölcsességgyakorlásával éri el a megszabadulást, és szabadítja fel aszenvedő lényeket, viszont ennek megszerzéséhez gyakorolnia kellhat tökéletességet. Itt, Csoma cikkéből vett idézetben említetttranszendentális erények ez a hat tökéletesség (hat páramitá, pha-rol-tu phyin-pa drug), a Mahájána hat gyakorlati princípiuma: (1)az adakozás tökéletessége (dána-páramitá sbyin-pa’i pha-rol-tuphyin-pa) (2) az erkölcs tökéletessége (síla páramitá, thsul-khrims-kyi pha-rol-tu phyin-pa) (3) a türelem tökéletessége(ksánti páramitá, bzod-pa’i pha-rol-tu phyin-pa) (4) a tetterőtökéletessége (vírja páramitá, brtson-’grus-kyi pha-rol-tu phyin-pa) (5) a koncentráció tökéletessége (dhjána páramitá, bstam-gtan-gyi pha-rol-tu phyin-pa) (6) a bölcsesség tökéletessége (pradzsnyápáramitá, shes-rab-kyi pha-rol-tu phyin-pa). Az első öttökéletességet a „módszer” (upája, thabs) csoportba gyűjtik, és abölcsesség (pradzsnyá) kifejlesztésének az eszközeiként tartjákszámon.

Ezen a fejlődési fokon álló embernek a következő meditációstémákon kell meditálnia: a megvilágosodás-tudat (bódhicsitta,byang-sems) kifejlesztése, a hat tökéletesség (páramitá, pha-rol-tu phyin-pa) gyakorlása, a vonzalom négy eszközének gyakorlása:(1) anyagi javak adása, megelégíteni a szükséget szenvedőlényeket; (2) tanítani kell nekik a Dharmát, kellemes hangon ésmegnyugtató módon; (3) mikor megnyugtatja a lényeket, akkor aDharma gyakorlásába kell bevezetni őket; (4) ráadásul, nem pusztánkövetkezetesnek kell lennie a tanításban, nem pusztán elmondva azt

(dzsíva), Én és személyiség, mert a buddhista filozófia szerint amit Én-nek,személyiségnek, léleknek egy megrögzött fogalmi gondolkodás szerint, az nem egyegységes létező, hanem bizonyos elemek (szkandhák, létcsoportok) pillanatnyiösszeállítódása, melyek egyszer ilyen, egyszer olyan formációban állnak össze,melyek szinte nem is térnek el egymástól a külsődleges szemlélő szemében, akibenaz a képzet alakul ki, tapasztalva a pillanatnyi formációk egymásutániságát,hogy egy "állandó személyiséggel", "lélekkel", vagy "Én-nel" áll szemben. Azidézet szövegrész egyrészt erre utal, vagyis hogy nincs is "kit" megmenteni,másrészt arra is, hogy nincs "aki" megmentse ezeket az illuzórikus "lényeket".Mindezen idézettel és megjegyzéssel pusztán azt akartam demonstrálni, hogy asokszor szentimentálisnak mondott "részvét és szeretet" doktrínája hiányolmindenféle szentimentalizmust, és valójában a részvét princípiuma nem egysajnálkozást jelent a szenvedő lények felé, és a nem átvilágított,létforgatagbeli állapotok felé, hanem a transzcendens bölcsesség, a pradzsnyá(tib. shes-rab) azokra való kiterjesztését, azaz a megismerés, bölcsességérvényre juttatását olyan állapotokba, melyek "felébresztésre","megszabadításra" szorulnak.

a tanítványainak, arra vonatkozólag, hogy mit kell tennie, hanempéldát mutatva azzal, ahogyan ő gyakorolja azokat a tanításokat,mivel személyes példamutatás nélkül nem támad bennük lelkesedés. Ezenkívül a meditatív elnyugtatáson34, majd a meditatív belátásonkell koncentrálnia. És legvégül, ha éppen az az aktuális lam-rimszöveg tovább akar lépni, akkor a Gyémánt hordozóra (Vadzsrajána,Rdo-rje theg-pa) való belépésen is kell meditálni.35

A három embertípus az üdvözülés szempontjábólCsoma így folytatja a három embertípus elemzését az üdvözülés,

azaz az elérendő cél szempontjából:„Az alsó fokon állók hiszik, hogy mennyire gyötrelmesek azoknak

szenvedései, a kik a lélekvándorlás rossz helyeire jutottak ;ilyen helyek : a pokol, a Yidák és a vadállatok testei, és hogyaz így szenvedőknek egyedüli ohajtása az, hogy újraszülessenek, még pedig : emberi, angyali (asura) vagy istenialakban.

A középső fokon állók nincsenek megelégedve az előbbiekboldogságával, kivánságuk az : hogy végkép megszabaduljanak afájdalomtól és így a testben való lételtől, bármely (tudniillikemberei, angyali vagy isteni) alakban. Végre:

A legfelsőbb fokon állók általában minden, az anyag általkorlátolt lételt fájdalmasnak tekintenek, legyen az a lét azösszvilág bármely részében ; végmegszabadulás után esengnek,hogy elérjék a legmagasabb tökéletességet, a midőn képeseklennének másikat is nyomoruságukból kisegíteni.

Ezek Buddha vallásának alapdogmái.”36

Itt visszautalhatnánk a karma és eredményeit magyarázó előző

34 Vagy a tudat lecsendesítése (szamatha, zhi-gnas), mely gyakorlatilag agyakorlást zavaró negatív tudattényezők (düh, vágy, harag, irigység,zaklatottság, a tudat elkalandozása, figyelmetlenség stb.) lecsendesítését, atudat meditatív tárgyon való folyamatos rögzítése kifejlesztését és így ameditatív belátásra (vipasjaná, lhag-mthong) való előkészítését jelenti. Ameditatív belátás pedig gyakorlatilag az egyes szellemi témákon való meditatívintuíció. Ez a kettő tényező szükséges az elmélyedésnek nevezett állapot(szamádhi, ting-nge-’dzin) gyakorlásához, melyet úgy is tekinthetünk így egyféleszempontból, mint koncentrált intuíció. 35 A tibeti osztályozás is három hordozót, vagy kocsit (theg-pa gsum) említ:Hínajána, Mahájána, és Vadzsrajána. Az utóbbi esetén használatos a szinonimkifejezés, a Mantrajána, azaz a Mantrák hordozója. Más esetekben a Vadzsrajánáta Mahájána tantrikus ágának is tartják.36 Duka Tivadar (összegyűjt. és életrajzzal bevezette): Körösi Csoma Sándordolgozatai. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1885. pp 196-197. Mindenesetben úgy idézem Csoma cikkét, ahogyan Duka könyvében megjelent, tehát nem amai helyesírás szerint.

szakaszra. A hitelvek szempont szerinti osztályozásnál és annakmagyarázatánál már kifejtettem, hogy az alsó fokon álló embercélja, hogy jó, kedvező újraszületésbe kerüljön. Tehát ő még alétforgatag világában fog maradni valamely kedvező létállapotban,elkerülve a kedvezőtlen létállapotokat, azaz a pokolbeli,prétakénti (éhező-szomjazó démon) és állatként valóújraszületést37. A tibeti buddhizmus összesen hat létszférát sorolfel (istenek, félistenek vagy titánok, emberek, állatok, éhszomjú-démonok (préták) és pokollakók világa), melyek közül pusztán azistenek, félistenek és emberek világa a kedvező állapot. Nos,miért? Merthogy ezekben a világokban a lehetőségek és képességeknem annyira korlátozottak, mint a többi világban. Az állatokvilágában nagyon erős a tudati tompaság, a megszabadulásra alegkisebb esély sincsen. A pokollakók világában, ha van is erőstudatiság, akkor az annyira kondicionált az elviselhetetlenszenvedésektől és akadályozottságoktól, hogy még az állatokvilágánál is sokkal nehezebb, sőt lehetetlen a megszabadulás(nirvána) megvalósítása. A buddhista szemlélet szerint az emberilétállapot a leginkább alkalmas a szellemi megvalósításra, anirvána elérésére, mivel az isteni és félisteni (aszúra, lha ma yin,titáni állapot) állapotban élő lények olyan boldogságban ésbőségben élnek, hogy nincsen eléggé erős motivációjuk aszenvedések világából való megszabadulásra, noha ez esetlegmegfordulhat a fejükben.38 A középső fokon álló emberről, a vallott37 „Azok a lények, akik a nyolc kedvezőtlen állapot közül ebben a három alsó világban születnek meg,folyamatosan szenvednek hőségtől, hidegtől és éhségtől – a múltban általuk elkövetett ártó cselekedetekkarmikus eredményitől. Ezért nem rendelkeznek szabadsággal, hogy követhessék a Dharmát.” KünzagLáma p. 40.38 Az isteni és félisteni lények élettartamának hosszúsága emberi léptékkelszinte mérhetetlen. A buddhista szemlélet szerint akár mérhetetlen időkig,eonokig is elnyúlhat. Minél magasabb egy istenosztály, annál hosszabb az ott élőlények élettartama. A félistenek – aszúrák – a mérhetetlen önhittségtől ésirigységtől szenvednek, de persze e mellett életidejűk lassú elfogyásával ahalál közeli és halálélményeket is tapasztalni fogják, annak ellenére, hogy ezeka tapasztalataik nem az emberi állapot időintervallumaiban folynak le. Afélistenek, azaz az aszúrák (tib. lha ma yin, azaz „nem-isten”) az istenek felévaló féltékenység miatt szenvednek nagyon erősen. Az istenek meg háborúságbanállnak a félistenekkel, és az istenek igaz, hogy szinte elképzelhetetlenhosszúságú boldogságot élnek át, mégis az ő boldog állapotuk is véget éregyszer, és nagy szenvedések között végzik be eonokon átnyúló életüket. Mindentösszevetve az isteni létezés bármilyen hosszúra is nyúljon, mégis a létforgatag(szanszára, szrid-pa) szenvedésteli világába tartozik, és nem örök boldogság,hanem olyan, mely egyszer fájdalmak és szenvedések közepette véget ér. Igaz,hogy az itt élő lények mérhetetlen boldogságban élnek, mely miatt nincs megbennük az erős motiváció, hogy a létforgatag birodalmából kilépjenek. Az állatokesetén pedig akkora a tudat tompasága és a tettek véghezvitelének korlátoltsága,hogy nekik még esélyük sincs a megszabadulás útján járni és lényegre törőfelismeréseket megszerezni. Egyedül az emberek világa az, melyben nagyon erős

hitelvek és az életgyakorlat szempontjából való vizsgálatösszefoglalásaként elmondható, hogy ő egy olyan megszabadulástkíván melyben nincs helye a más lényeken való segítésprincípiumának, azaz a részvétnek és a szeretetnek. Ennek azembernek a csoportjába, mint korábban kifejtettem a Hínajána, azaza Kis kocsi, és ezen belül a Hallgatók (Srávak, nyan-thos) és azÖn-buddhák (Pratyékabuddha, rang-sangs-rgyas) csoportja39 tartozik.Dvags-po Lha-rje így ír erről a két csoportról:

