Adalékok egy vidéki birtok életéhez Savaria territoriumán - MA dolgozat

Adalékok egy vidéki birtok életéhez Savaria territoriumán Diplomamunka 2012

2012.05.02. 1 Simon Bence, MA Régészet szak

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Kar

DIPLOMAMUNKA Adalékok egy vidéki birtok életéhez Savaria

territoriumán

Témavezető: Készítette: Dr. Bödőcs András Simon Bence egy. tudományos munkatárs Régészet

2012



Tartalomjegyzék

Előszó.............................................................................................................................................................................3

1. Nemesbőd-Irtásdűlő – a lelőhely elhelyezkedése, a feltárás előzményei..........................................4

2. Savaria környékének korai településtörténeti vázlata és Nemesbőd-Irtásdűlő helyzete .............6

3. A lelőhely regionális környezetének rekonstrukciós eredményei..................................................... 12

4.1. Importkerámia – terra sigillata (I. tábla) ...................................................................................15 4.2. Importkerámia – amphora (II. tábla)...........................................................................................19 4.3. Hombárok Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyről - III-VII. tábla ..................................................20 4.4. Fazekak - IX-XI. tábla.......................................................................................................................36 4.5. La Tène fazekashagyományra mutató kerámiák - XII. tábla..............................................42 4.6. Háromlábú edények (tripedes) – XIII.tábla ..............................................................................44 4.7. Horizontális peremű tálak (caccabi) – XIV. tábla...................................................................45 4.8. Korsók - XV. tábla ............................................................................................................................46 4.9. Tálak – XVI. tábla..............................................................................................................................47 4.10. Fedők – XVII. tábla.........................................................................................................................48 A kerámiaanyag összegzése................................................................................................................49

5. Üvegek.................................................................................................................................................................... 51

6. Vasleletek - XVIII-XIX. tábla ............................................................................................................................. 51

7. Bronzleletek - XX-XXI. tábla ............................................................................................................................ 55

8. Érmek - XXII-XXIII. tábla.................................................................................................................................... 59

9. Cölöpépítmények Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyén................................................................................. 60

10. A feltárt objektumok bemutatása, értékelése......................................................................................... 65

11. Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely értékelése (a centuriatio és a birtok kérdése).............................. 69

Összegzés.................................................................................................................................................................. 71

Felhasznált irodalom.............................................................................................................................................. 73

Rövidítések feloldása............................................................................................................................................. 82

Ókori források rövidítéseinek feloldása.......................................................................................................... 83

Köszönetnyilvánítás............................................................................................................................................... 84



Előszó

Hazánkban a régészeti feltárások minőségének megváltozásával az 1990-es évektől

fogva egyre nagyobb méreteket öltő ún. „autópálya-ásatások” megsokszorozták a

régészeti módszerekkel megkutatott területek számát. Ez főként hatalmas feldolgozásra

váró leletanyag- és információmennyiségben mutatkozik meg, amelynek rendszerezése

és értelmezése a jelen és az eljövendő nemzedék felelőssége.

Ebben a szellemben és környezetben készült diplomamunkám, amely a kor igényeinek

megfelelve – egy elkerülő út építését megelőző régészeti feltárás során nyert

információk interpretációjával – kísérli meg a római kori vidék egy mozaikjának

régészeti értékelését Savaria territoriumán.



1. Nemesbőd-Irtásdűlő – a lelőhely elhelyezkedése, a

feltárás előzményei

Szombathelytől ÉK-i irányban, hozzávetőlegesen 10 km-re, a Sormás-patak keleti

partján, a mai Nemesbőd település déli határában, a 86-os út mentén történt lelőhelyünk

részleges – a tervezett út nyomvonalába eső részének – feltárása. Az addig ismeretlen

lelőhelyet 2006-ban Takács Károly terepbejáráson azonosította.1 A kijelölt nyomvonal

szinte középen metszette át a felrajzolt lelőhely-poligont.2

A lelőhely geomorfológiai szempontból a Sopron–Vasi-síkság kistájában a

Gyöngyös-patak pleisztocén kavicsteraszán helyezkedik el. A dél-kelet felé enyhén lejtő

kavicstakaró plató-szerűen uralja a térséget, amelyet csak a patakok medrei szabdalnak,

tetejüket barna erdőtalaj borítja.3 A lelőhely a Sormás-pataktól keleti irányban, egy dél

felé fokozatosan lejtő területen helyezkedik el, részleges feltárását a 86-os főút új

nyomvonalán kijelölt területen a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat végezte el

2008. július 22-e és szeptember 5-e között. A régészeti kutatás 19433 m2-es területet

érintett. A regisztrált jelenségek közül néhány kora-bronzkori gödör is előkerült, de

többségük a római korhoz volt sorolható.

A feltárás során összesen 39 római kori, illetve 32 ismeretlen korú jelenséget

regisztráltak.4 A feltárást követő feldolgozás során mindössze 1489 római kori tétel

került leltárba.

1 a lelőhely KÖH azonosítója: 67791 2 ld. 1. ábra 3 A térség geomorfológiai leírását ld. SÜMEGI ET AL. 2011, 101-103. 4 A lelőhely feltárt objektumainak felszín- és metszetrajzokkal ellátott tételes bemutatása a mellékletek között szerepel.



1. ábra – Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelye (kék) és a feltárt terület (piros) EOTR szelvényen



2. Savaria környékének korai településtörténeti vázlata

és Nemesbőd-Irtásdűlő helyzete5

Mielőtt a leletanyag és az objektumok értékeléséhez fognánk, elengedhetetlennek

tartottam Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyének tágabb környezetét – Savaria környékének

római településtörténetét röviden vázolni, ugyanis rendszerébe lelőhelyünk is

beilleszthető.

Colonia Claudia Savariát deductiós coloniáként Claudius császár alatt, a legio XV

Apollinaris veteránjaiból alapították. A római kolonizáció Pannoniában elsőként a

Borostyán-utat követte, amelynek első városi jogú települése volt Savaria.6 A

Carnuntumban állomásozó legio XV Apollinaris veteránjai Savaria környékén a

claudiusi centuriatiót követően – amely kialakítja a város környezetének

birtokviszonyait – a Rába és a Répce között jutnak missio agrariával járó földbirtokhoz.

Letelepítésük feltehetően nem egységenként, hanem személyenként történt. Ezek a

birtokok nem feltétlenül képviseltek egyenlő nagyságot, inkább az érték volt a döntő a

birtokok kiutalásában.7 Feltehetően a legjobban megmunkálható síkvidéki, a várostól

ÉK-re, K-re fekvő területeken jöhettek létre a veteranus telepek.8 Erről a területről

származik a legnagyobb számú sírkő, illetve feliratos emlék, amelyek nem

koncentrálódnak adott területre, eloszlásuk viszonylag egyenletes.9 Balla Lajos

epigraphiai adatokon nyugvó kutatása szerint a parcellák mérete 50-400 iugerum között

változhatott, ami 0,5-1 km2-nek felel meg.10

A colonia környezetének centuriatiója11 feltehetően nem terjedt ki csak a

megművelhető földterületekre, ezért nehézkes a pontos birtokrend és szabályos

parcellázás rekonstruálása. Mindenesetre bizonyos, hogy a Claudius-korban honosodott

meg a római mintára igazgatott birtok. A gromatikusos (gromatici veteres) szerint

Traianus alatt Poetovio deductiójával a birtokok még limitatiót is kaptak, amely már 5 A fejezet tárgyalását megelőzően le kell szögezni, hogy a kutatottság mértékének növekedésével a különböző szerzők segítségével vázolt településstruktúra mára már árnyaltabbá vált, erre a továbbiakban felhívom a figyelmet. 6 SCHERRER 2003, 53.; a város természetföldrajzához és történetéhez bővebben ld. TÓTH 2011, 11-23. 7 MÓCSY-FITZ 1990, 125-126. 8 Ahogy arra már utaltunk, ebben az irányban fekszik tárgyalt lelőhelyünk is, rómaiságára és a vidéki településrendszerbe illeszthetőségéről ld. „Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely értékelése (a centuriatio és a birtok kérdése)” c. fejezet 9 ld. XIV. tábla 1. kép 10 GABLER 1994, 379. 11 A centuriatio kutatásának rövid összefoglalását és az újabb kutatási eredményeket a fejezet végén ismertetem.



biztosan lefekteti a birtokhatárokat.12 Hogy ez a forrásokon nyugvó feltételezés

valójában milyen minőségben teljesült, egyelőre tisztázatlan, de mindenképpen a

centuriatio irányával kapcsolatban kell ezirányú kutatásokat folytatni.

A bennszülött boius lakosság a római bevándorlók hatására – főként a centuriatiót

követően – kiszorul a város környezetéből, csak a nyugati határterületeken tarthatták

meg feltételezhetően kevésbé jó minőségű földjeiket. A várostól nyugatra, az Alpokalja

völgyeiben, főként a Pinka-völgytől délre és északnyugatra telepednek meg, vélhetően

az erődített telepek (Osstfyasszonyfa) és a Rába-menti telepek Claudius-kori feladását

követően. Bár a területen a legfontosabb – bennszülött népességhez köthető emlékek – a

halomsírok száma magas, a boiusok alávetett népességként éltek tovább a római uralom

alatt, ugyanis kevés a hozzájuk köthető feliratos anyag.13

A térség első római

lakossága veteránokból,

illetve itáliai kézművesekből,

kereskedőkből alakult ki. Az

itáliai származású veteránok

veronai (domo Verona)

illetőségűekként tűnnek fel a

feliratos emlékeken, a

kereskedők többsége azonban

„Itália előhegyéről”,

Aquileiából származik.

Ismertek továbbá libertusok

említései is. Néhányan már a

letelepítést megelőzően

Emonából átköltöztek

Savaria környezetébe

(Emonenses qui consistunt

finibus Savariae) és

szerveztek meg birtokot.14

12 GABLER 1994, 379. 13 MÓCSY 1959, 38-39.; GABLER 1994, 380. 14 GABLER 1994, 379-380.

2. ábra – Savaria territoriumának vidéki települései (GABLER 1994 nyomán)



A vidéki telepek kutatása egyenetlen volt a területen (2. ábra), ugyanis a Borostyán-

út környékére helyeződött a hangsúly. A közelmúlt autópálya-ásatásai a Savaria ÉK-i

részén elterülő, eddig kevés információval szolgáló területeit metszették. Nemesbőd-

Irtásdűlő lelőhelye is ezen a területen fekszik, a Savaria-Bassiana úttól É-i irányban.

A Borostyán-út melletti területek kutatását követően a korábbi kutatás kimutatta,

hogy a római megtelepedés igen intenzív a területen, minden második kilométerre jutott

egy villatelepülés, azonban ezek pontos datálására nem volt lehetőség, így rengeteg

tényező torzíthatja a képet.15

Néhány esetben a feltárt villák datálása még az ásatásokat követően sem volt

pontosan elvégezhető, Szakony-Békástó gazdasága az egyik kivétel, amelyet a

leletanyag alapján a 4. század második felére lehet keltezni. Továbbá Zsennye feltárt

központi épületének mozaikpadlóját lehetett, a stíluskritikai megfigyeléseket

összegezve – külföldi, többségében itáliai (aquileiai) analógiák alapján – a második

század közepére, második felére tenni, amely szinte bizonyossá teszi a villa meglétét a

markomann háborúkat megelőzően. A villa a körülötte fekvő sírok és leletanyag alapján

még a 4. századig használatban állt.16

A bizonytalan vagy nehézkes datálás következtében a birtokviszonyok változása nem

nyomon követhető, ehhez elengedhetetlenek a régészeti feltárások, a birtokok

határainak tisztázása. A régészeti módszerek végessége, a datálás pontatlansága és a

lelőhelyek bolygatottsága miatt valószínű, hogy nagyon kevés, szinte elenyésző esetben

lesz csak lehetséges a birtokviszonyok változását rekonstruálni.

A bennszülött népességhez kapcsolható vidéki telepek (vici) Savaria

territoriumának minden részében megtalálhatóak, mégis a peremvidéken, ahol kevesebb

villaként azonosított lelőhely került elő, nagyobb számban képviseltetik magukat. Késő-

kelta leletanyag is előkerül területükön, továbbá a hozzájuk kapcsolható sírkövek is

ehhez a réteghez köthető térségben bukkannak fel. A hódítást követően feltehetően

fenntartották korábbi gazdálkodási rendszerüket és birtokviszonyaikban sem történt

változás.17

15 Gabler Dénes összesen 51 villát, és 26 vicust ismert Savaria körzetében. GABLER 1994, 380-382. Természetesen ez a szám mára módosult a nagyfelületű régészeti feltárásoknak és a régészeti célú terepbejárásoknak köszönhetően is. Fontos megjegyezni, hogy a villák és vicusok meghatározása a terepbejárási, de még a régészeti feltárások eredményeként is problémás, így nagyon nehézkes pusztán felszíni nyomok alapján bármiféle elkülönítés. Ez a kutatási eredményeket is nagyban torzíthatja. 16 BUOCZ 2006, 79-88. 17 GABLER 1994, 382.



Bár kevés első századi telep ismert a kutatás számára, egy fontos római útrészlethez

tartozó épületet sikerült feltárni a közelmúltban Szombathely-Olad Arany-vízi-dűlő

lelőhelyen, Savariától Ny-ra (3. ábra). Egy feltehetően gerendavázas, kőtörmelékes

patics-sávként jelentkező alapozású, teljes kiterjedésében nem ismert építményt

regisztráltak, amely a római leletanyagot tartalmazó rétegekkel szinkronban

jelentkezett.18 Az északnyugat-délkeleti tájolású épület 50-60 m távolságban

helyezkedett el, egy jelenleg még datálhatatlan, 4,6-4,7 m széles járófelületű, minden

bizonnyal római úttól. Az épület és a környező római leletanyaggal rendelkező

objektumok értékelése után a települést az 1. század második felére, 2. század első

felére datálták. Az épület funkciója nem meghatározható és környezetének további

kutatása nem is adhat erre választ. Akár első századi villa lakó-, vagy gazdasági

épületeként is interpretálható a feltárt együttes. A feltárási eredmények alapján

lehetséges, hogy egy csekélyebb vagyonnal rendelkező veterán kisbirtokának korai

központját sikerült megfogni.19

Az oladi lelőhely mellett a Savaria-Bassiana útszakasz első században kialakított

Sárvári útállomását kell feltétlenül megemlítenünk, ahol cölöpszerkezetes és

gerendavázas épületeket egyaránt feltártak.20

Ahogy láttuk, villák és utak közvetlen kapcsolatára Savaria territoriumán számos

esetben akad példa. A vidéki települések elérését ún. állandó burkolattal nem

18 Az ismertetett vidéki lelőhely az alábbiakban ismertetett újabb centuriatio-rekonstrukció rendszerébe beleilleszkedik. BÖDŐCS 2008, 611. 19 MÁTYÁS 2006 20 GABLER 1996-97

3. ábra - Szombathely-Olad, Aranyosi-dűlő; gerendavázas ház és vidéki út együttes előfordulása (MÁTYÁS 2006 nyomán)



rendelkező „nyári utak” biztosították. Ezeket általában a főbb útvonalakra tájolták,

ahogyan ez a fentebb említett Szombathely határában feltárt településrészlet kapcsán is

történt.21 Az ager Savariensis területén jelentős, Pannoniában igen ritka, „vidéki” út

részleteit tárta fel a közelmúltban Ilon Gábor. A Bogáca-ér két oldalán egy elkerülő

útvonal építésekor vált ismertté több száz méter hosszúságban római útrészlet (4. ábra).

A Savaria-Bassiana útvonallal22 párhuzamosan 1 MP (1478 m) távolságra futó, kelet-

nyugati irányú útrészlethez észak felől merőlegesen egy további út kapcsolódik be. Ez

az út a Borostyán-úttól keletre eső villákat kapcsolhatta be a Savaria környéki magasabb

rendű utak hálózatába. Az út feltételezett nyomvonala mentén már végeztek

villatelepüléshez kapcsolható ásatásokat, azonban akkor még nem volt ismert az észak-

déli út.23 A fentebb vázoltak alapján arra

kívánok rámutatni, hogy fontos a vidéki

utak feltérképezését és a villák-vicusok

kutatását szinkronba hozni, mert fontos

adatokat nyújthat főleg a centuriatióval

felosztott területek vidéki

településtörténetéhez.

A fentieket összegezve meg kell

vizsgálnunk Nemesbőd-Irtásdűlő

lelőhelyének elhelyezkedését a vidéki

települések hálózatát tekintve.

Lelőhelyünk a Savaria-Bassiana

birodalmi úttól24 1,89 km-re, az eddig fel

nem tárt vidéki K-Ny irányú via rustica

feltételezett útvonalától pedig mindössze

400 m-re fekszik. Egy olyan terület került

feltárásra, amelynek római koráról semmit

sem tudtunk. Legközelebb Vép,

Vasszilvágy és Salköveskút településén

21 A lelőhelyen feltárt két oldalt árokkal ellátott út közel észak-déli irányban futott. Tájolásából következően feltételezhető, hogy a Noricum felé futó jelentős útvonallal volt kapcsolata, azzal derékszöget zárt be. MÁTYÁS 2006, 183. 22 Az útvonalat a jelenleg elfogadott centuriaháló cardo maximusának lehetett meghatározni. BÖDŐCS 2008, 614. 23 ILON 2000-2001, 69-75. 24 vonalának meghatározásához ld. TÓTH 1977

4. ábra – Zanat határában feltárt vidéki út az ismert főútvonalak viszonylatában (ILON 2000-2001 nyomán)



került elő másodlagos helyzetben római kori feliratos emlék.25 Azonban a 86-os

elkerülő építésének keretén belül tártak fel római kori településrészletet lelőhelyünktől

Ny-ra, ahol a vidéki római út folytatása jelentkezett.26 Ezen lelőhelyek feldolgozása

vélhetően új perspektívába fogja helyezni a Savariától ÉK-re fekvő terület római kori

településtörténetét. A korabeli vidéki földfelosztás rendszerének behatóbb

megismeréséhez nyújthatnak újabb információkat, amelyet a következőkben

elengedhetetlen röviden ismertetni.

A korábbi kutatások több lehetőséget is kínálnak a római kori négyzethálós

területfelosztás rekonstruálására. Egyik, az elsőként Savaria hipotetikus

utcarendszeréhez igazodó centuriaháló, amelyet a 60-as évek során Mócsy András és

Soproni Sándor készített el.27

A legújabb, tényleges feltárások eredményein, főként a – fentebb említett – Bogáca-

ér mentén végzett via rustica feltárás nyomvonalán nyugvó centuriatio rekonstrukciója

Bödőcs András nevéhez kapcsolható.28 A rendszer kutatása számos új eredménnyel

szolgált. Nemcsak az újonnan feltárásra kerülő római utak és települések, hanem egyes

patakok folyásirányai is egybeestek a rekonstruált rendszerrel. Fontos észrevétel, hogy a

Szombathely környéki vízfolyások rendszerében, feltételezhetően a római megtelepedés

hatására geotopográfiai szempontból kiugró anomáliák tapasztalhatóak. Az alluviális

síkra érkező patakok rendellenes módon derékszögben megtörnek, amely nem

geológiai, vagy tektonikai folyamatok eredménye.29 A terület kutatása során a rómaiak

tájformáló tevékenységével számolhatunk. Ma még nem tudjuk pontosan milyen

megfontolások alakították ki a Savaria környéki földfelosztás rendszerét, de a jelenlegi,

pontosított centuriaháló-rekonstrukció a közelmúlt feltárásai alapján helyesnek

bizonyult.30

Ennek a hálózatnak az ismeretében kell a jövő kutatásait végezni, ugyanis a római

kori vidéki településstruktúra alapját jelentő szisztéma alapvetően meghatározta a kor

viszonyait. Az alábbi dolgozat is ebbe a rendszerbe illeszkedő lelőhelyet ismertet, ahogy

azt az alábbiakban látni fogjuk.31

25 TÓTH 2011, Kat. 176-179., 219a 26 Csepregi-völgyre-dűlő I-II. - RÉGKUT 2008, Nr. 266.; RÉGKUT 2009, Nr. 380. 27 MÓCSY 1965 28 BÖDŐCS 2008, 607-617. 29 BÖDŐCS-KOVÁCS 2011, 23-25. 30 A pontosított centuriahálót az újabb számítások eredményeként ld. BÖDŐCS 2009 31 A Bogáca-érnél feltárt vidéki út további folytatását Nemesbőd-Csepregi-dűlő I-II lelőhelyen regisztrálták ld. 26. lábjegyzet A centuriatio és birtok kérdéséhez ld. „Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely értékelése (a centuriatio és a birtok kérdése)” c. fejezet



3. A lelőhely regionális környezetének rekonstrukciós

eredményei

Lelőhelyünk regionális környezetének római kori viszonyait Sümegi Pál 2009-es

jelentésének32 köszönhetően tudjuk vázolni. A környezetrekonstrukciós jelentés a 86-os

elkerülő építési munkálatait követő régészeti feltárásokhoz kapcsolódóan négy

helyszínen végzett mintavétel kiértékelését foglalja magában. Jelen fejezetben kizárólag

Sümegi Pál eredményeit közlöm, megállapításainak régészeti szempontú értékelése csak

a későbbiekben történik.33

Nemesbőd-Irtásdűlőhöz legközelebb a Nemesbőd, Csepregi-völgyre-dűlő I-II-es

lelőhelyen a római út gázlójánál nyitott fúrásminta esik legközelebb. A vizsgálati

eredmények szempontjából azonban mind a négy környezetrekonstrukciós vizsgálatot

segítségül lehet hívni, ugyanis a flóra rekonstrukciójához kinyert pollenek nem lokális,

hanem regionális információkat tükröznek.34 Főként a fúrásmagokból, de az

objektumokból nyert adatok alapján a Kr. e. 6. évezredtől mutatható ki az egyre

intenzívebb emberi tájalakító hatás. Ez a pernyeszint folytonos emelkedésében

mutatkozik meg talán a legmarkánsabban.35

A császárkor egész időszakára kiterjedően hirtelen megnő a pernyeszint, de emellett

több szinkron folyamat mutat az emberi megtelepedés és tájhasznosítás intenzívebbé

válására a római korban. Az üledékképződés, szervesanyag feldúsulása felgyorsul, erre

az időre tehető az elmocsarasodás, lápos réti talaj keletkezése. A réteg keletkezését

Sümegi Pál a késő vaskor/császárkorra teszi.36 Az ártér elmocsarasodását a

malakológiai vizsgálatok során azonosított csiga- és kagylófajok alapján is ki lehetett

mutatni.37

A flóra a Kr. e. 5. századtól mutat erőteljes változást. A pollenanalitikai vizsgálatok

alapján a fás szárú növényzet arányaiban drasztikusan lecsökken a lágyszárúak javára.

Az utak, legelők mentén, az irtványokon növekedő, minden emberi kultúrtáj jellegzetes

gyomnövényeiként ismert fajok (útifű, keserűfű, lórum, ürömfélék, libatopfélék)

32 A környezettanulmány adattári hivatkozási száma: BP/422-50/2009; KÖSZ-12501/7; a továbbiakban SÜMEGI 2009 néven fogok a tanulmányra hivatkozni. Fontos megemlíteni, szintén lelőhelyünkhöz közel végzett környezetrekonstrukciós vizsgálatokat Sümegi Pál, amelynek eredményeit a közelmúltban közölte – SÜMEGI ET AL. 2011 33 a feltárt terület funkciójának meghatározásához ld. „Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely értékelése (a centuriatio és a birtok kérdése)” c. fejezet 34 SÜMEGI 2009, 76. 35 SÜMEGI 2009, 76. 36 SÜMEGI 2009, 75. 37 SÜMEGI 2009, 86.



pollenjei kezdenek megjelenni. A fás szárúakon belül is változás történik, a fenyőfélék

teret hódítanak, pollenjük dominált a lombhullatókkal szemben. Fontos kultúrtörténeti

adalék, hogy a gabona pollenjei is egyre nagyobb mennyiségben jelentkeztek a

mintákban, előretörését a vaskor végére teszi Sümegi. Mellette a dió és a szőlő pollenjei

is kimutathatóak voltak, amelyek a gabona-dió-szőlő hármasának mezőgazdasági

jelentőségére mutatnak rá a római kori Pannoniában.38

A Nemesbőd-Csepregi-völgyre-dűlő I-II-es lelőhelyen végzett fúrásminta némileg

finomabb kronológiát kapott, ugyanis a patakon átmenő római kori út kavicsozása

jelezte a császárkori szintet. Ennek kialakulását az útról lemosódó kavicsok jelezték. Az

ezt megelőző időszak fekete réti talaját szintén a császárkorra teszi Sümegi. Ebben a két

szintben magas szervesanyag, foszfát, kálium és nitrát tartalom volt kimutatható.

Valószínűsíti, hogy már ekkor jelentős trágyázás folyt a környező területen és az emberi

talajművelés, illetve az eróziós hatások következtében erőteljes áthalmozódás

történhetett, a szántók lepusztuló talaja az ártér talajával keveredve akkumulálódott.39

A lelőhelyek objektumaiból vett környezetrekonstrukcióra alkalmas minták

elemzése is alátámasztja a fúrásminták nyomán felvázolt környezeti modelleket. A fás

szárúak pollenanyaga erősen lecsökken a bronzkori objektumok pollenösszetételeinek

viszonylatában. A termesztett növények és a gyomok dominálnak, a gabona

pollenaránya magas, a szőlő és dió szintén jelentősnek mondható.40

Nemesbőd-Irtásdűlőről egy gödörből (OBNR 5), egy sírból (OBNR 30) és egy

munkagödörből (OBNR 54) vettek vizsgálathoz faszénmintát. A taxonómiai elemzés

megállapította, hogy mindegyik szenült töredék tölgy (Quercus). Ez egy erőteljes

emberi szelekciót feltételez.41

Lelőhelyünk regionális környezetéről el lehet mondani, hogy a késő vaskortól alakul

át az emberi igényeket kiszolgáló, valószínűleg a gabona-dió-szőlő hármasán alapuló

mezőgazdasági hasznosítás alatt álló kultúrtájjá. A tájhasznosítás az erdők

visszaszorításában, a földek trágyázásában és valószínűleg tudatos erdőgazdálkodásban

is megmutatkozik. Nagyobb méretű szántók, dióligetek, szőlők és erdők mozaikját

lehetséges feltételezni a területen a római kori korban.

38 SÜMEGI 2009, 83, 93, 107. 39 SÜMEGI 2009, 100, 103. 40 SÜMEGI 2009, 93. 41 SÜMEGI 2009, 88-89.



4. Kerámiaanyag Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyről



4.1. Importkerámia – terra sigillata42 (I. tábla)

Egyetlen biztosan megállapítható itáliai terra sigillata töredék (I. tábla 1.)43 került

elő Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyéről, egy Consp. 34.2-es edény fragmentuma (5. ábra).

Egy tizenkét szirmú rozetta tűnik fel applikációként,

amely Susanne Zabehlicky-Scheffenegger által

összegyűjtött motívumkincs között található.44 A késő

Tiberius-korban, talán inkább Claudius uralkodásának

kezdetén jelennek meg, majd Claudius-Flavius korban

terjednek el az applikált díszű észak-itáliai edények,

amelyeket a barbotindíszűek váltanak föl a Flavius-

Traianus korban. Pannoniában Domitianus korában a

dél-galliai sigillata kiszorítja az itáliai forma és

motívum-kincset,45 ezért edénytöredékünket leginkább a

Claudius-Flavius korra helyezhetjük. Savaria környékén számos esetben találkozunk 12

szirmú rozettával ellátott itáliai sigillatával.46 Ezek közül egyedül a VÁGÓ 1977, Taf. 8.

5-ös töredék dísze hozható közelebbi párhuzamként.

A kút (OBNR 50) betöltésének legfelső rétegéből (SNR 113) került elő az egyetlen

reliefdíszes dél-galliai terra sigillata töredék (6. ábra).47 Mintája alapján La

Graufesenque mestereinek köréhez lehetséges kötni. Az András-kereszt szerű osztás

közepén egy három osztatú növényi dísz foglal helyet: egy kör formába rendeződő

„kalászt” két oldalról egy-egy ívben meghajló levél fog közre. A jelzett díszítés a

figurális ábrázolások közötti térelválasztásban játszott szerepet.48 A motívum

megjelenik Mercator, MeΘillus, Momo, Paullus, Secundus bélyegével jelzett

42 A leletanyag rajzait Alfred Falchetto és jómagam készítettem, digitalizálásukban Víg Anita volt segítségemre. A fotókat Bicskei József és Takács Tibor készítette. Az érmeket Redő Ferenc határozta meg. A sigillata-anyag meghatározásában Gabler Dénes volt segítségemre. 43 Kat. 1. 44 ZAB.-SCHEFF. 1992, Abb. 2.; a fejezet elején látható rozetta 45 GABLER-BUOCZ 2002, 90. 46 GABLER-BUOCZ 2002, 1. kép 5; 2. kép 16, 16a, 24, 19; 5. kép 79; 7. kép 99, 106; 8. kép 118; VÁGÓ 1977, Taf. 8. 5, 7-8. 47 I. tábla 2.; Kat. 2. 48 XIV. tábla 2. kép

5. ábra – Applikált díszű Consp. 34- es itáliai sigillata töredéke (Nemesbőd-Irtásdűlő)



edényein.49 A felsorolt fazekasok mindegyike közel áll egymáshoz, és mindegyikük La

Graufesenque-ben működött.50 A motívum azonban leginkább Mercator, MeΘillus és

Secundus ábrázolásmódjához közelít. A „kalász” az említettek mindegyikénél szinte

tökéletesen kör alakban ábrázolt, egyáltalán nem elnyújtott, ahogyan azt Momonál,

Paullusnál látjuk.

A három szóba jöhető mester közül Secundus egyáltalán nem készített Drag. 37-es

tálakat, csupán Drag. 29-eseket. Reliefdíszes produktumai a 70-es években és még a 80-

as évek első felében készültek.51 Bélyeges edénye a Borostyán-út mentéről csak

Carnuntumban ismert.52

MeΘillus bélyegzőivel ellátott edények a 60-as és a 80-as évek közé tehetőek.

Edénytípusainak aránya 8:4-hez a Drag. 37-tel szemben a Drag. 29 javára.53

Pannoniában a Savaria Múzeum gyűjteményében található egy feltételezhetően Drag.

18-as darab.54

Mercator működését 90 és 100 közé

teszik, ő jellemzően Drag. 37-es tálakat

készít.55 Gabler Dénes egy balácai töredék

kapcsán szintén Mercatorhoz attribuálja az

azonos díszítéssel jelentkező töredéket.56

Emellett Mercator bélyeges edényei

Carnuntumból és Tokodról egyaránt

ismertek.57

Gabler Dénes a la graufesenque-i

műhelyből kikerült András-kereszt

metopéosztású darabot Domitianus korára teszi, tehát mindenképpen korai időpontra,

tekintve, hogy La Graufesenque importját legkésőbb Kr. u. 110-ig feltételezi a

provinciába.58

49 KNORR 1919, Mercator – Taf. 57. 10., MeΘillus – Taf. 54. 33., Momo – Taf. 59. 11., Paullus – Taf. 65. 15., Secundus Taf. 73. 13. 50 KNORR 1919, 60.; az újabb kutatás szerint Allard W. Mees (MEES 1995) szintén a condatomagusi műhelynél sorolja fel őket 51 MEES 1995, 94. 52 GABLER-MÁRTON 2005, 280. 53 MEES 1995, 85. 54 GABLER-MÁRTON 2005, 265. 55 GABLER-MÁRTON 2005, 265.; MEES 1995, 86. 56 PALÁGYI ET AL. 1992, 294., 2. ábra 1. 57 GABLER 1964, 98. 58 GABLER-BUOCZ 2002, 94.

6. ábra – dél-galliai Drag. 37-es tál reliefes töredéke (Nemesbőd-Irtásdűlő)



Töredékünket talán leginkább a Pannoniába gyakran szállító Mercator-műhely59

produktumaihoz lehetséges kötni, amelyből a Domitianus kori keltezés az indokolt.

Allard W. Mees gyűjtése alapján egy Drag. 37-es gladiátorábrázolású tálon jelenik meg

a motívum,60 ez mindenképpen beleillene a Savaria környéki katonaság ízlésvilágába.

Elképzelhető, hogy a két további mesterhez lehetne kötni a töredéket, ez az első század

utolsó harmadára módosítaná a töredék keltezését. Biztonsággal a la graufesenque-i

eredet állapítható meg.

Egy darab dél-galliai díszítetlen terra sigillata található a leletanyagban (I. tábla 3.),

a típus a Savaria területén már adatolt Drag. 18-as tányérforma.61 Emellett egy Drag.

37-es közép-galliai tál peremtöredéke érdemel említést a galliai sigillaták között (I.

tábla 4.).

Szórványként jelentkezett egy rheinzaberni reliefdíszes terra sigillata (I. tábla 6.).

