XXXI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Novak Zoltán-Turáni József:

Az aprófalvak helyzete és jövője Vas megyében

Takács Miklós:

25 éves aBerzsenyi Dániel Megyei Könyvtár

Jaki Tibor:

A Horthy-korszak politikai viszonyai Vas megyében (1919—1933)

SZEMLE

VASI SZEMLEVAS M EGYE TANÁCSÁNAK TUDOM ÁNYOS ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRATA

Szerkeszti: HORVÁTH FER EN C

Szerkesztő bizottság: B E N D E F Y LÁSZLÓ B ERTA LA N LAJO S GO ND A G Y Ö R G Y GO SZTO N YI JÁNO S H AN U SZEK B ÉLA

technikai szerkesztő H ECK EN A ST JÁNO S HORVÁTH ERNŐ HORVÁTH M ARGIT ISTVÁN LAJO S KISS ALAJOS KOVÁCS TIBOR KUN TÁR LAJO S N A G Y JÁ N O SN É NASZÁDOS ISTVÁN POZSGAI ZO LTÁN R Á C Z JÁ N O S STEIN ER SÁNDOR S Z E N T L É L E K Y TIHAM ÉR SZÉLES G YU LA SZÖ V ÉN YI ISTVÁN TAKÁCS M IKLÓ S TURÁNI JÓ ZSEF V A RG A JÁNO S VÁMOS JÓ ZSEF VÖRÖS K Á R O LY

Kiadja a Vas megyei Lapkiadó Vállalat. 9700 Szombathely, Berzse­nyi tér 2. ■ Felelős kiadó Steiner Sándor • Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Posta Központi Hír­lapirodánál (1900 Budapest V.. József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál • Előfizetési díj fél évre 2 4 ,- Ft • Csekkszámlaszám:215-96 162 ■ Készült 1150 példány­ban, 10 B/5 ív terjedelemben a Vas megyei Nyomdaipari Vállalat­nál, 9700 Szombathely, Kiskar utca 6. szám. - 77 129.

Indexszám: 25 918.

HU ISSN 0505-0332

Egy vita ideiglenes lezárása

Még egyszer Savaria nevérőlT Ö T H I S T V Á N

Palkó István első cikke (Vasi Szemle.. 1975 1. sz.) után megjelent az abban ígért, rész­letes bizonyításnak szánt közleménye is Szombathely ókori nevének helyes alakjáról (Sabaria vagy Savaria? Vasi Szemle, 1975. 4. sz.) Ebben Palkó, korábbi álláspontját nem változtatva a Sabaria névalak elsődleges volta mellett érvel, s ehhez - úgymond - adatszerű bizonyítékokkal kíván szolgálni. Tekintve, hogy ez a cikke csakúgy, mint ko­rábbi írásai is, tökéletesen téves eredményre jut, érdemesnek látszik állításait helyreiga­zítani, ill. helyes összefüggésbe állítani. Annál is inkább érdemes erre szót és papírt vesztegetni, mivel Palkó olyan megfellebbezhetetlen fölénnyel hirdeti tájékozatlansá­gon alapuló tévedéseit, olyan lekezelően nyilatkozik más kutatók eredményeiről, mint­ha ő valami bölcsek köve birtokában volna, ami szükségtelenné teszi a források és ada­tok biztos ismeretét.

Az alább következőkben példákat és adatokat fogok idézni, abban a reményben, hogy a Palkó által lekicsinyelt tudományszakok egyikének művelőjeként sikerülni fog igazam mellett nem csupán „kardoskodni” s véleményemet „kanonizálni” , hanem ol­vasóimat - a józan parasztészre hagyatkozva - meggyőzni.

Palkó vizsgálatát három forráscsoportra alapozza: (1) antik irodalmi források, (2) helyi epigráfiai emlékek, (3) középkori adatok. Ehhez csak annyit, hogy a középkori adatok e kérdésben természetesen irrelevánsak, mivel semmi közük az ókori lakosság névhasználatához. (Középkori forrásokra hagyatkozván máig is tűnődhetnénk azon, va­jon Óbuda elődjét Aquincumnak, vagy Sicambriának hívták-e?) Másrészt pedig Palkó súlypontozása - nyilván nem ok nélkül - hibás. Ö ugyanis döntő fontosságot tulajdonít az ókori szöveges forrásoknak, a feliratokkal szemben. Márpedig az ókori források közül - az egykori helyes névhasználat szempontjából - természetesen a feliratos források­nak (éspedig nem csak a helyi adatoknak, hanem a Birodalom bármely részéből szár­mazó említéseknek) van döntő súlya. Mégpedig két okból is. Egyrészt mert ezek a vá­ros saját lakóinak, ill. az innen elszármazottaknak saját kiejtési módját rögzítették. (Azt, ugye, hogy Savaria nevét hogy ejtették a római korban, mégis csak a savariaiak maguk tudják a legjobban.) Másrészt a feliratos adatok minden esetben függetlenek egy­mástól, minden előfordulás a másikkal azonos, teljes értékű bizonyságot szolgáltat, mi­vel a feliratra minden egyes esetben a megrendelő kívánságának megfelelő névalak ke­rült. (Azaz a kőfaragó nem korábbi feliratokat másolt át, szemben a kéziratok máso­lóival.)

Ezzel szemben az auctor-adatok három szempontból is kevésbé megbízhatóak az élő névhasználat tekintetében, mint a feliratok: (1) az illető források szerzői többségük­ben sohasem jártak Pannóniában, így természetesen fogalmuk sem lehetett egy-egy város

598

nevének helyi ejtésmódjáról; (2) a saját tapasztalatot források használatával pótolták, s az ott talált névalakot másolták tovább; (3) a forrásként felhasznált geográfiai, nép­rajzi, történeti szövegek jelentős része görög nyelven íródott, így a latin szerzők mun­káiban is a görög írásmóddal lejegyzett névalakok éltek tovább. - Ez az utóbbi szem­pont különösen azért jelentős számunkra, mivel a görög nyelv nem ismerte a labioden­tális v hangot, s a görög ABC-ben nincs ennek jelölésére szolgáló betű. így a görög szövegekben a v hangot vagy ou diftongussal pótolták (amely intervokális helyzetben bilabiális zöngés spiránsként [ = angol w] hangzott), vagy pedig a bilabiális v legjobb megközelítését jelentő, ugyancsak bilabiális /3-val írták át. (Tehát a réshangot zárhang­gal helyettesítették.)