"A Hallgatók családja: [ide tartozik az a személy,] aki a létforgatagtól retteg, és a

indíttatás érez az ember a megszabadulásra és annak megvalósításához, és itt aképességek és adottságok is megvannak, mind körülményekben, mint ahogyan abuddhizmus mondja és hangsúlyozza: az értékes emberi test megszerzése nagy kincs, és nagyonritkán adatik meg az emberi születés, emiatt az embernek jól kell felhasználni életidejétés a megszabadulásra törekednie. A lam-rim szövegekben az értékes emberi testenvagy állapoton is meditálni kell a gyakorló törekvését erősítendő. Ráadásul úgyis meg szokták fogalmazni az emberi létállapot (születés) kivételességét, hogyaz birtokolja a nyolc szabadságot és a tíz adottságot (dal-’byor: dal-ba brgyaddang ’byor-pa bcu’u/). A nyolc szabadság a nyolc kedvezőtlen állapotban valószületéstől való mentességet jelenti, vagyis (1) elkerülni a pokol lényei, (2) apréták, (3) az állatok, (4) a barbárok, (5) a hosszú életű istenek, (6) azeretnekek (hamis nézetűek) közé születést; (7) nem születni olyan időszakban,mikor nem jelenik meg egy Buddha a világban, és (8) nem születni némának vagyszellemi fogyatékosnak. (dal-ba brgyad/dmyal-ba dang /yi-dvags/’dud-’gro/kla-klo/lha-tshe ring-po/log-lta-can/sangs-rgyas ma byon-pa/lkugs-pa-bcas mi khom-pa’i gnas brgyad-dang bral-bas-na dal brgyad-do/ Tshig-mdzod chen-mo p. 1254).Nos, ennek magyarázatára, kicsit kibővítve a fentebb elmondottakat: aki apokolban születik újra, annak nincsen lehetősége a Dharma gyakorlására, mertállandóan a hideg és a forróság fájdalmaitól kell kínlódnia. A préták, azaz azéhező-szomjazó démonok között éppen az állandó kielégíthetetlen szomjúság éséhség miatt nincs lehetőség a Dharma gyakorlására. Az állatokat kihasználják,rabigába hajtják, vagy ha nem akkor állandóan egymás ártásától szenvednek, ígyők sem tudják a Dharmát gyakorolni. De a hosszú életű istenek sem, akik azérzéki gyönyörök és a tudati koncentráció állapotában teljes önelégültségbentöltik az idejüket, a Dharma gyakorlása felé fordulni így nincs ösztönzésük.Mikor élethosszuk eltelik, megtagadják a megszabadulásba vetett hitüket és apokol világaiba zuhanhatnak alá. A barbárok között nincs mód a Dharmagyakorlására, hiszen ott nem is találkozhat vele az ember. Gyakorlatilag úgy ismegfogalmazzák a tibeti mesterek, hogy „Ahol nincs buddhizmus az tulajdonképpenazt jelenti, hogy nincs tanítás a karmáról. Ha nincs valóságra alapozott etika,akkor nincs Dharma gyakorlás.” Ráadásul a barbárok olyan cselekedeteket tartanakerkölcsösnek – mint pl. az állatáldozatot –, melyek a buddhista etika szerintegyértelműen rossz eredményekhez vezetnek és rossz, kedvezőtlen újraszületések,mint a pokolbeli születés okozói. A gonosz eretnekek (azaz, akik a két végletet- hit egy örökkévaló princípiumban és megszűnés vagy a nihilizmus végletétfenntartók) között születve a Dharma gyakorlásával ellentétes gondolatokkal leszmegmérgezve az ember, mivel tanításaik ellentétben állnak a Dharmával. EgyBuddha nélküli korszakban születve még a „Hármon Drágaság (Buddha, Dharma,Szangha) neve sem fog felmerülni, és így nem tud az ember különbséget tennierényes és erénytelen között. Aki némának és szellemi fogyatékosnak születikannak nincs a tudata használható állapotban, a Dharmát nem tudja magába fogadniés a megszabadulást célzó szellemi gyakorlatokat sem tudja folytatni. A tíz

nirvánára vágyik, a részvéte kicsike. Így is mondják: "A létforgatag szenvedéseit látva,azoktól megretten és a nirvánára vágyik, az érző lények hasznára [tevésben] örömétnem leli; nos e három ismérvvel rendelkező személy a Hallgatók családjába tartozó."(...) Az Ön-buddha családja: [ide tartozik] az, aki az előző három ismérven kívülönhittséggel, titokban tartja mesterét, és az egyedül való elvonultságban leli örömét.Ahogyan mondják: "A létesülésbe beleun40, a nirvána [megvalósítása] felé vonzalmatérez. Részvéte kicsike és önhittsége szerfelett nagy. Mesterének kilétét titokban tartja,és az egyedül való elvonultságban örömét leli. A bölcsek azt tartják, hogy [az ilyentörekvőt] az Ön-buddhák családjába tartozónak kell tudnunk."41

adottság pedig két csoportba osztható: a saját öt adottságunk: 1. emberkéntszületni, 2. központi országban születni, azaz ahol a Tan jelen van, 3.tökéletes érzékszervekkel születni, 4. helyes beállítottsággal rendelkezni és5. hinni a Tanban. A másokon múló öt adottság: 6. egy Buddha világban valómegjelenése 7. ő tanítja a Tant 8. a Tan létezik 9. a Tant követik 10. megfelelőerényű szellemi vezetőt találni. (’byor-ba bcu/mi yin-pa dang /yul-dbus-suskyes-pa/dbang-po tshang-ba/las-mtha’ ma log-pa/sangs-rgyas-kyi bstan-pa-ladad-pa-ste rang-’byor lnga dang /sangs-rgyas byon-pa dang /des chosgsungs-pa/bstan-pa gnas-pa/bstan-pa’i rjes-su ’jug-pa/mthun-rkyen dge-ba’ibshes-gnyen yod-pa-ste gzhan-’byor lnga-bcas bsdoms-pas bcu’o/ Tshig-mdzod chen-mo p. 1986)

Kün-zang Láma írja az emberi születésről: „Ahhoz, hogy valóban gyakorolhasd az igaz, tiszta Dharmát, mindenképpen embernek kell lenned.

Ha nem nyersz emberi testet, a három alsó világ közül a legjobb az állatok világa. Az emberi világban élőállatok lehetnek szépek, értékesek és így tovább, de akármilyen magasrendű kvalitásúak is, ha aztmondanád nekik, hogy buddhává válhatnak, ha egyetlen egyszer kimondják az OM MANI PADME HUMmantrát, nem volnának képesek a szavakat meghallani, sem az értelműket megérteni, sem pedig azokatkimondani. Még a fagyhalál szélén is mozdulatlanul maradnak, képtelenek bármit is kitalálni, ami melegentartaná őket. Ezzel szemben bármilyen gyenge is, az ember el tud menni egy barlangba vagy egy fa alá, tudtűzifát gyűjteni és tüzet tud rakni, hogy megmelegítse a kezét, arcát. Ha egy állat még erre sem képes,hogyan is beszélhetnénk arról, hogy a Dharma gyakorlására gondoljanak?

Úgy tartják, hogy az isteni lények élnek a legkellemesebb körülmények között, de alkatuk nemalkalmas a tökéletes, önmegszabadító (szo-tar-gyi dompa) fogadalmak letételére. Ezért az isteni lényekneknincs szerencséjük, hogy elsajátítsák a buddhista tant annak teljességében” Künzang Láma: A drágaemberi test. A Dzog-pa csen-po long-csen nying-tig előkészítő gyakorlatának magyarázata. Kün-ZangLama szóbeli tanítása ahogy Paltrül Rinpocse leírta: a szabadságok és adottságokelérésének nehézségei / [kieg. magyarázatokkal ellátta Lama Csöpel] ; [ford.Lama Csöpel és Blága Tibor]. Budapest : Karma Ratna Dargye Ling, [1999] p. 45.39 A tibeti irodalomban használatos az öt család (ötfajta család, rigs rnam-pa lnga) kifejezés, mely a gyakorlók tanítás fel való elköteleződésének ötfajtáját fejezi ki. Mint ahogyan Dvags-po lha-rje mondja hivatkozott Thar-rgyan-jában: "Az összes érző lénynek van családja. Nos, ez a kifejezés azt jelenti, hogy az érző lények a buddhaötféle családjába tartoznak. Ha most azt kérded, ez mit jelent? Akkor a válaszom a következő összefoglalva: acsaládtól elvált családúak, a bizonytalankodók családja, a Hallgatók (Srávak) családja, az Ön-buddhák(Pratyékabuddha) családja és a Mahájána követők családja. Ezzel az öt [csoporttal] gyűjthetjük össze abuddha-családjába tartozókat." Dvags-po Lha-rje: Thar-rgyan p. 8. Most itt nem tudomrészletesen ismertetni mind az öt családot. A család (rigs, szanszkrit gótra)egyébként azonos értelmű a buddha-természet (tathágatagarbha, de-bzhin-gshegs-pa) birtoklásával.40 srid-pas skyo-zhing A létesülések [állandó ismétlődésébe] belefárad.41 Thar-rgyan pp 9-10.

Mint ahogyan az idézetből láthatjuk mindkettő csoportnak azonos acélja, és a hozzáállásuk mások szenvedéséhez, viszont a másodiknaka törekvéséhez még erős önhittség is társul, és az, hogy egyedül,valamely nyilvánosan tanító mester segítsége nélkül valósít meg.Annak ellenére, hogy kisebb célokat tűz ki maga mellé ez azembertípus, ez nem jelenti azt, hogy ha mégis úgy dönt, akkor nemfejlődhet tovább.42 Merthogy a lam-rim szövegek célja sem az, hogyegy egymástól elzárt emberek egymástól elzárt gyakorlataitfelsoroltassa, hanem a megvilágosodáshoz szükséges fejlődéslehetséges fázisait mintegy "jelzőbójaszerűen" felsorakoztassa.43

42 Ennek tanúbizonysága lam-rim fokozatos útja, melyek egymásba fejlődőképességbeli fázisokat adnak elénk. Dvags-po Lha-rje így hozza elénk az errevonatkoztatható Nagy-részvét Fehér lótusz-szútra (Mahákaruná-pundaríka-szútra)idézetet, melyben a különböző tanítások különféle emberekre való alkalmazásárólvan szó: "Így szól a Buddha a Lótusz-szútrában: - Ánanda, ha egy érző lény,akinek a nirvána megvalósítására még esélye sincsen, a Buddhára összpontosítvavégül pusztán egyetlen szál virágot dob az ég felé, mégis ő a nirvánagyümölcsét birtokolni fogja. A nirvána bőségét és a nirvána határát megérinti".p 9. Majd kimondottan ez a rész, melyet ugyancsak Dvags-po Lha-rje idéz aLótusz-szútrából: "Például ez olyan, mint mikor a Dzsambúdvípa szigetéről kereskedők külországtengerére hajóra szállnak, hogy értékes kincseket szerezzenek meg. Az utazás folyamán egy nagyonelhagyatott helyen elfáradva megszakítják útjukat, és ezt gondolják: "Nem fogjuk a kincseket megszerezni."Ezeknek az ismét visszatérni szándékozóknak a kereskedők fő vezetője egy nagy varázslat bemutatásávalegy nagy várost varázsol oda, melyben beléphetnek, hogy megpihenjenek. Hasonlóképpen a kicsinybátorságú érző lények, mikor a Buddha bölcsességéről hallanak, akkor megijednek, és ezt gondolják: "Abuddha állapot megvalósítása kínkeserves. Én nem vagyok erre képes." És ezekre a nirvána felé nemirányulóknak vagy visszafordulóknak miután a Hallgatók és Ön-buddhák e két ösvényét tanítja a Buddha, aHallgatók és az Ön-buddhák szintjén megpihenve lépnek be [majd a nirvánába]." És egy másik rész aLótusz-szútrából, immár nem Dvags-po Lha-rje idézetében: "De csak a buddha-járműsegítségével érhető el a nirvána, nem pedig más járművel. A többi járművet a Túlonjutottak csak mintmegfelelő ügyes eszközt hirdették. (…) a világban nem két jármű vezet a nirvánába. Csupán egyetlenbuddha-jármű van, amely a nirvánába vezet." (...)Ha az emberek azt hallják, hogy csak egyetlen buddha-jármű létezik, akkor nem fogják kívánni a Buddha látását és közelségét, mivel így gondolkodnak: „A buddha-út hosszú és távolba vezető. Csak sok fáradtsággal és szenvedéssel járható végig.” A Buddha, aki tudja, hogytudatuk gyenge és félnek, ügyes eszközül a nirvána két változatát tanítja, ahol kipihenhetik magukat az útfelénél." Lótusz szútra (ford. és a bevezetést írta Porosz Tibor). Bp. FarkasLőrinc Imre Kiadó 1995 pp 58-63. Ezekből a részletekből látható, hogy a kisebbképességű embereknek, akik megijednek a végső cél "elérhetetlenségétől", aBuddha segítő eszközként egyszerűbb tanításokat tanított, melyeket túllépve anehezebben megérthetők felé tud lépni a gyakorló. 43 Itt említést tehetünk ebben az összefüggésben Tsong-kha-pa (1357-1419),az egyik legjelentősebb lam-rim mű, a Lam-rim chen-mo megalkotója, felsoroljaazt a négy tényezőt, mely a rámutat, hogy milyen okból fontos a fokozatosösvényről szóló tanítás:

„ (1) A Buddha sokféle tanítást adott, amelyek a különböző (hínajána és mahájána) szútrákbanvannak lefektetve. A felületes szemlélő számára gyakran úgy tűnhet, mintha ezek egymásnakellentmondanának. A lam-rim megmutatja, hogy melyik tanítás milyen szinten érvényes, s így a látszólagosellentmondásokat feloldja egy összefüggő ösvény keretében.