Ricken alapján a jobbra lépő Amor alak az M 121-es motívum (7. ábra), amely négy

mesternél, Ianu(arius) I, Cobnertus I, Cobnertus II, Cobnertus III, B. F. Attoni és az

E.25-26-os tojásfüzér mesterénél jelenik meg.62 Az egyik legújabb reliefdíszes

rheinzaberni kerámiakatalógusban szintén megtalálható az M 121-es figura, Ianu(arius)

I bélyegének égisze alatt.63 A rheinzaberni terra sigillata gyártás korai mesterei között

vannak a Ianu(arius) I, Cobnertus I, Cobnertus II, Cobnertus III bélyeggel ellátott tálak

készítői. Ezek mindegyike az Antoninus-korra

tehető. Az E.25-26-os tojásfüzér mesterének

mesterbélyeges tálait feltételezhetően már a

Kr. u. 170-es évektől gyártják, azonban a

későbbi leletegyüttesekben szintén nagy

mennyiségben feltűnik, egészen a 3. század

közepéig. Az utóbbi mester edényei

Pannoniában nagyon nagy mennyiségben

kerültek elő. A B. F. Attoni bélyeges

szériához attribuált edények azonban már a

Severus-korban terjednek el.64 Ez alapján

59 GABLER 2007, 248. 60 XIV. tábla 2. kép 61 GABLER-BUOCZ 2002, 96; 12. kép, 205. 62 RICKEN 1963 alapján 63 RICKEN-THOMAS 2005, Taf. 6. 14., Taf. 253. 1. 64 GABLER 2007, 251-253.

7. ábra – rheinzaberni reliefdíszes Drag. 37-es tál töredéke (Nemesbőd-Irtásdűlő)



indokolt, hogy töredékünket a késő Antoninus és a Severusok korára tegyük.

Egy további Drag. 32-es rheinzaberni sigillata tál (I. tábla 5.) képviseli a germaniai

importkerámiákat. A táltípust Pannoniába a markomann-szarmata háborút követő

időszakban importálják, csupán Páty vicusában található meg a háborús helyzethez

kapcsolható égési rétegben. A 180-as évektől válik nagyobb körben elterjedté.65

Leletanyagunkban egy kérdéses talpgyűrűs aljtöredék is előfordult (I. tábla 7.). A

töredék alján „XXI” felirat látszik, amely valószínűleg egy római 21-es, de nem a

kerámia árát mutatja. A forma két típus lehet, rheinzaberni Drag. 18, vagy itáliai Consp.

39/40. A lelőkörülmények alapján inkább itáliai sigillatára lehetne következtetni,

ugyanis a kút (OBNR 50) melletti, vele azonos horizontot képviselő hulladékhalomban

(OBNR 73) feküdt. Azonban néhány apró jellegzetesség más műhelyre enged

következtetni.

65 GABLER 2007, 256-257.



4.2. Importkerámia – amphora (II. tábla)

Lelőhelyünk római életmódjára adhat némi biztosítékot egy Dressel 2/4-es amphora

különböző objektumokból előkerült töredékei (II. tábla 1-4.). A kerámia anyaga

teljesen eltérő volt a lokális/regionális kerámiáktól. Soványítása kisszemcséjű színes

kavicsokkal történt, a területen található talaj erősen lekoptatta töredékeit (8. ábra).

A Borostyán-út mentén

számos példája ismert a

jellegzetes, kétosztatú

füléről könnyen

azonosítható Dressel 2/4-es

típusú amphorának, amely

az 1. században

kereskedelmi közvetítéssel

Itália irányából érkezett.66 A

Római Birodalom számos

területén gyártott típust a

borszállításban

alkalmazták.67 Alapvetően egy korai amphora-formáról van szó, amely lelőhelyünkön

az egyik legkorábbra datálható objektumból került elő. A részlegesen feltárt kút (OBNR

50) betöltésének felső rétegéből származik pereme és oldaltöredéke, illetve a kút

melletti hulladékhalomban (OBNR 73) feküdt az edény füle. Emellett a lelőhely

központi részén egy gödörben (OBNR 18) találták további két töredékét. Kissé duzzadt

pereme szokványos a típus esetében.68 Ezek segítségével a pontos forma nem volt

meghatározható, de az amphora füle miatt biztosra lehet venni típusát. Eredetének

megállapításához véleményem szerint anyagvizsgálatra, illetve számos párhuzam

felkutatására lenne szükség, erre lehetőség hiányában nem vállalkoztam.

A forma Tiberius uralkodásától a Flavius-korig élte virágkorát, de előfordulása

kitolható egészen Hadrianus uralkodásáig.69 Ez beleilleszkedik a terra sigillaták, illetve

az alábbiakban ismertetett La Tène formákra visszamenő kerámiák által nyújtott korai

datálásba. 66 BEZECZKY 1987-88, 156-157.; fontosabb lelőhelyek közlése: BEZECZKY 1982-83; BEZECZKY 1983 67 BEZECZKY 1987-88, 176.; BEZECZKY 1998, 232. – boros amphorák között sorolja fel őket a szerző 68 HÁRSHEGYI 2006, 22.; KELEMEN 1988, Fig. 2, 5. 69 KELEMEN 1988, 116.

8. ábra – Dressel 2/4-es amphora fültöredéke Nemesbőd-Irtásdűlőről



4.3. Hombárok Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyről - III-VII. tábla

A házi kerámiák kutatása a római kor szempontjából meglehetősen gyerekcipőben

jár a finomkerámiák kutatásához képest, ezért mindenképpen érdemes a kevésbé

tetszetős, a mai szemmel esetlegesen alulértékelt, néha már-már megvetett

kerámiacsoporttal, a hombárokkal szakdolgozatomban részletesebben foglalkozni,

ugyanis ez a kerámiatípus a pannoniai régészeti leletanyag hatalmas részét teszi ki, jól

elhatárolhatóak a szürke házikerámiától, nemcsak megjelenésükben, hanem

funkciójukban is. Továbbá meglehetősen sok tisztázatlan kérdés merül fel, főként

használatukkal és készítésükkel kapcsolatban. A dolgozat ezen részének célja, hogy

lelőhelyünk hombárleleteit részletekbe menően ismertesse, értékelje, illetve a

tárgycsoporttal kapcsolatban felmerülő kérdéseket főként Varga Gábor művére

támaszkodva mutassa be.70

Kutatástörténet

A korábbi szakirodalom csak a különféle házi szürkekerámia mellett méltatja

néhány szóra az edénytípust. Bónis Éva hatalmas corpusában elkülöníti a hombárokat,

mint külön tárgycsoportot, bár ekkor még a temetői anyagra támaszkodva urnaként

említi.71 Ez a tendencia olyannyira tartja magát, hogy egészen napjainkig egyes

publikációk a katalógusban még mindig urnaként említik, még ha településeken kerül is

elő.72 Ennek oka, hogy eleinte főként a korai hamvasztásos temetők kutatása során

került a kutatás homlokterébe.73 Alapvetően azonban szinte minden anyagközlésben

megemlítik a hombárokat, de látszólag csak az egész edényeket, illetve nagyobb

töredékeket közlik. A nagyobb összefoglaló munkák is szerepeltetik, azonban a

közelmúltig nem történt meg statisztikai feldolgozásuk. A legteljesebb összefoglaló

tanulmány 2007-ben született meg, Varga Gábor szakdolgozati anyagának rövidített

ismertetésével.74

70 VARGA 2007 71 BÓNIS 1942, 10-14. 72 SZILASI 2007, 353; 9. tábla 1, 8. 73 MÓCSY 1954 74 VARGA 2007



A hombár definíciója/funkciója, illetve a dolium elnevezés

A régészeti kutatás és a műgyűjtés szaknyelve számára kiemelt fontosságot

képviselt, hogy az edénytípusokra alkalmazott nemzeti szaknyelvi elnevezések helyébe

az ókori edénytípusokra vonatkozó – esetleg a forrásokkal biztosan össze nem

egyeztethető görög, illetve latin –nevezéket a tudományos életbe beemeljék. Ez

nemcsak a nemzetközi, egységes terminológia kialakulását segítette, hanem az említett

edénytípusok formai megjelenését is determinálta.75

A hombárok esetében bőséges forrásanyag áll rendelkezésre. Bár a pannoniai

hombáredények nem minden esetben egyeznek meg kialakításukban az itáliai

darabokkal,76 a kapcsolódó latin terminológiával leírhatóak. A római edényekhez

köthető forrásszemelvények és a

régészeti leletanyaggal történő

megfeleltetés Werner Hilgers

nevéhez fűződik.77 A következő

fejezet az általa összegyűjtött, a

doliumokra vonatkozó

forrásszemelvények ismertetésével,

illetve a pannoniai hombárok

funkciójának kérdésével foglalkozik.

Elsőként tisztázni kell, miként

írható le a tárgyalt edénycsoport,

szigorúan a forrásokra támaszkodva.

A dolium (hombár) olyan

nagyméretű tárolóedény, melynek

legnagyobb átmérője az edény

középvonalában, vagy attól valamivel

feljebb helyezkedik el. Széles

szájnyílással alakították ki, esetlegesen fedő is tartozott hozzájuk. Gyakran földbe ásták,

őket.78 A településeken tárolóedényként, a temetőkben urnaként bukkanhatnak fel.79

75 ld. a görög vázaformákra alkalmazott terminológia 76 VARGA 2007, 151. 77 HILGERS 1969 78 HILGERS 1969, 58. 79 A településen megjelenő darabokhoz többek között ld. VARGA 2007; a korai hamvasztásos temetőkkel kapcsolatban ld. MÓCSY 1954

9. ábra – glirarium Pompeiiből



A hombárokra a dolium, illetve a szóból képzett doliolum kifejezés

vonatkoztatható. Elsőként a doliolum kifejezést venném előre, ugyanis ennek az

edénynek a funkciója – miután a dolium szóból képezték – megadhatja az előbbi fő

funkcióját. A forrásokban mint tárolóedény, illetve akár elrejtés kapcsán80 is

megjelenik. Columella gyümölcs, Vegetius zöldség eltevés ügyén említi a doliolumot.

Dioscurides szerint pedig „ipsas ubas…mittunt in doliolis”.81 Emellett orvosság

megőrzésére is használatos volt.82 A doliolum azonban nemcsak kerámia, hanem üveg

és ólomedényeket is jelölt. Görög szinonimája a βĩχος.83

A dolium elnevezéshez hatalmas mennyiségű írott forrás áll rendelkezésre.

Rengeteg funkcióval felruházott edényt hívtak a fentebb jelzett módon. A legtöbb

esetben tárolás, borivás kontextusában jelenik meg. Egy speciális fajtáját (9. ábra) a

glirariumot pelék (Glis Glis L.

1766) tenyésztésére alkalmazták,

ennek belső kiképzése jellegzetes,

a régészeti leletanyagban

viszonylag ritkán fordul elő.84 De

ismert vizelőedényként is,

Lucretiusnál olvasható, hogy ac

dolia curta…, totius umorem

saccatus corpori’ fundunt.85

Liviusnál és Ammianus

Marcellinusnál fegyverként is

ismert,86 illetve mások arról írnak,

hogy a theatrumban kihangosítással kapcsolatban hasznosították.87 A mitológiában a

Danaidákkal,88 Pandora szelencéjével89 kapcsolatban, illetve a Diogenés-anekdotában90

találkozunk a doliummal.

80 Liv. V 40,8 81 Colum. XII 44,3; Veg., mulom. III 13,3.; Diosc. 5,40 82 Marcell., med. 17,52; 20,92; 36,73 83 HILGERS 1969, 171. 84 Varro, r.r. III 12,2; 15.2; Plin., n. h. 8,224 85 Lucr. 4,1026 86 Liv. XXXVIII 7,11; Amm. XX 11,10 87 Vitr. V 5,8(116) 88 Hor., c. III 11,26 et alii 89 HILGERS 1969, 174. 90 Sen., epist. 90,14; Iuv. 14,308

10. ábra – Diogenés a „hordóban”



A szélsőségesebb felhasználási módok mellett tárolásra szolgáló edényről van szó.

Tarthattak benne bort, mustot, passumot, olajat, amurcát, vizet, muriát, lisztet,

gyümölcsöt, esetleg sonkát.91 A doliumban történő bor érlelésével és tárolásával

kapcsolatosan számos szemelvény ismert,92 a továbbiakban csak a leginkább

szemléleteseket fogom kiemelni. Cato dolium vinarium néven említi ezeket.93 Plinius is

ír arról, hogy „quod vinum bibisset de dolio…”.94 Az itt említett doliumokat

valószínűleg amphorákhoz hasonlóan bor tárolására hasznosították. Felmerül a kérdés,

hogy a pannoniai hombárok összeegyeztethetőek-e a forrásokban feltűnő darabokkal.

Az itáliai (Pompeii, Ostia) hordók hatalmas

méretű, földbe ásott, amphorákhoz hasonló

lábbal ellátott edények voltak.95 A pannoniai

darabok ezekhez nem hasonlítanak, színükben,

anyagukban ezektől eltérnek. A kutatás mégis

feltételezi, hogy a britanniai darabok

kapcsolatba hozhatóak a borkészítéssel.96 Cato a

gyümölcs eltevése kapcsán személetes forrás.97

A különböző funkcióra használatos doliumokat

Cato tolmácsolja: említ olaj (dolium olearium),98

amurca (dolium amurcarium)99 és gabona

tárolására is szolgáló hombárokat (dolium

frumentaria).100 Az edényeket víz tárolására

szintén alkalmazták.101

A tartalomra, méretre, tulajdonosra akár –

az amphorákhoz hasonlóan – feliratok

vonatkozhattak. Balácán került elő egy ilyen

darab (12. ábra), de alapvetően szegényes a

91 HILGERS 1969, 171. 92 HILGERS 1969, 172. 93 Cato r.r 10,4; 39,1 94 Plin., n. h. 14,89 95 az ún. pithos-bort a mai napig lefedett doliumokban érlelik Szicília délkeleti lejtőin ld. http://www.cosvittoria.it/english/vini_pithos.htm; a doliumokhoz ld. 11. ábra 96 VARGA 2007, 151. 97 Cato r.r. 143, 3: „sorba…et pira et uvas in doliis et mala struthea” 98 Cato r.r. 10, 4 99 ld. 99. jegyzet 100 ld. 99. jegyzet 101 Plaut., cas. 120

11. ábra – pithos-bor érlelése Szicíliában



feliratos hombáranyag Pannoniában.102

A nemesbődi hombárok funkciója

kérdéses, akár a borkészítéssel is kapcsolatba

hozhatóak lehetnének, ugyanis a terület

közelében végzett magfúrás eredményeként

kimutattak szőlő pollent,103 persze az edény

nem mutat az itáliai, földbe ásott formákra.

Természetesen ez nem jelenti, hogy a

lelőhely működése során már

szőlőtermesztés folyt volna a területen,

ugyanis a császárkoron belül nem lehetett

pontosabb abszolút kronológiát rendelni a

vizsgált rétegekhez. Így valószínűbb, hogy a

szélesebb körben elterjedt mezőgazdasági

terményeket, így gabonát, ebből készült lisztet, hüvelyeseket, esetleg gyümölcsöket

tartottak bennük. A lelőhely hombárjainak rendeltetését – ahogyan a forrásokból is

kiderült – nem lehetséges egyértelműen meghatározni. Mégis a széles körben elterjedt

és alkalmazott edénytípushoz alapvetően

tároló funkciót kell kapcsolni.

Hombárok a régészeti

leletanyagban

Az ásatásokon előkerülő leletanyag

általában hatalmas mennyiségben

tartalmaz hombárokhoz köthető

edénytöredékeket. Ezek felismerése az

edénytípusra jellemző sajátosságok,

illetve a készítéstechnikai nyomok

ismeretét követően lehetséges. Ezért az

alábbiakban elengedhetetlen tisztázni,

milyen készítéstechnikai nyomok,

102 PALÁGYI ET AL. 1992, 52. 103 A pollenanalitikai eredményekhez ld. „A lelőhely regionális környezetének rekonstrukciós eredményei” c. fejezetet

13. ábra – egész hombárok Zalalövőről (REDŐ 2004 alapján)

12. ábra – […]IANI feliratos hombár Balácáról (PALÁGYI ET AL. 1992 alapján)



díszítés, jellegzetesség alapján különíthetőek a hombárhoz tartozó töredék.

A szakirodalom alapján a hombárok alapvetően a nagyméretű, tároló funkcióval

felruházott, hatalmas edények közé sorolhatóak. A perem meglehetősen vastag az edény

viszonylag vékony hasi

részéhez képest, amely

általában 1 és 0,5 cm között

változik.104 A hasi rész a

peremet követően

elvékonyodik, majd a talp

közelében ismét

megvastagodik. Alapvetően

egy középtájon hasas

formáról van szó.105

A hombárok pereme

gyorsan forgó korongon

készült, a korongolási

nyomok egyértelműen

látszódnak rajta, a hasi rész a külső oldalon általában egyenletes, a belső oldalon

azonban már a felület egyenetlenebb, helyenként púpos, esetenként a készítés

folyamatára vonatkozó nyomok is látszanak.106

A készítéstechnikára legjobb

megállapításokkal az utóbbi évek

egyik specifikusan a

hombáredényekkel foglalkozó

publikációja szolgál. Ahogy

fentebb a kutatástörténeti részben

említettem, Vastag Gábor cikke –

amely doktori disszertációjának

rövidített változata – foglalkozik

részletekbe menően a

készítéstechnikai sajátosságokkal.

104 Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely alapján 105 13. ábra 106 a készítéstechnikát az alábbiakban mutatom be

14. ábra – készítéstechnikai nyomok egy zalalövői töredéken (VARGA 2007 alapján)

15. ábra – az összeillesztés nyomai egy zalalövői töredéken (VARGA 2007 alapján)



Ahogyan az edényeken látható nyomok mutatták, valószínűsíti, hogy legalább négy

fázisra bontható az edények megformázása és kiégetésre történő felkészítése.107

Elsőként a talpat formázták meg, többféle módon. Agyaggolyóból lapogatva,

néhány esetben korongon történt. Egyes alkalmakkor a talp széleit felhajlították, vagy

egyenesen a kör alakú lapra dolgozták rá az edény felmenő falát.108 Esetleg a felmenő

fal alját fordította be a fazekas és alakította ki a talpat. Néhány esetben a talp és az

oldalfal csatlakozása fölött a külső oldalon utánkorongozás figyelhető meg.109

A következő fázis a hasi rész és az edénytest kialakítása volt. A készítéstechnikai

nyomok alapján, illetve a törés irányából valószínűsíthető, hogy agyaglapok

összedolgozásával, lassú korongon történt az edénytest felépítése. A lapok

összedolgozása a belső oldalon nem történt meg maradéktalanul, erre a régészeti leletek

között is látványos példák találhatóak.110

Az utolsó előtti fázis a külső felület egyengetése, díszítése volt. A korábban

kizárólag díszítésként értelmezett fésűzést Varga Gábor már a felületi

egyenetlenségeket leplező mintázatként értelmezi. Ezt alátámaszthatja, hogy ez a

„díszítés” a válltól egészen a talp feletti részig töretlen.111

Az utolsó fázis a

hasi rész kialakítását

követően a perem

megformálása volt,

illetve ekkor került fel a

peremen látszódó

hornyolás, a vállon az

árkolás, esetleg a

hullámvonalas díszítés.

Ez tekinthető a teljes

munkafolyamat

legnehezebb részének,

ugyanis ekkor egy utánkorongolási fázissal számolhatunk, amelynek során két fazekas

együttesen alakította ki a peremet. Az egyik fazekas feladata valószínűleg kizárólag a

107 a készítéstechnológiához a továbbiakban ld. VARGA 2007, 150-151. 108 A talp és a felmenő fal összedolgozásának nyomai megfigyelhetőek egy zalalövői darab esetében ld. 14. ábra 109 XXV. tábla 3. kép 110 ld. 15. ábra 111 ld. 16. ábra

16. ábra – fésülés carnuntumi hombárokon (PETZNEK 1998 alapján)



korong forgatása volt, míg a másik megformázta a peremet. A perem és az edényfal

összedolgozását számos esetben figyeltem meg a feldolgozott anyagban is. Ezt – a külső

felületet díszítő – fésűs eszközzel kezelhették, ugyanis a belső oldalon a külső oldalon

megjelenő mintázattal megegyező nyomok figyelhetőek meg.112 Valószínűleg a

készítésből adódó egyenetlenségek eltűntetése volt a cél, ahogyan a külső oldal esetében

is feltételezhető.

A leginkább problematikus kérdés a perem kiképzéséből és díszítésének módjából

következik. A perem egyértelműen gyorskorongra utaló jellegeket mutat. Szabályosan

tagolt, egyenletesen szélesedik/szűkül. A vállon megjelenő árkolás és hullámvonalas

dísz szintén olyan szabályosságot és forgástesthez köthető jellegeket mutat, amelyet egy

lassan forgó korongon nem lehetséges kialakítani. Azonban az edényfal a váll alatt –

ahogy azt már fentebb említettem – már kézzel formázottnak hat, főként a belső

oldalon. Kérdéses, hogy milyen korongon készültek az edények? Valószínűleg egy

kézzel forgatott korongon építették fel az edényt, majd ezt követően készítették el – a

fentebb említett módon – ketten a peremet, az egyik fazekas hajtotta volna a korongot, a

másik pedig megformázta. Varga Gábor szerint a gyorskorong (valószínűleg lábbal

hajtott korongot ért rajta) használatának az mond ellent, hogy az edényt a perem

elkészítését követően le kellett volna vágni, ennek azonban nem maradt nyoma.113 Az

általam vizsgált darabok esetében a talpak mintázatából az tűnik ki, hogy általában

homokba állították a korongról eltávolított edényt, így ha volt is, valószínűleg eltűnt

minden levágásnyom. Varga Gábor véleményem szerint hibásan próbálja azzal

bizonyítani a „lassú” kézikorong használatát, hogy az általa citált hombárok alján nem

látszik a levágás nyoma. Miután néhány zalalövői és hosszúvölgyi edény alján

„fenékbélyeg” is látható, úgy véli, hogy ennek a bélyegnek el kellett volna tűnnie egy

„gyors” korong használatát követő levágás esetében.114 Véleményem szerint a

fenékbélyeget a gyorskorong használata után is ki lehetett alakítani, semmi sem

bizonyítja, hogy ezt nem a levágást követően készítették.

A perem kialakítása kizárólag gyors forgású korongon történhetett, lehetett ez akár

kézzel hajtott korong is a Varga Gábor által felvázolt módon, azonban feltétlenül

stabilan kellett rögzíteni az edényeket, ezért minden esetben rá kellett őket tapasztani a

112 XXV. tábla 4. kép 113 A korongról történő levágásnak nem maradt nyoma az általam vizsgált leletanyagban sem. 114 VARGA 2007, 151.



korongra.115 Ebből következik, hogy a talpon látható mintázat nem bizonyítja a korong-

típus használatát, kizárólag a korong használatának sebességére lehetséges

következtetni az edényen megjelenő jellegek alapján.

A készítéstechnikai nyomokat az alábbiakban egységenként is elengedhetetlennek

tartom felvázolni. A hombárok pereme gyorskorongolásra utaló jegyeket visel magán,

egészen a váll magasságáig. Itt a külső oldalon szembetűnőbb a díszítésben megjelenő

szabályosság, a minta egyenletes mélysége, finomabb kiképzése. A külső oldalon a

díszítéshez tartozó egyenletes felület a belső oldalon már egyenetlen lehet, a perem és a

hasi rész határán a belső oldalon gyakran fésüléssel egyengetik el az edény falát. A

továbbiakban a hasi rész kiképzése a külső oldalon már egyenetlen, fésűzéssel

elegyengetett. A hasi részen a belső oldal a külsőhöz viszonyítva egyenetlenebb és

hiányzik a fésülés. A belső oldalon esetenként – ahogy a fentiekben már említettem –

látszik miként épült szalagokból az edénytest. A talphoz közel akár utánkorongolás

nyomai észrevehetőek, de a legjelentősebb készítéstechnikai nyomok a talp és a

felmenő edényfal találkozásánál látszanak.

Hombárok díszítése

A hombáredényeket gyakran díszítették. A legszembetűnőbb a hasi rész fésülése,

amiről a fentiekben már sok szó esett. A díszítés a tárolóedény kinézetét volt hivatott

javítani. Valószínűleg a szalagokból történő felépítésből származó egyenetlenségeket

finomították a jellegzetes mintázattal. A mintát általában szabályos rendszerbe

rendezték. Ez nagyobb méretű töredékek alapján számos esetben megfigyelhető.116 A

nagyon sűrű, bekarcolt vonalkötegeket valószínűleg egy többágú eszközzel – talán egy

fésű-szerű szerszámmal – vitték föl a felületre. Néha a díszítés iránya is

meghatározható, főleg az alsó részen látható a minták kezdőpontja, ugyanis itt

mélyítette be elsőként a fazekas a mintázó eszközt.117

A hasi részen kívül a vállat és a peremet díszítették. A peremen és a vállon gyakran

bekarcolt díszítés jelenik meg. Hogy következetes legyen, a peremen lévő bekarcolt

díszt hornyolásnak, a vállon megjelenőt pedig árkolásnak hívja Varga Gábor.118 Ezt a

díszítést a fésülést követően, gyorsan forgó korongon készítették. A mintát valószínűleg

115 Elképzelhetőnek tartom, hogy önnön súlyuknál fogva erre nem volt szükség, azonban a stabilitás minden esetben elengedhetetlen a gyorskorongozás esetében. 116 ld. 16. ábra; XXV. tábla 6. kép 117 VARGA 2007, 148. 118 VARGA 2007, 148.



bőrkemény állapotban vitték föl, szárazon történő bekarcolásra a nemesbődi anyagban

nem találtam példát.119

A vállon az árkoláson kívül a

hullámvonal is jellemzőnek mondható. Ennek

egyenletességéből meg lehet állapítani, hogy a

fazekas lassú-, vagy gyorsforgású korongon

készítette a mintázatot, illetve a jobb és

balkezesség is megfigyelhető a gyorsforgású

korongon készült hullámvonaldísz esetén. A

legnagyobb, kiegészített hombártöredékeken

gyorsforgású korongon készült hullámvonal

látszik, mindegyik esetben jobbkezes lehetett

a fazekas.120 Összesen 15 db töredéken

lehetett megfigyelni hullámvonalas díszítést.

Ennek kronológiai jelentőséget valószínűleg

nem lehet tulajdonítani kortalansága miatt. Varga Gábor megfigyelése alapján az

enyhén kihajló peremű, valószínűleg fedővel is ellátott hombárokon volt jellemzőbb a

díszítés.121

A hullámvonal mellett

megjelenik bevágott és

benyomkodott díszítés is.

Ezek a díszítések

körömbenyomkodással

történhettek. Mellettük

megjelenik kör alakú,

pontsoros díszítés, ferde

bevagdosás, bekarcolt

vonalak, lencseszerű

bevágás.122 Ezek közül a

119 árkolás, hornyolás – XXV. tábla 5. kép 120 ld. 17. ábra 121 VARGA 2007, 150. 122 VARGA 2007, 150.

18. ábra – phallos-díszes hombár Zalalövőről (VARGA 2007 alapján)

17. ábra – hullámvonalas díszítés a nemesbőd-irtásdűlői anyagban



nemesbőd-irtásdűlői anyagban csak a ferde bevagdosásra találtam példát, a további

díszítések nem fordultak elő a leletanyagban.123

Érdekesség, hogy applikáltdíszű hombár is ismert. Zalalövőn került elő egy phallos

rátétdísszel ellátott edény. A zalalövői doliumra valószínűleg a jó terméssel

kapcsolatban, illetve a kártevők elleni védőamulettként került föl a díszítés.124

A kátrányozás kérdése

A közölt hombárokon számos esetben tűnnek fel a vállon, nyakon, esetleg a perem

belső oldalán fekete bevonatnak nyomai.125 Ez a nemesbőd-irtásdűlői anyag esetében is

számos esetben igazolható

volt, a teljes

peremanyagnak csaknem

negyede kátrányozott.126

A kátrányozás kérdése

szorosan összefüggésben

áll az edények

funkciójával, illetve a

díszítés kérdésével.

Az edényeken

megfigyelhető fekete bevonatot természettudományos vizsgálatoknak is alávetették. A

közelmúltban infravörös spektroszkópiával elemezték egy zalalövői, aquincumi,

balatonalmádi, kemenesszentpéteri és balácai hombár fekete bevonatát. A vizsgálatot

megelőzte az előzetes anyaggyűjtés, amelyet a kátrányokkal kapcsolatban végeztek.

Eszerint az ókorban – ahogy manapság is – két típusú kátrány volt ismeretes, az

ásványi, illetve a növényi kátrány. A görög és a latin nyelvben egyaránt ismertek a

kifejezések, az ásványi kátrányt ασφαλτος, illetve bitumen néven említik. A növényi

kátrányt πισσα, illetve pix szavakkal jelölik. Ezeket számos esetben felcserélik.127

Az infravörös spektroszkópiai adatok alapján a vizsgált kátrányozás-nyomok nem

ásványi, hanem növényi eredetre mutatnak, nyírfakéreg-kátrányként határozta meg a

vizsgálatot végző Szilvágyi Gábor. Forrásadatok is utalnak arra, hogy kátránnyal vontak

123 VIII. tábla 3. 124 18. ábra 125 SZILVÁGYI 2007, 165. 126 Az 55 db perem közül 14 db-on volt megfigyelhető kátrányozás. 127 SZILVÁGYI 2007, 165-166.

19. ábra – kátrányozás nyoma egy nemesbőd-irtásdűlői hombáron



be doliumok,128 illetve amphorák belsejét, hogy szigeteljék őket, megakadályozva a

szivárgást. Columella írja,129 hogy egyes edényeket nem belülről, hanem kívülről is kell

kátrányozni, valószínűleg a légmentes záródást biztosította és ezekben gyümölcsöt,

zöldséget tartósítottak.130

Mindezek alapján a korábban díszítésként értékelt kátrányozást inkább az edény

funkciójából adódó sajátosságnak kell betudni. A nemesbőd-irtásdűlői anyag

természettudományos vizsgálatára nem került sor, de a kátrányozás jellege megegyezik

a Szilvágyi Gábor által említett mintákéval.131

Elterjedés, datálás

Ahogyan azt a fentiekben említettem, a hombárokat durván soványított házi

kerámiaként írják le. A helyi gyártás számos esetben igazolható. Számos esetben

dokumentáltak edényégető kemencéket, hombároktól származó betöltéssel. Az 1.

századból Mursella132 említhető. Az 1-2. századra datálható Aquincum

fazekastevékenysége.133 A 2. században Bicsérden,134 Balatonfűzfőn,135 Brigetioban136

igazolt a hombárok gyártása. Emellett Hosszúvölgy137 és Zalalövő138 emelhető ki a 2-3.

századi hombárt gyártó területek között. A 4. századból Balatonaligán139 és

Balatonalmádiban140 lehetett kimutatni hombárgyártást. Az alábbiak alapján

kijelenthető, hogy a helyi piacra történő hombárgyártást az elsőtől a negyedik századig

lehetséges Pannoniában megfigyelni. Kiképzésük alapján valószínűleg nem lehetséges

korolni az edényeket. A pannoniai császárkor egészében képviselik magukat, csak a 4.

századra csökken le jelentőségük.141

128 Cato r.r., 2; 23; 25; 106 129 Colum. XII, 18, 5-7. 130 SZILVÁGYI 2007, 168-169. 131 19. ábra 132 SZŐNYI 2002, 56. 133 PÓCZY 1956, 86. 134 BARKÓCZI 1956, 72. 135 KELEMEN 1980, 58-59. 136 BÓNIS 1979, 114. 137 HORVÁTH 1981, 31. 138 VARGA 2007 139 BÓNIS 1993-94, 163. 140 PALÁGYI 2004, 51. 141 VARGA 2007, 153.



Tipológia142

A leletanyag tipológizálását Varga Gábor gyakran idézett műve, illetve a

carnuntumi házikerámia143 kategorizálása alapján készítettem el. Alapvetően három

fontosabb csoport különíthető el:

1. Vízszintesen, vagy rézsútosan kihajló peremű hombárok: (III-IV. tábla) a

leggyakoribb típus, gyakran hornyolással díszített peremmel rendelkeznek. Számos

alcsoport köthető hozzájuk, közöttük a háromszög átmetszetű, szív alakú, illetve a

vízszintesen kihajló darabok említhetőek.144

2. Megvastagított peremű hombárok: (V-VI. tábla) a legváltozatosabb típus.145

Jellegzetességük, hogy a peremek a nyak vonalától a perem koronájáig

megvastagodnak. Tetejüket gyakran hornyolással díszítik. Varga Gábor megfigyelése

alapján nem is profiljukban térnek el az első csoport edényeitől, hanem a hombárok

legnagyobb kihasasodása a vízszintesen, vagy rézsútosan kihajló peremű daraboknál

látványosan nagyobb, mint a dolium szájátmérője.146

142 a rajzokat Alfred Falchetto, digitalizálásukat Víg Anita készítette 143 PETZNEK 1998 144 PETZNEK 1998, 264-266. Typ 3. 145 PETZNEK 1998, 262-264. Typ 2. 146 VARGA 2007, 143.

20. ábra – vízszintesen – rézsútosan kihajló hombárperemek (PETZNEK 1998 alapján)



3. Enyhén kihajló peremű hombárok: (VII. tábla) a legegyszerűbb peremkiképzés. A

perem az edény vonalából nem hajlik ki jelentősen. A perem egyszerűen eldolgozott,

kevéssé profilált. Általában egyszerűen lekerekített lezárású, esetleg a peremen a belső

oldalon kialakíthattak a fedőnek egy mélyedést.147

Értékelés

Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyről 342 db hombárhoz köthető töredék került leltárba.

