S z e r k e s z t e t t e :G á l f f y L á s z l ó é s S á r i n g e r J á n o s

Tanu

lmán

yok

Cser

nus

Sánd

or 6

5. s

züle

tésn

apjá

ra

Kötetünkkel az idén hatvanöt esztendős Csernus Sándort köszöntjük. Az ünnepelt a középkori európai történelem neves kutatója, a magyar–francia kapcsoltatok történetének kiváló ismerője és egyben aktív formálója, a Szegedi Tudo-mányegyetem volt dékánja, elismert és közkedvelt oktatója, továbbá a magyar kulturális diplomácia meghatározó alakja, a Párizsi Magyar Intézet egykori igazgatója.

A rendkívül gazdag és sokoldalú életpálya önmagában is sokak elismerését vívta ki. Az ünnepi kötet negyvenhárom magyar és francia nyelvű tanulmányt tartalmaz, amelyet neves szakemberek, kollégák, nem kis részben tanítványok írtak, hogy ezzel is tisztelegjenek Csernus Sándor munkás-sága előtt. A szerzők jóvoltából a kötetben helyet kapott a tör-ténettudomány szinte minden korszaka. A késő antikvitástól napjainkig terjedően igen széles ívre fűzhetők a tanulmányok. Azokon keresztül az olvasó is részesévé válhat a köszöntés-nek, felismerve bennük az ötletet és inspirációt, amely voná-sok magát az ünnepeltet is jól jellemzik.

t 3 t

tartalomjegyzék

Szeged, 2015

t 4 t

tartalomjegyzék

Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszék Kiadványa

A kötet megjelenését támogatták:

Kreatív Európa Nonprofit Kft.

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának DékánjaSzegedi Tudományegyetem Történeti Intézete

Francia Egyetemi Központ Szeged

A kötet borítóján a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának hozzájárulásával

Konrad Kyeser: Bellifortis című hadtudományi munkájában található lovag ábrázolása szerepel (Kézirattár 465.).

Köszönjük a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának segítségét.

© a szerzők 2015© Gálffy László, Sáringer János 2015

ISBN: 978 963 267 270 0

A borítót és a kötetet tervezte: Zsibrita László

Kiadó:Lazi Kft. kiadása

A kiadásért felel: a kiadó ügyvezető igazgatója

Nyomta és kötötte:Generál Nyomda Kft.

Felelős vezető: Hunya Ágnes

t 5 t

tartalomjegyzék

Sághy Marianne: Ubi tu, ibi et ille: Monica ábrázolása Ágoston Vallomásaiban . . . . 15

Székely Melinda: Róma helyett Gothia? A vizigótok Galliában. . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Tóth Sándor László: Árpád fejedelem pajzsra emelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Zimonyi István: A keleti magyarok a 10. századi muszlim szerzőknél . . . . . . . . . . . . 51

Polgár Szabolcs: Turci, turchi népnevekközépkori latin nyelvű forrásokban (7–15. század) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

Font Márta: II. Henrik – Szent István – Bátor Bolesław A regionális kapcsolatokegy birodalmi gyűlés (Hoftag) tükrében: Merseburg 1013. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Balogh László: II. Basileios bizánci császár türk szövetségesei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

Kovács Szilvia: A kunok két 13. századi nyugati lovag szemével . . . . . . . . . . . . . . . 100

Marcabru keresztes éneke Rajnavölgyi Géza fordításában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Ferenc Tóth: Villard de Honnecourt et l’église de Ják . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

Petrovics István: A középkori Pécs fejlődésének sajátosságaiés a város helye az ország településhálózatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

Szalontai Csaba: Az első francia lovag Szegeden.Milyen volt a város 1433-ban Bertrandon de la Brocquiére utazásakor? . . . . . . . . . . 124

Galamb György: Eretnekség és inkvizíció Dél-Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . 139

Györkös Attila: „Milyen segítséget lehet remélni egy magyar királytól?”Franciaország és Közép–Európa kapcsolatai az 1460-as évek elején . . . . . . . . . . . . . 152

Novák Veronika: Halál Párizsban – elmúlás és erőszaka 15–16. századi francia krónikákban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Seláf Levente: A trójai eredet mítosza és MagyarországOlivier de la Marche Emlékirataiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175

Attila Bárány: Les représentations de l’Ordre de Saint-Michel en Hongrie . . . . . . . 182

Draskóczy István: Krakkó–Buda–Kassa és Árva megye a 16. század elején(Szempontok Buda és Krakkó gazdasági kapcsolataihoz) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200

TaRTaLoMJEGYZÉKt t

4

t 6 t

tartalomjegyzék

Monok István: Magyarország és a magyarok az elszászi könyvkiadásban,1482‒1621 (Változások a kiadói politikában – változó országkép) . . . . . . . . . . . . . . . 212

Ötvös Péter: ubi sunt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

Jean Bérenger: Relations triangulaires et réformes religieusesaux XVIe–XVIIe siècles . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

Varga Beáta: Ukrajna „felfedezője”– Guillaume Levasseur de Beauplan (?1595‒1685) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251

Károly Kecskeméti: La Philanthropie, courant éclairé et libéral, 1765–1865. . . . . . . 260

