43

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

Balázs László

Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

A tudatosság fogalmának értelmezésekor több, az élet minden mozzanatában jelen lévő példát hozhatunk. Azt a tudományos köze-get, amely a tudatosság, a tudatos gondolkodás, a tudat vizsgálatával foglalkozik, elsősorban filozófusok, pszichológusok, idegtudósok, és a test-lélek problémára specializálódott kutatók alkotják. Jelen tanulmány nem kíván foglalkozni az imént említett tudományterü-letek eredményeinek továbbgondolásával, ugyanakkor a tudatosság egy új dimenzióban történő vizsgálatát tűzi ki célul. Azt, hogy a tudatos gondolkodásnak milyen, az információáramlásban tetten ér-hető eredményei, következményei vannak.

A tudatosságon elsősorban az általunk kezdeményezett, az álta-lunk véghez vitt cselekményeket értjük. Azt kezdjük el vizsgálni és elemezni, hogy milyen fokú tudatossággal látunk hozzá például egy feladat elvégzéséhez, egy probléma megoldásához, vagy hogy meny-nyire tudatosan kommunikálunk ismerőseinkkel. Utóbbi esetben a kommunikációs folyamatra jellemző, hogy az információátadást befolyásolja a másik félhez való személyes vagy üzleti kapcsolat, viszony, a korbeli, nembeli, státuszbeli különbségek. Ezt nevezhet-jük a tudatosság szempontjából a személyközi kommunikáció belső szintjének, hiszen mindig a közlő fél dönti el, hogy kinek, mikor, mit és hogyan mond. Ezen a szinten a közlő fél kisebb-nagyobb figyelmet fordít arra, hogy kommunikációjával a társadalmi, kul-turális, szubkulturális elvárásoknak megfeleljen vagy ellenkezőleg, tudatosan megszegi ezeket a normákat, deviáns viselkedést produ-kál. Emellett a személyközi kommunikáció külső szintjének tekint-hető, amikor bizonyos szabályok, előírások meghatározzák, hogy mikor, kivel, miről és hogyan kommunikálunk. Itt is jellemző, hogy a közlő fél tudatosan megfelel a vele szemben támasztott elvárások-nak, azonban nem az ő döntése, hanem egy rendszer, egy szervezet

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

44

A kommunikáció tágabb kontextusai

elvárása, hogy kivel, miről, mikor és hogyan teszi azt. Ezt tudatos-ság szempontjából a személyközi kommunikáció külső szintjének tekinthetjük. A külső kommunikációs tevékenység céljaként jelen esetben nem a célközönség elérését, manipulálását, nem az ügyfe-lekkel való kapcsolattartást kell érteni – mint például a szervezetek általános külső kommunikációjánál –, hanem azt a szabályrendszert, amelyet az adott intézmény állít a munkatársai elé, amely az intéz-ményhez való tartozás alapfeltétele. A személyközi kommunikáció tudatos szervezésének, mások által történő irányításának, korláto-zásának jellegzetes szinterei a különböző intézmények, szervezetek belső és külső kommunikációs rendszerei, azok a szabályrendsze-rek, melyek a szervezet munkatársaira vonatkoznak.

Az eddigiek alapján beszélhetünk a személyközi kommunikáció belső és külső, valamint az intézmények életében meghatározó belső és külső kommunikációs szintérről. Fontos észrevenni, hogy a tuda-tos személyközi kommunikáció külső színterének legáltalánosabb helyszíne az intézmény. Tehát a tudatos kommunikációszervezés vizsgálatának helyszíneként különböző intézményeket, szervezete-ket választhatunk. Ha a vizsgálat tárgyaként egy oktatási intézményt választunk, akkor az intézmények egy markánsan elkülönülő, a közszférához tartozó jellegzetességit vizsgálhatunk. Általánosság-ban elmondható, hogy az iskola, mint szervezet tudatos szervezési folyamatait elemezve különböző speciális, a gazdasági szektorban még nem megszokott módszert találhatunk - szociometria. A továb-biakban a szervezeteket belső kommunikációs sémáit, a személykö-zi kommunikáció tudatos szervezésének alapmozzanatait tekintem át, szem előtt tartva az oktatási intézmények folyamatait is.

