UNIVERZITA J. SELYEHO – SELYE JÁNOS EGYETEM

PEDAGOGICKÁ FAKULTA – TANÁRKÉPZŐ KAR

MÁRCIUS 15-E ÉS AUGUSZTUS 20-A A SZOCIALISTA

CSEHSZLOVÁKIÁBAN

OSLAVA 15. MARCA A 20. AUGUSTA V

SOCIALISTICKOM ČESKOSLOVENSKU

Bakalárska práca – Szakdolgozat

Oszkár Lépes

Komárno 2014

UNIVERZITA J. SELYEHO – SELYE JÁNOS EGYETEM

PEDAGOGICKÁ FAKULTA – TANÁRKÉPZŐ KAR

MÁRCIUS 15-E ÉS AUGUSZTUS 20-A A SZOCIALISTA

CSEHSZLOVÁKIÁBAN

OSLAVA 15. MARCA A 20. AUGUSTA V

SOCIALISTICKOM ČESKOSLOVENSKU

BAKALÁRSKA PRÁCA – SZAKDOLGOZAT

Študijný program: 7826 Učiteľstvo nemeckého jazyka a

literatúry a histórie

Tanulmányi program: 7826 Német nyelv és irodalom és történelem

tanári szak

Číslo a názov študijného odboru: 1.1.1. učiteľstvo akademických predmetov

Tanulmányi szak száma és megnevezése: 1.1.1. tanárképzés akadémiai tárgyakban

Školiteľ: doc. Simon Attila, PhD.

Témavezető: doc. Simon Attila, PhD.

Konzultant: doc. Simon Attila, PhD.

Konzulens: doc. Simon Attila, PhD.

Školiace pracovisko: KHI – Katedra histórie

Tanszék megnevezése: KHI – Történelem tanszék

Oszkár Lépes

Komárno 2014

Univerzita J. Selyeho

Pedagogická fakulta

ZADANIE ZÁVEREČNEJ PRÁCE

Meno a priezvisko študenta: Oszkár Lépes

Študijný program: Učiteľstvo nemeckého jazyka a literatúry a

histórie (Učiteľské štúdium, bakalársky I. st., denná

forma)

Študijný odbor: 1.1.1. učiteľstvo akademických predmetov

Typ záverečnej práce: Bakalárska práca

Jazyk záverečnej práce: maďarský

Sekundarny jazyk práce: slovenský

Téma: Március 15-e és augusztus 20-a a szocialista Csehszlovákiában

Anotácia: A dolgozat célja, hogy néhány kiválasztott szlovákiai magyar sajtótermék

elemzés alapján képet adjon arról, hogyan jelenhettek meg a korabeli

szlovákiai magyar sajtóban a nemzeti ünnepek. A dolgozat az országos Új

Szó mellett a Csallóköz c. hetilap elemzésére kell, hogy épüljön.

Vedúci: doc. Attila Simon, PhD.

Oponent: Mgr. Árpád Popély, PhD.

Katedra: KHI- Katedra histórie

Vedúci katedry: doc. Attila Simon, PhD

Dátum zadania: 29.09.2013

Dátum schválenia: 20.01.2014

_________________________

doc. Simon Attila, Phd.

vedúci katedry

Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni témavezetőmnek, doc. Simon Attila, PhD. tanár úrnak a

munkám elkészítésében nyújtott segítségét.

Abstrakt

Oszkár Lépes: 15. marec a 25. august v Československej Socialistickej Republike.

Bakalárska práca, Univerzita J. Selyeho, Pedagogická fakulta, Katedra histórie, vedúci

katedry: doc. Attila Simon, PhD., Komárno.

Témou bakalárskej práce sú maďarské sviatky, presnejšie revolúcia a boj

o nezávislosť v roku 1848-49 a sviatok Svätého Štefana, prejav týchto sviatkov počas

komunizmu v maďarskej tlači v ČSSR a ich prehľad a hodnotenie.

Prvá časť obsahuje vývoj týchto sviatkov v Maďarskej republike a ČSSR od ich vzniku až

po pád komunistického režimu v roku 1989. Poukazuje sa na sviatky, ktoré mali nahradiť

sviatok Svätého Štefana, ako napríklad sviatok nového chleba a sviatok ústavy. Druhá časť

práce sa zaoberá článkami, ktoré boli publikované v dennej tlačí Új Szó a zaoberali sa

národnými sviatkami. Cieľom je, aby sa preukázalo, ako sa menili národné sviatky, ako si

ich cenili a vplyv na obyvateľov.

Kľúčové slová: 15. marec, 20. august, národné sviatky, socializmus

Absztrakt

Lépes Oszkár: Március 15-e és augusztus 20-a a szocialista Csehszlovákiában.

Szakdolgozat, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Történelem Tanszék, Témavezető:

doc. Simon Attila, PhD., Komárom.

A szakdolgozat témája a magyar nemzeti ünnepek, pontosabban az 1848-49-es

magyar forradalom és szabadságharc, valamint Szent István ünnepének története, és ezen

ünnepek kommunizmus alatti, csehszlovákiai magyar sajtóban megjelent cikkeinek rövid

áttekintése és értékelése. A munka első fele kitér a két ünnep fejlődésének történetére

Magyarországon és Csehszlovákiában, egészen a keletkezésüktől, az 1989-es

rendszerváltásokig. Itt rámutat a Szent István ünnepét helyettesítő ünnepekre is, mint az új

kenyér ünnepe, illetve az alkotmány ünnepe. A munka második fele sorra veszi az Új

Szóban megjelent, nemzeti ünnepekkel foglalkozó cikkeket, és azokat röviden ismerteti.

Célja, hogy bemutassa, hogyan alakultak az idők során nemzeti ünnepeink, azok

megítélései, illetve ezek milyen hatással voltak a lakosságra.

Kulcsszavak: március 15, augusztus 20, nemzeti ünnepek, szocializmus

Abstract

Oszkár Lépes: March 15 and August 20 in the Socialist Czechoslovakia

Bachelor’s thesis, J. Selye University, Faculty of Education, History Department,

Promotor: Attila Simon, Ph.D., doc., Komárno.

The thesis’s topic is the Hungarian national holidays, more precisely the 1948-49

revolution and revolutionary war, the story behind Saint Stephen’s Day and the overview

and evaluation of these holidays according to the articles published in the communist

Czechoslovakian press. First part of the thesis introduces the history of the two holiday’s

evolution in Hungary and Czechoslovakia, completely from their formation until the 1989

regime transitions. Here, it also points out the substitutional holidays for Saint Stephen’s

Day, such as the Új Kenyér Ünnepe or the celebration of constitution. The second half of

the thesis examines the articles dealing with national holidays published in Új Szó, and

briefly summarises those. The aim of the thesis is to present how our national holidays

have evolved during the history, what was the attitude towards them, like and what effect

they have made on the citizens.

Keywords: March 15, August 20, national day, socialism

Tartalom

Bevezetés ................................................................................................................................ 9

1. A március 15-ei megemlékezések története Magyarországon ..................................... 12

1.1. Március 15. ünnepé válása, és ünneplése a kommunizmus hatalomra jutásáig ............... 12

1.2. Március 15. ünneplése a pártállami diktatúrában Magyarországon ................................. 13

2. Az 1848/49 –es forradalom ünneplése Csehszlovákiában ........................................... 16

2.1. Március 15. problematikája az első Csehszlovák köztársaságban ................................... 16

2.2 Március 15. a második Csehszlovák Köztársaság időszakában ....................................... 17

3. Augusztus 20. ünneplése Magyarországon ................................................................. 19

3.1 Az új kenyér ünnepe......................................................................................................... 20

4. Szent István ünnepének hagyománya Csehszlovákiában ........................................... 25

5. Március 15. az Új Szó tükrében a kommunizmus alatt .............................................. 27

6. Augusztus 20. az Új Szóban ....................................................................................... 35

7. Március 15-e és augusztus 20-a a Csallóközben ......................................................... 40

Befejezés ............................................................................................................................... 41

Resumé ................................................................................................................................. 43

Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 46

9

Bevezetés

Szakdolgozatom témája a magyar nemzeti ünnepek megjelenése a csehszlovákiai

magyar sajtóban. Munkám első témája a magyar szabadságharc ünnepének alakulása

Magyarországon. Itt felvázolom először az ünneptörténeti fejlődését egészen a forradalom

bukásától, a kommunista Magyarország megalakulásáig. Ebben fontos forrás volt Hermann

Róbert: Mit kezdjünk 1848-cal?1 című Magyar Narancs-ban megjelent írása, amelyben

visszaemlékezésein túl, leírja az ünnep fejlődését is, egészen 1849-től a kommunizmus

végéig, és egy a Múlt-kor portálon megjelent írás, ami Az átpolitizált március 15. címet

viseli. Az írás végigvezet minket az ünnep alakulásának 19. századi történelmén.2 Az

ünnep két világháború közti ünneplésének felvázolásához M. Lovas Krisztina, a Múlt-kor

történelmi portálon fellelhető cikke, a Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep

viszontagságai. 3 Ez az ünnep két világháború közti történetét, megítélését mutatja be. Az

ünnepnap második világháború utáni hagyományához két fontos forrást használtam. Az

egyik Ungváry Krisztián írása a Rubiconból,4 ami bemutatja, hogyan ünnepelték március

15- ét az emberek, visszaemlékezések is olvashatók benne, továbbá bemutatja, hogy az

állam milyen megelőző intézkedéseket tett ez ellen. A másik forrás a Lánchídi csata5 című

írás, a Múlt-kor történelmi portálról, ami a címében is megjelölt esemény történetét mutatja

be. Az 1989-es ünnepségeknél nagy hasznomra volt Németh Máté írása a Múlt-kor

történelmi portálról, ami 1989. március 15: a diktatúra halottas menete, amely a

rendszerváltás évének márciusi 15-i ünnepségét mutatja be.6

1 Hermann Róbert: Mit kezdjünk 1848-cal?, Magyar Narancs,

http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hermann_robert_mit_kezdjunk_1848-cal-54323, A letöltés

dátuma:2014.04.18. 2 Az átpolitizált március 15, Múlt- kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130315_az_atpolitizalt_marcius_15, letöltés időpontja: 2014.03.29. 3 M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11. ? Egy nemzeti ünnep viszontagságai, Múlt-kor történelmi

portál, http://mult-kor.hu/20100215_marcius_15_vagy_aprilis_11__egy_nemzeti_unnep_viszontagsagai,

letöltés időpontja: 2014.04.19. 4 Rubicon, 2007. március, 20.

5 A lánchídi csata, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-kor.hu/20110315_a_lanchidi_csata, A letöltés

időpontja: 2014.03.27. 6 Németh Máté: 1989. március 15: a diktatúra halottas menete, Múlt-kor történelmi portál, , http://mult-

kor.hu/20140314_1989_marcius_15_a_diktatura_halottas_menete?pIdx=3,A letöltés időpontja: 2014.

március 29.

10

Március 15. ünneplésének hagyományával Csehszlovákiában nagyon kevés könyv,

írás foglalkozik. Én a Peter Macho: Revolúcia 1848/49 a historická pamäť7 című

könyvéből merítettem, amely elég komplexen bemutatja 1848-1849-es események

ünneplésének folyamatát, megítélését Csehszlovákiában. A könyvben több szerző írása

található meg, akik feldolgozzák a kor történelmét. Az első Csehszlovák Köztársaság

idején zajló ünneplésekről Simon Attila ír,8 míg a második világháború utáni

megemlékezésekről Dušan Škvarna.9

Az augusztus 20.-i ünnep történetének feldolgozásában két jól használható írást

tanulmányoztam. Az egyik Augusztus 20: az ünnep története,10

a másik pedig Ünnepünk

története11

című internetes források. Ezek végigvezetnek bennünket az ünnep történeti

fejlődésén, és az ünnep hányatottságát is jól bemutatja.

Szent István ünnepének feldolgozásánál bemutattam a Szent István-i ünnep

legismertebb alternatíváját is. Ez az új kenyér ünnepe volt, amelyet Kovács Ákos Kitalált

hagyomány12

című könyvéből dolgoztam fel. A könyv az új kenyér ünnepe mellett több

elfeledett ünnepnap történetét is részletesen feldolgozza, amely főleg korabeli

sajtóorgánumokból meríti forrásanyagát.

Szent István napjának ünneplésének Csehszlovákiai történetével a Paměť míst,

událostí a osobností: Historie jako identita a manipulace13

cseh nyelvű tanulmány

foglalkozik, amely több Csehszlovákiában ünnepelt eseményről tesz említést, köztük Szent

István ünneplésének problematikájával is foglalkozik.

A munkám második részének forrásanyagát az Új Szó 1948-tól 1989-ig megjelent

számai képezik. Röviden ismertetem az Új Szó történetét a rendszerváltozásig, amelyhez

két forrást használtam fel. Az egyik Fónod Zoltán könyve,14

amely a csehszlovákiai

magyar irodalmi csoportokat, lapokat mutatja be, a másik pedig a Fórum Intézet

7 Peter Macho a kol. : Revolúcia 1848/49 a historická pamäť, Bratislava, Historický ústav SAV, 2012

8 Simon Attila:Maďarská komunita,štátna moc a 15. marec v období prvej Československej republiky. In

Macho, Peter a kol. : Revolúcia 1848/49 a historická pamäť, Historický ústav SAV, 2012, Bratislava, 95- 109. 9 Škvarna, Dušan: Obraz rokov 1848/49 v slovenskej kultúre( od polovce 19. storočia po súčasnost). In: Peter Macho a

kol. : Revolúcia 1848/49 a historická pamäť. Historický ústav SAV, Bratislava, 2012, 37-57. 10

Augusztus 20: az ünnep története, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete , A letöltés időpontja: 2014.03.16. 11

Illés Judit Éva: Ünnepünk története, Magyar Hírlap online, http://www.magyarhirlap.hu/unnepunk-

tortenete, 12

Kovács Ákos: Kitalált hagyomány, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006. 13

Hlavačka, Milan- Mareš, Antoine: Paměť míst, událostí a osobností: Historie jako identita a manipulace,

Historický ústav, Praha, 2011 14

Fónod Zoltán(szerk), A cseh/ szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004, Madách-Posonium,

Pozsony, 2004.

