„A tudomány szolgálatában”

PEME IX. Ph.D. - Konferencia

2014. október. 29.

BUDAPEST

„A Tudomány szolgálatában”

című IX.. Ph.D. - Konferencia előadásai

(Budapest, 2014. október. 29.) II. Kötet

Szerkesztette: Dr. Koncz István – Szova Ilona

Elektronikus könyv

2014

ISBN: 978-963-89915-4-6

Kiadja a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület

TARTALOMJEGYZÉK

Alkalmazott társadalom- és Művészettudományok - Filológia ...........................................................5

Baluja Petra: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? -avagy a nők szerepfeszültségei – DE-BTK Szociológia és Szociálpolitika Tanszék.................................................................... 6

Bene Viktória: Mit tehetnek a rasszizmusellenes kisfilmek az előítéletek ellen? - DE – Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi és Szociológiai Intézet Szociális munka szak ............................................................................................................................... 16

Berei Emese Beáta: Életutak és (dez)integrációs kockázatok - DE Humán Tudományok Doktori Iskola........................................................................................................... 28

Grünczeisz Kata: Rejtett buktatók, avagy az implicit premisszák és konklúziók jelentősége a sajtóperekben - BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola....................................................................................................................... 39

Nagy Enikő: A gyermekirodalom angolórai alkalmazásának metodikai feltételei – ELTE-PPK; Neveléstudományi Doktori Iskola ...................................................................... 45

Slama Györgyné Börcsök Gizella: Az Európa kulturális fővárosa címtől a kreatív város címig. Bologna példája - ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola ................................ 51

Jogtudomány.................................................................................................................................... 59

Dr. Balázs Ágota: A jogorvoslathoz való jog központi problémái – ELTE, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola ..................................................................................... 60

Békési László: Az egyenlő bánásmód követelménye sérelmeinek eshetőségei a közszolgálati foglalkoztatási jogviszony területén - PTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola........................................................................................................... 65

Dr. Jánosi Andrea: A bűnüldözési célú adatkezelés témakörében végzett komplex kutatás eredményeinek értékelése - ME, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete, - Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék ............... 69

Dr. Belinszky Adrienn: A költségvetés büntetőjogi védelmének történi fejlődése – De, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola .................................................. 76

Dr. Kriston Edit: Van az a pénz? – Hasonlóságok és különbségek az élettársakra és a házastársakra vonatkozó vagyonjogi szabályok között - ME– Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Doktori Iskola ..................................................................................... 82

Láris Liliána: Az Alapjogi Charta 53. cikke áttörheti az uniós jog primátusának dogmáját? - ELTE Állam - és Jogtudományi Kar Doktori iskola ...................................................... 88

Dr. Ormoshegyi Zoltán: A törvény pneumatikus megközelítése- a teológia és a jog lehetséges találkozási pontjai az egyházjogi törvényben – DRHE Doktori Iskola ............ 96

Dr. Bihari Zsuzsanna: Új hatalmi tényezők a hatalommegosztás elméletében – ELTE Állam- és Jogtudomány Doktori Iskola ..................................................................... 102

Dr. Tóth Levente:Egyes változások a cégtörvényben az új polgári törvénykönyv fényében – ELTE Álam- És Jogtudományi Doktori Iskola ................................................................................... 109

Földesi Krisztina: Kutatás a biometrikus azonosításhoz kapcsolódó averziók feltárására – óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar ................... 115

Hohmann Balázs: Civil szervezetek ügyféli jogállásban. A magyarországi társadalmi szervezetek közigazgatási hatósági eljárásban való részvételének jellemzői – PTE Állam- és Jogtudományi Kar .............................................................................................. 127

Huang Gui: Adjusting and Optimizing the Criminal Penalty Structure in China – DE - ÁJK Marton Géza Doktori Iskola .................................................................................... 138

Dr. Hubay Dalma Gabriella: Harc a terrorizmus ellen: nemzetbiztonsági szabályozás alapjogi aspektusból - PTE ÁJK Doktori Iskola ........................................................... 146

Dr. Maksó Bianka: A kötelező erejű vállalati szabályok – az adatvédelmi önszabályozás új lehetősége – ME-ÁJK Deák Ferenc Doktori Iskola .................................................. 159

Dr. Tóth Dávid:A bélyeghamisítás büntetőjogi szabályozása – PTE-ÁJK Doktori Iskola . 171

Dr. Tóth Zsanett: A gyűlölet-bűncselekmények megállapíthatóságával és bizonyítási nehézségeivel kapcsolatos problémák – ELTE-ÁJK Doktori Iskola ............................... 184

Máté István Zsolt: Az igazságügyi informatikai szakértői bizonyítás eljárásai és eszközrendszere a büntetőeljárásban – PTE-ÁJK Doktori Iskola.................................. 196

Dr. Horváth Orsolya: A lengyel és magyar szagazonosítás összehasonlítása – PTE-ÁJK Doktori Iskola......................................................................................................... 203

28

BEREI EMESE BEÁTA: ÉLETUTAK ÉS (DEZ)INTEGRÁCIÓS KOCKÁZATOK - DE HUMÁN TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

Lektorálta: Dr. Fehér Zsuzsanna

ABSZTRAKT Míg a család, amelyben felnövünk, sokunknak a legtermészetesebb módon támogató háttere, a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek és fiatalok hosszabb-rövidebb időre vagy éppen teljesen megfosztódnak a család által biztosított húzóerőtől, amely pedig a későbbi zökkenőmentes iskolai és társadalmi beilleszkedésük alapját képezhetné.

