1. „Már régóta foglalkoztat az a kérdés –írja Varga Bálint retorikus kérdések sokasá-gával bevezetett esszéje élén –: vajon miértnincs magyar krimi? Miért csak nagy ritkánszületett egy-egy olyan regény, amely csu-pán némi jóindulattal nevezhetõ e mûfajbatartozónak. [...] A századelõtõl a második vi-lágháborúig tartó idõszakban szinte nem isvolt olyan mûfaj, amelyben ne születtekvolna kiváló magyar alkotások. Akkor miértpont a krimi maradt ki ebbõl a fantasztikustermésbõl? Miért van az, hogy magándetek-tívek fõszereplésével egyetlen említésreméltó alkotás sem jött létre? Hol vannakazok a könyvek, melyekben rendõrökjátsszák a fõszerepet? Hol vannak a magyarbûnregények”?2 Persze a fentebbi kérdések-tõl eltekintve bárki könnyûszerrel meg tud-na nevezni egy-egy ilyen mûvet, mely vagyegészében, vagy motívumaiban megfelel akrimi sajátosságainak, ám ettõl függetlenülmég mindig nem beszélhetünk önálló, jólkörülírható és megbecsült mûfajról. Ha nempusztán a zsáner sajátosságait kutatjuk, defeltételezzük, hogy egy mûfaj hangsúlyos je-lenlétének, esetleg olvasói, befogadói nép-szerûségének szociokulturális paramétereiis vannak, akkor talán közelebb jutunk amegoldáshoz: hipotézisként tegyük fel, vanolyan, hogy magyar krimi, csak az a magas-kultúra normarendszere felõl nem látszik.

Carlo Ginzburg mára klasszikussá vált ta-nulmányában meggyõzõen érvel amellett,hogy a Sherlock Holmes-történetek s elsõsor-ban a jeles magánnyomozó apró részletekreirányuló „deduktív” módszere intellektuálisértelemben elválaszthatatlan attól a szellemikörnyezettõl, mely a 19. században latensmódon meghatározta a nyugati tudományosgondolkodást.3 Funkcionálisan eltérõ módon,ám Freud és Morelli egyaránt használták azelvétett, önkéntelen jelekbõl racionális értel-mezéssel elõrehaladó okfejtést, melyet ké-sõbb Charles S. Peirce, Aby Warburg és má-sok is alkalmaztak saját tudományterüle-tükön.4 S bár Freud Bécsben ismerte Morellielhíresült, álnéven közzétett dolgozatát,mely az apró részletekre összpontosító követ-keztetés és értelemképzés mellett optált, áme hatás – mai tudásunk szerint – kimutathatómódon nem szivárgott át a Monarchia másiknagyvárosába, Budapestre.

A Holmes-történetek – s általában a po-puláris könyvpiac – magyar kiadástörténeteugyanakkor naprakészebb volt, mint a tudo-mányos gondolkodás honosítása. A század-fordulón, azaz alig tizenhárom évvel az elsõConan Doyle-történet megjelenését követõ-en egyre-másra jelentek meg a detektív híresesetei5 – többek között annak a Tábori Kor-nélnak (Pesti Napló) és Adorján Andornak(Pesti Napló, majd Az Est) a fordításában,90

K. HORVÁTH ZSOLT

A BARBÁROKRA VÁRVAA bûntény ábrázolásának teleológiája a Kántor címû szocialista krimiben

A bûn megszokott dolog, de a logika ritka jószág. Ezért kellene in-kább logikával, semmint magával a bûnténnyel törõdnie. A maga írásai

egyszerû kis mesék, holott esettanulmányoknak kéne lenniük. [...] A nagy-érdemû, de figyelmetlen közönség még egy pincért sem ismerne fel a lúd-talpáról vagy egy szedõmestert a bal hüvelykujjáról. Voltaképpen nem hi-

báztatom a hétköznapiságáért. A nagy esetek ideje lejárt.1

ARTHUR CONAN DOYLE: A VÉRBÜKKÖS TANYA

DRANG NACH WESTEN

akiknek részben az ún. bûnügyi bulvárúj-ságírás mûfaját is köszönhetjük ebben azidõszakban.6 A bûn és a bulvár találkozásakorántsem véletlen, sõt olybá tûnik, a leg-szorosabban összetartozik.7 Az elsõ, 1887-ben megjelent Holmes-történetben, a Bíbor-vörös dolgozószobában (A Study in Scarlet),a jeles detektívet jellemzendõ dr. Watsonegyebek mellett azt is felfedi, hogy gyengepolitikai ismeretei, szinte nem létezõ szép-irodalmi tájékozottsága, alapos, ám sziszte-matikusnak alig nevezhetõ anatómiai jártas-ság mellett széles ismeretanyaggal bír a bul-vár mûfajában. Ennek elsõrendû oka pedigaz, hogy nyomozómunkája során szükségevan a század megannyi jelentõs bûntény-ének ismeretére, s ennek elsõ számú forrásaa bulvár. Úgy tûnik, bármilyen minõségû isa bûn és a bûntény, valahogyan elválasztha-tatlan a (sokkoló) képekben fogalmazó, rö-vid leírásoktól kísért mûfajától.

A magyar Rendõrség-történeti Múzeumállandó kiállításán is azzal az érdekes ta-pasztalattal szembesülhet a látogató, hogy abûn és a bûntény nemegyszer a bulváronkeresztül jeleníthetõ meg leginkább. KissBéla, a közkedvelt cinkotai bádogosmester,„mellékállásban” az elsõ magyar sorozat-gyilkos esete csak úgy vált ismertté, hogynevezettet bevonultatták az elsõ világhábo-rú idején, s egy javítás alkalmával szomszé-dai bádogkoporsókat fedeztek fel mûhelyé-ben, melyek összesen hét fiatal lány holt-testét rejtették. Az Est kétoldalas riportbanszámolt be az esetrõl, melynek egyik oldalatöbb fényképben mutatta be a nem minden-napi esetet. Érdekes, hogy a kiállítás készí-tõi evidenciának, bizonyítéknak tekintettékMiklós Andor lapjának tudósítását, melymég akkor is meglepõ, ha hozzávesszük,hogy az Az Est ugyancsak megbízható hír-forrásnak számított a korszakban. Igazugyan, hogy „a szerkesztõséget bárki felhív-hatta [...] jó honorárium reményében, ha va-lamilyen érdekes hírt tudott – a lap fõ újság-írói vonzerejét mégis a kor legkiválóbb ri-portereinek a szerzõdtetése biztosította,akik közül Kéri Pál, Adorján Andor, TarjánVilmos és a rettegett leleplezéseirõl híresFényes László neve hosszú idõre fogalommávált a hazai sajtóvilágban és az olvasók kö-

zött egyaránt. Mellettük azonban szépírókés költõk megnyerésére, rendszeres foglal-koztatására is kezdettõl fogva figyelmet for-dított – a különben a Pesti Naplóból kiváló,Az Est-alapító Miklós Andor –, ami páratlanjelenség a bulvár mûfajában.”8 Mind sajtó-történetileg, mind témánk szempontjábólelengedhetetlenül fontos, hogy a magyarszcénában Az Est vezette be azt az újítást,melynek értelmében egy-egy gazdasági bûn-ügy vagy gyilkosság épp akkora terjedelem-ben és súllyal jelent meg a lapban, mint egynagypolitikai esemény. Móricz Zsigmond ésmások aktív jelenléte Az Estnél, vagyis a parexcellence amerikai stílusú, igényes bulvár-nál ugyanakkor szocio-kulturális értelem-ben még mindig nem ad választ arra a VargaBálint által felvetett kérdésre, hogy miértnem volt ebben a korszakban (sem) krimi.Amennyiben kerülõ úton közelítünk mind-ehhez, úgy hallgatólagos választ adhat aRendõrség-történeti Múzeum kiállításpoliti-kája. Amíg az 1910-es évektõl bulvárképeksokaságával tudták illusztrálni a nevezetesbûneseteket, addig a szocializmus idõszaká-ban történt bûntényeket már a rendõrségihelyszínelõk, a nyombiztosítók képei jelení-tik meg; ennek nemcsak a nyomozótechni-kai eszközök fejlõdése lehetett az oka, de azis, hogy egyfelõl nem igazán volt bulvár a szocializmus Magyarországán, másfelõlpedig az, hogy ambivalens volt a „bûn” sze-repeltetése a populáris mûfajokban.

2. A Magyar Televízió bûnügyi magazin-jának kezdeteirõl írja egyik kiötlõje, SzabóLászló, hogy a „Kék Fény 1965 nyarán szüle-tett. [...] Az az ötlet szülte, hogy a televízió-ban is meg kellene honosítani a rendõririportázst, azt a mûfajt, melyet sikeresen al-kalmaztak a felszabadulás elõtt és a felsza-badulás után is, »csak« éppen más-más ren-deltetéssel. A felszabadulás elõtti rendõririportázsra – írja Szabó 1972-ben – még so-kan emlékeznek. A rendõri tudósítások anapilapok több oldalát töltötték meg, egy-egy nagyobb bûneset és nyomozás feltártfordulatai gyakran kerültek az elsõ oldalra.Találgatások, kombinációk éppúgy szerepel-tek bennük, mint valóságos tények.”9 E ri-porteri magatartás ideáltípusának Szabó az

világablak

91

Est-Lapoknál dolgozó Tarján Vilmos esetétnevesíti, mely szerint úgy írt meg egy Üllõiúti vérengzésrõl szóló, utóbb egyértelmûenugratásnak, blöffnek minõsített esetet arendõrségi riport egyik specialistája, hogy kisem ment a helyszínre. „Ezzel csak azt aka-rom érzékeltetni – vonja le a következtetése-ket Szabó László –, hogy a korabeli rendõrisajtó egyáltalán nem volt válogatós; ha nemadódott valami véres dráma, az apró bûn-ügyeket fújta óriásira, sõt a közönséges fül-lentésektõl sem riadt vissza.”10