Pászka Imre: A piaci rendszer struktúrái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273

Marjanucz László: A Temesi Bánság történeténekújabbkori magyar historiográfiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290

Pál József: Gátlások nélkül (Mozart: Don Giovanni) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303

Penke olga: Igazság, jog, tolerancia, emberség Voltaire:Le Prix de la justice et de l’humanité című művének magyar fordítása 1791-ből . . . . . 312

Kövér Lajos: Az ipari és a hadi művészet embereia 18. századi Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324

Kökény andrea: Egy párizsi Amerikában.Frédéric Gaillardet utazása Texasban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334

Noël-Yves Tonnerre: Une œuvre engagée, l’histoirede la Hongrie de Charles-Louis Chassin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344

Deák Ágnes: „ül a Nagy Napoleon Császári Tronjaban”A „forradalmi ima” műfajának szerepe Magyarországon a 19. század közepén . . . 352

Ferwagner Péter Ákos: Paul (Bulusz) Noujaim és Nagy-Libanon eszméje(1908–1919): egy nemzetépítés sajátosságai és lehetőségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

Ignác Romsics: La Hongrie et la question nationale en 1918‒1919. . . . . . . . . . . . . . . 371

Fischer Ferenc: Francia–német katonai rivalizálás Dél-Amerikábanaz 1920-as években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381

Tverdota György: Sept Hiboux . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396

ablonczy Balázs: A Párizsi Magyar Intézet kezdeteiMolnos Lipót igazgatósága (1927‒1943) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403

t 7 t

tartalomjegyzék

A. Sajti Enikő: „Hideg emlékezet”, vagy befogadó emlékezetkultúra?A magyar történetírás a partizán megtorlásokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422

anderle Ádám: Sans Briz vagy Perlasca? Polémia a spanyol követségzsidómentő akcióiról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430

Vukman Péter: Josip Broz Tito jugoszláv államfő 1956-ospárizsi látogatása a Foreign Office iratainak tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436

J. Nagy László: Algéria 1962, a szocialista opció nemzeti gyökerei . . . . . . . . . . . . . . 446

Kiss Barnabás: A külkapcsolatok alkotmányjogiszabályozásának egyes kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450

Géza Szász: Diplôme national et thèse en co-tutelle.Un exemple de l’internationalisation de la recherche . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456

Nagy Miklós: Európai parlamenti választások 2014-benA Nemzeti Front sikere Franciaországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461

t 251 t

ukrajna „felfedezője” – guillaume levasseur de beauplanVarga Beáta

Ukrajna „felfedezője”– GUillaUme levasseUr de BeaUplan (?1595‒1685)

Az Ukrajnáról szóló 16‒18. századi francia útleírások1 között első helyen érdemes megemlíteni a polihisztornak tekinthető francia hadmérnököt, építészt, kartográfust, írót Guillaume Levasseur De Beauplant, aki a poszt-reneszánsz Európában elsőként írt úgy Ukrajnáról, mint egy önálló és független földrajzi és politikai egységről, amely az ő meg-ítélésében a lengyel és litván területektől elkülönült természeti, gazdasági és kultu-rális megkülönböztető jegyekkel rendelkezett. Abban a tekintetben is az első helyre sorolható a francia tudós, hogy útleírásához2 részletes térképeket is csatolt Ukrajnáról, ezáltal szó szerint felvázolta Európa térképére az addig ismeretlen, „Terra Incognitá-nak”, „Vadkeletnek” tekintett ukrán területeket a lengyel-litván állam déli határvidékén. Az ukrajnai kozákokat illetve katonai potenciáljukat és dicsőségüket már korábban is megismerték Európában a harmincéves háború idején,3 de szinte semmit nem tudtak a hazájukról. A Beauplan által szerkesztett Ukrajna-térképek külön érdekessége, hogy azok határvonalai szinte teljesen megegyeznek a mai ukrán állam határaival, ezen-kívül az is figyelemre méltó, hogy a későbbi ukrán térképeken soha nem használták az „Ukrajna” formulát, hanem ‒ a 17. század közepétől orosz fennhatóság alatt – az ukrán területeket „Kis-Oroszországnak” nevezték.

BEAUplAn mUnkásságA és Az „UkrAjnA lEírásánAk” történEtE

A francia utazó életéről keveset tudunk, 1600 körül született normandiában, itt kezdte meg hadmérnöki tanulmányait, majd rövid franciaországi katonai szolgálatot köve-tően 1630 körül érkezett lengyelországba, ahol a lengyel király, III. zsigmond megbí-

1  Vigenére, Blaise de: La Description du royaume de Poloigne et pays adiacens: avec les statuts, constitutions, moeurs e facon de faire d’iceux paris, 1573., Chevalier, p.: Histoire de la guerre des cosaques contre la Pologne avec un discours de leurs Origine paris, 1663., neuville, Foy de la: Relation curieuse et nouvelle de Moscovie paris, 1699., mérimée, p.: Bogdan Chmielnicki. paris, 1865.