A tanulmány célja a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedettek családi hátterének megvilágítása, valamint iskolai- és társadalmi integrációs esélyeik elemzése a családi háttér és a családtól való megfosztottság ártó hatásainak összefüggésében.

Milyen okok miatt kényszerülnek a gyermekek és fiatalok gyermekvédelmi szakellátásba? Az okok közül melyek származnak külső társadalmi tényezőkből és melyek adódnak a család struktúrájából, diszfunkcionális működéséből, a szülők devianciára utaló magatartásából? Ezek a helyzetek hogyan befolyásolják a gyermekek és fiatalok iskolai és a társadalmi beilleszkedését? Milyen devianciára utaló magatartásokkal találkoztak származási családjukban és éltetnek önkéntelenül is tovább a saját életükben? Milyen lehetséges kiutak adódnak számukra?

A tanulmány első részében családpszichológiai és szociológiai kutatások tükrében összegezzük a család funkcióit, életciklusait, normatív és valós kríziseit. Losonczi Ágnes gondolatmenete alapján a továbbiakban felvázoljuk a család és a társadalom közötti kapcsolat lehetséges formáit, majd a diszfunkcionális családi működés következtében létrejövő hátrányos és veszélyeztetett helyzet kialakulását, a gyermekvédelmi szakellátásba kerülés okait, körülményeit mutatjuk be.

Az empirikus részben egy romániai megyeszékhelyen működő civil szervezet keretei között nevelt 12 fiatal családi hátterét, szakellátásba vételük családon kívüli és belső okait, körülményeit mutatjuk be.

Kvalitatív módszerekkel, a gyermekvédelmi rendszer hivatalos dokumentumainak elemzésével, strukturált és spontán interjúk révén valamint a résztvevői megfigyelés adatainak hasznosításával mérleget vonunk a 12 fiatal eddigi életutjáról, iskolai és társadalmi beilleszkedéséről. Az eseteket három csoportba osztottuk a családi háttér és a bekerülés előtti életforma szerint.

Tudatában vagyunk annak, hogy a kutatási eredmények csak bizonyos fokig általánosíthatók, viszont rávilágítanak a szakellátásba kerülés előzményeire, a bekerülést megelőző időszakra, a sérülésekre, amelyeket specifikusan kellene kezelnie a gyermekvédelmi- és az oktatási rendszernek

Jelen tanulmány előkutatás jellegű szakasznak tekinthető egy kiterjedtebb kvalitatív és kvantitatív adatgyűjtéshez és elemzéshez, a doktori disszertáció megírásához.

I. ELMÉLETI HÁTTÉR

1.1. Család, családszociológiai kutatási irányzatok. Funkciók és életciklusok.

Az egyén beilleszkedése a makrotársadalmi struktúrába a közvetítő szerepet betöltő társadalmi intézményeken keresztül történik. A szociológia társadalmi intézménynek nevezi azokat a rendszereket, amelyek a társadalmi életet szervezik a társadalom tagjai számára azzal a céllal, hogy a társadalom számára szükséges funkciókat ellássák. A legfontosabb társadalmi intézmény a család, amely normákat és értékeket közvetít az egyén felé. (Andorka 2003)

A családszociológia a szociológia egyik legrégebbi és legfejlettebb ága. A családkutatások kezdetei a XIX század végére, a XX század elejére tehetők. Kezdetben főleg a jogi szabályozások

29

valamint a család formális megnyílvánulásaival hozhatók összefüggésbe, később viszont kutatási irányvonalak is azonosíthatók:

az interakcionalista szemléletű családszociológia a család mikroszintű jellegzetességeit helyezte a középpontba, mint a házastársi kapcsolatot, a gyermekek családon belüli szocializációját, az időskori adaptációs nehézségeket.

a rendszerszemléletű családszociológia a család funkcióit emelte ki, a belső kapcsolatokon túlmenően vizsgálta a család, mint rendszer és a társadalom kapcsolatát is.

az 1960-as évektől a dinamikus családkoncepció megalapozta a fejlődésszemléletű családszociológiát, amely a család fejlődésére, változásaira, különböző életciklusaira fókuszált. (Cseh-Szombathy 1979)

A család funkcióinak a kutatása során a szociológusok azt vizsgálták, hogy milyen feladatkört lát el a család az egyes családtagok és az egész társadalom szempontjából. Kezdetben a családnak három alapvető feladatkörét nevezték meg a kutatások: a reprodukciót, a szocializációt és a feszültségoldást. (Parson 1955 in Cseh-Szombathy 1979) Később figyelembe vették azokat a feladatköröket is, amelyeket a család a társadalom más alrendszerei számára fejt ki. A külső és a belső feladatkörök összegzése során öt alapvető funkcióját határozták meg:

a nevelés és a szocializáció során a család felkészíti a gyermekeket a különböző társadalmi szerepek betöltésére, a társadalomba való beilleszkedésre

a vallási funkció előkészíti a családtagokat a krízisek és a szorongások elviselésére, valamint társadalmi kontroll szerepet is betölt

a reprodukció által a család a társadalom utánpótlását biztosítja a család gazdasági funkciója a társadalmi munkamegosztásban való részvételben és a

fogyasztásból áll a politikai funkció a külső rendszerhez való alkalmazkodást, a társadalmi és a családi

rend fenntartását jelenti.