A szervezet által tudatosan szervezett belső kommunikációval kapcsolatban fontos konkretizálnunk, hogy mit értünk kommuni-káción. A kommunikáció fogalmának meghatározására több meg-közelítés létezik kommunikációelméleti (interakciós, tranzakci-ós, participációs, kultivációs, rituális) és más tudományterületek (információelméleti, személyiségpszichológiai, csoportlélektani, szervezetelméleti) szempontjából is. Vizsgálati szempontomhoz a szervezetelméleti megközelítés áll a legközelebb, hiszen ez a definí-ció biztosítja a tudatos szervezés vizsgálatához szükséges komplex

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

45

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

szemléletmódot. E szerint: a formális szervezet struktúrája olyan hálózat, amely az információ csatornáit szolgáltatja (Klein 2007: 415–417). A definíció egy újabb jelenséggel bővíti az értelmezési tartományt. A hálózati szemlélet lehetőséget biztosít arra, hogy a szervezett kommunikációs aspektust teljes folyamatában végigkí-sérjük és megvizsgáljuk.

A szervezetben kialakult kommunikációs aspektus meghatáro-zásakor a szervezet szükségleteinek megfelelően a legpraktikusabb kommunikációs formákat használják fel a manifeszt funkciók kielé-gítésére. Így felhasználja az emberi beszédet, az írást, a nyomtatást és a korra jellegzetes, folyamatosan újuló kommunikációs techno-lógiákat. A belső kommunikáció lebonyolítására leggyakrabban az írásos – levél, fax, e-mail –, a telefonon keresztül zajló és a szemé-lyes kommunikációt használják (Kelin 2007, 441). A szervezeten belüli kommunikáció a szervezeti érdekek elsődlegessége miatt a szervezetszociológia szakterületéhez tartozik (Szekfű 2001), ugyan-akkor a szervezetszociológia nem hunyhat szemet az intézményben zajló egyéni vagy csoportos kommunikációs folyamatok jelentősége felett. Hiszen a megfelelő kommunikációs forma, szabályrendszer kidolgozása sokban hozzájárul a vállalati érdekek képviseletéhez, fejlesztéséhez.

Mindezek alapján a szervezetben kialakul egyfajta kommu-nikációs stílus. A stílus meghatározásában döntő szerepe van az intézményt irányító igazgató vezetési stratégiájának, valamint a munkatársak között meglévő karizmatikus egyéniségek számának. Utóbbiak jelentősége a vezetőváltáskor mutatkozik meg, hiszen ha a munkatársak között karizmatikus egyéniségek vannak, akkor a legerősebb szándékú vezető sem tudja egyhamar átalakítani a belső kommunikációt. A szervezetek belső kommunikációjának két mo-delljét ismerjük. A szervezeten belüli kommunikáció terjedésének iránya alapján beszélhetünk vertikális – leggyakrabban fentről lefelé és lentről felfelé terjedő – információáramlásról, valamint horizon-tális – azonos szinten lévők közötti – információáramlásról. Annak tükrében, hogy melyik fajta információáramlás a gyakoribb, meg-különböztethetünk vertikális és horizontális dominanciájú szerveze-tet. (Barát 2001: 261–267.) A klasszikus szervezeteket nagyrészt a