11

adatbankjának ismertetője az Új Szó-ról.15

A továbbiakban az Új Szó megjelent számaiból

összegyűjtettem a két ünneppel foglalkozó írásokat, azokat tanulmányoztam, bemutattam

és elemeztem. Ezen cikkek feldolgozása saját munkám alapján íródtak, forrásanyaga

ezeknek a Fórum Intézetben található Új Szó archívum.

A kitűzött célom, hogy hitelest képek adjak a csehszlovákiai magyar sajtóban

publikált magyar nemzeti ünnepekkel foglalkozó írásokról, megismertessem azok politikai

propagandacéljait, valamint, hogy ismertessem a két ünnep történelmi fejlődését a két

országban.

15

A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól, A Fórum Intézet Internetes lexikona,

http://adatbank.sk/lexikon/uj-szo/, A letöltés időpontja: 2014. 04.30.

12

1. A március 15-ei megemlékezések története

Magyarországon

1.1. Március 15. ünnepé válása, és ünneplése a kommunizmus

hatalomra jutásáig

A szabadságharc leverése után a Habsburg Birodalom betiltotta, hogy március 15.

bármiféle ünnep lehessen, így az emlékezés jogát az országnak kellett kivívnia.16

Ennek

első lépéseként egy tragikus eseményt tartunk számon, mégpedig Forinyák Géza jurátus

lelövését. 1860-ban ő és társai épp a Kerepesi úti sírokat koszorúzták, mikor tüzet nyitottak

rájuk. Forinyák Géza temetésén tömegdemonstráció alakult ki, a felsőbb vezetés pedig

jobbnak látta, ha inkább nem avatkozik bele a történésekbe. A fennálló helyzet a kiegyezés

után kezdett enyhülni, amikor a magyar kormányzat az ünnep 50. évfordulóján

megemlékezett az 1848-as Forradalomról és Szabadságharcról. Ennek érdekessége, hogy a

megemlékezést nem március 15-én, hanem április 11-én tartották, emléket állítva a napnak,

amikor az uralkodó 1848-ban aláírta a törvényeket. Ezt az intézkedést azonban a

közvélemény nem fogadta el, és bár a tömegek részt vettek a kötelező áprilisi

ünnepségeken, a társadalmi szervezetek továbbra is március 15-én ünnepeltek. A

legünnepeltebb elem ekkoriban a Kossuth által megteremtett szabadság kultusz volt.

A Horthy–korszakban a hatalom nehezen tudott megbarátkozni március 15.

forradalmi tartalmával, mivel önmagát egy ellenforradalmi rendszerként határozta meg, az

1918-1919-es eseményekből kiindulva. Ennek dacára 1927-ben Gróf Klebelsberg Kunó

kezdeményezésére március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánították.17

Természetesen, mint

az összes politikai rendszer, a Horthy rendszer is megpróbálta saját képére formázni az

1848-49-es forradalmat. Az 1930-as évektől kezdve az ünnepségek helyszínéül a Hősök

tere illetve az irredenta szobrok környéke szolgált. A Horthy-korszakban a

megemlékezések központi alakja Kossuth Lajos helyett Széchenyi István lett, akit

konzervatív reformerként állítanak be. Az ünnepségek másik központi elemévé Világos és

16

Hermann Róbert: Mit kezdjünk 1848-cal?, Magyar Narancs,

http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hermann_robert_mit_kezdjunk_1848-cal-54323, A letöltés

időpontja:2014.04.18. 17

M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11. ? Egy nemzeti ünnep viszontagságai, Múlt-kor történelmi

portál, http://mult-kor.hu/20100215_marcius_15_vagy_aprilis_11__egy_nemzeti_unnep_viszontagsagai , A

letöltés időpontja: 2014.04.19.

13

Arad vált, ami összeegyeztethető volt a Trianoni megaláztatással. A közgondolkodásban ez

általpróbálták megerősíteni a revízió fontosságát és táplálták a szabadságreményt.

1.2. Március 15. ünneplése a pártállami diktatúrában Magyarországon

1848. március 15-ének évfordulója a kommunista Magyarországon nem volt

hivatalos munkaszüneti nap. Mivel az állam adminisztratív úton nem tudta az évforduló

megünneplését tiltani, így maradt az ünnep eltusolása, elhallgatása. Az épületeket nem

lobogózták fel, az újságokban csak elvétve említették március 15-ét. 1848. üzenete már a

második világháború óta alkalmas volt rendszerellenes megemlékezés illetve az önálló

megemlékezések szervezésére. A kommunizmus alatt az ünnep hasonló kihasználása a

kádári konszolidáció után vette kezdetét. Március 15-ét 1951-ben törölték a nemzeti

ünnepek közül. 1956-ban ugyan hivatali és iskolai ünnepnappá nyilvánították, 1957-ben

újra a hétköznapok sorába süllyesztik.

A lakosság és az állambiztonsági szervek egyaránt tisztában voltak azzal, hogy az

ünnep üzenete kettős. Egyrészt ünnepelték 1848. március 15-ét, azonban az ünnep

magában hordozta 1956 októberének is a mondanivalóját. Az 1956-os forradalom ugyanis

március 15-ének jelszavaival indult, Kossuth dalokat énekeltek, nemzeti színű lobogókat

lengettek. Aki tehát március 15-ét ünnepli, az ünnepli az 56-os forradalmat is. Ezt az

interpretációt az is tetőzte, hogy a pártállam semmit sem tett annak érdekében, hogy

március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánítassák.18

Az ünneplést beárnyékolta, hogy még a konszolidáció után is történtek az állam

részéről ünnepgyalázó megnyilvánulások, politikailag motivált börtönbüntetések. Az

MSZMP felső vezetői közvetlenül utasították a belügyeseket és rajtuk keresztül a

közigazgatást is a különböző elrettentő intézkedések alkalmazására.

Az 1970-es években kezdtek már a fiatalok is aktivizálódni. Szalay Miklós és

Galkó Bence például március 15-én önmaguktól kezdtek Kossuth dalok éneklésébe.

Megkísérelték a Nemzeti Dalt is elénekelni, azonban a belügyesek ezt megakadályozták és

eljárást indítottak ellenük. 1971-re a hasonló fiatalok száma már több százra nőtt, számos

helyen történtek megemlékezések. A Petőfi szobornál tömegoszlatásra is sor került, de az

ünnepelni vágyók újra és újra összegyűltek. Ismeretlenek a Petőfi szobornál kihuzigálták

és letördelték a vörös zászlókat.

18

Rubicon, 2007. március, 20.

14

1972-ben már jóval nagyobb tömeg ünnepelte a forradalmat, így több helyen

rendbontásra is sor került. Szőllősy Ágnes szavai alátámasztják,19

hogy a

belügyminisztérium, megfélemlítés gyanánt, gumibotokkal próbálta eloszlatni a tömeget.

88 embert állítottak elő, egyesekre börtönbüntetést, másokra pénzbírságot róttak ki.

A fent említett tapasztalatok hatására a KISZ20

Forradalmi Ifjúsági Napok nevezetű

rendezvénysorozatot szervezett, ahol összekötötték március 15-ét március 21-el, ami a

Tanácsköztársaság ünnepe volt. Az állam ünneplőket rendelt ki, Munkásőrséget valamint

600 gárdistát küldött az események felügyeletére, akik a megemlékezések után kordont

vontak a műemlékek köré, az iskolákban pedig egész napos kirándulásokat szerveztek. A

megemlékezéseket megelőzően több személyt is előállítottak, a fiatalok elrettentésének

érdekében. A következő évre, azaz 1974- re, a kommunista rendőrség még nagyobb

erőkkel készült fel a megemlékezésekre. Ennek hatására vízágyúkat is vásároltak

Lengyelországtól. Ekkor is több személyt előállítottak, akár annak okán is, hogy a

kelleténél nagyobb kokárdát viselt.

1974. után a helyzet elcsendesedett, egyre inkább csökkentek az ellenőrzések és az

előállítások. 1977-ben már csak 26 személyt állítottak elő, ami az 1974-es 550-hez képest

csekélységnek számított. Az óvintézkedések lazulása bizonyos mértékben Kádár új

gondolkodásának volt köszönhető, miszerint nem szükséges a totális elhárítás, ami a

rendszer fellazulását eredményezi. Hozzá kell tenni, hogy addigra már nem március 15.

számított a legnagyobb ellenzéki megmozdulásnak.

A következő fontosabb esemény 1986-ban a történt. Ez volt az úgynevezett lánchídi

csata. A belügyesek nem voltak felkészülve és nem is számítottak arra, hogy Budapesten

nagyobb megmozdulások lesznek, inkább Szegedre figyeltek az ottani egyetemisták miatt.

Meglepetésükre azonban Budapesten 15-én nagy tömegek gyűltek össze, akik este a

Lánchídon át a Táncsics szoborhoz indultak. Ekkora a belügyesek a híd mindkét felét

lezárták, és válogatás nélkül ütni-verni kezdték az embereket. Sokaktól az irataikat is

elkobozták, amiket csak magas összeg fejében tudtak kiváltani. Ez egy jogtalan, nem

körültekintő lépés volt, ami nagy felháborodást keltett még a vezetésben is.21

1987-re a KISZ elrendelte, hogy erőszakos beavatkozást kerülni kell, és csakis a

legvégső esetben javallott alkalmazni. Megelőző intézkedésként lezárták a Lánchidat és

egy nappal előbbre hozták a Fradi-MTK meccset is, hogy ez által elkerüljék az emberek

19

Rubicon, 2007. március, 23. 20

Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 21

A lánchídi csata, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-kor.hu/20110315_a_lanchidi_csata, A letöltés

időpontja: 2014.03.27.

15

tömegének Budapestre érkezését. Az ünneplés békés mederben folyt, előző nap egy

magánlakásban beszédekkel színesített kiállítást tartott az Inconnu csoport.22

1988-ban semmi különösebb intézkedést nem tettek március 15-ét megelőzően,

csupán pár fontosabb ellenzékit vettek előzetes őrizetbe. Többen felutaztak vidékről

Budapestre, ahol mintegy 15000 ember tüntetett békés körülmények között. Többen

követelték Kádár lemondását, több beszéd is elhangzott, azonban a politikai vezetés nem

tett semmit. Nagy előrelépés volt, hogy az ünnepet a FIDESZ petíciójának hatására

hivatalos ünnepnappá nyilvánítják.23

Ilyen hangulatban jött el 1989., a rendszerváltás éve.

Nemzeti ünnepnapunk szerepe is megnövekedett ebben az évben. Március 15. előtt pár

hónappal kijelentették, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. A

hatalom annak érdekében, hogy az ellenzék ne tudjon a megemlékezésből politikai előnyt

kovácsolni, úgy döntött, saját maga szervez megemlékezést ahova mindenkit meghívott.

Természetesen az ellenzék ezt nem nézte jó szemmel, így ők is megszervezték saját

megemlékezésüket, aminek eredményeként az ellenzéki megemlékezésen ötször annyi

ember vett részt, mint az MSZMP által szervezett hivatalos rendezvényen. A hatalommal

szembenállók gyülekezőhelye a Petőfi szobornál volt, innen vonultak a Szabadság térre

ahol meghallgatták az ellenzékiek 12 pontját. Ezután jelképesen lefoglalták a Magyar

Televíziót, majd Kis János és Orbán Viktor beszéde következett a Kossuth téren. 1989.

március 15-e újra nemzeti ünnep és munkaszüneti nap lett, a budapesti ellenzéki

rendezvényen mintegy százezer ember vett részt, ami jelezte, hogy a társadalom kész a

változásokra.24

22

Az Inconnu Csoport egy magát függetlennek és ellenzékinek mondó huszadik századi magyar

képzőművészcsoport, mely működését a Kádár-rendszer ideje alatt kezdte 23

Az átpolitizált március 15, Múlt- kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130315_az_atpolitizalt_marcius_15, A letöltés időpontja: 2014.03.29. 24

Németh Máté: 1989. március 15: a diktatúra halottas menete, Múlt-kor történelmi portál, , http://mult-

kor.hu/20140314_1989_marcius_15_a_diktatura_halottas_menete?pIdx=3,A letöltés időpontja: 2014.

március 29.

16

2. Az 1848/49 –es forradalom ünneplése Csehszlovákiában

2.1. Március 15. problematikája az első Csehszlovák köztársaságban

A trianoni békeszerződés alapján Magyarország elvesztette területei nagy részét, és

északi részéből, azaz a Felvidékből, és a történelmi Csehország részéből, amely korábban a

Monarchia tartománya volt megalakult egy új állam, a Csehszlovák Köztársaság. Ebben az

új államban, egy jelentős magyar kisebbség élt, amely megközelítőleg a lakosság 5,5

százalékát tette ki. Annak ellenére, hogy a szlovákság, és magyarság történelme szorosan

összekapcsolódik egymással, a közös történelmi hagyományokat nem ápolták tovább. Az

új államban a csehek és szlovákok, új nemzeti ünnepek és tradíciók kiépítését tűzték ki

célul, és a kisebbségekkel mindennemű hagyományt megszakítottak.

Az új állam kikiáltása után azonnal megkezdődött a magyar emlékművek, szobrok

lerombolása, és ezzel egyidejűleg megindult az új csehszlovák hagyományok kiépítése,

amely főleg az első államfő Tomás Garigue Masaryk köré épült. A csehszlovák reakció

pontosabb megértésére, tudatosítani kell, hogy a két háború közti Magyarországon a

forradalom tartalma is megváltozott, és a Királyi Magyarország helyreállítását jelképezte.