2  Beauplan, guillaume levasseur de: Description d’Ukranie qui sont plusieurs provinces du Royaume de Pologne: contenues depuis les confins de la Moscovie, jusques aux limites de la Transilvanie, ensemble leurs mœurs, façons de vivres et de faire la guerre. rouen, chez jacques Cailloue, dans la cour du palais, 1650.

3  A 15 éves háború volt az első alkalom, amikor a Habsburgok zsoldba fogadták a kozákokat, de a későbbiekben is többször igényt tartottak a szolgálataikra. A harmincéves háborúban a mozgékonyság hiányát mintegy ellensúlyozandó, a jelentősebb császári hadvezérek – Wallenstein, Dampierre, Buquoi – kozák könnyűlovasokat fogadtak a császár szolgálatába, akiknek elsősorban azt a szerepet szánták, hogy semlegesítsék a hozzájuk hasonló stratégiát felvonultató hajdúkat.

t t

4

t 252 t

varga beáta

zásából 17 éven keresztül vette ki a részét a déli határvidék erődépítési munkálatai-ban hadmérnökként, valamint a lengyel hadseregben főkapitányi rangban is szolgált zsoldoskatonaként. miközben alkalmas helyeket keresett az új erődrendszer kialakí-tásához, teljesen beutazta a határvidéket (=”Ukrajnát”), így Beauplan alaposan meg-ismerkedett a helyi földrajzi viszonyokkal. Ezek az utazások lehetővé tették számára, hogy a későbbiekben IV. Ulászló lengyel király és a lengyel hadsereg főparancsnoka, stanislaw koniecpolski korona-hetman megbízásából részletes térképeket készítsen erről a vidékről. 1647-ben váratlanul elhagyta a rzeczpospolita területét, amely lépés-ében több ok is közrejátszhatott: egyrészt a lengyel ”nemesi köztársaság” közigazgatási rendszerén belül kialakult anarchikus állapotok, amelyek a „választott” lengyel király, IV. Ulászló és a nemesség által uralt szejm hatalmi harca miatt erősödtek fel; másrészt az új uralkodó, jános kázmér negatív hozzáállása a déli határvédelem megerősítésé-hez, ezáltal a lengyel szolgálatban álló francia hadmérnök megbízatásához is.

miután hazatért Franciaországba, Beauplan elkezdte rendszerezni a lengyelországi tartózkodása idején készített mérnöki felméréséket és feljegyzéseket, amelyek alapján több térképet4 is készített Ukrajnáról a visszaemlékezései és a korábban készített vázlatai alapján. A térképekhez először csak kommentárokat akart mellékelni, amelyek azonban olyan hosszúra sikeredtek, hogy végül egy egész könyv, egy útleírás megírása mellett döntött. Valójában a műve műfaja messze túlmutat egy egyszerű „útikönyvön”, hiszen Beauplan mint emlékiratszerző, az általa átélt társadalmi és politikai eseményekről, egy idegen országban kialakított emberi kapcsolatairól, illetve az ezekhez kapcsolódó saját álláspontjáról számol be, vagyis mint memoáríró vállalja saját szubjektív, ugyanakkor el-fogulatlan szemléletét. Viszonylag hosszú lengyelországi tartózkodása alatt közelebbről megismerkedhetett a helyi lakossággal és annak életmódjával, helyzetével és szokásaival.

De Beauplan művét először 1650-ben adták ki rouenban mintegy 100 példányban – elsősorban a szerző ismeretségi köre számára –, de a kedvező fogadtatásnak köszön-hetően később még három kiadást élt meg 1660-ban, 1661-ben és 1861-ben. Az „úti-könyv” rövid idő alatt olyan népszerűségre tette szert, hogy hamarosan lefordították angol5, német6, lengyel7 és orosz8 nyelvre, amely utóbbi változatnak az az érdekessé-ge, hogy a fordításban az Ukrajna helyett a „Dél-Oroszország” elnevezést használták.

4  Egy ukrajnai főtérkép mellé 12 kisebb és részletesebb térképet is készített a nagyobb ukrajnai közigazgatási területekről. térképei mértani pontossággal bemutatják a nagyobb tájegységeket, valamint a térképekhez rajzokat is mellékelt a korszak tipikus lakosságáról – elsősorban a kozákokról -, valamint a növény-és állatvilágról.

5  Collection of voyages and travels. london, (Churchill, john ed.) A Description of the Ukraine, 1704, Vol. 1.

6  Beschreibung der Ukraine und deren Einwohner, aus dem Franzousischen des Wilhelm le Vasseur sieur de Beauplan uebersetzt. Herausgegeben von johann Wilhelm moeller, Breslau bei W. g. korn, 1780.

7  nemczewicz, julius: Zbioz Pamietnikow historycznych o dawnej Polszcze. Warsau, 1822. 8  Usztrjalov, Fjodor: Opiszanyije Ukraini.Szocsinyenyije Boplana. perevod sz francuzszkogo.

szpb., 1832.

t 253 t

ukrajna „felfedezője” – guillaume levasseur de beauplan

külön kiemelendő az a körülmény, hogy az ukrán fordítás – elsősorban politikai okok-ból9 – viszonylag későn, 1990-ben született meg.