Szabó László rendõr riporteri hitvallá-sul azt vallotta, hogy írni „csak az igazat, deazt is akkor, ha úgy érzed, hogy valami hasz-nosat tudsz mondani vele”,11 azaz az igaz-ságkritérium szétválaszthatatlanul össze-kapcsolódik a hasznosság kritériumával,másképpen fogalmazva az igazság feltárásafunkcionális, sõt teleologikus természetû: abûnnek okulásul kell szolgálnia a közvéle-mény számára. Saját álláspontja szerint te-hát az õ újságírása annyival „jobb”, „kü-lönb”, mint a két háború közötti rendõririportázs, hogy ez igaz, s egyszersmind er-kölcsi tanulságul szolgál, míg az elsõsorbanaz olvasottságot s így az anyagi hasznot tar-totta szem elõtt, mely károsan befolyásoltaaz igazságkritériumot. Nos, ez a szembeállí-tás ugyancsak tendenciózus, már csak azértis, mert ezekben a bûntényekben nem elsõ-sorban az a kérdés, hogy mi történt, hanemaz, hogy hogyan mondjuk el, mutatjuk meg,vagyis, hogy milyen a megjelenítés.12 Érde-kes adalék, hogy a belügyi és rendõri szer-vek szintén nagy hangsúlyt fektettek a szak-szerû kriminalisztikai alapú hírközlésre,melynek elsõdleges orgánuma a MagyarRendõr volt, s már a korszakban erõs bírála-tok érték a televíziós Kék Fényt. Egy belügy-minisztériumi jelentés olyképpen fogalmaz,hogy a rádió esetében „az érdekesség, a kri-mi felé való törekvés érvényesül”, míg a te-levíziós produkciókkal, de elsõsorban is aKék Fénnyel kapcsolatban egyenesen azt ál-lítja, hogy azok „kicsúsztak a Belügyminisz-térium illetékes szerveinek kezébõl. Nincsszinkronban a televízió mûsora a rendõrségelõtt álló feladatokkal, és az általános prob-lémák megoldása helyett itt is kizárólag azérdekesség megmutatására törekszik.”13 Bár

az „általános feladatok” megnevezés inkábblózungjellegû, a kritika tárgya nagyjából azo-nos Szabó Az Est-bírálatával: nem a valósá-gos (vagy annak hivatalosan kinevezett)problémákkal foglalkozik, hanem felkap, ki-emel s így túlhangsúlyoz egy-egy érdeke-sebbnek tûnõ esetet. Másképpen fogalmazvaa mûsor nem törekszik a tipikus és az atipi-kus bûnök értelmezõ-értékelõ bemutatására,nem adja a magyar bûnelkövetés krimina-lisztikai keresztmetszetét, hanem bulvársze-rûen az érdekességre, a szenzációra tör.

Nos, ennek a megállapításnak az igaz-ságértéke kizárólag a szempont és a funkciókijelölésétõl függ. Míg a belügyminisztéri-um és a rendõri szervek tehát ennél didakti-kusabb bûnábrázolásra, addig az információ-éhes nagyközönség jóval részletesebb, széle-sebb körû bûnügyi tájékoztatásra vágyott – aKék Fény valójában a két elvárás között mû-ködött, s a jelek szerint hosszú távon egyikszempontnak sem tudott maradéktalanulmegfelelni. Azt vélelmezzük, hogy a bulvártekintetében ez a szimulált nyilvánosságbantestet öltõ információs kompromisszum ára:mert egyfelõl igaz, amit Horváth Sándormegállapít, nevezetesen, hogy a forradalomután, 1957-tõl fokozatosan beindul a bûn-ügyi hírek közlése még a Népszabadsághasábjain is, nem is beszélve a korszak bul-várlapjairól,14 másfelõl azonban ennek az„irányított, állami bulvárnak” nem kellett a piaci érdekeket figyelembe vennie és azolvasószámot gyarapítania. Sokkal inkábbmeg kellett felelnie – még ha ímmel-ámmalis – a felügyeleti szervek morális és társada-lompolitikai elvárásainak. Az Üzemi balesetcímû dokumentumfilm azért is érdekes,mert a praxis felõl közelít: az Esti Hírlap ésa Nõk Lapja napi, illetve heti szerkesztésidilemmáiból érthetjük meg a kádári tájékoz-tatáspolitikai nyitás lényegét.15 Ez szocioló-giai szempontból azért problémás, mert akorszak „irányított bulvárja” nem tudta betölteni azt a funkciót, melyet a kortársmédiakutatás a tabloid, a piaci alapon mû-ködõ bulvár normaképzõ és rutinizáló erejé-rõl gondol, miszerint az felmutatja a bûnt,megnevezi a bûnöst, s ezzel helyreállítja aközösség morális rendjét.16 Volt ugyanakkoregy implicit ideológiai „küszöb” is ebben a92

2011/3

félig elmondott, félig elhallgatott bulvárban:ha ugyanis a bûnözés társadalmi probléma,melyet az egyenlõtlenségek, a szegénység ésa deviancia vezérel, akkor a szocialista tár-sadalomban is léteznek azok a klasszikusproblémák, mint a meghaladásra ítélt kapi-talizmusban. Hogyan lehetne ezzel nyíltanelszámolni a nyilvánosság elõtt?

Egy korábbi részben (Ex occidente lux)már utaltunk rá, hogy az információelvonástünetei a korszakban abban a felfokozottszóbeliségben, mindenben konspirációt látótúlértelmezésben, túlbonyolításban érhetõktetten, melyek egy-egy a társadalmi elvárá-sokhoz képest alultárgyalt eset kapcsán kor-bácsolták fel a társadalmi képzeletet. Azegyik legnevezetesebb eset a miskolci ápoló-nõ, Labancz Anna halála volt, melyet azértsem tárgyalhatott akkoriban részletesen arendõri riportázs, merthogy a gyilkos sze-mélye (máig) felderítetlen és bizonyítatlanmaradt, s így minden híradás a rendõrség si-kertelenségét hangsúlyozta volna, holott azmégiscsak a belsõ rend legszilárdabb táma-sza kellett volna hogy legyen.17 A másik,szintén nagy port kavart, bár egészében fel-tárt, rendõrileg sikeres, ám büntetõjogi érvé-nyén jóval túlmutató ügy Szöllõsi Györgyesete.18 A csepeli munkás különbözõ nyuga-ti országokból érkezõ diplomatának adta kimagát, s csábított, utóbb ölt meg lányokat, sígy a gazdagság és a szabadság révén olyanáltalános, a Nyugat iránti vonzódás vágyáttestesítette meg, mely szimptomatikus volt:a bûnügy egy társadalmi probléma szinek-dochéjává vált. Mindkét eset azért tünetsze-rû, mert a hagyományos riportázs a fentebbiokok miatt nem volt elegendõ, érezhetõ mó-don felkorbácsolta a társadalmi képzeletet,így valamilyen más megoldásban kellettgondolkodni: így lett mindkettõbõl fikció.Az utóbbi jóval ismertebb, Jó estét nyár, jóestét szerelem címmel kisregény, tévéfilm,majd musical készült belõle (errõl egy kö-vetkezõ részben részletesen fogunk szólni),míg elõbbi egy a belügyminisztérium általszorgalmazott, bár hangsúlyozottan megtör-tént eseteket szabadon feldolgozó sorozat,az 1975-ben, Szamos Rudolf regényébõl ké-szült Kántor. Történetek a híres nyomozóku-tyáról címû ötrészes bûnügyi sorozat egyik

betétdarabja lett. A tét – csakúgy, mint a Jóestét nyár-nál – itt is a megjelenítésben, afikcionalizálásban s az ebbõl fakadó gyöke-res átértelmezésekben rejlik.

3. A szekszárdi születésû, már egyete-mista kora végén a Magyar Rádiónak dolgo-zó Szamos Rudolf korai repertoárjához tar-toztak az ún. rövid kis „agitkák”, melyek aSzakszervezeti ismeretterjesztõ elõadásoksorozatában jelentek meg.19 Mind a terme-lés, a munkásösszefogás és az áldozathoza-tal értelmét emelték ki, mûfajukat, nyelve-zetüket, világlátásukat tekintve egyértelmû-en a propaganda jellegzetes alakzata, az agi-táció címszava alá sorolhatóak.20 Szekszárdikötõdését jelzi, hogy jóllehet 1951 és 1955között rádiózott, 1953-ban a téeszesítés elõ-nyei mellett agitált az Egy beszélgetés törté-nete címû kis brosúrájában,21 majd 1956májusától a Földmûvesszövetkezet elnevezé-sû, a Tolna megyei földmûvesszövetkezetlapját szerkeszti egészen decemberig. Az1956-os forradalmat22 (a kor hivatalos zsar-gonjában: ellenforradalom) követõen Szek-szárdról visszatér Budapestre, s az indulóÉlet és Irodalom munkatársa lesz, amely azújrastrukturálódó tájékoztatáspolitikát te-kintve nem kis bizalomról, illetve megbíz-hatóságról tesz tanúbizonyságot. Ekkoribankészíti el az életmû kevéssé ismert, ám akorszakban ugyancsak méltatott riportszoci-ográfiáját, a Barakkvárost (1960), melynektémája a Horthy-korszak kezdetén emeltMária Valéria Telep lebontását követõen azennek helyén felépülõ József Attila lakóte-lep. A Kádár-rendszer nagy hangsúlyt fekte-tett arra, hogy lakás- és lakhatáspolitikája necsak pragmatikus társadalompolitikai kér-dés legyen, hanem olyan ideológiai ügy is,mely a sajtón és a populáris kultúrán ke-resztül sokakhoz eljut. A Mária Valéria és azannak pontos helyén épült József Attila la-kótelep mint hely és mint minõség a városszövetében már létében is jól kifejezte a kétrendszer közötti ellentétet. Ezt jelenítettemeg a sajtóregiszterhez tartozó riportázsmûfajában Szamos Barakkvárosa, majd apopuláris film logikájának megfelelõ, leegy-szerûsített, ideológiailag motivált, romanti-kus képpé tupírozta Keleti Márton Hattyú-

világablak

93

dala (1963). Mindkét forma gondolati tenge-lyében azonban az a gondolat áll, hogy aHorthy-rendszernek a városi migrációraadott társadalompolitikai válasza a barakk-telep volt, míg az államszocializmus erre a(modern) lakótelep fogalmával felelt; ezzel alakhatás- és társadalompolitikát szimboli-kus szintre emelte és jelentéstörténetté ala-kította a Kádár-rendszer.23