A magyar kisebbségnek a magyar himnusz az egybetartozás érzését jelképezte. A magyar

kisebbség nem rendelkezett saját jelképekkel, ezért az anyaországi motívumokat használta.

A magyar kisebbségi politika csak 1938-ban alkotta meg saját himnuszát. amely Márkus

László Magyarnak maradni című költeménye volt. Ez azonban 1945-re teljesen kihalt a

magyarság köztudatából.

Mivel a revizionista törekvések a Csehszlovák Köztársaság ellen is irányultak, a

csehszlovák vezetés ellenlépéseket tett a magyarság ellen. Az itt élő magyaroknak

megtiltották, hogy használják nemzeti jelképeiket, és hogy ünnepeljék nemzeti ünnepeiket.

A március 15. ünnepnappal is így történt. Már az előző napokban felélénkültek a

rendfenntartó szervek, amelyek figyelték, hogy miről prédikálnak a papok a szentmiséken,

illetve, hogy kik utaznak el az anyaországba. Március 15-én tiltott volt bármiféle

gyülekezés, amely a megemlékezést célozta meg, a rendőrség pedig szigorúan tiltotta az

ünnepi öltözékek viseletét, valamint a kokárda viselését. A politikai vezetés a sajtót is

17

cenzúrázta, ahol semmilyen említést nem találunk a márciusi eseményekkel

kapcsolatban.25

2.2 Március 15. a második Csehszlovák Köztársaság időszakában

A kommunista rendszerváltás után feléledt az 1848-1849- es események

emlékezete. Ekkor azonban két történelmi esemény ütközött egymással. Egyik volt a

magyar szabadságharc, amely a Habsburg uralom ellen irányult, és a Štúr féle nemzeti

felkelés, amely a Habsburgok támogatásával, a magyarok ellen irányult. A Marxi és

Engelsi eszmékkel csak az egyik, a magyar szabadságharc tudott azonosulni, így a

Csehszlovák vezetés is azt részesítette előnyben, míg a szlovák felkelés tabutémává vált.

Eleinte a szlovák történészek próbáltak kiállni, a szlovák felkelés, és Daniel Rapant

mellett, aki megírta az ezzel a témával foglalkozó legösszefogóbb művet, ám a vezetés arra

kényszerítette őket, hogy tagadják meg a szlovák felkelés jogosságát. A szlovák

történészek ezek után nem mertek publikációkat írni a témákról, csupán csak a 60-as évek

végén, és a rendszerváltás évében.

A szovjet csapatok megszállása után Csehszlovákiában a kommunista erők veszik

át a hatalmat, ebből fakadóan saját mintájukra formálnak mindent többek között a nemzeti

ünnepeket is. Ilyen volt az 1848-1849-es események története is.

Az ünnep marxista felfogása két részre osztható. Az egyik felfogás szerint a

forradalom elősegíti az általános fejlődést az ellenforradalom azonban, mint a fejlődés

meggátlója, negatív tartalmat kapott. A marxizmus szerint a fejlődés akkoriban a szociális

helyzet javulását jelentette. A baloldali radikálisok meg voltak győződve róla, hogy a

forradalomnak köszönhető a nemzetállamok kialakulása is, ezzel együtt a Habsburg-ház

megszűnése. Így azok az ellenforradalmi csoportosulások, akik a Habsburgok mellé álltak

(mint például a szlovákok is), a kommunisták szemében, ebben a fekete-fehér világban a

fejlődés gátlói voltak. A kommunizmusban ennek okán az ellenforradalmi eseményeknek

semmilyen figyelmet nem szenteltek.26

A szlovák történészek próbálták megmagyarázni, hogy a szlovákok miért is álltak a

Habsburgok oldalára. A későbbiekben az 1848/49-es forradalom a szlovák történészek

rémálma lett, alig születtek ezzel foglalkozó tanulmányok, mivel féltek attól, hogy

25

Simon, Attila: Maďarská komunita, štátna moc a 15. marec v období prvej Československej republiky. In Macho, Peter a kol. : Revolúcia 1848/49 a historická pamäť. Historický ústav SAV, Bratislava , 2012, 95.- 109. 26

Škvarna, Dušan: Obraz rokov 1848/49 v slovenskej kultúre( od polovice 19. storočia po súčasnost). In: Macho, Peter a

kol. : Revolúcia 1848/49 a historická pamäť. , Historický ústav SAV, Bratislava, 2012, 37-57.

18

meggyanúsítják őket helytelen nézeteikért. Ľudovít Štúr halálának évfordulója kivételével

nem születtek ezzel a témával foglalkozó művek, kiadásra került azonban Daniel Rapant

szlovák nemzeti felkelésről szóló művének27

egy része, ami érdekesség volt, mivel az is a

fekete listás könyvek közé tartozott. A kommunizmus alatt a történészek félve nyúltak

ehhez a témához, mivel a felkelést valójában a Habsburgok támogatták, így nem volt

pozitív visszhangja a Marxi időszakban. Változás csak a 60-as években és a kommunizmus

végén volt, amikor sok történész fejtette ki véleményét a forradalomról és egyben

Szlovákiáról. Kialakult ebben az időben egy vitafórum is, ahol Daniel Rapant művét

kritizálták. Az 1968-as fordulatkor azonban ezek a viták, okfejtések semmissé lettek.

A kommunizmus idejében tehát nem volt a forradalom valóságosan bemutatva,

csupán azok a motívumok voltak propagálva, amelyek összeegyeztethetők voltak Marx és

Engels tanításával is. A szlovákság tudatában tehát az 1948/49 es forradalom nem rögzült

be, különösebb ünneplésekre sem került sor.

27

Rapant, Daniel: Slovenské povstanie v roku 1848-49, Matica slovenská, Martin, 1937.

19

3. Augusztus 20. ünneplése Magyarországon

Szent István ünnepének hagyománya, és ünneplése Magyarországon a

kommunizmus előtt.

Augusztus 20-án I. István szentté avatására emlékezünk, amely a kommunizmus

időszaka után, 1991-től lett újra hivatalos nemzeti és vallási ünnep. A történelem során

István alakja és augusztus 20-a az emberek számára koronként más-más értelmezést és

ideologizált ünneplést jelentett.

István uralkodása idején augusztus közepe a törvénylátó napokat jelentette

Fehérváron. Az István-kultuszban augusztus 15-e is jelentős szereppel bír, hiszen 1038-ban

ezen a napon hunyt el az uralkodó. Istvánt szentté avatása, azaz augusztus 20. , Nagy Lajos

uralkodása kezdetétől szerepel egyházi ünnepnapként. Az István-kultusz kialakulásának

kezdetén a hatalmi, politikai szándék volt meghatározó, míg később a vallási szempontok

megerősödése volt jellemző. A legendákkal átszőtt Szent István-kép mely szigorú, de

mégis igazságos uralkodót festett le, inkább szolgálta az uralom legitimációját, és nem a

király személyes tiszteletének megalapozását a hívek körében.

Újabb változás a XVII. század második felében következett be, amikor sikerült a

törököket kiszorítani Budáról. Ekkor XI. Ince pápa a kereszténység számára szeptember 2-

át jelölte ki Szent István ünnepének, azonban az egyház továbbra is augusztus közepén

tartotta ezt az ünnepet. Ezután 1711-ben XIV. Benedek csökkentette az egyházi ünnepek

számát, aminek augusztus 20-a is áldozatul esett.28

Ezek után Szent István ünnepe csak

Mária Terézia idején válhatott újra ünnepnappá. Az ő nevéhez fűződik többek között Szent

István jobbjának Budára szállítása is, ezután kezdődtek meg a Szent Jobb körmenetek.

Később a Forradalom leverése után nem kerülhetett sor ünneplésre, mivel az a szabadság

szimbóluma volt, ám a kiegyezés után újra visszanyerte ünnepi státuszát. 1891-ben

elrendelték az ipari munkások számára a munkaszüneti napot Szent István napjának

alkalmából, majd 1895-ben a belügyminiszter utasítást ad a középületek címeres

feldíszítésére.29

A két világháború között is ünnepelték ezt az ünnepet, ami a Trianon előtti

Magyarország képpel is összeolvadt.

28

Augusztus 20: az ünnep története, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete , A letöltés időpontja: 2014.03.16. 29

Illés Judit Éva: Ünnepünk története, Magyar Hírlap online, http://www.magyarhirlap.hu/unnepunk-

tortenete, A letöltés időpontja: 2014.04.20.

20

A kommunista rezsim alatt az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt

vállalható, de teljes mértékű megszüntetését nem tartották ésszerű megoldásnak.

Megoldásként Szent István ünnepének szellemi és tartalmi átalakítását választották. Így lett

Szent István ünnepéből az új kenyér ünnepe, majd később az alkotmány napja, ugyanis

tudatosan ezen a napon kiáltották ki az új alkotmányt 1949-ben.

3.1 Az új kenyér ünnepe

Magyarországon elfogadott ténynek számít, hogy az új kenyér ünnepét 1949-ben

kreálták, amivel az augusztus 20-i Szent István megemlékezéseket akarták eltusolni.

Történeti adatok bizonyítják azonban, hogy ez a vélekedés helytelen, ugyanis az új kenyér

átadásának ünnepe már a szovjet idők előtt is létezett. Az új kenyér ünnepének gyökereit

az Apostolok oszlása néven ismert középkori liturgikus ünnepében30

és Darányi Ignác31

1899. évi rendeletében kereshetjük. Ő kezdeményezte az aratóünnepek felújítását, hogy

lecsillapítsa az agrármozgalmakat, valamint javítsa az aratók és földesurak közti viszonyt.

Az ünnep felújítása eleinte kevés sikerrel járt, ugyanis megtartása eleinte csak a

béraratóknál volt általános, a maguknak aratók nem tartottak aratóünnepet. Darányi Ignác

ezután két évvel újabb rendeletet adott ki, aminek már nagyobb hatása volt. Mivel sok

helyen nem volt jelen az aratóünnep ezért az ünnepség részéhez tartozó szokáselemek nagy

részét elhagyták, viszont belevették a kenyéráldást, ami az Apostolok oszlásának ünnepén

gyakorolt hagyomány volt. Szegeden és környékén ez nagy sikerrel is járt, ugyanis

hamarosan szekereken vitték a gabonát és kenyereket a helyi plébániákra, hogy azokat a

plébános ünnepi misék közepette megáldja. Az idő előrehaladtával az ünnep neve több

helyen is megváltozott. Az ecsédiek például kenyeres búcsúról beszéltek, a szerb

megszállás alatt lévő röszkeiek a magyar kenyér ünnepének nevezték, a szegedi lapokban

pedig már így írtak róla: „közel száz kocsi jelezte, hogy a tanyavilág minden részéről

zarándokolnak el az emberek a kenyér ünnepségére”.32

A magyarországi kenyér ünnep

bemutatására legjobban a Szeged és annak környékén zajlott kenyér ünnepek

szolgálhatnak, mivel azok dokumentációja kellően részletes. Ezekből kiindulva

megismerhetjük az ünnep történetét. Az ünneppel átfogóan Kovács Ákos foglalkozott

30

Az Apostolok oszlása ünnepet július 15-én ünnepelték 31

Darányi Ignác 1899-ben földművelésügyi miniszter volt 32

Kovács Ákos: Az Új Kenyér ünnepe, Beszélő Online, http://beszelo.c3.hu/04/0708/09kovacs.htm, A

letöltés dátuma:2014.02.20.

21

Kitalált hagyomány című könyvében.33

A kenyérünnep bevezetésére 1936-ban került sor

Tormay Béla államtitkár elnökletével, amikor is Szegeden, főleg az idegenforgalom

fellendítésének céljából, megszületett a terv arra, hogy minden nyár végén üljék meg a

kenyér ünnepét. A terv kiötlője Hübner József népoktatási és népművelési titkár volt. A

szegedi lapok nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet, ugyanis a kenyér ünnepének

megrendezése nem az ország, hanem az Alföld fővárosában történt.34

A lapok szerint Pálfy

polgármesterhez küldött memorandumában fájlalta, hogy Szegeden, más alföldi

településekhez képest nem ünneplik az új kenyér ünnepét, emellett hangsúlyozta, hogy

ebben az évben nagyon is aktuális lehetne, hiszen ekkor ünnepelte Szeged a török

kiűzésének 250. évfordulóját. A hírlapok hasonlóképp számoltak be az ünnepről:

„Magyarországon, a kenyér országában, a kenyérnek, amellyel, és amelyből élünk,

amelyről elmondhatjuk, hogy ezen a széles világon egyes-egyedül csak a miénk, hogy

ennek az Isten legdrágább áldásának ne legyen egy nekiszentelt ünnepnapja ezen a

búzatermő Nagyalföldön”.35

Hübner József, ellentétben Tormay Bélával azt hangsúlyozta,

hogy az ünnep ne legyen turisztikai attrakció, ne váljon öncélú látványossággá, valamint

megrendezését sem szabad erőltetni, sem tartalmát meghamisítani. Azt szerette volna,

hogy ez az ünnep az ősi, magyar gyökerekhez hű ünnep legyen, a kenyér megteremtőjének,

valamint a földművesek ünnepe. Hübner József az egész kenyéráldás menetét leírta

memorandumában. Alig néhány nappal a memorandum leközlése után, Szegedre utazott a

Magyar Gyöngyösbokréta Szövetség ügyvezető igazgatója, Paulini Béla, aki tárgyalásokat

folytatott Pálfy polgármesterrel az ünnep lebonyolításával kapcsolatban. Végül azonban

nem született megállapodás, ugyanis egyes lapok információja szerint Paulini két és fél

ezres honorárium a szegedieknek túl sok volt.36

A nagyszabású ünnep megrendezésének

lehetősége azonban már túlnőtt Szeged városán, ezért az ügyet a kormányzati szervek

vették irányításuk alá, akik úgy döntöttek, hogy a rendezés jogát Paulini Béla kapja meg. A

nevezetes napon Szeged a beszámolók szerint szemet gyönyörködtetően szép volt. A

Gyöngyösbokréta tarka menete az alsóvárosi Katolikus Egyesület elől, a Szentháromság

utca, Bécsi körút, Boldogasszony sugárút, Hősök kapuja, Jókai utca, Kárász utca,

Széchenyi tér útvonalon indult a városháza elé. Itt a Bokréták megkoszorúzták a Hősök

kapuját, majd megkezdődött a szegedi gazdák, a gazdalegények, valamint a molnárok és a

pékek felvonulása frissen sütött kiflikkel, hatalmas perecekkel, céhládákkal. Az ünnepi

33

Kovács Ákos: Kitalált hagyomány, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006. 34

Kovács Ákos: Kitalált hagyomány, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006, 140. 35

Uo. 140. 36

Uo. 142.