„UkRajna leíRáSa MOSzkóvia haTáRáTól eRdély haTáRáig…”10

Az ukrajnai élményeiről már Franciaországban megfogalmazott memoárját Beauplan az 1648-68 között uralkodó jános kázmér lengyel királynak ajánlotta a következő in-doklással:

„…ajánlom Önnek ezen hatalmas, határvidéki Ukrajnának a leírását, amely Moszkóvia és Transzilvánia között helyezkedik el és amely területet az Ön elődei 50 évvel ezelőtt szereztek meg…”11

nem teljesen világos azonban számunkra, hogy a francia szerző milyen és mihez képest 50 évvel azelőtti területi szerzeményre gondol? Valójában mindegy is, mert sem a lengyelországi tartózkodásához (1630‒1647), sem a könyve első kiadásához ké-pest (1650) nem helytálló az a megállapítás, hogy az ukrán területek lengyel kötelékbe kerültek. Az Arany Horda meggyengülése idején, majd felbomlását követően ugyanis a 14. század második felében a mai Ukrajna jelentős része a litván nagyfejedelemség-hez csatlakozott, míg a kisebb nyugat-ukrán területek – galícia – kézről-kézre jártak a magyarok és lengyelek között, majd végleg lengyel birtokba kerültek. Valójában az ukrán földek az 1569. évi, a lengyel királyság és a litván nagyfejedelemség által meg-kötött lublini reálunió következtében lettek egyesítve a rzeczpospolita keretében.12

Ezután Beauplan felsorolja a lengyel- litván kormányzatnak tett szolgálati „múlt-ját”, ami szerinte feljogosítja őt arra, hogy ezen művében a lengyel uralkodóhoz intéz-ze művének bevezető szavait:

„…17 éven keresztül abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a két előző uralkodó, királyi Felség megboldogult apját és fivérét szolgálhattam. ez idő alatt több, mint ötven falu és kolónia megalapításában vettem részt…”13 ‒ foglalta össze a francia hadmérnök, építész és kartográfus a lengyel‒litván állam déli határvidékének megerősítésében és betelepíté-sében tett kétségkívül elévülhetetlen érdemeit.

majd a szerző az olvasókhoz fordul és felhívja a figyelmüket arra, hogy a könyv-ében szereplő térképeket ő szerkesztette meg azon észrevételei és tapasztalatai – tehát

9  Az 1654-ben Oroszországhoz csatlakozott ukrán területeket orosz részről hivatalosan Hetmanátusnak vagy zaporozsjei Hadnak, a 18. századtól kezdve kis-Oroszországnak nevezték, de Ukrajnának soha.

10  ljászkronszkij, V. g.: gijjom levasszer de Boplan i jego isztoriko-geograficseszkije trudi otnoszityelno juzsnoj Rossziji kijev. 1901 (továbbiakban: Opiszanyije Ukraini=Ukrajna leírása), az 1660. évi második kiadás fordítása.

11  Uo. 1.12  mindenesetre érdekesnek tűnik, hogy ez a körülmény nem keltette fel az ukrán történetírók

figyelmét.13  Opiszanyije Ukraini, 2.

t 254 t

varga beáta

„első kézből szerezett” információk – alapján, amelyeket az egész Ukrajna területén tett utazásai során szerzett. majd a kiadó ajánlása következik, amelyben a szerző érdemeit méltatják, ugyanis az első kiadás olyan népszerű lett az olvasók körében, hogy újra ki kellett azt adni jóval nagyobb példányszámban.

Beauplan „útikalauza” a főváros, kijev leírásával kezdődik, amely a szerző meg-ítélésében Európa egyik „legősibb” városának tekinthető. mint építész, elsősorban a város nevezetességeiről, különleges építményeiről ad részletes leírást, elsősorban a kijevi barlangkolostorról, mint Ukrajna kulturális és vallási központjáról. Fontosnak tartja azt is megemlíteni, hogy kijevben, mint az ortodox egyház egyik legjelentősebb vallási központjában a tíz pravoszláv templom mellett négy katolikus is található, ami a korábbi évszázadokhoz képest újdonságnak tekinthető és egyértelműen jelzi a len-gyel-litván kormányzat polonizációs és a Vatikán ukrajnai uniós törekvéseit.

Ezután a szerző az ukrán lakosságról ír, kiemelve a kozákságot, akiknek a létszá-mát 12000014 főre teszi és akik szétszóródva éltek, de nyolc nap alatt képesnek bizo-nyultak szükség esetén összegyűlni és hadba indulni a lengyel király szolgálatában. leírást kapunk arról is, hogy miért kényszerültek a kozákok erre az életformára és hogy megalakulásuktól kezdve hogyan kalandoztak, hadakoztak és folytattak zsák-mányszerző hadjáratokat ezek a bátor „vitézek”: évente többször törtek be a krí-mi kánság területére, de egészen konstantinápolyig is eljutottak már a kozákok.15 A szerző megfigyelései alapján az a kozákok életformájának alapja, hogy a számukra szinte minden fontosabb mesterséghez értenek, gyakorlatilag önellátó tevékenységet folytatnak: földet művelnek, iparos mesterséget folytatnak és kereskednek, ha éppen nem háborúznak.