Ezt megelõzõen azonban – nem találunkrá jobb szót – beleártotta magát a korai Ká-dár-rendszer egyik legneuralgikusabb kér-désébe is: az emigránskérdésbe. Kalmár Me-linda monográfiája éles szemmel s jó foga-lomalkotással ragadta meg, hogy a Kádár-korszaknak közvetlenül a forradalom után,a berendezkedés idején egy sor kérdésreplauzibilis választ kellett adnia: ezt nevezte„interpretációs kényszernek”. Ezen értelme-zési problematikák közé sorolható az is,hogy milyen magyarázatot ad a rendszer an-nak a mintegy kétszázezer embernek a távo-zására, akik a forradalom alatt vagy közvet-lenül utána hagyták el az országot.24 Ezenbelül Budapest különösen fontos volt, merta menekültek több mint a fele innen távo-zott. A hivatalos, társadalompolitikai válasza négy központtal (Budapest, Gyõr, Szom-bathely, Zalaegerszeg) létrehozott Hazatele-pítõ Központok felállítása volt, melynek cél-ja – az Állambiztonsági Értelmezõ Kéziszó-tár korabeli, tömör meghatározása szerint –„az 1956-os ellenforradalom leverése után ameggondolatlanul tiltott határátlépést elkö-vetõk hazatérése és az egyéni ügyeket nagyvonalaiban felülvizsgáló szerv volt”.25 A bel-ügyminiszter-helyettes 20-292/16//1956.számú, 1956. november 28-ára datált utasí-tása nyomán ideiglenes jelleggel valóbanhárom vidéki központtal létrehozták ezenintézményt, s feladatát az Ausztriából ön-ként visszatértekkel kapcsolatosan öt pont-ban határozta meg: 1. átmeneti gondozásbavétel; 2. személyazonosság megállapítása; 3.a határátlépés helyének, idejének és módjá-nak tisztázása; 4. bûnügyi azonosításuk(priorálásuk) elvégzése; 5. a súlyos ellenfor-radalmi cselekményt elkövetõk és a szököttelítéltek kivételével a hazatértek lakhelyreszállításának megszervezése. A rendelkezés48 órában maximálta a vizsgálat lefolytatá-

sát, s a miniszteri utasítás szándékából vilá-gosan kitûnik, hogy a Hazatelepítõ Közpon-tot logisztikai szándékkal állították fel (a„nem büntetõintézet” és a „szigorúan tilosaz ide kísért személyek bántalmazása” for-mulák kiemelik mindezt), amennyiben azakár politikai, akár köztörvényes bûncselek-mény gyanúja alá esõ személyeket azonnalát kellett adniuk a területileg illetékesügyészségnek.26 Egy a forradalom utáni idõ-szak komplex zûrzavarát áttekinteni óhajtó1956. decemberi havi jelentés szintén azégetõen fontos problémák közé sorolja a„disszidálás” kérdését. Az irat szerint a me-nekülési hullámot megállítandó a kormányháromlépcsõs akciótervet foganatosít, mely-nek értelmében a határõrséget megerõsíti, ahatársávot lezárja és külön engedély nélkülmegközelíthetetlenné teszi, s – szempon-tunkból ez a legfontosabb – nyílt propagan-dát folytat az Ausztriában s általában a befo-gadó országokban lévõ szörnyû, tarthatatlanállapotokról. Ehhez a szándékhoz sorolhatótehát a Népszabadság december 21-i számá-nak az a kitétele, miszerint a legtöbb mene-kült azért hagyta el a hazáját, mert „hisztéri-ába esett”, vagy a Magyar Rádió december25-i híre, mely arról ad számot, hogy a bécsimagyar követség szerint tõlük hétezer em-ber kész visszatérni Magyarországra.27

Szamos Rudolf pontosan ezen a propa-gandavonalon kapcsolódik újfent témánk-hoz. A Magyar Rádió Szülõföldünk címmelugyanis olyan mûsort indított 1957-ben,melyben a honvágy és az idegen környezet-tõl való félelem, továbbá az itthoni politikai,társadalmi környezet normalizálódásának(valamint a büntetésmentes hazatérés) reto-rikájával igyekezett ellensúlyozni a SzabadEurópa Rádió hangjait. A mûsor anyaga1958-ban, Szamos válogatásában könyvalakban is megjelent: címére (Kommentárnélkül) és szerkezetére egyaránt jellemzõ az a benyomáskeltési stratégia, melynek értelmében a kiválasztott levelek a hazáértsóvárgó, a Nyugatban, a fogyasztásban csa-lódott retorikája önmagáért beszél, vagyiskimondatlanul is a manipulációmentes be-széd illúziójára épít. Biztos, ami biztos, a kiskötet élére Szamos egy rövid, ám ugyancsakárulkodó elõszót helyezett, melyet érdemes94

2011/3

hosszabban idézni: „Az elmúlt másfél esz-tendõ során sok száz külföldre szökött vagykivándorolt honfitársam levelét olvastam.Ezek a levelek nap nap után százával jönneka világ minden tája felõl Magyarországra.Repülõgépek, hajók és gyorsvonatok hozzákõket, s a vékony, zizegõ papíron hol jajkiál-tás, hol dacos hetvenkedés, hol szemérmesszépítés, hol a választott sorsba beletörõdöttmegnyugvás betûi adnak hírt az idegenbeszakadt magyarok életérõl, a reménykedés-rõl vagy a reménytelenségrõl. Tízezrekbenélt az agyonreklámozott, gazdag nyugati pa-radicsom iránti vágyakozás, s amikor 1956végén, az ellenforradalmi idõk zûrzavará-ban lehetõség nyílt rá, egy esztelen uszítópropaganda hatására családostul vagy asz-szonyt, gyermeket itt hagyva megszédültemberek nagy tömegei rohantak eszelõsen anyugati határ felé. Láttam a menekülés út-ját. A Fertõ-tó nádasait, a Hanság mocsarasingoványát, ahol anyák hagyták el csecse-mõiket, ahol családtagok szakadtak elegymástól… És láttam ezeket az emberekethazatérni, megtörten, megcsalatva, testük-ben-lelkükben hordozva a kiábrándultságkeserûségét. – Szélhámosság, hazug propa-gandavilág – mondták azok, akikkel beszél-gettem. 1957 elején, ha kérdeztem tõlük –miért akarnak odaátra menni, még ezt kiál-tották: »mert nyugodtan, szabadon akarokélni!« És ugyanezt mondták, csak fáradtan,elgyötörve 1957 végén a gyõri HazatelepítõKözpontban is arra a kérdésre, hogy miértjöttek vissza: „mert nyugodtan, szabadonakarok élni!” De akik nem jöttek vissza,azok sem felejtették el a hazát. Errõl beszélminden disszidens levél, köztük az a sok-sok írás, amelyeket a Magyar Rádió»Szülõföldünk« címû adása bemondójának:Kárpáti Zoltánnénak címeztek a hazavágyómagyarok. Vágyakozva ragadták meg a hazarádión keresztül feléjük nyúló kezét, ne-hogy elszakadjanak az otthonhoz fûzõdõszálak – vállalva sokszor az ezzel járó kocká-zatot is. De errõl a honvágyról beszélnekazok a szomorú értesítések is, amelyek amagyar disszidensek öngyilkosságáról ad-nak hírt a világnak hol errõl, hol arról a tá-járól. Az a hazug propaganda, amelyet a ve-zetõ nyugati kapitalista körök indítottak né-

pi demokratikus hazánk ellen a magyardisszidenseken keresztül, a többi hazugság-gal együtt visszaszáll azok fejére, akik nemakarnak békét, nyugalmat a világon.”28

A válogatás élére írt bevezetõ teháteléggé célzatosan kijelöli azoknak a körét,akiket a korai Kádár-rendszer a médián ke-resztül önmagának megnyerni igyekezett:az apolitikus, de gazdasági értelemben biz-tonságosabb életre, fogyasztási javakra vá-gyókat, akik az ínség (és nem elsõsorban apolitikai elnyomás) elõl menekültek. Amindenki velünk van, aki nincs ellenünkjelszóba tömörített hitvallás itt is visszakö-szönt, amennyiben a rendszer hivatalosanhajlandó volt azt vélelmezni, hogy a kiván-dorlók jó része (már akik nem követtek el„semmit” 1956 õszén) megtévesztett, fej-vesztett, de alapjaiban becsületes állampol-gár volt – ilyeténképpen „visszaszerezhetõ”és „visszaszerzendõ”. Ez a célzatosan „jóhi-szemûnek” beállított stratégia tehát a Nyu-gatot, a gazdagság utáni vágyakozást tettemeg elsõ számú bûnbaknak, ám azt hosz-szabb távon – mint egy sor más helyrõl tud-ható – nem ellenségként kezelte, hanemhallgatólagosan, kritikával követendõ, imp-licit modellé tette. Az emigráció körében lefolytatott médiapropagandával foglalkozóírásában olyképpen fogalmaz Cs. Varga Ka-talin, hogy a párt agitációs és propaganda-,valamint külügyi osztálya rendszeresenküldött az emigráció tagjainak különfélebrosúrákat, szóróanyagokat, többnyire név-telen levélben. Szinte mondanunk semkell, hogy a Magyar Rádió Idegen nyelvûFõosztályának a cikkben részletesen tár-gyalt akciója elsõsorban a neves emigrán-sokra terjedt ki (Kéthly Annától Fejtõ Feren-cen át Wigner Jenõig), mivel az õ esetlegeshazatérésük pozitív modellként szolgálha-tott volna a magyar emigránstársadalomelõtt. Nem tudni, mennyire hitték, hogymindezzel célt érnek, de tény, hogy a sajtót,a rádiót és késõbb a televíziót az agitproposztály alá rendelték, valamint a MagyarRádió Idegen nyelvû Fõosztálya nyolc nyel-ven, hétköznaponként 15 órányi mûsort sugárzott, mely 65 országban volt fogható.Nos, ez elmond valamit a misszió komo-lyan vételérõl.29

világablak

95

Az emigrációra irányuló médiafigyel-met ugyanakkor valahogyan a magyar társa-dalomra kiterjedõen is ellensúlyozni kellett:amíg ott a Kádár-rendszer erõfeszítéseitigyekeztek a magyar szervek vonzóbbá ten-ni, addig Magyarországon a Nyugatra irá-nyuló sóvárgó figyelmet és vágyakozást kel-lett valahogyan megzabolázni. Ám a nyitáspolitikájába már nem fért bele a direkt el-lenségkép (mely a dogmatizmus idõszaká-nak filmjeit jellemezte), ennél árnyaltabb,rafináltabb szcenárióra volt szükség, s a po-puláris kultúra mûfajilag körülírt történet-vezetése, jellemábrázolásai, tematikái tál-cán kínálták a megoldást – csak létre kelletthozni az ideillõ adaptációkat.