Hogy ez az utóbbi körülmény milyen torzulásokhoz vezethet, arra nézve hadd utal­jak néhány mai mindennapjainkból merített, közismert példára. Mindenki tudja, hogy a magyar nyelvben meggyökeresedett Ceylon nevének az eredeti kiejtést legjobban meg­közelítő modern átírása: Srilan. (Csak megközelítő, mert a szókezdő összetett mással­hangzó jelölésére alkalmas betű nincs a latin ABC-ben.) A két alak eltérésének oka nyilvánvaló: a magyar nyelv az angol ortográfia alapján lejegyzett (s az angol kiejtésben valahogy „szilan” -ként ejtett) alakot vette át, s honosította meg fonetikus kiejtéssel. (Ugyanez a helyzet a -b-vel kiejtett Sabaria alakkal.) Vagy egy másik közismert eset: az orosz nyelv kiejtési szabályainak ismerete nélkül ma valamennyi európai nyelv­ben a Moszkva - Moskow - Moscow - Moscou - stb. nevek jelzik a szovjet fővárost, s e szavak mindegyike esetében -o-val ejtik ki az első szótagot. Pedig jól tudjuk, hogy ezt a szót az oroszok bizony Maszkvának ejtik. S vajon törődik-e valaki vele ma Magyaror­szágon, hogy Koppenhága nevét a dánok Kjöbenhavn-nak mondják, hogy Utrecht hol­landul Ütrecht-nek hangzik, hogy a hágai nemzetközi bíróság s’Gravenhage-ben, eset­leg den Haag-ban (kiejtése kb.: „Tenhak” ) van, hogy Göteborg az Jöteborj stb. stb., hogy a nyakatekertebb ejtésű angol, skót, ír, vagy akár spanyol helynevekről ne is be­széljünk. Ám hozhatók közelebbi példák is. Közvetlen szomszédaink, a sokáig velünk azonos államban fekvő cseh, délszláv, lengyel vagy román nevek-helynevek kiejtésében is hasonló eltérések vannak. Pedig itt ezer esztendős együttélés, vagy szomszédság, szám­talan helyesírási reform adhatott volna alkalmat a helyes névhasználat elsajátítására, így természetesnek vesszük, hogy Prágáról beszélünk Praha helyett, Bukarestet nálunk senki sem fogja Bukuresti-nek ejteni, Krakkót sem mondanánk „Krakúv” -nak. Pedig itt csak helytelen nyelvszokásokról, véglegesen meghonosodott, az eredetit csak megköze­lítő pontossággal tükröző kiejtési-lejegyzési pontatlanságról van szó. (S természetesnek kell tekintenünk azt is, ha szomszédaink „Budapeszt” -ről vagy akár „Szcombatheli” -ről beszélnek.) Súlyosabb a helyzet az olyan esetekben - ahová a görög -v- hiánya is tar­tozik - amikor egy nyelv artikulációs bázisa alkalmatlan egy bizonyos hang kiejtésére. Megintcsak a legközelebbi példák: a szláv nyelvek mássalhangzó torlódásait, vokális értékű folyékony mássalhangzóit a magyar nyelv képtelen visszaadni. így lesz Brno-ból Brünn (német közvetítéssel), Crkvenicá-ból a kiejtésben Cirkvenica, Krk szigetéből vala­mi Kürk-féle kiejtés. De sohasem fogjuk tudni helyesen ejteni Beograd, vagy Lódz nevét sem, éppen az itt emlegetett bilabiális spriáns (tehát két ajkunk között képzett réshang) hiánya miatt. - S hogy a kört még jobban szűkítsük: azonos nyelven belül is léteznek eltérően írt-mondott helynevek. Fehérvár és Fejérvár, még jobban sarkítva: Székesfehérvár és Fejér megye, a középkori oklevelekben Veszprém és Beszprém (már megint ez az átkozott b-v hangpár!), Szombathely és Zumbothel esetében ugyan vol­na-e értelme azt kutatni, hogy melyik írásmód az elsődleges', illetve van-e jelentéstani különbség a két- vagy többféleképpen írt alakok között?

Álljunk csak meg egy szóra! Hiszen ettől Palkónak sem fáj a feje! Szombathely

599

középkori névalakjaival foglalkozó cikkében (Vasi Szemle, 1975. 4. sz.) eszébe sem jut, hogy az általa idézett források Zombothel - Zumboth - Zobothel - Zumbathel stb. névalak-változatai között tartalmi különbséget tegyen! Pedig a Savaria-Sabaria ügyében mutatott aktivitása alapján jogosan várhatnánk, hogy a régi források alapján elmarasztaljon mindenkit, aki a mai sz-szé „romlott” (s ebben az alakban igencsak „kodifikált” ) szókezdő hangot használja! Ebben az esetben vajon miért nem talál okot a megütközésre? Hiszen ugyanolyan ortográfiái eltérésről, az idegen ajkú, latinul író papok és kancelláriai írnokok ugyanolyan írás-sajátosságáról van szó, mint a görög auctorok v — /3-ja esetében volt! - Jegyezzük most meg ezt a problémát, de engedtes­sék meg, hogy a választ ne itt, hanem a cikk végén adjam meg erre a kérdésre.

De térjünk vissza az ókorba. Aligha találhatunk egyetlen olyan ókori helynevet is, amelynek névformáját ne az eltérő változatok sokasága jellemezné. Aquincum eképpen leírt közismert nevét hxavivxov (Ptol. II 15,3) - Aquincuum (It. Ant. 245,7) - Aci- mincum (Amm. Marc. 19, 11,8) - Acinco (ND occ. 33,54) - Acincus (Sidon.Apoll. V 107) formákban találjuk meg az auctoroknál Brigetio nevét BQiyodxiov (Ptol. II 14,3) - Bregetio (Amm. Marc. 17, 12,21) - Bregitio (uo. 30, 50,15) - Brecentio (Hieron. chron. a. Abr. 2391) - Begynicov (Socr. hist. eccl. IV 31) - sőt Virgitio (Hydat. ad a. 375) formákban találjuk adatolva. De még a tartomány nevét is megtaláljuk (egy kései tudá­lékos etimológiai spekuláció nyomán) a jól ismert Pannonia alak mellett a IIouovíx alakban is. (Mócsy, R E Suppl. 9. 520.)

Nem szaporítva tovább a példák kimeríthetetlen sorát, fogadjuk el az imént mon­dottakat, miszerint az ókori auctorok helynévi adatai esetében csak történeti, nyelv- történeti kritika után - s főként a feliratos adatokra támaszkodva - remélhetünk ered­ményt. Ha tehát Palkó Plinius névhasználatával érvel, akkor a Naturalis historia meg­felelő helyén (3, 147 = lib. 3. cap. 27.) talált, s a régi kiadásokban Sabaria alakban, az újabbakban Savaria alakban megadott névről annak kell eszébe jutnia, hogy Plinius enciklopédikus művéhez óriási (több mint 2000 mű) forrásanyagot, közöttük főként gö­rög nyelvű műveket használt fel. Ezek pedig Savaria nevét nem is írhatták másként, mint bétával, s Plinius természetesen ezt a lejegyzést vette át. (Mellesleg megjegyezve: Plini­us e helyéből nem a „történeti felfogás és a hagyomány” alapján következik Savaria Claudius császártól történt alapítása, hanem a szöveg jelentése alapján. A colonia szó ui., mint a colo ige származéka, újonnan épített, azaz újonnan alapított várost jelent, s a latin nyelvszokás a colonia neve mellé kitett uralkodó, vagy hadvezér nevével kö­vetkezetesen, minden esetben az illető város létrehozóját, alapítóját jelölte. A colonia divi Claudii Savaria kifejezés pontos magyar fordítása tehát a következő: „a megiste- nült Claudius császár által alapított város” . Ha valaki latin filológiai bizonyítékot ke­res, akkor nem a Holder által használt német ige - colonisiert - jelentését kell a szó­tárban megnézni, hanem a vizsgált latin szavak jelentésével kell, legalább egy „Hand- wörterbuch” használatának szintjén tisztában lenni!)