Ezek közül összesen 55 db perem. A peremátmérőket diagramba foglaltam, amely a 37.

oldal diagramján látható. Természetesen a kevés töredék miatt az ábra nem

147 VARGA 2007, 143.

21. ábra – megvastagított peremű hombárok (PETZNEK 1998 alapján)



reprezentatív, de nagyvonalakban megegyezik a Zalalövőn mért, Varga Gábor több

mint 800 db-os nagyságrendű peremadatából szerkesztett diagramjával.148

A leletanyagban előforduló peremeknek csaknem negyede volt kátrányozott,149 ez

valamivel kiugróbb a Zalalövőn mért darabokhoz viszonyítva, de mint fentebb

említettem, ez az adat szintén nem reprezentatív. Varga Gábor az összes peremtöredék

mindössze 6 %-ánál figyelte meg kátrányozás nyomát.150

A leletanyagban kevés volt a jobban összeilleszthető darab, de ezek minden

hombárra jellemző tulajdonsággal rendelkeztek (XXV. tábla 6. kép; XXVI. tábla).

Régészeti kontextus

A lelőhelyen a régészeti leletanyagban ugyan kemencére utaló nyomok, illetve

kohósítási salakmaradvány is megmutatkozott, egyetlen objektumot sem lehetett

edényégető kemencének meghatározni, inkább fémolvasztó kemencével lehet számolni.

Rontott hombártöredék sem került elő. Valószínűleg a hombárok egy közeli műhely

produktumai, esetleg a nyomvonalba nem esett részen található, a feltárásra még nem

került edényégető kemence. Az edények datálása így igencsak kérdéses.

A töredékek nagyobb részt a kútból (OBNR 50), egy nagyobb víznyerő gödörből

(OBNR 42), illetve egy munkagödörként meghatározható objektumból (OBNR 54-es)

kerültek elő. A kút keltezése alapján az első század végén, második század első

évtizedeiben került betöltésre. A műhelygödör (OBNR 54) datálása a leletek alapján a

Claudius-Flavius korra tehető.151

A fentiekből kijelenthető, hogy különböző objektumokból előkerült hombárok –

ahogyan a lelőhely objektumai is – az 1. századtól a 2. század közepéig, legkésőbb a

század második harmadára keltezhetőek.

Összegzés

Mindezek alapján egy zalalövőihez hasonló, általánosságban véve tipikusnak

mondható összetételű a nemesbőd-irtásdűlői hombáranyag. Díszítésében – amint azt a

fentiekben láttuk – nem tér el az eddig megfigyelt formáktól, minden készítéstechnikai

jellegzetességet magukon hordoznak. A leletanyag egyértelműen településhez köthető

objektumokból került elő, tehát funkciójuk valószínűleg az 1-2. századi vidéki település

148 VARGA 2007, 152.; XXV. tábla 7. kép 149 ld. 127. jegyzet 150 VARGA 2007, 152. 151 ld. „A feltárt objektumok bemutatása, értékelése” c. fejezet



által tárolt termények raktározásában volt. Esetlegesen a gabonatárolóként értelmezhető

épületekben kerültek felhasználásra.152 A gyártás helye a feltárt objektumok alapján

nem azonosítható.

152 a gabonatárolókról ld. „Cölöpépítmények Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyén” c. fejezet



4.4. Fazekak - IX-XI. tábla

Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyen a hombárok mellett a fazekak teszik ki a

kerámiaanyag legnagyobb részét. A töredékek alapján viszonylag könnyen

meghatározható edénytípusról van szó, amely a római kerámiaművesség egyik

legáltalánosabb, legegyszerűbb és igen nagy számban használt formáját képviseli. A

peremek alapján összesen 121 db edényhez tartozó egyedi peremtöredék, összességében

pedig 510 db töredék volt fazékrésznek meghatározható. Az összes-individuum számot

valószínűleg kisebb értékre is lehetne módosítani, ugyanis nem mindegyik darabról

készült rajzi dokumentáció, elképzelhető, hogy egy edény peremének több töredéke

került külön leltári szám alá.

A fazék elnevezés pontosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy milyen

töredékeket soroltam a fazekak közé. Az edénytípust leginkább a hombároktól való

készítéstechnikai és díszítésbeli különbözőség jellemzi. Többségében még formai

jegyeikben is hasonlóak egymáshoz. Alapvetően egy hasas edényformáról van szó,

amelynek formagazdagsága a fazekas elgondolása szerint nagyon változatos lehet.

Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy általában széles szájátmérővel rendelkeznek a hasi

részhez viszonyítva, amely sok esetben nem szélesedik ki a perem szélein túlra. A

fazekak középen hasasodó alapformáját Bónis V/5-ös153 típus jelöli. A legszélesebb hasi

átmérő pozíciójától függően lehet magasan (nyaki rész alatt), vagy középen hasasodó

edényről beszélni. Természetesen néhány darab esetében a szájnyílás a hasi részhez

viszonyítva szűk (Bónis VII/1-es típus), vagy az edénytest tojásdad (Bónis III/2-es

típus), vagy vödörszerű (Bónis I/2-es típus) – szinte egyáltalán nem hasasodó.

Leletanyagunkban a fenti típusok nem voltak kimutathatóak, a legszélesebb hasi

átmérőt követően egyenletesen szűkültek a talprészig. Többségében a Bónis V/2-es

típus jelentkezett.

Minden esetben redukáltan égetett kerámiáról van szó, amelyet homokkal és

kisméretű kaviccsal durván soványítottak. Talán némileg finomabb szemcséjű homok

került az agyagba, mint a hombárok esetében, és anyagukban kevesebb volt a kisebb

méretű kavics.

A legszembetűnőbb jellegzetesség, hogy az egész edény gyorskorongon készült.

Mindezt fontos leszögezni, mert a hombároktól ez markánsan elütő tulajdonság.

153 a házikerámiák típusainak megadásakor a BÓNIS 1942-es publikáció tábláira hivatkozom



Ugyanígy a külső felület seprűzése sem jellemző a fazekakra. Bár a hombárok

hullámvonalas díszítése egyáltalán nem jelentkezik a fazekakon, díszítésükben nem

térnek el jelentősen, az erőteljes árkolás a perem alatt a leletanyag összes fazekán

megfigyelhető volt, ez magában foglalja a mély és sűrű, illetve a ritka, és kevésbé mély

bordázást is. A perem hornyolása szintén nem jelentkezett. Néhány esetben, a hasi

részen is megfigyelhető volt egy külső felületen végigfutó, díszítésnek felfogható sekély

vájat.

A fazekak peremátmérőinek átlaga körülbelül 10 cm-rel marad el a hombárok

peremátmérőjétől. A fazekakon mért 113 adat alapján a peremátmérők átlaga 17 cm,

míg a hombárok esetében 74 adat alapján 26 cm az átlag. A grafikonra tekintve

megfigyelhető egy kettősség a fazekak szájátmérőjét tekintve. A 17 és 21 cm közötti

peremátmérővel rendelkező edények, illetve a 10-14 cm közöttiek sorolhatóak egy-egy

csoportba.

Ezt az elkülönítést a mennyiségbeli eltérés – a grafikon csúcsai indokolják. A

korábbi szakirodalom nagyon sok esetben tett különbséget fazekak és ún. bögrék

között.154 A bögre a kisebb méretű fazekakat jelölte, kiképzésükben, esetleg csak

soványításukban tértek el némileg a fazekaktól, formai jegyeikben igen hasonlónak

mondhatóak egymáshoz. A grafikonon a 10-14 cm közötti peremátmérőjű darabok

képviselik őket. A tárgyalt kisebb méretű fazekat anyagunkban is némileg finomabb

homokkal soványították, és minden esetben hiányzik belőlük a kisméretű kavics.

Leginkább a horizontális peremű tálak (caccabi) és a nagyméretű fazekak közé lehet 154 A fazék-bögre elnevezésbeli megkülönböztetés példáihoz ld. MÓCSY 1954, BUÓCZ 1961

Fazekak és hombárok peremátmérő szerinti megoszlása

0

5

10

15

20

1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49

peremátmérő (cm)

da

rab

szá

m

Fazekak peremátmérő (cm) szerinti gyakorisága

Hombárok peremátmérő (cm) szerinti gyakorisága



soványítóanyaguk szemcsemérete alapján elhelyezni őket.155 Ezt a szempontot

figyelembe véve nem teszek terminológiai különbséget a szakirodalom által „bögrének”

és „fazéknak” nevezett edénytípusok között. A szakirodalomban az „urna” elnevezés

többek között szintén ezt az edénytípust jelöli, bár ez csak a nagyobb méretű (17-23 cm

peremátmérőjű) fazekakra igaz. Itt világos, hogy az adott kontextusban feltételezett

rendeltetésüket emelik ki a szerzők, mégis nehézzé teheti a publikációk alapján a

hombárok és a fazekak elkülönítését.156 A fazekak funkcionális elkülönítésére nem látok

leletanyagom és objektumaim alapján lehetőséget. A fentebb felsorolt elnevezések

szerinti bontást nem alkalmazom, mindegyik típust a ’fazék’ kifejezés jelöli, a

továbbiakban nem alkalmazom az urna, tárolóedény, bögre kifejezéseket.

A fazekak peremkiképzése szintén jellegzetes, a hombároktól megkülönböztethető.

A profilok egy kissé filigránabb, kevésbé robosztus peremet rajzolnak ki, amelyeken

nem figyelhető meg hornyolás. Alakjukban is kizárólag a vízszintesen, vagy rézsútosan

kihajló peremekkel lennének rokoníthatóak. A kátrányozás egyáltalán nem volt

jellemző az edénytípuson, még a nagyobb méretű, hombár méretű szájátmérővel

rendelkező darabokon sem. Hogy ez használatbeli különbségre utal-e kérdéses, ehhez

jóval nagyobb mennyiségű leletanyagot kellene a kutatásba bevonni.

Leletanyagunk nem mutatott széles változatosságot, többségében viszonylag

egyszerűen meghatározható típusokba lehetett őket sorolni. A típusok kialakítását

Beatrix Petznek157 munkája segítségével készítettem el. Igaz a szerző nagyon

részletekbe menő csoportbeosztását sokszor következetlennek éreztem, fő csoportjai

helytállónak és követhetőnek tűnnek. Legfontosabb szempontként – miután sajnos

kevés jól összeilleszthető edénytöredékkel rendelkeztem – a peremek kiképzését és a

perem alatti rovátkolást, illetve a peremátmérőket vettem alapul. Ebből következik,

hogy egyéb csoportosítás is elképzelhető. A kisméretű fazekakat külön kategóriában

tárgyalom, ugyanis ezek peremátmérőjüket tekintve teljesen elütnek nagyobb társaiktól,

illetve formájuk meghatározásához is több töredék állt rendelkezésre. Ez alapján három

nagyobb típust lehetett meghatározni, ezen belül átmeneti formák is megállapíthatóak

voltak:158

155 a kerámiaanyag makrotextúrájának mérés nélküli, „szemre” történő megállapítása alapján 156 ld. 153. lábjegyzet – az idézett művekben az urna kifejezés szerepel (lelőhelyük indokolta elnevezés) 157 PETZNEK 1997; Petznek 1998 158 a fazekak peremtípusainak csoportjaihoz ld. IX-X. tábla. A tábla csoportbeosztása szerint jelölöm az adott peremeket – római számmal a csoportot, arab számmal a töredék sorszámát.



I. enyhén kihajló, kissé megvastagodó perem: a legegyszerűbb típust csupán

egyetlen peremtöredék képviseli, egy kissé megvastagodó peremű,

tölcsérszerűen szűkülő szájú fazék (IX. tábla I. 1.)

II. enyhén kihajló, megvastagodó, háromszög keresztmetszetű perem:

a fazekak döntő többsége ebbe a csoportba sorolható, ezért további alcsoportok

kialakítását láttam indokoltnak. A csoport edényein enyhén kihajló,

megvastagodó, lekerekített, vagy éles külső szélű, alapvetően háromszög

keresztmetszetű peremek figyelhetőek meg. Ezen belül egy nem lineáris, hanem

inkább szimultán fejlődés figyelhető meg.159 Az I. típus megvastagodásával

kialakuló ún. „Kolbenrand”160 további vastagodásával alakul ki a legegyszerűbb

háromszög keresztmetszetű peremtípus.161

a. durva nyaki árkolással ellátott (Petznek, Typ 6.1.): vizsgált

anyagunkban hat edény képviseli. Két darab kissé lekerekített külső éllel

(II.a./1, 2.), három darab éles peremszéllel, egy pedig lefelé hajtott rézsűs

széllel jelentkezik. Közös jellemzőjük a perem alatti széles, kevéssé

mély, egy esetben (II.a./4.) még a hasi részen is megfigyelhető árkolás.

Jellemzően egyenletesen hasasodóak, a szájnyílásnál alig szélesebb a

hasi rész. Peremátmérőjük 17 és 24 cm között jelentkezett.

b. finom nyaki árkolással ellátott (Petznek, Typ 6.2.): a legtöbb fazék

ebbe a kategóriába sorolható. Közös jellemzőjük a nyaki részre felvitt

sűrű, finom és a 2 cm-t nem meghaladó szélességű árkolás. A

peremprofilok ettől eltekintve nagyon változatosak lehetnek. Az

erősebben kihúzott (II.b./7.), lekerekített (II.b./5.) szélű peremek között

figyelhető meg átmenet. A belső oldalon több esetben törés látható

(II.b./5, 10). A perem külső felszíne mindig átlósan lejt a peremszélig.

Innen a perem ismét átlós irányban ívelten, vagy egyenesen szűkül. A

fazekak 17-24 cm közötti peremátmérőjükkel egységesen a nagyobb

edénytartományba tartoznak, sőt többségük inkább a 20 cm, vagy annál

szélesebb szájjal rendelkezik.

c. „kapa-formájú” (Petznek, Typ 6.5.): öt fazék sorolható a csoportba. A

tisztán háromszög keresztmetszetű peremek keskenyedésével jön létre. A

159 PETZNEK 1997, 202. 160 anyagunkban nem volt megtalálható a peremtípus, de Aquincum leletanyagában nagyszámban jelentkezett – VÁMOS 2002, 17; illetve Carnuntumban is előfordult – PETZNEK 1997, 197-198. 161 A háromszög keresztmetszetű peremek kialakulásához ld. PETZNEK 1997, 202.; VÁMOS 2002, 17.



perem jobban kihúzott, széle lekerekített, kiszélesített. Határozottan

tömzsibb és robosztusabb, mint a fenti két alcsoport. Ez a típus félúton

van a háromszög keresztmetszetű és a T-profilú peremek között.162

Peremátmérőjük 17-23 cm között változott.

d. T-profilú (Petznek, Typ 6.6): a „kapa-formájú” peremekből és a II.a.,

II.b. csoport típusaiból vezethetőek le – ezek belső oldali kihúzásával és

törésével, fedőfészek kialakításával jönnek létre. A nyaki árkolás szintén

jelentkezik, többnyire durva és ritkás, de előfordul közöttük viszonylag

sűrű árkolással ellátott darab is (II.d./3.). Nem hirtelen hasasodó formák

jellemzik a csoportot (II.c./1, 4). Peremátmérőjük hasonló a felső két

alcsoporthoz, 18-21 cm közötti.

III. kisméretű, hirtelen hasasodó kisméretű fazekak: a csoportot a kifelé

megvastagodó, kihajló – néhány esetben a belső oldalon kimélyítéssel – profilált

peremű, sűrű, finom nyaki árkolással díszített, hasasodó, kisméretű fazekak

alkotják. A III./2-es darab a perem profilja és átmérője miatt került a csoportba.

A legjobban összeállítható darab egy tojásdad, vékony falú darab (III./1.),

valószínűleg ivópohárként használhatták. Jó analógiát mutat a Bónis XVIII/32-

es darabbal, illetve a MÓCSY 1954 9. kép 41,3-as kisméretű fazekával. A

peremek kiképzése csak kis mértékben eltérő egymástól, csak a perem belső

oldali kimélyítésében és a külső oldal erősebb megvastagításában különböznek.

Egy-egy kisebb alcsoportot alkotnak a kissé kihajló, belső oldalon kimélyített,

enyhén megvastagodó peremű darabok (III./4-7.); illetve a kissé kihajló, belső

oldalon profilálatlan, kifelé megvastagodó peremek (III./2-3.). A legkisebb

darabot leszámítva (III./1. - 7,5 cm) a peremátmérők 10-13 cm között változtak.

A fazekak típusokba sorolása természetesen más szempontok szerint is történhetett

volna. Példaként említhető, hogy a formai szempontokat figyelembe véve – a

peremkiképzés figyelmen kívül hagyásával – a durva, széles árkolással díszített,

kevéssé hasasodó, néhány esetben a hason jelentkező bemélyítéssel díszített edényekből

önálló csoportot lehetséges létrehozni (II.a./1, 4; II.c./4., II.d./1.). Feltűnő, hogy az

azonos formai jelleggel jelentkező fazekak különféle peremkiképzéssel jelentkeznek. Ez

is bizonyítja azt, hogy nem tételezhető fel egyenes vonalú fejlődési sor; a tárgyalt

háromszög átmetszetet mutató peremprofilú edények különböző alcsoportjai

162 PETZNEK 1997, 205-206.



valószínűleg párhuzamosan használatban voltak, pontosabb datálásuk nem lehetséges a

peremek alapján.

A nagyobb aljtöredékek alapján megállapítható néhány formai jellegzetesség. Két

aljtöredék kivételével a fazekak alja a talp felé egyenletesen szűkül, meredeken

érkezik.163 Ebből valószínűsíthető, hogy a szájnyílás szélesebb, mint a talp, a

legnagyobb hasasodás pedig a nyaki rész alatt van. Alapvetően magas edényformát

feltételeznek az említett aljtöredékek (Bónis V/1, 2, 5). Két aljtöredék (II. tábla, 5-6.) a

talptól felfelé hirtelen hasasodik, ez inkább alacsonyabb, hasasabb edényformát

feltételez.

Nagyméretű fazekaink a Savaria környéki, nyugat-dunántúli kerámiaspektrumba

illeszkednek. Mócsy András164 és Buócz Terézia165 Savaria kora császárkori temetőinek

anyagközléseiben számos darabunknak lehetett pontos párhuzamát megtalálni. A II.a./4-

es edényének szép példája a MÓCSY 1954, 39. sír 3-as fazeka, bár darabunk sokkal

nagyobb kivitelben készült – szájátmérőjük között 7 cm-es eltérés van. A II.b./8-as és

II.b./7-es edénynek találjuk meg párhuzamát, előbbi a MÓCSY 1954, 49. sír 1-es

darabjának feleltethető meg, utóbbi pedig a BUÓCZ 1961, XXIX. sír 1.-es fazekának. A

valamivel finomabb II.b./9-es fazéknak analógiája Zsennyén került elő.166 Carnuntum

polgárvárosának ásatásaiból szintén ismertek hasonló kialakítású edények. Az I. csoport

edényéhez Petznek VI/72-es167 darabja jó analógia. A II.a. csoportból az 1-es fazéknak a

Petznek VIII/97, a 4-es edénynek pedig a Petznek VIII/88-as darab feleltethető meg. A

II.b./1, 2-es analógiája Petznek IX/116, a II.b./4-5-nek Petznek IX/118. A II.c. csoport

darabjai közül mindegyik párhuzamba állítható a Petznek XII/161-es fazékkal. A

II.d./3-4-nek Petznek XIII/182, a II.d./5-6 pedig Petznek XIII/190-nel rokonítható.

A kisméretű, hirtelen hasasodó fazekaknak szintén számos analógiája akad a

temetőközlésekben, de telepanyagban is. A Rumi úti temető anyagából egy darab

párhuzamba állítható a III. csoport fazekaival.168 Jellemzően nem tölcséres szájnyílású

edényekről, hanem kissé megvastagodó peremű, hirtelen hasasodó, sűrű nyaki árkolású

darabokról van szó. A Savariától északra eső temetőben (MÓCSY 1954) nem találunk

hasonló kiképzésű kisméretű fazekakat, csupán egy tojástestű, kisméretű darabot, amely

jó analógia a III./1-es kisméretű fazékhoz. Carnuntumból anyagával összevetve a III./2-

163 aljtöredékekhez ld. XI. tábla 164 MÓCSY 1954 165 BUÓCZ 1961 166 BUOCZ 2006, 7. ábra 39. 167 a továbbiakban PETZNEK 1998-as publikációjának tábláira hivatkozom a fenti módon 168 BUÓCZ 1961, 3. kép, I. sír 2.



3 Petznek XVI/250-es fazekának, a III./4-7 pedig Petznek XVI/252-as fazekának

peremkiképzésével hozható párhuzamba.

A fenti ismertetésből kiderült, hogy a lelőhely fazekainak döntő többsége a rézsűs,

kissé kihajló, háromszög átmetszetű peremű kiképzést mutatja a legnagyobb

változatosságban, szinte kivétel nélkül nyaki árkolással. Helyi jellegzetességnek lehet

felfogni, hogy vízszintesen kihúzott, háromszög átmetszetű peremű fazék nem volt a

leletanyagban, amelyek a fenti főbb temetőpublikációkban darabjaink mellett nagy

számban jelentkeznek.169 A fazekak formájáról nem lehetett sokat megállapítani az

összeállíthatóság korlátai miatt, de a nagyobb darabokból és néhány jobb megtartású

aljtöredék alapján megállapítható, hogy nagy részben a hasi részhez viszonyítva széles

szájnyílású – középen hasas – a talp felé összeszűkülő magas darabok jellemezték a

telep anyagát. A fentiek alapján fazekaink beilleszthetőek a Savaria környéki, igen

jellegzetes, háromszög keresztmetszetű peremmel ellátott fazekak

kerámiaspektrumába.170 Lelőhelyünk datálása alapján szűkebb időkorlátok közé nem

tehetőek edényeink, valószínűleg az 1. század vége és 2. század közepe közé

helyezhetőek. Ezt támasztja alá a hamvasztásos temetők anyaga is. Igaz a tartomány

keleti felében, Aquincumban még a 2. század második felében is feltűnik a

peremkiképzés.171 Beatrix Petznek a vetus salinai Iuppiter Dolichenus szentélyt hozza

példának, amely a 2. század második felétől a 238/239-es évekig volt használatban,

ennek leletanyagában már nem található rézsűs, háromszög keresztmetszetű peremű

fazék, kizárólag a vízszintesen kihajló darabok képviseltetik magukat.172 Tágabb

időkorlátok szerint a rézsűs, háromszög keresztmetszetű peremek az 1. század végétől a

2. század végéig voltak használatban.

4.5. La Tène fazekashagyományra mutató kerámiák - XII. tábla

A lelőhely egyik legkorábbra datálható edényei a La Tène D 3 típusú

későkelta/korarómai behúzott peremű tálak, illetve egy duzzadt peremű fazék töredéke.

A tálak szürke és egy esetben vörös színűek. Soványításuk finom szemcseméretű

homokkal és kis mennyiségű kisméretű kaviccsal történt – nem különültek el jelentősen

a házi kerámiák többségétől, kizárólag a kisebb mértékű soványítás volt feltűnő. A

169 példaként említhető: MÓCSY 1954, 6. kép 22., 7. kép 31.1; BUÓCZ 1961, 8. kép XXIII, 1. 170 VÁMOS 2002, 17. 171 VÁMOS 2002, 17. 172 BÁNKI 1981, 114.



fazék szürkés-vörös, valószínűleg másodlagosan égett, soványítása nagyon hasonló a

római fazekakéhoz.

A La Tène D típusú tálak eltérnek a korai római behúzott peremű tálaktól, amelyek

formájukat tekintve az ún. pompeii vöröstálakból vezethetőek le, az utóbbiakat az első

század során minden esetben oxidáltan égetették – csak a 2. századtól jelennek meg

redukált kivitelben.173 A tárgyalt edénytípus esetében az erősen behúzott peremet

követően az edényfal megközelítőleg 45 fokban megtörő és enyhén ívelten halad a talp

felé (XII. tábla 1-4.). Ez a kialakítás inkább a kelta edényművességre jellemző

formákat idézi. Párhuzamként a Hunyady 12-es táltípus hozható, amely számos késő La

Tène D telep anyagában, illetve római környezetben is feltűnik. Gabler Dénes ásatásán

Sárvár-Végh-malom első századi lelőhelyén kerültek elő hasonló tálak. Ezeket a szerző

a továbbélő keltaság produktumainak tartja, feltételezi, hogy a római típusokat gyártó

pannoniai műhelyek termékei és az importedények nem fedezték az igényeket.174 A

sárvári behúzott peremű tálak némelyikén besimított dísz is megjelent,175 ez

darabjainkon nem volt megfigyelhető. Némileg eltérés, hogy a nemesbődi darabok

peremének lezárása szögletesebb volt, mint a fentebb említett példányoké. Savaria

környezetében Szombathely-Olad-Aranyos-vizi-dűlő lelőhelyen, 176 illetve a Gyöngyös

korábbi ága mentén177 szintén római közegben jelentkezett az edénytípus. Mindössze 9

db biztosan meghatározható perem alapján a tálak peremátmérői egy kisméretű darabtól

eltekintve 19 és 27 cm között változtak.

Az ún. duzzadt peremű fazéknak (XII. tábla 5.) jó analógiája egy Szakály

lelőhelyről előkerült edény.178 Ez a forma a gellérthegyi oppidumról nagyobb számban

ismert.179

Gabler Dénes szerint Savaria környékén nem bizonyítható a második században a

kelta formák továbbélése,180 azonban a lelőkörülmények alapján szinte bizonyos, hogy a

századforduló után is feltételezhető előfordulásuk, ahogyan azt Szakály anyagában is

kimutatták.181 Ebből következik, hogy lelőhelyünkön a kelta fazekashagyományból

173 PETZNEK 1997, 257. 174 GABLER 1996-97, 257. 175 GABLER 1996-97, 40. kép 1, 6. – lelőhelyünk edényeinek peremkiképzése leginkább a 6-os számú tállal rokoníthatóak 176 MÁTYÁS 2006, 4. kép 3. 177 SZILASI 2007, 7. tábla 3. 178 GABLER 1996, 17. kép 16. 179 BÓNIS 1969, 61., Abb. 21, 35. 180 GABLER 1996-97, 257. 181 GABLER 1996, 157.



levezethető edénytípusok a második század első felében még biztosan használatban

voltak.

4.6. Háromlábú edények (tripedes) – XIII.tábla

Háromlábú edényekhez köthető töredékek nem nagy mennyiségben, de előkerültek

a lelőhely objektumaiból. Ezek közül három lábtöredék. Öt peremtöredéket szintén a

tárgyalt edénycsoporthoz lehetett kötni. Három behúzott, egy függőleges állású –

mindegyik a külső oldalon alacsony bordákkal tagolt. Egy edény (XII. tábla 4.) pedig a

perem profilja miatt kissé kilógott a fenti peremtípusok közül, de a külső oldali éles

törés a háromlábak kialakítását idézi, ugyanis a bordás tagolás nem jelenik meg a

peremtöredéken. Két kútból származó darab (XII. tábla 3, 5.) meglehetősen nagy,

mindkettő 30 cm-es, a három kisebb darab (XII. tábla 1-2, 4.) 21, 23 és 26 cm-es

peremátmérővel rendelkezik. Egyiknek sem maradt meg az aljrésze, de ahogy

említettem, a peremek profiljából következik, hogy nagy valószínűséggel háromlábú

edényhez tartoztak.

Az egyetlen jól felismerhető lábtöredék egy ívelten vágott, lefelé keskenyedő, az

edény vonalából kihajló darab. A lábak minden esetben a felmenő edényfallal együtt

kerültek elő, ez feltételezi a jó minőségű előállítást, ugyanis a lábak és a tál testének

illesztési felülete volt az edény legkényesebb pontja.182

A háromlábú edényeket minden esetben gazdagon soványított agyagból formálták,

redukáltan égették.183 A talp- és a tálrészt külön-külön készítették, majd összeillesztés

után kivágással alakították ki egy cső-szerű aljrészből a lábakat.184 Darabjaink hasonló

tulajdonságokkal rendelkeznek, szürke színűek és durva szemű homokkal soványítottak.

Jellegzetes tálforma, bordákkal profilált peremtöredékeik alapján mással össze nem

téveszthetőek – elegendő a profil ismerete az edénytípus meghatározásához. Behúzott

(Bónis XXIV/8.) és egyenes állású peremű (Bónis XXIV/13.) darabjaik egyaránt

ismertek, melyeknek külső oldala bordákkal tagolt. Egyes darabokon megfigyelhető a

hombárokhoz hasonló, valószínűleg a La Tène hagyományokra visszamenő seprűs

díszítés.185 Lelőhelyünk egyetlen darabján sem jelent meg hasonló mintázat.

182 néhány esetben a lábak leváltak az edénytestről, erre példa VÁMOS 2002, 8. kép 183 PETZNEK 1997, 226. 184 VÁMOS 2002, 14. 185 BÓNIS 1942, 24.



Az edénytípus több Savaria-környéki római kori telepen is előfordul. Példaként

említhető Sárvár-Végh-malom,186 Szombathely-Olad-Arany-vizi-dűlő.187 Lelőhelyünk

tágabb környezetéből Zalalövő említhető, ahol nagyobb mennyiségben azonosítottak

háromlábú edényeket.188 A telep- és a temetőanyagok alapján a tripedesek

tartományunkban Claudius korában kezdenek feltűnni és egészen a 2. század közepe

tájékáig követhetőek.189 Elterjedésük nemcsak Savaria környezetére korlátozódik,

hanem Pannonia nyugati határszélére, illetve a limes nyugati területeire is, Arrabonával

bezárólag. A tartomány keleti területein kisebb mértékben, de szintén megtalálható.190

Funkciójuk eleinte nem volt tisztázott – kezdetben sírkerámiának gondolták, de

nagyobb mennyiségű telepi előfordulásuk alapján bebizonyították, hogy főzőedényként

szolgáltak.191

4.7. Horizontális peremű tálak (caccabi) – XIV. tábla

Mindössze 13 darab, horizontális peremű tálhoz tartozó peremtöredék jelentkezett a

kerámiaanyagban. A fazekakhoz képest némileg finomabb homokkal soványított, sok

esetben csillámos felszínű, a peremen 2-5 darab horizontális hornyolással ellátott,

redukált, szürke töredékeik alapján biztosan meghatározhatóak voltak.

Az edénytípus itáliai eredetre tekint vissza, Pannoniában Carnuntumból ismertek az

első példányok. A dunai provinciákban Claudius korától bizonyítható elterjedése. A 2.

század folyamán válik nagyon népszerűvé és a század végén, legkésőbb a 3. század első

évtizedeiben tűnik el.192 Az edényforma ívelt hasi része a Flavius-kortól megtörik és

létrejön a „Knickwandschlüssel” a Bónis XXII/13-as típus.193 Természetesen az ívelt

hasú és a hasi részen megtört változat párhuzamosan használatban van, csak a Traianus-

Hadrianus korra kerülnek túlsúlyba a hasi részen megtörő változatok.194

Töredékeink mindegyike enyhén rézsűsen kihajló, tetejükön több sorban hornyolt

peremű edényhez tartozik. A peremek többsége enyhén behúzott, alattuk pedig két

esetben (XIV. tábla árkolással díszítettek. A legnagyobb töredéken nem figyelhető meg

186 GABLER 1996-97, 54. kép 1. 187 MÁTYÁS 2006, 3. kép 4, 6. 188 KŐFALVI-REDŐ 2004 189 GABLER 1996-97, 264. 190 az edénytípus elterjedéséhez és funkciójának kérdéséhez továbbiakban bővebben ld. VÁMOS 2002, 14-15. 191 ZAB.-SCHEFF. 1997, 127-129. 192 VÁMOS 2002, 15-16. 193 PETZNEK 1997, 238-241. 194 BÓNIS 1942, 23.



a hasi törés, lekerekített profilt mutatnak. A további töredékek alapján nem lehetséges

eldönteni, hogy megtörő oldalú, vagy lekerekített falú edényhez tartozhattak-e. A tálak

nagyságuk szerint változatosnak mondhatóak, peremátmérőik alapján akár két

nagyságtartományra oszthatóak: a 28-30 cm közöttiek a nagyobb darabok, és 17-23 cm

közöttiek a kisebbek.

4.8. Korsók - XV. tábla

A leletanyag viszonylag nagy részét – a nem importból származó kerámiaanyag

23,32 %-át – a korsókhoz kapcsolható töredékek tették ki. Peremtöredék azonban

nagyon alacsony számban került leltárba, mindössze 17 db edény volt ennek

megfelelően meghatározható. Ezzel szemben érdekes módon 31 db aljtöredéket tudtam

azonosítani. Ennek magyarázatát talán abban találjuk, hogy a fület követően a perem a

korsó legsérülékenyebb része, használat közben könnyen letörhet. Lehetséges, hogy

nem egy helyre kerültek az edények töredékei. Persze mindez csak egy felvetés, nem

lehetséges alátámasztani.