4. Szamos Rudolf 1970-ben jelentettemeg Kántor nyomoz címû bûnügyi regényét,melyet két év múlva követett a Kántor anagyvárosban.30 A kötet nagy siker lett, szin-te évente követik újabb kiadások ebben azévtizedben, okát azonban nem a próza fi-nomságában vagy a bûnügyek egyedi, izgal-mas megfejtésében, sokkal inkább a történetközéppontjába állított, a kutya és az embereltéphetetlen barátságáról szóló szívhezszóló történetben sejtjük. Egyfelõl kisgyer-mek vagy kedves állat szerepeltetése mindigcélravezetõ a nézõk szívének megolvasztá-sában, régi trükk ez, ám Kántor még ennél istöbbet jelentett: az okos nyomozókutyacentrumba állítása ugyanis elkerülte arendõr–állampolgár szembenállást, ameny-nyiben az állat per definitionem nem lehetfelelõs annak a belügyminisztériumnak atetteiért (tizennégy évvel vagyunk az 1956-os forradalom és hét évvel a nagy amnesztiaután!), amelyhez állományi értelemben per-sze maga is tartozott.

„A kutya – fogalmaz a regény – elsõsor-ban az embertõl függ. A kutyának, bármi-lyen értelmes lény is, nincs önálló társadal-ma, nincs saját társadalmi érzéke… Ezért,ha az ember nemes és tiszta célok érdeké-ben kéri a kutya segítségét, megkapja tõle,de megkapja sötét szándékai valóra váltásá-hoz is.”31 Módfelett fontos az is, hogy Kán-tor nem eleve rendõrkutya, hanem éppen-séggel egy táska- és pénztárcalopásra kikép-zett, megkínzott eb, aki az elsõ részben kol-

bászt lop, mert nem kapott enni. Ekkor mégJámbornak hívják, s tolvaj gazdája azért ne-vezte így, mert szerinte gyáva volt. Jámbor(Kántor) szökése és Csupatival való találko-zása tehát szimbiózis: az ember „a” jót, „a”tisztességet, „az” erkölcsöt, „a” rendet tanít-ja meg a kutyának, míg az különleges képes-ségeivel hálálja meg mindezt – találkozásuk:purifikációs rítus.32 Ezért nélkülözhetetlen avele dolgozó rendõr, s ezért korántsem kö-zömbös az õ minõsége sem, vagyis az ügye-fogyott, lassú felfogású, de jó szándékú ésigyekvõ Tóti Tibor õrmester (utóbb: törzsõr-mester) alakja, akit azonban szinte sohanem ilyen hivatalosan kezelnek, hisz minda regény, mind az ebbõl készült tévéfilmso-rozat (1975) becenevén, Csupatinak, illetvenéha Kutyásnak nevezi. Eleve kisrendõrrõlvan szó, akit hivatali elöljárói (elsõsorbanBokor õrnagy) minduntalan lehordanak, to-vábbá a becenév használata hasonló effek-tus, mint a kutya középpontba állítása: elolda hivatalosság nyûgétõl, emberközelivé tesz.

A Kántor-történetek azonban nem aképzelet szüleményei, hiszen ezen a névenvalóban volt a Magyar Rendõrség állomá-nyában egy kitûnõ képességû nyomkövetõkutya (1951 és 1964 között), míg a történet-béli õrmestert a valóságban Tóth Tibornakhívták. Ez azonban korántsem pusztán élet-rajzi háttér, hanem a magyar kriminalisztikaegyik legszívósabb kultusza: az 1964-ben,egy bevetés során súlyosan megsérült Kán-torról, illetve tetemérõl közvetlenül halálaután döntöttek: utóbbit kitömték a fentebbemlített Rendõrség-történeti Múzeum szá-mára. A kriminalisztikai állandó kiállításegyik saroktárlója szinte csak róla szól, itttalálható a híres nyomozókutya preparáltváltozata, valamint az õ kultuszához kap-csolódó megannyi relikvia. Elõször is a het-venes évek derekán forgatott filmsorozatbana Kántor szerepét alakító Tuskó kutya kitö-mött alakmása, Tóth Tibor ny. r. fõhadnagyközös fényképe a híres kutyával, GyulaiSándor Kántor emlékére címû versikéje, egyKántort ábrázoló olajkép (ismeretlen mû-vész munkája) s végül Szabó Lajos r. alezre-des „Ha beszélni tudna, tán így nyilatkozna”kezdetû verses vallomása a kutyáról. A mú-zeum egészét tekintve példátlanul nagy96

2011/3

hangsúlyt fektettek Kántorra, középpontbaállítása sugallja kultusza súlyát, jelentését abûnüldözõ szervek számára. TermészetesenSzamos szövege az elsõdleges helye a kul-tuszképzésnek, amennyiben így fogalmazegy eset kapcsán: „Csupati fûnek-fának di-csekedett. Ilyen még nem volt. Szenzáció…És minél többször mesélte el a cirkuszi tör-ténetet, Kántor egyre hatalmasabbá nõtt… Avégén már nem is földi lény volt. Hérosz,földre szállt csoda, aki egy õserdei szörnye-teggel vívott csatát.”33 Ilyen kultikus s akönyv sikere révén még inkább felsrófoltkörülmények között nem csoda, ha a Ma-gyar Televízió – a csehszlovák Zeman õr-nagy vagy a román Moldovan felügyelõ címûalkotásokhoz hasonlóan (utóbbit ugyannem játszották Magyarországon) – 1975-bentévésorozatot készített belõle.34

A regény és a tévésorozat között azon-ban nem elhanyagolható különbségek van-nak, s ez korántsem csak az adaptáció ön-magában is jelentésmódosító (regénybõl for-gatókönyv, szövegbõl mozgókép) mozzana-tára vonatkoztatható. Mint fentebb említet-tük, Kántor épp egy olyan idõszakban segí-tette a rendõrség munkáját (1951–1964),mely nem tartozott a kulturális emlékezetkellemes korszakai közé; a regény azonbanragaszkodik a valós idõhöz és ideológiához,a kutya pl. Nyugatról átdobott imperialistakémeket fog el a határszélen, vagyis hordoz-za az ötvenes évek ellenségképének számta-lan elemét. Ám az „ötvenes évek” idejénekfelelevenítése vagy a forradalom s az azt kö-vetõ megtorlás korszakának felidézése a Ma-gyar Televízióban 1975-ben egyenlõ lett vol-na a biztos bukással, így az alkotók SzamosRudolf forgatókönyve révén jelen idejûvétették a cselekményt. Ez nemcsak kronolo-gikus változtatás volt, de egyben átírták akrimi mélyében mûködõ erkölcsi mintáza-tot is: már nem az imperialista kém az elsõszámú célpont, hanem a nyugati fogyasztástmegtestesítõ, ide érkezõ „idegen”. De errõlkésõbb.

Az elõzõ, a Mézga családról szóló rész-ben (This Side of Paradise) már utaltam rá,ahogyan a kulturális médiaszociológia a mé-diafolklór szöveges vizsgálata során vissza-nyúl Propp szövegelemzõ eljárásaihoz.35

Ilyeténképpen úgy is fogalmazhatnánk,hogy a tévékrimiben mint morális mesébena szereplõk bizonyos funkciókat testesítenekmeg, melyeket a cselekmény és az epizódokjellemeznek, szituálnak, írnak körül. Funk-cionális értelemben a tévékrimi elsõdlegescélja a bûnözõk által felsértett erkölcsi rendhelyreállítása, s mivel az idevezetõ út a fõ-hõs (nyomozó, rendõr) révén valósul meg,emberi minõsége korántsem közömbös.36

A detektívmunka már nem ismeretelméletiszempontból érdekes, mint SherlockHolmesnál, a nyomozás valójában a norma-képzés és -megerõsítés eszköze: nem elsõ-sorban a racionalitás, mindinkább a segítõ-társak és a technológia oldja meg e felada-tot.37 A cselekményvezetés, ez esetben abûn felderítése és a tettesek elfogása általá-nosságban rajzolja ki a fõhõs portréját, ké-pességeit, míg az epizódok – vagyis azok atörténetmozzanatok, melyek nem viszikelõbbre a cselekményt – gazdagítják, árnyal-ják, sajátszerûvé teszik a fõhõs karakterét.Amennyiben az epizódokban testet öltõrészletekre összpontosítjuk figyelmünket,tapasztalható, ahogyan egy-egy rész beveze-tõje mindig az esendõ kisembert emeli ki.

A tévéfilmben a második, A nagy posta-rablás címet viselõ rész elején van egy mint-egy 13 perces betét, mely semmilyen kap-csolatba nem hozható az epizód témájával,a kirabolt postakocsi történetével. E betétegy külvárosi járõrözés mindennapjaiba en-ged belátást, melynek során Csupati és Kán-tor betérnek a sarki Arany Tetû nevû kocs-mába. A derék rendõr megiszik egymás utánkét nagyfröccsöt, de a másodikat már a ku-tyája viszi ki neki az asztalhoz. Eközben azivó népe elkezd licitálni, s többen arra fo-gadnak, hogy a kutya elejti a tálcát s veleegyütt az italt is. Csupati állja a fogadást,egészen száz fröccsig megy a licit: ha elejti akutya, Csupati fizet, ha gond nélkül kiviszi,akkor a kihívó kocsmavendégek. Kántor ter-mészetesen hibátlanul szervírozza a nagy-fröccsöt, Csupati nyer. Vajon mire szolgálegy kb. 55 perces részen belül egy ilyenaránytalanul hosszú, mintegy 13 perces be-tét? Maga a helyszín (egy külvárosi kocsma),a fröccseik, esetleg söröskorsóik mellett ülõszereplõk (kisemberek), sõt maga az ital

világablak

97

(nagyfröccs, nem whisky vagy konyak)mind aláhúzza, hogy Csupati maga is kis-ember, értékválasztásai, nyelvezete ebben aközegben válnak otthonossá. A vele foga-dást kötõ vendégekkel láthatóan jó viszonytápol, beszélgetésük közvetlen („Isten hozta,jó napot, törzs elvtárs!”„Parancsoljon, törzselvtárs! Isten adja, egészséggel!”), legkevés-bé sem alá- és fölé-, de kifejezetten mellé-rendelõ, Csupati cseppet sem él vissza ha-talmával. Sõt, a „kocsma népe” figyelmezte-ti a külsõ veszélyre, az ivó közelébe érkezõBokor õrnagyra, s õk segítik eltûnniCsupatit felettese szeme elõl. A rendõr itt abékés (nem részeg, nem randalírozó) kocs-mavendégekhez, az egyszerû kisemberek-hez áll közel, s õ maga is csak elszenvedi ahatalom képében megjelenõ Bokor õrnagyindulatos letolását. Csupati és Kántor tehátnem részesei ennek a hatalomnak, rendõriszerepükben, mivoltukban mindig a becsü-letes emberek, de nem a hatalmat megteste-sítõ intézmény, az arctalan bûnüldözõ szer-vek oldalán állnak.