Az antik auctorok helynév-használatának és a velük szemben alkalmazott köte­lező forráskritikának a kérdését tovább bonyolítja, hogy az ókori szerzők művei számos másoláson átesett, eltérő hagyományokat közvetítő kései kéziratokban maradtak ránk. De már az ókorban is számos kézirat létezett. Mármost, annak megállapítása, hogy a Plinius által használt földrajzi leírások, periplusok különböző példányai egy-egy helyne­vet milyen formában hagyományoztak, hogy a Plinius művéről készült másolatok szövege hogyan alakult, romlott, az olyan méretű filológiai apparátust igénylő feltáró munkát jelent, amely a legképzettebb filológusokat is kemény próbára teszi. Éppen Plinius ese­tében hiányzik mindmáig a modern igényeket kielégítő, véglegesen megállapított, teljes szöveg-kiadás. De ha volna is ilyen kritikai kiadásunk, vajon abból eldönthető volna-e,

600

hogy a Savariáról szóló mondatot Plinius honnan vette át? És az eredeti szöveg milyen alakot használt? És Plinius saját kéziratában hogyan szerepelt a városnév? És a legko­rábbi fennmaradt kézirat-másolatokig - a 7. századi vatikáni kódexig - eltelt hat év­század alatt a Plinius szövegben hányszor cserélődhetett fel az ominózus b-v betű? És ha mindeme megválaszolhatatlan kérdésekre valami páratlan filológiai szerencse folytán tudnánk is válaszolni, vajon hová jutnánk? - Oda, hogy a görög szöveg v betű híján akkor sem tudta volna másként írni Savaria nevét - csak Sabariának - ha a Plinius forrásául szolgáló periplus szerzője netán pontosan tudta volna a városnév helyes ki­ejtését.

Ez okozza azt a jelenséget, hogy a régi kiadásokban helyenként Sabaria alakot találunk Plinius megfelelő helyén, míg az újabb szövegkiadások ezt- főként éppen a feliratok alapján - Savariára javították. Filológiai kiadásban természetesen ilyen eset­ben mindig megadják a szövegtörténeti szempontból igen fontos, de nyelvészeti követ­keztetések levonására teljesen alkalmatlan kézirati variánsokat is, de a Palkó által ci­tált Szentléleky-cikk esetében erre semmi szükség nem lett volna.

Lényegében ugyanez a helyzet valamennyi antik auctor esetében. Így, a földrajzi leírások, útikönyvek, térképek mind függenek valamilyen mértékben az ókori föld­rajzi világkép talpkövét alkotó Ptolemaios művétől és görögös névhasználatától. Aure­lius Victor életrajz-kivonatainak forrásairól könyvtárnyi irodalom szól. Most csak annyit, hogy e források között természetesen számos görög szöveg is szerepelt. A baj csak az, hogy e források túlnyomó része elveszett, így helyesírási sajátosságaik után kutakodni merőben elpazarolt fáradtság volna. A törvények esetében is köztudott, hogy a császár­kor legnevesebb jogászai részben görög anyanyelvűek voltak, s a jogi irodalom nagy­része görögül íródott. Maga a római törvények nagy gyűjteménye, a Iustinianus csá­szár korában szerkesztett monumentális Digesta maga is kétnyelvű - görög-latin - szö­veg. Ebből tehát megint csak kevés felvilágosítást remélhetünk arra nézve, hogy va­jon Savaria ókori lakói - az itt vitatott kérdések egyedüli hiteles tanúi - vajon hogy nevezték városukat. (Az viszont minden esetben kiderül, hogy a -b- betűs névalak forrása vagy bizonyosan, vagy valószínűleg egy görög nyelvű szöveg volt, amely - há­nyadszor írom már le? - a legjobb szándék mellett sem írhatott le olyan betűt, amely nem létezett.)

*

Lássuk most már a feliratok tanúságát. Palkó erre a kérdésre is kiterjeszkedik, s azt a konklúziót vonja le a vizsgálatból, hogy a „feliratos anyag karakterisztikusan nem bizonyít egyik alak elsőbbsége-mellett sem ” (578. 1.). Persze ehhez a lelki vigaszt nyúj­tó megállapításhoz egy kis ügyességre volt ám szükség! Mondhatnám úgy is, hogy az adatok enyhe kozmetikájára. Azt ui. Holder, Palkó által is használt műve alapján min­denképpen tudnia kell, hogy ez nem igaz. A kozmetika pedig abban áll, hogy Palkó - ő tudja miért - csak a helyben előkerült s ma is Szombathelyen őrzött feliratok adatait veszi figyelembe. (Ám, ez nem lényegtelen: ebben az anyagban sincs még véletlenül sem egyetlen Sabaria alak sem!) Az pedig ókortudományi képzettség nélkül is könnyen átlátható, hogy egy-egy város neve leggyakrabban nem magában a városban szokott a feliratokon szerepelni, hanem idegenben. Ennek az az oka, hogy a városnevet leggyak­rabban abból a célból szokták a feliratokon feltüntetni, hogy a feliratot állító személy származását, „illetőségi helyét” megjelöljék. Tehát Savariában gyakran találkozunk más városok nevével, s más városokban gyakran fordul elő Savaria neve. Savariában csak a hivatalos tiszviselők titulusa, intézmények neve tartalmazza a város nevét, míg ide­genben a „domo Savaria” vagy „ natione Savaria” , vagy az egyszerű ablativusban álló

601

„Savaria’ kifejezés jelölte a sírkő alatt nyugvó, vagy oltárt állító személy szülőhelyét, „origo” -ját. Azt is megfigyelhetjük, hogy míg Savariában magában viszonylag gyakori a város nevének rövidítése - pl. c. C. S. formában - addig idegenben ez csak a legrit­kább esetben fordul elő. Ennek oka is igen egyszerű: Savariában minden gyerek tudta, hogy a c. C. S. rövidítés mit jelent, de idegenben aligha tételezhetnénk fel a Birodalom valamennyi kisvárosának ismeretét és a rövidített névalakok megértését. Ebből követke­zik, hogy ha a Savaria név ókori feliratos előfordulásaira vagyunk kíváncsiak, akkor nem érhetjük be Buocz Terézia kőtári vezetőjével, hanem át kell tekintenünk a Biroda­lom egész területén előkerült feliratos anyagot. Ez - a mai kutatási segédeszközök bir­tokában - nem is nehéz feladat. (Az alábbi összeállításhoz felhasznált források jegyzékét1. a cikk végén közölt jegyzetben.)

