Post on 03-Feb-2023
Hódmezővásárhelyi művészek 1900 – 1914
SZAKDOLGOZAT
Tóth Károly Művészettörténet szak
Témavezető: Dr. Tímár Árpád
2007
II
Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914
/Szakdolgozat 2007/
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés 1
II. A kutatás és módszerei 2
III. Kutatástörténeti áttekintés 9
IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör 22
V. Időbeli keretek, korszakhatárok 29
VI. Művészek 31
1. Tornyai János (1869-1936) 32
2. Endre Béla (1870-1928 34
3. Rudnay Gyula (1878-1957) 36
4. Pásztor János (1881-1945) 37
5. Rubletzky Géza (1881-1970) 39
6. Várady Gyula (1866- ) 40
7. Kovács Mária, Mári (1883-1977) 41
8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó 42
9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér 45
10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László,
Barkász Lajos 48
11. Medgyessy Ferenc (1881-1958) 50
12. A fiatalok: Adamovits Sándor – Kriván Ferenc 50
VII. Életművek Hódmezővásárhelyről 51
(Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula)
(Pásztor János, Rubletzky Géza)
A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei 86
Iparművészeti célok:
Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe 89
III
VIII. Művészek és a helyi társadalom 91
1. Tornyai programadása 92
2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok 93
3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek 96
4. Művészek és a kisvárosi politikum 97
5. Múzeumalapítás 98
6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei 98
7. Művészek a helyi sajtóban 99
8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében 101
9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei 103
IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet 105
X. Befejezés 109
XI. Bibliográfia 110
Országos sajtó 123
Helyi sajtó 136
XIII. Mellékletek
1. Kronológia 155
2. Vásárhelyi művészek és kiállításaik 194
3. Tornyai János 1908-as kiállítása 209
4. Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban 214
5. Endre Béla 1913-es makói kiállítása 223
6. Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása 228
7. Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása 232
Képjegyzék
Képmelléklet
IV
Köszönetnyilvánítás
Szakdolgozatom megírásában és az azokhoz szükséges előzetes kutatásokbansokan nyújtottak segítséget számomra. E sorokban nekik szeretném megköszönniáltalam nagyra értékelt támogatásukat.
Legelőször középiskolai rajztanáromnak, Fülöp Erzsébet festőművésznekszeretném megköszönni, hogy önzetlenül segítette munkámat és hogy évekkelezelőtt felhívta a figyelmem a korszakból fennmaradt érdekfeszítő forrásokra.Kérdéseimmel bármikor fordultam hozzá, mindig nagy lelkesedéssel segített,sokszor rendelkezésemre bocsátva adatgyűjtéseit, könyveit.
Szeretném kifejezni hálás köszönetemet témavezetőmnek, Tímár Árpádnak, akinagyon sokat segített számomra a dolgozatban felhasznált sajtóanyagokösszegyűjtésében. Külön köszönöm, hogy dolgozatomat átolvasva számtalan pontonkorrigálta munkámat és számos kérdésben továbbgondolkodásra ösztönzött.Ugyancsak szeretném megköszönni szakdolgozatom bírálójának, SzőkeAnnamáriának, hogy dolgozatom tökéletesítéséhez nagymértékben hozzájárultkritikai megjegyzéseivel, javításaival.
Köszönetet szeretnék mondani Passuth Krisztinának és Barki Gergelynek,amiért tanácsokkal láttak el, és figyelemmel kísérték munkámat illetve, hogyszemléletük és megközelítésmódjuk nagymértékben arra ösztönzött, hogy munkámataz európai művészetre kitekintéssel végezzem és hogy mindezt a huszadik századszemszögéből tegyem. Külön köszönöm Kemény Gyula restaurátor-műgyűjtőnek,amiért meglátásaimat megvitathatta velem és praktikus tanácsokkal látott el főleg afestészettel kapcsolatos olyan kérdésekben, melyekre nekem még nincs rálátásom.
Szeretném hálámat kifejezni a Magyar Nemzeti Galéria három munkatársának,Boros Juditnak, Sinkó Katalinnak és különösen Szücs Györgynek, amiértkérdéseimmel felkereshettem őket és megbeszélhettem velük a korszak magyarművészetével és művésztelepeivel kapcsolatos gondolataim. Tanácsaik ésútmutatásaik nagyon sokat segítettek.
Hódmezővásárhelyen a Németh László Városi Könyvtár helytörténészeitől,Kőszegfalvi Ferenctől és Borus Gábortól nélkülözhetetlen segítséget és támogatástkaptam. Nagyon jól esett számomra, hogy kutatásaimat figyelemmel kísérték éssegítettek munkámat, tanácsokkal láttak el, bármikor fordulhattam hozzájukkérdéseimmel.
A kutatásaim során számos helyen kaptam önzetlen segítséget. A MagyarNemzeti Galéria Adattárában dr. Lakosné Orbán Lívia, a Magyar TudományosAkadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában Nagy Leventéné segítségeés támogatása kötelez hálára.
A képzőművészeti anyag összegyűjtése során számos hazai közgyűjteménytismerhettem meg, s mindenhol nagy figyelmességgel fogadtak. Első helyenszeretném kiemelni a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot, ahol Nagy Veraigazgatónő, azóta Nagy Imre igazgató folyamatosan biztosít/biztosítotttámogatásáról. Külön szeretném megköszönni Bernátsky Ferencnek, a helytörténetianyag bemutatását és Hegedűs Imrének és kollegáinak, amiért segítségükkel amúzeum raktárban rejlő kincseket is felfedezhettem.
V
Számos közgyűjtemény-vezetőnek, művészettörténésznek és gyűjtemény-kezelőnek kell még e helyen köszönetet mondanom: Magyar Nemzeti GalériaFestészeti Osztálya vezetőjének Bakó Zsuzsannának, ugyancsak a Magyar NemzetiGaléria Szobrászati Osztály vezetőjének Tóth Antalnak, a szegedi Móra FerencMúzeumban Nagy Imrének és Magyar Andrásnak, a makói József AttilaMúzeumban Halmágyi Pál igazgató úrnak és kollegáinak, a szolnoki DamjanichJános Múzeumban Zsolnay Lászlónak, a debreceni Déri Múzeumban VeressZsófiának, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Madár Ximenának, a miskolciHerman Ottó Múzeumban Pirint Andreának, a székesfehérvári Szent István KirályMúzeumban Izinger Katalinnak és Hári Krisztinának, a pécsi Janus PannoniusMúzeumban Sárkány Józsefnek és Anghy Nagy Andrásnak, a győri VárosiMűvészeti Múzeumban Pápai Emesének illetve a győri Xántus János MegyeiMúzeumban Almási Tibornak.
Hálával tartozom Hódmezővásárhely polgármesterének és országgyűlésiképviselőjének dr. Lázár Jánosnak, amiért városi ösztöndíjjal támogatta egyetemitanulmányaimat és a vásárhelyi városháza művészeti referensének, HegedűsnéDékány Magdolnának, amiért egyetemi éveim alatt támogatott és segített.
Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom szüleimnek, akik mindvégigmesszemenően támogattak mind erkölcsileg, mind anyagilag egyetemitanulmányaim során. Az, hogy öt év alatt befejezhettem tanulmányaimat e nagyobblélegzetű szakdolgozattal nagymértékben az ő áldozatvállalásuknak köszönhető.
A dolgozat és a képjegyzék végső elkészítésben nyújtott segítségéért PreiszNoémit illeti köszönet.
Budapest, 2007. szeptember 25.
Tóth Károly
VI
Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914
I. Bevezetés
Szakdolgozatom az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt művészek ott
kifejtett munkásságát dolgozza fel.
Mivel a kérdés egészére nézve tudományos igényű összefoglalás eddig még nem
jelent meg, noha részkutatások voltak, úgy gondoltam, hogy munkámnak
problémafelvető szintézisnek kell lennie, megfelelő alapot kell nyújtania a további
részkutatásoknak. Arra törekedtem tehát, hogy a korszakból fennmaradt
képzőművészeti és dokumentum anyag feldolgozásával kielégítő képet tudjak rajzolni a
XX. század első másfél évtizedének Hódmezővásárhelyen létrejött művészeti és
kulturális közegéről, ennek személyi, képzőművészeti, intézménytörténeti aspektusairól.
Majd ezeknek az együttes szemlélete után arra törekedtem, hogy mindezt országos
kontextusba helyezzem bele. A téma feldolgozásával kapcsolatban felmerült problémák
azonban mindig újabb és újabb inspirációt adtak, nem feltétlenül a munka kibővítésére,
de árnyaltabbá tételére. A dolgozat egésze, önmagában nem tekinthető megnyugtatóan
lezárt és befejezett kutatás végeredményének, még számtalan olyan terület van, ahol
alapkutatásokra lenne szükség. Jelen dolgozat azonban időbeli és terjedelemi korlátai
miatt nem foglalkozhatott mindennel.
A dolgozat megírásának módszertani kérdései is már régóta foglalkoztattak. A
modern történettudományokban elterjedt mikrotörténeti módszer volt az, amelynek
segítségével dolgozatom kifejtését eredetileg elképzeltem. Később azonban rájöttem,
hogy a történettudományi módszer számos esetben nem, vagy kevéssé alkalmazható egy
valójában művészettörténeti megközelítésmódon alapuló, az értelmezés igényét is
felvető problémakörhöz. Ugyanakkor a téma összetettségéből és gazdag vonatkozási
rendszeréből eredően rá voltam kényszerítve arra, hogy dolgozatomat ne csupán
stílustörténeti vagy még kevésbé egyszerű történeti narratívaként állítsam össze, hanem
a bennem felvetődött kérdéseket minél részletesebben körbejárjam, még annak árán is,
hogy sok esetben hiányosak ismereteim.
VII
Dolgozatom célja tehát többszörösen összetett volt. Egyrészt motivált az eddigi
művészettörténeti kutatás számára ismeretlen, hatalmas mennyiségű képzőművészeti és
írott forrásanyag feldolgozása. Másrészt az elmúlt évtizedekben az első világháború
előtt Hódmezővásárhelyen élt művészekről szóló szakirodalomban és népszerűsítő
kiadványokban sok megkérdőjelezhető hitelességű megállapítás látott napvilágot.
Másként megközelítve szükség volt az egész korszak vásárhelyi művészetének
újragondolására, revideálásra, mítoszoktól és történeti, világnézeti-ideológiai
toposzoktól való megfosztására. Mint célt, ezeket mindig elsődlegesen fontosnak
tartottam. A művészettörténeti rekonstrukció és interpretáció szempontjából pedig
azoknak a pozícióknak a megfordítását, melyek kizárólag a XIX. század felől akarták
szemlélni a korszak vásárhelyi művészeit, a körülmények által adott XX. század helyett.
II. A kutatás és módszerei
A következő fejezetben azt mutatom be, hogy milyen részletkutatásokat végeztem
a dolgozat megírása előtt, illetve milyen anyagokat és forráscsoportokat tekintettem át s
ezek során milyen nehézségekbe ütköztem. Külön ki szeretném emelni azokat a
forráscsoportokat melynek feldolgozásával olyan új adatok kerültek elő, melyek
alapvetően új szempontokkal bővítették Tornyainak és társainak tevékenységére
vonatkozó elképzeléseket.
A téma feldolgozását a már meglevő szakirodalom áttekintésével kezdtem, melybe
igyekeztem minél nagyobb mélységben bevonni a korabeli művészeti életre, illetve a
magyarországi művésztelepekre vonatkozó szakirodalmat. E mellett nem kerülte el
figyelmemet a helytörténeti kiadványok és az európai művésztelepekkel foglalkozó
idegen nyelvű szakirodalom sem.
A kutatás második fontos iránya a Hódmezővásárhelyen 1900 és 1914 között élt és
alkotott művészek műveinek minél szélesebb körű összegyűjtése volt. Szerencsésnek
mondható a helyzet, hiszen az ismert képzőművészeti alkotások egy része ma
közgyűjteményben található, illetve a „főművek” nagy része is ott tanulmányozható.
Kutatásom során a legtöbb időt természetesen a hódmezővásárhelyi Tornyai János
Múzeum anyagának tanulmányozásával töltöttem, ahová Tornyai János (egyik)
végrendelete értelmében hagyatéka került, illetve 1984-ben a Horánszky utcai
VIII
műteremből előkerült, még Tornyai özvegye által elrejtett festmények. Az itt őrzött
művek megfelelő alapot nyújtanak Tornyai életművének áttekintésére. Vonatkozik ez
Endre Béla munkásságára is, akinek munkái ugyancsak nagy számban megtalálhatók itt.
Tornyai festő- és élettársának, Kovács Mária „Márinak” életműve igen jelentős része
ide került, de hasonló mondható el a szobrász Pásztor Jánosról is. Hódmezővásárhelyen
tanulmányozható még az a néhány hivatalos megrendelésre kivitelezett alkotás, melyet
helyi művészekkel készíttettek. (Például Tornyai Bercsényi képe a városháza
közgyűlési termében.) Kutatásaim során több olyan vidéki múzeumot is felkerestem,
amelyről tudtam, hogy őriznek műveket a vizsgált időszak vásárhelyi művészeitől. A
múzeumi katalógusokban szinte minden esetben ellenőriztem az ún. „kisebb vásárhelyi
mestereket” is, ez szinte kivétel nélkül eredménytelen volt. A vidéki múzeumok
raktáraiban és állandó kiállításain minden elérhető munkát megtekintettem. Sajnálatos
tapasztalat, hogy a közgyűjteményben keresett művek egy része hosszúlejáratú külső
letéti státuszban van, emiatt nem elérhető, nem tanulmányozható, így ebben a
dolgozatban reprodukciót biztosan nem, említést lehet találni velük kapcsolatban.
Kutatásiam során a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Szoborosztálya, a szegedi
Móra Ferenc Múzeum, a makói József Attila Múzeum, a szentesi Koszta József
Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi
Jósa András Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király, a győri Városi Művészeti
Múzeum és Xántus János Megyei Múzeum anyagait kutattam személyesen, több
gyűjteményről pedig levelezés útján vagy kiadványok alapján tájékozódtam a
birtokukban levő korai vásárhelyi vonatkozású anyagokról. Külföldre, a tárgyalt
korszakba még az Osztrák-Magyar Monarchia területén található nagyvárosok
gyűjteményeibe (Szabadka, Arad, Temesvár, Kassa) és köztereire (Torontálvásárhely)
nem volt lehetőségem eljutni, ez is a jövőbeni kutatások feladata lehet. Az 1914 előtt a
vásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepén készült egyéni tervek alapján
egyéni formatervezésű kerámia tárgyak esetében az anyag még inkább szétszóródott.
Kutatásom másik részében a közgyűjteményekben levő művek mellé minél több
magángyűjteményben levő munkát szerettem volna feltérképezni. Ez a tervezettnél
kisebb mértékben és kevesebb eredménnyel valósult meg. A jövőben ezen a téren is
sokkal alaposabb kutatásra lesz szükség. A magángyűjteményekről kiadott katalógusok
áttekintése viszonylag kevés eredményt hozott. A vásárhelyi mesterek a XX. század
IX
második felében nem tartoztak a kiemelten keresett alkotók közé, annak ellenére, hogy
életükben szép számmal adtak el munkáikból. Az aukciókon részt vett munkákról
készült aukciós indexeket azonban tanulságos volt áttekinteni. Világosan kiderül
ugyanis, hogy több művésznél, így Tornyainál, de főleg Rudnaynál munkásságuk
későbbi korszaka dominál a műkereskedelmi piacon. A művek címéből azonban csak
pár esetben lehet arra következtetni, hogy a vizsgált korszakban keletkezett. (Pl.
Tanulmány a Rákóczi Rodostóban-hoz Tornyaitól, vagy Kala János portréja
Rudnaytól.)
A művek datálásának, provenienciájának kimutatásához és a korabeli és későbbi
kiállítási tevékenység megismerése céljából igen sok egykorú kiállítási katalógust
néztem át, melyekről feltételezhető volt, hogy a Vásárhelyen1 élt művészek is részt
vettek, netán korai műveik is fellelhetők ott. Fontosnak tartottam a helyi, főleg egyéni
kiállítások, az egyéb, nem fővárosi, egyéni kiállítások és végül az országos művészeti
szcéna fővárosi kiállításainak összegyűjtését, az ezekről fennmaradt katalógusok
áttanulmányozását.2 Az országos jelentőségű, budapesti kiállítóhelyek közül átnéztem
az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (kiállítóhelyéről: Műcsarnok), a Nemzeti
Szalon, Művészház, a Könyves Kálmán Szalon és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület
szegedi kiállításainak még fellelhető katalógusait. Sajnos a szegedi kiállítások
katalógusai között van olyan, melyet közgyűjteményben nem találtam meg. Az 1908-as
kiállítás katalógusa egyike ezeknek, Tornyai, Pásztor, Szöri József itt kiállított műveire
csak másodlagos utalásokból tudunk következtetni. A vásárhelyi művészek alkotásait is
bemutató kiállítások jegyzékében megadom a művekről található legtöbb információt
(alkotó neve, cím, technika, eladási ár/tulajdonos, katalógusszám, különlegesebb
esetekben a művész lakóhelye).
Emellett kiemelt fontosságot tulajdonítottam a művészek egyéni kiállításainak, és
ezeken kívül a Hódmezővásárhelyen rendezett kiállításoknak. Az első nagyszabású a
városban rendezett képzőművészeti kiállítás az 1904 augusztusában tartott Ipari és
mezőgazdasági kiállításhoz csatlakozó „képkiállítás” volt, melyhez készült katalógus.
Tornyai az 1908-1909. fordulóján tartott hódmezővásárhelyi egyéni kiállításáról igen,
1 A továbbiakban a Hódmezővásárhely forma helyett sokszor a rövidebb Vásárhely formát fogom
használni.2 A katalógusok listáját a bibliográfiában, míg az azokból kivonatolt adatokat a 2. mellékletben közlöm.
X
de az azt követő vidéki kiállításairól már nem készült katalógus. Ugyanígy történt
valószínűleg 1911-ben is, amikor a Művészházban rendezett nagy „kollektív” kiállítást,
melynek anyagát több vidéki városba is eljutatta. Pásztor János egyetlen önálló tárlata
ebben az időszakban 1909-ben volt, ahol a katalógus értékét növeli, hogy részletesen
felsorolja a kiállított festészeti alkotásokat is. Pásztor és Rudnay Gyula 1911-es közös, a
sajtó kritikákból kivehetően még alapvetően Vásárhelyen készült munkákon alapuló,
Párisi Nagyáruházbeli kiállításáról sajnos nem készült katalógus. Rudnay ebben az
időszakban nagyon kevés munkát és kevés alkalommal állított ki, csak az első
világháború éveiben kezd sűrűbben feltűnni budapesti kiállításokon. Endre Béla első
önálló kiállítását 1912-ben rendezte, s az Makóra és Szegedre is átkerült, majd 1913-
ban Hódmezővásárhelyen élettárásának, Kovács Márinak rendezett önálló kiállítást
Tornyai. Mindkettő műtárgyjegyzékével rendelkezünk és a hozzájuk írott bevezetők is
értékes forrásoknak tekinthetők. A fent említett kiállítások katalógusai szintén nagyon
szétszórtan és igen kevés példányszámban érhetők el, ezért döntöttem úgy, hogy
mellékletként közlöm a könnyebb elérhetőség és összevethetőség kedvéért.3 Külön
mellékletbe gyűjtöttem össze a Kiss Lajos 1957-es Vásárhelyi művészélet című
művében a szövegben említett műveket és a könyv formátumban megjelent
visszaemlékezés képjegyzékét. Az utóbbiról tudjuk, hogy Bényi László
közreműködésével készült ugyan, de feltételezhetően csak olyan alkotások kerültek
bele, melyekről Kiss tudta, hogy még Vásárhelyen készültek. Ugyancsak fájdalmas
hiány, hogy sem a vásárhelyi művészek majolika kiállításairól nem készült katalógus,
sem a velük együtt kiállított képzőművészeti alkotásokról. Így elég nehéz fogalmat
alkotnunk arról, pontosan milyen munkák voltak kiállítva. Itt is sok esetben másodlagos
források segítségét kellett igénybe vennem.
A kutatás második nagy egysége a művészektől fennmaradt kéziratos, (levéltári,
adattári) forrásanyag áttekintése volt.4 Ebbe beletartoznak a még publikálatlan
levelezések, a visszaemlékezések, saját használatra készült feljegyzések, írások és a
korszakban már fontos vizuális forrásként számon tartható fotóanyagok. Tornyai János
életében közel 80 darab, a vizsgált korszakunkban közel 25 naplófüzetet jegyzetelt tele.
Írása sok esetben nehezen áttekinthető, de nagyon fontos tényeket tartalmaznak az
3 Lásd a 3-7. terjedő számú mellékleteket.4 A felhasznált levéltári források részletes felsorolását a Bibliográfia végén közlöm.
XI
időnként dátummal is ellátott oldalak. Az 1984-ben a „Tornyai-lelettel” előkerült naplók
teljes átnézésére természetesen nem vállalkozhattam, a korszakra vonatkozó naplók
átolvasására és azok fontosabb részeinek kijegyzetelésére viszont igen. A naplókat
átolvasta és kijegyzetelte Bodnár Éva is, ezek a jegyzetek megtalálhatók az eredeti
kéziratokkal együtt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában.5 A naplók feldolgozásánál
nagy segítségemre volt Fülöp Erzsébet, aki a Tornyai naplók legjobb ismerője, miután
közel egy évtizede kezdte el szisztematikus feldolgozásukat.
A szakdolgozathoz összegyűjtendő anyag kutatása során 2006 nyarától
bekapcsolódtam a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Németh László Városi
Könyvtár közös programjába, mely Tornyai János teljes levelezésének kiadását tűzte ki
céljául. Ennek keretében feldolgoztam Tornyainak az Országos Széchenyi Könyvtárban
levő közel kétszáz levelét, illetve az MNG Adattárában és több fővárosi
közgyűjteményben levő leveleit (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Petőfi
Irodalmi Múzeum). A vásárhelyi és egyéb vidéki gyűjteményekben levő példányokkal
együtt már közel ötszáz levél gyűlt össze. A Tornyaihoz írott levelek a hagyatékból
kerültek elő, összesen 499 darab. Sajnos Tornyai csak azokat a leveleket tartotta meg az
első világháború előtti időszakból, melyek személyesen sokat jelentettek számára
(például Munkácsy, Zichy, Feszty levelei) Úgy tűnik, az első világháború előtti
időszakban kapott levelei nagyrészt elvesztek.
Különleges szerencse, hogy Kiss Lajos és Espersit János kiterjedt levelezést
folytatott a vásárhelyi képzőművészekkel. Forrásértéküket növelik, hogy igen sok
személyes véleményt tartalmaznak, sőt egymással kapcsolatosan adatokban is
bővelkednek. Kiss Lajos levelezése az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában,
míg Espersit János anyagai az MNG Adattárában vannak. Az első helyen megtalálhatók
Endre Béla, Pásztor János, Rudnay Gyula, Rubletzky Géza Kiss Lajosnak írott levelei
és a Lyka Károlynak írott levelek is. Az utóbbi gyűjteményben a fent említett gazdag
Tornyai és Espersit anyag mellett Endre Béla hagyatékának anyagai, Pásztor, Rudnay
levelei, de ide került Darvassy István egy korai önéletrajza és Kóródy Elemér és
Ferentzy Márta egyetlen fennmaradt levele is. Külön meg kell említeni az ugyancsak itt
levő Tornyai fotóhagyatékot, melyek egy része közvetlenül a századfordulót követő
5 A dolgozatban sűrűn előforduló intézményneveket a következőkben rövidítve adom meg. Lásd még
Rövidítésjegyzék.
XII
években készült és a Juss előtanulmányainak tekinthető képek alkotják döntő többségét,
illetve a szentesi fényképész, Friedrich János fotóanyagát, benne számtalan forrásértékű
fényképpel. Almási Gyula Béla anyagának értékes része az általa írt Második évtized.
Művészélet Vásárhelyen 1912-1921 című kézirat, melynek egy példánya megtalálható a
Németh László Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében is.
A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárába
került Rubletzky Géza dokumentum-hagyatéka, bár ennek java a század második felére
datálható, vannak 1913 előtti vásárhelyi tartózkodására vonatkozó anyagok is.
Haszonnal járt Lyka Károly művészekre vonatkozó adatgyűjtésének átnézése is.
Hódmezővásárhelyen a Városi Levéltárban őrzik a Majolikagyár fondját, melyben
az 1912-14 között működő első „műhelyről” találhatók dokumentumok és személyes
feljegyzések, vázlatkönyvek és viszonylag számos Endre Béla által színezett vázlat a
kerámiatárgyaikhoz. Ugyanezekből a tervekből hat példány található a Tornyai János
Múzeumban is. A Városi Levéltárban levő anyag egy részét, az aradi építész, a
majolikatelep alapításában fontos szerepet játszó Smurák József örökösei hagyták a
második világháború után Majolikagyár néven továbbműködött intézményre, s onnan a
többi anyaggal került véglegesen mostani őrzési helyére.
Néhány értékes Endre-, Tornyai- és Pásztor-dokumentum még ajándékozás révén
kerülhetett a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Anyagába. Itt főként Tornyai és
Pásztor fotóit tanulmányoztam és a korlátozott forrásértékkel bíró, Endre Béla eredeti
kéziratában meglevő, Có címet viselő önéletrajzi regényét.
Kutatásom harmadik nagy területét a korabeli sajtóanyagok feldolgozása adta.
Ezeknek alapos feldolgozására szükség volt, hiszen eddig ez nem történt meg, kizárólag
Tornyaival kapcsolatban voltak alapos bibliográfiai kutatások.6 Az ide vonatkozó
eredményeket a Bibliográfia részben a Helyi sajtó és Fővárosi sajtó címekkel közlöm.
Elsődleges alapelvem az volt, hogy minden olyan, a korabeli sajtóban megjelent forrást
feltárjak és elolvassak, amely az eddigi szakirodalomban szerepelt és ezt az előre
kitűzött célt elértem. A második fontos cél az volt, hogy a fővárosi sajtót minél jobban
áttekintsem. Ez természeten csak bizonyos konkrét események (tehát esetünkben
6 TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei
Könyvtár, 1969. és Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC.
Hódmezővásárhely, k. n., 1986.
XIII
Budapesten vagy vidéki városban rendezett kiállítások) kapcsán valósulhatott meg,
ismerve a korszak sajtóviszonyait és élénk művészeti életét. Ehhez a munkához nagy
segítséget kaptam témavezetőmtől, Tímár Árpádtól, aki saját gyűjtéseiből is
rendelkezésemre bocsátott anyagokat illetve hasznos útmutatást adott a budapesti
napilapok feldolgozásához.
Az országos sajtót legalaposabban és részletesebben Tornyai János 1911-es
Művészházban rendezett kiállításának két hetében tekintettem át. Hasonlóan igyekeztem
eljárni azokkal a Műcsarnokban és Nemzeti Szalonban rendezett kiállításokkal,
melyekről ismert, hogy ott valamelyik vásárhelyi művész sikeresen szerepelt. (1904.
március-április, 1904. november, 1905. április, 1906. március) Kisebb mélységgel, de
ugyanígy tettem Rudnay és Pásztor 1911. március-áprilisi közös kiállításával
kapcsolatban is. A bibliográfiai mellékletben az országos sajtóanyaggal együtt tüntettem
fel a többi vidéki városban a keresett művészekről és kiállításaikról megjelent cikket.
Ezek egy részét a más forrásokból ismert időpontok alapján kerestem vissza az adott
város helyi sajtójából, s ezen a téren is sikerült számos olyan beszámolót, tudósítást
találni, melyek árnyalják a korszakról és vidéki művészeti közegről kialakult képet. A
legalaposabban Szeged sajtóját néztem még át, ahol 1899 és 1914 között a minden
évben rendezett tavaszi kiállítást a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. A vásárhelyi
művészek több szegedi művésszel baráti, szakmai kapcsolatot tartottak fenn, így
Szegeden több, kiállításhoz nem is feltétlenül kötődő cikk jelent meg róluk. Ez igaz
Makóra is, ahol Espersit János élt, s szervezte a vásárhelyi művészek ottani kiállításait.
A szegedi sajtóban kutattam a Művészek Majolika és Agyagipar Telepének rendkívül
sikeres 1912 novemberében megrendezett szegedi kiállításának sajtóbeszámolóit.
Részletesebben kutattam még Tornyai János 1909-es szegedi és bajai, 1911-es orosházi
és békéscsabai, 1912-es temesvári és aradi kiállításának sajtóanyagát, a fent
említettekkel együtt az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárában.
A Hódmezővásárhelyen megjelent sajtótermékek minél alaposabb áttekintésére
törekedtem, ám ezen a téren alaposabb kutatásra lesz még szükség. Ide vonatkozó
munkámat a Németh László Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében illetve
ugyancsak az OSzK-ban tettem meg. Az 1900 és 1914 közé eső időszakban
Hódmezővásárhelyen hat különböző napilapot illetve a Gonda József által szerkesztett
és a képzőművészetnek is nagy teret szentelő „irodalmi, művészeti és kritikai szemlét”
XIV
adtak ki, az A Jövendőt. E folyóiratokban megjelent fontosabb, már ismert cikkek
áttekintése után egy kevésbé alapos feldolgozás következett, meglepőn sok hasznos írás
előkerülésével. Különösen fontos a kijelölt időszakban végig fennálló
Hódmezővásárhely című folyóirat és a Vásárhelyi Reggeli Újság, illetve a Gonda József
és Espersit János által közösen szerkesztett és írt Vásárhelyi Ellenzék, melyben a
művészeket végig támogató két szerkesztő igen gyakran beszámolt a városban élő
művészhez kapcsolódó hírekről.
Nagyon hasznos volt a kutatás során a művészek hagyatékában megtalált
nagyszámú cikk-kivágat, melyek újabb támpontokat adtak. Különösen kiemelkedik e
tekintetben Endre Béla és Rubletzky saját gyűjtése, illetve Espersit János gyűjtése
barátairól és az általa szervezett kiállításokról. Ezt bővítették ki a Magyar Tudományos
Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Lexikongyűjteményének adatai.
Speciális területét képezte a szakdolgozattal kapcsolatos kutatásaimnak a
helyszínbejárás, amikor a művészek életének egykori helyszíneit kerestem fel, főleg
Hódmezővásárhelyen és Mártélyon, s próbáltam minél több eredeti helyszínt
azonosítani. Különleges helyet foglal el ezek között Endre Béla és Rudnay Gyula
falképeinek tanulmányozása a szentesi Szent Anna templomban.
III. Kutatástörténeti áttekintés
A Hódmezővásárhelyen működött művészek és művésztelepek történetének
tudományos igényű feldolgozása nem történt meg, az alapos kutatásra épülő
szakirodalmi munkák száma is igen kevés. Emiatt az első világháború előtti, vásárhelyi
mesterekről kialakult képet sok esetben publicisztikai és népszerűsítő jellegű írások is
erősen befolyásolták. Mindez vegyült és egybemosódott a második világháború után,
1953-ban felállított művészteleppel is, melynek nincs kontinuitása a dualizmus kori
vásárhelyi művészekkel, legfeljebb annyi, hogy Rubletzky Géza még járt ott több
esetben is 1970-ben bekövetkezett haláláig.
A dolgozatom kutatástörténeti fejezetének megírásával az volt a célom, hogy minél
alaposabb tisztázzam azt, hogy eddig milyen feldolgozások születtek a vásárhelyi
művészekkel kapcsolatban illetve, hogy leírjam ezen feldolgozások viszonyát saját
kutatásaimhoz és munkámhoz, s ahol szükséges, ott kritikai megjegyzésekkel felhívjam
XV
a figyelmet hiányosságaikra. A kutatástörténeti összefoglaló nehézsége, hogy az itt
bemutatásra kerülő munkák egy része vagy specifikusan egy személyt mutat be és nem,
vagy csak kevéssé foglalkozik annak vásárhelyi korszakával, akkor betöltött szerepével.
A „vásárhelyi művészélet” korai történetére vonatkozó első jelentős adatgyűjtést az
akkori eseményeket a vásárhelyi művészekkel együtt átélő Kiss Lajos készítette el.
Munkájához a tájékozódást már a két világháború között elkezdte, Rudnay Gyula
leveleiből kiderül, hogy Kiss Lajos többször is tett fel neki kérdéseket, bíztatta, hogy
elevenítse fel az emlékeit.7 Pásztor Jánossal8 és Rubletzky Gézával9 is levelezett a
második világháború alatt és az azt követő években. A korszakról írott összefoglalása
azonban csak 1957-ben jelent meg, Pogány Ö. Gábor előszavával. Gyűjtését és emlékeit
Bodnár Évával is megosztotta, aki már ezeknek ismeretében írta meg első Tornyai
monográfiáját. Kiss Lajos igyekezett pontosan feldolgozni az eseményeket, ám sok
esetben a tudományos módszertan kritériumait nélkülöző írása megmarad az
igényesebb, helyenként ellenőrzött adatokon alapuló visszaemlékezés szintjén.
Történetmesélése 1912 végén hirtelen megszakadt, őt ugyanis 1912 novemberében
Nyíregyházára nevezték ki múzeumőrnek, ahonnan később igazgatóként vonult
nyugalomba 1948-ban. A könyv hirtelen lezárása különös, de azt érzékelteti az
olvasóval, hogy onnan a szerző már nem ismeri eléggé a vásárhelyi eseményeket. Kiss
Lajos írása elbeszéli saját etnográfussá válásának időszakát is, amikor a Tornyaival és
Endre Bélával közös néprajzi gyűjtések során hatalmas tapasztalatra tett szert, s amit
vásárhelyi múzeumőrként szeretett volna kamatoztatni. Ám 1912-ig nem kapott olyan
városi, múzeumi állást, amelyben ezt megtehette volna, pedig előtte 1905-től
gyakorlatilag kezelte, gyűjtötte, rendezte és egyik helyről a másikra költöztette az
anyagot. A vásárhelyi múzeum történetéről is írt visszaemlékezést, részletesebben
bemutatva fiatalságának itteni megpróbáltatásait, gyűjteménykezelési nehézségeit.
Világos, hogy bár Nyíregyházán is jól megtalálta helyét, örök sebet okozott neki az,
hogy szülővárosában, Vásárhelyen nem lehetett múzeumőr a városvezetés pénzügyi
támogatása nélkül. Tornyai személyét igyekszik hitelesen és pontoson bemutatni, annak
ellenére, hogy közel tíz éven át, egy magánéleti félreértés miatt nem tartották a
7 OSzK Kt. F 78/305/27 és OSzK Kt. F 78/305/548 OSzK Kt. F 78/271/18-19; 219 OSzK Kt. F 78/304/6
XVI
kapcsolatot. Pásztor Jánossal is levelezett Kiss, még nem sokkal a szobrász 1945-ös
halála előtt is, de az ő személyét – korabeli országos sikerei ellenére – talán túlságosan
is háttérbe szorítja. Mindez talán annak tudható be, hogy Pásztor szobrászi pályájának
alakulását már a húszas évektől nem tudta elfogadni (sem ő, sem Rudnay), erőteljes
klasszicizáló megoldásait elvetették, korai, magyaros témájú népi életképet bemutató
szobraihoz képest gyenge munkáknak tartották. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az
egykori barátokban ellenérzést, visszatetszést keltett Pásztor két világháború közötti,
reprezentatív, állami megrendeléseket elnyerő, hivatalos művészi szerepe. Ugyanígy
hiánynak tartom, hogy Kiss Lajos mindössze né
hány sorban szól Hegedűs Lászlóról, aki ugyanabban az időben volt gyermek
Hódmezővásárhelyen, mint Tornyai és Endre, akikkel ellentétben sikeres műcsarnoki
festő, képzőművészeti főiskolai tanár lett. Tornyai kapcsolatban állt vele, Budapesti
lakásán legalább egy alkalommal fel is kereste, Kóródy Elemér az ő tanítványa lett
Budapesten. Szinte kizárt dolog, hogy Kiss Lajos nem ismerte jobban Hegedűs Lászlót.
Kiss Lajos munkáját természetesen egy igen erős néprajzi érdeklődése is vezeti,
számtalan érdekes, tanulságos történetet megtudunk az egykori szereplőkről. Több
történetet azonban ő is átemelt az 1934-ben Faragó Sándor vásárhelyi gimnáziumi tanár
által Tornyai Jánosról írt, főleg rövidebb történeteket összegyűjtő könyvből.10
Kiss Lajos adatgyűjtésével párhuzamosan Bodnár Éva művészettörténet szakos
hallgatóként kezdett el foglalkozni Tornyai János művészetével. A Tornyai Társaság
1946. szeptember 26-án Tornyai János halálának tizedik évfordulójára rendezett
emlékülésén tartott előadást festészetéről. A következő években a teljesen állami
irányítás alá vont képzőművészeti szcénában Tornyai „népi realizmusa”, a „szegény
dolgozó nép szenvedéseit bemutató életképei” szinte emblematikussá váltak, melyet
megfelelően párhuzamba lehetett állítani az 1890-es években az Alföld délkeleti részén
kibontakozott ún. agrárszocialista mozgalmakkal. Tornyai munkásságára és egyes
műveire vonatkozó értelmezések tehát ezután ennek az ideológiai szempontnak
rendelődtek alá. A többi vásárhelyi művésszel kapcsolatban az ideológiai szelekció már
más irányban hatott: a már említett Pásztor Jánost és Hegedűs Lászlót is a feledés
homályába burkolta. Tornyai személyét viszont annál több helyen igyekeztek
népszerűsíteni, a vásárhelyi múzeum nevét is felvette. Jól mutatja a korszak
10 FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934.
XVII
szemléletmódját az az 1959-ben Az alföldi festészet kérdései címmel11 tartott
előadássorozat, mely a „nagysikerű” Alföld a művészetben MNG – Műcsarnok közös
kiállítás után volt Hódmezővásárhelyen. Pogány Ö. Gábor, Erdei Ferenc, Bényi László
és Almási Gyula Béla voltak az előadók. Az előadások az alföldi festőket, mint
Derkovits mellett a „szocialista képzőművészet közvetlen elődeit” mutatták be,
forradalmiságuk irodalmi párhuzamát pedig Ady Endrében látták. Erősen bírálták a két
világháború közötti rendszer művelődéspolitikáját, amiért „nem adta meg a művészi
rangot és közvéleményt a néppel együtt élő, a nép küzdelmes életét ábrázoló nagy
alföldi mestereknek.”12
Mindeközben a tudományos feltárás terén a Művészettörténeti Munkaközösség
Évkönyve első kiadványaiban egy cikk13 és egy forrásközlés14 is megjelent Tornyairól
Bodnár Éva tollából, melyek előtanulmányok voltak a készülő monográfiához. Ez végül
a Magyar mesterek sorozatban, 1956-ban jelent meg.15 A munka legnagyobb érdeme,
hogy alapos bibliográfiai gyűjtést tartalmaz, illetve közli Tornyai műveinek jegyzékét,
mely mind a mai napig az egyetlen. E mellett közzé tette Tornyai tizennégy darab
levelét is. Bodnár könyvének jellegzetessége, hogy Tornyai pályafutását egységként
kezeli, az egyetlen komoly fordulópontnak 1904-et látja, amikor elkészült a Juss első
változata, vagy legalábbis olyan állapotba került, hogy vázlat megjelöléssel Tornyai be
merte küldeni a Műcsarnok tavaszi kiállítására. Bodnár Éva munkáját nehezítette, hogy
könyve megírásakor még csak részlegesen ismerhette Kiss Lajos adatgyűjtését és
visszaemlékezést. Ennek és több más forrás elérhetetlenségének tudható be, hogy
Tornyai vásárhelyi és mártélyi éveiről szinte alig találunk adatokat, ez a rész inkább a
11 Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
Csongrád megyei szervezete, [1960.] Az előadókon kívül hozzászóltak még: Csalog József, László
Gyula, Redő Ferenc, Szabó Iván és Szelesi Zoltán.12 POGÁNY Ö. GÁBOR: Az alföldi festők öröksége. In: i. m. 13-28. Ugyanez megjelent franciául is: GÁBOR
POGÁNY Ö.: L’étritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: Acta Historiae Artium, 1962. 1-2,
141-158.13 BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936.. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve
1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208.14 BODNÁR ÉVA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség
Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196.15 BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.
/Magyar mesterek/
XVIII
„Munkácsy-tanítvány” festő népi életkép műfajába sorolható munkáinak leírásával és
bemutatásával telik. Bodnár meglehetősen keveset ír az egykori művésztársakkal való
kapcsolatról is. A szolnoki és szegedi művészektől igyekszik elhatárolni Tornyait, s
alföldi tájképeiben inkább Mednyánszky monumentalitását láttatja. Bodnár könyvének
egyik, de talán legnagyobb szemléletbeli problémája az, hogy az egész életművet
alapvetően „a hosszú 19. század” utolsó fázisába tartozónak látja, mely véleményem
szerint már az 1956-ban elérhető források mellett sem kielégítő. Néhány évvel a
monográfia megjelenése után, 1962-ben a Művészettörténeti Dokumentációs Központ
egy önálló Tornyai kötetet adott ki, melyben Székely Zoltán, F. Mihály Ida, D. Szemző
Piroska és Galyasi Miklós írásai és forrásközlései jelentek meg Tornyai életének
különböző szakaszairól.16 Különösen értékesnek tartom a fiatalon elhunyt Székely
Zoltán Tornyai Szentendrén című írását, mely nemcsak Tornyai szentendrei, hanem
vásárhelyi korszakára vonatkozóan is közöl a későbbiek során nem idézett, de
helyénvaló megállapításokat. Már akkor kiemelte, hogy Tornyai festészetének
értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül a modern francia festészet és Cézanne
hatása sem, mint arra világosan utalnak a korabeli források. Tornyai munkásságának
igazi fordulópontját 1907-ben határozta meg, ellentétben Bodnár Évával. A kötet
megjelenésekor Székély Zoltán neve már gyászkeretben jelent meg, kutatásait nem
folytathatta tovább. Ebben a kötetben közölte Galyasi Miklós, a vásárhelyi múzeum
akkori igazgatója, az egykori Tornyai Társaság alapító tagja, az idős mester
Vásárhelyen tartott, 1934 novemberi jubileumi kiállításának képjegyzékét. Galyasi két
évvel később foglalkozott a Juss értelmezésének kérdésével is a Művészettörténeti
Értesítő hasábjain.17
Ezekben az években Bényi László festő egykori mesterének, Rudnaynak életművét
dolgozta fel; több tudományos- és ismeretterjesztő írás és kiállítás-rendezés fűződik az ő
nevéhez.18 Bényi munkái viszonylag egyszerűen és néhány gondolattal átlépnek Rudnay
16 Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok Központi Propaganda Irodája,
1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. /17 GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményének eszmeköréhez. In:
Művészettörténeti Értesítő. XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35.18 Például: BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar
Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.
457-486. és BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961.
XIX
vásárhelyi korszaka fölött, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy a korszakból igen kevés
munkáját ismerjük. Sajnálattal vehetjük csak tudomásul, hogy az 1957-ben elhunyt
mester Kiss Lajosnak leveleiben leírtakon kívül valószínűleg önmaga sem látta
különösebben kiemelendőnek, megörökítendőnek életének vásárhelyi éveit. Ezt erősíti,
hogy Lázár Béla igen korai 1921-es Rudnay könyvében is már csak említés szintjén
szerepelteti hódmezővásárhelyi tartózkodását.19 Érdekességként jegyezzük meg, hogy
ugyancsak Bényi László volt az, aki Endre Béla első fővárosi kiállítását rendezte, 1951-
ben a Fényes Adolf teremben.20
Endre Béla munkásságának feldolgozására először László Emőke vállalkozott, aki
1964-ben adta be a festő munkásságát bemutató szakdolgozatát az ELTE
Művészettörténeti Tanszékére.21 A szakdolgozathoz alapos bibliográfiát és
képjegyzéket csatolt, melyek ma is használhatók a tájékozódásban. Bár mélységeiben
nem aknázta ki, de mint forrást felhasználta az Endre Béla leszármazottak tulajdonában
fennmaradt dokumentumokat is, melyek 1978-ban az MNG Adattárába kerültek. A
későbbiek során több publikációja is napvilágot látott a témában.22 Az 1970-ben elhunyt
Rubletzky Géza életművének feldolgozása ebben az időszakban nem történt meg, igaz
1966-ban nagy kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában N. Pénzes Éva
rendezésében.
A vásárhelyi művészek közös vállalkozásának induló Művészek Majolika- és
Agyagipari Telepének története a gyáralapítás hatvanadik évfordulója felé közeledve
került az érdeklődés középpontjába. A két világháború között újra megszervezett, majd
később államosított Majolikagyár történetét a hatvanadik évfordulóra rendezett kiállítás
/A művészet kiskönyvtára XXXI./ és Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és
összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december.19 LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeum könyvei V./20 BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll. kat. Budapest,
Fényes Adolf Terem, 1951.21 LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. (Szakdolgozat). ELTE BTK Művészettörténeti Intézet
Könyvtára, 1964. Egy példánya megtalálható a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltár
XI.21. sz. fondjában is.22 LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc
Múzeum, 1968. 219-235. és LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet
kiskönyvtára 85./
XX
katalógusában Kajári Gyula grafikusművész foglalta össze. Tanulmányának
hiányossága, hogy nincsenek benne hivatkozások és forrásmegjelölések. Ellenben még
ismert olyan személyeket, akik 1912-14 között és később is alkalmazottak voltak,
személyesen részt vettek a kivitelezésben is. A kiállítás és az ekkor kiadott katalógus
mindezek ellenére kis számú 1914 előtt készült majolikatárgyat tudott felmutatni.
Sajnos, azóta sincs sokkal több, új ismeretünk a korai, – az egyes művészek által
tervezett és a vásárhelyi mesterek által kivitelezett – szignált majolikatárgyakról. Három
évvel később, 1975-ben, Grezsa Ferenc irodalomtörténész tette közzé a
Művészettörténeti Értesítőben a legfontosabb, a vásárhelyi levéltárban őrzött szöveges
dokumentumokat (alapítólevél, levelezések).23
Több, Tornyaival és társaival kapcsolatos kérdést dolgozott fel a
hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Galyasit igazgatója, Dömötör János is, így a
Tornyai-hagyaték bírósági perekbe torkolló történetét vagy Tornyai bajai
bemutatkozásait.24 Dömötör János múzeumigazgatóként számtalan ismeretterjesztő
cikket írt a vásárhelyi művészekről, főleg az addig megjelent kiadványok, tanulmányok
és Kiss Lajos munkájának felhasználásával.
Az 1960-es években kezdett a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos adatgyűjtésébe
Almási Gyula Béla festőművész, az 1953-ban alapított művésztelep gondnoka, ennek
alapján írta meg a hetvenes évek elején A második évtized. Művészélet Vásárhelyen
1912-1921. Emlékezés a múltra című mindmáig kéziratban maradt művét. Az alcím
kissé megtévesztően hat, hiszen ő nem vett részt személyesen a kijelölt időszak
vásárhelyi eseményeiben, hiszen 1908-ban született Makón. Művének különlegessége,
hogy a „vásárhelyi művészélet” történetét ott akarta folytatni, ahol Kiss Lajos
abbahagyta; 1912 novemberében, Nyíregyházára költözésének időpontjában. Célja az
volt, hogy kontinuitásérzést keltsen az olvasóban, mintha az első világháború éveiben és
az azt követő időszakban, a háború utáni konszolidációig a hódmezővásárhelyi
kulturális és képzőművészeti élet eseményei szoros kapcsolatban lettek volna a század
első másfél évtizedében történetekkel. Endre Béla és Tornyai János személyének
23 GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és
levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV. évf., 1975, 2. sz. 122-132.24 Ide vonatkozó tanulmányait összegyűjtve: DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott
tanulmányok, cikkek, beszédek), Hódmezővásárhely, k.n. é.n.. [1976]
XXI
jelenléte – véleményem szerint – még nem elégséges kohéziós erő, hogy a háború
nyomorúságait, az alkotás nélkül eltelt éveket, a majolikagyár leállását vagy a román
megszállás időszakának megpróbáltatásait egy lapon tárgyalhassuk a „boldog
békeidőkkel”. Almási Gyula Béla munkájához hatalmas sajtóanyagot tekintett át, külön
füzetekben a főszöveghez csatolt lábjegyzeteiben a cikkeket kimásolta, de nem írta fel,
hogy honnan, így sok hivatkozása nem kereshető vissza.
Mindeközben a helytörténeti kutatások kiegészítették, tovább bővítették a
vásárhelyi művészekkel kapcsolatos tudásunkat és a környékbeli városokban élő
művészek, értelmiségeik egymással való kapcsolattartásáról alkotott képet. Különösen
értékesek e tekintetben Kőszegfalvi Ferenc vásárhelyi, Szelesi Zoltán, Péter László és
Apró Ferenc szegedi kutatásai. Kőszegfalvi Ferenc Tóthpál József 1969-es Tornyai
bibliográfiáját25 bővítette saját kutatásaival és adta ki 1986-ban.26 Emellett számtalan
tanulmányt írt Hódmezővásárhely dualizmuskori kulturális életéről, foglalkozott
irodalmi, művelődéstörténeti kérdésekkel is.27 Az ő tollából származik az 1993-ban újra
megjelent Hódmezővásárhely történetét feldolgozó monográfiában a kulturális élettel
foglalkozó fejezet.28 Ebben a kötetben a képzőművészeti anyagot Dömötör János
foglalta össze,29 s a Tornyai János Múzeum fennállásának századik évfordulóján
vállalkozott a múzeum történetének megírására, melynek alapítása a tárgyalt korszakba
nyúlik vissza.30
25 TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei
Könyvtár, 1969.26 Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC. Hódmezővásárhely, k. n.,
1986.27 Ezen tanulmányok egy része összegyűjtve megjelent: KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól
Csomorkányig. Helytörténeti írások Hódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001.28 KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az
őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely
Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 771-819.29 DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az
őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely
Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 820-852.30 DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Móra Ferenc Múzeum, 2004.
/Múzeumi Műhely 3./
XXII
Szeged város képzőművészetének történetét a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa,
Szelesi Zoltán foglalta össze a kezdetektől a második világháborúig. Kutatásai sok
adatot szolgáltatnak a Szegeden élt képzőművészekre és az ottani kiállításokra
vonatkozóan.31 A vásárhelyi művészek barátját és támogatóját, Espersit Jánost, mint
irodalmárt (Juhász Gyula barátját, József Attila felfedezőjét) Péter László szegedi
irodalom- és helytörténész mutatta be biográfiájában.32 Péter László ezen kívül
számtalan vásárhelyi személyről, irodalmi kapcsolataikról írt tényszerű, időtálló
tanulmányokat.33
A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek első felében a korai vásárhelyiek iránti
érdeklődés mintha kevésbé lett volna élénk országos szinten, igaz azonban, hogy ekkor
jelenhetett meg először feldolgozás Pásztor János életéről, Heitler László munkája
nyomán.34
1984-ben az ismert körülmények között előkerült Tornyai János utolsó műterméből
a halála után az özvegye által elrejtett hatalmas festészeti és dokumentum anyag. Ezt
kiállításon mutatták be a Magyar Nemzeti Galériában és helyezték el ott és a Tornyai
János Múzeumban. A Tornyai-naplók, a levelezés, a fotóanyag előkerülése hatalmas
feldolgozandó anyagot jelentett, melyhez Bodnár Éva kezdett hozzá. Kutatásának
eredményeit Az újra felfedezett Tornyai című könyvében publikálta 1986-ban.35 A
második monografikus feldolgozás már sokkal árnyaltabban, sokszínűbben mutatja be
Tornyai vásárhelyi éveit. Bodnár több teret szentelt Endre Béla és Rudnay személyének
is, felhasználta Kiss Lajos könyvének tanulságait. Ezzel szemben hiánynak tűnik fel,
hogy a kiadvány jegyzeteletlen, a szerző Tornyai festészetének fordulópontjaként még
mindig a Juss 1904-es elkészültét tekinti. A fotóhagyatékból előkerült ismeretlen
31 SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. Szeged, 1975.32 PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és József Attila életéhez,
költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./33 Például: PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának) In:
U.ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatáj könyvek/ és PÉTER
LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In: U.ő.: Szegedi tudósítások.
Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212.34 HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/35 BODNÁR ÉVA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986.
XXIII
fényképek közlése és az előkerült dokumentumok ismerete előnyére vált az új
feldolgozásnak.
A hetvenes években kezdte meg kutatásait Kovács Márival kapcsolatban Fülöp
Erzsébet hódmezővásárhelyi festőművész és rajztanár, aki már akkor tervbe vette Mári
életművének monografikus feldolgozását. Bodnár Évához hasonlóan interjúkat is
készített Márival nem sokkal a két világháború között „őstehetségként” ismertté vált
festőnő 1977-ben bekövetkezett halála előtt. Fülöp Erzsébet munkája precíz
forrásfeldolgozáson alapul, s kutatásait Tornyai János naplóinak komplex
feldolgozásává fejlesztette. Miközben könyve 2003-ban napvilágot látott,36 Tornyai
naplóinak feldolgozását azóta is töretlenül folytatja.
A komoly, monografikus feldolgozás hiányában a szintézisalkotó magyar
művészettörténészeknek sokáig nem volt lehetőségük mihez fordulni, miben
tájékozódni az 1914 előtt Vásárhelyen létezett képzőművészeti életről. Ennek a
monografikus feldolgozásnak a hiánya ellenére is számos esetben történt utalás főleg
Tornyai és Rudnay személyén keresztül a vizsgált időszakra.
A két világháború közötti időszakban történtek meg az első próbálkozások a
magyar művészettörténet összefoglalására, amikor a Vásárhelyen megfordult személyek
jó része még életben volt. Endre Béla unokatestvére, Ybl Ervin egy rövidebb, vázlatos
írásában épp csak említi az utolsó félévszázad jelentős művészei között Tornyai,
Rudnay, Pásztor nevét.37
Péter András 1932-ben megjelent A magyar művészet története című munkájában
Rudnayt és Pásztort említi,38 nyílván ebben erősen közrejátszott, hogy a két világháború
között mindkettő elismert, foglalkoztatott művész volt. Pásztor Búcsúzkodását „korai,
irodalmi ízű genre-jelentnek” tartja, mely kapcsolatot tart a naturalizmussal „századvégi
novellisztikus realizmusa” és finom felület-megmunkálása folytán. Tornyairól és Endre
Béláról s általában Hódmezővásárhelyről nem írt Péter András. A magyar festészet
36 FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./37 YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas, 1926. 51-52.; 69.38 PÉTER ANDRÁS: A magyar művészet története. II. köt. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedése, 1930.
/Művészeti Könyvtár/ 166-167.; 170.
XXIV
történetét monografikusan feldolgozó Genthon István 1935-ben megjelent munkájában,
nyilvánvalóan kevéssé ismerve Tornyai munkásságát, művészetét „Munkácsyhoz
visszanyúló” „eleven anakronizmusként” jellemezte. 39 Munkájában nem szólt a
vásárhelyi festők többségéről sem.
A második világháború utáni időszakban bekövetkező szemléletváltás ellenére
megjelenhettek olyan munkák is, melyek kívül tudták tartani a pusztán ideológiai
szempontú megközelítéseket, de sok esetben nem ez volt a jellemző.
Lyka Károly összefoglalásai a 19. és 20. századi magyar művészetről az ötvenes
években jelentek meg. Lyka helyzetképe azért is kivételes, mert Tornyaival való
barátsága folytán két alkalommal is személyesen kereste fel Hódmezővásárhelyt, 1905
áprilisában és 1906 februárjában. Itteni emlékeiről visszaemlékezésében számolt be.40 A
századforduló művészetét feldolgozó 1953-as művében41 írt a majolikatelepről és itt
dolgozó művészekről, Tornyai alföld-képeiről és parasztfestészetéről, ám feltűnő, hogy
Vásárhelyen és Mártélyon készült tájképeivel nem foglakozott. Tornyai ezen munkáit
minden bizonnyal már nem preferálta, amit jelez az is, hogy 1911-es kiállításáról sem
akkor, sem későbbi feldolgozásaiban – úgy tűnik – soha nem írt. A „Művész-
közösségek” fejezetben nem tárgyalta Hódmezővásárhelyt, csak a négy „nagy”
művésztelepet: Nagybányát, Szolnokot, Kecskemétet és Gödöllőt. Rudnayt nem emelte
ki, az első világháború előtti munkásságát valószínűleg nem tartotta annyira fontosnak,
hogy nagyobb fejezetet szenteljen neki munkájában. A korszak szobrászatát feldolgozó
egy évvel később, 1954-ben megjelent munkájában42 Lyka tematikus tárgyalásában az
életkép szobrászok közé sorolja Pásztort és Rubletzkyt, de utal Pásztor már ebben a
korszakban kapott köztéri megbízásaira is. Pásztor Hódmezővásárhelyen készült és a
Műcsarnokban sikeresen szerepelt munkáiról írt többet. Megfontolandó konklúziója,
hogy a korszak magyar szobrászata, így Pásztor János sem a múltba visszatekintve,
főleg nem a magyar szobrászat korábbi eredményeit (Izsó Miklóst) feldolgozva, hanem
39 GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest, Magyar
Szemle, 1935. 157.40 LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970. 307-312.41 LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914. Budapest,
Képzőművészeti Alap, 1953. Tornyairól a Parasztok közt c. fejezetben: 67-68.42 LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914. Budapest, Corvina,
1954, 19832.
XXV
inkább külföldi tapasztalatainak birtokában jutott el életműve kiemelkedő alkotásaihoz.
Rubletzky Gézával kapcsolatban sokat emlegetett Anyaság-ciklusát emeli ki, mely téma
hosszú éveken át foglalkoztatta.
Néhány évvel Lyka, Bodnár és Kiss Lajos munkáinak megjelenése után látott
napvilágot a korszak nagy művészettörténeti összefoglalója Zádor Anna
szerkesztésében, mely jobban tükrözi a korszak előre meghatározott elvárásait a
vásárhelyi művészek jellemzése terén.43 Az ide vonatkozó részeket ketten: Végvári
Lajos és az alig harminc éves Németh Lajos írták. Végvári fejezetében a Munkácsy
iskolája, a Munkácsy örökség folytatóiként jellemzi az alföldi festőket, Tornyait,
Rudnayt, Kosztát. Németh Lajos a két világháború közötti időszak feldolgozásánál ír
hosszasabban Tornyairól, akit „mindvégig a magyar paraszti sors profetikus festőjének”
tekint. A Juss-t Németh a „XIX. századi zsáner festészet Munkácsy kritikai
realizmusának szellemében fogant festői koncepciónak” tartotta.
Az előző kiadványhoz képest egy évvel később, 1959-ben jelent meg Pogány Ö.
Gábor összefoglalója a 20. század magyar művészetéről.44 A hódmezővásárhelyieket
nem tárgyalta külön. Tornyait, mint közeli Munkácsy-tanítványt tárgyalta, s festészetét
a másik Munkácsy-tanítvány Rippl-Rónai Józseffel állította szembe. Tornyai szerinte
mindig kifejtette „radikális különvéleményét a kizsákmányolókkal és a
konzervatívokkal szemben”. Műveiben és Rudnaynál is, kizárólag a „szegényparaszt és
a proletártípusok” megjelenítését látta. Majd a két világháború közötti időszakra
vonatkozóan is mint „Munkácsy fáklyájának tovább vivőit” ünnepelte őket az
„alföldieket”, amellyel „belevilágítanak a falusiak lelkébe”.45
Németh Lajos 1968-as immár önálló szintézisében a Modern magyar
művészetben46 sokkal árnyaltabban, nagyobb alapossággal és körültekintéssel foglalta
43 Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,
1958. /A magyarországi művészet története II./ 414.44 POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, Képzőművészeti Alap
Kiadóvállalata, 1959.45 U.o. 51.46 NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968. 27. Lényegében megegyezik
koncepciója az 1983-as összefoglalásában is: NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők.
In: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest,
Gondolat, 1983. 394-396.
XXVI
össze Vásárhellyel kapcsolatos mondanivalóját. Németh itt három magyar várost:
Nagybányát, Szentendrét és Hódmezővásárhelyt vetett össze, melyeknek önálló, sajátos
városi karaktere megfelelő volt ahhoz, hogy a képzőművészek felfedezzék maguk
számára, s ott megtelepedve a környezetet is beépítsék saját vizuális kultúrájukba. A
Munkácsy-örökség és a népi zsáner itt fontos leíró fogalom marad a művészettörténész
eszköztárában, ám immár talán a témával kapcsolatos nagyobb tapasztalata mondatja ki
vele, hogy Tornyainál a kezdeti romantikus realizmus átvezetett egy expresszívebb
realizmusba. Rudnay Gyulát Rugendashoz hasonlítja, s kiemeli, hogy a magyar nemzeti
eszme legromantikusabb értelmezőjeként tűnt fel. Véleménye szerint a vásárhelyi
művészek nem alkottak művésztelepet, de feltétel nélkül elismeri a helyi társadalom
érdekében kifejtett közéleti tevékenységüket. Németh Lajos véleményének árnyaltabbá
válásához nyilvánvalóan hozzájárult, hogy erre az időszakra már több kiállításon, a
fővárosban és vidéken ismerhette meg a vásárhelyi művészek életművét. Hiszen ebben
a közel két évtizedes időszakban több nagy kiállításon kerültek bemutatásra a vásárhelyi
művészek.47 Németh Lajos igényes szintézise mellett azonban még ebben az időszakban
is kerültek sajtó alá olyan munkák, például Aradi Nóra tollából, melyek Tornyait és
Rudnayt (és persze a második világháború után alkotó vásárhelyi művészeket), mint a
szocialista művészet előfutárait (és kiteljesedéseit) határozták meg.48
Az 1970-es években a Vásárhellyel kapcsolatos érdeklődés kevésbé volt intenzív,
mindeközben például a Szolnokról 1977-ben, majd tíz évvel később a gödöllői
47 A már említett BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll.
kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951.; Rudnay Gyula Kossuth-díja festőművész gyűjteményes
kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953.;
Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1958.;
Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest,
Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, 1962-63.; Rudnay Gyula
emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar
Nemzeti Galéria, 1969. december.; Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS.
Kiáll. kat. Szeged, Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970.48 ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet története. 2. átdolg. kiadás. Budapest, Corvina, 1970. vagy
ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet jelképei. Budapest, Kossuth, 1974.
XXVII
művésztelepről színvonalas monográfia készült,49 A kecskeméti művésztelepnek a
kilencvenes évekig kellett várnia a szakirodalmi igényű feldolgozásra.50
A magyar művészet történetének újabb szintézise 1981-ben látott napvilágot
Németh Lajos szerkesztésében.51 Itt Hódmezővásárhelyről a Realizmus ösvényei részen
belül az Alföldi művészet centrumai egységen belül A hódmezővásárhelyi művészet
fejezetben olvashatunk Tornyai, Endre, Rudnay, A hódmezővásárhelyi művészeti élet
alfejezetekre bontva. A Rudnayra vonatkozó részt Aradi Nóra, a többit a szolnoki
művésztelep monográfusa, Egri Mária írta. A kötetben már külön fejezetet kaptak a
debreceni és a szegedi festők is. Sajnálatos, hogy ebbe a kézikönyvbe a Tornyai-
hagyaték tanulságai az ismert okok miatt még nem kerülhettek be.
A magyar kutatás tanulságai figyelemre méltó módon csapódtak el az európai és
amerikai művésztelepeket (művészkolóniákat) bemutatni kívánó Michael Jacobs
könyvében, akit magyarországi látogatása során, az MNG munkatársaként Bodnár Éva
kalauzolt. Művében érintőlegesen, de ír Vásárhelyről is, ahol „a művészek egy csoportja
gyűlt össze, Tornyai János vezetésével, ami az Alföldi Iskolaként vált ismertté.” (!) 52
Az 1989-es rendszerváltás után is születtek olyan átfogó igényű feldolgozások,
melyekben helyet kaptak vizsgált témánkkal kapcsolatos gondolatok. 1994-ben a
magyar tájfestészetről szóló munkájában Szinyei-Merse Anna, egy osnabrücki kiállítás
kapcsán pedig Bakó Zsuzsával közösen ugyancsak ő szerepeltette Tornyait megfelelő
helyen a plein air festészet magyarországi jelenségeinek bemutatásakor.53 Az utóbbi
másfél évtizedben sajnos kevés olyan hazai kiállítás volt, melynek kapcsán
Hódmezővásárhely és az ott dolgozó művészek előkerültek volna. Kevés, de
49 Még az említett korszak előtt: VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép
Könyvkiadó, 1952. Majd azt követően: EGRI MÁRIA: Szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977. és
GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987.50 SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-) Budapest, Új
Művészet, [1996]51 Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981.52 JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America. Oxford,
Phaidon, 1985. 132., 142.53 SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest, Dunakönyv, 1994. és
SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen
1870-1910: Redaktion: RAINER SCHMITZ. Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins,
Osnabrück, 1994.