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

46

A kommunikáció tágabb kontextusai

felülről lefelé irányuló kommunikáció jellemzi, amely négyféle in-formációt tartalmazhat: munkatevékenység elvégzésével, szervezési eljárásokkal és tevékenység értelmezésével kapcsolatos információt vagy a beosztottak munkavégzésével kapcsolatos információt. Ezen kommunikációs forma tipikus eszközei a különböző gyűlések és bi-zottságok, a vállalati újság, a hangszóró, a hirdetőtábla, valamint napjainkban már a számítógépes hálózat is. (Klein 2007: 435–436.) A vertikális dominanciájú intézményeket a túlhierarchizált szerve-zet, a többlépcsős információáramlás és túlnyomórészt egyirányú kommunikáció jellemzi. Emiatt jelentős információtorzulással kell számolni. Ezzel szemben a „lelapított piramisú” horizontális do-minanciájú kommunikációs modellben a kommunikáció minden esetben kétirányú, kevesebb lépésből áll az információáramlás, így kisebb a torzulás lehetősége, a kevesebb hierarchiaszint miatt köz-vetlenül jöhet létre kommunikációs kapcsolat a különböző szintek munkatársai között. (Barát 2001: 270–278.)

A szervezetbe jutó és a szervezetben keletkező információ haté-kony és gyors forgalmazása kulcsfontosságú az intézmény életében. Az információterjedés szempontjából meghatározó a központosítás mértéke. Az információs hálózatok közül a legcentralizáltabb for-ma a csillag. A decentralizáció felé haladva következik a villa és a lánc, majd a kör, és végezetül a teljesen decentralizált szervezetben mindenki kommunikál mindenkivel. A kétféle kommunikációs for-ma előnyei és hátrányai nem állíthatók egymással szembe. Vannak helyzetek, amikor a decentralizáció veszélyes, ugyankor más hely-zetekben meg a centralizáció vezet biztos kudarchoz. Adott eset-ben is beszélhetünk felfelé és lefelé irányuló kommunikációról. A korábban leírtakhoz kiegészítésként hozzá kell tenni, hogy a ver-tikális kommunikációban gyakori a félreértés esete, mivel a felek kölcsönösen túl kritikusan látják egymást. (Csepeli 2003: 188–189.) A szervezeti kommunikáció e fajta megközelítésénél a személyközi kommunikáció szervezésének magas fokú tudatosságáról beszélhe-tünk. A vizsgált kommunikációs szint tudatossága kapcsán felmerül Paul Grice (1975) neve, aki a társalgás együttműködési feltételeit gyűjtötte össze, határozta meg. Ezeket a maximákat vonatkoztatja Páskuné (2007: 64–65) a munkahelyi kapcsolatokra.

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

47

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

• Mennyiség elve: ha a főnök az elvégzett munka eredményei felől érdeklődik, ne adjunk át neki több kilónyi papírt, ugyan-akkor igaz ennek az ellenkezője is, ha az eredményt egy mon-datban foglaljuk össze.

• Minőség elve: Az alkalmazónk valós eredményekre kíváncsi, nem torzított információkra.

• Relevancia elve: Ha valamilyen eredményeket kérnek tőlünk, akkor azt adjuk oda, ne csatoljunk más, a témához nem tartozó információkat.

• Világosság elve: Jól áttekinthető, rendszerezett információkat adjunk át a főnökünknek, munkatársainknak.

A maximák ilyenfajta megközelítése a tudatosság belső dimenzi-óját emeli ki, hiszen mindig a kommunikátor dönti el, hogy miként kommunikál. A felsorolt szempontok figyelembevétele nagyban hozzájárulhat a tudatos szervezéshez is. Az intézményi szintű kom-munikációszervezés elsősorban formális szempontok szerint zajlik. Az eddigiekben ismertetett jellemzők elsősorban az intézménynek ezt a struktúráját mutatták be, azonban ez nem zárja ki azt a lehető-séget, hogy az informális rendszerben ne lehessen ezeket alkalmaz-ni, vizsgálni.