Az alábbiakban Savaria nevének ókori feliratos előfordulásait közlöm, az egész Birodalom területéről. A könnyebb áttekintés kedvéért az adatokat három csoportba osztottam:

I. Savaria, ill. annak egyértelmű rövidítése (amelyben a -v- betű szerepel)

II. Sabaria, ill. annak egyértelmű rövidítése,

III. Rövidített, vagy töredékes alakok (ahol tehát sem a -v-, sem a -b- nem szerepel).

Az egyes csoportokon belül különválasztottam a Savaria területéről származó, az egyéb pannoniai lelőhelyekről való és a Birodalom többi provinciájából ismert adatokat.

Az összeállítás teljessége érdekében a helynévből képzett személyneveket is tekin­tetbe vettem, mivel ezek - a névalak szempontjából - a helynévi alakkal azonos érté­kű információt hordoznak. (Ilyen eset egyébként mindössze három van, vö. 8, 76, 77. számok.) A feliratokat természetesen nem teljes terjedelmükben közlöm, csupán a vá­ros nevének előfordulását tartalmazó kifejezést adom meg. - Szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy bár a teljesség igényével készítettem a listát, bizonyos vagyok benne, hogy néhány eset elkerülte figyelmemet. Éppen ezért örömmel fogadok mindenfajta kiegészítést, pótlást, javítást.

I. SAVARIA

A) Savaria területén

1. RIU 39 = CIL III 4183: dec. c. C. Savar.2. RIU 139: dec. col. Cl. Savar.

A felirat olvasása Palkó állításával (578. 1.) szemben teljesen egyértelmű: a V mindkét felmenő szára pontosan kivehető. Ezt a Savaria Múzeum kőtárában, az eredeti emléken bárki ellenőrizheti. ■

3. RIU 136: decurio c[ol.] Claud. Savar.4. RIU 19 = CIL III 4 16 1: vil. stat. Savar.5. RIU 87 = CIL III 4152: col. Sav.6. RIU 135: finibus Savar.7. RIU 45 = CIL III 10919 (=4187): ex colonia [Sfavaria.8. CIL III 4692 (téglabélyeg): L. Savariensis.

602

B) Pannonia területén

9. CIL III 4070 (Poetovio): [c]ol. Cl. Sav.10. CIL III 10870 (up.): stat. Savariensis11. RIU 2. Lieferung p. 13. (Aquae Jasae): dec. c. C. Savariae12. CIL III 4154 (Szalónak): coloniae Cl. Savar.13. CIL III 4153 (uo.): Aug. col. Cl. Sav: (vö. 88. sz.)14. CIL III 4253 (Neckenmarkt): domo Savariae15. CIL III 4416 (Carnuntum): Cl. Savaria16. CIL III 4473 (uo.): Sav.17. CIL III 11256 (uo.): natione Savaresis (sic)18. RLiÖ 16 (1926) 35.: Sav.19. RLiÖ 16 (1926) 43. Nr. 42.: (uo.): domo Cl. Savaria io. RLiÖ 18 (1928) 43. Nr. 18.: (uo.): Savaria21. RLiÖ 18 (1928) 61 Nr. 22. (uo.): Savaria22. RLiÖ 8 (1907) 113. (uo.) domo . . . Savaria23. RIU 515 = CIL III 11047 (Brigetio): Sav.24. RIU 561 (Brigetio): Sav.25. CIL III 10525 (Aquincum): Savaria26. CIL III 3353 (Székesfehérvár): domu Savaria 17. CIL XVI 18 (Sirmium környéke): Savariensis

C) A Birodalom egyéb területein

28. Dobó 41 (Róma): Savaria29. Dobó 42 (uo.): domo Savaria30. Dobó 43 (uo.): nat. Savar.31. Dobó 44 (uo.): Savaria32. Dobó 45 (uo.): Savaria. . . Savaria. . . (vö. 92. sz.)33. Dobó 46 (uo.): Savar.34. Dobó 47 (uo.): Savaria35. Dobó 47/a (uo.): Savaria36. Dobó 47/b (uo.): Savar. . . . Savari. . . . Savar. . . . Savar.37. Dobó 47/c (uo.): Savar[ia] (Vö. 93. sz.)38. Dobó 47/d (uo.): Savar.39. Dobó 47/e (uo.): Savar.40. Dobó 47/f (uo.): Savar. . . . Savar. . . . Savar.41. Dobó 47/g (uo.): [d]om. Sav.42. Dobó 47/h (uo.): Savari,. . . Savar,. . . Savar.43. Dobó 47/i (uo.): Savar.44. Dobó 47/j (uo.): Savar. . . . Savar. . . . Sava.45. Dobó 66 (uo.): Savar.46. Dobó 69 (uo.): Savar.47. Dobó 105 (uo.): Savaria48. Dobó 108 (uo.): Savarie (sic)49. Dobó 107 (uo.): c. Savaris (sic)50. Dobó 108 (uo.): Cl. Savaria51. Dobó 109 (uo.): Cl. Savaria52VDobó i n (uo.): Clau[dia] Savaria

5}. Dobó 1X2 (uo.): Sav(aria?)54. Dobó 113 (uo.): nat. Sava[ria]55. Dobó 142 (Mogontiacum): Sav.56. Dobó 144 (uo.): Savar[ia]57. Dobó 145 (uo.): Sava.58. Dobó 146 (uo.) Sava.59. Dobó 147 (uo.): Sav.60. Dobó 148 (Déva): Savar.61. Dobó 149 (uo.): [Claudija Sava[ria]62. Dobó 150 (uo.): Sav.63. Dobó 151 (Lindum): Sav.64. Dobó 159 (Apamea): domu Cl. Sav[aria]65. Dobó 162 (Ager Albanus): domu Savaria66. Dobó 166 (Lambaesis): Sav.67. Dobó 172 (Neapolis): Sav.68. Dobó 173 (Aschaffenburg): Savaria69. Dobó 174 (uo.): Savar.70. Dobó j 8 3 (Ancyra): natus Savariae71. Dobó 186 (Bonna): Claudia Savaria72. Dobó 190 (Roma): Sav. . . . Sava[r.]73. Dobó 256 (FI. Solva): Savariens(is)74. Dobó 2 5 7 (Apulum): Claudia Savaria75. Dobó 258 (Derching): dóm. Cl. Savar.76. Dobó 5 51 (Roma): Aurelius Savarius77. Dobó 552 (Aquileia): Petronia C. lib. Savarina78. Dobó 570 (Bilinia): [co]l. Savar.