Ezek a funkciók jelen voltak minden történelmi korban és időben, viszont eltérő mértékben léteztek a különböző társadalmi berendezkedések közepette. Egyes funkciók ellátását a társadalom más alrendszerei is átvehetik, ennek ellenére a család a társadalom pótolhatatlan alrendszere marad. (Winch 1963 in Cseh-Szombathy 1979)

A családi életciklusok felosztása R. Hill és Roy H. Rodgers (1964) nevéhez kapcsolódik, akik 8 szakaszt különböztettek meg:

Az újonnan házasodott pár családja A csecsemős család A kisgyermekes család Az iskolás korú gyermekes család A serdülő korú gyermekés család A felnövekedett gyermeket kibocsátó család A magukra maradt, még aktív szülők családja Inaktív, öreg házaspár családja (Hill-Rodgers 1964 in Komlósi 1997)

Kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a felgyorsult társadalmi, családi és egyéni változások növelik a stresszhatásokat is, és ezeknek a tényezőknek a kivédésében kiemelkedő szerepe van a társas tömörüléseknek, amelyek „támogató rendszerként”(support system) hatnak. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a kisebb közösségek az egyén személyes szükségleteire érzékenyek:

sajátos individuumként viszonyulnak, személyesen érdeklődnek iránta beszélik a nyelvét a személyes kapcsolatokat jellemzik a nyílt elvárások, minősítések, jutalmazások,

megvonások. (Komlósi 1997)

30

Caplan (1976) szerint a család mint rendszer, a következő kilenc támogató funkcióval rendelkezik:

támpontot ad a világra vonatkozó információk rendezéséhez, minősítéséhez saját értékrendszeréhez mérten folyamatosan minősíti az egyént, sajátos visszajelző-

útmutató rendszerként hat a családból származik a világról alkotott kép és életfilozófia, amely meghatározza, hogy

később, a társadalomban miként választ útat magának eligazít és közbenjár a problémák megoldásában gyakorlati és konkrét segítséget nyújt biztosítja a pihenést és regenerálódást jutalmazó-büntető referencia és kontrollcsoport az egyén énképének, önértékelésének, identitásának a forrása, a szocializációs folyamat

mozzanatainak – fizikai gondozás, érzelmi bátorság, beszédtanulás, társas viselkedési modell-, érték és normarendszer, pszichoszexuálitás fejlődés, életfilozófia – közvetítője

krízishelyzetekben erősíti az egyént, stabil szeretettel és megértéssel fokozza a negatív érzelmi teherbírást

Ezek a támogató funkciók különböző módon érvényesülnek, a család épségének, stabilitásának, integráltságának függvényében. Caplan az amerikai népesség körében az 1970-es években végzett kutatásai nyomán megállapította, hogy a családok 10-15%-ban a segítő funkciók elégtelenül működnek, ami a deviancia irányába való elmozdulásnak kedvez. A támogató funkciók működésének nélkülözhetetlen feltétele a közös nyelv és nyílt kommunikáció, élő, egészséges interperszonális kapcsolat a generációk között, egymásért érzett felelősségérzet, a családi kontroll elfogadása, a tágabb közösségi, társadalmi és kulturális környezettel átjárható kapcsolat, a család bizonyos fokú környezeti beágyazottsága. (Caplan 1976 in Komlósi 1997)

A családpszichológia a család fejlődésével, változásával együttjáró fordulópont jellegű időszakokat „normális kríziseknek” nevezi, amelyek rugalmasságot, szerepváltásra való alkalmasságot, ugyanakkor egyéni stabilitást követelnek. Ezek a normál krízisek a családi életciklusok természetes váltakozásához kapcsolódnak. Ha a segítő funkciók nem tudnak az új helyzethez igazodni, akkor valóságos krízisek alakulnak ki a családban. (Rappaport 1963 in Komlósi 1997)

1.2. Család és társadalom. Hátrányos és veszélyeztető tényezők.

Losonczi (1989) szerint a makrotársadalmi viszonyok döntő módon befolyásolják az egyén és családja életét. Ilyenként megkülönböztethetünk társadalmi védelmet vagy kockázatot. A család és a társadalom kapcsolatát öt kategóriába sorolta:

A társadalom védi a családot és erős a belső harmónia is. A társadalom ártó módon hat a családra, de a család a saját belső védelmi rendszereivel

képes azt kivédeni. A családra ható társadalmi kockázatok nagyok, amelyeket képtelen kivédeni és azokat

beengedi. A külső ártalmas társadalmi helyzetet a család tetőzi a belső problémákkal. A környezet védőhálóként van jelen és a család belső viszonyai képezik a

veszélyeztetettség forrását (Losonczi 1989).

Farkas (2002) a fenti felsorolással összefüggésben megkülönböztet hátrányos- és veszélyeztetett helyzetet. A hátrányos helyzet kialakulását objektív, külső, makrotársadalmi tényezőknek tulajdonítja, míg a veszélyeztetettség a rossz családi mikroklímához kapcsolódik és többé-kevésbé független a társadalmi helyzettől. A hátrányos helyzet kialakulása főleg a társadalmi hierarchia alsóbb rétegeit érinti, míg a veszélyeztetettség előfordulhat alacsony és magas társadalmi pozíciójú családoknál egyaránt.