A karakternek ez a beállítása több epi-zód elején is tapasztalható: valamilyen lé-nyegtelen, sõt néha komikus függelemsértésmiatt „ledegradálják” Csupatit (ahogyan õfogalmaz), vagyis minduntalan elszenvedi,de sosem gyakorolja a rendõri hatalmat. Anyomozati ügyekben való esetlen szeren-csétlenkedései (egyszer leütik nyomkövetésközben, egy másik részben majdnem bele-fullad a vízbe stb.) vagy a szellemi restségétkiemelõ mozzanatok (Sátori megszidja sak-kozás közben, hogy már Kántor is ismeriminden lépését) kiemelik, hogy korántsem akorszak krimijeibõl ismert nagyszerû képes-ségekkel megáldott nyomozóval, hanem egykisrendõrrel van dolgunk, az epizódok jel-lemábrázolása pedig esendõségei révén csakaláhúzza: Csupati tényleg a nép egyszerû fia.

A történetvezetés és az epizódok révénmegvalósuló jellemábrázolás azért is na-gyon fontos, mert – szemben a klasszikuskrimi magánnyomozójával – itt egy a bel-ügyminisztérium állományához tartozószervezeti emberrõl van szó. Tanulmányá-ban Császi Lajos rámutat arra a változásra,melynek értelmében a hatvanas években azamerikai krimikben megjelenõ rendõr egy

szociológiai és nemzedéki átalakulás követ-kezménye volt.38 Magyar kontextusban arendõr szerepeltetése (Csupatitól Veszpré-mi Lindán át Pityke õrmesterig) természete-sen egészen más magyarázatot igényel: ha aBelügyminisztériumot, más esetben a Hon-védelmi Minisztériumot láthatjuk támoga-tónak (itt most gyártást és szellemi támoga-tást egy kalap alá véve) egy-egy tévés pro-dukció mögött, akkor óhatatlanul is felme-rül az adott alkotás tematikus célzatossága,még akkor is, ha messze nem valamifélepropagandáról van szó.39 A cél itt inkább abûnrõl és a bûntényrõl való gondolkodás el-mélyítése, a normaképzés elõsegítése segyúttal a magyar rendõr szerepének pozitívkiemelése. Csupatinál Kántor, Pityke õrmes-ternél a szupermotor és Marcipán kutya,Lindánál nõisége s ezzel párhuzamosan avédelmet nyújtó karatetudása, Ötvös Csöpi-nél bunyós mivolta az a jellemábrázolásiplusz, mely ab ovo megkülönbözteti õket ahétköznapi rendõr karakterétõl. Bár mind arendõrség állományához tartoznak, mind-egyikükre jellemzõ, hogy a nyomozást egyé-ni módon és körülmények között végzik el,s a rendõrség sokszor csak a végén kapcso-lódik be tevõlegesen. Ezzel a megoldássalnem normatív, elnyomó hatalomként jele-nik meg a Magyar Rendõrség, hanem – azepizódok során a fõhõs révén – szimpatikus-sá tett, biztonságot adó emberarcú intéz-ményként, mely megtûri (bár sokszor meg isdorgálja) a renitens, mégis szeretni valórendõrt vagy rendõrnõt. A fröccsözõ, kutya-bolond Csupati, a bohókás család által (aBodrogi Gyula és Pécsi Ildikó, valamint aSzerednyei Béla által játszott barát jeleneteimindig humorosak) körülvett vicces Linda,a vagány, sportõrült Ötvös Csöpi alakja általhelyreállított szimbolikus erkölcsi rend amédia popularitásán keresztül kohézióte-remtõ erõvel bír: a normalitáshoz, az erköl-csi rend helyreállításához vezetõ utat egyszerethetõ figurának kell megmutatnia.

Most már csak azt kellene megvizsgál-nunk, hogy mi van a normalitás másik olda-lán, vagyis miképpen mutatja be a Kántor abûnözõket: kik õk, mit akarnak, honnan jön-nek és hová tartanak? Említettük, hogy azelsõ rész lényege Kántor és Csupati, a kutya98

2011/3

és az ember találkozása, illetve az a purifiká-ciós rítus, melynek értelmében a Jámbor ne-vû tolvajkutyából Kántor nevû rendõrkutyalesz, maguk a feltárt bûntények csak hátte-ret adnak ehhez. Ennek apoteózisa az a jele-net, melyben immáron rendõrként elfogjakorábbi gazdáját, aki elõbb magához édes-getni akarja, majd – a korábbi szokásáhozvisszatérve – tûzzel megfélemlíteni, kínoznia kutyát. Akkor zárul le a megtisztulás több-lépcsõs mozzanata, mikor Kántor már nemijed meg a tûztõl, s a rendet megvédendõ ko-rábbi gazdáját elfogja, leteríti; ezzel legyõztekorábbi önmagát, s átlépett egy más minõ-ségbe a kutya. „Jól van! Okos vagy! Hát ezértengedted be hozzánk tolvajt [= a korábbigazdát], mert akkor még féltél tõle… Demost már senkitõl sem félünk!” – állapítjameg többes szám elsõ személyben Csupati aszimbiotikus átalakulást az elsõ rész végén.A fentebbiek alapján már adódik, hogy ma-guk a bûnözõk is funkciókat jelenítenekmeg: személyük, hovatartozásuk olykor fon-tosabb, mint az általuk elkövetett bûntett. Abûn és a szocialista bulvár kapcsán márutaltunk rá, hogy egyes önmagukon túlmu-tató bûncselekményeket a hatalom elõszere-tettel formált exemplummá, melyet a popu-láris kultúra különbözõ regiszterein keresz-tül terjesztett el. Ilyen volt többek között azún. „nagyfa-galeri”40 idézett, Horváth Sán-dor által feltárt története vagy SzöllõsiGyörgy jól ismert esete. Ide tartozik még aza normalizálási, sõt kriminalizálási hullámis, melynek keretében 1973 nyarán a bala-tonboglári temetõdombon álló kápolnát ki-bérlõ Galántai György ellen indított eljárásta magyar belügy. Néhány évig ugyanis a bu-dapesti underground mûvészek kisebb cso-portja itt töltött néhány napot, ám életvite-lük, mûvészi megnyilatkozásaik feszegettékaz akkor „beszigorító” belügy és rendõrségtûréshatárait, ezért higiéniai és más ürü-gyekkel betiltották az itteni rendezvényeket,dacára annak, hogy Galántai szabályosanbérelte a kápolnát az egyháztól. Ez önmagá-ban nem volt elég, a „rend” helyreállításá-nak a szélesebb közönség számára is megkellett történnie, így a fent említett SzabóLászló elrettentõ cikket írt Galántaiékról aNépszabadság 1973. december 16-i számá-

ba (a kulturális mellékletbe), az ugyancsakhatásvadász, bûnügyi történetet idézõ Hap-pening a kriptában címmel.41

Az exemplumtól különbözõ, másik cso-portot képez, de mégis fontos példáulLabancz Anna fel nem tárt, meg nem oldottgyilkossági esete, mely épp titokzatosságamiatt, ha lehet, még az átlagosnál is jobbanfelszította a társadalmi képzelet tüzét. Aszép ápolónõ gyilkosát – mint már utaltunkrá – nem sikerült megtalálni, ám az informá-cióelvonásos tájékoztatáspolitikához szo-kott magyar közönség ebben többet látott: ahatalomnak valamiért titokban kellett tarta-nia a gyilkos kilétét. Simmelnek van igaza, atitok lényege épp a hozzáférhetetlenség,mely autoritást kölcsönöz a titokbirtokos-nak, aki így a teleológiailag irányított nemtudás állapotában tartja a másikat.42 A nemtudásra adott társadalmi válasz, mint aho-gyan többször fejtegettük már, nem a hallga-tás, hanem a pletyka, a legendaképzés, azösszeesküvés-elmélet. Se szeri, se számaazoknak a megoldásoknak, „biztos helyrõlszármazó” információnak, melyek tudnivélték, ki és miért ölte meg a gyönyörû fia-tal nõt, s persze azt is, miért kellett minden-nek titokban maradni. A terjengõ pletyká-nak tehát egyetlen módon lehetett volna gá-tat vetni: ha a rendõrség feltárja a feltehetõ-en mégoly banális megoldást, ám ez bizo-nyítékok híján nem állt módjában. A fikcióazonban, mely ilyetén formán nem igazság-köteles, gyógyírt nyújthat: így került a Kán-tor második részébe apró betétként, utalás-ként az ügy. Itt a szép ápolónõt Lontay Má-riának hívják, s „természetesen” egy fûtõ-ként dolgozó, ám valójában zavart és hiszté-rikus, filozófiával foglalkozó festõmûvésztette el láb alól – szerelemféltésbõl. Ámugyanilyen allúziókkal bekerült egy furcsamûvésztársaság is, melynek szervezõjét,Szõnyi Ilonkát igen gunyorosan jellemziKáldy nyomozó (Láng József): „amolyanszellemi izé, mûvészlélek, intarziákat tervezstílbútorokhoz, húszéves, összehozott egymûvészi szalont, ahogy õ mondja.” A rend-õrség látókörébe épp emiatt kerül, ugyanisnagyon vegyes összetételû a társaság,amennyiben „van ott kezdõ festõ, kezdõ köl-tõ, zugújságíró, és van egy teozófus, ugyan-

világablak

99

is a lányt nagyon érdekli a keleti misztika”.Van itt még több egyetemrõl eltávolított ifjú,kiugrott pap, matróz és költõ is, elvben atársaság kohézióját az adja, hogy mind-annyian érdeklõdnek a misztika iránt. Nemakarjuk túlfeszíteni az analógiákat, de élünka gyanúperrel, hogy a fikció világában pos-tarablást és gyilkosságot elkövetõ mûvész-társaság, illetve zavart elméjû festõmûvészigen jó apropó volt a belügy számára, hogy amûvészettel foglalkozó másként gondolko-dó pesti underground társaságokat a popu-láris médián keresztül denunciálja.