II. SABARIA

A) Savaria területén

Nem fordul elő.

B) Pannonia területén

Nem fordul elő.

C) A Biiodalom egyéb területein

79. Dobó 47/i (Roma): Saba. . . . Saba.A feliraton a város nevének Savar(ia) alakja is szerepel, vő. fent: 43. sz.

80. Dobó 47/k (Roma): d. Sabaria81. Dobó 161 (Albanum): d. Sabaria

A felirat írásmódjára jellemző, hogy Perventum nevét Terebentum alakban írja. Vő.: An. ép. 1964. 14.

604

III. Rövidített alakok és töredékek

A) Savaria területén

82. RIU 14 CIL III 4156: dec. c. C. S[av.]85. RIU 52: sexvir c. C. S.84. RIU 6 1: = CIL III 4194: sevir c. C. S.85. RIU 66 = CIL III 4191: dec. c. C. S.86. RIU 99: Genio c. C. S.87. RIU 145: deduct. c. C. S.

B) Pannonia területén

88. CIL III 4153 (Szalónak): Aug. c. C. S. - Vö. 12. sz.89. RIU 222 (Scarbantia): [Savajria?90. CIL III 11223 (Carnuntum): c. C. S.91. Carn. Jb. 1960. 29. (uo.): [d]ec. c. C. A. S.

C) A Birodalom egyéb területein

92. Dobó 45 (Roma): Sa[varia]A feliraton két ízben szerepel a város neve Savaria alakban, vö. 32. sz.

93. Dobó 47/c (uo): Sa[varia]A feliraton ugyancsak két ízben szerepel a Savar[ia], ill. Savar(ia) alak, vö.: 37. sz.

94. Dobó 65 (uo.): domo Sa[varia]?95. Dobó n o (uo.): [nat. Cl. Savjaria96. Dobó 170 (Troesmis): C la . . . [Savajria

Összesítsük ezeket az adatokat:

I. SAVARIA II. SABARIA III. RövidítésA. 8 - 6B. i 9 - 4C. 62 4 5

89 4 15

Azaz a feliratos források összesen 108 alkalommal említik Savaria nevét, ebből 89 ízben - tehát az esetek 82,4%-ban - - v - betűs formában és csupán 4 alkalommal (3.7%) -b - betűs alakban. Ennek alapján semmi okunk sincs a 15 rövidített, ill. töre­dékes alakot (13,9%) „bizonytalannak” minősíteni. Főleg az után, hogy a töredékek között két ízben olyan felirattal van dolgunk, amelyeken a város neve - v - betűs formában is előfordul (92-93. sz.), s a Sabaria alakok esetében is van egy olyan felirat (81. sz.), amelyik más helynévnél is -b - betűs alakot ad az általános - v - betűs név­forma helyett (Perventum - Terebentum).

Különösen jellemző a Dobó 47/i felirat (43. ill. 79. sz.) esete, ahol a két névalak egymás mellett, egyenértékűnek szerepel, ugyanúgy, ahogy egyes szöveges források is párhuzamosan használják mindkét névformát (pl. Ilin Ant.). Valószínűleg egy görögös műveltségű kőfaragó bizonytalankodásáról, íráshibájáról van szó, aki a

605

korabeli görög köznyelvben egyre gyakrabban v-nek ejtett béta latin megfelelőit egy­mással egyenértékű hangoknak gondolta.

De akármi is legyen az oka külön-külön e négy -b - betűs alaknak a feliratokon, az mindenesetre látható, hogy ez az összeállítás azért más eredményt adott, mint a Palkó-féle tájékozatlanságon és elhallgatáson alapuló felsorolás. Hogy is minősíthet­nénk ezek után Palkó eljárását? Talán kérjük kölcsön a szavakat tőle magától! Tehát: bebizonyosodott, hogy Palkó a Sabaria alakot „kodifikálja s ennek megfelelően meg­vizsgált forrásait is önkényesen e cél szolgálatába állítja” (176. 1.); továbbá azt is el­mondhatjuk, hogy „ez az önkényes és szokatlan eljárása aligha magyarázható mással, mint csupán azzal, hogy az [egyedül általa!] hivatalosnak nyilvánított SABARIA névalaknak látszólagosan igazolását kívánta adni szaktudományos mezben” (Uo.). S e két, önnön fejére visszahulló megállapítás után az sem lehet vitás, hogy ki az, aki valami mellett - alaptalanul - „kardoskodik” (576. 1.), aki „indokolatlan alakvál­tozást,” „önkényes névalakváltoztatást” követ el, s ki az, aki a feliratok megszámlálásá­ban (578. 1.) káoszt teremt s még azon belül is „következetlenül” emleget hol kilenc, hol négy savariai példát, hol 38, hol 58 előfordulást. - Zárjuk azonban az idézetek sorát Palkó leghatásosabb mondatával: „Az elmondottak alapján már ki-ki eldöntheti, hogy mai városunk ókori elődjére melyik névalak használata a megalapozottabb” (578.1.) - Nem lesz nehéz.

*

Azonban még adósa vagyok az olvasónak egy korábban feltett kérdésre adandó válasszal. Arról a kérdésről van szó, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy Palkó épp a Savaria-Sabaria nevet választotta ki fantasztikus teóriái alapjául, s miért megy el érzéketlenül a hasonló példák tucatjai mellett, s azok vajon miért nem győzik meg őt arról, hogy ebben az esetben is ugyanolyan lényegtelen dologról van szó?

Azt hiszem, a választ ugyanott kell keresnünk, ahol a sumer-magyar nyelvhason­lítók, a „jövő emlékei” felől fantáziálók, vagy a fáraó átka után nyomozók indítékait is megtaláljuk. Korunkban minden egyes szaktudomány - legyen az csillagászat vagy régészet - oly mértékben specializálódott, hogy az eredményeihez vezető út a szak­mán kívül állók számára rendkívül nehezen járható végig - a legtöbb esetben gyakor­latilag nem is végigjárható. Ennek az a következménye, hogy a szaktudományos ered­mények az érdeklődő laikus számára legtöbbször nem kapják meg saját racionális ma­gyarázatukat, hanem fetisizálódnak, kevés számú „beavatott” számára érthető, a kívül­álló számára azonban legfeljebb elhihető tételként jelennek meg. Ennek első követ­kezménye egy „hiszem, ha akarom” alapon való szkepszis, második következménye pedig a „hivatalos” verziótól eltérő magyarázat igénye. Eddig a pontig ez a magatartás nem csak érthető és logikus, hanem a legteljesebb mértékben pozitív, követendő is. Azt ui. Szókratész óta mindenki tudja, hogy a tudás ott kezdődik, ahol a saját tudatlan­ságát felismeri az ember. S az emberi művelődés története az iránt sem hagy kétséget, hogy a szkepszis, a kételkedés, a „kanonizált” tételek megdöntésének igénye a legbiz­tosabb záloga a nagy tudományos teljesítmények, világrengető felismerések megszüle­tésének.

