Tartalom

XXVIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM

1974. JÚNIUS

SZABAD GYÖRGY: A történész felelősségéről............... 3FODOR ISTVÁN: Ű t a K árpátokig (Őstörténeti jegyze­

tek az ú jabb eredm ényekről) ...................■■■.................... 8TÓTH ISTVÁN: A ham isítványtól az eredetiig (Egy

elveszett M ithras-relief em léke egy szőnyi ham isít­ványon) ........................................................ 18

SOLYMOSI LÁSZLÓ: Középkori végrendeleteink for­rásértékéről .............................................................................. 26

NAGY JÓZSEF ZSIGMOND: Egy labanc főúr halála 1704-ben 30

GERGELY ANDRÁS: A „rendszeres bizottsági m unká­latok” szerepe a m agyar reform m ozgalom k ibonta­kozásában ............................................................................... 37

MISKOLCZY AMBRUS: George B arit a rom án—magvát­sző vétségért 1848-ban ........................................ 42

VELIKY JÁNOS: A századközép Petőfi-képe ................... 47ANDERLE ÁDÁM: Indiánkérdés — nem zetté válás

(Peru a csendes-óceáni háború után) .................... 53DÉNES IVÁN ZOLTÁN: Egy „dezilluzionálás” önellen t­

m ondásai ............................................................ 60VIDA ISTVÁN: A felszabadulás u tán i politikai átréteg-

ződés kérdéséhez ........................ 66FRANK TIBOR: A régi Erdély — brit szemmel ........... 77JESZENSZKY GÉZA: C. A. M acartnev és a m agyar

történelem ....................................... •••.................................... 79

SZEMLE

MAKK FERENC: K ristó G yula: Csák M áté tartom ány úrihatalm a .................................... 83

NAGY JÓZSEF ZSIGMOND: Egy újabb kapcsolattörté­neti kötet (Hopp Lajos: A Rákóczi-em igráeió Len­gyelországban) ....................................................................... 85

1

HEISZLER VILMOS: Necas, C tibor: A Balkán és a cseh politika ........................................................................................ 87

KELET-EURÓPAI NÉZŐ

Csehszlovákia — Tallózás a Tvorbában (Kiss Gy. Csaba) 89Lengyelország — Színházi élet (Spiró György) ............... 91Rom ánia — M agyar m űvek rom ánul (Gálfalvi György) 93 Szovjetunió — Üj versek (Benedek András) ............... 95

Szerkesztői asztal ............................................................................ 96

ILLUSZTRÁCIÓ

Dér István rajzai a 65., 82. és a 88. oldalonKiss A ttila ra jza a 96. oldalonVígh István rajzai a 17., 25., 29. és az 52. oldalon

TÓTH ISTVÁN

A hamisítványtól az eredetiigEGY ELVESZETT MITHRAS-RELIEF EMLÉKE EGY SZŐNYI HAMISÍTVÁNYON

A m últ század végén és e század elején a régiségek irán ti érdeklődés m eg­növekedése M agyarországon is lé trehozta a zugkereskedelm et és ennek logikus vele­já ró jakén t a m űtárgyham isítást. A róm ai régiségek ham isítása nálunk term észetesen nem öltött iparszerű m éreteket, egyes fontosabb lelőhelyek vidékén azonban így is jelentős számú ham isítvány bukkan t fel s ju to tt — főként m agángyűjtők közvetíté­sével — a m agyar és külföldi múzeumokba. Szőny és környéke — az an tik Brigetio — egyik központja volt a róm ai kőem lékek ham isítóinak; jellegzetes, nem egy esetben a népm űvészet h a tá rá t súroló készítm ényeik ava ta tlan szemlélő szám ára is világosan elkülöníthetők az eredeti róm ai faragványoktól. Mégis, m in t lá tn i fogjuk, e ham isítványok nem tek in thetők m inden esetben teljesen érdektelennek a róm ai kőem lékek ku ta tása szem pontjából.