Az informális struktúra az egyének személyes ismertségi kap-csolataira épül. Ezen a csatornán zajló individuális kommunikáció egyik fajtája a hírlánc. Két formája van: az egyikben a személyes kapcsolatok az irányadók – baráti, rokonszenvi kapcsolatok –, míg a másikban a szervezeti viszonyok érvényesülnek inkább, például egy beosztott értesíti főnökét bizonyos tisztességtelen cselekedetekről. Karl Erik Rosengren (2004: 139–141.) szerint a hírlánc a pletyka szervezeti megfelelője, amely lehet jótékony és kártékony. A szerve-zeti kommunikáció kapcsán megkülönböztetett informális és formá-lis csatornát a továbbiakban a tudatosság szempontjából vizsgálom. Így a formálisra vonatkoztatható az erőteljes szabályozottság, a ve-zetőség tudatos irányítása, szervezése, míg az informális esetében az egyén akarata, érdekei kerülnek előtérbe. Az esetek túlnyomó többségében a szervezet vezetésének tudatossága a kommunikáció tervezése kapcsán nem megy tovább a formális struktúra kezelésé-

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

48

A kommunikáció tágabb kontextusai

nél, holott az informális struktúra felderítésével fejleszteni lehetne a belső kommunikáció hatékonyságát és a csoportok munkamorálját.

A formális struktúrát jól kiegészíti, kiegészítheti az informális kapcsolaton nyugvó kommunikációszervezés. Az alábbiakban az informális kommunikációs csatorna felhasználásáról, annak feltá-rásának elméleti, módszertani hátteréről lesz szó. A korábbiakban már említett kommunikációfelfogás értelmében a szervezeti kom-munikációt hálózatnak tekinthetjük. E hálózat vizsgálatát, feltárását segíti elő a hálózatkutatás, a szervezetszociológia és a szervezet-pszichológia.

Az intézményben található informális hálózat nem, vagy csak minimálisan különbözik a mindennapi ismertségi hálózatunktól, amelyben egyaránt megtaláljuk a barátokat, ismerősöket, rokonokat és kollégákat. A hálózatkutatás társadalomra vonatkozó nézeteinek előfutárai már idejekorán felismerték, hogy az egyes emberek háló-zatokba szerveződnek. Ez a gondolat a társadalom hálózatfelfogásá-nak kiindulópontja. E hálózat sajátossága, hogy alapvető feltétele az emberi kapcsolatok megléte, amely a fő vizsgálati szempontot adja. Stanley Milgram, Duncan Watts és Steve Strogatz (1998), valamint Mark Ganovetter (1973) vizsgálatai is erre épülnek.1

Charles Perrow Szervezetszociológia című könyvében a hálózati szempontú vizsgálatnál általános szabályként említi, hogy az elem-zésül kiválasztott szint mellett megvizsgáljuk a felette és az alatta található szintet is. (Perrow 2002: 208–212.) A szervezetszocioló-gián kívül más interdiszciplináris terület is foglalkozik a gazdasá-gi szervezetekben fellelhető társas kapcsolatok vizsgálatával. Ilyen Vicsek Tamás kutatócsoportja is. Magyar vonatkozásban ők figyel-tek fel először a gazdaság és az azon belül fellelhető intézmények hálózati szempontú elemzésének fontosságára. A szervezetek háló-zati szempontú elemzése kapcsán kimutatható az egymásba ágya-zottság, amelyet az előző példám is alátámaszt (Csermely 2005: 51–57). A hálózat felrajzolásánál megállapíthatjuk a lényeges, központi elemeket – akik sok kapcsolattal rendelkeznek –, valamint a peri-féria felé haladva kevésbé lényeges, kevés kapcsolattal rendelkező elemeket. A gráfok felrajzolásával kaphatunk fagráfot, hurokgráfot 1 A hálózati kutatások összefoglaló áttekintését lásd Balázs 2008.

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

49

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

vagy éppen véletlenszerűnek tűnő hálózatot. Ahogy arra Vicsekék is rámutatnak (2008) a hierarchikus kapcsolatok mellett a véletlensze-rű kapcsolatok is megjelennek az intézményben. Ezeket a kapcsola-tokat tekintik az informális hálózat éleinek.