(2) A lam-rim feltárja a különböző tanítások összefüggéseit, így a buddhista gyakorlót ráébresztiarra, hogy a tanítás egyik részletét sem lehet a többitől elválasztva gyakorolni. Az egyiket tanulván és

Természetesen a lam-rim célja ismert kell, hogy legyen a vallásosutat követő ember előtt, aki egy kerek, alkalmazható, és mindensallangot mellékelő célratörő gyakorlatsort keres.44

A magasrendű embertípus annyiban térhet el az előbbiektől, hogyugyanígy megszabadulásra törekszik, viszont más alapelvek alapján.Tömören fogalmazva az a magasrendű ember, aki gyakorlása általmegszerezett bölcsességével belátja a dolgok valódi természetét(dharmatá, chos-nyid), más néven az "Olyanság"-ot (tathatá, de-bzhin-nyid). És az összes olyan nem emócionális jellegű tudati-akadályt kell felszámolnia, elérve a mindentudás állapotát (thams-cad mkhyen-pa)45. Ahogyan Dvags-po Lha-rje írja:

"A többi családhoz képest [a Mahájána család] magasabbrendűségének az oka az,hogy a Hallgatók és az Ön-buddhák kétfajta családja alacsonyabb rendű.46 Merthogyazok pusztán a szennyeződések akadályainak megtisztítása folytán válnak tökéletesentiszta családúakká. Tehát a Nagy hordozó (Mahájána) családja a magasabbrendűmindkét akadály47 megtisztításával válnak teljesen tiszta családúakká. Ezáltal a Nagy

gyakorolván, a többi tanítást is jobban megérti.(3) A Buddha hármas tanítási szándéka (dgongs-pa): megbizonyosodás a létforgatag

céltalanságáról és a megszabadulás szükségességéről (nges-'byung); eltökéltség a buddha-állapotmegvalósítására minden lény érdekében (sems-bskyed); és helyes létszemlélet (yang-dag-pa'i Ita-ba). A lam-rim megmutatja, hogy ez a három szándék hogyan függ össze; lényegre törően, röviden bemutatja ezeket,így mind a háromnak a megértését megkönnyíti.

(4) A nagy vétek (nyes-spyod chen-po) nem más, mint a Buddha tanításának egyes részleteitelfogadni és alkalmazni, másokat pedig elutasítani, figyelmen kívül hagyni, netán becsmérelni (ld.THURMAN; RABTEN, 17-8)."

Az idézet forrása Agócs Tamás: A megvilágosodáshoz vezető út állomásai. Tsong-kha-pa:Byang-chub lam-rim mdor-bsdus. In Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhista filozófia.Budapest: Orientalisztikai Munkaközösség – Balassi Kiadó, 1994. pp 91-109. p. 9.

pp 95-9644 Nem pusztán a szerzetesi életmódot folyatató tibetiek számára íródtakebbe a műfaja tartozó művek, hanem gyakorlatilag minden olyan törekvő számára,aki eltökélte, hogy elhagyják a szenvedésekkel teli létforgatag világát(szanszára) és minden lény üdvére megszabaduljanak. A szerzetesi és világiéletmódot folytatók ebből a szempontból nem nyernek megkülönböztetést,természetesen ugyanezt sugallja a lam-rim irodalom modern angol fordításban ésnyugatiak számára megjelent műveinek halma, és a számos tanfolyam, gyakorlatiútmutatás, és mely nyugaton megjelent, akár nyomtatott, akár szóbeli (esetleginternetes) formában is. Mint a következő iratban: Lam.Rim outines. Valham,Karin (compiled): Beginners’ meditation guide. Boston: Wisdom Publications,1997. Forrása:

http://www.buddhanet.net/pdf_file/lam_rim_outline.pdf [megtekintés ésletöltés 2011. december 20.]45 Mindentudás, az összes létező ismerete, legyenek azok a három idő (múlt,jelen, jövő) bármelyikében. Magyarán az összes létállapot, lény, létező,történés, esemény, környezet természetfeletti ismerete, de legfőképpen azokvalódi természetének a belátása. 46 Itt az "alacsonyabb rendű" fordítás a tibeti dman-pa szó alapján történet, mely 47 Az itt említett két akadály: 1. a szennyeződések akadálya (nyon-sgrib,

hordozó (Mahájána) családjába tartozó más családokba tartozónál kimagaslóbbankiválóbb.”48 Valamint egy érdekes rész, mely közeli, vagy oknak vagy alapnak

mondja ugyanez ez a szöveg a Mahájána családjába tartozást.„Így az öt család közül az, amely a Mahájána családja, az a

buddhaság közeli oka. A Hallgatók és az Ön-buddhák családjábatartozók végül is elérik a buddhaságot, tehát az ő családjuk atávoli ok[a a buddhaságnak].”49

A lam-rim irodalom forrásai

Csoma a lam-rim lényegét tehát a „három embertípus”, mely abuddhista út gyakorlásának három tehetségtípusa, alapján ragadjameg. A tibeti irodalomtörténet lam-rim szövegeinek nagy része ahárom tehetségtípus alapján osztályozza a fokozatos út különfélemeditációs témáit. A következőekben meg fogom vizsgálni néhányjelentős, ebbe a műfajba tartozó szöveg szerkezetét. Ennek előtteelőremutatva megjegyezném, hogy a lam-rim szövegek prototípusa, a11. századi indiai Atísa mester, más néven Dípamkara Srídzsnyánaazaz „Lámpáskészítő nagy Úr” (tibeti Mar-me mdzad-pa, vagy Jo-borje „Nemes Úr”) „A megvilágosodáshoz vezető ösvény lámpása” (Bodhi-patha-pradípa, Byang-chub lam-gyi sgron-ma) című munkája. A 14. századitibeti buddhizmus megreformálója, Tsong-kha-pa (1357-1419) alapulvette az ő művét, és megalkotta a máig leghíresebb éslegbefolyásosabb lam-rim művet, a Lam-rim chen-mo-t.50

vagy nyon-mongs-pa’i sgrib-pa), a tudati-szennyeződések, melyeknek két csoportjavan és több tényezője: 1.1. rtsa-nyon drug a 6 gyökér (fő) szennyeződés (fol.12a2) (1) ’dod-chagsz, vágy (2) khong-khro, düh, harag (3) nga-rgyal, önhittség(4) ma-rig, nem-tudás (5) the-tshom, kételkedés (6) lta-ba nyon-mongs-can,szennyezett nézet - 1.2. nye-nyon nyi-su a 20 másodlagos (kísérő) szennyeződés(fol. 12a3-4) (1) khro-ba, düh, harag (2) ’khon-’dzin, ellenségeskedés,rosszakarat (3) ’chab-pa, titkolózás, rejtegetés (4) ’tshig-pa, gyalázkodás,bántalmazás (5) phrag-dog, féltékenység (6) ser-sna, irígység (7) sgyu,megtévesztés, csalás (8) g.yo, tisztességtelenség, csalás (9) rgyags-pa,gőg,dölyf, büszkeség (10) rnam-par ’che, ártás (11) ngo-cha-med-pa, szégyentelenség(12) khrel-med-pa, meggondolatlanság (13) ma dad-pa, hitetlenség (14) le-lo,lustaság (15) bag-med-pa, lelkiismeretlenség, erkölcstelenség (16) brjed-nges,feledékenység (17) shes-bzhin mi yin-pa, önelemzés hiánya, betekintés hiánya(18) bying-ba, tompaság, unalom (19) rgod-pa, izgatottság, nyugtalanság (20)rnam-g.yeng, a tudat elkalandozása48 Thar-rgyan p. 13.49 Thar-rgyan p. 15.50 Erre hivatkozik művében a Kőrösi Csoma Sándor, mikor „A Geluk-pafelekezetnél Tibetben Lam-rim név alatt számos vallásos kézikönyv fordul elő,közöttük a legbecsesebb: Tsonka-pa nevű híres Lámáé a XV-dik századból. A Lam-rim szerint három fokozat van Buddha vallásának tanaiban.” kitételt említiKörösi Csoma Sándor dolgozatai p. 196.

Most vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a lam-rim kifejezésnekmilyen egyéb vonatkozásai vannak, azon túl, hogy egy „fokozatosutat” jelent, és egy rövid áttekintés is szeretnénk adni alegismertebb művekről. Mint a bevezető részben leírtam, itt a lam-rim kifejezés egy irodalmi, pontosabban szólva filozófiai-gyakorlati szövegtípust, vagy műfajt is jelöl. Magyarán egy elviprincípium irodalmi műfajban való megjelenését, és ez azt jelenti,hogy a „megvilágosodás fokozatai elv”-hez írták őket. A tibetilam-rim szóösszetételben a lam szó a buddhista gyakorlás ösvényét,a megvilágosodás ösvényét jelenti. A rim szó jelentése: fokozat,fokozatos, illetve szép sorjában elrendezett, sorba rendszerezett.A lam-rim, az ösvény bemutatás szép sorjában elrendezve, előszörezt kell csinálni, azután azt, hogy elérjük a megszabadulást.51

Gyakorlati könyvek, meditációs témakönyvek, melyek fokozatosanadják elő az egyes témákat, a gyakorló szellemi szintjének = agyakorlásban való előrehaladottságának megfelelően.

Atísa és A megvilágosodás lámpásaAz irodalmi műfaj és jelentősebb alkotásait itt bemutatva,kezdetben nézzük meg, hogy Atísa (Dípamkara Srídzsnyána)52 „A

51 A lam-rim műfajhoz közelálló más műfajok a bstan-rim - fokozatos tanítás,gyakran a lam-rim műfajt is ezen műfajba helyezik; khrid-rim – a „vezetésszintjei”; lam-khrid – vezetés az úton; blo-sbyongs – a tudat megtisztítása – atudat gyakorlása; gdams-ngag alapvető vezetés. Mindegyik műfajnak jellemzője atanítások fokozatos felvonultatása a legalapvetőbb meditációs témáktól kezdve.Ezekről nagyon jó átfogó összegzést találhatunk: Jacson, David: The bsTan rim(„Stages of the doctrine”) and similar graded expositions of the Bodhisattva’s path, In Cabezón, JoséIgnacio - Jacson, Roger R (ed.): Tibetan literature. Studies in genre. New York: SnowLion, 1996. pp 229-243.52 Atísa (Dípamkara, tib. Mar-me mdzad ye-shes) tevékenyésége a buddhista Tan2. elterjedéséhez köthető. Atísa az indiai buddhista egyetem, Víkramasíla apátjavolt, nagyhírű tudós, aki több mester mellet sajátította el a 1042-ben értTibetbe Ye-shes ‘od szerzetes-király meghívására, pontosabban Nyugat-Tibet Gugekirályságba, ahol is később az országot irányító szellemi autoritás, Byang-chub‘od szerzetes-király és a világi hatalmat képviselő ‘Od-lde uralkodott.Politikai káosz. A buddhizmus háttérbe került Tibet ősi vallásának a bönnekelőtérbe kerülése miatt. Nincsenek hiteles buddhizmust tanító mesterek Tibetben,emiatt az indiai Vikramasíla és Nálanda Buddhista egyetemekre mennek tanulni aszerzetesek, vagy onnan hívnak be mestereket Tibetbe. Akik szentszövegeket ishoznak, és elkezdődik a második fordítói hullám Tibetbe. A buddhizmus újbólifellendítése miatt: Ye-she-'od Guge szerzetes királya behívja az országbaAtísát, aki az egyik fő művét, a Bódhipathapradípát, azaz A megvilágosodás lámpásátörökül hagyva jelentős irodalmi alkotások születnek. Kolostori élet és fokozatosút a felébredés felé. Reformista törekvők (tiszták vagyunk természetünkszerint), és a Vinaját fölöslegesen túlhangsúlyozók mindegyikét cáfolta Atísa.Atísa kezdte el hangsúlyozni a Mantrajána (Mantárák útja, a Vadzsrajána egymásik elnevezése) felsőbbség a Páramitájána (A tökéletességek útja, A Mahájánaegy másik elnevezése) felett. Atísa szerint az a bódhiszattva, aki belép a

megvilágosodáshoz vezető ösvény lámpása”53 című művében hogyan jelenik megaz embertípusok hármas osztályozása. Rögtön a hódolatadó ésbevezető versszak után kezdődik a minket érdeklő szövegrész:

2. Értsük meg, hogy három személyiségtípus vanAmiatt, hogy van a kis, közepes és magasrendű képességű ember.Tisztán le fogom írni ezek pontos megkülönböztetését,Egyedi jellemvonásaikat.

3. Bárki, akinek módszere olyan, hogy csupán a létforgatag boldogságainak saját hasznára való megszerzése érdekében cselekszik, az alacsonyrendű [kis képességű] személyként ismerendő meg

4. Bárkit, aki a létesülés boldogságának hátat fordít, és a bűnös tettektől elfordul,és aki pusztán a saját nyugalmának hasznát szerzi meg, azt közepes (képességű) személynek nevezzük.