31

Az első két esetben nem beszélhetünk társadalmi hátrányról vagy veszélyeztetettségről, mivel a család, amely az egyén és a társadalom között közvetít, kivédi a társadalmi ártó hatásokat. Abban az esetben, ha a társadalmi kockázatok olyan nagyok, hogy a család képtelen azt kivédeni, akkor az egyén védtelenné válik a külső hatásokkal szemben és hátrányos helyzet alakul ki. Ezen túlmenően, a család belső működéséből adódó problémák- a megromlott házastársi kapcsolat, a szerepek keveredése, a szülői szerepnek való meg nem felelés, a rugalmatlanság, a szülők devianciája – veszélyeztetett helyzetet teremtenek. Ebben az esetben a család viszonyrendszerét, szubjektív szempontjait kell feltárni, míg a hátrányos helyzet a társadalmi egyenlőtlenségekhez, szegénységhez, az egyénen kívüli objektív tényezőkhöz kapcsolódik. (Farkas 2002)

A hátrányos helyzettel kapcsolatosan megkülönböztetethetünk fiziológiai-biológiai, társadalmi és szociális hátrányokat.

A fiziológiai-biológiai hátrány olyan tartós betegséget, fogyatékosságot, testi hátrányt jelent, amelyek az ember fizikai, egészségi állapotához kapcsolódnak és akadályozzák a mindennapi élettevékenységet, önfenntartást, teljesítményt.

A társadalmi hátrányok a gazdasági és társadalmi működéssel hozhatók összefüggésbe, míg a szociális hátrány a társas kapcsolatok hiányát jelenti. (Farkas 2002)

1. táblázat. A hátrányos helyzet fizikai, objektív és közösségi dimenziói Hátrányok Dimenziók Mutatók A hátrányos helyzet megjelenési

formái I. Fiziológiai-biológiai hátrányok

Fizikai állapot, egészség

-hallás-, látás-, mozgás-, értelmi fogyatékosság

-akadályoztatás a mindennapos tevékenységekben -önálló életvitel hiánya -teljesítőképesség csökkenése

-cukorbetegség, asztma, hormonzavar, immunhiány, liszt- és tejérzékenység

-átlagtól elütő napi időbeosztás, szokásrendszer

II. Társadalmi hátrányok

Objektív dimenzió az anyagi-tárgyi környezettel, az ember életterével összefüggésben

-területi-települési infrastruktúra

-rossz utak, kommunikációs lehetőség, ivóviz hiány -munkalehetőség hiánya -rossz egészségűgyi, oktatási, szociális, közigazgatási alapellátás

-környezeti feltételek -környezetszennyeződés -rossz lakásviszonyok -rossz higiéniás viszonyok

-kicsi, zsúfolt tér Egyéni dimenzió a munkaerő-piaci helyzettel összefüggésben

-alacsony iskolai végzettség

-szakmai képzettség részleges vagy teljes hiánya

-szociális készségek társadalmi tudás hiánya

-adaptációs képtelenség -rugalmasság, alkalmazkodás hiánya -eligazodás hiánya -önvédelemre való képtelenség

III. Szociális hátrányok

Közösségi dimenzió -interperszonális kapcsolatok hiánya

-családi, rokonsági kapcsolatok hiánya -baráti kapcsolatok hiánya -iskolai, egyházi, munkahelyi kapcsolatok hiánya -izoláció

Saját készítés

Forrás: Farkas Zsuzsanna (2002): Speciális kulturális és szociális helyzetben lévő gyermekcsoportok. In: Esélyteremtés a pedagógiában. Szerk. Estefánné Varga Magdolna és Ludányi Ágnes. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, 119-138. o.

32

Réthy és Vámos (2006) a család gazdasági helyzete alapján számított hátrányt, amely a szegénység, az alacsony jövedelem következtében alakult ki - szocioökonómiai hátránynak nevezi, míg az iskolai végzettség, a település vagy valamely kisebbséghez tartozás szociokulturális hátrányt képez.

A szegénységet a szociológia két módon határozza meg: az abszolút illetve relatív szegénység fogalmakkal. Ez a felosztás abból adódik, hogy az emberi szükségletek társadalomhoz, kultúrához kötöttek.

Az abszolút szegénység az életben maradáshoz szükséges dolgok (élelem, hajlék, ruházat) meglétével illetve hiányával hozható összefüggésbe és egyetemesen alkalmazhatónak tekinti a szociológia, míg a relatív szegénység egy adott társadalmon belül fennálló életszínvonalhoz kapcsolódik.

Az abszolút szegénység mérésére a szociológusok bevezették a szegénységi küszöb vagy létminimum fogalmat, amely a fizikai megélhetéshez szükséges alapvető javak árát jelenti. Ilyenként azok a családok számítanak szegényeknek, amelyeknek a jövedelme létminimum alatti. (Giddens 2008)

A szegénység témaköréhez szorosan kapcsolódik a depriváció, amely „valamitől való megfosztottságot” jelent és sokkal tágabb tartalommal bír, mint a szegénység, amelyet főleg az alacsony jövedelem és az abból következő hátrányokra használ a szakirodalom. Nem egy tudományosan meghatározott, abszolút jelentéssel bíró fogalom hanem adott társadalmi, gazdasági, környezeti kontextusban, valamihez, valakihez képest kimutatható lemaradásra, hátrányra vonatkozik. A depriváció magába foglalja a gyermek szülői szeretettől való megfosztottságát is. (Andorka 2003)

A gyermekes családok egyik speciális krízishelyzete az, amikor a család belső, diszfunkcionális működése és a külső társadalmi nyomás olyan méreteket ölt, hogy a gyermek hosszabb vagy rövidebb ideig elszakad biológiai szüleitől és gyermekvédelmi szakellátásba – nevelőcsaládhoz vagy intézményes keretek közé - kényszerül.