A szervezeti belső kommunikáció szervezésének alappillére az egyén. Szerepe a szervezet kommunikációjában meghatározó, csak-úgy, mint a az egyes osztályok, csoportok szerepe. Ezek kapcsolata adja a szervezeti hálózatot. „A csoport egyénekből épül fel, az egyén szervekből, a szervek sejtekből, a sejtek atomokból – ez a regresz-szió. De a csoport tartozhat az egyik részleghez, a részleg az egyik osztályhoz, az osztály az egyik szervezethez, a szervezet az egyik iparághoz, az iparág az egyik régióhoz, a régió az egyik nemzet-hez, és így tovább az univerzumig – ez a vég nélküli progresszió.” (Perrow 2002: 208.)

A hálózati elemzés elkészítésénél informális szempontból az egyén a meghatározó. Az egyén vizsgálatára vezetői/szervezeti szempontból kerül sor, a szociológia és pszichológia eredménye-it felhasználva. A vizsgálat kapcsán fontos megemlíteni, hogy az elemzés szempontjait mindig a szervezet érdekei, elvárásai diktál-ják. A szervezet mindig a céljainak leginkább megfelelő képességű ember kiválasztására törekszik. Ezek alapján vizsgálják az egyén személyiségét, képességét, beállítódását, tanulási szokásait, annak mértékét és hatékonyságát, az érzékelést, észlelést, ítéletalkotást és a problémamegoldást. (Bakacsi 2007: 28–29.) Esetünkben az egyénnel szemben az egyének közötti kapcsolat, annak tudatos szer-vezése, az intézményi menedzsmentbe történő beépítése az érdekes. Az ilyen kapcsolatokat a szervezet nagymértékben befolyásolja az-által, hogy az egyént különböző egységekbe, csoportokba osztja be. Vizsgáljuk meg az egyén viszonyát a csoporthoz, majd a csoport viszonyát a szervezethez.

Csoportnak két vagy több olyan, egymástól kölcsönös függés-ben és interakcióban álló egyént tekinthetünk, akik valamilyen cél érdekében közösen cselekszenek vagy együttműködnek.2 (Bakacsi 2006: 126.) A kiscsoport jellemzői közé tartozik, hogy olyan szemé-

2 Fontos felhívni a figyelmet a csoport és a szervezet definíciói közötti párhuzamra.

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

50

A kommunikáció tágabb kontextusai

lyekből áll, akik ismerik egymást, alkalmuk van találkozni, hatnak egymásra, és bizonyos mértékben függnek egymástól. Ha szervezett intézkedésre jön létre, akkor formális, ha spontán szerveződéssel, akkor nem formális (informális) csoportról beszélünk. A csoport jel-lege hatással van a tagokra és viszont. Legjellemzőbb tulajdonsága a kohézió, együttlétre, az együttes tevékenységre irányuló akarat. (Klein 2007: 265.)

A csoportnak három fajtáját tudjuk megkülönböztetni: • Vezetői csoport: a vezető és közvetlen beosztottja alkotják, ez

többnyire egybeesik a formális szervezeti csoportokkal.• Feladatcsoport: azok alkotják, akik egy meghatározott feladat,

tevékenység elvégzése érdekében dolgoznak együtt.• Érdekcsoport: olyan cél elérése érdekében működnek együtt,

amely mindannyiuk számára lényeges, fontos. A formális csoportokon kívül vannak olyan csoportok is, ame-

lyek nem feltétlenül rendelkeznek formális struktúrával. Ezeket in-formális csoportoknak nevezzük. (Bakacsi 2006: 126–127.)

A formális csoport egyik legfőbb jellegzetessége, hogy létrejöttét a szervezet kezdeményezi. Meghatározza, hogy melyik csoportba kik tartozhatnak. Még így is, mellőzve az önálló szerveződést, a csoport több előnnyel szolgálhat az egyén számára. Amellett hogy csökkenti a bizonytalanságot – a csoport tagjai magabiztosabbak –, biztosítja az alapvető emberi szükségletet: társas kapcsolatok lét-rehozását. Mind a csoport, mind az egyén számára a közösen elért teljesítmény presztízst jelent, melyet a csoport tagjai és a kívülállók is elismernek. Az elért teljesítmény mértéke, melyet csak együtt ké-pes a csoport elérni, megerősíti az önbecsülést. A csoportban kiala-kult személyes szimpátián alapuló kölcsönös támogatás az egyike a csoport legfőbb erőforrásainak. A csoport megerősíti értékeinket, hiedelmeinket, attitűdjeinket és érdekeinket, biztosítja bennünk azok helyénvalóságát. A csoporttal a hatalom iránti igényünket is könnyedén kiélhetjük, és a céljaink megvalósítása könnyebbé vá-lik. A csoporthoz tartozásnak nemcsak hozadéka, költségei is van-nak. Ilyen költség a feszültség (alkalmazkodni kell), a személyes befektetés (adnunk kell, hogy eredményesek legyünk), az elutasítás