22

műsor második része népművészeti bemutatóval kezdődött, a magyar kenyér istenítésével

folytatódott, és Az ősi szokások táncai című, általános résszel fejeződött be.

Mindezek ellenére a bemutató után a látottak nagyon lesújtották az embereket,

idegennek érezték az előadásokat, nekik jobban tetszett volna Hübner József terve aki, a

Szolnok környéki hagyományok alapján tervezte kivitelezni az ünnepnapot.

Az impozáns, öt vármegye bokrétáinak felvonulásával megtartott ünnepet a

következő évben az Alföld fővárosában már nem tartották meg. Ennek több oka is lehetett.

Az egyik ok az ünnep anyagi költségei, a másik a kritikus fogadtatás, a harmadik pedig,

hogy a magyar kenyér ünnepének szánt politikai szerepet a továbbra is népszerű

aratóünnepek töltötték be. A szónokok az aratóünnepekről olyanokat szónokoltak, mint „a

megértés és a társadalmi előrehaladottság legfontosabb emeltyűi”37

és hangsúlyozták, hogy

a munka igazi ünnepét az aratóünnepségek jelentik, nem pedig a május elsejék, amelyeket

a szociáldemokraták szerveznek.38

A 40-es évek kenyérünnepeit jól szemlélteti az 1941. július 27-én megtartott

szabadkai ünnep. Ekkor a kormányzó, Horthy Miklós is tiszteletét tette Bácska

fővárosában. A pályaudvar, és az onnan a városba bevezető út is díszesen volt feldíszítve

nemzeti színű lobogókkal, virágokkal. A központi helyszín akkor már Szent István térről

átnevezett Adolf Hitler tér volt. Ide érkezett a kormányzó megtekinteni Bácska

visszafoglalására megrendezett magyar kenyér ünnepet. Az itteni ünnepség is ugyanúgy

kezdődött, mint az évekkel ezelőtt megtartott szegedi kenyér ünnep. Később elhangzott

Horthy beszéde is, amelyet természetesen óriási üdvrivalgással fogadtak az emberek, majd

sor került a kenyéráldásra. Sajnálatos, hogy ez után többé Szabadkán sem rendeztek

kenyérünnepeket, mivel itt is az aratóünnepek vették át eme ünnep szerepét.

Az aratóünnepeknek nagy szerepük volt a második világháborús Magyarországon,

ugyanis ekkor megemlékeztek Péter-Pál mártírhaláláról is, amivel példát akartak mutatni a

magyarságnak. Egy 1944-es királyhalmi aratóünneplésen dr. Tóth Béla polgármester

helyettes így buzdította az otthonmaradt földműveseket: „ezért a földért szálljatok harcba,

ontsátok véreteket is ha kell”.39

Ez nagyon is aktuális volt, hiszen a szovjet csapatok ekkor

már Magyarországon jártak. A kommunista csapatok bevonulása, majd a kommunizmus

hatalomra jutása után a kenyérünnepek tovább folytatódtak Magyarországon.

37

Uo. 145. 38

Uo. 145. 39

Uo. 152.

23

A második világháború befejezése után pár héttel már meg is kezdődtek az aratások

a Dél-Alföldön. A Csongrád megyei Ladány községbe ekkortájt küldöttség érkezett, hogy

hírt hozzanak a Szegeden tartandó nagygyűlésről, ahol Rákosi Mátyás is tiszteletét tette.

Ennek tudatában a falu környéki gazdák úgy határoztak, hogy új búzából készült kenyérrel

fogják megajándékozni Rákosi elvtársat. A gazdák egy 10 kilós kenyeret süttettek, amelyet

feldíszítve, díszes kocsin utaztattak az Alföld fővárosába. Rákosi Mátyás beszéde után a

gazdák átadták neki a kenyeret.

A háború után azonnal megkezdődött a harc a magyar pártok közt az új kenyér

ünnepének kisajátításáért. Ebben a Szociáldemokrata- és Kisgazda Párt mellett a

Kommunista Párt is részt vett.40

A Kommunista Párt főként azért szerette volna magáénak

tudni az ünnepet, mivel többen is hazaárulóknak nevezték őket a magyar hagyományok

ápolásának semmibevételéért. Ezen érvek megcáfolásának okául ezután a Magyar

Kommunista Párt kiadott egy közleményt is melyben buzdította a földműveseket, dicsérte

tetteiket, és egy közös, Magyar Kommunista Párt által szerevezett ünneplésre szólította

őket fel, melyet augusztus 20-án Szent István napján fogják tartani.

Ezzel nemzeti ünnepünkben egy nagy változás állt be, ugyanis a párt Péter-Pál

napjáról az új kenyér ünnepét augusztus 20-ára tette át.41

Egyébként az ünnep ilyenféle

módosítása eredetileg nem is a kommunista párt ötlete volt, azt még előttük az ONSZ42

találta ki, hogy a mélyen vallásos ünnepnek valamiféle világi jelleget adjanak.

Az 1945. utáni kenyérünnepek nagyban hasonlítottak a világháború előtti, és alatti

kenyérünnepekhez. A pártvezért nagy fényűzéssel fogadták, a kenyér apoteózisát

ugyanúgy előadták, különbség csak az volt, hogy a pékek, molnárok után más ágazatok

munkásai is felvonultak. A választások éveiben nagy hangsúlyt fektettek az ünnepkor a

politikára is, ekkor nagy erőkkel próbálták meggyőzni az embereket politikájuk

helyességéről. Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a kenyérünnepért folyó harcot az MKP

nyerte meg.

Az MDP főtitkára a kecskeméti új kenyér ünnepen megtartott beszédében

bejelentette azt is, hogy augusztus 20-a már nem csak az országalapító forradalmár, Szent

István ünnepe, nem csak az új kenyér ünnepe, hanem a Magyar Népköztársaság

alkotmányának ünnepe is. Ezt később 1950-es törvényben rögzítették.43

1949-től kezdve a

40

Uo. 157. 41

Uo. 158. 42

Országos Nemzeti Szövetség 43

Az 1950. évi I. számú törvényerejű rendelet augusztus 20. napjának a Népköztársaság ünnepévé

nyilvánításáról

24

gazdák, már nem is az új kenyér ünnepe miatt sütöttek kenyeret, nem is a miatt fontak

koszorúkat, hanem sokkal inkább az alkotmányünnep tiszteletére. Ezek bemutatásával

párhuzamosan ritmikus tömeggyakorlatokat44

mutattak be, majd este a Szovjetunióban

igen népszerű rigmusköltészethez tartozó darabokat45

adtak elő.

Az ünnep jellegének változását legjobban Nagy Imre földművelésügyi miniszter

példáján lehet szemléltetni, aki 1946-ban még az új kenyér ünnepét köszöntötte, viszont

1951-ben már, mint begyűjtési miniszter az alkotmányünnepet, amely a terménybeadási

kötelezettség határideje, valamint a haza iránti kötelezettségteljesítés számonkérésének

napja is.

Az új kenyér motívuma legközelebb a 60-as évek elején kap fontos szerepet,

amikor is a forradalom leverése után augusztus 20-ának jelentősége felértékelődött. Több

gyár munkásai is új lisztből készült kenyérrel ajándékozták meg a főosztályvezetőiket. A

hatvanas évek közepétől az ünnepi ceremóniák megváltoztak, a munkás-paraszt

szövetséget képviselő munkaeszköz cserék elmaradtak, immár csak új kenyérrel köszöntik

egymást. Az ünnepi ceremóniák újra a Paulini féle ceremóniákat idézte. A kenyérünnep

fokozatosan elvesztette politikai indíttatását és többé már csak reprezentatív szerep jutott

neki. Ez a reprezentatív változás jól látható az 1987-es ünnepen, amikor is búvárruhába

öltözött MHSZ női könnyűbúvárok köszöntötték kenyérrel az alkotmány, államalapítás, új

kenyér ünnepének tiszteletére a Duna-parton felsorakozott állami vezetőket.

A végső változás 1989-ben következett be, amikor a Kongresszusi Palota mellett

található parkban tartott augusztus 20-ai megemlékezésen, az MDF, a FIDESZ, az SZDSZ

és a Bajcsy-Zsilinszky társaság közös megemlékezést tartott.46

Közös határozat alapján a

Szent István napi ünnepségekről az MSZMP-t kitiltják, mivel a párt az államalapító

ünnepét, és a népi hagyományokat felelevenítő új kenyér ünnepet saját politikai céljaira

használta fel, valamint a sztálini típusú alkotmány ünnepévé tette.

44

Ritmikus tömeggyakorlatok megrendezését javasolta az 1946-os Útmutatás az Új kenyér ünnepe délutáni

programjának műsorfüzete is 45

csasztuska 46

Kovács Ákos: Kitalált hagyomány, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006, 167.

25

4. Szent István ünnepének hagyománya Csehszlovákiában

Az ünnepet az egész királyság területén ünnepelték többek között a szlovákok és

zsidók által lakott területeken is. Az etnikumok felé a kormány egy barátságos,

kisebbségbarát arcot mutatott, ami a szlovákok egy részének tetszett is. Többen azonban a

szlovák nemzeti ébredés mellett álltak, ők voltak az úgynevezett pánszlávisták. Ők a Szent

Istváni hagyományok helyett a Nagymorva Birodalom idejét festik le, mint aranykort. Az

etnikailag sokszínű közép-európai államokra jellemző volt ez a szembenállás, főleg a

magyar, és a szláv népek közt

Az első világháború időszakában a szlovák politikai elit azt tartotta az Istváni

időkről, hogy az etnikai tolerancia megsértésének időszaka volt, és a szlovák-magyar

viszonyt, mint ezeréves szolgaságot festik le, ami már egy dualizmus ideje óta fennálló

elgondolás volt. Az első világháború végén és a Habsburg Birodalom felbomlása után

újragondolták az eddigi politikai helyzetet és történelmi viszonyokat. Az új, nem magyar

elit számára a Szent István kultusz nem volt elfogadható, és ennek hatására megkezdődött

Szlovákiában a történelem más szemszögű beállítása. Az új államot, mint a csehek és

szlovákok hazáját mutatták be, a magyar uralkodás időszakát Csehszlovákiában, mint egy

elmaradott, most túllépett szintként festették le, a Monarchia széthullását, pedig mint

nemzeti felszabadulást.

A trianoni ország szakadás után a Csehszlovákiában élő magyarokban még

szorosabb lett az összetartozás érzése. ,,Mindenhol ahol most magyarok élnek, augusztus

20-án megtelnek a templomok’’47

Ezen a napon a magyar lakosság ünnepi öltözetbe

öltözött, a miséken régi magyar énekeket is énekeltek, sőt a munkaszüneti napot is

betartották, ami konfliktusokat szült.

Az állam először az egyházzal próbálta eltüntetni az ünnepet, kijelentették, hogy

augusztus 20-a soha nem volt hivatalos egyházi ünnep, így arra nem vonatkozik a

munkaszüneti nap, Istvánt ugyanis szeptember 2-án ünnepli az egyház. Ennek ellenére az

egyház nem tudta hatékonyan megakadályozni a megemlékezést. Az egyház következő

fellépése 1931-ben volt, amikor végleg betiltotta az augusztus 20-i megemlékezést,

mondván, hogy ez már egy más ország, és itt nem ünneplik Szent Istvánt.

47

Michela, Miroslav: Percepcia svätého Štefana na Slovensku v medzivojnovom období, In: Hlavačka,

Milan- Mareš, Antoine: Paměť míst, událostí a osobností: Historie jako identita a manipulace, Historický

ústav, Praha, 2011, 220.

26

A megemlékezések ellen a Csehszlovák kormány új kötelező állami ünnepeket

vezetett be, amelyek csak növelték a magyarok nemzeti traumáját. Ilyen volt a

Csehszlovák állam megalakulásának ünnepe, vagy T. G. Masaryk születésének napja. A

magyar kisebbség ezeket természetesen nem ismerte el ünnepnek. Az ünnepeket nem

tartották meg, ha a helyszínen voltak jelen, passzivitás jellemezte őket, a házaikat,

üzleteiket nem díszítették fel, sőt arra is volt példa, hogy a magyar munkaadó nem

engedélyezte alkalmazottjainak a munkaszüneti napot.48

A későbbiekben a kommunizmus alatt nem volt ünnepnap Szent István napja. A

magyar lakosság ugyan megemlékezett róla, de hivatalosan ez egy nem elismert ünnep

volt. Ilyenkor a szlovákiai magyar sajtó is, vagy a kenyérünnepet, vagy az alkotmány

napját ünnepelte, erről szóló írásokat publikált. Szent István ünnepe a médiában majd csak

a rendszerváltás után fog újra megjelenni.

48

Michela, Miroslav: Percepcia svätého Štefana na Slovensku v medzivojnovom období, In: Hlavačka,

Milan- Mareš, Antoine: Paměť míst, událostí a osobností: Historie jako identita a manipulace, Historický

ústav, Praha, 2011, 229.