5. A saját tudatfolytonossághoz tartozó szenvedés [felismerése] folytán, bárki, aki mások összes szenvedését tökéletesen megszüntetni vágyik,

mantrák útjára tiszta szemléletet fog kifejleszteni a felébredés tekintetében. Ok kocsi – Páramitájána (Hínajána és Mahájána).Eredmény kocsi – Mantrajána

53 Byang-chub lam-gyi sgron-ma bzhugs-so// BódhipathapradípaAtísa eredet verses műve mintegy 278 verssor és 68 versszakba rendezett

verses munka. Még egyszer megjegyezném, hogy nem lehet feladatunk az lam-rimirodalom egyes műveinek, de akár a prototípusként számító ezen Atísa műnek arészletes elemzése. Csak a Csoma által kifejtett szempontok, vagyis a háromembertípus, alapján kívánunk vizsgálódni, bár néhány lam-rim mű az általánosanmegfigyelhető tipológiai, tartalmi jellemzők ellenére eltérhet az „átlagtól”. Akésőbbiekben vázlatosan megemlítek még néhány lam-rim művet, mely jelentős ebbena műfajban, azonban a tartalmi ismertetésen kívül nem szorítkozhatom többre, ésezt is a három embertípus szempontjából teszem

byang chub lam gyi sgron ma / (bodhipathapradIpa.)[A] mar me mdzad ye shes / (dIpaMkarajAna.), [Tr] mar me mdzad ye shes /

(dIpaMkarajAna.), [Tr] dge ba'i blo gros /[P. No.] 5343, dbu ma, ki 274b1-277b6 (vol.103, p.20-21)[D. No.] 3947, dbu ma, khi 238a6-241a4. [N] ki 270b1-273b5. [Kinsha] 3342,

ki 377b1 (p.189-3-1) byang chub lam gyi sgron ma'i dka' 'grel zhes bya ba /

(bodhimArgapradIpapaJjikA-nAma.)[A] dIpaMkarazrIjAna., [Tr] mar me mdzad ye shes zhabs /

(dIpaMkarazrIjAna.), [Tr] tshul khrims rgyal ba /[P. No.] 5344, dbu ma, ki 277b6-339b2 (vol.103, p.21-46)[D. No.] 3948, dbu ma, khi 241a4-293a4. [N] ki 273b5-335a1. [Kinsha] 3343,

ki 382b1 (p.191-4-1)

az a személy a legkiválóbb.”54

Az alapszöveg kommentárjában Atísa szerint pusztán a magasrendűember alkalmas a Mahájána tanítás edényévé, azaz befogadójáváválni. És az egész írásában tulajdonképpen csak ezzel azembertípussal, vagyis annak gyakorlataival foglalkozik. Most, ittaz alapszöveghez írt kommentárból az erre vonatkozó részeketidézem, a tibeti szöveg lefordításával55:

54 //chung-ngu ‘bring dang mchog gyur-pas//skyes-bu gsum-du shes-par bya//de-dag mtshan.nyidrab gsal-ba//so-so’i dbye-bas bring-par bya//gang-zhig thabs ni gang-dag-gis//’khor-ba’i bde-ba-tsam-dag-la//rang-nyid don-du gnyer byed-pa//de ni skyes-bu tha-mar shes//srid-pa’i bde-la rgyab phyogs-shing//sdig-pa’i las-las ldog bdag-nyid//gang-zhig rang rang zhi-tsam don-gnyer//skyes-bu de ni ‘bring zes-bya//rang-rgyud gtogs-pa’i sdug-bsngal-gyis//gang zhing gzhan sdug-bsngal kun//yang-dag zad-par kun-nas‘dod//skyes-bu de ni mchog yin-no// A tibeti szöveg forrása: His Holiness The 14 TheDalai Lama: The lamp for the path to enlightenment =Byang-chub lam-gyi sgron-ma/. Bloomington: The Tibetan Mongolian Buddhist Cultural Centre,2007. p. 6. Eza kiadvány közli Atísa alapművét, A megvilágosodás lámpását tibeti nyelven, annakangol és mongol fordítását többek között.55 Az itt következő tibeti szöveg átírása a tibeti buddhista kánon dergeikiadásából való elektronikus kiadásának(http://www.asianclassics.org/release6/flat/TDL3948N_T.TXT [letöltés ideje:2012. január 24.] Byang-chub lam-gyi sgron-ma’i dka’-’grel, azaz A megvilágosodáslámpása nehéz pontjainak kommentára) általam kötőjelezett és lényeget nem érintőváltozata:

/byang-chub-lam-gyi sgron-ma de gang yin zhe-na/ sems-can dam-pa byang-chub mchog /ces-bya-ba-nas/ de-nyid rig-la nyes-pa-med/ /ces-pa'i-bar-gyi gzhung 'di yin-no/ /de-la chung dang zhes-pa-nasmchog yin-no/ zhes-pa'i gzhung-gis theg-pa chen-po'i snod dang snod ma yin-pa bstan-te/ skyes-bu tha-madang/ skyes-bu 'bring ni zhar-la bshad-pa yin-no/ /tsig don-rnams ni rtogs-par sla'o/ /rang-rgyud gtogs-pa'isdug bsngal-gyis/ /gang-zhig gzhan-gyi sdug-bsngal kun//yang-dag zad-par kun-nas 'dod/ /skyes-bu de nimchog yin-no/ /zhes-pas ni theg-pa chen-po'i snod bstan-pa yin-no/ /don 'di-la dgongs-nas ji-skad-du/byang-chub sems-dpa' sems-can-la/ /bu gcig-pa-la bya-ba bzhin/ /rkang-gi gting-nas byams-pa ste/ /de-ltarrtag-tu byed-par 'dod/ /yang/ ji-ltar phug-ron rang-gi bu mchog byams/ /rang-gi bu de pang-na 'khyud-nas'dug /de 'dra-ba-la khong-khro 'gal-ba ltar/ /brtzer-bcas lus-can bu-la'ang de-dang 'dra/ /zhes gsungs-padang/ slob-dpon mkhas-pa chen-po nor-gyi rtza-lag-gis kyang ji-skad-du/ dman- @242b-pa de dang de'ithabs-kyis rang-gi rgyud-du gtogs-pa'i bde-ba don-du gnyer/ /'bring-po sdug-bsngal ldog-pa kho-na'o bdemin gang-phyir de ni sdug-bsngal gnas yin-phyir/ /dam-pa rang gi rgyud-la yod-pa'i sdug-bsngal-rnams-kyis gzhan-dag-la ni bde-ba dang/ /sdug-bsngal gtan ldog kho-na don gnyer gang-phyir de-yi sdug-bsngal-gyis de sdug-bsngal phyir/ /zhes gsungs-pa dang/ yang gang gzhan-gyi sdug-bsngal-gyis sdug-bsngal-bar'gyur-zhing/ gzhan-gyi bde-bas yid bde-zhing dga'-bar 'gyur-gyi/ bdag-gi ni ma yin-pa de-lta-bu'i rigs-can-layin-te/ de-dag ni rang-gi bde-ba-la mi lta-ba dang/ de-dag ni gzhan-dag sdug-bsngal-gyi chu-bo chen-po-lasyongs-su bskyab-par nus-so snyam-du 'bad-pa byed-do/ /rang-bzhin-gyis snying-rje che bdag ni snying-rje-la goms-pa'i stobs-kyis rang sdug-bsngal yang gzhan bde-ba-la mngon-par dga'-ba yin-no zhes gsungs-so/ /de-bas-na skyes-bu gang-zhig rang-bzhin-gyis pha-rol-po nyam-thag-pa-dag mthong-na mi bzod-cingbdag dang gzhan brje-bar sems-shing bu gcig-pa g-yang sar lhung-ba dang/ chu-bo chen-pos khyer-badang/ me 'bar-ba'i nang-du 'dug-pa mthong-ba-na de mi bzod-pa bzhin-du/ 'gro-ba mtha'-dag-la bu gcig-paltar lta-ba de ni 'dir theg-pa chen po'i snod-du bsngags-so/ /de-lta-bu'i sems-can chen-po de-la ji-ltar byasnyam-pa-la/ bla-ma-rnams-kyis bstan-pa yis/ /yang-dag thabs ni bstan-par bya/ /zhes-bya-ba ni 'di yin-no/ /de-la bla-ma-rnams ni rje-btzun dpal byang-chub bzang-po dang/ rje-btzun-su wa-rnna dvi-pa-la sogs-pa'o/ /yang-dag thabs zhes-bya-ba ni/ gsum-la skyabs-su 'gro-ba dang/ byang-chub-kyi sems rnam-pa gnyisdang/ mngon-par shes-pa bskyed-nas gzhan don khyad-par-can bya-ba'i thabs dang/ thabs dang shes-rab

„A három személyiségről szólva a nyitó versszakokban megmutatom, hogy ki az, aki aMahájána tanítás befogadására alkalmas edény és ki az, aki nem. Az kis és a közepesképességű személyiségek meghatározását könnyű megérteni. Ez a versszak az, melymegmutatja, hogy ki az, aki a Mahájána tanítás befogadására alkalmas edény:

[5.] „A saját tudatfolytonossághoz tartozó szenvedés [felismerése] folytán, bárki, aki mások összes szenvedését tökéletesen megszüntetni vágyik, az a személy a legkiválóbb.”

Ez az, amely kommentálja azt, amit a témáról el kell mondanunk:„A bódhiszattva minden érző lény felé,mintha ők egyetlen fia lenne, úgy fordul,teljes szívből szereti őket.56Így állandóan [az értük való] tevékenységre vágyik.”

Vagy egy másik szövegből [idézem]:„Mint ahogyan a galamb, saját fiókáit nagyon-nagyon szereti,a saját fiókáit a keblében körbeölelve ülne a fészekben.Hozzá hasonlóan az ellenszenvet legyőzve,szeretettel, a lények felé, mintha azok is a fiai lennének, úgy fordul.”57

És a nagy tudós, ácsárja Drágaság-barát (Vaszubandhu) is ezt mondja:„A kisebb ember a módszerével a saját tudatfolytonosságba helyezett (tartozó)boldogságért törekszik. A közepes ember nem boldog, így csak a [saját] szenvedésétutasítja vissza, de [így] a szenvedésben marad. A szent ember a sajáttudatfolytonosságában tapasztalt szenvedések folytán kizárólag másokboldogságára és a szenvedéseik állandó megszűntetésére törekszik, ennek okán azok

zung-du 'brel-ba'i tsogs gnyis bsag-pa'i thabs dang/ bdag dang gzhan don myur-du rdzogs-par 'gyur-ba'itheg-pa chen-po'i chen-po gsang-sngags-kyi lugs-kyi thun-mong ma yin-pa'i tsogs @243a */ /gnyis bsags-pa'i thabs-rnams so// A forrásahttp://www.asianclassics.org/release6/flat/TDL3948N_T.TXT [letöltés ideje:2012. január 24.], Byang-chub lam-gyi sgron-ma’i dka’-’grel, azaz A megvilágosodáslámpása nehéz pontjainak kommentár. Az alapszöveg és a kommentár angol nyelvű fordításaS56 A Mahájánaszútrálamkára bibliográfiai adatai a japán Ontani University The Shin Buddhist Comprehensive Research Institute Peking Tripitaka Online Search honlapon:

theg pa chen po mdo sde'i rgyan gyi tshig le'ur byas pa / (mahAyAnasUtrAlaMkArakArikA.)

[A] byams pa mgon po / (maitreya nAtha.), [Rev] parahita., [Rev] sajjana., [Tr] zAkyasiMha., [Rev] blo ldan shes rab/, [Tr] dpal brtsegs / „A Mahájána-szútrák füzére versekben”

[P. No.] 5521, sems tsam, phi 1-43b3 (vol.108, p.1-19) [D. No.] 4020, sems tsam, phi 1a1-39a4. [N] phi 1a1-38a2. [Kinsha]

3520, phi 1b1 (p.1-2-1). Atísa, követve az akkoriban bevett szokást, nem adjameg a forrásműben a pontos forráshelyet, tehát a fóliószámot, a sorok számát.Ezt később a tibeti szerzők is átvették, mivel a legalapvetőbb művek ismeretétfeltételezték, és az idézés a mondanivaló egy autoritással való megtámasztásacéljából van.57 Az előbb hivatkozott forrásból

szenvedése folytán ő [az aki] szenved.”58

És ő mondja megint:

„Akik mások szenvedése folytán szenvednek, mások boldogságától a szívükbenboldogok és örömteliek, azok olyan családba tartoznak, hol nincsen olyan, hogy„enyém”. A saját boldogságukra nem tekintenek, és ezt gondolva nagy törekvéstvisznek végbe: „Képes vagyok másokat a szenvedések nagy folyamából tökéletesenkimenteni.” Saját természetük szerint nagy részvéttel bírók a részvét gyakorlásánakerejével saját szenvedésükben és mások boldogságában örömüket lelik.”59

Tehát az a személy, aki a saját természete szerint mikor az elkínzott másik embert látja,akkor azt nem tűri, és a saját boldogságát mások boldogságára cseréli60, és minthaegyetlen fia szakadékba zuhanna, vagy a nagy folyam sodorná el, vagy lángoló tűzbenlenne, akkor azt nem tűrné. Ehhez hasonlóan az, aki úgy tekint az összes lényre, minthaazok egyetlen fiai lennének, ő a Mahájána edényeként magasztalják.