II. EMPIRIKUS KUTATÁS

2.1. A kutatás bemutatása

Jelen tanulmányban 12 fiatal családi hátterét, szakellátásba vételük családon kívüli és belső okait, körülményeit mutatjuk be. Átlagosan 10 évet éltek gyermekvédemi szakellátásban: a legrövidebb időszak 5 év, a leghossszabb 18 év volt.

Kvalitatív módszerekkel elemeztük a fiatalok gyermekvédelmi dokumentumait, amelyekből kiragadtuk a családi hátterükről, szüleikről, a gondozásba vétel előzményeiről írt hivatalos feljegyzéseket. Arra a kutatói kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hátrányokkal, gyermeket veszélyeztető helyzetekkel, devianciára utaló magatartással küzdött a család, milyen okok miatt kerültek a gyermekek a szakellátásba? Az elemzést a Farkas Zsuzsanna (2002) által bemutatott dimenziók mentén végeztük: társadalmi és fizikai hátrányokra osztottuk a szociális felmérések dokumentumainak adatait. A közösségi dimenzió bemutatása egy korábban végzett kutatásomnak volt a témája, ezúttal a két előbb említett dimenzió mentén dolgoztunk. A család belsejében lévő diszfunkciókat a családszociológiai és pszichológiai elméleti háttér alapján azonosítottuk. Az empirikus kutatás második részében strukturált és spontán interjuk során, valamint a résztvevői megfigyelés adatainak segítségével mérleget vontunk a 12 fiatal eddigi életútjáról, iskolai és társadalmi beilleszkedéséről. Összefüggéseket kerestünk a családi hátterük és jelenlegi helyzetük között, a családban tapasztalt devianciák és a fiatalok körében előforduló jelenlegi antiszociális magatartások között. Ez utóbbi fogalom alatt lopásokba, utcai és iskolai verekedésekbe való keveredést, kocsmázást, hajléktalanságot, bűnözést, drogozást, prostituciót értettünk, de ide soroltuk azt a magatartást is, hogy valaki többszöri alkalmi vagy élettársi kapcsolatból 2-nél több gyereket vállalt és közülük többen gyermekvédelmi szakellátásba kerültek, illetve a transzgeneráción átívelő gyermekveszélyeztetést is.

33

Arra a kutatói kérdésre kerestük a választ, hogy milyen devianciára utaló magatartásokkal találkoztak származási családjukban és melyeket éltetnek önkéntelenül tovább saját életükben? Milyen lehetséges kiutak vannak a számukra?

A kvalitatív kutatást 2014-ben végeztük, viszont jelen sorok írója korábban szakellátásban élők között dolgozott és ezeket a gyakorlati tapasztalatokat is felhasználta a tanulmány megírásában. A fiatalok életkora 16-25 közötti. A struktúrált interjúk kérdései főleg a jelenlegi helyzet feltérképezésére vonatkoztak: Hány évet töltött a szakellátásban? Milyen az iskolai végzettsége? Jelenleg mivel foglalkozik? Hol van alkalmazásban? Mennyi a jövedelme? Hol lakik? Milyen a kapcsolata a családjával? A devianciára utaló magatartási formák spontán beszélgetések és résztvevői megfigyelés során derültek ki.

Az eseteket három csoportba osztottuk, a családi háttér és a gyermekek bekerülés előtti életformája szerint. Ezt a felosztást az indokolja, hogy a gyermekek a szakellátásba kerülésük előtt családi hátrányaik következtében és veszélyeztetett helyzetükből adódóan különböző módon sérültek: négyen évekig utcán csavarogtak, 8-10 évesen sem iskolába, sem óvodába nem jártak, hárman születésüktől intézményben nevelkedtek és öten családban éltek bizonyos ideig.

2.2. A kutatás eredményei

Legalacsonyabb családi tőkéje minden bizonnyal annak a három gyereknek volt, akiket a szülei a szülészeten hagytak. Spitz 1935-ben elsőként figyelte meg, hogy azok a csecsemők, akik első életévük során hat hónapnál hosszabb ideig nélkülözték az anyai szeretetet, azok hospitalizálódtak: a gyerekek fejlődése elakadt, sőt súlyosan visszaesett. Kezdetben nyafogtak, sírtak, aztán csak nyöszörgtek, csökkent a testsúlyuk, fejlődésük lelassúlt. Már csak a hasukon feküdtek, elutasították a kontaktust. Ha a depriváció 3-5 hónap után megszűnik, akkor ezek a tünetek gyorsan eltűnnek. Viszont fél év után már maradandó nyomot hagynak a gyerekben. A fejlődési rendellenesség vagy hospitalizmus később befolyásolja iskolai teljesítményüket – olvasási, számolási képességük alacsonyabb. A deprivációs tapasztalatok neurózisos tünetek formájában – ágybavizelés, éjszakai felriadás, kapcsolati zavarok- később is jelentkeznek és negatívan hatnak a személyiségfejlődésükre.