27

5. Március 15. az Új Szó tükrében a kommunizmus alatt

Az Új Szó 1948. december 15-től megjelent első magyar sajtótermék mely a

jogfosztottság megszüntetését demonstrálta. A Csehszlovákiai magyar dolgozók

hetilapjaként indult. Megjelenése után, pár hónappal már eladott példányszámai elérték a

90 ezret. 1949-ben jelent meg ifjúsági melléklete az Ifjúsági szemle. 1952-től az SZLKP

napilapja, 1960 szeptemberétől pedig az SZLKP KB sajtóorgánuma lett.49

Az Új Szó

fontos szerepet játszott a csehszlovákiai magyar irodalom szervezésében is. Hasábjain

többek között megszólalt Fábry Zoltán, Sas Andor és Szabó Béla is.50

Melléklete a

Vasárnapi Új Szó 1968 decemberétől 1975 végéig jelent meg. A kisebbségi írók egy részét

1970 és 1989 között politikai okokból diszkriminálták a lap hasábjairól. Az 1968-as

események után a szerkesztőség több munkatársát is megbélyegezték, egy részüket el is

bocsátották. Őket csak a rendszerváltás után rehabilitálták.

Az első említés az Új Szóban március 15-ről az 1949. március 12.-i számban jelent

meg, Március Idusa címszóval. Az írásban röviden bemutatják Petőfi Sándort proletár

forradalmárként, „akinek élete és műve szilárd hídfőként és ragyogó, színes szivárványként

köti össze a szlovák és magyar dolgozó forradalmi és demokratikus vívmányait.”51

Ebből

az idézetből is látszik, hogy a kommunista propaganda magáénak tekinti Petőfi Sándort, a

saját képére formálja őt, és vele próbál példaképet állítani az emberek elé. A forradalom is

némileg másként kerül ábrázolásra az írásban, az ünnep jelentősége is más szemszögbe

helyeződik. Az írás szerzője kijelenti, hogy a tankönyvekben, és a köztudatban is

helytelenül a nacionalista törekvéseket emlegetik a forradalomnál, miközben a forradalom

az ifjúság ünnepe, ugyanis Petőfi és a márciusi ifjak is a burzsoá Habsburg urak ellen

lázadtak fel, a szlovák és magyar parasztok vállvetve harcoltak, a forradalom pedig

tömeges paraszti felkelésekkel kezdődött. A forradalom bukásának egyik oka a magyar

nemesség volt, akik tévútra vezették a proletár parasztokat, és nacionalista üzeneteket

csempésztek a forradalomba. Második okként a forradalom leverésére a Március Idusában

azt olvashatjuk, hogy ez volt Európa utolsó tűzfészke, és az európai burzsoá hatalmak

közös erővel megakadályozták úgymond a tűz továbbterjedését. A forradalom leverése

után is megmaradt a néptömegekben a forradalmi eszme a burzsoá réteg ellen, és tovább

49

Fónod Zoltán(szerk): A cseh/ szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004, Madách-Posonium,

Pozsony, 2004, 440. 50

A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól, A Fórum Intézet Internetes lexikona,

http://adatbank.sk/lexikon/uj-szo/, A letöltés időpontja: 2014.04.30. 51

Új Szó, 1949. március 12, 4.

28

folytatták a tiltakozásokat folyóiratok és szervezkedések által. Már ez az írás is előrevetíti

azt, hogy a kommunizmus alatt a forradalom, mint a proletár munkásosztály és a fiatalság

ünnepe lesz jelen, és a forradalom eszméi kommunista ideológiai mintákat fognak

felvenni.

A következő évben, az 1950. március 15-ei szám címoldalán jelent meg írás

március 15-ről, amiben a szerző Petőfi Sándor szellemiségével próbálja a fiatalságot

motiválni. Ebben aktivizálódásra szólítják fel az ifjúságot, és szorgalmazták az Ifjúsági

Szövetségbe lépésüket. Az írásban főként a magyar földműves fiatalságot kívánták

megszólítani. A továbbiakban is számos forradalmi témájú írás jelenik, melyekben Petőfi

Sándornak állítanak emléket. Megemlítik nemzetköziségét, verseinek világforradalmi

törekvéseit és a szabadságért küzdő népek összefogásáról íródott sorait. A szabadság

kivívása 1849-ben még nem sikerült, de most a kommunizmus és a Szovjetunió

térnyerésével valóra válhatott, ugyanis az államok a Szovjetunió oltalma alá kerültek.52

A következő, forradalommal is foglalkozó száma az Új Szónak az 1951. március

14-i szám volt, amelynek érdekessége, hogy kommunista propagandának nyomát sem

találjuk benne. A szerző egy 1938-as írásból merít, amelyben bemutatják a forradalmat

megelőző napot, Petőfi Sándort és a márciusi ifjakat a Pilvaxban, valamint az első nap fő

eseményeit, mint mondjuk a Landerer nyomda elfoglalását és a múzeumi eseményeket. E

mellett olvasható egy visszaemlékezés is, aminek szerepe a szlovákiai magyar

viszonylatban lesz fontos. A visszaemlékezésben a pipagyújtói csata története kerül

leírásra, amely Somorja városa mellett zajlott. A szerző megemlékezik az ott található

emlékműről, és a honvédsírok történetét is leírja.53

Az előző két évhez képest kijelenthető,

hogy ezek már objektívabb, nem elfogult írások voltak, amiket nem befolyásolt a

kommunista eszme. Ennek az ellentéte a következő évben megjelent március 15-ről szóló

visszaemlékezés, ahol már erőteljesebben érezhető a kommunista propaganda. Az írás

párhuzamot von a forradalom eszméi és a kommunizmus között, megemlítik például, hogy

amit a forradalom bukása miatt nem tudtak megvalósítani a magyarok, azt a kommunizmus

alatt sikerül nekik, beteljesíthetik régi igényeiket, mivel a gazdag elnyomók már eltűntek.

Felvetődik az írásban, hogy a forradalmat újra lehet ünnepelni, ami visszanyerte régi

fényét, nem úgy, mint a Horthy korszakban. A magyar dolgozók büszkén gondolhatnak a

forradalmár Petőfire, a Habsburgokat detronizáló Kossuthra, a földosztó Bemre. E három

alakban is látjuk a kommunista eszméket, a nép barátait, és a burzsoá hatalom megdöntőit.

52

Új Szó, 1950. március 15, 5. 53

Új Szó, 1951. március 14, 4.

29

Az írás végén a szerző éljenezte a kommunizmust és a Szovjetuniót, mivel újra szabad volt

az ünneplés, a Magyar Kommunista Párt javaslatára megszületett a három éves terv,

melynek segítségével eltüntetették a háborús károkat.54

1953-ban nincs semmilyen említés az 1848-as forradalomról és szabadságharcról.

A Szovjetunióban ez tragikus év volt, az újságok általában Sztálin halálával foglalkoztak, a

márciusi számok pedig Klement Gottwald halálával és életével, így a magyarok ünnepe

háttérbe szorult.

1957-ben nem március 15-én, hanem március 17-én jelent meg írás az Új Szóban a

magyar szabadságharcról.55

Ebben a forradalom és szabadságharc budapesti 109.

évfordulóján tartott ünnepséget mutatták be, megemlítve többek között Kádár János és

Biszku Béla koszorúzását a Parlament épülete előtt álló Kossuth szobornál. A reakciós

erők az előző napokban megpróbálták megzavarni a nyugalmat, ám ezt elfojtották. Az írás

végén egy sztahanovista propaganda is olvasható, mely szerint a bányászok a provokációs

jelszavakra válaszként az októberi események óta a legmagasabb teljesítményt érték el

szénkitermelésben.

1963 márciusában újra írás jelent meg a szabadságharc történéseiről. Szó esik az

európai sikertelen forradalmakról, amik végigsöpörtek egész Európán és a márciusi

magyar forradalomról is, ahol Petőfi, Irinyi és társai megalkották a 12 pontot, amelyben

követelték a szabad sajtót, valamint a jobbágyság eltörlését. A szerző megjegyzi, hogy a

jobbágyság teljes eltörlése sikertelen volt, aminek okául Batthyány Lajos személyét említi.

Batthyányi szerinte a Habsburgok mellett állt, hátráltatta és visszafogta Magyarország

forradalmárait, akik miután a császár kinevezte Jellasicsot, leváltották őt, és Kossuthot

segítették a hatalomra. Kossuth megjelenésekor kezdődött a dicsőséges forradalom, ami

európai forradalommá nőtte ki magát, és amit Marx is üdvözölt. Olyan győzelmek

születtek ekkor, mint például a pákozdi csata, az erdélyi győzelmek, vagy a dicsőséges

tavaszi hadjárat. Ez volt a nép a külső és belső ellenség feletti győzelme. Ezek után jött

Görgey és a többi legitimista árulása, akik elmozdították Kossuthot, és átvették az abszolút

hatalmat. Petőfi és a márciusi ifjak halála hiábavalóvá lett, a szabadságharc már elbukni

látszott, mivel a hatalmak összefogtak ellenük, Görgey pedig Világosnál letette a fegyvert.

Mai szemmel, mai történettudásunkkal láthatjuk, hogy a szerző nagyon sokat ferdít a

valóságon. Batthyányt és Görgeyt nagy árulónak állítja be, Kossuthot pedig baloldali

politikusként ábrázolja. Természetesen ezek a ferdítések mind az aktuális politikai

54

Új Szó, 1952. március 15, 3. 55

Új Szó, 1957. március 17, 3.

30

helyzetnek tudhatók be, ahol olyan egyszerű sorból való embereket kellett igazságosnak,

hősnek beállítani, mint Petőfi, és nem a nemesi származású, de reformokat javalló

Batthyány Lajost. Barsi Imre, az írás szerzője továbbá közölte, hogy ő miben látja a

forradalom bukásának okait, így felvetődik a nemzetiségi kérdés is. Kossuth Lajos és társai

a forradalom hevében nem vették figyelembe a nemzetiségeket, akik igaz, hogy kezdetben

velük, azonban a kései fázisban már ellenük harcoltak. Kossuth Lajos és társai csak a

szabadságharc vége felé adtak ki nemzetiségi törvényt, amikor az már későn volt. Barsai

mindemellett hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió szárnyai alatt most ezek a népek békében-

szövetségben élnek.56

Kossuth Lajos halálának hetvenedik évfordulója 1964-ben volt, amelyre az Új Szó

is megemlékezett 1964. március 20-i számában. Az írás egy megemlékezéssel kezdődik,

ahol a Tanácsköztársaságiak Kossuth dalokat éneklő katonáit idézi fel a szerző. Ezután

Kossuth erőfeszítéseit mutatja be az 1948-49 es Szabadságharc idején. Megemlíti, hogy

Kossuth nélkül valószínűleg a magyar nép nem jutott volna el a forradalomig, és csak a

Habsburgok csatlósa maradt volna. Nagy erőfeszítéséket tett Magyarország polgári

átalakulásért valamint a magyar szabadságharcért. Próbálta egyesíteni a nemességet és a

polgárságot, egyfajta nemzeti egységfrontot szeretett volna létrehozni. Kossuth eleinte

kissé ridegen fogadta a pesti fiatalság reakcióit, ám később ők voltak a legnagyobb

támaszai. Lendülete nem hagyott alá Batthyány Lajos lemondása után is sikerrel alkotta

meg az Országos Honvédelmi Bizottmányt, amely nagy sikereket ért el. Kossuth Lajos

veszte kiváltképp a Béke Párt, valamint Görgey voltak, akik el tudták szigetelni Kossuthot,

majd a hatalomátvétel után letették a fegyvert. Ezután Kossuth emigrációba vonult, többek

közt Londonba is ahol Karl Marxszal, Mazzinivel részt vett „Az európai népek

demokratikus komitéjének munkájában”. Marx és Engels Kossuthot a francia forradalom

nagyjaihoz hasonlítja.57

Ezután Torinóba ment, ahol a magyar-szláv összefogás mellé állt.

A következő évben, 1965-ben nem közöl az Új Szó hosszabb írást március 15-ről,

csupán megemlíti, hogy ezen a napon tört ki az 1848-as magyar forradalom.

1967-ben a neves író, az Új Szó munkatársa Fábry Zoltán közölt le egy hosszabb

eszmefuttatást Március költője címen március 15-én. Az írás érdekessége, hogy itt a

vezéralak Ady Endre, nem pedig Petőfi Sándor. Fábry Zoltán úgy jellemzi Adyt, mint

március folyamatossága és szószólója. Ady Endre lesz az a költő, aki versein keresztül

elmondja az embereknek azt, amit a hivatalos ünnepek nem mondanak ki, amit letagadnak.

56

Új Szó, 1963. március 16, 7. 57

Új Szó, 1964. március 20, 4.

31

Forradalmi verseinek írását 1908-ban kezdi Táncsics Mihály éltetésével. Fábry szerint

1910-reválik Ady Endre radikálissá, teljesen ellentétessé. 1914-ben Ady versein már

érződik valami nyugtalanság, mintha már előre érezné az első világháborút. Verseiben

szorgalmazza, hogy ne azonosuljanak a háborúval, mindenféle közösködést tagadjanak

meg, ami a háborúval kapcsolatos. Ady Endre 1915-ben újra márciusi verseket ír, de a

háborús időkben nem talál követőre. Mindenki a háborúval foglalkozik, mindenkit

beszennyezett a háború mocska. A Mosti március címet viselő alkotásában céloz is a

háború embertelen voltára:

„Mi lesz, ha a hívőség megszakad?

S az emberek nagy keserűn

Néznek a márciusi napra?

Zászlózott, híres, nagy céljait

Az ember gúnnyal megtagadja?