XXVIII
példamutató kivétel azonban akad.54 Azt azonban örömtelinek tekinthetjük, hogy a
rendszerváltozás után újra felélénkülő nyilvános műkereskedelem és a
magángyűjtemények iránt felélénkülő érdeklődés számos eddig lappangó és még az első
világháború előtt Vásárhelyen készült festészeti és szobrászati alkotást is előhívott az
ismeretlenségből.55
A két legújabb, a XX. század magyar művészetéről napvilágot látott összefoglalás
is megemlíti az alföldi művészeket. Beke László56 és Szücs György57 közel hasonló
terjedelemben írt összefoglalókban elfogadják a Németh Lajos és Bodnár Éva által
közvetített képet, s immár elfogultságoktól mentesen közelítenek, mind az „alföldi
művészet” mind a korabeli művésztelepek alkotói tevékenysége és világképe felé. Az itt
tapasztalt rövidségnél fájóbb, hogy az 1999-ben Nürnbergben rendezett nagyszabású
54 Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst
Múzeum, 2003. és Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria
és Aukciósház, Budapest, 2003.55 Számos magángyűjteményről beszámol például: ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005.
Budapest, Enciklopédia, 2006. De itt kell megemlítenünk például az eddig publikálatlan Antal-Lusztig
gyűjteményből a Debreceni MODEM-be és a Pécsi Városi Képtárba került műveket is, melyek – ha még
nem is feldolgozva – legalább megtekinthetők a közönség számára.
Az elmúlt évtizedben egyre több vidéki közgyűjtemény is be tudta mutatni önálló kiadványban
képzőművészeti gyűjteményének legértékesebb darabjait, ahol több vásárhelyi vonatkozású munka
található. Például: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy Megyei
Múzeumok Igazgatósága, 2002. és A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Herman
Ottó Múzeum, 2004.
Az országos közgyűjteményeket bemutató kiadványokra természetesen már előtte is volt példa: 20.
századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa.
Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA – EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti
Kiadó, 1986.56 BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE LÁSZLÓ – GÁBOR ESZTER – PRAKFALVI ENDRE
– SISA JÓZSEF – SZABÓ JÚLIA: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemi
könyvtár/ 306.57 SZÜCS GYÖRGY: A nemzeti hagyomány ösvényein – Az Alföld vonásában. In: ANDRÁSI GÁBOR –
PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyar képzőművészet a 20. században.
Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/ 21-26.
XXIX
„Művésztelepek Európában” című kiállítás katalógusában – s annak Zwickl András által
írt magyar vonatkozású fejezetében – már utalást sem találunk Hódmezővásárhelyre.58
IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör
Az előző fejezetekben többször már áttételesen előkerült a kérdés, hogyan és
milyen értelemben használjuk, használhatjuk a művésztelep (colony of artists;
Künstlerkolonie) fogalmát és a hódmezővásárhelyi művészekre használhatjuk-e ezt a
kifejezést. Ennek a kérdésnek a feldolgozására a modern nyugat-európai szakirodalom
és saját szempontrendszerem alapján teszek kísérletet. Ebben a fejezetben, ha az egyéb
európai (amerikai) példákkal való összevetés nem is lehetséges, a magyarországiakkal
való feltétlenül szükséges a hasonlóságok, különbözőségek és analógiák kimutatása
céljából.
A kortárs nyugat-európai szakirodalom meglehetősen tágan kezeli a fogalmat.
Michael Jacobs már hivatkozott könyvében – természetesen nem elvonatkoztatva a
művészet 19. században bekövetkezett radikális változásaitól – a művésztelepek
kialakulását a plein air festészet megjelenéséből vezeti le. Ebből következően beszél két
típusú helyszínről: a „művészeti hely” (artistic place, Künstlerort), az a hely, ahol a táj,
a vidék, az ott élő népesség – a „vademberek”, a „milieu” adják a vonzóerőt, s melyek
szervezetlenül oda vonzzák a művészeket, majd azok egy része letelepszik ott, s egy idő
után fontos szemponttá válik a civilizációból való kiszakadás vágya a művészek között.
Másik típusként megkülönbözteti a szervezetten létre jövő művésztelepeket, ahol egy
bizonyos, arra kijelölt helyen, közösségben telepednek le a művészek, határozott
szándékkal. Egy más szemszögből tekintve a kérdés megközelítése tehát az, hogy a
művészek milyen viszonyban vannak az őket befogadó természeti és társadalmi
környezettel, a helyi társadalommal. Ezt az utóbbi kérdést azonban számos alkérdés
mentén tovább lehet különböző szempontok szerint részekre bontani. Hogyan
befolyásolja a művészek letelepedése a környezetet, mennyire szoros a kapcsolat vagy
törekszenek-e egyáltalán kapcsolatra a külvilággal, annak irányába hogyan akarnak
58 ANDRÁS ZWICKL: Künstlerkolonien in Ungarn. Die ersten Zentren des modernen ungarischen Kunst.
In: Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.”. Herausg.: CLAUS PESE.
Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191.
XXX
vagy akarnak-e megmutatkozni, és ha igen, milyen formában teszik azt. Más
szemszögből tekintve, de megkerülhetetlen kérdés, hogy maga a kezdeményezés
honnan ered és kitől származik, művészektől, politikai szférából állami támogatással,
helyi közösségektől vagy magánszemélyektől. Ezeket nevezném külsődleges, leíró
szempontoknak.
Ezekkel szemben állnak a belső, a művészek közös indentitásából képzett,
önszerveződési szempontok, amelyet talán egy olyan közös összekapcsoló, kohéziós
erővel azonosíthatunk, melyek összefogják a művészek egy csoportját. Itt kell
szempontként felvenni a közös program szerinti működés kérdését, ezek közös
megfogalmazását, az egységes vagy legalábbis hasonló világnézetet, világszemléletet.
Az alkotótevékenységben esetleges újabb művészeti ágak bekapcsolását,
kipróbálásának igényét. Így tehát az egységes művészeti program és alkotói módszerek,
s legelső helyen talán a közös művészeti formanyelv keresése megalkotása. A művészek
közötti élénk szellemi kapcsolat jelenléte, az irodalomhoz, a zenéhez, az
iparművészethez, tehát a további művészeti ágakhoz való viszony is szignifikáns
jellemzője lehet egy művésztelepnek. A Claus Pese által szerkesztett Künstlerkolonien
in Europa című kötet megállapítása szerint a művésztelepet (Künstlerkolonie) a
művészcsoporttól (Künstlergruppe) az különbözteti meg, hogy tevékenységét nem
nagyvárosi környezetben, hanem attól távol, de általában valahol a természeti és a
társadalmi környezet határán végzi.59 Míg ezzel szemben a művészcsoport lehet
nagyvárosi jelenség is, ami egyértelmű akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a belső,
önszerveződési szempontok feltételeinek is maradéktalanul megfelelhet.
A négy hagyományosan tárgyalt, dualizmuskori magyar művésztelep szinte
mindegyike megfelel a felállított szempontrendszereknek, ám azon belül nagyon eltérő
pozíciókat foglalnak el. Nagybánya szabad kezdeményezésként jött létre Hollósy
vezetésével, Réti segítségével s alapvetően szabadiskolai, oktatási céllal, kezdetben nem
állandó letelepedéssel. Ennek következtében a fiatalok nagyarányú, évenkénti
cserélődése miatt mindig nagy volt az évenkénti személyi változás, s maga az „oktatói
gárda” sem volt végig egységes. Rajtuk kívül jelentek meg az egyidejűleg Nagybányán
59 A Claus Pese által sokszor emlegetett példa szerint Worpswede esetében a falut hamar meg lehetett
közelíteni Hamburgból vagy Brémából vasúton már a századfordulón is.
XXXI
tartózkodó, de az iskola munkájában részt nem vevő művészek is.60 Ugyancsak a
művészek által kezdeményezett, de hivatalos, állami támogatással 1902-ben épült
művésztelep volt a szolnoki. A városban már a 19. században is több osztrák és magyar
festő megfordult. A szolnoki művésztelep alkotói már letelepedésükkor általában ismert
művészek voltak, eladásaikból fenn tudták tartani magukat. Szolnokkal ellentétben a
kecskeméti művésztelep városi kezdeményezésre jött létre a kultúrapártoló Kada Elek
polgármestersége alatt. A városban ekkor, 1910-től kezdve teremtették meg a művészek
befogadására alkalmas „infrastruktúrát”. Diód és Gödöllő a művészek egyéni
kezdeményezéseként jött létre a századfordulón, s a szövőműhely felállításakor került
intézményes keretek közé.
Hódmezővásárhelyen államilag vagy városilag támogatott művésztelep – mint
„infrastruktúra” – nem jött létre az első világháború előtti időszakban. Nem tudni, hogy
közösen folyamodtak-e valaha állami támogatásért. Személyesen viszont a Vásárhelyen
dolgozó művészek közül többen is kaptak állami ösztöndíjat, melynek összege azonban
nem volt hosszú időre kielégítő.
A művészek kaptak kis mértékű támogatást a várostól, ha nem is közvetlenül
pénzben, de különböző megrendelések és juttatások formájában. Azonban szoros
értelemben véve az is támogatás volt, hogy nem vagy csak minimális összeget kértek
tőlük a várostól bérelt műterem használatáért. Tornyai és később Pásztor, majd
Rubletzky bérelték az akkor a város keleti szélén álló egykori Károlyi-uradalom
úgynevezett Serházának egy részét, mely előtte Huszárlaktanyaként is funkcionált. Ők
maguk legtöbbször Serház-téri kaszárnyaként vagy egyszerűen kaszárnyaként
emlegették az épületet, melyben használhattak két nagyobb, boltozatos termet. Később a
Vásárhellyel fogalakozó irodalom ezt a helyszínt tekintette a művésztelep születési
helyének, sőt a ma ott levő emléktábla is ezt írja. (1-2. kép) Tornyai Jánosnak a
városhoz írott leveleiből kiderül, legalább kétévente, újból és újból kérvényezni kellett
az épületegyüttes ezen részének használati jogát.61 A város és a városi vezetés
hozzáállása, támogatószándéka nem volt minden tekintetben egyértelmű. Rudnay
festőiskolájának 1906-os megalakításkor többször is kérte a várost, hogy bocsássa
60 RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA. Budapest, Vince
Kiadó, 20013.61 CsML HL anyagában számos ilyen Tornyai-levél található.
XXXII
rendelkezésére vagy a városháza néhány használaton kívüli termét vagy a régi,
használaton kívüli járásbíróság egyébként üres épületét. A másodikra hajlandó volt a
város rövid időtartamra, havi 20 koronás térítési díj ellenében, amit Rudnay nem tudott
a tandíj-bevételekből fedezni.
A művészek körében természetesen elterjedt volt a művésztelep fogalmának
használata. A vásárhelyi napisajtóban jelentek meg cikkek a témával kapcsolatban
1906-ban, de ezek Rudnay magániskoláját aposztrofálták annak. A Vásárhelyi Reggeli
Újság 1906. április 2-án ismeretlen szerző tollából közölt cikket, melynek célja, hogy
meggyőzze a városvezetést és a helyieket a művésztelep-alapítás fontosságáról. „De
már maga a művészetek iránt való érdeklődés is elősegíti ama törekvéseket, amelyek azt
czélozzák, hogy a város hazánk művészettörténetében számottevő helyet foglaljon el.
(…) Vagyis feszítsük meg erőnket odáig, hogy megalakulhasson a vásárhelyi
művésztelep!”62 Endre Béla Pásztor János 1909. decemberi búcsúkiállásának katalógus-
előszavában úgy búcsúztatja a fiatal szobrászt, mint a meg nem valósult
„művészkolónia” egyik potenciális tagját.63 Tornyai majd évtizedes távlatból úgy
emlékszik vissza, – nyílván hatalmas sértettséggel és csalódottsággal, hogy 1921-ben
már ténylegesen nem segített neki a város – hogy szerették volna, de nem tudták
létrehozni a művésztelepet.
Két alkalommal alapítottak viszont művészeti egyesületet, de ezeket nem tudták
hosszú távon fenntartani. Tény azonban az is, hogy a köztudat, az országos
képzőművészeti közeg akkor nem tartotta őket számon, mint művésztelepet.64 A
62 Városunk és a művészet-pártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság. 2. évf., 1906. ápr. 2. 93. sz. 1-2.63 Endre itt azt írta: „Egyszer nem így álmodtuk mi ezt, [hogy elköltöznek a fiatal, vásárhelyi tehetségek –
T.K.] Szép, díszes, világraszóló művészkolóniát terveztünk, hogy itt maradjon mindvégig mindaz, ami itt
hajtott, hogy ide származzon, ami itt tudna igazán élni: a magyar művészet.” In: Pásztor János
gyűjteményes kiállítása. ENDRE BÉLA: Pásztor Jánosról. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és
Vidéke Könyvnyomdája, 1909. 12-13.64 Erre jó példa a Nemzeti Szalon Almanachja: Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ
LÁSZLÓ - DÉRY BÉLA – MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912. A vidéki (!) művésztelepekre
vonatkozó rész: 137-139.
Az Almanachban szerepel Halász-Hradil Elemér és Csordák Lajos 1909-es, Kassa város támogatásával
megvalósult művésztelep-alapítása. A két mester érdemeinek legteljesebb elismerése mellett is meg kell
jegyeznem, hogy a magyar nyelven általam ismert szakirodalom szerint ez a kezdeményezés nem vált
igazán jelentőssé. (Magyar művészet 1890-1919. 134.) Csak sejteni lehet azonban, hogy Kassa 1912-ben
XXXIII
művészeti életbe való betörés, a külvilág felé megmutatkozás természetes formája egy
közös kiállítás megrendezése lehetett volna Budapesten. 1907-ben erre a szándék meg is
volt, főleg Tornyaiban, de a többiek visszaléptek, így nem valósult meg. Nagy egyéni
kiállítása is csak Tornyainak volt a fővárosban, viszont még 1914 előtt mindegyikük
kiállított egyénileg vagy a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban.
A dolgozatomban vizsgált időszakban viszonylag kevés művész fordult meg
Hódmezővásárhelyen s csak néhányan töltöttek itt hosszabb időszakot. Folyamatosan itt
lakott viszont Tornyai János és Endre Béla, s a többi művész személyesen is kötődött
hozzájuk, mindegyik kapcsolatban állt velük. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe,
akkor talán úgy definiálhatnánk, hogy a vásárhelyi művészek csoportja egy Endre Béla
és Tornyai János személye körül létrejött, dinamikusan és állandóan változó
művészcsoport volt. A vizsgált időszakban akadémiai előképzettséggel rendelkezett
Endrén és Tornyain kívül Rudnay, Pásztor János, Rubletzky Géza és Várady Gyula és a
Szegedről átjáró Szöri József. Rudnay Gyula festőiskolájában tanult két tehetséges fiatal
a vásárhelyi Darvassy István és a szegedi Kóródy Elemér, akiket nem sokkal később
felvettek a Mintarajziskolába. Gimnáziumi rajztanárként a művészek közé számították
Barkász Lajost is. Pásztor János meghívására dolgozott Vásárhelyen Keviczky Hugó.
Sokszor megfordult Hódmezővásárhelyen a Budapesten élő Kallós Ede is, de ő ekkor
már nem töltött huzamosabb időt szülővárosában. Részt vett a Művészek Majolika- és
Agyagipartelepének megalapításában is, ahol 1912-13-ban Medgyessy Ferenc is
dolgozott. Tornyai cselédje, Kovács Mári 1906 tavaszától lett Tornyai János hűséges
társa a mindennapjaiban, majd évek múltán, 1911-től festőtársa is. A felsorolt művészek
életek és dolgoztak Vásárhelyen a vizsgált korszakban. Számuk nem jelentős, azonban
érdemes lenne összevetni például a Nemzeti Szalon 1912-es almanachjában is
megtalálható Kassával, ahol az művésztelepként szerepel. Nem érzem tarthatónak azt a
gondolatot sem, hogy a művésztelep fogalmát kizárólag a nagyság vagy a résztvevők
száma alapján határozzuk meg.
már azért került be a Nemzeti Szalon Almanachjába, mert az alapításnak és városi támogatásnak országos
szinten nagyobb sajtóvisszhangja volt, illetve Csordák és Halász-Hradil ekkor már országos szinten
ismertebb művészek voltak, mint a hódmezővásárhelyiek.
XXXIV
A fentiek után a belső, önszerveződési szempontokat tekintem át. A vásárhelyi
művészek városias környezetben éltek, de néprajzi gyűjtéseik során sokat járták a
vidéket, a tanyavilágot. Talán Endre Béla hamarabb kezdte a Vásárhely külterületeire
való kirándulásokat festészeti céllal, ezt nem tudjuk pontosan megállapítani. Tornyai
1905-től kezdve „járt ki a pusztára” festeni, viszont előtte már járt a Tiszapartra is.
1907-től pedig az év megfelelő időszakaiban szinte kizárólag itt dolgozott. A többiek
ugyanígy felfedezték maguknak Hódmezővásárhely környékét. A szobrászok helyzete
más volt, számukra a városi közeg és a műteremhasználat elengedhetetlen volt. A
világtól való elvonulás egy feltűnőbb formája volt, amikor Tornyai lemondva a
Majolikatelep vezetésről és adminisztrációjának terheiről 1913 tavaszán tanyát bérelt
Mártély mellett, majd még azon a nyáron faluszéli, Tisza-töltés melletti telket vett és
házat épített Márival. Rudnayra is jellemző volt a táj és a magyar népi világ iránti
érdeklődés. Az európai művésztelepek ezen döntő fontosságú kritériuma – a művészek
és a táj kapcsolata, a hely festőiségének felfedezése – analóg a hasonló európai
mozgalmakkal.
A táj megismerésének szándékához kapcsolódott az ott élő nép megismerésének
vágya is, egyfajta érzékenység az alföldi paraszti kultúra tárgyi világa, a népművészet
alkotásai iránt, mely a korszakban egy általános európai és magyarországi tendencia is.
A néprajzi tárgyak gyűjtéséből, kiállításából következett a múzeumalapítás, a közösség
múltját bemutató gyűjtemény létrehozásának igénye. Később pedig az iparművészet
korabeli sikereinek hatására találták ki együtt a majolikatelep gondolatát, melynek
eszmei célja a népművészeti formakincs és a népi fazekasság hagyományának
fenntartása, gyakorlati pedig a művészek és a helyi, kivitelezésben jártas mesterek
közös felkészültségének ötvözésével majolika előállítása és értékesítése.65 Azt is meg
kell állapítani azonban, hogy Tornyaiék művészetükbe sohasem akarták integrálni a
népművészetet, nem azzal a céllal közelítettek a népművészet felé, hogy azt beemeljék a
„magas művészetbe”. A majolikatelep éppen egy fordított irányú vállalkozás volt: a
„magas művészet” képviselői akarták saját elképzeléseiket a népművészet lehetőségein
belül megvalósítani.
65 Az alapító művészek céljairól lásd a társulási nyilatkozatot: GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi
Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti
Értesítő, XXIV évf., 1975, 2. sz. 122.
XXXV
A fent említetteken kívül a vásárhelyi művészek, barátaikkal, támogatóikkal együtt
sokat tettek a város kulturális életért, aktívan részt vettek benne, közéleti eseményeket
szerveztek, újságcikkeket írtak, lapalapításban vettek részt, kiállítást és kirándulást is
szerveztek. Azaz hatni szerettek volna a helyi, városi társadalomra is. A művészekre,
mint a helyi értelmiség tagjaira tekinthetünk ebben az esetben. Ehhez persze
nagymértékben hozzájárult az is, hogy Endre, Pásztor, Tornyai „sajátjának” érezte a
várost. Bár ilyen irányú kutatásokat nem végeztem, olvasmányaim alapján úgy tűnik,
hogy például Szolnokon nem volt ennyire szerves kapcsolat a város és az ott élő
művészek között.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Vásárhelyen megfordult művészek közül
szinte mindenki próbált művészetéből megélni, ezt egészítették ki egyéb lehetőségekkel.
Száz év távlatából úgy tűnik, viszonylag sok helyi megrendelést is kaptak, bizonyos
képeik igen népszerűek voltak. Ezzel függ össze, hogy iskolai, gimnáziumi rajztanári
állást egyikük sem vállalt megélhetése érdekében. Rudnay saját festőiskolát alapított,
mely azonban hosszú távon nem volt életképes.66
A hódmezővásárhelyi művészek közössége nem előre megfogalmazott program
alapján szerveződött s közös világnézet sem jellemezte. Ugyanakkor áthatották olyan
értékek, melyek feldolgozása műveik témájaként motivációt jelentett szinte
mindegyikük számára. Rudnay feltűnésével viszont olyan személy érkezett a helyi
művészek közé, akinek nagyon fontos volt a magyar lelkiségű, kifejezésmód keresése és
kutatása festészetének kiteljesítése szempontjából. A közös hang megtalálását a
kezdetben kiváló baráti kapcsolatok, a rendkívül intenzív, naponkénti találkozások
mélyítették el. Természetesen a képzőművészeten kívüli közös élmények is a hasonló
habitusból fakadtak: a népköltészet és népzene iránti lelkesedés, a zene ismerete. Kiss
Lajos, Rudnay és Várady kitűnően hegedült, az utóbbi hegedűkészítő mester is volt.
Közös irodalmi olvasmányélményeik határozták meg estébe nyúló beszélgetéseiket. Az
itt felsorolt összetartó erők, melyeket életre szóló barátságok és levelezések tanúsítanak,
ugyancsak alátámasztják azt, hogy Vásárhelyen megvolt a művésztelepek egyike a
legfőbb jellemzője: a szoros és intenzív együttműködés.
66 Rudnay, mint művészetpedagógus és művésznövendékeivel vidéken dolgozó tanár a két világháború
között vált ismertté. Ilyen jellegű makói és szegedi tevékenységéről szóló tanulmányokat lásd a
bibliográfiában.
XXXVI
Munkálkodásuk során nem törekedtek egységes szempontok szerinti alkotásra, sem
tematikai sem stilisztikai egységre. Ám a körülményekből kifolyólag nagyon sok
tartalmi, tematikai hasonlóságot találunk. Nem járunk messze az igazságtól, ha
rögzítjük, hogy Tornyai és Endre Béla között vannak erősen érezhető, közös szemléletre
utaló jelek. A szobrászok esetében a helyzet egészen más, a népi életkép, mint téma
őket is megragadta és sokat dolgoztak ezen a műfajon.
A fenti szempontok figyelembe vételével együtt is azt a megállapítást teszem, hogy
az egykori események lényegi megragadásában nem annak van szerepe, hogy a
definíciók által szabott feltételek melyik része teljesül vagy nem teljesül
Hódmezővásárhellyel kapcsolatban, ezzel szemben a fogalom kiterjesztő és megengedő
használatára tennék javaslatot. Azaz sokkal kevésbé látom fontosnak az általános
leírófogalmak pontos használatához való merev, kizárólagos ragaszkodást, mint az ezek
mögött rejlő egykori tartalmak minél pontosabb és árnyaltabb ismeretét. Mindennek az
áttekintésnek a lényege tehát az volt, hogy önmagam számára is tisztázzam, hogy
milyen fogalmi keretek között kellene dolgoznom.
V. Időbeli keretek, korszakhatárok
A dolgozat másik kulcskérdése az időbeli keretek meghatározása volt. Ebben a
kérdésben némiképp sajátos döntési helyzetbe kerültem. A kutatás megkezdésekor még
nem volt ténylegesen számomra sem világos, hogy milyen időbeli keretek között
kellene mozognia a dolgozatnak. Miután a fentiekben vázolt kutatások után újra
átgondoltam az addig feltárt tényeket, kialakult bennem Tornyai János és Endre Béla
párosának a „vásárhelyi művészéletet” erősen meghatározó szerepe. Tornyai 1899-től,
Endre 1900-tól élt folyamatosan Hódmezővásárhelyen, bár kisebb-nagyobb
tanulmányutakkal, kirándulásokkal (Tornyai házassága miatt is rövid időre)
megszakították azt. Tehát 1900 az az év, mikortól mindketten itt tartózkodnak, sőt
Tornyai Rózsa utca 1. szám alatt nem rég vásárolt házában kialakított műteremben
dolgoznak, mert Endre Béla épp eladta korábban vásárolt műtermét. Tornyai
letelepedéséről a Hódmezővásárhely című újság már 1899. november 19-én beszámolt.
XXXVII
Az 1900-as évet, mint kezdődátumot erősítette meg azonban Tornyai János első
fontosabb bemutatkozása a hódmezővásárhelyi nyilvánosság előtt, egy az év február 10-
én tartott előadás Népünk és a művészet címmel. A szöveg húsvétkor a
Hódmezővásárhely című helyi lapban meg is jelent.67 Az Ipar- és Gazdasági Egyletben
tartott előadás – minden a könnyedebb érthetőséget elősegítő retorikai képe ellenére –
szinte programként fogható fel, melynek elemei a következő években felismerhetők
Tornyai és barátai küldetésként, „kulturális misszióként” felfogott tevékenységében. A
szöveg tartalmára vissza fogok térni.
A vizsgált korszak határát 1914 végénél jelöltem ki. Az 1914. július 28-án
kirobbant I. világháború alapvetően formálta át az egész országot, nemcsak a művészeti
életet. Hódmezővásárhelyen ekkor már csak ritkábban fordul meg a mártélyi házába
kiköltözött Tornyai, akinek viszonya elhidegült a többi vásárhelyi művésszel az elmúlt
évben, a Majolikateleppel kapcsolatos finanszírozási kérdések miatt. A háború kitörése
után a termelés is szinte lehetetlenné vált, a szakmunkások katonai behívót kaptak, az
anyagi erőforrások is megcsappantak, a közlekedés és kereskedelem bizonytalanná vált.
A Majolikatelepen decemberre leállt a munka. Endre Béla a háború okozta
megrázkódtatások miatt éveken keresztül nem nyúlt az ecsethez, s majdnem másfél évig
az erdélyi Tordán élt.68 Tornyai János Mártélyról kezdeményezte az útlevél
kérvényezést a Belügyminisztériumban, Hollandiába szeretett volna utazni.69
Hódmezővásárhelyen mindeközben már több sikeres képzőművészeti kiállítás is
elzajlott, de ezekhez az általam bemutatott művészeknek már nem volt köze, ezek a
rendezvények már nem kötődtek kizárólag hozzájuk. A két határdátum közül tehát a
másodikat, a világháború cezúráját érzem merevebb határvonalnak, míg az elsőt
kevésbé. A most következő fejezetekben tehát csak az 1900 és 1914 közé eső időszakot
tárgyalom, s csak néhány esetben bővítem ezt ki, ahol szükséges.
VI. Művészek
67 TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti
szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266.68 A vásárhelyi művészek szegedi barátja, Szöri József még 1914 októberében, a háború első időszakában
elhunyt az Uzsoki-szorosban.69 Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22. 419. sz. 5.
XXXVIII
A következő alfejezetben egyenként mutatom be a fontosabb, időszakunkban
Hódmezővásárhelyen élt, dolgozott és megfordult művészeket, biográfiai tények
alapján. Főleg azokkal kapcsolatban tartalmaz új elemeket a most következő rész,
akikről sok új információt találtam a kutatásaim során. Mivel a Vásárhelyen kifejtett
tevékenységük alapján jelentősebb művészek munkásságát külön fejezetben mutatom
be, ebben a részben nem tárgyalom a képzőművészeti anyagot, sokkal inkább az
alkotókra koncentrálok.70
Előzetesen az életrajzok tárgyalásánál is szeretnék kiemelni néhány közös
jellemzőt. Egyrészt az itt tárgyalt művészek mindegyike tanult valamilyen
képzőművészeti oktatást végző intézményben.71 Szinte mindegyikük tanult külföldön,
sőt valamely rangos művészeti centrumban: Párizsban, Münchenben, Bécsben vagy
Rómában. Többen közvetlenül a vásárhelyi tartózkodás előtt tértek vissza külföldről,
vagy mint Pásztor János, egy kisebb, sikertelen budapesti kitérővel. Szinte mindegyikük
fiatalságának és pályakezdésének elején dolgozott Vásárhelyen, ám az itt szerzett
tapasztalatok, élmények nem akadályozták meg őket abban, hogy később különböző
irányokban induljanak el és érjen be munkásságuk.72
A következőkben életrajzi szempontból tárgyalandó művészeket két nagy csoportra
oszthatjuk. Az elsőbe a hosszabb ideig Hódmezővásárhelyen jelen levő, ott jelentős
művészeti (és közéleti) tevékenységet kifejtő hat művészt veszem sorra (Tornyai,
Endre, Rudnay, Pásztor, Rubletzky és Várady). A másik felében azokról lesz szó, akik
rövidebb ideig tartózkodtak ebben az időszakban Hódmezővásárhelyen, de úgy éreztem
fontos bemutatnom őket, hiszen sok esetben ők is résztvevői, alakítói, hozzászólói
voltak a korszaknak, annak ellenére, hogy képzőművészeti munkásságuk vagy
ismeretlen és kevéssé feltárt, vagy ma kevéssé értékelt.
1. Tornyai János (1869-1936)
70 A most következő részhez jól felhasználható a Kronológia 1. melléklet.71 Kovács Máriát ebben az esetben nem tárgyaljuk itt esetének igen rendhagyó volta miatt.72 Az európai művésztelepek nagy részére igaz a fenti állítás, miszerint a művésztelepeket általában fiatal
művészek hozták létre, alapították. Egy élesebb szembeállítást alkalmazó interpretáció szerint a
művésztelepek a fiatalság kitörési pontjai is voltak.
XXXIX
A korszak legfontosabb vásárhelyi festője az 1869-ben Hódmezővásárhely egyik
külvárosi utcájában született Tornyai volt. A nagyon szegény, párholdas
parasztcsaládból származó fiú jó képességekkel, kiemelkedő rajztehetséggel
rendelkezett. Életének legfőbb vágya az volt, hogy művészként legyen elismert és
sikeres, szinte mindent ennek rendelt alá. Gimnáziumi tanulmányai után, levelezés, rajz
és ajánlólevél bemutatása után, Keleti Gusztáv támogatását elnyerve kapott lehetőséget
és ösztöndíjat a Mintarajziskolában való bizonyításra. Itt Székely Bertalan, Lotz Károly
és Greguss János tanítványa volt 1886 és 1889 között. Két évi (1890-92) bécsi katonai
szolgált után visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol különböző munkákat végzett, s
közben kapcsolatba került az Orosháza mellett Szentetornyán élő Justh Zsigmonddal is.
Ez a nyugat-európai tájékozottságú kör volt az, amely párizsi tanulmányok folytatására
inspirálta, s ehhez Hódmezővásárhely városától kapott ösztöndíjat. Párizsban egy
rövidebb budapesti tartózkodással megszakítva, 1894 és 1896 között tartózkodott, ahol
megismerkedett Munkácsyval is. Ismerve a fiatal Tornyai helyzetét, nem találhatjuk
meglepőnek, hogy érzelmileg azonosulni tudott az ugyancsak nagyon szegénysorból
származó, magát előkelő, divatos festővé felküzdő Munkácsyval. Nem is tarthatjuk
meglepőnek, hogy Tornyai hazatérve Munkácsy realista népi életképeinek hatását
tükrözve alkotott, technikai megoldásai is hasonlóak voltak. Újabb rövid budapesti
tartózkodás után hazatért Hódmezővásárhelyre. Házassága miatt ebben az időszakban
sokat tartózkodott Földeákon, ahol egy helyi kisbirtokos lányának udvarolt, őt 1898-ban
vette feleségül, s 1900-ben még vele együtt utazta körbe Itáliát. Tornyai sokat
betegeskedett, 1899-ben komoly szemműtétet is végrehajtottak rajta, mely – úgy tűnik –
a későbbiekben nem befolyásolta jelentősen munkásságát. Feleségével kapcsolata
azonban gyorsan elhidegült, a házasság hamar válással végződött. 1900-tól Tornyai már
egy Zsebők Jánostól vásárolt házban élt, itt alakította ki műtermét. A következő évek az
aktív alkotómunka évei voltak számára, 1903 novemberében megkapta az üresen álló
Serház épületének nyugati felében levő, üresen álló, nagy belmagasságú termeket, hogy
ott rendezhesse be műtermét. Ebben az időszakban állami ösztöndíjjal dolgozik, amit
olyan feltétellel kapott meg, hogy Magyarországon kell az ösztöndíj időtartama alatt
munkálkodnia.73 1904 tavaszán már elérik első sikerei: munkáival figyelmet keltve
73 CsML HL 16793/1903. nov. 3. ugyanaz közölve: BODNÁR 1956. 63.
XL
szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban és Szegeden. A Juss (vázlat) az
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Ráth György-díját nyerte el. Több művét
eladta, nagyon sokat dolgozott, elkezdte a néprajzi gyűjtést Kiss Lajossal, Endre
Bélával. 1904 augusztusában megszervezték a Hódmezővásárhelyen rendezett Ipari- és
Mezőgazdasági kiállítás kísérőrendezvényeként az első jelentősebb képzőművészeti és
néprajzi kiállítást, ahol a vásárhelyi kötődésű mestereken kívül a helyi magánszemélyek
beadott képei illetve a Tornyaiék által személyesen ismert és meghívott barátaik vettek
részt. 1905-ben újra kiállított az országos kiállításokon, eközben több alkalommal maga
is járt személyesen Budapesten. Közben több ösztöndíjra, így a római Fraknói-
ösztöndíjra is pályázott. 1905 decemberében viszont – ahogyan a leírásokból kiderül –
agyvérzést kapott, napokig nem tudta mozgatni nyelvét, jobb kezét, barátai is
megrendültek a látványtól.74 Csak 1906. február végén hagyhatta el a kórházat. Akkor
újra belefogott a munkába, állapota viszont 1906 októberére újra rosszabbra fordult.
Ekkor Budapestre került a Klinika Ideggyógyászati osztályára, ahol ugyancsak
hónapokat töltött. Gyógykezeltetését a város fizette, ezért ellenszolgáltatásként néprajzi
gyűjteménye a városi múzeum birtokába került. Januárban tért haza, s ez az év, 1907
lesz az, amikortól a betegség után „újjászülető” Tornyai festészete radikálisan megújult.
Ha az időjárási viszonyok engedték, elment festeni Vásárhely környékére a pusztákba,
vagy a Tiszapartra. Színei kivilágosodtak, festészete gesztusszerűen egyszerű és tömör
lett. A Műcsarnokba beküldött képeit már nem fogadták el, ettől kezdve érez antipátiát
„Kézdi-Kovácsékkal” szemben. 1908-ban megrendezte első retrospektív kiállítását
Hódmezővásárhelyen. A bevételből 1909-ben egy, a város déli részén, az árvízvédelmi
töltés mellett álló telket vásárolt, s ott is dolgozott. Ebben az időszakban érdeklődés
egyre inkább az irodalmi modernség felé irányult, tisztelte Adyékat, olvasta a Nyugatot.
A Gonda József szerkesztésében megjelenő A Jövendő című folyóiratban maga is
többször publikált, róla is jelentek meg írások. Ezekben az években formálódott aktív
kiállítói tevékenysége, amelyben a tavasz-nyár-koraősz a munka, a késő ősz-téli időszak
a kiállítások szervezésének, rendezésének, utaztatásának időszaka. 1911 májusában
Tornyai felfedezte a nála dolgozó fiatal cselédlány, Kovács Mári festészet iránti
fogékonyságát, egyre többet dolgozott vele. Nagy budapesti kiállítását a Művészházban
rendezte, 1911. október 22-én nyílt meg. A kritika vegyesen fogadta munkáit, ez
74 MNG A. 20019/1978/98
XLI
csalódást okozott Tornyai számára, miközben írásaiban a jövő művészetének
lehetőségeiről gondolkozott, más kérdések fele fordult érdeklődése. A következő év
februárjában társultak a vásárhelyi művészek és megalapították a Művészek Majolika-
és Agyaripar Telepét, melynek első ügyvezetője Tornyai lett. Az 1912-es év számára
nagyon intenzív szervezőmunkával telt, feljegyzései szerint szinte mindent alárendelt
ennek. Annál nagyobbat csalódott viszont az egész kezdeményezésben pár hónapon
belül, mikor a vállalkozás anyagi összeomlásától tartott. Befektetett pénzének
elvesztésétől tartva 1912 végén kilépett, s megszakította minden kapcsolatát a
Majolikateleppel, kapcsolata Endre Bélával és többi barátjával is elhidegült, mivel úgy
gondolta, hogy nem jártak el vele szemben korrekt módon. 1913 tavaszán kibérelt egy
tanyát Mártélyhoz közel, majd pár hónap múlva saját telket vett Mártély falunak a
Tisza-töltés felöli részén, ide saját házat épített. A külvilággal való kapcsolata
természetesen nem szakadt meg, intenzív levelezést folytatott azon ismerőseivel,
akikkel még barátságban volt. A háború kitörése számára is komoly válságot okozott,
1914 folyamán útlevélért folyamodott, Hollandiába szándékozott utazni.
2. Endre Béla (1870-1928)
Endre Béla jómódú szegedi polgárcsalád szülötte volt. Édesapja vízügyi
mérnökként került át Hódmezővásárhelyre, ezután telepedtek le a városban. Tornyai
Jánossal ellentétben Endre Béla jelentős magánvagyona miatt tudta megtenni, hogy ne
kelljen állást vállalnia, a festészet és az eladás ne váljon egzisztenciális szükségletévé.
Családjának birtokában vaskereskedés, nagybátyjának agyagipari beruházása volt.
Közeli rokonsági kapcsolatban állt az Ybl-családdal, Ybl Ervin művészettörténész
unokatestvére volt, vele levelezett is. Családjától polgári hátteret és szemléletet, a
kultúra és a közügyek iránti fogékonyságát örökölte. Szülei akaratát követve a
Műegyetemre iratkozott be, de mivel érdeklődése a képzőművészet felé fordult, két év
után eljött onnan. Másfél évre, 1895-ben Rómába, majd ugyanannyi időre 1898-ban
Párizsba ment tanulni, mindkét helyen a hagyományos, akadémiai képzésben részesült.
Ebből a korszakból fennmaradtak édesapjának írt levelei, beszámolói, melyek hitelesen
mutatják be, hogyan is működtek az ilyen magán- és szabadiskolák a 19. század utolsó
éveiben. Ezt követően hazatért és Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol azonban
XLII
édesapja 1900 nyarán bekövetkezett halála miatt fel kellett számolnia műteremét. Ebben
az időszakban Tornyai János Rózsa u. 1. szám alatti műteremében dolgozott. 1901-ben
adta el véglegesen a Károlyi-házban levő műtermét, majd vett egy másikat a Petőfi utca
25. szám alatt. Igen aktívan részt vett a város kulturális életében, számtalan cikket írt a
vásárhelyi folyóiratokba. A Tornyaival való kezdeti szoros együttműködés időszakában
főleg nagyobb népi életképeken dolgozott. Ezeket 1904-1905-ben be is mutatta a
Műcsarnokban, illetve szegedi kiállításokon. Talán a kétértelmű kritikának és
visszahúzódó személyiségének köszönhetően ezt követően több éven keresztül
egyáltalán nem állított ki. Részt vett az 1904-es vásárhelyi kiállítás megszervezésében, a
kezdeti néprajzi gyűjtésekben is. Erre a kiállításra még beküldte nagyméretű, mitológiai
témájú kompozícióját. Az ezt követő években a vásárhelyi művészek egyik középponti
figurájává vált, az ő házában is sokszor gyűltek össze beszélgetésekre, vitákra, irodalmi
felolvasóestekre. 1906-ban több hónapos itáliai körutazásra indult nagybátyával,
Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanárral, vízügyi mérnökkel. A nyarak egy részét
rendszeresen ugyancsak az ő nyaralójában, Fenyőházán töltötte. A következő év, 1910
nyarán Szentesről felkérték a Szent Anna templom falképeinek megfestésére, amely
munkába Rudnay Gyulát is bevonja. Októberre készülnek el, ám tervüket az egyházi
vezetők és a hívek aggályai miatt módosítaniuk kellett. Endre magánéletében is fontos
változás állt be, 1911-ben megházasodott, majd családot alapított. Feleségének
támogatásával a gyermeknevelés mellett is sok időt tudott a festészetnek szentelni,
egyre sűrűbben jár ki ő is festeni a természetbe, főleg kedvelt helyszínére Mártélyra.
Endre Béla is Gonda József inspirációjának hatására publikált A Jövendőben.75
Elismerte és támogatta azokat a reformtörekvéseket, melyekkel a vásárhelyi kulturális
élet felpezsdítésére is törekedtek. A majolikatelep megalapításának egyik
ötletgazdájaként mindig szívén viselte a telep sorsát. A fennmaradt vázlatok száma
alapján azt is gondolhatnánk, hogy ő tervezte a legtöbb munkát. 1912-ben a
majolikatelep három kiállításán (Makó, Szeged, Hódmezővásárhely) az ő festményei
díszítették a termek falait. Az utóbbi években készült tájképei – a majolika-termékekkel
együtt – nagy közönségsikert arattak. Barátai rábeszélték, hogy nem sokkal később
rendezzen egyéni kiállítást Makón, amit még a háború előtt egy aradi bemutatkozás is
75 Ezeket lásd a Helyi sajtóról mellékelt bibliográfiában.
XLIII
követett. 1913 nyarán hosszabb időt töltött Baján, egy kis házat bérelt s ott festett.76 A
majolikatelep ügyével kapcsolatban nézeteltérése támadt Tornyaival. 1914-ben a háború
kitörése sokkolta Endre Bélát, hosszú ideig nem alkotott, s ugyanezen év őszének elején
hosszabb tartózkodásra elutazott családjával Tordára.77
3. Rudnay Gyula (1878-1957)
A gömöri születésű festő számtalan helyen megfordult élete során. Tanulmányait
három külföldi városban, Rómában, Párizsban és Münchenben, Hollósynál végezte.
Hollósyt Nagybányára is követte, 1897 és 1900 között több nyarat is ott töltött, sőt ki is
állított velük. Magyarországi vándorlásainak egyik legfontosabb állomása
Hódmezővásárhely lett, ahol úgy találta, kitűnő lehetőség nyílik az alföldi nép és alföldi
táj együttes tanulmányozására. Rudnay unokatestvére, Várady Gyula már hamarabb
Vásárhelyre került, de nem ő hívta meg, hanem Pásztor János, akivel Párizsban
ismerkedett meg a Julian Akadémián.
Rudnay 1905. november 2-án érkezett Vásárhelyre. Hamarosan személyiségének
köszönhetően a „vásárhelyi művészélet” központi figurájává vált. Megélhetési forrása
nem igen volt, néha portrékat festett. 1906 márciusára annyira felélte minden anyagi
tartalékát, hogy szinte éheznie kellett Várady Gyulával együtt. Ekkor merült fel bennük
egy festészeti szabadiskola létrehozásának vágya, amit még abban a hónapba meg is
hirdettek, s bár a városháza előre kiszemelt, használaton kívüli termeit nem kapták meg
e célra, Várady Gyula műtermében kezdték el az órákat az első héten nyolc hallgatóval.
Az 1906-os őszi félév gyengébben, a következő év eleje erősebben sikerült – legalábbis
Rudnay akkor keletkezett levelei szerint.78 1906 szeptemberében, amíg Pásztor János
vidéken dolgozott egy megrendelésen, Rudnay Tornyai és Mári mellett a Serház-téri
kaszárnyában lakott. Amint a visszaemlékezések igazolják, a két heves vérmérsékletű
festő nem fért meg igazán jól egymás mellett, főleg, hogy művészeti elveik sok esetben
igen erősen eltértek. A műteremből való elköltözése után Pásztor János részére freskót
festett a műterem falára. Ebben az időszakban még Rudnay sem állít ki rendszeresen,
76 OSzK Kt. F 78/110/3-477 MNG A. 20019/1978/5978 MNG A. 20010/1978/153 és ellenkezője: MNG A. 20010/1978/155
XLIV
szinte áttörésnek tűnhet az „Ifjúság” 1907-es Könyves Kálmán Szalonbeli kiállítása,
ahol több munkával vettek részt. Néhány rajzát közli a Művészet, hasonlóan
Tornyaihoz. 1907-ben Rudnay kérvényezte, hogy festőiskolája számára a város
bocsássa rendelkezésére a volt Járásbíróság épületét. Végül átköltözhettek, de csak
szigorú anyagi feltételek mellett. Rudnay így hosszú távon nem tudta fenntartani az
iskolát, pedig voltak tehetséges tanítványai is az érdeklődő műkedvelők mellett. A
1906-07-es év telén a festőiskolai szenzációja az éjszakai aktrajzolás volt, melyet a
városi jégpálya melegedőbodéjában tartottak. Rudnay alig másfél év után 1907
júniusában visszatért Budapestre, majd folytatta csavargásait. Fél évvel később viszont
már írt olyan levelet Kiss Lajosnak, melyben arról számolt be, hogy vissza szeretne
térni.79 Az első hosszabb visszatérésre 1908 nyarán került sor. Ekkor újra folytatja a
vásárhelyi paraszti élettel kapcsolatos festészeti és rajztanulmányait. Kiss Lajos, aki a
festő egyik legbizalmasabb barátja volt, visszaemlékezésében leírja, hogy Rudnayval
felkeresték a Vásárhely környéki tanyavilágot is. A második vásárhelyi tartózkodása
1908 júliusától október közepéig tartott. A többi művésztárssal együtt ő is
megnyilvánult közéleti kérdésekben, az akkor Néprajzi Múzeumnak nevezett
gyűjtemény bizottságának tagja is volt.80 Legközelebb 1910-ben tért vissza, amikor
Endre Béla hívására segített a szentesi Szent Anna plébániatemplom kifestésében. A
munka – mint már volt róla szó – nem sikerült megfelelően, Rudnay később már maga
sem szívesen vallotta munkájának. A megbízás októberi befejezése után még néhány
hetet Hódmezővásárhelyen töltött. 1911 március 27-én nyílt meg első jelentősebb
budapesti kiállítása, Pásztor Jánossal közösen, akivel élete végéig szoros barátságban
maradt. De ugyanezt bizonyítja Kiss Lajossal évtizedeken át folytatott intenzív
levelezése, és az, hogy a 20-as években Csongrád megyei tartózkodásai alkalmával
többször felkereste a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákjaival is Endre Bélát.
4. Pásztor János (1881-1945)
Az 1881-ben Gyomán született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt Pásztor
Tornyaihoz hasonlóan tehetségével és szorgalmával tudott kitűnni kortársai közül.
79 OSzK Kt. F 78/305/2 Rudnay e levelét 1907. december 5-én Dunaharasztiból írta.80 A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 3. 94. sz. 1.
XLV
Húszéves korában már kiállított a Nemzeti Szalon 1901-es kiállításán egy Heléne című
gipszszobrot. Rövidesen Budapestre került, ahol Mátrai Lajosnál tanult. Nem sokkal
később, 1902 novemberében Párizsba ment, ahol beiratkozott a Julian Akadémiára. A
francia fővárost azonban egy tanév után otthagyta anyagi erejének fogytával.
Magyarországra visszatérve Budapesten próbálkozott munkát szerezni, de csak egykori
mestere segítségére számíthatott, aki a készülő szegedi Tisza Lajos szobor
mellékalakjainak kivitelezését bízta rá. Ezek után városi ösztöndíjért folyamodott,
amelyet megkapott s 1903-1904-ben újabb nyolc hónapot töltött Párizsban. Hazatérve
elnyerte élete első saját köztéri megrendelését Hódmezővásárhelyen, Nyizsnyai Gusztáv
mellbüsztjének elkészítését. Ekkor egy rövidebb időszakot még Budapesten töltött,
majd onnan kérvényezte Hódmezővásárhely várostól a Huszárlaktanyában, Tornyai
műterme melletti helyiségek átadását műterem kialakítás céljára. Tornyai 1904-ben a
néprajzi gyűjteményét tárolta a helyiségekben, így próbálta eltolni a költöztetés
időpontját. Mindez persze nem tántorította el Pásztort attól, hogy 11 munkával vegyen
részt a nagy augusztusi kiállításon a Városháza termeiben. 1905-ben Pásztor – egy
rövidebb katonai kitérő után – elfoglalhatta helyét, s hazatelepülve aktív tagja lett a
művészek közösségének. Munkásságát három irányban fejtette ki: köztéri
szoborpályázatokon vett részt, szinte mindig küldött munkát az országos kiállításokra és
helyi megrendeléseket elégített ki, főleg portrészobrokat mintázott. A műteremnek
átalakított egykori raktárba végül 1906 márciusában költözhetett be, ahol rövid időn
belül több sikeres szobrát és szoborpályázaton szereplő nagyméretű szobrát mintázta
meg agyagból, majd öntötte gipszbe. Februárban a Munkácsy-szoborpályázata kapcsán,
áprilisban a Műcsarnokba beküldött Búcsuzkodás című művére figyelt fel a kritika, a
másodikra Harkányi-díjat kapott. Vásárhelyi tartózkodása alatt többször utazott vidékre
megrendelései miatt. Hódmezővásárhelyen egy, a Kossuth téren felállítandó kútszobor
tervezését és kivitelezését valósította meg 1908 szeptemberére. Nem sokkal később már
úgy érezte, hogy a Vásárhelyen tartózkodás gátjává vált lehetőségeinek, fejlődésének és
a kiemelt jelentőségű köztéri szoborpályázatokon való eredményes részvételének.
Különösen a debreceni Kossuth-szobor ügye volt számára fájó, melynek elbukását
annak tulajdonította, hogy Budapesten Stróbl és köre semmibe vette, nem hagyták
ismeretlenként érvényesülni. De mindemellett még Vásárhelyről több fővárosi
XLVI
művészeti kezdeményezésbe bevonták: kiállított a „Műhely” kiállításán 1908-ban81 és
alapító tagja lett a Művészház Művészeti Egyesületnek. 1909-ben döntött úgy, hogy
Budapestre költözik. 1909. december végén még rendezett egy nagy búcsúkiállítást
Hódmezővásárhelyen, ahol tisztességes sikert aratott. A kiállításon Tornyai és Várady
Gyula festményeikkel szerepeltek. Végül csak 1910 februárjában hagyta el e várost.
Budapesten a Várkert egyik műtermébe, majd innen a hamarosan felépülő Százados-úti
művésztelepre költözött. Kapcsolata Hódmezővásárhellyel sohasem szakadt meg,
minden évben, évi több alkalommal visszajárt szülővárosába. Aktívan részt vett a
Művészek Majolika- és Agyagipartelepének megalakításában, támogatta az ötletet és
műveivel hozzá is járult termékeik sikeréhez. A forrásokból úgy tűnik, hogy nem csak
édesanyja és családja miatt, a Majolikatelep kapcsán is sűrűbben megfordult
Hódmezővásárhelyen. Művésztársaihoz hasonlóan ő is részt vett a közös majolika
kiállításokon.
5. Rubletzky Géza (1881-1970)
A budapesti születésű, kalandos életű szobrászművész, budapesti és firenzei
tanulmányai után 1907-ben járt először Hódmezővásárhelyen, a főtéren található
Központi Takarék banképületének kupolájára egy Merkúr istent ábrázoló szobrot
vitelezett ki Balla Józseffel együtt. A megbízás alatt hosszabb időt töltött a városban,
egyéb épület szobrászati és díszítési munkákat vállalt el. Visszaemlékezései szerint
1908-ben telepedett le azzal a céllal, hogy hosszabb időszakot töltsön a városban.82 A
városban bérelt lakást és műtermet, először a Kinizsi utcában. Tornyai egyik bizalmas
barátjává vált ebben az időszakban, s mikor 1910 februárjában Pásztor János üresen
otthagyta a Huszárlaktanyában levő műtermét, Tornyai Rubletzkynek ajánlta fel, hogy
költözzön oda. A szobrász közel két évet töltött ott folyamatosan, s itt alkotta meg már a
korszakban is ismertté és közkedveltté vált kisplasztikai sorozatát az Anyaság-ciklust. A
téma a magánéletében bekövetkezett változást is bemutatta: megházasodott, ekkor
született első gyermeke. A ciklus darabjait kiállította országos tárlatokon, több
81 A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08]
82 OSzK Kt. F 78/304/6. Rubletzky Géza visszaemlékezését 1946. november 1-én írta Kiss Lajos
számára.
XLVII
alkalommal felfigyelt rá a sajtó. 1910 decemberében Aradon nyílt közös kiállítása
Tornyai Jánossal, ám kevéssé volt sikeres. 1911 tavaszán Tornyaival közösen látogatták
végig a budapesti kiállításokat, majd átmentek Bécsbe is „Cézanne-t nézni”. Nem
sokkal később, 1911 nyarán államsegélyben részesült, hogy folytathassa munkáját.
1911-12 fordulóján részt vett a Majolikatelep előkészítésében, aláírta a társulási
nyilatkozatot is, bár az anyagi részvétel rá eső részét Tornyai fizette ki. A külföldi
tanulmányútra vágyó fiatal szobrász úgy döntött, hogy amíg lehetősége van, megpróbál
külföldön tanulmányokat folytatni. 1912 végén Firenzébe utazott, ahol beiratkozott egy
szobrászati szabadiskolába. Elutazása előtt 1912 novemberében műteremében tartott
egy zártkörű búcsúkiállítást „a város műkedvelő közönsége” számára. Firenzében olasz
festőkkel közös épületben bérelt műtermet, 1913 májusában közös kiállítást is tartottak,
amelyen – a helyi lapok által említett címek alapján – a még Magyarországon elkezdett
ciklusait folytatta tovább. 1913 májusának végén hazatért Hódmezővásárhelyre. Az
időközben jó barátjává vált aradi építész, Smurák József, a Majolikatelep egyik
beruházója, aki Aradra hívta. Smurák egyik építészeti megrendelését Bohus gróftól
kapta, aki egy több emeletes városi palotát építtetett vele, melynek legfelső szintjén egy
műterem-lakást alakítottak ki. Az építész viszont rögtön ajánlta is fiatal, tehetséges
művészbarátját, Rubletzkyt, aki örömmel fogadta el a meghívást. Az épülő aradi
kultúrpalota szobrászati díszével kapcsolatban már dolgozott Aradon és számíthatott
még megrendelésekre is. Hódmezővásárhelyről 1913 őszének végén költözött el.
6. Várady Gyula (1866-192 )
Várady a vásárhelyi művészek közül az egyik legkevésbé ismert, s 1866-os
születésével a legidősebb művész volt. Rudnay Gyula közeli rokona, gömöri
származású. Várady életével, fiatalságával kapcsolatos részletek szinte ismeretlenek.
Rudnay emlékei szerint83 Münchenben tanult festészetet és a fényképezést Debrecenben
sajátította el. Festészeti munkái mellett a kenyérkeresetet a fényképészet biztosított
számára. Még a 19. század utolsó éveiben megfordult Tatán, Munkácson és
Nagybányán is. Hódmezővásárhelyre érkezésének időpontja bizonytalan. Rudnay Gyula
szerint már 1901-ben Hódmezővásárhelyen volt, ahová Nagybányáról költözött át. Kiss
83 OSzK Kt. F 78/305/65
XLVIII
Lajos adatgyűjtése szerint viszont csak 1903 novemberében került az alföldi városban, s
csak azután nyitotta meg fotóműtermét.84 Biztos azonban, hogy 1904-től folyamatosan
reklámozta magát apróhirdetésekben a vásárhelyi újságok hasábjain. Műterme az
Andrássy út 17. szám alatt a belvárosban volt, nem messze a Plohn-család műtermétől.
Várady mindvégig részt vett a művészek aktivizálódó közösségében, kulturális
kezdeményezéseikben. Az 1904-es vásárhelyi kiállítást megelőzően a néprajzi gyűjtést
a város közönsége számára bejelentő újságcikket ő is aláírta. A gyűjtés munkájában
szerepe már nem volt olyan kiemelkedő. Igazi társasági ember lévén a művészek
összejövetelein – ugyancsak Rudnay szerint – ő beszélt Espersit János mellett a
legtöbbet. Fotóművészeti munkáiból rendszeresen tartott vetítettképes előadásokat, ahol
részben saját utazásainak képanyagát bocsátotta a nyilvánosság elé. A zene iránti
érdeklődése is köztudott volt, amellett hogy zenélt, hegedűkészítéssel is foglalkozott.
Tájképeit rendszeresen beküldte országos tárlatokra, Szegeden is sokszor szerepelt.
Műterme szolgált a Rudnay-féle festőiskola első helyszínéül, emiatt a fotózásra
érkezőket csak heti egy nap tudta fogadni. Várady első önálló kiállítását 1906-ban
rendezte Vásárhelyen. A következő évben, 1907-ben nagy összegű állami ösztöndíjat
kapott, melyet Endre Béla nagybátyja Kovács Sebestyén Aladár járt ki számára
Szterényi József államtitkáron keresztül, Kossuth Ferenc ipar- és kereskedelemügyi
minisztersége alatt. A hosszabb időtartamú nyugat-európai tanulmányutat fedező 5000
koronás ösztöndíjat, melynek célja hegedűkészítő mesterek és műhelyek felkeresése
volt, főleg Olasz- és Németországban költötte el. Elutazásakor hódmezővásárhelyi
fényképészeti vállalkozását felszámolta, műtermét a szegedi Till Viktornak adta el, aki
maga is fényképészként dolgozott. Várady 1908-ban tért haza külföldi
tanulmányútjáról, de Hódmezővásárhelyre már nem telepedett vissza, Budapesten élt s a
Műegyetemen Kovács Sebestyén Aladár mellett működött, illetve hegedűkészítéssel és
annak oktatásával foglalkozott.
7. Kovács Mária, Mári (1883-1975)
84 U.o. Rudnay visszaemlékezése szerint 1901 tavaszán lehetett, mert nem sokkal előtte még Nagybányán
találkoztak.
XLIX
Kovács Mária 1883-ban született vásárhelyi paraszti családban. Csak alsó fokú
népiskolába járt, egyébként képzetlen volt. Fiatalon cselédként kezdett el dolgozni,
huszonkét évesen került Tornyaihoz, a pontos naplóbejegyzés szerint 1905. augusztus
16-án vette fel Tornyai minthogy sokáig nem talált megfelelő cselédet.85 Több mint öt
év múlva, 1911 májusában egy véletlen folytán fedezte fel Tornyai, hogy távollétében a
számára sokszor órákig modellt álló és ecseteit rendszeresen elmosó cselédlány
elkezdett festeni. Tornyai további munkára bíztatta, támogatta. A festőt egyre jobban
magával ragadta az a gondolat, hogy Mári autentikus, ösztönszerű, primitív megoldásai
jelentik a következő lépcsőfokot az egyetemes művészet fejlődésében. A Művészházban
rendezett 1911 októberi kiállításán már saját képeivel együtt egy kisebb teremben
szerepeltette őket, s a kiállításon megforduló ismertebb művészeket, kritikusokat, írókat
megkéri, mondják el véleményüket „Mári piktúrájáról”. A kiállításról tudósító lapok
véleménye igen negatív, Révész Bélán kívül szinte senki nem szánt nagyobb
terjedelmet a szokatlan jelenségnek. A kiállítás anyagát tovább utaztató Tornyai minden
állomáson (Orosháza, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szabadka, Temesvár) kiállítja
Mári műveit is. A kiállításon Máritól kevesebb munkát vásárolnak. Tornyai ezzel
szemben ösztönzésként rendszeresen adott pénzt Márinak jobban sikerült képeiért. Az
első világháború előtt számos helyre elvitte magával Tornyai, így Budapestre
rendszeresen, de eljutottak Bécsbe is. A majolikagyár ügyeiről való lemondása után
Tornyai egyre több időt szentelt „tanítványának”. A következő évtől Tornyait
foglalkoztatta Mári képeinek külföldön való bemutatásának lehetősége is, írt Berlinbe
Hatvany Lajosnak, és Párizsba Kóródy Elemérnek, hogy segítsenek neki egy kiállítás
megszervezésében. Párizsba személyesen is el akart látogatni Márival. A tervezett 1913.
április 1-i indulás azonban csak vágy maradt. Felvette a kapcsolatot Mári ügyében
Rippl-Rónai Józseffel is, akinek elküldte Mári képeit Kaposvárra. Rippl-Rónai viszont
Tornyai Márira tett befolyását hangsúlyozta szakmai észrevételként viszontválaszában,
amit a vásárhelyi festő nagyon rossz néven vett.86 1913 tavaszi hónapjaiban tanyát
85 Erről lásd: FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ 45.86 Ide vonatkozó több levél és másoknak írt beszámoló fennmaradt (időrendi sorrendben.): CsML HL
XI.21. 6/2; MNG A. 22935/1989/III/18; CsML HL XI.21 6/2/2; MNG A. 22935/1989/III/20; OSzK. Kt. F
78/371/36; OSzK. Kt. F 78/371/31; MNG A. 22935/1989/III/21; CsML HL XI.21. 6/10.
L
bérelt Tornyai, ahol Márival közösen dolgoztak, majd nyáron a mártélyi teleken
építkeztek. Ugyanezen év decemberében megszervezte Mári első önálló kiállítását a
Fekete Sas női szalonjában, a kiadott katalógusban a művek jegyzéke mellett azoknak
az ismert személyeknek a véleményét olvashatta a kiállításlátogató, akik véleményezték
Mári műveit a Művészházban látott Tornyai-tárlaton, s feljegyezte őket Tornyai. Kisebb
kirándulásoktól eltekintve 1918-ig élt Mártélyon Mári Tornyaival, aki azután elüldözte.
Az idegösszeomlás szélére került Kovács Márit lábadozás céljából Koszta József közeli
tanyájára vitte Endre Béla, majd saját maga vette pártfogásába. 1919 decemberében már
ők rendeztek számára kiállítást.
8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó
Bár Kiss Lajos könyvében szinte alig kerül említésre, valószínűsíthetően gyakran
megfordult a hódmezővásárhelyi művészek körében Szöri József (1878-1914).87 A jogi
doktorátust is szerzett fiatal festő, egyike volt azon szegedieknek, akik szoros baráti
kapcsolatban álltak a vásárhelyiekkel. Kiss Lajos szerint Szöri először 1905-ben
látogatott Hódmezővásárhelyre. Apró Ferenc feltételezése szerint vagy egy szegedi
tárlaton (1904 vagy 1905) vagy Rudnay Gyula közvetítésével ismerkedhettek meg.88
Szablya-Frischauf Ferenc tanítványaként alapító tagja lett a KÉVÉ-nek, s a
Nemzeti Szalonban is rendszeresen kiállította munkáit,89 részt vett a Műhely és a
Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság” kiállításán. 1907 és 1908 környékén sokat járhatott
Hódmezővásárhelyen, vagy legalábbis intenzív kapcsolatban volt Tornyai Jánossal.
Apró Ferenc szerint, aki részletes feldolgozást készített 1978-ban Szöriről, Tornyaihoz
nagyon mély barátság fűzte. Feljegyzéseiben találunk Tornyaival közös szépirodalmi
87 Szöri József nevének írásmódját már a korabeli források is sokszor változtatják. Tornyai János
leveleiben mindig következetesen y-nal írja, a kiállítási katalógusok nagy része is. Apró Ferenc szerint az
anyakönyvben Szöri szerepel utalva Szer településnévre.88APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-könyvtári
Műhely 1978/1-4. sz. /89 Többek között szerepelt a legendássá vált Cézanne-Gauguin kiállítást kísérő tavaszi kiállításon a
Nemzeti Szalonban Tiszapart című képével (kat. sz. 94.). A kiállítás megnyitón szegedi barátjával, Juhász
Gyulával volt jelen (!). A kiállítás katalógusa: Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb.
művei. 1907. május. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.