A szőnyi kőem lék-ham isítások egyik érdekes darab ja a kom arnói Dunai M ú­zeum gyűjtem ényében ta lálható 20 centim éter m agas és 24 centim éter széles, p ri­m itív kidolgozású kőtábla, am ely egy fantasztikus csoportozatot ábrázol. Azt, hogy a darab valóban brigetiói róm ai em lék nyom án készült, kétségtelenné teszi az alsó részére vésett felirat, am ely a brigetiói Dolichenum egyik szoborbázisán található fe lira t pontatlan m ásolata. Ez a körülm ény egyben a ham isítvány készítésének korái is m eghatározza, tekintve, hogy a brigetiói Dolichenum ot 1899-ben ásta ki Milch Árm in, és a leletek 1933-ban kerü ltek az ásató gyűjtem ényéből a Nemzeti M úzeum ba. Mivel azonban a ham isítvány az 1918 óta Csehszlovákiához tartozó ókom árom i m ú­zeum ba ju to tt készítését még az I. v ilágháború előtti évekre kell tennünk.

Első p illan tásra m egállapítható, hogy a ham isító a kép m egfaragásakor nem azt a Dolichenus-szobrocskát követte, am elynek fe lira tá t átvette, hanem valam ilyen más róm ai em léket másolt. (Azt, hogy i t t is egy róm ai em lék utánzásáról van szó, ké t­ségtelenné teszi a relief egyes részleteinek, így főképp az alakok ruházatának szá­mos róm ai reminiszcenciája.) Valószínűleg a Dolichenus-szobor töredékes volta, és ta lán a darab azonosításának m egnehezítését szolgáló szándékos agyafúrtság kész­te tte a ham isító t ké t különböző em lék kontam inálására. Az viszont m indenesetre m egállapítható, hogy a fe lira tta l ellentétben, a Brigetióból m a ism ert em lékanyag­ban egyetlen olyan darabot sem találunk, am ely a relief m in tá jáu l szolgálhatott volna. Ebből pedig az következik, hogy a faragvány egy azóta elpusztult (vagy valahol lappangó) brigetiói relief em lékét őrizte meg szám unkra. K érdés m árm ost, hogy a naiv ham isítvány kínál-e olyan lehetőségeket, am elyek alap ján e feltételezett m intakép érdem i vonásai rekonstruálhatók?

Vizsgálatunk alapelvéül a m űtárgyham isítások egyik legáltalánosabb je llem ­vonása szolgálhat, nevezetesen az, hogy (kivételes esetektől eltekintve) a ham isító voltaképpen másol, teh á t az eredeti kompozíció lényeges elem eit készítm ényében megőrzi. A m ásolat hűségének term észetesen több tényező is h a tá rt szab: m indenek­előtt és az adott esetben elsősorban a ham isító technikai felkészültsége, a változ­ta tás esetleg tudatos szándéka (nehogy túlságosan hasonlítson), de legfőképp a ham isító félreértései, az egyes eredeti elem ek átértelm ezése. (Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a szempontok a most vizsgált tárgyhoz hasonló naiv, m ondhatni „népi”- ham isítványok esetére értendők; a művészi képzettségű, „tudós” ham isítványok más elbírálás alá tartoznak.) A torzítások és biztosra vehető félreértések olyan m éretűek is lehetnek, hogy a ham isítványban csupán az eredeti tárgy em léke őrződik meg; ám egy-egy jól ism ert provinciális-róm ai képtípus felism eréséhez a kompozíció

18

alapvonalai is elégségesek lehetnek. A ham isítvány á lta l m egőrzött apróbb részletek pedig inform ációkat nyú jtha tnak az eredeti em lék egyes részletkérdéseiben is.

Az alábbi vizsgálat során te h á t elsősorban a ham isítványban felfedezhető ere­deti elem ek felderítésére törekszem , részin t a készítő félreértéseinek tisztázása, részin t pedig a m ásolatban m egőrzött eredeti részletek összeállítása segítségével. Ehhez először is m agát a ham isítványt kell alaposan szem ügyre vennünk.