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

51

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

(csoportszankció), az ellentét (egyén, eltérő célok) és az ellenkezés (viselkedés korlátozása). (Bakacsi 2006: 128–129.)

Az egyén és csoport viszonyához hasonlóan a szervezet is kü-lönböző előnyöket és hátrányokat élvez egyes csoportok kiala-kításával. Ilyen előny, hogy egy adott csoportban felhalmozó-dik a tudás és az információ, a tagok révén jellemzi a többoldalú problémamegközelítés, a csoportos döntés elősegíti a könnyebb megértést és végrehajtást, a problémák megoldásában való rész-vétel, a megoldás kivitelezése hatékonyabb, mint a személyi szitu-ációkban. Hátrányként rosszul sikerült döntések után a felelősség bizonytalan megállapítását, a csoportos lógást, a csoport többségi véleményének hatását, a konformitást vagy éppen az ellenkezőjét, az egyéni dominancia befolyásoló hatását jelölhetnénk meg. (Bakacsi 2006: 129–131.)

A csoport összetartását, a személyközi hálózat megismerését a csoportlélektan egyik módszere, a szociometria szolgálja. Egy cso-port akkor mondható kiegyensúlyozottnak, ha mindenki kedveli egymást, azaz a kérdésekre mindenki egyenlő eséllyel választhatja a másikat. Ez azonban sosem fordul elő. Egy csoportot még harmoni-kusnak tekinthetünk, ha több központ van benne, vagy ha az egyes kérdésekre adott válaszok alapján felrajzolható kapcsolatok zöme zárt alakzatot mutat, kevés a magányos és a láncszerűen bekapcso-lódó ember. Egy szociogramon a következő jellegzetes alakzatok találhatóak meg:

• Pár: két személy kölcsönös választása úgy, hogy másokat nem választanak.

• Hármas: három személy kölcsönös kapcsolata, rendszerint klikkesedésre utal.

• Zárt négyzet: négy személy hatféle kölcsönös kapcsolata.• Csillag: egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de

azok között, akik hozzá kötődnek, nincs kapcsolat.• Lánc: nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása.• Perem: magány, amikor az illető se nem választ, se nem válasz-

tották, vagy ő választott, de nem volt viszonzás. (Klein 2007: 270–271., Csepeli 2003: 249–250., Forgács é. n.: 321–324.)

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

52

A kommunikáció tágabb kontextusai

A csoportstruktúra kialakulásának fontos következménye, hogy a csoportban kommunikációs csatornák létesülnek. Az információ el-oszlását egyenlőtlenség jellemzi, adott időpontban nem mindenki tud mindenről. A formális vagy informális csoportstruktúrában egymás-hoz közel álló egyének gyakrabban és könnyebben kommunikálnak egymással, mint a távoli vagy az elszigetelt tagok. Az információ a legtöbb csoportban a valóságos hatalom forrása. A szociálpszicholó-gia vizsgálta a csoportkommunikációs rendszerek hatását a csoport teljesítményére és a csoporttagok megelégedettségére. A kutatások egyik eredménye, hogy a személy annál pozitívabban érez csoportja iránt, minél inkább hozzáférhet az információhoz. Ugyanakkor az információ erőforrásként is funkcionál, hiszen a megfelelő informá-cióban vezetői pozícióba kerülhetünk. A megállapítások következ-tében elmondható, hogy az információ terjedése, valamint a csoport struktúrája kölcsönösen függ egymástól. (Forgács é. n.: 322–324.)

