Kossuth-historiográfia. A Kossuth-kép kialakulása és változásai 2002-ig (Kézirat)

Paksa Rudolf

Kossuth-historiográfia. A Kossuth-kép kialakulása és változásai 2002-ig.

Paksa Rudolf: Kossuth-historiográfia 1

Bevezetés

Dolgozatom célja egy Kossuth-historiográfia elkészítése. Nem szeretnék illúziókat kelteni, s nemvállalkozhatom a Kossuthról eddig megjelent írások mindegyikének feldolgozására sem, hiszen adolgozat megírására fordított idő, s a mögöttem álló kutatói tapasztalat ehhez nem elég. A Kossuth-kutatás, mint annyi más modern történelmi témakör, a bőség zavarával küzd. Több mint 5000 könyv,kiadvány, és megszámlálhatatlan kézirat, újságcikk foglalkozik a reformkor kiemelkedő politikusával.Jellemző az anyag nagyságára, hogy teljes Kossuth bibliográfia sem készült mindmáig,1 a napjainkbanlegjobbnak tekinthető Fatér Bernadett 52 oldalas (!) munkája.2 Kossuthról nem csak a történészek írtak,hanem megszámlálhatatlan ismeretterjesztő, népszerűsítő mű foglalkozott alakjával; végeláthatatlansorokba rendezhetők a róla megjelent újságcikkek, valamint a politikusok és hivatalos megemlékezőkszájából elhangzott méltatások. Írásomban arra vállalkoztam, hogy az elmúlt mintegy százötven évbenkialakult Kossuth-képet vizsgáljam elsősorban a történeti szakirodalom, másodsorban az új eredményeketközvetítő ismeretterjesztő művek alapján. (Nem vizsgáltam, noha érdekes téma lenne a sajtóban, s atankönyvekben megjelenő Kossuth-képeket.) Munkámban a Kossuth irodalom lényeges és jellemződarabjaival foglalkozom. Úgy gondolom, hogy e historiográfiai tanulmány kettős célzatú lehet: egyrésztleírja a Kossuth-kép változását, mint folyamatot 2002-ig, másrészt látleletet ad az egyes művekmegírásának koráról (mit hangsúlyoztak, hogyan látták és láttatták egykor az egyes problémákat).3

Munkám szerkezeti tagolása a feldolgozandó anyag elkülönülése révén, mondhatni adta magát, aKossuth Lajos életútjának egyes részeit feldolgozó műveket fogom elemezni. Az életút tekintetébenadódott a belső tagolás: a reformkori felívelést a szabadságharc zenitje követi, majd az emigrációhanyatlása zárja e fejezetet.

Azonban mielőtt elkezdeném a Kossuth életútját feldolgozó művek vizsgálatát, hasznosnak véltemáttekinteni a Kossuth életének egyes részleteit feltáró forráskiadások megjelenési rendjét, mivel a történetikutatásnak és a korrekt történetírásnak ezek nélkülözhetetlen kellékei. Lehet úgy beszélni és írni egytémáról, hogy nem rendelkezünk a források ismeretével, de ez esetben művünk nem járul hozzá atörténeti megismeréshez, csupán összegzője lehet korunk általánosan elfogadott vélekedéseinek, melyektöbbnyire inkább sejtéseket és feltételezéseket, mintsem kutatással alátámasztható ismereteketközvetítenek.

Vizsgálom továbbá, hogy a Kossuthra emlékező utókor milyen módokon állít emléket hősének:Kossuth-szobrok és ábrázolások, Kossuth személyét érintő énekek, a Kossuth-díj és a Kossuth Szövetségugyanúgy bekerült az elemzésbe, mint az, hogy a helytörténeti munkákban hogyan jelenik meg Kossuth.

A dolgozatot záró, s egyben leghosszabb fejezetében igyekszem egy összképet megrajzolni: aKossuth-kép kialakulását és annak változásait veszem szemügyre.

Az elmondottakból következik, hogy munkámat újabb művek bevonásával mennyiségileg, az egyesrészkérdéseket alaposabban feldolgozva pedig mélységében is lehet bővíteni. Úgy érzem azonban, hogymint a témával foglalkozó úttörő dolgozatnak nem a hiányosságait illik felróni e bevezetőben, hanem azelvégzett munkát meghatározni: átfogó képet kívántam alkotni a nehezen belátható méretű Kossuth-irodalomról, mely alapot nyújthat a továbblépésre.

1 „A Kossuth-irodalom mennyiségben és kiterjedésben igen nagy, de e nagyság még nagyobb hiányokat takar és a kiterjedéssokszor csak az anyag szétszórtságát jelenti.” Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 1946. (atovábbiakban: Kosáry l946.) 5.

2 Kossuth Lajos (1802-1894). Válogatott bibliográfia. Összeállította Fatér Bernadett. Zalaegerszeg, 1992.3 „Néhány modern feldolgozáson, mely a Kossuth-kérdés egy-egy részletét világítja meg, ennek az irodalomnak nagy része

igen jellemző szerzőire s a korra, melyben megjelent, de magára a hősre annál kevésbé.” Kosáry 1946. 5.


Művem bibliográfiai részei a kutatás számára nélkülözhetetlen műveket – reményeim szerint –tartalmazzák. Dolgozatomban és a Kossuth-kutatásban közösnek tűnt számomra, hogy egyiket sem lehetbefejezni, csupán abbahagyni.


Forráskiadványok, naplók, visszaemlékezések

Kossuth Lajos maga rendezte sajtó alá emigrációs iratainak egy részét az 1880-82 között megjelent háromkötetben. A negyedik és ötödik kötetet1894-95-ben már Helfy Ignác, majd a hatodiktól a tizenharmadikterjedőket Kossuth Lajos fia, Ferenc adta ki 1898 és 1911 között. E kötetek hibája, hogy kortársforráskiadvány lévén, bizonyos diszkrécióval jártak el a szövegek sajtó alá rendezésekor, azaz nembeszélhetünk teljes kiadásról. Ráadásul a történeti kritika által megkövetelt igényeket sem elégítette ki amunka, ezért vált szükségesebbé a teljes anyag egy sorozatban történő újrakiadása, ami azonban csak1948-ban indul meg!

1895-ben jelent meg Székely József tanulmánya és forrásközlése Kossuth bebörtönzéséről, s azilletékes Pest vármegye erre adott reakcióiról.4 (E kötetről a reformkorral kapcsolatban ismegemlékezem.)

1948-49-ben adták ki az Országgyűlési Tudósítások anyagát három kötetben.5 A Századokbanközzétett ismertetőjében6 S. Sándor Pál írta: „Az ellenforradalmi korszak Széchenyi-kultuszával szembencsak a magyar népi demokrácia becsülhette meg méltóképpen Kossuth személyét a magyartörténettudományban.”7

Ugyancsak 1948-ban jelentek meg az első tipikusan marxista alapon válogatott tematikájúforrásközlések is. Ilyen például az 1848-1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről,8 amelyet TóthAndrás ismertetett.9 E sorba tartozik Mérei Gyula Munkásmozgalmak 1848-49 című kötete is,10 melybenegy áttekintő bevezetés után a téma első jelentős forrásközlése olvasható. Ezt Rézler Gyula ismertette.11

„Kossuth írásainak kritikai igényű kiadása 1948-ban, a forradalom és szabadságharc centenáriumánvette kezdetét. Az összes művek I-VI., XI., XIII-XV. köteteit Barta István rendezte sajtó alá, a XII.kötetet Sinkovics István. A Barta István halála miatt abbamaradt sorozat (hogy egy képzavarral éljünk),csak az 1980-as években ébredt fel Csipkerózsika-álmából, amikor Pajkossy Gábor vette át Kossuthreformkori iratainak kiadását.”12

Ember Győző 1950-ben jelentette meg a szabadságharc minisztériuma levéltári forrásainak jegyzékétés egyben regesztáját.13 E kötet az egyik legszerencsésebb levéltári forráskiadás a maga műfajában.

1951-ben ugyancsak Ember Győző adta ki a 48-as parasztmozgalmak történetének forrásait,14 melyetBarta István ismertetett a Századokban.15

Tanárky Gyula naplóját rendezte sajtó alá, látta el bevezetővel és jegyzetekkel Koltay-Kastner Jenő.16

A kötetet azért érdemes itt mindenképpen megemlítenünk, mert a jó forráskiadvány mintapéldánya. Amunkát ’H. Z.’ ismertette 1966-ban a Századok lapjain.17

Több városi vagy megyei könyvtár, illetve levéltár tette már közkinccsé Kossuthra vonatkozó forrásaitegy-egy tematikus kiadványban. Ilyen közlés A Somogyi-könyvtár Kossuth-levelei című kiadvány,18

melyben kilenc Kossuth-levelet jelentettek meg. Hosszas gondolkodás után sem értem, hogy miért kellette művet „mindenki számára hozzáférhetővé tenni, nem elsősorban tudományos céllal, hiszen az ittolvasható kilenc levélből hatot már ismer a kutatás, az eddig kiadatlan háromnak pedig inkább csak

4 Székely József: Kossuth fogsága és Pestvármegye rendei. Budapest, 1895.5 Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. I-III. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1948-49.6 Századok, 1949. 326-330.7 uo. 326.8 1848-1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről. A Vallási- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Centenáris Ügyosztály

támogatásával kiadja a Magyar – Román és Magyar – Jugoszláv Társaság. Budapest, 1948.9 Századok, 1989. 522-523.10 Munkásmozgalmak 1848-49. Az anyagot összegyűjtötte és a bevezetést írta Mérei Gyula. Budapest, 1948.11 Századok, 1989. 517-518.12 Hermann Róbert: Kossuth-emlékév, Kossuth-kiadványok, [1989-]1994. Századok, 1996. 152-163.13 Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950.14 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Budapest, 1951.15 Századok, 1951. 263-266.16 A Kossuth-emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplói (1849-1866). Timár Lajosné közreműködésével válogatta, sajtó

alá rendezte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Koltay-Kastner Jenő. Budapest, 1961.17 Századok, 1966. 535.18 A Somogyi-könyvtár Kossuth-levelei. Szerkesztette Péter László. Szeged, 1986.


érdekessége van, semmint fontossága”!19 Ezzel csak a semmitmondó és amúgy is terebélyes Kossuth-irodalom gazdagodott – a nyomdán és a szerkesztőn kívül.

Vannak úgynevezett reprezentatív kiadványok, melyekben alig pár meghatározó forrás szerepel. Úgyvélem, ilyennek készült a Deák Ferenc – Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről címet viselő kötet.20 Azismeretterjesztő irodalomban megszokott nagy szólamokban kántáló előszó legalább annyira felesleges,mint a művelt nagyközönség számára készült szómagyarázat a kötet végén. De legalább olyan szép, segyben semmitmondó mondatokban gyönyörködhetünk, mint a „Száz éve vitatkozunk a kiegyezésről”,21

„Szenteltvíz a történelemben a jó szándék”,22 „Száz éve vitatkozunk: kinek volt igaza? S ha egyikneksem? S ha mindkettőnek?”,23 „Állnak a szobrok. Deák Ferenc a haza bölcse, józan, megfontolt politikus,aki megmentette azt, ami még menthető volt maradék szabadságunkból, függetlenségünkből. KossuthLajos a tiltakozás, ellenállás mártírja, aki függetlenségünket védte, s nem alkudozott, nem egyezkedett aszabadságharcunkat vérbe fojtó Ferenc Józseffel. Állítsuk egymással szembe a szobrokat, nézzenekfarkasszemet. Figyeljük, ahogy megtörik szemükben a fény”.24 S még a Görgei árulásáról szólótarthatatlan vádat is visszhangozza fényesnek szánt, bár erősen nyelvi hibás mondatokban: „Kossuth, amitGörgey eladott: jogunkat az önrendelkezésre, hogy magunk dönthessünk magunk sorsáról, akarjavisszaszerezni”.25 Ezt követi három reprezentatív forrás közlése. Az első Deák Ferenc: Az alkotmányvisszaállításakor (Pest. 1867. február 17.), majd Deák Ferenc: A közös ügyek tárgyában készültjavaslatról (Pest. 1867. március 28.), végül Kossuth Lajos: Deák Ferencnek (Párizs. 1867. május 22.). Aleginkább használható rész a jegyzetek fejezet három oldala, melyben a két Deák-beszéd elhangzásánakés a Cassandra-levél megjelenésének körülményei, majd a vonatkozó szűkös forrás- és irodalomjegyzékkerül közlésre. Talán az oktatásban hasznát lehet venni e felületes – reprezentatív – forráskiadványnak, akutatást azonban nem szolgálja.

Hőgye István munkája, melyben a Zemplén vármegyei levéltár minden, a Kossuth családra, illetveKossuth Lajosra vonatkozó iratát közzéteszi, példaértékű forráskiadvány.26 A kötet elején Hőgye jólmegírt bevezető tanulmánya olvasható, melyet rövid, de színvonalas bibliográfia követ, majd a műlényegi része a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltárban fellelhető 234 irat teljes, vagy regesztaformában való közlése. Csak az elismerés hangján szólhatunk Hőgye István munkájáról.

Forráskiadásunk elmaradottságára jellemző, hogy 1848-49 legtárgyilagosabb hangvételű, SzéchenyiNaplója után pedig a legfontosabb egykorú feljegyzéseket tartalmazó naplóját, Hunfalvy Pál vonatkozónaplórészleteit csak 1986-ban adta ki Urbán Aladár.27 A kötetet Hermann Róbert ismertette aSzázadokban,28 s külön kiemelte, hogy e munka elengedhetetlen a békepárt álláspontjának megértéséhez.

1989-ben jelent meg Kossuth fogságának, perének és szabadulásának anyaga a KLÖM VII. kötetébenPajkossy Gábor munkájaként.

1989-ben tette közzé Szigethy Gábor Deregnyei [Kossuth Lajos]: A magyar politikai pártokértelmezése című kötetet,29 mely Kossuth 1847-ben, az Ellenőrben megjelent tanulmányának újrakiadása.

1989-ben adta közre Spira György a kütahyai alkotmány szövegét, egy, az alkotmánytervezetről szólókötete függelékében.30

Ugyancsak 1989-ben jelent meg Kossuth öregkori levelezésének teljes anyaga Zeyk Saroltával.31

1989 következő kiadványa Katona Tamás válogatása Kossuth 1848-49. évi írásaiból és beszédeiből.32

A munkának azonos című javított változatát 1994-ben is kiadták.

19 uo. 81.20 Párbeszéd a kiegyezésről. Deák Ferenc – Kossuth Lajos. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor. Budapest, 1981.21 uo.3.22 uo.4.23 uo.6.24 uo.7.25 uo.5.26 Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában. Összeállította Hőgye István. Miskolc, 1982.27 Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. A szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Urbán Aladár. Budapest,

1986.28 Századok 1990. 153-161.29 Deregnyei [Kossuth Lajos]: A magyar politikai pártok értelmezése. Sajtó alá rendezte Szigethy Gábor. Budapest, 1989.30 Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989.31 Az agg Kossuth és Napsugár. Kossuth Lajos leveleinek szövegét gondozta és jegyzeteit írta és a mutatókat összeállította

Ugrin Aranka, Zeyk Sarolta naplójának szövegeit gondozta és jegyzeteit írta Furkó Zoltán. Budapest, 1989.


1990-ben Haraszti-Taylor Éva alapos bevezetéssel publikálta Kossuth 1855-ben megjelent angolnyelvű újságcikkeit.33

1994-ben jelent meg Szabad György válogatása Kossuth „örökzöld” gondolataival.34

Az 1994-ben megjelenő Századok Kossuth emlékszámában35 már csak kiegészítő forrásközlésekettalálunk. Ilyen Spira György tanulmánya36, Hermann Róbert cikke37 és Urbán Aladár munkája38.

Nyulásziné Straub Éva 1998-ban rendezte sajtó alá a Magyar Országos Levéltár 719 dokumentumátközlő gyűjteményét a Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolataira vonatkozóan.39 (E kötetre bővebbenkitérek a dolgozat emigrációról szóló fejezetében.)

Kossuth Lajos címmel jelentek meg Pajkossy Gábor válogatásában a legjellemzőbbnek tartott Kossuthírások 1999-ben.40 Pajkossy bevezető tanulmányában rövid, modern összefoglalót ír Kossuthról, majd aválogatás és közlés elveit adja meg: helyesírás tekintetében követi a kor írásmódját; illetve mindenjelentős Kossuth írást közöl, akkor is, ha azok már többször megjelentek. Az olvasó figyelmét felhívja alegjobbnak tartott Kossuth kutatókra és műveikre, a legjobb életrajzot megítélése szerint SzabadGyörgynek írta. Az utókor Kossuth Lajosról címet viselő fejezetben – sajnos csak néhány szerző egy-egyrövidebb szövegrészletét hozva – bemutatja, hogy az idők során fő vonalakban hogyan módosult aKossuth-kép. Szekfű Gyula Három nemzedékéből idéz „ő sohasem mondott népszerűtlenséget” mottóval,Kosáry Domokos legsikerültebb írásából „történelmi arányú kisnemes” címmel vesz át néhány sort, majdAndics Erzsébet 1952-es gondolataival szembesít: „Népi forradalom vezérévé Kossuth nem tudott és nemis akart válni”. Ezután Szabad György Kossuth politikai pályája című művéből citál: „Úgy ítélt, hogy ademokrácia erői feltartóztathatatlanok”, végül Deák István Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-bencímet viselő monográfiáját idézi: „Kossuth Lajos korának igazi gyermeke volt.” A kötet első fele jóalkalom, hogy az érdeklődő olvasó – és a politikai szónoklatok írói – kezébe adjuk a legjellegzetesebbkossuthi mondatokat. Számomra mégis a kötet végén található néhány oldal volt igazán érdekes: az egyesszövegekben hol és hogyan érhető nyomon a kor, melyben íródott. Kár, hogy ilyen jellegű áttekintőszöveggyűjtemény még nem készült. (Dolgozatunkkal épp e hiányt szeretnénk legalább részben pótolni.)

Figyeljünk fel arra is, hogy Kossuth és Görgei levelezésének teljes anyagát csak 2001-ben adta kiHermann Róbert!41

A Kossuth-kutatást megkönnyíti, hogy Kossuth turini könyvtárát, mely több mint 4000 kötetből állt,Hermann Ottó közbenjárására még 1893 végén a Függetlenségi és 48-as Párt kezdeményezésére a

32 Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte, az összekötő szövegeket, jegyzeteket ésnévmagyarázatokat írta Katona Tamás. Budapest, 1989.

33 Haraszti Éva: Kossuth as an English Journalist. Budapest, 1990.34 Kossuth Lajos üzenetei. Összeállította Szabad György. Budapest, 1994.35 Századok, 1994/5. szám36 Spira György: Kossuth Lajos hagyatékából. Századok, 1994. 872-887.37 Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai. Századok, 1994. 922-999.38 Urbán Aladár: Kossuth Lajos kiadatlan pénzügyminiszteri és országos biztosi iratai. Századok, 1994. 1000-1017.39 A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta Nyulásziné Straub

Éva. Budapest, 1998.40 Kossuth Lajos. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Pajkossy Gábor. Budapest, 1999.41 Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Összeállította, szerkesztette és az előszót írta Hermann Róbert.

Budapest, 2001.


Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtára megvásárolta, így az ma is az Országos SzéchényiKönyvtárban található.


Felhasznált irodalom

1848-1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről. A Vallási- és Közoktatásügyi Minisztérium és aCentenáris Ügyosztály támogatásával kiadja a Magyar – Román és Magyar – Jugoszláv Társaság.Budapest, 1948.

A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. I-II/1-2. kötet. A bevezető tanulmányt írta ésaz okiratokat összeállította Jánossy Dénes. Budapest, 1940-1948.

A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Összeállította és a bevezető tanulmányt írtaNyulásziné Straub Éva. Budapest, 1998.

A Kossuth-emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplói (1849-1866). Timár Lajosnéközreműködésével válogatta, sajtó alá rendezte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Koltay-Kastner Jenő.Budapest, 1961.

A Kossuth-emigráció Törökországban. I. kötet. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írtaHajnal István. Budapest, 1927.

Agg Kossuth levelei egy fiatal leányhoz. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Jaulusz Ilona,bevezetővel ellátta Hatvany Lajos. Budapest, 1919.

Arany könyv. Kossuth Lajos műveiből a magyar nép számára. Közreadja Áldor Imre. Pest, 1871.Az agg Kossuth és Napsugár. Kossuth Lajos leveleinek szövegét gondozta és jegyzeteit írta és a

mutatókat összeállította Ugrin Aranka, Zeyk Sarolta naplójának szövegeit gondozta és jegyzeteit írtaFurkó Zoltán. Budapest, 1989.

Az élő Kossuth. Kossuth Lajos válogatott művei. Szerkesztette és a bevezetőt írta Katona Jenő. Budapest,1948.

Diószegi György: Kossuth Lajos üzenete. Pesti Hirlap - anno 1841-1844. Budapest, 1988.Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950.Görgey contra Kossuth. Kossuth Lajos: A forradalom végnapjairól. Görgey Artúr: Gazdátlan levelek.

Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Pusztaszeri László. Budapest, 1989.Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I-II. rész (= Gróf Széchenyi István Összes

Munkái VI. kötet I-II. rész) Közreadta Viszota Gyula. Budapest, 1927-1930.Haraszti Éva, H.: Kossuth, mint angol újságíró. Századok, 1985. 1157-1167.Haraszti Éva: Kossuth as an English Journalist. Budapest, 1990.Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai. Századok, 1994. 922-

999.Hermann Róbert: Kossuth Lajos és az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadatlan iratai, 1847-1848.

Századok, 2002. 1347-1383.Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. A szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Urbán

Aladár. Budapest, 1986.Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez. 1859. Összegyűjtötte Koltay-Kastner Jenő. Szeged, 1949.Kossuth breviárium. Összeállította Koroda Miklós. Budapest, 1989.Kossuth demokráciája. Közreadja és jegyzetekkel ellátta Ács Tivadar. Budapest, 1943.Kossuth Lajos 1848. julius 11-iki beszéde a haderő megajánlása ügyében. Budapest, 1898.Kossuth Lajos és fiainak az 1867-dik évben megjelent összes leveleik. Közreadja Szodoray Sándor. Pest,

1868.Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Összeállította, szerkesztette és az előszót írta

Hermann Róbert. Budapest, 2001.Kossuth Lajos észak-amerikai beszédei a nemzetiségekről és a nemzetek testvériségéről. Az előszót és a

jegyzeteket Ballagi Aladár írta. Cegléd,1919.Kossuth Lajos írásai a vezérkarról. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt. és a jegyzeteket írta Ács Tibor.

Budapest, 1994.Kossuth Lajos iratai. Sajtó alá rendezte Helfy Ignác. IV-V. kötet. Budapest, 1894-1895.Kossuth Lajos iratai. Sajtó alá rendzete Kossuth Ferenc. VI-XIII. kötet. Budapest, 1898-1911.Kossuth Lajos levelei Bem altábornagyhoz 1849. évi márcz.-jún.-ig. Kiadja Makray Aladár. Pest, 1870.Kossuth Lajos levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848-49-ben. Közli Mészáros Károly.

Ungvár, 1862.


Kossuth Lajos összes munkái. I-VI. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1948-1966.Kossuth Lajos összes munkái. VII. Sajtó alá rendezte Pajkossy Gábor. Budapest, 1989.Kossuth Lajos összes munkái. XI-XV. Sajtó alá rendezte Barta István és Sinkovics István. Budapest,

1951-1957.Kossuth Lajos üzenetei. Válogatta és az előszót írta Szabad György. Budapest, 1994.Kossuth Lajos. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Pajkossy Gábor. Budapest,

1998.Kossuth Lajos: Fel mindnyájan a Hon védelmére! Válogatott cikkek, beszédek és egyéb iratok 1848-

1849. Összeállította és sajtó alá rendezte Barta István és Spira György, a bevezető Spira Györgymunkája. Budapest, 1952.

Kossuth Lajos: Felelet gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól. Pest, 1841.Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849-ből. Válogatta, sajtó alá rendezte, a összekötő szöveget,

jegyzeteket és névmagyarázatokat írta Katona Tamás. Budapest, 1989.Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. I-III. kötet. Budapest, 1880-1882.Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. (= Kossuth Lajos Összes Munkái I-III.) Sajtó alá rendezte

Barta István. Budapest, 1948-49.Kossuth Lajos: Tanulmányok báró Nyáry Jenő Az aggteleki barlang mint őskori temető czímű munkája

felett. Budapest, 1883.Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában. Összeállította Hőgye

István. Miskolc, 1982.Kossuth: A forradalom végnapjairól. Jegyzetekkel kísérve Szilágyi Sándortól. Pest, 1850.Markó Árpád: Kossuth fogsága. Kossuth eddigi ismeretlen levelei a M. kir. Hadtörténelmi Levéltárban

őrzött eredeti okmányok alapján. Napkelet, 1928. 721-737., 822-839.Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú

Robespierre? Századok, 2002. 881-908.Munkásmozgalmak 1848-49. Iratok a magyar munkásmozgalom történetéhez. Az anyagot összegyűjtötte

és a bevezetést írta Mérei Gyula. Budapest, 1948.Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Szerkesztette H. Szabó Lajos. Pápa, 1998.Párbeszéd a kiegyezésről. Deák Ferenc – Kossuth Lajos. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor.

Budapest, 1981.Seress László: Kossuth, Görgey és Szemere kiadatlan levelezése. Budapest, 1912.Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989.Spira György: Kossuth hagyatékából. Századok, 1994. 888-921.Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ismeretlen adalékok az 1848-49-iki szabadságharc történetéhez.

Budapest, 1924.Székely József: Kossuth fogsága és Pestvármegye rendei. Budapest, 1895.Szöllősy Ferenc: Kossuth és a magyar emigratio Török földön. Lipcse, 1870.Urbán Aladár: Kossuth Lajos kiadatlan pénzügyminiszteri és országos biztosi iratai. Századok, 1994.

1000-1017.


Kossuth a reformkorban

1895-ben jelent meg Székely József könyve Kossuth elfogatásának és bebörtönzésének körülményeiről, sPest vármegye ezzel kapcsolatos magatartásáról.42 A szerző elemzi Kossuth elfogatásának okait éskörülményét, majd közzéteszi Pest vármegye levelezését az uralkodóval és a többi vármegyével Kossuthkiszabadítása érdekében. Ezt követően kitér az ügy vármegyei visszhangjára, és leírja a megyei nemességKossuth melletti kiállásának egyes eseményeit.

Pompéry Aurél 1913-ban megjelent munkáját Kossuth Lajos és társai hűtlenségi perének szenteli.43

Bemutatja az 1867 előtti Magyarország törvénykezési, bírói és közigazgatási intézményeinek működését,majd Wesselényi, az országgyűlési ifjak és Kossuth perének történetét, végül jogi szempontból méltatja ahárom pert. A dolgozat az Országos Levéltár anyagát használta fel. Kiváló tanulmány a Kossuth-kutatás erészkérdésének megnyugtató és alapos tisztázásához. A szerző jó háttérismeretekkel és a szükségeslexikális tudás birtokában adja elő mondanivalóját. Időtálló kötet. A Századok lapjain 1914-ben ismertetiLukinich Imre.44

1929-ben jelent meg a Századokban Viszota Gyula tanulmánya Kossuth Lajos és a Pesti Hirlapcímmel.45 Kevés levéltári dokumentumra támaszkodó, átfogó tanulmány ez, mely első példája a témakésőbb szépen terebélyesedő irodalmának.