Az ekként kifejezett nagy lényre gondoltam, mikor az „így kifejezés tettem.

Az ilyen nagy érző lények esetén így megfogalmazott gondolatom támadva írtam:

5. (..) [azok számára] a guruk által tanított tökéletes módszert fogom elmagyarázni.

Mármost a „guruk” kifejezés azt jelenti, hogy a tiszteletreméltó és dicső Bódhibhadrát ésa tiszteletreméltó Szauvarnadvípát. A „tökéletes módszer” kifejezés jelentése akövetkező: A Három Drágasághoz menedékért folyamodni, a megvilágosodás-tudat kétaspektusa, a transzcendens tudásokat megteremtve, mások különleges hasznára tevőmódszer, a módszert és bölcsességet összekapcsoló két felhalmozást összegyűjtőmódszer, a saját és mások hasznát gyorsan megvalósító a saját és mások hasznát gyorsan megvalósító Mahájána közül a nagyot, a Mantrajánamódszere által a nem átlagos (nem-közönséges) két felhalmozást összegyűjtőmódszerek.”

Atísa kommentárjából csak a három embertípusra vonatkozó fejezetetfordítottam itt le, mivel kizárólag erre akartam koncentrálniCsoma cikke kapcsán. Látható a szövegrészről, hogy lényegileg ősem mond mást, amit a korábbiakban összegzésképpen leírtam. Atísa

58 chos mngon pa'i mdzod kyi bshad pa / (abhidharmakozabhASya.) [A] dbyig gnyen / (vasubandhu.), [Tr] jinamitra., [Tr] dpal brtsegs / [P. No.] 5591, mngon pa'i bstan bcos, gu 27b6-ngu 109a8 (vol.115,

p.127-283) [D. No.] 4090, mngon pa, ku 26b1-khu 95a7. [N] gu 29a7-ngu 109b4.

[Kinsha] 3590, gu 33b1 (p.17-4-1)Az idézett műben a három embertípusra használatos tibeti kifejezések kissé

eltérnek Atísánál, és a későbbi lam-rim művekben kifejtett három embertípusrahasználatos tibeti kifejezésektől. 59 Az előbb említett műből.60 Vagy helyesebben: „saját boldogságára vágyást mások boldogságára vágyásra

cseréli”.

szövegéről emellett még röviden elmondható, hogy a következőtémákkal foglalkozik a Mahájána útján járó ember számáragyakorlandó: menedékvétel, a megvilágosodás-tudat (bódhicsitta,byang-sems) megteremtése, növelése, a szerzetesi fegyelemmel,pontosabban a szerzetesi, kolostori élettel és a pratimóksával(bűnvallomás) foglalkozó fejezet, mely ebben az esetben szorosösszefüggésben van a bódhiszattva fogadalmakkal, de úgy általábana szerzetesi élettel is foglalkozik. Külön fejezet szól abódhiszattva fogadalmakról, a fogadalmak gurutól valómegszerzésétől, a fogadalmak körüli különféle szertartásokecsetelésről. A természetfeletti tudásokról, a tudat meditatívlecsendesítéséről is külön fejezet szól. A bölcsességről(pradzsnyá, shes-rab) és módszerekről (upája, thabs) van ezek utánegy egész fejezet. És befejezésképpen a tantrikus tanításokról iskapunk egy fejezetet. Atísa a saját maga által írt kommentárjábanegész végig számos szöveget idéz, melyek közül az előbb hivatkzottVaszubandhu61 indiai mester egyik munkája (Abhidharma-kósa), valamintegy másik jelentős alapműből, a verses Mahájászútralamkárából kaptunkrészleteket, akinél ha nem olyan kontextusban, mint Atísánál és akésőbbi lam-rim hagyomány szerzőinél, de megjelenik az emberekhármas típusban sorolása, és az azt bizonyítja, hogy már Atísaelőtt is ismerték ezt a teóriát, igaz, hogy maga a műfaj atibetiek alkotása, akik ezt a teóriát, mint keretet vették elő asokrétű és szétszórtnak tűnő meditációs témáik összegzéséhez. De ateória, mely nem puszta elmélet marad még ilyen összefüggésbensem, hanem kizárólag a gyakorlatokhoz, a szellemi előrehaladáshozkell támaszként szolgálnia. Atísa mind az alapszövegben és mind a saját maga által írtterjedelmes kommentárban62 nem részletezi a három embertípus közülaz első kettőt, mintegy átugorva azokat, mint gyakorlatilag „nemelegendőket”, a magasrendű emberre és gyakorlataira koncentrál,vagyis a Mahájána útra. Nem tesz említést arról, hogy a háromembertípus nem pusztán egymástól elválasztott gyakorlók típusátjelöli, mint ahogyan a későbbi lam-rim szövegek teszik, hanem őolyan fokozatonként kezeli őket, mint akik egymástólelválasztottak, magyarán a későbbi „egyszerűbb tanításoktól abonyolultabbakig való fejlődés” lehetőség fel sem veti ezenművében. Sem az alapműből, sem a kommentárból nem látszik az ahármas szerkezet, mely a későbbi lam-rim művek alapszerkezete.63

61 Vaszubandhu, tib. Dbyig-gnyed (4. század), Mahájána mester, a Jógácsára irányzat jelentős alakja.62 Az előbb említett Sherburne könyve, és Sonam, Ruth (trans. and ed.):Atisha’s Lamp for the path. An oral teaching by Geshe Sonam Rinchen. New York:Snow Lion Publications, 1997.63 Persze vannak kivételek ebben a tekintetben, mint a korábban már idézett

A lam-rim irodalom egyéb forrásaiKicsit elfordulva írásunk fő vonulatától, vizsgáljuk meg, hogy aprototipikus Atísa szövegének és a későbbi lam-rim szövegeknekmilyen elődjei és alapjai vannak az indo-tibeti irodalomban. Atísaesetén az előbb említettük néhány olyan forrást, melybőlépítkezett, pontosabban melyekre, mint tekintélyekre hivatkozott.És a lam-rim művek is a tibeti buddhizmus szempontjából hitelesforrásokat említenek, valamint idéznek belőlük.64 Olyan forrásokszámítanak a lam-rim irodalom megalkotása inspirálóinak vagyelődeinek, melyek elsőrendűen gyakorlás központúak vagyenciklopédikus jellegűek. Mint Santidéva Bódhiszatvacsarjávatára (Abódhiszattva cselekedetek ösvényére lépés) című munkája, Nágárdzsuna (2-3.század) Suhrilekkha (Levél egy jó bartának) című munkája,Maitréjanátha (3-4. század) Abhiszamajalamkára (A megvalósításdíszítménye) vagy az immár tibeti Sákjasrí Bódhiszattvamárgaszamgraha(A bódhittszatva ösvény összegzése) című írása. Ide tartozik mégSántidéva (8. század) Siksasamuccsaja (A gyakorlás antológiája) címűmunkája, vagy Nágárdzsuna Szútraszamuccsaja (A szútrák összegzése)című műve. Illetve a Mahájána szútrák közül a Pradzsnyápáramitá-szútrák(A bölcsesség túlpartjára juttató tökéletesség szútrák). Azidézet művek közül korábban már említettük Vaszubandhu Abhidharma-kósa (A felsőbb tan kincsestára) című művét, de számos szútra forrásis lehetséges még, mint például a Lankávatára-szútra (Lakára érkezésszútrája), Dásabhúmika-szútra (A tíz bódhiszattva szint szútra), aMahákaruná-pundaríka-szútra (A nagy részvét fehérlótusz szútra).Kitérőben említhetném, annak ellenére, hogy nem volt hatással atibeti lam-rim irodalomra, hogy a gyakorlati és enciklopédikusszövegek nem ismeretlenek a Théraváda buddhista irányzat65 pálinyelvű munkái között sem. Olyan gyakorlati útmutató írásokat

és a következőekben tartalmilag elemzett Dvags-po Lha-rje (Sgam-po-pa) írtaThar-gyan. 64 Egy kiváló dolgozat ebben a tekintetben: Higgins, David O.: The Tibetan lam-rim genre: A comparative study focussing on five representative texts. A thesis Submitted toCollege of Graduate Studies and Research in Patrial Fulfilment of theRequirements for the Degree of Master of Arts in the Department of Far EasternStudies, Saskatoon: University of Saskatchewan [University of Saskatchewan]1987. 65 A Hínajána (Kis kocsi, Kis ösvény) egyetlen mai napig megmaradtaliskolája a Théraváda (Tiszteletreméltó bölcsek), mely leginkább a délkelet-ázsai országokban terjedt el és a mai napig az „egyetlen buddhizmus”. Ennek azaliskolának a szent szövegeit páli nyelven írták és a Buddhának tartott hitelestanításaikat a Páli Kánonban (Tipitaka) gyűjtötték egybe és osztották be.Természetesen páli nyelven is írtak extrakanonikus műveket, melyek a legtöbbesetben ugyanolyan autentikusnak tartanak és hétköznapi használatra szántakőket, mint számos tibeti extrakanonikus munka esetében.

találhatunk itt, mint Buddhagósha (Kr. u. 5. század) Viszuddhimagga(A megtisztulás ösvénye) című írása, mely gyakorlatilag a pálikánon összes bölcsességét összefoglalja az erkölcs (azaz ahelyénvaló erkölcsi tettek), koncentráció (a tudat megtisztításaés koncentrációja) és a bölcsesség (a dharmákkal kapcsolatoshelyes bölcsesség kifejlesztése) hármas csoportjába az összesmegismerendő és gyakorlandó tényezővel egyetemben meditációs témákgyanánt66. Emellett Upatissza (Kr. u. 3. század) írta Vimuttimagga (Amegszabadulás ösvénye)67 című munkája érdemel említést a gyakorlatijellegű szövegek közül. Mindezzel csak az szerettem volnaillusztrálni, hogy a buddhizmus szinte mindegyik válfajábanléteznek és szerepet játszanak a gyakorlati útmutatást tartalmazóírások, könyvek, kézikönyvek.

Dvags-po Lha-rje Thar-rgyan-ja

Noha Atísa A megvilágosodás lámpását tartják a lam-rim irodalomprototípusának, mégis az első valódi lam-rim műként a tibetiDvags-po Lha-rje (1079-1153), népszerűbb nevén Sgam-po-pa művét, Amegszabadulás ékkőfüzére (Thar-pa'i rin-po-che'i rgyan)68 című munkájátis szokás említeni. Dvags-po Lha-rje örököse volt az Atísa általinspirált Kadampa (Bka’-gdams-pa) rend hagyományának, és ezt azörökséget a Kagyü (Bka’-brgyud) rend tanrikus (mahámudrá)hagyományával tudta ötvözni. Milarepa, a nagy tibeti szent-kültő-jógi közvetlen tanítványa volt, és a titkos mahámúdrahagyományokon kívül más iskolák mestereitől is tanult.Gyakorlatilag az ő nevéhez fűződik az indo-tibeti Tilópa-Náropa-Marpa-Milarepa tantrikus hagyományvonal renddé szervezése, éskolostori körülmények közé helyezése. A megszabadulás ékkőfözére szinteminden olyan buddhistákat izgató témakört, meditációs,66 Buddhaghosa, Bhadantacariya: The path of purification (Visudhimagga). (trans. fromthe Pali by Bhikkhu Nanamoli). Singapore: Singapore Buddhist Meditation Centre,[é. n.] 67 Upatissa, Arahant: The path of freedom (Vimuttimagga). Kandy: BuddhistaPublication Society, 1995. Ennek a műnek az érdekességét adja, hogy azeredetileg páli nyelvű mű pusztán kínai fordításban marad fenn és későbbvisszafordították páli nyelvre.68 Rövid címe: Thar-rgyan. Teljes címén: Dam-chos yid-bzhin nor-bu thar-pa rin-po-che’irgyan ces-bya-ba theg-pa chen-po’i lam-rim, azaz A Szent Tan kívánságot teljesítő drágaköve, afelszabadulás értékes ékkőfüzére című Mahájána fokozatos ösvényé[t bemutató értekezés]. Ennekmodern kiadása: Lha-rje Bsod-nams rin-chen: Thar-rgyan. Beijing: Sri-khron mi-rigsdpe-skrun-khang, 1989. Három angol nyelvű fordítása is napvilágot látott:Guenther, Herbert (trans. and annotated): The jewel ornament of the liberation. Bostonand London: Shambala, 1986. Jé Gampopa: Gems of Dharma, jewels of freedom. (trans.Holmes, Ken and Katia). [s. l.]: Altea Publishing, 1994, és Gampopa: The Jewelornament of liberation. (trans. Khenpo Konchog Gyaltsen Rinpoche). New York: SnowLion Publications, 1998.

gondolkodtatni való témát felsorakoztat, melyek a buddhistavilágnézet szerint feltétlenül segítséget adhatnak abban, hogy azember megismerje a létezés szenvedésteli természetét, az egyeslétállapotok kényszerűségét, és felébredjen benne az azokból valókilépés vágya, megismerje a saját eredeti természetét(tathágaagarbha, buddha-természet), mely megismerésével megismeria saját belső méltóságát, mely inspirálja a megszabadulásra ésmely gyakorlatilag maga a tökéletes szabadság. De a „belsőalapelv” léte még nem elég az azonnali realizációra, emiatt arrais kell koncentrálnia, hogy a megfelelő módszert megmutatómesterre támaszkodva gyakorolja az ember az egyes megszabadulásravezető tényezőket. És menedéket vegyen a Három Drágaságban(Buddha, az ő Tana, és a Szerzetesrend). A mások érdekében vállaltmegvilágosodás-tudatot (bódhicsitta, byang-sems) kifejlessze, és ahat tökéletesség gyakorolja. Ezen túli témák még: a megvilágosodásöt ösvényének elemzése, a bódhiszattva szintek bemutatása. De nemaradjunk el a végső állapot bemutatásától sem, a buddha állapotecsetelésétől sem. És végső téma: a Buddha tevékenykedése avilágban, a világ felé. A mű összesen huszonegy fejezetre oszlik,hat fő témakörbe ágyazva. Most illusztráció kedvéért és azösszefüggések láttatása miatt tartalomjegyzékét megadom röviden,és római számmal jelölöm a nagy témaköröket és arab számmal afejezetek számát.