LI
olvasmányokat is.90 A fővárosba tervezett „Alföldi művészek” kiállítással kapcsolatban
felmerült a neve, mint olyan személy, aki ki fog állítani a vásárhelyiekkel. Ezen a
kiállításon Tornyai Endrére, Pásztorra és Rudnayra számított volna még, a levélben
felsorolt nevek alapján.91 Korábban 1907 szeptemberében Lyka Károlyhoz írott
levelében pedig úgy szólt róla, mint aki együtt dolgozott velük Vásárhelyen.92 Szöri
1909 első félévét Párizsban töltötte, ahol Bornemisza Géza kalauzolta, aki ekkoriban
Henri Matisse szabadiskoláját látogatta.93 Részben anyagi okok miatt csak alig egy fél
évet tudott Párizsban tartózkodni. Szöri szegedi tevékenysége, társadalmi közéleti
aktivitása nagyon hasonló volt a vásárhelyi képzőművészekéhez. Szörit a
szociáldemokrácia eszméi vonzották, alapítottak szabadkőműves páholyt, tanított
munkásiskolában, később a polgári radikálisok szegedi szervezője lett. Nagyon értékes
lehetett képzőművészeti és irodalmi előadássorozata, melyet a város érdeklődői számára
tartott. Hazatérése után Szöri több cikket is közölt vásárhelyi lapokban, és a
szegediekben is többször írt a hódmezővásárhelyiekről.94 Szegeden megpróbáltak saját
folyóiratot indítani Új Élet címmel, mely A Jövendőhöz hasonló kezdeményezés. Úgy
vélem, mindezek bizonyítják, hogy modern művészeti törekvések iránt nyitott Szöri
igen jó kapcsolatban állt Tornyaival és barátaival, ami természetesen nem jelenti azt,
hogy képzőművészeti munkásságára bármiféle hatással lettek volna a vásárhelyi
kortársak művei. Az 1913-ra az immár „konzervatívvá váló”, Műcsarnokhoz kötődő (és
a szegedi napilapok hasábjain kiteregetett botrányoktól megtépázott hírnevű) Szegedi
Képzőművészeti Egyesülettel szemben megalakult az Alföldi Művészek Egyesülete,
90 APRÓ 1978. 6-7.91 BODNÁR 1956. 69. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy 1907-1908-ban Tornyai az „alföldi művészet”
kifejezés alatt nem például a szolnoki művészteleppel való együttműködésre gondolt, de a korai kapcsolat
Koszta Józseffel sem állt fenn.92 OSzK Kt. F 65/632/893 APRÓ 1978. 7.94 A kutatás során általam felhasznált és olvasott cikkek csak töredékét képezik az összes megjelent,
művészeti témájú cikkeinek. SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910.
február 1. 1. sz. 7-8. és SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.
1911. december 24. 295. sz. 2.; Szegedi lapban: (sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolika-
kiállítása. Endre Béla festőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6.
LII
melyben Szöri, Tornyai és Endre is megválasztott tisztséget vállalt.95 Ebből az
időszakból már nem ismerünk forrásokat, melyek arra utalnának, hogy a szomszéd
városban töltött volna időt. Az általam alkalmazott besorolással azonban nem szeretném
azt sugallni, hogy életművéből valamit bizonyíthatóan Hódmezővásárhelyen alkotott,
ezt konkrét művekkel nem tudom alátámasztani.96 Szöri 1914-ben katonaként halt meg
az Uzsoki-szorosban.
Szörivel ellentétben biztosan dolgozott Hódmezővásárhelyen Nyilasy Sándor
(1873-1934) 1898-ben. A nagybányai iskola szemléletét elsajátító festő Tornyait
feltételezhetően már hamarabb megismerte, s ebben a periódusban Polgáry Gézával
együtt dolgozott Plohn József műtermében. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület
műtárosaként szervezte és rendezte a szegedi Kultúrpalotában a tavaszi kiállításokat,
amelyeken szinte kivétel nélkül képviseltették magukat a vásárhelyi alkotók is.97
Nyilassy közbejárásával még a késve leadott munkákat is sikerült behelyezni a már
napokkal korábban megnyílt tárlatra. Tornyai jó barátságban volt vele, mi sem
bizonyítja jobban, hogy 1904 novemberében közösen utaztak fel Budapestre megnézni a
téli kiállításokat.98 A szegedi Móra Ferenc Múzeumban található Nyilassy anyagban
nincs olyan munkája, melyről közvetlenül bizonyítani lehetne, hogy a másik alföldi
városban készült.
Több mint félévet töltött a szobrász Keviczky Hugó (1879-?) is a Serház-téri
kaszárnya műtermében. Pásztor János barátjaként kapott meghívást és vállalkozott a
vásárhelyi tartózkodásra. Miután Pásztor 1906 tavaszán a Búcsúzkodás című művével
sikeresen szerepelt a Műcsarnokban az Országos Szépművészeti Múzeumtól és Szeged
városától is megrendelést kapott a mű további változatainak elkészítésére. A fából való
kivitelezésre kérte fel barátját, Keviczky Hugót, aki feleségével 1906 augusztusától
1907 februárjáig élt együtt a vásárhelyi művészekkel, az általa kivitelezett szobor a
95 Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI. évf. 1913.
május 13. 114. sz. 1-2.96 Bár további részletes összehasonlító vizsgálatok szükségesek, de szinte bizonyos, hogy Endre Béla
vásárolt Szöri munkáiból.97 Erre lásd: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7.98 Tornyai írja egy Lyka Károlynak küldött levelében. OSzK Kt. F 65/632/4
LIII
megrendelésnek megfelelően a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti
Galériába került.
9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér
Az 1906 tavaszán megalapított s közel egy évig fennálló festőiskolának összesen
körülbelül egy tucat fizető hallgatója lehetett.99 Közöttük volt két tehetséges fiatal, akik
a második félévben voltak jelen. Kiss Lajos feljegyzései szerint mind a ketten VII.
osztályos gimnazistákként szabadidejükben jöhettek rajzolni s alacsonyabb
járandóságért (10 koronáért) járhattak volna, de Rudnay sohasem kérte el a pénzt.100
Tehetségüket bizonyítja, hogy pár éven belül mindkettőjüket felvették a
Képzőművészeti Főiskolára.
Darvassy István (1888-1960) 1888-ban született Hódmezővásárhelyen. Rudnay
útmutatásaival készülve 1907 nyarán felvételizett a budapesti Képzőművészeti
Főiskolára, ahová kitüntetéssel felvették. Öt évvel később, 1912 nyarán végzett
rajztanárként. Hódmezővásárhelyre 1914-ben került vissza, amikor rajztanári állást
vállat. A hódmezővásárhelyi művészeti életet budapesti tanulmányai alatt is
figyelemmel kísérte, bár konkrét forrásunk nincs rá, minden bizonnyal a szünidőket
szülővárosában töltötte. Ennek következtében szoros kapcsolatot tartott A Jövendő
körével, talán ennek tudható be, hogy a folyóirat címoldalát 1911-től az ő egyik
metszete díszítette. Mint az 1913 nyarán írt, az MNG Adattárában őrzött
biográfiájából101 kiderül, közvetlenül a Mintarajziskola elvégzése után a Kecskeméti
Művésztelepre mehetett több rajztanár és művésznövendék hallgatótársával együtt nyári
szabadiskolai gyakorlatra.102 Előtte több hónapos itáliai körutazáson vett részt. Erről az
útról ugyancsak A Jövendőben egy cikksorozatban számolt be.103
99 Ezeknek listáját közli: KISS LAJOS 1957 154. Beiratkozott Espersit János is.100 KISS LAJOS 1957 182.101 MNG A. 486/20102 Erről részletesebben lásd: SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház
(1957-) Budapest, Új Művészet, [1996] 27-34. Darvassy említve: 28. Darvassy itt festette egyik ismertebb
munkáját Cigányputri címmel, mely ma a TJM gyűjteményében található.103 DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 138-143.
LIV
Sokkal érdekesebb pályát futott be az 1889-ben az Arad vármegyei Soborsinban
született és Szegeden felnőtt Kóródy Elemér (1889-1918), akinek „zsenialitását” a
szegedi képzőművészeti élet jeles személye, a már tárgyalt Nyilasy Sándor fedezte fel.
A gimnazista fiút előbb Nagybányára,104 majd Rudnay iskolájába, Hódmezővásárhelyre
is elküldte tanulni illetve megismerkedni a többi művésszel.105 Kiss Lajos még említi
azt is, hogy Kóródy kezdett modellt állni Tornyai készülő, Bercsényi egész alakos
képéhez.106 A Szegedi Híradó 1912-es beszámolója szerint Rudnay, Tornyai, Endre és
Rubletzky társaságában „fejlesztette tovább tevékenységét”, s amint már fent is leírtuk,
Rudnay felkészítette a főiskolai felvételire, ahová 1909 nyarán került be. Innen viszont
az 1909/10-es tanév végén, egy tanév után elbocsátották. Endre Béla, miután megkapta
a szentesi Szent Anna templom falképeinek megfestésére a megbízást 1910
márciusában, Rudnaynak írott levelében Kóródyt javasolta felkérni segítségnek, mint
olyan fiatalt, aki valószínűleg szívesen venne részt a munkába. Rudnay két levelében is
megerősítette, hogy nem szeretne vele együtt dolgozni, mert Budapesten valami olyat
tett, amiért nem kíván vele találkozni sem.107 A fiatal Kóródy rövidesen Párizsba
utazott, ahol feleségével, Ferentzy Márta máramarosszigeti festőnővel megfordultak a
Colarossi iskolában,108 Henri Matisse, Valloton és Maurice Denis műhelyében is. Részt
vettek a legmodernebb festészeti irányzatokat felvonultató szalonban, a Salon des
Indépendants-on.109 A Szegedi Híradó egy lelkes hangú cikkben is beszámolt
sikerükről.110 A cikk állítása szerint maga „Delaunay Róbert” kérte fel Kóródyt, hogy
állítson ki a Salon International-on. Egy szegedi újságíró tudósítása szerint párizsi baráti
körébe tartozott az ugyancsak szegedi Csáki József és Brummer József, de megfordult
104 SZÜCS GYÖRGY: A Nagybányán tartózkodott festők névsora. In: Réti István 2003. 167. Kóródy igen
fiatalon alig 17 évesen volt Nagybányán.105 Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30. 6.106 KISS LAJOS 1957. 207.107 A két levél: MDK-C-II-453 (1910. márc.24.) és MDK-C-II-454 (1910. ápr. 17.)108 KMETTY JÁNOS: Festő vagyok és voltam. Budapest, Corvina, 1976. 69.109 Ezek kiemelt katalógusait lásd: Magyar festők a Salon des Indépendants kiállításain. .Feldolg.: KÁRAI
PETRA. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll.
kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./ 323-325.110 Lásd 99. sz. lábjegyzet.
LV
nála Holló László is.111 Bár egyetlen munkája sem ismert, úgy tűnik, Kóródy ekkor a
korai kubisták közé tartozott.112
Tornyai valószínűleg Nyilassy Sándortól 1912-ben értesült arról, hogy Kóródy
Párizsban tartózkodott, s Tornyai egyik naplójában fennmaradt levélvázlatából arra
következtehetünk, hogy több levélváltás is zajlott köztük.113 Ebben a levélben Tornyai
kéri Kóródyt, hogy szervezzenek meg egy Mári kiállítást Párizsban. Az 1913
decemberében megjelent Mári katalógusban Kóródynak Mári képeiről mondott sommás
véleményét idézi, miszerint: „Mári képei olyan delikát dolgok, hogy csak Páris tudná
azokat igazán élvezni.”114 Alig egy félévvel később Kóródy és felesége is szerepelt a
szegedi tavaszi kiállításon, ahol Endre, Tornyai, Rubletzky is kiállított. A kiállításról
beszámoló helyi lapok szerint „Kóródy Elemér nincs hírnevéhez képest méltóan
képviselve.”115 Ha nem is volt érett művészként jelen Hódmezővásárhelyen, egy
tanulságos – de a korszakban nem egyedülálló – rövid karriert futott be, s jól példázza
azt, hogy milyen széles spektrumban vezettek szét az utak az 1910-es évek alföldi
városaiból. Kóródy és felesége 1918-ban Ungváron a spanyolnátha áldozata lett.
10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László, Barkász Lajos
Több olyan művésznévvel is találkozunk Hódmezővásárhelyen a vizsgált
időszakban, akik családi és személyes kötődéseik lévén mindvégig figyelemmel
kísérték a vásárhelyi művészek tevékenységét, s maguk is szíven időztek a városban,
vagy támogatták a helyi művészeket. Közülük kiemelt szerep jutott Kallós Edének
(1866-1950), aki 1866-os születésével Várady Gyulával volt egyidős. Tanulmányait
elvégezve Budapesten telepedett le, később a Százados-úti művésztelep egyik első
lakója lett. Párizsi tanulmányútja végén 1898-ban Iványi-Grünwald Bélával közösen
jöttek Hódmezővásárhelyre, ahol Plohn József fotóműhelyében dolgoztak. Iványi ekkor
111 (X.): Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieur Balog-ról. Dankó Pista nótája a Café
Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 26. 122. sz. 8-9.112 Az 1915-ös amerikai magyar grafikai kiállítás katalógusának angol nyelvű bevezetőjében, mint
Picasso követőt említik meg.113 MNG A. 22935/1989. 1912. jan. 8-án elkezdett napló 36-37.114 Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]115 A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 5-6.
LVI
készítette el az Isten ostora című művének első változatát. Kallós jó viszonyt tartott
fenn Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal, ha közvetetten nem is, de a Műcsarnok
zsűrijének tagjaként segíthette Pásztort. Kallós évente többször személyesen látogatott
haza. Városképi jelentőségű műve, a főtéren álló Kossuth-szobor 1903-ban készült el, a
város második köztéri szobrával „virtuálisan is jelen volt” a művészek között. (3. kép)
Kallós segített szervezni az 1904-es kiállítást is, sőt Tornyait egy alkalommal Pesten is
befogadta mikor egy párbaj elől menekült. (A párbajt, egykori barátjával Zsebők János
rajztanárral vívta volna, de Tornyai megfutamodott, Zsebők pedig 1904-ben elkerült
Vásárhelyről.) 1905 áprilisában Lyka Károly és felesége Kallóssal egy időben érkezett
Hódmezővásárhelyre. Akár szimbolikus gesztusnak is tekinthető, hogy a sikeres
fővárosi szobrász kalauzolta szülővárosában a helyi művészekkel együtt az ismert pesti
műkritikust, művészeti írót, mutatta be számára a várost és környezetét, az alföld és a
Tisza világát.116 Bár Tornyai 1907 körül Kallóssal kapcsolatban is problémákról beszél,
úgy tűnik később semmilyen nézeteltérés nem volt köztük, ezt támasztja alá, hogy
Kallós többször vásárolt Tornyai műveiből és kiállítás megnyitóin is rendszeresen részt
vett, egy alkalommal még Szabadkára is leutazott ezért.117 Kallós „odafigyelő”,
támogató, bíztató magatartásának egyik legjellemzőbb gesztusa, hogy alapító tagja lett a
Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének. Számtalan forrás utal arra, hogy
Budapesten már a tényleges indulás előtt próbált jövőbeli megrendeléseket szerezni. A
Majolikatelep munkájában személyesen is részt vett, az összes 1914 előtti közös
kiállításon szerepeltek művei. Azt azonban nem tudjuk, hogy a többi szobrászhoz
hasonlóan ebben a korai időszakban gyártottak-e általa mintázott plasztikai munkát.118
1912 nyarán komoly segítséget tett a gyárnak, megszerezte Lukács György korábbi
vásárhelyi főispán és Nemes Marcell műgyűjtő 1000-1000 koronás anyagi támogatását,
melyek nélkül talán el sem indulhatott volna a hamar nagy anyagi nehézségekbe ütköző
vállalkozás. Tornyai is Kallóssal tartott az új támogatók megszerzésére irányuló
kampányban. Feltehetően Kallós műtermében a Százados úti művésztelepen találkoztak
116 KISS LAJOS 157. 133.117 OSzK. Kt. F 65/632/6118 A két világháború közti időszakban is az átalakuló Majolikagyár egyik fő részvényese maradt, ebben
az időszakban több munkáját sokszorosították.
LVII
először a fiatal szobrásszal, Medgyessy Ferenccel, aki nem sokkal később aktívan
bekapcsolódott a Majolikatelep munkájába.
Kevésbé szoros kapcsolatot találhatunk Hegedűs László (1870-1911) és a
vásárhelyi művészek között. Mint már utaltam rá, Kiss Lajos – nem tudni miért –
nagyon keveset ír róla miközben Tornyai vele is rendszeresen találkozott pesti
látogatásai során. Az 1870-ben Szentesen született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt
későbbi főiskolai tanárt Bernátsky Ferenc plébános „fedezte fel”, majd Pállik Bélához
küldte tanulni a fiút, végül az Esterházy család támogatásával tanulhatott. Külföldi
tanulmányai során, Párizsban ismerkedett meg Endre Bélával, aki – Kiss Lajos közlése
alapján – egyik képének főszereplőjét is adta: a mulatóban búskomoran magába roskadt
embert.119 A kapcsolat létezését bizonyítja, hogy az 1904-es vásárhelyi kiállításon is
képviseltette magát képeivel. Tornyai János járt nála többször is, ha Budapestre
látogatott. 1911. áprilisában bekövetkezett haláláról nagy terjedelemben beszámoltak a
hódmezővásárhelyi újságok is.
Barkász Lajos (1884-1960) ugyancsak hódmezővásárhelyi születésű volt. A
Mintarajziskolán rajztanárként végzett, rajztanárként dolgozott, szülővárosában is.
Részt vett az 1904-es kiállításon, a helyi lapok tudósításai a vásárhelyi művészek között
tárgyalják. Rendszeres kiállítója volt a szegedi kiállításoknak és a Nemzeti Szalonnak.
A kiállítási katalógusokból úgy tűnik, főleg tájképeket festett.120 Tornyai egyik 1907-es
levelében vele is úgy számolt, mint a Budapestre tervezett „Alföldi művészek” kiállítás
egy résztvevőjével.121
11. Medgyessy Ferenc (1881-1958)
Medgyessy Ferenc, a fiatal szobrász 1912-ben ismerkedhetett meg jobban a
vásárhelyi művészekkel, Pásztor János és Kallós Ede közvetítésével a Százados úti
művésztelepen. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ők ketten (és talán még Tornyai)
voltak azok, akik felhívták figyelmét a Vásárhelyen alapított „majolika-műhelyre.”
Kronológiai szempontból nehéz elhelyezni vásárhelyi jelenlétét, a Majolikatelep
119 KISS LAJOS 157. 29.120 Egy 1914-es műve szerepel: Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS.
Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2003. A műkereskedelemben ritkán, de feltűnnek művei.121 PIM Kt. V. 1560/1. Tornyai János levele Kún Józsefnek (1907. szeptember)
LVIII
iratainak nagyarányú megsemmisülése miatt. Visszaemlékezései szerint is megfordult
abban az időszakban Hódmezővásárhelyen, amikor még Tornyai is itt élt. Életművében
több olyan majolikatárgy is ismert, melyek Vásárhelyen készültek, ám nem ismert, hogy
melyik készült még az első világháború előtt és melyik később. Az viszont biztos, hogy
tőle kiviteleztek figurális munkákat még 1912-1914 között. A Majolikatelep kiállításán
részt vett, Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Budapesten a sajtóban megjelent
cikkek kiemelték műveit.
12. A fiatalok: Kriván Ferenc – Adamovits Sándor
Az áttekintésben arra vállalkoztam, hogy egyenként, forráscentrikusan
végignézzem, hogy kik és milyen időszakban dolgoztak Vásárhelyen, s erről milyen,
főleg írott és tárgyi emlékek maradtak fenn. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a
korszak végére, 1911-12-re több olyan vásárhelyi fiatal, amatőr művész is kiállítást
rendezett a városban, akik mesterségük alapjait még nem akadémiákon csiszolták, de
bizonyítható módon a helyi művészek évekkel ezelőtti sikerein felbuzdulva kezdtek el
alkotni, képzőművészettel foglalkozni. Az ő esetüket azért merem idézni, mert ez is jól
mutatja, hogy a személyes művészeti élmények és személyes kapcsolatok milyen hatást
tudtak kiváltani egy kisváros hétköznapi életében. Más szemszögből megvilágítva, tehát
a „magas-művészet” jelenléte, hogyan befolyásolta az arra fogékony fiatalokat. Ám
ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ők többen már nem rendelkeztek azzal a
tehetséggel, mint Tornyaiék, s a Darvassyhoz, Kóródyhoz hasonló „kiemelkedést” már
nem tudták végrehajtani. Közöttük akadnak olyanok, akiknek műveiből kerültek be
alkotások vásárhelyi közgyűjteményekbe, tehát művek alapján is ismertek, s vannak,
akiknek tevékenységéről csak források, korabeli kiállítási beszámolók tudósítanak. Az
egyes személyeket tehát nem képzőművészeti tevékenységük kvalitásbeli értékei (vagy
hiányai) miatt szerepeltetem, hanem kizárólag azért, hogy bemutathassam a korszakban
Vásárhelyen dolgozó művészek „helyi recepcióját”
A források szerint Pásztor János munkái során mellette segédkezett egy Kriván
Ferenc (1889-1970) nevű fiú, aki később egész életében amatőr szobrász, iparos volt,
készített portrékat, sírdomborműveket. Szobrászati tanulmányokat Szegeden végzett,
1908 és 1912 között eljutott Münchenbe és Párizsba is. Első önálló kiállítása 1912.
LIX
március 30-án nyílt meg Hódmezővásárhelyen az Andrássy úti Grünwald-féle
házban.122 Tornyai egy félévvel később keletkezett levelében számol azzal a
lehetőséggel, hogy Krivánt is bevonják egy vidéken (feltehetően Debrecenben)
rendezendő kiállításukba. Barcsay Jenő visszaemlékezésben írt róla, hogy a húszas
években egy alkalommal Endre Bélával közösen keresték fel az akkora már tisztes
középszerbe süllyed Kriván műhelyét.123
Hasonló a helyzete Adamovits Sándornak (1878-?), ő egy vásárhelyi görög
családból származott. Az 1904-es kiállításon, mint gimnazistának megadták a
lehetőséget, hogy egy Tanulmányfej című művével szerepeljen.124 A következő évben a
Városi Takarék-pénztár ösztöndíjával Brüsszelbe ment tanulni, ahol öt évet töltött. Több
vásárhelyi újsághír számolt be ott kapott kitüntetéséről. Az ötéves tanulmányi idő lejárta
után visszatér Hódmezővásárhelyre és itt szeretett volna letelepedni. Ennek érdekében
pályázott a városhoz azzal a tervvel, hogy a város bocsássa rendelkezésére a Lévai utcai
általános iskola épületének bizonyos részeit, melyeket át szeretett volna alakítani
műteremnek. Kérését a város nem teljesítette.
A fent bemutatott két fiatal alkotó említését azért tartottam fontosnak, mert az ő
felbukkanásuk is jelenségértékű tény, korjellemző esemény.
VII. Életművek Hódmezővásárhelyről
A következő fejezetben az általam legfontosabbnak vélt öt képzőművész
Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát tekintem át. A kutatásaim egyik
legfontosabb feladata volt, hogy minél átfogóbb képet kapjak az alföldi városban
dolgozott művészek életművéről és itt keletkezett munkáiról. A kutatás nehézségeit és
buktatóit már többször említettem, ezekre a következőkben majd az egyes művek
esetében szeretnék utalni. A kiemelt személyek esetében minél részletesebb bemutatásra
törekedtem s ez módszertani problémákat vetett fel. Ezért döntöttem úgy, hogy a három
122 Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 1.123 BARCSAY JENŐ: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, 2000. 62.124 A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti kiállítás útmutatója.
Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza könyvnyomdája, 1904. katalógus szám: 19a.
LX
művész esetében (Tornyai, Endre, Pásztor) kiemelem a korszak főműveit, s csak ezeket
tárgyalom korlátozott terjedelemben. Törekszem azonban arra is, hogy minden műfajt
és technikát bemutassak, melyben aktívak voltak ezekben az években. Külön kell
felhívnom a figyelmet arra, hogy a megbízható hitelességű és datálású, biztosan
Hódmezővásárhelyen készült művekkel nem rendelkező alkotókat ebben a fejezetben
nem tárgyalom (például Várady Gyula, Szöri József, Nyilasy Sándor, Barkász Lajos).
A legjelentősebb, az alföldi városban létrehozott életművet Tornyai János alkotta.
Az életmű elemeit tematikus csoportokra rendezve, megközelítően kronologikus
sorrendben fogom bemutatni.
Az első világháború előtti Tornyai-életmű megismerése sem lehetséges
aprólékosan, mert hatalmas mennyiségű munkát készített az 1908-1914 közötti
időszakban, melyeknek összegzésére jóval átfogóbb kutatásokra lenne szükség. Növeli
a helyzet problematikáját, hogy Tornyai számtalan – nyugodt szívvel a főművek közé
sorolható munkája – már életében elkelt, támogatói megvásárolták, ma ismeretlen
helyen van. Korai, még Vásárhelyen készült munkái közül tehát sok került el tőle még
halála előtt. Mindezek mellett a korabeli Tornyai levelek azt igazolják, hogy sokszor
úgy érezte, olyan munkákat, arckép-festéseket kell a megélhetés miatt elvállalnia,
melyek hátráltatják művészi fejlődésében és az igazán komoly munkában. Fordítva
tekintve: ez volt az ára annak, hogy közel másfél évtizeden keresztül nem vállalt állást,
nem ment el rajztanárnak, s még csak városi rajziskola nyitásával sem próbálkozott,
amelyek ebben az időszakban már gyakoriak voltak a nagyobb magyar városokban.125
Megjegyzem – Tornyai személyiségétől valószínűleg távol állt az oktatás, a nevelés
szellemisége.
A századforduló és a világháború időszakának Tornyai Jánosát és ekkori alkotásait
eltérő szemszögből vizsgálhatjuk, ha tisztában vagyunk vele, milyen súlyos
betegségeken esett át az időszakban. 1899-ben komoly szemműtéte volt – látása forgott
veszélyben. 1905 végén agyvérzést kapott, napokig úgy tűnt, talán korlátozott
cselekvőképességű marad, bizonyos testrészek kontrollja nélkül. 1906-ban
idegkimerültség miatt kellett több hónapon át a budapesti klinikán ápolni, Abbáziában
125 Erről lásd például Murádin Jenő könyvét, ahol több erdélyi város rajziskoláját mutatja be. MURÁDIN
JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997.
LXI
is szanatóriumban pihent egy évvel később. Mindez, ha a korszakban festett nagyméretű
figurális kompozícióit vizsgáljuk, úgy tűnhet, nem hozott nagyobb változást, ám 1908
után szinte teljesen eltűntek vagy befejezetlenek maradtak ezek a műtermi munkák.
Felváltották őket a jellegzetes kis méretű, „plein air” alföldi tájképek, melyek
epigrammatikus tömörséggel mutatták be az őt körülvevő világot, annak hangulatát.
Festészetének metódusa is megváltozott: lendületes, erőteljes ecsetkezelés lépett
előtérbe, addigi sötét színei, fekete alapozása, sötét-világos színkontrasztjai eltűntek.
Miközben a vászonra festést is elhagyta, kivéve a megélhetéshez szükséges néhány
portré megrendelésben, előtérbe került a fatábla és a „pakundekli” néven emlegetett
papírkarton lemez, az alapozás nélküli festés, a pasztózus festékhasználat, a világosabb
színek. Hogy ez a rövid átmenet utáni döntő változás – a néhány kivételt természetesen
elismerve – minek köszönhető, nehéz lenne meghatározni. Vajon köszönhető-e ez
annak, hogy súlyos betegségei után egy más szemlélettel akart újra kezdeni mindent,
egy kicsit jobban rácsodálkozott a természeti környezetre, annak hangulatára.
Magyarországi munkásságának első időszaka még a századforduló előtti évekre
tehető, de már párizsi tartózkodása után. Műveinek nagy részét még a népi életkép
csoportjába sorolható munkák teszik ki, bár ezekből közel sincs olyan nagy
mennyiségű, mint későbbi tájképeiből, csendéleteiből. Sokkal jellemzőbb, hogy néhány
témát több alkalommal feldolgozott, újragondolt, más megoldásokkal vitelezett ki.
Ebben az alkotói periódusában műveit a pontos, precíz rajzolással készült naturalizmus
jellemzi, bár ebből a korszakából ismert legkevesebb munkája. Legjellemzőbb munkái
közé sorolhatjuk az 1896-ban és 1899-ben az Új Időkben megjelent három rajzát: Az ősi
címer126, a Nehéz lecke, A boldog új évet!127 címekkel. Mind a három rajz gondosan
kivitelezett munka, a kompozíciók gondosan elrendezettek. Az 1896-os évfolyamban
megjelent még egy rajza Jól sikerült osztás128 címmel, mely egy sötét háttér előtt
asztalnál ülő két férfit ábrázol, amint kártyalapjaikat figyelik, játszanak. Ez a rajz
viszont már gyengébb színvonalú, hiányzik belőle a rajzi összefogottság, az arcok is
elnagyoltnak tűnnek. Ellentétes a fentebb említett művek pontos kimunkáltságával.
Hiányosságai miatt a szereplők érzelmi kifejezésének visszaadására, tükrözésére sem
126 TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz. 329.127 TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, V. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1.128 TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6. 50. sz. 492.
LXII
képes. Eredetiben a most említett reprodukált munkák nem ismertek. Azt sem tudjuk,
hogy milyen úton kerülhettek be az Új Időkbe a rajzok. Közvetlenül a
Hódmezővásárhelyre való hazaérkezése után kezdett el dolgozni a Népoktatás a
tanyán129 című művén is, melynek Nehéz lecke címmel egy grafikai változata is
megjelent az Új Időkben is, s ez adta Bodnár Éva datálásának alapját. A még
tulajdonában lévő darabokat, Tornyai szívesen adta kölcsön kiállításokra is, mint
reprezentatív munkákat. Az általam ismert példányok között igen jelentős
kivitelezésbeli különbségek vannak. Míg a szegedi Móra Ferenc Múzeum
gyűjteményében levő darab sötétebb, fekete-barna színeivel végső soron illeszkedik
Tornyai korai időszakának munkái közé, addig a pécsi Janus Pannonius Múzeumban
levő darab130 (4. kép) már inkább előre utal a Menyecske a műteremben című kép
felszabadultabb, bátrabb színvilágára. A Népoktatás a tanyán egy változata
műkereskedelmi forgalomban is előbukkant az utóbbi években, míg egy kevésbé
pontosan kidolgozott, kis méretű, ám rendkívül élénk színeket használó, de vázlatos, a
befejezetlenség érzetét keltő változata még a Tornyai-hagyatékkal került még be a
vásárhelyi múzeumba.131 (5. kép) Elképzelhető, hogy ez a változat szerepelt 1909-ben
az OMKT akvarell kiállításán. Bodnár Éva 1956-os Tornyai monográfiájában összesen
hat festett és négy grafikai változatát különbözteti meg a képnek, mindegyiket az 1896-
os évszám alá sorolva.132 Véleményem szerint a kis gyermeket és az őt olvasni tanító
idős asszony kapcsolatát újra és újra átgondolta a festő, ha kissé szentimentális
formában is, de többször is megfestendőnek találta. Az általam ismert Tornyai-írások
nem utalnak arra, hogy a téma jóval később is komolyan érdekelte volna, az sem
129 A téma egyik változata 1903-ban szerepelt a szegedi tavaszi kiállításon, egy az 1904-es
hódmezővásárhelyi kiállításon, míg egy akvarell változat 1909-ben az OMKT akvarell kiállításán.130 Népoktatás a tanyán. JPM Pécs, Ltsz.: 68.203 olaj, vászon, 83 x 74,5 cm. jelzés: a háttérben az asztal
mögött lévő padon, vörös nagybetűkkel, a kép bal széléhez közel. A Tompa-gyűjteményből került a JPM-
ba.131 Népoktatás a tanyán. TJM, tempera, olaj, falemez, 31,5 x 28 cm, j.n.132 BODNÁR ÉVA 1956. 91. 1956-ban a hat festmény közül három magántulajdonba levő változatot ismert,
a négy grafikából kettő volt magántulajdonban. Itt kell felhívnom arra a figyelmet, hogy Bodnár Éva
külön alkotásként tárgyalja a reprodukcióban megjelent műveket és az általa ismert eredetieket, miközben
kettő azonossága nem zárható ki teljesen.
LXIII
tartható kizártnak, hogy az eladott képek hasonló újrafestését megélhetési gondjai miatt
nem tartotta kivetni valónak.
A fent említett műcsoporthoz közelinek érzem az Életmentés és Morzsolás
(Vázlat)133 (6. kép) című munkákat, ugyancsak a vásárhelyi múzeum gyűjteményéből. A
tematika hasonlósága és a rajzi elemek hangsúlyos jelenléte miatt Bodnár Éva is
feltételezte az összetartozást, az időbeli közelséget.134 Mindkettő egy nagyobb méretű,
igencsak vázlatosan elkészült sokalakos kompozíció. Életmentés című kép esetében
talán nem túlzunk, hogyha kimondjuk, a vázlat rajzi hiányosságai, a kényszeredett
hatást keltő arcok, a megoldatlan térbeli elhelyezésű szereplők voltak azok, ami miatt
Tornyai nem fejezte be. Életműve több munkájához képest szinte groteszknek hat ez a
munka, egyértelműen látszik, hogy Tornyai bizonytalannak érezte magát. Hasonlóan a
Morzsolás című képhez, mely egy parasztház interieurt mutat, ahol a kemence előtt egy
asszony ül egy kosár mögött, s fejti a kukoricát, tőle balra a kemence patkáján három
gyermek látható. A kép úgyszintén datálatlan, ugyanakkor elgondolkodtató hasonlóság
van Rudnay ismert korai grafikái és ezen mű között. Rudnay egy kedvelt grafikai
megoldása volt a kis méretben kivitelezett alkotásain az erősen hangsúlyozott,
viszonylag vastag, megszakadó, fekete vonalakból összeálló kontúrrajz, s ezen kontúrok
közötti részeket kitöltő sötét árnyalatú, tört színek együttese. A Morzsolás is tehát még
valószínűleg ennek a korai, a századforduló időszakára eső periódusának a műve. Meg
kell említeni még, hogy például az 1900-as szegedi tavaszi kiállításon Tornyai egy
nagyméretű, Vasárnapi nagymosás című művével szerepelt, mely jelenleg lappang, nem
ismert, a stíluskritikai összevethetőség miatt azonban nagy szükség lenne
felbukkanására.
A fent említett munkákkal valószínűleg egy időben, 1901-ben kezdett el Tornyai
foglalkozni az életében többször újra és újra elővett Juss témájával. A Juss, mint önálló
mű 1901 és 1904 között foglalkoztatta a legtöbbet Tornyait, barátaival fotósorozatot is
készített hozzá, százas nagyságrendben mérhető a hozzá készített rajzok és kompozíciós
vázlatok száma. A már említett munkákkal analóggá teszi témája, kompozíciója,
133 Morzsolás (Vázlat). TJM Ltsz.: 55.288 olaj, karton, 71,5 x 101,5 cm. j.n.134 BODNÁR ÉVA 1956 92. A Tornyai katalógusban Bodnár az „1900-as évek” (!) kronológiai rész alá
sorolta be ezeket a munkák. Az időmegjelölésen valószínűleg a 20. század első éveit akarta jelenteni.
LXIV
miközben színpadias hatása sokkal kifejezőbb, dramaturgiailag is komponált. Talán
ennek is köszönhető, hogy hamar ismert és elismert mű lett, reprodukcióját közölték a
korabeli folyóiratok. A jelen dolgozat nem vállalkozhat arra, hogy minden szempontból
alaposan és részletesen elemezze a munkát, ezt a rendkívül összetett feladatot külön kell
a jövőben elvégezni. A következőkben tehát abból az aspektusból szeretném bemutatni
az első, a festő számára országos ismertséget meghozó művet, hogy miért válhatott épp
ez a munka hosszú időre Tornyai emblematikus alkotásává.
A Jusshoz készült, nagyméretű olaj, vászon technikával készült vázlatainak egy
része már életében elkelt. Szerencsére Tornyai hagyatéki anyagában is igen nagy
számban őrződtek meg ezekből az előzetes tanulmányokból és a hozzájuk készült
fényképekből. Összegyűjtve, 2004-ben önálló, időszaki kiállítás keretében mutatta be
őket az Alföldi Galéria. A kiállítás nagy tanulsága, a művek „egyben látása” mellett az
volt, hogy ráirányította a figyelmet milyen összetett alkotásról van szó akár a
keletkezéstörténet, akár az interpretációs lehetőségek szemszögéből. Ugyanakkor
figyelmeztetett arra is, hogy sok esetben igen nehéz datálni bizonyos elemeket, s
előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy korai rajzot, vázlatot, vásznat Tornyai újra
elővett és teljesen átalakított, átfestett.135 Az írott forrásokból egyértelmű, hogy már
1901-ben foglalkoztatta a téma, s az OMKT Igazgatóságához fordult levélben, hogy 500
koronával támogassák munkáját. Nagyon fontos elem, hogy saját munkáját „magyar
zsánernek” nevezi, melynek témáját „a jusson civakodó alakok jelentik”. Mint írja, a
„magyaros tárgyú” képét szülővárosában szeretné megalkotni,136 ám ösztöndíjat csak a
következő évben kapott a minisztériumtól a mű kivitelezésére.137 Míg a téma egyik
„vázlatát” elküldte az OMKT 1904-es tavaszi kiállítására, ahol a 600 koronás Ráth
György-díjban részesült, s a katalógusban reprodukálták. A kritika felfigyelt az eddig
ismeretlen, tehetséges fiatalra, többekkel együtt őt is dicséretben részesítették az
országos lapok.138 (7. kép) Megjegyezték azonban, hogy műve nem befejezett, vázlatos,
s kiemelték, hogy maga a festő küldte be így a munkát. Az állami képvásárlást intéző
135 Tornyaival kapcsolatban többen feljegyezték, hogy sokszor dolgozta át képeit.136 Az 1901. május 31-én írott levelet BODNÁR ÉVA 1956. 62. közli, az eredeti valószínűleg nem maradt
fenn.137 OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 1.138 TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193.
LXV
bizottság azonban nem vette meg, talán a vázlatosságot felróva neki hibaként. A
Nemzeti Szalon 1904-es téli kiállításán számos egyéb munka mellett, a Jusson
veszekedő alak is szerepelt, tehát valószínűleg egy részletfeldolgozást küldött be.
Tornyai a későbbiekben is többször kiállította művét, sőt a már megszerzett
országos hírnév miatt az 1908-as és később, 1917-es szabadkai kiállításának
katalógusán is a Jusst szerepeltette a címlapon. Mindebből persze arra
következtehetünk, hogy Tornyai maga is hozzá járult ahhoz, hogy e műve legyen
legismertebb alkotása. A mű egyik korai, 1904-es változatát egy Bauer Gyula nevű
vásárhelyi gőzmalom-tulajdonosnak adta el, akitől valószínűleg ez a példány külföldre
került. Tornyai naplóiból viszont tudjuk, hogy egyik változatát eladta 1912-ben egy
Weisz Hernik nevű személynek, akinek családja magával vitte Kanadába. A család
leszármazottai 1980-ban megvásárlásra ajánlották fel a Magyar Nemzeti Galéria
számára, így e változat ma az állandó kiállítás része.139 Bodnár Éva azonosítása szerint
ez a munka volt az, amelyik az 1904-es tavaszi tárlaton szerepelt. A Magyar Nemzeti
Galéria rendelkezik még három Juss feldolgozással és tanulmánnyal, melyek közül az
egyik 1907-es évszámmal ellátott. Az összes közül talán a legnagyobb méretű,
részletesen kidolgozott változat azonban időskori mű, a harmincas években készült, ma
a Tornyai János Múzeum tulajdonaként az Alföldi Galéria kiállításának darabja.
A kép jelentésével és Tornyainak saját képéhez fűződő viszonyáról már számtalan
értelmezési kísérlet megjelent, a jelenlegi terjedelemi keretek között ennek részletes
ismertetésére nincs hely. A téma: egy szegényparaszti család tagjai veszekednek az
elhunyt hagyatéka felett, de nem tudnak egyességre jutni az egyenlő felosztás
kérdésében. A szinte semmiségnek tűnő örökséget lehetetlen elosztani, senki sem járhat
igazán jól. Kiss Lajos egy a népi temetkezési szokásokról és rituálékról írott etnográfiai
tanulmányában – melyet kevesen szoktak idézi – még utal is arra, hogy Tornyai János
híres festménye egy ilyen a halotti tor utáni eseményt örökít meg, amit „jussolásnak” is
neveztek.140 A képet értelmezni kívánók sok szempontból körüljárták a témát, de eddig
talán az a kérdés kevésbé került az érdeklődés középpontjába, hogy Tornyai életének,
139 MNG Ltsz.: 80.48 T. vászon, olaj, 157 x 225,3 cm, j.j.l.: Tornyai. (Az állandó kiállításon 2003.
májusától szerepel.)140 KISS LAJOS: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások. In: Ethnographia, XXXI. évf. 1912. 13. Endre
Béla tulajdonában volt egy különlenyomat: MNG. A. 20019/1978/353.
LXVI
tapasztalatainak mi volt a viszonya a képhez. Merített-e saját gyermekkori, családi
élményeiből; megválaszolandó kérdés még, hogy ezt a jelentet, a semmi újrafelosztását,
a csekély vagyon tovább aprózódását mennyire látta önmagára vonatkoztathatónak, és
mennyire látta a korabeli magyar társadalom paraszti, szegényparaszti rétegének
metaforájaként. Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi egyike a kép értelmezési
lehetőségnek, főleg annak tekintetében, hogy Tornyait nem sokkal később már élénken
foglalkoztatták a társadalmi, szociológiai kérdések, illetve a társadalmi reformok
lehetőségei. E kérdésekre igazán megnyugtató választ valószínűleg csak Tornyai
naplóinak és leveleinek alapos filológiai feldolgozása után kaphatunk. Az érzelmi,
pszichológiai értelmezést támasztaná alá viszont az, hogy Tornyai János édesapja 1899-
ben hunyt el, alig másfél-két évvel a koncepció első említése előtt, s elképzelhető, hogy
valami hasonló szituáció játszódhatott le a Tornyai családban is, testvérei, rokonai
között, tehát az egész gondolatkör egy átélt élethelyzetből táplálkozik.
A Juss 1904-es változata festészeti szempontból is kulcsműve Tornyai
hódmezővásárhelyi munkásságának, ám nem fordulópont. A vászonra festett olajkép
Munkácsy Mihály számos képéhez hasonlóan egy nagyon erős, bitumenes alapozásra
került fel, amelynek ártalmas tulajdonsága, hogy később „elnyeli” az olajfesték színét.
A kép alapvetően sötét jellegét már ez is determinálja. Tornyai is erre a bitumenes
felületre vitte fel a világosabb színeket, melyek mára nagy mértékben elvesztették
eredeti állapotukat, színértéküket. Ez talán akkor a legfeltűnőbb, hogyha az 1904-es
OMKT kiállítási katalógus vagy a Művészet folyóirat reprodukcióját vetjük össze az
MNG-ban őrzött kép mai állapotával: ma a szereplők körvonalai nehezen kivehetők, a
száz évvel ezelőtti állapotban még a háttérben levő fal és az előtte levő tárgyak is
világosan kivehetőek. Ezenfelül Munkácsy hatása erősen érezhető a sötét-világos
színkontrasztokon alapuló festés alkalmazásán, a gyorsan felvázolt, lendületes
festésmódon alapuló formai jegyeken, s nem utolsósorban a kompozíción, mely erős
hasonlóságot mutat – az ülő férfialak révén – Munkácsy Milton dolgozószobájában
című művével, mint ahogy erre már rámutatott a szakirodalom. A Munkácsy festményt
nemcsak hogy ismerte Tornyai, de saját másolatot is készített róla 1894-ben
Párizsban.141 A Juss kompozíciójában erősen látszik Munkácsy képének „idézése”, a
141 BODNÁR 1956. 91. Adatai: olaj, vászon, 45 x 65 cm, Imre Lujza tul. Budapest.
LXVII
kompozíció bal oldalán ülő idős férfialak hasonló tartásban helyezkedik el Munkácsynál
is, míg a kép jobb oldalán az asztal előtti nőalak mozdulata teljesen azonos.
A korabeli sajtóban megjelent kritikák természetesen megjegyezték Tornyairól,
hogy stílusa, temperamentumos festésmódja Munkácsyéhoz hasonlít, viszont szinte
mindenki kiemelte művének magyaros karakterét, a mű egyéb értékeit, például a
drámaiság erőteljes kifejezését. A helyzet különösen elgondolkodtató, hogy egy fiatal
magyar festő művén egyértelműen a nagy magyar festőt, Munkácsyt idézi, ezt mintegy
felróják neki, de ezzel párhuzamosan művét magyarosnak, magyaros karakterűnek
tartják (nemcsak a paraszti életből vett jelenet miatt, hiszen a Műcsarnok kiállításain
számtalan ilyen „népi” életkép volt kiállítva), mert stílusa, festésmódja Munkácsyra
reflektál. Azaz a magyar nemzeti festészetről alkotott elképzelésbe, az állandóan
módosuló kánonba belefért, probléma nélkül beilleszthető volt. A kritika kiemelte még
természetesen, hogy örvendetes egy ilyen fiatal tehetség feltűnése, és hogy
természetesen még van mit javulnia, fejlődnie. Azt a kérdést, hogy Tornyai miért
alkalmazkodott ilyen mértékben a Munkácsy-hagyományhoz, egy másik aspektusból is
meg lehet közelíteni: Tornyaiban erős vágy volt arra, hogy festészetét, munkálkodását
„magyarossá”, nemzetivé tegye, ehhez pedig – valószínűleg úgy gondolta –
elsődlegesen a magyar paraszti élettel kapcsolatos témákat kell feldolgoznia Munkácsy
stílusában. A Párizsban élő magyar mester népi életképeinek azonosítását a magyar,
nemzeti festészettel a korabeli publicisztika és a Munkácsyról szóló feldolgozások
olvasása mélyíthette el benne. Azt is fontos motivációnak tarthatjuk, hogy Tornyai
kezdetben erkölcsi tartásában és érzelmileg is azonosulni tudott a Párizsban
személyesen is megismert magyar „festőlegendával”, akihez hasonló helyzetből,
szegénységből indult el. Igaz ez még annak ellenére is, hogy Munkácsy élete végén
festett munkáihoz Tornyai már 1894-ben is kritikusan viszonyult. A Munkácsy
halálakor, 1900-ban Hódmezővásárhelyen megjelent esszéjében éppen ezeket a késői
munkákat nem említi, tisztelettudóan csak az oeuvre csúcspontjairól írt.142
A Juss problémakörét tovább elemezve fontos megemlítenünk Tornyai hatalmas
mennyiségű előtanulmányát a témához. Több száz fényképfelvételt készített, melyek
142 TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.: In: KISS
LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 82-84.
LXVIII
közül megközelítőleg száz fennmaradt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába került
anyagban. A fotó iránti érdeklődés mindig is jelen volt Tornyainál, bizonyára fontos
segédeszközt látott benne a valóság egy pillanatának rögzítésére. Szorosan vett baráti
körében többen is voltak, akik fotózásból életek: Plohn József és Várady Gyula is. A
fotózással is foglalkozó Balogh Tamás nevű barátjától 1912-ben megvásárolta első saját
fényképezőgépét. A gondosan beállított és elrendezett modellek lefényképezése
egyszeri alkalommal elég volt ahhoz, hogy annak előhívott változata újra és újra
használható legyen alkotótevékenysége során. A fennmaradt fényképek több kategória
szerint csoportosíthatók: létezik egy kisebb nagyságú sorozat, ezt egy viszonylag
nagyméretű, bútorokkal berendezett teremben vették föl, a szereplők itt még nem
kosztümben jelentek meg. Több darab alapján arra következtethetünk, hogy talán egy
nagyobb méretű fotóműhely vagy 1903 után a saját műterem egy sarka volt berendezve
a képzőművészeti célú fényképészetnek. (8. kép ) A képek többségében az esemény
színtere egy kis, fehérre meszelt falú, mestergerendával és átkötő gerendákkal tagolt
plafonú, sarokkemencés parasztszoba. (9 kép) Valószínűleg valamilyen „eredeti
helyszín” felkeresésről lehet szó. Az itt készített fényképek, az alacsony belmagasságú
szoba zárt térélménye miatt sokkal autentikusabb hatást keltenek. Igaz, az elkészült
Jusson a háttér nagyrészt funkciótlan, sötét, homogén felület. A fényképfelvételeken
állandóan változik a résztvevő személyek száma, elrendezése, számtalan beállítást
kipróbáltak. Egy-egy felvétel van kizárólag a berendezési tárgyakról, személyek nélkül,
valamelyiken pedig csak az előtérben lévő kisgyermek jelenik meg. Egy-egy fotó
szereplői közt Tornyai vagy Endre Béla arcvonásai is észre vehetők. Tornyai édesanyja
viszont állandó megjelenítője a festmény idős hölgyalakjának. A képek egy részén
feltűnik a vásárhelyen tartózkodó festők által közkedvelt idős modell, az állítólagos
egykori betyár, Kala János is. Hasonló fotótanulmányok más életképekhez is készültek,
ezek közös jellemzője a belső térben elhelyezett alakok mozdulatlansága, ellentétben a
mozgalmas, dinamikus Juss-sal. A fotóhagyatékhoz tartozik néhány felvétel Tornyai
műhelyéről, illetve műhelyében a falra felakasztott Jussról. Tornyai munkamódszeréről
is árulkodik, hogy a fényképeket négyzethálós rácsozattal látta el, valószínűleg a
kinagyításhoz segítségként használva azt.
LXIX
Ismerünk fotófelvételt a Menyecske a műteremben című – egyszer már említett –
ma ugyancsak az MNG gyűjteményében levő képhez. (10. kép)143 Itt a tükör előtt álló
fiatal, bekötött fejű asszony, kontraposztos beállításban válla fölött szemléli magát
tetőtől talpig a falitükörben. A hétköznapi téma egyszerűségéhez a festészeti
feldolgozásban itt már egy sokkal szín- és tónusgazdagabb megjelenítés járul. A mű
színvilágában még mindig uralkodnak ugyan a sötétebb árnyaltú, kevert, úgynevezett
földszínek, de a változás már érzékelhető. A háttér berendezési tárgyai mintha a néprajzi
gyűjtés időszakában a műteremben felhalmozott tárgyakat mutatnák, s a vásznon mintha
népművészeti díszítettséget sugallnának. Másrészt Tornyai sohasem törekedett a
népművészet elemeinek, a népművészeti ornamentikának a saját munkáiba való
integrálására. A kép első alkalommal 1904-ben a Juss sikeres budapesti szereplésével
egyszerre a szegedi tárlaton volt látható, majd ugyanazon évben az OMKT 1904.
november 15-én megnyíló téli kiállításán is. Itt megvásárolták az Országos
Szépművészeti Múzeum részére, melynek kettéválásával került mai őrzési helyére. Az
1904. márciusi szegedi kiállításon látható volt az 1908-ban a Művészetben is
reprodukált Egyedül144 (11. kép) című képe is, melynek termius ante quem-je így
egyértelmű. A mű jelenleg lappang, az 1911-es kiállításra már a Wolfner gyűjteményből
kérte kölcsön. A nagyméretű, hajlott hátú, búsan töprengő, magába forduló férfialakot
ugyancsak a színek és a felületek harmonikusan és érzékenyen alakított egységes
kezelése jellemzi, amennyire ez a Művészet 1908-as reprodukciójából kiderül.
Tornyai János édesanyjáról és kicsi, alacsony belmagasságú házának szobájáról is
számtalan fényképfelvételt készíttetett. Ezeknek az egyik festészeti feldolgozása az
Édesanyám szobájában,145 mely színvilágában még inkább a Jusst idézi. A sötét
felületeken a fényt világos ecsetvonások teszik anyagszerűvé, érzékelhetővé. A fény és
a fényben megjelenő tárgyak ábrázolásának problémája később is foglalkoztatta
Tornyait, de igazán nagy figyelmet csak a húszas években szentelt ennek műveiben.
143 Menyecske a műteremben. Ltsz.: MNG 2589. olaj, vászon, 90,8 x 72,3 cm, j.b.l.: Tornyai. Vétel az
Országos Szépművészeti Múzeum részére az 1904/5 évi téli kiállításon.144 TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217.145 Édesanyám a szobájában. 1905. MNG Ltsz.: 3211. olaj, vászon, 100,5 x 121 cm j.j.l.: Tornyai. A mű
szerepelt a Szépművészeti Múzeum Van Gogh Budapesten című kiállítás katalógusában, ahol Szücs
György adott róla leírást. (Kat. sz. 96.; 432.)
LXX
Véleményem szerint a Juss lehetséges önéletrajzi vonatkozású tartalmai más
művekben is tetten érhetők. A Csizmahúzás (12. kép) is több példányban elkészült,
Hódmezővásárhelyen egy festményt és egy vázlatot, Szegeden egy festményt
őriznek.146 Az asztalnál apja lábáról sáros csizmát lehúzó gyermek képe Tornyait talán
saját szánalmas körülmények között, szigorúságban és fegyelmezésben eltöltött
gyermekkorára emlékeztette, de ugyanakkor a felnőtt-gyermek viszonyból eredő
kiszolgáltatottságra is, mely a családi kapcsolatokban még természetesnek hatott a 19.
század végének magyar társadalmában. Két másik – részben tematikailag, részben
kompozicionálisan – ide kapcsolható műve a Hurkatöltés147 és Betyárszerelem148.
Mindhárom művet erősen meghatározza a képmező közepén elhelyezett asztal, mely
erős horizontális tengelyt képez, s a figurák helyzetét ez határozza meg. Az első
esetében az előzetes kontúrrajz kevésbé egységes, és sokkal inkább a vászonra került
erős színek és a sötét alapozás kissé eltérő jellege dominál, míg a másik esetében
árnyaltabb képet kaphatunk az előzetes tervekről a fennmaradt néhány tanulmány
alapján. Ezek a jellegzetesen előrajzolt, szaggatott vonalképzésű művek közé
sorolhatók. A Betyárszerelem esetében viszont érdemes felfigyelnünk a téma narratív,
romantikus jellegére is, mely egyébként nem volt jellemzője Tornyai munkásságának.
A Juss és a korszakban készült Tornyai művek azonban még nem jelentették az
egyéni hang és festői látásmód megtalálását, mint későbbi képei. Ha Tornyai nem lett
volna képes megváltoztatni és megújítani festészetét, és egész pályája alatt kizárólag
sötét vagy kissé oldottabb hangulatú népi életképeit festi, valószínűleg ma egy kevésbé
érdemleges festőként tarthatnák számon. Kortársainak igen jelentős része erre a
változtatásra nem volt képes, megmaradtak a 19. század utolsó évtizedéiben képzett
festőknek.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Tornyai legkorábbi vásárhelyi időszakából
(tekintsük az 1907 előtti korszakot annak) kevés művet ismerünk. Több reprodukcióról
ismert fontos munkája van, melyek valószínűleg ma is magángyűjteményekben
146 Csizmahúzás. TJM Ltsz.: 55.402. olaj, vászon, 91 x 116 cm. j.n.; Csizmahúzás (vázlat) Ltsz.: TJM
55.244. olaj, vászon, 108 x 150 cm.; (Mindkettő 1906-os évszámmal Bodnár Évánál) a harmadik Szeged
MFM Ltsz.: 56.4.1. Az 1904-es hódmezővásárhelyi kiállításon is kiállítva: kat. sz. 105.147 Hurkatöltés. TJM Ltsz.: 55.405. olaj, vászon, 75 x 110 cm, j.n.148 Betyárszerelem. TJM Ltsz.: 55.401. olaj, karton, 70 x 100 cm, j.b.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. 93.
datálása: 1907.
LXXI
találhatók. A feltehetőn legkorábbi a Vén gulyás149 (13. kép), mely párhuzamba állítható
a Juss asztal mellett könyöklő idős férfialakjával. A kép Tornyai több korai kiállításán
szerepelt, így az 1908-as hódmezővásárhelyi tárlat anyagából az országos sajtóban is
reprodukált műve lett.150 Itt is érvényesül a sötét-világos kontrasztok erőteljes hatása: a
sötét háttérből emelkedik ki a megtört, lehajtott fejű idős ember ruházatának fehér
részei, ősz haja, bajusza. Ehhez a képhez is készült fénykép modell, mely ugyancsak az
MNG Adattárában található.151 Az ülő figura alakja viszont már átvezet Tornyai korai
műveinek másik körébe, a nemzeti történelem nagy alakjaival kapcsolatos kis számú, de
jelentős munka közé.
A Vén gulyás című kép fénykép modelljét Bodnár Éva 1986-os monográfiájában a
Rákóczi Rodostóban című kompozíció előtanulmányaként publikálta. A Rákóczi
témakör régóta érdekelte Tornyait, többszörös aktualitást kölcsönzött neki a korszak
függetlenségi-negyvennyolcas szellemiségének historizáló attitűdje. Tornyai még a
francia fővárosban töltött időszak alatt megkereste – egy későbbi visszaemlékezése
szerint – ismerőse, Thaly Kálmán történész felkérésére Rákóczi párizsi tartózkodási
helyeit. Itt fogalmazódhatott meg benne először, hogy az 1896-os millenniumi
ünnepségekre egy Rákóczi-Bercsényi képet fest, melynek az adta alapját, hogy az
utóbbi Hódmezővásárhely tiszteletnek örvendő földesura volt a 18. sz. elején. A város
azonban nem támogatta – anyagilag sem – Tornyai ötletét, pedig még Munkácsy Mihály
is elküldte ajánló sorait. Hazatérése után úgy tűnik, hosszabb ideig nem foglalkoztatta a
kérdés. Majd 1904-ben készítette el a Rákóczi Rodostóbant,152 (14. kép) melyet be is
mutatott az OMKT téli kiállításán. Ezen munkának is több változata létezett.
Valószínűleg az elsőt küldte be az 1906-ban a Borsod-Miskolczi Közművelődési
Egyesület és az OMKT közös felvidéki vándorkiállítására, melyet Balogh Bertalan
149 Vén gulyás. Dr. Genersich Antalné tulajdonában volt Szegeden BODNÁR 1956. 92. olaj, vászon, 163 x
126 cm. A dolgozatom képmellékletében nem a gyenge minőségű, kis méretű, a sajtóban megjelent
reprodukciót, hanem az MNG Adattár fotóját közlöm. (MNG A. 22935/1989/101.)150 Például: Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51. sz.
1024.; Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.: 557.);
később: Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917.151 MNG A. 22935/1989. 101. közölve: BODNÁR 1986. 101.152 Rákóczi Rodostóban.1904. MNG Ltsz.: 57.72 T. olaj, vászon, 95 x 134 cm. Csere az OTP miskolci
fiókjától.
LXXII
szervezett.153 A miskolci kiállítás alatt a képet a Miskolci Takarékpénztár vásárolta
meg, majd ennek utódja, az Országos Takarékpénztár miskolci irodája 1957-ben
cserélte el a Magyar Nemzeti Galériával. (14. kép)
A kép Tornyai egykorú műveihez viszonyítva egészen más szemléletre utal, itt a
kép felületének csak töredéke van kitöltve, az alsó sávban egy padon ülő, oldalra tett
karú idős, megtört férfialak ül. A kép két oldalán egy-egy fa alakja tűnik fel, míg a
képfelület legnagyobb, középső részén az égbolt jelenik meg. Az életét magányban töltő
száműzött politikus alakja felmagasztosulhatott Tornyai számára, naplófeljegyzéseiből
tudjuk, hogy sokat olvasott Rákócziról, budapesti útjai során vásárolt a száműzött
fejedelemről és a szabadságharcról történeti feldolgozásokat.154 Nem kétséges azonban
az sem, hogy a kérdést Thaly Kálmán és követői némiképp historizáló, romantikus
felfogású szemszögéből, az ő történeti narratívájukon keresztül láthatta. A kép
megközelítésmódja mégsem az idealizált mítosz-továbbörökítő, a nemzeti múlt alakját
felmagasztaló, hanem az idős fejedelem emberi magányára, léthelyzetére hívja fel a
figyelmet. A kép néhány korabeli kritikusa ezt nagyon erősen felrótta Tornyainak,
mondván megalázó helyzetben mutatja be a nemzeti hőst. A sötét, erős, kifejezetten
lendületes ecsetvonásokkal felvitt háttér ugyanazok közé a feszültséggel telített hatást
kiváltó Tornyai művek közé tartozik, mint több említett 1904 körüli munka. A rajzi
megformálás, a portré itt már nem igazán fontos, a kép egységben szemlélve utal a
számkivetésben élő agóniájára, magányára.
Tornyai két jelentős városi megrendelése a hódmezővásárhelyi városháza
díszterme számára az 1903-as Deák Ferenc és az 1908-ra elkészült Bercsényi kép volt.
Ma mindkettő a hódmezővásárhelyi városháza dísztermében található. A Deák Ferenc
portré a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében levő Than Mór által festett
1876-os Deák Ferenc képnek155 egy nagyon közeli feldolgozása, bár vannak jelentős
153 ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink (Miskolc) II. évf.
1963. február 1. 2. sz. 4. és ZSADÁNYI GUIDÓ: A felvidéki vándorkiállítások története. In: A Herman Ottó
Múzeum Évkönyve, IV. 1964. 183-206.154 Tornyai János 1904-es naplója MNG A. 22935/1989. 44.155 BAKÓ ZSUZSA: Than Mór: Deák Ferenc, 1876. In: A Magyar Tudományos Akadémia és művészetek a
XIX. században. Szerk.: MAJOROS VALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti
Kutatóintézet, 1992. 160.
LXXIII
eltérések is. Bizonyára a megrendelők kérése volt, hogy a beállítás és a portré – ha a
megfestés naturalisztikus volta nem is – minél inkább hasonlítson az országos
ismertségnek örvendő képre. A megbízást 1903 nyarán nyerte el Tornyai s néhány
hónapon belül megfestette „a haza bölcsének” mását, október első napjaiban adták át.
A másik fontos megbízás Tornyai részére a Bercsényi kép156 (16. kép) volt,
melynél kisebb vázlatok előzték meg az egyetlen nagyméretű vásznat. 1906-ban a
Rákóczi hamvak hazaszállításának napján rendelte meg tőle a város. Kezdetben egy
Rákóczi-Bercsényi, közös lovas portrét szertett volna készíteni, de ezt nem fogadták el
tőle. A Rákóczi kép kivitelezésének joga végül Kemenszky Árpád festőé lett. Tornyai e
mű megfestése előtt is sokat tájékozódott, Thaly Kálmánnal újra levelezett és
személyesen találkozott néhány kérdés megbeszélése miatt. A megfestéskor minden
apró részletre figyelt, még az ábrázolt alak korhű viseletére is. Modelljei közül
fényképen Rudnayt örökítette meg, akinek arcvonásai felfedezhetők az elkészült képen
is. Végül 1909. szeptemberében avatták fel a díszteremben. Az alkotás méretei és
reprezentatív helye ellenére Tornyai Kemenszkyvel és a díszterem többi képével
ellentétben nem az akadémiai, naturalisztikus ábrázolásmódot választotta, hanem
inkább újra visszanyúlt a fekete alapozású, bitumenes hátterű megoldáshoz, de nem
hagyta el helyenként nagyvonalú, kevésbé részletező, lendületes ecsetkezelését sem.
Azt nem tudjuk miért találta újra megfelelőnek ezt a megoldást, miközben ezen évek
más időszakaiban egészen más felfogásban alkotott. Az elkészült álló alakú vászon egy
bal kezét derekára helyező, jobb kezében maga elé a földre kardot támasztó alak látható,
korhű öltözetben. A kép rajzi megformáltsága viszont már korántsem olyan hangsúlyos,
a rajzi elemek ismét háttérbe szorulnak. A hátteret nem jelzi Tornyai, egyáltalán nem
érzékelhető. A kivitelezett nagyméretű alkotás egyik nagyon közeli változatát,
tanulmányát a Tornyai János Múzeum gyűjteménye őrzi. (15. kép)
A Bercsényi-képpel egyszerre kezdhetett el foglalkozni a Rákóczit és Bercsényit
egyszerre bemutató kettős lovas vázlaton. A Jövendő 1910. november 1-én megjelent
Deák Ferenc. Hódmezővásárhelyi Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 236 x 117 cm. j.j.l.:
Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza.156 Nagy Bercsényi Miklós. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 298 x 170 cm.
j.j.l.: Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza.