Am ezen a ponton - a kételkedés állapotán - már két irányba vezet tovább az út. Az egyik irány az érthetetlennek látszó tételek kontroliján, s az ehhez szükséges tudnivalók megtanulásán keresztül vezet, - s juthat akár a kritizált tézis elutasításához, akár elfogadásához, de mindenképpen a tudomány továbbviteléhez. A másik út azon­ban vakvágányra fut, mert adatgyűjtés és módszeres kutatás helyett a fantázia kínálta legkönnyebb megoldást választja. S itt találhatunk választ az iménti kérdésre. Mert

606

a fantáziának kalandra, csillogásra van szüksége. A fantázia nem találhat magának teret Zumbothel-ben, mert erről a régies alakú névről semmi vonzó, semmi izgalmas nem jut az ember eszébe. De Sabaria már más! Itt már felcsillan Sabazios neve, itt már áthidalhatatlan földrajzi és időbeli távolságokat lehet játszi könnyedséggel átugrani. S a háttérben még az alig ismert vallások izgalma, a misztikus szertartások során le­zajlott erotikus motívumok lidércfénye is ott csillog! Ezen a területen - adatok és mód­szerek nélkül - kitűnően lehet dobálózni régészeti leletekkel és nyelvtörténeti fogal­makkal, be lehet vetni a vallástörténetet és a mitológiát, lehet egymás mellé állítani középkori oklevelet és ismeretlen nyelvekből fennmaradt szótöredékeket. Itt már lehet újat mondani! Minél meghökkentőbbet, annál jobb. S a meghökkentés csúcsairól aztán vissza lehet nézni a völgyben kecmergő nyelvészekre, történészekre, régészekre és vallástörténészekre, s össze lehet kacsintani az egészből semmit sem értő olvasóval: látod, azok csak erőlködnek és nem jutnak semmire, de ide nézz, én mát az igaz­ságot hirdetem!

S a szegény olvasó, akinek vélhetőleg édes mindegy, hogy Savaria vagy Sabaria a helyes alak, ezt a cinkos kacsintást örömmel fogadja. S ebben igaza is van, mert a szaktudományos eredményeket ugyanúgy nem érti. mint szerzőnk, ám - és ez nagyon fontos itt! - a szaktudóstól még sohasem kapott ilyen emberi gesztust. A „hivatásos” tudomány publikációinak makarónikus nyelvét, germanizmusoktól hemzsegő szak­zsargonját nem érti, a homályos utalásokba burkolt bizonyítékok, az értelmetlen betűk­kel és számokkal zsúfolt lábjegyzetek bosszantóan értelmetlenek számára. Hát hogyne fogadná szívesen azt a cikket, ami egyszerre Ígér neki - általa is érthető! - izgalmas szellemi kalandot és a nagyképű szaktudósok jól megérdemeltnek érzett megleckéz- tetését. S ezen a ponton kétségtelenül mi, régészek és történészek vagyunk a felelősek Savaria és Sabazios minden Palkó-féle kapcsolatáért.

Csakhogy, kedves olvasó, hidd el, a másik út még ennél is izgalmasabb! Nem hi­szed? - Próbáld ki!

J E G Y Z E T

Az Aquincum és Brigetio helynevek eltérő ortográfiái variánsait a Tabula Imperii Romani L— 34 jelzésű kötetéből (Budapest, 1968. Szerk. Soproni S.) vettem át.

A Savaria nevének feliratos előfordulásait tartalmazó jegyzékben a következő művek rövidítései szerepelnek:

CIL =

RIU =

Dobó =

An. ép. =

Corpus Inscriptionum Latinarum. (Berlin, 1863-1002.)

Die römischen Inschriften Ungarns.1. Lieferung. (Budapest, I9712.)2. Lieferung.' (Budapest, 1976.)Mindkét kötet szerzője: Barkóczi L. és Mócsy A.

A. Dobó, Inscriptiones extra fines Pannoniae Daciaeque repertae ad res earundem pro­vinciarum pertinentes. (Budapest, 1975.)

L’Année épigraphique. (Paris)

Kedves Olvasó!

Nemcsak a Vas Népe hasábjain látott napvilágot a Savaria-Sabaria vitának lezárásá­val kapcsolatos kívánság, hanem szakemberek körében is. Oka egyszerűen az, s ez a mi véleményünk is, hogy sem a régész sem a nyelvész oldal az eddigieken túl nem képes újabb érveket felsorakoztatni. Félő, hogy a vita személyeskedésbe csap át, ami sem a vitázóknak sem az olvasóknak nem használ, a tudományosságnak pedig egyenesen árt.

Ezért határoztunk úgy, hogy Tóth Istvánnak, a fiatal tehetséges régésznek írásával zárjuk a vitát egyelőre addig, amíg a szaktudományok újabb érveket nem tudnak pro- és kontra felsorakoztatni.

Egy tudományos vita végén - mint jelen esetben is - az lenne az igazi eredmény, ha a konkrét igazság tényével lehetne arra pontot tenni. Megmondjuk őszintén ez esetben nem tudunk és nem is akarunk. Természetesen most mindenkiben felmerül a kérdés, hogy akkor minek volt ez az egész vita.

Nos, röviden összefoglalva az történt, amit vártunk. Palkó István érdekes nyel­vészeti problémát vetett fel, s reméltük, hogy erre a régészek reflektálni fognak, ami meg is történt. A vita során a régészek, az anyag természeténél fogva nagyon is reális alapon vitatkoztak, a nyelvészet részéről a vitaérvek ezzel szemben gyöngültek, ami nem segített abban, hogy a józan olvasókban a nyelvészeti koncepció erősödjön.

A nyelvészeti vitavezetésben több szubjektivizmus mutatkozott meg, mint amennyi szükséges lett volna. Semmiféle igazságot nem dönthet el sem életkor sem tudományos tapasztalat, az igazság kimondása és megállapítása tudománymódszertani ügy, és ma­gáért beszéL

A vita lezárásakor annyit állapíthatunk meg csupán, hogy érdekes volt a nyelvé­szeti felvetés, a régészeti adatokkal szemben azonban mi nem ítéljük egyértelműen bizonyítottnak, s számunkra elfogadhatóbbnak tűnnek különösen Tóth István régész­nek azok a megállapításai, amelyekkel éppen e vitazáró válaszában érvel.

A vita haszna az, hogy több tudományos műhelyt megmozgatott, és elindított egy nemcsak vitában, hanem vizsgálatokban is kifejeződő mozgást, amelyek ha ma még nem is hoztak eredményt, de újabb konkrét adatok előkerülésével segíthetik a végi leges és igaz eredmény megszületését.