Jelentős, nagyívű, összefoglaló munka az 1943 végén írt, de csak 1946-ban kiadott Kosáry mű, melyKossuth Lajos reformkori tevékenységét végre komoly történeti apparátussal, kiforrott módszertanimegalapozottsággal és lenyűgöző korismerettel tárja elénk.46 (A kötetet Eckhart Ferenc ismerteti 1947-ben a Századokban.47 Kiemeli, hogy Kosáry Kossuth „változó belső énjének rajzát adja”,48 majdmegjegyzi, hogy „ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni, aki 1848 Kossuthját igazán meg akarjaérteni”.49) Kosáry ír a Kossuth-család származásáról, a korszak légköréről, a kisnemesi származásról,majd a zempléni évekről, az Országgyűlési Tudósításokról, a Törvényhatósági Tudósításokról, afogságról, a Pesti Hírlapról, a Széchenyivel való „küzdelemről”, a Védegyletről, végül az „ellenzék élén”című fejezetben a rendi gyűlések vezérszónokáról. Ma sem látjuk másként a reformkori Kossuthpályájának súlypontjait. Kosáry Kossuth származása kapcsán nem csak a szülők társadalmi helyzetéről ír,s mutatja be a kisnemesi réteget, mint a középosztály peremén álló társadalmi csoportot, hanem beszél anemesi tömeg radikalizmusra való hajlamáról és önérzetes provincializmusukat is megemlíti, beszélKossuth fogékonyságáról, ismeretvágyáról, természetes hevületéről, mellyel épp saját rétegét tudta areformok ügye mellé állítani. A Pesti Hírlappal foglalkozó fejezetben lépésről lépésre végigvezetiolvasóját a korban felmerülő kérdésekről alkotott kossuthi álláspontokon, melyek inkább voltak alkalmireakciók, improvizációk, mint egy tervszerű reformcsomag részei. A Széchenyi és Kossuth vitában a kétszemély eltérő társadalmi és személyiségi attitűdjével magyarázza a kor két nagy reformerének a közöscél felé mégis más-más úton való haladni vágyását. Jelzi, hogy Széchenyi a Pesti Hírlap hiperkritikuselutasításával hogyan szigeteli el önmagát, s Kossuth kiváló improvizációs és vitakészségével mikéntemelkedik a tekintélyben és a kézzelfogható reformok megvalósításában Kossuthot messze megelőző, derosszabb píárral50 rendelkező Széchenyi fölé. Érdemes felfigyelnünk a történetírót meghatározókorszellemre. Kosáry a Védegyletről 1942-ben jelentetett meg egy dolgozatot.51 Ebben a következőketírja: „Mi már azonban nem is gazdasági mozgalmat látunk benne. Nem is, mint egykori ellenfelei,

42 Székely József: Kossuth fogsága és Pestvármegye rendei. Budapest, 1895.43 Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837/39-i hűtlenségi perének története, kapcsolatban Wesselényi Miklós báró hűtlenségi és

az ifjak felségsértési perének történetével. Budapest, 1913.44 Századok, 1914. 62-64.45 Századok, 1929. 5-36.46 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 1946. (A továbbiakban Kosáry 1946.)47 Századok, 1947. 327-329.48 uo. 328.49 uo. 329.50 A Széchenyi és Kossuth közti vitáról írva mindvégig úgy éreztem, hogy történetileg nem helyénvaló, mégis nagyon

érzékletesen adja vissza Széchenyi „vereségének” okát a píár („PR”= public relation), azaz a „közönség kapcsolat”kifejezés.

51 Kosáry Domokos: Kossuth és a Védegylet. A magyar nacionalizmus történetéhez. = Különlenyomat a MagyarTörténettudományi Intézet 1942. évi Évkönyvéből. Budapest, 1942.


pusztán az ellenzék politikai módszerének alkalmazását. A Védegylet annak a fejlődésnek egy fokozata,amely a magyar nacionalizmust tette mind szélesebb körben tudatossá. A ’honi’ megbecsülése, anemzetgazdaság iránt megnőtt érdeklődés nem a gyakorlati gazdaság eredménye volt. A magyarnacionalizmus vált ezzel teljesebbé. (…) Kossuth minden ilyen lépése, függetlenül annak sikerétől, amagyar nacionalizmust teszi élőbbé, teljesebbé, követelőbbé. Ezen az úton nincs törés. (…) A védegyletimozgalom a magyar nacionalizmus utat keresésének tünete volt.”52 (E művet ismertette Miskolczy Gyula1943-ban a Századok lapjain.53 Ebben Miskolczy kiemeli, hogy Kosáry azon felismerése, hogy Kossuthszabadkereskedelmi álláspontja a nemzetpártoló védvám rendszer támogatásává alakul, jó kiindulópontjalehet a további értelmezéseknek.) 1946-ban megjelent művében a Védegyletet Kosáry így értékeli: „amagyar nacionalizmust tette élőbbé, erősebbé, követelőbbé, a nemzeti érzést gyujtotta lángra mindszélesebb rétegek szívében.”54; ugyanez az összegzés az 1952-es Kossuth-emlékkönyvben ugyancsakKosárytól: „új s még erősebb harcra hívott a gyarmati elnyomás ellen”55. Megállapíthatjuk, hogy atörténész mennyire korának gyermeke, amikor hasonló vagy azonos gondolati tartalmat más-más formaikötöttségek, sablonok alkalmazásával fejez ki kora számára. Legletisztultabb és talán legszabadabbanmegfogalmazott műve az 1946-ban kiadott mű. Kosáry 1946-os könyvét az „új távlatok” fejezettel zárja,melyben nem csak szépírói kvalitásairól tesz újból tanúbizonyságot, de egyben a patetikus történelmiszemléletű művek sorába állítja művét (egyébként már témaválasztásával is ezt tette): a semmiből aminden felé törő ifjú titánnak állít emléket. Úgy tűnik, hogy bármily elfogulatlan, alapos legyen is egytörténeti mű szerzője, valahogy mégis – mintha emberi természetéből fakadóan – szükségét éreznévalamilyen kerek egésszé, irodalmilag bevett műfajúvá formálni a történetet; s így a lezáró nagy szavaksem hiányozhatnak Kosáry kiváló műve végéről.

Barta István: A fiatal Kossuth című könyve56 újonnan felfedezett dokumentumok bevonásávalvizsgálja Kossuth zempléni éveit. Elsősorban Kossuth állítólagos sikkasztási ügyével kapcsolatosan hozúj ismereteket. Új ismereteket, mert eredményei fő vonalakban megegyeznek Kosáry korábbikövetkeztetéseivel: „Az ügy körülményeit a korábbi Kossuth-életrajzok magbízhatatlan, nem egyszer afelelőtlenséggel határos találgatásai, célozgatásai után Kosáry D. próbálta meg a történetíró kritikaifelelősségével tisztázni, s a tényszerű adatokra visszavezetni. Eredményeit, megállapításait, amelyek azügy okmányai nélkül is lényegében helyesen vázolták fel a valószínű fejleményeket, itt csak olyanmértékben ismétlem meg, amennyire az általam okmányszerűen tisztázott probléma kifejtéséhezszükséges.”57 Műve megjelenését a szerző azzal indokolja, hogy a forráskiadások alapján most lehetvégre történeti hitelű képet rajzolni Kossuth ifjúkoráról. Célja szerint: „A fiatal Kossuth ideológiaifejlődésének vázlatát kívánja csupán adni, s ennek megfelelően mellőzi a család történetére és Kossuthgyermekkorára vonatkozó ismert adatok ismétlését.”58 Barta előbb az ismeretlenség éveiről ír röviden:Kossuth írói próbálkozásairól, majd kifejti fő témáját: Kossuth „a megyei közélet porondján” címűfejezetben, végül az országgyűlési munka első időszakából származó ismeretlen Kossuth-munkát mutatjabe: Kossuth napló jellegű feljegyzései az alsótábla reform-vezérkarának politikai programjáról. Bartaszerint ez utóbbi írás minden korábbi Kossuth iratnál értékesebb, mivel egyrészt ez saját felhasználásrakészült, tehát nem cenzúrázott, másrészt összefüggő és minden kérdésre kiterjedő, átfogó reformterv,mely egyedülálló forrása a korabeli rendi ellenzék tényleges programjának. (E műről jelent meg Bartatanulmánya 1965-ben a Századok hasábjain.59) Érdekessége miatt megemlíthetjük még, hogy Barta „1961júniusában a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltárban folytatott kutatásai során megtalálta –több mint ötnegyed százados lappangás után – a Kossuth ellen folytatott vizsgálat elveszettnek, vagylegalábbis szándékosan eltüntetettnek hitt iratait. A korábbi felkutatási kísérletek sikertelenségének az okanyilván az volt, hogy az iratok nem a közgyűlés, nem is a megyei törvényszék, hanem tárgyuknál fogvaaz árvákra felügyelő törvényszék iratai között voltak. Meg kell még említeni, hogy az iratok egy részének

52 uo. 103-104.53 Századok 1943. 514-515.54 Kosáry 1946. 325.55 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen. In: Kossuth emlékkönyv 1802-1952. I. kötet

55.56 Barta István: A fiatal Kossuth. Budapest, 1966. (A továbbiakban Barta 1966)57 Barta 1966. 59.58 uo. 6.59 Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1833 elejéről. Századok, 1965. 399-424.


másolatát Tilkovszky Lóránt is megtalálta, tőlem függetlenül és valamivel az én kutatásaim előtt, azOrszágos Levéltár Széchenyi-gyűjteményének egyik iratcsomójában. Az 1843-ban Zemplén megyelevéltárából beszerzett másolatok borítékára Széchenyi piros ceruzával, sajátkezűleg írta rá: ’A nagyreformátort illetőleg…’ Nyilván fel akarta használni az iratokat Kossuth ellen, az ügy viszonylagosjelentéktelensége láttán azonban elállott szándékától.”60

Kossuth reformkori tevékenységének egy-egy momentumát is igyekeztek minél alaposabban feltárnikutatóink. Kossuth újságírói tevékenységével is foglalkoztak. Kosáry Domokos már 1944-ben elemzi akérdést A Pesti Hirlap nacionalizmusa61 című írásában – a cím egyébként kortünet. (A tanulmány egyévvel korábban megjelent ugyanilyen címen a Századokban.62) Ugyanezen tanulmányánakosztályharcosabbá váló átdolgozása jelent meg 1979-ben A magyar sajtó története első kötetében.63

Kossuth Lajos, az ügyvéd címmel jelentetett meg 1978-ban tanulmánykötetet az Országos ÜgyvédiTanács.64 A kötet elején egy rövid Kossuth-életrajz található, majd alapos elemzésnek vetik alá Kossuthotmint ügyvédet, majd mint táblabírót. Végül Kossuth eszméinek és emlékének továbbélését vizsgálja akötet a magyar ügyvédi karban. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy Kossuth a lehetségesügyvédi fogásokat jól ismerte és alkalmazta, s emellett jól felépített, hatásos beszédei tették igazán jóügyvéddé.

Urbán Aladár Reformtörekvések és történelmi tanulságok című tanulmánya 1980-ban jelent meg aSzázadokban.65 E tanulmány igen jól használható, alapvető ismereteket nyújt a Pesti Hirlappalkapcsolatban.

Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap66 című könyve a Széchenyi – Kossuth összecsapástvizsgálja. A kötetet Mérei Gyula 1985-ben ismertette a Századokban.67

Újabban Diószegi György foglalkozott Kossuth újságírói tevékenységével. Kossuth Lajos üzenete68

címen 1988-ban jelent meg kötete a témában, majd 2001-ben újabb forráselemző kötettel69 lépett elő.Utóbbiban, noha a cím csak a Pesti Hirlapot említi, röviden ismerteti Kossuth közéleti-hírlapírói előéletét:bemutatja az Országgyűlési Tudósítások és a Törvényhatósági Tudósítások létrejöttének okát éskörülményeit. Ezután elemzi a Pesti Hirlapban megjelent reformírásokat tematikus csoportba rendezve,úgymint: földkérdés, iparfejlesztés, pénzügyigazgatás, általános és szakmai műveltség emelése, helyeskorszellem kialakítása vagy az életkörülmények bírálata. Kitér a Pesti Hirlappal kapcsolatos polémiára is:bemutatva a vitát a változások módjáról és a hírlapok szerepéről. Ezután évenkénti bontásban szemezget abel- és külföldi cikkek közt, majd kitér az 1844. július negyediki szerkesztőváltás utáni Pesti Hirlapra,végül a kötet mellékletében a korra jellemző emlékképeket mutat be: Kossuth-relikviákat, egyes cikkeket,Pest-Buda építészetét és a kor divatját. A kötetnek két hiányosságát tapasztaltam: egyrészt a felhasznált

60 Barta 1966. 63.61 Kosáry Domokos: A Pesti Hirlap nacionalizmusa. Budapest, 1944.62 Századok, 1943. 371-414.63 Kosáry Domokos: Kossuth és a Pesti Hirlap. In: A magyar sajtó története. I. 1705-1848. Szerkesztette Kókay György.

Budapest, 1979. 665-713.64 Kossuth Lajos, az ügyvéd. Szerkesztette Kállay István és Sik Ferenc. Budapest, 1978.65 Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok. Századok, 1980. 26-51.66 Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-42-ben. Budapest, 1983.67 Századok, 1985. 1369-1371.68 Diószegi György: Kossuth Lajos üzenete. Pesti Hirlap anno 1841-1844. Budapest, 1988.69 Diószegi György - Bakosné Diószegi Mónika: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap a társadalmi változásokért. Budapest, 2001.


irodalom csak az egyes lábjegyzetekben van megadva, de sajnos a kötet végére nincs összegyűjtve,másrészt a kötet használhatóságát elősegítette volna egy névmutató. Egyébként alapos munkánaktarthatjuk, jó forrásismerettel és forráskezeléssel.

Legutóbb 2002-ben jelent meg Kossuth, a hírlapíró címmel Kósa Csaba munkája70, mely sokat sejtetőcíme ellenére inkább életrajzi regény, mint tudományos mű. A szerző az elragadtatásnak oly éteri hangjánszól, mint oly sok elődje: „Fél esztendőre maga mellé engedett a tizenkilencedik század legnagyobbmagyar újságírója. (…) Elmondom e kötetben, milyennek láttam őt. Géniusznak. Csodának. MagyarCassandrának.” Tudományosan használhatatlan.

70 Kósa Csaba: Kossuth, a hírlapíró. Budapest, 2002.



Barta István: A fiatal Kossuth. Budapest, 1966.Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1833 elejéről. Századok, 1965. 399-424.Diószegi György – Bakosné Diószegi Mónika: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap a társadalmi változásokért.

Budapest, 2001.Diószegi György: Kossuth Lajos üzenete. Pesti Hirlap - anno 1841-1844. Budapest, 1988.Ferenczy Zoltán: Kossuth, Wesselényi és az úrbér ügye 1846-47-ben. I-II. Századok, 1902. 47-68. és

Századok, 1902. 139-162.Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika. Századok, 2002. 863-880.Gergely András: Széchenyi és Kossuth vitája. A programok és a programadók. Rubicon, 1998/2.szám 4-

7.Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I-II. rész (= Gróf Széchenyi István Összes

Munkái VI. kötet I-II. rész) Közreadja Viszota Gyula. Budapest, 1927-1930.Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből... I-II. Genf, 1864.Komlos, John: A védegylet. Történelmi Szemle, 1981. 51-57.Kósa Csaba: Kossuth, a hírlapíró. Budapest, 2002.Kosáry Domokos: A Pesti Hirlap nacionalizmusa. Budapest, 1944.Kosáry Domokos: A Pesti Hirlap nacionalizmusa. Századok, 1943. 371-414.Kosáry Domokos: Kossuth és a Pesti Hirlap. In: A magyar sajtó története. I. 1705-1848. Szerkesztette

Kókay György. Budapest, 1979. 665-713.Kosáry Domokos: Kossuth és a Védegylet. A magyar nacionalizmus történetéhez. Budapest, 1942.Kosáry Domokos: Kossuth fogsága. Magyarságtudomány, 1943. 217-264, 400-430.Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 1946.Kosáry Domokos: Kossuth Lajos harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen. In: Emlékkönyv Kossuth

Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. I. 1-86.Kossuth Lajos, az ügyvéd. Szerkesztette Kállay István és Sik Ferenc. Budapest, 1978.Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Budapest, 1969.Lackó Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája. Budapest, 1977.Lukács Károly: Kossuth Lajos a Balatonért. Siófok, 1946.Pajkossy Gábor: “Ami minket illet, mi nem alkuszunk.” Kossuth fordulata 1843-ban. Rubicon, 1998/3.

szám (Magyar szabadelvűek) 18-20.Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus” politikája 1835-1839. Századok, 1994. 809-817.Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837/39-i hűtlenségi perének története, kapcsolatban Wesselényi Miklós

báró hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével. Budapest, 1913.Szabad György: Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi - Kossuth vita. Budapest, 1976.Székely József: Kossuth fogsága és Pestvármegye rendei. Budapest, 1895.Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok. Századok, 1980. 26-51.Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-42-

ben. Budapest, 1983.Veliky János: Az ipartámogató Kossuth. Századok, 1994. 818-830.Viszota Gyula: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap. Századok, 1929. 5-36.


Kossuth a szabadságharc idején

Bár a szabadságharcról már viszonylag hamar több kötetes összefoglalók és rövidebb kötetek egyarántszülettek, az ezekben kirajzolódó Kossuth-képre a hatalmas mennyiségű anyag miatt nem tudtamkiterjeszteni vizsgálatomat. Csak azokat a műveket vizsgálom, amelyekben Kossuth központi szerepetkap.

Görgeit levéltári kutatások alapján Elemér Oszkár kötete71 tisztázta a hazaárulás vádja alól. E művet aSzázadok 1896-ban ismertette.72

Mai szemmel már-már meglepőnek hat Seress László: Kossuth, Görgey és Szemere című füzete73,melyben a szerző úgy vélekedik, hogy nem árulás volt, hanem a vezetők közti túl nagy nézeteltérés. Afüzetet a Századok 1912. évi száma ismerteti.74 A recenzens véleménye szerint érdekes, de tendenciózusmunka.

A Görgei-ügyben egyértelmű visszalépés Gyalokay Jenő tanulmánya75, melyben a szerző megállapítja,hogy „Görgey határozott, bár még ki nem futott hadvezéri tehetség volt”76, tehetséges, de nem eléggyakorlott.

A szabadságharc gazdasági alapjait vizsgálja Faragó Miksa tanulmánya.77 Faragó – a dualizmuskorának megbecsült bankszakembere – írt szigorúan szakmai összefoglalót a kor pénzügyigazgatásáról.Mivel e témában Faragó művének megjelenése (1910-es évek!) óta nem jelent meg hasonló jellegűtanulmány, úgy tekinthetjük, mint ma is érvényes, kellőképpen alapos és szakmailag is elfogadottmaradandó alkotást.

Szabó Ervin a példa arra a baloldali teoretikusra, aki a forradalom radikalizmusát kevesli 1921-benmegjelent könyvében.78 A kötetet Mályusz Elemér ismerteti a Századokban.79 Itt bemutatja Szabóálláspontját, miszerint a jobbágyfelszabadításba a nemesség csak egy lázadást megelőzendő egyezett bele.(Nagy karrierje lesz még ennek a gondolatnak néhány évtized múlva!) Mályusz Szabó „felismeréséről”kritikusan megjegyzi, hogy a szerzőt „theoretikus marxizmusa” sarkalta a „nemesség osztályönzésének”felfedezésére. Megjegyzi továbbá, hogy a tanulmányból kitűnik, hogy a szerző nem ismerte eléggé areformkort. Összességében azonban pozitívan nyilatkozik Szabó kötetéről, hangsúlyozva, hogy „a munkaigen figyelemreméltó, csak az a kár, hogy Jászi Oszkár írt hozzá subjectiv és útszéli hangú bevezetést.”80

Szabó Ervin kötetének felfogását veszi kritika alá Révai József 1931-32 körül. Historiográfiaifejtegetése azonban csak 1976-ban lát napvilágot a Történelmi Szemlében.81 Révai kritikája két okbólérdekes számunkra: egyrészt mert baloldaliként kritizálja Szabó művét, másrészt pedig Révai ittmegfogalmazott álláspontját több később megjelenő írásában vagy elhangzó beszédében is kifejti, s az ígyválik a Rákosi-féle Kossuth-kultusz hivatalos ideológiájává. Révai hangsúlyozza, hogy kritikájára azértvan szükség, mert „a munkásosztálytudat fejlesztésében a különböző országok munkásmozgalmábanmindig nagy szerepe volt az uralkodó osztály történelmi legendái elleni harcnak.”82 Ezután összefoglaljaSzabó Ervin álláspontját, mely szerint a legenda egyik része, hogy 48 teremtette meg a modern, a polgáriMagyarországot; s ehhez kapcsolódik az a „mese”, hogy a nemesség önként mondott le előjogairól.Másrészt a legendárium másik fele, hogy a szláv népeket 48/49-ben Magyarországon az illyr vagy oroszizgatás tette ellenforradalmi ördögökké. Szabó legendaoszlató válasza, miszerint 48 nem forradalom volt,hanem a feudális elemek közti fegyveres civódás (a főnemesek és köznemesek közt) Révai szerint

71 Elemér Oszkár: Görgey Arthur 1848-49-ben. Budapest, 1896.72 Századok, 1896. 383-384.73 Különlenyomat a Magyar Figyelőből.74 Századok, 1912. 484.75 Századok, 1916. 444-476.76 uo. 476.77 Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora. A szabadságharc pénzügyei. Budapest, én.78 Szabó Ervin: Társadalmi és pártharczok a 48-49-es magyar forradalomban. Bécs, 1921.79 Századok, 1922. 410-417.80 uo. 417.81 Révai József: A 48-as legenda. Közli Lackó Miklós. Történelmi Szemle, 1976. 458-467.82 uo. 459.


„érthető mindezek alapján, hogy Sz. E. a 48-as legenda leküzdése helyett annak egy sajátos ’marxista’fajtáját teremtette meg.”83 Révai a 48-as legendát másképp látja: 1. 1848-at egy szeplőtlen történelmifogantatás (!) termékének állítják be, 2. 1848-ban a nemesség önként letette a haza oltárára (!) a magaelőjogait és feudális jövedelmeit, 3. 1848/49 nem forradalom volt, hanem „önvédelmi harc”, 4. 48 nemkapcsolódik szervesen az ugyanakkor Európában lezajlott forradalmakhoz. A legendáriummalkapcsolatos történészi magatartás alapján Révai szerint háromféle történésztípust lehet elkülöníteni:egyrészt a 67-es típust, aki 48 megegyezéseken alapuló részét és Széchenyit elfogadja, a forradalmiidőszakot és Kossuthot azonban nem (pl. Horváth Mihály), másrészt a 48-as típus, aki azt is tagadja, hogy48 forradalom lett volna, Széchenyi és Kossuth közt nem volt elvi ellentét, céljaik lényegében azonosakvoltak (pl. Grünwald Béla); harmadrészt a romantikus-konzervatív fasiszták (elsősorban a fiatal Szekfű),akik már az 1840-es évektől számolják a hanyatlást, mivel akkor kezdődött a radikalizálódás. Révai –Szabó álláspontját revideálva – axiomatikusan kijelenti, hogy „a magyar 48-as forradalom nem voltplebejus forradalom, de ebből még nem következik, hogy nem volt polgári forradalom se.”84 Révai azzalzárja fejtegetéseit, hogy 48 nem volt „népforradalom” és nem is kell úgy tenni, mintha az lett volna, mivela munkásosztálynak nem kell a forradalmi cselekvésben történelmi igazolást keresnie, mert „amunkásságnak nincs szüksége arra, hogy holmi történelmi jogokkal támassza alá azt, amire ajogosultságot egyedül osztályérdekeiből származtatja.”85 (E mondatban a történész vegye észre, hogy aproletárdiktatúra és a terror legitimációjának gyökerei rejlenek. Ide vezethető vissza a „munkás ököl vasököl, oda csap ahova köll” szlogen gondolati tartalma is.) Révai és Szabó 48/49-re vonatkozó felfogását isösszeveti Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok című tanulmányában.86

Azóta, hogy Kossuth elhagyta az országot és kimondta a végzetes szót Görgeire, makacsul tartottamagát a nézet, hogy Görgei a magyar szabadságharc ügyének árulója. A Görgei-kérdést és történetéttudományos igénnyel először Kosáry Domokos dolgozta fel 1936-ban.87 Messzemenőkig igaznak tartjuk– és még több, mint hatvan évig igaz is marad! – Kosáry megállapítása: „Az eredetileg történt dolgokatelfedte a tendenciózusan alakult vélemények sok egymásra épült rétege.”88 Bárcsak igaza lett volnaKosárynak, mikor előszavában saját belátását a szakmára és a tömegekre is kivetítve ezt írja: „ A Görgey-kérdés tárgyalásának ma már tulajdonképpen nem az a célja, hogy döntsön az áruló – nem áruló ítéleteközt. A vád megdőlt s a közvélemény is elhagyja a felfogást: a vádlott, ha fel is mentik, vádlott volt smagán viseli a bélyeget.”89 Kosáry előbb a kérdés előzményeit, majd Görgei alakját vizsgálja 1848-49-ben, a második fejezetet Kossuth múltszemléletének szenteli, melyben azt elemzi, hogyan alakul ki azárulás vádja, s ennek okát is adja: „Kossuth előtt a mult képének megfogalmazása után egy nagy célbontakozott ki: az új szabadságharc, melynek sikerülnie kell s mely megteremti a függetlenMagyarországot. Ez a cél igazi alapja s központi ereje az emigrációs politikának. A nemzet tehát elég erősa küzdelemre, a multban sem ellenség ereje győzött felette, hanem árulás buktatta meg. Így fűződöttKossuth multszemlélete, benne az árulási vád, politikai célkitűzéshez.”90 Majd az emigrációs irodalmatvizsgálja, kitér a Világos utáni magyar közvéleményre, bemutatja a száműzött Görgeyt. Összességébenarra a következtetésre jut, hogy „A tudományos kutatás, megmaradva elvont szakköreiben és elvontmagasságaiban, nem mutatott hajlandóságot arra, hogy eredményeit a nemzeti élet számára értékesítse. Epozitivizmus aktakiadásaival szélesebb körökre egyáltalán nem volt hatással. Elzárkózása kiszolgáltatta aközvéleményt a tudományos morált nélkülöző dilettantizmusnak.”91 A kötet utolsó fejezete A vád és azirodalom, a mai helyzet: a mult reviziója címmel, melyben kitér arra, hogy levéltári kutatások alapjánelőször Steier alkot megalapozott véleményt a kérdésről, melyben igyekszik Görgei lelki változásait isbemutatni, ahogy a lelkes forradalmárból ironikus pesszimista lesz.92 Görgei első részletes és komoly

83 uo. 465.84 uo. 466.85 uo. 467.86 Századok, 1998. 477-488.87 Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. Budapest, 1936. (A továbbiakban Kosáry 1936.)88 uo. 8.89 uo.90 uo. 92.91 uo. 226.92 Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ismeretlen adalékok az 1848-49-iki szabadságharc történetéhez. Budapest, 1924.


életírását Pethő Sándor adja, melyben Görgeit a magyar történelem legnagyobb hadvezérei közé sorolja.93

Kosáry nem is tudhatta, mennyire profetikus szavakkal zárja könyvét: „ha a történelem nincskapcsolatban a nemzeti élettel és az értelmiség történetpolitikai iskolázottság nélkül ki van szolgáltatvafelelőtlen nézeteknek, hosszú időnek kell eltelnie, míg a kutatás elrendezheti a kérdések összebonyolódottszálait.”94 A mű története azonban ezzel még nem ért véget. Mintegy hatvan évvel később azonoscímmel, de már két kötetben összegzi a szerző a témát, feldolgozva a Görgei-kérdésnek a huszadikszázadon végighúzódó történetét is.

A negyvennyolcas forradalom kérdései különösen fontosnak bizonyultak a forradalmi hevületűszocialista korszakban. A forradalomról és szabadságharcról sok különböző színvonalú munka jelentmeg, melyekre általában jellemző egyfajta forradalmi buzgalom, mely annyira áthatja a kor történészeit,hogy szinte hajlamosak elhinni és állítani is azt, hogy a forradalmi hadsereg mindenre képes lett volna, haa belső reakciós szabotőrök (azaz a katonai vezetés!) is képesek lettek volna a forradalmi hadsereghevületét átvenni. Tegyük hozzá, hogyha a katonai vezetés azzal a (gyorsan lohadó) lelkesedéssel ésannyi szakértelemmel rendelkezett volna, mint a „dicsőséges forradalmi hadsereg”, akkor már Jellačićseregei véget vetettek volna a forradalmi reformerek pünkösdi királyságának, de legfeljebb az ősszelmeginduló seregek verték volna szét az akkor még valóban „lázadó csordákra” inkább, mintsem katonaialakulatra emlékeztető forradalmi sereget.