Hatásmechanizmusukat illetõen a vizs-gálatok rámutattak, hogy a befogadók sok-szor nem választják el élesen a rendõrségihíreket és a krimi fiktív világát, pláne akkornem, tehetjük hozzá, ha számtalan utalás található megtörtént, a hivatalos nyilvános-ságban is teret kapó ügyekre. Mindkettõt hasonló médianyelvezettel jeleníti meg a te-levízió: „a fikciót – annak érdekében, hogyhihetõvé váljék – valóságos elemekkel dúsít-ja fel, a valóságot pedig megformálva, szer-kesztett képi montázsokon keresztül tárja anézõk elé, felhasználva azokat a sablonokat,amelyeket gyakran a krimibõl tanultunk.Abban is hasonlít egymásra a tévéerõszakkét formája, hogy a mindennapok kultúrájá-nak leegyszerûsítõ vélekedését közvetítik,amely morális értelmezési keretül szolgál alátottak földolgozására.”43 Másképpen fogal-mazva azt is mondhatnánk, hogy a rendõr-ségi hír vagy riportázs és a krimi intertex-tuálisan egészítik ki egymást: ahol a valósá-got hír formájában bemutató Kék Fény nemtudja megadni a morális rend helyreállításá-nak lehetõségét, ott a megtörtént eseménye-ken alapuló, mégis fiktív Kántor-sorozatszolgáltat szimbolikus elégtételt, s állítjavissza a helyes erkölcsi rendet, illetve an-nak reprezentációját. Olyan ez, mint egy tükörjáték: az erkölcsi rendet szimbolikusértelemben „helyreállító” reprezentáció avalóság (pl. a rendõrségi fiaskó) helyett áll,ám még ennél is fontosabb, hogy láthatóváteszi ezt a valóságot, s ezzel a jelenlét látsza-tát kelti: betölt egy ûrt.44 Az ûr fikcióval va-ló betöltése azonban egyre inkább valósá-gossá válik, éppen abból fakadóan, hogy aszerkesztett hír és a megtörténtségbõl kiin-

duló, de azt felülíró fiktív krimi között amegjelenítés szintjén igen kicsi a különbség.(Ez a mai infotainment lényege.)

Az ötrészes krimisorozat utolsó háromrésze pedig egyetlen – számunkra módfelettfontos – tematika köré szervezõdik: a hatá-ron túl található Nyugat mint a bûn lehetõ-ségének terrénuma köré. Az erdész halálacímû – a regényben is szereplõ, de jócskánmegváltoztatott – részben visszaköszön afentebb már érintett emigránstematika. Akét, elegáns sportkocsin érkezõ üzletember,Theodor Kelly és John Bana valójában kétmagyar emigráns (eredetileg: Keley Tivadarés Bana János), a korszak nyelvén disszi-dens, ausztrál és kanadai állampolgárok, va-gyis „idegenek”: ahová beteszik a lábukat,felüti fejét a bûn. Az epizód szépen építi fela határ és az idegen konceptusát, valamint abûn szimbolikus útját a határtól a városig.Bécsbõl érkeznek egy határ menti kisváros-ba, ahol egy közeli barlangban rejtik el aBécsben lopott gyémántokat, Bana nagy-bátyjánál, az erdésznél nagy mennyiségûkészpénzt és ékszereket helyeznek el meg-õrzésre, míg õk a fõvárosban artistákat szer-zõdtetnek Kelly filmjéhez. A két bûnözõ te-hát megérkezik az éjszakai lokálok, a nyuga-ti italok és a táncosnõk bûnös Budapestjére,ám Bana – Kelly tudta nélkül – árulkodóanmagas technikai apparátussal kifosztja egybelvárosi ékszerüzlet mackóját. Sátori in-nen tudja, hogy „nyugatiak” dolgoznak Pes-ten, s a Gellért Szálló decens közönségébenfel is ismerik a már az Interpol által is körö-zött Kellyt. Bana azonban észreveszi a rend-õrség érkezését, s a határ felé menekül. Azelbeszélés belsõ logikájában, az erkölcsirendet visszaállító mechanizmusában külö-nös hangsúlyt kap a bûn megállíthatatlan,öngerjesztõ energiája, amennyiben az er-désznél hátrahagyott értékek miatt megölikaz öreget, végül Bana maga is meghal. Az ér-tékképzés centrumában pedig, mint utal-tunk rá, a határ és az idegen fogalma áll.

5. Böröcz József arra mutat rá, hogy atársadalomtudományok sokáig elhanyagol-ták a határ fogalmát, hiszen a társadalom, anemzet vagy a kultúra szempontjából a szószoros értelmében periferikusnak tûnt e kér-100

2011/3

dés, ám olyan transznacionális folyamatelemzésekor, mint a turizmus vagy a mun-kaerõ-migráció, nélkülözhetetlen behatóbbtanulmányozása.45 Donnan és Wilson aztfejtegeti, hogy az antropológia is sokáig mel-lõzte e problematikát, s cikkükben a foga-lom szétbontására és használati módjairatesznek javaslatot: eszerint a „határ” jelent-het kulturális mezsgyét (metaforikus érte-lemben is), földrajzi és politikai, valaminttársadalmi és szimbolikus határt.46 E kü-lönbségtétel azért is módfelett gyümölcsö-zõ, mert a hidegháború idõszakában a kele-ti, szocialista és a nyugati kapitalista tömbközötti határ mintegy szinekdokhészerûenfoglalja magában a fenti elválasztó funkció-kat. Ennek globális mesternarratívája termé-szetesen Berlinhez, illetve az 1961 augusz-tusa után a várost Kelet- és Nyugat-Berlinreosztó Falhoz kötõdik, míg lokálisan, a ma-gyar társadalom számára a nyugati határ-szélhez, az ún. Vasfüggönyhöz, illetve ahatársávhoz.47 Guy Hamilton Temetés Ber-linben (Funeral in Berlin, 1966) címû kém-filmjének expozíciója, mely a napfényes,szabad, gondtalan és vidám Nyugat-Berlinta szürke, szögesdrótos, szigorú határõröktõlnyüzsgõ Kelet-Berlinnel ellenpontozza, apopuláris zsánerfilm bináris oppozíciójábanegyértelmûen jeleníti meg és foglalja magá-ban a Fal sokrétû jelentését.48 Egyszerre po-litikai és földrajzi, társadalmi és kulturálishatár, mely a várost a legabszurdabb módonkettészelõ minõsége miatt a hidegháborúszimbolikus mezsgyéje is lesz.49

A Vasfüggöny nem kevésbé metaforikusminõsége közismert volta ellenére sem vete-kedhetett az egyik legfontosabb európai vá-ros szimbolikájával, s az ezzel kapcsolatosszimbolikus történeteket a magyar populá-ris kultúrának kellett természetesen megte-remtenie. A Kántor negyedik, ötödik és ha-todik része kiveszi a részét ebbõl a mítoszte-remtésbõl, amennyiben mindhárom rész-ben kulcsfontosságú választóvonallá lénye-gül a nyugati határ. Az erdész halála címûepizód kapcsán már fejtegettük fentebbmindezt, nevezetesen azt a viszonyrend-szert, mely sajátságos, különös hellyé teszi ahatárt. Már Kelly és Bana érkezésekor nyug-talan az öreg erdész, mivel az erdõben a tá-

volban két idegen alakot fedez fel, ám ekkormég nem tudván, hogy az az unokaöccse sannak barátja volt, bejelenteni készül mind-ezt a határõrségnek, mert mint megfogal-mazza, „tudod, öcsém, itt a határvidékenminden perc fontos”. Az emigráns magya-rok, akik mégiscsak idegennek tekinthetõekerkölcsi alapállásuk, viselkedésük, beszéd-és tárgykultúrájuk okán, tehát a határ túlol-daláról érkeznek, s velük együtt érkezik mega történetbe a bûn. Az adminisztratív (poli-tikai, földrajzi) határon való átkelés, sugall-ja a film, egyszersmind egy a bûn és az er-kölcs között feszülõ morális választóvonalátlépése is, s emfatikussá teszi mindezt abûn útja is. A bûnözõk a határon túlról jön-nek, érkezésük felbolygatja a határ mentikisváros erkölcsi viszonyait (rablás és gyil-kosság), s miután a rendõrség Budapestenlefüleli Kellyt, társa, Bana újfent a határ felémenekül, s ezzel a kör bezárul. A határátlé-pés és a normasértés (bûncselekmény) ígyszinonimává válik, a bûn útja pedig azthangsúlyozza, hogy a két világrendszer kö-zött erkölcsi jellegû különbség állapíthatómeg.