Mi megköszönjük mind a nyelvész mind a régész hozzászólók aktivitását, néha szenvedélyességét, amelyet igyekeztünk reálisan tompítani.

Az Olvasótól azzal búcsúzunk, hogy ha véglegés igazságot nem is kapott betekint­hetett a tudományos kutatás módszereinek izgalmas folyamatába. Ízelítőt kapott arról a sokszor fáradságos de önzetlen munkáról, amelynek célja az igazság feltárása, annak másokkal való megismertetése, még akkor is, ha esetünkben ez nem járt konkrét ered­ménnyel.

Szerkesztő Bizottság

608

Der provisorische Abschluss eines Diskussion

Lieber Leser!

In der Presse wie in Fachkreisen äusserte sich der Wunsch, dass die Diskussion darüber, ob der historische Name der Stadt Szombathely Sabaria oder Savaria war, nunmehr beendet werden soll, da weder die Archäologen, noch die Sprachwissenschaftler weitere, neue Argumente bringen kön­nen. Darum beschlossen wir, die Diskussion mit einer Arbeit des begabten jungen Archäologen Ist- vän TÖTH bis dahin zu beendigen, bis die Fachwissenschaften neue Beweise produzieren können.

Der beste Abschluss einer wissenschaftlichen Diskussion ist selbstverständlich die Präsentierung eines wissenschaftlichen Faktums, was jedoch in diesem Fall jetzt nicht möglich ist.

Aus der kurzen Zusammenfassung der Diskussion geht hervor, dass auf das von Istvän PALKÖ dargelegte interessante philologische Problem die Archäologen erwartungsgemäss reagierten, und zwar ihrem Material entsprechend auf eine reale Grundlage bauend. Seitens der Sprachwissenschaftler war in der Diskussion etwas mehr Subjektivismus zu beobachten. Die Feststellungen, die Istvän TÖTH in seiner Schlussantwort bekanntgibt, erscheinen akzeptierbarer zu sein, wenn die Frage selbst auch dadurch noch nicht entschieden ist.

Der Nutzen aus der Diskussion ist, dass mehrere wissenschaftliche Werkstätten nicht nur zu einer Diskussion, sondern auch zu weiteren Untersuchungen angeregt wurden, aus welchen neue Angaben zur Entscheidung des Problems zu erhoffen sind.

Für die aktive und leidenschaftliche Teilnahme der Sprachwissenschaftler und Archäologen dankend verabschieden wir uns von unseren Lesern in der Hoffnung, dass die Diskussion einen Einblick in die Welt und Methoden der wissenschaftlichen Forschung bot.

Der Redaktionsausschuss

Y B A T K A E M b l P l H H T A T E A b !

AiOÖOnM TCTBO n o OTHOUieHHIO K TeM e 3aKAK>HHTeAbHbIX c n o p O B C a B a - p H H -C a Ö a p H H HyBCTBOBaAOCb H e TOAbKO B B bim eflIIIH X B CBeT CT3TCH H a C T pa- H H ija x ” B a u iH ceM A e” , ho h b K p y r y cneijH aA H C T O B . I lp o c T o - H a n p o c T O , n o H a- U ieM y MHeHHIO T aK H ie, npH H H H a 3aK A I0H aeTC H B TOM, HTO HH HCTOpHK, HH H 3bl- KOBefl H e M orA H n p H B ecT H HOBbie a p ry M e H T b i, K O T opb ie n p e B 3 0 u iA H 6 w ao chx n o p H 3B ecT H bie . H y>KHO ö o H T b c n , hto 3tot c n o p n e p e f ta e T H a AHHHOCTH, HTO H e n o A e3 H O hh aah c n o p n u jH X , hh aah H H T aTeA efi, a aah H ayK H npH M o-T aK H ---- B peflH O .

r io a T O M y , Mbl p eu iH A H , HTO 3TOT c n o p Mbl 3 a K p 0 e M CTaTbeH MOAOAOI’O H C T opH K a, xoth 6w ao T e x n o p , n o n a c n e ijH a y K H H e n p n B e a y T HOBbie a p r y ­M eHTbi ” 3 a ” H ” npO T H B ” .

B 3aK A K )H eH H e H a y n H o r o c n o p a — K an h b AaHHOM c A y n a e — x o p o r n o 6w n o c T a B H T b TOHKy K O T o p an H BA H A acb 6w KOHKpeTHbiM (paKTOM. ü o n p a B f le r o o p n , b stom C A y n a e mm H e MOJKeM 3 T o ro c a e A a T b h H e xothm. E cT ecT B eH H O , y B c e x B 03H H K aeT B o n p o c , T o r ^ a 3 a n e M mm r a a h mccto 3TOMy c n o p y ?

Ho, K paTK O TOBOpH, n p 0 H 3 0 U IA 0 TO, HTO Mbl H OIK H flaA H . H lH T B aH IlaA K O c a e A a A H H T e p e c H y io n o cT aH O B K y n p o Ö A eM b i, h mm H aA enA H C b, hto hctophkh 6 y a y T H a sto p e tp A e K T H p o ß a T b , hto h n p 0 H 3 0 iH A o . B n p o i j e c c e c n o p O B , a p x e - O A o rn , n o H a T y p e n p H H H M an M a r e p n a A , cn o p H A H H a o n e H b peaA bH O H ocH O B e, a C n o p H b ie a p ry M e H T b i CO CTOpOHbl H3bIKOBeflOB OCAaÖAHAHCb, hto H e n o - MOrAO B TOM, HTOÖbl K O H IjeniJH H H 3bIK 0BeA eH H H B 3A P 3B 0M yM e HHTaTeAH yCH A H A aCb. B c n o p a x CO CTOpOHbl H3bIKOBeAOB npOHBHAOCb ÖOAbHie c y Ö b e K - THBH3M 3, HCM ÖblAO HeOÖXOAHMO. ü p a B A y H eA b 3 a o n p O B e p rH y T b HH B 0 3 p a c -

609

tó m , hh HaynHbiMH onwTaMH, onpefleAeHHe npaBflbi h ee BbicKa3biBaHHe — 3To 4eAo HaynHOH m cto ak kh , h 3to roBopHT o ce6e.