A Tornyai János Múzeumban még négy olaj, karton vázlatot őriznek.
LXXIV
beszámolója arról tudósít, hogy a vásárhelyi mester elkezdte kivitelezni a Rákóczi-
Bercsényi képét, melyet a városnak kíván a jövőben adni.157 A Bodnár Éva által Lovas
Rákóczi, Bercsényi158 címen jegyzett mű végül sohasem készült el, csak a vázlat.
Méretei impozánsak, felső vége a városháza díszterem falának belső tagolásához
illeszkedik, ezért lett félköríves. A befejezetlen mű egymás mellett mutatja a két lovon
ülő kuruc vezért, az előtérben Rákóczi, hátrébb Bercsényi portréja ismerhető fel a háttér
zászlai előtt. A mű befejezetlenségét akár szimbolikus értékűnek is vélhetnénk, jelenleg
úgy tűnik ezután a próbálkozás után hosszú hiátus következik a Tornyai oeuvre-ben a
nagyméretű, figurális képek terén.
Mindezek figyelembe vételével azt gondolom, hogy a fent említett művek alapján
sikerült bemutatnom, hogy véleményem szerint nem a Juss jelentette az igazi
fordulópontot Tornyai János életművében, hiszen az csak beleilleszkedik egy sor más,
műfaját tekintve népi életkép illetve történelemi portré közé. A Juss igazi fordulópontot
csak Tornyai országos és helyi ismertségének jelentett.
A már részben körbejárt markáns váltást a vásárhelyi mester munkásságában a
tájképfestészetben találjuk meg. Az 1907-es év folyamán újnak ható, kisméretű,
színekben rendkívül gazdag és kifejező, lendületesen, dinamikusan megfestett képeket
alkotott. Tájképfestészetében is természetesen sok hatást és párhuzamot kereshetnénk,
de sokkal inkább azokra az elemekre kell koncentrálni, melyek egyedivé és kifejezővé
teszik Tornyai új tájképeit.
Mindez nem jelenti azt, hogy Tornyai egész életművében ne lennének
hangsúlyosan jelen a tájképek. Címek alapján a festő élete során kiállított műveinek
hozzávetőlegesen több mint fele a tájábrázolással kapcsolatos. Az első csoportos és
egyéni kiállításain sok ma ismeretlen cím tűnik fel. Amelyek ismertek, azok vagy
nagyon koraiak, a ifjúkor és az akadémiai stúdiumok között készültek, vagy az olaj-
vászon anyaghasználattól eltérő akvarellek. Egy korai erdélyi tájkép akvarellje 1899-es
brassói útjának emléke lehet.159 Tudjuk azt is, hogy 1909 nyarán Tornyai hosszabb időt
töltött a Felvidéken, Fenyőházán. Ebben az időszakban is dolgozott, képeit 1909
157 Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 195-196.158 Lovas Rákóczi, Bercsényi. TJM Ltsz.: 55.412. olaj, vászon, 370 x 168 cm.159 Erdélyországból TJM 17.191.1.
LXXV
decemberében a Hódmezővásárhelytől búcsúzó Pásztor János emlékkiállításán állította
ki.160 A címek alapján legalább hat darab a Kárpátokban készült, ezek közül kutatásaim
során eggyel sem találkoztam, Tornyai monográfusa sem ismeri őket.
A korai Tornyai-munkák között különleges helyet foglal el a Zárdaudvar című
opus, melyet már az 1905. évi OMKT tavaszi kiállításán bemutatott, és egy évvel
később a szegedi közönség is megcsodálhatta. A kép ma lappang, Kiss Lajos közölte
reprodukcióját, de akkori lelőhelyét nem jelölte. (16. kép) A képen – mint Kiss Lajos
leírásából tudjuk161 – a Tornyai műtermének helyet adó régi Huszárlaktanya épülete
látható a baloldalon, míg a kép jobboldalán a holdvilág által átjárt udvar nyitott tere áll.
A kép középső részén egy erősen stilizált fa látható, mely szinte már irreális mértékben
oldalra hajtja lombkoronáját, ágait. A gyenge minőségű reprodukcióból is még úgy
tűnik, egy a naturálistól távol álló megoldásról van szó. Lehet azonban, hogy kizárólag
a helyzet misztikus voltát akarta csak erősíteni ezzel. A képről az autopszia hiányában
nem kívánok állást foglalni, említésével csal jelezni szerettem volna, hogy Tornyainak
ismert ilyen, viszonylag korai, a természetelvű megjelenítéstől eltávolodó, egészen
újszerű munkája.
Kiss Lajos visszaemlékezései szerint Tornyai 1904-ben látogatott ki először a
téglási pusztára a sikeresen megszervezett és lebonyolított nagy kiállítás után. Majd
1907 nyarától Tornyai rendszeresen felkereste a Vásárhely környéki pusztákat, s
készítette „plein air”, a helyszínen, rögtön be is fejezett képeit. Az időjárás
kedvezőtlenné válásával pedig vásárhelyi műtermében alkotott (mint arról már a
Bercsényi-kép esetében szó volt). Ebben a három, sok gonddal is megterhelt évben
kezdődött el tájképfestészetének szinte kizárólagossá válása a többi műfaj között.
Nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől sem, hogy Tornyai 1907 tavaszán látta a
Nemzeti Szalon Cézanne-Gauguin kiállítását, illetve részt vett a Könyves Kálmán
Szalonban rendezett „Ifjúság. Fiatal modern magyar festők.” kiállításán kilenc darab
alkotásával.162 Az itt részt vevő képek között már volt három tiszai és egy pusztai (?)
képe, a konkrét művekkel való azonosítás azonban kizárólag a címek alapján jelenleg
160 lásd a 7. számú mellékletet.161 KISS LAJOS 1957. 133.162 lásd: 2. számú melléklet. „Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves
Kálmán Szalonjában. [Budapest, 1907.]
LXXVI
lehetetlen. Feltehető azonban, hogy ezek még nem a későbbi hallatlan egyszerűségre
törekvő, kevés ecsetvonásos, gyorsan felvázolt sorozatok részei.
Eddig tehát Tornyai pályáját áttekintve azt láttuk, hogy a Nyugat-Európát is
megjárt festő, hazatért és egy vidéki kisvárosban telepedett le, ahol Munkácsyhoz és a
korabeli magyar népi életkép festészethez közelítő, sötét tónusú, földszíneket használó
munkákat alkotott, erős, lendületes ecsetkezeléssel, jól egyesítve a néhány témájában
meglévő drámai hatást és a festésmódjának egymásra hangolását. Ezen túllépve
klasszikus „plein air” képeket fest: kimegy a természetbe, a helyszínre, és ott készíti el
őket. Majd egy idő múlva elkezd olyan tájképeket festeni, amelyeken alig található
néhány motívum, az egész kevés különböző szín, a hordozóanyag felületén alig pár
ecsetvonás, s mindezt talán még gyorsabb, lendületesebb, dinamikusabb ecsetkezeléssel
teszi , bőven használt festékkel, hatalmas gesztusokkal, ösztönösen, de mégis határozott
formákat, színkompozíciókat létrehozva, megkomponálva a táj terét.
Az 1908-as nagy hódmezővásárhelyi kiállításán képeinek nagy része már ilyen, az
új elvek alapján készült alkotás volt. Így Bodnár Éva az ezzel kapcsolatos problémát
úgy oldotta meg a monográfia oeuvre-jegyzékében, hogy az ilyen típusú munkákat
mindig 1910 körülre datálta. Véleményem szerint azonban, az előkerült források alapján
közülük néhányat pontosabban meg lehet határozni, s erre a későbbiekben kísérletet is
teszek. A természetben készített festmények egyik jellegzetességévé válik, hogy nem
vászonra, hanem kartonra, vagy vékony falemezre készültek. Ennek következtében
viszonylag könnyen sérülnek, ez nem tett jót fennmaradási esélyeiknek. A képek zömét
Tornyai sohasem tudta eladni, nagytöbbségük mindig nála maradt, hagyatékával viszont
több száz Hódmezővásárhelyre került azok közül, melyeket 1936-ban az özvegy már
nem tudott elrejteni a lakásban. Az „új képekkel” kapcsolatban meg kell jegyeznünk,
hogy sokszor nagyon eltérő megállapítások, állásfoglalások hangzottak el a
vázlatosságukról, egyszerűségükről, sokan elutasító, negatív értékítéletet mondtak
róluk. Már a kortársak egy része is csak vázlatnak, nem befejezett műnek tekintette
Tornyai ezen alkotásait. Az 1909 decemberében Szegeden a Paletta művészegyesület
által Tornyai és a gödöllői művésztelepen dolgozó Juhász Árpád részére rendezett közös
kiállítás helyi sajtóvisszhangjában Kún József szólaltatta meg ezt a véleményt, talán
első alkalommal. Amint írta: „a tónusegységre való törekvés gyors munkájában a képek
LXXVII
gyakran vázlatokban rekednek meg.”163 Míg 1911-es budapesti kiállításának
sajtórecepciójában kétféle álláspont érvényesült: a semmilyen kérdésben állást nem
foglaló, semleges, és a második, a mereven elutasító és az egész kiállítást vázlatok
felsorakoztatásának vélő. A korabeli sajtó Tornyiaval kapcsolatban az impresszionista
jelzőt használta a leggyakrabban és leginkább rendszeresen. Így tett Tornyai egyik
közeli barátja Gonda József is, aki bár a kiállítás időszakában A Jövendő szerkesztője is
volt, a Hódmezővásárhely című lapban közölt egy cikksorozatot Tornyairól.164 Az
impresszionista kifejezést nyilvánvalóan Gonda is valamilyen olvasmányélményéből
meríthette, vele kapcsolatban nem állapítható meg biztosan, hogy mennyire ismerte a
francia impresszionizmust, személyesen látta-e a francia mesterek Budapesten kiállított
műveit. Az azonban valószínűbb, hogy saját szempontja szerint sorolta be Tornyait az
impresszionista kategóriába. Ők akkor ezen a fogalmon valószínűleg a természetben
való alkotómunkát értették.
Tornyai tájképeinek sorában ténylegesen nehéz datált műveket találni. A Bodnár
Éva által is ismert művek közül kiemelhető három darab tájkép, melyeken a szignó
mellett megtalálható az 1907-es évszám. A Kútágas, a Pusztán és az Őszi reggel mind
ilyenek. Közülük kettő még 1911-ben megjelent Ámon Vilmos Tornyairól írott
cikkének illusztrációjaként a soproni Kultúra című folyóiratban.165 Itt még
hangsúlyosan szerepelnek a táj egyes elemei, egy-egy a horizonton húzódó tanya, egy-
egy a tájba és a természetbe bele helyezett alak.
A Tornyai-hagyatékban fennmaradt nagy számú festmény között akadnak olyanok
is, melyek hátoldalán az Andrássy-ösztöndíj pályázat címkéi olvashatók. Tornyai
levelezéséből kiderül, hogy 1908. május elején adott be munkákat erre a pályázatra.166
A Tornyai János Múzeum gyűjteményében található több ilyen munka, köztük egy
interieur-jelenet, a többi viszont tájkép. Két, a fentiek alapján datálható munkát emelnék
163 KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz. 9.164 GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben. Tornyai, mint impresszionista. In:
Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1.; II. 1909. január 3. 2. sz. 1-2.; III. 1909. január 5. 3.
sz. 1.165 ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634.166 OSzK. Kt. F 65/632/9 és 37. Mindkét levél Lyka Károlynak íródott és arra kéri, hogy segítse őt a
pályázat elnyerésében.
LXXVIII
ki: az egyik Tájtanulmány167 című műve Hódmezővásárhelyen, illetve a nyíregyházi
Jósa András Múzeum gyűjteményében található, az Aranytenger nagy éggel168 (17. kép)
nevet viselőt nagyobb méretű vászonkép. Az első esetében a valójában megfestett
felület közel hasonló arányban van jelen azzal, ahol a hordozó karton felület áttűnik az
ecsetvonások között, ám Tornyai mégis tudja érzékeltetni a szélesen elnyúló táj nyitott
terét, horizontig húzódó mélységét. A kép előterének síkja is alig pár ecsetvonással
felvázolt. Megoldása, képszerkesztése miatt ide tartozónak vélem az Alföldi hangulat
(1907-es évszámmal!)169 című Bodnár Éva által reprodukált művet, mely 1956-ban még
a szegedi Völgyessy-gyűjtemény része volt.
A fent említetteknél még inkább redukált, egyszerűbb kompozíciót találunk a bajai
Türr István Múzeumban is Borulás az Alföldön170 (18. kép) címmel. E munka
jellegzetessége a mindössze két félre tagolódó képfelület, amelyet egy horizontvonal
határol. A mű különlegessége, de egyben a korabeli Tornyai-festészet egyik velejárója,
hogy a horizonton kívül nincsen semmilyen más jelentős elem a képen. A kép kis
méretei ellenére a hatása mégis inkább a monumentalitás irányába fokozza a
befogadóban kialakult érzetet. A kompozícióban a színek is inkább alárendelt szerepet
játszanak, s csak a borult égbolt sötétje az, amely hangsúlyosnak tűnik.171
A bajai festményhez hasonló megoldást találunk a Tornyai János Múzeumban is
Alkonyat címmel, melyről pontos datálás hiányában csak több, ugyanebben a
vásárhelyi-mártélyi időszakban keletkezett művével való összefüggése miatt
stíluskritikai alapon lehetünk biztosak.172 (19. kép) A tájkép itt is lényegében két szinte
majdnem homogén színfoltra tagolódik. A horizont vonalán néhány ecsetvonással
jelzett, apró, világos okker foltok talán a távolban kirajzolódó fák vonulatát jelzik. A
tájkép elemeinek redukcióját már nem lehetne tovább vinni, ám Tornyai így éri el, hogy
a cím által is sugallt alkonyati hangulat legyen a kép meghatározó eleme.
167 Tájtanulmány. TJM. Ltsz.: 61.19.1 olaj, karton, 41 x 27 cm.168 Aranytenger nagy éggel. Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Ltsz.: 68.6.2. akvarell, pasztell,
papírkarton, 44 x 55 cm, j.j.l.: Tornyai. Kiss Lajos múzeumigazgató vétele Tornyai Jánostól, 1920.169 Alföldi hangulat. olaj, vászon, 35,5 x 33 cm. j. középen: Tornyai 907. 1956-ban Dr. Völgyessy Ferenc
gyűjteményében volt, ma ismeretlen helyen.170 Borulás az Alföldön. Baja, Türr István Múzeum, Ltsz.: 63.3.51. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.b.l.: Tornyai171 Tornyai ezen munkáit egy egyéni szóalkotással akár „minimál-tájképeknek” is nevezhetnék.172 Alkonyat. TJM Ltsz.: 55.370. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.n. BODNÁR 1956. 95.
LXXIX
Hasonló típusú megoldással, a táji elemek és az abban elhelyezett „tereptárgyak”
teljes visszaszorításával találkozunk még az Alföldi táj173 (20. kép) című munkán is,
ahol azonban a Tornyai palettáján ebben az időszakba egyre gyakoribbá váló világos,
meleg színek helyett újra a földszínek, sötét feketék és barnák keverednek a
megjelenített növényzet sötét zöldjével. Ezen a képen is érezhető a lendületes, gyors
ecsetkezelés, a színek erős, hirtelen mozdulatokkal való felrakása. Az utóbb bemutatott
két mű jellegzetessége még, hogy a színek nem töltik ki a rendelkezésükre álló felületet,
hanem két ecsetvonás között maradnak ki a hordozóanyag felületéből részek, melyek
például az Alföldi táj esetében igen hangsúlyossá válnak. Pozitív tapasztalat, hogy az
utóbbi években a Kieselbach Galéria és Aukciósház által megjelentetett két kötetes, a
modern magyar festészet történetét feldolgozó, reprezentatív kiadványban két oldalon is
megjelenhettek Tornyai még az első világháború előtt Vásárhelyen, Mártélyon készített
karton alapú, jellegzetesen, egyéni látásmódot képviselő tájképei.174
Tornyai naplóiban, feljegyzéseiben több utalást is találunk arra vonatkozóan, hogy
mennyire fontosnak tartja az egyéni látás, a saját festésmód kialakítását. Abban viszont
nem lehetünk biztosak, hogy fent bemutatott korszakának művei is direkt ilyen
szándékkal, megfontolással készültek volna. Emellett találunk még egy szignifikáns, de
eddig ugyancsak kevéssé méltányolt csoportot az oeuvre-ben: a csendéleteit.
Hódmezővásárhelyen több olyan Tornyai gyümölcs-csendéletet is őriznek, melyek
meglátásom szerint Cézanne csendéleteinek hatását tükrözik.175 (21 - 22. kép) A
vázlatok is hasonló képépítési szándékról tesznek tanúságot. Tornyai itt valószínűleg
Cézanne műveinek ismeretében próbálhatta megfesteni őket, feltehetően tényleg
mintegy gyakorlatként, próbaként, az autopszia élménye után. Tornyairól tudjuk, hogy
jól ismerte és tisztelte Cézanne festészetét. Naplóiból, Rubletzky Géza
173 Alföldi táj. TJM Ltsz.: 56.186. olaj, fa, 34,5 x 48 cm. j.j.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. nem közli.174 Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház,
Budapest, 2004. 196-197. Egyéni meglátásom szerint a közölt munkák az első kötetbe is kerülhettek
volna, 1919-ben a háború után már egész más jellegű problémák foglalkoztatják. S mint már utaltam rá, e
munkák esetében nem elképzelhetetlen még az 1907-es korai datálás sem, bár az 1911-ben kezdődő
„Mári-korszak” is hozott ilyen szándékoltan egyszerűsített látványt tükröző munkákat.175 Körte és alma. TJM Ltsz.: 55.8. olaj, karton, 40 x 52 cm. BODNÁR 1956. 98. és TJM 56.262. illetve
vázlatok: TJM 58.41.1.
LXXX
visszaemlékezéseiből világosan kiderül, hogy Bécset is felkeresték kizárólag Cézanne
képeiért, de megnézték, ismerték a Nemes Marcell-gyűjtemény darabjait is.176
Tornyai 1911 körüli írásaiban számos esetben hivatkozik Cézanne-ra, mint a
művészettörténet egyik legfontosabb alkotójára. Egy idő után Tornyai rögeszméjévé
vált, hogy a művészet, a festészet fejlődésében az impresszionizmuson és Cézanne-on át
a művészet egy a legprimitívebb formákon keresztül való, egyéni kifejezésmód felé
halad – a megállapítás természetesen nem független a művészeti életében bekövetkezett
változásoktól. Ebben a változásban szerinte a festészet területén az elkövetkezendőkben
a minél inkább egyszerű, ösztönös, gesztusszerű megoldásokra tevődik át a hangsúly.
Ez a festészet azonban a természettől nem szakad el, ugyanakkor képes lesz az alkotó
„lelkiségét” minél inkább kifejezni. Tornyai írásainak, feljegyzéseinek nagy része 1911
és 1912 elején e téma körül forog. Érezhető írásaiban az, ahogyan küzd a nyelvvel,
ahogyan próbálja megfogalmazni, minél pontosabban, alaposabban mindazt, amihez
egyébként nem ismeri, de keresi a legjobb definíciókat. Ennek az érdeklődésnek
Tornyai esetében van még egy különleges motivációja is. A vásárhelyi festő 1911
májusában felfedezte Kovács Mári nevű cselédjének vágyát, ambícióját a festészet iránt,
s elkezdett maga is foglalkozni alkotásaival. Máriban a tehetséget, az érintetlen,
csiszolatlan tálentumot látta meg, akit nem rontottak el az „iskolák látásmódjával”.
Képzetlensége, egyszerűsége, a rajztudás teljes hiánya nem hiba, hiány, hanem immár
előnyként tűnt fel Tornyai számára. Mári egyszerű, de színekben rendkívül gazdag
képei miatt, egyre inkább értékelte őt, s benne a festészet autentikus, megrontatlan
egyéni kifejezésmódjának hordozóját látta meg. 1911 telén már eljutott odáig, hogy
elkezdett írni egy könyvet A jövő művészete címmel. Többször belekezdett, a bevezetést
papírra vetette naplójában, s ha valamilyen gondolata, ötlete volt a témával
kapcsolatban mindig feljegyezte a keze ügyében levő notesz nagyságú, általában
négyzethálós füzetbe. Elkészítette a leendő kiadvány címlapját is, ez vázlatai között
maradt fenn.
Tornyai Mári festészetének eredetiségét képzetlenségből eredő naivitásában,
primitivitásában látta s ezt kapcsolta össze azzal, hogy érzékelte a változást, a
„forradalmi idők előszelét” – Ady eszméi nyomán is – a tízes évek elejének szellemi és
képzőművészeti életében egyaránt. Tornyai 1911-es, a Művészházban rendezett
176 OSzK Kt. F 78/304/6
LXXXI
kiállításán már egy külön teremben maga mellett szerepeltette, majd a kiállítás további
állomáshelyein is bemutatta a vidéki városok közönségének Mári munkáit. Majd – mint
már utaltunk rá – saját kiállítást is szervezett számára 1912-ben.
Mári festészetében az előrajzok és az emberi alakrajz teljesen hiányzik, tematikáját
főleg tájképek, csendéletek adják kisméretű, karton vagy falapra festett képein.
Színhasználata a közös tubusok, festékek miatt az egyre több világost használó
Tornyaiéra hasonlított. Abban viszont kétségtelenül Tornyait utánozta, hogy
ecsetvonásait gyorsan, lendületesen vitte vászonra, néha erősen, pasztózusan elkenve a
festék anyagát. Korai munkái közül kevés azonosítható. Bár kiállítási katalógusának
címei ismertek (6. számú melléklet), lehetetlen őket konkrét művekkel azonosítani. A
Mári munkásságával foglalkozó Fülöp Erzsébet datálásaira hagyatkozhatunk csak, aki
az anyaghasználat és az 1911 körül Tornyai által is használt anyagokból, festékekből és
a képi ábrázolásban bizonyos Tornyai kompozíciókkal való összefüggésekből
következetett néhány kép korai datálására.177 Mári korai munkáit jól jellemzi két, a
képmellékletben bemutatott, 1912-13 körüli műve, a Naplemente178 (23. kép) és a
Kopár tanya179 (24. kép), mindkettő a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből.
A Majolikatelepből való kiválása után Tornyainak jóval több ideje maradt Márival
foglalkozni. 1913 februárjában eldöntötte, hogy megkeresi a Párizsban is ismert magyar
festőt, Rippl-Rónai Józsefet, hogy kikérje véleményét Mári festészetéről. Többszöri
levélváltás történt közöttük, közben Tornyai elküldte Kaposvárra postán Mári hetvenöt
darab (!) képét. Néhány nappal később Rippl-Rónai válaszlevelében azt írta, hogy
megnézte a műveket és adott néhány tanácsot, hogy Tornyainak hogyan kellene a
továbbiakban foglalkoznia Márival, illetve véleménye szerint már eddig is túlságosan
hatott Mári munkáira. Tornyai Rippl-Rónai levelére megsértődött és válaszában
megköszönte, hogy az „én művészetemről mondott véleményt.”180 A vásárhelyi festő
hirtelen haragú és sokszor kiismerhetetlen személyiségére jól rávilágít ez az eset,
azonban Rippl-Rónainak abban feltétlenül igaza volt, hogy Mári képeinek világa
177 FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ Fülöp Erzsébet könyve Mári
legteljesebb életmű-katalógusát és kiállításjegyzékeit is tartalmazza.178 Naplemente. TJM. Ltsz.: 58.101. olaj, papírkarton, 21 x 27 cm (1911-1913)179 Kopár tanya. TJM. Ltsz.: 58.182. olaj, papírkarton, 23,3 x 31,8 cm (1912-13?)180 OSzK. Kt. F 78/371/31 és 36.
LXXXII
kifejezetten hasonlított Tornyai új festészetére. Sőt, meg lehet kockáztatni azt is, hogy
voltak olyan időszakok, amikor Tornyai direkt módon utánozta cselédje munkáit és
törekedett a megjelenítés hasonlóságára, megrontatlan egyszerűségére. A Tornyai János
Múzeum raktárában számtalan ilyen, az utókor által kevéssé értékelt, „majdnem közös”
kép található.
A fentebbi fejezetben azt igyekeztem Tornyai János példáján bemutatni, hogy
munkái milyen külső élmények, külső hatások folytán és hogyan alakultak át az 1907
utáni években, mely a vásárhelyi és mártélyi korszakának legtermékenyebb időszaka
volt, ám sorozatos konfliktusai miatt fokozatosan elmagányosodott a Vásárhelyen
dolgozó művészek között.
A korszakban végig Hódmezővásárhelyen dolgozó Endre Béla munkásságát
Tornyaiéhoz képest is sokkal nehezebben lehet megközelíteni a konkrét műalkotások
szintjén, ugyanis ismert festményeinek nagy többsége datálatlan. Mindössze néhány
kiállítása volt az alkotói munkásságában nagy hiátust okozó első világháborúig,
egyetlen korabeli katalógusában fennmaradt képcímeit ismerjük csak (5. melléklet), s a
róla szóló kritikák kevés konkrét műről számolnak be. Megnehezíti a munkásságának
áttekintését, hogy korai nagyméretű népi életképei után nagyon kevés műfajban
alkotott: kevés csendélet, de hatalmas mennyiségű tájkép maradt fenn utána. Miután
1900-tól már Hódmezővásárhelyen élt, első jelentősebb itt készült munkája
valószínűleg a Léthé partján című, mely egy mitologikus témát dolgozott fel.181
Reprodukciója nem ismert, az 1904-es helyi kiállítás után állítólag elégette. A
következő években festészetében helyet kap a paraszti népi élet ábrázolása, szinte
párhuzamosan, mint Tornyainál. Endre munkáival kapcsolatban a szakirodalom mindig
Munkácsy hatását emelte ki, amely Tornyai áttételén keresztül nem alaptalan, de a
korszak műcsarnoki festőinél is megtalálható ez a sötét színekkel való, a
fénykontrasztok hatására épülő festésmód. Kezdetben Endre Béla is igazodott ehhez s
elkészítette 1904 első félévében a Leszámolás182 című kompozícióját, melyet a leadási
181 László Emőke kutatásai szerint már párizsi útja előtt, 1898-ban foglalkozott a témával, több változatát
is megfestette, de később elidegenedett a témától. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc
Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. 219-235. Korai képeiről: 220.182 Leszámolás. Ismeretlen helyen. Reprodukcióját lásd: LÁSZLÓ 1968. 221. 1. ábra
LXXXIII
határidőt jóval túllépve adott be a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításra. A
következő évben ugyanezt a művet prezentálta az OMKT tavaszi kiállításán, a Bölcső
mellett (Kis halott siratása)183 (25. kép) című munkával együtt, majd egy évvel később
a Kurizálás című „paraszti zsánert” is. Ezután egészen 1912-ig nem állított ki. Ennek
okait a nem túl lelkes kritikai fogadtatástól személyisége visszahúzódó attitűdjéig sok
mindennel magyarázhatjuk. Legvalószínűbb azonban az, hogy saját magát kevéssé
tartotta tehetségesnek, mint vásárhelyi társait, Tornyait vagy Rudnayt, ezért műveit nem
igyekezett kiállítani, s akkor is csak hosszú rábeszélés után. Kiss Lajos közléséből
ismert az 1907-es datálású, fiatal ülő leányt ábrázoló Szomorú Rozika (Kékkendős
leány) és az 1908-as, egy parasztszoba belsejében ülő nőalakot ábrázoló Interieur.184
Saját lakásáról is készítette a belső teret ábrázoló munkát. A figurális kompozíciók
mellett kialakult művészetének új érdeklődési területe, a tájkép-festészet. Sok esetben a
paraszti élet és környezetének egy-egy helyzete adja a képeinek témáját, sok a
kisvárosias, falusias utcát ábrázoló munkája, a tanya és az általa is kedvelt Tiszapart
ábrázolása. László Emőke, Endre Béla munkásságának eddigi legalaposabb
feldolgozója az 1911-es évet tartotta az életmű első korszaka lezárásának 1968-ban
megjelent tanulmányában. A korszak fontos, ám egyben szimbolikus végpontjának
1911-es, negyvenegy éves korában festett Önarcképét185 (26. kép) tartotta, amelyen
sötét tónusok között jelenik meg a festő mellképe kissé baloldali irányba dőlve. A portré
összefogott, jól jellemzi saját, nyitott és érdeklődő egyéniségét, intellektusát.
Endre oeuvre-jében 1911 után tehát még inkább a tájkép és a csendélet tematikája
érvényesült. László Emőke tanulmányában kísérletet tett Endre tájképeinek
tipologizálására is, azaz formai jegyek alapján meghatározott bizonyos jellemző
típusokat munkássága egészében. Összevetése ezért szempontunkból kevésbé
használható, hiszen az életmű húszas években kiteljesedő időszakát itt nem tudjuk
tárgyalni.
A Kiss Lajos-könyv által az 1912-es év novembere elé datált képek közül
kiemelkedik a jelenleg magángyűjteményben található Falusi udvar című munka,
183 Bölcső. (Bölcső mellett. Kis halott siratása címen ismert később) MNG Ltsz.: 60.77 T. vászon, olaj,
125 x 170 cm, j.j.l.: Endre.184 KISS LAJOS 1957. 291. szerint mindkettő hódmezővásárhelyi magántulajdonban volt.185 Önarckép. TJM Ltsz.: 58.59.1. olaj, vászon, 49 x 48 cm.
LXXXIV
melyen igen hangsúlyos szerepet kapott a kép felső két harmadát kitöltő, borult,
feltornyosult fellegek megjelenítése. A felhő és a légkör viszonyainak érzékeltetésére a
gyorsan és dúsan felvitt festékanyag hivatott és a horizontot végig eltakaró épületek és
fák ellensúlyozzák mindezt. Kiss Lajos ezen kívül még hat darab 1905 és 1912 közé
datált képet közölt, Bényi László közreműködésével, aki 1957-ben már túl volt egy
Endre Béla kiállítás megrendezésén. Az általuk közölt 32. számú képtábla, az Udvar186
(27. kép) (de Tanyaudvar címmel is ki volt már állítva) akkor még vásárhelyi
magántulajdonban volt, s azóta a Tornyai János Múzeumba került, az Alföldi Galéria
állandó kiállításának fontos darabja. A mű különlegessége, hogy a többi – általam
ismert – képére nem jellemző módon nagyon feltűnő, a vásárhelyiek által ritkán
használt színekkel kísérletezik. A tanyaudvar sáros földje és a melléképület diagonálisra
helyezett, erősen rövidülő homlokzatát fedő nádtető hasonlóan fehérrel kevert
lazacrózsaszínnel van megfestve. (A mellékelt reprodukció színe sajnos erősen torzít.)
Endre Béla másik jellegzetessége, s ebben talán közvetlen módon is felismerhető
Tornyai hatása, hogy ő maga is kipróbálta a lendületes, gyors ecsetkezeléssel folytatott
festői gyakorlatot. Példaként az ugyancsak Hódmezővásárhelyen látható 1906 és 1908
közé datált Piros ruhás nő187 (28. kép) címet viselő művet mutatom be, mely egykor
Kiss Lajos tulajdonában volt. A szabadon és gyorsan felvázolt ecsetvonások is
megfelelően kirajzolják a dús növényzet által körbe vett női alakot. Az Endre Bélára oly
jellemző bensőséges hangulatú, de a romantikus felfogástól és a merev naturalizmustól
messzire eső tájképek remekei találhatók meg korai művei között. A Naplemente
tanyával című opus tömören jellemzi mindazt, amit eddig leírtunk a szerző műveiről.
Világos, meleg színeket használ, a térbeliség nincs érzékeltetve, a tájelemeket (épületek,
növények) közvetlenül a horizontra helyezte, de szervesen egységesül a tájjal, nincs
semmi mesterkéltségérzet a kép nézőjében. Ehhez nagyon közel állnak a Vásárhelytől
délre eső pusztán, Gorzsán festett művei is.
Endre Béla alkotói módszeréről feljegyezték, hogy általában ő is szerette a
helyszínen, természetben festeni képeit. Az 1910-es évek elején egyre többet járt ki az
általa szeretett Mártélyra, a Tiszához dolgozni. Festészetének e korszakát már a
bemutatkozások is jellemzik. Első egyéni kiállításán, mely a Majolikatelep termékeivel
186 Udvar. TJM Ltsz.: 58.25. olaj, papírkarton, 48 x 58 cm. j.j.l.: Endre187 Piros ruhás nő. TJM Ltsz.: 66.6.1. olaj, vászon, 80 x 65 cm.
LXXXV
egyszerre volt 1912-ben, már a tájképek domináltak. A vizsgált korszakunk végére
azonban Endre Bélát is inkább az iparművészet kérdései foglalkoztatják, mely
tevékenységet ugyancsak a háború vág ketté.
Rudnay Gyula tartózkodott a legrövidebb ideig Hódmezővásárhelyen a
részletesebben tárgyalt képzőművészek közül. Összesen alig 3 évet élt ebben az alföldi
városban, s előtte és utána is állandón járta Magyarország vidékeit. Endre Bélához
hasonlóan kevés korai művét ismerjük, s ezek közül még kevesebbről lehet biztosan
tudni, hogy Vásárhelyen készültek. Rudnay „alföldi témájú” alkotásait ellenben 1911-
ben a Pásztor Jánossal közös tartott kiállításon mutatta be a főváros közönségének. Ezen
kívül viszont kevés forrás van birtokunkban Rudnay 1905 és 1910 között keletkezett
műveivel kapcsolatban Kiss Lajos könyvét leszámítva. Rudnay életművének első
feldolgozója, Bényi László 1953-ban, tehát még a mester életében megjelent
tanulmányában már azt írta, hogy szinte alig van ismert munka Rudnay vásárhelyi
periódusából.188 S ha van, akkor az is általában grafika, melyre az anyagi források
hiánya miatt volt erőteljesebben rákényszerítve. Sajnálatos, hogy a 2003-ban az Ernst
Múzeumban rendezett Rudnay-kiállításon sem szerepeltek korai művei.
A fennmaradt alkotások és források alapján bizonyítható, hogy 1905-ben már érett
festőként, kiforrott szemlélettel érkezett az alföldi városba. Ezért is lehetett több vitája
Tornyaival, aki nem szerette, ha élesen ellentmondanak neki festészeti kérdésekben, ám
a nála kilenc évvel fiatalabb festő tehetségét feltétel nélkül elismerte, Lyka Károllyal
folytatott levelezéséből ismert, hogy lelkesen adta át a Művészetnek az általa birtokolt
Rudnay-grafikákat reprodukálás céljából. A gömöri származású mester vásárhelyi
tartózkodásának másik, ha nem legfontosabb célja a magyaros, nemzeti, népies
karakterek keresése, tanulmányozása és műveiben való ábrázolás szándéka volt, mely
ugyancsak összefüggött a korszak etnográfia szemléletének néplélektani
érdeklődésével, a nemzetkarakterológiának a tudományos igényű, szellemi néprajzba
való beágyazódásával.
188 BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar
Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.
457-486.
LXXXVI
A korszak áttekintésekor Kiss Lajos és Bényi László is legtöbbször a grafikákra
hivatkoztak, mint 1905-06-os Rudnay művekre. Ezek közül több megjelent a
Művészetben. A Tópart189 (30. kép) biztosan Hódmezővásárhelyen készült, egy
városhoz közeli erdős részt ismerhettek fel benne a helyiek. Míg az azt megelőző, 1906-
os évben, két különböző felfogású népi zsánerképe készült Vásárhelyen.190 (31-32. kép)
Az 1911-es Párisi Divatcsarnokbeli kiállításon Rudnay szerepeltette még egy a népi
mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos, feltehetően a csongrádi városban készült
grafikai sorozatát is.191 A rajzok között is vannak igen jelentős különbségek.
Bényi szerint e korszakának a műveit abból a szempontból kell megítélni, hogy itt
már mennyire eltávolodott a müncheni Hollósy-korszak finom naturalizmusától,
miközben az időbeli távolság még nem olyan jelentős. Rudnay vásárhelyi festészeti
alkotásainak nagy része egy-egy paraszti típust ábrázol, általában egy idősebb, de
különleges arcvonásokkal rendelkező idősebb személy állt modellt számára. Közülük a
leginkább a különleges karakterű Kala Jánost kedvelte s róla számtalan művet készített.
A Tornyai János Múzeum gyűjteményében ezek közül ma egy található, a Kiss Lajos
által János bácsi címmel közölt Ülő paraszt192 (33. kép), mely már mutatja a festő
anyaghasználatának pasztózus voltát, erősségét, ám az összefogottság nélküli formák itt
nem adnak határozott karaktert a személynek, e munka nem portré igénnyel készült.
Kiss Lajos könyvében reprodukálta a kép álló alakos változatát is. Rudnay itt használt
színei még inkább a sötét barnák és feketék különböző tónusai, illetve a világosabb
felületek esetében a tört fehérek. Egészen más típusú a Vásárhelyi szoba193 című
munka, ahol ugyancsak nagyon hangsúlyos a dinamikus, lendületes, pasztózus festés. Itt
az előtér asztallapján és egy szekrényen elhelyezett használati tárgyak és a falon levő,
felakasztott tárgyak szinte külön-külön egy-egy kis csendéletté állnak össze,
ugyanakkor nem bontva meg a vászon koherens egységét. Rudnay ismert korai munkái
189 RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101.190 RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5. és RUDNAY GYULA:
Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16.191 A sajtótudósítások szerint a következő címekkel: Szántás, Sarjúrakás, Szénahordás, Eső utáni táj,
Újságolvasó parasztok, Hárman valának együtt, Ne szomorkodj pajtás!192 Ülő paraszt. TJM Ltsz.: 71.21.1. olaj, vászon, 54 x 31 cm, j. j. f.: Rudnay 909. A képet a TJM Özv.
Boross Gézánétól, Kiss Lajos lányától vásárolta.193 Vásárhelyi szoba. TJM Ltsz.: 76.8.1. olaj, vászon, 47,5 x 37,5 cm, j.b.l.: Rudnay
LXXXVII
között talán ebben a kettőben látható a legszabadabb ecsetkezelés és formaadás, úgy
hogy a második esetében már igen bőkezűen használja a világos, élénknek ható
színeket.
Ezek a lendületesen felvitt színek és ezek formai egységei párhuzamba állíthatók a
táncoló alakokat bemutató kompozícióival. Pásztor János is 1906-1907 körül
foglalkozott épp a dinamikus mozgás koordinációjának plasztikai megjelenítési
lehetőségeivel. Több mint valószínű, hogy hatottak egymás felfogásmódjára, s talán
szoros együttműködésben vitelezték ki őket. Rudnay ismert műve, a Táncolók194 (35.
kép), a Magyar Nemzet Galéria gyűjteményében található. Ennek azonban volt egy
1906 novemberében Pásztor János Huszárlaktanyában lévő műteremnek falára festett
freskó változata, mely elpusztult az épület későbbi rendkívül gyakori
funkcióváltozásaival együtt járó átalakítások miatt. A boltozatos műteremben volt még
egy másik tájkép-freskó is Tiszai táj címmel. A Táncolók esetében viszont abban a
kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sikerült megtalálnom Rudnay egy
1941-ben Kiss Lajosnak írott levelében ennek a freskónak egy emlékezetből felidézett
akvarelljét.195 (36. kép) Ez a kis kompozíció is jól mutatja Rudnay művének jellegét, az
ugyancsak lendületes mozdulatsorokat, a figurák egykori egymáshoz való viszonyát,
rendszertelennek tűnő összevisszaságát. A hangsúly az előtér alakjaira esik, nem pedig a
háttér lovas figurájára. A kis akvarellből sajnos nem vehető ki egészen pontosan, hogy a
Pásztor-műterem egykori dísze inkább a Táncolók korai változatához hasonlít-e
színhasználatával és vonalkultúrájával vagy későbbi „barokkos” figurális jeleneteire. E
kettőn kívül létezik még egy harmadik táncolókat ábrázoló, vásárhelyi korszakában
készült képe is. Kristó Nagy István 1988-as könyvének 16. színes képtáblájaként és
borítóképeként is publikált, 1908 körülre helyezett, dinamikus jelenet akkor Bálint
István magántulajdonában volt Hódmezővásárhelyen.196 Valószínűleg hasonló elvek
szerint a hétköznapi paraszti élet jeleneteit festette meg Rudnay a Magyar
194 Táncolók. MNG Ltsz.: 54.436, vászon, olaj, papírlemezekkel húzva, 57 x 52 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. Dr.
Fettich Ottó tulajdonából került az MNG gyűjteményébe.195 OSzK Kt. F 78/305/54 Rudnay Gyula levele Kiss Lajos részére. Budapest, 1941. június 30.196 Táncolók. 1908 k. olaj, vászon, 64 x 95 cm, j.j.l.: Rudnay. Dr. Bálint István tulajdona,
Hódmezővásárhely. Közölve: Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988.
214. és 16. színes kép; könyvborító.
LXXXVIII
Mezőgazdasági Múzeum megrendelésére 1907 májusában. A három kép ma már nem
található meg a múzeum képzőművészeti gyűjteményében.
Hódmezővásárhelyi tartózkodásai alatt Rudnay számos portrét festett, melyek
közül több, Kiss Lajos által bemutatott és ismertetett ismeretlen helyen van. Ezek között
több öreg paraszt modellekről készült. Viszont a Tornyai János Múzeum anyagát
gazdagítja az 1910-es tartózkodás emlékeként, két megrendelésre készült portré: Vetró
Lajos és felesége arcképei197 ( 2 db kép). A két portré sötét fekete háttérrel komponálva
az arcok világos színeivel hangsúlyosan emeli ki az arcvonásokat, ám nyílván a
megbízó igényeihez igazodva nem lép túl a portréfestészet hagyományos megoldásain.
Kiss Lajos közölte könyvében a későbbi főiskolai mester egy 1908-ben festett
önarcképét, melyen cigarettát tart szájában s a jobb alsó sarokban „Rudnay 908
Hódmezővásárhely” jelzéssel látott el. A autoportré érdekessége a fej körül egységes
ívet leíró ecsetvonások hangsúlyos, meghatározó volta, mely úgy hat, mintha egy sötét
glória venné körül a harmincas éveibe lépett festőt. A fent említetteken túl Rudnay
számos tájképet készített ebben a vásárhelyi időszakban is, mint azt Kiss Lajos
visszaemlékezéséből tudjuk. Ezek közül Rudnay nagy életmű-kiállításain egy sem
szerepelt, viszont a Magyar Nemzeti Galéria raktára őriz egy nagyobb méretű Tanyai
est198 (39. kép) című munkát, mely Kiss Lajos könyvében többek között szerepel.
Rudnay Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát nehéz értékelni, hiszen kevés
munkát ismerünk, s azok többsége is magántulajdonban maradt. A jövőben viszont
alaposabb kutatások után még bizonyára kerülnek elő fontos művek. Így akár az 1976-
ban a BÁV egy képzőművészeti aukcióján felbukkant Rudnay által szignált és Révész
Bélának ajánlott Ady-portré.199 A mű témáját tekintve hiteles lehet, hiszen tudjuk, hogy
ekkor a vásárhelyi művészek és baráti körük mennyire lelkesedett a magyar költészet
„nagy forradalmáráért.”
197 Vetró Lajos. TJM Ltsz.: 63.1. olaj, karton, 84 x 70 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. 910. Vetró Lajosné. TJM
Ltsz.: 63.2. olaj, karton, 83,5 x 70 cm. j.j.l.: Rudnay Gy. 910.198 RUDNAY GYULA: Tanyai est. MNG. Ltsz: 54.437. olaj, vászon, 69 x 82 cm, j.j.l.: Rudnay (karcolva)
restaurálva. dr. Fettich Ottó hagyatéka.199 Erre utal: APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-
könyvtári Műhely 1978/1-4. sz. / 8.
LXXXIX
A Hódmezővásárhelyen dolgozott szobrászok közül kiemelkedik Pásztor János
munkássága. Pásztor kirobbanó tehetség volt, aki azonban a későbbiek során egyre
inkább elkötelezte magát az „eklektikus klasszicizmus”, az „újklasszicizmus”
szobrászati értékei mellett. Hódmezővásárhelyen készített munkáinak megismerését az
teszi könnyebbé és lehetővé, hogy sokat állított ki a Műcsarnokban, illetve 1909
decemberében nagyszabású búcsúkiállítást tartott Hódmezővásárhelyen. A fentiek
ismeretében kijelenthetjük, hogy Pásztort ebben az időszakban a köztéri emlékműveken
kívül leginkább a népi zsánerszobrok és portrék érdekelték, de megjelentek már
munkásságában a klasszikus női aktok is. Szobraiból az is kitűnik, hogy életének
vásárhelyi időszaka még sokkal inkább a gondtalanabb, önfeledtebb tanulóévek
meghosszabbítása volt, az első igazán komoly feladatok elvégzése ellenére is. A fiatal
szobrász anyagi erőforrásai természetesen ekkor még gyengék voltak, műveinek nagy
többsége agyagból mintázva és gipszbe öntve készült, nemes anyagokban csak azokat
tudta kivitelezni, melyekre külön megrendelést kapott vagy országos kiállításra, zsűri
elé szánta. A gipsz mint anyag több esetben nem kedvezett a művek fennmaradásának,
fontos munkáik pusztultak el a második világháború alatt.
Pásztor János nevére 1906-ban figyelhetett fel az ország műkedvelő közönsége,
először a Munkácsy-szoborpályázat, másodszor az 1906-os tavaszi kiállításon
megjelenő Búcsúzkodás miatt. A Munkácsy-szobor ügye éveken keresztül húzódó
közüggyé vált, érdemi lezárás nélkül. Pásztor mindegyik pályázaton részt vett,
mindegyiken különböző munkával. Az első, 1906-os pályázaton a kritika (Fülep Lajos
kivételével200) pozitívan fogadta, talán ennek is köszönhető, hogy Pásztorra mint
tehetséges fiatalra, felfigyeltek a fővárosban is.
Az 1906. január 20-i beadási határidőre kiírt és február 6-án zsűrizett, nyilvános
első fordulót rövidesen még két nyilvános és egy zártabb körű követte. A közelmúltban
a Munkácsy-szoborpályázatok történetét Szatmári Gizella dolgozta fel az Ars
Hungarica hasábjain.201 Az első fordulóra beküldött Pásztor János-mű ülő helyzetben
ábrázolta a hat éve elhunyt magyar mestert. Erről valószínűleg nem jelent meg a
korabeli folyóiratokban reprodukció, viszont az egyik nagy rivális, Kallós Ede
200 FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10.201 SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainak története. In:
Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.
XC
munkájáról igen. Az első forduló eredménytelensége és a zsűri döntésképtelensége
miatt a második forduló ugyanazon év szeptember 25-én zajlott le, újra csak
eredménytelenül, s ez ismétlődött meg 1907 novemberében, majd 1908 januárjában egy
szűkebb körrel.
Az 1908-ra kidolgozott szobor egy nagyméretű gipszváltozatáról – feltehetően még
Pásztor János vásárhelyi műtermében – készült egy fénykép az Új Idők folyóirat
számára.202 (40. kép) A nagy, négyzetes talapzaton álló szobor egy naturalisztikusan
formált, ereje teljében lévő, dinamikus, tettre kész férfit mutat, mélyre hatoló tekintettel.
Pásztor itt egyértelműen a vad zseni megragadására törekedett, s ennek rendelte alá az
összes kifejezést, de még a haj formázását is. A bal lábával erősen kilépő, palástszerű
köpenyben álló, bal kezét maga elé húzó s abban széles palettát tartó mester ecsetet
markoló jobb kezét maga mellé húzza, ezzel is a szobor dinamikáját növeli. Pásztor
zseniális festőfejedelemnek szerette volna bemutatni Munkácsyt, akiről a szomszéd
műteremben dolgozó Tornyai bizonyára elmesélte neki személyes tapasztalatait.
Tornyai naplóiból tudjuk, ő már nem az erőtől duzzadó Munkácsyval találkozott az
1890-es évek közepén. A második kompozíció, összevetve az elsővel, az ott még ülő
alak hibáinak kijavítására is törekszik, amikor annak nyugalmát a harmadik lendületével
túlkompenzálja. A reprodukció alapján úgy tűnik, „harmadik” Munkácsy-
portréváltozata volt az, amelyet 1912-ben Ernst Lajos megvásárolt az újonnan nyíló
múzeuma számára és a Rippl-Rónai József tervezte üvegablak elé helyezett el.203 Az
első, 1906-os a Műcsarnokban is szerepelt Munkácsy-portré a művészeti író, Lázár Béla
által lemásoltatott egyik változata a Lázár-gyűjteményből a pécsi Janus Pannonius
Múzeumba került204 (41. kép), itt is hangsúlyos az arc és az elmélyült, szigorú tekintet,
de talán még nem annyira, mint a néhány évvel későbbi munkán. Egy másik, egészen
eltérő Munkácsy-mellszobor maradt a Magyar Nemzeti Galériába került Pásztor János-
hagyatékban, mely valószínűleg az egyik ülő alakos szobor részlete. A felsőtest
beállításának különlegessége, hogy Munkácsy testétől eltávolodó jobb kezével
202 Új Idők, 1907. október 13. 375. közli még: SZATHMÁRI 2005. 411.203 RÓKA ENIKŐ: Egy gyűjtő és gyűjteménye, Ernst Lajos. Budapest, Ernst Múzeum, 2002. 47.204 Munkácsy Mihály portréja. 1906. Pécs, JPM Ltsz.: 72.366. gipsz, 55 cm, j.j.o.: Pásztor 1906.
XCI
támasztja meg magát.205 (42. kép) A hagyatékban fennmaradt még egy másik
Munkácsy-portré és egy kisméretű befejezetlen terrakotta emlékműterv is.206
Hódmezővásárhelyen több köztéri szobor tervét is elkészítette Pásztor, például a
debreceni Kossuth-emlékmű elkészítésére is pályázott, de azt a körülményekből
kifolyóan nem nyerhette el. Megvalósult viszont a torontálvásárhelyi Kossuth szobor,
míg szülővárosában az 1900-as Nyizsnyai-emlékmű után a város főterére tervezett egy
díszkutat. Az eredeti elképzelés szerint egy széles kútkáva s egy kövön térdelő és vizet
merítő lány alakja jelent volna meg. Ennek elkészült gipsz változatát – feltételezésem
szerint – még képeslap formában is népszerűsítették, s ebből fenn maradt egy darab
Pásztor Vásárhelyre került hagyatékában.207 (44. kép) A Vízmerítő végül 1908
szeptemberében egy másik, a város vezetői által is elfogadott változatban került
felállításra, a széles kútmedence és a talapzat is megvalósult az álló női alak mellett a
sziklaforrást imitáló kőrakáson. A kutat 1950-ben áthelyezték, tíz méterrel nyugatabbra
tolták, s egy lényegesen kisebb medencét és talapzatot kapott.208 (45. kép).
Számos portré is keletkezett ebben az időszakban Pásztor műtermében, melyek
közül csak a legfontosabbakat említem. Egyik a Tornyai János ismerősét és támogatóját,
a szobor készítésekor már elhunyt Fadrusz Jánost209 ábrázolja, akinek iparművész
felesége megfordult Vásárhelyen és Pásztort is személyesen ismerte, s ez talán egy
személyes indíttatást is jelenthetett a szobrász számára a mű elkészítéséhez. Egy 1909-
es Endre Béla210 (43. kép) portré maradt még Vásárhelyen, mely ugyancsak egy
elegánsan mintázott, a bronzból való kiöntésre irányuló kezdeményezések ellenére
mindmáig gipszben maradt mellszobor. Pásztor 1906-ban Kelebiáról kapott
megrendelést s odautazott pár hétre Tipka Antal és felesége portréjának elkészítése
205 Munkácsy Mihály. MNG Ltsz.: 68-199-N. gipsz, 29 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka.206 Munkácsy Mihály portré. MNG Ltsz.: 68-209-N. gipsz, 25 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka és
Munkácsy Mihály emlékműterv. MNG Ltsz.: 68.222-N. terrakotta, 22 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka207 Kútterv. (1905-06 ?) TJM HGy. Pásztor János anyag.208 Erről lásd: DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely,
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002.209 Fadrusz János. TJM Ltsz.: 59.31.61. gipsz. 50 x 37 cm. Egy másik változata az MNG-ben: Fadrusz
János. TJM Ltsz.: 53.34. gipsz, 50 cm. j.b.l.: Pásztor 909.210 Endre Béla. TJM Ltsz.: 59.44.1. gipsz, 58 x 53 cm. j. o.: Pásztor 909.
XCII
céljából.211 Tudjuk, hogy készített egy portrét Rudnay Gyuláról is, mely szerepelt az
OMKT 1906-os kiállításán Tanulmány címmel, ma sajnos nem ismert. A fent említett,
közgyűjteményben levő alkotások mindegyike azonban jól mutatja a fiatal Pásztor
kivételes tehetségét a portrészobrászat terén.
A fiatal vásárhelyi szobrász tevékenysége azonban mégsem a fent említett művei
miatt lett ismert. Népi életképei, a paraszti életből vett jelenetei hozták meg számára a
sikert a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban is, annak ellenére, hogy a korabeli
szobrászatban nagyon gyakoriak, sokszor ismételtek voltak e témák. Pásztor
környezetének szereplőit, utcán látott jelenteket is gyakran formált meg szoborként.
Ugyanakkor vannak olyan munkái is, melyeken érződik a népi, paraszti világ
romantikus töltetű idealizálása.
Kiss Lajos visszaemlékezése szerint utcán látott jelenet inspirálta a Búcsúzkodást212
(46. kép), ahol egy édesapa és fia búcsúját formálta meg. A szobor kalandos
történetéhez hozzátartozik, hogy az 1906-os állami megvásárlás után rögtön készítetett
két másolatot, az egyiket fából Keviczky Hugó vitelezte ki, a másikat pedig a gipsz
eredeti alapján bronzba öntve adta át a Szépművészeti Múzeumnak, ahonnan 1939-ben
diplomáciai ajándékként Olaszországba került. 1910-ben újra megformálta bronzban, ez
Szeged városáé lett. Létezik még egy fából faragott változata is a debreceni Déri
Múzeum gyűjteményében. Jellegzetes paraszti portrésorozatokat is mintázott
műtermében, így Kala János modellről is.213 (47. kép)
A másik méltán ismert műve a Rudnay kapcsán már említett tánc-jelenetet ábrázoló
Csárdás.214 (48. kép) A műnek nem kizárólag az MNG-ben őrzött töredékes változata
létezik, hanem magántulajdonban lévő, ép változata is. Konkrét párhuzamot lehet vonni
a Csárdás és Rudnay alkotása, a Pásztor műtermének falára festett freskó között. Nem
véletlen, hogy a sok közös párizsi és vásárhelyi élmény hatására életük végéig tartó
barátságot kötöttek s 1911-ben közösen mutatták be „alföldi” anyagukat. A korabeli
kritika –különös módon a Tornyai Jánost sohasem kedvelő Lázár Bélától kissé meglepő
211 Tipka Antal. MNG Ltsz.: 70.45-N. bronz, 38 cm. j.: Pásztor 190(?). Ajándék Kelebiáról; Tipka
Antalné. MNG Ltsz.: 70.46-N. fehérmárvány, 47 cm, j. n. ajándék Kelebiáról.212 Búcsúzkodás. MNG Ltsz.: 3299. fa, 77 cm. j.j.o.: Pásztor 909. (Az Orsz. Magy. Képz.műv. Tanács
vásárlása 1906-ban. Az eredetit 1939-ben Benito Mussolininek ajándékozták.)213 Parasztfej (Kala János). TJM Ltsz.: 88.19.1. bronz, 35 cm. Vétel Csikós Jánostól.214 Csárdás. MNG Ltsz.: 68.209-N. gipsz, 22 cm. j.: Pásztor 1907. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka
XCIII
ez – Pásztor Jánosban az Izsó Miklóssal félbeszakadt magyar népszemléletből kiinduló
szobrászat újjászületését ünnepelte.
Pásztor egy másik kedvelt témája a munkát végző emberek bemutatása volt, e téren
kiemelkedik a második világháború alatt elpusztult, az 1909-es kiállításának katalógus-
címlapján is megjelenített Szénhordó című nagyméretű egész alakos szobor. A dolgozó
Kubikusokat215 (49. kép) tőle szokatlan megoldással nem körbejárható plasztikaként,
hanem egymás fölé helyezve reliefként ábrázolta, nem kizárható persze, hogy a mű csak
befejezetlen kompozíciós-vázlat. Pásztor számos egyéb népi életkép csoportjába tartozó
szobra, tanulmánya készült Vásárhelyen. Ezek részletes bemutatására nincs lehetőség,
azonban jelezném, hogy az 1906-os tavaszi, műcsarnoki kiállításon Moiret Ödönnel
egyszerre feltűnt alföldi szobrász ezeket állította ki szinte minden évben Szegeden
(Vásárhelyi paraszt, Nádméz, Babafej), az 1907-es Ifjúság kiállításon (Delelő juhász,
Őrzetőn ), a Műhely 1908-as kiállításán (Csárdás, Enyelgés, Engesztelés, Őrzetőn, Baba
) és a Művészház 1910-es téli kiállításán (Öreg kubikus) is. Majd Budapestre költözése
után is sokáig prezentált népi jellegű feldolgozásokat. A városától búcsúzó kiállításán
természetesen még az előző tematika uralkodott, de valójában szinte minden addigi
jelentősebb munkája képviseltette magát, ha nem is eredetiben, gipszvázlatban. (lásd a
7. mellékletben)
Pásztor Jánoson kívül a másik, évekig Hódmezővásárhelyen dolgozó szobrász
Rubletzky Géza volt, az ő munkásságának megismerését is a korabeli források és a
későbbi feldolgozások hiánya nehezíti meg. Emellett sajnos számításba kell venni, hogy
az 1913-ban Aradra költöző szobrász a két világháború között Romániában élt, ahol
jelentős állami, sőt királyi (!) megbízásokat is kapott, ami miatt később menekülnie
kellett, így sok korai munkáját kellett akkor ott hagynia. A hódmezővásárhelyi Tornyai
János Múzeumba került hagyatéka emiatt is már csak második világháború utáni
anyagokat tartalmaz.
A budapesti születésű, erősen hallássérült szobrász egy köztéri szobor kivitelezése
kapcsán került Hódmezővásárhelyre. A városi Takarékpénztár kupolájának csúcsára
alkotta meg a pénzüggyel foglalkozók római istenének, Merkúrnak szobrát 1907-ben
(50. kép). A következő évtől fogva viszont már folyamatosan Vásárhelyen tartózkodott,
215 Kubikusok. MNG Ltsz.: 68.230-N. terrakotta, 32 x 32 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka
XCIV
itt alapított családot, és később a Pásztor által üresen hagyott kaszárnyabeli műtermet
használta. Vásárhelyi időszakában saját életének örömmel megélt perceit ültette át
kisméretű, a családdal, anyasággal kapcsolatos bronzszobraiba. Még életében ő maga is
„Anyaság-ciklusnak” emlegette e korszak műveit. Első Hódmezővásárhelyen készült
plasztikái valószínűleg mégsem ezek voltak, hanem azok, melyeket 1909 tavaszán
állított ki az OMKT és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az első helyre egy portrét, Dr.
Endrey Gyula országgyűlési képviselő arcképét küldte be, míg a második helyre egy
Vívó című ismeretlen művet. Ugyanebben az évben, a Műcsarnokban még két
hasonlóan ismeretlen munkával szerepelt Tanulmányfej és Szent fájdalom címmel. Az
Anyaság-ciklus munkái 1911-től jelennek meg Rubletzky neve mellett a magyar
kiállítóterekben, s az Művészháznak köszönhetően 1914-ben már eljutnak a Velencei
kiállításra és a Művészház bécsi kiállítására is. A művekről való viszonylag kevés
ismeretünk miatt előbb felsorolom az általam az Anyagság ciklusba tartozónak vélt,
legalább egy, korabeli kiállításon részt vevő, katalógusban dokumentált műveket. Meg
kell jegyeznem azonban, hogy az 1910-es aradi Tornyai-Rubletzky kiállításról és
Rubletzky 1912-es saját műtermében tartott kiállításáról művei jegyzéke nem ismert. A
ciklus kiállított darabjai: Anya és gyermeke, Elmerülve, Anya ölében (Műcsarnok, 1911
tavasz), Anya és gyermeke, Olvasó nő (Műcsarnok, 1911 ősz), Anya csókja (Műcsarnok,
1911-12 tél), Szoptató anya, (Műcsarnok, 1912/13 tél) Kis kaján (Művészház
palotaavató kiáll. 1913) Anyai csók, Madonna, Az anya (Műcsarnok, 1913-14) Idill,
Anya gyermekével, Az élet (Műcsarnok, 1914) Madonna (Künstlerhaus, Bécs, 1914)
Anyai szeretet, Nevető gyermekfej, Anya és gyermeke (Szeged, 1914) Intimitás, Egyszer
volt, hol nem volt (Nemzeti Szalon, 1914 tél) Intimitás, Mosolygó, Fiúakt (Műcsarnok
1915 tavasz)216. Az itt közölt felsorolás végén szerepelnek a már Aradon élő Rubletzky
művei is. Az újságok beszámolói szerint 1913 nyarán Olaszországban kiállított művei
között is voltak a ciklushoz tartozó művek.217 Későbbi kritikusai közül többen azt írják,
hogy ez volt azon alkotói korszaka, mely igazán jelentős az egész munkásságában; az
216 A fenti felsoroláshoz bővebben lásd a 2. mellékletet.217 A róla megjelent olasz kritikák említik, hogy kis méretű tanulmányai „családi karakterűek.”. R.F.:
Un’esposizione giovanile. In: Nuova Fieramosca, 3 maggio 1913. vagy M. CAMPAGNA: Un’esposizione
giovanile. In: Il Nuovo giornale. Firenze, 25 aprile 1913. Ezek megtalálhatók: MTA MKI Adattár MKCS-
C-I-98 Rubletzky fond.
XCV
anyagság és gyermek szobrok világában érezte igazán jól magát. A művész életének
utolsó jelentősebb kiállításán, 1967-ben a budapesti Ernst Múzeumban két korai szobra
és két korai grafikája volt kiállítva, a Magyar Nemzeti Galéria és a művész
tulajdonából.218 A két grafika szabadkézi szénrajz, témájukban ugyancsak az Anyaság-
ciklushoz kapcsolódnak, valószínűleg előtanulmányok. Grafikai munkák és akvarellek
Rubletzky későbbi munkásságát is jellemezték.
A ciklusból ma ismert munkák közül egy a Tornyai János Múzeumban található,
melyet Dömötör János igazgatósága alatt 1978-ban, „hiánypótlásként” szereztek be a
gyűjtemény számára. A darab az eredeti Anyaság szobor egy 1917-ben, Firenzében
újraöntött mása. ( 51. kép)219 A Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztálya két darabot
őriz a ciklusból, de csak az egyik datált. Az 1910-es évszámmal rendelkező Anya
gyermekével,220 ( 52. kép) amely egy csecsemőjét szoptató anyát ábrázol. A másik, a
gyűjteményhez tartozó munka ugyancsak az Anyaság címet viseli,221 itt az anya
kisgyermek kettős kiegészül egy nagyobb, oldalt álló fiúval, akihez odahajol ülő
édesanyja. Rubletzky e munkáinak korabeli népszerűsége magyarázható a kis méretből
eredő szentimentális és intim líraiság megjelenítése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy
Rubletzky munkái messze állnak a Pásztor által is alkalmazott naturalista
megjelenítéstől és felületkezeléstől, a kisméretű szobrok felülete nem simított, hanem a
modern szobrászat plasztikai felfogásának ismeretéről árulkodó mintázással ábrázolt.222
A korabeli kritikák többször az olasz-orosz Trubeckojhoz hasonlították, s a későbbi
művészettörténeti feldolgozások is inkább a századforduló lírai érzékenységkultuszát
megjeleníteni akaró mintázást láttatták benne. Nem véletlen, hogy a magyar
218 Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N. PÉNZES ÉVA.
Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967. 14. A két grafika: Anya gyermekével. 1910. 7. és Anyuka.
1910. j.j.l.: Rubleltzky Hódmezővásárhely. 9.219 Anyaság. TJM Ltsz.: 78.7.1. bronz, 28 cm. j.j.l.: Rubletzky G. Firenze 1917.; alsó talapzaton hátul
jelzés: Fond G. Vignali – Firenze. Vásárlás a művész özvegyétől 1978.220 Anya gyermekével. MNG Ltsz.: 58.71-N. bronz, 36 cm. j.j.l.: Rubletzky 1910. Az Állami Vásárlási
Bizottság vásárlása a művésztől 1958.221 Anyaság. MNG Ltsz.: 61.47-N. bronz, 28 cm. j.n. (Az Állami Vásárlási Bizottság vásárlása a
művésztől 1961.)222 NAGY ILDIKÓ: A népi és szociális zsáner. In: Magyar művészet 1890-1919. I. köt. Szerk.: NÉMETH
LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981. 470.
XCVI
századforduló szecessziós törekvéseit bemutató nemzetközi kiállításokon munkái
rendszeresen helyet kaptak a szobrászati anyagban.223 Meg kell még említenem, hogy a
szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őriznek egy valószínűleg még 1910
előtti Ülő asszony224 (53. kép) című szobrot, melyen Pásztor János – Rubleztky Géza
szignó van. Közös művük írott forrásokból és dokumentációkból nem ismert, viszont a
szobor megformálása és kevésbé naturalisztikus portré felfogása azt sugallja, hogy
inkább Rubletzky Géza munkája. A női fej formája és arckaraktere kifejezett
hasonlóságot mutat későbbi női portréival. Feltételezésem szerint – ismerve későbbi
sorsukat, – s feltéve, ha egy tényleg közös mű, együtt csak Hódmezővásárhelyen
készíthették.
A jövőbeni kutatások során Rubletzky Géza munkásságának feldolgozása is még
sok új érdekes adalékkal szolgálhat művésztársaival kapcsolatban is.
A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei
A szentesi katolikus egyházközség megbízását a Szent Anna templom falképeinek
megfestésére Endre Béla vállalta el Rudnay Gyula segítségét kérve 1910 tavaszán. A
megrendelésről dokumentáció valószínűleg maradt fenn az egyházi oldalról, ezek
felkutatása a jövőbeni feladatok egyike lesz. A falképeket a két mester 1910. október
közepére, több hónapos megfeszített munkával fejezte be. Tornyai János („Páter
Tornyai”) ál- és gúnynéven három cikkből álló sorozatot írt barátai munkájáról.225
Ebből értesülünk arról, hogy kivitelezést két nagyobb szakaszra osztották, először a
szentélyt, a szentély diadalívét és a főhajó szentélyhez legközelebb eső boltszakaszát
festették ki. Majd a teljes állványzatot áthelyezték a főhajó másik felébe. A Tornyai-
223 Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRI GYÖNGYI – O.
JOBBÁGYI ZSUZSA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986.] /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai
1986/2./ 168.224 Ülő asszony. Móra Ferenc Múzeum (Szeged) Ltsz.: 82.31. bronz, 38 cm. j.l.: Pásztor J. Rubleztky G.
Vásárlás Joó József gyűjteményéből, Szeged, 1982.225 PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknak magyarázattyok és
elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyula közös munkájok.) In: A Jövendő, I.
évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176.; II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192.; III.
In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201.
XCVII
cikkek világosan leírják az elkészült részek ikonográfiai programját is. A szentély
kupolaszerű boltozatán található egy Angyali Üdvözlet jelenet. Majd a főhajó
boltszakaszainak középső felületére stukkótagozattal körbefont jelentek kerültek Jézus
életéből. A napkeleti bölcsek imádják a kis Jézust, A gyermek Jézus tanítja a bölcseket,
Hegyi beszéd, Golgota, Krisztus feltámadása jelenetek sorakoznak egymás után egészen
a főhomlokzati oldal karzatáig. Tornyai feljegyezte még azt is, hogy a sekrestyében
található egy Jézus bemutatása, a torony alatt átvezető főbejárat és az orgonának is
helyet adó karzat felett egy Szent István király falkép, míg a karzat alatti bal oldali
szentélybe egy Pietà került. Ezeken túl mindegyik a főhajó oldalán lévő ablak alá
helyezték el egy-egy apostol mellképét, egy-egy „medallionban” s mindezeket egy
folyamatos díszítő vonalminta felfestésével kötötték össze.
A festés első szakasza és az első állványzat lebontása után a helyiek és a már
elkészült falképeket megnéző egyházi személyek élesen kritizálták az alkotásokat,
mondván, hogy a két mester nem elég „színesen” vitelezte ki őket, s határozottan
felszólították a két mestert, hogy a következő szakaszban olyan színeket alkalmazzanak,
melyeket ők nem láttak helyesnek.. Ennek következtében – Rudnay egy későbbi levele
szerint – elviselhetetlenül színesek lettek, ami Rudnaynak nagyon fájt, ő szinte egész
munkásságában tartózkodott néhány szín használatától. Emiatt történhetett az is, hogy
évek múlva emlékeibe idézve a szentesi munkát, elhatárolódott tőle, s sohasem tartotta,
érezte igazán a sajátjának. A két munkafázis közötti hatalmas különbség az 1910 nyár
végén Szentesre látogató Tornyainak is feltűnt, a magyarázatot meg is fogalmazta.226
Tornyai értékítéletében a két művésznek meg kellett küzdenie egy „farizeus
invázióval”, mely a barokkos túlzások továbbvitelét kényszerítette rájuk, miközben ők
egy színekben visszafogottabb „diskrét, halk, de értelmes” falkép-együttest kívántak
létrehozni. A nyomás viszont akkora volt rajuk, hogy elhagyják „a letompított, diskrét
színeket”, hogy nem tudtak ezzel szembeszállni és átfestették, erősebb színűre
komponálták a jelenteket. Tornyai kiemelte, hogy sok esetben rögtön a falra rajzoltak
meg egyes kompozíciókat, s amíg az egyik – valószínűleg Endre Béla – lent állva
irányította a lendületesen dolgozó és biztos rajzkészséggel rendelkező Rudnayt. Az
elkészült munka már Tornyai tetszését sem nyerte el igazán, talán ennek is köszönhető
A Jövendőben megjelent cikk ironikus hangvétele.
226 U. o. II. rész 191.
XCVIII
A Szent Anna templom jelenlegi állapotában még elkeserítőbb. Azóta átfestették és
kiegészítettek a falképeket, sőt a főhajó boltozatán két új képsorozatot is elkezdtek. A
ráfestéseket helyi, vállalkozó szellemű személyek készítették, valószínűleg erősen
megváltoztatva az eredeti rajzokat. Az új részek és a vélt átfestések egészen gyenge,
mindenfajta kvalitást nélkülöző rajzok és színezések. Bármilyen rosszul is sikerült
Endre és Rudnay munkája, a mostaniakat valószínűleg még így is messze felülmúlták.
László Emőke Endréről írott szakdolgozatában – bár arról már értesült, hogy Rudnay
később elítélendőnek tartotta saját munkájukat – még nem tudott arról, hogy voltak
változtatások a második világháború utáni években.
A helyszíni bejárás során lehetőségem volt az egyházközség kántorával találkozni,
aki a karzat alatti oldalkápolna freskójáról és a szentélyről vélte azt, hogy csak azok az
eredeti Rudnay-munkák, Endre Béla közreműködését nem ismerve. Az oldalkápolna
Pietà-ábrázolása (54. kép) tényleg teljesen eltér a többi falképtől. Itt a sötét árnyalatú,
fekete-kék színek dominálnak, s emellett érzékelhető a rajzbeli összefogottság, a halott
Krisztus és Mária portréi kifejezőek, érzelemmel telítettek.227
Véleményem szerint, ha nem is teljesen, de néhány részt átfestettek a szentélyben
található Angyali üdvözlet-kompozícióban (55. kép) is. A szentély négyzetes alaprajzú
terének négy sarka fölött, de már a kupola felületéhez átvezető alsó részén álló négy
angyal is mintha át lenne festve, egyik sem igazán kifejező. A Tornyai-szövegekből
tudjuk, hogy a szentély kupola falképének felületét – kivéve a jelenet hátterét és alakjait
– mozaikszerűen képezték ki eredetileg is, mely lényegében ma is megfelel a 1910-es
leírásnak. Maga a kompozíció is különbözik a főhajó freskóitól, itt a sötét kékes-lilás
színek együttese némi hideg, de formatartó, szolid eleganciát kölcsönöz a képnek. A
háttér örvénylő színnyalábjai pedig, mintegy közelivé hozzák a kifejezni akart
transzcendens teret. A másik, külön figyelmet érdemlő falkép-csoport a szentélyt és a
főhajót elválasztó diadalív főhajó felöli oldalán lévő együttes, melyek egységes rajzi
megformáltsága, visszafogottabb színvilága arra a következtetésre vezetett, hogy talán
ez a falrész nem átfestett, hanem Endre és Rudnay „becsületes” munkája.
227 A képmellékletben közölt reprodukción a kép szélei néhol torzulnak a templomfal vakolati
egyenetlenségei miatt. A képek sajnálatos torzulására utalt már Tornyai is cikkeiben.
XCIX
Iparművészeti célok: a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe228
Smurák József aradi vállalkozó 1911-ben kereste meg Hódmezővásárhely
városának vezetését, miszerint a helyi agyagipar és gölöncsérség hagyományaira építve
agyag- és kőedénygyárat szeretne létrehozni Hódmezővásárhelyen. Az alapítás
körülményeivel és az előkészítési tervekkel kapcsolatban számos részlet homályba
veszett. Nem ismert például az sem, hogy mikor és hogyan vették fel a kapcsolatot a
vásárhelyi művészek Smurákkal, annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha közös
kezdeményezés lett volna. A megmaradt iratanyag és korabeli sajtó források alapján
lehet igazán jól tájékozódni az itt folyt munka felöl. A gyár későbbi sorsa sajnos itt sem
segíti elő a kutatást, sőt az 1912-14 közötti első, nagy lelkesedéssel és sok vitával teli
első években keletkezett munkák közül nagyon kevés biztosan erre az időszakra
datálható művet ismerünk. Magángyűjteményekben léteznek korai, szignált művek,
közgyűjteményekben számuk csekély.
A majolikatelep kezdeteinél Tornyai és Endre Béla szerepe a kiemelkedő, ők
vállaltak nagy szerepet a létrehozásban és az indulásnál a koncepció kidolgozásában,
Smurákkal együtt, akivel természetesen hamar jó baráti kapcsolatot alakítottak ki. Az
ötletet több forrásból meríthették. Egyrészt Endre Béla egyik nagybátyja is birtokolt
agyagipari vállalkozást, nála létezhetett egy ilyen családi indítatás is. Másrészt 1898 és
1907 között már működött Hódmezővásárhelyen egy ún. Állami Agyagipari Gyakorló
Műhely, melyet még azzal a céllal hoztak létre, hogy a fejlett és nagy múlttal
rendelkező vásárhelyi fazekasság főként használati edényeket előállító profilját a
díszedény gyártás felé orientálják és a régi mestereket új technikák felhasználására
tanítsák. A Műhely azonban mindössze alig egy évtizedig állt fenn.229 Ezek mellett nem
szabad tagadni Smurák József szerepét sem, valószínűleg vállalkozóként
együttműködési lehetőséget kínált és megélhetést jósolt a művészeknek és az
alkalmazottaknak is. Tudjuk, hogy állami támogatás felvételét is tervezték, az 1907-es
iparpártoló törvény, minden új iparágat meghonosító kezdeményezést anyagi
támogatásban részesített.
228 A korabeli források két névváltozatot is használnak: Agyagipar Telep és Agyagipari Telep is előfordul.229 KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978.
240-241.
C
A társulási nyilatkozatot 1912. február 5-én írta alá Endre Béla, Kallós Ede, Pásztor
János, Rubletzky Géza, Smurák József, Tornyai János és Weisz Mihály (56. kép). Az
eredeti elképzelés szerint a művésztagok felelősek a „művészeti” vezetésért, azaz
kötelesek alkotni, terveket szolgáltatni a gyár számára kivitelezés céljából. Ezeket pedig
a régi vásárhelyi fazekas technikákat jól ismerő alkalmazottak kivitelezik a Smurák
József számára a város által bérbe adott egykori Hajda-vendéglő épületében, melynek
helyén épült fel a ma is álló Majolikagyár. Az előállítandó termékek fajtáit nem
határozták meg előre, ezen a téren a legnagyobb rugalmassággal terveztek. A
hagyományos értelemben vett dísztárgyakat gyártottak, mindegyiket egyedi tervek
alapján, egyedi kivitelben. Ezek között voltak a helyi fazekasság által gyártott tárgyak
díszkivitelű változatai, mint például a díszkancsók, dísztálak, míg egy másik csoportba
sorolható a polgári életforma lakásdíszítési igényeit megcélzó termékcsoport, mint
például Pásztor és Medgyessy szobrainak kicsinyített változatai, kis méretű reliefek,
asztali dísztárgyak, vagy kis méretű használati tárgyak (pl. papírnehezékek). A
művészek levelezéséből kiderül még az is, hogy érdeklődtek épületdíszítési
megrendelés iránt is.
A Majolikatelep egyik legfontosabb elve az volt, hogy a művészek által tervezett
tárgyak mindig egyedi tervezésű, saját tervező által szignált munkák legyenek.
Kiállításaikon is név szerint elkülönített munkákat mutattak be. Az 1914-b en
bekövetkezett leállásig tartott kiállításokon is mindig így, alkotónként kiállítva
szerepeltek, megadva a lehetőséget, hogy a néző vagy az újságíró egy-egy művész
összes kivitelezett alkotását a többiekétől elkülönítve láthassa. Tornyai és Endre
kezdetben az ügyviteli munkák miatt számos feljegyzést, pénzügyi számvitelt készített,
de ezek rekonstrukciós célú felhasználhatósága korlátozott, konkrét műveket nem lehet
tetten érni bennük. Endre Béla tervezői munkássága viszont jól dokumentált, számos
vázlata, mintaformája fennmaradt, részben a Tornyai János Múzeumban (57-58. kép),
részben a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A datált részekből következtetve ezek
korai tervei lehettek. A rajzok több különböző ornamentikarendszer és díszítési rendszer
kidolgozásáról tanúskodnak. Azt, hogy e tervek milyen formában kerültek át a
gyakorlatba, nem tudjuk pontosan megítélni. A gyár alapításának hatvanadik
évfordulójára emlékező kiállításon volt összegyűjtve a legtöbb, a gyár korai időszakából
CI
való munka,230 ám ezek száma is töredékes az egykor elkészült összes munkához
képest.
A figurális munkák közül a legtöbb kisméretű dísztárgyat Pásztor munkái alapján
vitelezték ki. Ez főleg már korábban elkészült szobrainak több példányban való
sokszorosítását jelentette (Hógolyózó gyerekek, Bányász, Búcsú, Baba, Menyasszony,
Leányfej). Medgyessy Ferenc, aki 1913-ban kapcsolódott be a munkába Három női akt
(engóbos dombormű sárga mázzal) majd Kölyökszörny, Súroló asszony, Kis béka,
Macskák, Kosarat tartó figura című munkáival. Ezek közül eredetiben már csak kevés
ismert, néhány megtalálható a debreceni Déri Múzeumba került Medgyessy anyagban.
Kallós, aki a majolikatelep budapesti ügyeit intézte, bizonyára részt vett a munkában is,
de tőle konkrét alkotások nem ismertek. A negyedik szobrász, Rubletzky Géza, akinek
ezer koronás alapítótag-díját Tornyai hitelezte, s az ebből adódó konfliktus miatt nem
gyártották le egyetlen művét sem. Az első három kiállítás anyagában szerepeltek még
Endre Béla, Tornyai János díszedényei is, illetve Nemes Marcell által készített skiccek
és vázlatok. A legendás műgyűjtő 1912 nyarán ezer koronával kisegítette az induló
telepet, valószínűleg Kallós és Tornyai személyes közbenjárása után, de cserébe azt
kérte, hogy vázlatok alapján állítsák elő műveit.231 Az első három kiállítás nagyon
sikeres volt, Makón, Szegeden és Vásárhelyen sok vásárlójuk akadt. A gyár azonban
nem tudott tovább fennmaradni, sőt személyes ellentétek forrásává, barátságok
szakítójává is vált. A jól induló kezdeményezésnek végül azonban egyértelműen a
háború miatt kellett leállnia, hiszen az alkalmazottak nagy részének is be kellett
vonulnia, a hadiállapot blokkolt számos lehetőséget.
Az iparművészetek iránti érdeklődés a képzőművészek részéről a korszakban sok
helyen és sok formában létezett Magyarországon, de az európai művésztelepek
többségénél is, így Gödöllőn és Kecskeméten is.
230 A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRI GYULA.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972.231 Nemes Marcell 1930-as halálakor a hódmezővásárhelyi napilapokban megjelent cikkek szerint a
jánoshalmai születésétű műgyűjtő kötődése a városhoz mélyebb a majolikatelep anyagi támogatásánál. A
vásárhelyi újságíró szerint gyermekkorában itt élt, nővérei halálakor még életben voltak, közölte
családfájukat. Számos adat maradt fenn Nemes Marcell vásárhelyi kapcsolatairól, ezeket még alaposabb
kutatások a jövőben pontosíthatják.
CII
VIII. Művészek és a helyi társadalom
A következő fejezetben a művészek és a helyi társadalom viszonyát szeretném
elemezni, bemutatni. Az utóbbi időben a magyarországi művésztelepek, konkrétan
Nagybánya kapcsán Szücs György vetette fel a „Magyar Vadak” kiállítási
katalógusban,232 hogy milyen fontos lenne kutatni a művészek és a helyi társadalom
viszonyát, s ennek megismerése számos új szemponthoz segítheti hozzá a
művészettörténeti kutatásokat. A két világháború közötti művésztelepekkel
kapcsolatban Tóth Antal is felhívta erre a figyelmet.233 Dolgozatom zárófejezetében
tehát arra teszek kísérletet, hogy az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt
művészeket társadalmi szerepvállalásaik fényében vizsgáljam meg, és azt mutassam be,
hogy milyen intézményekkel álltak a kapcsolatban, hol, hogyan és milyen körülmények
között élték életüket, s mindezek hogyan, miként befolyásolták művészetüket,
világképüket. Nem utolsó sorban pedig a művészeket mint a helyi értelmiség fontos,
kiemelkedő egyéniségeit állítom reflektorfénybe, azért hogy megérthessük, hogy milyen
fontos és megtermékenyítő szerepük volt a kisváros társadalmában. A jövőben ezen a
területen is további összehasonlító vizsgálatok szükségesek, hiszen tudjuk, hogy
számtalan magyar városban éltek hasonlóan termékenyen kezdeményező művészek.
1. Tornyai programadása
Az 1900. február 10-én Tornyai János Népünk és művészet címmel beszédet tartott
a hódmezővásárhelyi Ipar- és Gazdasági Egyletben, melynek szövegét pár héttel később
publikálták.234 Tornyai szövege a „vásárhelyies” retorikai fordulatok és elemek mellett
számtalan továbbgondolásra ösztönző elemet tartalmaz. Gyakorlatilag egy programot
fogalmazott meg, mely a város kulturális előreléptetését célozta meg. Meghatározta,
232 SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig.
Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A
Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./233 TÓTH ANTAL: Művésztelepek. In: Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR.
Budapest, Akadémiai, 1985. 79-81.234 TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti
szépirodalmi melléklet. 2-5.
CIII
hogy miben kellene változnia, fejlődnie a városnak, és ami a legfontosabb, hogy ő a
saját részéről milyen személyes vállalásokat tudna tenni. Tornyai egyik legfontosabb
meglátása emellett az, hogy a kevésbé polgárosodott, de nagy lélekszámú városban is ki
lehet, és ki kell formálni a művészet iránt érdeklődő közönséget, mely szívesen
támogatná a városban élő művészeket. Ezt a kezdeményezést viszont a művészek
részéről kell beindítani, méghozzá úgy, hogy felhívják a város lakosainak figyelmét a
művészet értékére. A művészetek pártolásában előrébb járó településeket is felsorolt,
illetve a korszak művészetpártoló politikusait is, akiknek szellemiségét kívánta
Hódmezővásárhelyen is megismertetni. Szerinte az alföldi város ezzel tudna részt venni
az ország és a nemzet kulturális életében, egy újabb téglát hozzátenni a nemzeti
kultúrához és művelődéshez. Ennek az alapját helyi szinten kell elkezdeni
ismeretterjesztő előadásokkal, kiállítások szervezésével, múzeum- és könyvtár-
alapítással. A helyi közösségért tett áldozatvállalás ilyen formái fogják csak létrehozni a
művészek és a közönség egymásért való, értékgyarapító szimbiózisát.
A szöveg, ma olvasva jól tükrözi a századforduló művészet- és kultúrapártoló
értelmiségének lelkesedését, s azt, hogy Tornyai életének következő időszakában
mennyire tudatosan törekedett célkitűzései elérésére, s ez a fajta lelkesedése a számtalan
sikert és eredményt követően csak sok személyes csalódás után tört csak meg, több mint
egy évtized múlva.
2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok
A hódmezővásárhelyi művészek tevékenységét korszakunkban mindvégig
támogatta egy szorosabb értelemben vett értelmiségi, baráti kör. Ha röviden is, de
szeretnék szólni róluk, mert közöttük többen megérdemlik a figyelmet, és helyzetük jól
bizonyítja azt, hogy a 20. század első évtizedében a képzőművészek jelenléte hogyan
tudta bizonyos kérdésekben mobilizálni a kisvárosi társadalmat, a művészet iránt
érdeklődő polgárokat, a fiatalokat, akik, ha maguk nem is lettek képzőművészek, sokat
hozzá tudtak tenni a „vásárhelyi reformnemzedék” munkájához.
Mindenek előtt Kiss Lajost kell kiemelnem, aki színészeti iskolát végzett, és tért
vissza Hódmezővásárhelyre. Nem sokkal a századforduló után már barátságba került
Tornyaiékkal, s ez évtizedeken át tartott. Részt vett Tornyai kezdeményezte néprajzi
CIV
gyűjtésekben, aktívan segédkezett, innen eredt néprajzi érdeklődése is. Az 1904-es
kiállítás néprajzi anyagát ő is rendezte, a megkeresett országos intézményekkel való
kapcsolatfelvétel és együttműködés tette Bátky Zsigmondot és Seemayer Vilbáldot
személyes ismerősévé. A megalakított néprajzi múzeum első őre volt, de megélhetést
biztosító állást nem sikerült kapnia. 1912 novemberében Nyíregyházára múzeumőrnek
nevezték ki, s bár elszakadt a vásárhelyi művészbarátoktól, levelezésben tartották a
kapcsolatot. Vásárhelyi és nyíregyházi tapasztalatai és körülményei tették lehetővé,
hogy a magyar etnográfia egyik kiemelkedő szerzőjévé váljon. Közel három évtized
múltán hosszú adatgyűjtés után vállalkozott sokszor idézett visszaemlékezéseinek
megírására.
A vásárhelyi művészek egyik legfontosabb „hivatalos” támogatójának a városi
tanácsnokként dolgozó Gonda Józsefet aposztrofálhatjuk. A nagyműveltségű városi
tanácsnok és egyben irodalmár, költő több lapot is indított, ő volt a Vásárhelyi Ellenzék
és A Jövendő alapító szerkesztője is. Ezek mellett rendszeresen publikált a helyi és a
szegedi sajtóban is, de országos irodalmi lapok is közölték műveit, így a Nyugat is. A
függetlenségi érzelmű, de később a polgári radikálisok reform követeléseit elsajátító
Gonda élete utolsó éveiben a Nyugat, a Huszadik század és a Társadalomtudományi
Társaság eszméinek aktív vásárhelyi közvetítője lett. Önálló kötetben, Semper idem
címmel235 jelentették meg tanulmányait, publicisztikai írásait, melyek többsége
társadalmi, politikai és kulturális kérdésekkel foglalkozott, de voltak köztük festészeti
témájúak is. A kötet bevezetőjét Ignotus írta, Gonda elküldte az általa szinte rajongásig
kedvelt Adynak Párizsba is, aki ugyancsak olvasta, értékelte. A könyvre szinte minden
nagyobb folyóiratban reflektáltak, jelent meg róla ismertetés. Endre Béla gyűjtötte össze
ezeket és szerkesztette egy kétíves kiadványba, a címlap metszetét Darvassy István
készítette.236 Gonda 1912 karácsonyán még cikket közölt a majolika kiállításról,237
azonban pár nap múlva az elmezavarodottság jelei mutatkoztak rajta, nem épült fel,
1913 áprilisában Budapesten halt meg. Személyében a művészek talán legértőbb és
235 GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák. Békéscsaba,
Tevan Andor, 1912.236 Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti és társadalombölcseleti essayiről.
Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA. [Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.]237 GONDA JÓZSEF: A Kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf., 1912. december
25. 307. sz. 4.
CV
leglelkesebb támogatójukat vesztették el, aki személyes kapcsolatai, ismeretségei lévén
valószínűleg még sokat segíthetett volna nekik.
A Vásárhelyi Ellenzék című Gonda-lap másik szerkesztője és cikkírója Espersit
János volt. A később Makóra került ügyvéd ugyancsak számos cikket, ismertetést írt a
vásárhelyi művészekről, rendszeresen részt vett a fiatal vásárhelyi értelmiségiek
találkozóin, irodalmi felolvasásain. Barátsága többek számára meghatározó volt,
később, immár a csanádi megyeszékhelyen élve, mindig nagy lelkesedéssel szervezte a
vásárhelyi művészek ottani kiállításait. A Juhász Gyula barátjaként és a makói
gimnazista tehetség, József Attila felfedezőjeként ismertebbé vált Espersit barátai révén
nagy festmény- és könyv-gyűjteménnyel rendelkezett, ezek egy része ma a makói
múzeum tulajdonában van.
Irodalmi érdeklődésével tűnt ki Simonka György és Bibó Lajos is. Mindketten az
1890-es évek szülötteként, relatíve későn, 1910 körül, de rögtön a gimnáziumi
tanulmányaik után bekapcsolódtak a város irodalmi életébe, Gonda József segítségével
publikálták első műveiket. Simonka több visszaemlékezést is írt, melyek számos
érdekes epidózot mesélnek el Fényes Adolf vásárhelyi látogatásától kezdve a Gonda és
Simonka által közösen szervezett 1911. áprilisi Nyugat-estig. 1911 nyarán Párizsba
utazott tanulni, s ahogy megörökítette, Tornyai a pályaudvaron azzal búcsúzott tőle,
hogy csak Cézanne-t tanulmányozza a francia fővárosban.238 Mint tudjuk, az ő tetszését
kevésbé nyerte el a francia mester.
A vásárhelyi művészek fotózással kapcsolatos ügyekben Várady Gyula mellett
Plohn Józseffel működtek együtt, akinek fotóműterme már a századforduló óta nyitva
állt a Vásárhelyen tartózkodó művészek előtt. 1903-ben elkészítette az azóta
emblematikussá vált fotósorozatát a még élő, öreg, negyvennyolcas vásárhelyi
honvédekről. Ezek mellett ő készítette Tornyai modellfotóit, a Jusshoz és további
műveihez, illetve készített számos néprajzi tárgyú, dokumentumértékű fotósorozatot.
A vásárhelyi művészek köréhez tartozott még az építész, Borsos József, aki ebben
az időszakban Hódmezővásárhely főépítészeként tevékenykedett. Ezt az állását 1908-
ban a debrecenire cserélte, s számos ottani fontos építkezés fűződik a nevéhez.
238 SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely, 1964. 95-99.
és SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTA MKI
Lexikongyűjtemény)
CVI
Vásárhelyen a vizsgált időszakban felépítette a tabáni és újvárosi templomot.
Jellegzetesen alkalmazott építőanyagaként a vásárhelyi préstégla szolgált. Debrecenbe
költözése utáni is tartotta a kapcsolatot a hódmezővásárhelyiekkel, Endre Béla 1912-ben
meglátogatta. Borsos tervezte, hogy megrendelésekkel segíti a Majolikatelepet, amely a
két világháború között meg is valósult.
Az 1904-es vásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás szervezőbizottságának
vezetője, a Tornyaival egyidős Szalay József városi rendőrfőkapitány volt, az ő
segítségével valósulhatott meg a kiállítás képző- és népművészeti részlege. Az
előkészítő munka során megbeszélések alatt nyerte el a művészek szimpátiáját. A városi
könyvtár első felügyelője is ő lett. Későbbi hivatali utódjával, Szathmáry Tihamérral is
hasonló a helyzet, ő egészen közeli barátságban volt szinte mindegyik vásárhelyi
művésszel. Maga is amatőr költő és rajzoló volt, verseit álnéven adták ki, Tornyai
munkáiról készített karikatúrarajzai az 1908-as Tornyai-kiállítás zárása előtti napokban
lettek kiállítva a festő műveivel azonos kiállítótérben. Pásztor János kútszobor-tervét
újságcikkben népszerűsítette.
A művészek egyik legjobb barátja Balogh Tamás volt, aki ugyancsak rendszeresen
részt vett a művészek baráti körének összejövetelein, irodalmi érdeklődése sokszor a
középpontba állította. 1909-ben Párizsban tanult, onnan hazatért szülővárosába. Rudnay
Gyula közeli barátja volt, egy időszakban Rudnay lakott a Balogh-családnál.
A művészeket nem csak szellemiekben, de képvásárlásokkal és megrendelésekkel
is támogatta Vetró Lajos Endre. A városi tanácsnok, újságkiadó nyomdász, kiadó két
humorisztikus lap indítására tett kísérletet, melyek azonban alig értek meg néhány
számot, viszont rendszeresen közölt rajzokat, karikatúrákat vásárhelyi
képzőművészekről. Ő maga is írt, ő publikálta az 1909-ben elhunyt, híres vásárhelyi
cigányprímás, Czutor Béla életrajzát.
A korai időszakban, főleg az 1904-es kiállítás időszakában Finy Béla gyógyszerész
volt a másik fontos támogatójuk. Számos alkalommal a főtérhez közel eső patikájában
gyűltek össze a művészek megbeszélés céljából.
A bemutatott személyek szoros kapcsolatban voltak a művészekkel,
gondolataikkal, cselekedeteikkel befolyásolták őket. Találó módon Kőszegfalvi Ferenc
helytörténész a dualizmuskori Hódmezővásárhely kulturális életének bemutatásakor „a
reformnemzedéknek” nevezte ezen generáció tagjait.
CVII
3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek
A Hódmezővásárhelyen dolgozó művészek között Tornyai és Endre Béla
kezdeményező szerepe vitathatatlan. Mindketten minden alkalommal részt vettek a
városban alapított kulturális egyesületekben, azokat azonban már nem sikerült hosszú
távon fennmaradó, eredményes munkát folytató egyesületekké fejleszteni. A környező
városokban (Szeged, Arad) az ilyen kulturális vagy képzőművészeti célú egyesületek
eredményesebb tevékenységet fejtettek ki (pl. képzőművészeti kiállítások és képvásárok
stb.) A Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet 1907. március 19-én alakult meg,
ám viszonylag keveset tudunk róla. Mint szervezeti keret – úgy tűnik – egyáltalán nem
vált be. Az alapítás után áprilisban egy „művészestélyt” is szerveztek, ahol minél több
támogatót szerettek volna megnyerni a képzőművészetnek, ezért vendégeiket változatos
programokkal várták. Hasonló kezdeményezés volt 1907-ben az Aradi Képző- és
Iparművészeti Egyesület, vagy egy évtizeddel korábban, az 1898-as Szegedi
Képzőművészeti Egyesület, vagy az 1902-es Debreceni Műpártoló Egyesület. Ezek
hatékonyabb működését és legalább az első világháborúig való fennmaradását
elősegíthette – feltételezésem szerint – ,hogy aktívan együttműködtek az OMKT-val és
a Nemzeti Szalonnal, illetve hogy polgárosodottabb közegben működtek, nagyobb
tagsággal rendelkeztek.
A másik művészeti társaság alapítása 1909 decemberében történt s a
Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör nevet kapta. A társaság három
„tagozatból” állt, létezett egy irodalmi, egy képzőművészeti és egy zenei részleg. Az
egylet tevékenységéről ugyancsak keveset tudnunk. A megszűnés okai azonban
világosak. Gonda József a Társadalomtudományi Társaság hódmezővásárhelyi
tagozatának megalakulásával kapcsolatban írt cikkében kifejtette, hogy az előző
kulturális egylet tagsága végzetesen megosztott volt a művészeti kérdésekben
konzervatívok és modern szemléletűek álltak egymással szemben. Ezért nem lehetett
tartós ennek a társaságnak a léte, hamar fel kellett oszlania.
4. Művészek és a kisvárosi politikum
CVIII
A vásárhelyi művészek aktív politikai szerepet nem vállaltak, viszont közéleti
tevékenységükből kifolyólag rendszeresen kapcsolatban álltak a helyi közélet
vezetőivel. Azt hitték és gondolták talán mindvégig (s főleg a közügyek iránt
érzékenyebb Endre és Tornyai), hogy nem kaptak elég támogatást egy „hivatalos”
művésztelep megalapításához. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy pályájuk
kezdetén Tornyai és Pásztor városi ösztöndíjat vettek igénybe párizsi útjuk során, mely,
ha ugyan szűkös volt is, arra azonban elegendőnek bizonyult, hogy a kiutazást és a
kezdeteket ott biztosítani tudják. Adamovits Sándor viszont már a vásárhelyi
Takarékpénztártól kapott anyagi segítséget brüsszeli tanulmányainak elvégzéséhez. A
város Tornyait mint magánszemélyt is kisegítette: 1906 őszén a város közgyűlése ezer
korona összeget szavazott meg orvosi költségeire. A város nem állt ellen a helyi
„híresség” segítségére sietni, Tornyai felépült, a város ekkori vezetésének
mindenképpen hálával tartozott. A protokoll szerint kiállításainak megnyitóira – a
városon kívűl is – mindig meghívta regnáló főispánokat, polgármestereket. Ugyanígy
tett Endre Béla is, akit családi hátteréből következően a nagybirtokkal rendelkező, több
főispánt is kiállító Petrovics- és Návay- család tagjaival is tartott fenn kapcsolatot. Ők
rendszeresen vásároltak a vásárhelyi művészektől, főleg makói kiállításaik alkalmával.
Návay Lajost, mint kultúrapártoló politikust tisztelték, valószínűleg jobban, mint a
korabeli hódmezővásárhelyi politikustársait.
5. Múzeumalapítás
A 20. század első évtizedében számos vidéki városban alapítottak közgyűjteményt,
múzeumot. Ekkor alakultak meg a helyi múzeumi egyesületek, kultúrapártoló
szervezetek, melyek feladatuknak tekintették az adott helyi közösség identitásának
meghatározását, a közösség, a város, történeti, művészeti, építészeti emlékeinek
bemutatásával. Különböző típusú gyűjteményekre alapozva, nagyon eltérő arculattal, de
közel egységesen bontakozott ki a dualizmus-korában. A nagyobb főúri vagy egyházi
gyűjteményekkel nem rendelkező Hódmezővásárhelyen a gyűjteményszervezés feladata
már a századforduló utáni években a művészekre hárult. Ők és támogatóik vetették fel
először a néprajzi tárgyú múzeum ötletét, melyet végül Tornyai, Kiss Lajos és Endre
CIX
Béla 1904-ben elkezdett gyűjtése határozott meg.239 A város alapító-okirattal ismerte el
az intézményt, 1905 tekinthető a múzeumalapítás évének. A gyűjtemény és
elhelyezésének kérdése azonban még hosszan elhúzódott, Kiss Lajosnak, mint először
díjtalan, később fizetett őrnek többször kellett az egész gyűjteményt költöztetnie. 1906
szeptemberében Tornyai János azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy hitelezzenek
számára ezer koronát budapesti gyógykezelése számára, amiért cserébe a városnak
adományozza saját néprajzi gyűjteményét. A kérés megvalósult, 1906. október 5. és 8.
között Finy Béla és Szathmáry Tihamér vették át az anyagot a Serház-éri kaszárnyában.
A múzeumi gyűjtemény korai történetét Kiss Lajos visszaemlékezésében dolgozta fel
részletesen.240
6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei
A Tornyai-beszéd másik fontos elemének, a közönség „szépre való nevelésének”
egyik fontos eszközének a kiállítás-szervezést tartotta. A már többször említett 1904-es
kiállításon túl, az egyes művészek és a majolikatelep is kiállított a városban, míg az
1910-es években egyre gyakoribbá válnak, az országos tendenciáknak megfelelően a
csoportos és egyéni vándorkiállítások. 1910 körül már évente három, négy kiállítás is
volt a városban. Az általam tárgyalt művészek szempontjából, Tornyai János 1908-09-
es és 1911-es, Pásztor Jánosnak az 1909-es, Rubletzky Gézának az 1912-es, Endre
Bélának és Majolikatelepnek az 1912-es közös kiállítása és ezzel egyszerre nyitva tartó
Kovács Mári kiállítás érdemel figyelmet.
A kiállításoknak több helyszíne volt, az 1904-es képző- és népművészeti kiállítást a
Városháza arra átalakított dísztermeiben, Tornyai 1908-as kiállítását az alig egy éve
épült új Takarékpénztár banképületének első emeleti nagytermében, a Pásztor kiállítást
az ún. Görög-palota egyik termében tartották. A három helyszín mind a főtéren van.
Rubletzky a Serház-téri kaszárnyában lévő saját műtermében, Endre Béla és a majolika
kiállítás a Református Főgimnázium tornatermében valósult meg. Kovács Mári
kiállítása már a Fekete Sas szálló egyik termében realizálódott, ahol több egyéb
239 DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum,
2004. /Múzeumi Műhely 3./240 KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n. [1958]
CX
kiállítást is tartottak még. Ezen kívül közkedvelt kiállítóhely volt még a Konstantin
testvérek a főutcán álló nagy belmagasságú üzletháza is.
A kiállítási helyszínek fenti szórtsága mutatja a fő problémát: a „nagy kiállítótér”
hiányát. A korszakban már számos cikk született egy kultúrpalota érdekében, a
legfontosabb írás talán Endre Béláé, aki 1912-ben panaszolta el a város újságolvasó
közönségének, hogy mennyire szükség volna egy ilyen jellegű középületre. A könyvtár,
a múzeum, az időszaki kiállítások befogadására alkalmas, előadóteremmel rendelkező
kultúrpalota nem épült meg, az ösztönző szegedi és aradi példák ellenére sem.
7. A művészek a helyi sajtóban
A Hódmezővásárhelyen megjelenő sajtótermékek (lásd Bibliográfia – Helyi sajtó)
sokat foglalkoztak a városban élő képzőművészekkel és a kulturális élettel is. Sajnos
kevés összehasonlítási lehetőség nyílik ezen a téren más településekkel, egyedüli
kivételt talán Nagybánya jelent, ahol a sajtóforrások egy része külön kötetbe gyűjtve
meg is jelent Tímár Árpád szerkesztésében. A vásárhelyi napilapokban megjelent
cikkeket két részre bonthatjuk: amelyeket maguk a művészek írtak és amelyek róluk
szólnak. A vásárhelyi képzőművészek jelentős publikációs tevékenységet folytattak,
Endre Béla több közügyben is hozzászólt a város életéhez, Tornyai ezt kevésbé tette
meg, Rudnay például 1908-ban egy ellenvéleményt fogalmazott meg Gonda Józsefnek
Pásztor János Vízmerítő kútszobrával szembeni kritikájára.
A képzőművészeti témáról szóló cikkek egy része rövid, pár soros hír. Másik
részük a művészek nem-helyi kiállításaival kapcsolatos beszámoló, sokszor értékes
adatokkal, utalásokkal, háttér-információkkal. Megtalálhatók a köztéri szobrokkal vagy
városi megrendelésekkel kapcsolatos hírek is. Külön kell megemlékeznünk a vásárhelyi
kiállítások „sajtóvisszhangjáról”, melyek nemcsak hogy részletgazdagok, és sokszor
már hetekkel a kiállítás megnyitása előtt felvezették az eseményt, de nap, mint nap
beszámoltak az ott történetekről, sőt a vásárlásokról is. Ezek a cikkek szinte kivétel
nélkül pozitívan, egyfajta kisebb sajtókampányt jelentettek az újságok hasábjain. Vetró
Lajos Endre, Espersit János, Gonda József voltak azok, akik legtöbbet és leggyakrabban
írtak a képzőművészetről, sokszor támogatásra, vásárlásra felszólítva a közönséget. A
CXI
helyi sajtóban való rendszeres intenzív megjelenés ismertséget biztosított a
művészeknek.
A vásárhelyi sajtó dualizmuskori csúcsa kétségtelenül A Jövendő. A Gonda József
főszerkesztésében megjelenő lap főként a korabeli polgári radikális folyóiratok, a
Huszadik Század eszméit és a Nyugat irodalmi világát népszerűsítette és mutatta be, s
mindehhez toldott hozzá publicisztikát a helyi ügyekről, saját szerzők tollából. A
képzőművészek közül Endre Béla, Szöri József, Tornyai János írtak művészeti
kérdésekről. 1911-től a lap alkalmazásába állt Gyöngyösi Nándor és Keleti Armand
budapesti újságíró, ők főleg a fővárosi színházi és képzőművészeti kritikákat
publikáltak. Gyöngyösi Nándor írt többek között a Nyolcak 1911-es kiállításáról is,
Keleti Armand pedig egy-két eltérő ízlésű személy beszélgetésén keresztül mutatta be a
budapesti kávéházi asztaloknál folyó vitákat a modern művészetről. Gyöngyösi Nándor
írt tudósítást Tornyai Művészházban rendezett kiállításáról is.241 A szövegben a szerző
saját szubjektív véleményének hangot adva Tornyai János képeinek világával való
azonosulásának képtelenségéről írt, ami után a szerkesztőség elhatárolódott a cikk
említett tartalmától, de leközölte azt.
A polgári radikalizmus és progresszió iránt nyitott szerkesztésnek köszönhetően
számos országosan is jegyzett szerző cikkét megtalálhatták benne a vásárhelyi olvasók.
Jászi Oszkár, Balázs Béla, Ady Endre, Révész Béla, Ignotus, Erdős Renée, Garbai
Sándor írásai feltételezhetően valamely más folyóiratban már megjelentek, onnan
történt átvételek.
A szegedi festő és ügyvéd Szöri József Tornyai bajai kiállításról írt,242 Endre Béla
Neo-impresszionistáink címmel feltételezésem szerint a Könyves Kálmán Szalonban
látott „Új Képek” kiállítás után vetette papírra gondolatait.243 Gonda és Tornyai több
beszámolót is írt, a helyi közélet művészszereplőiről. A folyóirat két és fél éves először
folyamatos, de utána akadozó kiadás után szűnt meg, egy évvel a szerkesztő, Gonda
József halála előtt.
241 GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havi kiállításáról.
In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246.242 SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 7-8.243 ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8.
CXII
8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében
A Jövendő című folyóirat átvezet minket egy eddig még nem vizsgált területre,
milyen kapcsolata volt a vásárhelyi művészeknek más művészeti ágakkal. Az irodalmi
kapcsolatok nem csak A Jövendő és Gonda, Simonka, Espersit vagy a fiatal Bibó Lajos
miatt fontosak, hanem a szegedi kapcsolatok, főleg Juhász Gyula és Kún József
kapcsán. Juhász Szöri Józsefen keresztül ismerkedhetett meg a vásárhelyi művészekkel,
Endre Béla képeinek megtekintése után írta az Olvadáskor és a Magyar táj, magyar
ecsettel című verseit 1913-14-ben, bár az ismeretség 1905-6 körülre ment vissza. Maga
is számos alkalommal megfordult Hódmezővásárhelyen, Endre Bélát temetésén 1928-
ben ő búcsúztatta. Munkái, versei biztosan ismertek és olvasottak voltak Vásárhelyen is.
Hasonló a helyzet a költő, újságíró, műfordító Kún Józseffel is, aki cikkeiben, a szegedi
kiállításokról adott tudósításaiban emlékezett meg a vásárhelyiekről. Tornyait
személyes barátság fűzte Bródy Sándorhoz is, akinek egy könyve illusztrálásában vett
részt. Ha Budapesten járt általában felkereste a Fészek kávéház asztalánál. Tornyai
munkásságáról pozitív véleményt alakított ki Malonyay Dezső, aki írásaival – úgy tűnik
– tudatosan támogatta a vásárhelyi festőt, bizonyos cikkei többszöri közléséhez is
hozzájárult. Személyesen Lyka Károly közvetítése révén ismerkedtek meg, sőt, 1914
nyarán Malonyay Hódmezővásárhelyre látogatott, hogy anyagot gyűjtsön a soha el nem
készült A Magyar nép művészete hatodik kötetéhez. Tornyai a népművészeti írások
kapcsán érdeklődésből elolvasta Malonyay szépirodalmi munkáit is. Képzőművészeti
írásait is biztosan ismerte.
A kutatásaim során áttanulmányozott forrásokban említett irodalmi művek listája
igen gazdag és változatos képet mutat. Kiss Lajos könyvében többször is utal arra a
vásárhelyi művészekből és barátaikból álló társaságra, mely rendszeres időközönként,
este összegyűlt, valamelyikük otthonában, ahol irodalmi felolvasásokat tartottak,
melyek beszélgetésekbe, vitákba fordultak át.244 Olvasmányaik között biztosan
szerepeltek az orosz 19. század nagy mesterei: Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij – az
utóbbiból Rudnay olvasott fel. Szerepelt még – a részben Kún József által fordított –
Wilde, de helyet kaptak a magyar történelmi regényírók, így Gárdonyi is, aki leginkább
Kiss Lajos tetszését nyerte el. Hosszasabban nem szeretnék kitérni – a sokak által
244 KISS LAJOS 1957. 167-171.
CXIII
evidenciaként kezelt - Ady Endre Új versek című kötetének elementáris hatására, de az
biztos, hogy Tornyai leveleiben, naplóiban a legtöbbször Adyt idézte a magyar irodalom
klasszikusai mellett (Petőfi, Vajda, Vörösmarty). Igen korán, már 1906-07-ben is
rendszeresen említette az érmindszenti születésű költőt. A „magyar ugar” képe
ugyancsak egy agyonhasznált metaforájává vált nemcsak az akkori, de a későbbi
hódmezővásárhelyi művészekről szóló szakirodalmi, de főleg publicisztikai írásoknak.
Tornyai olvasmányai szempontjából tehát a klasszikusok iránt is nyitott volt. Az
igényes világirodalmat is olvasta, Dantétől Dickensig, jártak kezében a Schöpflin
Aladár által szerkesztett Modernség Könyvtára sorozat darabjai, de lelkesedett a régi
magyar szépirodalomért is, s ha volt lehetősége betérni kávéházba, ott mindig olvasott
sajtót is. Rákóczival kapcsolatos 1905-06-os munkáihoz könyvtárból kölcsönzött
könyveket és Budapesten vásárolt több forráskiadványt és feldolgozást a Rákóczi-
szabadságharc korában való minél alaposabb elmélyülés érdekében. Szöri József
életművének feldolgozója Apró Ferenc közli a szegedi festő olvasmányainak jegyzékét,
amelyben számos olyan nevet találunk, mely megegyezik Tornyai preferenciáival. Így
Szörinél és Tornyainál is megtalálhatók Anatole France, Gorkij, Taine és Zola művei is.
Egy Simonka Györgyre vonatkozó Tornyai naplófeljegyzésből kiderül, hogy 1913-ban
elküldte a Mártélyra költözött festőnek Knut Hamsun Az éhség, Goncsarov Oblomov
című regényét és még egy Ibsen-művet is.245
Összefoglalva megállapítható, hogy a vásárhelyi képzőművészek irodalmi
érdeklődését a teljes nyitottság jellemezte, irodalmár barátaiknak hatására a legújabb
modern szépirodalmat is forgatták, de maguk is írtak. Tornyainak egy verse A Hétben is
megjelent. Sok versét viszont levelei, naplói őrizték meg. Kiss Lajos visszaemlékezései
végén közli egy 1909-ben írt esszéjét, mely a Tömörkény István által is megörökített
paraszti világ hétköznapjaiba enged bepillantást, valószínűleg tehát a szegedi írót is
sokat olvasták ekkoriban.
A zene területén ugyancsak ismert a művészek és baráti társaságuk érdeklődése. A
hegedűk készítésével foglalkozó Várady Gyula és unokatestvére Rudnay, Endre Béla és
Kiss Lajos nagyon jól hegedültek. Várady az 1907-es külföldre szóló állami ösztöndíját
245 MNG A. 22935/1989. TJ. N. 1913. 31. Az Ibsen mű címe elmosódott, olvashatatlan az eredeti
kéziratban.
CXIV
is a nyugati-európai hegedűkészítés műhelyeiben töltötte. Még elutazása előtt számtalan
alkalommal játszottak együtt, néha ez mulatozásba is torkollott. Endre Béla tagja volt az
1909 októberében megalakult, hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek is. Endre Béla
felesége, Török Zsófia viszont kitűnő népdal-énekesként adott rendszeresen esteket.
Kifejezetten érdeklődtek a népzene és annak eszközei iránt, ezekből is sok került be
ekkor a múzeumba. Tornyai leveleiből tudjuk, ezek megszólaltatása is foglalkoztatta őt.
Kedvelték még a cigányzenét is, szívesen hallgatták őket közösen, sokszor volt
tárgya beszélgetéseiknek is. S ha országos hírű cigányprímás érkezett a városba mindig
meghallgatták.
9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei
A vásárhelyi művészek részére nem állt rendelkezésre a korabeli művésztelepek
esetében több helyen kiépített műterem-ház. Emiatt a művészek alkotómunkája
általában máshol történt, mint ahol az adott művész lakott. Megint más helyeken voltak
a társas összejövetelek, így jobban tagolódtak a köz- és a magánszféra terei.
A magánlakások és műtermek több felé helyezkedtek el a városban. Endre Béla
édesapja halála után elköltözött, feladta addig műtermét. Az újat a Petőfi u. 25. szám
alatt építette fel, majd évek múltán már családjával átköltözött a Fácán (ma: József
Attila) utca 2. szám alá. Tornyai 1900-ban vett házat az árvízvédelemi kőfalon kívül
levő Rózsa utcában, ahol műtermet is kialakított. Itt az akkor épp műterem nélkül levő
Endre Béla is társult hozzá. 1903-ban Tornyai megkapta a várostól saját használata a
Huszárlaktanya épületét, mely néhány éven belül Pásztor, Rudnay és Rubletzky
műtermeként is szolgált. Számos fontos összejövetel, megbeszélés helyszíne volt és
nagyon sok fontos munka született itt. A város keleti szélén, a Simonyi utcára
merőlegesen fekvő épület nyugati végében alakították ki a műtermeket. A másik
részébe idővel Kalmár Zsigmond rostagyáros mezőgazdasági gépgyára került, akikkel
Tornyainak rendkívül sok problémája akadt. A városhoz írt feljelentéseiben szándékos
károkozással vádolta Kalmárt. A 1911-től már egyre kevésbé szeretett itt tartózkodni,
később többször is betörtek műtermébe. Tornyai, ha lehetőségei engedték mindig tartott
fenn egy másik lakást is, több évig a Klauzál utca elején lakott, majd egy telket vásárolt
a vasúttól délre eső újvárosi részen, ahol a várost védő körtöltésen állított fel egy kisebb
CXV
épületet és nyáron itt dolgozott Mári társaságában. A természetben készített alkotások
korszakában Mártély mellett bérelt egy tanyát 1913 tavaszán, majd a nyáron vett egy a
faluhoz közel álló telket s ott építette fel házát Mári segítségével. E házat csak a
világháború után adta el.
A Serház-téri kaszárnya műterme azokban az időkben is fontos találkozási pont
volt, amikor Tornyai nem tartózkodott ott, hiszen Pásztor Jánosnál is sokszor
összegyűltek a látogatók, sőt a köztéri megbízások megtekintésére a különféle
szemlebizottságok is. Főispáni látogatásról szintén tudunk, Spilka Antal kereste fel egy
alkalommal ott a művészeket. A városba érkezése után Rubletzky először a Kinizsi-
utcában bérelt ki egy bolthelyiséget műteremnek, s onnan költözött át a volt
Huszárlaktanyába.
Az első jelentős, műteremnek használt tér azonban nem ez volt, hanem még Plohn
József Andrássy úti fényképészeti műterme, ahol 1898-ban Iványi-Grünwald Béla,
Bihari Sándor és Kallós Ede dolgozott együtt. Plohn műterme a művészekkel való
barátsága és a nekik végezett fotómunkák miatt fontos és gyakori találkozási ponttá vált.
Hasonlóan a jelentős szervezőtevékenységet végző Finy Bélához, akinek Zrínyi utcai
patikájában a vásárhelyiek sokszor találkozhattak a helyi művészekkel. Az 1904-es
kiállítás néprajzi anyagát az arra vállalkozók hozzá is bevihették, beadhatták, de Rudnay
Gyula iskolájába is nála lehetett beiratkozni.
A szabadban való festést a művészek ugyancsak eltérő helyszíneken gyakorolták a
szikes puszták világától a Tisza árteréig. Tornyai kedvelt helyszíne volt a Szentes és
Hódmezővásárhely közötti téglási puszta, de később egyre többet járt ki Mártélyra és az
azt övező tanyavilágban. Endre Béla is hosszú időszakokat töltött a Tiszaparton, egy
időben Tornyai mártélyi házában tárolta a képeit. Rudnay második hosszabb vásárhelyi
tartózkodása alatt főleg Kiss Lajossal járta körbe a vásárhely környéki pusztákat, s
keresett ihletet munkáihoz. Tornyai leveleiben leírja, hogy módszere hogyan nézett ki.
A katonai szolgálata alatt már megszokta a hatalmas, felszerelésekkel megtett sétákat,
így festeni is gyalog járt a pusztába, saját bevallása szerint akár 10-15 kilométert is
gyalogolva.
A további jelentős közös teret a művészek életében a Majolikatelep jelentette,
amely számára a Makó felé vezető országút mellett a vasútállomás és vasútvonal
közvetlen szomszédságában fekvő egykori Hajda vendéglő épületét kapták meg a
CXVI
várostól. Az akkori bérlő Szappanos Mihályt, kétezer koronával végkielégítették, hogy
1912 áprilisára fejezze be a kiköltözést, és a Majolikatelep minél hamarabb
megkezdhesse a működést. Mindez a vasúthoz való közelség és a könnyebb
szállíthatóság miatt volt nagyon fontos. Tornyai és Endre Béla nagyon sokat
tartózkodtak itt az alapítás utáni hónapokban.
IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet
Az érvényesülés fontos útját az országos művészeti közegben főként az országos
hatókörű kiállításokon való részvétel jelenthette. A két nagy szervezet, a századfordulón
az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon. Az első helyre
beküldött munkák egy zsűrizés után bekerülhettek az ország legnagyobb figyelemmel
kísért kiállítóhelyére, a Műcsarnokba. A vásárhelyiek rendszeresen küldtek be műveket,
Tornyai és Pásztor díjat is kapott, mindkettőt állami vásárlással is jutalmazták. Bár a
pontos források hiányoznak, de Tornyai levelezéséből úgy tűnik, 1907-ben és 1908-ban
új típusú tájképeit adta be a Műcsarnokba, melyeket már nem válogattak be. Ennek
hatására többet valószínűleg nem küldött be ide már az első világháború előtt. Ettől
kezdve elég erősen támadja leveleiben, írásaiban „Kézdi-Kovácsékat”, akik minden
pozíciót és lehetőséget eluralnak, más tehetségeket nem hagynak érvényesülni. Vele
szemben – úgy tűnik – Pásztor János és Rubletzky Géza felhőtlen viszonyt ápolt az
OMKT-tal, hiszen rendszeres kiállítók voltak. Pásztor Lázár Bélának írott leveleiből
azonban arról értesülünk, hogy szerinte inkorrekt és dilettáns módón a beküldött
anyagból a gyengébb munkáit válogatták be. Ő, mint szobrász valószínűleg úgy
gondolta, hogy érvényesülése érdekében nem szakíthat olyan radikálisan a
Műcsarnokkal, mint azt festő barátja tette.
A Nemzeti Szalonban kevesebb munkájuk szerepelt és rendszertelenebbül (lásd 2.
számú melléklet) ott Várady Gyula és Barkász Lajos többet állított ki, míg a
zsűrimentes, 1909-ben alakult Művészház Művészeti Egyesületben Pásztor János
alapítótagként vett részt, akkor még hódmezővásárhelyi lakosként. A Művészház 1911-
ben vállalkozott Tornyai és Mári kiállításának megrendezésére is ideiglenes székhelyén,
a Budapest belvárosi Kristóf téren. A Könyves Kálmán Szalonban 1907-ben rendezett
„Ifjúság” kiállításon mutatkozott be együtt Tornyai, Rudnay, Pásztor és Szöri. A
CXVII
Budapestre tervezett nagyszabású „Alföldi művészek” kiállítás végül is nem valósult
meg, Tornyai szerint főleg Rudnay és Endre ellenkezésén. Talán nem túlzás kimondani,
hogy ezzel, akkor elszalasztották a budapesti bemutatkozás, közös fellépés lehetőségét,
s így korabeli művészeti élet köztudatába az egységes, vásárhelyi csoportként,
művésztelepként való belépést. A korabeli sajtó és műkritika valószínűleg nyitott lett
volna ilyen irányú kezdeményezésre is, az alkotók személyes ismertségén, hírnevén
pedig óriásit javíthatott volna. A kezdeményezés nem valósult meg, s mint a
kutatástörténeti fejezetben már bizonyítva láttunk, egységes csoportként a vásárhelyi
művészek nem kerültek be a kritika és a későbbi művészettörténet-írás kánonjába.
Ugyanez a kettősség figyelhető meg a közvetlen állami támogatások, minisztériumi
ösztöndíjak esetében is. Ahogy Lyka Károly fogalmazta meg találóan, ezek a
támogatások is csak rövid időre szűkös megélhetést biztosítottak, hiszen minden évben
más kapta meg őket, egy személy pedig rendszertelenül. A vásárhelyiek közül Tornyai
1902-03-ban, Rubletzky Géza 1911-ben részesedett állami ösztöndíjban. Tornyaiban a
vizsgált korszakban többször is felmerült egy külföldi ösztöndíj lehetősége (egyiptomi
tanulmányútra és Fraknói-féle ösztöndíjra biztosan pályázott), ám végül egyiket sem
kapta meg, hasonlóan az 1908-as Andrássy-féle ösztöndíj-pályázata sikertelenségéhez.
Várady Gyula külföldre szóló ösztöndíja kissé más kategóriát képez, hiszen ő az ipar- és
kereskedelemügyi tárcától kapta és kifejezetten nem képzőművészeti, hanem szakmai
jellegű továbblépés érdekében.
Az országos lehetőségek felettébb szűkös volta miatt Tornyaiban fogalmazódott
meg talán Vásárhelyen először az egyéni kiállítások szervezésének vágya és kényszere
1907 szeptemberében. Az 1908. decemberi nagy, vásárhelyi bemutatkozó kiállítása
talán a meg nem valósult „Alföldi művészek” helyett jött létre. Ettől kezdve viszont
minden télen különböző városokban rendezett kiállításokat.246 (1909. február: Makó;
1909. december: Szeged – Juhász Árpáddal, Baja; 1910. december: Arad – Rubletzky
Gézával; 1911: Budapest, Művészház – Kovács Márival; Hódmezővásárhely, Orosháza,
Békéscsaba, 1912: Szabadka; március – április: Temesvár). A vidéki városok egy
részében pozitívan fogadták a kiállítást, máshol teljes meg nem értéssel és
246 A felsorolt kiállítások mindegyike nem található meg 2. számú mellékletként csatolt
Kiállításjegyzékben, mivel ezeken valószínűleg nem készült katalógus, csak újságcikkekből értesülünk az
ott kiállított művek címeiről.
CXVIII
érdektelenséggel is találkozott. Minimális számban mindenhol vásároltak tőle, bár
valahol ez még a befektetett pénzt (úti- és szállítási költség, fuvarköltség, a
csomagolások a sérülések ellen, terembérleti költségek) sem érte el. Arra nincs
lehetőségem, hogy mindegyik kiállításról külön írjak, annyit azonban érdemes
megjegyeznem, hogy ezek a kiállítások – a fent említett okok miatt is – egy jól
megfigyelhető régión belül maradtak. Az alföld festője, Budapesten kívül a Dél-Alföld
városait járta körbe.
Miközben megpróbáltam elhelyezni a vásárhelyi művészeket a korbeli művészeti
közélet kereteiben rá kellett jönnöm, hogy a korabeli sajtókritikák alapos feldolgozása
nélkül ez lehetetlen. (A feldolgozás módszeréről a Bibliográfia – Országos sajtó fejezet
elején írok.) A budapesti napilapokban a vásárhelyi művészekről általában az országos
kiállítások kapcsán írtak. Néhány nagyobb hódmezővásárhelyi kiállítás kapcsán is
születtek beszámolók, főleg budapesti hetilapokban. A kritikák egy részének áttekintése
után azt kell megállapítanom, hogy Tornyai János és Pásztor János országos ismertsége
rányomta bélyegét a kritikai megnyilatkozásokra. A megjelent kritikák azonosítható
szerzői közül Tornyait főleg azok kedvelték, akik a Munkácsy-hagyomány
újjáéledésének csíráját vélték felfedezni Tornyaiban, és őt mint a magyar művészet
leendő letéteményesét próbálták meg szemlélni. A kritika kitért a Tornyai-művekben a
kifogásolható dolgokra is, a vázlatosságra, a rajzi és színproblémákra, de ezek mellett
még mindig pozitívan értékelték az újonnan feltűnt, ismeretlen vidéki művészt a
„Műcsarnok állóvizében.” Pásztor János esete is hasonló volt, 1906-ban, ott ő rögtön ki
tudott emelkedni a mezőnyből Moiret Ödönnel együtt, bár sikeréhez bizonyára
hozzájárult a Munkácsy-pályázaton való kitűnő szereplése. Endre Béla két műcsarnoki
bemutatkozását szinte figyelemre sem méltatták, akik írtak róla Tornyai tehetséges
vásárhelyi tanítványának nevezték.
Pásztor, Rudnay és Tornyai képviselték Hódmezővásárhelyt a Könyves Kálmán
Szalonbeli kiállításon 1907-ben. Ott nem ők keltettek igazán feltűnést, de színvonalas
anyaguk kiérdemelte a kritikusok többségének rövid, dicsérő sorait. Főként Pásztor
János magyaros megoldású szobraival voltak elégedettek. Megjegyzendő, hogy külön
senki sem emelte ki őket egységesen, valószínűleg a rendezésnek köszönhetően nem
egymás közelében voltak kiállítva. Az 1908-as hódmezővásárhelyi kiállítással
CXIX
kapcsolatban is megjelent számos pozitív beszámoló a budapesti sajtóban, főleg
hetilapokban.
Tornyaival kapcsolatban a legtöbb írás az 1911-es kiállítása alatt jelent meg. Ekkor
szinte valamennyi sajtótermék beszámolt a kiállításról. A megjelent kritikák nagyobb
része elutasította Tornyai „vázlatos” befejezetlen műveit, a kiállításra bevett Kovács
Márit kedves érdekességnek tartotta. A kiállítás Tornyai munkásságának kettőségét
mutatta meg, a katalógusból kiderült, hogy az egyik teremben elválasztva az újabb
képektől Tornyai régebbi népi életképeihez közel álló művei voltak kiállítva. Ez az
újságírók figyelmét viszont elterelte Tornyai „újabb képeiről”, a cikkek többsége a régi,
kedves parasztfestőt, a múltbeli Tornyait veti össze az eltévedt jelenkorival. Tornyai ezt
a vele dokumentálhatón sohasem szimpatizáló Lázár Béla befolyásának és tekintélyének
tulajdonította, aki a sajtóbejáráson hangoztatta ezt a véleményét. Mindezekről A
Jövendőben Gonda József tudósított. Révész Béla, a Népszava kritikusa volt talán az
egyetlen, aki pozitívan írt a vásárhelyi festőről, a megértés szándékával és nem a burkolt
elutasítással. A kiállítással kapcsolatos negatív vélemények, rövid felületes beszámolók
nagyon megsértették Tornyait, leveleiből kiderül, hogy nagyon rosszul esett számára a
budapesti kritikusok elutasítása, közönye. Nem véletlen tehát, hogy ezután nem
törekedett már fővárosi kiállítás rendezésére, s érdeklődése a Majolikatelep az ottani
csalódások után a mártélyi puszták felé fordult.