Jellemző a korra, hogy a szabadságharc egyik elismert kutatójának, Eckhart Ferencnek 1948-banmegjelent kötetét95 milyen hangnemben húzza le a Századok névtelen – tehát a szerkesztőség álláspontjátképviselő – ismertetője96. Eckhart és a többi „meghaladott szemléletű polgári történetíró értéktelen,reakciós munkái” helyett a Századok ismertetője a Forradalom és szabadságharc 1848-49 című kötetet97

dicsőíti három oldal hosszan98 – stílusát tekintve e kis ajánló kimeríti a verbális seggnyalás minősítettesetét. Különös helyet foglal el a recenziók között Szekfű Gyulának Andics Erzsébet – a kor leghaladóbbtörténésze – művéről írt két olvasatú kritikája, melyben ilyen kétértelmű állításokat olvashatunk:„Tudományos feladatát, ahogy azt kijelölte magának, kitűnően megoldotta.”99

1949-ben jelent meg Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben című kötete100,mely ismét a dialektikus gondolkodás iskolapéldáját adja az aszimmetrikus ellentétpárok képzésével,amikor szembeállítja az evidensen jó, forradalmi Kossuthot kortársaival, akiknek így csak a reakciós,megalkuvó, áruló szerepe jut. A műről megjelent ismertetőben is erre hívja fel a figyelmet – a korfelfogásának megfelelően, mint pozitívumra (!) – Ember Győző a Századokban101: „vele szemben [ti.Batthyányval] Kossuth képviselte a következetes forradalmi álláspontot, aki (…) a kisebbségben lévőbaloldalra támaszkodhatott”102 illetve ugyanez Görgeire vonatkozóan: „A forradalom ügyét mind akormányon belül, mind Görgey részéről árulás érte, a szabadságharc elbukott.”103

Ember Győző 1950-ben adja ki a szabadságharc minisztériuma levéltári forrásainak jegyzékét ésegyben regesztáját, mely kötetben az iratanyag történetét is ismerteti.104 E kötet nem csak szükséges a kortörténetéről folyó diskurzushoz, de egyben mintapéldája a jó forráskiadásnak. A kötetet Borsa Ivánismertette a Századokban.105

1951-ben Barta István A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom106 címűtanulmányában azt fejtegeti, hogy a forradalmi erők egyesítése céljából át kellett volna lépni a határt. Ezt

93 Pethő Sándor: Görgey Artúr. Budapest, 1934.94 Kosáry 1936. 321.95 Eckhart Ferenc: 1848 a szabadság éve. Budapest, 1948.96 Századok, 1948. 342-343.97 Forradalom és szabadságharc 1848-49. Írták Mód Aladár, Ember Győző, Nemes Dezső, Andics Erzsébet, Hanák Péter,

Waldapfel József, Kenyeres Júlia. Budapest, 1948.98 Századok, 1948. 345-347.99 Századok, 1949. 321.100 Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben. Budapest, 1949.101 Századok, 1949. 322-323.102 uo. 322.103 uo. 323.104 Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950.105 Századok, 1950. 410.106 Barta István: A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom. Századok, 1951. 443-485.


a tipikusan íróasztal-elméletet Barta Engelstől vehette át, akinek véleménye szerint szükség lett volna aforradalom exportjára.

1952-ben Barta Kossuth 48-as alföldi toborzóútjáról írt tanulmánya jelenik meg a Századokban.107 Azekkor írt cikkek szövegében a munkásmozgalom, parasztmozgalom kifejezések elburjánzásának vagyunktanúi, s ezzel párhuzamosan de ellentétes előjellel szerepel a szövegekben az imperializmus és aviláguralom kifejezés. 1952-ben jelenik meg a Századokban Szabó István: Kossuth és ajobbágyfelszabadítás című tanulmánya108, Barta István Kossuth és Csányi című írása109, Farkas Lajos ésRadó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara című dolgozata110, továbbá a KLÖM XI. köteténekszemléje111. Ugyanekkor ismerteti Szabad György112 Barta István és Spira György közös, népszerűsítőforráskiadását113.

1973-ban jelent meg Urbán Aladár átfogó monográfiája a 48 nyarán szervezett nemzetőrségről éshonvédségről.114 A kötetet ismertető Unger Mátyás kiemeli: Urbán monográfiája olyan mű, amelyhelytörténeti kutatásra buzdít, hogy a megrajzolt általános kép megtölthető legyen az egyedi esetekkonkrétumaival.115

1974-ben tartották az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulójának tiszteletére rendezetttudományos emlékülést. Az itt elhangzottakat Gergely András ismerteti a Századokban.116 Az ülést PachZsigmond Pál nyitotta meg, abban bízva, hogy az az idealizmustól és a hiperkritikától egyaránt menteslesz. Ennek jegyében ítélte el a Horthy-kort, mert az szélsőségesen forradalom ellenes és a konzervatívreform pártfogója volt. Spira György Negyvennyolc mai szemmel című felszólalásában hangsúlyozta aforradalmi baloldal szerepét, majd megállapította, hogy 1867 a forradalmi és ellenforradalmi erőkeredőjeként értelmezhető. Katus László A forradalom helye Magyarország gazdasági fejlődésébencímmel tartott előadásában elmondta, hogy a szükséges változások zajlottak le ekkor, ezért a moderngazdasági rendszer kiépülésének alapjait itt kell keresni. Szabad György a 48-as törvényalkotásról szólvaaz ekkor hozott törvények átmeneti jellegét emelte ki, melyek a polgári fejlődés felé vezettek. VargaJános a forradalom és a parasztság címmel tartott előadást, majd Kovács Endre a nemzetiségek és aforradalom viszonyát elemezte. Diószegi István a magyar forradalom nemzetközi helyéről szólva anémetországi helyzet befolyásoló szerepét hangsúlyozta. A hozzászólók közül Lukácsy Sándor irodalmárazon véleményének adott hangot, hogy Magyarország sorsa Angliában és Franciaországban dőlt el. VörösKároly felveti, hogy vizsgálni kellene, hogy vajon valóban a reformkori liberális nemesség vesz-e részt anépképviseleti országgyűlésen. Sárközy Zoltán a hazai németség vizsgálatának fontosságára hívta fel afigyelmet. A válaszadók közül Kovács Endre a különböző nemzetiségi irányzatok vizsgálatánakfontosságáról szólt, majd Szabad György több kérdést is érintő előadása következett, melybenmegállapította, hogy az Erdéllyel való unióról Kossuth az emigrációban kritikusan ír; a forradalmiháborúnak nem volt németellenes éle és felhívta a figyelmet Kossuth Hírlapjának külpolitikaiszéleslátókörűségére. Spira azt hangsúlyozta, hogy a szászok álláspontja nem egységes. Az emléküléstanulságait Ember Győző összegezte.

A negyvennyolcas forradalom kérdéseivel tehát több kötet is foglalkozik, ezek a korszakra jellemző –általunk általában és részleteiben már kritizált – álláspontját fejtik ki. Ilyen például A negyvennyolcasforradalom kérdései117 című tanulmánykötet is, melyben a kor kutatóinak egy-egy összegző értekezését,majd rövid vitáját olvashatjuk. Megjelenik Spira György, Szabad György, Katus László, Varga János,

107 Barta István: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Századok, 1952. 149-166.108 Századok, 1952. 509-592.109 uo. 593-687.110 uo. 688-730.111 uo. 806-808.112 uo. 809-810.113 Kossuth Lajos: Fel mindnyájan a Hon védelmére! Válogatott cikkek, beszédek és egyéb iratok 1848-1849. Összeállította és

sajtó alá rendezte Barta István és Spira György, a bevezető Spira György munkája. Budapest, 1952.114 Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973.115 Századok, 1975. 160-163.116 Századok, 1974. 553-566.117 A negyvennyolcas forradalom kérdései. A negyvennyolcas forradalom kérdései című tudományos ülésszak anyaga, Pach

Zsigmond Pál előszavával. Budapest, 1976.


Kovács Endre, Diószegi István tanulmánya, s a vitában Lukácsy Sándor, Vörös Károly és Sárközi Zoltánis szót kap.

Kovács Endre 1976-ban kiadott kötetében vizsgálja a magyar szabadságharc franciaországivisszhangját a korabeli sajtó tükrében.118 A kötet azonban csak résztanulmány, nem vállalkozhatott azigencsak terjedelmes anyag teljeskörű átvizsgálására. A kötetet a Századokban Perlusz Katalin ismertette1977-ben.119

1976-ban jelent meg Várady Géza Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag című népszerűsítő kötete.120

Urbán Aladár részletes ismertetőjében121 mutat rá a kötet rendkívül sok és zavaró ténybeli hibájára.1977-ben jelenik meg Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a

németországi változásokról 1848-ban című tanulmánya.122 E munka ismerete elengedhetetlen KossuthHirlapjának részletes vizsgálatához.

Ugyancsak 77-ben jelenik meg Spira részletes áttekintő tanulmánya a nemzetiségi mozgalmakkibontakozása 1848-ban tárgykörben.123

A Századok 1978-as évfolyamának idegen nyelvű folyóiratokat szemléző részében az 1848-as helyzetkülföldi megítélését igyekszik bemutatni.

Urbán Aladár tanulmánykötete124 részletesen foglalkozik a Batthyány-kormány történetével, majdkülön tanulmányt szentel a szeptemberi kormányválságnak. Ezen felül a kötet első fejezetében a szerzőigyekszik elhelyezni forradalmunkat az európai politikai erőtérben. A kötet alapos, részletekbe menőmunka, mely a korszak jobb, teljesebb megértéséhez ad kulcsot. E kötet előtanulmányának tekinthetjükUrbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberébencímű tanulmányát, mely a Századokban jelent meg 1978-ban.125

1983-ban jelent meg magyarul Deák István 1979-ben New Yorkban megjelent könyvének („Atörvényes forradalom”) átdolgozott, magyar anyaggal kiegészített fordítása.126 A kötet szerzője azEgyesült Államokban élő történészként – úgy tűnik – a szükséges távolságból szemlélve új értelmezésiszemponttal gazdagította a történeti kutatást. Elméletének középpontjában a „törvényes forradalom”gondolat áll, mely szerint Magyarország mindvégig törvényes uralkodója által szentesített törvényeialapján működik. 1848 decemberében a Ferdinánd király és császár törvénytelen lemondatása utánmegindított offenzíva tehát polgárháborús helyzetet teremt, melyben a legitim Ferdinánd király magyarseregei háborúznak a trónbitorló Ferenc József hadaival. A kötet bámulatos forrás- és szakirodalomismeretről és ezek ügyes használatáról tanúskodik. Mindezt a teljesítményt csak a szerző újszerűmeglátása múlja felül. A kötetet Diószegi István ismertette a Századokban127, elismerően szólva Deáktörténetírói teljesítményéről és ötletes meglátásáról. A kötet erénye, hogy az alapos jegyzetanyag nemmegy a szöveg olvashatósága rovására. Bibliográfiája kitűnő tájékoztatást ad az érdeklődőknek ugyanúgy,mint a kutatónak. Példaértékű munka. Nyilván annak tartotta a Gondolat Kiadó is, mikor a kötetet 1994-ben másodszor is kiadták.128 Mindössze azt sajnáljuk, hogy e kötet az 1983-asnak néhány helyen bővítettreprintje, s nem az időközben németül megjelent átdolgozott kiadást ismerhettük meg.

Születtek igazgatástörténeti és egyéb szakkönyvek, tanulmányok, monográfiák is a szabadságharcidején kialakuló intézményi rendszer működéséről. Ilyen F. Kiss Erzsébet kiváló monográfiája129 aszabadságharc minisztériumainak működéséről. Ebben a Kossuthhoz kapcsolódó részek: az OHB-ről130, aKormányzóság intézményéről131, és a pénzügyminisztérium működéséről132 szóló fejezet. A kötetet

118 Kovács Endre: Szabadságharcunk és a francia közvélemény. Budapest, 1976.119 Századok, 1977. 1061-1064.120 Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag! Budapest, 1976.121 Századok, 1977. 819-822.122 Századok, 1977. 463-499.123 Századok, 1977. 681-727.124 Urbán Aladár: A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról. Budapest, 1981.125 Századok, 1978. 1039-1096.126 Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Budapest, 1983.127 Századok, 1985. 853-855.128 Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Budapest, 1994.2129 Kiss Erzsébet, F.: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987.130 uo. 73-100.131 uo. 101-115.132 uo. 261-310.


Urbán Aladár ismerteti.133 Itt hangsúlyozza, hogy e kötet alapvető munka: alapos, részletes, jólrendszerezett. A szerző a MOL vonatkozó részlegének referenseként alapos ismeretekkel rendelkezik atémáról. 1969-ben F. Kiss készíti el a MOL H-fondjának repertóriumát. A 15 fejezetből álló monográfiavégig tárgyilagos hangvételű, s külön előnye, hogy a kevésbé ismert személyekről minden eddiginélrészletesebb életrajzi ismertetőt ad a szerző. A kötethez gazdag bibliográfia tartozik, egyetlen hibája akötetnek, hogy nincs benne névmutató. Ez azonban nem a szerző hibája, mivel a névmutató elkészült,csak a kiadó sajnálta rá a papírt. A kötet nélkülözhetetlen kézikönyv a szabadságharc történeténekmegértéséhez.

Kosáry Domokos 1994-ben adja ki a Görgei-kérdést tárgyaló kétkötetes historiográfiaimonográfiáját.134 Az 1936-ban megjelent, eredetileg doktori értekezésnek készült dolgozat bővítettkiadására azért kerülhetett sor, mert Kosáry nyomon kísérte a Görgei-kép torzulását – torzítását aszocialista időszak folyamán mindvégig. A kötetbe a Görgey-kérdés a két háború között című 1993-banpublikált tanulmány135 anyaga is bekerül. A torzulást az okozza, hogy a szabadságharc értékelésénélRévai irányelveit veszik alapul: Kossuth harca a megalkuvókkal szemben, Kossuth igaza mindenkivelszemben, az önvédelmi harc szükségszerű. Ezen doktrínák a centenáriumi megemlékezéseken kapnaknagy nyilvánosságot, majd ezután kerülnek be a történelemtankönyvekbe, s ezáltal a köztudatba. Akötetet ismertető Urbán Aladár136 elmondja, hogy Kosáry mindvégig opponálta a hivatalos álláspontot,mintegy „fellebbviteli fóruma lett a Görgey-kérdésnek”. Összegzésében Urbán hangsúlyozza, hogyKosáry „nagy ívű munkája a szerző gazdag életművének talán legfontosabb darabja. A szakmátmindenesetre olyan monográfiával ajándékozta meg, amely a hazai historiográfiai szakirodalom terénnehezen lesz túlszárnyalható.”137

1996-ban Hermann Róbert szerkesztésében jelenik meg a forradalom és szabadságharc történeténekegyedülálló ismeretterjesztő „tanulmánykötete”.138 A kötet egy napi bontású kronológiára épül,enciklopédikus fejezetekkel, bő mutatóval, de sajnos tartalomjegyzék nélkül és kifejezetten rondanyomású képanyaggal. A kötet a legjobb értelemben vett tudományos igényű ismeretterjesztő mű.Ismerete elengedhetetlen a korszakkal foglalkozók számára. Az 1998-as Századokban Molnár Andrásismerteti a kötetet.139

A szabadságharc katonai történetét feldolgozó tömör, információban gazdag, hézagpótló mű a BonaGábor szerkesztésében megjelent tanulmánykötet.140 A kötetben Bona egyik tanulmánya kitekintést ad amegtorlás és a magyar katonai emigráció történetéről is. A művet elismerő hangon ismertette UrbánAladár.141

Az évfordulók mindig kiváló alkalmat adnak egy-egy újabb reprezentatív képeskönyvmegjelentetésére. Ilyen Csorba László munkája Az első felelős magyar kormány képeskönyve142 címmel1998-ban. A kormányzati munkában résztvevő legfontosabb személyeket és eseményeket mutatja beszövegesen és jól válogatott képanyaggal.

Csorba kötetének megjelenése után alig egy évvel jelent meg A Batthyány-kormány emlékalbuma143

című kötet, melyben az első független magyar minisztérium működéséhez kapcsolódó tanulmányokatadnak közre a felkért jeles szerzők. Erre a kötetre is igaz, hogy jól használható, szép kiállításúismeretterjesztő munka, mely feltehetőleg segít a köztudatban elültetni a történeti kutatás eredményeit, asablonos és többé, mintsem kevésbé téves - ma még általánosan hangoztatott - nézetek helyére. Akötetben Kossuth pénzügyminiszteri munkájához kapcsolódó Pallós Lajos: Pénztörténeti emlékek aBatthyány-kormány időszakából című tanulmányát olvashatjuk.

133 Századok, 1991. 387-391.134 Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. I-II. Budapest, 1994.135 Történelmi Szemle, 1993. 205-242.136 Századok, 1995. 919-928.137 uo. 928.138 Az 1848 – 49. évi forradalom és szabadságharc története. Szerkesztette Hermann Róbert. Budapest, 1996.139 Századok, 1998. 497-500.140 A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848-1849. Szerkesztette Bona Gábor. Budapest, 1998.141 Századok, 1999. 1360-1363.142 Csorba László: Az első felelős magyar kormány képeskönyve. Budapest, 1998.143 A Batthyány-kormány emlékalbuma. Szerkesztette Nagy Mézes Rita. Budapest, 1999.


2001-ben jelent meg Hermann Róbert A szabadságharc hadtörténete című átfogó összefoglalókönyve.144 A kötet nem egyszerűen a 48-49-es hadtörténeti események minden eddiginél teljesebbösszefoglalója, hanem a szerző kutatásain alapuló új eredményeket publikáló mű. A kötetet gazdagbibliográfia teszi teljessé. Aki a kor hadtörténetéről behatóbb ismereteket szeretne kapni, bízvást lapozzafel e kötetet. A könyvet Urbán Aladár ismerteti a Századokban.145

Gergely András 2001-ben megjelent esszéisztikus tanulmánykötetében gyűjtötte össze az 1848-hozkapcsolódó írásait.146 A kötet a magyar szabadságharc történéseit próbálja meg értelmezni azok hazaiilletve nemzetközi összefüggéseibe ágyazva. Rövid, de érdekes tanulmányt közöl Párhuzamos életrajzok:Kossuth és Henrich von Gagern147 címmel, majd a szeptemberi fordulatot ismerteti148, ír 1848hagyományáról149, majd rövid értékelést ad 1848-as forradalmak: az újabb történetírás mérlegei150

címmel. A kötet nagy erénye a friss és jól válogatott irodalomjegyzék.A kétszázadik évfordulóra jelent meg a Jogtudományi Közlönyben 1999–2000-ben publikált 48-hoz

kapcsolódó cikkek gyűjteménye.151 A Kossuth-kutatásban jól használható írások e kötetben: FábiánnéKiss Erzsébet: A kormányszervezet változása 1848-ban152, Mezey Barna: Minisztériumot pótló helyetteshatalom (Különleges kormányforma a magyar alkotmányfejlődésben: a Honvédelmi bizottmány)153,Hermann Róbert: A politikai és katonai vezetés viszonyának jogi aspektusai 1848-1849-ben154, KépesGyörgy: Amerikai hatások Kossuth, valamint az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc alkotmányjogigondolkodásában155, Bódiné Belíznai Kinga: A függetlenségi nyilatkozat156, Orosz István: Afüggetlenségi nyilatkozat születéséről 150 év távlatából157 és Szabó István: Az államfői intézmény aFüggetlenségi Nyilatkozat után158. Jól használható tematikus gyűjtemény, melyet az egyes témákszakértői dolgoztak ki. Reméljük, nem csak a jogászképzésben résztvevők forgatják haszonnal.

144 Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001.145 Századok, 2002. 1512-1516.146 Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Budapest,

2001.147 uo. 72-77.148 uo. 422-445.149 uo. 468-485.150 uo. 486-496.151 A magyar polgári átalakulás alkotmányos forradalma. Jogtörténészek 1848-ról. Szerkesztette Vörös Imre. Budapest, 2002.152 uo. 29-46.153 uo. 219-229.154 uo. 231-245.155 uo. 255-262.156 uo. 263-270.157 uo. 271-277.158 uo. 279-290.



A Batthyány-kormány emlékalbuma. Szerkesztette Nagy Mézes Rita. Budapest, 1999.A magyar polgári átalakulás alkotmányos forradalma. Jogtörténészek 1848-ról. Szerkesztette Vörös Imre.

Budapest, 2002.A negyvennyolcas forradalom kérdései. A negyvennyolcas forradalom kérdései című tudományos

ülésszak anyaga, Pach Zsigmond Pál előszavával. Budapest, 1976.A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848-1849. Szerkesztette Bona Gábor. Budapest,

1998.Andics Erzsébet: 1848-1849. Tanulmányok. Budapest, 1968.Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. In:

Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest,1952. II. 5-142.

Az 1848 – 49. évi forradalom és szabadságharc története. Szerkesztette Hermann Róbert. Budapest, 1996.Balázs József – Borus József – Nagy Kálmán: Kossuth, a forradalmi honvédelem szervezője. In:

Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest,1952. I. 287-408.

Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I-II. Századok, 1955. 849-881. és Századok, 1956.4-68.

Barta István: A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom. Századok, 1951. 443-485.Barta István: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Budapest, 1952.Barta István: Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Századok, 1952. 149-166.Barta István: Kossuth és Csányi. Századok, 1952. 593-687.Beszámoló a Görgey emlékülésről. Századok, 1993. 147-150.Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer 1848-1849-ben. Budapest, 1963.Csorba László: Az első felelős magyar kormány képeskönyve. Budapest, 1998.Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Budapest, 1994.2Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Budapest, 1983.Eckhart Ferenc: 1848 a szabadság éve. Budapest, 1948.Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban. Századok, 1994. 831-871.Elemér Oszkár: Görgey Arthur 1848-49-ben. Budapest, 1896.Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950.Ember Győző: Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150.

évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. I. 175-286.o.Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormányzat és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-

ban. Századok, 1977. 463-499.Erdődy Gábor: Magyarország vezető politikusai és a németországi változások 1848-ban.Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben. Századok, 2002.

1385-1409.Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban. Századok, 2002.

789-822.Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok. 1848-ról 1948-ban. Századok, 1998. 477-488.Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es

történetéből. Budapest, 2001.Gergely András: Sikeres vagy sikertelen 1848-as forradalmak? Az újabb történetírás mérlegei. Történelmi

Szemle, 1998. 185-192.Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. I-V. kötet. Budapest, 1894-1898.Gyalókay Jenő: Görgey mint hadvezér. Századok, 1916. 444-476.Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet.

Nagykáta, 2002.Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001.


Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok. In: Fejér Megyei Levéltár Közleményei 17.Fehérvár, 1994.

Hermann Róbert: A szabadságharc hadserege. Rubicon, 1995/5. szám (Magyar Hadtörténet) 25-30.Hermann Róbert: Eredmények és feladatok 1848-1849 hadtörténetének kutatásában. Történelmi Szemle,

1998. 203-214.Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai. Századok, 1994. 922-

999.Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája. Századok, 1987. 849-902.Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége. Századok, 2002. 823-862.Horváth Jenő: Amerika és a magyar szabadságharc. Századok, 1927. 231-242.Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848-1849-ben. I-III. Genf, 1865.Irányi Dániel - Chassin, Charles-Louis: A magyar forradalom politikai története 1847-1849. 1-2. kötet.

Fordította Szoboszlai Margit, a szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Spira György.Budapest, 1989.

Kemény G. Gábor: 1848/49. évi törekvések a nemzetiségi megbékélésre. (Két előadás a szerzőhagyatékából) Történelmi Szemle, 1986. 283-293.

Kiss Erzsébet, F.: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987.Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés a két háború között. Történelmi Szemle, 1993. 205-242.Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. Budapest, 1936.Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. I-II. Budapest, 1994.Kosáry Domokos: Európa és Magyarország 1848-ban. Történelmi Szemle, 1998. 175-184.Kosáry Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben. Budapest, 1994.Kossuth Lajos toborzó körútja az Alföldön. Összeállította és a jegyzeteket írta Reznák Erzsébet és Erdélyi

Péter. Budapest, 1993.Kovács Endre: A magyar szabadságharc mérlege a francia sajtóban. Történelmi Szemle, 1973. 76-109.Kovács Endre: Szabadságharcunk és a francia közvélemény. Budapest, 1976.Miskolczy Ambrus: Az 1848-49-i magyar forradalom bajor szemmel. Századok, 1989. 644-674.Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben. Budapest, 1949.Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde. (1848. február 8.) Századok, 2002. 909-926.Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban. Századok, 1999. 1297-1333.Révai József: A 48-as legenda. Közli Lackó Miklós. Történelmi Szemle, 1976. 458-467.Révész Imre: Kossuth és a Függetlenségi Nyilatkozat. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150.

évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. I. 409-453.o.Rubicon. 1998/2. szám (= 1848-1849)Rubicon. 1999/4. szám (= 1848-1849-es portrék.)Sinkovics István: Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos

születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. I. 87-174.o.Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Budapest, 1959.Spira György: A pesti forradalom baloldalának harca a kormánnyal meg a polgársággal 1848 májusában.

Történelmi Szemle, 1971. 330-355.Spira György: A testvérharc küszöbén. A nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a negyvennyolcas

forradalom Magyarországán. Századok, 1977. 681-727.Spira György: Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel. In:

Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest,1952. II. 143-247.o.

Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ismeretlen adalékok az 1848-49-iki szabadságharc történetéhez.Budapest, 1924.

Szabó Ervin: Társadalmi és pártharczok a 48-49-es magyar forradalomban. Bécs, 1921.Szabó Lajos, H.: A szabadságharc és az emigráció pénzei, kitüntetései 1848-1866. Pápa, 1995.Szász Zoltán: A nemzetiségek és az 1848-as magyar forradalom. Történelmi Szemle, 1998. 193-202.Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Gróf Batthyány Lajos, Görgei

Artúr, Kossuth Lajos. Okmánytár. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, az Okmánytárat, a jegyzeteket és


a mutatókat összeállította Hermann Róbert és Pelyach István. A német és angol nyelvű szövegrészeket,iratokat fordította Kurucz György. Budapest, 1990.

Tóth Zoltán, I.: Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. In: Emlékkönyv Kossuth Lajosszületésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. II. 248-340.o.

Urbán Aladár: A magyar külpolitika dimenziói 1848/49-ben. Gondolatok Kosáry Domokos könyvéről.Századok, 2001. 191-203.

Urbán Aladár: A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról. Budapest, 1981.Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973.Urbán Aladár: Agitáció és kormányválság. Történelmi Szemle, 1970. 344-368.Urbán Aladár: Bizottmány a haza védelmére, a rend és béke fenntartására. Századok, 2002. 741-787.Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében.

Századok, 1978. 1039-1096.Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén. Századok, 1993. 37-69.Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében. Századok,

1994. 872-887.Urbán Aladár: Kossuth Lajos kiadatlan pénzügyminiszteri és országos biztosi iratai. Századok, 1994.

1000-1017.Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag! Budapest, 1976.


Az emigráció

A Kossuth-emigrációval foglalkozó szakirodalom sorát Áldor Imre 1870-ben megjelent munkájanyitja.159 Tárgyalja az Orsovától Kiutahiáig tartó időszakot, majd Kossuth angliai és észak-amerikaikörútját, végül azokról szól „akik künn porlanak”. A mű a kor népszerű, publicisztikai kötetei közétartozó képeskönyv. Kossuth irányában rendkívüli pozitív elfogódottsággal.

Ugyanekkor lát napvilágot Lipcsében Szöllősy Ferenc személyes hangvételű visszaemlékezése.160

Koltay-Kastner Jenő (ekkor még csak Kastner Jenő) 1925-ben publikálja Kossuth és Mazzini címűtanulmányát a Századokban161, melyben az olasz emigráció első korszakát (1851-1859) elemzi. Felhívja afigyelmet Mazzini és a demokrata szövetség Kossuthtal való kapcsolatára.

Balassa József 1931-ben írt Kossuth Amerikai útjáról.162 Előszavából megtudjuk, hogy Amerikábanszép számú lelkes írás született, mely kiállt Kossuth és a független Magyarország ügye mellett. A kötetforrásai Kossuth két útitársának naplói, másrészt az amerikai útról kiadott hivatalos jelentések. PulszkyFerenc és felesége a White, red, black163 című három kötetes könyvben adták ki tapasztalataikat. LászlóKároly hadnagy naplójegyzeteit 1887-ben adta ki.164 További érdekes forrás még: „KossuthotCincinattiban felvették a szabadkőműves szövetségbe s ez lehetővé tette, hogy a városokban, ahol járt, apáholyokat is meglátogassa és megnyerje őket a magyar ügy számára. Szerepléséről az amerikaiszabadkőműves páholyokban Mr. Harry S. Johnson, Ohio állam nagypáholyának főtitkára és Mr. FredHarmeyer, a Cincinatti 133. sz. páholy titkára szolgáltattak adatokat.”165 A felhasznált kilenc angolnyelvű cikket a szerző a kötet végén elhelyezett irodalomjegyzékben sorolja fel. A könyv első fejezetébenaz Egyesült Államok szabadságharchoz való viszonyáról ír a szerző, majd röviden ismerteti Kossuth útjátTörökországtól Amerikáig. Külön fejezetet szentel Kossuth New York-i tartózkodásának, majd bemutatjaKossuth körútját a nyugati és a déli államokban (itt ír Kossuth fogadtatásáról a szenátusban és akongresszusban és itt mutatja be a Kossuth-dollárok keletkezésének körülményeit), majd az új-angliaikörútról ír, végül New York államból hagyjuk el az Egyesült Államokat. Függelékben olvashatjuk kétamerikai költő Kossuthról írt versét (J. R. Lowell és J. G. Whittier) Radó Antal fordításában, majdKossuth St. Louisban elmondott beszédének részletét közli a szerző. Elmondhatjuk, hogy koraszínvonalán álló jó tanulmány Balassa munkája.