A szerző bevezetése, Manydzsúsrí Bódhiszattvához való esedezés. Az írásokainak kifejtése. A szenvedés és a szenvedésből való kilépés ecsetelése.I. Az alap (ok, buddha-természet)

1. Az alap, a Boldogan érkezett lényege (tathágatagarbha)69 tanítás

69 Talán ez az egyetlen téma, melyben nem osztozik szerzőnk a többi lam-rimművel. A buddha-természet (tathágatagarbha, de-bzhin-gshegs-pa’i snying-po),vagy ahogyan itt kifejtésre kerül, a buddhaság-oka (rgyu), mint alap vagy okszerepel. Ennek értelme az, hogy azért szabadulhat meg az ember alétforgatagból, mert ez az ok, vagy alap eleve benne van. Nos, ennek tárgyalásahiányzik a többi lam-rim szövegből. Ennek oka nem teljesen világos, talánamiatt, mert a későbbi időszakban a hivatalos uralkodó tibeti skolasztika ezt ateóriát nem szívesen vette be hivatalos rendszerében, ha egyáltalán tárgyaltaönállóan. A lam-rim irodalom valódi hangsúlyt akkor kapott, mikor Tsong-kha-pa(1357-1419), a Bka’-gdams-pa rend megreformálója, Atísa A megvilágosodás lámpásaalapján megalkotta a Lam-rim chen-mo (A megvilágosodás fokozatos ösvényének nagy terjedelmű

II. A támasz 2. Az értékes emberi test tanítása

III. A feltétel 3. Az erényes szellemi mesterre támaszkodás módja

IV. A módszer4. Az összetettek állandótlanságának a tanítása5. A létforgatag (szanszára) szenvedéseinek a tanítása6. A tett és eredménye tökéletes tanítása7. A szeretet és részvét tanítása8. A menedékért folyamodás és a fogadalmak felvétele9. A megvilágosodás-tudat tökéletes megragadása10. A kívánság, a megvilágosodás-tudat megteremtésének a gyakorlása11. A hat tökéletesség tételes bemutatás12. Az adakozás tökéletessége13. Az erkölcsösség tökéletessége14. A türelem tökéletessége15. A törekvés tökéletessége16. Az meditatív koncentráció tökéletessége17. A bölcsesség tökéletessége18. Az [öt] ösvény tételes bemutatása19. A [bódhiszattva] szintek tételes bemutatás

V. Az eredmény20. Az gyümölcs, azaz a tökéletes buddhaság bemutatása

VI. A tevékenységek21. A Buddha áldásos tevékenységeinek bemutatása

Mint látjuk, ez a lam-rim munka is arra vállalkozik, hogymegismertesse azt az összes tényezőt, melyek feltétlenülszükségesek a buddhista út gyakorlásához, és így tekinthető egygyakorlati értelembe vett enciklopédikus műnek, mely az összestudnivalót összegyűjti, de ezentúl gyakorlati útmutatásokat isad.70

Tsong-kha-pa és a Lam-rim chen-moA lam-rim irodalom mai napig leghíresebb és legbefolyásosabb műveTsong-kha-pa, szerzetesi nevén Blo-bzang grags-pa’i dpal (1357-1419), az Új Kadampa (Bka’-gdams-pa, A kinyilatkoztatást megtartó), vagymás néven a Gelukpa (Dge-lugs-pa, Erényes rendszer követői) rend

kifejtése) című munkáját, mely mind terjedelmében, mind magyarázatai mélységébenméltán lett a legnagyobb hatású munka. Mint ahogyan mondtam, a hivatalosskolasztika, mely az Új Kadampa (Bka’-gdams-pa) rend, azaz ahogyan a napjainkignevezik, a Geluka (Dge-lugs-pa) rend kezébe került, nem tartotta fontosnak atathágatagarbhával foglalkozó stúdiumokat, és ha nem is tiltották, de mintegy kivolt zárva a tahágatagarbhával foglalkozó szövegek tanulmányozása. Ennekellenére mintegy "bújtatott" módon megjelent más iskolák tanításai között.70 Nem vethető fel a buddhizmusban az elmélet és gyakorlat elválasztása,emiatt kissé estetlennek tűnhet megállapításunk. Tömören megfogalmazva úgylehetne a buddhizmus útját megfogalmazni, mint amely legelsősorban a szellemirealizációra helyezik a hangsúly és mindent ennek rendel alá.

alapítójának71 Lam-rim chen-mo (A megvilágosodás fokozatos ösvényének nagyterjedelmű kifejtése) című műve. Erről annyi elmondható, hogy nem ez voltaz egyedüli ebbe a műfajba tartozó műve, hanem kicsit később mégkét művet írt, az egyik a Lam-rim chung-ba (A megvilágosodás ösvényének kisterjedelmű kifejtése), mely rövid prózai mű, összesen 185 fólióterjedelemben, és a Lam-rim chen-mo kondenzált kivonata. Emellettmég írt egy verses tömörítvényt is, memorizálási célzatból. Ez aByang-chung lam-rim mdor-bsdu (A megvilágosodás fokozatos ösvényének tömörelőadása). Ebben a kis műben olvashatjuk, hogy Tsongkhapa szerint alam-rim tanítások eredetileg Nágárdzsúnára és Aszangára, aMahájána buddhizmus két rendszerezőjére, útkészítőjére mennekvissza, és elődei nyomán úgy említi őket, mint a két„koronaékszer”.

„6. Ez a tanítás, amely a megvilágosodáshoz vezető ösvényfokozatos gyakorlásáról szól, a Dzsambu-szigeti bölcsek kétkorona-ékétől, Nágárdzsunától és Aszangától származik, éstőlük hagyományozódott át töretlenül. Az ő hírnevük zászlajamagasan a lények fölött leng.”72

Illetve a korábbi, 4. versszakban ezt írja Tsong-kha-pa:4. Meghajlok a hagyomány kincstárnoka, Dípamkara előtt,Aki a két nagy előd nyomán töretlenül átörökítettMélységes szemlélet és a széleskörű cselekvés ösvényétHibátlanul pontokba szedte és összefoglalta.73

Most itt illusztrációként következzék Tsong-kha-pa Lam-rim chen-

71 Manydzsúsrítől kapott útmutatást, kinyilatkoztatást. 36 éves korábanalapította Ganden kolostorban az új irányzatát, mely pusztán egy Gro-lungnak(Gro-lungpa Blo-gros ‘byung-gnas, 11. század) a Bstan-rim rgyas-bsdus [A tanításfokozatainak nagy terjedelmű kifejtése] c. munkjába kapott bevezetést, melyAtísa három embertípusról való szóbeli útmutatását összegzi. Ez adta a Lam-rimchen-mo írásának a gondolatát Congkhapa számára, melyet 1402-ben fejezet be. Avipasjána fejezet befejezés után, mintegy tömörítésként megírta a Lam-rim chung-bacímű munkáját. A lam-rim szövegek megírása után a tantra tanulmányozásához írtegy külön munkát, a Sngags-rim chen-mo-t [A mantra-ösvény fokozatainak terjedelműkifejtése]. A későbbi lam-rim munkák ebben a Gelukpa hagyományláncolatban a Lam-rim chen-mo szerkezetét és témafelvetéseit követik. Erről Higgins pp 25-26. Nemsikerült azonosítanom a Higgins hivatkozta Bstan-rim rgyas-bsdus c. művet. Gro-lung-nak több bstan-rim munkája is létezik, vagy létezett, legismertebb a Bstan-rim chen-mo, de megemlítik pl. a Gro-lung bstan-rim rtsa-tshig [Gro-lung Fokozatostanításának gyökérversei] c. munkát is. Erről Jacson p. 230 és p. 241.72 Az idézet forrása: Agócs Tamás: A megvilágosodáshoz vezető út állomásai. Tsong-kha-pa: Byang-chub lam-rim mdor-bsdus. In Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhistafilozófia. Budapest: Orientalisztikai Munkaközösség – Balassi Kiadó, 1994. pp91-109. p. 9. 73 az előbb idézett mű p. 96.

mo-jának tartalomjegyzék74, mely alapján követhetjük a témabeosztásait:

1. Atísa2. A tanítás nagysága3. Hogyan hallgassuk a tanítást és annak magyarázatát4. A szellemi mesterre hagyatkozás5. Meditációs ülés6. A meditációval kapcsolatos tévképzetek eloszlatása7. Az emberi élet szabadságai és adottságai8. A személyek három típusa9. A halálon való meditációk10. A jövendő életen való elmélkedés11. Menedékért folyamodás a Három Drágasághoz12. A menedékvétel tanításai (utasításai)13. A karma általános jellemvonásai14. A karma változatai15. Erényes tettek gyakorlása16. A kis képességű személy viselkedésmódja

17.A szenvedés nyolc típusa18.A szenvedés hat típusa19.További meditációk a szenvedésen20.A szenvedés eredete21.A függő-keletkezés tizenkét tényezője

22. A közepes képességű ember beállítottsága23.A megszabaduláshoz vezető ösvény természetének bizonyítása24.A három gyakorlat természete

25. A nagy képességű személyiség ösvényének állapota26.A részvét, bejárat a Mahájánához27.A hét ok-és-hatás személyes instrukció28.Önmagunk másokkal való felcserélése29.Szertartás a megvilágosodás tudat (bódhicsitta) felvállalására30.A megvilágosodás tudat (bódhicsitta) fenntartása31.Bevezetés a hat tökéltességhez32.Gyakorlatok a Mahájánában: szabályok és tökéletességek

74 A tartalomjegyzék forrása: Tsong-kha-pa: The great treatise on the stages of the path toenlightenment (Lam rim chen mo) Vol. 1-3. (trans. by The Lamrim ChenmoTranslation Committee) New York: Snow Lion Publications, 2000-2004. A tibetiszöveg modern kiadása: Mnyam-med Tong-kha-pa chen-pos mdzad-pa’i Byang-chublam-rim che-ba bzhugs// [Az összehasonlíthatatlan Tsong-kha-pa írta "Amegvilágosodás fokozatos ösvényének nagy terjedelmű kifejtése"]. Taipei: TheCorporate Body of the Buddha Educational Foundation, 2005. Nem tudunkteljesen réstletes tartalomjegyzéket adni a műről, de az előbb említettetibeti szövegkiadás ezt valamilyen módon megteszi, valamint egy másik tibetikiadvány, mely Tsong-kha-pa művének áttekintő lényegi magyarázata a háromembertípusra koncentrálva: Stag-bu Jong-’dzin ye-shes rgya-mtsho (1789-1856):Byang-chub lam-rim chen-mo’i sa-bcad-kyi thog-nas skyes-bu gsum-gyi lam-gyi rim-pa’i man-ngag-gignad-bsdus gsal-ba’i sgron-me bzhug-so// [A megvilágosodás fokozatos ösvényének nagyterjedelmű kifejtése áttekintéséből a három személyiség fokozatos ösvényeútmutatásának lényegi összegzése, ‘A megvilágító mécses’]. La-dvags A-ti-sanang-pa’i lta-spyod lte gnas chos-tshogs, 2007. [Repr. Taipei: The CorporateBody of the Buddha Educational Foundation, [é. n.]]