A peremek alapján két kategóriát lehetett kialakítani. Az egyik csoportot a kissé

megvastagodó, tölcséresen szűkülő peremű korsók (XV. tábla 1-2.), a másikat pedig a

tölcséresen szűkülő, profilált peremű edények (XV. tábla 3-5.) alkotják.

Az egyetlen nagyobb mértékben összeilleszthető korsó oldaltöredékei és piskóta

keresztmetszetű szalagfüle (XV. tábla 6.) egy kevéssé hasasodó, szintén magas formára

mutat, jó analógiája lehet a Bónis XXIX/1-es korsótípus, amely inkább a 2. században

volt szélesebb körben elterjedt, mint az 1. században.195 Az aljtöredékekből sajnos

kevés információnk lehet az edényformákra. Az egyetlen jól megmaradt korsó hasi

része és alja egy hasas, körülbelül 30 cm magas edényt rajzol ki (XV. tábla 11.).

Mindössze két aljtöredékről (XV. tábla 8, 10.) lehetséges feltételezni, hogy magas,

kevéssé hasasodó korsóhoz tartoztak . További két aljtöredékünk (XV. tábla 7, 9.) nagy

aljátmérővel (14 és 12,5 cm) és hirtelen hasasodó fallal jelentkezik.

A korsók főbb formáit nagyszámú töredékeik ellenére nem lehetett megállapítani,

ugyanis rendkívül töredezettek és sérültek voltak. A finom soványítás miatt a talaj

rendkívül tönkretette a kerámiát, továbbá a mosás során szerzett sérülésnyomok is

megjelentek a töredékek felszínén – sok esetben már kézben pergett felületükről a

lepusztuló kerámiapor.

195 BÓNIS 1942, 26-27.; Savariában a korarómai temetőből is ismert forma Buócz 1961, 7. kép XVII, 2.



Kevés összeállítható töredékeik alapján a korsókat nem lehetett sem formához, sem

korszakhoz kötni. A legtöbb töredék arra mutat, hogy egyaránt előfordultak hasas,

illetve magas, kevéssé hasasodó edények. Számos fültöredék került leltározásra, ezek

mindegyike piskóta keresztmetszetű szalagfül volt. Valószínűsíthető, hogy egyfülű

edényekről lehet szó.

4.9. Tálak – XVI. tábla

A finoman soványított római típusú tálak nem mutattak nagy változatosságot.

Formai jellegeik alapján négy típus volt megkülönböztethető: lekerekített peremű tál,

kissé megvastagodó peremű félgömbös mélytálak (Drag. 37-es forma), sekély tálak és

önálló típust képvisel az egyetlen galléros peremű tál.

A lekerekített, egyenes perem-állású tál teljes profilja leolvasható, a forma egyszerű,

általános (Bónis XXII/1), analógiái a nagyobb méretű pompeii vöröstál utánzatok,

illetve a korarómai kisméretű táltípusok.196

A kissé megvastagodó, lekerekített peremű tálak közül egyiken a külső oldalon több

sorban ferde irányú karcolt díszítés fut, a peremtől némileg hasasodó az edény (XVI.

tábla 3.). A másik tál a peremtől nem hasasodik tovább, egyenletesen ívelt falú, oldalán

díszítés nem látszik (XVI. tábla 2.). Mindkét tál félgömbös, kissé megvastagodó

peremmel jelentkezik, alapvetően a Drag. 37-es forma helyi gyártmányáról van szó,

előfordulásuk gyakori a városi leletanyagokhoz kapcsolódóan.197

A sekély tálak, azaz a tányérok legjellemzőbb formáját a kihajló, lekerekített

peremű, a talp felé egyenletesen ívelő profilú edények adják. Meglehetősen uniformizált

formáról van szó, hasonló méretekben fordultak elő. A legkisebb 18 cm-es, a két

legnagyobb pedig 24 cm-es peremátmérővel rendelkezik. Kissé kilóg a Kat. 140-es tál,

amelynek pereme nem azonos módon lekerekített és fala sem egyenletesen ívelt, mégis

a sekély tálak közé sorolható. Analógiát Novaesium tányérformáival,198 Zalalövő

anyagával,199 illetve Szombathely-Olad-Aranyos-vízi-dűlő leletanyagával kapcsolatban

lehetséges felfedezni.200 Bruckner a korábbi kutatások alapján felveti, hogy a vastagabb

darabok akár fedőként is funkcionálhattak, ez nem tételezhető fel darabjainkról.

196 PETZNEK 1998, Taf. 49, 981. 197 Salla városában előforduló forma: MÓCSY ET AL. 1976, Abb. 28, 6; 37.11.; Brigetio fazekastelepéről is több hasonló darab származik BÓNIS 1979, Abb. 8, 9-10., 13.; 9, 2. 198 BRUCKNER 1975, 92; Taf. 45, 4. 199 MÓCSY ET AL. 1975, Abb. 13, 15-16. 200 MÁTYÁS 2006, 180; 4. tábla 4.



Egyetlen galléros peremű tálunk (XVI. tábla 11.)előfordulása a leletanyagban

egészen kivételes volt. Hasonló peremkiképzésű, illetve soványítású edény nem

jelentkezett. Felülete fényes volt, és vörös festés nyomai látszódtak rajta, bár erősen

kopottnak lehetett mondani. A perem hornyolásának példájára és a formára jó analógiát

Brigetióból találtam.201

Táljaink meglehetősen általános formavilágából nem lehetséges datálásra alkalmas

következtetésekre jutni. A Brigetióból citált formák a Hadrianus-kort megelőzően is

általánosak voltak, ahogy azt Salla néhány példáján láthattuk.

4.10. Fedők – XVII. tábla

A hombárok kapcsán már említettem, hogy gyakorta fordulnak elő fedők a római

kori leletanyagokban. Nem túl változatos formában jelentkeznek, többségében

szögletes, kissé

megvastagodó perem,

esetleg lekerekített

lezárású profilálás

jellemzi őket.

Leletanyagunkban

sincsen másképp,

mindkét típus

előfordul.202

Lelőhelyünk fedőit a

hangsúlyos, tetejükön

kiszélesedő fedőgombok jellemzik (XVII. tábla 1, 8-9.). Egyik példányunk teljes

profilját ki lehetett rajzolni, ez egy megvastagodó, viszonylag szögletesen lezárt

peremet és egyenletesen emelkedő edényfalat rajzol ki (XVII. tábla 1.). Egyik

fedőnkön seprűs díszítés is megjelent (22. ábra), az oladi lelőhelyhez hasonlóan.203

Leggyakoribb peremátmérő a 18-22 cm közötti tartományba eső, de a 22-26 cm

közötti peremátmérők is jelentős mértékben képviseltetik magukat. Ez felveti a kérdést,

hogy hombárok fedésére szolgáltak-e fedőink.

201 BÓNIS 1979, Abb. 15, 14. 202 Szögletesen lezártakhoz ld. XVII. tábla 1, 3-4, 7.; lekerekített lezárású darabokhoz ld. XVII. tábla 2, 5-6. 203 MÁTYÁS 2006, 11. tábla 3.

22. ábra – fésűs díszítés fedőn (Nemesbőd-Irtásdűlő)



A kerámiaanyag összegzése

Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyén a római kori megtelepedés jellegzetes

kerámiaformái majdnem mind megjelentek. Az importkerámia viszonylag alacsony

száma, a kézzel formált kerámiák teljes hiánya is árulkodik a helyi berendezkedésről.204

Az importkerámiákat néhány galliai és germaniai sigillata és egy Dressel 2/4-es

amphora képviseli. A terra sigillaták időben a Claudius-kor és a Hadrianus-kor eleje

közé tehetőek, illetve két példány legkorábban a késő Antoninus-korra, de inkább a

Severus-kor kezdeti időszakára tehető. Ezek a kerámiák adják a lelőhely datálásának

gerincét, ugyanis kontextusból csupán egy első századi as került elő,205 az is Claudius-

kori, itáliai reliefdíszes sigillatával. Az amphora alapvetően általánosan elterjedt a

Borostyán-út menti lelőhelyeken és a római életmód egyik indikátora lehet. Amphora-

típusunkat ahogy azt már láttuk, az első század végéig használták.

Alapvetően korai házikerámia-típusok jelentkeztek a lelőhelyen, amelyeket a La

Tène fazekashagyományokhoz köthetünk. Ezek szintén datáló értékkel bírnak,

legkésőbb a második század közepére tehetőek és alapvetően bennszülött kapcsolatokra

mutatnak. Valószínűleg egy helyi közösség fazekastelepén készültek, onnan kerültek a

lelőhelyre.206 Mindössze egy grafittal soványított kerámia (XXVII. tábla 10. kép)

került elő a kútból (OBNR 50). Ez szintén korai időszakra mutathat, ugyanis ez a

soványítási mód a kelta népességnek volt sajátja.

A római típusú házikerámiák a helyi, Savaria-környéki korai kerámiaspektrumba

minden szempontból beilleszthetőek. A hombárok, fazekak, korsók, tálak analógiáit ha

nem is a savariai temetőkben, de a város körüli vidéki telepek anyagában mind

megtaláljuk. A fazekak esetében a háromszög átmetszetű peremprofilok – ahogy azt

fentiekben említettük – szintén Pannonia nyugati területére jellemző, közkedvelt forma.

A korsóknál egy kivételtől eltekintve hasasodó korsóformák a jellemzőek. Tányérjaink

szintén a korarómai időszakra tehetőek. A caccabusok egyike szintén egy korábbi

formakincset mutat. A háromlábú edények általában a telepanyagokban jelentkeztek

nagyobb számban, lelőhelyünkön is előfordult néhány példány, ezeket valószínűleg a

második század közepéig használták a tartomány nyugati területén.

204 A kerámiaanyag edénytípusonkénti megoszlását ld. 50. oldal diagramja. 205 ld. „Érmek” fejezet 206 GABLER 1996-97, 257.



A házikerámiák formai jegyeik alapján tisztán római ízlésvilágú leletanyagra

mutatnak, amelyen a késővaskori hatások nem érződnek – az S-profilú tálak, a kézzel

formált kerámiák teljességgel hiányoznak. Miután lelőhelyünkről sem edényégető

kemence, sem rontott edény töredéke nem került elő, a helyi kerámiagyártást a feltárt

területen, vagy annak közvetlen környezetében kizárhatjuk.

Mindezek alapján – a szórványként jelentkező reliefdíszes sigillata, a kérdéses

műhelyű feliratos terra sigillata tál és a feltárt terület északi traktusában előkerült Drag.

32-es tálat leszámítva – nemcsak a lelőhely házi-, hanem importkerámiái is legkésőbb a

második század utolsó harmadára, legkorábban pedig a Claudius-korra keltezhetőek, de

jóval inkább a századfordulóra és az azt követő két évtizedre mutatnak. A provinciális

edények gyártása nem a lelőhelyen történt, valamilyen külső forrásból kerülhettek a

lelőhelyre. Az asztali kerámiák, a terra sigillaták alacsony száma és a római életmódra

utaló kerámiák – dörzstálak, mécsesek, füstölőtálak hiánya, illetve az egyetlen

amphorához köthető töredékek arra mutatnak, hogy alapvetően egy gazdasági

rendeltetésű településrészt tárt föl az ásatás, ahol a korsók, tálak (tányérok és

caccabusok), és kisméretű fazekak fedezték a mindennapi életvitel – főként az étkezés –

igényeit.

Edénytípus Összes töredék darabszáma

Százalékos eloszlás

Hombár 439 29,13% Fazék 510 33,84% Korsó 348 23,09% Tál 138 9,16% Fedő 57 3,78% Importkerámia 15 1,00%

Kerámiaanyag edénytípusonkénti megoszlása

Nemesbőd-Irtásdűlőn

Hombár29%

Fazék34%

Korsó23%

Tál9%

Fedő4%

Importkerámia1%

Hombár

Fazék

Korsó

Tál

Fedő

Importkerámia



5. Üvegek

Üvegleletek nagyon alacsony számban kerültek elő lelőhelyünkön. Mindössze két

töredék érdemel említést. Egy kisméretű, illatszeres fiola aljtöredékét (23. ábra) lehet

számba venni, amelyet

Barkóczi László a korai, 2.

század eleji darabokhoz

sorol.207 Fiolánk a kút (OBNR

50) fiatalabb betöltéséből

származik, nem egy hasonló

tárgyat ismerünk Savaria

környékéről (BARKÓCZI 1988,

XVII tábla 211.).208

A fenti fiolán kívül a feltárt

terület távolabbi feléből, egy

Severus-korra keltezhető

kemence (OBNR 3)

betöltéséből ismert ablaküveg fragmentuma (XXVII. tábla 11. kép). A töredék mellett

számos kisebb méretű üvegdarabka feküdt. A leletek tükrében kérdéses, hogy milyen

funkcióval bírhatott a kemence.

6. Vasleletek - XVIII-XIX. tábla

A hamvasztásos sír (OBNR 30) különböző részeiről egy kisméretű ládika vasleletei

kerültek elő. Valószínűleg egy felülről nyitható, kisméretű szegecsekkel összeerősített

faládikát rekonstruálhatunk a leletek alapján. Figyelemre méltó, hogy két kétosztatú és

egy egyosztatú zsanér (XVIII. tábla 1-3.) került elő, amelyek méretben és

kiképzésükben azonos típust képviselnek. A kétosztatú zsanérok valamelyikével az

egyosztatú biztosan egy egységet alkotott. Egyik kétosztatú zsanérhoz a faszerkezet

hozzákorrodált, a rögzítő szegecsek szintén megvannak. A zsanértípusnak nyelv-

formájú, illetve háromszög alakú pánttal ellátott bronz megfelelőit Magdalensbergről

207 BARKÓCZI 1988, 118. 208 Temető anyagból is nagy számmal kerültek elő az illatszeres fiolák Savaria környékén: pl. MÓCSY 1954, 9. kép 39, 13.; 13. kép, 60, 6.; BUÓCZ 1961, 10. kép, XXXI, 5.; MEDGYES 1984, XX. Tábla, 6.

23. ábra – illatszeres fiola aljtöredéke (Nemesbőd-Irtásdűlő)



ismerjük.209 Feltehetően a karika és a kisméretű szeg is a ládika vasalásaihoz tartozott.

Kérdéses, hogy a halotti máglyára az elhunyt maradványaival együtt, vagy később

helyezték a ládikát. Mivel a zsanérok és a többi vaslelet megtartása a körülményekhez

és a korrózióhoz képest jónak mondható, feltételezhetjük, hogy a máglya leégését

követően került a sírba.

Műhelyünk (OBNR 54) kavicsos padlójáról került elő egy ún. irtókapa (XVIII.

tábla 6.). A szerszám vaskos, téglatest formájú, négyzetesen lezárt köpűben végződő,

enyhén a nyél felé hajló, töredékes, ívelt pengéjű. A nyéllyuk kör alakú. Hasonló

szerszámokat viszonylag nagyobb számban tart nyilván a régészeti kutatás, azonban

példányunkkal azonos lezárású eszközök a régészeti közlésekben ritkábban fordulnak

elő. Gaál Attila210 és Basticz Zoltán211 szolgál jó párhuzammal darabunkhoz. Gaál Attila

még nem tesz lényegi különbséget a tarajosan hosszított, majd összekovácsolt köpűjű

darabok és a tárgyalt eszköztípus között.212 Legutóbb az említett Basticz Zoltán közölte

a nyél síkjára merőleges, a nyél felé kisebb, vagy nagyobb mértékben ívelő –

egypengéjű szerszámok rövid összefoglalását.213 A vaseszközök funkcióját alapul véve

irtókapa, csákánykapa, szalukapa elnevezésekkel találkozunk. Tárgyunkat irtókapának

határozza meg, kiszélesedő, ívelt pengéje és masszív köpűje – specializálódott formája

miatt. Mezőgazdasági funkciója a nemkívánatos aljnövényzet irtása, illetve a kötött talaj

lazítása lehetett.214 Feltételezhetjük, hogy erős köpűje alkalmas volt a felkapált föld

porítására, esetleg a tarackok szétverésére. Bár hangsúlyozza, hogy állításának

alátámasztására nem tud kiterjedt anyaggyűjtő munkát csupán néprajzi párhuzamot

felmutatni, a funkcionális eltérés az általa szalukapának, illetve csákánykapának

nevezett eszköztől valóban feltételezhető. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági

művelésben kell eszközünk funkcióját keresnünk. Általában telepanyagokhoz

kapcsolódóan közlik eszközünket. Basticz Zoltán publikált egy példányt

Eszteregnyéről,215 illetve Müller Róbert egyet-egyet Keszthely-Fenékpusztáról és

Zalaszentmihályról.

A víznyerő gödör melletti gödrök egyikében (OBNR 60) egy kulcs (XIX. tábla 7.)

őrződött meg. Felső része sérült, letörött, tolla ép, formája az egész római koron 209 DEIMEL 1987, Taf. 88, 2. 210 GAÁL 1996, VII. 3. 211 BASTICZ 2008, 1. kép 3. 212 GAÁL 1996, 193. 213 BASTICZ 2008, 179-180.; Basticz Zoltánt megelőzően Müller Róbert foglalta össze a kapatípusokat (MÜLLER 1982, 451-465.) 214 BASTICZ 2008, 180. 215 BASTICZ 2008, 1. kép 3.; Kat. 1.5.; MÜLLER 1982, Kat. 421, 1707.



keresztül általánosan elterjedt volt, emiatt datálhatatlan. Számos telepanyagban fordul

elő.216 Gáspár Dorottya217 rendszerében a Typ. 1 Var. 2. E/F típusba sorolható annak

ellenére, hogy a tollrész fogazása hiányzik.

Valószínűleg mindennapi használatra készült az a felső állású illesztőtüskés kés

(XIX. tábla 8.), amely pontosan datálható a Claudius-korra, mellette itáliai reliefdíszes

terra sigillata, illetve egy első századi as feküdt. A penge enyhén hajlott, felső gerince

kissé megvastagított, nyelét réz szegeccsel fogták össze. Késünk biztosan nem a

mezőgazdaságban volt hasznosítható, erre formája is utal.218 Talán beszédes lehet, hogy

hasonló kés Germaniában, katonai közegben is előfordult.219 Pannoniából is kerültek elő

nagyobb számban vaskések, ezek formája azonban jelenlegi darabunktól némileg eltér.

Szórványleletként Komárom-Esztergom megyéből közöltek néhány hasonlóan kissé

ívelt gerincű darabot.220

A lelőhelyről két darab, szinte azonos méretű nyolcas alakban meghajlított lánc

szemei (XIX. tábla 9-10.) kerültek leltárba. Római kori depóleletekben, villatelepülések

leletanyagában gyakori hasonló leletek előfordulása.221 Nem összetévesztendőek

darabjaink az ekehúzó láncokkal, ezekhez képest ugyanis sokkal kisebb méretben

jelentkeznek.222

Egy hurkos végű szeg (XIX. tábla 11.) is előfordult a vasleletek között. Kortalan

típus, amely széles körű felhasználására volt lehetőség, a sasszegekkel lehetséges

rokonítani, azoktól csak a szár kiképzésében térnek el. Szintén jellemző lelete a római

kori vaseszközöknek.223

Esetlegesen poncolóként lehetne meghatározni azt az erősen töredékes vaseszközt

(XIX. tábla 15.), amelyet a kút betöltésében találtak. Sajnos rossz megtartása csak

feltételezésekre ad lehetőséget.

Lelőhelyünk leletei között a vasszegek is előfordultak (XIX. tábla 12-14.). Ez a

tárgycsoport a római kori telepanyagok állandó szereplője. Nemesbőd-Irtásdűlőn

216 többek között egy szinte azonos darab került elő Páty-Malomdűlő lelőhelyről OTTOMÁNYI 2007, 156. kép 8. 217 GÁSPÁR 1986 218 a mezőgazdaságban használt késtípusokhoz ld. MÜLLER 1982, 505-526. 219 CZYSZ 2003, Taf. 31, B561. 220 LÁSZLÓ 2009, 3. tábla 2. 221 nyolcas alakban meghajlított láncok: GAÁL 1982, 4. kép 6.; PALÁGYI 2000, 7. ábra 3-5.; MÜLLER 1982, Kat. 247, 474-475. 222 Általában a 10 cm hosszúságot meghaladó, két nyolcas és egy karikából álló háromtagú láncokat szokás az ekehúzó láncok közé sorolni PALÁGYI 2000, 22.; jelenlegi láncszemeink mindössze 4 cm hosszúságúak. 223 GAÁL 1982, 78; 5. kép 9.



nagyon alacsony számban kerültek elő, csupán három felismerhető darab került leltárba.

Ezek közül az egyik (XIX. tábla 14.) a fej alatti bordázottság miatt akár újkori is lehet.

A rövidebb szárú, félgömbös fejű darab valószínűleg látható helyen foglalt helyet, fa

összeerősítésére szolgált.224

További két tárgyunk (XIX. tábla 15-16.) funkciója és meghatározása bizonytalan.

Félgömbös tárgyunk akár pajzs umbója is lehetne, azonban töredékessége miatt ez nem

megállapítható. Másik vasleletünket vélhetően pántként lehet azonosítani, bár

rögzítésnek nyoma nem maradt rajta.

224 SCHALTENBRAND 1996, 187.



7. Bronzleletek - XX-XXI. tábla

Lelőhelyünk tárgyi bronzanyaga többségében fémkereső segítségével került

feltárásra, kevés származik régészeti kontextusból. Az utóbbi tárgyakat célszerűnek

láttam előbb tárgyalni.

A lelőhely kútjától északra fekvő szabálytalan alakú folt (OBNR 62) felszínéről

került elő egy bronz tárgy gömb formájú töredéke (XX. tábla 1.). Bővebb információ

nem adható róla, valószínűleg viseleti tárgyhoz tartozott.

Bár pontos lelőhelye nem azonosítható,

de a feltárás Ny-i metszetfalából került elő

az ásatás egyik legszebb bronztárgya, egy

hengerpalást testű kolomp vagy csengő

(XX. tábla 2.; 24. ábra). A kolomp teste

szinte teljesen ép, csupán nyelve korrodált

el. Római eredetét biztosra lehet venni a

lelőkörülmények és a fellelhető analógiák

alapján. Magdalensbergről225 és Arae

Flaviaeből226 szinte megegyező méretben

kerültek elő hasonló példányok. Martha

Deimel a típust a Kr. e. 1 sz.-tól a Kr. u. 1

századra datálja.227 Valószínűleg

példányunkat az első század végére tehetjük. Feltehetőleg lószerszám részét képezte,

akár apotropaikus szerep is társulhatott a tárgytípushoz.228

Az első század második felére és a második század első évtizedeire tehető kút

(OBNR 50) idősebb rétegéből került elő a párhuzam nélküli bronz karperec (XX. kép

4.). Spirális kapocsrésze a római karperecek lezárásánál köszön vissza, azonban két-

gömbös díszítménye analógia nélküli.

A víznyerő gödörhöz kapcsolódó gödör (OBNR 59) betöltéséből került elő egy

egygombos erősprofilú fibula (XX. tábla 3.). A ruhakapcsoló tűje és tűtartója sérült, a

tárgy erősen korrodált, lehetséges, hogy megégett. Spirálszerkezete kétrészes, négy-

225 DEIMEL 1987, Taf. 86, 6. 226 PLANCK 1975, Taf. 36, 1. 227 DEIMEL 1987, 325. 228 DEIMEL 1987, l 95.

24. ábra- bronz kolomp (Nemesbőd-Irtásdűlő)



négy csavarulatos, felül húrozott. Húrrögzítője keskeny és kampós. Meglehetősen

kisméretű darab (4 cm hosszú). W. Jobst alapján229 a kempteni 4-es típusba (A 70)

sorolhatjuk, a formacsoporton belül is a kétosztatú spirálszerkezetű, négyzetes, széles

tűtartójú darabok közé. A forma leginkább Pannonia és Noricum területére jellemző, a

késő Flavius-kortól a második század harmadik negyedéig széles körben elterjedt.230

Nagyobb méretű rokona Sárvárról, szórványként ismert. Közelebbi datálására Gabler D.

sem vállalkozott.231 Keltezése részben egybeesik a víznyerő gödörhöz (OBNR 42)

kapcsolható időhorizonttal, amelyet döntően egy dél-galliai terra sigillata tál

oldaltöredéke határoz meg.232

A lelőhely melletti szántón, fémkeresővel szórványként került elő egy fibula feje

(XXI. tábla 5). A felülhúrozott 3-3 csavarulatos rugószerkezet széles tokban fekszik. A

rugószerkezet közepén egy kereszt irányú vas rögzítő futhatott, amely köré a bronz

rugót feltekerték, ennek korrodált maradványai még látszanak a rugóban. A fejen

látható díszítés nagy számban fordul elő a korai női szárnyasfibulákon, Noricumban és

Pannonia területén egyaránt.233 Emellett a kétgombos erősprofilú darabokon is

megjelenik.234 A fejen megjelenő ék alakú minta és a felülhúrozott, fedőlappal védett

rugószerkezet, illetve a fej kisebb mérete egyaránt a kétgombos erősprofilú fibulák közé

utalja a töredéket.

A kétgombos erősprofilú fibulák késő La Tène formákból fejlődtek ki

időszámításunk kezdetén Pannonia és Noricum területén.235 Előfordulásuk Pannonia és

Noricum területén a leggyakoribb, és a női ruházat tartozékaként párban hordták.236

Darabunkat fejkiképzése alapján a kétosztatú spirálszerkezetű fibulák közé lehet

sorolni. Johann Garbsch művében szintén számos példa akad a típusra. Fibulánkat

rendszere szerint talán az A236 h típusba lehetne sorolni.237 A kétosztatú

spirálszerkezetű darabokat az első század végétől a markomann háborúkig lehetséges

datálni.238

229 JOBST 1975 230 JOBST 1975, 34. 231 GABLER 1996-97, 255-256. 232 vö. „Importkerámia - terra sigillata” fejezet 233 GARBSCH 1965, 49-79. 234 GARBSCH 1965, 26-49.; PEŠKAŘ 1972, 74-76; Tafel 4-8.1-2. 235 ALMGREN 1923, 109. 236 PEŠKAŘ 1972, 75. 237 GARBSCH 1965, 37-39. 238 PEŠKAŘ 1972, 76.



A noricum-pannoniai női viselet jellegzetes tartozéka a szórványként előkerült, a

német szaknyelvben „Riemenzungen”-ként jelölt239 az illesztőrésztől eltekintve ép

szíjvég veret (XXI tábla 6.). A női övek has-oldali részén, a lelógó bőrszíjra voltak

kettesével felerősítve.240 La Tène eredetre mennek vissza, jelen darabunk azonban már a

római kori fejlődést mutatja, ugyanis a korai darabok lezárása még gomb-szerű volt,

nem csavaros.241 Garbsch típusunkat az R3-as kategóriába sorolta, amelynek a

háromosztatú, végén csavaros díszű, középen hatszög átmetszetű darabok tartoznak.

Igaz lelőhelyünk veretének középső része nyolcszögű profilálással jelentkezik,

mindenképpen ehhez a típushoz kell kötnünk kialakításának minőségét tekintve is.

Főként a Borostyán-út mentén gyakori lelet. Nem egy darabot jegyzett fel

Poetovioból.242 Jellegzetes az illesztőrészen gyakran megjelenő öltésmotívum, amelyet

szintén késő La Tène hagyomány továbbélésének feltételeznek.243 Az öltésmotívum

darabunk egyik oldalán szintén megtalálható.

Garbsch az Augustus-kortól egészen a Hadrianus-korig teszi az R3-as típus

jelenlétét Noricum és Pannonia területén.244 Ennek ellentmond némileg Deimel, aki a

magdalensbergi példányok kapcsán Augustus-kori datálást javasol az R3-as típushoz.245

Valószínűleg ez a keltezés nem lehet érvényes darabunkra, de mint hangsúlyoztuk,

mindenképpen egy viszonylag korai – első század végi, második század eleji –

datálással kell számolnunk tárgyunk esetében.

Szíjvég veretünkön kívül a viseleti tárgyak között kell megemlítenünk a terület

egyik legszebb leletét, a pontos párhuzam nélküli, rómainak meghatározható opus

interrasile technikával készült szíjveretet (XXI. kép 7.). A tárgy áttört része nem

gyakori, de pelta-motívumú lezárása előfordul hasonló munkákon.246 Sellye Ibolya első

kategóriájába sorolható a veret, ugyanis domború felületű kontúrvonalakkal dolgozik és

keretbe foglalva, öntéssel készült.247 Az áttört veretek eredetét a La Tène fémművesség

ízlésvilágának továbbélésében szokták keresni, párhuzamba állítva az email-díszítéssel.

Mindkét díszítési technika a fény-árnyék hatások kiemelésére szolgált.248 A technika

eredete kérdéses Pannoniában, de az egyedi öntőminták alapján talán el lehet vetni, 239 GARBSCH 1965, 104-106. 240 GARBSCH 1965, Abb. 58. 241 DEIMEL 1987, 77. 242 GARBSCH 1965, 105-106. 243 DEIMEL 1987, 77. 244 GARBSCH 1965, 105-106. 245 DEIMEL 1987, 77. 246 A felhozható analógiákat az alábbiakban majd ismertetem. 247 SELLYE 1970, 72. 248 SELLYE 1969, 522.



hogy az 1. sz. végén, 2. század elején felértékelődő dunai kereskedelmi útvonalon

érkező galliai kereskedőknek köszönhető a stílus megjelenése.249

A tartományban több helyen folyt az áttört díszű veretek gyártása, többek között

Brigetióban és Arrabonában is. Ezen területeken jelentős, magas szervezettségi szinten

élő bennszülött lakossággal az Azalival számolhatunk.250 Kérdéses, hogy a Savaria-

környéki területeken létezett-e a római korban is továbbélő, a helyi bronzművességre

nagy hatással bíró bennszülött lakosság, amely felvethetné övveretünk helyi eredetét.

Ennek a kérdésnek a tisztázása kimeríti jelen dolgozat kereteit.

Ahogy azt a fentiekben jeleztem, szíjveretünk a téglalapba foglalható, áttört díszű,

domború, öntött veretek közé illeszthető. Peltára emlékeztető lezárása nem idegen a

téglalap formájú római opus interrasile munkáktól.251 A 2. század közepétől a 3.

században is előfordulnak az áttört övveretek katonai öveken. Általában a legionárius

fegyverzethez tartozó tőrfüggesztő övre voltak felerősítve, a keltizáló, négyszögletes,

áttört veretek. Ezt egy fontos övgarnitúráról Neuburg-Zauschwitz-típusnak szokás

nevezni. Ehhez a formakincshez tartozó övek a Közép-Duna-vidéken elterjedtek, és a

téglalap formájú tagok mindegyike darabunkhoz hasonló pelta-motívummal zárul.252

Kérdéses, hogy ehhez az öv-típushoz lehetne sorolni veretünket, ugyanis pontos

analógia alapján időszakhoz sem lehetséges biztonsággal kötni. Nem lehet kizárni

pannoniai, akár még savariai eredetét sem. Ha pannoniai eredetét valószínűsítjük,

lehetséges, hogy Arrabonából, esetleg Brigetióból származhat, ugyanis lelőhelyünk a

fentebb ismertetett Savaria-Bassiana-Arrabona útvonal közelében fekszik.

Szintén szórványként került leltárba egy kisméretű tárgy (XXI. tábla 8), amelyet

szegecsként, esetlegesen kisméretű szíjelosztóként lehetett értékelni.

Két darab bronz karikagyűrűnk keltezésre és korszakolásra is alkalmatlan, azonban

a terület intenzív római kori megtelepedése miatt római korinak határoztam meg.

Méreteikben szinte azonosak, kiképzésük is tökéletesen megegyezik egymással, csupán

vastagságukban térnek némileg el egymástól. Az egyik példányon (XXI. tábla 10-11.) a

belső oldalon karcolt díszítés, esetleg felirat látszik. Keresztmetszetük ovális.

Egy kisméretű veret (XXI. tábla 9.) is leltárba került, amely valószínűsíthetően

email-berakással volt díszítve.

249 SELLYE 1969, 521-522. 250 SELLYE 1970, 70. 251 SELLYE 1941, XXI. tábla 7. 252 FISCHER 2012, 62-64; Abb. 4.



8. Érmek253 - XXII-XXIII. tábla

Lelőhelyünkről egyetlen esetben lehetett azonosított régészeti objektumból,

fémkereső segítsége nélkül érmet leltárba venni. Egy gödör (OBNR 49) betöltéséből

került elő, előlapján szakálltalan – valószínűsíthetően Claudiust – ábrázoló bronz as

(XXIII. tábla 4.). Talán egy „R” és egy pontsor is kivehető az érmén. Pontosabban nem

meghatározható éremkép és körirat. A hátlap teljesen olvashatatlan.

A fémkeresős kutatás további hét érmét jelzett, kettő közülük a feltárt területen

belülre esik. Egyik egy as (XXIII. tábla 7.), amely a 39. ismeretlen korú objektumtól

északra került elő, jelenségszegény területen. Éremkörirata és elő-, illetve hátlapja

erősen sérült, egy császárné és egy paterát, illetve bőségszarut tartó istennő

perszonifikációja kivehető rajta. Hátlapján S(enatus) C(onsulto) felirat látszik, a

második századra tehető. További as feküdt a kút (OBNR 50) és a víznyerő gödör

(OBNR 42) közötti területen (XXIII. tábla 8.). Előlapján a császár sziluettje, hátoldalán

semmi sem fölismerhető. Az 1-3. század közé keltezhető.