(Spitz 1965, Mérei-Binét 2003, Ranschburg 2009)

Jelen kutatás során a gyermekvédelmi dokumentumok orvosi és pszichológiai beszámolói egyeznek a szakirodalmi leírással: az egészségesen született csecsemők, akiket a szülei a szülészeten hagytak életük első két évében rendkívül sokszor megbetegedtek, négy-öt évesen alig tudtak járni, ágyba vizeltek és később is gyakrabban megbetegedtek, figyelemzavarral, érzelmi instabilitással, tanulási nehézéségekkel küzdöttek. Jelen tanulmányunkban ezeknek a hospitalizált gyermekeknek a családi hátterükben fellelhető rendellenességeiket kutattuk. A kvalitatív elemzés eredményeit az alábbiakban foglaltuk össze:

2. táblázat. Hospitalizált gyermekek családi hátterének rendellenességei A család B család C család A család belső rendszerében fellelhető hátrányok, veszélyeztetettségek

- struktúra, családösszetétel

- első gyermekét 18 évesen szülte, alkalmi kapcsolat következtében - több alkalmi vagy élettársi kapcsolatból összesen 7 gyermek született - apaság nem vállalása

- apai ágon több generáció együttélése - házasságon kívüli kapcsolatból született gyermek - szülők válása

- szülők élettársi kapcsolata

- normatív és - - újonnan házasodott - 20 éves kora előtt

34

paranormatív krízisek pár - első gyermek születése - a szülők és a nagyszülők következetesen visszautasítják a gyermeket, ezért születésétől állami gondozásba kényszerül

született az első gyermek - négy év alatt három gyermek született - rossz családi légkör

- devianciák - halmozott, laza párkapcsolatokból született gyermekek - első és ötödik gyermekét állami gondozásban hagyta

- - felelőtlen gyermekvállalás, mindhárom gyermek állami nevelésbe kényszerült - apa alkoholizált, agresszív, felgyújtotta a családi házat

Fiziológiai, biológiai hátrányok

- rokkant élettárs - -

Társadalmi hátrányok - szűk bérlakás - anya alacsony iskolai végzettsége (8 osztály) - szakképzés hiánya - rossz szociális alapellátás

- rossz szociális alapellátás

- apa, anya foglalkozásnélküli - saját mezőgazdasági területet műveltek

A fiatalok jelenlegi helyzete

- alacsony iskolai végzettség (5 osztály), szakképzés teljes hiánya - anyjával, annak élettársával és testvéreivel él egy bérlakásban, a nagyváros peremvidékén - kétes társaságokba keveredett - alkalmi munkákból él

- elméleti középiskolába jár, érettségire készül, jelenleg utolsó éves - utógondozói ellátásban lakik - alacsony a jövedeleme ezért vakációban kiment külföldre dolgozni - hasznos munka- tapasztalatokkal tért vissza és a nyelvet is gyakorolta

- 11. osztályos tanuló és közben szakképzést is szerzett - faluról ingázik - kisebb lopásokba, verekedésekbe, alkoholfogyasztási kihágásokba keveredett - anyjának új családjával él (élettárs és három gyerek) - szűk lakáskörülmények

Első és harmadik esetben az élettársi kapcsolatok cserélődése, a fiatalon és felelőtlenül vállalt gyermekek az alacsony iskolai végzettséggel együtt lényegesen hozzájárult öt gyermek gyermekvédelmi szakellátásba kerüléséhez. Első esetben az apa hiánya, míg ez utóbbinál az apa deviánciára utaló magatartása volt a jellemző. Az általunk tanulmányozott fiatalok közül kéttőnél vannak devianciára utaló magatartási zavarok. Az A. család esetében a fiatal azért is különösen veszélyeztetett, mivel nagyon alacsony az iskolai végzettsége.

A B. család esetében nem találtunk devianciára utaló magatartási formákat sem a családban sem a fiatal életében. Meglátásunk szerint a család normatív krízisei és a nagyszülőkkel való közös lakhatás a gyermek elutasításához és végül váláshoz, a család felbomlásához vezetett.

További négy gyerek utcán élte mindennapjait és 8-10 évesen még soha nem jártak óvodába és/vagy iskolába. Ketten közülük mentálisan enyhén sérültek. A hajléktalanná válás lépcsőfokairól Breiner Péter (1999) írt. Szerinte azokat az egyéneket is hajléktalanoknak kell tekinteni, akik ugyan laknak egy nagyon rossz állapotban lévő lakásban, de életvitelükben, időbeosztásukban, szokásaikban, megélhetési módozataikban a hajléktalan életformát követik.

„A hajléktalanság magyarázata véleményem szerint általában a személyiségfejlődésben rejlik. A félresikerült életek a szocializációs folyamatban – főleg gyermek és fiatal felnőtt korban – elszenvedett hiányokra, sérelmekre vezethetők vissza. A szeretet, a biztonságérzet, az örömteli

35

emberi kapcsolatok, az önállóság lehetőségének a hiánya vezet oda, hogy az embernek később nem lesz ereje, önbizalma, cselekvési mintája ahhoz, hogy megbírkózzon a krízishelyzetekkel. Ha valaki a saját lelkében otthontalan, nagyobb valószínűséggel jut el a tényleges nélkülözés, azaz a tényleges lakás nélküliség állapotába.” (Breiner 1999: 84-109)

Tanulmányunkban két ilyen családnak a hátrányait, működési rendellenességeit kutattuk, akik összesen öt gyereket neveltek – mind az öten gyermekvédelmi gondozásba kerültek.