33.Az adakozás tökéletességek34.Hogyan adjunk35.Az erkölcsösség tökéletességek36.A türelem tökéletessége37.A tetterő tökéletessége38.A meditatív stabilizáció és a bölcsesség tökéletességek39.Másokat segíteni, hogy célba jussanak: a tanítványok összegyűjtésének

négy módja40.A tudat lecsendesítése1. A tudat lecsendesítése és a belátás2. Előkészület a tudat lecsendesítésére3. Az elméd összpontosítása4. Az ernyedtség és a zaklatottsággal való bánás5. A tudat lecsendesítésének elérése6. A tudat lecsendesítése, mint az ösvény része

41. A belátás1. Miért szükséges a belátáshoz2. A végleges forrásokra támaszkodás3. A Valóságba való belépés szintjei4. A tagadandó tárgy téves azonosítása5. A függő keletkezés és az üresség6. Elemzés7. Hiteles bizonyítás megalapozás8. Konvencionális létezés9. A nem cáfolt létrejövés10. A nem cáfolt elég11. A cáfolandó tényleges tárgy12. A Szvátantrika és Prászanggika megkülönböztetése

félremagyarázásai13. A mi Szvátantrika és Prászaghika megkülönböztetésünk

magyarázata14. A mi Szvátanrika kritikánk nem sérti a mi érvelésünket15. Az Egy kocsi elemzése16. A személyiség hiányolja a bennerejlő természetet17. A tárgyak hiányolják a benne-rejlő természetet18. A belátás igényli az elemzést19. A belátás és a tudat lecsendesítésének egységesítése20. Összegzés és következtetés

42. Felajánlás43. Kolofon

Egyéb lam-rim művek

Nem pusztán a Kadampa és Gelukpa szerzők írtak az út lépséitüsszefoglaló műveket, hanem más irányzatok mesterei, akiktemnészetesen valamilyen módon Atísához vezették vissza atanításaikat, mint a Tan Tibetben való második megtérése legfőbbinspirálójához, vagy szent alakjához. A 12. századi Phag-mo grub-pa Rdo-rje rgyal-po (1110–1170) miutánDvags-po lha-rje tanítványa lett, megalapította a Kagyü rend Phag-

mo grub-pa alrendjét. Egy rend alapítása szint mindes esetben egykolostoralapítást jelentett Tibet akkori évszázadaiban. Phag-mogrub-pa Rdo-rje rgyal-po összeállított egy lam-rim műfajhoz közelálló bstan-rim műfajba tartozó munkát: Sangs-rgyas-kyi bstan-pa-la rim-gyis‘jug-pa’i tshul [A Buddha tanítására való fokozatos lépés módja]75, eztematikailag szinte teljesen a korábban említett lam-rim műve közésimul, mármint azok közé, melyek nem a három embertípus alapjánvaló felosztást alkalmazzák. Nézzük ennek a munkának rövidtartalomjegyzékét76:

1. Az ösvényt és a bizalmat (dad-pa) gyakorló személyiség fejezete2. A guru tulajdonságait tanító fejezet3. Az emberi születés megszerzésének nehézsége, mely birtokolja aszabadságokat és adottságokat4. A halál feletti éber szemlélődés fejezete5. A létforgatag hibáin való elmélkedés fejezete6. A menedékért folyamodás fejezete7. A tett, mint ok és annak gyümölcse, valamint a prátimóksa fogadalmakfejezete8. A szereteten és részvéten elmélkedés fejezete9. A megvilágosodás-tudat megteremtésének fejezete10. Az eredmény, a három test tanításának fejezete77

Mint láthatjuk nagyon egyszerű a témabeosztás, és nincs szómagasabb szintekre lépésről, a Mahájána szintjének elhagyásáról éstantrikus gyakorlatokba kezdésről.

A tibeti buddhizmus első megtérésének legfőbb alkajához,Padmaszambhavához visszanyúló tibeti rend, a Nyingma (Rnying-ma,Régi iskola) tanainak egyik fő rendszerezőjének, Klong-chenrab-’byams-nak (1308-1364) Sems-nyid ngal-gso [A tudat természetébenmegtalált jólét és nyugalom]78 és a Yid-bzhin mdzod [A kívánságotteljesítő kincstár] című munkái tartalmaznak lam-rim elemeket.Ebben a két művében Klong-chen rab-’byams szintézisbe hozta az

75 A szerző gsung-’bum-jában (összes munka) Ka kötete fol. 64a2-113b4.76 A tartalomjegyzékkel foglalkozik Jackson p. 23477 A fejezetek tibeti elnevezései: (1) gang-zag dang dad-pa'i le'u (fol.65b3) (2) bla-ma'i mtshan-nyid bstan-pa'i le'u (fol. 69b5) (3) dal-'byor rnyed-dka'i le'u (fol. 72b4) (4) 'chi-ba rjes-su dran-pa'i le'u (fol. 74b6) (5) 'khor-ba'i nyes-dmigs bsgom-pa'i le'u (fol. 78b3) (6) skyabs-su 'gro-ba'i le'u (fol.82a4) (7) las rgyu 'bras dang / so-so thar-pa'i sdom-pa bstan-pa'i le'u (fol.86b1) (8) byams-pa dang snying-rje bsgom-pa'i le'u (fol. 91b6) (9) sems-bskyed-pa'i le'u (fol. 107a6) (10) 'bras-bu sku-gsum bstan-pa'i le'u (fol. 113b2)78 A Sems-nyid ngal-gso (Sems-nyid ngal-gso’i rtsa-ba = Rdzog-pa chen-po sems-nyid ngal-gso) valójában egy trilógia része, a Ngal-gso skor-gsum (a megtaláltjólét és nyugalom trilógia), továbbiak a trilógiában Bsam-gtan ngal-gso [Ameditációban megtalált jólét és nyugalom] és a Sgyu-ma ngal-gso [Az illúzióbanmegtalált jólét és nyugalom]. Klong-chen rab-’byams ezenkívül még írt kéttrilógiát.

összes különféle hagyományvonalak tanításait, a Nyingma, az újmegtérés rendjeinek tanításait, a Vadzsrajánát és a Dzogcshent.79

Így az első nagyobb terjedelmű műnek, a Sems-nyid ngal-gso-nak80

érdekessége, hogy nem pusztán a Mahájána és a Mantrajána elveketveszi külön fejezetben, hanem a Nyingma iskolánál "végső" szintűtanításokat, a dzogcshen (rdzogs-pa chen-po, "nagy tökéletesség"),melyek meghaladva integrálják az alsóbbszintű tanításokat.Higgins81 dolgozata nyomán vizsgáljuk meg ennek a műnek atartalmát:

79 Lásd Higgins pp 31-32.80 Sems-nyid ngal-gso a Ngal-gso skor-gsum nevezetű trilógia első kötete, és aShing-rta chen-po (Rdzogs-pa chen-po sems-nyid gal-gso’i ‘grel-pa shing-rtachen-po) a hozzá írt önkommentár. Klong-chen Rab-’byams gsung-’bum-jának (Klong-chen rab-'byams-pa dri-med 'od-zer gyi gsung-'bum ~ összes műve) öt kötetéből anegyedikben találhatóak meg ezek a művek. 81 Higgins p. 67

1. Az emberi állapot nehézségei2. Az élet állandótlansága3. A szanszára nyomorúsága4. A tettek és következmények közötti kapcsolatMahájána5. A szellemi barátra (mesterre) támaszkodás6. Menedékvétel7. A négy mérhetetlen82

8. A magasrendű felébredéssel foglalkozás kifejlesztése9. A kifejlesztő és a beteljesítő fázis egységesítéseVadzsrajána10. Értő tisztánlátás az alap megértésére,

egyik végletbe sem esve11. A szennyezetlen koncentráció az ösvényen, egyesítve

a belső elnyugtatást és a széleskörű látásDzogcshen12. Megtanulni hogyan kell megvalósítani a mélyrehatoló

megközelítéseket13. A nagy cél, amint az spontán módon jelen van

Ebből a rövid tartalomjegyzékből látható, hogy lényegileghasonló témákkal operál ez a Nyingma mester, annak ellenére, hogya lam-rim-ben szokatlan dzogcshen tanítások is megjelennek, mintaz összes tan betetőződése. Klong-chen rab-’byams előbb említettmásik műve, mely része az ő "hét kincstár" (mdzod-bdun) műveisorának, a Yid-bzhin mdzod [A kívánságot teljesítő kincstár]83 kétalapvető témakörre oszlik, az egyik az "amit el kell utasítani",azaz létforgatag világa (szanszára) és a másik "melyet el kellfogadni", azaz az megszabadulás, a nirvána. az első gyakorlatilagazzal foglalkozik, amit az ember úgy általában közönségesállapotában tapasztal, azaz a szenvedésteli, fájdalmaktól áthatottvilágot, saját nyomorúságos állapotait, de mutat már egy abbólkilépéshez szükséges uta is. A két fő témakörön belül összesen82 A négy mérhetetlenen (csatvári apramánáni) vagy más néven a négy isteni

lakhely, négy brahmávihára a buddhizmus egyik alapvető meditációs gyakorlata:1. kedvességen (maitrí) való meditáció 2. együttérzésen (karuná) valómeditáció 3. együttörvendezésen (muditá) való meditáció 4. egykedvűségen(upeksá) való meditáció. A kedvesség vagy jóindulat mások boldogságának,sikerének a kívánása; és a harag ellenszere. Az együttérzés vagy részvét azaz attitűd, mely mások megszabadulását kívánja, és képes a szenvedéseiketátérezni. Ez a kegyetlenség ellenszere. Az együttörvendezés mások sikerénekés boldogságának örülni. Ez az irigység ellenszere. Az egykedvűség vagyfelülemelkedés. Ez az aggodalom ellenszere.

83 Hosszabb címe: Theg-pa chen-po'i man-ngag-gi bstan-bcos yid-bzhin rin-po-che'i mdzod

huszonkét fejezet állapítható meg, ezek közül az első magával aszamszára eredetével foglalkozik, mely a tathágatagarbhából84

származik, és röviden kifejti, hogy az a tapasztalati tárgyak(tudattárgyak és körülményekként tapapasztalt tárgyak) univerzáisalapja (kun-ghzi), mely valójában tiszta fény természetű, éskezdettől fogva tökéletesen tiszta, mint a nap vagy az égbolt. Dea nem-tudás (ma rig-pa), a hamis fogalmi konstrukciók (kun-brtags)járulékos elhomályosító felhője hatására a felfogott tágy (gzung)és a felfogó alany (’dzin) kettősségét tapasztaló megtévesztőhajlamok folytán a tapasztalati tárgyak, dolgok és a test képzetejön létre. És a nem-tudás, a tárgy és tudat kettőssége, az elmefelhője mozgásával a jó és rossz cselekedetek esője hullásávalmegteremtett gyümölcs, azaz a hármas világ, a létforgatagöntermészet jön létre.85 Ezekkel a példákkal nyit tehát az elsőtémakör, mely az alapot, azaz mindenek (szanszára és nirvána)univerzális alapját (kun-gzhi) fogalmazza meg. Az egész műtémabeosztása a következő tömören:

1. A szanszárának az alapból (kun-gzhi) való eredete2. Hogyan alapozottak meg a buddha-birodalmak a lények érdekében3. Ahogyan a külső világ kibontakozik4. Ahogyan az érző lények megjelennek benne5. A fennmaradás kora 6. A pusztulás és az üresség korszakai7. A belső (lények) és a külső világ (körülmények) boldogsága és szenvedése8. Ahogyan a szellemi barátot (mestert) követjük9. A rossz barátok elhagyása10. A mester, aki tanít11. A tanítvány jellemzői, aki a tanításokat hallgatja12. A Dharma tanítás típusainak részletes bemutatása13. A szabadságokkal és adottságokkal ellátott emberi élet

megszerzése nehézségén való elmélkedés14. A halálon és állandótlanságon való elmélkedés15. A hit (bizalom) természetén való elmélkedés16. Az okok és eredményeiken való elmélkedés17. Elmélkedés azon, hogyan is szenvedés a szanszára és boldogság a nirvána 18. A természetes állapot szilárd megalapozása19. A meditítv koncentrációra való előkészületek20. A tiszta fény magasrendű meditációja21. Az ösvényen haladás szintjei22. A gyümölcs, mely a meditáció betetőződése

84 bde-gshegs snying-po-nyid, szugata-garbha, a boldogan érkezett lényege85 Lásd Yid-bzhin mdzod, forrása:

http://dharmadownload.net/pages/english/Sungbum/006_mdzod%20bdun/data/klong%20chen%20dzod%20mdun_pdf/01_1_yid%20bzhin%20mdzod_tsawa.pdf [letöltés ideje 2011. február 10.] p. 1.