Nagy Márta gyűjtötte össze az emigráció emlékiratait, s 1936-ban megjelent kötetében lelkiismeretesalapossággal ismertette e műveket kommentált bibliográfiájában.166 (Akinek volt szerencséje kommentáltbibliográfiát szerkeszteni az tudja csak igazán értékelni elképesztő munkáját.) Szólt a török, angolországi,amerikai, franciaországi, svájci, brüsszeli, olaszországi és németországi emigránsokról, külön kiemelve aKlagenfurtba emigrált Görgeyt. A kötetben Nagy az egyes kötetek adatait, majd rövid ismertetésüketközölte le – tulajdonképpen historiográfiai segédkönyvet készítve az emigrációba vonultak emlékeitémához. A kötetet igazán jónak: átfogónak, részletekbe menőnek és teljesnek mondhatjuk. Igazából nemvagyunk meglepve, hogy történettudományunkban nagyon kevés ehhez hasonló, színvonalaskutatástörténeti segédlet készül – különösen a Kossuth-témában.

Deák Imre: A száműzött Kossuth Törökországban167 című műve három fő fejezetre oszlik. Az elsőben,mintegy általános bevezető jelleggel tárgyalja Angliát, az emigrációk központját, majd a másodikfejezetben ír Közép-Európáról, amilyennek Kossuth akarta: itt mutatja be a közép-európai államszövetségtervét, az ausztroszlávizmust, a pánszlávizmust, Kossuth és a zsidók kapcsolatát, a magyarországinemzetiségeket és Kossuth nagy alkotmánytervét. Végül a magyarság világmozgalomba valóbekapcsolódására tér ki a szerző. A kötet a két világháború közti történetírás egyik színvonalas terméke.

159 Áldor Imre: Vázlatok a magyar emigratio életéből. Pest, 1870.160 Szöllősy Ferenc: Kossuth és a magyar emigratio Török földön. Lipcse, 1870.161 Századok, 1925. 1-14.162 Balassa József: Kossuth Amerikában 1851-1852. Budapest, 1931.163 Pulszky Ferenc és Pulszky Ferencné: White, red, black. I-III. London, 1853.164 László Károly: Napló-töredék. Budapest, 1887.165 Balassa József: Kossuth Amerikában 1851-1852. Budapest, 1931. 6.166 Nagy Márta: Az 1848-1849-es emigráció memoire irodalma. Budapest, 1936.167 Deák Imre: A száműzött. I. Törökországban. Budapest, 1942.


Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852 címmel írta meg a kutatásszámára máig alapműként használt kétkötetes monográfiáját168, melynek első kötete 1940-ben, másodikkötete 1948-ban látott napvilágot. A szerző ezzel Hajnal István munkáját (a törökországi emigrációról)folytatja. Művének mindvégig Kossuth személye van a középpontjában. A szerző anyagismeretére ésforráskezelésére jellemző, hogy az emigráns Kossuth fellépését elhelyezi az amerikai belpolitikai életben,továbbá az is, hogy művéhez külföldi diplomáciai forrásokat is felhasznál. Az első kötetet Szabó Istvánméltatta a Századokban megjelent ismertetőjében.169

Dányi Károly tollából jelent meg 1941-ben a Kossuth és a Deák-párt hírlapi vitája 1867-ben.170 Rövid,két oldalas bevezetésében vázolja Magyarország és Kossuth útját Világostól 1867-ig. Ezután leközli éselemzi a Cassandra levelet, majd Vác és Jászladány Kossuth országgyűlési képviselővé való felkérésévelfoglalkozik, ezután Kossuth és Kemény Zsigmond levelezését ismerteti, végül jóslatok és tények címűfejezetében azt nézi meg, hogy milyen érvek bizonyultak helytállónak. Ezzel kapcsolatban összegzésgyanánt ezt írja: „Mindezeket egybevetve, nem kell különös szaktudás annak megállapításához, hogy az asokat emlegetett ’történelmi logika’ államférfit ritkán hagyott annyira cserben, mint éppen Kossuthot.”171

A felhasznált forrásainak jegyzéke megadja a hírlapi vita egyes cikkeit: ez hasznos. A felhasználtirodalom tekintetében vagy minden elérhető művet felhasznált, vagy – és inkább erre gyanakszunk –enyhén tendenciózusan válogat. E gyanúnkat erősíti, hogy az elfogulatlan és hiteles történetírónak alegnagyobb jóindulattal sem nevezhető Zimándy három kötettel is szerepel a bibliográfiában. A kötetmásodik felében a kötetben felhasznált cikkeket, leveleket közli a szerző.

Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859 címmel jelent meg Koltay-Kastner Jenőforrásgyűjteménye 1949-ben172. Kossuth Irataim az emigrációból című válogatott forráskiadásának elsőkötete foglalkozik 1859-cel, mint Kossuth legreménytelibb emigráns évével, amikor elképzelhetőnek érzi„Magyarország felszabadulását”. Kossuth emlékirataiban azonban csak válogatott forrásokat tárt anagyközönség elé, ezt kívánja teljessé tenni e forráskiadvány. A kiadvány első fejezetében Kossuth ésemigránstársainak levelezése kerül kiadásra, a második nagyobb szerkezeti egység az osztrák külpolitikaiés a kémszolgálat iratait rendezi sajtó alá (ezen belül: a Kossuth-emigráció tevékenységére vonatkozónyugati jelentéseket, a dunai fejedelemségekből érkezett híreket és a magyarországi hangulatjelentéseket),majd a harmadik fejezetben a már kiadott olasz okmányok kronológiai rendbe szedett regiszteréttartalmazza. Legvégül név- és tárgymutató segíti a kötet használatát. Jól használható, teljességre törekvőtematikus forrásgyűjteményt adott ki Koltay-Kastner ékesen bizonyítva a tapasztalat igazát: diktatúrákidején megnő a forráskiadványok száma – természetesen ez még nem elég ok egy diktatúra fenntartására.A kötetről 1955-ben jelent meg Lukács Lajos ismertetője a Századokban.173 Itt Lukács felveti, hogyszerencsés lett volna, ha Koltay-Kastner az OL Kossuth-iratainak levéltári számát megadja az egyeshivatkozásokhoz, ugyanez igaz az osztrák külpolitikai és kémszolgálati anyagra is. Ezen hibák ellenére ishasznos, hézagpótló munka, folytatásra érdemes.

1958-ban jelenik meg a Századokban Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860-61-ben címűtanulmánya.174 E cikkre válaszol Szabad György röviden175: kiemeli, hogy Kossuth kettős küzdelmet víva „magyar politikai vezetőréteg zömének antidemokratizmusból és sovinizmusból fakadó megalkuvásikészsége (…) és a fejét itthon meg az emigrációban újra és újra felütő ’forradalomcsináló’donquijotizmus ellen”176 Szabad György írására válaszol Lukács177: annak „helytelen és hibás nézeteivel”szállva vitába. Úgy értékeli, hogy Szabad Kossuth emigrációs politikáját idealizálta, s túlzó módonfeldicsérte. Kijelenti, hogy megérett az idő a Kossuth-emigráció monografikus feldolgozására és az

168 A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. I-II/1-2. kötet. A bevezető tanulmányt írta és az okiratokatösszeállította Jánossy Dénes. Budapest, 1940-1948.

169 Századok, 1941. 85-88.170 Dányi Károly: Kossuth és a Deák-párt hírlapi vitája 1867-ben. Kolozsvár, 1941.171 uo. 66.172 Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez. 1859. Összegyűjtötte Koltay-Kastner Jenő. Szeged, 1949.173 Századok, 1955. 774-778.174 Századok, 1958. 119-145.175 Századok, 1959. 172-173.176 uo. 173.177 Századok, 1961. 370-385.


emigráció iratainak forráskritikai kiadására. Szabad György viszonválaszában178 Lukács azon állításátkifogásolja, mely szerint Kossuth egy Ausztria ellenes külső katonai erőt a nemzetiségek ellen is fel akartvolna használni. Továbbá visszautasítja az idealizálás vádját. Abban mindenesetre igazat ad Lukácsnak,hogy a monográfiára szükség van, de még előbb a forráskiadásokra. A vitát Horváth Zoltán értékeliLukács és Szabad vitájának zárásaként179, melyben a két szerző álláspontjait igyekszik közös nevezőrehozni, ez azonban nem több, mint a monográfia és a forráskiadás iránti igény. Horváth Zoltán írásáhozSzabad György fűz rövid észrevételt180, melyben megígér egy Forradalom és Kiegyezés válaszútján 1860-61 című monográfiát. Lukács újból tesz néhány megállapítást Kossuth emigrációs politikájánakidealizálásáról181, melynek lényege, hogy a Szabad György által válogatott Kossuth-idézetektendenciózusak és idealizálók, amennyiben a szerző úgy állítja be velük Kossuthot, mint aki józanul ítéltemeg a hazai politikai erőviszonyokat. Tóth Ede zárja le a vitát a Századok hasábjain 1964-ben megjelentcikkében.182 Megállapítja, hogy a vitát Lukács kutatásainak fogyatékossága váltotta ki, amennyibenmindvégig statikus Kossuth-képpel dolgozik, s a vita során e tévedését megideologizálja. Visszautasítjatovábbá Lukács vita során tett személyeskedő és pontatlan összegzéseit. Mindazonáltal a vitáteredményesnek tartja, amennyiben készülő monográfiákat eredményezett, mint amilyen Kovács Endre: AKossuth-emigráció forradalmi és demokratikus kapcsolatai című doktori értekezése, vagy SzabadGyörgy: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61 című készülő monográfiája. E monográfia183

Szabad György doktori disszertációjából nőtt ki, azzal lényegében azonos. Kosáry Domokos 1969-benközli opponensi véleményét Szabad művéről.184 Szabad György 1971-ben felel Kosáry reflexióira185, ittmegadja, hogy monográfiáját eddig nyolc recenzióval illette a magyar és nemzetközi kritika. Szabadfeleletére Kosáry válaszol Néhány módszertani megjegyzés egy régi válaszra címmel.186

Koltay-Kastner 1960-ban jelenteti meg A Kossuth-emigráció Olaszországban című monográfiáját.187

Előbb a magyar szabadságharc olaszországi visszhangját mutatja be, majd Kossuth és Mazzini, Cavourilletve Garibaldi viszonyát elemzi, ezután a Velence felszabadításáról szőtt tervekről ír, majd a lengyelfelkelés hatásait vizsgálja, végül az osztrák-porosz háború „lehetőségeiről” olvashatunk. A művetmintegy húsz évnyi levéltári kutatás alapozta meg, s tette a Kossuth-emigráció történeténeknélkülözhetetlen alapmunkájává. A kötetet 1963-ban ismerteti Lukács Lajos188, melyben összefoglaljaKoltay-Kastner negyven éves történészi pályafutását, mellyel az olaszországi Kossuth emigrációtvizsgálta. Felhívja a figyelmet a mű legalaposabban kidolgozott fejezetére: „Cavourral Magyarországszabadságáért”. Úgy ítéli meg, hogy e mű kötelező kiindulópontja kell legyen minden továbbirészkutatásnak.

Lukács Lajos 1962-ben megjelent írásában189 arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a Cavourralkapcsolatot tartó kossuthi emigráció mellett volt egy Garibaldi seregében a nemzeti szabadságért,függetlenségért és egységért küzdő magyar légió is, amely mintegy súlyt adott Kossuth politikaiterveinek. Lukács értekezése a magyarországi levéltári anyagra épül. A tanulmány ismerteti a magyaremigráció helyzetét az 1859-es háború után, majd bemutatja Garibaldi magyar parancsnokait (TürrIstvánt, Tüköry Lajost, Winkler Lajost, Dunyov Istvánt, Frigyesy Gusztávot, Teleki Sándort, ÉberNándort), majd Garibaldi légiójának történetével (kialakulásával, összetételével, harcaival) foglalkozik,végül Kossuth és a légió kapcsolatának szentel egy fejezetet. Függelékben közöl a magyar légióparancsnokainak leveleiből, melyek érzékletes képet adnak a légió harcairól. Végül névmutató teszi akötetet teljessé. A mű dicséretesen bő jegyzetanyaggal van ellátva, így az szakirodalmi tájékoztatóul isszolgál, de sajnos összefoglaló irodalomjegyzéket nem ad. A tanulmányból kiderül, hogy noha Kossuth

178 Századok, 1961. 922-936.179 Századok, 1963. 157-164.180 Századok, 1963. 843.181 Századok, 1963. 844-858.182 Századok, 1964. 763-771.183 Szabad György: Forradalom és Kiegyezés válaszútján, 1860-61. Budapest, 1967.184 Történelmi Szemle, 1969. 337-344.185 Történelmi Szemle, 1971. 254-259.186 Történelmi Szemle, 1971. 260-264.187 Koltay-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban. Budapest, 1960.188 Századok, 1963. 885-888.189 Lukács Lajos: Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860-61-ben. Budapest, 1962.


elismerte Garibaldi páratlan nagyságát, de a magyar légió ügyével csak abban az esetben vállalt volnabármilyen közösséget, ha az olasz egység harca Ausztriával való konfliktushoz vezet, s így Magyarországremélt függetlenségének kivívásában segíteni tud. Az osztrák ellenes háború reményében aktivizálódikKossuth kapcsolata Cavourral 1860 szeptemberében. 1860 novemberétől azonban a légió bomlásnakindul, erről Kossuth egyre rezignáltabb hangú jegyzetei jól vallanak.

1962-ben adja közre a Századok A történettudományi bizottság vitáját a dualizmus kora történeténekegyes kérdéseiről.190 A vitát Hanák Péter nyitja meg három kérdéskörben: egyrészt az 1867-es kiegyezésértékeléséről, másrészt a dualista rendszer válságáról, harmadrészt a magyar „középosztály”problematikájáról szólva. Szabad György hozzászólásában kifejti, hogy egyetért Hanákkal abban, hogykellene egy monográfia a kiegyezésről. Azt ellenben visszautasítja, hogy álláspontját „neokossuthistának”tartsák, mivel ő Kossuthtal szemben éppen a kritika hangján kívánt szólni. Ezután Ránki György szólhozzá a dualizmus válságának kérdéséhez, majd Pach Zsigmond Pál felhívja a figyelmet arra, hogy akiegyezés értékelését Révai József nyomán helyesen dolgozták fel eddig, némi dogmatizmussal: ez vanmost visszaszorulóban. Megjegyzi továbbá, hogy szerinte Szabad György nem volt meggyőző. Hanákválaszában összegez, majd ismét Szabad kap szót, hogy álláspontját röviden felvázolja. Végezetül MolnárErik zárszavában a következő összegzést teszi: Hanák állítása szerint a kiegyezés elkerülhetetlen és reáliskompromisszum volt, Szabad szerint 1867 visszavetette a felszabadulásért vívott harcot. Molnár felveti,hogy vajon a proletariátus hegemóniájának kialakulásában segített-e? Helyesen felhívja a figyelmet arra,hogy „egy történelmi eseményt nem lehet évtizedek múltán bekövetkező eredmények alapján megítélni,az események idején fennállott körülményeket is figyelembe kell venni.”191

Kovács Endre Az 1859. évi magyar-román egyezményről 1963-ban megjelent írásában192 kifejti, hogye tett egyedülálló a magyar-román történetben, de előzményei mégis vannak: az 1849-es szegedinemzetiségi törvény és az 1853-as Kossuth – Bratianu egyezmény.

Kovács Endre a Kossuth-emigráció monografikus összefoglalására tesz kísérletet 1967-ben megjelentkönyvében.193 Négy témakörbe rendezte műve mondanivalóját: az olasz nemzeti egységmozgalom és amagyar emigráció, a Kossuth-emigráció lengyel kapcsolatai, a Kossuth-emigráció és a románok illetve aKossuth-emigráció szerb kapcsolatai. Művének bevezetőjében megemlékezik az emigráció történeténekúttörő kutatóiról: Hajnal Istvánról, Koltay-Kastner Jenőről, Jánossy Dénesről és Lengyel Tamásról. Akötet függelékében 20 oldalas forrásközlés áll minta gyanánt, majd névmutató teszi a kötet használatátkényelmesebbé. Az utószóban természetesen a korra jellemző mentegetőzés is elhangzik, miszerint Marxés Engels viszonyát a magyar emigrációhoz külön monografikus kötetben volna szükséges vizsgálni, scsupán ez az oka, hogy szerzőnk ezt miért nem teszi meg. (Hogy ezesetben nem ironikus kiszólásról vanszó azt az is bizonyítja, hogy Kovács az 1964-ben megjelent Az I. Internacionálé és Magyarország címűkötetben is publikált.194 Marx Kossuth-képéről egyébként lásd a kötet Vogt úr és forrásai címűtanulmányát.195 A kérdést részletezi Frank Tibor: Marx és Kossuth című munkájában.196) Kovácsmonográfiáját Niederhauser Emil ismerteti a Századokban.197 (A monográfia alapját képező doktoridisszertációt Katus László ismertette 1966-ban.198) Niederhauser kiemeli, hogy Kovács jól érzékelteti akossuthi emigrációval kapcsolatba kerülő négy mozgalmat, azonban azok belső irányzataira nem fordítfigyelmet. A kötet egyetlen hibája, hogy a külföldnek szemére veti, hogy nem azonosítja magát a magyarüggyel – de hát miért is tenné? Összességében egy jól megírt munkát vehet kezébe az olvasó, csak azegyes irányzatok különbségeinek hiányát fájlalja Niederhauser ismertetője végén újra.

1967-ből érdekességként beszámolhatunk Kakuk Zsuzsa nyelvészeti – turkológiai – könyvéről,melyben Kossuth Lajos és a török nyelv viszonyát igyekszik feltárni a szerző.199 Kakuk a Kossuth által

190 Századok, 1962. 206-239.191 uo. 239.192 Századok, 1963. 293-331.193 Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Budapest, 1967.194 Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és a nemzetközi munkásmozgalom. In: Az I. Internacionálé és Magyarország.

Szerkesztette Erényi Tibor és Kovács Endre. Budapest, 1964.195 uo. 129-163., Marx: Vogt úr című művét lásd: MEM. 14. kötet Budapest, 1966.196 Frank Tibor: Marx és Kossuth. Budapest, 1985.197 Századok, 1969. 769-771.198 Századok, 1966. 1441-1448.199 Kakuk Zsuzsa: Kossuth kéziratai a török nyelvről. Budapest, 1967.


összeállított török nyelvtant és szótárat elemzi. Előbb a Kossuth-emigráció törökországi helyzetét mutatjabe, majd rátér Kossuth török nyelvtanulásának okára és módjára. Elemzés alá veszi a Kossuth általkészített nyelvi segédleteket, mint török nyelvjárás történeti emléket, végül irodalomjegyzék, s akifejezetten esztétikus Kossuth-kéziratról készült néhány kép zárja a kötetet.

1973-ban jelentkezett Rózsa György és Spira György Negyvennyolc a kortársak szemével címűalbumukkal.200 A tekintélyt parancsoló kötet első, nagyobbik felében korabeli képek, nyomtatványok ésiratok fotóreprodukciót szedték időrendbe a szerzők egy-egy rövid, értelmező képaláírást is adva. A kötetvégén Rózsa Negyvennyolc az egykorú művészetben című tanulmánya olvasható. Szép és hasznos kötetetkészítettek az alkotók, amelyet az érdeklődő olvasó, a kort oktató tanár és a korszak hangulatábabelehelyezkedni vágyó kutatók egyaránt haszonnal forgathatnak. Nekem – és a kötetben előfordulószámuk alapján talán a szerzőknek is – az egykorú gúnyrajzok tetszettek a legérdekesebbnek.

1975-ben jelent meg Szabad György alapos és átgondolt tanulmánya Kossuth az Amerikai EgyesültÁllamok politikai berendezkedéséről.201

1979-ben publikálja Kabdebó Tamás a Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyarszabadságharcról című tanulmányát202, mely egy „nemrég fellelt” chartista röplap forráspublikációja. Adolgozat adalék gyanánt szolgál Kossuth angliai szónoklatainak hatástanulmányához.

Az emigráció 1848 és 1867 közötti tevékenységének monografikus feldolgozását jelentette megLukács Lajos 1984-ben.203 A korszakot öt nagyobb egységre bontva tárgyalja művében: 1849-1853, azaza cári intervenciótól a milánói felkelésig, 1853-1859: a krími háborútól az észak-olasz háborúig, 1859-1861: a nemzeti ellenállási mozgalmak fellendülése, 1861-1865: a magyar emigráció válságánakelmélyülése, 1865-1867: az emigráció végső erőfeszítése és az olasz – porosz – osztrák háború.Összességében arra a következtetésre jut a szerző, hogy az emigráció a nemzet élő lelkiismeretekéntműködött, illetve puszta jelenléte is állandó nemzetközi tiltakozásként hatott a Világos után történtekkelszemben.

A Nemzet és emlékezet sorozatban 1984-ben jelent meg Borsi-Kálmán Béla könyve a Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatáról.204 1849 után a közép-európai nemzetek egykéntkeresték a független és egységes nemzetállam kialakításának lehetőségét, s e célból Európában mindennemzet(iség) igyekezett támogatást szerezni emigráns tagjaik közreműködésével. Így tettek magyarok,lengyelek és románok egyaránt. Kérdésesnek tűnt, hogy a nemzetállamiság elérésében a szomszédosnépek együttműködnek-e avagy rivalizálnak. Épp ezért minden oldalon megindult a terv készítés,diplomáciai tapogatózások, propaganda és intrika egyaránt. „Ez a tanulmány – a román álláspontalakulása-módosulása, lehetséges belső feltételrendszerének vázolása és a magyar emigráció néhány tagjaezzel kapcsolatos magatartásának bemutatása után, s nem utolsósorban e két tényező függvényében – aztkívánja nyomon követni, hogy az első nagy, még túlzott várakozásokkal teli nekilendülések, az 50-esévek kísérletei után, egymás álláspontjának alaposabb ismeretében, miként próbálnak a magyar emigrációerői a Kárpátokon túli románság vezetőivel 1862-64 folyamán egyetértésre jutni.”205 E cél elérése végettmutatja be a szerző a román nemzettudat fejlődését a Kárpátokon innen és túl, majd megismertet amagyar emigráció helyzetmegítélésének változásaival 1863-ig, végül bemutatja az 1864-es magyar-román megegyezési kísérlet történetét. A kötetet forrás- és irodalomjegyzék zárja. Szerkezetileg éslogikailag jól felépített, jó forrásismerettel rendelkező tanulmány, melynek szerzője nincs híján azempátiának, ami segíti az egyes konfliktusok elemzésében. A kötetet Urbán Aladár ismerteti aSzázadokban.206 Itt kiemeli, hogy a szerző jól használja a nemzetközi szakirodalmat és a levéltári anyagotis. Mindezek mellett mindvégig tárgyilagos hangon tud beszélni a kényes kérdésekről is.

Somlyói Tóth Tibor 1985-ben jelentkezett a kivándorolt Kossuth életét feldolgozó átfogókönyvével.207 Az első, bevezető jellegű fejezet az 1848-49-es ágensdiplomáciát mutatja be, majd a kötet

200 Rózsa György – Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Budapest, 1973.201 Századok, 1975. 551-573.202 Századok, 1979. 659-681.203 Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Budapest, 1984.204 Borsi-Kálmán Béla: Együtt vagy külön utakon. A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatának

történetéhez. Budapest, 1984.205 uo. 8.206 Századok, 1987. 969-973.207 Somlyói Tóth Tibor: Diplomácia és emigráció „Kossuthiana”. Budapest, 1985.


egyes fejezeteiben sorra veszi Kossuth 49 utáni életének állomásait: ármány és merény Kossuth ellen(Törökországban), Kossuth az amerikai pártérdekek fogságában, a Kossuth-emigráció angliaibonyodalmai, Kossuth és könyvtárának sorsa. Végül függelékben közli Herman Ottóné turini naplóját. Akötet – véleményem szerint – túl sok feltételezésen alapuló, szenzációkereső „történetbúvári” (és nemtörténészi) munka. Számomra nem volt meggyőző.

1985-ben megjelent tanulmányában (Kossuth, mint angol újságíró208) H. Haraszti Éva érdekesadalékkal szolgál Kossuth angliai éveiről. A tanulmány bemutatja, hogy Kossuth angliai tartózkodásaidején néhány színvonalas angol lapnak külpolitikai elemzőként dolgozik pénzszerzés gyanánt.Nemsokára azonban ellehetetlenül, s a tekintélyes angol lapok már nem tartanak igényt kritikuselemzéseire.

1989-ben jelent meg Spira György Kossuth és alkotmányterve című munkája.209 A kötetben SpiraKossuth Törökországban készített, majd több évig csiszolt alkotmánytervezetének történetét vizsgálja.Megállapítja, hogy ezen alkotmányterv alapja a népfelség és önkormányzatiság összehangolása úgy, hogyse egy pozícióba került kisebbség ne uralkodhasson a többségen, se pedig a többség ne presszionálhassa akisebbséget. A kötet függelékében az alkotmánytervezet legérettebb, 1859-ben készült változata szerepel– ennek első kiadása. Spira műve kiváló munka: a körülményeket is figyelemmel kísérő forráselemzés.Vékony, de annál tartalmasabb kötet, esztétikus illusztrációkkal. Tudományos kutatásban és oktatáshozegyaránt használható, de népszerűsítésre is alkalmas. Ha a szerző csak ezt a kötetet tette volna le azasztalra, azzal is beírta volna nevét a legjobb és legeredetibb Kossuth-kutatók listájára.

A forradalom 150. évfordulóján látott napvilágot Nyulásziné Straub Éva forráskiadványa az emigrációolaszországi kapcsolatai témában.210 A bevezetőben a szerző lépésről lépésre végig veszi a Kossuth-emigráció útját 1849-től 1866-ig.211 Ezután következik a 719 dokumentumot közlő színvonalasforrásközlés. A kötet végén a levelek jegyzéke, majd irodalomajánló, végül címmutató található. Azontúl,hogy egy jól megírt bevezetéssel elhelyezte a szerző a közölt forrásokat a korszak és az emigrációtörténetében, majd egy jól használható – már-már mintaszerű – forrásközlést kapunk, a mű nagy érdemeaz is, hogy az emigráció-kutatáshoz kiváló bibliográfiát nyújt.

208 Századok, 1985. 1157-1167.209 Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989.210 A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta Nyulásziné Straub

Éva. Budapest, 1998.211 uo. 6-94.



A czeglédi százas küldöttség Kossuth Lajosnál Baracconéban, Olaszországban 1877. január 24. Budapest,1877.

A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. I-II/1-2. kötet. A bevezető tanulmányt írta ésaz okiratokat összeállította Jánossy Dénes. Budapest, 1940-1948.

A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Összeállította és a bevezető tanulmányt írtaNyulásziné Straub Éva. Budapest, 1998.

A Kossuth-emigráció Törökországban. I. kötet. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írtaHajnal István. Budapest, 1927.

Albert Gábor: Zsákutcák hősei. Budapest, 1989.Áldor Imre: Vázlatok a magyar emigratio életéből. Pest, 1870.Andrews Károly: Ismeretlen levelek Kossuth amerikai szerepléséről. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta

Baróthy Bálint. Budapest, 1925.Balassa József: Kossuth Amerikában 1851-1852. Budapest, 1931.Balázs József: Adatok a Kossuth-emigráció történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 1957. 70-82.Beke György: Kossuth-emigráció Bukarestben. Magyar emlékírók a régi Romániában. Budapest, 1998.Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon 1849-1865. I-IV. kötet Budapest, 1922-1937.Bodrogi Rezső – Borsi Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel. Századok, 1987. 923-

961.Borsi-Kálmán Béla: Együtt vagy külön utakon. A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom

kapcsolatának történetéhez. Budapest, 1984.Borsi-Kálmán Béla: Nemzetfogalom és nemzetstratégiák. A Kossuth-emigráció és a román nemzeti

törekvések kapcsolatának történetéhez. Budapest, 1993Csorba László: A Kossuth-emigráció fényképeskönyve. Budapest, 1994.Dányi Károly: Kossuth és a Deák-párt hírlapi vitája 1867-ben. Kolozsvár, 1941.Deák Imre: A száműzött. I. Törökországban. Budapest, 1942.Dolinay Gyula: A Turin-párisi kirándulás, 1889. július 2-14. Budapest, 1890.Frank Tibor: Marx és Kossuth. Budapest, 1985.Gál István: Magyarország, Anglia és Amerika ... Budapest, 1945.Hajnal István: Osztrák merénylettervek Törökországban a száműzött Kossuth ellen. Napkelet, 1927. 695-

711.Haraszti Éva, H.: Kossuth, mint angol újságíró. Századok, 1985. 1157-1167.Haraszti Éva: Kossuth as an English Journalist. Budapest, 1990.Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez. 1859. Összegyűjtötte Koltay-Kastner Jenő. Szeged, 1949.Kabdebó Tamás: Kossuth és Magyarország. Chartista értékelés a magyar szabadságharcról. Századok,

1979. 659-681.Kakuk Zsuzsa: Kossuth kéziratai a török nyelvről. Budapest, 1967.Kávássy Sándor: Kossuth Lajos nemzetelmélete. Szegedi Tanárképző Főiskola közleményei, 1966.Koltay-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció keleti tervei Giacomo Dumed irataiban. Századok, 1929. 129-

138.Koltay-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban. Budapest, 1960.Koltay-Kastner Jenő: Kossuth és Mazzini. Századok, 1925. 1-14.Kossuth demokráciája. Közreadja és jegyzetekkel ellátta Ács Tivadar. Budapest, 1943.Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és a nemzetközi munkásmozgalom. In: Az I. Internacionálé és

Magyarország. Szerkesztette Erényi Tibor és Kovács Endre. Budapest, 1964.Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Budapest, 1967.Lengyel Beatrix, Cs.: Az utolsó arcképek. Ismeretlen Kossuth-felvételek. Élet és Tudomány, 1999.

március 12.Lengyel Beatrix, Cs.: Kossuth legkorábbi itáliai fényképei. Folia Historica, 1996-1997. 109-124.Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860-61-ben. Századok, 1958. 119-145.Lukács Lajos: Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860-61-ben. Budapest, 1962.


Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Budapest, 1984.Nagy Márta: Az 1848-1849-es emigráció memoire irodalma. Budapest, 1936.Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849-1866. Budapest, 1999.Pajkossy Gábor: Az 1862. évi Duna-konföderációs tervezet dokumentumai. Századok, 2002. 937-957.Pásztor Imre: A Kossuth-emigráció Bulgáriában. Történelmi Szemle, 1974. 144-154.Pompéry Aurél: Adalékok az emigratio történetéhez. I-II. Századok, 1914. 161-173. és 277-290.Rózsa György – Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok.

Budapest, 1973.Somlyói Tóth Tibor: Diplomácia és emigráció „Kossuthiana”. Budapest, 1985.Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére. Századok, 2002. 927-935.Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989.Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, 1860-61. Budapest, 1967.Szabad György: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről. Századok, 1975.

551-573.Szabó Lajos, H.: A szabadságharc és az emigráció pénzei, kitüntetései 1848-1866. Pápa, 1995.Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth 1867-1894. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150.

évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. II. 341-434.o.Szöllősy Ferenc: Kossuth és a magyar emigratio Török földön. Lipcse, 1870.Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban. Századok, 2002. 1423-1454.


A hagyomány

Kossuthról életében sokszorosított grafikák, majd fényképek is készültek. Több litográfián, réz- ésacélmetszeten is megörökítették. Készült róla fénykép Magyarországon, majd Angliában, Amerikában ésItáliában. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában megtalálható mind a két életében rólakészült természet utáni festmény. Több csoportkép is készült róla (mint a Batthyány kormány tagja, máspolitikusok társaságában, családja körében). A nyolcvanas években több újabb festmény is készült róla,de már csak korábbi ábrázolásai alapján. Kossuth gyakori szereplője volt az egykorú karikatúráknak ésröplap ábrázolásoknak. Vayer Lajos, a Kossuth ikonográfia szakértője szerint nem készült Kossuthrólvalóban színvonalas, művészi értékű ábrázolás.

A Kossuth-kultusz eddig két nagy felvirágzást élt meg. Az első időszak 1894 és 1914 közé tehető.Ekkor készült a Kossuth-szobrok nagy része. De ekkor lett az egyes települések főutcájának a neveKossuth utca. Trianon után az elszakított területek szobrai természetszerűleg megsínylették a „győzelmimámort”, ráadásul a Horthy-korban Kossuthnak nem volt állami kultusza. A következő nagy felvirágzás aRákosi érában történt, de viszonylag rövid ideig tartott. A Kádár-rendszer idején nem beszélhetünk államiKossuth-kultuszról. A rendszerváltás után megindult hon- és helyismereti mozgalom aztán újból előhozta,mondhatni slágertémává tette a 48-as szabadságharcot, s vele kapcsolatban Kossuth emlékét isfelelevenítette.

Jól jellemzi a tizenkilencedik század végének hangulatát, hogy 1893-ban a Századok beszámolhat azAradi Szabadságharczi Múzeum március 15-i megnyitásáról.212 E múzeum tematikus múzeum és levéltárlett volna a tervek szerint. A múzeum létrejötte és sorsa, a benne tárolt tárgyak sorsával együtt 2002-ignem vált kutatás tárgyává.

A szocialista Kossuth-kultusz jellemző megnyilvánulásai közé tartozott, hogy állami intézményeket(KLTE), hivatalos állami díjat, vagy éppen rádióadót nevezett el Kossuthról. Ezen résztémákkal külön-külön is érdemes foglalkozni. Ezt tették a 1848 centenáriumi évében alapított díj történetét, s adíjazottakat bemutató Almanach szerkesztői.213

Ádámfy József A világ Kossuth-szobrai című könyvében 1978-ig összegyűjtötte az ismert Kossuth-szobrok lelőhelyét, leírását, fényképét: köztéri szobor összesen 102 van belföldön, 7 külföldön, beltériszobor 28 Budapesten, 40 vidéken, magántulajdonban lévő Kossuth-szobor Budapesten 29, vidéken 33van ekkor. A kötet Vayer Lajos: A Kossuth-kultusz a magyar művészetben című tanulmányánakújraközlésével kezdődik.214 A kötet leközli az egyes szobrok adatait, majd a könyv végén a szobrokrólkészült fotókat. Ehhez hasonló, jól illusztrált összefoglaló azóta nem jelent meg a Kossuth-szobrokról.Megjelentek azonban egyes Kossuth-szobrok történetét feldolgozó kötetek.215 Illetve megjelent példáulVeszprém megye Kossuth emlékhelyeit kivonatoló és ezek történetét is feldolgozó mű.216 Ezek azaprólékos gonddal összegyűjtött információk egy majdani összefoglaló számára nagy könnyebbségetfognak jelenteni. További segédlet egy majdani monografikus igényű kötet összeállításához Tóth JózsefKossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tájakon című füzete.217 Ebben területi bontásban hozza a hazai(Budapest és az egyes megyék) és külföldi (egyes országok) Kossuth emlékhelye(ine)k listáját,megemlékezve egy-egy mondatban arról is, hogy az egyes emlékhelyek hogyan kapcsolódnakKossuthhoz, mit lehet tudni azok kialakulásáról. A kötet erénye a teljességre törekvés.

A Kossuth bankók mindig a Kossuth-kultusz homlokterében álltak. Az 1913-as Századokbanolvashatunk először az „eltűnt Kossuth érmékről”218. Itt a névtelenségbe burkolózó hírközlő elmondja,hogy Nedeczky István és Almássy Pál forradalmi próbálkozása kapcsán tartott házkutatáson 1866-ban

212 Századok, 1893. 367-369.213 Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948-1985. Szerkesztette Darvas Pálné, Klemenet Tamás és Terjék József.

Budapest, 1988.214 Első közlése: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség évkönyve 1952. Budapest, 1953. 7-23.215 Legutóbb például: Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története. Kecskemét, 2002.216 Szabó Lajos, H.: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Pápa, 1997.217 Tóth József: Kossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tájakon. Budapest, 2002.218 „ga”: Eltűnt Kossuth érmék. Századok, 1913. 57-59.


lefoglaltak két láda pénzt. Az egyikben Kossuth-bankók, a másikban érmék voltak, de nem tudja a szerző,hogy pontosan milyenek. Feleky Károly az elmondottakat úgy értelmezte válaszában219, hogy a pénzeknyilván az Amerikában készült emigrációs pénzek lehettek, s ez egyben azt is jelentené, hogyKossuthéknak közvetlen összeköttetése volt a Nedeczky – Almássy-féle szervezkedéssel. Hasonlókérdéssel foglalkozik F. Kiss Erzsébet A „Kossuth bankók” sorsa az osztrák uralom idején220 címűösszegző tanulmányában, mely teljességre törekvő és részletes áttekintő képet ad vizsgált témájáról. Akérdésre visszatér Garami Erika Kossuth Lajos 1860-61-es londoni bankókibocsátása és pere címűtanulmányában.221

Az úgynevezett Kossuth-címer is kutatás tárgyává lett. Olyan jelentős kutatók foglalkoztak e kérdéssel,mint Kumorovitz L. Bernát222, Spira György223, Bertényi Iván224. A kutatás jelenlegi álláspontjátösszegezve Bertényi megállapítja, hogy az 1946-os köztársasági címer körüli tárgyalások soránhonosodott meg a „Kossuth-címer” kifejezés, amely az 1956-os forradalom idején terjed el és váliknépszerűvé.

A szabadságharc katonadalait, rigmusait, verseit jóval nagyobb lelkesedéssel gyűjtötték össze, mint azemlékhelyeket. Még 1952-ben jelent meg Dégh Linda: A szabadságharc költészete című műve.225 Majd1974-ben a Zeneműkiadó tematikus összeállítása Együtt menetelünk 1848, 1919 és 1945 dalaiból.226

1980-ban az 1848-49 népköltészete: szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc irodalmábólcímmel Pándi Pál szerkesztésében.227 Nemrég – a technikai fejlődéssel párhuzamosan – újra akatonadalok felé fordulhatott a figyelem: Bakanóták – katonadalok címmel jelent meg válogatás 1996-ban.228 Lukács László: 1848-49 jeles napjai a néphagyományban című könyve Székesfehérvárott jelentmeg a szabadságharc 150 éves évfordulójára.229 Ugyanekkor jelent meg Tari Lujza: Magyarország nagyvitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban címmel.230 S legutóbb a bicentenáriumra SzabóLajos kötete Kossuth-dalok, Kossuth-nóta címmel.

A 150 éves Kossuth évfordulón jelent meg Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar néphagyományaiban című tanulmánya.231 Ortutay Gyula: A nép művészete című tanulmánygyűjteményébenis megjelent ez a jól sikerült és hiánypótló írás.232 Lukács László: 1848-49 jeles napjai anéphagyományban című könyve Székesfehérvárott jelent meg a szabadságharc 150 éves évfordulójára.233

Azt is kortünetnek tekinthetjük, hogy egyes intézmények összefoglalják Kossuthhoz valókapcsolatukat. Lukinich Imre is így tesz 1927-ben, amikor Kossuth és a Magyar Történelmi Társulatviszonyát elemzi.234 Megállapítja, hogy Kossuth nem volt tagja a társulatnak, írása a társulat folyóiratábana Századokban mindössze egy alkalommal, 1877-ben jelent meg.235 A társulat részéről Thaly Kálmán1882-ben Kossuthot az MTA tiszteleti tagjának ajánlja, ezt az ajánlást azonban Kossuth visszautasítja.

A Kossuth-kultusz igen speciális aspektusát vizsgálja a Kossuth Lajos, az ügyvéd236 című kötet zárótanulmánya, amikor a kossuthi szellem továbbélését vizsgálja kora ügyvédi karában.

219 Feleky Károly: Eltűnt Kossuth érmék. Századok, 1913. 223-224.220 Századok, 1984. 273-303.221 Századok, 1995. 407-445.222 Kumorovitz Bernát: Nemzeti jelvényeink 1848/1849-ben. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye, 1947-

1950.223 Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről. Levéltári Közlemények, 1994. 89-105.224 Bertényi Iván: Az ún. Kossuth címer 1848/49-ben. Századok, 1999. 373-381.225 Dégh Linda: A szabadságharc költészete. Budapest, 1952.226 Együtt menetelünk. 1848, 1919 és 1945 dalaiból. Összeállította Aczél Zsuzsa. Budapest, 1974.227 Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Szerkesztette Kerényi Ferenc és Tamás Anna.

Budapest, 1980.228 Bakanóták – katonadalok. Budapest, 1996.229 Lukács László: 1848-49 jeles napjai a néphagyományban. Székesfehérvár, 1998.230 Tari Lujza: Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Budapest, 1998.231 Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnográfia, 1952. 263-307.232 Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. In: uő: A nép művészete. Budapest, 1981. 131-184.233 Lukács László: 1848-49 jeles napjai a néphagyományban. Székesfehérvár, 1998.234 Századok, 1927. 225-230.235 Századok, 1877. 765-773.236 Kossuth Lajos, az ügyvéd. Szerkesztette Kállay István és Sik Ferenc. Budapest, 1978.


A Kossuth-hagyaték egyes részleteit vizsgáló kiváló tanulmánygyűjteményt szerkesztett KörmöcziKatalin.237 A tanulmánykötet elején Hermann Róbert ismerteti Kossuth életútját, majd a Kossuthrelikviákról Haider Edit ír, az ikonográfiáról Rózsa György, Kossuth alakja az érmészetben címmel pedigHéri Veronikától közöltek le egy tanulmányt. A rendszerváltás után talán ez a mű az első komoly éssikeres próbálkozás arra, hogy a Kossuth-életrajz megírásakor illetve a Kossuth-kultuszmegnyilvánulásait számba vevő irományban a szerző tollát ne valamilyen erőszakolt ideológia vezesse.Hermann tanulmánya azért is kiemelendő, mert nemcsak életrajzot ad, de ír a kultusz alakulásáról is,továbbá jó bibliográfiát ad a források és a szakirodalom tekintetében. A kötet egyes írásainak végén angolnyelvű összefoglaló is található. Színvonalas, követésre méltó vállalkozás a kötet.

A kultuszról is készült néhány tanulmány. Ilyen Gerő András Az államosított forradalom, 1848centenáriuma című műve238, melyben a kötet azt mutatja be, hogy 1948-ban hogyan használta fel akommunista rezsim a centenáriumot saját maga ünneplésére és népszerűsítésére. Azt vizsgálja továbbá,hogy az állampárt hogyan telepszik rá már ekkor az ünnepségre, hogyan sajátítja ki magának aforradalom emlékét. Ugyancsak 1998-ban jelenik meg Szabó Róbert tanulmánya Politikai propaganda éstörténelmi ünnep. Adalékok az 1948. márciusi centenáriumi ünnepségek történetéhez címmel239, mely jólegészíti ki Gerő munkáját. Gergely András 2001-ben megjelent kötetében240 elemzi 1848 hagyományátrövid, de átfogó tanulmányában.241

Gerő András 93-ban megjelent kötete242 a márciusi nemzeti ünnep történetét írja meg szűkszavúan, alényegre koncentrálva. Adatgazdag, áttekintő tanulmánya kiváló vázlat egy későbbi, részletekbebelemenő, az egyes korok hangulatát is bemutató kötethez.

Gyarmati György Március hatalma, a hatalom márciusa című könyve243 a március tizenötödikéktörténetét vizsgálja. Bevezetőjében idézi Szekfű Három nemzedékét, miszerint 48 a gondolatok síkjárólaz érzelmek síkjára tevődött át. Ennek jegyében mutatja be a szerző, hogyan viszonyul a HabsburgMonarchia 1867 előtt, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia a kiegyezés után az ünnephez. A másodikfejezetben a Horthy-kor ünnepeit vizsgálja: az 1927 előtti revíziós lózungokkal terhelt megemlékezéseket,majd az 1927/XXXI. tc. által törvényesített ünnepeket, amelyeket nemsokára befonnak a háborússzózatok. A Rákosi-korszakban rövid koalíciós intermezzó után szót ejt a centenáriumi új márciusról,majd a Kossuth helyén Rákosi, Jellačić helyén Tito típusú megemlékezésekről ír a szerző. Különfejezetben tárgyalja 1956-ot, ahogyan a márciusi ünnep belopakodik októberbe. A Kádár-korszakban ahivatalos ünnepekről (március és október) olvashatunk, megismerhetjük az „amiről nem beszélünk, aznincs” logikájú megemlékezéseket, végül a saját márciusukat kereső fiatalokat. A rendszer alkonyánGyarmati ír az „új rezdülésekről” és a szabadságvárásról. Kifejezetten jó kötet.

A Kossuth-kép alakulásáról szólva már említettük, de egyáltalán nem haszontalan itt is megjegyezni,hogy a ’48 kultusza című konferencia kiadványban244 Hermann Róbert foglalja össze röviden a Kossuth-kultusz alakulásának történetét. A kötet egyébként sokkal jobb, mint amennyit az ember várna egyviszonylag kis terjedelmű helytörténeti kiadványtól. (Külön tanulmány foglalkozik benne a Petőfit övezőlegendákkal, a ‘48-as események ponyván való megjelenésével, ’48 kultuszával az oktatásban, 48/49 képiábrázolásával a 19. századi festészetben, ’48 hatásával a magyar viseletre vagy éppen a szabadságharchőseinek kedvenc ételeivel.) Úgy érezzük, méltatlanul keveset használt kötetet ismerhettünk meg.

Hermann Róbert 1996-ban is meglepte a Kossuth-kutatókat egy kis historiográfiai csemegével, amikorKossuth-emlékév, Kossuth-kiadványok [1989-]1994 című tanulmányát megjelentette a Századok 1996-osévfolyamában.245 A kötet előbb Hermann általános tapasztalatait összegzi a 94-es Kossuthcentenáriumról, majd kronologikusan áttekinti a fontosabb műveket, végül tematikus rendszerben

237 „…leborulok a nemzet nagysága előtt” A Kossuth-hagyaték. Szerkesztette Körmöczi Katalin. Budapest, 1994.238 Gerő András: Az államosított forradalom. 1848 centenáriuma. Budapest, 1998.239 Történelmi Szemle, 1998. 215-227.240 Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Budapest,

2001.241 uo. 468-485.242 Gerő András: Március 15. Fejezetek a nemzeti szabadságünnep hányatott történetéből. In: uő: Magyar polgárosodás.

Budapest, 1993. 379-415.243 Gyarmati György: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének történetéből. Budapest, 1998.244 ’48 kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. Merva Mária. Gödöllő, 1999.245 Századok, 1996. 152-163.


ismerteti a vizsgált öt év forráskiadványait és szöveggyűjteményeit, tudományos munkáit,tanulmányköteteit, népszerűsítő életrajzát, kultusztörténetét, albumait, katalógusait, bibliográfiáit,dokumentációit, reprintjeit és utánnyomásait. A rövid, de kimerítően alapos tanulmányt nagy haszonnalforgattuk jelen dolgozatunk elkészítése során.

Végezetül hadd mutassuk be a Kossuth Alapítványt és a Kossuth Szövetséget! A Kossuth Alapítvány1990. március 15-én alakult. A Kossuth Szövetséget a 94-es Kossuth-emlékév megszervezésénekapropóján 1993. március 15-én, Kecskeméten hozták létre. A Szövetség célja a Kossuthot tisztelőkösszefogása és a Kossuthtal kapcsolatos események szervezésének koordinálása. Ennek jegyében aSzövetség pályázatokat ír ki, vetélkedőket és emléktúrát szervez, tanulmányok kiadását támogatja.Munkájáról rendszeresen megjelenő évkönyveiben ad számot. Évkönyvük jelent meg: 1991-92, 1992-94,1994-95, 1996, 1997, 1998, 1999. A Szövetség a Kossuth Kalendárium két kötetét jelentette meg,melyben tematikusan rendezett Kossuth-ismereteket adtak ki (pl. dalok-versek, Kossuth-szobrok, aszabadságharc ismertebb lapjai). Úgy gondoljuk, hogy a Kossuth Alapítvány és Szövetség M. PásztorJózsef és Gavlik István vezetésével a Kossuth-hagyományok ápolásának hálás, de egyben kitartástigénylő terhét vállalják magukra, elősegítve ezzel a helytörténeti kutatás iránti érdeklődés felkeltését és alokálpatriotizmus terjedését egyaránt.



’48 kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. Merva Mária. Gödöllő, 1999.„…leborulok a nemzet nagysága előtt” A Kossuth-hagyaték. Szerkesztette Körmöczi Katalin. Budapest,

1994.„ga”: Eltűnt Kossuth érmék. Századok, 1913. 57-59.A Kossuth Alapítvány és a Kossuth Szövetség évkönyve 1992-1994. Összeállította M. Pásztor József.

Budapest, 1994.A Kossuth Alapítvány és a Kossuth Szövetség évkönyve 1994-1995. Összeállította M. Pásztor József és

Gavlik István. Budapest, 1996.A Kossuth Alapítvány és a Kossuth Szövetség évkönyve 1996. Összeállította M. Pásztor József és Gavlik

István. Budapest, 1997.A Kossuth Alapítvány és a Kossuth Szövetség évkönyve 1997. Összeállította M. Pásztor József és Gavlik

István. Budapest, 1998.A Kossuth Alapítvány évkönyve 1991-1992. Összeállította M. Pásztor József. Budapest, 1992.A Kossuth Szövetség évkönyve 1998. Összeállította Gavlik István. Budapest, 1999.A Kossuth Szövetség évkönyve 1999. Összeállította Gavlik István. Budapest, 2000.Ádámfy József: A világ Kossuth-szobrai. Budapest, 1981.Arany László: A magyar politikai költészetről. Budapest, 1873.Arató Endre: Kossuth és a csehszlovák nép. Budapest, 1971.Bakanóták – katonadalok. Budapest, 1996.Bertényi Iván: Az ún. Kossuth címer 1848/49-ben. Századok, 1999. 373-381.Dégh Linda: A szabadságharc költészete. Budapest, 1952.Együtt menetelünk. 1848, 1919 és 1945 dalaiból. Összeállította Aczél Zsuzsa. Budapest, 1974.Feleky Károly: Eltűnt Kossuth érmék. Századok, 1913. 223-224.Garami Erika: Kossuth Lajos 1860-61-es londoni bankókibocsátása és pere. Századok, 1995. 407-445.Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es

történetéből. Budapest, 2001.Gerő András: Az államosított forradalom. 1848 centenáriuma. Budapest, 1998.Gerő András: Március 15. Fejezetek a nemzeti szabadságünnep hányatott történetéből. In: uő: Magyar

polgárosodás. Budapest, 1993. 379-415.Gyarmati György: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének

történetéből. Budapest, 1998.Héri Vera – Dinnyés István: Kossuth Lajos az érmészetben 1848-1902. Cegléd, 1994.Hermann Róbert: Kossuth-emlékév, Kossuth-kiadványok, [1989-]1994. Századok, 1996. 152-163.Kemény G. Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története. I. Budapest, 1947.Kiss Erzsébet, F.: A „Kossuth bankók” sorsa az osztrák uralom idején. Századok, 1984. 273-303.Kossuth Kalendárium 1848-1948. Összeállította Dobai János. Budapest, 1997.Kossuth Kalendárium 1849-1949. Összeállította Dobai János. Budapest, 1998.Kossuth Lajos életének képei. Szabad György tanulmányával. Szerkesztette, az előszót írta és a

képanyagot összeállította E. Csorba Csilla. Budapest, 1994.Kossuth Lajos, az ügyvéd. Szerkesztette Kállay István és Sik Ferenc. Budapest, 1978.Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948-1985. Szerkesztette Darvas Pálné, Klemenet Tamás

és Terjék József. Budapest, 1988.Kossuth-kultusz Czegléden. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének százados évfordulójára s a czeglédi

Kossuth-szobor leleplezési ünnepének emlékére. Szerkesztette Dobos János. Czegléd, 1903.Kumorovitz Bernát: Nemzeti jelvényeink 1848/1849-ben. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság

Közlönye, 1947-1950.Lukács László: 1848-49 jeles napjai a néphagyományban. Székesfehérvár, 1998.Lukinich Imre: Kossuth Lajos és a Magyar Történelmi Társulat. Századok, 1927. 225-230.


Művelődéstörténeti tanulmányok a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. Szerkesztette KrízaIldikó. Budapest, 1998.

Ortutay Gyula: A nép művészete. Budapest, 1981.Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnográfia, 1952. 263-307.Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről. Levéltári Közlemények, 1994. 89-105.Süvegemen nemzetiszín rózsa. ‘48-as dalosfüzet. Összeállította Katona Tamás. (= Rubicon. 1998/6. sz.

melléklete)Szabó Lajos, H.: A szabadságharc és az emigráció pénzei, kitüntetései 1848-1866. Pápa, 1995.Szabó Lajos, H.: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Pápa, 1997.Szabó Róbert: Politikai propaganda és történelmi ünnep. Adalékok az 1948. márciusi centenáriumi

ünnepségek történetéhez. Történelmi Szemle, 1998. 215-227.Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története. Kecskemét, 2002.Szöveggyűjtemény a forradalom és szabadságharc korának irodalmából. Szerkesztette Kerényi Ferenc és

Tamás Anna. Budapest, 1980.Sztripszky Hiador: Kossuth Lajos a rutén népköltészetben. Budapest, 1907.Tari Lujza: Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Budapest, 1998.Tóth József: Kossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tájakon. Budapest, 2002.Újváry Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. Ethnografia, 1995. 31-37.Varga János: Az áruló. Megjegyzések Németh László Görgey-drámájához. Történelmi Szemle, 1964.

596-614.Vayer Lajos: Kossuth alakja az egykorú művészetben. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150.

évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. II. 435-470.Zsilinszky Mihály: Kossuth a magyar nép szívében és költészetében. Pest, 1868.


Kossuth a helytörténeti kutatásban

A helytörténeti dolgozatokat általában két főbb típusba lehet sorolni: az egyik a településem és Kossuth, amásik a valamilyen Kossuth-emlék története. Mindkettőről jól látszik, hogy a legritkább esetben tesznekki egy egész kötetet. Helyes – véleményem szerint – az volna, ha ezeket a dolgozatokat helytörténetiévkönyvekben, vagy tanulmánykötetben adnák ki.

Mert egyéb esetben ad absurdum előfordulhat, hogy a Kossuth és a település című műnek csak igen kisrésze foglalkozik Kossuth és a település kapcsolatával, s a többi helyet a településhez igen, de Kossuthhoznem, vagy épp fordítva: Kossuthhoz igen, de a településhez nem kapcsolódó egyéb fejezetek töltik ki.Mindkettőre van példa. A Monok, Kossuth Lajos szülőhelye246 című könyvecskében nagyot csalódik azérdeklődő olvasó, mert a Kossuth családról egy oldal, Kossuthról magáról két oldal, majd a Kossuthvisszavárása a szabadságharc után című háromoldalas fejezetben Kossuth dalokat találunk, s végül amonoki Kossuth Múzeumról, s az ugyanitt megalapított Kossuth Alapítványról és Szövetségről összesenújabb három oldalt olvashatunk. Összegzésként azt láthatjuk, hogy egy tematikus pályázati lehetőségmegragadása lehetett a cél – s csak remélni merjük, hogy a Kossuthtal nem foglalkozó fejezetekbe aközismert adatokon kívül más is jutott.

Hasonló jellegű címmel, de tartalmilag gazdagabb anyaggal és sokkal profibb illusztrációkkal jelentmeg a Kossuth Lajos Nagykátán247 című 28 oldalas füzetke, mely szándéka szerint a tanulókhelytörténeti érdeklődését van hivatva felkelteni. Erre minden bizonnyal igen, másra egyébként nemigenalkalmas e reprezentatív kiadvány. A korrektség kedvéért el kell mondanunk, hogy e kis füzet KuczaPéter és Hermann Róbert tápióbicskei csatáról írt színvonalas kismonográfiájának248 egyszerűsített,illusztrált változata.

Mint mondottuk a másik csoportba azok az írások tartoznak, amelyek egy Kossuth-emlék történetétvizsgálják meg. Ilyen például A kecskeméti Kossuth-szobor története című könyvecske.249 A szerző aszoborállítás gondolatától indul, felsorolja a szoboralap támogatóit, az alkotók kiválasztásáról és a szoborleendő helyéről szóló vita ismertetése után bemutatja a szobrot, az avatóünnepséget, a szobor fogadtatásátés utóéletét elemzi, majd felhasznált irodalom, kapcsolódó kronológia, s végül forrásközlés ésképmellékletek teszik teljessé a kötetet. Jól megírt, alapos munka. Jó kiindulási alap a magasabb szintűösszegző munkák számára – nagy segítséget jelenthet e kiadvány az Ádámfy-féle Kossuth-szobrok műjavított és bővített kiadásának elkészítéséhez.

A helytörténeti művek közül a levéltári anyag felhasználásával készített megyeszintű monográfiákattekinthetjük a helytörténetírás legszínvonalasabb darabjainak. Természetesen a művek színvonala itt is aszerzőn múlik; és az is igaz, hogy az egyes megyék feldolgozottsági állapota is különböző.