A kép közepén oldalnézetből egy nehezen m eghatározható állato t (bika?, kos?) látunk, am ely fejé t a néző felé fordítja. Fején két töm pe szarv található . A kom po­zíció középső részén, az á llat teste á lta l derékig tak arv a egy szemközt álló szárnyas em beralakot látunk, k inyú jto tt jobb kezével az á lla t fa rá ra tám aszkodva, az ellen­

kező irányba k inyú jto tt bal keze eltűn ik az á lla t feje mögött. Az á lla t fejénél és faráná l két hasonló, álló alakot látunk, az előbbi b a lra fordul, szárnyát mélyen lecsüggeszti, s k inyú jto tt kezében egy tő rt ta r t az á lla t feje fölött annak vállához. Az á llat h á ta m ögött álló alak esetében nem állap ítható meg pontosan, hogy lábai m ellett egy köpeny ké t szára, vagy a szárnyai csüngenek le a földig. E bal szélső alak ruházatában feltűnő a róm ai viselettől idegen, nadrágszerű ruhadarab . A ru h á­zat többi részletében a róm ai pikkelypáncél (jobb oldali figura), valam in t a dúsan redőzött tunika, illetve chiton, a m ellen keresztben á tvete tt köpeny naiv m egfor- m álású u tánzata ism erhető fel. A relief jobb szélén, az á lla t fejénél álló alak háta

19

m ögött egy, a többinél kisebb, hosszú ru h á t viselő em beralak áll, ugyancsak ba lra fordulva, s kezével az előtte álló figura szárnyát fogja. Az á lla t hasa a la tti te re t két vagy három , nehezen azonosítható — de m ind a nagy állattó l, m ind egym ástól különböző — kisebb á lla t a lak ja tö lti k i; közülük egyedül a jobb oldaliban ism er­hető fel több-kevesebb biztonsággal egy b a lra forduló ku tya képe.

Nem lehet vitás, hogy az elő ttünk álló kép számos olyan elem et tartalm az, am e­lyek az eredeti m otívum ok félreértéséből, p rim itíven önkényes átrajzolásából jö ttek létre, s ta lán csak vonalvezetésük őrzi az eredeti részletek em lékét. így kétségtelen, hogy a feltételezett róm ai m in tán nem szerepelhettek szárnyas em beralakok. Az „angyal” képzete eredendően idegen volt a róm ai szobrászat ikonográfiájától, s ahol mégis szárnyas perszonifikációkkal (Victoria, Genius), vagy m itológiai szereplőkkel (Ikarus, Boreas-Septentrio) találkozunk, ott azok m eghatározott környezetben, m eg­határozott szerepkörben, a ttribú tum aikkal fo rdu lnak elő, s az i t t lá tható jelenettel nem hozhatók kapcsolatba. Érdem es felfigyelnünk a rra is, hogy a róm ai kori szár­nyas figurák szárnyábrázolásai sohasem öltenek ilyen tömör, töm bszerű form át. Feltűnően em lékeztet viszont a ham isítványon lá tható szárnyak m egform álása a róm ai relief p lasztikában igen közkedvelt és széles körben elterjed t lengő köpeny, illetve chlam ys megjelenítésére.

U gyancsak biztosra vehetjük, hogy az á lla t válla fölé em elt kés csak félreértés eredm ényeként kerü lhe te tt a vele szemben álló alak kezébe. Egy bikát, de ak á r egy borjú t vagy kost sem igen volna tanácsos szemből, szarvain á thajo lva leszúrni — ilyen h ibát róm ai szobrász, illetve m intakönyvből dolgozó provinciális kőfaragó sohasem követett volna el. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy b ár a kés — m int feltétlenül hangsúlyos elem — a róm ai reliefről szárm azik ugyan, de eredeti helye — logikusan — a középső a lak kezében volt, míg a jobb oldali szereplő valam i más, hasonló form ájú a ttribú tum ot em elt az á lla t feje fölé. A ham isító szám ára azonban az utóbbi tárgy értelm etlen lehetett, s technikailag is egyszerűbb volt a középső figura kezének (valószínűleg az eredeti irány nagyjából pontos betartásával) az á lla t feje mögé rejtése és a két tárgy (a kés, illetve a feltehető attributum ) összevonása.

M ár az eddigiekben felsorolt negatívum ok is alkalm at nyú jtanak néhány olyan részlet m eghatározására, am elyek m inden bizonnyal a róm ai reliefről kerü ltek a ham isítványra; ezek a következők: a középső figura jobb szárnya á ltal határo lt

20

felület körvonala; a kés helye; a középső figura bal k a rján ak iránya; és a jobb oldali a laknak a relief középtengelye irányába k inyú jto tt keze. Érdem esnek tűn ik ezeket a vonásokat rajzban felvázolni.