„…a kozákok a szabadságot mindennél többre értékelik, ami nélkül számukra értelmetlennek tűnik az élet …ez a legfőbb oka a gyakori lázongásaiknak …a harcban kitűnnek nyughatatlan-ságukkal, férfiasságukkal és vakmerőségükkel, általában nem kímélik az életüket…”16 – foglalja össze a szerző a kozákok legfőbb erényeit, kifejezve mintegy a tiszteletét ezen bátor katonák előtt és egyben megérti, hogy szabadságuk és jogaik érdekében miért fognak olyan gyakran fegyvert a lengyel nemesség ellen.

Ezt követően Beauplan részletes leírást ad a kozákok harcmodoráról, amelynek kö-szönhetően az esetek többségében még a túlerővel szemben is képesek a győzelemre.

„…ha a kozákok a lovasságban legalább olyan szakképzettségre tennének szert, mint a gya-logságban, legyőzhetetlenek lennének…”17 – olvashatjuk a műben a szerző ezen megálla-pítását, ami nem teljesen állja meg a helyét, mert a kozákok éppen a könnyűlovas harc-modorukról voltak híresek, ezért feltehetően Beauplan a korabeli nyugat-Európában elterjedt nehézfegyverzetű lovasságra gondolt.

14  nem teljesen világos, hogy Beauplan a kozákság egészére, vagy csak a zaporozsjei kozákokra vonatkoztatja a 120 ezer fős létszámot.

15  Opiszanyije Ukraini, 19.16  Uo. 21.17  Uo. 21.

t 255 t

ukrajna „felfedezője” – guillaume levasseur de beauplan

részletesen beszámol a szerző a kozákok „önkormányzatáról”, a hetman-válasz-tási procedúráról, kiemelve azt a megfigyelését, hogy szerinte a hetman abszolút ha-talommal rendelkezik, de ha nem végzi jól az irányítás feladatát, akkor akár le is vált-hatják őt a kozákok.18

A kozákság részletes bemutatása után a francia író röviden kitér az ukrán társadalom azon sajátosságára, hogy csak kis létszámú nemesség tartozik a soraiba, köszönhetően a korábban nagy számú ukrán elit fokozatos ellengyelesedésének. jóllehet Beauplan nem használja a kifejezést, de valójában az ukrán társadalmat „csonka” társadalomnak írja le.

Ezután a francia utazó részletes leírást ad az ukrán falvak helyzetéről, amelyek a lengyel nemesek elnyomása alatt tengődnek és az ő megítélésében az európai átlagnál súlyosabb szolgáltatásokkal tartoznak a földesuraiknak.

„…a lengyel földesurak korlátlan hatalommal rendelkeznek nemcsak a vagyonuk, hanem az alávetettjeik felett is – íme milyen széleskörű privilégiumokkal bírnak a lengyel nemesek…” 19 ‒ jellemzi a szerző a lengyel slachta megkülönböztetett helyzetét a rzeczpospolitán be-lül. ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy a nemesek nem annyira a súlyos jobbágyi szolgáltatások tekintetében emelkedtek az európai átlag felé, hanem a jóval szelesebb körű privilégiumaiknak köszönhetően, amelyek közül a szabad királyválasztás joga20 emelkedett ki.

Beauplan arra a megállapítása jutott, hogy az ukrán jobbágyok jogosan lázadtak fel az örökös jobbágyi állapot ellen és szöktek el tömegesen a kozákok közé és növelték a „Zaporozsjei Hadsereg” létszámát.21

Az „Ukrajna leírásában” külön fejezetben olvashatunk az ukrán lakosság hétköz-napi életéről, kiemelve az ukrán nép különc házasodási szokásait, miszerint a lányoké a kezdeményező szerep és nekik kell a kiszemelt szerelmük szüleivel megküzdeni és bebizonyítani, hogy méltóak arra, hogy bekerüljenek a vőlegénye családjába. Beaup-lan helyes megfigyelései alapján a kocsma volt a falu legfontosabb helye, ahol minden vasárnap összegyűltek az emberek mulatozni és ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a „pórnép” és az előkelők kötöttségek nélkül találkozzanak egymással.

„a helyi lakosság kivétel nélkül, függetlenül a kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól, arra törekszik, hogy túltegyenek egymáson az italozásban […] a keresztény népek között nincs még egy ilyen nép, amely olyan keveset törődne a holnapi nappal.”22 – emeli ki Beauplan az ukrán nép egyik legfőbb megkülönböztető jegyét, hozzátéve azon megfigyelését, hogy az ukránok valójában jól bírják az italozást, sohasem részegednek le tőle.

18  Uo. 22.19  Uo. 23.20  A rzeczpospolita a jagelló-dinasztia kihalását követően, 1572-től választott monarchiaként

működött, az uralkodót a nemesi többségű szejmen választották meg. 21  minden valószínűséggel a francia utazó itt a lengyel-litván állam déli határvidékén

kiformálódó „önkéntes határőrökből” álló zaporozsjei szicsre gondolt, nem pedig a II. zsigmond ágost által 1572-ben létrehozott „hivatalos” állami szolgálatban álló kozák seregre, a zaporozsjei Hadra.