Elsőnek a Békés vármegye 1848-1849 című kétkötetes munkát kell megemlítenünk, mert ebben aműfajban ez volt az első írás.250 A művet Rozvány György ismerteti az 1894-es Századokban.251 Arecenzens elmeséli saját élményét, miszerint az orosz intervenció napjaiban látta, amint orosz tisztekvásárolják fel a Kossuthról készült porcelán és terracotta szobrokat a gyulai városházával szemben lévőkereskedésből. Oláh György összesen 1850 oldalas munkáját a következő szavakkal dicséri: „Szerző ittentárgyalt művét, mely először avatja fel a népet történelmi szereplőnek, szivesen üdvözöljük.”252

1848/49 zalai eseménytörténetét összefoglaló áttekintés jelent meg 1974-ben Baranyai György, DegréAlajos és Kovács Lajos szerkesztésében.253 A kötetet ismertető Szőcs Sebestyén kiemeli, hogylelkiismeretes munka készült, amely monográfiává is továbbfejleszthető.254

246 Sárközi Sándor: Monok, Kossuth Lajos szülőhelye. Miskolc, 2002.247 Kossuth Lajos Nagykátán. Szerkesztette Kucza Péter és Lakatos Gyula. Nagykáta, 2002.248 Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Nagykáta, 2002.249 Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története. Kecskemét, 2002.250 Oláh György: Békés vármegye 1848-1849. I-II. Békés-Gyula, 1890-1893.251 Századok, 1894. 254-257.252 uo. 257.253 1848/49 zalai eseménytörténete. I. Szerkesztők Baranyai György, Degré Alajos, Kovács Lajos. Zalaegerszeg, 1974.254 Századok, 1976. 163-166.


Kiemelkedő munkának tarthatjuk a Zemplén megyei levéltár Kossuth-anyagának publikációját255,melyben a megyei levéltár birtokában lévő 234 kapcsolódó forrást közlik teljes terjedelemben, vagyregeszta formában 1791-1948 évkörből. A forráskiadvány elején Hőgye István rövid, tartalmas bevezetőjeáll, majd egy rövid, de jól válogatott bibliográfia. Természetesen Zemplén megye levéltára előnyöshelyzetből indult, de talán érdemes felhívni a leendő szerzők figyelmét, hogy egy témáról ott praktikusírni, ahol van kapcsolódó anyag.

Szintén van jó Kossuth és valamely megye témakörben írt monográfiánk – bár nem sok. A legjobbansikerült műnek Tóth Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban256 című monográfiáját tartom. Noha abevezető olvasása közben komoly kételyeim támadtak a szerző szakmai hozzáértése felől257, a könyvtovábbi részei nem igazolták gyanúmat. Alapos mű, mely 378 oldalon, mindvégig a szükséges szakmaihozzáértéssel és bámulatos aprólékossággal veszi sorra mindazt, ami Kossuthot akár csak a legkisebbmértékig is a megyéhez kapcsolja. Ír az ifjú Kossuth szabolcsi iskolatársairól, a szabolcsi Kossuthszimpatizánsokról és ellenzékéről, Kossuth hatásáról az óvoda, illetve a tanítóképző alapítására, aszabolcsi követ feleségének Kossuthról alkotott véleményét is megismerhetjük, kitér Szabolcs szerepére aszabadságharc idején, ír a nyíregyházi Kossuth-kultuszról, a néphagyományban megőrzött Kossuth-képről, a huszadik századi Kossuth-kultuszról, végül a bicentenáriumról. A mű egyetlen hibájának aztlátom, hogy sem az egyes tanulmányok után, sem pedig – és ez volna a célszerűbb - a kötet végén nemadja meg a felhasznált irodalmat. Egyébként példaértékű megyemonográfia ez a mű nem csak a Kossuth-kutatók számára.

Egészen más jellegű Szabó Lajos: Kossuth emlékek Veszprém megyében című műve.258 Ez a mű aVeszprém megyei (a történeti és a jelenlegi Veszprém megyében együttvéve!) fellelhető Kossuth-emlékeket és az ezek köré szerveződő Kossuth-kultuszt mutatja be rövid tanulmányokban. Itt kellhangsúlyoznunk, hogy Veszprém megyének ilyenek a témához kapcsolódó adottságai, ugyanisVeszprémben Kossuth nem járt toborzókörúton, viszont Kossuth feleségének családja Veszprém megyeibirtokos, s épp ezért itt rejtőzködtek Kossuth gyermekei a szabadságharc végnapjaiban. S inkább akialakuló Kossuth-kultuszban tűntette ki magát a megye: három városának volt díszpolgára Kossuth, ötKossuth-szobor és két emléktábla jelzi a megye nemzeti ragaszkodását, s itt található a balatonfürediKossuth Lajos-forrás és -kútház is. Szabó Lajos könyve ezeket veszi sorra, majd a Veszprém megyeiKossuth-folklorisztikát, végül a kapcsolódó helyi szakirodalmat összegzi. A nemzeti és lokálpatriótabüszkeség hangjain szóló szerző szépen illusztrált kötetet készített a viszonylag kevés és nagyon szétszórtanyagból. Említsük még meg a szerző másik kapcsolódó művét259, melynek első felében a Kossuthhozkapcsolódó ismereteket és eseményeket rendezi kronológiává, majd a mű második részében a Veszprémmegyei Kossuth kultusz eseményeit és helyszíneit mutatja be 2002-ig.

255 Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában. Összeállította Hőgye István. Miskolc,1982.

256 Tóth Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban. Nyíregyháza, 2002.257 Tipikus, tizenkilencedik század végi „magyarosch” fordulatok álltak a bevezetőben: „Szabolcs megye települései ma

százszámra idézik fel nevét utca- és intézménynevekben, kódolva van a számítógépek csipjeiben, amely arra figyelmeztetiaz utókort, hogy Kossuth nevét nem csak a helyesírási szabályok miatt kell ma is nagybetűvel írni, hanem mert Istvánkirály után a legnagyobbnak tartott magyar volt.” uo. 8.

258 Szabó Lajos, H: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Pápa, 1997.259 Szabó Lajos, H.: Kossuth Lajos életének fontosabb állomásai. 1802-1894. Pápa, 2002.



1848/49 zalai eseménytörténete. I. Szerkesztők Baranyai György, Degré Alajos, Kovács Lajos.Zalaegerszeg, 1974.

Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet.Nagykáta, 2002.

Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában. Összeállította HőgyeIstván. Miskolc, 1982.

Oláh György: Békés vármegye 1848-1849. I-II. Békés-Gyula, 1890-1893.Rainer Pál: Kossuth Lajos házassága (1841) és a Kossuth gyermekek menekítése (1849). In: „Előttem

állott nemzetem ébredése.” Kossuth Lajos 1802-1894. Szerkesztő T. Horváth Lajos. Veszprém, 1995.23-38.

Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Cegléd, 2002.Sárközi Sándor: Monok, Kossuth Lajos szülőhelye. Miskolc, 2002.Szabó Lajos, H.: Kossuth emlékek Veszprém megyében. Pápa, 1997.Szabó Lajos, H.: Kossuth Lajos Pápa város díszpolgára. Pápa, 1994.Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története. Kecskemét, 2002.Tóth Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban. Nyíregyháza, 2002.

A Kossuth-kép alakulása napjainkig

Kossuthról nagyon hangzatos állításokat tettek már történészek, publicisták, szónokok, politikusok és amindennapok emberei is. Általánosnak mondhatók a “Kossuth apánk”, a “legnépszerűbb magyar amagyarok körében és a legnépszerűtlenebb a nemzetiségek szemében”, a “magyarok Mózese”, “mindenmagyarok közt őt övezi a legegyetemesebb tisztelet” típusú fordulatok. De azt sem hallgathatjuk el, hogya Kossuth-kultusz Kádár érában kezdődött devalvációja (akkor Széchenyi - és némi hátsó szándékkalKádár javára) napjainkra oda vezetett, hogy bizonyos társadalmi csoportok szemében a Kossuth nevemögötti vélt vagy valós ideológia vereséget szenvedett a Széchenyi és Szent István nevével fémjelzettértékrenddel szemben – ezzel párhuzamosan a politikai térfél másik oldalán állók pedig Kossuth szellemiörökségének (vagy legalábbis annak bizonyos szlogenjeinek) kisajátítására tettek/tesznek napjainkig csakrészleges sikerrel járó kísérletet. De hogy jutottunk ide?

Kossuth népszerűsége fokozatosan alakult ki és emelkedett egyre magasabbra 1849-ig. Kisnemesiszármazása az ország nagyobbik részének életkörülményeit megélővé/megértővé és a legmagasabb rangúnemesekkel jogilag egyenrangúvá egyszerre tette. Az viszont már egyéni érdeme, hogy képes volt olyanképet kialakítani magáról a vele kapcsolatba kerülők többségében, hogy ez az ember az alkalmas ésszükséges vezető – kritikusai ezen a ponton támadják: mondván, a szükséges vezetői képességekkel nemrendelkezett, vagy épp csak egy részükkel, s csupán jó híre emelte őt magasra; röviden: mindvégigtöbbnek mutatta magát, mint aki valójában volt. A hiteles ember, a nemzeti hős imaget erősítette 1837-esletartóztatása, majd négyéves börtönbüntetése, melynek hatására a jó tollú, bátor publicista országosanismert “mártírrá” emelkedett. Igazi hírnevét ezután a Pesti Hírlap vezércikkeivel alapozta meg, melyneksegítségével önmagát az ország modernizálásának programadójaként deklarálta – az ellenvéleményekszerint ezzel azt a csalóka reményt szította, hogy e program megvalósítására is képes, nem csakhirdetésére. Ekkor került vitába többek között Széchenyivel is, s már ekkor megmutatkozott, hogy anépszerűség és a média felhasználásával zajló vitákban nem a szakmai érvek nyomnak a latba, mivel azemberek meggyőzése nem gondolati, hanem érzelmi érvelés mentén sikeresebb – a Széchenyi-pártiak éppezért értékelik szélsőséges esetben üres, felfújt sztárpolitikusnak Kossuthot a megfontolt és tartalmasszakértői politikát folytató Széchenyivel szemben. Lényeges volt az is, hogy az utolsó szó, a lezáróösszegzés mindig Kossuthé maradt. A Kossuth-hírlap címlapján megjelent karikatúrán Kossuth, mintPanthokrator látható, lábai előtt a kamarilla hever. A Kossuth-kultusz kialakulásában nagy ugrás az 1848szeptember-októberi agitációs körút; ekkor születnek az első népdalok. Ezt a kultuszt emeli mégmagasabbra 1849 március-áprilisában a tavaszi hadjáratban való részvétel, a tábori látogatások; ekkorfonódik össze Kossuth neve végérvényesen a szabadság diadalával. Ettől fogva versek és ponyvákjelennek meg róla. Utóbbiak közül a legismertebb: Kossuth kápolnai imája, melyről több kiadást megért,sokszorosított rézmetszet készült. Így vált “nélkülözhetetlenné 1848-ban, s kizárólagosan egyedülivé1849-ben”260 Kossuth mellett Debrecenben már csak másodvonalbeli politikusok maradtak, s ez tetteegyértelművé kormányzóelnökké választását. A másik fiktív Kossuth-szöveg az Orsovai búcsúszózat261.Kormányzóelnöki kinevezésétől fogva Kossuth mintegy személyes felelősséget vállal az ország sorsáért –megnyilatkozásai alapján mintha az ország legfőbb hatalmával való pszichés azonosulása volna ez –, sezért keresi oly buzgón a bukás okait, ezért vádolja Görgeit árulással, s hasonlik meg Szemerével,Horváth Mihállyal, Teleki Lászlóval és Deák Ferenccel is. Ezért dolgoz ki újabb és újabb terveket azemigrációban Magyarország sorsának jobbítására – tényleges hatalom nélkül azonban már csakillúziókergetésnek tűnik nemzetközi önhitegetése. Az viszont tény, hogy személyének varázsával külföldihallgatóit a magyar ügy mellé állította, s erősítette – vagy épp ekkor alapozta meg – a magyarok jóhírnevét a világban. (S ha a történelmi folyamatok Magyarország számára kedvezőbben alakulnak, akkorKossuth nemzetközi tevékenysége egyedülálló legitimációs lehetőséget biztosított volna államunknak. Jóllátható tehát, hogy mennyire egyoldalú – és ezért feltehetőleg hiba – volna csupán fanatikus fantasztánaktartani Kossuthot, noha a másik végletbe sem érdemes esnünk, s minden bizonnyal túlzás volna Kossuth

260 Takács Péter: Kossuth messianizmusa. Rubicon, 1992/2. 15.261 „Az Orsovai búcsúszózatot ábrázoló fiktív jelenet feltűnően emlékeztet a ’Lenin bejelenti az októberi forradalom

győzelmét’ című képre.” Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. In: ’48 kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. MervaMária. Gödöllő, 1999. 16.


minden emigrációban tett cselekedetének hátterében a vitathatatlan politikai zsenialitás megnyilvánulásátlátni. Érdekes módon a megtorlás is hozzájárult a Kossuth-kultusz erősödéséhez, mikor Kossuth és társaibűneiről beszélt, és üldözte a szabadságharc emlékeit, ezzel is egyfajta fetisizmust gerjesztve. Ekkorkeletkeznek egyébként a Kossuth visszatérésében bízó népdalok. Összességében elmondhatjuk, hogy1849 és 1867 közt Kossuth misztikus hőssé nő. (Kellemetlen következménye Kossuth kimagaslásának,hogy a történet más főbb alakjai ezáltal mintha mellékszereplőkké süllyednének. Másrészt az is igaz, haKossuth a magyar Messiás szerepét veszi fel, akkor szükség van Júdásra is, amely szerep Görgeiremaradt. Különös áramlata történetírásunknak és a közfelfogásnak, hogy Ferenc Józsefnek amegbocsátásra méltó Pilátus szerep jut.)

Kossuth beteljesületlen - tehát kipróbálatlan - grandiózus tervei rendre táptalajt adtak a Kossuthkultusz farvizén magukra extra népszerűséget háramoltatni vágyó politikusoknak, népvezéreknek; vagyéppen kifogyhatatlan tintát garantáltak a Kossuth kritikusok szapora tollára. A tizenkilencedik századmásodik felében mindkettőre van példa. 1848 után viszonylag hamar megjelentek az első életrajzok, mintamilyen Szilágyi Sándoré is262. Az 1850-es években néhány szerző írásaiban már-már diabolikusKossuth-kép bontakozik ki, melyekben Széchenyi Kossuth ellenes vádjai köszönnek vissza eltorzultformában: Kossuthot hatalommániás izgatónak állítják be.263 Sajnos a másik oldalon sem a higgadttörténetírói álláspont érvényesül. A Függetlenségi Párt, mely lényegében kisajátította Kossuthot, nem kértannak demokratizmusából, így jobb híján csak üres, jól hangzó szólamokat vett át tőle. Természetesen szósem lehetett 1867 tényleges elutasításáról, így arra az artistamutatványra kényszerültek, hogy Kossuth isjó, de Ferenc József se rossz. Ehhez kiváló lehetőséget biztosított a fent említett Messiás – Júdás – Pilátuskoncepció alkalmazása. Lassan tehát Kossuth lett a múlt, a törvényes forradalmár, míg Ferenc József ajelen.

Ilyen gyakran felületes, tulajdonképpen népszerűsítő dolgozatokat írtak többek között Han Ede,Ferenczy József, Váli Béla, Áldor Imre, Hentaller Lajos. Utóbbi munkája mintegy félszázadig volt areprezentatív Kossuth-életrajz264. Nem történész volt ő, hanem függetlenségi politikus; de mindez jóljellemzi a kort, melyben Kossuth még a politikai viták síkján jelent meg, s e csatazajt a legkevésbé semengedték be a történészek dolgozószobájuk nyugodt csendjébe – Ferenc József királysága alatt nemlehetett még meg a szükséges történelmi távlat a higgadt értékeléshez. Rövid előszó után sorra vesziKossuth életútját. Fejezetcímei: 1802-1832, 1832-1836, 1836-1837, 1837-1841, 1841-1844, 1844-1847,1847-1848, 1848, 1849, 1849-1851, 1851-1867, 1867-1894. Jól látható, hogy míg a harmincas-negyvenesévek jól kidolgozottak, addig az 1851 utáni időszak mennyire elnagyolt; a könyv egyhetedét teszi kiKossuth életének második fele. A mű előszavában Hentaller kikel a Kossuthot gyalázó „pamphletek”ellen: „Oly emberek írták, kiket az osztrák kormány csak azért fizetett, hogy a közvélemény előttgyanusitsák, legyalázzák, bepiszkolják, sárral dobálják meg Kossuth Lajost.”265 Saját magáról azt állítja,hogy több mint negyven év után végre bátran „elmondhatom a történetíró teljes tárgyilagosságával”266 asaját nézetét és véleményét, majd újra hangsúlyozza, hogy elfogulatlanul és tárgyilagosan kíván írni.Egyébként már ekkor megjelenik egy toposz, mely végigkíséri a Kossuth-irodalom előszavait, noha ekkormég aligha igaz az állítás: „Tudvalevő dolog, hogy Kossuth Lajos életéről és működéséről könyvtárakatirtak már össze a világ különféle nyelvén.”267 Az elkészült műveket két csoportba osztja szerzőnk: azosztrák kormány – és soha sem Ferenc József! – fizette gyalázkodásokra és a „negyvennyolcasesemények vezérintézőinek” írásaira, melyekben Görgei Arthur gyávasággal vádolja, Szemere Bertalantehetetlenséggel, Dembinsky kapkodónak jellemzi, Perczel Mór pedig a száműzött Kossuthcselekedeteiben minden tehetséget megtagadott Kossuthtól. Hentaller mindezt azzal magyarázza, hogyKossuth „nem volt forradalmi ember”, mérsékelt véralkatától fogva minden erőszaktól visszariadt. AKossuth ellenes irodalomból két példát hoz: Ponori Thewrewk József „szennyiratát”, mellyel komolyember azért nem foglalkozhat, mert megrendelésre készült; másrészt báró Helfert Jós. Sándor nagy

262 Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai. Pest, 1850.263 Lásd pl.: Kemény Zsigmond „Forradalom után” illetve „Még egy szó a forradalom után” című műveit, valamint Csengery

Antal életrajzi esszéit.264 Hentaller Lajos: Kossuth és kora. Budapest, 1894.265 uo. (Előszó) III.266 uo. IV.267 uo.


művét, melyben „Helfert báró úgy bánik el Kossuthtal, mintha utóbbi vádlott, ő pedig a császári házügyésze volna. Folyton az egységes Ausztria szemüvegén keresztül birál és itél.”268 (Már csak e műkapcsán is sajnálhatjuk, hogy dolgozatunk nem terjed ki az idegen nyelvű Kossuth-irodalomra.) Hentallermaga úgy véli – deklarálva elfogulatlanságát és tárgyilagosságát –, hogy Kossuthnak egyedül szivjóságátés egyeneslelkűségét lehet szemére vetni, mert ezen magánemberi erények váltak a politikusnak kárára:„Forradalmi embernek nem szabad gyengének, egyeneslelkűnek lenni; a forradalom élén álló férfiúlegyen igazságos, de hideg mint a márvány.”269 Hentaller szerint ezért írják a szabadságharc historikusai,hogy „Kossuth nem államférfi, csak agitátor”. Továbbá még egy baja volt Hentaller szerint Kossuthnak:„Az emberismeret hiánya”, ezért nem csalatkozott Kossuth egész életén át a hozzá közel álló emberekbensem – noha erre minden oka meglett volna. A továbbiakban Hentaller azt is megmondja, miértkülönböztek össze Kossuth és a hazába politizálni visszatérők: Kossuth ugyanis egész életében hű maradtsaját magához, mely politika „nem is ’e földre való’, azért el kell ismerni, hogy becsületes és feddhetlenjellemü magyar ember volt s nagyon, de nagyon szerette hazáját. Politikai sikereket nem tudottfelmutatni, de a magyar nép szeretetét és ragaszkodását még évszázadok mulva sem fogják tőleelvitathatni. (…) Őt az események hatalma szoritá le politikai hivatásának teréről.”270 Azért idéztemhosszabban e bevezetőt, mert jól érzékelteti a kor „történetírásának” egyik vonulatát Kossuthtalkapcsolatban. Érdemes felfigyelni arra, hogy Kossuth politikáját sikertelennek és akkorra márképviselhetetlennek mondja – kiszól belőle a legitimitást kereső függetlenségi párti –, másrészt arra is,hogy soha nem Ferenc József ellen, hanem az osztrák kormány ellen beszél: ez része a korábban említettartista mutatványnak, mellyel Kossuthot és Ferenc Józsefet egyaránt a jók táborába kívánja állítani.Egyébként hasonló erkölcsi-történeti bravúrra a mű hátralévő részeiben is felfigyelhetünk, ugyanisHentaller véleménye szerint „Görgei Arthur a szabadságharczban Kossuth után a legkiválóbb szerepetjátszotta.”271 Tudniillik egyre nehezebb helyzetbe kerül szerzőnk: se Kossuth, se Görgei, se Ferenc Józsefnem hibáztatható a szabadságharc leveréséért, ezért a szabadságharc bukásáról írva szerzőnk elhallgat, smaga helyett a forrásokat hagyja beszélni. Mégpedig a nemzetközi diplomácia forrásait: lordPalmerstonhoz írt leveleket, majd Miklós cár kiáltványait, melyekkel azt sugallja szerzőnk, hogy anemzetközi helyzet alakult a magyar szabadságharc számára kedvezőtlenül: Anglia beletörődöttMagyarország oroszok által való megtámadásába, s ez pecsételte meg országunk sorsát. A későbbiekbenegy másik emblematikus figura megítélésében mutat Hentaller következetlenséget: noha az előszóban akossuthi politika ellehetetlenüléséről ír, Deáknak mégis szemére veti a kiegyezést. Afféle cinikus,diabolikus figuraként állítva be Deákot, mikor a kiegyezés tervének felvázolásakor a Deák-párt tagjai„felháborodva ugráltak fel helyeikről s kiabálták: ’Ezt nem fogadhatjuk el! Vissza kell utasítani!’ Deákcsak csendesen mosolygott e felháborodásra; szívta kabanosz szivarját, s mikor végre csend lett, őlassukás, mély hangon odaszólt a leglármásabbaknak: ’Nekem mindegy! Én úgyse akarok semmise lenni.Ha meglesz a kiegyezés, hát úgy is csak ti lesztek a ministerek, azért jó lesz az egész dologra egyetaludni’. Aludtak rá egyet, s február 18-án Andrássy Gyula már ki lőn nevezve Magyarországministerelnökének”272 A mutatvány tehát sikerült: Kossuth a legjobb ember, Görgei Kossuth után amásodik legjobb ember, Ferenc József is jó, s csak a Deák-párt tagjai bűnösek: Hentaller Lajos szövegeígy adja fel magát a ma történészének, s így derül ki, hogy szerzőnk valóban a Függetlenségi pártlegitimációjára használja fel Kossuth-életrajzát. Egyébként szerzőnk egész jól ismeri a kor Kossuth-irodalmát, hivatkozik és idéz a már megjelent forráskiadványokból és visszaemlékezésekből ugyanúgy,mint a szabadságharc történetét feldolgozó írásokból; s természetesen soha nem mulasztja el leszedni akeresztvizet az „osztrák kormány megrendelésére készült pamphletekről”. Hentaller művét a Századok1894-ben ismerteti egy bekezdés terjedelemben.273 Itt elmondja, hogy Hentallernek műve írásakor többokmány és komoly méretű levelezés állt rendelkezésére. Összességében ezt mondja róla: „Ha a magasabbtörténetírói igényeknek nem mindenben felel is meg a munka, de világos és átlátszó képet nyújt a korról s

268 uo. V.269 uo. VI.270 uo. VII-VIII.271 uo. 181.272 uo. 312-313.273 Századok, 1894. 476.


főként okmányaiért ezen idők későbbi feldolgozója nem fogja nélkülözhetni.”274 Magunk csak annyittennénk ehhez hozzá, hogy szerencsére ma már van kritikai kiadása az itt említett okmányoknak, s nemvagyunk kénytelenek Hentaller munkájára hagyatkozni.

Mindig voltak, akik a túlbuzgó fő sodrással szembehelyezkedtek. Kossuthot is érte bírálat, nem iskevés: a nemzet nagy férfiainak egész sora támadta vagy fordult el tőle (Széchenyi, Wesselényi,Batthyány, Görgei, főtisztek egész sora, mint Perczel vagy Bem, továbbá Deák, Szemere, Bem, KeményZsigmond, s az emlékírók közül nem egy. Jellemző, hogy 1883-ban a Budapesti Szemle kiadta CsengeryAntal 1851-ben írt kiábrándult Kossuth jellemzését, amire a Hazánkban275 „h r” szignójú válaszcikkírónem talált komoly ellenérvet azon kívül, hogy nem illik ilyen hangon szólni egy nagy államférfiról. Ésröviden emlékezzünk meg az olyan elfogult és vérbő Kossuth-ellenes irodalomról is, amelyben„Kossuthot, a zsidók és szabadkőművesek ezen ocsmány bálványát”276 kritizálja, majd Thaly KálmánZimándy korábbi munkáját277 bíráló szavaira a következőképp reagál a szerző: vagy hazaáruló mindenKossuth-kritikus írás szerzője (Deák, Dessewffy Aurél, Széchenyi, Szemere stb.) vagy Thaly nemtörténész278 – a válaszadást természetesen az olvasóra bízza.

Különös vitának lehetünk tanúi a Századok 1877-es számában279: Hunfalvy Pál ismertette Jalava(Almberg) Antal Magyarország és népe című művét. Itt Jalavát idézi: „Hogy a nép minden hibátGörgeyre vet, s azonfölül még hazaárulónak hiszi, Kossuthban pedig semmi hibát sem talál, sőtfélistennek tartja, azt a sajátságos nemzeti gőgből lehet megfejteni, mely mint a francziáknál, szívesenegy embert állít oda bűnbaknak az országos szerencsétlenségért, nem akarja az igazi okokat észrevenni,mert azok a közvéleményébe ütköznek.”280 Ráadásul Hunfalvy folytatja Jalava citálását, melyből az derülki, hogy Kossuth szláv és német hazugságnak tartja a finn-magyar rokonságot, s ez ellen Kossuth azzalvédekezik, hogy a két nép nyelvi és testi-leki tulajdonságai is eltérőek: „A magyarok szinte minta-példányai a férfias szépségnek: a finnek a legrútabb emberfajhoz tartoznak.”281 Kossuth maga kér szót aSzázadok lapjain, hogy tisztázhassa magát.282 Itt kifejti véleményét, mely szerint: jelenleg a „természetierők egysége új elméletének tanulmányozásával”283 van elfoglalva, ezért késett válaszával. Atörténetírókról szólva különbséget tesz a „chronista” és a történész között, mert ezek úgy hasonlanakegymáshoz, mint az „agyag hordó napszámos” az építészhez. Megállapítja továbbá, hogy véleményeszerint a természettudományok korában élnek, ezért bocsáttassék meg neki, hogy ilyen dolgok kötik leminden idejét. Megállapítja még azt is, hogy azért fontos a tények összegyűjtése, mert azok nélkül nemlehet történelmet írni. Ezen elméleti bevezető után rátér lényegi mondanivalójára. A Hunfalvy általmagyarra fordított Jalava műben a Kossuthtól származónak feltűntetett gondolatok – Jalava hivatkozásaszerint – a „Ludwig Kossuth’s gesammelte Werke deutsch von Zerffy, Privatsecretär desselben” címűkútfőből meríttettek. Csakhogy Kossuth nem tudott e mű megjelenéséről, Zerffyt ugyan futólag ismeri, deKossuth személyi titkára ő soha nem volt, s természetesen a Kossuth szájába adott szavak koholmányok.Kossuthnak az ellen van kifogása, hogy Hunfalvy hitelt ad e rágalmaknak, s Jalava cikkénekismertetőjében Kossuthot azzal próbálja „felmenteni”, hogy „népszerű előítéleteknek hódolásszokásának” tulajdonítja Kossuth szavait, s fel sem merül benne, hogy azt nevezett talán nem is mondta.Végül megjegyzi, hogy a 77-es Századokban még egy kivetnivalót talált: Fraknói túlzottan elítélőennyilatkozik Martinovicsról. (De a Görgei hazaárulóságával kapcsolatos Jalava-gondolatra nem reflektál!)Ezek után Fraknói és Hunfalvy is válaszol Kossuthnak. Fraknói válaszában284 megvédi Martinovicsrólszóló írását, s megállapítja, hogy a történetírónak a caritas miatt nem szabad eltérnie az igazságtól, s

274 uo.275 Hazánk, 1884. 272.276 Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a magyar intelligencia és emigráció ítélőszéke előtt. Budapest, 1898. 22. (Továbbiakban

Zimándy 1898.)277 Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem ítélőszéke előtt. Budapest, 1896.278 A kellemetlen, de logikai alapvetéseiben nem helyes alternatívát lásd: Zimándy, 1898. II. rész XI. fejezet. 190-193.279 Századok, 1877. 256-265.280 uo. 257-258.281 uo. 263.282 Századok, 1877. 765-773.283 uo. 765.284 Századok, 1877. 773-775.


leplezetlenül tartozik feltárni az igazat. Hunfalvy válaszul leközölt nyilatkozatában285 megállapítja, hogyZerffy három kötetes munkáját hiteles forrásnak tekintette, mert azt hitte, hogy az Kossuth tudtávalíródott. S végezetül garantálja, hogy Kossuth kritikáját eljuttatja Jalavának, hogy ő helyesbíthesse művetévedését.