Most pedig vegyük sorra azokat a részleteket, am elyek valószínűleg eredeti funkciójukban kerü ltek á t a róm ai reliefről a ham isítványra. Ilyennek kell tek in te­nünk m indenekelőtt az ábrázolás tá rgyá t és a kép egészének kompozícióját. Ha semmi m ást ugyanis, ezt m indenképpen az eredeti tárgyról m intázta a hamisító, hiszen ez a „hitelesség” bizonyítéka lehetett. így az eredeti reliefnek egy nagy állat leszúrását kellett ábrázolnia, s a képen a ham isítvány által reprodukált négy fő­alaknak — állat, három em beralak — kellett hangsúlyos form ában, fő vonalaiban azonos beállításban szerepelnie.

Az eredeti kompozíció em lékét őrizheti a bal oldali figura erősen jobbra dőlő te stta rtása is, am ely azt a benyom ást kelti, m intha az alak a lábai m ellett lecsüngő köpenyre (szárnyra?) tám aszkodna. E feltűnően hangsúlyozott, dom borúan meg­m unkált köpenyrészletben nagy valószínűséggel egy erős, botszerű tá rgyat ism er­hetünk fel — az eredeti alak a ttribú tum át —, am elyre az hasonló pózban rátám asz­kodott. Egészítsük ki a fenti vázlatot a kompozíció fő elemeivel!

A részletek közül legfontosabbnak a ruházat elemei tűnnek. A központi alak felsőtestét fedő ruha redőinek végtelenül prim itív ábrázolása m ögött meglehetős pontossággal felism erhetők az eredeti ruházat redőzetének fő vonalai. így jellegze­tesnek tűnnek a bal karon és a m ell bal oldalán egym ást folytató vízszintes sávok, am elyek a nyak a la tt a jobb vállig érnek. Egy, a m ellen átvetett, s jobb oldalon a szárny síkjába torkolló katonai köpeny, chlamys, jellegzetes vonalvezetésének, a mell előtt mély öblöt vető tex tíliának végletesen leegyszerűsített nyom ait fedezhetjük fel itt. összhangban áll ezzel a m ell jobb felét borító függőleges csíkozású ruhadarab , am ely m inden bizonnyal a chlamys a la tt viselt, övvel átfogott chiton függőleges irányú redőinek m erev form ák közé kényszerítéséből jö tt létre. (Külön is érdemes figyelm et fordítani a rra a látszólag érdektelen apróságra, hogy a chlamys a jobb vállon fibulával összefogott keskeny csíkká szűkült össze, am it a ham isító a maga eszközeivel é rzék elte t!)— Ha a ruháza t rekonstrukciójának ez az elképzelése jogosult, akkor az eredeti relief főalak ját nem a ham isítvány á lta l ado tt m erev frontalitás- ban kell elképzelnünk, hanem jobbra vagy féljobbra forduló, lendületes beállítás-

21

bán, hiszen a chlam ys szárnyszerűen, nagy ívben repült utána. Valószínűleg a h a ­m isítvány középső figu rá jának jobb k a rja ad ja meg az eredeti a lak törzsének kontúrvonalát.

A bal oldali alak ru h ája lényegében m egegyezik a főalakéval: a m ellen középen összefogott chlam ys a háta m ögött kéto ldalt om lik le, a la tta derekán övvel kö rü l­fogott chitont viselt. Jellegzetes és a relief azonosítása szem pontjából döntő fontos­ságú a lábakat borító, keresztirányban redőzött nadrág, tekintve, hogy ez a ru h a ­darab a róm ai viselettől idegen, a közel-keleti népek öltözékének jellem ző tartozéka volt. A róm ai reliefplasztikában való ábrázolásának leggyakoribb példáit az orien­ta lis kultuszok em lékanyagában találjuk . A ham isítványon való feltüntetése — éppen különleges volta m ia tt — m inden bizonnyal az eredeti relief megfelelő rész­letének pontos másolásából fakadt.

M ásféle az á lla t fejénél álló figura öltözéke. Az övvel átkö tö tt ehiton fölött itt egy katonai kötény ábrázolását lá tjuk, a figura lábát, a m ásik m ellékalakhoz h a ­sonló katonai csizma fedi.