22  Opiszanyije Ukraini, 25.

t 256 t

varga beáta

A francia szerző művének második fele igazi „útkönyvnek„ tekinthető, ugyanis ki-jevtől dél felé haladva egészen a zaporozsjei szics területéig, felsorolja a jelentősebb ukrán városokat, részletesebben bemutatva azokat, amelyek megerősítésében mint hadmérnök ő maga is részt vett illetve amelyek 1-1 kozák ezred szálláshelyeként is szolgáltak.23

BEAUplAn műVénEk „UtóélEtE” A HIstOrIOgráFIáBAn

Ukrajna területére először csak Beauplan térképei jutottak el egyszerű gyakorlati okok-ból: a 17. század második felében a Bogdan hmelnyickij által vezetett lengyel-ellenes „ösz-szukrán” mozgalom (1648‒1654) és az azt követő az ún. „zavaros időszak24” (1659‒1663) idején az állandó háborús konfliktusokban a lengyel, ukrán és orosz hadak nehezen tudtak volna boldogulni a nehezen megközelíthető és bejárható déli határvidék hely-rajzi viszonyainak részletes ismerete nélkül. vagyis egy francia térképésznek köszönhették a szembenálló felek, hogy kiismerték magukat Ukrajna területén!

Az ukrán historiográfiában először H. Hrabjanka25 (?–1738) „kozák krónikaíró”26 tesz említést Beauplan térképeiről, amelyek alapján kirajzolódott az ukrán vajdaságok köz-igazgatási felépítése. majd a 18. század második felében oroszországi német történetírók mű veiben27 fogalmazódott meg először az a vélemény, hogy Beauplan művét a rendkívül hasz nos kartográfiai adatai mellett mint értékes történeti forrást is fel lehet használni. A. C. Lehrberg 1819-ben megjelent munkájában28 a szerző orosz nyelvre fordította Beauplan le-írásának néhány részletét a Dnyeper menti zuhogókról, így gyakorlatilag első alkalom-mal került sor neki köszönhetően az eredeti francia nyelvről részleges orosz fordításra.

23  trehtyemirov, kanyev, Cserkasszi, kremencsug, Borovica, Buzsin, Voronovka, Csihirin.24  Ukrajna Oroszországhoz történő 1654. évi csatlakozását követően az ukrán területek

birtoklásáért folytatott háború során az 1667. évi andruszovói egyezmény értelmében Oroszország és lengyelország felosztották egymás között Ukrajnát.

25  grabjanka, g.: gyejsztvija prezelnoj i ot nacsala poljákov krovavsoj nyebüvaloj branyi Bogdana Hmelnyickogo, eatmana zaporozsszkogo. kijev, 1854. II.

26  Ukrajna Oroszországhoz csatlakozása után (1654) a kozák vezetők a cár fennhatósága alá került ukrán területeken az uralkodó osztály pozíciójába kerültek, de a 18. század elejétől kezd ve az orosz kormányzat fokozatosan korlátozni kezdte Ukrajna autonómiáját és vezető rétegei nek privilégiumait. Erre a folyamatra reagálva, a kozák sztarsina soraiból kikerülő ukrán krónikások – akik már nem egyházi személyek, hanem a kozák katonatisztek vagy hiva-talnokok közül kerültek ki, „rendjük” jogait hangoztatva, érveket a „dicső” múltból merí tettek.

27  müller, gerhard Friedrich: nachricht von land – und Seekarten., die das Russische Reich und die zunaechst angrenzende lander betreffen. Sammlung russischer geschichte. st-petersburg, 1761 Bd. 6. 20‒5.; lehberg, A. C.: Untersuchungen zur Erläuterung der älteren Geschichte Russlands. st.-petersburg, 1816, 317‒382.

28  lerberg, A. H.: isszledovanyija, szluzsascsije k objásznyenyiju drevnyej russzkoj isztoriji. szpb., 1819, 263‒320.

t 257 t

ukrajna „felfedezője” – guillaume levasseur de beauplan

Az első teljes orosz fordítás Fjodor Usztrjalov 29nevéhez fűződik 1832-ből, amely mun-kához a fordító történész fivére, nyikolaj Usztrjalov írta meg a kommentárt, hangsú-lyozva a mű fontosságát.

„Beauplan nem a saját korának történetét írta meg, és sajnos csak felületesen említette meg a kozákok véres háborúját a lengyelek ellen […] ennek ellenére a műve mégis fontos az orosz történelem számára…”30 ‒ olvashatjuk az orosz fordításhoz írt előszóban.