Rettenetes a mosti március”

Ady Endre itt az egész világot siratja Fábry Zoltán szerint és a magyar sorssal az

egész világ fájdalmát próbálja kifejezni. Fábry Zoltán az írás végén hangsúlyozza, hogy

hasonlóan, mint Ady Endre, nekünk is háborúellenesnek kell lennünk, nehogy lecsapjon

ránk a harmadik világháború, ami már az atomháború időszaka lenne. A közemberek

szerepe a nyílt háborúellenesség, amit Ady Endre március költője is szorgalmazott.58

1968-ban ünnepelte a magyar szabadságharc a 120. évfordulóját, ami kapcsán az Új

Szó is Petőfi Sándorra, Kossuth Lajosra, és az egész forradalom és szabadságharc

történetére emlékezett. Az írás írója a pesti események leírásával kezd, a márciusi ifjak

ténykedésével, valamint az esemény pozsonyi fogadtatásával. Leírja, hogy Bécs ekkor

megriadt a magyaroktól, kinevezték a felelős kormányt, amit azonban a császár később

feloszlat, és megkezdődnek a harcok, amiben hősök és hadvezérek születnek. Ezzel

megkezdődik a szabadságharc dicsőített időszaka, a híres győzelmek ideje. A bukástól

azonban nem menekülhetett Magyarország, ugyanis az osztrák császár, Európa csendőrét,

az orosz cárt hívta segítségül, valamint előjöttek a helytelen politika által elkövetett hibák

is. Ilyen volt a jobbágyság felszabadításának felemás kivitelezése, valamint a helytelen

nemzetiségi politika. Hiába győzködte Petőfi Sándor és Táncsics Mihály Kossuth Lajost,

58

Új Szó, 1967. március 15, 5.

32

hogy oldja meg a paraszti problémákat, de a középnemes Kossuth ezt nem értette meg,

valamint a kisebbségek nemzetiségi problémáit se oldotta meg. Ugyanakkor egész Európa

felfigyelt Magyarországra, a harc hagyománya egy demokratikus példa lett, ami nélkül

nem valósulhatott volna meg se az 1919-es, se az 1945-ös rendszerváltás sem.59

A következő évben bővebb írás nem jelent meg márciusi ünnepnapunkról. Március

15-én csak megemlítik, hogy azon a napon ünneplik a magyar szabadságharc ünnepét,60

míg a március 20-i számban Kossuth életéről írnak pár sort, elhalálozásának 75.

évfordulója alkalmából. Röviden ismertetik származását, azt, hogy egy földnélküli

középnemesi családból származik, majd a forradalom és szabadságharc alatti

tevékenységével folytatják, és végül száműzetésének éveivel fejezik be. Egy örök

harcosként mutatják be, aki még száműzetése utolsó éveiben is harcol, igaz már csupán

tollal és papírral.61

Míg 1971-ben csak az adott szám hátlapján tesz említést az Új Szó március 15-ről,

addig 1972-ben több márciusi számában is foglalkozott a szabadságharccal. Először

Táncsics Mihályról írtak, akit a szocialista eszmék magyar előharcosaként jellemez a

szerző, Mikus Sándor. Míg a szabadságharc idejében Petőfi mellett ő volt a legünnepeltebb

személy, addig a kiegyezés idejében, valamint a Horthy korszakban se esett szó valódi

énjéről. Már saját korában is, a szocialista gondolkodása miatt, többször bebörtönözték,

elhallgattatták. Szegény sorba született, éhínség, betegségek időszaka volt, amikor felnőtt.

Eleinte parasztfiú volt, ám ő másra vágyott, így aztán tanársegédként próbált érvényesülni.

Ekkoriban kezdett írni, ám könyvei nagy részét külföldön tudta csak kiadatni. Megírta a

Társadalmi szerződés című művét, ami miatt elfogatási parancsot adtak ki rá. Sikerült is

elfogniuk, a börtönből majd csak a márciusi ifjak szabadítják ki őt. Szabadulása után egy

radikális lapot szerkesztett Munkások Újsága néven. Élharcosa volt a

jobbágyfelszabadításnak, és a földosztásnak, a jogegyenlőségnek, az önálló véderő

felállításának. Összetűzésbe kerül Kossuth Lajossal, sőt a középnemesekkel is, akik

kiszorítják őt a politikából és megszüntetik lapját. Az írás kiemeli Kossuth Lajossal való

vitáját, miszerint Kossuth letámadja, hogy ő ne a földosztással foglalkozzon, most a haza a

tét. Táncsicsnak azonban igaza volt, hiszen a földosztáson múlott, a paraszti tömegek

aktivizálása. Kettejük vitája kiemeli a kommunista gondolkodást. Ezután az írásban

bemutatják Táncsics szabadságharc utáni életét, börtönéveit. Szabadulása után próbál újra

59

Új Szó, 1968. március 15, 1. , 4. 60

Új Szó, 1969. március 15, 8. 61

Új Szó, 1969. március 20, 6.

33

írni, lapot is kiad kisebb nagyobb szerencsével. Már nem tud újra felemelkedni, csak

sínylődik, majd 1884-ben meghal Budapesten. Ravatalán, rengeteg ember gyűlt össze,

Herman Ottó búcsúztatta. Mikus Sándor az írást azzal a gondolattal fejezi be, hogy

márciusra emlékezve nem feledkezhetünk el Táncsicsról, aki a korai kommunista eszmék

magyar előhírnöke volt, valamint a parasztforradalom legnagyobb szószólója.62

A március

15-i számban a Magyar Népköztársaság Elnöki Hivatalának felhívása olvasható, amelyben

Petőfi Sándor ünneplésére szólítják fel az embereket.63

A március 16-i számban a

Csemadok által szervezett megemlékezésről írnak, amelyet a pozsonyi Petőfi szobornál

szerveztek, és Dr. György István beszéde olvasható benne, amelyben idézi Marx és Engels,

valamint Lenin gondolatait a forradalomról.64

1973-ban jelent meg egy érdekes írás az 1848-49-es forradalomról, amelynek szinte

egyáltalán nincs kommunista hangvétele, propaganda célja. Az írás egy a Népszabadság

által március 11-én kiadott írásból való, amit az Új Szó is leközölt. Az írás az európai

forradalmakról szól, végigvezet minket az Európában lezajlott forradalmi hullámokon,

majd bővebben foglakozik a magyarországi eseményekkel, főleg a Batthyány Lajos által

vezetett megbízott kormányon. Az előző években megjelent írásokkal ellentétben itt

Batthyány Lajost nem kollaboránsként, árulóként mutatják be, hanem objektívan

foglalkoznak a politikai nehézségeivel és a nemességet sem osztályellenségként állítják be.

Az írásban a bukás okaként nem a burzsoá osztályt említik, hanem több esemény

együttesét, mint például a többi európai forradalom leverése, a nemzetiségek

szembefordulása a magyar szabadságharccal, vagy a szövetségesek hiánya.65

A következő számokban egészen 1978-ig nem jelent meg a márciusi eseményekkel

bővebben foglalkozó írás. Március 15-ének története így sem maradt azonban nyomtalanul,

ugyanis legalább egy-két mondattal az Új Szó mindig tudatta, hogy az adott napon milyen

ünnepnap van.

1978. március 15-én Bátky László közölt Respublica címen egy írást a forradalom

apropóján, egy 1931-ben megjelent, Petőfi verseit is tartalmazó kötetről. Bővebben

foglalkozik az előszóval, amit Dalibor Krno írt. Dalibor Krno egy nagyon magával ragadó

előszót fogalmazott meg, meghatóan írt Petőfi szüleiről és származásáról, amely nagy

hatással lehetett Petőfi Sándor későbbi tevékenységére. Március 15-i tevékenységéről így

írt: „Petőfi Sándor nem várt tovább, s a néppel, mint az ifjúság vezére erőszakosan vívta ki

62

Vasárnapi Új Szó, 1972. március 12, 8. 63

Új Szó, 1972. március 15, 3. 64

Új Szó, 1972. március 16, 2. 65

Új Szó, 1973. március 14, 4.

34

a szabadság alapját képező szellemi szabadságot, a gondolat kifejezésének szabadságát, a

sajtószabadságot.’’66

Továbbá leírta, hogy Petőfi Sándor egy néppel szemben sem

ellenséges, ő nem a nemzeteket, hanem a társadalmi rétegeket veszi figyelembe, az ő

ellenségei az uralkodók, a Habsburgok, nem pedig például az osztrákok vagy a németek.

1979-től a rendszerváltásig az Új Szóban nem foglakoznak bővebben a márciusi

eseményekkel. Egyetlen írás sem jelenik meg, amelyik a Szabadságharccal, vagy netán

Petőfivel foglalkozna. Az ünnepről csupán az Új Szó utolsó lapján megjelent cikkelyekben

tesznek röviden említést, ami ki is merül annyiban, hogy ezen a napon robbant ki a magyar

forradalom 1848-ban. Némelyik számban a másnap megrendezésre kerülő pozsonyi Petőfi

szobor koszorúzását jelentik be. Ezek alapján kijelenthető, hogy a kommunista rezsim az

Új Szón keresztül próbálta az 1940-es 1950-es években a kommunista eszmékre rábírni a

magyar anyanyelvű lakosságot. Ekkoriban jelent meg a legtöbb 1848-49-es illetve Petőfi

Sándorral foglalkozó írás. Ezek közül főleg a Petőfi Sándorral foglalkozó írások voltak

azok, amelyek párhuzamot tudtak vonni a kommunizmus eszméivel. Petőfi Sándort, mint

proletár harcost mutatták be, aki a népért küzdött az elnyomó burzsoázia ellen, ugyanakkor

a márciusi ifjak vezetője volt, amivel a csehszlovák fiatalságot próbálták aktivizálni. Szóba

hozták még családi gyökerei is, amellyel a szlovák-magyar viszonyt igyekezhettek

enyhíteni. Petőfiéhez hasonló szerepet kapott még Táncsics Mihály is, akit mint az első

kommunista eszméket valló aktivistaként mutatnak be, ugyanakkor élete is

összeegyeztethető volt a szegény proletár néptömegekével, akik Táncsicsra, mint egyfajta

hősre tekinthettek. Az osztályellenség képét Batthyány Lajosban találták meg. Őt úgy

állították be, mint a nép és a proletárok és ellenségét, aki összejátszott az elnyomó

Habsburgokkal, nem hajtotta végre teljes mértékben a földosztást, és hátráltatta a magyar

ügy kibontakozását.

66

Új Szó, 1978. március 15, 5.

35

6. Augusztus 20. az Új Szóban

Augusztus 20. eredetileg Szent István királyunk ünnepe. Ezen a napon mostanság is

őt ünnepeljünk, rá és tetteire emlékezünk. A kommunizmus ideje alatt István király mivolta

nem volt összeegyeztethető a kommunista gondolkodással, és rezsimmel, ezért, a

kommunista vezetés megpróbálta az ünnepnapot átalakítani. Ennek okán ütemezték

augusztus 20-ra az új magyar alkotmány kiadását. Az itteni sajtó is próbálta elfeledtetni

augusztus 20-nak valós jelentését és a magyar alkotmány kiadásával összekapcsolni azt,

ugyanis Csehszlovákiában jelentős magyar kisebbség élt, akik előzőleg augusztus 20-án

szintén Szent István királyra emlékeztek.

Az Új Szó is ezt a mintát követte kiadásának második évében, és augusztus 20-án

az új magyar alkotmány megszületését a címlapon közölte. Az új alkotmány kijelenti, hogy

a hatalom a dolgozó népé, és a parasztoké, az alkotmány megszavazása után pedig Rákosi

Mátyást és a Magyar Dolgozók Pártját ünnepelték. 67

Az alkotmány megszavazásával az

Új Szó már az előző nap kezdett foglalkozni, bővebb beszámolót írtak Rákosi Mátyás

parlamenti beszédéről, ahol hangsúlyozza a szovjet felszabadítást, a nép hatalmát, a

tervgazdálkodás várható eredményeit, valamint a nemzetiségek közötti békét, és

egyenrangúságot.68

Ez utóbbit maga az írás szerzője is kiemeli, amivel valószínűsíthető,

hogy az itteni szlovák-magyar viszonyokra akart hatni.

A következő évben újra említést tesznek az alkotmány napjáról és a Magyar

Népköztársaság Kiváló Művésze díjazottjairól írnak. Érdekesebb az írás mellett látható

három vers, amelyből kettő, Zelk Zoltán Oly Egyszerű, és Kuczka Péter Alkotmányunk Van

című verse, amelyek az új alkotmányt méltatják. A harmadik vers, Devecseri Gábor:

Egymásba tágultak országaink, a soknemzetiségű Szovjetuniót méltatja, és azt hogy

milyen jól megélnek egymással az itt élő népek.69

Mindhárom vers erősen propagisztikus,

a Szovjetunió és az új magyar alkotmány dicsőítésére szolgálnak.

1951 augusztusában az Új Szó címlapján jelent meg Füredi József írása,70

aki

Magyarország pozsonyi főkonzulja volt akkortájt. Füredi József hangsúlyozza, hogy

Magyarországnak ezer éves történelme során most van először olyan alkotmánya, amely a

dolgozó nép érdekeit nézi, és őket szolgálja. Elmondja továbbá, hogy ezt a Szovjet

67

Új Szó, 1949. augusztus 20, 1. 68

Új Szó, 1949. augusztus 19, 1. 69

Új Szó, 1950. augusztus 20, 4. 70

Új Szó, 1951. augusztus 20, 1.

36

csapatok felmentő seregének köszönhetik, akik elüldözték a nácikat, és elhozták a békét.

Kiemeli, hogy Magyarország a szovjet felszabadítás óta milyen jól teljesít, az

tervgazdálkodás, mely már a falvakra is átterjedt, jól működik, az ország célja a dolgozók

életszínvonalának felemelése. Adatokat közöl az államkézben lévő traktorok számáról, a

termelés növekedéséről, leírja például, hogy az állami gazdaságok növekedése az előző

évhez képest 53%. Beszél még az osztályellenségekről is, akiket rendre sikerül visszaverni

folyamatos ellenszegülési próbájuk ellenére.