Persze nem naiv e beállítás; nem aztmondja, hogy csak idegenek követnek elbûncselekményeket Magyarországon, csakannyit, hogy a határon túl „másfajta” morá-lis viszonyok uralkodnak. A negyedik, Ha-vas történet és az ötödik, Az ellopott vonatcímû záró epizód épp ezt emeli ki: idegeneknem szerepelnek benne, az elkövetõk ma-gyarok: az elsõ esetben egy deklasszált, elvált, de nagylábon élni vágyó fõkönyvelõelsikkasztja a bányászok fizetését, hogy kár-tyaadósságát visszafizethesse, a másodikpéldánál egy szolgálattevõ forgalmista se-gédletével – az Ausztriában már körözött –unokaöccse és büntetett elõéletû nehézfiúkrabolják ki a postavonatot. Perdöntõ, hogymenekülési útvonaluk egyértelmûen a Nyu-gat (s nem a legközelebbi nagyváros, aho-gyan Bokor õrnagy sejti): a határon való át-kelés lehetõsége ugyanis olyan, mintha egymásik erkölcsi rendbe való átlépést ígérneegyben. Nem mintha ennek reális lehetõsé-ge lett volna, hiszen több történetben isfény derül arra, hogy a magyar rendõrségegyüttmûködött az Interpollal. Úgy véljük,

világablak

101

éppen ez az a mozzanat, ahol a krimi a fik-tív történetmesélés ereje révén idealizál:egy eszményt jelenít meg. Nem tesz éles,határozott különbséget az elképzelt és a va-lóságos között, értékpreferenciája pedig areális helyett az eszményi oldalán áll. Haezt átfordítjuk a hidegháború szimbolikusnyelvére, akkor olyképpen fogalmazhat-nánk, lehetséges, hogy a kapitalizmus na-gyobb vagyon felhalmozására ad lehetõsé-get, ám ez szinte kéz a kézben jár a min-dennapi bûnnel. Lehet, hogy a szocializ-mus szerényebb anyagi viszonyai ilyen va-gyont nem tesznek lehetõvé, de morális ér-telemben mindenképpen gyõzelmet arat: arend helyreállítása egyszersmind szimboli-kus ítélet a hidegháborúban versengõ poli-tikai rendszereken.

Alig másfél évtizeddel késõbb e beállí-tás okafogyottá vált, de nem azért, mert nem

jöttek volna külföldiek, sõt éppenséggel jó-val nagyobb számban érkeztek. A Rendõr-ség-történeti Múzeum egyik tárlójának fel-irata úgy fogalmaz, hogy 1989 után egészenmás típusú bûncselekmények válnak jelleg-zetessé, a betöréses lopást felváltotta az em-bercsempészet, a kábítószer-bûnözés, aprostitúció és a gépkocsilopás, vagyis olyantípusú tettek, melyek az esetek többségébendefiníció szerint transznacionálisak, határo-kon átívelõk. Kavafisz nevezetes versét meg-fordítva azt mondhatjuk, hogy addig féltükés vártuk a „barbárokat”, míg valóban eljöt-tek, csak addigra a határok már nem „úgy”voltak határok, ábrázolásuk már nem „úgy”volt kérdés. A rendszerváltás utáni magyartársadalomnak tehát új barbárokra,50 új ide-genekre volt szüksége, hiszen mintKavafisztól tudjuk: „Õk mégiscsak megoldásvoltak valahogy…”51

102

2011/3

JEGYZETEK1. A szöveghely módfelett érdekes, tudniillik a jelenet során a Watson írásainak a módszerrel, a de-dukcióval foglalkozó részeivel elégedetlen Holmes egyre inkább belátja, hogy a doktor nem nagyonkerekíthet ki másmilyen elbeszélést az eseteibõl, lévén, hogy a bûn triviális, mindennapi dolog, me-lyet hétköznapian kell elõadni is. Arthur Conan Doyle: A Vérbükkös tanya. In: Uõ: Sherlock Holmeskalandjai. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Bp., 1987. 223.2. Varga Bálint: A magyar krimi hiányáról. Café Bábel 2005. 49–50. 129.3. Carlo Ginzburg: Nyomok. A jel-paradigma gyökerei. In: Uõ: Nyomok, bizonyítékok,mikrotörténelem. Kijárat, Bp., 2010. 13–53. Nem csak a mikrotörténelem legismertebb képviselõje ér-deklõdik a krimi iránt, Maurizio Gribaudi álnéven ki is adott egy bûnügyi történetet. Vö. Erik Rolle:Killer’s Academy. Descartes et cie, Paris, 2004.4. Ennek ismeretelméleti hátterérõl bõvebben Thomas A. Sebeok – Jean Umiker-Sebeok: Ismeri amódszeremet? Avagy: A mesterdetektív logikája. Gondolat, Bp., 1990; K. Horváth Zsolt: Az ötök jele.Nyom, nyomozás, értelemképzés a microstoria látószögébõl. In: A narratív identitás kérdései a társa-dalomtudományokban. (Szerk. Rákai Orsolya – Z. Kovács Zoltán), Gondolat–Osiris, Bp.–Szeged,2003. 173–208.5. Arthur Conan Doyle: Dr. Holmes kalandjai. (Ford. Lándor Tivadar, Tábori Kornél, Adorján Andor,Komor Gyula, F. Fayer Rózsa) Lampel, Bp., 1900–1908.6. A teljesség igénye nélkül lásd Tábori Kornél – Székely Vlagyimir: Nyomorultak, gazemberek. NapNyomda, Bp., 1908; Tábori Kornél – Székely Vlagyimir: A bûnös Budapest. Ötödik Ezer, Bp., 1908;Tábori Kornél – Székely Vlagyimir: Az erkölcstelen Budapest. Nap Nyomda, Bp., 1908 vagy TáboriKornél: Úri gonosztevõk: budapesti regény. Schenk, Bp., 1909. Gazdag és sokoldalú tevékenységérelásd Albertini Béla: Tábori Kornél és a szociális fényképezés. Fotómûvészet 1996. 3. és Tomsics Emõ-ke: Tábori Kornél és a szociofotó. Fotómûvészet 2006. 3–4.7. Maga a detektívtörténet – Boileau és Narcejac szerint – egyfelõl sokat köszönhet a modern sajtómegszületésének, elterjedésének, másfelõl pedig a logikai pozitivizmus térhódításának. E kettõ talál-kozásaként tekinthetünk az ekkoriban népszerûvé vált bûn–nyomozás–megfejtés hármasságán alapu-ló elbeszélésekre, melyekben a detektív maga is „tudóssá” válik, „s nem engedi át magát többé a látszatnak, hanem a megfigyelés szolgálatába állított logikával felvértezve okozatokat okokra vezetvissza, s az okokból újabb okozatokra következtet (déduira), hogy végül a bizonyítékok hálózatábazárja a bûnöst.” Pierre Boileau – Thomas Narcejac: Le roman policier. PUF, Paris, 1975, 21.8. Buzinkay Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed 1997. 16–17. 41. Lásd még Vásárhe-lyi Miklós: Az Est-Lapok, 1920–1939. In: Pesti Ernõ (szerk.): Az Est-Lapok. Repertórium. Petõfi Irodal-mi Múzeum, Bp., 1982. Az Est-Lapokhoz tartozott a reggel megjelenõ Pesti Napló, a déltáji Az Est ésöt óra körül az utcákra kerülõ Magyarország.9. Szabó László: Kék Fény. Egy bûnügyi televíziós mûsor elsõ hat éve. Táncsics, Bp., 1981. 25.10. Szabó László: i. m. 6. Úgy tûnik, a liberális szellemû Az Est minden rendszerben alkalmas volt abûnbak szerepére, s a két háború közötti szélsõjobb éppannyira gyûlölte, mint amennyire Szabó meg-vetette azt. Tarján mûködésére: Tarján Vilmos: Riporteri titkaimat nem viszem a sírba. Szerzõi kiadás,Bp., 1947. és Tarján Vilmos: A bedeszkázott riporter. (Szerk. Buza Péter), Budapesti Városvédõ Egye-sület, Bp., 2007.