B 3aKAK>HeHHe c n o p a , xothm noflH epK H yTb , hto nocTaHOBKa H3biKOBeaeHHH

ŐblAa OqeHb HHTepeCHOH n o CpaBHCHHK) C HCTOpHHCCKHMH flaHHblMH, HTO He

H axoflHM oflH03HaHHbiMH floKa3aTeAbCTBaM H, a a h Hac noKa3aAHCb ö o A e e y6e- AHTeAbHbiMH onpeaeAeH H H a p x e o A o ra H n iTB aH a T ó t , KOTopwM H oh ap ryM eH -

T H pyeT 3aKAK)HeHHe cn o p a . F IoA e3H ocTb 3 T o ro c n o p a 3aKAiOHaeTCíi b tó m , hto OH npHBeA B ABHÍKeHHe ŐOAbUlHHCTBO HayHHblX yHpeH ifleHHH, H Tex , KTO npH -

h h m 3a yn acTH e b c n o p e , a TaKHíe b HCAeaoBaHHX cn op H b ix M aTep «aAO B , Bee sto aBHHseHHe n on a en je He npHHecAO p e3 yA b T aT a , ho n p n poa íaeH H H hobw x KOHKpeTHbix aaH H bix OKOHHaTeAbHo npeKpaTHTCH 3tot cn o p .

Mbi ÖAaroaapHM 3a ynacTH e b stom c n o p e Kan B3WK0BeaoB, TaK h ap x e-OAOrOB, XOTH HHOrfla peaAbHO npHXOflHAOCb TOpM03HTb HX CTpaCTHOCTb.

C HnTaTeAeM mm paccTaeMcn c TeM, hto ecAH oh h He noAynHA okoh- HBTeAbHblH H npaB4HBbIH O TBeT, HO nOAyHHA B03M0ÍKHOCTb npocAeaHTb 3a BOAHyroiyHMH HaynHbiMH HCCAeaoBaHHHMH. IloAyHHA npeacTaBAeHHe o BKyceyTO M HTeAbHO H HO ÖeCKOpbICTHOH p aÖ O T e, y e A b K O T O poit----O TK pbIT H e n p a B A b l,

hto6 w h apyrw e 03HaK0MHAHCb c 3thm aaíKe H Torfla, KaK b HauieM CAynae, ecAH He ŐblAH AOCTHrHyTbl KOHKpeTHbie pe3yAbTaTbI.

PeaCLKU,UOHHan K o m u c c u h

610

KÖTETÜNK MUNKATÁRSAI

Dr. Bendefy László, a földtudományok doktora, Budapest

Bíró Gyuláné bölcsődevezető-helyettes, Módszertani Bölcsőde, Szombathely

Dr. Dalmi Kálmánná könyvtáros, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely

Dr. Házi Jenő ny. főlevéltáros, Sopron

Jaki Tibor, a MÁV Járműjavító Üzem párttitkára, Szombathely

Karsai János, a Sabaria Cipőgyár múzeumának vezetője, Szombathely

Dr. Katona Imre nyelvész, ELTE, Budapest

Dr. Novak Zoltán statisztikus szakközgazdász, a KSH Vas megyei Igazgatóságának osztályvezetője, Szombathely

Dr. Smidt Erzsébet, a Smidt Múzeum igazgatója, Szombathely

Dr. Szabó Géza kandidátus, tanszékvezető főiskolai docens, Tanárképző Főiskola, Szombathely

Dr. Szilágyi Endre mérnök, Nyugatdunántúli VÍZIG, Szombathely

Takács Miklós igazgató, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely

Tóth István ókortörténész, MTA Ókortudományi Kutatócsoport, Budapest

Turáni József közgazdász, a KSH Vas megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese, Szombathely

A cikkek tartalmi kivonatának

német nyelvű fordítását Kiss Kovács Gyuláné fordító (Budapest)

orosz nyelvű fordítását Hanuszek Béláné fordító (Szombathely) végezte.

638

T A R T A LO M JE G Y ZÉ K1977/4.

NAPJAINKNovak Zoltán-Tutáni József: Az aprófalvak helyzete és jövője Vas m egyében............................... 4(81Bíró Gyuláné: Szombathely óvodáinak fejlődése a felszabadulástól napjainkig (1945-1077')

I. r ész ............................................................................................................................................................... 496Szilágyi Endre: A Rába árvizeinek előrejelzése ..................................................................................... 519

A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA MŰHELYEIBŐL

Takács Miklós: 25 éves a Berzsenyi Dániel Megyei K önyvtár.......................................................... 536Karsai János: Törekvések a bőr- és bőrfeldolgozó iparágak múltjának feltárására..................... 546Nyelv és nyelvhasználat

Szabó Géza: A helységnevek ragozásáról ..................................................................................... 554

HAGYOMÁNYOK

Jaki Tibor: A Horthy-korszak politikai viszonyai Vas megyében (1 ,919-1933)............................... 561Smidt Erzsébet: Bakoss Tibor művészi hagyatéka Szombathelyen ................................................. 572Katona Imre: Tompaládonyi szó lá so k ........................................................................................................ 576Bendefy László: A baltavári pikermi-jellegű emlősfauna újabb lelőhelye Polgárdi határában ... 584Házi Jenő: Vas megyei középkori oklevelek. 28. közlem ény.......................................................... 594Egy vita ideiglenes lezárása

Tóth István: Még egyszer Savaria nevéről ..................................................................................... 598

BIBLIOGRÁFIA

Dalmi Kálmánné-Takács Miklós: Vas megye irodalma ................................................................... 611

INHALTSVERZEICHNIS

UNSERE TAGÉ

Zoltán Novák-József Turáni: Die Lage und Zukunft dér Kleinstdörfer im Komitat V a s ............ 481Trau Gy. Bíró: Die Entwicklung dér Szombathelyer Kindergárten von Ungarns Befrciung bis

heute (1045-1977) 1................................................................................................................................. 496Endre Szilágyi: Hochwasservoraussage auf dér R a a b ............................................................................... 519

AUS DEN WERKSTÁTTEN DER WISSENSCHAFT UND KULTUR

Miklós Takács: 25 Jahre Komitatsbibliothek Dániel Berzsenyi .......................................................... 636János Karsai: Bestrebungen zűr Erschliessung dér Geschichte dér ungarischen Leder- und

lederverarbeitenden Industrie................................................................................................................. 546Sprache und Sprachgebrauch

Géza Szabó: Über die Deklination dér Ortsnamen ................................................................... 554

TRADITIONEN

Tibor Jaki: Die politischen Verháltnisse im Komitat Vas unter dem Horthy-Regime (1910-1933) 561Erzsébet Smidt: Dér künstlerische NachLass des Szombathelyer Malers Tibor B a k o ss............ 572Imre Katona: Tompaládonyer Redensarten............................................................................................... 576László Bendefy: Ein neuer Fundort in dér Umgebung von Polgárdi dér Mammiferenfauna von

Pikermi-Charakter bei Baltavár .................................................................................................... 584Jenő Házi: Mittelalterliche Urkunden im Komitat Vas 28. Mitteilung ........................................ 594Dér provisorische Absohluss eines Diskussion

István Tóth: Noch einmal über Namen „Savaria” ..................... ........................................ '508

BIBLIOGRAPHIE

Tibor Já k i: Die politischen Verháltnisse im Komitat Vas unter dem Horthy-Regime (1919-3933) 561

639