A Majolikatelepre, mint a népi hagyományok újjáélesztésének és a művészek
alkotómunkájának szimbiózisára az országos sajtó ugyancsak érdeklődéssel figyelt,
többször beszámoltak róluk. Igazi sikereit azonban az újraalapított gyár a két
világháború alatt érte el, termékeik az országhatárokon túlra is eljutottak, kiállításaikat
nagyobb érdeklődés kísérte.
Ha a vidéki városok sajtójának recepcióját vizsgáljuk, ott eltérő a helyzet. Itt is
természetesen Tornyairól írnak a legtöbbet kiállításai miatt, de a Majolikatelep
kiállításainak színhelyein is szép számmal jelentettek meg cikkeket az adott település
sajtótermékeiben. Szeged és Makó némiképp megint kivétel, hiszen a legerősebben itt
érvényesültek a személyes kapcsolatok, de itt már megfogalmaznak kétkedő
ellenvéleményt Tornyai „vázlatos tájképeiről” az 1909-es szegedi kiállítás apropóján.
Kún József nem fogadta el befejezett műveknek, ő is a régi Tornyait szerette volna
viszontlátni. Számos olyan vidéki városban, ahol Tornyai bemutatta műveit, a sajtóban
CXX
a kiállítást beharangozó, arról tudósító cikkeket is a festő ösztönzésére írták.
Levelezéséből ez több helyen is kiderül (Békéscsaba, Arad, Temesvár esetében).
Különösen érdekes az aradi eset, ahol Rubletzkyt és Tornyait a „hódmezővásárhelyi
művésztelep oszlopost tagjaiként” mutatja be az Aradi Közlöny ismeretlen szerzője.
Nem lenne meglepő, ha ez azt bizonyítaná, hogy Tornyaiék miként mutatták be
magukat 1910 decemberében. Az országos sajtó feltárása terén még további alapos
kutatások szükségesek, főként a vidéki városok sajtójában, illetve Pásztor János
országos és vidéki szoborpályázataival és Majolikatelep kapcsán.
XII. Befejezés
Szakdolgozatomban arra törekedtem, hogy az elmúlt években végzett kutatásaim
alapján egy átfogó képet nyújtsak az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen
tevékenykedett művészekről és ottani munkásságukról. Lezárva a kutatást láttam csak
igazán, hogy milyen hatalmas mennyiségű anyag feldolgozására nem maradt már időm.
Mindezek ellenére vállalkoztam egy összefoglaló igényű dolgozat megírására, melynek
módszertani nehézségei a kidolgozás során váltak számomra világossá. Ugyanakkor a
bővebb kifejtési lehetősége arra ösztönöz, hogy megkezdett kutatásaimat e területeken
tovább folytassam. Jelen dolgozat terjedelmi keretei sajnos nem tették lehetővé, hogy
számos fontosnak vélt kérdést tárgyaljak, így nem jutott elég hely a vásárhelyi
művészek „mikroközösségének” az országos és nemzetközi kontextusba helyezésére, de
még az „alföldi festészet” fogalom vásárhelyi vonatkozásainak kidolgozására sem.
Ugyanígy az irodalmi és zenei kapcsolatok területén, a kortárs szépirodalomból például
az „Ady-hatás” vizsgálatában is még számtalan feltárandó összefüggés rejtőzik. A
jövőben nagyobb teret kell szentelni a Tornyai életmű interpretációinak is, hiszen a
Vásárhelyen dolgozott művészek közül az ő munkái a legösszetettebbek ebből a
szempontból. Mindemellett fontos lenne a századforduló európai művésztelepeinek és
tájfestészeti iskoláinak a mélyrehatóbb ismerete, s az itt kialakult természet- és
társadalom-szemléletek összevetése. A korszak vásárhelyi művészeinek hiteles
értékelése is – véleményem szerint – csak ezek után az összehasonlító vizsgálatok után
képzelhető el.
CXXI
Szakdolgozat – Bibliográfia
Szakirodalom (monográfiák, feldolgozások, kiadványok, katalógusok)AMBRUS TIBOR: A vásárhelyi művészet múltja 1904-1954. In: Kortárs, XII. évf., 1968.2. sz. 304-315.
APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-könyvtári Műhely 1978/1-4. számából/
APRÓ FERENC: Tornyai János két tréfás verse. In: Dömötör János Emlékkönyv.Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA.Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 205-210.Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. TudományosIsmeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete, h.n. [1960.]ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.(Emlékezés a múltra). /Kézirat, Magyar Nemzeti Galéria Adattára Ltsz.: 20068/1978./ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized (Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.) In:Vásárhelyi tanulmányok IV. 1944-1974. Szerk.: BÍRÓ JÓZSEF – LÁSZLÓ JÓZSEF.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhelyi Városi Tanács V. B. Művelődési Osztálya,1974. 51-69.BÁNSZKI PÁL: Hódmezővásárhely és a művészetek. Évfolyamdolgozat. (Kézirat) ELTEMűvészettörténeti Intézet Könyvtára, 1968.BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A MagyarMűvészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1954. 457-486.
BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1961. /A művészet kiskönyvtára XXXI./BODNÁR ÉVA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar MűvészettörténetiMunkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196.BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. In: A Magyar MűvészettörténetiMunkaközösség Évkönyve 1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208.BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/BODNÁR ÉVA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986.
Csongrád megye műemlékjegyzéke. Szerk.: IKAFALVI DIÉNES VIRÁG. Budapest,Országos Műemléki Felügyelőség, 1990. /Magyarország műemlékjegyzéke/
Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: TÓTH FERENC. Szeged, Csongrád MegyeiÖnkormányzat, 2000.
DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott tanulmányok, cikkek, beszédek).Hódmezővásárhely, k.n. é.n. [1976.]
CXXII
DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely műemlékei, épületei. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhelyi Városi Tanács, 1977.
DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgáriforradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993.820-852.
DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002.
DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai JánosMúzeum, 2004. /Múzeumi Műhely 3./Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére.Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /MúzeumiMűhely I./
FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934.FEJÉRVÁRY JÓZSEF: Vásárhely története a családok tükrében. Hódmezővásárhely, ErdeiSándor id. könyvnyomdája, 1929.FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményénekeszmeköréhez. In: Művészettörténeti Értesítő, XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35.GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák.Békéscsaba, Tevan Andor, 1912.GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe –dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV évf., 1975, 2.sz. 122-132.
HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei JogúVáros Önkormányzata, 1993.
A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRIGYULA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972.
KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957.
KŐSZEGFALVI FERENC: Kohán-krónika. Vásárhely 1933-43. In: MűvészettörténetiÉrtesítő, XXVIII, 1979, 1. sz. 51-61.
KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgáriforradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993.771-819.
KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól Csomorkányig. Helytörténeti írásokHódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001.
CXXIII
Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti éstársadalombölcseleti essayiről. Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA.[Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.]KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR – MÁYER JENŐ: Hódmezővásárhely régi képeslapokon. 2.jav. bőv. kiad. Budapest, Máyer Nyomda és Könyvkiadó, 2003.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. Szakdolgozat. (Kézirat.) ELTE BTKMűvészettörténeti Intézet Könyvtára, 1964.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged,Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 219-235.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet kiskönyvtára 85./LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeumkönyvei V./NAGY IMRE: Alföldi festészet. A hódmezővásárhelyi festészet ikonográfiai problémái.Szakdolgozat. (Kézirat) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, 1989.PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és JózsefAttila életéhez, költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának)In: U.Ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatájkönyvek/
PÉTER LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In:U.Ő.: Szegedi tudósítások. Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212.
PIRINT ANDREA: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán. BaloghBertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve,Miskolc, XLV. 2006. 371-384.Pusstabilder. Die Künstlerkolonie Hódmezővásárhely am Anfang des XX. Jahrhunderts.Ausstellungskatalog, Wien, János Tornyai Museum – UngarischeKulturinstitut/Collegium Hungaricum, 2000.
SINKÓ KATALIN: Tornyai János: Juss. In: Aranyérmek – Ezüstkoszorúk. Művészkultuszés műpártolás Magyarországon a 19. században. Kiáll. kat. Szerk. SINKÓ KATALIN –NAGY ILDIKÓ. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1995.SZ. KÜRTI KATALIN: Borsos József. In: U.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III.Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeumkiadványai LXXIV./
SZ. KÜRTI KATALIN: Smurák József. In: u.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III.Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeumkiadványai LXXIV./SZ. KÜRTI KATALIN: Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászati életműve. Debrecen,1981. /A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 38./SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainaktörténete. In: Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.
CXXIV
SZELESI ZOLTÁN: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe. In: Móra Ferenc MúzeumÉvkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 189-204.
SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73.Szeged, 1975.
Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok KözpontiPropaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. /
Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC.Hódmezővásárhely, k. n., 1986.
TÓTH FERENC: Rudnay Gyula festőiskolája Makón. In: A Móra Ferenc MúzeumÉvkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 205-218.TÓTH FERENC: Tornyai és Espersit. In: Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, TornyaiJános Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 199-204.
TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely,Csongrád Megyei Könyvtár, 1969.
Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988.ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink[Miskolc] II. évf. 1963. február 1. 2. sz. 4.
Visszaemlékezések, emlékiratokBARCSAY JENŐ: Munkáim, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar KépzőművészetiFőiskola. 2000.
ENDRE BÉLA: Có. [1925-26] (Kézirat) Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum,Helytörténeti Gyűjtemény
KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n.[1958.]
LUKÁCS GYÖRGY: Életem és kortársaim. I-II. köt. Pantheon kiad. [Budapest, 1936.]LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970.
SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely,1964. 95-99.
SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTAMKI Lexikongyűjtemény)
Általános, összefoglaló irodalomABELOVSKÝ, JAN – BAJCUROVA, KATARÍNA: Art in changing times. Painting andSculpture in Slovakia 1890-1949. Bratislava, Peter Popelka – Slovart Publishing Ltd.,2000.
Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ LÁSZLÓ – DÉRY BÉLA –MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912.
ALMÁSI TIBOR: A Patkó Imre gyűjtemény. Győr, Xántus János Múzeum, 2000.
CXXV
ANDRÁSI GÁBOR – PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyarképzőművészet a 20. században. Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/
Artists’ Studios and Exhibition Spaces. Ed. ZSÓFIA, NÉMETH. Exhibition cat. Budapest,Ernst Museum, 2003. /Public Spaces of Modern Architecture in Budapest 2./
BEKE LÁSZLÓ: „Mi lett volna, ha…”.[1987. szeptember] In: U.Ő.: Médium/elmélet.Tanulmányok 1972-1992. Budapest, Balassi Kiadó – BAE Tartóshullám – Intermedia,1997.BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE – GÁBOR – PRAKFALVI – SISA -SZABÓ: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemikönyvtár/ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005. Budapest, Enciklopédia, 2006.
EGRI MÁRIA: A szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977.FÜLEP LAJOS: Egybegyűjtött írások. I. Cikkek, tanulmányok 1902-1908. Szerk., a jegyz.készítette: TÍMÁR ÁRPÁD. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, 1988.GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987.
GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest,Magyar Szemle, 1935.
A gödölllői művésztelep 1901-1920. Szerk.: GELLÉR KATALIN – G. MERVA MÁRIA –ŐRINÉ NAGY CECÍLIA. Gödöllő, 2003.
Három a tánc! Magyarországi táncábrázolások 1686-1940. Szerk.: NAGY ZOLTÁN –LAKAT ERIKA. Kiáll. kat. Székesfehérvár, Városi Képtár – Deák-gyűjtemény, 2002.
A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Miskolc, Herman OttóMúzeum, 2004.
20. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandókiállításának katalógusa. Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA –EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1986.JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America.Oxford, Phaidon, 1985.The Julian Academy. Paris 1868-1939. Spring Exhibition 1989. Essays by CATHERINEFEHRER. New York, Shephard Gallery, 1989.KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1978.Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból 1945-1975.Összeáll.: MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának munkatársai. Budapest, Corvina,1976.
Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.:CLAUS PESE. Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001.
LÁZÁR BÉLA: A Beczkói Bíró Henrik gyűjtemény. Budapest, Beckói Bíró Henrikkiadása, 1937.
CXXVI
Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRIGYÖNGYI – O. JOBBÁGYI ZSUZSA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986]/A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2./LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914.Budapest, Képzőművészeti Alap, 1953.LYKA KÁROLY: Festészetünk a két világháború között. Visszaemlékezések 1920-1940.Budapest, Corvina, 19842.LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914.Budapest, Corvina, 1954, 19832.Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1958. /A Magyarországi művészet története II./
Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai,1981.
Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR. Budapest, Akadémiai,1985.
A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/a-b. rész. Összeállították a Szoborosztályművészettörténészei. Budapest, 1959. /A Magyar Nemzeti Galéria szobrainak jegyzéke1-2./A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/C. rész. A leltározást végezte, a kötetetösszeállította: CSAP ERZSÉBET. Budapest, 1971. /A Magyar Nemzeti Galéria 1960-1970között leltározott szobrainak jegyzéke/
A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke III/B rész. Szerk.: BODNÁR ÉVA – F. MIHÁLYIDA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1972. /A Magyar Nemzeti Galéria Új MagyarKéptárának állagjegyzéke 2. köt./Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY.Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galériakiadványai 2006/1./
A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Szerk.: MAJOROSVALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992.
Mednyánszky László kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2003. október 14. – 2004.február 8. Szerk.: MARKÓJA CSILLA. Kiáll. kat. Budapest, Kossuth – Magyar NemzetiGaléria, Budapest, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4./Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. Válogatás a festő kiadatlannaplófeljegyzéseiből. Szerk. és a szöveget gond.: BARDOLY ISTVÁN – MARKÓJA CSILLA.Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai2003/5./A Modern Képtár lajstroma. Budapest, Franklin Társulat, 1906. /SzépművészetiMúzeum kiadványai II./Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galériaés Aukciósház, Budapest, 2003.
CXXVII
Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galériaés Aukciósház, Budapest, 2004.
Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- ésközgyűjteményekben. Szerk.: GOSZTONYI FERENC. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria –Szemimpex Kiadó, 2005. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/I./MURÁDIN JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997.
Nagybánya művészete. Kiállítása a nagybányai művésztelep alapításának 100.évfordulója alkalmából. Szerk.: CSORBA GÉZA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest,Magyar Nemzeti Galéria, 1996.NAGY ZOLTÁN: Új magyar művészet. Száz év szobrászata és festészete. Budapest, 1941.A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896-1909. Szerk.: TÍMÁRÁRPÁD. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 7. Dokumentumok anagybányai művésztelep történetéből I./
NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968.NÉMETH LAJOS: A magyar művészet a két világháború között. In: A magyarországiművészet története. Főszerk.: FÜLEP LAJOS. Szerk.: DERCSÉNYI DEZSŐ – ZÁDOR ANNA.Budapest, Corvina, 19705.
NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők. In: A művészet történeteMagyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest,Gondolat, 1983.Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának katalógusa.Budapest, Franklin, 1928.PERNECZKY GÉZA: Kortársak szemével. Írások a magyar művészetről 1896-1945.Budapest, Corvina, 1967. /A művészettörténet forrásai/PESE, CLAUS: Künstlerkolonien in Europa. Ein Überblick. In: Jahrbuch für finnisch-deutsche Literaturbeziehungen. Nr. 32/2000. 7-13.POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, KépzőművészetiAlap Kiadóvállalata, 1959.POGÁNY Ö., GÁBOR: L’éritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: ActaHistoriae Artium, 1962. 1-2, 141-158.POGÁNY Ö. GÁBOR – D. FEHÉR ZSUZSA: A magyar festészet a XX. században. Budapest,1973.RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA.Budapest, Vince Kiadó, 20013.A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy MegyeiMúzeumok Igazgatósága, 2002.RÓZSA MIKLÓS: A Művészház története. In: Kalauz a Művészház palotafelavatókiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület),1913.
CXXVIII
SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-).Budapest, Új Művészet, [1996]
SZABÓ JÚLIA: A mitikus és a történeti táj. Budapest, Balassi – MTA MűvészettörténetiKutató Intézet, 2000.
SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest,Dunakönyv, 1994.
SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn.Impressionistische Tendenzen 1870-1910. Katalogredaktion: RAINER SCHMITZ.Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins, Osnabrück, 1994.Szolnoki Művésztelep 1902-2002. Szerk.: KERTÉSZ RÓBERT – V. SZÁSZ JÓZSEF –ZSOLNAY LÁSZLÓ. Szolnok, k.n., 2002.
Születtem… Magyar képzőművészek önéletrajzai. Összeáll. jegyz. és névmutatót írta:CSIFFÁRY GABRIELLA. Budapest, Palatinus, 2002.
TÍMÁR ÁRPÁD: „Iparművészetünk szecessziója”. A Műhely művészeti egyesület elsőkiállítása. (Kézirat. Megjelenés alatt)
A Türr István Múzeum kincsei. A bajai múzeum 20. századi képzőművészetigyűjteménye. Összeáll. és az előszót írta: KOVÁCS ZITA. h.n., Türr István Múzeum,2002.Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.: ANDRÁS EDIT –BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 8.Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből II./
Van Gogh Budapesten. Szerk.: GESKÓ JUDIT. Kiáll. kat. Budapest, SzépművészetiMúzeum – Vince Kiadó, 2006.
VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó,1952.
VÉGVÁRI LAJOS: Munkácsy iskolája. In: Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDORANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958. /A magyarországiművészet története II./Wlassics Gyula és a művészetek. Levelek a századvégről. Írta és szerk.: BORBÁSGYÖRGY. h.n., Kossuth, 2004.YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.,1926.ZWICKL ANDRÁS: Künstlerkolonien in Ungarn. In: Künstlerkolonien in Europa. „ImZeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.: CLAUS PESE. Ausstellungskatalog.Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191.
Kiállítások, kiállítási katalógusokKépes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához.Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894.Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására.Budapest, Franklin Társulat, 1897.
CXXIX
Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan.20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898]
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. SzegediKépzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900.
A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901.A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged,Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902.Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására.Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903.Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károlykönyvnyomdája, 1904.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer ésWolfner, 1904.
A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904.A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészetikiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Gézakönyvnyomdája, 1904.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singerés Wolfner, 1904.
A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon,1904.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905.Budapest, Singer és Wolfner, 1905.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, SchulhofKároly Könyvnyomdája, 1905.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer ésWolfner. 1905.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer ésWolfner, 1906.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, 1906. április hó. Szeged,Schulhof Károly Könyvnyomdai Műintézete, 1906.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa,Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári éskirályi udvari könyvnyomdája, 1906.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907.Budapest, Singer és Wolfner, 1906.A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08]
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi nemzetközi kiállítása 1907.Budapest, Singer és Wolfner, 1907.
CXXX
Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítás: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. ANemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.
„Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves KálmánSzalonjában. [Budapest, 1907.]
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer ésWolfner, 1907.
Katalógus a Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth AntalKönyvnyomdája, i.n. [1908 december]
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer ésWolfner, 1909.A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest,Légrády Testvérek, 1909.Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai műveknemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909.1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosságkönyvnyomda, 1909.Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer ésWolfner, 1909.A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajoskönyvnyomdája, 1910.Nemes Marcell képgyűjteményének kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Budapest,1910 november.Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményeskiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer ésWolfner, 1910.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer ésWolfner, 1911.Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksakönyvnyomdája, 1911.Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-novemberhavában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubliáris téli kiállítása 1911/12. Budapest,Singer és Wolfner, 1911.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer ésWolfner, 1912.A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged,Engel Lajos könyvnyomdája, 1912.
CXXXI
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singerés Wolfner, 1912.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer ésWolfner, 1913.
Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7.; LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11.; ECKHARDTTIBOR: Endre Béla. 12-14.Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest,Művészház (Művészeti Egyesület), 1913.Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer ésWolfner, 1914.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer ésWolfner, 1914.Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag derGenossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion derKünstlervereinigung „Művészház” in Budapest.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Engel Lajos,Szeged, 1914.
XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligetiSzépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.:LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915.
A vásárhelyi művészek 1914 utáni kiállítási katalógusai(A kiállítások kronológiai sorrendben)Magyar Mesterek negyedik csoportkiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA.Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1917. /Az Ernst-Múzeum kiállításai XXVI./Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917.
Várady Gyula kiállítására a Képírók és Képfaragók helyiségében 1918. december 7-től1919. január 2-ig. Kiáll. kat. Budapest, k.n. 1918.
Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrász gyűjteményes kiállítása.Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1918szeptember. /Az Ernst Múzeum kiállításai XXXIII./Kilencedik csoportkiállítás. Rudnay Gyula, Basch Andor és Lux Elek. Rendezték:ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1919 november. /AzErnst Múzeum kiállításai XXXVIII./
Rudnay Gyula – Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS –LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1925. /Az Ernst-Múzeum kiállításaiLXXIV./
CXXXII
A Budapesten élő hódmezővásárhelyi művészek együttes és a vásárhelyi városházánrendezett kiállításának katalógusa 1926. április 4-18. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely,„Kultúra” Könyvnyomda Rt., 1926.Iványi Grünwald Béla és Rudnay Gyula festőművészek gyűjteményes kiállítása.Rendezik: FRÄNKEL ERNŐ – IVÁN EDE. Szeged, 1927 február.Tornyai János festőművész működésének félévszázados jubileumi tárlata. Közli:GALYASI MIKLÓS. In: Tornyai János művészete. Szerk.: KAMPIS ANTAL. Budapest,Múzeumok Központi Propaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti DokumentációsKözpont Közleménye I. / 65-68.BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll.kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951.
Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész gyűjteményes kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYILÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953.
Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai JánosMúzeum, 1958.
Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll.kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum,1962-63.Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N.PÉNZES ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967.Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ.Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december.Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS. Kiáll. kat. Szeged,Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970.Az újra felfedezett Tornyai. Rend.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar NemzetiGaléria, 1984.Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat.Budapest, Ernst Múzeum, 2003.
Levéltári források
Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára
Hódmezővásárhely Város polgármesterei, közgyűlése és egyéb hivatalai számára
benyújtott dokumentumok
Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének fennmaradt
iratanyaga
CXXXIII
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Németh László Városi Könyvtára
Helytörténeti Gyűjteménye
Hódmezővásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, bibliográfiák, repertóriumok
Magyar Nemzeti Galéria Adattára
ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.
(Emlékezés a múltra); Hagyatéki anyaga, levelezése
Endre Béla hagyatéki anyaga, levelezése
Espersit János hagyatéki anyaga, levelezése
Tornyai János hagyatéki anyaga, levelezése, naplói, feljegyzései, fotói
Több művész (Darvassy István, Kallós Ede, Kóródy Elemér stb.) ide vonatkozó anyaga,
levelezése
Bodnár Éva hagyatéki anyaga, adatgyűjtése
Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára
Pásztor Jánosné visszaemlékezései (Ms. 4195/57)
A kézirattárban levő hagyatéki anyagokban található levelezések ide vonatkozó anyaga
Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Adattára
Rubletzky Géza hagyatéki anyaga (MKCS-C-I-98)
Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, adatgyűjtések
Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Lexikongyűjtemény
Egyes vásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, sajtóanyagok, katalógusok
Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára
Lyka Károly fondja, levelezése a vásárhelyi művészekkel
CXXXIV
K. Lippich Elek fondja, levelezése
Kiss Lajos fondja, levelezése, adatgyűjtése a vásárhelyi művészekről
Rubletzky Géza fondja, levelezése
Somogyi Károly Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Szeged
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításainak katalógusai és az ezekre vonatkozó
sajtóanyagok.
Szépművészeti Múzeum Irattára
Állami vásárlásokra vonatkozó iratok.
Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye
Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, levelezések
Endre Béla, Pásztor János, Tornyai János hagyatéki anyagának egy része
Fotóarchívum
CXXXV
Bibliográfia – Országos sajtó
A vásárhelyi művészekre vonatkozó országos sajtóban megjelent kritikák,tudósítások, hírek összegyűjtése során nem törekedhettem a teljességre, ismerve adualizmus korának sajtóját, ezek terjedelmét, részletességet. Az országos sajtó alattebben az esetben a „nem-hódmezővásárhelyi” sajtótermékeket értem, s ide tartozónakveszem a vizsgált város szomszédságában lévő települések (Arad, Makó, Szeged)sajtóját is.
A kutatás során számos folyóiratot néztem át abból a szempontból, hogy egyeskiállításokról, országos tárlatokról és az ott szereplő vásárhelyi művészekről, hogyannyilvánultak meg, miket írtak róluk. Elmélyültebb kutatást csak fél tucat időponttalkapcsolatban sikerült a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt végeznem. Ennekkeretében arra törekedtem, hogy az adott időpontban megjelent napi- és hetilapokatminél részletesebben átnézhessem. A többi időpontra vonatkozóan általában aszakirodalom által említett cikkeket, írásokat kerestem vissza. Ebből a szempontbólTornyai János személye kiemelkedik, hiszen róla két monográfia és két bibliográfia isszületett, így az ő munkásságára vonatkozó korabeli cikkek jóval nagyobb számbanállnak már feldolgozva a kutatók és olvasóközönség rendelkezésre, mint a többiekesetében. Pásztor Jánossal kapcsolatban például szinte semmilyen sajtóanyag-feldolgozás nem készült még el, s a szakirodalom is meglehetősen keveset közöl.
A vidéki sajtó kezelése annyival könnyebbnek bizonyult, hogy a már ismertidőpontban történt eseményeket (főleg kiállításokat) és azok helyi visszhangját jóvalkisebb mennyiségű és számú napilapban és folyóiratban kellett feltárni. A teljességreegyik esetben sem törekedhettem, ám úgy gondolom, hogy mindezek ellenére fontosírásokat, tudósításokat, kritikákat is sikerült megtalálni, melyek mindinkább elősegítik akorszak megértését, a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos események értékelését.
A felsorolásba felvettem olyan cikkeket is, melyeket az egyes művészek (EndreBéla, Rubletzky Géza) által saját magukról készített, összeválogatottcikkgyűjteményekben olvastam. Több esetben már nem volt lehetőségem visszakeresnia pontos megjelenési helyet, így az ilyen esetekben megadom az adott gyűjtések leltáriszámát is. Azoknál a tételeknél, ahol a sor első szavai dőlt betűvel szedettek, ott azeredeti forrásban nincs megadva a szerző, tehát nem tüntettem fel külön, ha a cikkneknincs megadva a szerzője. A monogrammal ellátott írások esetében valahol lehet aszerzőre következtetni, ilyen esetekben a feloldást szögletes zárójelben közlöm. Azegyes bibliográfiai tételek kronologikus sorrendben találhatók, ha egy dátumra több isesik, ott a megjelenés helyének neve alapján vannak alfabetikus sorrendbe állítva.Ugyanezen módszertani elveket alkalmaztam a hódmezővásárhelyi sajtóban megjelentírásoknál is.
1896
TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz.329.
TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6.50. sz. 492.
CXXXVI
1899
TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, 5. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1.
Művészeti mozgalmak. In: Magyar Génius. Vasárnapi Lapok, VIII. évf. 1899. február10. 8. sz. 128.
1904
k.j. [KÚN JÓZSEF]: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 47. évf. 1904. március 20. 68. sz.4-5.
YARTIN [NYITRAY JÓZSEF]: A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. In: AzUjság, II. évf. 1904. március 20. 80. sz. 13-14.
A Tavaszi tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. március 30. 77 sz. 6.
(-IG): Tavaszi tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. március 30. 90. sz. 9.
MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXIV. évf. 1904. március30. 90. sz. 1-3.
MARTOS FERENCZ: A tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. március 30. 90.sz. 1-2.
MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi kiállítás. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. március 30.90. sz. 1-2.
(L. B. dr.) [LÁZÁR BÉLA]: A tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904.március 30. 77. sz. 5.
KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tavaszi műtárlat. In: Pesti Hírlap, XXVI. évf. 1904. március30. 90. sz. 1-4.
GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. I. In: Pesti Napló, 55. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2.
Yartin [NYITRAY JÓZSEF]:Műcsarnok. In: Az Ujság, II. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2.
x. : A tavaszi tárlat. In: Huszadik Század, 5. évf. IX. köt, 1904. január-június. 408-409.
A szegedi képzőművészeti kiállításon. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 2.80. sz. 3.
A szegedi műtárlat. In: Pesti Hírlap. XXVI. évf. 1904. április 2. 93. sz. 3.
GOZSDU ELEK: A tavaszi képkiállítás. In: A Hét, XV. évf. 1904. április 3. 14/744. sz.223-225.
CXXXVII
LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. In: Új Idők, 10. évf. II. köt. 1904. április 3. 28. sz. p.15.
SZÁNTÓ KÁLMÁN: Tavaszi kiállítás. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 6. 96. sz.1-3.
ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi tárlat a Műcsarnokban. In: Ország-Világ, XXV. évf.1904. április 10. 15. sz. 294-295.
LÁZÁR BÉLA: Kalandok a Műcsarnokban. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április12. 87. sz. 7-8.
(Sz.) [SZÁNTÓ KÁLMÁN]: Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 17.107. sz. 11.
A Szalon – Tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. április 17. 107. sz. 4.
(b.i.): A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Független Magyarország, III. évf. 1904.április 17. 749. sz. 1-2.
Kis kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 17. 92. sz. 8.
KÉZDI KOVÁCS [LÁSZLÓ]: A „Nemzeti Szalon” tavaszi tárlata. In: Pesti Hírlap, XXVI.évf. 1904. április 17. 107. 7.
GERŐ ÖDÖN: Szigorúság a művészetben. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: PestiNapló, 55. évf. 1904. április 17. 107. sz. 9.
A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Az Ujság, II. évf. 1904. április 17. 107. sz. 14.
Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 18. 108. sz. 4.
ROTTENBILLER ÖDÖN: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Ország-Világ, XXV. évf.1904. április 24. 17. sz. 334.
TORNYAI JÁNOS: A hódmezővásárhelyi kiállítás. In: Új Idők, 1904. augusztus 21. 182-183.
TORNYAI JÁNOS: Epilógus. In: A Hét, 1904. november 13. U.a.: In: KISS LAJOS:Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 125.
A téli tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. november 15. 274. sz. 9.
GARA JÓZSEF: A téli tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. november 15. 316. sz. 9.RÓZSA MIKLÓS: A téli tárlat. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1905. november 15. 316. sz.1-2.
CXXXVIII
MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Az őszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. november 15.316. sz. 1-2.
A téli tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. november 15. 273. sz. 6.
FÜLEP LAJOS: A téli tárlat. In: Hazánk, XI. évf. 1904. november 26. 281. sz. 1-3.
Szegedi kiállítás. In: Művészet, III. évf. 1904. 187.
Kitüntetések. In: Művészet, III. évf. 1904. 187.
TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193.
1905
A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. március 22. 70. sz. 6.
A szegedi tárlat. A képzőművészeti egyesület tavaszi kiállítása. In: Szegedi Napló,XXVIII. évf. 1905. március 22. 73. sz. 5.
Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7.
K. J. [KÚN JÓZSEF]: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 7. 84. sz.6.
PRÉM JÓZSEF: A tavaszi műkiállítás. Első séta. In: Budapest, 29. évf. 1905. április 8. 98.sz. 10-11.
MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXV. évf. 1905. április 8.98. sz. 1-2.
RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló, 10. évf. 1905. április 8. 98. sz. 1-3.
ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi nemzetközi kiállítás a Műcsarnokban. In: FüggetlenMagyarország, III. évf. 1905. április 8. 1099. sz. 1-2.
MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Nemzetközi tárlat. In: Magyar Hírlap, 1905. április 8. XV. évf. 98.sz. 1-2.
A tavaszi kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIV. évf. 1905. április 8. 87. sz. 5.
LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. Művészi élmények. In: Új Idők, 11. évf. 1905. ápr.16. 16. sz. 367.
MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: Tavaszi tárlat. In: A Hét, XVI. évf. 1905. április 28.17/799. sz. 280-282.
CXXXIX
FIEBER HENRIK:Művészeti szemle. In: Katholikus Szemle, 1905. 19. köt. 1003-1011.
1906
GERŐ ÖDÖN: Meddő virágok. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. február 13. 38. sz. 13.
FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10.
LYKA KÁROLY: Huszonnégy Munkácsy szobor. In: Új Idők, 1906. február 18. 179.
KÜRTHY GYÖRGY: Tavaszi kiállítás. I. In: Alkotmány, XI. évf. 1906. március 31. 77. sz.1-2.
RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló. 11. évf. 1906. március 31. 89. sz.1-3.
ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban. In: Független Magyarország,V. 1906. március 31. 1450. sz. 2-3.
MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XVI. évf. 1906. március 31.79. sz. 1-3.
LÁZÁR BÉLA: Tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXV. évf. 1906. március 31. 77. sz.9.
KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tulipán-kert. A Műcsarnok tavaszi kiállítása. In: Pesti Híralap,XXVIII. évf. 1906. március 31. 90. sz. 1-4.
GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. március 31. 89. sz. 1-2.
A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. In: Szegedi Híradó, 49. évf.1906. április 1. 77. sz. 5.
MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: A tavaszi tárlat. In: A Hét, XVII. évf. 1906. április 8.14/839. sz. 226-227.
BÁNYÁSZ LÁSZLÓ: A Műcsarnokból. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906. április 8. 15.sz. 300-302.
RÓZSA MIKLÓS: Újabb Munkácsy szobrok. A második pályázat. In: Budapesti Napló,11. évf. 1906. október 14. 283. sz.
(-k.k.l.) [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Munkácsy szobor pályázat. In: Pesti Hírlap, XXVIII.évf. 1906. október 14.
Vessző [AMBRUS ZOLTÁN]: Öregek diadala. In: A Hét, XVI. évf. 1906 október 21.
CXL
(bló) [BÁNYÁSZ LÁSZLÓ]: A Munkácsy szobrok. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906.október 21. 862.
RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5.
RUDNAY GYULA: Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16.
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi műtárlatán… In: Művészet, V.évf. 1906. 212.
1907
A vásárhelyi néprajzi múzeum. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 8. 57. sz. 4.
KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 24. 72. sz. 4.
DOMOKOS LÁSZLÓ: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 24. 72.sz. 2-4.
Művészest Vásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 28. 75. sz. 3.
DÉRY BÉLA: Két vernisszázs. In: Magyar Estilap, 1907. június 4. 3.
(B. Gy.) [BÖLÖNI GYÖRGY]: Fiatal magyarok. In: Népszava, 1907. június 5. 6-7.
GERŐ ÖDÖN: „Ifjúság” Modern magyar festők kiállítása. In: Pesti Napló, 1907. június5. 5-6.
Kézdi [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Fiatalok kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1907. június 5. 7.
MÁRKUS GÉZA: Fiatalság. A Könyves Kálmán kiállítása. In: Magyar Hírlap, 1907.június 5. 9.
RÓZSA MIKLÓS: Ifjúság. In: Budapesti Napló, 1907. június 5. 2-3.
(z. a.) [ZBORAY ALADÁR]: Fiatalok kiállítása. In: Magyarország, 1907. június 5. 11-12.
Ifjú művészek. In: Budapesti Hírlap, 1907. június 5. 9.
FORBÁTH ISTVÁN: Az „Ifjúság” kiállítása. In: A Polgár, 1907. június 7. 9.
LAKOS ALFRÉD: Fiatal festők kiállítása. In: Magyar Szó, 1907. június 7. 8.
Munkácsy Mihály szobra. In: Népszava, XXXV. évf. 1907. október 9. 240. sz. 7.
A Munkácsy-szoborpályázatról. Pásztor János műve. [Reprodukció]. In: Új Idők, XIII.évf. 1907. október 13. 42. sz. 375.
CXLI
LYKA KÁROLY: A Műcsarnok téli kiállítása. In: Új Idők, XIII. évf. 1907. november 24.48. sz. 526-527.
RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101.
1908
SZALAY JÁNOS: A szegedi tárlat. Képek és szobrok. In: Szegedi Híradó, 51. évf. 1908.május 31. 127. sz. 11.
KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908.május 31. 131. sz. 1-2.
Tornyai János kiállítása. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908. december 17. 299. sz.
Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51.sz. 1024.
Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.:557.)
RUDNAY GYULA: Falu végén. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 109.
TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217.
Kitüntetések. Állami ösztöndíjat kaptak. In: Művészet, VII. évf. 1908. 271.
1909
SZALAY JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Szegedi Híradó, 52. évf. 1909. április 4. 52.sz. 3-4.
A Paletta képkiállításban… In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. november 30. 285. sz.9.
Tornyai és Juhász képei. In: Szegedi Friss Újság, X. évf. 1909. december 1. 319. sz. 3.
KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz.9.
MALONYAY DEZSŐ: Juhász és Tornyai. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december8. 202. sz. 4-5.
SCHLESINGER ILONA: Tornyai János festőművész képkiállítása Baján. In: BajaiFüggetlen Újság, IX. évf. 1909. december 18. 241. sz. 2.
Tornyai János képkiállítását… In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 21.243. sz. 2.
CXLII
Tornyai kiállítása. In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 22. 244. sz. 2-3.
RUDNAY GYULA: Veteránok. (Repr.) In: Művészet, VIII. évf. 1909. 228.
1910
Rendkívüli művészeti eseményben… In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 17.286. sz. 6-7.
Intim-tárlat. In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 18. 287. sz. 9.
Intim tárlat. In: Függetlenség (Arad) 1910. december 31. 291. sz.
RUDNAY GYULA: Öregek. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5.
1911
Szobrok és képek. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. március 28. 73. sz. 15.
R.D. dr. [RÓZSAFFY DEZSŐ]: Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrászkiállítása. In: Az Újság, IX. évf. 1911. március 28. 73. sz.
(k. k. l.)[KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: Két kiállítás. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911.március 30. 75. sz. 7.
GERŐ ÖDÖN: Ünnepi tárlat. In: A Hét, 1911. április 8. XXII. évf. 15/1100. sz. 239.
Kukovetz Nana kiállítása Hódmezővásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXXV. évf. 1911.április 12. 88. sz. 9.
RÓZSAFFY DEZSŐ: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban II. In: Az Újság, 1911. május 3.(MTA MKCS-C-I-98)
Ősi kiállítás a Nemzeti Szalonban. In: Budapest, 1911. szeptember 10. (MTA MKCS-C-I-98)
A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911.október 18. 247. sz. 13.
A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Egyetértés, XXXX. évf. 1911. október18. 247. sz. 13.
Új kiállítás a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 21. 250. sz.11.
Művészház. In: Budapester Tagblatt. 28. Jahrgang. 22. October 1911. Nr. 51. 6.
CXLIII
(yk): Tornyai János kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 13.
(N. M.): Tornyai János kiállítása. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 22. 251. sz.12.
(Bs.): Művészház. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 16.
Tornyay János kollektiója. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 22. 251.sz. 15.
SZÁSZ GÉZA: Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 22.251. sz. 11-12.
A Művészház új kiállítása. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 22. 251. sz. 14-15.
Tornyai János kiállítása. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 22. 251. sz. 7.
(…): Tornyai János kiállítása. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911. október 22. 251. sz.6.
e.a. [ELEK ARTUR]: Tornyay János festményei. In: Az Ujság, IX. évf. 1911. október 22.251. sz. 48.
ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634.
Művészház. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 24. 252. sz. 13.
Vernissage a Művészházban. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 24. 252. sz.12.
Vernissage a Művészházban. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 24.252. sz. 12.
Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 24. 253. sz. 12.
Vernissage a Művészházban. In: Magyar Szó, 12. évf. 1911. október 24. 245. sz. III.
Vernissage a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 24. 252. sz.11.
Tornyai Jánosnak… In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 24. 252. sz. 4.
Die Tornyay-Ausstellung. In: Pester Lloyd. Morgenblatt, 58. Jahrgang. 24 October1911. Nr. 252. 10.
Vernissage a Művészházban. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 25. 252. sz. 15.
CXLIV
Tornyai János. In: Pesti Napló, 62. évf. 1911. október 25. 253. sz. 14.
Tornyai János kollektív kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 29. 256. sz.12.
Tornyay János kiállítása. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 29. 257. sz. 15.
Tornyay János. In: A Hét, XXII. évf. 1911. október 29. 44/1129. sz. 711.
Kernstock – Tornyay. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 29. 257. sz. 14.
Művészeti hét. In: Ország-Világ, XXXII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 1086.
LYKA KÁROLY: A búza festője. In: Új Idők, XVII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 418.
MALONYAY DEZSŐ: Tornyay János. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 31.258. sz. 16. (u.a = In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72. sz. 1. )
Képzőművészet. Tornyay János… In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. november 1.259. 14.
Művészeti aukció. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. november 1. 259. sz. 17.
Művészeti vásár. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 2. 260. sz. 4.
[RÉVÉSZ BÉLA]: Tornyai János. A Mári. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 4.262.
Budapest. Künstlerhaus. In: Der Cicerone, III. 1911. 933.
Rb. [RÉVÉSZ BÉLA ? ]: Tornyai János. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911.december 3. 97. sz. 1-2.
Tornyai János képkiállítása Csabán. A városháza nagytermében lesz. In: Békés MegyeiKözlöny, XXXVIII. évf. 1911. december 3. 97. sz. 1.
Tornyai János képkiállítása Csabán. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911.december 7. 98. sz. 3-4.
SZTRAKONICZKY KÁROLY: Jubiláris téli kiállítás. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911.december 16. 298. sz. 1-2.
A Műcsarnok jubiláris téli tárlata – Téli kiállítás. In: Budapest, 1911. december 16.(MTA MKCS-C-I-98)
KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: [A téli tárlat ? ]. In: Pesti Hírlap, 1911. december 16. 2. (MTAMKCS-C-I-98)
CXLV
YBL ERVIN: Szoborművek a Csarnokban. In: Magyar Nemzet, 1911. december 19.(MTA MKCS-C-I-98)
MAGYAR ELEK: Jubiláris kiállítás a Műcsarnokban. In: Magyarország, 1911. december28. (MTA MKCS-C-I-98)
RUDNAY GYULA: Esthangulat. (Repr.) In: Művészet, X. évf. 1911. 68.
Állami vásárlások. In: Művészet, X. évf. 1911. 142-144.
Kiállítások. Vernissage – Tornyai János gyűjteményes kiállítása a Művészházban. In:Művészet, X. évf. 1911. 395.
Krónika. [A Százados úti művésztelep.] In: Művészet, X. évf. 1911. 426.
1912
x. [FIEBER HENRIK]: A téli műkiállítások. In: Katholikus Szemle, 1912, 26. kötet, 186-196.
A vásárhelyi gölöncsérek. Művészek akciója a népművészetért. In: Szegedi Híradó, LV.évf. 1912. március 8. 57. sz. 6.
MALONYAY DEZSŐ: Tornyai János. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72.sz. 1.
TORNYAI JÁNOS: Temesvár mélyen tisztelt közönségéhez! In: Temesvári Hírlap, 10. évf.1912. március 30. 72. sz. 1.; 6-7.
A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 31. 73. sz. 7.
A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 6. 78. sz. 4.A Tornyai kiállítás utolsó napja. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 10. 80. sz.4.
A Tornyai tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 11. 81. sz. 2.
A Tornyai-tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 13. 88. sz. 5.
Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30.6.
Alföldi művészek egyesülete. In: Szegedi Friss Újság, XIII. évf. 1912. május 1. 103. sz.5.
Művészek és gölöncsérek. A vásárhelyi népművészet. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.május 3. 103.
CXLVI
TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Szegedi Híradó, LV. évf.1912. május 9. 108. sz. 1-2.
(X.) [SIMONKA GYÖRGY ? ]: Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieurBalog-ról. Dankó Pista nótája a Café Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.május 26. 122. sz. 8-9.
(sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolika-kiállítása. Endre Bélafestőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6.
A vásárhelyi művészek majolika kiállítása. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 3. 256. sz. 12.
A vásárhelyi művészek majolika kiállítását... In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 5. 257. sz. 8.
(dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A vásárhelyi kulturház. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 13. 264. sz. 2-3.
A majolika kiállítás. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 13. 264. sz. 7.
RUDNAY GYULA: Rudnay Gyula vázlatkönyvéből. (Repr.) In: Művészet, XI. évf. 1912.96.
RUDNAY GYULA: Ne szomorkodj pajtás… (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1912. 240.
1913
Endre Béla kiállítása. [Makói Újság?, MNG A. 20019/1978/10a]
( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla Makón. Kimagasló művészi esemény. In: [MakóiÚjság, 1913. március 11.]
PETROVICS GYÖRGY: Endre Béla képtárlata. Vasárnap nyílik meg a vármegyeházán. In:Makói Független Újság, IV. évf., 1913. március 13. 31. sz. 1.
Endre Béla képtárlata. Makó a kulturfejlődés útján. In: Makói Független Újság, IV.évf., 1913. március 15. 33. sz. 1.
Endre Béla kiállítása. Művészesemény Makón. In: Makói Hírlap, 27. évf., 1913. március15. 64. sz. 2-3.
Hangverseny a tárlaton. Művészi esemény a megyeházán. In: [Makói Újság, 1913.március 15.] 2.
Szegedi lap Makóról. Párhuzam Szeged és Makó művészeti kultúrája között. [MakóiÚjság, 1913. március 18.; MNG A. 20019/1978/16/11.]
CXLVII
Kiállítás Makón. Endre Béla kollektív tárlata. Makó kultúrájáról. In: Szegedi Híradó,LVI. évf. 1913. márc. 18. 64. sz. 1-2.
N.S.: Endre Béla képtárlata. Tegnap volt az ünnepélyes megnyitó. In: Makói FüggetlenÚjság, IV. évf., 1913. március 18. 35. sz. 1-2.
Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI.évf. 1913. május 13. 114. sz. 1-2.
( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla makói kiállítása alkalmából. In: Makói FüggetlenÚjság, IV. évf., 1913. december 1., 284. sz. 2.
Endre Béla legújabb műveivel… In: Makói Újság, X. évf., 1913. december 19. 302. sz.2.
Művészeti élet Makón – Endre Béla képei. In: Szegedi Híradó, 1913. december 20.[MNG A. 20019/1978/73]
1914
(L. Gy.): A Művészház kiállítása. In: Budapest, 1914. február 15. (MTA MKCS-C-I-98)
Magyarok Bécsben. In: Világ, 1914. március 25. 15. (MTA MKCS-C-I-98)
A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 10. 106. sz.
SOÓS ALADÁR: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXVII. évf. 1914. május 10. 111.sz. 12.
A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 5-6.
(m.e.) [MAGYAR ELEK]: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. In: Magyarország, 1914.május 27. (MTA MKCS-C-I-98)
KÉZDI [KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Pesti Híralap,1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)
A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Budapest, 1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)
MÁRKUS LÁSZLÓ: Hódmezővásárhelyi cserepek. In: Vasárnapi Újság, 61. évf. 1914. 16.sz. 316.
Az Iparművészeti Társulat… In: Művészet, XIII. évf. 234.
CXLVIII
Bibliográfia – Helyi sajtó
Rövidítésekévf. évfolyamsz. számsz.n. oldalszámozás nélkül
1899
A mi festőművészünk. In: Hódmezővásárhely, 1899. november 19. 4.
1900
TORNYAI JÁNOS: Levél Rómából (1900. április 8.) In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900.április 12. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1957. 267-269.
TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15.Húsvéti szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet.Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266.
TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.:In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 82-84.
TORNYAI JÁNOS: Il Vesuvio (A Vezúvon) In: Vásárhely és Vidéke, 1900. május 6. U.a.:In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 270-274.
TORNYAI JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, 1900. szeptember 30. In:KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 275-278.
1903
Vásárhelyi festő ösztöndíja. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. július 25. 177. sz. 2.
Deák arcképének átvétele. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. október 7. 250. sz. 2.
1904
Fiatal földink kitüntetése. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 6. 5. sz. 4.
A szegedi tárlat megnyitása. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 15. 8. sz. 2.
ESPERSIT JÁNOS: Tornyai János sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március22. 14. sz. 2-3.
CXLIX
Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. március 23. 35. sz. 3.
Endre Béla képe a szegedi tárlaton. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 27.19. sz. 3.
(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet I. In: Vásárhelyi Ellenzék, 1904.március 29. 20. sz. 1-2.
(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet II. Ami nincs. In: Vásárhelyi Ellenzék,1904. március 30. 21. sz. 1.
Endre Béla sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 30. 75. sz. 2.
Vásárhelyi festőművészek sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. április 1. 39. sz.3.
Tornyai János újabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 1. 23. sz. 2.
(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet III. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf.1904.április 6. 26. sz. 1.
Az „Új Idők” Tornyairól. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 6. 26. sz. 2-3.
Tornyai legújabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 19. 37. sz. 1-2.
Művész-szoba a kiállításon. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 29. 46. sz. 2.
Művész szoba. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. május 3. 49. sz. 2.
Kiállításunk. Kérelem Hódmezővásárhely város polgáraihoz. In: Hódmezővásárhely,34. évf. 1904. május 15. 58. sz. 3.
Hódoló felirat a királyhoz. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. június 3. 135. sz. 2.
Hódoló díszfelirat. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 14. 110. sz. 2.
A művészeti kiállítás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 23. 118. sz. 2.
Ajánlkozó festő. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 4. 2.
A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 5. 2.
A Szerdahelyi-emléktábla. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 7. 94. sz. 5.
A kiállítás megnyitása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 16. 197. sz. 1.
A kiállítás megnyitás. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 17. 98. sz. 1-3.
CL
Néprajzi Múzeum városunkban. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198.sz. 1.
A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198. sz. 1. sz.
Szerdahelyi József szobra. Kegyelet a színművész – városunk szülötte iránt. In:Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. szeptember 18. 112. sz. 3.
Felolvasás a művészetről. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 18. 140. sz.2.
Kacziányi Géza (sic!) előadása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 18. 199.sz. 3.
Kacziány ünneplése. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 19. 141. sz. 2.
Képvásárlás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 25. 145. sz. 2.
A Szerdahelyi emléke. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. szeptember 3. 153. sz. 2.
A Szerdahelyi szoborra. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. október 30. 130. sz. 4.
Tornyai sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 26. 285. sz. 2.
Tornyai mester. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 29. 287. sz. 2.
Néprajzi múzeumunk ügye. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 30. 288. sz.2.
1905
Estély a Szerdahelyi-szobor javára. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. január 8. 4.sz. 5.
Dicsérő sorok Tornyai Jánosról. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 9. 6.
Lyka Károly városunkban. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5.
Művészeink a pesti tárlaton. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5.
Tornyai János diadala. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 26. 3.
Beteg festőművész. In: Hódmezővásárhely, 1905. december 15. 3.
SZ. [SZATHMÁRY TIHAMÉR ?]: Művészetünk és művészeink pártolása. A tanácsfigyelmébe. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. december 31. 156. sz. 2-3.
CLI
1906
t.: Művész barátok. In: Vásárhelyi Híradó, VII. évf. 1906. március 11. 60. sz. 1-2.
A művészet pártolása és városunk. Gyűjteményes kiállítás – Művészeti festőiskola. In:Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. március 19. 79. sz. 1-2.
A tavaszi tárlat. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 1. 77. sz. 3.
Városunk és a művészetpártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 2.93. sz. 1-2.
A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906.április 3. 94. sz. 1.
Rudnay Gyula festőiskolája. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 93. sz.2.
Művészetünk fejlődése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz. 2.
Pásztor János újabb sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz.2.
A néprajzi múzeum gyűlése. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 6. 82. sz. 3.
Tornyai János kérelme. In: Hódmezővásárhely, 1906. szeptember 18. 2.
1907
A Rudnay-festőiskola helye. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 15. 40.sz. 2.
A régi bírósági épület bérbe adása. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. február21. 44. sz. 2.
Tornyai és a Rákóczi képei. Rákóczi és Bercsényi képünk. – Ha kép, legyen kép, ne giccs– In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 27. 50. sz. 1-2.
Művészestély. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 16. 63. sz. 1.
Művészestély. In: Hódmezővásárhely, 37. évf. 1907. március 19. 34. sz. 2.
Művészek estélye. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. március 19. 66. sz. 2.
Agyagipari kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 19. 67. sz. 2.
Városi néprajzi múzeumunk. A Kaszinó épületének megvétele. In: Vásárhely és Vidéke,XXV. évf. 1907. május 22. 116. sz.
CLII
Városunk és a Rudnay Iskola. Ez a művészetpártolás? Ezt mégse hittük volna! In:Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 5. 133. sz. 2.
Fiatalok kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 6. 134. sz. 2.
Haj, Rákóczi – Bercsényi! Lesz kép? Nem lesz kép? Mire várnak? In: VásárhelyiReggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 1.
A Munkácsi(!)-szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 2.
Vásárhelyi szobrász sikere. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. október 5. 229.sz. 2.
1908
Elkészült a szobor. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 5. 204. sz. 2.
Elkészült a szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 6. 168. sz. 2.
A Kossuth téri kút szobra. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 9.171. 2.
Állítják a szobrot. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 10. 206. sz. 2.
A szeptemberi közgyűlés. A Rákóczi és Bercsényi képek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,4. évf. 1908. szeptember 11. 173. 2.
GONDA JÓZSEF: A Kossuth-tér ártézi kut. A rézleány, a kőszobor meg az ultramodernmedence. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. szeptember 13. 110. sz. 1-2.
Városi közgyűlés előtt. Rákóczi és Bercsényi képei. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf.1908. szeptember 13. 209. sz. 2.
Az első magyar díszítésű ház. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember13. 175. sz. 2.
A néprajzi múzeum. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 13. 175. sz.2.
Egy vásárhelyi ifjú sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 14.176. sz. 3.
RUDNAY GYULA: Pásztor János kútja. (Sic fata volunt). In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4.évf. 1908. szeptember 22. 255. sz. 1.
GONDA JÓZSEF: Kultur-házak, kultúra nélkül. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908.október 27. 129. sz. 1.
CLIII
GONDA JÓZSEF: A Tornyay tárlatról – Műkiállítás Hódmezővásárhelyen. In:Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. november 13. 136. 1-2.
TORNYAI JÁNOS: Tornyai János kiállítása. Beküldetett. In: Hódmezővásárhely, 38. évf.1908. december 5. 145. sz. 1.
Érdekes kiállítás városunkban – Tornyay János festményei. In: Vásárhely és Vidéke,XXVI. évf. 1908. december 5. 280. sz. 2.
Tornyai János kollektív kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december5. 327. sz. 2.
Képkiállítás városunkban – Tornyai János munkái. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf.1908. december 6. 295. sz. 2.
Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 8. 282.sz. 2.
A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 9. 333.sz. 2.
A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 11.335. sz. 2.
Tornyai János képkiállítása. A kiállítás ünnepélyes megnyitása. In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, XXVI. évf. 1908. december 12. 285. sz. 2.
Kultúrházunk és a képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december13. 296. sz. 3.
Tornyai kiállításának megnyitása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december13. 286. sz. 2.
Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 13. 337.sz. 2.
VETRÓ LAJOS ENDRE: Képkiállítás városunkban – Tornyai Jankó festményei. In:Vásárhely és vidéke, XXVI. évf. 1908. december 13. 286. sz. 2.;II. 1908. december 20. 292. sz. 2.;III. 1908. december 22. 291. sz. 2.;IV. 1908. december 25. 296. sz. 2.
Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 15. 339.2.
Tornyai János kiállítása. A holnapi ünnepélyes megnyitás. In: Vásárhely és Vidéke,XXVI. évf. 1908. december 15. 287. sz. 2.
CLIV
Tornyai János képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 16.340. 2.
Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 17. 341. 2.
Tornyai János kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 17. 289.sz. 2.
Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 18. 342. 2.
Sorok a Tornyai-féle kiállításról. Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és vidéke,XXVI. évf. 1908. december 18. 291. sz. 2.
KÁRMIN: A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 18. 145.sz. 1.
A Tornyai-féle képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 19.291. sz. 2.
KÁRMIN: Pesti hangok a tárlatról. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 22.153. sz. 1.
A Tornyai János kiállítás… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 22.246. sz. 2.
Gyűjteményes képkiállítás városunkban. Újabb képek a tárlaton. In: Vásárhely ésVidéke, XXVI. évf. 1908. december 23. 294. sz. 2.
Tornyay kiállításáról. Mit írnak a lapok? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908.december 24. 248. sz. 2.
Tornyai tárlatról. Folyik a vásár. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december25. 249. sz. 2.
A képzőművészek képvásárlata. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december27. 250. sz. 2.
GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben – Tornyai mint impresszionista. [1.] In:Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 1.
Képtárlat. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 2.
Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 30.298. sz. 2.
SZAPPANOS MIHÁLY: Egyet s mást a Tornyai kiállításról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1.
CLV
II. 1908. december 31. 353. sz. 1.
A Tornyai tárlat. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1.
Karikatúrák a képkiállításon. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 31.299. sz. 2.
1909
GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben. Tornyai, mint impresszionista.[2.] In:Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1.[3.] 1909. január 3. 2. sz. 1-2.[4.] 1909. január 5. 3. sz. 1.
Hírek a Tornyai kiállításról. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 3. 2.sz.2.
Tornyai képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 3. 3. sz. 2.
A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 5. 3. sz. 1.
A vásárhelyi képtárlat – Sorok városunkról és Tornyai János kiállításáról. In:Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 5. 3. sz. 2.
A Tornyai kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 5. 5. sz. 2.
Tornyai festőművész kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 13. 9.sz. 2.
Pásztor Budapestre költözik. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. szeptember 8.221. sz. 2.
Egy vásárhelyi festőművész. Sorok Tornyai János kiállításáról. In: Vásárhely és Vidéke,XXVII. évf. 1909. december 4. 277. sz. 2.
Pásztor János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 5. 297.sz. 2.
ENDRE BÉLA: Szoborkiállítás városunkban. Pásztor János kiállítása és városunktól valóbúcsúzása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. december 5. 278. sz. 2.
Pásztor János kiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 7. 145. sz. 2.
Tornyai János diadala. Meghódította Szegedet. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf.1909. december 9. 300. sz. 1.
Képek a szobor-kiállításon. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 9.300. sz. 2.
CLVI
GONDA JÓZSEF: Pásztor Jánosról – Szoborkiállításának megnyitása alkalmából. In:Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10. 148. sz. 1.
A hódmezővásárhelyi kultur-egylet. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10.148. sz. 2.
Szoborkiállítás városunkban. Szombat délután lesz a megnyitás. In: Vásárhely ésVidéke, XXVII. évf. 1909. december 11. 282. sz. 2.
Pásztor kiállításának megnyitója. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december11. 302. sz. 2.
Pásztor János szoborkiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 12.149. sz. 2.
Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 15. 305. sz. 2.
A Pásztor János szoborkiállításának…In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 17. 307. sz. 2.
A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 18. 308. sz.2.
Kultur-egylet Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december19. 152. sz. 1.
Kulturtörekvések városunkban. Az előkészítő bizottság felhívása. In: Vásárhely ésvidéke, XXVII. évf. 1909. december 19. 289. sz. 2.
TORNYAI JÁNOS: Zsarkó Antal. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december19. 309. sz. 2.
Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Hódmezővásárhely, 39.évf. 1909. december 21. 153. sz. 1-2.
Pásztor János kiállításán. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 21. 153. sz.2.
Kultur-egylet városunkban. A vasárnapi gyűlés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf.1909. december 21. 310. sz. 1.
Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 21. 310. sz. 2.
Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, 39.évf. 1909. december 21. 290. sz. 1-2.
CLVII
VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 22. 311. sz. 2.
VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 24. 313. sz. 1.
ARANY JÁNOS: Impressziók a Pásztor kiállításról. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909.december 25. 155. sz. 1.
A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 25. 314. sz.2.
VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. (Harmadik közlemény). In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, V. évf. 1909. december 28. 315. sz. 2.
Pásztor kiállítása nyitva marad. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december28. 316. sz. 2.
Még csak öt napig… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 29. 315. sz.2.
Az irodalmi és művészeti társaság közgyűlése. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909.december 31. 157. sz. 1.
Pásztor János az Ország-Világban. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 31.157. sz. 2.
1910
Új lap Hódmezővásárhelyen. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf. 1910. január 30. 26.sz. 4.
Új irodalmi újság. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. február 1. 14. sz. 2.
Irodalmi és művészeti folyóirat. In: Vásárhely és Vidéke, XXVIII. évf. 1910. február 1.25. sz. 2.
SZÖRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz.7-8.
ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8.
STYX [GONDA JÓZSEF]: Gyorsfelvételek. I. Rubletzky Géza. In: A Jövendő, I. évf. 1910.február 15. 2. sz. 19.
Irodalmi és művészeti társaság. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2. sz. 23.
CLVIII
Tornyai János levele dr. Kovács Jánosnak. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2.sz. 35.
TORNYAI JÁNOS: Futó Mihály emléke. In: A Jövendő, I. évf. 1910. márc. 1. 3. sz. 35-36.
TORNYAI JÁNOS: Endre Béla. In: A Jövendő, I. évf. 1910. március 15. 4. sz. 42-43.
TORNYAI JÁNOS: Kiss Lajos. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz. 58-59.
Állami megbízatás Pásztor János részére. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz.59.
Hegedűs László. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz.
Művészestély a színkörben. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz.
ENDRE BÉLA: Impressziók – stylusokról. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 82-83.
Adamovits Sándor sikere. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 83.
TORNYAI JÁNOS: Gondolatok. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 1. 8. sz. 88.
Tornyai János „nagy esete”. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 15. 9. sz. 106.
TORNYAI JÁNOS: Bohém-dalok. In: Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 150.
Művészeink nyaralása s más egyebek. A Jövendő számára írta egy Vásárhelyrőlelszármazott műterembúvó. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 141-143.
Mári meg a turista. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 146-147.
PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknakmagyarázattyok és elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyulaközös munkájok.) In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176.II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192.III. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201.
Till Viktor sikere Párizsban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 179-180.
Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 195-196.
A Társadalomtudományi Társaság megalakulása Hódmezővásárhelyen. In: A Jövendő,I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 202-203.
Pásztor János sikere a budapesti Műcsarnokban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf.1910. november 30. 230. sz. 1.
CLIX
KELETI ARMAND: Téli tárlat a Műcsarnokban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. december15. 21. sz. 216-217.
Vásárhelyi művészek kiállítása az idegenben – Tornyai János és Rubletzky Géza. In:Vásárhely és vidéke, XXVIII. évf. 1910. december 20. 290. sz. 2.
Tornyai és Rubletzky. Az aradi tárlat. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. december25. 145. sz. 2.
Művészeink sikerei Aradon. Tornyai és Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, VI. évf. 1910. december 28. 307. sz. 1.
1911
[TORNYAY JÁNOS]: Két karácsony közt… (Vidéki tárca 3 képben, saját modorábanfelnagyolta Tornyai János). In: A Jövendő, II. évf. 1911. január 15. 1. sz. 16-21.
KELETI ARMAND: Neo-impresszionizmus (Kávéházi jelenet) In: A Jövendő, II. évf. 1911.február 15. 2. sz. 46-47.
Vásárhelyi szobrász sikere. Műcsarnok tárlata. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf.1911. február 18.
TORNYAI JÁNOS: A kis Adamovits. In: A Jövendő, II. évf. 1911. március 15. 3. sz. 72-75.
Művészek kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 28. 38. sz. sz.n
Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.március 29. 57. sz. 2.
A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. Irodalmi est a Társadalomtudományi Társaságközreműködésével. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 30. 58. sz. 2.
Két művész kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 30. 39. sz.sz.n.
Darvassy István sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. március 30. 66. sz.2-3.
A Nyugat estéje. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 31. 60. sz. 2.
A vasárnapi művészestély. A Nyugat, báró Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász ZoltánHódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. április 6. 64. sz. 1.
Apponyi Pásztorék kiállításán. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. április 9. 43.sz. sz.n.