Szórványként további öt érem, a feltárt területtől keleti irányban, a szántásban került

elő. Az érmek egy vonalban jelentkeztek, a keleti határoló árok (OBNR 4) vonalán

kívül. Ezek között egy Traianus dénár (XXII. tábla 2.) volt pontosan meghatározható

(RIC 184). Emellett egy Vespasianus dénár előlapja és körirata volt viszonylag ép

(XXII. tábla 1.). Hátlapján trónon ülő perszonifikáció látszik. Egy Domitianus

dupondius (XXIII. tábla 5.) volt a legkorábbi azonosítható rézérmünk. Valószínűleg

egy sugárkoronás éremkép lehetett, hátulján VIRTVTI AVGVSTI felirattal, amely talán

a RIC 706-tal azonosítható. Hadrianus as-a (XIII. tábla 6.) mellette feküdt. A

legkésőbbre tehető érem egy antoninianus (XXII. tábla 3.) töredék volt.

253 az érmek meghatározásában Redő Ferenc segített



9. Cölöpépítmények Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhelyén

A régészeti lelőhelyen két cölöpszerkezetű épületet lehetett azonosítani. Az

objektumokkal kiemelt helyen kell foglalkoznunk, ugyanis a vidéki közegben előkerülő

fakonstrukciók összefoglaló gyűjtése Pannonia esetében még nem történt meg, ezért

értelmezésük problematikus. A pannoniai villák kapcsán főként a kőből épült központi

lakóépületek meghatározása történt meg, fakonstrukciókkal főként a bennszülött

továbbélés és a katonai táborok kapcsán találkozunk. Vidéki közegből nem egy

cölöpszerkezetes építményt ismerünk, de ezek többsége földbe mélyített objektum

volt.254 Igaz lelőhelyünkön a gépi humuszolás elvihette a gödörlakások nyomait, de

jelen esetben valószínűleg másra kell következtetnünk. Miután az őslakossághoz

köthető régészeti leletanyag nem került elő, tisztán római koncepció szerint épült,

gazdasági rendeltetésű cölöpszerkezetes épületekről beszélhetünk.

Építményeink értelmezése szempontjából mindenképpen elengedhetetlen, hogy az

eddig feltárt és publikált pannoniai felszíni cölöpszerkezetes épületeket csak néhány

példán keresztül áttekintsük.

Az esetek többségében a régészeti jelenségek alapján a faépítmények funkciója nem

meghatározható, leginkább a kőbe átépítést követően van lehetőség a korábbi

építmények rendeltetésére visszakövetkeztetni.255 Katonai közegből ismertek a legjobb

példák az igazolhatóan római koncepció és igények szerint épített cölöpszerkezetes

építményekre. Különös figyelmet érdemelnek a fából épült katonai horreumok,

gabonaraktárak. Ezek összegyűjtése, rendszerezése és hipotetikus rekonstrukciója

főként a britanniai lelőhelyek kapcsán történt meg.256 Legújabban városi közegből,

Aquincumból ismert egy cölöpszerkezetes felszíni raktárépület, amely a britanniai

példákkal mutat rokonságot.257

A cölöpépítmények a korai pannoniai villák, illetve a vicusok esetében is nagy

fontossággal bírtak, bár villák fa-periódusát csak néhány kivételes esetben sikerült

254 A teljesség igénye nélkül néhány pannoniai példa cölöpszerkezetes földbemélyített objektumhoz: Ménfőcsanak (GABLER 2003, 45. kép), Szakály (GABLER 1980-81), Páty-Malom-dűlő (OTTOMÁNYI 2007, 88., 97. kép) 255 A faépítmények időtálló kőépületekre történő átépítésére főként a katonai építkezésből ismerünk példákat. Természetesen jelen írás nem a katonai faépítkezésekre, hanem a kimondottan cölöpépítményekre koncentrál, így az őrtornyok és egyéb katonai védművek fa-periódusát nem tárgyalja. 256 MANNING 1975 257 BALÁZS-HABLE 2007



igazolni. A közelmúltban Bruckneudorf villájának,258 a mai Magyarország területén

pedig Hévíz-Egregy villájának259 sikerült feltárni a kőépítkezést megelőző fa-

periódusát. A vicusok között említhető Páty-Malom dűlő lelőhelye, ahol számos felszíni

ház volt kiszerkeszthető a régészeti jelenségek alapján. Ezek mindegyike a második

századtól egészen a harmadik századig datálható. Egyes esetekben a cölöplyukak

betöltésében vesszőfonatos mintájú paticsot találtak, amelyek feltételezhetően az épület

szerkezetére utaltak.260

Lelőhelyünkön a cölöplyukak betöltéséből patics egyetlen esetben sem került elő,

csupán néhány római kori házikerámiát lehetett hozzájuk kötni. Feltűnő, hogy a két

épület cölöplyukai meglehetősen széles aljjal rendelkeznek és a cölöpök közötti

távolság is tetemes.261 A fentebb említett cölöpszerkezetes építmények egyike sem felel

meg építményeinknek, sem formájukat, sem méreteiket tekintve. Analógiát egyedül

észak-európai, főként Gallia Belgicából származó vidéki településekről lehetséges

hozni,262 amelyek kialakulását és fejlődését a Savaria környéki terület fejlődésének és

változásának megértése szempontjából a továbbiakban részletesen kell tárgyalnunk.

A közelmúlt jelentősebb romanizációt és a vidéki villagazdaságok kiépülését célzó,

a Rajna alsó folyásának tágabb környezetét kutató program újabb eredményeket hozott

a vidéki berendezkedés kutatása terén.263 A késő vaskort követő római kori hódítást

Gallia Belgica területén nagyon kis számú gazdaság élte túl. Csupán néhány esetében

lehetséges a továbbélést biztonsággal kimutatni. A Kr. e. 2. század kis, nyitott tanyáit a

Kr. e. 1. században már zárt, árkokkal lehatárolt, egymástól szeparált tanyaépületek

együttesei váltják föl. Ezek közül a gazdaságok közül fejlődik néhány a klasszikus

értelemben vett villatelepüléssé, illetve a törzsi szinten meghagyott, a francia

terminológia alapján ún. fermes indigènes települések is létrejöhetnek a római

villagazdaságok mellett, mégis jellemzőbb tendencia a telepek felhagyása.264

258 ZABEHLICKY 2006, 356-358. 259 Bár a faszerkezetet azonosították, az boronaszerkezetre és nem cölöpszerkezetre engedett következtetni. 260 OTTOMÁNYI 2007, 166-67, 175-77. 261 A 6 cölöplyukas épület esetében 60, 70 és 80 cm, a 4 cölöplyukas épület esetén pedig 45, 50 és 60 cm között változott. A két objektum felszínrajzához ld. „A római telep központi része” térképet. 262 a továbbiakban részletesen tárgyalom a feltárt két cölöpszerkezetes építmény funkcióját és rekonstrukciós lehetőségeit 263 A VU University Amsterdam Régészeti Központjának kezdeményezésére, a tudományos kutatásért felelős holland szervezet (NWO) finanszírozásával 2006 és 2011 között folytak kutatások a vidéki településstruktúra és életmód kapcsán. A kutatás súlypontja a villagazdaságok kialakulásán és tájhasználati szerepükön volt. ROYMANS-DERKS 2011, IX. 264 HASELGROVE 1996, 165-166.; a bennszülött gazdaságok (fermes indigènes) kérdéséhez bővebb ld. BAYARD-COLLART 1996



Bár időben és területileg is nagy az eltérés Pannonia és az északi provinciák

kialakulása és lakossága között, párhuzamot lehet vonni fejlődésükkel. A római hódítás

és jelenlét alapjaiban változtatta meg a vidéki életmódot.265 A kialakuló városok,

katonai táborok előterében fekvő villatelepüléseknek volt köszönhető az állandó

gabonaellátás fenntartása, elsősorban a katonaság majd a városi lakosság számára.266 Ez

meghatározta a mezőgazdasági termelést, jóval nagyobb mennyiségű többletet kellett

felhalmozni, amely a magtárak megnövekedett kapacitásához kellett, hogy vezessen. Ez

a tendencia az északi területeken kimutatható – a késő vaskori magtárak a kora római

magtárakhoz képes jóval kisebbek.267

A vaskorban számos négy, illetve hat cölöphelyes épületet tártak fel, főként

Britanniában. Ezeket gabonatároló építményeknek határozták meg. Előnyük a

tárolóvermekkel szemben, hogy jóval könnyebben kezelhetőek, ugyanis az utóbbiak

ismételt befedése, lezárása bonyolult művelet volt.268 A négy cölöpön álló vaskori

gabonatárolók római kori továbbélése a szigetországban kimutatható volt.269 Ezért

feltételezhetjük, hogy a korarómai kori vidéki környezet gabonatároló építményei sem

voltak merőben eltérőek a négy, illetve hat cölöpös vaskori gabonatároló

konstrukcióktól.

Érdekes, miként írnak a római kori gabonatárolási metódusokról és a villagazdaság

mely részéhez sorolják a magtárakat a klasszikus auctorok:

Plin., Nat. Hist. XVIII, 73, 302.:

„…alibi contra suspendunt granaria lignea columnis et perflari undique malunt, atque

etiam a fundo. alii omnino pendente tabulato extenuari granum arbitrantur…”

Col. VI, 16.:

„Sed nos in nostris regionibus, quae redundant uligine, magis illam positionem pensilis

horrei, et hanc curam pavimentorum et parietum probamus. Quoniam, ut rettuli, sic

emunita sola et latera horreorum prohibent curculionem.”

265 a katonaság településszerkezetre gyakorolt hatását ld. az auxiliáris vicusok kialakulása (KOVÁCS 1999), illetve a centuriatio kapcsán Savaria környezetében (MÓCSY 1959, 38-39.; GABLER 1994, 380.) 266 ROYMANS 1996, 59. 267 ROYMANS-DERKS 2011, 18. 268 CUNLIFFE 1978, 227-228. 269 MORRIS 1979, 31-32.



Col. VI, 10.:

„Sed granaria, ut dixi, scalis adeantur, et modicis fenestellis aquilonibus inspirentur.

Nam ea caeli positio maxime frigida et minime humida est; quae utraque perennitatem

conditis frumentis afferunt.”

Col. VI, 9.:

„Pars autem fructuaria dividitur in cellam oleariam, torculariam, cellam

vinariam, defrutariam, fenilia paleariaque et apothecas et horrea…”

A fenti források mindegyike arra mutat, hogy ismertek voltak a föld fölött

cölöpökön álló fából készült magtárak, amelyek a villagazdaságok pars

frumentariájához tartoztak.

Fontos adalék, hogy a római

kori vidéki magtárak

összegyűjtése ugyancsak

Britanniához kapcsolódik, bár

ezek között lelőhelyünk

építményeihez pontos

párhuzamot nem találhatunk.270

Mint említettem a vidéki, civil

építmények mellett a

nagyméretű katonai magtárak is

jellemzőek voltak, de ezek jóval

nagyobb kivitelben és eltérő

technikával készültek, ugyanis a cölöpszerkezetek mellett gerendavázas formák is

előfordulnak.271

Mindezek tükrében lelőhelyünk két épületét méretük, a környező objektumok magas

számú hombártöredéke és a források információi alapján cölöpökön álló római kori

raktáraknak, esetleg magtáraknak lehetséges meghatározni. Párhuzamként Gallia

Belgicából, Párizs északi vonzáskörzetében feltárt, több évszázadon keresztül létező

villagazdaság melléképületeit lehet hozni, amelyeknél gabonatároló funkciót

270 MORRIS 1979 271 MANNING 1975

25. ábra – négy cölöpön álló tárolóépület Tevergában (Asturias) (http://www.panoramio.com/photo/35992859)



feltételeznek. Verneuil-en-Halatte korai (Augustus-Tiberius kor) fa-periódusát számos

cölöpszerkezetes építmény alkotta, mindegyikük négy és hat cölöpön állt.272 Ezek

között négycölöpös épületünk analógiája megegyező méretekkel jelentkezik (XXVII.

tábla 13. kép). Bár hatcölöpös épületünkkel megegyező párhuzamot nem ismerek,

szintén a tárolóépítmények közé sorolható.

Gabonatárolóink felépítményére nincsen régészeti adatunk, bár cölöpökön álló

épületekre a Traianus-oszlop nem is egy helyen szolgál jó példával (XXVII. tábla 12.

kép), azonban ezeket főként a dák lakosok épületeivel kell azonosítanunk. Biztosra kell

vennünk, hogy egy alapvetően fából, szegecselés és tegulafedés nélküli építményt kell

rekonstruálnunk, ugyanis ezek nagyon kis mennyiségben jelentkeztek a lelőhelyen.

Érdekes néprajzi példával szolgál az Ibériai-félsziget északnyugati területe, főként

Galícia és Asturias tartomány, ahol ma föld fölötti, négy, esetleg hat vagy több lábon

álló ún. horreók szolgálják a mezőgazdasági többlet – főként kukorica – teleltetését és

tárolását (25. ábra).273 Felépítményüket tekintve talán hasonlóak lehettek a római kori

épületeink is. Columella és Plinius szavai is érvényesek ezekre az épületekre, alulról is

éri őket a szél, létrával (v. lépcsővel) lehet elérni őket és alapvetően termény tárolására

szolgálnak.

272 ROYMANS-DERKS 2011, 78. 273 CUNLIFFE 1978, 227.



10. A feltárt objektumok bemutatása, értékelése

Lelőhelyünk nyomvonalba eső legsűrűbb római megtelepedést mutató része

csaknem egy hektárnyi területre, egy 90 x 90 m-es négyzetbe foglalható. Ennek DK-i

oldalán ÉK-i irányba tájolva a fentebb ismertetett hat (OBNR 44) és négy (OBNR 45)

cölöpös gabonatároló fekszik. Ezektől keletre és nyugatra kisebb ipari tevékenységre

mutató objektumok fekszenek. Keletre néhány gödör és egy kemence (OBNR 36)

található. Ezek egykorúsága a horreumokkal nem bizonyítható. A magtáraktól északra

azonos irányítású, fordított trapéz keresztmetszetű árok (OBNR 16) fut 15 méter

hosszúságban. Ez lelet hiányában keltezhetetlen volt. Ha a római korhoz tartozónak

tekintjük tájolása miatt, akkor paliszádfalként értelmezhetjük, gerendavázas épület nem

lehet, ugyanis egyik végén sem fordul be az alapozási árok.

A gabonatárolóktól ÉNy-ra egy 20 m széles üres tér terül el. Ennek ÉNy-i oldalán

egy cölöpsor (OBNR 78, 48, 77) ismét gabonatárolóra enged következtetni, ugyanis

tájolásában és méreteiben tökéletesen megegyezik hatcölöpös gabonatárolónkkal.

Valószínűleg túl mélyen markolták ki humuszolásnál a földet, ezért az épület további

cölöpsora hiányzik. Az ismert cölöplyukak két tagja sem túl mély (20 cm), illetve a

cölöpsortól délre fekvő munkagödör (OBNR 54) esetében a gödör szélei nem

rajzolódtak, illetve a feltárást végző Dobozi Ágnes szerint a mélyszántás nyomai is

látszódtak helyenként. Lehetséges, hogy ez szűntette meg cölöpsorunkat.

A cölöpsortól délre helyezkednek el egyik legjobban datálható jelenségeink. Egy

nagyméretű amorf gödör (OBNR 49) és attól északra a fentebb említett munkagödör

(OBNR 54). Az amorf gödörben Claudius-Flavius kori applikált díszű terra sigillata

töredéke274 és egy első századi bronz as275 feküdt. Ezen réteg fölötti betöltés egykorú a

munkagödör betöltésével. A két objektumot ezek alapján egy időben alakíthatták ki.

Valószínű, hogy a munkagödör hulladékát töltötték bele a gödörbe. Talán ez alapján a

20 m széles tér körüli objektumokat is lehetséges az 1. sz. második felére, végére

helyezni.

Egy keltező lelet nélküli, de szintén ebbe a rendszerbe kapcsolható egy ÉNy felé

tájolt földbe mélyített műhely (OBNR 52). Jellegzetessége, hogy a földbe mélyített

munkatér szélén padka fut körbe, a bejárati rész ÉNy-ra nézett. Hozzá tartozónak kell

274 ld. „Importkerámia – terra sigillata” c. fejezetet 275 ld. „Érmek” c. fejezet



tartanunk a mellette elhelyezkedő tüzelőgödröt (OBNR 33) is, amely a humuszolási

felszín fölött jelentkezett. Lehetséges, hogy nagyobb kiterjedésű jelenség volt, akár

kemence is lehetett. A műhely fedéséről nem lehet tudni semmit, cölöplyuk nem került

elő mellette. Kavicsos padlójáról került elő a vasak között ismertetett irtókapa.

Lehetséges, hogy nem ipari funkcióval rendelkezett, hanem mezőgazdasági eszközök

tárolására szolgáló raktár volt, ezt természetesen csak az irtókapa és a gabonatárolók

közelsége indokolná.

A műhelytől északra egy közel egyenlő távolságra fekvő K-Ny irányú cölöpsor

(OBNR 79, 28, 70, 23, 67) választja el a fentebb ismertetett teleprészletet a

víznyerőktől.276 A cölöpsortól északra egy négyzetes alakú római kori beásás (OBNR

41) jelentkezett, értelmezése problémás, foltja alapján nem lehet pontosabb képet

vázolni róla. A beásástól északi irányban egy korarómai kút (OBNR 50) maradványai

kerültek feltárásra. A kútból került elő a lelőhely római leletanyagának több mint fele. A

kútnak fa szerkezetét tölgyfából készítették, valószínűleg a talajvíz ingadozások

következtében meglehetősen rossz volt megtartása. Betöltése két fázisban történhetett,

tetején Domitianus-kori reliefes terra sigillata277 került elő. Bár pontosabb keltező

értékkel nem bírnak a La Tène fazekashagyományra visszamenő – a kút betöltésének

mindkét rétegéből előkerült – kerámiatöredékek, de egy korai, 1. század végi, 2. század

eleji periódust sejtetnek. Legkésőbbi keltezési lehetőséget a 2. század közepéig szállított

Dressel 2/4-es amphora töredékei nyújtanak,278 illetve egy kérdéses korú terra sigillata

tál talpgyűrűs töredéke, amely akár rheinzaberni áru is lehet.279 Ez legkorábban a

markomann háborúkig kitolná a kút keltezését, de a lelőkörülmények inkább egy itáliai

Consp. 39/40-es tálra mutatnak, bár ettől néhány apró részletben eltér. Természetesen a

töredék pontos keltezése elengedhetetlen volna a megnyugatóbb datáláshoz, azonban a

datáló töredékek legnagyobb része az első század második felére, a második század első

évtizedeire tehető.

A kút mellett a kút betöltésével azonos korú, azzal szerves egységet képező

hulladékhalmot (OBNR 73) tárt fel a kutatás. A halomban számos kerámiatöredék

fordult elő, a fent említett amphora füle is itt feküdt.

276 A kelet-nyugati irányú cölöpsorról a továbbiakban lesz még szó. 277 ld. „Importkerámia – terra sigillata” c. fejezetet 278 ld. „Importkerámia – amphora” c. fejezetet 279 a terra sigillata töredék a kút melletti hulladékhalomból került elő, a kút és a halom anyaga biztosan összetartozik, egykorú



A kúttól északra kútszerkezet hiányában víznyerőként (OBNR 42) meghatározható

jelenség került elő. Nagy mennyiségű leletanyaga rétegenként elvált, nem keveredett,

valószínűsíthető, hogy két időszakban történt feltöltődése. Érdekesség, hogy egyáltalán

nem került elő az objektumból későkelta behúzott peremű tál, de emellett a közeli kút

betöltésének minden kerámiaformája jelentkezett. A víznyerő mellett egy teljesen fel

nem tárt gödörkomplexum is lehetett, amelynek két tagja lett regisztrálva (OBNR 59,

60). A jelenség együttes keltezéséhez az egyik gödör (OBNR 59) kempteni 4-es típusú

fibulája segíthet,280 ugyanis ez az objektum adatolhatóan összetartozott a víznyerővel.

Emellett a víznyerő betöltéséből egy Drag. 18-as tányér érdemel említést.281 A terra

sigillata töredék a Flavius-Traianus korra, míg a fibula az első század végétől a

markomann háborúkig a legjellemzőbb forma. Ezért a víznyerő valamivel későbbi

időpontra mutat, mint a fentebb ismertetett kút. Lehetséges, hogy párhuzamosan nyitva

voltak, de valószínűbb, hogy a víznyerő egy későbbi periódushoz köthető.

A víznyerő, illetve kút mellett kiterjedt foltok alapján tűztek ki objektumokat

(OBNR 62, 69), ezeket kutatóárkokkal metszették át. Ezek értelmezése igencsak

problémás, mindegyik átvágásából római kori leletanyag került elő.

A kelet-nyugati cölöpsortól északra eső terület és a déli kapcsolatát a déli traktusban

található gödör (OBNR 18) betöltéséből, a kút (OBNR 50) Dressel 2/4-es

amphoratöredékeivel azonos minőségű hasi részek kerültek elő.282

Az intenzívebben jelentkező római kori jelenségeket északkelet felől egy

nagyméretű fordított trapéz keresztmetszetű árok (OBNR 4), dél felől pedig szintén egy

fordított keresztmetszetű árok (OBNR 56) határolja. Mindkét árokról lesz szó a

továbbiakban.

A keleti határoló ároktól 28 m-re egy helyben égetett hamvasztásos sír, bustum

(OBNR 30) jelentkezett. A sír az északi iránytól csupán pár fokkal tért el, betöltéséből

egy kisméretű ládika zsanérjai kerültek elő.283 Keltezéséhez csak a római kori

temetkezési szokásokból következtethetünk. Miután a bustumtól délre egy azonos

tájolású halott sírja (OBNR 31) helyezkedett el, valószínűleg a rítusváltás időszakára, a

második század közepére tehetjük sírjainkat.

A nagyméretű keleti határoló ároktól keleti irányban feltűnően jelenségszegény

terület terül el. Ilon Gábor szóbeli közlése alapján számítani kell arra, hogy számos

280 ld. „Bronzok” c. fejezet 281 ld. „Importkerámia – terra sigillata” c. fejezetet 282 ld. „Importkerámia – amphora” c. fejezetet 283 ld. „Vasak” c. fejezet



objektum megsemmisült a feltárást végző régész gondatlansága miatt, a humuszolást

ezen a területen valószínűleg túl mélyen végezték. Ennek ellenére egy viszonylag jó

megtartású kemencét (OBNR 3) és előtte fekvő munkagödrét tárták fel. Datálása a

betöltésből előkerült Drag. 32-es rheinzaberni terra sigillata284 töredéke alapján a

markomann háborúk utáni felhagyást/használatot tételezhetjük fel. Többek között

ablaküveg és kisebb méretű üvegtöredékek is jelentkeztek a betöltésben. Az objektum-

szegény keleti traktusban egy gödör került még feltárásra.

284 ld. „Importkerámia – terra sigillata” c. fejezetet



11. Nemesbőd-Irtásdűlő lelőhely értékelése (a

centuriatio és a birtok kérdése)

Lelőhelyünk értelmezése a régészeti és kultúrtörténeti adatokkal szinkronban kell,

hogy történjen. Ezért elengedhetetlen a telep viszonyát Colonia Claudia Savaria

alapításával párhuzamosan kimért centuriatióval és az ezzel összefüggő utak

hálózatával kapcsolatban megvizsgálni.285 Ebbe a rendszerbe illeszthető az eddig feltárt

római kori utak mindegye. Lelőhelyünk szempontjából ez a tájolás nagy fontosságú.

Bödőcs András beleegyezésével a rekonstruált centuriahálózatot lelőhelyünkre vetítve

számos érdekes egybeesést lehetett megfigyelni.286

A fentebb már taglalt új centuriahálózat rekonstrukció actus-beosztásával

párhuzamos vonalú a kelet-nyugati, a feltárt terület déli oldalán futó fordított trapéz

keresztmetszetű árok (OBNR 56), a szintén kelet-nyugati cölöpsor (OBNR 79, 28, 70,

23, 67), illetve az egész feltárási területen keresztül futó szintén fordított

keresztmetszetű árok (OBNR 4), amely a centuriahatáron fordul dél felé. Valószínű,

hogy az árkok birtokhatárként, vagy vízelvezetőként szolgáltak, ahogy azt a francia

példák mutatják.287 A vízelvezető funkciót a Savaria környéki patakok természetellenes

vonalvezetése is alátámaszthatja, természetesen hozzájuk képest kisebb és

jelentéktelenebb mértékben. A cölöpsor rómaisága kérdéses, de rendszerbe

illeszthetősége valószínűsíti, hogy a feltárt római birtokon belüli lehatárolásra, belső

osztásra szolgált. Hasonlóra példát nem találtam, de összefüggése a lelőhely

objektumaival kétségtelen. A cölöpsortól északra római kori ipari, gazdasági objektum

nem fekszik, csak a két víznyerő található a területen, az összes fontosabb jelenség a

cölöpsortól délre terül el.

Érdekes párhuzam, hogy a Verneuil-i villa egy Augustus-kori árokrendszerrel (300

x 150 m) keretezett területen jött létre. Egy nagy nyílt tér körül egy-egy blokk

faépítmény foglalt helyet és a szomszédos épületeket paliszádfal választotta el

egymástól. Az 1. század közepe felé a korábbi építmények helyére hat cölöpös

285 A dolgozat a centuriatio rendszerét részletekbe menően nem ismerteti. A témában megjelent főbb publikációk az útkutatással (BÖDŐCS 2008, 607-617.), a római kori kataszteri térképekkel (BEL-BENOIT 1986), illetve légirégészeti (ROBERT 1997) és térinformatikai (GUGL 2005) kutatásokkal kapcsolatban foglalkoznak a témával. 286 A lelőhelytérképek mindegyikén a fekete rácsháló a feltételezett római kori tájolásnak megfelelő actus-rácsot (a centuriaháló további beosztását) jelzi. 287 FAVORY ET AL. 2000



épületeket húznak föl. A központi udvar és a körülötte sorakozó fából készült gazdasági

épületek már előrevetítik a későbbi kőépítésű, központi udvaros gallo-római villát,

amellyé Verneuil-en-Halatte a második században válik.288

Mindez részben érvényes lehet lelőhelyünkre is, amelyet egy valószínűleg

derékszögben találkozó árokrendszer keretez, illetve a településen belüli lehatárolás is

jelentkezik, főként a két műhely közötti paliszádfal (OBNR 16) és az I. cölöpsor

formájában. Lehetséges, hogy a mezőgazdasági (pars frumentaria) érdekeltségű

épületeket szintén a fentebb említett paliszádfal (OBNR 16) további szakasza határolta,

azonban ez sajnos régészetileg nem alátámasztható, mindenesetre kapcsolatuk

tájolásukból fakadóan tagadhatatlan. Bár lelőhelyünkön lakóépületet nem lehetséges

meghatározni, feltételezhetően a feltárt gazdasági traktustól délkeletre helyezkedhet el,

ezt esetlegesen geofizikai, vagy légirégészeti módszerekkel lehetne alátámasztani.

A fentiekben ismertetett, árkokkal keretezett területtől keleti irányban vélhetően egy

alapvetően hosszabb ideig fennálló – talán a markomann háborúkat követő időszakot

követően is létező birtok épületegyütteseit rejtheti a föld. Erre a területről előkerült

korai érmek (Vespasianus, Domitianus, Traianus, Hadrianus) és viseleti tárgyak

(noricum-pannoniai övszíjvég veret) mellett egy antoninianus és egy rheinzaberni Drag.

32-es tál töredékei utalhatnak.

A lelőhely részleges feltárása és a terület lehatárolása azt a tendenciát mutatja, hogy

adott felszíni nyomokból, a terepbejárásokból származó adatok alapján nem lehetséges

biztonsággal egy település kiterjedését meghatározni. Jelen esetben valószínűleg két

telephez kapcsolható nyomokat rögzített a felszíni anyaggyűjtő munka, azonban

viszonylagos közelségükből következik, hogy a terület csupán egy lelőhelyként került

leltárba.

A lelőhely regionális geomorfológiai viszonyai, a római megtelepedés kézzel

fogható bizonyítékai és a centuriahálóval történő viszony arra enged utalni, hogy a

vidéki településrendszer koncepciói szerint berendezett (esetlegesen több) birtokról

lehet Nemesbőd-Irtásdűlő esetében szó. A gazdaság méretének meghatározására nem

teszek kísérletet, ugyanis a feltárt – feltételezhetően a limitatiót és vízelvezetést szolgáló

– árkok nem kerültek teljes feltárásra.

288 HASELGROVE 1996, 159, 160.



Összegzés

Nemesbőd-Irtásdűlő részlegesen feltárt lelőhelyén egy római kori vidéki település,

valószínűleg egy 1-2. századi birtok gazdasági részlege került feltárásra. A település

rómaiságát a bennszülött kézzel készített helyi kerámia, és a vaskori előzmény hiánya

bizonyítja. A területen lakóépület nem került feltárásra, ellenben a számos kismértékű

háziiparhoz kapcsolható jelenség (kemencék, tüzelőgödrök), illetve a két – esetleg

három – gabonatároló egyaránt a gazdasági funkciót támasztják alá.

A lelőhelyen feltárt tárolóedények jelentős mennyisége és az asztali kerámiák

alacsony száma szintén a fentebbi funkciót, mint az intenzív, mindennapi lakhatást

bizonyítják. Bár a tipikus római életmódot sugalló kerámiák hiányoznak – ez alól

egyedül egy amphora töredékei kivételek – mindenképpen romanizált

településrészletnek kell tekinteni lelőhelyünket a fentebb már ismertetett indokok

tükrében.

Birtokunk gazdasági részlege Savaria városi jogainak elnyerésével párhuzamosan

a Claudius-korban alakul ki. Valószínűsíthető, hogy már ekkor megépülnek a terület

négy és hatcölöpös raktárai/gabonatárolói, amelyben a terület mezőgazdasági

termeléséből származó többletet felhalmozzák. Lehetséges, hogy már ekkor, a

feltételezett centuriatioval párhuzamosan limitatiot is kap a birtok egy déli és egy keleti,

feltehetően vízelvezető funkcióval is rendelkező árok képében, bár árkaink keltező

leleteket nem tartalmaztak.

A település a Claudius-kortól legkésőbb a markomann háborúkig állt fönn, de a

leletanyag egy korábbi, inkább Traianus-Hadrianus kori felhagyást feltételez. A feltárt

terület keleti határán talán egy újabb birtok részletei mutatkoztak meg, de erről a

területről sajnos kevés információval rendelkezünk, azonban ennek a területnek

keltezését egy kemence rheinzaberni Drag. 32-es tál alapján a Severus-korra tehetjük.

Birtokunkon alapvetően mezőgazdasági tevékenység folyt, erre egy vas irtókapa, a

gabonatárolóként értelmezhető objektumok, a tárolóedények nagy száma és a lelőhely

környezetrekonstrukciós eredményei289 utalnak. Emellett természetesen kismértékű –

csak a helyi igényeket kiszolgáló – ipari tevékenység nyomai is felfedezhetőek voltak.

289 ld. „A lelőhely regionális környezetének rekonstrukciós eredményei” c. fejezet



Kérdéses, hogy a település temetőjével azonosítható-e a mindössze két regisztrált

sírból álló részlet. Lehetséges, hogy alkalmi temetkezésről és nem szisztematikus

temetőről van szó.

A feltárt birtokrészlet a korai római megtelepedés nyomait hordozza magán,

feldolgozása újabb fontos adatokkal szolgál a Savaria-környéki település- és

birtokrendszer kutatásához.



Felhasznált irodalom

ALMGREN 1923 = Almgren, O., Studien über nordeuropäische Fibelformen der ersten

nachchristlichen Jahrhunderte, mit Berücksichtigung der provinzialrömischen und

südrussischen Formen, Bonn/ Leipzig 1923.

BALÁZS-HABLE 2007 = Balázs P. – Hable T., ’Cölöpszerkezetes építmények a Bécsi úti

fazekasműhely közelében’ AqFüz 13 (2007) 57-66.

BÁNKI 1981 = Bánki, Zs., ’Heiligtum des Iuppiter Dolichenus in Vetus Salina’ Alba

Regia 19 (1981) 95-134.

BARKÓCZI 1956 = Barkóczi L., ’Császárkori kelta edényégető telep Bicsérden’ FolArch

8 (1956) 63-87.

BARKÓCZI 1988 = Barkóczi, L., ’Pannonische Glasfunde in Ungarn’ Studia

Archaeologica 9 (1988)

BASTICZ 2008 = Basticz, Z., ’Római kori vaseszközök Eszteregnye - Ojtó-dűlő

lelőhelyről’ Zalai Múzeum 17 (2008) 177-188.

BAYARD-COLLART 1996 = Bayard, D.-Collart, J.-L. (eds.), De la ferme indigène à la

villa romaine. La romanisation des campagnes de la Gaule, Amiens 1996.

BEL-BENOIT 1986 = Bel, V. - Benoit J., ’Les limites du cadastre B d'Orange’ RAN 19

(1986) 79-99.