Az eddigiekben ismertetett, több tudományterületet egyesítő elméleti háttér egy olyan gyakorlati módszer, szemléletmód kidol-gozását készíti elő, amely az egyes intézmények vizsgálatával se-gítséget nyújt a vezetőségnek a döntéshozatalban, a szervezésben. A szervezeti struktúra teljes ismerete nagymértékben hozzájárulhat az információáramlás szervezéséhez, valamint egyéb szervezési kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalához. Az informális struktúra hasznát és előnyeit emeli ki, egy a HVG internetes oldalán elérhető cikk is (HVG Online 2008.02.28). Eszerint a szervezetek életében egyre nagyobb teret nyerhet az IWIW-hez hasonló vállalati szoftver, amely lehetőséget biztosít az egyes kollégáknak arra, hogy a szervezet dolgozói saját profiljukat létrehozva megjelöljék saját szakterületüket, közvetlen munkatársaikat, kompetenciáikat, vala-mint azokat a projekteket, amelyeken korábban dolgoztak. A rend-szer kiépülését követően, ha szükség van egy másik területen mun-kálkodó személyre, akkor a saját szociális hálózatunkon elindulva megtalálhatjuk a megfelelő embert, akit az ismerősök visszajelzései alapján minősíthetünk is. Ebben az esetben a hálózati szempontú megközelítés már nemcsak a vezetőségnél leképződő haszonként van jelen, hanem a kollégák mindennapi tevékenységének eszköze-ként, egy a szervezetben dolgozó személyek tudását egyesítő háló-

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.

53

Balázs László: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében

zatként. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezen módszer alapját képező szociometriát már évtizedek óta alkalmazzák az iskolákban a csoportok, osztályok fejlődésének, alakulásának vizsgálatához.

A hálózati szempontú megközelítés jelentős újításokat hozott a szervezetek szemléletében, és ahogy a cikkben is olvashatjuk, még további jelentős változásokat okozhat. Az egyes kérdések hálózati szempontú megközelítése hol gyakorlati, hol elméleti hasznát szol-gálja az egyes kutatásoknak. Ahogy azt láthattuk, a kommunikáció tudatos szervezésében is újabb fejleményekhez vezethet bennünket. Olyan új szemléletmódot ad a kutatóknak, mellyel összefüggései-ben, ok-okozati rendszerben vizsgálódhatnak, és olyan, eddig meg nem oldott problémákra találhatnak megoldást, mely tovább lendíti a tudomány fejlődését.

Felhasznált irodalom

Bakacsi Gyula 2006. Szervezeti magatartás és vezetés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Balázs László 2008. Hálózatok szerepe a szemiotikában. In: Balázs Géza – H. Varga Gyula (szerk.) Szemiotika és tipológia. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest – Líceum Kiadó, Eger.

Barát Tamás 2001. A bizalom tolmácsa. Medipen, Budapest. Csepeli György 2003. A szervezkedő ember. Osiris Kiadó,

Budapest.Csermely Péter 20005. A rejtett hálózatok ereje. Vince Kiadó,

Budapest.Granovetter, Mark S. 1973. The Strength of Weak Ties. American

Journal of Sociology 78. (letöltve: 2007 július 31. 17:20) http://www.stanford.edu/dept/soc/people/faculty/granovetter/documents/TheStrengthofWeakTies.pdf

Grice, H. Paul 1975. A társalgás logikája. In: Pléh–Síklaki–Terestyéni (szerk.) 1997. Nyelv – kommunikáció – cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest. 213–227.

Klein Sándor 2007. Vezetés- és szervezéspszichológia. SHL Hungary Kft., Budapest.

Páskuné Kiss Judit 2007. A munkahelyi légkör kommunikációs vonatkozásai. In: Mészáros Aranka (szerk.) Kommunikáció

In: H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó, Budapest. 43–54.