M inden valószínűség szerin t hiteles az á llat hasa a la tt ábrázolt kisebb állatok feltüntetése is, m ár am i az eredeti reliefen való je len létüket illeti. Jellegzetesnek tűn ik a b a lra forduló ku tya enyhén ágaskodó beállítása is. Ezzel szemben biztosra vehetjük, hogy az eredeti darabon más elrendezésben, a m inden bizonnyal d ina­m ikusabb kompozíció szerves részeiként szerepeltek ezek az állatok. U gyancsak biz­tosnak látszik, hogy a nagy á llat a lak ja nem ilyen élettelen, m ereven frontális be­állításban szerepelt az eredeti em léken, hanem a relief tárgyával összhangban: mozgalm as küzdelm i je lenet részeként, jobb felé rohanó és a ledöfés p illanatában leroskadó pózban.

Ezzel pedig el is érkeztünk az eredeti reliet tá rgyának m eghatározásához, a fel­ism ert eredeti elem ek egységes képpé illesztéséhez. A ham isítvány előképe m inden valószínűség szerin t egy jobb felé rohanó, leroskadó b ika hátán ábrázolta az állato t leszúró, keleties ruházato t s nagy ívben lengő chlam yst viselő M ithrast, megszokott segítőtársainak, az á lla t elő tt álló. m agasra em elt fák lyát ta rtó Cautesnek és az á lla t m ögött fák lyá jára tám aszkodó Cautopatesnek, valam in t a b iká ra szemből r á ­ugró ku tyának és az á llat hasa a la tt elhelyezkedő skorpiónak és kígyónak a tá rsa ­ságában. A kép tárgya, az alakok elhelyezkedése, ruházatuk főbb elemei lényegében változatlanul őrződtek meg a ham isítványon, a félreértések szülte idegen elem ek pedig jól behelyettesíthetők az eredeti kép azonos helyén szereplő m otívum okkal.

M arad t azonban néhány, eddig nem tá rgyalt részlet, m elyek további m agyará­za tra szorulnak. Ezek: a b ika beállítása (és ezzel összefüggésben a főalak jobb oldali szárnya), a két mellékszereplő eltérő ruházata, valam in t a kép jobb szélén lá tható kisebb m éretű figura értelmezése. Ezek a kérdések azonban a kép tá rgyá­nak ism eretében m ár m egoldhatónak látszanak.

K étségtelen, hogy a b ika beállítása idegen a M ithras-reliefek birodalom szerte azonos ábrázolásm ódjától. Pontosan egyezik viszont a Jupp iter D olichenust ábrázoló

22

szobrok b ikaalak jának m egjelenési m ódjával. T alán nem já ru n k messze az igazság­tól, ha feltételezzük, hogy a ham isítvány készítője a bázis fe lira tán kívül a b ika alak­ján ak m egform álásában is a G allonius Crispianus á lta l dedikált szobor, vagy a brigetiói Dolichenum nagy kultuszképe példájá t követte. A m intaképek kontam inálásának ké t oka lehete tt: egyrészt a relief azonosításának m egnehezítését célzó tudatos törek­vés, m ásrészt pedig az, hogy a Dolichenus-szobor nyugodtan álló b ik á já t sokkal könnyebb volt utánozni, m in t a bikaölő-jelenet mozgásban ábrázo lt figuráját. Van azonban egy pont, am ely az eredeti kompozícióról árulkodik. A középső alak jobb oldali szárnya egészen m ás form ájúnak látszik, m in t a bal oldali. E szárny külső vonalának végpontja pontosan egybeesik a b ika szügye és feje á ltal meg­határozott vonal m eghosszabbításával. M árpedig ez a vonal — a té rd re roskadó b ika mellső lábaitó l m agasba em elt fejéig — a M ithras bikaölését ábrázoló kompo­zíció egyik uralkodó vonala. E vonal foly tatása az istennek a b ika száját m agasba rántó, ívelten form ált karja , am ely a ham isítvány főalak jának jobb oldali szár­nya lett.

Hasonló okkal m agyarázhatjuk a két fák lyatartó ruházatának eltérő voltát is: a bőrrojtos katonai kötény Jupp ite r Dolichenus viseletének szokásos tartozéka. Milch Á rm in G yár utcai házában, a Dolichenumból szárm azó leletek között a ham isító több szép példájá t lá th a tta e szobortípusnak, köztük egy k arja it keresztalakban k itá ró töredékes példányt, am ely Cautes ábrázolásának m in tá ja lehetett.