E munkák mellett még számos kisebb vagy nagyobb terjedelmű lam-rimmű létezik, melyek felsorolása és akár futólagos tartalmi elemzéseazt vonná maga után, hogy túl hosszúra nyúlna, és cseppet seérdekfeszítővé válna írásunk. Aki a lam-rim irodalomról többetszeretne megtudni Csoma szempontjain és az itt felvázoltszempontokon túl, annak méltán javasolható lenne a hivatkozott ésaz irodalomjegyzékben felsorolt művek alapos tanulmányozása.86 Aklasszikus és a modern tibeti lam-rim-mel foglalkozó művek számaszinte felbecsülhetetlen, több nyugati kiadásuk is létezik, miótaa tibeti buddhizmus nyugaton elterjedt.

Ezzel a cikkünkkel nem volt célunk, még megközelítőleg sem, a lam-rim irodalomról egy teljes, vagy annak teljességéről egy mindenelemet felsorakoztató nagy áttekintő képet adni, hanem pusztánCsoma szempontjait emeltük ki és magyaráztuk, valamint a tematikushasonlóságokról adtunk némi útmutatást, hozzáfűzve azt, melyetérdekesnek és fontosnak találtunk. Végső konzekvenciakéntlevonható, hogy szinte ugyanazok a lam-rim műfajban tartozó művekmeditációs témafelvetései, de nem minden esetben a három (kis,közepes, magasrendű képességű) embertípus alapján osztályozzaezeket a témákat, viszont ahol egyértelműen így van, akkor az a műlegtöbbször az Atísa hagyományvonalát hangsúlyozó Gelukpa irányzatműve. Másrészt nem minden esetben lépnek túl témafelvetéseikben aMahájána buddhizmus meditációs témáin, van ahol viszont atantrikus Vadzsrajána, melyen Mantrajánának is említenek. ANyimgma lam-rim (bstan-rim) szövegek esetében a témabeosztáshármas osztályozás nem az embertípusok szerinti, hanem a Mahájána,Vadzsrajána és a mindent betetőző Dzogcsen tanításokat követi,viszont ez utóbbit sem lehet kizárólagosan állítani, mivelhogynéhány Nyingma ihletésű mű pusztán az egyszerűbb gyakorlatokkalfoglalkozik. Következésképpen megállapíthatjuk azt, hogy nempusztán a "keményvonalas" szerzeteseknek vagy jógiknak írhattákezeket az alkotásokat, hanem olyan világi híveknek is, akik asaját életvitelük időbeosztására is alkalmazható, sovány86 Itt a Tibetan literature. Studies in genre mű bstan-rim-re vonatkozó

hivatkozott fejezete javasolható leginkább. A híres Gelukpa láma, Yong-’dzinye-shes rgyal-mtsan (1713-1793) írt egy összefoglaló és nagyon részletesmunkát a lam-rim hagyományláncolat híres alakjait bemutatandó, ez a Lam-rim bla-ma brgyud-pa’i rnam-thar [A fokozatos ösvény hagyományláncolatát tartókéletrajzai] című munka. Ő természetesen a buddhista tanítás gyökeréig, alegfőbb szellemi forrásig, Sákjamuni Buddháig viszi vissza a lam-rimtanítások eredetét.

szabadidejükben is használható lényegre törő, sallangoktól mentesgyakorlati kézikönyvekre vágytak. Ez utóbbi megállapításom kisséellentmondásba kerülhet azzal, hogy magának a "fokozatos út"-nakaz ilyen kézikönyvekben megjelenő tanítása az egykori indiaikolostori egyetemeknek a fokozatosságot szem előtt tartószerzetesi képzésében gyökerezik, mely képzésnek a módszerei,miután Indiát elérte az iszlám inváziója és sorra rombolták le abuddhista oktatási központokat, és szorították ki Indiából abuddhista vallást,Tibetben találtak menedéket és alakították ki asokszor indiai elődjeiket is meghazudtolóan óriási kolostor-egyetemek rendszerét.

Felhasznált irodalom

Agócs Tamás: A megvilágosodáshoz vezető út állomásai. Tsong-kha-pa: Byang-chublam-rim mdor-bsdus. In Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhistafilozófia. Budapest: Orientalisztikai Munkaközösség – BalassiKiadó, 1994. pp 91-109.

Agócs Tamás: Gyémánt áttörés. A Gyémántvágó szútra és magyarázatai. Budapest:A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 2000

Bodhi, Bhikkhu: A nemes nyolcrétű ösvény. Budapest: Orient Press Kiadó,1993.

Buddhaghosa, Bhadantacariya: The path of purification(Visudhimagga). (trans. from the Pali by Bhikkhu Nanamoli).Singapore: Singapore Buddhist Meditation Centre, [é. n.]

Atísa: Byang-chub lam-gyi sgron-ma’i dka’-’grel http://www.asianclassics.org/release6/flat/TDL3948N_T.TXT [letöltés ideje: 2012. január 24.]

Dalai Lama, H. H. the: The path to enlightenment. New York: SnowLion Publications, 1995

Duka Tivadar (összegyűjt. és életrajzzal bevezette): Körösi CsomaSándor dolgozatai. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1885

Gampopa, Jé: Gems of Dharma, jewels of freedom. (trans. Holmes, Ken andKatia). [s. l.]: Altea Publishing, 1994

Gampopa: The Jewel ornament of liberation. (trans. Khenpo Konchog GyaltsenRinpoche). New York: Snow Lion Publications, 1998.

Guenther, Herbert (trans. and annotated): The jewel ornament of theliberation. Boston and London: Shambala, 1986

Higgins, David O.: The Tibetan lam-rim genre: A comparative study focussing onfive representative texts. A thesis Submitted to College of GraduateStudies and Research in Patrial Fulfilment of the Requirementsfor the Degree of Master of Arts in the Deparment of Far Eastern

Studies, Saskatoon: University of Saskatchewan [University ofSaskatchewan] 1987

Horváth Z. Zoltán: A szenvedés egyetemessége. Sgam-po-pa: Thar-rgyan. InTibeti buddhista filozófia (vál., ford. és kommentálta AgócsTamás, Fehér Judit, Hamar Imre, Horváth Z. Zoltán). Budapest:Orientalisztikai Munkaközösség - Balassi Kiadó, 1994. pp 77-90.

Jackson, David: The bsTan rim („Stages of the doctrine”) and similar gradedexpositions of the Bodhisattva’s path, In Cabezón, José Ignacio - Jackson,Roger R (ed.): Tibetan literature. Studies in genre. New York: Snow Lion,1996. pp 229-243

Klong-chen rab-’byams: Yid-bzhin mdzod forrás:http://dharmadownload.net/pages/english/Sung bum/006_mdzod%20bdun/data/klong%20chen%20dzod%20mdun_pdf/01_1_yid%20bzhin%20mdzod_tsawa.pdf [letöltés ideje 2011. február 10.]

Kőrös, Alexander Csoma de: Notices on the Different Systems of Buddhism,extracted from the Tibetan authorities. In Kőrös, Alexander Csoma de:Tibetan studies being a reprint of the articles contributed tothe Journal of the Asiatic Society of Bengal and AsiaticResearches. (ed. Terjék, J.: Collected works of the AlexanderCsoma de Kőrös). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986pp 73-79. AJournal of the Asiatic Society of Bengal, Vol. VII, Part I, p142 (1838) reprint kiadása

Kőrösi Csoma Sándor: Elsődleges jegyzeteke a buddhismus különféle felekezeteiről(Lásd a Journal Asiatic Society of Bengal VII. kötetét 142.lap). In Duka Tivadar (összegyűjtötte és életrajzzal ellátta):Körösi Csoma Sándor dolgozatai. Budapest: Magyar TudományosAkadémia, 1885. pp 193-198

Kőrösi Csoma Sándor: Notices on the Different Systems of Buddhism, extracted fromthe Tibetan authorities. In Duka, Theodore: Life and works of Alexander Csomade Körös: London: Trübner & Co., 1885. pp 195-198

Künzang Láma: A drága emberi test. A Dzog-pa csen-po long-csennying-tig előkészítő gyakorlatának magyarázata. Kün-Zang Lamaszóbeli tanítása ahogy Paltrül Rinpocse leírta: a szabadságok ésadottságok elérésének nehézségei / [kieg. magyarázatokkalellátta Lama Csöpel] ; [ford. Lama Csöpel és Blága Tibor].Budapest : Karma Ratna Dargye Ling, [1999] p

Lha-rje Bsod-nams rin-chen: Thar-rgyan. Beijing: Sri-khron mi-rigsdpe-skrun-khang, 1989

Lótusz szútra (ford. és a bevezetést írta Porosz Tibor). Bp.Farkas Lőrinc Imre Kiadó 1995

Mnyam-med Tong-kha-pa chen-pos mdzad-pa’i Byang-chub lam-rim che-ba bzhugs[Azösszehasonlíthatatlan Tsong-kha-pa írta "A megvilágosodásfokozatos ösvényének nagy terjedelmű kifejtése"]. Taipei: TheCorporate Body of the Buddha Educational Foundation, 2005

Nyanatiloka Threra: The word of the Buddha. Kandy: Buddhist PublicationSociety, 1968 (14th ed.)

Pabongka Rinpoche; Ed. Trijang Rinpoche, transl. Michael Richards(3rd edn. 2006). Liberation in the Palm of Your Hand, A ConciseDiscourse on the Path to Enlightenment. Somerville, MA: Wisdom.ISBN 0861715004

Rabten, Geshe: The Essential Necatar. Meditations on the buddhistpath. London: Wisdom Publication, 1984

Stag-bu Jong-’dzin ye-shes rgya-mtsho: Byang-chub lam-rim chen-mo’i sa-bcad-kyi thog-nas skyes-bu gsum-gyi lam-gyi rim-pa’i man-ngag-gi gnad-bsdus gsal-ba’i sgron-me [A megvilágosodás fokozatos ösvényének nagy terjedelműkifejtése áttekintéséből a három személyiség fokozatos ösvényeútmutatásának lényegi összegzése, ‘A megvilágító mécses’]. La-dvags A-ti-sa nang-pa’i lta-spyod lte gnas chos-tshogs, 2007.[Repr. Taipei: The Corporate Body of the Buddha EducationalFoundation, [é. n.]]

Tenzin Gyatso, H. H. the Dalai Lama: Path to bliss. A practicalguide to stages of meditation (New York: Snow Lion Publications,1991

Tenzin Gyatso: Tibeti buddhizmus. Kulcs a középső úthoz. Budapest: PestiSzalon Könyvkiadó, 1992

Tett, ok és gyümölcs. Kün-Zang Láma szóbeli tanítása, ahogy Patrül Rinpocse leírta, LámaCsöpel tanítása. (Negyedik kötet). Tar, Budapest: BuddhistaMeditáció Központ, 2007.

The Dalai Lama, His Holiness The 14: The lamp for the path to enlightenment= Byang-chub lam-gyi sgron-ma/. Bloomington: The TibetanMongolian Buddhist Cultural Centre,2007

Thubten Loden, Geshe Acharya: Path to enlightenment in Tibetan buddhism.Melbourne: Tushita Publications, 1993

Tshul-khrims rgya-mtsho: Dris-lan grub-mtha’i rgya-mtshor „jug-pa’i gru-gzings). In Terjék József (ed.): Tibetan compendia written forCsoma de Koros by the Lamas of Zans-dkar (manuscripts in theLibrary of the Hungarian Academy of Sciences) (Sata-PitakaSeries. Indo-Asian Literatures, Vol. 231). Society of Csoma deKoros and the Hungarian Academy of Sciences, New Delhi, 1976.fol. 1-46.

Tsong-kha-pa: The great treatise on the stages of the path to enlightenment (Lamrim chen mo) Vol. 1-3. (trans. by The Lamrim Chenmo TranslationCommittee) New York: Snow Lion Publications, 2000-2004.

Uherkovich László: A buddhista és nem-buddhista filozófiai iskolákra vonatkozótézisek az egyik Alexander-könyvben. A Kőrösi Csoma Sándor hagyatékában fellelhetőDris-lan grub-mtha'i rgya-mtshor 'jug-pa'i gru-gzings [A különböző filozófiairendszerek tengerére szálló hajó – kérdések és feleletek] címűtibeti mű elemzése. In Szlágyi Zsolt (kötetszerk.) Tanulmányok a

tibeti és mongol buddhizmus köréből: Szerb János-emlékkötet.Budapest: L’Harmattan, 2011. pp 15-38.

Upatissa, Arahant: The path of freedom (Vimuttimagga). Kandy: BuddhistaPublication Society, 1995

Yong-’dzin ye-shes rgyal-mtsan: Lam-rim bla-ma brgyud-pa’i rnam-thar [Afokozatos ösvény hagyományláncolatát tartók életrajzai] Taipei:The Corporate Body of the Buddha Educational Foundation, [é. n.]