3. táblázat. Hajléktalansági életformára „nevelő” családok jellemzői E család F család A család belső rendszerében fellelhető hátrányok, veszélyeztetettségek

- struktúra, családösszetétel -laza, cserélődő élettársi kapcsolatok - apai szerep fel nem vállalása

- anyai nagyapa ismeretlen - apa korai halála - apai ágon több generáció és rokonság élt együtt - anya elhagyja a családot az apa halála után és a nagymamára, a tágabb rokonságra hagyta a két kisgyereket

- normatív és paranormatív krízisek

- első terhesség kiskorúként - három évben egymás után három gyermek született

- 17 hónap alatt két gyermek született

- devianciák - alkoholista apa és anyai nagymama - agresszív élettárs - transzgenerációs gyermekveszélyeztetés: az anyuka is állami nevelésbe kényszerült, második gyermekét örökbe adta már a szülészeten, koldulásra kényszerített gyermekek

- agresszivitás - alkoholizmus

Fiziológiai, biológiai hátrányok - - TBC-be belehalt az apa - TBC-vel fertőzött gyerekek - enyhe értelmi fogyatékosság a betegség következtében

Társadalmi hátrányok - anyuka alacsony iskolai végzettsége (8 osztály) -hivatalos, személyes dokumentumok hiánya - szakmai képzés hiánya - munkahely, jövedelem, lakás hiánya - 9-10 évesen iskolázatlan, utcán csavargó, koldulásra kényszerített gyermekek

- szűk lakás - munkanélküli rokonok - jövedelem hiánya - 8-10 évesen iskolázatlan, utcán csavargó gyerekek

Fiatalok jelenlegi helyzete - alacsony iskolai végzettség mindkettőnél (5 és 8 osztály), szakképzés teljes hiánya - egyikük élettársának a lakásában lakik, nincs munkahelye, jövedelme hanem élettársának több, korábbi kapcsolataiból származó gyerekeit neveli - másikuk több évig dolgozott szakképzetlen munkásként,

- mindketten elvégezték a kötelező tíz osztályt, szakmát tanultak - egyikük rövid ideig dolgozott és utógondozói ellátásban részesült (védett munkahely, szociális otthonban lakás), viszont minden kötöttséget felszámolt, utána többször változtatott munkahelyet, próbálkozott albérletben lakni, viszont a

36

családot alapított, férje lakásában laknak, jelenleg GYES-en van második gyermekükkel, tehát élete rendeződött

közelmúltban hajléktalanná vált - másikuk szakmunkásként dolgozott az élelmiszeriparban, jelenleg élettársi kapcsolatban él és GYES-en neveli közös gyermeküket

Az élettársi kapcsolat, a gyermekek születésének normatív krízisei valós krízissé alakultak mindkét esetben. A munkanélküliség, a jövedelemhiány, az apai és anyai szerep fel nem vállalása kedvező talajt biztosított annak, hogy a gyerekek utcán éljenek, 8-10 évesen sem óvodába, sem iskolába ne járjanak. Első esetben az anyuka szintén állami gondozásban nevelkedett, ezért fokozott volt a veszély, hogy külső támogatás nélkül képtelen megbírkózni a nehézséségekkel. A fiatalok közül az egyik szintén veszélyeztetett, mivel rendkívül alacsony az iskolai végzettsége. Második esetben a fizikai megbetegedés – a TBC – okozta az apa halálát, ugyanakkor a gyerekek is megbetegedtek. Az egyik fiatal életében a hajléktalanság, az alkoholizálás visszaköszönt.

Öten haláleset, szülői elhanyagolás miatt kerültek a szakellátásba. Hiányosan, de mégis kaptak családi nevelést, szülői alaptámogatást, amely a későbbi iskolai és társadalmi beilleszkedésükben segítette őket. Ezek a gyerekek kisebb nehézségek árán ugyan, de beilleszkedtek az oktatási rendszerbe, szakmát tanultak, munkahelyi tapasztalatokat szereztek, egyikük jelenleg főiskolás.

4. táblázat. Akik mégis megpróbálták gyermekeik nevelését X család Y család Z család A család belső rendszerében fellelhető hátrányok, veszélyeztetettségek

- struktúra, családösszetétel

- laza, cserélődő élettársi kapcsolatok - előző kapcsolatból még két nagyobb gyerek született - apa meghalt a gyermek születése előtt

- anyának több élettársi kapcsolatából származott 5 gyermek

- anyai ágon több generáció lakott együtt

- normatív és paranormatív krízisek

- első gyermekét 18 évesen szülte - az apa 12 évvel idősebb az anyánál - a gyerekeket a nagyszülők nevelték

- devianciák - alkoholizálás - anya alkoholista - apa öngyilkosságot követett el

- apa elhagyta a családot, alkoholista - anya elhagyta a családot, alkoholista, csavarog

Fiziológiai, biológiai hátrányok

- értelmileg fogyatékos féltestvér

- -anya fiatalon meghalt

Társadalmi hátrányok - szakiskolai képzettség - alkoholizálás miatti eladósodás, elveszítette munkahelyét és lakását egyaránt

- munkahely hiánya - lakóhely kis településen

- anya, apa munkahely és jövedelem nélküli

A fiatalok jelenlegi helyzete

- szakközépiskolát végzett (11 osztály) - szakképzést szerzett - albérletben lakik

- egyikük főiskolás, utógondozói ellátásban lakik, kevés a jövedelme, ezért

- egyikük szakközépiskolai képzettséget szerzett, élettársával él,

37

élettársával - védett munkahelyen dolgozik 2 éve

dolgozik is - másikuk utolsó éves a szakiskolában, utógondozói ellátásban lakik, a szakmunkásképzőben pénzt is szerez a gyakorlat ideje alatt

munkásként dolgozik, gyereket nevelnek - másikuk tanuló a 10. osztályban, még szakellátásban él