A ham isítvány értelm ezésének utolsó tisztázatlan kérdése a kép jobb szélén ta lálható kicsiny alak m agyarázata. Jól ism ert a m ithraikus ábrázolások azon típusa,

23

ahol a főjelenetet az isten életéből vett m ellék jelenetek kísérik. Az így ábrázolt je lenetek a lak ja i mindig kisebbek a központi tém a szereplőinél. E m ellékjelen etek­kel k ísért ábrázolások egyik sajátos típusa az, am elyen a m ellékjeleneteket vagy azok egy részét nem elhatáro lt mezőkbe, hanem a bikaölés je leneté t környező h á tté r szabadon m arad t részeibe, főképp a fák lyatartók háta mögötti térbe kom ponálta be a kőfaragó. A m ellék jelenetek egyik leggyakrabban előforduló a lak ja a b iká t a vállán vivő M ithras taurophoros figurája. E, főképp jobbra s csupán kivételes ese­tekben balra lépő, enyhén görnyedt testtartási! a lak ábrázolásának esetében — főleg a kis m éretű, zsúfolt térk itö ltésű D una vidéki táblákon — az av a ta tlan szemlélő nem m indig tu d ja m egállapítani a jelenet értelm ét, azaz nem veszi észre az amúgy is a rány talanu l kicsire m éretezett b iká t az istenalak hátán . A sokjelenetes Duna vidéki táblákon ez a figura az esetek túlnyom ó többségében Cautopates h á ta mögött, azaz a reliefkompozíció bal oldalán helyezkedik el, akár m in t a nagyszám ú kísérő­jelenet egyike, ak á r m agában vagy m ásodm agával, a M ithras születését ábrázoló kép társaságában. M ármost, úgy tűnik, hogy a ham isítvány jobb oldalán feltűnő kism éretű figura valószínűleg egy ilyen ábrázolás em lékét őrizte meg, igaz, a szo­kásostól eltérő, balra forduló beállításban. A nnak ellenére, hogy ez a beállítás sem volna egyedülálló, nem látszik szükségszerűnek, hogy a ham isítvány m in tá jáu l szol­gáló brigetiói reliefet e ritkaságszám ba menő ábrázolások közé soroljuk, hiszen bebizonyosodott, hogy a ham isító rendelkezett a különböző m intaképek kontam iná- lásához, a „pasticcio” előállításához szükséges kombinációskészséggel, s így elkép­zelhető, hogy az eredetileg bal oldalon levő alakot áthelyezte a jobb oldalra. Ez annál is inkább valószínűnek tűnik, m ert ez a képrészlet m indenképpen a rra utal, hogy az eredeti relief a Duna vidéken általános m ellékjelenetes táb lák sorába ta r ­tozott. Ezek pedig az esetek többségében nem csupán egy, hanem több, M ithras életéből vett esem ényt ábrázo ltak a bikaölés m ellett, am elyeket a ham isító elhagyott. (Ism erve ezeket az álta lában kis m éretű, m eglehetősen zsúfoltan szerkesztett, el­nagyoltan, de finom vonalakkal m egm unkált dom borm űveket, nem csodálkozhatunk azon, hogy a rusztikus, naiv form ákkal dolgozó fa lsa to r nem vállalkozott a részlet­képek visszaadására.) Kockázatos találgatás volna az eredeti m ellék jelenetek össze­állítására vonatkozó m inden kísérlet, annyi azonban biztosra vehető, hogy a sziklá­ból születő M ithras ábrázolása ezúttal sem hiányozhatott a jobb felső sarokból.

Ezzel a ham isítvány értelm ezésének, az eredeti tárgy lehetőségekhez képest teljes azonosításának végére érkeztünk. Az eredeti relief, am elynek em lékét kétség­telen nyom ok őrzik e különös faragványon, m inden valószínűség szerin t kis m éretű, több jelenetes fogadalm i táb la volt; közepén M ithras tauroktonos ábrázolásával. A m ellék jelenetek közül M ithras taurophoros a lak ja vehető biztosra, s igen nagy a valószínűsége annak, hogy a táb la ta rta lm azta M ithras petrogenitus figu rá já t is. Je l­legzetes sajátossága lehete tt a reliefnek a fák lya tartók viseletében a perzsa nadrág szerepeltetése. Sajnálatos, hogy a M ithrast kísérő állatok nem azonosíthatók m ara­déktalanul, jelenlegi helyzetük alap ján úgy tűnik, hogy a ku tya m elle tt a kígyó és skorpió is szerepelt.