1953-ban az Új Szó újra Füredi József beszédét idézte. Kiemelték az ünnep

fontosságát, és hangsúlyozták, hogy ezen a napon az alkotmánnyal együtt a Szovjetuniót is

ünnepelni kell, mert nekik köszönhető, hogy Magyarország ilyen gyorsan fejlődik.

Kimondják, hogy Magyarországon lezárult az a kor, amikor a munkásokra nyomor és

munkanélküliség volt jellemző. Ezután a csehszlovák és magyar munkások

munkaversenyéről beszél, akik örömmel konstatálják egymás győzelmeit, ezzel is

igyekezve a szlovák-magyar viszonyt propaganda útján jobb útra téríteni. Az írás célja itt is

Szent István ünnepének elfeledtetése.71

A következő évben volt az új magyar alkotmány 5. évfordulója, ami a vezetés

szerint megvalósította a legnagyobb magyarok és vértanúk szabadsággondolatát,

törekvéseit. Az új alkotmánnyal beteljesedett a népuralom, a proletárdiktatúra, és egyben

megszűnt az ezer éves elnyomás időszaka. Az Új Szóban megjelent írás tárgyalja, hogy

milyen változásokat hozott magával az új alkotmány, mint a tervgazdálkodás létrejötte,

amely elősegíti a gazdaság gyorsabb növekedését. Magyarországon megszűnt a

munkanélküliség, az új alkotmány bevezetése óta több mint fél millió lakos jutott

munkához, a munkások ingyenes betegbiztosítást kapnak, és az iskolák tanulólétszáma is

többszöröse a világháború előtti éveknek. A nők egyenlő munkabért kapnak a férfiakkal,

támogatják a fiatalságot, a családok állami lakásokhoz juthatnak, állami kölcsönöket

vehetnek fel, és ingyenes telkekhez is juthatnak.72

Az írásban szerepelt állítások,

természetesen nagyon pozitív dolgokat tartalmaznak, megpróbálják kiemelni az alkotmány

jó oldalait, és olyan dolgokat hangsúlyoznak, amik minden munkásembernek a kedvére

valók, ezzel is erősíteni próbálják a rendszerbe vetett hitet, a közemberek közt.

1955-ben is említést tesznek a dolgozó nép új alkotmányának ünnepéről, amiben

kettő, a kommunista hatalomátvétel óta virágzó üzemet mutatnak be.73

Az egyik a komlói

71

Új Szó, 1953. augusztus 20, 3. 72

Új Szó, 1954. augusztus 20, 4. 73

Új Szó, 1955. augusztus 20, 4.

37

szénbánya, amely 1945-óta óriási fejlődésen ment át, a másik üzem pedig a budapesti

Ikarusz gyár. Az Ikarusz gyár is nagy fellendülést tud maga után, termelése a sokszorosára

növekedett, és már számos külföldi országba is exportál autóbuszokat, így Németországba,

Lengyelországba, Romániába, Finnországba, sőt egészen Egyiptomba.

1956-ban nem jelent meg írás az alkotmány ünnepéről, 1957-ben is csak keveset

írnak, aminek oka valószínűleg az 1956-os magyar forradalom. Az előbb említett számban

csupán annyit írnak, hogy az alkotmány napjának alkalmából kitüntették az

ellenforradalom elesett hőseinek hozzátartozóit, ahol jelen volt Kádár János is.74

1959-ben említik először Szent Istvánt augusztus 20. kapcsán, ám ekkor is nevetség

tárgyává teszik, miszerint az emberek hiába imádkoztak a Szent Jobb karmenetkor

Istvánhoz, az nem segített rajtuk, és az emberek ugyanúgy nyomorogtak. Azután jött a

forradalom és elkezdték ünnepet kenyérünnepnek hívni. 1949-ben már az alkotmány

ünnepeként tartották számon, ami elhozta az embereknek azt, amit Szent István nem, a

jólétet, a munkát, és a nemesség sanyargatásának eltűnését. Az új alkotmány már

törvénybe foglalta a munkások jogait, és az állam is úgy meggazdagodott, amiről ezer évig

csak álmodhatott. A magyar és a földművelés ipar megnőtt, megszűnt a munkanélküliség,

új iskolák nyíltak, ahol mindenki tanulhatott. A magyar népnek tehát ez az igazi ünnepe,

nem pedig a Szent Istváni ünnep.75

Ezután sokáig nem jelenik meg semmilyen írás az augusztus 20.-i ünnepekről.

Legközelebb csak az 1968-as Új Szóban találkozhatunk erről szóló írással, ami a

Népszabadság ünnepi számából szemezget. Ebből kettő érdekes elemet emel ki az Új Szó.

Az egyik Csehszlovákiával kapcsolatos, ahol a hat kommunista ország pozsonyi

találkozójáról írnak. Itt egyeztek meg abban, hogy Csehszlovákia megvédi szocialista

rendszerét, és leszámol a revizionistákkal, a kártékony elemekkel, valamint hűséges marad

a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez egyaránt. A másik kiemelt elem a

sajtószabadságról szól, ahol Mesterházi Lajos írótól idéznek. Mesterházi egy fiatal

kollégáját inti arra, hogy, meg kell találnia az igazságot és szolgálnia is kell azt, csak így

érhet valamit a szava, ugyanis az igazság ellen nincs cenzúra.76

Az első kiemelt hírben

nagyon látszódik, hogy megpróbálják felszólítani Csehszlovákiát arra, hogy fejezze be az

emberarcú kommunizmus kiépítését, és térjen vissza az ezelőtti kommunista eszmékre.

Mint tudjuk ezt csak a szovjet seregek megszállása tudta megállítani. A rákövetkező évben

74

Új Szó, 1957. augusztus 20, 9. 75

Új Szó, 1959. augusztus 20, 3. 76

Új Szó, 1968. augusztus 20, 3.

38

csak egy szűkebb beszámoló jelent meg az alkotmánynapi ünnepségekről, miszerint

Mosonmagyaróváron Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke, Budapesten pedig Fehér Lajos

kormányelnök helyettes mondott beszédet, ahol gratulált a munkásoknak és a gyárak

vezetőinek az évek során elért sikerekért.77

Az új évtized első évében az Új Szó nem kerülte meg az augusztus 20-i

megemlékezésről szóló írásában Szent Istvánt se, hiszen ekkora esett születésének ezredik

évfordulója is. Az Új Szó írása alapján, Magyarország egész területén ünnepségeket

tartottak, a legnagyobb természetesen Budapesten volt. A parlament előtt felavatták az új

tiszteket, a Dunán a hadsereg bemutatója zajlott, amit este tűzijáték zárt le. A magyar

politikai eliten kívül jelen voltak a szovjet vezetők is. Debrecenben virágkarnevált

tartottak, ahol a kocsik az egész Szovjetunióból hozott virágokkal voltak feldíszítve.

Keszthelyen is tartottak ünnepséget, országos nemzetiségi fesztivál volt, ahol szerb, horvát,

szlovák együttesek is a színpadra léptek.78

A következő évben ünnepelték az alkotmány megszületésének 22. évfordulóját. Az

ünnep alkalmából nagygyűléseket, munkás- és paraszttalálkozókat tartottak, valamint

aratási ünnepséget is. Az ünnepségek központja most is Budapest volt, ahol a szokásokhoz

híven felavatták az új tiszteket, majd egy kétórás dunai parádé kíséretében a hadsereg

bemutatója volt látható. A Népszabadság arról írt, hogy Magyarországnak a szovjet

csapatok általi felszabadítás nyitotta meg az utat a társadalomi fellendüléshez, valamint a

szabadsághoz. Miután az 1949-es alkotmányban meghatározott szocializmus megalapozása

már valósággá vált, új bizottságot választottak, amely az alkotmány módosításával fog

foglalkozni.79

1972-ben ugyan nem jelent meg az eseményekkel foglalkozó írás, de a következő

évben már a címlapon tudósított az Új Szó az augusztusi ünnepségekről. Budapesten a

szokásos forgatókönyv játszódott le, tisztavatás a parlament előtt, dunai parádé, majd este a

tűzijáték. Érdekesség Czinege Lajos nemzetvédelmi miniszter beszéde, aki hangsúlyozza,

hogy tovább kell erősíteni a szocialista államok hadseregeit a NATO országok haderejének

korszerűsítése okán, valamint méltatta a Varsói Szerződés hadseregeinek

együttműködését.80

1975-ben Gárdos Miklós írása olvasható az Új Szó augusztus 20-i számában,

amelyben főleg Magyarország gazdasági fellendülésével foglalkozik. Ezen a napon

77

Új Szó, 1969. augusztus 20, 2. 78

Új Szó, 1970. augusztus 21, 3. 79

Új Szó, 1971. augusztus 20, 2. 80

Új Szó, 1973. augusztus 21, 1.

39

rengeteg új gyártelepet, lakást, kulturális épületet adnak át, hogy az ünnep, sok helyen még

emelkedettebben teljen. Az építkezéseket korábban úgy időzítették, hogy az átadások

egybeessenek az ünnepekkel. Megemlíti az új pécsi gyártelepet, a szolnoki vasútállomást,

és a hortobágyi kiállítást is. A végén Kádár XI. kongresszuson elhangzott beszédéből

merít, miszerint nem szabad félni a változásoktól, ami már nem működik, jól azt le kell

cserélni.81

1978-ban is hasonló tartalommal jelent meg az Új Szó ünnepről szóló írása.

Budapesten kívül többek között Békéscsabán és Debrecenben is megemlékeztek, ahol az

MSZMP titkárai és politikai megbízottai tartottak beszédeket.82

A következő évben volt az alkotmány megszületésének harmincadik évfordulója,

ennek kapcsán Apró Antal, az országgyűlés elnökének szavait idézte az Új Szó, aki

Túrkevén tartott beszédet. Kiemelte azt a társadalmi és gazdasági fellendülést, amelyet a

magyar nép elért a az új 1949-es alkotmány bevezetése óta.83

A 80-as években is hasonló felszólalásokról szóltak az Új Szó írásai, ahol például

Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese kiemelte, hogy tovább szeretnék erősíteni

viszonyukat a Szovjetunióval. Németh hangsúlyozta azt is, hogy ellen kell állniuk az

imperialista katonai tevékenységeknek, amelyek meg akarják változtatni azt a katonai

egyensúlyt, ami eddig megőrizte a békét.84

Az írásokban szó esett még a szokásos

ünnepségekről, és az új iskolák, valamint gyárak átadásáról.85

81

Új Szó, 1975. augusztus 20, 2. 82

Új Szó, 1978. augusztus 20, 2. 83

Új Szó, 1979. augusztus 20, 2. 84

Új Szó, 1985. augusztus 21, 3. 85

Új Szó, 1981. augusztus 20, 3.

40

7. Március 15-e és augusztus 20-a a Csallóközben

Az országos Új Szóval ellentétben a Csallóköz egy regionális lap, amely 1960.

január 6-tól jelent meg Žitný ostrov- Csallóköz néven. Először a Szlovák Kommunista Párt

Járási Bizottsága majd a Járási Nemzeti Bizottság kiadásában jelentek meg számai. A

Csallóközt először Somorján, majd Dunaszerdahelyen adták ki. Magyar változata 1962 és

1966 között önállóan jelent meg, azonban 1967-től 1969-ig szünetelt. Ekkor indították újra

a kétnyelvű változatot, mely 8- 12 oldalon jelent meg. Önállóan újra 1990-ben jelent

meg.86

A Csallóköz számaiban csupán egyetlen említés található, amely a magyar nemzeti

ünnepekkel hozható összefüggésbe, mégpedig egy Dunaszerdahelyen megtartott új kenyér

ünnepről.87

A Csallóköz tudósít az eseményről, ami alapján Ollé Július tartott beszédet.

Beszédében méltatta a járás legjobban teljesítő szövetkezeteit, kihirdette a termelési

verseny győzteseit. Az írás alapján a beszéd után kulturális műsorok következtek. A

Csallóköz további számaiban semmilyen utalás nem található az ünnepekkel kapcsolatban.

A lap általában a járási szövetkezetekben elért sikerekről, járási eseményekről ír. Annak,

hogy a magyar ünnepekről nem ír több oka is lehet. A Csallóköz csak egy regionális lap

volt, amely nem foglalkozott külpolitikai eseményekkel sem, így a magyarországi

eseményekről sem ír, kétnyelvű lap volt, így az is befolyásolhatta azt, hogy ne írjon a

magyar eseményekről, valamint a cenzúra is könnyebben tudta befolyásolni a kis

példányszámban kiadott lapot. Ezek alapján kijelenthető, hogy a Csallóköz nem

foglalkozott a magyar nemzeti ünnepekkel, inkább a hétköznapi dolgokról írt, mint a

mezőgazdaság, ipari fejlesztések a régióban, illetve az aktuális regionális

sporteredményekről.

86

Fónod Zoltán (szerk): A cseh/ szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004, Madách-Posonium,

Pozsony, 2004, 63. 87

Csallóköz, 1980.augusztus. 17, 1.

41

Befejezés

Munkám során felvázoltam a két legfontosabb nemzeti ünnepünk március 15. a

magyar szabadságharc ünnepének történetét, valamint augusztus 20. Szent István

ünnepének történetét

A két ünnepnap fejlődésének történeténél, jól megfigyelhető a mindenkori politikai

hatalmak eszméinek hatásai, amelyek rányomták bélyegeit az ünnepekre. Ilyen volt

március 15.-nél többek között Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, vagy akár Táncsics Mihály

szerepe is, akiket az aktuális politikai hatalom mindig próbált a saját képére formálni. A

Horthy korszakban a szabadságharc két ikonikus helyszínét Világost és Aradot ragadták ki,

mivel ezek a forradalom tragédiájának helyei. Ezt könnyen össze tudták egyeztetni a

Trianoni megaláztatással, és ez által revíziós terveikkel. De hasonló változás történt a

kommunista eszmék hatalomra jutásával is. Itt a központi alakok Petőfi Sándor és Táncsics

Mihály lettek. Őket, mint a nép vezéreit, szószólóit, és mint a nép harcosait mutatták be,

így a forradalomi eszmék és a kommunista proletárhatalmi eszmék közt tudtak valamiféle

párhuzamot vonni, és így tudtak az emberekre is hatni.