BEZECKY 1982-83 = Bezeczky, T., ’Roman Amphorae from Zalalövő’ Antaeus 12/13

(1982-83) 153-166.

BEZECZKY 1983 = Bezeczky, T., ’Amphora findings from Savaria’ Savaria 15 (1981)

167-198.

BEZECZKY 1987-88 = Bezeczky T., ’A Borostyánkő út amphoraleletei’ ArchÉrt 114-

115 (1987-1988) 156-182.

BEZECZKY 1998 = Bezeczky, T., ’Amphora types of Magdalensberg’ AV 49 (1998) 225-

239.



BÓNIS 1942 = Bónis É., ’A császárkori edényművesség termékei Pannoniában’

DissPann Ser. II. 20 (1942)

BÓNIS 1979 = Bónis É., ’Das Töpferviertel „Gerhát” von Brigetio’ FolArch 30 (1979)

99-155.

BÓNIS 1993-94 = Bónis É., ’Császárkori telep Balatonaligán’ VMMK 19-20 (1993-

1994) 157-176.

BÖDŐCS 2008 = Bödőcs A., A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata a mai

Magyarország területén, PhD disszertáció, kézirat, ELTE BTK, Budapest, 2008.

BÖDŐCS 2009 = Bödőcs A., A római kori Savaria környéki centuriatio területének

vizsgálata térinformatikai eszközökkel, Szakdolgozat, kézirat. BMGE Általános és

Felsőgeodézia Tanszék, Budapest 2009.

BÖDŐCS-KOVÁCS 2011 = Bödőcs A. – Kovács G., ’A római kori birtokrendszer

kialakítása és tájformáló hatása Pannoniában’ Geodézia és kartográfia 63/3 (2011) 20-

25.

BRUCKNER 1975 = Bruckner, A., ’Gebrauchskeramik aus zwei augustischen Töpfereien

von Neuss’ Limesforschungen 14 (1975) 77-119.

BUÓCZ 1961 = Buócz T., ’Korarómai sírok a szombathelyi Rumi úton’ ArchÉrt 88

(1961) 219-239.

BUOCZ 2006 = Buocz T., ’Római kori villa Zsennyén’ Savaria 30 (2006) 47-92.

CICHORIUS = Cichorius, K., Die Reliefs der Traianssäule. Erster Tafelband: Die Reliefs

des Ersten Dakischen Krieges, Tafeln 1-57, Berlin 1896.

CUNLIFFE 1978 = Cunliffe, B., Iron Age Communities in Britain, London/Boston 1978.

CZYSZ 2003 = Czysz, W., ’Heldenbergen in der Wetterau. Feldlager, Kastell, Vicus.

Tafeln’ Limesforschungen 27 (2003)

DEIMEL 1987 = Deimel, M., Die Bronzekleinfunde vom Magdalensberg.

Archäologische Forschungen zu den Grabungen auf dem Magdalensberg 9, Klagenfurt

1987.



FAVORY ET AL. 2000 = Tounsi, I.-Favory, F.-Berger J.-F.-Chouquer, G.-Jung, C.-Odiot,

Th., ’Paléohydrographie et archéologie de l’espace rural en pays tricastin (France,

Drôme) : de l’archéologie aérienne à la télédétection satellitaire’ Cybergeo. Proceedings

of a Seminar on remote sensing for social sciences, Article 177. May 2000.

(www.cybergeo.eu/index635.html )

FISCHER 2012 = Fischer, T., Zur Dolchaufhängung im späten 2. und 3. Jahrhundert n.

Chr. In: Jung, P. – Schücker, N. (Hrsg.), ’Utere felix vivas. Festschrift für Jürgen

Oldenstein’ UPA 208, Mainz 2012, 59-70.

GAÁL 1982 = Gaál A., ’Császárkori vasdepot Dombóvár határából’ CommArchHung

1982 (1982) 63-69.

GAÁL 1996 = Gaál, A., ’Római vaseszközök és rézedények a Duna medréből’ WMMÉ

19 (1996) 191-218.

GABLER 1964 = Gabler D., ’Az importált terra sigillaták forgalma Pannóniában’

ArchÉrt 91 (1964) 94-110.

GABLER 1980-81 = Gabler, D., ’Forschungen in der späteisenzeitlich-römerzeitlichen

Siedlung von Szakály’ Antaeus 10-11(1980-81) 71-99.

GABLER 1994 = Gabler, D., ’Die ländliche Besiedlung Oberpannoniens’ in: Bender, H.

– Wolf, H. (Hrsg.), Ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein-Donau-

Provinzen des Römischen Reiches. Passauer Universitätsschriften zur Archäologie.

Band 2., Passau 1994, 377-419.

GABLER 1996 = Gabler D. – Horváth F., ’A szakályi terra sigillaták és helyük a

bennszülött telep kerámiaspektrumában’ WMMÉ 19 (1996) 115-190.

GABLER 1996-97 = Gabler D., ’A sárvári római útállomás és első századi előzménye’

Savaria 23/3 (1996-1997) 237-328.

GABLER 2003 = Gabler D., ’Vidéki települések Pannoniában. Villák’ in: Visy Zs.

(szerk.), MRE, Budapest 2003, 235-238.

GABLER 2007 = Gabler D., ’Terra sigillaták a pátyi telepen’ StCom 30 (2007) 239-275.



GABLER-BUOCZ 2002 = Gabler D. - Buocz T., Savariai városfal. A városfal építési ideje

a terra sigillaták tükrében, Sárvár 2002.

GABLER-MÁRTON 2005 = Gabler D. - Márton A., ’Galliai-germániai és Duna- vidéki

terra sigillata bélyegek nem reliefdíszes edényeken’ CommArchHung (2005)227-309.

GARBSCH 1965 = Garbsch, J., ’Die Norische-Pannonische Frauentracht im 1. und 2.

Jahrhundert’ MünchBeitVFrG 11/5, München 1965.

GÁSPÁR 1986 = Gáspár, D., ’Römische Kästchen aus Pannonien 1. Text und 2. Tafeln’

Antaeus 15/1-2 (1986)

GUGL 2005 = Ch. Gugl, ’Limitatio Carnuntina’ AnzWien 140/1 (2005) 61-126.

HÁRSHEGYI 2006 = Hárshegyi P., ’Kereskedők Sallában. Commercianti di Salla. 2.

Amphora’ in: Kőfalvi Cs., Németh J., Redő F. et al. (szerk.), Zalalövő öröksége 4.

(2006)

HASELGROVE 1996 = Haselgrove, C., Roman Impact on Rural Settlement and Society in

Southern Picardy in: Roymans, N. (ed.), ’From Sword to the Plough: Three Studies on

the Earliest Romanisation of Gaul’ AAS 1 (1996) 127-188.

HILGERS 1969 = Hilgers, W., ’Lateinische Gefäßnamen’ Beihefte der BJ 31 (1969)

HORVÁTH 1981 = Horváth L., ’A hosszúvölgyi római fazekaskemencék’ in: Gömöri J.

(szerk.), Iparrégészeti kutatások Magyarországon. Égetőkemencék régészeti és

interdiszciplináris kutatása I., Veszprém 1982, 27-32.

ILON 2000-2001 = Ilon G., ’Egy valódi "Via Rustica" Savaria territóriumán’ Savaria

25/3 (2000-2001) 69-82.

JOBST 1975 = Jobst, W., ’Die römischen Fibeln aus Lauriacum’ FiL 10 , Linz 1975.

KELEMEN 1980 = H. Kelemen M., ’Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfőn’

VMMK 15 (1980) 49-72.

KELEMEN 1988 = Kelemen, M., ’Roman Amphorae in Pannonia (Italian Amphorae II.)’

ActaArchHung 40 (1988) 111-150.



KNORR 1919 = Knorr, R., Töpfer und Fabriken Verzierter Terra-sigillata des ersten

Jahrhunderts, Stuttgart 1919.

KOVÁCS 1999 = Kovács P., ’Vicus és castellum kapcsolata az alsó-pannoniai limes

mentén’ StClass 1, Piliscsaba 1999.

KŐFALVI-REDŐ 2004 = Kőfalvi Cs. - Redő F., ’Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla’

in: Kőfalvi Cs., Németh J., Redő F. et al. (szerk.), Zalalövő öröksége 2. (2004)

LÁSZLÓ 2009 = László J., ’Római vaseszközök a Tatabányai Múzeum gyűjteményéből’

KMMK 15 (2009) 7-14.

MANNING 1975 = Manning, W. H., ’Roman Military Timber Granaries in Britain’

SaalJb 32 (1975) 105-129.

MÁTYÁS 2006 = Mátyás Sz., ’Egy kora római település Savaria territóriumáról’ Savaria

30 (2006) 159-198.

MEDGYES 1984 = Medgyes M., ’Leletmentések Savaria É-i temetőjében. (1970 - 75)’

Savaria 11-12 (1984) 177 – 223.

MEES 1995 = Mees, A. W., ’Modelsignierte Dekorationen auf südgallischer Terra

Sigillata’ in: FBerBadWürt 54., Stuttgart 1995.

MÓCSY 1954 = Mócsy A., ’Korarómai sírok Szombathelyről’ ArchÉrt 81 (1954) 167-

191.

MÓCSY 1959 = Mócsy, A., Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den

Markomannenkriegen, Budapest 1959.

MÓCSY 1965 = Mócsy A., ’Savaria utcarendszerének rekonstrukciójához’ ArchÉrt 92

(1965) 27-36.

MÓCSY ET AL. 1975 = Mócsy, A. – Lányi, V. – Gabler D., et al., ’Römische

Forschungen in Zalalövő. 1973.’ ActaArchHung 27 (1975) 163-203.







MÓCSY-FITZ 1990 = Mócsy A. - Fitz J. (szerk.), PRK, Budapest 1990, 61-64, 125-127.

MORRIS 1979 = Morris, P., ’Agricultural Buildings in Roman Britain’ BAR Brit. Ser. 70

(1979)

MÜLLER 1982 = Müller R., ’A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a

késővaskortól a törökkor végéig’ Zalai Gyűjtemény 19/1-2 (1982) 5-928.

OTTOMÁNYI 2007 = Ottományi K., ’A pátyi római telep újabb kutatási eredményei’

StCom 30 (2007) 7-238.

PALÁGYI 2000 = K. Palágyi S., ’Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi

Laczkó Dezső Múzeumban’ VMMK 21 (2000) 21-40.

PALÁGYI 2004 = Palágyi Sz., ’Veszprém megyei leletmentések publikálatlan római kori

kemencéi’ VMMK 23 (2004) 49-72.

PALÁGYI ET AL. 1992 = Palágyi Sz.-Gabler D. et al., ’A balácai villagazdaság

főépületének pincéje’ BK 2 (1992) 2-217.

PEŠKAŘ 1972 = Peškař, I., Fibeln aus der römischen Kaiserzeit in Mähren, Praha 1972.

PETZNEK 1997 = Petznek, B., ’Römerzeitliche Gebrauchskeramik aus Carnuntum.

Ausgrabungen des Bundesdenkmalamtes 1971 und 1972’ Teil 1 Carnuntum Jb 1997

(1998) 167-323.

PETZNEK 1998 = Petznek, B., ’Römerzeitliche Gebrauchskeramik aus Carnuntum.

Ausgrabungen des Bundesdenkmalamtes 1971 und 1972’ Teil 2 Carnuntum Jb 1998

(1999) 261-404.

PLANCK 1975 = Planck, D., ’Arae Flaviae I. Neue Untersuchungen zur Geschichte des

römischen Rottweils. Teil II. Tafelverzeichnis, Tafeln und Beilagen’ in: Planck, D.

(Hrsg.), FBerBadWürt, Stuttgart 1975.

PÓCZY 1956 = Póczy, K., ’Die Töpferwerkstätten von Aquincum’ ActaArchHung 7

(1956) 73-138.



RÉGKUT 2008 = Kisfaludi J. (szerk.), Régészeti kutatások Magyarországon 2008,

Budapest 2009.

RÉGKUT 2009 = Kisfaludi J. (szerk.), Régészeti kutatások Magyarországon 2009,

Budapest 2010.

RICKEN 1963 = Ricken, H., ’Die Bilderschüsseln der römischen Töpfer von

Rheinzabern. Textband mit Typenbildern zu Katalog VI. der Ausgrabungen von

Wilhelm Ludovici in Rheinzabern 1901-1914’ in: Materialen zur Römisch-

Germanischen Keramik 7., Bonn 1963.

RICKEN-THOMAS 2005 = Ricken, H. - Thomas, M., ’Die Dekorationsserien der

Rheinzaberner Reliefsigillata. Textband zum Katalog VI der Ausgrabungen von

Wilhelm Ludowici in Rheinzabern 1901-1914. Text und Tafeln’ in: Materialen zur

Römisch-Germanischen Keramik 14., Bonn, Frankfurt 2005.

ROBERT 1997 = Robert, S., Le relevé du parcellaire ancien sur cartes et photographies

aériennes in: Chouquer, G. (ed.) Les formes du paysages. Tome 3. L'analyse des

systémes spatiaux, Paris 1997, 88-95.

ROYMANS 1996 = Roymans, N., The sword or the polugh. Regional dymamics in the

romanisation of Belgic Gaul and the Rhineland area in: Roymans, N. (ed.), ’From

Sword to the Plough: Three Studies on the Earliest Romanisation of Gaul’ AAS 1 (1996)

9-126.

ROYMANS-DERKS 2011 = Roymans, N. – Derks, T. (ed.), ’Villa Landscapes in Roman

North’ AAS 17, Amsterdam 2011.

SCHALTENBRAND 1996 = Schaltenbrand-Obrecht, V., ’Die Eisenfunde’ in: Beiträge zum

römischen Oberwinterthur-Vitudurum 7. Ausgrabungen im Unteren Bühl. Die Funde

aus Metall. Ein Schrank mit Lararium des 3. Jahrhunderts, Zürich/Egg 1996, 141-228.

SCHERRER 2003 = Scherrer, P., ’Savaria’ in: Šašel Kos, M. – Scherrer, P. (Hrsg.), Die

autonomen Städte in Noricum and Pannonia I (Situla 41), Ljubljana 2003, 53-80.

SELLYE 1941 = Sellye I., ’Pannoniai áttört bronzok áttekintése II.’ ArchÉrt 2 (1941) 62-

97.



SELLYE 1969 = Sellye, I., ’Recueil des bronzes ajourés de Pannonie faits par les maîtres

celtiques à l’époque de l’Empire Romain’ Latomus 103, Bruxelles 1969, 518-541.

SELLYE 1970 = Sellye I., ’Adatok az arrabonai fémművességhez’ Arrabona 6 (1970)

69-82.

SÜMEGI 2009 = Sümegi P., Jelentés. A 86-os út Szombathely-Zanat 11. lelőhelyen és a

Borzó patak allúviumán, illetve a 86-os út Vép Surányi patak allúviumán, valamint a

Vép-Nemesbőd 6. és 8. lelőhelyen végzett környezetrekonstrukciós vizsgálatáról –

Hivatkozási szám: KÖSZ-12501/08, BP/422-50/2009.

SÜMEGI ET AL. 2011 = Sümegi P. – Csuti T. –Takács T. – Törőcsik T., ’A 86. elkerülő

út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti

vizsgálatok eredményei’ Savaria 34/1 (2011) 95-121.

SZILASI 2007 = Szilasi A. B., ’Romanizált kelta telep Vas megyében’ Savaria 31/1

(2007) 343-368.

SZILVÁGYI 2007 = Szilvágyi G.-Varga G., ’A kátrány, mint nyersanyag a római kori

Pannoniában. Infravörös spektroszkópiai (FT-IR) azonosítás és összehasonlítás’

CommArchHung 2007, 165-174.

SZŐNYI 2002 = Szőnyi E., ’Mursella municipium (Összefoglaló az 1975-1989 közötti

feltárásokról)’ Arrabona 40 (2002) 51-90.

TÓTH 1977 = Tóth E., ’A Savaria-Bassiana útszakasz’ ArchÉrt 104 (1977) 65-75.

TÓTH 2011 = Tóth E., ’Lapidarium Savariense. Savaria római feliratos kőemlékei’

Savaria 34/2 (2011)

VÁGÓ 1977 = Vágó, B. E., ’Die oberitalisch-padanische Auflagen-Sigillata in

Transdanubien’ ActaArchHung 29 (1977) 77-124.

VÁMOS 2002 = Vámos P., ’Fazekasműhely az aquincumi canabae déli részén’ ArchÉrt

127 (2002) 5-87.

VARGA 2007 = Varga G., ’Római kori hombárok Zalalövőről’ CommArchHung 2007,

141-164.



ZAB.-SCHEFF. 1992 = Zabehlicky-Scheffenegger, S., ’Terra sigillata tardo-padana’

RCRF 31-32 (1992) 415-443.

ZAB.-SCHEFF. 1997 = Zabehlicky-Scheffenegger, S., ’Dreifuss – Schlüsseln mit

Töpfermarken vom Magdalensberg’ RCRF 35 (1997) 127-132.

ZABEHLICKY 2006 = Zabehlicky, H., ’Das Hinterland von Carnuntum - Villen und

Dörfer’ in: Humer, F. (Hrsg.), Legionsadler und Druidenstab - Vom Legionslager zur

Donaumetropole. Textband, Petronell-Carnuntum 2006, 354-360.



Rövidítések feloldása

AqFüz Aquincumi Füzetek

ArchÉrt Archaeologiai Értesítő

AV Archeološki Vestnik

BAR Brit. Ser. British Archaeological Reports British Series

Beihefte der BJ Beihefte der Bonner Jahrbücher

BK Balácai Közlemények

Carnuntum Jb Carnuntum Jahrbuch, Zeitschrift für Archäologie und

Kulturgeschichte des Donauraumes

CommArchHung Communicationes Archaeologicae Hungaricae

DissPann Dissertationes Pannonicae

FBerBadWürt Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in

Baden-Württemberg

FiL Forschungen in Lauriacum

FolArch Folia Archaeologica

KMMK Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei

Latomus Latomus Collection. Revue et collection d’études latines

MRE Magyar régészet az ezredfordulón

MünchBeitVFrG Münchener Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte

RAN Revue Archéologique de Narbonnaise

RCRF Rei Cretariae Romanae Fautorum Acta

RIC Roman Imperial Coinage

SaalJb Saalburg-Jahrbuch

StClass Studia Classica Universitas Catholicae de Petro Pázmány

Nominatae Series Historica

StCom Studia Comitatensia

VMMK Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei

WMMÉ Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve

PRK Pannonia régészeti kézikönyve

UPA Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie



Ókori források rövidítéseinek feloldása

Liv. Livius, T., Ab Urbe condita

Colum. Columella, L. Iun. Moderatus, De re rustica

Veg., mulom. Vegetius, P. Flavius Renatus, Digesta artis mulomedicinae

Diosc. Dioscurides, Pedanos

Marcell., med. Marcellus Empiricus, De medicamentis

Varro r. r. Varro, M. Terentius, Rerum rusticarum libri III

Lucr. T. Lucretius Carus

Amm. Ammianus Marcellinus, Res gestae (rerum gestarum libri XXXI)

Plin., n. h. Plinius, C. Secundus, Naturalis historia

Vitr. Vitruvius, M. Pollio, De architectura libri decem

Hor., c. Horatius, Q. Flaccus, Carmen saeculare

Sen., epist. Seneca, L. Annaeus, Epistulae morales ad Lucilium

Iuv. Decimus Iunius Iuvenalis

Cato r. r. Cato, M., De re rustica

Plaut., cas. Plautus, T. Maccius, Casina



Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Ilon Gábornak és Dobozi Ágnesnek, akik

feldolgozásra átengedték a leletanyagot és a lelőhely objektumait. Köszönöm

lelkiismeretes témavezetését Bödőcs Andrásnak, aki nagyban hozzájárult a dolgozat

végleges formába öntéséhez, illetve Borhy László szakmai segítségét! Külön köszönet

illeti Redő Ferencet és Gabler Dénest szakmai munkájukért és pótolhatatlan

tanácsaikért, Víg Anitát mindennapi támogatásáért, illetve a tárgyrajzok kezeléséért,

digitalizálásáért, Alfred Falchettot rajzaiért, Bicskei Józsefet és Takács Tibort fotóikért.

Köszönet Kvassay Juditnak a leletanyag kiválasztásáért és a kapcsolattartásért

Szombathely és Budapest között. Köszönet jár minden további kollégáimnak, akik a

feldolgozás két éve során támogattak, jótanácsokkal láttak el és a napi munkámban

segítségemre voltak.



Katalógus

A katalógusban szereplő rövidítések feloldása: TM: töredék mérete; Pá: peremátmérő;

Fá: fenékátmérő; Á: átmérő; V: vastagság; H: hosszúság; L: lelőhely; Ltsz: leltári szám.

A leltári számok a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, illetve jogutódja a Magyar

Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ rendszere szerint lettek kiadva,

az anyagot a Szombathelyi Múzeum fogja átvenni.

Terra sigillata

1. Consp. 34.2-es applikált díszű itáliai terra sigillata tál töredéke. A felületen egyenletes az agyagmáz

fedése, csupán helyenként kopott le, színe sötétvörös, fényes. A törésfelület homogén. A külső oldalon a

perem alatt egy sokszirmú applikált tizenkét szirmú rozetta látszik. (vö. ZAB.-SCHEFF. 1992, Abb. 2.) A

kiugró oldaltörésnél a szélesség 17 cm. (I. tábla 1.)

TM: 3 x 1,75 x 0,4 cm

L: OBNR 49 SNR 132 (gödör)

Ltsz: 48.67791.132.7

2. Drag. 37-es dél-galliai terra sigillata tál reliefdíszes oldaltöredéke. A töredék az edény képmezőit

elválasztó növényi ornamentikával díszített részéről származik. A mezőben András-kereszt osztás látszik,

a háromosztatú növényi motívum felett a tojásdísz apró részlete felismerhető. (I. tábla 2.)

TM: 2,5 x 2,75 x 0,4

L: OBNR 50 SNR 113 (kút)

Ltsz: 48.67791.113.131

3. Drag. 18-as dél-galliai terra sigillata tál oldaltöredéke. A slip egyenletes a felületen, a külső oldalon

vörös, meglehetősen fényes. A belső oldal kissé mattabb. A törésfelületben fehér szemcsék látszódnak. (I.

tábla 3.)

TM: 5,25 x 5 x 0,7 cm

L: OBNR 42 SNR 118 (víznyerőhely)

Ltsz: 48.67791.118.38

4. Drag. 37-es közép-galliai terra sigillata tál oldaltöredéke. A törésfelületben helyenként nagyon apró

fehér szemcsék látszanak. (I. tábla 4.)

Pá: 17 cm

TM: 2,5 x 4 x 0,5 cm


Ltsz: 48.67791.141.342

5. Drag. 18-as rheinzaberni terra sigillata tál Amor alakot mintázó (vö. RICKEN 1963, M 121) reliefdíszes

oldaltöredéke. A slip vörös, kissé fényes. (I. tábla 6.)

TM: 3 x 3 x 0,5 cm

L: szórvány

Ltsz: 48.67791.1.12



6. Drag. 32-es díszítetlen rheinzaberni terra sigillata tál perem töredéke. A törésfelület homogén. A slip

vörös, nem kimondottan fényes. (I. tábla 5.)

Pá: 23 cm

TM: 8 x 5 x 0,6 cm

L: OBNR 3 SNR 43 (kemence)

Ltsz: 48.67791.43.5

7. Consp. 39/40-es itáliai, vagy Drag 32-es díszítetlen rheinzaberni terra sigillata tál talpgyűrűs töredéke.

A tányér középen kissé felhúzott. A törésfelületben fehér szemcsék látszódnak. A slip a külső és a belső

oldalon egyaránt kopott. A talp külső oldalán [---]AXI felirat látszik. (I. tábla 7.)

Tá: 9 cm

TM: 9,5 x 7 x 0,5 cm

L: OBNR 73 SNR 109 (hulladékhalom)

Ltsz: 48.67791.109.26

Amphora

8. Dressel 2/4-es amphora pereme és füle. Az amphora kisméretű színes kavicsokkal soványított,

világossárga. (II. tábla 1.)

TM – fül: 15,5 x 4,5 x 2 cm

Pá: 15 cm


Ltsz: 48.67791.109.2

9. Amphora oldaltöredéke. Valószínűleg a Dressel 2/4-es kútból előkerült amphora töredéke. Kisméretű

színes kavicsokkal soványított, világossárga. (II. tábla 2.)

TM: 4,5 x 5 x 1,5 cm


Ltsz: 48.67791.37.13

10. Amphora oldaltöredéke. Valószínűleg a Dressel 2/4-es kútból előkerült amphora töredéke. Kisméretű

színes kavicsokkal soványított, világossárga. (II. tábla 3.)

TM: 10 x 8,5 x 1,25 cm


Ltsz: 48.67791.37.12

11. Amphora oldaltöredéke. A Dressel 2/4-es kútból előkerült amphora töredéke. Kisméretű színes

kavicsokkal soványított, világossárga. (II. tábla 4.)

TM: 19 x 10,8 x 2 cm


Ltsz: 48.67791.113.99

Hombárok

A hombárok soványítása egységesen kisméretű kaviccsal, illetve durva szemcseméretű homokkal történt,

ezt nem tűntetem fel a továbbiakban.



12. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, hornyolással és árkolással díszítve, kátrányozás

nyomaival. Kívül-belül szürke. (19. ábra; III. tábla 1.)

Pá: 32 cm


Ltsz:48.67791.141.123

13. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, a peremen 3 mély barázdával hornyolva, kátrányozás

nyomaival. Kívül-belül világosszürke. (III. tábla 2.)

Pá: 36 cm


Ltsz: 48.67791.140.87

14. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, hornyolással díszítve. Kívül-belül szürke. (III. tábla 3.)

Pá: 35 cm körül


Ltsz: 48.67791.140.90

15. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, a peremen hornyolással díszítve. Kívül-belül szürke.

(III. tábla 4.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.140.327

16. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, a peremen hornyolással a vállon árkolással díszítve. A

vállon függőleges és vízszintes fésűs díszítés kezdődik. A belső oldalon a vállal szemben vízszintes

irányú fésülés látszik. Kívül-belül szürke. (III. tábla 5.)

Pá: 28 cm

L: OBNR 50 SNR 113 SNR (kút)

Ltsz: 48.67791.113.57


nyomaival. Kívül-belül világosszürke. (III. tábla 6.)

Pá: 37 cm


Ltsz: 48.67791.140.61

18. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, a peremen hornyolással, a vállon vízszintes irányú

fésüléssel díszítve. Kívül-belül drapp. (III. tábla 7.)

Pá: 28 cm

L: OBNR 69 SNR 62 (egybefüggő nagy folt)

Ltsz: 48.67791.62.74

19. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme kátrányozás nyomaival. Kívül-belül szürke. (III. tábla 8.)

Pá: 20 cm

L: OBNR 50 SNR 141 SNR (kút)

Ltsz: 48.67791.141.327




nyomaival kívül és belül is. Kívül-belül szürke. (III. tábla 9.)

Pá: 26 cm

L: OBNR 62 SNR 11(gödör)

Ltsz: 48.67791.11.43

21. Vízszintesen kihajló peremű hombár, befelé kissé erőteljesebben kihúzott. Kívül-belül drapp. (III.

tábla 10.)

Pá: 36


Ltsz: 48.67791.107.11

22. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme. Kívül-belül szürke. (IV. tábla 11.)

Pá: 34 cm


Ltsz: 48.67791.141.42

23. Vízszintesen kihajló peremű hombár pereme, befelé kissé erőteljesebben kihúzott, pereme hornyolt,

válla árkolással díszített. Kívül-belül szürke. (IV. tábla 12.)

Pá: 30


Ltsz: 48.67791.140.206

24. Vízszintesen kihajló peremű hombár, hornyolással és árkolással díszítve. A vállon balra dőlő

hullámvonal fut. Kívül-belül szürke. (IV. tábla 13.; XXVI. tábla 8.)

Pá: 19 cm

L: OBNR 42 SNR 118 (víznyerőhely); OBNR 59 SNR 107 (gödör)

Ltsz: 48.67791.118.6; 48.67791.107.9

25. Rézsűsen kihajló peremű hombár, hornyolással díszített peremmel. Kívül-belül világosszürke. (IV.

tábla 14.)

Pá: 26 cm


Ltsz: 48.67791.138.7

26. Rézsűsen kihajló peremű hombár pereme. Kívül-belül világosszürke. (IV. tábla 15.)

Pá: 27 cm


Ltsz: 48.67791.138.7

27. Rézsűsen kihajló peremű hombár pereme. Kívül-belül világosszürke (IV. tábla 16.)

Pá: 33 cm


Ltsz: 48.67791.105.6

28. Megvastagított peremű hombár pereme, tetején hornyolt. Külső és a belső oldal egyaránt szürke. (V.

tábla 1.)

Pá: 35 cm




Ltsz: 48.67791.109.6

29. Megvastagított peremű hombár pereme, tetején hornyolt, a váll árkolással díszített. Külső és a belső

oldal egyaránt szürke. (V. tábla 2.)

Pá: 30 cm fölött


Ltsz: 48.67791.140.205

30. Megvastagított peremű hombár pereme, tetején hornyolt Külső és a belső oldal egyaránt szürke. (V.

tábla 3.)

Pá: 25 cm


Ltsz: 48.67791.140.9


tábla 4.)

Pá: 25 cm


Ltsz: 48.67791.141.273


tábla 5.)

Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.141.208

33. Megvastagított peremű hombár pereme, hornyolással díszítve. Külső és a belső oldal egyaránt szürke.

(V. tábla 6.)

Pá: 27 cm


Ltsz: 48.67791.140.10

34. Megvastagított peremű hombár pereme. Külső és a belső oldal egyaránt szürke. (V. tábla 7.)

Pá: 26 cm


Ltsz: 48.67791.140.324


Pá: 22 cm


Ltsz: 48.67791.141.272

36. Megvastagított peremű hombár pereme. A váll magasságában árkolással díszített, a külső oldalon

kátrányozás látszik. Külső és a belső oldal egyaránt szürke. (V. tábla 9.)

Pá: 28 cm


Ltsz: 48.67791.141.324




Pá: 28 cm


Ltsz: 48.67791.141.229


tábla 11.)

Pá: 29 cm


Ltsz: 48.67791.140.170


Pá: 27 cm


Ltsz: 48.67791.107.15


Pá: 26 cm


Ltsz: 48.67791.138.9

41. Megvastagított peremű hombár pereme, árkolással díszítve. A vállon függőleges irányú fésűs díszítés

kezdődik. A belső oldalon a váll magasságában vízszintes irányú seprűs díszítés látszik. Külső és a belső

oldal egyaránt szürke. (V. tábla 14.)

Pá: 22 cm


Ltsz: 48.67791.141.43

42. Megvastagított peremű hombár pereme, hornyolással díszítve. Külső és a belső oldal egyaránt szürke.

(VI. tábla 15.)

Pá: 32 cm


Ltsz: 48.67791.140.88

43. Megvastagított peremű hombár pereme, tetején hornyolt, vállán árkolással, alatta hullámvonallal

díszített. A válltól kezdve függőleges, illetve harántirányú fésülés látszik. Külső és a belső oldal egyaránt

szürke. (17. ábra, VI. tábla 16.;)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.140.86

44. Megvastagított peremű hombár pereme, tetején hornyolt, vállán árkolással és alatta hullámvonallal

díszített. A válltól kezdve vízszintes és haránt irányú fésűs díszítés látszik. A belső oldalon a váll

magasságában vízszintes irányú fésülés látszik. Külső és a belső oldal egyaránt világosszürke. (VI. tábla

17.; XXVI. tábla 9. kép)

Pá: 34 cm




Ltsz: 48.67791.141.340

45. Enyhén kihajló peremű hombár pereme, tetején hornyolt, kívül és belül is kátrányozott. Külső és a

belső oldal egyaránt szürke (VII. tábla 1.)

Pá: 25 cm


Ltsz: 48.67791.118.8

46. Enyhén kihajló peremű hombár pereme, tetején hornyolt Külső és a belső oldal egyaránt szürke (VII.

tábla 2.)

Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.62.53

47. Enyhén kihajló peremű hombár pereme. Külső és a belső oldal egyaránt szürke (VII. tábla 3.)

Pá: 27 cm


Ltsz: 48.67791.109.18

48. Enyhén kihajló peremű hombár pereme, tetején hornyolt Külső és a belső oldal egyaránt szürke (VII.

tábla 4.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.140.12


Pá: 32 cm

L: OBNR 52 SNR 97 (műhely)

Ltsz: 48.67791.97.13

50. Enyhén kihajló peremű hombár pereme. A külső oldalon a széles bordák alatt haránt irányú seprűdísz

és balra dőlő hullámvonal fut. Kívül-belül sötétszürke. (VII. tábla 6.)

Pá: 40 cm

L: OBNR 54 SNR 145 (munkagödör)

Ltsz: 48.67791.145.14

51. Enyhén kihajló peremű hombár pereme. A külső és a belső oldal egyaránt szürke. (VII. tábla 7.)

Pá: 29 cm


Ltsz: 48.67791.37.8


Pá: 30 cm


Ltsz: 48.67791.143.15


Pá: 34 cm




Ltsz: 48.67791.97.3

54. Hombár kettős hullámvonallal és árkolással díszített válltöredékei. Külső-belső oldal egyaránt szürke.

(VIII. tábla 1.)