Kossuth Lajos necrológja a Századok 1894-es kötetében jelent meg.286 Itt felfigyelhetünk arra, hogy aszületési dátumnál nincs nap megjelölve, mivel csak közmegegyezés alapján fogadta el maga Kossuth is aszeptember 19-i dátumot, bár maga sem volt egészen biztos benne.

Úgy tűnik, hogy Kossuth halála után a nagy és üres szavak kora jött el – a kultuszok már csak ilyenek.Ekkor (1894 és 1914 között) készül a Kossuth szobrok nagy része. (Többségük a Duna-Tisza közén és aTiszántúlon, ezzel szemben jó néhány Dunántúli megye – mely nem volt közvetlenül érintett a Kossuth-kultuszban – teljesen kimaradt.) Ekkortól a települések főutcája lesz a Kossuth utca. A polgári ellenzékaz, amelyik szembefordul Kossuthtal, mivel kevesli annak demokratizmusát.

A Kossuth radikalizmusát keveslő írások közé tartozik Szabó Ervin kötete.287 Ebben Kossuthot elítéli,mert nem volt igazi forradalmár, mivel arra csak Petőfi és Táncsics tarthat igényt. Erre jegyzi megMályusz kritikájában, hogy „Kossuth államférfiúi, társadalomreformeri mérsékletének Szabó gáncsolókritikájánál szebb és igazabb elismerést keresve sem tudnánk megtalálni.”288

A századfordulón adják ki Gracza György Kossuth életrajzának harmadik kiadását289, mely két okbólis figyelemre méltó: egyrészt Gracza behatóbban foglalkozott a szabadságharc történetével, másrészt ez aszépen illusztrált képesalbum a maga anekdotikus történetszemléletével kiváló példa a fentnevezettkiüresedett, szólampuffogtató Kossuth megemlékezésekre. Előszavában Gracza sem mulasztja elmegemlíteni, hogy Kossuth életrajzának csupán vázlatát adhatja, mert a reformkor, a szabadságharc és azemigráció Kossuthja külön-külön kötetet érdemel. Nem felejti el ő sem kiemelni műve tárgyilagosságát:„a politikai és pártszempontok mellőzésével, lehetőleg hű és tiszta képét rajzoljam történetünk e nagyalakjának. S épp ezért, nagyrészt tartózkodva még az egyéni reflexióktól is, csakis az eseményekcsoportosítására szorítkoztam. (…) S ha ez igénytelen munka csak egy szemernyivel is hozzájárul anemzeti öntudat és akaraterő megszilárdításához: ugy nem írtam hiába.”290 Az első fejezetben Kossuthszármazását és ifjúkorát mutatja be különböző anekdoták segítségével érzékeltetve Kossuthtemperamentumát és jellemét, továbbá előrevetítve az eljövendő nagyságot Az anekdotákatleggyakrabban rajzon is megjeleníti, ezzel mintegy dramatikus forgatókönyvet ad Kossuth életéről. Alegkülönösebb talán az a könyvben, hogy a szöveg tartalmához a legkevésbé se passzoló képeket társít:így került például a 61. oldalon a 12 pont mellé Kossuth nejének síremléke! A műben megjelenik aKossuth – Széchenyi ellentét. Kissé lesajnáló hangon szól szerzőnk Széchenyi azon próbálkozásairól,melyekkel Kossuthot próbálja visszafogni: „Kossuth megválasztása nagy ijedelmet okozott akormánykörökben. Maga Széchenyi is annyira jelentősnek tartotta Kossuth győzelmét, hogy mentenmaga is mandátum után nézett s Mosonban követté választatta magát. Azt hitte, hogy Kossuth agitátoriműködését jobban ellensulyozhatja az alsótáblánál, mintha a főrendiházban foglal helyet.”291 A szerzőKossuth nimbuszát a vele kapcsolatba hozott kifejezések ünnepélyességével erősíti: elfoglalhatta „atehetségeihez valóban méltó helyet”, „e hatalmas beszéddel”, „parlamenti nagy diadala”, „hatalmas,gyujtó beszéd”… De nemcsak Széchenyi kerül ki vesztesen szerzőnk tolla nyomán a Kossuthtal valókapcsolatából. Így jár Görgei is, aki feltehetőleg e műből tudhatja meg a következőket: „A mi ezutántörtént, tudja mindenki. Görgei, augusztus 13-án, Világosnál 30 ezer emberével Rüdiger orosz tábornokelőtt föltétlenül meghódolt s lerakta a fegyvert. Lerakatta akkor, midőn számos jel azt mutatta, hogy acsaták tüze és a pusztító betegségek által megtizedelt orosz csapatok már legközelebb kitakarodnak azországból; midőn Komárom még diadalmasan állott; midőn a honvédseregek utolsó csöpp vérig készekvoltak tovább harczolni.” Az áthárítás tipikus jeleit láthatjuk itt: inkább egy áruló-mítosz, mint a tényekalapján levonható következtetések és a racionális okkeresés. E szempontból mondhatjuk nyugodtan, hogy

285 Századok, 1877. 776-777.286 Századok, 1894. 363.287 Szabó Ervin: Társadalmi és pártharczok a 48-49-es magyar forradalomban. Bécs, 1921.288 Századok, 1922. 413.289 Gracza György: Kossuth Lajos élete, működése és halála. Budapest, én.3 (Első kiadása 1893-ban, második 1902-ben.)290 uo. (Előszó) VI.291 uo. 49.


az üres Kossuth-szólamok és anekdoták idején minden addiginál jobban eltávolodott a hitelességtől ez afajta „történetírás”. A kiegyezés kérdésében ő sem foglal el egyértelmű álláspontot: „A nemzet az eddigirajongással csüggött ugyan személyén, helyeselte politikai nézeteit, de azok kivihetőségére nézveaggályai támadtak.”292 Egymásnak ellentmondó állításai abból fakadnak, hogy nem mondhatja ki, hogyKossuth Cassandra-levele csak elszigetelten és kis körben hatott, ezért kényszerül leírni: „Kossuth elevele mély benyomást tett a közvéleményre (…) Kossuth hatalmas tiltakozása nagy hatást keltett a népkörében”293, s ugyanakkor: „Deák Ferencz javaslatait nagy többséggel fogadta el az országgyűlés. Akoronázás fejedelmi pompával, pazar fénnyel, 1867. junius 8-án megtörtént. A nemzet a kibékülésörömnapjait élte, majdnem egészen megfeledkezve arról, a ki az önkény gyászos napjaiban ugyszólvánegyedüli ébresztgetője, bátoritója volt, aki két világrészben hirdette a magyar nemzet életképességét ésjogait.”294 A könyv mindvégig vonzódik a patetikus szövegekhez, jól hangzó frázisokhoz, drámaijelenetekhez. Összességében Gracza könyvét ma már inkább tekinthetjük szépen illusztrált Kossuthmesekönyvnek, vagy életrajzi regénynek, mint történetírói teljesítménynek.

1918 után azonban a konszolidáltabb hősök kora jött el, s a Horthy-kor iskolái elkezdték a köztudatbasulykolni a Széchenyi – Kossuth ellentétet. Ugyanekkortól – hála a Badeni Egyezménynek – a bécsilevéltár magyar delegátusai a császári iratanyagra támaszkodva tisztázhatták Görgeit a Kossuth általkitalált és a köztudatba mélyen beivódó vádak alól.

1920-ban jelenik meg Szekfű Gyula Három nemzedékének első kiadása.295 A szerző ebbenkülönbséget tesz egy első és második Kossuth között, úgy vélve, hogy az emigráns Kossuth már annyiraeltolódik a hazai álláspontjától, hogy lényegében olyan, mintha egy másik személy lenne. Szekfűmeglátása szerint minden a nacionalizmus és liberalizmus összefonódásából származik, amit szerzőnktipikusan magyar, de legalábbis nem nyugat-európai jelenségként ír le. A reformkor hőse és aszabadságharc államférfija vezéreszménye inkább a nacionalizmus és emellett a liberalizmus (kifejezettennacionalistának bizonyult Kossuth védvám politikája), míg az emigráns Kossuth erősen liberális, semmintnacionalista (ezért készít teoretikus terveket a haza, a régió és az emberiség nagyobb üdvére). Szekfű aztis megállapítja, hogy 49 hagyományát itthon megtagadják (az ünnep is március 15 és nem pedig április 11lesz, noha egy győzelmes szabadságharc nyilván a függetlenségi nyilatkozatot tartotta volnaszületésnapjának, s 48 márciusát pedig csak úgymond a fogantatás pillanatának). De azt is megállapítja,hogy Kossuth is 48-as alapra kényszerül, ha tábort akar szervezni magának. Szekfű kötete korszakos éselgondolkodtató. A szerző e munkája jópár kiadást megért, csak a Horthy-érában hatot. Szekfű mindvégiga megértés jegyében ábrázol művében, az eszmék változásának bemutatásában és az irányzatokbehatárolásában egészen ragyogó. Összességében elmondhatjuk, hogy a liberalizmus századát, minthanyatlást megélő Szekfű a pragmatikus Széchenyit ütközteti a doktriner Kossuthtal. És nem Kossuthkerül ki nála győztesen.

Egyoldalú képet festenénk azonban, ha úgy állítanánk be a Horthy-kort, mint amely időszakban csakideológiailag motivált művek születtek. Ekkor jelennek meg – legalábbis a mai történettudománymércéjével – az első, komoly történeti kutatáson alapuló kritikai apparátussal felszerelt művek. Ilyenpéldául Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés című műve.296 (Természetesen nemtagadom, hogy Trianon után e mű is témájánál fogva lett érdekessé, hiszen Magyarország és ErdélyUniójának történetét feszegeti, nyilván a román ideológiát – mely szerint Erdély 1867-től tartozikMagyarországhoz, azelőtt pedig soha nem is akart – ellenpontozandó. Minderről híven árulkodik már abevezető első bekezdése: „Az önmagáért való Erdély gondolatának, az erdélyi állameszmének akialakulástól egész napjainkig igen változatos története van. Hol erőteljesebben lobban lángra, holelcsenevészesedik, hol az egyik Erdélyben lakó faj hirdeti, hol a másik, de ellentétes célzattal.”297)Tulajdonképpen a mű az Erdély-gondolatot járja körül annak reformkori felemelkedésétől a kiegyezésselmegtörtént megvalósulásáig: s mint ilyen időben állítható párhuzamba Kossuthtal, s abban, hogy Kossuthújra és újra állást foglal a kérdésben. A mű négy részre tagolva (1831 előtt, 1832-47: az uniópropaganda,

292 uo. 209.293 uo. 214.294 uo. 216.295 Szekfű Gyula: Három nemzedék, Egy hanyatló kor története. Budapest, 1920.296 Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Budapest, 1928.297 uo. 3.


szabadságharc: az unió megvalósul, 1849-1866: az unió válságos évei, Kossuth autonómia tervei a DunaiKonföderáción belül) vezet keresztül az Erdély-ügy részletein. Alapos monografikus munka – a korszínvonalán. Sajnos a szerző nem tudott a levéltári anyaghoz hozzáférni. Szellemes ötletnek tűnik azerdélyi unió gondolatának és a kossuthi tevékenység párhuzamainak felhasználása korszakolásra: igaziszellemtörténeti indíttatású mű. A kötetet a Századok hasábjain Hajnal István ismerteti.298 Ebbenmegállapítja, hogy Asztalos „nagy terjedelmű irodalomra támaszkodik”299, s elismeri, hogy a szerző azerdélyi kérdés szakavatott ismerője, ennek ellenére üdvösebbnek tartaná, ha egy-egy résztémát dolgoznaki alaposabban a szerző, s összefoglaló munkáit jobban átgondolt szerkezettel jelentetné meg.

A Horthy-korban is jelentek meg Kossuthot népszerűsítő írások. Ekkor jelenik meg Sárkány JózsefKossuth életrajza is.300 E kisalakos és vékony kiadvány egy-egy oldalas fejezetekkel ad rövid Kossuth-életrajzot, majd bemutatja Kossuth testi és lelki alkatát, arcát, hangját (amit fonográf őrzött meg),kézírását, majd sírját és ismertebb szobrait, végül ír az 1927. évi XXXII.tc-ről, azaz a Kossuth-emléktörvényről. Felületes, lelkesítő kis írás. Helytörténetünk mai színvonalára jellemző, hogy 1999-benCegléd facsimileben újra kiadatja e kötetet.

1928-ban újabb népszerűsítő kiadvánnyal gazdagodott a Kossuth irodalom: Hegyaljai Kis Gézakétkötetes munkájával.301 A művet 1932-ben ismerteti Szabó István a Századok lapjain.302 Szabóvéleményét magunk messzemenőkig osztjuk, mikor megállapítja, hogy a „művelt nagyközönségnek ésifjúságnak szánt mű. (…) Életrajza, a dúsan ömlő magyar páthosz gazdag virágaival, ünnepi emlékbeszédbenyomását kelti, melynek szárnyalását a kritikai elemzés nem zavarja meg.”303

A harmincas évek első felében jelenik meg Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hőse304 illetve amásodik kötetben (1934) a Kossuth Lajos, legendák hősének bizonyítékai.305 Ez a célja szerintoknyomozó életrajzi vázlat Kossuth életkörülményeit próbálja rekonstruálni egy életrajzi regény kereteiközött. Külön érdekessége a műnek, hogy szerző a második kötetben kiadta a bizonyítékokat, amelyekreművét építette, így ellenőrizhetővé vált, hogy mi a fiktív elem a műben. Hegedüs műfajteremtő szándékátnagyra értékelem, mivel úgy gondolom, a népszerűsítés alkalmas eszközét találta meg. Ennek ellenére aműfaj nem terjedt el – feltehetőleg a bizonyítékok publikálásával járó nehézségek miatt. A műrőlismertetőt írt Varga Zoltán a Századok 1936-os évfolyamában.306

Úgy tűnt, hogy 1945 után a Kossuth-kutatás a szaktudomány körébe utaltatik, ez azonban csak akommunista fordulatig vált valóra. Ekkor jelenik meg Kosáry Domokos kiváló munkája a reformkoriKossuthról.

Sajnos nemsokára a diktatúra egyszólamú propagandája túlüvölti Kosáry halk szavát. A diktatúrákrajellemző szokás szerint nem csak a jelent és a jövőt akarják alakítani, de a múltat is újraírnák. Ekkoremelkedik ki a forradalmi Petőfi – Táncsics – Kossuth hármasság, ahol Petőfi a forradalmi (kommunista)ifjúság, Táncsics az alsó néposztályok baloldali érzelmű fia (a született pártaktivista), Kossuth a bölcsnépvezér előképe.307 Kossuth, így lett időtlen forradalmárrá stilizálva a legnagyobb címletű bankjegy éspénzérme arcképévé. Ebbe a hangulatba illeszkedik bele az 1952-ben megjelent Kossuth emlékkönyv. Adiktatúra egyetlen pozitívuma a Kossuth-kutatás szempontjából, hogy a háttérbe szorított történészeknekvolt idejük sajtó alá rendezhetni az első kritikai igényű Kossuth-összest.

Az 1952-es Kossuth-emlékkönyv egy igen érdekes tanulmánykötet. Noha szerzői között oly jelesszaktekintélyek szerepelnek, mint Kosáry Domokos, Ember Győző, Szekfű Gyula és Vayer Lajos, a mű

298 Századok, 1928. 898-900.299 uo. 899.300 Sárkány József: Kossuth Lajos élete és egyénisége. Elfogatásának századik évfordulója alkalmából. Cegléd, 1937.301 Kiss Géza, Hegyaljai: Kossuth. Élet- és jellemrajz I-II. Miskolc, 1928.302 Századok, 1932. 470-471.303 uo. 470.304 Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hőse. Budapest, én.305 Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hősének bizonyítékai. Budapest, 1934.306 Századok, 1936. 108-109.307 „A Szabad Nép ünnepi vezércikkében pedig ott szerepelt ugyan a szemrehányás, hogy Kossuth nem volt elég következetes

’a belső bitangokkal’, az áruló Görgeivel, az ingadozó tisztikarral szemben, de ott volt a megnyugtatás is: ’Népidemokráciánk e téren is levonta a szabadságharc tanulságait.’ S akadt természetesen új, ’javított kiadású’ Kossuth is, mégha némileg kevesebb hajjal és szakállal rendelkezett is, mint az igazi.” Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. In: ’48kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. Merva Mária. Gödöllő, 1999. 19.


alaphangját mégis a Révai József, Andics Erzsébet és Spira György nevével fémjelzett „tudományosság”határozza meg. Már a címek is sokat sejtetnek. Révai József: A Kossuth emlékmű leleplezése alkalmából1952 szeptember 19-én tartott ünnepi beszédből. (Jellemző mondatok Révai szájából: „Jól tudjuk,Kossuth Lajos az akkor még fejlődő polgári társadalom embere volt, nem volt szocialista és sosem lettazzá. De hazafi volt, a társadalmi haladásért küzdött és ez jogosít fel bennünket kommunistákat, amunkásosztály, a dolgozó nép képviselőit arra, hogy haladó eszméi örököseinek, műve folytatójánaktekintsük magunkat. Nekünk, csak nekünk van erre jogunk, senki másnak!”308 ) Ezután Kosáry Domokos:Kossuth Lajos harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen című tanulmánya következik, melyben kitér amagyar politika fő kérdéseire, a kéziratos ellenzéki lapokra és a Pesti Hírlapra, a Védegyletre és azEllenzéki Pártra, végül az utolsó rendi gyűlésre és a márciusi forradalomra. Ezután következik SinkovicsIstván: Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője című tanulmánya, majd Ember Győző írása Kossutha Honvédelmi Bizottmány élén címmel, majd a Balázs József – Borus József – Nagy Kálmán triász általjegyzett Kossuth, a forradalmi honvédelem szervezője című írás, majd az első kötet utolsó írásakéntRévész Imre: Kossuth és a Függetlenségi Nyilatkozat című műve következik. A második kötetbenolvashatjuk Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és aforradalom idején című írását, melyben – és hangsúlyozottan csak e szövegben és nem a történelemben –Kossuth küzd a konzervatív főnemesség ellen a reformkorban, a konzervatív nagybirtokos arisztokráciaellen a szabadságharc idején, harcol a gyávák és megalkuvók: a „békepárt” ellen, majd bemutatja a halottKossuthot és elleneit. (Már e címekből jól kiviláglik az ötvenes évek árulókkal, megalkuvókkal ésgyávákkal küzdő üldözési mániával terhes harci légköre.) Ezután Spira György ír Kossuth Lajosforradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel címen. Majd I. Tóth Zoltán: Kossuth ésa nemzetiségi kérdés 1848-49-ben című dolgozata következik, ezután Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth1867-1894 című írása következik. És végül Vayer Lajos: Kossuth alakja az egykorú művészetben címűtanulmánya zárja a kötetet. Ez a tanulmánykötet nagyrészt ma is használatlanul hever a polcokon, mertmég a legjobb tudósok hangján is átüt és eltorzítja azt a kötelezően használandó fogalomkészlet éshivatkozásgyűjtemény. A jobban használható tanulmányok azok, amelyek hivataltörténettel foglalkoznak,mivel ott eleve meghatározott fogalmi rendszerben érdemes elbeszélni a struktúrák ki- vagy átalakulását.E szempontból szerencsésebb Sinkovics és Ember tanulmánya, melyben át kell ugrani a kezdő lapokkötelező részeit, hogy a tartalmas szövegrészekhez jussunk – azóta a kutatás jónéhány dologbanmeghaladta Ember dolgozatát (pl. a Görgei-kérdés megítélésében). Balázs – Borus – Nagy inkábbszocialista, mintsem tudományos dolgozatát – a szerzők elvakultsága és/vagy hozzá nem értése okán –borítsa inkább jótékony homály! Révész Imre: Kossuth és a Függetlenségi Nyilatkozat című írása,melyben a Nyilatkozatot „a dialektikus és történelmi materializmus elveit és módszerét alkalmazótörténetszemlélet és történetírás is igen komoly bírálatban részesítheti, aminthogy már Marx és Engels ótarészesítette”309 felveti az emberben a kérdést: vajon a történetfilozófiából szemlátomást jól vizsgázottszerző hogy nem jut el arra a felismerésre, hogy Marx és Engels már mindent elmondott, amittörténelemről – vagy bármi másról – elmondani egyáltalán lehetséges, legyen szó múlt-, jelen- vagyjövőbeli eseményről. A szerző megállapításai ma már csupán historiográfiai érdekességek. A másodikkötet Andics harcos tanulmányával valószínűleg a huszadik századi történettudomány egyik legnagyobbszakmai mélyrepülése. Álljon itt egy jellemző mondat: „A feudális reakció erőinek, a jobbágynyúzóktáborának harci mozgósítása volt ez.”310 (Andics Erzsébet itt éppen korjelenség.311 A népnyúzó pártállamielit tagjaként a tizenkilencedik század arisztokratáit sem tudja másként látni, mint népnyúzónak.) Spiratanulmánya nem kis mértékben elfogult a baloldali radikális erők javára, s ezen elfogultság minthaugyancsak zavarná a történeti összefüggések megértésében. Amikor borús képet kíván festeni a március-május közti időszakról (mivel véleménye szerint ekkor kezdődik meg a bukás, mert a baloldaliradikálisok kiszorulnak a hatalomból), akkor egyszerűen elfelejti (!) megemlíteni, hogy honvédeink éppena tavaszi hadjárat névvel illetett – s a legkevésbé sem a bukásra emlékeztető – hadműveletet hajtják végre.

308 Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. I. (Előszó) VI.309 uo. 411.310 uo. II. kötet 13.311 Andics itt megjelent tanulmánya egyébként helyet kapott a szerző 1955-ben megjelent tanulmánykötetében is. (Andics

Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. Budapest, 1955. Atovábbiakban: Andics 1955.) Jól láthatjuk, hogy a kor ünnepelt szerzőjének divatos művéről van szó.


Spira cikkében az a kellemetlen, hogy igaz rá a mondás, miszerint ha a tények nem igazolják a történetíróelméletét, akkor annál rosszabb a tényeknek. Mint látjuk, így is lehet(ett) történelmet írni – át és újra. I.Tóth Zoltán írása Kossuth és a nemzetiségi kérdés címmel szakmailag megállja a helyét. Szekfű munkájaAz öreg Kossuth 1867-1894 címmel a szintén öreg, s talán egyfajta belső emigrációt megélő szerzőmegértési kísérlete, mely máig alapmű a korszak kutatója számára: a megértésnek és beleérzőképességnek olyan fokát műveli e tanulmányban, ami valahol már talán kívül csúszik a történettudományhatárain, amennyiben sejtései egy része ellenőrizhetetlen, s talán néha belátni is nehéz őket. Kitér arra is,hogy Kossuth „tanulmányozta is a szociális tanokat s bennük képtelen badarságok mellett csak enyhítőeszméket”312 talált. A kötetben minden bizonnyal ez az egyetlen igazán kiemelkedő színvonalú,maradandó és megtermékenyítő alkotás. Vayer Lajos tanulmánya ismét a szakmaiság alapjain álló, kiválóművészettörténeti munka. Összességében elmondhatjuk, hogy egy eszmeileg „súlyosan terhelt” kiadványlátott napvilágot Kossuthról az 1952-es emlékévben.

Az emlékévben jelent meg Lukács Lajos, Mérei Gyula és Spira György rövid Kossuth-életrajza.313

Mérei írt Kossuth pályakezdéséről és a reformellenzék vezetésében vállalt szerepéről, Spira írta meg aforradalom és szabadságharc történetét tárgyaló fejezetet, végül Lukács az emigráció időszakáról írt kétfejezetben: elkülönítve a kiegyezésig tartó és a kiegyezés utáni emigráció történetét. E munka is magánviseli a kor szellemét. A legjobban sikerült részeknek talán Lukács írásait tarthatjuk. A kötet egyik hibája– s erre minden több szerzős munka íróinak figyelemmel kellene lennie –, hogy a tanulmányok nemállnak össze egy életrajzzá. Szabadjon felhívni a figyelmet Spira forradalmi lelkesültségére, mellyelelvárná a magyar honvédségtől a forradalom Bécsbe való exportját. Ez a szocialista történetírásban rendrevisszatérő igény: honvédeink harcértéke helyett az úgymond lelkesedés erejére apellál. Az ehhez hasonló„mi lett volna, ha” típusú igények nemcsak történetietlenek, de általában a minimális hadászati- éshadtörténeti képzettség hiányáról tanúskodnak. Spira másik tendenciózus hibája Jellačić megjelenítése,mely Petőfi vonatkozó versének lelkesült becsmérlésére314 inkább támaszkodik, mint a történeti tényekjózan vizsgálatával levonható következtetésekre. A kötetet Vörös Antal ismerteti a Századokban.315 Vörösa kötetet népszerű formában megírt életrajznak tartja, megemlítve, hogy ez az első tudományos igényűösszefoglaló biográfia. „Ennek ellenére a munka nem üti meg azt a mértéket, amelyet a téma, a feladat ésa szerzők képességei alapján elvárhatnánk.”316 Mérei írásában hibának tartja, hogy nem domborítja ki aszerző, hogy Kossuth nélkül nem lett volna forradalom. Spira írásában azt kifogásolja, hogy a „paraszt- ésnemzetiségi kérdést igen szűkszavúan intézi el.”317 Továbbá mind Mérei, mind Spira elköveti azt a hibát,hogy a magyar eseményeket nem helyezik nemzetközi kontextusba, Lukács bűne pedig az Vörös szerint,hogy nem Marxra támaszkodik, hanem megpróbálja felmenteni az európai polgári forradalmiszervezkedést. Ráadásul a kötetben gyakoriak a kirívó pontatlanságok és a hosszú, funkciótlan idézetek.

1955-ben jelenik meg Eckhart Ferenc ismertetője Andics Erzsébet kötetéről318 a Századokban.319 Ez azírás a kétértelmű fogalmazás igazi gyöngyszeme. „Ez a tanulmány fordulópontot jelent legnagyobbhaladó hagyományunkkal foglalkozó történetírásunkban. (…) A Világ és a Buda-Pesti Híradó alaposáttanulmányozásával olyan jellemző idézeteket tud adni, amelyek minden következtetését nemcsakindokolják, hanem egyéb következtetést eleve kizárnak.”320 A korral általában jellemző a vélekedés, hogya polgári történetírás minden kérdésfelvetésben helytelen válaszokat ad, sőt a kérdést sem jól teszik felavagy nem a jó kérdést teszik fel. Az új tudományos történetírás ezért nem egyszerűen módosítja az eddigkialakult képet, hanem teljesen felülírja azt, egy teljesen új történeti (?) képet konstruál. A jelszóegyértelmű: Mindent meghaladni, mindent újraírni! Andics szerint Kossuth hibája az volt, hogy nem váltigazi népi forradalmi vezetővé, hanem csak polgári forradalmi vezető maradt. Végül arra akövetkeztetésre jut Andics, hogy a középnemesség árulása sokkal súlyosabb következményekkel járt,mint az arisztokrácia honárulása.

312 Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest, 1952. II. 363.313 Lukács Lajos – Mérei Gyula – Spira György: Kossuth Lajos. Budapest, 1952.314 „fut Bécs felé Jellasics, a gyáva…”315 Századok, 1953. 155-157.316 uo. 156.317 uo.318 Andics, 1955.319 Századok, 1955. 940-943.320 uo. 940.


1956 után azonban megszűnt a hivatalos Kossuth-kultusz és ezzel párhuzamosan újabb változás állt beKossuth történeti megítélésében is: a kiegyezés kérdésében közeledtek a tudományosan igazolhatóálláspontok felé, Kossuthot azonban kritika alá vették, visszahozva a századelő radikális, baloldali érveit– ennek a történetírásnak azonban nem alakult ki számottevő tábora. A Kádár-rendszer idejénmindenesetre megtörtént Széchenyi és a többi mérsékelt reformer alakjának előtérbe tolása, Kossuthkárára.321 Sajnálatos, hogy ezzel újraéledt az a hamis kép, mintha a reformkor és szabadságharcvezéralakjai egymást opponálták volna, hiszen voltak ugyan viták, de ezek elsősorban a közös célelérésének módszeréről folytak, vagy az egyes szereplők alkati különbségeiből fakadtak, de a Kossuth –Görgei ellentét csak utólagos visszavetítés, s feltehetőleg a Széchenyi – Kossuth vita sem volt akkoratörés a korban, mint amilyennek a történetírás nagy része máig tartja.