Hasonló volt a Szent Istváni hagyomány sorsa is. Az ünnepnapot a politikai

hatalom nézeteitől függően többször megszüntették, megmásították. Ilyen alternatívák

voltak többek között az új kenyér ünnepe, valamint az új szocialista alkotmány ünnepe. Az

új kenyér ünnepe egy már régebbi hagyományokra visszanyúló ünnepnap, melyet a

kommunizmus alatt újraélesztettek, és ezzel, valamint az 1949-ben kiadott új szocialista

alkotmánnyal próbálták az emberek elméjéből kitörölni Szent István ünnepének

hagyományát.

Az Új Szó egyes számainak elemzésénél is nagyon jól megfigyelhetők ezek a

kommunista eszmékre jellemző ünnepnapformázások. A márciusi eseményekre emlékező

számokban szinte mindig Petőfi Sándor volt a központi alak, akit mint a nép hősét, az

egyszerű parasztok szószólóját mutatták be. Az ő alakjával akarta a kommunista

propaganda meggyőzni a lakosságát a rendszer helyességéről, valamint ezzel akarta maga

mellé állítani az alsóbb rétegek lakosságát. Az Új Szó írásaiban kerüli Szent István alakját,

augusztus 20. környékén általában az új magyar alkotmányról emlékezett meg, és a

Budapesti ünnepségek főbb mozzanatait mutatta be. Szent Istvánról csupán két számban

tesz említést. Az első említés 1959-re datálható, ám ekkor a Szent Jobb kifigurázása volt a

42

céljuk, ugyanis az emberek hiába imádkoztak hozzá az nem segítette meg őket. A másik

említés 1970-ben volt, ugyanis ekkor volt Szent István születésének ezredik évfordulója.

Úgy gondolom, hogy a korabeli Új Szó írásainak feltérképezésével, jól

megismerhető a szocializmus alatti propaganda, valamint a történeti események elferdítése,

és ez által egy pontosabb képet kapunk nemzeti ünnepeinkről.

Az országos Új Szó- val ellentétben, a regionális Csallóközben csupán egyetlen

említés található, amely nemzeti ünnepeinkhez köthető, méghozzá egy új kenyér ünnepség

Dunaszerdahelyről. A Csallóközben, általában a régió mindennapjairól, a termelői

szövetkezetek sikereiről írtak, és nem foglalkoztak külpolitikai, illetve nemzetiségi

kérdésekkel. Ez valószínű annak is betudható, hogy ez egy kétnyelvű újság volt, így nem

foglalkozott külön a magyar eseményekkel, illetve a cenzúra is nagyobb befolyást tudott rá

kifejteni.

43

Resumé

15. marca maďarský národ oslavuje sviatok revolúcie a boja za nezávislosť z roku

1848-49. Sviatok podľahol viacerým zmenám počas rokov, politický obsah sa vždy zmenil

podľa aktuálnej vlády. Po skončení boja za nezávislosť ju zakázali a až po Rakúsko-

Uhorskom vyrovnaní sa mohlo znova verejne oslavovať. Počas Hortyho vlády prirovnávali

k revizionistickým ideám, boj o nezávislosť sa stala symbolom Maďarska pred Trianonom.

Po druhej svetovej vojne, po príchode sovietskej armády, Maďarská republika sa stala

súčasťou Sovietskeho zväz, a tým pádom aj sovietska veľmoc si nárokovala tento sviatok.

Oni si sviatok revolúcie a boja za nezávislosť vyhlásili za sviatok robotníkov a proletárov.

Hlavnými osobnosťami sa stali Sándor Petőfi a Mihály Táncsics, ktorý boli služobníkmi

národa a nevoľníkov, ktorí sa pokúšali bojovať proti buržoázie, panovníckej triede.

V Maďarskej republike tento sviatok zo začiatku nebol štátny sviatok, vláda sa snažila

zakázať uskutočnenie spomienkovej slávnosti, lebo boli väčšinou protivládne. V 70.-tych

rokoch vláda, aby predišla spontánnym podujatiam, začala organizovať vlastné slávnosti,

ale ich popularita bola extrémne nízka. Medzi ozbrojeným bezpečnostným orgánom

a návštevníkmi udalosti boli väčšinou nezhody a neskôr aj fyzické násilie. Ako napríklad

bitka pri Lánchid v roku 1986, ktorá bola vyprovokovaná zo strany polície. V roku 1989 už

bolo cítiť, že na dosahu je zmena režimu, veľa demonštrantov prišlo na spomienkovú

slávnosť, kde Jánosa Kádára vyzvali na rezignáciu z postu, spísali vlastných 12 bodov

a symbolicky obsadili budovu maďarskej televízie.

V ČSSR tieto spomienkové slávnosti celkom zakázali. Po vzniku prvého štátu

ČSSR Maďarov žijúcich na tomto území celkom zbavili ich národných symbolov

a nemohli osláviť ich národné sviatky. Počas komunizmu nenastali žiadne výraznejšie

zmeny ohľade spomienkových slávnosti, napriek tomu miestna tlač v maďarčine si

pripomenulo tento sviatok, nakoľko sovietsky zväz podporovalo mierumilovné

spolunažívanie.

20. augusta si pripomíname deň vyhlásenia za svätého I. Štefana. Tento sviatok bol

zaradený medzi cirkevné sviatky počas panovania Ľudovita Veľkého z Anjou. Na začiatku

XVII. Storočia Benedikt XIV znížil počet cirkevných sviatkov, tým pádom aj tento

sviatok. Až za panovania Márie Terézie reinkarnovali tento sviatok a neskôr vďaka nej

Svätá pravica bola prevezená na Budu. Po potlačení odporu v roku 1849 sviatok svätého

Štefana bol znova zakázaný, ale po Rakúsko-Uhorskom vyrovnaní a počas obi dvoch

44

svetových vojnách znova mohli oficiálne oslavovať. Počas komunistického režimu sviatok,

kvôli jeho obsahu nemohli verejne prijať, kompletné vymazanie by na druhej strane nebolo

prijateľné, tak zmenili jeho duchovnú a obsahovú charakteristiku. Napríklad takto sa stala

sviatkom nového chleba 20. august. a po roku 1949 sviatok novej maďarskej ústavy.

Sviatok nového chleba je sviatok s koreňmi zo stredoveku, ktorý obnovili prvý krát v roku

1899 a ich cieľom bolo zachovávanie ľudových tradícii. Hlavným mestom tohto podujatia

sa stalo mesto Szeged, kde organizovali obrovské oslavy. Dve konkurenčné idei zápasili

medzi sebou, jedna na základe ľudových tradícii predstavovanej Jozefom Hübnerom

a podľa Belu Pauliniho okázalejšie, impozantnejšie a nakoniec zvíťazila druhá idea Belu

Pauliniho. Po tomto rozhodnutí sviatok nového chleba oslavovali s veľkou okázalosťou

a boli organizované aby ohúrili ľud. Na týchto podujatiach sa ukázali aj hlavy štátu

a vrchné orgány. Sviatok nového chleba oficiálne oslavovali v deň Peter – Pál a nie 20.

augusta. Počas komunizmu sa to zmenilo a sviatok posunuli na deň svätého Štefana.

V rokoch socializmu sviatok nového chleba splynul zo sviatkom novej maďarskej ústavy

a tento deň sa stal aj posledným termínom odovzdania poľnohospodárskej plodiny.

Symbolika chleba síce ostala ale charakter sviatkov sa už úplne zmenil.

V ČSSR po trianonskej mierovej zmluve, ktorá riešila hranice maďarského štátu,

zakázali oslavy všetkých národných sviatkov. Zaviedli nové sviatky, ako napríklad vznik

Československej republiky, alebo narodenie T.G. Masaryka. Maďarský národ prijal tieto

sviatky s pasivitou, nezúčastnili sa spomienkových slávností a neozdobovali si svoje

príbytky. Oni skúšali naďalej udržiavali kult Svätého Štefana. Tento sviatok v tých rokoch

mohli oslavovať iba v kostoloch, kde venovali bohoslužbu pre Svätého Štefana a spievali

si maďarské piesne. Štát aj tieto bohoslužby chcel obmedziť, viackrát vyhlásili, že 20.

august nie je dňom Svätého Štefana. Slovenská cirkev definitívne v roku 1931 zakázala

spomienkové slávnosti na počesť 20. Augusta a vyhlásili, že to už je iná krajina, iný štát

a tu sa Svätý Štefan neoslavuje.

Po druhej svetovej vojne československú republiku obsadila sovietska armáda

a začalo sa vybudovanie komunistického režimu. V novom režime sa zmenila pozícia

národných menšín a v roku 1948 vznikla najdôležitejšia tlačová organizácia Új Szó. Új Szó

zo začiatku mal týždenníkový charakter a prvé vydanie sa uskutočnilo 15.decembra 1948.

V Új Szó permanentne publikovali články ohľade revolúcie a boja za nezávislosť z roku

1848-49, ktoré nielen mali pripomínať túto udalosť, ale bol aj účinným propagačným

efektom. Hlavnými postavami sviatku boli Sándor Petőfi, Lajos Kossuth a Mihály

Tancsics, ktorý sa stali hrdinami ľudu a predstaviteľmi proletárskej vôle a ďalej Sándora

45

Petőfiho, ako priebojníka mladých. Jeho a Mihálya Tancsicsa, ako hrdinov z jednoduchých

rodín, chcela z nich komunistická propaganda urobiť príklad pre pracujúcu triedu.

Písomnosti sa zaoberali hlavne ich vlasteneckými činmi, životom a ich činnosťami proti

buržoázie. Oproti udalosťami z marca 1848, Új Szó ohľade sviatku Svätého Štefana

nepublikovali nič, nakoľko osobnosť Svätého Štefana nedalo súladiť s komunistickými

ideológiami. Namiesto toho aj Új Szó spomína na sviatok novej maďarskej ústavy, ktorá

bola schválená v roku 1949, ospevuje novú ideológiu a poukazuje na udalosti

organizované na počesť toho sviatku. Osobnosť Svätého Štefana sa opisuje iba dva krát, po

prvé keď v roku 1959 sa posmieva Svätej pravici a po druhé v roku 1970 pri príležitosti

narodenia Svätého Štefana pred 1000 rokmi. Új Szó v oboch prípadoch národných

sviatkov preukazuje silný propagandistický vplyv, ktorými chce medzi ľuďmi propagovať

komunistickú ideológiu.

Oproti celoštátnym novinám Új Szó, v regionálnej tlači Csallóköz len jediný krát sú

spomenuté národné sviatky, presnejšie sviatok nového chleba, slávnosť sa konala

v Dunajskej Strede. V týždenníku Csallóköz väčšinou boli publikované články, ktoré sa

zaoberali každodenným životom roľníckych družstiev a nezaoberali sa medzinárodnou

politikou a otázkou národnostných menšín. Jedno z možných vysvetlení je aj to, že tento

týždenník bol publikovaný dvojjazyčne, tým pádom sa nezaoberali zvlášť s udalosťami

v Maďarskej republike a takisto vo väčšej miere bol tento týždenník cenzurovaný.

46

Irodalomjegyzék

Felhasznált sajtó:

1. Csallóköz 1960-1989

2. Rubicon 2007. 03.

3. Új Szó 1948-1989

Felhasznált szakirodalom:

1. Fónod Zoltán (szerk): A cseh/ szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004,

Madách-Posonium, Pozsony, 2004.

2. Kovács Ákos: Kitalált hagyomány, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006.

3. Michela, Miroslav: Percepcia svätého Štefana na Slovensku v medzivojnovom

období. In: Hlavačka, Milan- Mareš, Antoine, Paměť míst, událostí a osobností:

Historie jako identita a manipulace, Historický ústav, Praha, 2011.

4. Simon, Attila:Maďarská komunita,štátna moc a 15. marec v období prvej

Československej republiky. In Macho, Peter a kol. : Revolúcia 1848/49 a historická

pamäť, Historický ústav SAV, Bratislava, 2012.

5. Škvarna, Dušan: Obraz rokov 1848/49 v slovenskej kultúre( od polovice 19.

storočia po súčasnost). In: Macho, Peter a kol. : Revolúcia 1848/49 a historická

pamäť, Historický ústav SAV , Bratislava, 2012.

Internetes források:

1. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól, A Fórum Intézet Internetes

lexikona, http://adatbank.sk/lexikon/uj-szo/

2. Hermann Róbert: Mit kezdjünk 1848-cal?, Magyar Narancs,

http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hermann_robert_mit_kezdjunk_1848-cal-

54323

47

3. Illés Judit Éva: Ünnepünk története, Magyar Hírlap online,

http://www.magyarhirlap.hu/unnepunk-tortenete

4. Kovács Ákos: Az Új Kenyér ünnepe, Beszélő Online,

http://beszelo.c3.hu/04/0708/09kovacs.htm

5. A lánchídi csata, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20110315_a_lanchidi_csata

6. Augusztus 20: az ünnep története, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete

7. Az átpolitizált március 15, Múlt- kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20130315_az_atpolitizalt_marcius_15

8. M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11. ? Egy nemzeti ünnep

viszontagságai, Múlt-kor történelmi portál, http://mult-

kor.hu/20100215_marcius_15_vagy_aprilis_11__egy_nemzeti_unnep_viszontagsa

gai

9. Németh Máté: 1989. március 15: a diktatúra halottas menete, Múlt-kor történelmi

portál, http://mult-

kor.hu/20140314_1989_marcius_15_a_diktatura_halottas_menete?pIdx=3