Az ukrán „nemesi” történetírás kiemelkedő alakja, d. n. Bantis-kamenszkij (1788-1850) a „kis-Oroszország”31 történetének első, 1822. évi kiadásában még nem ismerte Beauplan munkásságát, de a második(1830) és harmadik(1842) kiadásban már az egyik legfontosabb forrásként tűntette fel a bibliográfiájában. Bantis-kamenszkijnek köszönhetően a francia „polihisztor” Ukrajna-leírása „kötelező” alapforrása lett vala-mennyi Ukrajna és a kozákság történetét feldolgozó történeti műnek. N. A. Markevics32 (1804‒1860) az öt kötetes „kis-Oroszország történetében” szintén az első helyre sorolta Beauplan munkáját és hozzá hasonlóan N. I. Kosztomarov33 (1817‒1885) is, de az utóbbi történetíró kifejezte azon véleményét, miszerint „Beauplan útleírását a fontos források közé kell ugyan sorolni, de megfelelő kritikával kell kezelni.” 34

Az ukrán történetírásban az 1860-as években fogalmazódott meg először az a véle-mény35 illetve igény, hogy a francia utazó leírását ne csak forrásként kezeljék, hanem mint teljes értékű történeti művet is értékeljék. A kijevi Egyetem történész professzora, V. B. Antonovics (1834–1908) az előadásain a hallgatóival is részletesen megismertette a francia utazó munkásságát, kiemelve azon meggyőződését, hogy Beauplan műve „az egyik legfontosabb történeti mű dél-Oroszország történetéről, amely külföldön íródott”36. Az ő egyik hallgatója – későbbi felesége – Katyerina Melnyik37 készítette el a francia útleírás teljesebb és pontosabb fordítását, amelyhez Antonovics írta meg az előszót a követke-zőképpen méltatva Beauplan érdemeit:

„Beauplan feljegyzéseinek legfőbb érdeme abban rejlik, hogy ő, mint külföldi nem volt sze-mélyesen érdekelt a kozák‒lengyel konfliktusban, így részrehajlás nélkül tudott írni az esemé-nyekről…”38

29  Usztrjalov, F.: Opiszanyije Ukraini. Szocsinyenyije Boplana. perevod s francuzkogo, szpb., 1832. 30  Uő.: Boplan. énciklopegyicseszkij lekszikon. szpb., 1836, VI. 311‒312. 31  Bantis-kamenszkij, D. n.: isztorija Maloj Rossziji. moszkva, 1842.32  markevics, n. A.: isztorija Malorossziji. moszkva, 1842, I‒V.33  kosztomarov, n. I.: isztoricseszkaja monografija Bogdana hmelnyickogo. 1884., I‒III. szpb.34  Uő.: Bogdan Hmelnyickij i vozvrascsenyije juzsnoj-ruszi k rossziji. In: Otyecsesztvennije

zapiszki, szpb., 1857. t. 110. no. 1. 202‒203. 35  lasnyjukov, I. V.: Ocserki russzkoj isztoriografiji. In: Unyiverszitetszkije izvesztyija, kijev, 1872,

no. 6. 13‒18. 36  Antonovics, V. B.: isztocsnyiki dljá isztoriji jugo-zapadnoj Rossziji. lekciji. 1880‒1881 gg. kijev,

1881, 77. 37  Boplan g. levasszer de. Opiszanyije Ukraini 1630‒1648. memuari, otnoszjascsijeszja k isztoriji

juzsnoj rossziji (memuari) kijev, 1896, II. 294‒388.38  Uo. 289‒290.o.

t 258 t

varga beáta

Az egyik legjelentősebb kozák-kutató, d. i. evarnickij 39 (1855‒1940) a zaporozsjei kozákságról írt műveiben számtalanul hivatkozik Beauplan leírásaira, mint alapműre a kozákság tematikájában és mindent megtett annak érdekében, hogy népszerűsítse francia „kollégája” munkáját. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy az „Ukrajna leírásá-ban” helyenként találhatók kisebb földrajzi illetve topográfiai pontatlanságok amiatt, hogy feltehetően Beauplan személyesen nem jutott el Hortyica szigetéig, ahol a zapo-rozsjei szics szállásterülete kialakult.

Az 1772-től osztrák fennhatóság alatt álló kelet-galícia történetírásában viszonylag későn fedezték fel Beauplan művének jelentőségét, ami elsősorban azzal a ténnyel ma-gyarázható, hogy az „Ukrajna leírásában” a nyugat-ukrán területekről szinte egyálta-lán nem olvashatunk. Ennek ellenére M. Sz. grusevszkij 1866-1934), az „ukrán nemzeti történetírás atyja” a 10 kötetes fundamentális „Ukrajna‒Rusz történetében” többször is megemlíti Beauplan munkáját, mint elsőrendű forrást a korabeli ukrán nép életkörül-ményeiről és szokásairól.40

Az ún. ukrán „emigrációs” történetírásban is kiemelt figyelmet szenteltek az Ukraj-náról szóló francia útleírásoknak, közöttük is elsősorban Beauplan művének. A pári-zsi és a varsói egyetemeken is professzorként tevékenykedő D. Dorosenko (1882–1951) részletes elemzést fogalmazott meg a francia hadmérnök és topográfus művének vala-mennyi kiadásáról, kiemelten méltatva annak Ukrajna historiográfiában játszott meg-határozó szerepét. 41 A prágai ukrán egyetem professzora, v. Sichynsky (1894–1962) az Ukrajnáról szóló külföldi útleírásokat foglalta össze könyvében,42 ahol külön fejezetet szentelt Beauplan művének. A szerző a francia utazó és hadmérnök leírásának legfőbb erényeként azt emeli ki, hogy mint „kívülálló” szemlélte a lengyel-litván állam köte-lékébe tartozó ukrán nép életét és szokásait, ezért kellő objektivitással tudott azokról írni.