1961-ben jelent meg Csabai Tibor Kossuth Lajos és az irodalom című könyve.322 A szerző előbbKossuth irodalmi műveltségének alakulását vizsgálja, itt bizonyítva, hogy „Kossuthgondolatrendszerének, politikai és irodalmi elveinek, magatartása erkölcsi normáinak forrását keresveminduntalan Kölcseyre bukkanunk.”323 Ezután a politikus és az irodalom viszonyát elemzi a forradalomelőkészítése című fejezetben, megvizsgálja a hatalomra került Kossuth és az írók viszonyát. Végül azemigráns Kossuth irodalom-ismeretét veszi górcső alá, figyelmet fordítva arra is, Kossuth mennyire volttájékozott a róla készült kötetekkel kapcsolatban. Az Áldor–Onódi-féle Kossuth-albumot Kossuth olyan„czifra albumnak” nevezi, amelyet nem forgatgat.324 Értékes kötet, mely jól kiegészíti a politikai pályánhaladó Kossuth személyiségi jegyeit, eszmerendszerét vizsgáló kutató ismereteit is, noha nem kizárólag aszakma számára készült.

A sztereotípiákra épített Kossuth-képet erősítette Fekete Sándor: Kossuth Lajos című életrajziregénye325, melyről ugyan azt állítja a könyv fülszövege, hogy „a szerző hasznosította mindazt, amit az újtudományos kutatások e tárgyban feltártak”, de ez inkább a berögzült kép ismételt újrarajzolásátjelentette, mintsem tényleges történetírói szempontok figyelembevételét. Noha ma úgy látjuk, hogy e műinkább tartozik a szépirodalom körébe, mégis a hetvenes években használt „modern”, népszerűsítőKossuth-életrajzként funkcionált, ezért is kellett itt szólni róla. A szerző hősével szemben súlyosanelfogult, s noha kegyelettel beszél a kor egyes nagyjairól, így megbocsátó például Széchenyivel szemben,de Görgeire szerzőnk is az aljas áruló szerepét osztja, mindeközben azt érzékelteti, hogy a hadseregreakciós elemei inkább tartottak a forradalmi erők győzelmétől, mint Haynautól – e tekintetben valóbanfelhasználja a szerző a kor „tudományos” eredményeit. Sajnos.

Vas Zoltán kétkötetes Kossuth-életrajzával326 sem javult a Kossuthról szóló szakmunkák mérlege.Hermann Róbert fogalmazta meg legplasztikusabban: „Ha valaki a kossuthi életpálya részletesfeldolgozására kíváncsi még mindig Vas Zoltán kétkötetes, erősen megkérdőjelezhető szemléletű ésszínvonalú vaskos munkájához kénytelen nyúlni.”327

Ugyancsak 1977-ben jelent meg Szabad György Kossuth-biográfiája.328 A kötet végén található erősenszelektált bibliográfia is biztos kezű történetíróra vall. A kötet az útravaló fejezettől indulva areformellenzék szolgálatán és a börtönéveken át jut el a Pesti Hirlapig. Ezután bemutatja a „forradalomkormányának miniszterét” és az „önvédelmi háború vezetőjét”, majd az emigrációban Magyarországdemokratizálásáért küzdő, s a kiegyezést elutasító Kossuthot. A kötet jó életrajz – noha egyes részleteibenazóta már meghaladottá vált –,de sajnos nem elégíti ki a szakma igényét egy leendő Kossuth monográfiairánt. Szabad György azonban e művével (is) elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a Kossuth-kutatók között.

321 „Batthyánynak és a magyar forradalom más mérsékeltebb vezetőinek az érdemei 1956 előtt nem kapták meg a kellőelismerést történetírásunktól” Spira György: Negyvennyolc mai szemmel. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései.Budapest, 1976. 30.

322 Csabai Tibor: Kossuth Lajos és az irodalom. Budapest, 1961.323 uo. 162.324 Kossuth Lajos levele Irányi Dánielhez. 1869. III. 4.325 Fekete Sándor: Kossuth Lajos. Budapest, 1970.326 Vas Zoltán: Kossuth Lajos élete. I-II. Budapest, 1977.327 Századok, 1996. 161.328 Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Budapest, 1977.


Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból!329 című tanulmánykötetének Kossuth és az utókor címűdolgozatában vitatkozik a Kossuth élete eredménytelen volt állítással. Természetesen e tanulmány ismagán hordja a megírás korának stílusjegyeit, az egyébként először 1978-ban megjelent tanulmánybanKossuth epitethon ornansaként szerepel a „forradalom élharcosa”330 kifejezés. Spira Kossuth leghaladóbbés ezért elévülhetetlen tettének a jobbágyfelszabadítást érzi, noha e tettet nem valamiféle belsőmeggyőződéssel magyarázza, hanem egy esetleges jobbágyfelkeléstől való félelemmel. Spira elveti aSzéchenyi – Kossuth ellenségeskedést, csupán a vita elmérgesedéséről beszél. Összegzésében szerzőnkúgy látja, hogy Kossuth többért harcolt, mint amit elérhetett. A kötetről Hermann Róbert ír ismertetőt aSzázadokban.331 Szellemes recenziójában Hermann megállapítja, hogy Spira hitvitázó hévvel védiálláspontját, ami a tanulmánykötetbe felvett írások által lefedett tizenöt évben (1973-1987) lényegébennem változott. Tarthatatlannak tartja Spira azon állítását, miszerint tavaszra a forradalom ellehetetlenül, sKossuth a Függetlenségi Nyilatkozattal ezt a helyzetet akarja lezárni. A szerző több koncepcionális éstényszerű állítását is elveti illetve helyesbíti a recenzens, végül összegzésében arra jut, hogy a kötet igazielőnye a kis kérdésekkel foglalkozó tanulmányok publikálása, mert Spira átfogó írásai tendenciózusak éstévesek.

1992-ben jelent meg a Rubicon Kossuth-emlékszáma.332 E munka jól láthatólag az új, ideológiaikötöttségektől mentes Kossuth-képet kívánta propagálni, bár néha átüt még a szövegeken amunkásmozgalmi terminológia („mondhatjuk-e a néptribunt forradalmárnak”, „forradalom exportja”). Akötet szerkesztői arra törekedtek, hogy Kossuth-mozaikokat adjanak az egyes részkérdések avatottszakértőitől. Poór János festi meg az 1802-es évet, bemutatásra kerül az „úrbéres viszonyokfelszámolása”, a „polgári fejlettség fokmérője”, Rózsa György tanulmányában a Kossuth-ikonográfia, ajogkiterjesztés, az egyházi vagyon, Kossuth messianizmusa, Kossuth és Batthyány illetve Kossuth ésGörgei viszonya, majd végül a török, az amerikai és az olasz emigráció. A kötetet olyan tematikusblokkok teszik teljessé, mint a Kossuth relikviákról, a Kossuth-családról és a Kossuth címerről szólórövid ismertető.

Az 1994-es, és az 1998/99-es emlékévek megmutatták, hogy Kossuth élő hagyomány, jól látszik ezabban is, hogy a Kossuth évfordulók évében újabb és újabb Kossuthtal foglalkozó reprezentatívkiadványok és helytörténeti dolgozatok jelennek meg. E szempontból a 2002-es év sem számít kivételnek,sőt Kossuth albumból talán most látott napvilágot egyszerre a legtöbb. Ezek az albumok már többnyireletisztult, történeti képet sugároznak népszerűsítő stílusban, így vélhetőleg hozzá fognak járulni egyhitelesebb Kossuth-kép kialakításához, most már nem csak a szakma berkein belül. Összességébenpozitívan értékelte a Kossuth bicentenáriumot a Kossuth Szövetség is. Ők maguk ötszáz intézmény(iskola, egyesület, önkormányzat, könyvtár) megemlékezésén vettek részt, s harminchárom kötettelgazdagodott a Kossuth-irodalom az év folyamán. Noha azzal egyetért a Szövetség is, hogy aMillecentenárium, vagy a Millennium nagyobb országos visszhangot váltott ki, de véleményük szerintegyáltalán nem baj, hogy a Kossuth megemlékezések inkább helyi ünnepek maradtak, s remélik, hogy eza fajta lokálpatriotizmus a helytörténeti kutatás megerősödését hozza maga után.333

1994-ben jelent meg a Századok első Kossuth-emlékszáma.334 E kötetben több átfogó tanulmány jelentmeg. Ilyen volt Pajkossy Gábor Kossuth és a kormányzati „terrorismus” politikája 1835-1839 címűtanulmánya335, Veliky János: Az ipartámogató Kossuth-ja336, és Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek

329 Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból! Budapest, 1989.330 uo. 74.331 Századok, 1991. 381-387.332 Rubicon, 1992/2. szám333 A Kossuth Szövetség elnökének, Gavlik Istvánnak személyes közlése.334 Századok, 1994. 5. szám (= 100 éve hunyt el Kossuth Lajos)335 Századok, 1994. 809-817.336 uo. 818-830.


1848-ban című írása337. Urbán Aladár tanulmánya338, Spira György339, Hermann Róbert340 és UrbánAladár341 forrásközlési azonban egy-egy résztéma kiegészítései.

Az 1994-ben Erdélyben tartott emlékülés több érdekes írással szolgál a megjelenttanulmánykötetben.342 Ilyen Csetri Elek Kossuth és Wesselényi kapcsolatáról írt összefoglalója, vagyOrosz István összegzése Kossuth érdekegyesítési politikájáról. Benkő Samu pedig Kossuthtörténetfilozófiájához járult hozzá lényeges adalékokkal.

1995-ben jelent meg a Rubicon Széchenyi és Kossuth emlékszáma, mely címe ellenére nem csupán alegnagyobb magyar és a „legnagyobb magyar legnagyobb vitapartnere”343 összehasonlítása, hanem akötet első felében egy korábbi Széchenyi-emlékszám, majd a kötet második felében a 92-es Kossuth-emlékszám (kissé megrostált) újraközlése.

A Történelmi Szemle 1998-ban jelentkezett 1848/49 emlékezete című emlékszámával.344 E kötetbenKosáry Domokos helyezi el a 48-as Magyarországot európai kontextusba345, majd Gergely András kiválótanulmánya következik346, melyben a forradalom sikerének kérdésének témáját veszi historiográfiaielemzés alá a legújabb szakirodalomban. Szász Zoltán átfogó tanulmánya a nemzetiségek és a forradalomviszonyát vizsgálja347, Hermann Róbert a 48-49-es hadtörténeti kutatásainak eredményeit összegzi, majdáttekinti a kutatásra váró területeket348. Szabó Róbert az 1948. évi márciusi ünnepségeket elemzi.349

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a Történelmi Szemle szerkesztői egy átfogó képet akartaknyújtani a 48/49-es történet jellemző kutatási területeiről, azok elismert szakértőinek tolmácsolásában. Akötet rendkívül jól használható és a mai történetírói álláspontok megismerésének kiváló helye. Örülnénk,ha gyakrabban kaphatna az érdeklődő olvasó ilyen áttekintő képet egy-egy téma legújabb kutatásieredményeiről. A kötet értékét tovább növeli, hogy az egyes dolgozatokat angol nyelvű rezümé zárja.

2002-ben készült helyi kezdeményezés volt H. Szabó Lajos Kossuth életének fontosabb állomásai1802-1894. című kiadványa350, melyben előbb a Kossuth és a Meszlényi család történetéről ír a szerzőrövid összefoglalót, majd egy 399 tételből álló kronológiai magyarázat mentén mutatja be Kossuthéletútját, ezután összegzi Kossuth Lajos és a Kossuth család emléknapjait Veszprém megyében egészen2002 szeptemberéig, majd fényképekkel is illusztrálva bemutatja Veszprém megye 2001-ig létesítettKossuth emlékhelyeit, végül rövid irodalomjegyzékkel szolgál. Összességében jól használható, praktikusösszegzés, mely kiválóan szolgálja a Kossuthról elérhető ismeretek átadását és a helytörténeti kutatást is.

Ugyancsak 2002-ben, Cegléden is megjelent egy a Kossuth-kutatást és ismeretterjesztést segíteniszándékozó kötet Reznák Erzsébet tollából.351 A könyv egy 80 oldalas Kossuth-kronológiával kezdődik,mely Kossuth Lajos szüleinek házasságától (1796) a Kossuth-emléktörvényig (1927. XXXII. tc.)dolgozza fel a Kossuthhoz kapcsolódó eseményeket. Ezután egy rövid fogalomtárat ad a kronológiához,majd egy jól tájékozott irodalomjegyzéket - amit még jónéhány fontos művel lehetne bővíteni -, végülegy húsz oldalas névmutató könnyíti a kötet használatát. Az elvégzett munkához csak gratulálni tudunk,örülünk, hogy egy leendő Kossuth-életrajz számára egy igen fontos segédlet már rendelkezésünkre áll,noha néhány ponton zavaró pontatlanságokat is olvashatunk a kötetben (pl. Kossuth gyermekeit 1849-benLókúton fogták el Veszprém megyében, nem pedig Sóskúton, ami Pest megyében volt található352), de ittmindössze néhány apró hibáról van csak szó, amit egy alapos recenzióval könnyen orvosolni lehet.

337 uo. 831-871.338 uo. 872-887.339 uo. 888-921.340 uo. 922-999.341 uo. 1000-1017.342 Emlékezés Kossuth Lajosra Erdélyben 1994. Kolozsvár, 1994.343 Hermann Róbert kifejezése Kossuthra. (Századok, 1998. 152.)344 Történelmi Szemle, 1998. 3-4. szám345 uo. 175-184.346 uo. 185-192.347 uo. 193-202.348 uo. 203-214.349 uo. 215-227.350 Szabó Lajos, H.: Kossuth életének fontosabb állomásai 1802-1894. Pápa, 2002.351 Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Cegléd, 2002.352 uo. 41-42.


2002-ben több reprezentatív Kossuth album is megjelent. Ezek egyike a Kossuth Lajos 1802-1894.Kossuth Lajos és kortársai című könyv.353 Sorra veszi Kossuth viszonyát Batthyányhoz, Deákhoz,Széchenyihez, Görgeihez, Telekihez és Ferenc Józsefhez. Majd a kötet végén két tanulmány olvasható:Kossuth Lajos alakja a képzőművészetben illetve Kossuth Lajos, a népdalok hőse címmel. Az egyesfejezeteket a téma elismert szakértői írták meg rövid, ismeretterjesztő stílusban, jól illusztrálva. Ezenírások a korábban oly elfogadott ellentétpárokban gondolkodás helyett, a történelmi személyek és aköztük lévő kapcsolat megértésére törekedtek, például a hagyományos Széchenyi - Kossuth vita kapcsánnem csak az ellentétet mutatta be a szerző, hanem a közös eszmei alapot is, felhívva a figyelmet arra,hogy az ellentét csak egy mindkettőjük által elfogadott kereteken belül jelent különbséget (mindketten areformkor reformellenzékéhez tartoztak, szabadelvűek, a törvényes forradalom hívei, a Monarchián belülképzelik el az önrendelkező Magyarország jövőjét, mindketten a Batthyány-kormány miniszterei, éselutasítják a Bach-rendszert, s csak ezeken túl különböznek annyiban, hogy Széchenyi elitárius, aközéputas változások pártján áll, mint a stabilitást féltő mérsékelt, ezzel szemben Kossuth a nemesialapokon nyugvó lendületes demokratizálás híve). Összességében az egész kötetre jellemző a ne aztkeressük, ami elválaszt, hanem, ami összeköt szemlélet. Minden esély megvan rá, hogy e kötet hozzájárula nagyközönség köreiben egy letisztultabb korszak- és személyiség értékeléshez, amit már egyre kevésbébefolyásol a politikai vagy sablonos megközelítés. A kötet felhasznált irodalmának listája pedig jótájékoztató az érdeklődők számára.

A 2002-ben megjelent reprezentatív, népszerűsítő művek közé sorolhatjuk Hermann Róbert Kossuthkötetét is.354 A szerző bámulatos szakirodalmi- és forrásismerettel, imponáló stílusban írta meg teljességretörekvő Kossuth életrajzát. E munkát annál is inkább tarthatjuk értékesnek, mert a kiterjedt Kossuth-irodalom ellenére igencsak szűkölködünk színvonalas Kossuth-biográfiákban. A tudományos igényűtörténetírás elterjedésével párhuzamosan egyre kevesebb szerző mert nekivágni e hatalmas és hálátlanfeladatnak. Kezdetben az anyag feldolgozatlansága nehezítette a hiteles kép kialakítását, majd a megjelenttanulmányok, monográfiák és forráskiadványok terjedelme duzzadt az átláthatatlanság határán túlra,Hermann Róbert maga is kijelenti bevezetőjében, hogy egy hiteles Kossuth-életmű feldolgozáshozvalószínűleg két élet is kevés lenne. Ráadásul a téma szakirodalmára nehezedett a kultusz terhe – ígyszakértői és politikai viták kereszttüzét vonta volna magára egy esetleges Kossuth-biográfus. A helyzet arendszerváltás óta folyamatosan javul: a szakma – úgy tűnik – sikeresen vonta a politika köréből sajátfennhatósága alá a témát. Hermann maga is kifogásolta, hogy „igazi és álproblémák tömkelege jellemziezt a korszakot, s a vele kapcsolatos kérdéseket”355, továbbá soknak tartja a történetietlen „mi lett volna,ha…” típusú kérdésfelvetést. A kutatás szakmai alapokra helyeződéséről maga is megállapítja: „Az 1960-70-es évek fordulója óta már nemcsak az 1848-49-es bal- és mégbalabb oldal képviselőinek igazát lehetképviselni a történetírásban, s ma már nemigen lehet egyetlen vitapartnert sem ’agyoncsapni’ egy jólkiválasztott Marx- vagy Engels-idézettel, az egyéb klasszikusoktól származókról nem is beszélve.”356

Hermann Kossuth-életrajza a családi körülmények és az ifjúkor megrajzolásával indít, majd azOrszággyűlési illetve Törvényhatósági Tudósítások szerkesztőjét állítja elénk, ír a börtönévekről, a PestiHírlap szerkesztőjéről, a Védegyletről – mely az egységes nemzeti piac propagálása mellet a legújabbgazdaságtörténeti kutatások szerint komoly problémákat is okozott az osztrák iparnak. Bemutatja azegységes ellenzék kialakítására tett törekvéseket, Pest megye követét, a törvényes forradalmat, apénzügyminisztert, majd a hatalom közelébe kerülő Kossuthot: az OHB elnökét és a kormányzóelnököt.Ezután ír a száműzetés stációiról: Törökországról, Angliáról, Amerikáról, a remények koráról és a DunaiKonföderáció tervéről, az 1863-as lengyel felkelés kapcsán megvillanó utolsó kísérletről, majd akiegyezés kritikusát mutatja be, végül a Kossuth-kultuszt. A kötetet terjedelmes és mértékadóirodalomjegyzék teszi teljessé: megadva quasi a Kossuth-irodalom súlyponti műveinek bibliográfiáját.Nem tudjuk, hogy a szerző készül-e egy tudományos igényű Kossuth-életrajz megírására, de az biztos,hogy műve nélkülözhetetlen segítség lesz e mű megírásához.

353 Kossuth Lajos, 1802-1894. Kossuth Lajos és kortársai. Tanulmányok. Az előszót írta Hermann Róbert. Budapest, 2002.354 Hermann Róbert: Kossuth Lajos élete és kora. Budapest, 2002.355 Hermann Róbert Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból! című műve ismertetőjének bevezetésében. Századok, 1991.

382.356 uo.


A Századok 2002. évi negyedik száma Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletérekészült. E kötetben kapott helyet Urbán Aladár OHB-ről írt tanulmányával357, Erdődy Gábor az 1848-asmagyar események belga sajtójáról készített cikkével358, Hermann Róbert Kossuth fővezérsége címűtanulmányával359, Frank Tibor Kossuth és Shakespeare című írásával360, Miskolczy Ambrus egyismeretlen napló Kossuth-képének felvázolásával jelentkezik361. Molnár András Kossuth cenzúrázottországgyűlési beszédéről (1848. II. 2.) ír362, Spira egy Kossuth elleni intrika dokumentumait ismerteti363,Pajkossy az 1862-es Duna-konföderációs tervezet dokumentumait tárja elénk364. Összesítve aztmondhatjuk tehát, hogy Urbán és Hermann cikkét kivéve a kutatás az egyes részkérdések boncolgatása, avéletlen folytán eddig ismeretlen iratok publikálása és az eddig ismert források új szempontú értelmezésefelé fordul. Jellemzőnek tartjuk Hermann kritikus álláspontját Kossuthtal szemben: „ S Kossuth, akinekaz önvizsgálat soha nem volt erős oldala, aki igazi profi politikusként soha nem vallotta be egyetlenkomoly hibáját sem, a katasztrófából nem azt a következtetést vonta le, hogy túlzottan gyakran avatkozottbele a hadvezérek dolgába; hanem – mint 1849 utáni megnyilatkozásai mutatják – arra a téveskövetkeztetésre jutott, hogy a vereség oka éppen e beavatkozások esetlegessége és csekély száma volt.”365

Külön örömünkre szolgált az 1999-ben megjelenő ’48 kultusza című tanulmánykötet, már csak azértis, mert a Kossuth-kultusz kialakulásáról Hermann Róbert adott benne közre rövid, de hasznos vázlatot.366

Ezt megelőzően Kosáry Domokos Kossuth Lajos a reformkorban című művének bevezetéséhez írtszűkszavú jegyzete367 nyújtott némi eligazítást a terebélyes Kossuth-irodalomban.

Végül Hermann Róbert már többször említett historiográfiai tanulmányát emelném ki, melynekolvasása közben meggyőződhettem arról, hogy a historiográfia nemcsak fontos és nehéz, de alapvetőenszarkasztikus műfaj is.368

357 Századok, 2002. 741-787.358 uo. 789-822.359 uo. 823-862.360 uo. 863-880.361 uo. 881-908.362 uo. 909-926.363 uo. 927-935.364 uo. 937-957.365 Századok, 2002. 859.366 Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. In: ’48 kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. Merva Mária. Gödöllő, 1999. 11-20.367 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 1946. 364-366.368 Századok, 1996. 152-163.



’48 kultusza. Tanulmányok. Szerkesztette G. Merva Mária. Gödöllő, 1999.A két legnagyobb: Széchenyi és Kossuth. = Rubicon. 1995/1-2. számA negyvennyolcas forradalom kérdései. A negyvennyolcas forradalom kérdései című tudományos

ülésszak anyaga, Pach Zsigmond Pál előszavával. Budapest, 1976.Ács Tibor: Kossuth Lajos. Budapest, 1994.Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején.

Budapest, 1955.Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Budapest, 1928.Csabai Tibor: Kossuth Lajos és az irodalom. Budapest, 1961.Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek. Budapest, 1994.Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I-II. Szerkesztő I. Tóth Zoltán. Budapest,

1952.Fekete Sándor: Kossuth Lajos. Budapest, 1970.Forradalom és szabadságharc 1848-49. Írták Mód Aladár, Ember Győző, Nemes Dezső, Andics Erzsébet,

Hanák Péter, Waldapfel József, Kenyeres Júlia. Budapest, 1948.Gracza György: Kossuth Lajos élete, működése és halála. Budapest, én.3

Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hőse. Budapest, én.Hegedüs Loránt: Kossuth Lajos, legendák hősének bizonyítékai. Budapest, 1934.Hentaller Lajos: Kossuth és kora. Budapest, 1894.Hermann Róbert: Kossuth Lajos élete és kora. Budapest, 2002.Kiss Géza, Hegyaljai: Kossuth. Élet- és jellemrajz I-II. Miskolc, 1928.Kossuth emlékalbum. Kossuth Lajos halála, temetése és mauzóleumának felavatása. Szerkesztette Kovács

Dénes. Budapest, 1910.Kossuth emlékezete. = Rubicon 1992/2. számKossuth Kalendárium 1848-1948. Összeállította Dobai János. Budapest, 1997.Kossuth Kalendárium 1849-1949. Összeállította Dobai János. Budapest, 1998.Kossuth Lajos emlékkiállítás 1802/2002. A Magyar Országos Levéltár gyűjteményeiből. A kiállítást

rendezte P. Szigetváry Éva. Budapest, 2002.Kossuth Lajos, 1802-1894. Kossuth Lajos és kortársai. Tanulmányok. Az előszót írta Hermann Róbert.

Budapest, 2002.Kossuth-album. Szerkesztette Áldor Imre és Ormódi Bertalan. Pest, 1868.Lukács Lajos – Mérei Gyula – Spira György: Kossuth Lajos. Budapest, 1952.Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Cegléd, 2002.Rubicon 1992. 2. sz. (= Kossuth-emlékszám)Rubicon 1995. 1-2. sz. (= Széchenyi és Kossuth)Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból! Budapest, 1989.Spira György: Négy magyar sors. Budapest, 1983.Szabad György: Kossuth irányadása. Budapest, 2002.Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Budapest,

1977.Szabad György: Mit akart Kossuth? In: Rubicon. 1995/10. szám (Hét sors. A személyiség szerepe a

történelemben.) 11-13.Szabó Lajos, H.: Kossuth Lajos életének fontosabb állomásai. 1802-1894. Pápa, 2002.Századok 1994. 5. sz. (= 100 éve hunyt el Kossuth Lajos,)Századok 2002. 4. sz. (= Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére.)Szekfű Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. Budapest, 1920.Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Gróf Batthyány Lajos, Görgei

Artúr, Kossuth Lajos. Okmánytár. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, az Okmánytárat, a jegyzeteket és


a mutatókat összeállította Hermann Róbert és Pelyach István. A német és angol nyelvű szövegrészeket,iratokat fordította Kurucz György. Budapest, 1990.

Történelmi Szemle 1998. 3-4. sz. (= 1848/1849 emlékezete.)Vas Zoltán: Kossuth Lajos élete. I-II. Budapest, 1977.


Utószó

Dolgozatom végére érve nem mellőzhetem el munkám korlátainak közlését. Feldolgoztam a két

legnagyobb történeti folyóirat (a Századok és a Történelmi Szemle), továbbá az egyik ismert népszerűsítő

folyóirat (Rubicon) Kossuthra vonatkozó anyagát a 2002-es évvel bezárólag. Dolgozatom alapját azonban

a Kossuthhoz kapcsolódó magyar nyelvű önálló kötetek adják. Nem vállalkozhattam a teljes anyag

feldolgozására, de igyekeztem a legjelentősebb kötetek mellett az egyes résztémákra vonatkozó irodalmat

is feltüntetni. Dolgozatom főszövege az egyes résztémák és végül a Kossuth-kép átfogó és részletes

historiográfiáját adják – reményeim szerint. Az egyes fejezetek után következő felhasznált irodalom az

egyes témák általam legfontosabbnak vagy legjellemzőbbnek tartott műveit tartalmazzák, de szerepelnek

ott az egyes részkérdésekre vonatkozó művek is. Célom az volt, hogy a Kossuth-kép kialakulását és

változását mutassam be 2002-ig. Legjobb tudomásom szerint ilyen jellegű, átfogó dolgozat eddig nem

készült. Dolgozatom készítése közben látnom kellett, hogy a teljességre törekvés igényét – a kutatásra

fordítható idő végessége és a mögöttem álló kutatói tapasztalat hiánya folytán – nem támaszthatom

munkámmal szemben: az egyes vizsgált résztémákat önálló tanulmányok keretében lenne szükséges

kidolgozni, míg a Kossuth-kép átfogó bemutatásához egy szöveggyűjtemény összeállítása lenne ideális

segítség. Ezek hiányában dolgozatunkba igyekeztünk minél több a kor Kossuthról alkotott képét

megjelenítő szövegrészletet használni fel.

Köszönetet szeretnék mondani H. Szabó Lajosnak, Gavlik Istvánnak önzetlen és baráti

segítségnyújtásukért, Hermann Róbert tanár úrnak pedig a téma iránti érdeklődésem felkeltéséért.


Tartalomjegyzék

Bevezetés ................................................................................................................................................... 1-2

Forráskiadványok, naplók, visszaemlékezések ..................................................................................... 3-9

Felhasznált irodalom........................................................................................................................ 7-9

Kossuth a reformkorban..................................................................................................................... 10-15

Felhasznált irodalom.................................................................................................................... 14-15

Kossuth a szabadságharc idején......................................................................................................... 16-26


Az emigráció......................................................................................................................................... 27-34


A hagyomány........................................................................................................................................ 35-40

Felhasznált irodalom.....................................................................................................................39-40

Kossuth a helytörténeti kutatásban ....................................................................................................41-43

Felhasznált irodalom..........................................................................................................................43

A Kossuth kép alakulása napjainkig.................................................................................................. 44-59


Utószó..........................................................................................................................................................60

Tartalomjegyzék ........................................................................................................................................61

Kossuth-historiográfia. A Kossuth-kép kialakulása és változásai 2002-ig (Kézirat)

Documents

Transcript of Kossuth-historiográfia. A Kossuth-kép kialakulása és változásai 2002-ig (Kézirat)