TM: 11 x 7 x 1 cm


Ltsz: 48.67791.119.7

55. Hombár hullámvonallal díszített válltöredéke. Kívül-belül szürke. (VIII. tábla 2.)

TM: 6,5 x 5 x 0,8 cm


Ltsz: 48.67791.11.40

56. Bevagdosással és alatta függőleges irányú fésüléssel díszített hombár válla, felette mély árkolás fut.

Kívül-belül sötétszürke. (VIII. tábla 3.)

TM: 6 x 6 cm


Ltsz: 48.67791.145.77

57. Hombár aljtöredéke oldalán fésüléssel díszítve, utánkorongozás nyomaival. Kívül-belül sötétszürke

(VIII. tábla 4.; XXV. tábla 3.)

Fá: 16 cm


Ltsz: 48.67791.11.66

58. Hombár díszített válltöredéke. A külső oldalon árkolással díszített, a belső oldalon a felső

kétharmadban vízszintes irányú fésülés látszik. A belső oldalon kátrányozás nyomai ismerhetőek fel. A

külső-belső oldal világosszürke. (XXV. tábla 4. kép)

TM: 9,75 x 5,5 cm

L: 62 OBJ 11 SNR (gödör)

Ltsz: 48.67791.11.67

Fazekak

A fazekak soványítása többségében durva szemcseméretű homokkal történt, csak az ettől eltérő esetet

tűntetem fel.

59. Egyenletes vastagságú, kihajló peremű fazék, durva nyaki árkolással. Kívül-belül világosszürke. (IX.

tábla I. 1.)

Pá: 14 cm


Ltsz: 48.67791.141.163.

60. Háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó fazék. A

hasi részen a külső oldalon széles, sekély vájatok díszítik. Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/a. 4.)

Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.37.3



61. Háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó fazék.

Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/a. 1.)

Pá: 17 cm

L: 49 OBNR SNR 105 (gödör)

Ltsz: 48.67791.105.5

62. Háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-belül narancsvörös.

(IX. tábla II/a. 2.)

Pá: 20

L: 42 OBNR SNR 112 (víznyerőhely)

Ltsz: 48.67791.112.14

63. Háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott fazék. A perem külső széle

lehajtott. Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/a. 6.)

Pá: 18


Ltsz: 48.67791.140.277

64. Háromszög keresztmetszetű peremű fazék. Kívül-belül szürke (IX. tábla II/a. 3.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.140.304

65. Háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-belül világosszürke.

(IX. tábla II/a. 5.)

Pá: 21


Ltsz: 48.67791.141.162

66. Háromszög keresztmetszetű, erős belső osztású peremű, finom nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-

belül szürke. (X. tábla II/b. 10.)

Pá: 17 cm


Ltsz: 48.67791.62.31

67. Háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó fazék.

Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/b. 3.)

Pá: 17 cm


Ltsz: 48.67791.107.2

68. Háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó,

viszonylag vékonyfalú fazék, közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke, vörös

foltokkal. (IX. tábla II/b. 9.)

P: 17 cm


Ltsz: 48.67791.107.10



69. Háromszög keresztmetszetű peremű, erős belső osztású peremű, finom nyaki árkolással ellátott fazék.


Pá: 18 cm


Ltsz: 48.67791.112.13

70. Háromszög keresztmetszetű peremű, kifelé viszonylag erősen kihúzott peremű, finom nyaki

árkolással ellátott fazék. Kívül-belül sötétszürke. (IX. tábla II/b. 8.)

Pá: 17 cm


Ltsz: 48.67791.113.12

71. Háromszög keresztmetszetű peremű, belső oldalon sekély vájattal profilált, finom nyaki árkolással

ellátott, viszonylag hirtelen hasasodó fazék. Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/b. 4.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.113.58

72. Háromszög keresztmetszetű peremű, belső oldalon töréssel profilált, finom nyaki árkolással ellátott

fazék. Kívül-belül szürke. (IX. tábla II/b. 5.)

Pá: 22 cm


Ltsz: 48.67791.140.317

73. Háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó fazék.


Pá: 19 cm


Ltsz: 48.67791.140.325

74. Háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-belül szürke. (IX.

tábla II/b. 1.)

Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.141.93

75. Háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-belül világosszürke.

(IX. tábla II/b. 2.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.141.158

76. Háromszög keresztmetszetű, a külső élét erőteljesebben kihúzott peremű, finom nyaki árkolással

ellátott fazék. Kívül-belül világosszürke. (X. tábla II/b. 7.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.141.159



77. Lekerekített sarkú háromszög keresztmetszetű, erős belső osztású peremű, finom nyaki árkolással

ellátott fazék. Kívül-belül szürke. (X. tábla II/b. 12.)

Pá: 14 cm


Ltsz: 48.67791.141.160

78. Kapa profilú – háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott fazék. Kívül-belül

szürke. (X. tábla II/c. 5.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.37.7


vörös. (X. tábla II/c. 3.)

Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.62.24

80. Kapa profilú – háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással és egy sekély hasi vájattal

díszített, egyenletesen hasasodó fazék. Kívül-belül szürke. (X. tábla II/c. 4.)

Pá: 19 cm

L: OBNR SNR 50 140 (kút)

Ltsz: 48.67791.140.131


sötétszürke. (X. tábla II/c. 2.)

Pá: 17 cm

L: OBNR SNR 50 141 (kút)

Ltsz: 48.67791.141.45


sötétszürke. (X. tábla II/c. 1.)

Pá: 18 cm


Ltsz: 48.67791.141.92

83. T-profilú, háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott, magas nyakú fazék.

Kívül-belül szürke. (X. tábla II/d. 4.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.11.44

84. T-profilú, háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó

fazék. Kívül-belül sötétszürke. (X. tábla II/d. 1.)

Pá: 19 cm


Ltsz: 48.67791.109.17



85. T-profilú, erős belső osztású, háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott,

fazék. Kívül-belül szürke. (X. tábla II/d. 5.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 140.318

86. T-profilú, háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott, magas nyakú fazék.

Kívül-belül szürke. (X. tábla II/d. 3.)

Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.140.326

87. T-profilú, erős belső osztású, háromszög keresztmetszetű peremű, finom nyaki árkolással ellátott

fazék. Kívül-belül szürke. (X. tábla II/d. 6.)

Pá: 18 cm


Ltsz: 48.67791.141.5

88. T-profilú, háromszög keresztmetszetű peremű, durva nyaki árkolással ellátott, egyenletesen hasasodó

fazék. Kívül-belül sötétszürke. (X. tábla II/d. 2.)

Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.141.207

89. Megvastagodó, kihajló peremű, finom sűrű nyaki árkolással ellátott, kisméretű fazék, közepes

szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III. 4.)

Pá: 10 cm


Ltsz: 48.67791.62.48

90. Kifelé erőteljesebben megvastagodó, kihajló peremű, finom nyaki árkolással ellátott, kisméretű fazék,

közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III. 3.)

Pá: 13 cm


Ltsz: 48.67791.109.8

91. Megvastagodó, kihajló peremű, finom sűrű nyaki árkolással ellátott, egyenetesen hasasodó, kisméretű

fazék, közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III. 5.)

Pá: 12 cm


Ltsz: 48.67791.113.13

92. Kissé megvastagodó, kihajló peremű, finom sűrű nyaki árkolással ellátott kisméretű fazék, közepes

szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III. 7.)

Pá: 12 cm


Ltsz: 48.67791.118.27



93. Egyenletes vastagságú, kissé kihajló peremű, finom sűrű nyaki árkolással ellátott, lefelé tojásdadan

szűkülő, kisméretű fazék, közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III.

1.)

Pá: 7,5 cm


Ltsz: 48.67791.140.132

94. Kifelé erőteljesebben megvastagodó, kihajló peremű, a szájnyílástól tölcsérszerűen hasasodó,

kisméretű fazék, közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül szürke. (X. tábla III. 2.)

Pá: 12 cm


Ltsz: 48.67791.141.156

95. Megvastagodó, kihajló peremű, finom sűrű nyaki árkolással ellátott, hirtelen hasasodó, kisméretű

fazék, közepes szemcseméretű homokkal soványítva. Kívül-belül világosszürke. (X. tábla III. 6.)

Pá: 13 cm

L: OBNR 50 OBJ 141 SNR (kút)

Ltsz: 48.67791.141.206

96. A talptól egyenletesen hasasodó, magas falú fazék aljtöredéke. A külső oldalon sekély vájatok díszítik

az edényt. Kívül-belül szürke. (XI. tábla 1.)

Fá: 10 cm


Ltsz: 48.67791.135.3

97. A talptól egyenletesen hasasodó, magas falú fazék aljtöredéke. Kívül vörös, belül világosszürke. (XI.

tábla 3.)

Fá: 9 cm


Ltsz: 48.67791.140.95

98. A talptól hirtelen hasasodó, valószínűleg alacsony falú fazék aljtöredéke. Kívül-belül szürke. (XI.

tábla 5.)

Fá: 14 cm


Ltsz: 48.67791.140.219

99. A talptól hirtelen hasasodó, valószínűleg alacsony falú fazék aljtöredéke. Kívül-belül szürke. (XI.

tábla 4.)

Fá: 7,5 cm


Ltsz: 48.67791.141.166

100. A talptól egyenletesen hasasodó, magas falú fazék aljtöredéke. Kívül vörös, belül világosszürke. (XI.

tábla 2.)

Fá: 9,5 cm




Ltsz: 48.67791.143.33

La Tène fazekashagyományra mutató kerámia

A tárgycsoportot általánosan finom szemcseméretű homokkal és kisméretű kaviccsal soványították. Csak

az ettől eltérő soványítást tűntetem fel.

101. Erősen behúzott peremű, La Tène fazekashagyományra mutató tál. Kívül-belül szürke. (XII. tábla 3.)

Pá: 21 cm

L: 62 OBJ 11 SNR (gödör)

Ltsz: 48.67791.11.59

102. Behúzott peremű, La Tène fazekashagyományra mutató tál. Kívül-belül vörös. (XII. tábla 4.)

Pá: 19 cm

L: 50 OBJ 140 SNR (kút)

Ltsz: 48.67791.140.3

103. Erősen behúzott peremű, La Tène fazekashagyományra mutató tál. Kívül-belül vörös. (XII. tábla 2.)

Pá: 25 cm


Ltsz: 48.67791.140.312

104. Erősen behúzott peremű, La Tène fazekashagyományra mutató tál. Kívül-belül szürke. (XII. tábla 1.)

Pá: 27 cm


Ltsz: 48.67791.141.337

105. Duzzadt peremű, La Tène fazekashagyományra mutató korongolt fazék. Kívül-belül szürke. (XII.

tábla 5.)

Pá: 16 cm


Ltsz: 48.67791.140.328

Háromlábú edények

A tripedes általánosan közepes szemcseméretű homokkal és kisméretű kaviccsal soványítottak. A

továbbiakban ezt nem jegyzem meg.

106. Profilált falú, behúzott peremű háromlábú edény peremtöredéke. Kívül-belül sötétszürke. (XIII. tábla

1.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.105.7


2.)

Pá: 26 cm




Ltsz: 48.67791.138.3

108. Profilált falú, behúzott peremű háromlábú edény peremtöredéke. Kívül-belül szürke. (XIII. tábla 3.)

Pá: 30 cm


Ltsz: 48.67791.140.207

109.Kifelé megtörő falú, háromlábú edény peremtöredéke. Kívül-belül szürke. (XIII. tábla 4.)

Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.141.6


5.)

Pá: 30 cm


Ltsz: 48.67791.140.208

111. Háromlábú edény ívelt oldalú lábának töredéke és az edény aljtöredéke. Kívül-belül szürke. (XIII.

tábla 6.)

Fá: 13 cm

TM: 6,5 x 3,5 x 4 cm


Ltsz: 48.67791.118.12

112. Háromlábú lábának töredéke és az edény aljtöredéke. Kívül-belül szürke. (XIII. tábla 7.)

Fá: 6 cm

TM: 6x 3 x 3,5 cm

L: OBNR 50 SNR 113 kút)

Ltsz: 48.67791.113.68

Horizontális peremű tálak

A caccabi általánosan közepes szemcseméretű homokkal és kisméretű kaviccsal soványítottak. A

továbbiakban ezt nem jegyzem meg.

113. Kissé rézsútosan kihajló peremű, a peremen két-két horizontális vájattal hornyolt, a perem alatt két

vájattal díszített tál. Közepes szemcseméretű homokkal soványított. Kívül-belül szürke. (XIV. tábla 5.)

Pá: 28 cm


Ltsz: 48.67791.11.33

114. Rézsútosan kihajló peremű, tetején két-két horizontális vájattal hornyolt tál. Közepes szemcseméretű

homokkal soványított. Kívül-belül drapp. (XIV. tábla 7.)

Pá: 30 cm


Ltsz: 48.67791.69.55



115. Kissé rézsútosan kihajló peremű, a peremen a külső oldalon három, a belső oldalon két horizontális

vájattal hornyolt, a perem alatt két vájattal díszített tál. Közepes szemcseméretű homokkal soványított.

Kívül-belül szürke. (XIV. tábla 3.)

Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.113.11

116. Kissé rézsútosan kihajló peremű, a peremen két-két horizontális vájattal hornyolt tál. Közepes

szemcseméretű homokkal soványított. Kívül-belül szürke. (XIV. tábla 4.)

Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.117.6

117 Kissé rézsútosan kihajló peremű, a perem tetejét a külső oldalon négy, a belső oldalon két

horizontális vájattal díszített tál. Közepes szemcseméretű homokkal soványított. Kívül-belül szürke.

(XIV. tábla 6.)

Pá: 26 cm


Ltsz: 48.67791.140.89

118. Kissé rézsútosan kihajló, belső oldalon behúzott peremű, a peremen két-két horizontális vájattal

hornyolt tál. Közepes szemcseméretű homokkal soványított. Kívül-belül szürke. (XIV. tábla 2.)

Pá: 28 cm


Ltsz: 48.67791.140.280

119. Kissé rézsútosan kihajló peremű, a peremen tetején a külső oldalon két, a belső oldalon három

horizontális vájattal hornyolt, egyenletesen ívelő hasú tál. Közepes szemcseméretű homokkal soványított.

Kívül-belül szürke. (XIV. tábla 1.)

Pá: 18 cm


Ltsz: 48.67791.141.157

Korsók

A korsók finom szemcseméretű homokkal soványítottak. A továbbiakban ezt nem jegyzem meg.

120. Megvastagodó, tölcséresen szűkülő peremű korsó töredéke. Kívül-belül drapp. (XV. tábla 1.)

Pá: 9 cm


Ltsz: 48.67791.141.317

121. Megvastagodó, tölcséresen szűkülő peremű korsó töredéke. Kívül-belül drapp. (XV. tábla 2.)

Pá: 11 cm


Ltsz. 48.67791.140.267



122. Tölcséresen szűkülő, profilált peremű korsó töredéke. Kívül-belül drapp. (XV. tábla 3.)

Pá: 8 cm


Ltsz: 48.67791.140.80

123. Tölcséresen szűkülő, profilált peremű korsó peremének és szalagfülének töredéke. Kívül-belül

halványvörös. (XV. tábla 4.)

Pá: 6,5 cm


Ltsz: 48.67791.113.31

124. Tölcséresen szűkülő, profilált peremű korsó peremtöredéke. Kívül-belül halványvörös. (XV. tábla

5.)

Pá: 9 cm


Ltsz. 48.67791.141.32

125. Magas testű korsó oldaltöredékei és szalagfüle. Kívül-belül vöröses lila. (XV. tábla 6.)

TM: 9 x 7 x 4 cm


Ltsz. 48.67791.143.4

126. Korsó talpgyűrűs aljtöredéke. Kívül-belül vörös. (XV. tábla 7.)

Fá: 14 cm


Ltsz: 48.67791.145.2

127. Korsó megvastagított szélű aljtöredéke. Kívül-belül halványvörös. (XV. tábla 8.)

Fá: 12 cm


Ltsz: 48.67791.37.4

128. Korsó talpgyűrűs aljtöredéke. Kívül-belül vörös. (XV. tábla 9.)

Fá: 12,5 cm


Ltsz: 48.67791.143.32

129. Korsó talpgyűrűs aljtöredéke. Kívül-belül drapp. (XV. tábla 10.)

Fá: 9 cm


Ltsz: 48.67791.140.195

130. Korsó talpgyűrűs aljtöredéke. Kívül-belül sárgás-vörös. (XV. tábla 11.)

Fá: 9 cm


Ltsz: 48.67791.143.1

Tálak



A tálak mindegyike finom szemcseméretű homokkal soványított, ezt a továbbiakban nem jegyzem meg.

131. Függőleges peremállású tál teljes profilja. Kívül-belül vörös. (XVI. tábla 1.)

Pá: 20 cm

Fá: 16 cm


Ltsz: 48.67791.140.313

132. Félgömbös testű, kissé megvastagodó peremű tál. Kívül-belül szürke. (XVI. tábla 2.)

Pá: 19 cm


Ltsz: 48.67791.141.2

133. Félgömbös testű, kissé megvastagodó peremű tál, a perem alatt harántirányú rádlidíszítéssel. Kívül-

belül szürke. (XVI. tábla 3.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.141.31

134. Megvastagodó peremű sekély tál. Kívül-belül vörös. (XVI. tábla 4.)

Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.140.359


Pá: 24 cm


Ltsz: 48.67791.11.25


Pá: 18 cm


Ltsz: 48.67791.141.318


Pá: 21 cm


Ltsz: 48.67791.141.142


Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.141.84


Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.140.315




Pá: 23 cm


Ltsz: 48.67791.141.115

141. Félgömbös testű, galléros peremű tál. A tálat a peremen és a perem alatt sekély vájatok díszítik.

Valószínűleg vörös festés nyomai látszódnak rajta. Kívül-belül vörös. (XVI. tábla 11.)

Pá: 31 cm


Ltsz: 48.67791.114.1

Fedők

A tárgycsoport általánosan közepes szemcseméretű homokkal soványított, a továbbiakban ezt nem

jegyzem meg.

142. Megvastagodó peremű, kiszélesedő gombú fedő. Kívül-belül szürke. (XVII. tábla 1.)

Pá: 20 cm


Ltsz: 48.67791.140.52

143. Lekerekített peremű fedő töredéke. Kívül-belül szürke. (XVII. tábla 2.)

Pá: 15 cm


Ltsz: 48.67791.140.93

144. Megvastagodó peremű fedő töredéke. Kívül-belül szürke. (XVII. tábla 3.)

Pá: 26 cm


Ltsz: 48.67791.141.7

145. Megvastagodó peremű fedő töredéke. Kívül-belül sötétszürke. (XVII. tábla 4.)

Pá: 19 cm


Ltsz: 48.67791.140.331


Pá: 21 cm


Ltsz: 47.67791.141.30


Pá: 19 cm


Ltsz: 48.67791.141.35


Pá: 22 cm




Ltsz: 48.67791.141.165

149. Szélesedő gombú fedő töredéke. Kívül-belül szürke. (XVII. tábla 8.)

TM: 8,5 x 7 x 4,5 cm


Ltsz: 48.67791.140.168

150. Szélesedő gombú fedő töredéke. Kívül-belül szürke. (XVII. tábla 9.)

TM: 9,75 x 8 x 3,75 cm


Ltsz: 48.67791.140.309

151. Durva szürke, seprűdíszes fedő töredékei. Kívül-belül szürke. (22. ábra)

TM: 16 x 9 x 2,5 cm


Ltsz: 48.67791.114.4

Orsókarika

152. Orsókarika töredéke. Középen félbetörött, grafittal soványított. (XXVII. tábla x)

TM: 4,5 x 2,5 x 1 cm


Ltsz. 48.67791.141.341

Üvegek

153. Üvegfiola aljtöredéke. Az üveg formába fújt, üvegzöld színű, átlátszó. Felülete és törésfelülete

egyaránt kissé karcos. A falban kevés buborék látszik, jó minőségű tárgy. (23. ábra)

Fá: 3 cm


Ltsz: 48.67791.140.362

154. Ablaküveg. A töredék üvegzöld színű, átlátszó. Az üvegben meglehetősen sok buborék látszik. A

külső oldal egyenetlen, a belső oldal egyenes. A törésfelületek kissé lekerekítettek. (XXVII. tábla 11.)

TM: 7 x 5 x 0,3 cm

L: OBNR 3 SNR 43 (kemence)

Ltsz: 48.67791.43.6

Vasak

155. Egyosztatú vas zsanér. A zsanérrész a pántrészre merőleges állású, kör alakú, középen átlyukasztott,

ehhez kapcsolódik a lapos pántrész. (XVII. tábla 1.)

TM: 7 x 2 x 1,75 cm

L: OBNR 30 SNR 79 (bustum)

Ltsz: 48.67791.79.1



156. Kétosztatú vas zsanér. A zsanérrész a pántrészre merőleges állású, kör alakú, középen átlyukasztott,

ehhez kapcsolódik a lapos pántrész. A pántrész végén egy kör alakú lyukkal át van fúrva. (XVIII. tábla 2.)

TM: 7 x 2 x 1,75 cm


Ltsz: 48.67791.79.2

157. Kétosztatú vas zsanér. A zsanérrész a pántrészre merőleges állású, kör alakú, középen átlyukasztott,

ehhez kapcsolódik a lapos pántrész. A pántrész két helyen át van fúrva, benne a szegecsek részben épen

megmaradtak. A pántrészhez fa korrodált hozzá. (XVIII. tábla 3.)

TM: 7,5 x 2 x 1,5 cm


Ltsz: 48.67791.79.3

158. Vas karika. A karika egyik oldalán elvékonyodik. (XVIII. tábla 4.)

TM:

Á: 5 cm

V: 0,7-0,4 cm


Ltsz: 48.67791.79.4

159. Kisméretű szeg. Négyzetes keresztmetszetű, lapos fejű, kisméretű szeg, csontmaradvánnyal

összekorrodálva. (XVIII. tábla 5.)

TM: 1,5 x 0,75 x 0,3 cm


Ltsz: 48.67791.73.1

160. Irtókapa. Vaskos, téglatest formájú, négyzetesen lezárt köpűben végződő, enyhén a nyél felé hajló,

töredékes, ívelt pengéjű vasszerszám. A nyéllyuk kör alakú. A pengerész legyező-szerűen szétnyíló.

(XVIII. tábla 6.)

TM: 20 x 8 x 11,5 cm


Ltsz: 48.67791.144.5

161. Kulcs. Nagyméretű, töredékes vas kulcs. A kulcs tolózárhoz volt alkalmas. Nyelve ép, a fogórész

felső része hiányzik. (XIX. tábla 7.)

TM: 8,5 x 4 x 1 cm


Ltsz: 48.67791.149.2

162. Vaskés. Felső állású illesztőtüskés, egyélű, az él felé elvékonyodó pengéjű vaskés, töredékes

pengével. A penge háta nagyon enyhén ívelt és megvastagított. A tüskéhez a nyelet egy bronz v. sárgaréz

szegeccsel rögzítették. (XIX. tábla 8.)

TM: 13 x 2,5 x 1 cm


Ltsz: 48.67791.132.8



163. Lánc részlete. Egy nyolcas formájú és egy ovális láncszem együttese. Mindkét tag kör

keresztmetszetű. (XIX. tábla 9.)

TM:

nyolcas láncszem: 3,75 x 2 x 0,75 cm

ovális láncszem: 6 x 0,7 x 0,75 cm


Ltsz: 48.67791.37.16

164. Láncszem. Nyolcas formájú, erősen töredékes láncszem, keresztmetszete kör alakú. (XIX. tábla 10.)

TM: 4 x 2 x 0,75 cm


Ltsz: 48.67791.117.16

165. Hurkos végű szeg. Szimmetrikusan félbe hajtott, hurokban végződő kettős szárú szeg. A két szárat

összekovácsolták. A hurokrész keresztmetszete kör alakú, a szárak ellapítottak, téglalap

keresztmetszetűek. (XIX. tábla 11.)

TM: 6,5 x 3,25 x 0,75 cm


Ltsz: 48.67791.62.81

166. Szeg. Négyzetes keresztmetszetű, téglalap-szerűen kiszélesedő fejjel ellátott szeg. (XIX. tábla 12.)

TM: 10,5 x 1,75 x 0,5 cm


Ltsz: 48.67791.11.83

167. Szeg. Széles, félgömbös fejű, négyzetes keresztmetszetű vasszeg. (XIX. tábla 13.)

TM:

Á: 2,75 cm

H: 6 cm


Ltsz: 48.67791.140.367

168. Szeg. Négyzetes keresztmetszetű, lapos fejű szeg. A fej alatt bordázott. Talán újkori. (XIX. tábla 14.)

TM:

Á: 0,8 cm

H: 8,5 cm


Ltsz: 48.67791.9.3

169. Vas tárgy. Az egyik vége felé elvékonyodó, csúcsban végződő, a másik oldal felé cseppszerűen

megvastagodó, erősen korrodált kérdéses funkciójú vastárgy. Talán poncolóeszköz lehetett. (XIX. tábla

15.)

TM: 6,5 x 1,25 x 1,25 cm


Ltsz: 48.67791.140.368



170. Vastárgy. Félgömb formára hajlított, vastag vaslemez. A szélein illesztésnek nem figyelhető meg

nyoma. Funkciója bizonytalan. (XIX. tábla 16.)

TM:

Á: 8,5 cm

V: 1 cm


Ltsz: 48.67791.141.344

171. Vastárgy. Erősen korrodált hosszúkás lapos vastárgy. A tárgy két végén kissé megvastagodik.

Keresztmetszete téglalap formájú. Funkciója kérdéses, valószínűleg pántként szolgálhatott. (XIX. tábla

17.)

TM: 22,5 x 4 x 2 cm


Ltsz: 48.67791.135.4

Bronzok

172. Bronz tárgy. Tömör bronz gömb, alján összeszűkülő, letörött. A törésfelület kör alakú. Valószínűleg

valamilyen viseleti tárgy, esetleg használati tárgy töredéke, funkciója kérdéses. (XX. tábla 1.)

TM: 1 x 1 x 1 cm


Ltsz: 48.67791.11.85

173. Bronz kolomp. Alsó részén kissé kiszélesedő, hosszúkás, hengerpalást testű kolomp vagy csengő. A

tetején egy vésésnyomokat mutató kör nyílású, szögletes függesztő foglal helyet. A függesztő és a

kolomptest a kolomp tetején át van fúrva. A két lyuk nem esik egybe, a kolomptesten lévő lyuk nagyobb.

A belső oldalon valószínűleg a kolomp nyelvének korrodált maradványa látszik. (XX. tábla 2.; 24. ábra)

TM:

Á: 4,75 cm

H: 8 cm

akasztó: 3 x 2 x 1 cm

L: OBNR 68 SNR 58 (szelvényfal)

Ltsz: 48.67791.58.1

174. Egygombos erősprofilú kempteni 4-es típusú fibula. A fibula tűtartója sérült, nem széles, téglalap

formájú. A tű egy 4-4 csavarulatos rugószerkezetből áll ki, a bal oldalon a szélső csavarulat letörött. A

rugószerkezet fölül húrozott. A húrrögzítő kampó keskeny. (XX. tábla 3.)

TM: 4 x 2,5 x 2 cm


Ltsz: 48.67791.107.30

175. Karperec. Bronzlemezből lapított széles, két félgömbös díszítménnyel ellátott kör keresztmetszetű

pántú, többszörösen hurkolt záródású karperec. A pánt átlagos vastagsága 3,5 mm. (XX. tábla 4.)

TM:

Á: 7 cm



V: 0,35 cm


Ltsz: 48.67791.140.365

176. Valószínűleg kétgombos erősprofilú fibula feje. A fej széles, a húrrögzítő kampó egybe van öntve a

fejjel. A rugószerkezet felül húrozott, 3-3 csavarulatos, a tekercselés a bal oldalon letörött. A

rugószerkezetnek valószínűleg volt egy vasmagja, korrodált részei a rugószerkezetben vannak. A

rugószerkezetet takaró lapon ék alakú dísz látszik. (XX. tábla 5.)

TM: 2 x 1,75 x 1 cm

L: fémdetektoros felderítés (EOV: y: 475562 x: 215831)

Ltsz: 48.67791.1.16

177. Öv szíjvég veret. Háromosztatú, végén csavaros díszű, középen nyolcszög átmetszetű noricum-

pannoniai női övgarnitúra szíjverete („Riemenzunge”). Az illesztőnyelv töredékes, az egyik oldalon egy

öltésminta látszik, illetve a veret szélén rovátkolás fut. (XXI. tábla 6.)

TM: 7,5 x 1 x 1 cm


Ltsz: 48.67791.1.28

178. Öv szíjvég veret. Több nyílású övveret. Két részre tagolódik, a szíj végétől távolabb eső oldalon egy

négyzetes, peltára emlékeztető lyukasztású, felszínén vésett díszű rész látszik. Ezt követően két sorban

kör alakú az átlyukasztás. A veret végét három ujjszerű nyúlvány díszíti. A hátsó oldalon két helyen

illesztőtüske, egyik a négyzetes rész hátulján, a másik a távolabbi végen fekszik. A szíjvég külső felülete

csiszolt, illetve bevésett díszű. (XXI. tábla 7.)

TM: 5,5 x 1,5 x 0,75 cm


Ltsz: 48.67791.1.31

179. Bronz tárgy. Két részből összeállított bronztárgy. A felső rész két félkör alakú, középen

összeillesztett lemezből áll. Ehhez egy négy lábbal kapcsolódó, középen téglalap nyílású négyzetes lemez

csatlakozik. Funkciója kérdéses, szegecs, vagy kisméretű szíjelosztó lehetett. (XXI. tábla 8.)

TM: 2 x 2 x 2 cm


Ltsz: 48.67791.1.14

180. Bronz emaillal díszített medál. Felül egy szögletes, középen átfúrt függesztővel, a hátsó oldalán az

alsó részen egy viszonylag vastag bronztüskével ellátott medál. A csüngőrész félköríves, alul két apró

nyúlvány fodrozza. A medál felülete két részre oszlik. A két félben egy-egy olivamag-formájú kivésésben

email maradványai látszanak, ezeket középen egy kis mező választja el. Itt vörös email maradványai

látszódnak. Lehetséges, hogy ezüstözve volt, ugyanis ennek nyoma helyenként fellelhető. (XXI. tábla 9.)

TM: 1,8 x 1,7 x 0,5 cm


Ltsz: 48.67791.1.17

181. Bronz karikagyűrű. A belső oldala egyenes, sík, a külső részen ívelt keresztmetszetű. A belső

oldalon „VI” bekarcolt írás/minta látszik. (XXI. tábla 10.)



TM:

Á: 1,7 cm (belső); 2 cm (külső)

V: 0,3 cm


Ltsz: 48.67791.1.29

182. Bronz karikagyűrű. A belső oldala egyenes, sík, a külső részen ívelt keresztmetszetű. (XXI. tábla

11.)

TM:

Á: 1,8 cm (belső); 2,1 cm (külső)

V: 0,4 cm


Ltsz: 48.67791.1.13 Érmek

183. Denarius. Előlapon Vespasianus, [---]RVESPASIANVS. Hátlapon trónon ülő isten

perszonifikációja. Súly: 2,21 g. Pozíció: 6 óra (XXII. tábla 1.)

Á: 1,7 cm


Ltsz: 48.67791.1.21

184. Denarius. Előlapon Traianus, körirat balról jobbra fut. Olvasata:

IMPTRAIANOAVGGERDACPMTRPCOSVPP. Hátlap olvasata: SPQROPTIMOPRINCIPI. Az elő és a

hátlap is pontsorral lezárt. (vö. RIC 184) Súly: 2,77 g. Pozíció: 6 óra (XXII. tábla 2.)

Á: 1,8 cm


Ltsz: 48.67791.1.22

185. Antoninianus. Előlapján a császár feje, felismerhetetlen. A körirat az előlapon olvashatatlan. A

hátoldalon [---]AS AUG felirat, istennő bőségszaruval. Súly: 1,75 g. Pozíció: 11 óra (XXII. tábla 3.)

Á: 2,2 cm


Ltsz: 48.67791.1.25

186. As. Előlapon Hadrianus látszik, a körirat és a hátoldal teljesen olvashatatlan. Súly: 6,83 g. Pozíció: 9

óra (XXII. tábla 6.)

Á: 2,3 cm


Ltsz: 48.67791.1.23

187. Dupondius. Előlapon Domitianus, hátoldalán valószínűleg Virtus. Az előlapon nem olvasható a

körirat. A hátlapon látszik a mezőben a (S) C, a köriratból csak a [---]GUST[---] látszik. Valószínűleg

VIRTUTI AUGUSTI feliratra egészíthető ki. Súly: 9,98 g. Pozíció: 5 óra (XXII. tábla 5.)

Á: 2,7 cm


Ltsz: 48.67791.1.24



188. As. Előlapon a császárnő feje, a körirat olvashatatlan, nem látszik. Hátoldalon jobb kezében paterát,

baljában bőségszarut tartó perszonifikáció. Az S C látszik a hátlap mezejében. Súly: 6,77 g. Pozíció: 12

óra (XXII. tábla 7.)