ÖSSZEGZÉS

Jelen kutatás a gyermekvédelmi szakellátásba kerülés előzményeit mutatja be, a származási család hátrányain, veszélyeztetettségein keresztül elemzi a gyerekek, fiatalok életutját. Az eseteket három csoportba osztottuk a korai, származási családhoz fűződő események, a veszélyeztetettségek következtében bejárt életutak szerint: hospitalizált gyermekek, hajléktalanságnak, utcai életformának kitett gyerekek és olyanok, akik korai éveiket szüleikkel, nagyszüleikkel töltötték, némileg részesültek nevelésben, pozitív családi élményekben, óvodába, iskolába jártak. A szociális-gyermekvédelmi dokumentumok elemzése arra irányult, hogy feltárja a nyolc családnak a hátrányait, ahonnan összesen 16 gyermek került gyermekvédelmi szakellátásba 1990 és 2000 közötti időszakban. Az általunk tanulmányozott 12 gyerek ugyanannak a romániai gyermekvédelmi intézménynek voltak a lakói és átlagosan 10 évet töltöttek a szakellátásban. A családi hátterük elemzése során a következő belső okokat azonosítottuk: 20 éves életkor alatti gyermekvállalás gyorsított üzemmódban – több gyerek született ugyanabba a családba élettárs, férj vagy tágabb család támogatása hiányában, apasági, anyasági szerep nem vállalása, gyakori élettársi, alkalmi kapcsolat okozta változások, apa vagy anya betegsége, korai halála. Ugyanakor a szerző a több generáció együttlakását is veszélyeztető tényezőnek tekintette.

A szülőkről, nagyszülőkről, rokonokról leggyakrabban feljegyzett devianciák a következők voltak: a leggyakoribb az alkoholizálás és az ezzel együttjáró agresszív magatartás. Az anyák esetében gyakori volt a laza élettársi, alkalmi kapcsolatok váltakozása, illetve ezekből a kapcsolatokból származó „véletlen” gyermekszületés. Azonosítottunk öngyilkosságba belehalt, illetve a saját házát felgyújtó apákat is.

A külső, társadalmi helyzet során az alacsony iskolai végzettség, a szakképesítés, foglalkozás és jövedelem hiánya volt a leggyakoribb veszélyeztető tényező.

A fiatalok jelenlegi helyzetének a bemutatása során megállapítható, hogy iskolai végzettségük szerint az a két fiatal a legveszélyeztetettebb, akik korán kimaradtak az iskolai rendszerből – ötödik osztály után. Édesanyjuk elvégezte a nyolc osztályt, ők viszont csak ötöt fejeztek be. Egy fiatal hajléktalan, nincs munkahelye, jövedelme, lakása. A négy fiatal közül, akik családot alapítottak, egyikük vállalta a házasságkötést és két gyereket nevel. A másik három fiatal jelenleg élettársi kapcsolatban él, kettőnek már született gyereke.

A hátrányos és veszélyeztetett családi háttér kutatása a prevenció szempontjából fontos lépés, több vonatkozásban hasonlítható az orvosi diagnózis felállításához. Az oktatási rendszer és a gyermekvédelem közös feladatának kellene tekintse a szociális diagnosztizálást, ugyanis a társadalmi problémák kezelése akkor lehetséges, ha megtaláltuk „kórokozóikat.”

IRODALOMJEGYZÉK

1. Andorka Rudolf (2003): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó 2. Anthony Giddens (2008): Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó 3. Breiner Péter (1999): A hajléktalanná válás lépcsőfokai. In. Esély, 1999/1 4. Caplan G. (1976): The Family as a Support System. In Caplan, Killilea: Support System and Mutual

Help. Grune and Stratton. N:Y 5. Cseh-Szombathy László (1979): Családszociológiai problémák és módszerek. Budapest, Gondolat

Kiadó

38

6. Farkas Zsuzsanna (2002): Speciális kulturális és szociális helyzetben lévő gyermekcsoportok. In: Esélyteremtés a pedagógiában. Szerk. Estefánné Varga Magdolna és Ludányi Ágnes. Eger, Eszterházy Károly Főiskola.

7. Hill R - Rodgers R.H. (1964): The developmental approach. In: Harold T. Christensen szerk. Handbook of marriage and the family. Chicago, RandMcNally and Co, pp.171-211.

8. Komlósi Piroska (1997): A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. A család helyzete a társadalomban. In: Közösségi mentálhigiéné. Szerk. Gervich József. Budapest, Animula 13-34. oldal

9. Losonczi Ágnes (1998): Ártó-védő társadalom. Ahogy a társadalom betegít és gyógyít. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

10. Mérei F. – V. Binét Á. (2003): Gyermeklélektan. Budapest, Medicina Kiadó Rt. 11. Parsons Talcott - Bales Robert F. (1955): Family, Socialization and Interaction Process. New

York, The Free Press 12. Ranschburg Jenő (2009): Szeretet, erkölcs, autonómia. Nagyvárad, Prolog Kiadó 13. Réthy E. – Vámos Á. (2006): Esélyteremtés a pedagógiában. In Szerk. Nádassi M. (2006): A

gyakorlati pedagógia alapkérdése. ELTE PPK Neveléstudományi Intézet 14. Spitz, R.A. (1965). The first year of life : a psychoanalytic study of normal and deviant development

of object relations. New York , International Universities Press 15. Winch Robert F. (1963): The modern family. New York, Holt