„…Beauplan …megismertette a nyugati világot az ukrán nép felszabadító harcával és Uk-rajna nevével…” – olvashatjuk sichynsky könyvében a francia „polihisztor” legfőbb érdemét, miszerint „felfedezte” Ukrajnát és a szabadságszerető, bátor kozákokat európa szá-mára.43

Az 1930-as évektől a szovjetunió történeti kutatásában az „idegen” forrásokat háttér-be szorították, kétségbe vonva azok megbízhatóságát, így Beauplan műve is szinte fele-désbe merült. A „szovjet” korszakból v. a. golobuckij (1903–1993) nevét érdemes kiemel-ni, aki mintegy „rehabilitálta” a francia szerző munkásságát és visszaállította művének

39  Evarnickij, D. I.: isztorija zaporozsszkih kozakov. szpb. 1895, I. 3‒23.40  Hrusevszkij, m. sz.: isztorija Ukrajini-Ruszi. lviv. 1909. VII. 297‒302.41  Dorosenko, D.: Die Ukraine und ihre Geschichte im Lichte der westeuropäischen Literatur

des Xviii und der ersten hälfte des XiX jahrhunderts. Abhandlungen des Ukrainischen Wissenschaftlichen. Institutes Berlin Berlin, leipzig, 1927, 3‒4.

42  sichynsky, V.: Ukraine – Foreign Comments and descriptions from the vi-th to XX-th Century new York City, 1953, 67‒88.

43  Uo. 67.

t 259 t

ukrajna „felfedezője” – guillaume levasseur de beauplan

tekintélyét, mint a zaporozsjei kozákság kutatásához szükséges elsődleges forrást,44 és ez a tendencia a mai napig is jellemző az ukrán historiográfiára.45

összEgzés

Beauplan „Ukrajna leírása” kiemelkedő történeti munkának illetve forrásnak tekinthető, ugyanis rendkívül értékes ismeretekkel szolgál a korabeli ukrán területekre és a szom-szédos országokra vonatkozóan. legfőbb érdemeként az emelhető ki, hogy mint „kívül-álló”, politikai és vallási előítéletektől mentes tudott maradni, aminek köszönhetően si-került részrehajlás nélkül írni az általa megismert ukrán nép megkülönböztető jegyeiről. jóllehet helyenként kisebb pontatlanságokat és némi kételkedésre okot adó információkat találhatunk Beauplan művében, az általa szerkesztett térképek pontossága, a művében található többnyire helyes történelmi és földrajzi adatok és információanyag gazdagsága alapján kétségkívül alapos leírást kapunk a 17. század közepi lengyel-litván államról, azon belül is elsősorban az ukrán területekről. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy bár Beauplan a lengyel király szolgálatában állt, ettől függetlenül nyíltan leírta az őt ért benyomásokat az ukrán parasztság nehéz helyzetéről és a lengyel nemesség általi kizsákmányolásukról, valamint nem kerülte el a figyelmét a lengyel-litván kormányzat „polonizációs” politikája sem az ukrán területeken. megkülönböztetett figyelmet szentelt a szerző az ukrajnai kozákság bemutatásának, külön kiemelve a nemzeti és vallási érde-keikért folytatott hősies és szerinte jogos küzdelmüket a lengyel hatalom ellen. 1650-ben kiadott útleírását olvasva arra következtethetünk, hogy hosszú lengyelországi tartózko-dása alatt valójában rokonszenvezni kezdett „Ukrajna” szabadságszerető népével.

összegzésként megállapíthatjuk, hogy nyugat-Európa Beauplan nagyszabású munkájának köszönhetően már a 17. század második felétől kezdve fontos és pontos információkkal rendelkezhetett Ukrajna életéről, haderejéről, lakóiról és gazdagsá-gáról. Valójában a francia utazó nemcsak „felfedezte” és felvázolta Európa térképére Ukraj nát, hanem azt - az első hallásra félelmetesnek tűnő és némileg túlzónak tekint-hető tényt is tudatosította, hogy „Ukrajna valójában a kozákok országa”.46 Az „Ukrajna leírása” többszöri kiadása és az azt fogadó fokozott érdeklődés ugyanakkor az intenzív és szoros ukrán-európai politikai, katonai és kulturális kapcsolatokról is tanúskodik egyben a 17. század közepén.47

44  golobuckij, V. A.: Zaporozsszkoje kozacsesztvo. kijev, 1957, 46. 45  Daskevics, ja. r.: Boplan v ukrajinszkij ta roszijszkij isztoriografiji (do 1990 r.). Boplan i Ukrajina.

zbirnyik naukovih prac lviv, 1998, 77. 46  Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kozákok már korábban is ismertek voltak katonai

érdemeikről, hiszen a harmincéves háborúban több uralkodó – habsburg, francia, svéd – szolgálatába álltak zsoldos katonaként.

47  Enyhe túlzással ugyan, de a jelenlegi ukrán historiográfiában Beauplanra úgy tekintenek, mint az amerikaiak kolumbusz kristófra, ennek ellenére az alsó és középfokú oktatásban sem a történelem, sem a földrajz tananyagban nem tesznek említést róla, mint Ukrajna első térképének megalkotójáról.