A brigetiói M ithras-em lékek sorában szerepel egy olyan töredék, am ely ennek a Duna vidéken oly gyakori relief csoportnak egyik sajátos típusához sorolható, s am elyen a m egm aradt jobb felső sarokban M ithras petrogenitus ábrázolása őrződött meg. Azonban a ham isítvány eredetijének ezzel az időközben ugyancsak elkallódott töredékkel való azonosítása nem látszik szükségszerűnek, részint e votív tárgyak viszonylagos gyakorisága, részin t a szóban forgó töredék több kiegészítési lehetősé­get kínáló, hiányos volta m iatt. Brigetióban, m in t a pannóniai M ithras-kultusz egyik centrum ában, ahol m inden valószínűség szerin t több M ithras-szentély lé tét té telez­hetjük fel, e relieftípusnak több darab ja is előfordulhatott.

E kikövetkeztetett relief szárm azásáról, előkerülése u tán i sorsáról semmi ada­tunk nincs. Nem tűn ik azonban kizártnak, hogy a ham isítvány egyes részletein nyo­mot hagyó D olichenus-em lékekkel együtt, Milch Á rm in gyűjtem ényében találkozott vele a ham isító. E gyűjtem ényben, részint a Dolichenum leletanyagából, részint

24

ism eretlen lelhelyekről szárm azó egyéb M ithras-em lékek is voltak, s korántsem tűn ik biztosnak, hogy a különböző m úzeum okba (M agyar Nemzeti Múzeum, D u- najsky M uzeum-Komarno) k e rü lt gyűjtem ény d arab ja it h iánytalanul ism erjük m a is.

JEG Y ZETEK HELYETT

A do lgozatban b e m u ta to tt h a m is ítv á n y t J. Ceska és R. H ősek közö lték Inscr ip tiones Pan­noniae Superioris in Slovacia Transdanubiana asservatae (B rno, 1967) c ím ű k ö n y v ü k 103 sk . la p já n . K ép ü n k (S z a th m áry G ézáné ra jza ) az o tt közö lt fo tó a la p já n készü lt. — A brigetió i D o lichenus-szen té ly te lje s em lé k a n y a g á t köz li: Láng N ándor: Das D o lichenum vo n Briget io c ím ű do lgozata , a L au rea e A qu incenses II. (Bp. 1941) c ím ű k ö te t 165—181. lap ja in , u g y an o tt m eg ta lá lh a tó a h iv a tk o zo tt k ő em lék ek fén y k é p e is. — A b rig e tió i k ő em lék ek egy k ö te tb e g y ű j­tö tt, m egközelítő leg te lje s k ia d á sa : B arkócz i László: Brigetio (Bp., 1944, 1951), am ely egyben a v á ro s tö rté n e té rő l, v a llás i é le té rő l is e lig az ítás t n y ú jt. A v á ro s fe lira to s em lék e in ek k o rsz e rű feldolgozása 1974-ben je len ik m eg : L. B arkócz i—A . M ócsy: Die röm ischen Inschr i f ten Ungarns, 2. kö te t.

A M ith ras -k u ltu sz sz o b ra in ak és re lie fje in ek m a g y a r n y e lv en h o zzáférhető leg jobb ism er­te té se : N agy Tibor: A sárkesz i M i thraeum és az a q u in c u m i M ith ra -em lékek , a B ud ap est R égiségei c ím ű évkönyv 15 (1950) k ö te té b e n ; v a la m in t N agy T ibor: A paks i M ithras-dom borm ű , A rchaeo lóg ia i É rte s ítő 1958., 7—17. — Az i t t p é ld a k é n t közölt M ith ras -d o m b o rm ű a sá rk esz i szen té ly em lék an y ag áb ó l való . — A B rigetióbó i szárm azó tö red ék es re lie fe t N agy T ibor te tte közzé, e lső k én t id éze tt rá do lgozatában .

V Í G H I S T V Á N R A J Z A