Á: 2,5 cm


Ltsz: 48.67791.1.26

189. As. Előlapján látszik a császár fejének sziluettje, a hátoldalon semmi sem felismerhető. Súly: 5,63 g.

Pozíció: nem megállapítható. (XXII. tábla 8.)

Á: 2,4 cm


Ltsz: 48.67791.1.27

190. As. Rossz megtartású érem. Csak az előlapon ismerhető fel egy szakálltalan császárfej. Az előlapon

a felirat jobbról balra halad, csak egy R látszik tisztán. Az előlap pontsorral lezárt volt. Az első századra

tehető Súly: 9,67 g. Pozíció: nem megállapítható. (XXII. tábla 4.)

Á: 2,5 cm


Ltsz: 48.67791.132.9



Feltárt objektumok katalógusa

A feltárt jelenségek római kor és ismeretlen kor szerinti sorrendben kerülnek sorra. A felsorolás nem

számsorrendet, hanem Ny-K-i irányt követ. A jelenségek ismertetése során metszetrajzot csak a fontosabb

objektumok esetében közlök.

Római kori objektumok listája

56. Objektum (árok) Hosszúság: 3240 cm Szélesség: 120 cm Relatív mélység: 34 cm Leírás: Sekély, széles, fordított trapéz keresztmetszetű árok. Oldala szűkülő, iránya a kelet-nyugati iránytól némileg eltérő. Két helyen lett metszetre bontva, de a talajvíz miatt nem lehetett teljesen feltárni. Iránya a centuriatióval megegyező, majdnem actus-határon fut. Minden bizonnyal római kori az objektum, de leletanyaga nagyon szegényes volt, egy apró terra sigillata töredék is volt betöltésében.

57. Objektum (gödör) Hosszúság: 110 cm Szélesség: 90 cm Relatív mélység: 10-30 cm Leírás: Ovális, egyenetlen aljú római gödör, melyből másodlagos helyzetű bronzkori kerámia is előjött. É-i felében félkörívben padka volt megfigyelhető (- 5 cm). 49. Objektum (gödör) Hosszúság: 250 cm Szélesség: 380 cm Relatív mélység: 50-80 cm Leírás: Nagyméretű, amorf gödör, melybe beleásták 49/133 gödröt. Két fontosabb lelete: 1. századi római as (Kat.190.); erősen korrodálódott vaskés szegeivel (Kat. 162.). Az objektumot gödörként lehetséges meghatározni, amelyet valószínűleg Claudius (41-54) uralkodása alatt, vagy azt megelőzően alakíthattak ki, majd feltöltése után hamusgödröt ástak bele. A gödör azonos fázist képvisel az 54-es munkagödörként meghatározható objektum



betöltésével.

54. Objektum (munkagödör) Hosszúság: 350 cm Szélesség: 240 cm Relatív mélység: 50 cm Leírás: Amorf, nagyméretű foltként jelentkezett, felszínén paticcsal, közepén vöröses-paticsos jelenséggel. Nagyméretű munkagödör lehetett betöltésében nagyszámú kerámiatöredékkel, egy tüzelőhellyel (kemence?, platni SNR 154) és egy kisméretű gödörrel (SNR 155). A metszetfalban legfelül megfigyelt vöröses-paticsos réteg talán a kemence köpenyének megmaradt része. A munkagödör széleit nem mindenhol lehetett megfogni, néhány helyen pedig a mélyszántás nyomai is látszódtak. Valószínűleg emiatt volt nagyobb a folt, mint a tényleges objektum. Valószínűleg egy kisméretű kemence állhatott a helyen, amelyhez egy munkagödör is kapcsolódhatott. Ezt a mélyszántás, vagy a szakszerűtlen gépi humuszolás szüntethette meg.

79. Objektum (cölöphely) Átmérő: 60 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Kisméretű, kerek, egyenes oldalú cölöphely. 1 db római kori kerámia volt benne.



78. Objektum (cölöphely) Átmérő: 80 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Nagyméretű, ovális, szűkülő oldalú gödör. Alja egyenetlen. 43. Objektum (cölöphely) Átmérő: 100 cm Relatív mélység: 28-32 cm Leírás: Kerek, szűkülő oldalú, egyenetlen aljú cölöphely. 77. Objektum (cölöplyuk) Hosszúság: 61 cm Szélesség: 50 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Ovális, sekély, egyenes oldalú cölöphely. Betöltésében patics, kevés faszén és kerámiatöredék volt. 45. Objektum (cölöpépítmény) Hosszúság: 410-455 cm Szélesség: 440-455 cm Cölöplyukak átmérője: Perem: 80-83; 90 cm Alj: 46; 50; 60 cm Cölöplyukainak relatív mélysége: 25; 27; 30 cm Leírás: Megközelítőleg téglalap alakú (410x455x455x440), 4 cölöplyukas felszíni épület. Az SNR 94-es cölöplyukból előkerült kerámia alapján az épületet a római korhoz kapcsolhatjuk. Az épület cölöplyukainak egyike sem maradt meg tökéletesen ép formában. A legészakibb sarok (SNR 104) cölöphelyét leszámítva mindegyik cölöplyuk sekélyesedő, teknő formájú metszetet mutat. Ennek ellenére biztos, hogy széles (fél méter átmérőjű), facölöpökön álló épület nyomát tárta fel az ásatás. A cölöplyukak betöltése homogén volt, rétegződés nem volt kimutatható.



44. Objektum (cölöpépítmény) Hosszúság: 550-570 cm Szélesség: 450-480 cm Cölöplyukak átmérője: Perem: 90; 96-100; 116; 120 cm Alj: 3x60; 70; 2x80 cm Cölöplyukainak relatív mélysége: 4x50 cm; 54; 60 cm Leírás: Szinte szabályos téglalap alakú 6 cölöphelyes felszíni épület. Az SNR 87, 88 és 92-es cölöplyukakból előjött kerámia alapján az épületet kétséget kizáróan a római korhoz kapcsolhatjuk. Az adatok alapján valamivel vastagabb cölöpöket, vagy szélesebb cölöphelyet áshattak az épület esetében, mint a szomszédos cölöpvázas épületnél, ugyanis a cölöphelyek alja 60-80 cm között változik. Ez talán félméteresnél némileg vastagabb cölöpöket feltételez. Az eróziónak, vagy a területi egyenetlenségeknek is köszönhetően, de körülbelül kétszerese a cölöphelyek mélysége a 4 cölöphelyes épülethez képest.

52. Objektum (műhely) Hosszúság: 600 cm Szélesség: 420 cm Relatív mélység: 70 cm Leírás: Nagyméretű, téglalap alakú foltként jelentkezett. Kavicsos sáv mutatkozott a szélén. 4 negyedben lett kibontva, de ezek bontását állandóan nehezítette a feljövő talajvíz. Az objektumról feltételezhetjük, hogy valamilyen földbe mélyített műhely lehetett, melyre a -20-50 cm mélyen körbefutó padka és a leletek



utalnak. A kerámia és állatcsont mellett a műhely ÉNy-i negyedének (SNR 144) kavicsos betöltési rétegéből egy irtókapa (Kat. 160.) került felszínre. Az objektum viszonylag kevés leletanyagot tartalmazott. Keltezhető leletanyag hiányában az objektum helyzetét nem lehet az időszalagon pontosan meghatározni, valószínűleg a tőle Ny-ra fekvő műhelygödörrel (OBNR 54), illetve gödörrel (OBNR 49) lehet egykorú. A lelőhely környékének mezőgazdasági, főként gabonatermesztési hasznosítását a műhely padlóján talált irtókapa bizonyítja.

33. Objektum (gödör) Átmérő: 56 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Kisméretű, kerek, szűkülő oldalú gödör. Körülbelül 10 cm vastagságú, vörösre átégett tüzelőfelületét sikerült megfogni. Valószínűleg a mellette lévő műhellyel egy korú. Elképzelhető, hogy egy kisméretű kemence, vagy tüzelőgödör lehetett. 41. Objektum (gödör/beásás) Hosszúság: 210 cm Szélesség: 190 cm Relatív mélység: 18-26 cm Leírás:

É-D-i metszet

K-Ny-i metszet



Négyzet alakú, sekély beásás. SNR 114 betöltési rétegében római kerámia volt. Oldala függőleges, alja egyenetlen. 26. Objektum (cölöphely) Átmérő: 57 cm Relatív mélység: 22 cm Leírás: Kisméretű, egyenes oldalú, kerek cölöphely. 46. Objektum (gödör) Hosszúság: 200 cm Szélesség: 175 cm Relatív mélység: 36 cm Leírás: Ovális, nagyméretű, enyhén szűkülő oldalú gödör. 72. Objektum (cölöphely) Perem: 86 cm Alj: 65 cm Relatív mélység: 35 cm Leírás: Kerek, nagyméretű, szűkülő oldalú cölöphely. É-i felében félkörívben padka fut végig (-15 cm). 5. Objektum (gödör) Átmérő: 66 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Sekély, kerek, enyhén szűkülő oldalú gödör, melynek paticsos-faszenes rétegéből földminta lett szedve. A faszén tölgy maradványa volt. A jelenség leletanyagát részben a római korhoz köthetjük, de egy feltehetően újkori szeget is tartalmazott a betöltés, ezért korát bizonytalannak kell tekintenünk. 17. Objektum (gödör) Átmérő: 152 cm Relatív mélysége: 40 cm Leírás: Kerek, sekély, enyhén szűkülő oldalú gödör. 36. Objektum (kemence) Átmérő: 50 cm Relatív mélység: 22 cm Leírás: A jelenség foltja vörösesbarna, átégett, paticsos volt – hossza 60 cm, szélessége 50 cm. Bontás: először metszetre lett bontva, majd teljesen kibontották a jelenséget. Kisméretű kemenceként lehetett értelmezni a jelenséget, melynek platnijából is maradtak meg részek. Munkagödör nem tartozott hozzá. A kemence meglehetősen kisméretű volt. Betöltéséből nem került elő leletanyag, csak a platni alatti sárga agyagos réteg tartalmazott némi szürke római kerámiát. A kemence köpenye 5 cm magasságban maradt meg, összeégett vörös paticsként jelentkezett. Az ásatás gépi humuszolása egy magasabb szinten folyt, ezért nem pusztította el a mukagép.



18. Objektum (gödör) Átmérő: 240 cm Relatív mélység: 30 cm Leírás: Nagyméretű kerek, sekély gödör, oldala függőleges, alja egyenes. Betöltése (SE 37) sötétbarna, faszenes, agyagos. Funkciója kérdéses, mindenesetre nagyobb mennyiségű leletanyagot tartalmazott. Egy korszakra lehet tenni a kút (OBNR 50) és a jelenség betöltését. 34. Objektum (tüzelőgödör) Átmérő: 64 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Kisméretű, kerek gödör, melyben félkör ívben 10 cm vastagságú tapasztást sikerült megfogni. Metszetében a tapasztás felett egy faszenes réteget lehetett megfigyelni, így funkcióját meghatározhatjuk tüzelőgödörnek. Bár lelet nem volt benne, keltezhetjük rómainak a lelőhelyen előkerült többi római tüzelőgödör alapján. 50. objektum (kút) Átmérő: 340 cm Kibontott mélysége: 140 cm Leírás: A 62. objektumban (egybefüggő nagy folt) kijelölt ÉNy-DK irányú kutatóárok kijelölését követően a 113-as SE számot kapta az akkor még nagyméretű gödörként meghatározott objektum. Nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazott. Negyedekre osztva lett kibontva, a magasan álló talajvíz miatt nem tárták fel teljesen. Az ÉNy-i negyedben az oldalakon és a metszetfalon -115-170 cm mélyen a kútszerkezet 20-55 cm vastagságú fekete, jól követhető elszíneződése volt megfigyelhető. A metszetek alapján két egymástól elváló réteg jelentkezett (SE 140, 141). A leletanyag szintén elkülönült, a feldolgozás során nem lehetett különböző stratigráfiai számon elcsomagolt töredékeket összeilleszteni. Ebből valószínűsíthető, hogy a kút betöltése két fázisban történt.



A kút betöltésének tetejéről, a 113-as stratigráfiai egység kiosztását követően reliefes terra sigillata (Kat. 2.) került elő, amelyet Domitianus korára lehetséges keltezni. Ez arra mutat, hogy a kutat nem használhatták hosszú időn keresztül, ugyanis a claudiusi coloniaalapítás (ennél korábbi római megtelepedéssel nem számolhatunk) és Domitianus uralkodása között mindössze egy nemzedéknyi idő telt csupán el. A Domitianus-kori keltezést kitolhatjuk talán még Traianus uralkodására is, de tovább szinte biztosan nem. A leletanyag alapján a kút kiásásának időpontját valószínűleg a Claudius-korra tehetjük, majd két fázisú feltöltése a második század első két évtizedében történhetett meg.

K-Ny-i metszet

É-D-i metszet



73. objektum (hulladék) Szélesség: 110 cm Hosszúság: 120 cm Leírás: A 62-es objektumban (egybefüggő nagy folt) kijelölt ÉNy-DK irányú kutatóárok kitűzését követően a 109-es SE számot kapta a jelenség. Jellegét tekintve egy amorf foltként jelentkezett, paticsot, palát és köveket is tartalmazott. A kút betöltéséhez lehet kapcsolni, azzal szervesen összefügg. Az SE 140-es rétegből előkerült Dressel 2/4-es amphora pereme és a 73-as objektumból származó fültöredékek (Kat. 8.) szinte biztosan egy edény részét képezték. Az is elképzelhető, hogy a kút telítődését követően a hulladék egy része megült a kút peremén és így jött létre a hulladékhalom. A kút betöltődésének időpontját egészen a második század végéig kitolja egy Drag. 18-as rheinzaberni tányér, amellyel a kút használata jóval hosszabb időt, akár száz évet is felölelhet. 21. Objektum (gödör) Szélesség: 134 cm Hosszúság: 225 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Nagyméretű, ovális, sekély gödör. Oldala szűkülő. Római kerámia került ki betöltéséből, funkciója bizonytalan. 22. Objektum (cölöphely) Átmérő: Perem: 78 cm; Alj: 58 cm Relatív mélység: 40 cm Leírás: Kerek, viszonylag mély, szűkülő oldalú cölöphely. Déli felén -16 cm mélyen félkör alakban padka figyelhető meg. A padkától a cölöphely összeszűkül. 42. Objektum (víznyerő gödör) Átmérő: 420 cm Relatív mélység: 140 cm Leírás: A 69. objektum (SNR 62) folt ÉNy-DK-i kutatóárkában jelentkezett és a 112-es SNR számot kapta. A bontás során újra és újra feljövő talajvíz miatt csak 140 cm-ig tudták kibontani. Kútszerkezet nyomát nem találták, így valószínűleg víznyerő gödörnek lehet meghatározni. Minden betöltési rétegből változatos, gazdag leletanyag jött elő. A kerámiák között egy dél-galliai Drag. 18-as töredék is volt (Flavius-Traianus kor). Az objektumot felezve bontották ki. A gödör feltöltődése valószínűleg két időszakban történt, ugyanis a viszonylag jól elváló alsó réteg (SNR 119) leletanyaga a restaurálást követően nem keveredett a fiatalabb rétegek anyagával. Az eggyel fiatalabb (SNR 118) réteg és a fölötte lévő azonban szinte bizonyos, hogy egy időszakban keletkezett, esetleg többszörösen keveredett. Ezt egy hombár peremének és díszített oldalának (Kat. 24.)) összeilleszthetősége bizonyítja. Ez a töredék bizonyítja, hogy a közelben található kisebb méretű gödrök valószínűleg a víznyerőgödörrel párhuzamosan voltak nyitva, illetve töltődtek fel.



A víznyerőgödör betöltődése a második század közepéig megtörténhetett, erre a dél-galliai terra sigillata töredéke és a kempteni 4-es típusú erősprofilú fibula (víznyerő melletti gödörből – OBNR 59 – került elő) szinkron előfordulása utalhat.

É-D-i metszet

59. objektum (gödör) Hosszúság: 100 cm Szélesség: 60 cm Relatív mélység: 30 cm Leírás: A 69. objektumként meghatározott „nagy folt” ÉK-DNy-i kutatóárkának ÉNy-i falában tűnt fel. Ovális, szűkülő oldalú gödör. A kutatóárok metszetfalában látszott. A két gödör a bennük található római kerámia alapján egykorú. A gödör keltezéséhez a kempteni 4. típusú erősprofilú fibula és a víznyerőből előkerült dél-galliai terra sigillata nyújt támpontot. Ezek alapján legkésőbb a második század közepéig tolható ki a gödör feltöltődésének időpontja. 60. Objektum (gödör) Átmérő: 100 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: A 69. objektum „nagy folt” ÉK-DNy-i kutatóárkának ÉNy-i falában tűnt föl. Kerek, sekély, szűkülő oldalú gödör. Kerámia és 1 db vastárgy volt benne (-15cm). A kutatóárok metszetfalában nem látszódott. Összeásták a mellette fekvő 59. objektummal (gödör). Ezért feltételezhetően egy komplexumot alkottak a gödrök és a víznyerőhely.

K-Ny-i metszet



24. Objektum (gödör) Hosszúság: 214 cm Szélesség: 128 cm Relatív mélység: 22-30 cm Leírás: Nagyméretű, sekély, ovális gödör. D-i részén a faszenes-hamus jelenség intenzívebben mutatkozott. Betöltéséből magas vastartalmú kohósítási salak jött, amely a területen folyó kismértékű ipari tevékenységét bizonyítja. Akár a tárgyalt jelenség helyén egy szabadban felállított, rögtönzött tüzelőgödör lehetett, esetleg egy elbontott kisméretű kemence. Az utóbbira a fémsalak, a faszenes betöltés a kisebb mennyiségű paticsdarabok száma, illetve a délkeleti sarok keményebbre égett sarka is utalhat. 8. Objektum (gödör) Átmérő: 65 cm Relatív mélység: 18 cm Leírás: Kerek, sekély, egyenes aljú gödör. Oldala szűkülő. Benne patics és állatcsont volt. 31. Objektum (csontvázas sír) Hosszúság: 185 cm Szélesség: 50 és 60 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: A sír a gépi humuszoláskor jelentkezett A markoló roncsolta a combcsontokat és a medencét. A sírnak foltja nem látszott, melléklete nem volt. A sír betöltésében másodlagos helyzetben bronzkori kerámiatöredékek kerültek elő. Mellékletek hiányában pontos kora nem meghatározható. Feltehetően a tőle É-ra levő bustummal (OBNR.30) egykorú. A sír fent a vörös erdei talajból indult, az alja épp hogy elérte az altalajt. Sírgödörnek foltja nem rajzolódott. A sírt a gépi humuszolás során erősen megbolygatták, a csontokat jelentősen károsították. A váz anatómiai rendben, nyújtott pozícióban került felszínre. A csontokat egy 30-40 év közötti férfi maradványainak határozta meg dr. Tóth Gábor anthropológus. A sír melléklet nélküli volt. A sír tájolása 10°-kal tér el az északi iránytól, a koponya dél felé néz. 30. Objektum (bustum) Hosszúság: 120 cm Szélesség: 60-64 cm Relatív mélység: 20 cm Leírás: Téglalap formájú, az északi iránytól kelet felé 10°-kal tájolt hamvasztásos sír, A sírgödör jól rajzolódott, a gépi humuszolás nem károsította. Faszenes rétegéből anthrakológiai minta lett véve, illetve az emberi kalcinált csontokat is vizsgálatra küldték. A nagy mennyiségű faszén mindegyike a tölgyek (Quercus) taxonjához volt sorolható. Az emberi maradványok nemének meghatározása nem volt sikeres, de egy 20-40 év közötti személy hamvai feküdtek a sírban. A sír metszetében a rétegek jól elváltak egymástól. Mellékletként egy kisméretű, zsanérokkal ellátott fa ládikát lehetséges rekonstruálni, amelybe valószínűleg a halott maradványait helyezték. Egyéb mellékletet nem helyeztek el a sírban.

4. Objektum (árok) Hosszúság: 4240 cm Szélesség: 120-150 cm Relatív mélység: 40-60 cm



Leírás: Fordított trapéz keresztmetszetű, mély, széles, ÉNy-DK irányú árok, mely végig követhető volt a felszínen. 6 db metszet lett kijelölve benne. Kevés római kerámiatöredék volt betöltésében. Az árok trapéz keresztmetszete nem volt minden esetben jól követhető, helyenként eléggé le volt pusztulva. A déli kibontott árokszakaszon a déli metszetfaltól számítva 2,5, illetve 4 méterenként készült metszetrajz. A déli metszetfalról készült rajz azt mutatja, hogy a környező vörös erdei talaj bemosódott az árokba, amely fölött már csak a szántott humusz fekszik. A második metszet egy sekély, mindössze 20 cm mély árkot mutat. A harmadik metszet már egy 50 cm mély, a középpont felé mélyülő, fordított trapéz formájú árkot mutat. Az északi kibontott árokszakaszon már jobban kirajzolódott az árok formája. Itt a trapéz forma minden metszetben megjelent, sőt helyenként égett, faszenes maradványok is keveredtek az árok betöltésébe. A metszetek egy két fázisban feltöltődött árkot rajzolnak ki, amely az északi irányból dél-kelet felé halad és az ásatási terület déli részén hirtelen magasabbra fut, ezért a déli végén a szántásnak köszönhetően nagy része megsemmisült. Bár leletanyag nagyon kevés, mindössze egy kicsiny töredék került elő belőle, valószínűsíteni kell, hogy a római korhoz lehetséges kapcsolni. Ezt a környező településrészlet ha nem is minden kétséget kizáróan, de igazolja. Funkcióját valószínűleg a vízelvezetésben, illetve a birtoktestek közötti lehatárolásban kell keresnünk.

3. Objektum (kemence és munkagödör)



Hosszúság: 235 cm Szélesség: 50-75 cm Relatív mélység: 10-40 cm Leírás: A nyesés során láthatóvá vált kb. 260x90 cm-es átégett ovális folt. Színe vörösesbarna, felületén paticcsal és faszénnel. A bontás tisztázta, hogy egy kemencét és a hozzá kapcsolódó hamus- és munkagödröt találtak. A kemence túl kicsi ahhoz, hogy edényégető vagy sütőkemence legyen, így talán speciálisabb anyagok kiégetésére használták. Az SNR 43 betöltési rétegből üvegdarabkák és egy terra sigillata tál peremtöredéke (Kat.6.) jött elő.

2. Objektum (gödör) Hosszúság: 190 cm Szélesség: 110 cm Relatív mélység: 12-30 cm Leírás: Ovális, sekély gödör, melynek déli fele a szelvényfal alatt húzódik. Alja egyenetlen, oldala szűkülő. Kizárólag egy tegula töredéke került elő belőle, emiatt a római korhoz lehetséges kapcsolni a jelenséget.

Ismeretlen korú objektumok listája

55. Objektum (gödör) Hosszúság: 230 cm Szélesség: 130 cm Relatív mélység: 20-30 cm Leírás: Amorf, sekély, enyhén szűkülő oldalú gödör. Alja egyenetlen. 83. Objektum (cölöphely)



Átmérő: Perem: 45 cm; Alj: 28 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Kismérető, kerek, szűkülő oldalú cölöphely. 87. Objektum (cölöphely) Átmérő: 80 cm Relatív mélység: 22 cm Leírás: Nagyobb méretű, kerek, szűkülő oldalú cölöphely. 81. Objektum (cölöphely) Átmérő: Perem: 30 cm; Alj: 24 cm Relatív mélység: 30 cm Leírás: Kerek, enyhén szűkülő oldalú, kisméretű cölöphely. 84. Objektum (cölöphely) Átmérő: 60 cm Relatív mélység: 14 cm Leírás: Kerek, sekély, függőleges oldalú cölöphely. 86. Objektum (cölöphely) Átmérő: 84 cm Relatív mélység: 26 cm Leírás: Kerek, függőleges oldalú, egyenes aljú cölöphely, mely -10 cm-től összeszűkül. 80. Objektum (gödör) Hosszúság: 110 cm Szélesség: 70 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Ovális, sekély, szűkülő oldalú, kisebb méretű gödör. 76. Objektum (cölöphely) Átmérő: 52 cm Relatív mélység: 10 cm Leírás: Kerek, sekély, egyenes oldalú cölöphely. 75. Objektum (cölöphely) Átmérő: 50 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Kerek, sekély, szűkülő oldalú cölöphely. 46. Objektum (gödör) Hosszúság: 200 cm Szélesség: 175 cm Relatív mélység: 36 cm Leírás: Ovális, nagyméretű, enyhén szűkülő oldalú gödör. 74. Objektum (cölöphely) Átmérő: 50 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Kisméretű sekély, egyenes oldalú kerek cölöphely. 48. Objektum (gödör)



Átmérő: 110 cm Relatív mélység: 10 cm Leírás: Kerek, sekély, függőleges oldalú, egyenes aljú gödör. 16. Objektum (árok) Hosszúság: 1491 cm Szélesség: 30 cm Relatív mélység: 12-16 cm Leírás: Hosszú, keskeny, sekély árok. Keresztmetszete fordított trapéz. 25. Objektum (gödör) Hosszúság: 150 cm Szélesség: 230 cm Relatív mélység: 15-20 cm Leírás: Ovális, sekély, függőleges oldalú gödör. Alja egyenetlen. 15. Objektum (cölöphely) Átmérő: 65 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Kerek, sekély, függőleges oldalú cölöphely. 12. Objektum (cölöphely) Átmérő: 58 cm Relatív mélység: 16 cm Leírás: Kerek, enyhén szűkülő oldalú cölöphely. 65. Objektum (cölöphely) Hosszúság: 40 cm Szélesség: 30 cm Relatív mélység: 16 cm Leírás: Ovális, sekély, kisméretű cölöphely. 64. Objektum (cölöphely) Átmérő: 72 cm Relatív mélység: 6 cm Leírás: Kerek, sekély, enyhén szűkülő oldalú cölöphely. 28. Objektum (cölöphely) Átmérő: 76 cm Relatív mélység: 24-28 cm Leírás: Kerek, szűkülő oldalú cölöphely. 70. Objektum (cölöphely) Átmérő: 66 cm Relatív mélység: 14 cm Leírás: Kerek, sekély, függőleges oldalú cölöphely. 23. Objektum (gödör) Hosszúság: 100 cm Szélesség: 68 cm Relatív mélység: 16 cm Leírás: Kisméretű, ovális gödör. Oldala enyhén szűkülő. Sekély. 67. Objektum (cölöphely)



Átmérő: 58 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Sekély, kerek, szűkülő oldalú cölöphely.

Cölöpsor jelenségeinek metszete

27. Objektum (gödör) Hosszúság: 140 cm Szélesség: 90 cm Relatív mélység: 20-24 cm Leírás:



Ovális, északi oldalán erősen szűkülő gödör. Alja egyenetlen. 61. Objektum (cölöphely) Átmérő: Perem: 74 cm; Alj: 46 cm Relatív mélység: 10 cm Leírás: Kerek, szűkülő oldalú cölöphely. Sekély. Felszínén elszórtan patics volt megfigyelhető. 71. Objektum (cölöphely) Átmérő: 24 cm Relatív mélység: 10 cm Leírás: Sekély, kerek, szűkülő oldalú cölöphely. 20. Objektum (cölöphely) Átmérő: 56 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Kisméretű, sekély, egyenes oldalú, kerek cölöphely. 40. Objektum (cölöphely) Átmérő: 50 cm Relatív mélység: 10 cm Leírás: Kerek, sekély, egyenes oldalú cölöphely. É-i felében intenzív paticsos-faszenes terület volt megfigyelhető. 32. Objektum (gödör) Átmérő: 100 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Sekély, kerek, függőleges oldalú, egyenes aljú gödör. 39. Objektum (cölöphely) Átmérő: Perem: 26 cm; Alj: 16 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Kerek, sekély cölöplyuk. Ny-i felében -6 cm mélyen padka figyelhető meg. A padkától a cölöphely összeszűkül. 7. Objektum (gödör) Átmérő: 70 cm Relatív mélység: 15 cm Leírás: Sekély, egyenes aljú gödör. 37. Objektum (gödör) Átmérő: 50 cm Relatív mélység: 12 cm Leírás: Kerek, kisméretű, egyenes oldalú és aljú, sekély gödör. Felületén faszén és patics volt látható. 1. Objektum (gödör) Átmérő: 100 cm Relatív mélység: 18 cm Leírás: Kerek, sekély, egyenetlen aljú gödör.



Táblák (I-XXVII.)

A

B

A

B

B

A

B

84

A

A

B

80

86

A

B

81

A

B

76

75A

B

B

A

B

A

28

27

BA

B

A

B

70

A

B

A

FE

AB

16

A

B

20

CD

A

B

25

23A

B

B

A

A

B

15

12

A

B

67

A

B

65

61B A

A

B 71

B

A

B

84

A

A

B

80

86

A

B

81

A

B

76

75A

B

B

A

B

A

28

27

BA

B

A

B

70

A

B

A

FE

AB

16

A

B

20

CD

A

B

25

23A

B

B

A

A

B

15

12

A

B

67

A

B

65

61B A

A

B 71

49A

B A

B

54

A

B

B

79

47

A

A

B

78

43

77

B

A

A

B

41

B

D

B

A

AB

B

45

A

AB

B

A

AC

52

33

B

A

A

44

A

B

B

A

B

B

A

B

A

A

B

46

74

48

B

A

AB 17

46

72A

B

A

B

5

A

B

36

B

A B

A

18

34

B

62

D

A

B

C

A

73

50

26

1-3. századi as

A

B

A

112/F

21

A

B

22

112/E

42 B

D

69

60

59

Tüzelőgödör

Paliszádfal?

Műhely?

Víznyerő gödör

Hulladékhalom

Kút

Gödrök

Kemence

Tüzelőgödör

Műhely

Cölöpsor I.

Műhelygödör (kemence)

Gabonatároló?

Feltételezett cölöphely

I.

II.

Gabonatárolók

Gödör

Cölöpsor II.

Nemesbőd-Irtásdűlő (KÖH 67791) A római telep központi része

Jelmagyarázat:

- római kor

- ismeretlen kor

- feltételezett objektum

Térkép méretaránya:

1:250

83

A

B

AB

55

87

A

B

B

A

B

84

A

A

B

80

86

AB

81

A

B

76

75

A

B

B

A

B

A

28

27

BA

B

A

B

70

A

B

A

F

E

A

B

16

A

B

20

C

D

A

B

25

23A

B

BA

AB

15

12

A

B

67

A

B

65

64A

B

61

B

A

A

B71

B

A

40

A

B

A

B

32

39

B

A7

AB

37

1AB

B

A

56

A

B

C

D

57

49A

B

A

B

54

A

B

B

79

47

AA

B

78 43

77

B

A

A

B

41

B

D

BA

A

B B

45

A

A

B

B

A

A

C

52

33

BA

A

44 A

BB

A

B

A

A

B

B A

B

B

AA

B

17

46

72

AB

A

B

5

A

B36

B

A

B

A

18

34

B

62

D

A

B

C

A

73

50

26

1-3. századi as

A

B

A

112/F

21

A

B

22

C

112/E

42

B

D

69

6059

24

A

B

AB

8

2. századi as

B

A31

BC

DA

30

I

K L

J

H G

4

E F

4

BA

CD4

CA

B

EF

D3

AB

2

Traianus dénár (RIC 184)

Vespasianus dénár

Hadrianus as

Domit ianus dupondius

antoninianus

83

A

B

AB

55

87

A

B

B

A

B

84

A

A

B

80

86

AB

81

A

B

76

75

A

B

B

A

B

A

28

27

BA

B

A

B

70

A

B

A

F

E

A

B

16

A

B

20

C

D

A

B

25

23A

B

BA

AB

15

12

A

B

67

A

B

65

64A

B

61

B

A

A

B71

B

A

40

A

B

A

B

32

39

B

A7

AB

37

1AB

B

A

56

A

B

C

D

57

49A

B

A

B

54

A

B

B

79

47

AA

B

78 43

77

B

A

A

B

41

B

D

BA

A

B B

45

A

A

B

B

A

A

C

52

33

BA

A

44 A

BB

A

B

A

A

B

B A

B

B

AA

B

17

46

72

AB

A

B

5

A

B36

B

A

B

A

18

34

B

62

D

A

B

C

A

73

50

26

1-3. századi as

A

B

A

112/F

21

A

B

22

C

112/E

42

B

D

69

6059

24

A

B

AB

8

2. századi as

B

A31

BC

DA

30

I

K L

J

H G

4

E F

4

BA

CD4

CA

B

EF

D3

AB

2

Traianus dénár (RIC 184)

Vespasianus dénár

Hadrianus as

Domit ianus dupondius

antoninianus

Nemesbőd-Irtásdűlő (KÖH 67791)római kori telep - összesítő térkép

M = 1:400

Feltáráshoz kapcsolható EOTR szelvények:

51-224, 51-242

Feltárás idõtartama:

2008. július 22. - 2008. szeptember 5.

Feltárás vezetõje:

Dobozi Ágnes

Felszínrajzok digitalizálása:

Geoservice Kft.

Térképet készítette:

Simon Bence

Jelmagyarázat:

- római kor

- ismeretlen kor

- újkor

- fémkeresős leletgyűjtés

Adalékok egy vidéki birtok életéhez Savaria territoriumán - MA dolgozat

Documents

Transcript of Adalékok egy vidéki birtok életéhez Savaria territoriumán - MA dolgozat