CLX
A vasárnapi estély. A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI.évf. 1911. április 11. 68. sz. 2.
KELETI ARMAND: Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: A Jövendő, II. évf.1911. április 15. 4. sz. 103-104.
GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Nyolcak. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 130-132.
TÜSKE PÁL:Művészeinkről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 135-136.
(S.): Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. május 7.
Tornyai, mint utazási vállalkozó. Tanulmányi kirándulás a szentesi kiállításra. In:Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. június 18. 127. sz. 4.
GONDA JÓZSEF: Egy festő újjászületéséről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. július 1. 7. sz.140-149.
Meghalt Hegedűs László. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. július 11. 176. sz.3.
Hegedűs László halála. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 11. 83. sz.sz.n.
Államsegély egy művésznek. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 21. 87.sz. sz.n.
A művészek pere. Pásztornak igaza van. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.szeptember 5. 200. sz. 2.
Rubletzky. In: A Jövendő, II. évf. 1911. augusztus 20. 8. sz. 189.
Egy művészünk a tárlaton. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. szeptember 12.110. sz. sz.n.
GONDA JÓZSEF: Irodalmi és művészeti társaságról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII.évf. 1911. október 18. 248. sz. 3-4.
Tornyai kiállítást rendez. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október 20. 122.sz. sz.n.
Tornyai kiállítása a Művészházban. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október27. 129. sz. sz.n.
GONDA JÓZSEF: Tornyai János a művészházban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.1911. október 29. 249. sz. 2.
CLXI
„Mári”!... Szomorú parasztok, virágos mezők! In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf.1911. november 5. 247. sz. 2.
Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. november 10. 252. sz.2.
Tornyait meglopták. Hová lett a ruha? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.november 12. 261. sz. 5.
A Tornyai tolvajai. A Fadrusz János kabátja. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.1911. november 13. 262. sz. 1.
(g.) [GONDA JÓZSEF ?]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán. In:Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 22. 269. sz. 3.
TORNYAI JÁNOS: Három birsalma. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.november 26. 265. sz. 1-2.
Hegedűs László művészi hagyatéka. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911.november 28. 143. sz. sz.n.
(dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán.In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30. 276. sz. 2.
GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havikiállításáról. In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246.
Tornyai Csabán. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 9. 276. sz. 1.
TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Hódmezővásárhely, XXXXI.évf. 1911. december 10. 277. sz. 2.
Tornyai repülő-kiállítása. In: Vásárhely és vidéke, XXIX. évf. 1911. december 10. 148.sz. sz.n.
Tornyai kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 11. 151. sz.sz.n.
Majolikagyár Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 12.278. sz. 2.
Ma nyílik meg a Tornyai kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 21. 286. sz. 2.
Tornyai János kiállítása megnyílt. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december22. 153. sz. sz.n.
CLXII
Megnyílt Tornyai kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30.276. 2.
TORNYAI JÁNOS: A Mári pesti dicsősége. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 17. 283. sz. 2.
ENDRE BÉLA: Művészetről és művészekről. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911.december 24. 154. sz. sz.n.
SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.december 24. 295. sz. 2.
Veszik a képeket. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 27. 2.
[ENDRE BÉLA ?]: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december28. 291. sz.1.
Tornyai kiállítását meghosszabbítja. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 28. 296. sz. 3.
Jánus [TORNYAI JÁNOS ?]: Gonda József dr. könyvéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,VII. évf. 1911. december 28. 297. sz. 1-2.
ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 29.297. sz. 2-3.
ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 30.298. sz. 2.
Tornyai tárlatát kibővíti és újév utánig nyitva hagyja. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX.évf. 1911. december 31. 156. sz. sz.n.
1912
A Tornyai tárlata január 5-én zárul…In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1912. január2. 2. sz. 2.
TORNYAI JÁNOS: Néhány idétlen mende monda. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf.1912. január 3. 2. sz. 2.
OMEGA: Új hang a Tornyai kiállításról. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912.január 4. 4. sz. 2.
Tornyai bezárta tárlatát. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. január 6. 10. sz.sz.n.
Majolikagyár a Hajdában. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 16. 13.sz. 2.
CLXIII
Jön a majolika gyár! ! Májusra nyílik. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912.január 20. 17. sz. 2.
SZATYR [GONDA JÓZSEF] : Kukovetz Nana városunkban. In: A Jövendő, III. évf. 1912.március. 73.
Kukovetz Nana városunkban. Egy festőnő kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. március 17. 70. sz. 4.
Kukovetz Nana kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 20. 68.sz. 3.
Kukovetz Nana festményei. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 23.75. sz. 2.
Kukovetz Nana. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 24. 72. sz. 3.
Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76.sz. 1.
Kukovetz Nana gyűjteményes kiállítása. Ma nyílik meg. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 4.
A tárlatról. Kukovetz Nana kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.március 27. 79. sz. 1.
ENDRE BÉLA: Hol a Kulturpalota? Aktuális gondok. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. március 28. 80. sz. 1-2.
Szobor kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 30. 77. sz. 3
Megnyílt a Kriván kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31.83. sz. 1.
Tárlat meghosszabbítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31. 83.sz. 5.
Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. április 3. 85. sz.2.
A szoborkiállítás bezárása. In: Vásárhely és Vidéke, VIII. évf. 1912. április 14. 45. sz.sz.n.
Vásárhelyi művész kitüntetése. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. április 26.100. sz.
CLXIV
Tornyai János meg a sárga cipő. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. május 2.106. sz. 2.
DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 138-143.
Cesanne. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 156-157.
GONDA JÓZSEF: Emlékezzünk régiekről kulturreflexiók – száz évről. In: VásárhelyiReggeli Újság, VIII. évf. 1912. szeptember 8. 221. sz. 2.
Műbarátok figyelem. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. október 12. 244. sz. 3.
Rubletzky kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. október 13. 113. sz. sz.n.
ENDRE BÉLA: Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.október 27. 251. sz. 3.
Művészek majolika kiállítása. Szép a vásárhelyi művészek kiállítása. In: Vásárhely ésVidéke, XXX. évf. 1912. november 3. 122. sz. sz.n.
Majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 12. 126. sz.sz.n.
Tornyai János kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 17. 128.sz. sz.n.
Árván maradt múzeum és könyvtár. Kiss Lajos múzeumőr. In: Vásárhely és Vidéke,XXX. évf. 1912. december 1. 134. sz. sz.n.
Két kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz. sz.n.
A múzeumőri állás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz.sz.n.
A majolikagyár kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 17.300. sz. 3.
Majolika kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 20. 303. sz. 3.
A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 20.305. sz. 1.
Acélos búza, ércpengésű majolika. Vásárhelyi művészek majolika kiállítása atornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 21. 304. sz. 2.
Megnyílt a Majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.december 21. 306. 2.
CLXV
Endre Béla képkiállítása s a majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf.1912. december 22. 141. sz. sz.n.
SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.december 22. 307. 2.II. 1912. december 24. 309. sz. 2.III. 1912. december 27. 310. sz. 2.
A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 22.307. 2.
Kiállítás a tornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 25.307. sz. 1.
GONDA JÓZSEF: A kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf.,1912. december 25. 307. sz. 4.
VETRÓ LAJOS ENDRE: Kép- és majolika kiállítás. Endre Béla. I. In: Hódmezővásárhely,XXXXII. évf. 1912. december 27. 308. sz. 1-2.II. 1912. december 28. 309. sz. 2-3.III. 1912. december 29. 310. sz. 3.
SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély. IV. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. december 28. 311. sz. 2.V. 1912. december 29. 312. sz. 5.VI. 1912. december 31. 313. sz. 2.
A felfrissített kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 31. 311.sz. 3.
1913
SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély VII. In: Hódmezővásárhely, XXXXIII. évf.1913. január 1. 1. sz. 2.
NAGY SÁNDOR: Endre Béla kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913.január 5. 5. sz. 3.
Vastagh Gyula képkiállítása. Képek a Fekete Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX.évf. 1913. március 15. 64. sz. 2-3.
TORNYAI JÁNOS: Kézdi-Kovács és főispánunk. In: Hódmezővásárhely, 73. évf., 1913.március 23. 71. sz. 1.
Dr. Gonda József. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. április 20. 94. sz. 4.
CLXVI
Művészek szervezkedése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 14. 113. sz.2.
Olasz lapok Rubletzky Gézáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 27.124. sz. 2. (MTA MKCS-C-I-98)
Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)
Rubletzky Gézáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 1. (MTA MKCS-C-I-98)
TORNYAI JÁNOS: Az ihlet lángja és a lángliszt. Levél Mártélyfüredről. In:Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 15. 141. sz. 4.
Képkiállítás a Sasban. Szerdán nyílik meg. Gaál István bemutatkozása. In: VásárhelyiReggeli Újság, IX. évf. 1913. december 16. 302. sz. 3.
A Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 20. 302. sz. 2.
Gaál István képkiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 20.304. sz. 1-2.
TORNYAI JÁNOS: A Mári kiállításáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december21. 303. sz. 1-2.
Gaál István képkiállítása a Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913.december 21. 305. sz. 3.
Mári sikere. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 23. 304. sz. 2.
Mári kiállítása. Érdekes nyilatkozatok. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december27. 307. sz. 2.
ENDRE BÉLA: Miért pingál Mári? In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 28.308. sz. 2.
SZAPPANOS MIHÁLY: A Gaál Pista kiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf.1913. december 28. 308. sz. 3-4.
1914
TORNYAI JÁNOS: Utóhangok a Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914.január 1. 2.
Ma este bezárul Mári képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. január1. 1. sz. 3.
Művészek versenye egy Mári képért. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. január 2. 2.
CLXVII
Tornyai meg a novellaíró. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. május 1. 5.
Malonyay Dezső Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. június 28. 4.
Könyv a vásárhelyi nép művészetéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. július22. 181. sz. 2.
TORNYAI JÁNOS: Mártélyi vélemény a háborúról. Tornyai János levele. In:Hódmezővásárhely, 44. évf.1914. szeptember 20. 5.
Átadott helyiségek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. november 14. 378. sz. 3.
Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22.419. sz. 5.
CLXVIII
Kronológia
(1. melléklet)
A szakdolgozathoz összeállított kronológia nem összehasonlító jellegű, nem
találhatók meg benne a korbeli művészeti élet eseményei, kizárólag a vásárhelyi
művészek életével és munkásságával kapcsolatos adatokat tartalmaz. Eredetileg a
munka megkönnyítése érdekében állítottam össze, hogy bizonyos eseményeket,
folyamatokat időben elrendezve szemlélhessek. Később született meg az ötlet, hogy
önálló mellékletként kellene kapcsolni a szakdolgozathoz, hogy ne csak a szerzőt, de az
olvasót is segítse.
A szakdolgozatot megelőző kutatások során vált számomra világossá, hogy Kiss
Lajos mindenki által forrásként használt könyvén kívül milyen hatalmas mennyiségű
forrásanyag áll rendelkezésünkre az egyes vásárhelyi művészek hagyatékában, számos
magyar közgyűjteményben szétszórva. Ezen források feldolgozása során számtalan új
információ került elő, melyeket igyekeztem feldolgozni a munkám során. Ezért az
általam újnak, újszerűnek vélt tényeket forrásmegjelöléssel láttam el – saját magam
számára is – a könnyedebb visszakereshetőség érdekében. Ahol nincs forrásmegjelölés,
ott olyan tények vannak, melyeket vagy értelemszerűnek vettem vagy Kiss Lajos immár
ötven éve megjelent könyvének alapvető állításai közé tartoznak.
Rövidítések
Bodnár 1956. BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest,
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/
CsML HL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Városi Levéltára
J. A Jövendő (Irodalmi, művészeti és kritikai szemle, 1910-1912)
MMAT Művészek Majolika- és Agyagipar Telepe, Hódmezővásárhely
(1912-1914)
MNG A. Magyar Nemzeti Galéria Adattára
MTA Kt. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár
k. körül
CLXIX
Kiáll. kat. adott kiállítás katalógusa, kiállítóhely és időpont megadva a
sorban
Kiss 1957 KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata, 1957.
Nagybánya 8. Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.:
ANDRÁS EDIT – BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria,
1996. /Nagybánya könyvek 8./
OMKT Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (kiállítóhelye:
Műcsarnok)
OSzK Kt. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár
SzN. Szegedi Napló (napilap)
TJ N. évszám Tornyai János naplófeljegyzései (megközelítő évszámmal)
Magyar Nemzeti Galéria Adattár Ltsz.: 22935/1989.
TJM HGy Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény
VE Vásárhelyi Ellenzék (napilap 1904-1905)
VRÚ Vásárhelyi Reggeli Újság (1905- napilap)
VV Vásárhely és Vidéke (napilap)
1866. június 6. Várady Gyula születése a Sáros vármegyei Sárorosziban.
1869. január 18. Tornyai János születése Hódmezővásárhelyen.
1870. november 19. Endre Béla születése Szegeden.
1878. január 9. Rudnay Gyula születése a Gömör vármegyei Pelsőcön.
1881. június 29. Pásztor János születése Gyomán.
1881. július 1. Rubletzky Géza születése Budapesten.
1888. április 20. Darvassy István születése Hódmezővásárhelyen – önéletrajza szerint.
(MNG. A. 486/20)
1889. február 10. Kóródy Elemér születése az Arad vármegyei Soborsinban.
1894. szeptember 1. Tornyai János beiratkozik a párizsi Julian Akadémiára (CsML HL
II/3546.; 5379/94.) Kéri, hogy a hódmezővásárhelyi református egyház vele festesse
meg Nagy András János arcképét.
1894. november Tornyai János első alkalommal küld be képet az OMKT
Műcsarnokban rendezett kiállítására. 2 darab bekerül a kiállításra. (Kiáll. kat.)
CLXX
1895. március 8. Munkácsy Mihály ajánlása Párizsból Tornyai János részére (MNG A.
22935/1989/III/2)
1896. március 19. Tornyai János kormányzati ösztöndíjat pályáz Budapestről Párizsba.
(CSML HL II.1666/1896)
1897 tavasza Hollósy Simon kapcsolatba lép Tornyaival, meghívja Nagybányára.
Tornyai végül nem megy el. (MNG A. 3549/1939; Nagybánya 8. 38.)
1897 Rudnay Hollósy tanítványként Nagybányán dolgozik (vagy csak 1898). Itt
ismerkedett meg Várady Gyulával, aki rokona. (OSzK Kt. F 78/305/65)
1897. december Tornyai földeáki címről küld be két képet az OMKT téli kiállítására.
(Kiáll. kat.)
1898. május 30. Tornyai János házassága Szabados Leonkával.
1898. december 16. Tornyai János négy képpel szerepel a Nemzeti Szalon karácsonyi
kiállításán. Valószínűleg ez első szereplése a Nemzeti Szalonban. (Kiáll. kat.)
1899 A nyár folyamán Vásárhelyen dolgozik Tornyaival Nyilasy Sándor és Polgáry
Géza.
Tornyai János az év második felében Brassóban dolgozik egy 40 képből álló
ikonosztázon. (Kiss 1957 79.)
1899. november 19. A mi festőművészünk címmel jelenik meg cikk Tornyai
letelepedéséről a Hódmezővásárhely című lapban.
1900. február 10. Tornyai előadása a vásárhelyi Gazdasági Egyletben Népünk és
művészet címmel.
1900. február 11. Endre Béla eladja a Károlyi-házban levő műtermét, saját
műtermének felépítéséig Tornyainál dolgozik a Rózsa utca 1. szám alatti kis
műteremben. (Kiss 1957 64.; 79.)
1900. március 10. Tornyai több hónapos itáliai körútra indul feleségével.
1900. április 12. Tornyai levele Rómából a Hód-Mező-Vásárhely szerkesztőségének,
közlik a lapban.
1900. május 6. Tornyai visszaemlékezése az 1900. május 1-én elhunyt Munkácsy
Mihályra a Hód-Mező-Vásárhely című napilapban.
1900 folyamán Rudnay Gyula utolsó alkalommal megy Nagybányára,
visszaemlékezése szerint (1946.04.21.). Várady dolgozott a Feszty-körképen is. (OSzK
Kt. F 78/305/74)
CLXXI
Endre Béla hazatér párizsi tanulmányai után. (László 1968. 219.)
1900 ősze Tornyai János Vasárnapi nagymosás című képével részt vesz a Szegedi
Képzőművészeti Egyesület kiállításán. (Kiáll.kat.)
1901 tavasza Várady Gyula Hódmezővásárhelyre költözik Nagybányáról, megnyitja
fényképészeti üzletét. (OSzK Kt. F 78/305/65)
1901. április 2. Ybl Ervin képeslapja Tuniszból, Endre Béla részére (MNG A.
20019/1978/57)
1901. május 31. Tornyai János 500 forint kölcsönért fordul az OMKT Igazgatóságához
egy a levélhez csatolt vázlat megfestésére, mely már a Juss-hoz készül, „magyar
zsánerkép”. (Bodnár 1956. 62.)
1901 ősz Pásztor János Heléne című gipszszobra szerepel a Nemzeti Szalon őszi
kiállításán. (Kiáll. kat.)
1902. június 30. Tornyai állami ösztöndíjat kapott régebben, de a Juss című képe
befejezéséhez még 600-700 korona ösztöndíjat kér. A szolnoki művésztelephez való
csatlakozás ötlete is felmerült benne. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek
1.)
1902. július 2. Pásztor János levelezőlapján kéri Budapestről édesanyját, hogy jöjjön fel
Budapestre, mert ő nem tud hazamenni szeptemberig. (TJM HGy. Pásztor 67.1.5.)
1902 Endre Béla a Petőfi u. 25. szám alatti házban alakítja ki magának műtermét, ahol
Tornyai is dolgozik.
1902. november 7. Pásztor János Párizsba érkezik 600 koronás állami ösztöndíjjal.
(Pásztor Jánosné visszaemlékezései MTA Kt. Ms. 4195/57)
1903. április 24. Tornyai újabb állami segélyére folyamodik K. Lippich Elek segítségét
kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 2.)
1903 tavasza Tornyai János hat olajfestményével vesz részt a Szegedi Képzőművészeti
Egyesület kiállításán. (Kiáll. kat.)
1903. április 26. Kiss Lajos szerint ekkor érkezeik Várady Gyula Vásárhelyre, s nem
sokkal később megnyitja fotószalonját.
1903. június 6. Lyka Károly levelében megkéri Tornyait, hogy egy jobb minőségű,
„elsőrangú, magyaros” képet küldjön közlésre a Művészet számára. (MNG A.
22935/1989/III/3)
CLXXII
1903. július 2. Pásztor János visszatér Párizsból a Julian Akadémián végzett
tanulmányai után. Itt kötött ismeretséget Rudnay Gyulával is.
1903. július 4. Tornyai János felajánlja Hódmezővásárhely város számára, hogy
megfesti Deák Ferenc arcképét 600 koronáért.
1903. július 9. Tornyai már elnyerte a megbízást a Deák Ferenc kép elkészítésére.
(CsML HL II. 2657/1903)
1903. július 25. A Vásárhelyi Híradó c. napilap jelentése szerint Tornyai János 1000
koronás állami ösztöndíjat kapott.
1903. október 3. körül A város átveszi a Tornyai által elkészített egészalakos Deák
Ferenc portrét a Városháza közgyűlési terme számára.
1903. november 2. Tornyai kérvényezi a várostól, hogy az ún. Serháztéri kaszárnya
(volt Károlyi-uradalom) két használaton kívüli helyiségében és azok folyosóin
rendezhesse be műtermét, legalább 5-10 évre. Már időzött a szolnoki állami
művésztelepen, az elmúlt két évben olyan kikötéssel kapott állami ösztöndíjat, hogy
azzal Magyarországon fog dolgozni. (CsML HL 16793/1903. nov. 3. = Bodnár 1956.
63.)
1903. november 19. Tornyai kiköltözik az egykori Kaszárnyába, amely állandó
műterme lesz közel egy évtizeden keresztül. (CsML HL II. 7051/1903)
1904. január 8. Pásztor János ösztöndíjat kér a várostól külföldön folytatandó
tanulmányaihoz.
1904. február 5. Pásztor János képeslapja Münchenből Kiss Lajosnak. (OSzK Kt.
F 78/271/1)
1904. február 16. Pásztor János képeslapja Párizsból Kiss Lajosnak, a következő nap
megy először a Julian Akadémiára, francia társaságba jár a nyelv elsajátítása érdekében.
(OSzK Kt. F 78/271/2)
1904. március 6. A Vásárhelyi Híradó jelentése szerint Pásztor János a Julian
Akadémián kitüntetésben részesült egy női mellszobráért.
1904. március 19. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása a szegedi
Kultúrpalota épületében (ma Móra Ferenc Múzeum), melyen Tornyai nyolc képpel
szerepel (köztük a Menyecske a műteremben, Egyedül), az első nap mindet
megvásárolják. Endre Béla – kissé lekésve a határidőt – Leszámolás című képét küldte
CLXXIII
be, a napilapok tudósításai szerint a közönség körében nagy sikert aratott, a kiállítás
katalógusában nem szerepel. (Kiáll. kat.)
1904. március 27. A Vásárhelyi Ellenzék is beszámol arról, Endre Béla késve adta be
Leszámolás című képét a szegedi kiállításra. (VE 1904. márc. 27. 3.)
1904. március 31. Tornyai az OMKT budapesti Tavaszi Tárlatán szereplő Juss (vázlat)
című képéért 600 koronás Ráth György-díjban részesül. A kritika elismerően szól
művéről.
1904. április 12. Tornyai János levele Lázár Bélának, melyben megköszöni a Magyar
Nemzetben megjelent róla írt elismerő, bíztató sorait. Fő célja az, hogy képei lelkisége
legyen magyar. Most csomagolja be képeit a Nemzeti Szalon kiállítására. (Bodnár 1956.
64-65.)
1904. április 14. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni a
Csizmahúzás című rajzáról mondott kritikáját és elismeri rajztudásának eddig hiányait,
de reméli, hogy lesz olyan műve, mely bekerülhet a Művészetbe. Meghívja Lykát
Hódmezővásárhelyre és Mártélyra, „Ruskin-hasonlat” – Tornyai olvasta a Ruskin-
fordítást. (OSzK Kt. F 65/632/1)
1904. április 17. Megnyílik Budapesten a Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása, melyen
Tornyai János 13 művével szerepel, a sajtó a Juss pár héttel korábbi sikere után újra
elismeréssel ír róla.
1904. május 2. A Vásárhelyen rendezendő képzőművészeti kiállításról tárgyalnak a
vásárhelyi művészek Szalay József rendőrkapitánnyal, a kiállítás szervezőjével. A
képzőművészeti kiállítással kapcsolatos külön erre a célra alakult bizottsága tagja lesz:
Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula, Zsebők János rajztanár, Plohn József, Finy
Béla, rajtuk kívül Veres Gyula, Imre József, Benes Gyula, ifj. Szilágyi Gyula. (VE.
1904. ápr. 29. 2.)
1904. május 15. Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula és Finy Béla elnök közös
kiáltványa a vásárhelyiekhez a Hódmezővásárhely hasábjain, melyben bejelentik az
augusztusi ipari- és mezőgazdasági kiállítással egyszerre megrendezendő képző- és
népművészeti kiállítást. Népművészeti tárgyakat kérnek kölcsön a kiállításra és egy
később létrehozandó múzeumi gyűjtemény számára.
CLXXIV
1904. május 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben néhány rajzot ajánl
magától és ismerőseitől (a szegedi Kiss Elemér) közlésre a Művészetbe. Tíz éve készült
jobb művei szétszóródtak. Bródyék, Fadruszék birtokolják. (OSzK. Kt. F 65/632/2)
1904. május 28. Tornyai újból államsegélyre pályázik, K. Lippich Elek segítségét
kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 3.)
1904. június Tornyai Kiss Lajos bevonásával elkezdi a néprajzi tárgyak gyűjtését,
melyet több héten keresztül intenzíven folytatnak.
1904. június 3. Hódmezővásárhely városa díszfeliratot intéz Ferenc Józsefhez II.
Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása engedélyezése iránti tiszteletből. A kiírt
pályázatot Endre Béla, Tornyai János és Várady Gyula terve nyeri meg, június 6-án
adják le a végleges tervet. A kivitelezést Várady Gyula végzi.
1904. június 16. Pásztor János levele Kiss Lajosnak Párizsból; jó műterme van,
szorgalmasan dolgozik, egy Petőfit készít, felveti a Szerdahelyi-szobor ügyét. (OSzK
Kt. F 78/271/4)
1904. június 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni, hogy
közölték egy munkáját az Új Időkben (?), és meghívja őket az augusztusi vásárhelyi
kiállításra, illetve az addigra összegyűjtött anyagot közlésre ajánlja fel. (népművészeti
tárgyakat, Orlay Petrich Petőfi képét) (OSzK. Kt. F 65/632/3) Egy másik datálatlan
levelében részletes felsorolást nyújt ezekből. (OSzK Kt. F 65/632/32)
1904. június 22. Kallós Ede levele Bécsből Tornyai részére Hódmezővásárhelyre,
melyben azt kéri, hogy fogadja meg tanácsát, illetve közli, hogy küldi a pénzt. (MNG A.
22935/1989/III/4)
1904. június 29. A Vásárhelyre érkező Seemayer Vilibáld rendezi a kiállítás néprajzi
anyagát.
1904. július 27. Lyka Károly levelében arra kéri Tornyait, hogy fotografáljon le 4-5
saját maga által kiválasztott néprajzi tárgyat, ehhez írjon egy kis cikket és küldje fel
neki aug. 2-ig, mert akkor elhelyezheti az Új Időkben. (MNG A. 22935/1989/III/6)
Augusztus 2. után Lyka Hollandiába utazik. (MNG A. 22935/1989/III/7)
1904. augusztus 10. Bátky Zsigmond rendezi el véglegesen a kiállítás néprajzi anyagát.
1904. augusztus 14. Az Országos Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás megnyitója,
melyhez csatlakozva a Városháza dísztermében és polgármesteri irodáiban
képzőművészeti és néprajzi kiállítás nyílik. Megnyitóbeszéd: Lukács György főispán.
CLXXV
Kiállító vásárhelyi művészek: Adamovics Sándor, Barkász Lajos, Endre Béla, Pásztor
János, Tornyai János, Várady Gyula és Szathmáry Lajos gimnáziumi tanár. A
vásárhelyi művészek által meghívott barátok között számos munkával szerepel: Bihari
Sándor, Hegedűs László, Jankó János, Olgyay Viktor, Vágó Pál, Vastagh Géza. A
legtöbb munkával: Kacziány Ödön, Szlányi Lajos és Nyilassy Sándor. (Kiáll. kat.)
1904. augusztus Pásztor János Rouen-ban és Londonban jár. (OSzK Kt. F 78/271/6)
1904. augusztus 17. Kacziány Ödön előadása a művészetről a Városháza dísztermében.
1904. augusztus 18. A művészek a városi kaszinó kertjében a város elöljáróságaival
részt vesznek egy kiállítás utáni vacsorán, ahol Kacziányt köszöntik A jelenlevők közös
levelezőlapot küldenek a két napja távozott Szlányi Lajosnak Szolnokra. (VE 1904. aug.
19.)
1904. augusztus 25. A Vásárhelyi Ellenzék című folyóirat közli a vásárhelyi
képzőművészeti kiállításon megvásárolt művek jegyzékét. (VE 1904. aug. 19.)
1904 Zsebők János rajztanárt Csáktornyára helyezik át.
1904 második fele Tornyai János a téglási pusztát keresi fel.
1904 szeptember 3. A vásárhelyi Szerdahelyi József-emlékmű felállításával
kapcsolatos bizottsági ülésen részt vesz Tornyai, Endre és Pásztor is. (VE 1904. szept.
3.)
1904 ősze Tornyai elkezd dolgozni a Rákóczi Rodostóban című munkáján, több
Rákóczival kapcsolatos könyvet vásárol és olvas. (TJ. N. 1904. 44.)
1904. szeptember – október Tornyai Szeremlei Sámuel közbenjárásával megkapja a
vásárhelyi református Ótemplom pusztulásra ítélt díszített faberendezéseit, melyeket
Kiss Lajossal együtt műtermében próbálnak meg helyreállítani.
1904. szeptember 30. Egy a Szerdahelyi-szobor felállításának javára rendezendő
művészestély előkészítő bizottsága ülésezik Várady Gyula lakásán.
1904. október 4. Pásztor János levele Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F 78/271/7) Pásztor
Budapesten a Lánchíd u. 23-ban bérel lakást. Besorozták póttartalékosnak. Lenau-
szobron dolgozik. Vágya, hogy visszatérhessen Vásárhelyre, a „saját társaságába”.
Tegnap írt Espersitnek, hogy avatkozzon bele a városi ösztöndíj pályázatába.
1904. október 7. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F
78/271/8) Ír Tornyainak, hogy segítsen megszerkeszteni ösztöndíj-folyamodványát, kéri
Kiss Lajost, hogy kérje meg Espersitet, hogy ő is segítsen Tornyainak.
CLXXVI
1904. október 30. A Párizsból hazatért Pásztor János a városhoz fordul, hogy
műteremnek megkaphassa a Serháztéri kaszárnya Tornyai által csak néprajzi
gyűjteménye raktárnak használt felét.
1904. november 13. Tornyai Epilógus című verse megjelenik A Hétben.
1904. november 14. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F
78/271/9) Karácsonykor viszontlátják egymást. Holnap nyílik a tárlat, kíváncsi milyen
fogadtatása lesz Tornyai képeinek. Vágyódik vissza Vásárhelyre. Egész nap Mátrainál
dolgozik saját műteremben a Vásárhelyi Pál szobor mellékalakjain (parasztasszony
gyermekkel; kubikos).
1904. november 15. Az OMKT téli kiállításának megnyitása, Tornyai János a
Menyecske a műteremben és Rákóczi Rodostóban című műveivel szerepel. A Nemzeti
Szalon téli kiállításán (november 26.) a Jusson veszekedő alak és Kuckóban című
munkáját állítja ki. (Kiáll. kat.)
Tornyai levele Kiss Lajosnak, megunta Budapestet, csütörtökre otthon lesz. (OSzK. Kt.
F 78/371/47)
1904. november 18. Tornyai kéri K. Lippich Eleket, hogy vásároljanak tőle képet, mert
különben „adósságai miatt” be kell zárnia az „üzletet”. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K.
Lippich Eleknek 4.)
1904. november 24. Tornyai levele Lykának: nemrég Nyilassy Sándorral Budapesten
voltak, a Nemzeti Szalonban vannak kiállítva képei, hivatkozik a Nagymosás és az
1889-es Piros ruhás kisleány c. munkájára. 50 db temetőképet (néprajzi fotó?) küld
Lykának. (OSzK Kt. F 65/632/4)
1904. november 28. Tornyai kéri K. Lippich Elektől a minisztérium fele fennálló
tartozásainak elengedését, illetve a teljes összeg kiutalását. (OSzK Kt. Levelestár T. J. –
K. Lippich Eleknek 5.)
1904. november 29. A Vásárhelyi Híradó jelenti: Tornyai Menyecske a műteremben c.
képét megvásárolta az állam az Országos Szépművészeti Múzeum számára.
1904. december 5. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak Tornyai Rákóczi
Rodostóban című munkájáról és a Téli kiállításon látott Kallós, Telcs művekről ír.
(OSzK Kt. F 78/271/10)
1904. december 10. Tornyai egy éves használat után kéri a várost, hogy hosszabbítsa
meg az épülethasználat engedélyét. (CsML HL II. 7051/1903)
CLXXVII
1904-1905 tele Tornyai sikerein felbuzdulva számtalan képet készít műtermében.
1905. január 18. „Vásárhelyi művészek disznótora”.
1905. január 25. Tornyai levele Lykának Fadruszné anyagi kisegítéséről és az
ótemplomi faberendezések gondozásáról. (OSzK. Kt. F 65/632/12)
1905 első féléve Pásztor János Szabadkán tartalékos katona, műtermének ügye
elhúzódik.
A vásárhelyi művészek és a fiatal értelmiségiek gyakran megrendezett találkozóinak
kezdete, főleg irodalmi, zenei előadások, magánlakásokban, a műtermekben. Az első
alkalmak egyikén a színészeti iskolát végzett Kiss Lajos Turgenyevet mutatja be a
többieknek.
Szöri József először keresi fel Hódmezővásárhelyen az itt élő művészeket.
1905. február 1. Egy velencei és egy párizsi kiállítás jelentkezési határideje, Tornyai
tervezte, hogy beküld képeket. (TJ. N. 1905. 1.)
1905. március Tornyai a múzeum szervezésével van elfoglalva, sok kezdeményezés
felmerül a gyűjtemény növelésére és képzőművészeti gyűjtemény létrehozására. (TJ. N.
1905. 8.)
1905. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Társulat kiállításának megnyitása a
Kultúrpalotában, Tornyai János tizenként, Várady Gyula két művével szerepel. Tornyai
Osztozkodás címmel szerepel egy munkája, e mellett a Rákóczi Rodostóban és Öreg
asszony otthona. (Kiáll.kat.)
1905. április 8. Endre Béla kettő (A bölcső, Leszámolás), Tornyai három (Mimi
szalónja, Alföldi tanya, Zárdaudvar) festménnyel szerepel a Műcsarnok a Tavaszi
nemzetközi kiállításon, Lyka Károly komoly kritikát közöl Tornyairól, melynek
kapcsán személyes találkozásukra is sor kerül.
1905. április 23. Lyka Károly és felesége Vásárhelyre érkeznek Kallós Ede kíséretében,
itt töltik a húsvétot, a vásárhelyi művészekkel kilátogatnak Mártélyra is.
1905. május 5. Kiss Lajos berendezi a Városi Múzeum első néprajzi kiállítását a
Pokomándy-ház három helyiségében.
1905. június 27. Pásztor János újabb kérvénye a városhoz egy kisebb helyiségéért a
Serháztéri kaszárnyában. (CsML HL II. 7051/1903)
CLXXVIII
1905. július 2. Lyka Károly levelében meghívja Tornyaiékat tartózkodási helyére,
Dobsinába (immár tegeződve!), ahol kb. július 10-12-ig marad, majd augusztus 15-től
újra ott lesz. (MNG A. 22935/1989/III/8)
1905. július 13. Tornyai válasza a városnak Pásztor műterme ügyében. Még nem tudta
máshova elhelyezni a néprajzi gyűjteményét, a helyiséget viszont a jövőben kiürülése
után is használni szeretné. Javasolja, hogy az ő helyiségei és a Kalmár rostagyár közötti
vásári irodának fenntartott termeket adják át Pásztornak. (CsML HL II. 7051/1903)
1905. július 16. Pásztor János levelezőlapja Kelebiából Kiss Lajosnak, ahol egy szobor
megrendelésen dolgozik. A követező vasárnap Palicson akarnak találkozni. (OSzK Kt.
F 78/271/12)
1905. július 25. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak, Szabadkán a honvéd
gyalogsági ezredben katona. (OSzK Kt. F 78/271/11)
1905. augusztus 16. Kovács Mária, Mári cselédlányként Tornyaihoz kerül. (TJ. N.
1905. 2.)
1905. szeptember 1. Tornyai pályázott a római Fraknói-ösztöndíjra. (OSzK Kt.
Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 6.)
1905. szeptember 3. Adamovics Sándor szobrásznövendék elutazik Brüsszelbe
tanulmányainak folytatására.
1905 második fele Várady Gyula fénykép-kiállítása a Polgári Fiúiskolában. Pásztor
János a Munkácsy-szoborpályázaton dolgozik, illetve elkészíti a Kossuth téren
felállítandó ártézi kút tervét is.
1905. október 20. Megnyílt a nagyközönség számára a Városi Múzeum első (kizárólag
néprajzi) kiállítása a Fekete Sas melletti Pokomándy-ház három helyiségében.
1905. november 5. Rudnay Gyula, Várady Gyula unokaöccse, Hódmezővásárhelyre
érkezik.
1905. november Endre Béla egy, Tornyai János négy munkával szerepel az OMKT
1905/06-os téli kiállításán. (Kiáll. kat.)
1905. december 13. Tornyai rosszul lesz, valószínűleg egy enyhébb agyvérzést kap.
Napokig nem tudja mozgatni kezét, nyelvét. Endre Béla aznap este későbbi feleségéhez
írott leveléből kiderül, hogy nem sok jót remélnek Tornyai állapotjavulásával
kapcsolatban. Kórházba szállítják. (MNG A. 20019/1978/98)
CLXXIX
1905. december 31. Szathmáry Tihamér (?) cikke a Hódmezővásárhelyben, melyben
Pásztor Jánost ajánlja a Városi Tanácsnak a Kossuth téren felállítandó díszkút
kivitelezésére.
1906 folyamán Pásztor János megmintázta Rudnay Gyulát és a Műcsarnokban
Tanulmányfej címmel kiállította – így emlékszik Rudnay 1943. márc. 17-én. (OSzK Kt.
F 78/305/60)
1906. február 2. Lyka Károly néhány napra újra Vásárhelyre érkezik.
1906. február 23. Tornyai János levele Lyka Károlynénak, melyben megköszöni, hogy
leküldte férjét Vásárhelyre. (OSzK. Kt. F65/728/1)
1906. február 6. A Munkácsy-szobor zsűrije egyik pályázatot sem fogadja el
kivitelezésre. Pásztor János Munkácsy-szobrának vázlatát pozitívan fogadja a kritika. Új
pályázatot írnak ki. Pásztor elkezd készülni a második fordulóra.
1906. február vége Tornyai János elhagyja a kórházat.
1906. március 2. Megjelenik a Virágács című helyi vicclap, melybe a vásárhelyi
művészek is készítettek illusztrációkat.
1906. március vége Várady és Rudnay komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, „közös
éhezés”. A város elutasítja Rudnay és Finy Béla kérelmét a Városháza kihasználatlan
helyiségeinek festőiskolai műteremmé való átalakításáról.
1906. márc. 19. A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő cikk szerint „művésztelep
van keletkezőben”. Rudnay Gyula festőiskolát nyit, Várady Gyulának kisebb kiállítást
rendeznek Vásárhelyen a Kaszinó épületében.
1906. március 21. Pásztor János beköltözik a Serház-tér kaszárnyában kialakított
műterembe.
1906. március 22. A már egy hete Nizzában tartózkodó Endre Béla képeslapja Espersit
Jánosnak. (MNG A. 20010/1978/30)
Várady Gyula tájképkiállítása nyílik a vásárhelyi Kaszinóban.
1906. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület szokásos tavaszi kiállításán
Tornyai János 14 db (!) művével, Pásztor János négy szoborral, Szőri József három, míg
Várady Gyula egy festménnyel képviselteti magát, három művet kiállított Barkász Lajos
is. Az Egyesület fennállása óta már négy darab Tornyai művet sorsoltak ki az egyesület
tagjai között. (Kiáll. kat.)
CLXXX
1906. áprilils 2. A vásárhelyi Néprajzi Múzeum bizottságának ülése, melynek tagja
Tornyai és Kiss Lajos. Új tagnak megválasztják Rudnay Gyulát is. (VRÚ 1906. ápr. 3.
1.)
A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő Városunk és a művészetpártolás című cikk
arra kéri a várost, hogy próbáljanak meg létrehozni egy művésztelepet.
1906. április 4. Rudnay Gyula festőiskolája elkezdi működését Várady Gyula
műtermében, az első héten nyolc hallgatóval. A beiratkozást Finy Béla
gyógyszertárában kell intézni. Várady műterme hétfőtől szombatig ad helyet az
iskolának, így csak vasárnap van fényképészeti munka.
1906. április 13. Endre Béla levelezőlapja Espersit János részére Nizzából. (MNG A.
20010/1978/34) Fennmaradt egy másik 1906-os (hónap, nap nem olvasható) képeslapja
Monte-Carlóból is (MNG A. 20010/1978/33) Kiss Lajosnak is írt. (OSzK Kt. F
78/110/7)
1906. április Pásztor János Búcsúzkodás és Öreg magyar című gipsz illetve terrakotta
szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán. (Kiáll. kat.) A Búcsúzkodást az első
ízben kiállító művészek számára odaítélhető báró Harkányi Frigyes-féle 450 koronás
díjjal jutalmazzák. A kritika pozitívan fogadja művét, az állam megvásárolja.
1906. május Özvegy Fadrusz Jánosné Tornyai meghívására Vásárhelyre érkezik.
1906 május 10. Endre Béla visszatér több hónapos francia- és olaszországi
tanulmányútjáról.
1906. augusztus 1. Vásárhelyre érkezik Keviczky Hugó, hogy barátja Pásztor János
kisegítésére fából kidolgozza a Búcsúzkodást.
1906. augusztus Szünetel az oktatás Rudnay festőiskolájában, augusztus végén Rudnay
néhány napra Pestre utazik.
1906 ősz eleje Pásztor János vidékre utazott portrészobrot készíteni, helyére Rudnay
költözik pár hétre a kaszárnya műtermébe. Tornyai és Rudnay kölcsönös antipátiájának
kezdete. Pásztor visszaérkezése után Rudnay Balogh Tamás családjához költözik, majd
a Mária Valéria u. 9. sz. alatti albérletbe. Ebben az időszakban sokszor foglalkoztatott
modellje Kala János, akiről számtalan portrét fest.
Tornyai János két festménnyel (Rákóczi Rodostóban, Öreg fűzfák) részt vesz az OMKT
Balogh Bertalan által szervezett Felvidéki Vándorkiállításán. (Miskolc, Kassa, Eger,
CLXXXI
Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen) A Rákóczi Rodostóban című képét a
Miskolci Takarékpénztár vásárolja meg.
1906. szeptember 20. A vásárhelyi közgyűlés megszavaz egy 1000 koronás támogatást
Tornyai János gyógykezelésének költségeire, cserébe Tornyai néprajzi gyűjteménye a
város birtokába kerül.
1906. szeptember 25. A Munkácsy-szoborpályázat második körének beadási határideje,
Pásztor újra pályázik.
1906. szeptember 30. Tornyai levele Balogh Bertalannak, melyben lelkes szavakkal
üdvözli a Felvidéki Vándorkiállítást és Balogh kéréséhez hozzájárulását adja. Kiköti,
hogyha kevésbé tehetősek akarják megvenni képeit, akkor olcsóbban adja el őket. Pár
nap múlva már a budapesti Egyetemi Idegklinikán lesz. (Zsadányi 1963. 4.)
1906 folyamán Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor vázlatainak munkáját.
Az októberi felolvasásokon Rudnay Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből olvas fel,
Balogh Tamás Wilde De profundis című munkájából. A művésztalálkozók sűrűsödése,
heves viták a művészeti kérdésekről. Tornyai a franciákat, Rudnay a spanyolokat és a
velenceiket preferálja. (Kiss Lajos 1957 172.)
1906. október 2. Tornyai állapota hirtelen rosszabbra fordult, felutazott Pestre a
klinikára, gyógykezelés céljából.
Pásztor János megkapja a torontálvásárhelyi Kossuth-szobor kivitelezésének
megbízását.
1906. október 5. Újrakezdődik a tanítás Rudnay-iskolájában a Járásbíróság épületében.
1906. október 5-8. A város megbízásából Szathmáry Tihamér és Finy Béla átveszik
Tornyai néprajzi anyagát.
1906. október 16. Kihirdetik a második Munkácsy-szoborpályázat
eredménytelenségét. Pásztor munkája újra elnyeri a kritikusok tetszését, de a harmadik
pályázatra egy másik kompozíció kidolgozásába kezd bele.
1906. október 17. Rudnay Gyula levelében számol be Espersit Jánosnak, hogy
vásárhelyi iskolája „döcög”. Több megrendelésük van, Várady Gyulának is. Január 1-én
szeretnének Breszlauba utazni. (MNG A. 20010/1978/153)
1906. október 27. Rákóczi hamvainak hazahozatala; a város megrendeli Tornyaitól
Bercsényi Miklós képét a Városháza közgyűlési terme számára.
CLXXXII
Pásztor János levelében tudatja Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját beadta az
OMKT téli kiállítására, így csak ezt követően tudja kölcsönadni neki, hogy négy darab
másolatot készítsen belőle. Pásztor kéri Lázár támogatását külföldi ösztöndíj
megszerzéséhez, mostani megélhetése nehéz. A múlt évben pályázott állami
ösztöndíjra, de Stróbl miatt nem kapta meg. A harmadik Munkácsy-pályázaton jobban
szerepelhetne, ha nem kellene olyan sokat foglakoznia megélhetési gondokkal. Tornyai
klinikán kezelteti magát, nem szerepelhet a kiállításon. (MNG A. 4558/1347/1.)
1906. november 1. Tornyai levele a Budapesti Idegklinikáról Balogh Bertalannak,
melyben megköszöni képe (Rákóczi Rodostóban) eladását. (Zsadányi 1963. 4.)
1906. november 5. A városi közgyűlés dönt a Kossuth téren felállítandó kútszoborról.
1906 november második hete Rudnay kifestette Pásztor műtermét. (freskó, 16 m2 A
táncolók; Tiszai táj).
1906. november 12. Pásztor közli Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját
visszautasította a Műcsarnok zsűrije, Lázár saját céljaira átveheti azt november 21-ig.
Ezen kívül még két „magyaros dolgát” is visszautasították, viszont két „lanyha” művét
elfogadták. Pásztor szeretné tudni, ki dolgozza ki a Munkácsy-fej másolatait. (MNG A.
4558/1947/2.)
1906-1907 tele Rudnay éjszakai (!) aktrajzolás tanfolyama a városi jégpálya melegedő
bodéjában, melyen nemcsak tanítványai, de a vele egykorú művészek is részt vesznek.
Pásztor János két gipsz-szoborral szerepel az OMKT téli nemzetközi kiállításán. Egyik
munkája Fadruszné címet viseli, míg a másik Tanulmányfej, melyet valószínűleg
Rudnayról mintázott. (Kiáll. kat.)
1907 folyamán Pásztor János elkészít egy Szent Erzsébet-szobrot. (a szegedi Újvárosi
templomnak ?) (OSzK Kt. F 78/271/18)
1907 január második hete Keviczky Gyula elkészült a Búcsúzkodás famásolatával,
melyet elküldenek Budapestre.
1907. január 10. Rudnay Gyula levele Espersit Jánosnak, melyben arról ír, hogy
iskolája jól megy, Lyka Károly bíztatására egy „tiszta magyar dolgokból” álló
kiállításon tervezi részvételét, de még egyetlen vonása sincs, pedig 8-10-15 munka
kellene április 15-ig. Nemrég a Művészetnek csinált illusztrációkat, (Tópart, Művészet
1907. 101.) mindannyian sokat dolgoznak. (MNG A. 20010/1978/155)
CLXXXIII
1907. január 15. Várady Gyula értesíti Espersit Jánost, hogy külföldre fog utazni.
(MNG. A. 20010/218.)
1907. január 19. Tornyai levele Vásárhelyről Lykának, melyben bejelenti, hogy újra
festeni fog betegsége után. (OSzK Kt. F 65/632/5)
1907. február 1. Véglegessé válik, hogy Pásztor Kossuth-szobra kerül
Toronálvásárhely főterére.
1907. február 10. A még mindig betegeskedő Tornyai levele Gerő Ödönnek, melyben
közli, hogy a Pesti Naplóban megjelent munkájának közlésével nem ért egyet, mert az
„ártott művészi reprezentációjának”, helyette jobb munkáját kellett volna választani.
(MNG A. 15653/62.)
1907. február 13. Rudnay kérelme a városhoz a volt Városi Járásbíróság egyes
helyiségeinek műteremként való felhasználásáért.
1907. február. 15. Tornyai levele Lykának, melyben tanácsát kéri egy művészegylet
megalapításához. Kallós Edével való barátsága „kátyúba jutott”. (OSzK. Kt. F
65/632/6)
1907. február. 27. A Könyves Kálmán Műintézet szeretné megvásárolni sokszorosítás
céljára Tornyai János Rákóczi Rodostóban és Rákóczi és Bercsényi című műveit.
A Vásárhelyi Reggeli Újság Tornyaira vagy Rudnayra bízná a városháza számára
készítendő Rákóczi- és Bercsényi-kép kivitelezését. Tornyai mellett szól, hogy évekig
tanulmányozta a Rákóczi-szabadságharc történetét.
1907. március Tornyai János a Klauzál u. 13. sz. alá költözik, ahol hat évig lakik
(kaszárnyai műtermét megtartja).
1907. március 3. Új városi humorisztikus lap indul „Dongó” címmel, melybe Rudnay
is rajzol.
1907. március 18. Tornyai János visszautasítja a város ajánlatát zárt ajánlattételre egy
megfestendő Rákóczi-Bercsényi kép kapcsán. Ám ugyanakkor szívesen vállalkozna egy
országos zsűri előtti megmérettetésre. (CsML HL 4791/1906)
1907. március 19. Megalakul a Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet.
1907. március 20. Endre Béla vetítettképes előadása olaszországi utazásairól a Fekete
Sasban, egymás után két nap (Riviéra és Felső-Magyarország), 120 K. bevétel. (MNG
A. 20010/1978/15)
CLXXXIV
Tornyai János levele Lyka Károlynak, mely válasz Lyka egy elutasító levelére egy
Rudnay-Tornyai (?) kiállítás kapcsán. (OSzK Kt. F 65/632/7)
1907. március (?) Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak (MNG A.
20010/1978/15) Kéri, hogy segítsen megszervezni egy makói vetített képes előadást a
Riviéráról és Felső-Magyarországról. Azonos hó 10-én Várady bemutatója a gimnázium
tornatermében. Makói kiállítást tervez.
1907. március 24. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításán Pásztor
János két (Búcsúzkodás, Vásárhelyi paraszt), a szegedi Szöri József 15 művével vesz
részt. Pásztor Búcsúzkodásának bronzba öntött változatát megvásárolja Szeged városa.
A sajtókritikák szerint Tornyai és Endre Béla részvételének elmaradása hiányként
jelentkezik a tárlaton. (SzN. 1907. márc.24. 2-4.)
1907. április 1. Művészestély Hódmezővásárhelyen a Fekete Sasban: kiállítás,
előadások, élőképek, végül szórakoztató színpadi jelentek, melyeket a művészek írtak.
1907. május Rudnay három képet fest a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részére.
1907. május 11. Tornyai levelében sajnálatát fejezi ki Gerő Ödönnek hogy a tervezett
kiállításon nem vehet részt, 4-6 hete dolgozik csak újból, tanulmányokat készít, ha a
kiállításnak mégis szüksége lenne rájuk szívesen átengedné azokat, mivel 3-4 „a
legjobbak közül való.” Úgy érzi, Pesten ellenséges hangulat van a „mi irányunk,
törekvéseink” ellen. (MNG A. 15634/62.)
A Nemzeti Szalonban a Cézanne-Gauguin kiállítással egyszerre megnyílt tavaszi
tárlaton Szöri József egy művével szerepel. (Kiáll. kat.) Szöri barátja, Juhász Gyula
társaságában vesz részt a megnyitón.
1907. május 14. Rudnay Gyula levele Hódmezővásárhelyről Gerő Ödönnek, holnap
vagy holnap után adja fel két „dolgát”, Gerő kérésének eleget téve. Utóiratban közli:
Tornyai, Pásztor és Endre Béla is küldenek egypár „dolgot”. (MNG A. 15643/62.)
1907. május 26. Tornyai felajánlja K. Lippich Eleknek, hogy 300 koronás tartozása
fejében válasszon az állam számára képet a június 1-én nyíló Könyves Kálmán
Szalonbeli kiállításról. Teljesen felépült betegségéből, 2100 koronás állami
ösztöndíjpályázatot adott be, melyből fél évig Egyiptomban, fél évig a magyar pusztán
festene. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 7.)
Tornyai ugyanaznap Gerő Ödönhöz írott levelében elmondja, hogy Lyka Károly
kiválogatott 8-9 darab képet a felvitt „studiumok” közül az „Ifjúság” kiállítás számára.
CLXXXV
Találkozott Kún Józseffel, akinél egyik legjobb képe van, ő hajlandó a kiállítás számára
kölcsönözni ezt, s a Lyka által válogatottak közül kicserélni a leggyengébbel. (MNG A.
15636/62.)
1907. június 2. Várady Gyula eladja vásárhelyi műtermét, állami ösztöndíjjal
Olaszországba megy hegedűkészítési ismereteinek elmélyítése céljából. Rudnay szerint
(1941.07.25.) Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztersége alatt 5000 koronát kapott,
amit Szterényi József államtitkársága alatt Kovács Sándor Aladár segítségével szerzett
meg neki. (OSzK Kt. F 78/305/65)
1907. június 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság támadja a városvezetést, amiért nem
támogatták a „Rudnay Iskolát”, s a régi, lebontásra ítélt Járásbíróság épületének egy
termét is csak 20 koronáért voltak hajlandók kiadni neki.
1907. június 6. A Könyves Kálmán Műintézet meghívására a vásárhelyiek (Tornyai,
Rudnay, Pásztor + Szöri) részt vesznek a Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság Modern
magyar festők műveinek kiállításán”. Pásztor János három szoborral, Rudnay két
festménnyel, Tornyai János kilenc festménnyel, Szöri József (a katalógusban: Szőry)
három festménnyel szerepel. Némely fővárosi lapban elismeréssel említik őket.
1907. június első hetei Rudnay elköltözik Budapestre, iskolája megszűnik. Tanítványai
közül később kettőt (Darvassy István, Kóródy Elemér) vettek fel a Képzőművészeti
Főiskolára.
1907. június 17. Rubletzky Géza elkészíti a Városi Takarékpénztár kupolájának Merkúr
szobrát.
1907. június 20. Rudnay Gyula levele Budapestről Kiss Lajosnak, melyben a vásárhelyi
dolgokról érdeklődik. Két nappal korábban a Szépművészeti Múzeumban találkozott
Czigány Dezsővel, aki 25-én házasodik össze Trebiczky Márival. (OSzK Kt. F
78/305/1)
1907. június közepe Betegségéből felépülve Tornyai a téglási pusztán fest, „plein air”
korszakának kezdete. Rövid időn belül 82 darab pusztai tájképet fest.
1907. augusztus 29. Rudnay Gyula levelezőlapja Kiss Lajosnak Budapestről, ahol
találkozott „Finy bácsival és Plóhnnal” is. (OSzK Kt. F 78/305/12)
1907. szeptember 3-4. Tornyai levele Lykának, melyben tájékoztatja ötletéről miszerint
egyes folyóiratokkal, újságokkal képzőművészeti alkotásokat lehetne sorsolni. Szőryt
(!) is a vásárhelyiek közé sorolja. Lyka és Tornyai legelső találkozása a nagybányai
CLXXXVI
időkben volt (!) Sajnálja, hogy a Műcsarnok monopolhelyzete miatt a „Rudnayk” nem
kapnak ösztöndíjat. (OSzK Kt. F 65/632/8)
1907. október 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság sürgeti a Rákóczi kép megrendelését,
Tornyait és Endre Bélát ajánlja.
1907. október 7. Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor kivitelezését.
1907. október 30. – december 30. Tornyai naplófeljegyzései szerint abbáziai
tartózkodásának időtartama a Szegő szanatóriumban. Ez idő alatt naplójába több tucat
német nyelvű szerelmeslevelet ír. (TJ. N. 1907.)
1907. október 31. Tornyai János Abbáziába érkezett pár napja, vonatának balesete
miatt lekéste a Fiuméből Velencébe induló hajót, így nem tudta megnézni a „Veneziai
internazionális” kiállítást. (OSzK Kt. F 78/371/44)
1907. november 9. Tornyai képeslapja Abbáziából Kiss Lajosnak. (OSzK. Kt. F
78/371/43)
1907. november 12. A város 2000 koronáért rendeli meg Tornyaitól a Bercsényi-képét,
a Rákóczi-képet a miskolci Kemenszky Árpádtól rendelik meg.
1907. november Az OMKT téli kiállításán Tornyai három képpel szerepel. (Betyár,
Puszta, Menyecske a műteremben)
Tornyai János Abbáziából ellátogat Velencébe is.
1907. november 20. Thaly Kálmán levele Tornyai János részére Abbáziába, a Szegő
szanatóriumba, melyben azt írja, hogy a Történeti Képcsarnokban van a kérdéses
Bercsényi kép illetve, hogy Vastagh Gyula lemásolta őket. (MNG A. 22935/1989/III/9)
1907. november 23. Tornyai ingerült hangú levele a Szegő Szanatóriumból Espersit
Jánosnak a nyárpolgárok megvetéséről. (MNG. A. 20010/71)
1907. november 24. Lyka Károly ír a Műcsarnok Téli Tárlatára válogatott Tornyai-
képekről az Új Idők hasábjain.
1907. december 5. Rudnay egy Kiss Lajoshoz írott levelében utal arra, hogy
elképzelhető visszatérése Hódmezővásárhelyre. Kéri Kiss Lajost, hogy Rudnay Kala
Jánosnál maradt lámpáját küldje el Keviczky Hugónak. Rudnay épp Dunaharasztiban
van, visszamegy Pestre. (OSzK Kt. F 78/305/2)
1908. január 1. v. 2. Tornyai János hazatér Abbáziából.
1908. január 22. Tornyai János levele Rudnaynak Hódmezővásárhelyről, melyben utal
arra, hogy nemrég tért haza. Szerette volna Rudnayt és családját meglátogatni
CLXXXVII
Budapesten, de nem volt rá lehetősége. Pénze elfogyott, rosszul érzi magát,
legszívesebben menekülne a városból, akár külföldre is. „Vásárhely a magyar Ugar”. A
karácsonyi „Alföldi művészek” kiállítása anyagilag „nyélbe van ütve”, Tornyai egy
nagy kiállítást tervez, melyhez képeket kér Rudnaytól és Szőrytől is. Nemrég írt a helyi
lapokban, ezeket elküldte Rudnaynak. (Bodnár 1956. 69-70.)
1908 február A „KÉVE” Művészegyesület első kiállítása, melyen Szöri József is
szerepel. (Kiáll. kat.)
1908. február 11. Tornyai levele a városnak, melyben 100 korona előleget kér, hogy
Budapestre utazhasson találkozni Thaly Kálmánnal. (CsML HL II. 4791/1906)
1908. február 24. Pásztor János bemutatja az artézi kút szobornak terveit a városnak.
1908. február 23. Thaly Kálmán levele Tornyai Jánosnak, melyben tudatja, hogy
holnap Budapestre érkezik hosszabb tartózkodásra. (MNG A. 22935/1989/III/10)
1908. március Új helyen nyílik meg a Városi Múzeum.
1908. március 3. A „Műhely” Művészeti Egyesület budapesti, kiállításán az Urániában
Pásztor János 5 szoborral, Rudnay Gyula képeivel szerepel. A kiállítás megnyitása
március 3.-ra került, de előtte már többször elcsúsztatták. (Kiáll. kat.)
1908. április 10. Hódmezővásárhely város kiutal 2000 koronát Pásztor Jánosnak a
kútszobor kiöntésére, ám az öntési munkálatok így is késedelmet szenvednek.
1908 tavaszán Az új vásárhelyi főispán, Spilka Antal meglátogatja műtermében Pásztor
Jánost és Tornyai Jánost.
1908. május 6. Tornyai levele Lykának melyben kéri, hogy segítsen neki az Andrássy-
ösztöndíj elnyerésében és visszakéri a Rudnay által készített „János bácsi-tekercset”.
(OSzK. Kt. F 65/632/9) Egy másik datálatlan levelében (OSzK Kt. F 65/632/37) kéri
Lyka és barátai segítségét az Andrássy-ösztöndíj elnyeréséhez.
1908. május 15. Návay Tamás főispán levele Tornyainak, melyben tudatja, hogy az
ösztöndíj elnyerése céljából Apponyi Albert miniszterhez fordult, aki Lippich Elek
miniszteri tanácsoshoz irányította az ügyet és csatolta a pályázati feltételeket. Tornyai
helyzete nem áll rosszul, de Tornyainak meg kellene kérnie még Spilka főispánt is.
(MNG A. 22935/1989/III/11)
1908. május 23. Pásztor János feleségül veszi László Erzsébetet.
1908. május 26. Pásztor János és Pásztor József, illetve feleségeik közös képeslapja
Kiss Lajosnak Banjalukából (OSzK Kt. F 78/271/14)
CLXXXVIII
1908. május 29. Rudnay Gyula és János levele Kiss Lajosnak, melyben bejelentik,
hogy nemsoká Vásárhelyre érkeznek. Kéri, keressen számunkra bérelhető parasztszobát.
(OSzK Kt. F 78/305/3)
Lukács György levele Tornyai Jánosnak, melyben tájékoztatja, hogy kiknek írt
ügyében. (MNG A. 22935/1989/III/12)
1908. május 30. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak Ragusából. (OSzK Kt. F
78/271/13)
1908. május 31. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása. A
kiállítók között van Szöri József és Tornyai János is. Tornyai képeit Kún József kritikus
„tónusegységre törekvő, lendületes” vázlatoknak tartja. (SzN 1908. máj. 31.)
1908. július 8. Rudnay testvérével, Jánossal rövidebb időre újra Vásárhelyre érkezik.
Kiss Lajos szerint Rudnay János pár nappal később érkezik. (OSzK Kt. F 78/305/4)
1908. július 25. Tornyai János elkészül a Bercsényi képpel, melyet a város átvesz tőle.
1908 nyarán Tornyai 1200 koronás államsegélyt kap. (Művészet 1908. 271.)
Rudnay újra sokat dolgozik Vásárhelyen, közben – főleg Kiss Lajos kíséretében –
többször kirándul Vásárhely környékén.
Rubletzky Géza – 1946-os visszaemlékezése szerint – ekkor érkezett letelepedés
céljával Vásárhelyre. (OSzK Kt. F 78/304/6)
1908. augusztus 5. Tornyai János újra igényli a műteremhasználat jogát a „Sörház
épületében”. (CsML HL II. 7051/1903)
1908. szeptember 9. Pásztor Korsósleány nevet kapott kútszobrának felállítása a
Kossuth téren.
1908. szeptember 13. Gonda József városi tanácsos éles hangú kritikában utasítja el a
szobrot és felállításának helyszínét, körülményeit, előzményeit.
1908. szeptember 22. Rudnay Gyula válasza a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain
Gonda kritikájára Pásztor kútja. (Sic fata volunt) címmel.
1908. szeptember 29. A városi tanács még nem fizette ki a kútszobrot Pásztornak (vagy
az utolsó részletet tartotta vissza).
1908. október 6. Szocialista nagygyűlés a vásárhelyi Kossuth téren, melynek
főszónoklatát Ormos Ede tartja, Tornyai János szimpátiáját kifejezendő végig a szónok
mellett állt. Este a szocialista körben felolvasást is tartott, melyen Endre Béla és Kiss
Lajos is részt vett.
CLXXXIX
1908. október 8. A negyedik Munkácsy-szobor pályázat is eredménytelen.
Tornyai János levele Lyka Károlynak. Nemrég megjelent egy illusztrációja a
Művészetben. Az Andrássy-ösztöndíjat nem kapta meg. Lykának adja egy „kaszárnya-
képét”. Utal az Abbáziában töltött napokra. Elkéri Vigand Ede marosvásárhelyi címét,
akinek 5-6 képet küldött még régebben. (OSzK Kt. F 65/632/9)
1908. október 18. előtt Rudnay elutazik Vásárhelyről.
1908. október 27. Tornyai levelében bejelenti a már Makón élő Espersit Jánosnak,
hogy karácsony előtt nagy kiállítást csinál Vásárhelyen. Kéri, hogy írjon róla
valamelyik makói újságban és népszerűsítse azt városában. Londonból is hozat haza
képet a kiállításra. (MNG. A. 20010/60)
1908. november 1. Espersit János tanácsolja Tornyainak, hogy Makóra is vigye át a
kiállítást. Előző nap Tornyait felkereste barátja, Ligeti Béla szegedi építész is, aki egy
Szegeden rendezendő kiállításra kérte meg. Fontosnak látja a kulturális célt, de az
anyagi oldalát is. Előző este kapta meg a Miskolci Takarék Pénztár levelét arról, hogy
nem adják kölcsön a Rákóczi Rodostóbant. (MNG. A. 20010/59.)
1908. november 9. Tornyai levele Lykának. Újra megköszöni a Művészetben az
Egyedülöm című művének megjelentetését. Ajánlja Rudnay és Endre Béla műveit.