11. Szabó László: i. m. 6.12. Vö. W. Lance Bennett: Storytelling in Criminal Trials: a Model of Social Judgment. In: Lewis P.Hinchman – Sandra K. Hinchman (eds.): Memory, Identity, Community: the Idea of Narrative in theHuman Sciences. Albany, State University of New York Press, 1997.13. A jelentés szövegét idézi Horváth Sándor: Kádár gyermekei. Ifjúsági lázadás a hatvanas években.Nyitott Könyvmûhely, Bp., 2009. 98.14. Horváth Sándor: i. m. 104–105.: „A bulvárlapok piaci bevezetésére jellemzõ eszköztárral értékesí-tették a bûnügyi híradásokkal is elárasztott újságokat. A rendõrségi razziákról, kéjgyilkosságokról (per-sze késõbb politikai perekrõl is) beszámoló Esti Hírlap hatása a »tisztesnek« számító Népszabadság1957. januári számain is érezhetõ. Bár eleinte külön tördelve, de a Népszabadság 8–10. oldalán rend-szeresen jelentek meg bírósági tudósítások vagy »bûnügyi hírek« is (1957. január 10-én például a kö-vetkezõ alcímekkel: Agyonverték barátjukat; Hasba lõtték egy kutya miatt; Tolvajtól is lehet lopni).”15. M. Topits Judit: Üzemi baleset. Történetek a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájáról. Dokumen-tumfilm, 1956-os Intézet, Bp., 2004.16. Magyarul, összefoglalóan lásd Császi Lajos: Tévéerõszak és morális pánik. Új Mandátum, Bp.,2003.17. Errõl bõvebben Asperján György: A Labancz Anna-gyilkosság. Aspy Stúdió Kiadó, Bp., 2006. Aszerzõ megszerezte az elévülés után selejtezett nyomozati és peranyagokat, melyek alapján majdnemnégy évtizeddel az eset után elõ is állt saját megoldásával, melynek következménye az lett, hogy azírót jogerõsen elítélték rágalmazás miatt. Lásd Dián Tamás: Ki ölte meg Labancz Annát? Rejtély.Asperján György állítja, hogy megoldotta a 36 éve felderítetlen ügyet. Vasárnap Reggel 2008. április28.; Romhányi Tamás: Pista, te ölted meg Labancz Annát? Egy miskolci nyomozó fel nem tett kérdé-se. Népszabadság 2005. szeptember 3.; a Kék Fény 2006. május 24-i adása retrospektív módon szin-tén bemutatta az ügyet.18. Szabó László: A kedves külföldi ismerõs. In: 13 bíró emlékezik. Minerva, Bp., 1975. 293–317.19. Életrajzi adatokra lásd Péter László (fõszerk.): Új magyar irodalmi lexikon III. Akadémiai, Bp.,2000, második, javított, bõvített kiadás, 2001.20. Szamos Rudolf: Kétlakiság. Révai, Bp., 1952; Szamos Rudolf: Mûszaki vezetõk és fizikai dolgo-zók együttmûködése a bányában. Révai, Bp., 1953; Szamos Rudolf: Bányászok. Népszava, Bp., 1953.Utóbbi a Bányászok kiskönyvtárában jelent meg.21. Szamos Rudolf: Egy beszélgetés története. MDP Tolna megyei Bizottsága Agitációs és Propagan-da Osztálya, Szekszárd, 1953. A brosúra terjedelmû szöveg Mucsfa község példáján mutatja be, hogyészérvekkel meg lehet gyõzni a gazdákat arról, hogy belépjenek a termelõszövetkezetbe.22. Szekszárd és a térség 1956-os történetére a teljesség igénye nélkül lásd László Péter: Tolna megye1956-ban. In: Dobos Gyula (szerk.): Tanulmányok. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltá-ra, 1992. 71–102. és Boda Ferenc: Emlékek, dokumentumok. Babits, Szekszárd, 2006. Szamos Rudolfforradalomban viselt szerepére egyáltalán nem utal semmilyen jel, bár ennek részletesebb feltárásatovábbi kutatást igényel. Ugyanakkor az ún. „funkcionárius vitákon” sem vett részt tevõlegesen, aszekszárdi fórummal kapcsolatban lásd (I. S.): Népfrontfórum. Nyissanak új lapot az értelmiség kér-désében! Magyar Nemzet 1956. október 14. 3.23. Szamos Rudolf: Barakkváros. Kossuth, Bp., 1960. A korszak lakáspolitikájáról: Gyáni Gábor: Bér-kaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja. Magvetõ, Bp., 1992, kül. 107–114. AHattyúdal ideológiai implikációt érinti Horváth Sándor: i. m. 162–163.24. Kalmár Melinda: Ennivaló és hozomány. A kora kádárizmus ideológiája. Magvetõ, Bp., 1998. LásdKSH-jelentés az 1956-os disszidálásról. Az illegálisan külföldre távozott személyek fõbb adatai. 1956.október 23.–1957. április 30. Regio 1991. 4. 174–211. Természetesen ma már jóval gazdagabb az errolszóló irodalom, az 1956-os Intézet honlapja bovebb könyvészeti tájékoztatást nyújt a témáról:http://www.rev.hu /portal/page/portal/rev/bibliografia/6emigracio (2010. 12. 12.)25. Állambiztonsági Értelmezõ Kéziszótár. (Szerk. Gergely Attila rendõrezredes.) Belügyminisztériu-mi Könyvkiadó, Bp., 1980.26. Open Society Archives (OSA), 357–2–1–2–61: Belügyminisztériumi iratok, Hazatelepítõ Központ.Az OSA Párhuzamos Archívum nevû fondja egy a pertinencia elvén létrejött tematikus (részben di-gitalizált) másolat-gyûjtemény.27. OSA, 357–2–1–15–45: Havi jelentés Magyarországról.28. Kommentár nélkül. Disszidensek levelei. (Szerk. Szamos Rudolf) Kossuth, Bp., 1958, 3–4.29. Cs. Varga Katalin: Aki nincs ellenünk, az velünk van. Emigráns magyarok levelei 1962-bõl.Archivnet (hálózati közlés: www.natarch.hu/archivnet/old/rovat/cikk.phtml?cikk_kod=97 – 2010.12. 12.). Mint a szerzõ megjegyzi, a 285 levélre összesen 23 válasz érkezett, s azok írói is sokfélekép-pen reagáltak. Volt, aki kikérte magának, volt, aki udvariasan nyugtázta a megkeresést, s volt (mintpl. Fejtõ Ferenc), aki hosszasan, érdeklõdéssel válaszolt s tett fel kérdéseket: „Nem értem azt sem,hogy például Bibó István, akinek szerepe tudomásom szerint igen mérsékelt és mérséklõ volt 1956-ban, miért nem kap amnesztiát.”30. Szamos Rudolf: Kántor nyomoz. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1970. és Szamos Rudolf: Kántor anagyvárosban. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1972. Irodalmi fogadtatásához lásd Botka Ferenc: A magyarirodalomtörténet bibliográfiája. 1945–1970. (Személyi rész) Akadémiai, Bp., 1991. 371.31. Szamos Rudolf: Kántor nyomoz… 106–107.32. Annak is az önkritikába és -korrekcióba fordulása. Kenneth Burke elméletének médiabeli adap-tációjára lásd Császi Lajos: A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Osiris–ELTEKeK, Bp., 2002.33. Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban… 27.

világablak

103

104

2011/3

34. A tévéfilm-sorozatot kiadták DVD-n, illetve a Magyar Televízió digitális archívumában is végig meg-tekinthetõ: http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/MTV%20MOZI/Kantor.aspx (2010. 10. 12.) Persze ebbenaz idõszakban nem szocialista országban készített krimiket is jócskán vetítettek, s a szocialista produk-cióknak ezzel is fel kellett venniük a versenyt. A fekete macska bandája, 1980 (szovjet); A felügyelõ,1973; A bûvész, 1976; Derrick, 1976; Tetthely, 1976; Maigret, 1976; Columbo, 1977; Kojak, 1978; SanFrancisco utcáin, 1979; Charlie angyalai, 1980; Starsky és Hutch, 1980; Madigan, 1980; Az új ScotlandYard, 1981; Petrocelli, 1982; Az Angyal visszatér, 1982; Mike Andros, 1983; T.J. Hooker, 1985. Egyes so-rozatokból több évadot is mûsorára tûzött az MTV, itt az elsõ bemutatást tüntetjük csak fel.35. Legújabban lásd Császi Lajos: Mûfaj- és narratívelemzés a médiakutatásban. Médiakutató 2010.tavasz.36. Vö. John Sumser: Az erkölcsi rend a tévékrimiben. Replika 1999. 35. 55–76.37. Kracauer elmélete még a racionalitás megtestesítõjeként, a ráció ideáltípusaként értelmezte a detektívet, ez a krimi mai állapotára tekintve már nem tûnik helytállónak, bár ezt természetesen anémet esszéista aligha láthatta elõre. Lásd Siegrfied Kracauer: Der Detektiv-Roman. Ein philosophi-scher Traktat. In: Schriften I. Suhrkamp, Frankfurt am Main. 1971, 103–204., különösen 141–142.Magyarul Siegfried Kracauer: A detektívregény: értelmezés – Történelem. A végsõ dolgok elõtt. (Ford.Teller Katalin) Kijárat, Bp., 2009.38. Császi Lajos: A krimi mint morális tanmese. In: Uõ: Tévéerõszak és morális pánik… 128.39. Ide sorolható pl. a Pityke címû animációs sorozat a motoros szuperrendõrrõl (r. Maros Zoltán,1979) vagy a nagy sikerû Linda (r. Gát György, illetve Gát György – Szurdi Miklós, három évad:1984–1989), ahol rendõrségi konzultánsként dr. Láposi Lõrinc (akkor) rendõrezredes segített. Továb-bá az MTV, a Honvédelmi Minisztérium és a MAFILM koprodukciójában készült Angyalbõrben (r.Gát György – Szurdi Miklós, 1988) címet viselõ 13 részes sorozat, mely a polgári szolgálat megjele-nésének hajnalán a sorkatonai szolgálatot népszerûsítette. Itt lehet megemlíteni a Bujtor István égi-sze alatt készült Ötvös Csöpi-filmeket: eltérõek, mert eleve egész estés mozinak készültek (bár azMTV is többször játszotta), tematikusan pedig azért különböznek, mert a vagány, félig független, ön-magát önállósító, sajátos eszközökkel küzdõ Csöpi rendõr ugyan, de többnyire úgy nyomoz, mint egymagándetektív. Ellenpontja a filmben az aktakukac, papíron a nyomozást vezetõ, Kern András alakí-totta Kardos õrnagy.40. Lásd még Tolnai Kálmán: A mohikán-galeri. Táncsics, Bp., 1975.41. Bõvebben: Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnamûterme,1970–1973. (Szerk. Klaniczay Júlia – Sasvári Edit) Artpool–Balassi, Bp., 2003; György Péter: A helyszelleme. In: Kádár köpönyege. Magvetõ, Bp., 2005. 157–181.42. Georg Simmel: A titok és a titkos társadalom. In: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok.Gondolat, Bp., 1973. 311–344.43. Császi Lajos: A krimi mint morális tanmese. In: Uõ: Tévéerõszak és morális pánik… 111–112.44. Lásd Carlo Ginzburg: Reprezentáció: a szó, az eszme, a dolog. In: Uõ: i. m. 123–140. és RogerChartier: A világ mint reprezentáció. In: Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem. (Szerk.Kisantal Tamás) Kijárat, Bp., 2009. 35–54.45. Böröcz József: A határ: társadalmi tény. Replika 2002. 47–48. 133–142.46. Hastings Donnan – Thomas M. Wilson: Határok és antropológia Európában. Replika 2002. 47–48.117–131.47. A határsávval kapcsolatos tudnivalókat így tálalja egy útikönyv: „Brennbergbánya határsávnakszámít. E területre csoportos határövezeti belépési engedély 5 vagy ennél több, együtt és egy helyreutazó részére igényelhetõ. A turisztikai vagy tanulmányi célból a szándékozott utazás elõtt 21 nap-pal kell kérelmet a résztvevõk személyi adatainak közlésével az illetékes kerületi rendõrkapitányság-hoz eljuttatni.” Magyarország. Papp Antal vezetésével írta Antos László et al. Panoráma, Bp., 1978,6., átdolgozott kiadás, 590.48. A nyitójelenet a Youtube-on is bárki számára megtekinthetõ: www.youtube.com/watch?v=Ue0Ezh5A5Xc49. A bõséges irodalomból lásd Corey Ross: East Germans and the Berlin Wall: Popular Opinion andSocial Change before and after the Border Closure of August 1961. Journal of Contemporary History2004. 1. 25–43. és Joachim Schlör: It has to go away, but at the same time it has to be kept’: theBerlinWall and the making of an urban icon. Urban History 2006. 1. 85–105.50. Ezt a feladatot a populáris médiában a Kisváros (r. Várkonyi Gábor) címû, a határ mentén játszó-dó sorozat volt hivatva betölteni, melyet 1994 és 2001 között vetített a Magyar Televízió.51. Konsztantinosz P. Kavafisz: A barbárokra várva. In: A barbárokra várva. Versek. Európa, Bp.,1968. 92. Somlyó György fordítása.