Rudnay allűrjeit már nem igazán bírja. Karácsonyra „nagy, kollektív” kiállítást készít
elő. Említi Kún József kritikája. Vigand címét újra elkéri. (OSzK Kt. F 65/632/11)
1908. november közepe Várady Gyula hazatért nyugat-európai tanulmányútjáról.
1908. november 21. Tornyai Espersitet bíztatja, hogy Makón megjelenő cikkeiben
népszerűsítse a képvásárlás lehetőségét. (MNG. A. 20010/61.)
1908. december 5. Tornyai nyílt levele a város közönségéhez a Hódmezővásárhely
című lapban a karácsonyi kiállítása kapcsán. (H. 1908. dec. 5. 1.)
1908. december 9. Tornyai levélben elkéri a városi tanácstól a Bercsényi-képet két
hétre, kiállítás céljából. (CsML HL II. 5960/1908)
1908. december 10. Tornyai meghívja Espersit Jánost vásárhelyi kiállítása
megnyitójára. Mint írja Londonból 2, a Szépművészeti Múzeumból 2, a Nemzeti
Szalonból 7, Miskolc, Kassa, Zombor városokból 1-1, Marosvásárhelyről 5-6 képet
hozatott. (MNG. A. 20010/58.) A kiállítás katalógusa szerint a Szépművészeti Múzeum
képei érkeztek meg, illetve december utolsó napjaiban a miskolci kép.
CXC
1908. december 15. Tornyai János első gyűjteményes kiállítása, közel 200 alkotással.
Főispáni megnyitó, a katalógus előszavát Endre Béla írja. Rögtön a kiállítás megnyitó
napján 22 művet vásároltak meg 2550 korona értékben. (VRÚ 1908. dec. 12. 2.) A
kiállítás utolsó napjaiban Szathmáry Tihamér városi rendőrkapitány Tornyai műveiről
készült karikatúrái is megtekinthetők a kiállításon. (VRÚ 1908. dec. 31. 2.) A teljes
bevétel 4-5000 korona között volt. (VV 1909. jan. 13. 2.)
1909. január 1. Zárul Tornyai kiállítása, sok vásárlás, vegyes kritikai fogadtatás.
1909. január első napjai Tornyai levele Espersit Jánosnak Makóra. Tornyai haragszik
Kézdi-Kovácsra mert nem járult, hozzá, hogy „egy barátjának” cikke megjelenjen
vásárhelyi kiállításáról a Pesti Hírlap hasábjain. Tornyai szerint, ha Rudnay és Endre
Béla megemberelték volna magukat, meg lehetett volna csinálni egy nagy vásárhelyi
kiállítást Budapesten. (MNG. A. 20010/54.)
1909 első félév Szöri József Párizsban tanul, ott Bornemisza Géza segítségíti őt. Talán
Matisse-iskolájába is eljutott.
1909. január Megnősült Rubletzky Géza, a Petőfi utcában kap lakást, Endre Béla
műtermében dolgozik.
Tornyai János makói kiállítását szervezi, több levélváltás Espersit Jánossal. (MNG. A.
20010/56; 57) Tornyai programot dolgoz ki Espersitnek, mikor mit kellene közölni a
helyi sajtóban kiállításáról. (MNG. A. 20010/56.)
A Könyves Kálmán Szalon felkéri Tornyai Jánost egy önálló kiállítás megrendezésére.
Tornyai ezt Pásztor Jánossal közösen tervezi. Espersitet újságcikkek írására ösztönzi. A
makói kiállítása megnyitóján számít Endre Béla, Pásztor János, Szabó Imre, Szappanos
Mihály, Szathmáry Tihamér, Várady Gyula, Vetró Lajos Endre megjelenésére. (MNG.
A. 20010/54.)
1909. január 2. Megjelenik Kún József írása Tornyai kiállításáról.
1909. január 11. Tornyai február 15-ig újra elkéri a Városi Tanácstól a Bercsényi képet
a makói kiállításra. A belépti díjak 20%-át az olaszországi földrengés károsultjainak
szándékozik felajánlani. (CSML HL II. 5960/1908)
1909. február 2. Tornyai János gyűjteményes kiállításának megnyitója Makón. (Tóth
Ferenc 1968. 207.)
Elhunyt Czutor Béla cigányprímás, felállítandó szobrához Tornyai tíz képének értékét
ajánlja fel.
CXCI
1909. február Gonda József egy cikkében egy művészeti fórum szükségességéről ír.
1909. március 10. Tornyai érdeklődik Espersit Jánosnál, mikor kapja vissza képeit.
(MNG. A. 20010/53.)
1909. március 21. Tornyai újra pályázott az Andrássy-ösztöndíjra. (OSzK Kt.
Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 8.)
1909 tavasza Az OMKT tavaszi kiállításán Pásztor János Szénhordó, Rubletzky Géza
Dr. Endrey Gyula országgyűlési képviselő szobrával szerepel. (Kiáll. kat.)
1909 május – június A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán Rubletzky Géza A vívó
Tornyai János Istálló című munkájával szerepel. (Kiáll. kat.)
1909 nyarán Tornyai a Magas-Tátrában tölt néhány hónapot, több festményt készít,
melyeket később kiállít Pásztor János vásárhelyi kiállításán. Magával vitte Kovács
Márit is.
Az OMKT „Akvarellek, pasztellek és grafikai művek” című nemzetközi kiállításán
Tornyai három, Rudnay Gyula nyolc művével szerepel.
1909. június 3. Balogh Tamás hazajön Párizsból.
1909. július 2. Tornyai meghívja magához Espersit Jánost Vásárhelyre. Petrovics
György egy képe még mindig Pesten van. (MNG. A. 20010/92.)
1909. július 6. Tornyai János megveszi a Hódmezővásárhely Tuhutum u. 23. szám alatt
álló házat, a portája végében levő körtöltés mellett alakítja ki „góré-műtermét”.
1909. július 15. Tornyai az 1910. évre műteremhasználatot kérvényez. (CsML HL II.
7051/1903)
1909. július 20. után Pásztor János debreceni Kossuth-szobor pályázatát nem fogadja el
a zsűri, de a kritika és az újságok pozitívan közelednek hozzá.
1909. augusztus 2. Rudnay Gyula a Fejér megyei Velencéről írott levelében megkéri
Espersit Jánost, hogy szerezzen neki egy kisebb szobát Makón, mert ott szeretne
dolgozni. Barangolja Magyarország vidékeit, alföldi hangulatú vidékre vágyik, de most
nem akar Vásárhelyre menni (!). (MNG A. 20010/156.)
1909. augusztus 4. Rudnay Gyula levele budapesti, Ferenc-körúti címéről Espersit
Jánosnak. Tervezi, hogy lemegy Makóra. (MNG. A. 20010/93.)
1909. szeptember 5. Pásztor János befejezte a hódmezővásárhelyi Kossuth térre
készített kútszobrát.
CXCII
1909. szeptember 8. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Pásztor János
hamarosan Budapestre költözik.
1909. szeptember 16. A vásárhelyi városházán városi közgyűlés keretében felavatják
Tornyai János Bercsényi és Kemenszky Árpád Rákóczi festményét.
1909. szeptember 21. Tornyai levele Lykának, melyben visszakéri a neki küldött
Rudnay munkákat, az Őszi reggel a pusztán című képről javaslatát várja, hogy hova
küldje be. (Műcsarnok, Nemzeti Szalon ?) (OSzK Kt. F 65/632/13)
1909. október Endre Béla tagja lesz egy hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek.
1909. november Az OMKT téli kiállításán Pásztor János Fadrusz János, Rubletzky
Géza Tanulmányfej és A szent fájdalom című művekkel szerepel. (Kiáll. kat.)
1909. november 30. Tornyai János és Juhász Árpád közös kiállítása Szegeden a Paletta
képzőművészeti egyesület szervezésében. Megnyitó december 1-én. Kún József a
Szegedi Napló december 2-án megjelenő számában cikket ír Tornyairól: a sok vázlatos
kép nem tetszik neki.
1909. december 11. – 1910. január 2. Pásztor János búcsúkiállítása a görög katolikus
egyház Kossuth téri palotájában. A katalógus előszavát Endre Béla írja, Tornyai és
Várady Gyula is kiállítanak. (Kiáll.kat.) Tornyai főként a nyáron a Tátrában készült
képeit állítja ki. Pásztortól 1500 korona értékben vásárolnak, Tornyai is ad el képeiből.
1909. december 12. Budapesten megalakul a Művészház Művészeti Egyesület. A
művészbizottság tagja lesz Pásztor János is. (Tímár 1996. 478.)
1909. december 19. Megalakult a Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör, mely
irodalmi, képzőművészeti és zenei osztályra tagolódik. Szervezője Gonda József, az
előkészítő-bizottságban helyet kap Endre Béla, Kiss Lajos, Pásztor János, Tornyai
János, Várady Gyula és még további öt személy. (VV 1909. dec. 19. 2.)
1909. december 19. v. 20. Tornyai János kiállításának megnyitója Baján.
1909. december 25. Barkász Lajost Fiuméba nevezték ki rajztanárnak.
1909. december 30. Pásztor János Debrecenben, másnap érkezik haza. (Kossuth
szobor-pályázat ügyében?) (OSzK Kt. F 78/271/17)
1910. január 2. Megalakul Hódmezővásárhelyen az Irodalmi és Képzőművészeti
Társulat, melynek 14 képzőművész tagja lesz.
1910. január folyamán Tornyai Szegeden a Tisza Szállóban találkozik Szöri Józseffel
és Kún Józseffel. (TJ N. 1910.)
CXCIII
1910. január 22. Pásztor János búcsúja, Budapesten az Ybl-téri Várbazárban kapott új
műtermet, nem sokkal később az új Százados-úti művésztelepre költözött.
1910. február 1. A Jövendő című lap első számának megjelenése, főszerkesztő: Gonda
József.
Pásztor János véglegesen elhagyja a Serháztéri műtermét. (CsML HL 6856/1905)
1910. március 24. Rudnay Gyula levele Endre Bélának a szentesi templom számára
festendő freskók ügyében. Rudnay saját kiállítását őszre halasztotta, olvassa a Jövendőt.
Kóródy Elemérről negatívan nyilatkozik. (MDK-C-II-453)
1910 folyamán Rubletzky Géza a Klauzál u. 115. sz. alá költözik, Tornyai felajánlja
számára Pásztor János megüresedett műtermét.
1910. április 2. Pásztor János levelezőlapja Budapestről Kiss Lajosnak az Ybl téri
Várbazárból címezve, sokat gondol vissza a vásárhelyi művészkörre, a Jövendőt
olvassa. (OSzK Kt. F 78/271/15)
1910. április 17. Rudnay Gyula levele Endre Bélához. Falfestészet-elméleti munkákat
olvasott az utóbbi időben a szentesi megbízás miatt. Kóródy Elemérrel nem kíván
együtt dolgozni. (MDK-C-II-454)
1910 május Tornyai eladja a Jusst egy Pollák nevű szegedi kereskedőnek, de
visszamondja az eladást, a vevő pert kezdeményez, melyben nyer.
Tornyai János és Rózsa Miklós közötti kapcsolat kezdete, Tornyai elkezdi szervezni a
Művészházban rendezendő kiállítását, melyet eredetileg 1910 április-májusra tervez.
(TJ. N. 1910. 2.)
1910. július 18. – október 13. Endre Béla és Rudnay Gyula nyolc
freskókompozícióval díszíti a szentesi Szent Anna római katolikus templom
mennyezetét. Több konfliktus a megbízókkal a kivitelezés során.
1910. október-november Rudnay a szentesi megbízás kivitelezése után, Mártélyon,
majd novemberben újra Vásárhelyen dolgozik.
1910. november 1. Tornyai ajándéka címmel beszámoló A Jövendőben. Tornyai
műtermében egy életnagyságú Rákóczit és Bercsényit ábrázoló festményt készít, melyet
Hódmezővásárhely városának kíván ajándékozni. (J. 1910. nov. 1.)
1910. november Pásztor János három munkájával sikeresen szerepel az OMKT téli
tárlatán. Ugyancsak novemberben kiállít a Művészház téli kiállításán és a Nemzeti
CXCIV
Szalon legitim téli tárlatán. (Kiáll. kat.) Tornyai Tolsztoj műveit olvassa, sok vázlatot
készít leendő házáról. (TJ. N. 1910. 11.)
1910. november 17. Tornyai újra kérelmezi a várostól a Serháztéri műterem
használatot, továbbra is díjtalan formában. (CSML HL II. 6856/1905)
1910. december 22. Rubletzky Géza és Tornyai János közös kiállítása Aradon Weisz
Leó szalonjában. A helyi lap, mint „a vásárhelyi művésztelep két jeles tagjáról”
emlékezik meg róluk. (Arad és Vidéke, 1910. dec. 18. 9.) Az odautazás közben Tornyai
leendő mártélyi háza terveit készíti. Ebben az időszakban gyakori elfoglaltságává válik
a háztervek rajzolása. (TJ. N. 1910.)
1911. február Rubletzky Géza készítheti el az aradi Városi Kultúrpalota
oszlopcsarnokának szoborcsoportját.
1911 folyamán Adamovits Sándor Brüsszelből hazaérkezett fiatal szobrász pályázik a
városhoz egy a Lévai utcai iskolában kialakítandó műteremre, de kérését elutasítják.
1911. március 15. Tornyai János cikke A Jövendőben a Vásárhelyre hazaköltöző
Adamovits Sándorról. (J. 1911. márc. 15. 72-75.)
1911. március 27. – április 8. Pásztor János és Rudnay Gyula közös kiállítása az új
Párizsi Nagyáruház Lotz-termében. A kiállítás visszhangja pozitív, látogatást tesz
Apponyi Albert is. A kiállítást Molnár Viktor államtitkár nyitja meg.
Tornyai János levele Lyka Károlynéhoz, melyben utal egy sikertelenül végződött
pályázatra a Lipótvárosi Kaszinónál. (OSzK Kt. F 65/728/4)
1911. tavasza Rubletzky Géza négy szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán.
Két mű az Anyaság-ciklusából is szerepel. (Anya és gyermeke, Anya ölében) (Kiáll.
kat.)
1911. április 9. A Nyugat estje Hódmezővásárhelyen Gonda József szervezésében a
Fekete Sas nagytermében. Részt vesz Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász Zoltán.
1911. április 15. A Jövendőben megjelenik Tüske Pál álnévvel jelzett cikk
Művészeinkről címmel, mely beszámol arról, hogy Tornyai nemrég Budapesten és
Bécsben volt, ahol először megnézte a Nyolcak Nemzeti Szalonban rendezett kiállítását,
majd Bécsbe utazott „Cézanne-t nézni.” (J. 1911. ápr. 15. 135-136.) Rubletzky
visszaemlékezése szerint megnézték a Műcsarnok kiállítását is, ahol az ő művei
szerepeltek, majd együtt mentek Bécsbe. Úgy emlékszik 1946-ban, hogy a Nemes
Marcell-gyűjtemény Cézanne darabjait is látták. (OSzK Kt. F 78/304/6) A Jövendő
CXCV
cikke szerint nemrég Rubletzky egy 1.000 koronás megbízást kapott az aradi
Kultúrpalota szobrászati és épületdíszítési elemeinek kivitelezésére. Budapestről pedig
egy 1000 koronás megbízást az Anyaság-ciklus egy darabjának kivitelezésére. A
Jövendő címlapját Rubletzky rajza díszíti, ezt később Darvassy Istváné váltja.
1911 május Tornyai felfedezi, hogy Mári titokban fest.
1911. május 7. Endre Béla és Török Zsófia házassága.
1911. május 26. Rudnay Gyula levele Lázár Bélának, melyben értesíti, hogy a
Könyves Kálmán helységeiben június 1-2-án kerül sor képeinek árverésére, amelyre
tisztelttel meghívja őt árverezőnek. (MTA Kt. Ms. 5359/123)
1911. június 18. A vásárhelyi művészek és barátaik kirándulása Szentesre Piroska
István kiállításának megtekintésére, ahol az érdeklődők számára vezetést is tartanak.
1911. július 7. Elhunyt a szentesi születésű, Vásárhelyen nevelkedett Hegedűs László,
aki Tornyaival állt kapcsolatban.
1911. július 25. Rubletzky Géza 800 korona minisztériumi segélyt kap munkáinak
folytatására.
1911. július 29. Tornyai János újra kérelmezi a Serháztéri műterem használatát. (CsML
HL II. 6856/1905)
1911. augusztus Tornyai János Biharfüredre küldött levele Lyka Károlynénak, melyben
a meghívása mellett közli, hogy a nyáron közel 300-500 darab (!) kis méretű képet
festett Márival együtt dolgozva a pusztán. Ír Piroska Istvánnal való barátságáról, néhány
napja a modernitás kérdéseiről beszélgettek. Endre Béla Mártélyon fest, Rubletzkynek
kisgyermeke van, Pásztor gyakorlatozik (?). (OSzK Kt. F 65/728/5)
1911. szeptember 11. Nemzeti Szalon őszi kiállításának megnyitása, melyen Rubletzky
Géza Anya és gyermeke és Olvasó nő című műveivel sikeresen szerepel.
1911. szeptember 29. Tornyai Espersitet kéri meg, hogy a Művészházban rendezendő
kiállítására segítsen neki elkérni és összegyűjteni legjobb munkái közül a Makón
magántulajdonban levőket. Návay Tamás – Édesanyám, Návay Iván – Betyár, Gerő
Géza – Dinnyeföldön, Mári sárga székkel című munkákat. (MNG. A. 20010/68.)
1911. október 2. Tornyai levele Lyka Károlynak, melyben meghívja a Művészházban
rendezendő kiállítására (okt.15 - nov.1.). Először az Abbáziában találkoztak (?).(OSzK
Kt. F 65/632/15)
CXCVI
1911. október 4. Tornyai elkéri az Espersit János tulajdonában levő Sárga szék című
képét a Művészház kiállítására. (MNG. A. 20010/87.)
1911. október 7. Tornyai írt a többi makói képtulajdonosnak is. Espersitnek
elragadtatással ír Mári festészetéről. (MNG. A. 20010/90.)
1911. október 19. Tornyai János nagy életmű kiállítása a Művészházban, 202 saját
alkotást mutat be, a IV. teremben pedig Mári 36 munkája is helyet kap. Lándori Vilmos
tíz szobra is ki van állítva. (Kiáll. kat.)
1911. október 21. Tornyai meghívja K. Lippich Eleket a Művészházban rendezendő
kiállítására. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 9.)
1911. október vége Öt fiatal betört Tornyai lakására, többek között Fadrusz János
egykori tárgyaiból is elvisznek néhányat.
1911. november 3. Tornyai Mednyánszky Lászlóval tekinti meg a művészházbeli
kiállítást, utána közösen keresik fel kórházban fekvő közös ismerősüket, a csongrádi
festőt, Piroska Istvánt.
1911. november 10. Az Országos Képzőművészeti Tanács látogatása a kiállításon, a
bírálat alapján hét munkát vásárolnak meg.
1911. november 14. Tornyai levélben köszöni meg K. Lippich Eleknek az állami
képvásárlást. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 10.)
1911. november 15. Tornyai János újabb két vagy három évre kérvényezi a Serháztéri
műtermet. (CsML HL II. 6856/1905)
1911. november Az OMKT jubiláris téli kiállításán Rubletzky Géza négy művével vesz
részt. (Kiáll. kat.)
1911. december 5. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélának, korholja a
vásárhelyi művészeket, hogy miért nem tanulják meg azt a kereskedelmi szellemet, amit
a műcsarnokiak, hogy tehetségükkel érvényesülhessenek. (MNG A. 20019/1978/51)
1911. december 7-10. Tornyai János négynapos kiállítása Orosházán, majd
Békéscsabán a városháza nagytermében. A békéscsabai „plakátolást” Tevan Andor
végzi. (MTA Kt. Ms. 10.426/46)
1911. december 10 előtti napok Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak
Pásztor Vásárhelyen tartózkodik, hogy Endre Bélánéról portrét készítsen. (Anatole
France) Tornyai orosházi és békéscsabai kiállítása zajlik, Endre Béla nem tudott
elmenni a megnyitókra. (MNG A. 20010/1978/13)
CXCVII
1911. december 12. Az első újsághír egy majolika- és díszcserépgyár felállításának
szándékáról. Smurák József, aradi műépítész megkereste a várost a volt Hajda vendéglő
kibérlésének szándékával, a jövőben 60 munkást kíván foglalkoztatni. (H. 1911. dec.
12. 2. )
1911. december 16. Tornyai János levele Lyka Károlynénak Nagyvárad-Szegedről (?),
melyben meghívja őket 21-én Vásárhelyen nyíló kiállítására és utal arra, hogy amikor
nemrég Budapesten tartózkodott Lyka Károlynét betegsége miatt nem tudta
meglátogatni. (OSzK Kt. F 65/728/6)
1911. december 17. és 19. Tornyai visszakéri a Marosvásárhelyen tartózkodó Espersit
Jánostól a Művészház kiállítási katalógusát. (MNG. A. 20010/94-95.)
1911. december 21. Tornyai János és Mári nyolcnaposra tervezett kiállítása megnyílik
Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téri Nagytakarék bank bérházának sarokhelyiségében.
A kiállítást Spilka Antal főispán nyitja meg. (VRÚ. 1911. dec. 21. 2.) Endre Béla a
kiállítás ideje alatt három cikkből álló sorozatot tesz közzé a Hódmezővásárhely c.
folyóiratban Fáklyvívőnk címmel. Eredetileg csak január 1-ig tervezett kiállítás, ám a
közönséget visszatartó rossz idő miatt Tornyai kérésére meghosszabbítják. (H. 1911.
dec 28. 3.)
1912. jan. 4. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélához, melyben „a gyár
mibenállásáról” kérdez. A Világ előfizetője lett. (MNG A. 20019/1978/53)
1912. január 2. Tornyai néhány képe megérkezett Budapestről Hódmezővásárhelyre,
ezekkel kibővítette a tárlatot. Kovács Mári is adott hozzá újabb képeket. (H. 1912. jan.
2. 2.)
1912. január 5. Tornyai vásárhelyi kiállításának vége. A helyi lapok tudósítása szerint a
kiállítás erkölcsi és anyagi sikerrel zárult, szép számban vásároltak. (H.; VV; VRÚ
1912. jan.)
Tornyai húsvétra egy olyan kiállítást tervez Vásárhelyre, ahol kizárólag helyi laikusok
és műkedvelők állítanának ki. (H. 1912. jan. 2. 2.)
1912. január 5. után pár nappal Tornyai kiállítás nyílik Szabadkán a Nemzeti
Kaszinóban.
1912. január 15. (?) Tornyai János levele Szabadkáról Endre Bélának, melyben ottani
kiállításáról ír. Ott lesz Kallós, Lyka, Cseszkó, Simonka György, Rubletzky, Fehér
CXCVIII
Árpád. Utal arra, hogy „itt mindjárt meg is tarthatnánk a gyár alakuló ülését”. (MNG A.
20019/1978/28)
1912. január 20. A Hódmezővásárhely című napilap híre szerint májusban nyílik a
„majolika-gyár”, mivel az előző bérlő vállalta, hogy kétezer korona kártérítés fejében az
egy év felmondási határidő előtt kiköltözik az épületből. (H. 1912. jan. 20. 2.)
1912. február 5. A Művészek Majolika- és Agyagipari Telepét (a továbbiakban:
MMAT) létrehozó társulási nyilatkozat elfogadása. Aláírók: Endre Béla, Kallós Ede,
Rubletzky Géza, Smurák József, Pásztor János, Tornyai János, Weiss Mihály. (Grezsa
1975. 122.)
1912. február 21. A vásárhelyi városi közgyűlés 15 évre bérbe adja a vasútállomáshoz
közel álló egykori Hajda-vendéglő épületét.
1912 márciusa folyamán Endre Béla jelzi levelében Smurák Józsefnek, hogy inkább az
ünnepek után jöjjenek át Hódmezővásárhelyre megbeszélni az ügyeket. Leveléhez
csatolva elküldte a Hajda alaprajzát. Kéri, hogy lehetőleg ne csináljanak nagy
átalakításokat. Tájékoztatja a művezetőkkel folytatott technikai jellegű
megbeszélésekről. Az állami szubvenció megérkezésére várnak. (CsML HL XI.21
1/5/5.)
1912. március 24. A szegedi festőművésznő, Kukovecz Nana kiállítása megnyílik a
Fekete Sas szálloda női szalonjában. Közel száz képe szerepel, többségben Párizsban
készült munkái. (H. 1912. márc. 20. 3.)
1912. március 30. A hódmezővásárhelyi fiatal amatőr szobrász, Kriván Ferenc rendez
kiállítást az Andrássy úti Grünwald-házban. (H. 1912. márc. 30. 3.)
1912. március 30. – április 14. Tornyai János Temesváron rendez kiállítást, mely
anyagilag kevésbé sikeres. (Temesvári Hírlap, 1912. márc. 30.; ápr. 11.; ápr. 13.) A
kiállításon szerepelnek Mári képei is. A temesvári főügyész, Gozsdu Elek is vásárol
képeket. Feleségével együtt vacsorára is meghívják Tornyait és Márit. (H. 1913. dec.
20. 2.)
1912. április 1. Endre Béla képeslapja Debrecenből Espersit János részére. (Talán
Borsos Józsefnél tartózkodik?) (MNG A. 20010/1978/32)
1912. április 4. Tornyai Temesvárról küld levelet Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F
78/371/40)
CXCIX
1912. április (?) Tornyai egy datálatlan levele Temesvárról (?) Endre Bélának
Debrecenbe, melyben felveti, hogy csatlakozhatna hozzá és Márihoz a kiállításon,
illetve, hogy mit gondol Temesvárról. Kéri, hogy ott (Debrecenben, Borsoséknál)
csináljon előre reklámot nekik, Kriván, Gonda, Kukovetz, Tornyai felsorolva. (MNG A.
20019/1978/27)
1912. április folyamán Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak. Aznap este
Tornyai és Mári váratlanul meglátogatták. „Közénk telepedett Kallós”, aki helyesli a
MMAT ügyét. Kallós állítólag egy színház-díszítési megrendelést már meg is szerzett.
Sok művész felajánlotta a segítségét, illetve munkáik sokszorosításának lehetőségét –
egyelőre ingyen. (MNG A. 20010/1978/19)
Endre Bélában kételyek merültek fel Weisz Mihállyal szemben, aki azonban csak mint
ügyvezető kíván részt venni a gyárban, különben kilép. Rövid az idejük a május 1-i
indulásig. Borsos József a Hajdú-házra pályázott, ha nyer, a Vásárhelyen csináltatja a
Majolikát. (CsML HL XI.21 1/5/4.)
Endre Béla levele Aradra Rubletzkynek és Smuráknak: Tokodi csak az ügyvezető
igazgatói tisztséget vállalja. Helyette olyan személyt kell keresni, aki helyi és alkalmas
a vezetésre. (CsML HL XI.21. 5/2.)
1912. április 24. A MMAT megkapja a városi közgyűlés jóváhagyásával a vasútvonal
mellett álló egykori Hajda-vendéglő épületét a telep kialakításának céljára.
1912. április 27. Endre Bélát választották meg ügyvezetőnek, intézi a jogi,
engedélykérési és pénzbefizetési ügyeket. A tagoktól elkéri a vállalt összegeket, folyik
az átépítés. Már látszik, hogy a tényleges termelési munka megindulása előtt megfogják
haladni az előre kalkulált költségeket. Weisz Mihály pénztárnok, Tokodi (?) titkár lett.
(CsML HL XI.21. 5/2.)
1912. május 1. A művészek és alkalmazottaik (30 fő) megkezdik a munkát a MMAT-
én.
1912. május Tornyai János – naplója és feljegyzései tanulsága szerint – intenzíven
dolgozik a MMAT ügyein. (TJ. N. 1912.)
1912. május 9. Tornyai Budapestre utazik, több ismerősével találkozik, iparművészeti
műhelyeket és kiállításokat látogat végig. Ellátogat a Műcsarnok kiállítására is. (TJ. N.
1912. 31.)
CC
1912. május 11. Kallós, Endre, Tornyai, Cseszkó-Weisz ügyrendi megállapodása
Budapesten (?) (TJ. N. 1912. 15.)
1912. május 12. A belső konfliktusoktól terhelt időszakot megélő Szegedi
Képzőművészeti Egyesület kiállításán három rajzával szerepel Rudnay Gyula és egy
olajfestményével Várady Gyula. (Kiáll. kat.)
1912. június Darvassy István, Rudnay egykor vásárhelyi tanítványa, elvégezte a
Mintarajziskolát. Felkérést kap, hogy vigyen el 16 festőnövendéket nyáron a
Kecskeméti Művésztelepre. Ez év őszén hosszú olaszországi tanulmányútra indul.
(MNG A. 486/20.)
1912. július 6. vagy 7. A MMAT elküldött épületdíszeket Versecre. Weisz Mihály a
többi tulajdonostársat támadja, Török Ferenc (Endre Béla sógora) kinevezésébe csak
kényszerűségből egyezett bele, továbbra is ragaszkodik az ügyvezetéshez. (CsML HL
XI.21 6/4.)
1912. júliusa Tornyai Budapesten tartózkodik Kallós Edénél a Százados-úti
művésztelepen, ahol ellátogatott Pór Bertalan műtermébe is – írja Lyka Károlynak. (F
65/632/33) Valószínűleg ekkor keresi fel Kallóssal Lukács Györgyöt és Nemes Marcellt
anyagi támogatásuk megszerzése céljából. (CsML HL XI.21. 6/7.)
1912. július utolsó napjai Tornyai hazatért Budapestről, rosszul érezte magát. Piroska
édesanyjától most kapott levelet, a hétvégén elmegy segíteni Csongrádra. A gyár
ügyében teljes a kavarodás, az összevisszaság Kallós és a Tornyaiék részéről is.
Kallóssal nem lehetett megfelelően tárgyalni. Tornyai felszólította Weiszet (Cseszkó
Mátét), hogy ne adjon több számlát mint a beérkezett összeg. Kallós szerint ki kell rúgni
Weiszet, még ezek nélkül is. Tornyai tragikomikusnak látja a helyzetet, de kissé
bizakodik. (CsML HL XI.21. 6/7.)
1912. augusztus 3. Tornyai Csongrádon Endre Bélával (?) segít a közelmúltban
elhunyt (1912. július 1.) barátja, Piroska István édesanyjának elrendezni fia hagyatékát.
Szentesen is járnak. (OSzK Kt. F 65/632/16)
1912. augusztus 4. Tornyai levele Lyka Károlynak Piroska István képeinek
értékesítéséről. Kéri a Művészetben való közléshez segítségét is. Mednyányszky volt
Piroska temetésén, Tornyai nem tudott elmenni. Endre Béla és Mári jó dolgokat csinál.
(OSzK Kt. F 65/632/16)
1912 augusztus A Jövendő utolsó számának megjelenése.
CCI
1912. szeptember 17. Tornyai Mártélyra érkezett Hódmezővásárhelyről, levelet ír
Smuráknak. (CsML HL XI.21. 6/2/10.)
1912. október Rubletzky Géza egy munkájával Firenzében szerepel, egy szobrát
megvásárolják.
1912. október 3. (?) Tornyai János levele Berlinbe Hatvany Lajosnak, melyben
segítségét kéri Mári művészetének párizsi illetve berlini bemutatásához. Tervezi egy
magyar, német, francia nyelven kiadandó, Mári művészetéről szóló, A Jövő művészete
című munka megírását. (MTA Kt. Ms 392/75)
1912. október 6. Endre Béla levele Espersit Jánosnak, melyben meghívja, hogy nézze
meg a gyárat és megkéri, hogyha tud, szerezzen Makón megrendeléseket. (MNG A.
20010/1978/8)
1912. október folyamán Tornyai János levele Smuráknak: az adásvételi szerződést
még mindig nem kapták meg, nem fizettek és még ígéretet sem kapott.
1912. október 12. Rubletzky Géza külföldi (itáliai) útja előtt kis műhelykiállítást
rendez barátainak és a meghívott műbarátoknak. (OSzK. Kt. F 78/304/1) Szoptató anya
című művével szerepel az OMKT téli kiállításán is. (Kiáll. kat.) A kiállításról Endre
Béla ír a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain. (VRÚ 1912. okt. 27. 3.)
1912. október 24. Tornyai megkéri Espersit Jánost, hogy anyagi nehézségeire való
tekintettel segítsen neki képeit eladni Makón. Egy aukció lehetőségét sem zárja ki. Pár
hónapja mártélyi lakosok, Márival sokat festenek. (MNG. A. 20010/72.)
1912. október 28. Tornyai János bízik egy lehetséges budapesti Mári kiállításban,
könyvének előszavával nehezen halad – írja Aradra Smurák Józsefnek. (CsML HL
XI.21. 6/2/1.)
1912. november folyamán Tornyai levele Smurák Józsefnek: sajnálja, hogy aradi
barátja nem jöhet vele Pestre, hogy együtt nézzék meg a képeket. Nem megy
Kaposvárra Rippl-Rónaihoz, mert túl messze van és még nem válaszolt. Kiállítás-
sorozatot tervez. A napokban sokat dolgozott Márival. (CsML HL XI.21. 6/2.)
Tornyai Smurákon keresztül Bohus bárónak ajánlja fel megvételre a Juss egyik
változatát vagy több kisebb részre vágott változatát. (CsML HL XI.21. 6/3.)
1912. november 2. A MMAT első kiállításának megnyitása Szegeden a Kárász utca 7.
szám alatt, az első emeleten. A kiállító művészek saját maguk által jegyzett majolikákat
CCII
mutatnak be. A kiállítók között van: Tornyai, Endre, Pásztor, Kallós, Smurák, Kruzslitz,
Fáry és Nemes Marcell is. (Szegedi Napló, 1912. nov. 1. 7.)
1912. november 7. Tornyai Jánosnak még mindig tartoznak temesvári vásárlói. (TJ. N.
1912. 1.)
1912. november vége Kiss Lajost kinevezik Nyíregyházára múzeumőrnek.
1912. november 26. A MMAT kiállítása a makói Vármegyeháza dísztermében. A
kiállítást Török Ferenc igazgató rendezte. (Makói Hírlap, 1912. nov. 26. 1.)
1912. november 27. Rudnay Gyula üdvözlőlapja Lillafüredről Kiss Lajos részére
múzeumőri kinevezése alkalmából. (OSzK Kt. F 78/305/6)
1912. december 13. Tornyai „ködös-levele”, egyben ars poeticája Kiss Lajosnak írott
levelében. (OSzK Kt. F 78/371/39)
1912. december 15. Tornyai egy ismeretlen ügyvéd közbenjárását kéri, hogy Török és
Weisz urakon hajtsa be tartozásukat. Tornyai nyugodtan szeretne dolgozni a Beregi
házaspár és Alföldiné portréin. (TJ. N. 1912. 7.)
1912. december 16. Tornyai naplójában hosszasan ír a primitív művészetről, a
primitívek kifejezésmódjáról, a Mári képeiben érzett ösztönösségről. (TJ. N. 1912. 34.)
1912. december 20. A MMAT majolika-kiállítása egybekötve Endre Béla festészeti
kiállításával a Református Főgimnázium tornacsarnokában két hetes időtartamra. Endre
Béla, Kallós Ede, dr. Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Smurák József, Tornyai János
saját műveikkel és Nemes Marcell az általa készített skiccek, tervek alapján kivitelezett
majolikatárgyakkal szerepel. Ezzel egy időben egy kollekció a budapesti Ernst
Múzeumban is ki van kiállítva, ott sokan vásárolnak. (H. 1912. dec. 21. 2.) A kiállítás
már szerepelt Aradon is. (H. 1912. dec. 25. 1.)
1912. december 22. Tornyai feljegyzései a művészetről: a primitív érzésék és az
egyéniség viszonyáról. (TJ. N. 1912. 41.)
1912. december 27. A Hódmezővásárhely című lap tudósítása a MMAT és Endre Béla
kiállításáról. A cikk szerint Tornyait és Endre Bélát valamikor „melegebb barátság fűzte
egybe.” (H. 1912. dec. 27. 1-2.)
1913 folyamán Vastagh Gyula kiállítása Hódmezővásárhelyen.
A szövetkezetté átalakult MMAT kiállítása Aradon. Később a kiállítás eljut
Temesvárra, Pécsre, Miskolcra és Kecskemétre is.
1913. január folyamán Endre Béla kiállítása Makón.
CCIII
1913. február 9. Tornyainál 248 Mári kép van. (TJ. N. 1912. 44.)
1913. február 11. Rippl-Rónai József levele Tornyai Jánosnak, nemsoká hosszabb
időre Párizsba utazik, csütörtökön már Kaposvárott lesz, a jövő hétvégén talán még
Pesten marad, szeretné látni Mári rajzait. (MNG A. 22935/1989/III/18)
1913. február 12. Endre Béla levele Kiss Lajosnak, két napig feleségével Makón volt.
A minisztériumhoz (Zichy) folyamodott segélyért, unokatestvére Ybl Ervin tanácsolta
neki. Most épp cigányasszonyt fest. (OSzK Kt. F 78/110/1)
1913. február 12. előtt Tornyai János levéltervezete Mártélyról Kóródy Elemérnek
Párizsba. Előző levelére nem kapott választ. Márival együtt szeretne Párizsba látogatni,
terve szerint április 1-én indulnak. (TJ. N. 1913. 36-37.)
Tornyai sokat gondolkodik Mári festészetéről. Mári piktúrájának története címmel egy
hosszabb tanulmány kronológia felosztását is feljegyzi naplójába. (TJ. N. 1913. 51.)
1913. február 13. Tornyai Párizsba készül. (OSzK Kt. F 78/371/37)
Tornyai Smurákot is hívja Pestre, ahol Rippl-Rónaival szeretne találkozni. Felveti egy
közös párizsi út lehetőségét is. (CsML HL XI.21 6/2/2.)
1913. február 19. Rippl-Rónai József levele Kaposvárról Tornyainak, melyben tudatja,
hogy szombaton még nem lesznek Budapesten. Felajánlja, hogy jöjjön el Tornyai
Kaposvárra. (MNG A. 22935/1989/III/20)
1913. február vége Tornyai elküldi Kaposvárra Mári 75 darab képét Rippl-Rónai
Józsefnek, véleményezés céljából. (OSzK. Kt. F 78/371/36)
1913. március 1. Rubletzky még nem jött haza, Szeremlei adatokat kért róla Tornyaitól.
(OSzK. Kt. F 78/371/34)
1913. március 3. Tornyai levele Kiss Lajosnak, melybe átmásolja az aznap Rippl-
Rónai Józseftől kapott levelet. (OSzK. Kt. F 78/371/31)
Tornyai már több mint 450 tanulmányt „vétkezett” eddig Mártélyon. (CsML HL XI.21.
6/2/8.)
1913. március 8. Kiss Lajos levelében vigasztalja Tornyait és Márit a Rippl-Rónaitól
kapott levél miatt érzett keserűségükben. (MNG A. 22935/1989/III/21)
1913. március folyamán Tornyai elküldi Smuráknak Kiss Lajos Rippl-Rónai levelére
Tornyainak írt válaszát. Tornyai Mednyánszkyt jobban becsüli, mert Mári festészetét
pozitívabban értékelte. (CsML HL XI.21. 6/10.)
CCIV
1913. március 16. Makón Endre Béla kiállítás nyílik a Vármegyeháza dísztermében, a
megnyitót Návay Tamás Csanád vármegyei főispán tartja. (OSzK. Kt. F 78/371/33) 138
kép (?) (MNG A. 20010/1978/19) 1000 korona bevétel az eladásokból. (OSzK Kt. F
78/110/4) A kiállítás katalógusának előszavát Tornyai János, Lyka Károly és Eckhardt
Tibor írják.
1913. március 11. utáni hét Tornyai vsz. Debrecenbe utazott Borsos József hívására
leendő kiállítása kapcsán.
1913. március 15. Kiss Lajos levele Endre Bélának, melyben jelzi, hogy a nyíregyházi
vásáron olyan kerámiákat látott, mint a Majolikatelep termékei. Nem tudja, hogy esetleg
egy debreceni kiállításról kerülhettek-e ide. (MNG A. 20019/1978/48 = MDK-C-II-458)
1913. március 24. Endre Béla makói barátaival közös levelet küld Kiss Lajosnak
(OSzK Kt. F 78/110/2)
1913. április 16. Tornyai egy Szent hangulat című képét 150 koronáért adta el
Vásárhelyen. Egy Freimann nevű kereskedőnek adott át képeket terjesztésre. Kallóst
nem tudja elérni. (CsML HL XI.21. 6/2/9.)
1913. április 18. Elhunyt Gonda József. 1912 decemberében lett rosszul, azóta nem volt
beszámítható állapotban.
1913 április Rubletzky Géza Firenzében egy csoportkiállításon szerepel négy olasz
festővel. (MTA MDK-F 98) Néhány olasz újságban kritika jelenik meg róluk.
1913 tavasza Vásárhelyen dolgozik Medgyessy Ferenc, akit Endre Béla hívott meg,
feltehetően Pásztor Jánoson és Kallós Edén keresztül, akik ugyancsak a Százados-úti
művésztelepen laknak ekkor.
1913. május 5. Rubletzky Géza képeslapja Kiss Lajosnak, melyben gratulál múzeumőri
kinevezéséhez. (OSzK Kt. F 78/304/2)
1913. május folyamán (pünkösd előtt) Tornyai János közli Smurák Józseffel, hogy a
„Hajda-üggyel” minél hamarabb végezni akar, mivel több pénzt nem akar kockáztatni.
A jegyzőkönyveket dr. Halász Manó irodájában rakta le. Új képei nincsenek, Mári képei
a vásárhelyi műteremben. Mártély közelében, a régi Duttyányi-csárda mellett
tartózkodnak, a pusztában festenek. Mártélyi portáját már kiszemelte, a háztervek
készen. Sohasem volt ilyen boldog Tornyai, mint most. Hívja Smurákot, hogy látogassa
meg és hozzon pénzt. (CsML HL XI.21. 6/2.)
CCV
1913. május 12. Szegeden a Kass-kávéház sakktermében 66 taggal megalakul az
Alföldi Képzőművészek Egyesülete. Négy szakosztályra tagolódik: van festészeti,
szobrászati, iparművészeti, építészeti. Az elnök Telcs Ede, alelnökök Szlányi Géza és
Tornyai János. Hódi Géza titkár, Endre Béla pénztáros. Szőri József a festészeti osztály
jegyzője lett. (SzN. 1913. máj. 13. 1.)
1913. május 20. Tornyai levelében tájékoztatja Kiss Lajost, hogy Márival pár hónappal
ezelőtt a pusztai Szűcs-tanyába költöztek és ott dolgoztak. (OSzK. Kt. F 78/
371/20)
1913. június 11. Tornyai János levele Lázár Lajosnak Mártélyról, melyben
megköszöni a Draskóczy-porté megrendelést, s jelzi, hogy a Gazdaegylettől
természetbeni térítést is elfogad. (OSzK Kt. F 78/491 más.lev.)
Endre Béla Baján dolgozik a nyáron, melyről levélben értesítette Kiss Lajost. (OSzK
Kt. F 78/110/3)
1913. június 28. Endre Béla levele Kiss Lajos részére, Baján képei
„impresszionistásodnak”. (OSzK Kt. F 78/110/4)
1913. július 1. Tornyai birtokába kerül a Szűcs Józseftől vásárolt mártélyi 745
négyszögöles telek 1490 korona vételár ellenében. E naptól kezdve Tornyai fizeti a
telek közterheit. Az ügyvédi munkákat Espersit János is intézte. (MNG. A. 20010/105.)
1913 folyamán Pásztor János és Rubletzky Géza szerepelnek a Művészház
palotafelavató kiállításán. (Kiáll. kat.)
1913. október folyamán Endre Béla kiállít Aradon vsz. a MMAT-vel. (László 1964.
66.)
1913. október 13. Tornyai mártélyi házát építi, intenzíven dolgozik ezen. (CsML HL
XI.21. 6/2/3.)
1913. október 24. Smurák József megküld egy Macaulay és egy Rousseau könyvet
Tornyainak Mártélyra. (CsML HL XI.21. 6/2/5.)
1913. november Rubletzky Géza szerepel az Anyaság-ciklus műveivel az OMKT téli
kiállításán. (Kiáll. kat.) Ebben az időszakban építi Smurák József az Arad belvárosában
levő Bohus-palotát. Ennek felső szintjén kialakít egy műtermes művészlakást, ahová
pártfogoltja, Rubletzky Géza költözhet be családjával.
CCVI
Tornyai János beadványa a városi tanácshoz és a polgármesterhez Kalmár Zsigmond
rostagyáros ellen. Tornyait több súlyos méltánytalanság és kár érte mióta Kalmár
használja az épület többi részét. (TJ. N. 1913. 6-9.)
1913. december Tornyai János véglegesen kilép az MMAT tulajdonosok sorából.
Liszka Árpád beszámolója az MMAT kiállításáról A Cél című folyóiratban, ír Maksa
Mária MMAT dolgozó haláláról is.
A MMAT-t átszervezéséről aláírt új nyilatkozat. A határozatot budapesti ügyvéddel
fogalmaztatják meg. Lényege: Weisz Mihály nem tudta beváltani ígéretét a
nyereségessé tételre, ezért minden visszatér az eredeti, a befizetésekkel megegyező
arányú tulajdonjogi felosztásra. Nemes Marcell részvényeit Kallós Edére hagyta.
1913. december 1. Tornyai Smuráknak azt írja, hogy már nem látja értelmét, hogy
Pestre utazzon, háztervekkel foglalkozik. (CsML HL XI.21. 6/2/4.)
1913. december 3. Dr. Kiss Árpád budapesti ügyvéd levele Endre Bélának, melyben
tájékoztatja, hogy ha állami támogatásért folyamodnak az MMAT nevében, akkor csak
az Országos Központi Hitelszövetkezettől vehetnek fel hitelt. Tornyai kilépése után meg
kell újítani a közös szerződést. Vasárnap találkoznak Vásárhelyen a függőben levő
ügyek és a budapesti kiállítás megbeszélésére. (MNG A. 20019/1978/68) Pásztor,
Kallós személyesen is részt vesz a megbeszélésen. (MNG A. 20019/1978/82)
1913. december 15. Tornyai meghívja Kiss Lajost Mári első önálló kiállítására a Fekete
Sas dísztermébe. (OSzK. Kt. F 78/371/23) Meghívja Espersit Jánost is. (MNG. A.
20010/69.)
1913. december 21. Kovács Mária „Mári” kiállításának megnyitója a Fekete Sasban.
(OSzK. Kt. F 78/371/23) A kiállításhoz nyomtatott katalógus is készült. (lásd
mellékletek)
1913. december 26. Tornyai, Mári, Endre Béla és felesége, Adamovits L. (?) közös
karácsonyi üdvözlőlapja Kiss Lajos részére. (OSzK Kt. F 78/110/5)
1914. január 2. Tornyai levele Kiss Lajosnak a Mári kiállítás zárásaként Vetró Lajossal
egy vendéglőben jöttek össze. (OSzK Kt. F 78/371/22)
1914. január folyamán A MMAT kiállítása Miskolcon, kiállít Endre, Kallós,
Medgyessy, Pásztor, Tornyai (Zsadányi 1963. 4.)
1914. január 14. Tornyai János levele Kiss Lajosnak, melyben közli, hogy Máritól csak
egy képet vettek a kiállításon. (OSzK. Kt. F 78/371/20)
CCVII
1914. január 16. A Juss egy változatát Tornyai 1000 koronáért eladja Weisz
Miklósnak, az első 100 koronás részletet ekkor kapja meg. (TJ. N. 1913. 28.)
1914. január Tornyai Simonka Györgytől megkapja Goncsarov Oblomov, Knut
Hamsun Az éhség című művét, illetve Ibsen egy munkáját. (TJ. N. 1913. 31.)
1914. március 21. Bécsben megnyílik a bécsi Künstlerhaus XXXIX. éves kiállítása,
melyen saját kollekcióját kiállítja a budapesti Művészház is. Rubletzky Gézának egy
Madonna című szobra, Tornyai Jánosnak egy csendélete szerepel. (Kiáll. kat.) Tornyai
egy későbbi feljegyzése szerint a háború kitörése után még nem kapta vissza a képeit.
(TJ. N. 1914. 16.)
1914. április 7. A budapesti Iparművészeti Társulat kiállítótermében megnyílik a
MMAT majolika kiállítása. (Magyar Iparművészet 1914. 4. sz. 171-172.)
1914 április vége – május eleje Endre Béla levele Smurák Józsefnek. A MMAT
budapesti kiállítása után Kallós akar egy gyűlést, amire nem fog tudni elmenni
szabadkai kiállítása miatt. A pesti sikerek ellenére is át akarják gondolni a munkarendet,
változtatások szükségesek a gyárban. Endre Béla télen Mártélyon festett, néhány képét
Tornyainál hagyta, aki nem akarja visszaadni őket, s 8-900 koronás kamatot követel
2000 koronája után. Endre Béla ügyvéddel szólítatta fel képei visszaadására. Őszre
Nagyváradra terveznek kiállítást. (CsML HL XI.21. 1/5/6.)
Endre Béla levele Smurák Józsefnek: Szabadkán a közjegyző visszamondta a kiállítást,
Ferenczy kiállítás lesz. Kéri Smurákot, hogy segítsen neki egy aradi kiállítás
megszervezésében. Kapcsolatba lépett Temesvárral is. Tegnap volt bent Szegeden, vitt
be három képet egy kiállításra, mivel szakcsoport elnökként kötelező kiállítani. Festővel
nem, csak újságírókkal találkozott. (CsML HL XI.21. 1/5/7.)
1914. május 10. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. A
vásárhelyi művészek közül Endre Béla három képet küld be, köztük az Olvadást,
melyről Juhász Gyula verset ír azonos címmel. Tornyai János két olajfestménnyel, az
Aradon élő Rubletzky három szoborral vesz részt. Kiállít még Kóródy Elemér és
Kóródyné Ferentzy Márta, illetve Kukovetz Nana is. (Kiáll. kat.)
1914. május folyamán Endre Béla kiállítása Aradon. (László 1964. 66.)
1914. június 5. Tornyai Smuráknak írott levelében felidézi a gyáralapítás személyes
vonatkozásait, saját értelmezésében. Nemrég Szász Géza újságíró meglátogatta. Tornyai
aznap vett 750 négyszögöl földet. (CsML HL XI.21. 6/5.)
CCVIII
1914. június 21. Simonka György és Juhász Gyula közös levele Endre Bélának
Szegedről. Simonka a héten átmegy Vásárhelyre.
1914. június 17. Vásárhelyi látogatást tervez Malonyay Dezső, erről ismerősét,
Tornyait levélben értesíti. A magyar népművészetének hatodik kötetét az alföldi
népművészetről szeretné összeállítani. Levelében felkéri Tornyait, hogy segítsen
számára a kötet összeállításában. (H. 1914. június 28. 2.)
1914. július 2. Endre Béla Lénárt János ügyvéden keresztül felszólítást küld Makóra
Espersit Jánosnak, hogy az Endre Béla múlt évi kiállításán eladott képekből befolyt
összeget (792 kor. 60 fillér) adja át neki. (MNG A. 20010/1978/35) Espersit ekkor 15
napos börtönbüntetését tölti a múlt évi köztársaság-párti gyűlésen való részvétele miatt.
(amely az ő házában volt Makón !)
1914 nyara (július 28. előtt) Kiss Lajos levele Endre Bélának; két hétig újra
Vásárhelyen lesz, utána Torockóra és Tordára megy gyűjteni. (MNG A. 20019/1978/49)
1914. július 22. előtt Malonyay Dezső Hódmezővásárhelyre látogat, Tornyaival és
Plohn Józseffel is találkozik népművészeti jellegű adatgyűjtése kapcsán. (VRÚ. 1914.
júl. 22.)
1914. július 28. Az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc Ferdinánd jún. 28-i szarajevói
meggyilkolása után hadat üzen Szerbiának, kitör az első világháború.
1914. július 28. után, szerda Bekövetkezett a nagy mozgósítás, képtelenség utazni, az
ipar és kereskedelem azóta megbénult – írta Kiss Lajos Endre Bélának (MNG A.
20019/1978/68) Smurák József levele a mozgósításról és az életkörülmények
megromlásáról. (MNG A. 20019/1978/72a.)
1914. augusztus 1. Pásztor János és Smurák József kérik a Városi Tanácsot és a
Polgármestert, hogy az esedékes bérleti díjat a Hajda régi épületéért a katonai
mozgósításukra való tekintettel november fizethessék. (CsML HL XI.21. 8.)
1914. szeptember 17. Tornyai János levele Mártélyról a Hódmezővásárhely című lap
főszerkesztőjének, melyben leírja a mártélyi emberek szóbeszédét, véleményét a
háborúról. Szeptember 20-án a lap teljes terjedelmében publikálja a levelet. (H. 1914.
szept. 20. 5.)
1914. október 10. Weisz Mihály levele Endre Bélának, mióta elment Tordára, a gyár
áll, de nem mereven, nem dolgozik senki. Az Ulrich-féle 6000 koronás megbízatást nem
kapták meg, a végrehajtó bizottság napi vendég. Hétfőn betöréses rablás volt, 505
CCIX
koronás a kár, de az elkövető hamar meglett. Tornyai „odakint kuksol”. (MNG A.
20019/1978/59)
1914. december 4. Endre Béla levele Smurák Józsefnek Aradra. Mindent megtesznek
az állami szubvenció megszerzéséért. (CsML HL. XI.21. 1/5/4a.)
1914. Darvassy István rajztanári állása véglegesül Vásárhelyen.
Endre Béla Tordán marad feleségével közel másfél évig.
Rubletzky Géza szerepel a Velencei Biennálé magyar pavilonjában még az Anyaság-
ciklus egyes darabjaival. (OSzK Kt. F 78/304/6.)
1914. december. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Tornyai János a
háborúban semleges Hollandiába szeretne tanulmányútra menni. Útlevelet kérvényezett
a Belügyminisztériumtól. (VRÚ. 1912. dec. 22. 5.)
1917 szeptember A Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének újjáalakuló
közgyűlése, melyen egy új közös nyilatkozatot fogadnak el. Az első gyárról, úgy
nyilatkoznak, mint amely 1914-ben megszűnt. A város vezetése szeszfőzdének akarta
kiadni az épültet, Endre Béla tiltakozott. (Grezsa 1975. 129-130.)
1941. június 30. Rudnay Gyula Kiss Lajosnak írott levelében akvarellként, a lap
méretében újra megfesti azt a freskót, amelyet 1907-ben festett Pásztor János
műtermének falára. (OSzK Kt. F 78/305/54)
CCX
Vásárhelyi művészek és kiállításaik
(2. melléklet)
A 2. mellékletbe azokat az országos és vidéki csoportos és egyéni kiállításokat
gyűjtöttem össze, melyeken a Hódmezővásárhelyen megfordult képzőművészek is részt
vettek s mindez kiállítási katalógusokban dokumentált. A nagy egyéni kiállítások
műtárgyjegyzékét külön mellékletként közlöm, itt csak felsorolva, viszonyítási
pontként. Természetesen hiányoznak azoknak a kiállításoknak a dokumentumai
melyekről nem készült katalógus, vagy melyek már nem lehetők fel. Valószínűleg nem
készült külön katalógus Tornyai 1909 és 1912 között rendezett bajai, békéscsabai,
orosházi, temesvári és szabadkai kiállításához, amely városokban az 1908
decemberében Vásárhelyen és a budapesti Művészházban szerepelt anyagot állíthatta ki.
Hasonló módon – úgy tűnik a kutatás jelenlegi szakaszában – nem készült katalógus
Pásztor János és Rudnay Gyula közös, 1911-es kiállításáról sem. Az OMKT és a
Szegedi Képzőművészeti Társulat közös, szegedi kiállításait, 1899 és 1914 között
minden évben biztosan megrendezték. Ezen kiállítások közül, sajnos csak tizenkettőnek
sikerült megtalálnom a katalógusát, azt három különböző könyvtárban. (Szeged,
Somogyi Károly Megyei Könyvtár, Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára, Országos
Széchényi Könyvtár) A hiányzó évekre vonatkozóan a korabeli szegedi napilapok
sajtókritikáiból lehet arra következtetni, hogy mikor és melyik hódmezővásárhelyi
művész szerepelt. Sajnos az sem világos a kutatás jelenlegi szakaszában, hogy a
Szegeden bemutatott anyagnak milyen kapcsolata volt a Műcsarnokban szerepelt
anyaggal illetve, hogy ezzel kapcsolatos-e a szegedi kiállítások „tavaszi” időpontjának
hektikus váltakozása. (A megnyitók időpontjai február közepe és május közepe között
változtak.) Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy voltak olyan évek, amikor Tornyai
János – címe alapján – ma ismert műveket állított ki.
Az időbeli áttekintés kereteit kitágítottam, mivel a két általam jelölt határdátumnak
tartott évszámot ebben a megközelítésben merevnek tartom. Így lehetőség van
folyamatában szemlélni a figyelemmel kísért művészek kiállítási tevékenységét. A 19.
század utolsó éveinek bevonásával a művészek többségének első országos kiállításon
való jelentkezése tűnik fel, míg a tízes évek első felének minél alaposabb
feldolgozásával Pásztor további pályát is nyomon kísérhetjük, illetve számos, még
CCXI
Hódmezővásárhelyen készült munkát lelhetünk fel. Az adatgyűjtésbe felvettem Szöri
Józsefet is abban az időszakban, amikor hitelesen alátámasztottan sokszor megfordult
Hódmezővásárhelyen. Az egyes kiállítási katalógusok címe alatt feltüntetem az összes,
a keresett művészek munkáiról szóló információt, a terembeosztás és az adott lapszám
kivételével. Ahol a katalógus
Rövidítések:
frt. v. ft. forint (ármegjelölések esetében)
k. korona (ármegjelölések esetében)
kat. sz. az egyes műalkotások katalógusszáma
mt. v. mgt. magántulajdon
olajf. olajfestmény
O. v. Magy. Országos v. Magyar (az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
rövidítve)
Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához.
Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894.
Tornyai János: A csősz. olajf. 300 ft. kat. sz. 156.
Tornyai János: Szürkület a vízparton. kat. sz. 181.
(címe: Paris. 41 Blvd. Saint-Michel)
Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására.
Budapest, Franklin Társulat, 1897.
Tornyai János: Reggeli szürkület a Tiszán. olajf. 200 ft. kat. sz.
Tornyai János: Az első lecke. vízfestmény, 100 ft. kat. sz.
(címe: Földeák)
Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan.
20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898]
Tornyay János: Tisza. olajf. 50 frt. kat. sz. 33.
Tornyay János: Napnyugta. olajf. 100 frt. kat. sz. 34.
CCXII
Tornyay János: Erdő a Tisza mellett. olajf. 100 frt. kat. sz. 39.
Tornyay János: Tanyai udvar. olajf. 100 frt. kat. sz. 41.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. Szegedi
Képzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900.
Tornyai János: Vasárnapi nagymosás. olajfestmény 2000 K. kat. sz. 243.
(lakcíme: Hódmezővásárhely, Rózsa u. 1.)
A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901.
Pásztor János: „Heléne” gypsz – mellszobor. mellszobor, kat. sz. 85.
A szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged,
Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902.
Tornyai János: Tisza partján. olajf. eladó. kat. sz. 178.
Tornyai János: Elhagyott csárda. olajf. eladó. kat. sz. 181.
Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására.
Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903.
Tornyai János: Egy kis friss pletyka. olajf. 400 K. kat. sz. 38.
Tornyai János: Egy ital bor. olajf. 450 K. kat. sz. 78.
Tornyai János: Népoktatás a tanyán. olajf. 300 K. kat. sz. 129.
Tornyai János: Egyedül. olajf. 300 K. kat. sz. 141.
Tornyai János: Pistika öröme. olajf. 400 K. kat. sz. 149.
Tornyai János: Részlet a St. Cloud-i parkból. olajf. 200 K. kat. sz. 180.
Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károly
könyvnyomdája, 1904.
Tornyai János: Csizmahúzás. olajf. 450 K. kat. sz. 89
Tornyai János: Tanulmányfej. olajf. 200 K. kat. sz. 92.
Tornyai János: Tanulmány (I.) olajf. 250 K. kat. sz. 112.
Tornyai János: Öreg ember. olajf. 250 K. kat. sz. 135.
Tornyai János: Tanulmány (II.) olajf. 300 K. kat. sz. 137.
Tornyai János: Korcsmában. olajf. 160 K. kat. sz. 139.
CCXIII
Tornyai János: Egyedül. olajf. 250 K. kat. sz. 140.
Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. 300 K. kat. sz. 143.
+ Endre Béla: Leszámolás. olajf. (késve leadott kép)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer és
Wolfner, 1904.
Tornyai János: Juss. (vázlat) olajf. eladó, kat. sz. Ráth György-díj (600 korona)
A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904.
Tornyai János: Tanulmány a Jusshoz. 200 K. kat. sz. 52.
Tornyai János: Tájkép. kat. sz. 66.
Tornyai János: Este a műteremben. 200 K. kat. sz. 67.
Tornyai János: Tanulmány. 200 K. kat. sz. 68.
Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 69.
Tornyai János: A nömösi diploma. 200 K. kat. sz. 71.
Tornyai János: Tisza. 100 K. kat. sz. 74.
Tornyai János: A regény. 100 K. kat. sz. 75.
Tornyai János: Öregasszony. Eladó. kat. sz. 78.
Tornyai János: Egyedül. 100 K. kat. sz. 92.
Tornyai János: Tanyai iskola. 200 K. kat. sz. 108.
Tornyai János: Naplenyugvás. 100 K. kat. sz. 152.
Tornyai János: Tiszapart. 200 K. kat. sz. 153.
A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti
kiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza
könyvnyomdája, 1904.
Adamovits Sándor: Tanulmányfej. kat. sz. 19/a.
Endre Béla: A Lehte partján (Vázlat) Mgt. kat. sz. 54/a.
Hegedűs László: Tanulmány. Mgt. kat. sz. 106.
Hegedűs László: Kis okos. Dr. Imre József tulajdona. kat. sz. 114.
Pásztor János: Czigánygyerek. 20 K. kat. sz. 11/a.
Pásztor János: A. S. Mgt. kat. sz. 61/a.
Pásztor János: Én. 150 K. kat. sz. 119/a.
CCXIV
Pásztor János: Barátnőm. Mgt. kat. sz. 119/b.
Pásztor János: Mellszobor. Mgt. kat. sz. 119/c.
Pásztor János: Madonna. 50 K. kat. sz. 119/d.
Pásztor János: Melle P. D. 250 K. kat. sz. 120/a.
Pásztor János: Édesanyám. Mgt. kat. sz. 120/b.
Pásztor János: Sadikának lapdája van. 60 K. kat. sz. 129/a.
Pásztor János: Alkony. 30 K. kat. sz. 141/a.
Pásztor János: Lelkiismeretfurdalás. Mgt. kat. sz. 158/a.
Tornyai János: Népoktatás a tanyán. Mgt. kat. sz. 22.
Tornyai János: Juss. Mgt. kat. sz. 54.
Tornyai János: Karám. vízfestmény Mgt. kat. sz. 66.
Tornyai János: Fűzfák. vízfestmény 100 K. kat. sz. 74.
Tornyai János: Tenger. 100 K. kat. sz. 76.
Tornyai János: Másolat Munkácsi után. Eladó 400 K. kat. sz. 96.
Tornyai János: Életkép. 200 K. kat. sz. 104.
Tornyai János: Csizmahúzás. Eladó 200 K. kat. sz. 105.
Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 107.
Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 108.
Tornyai János: A mama kedvence. Eladó 600 K. kat. sz. 109.
Tornyai János: Parasztgazda. Eladó 200 K. kat. sz. 110.
Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 111.
Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 112.
Tornyai János: Naplemente. 50 K. kat. sz. 122.
Várady Gyula: Kukoriczacső. Mgt. kat. sz. 51.
Várady Gyula: Kerti részlet. Espersit János tul., kat. sz. 57.
Váradi (sic !) Gyula: Temetőben. 80 K. kat. sz. 121.
Várady Gyula: Naplemente a Tiszán. Mgt. kat. sz. 123.
Várady Gyula: Kukoriczás táj. 150 K. kat. sz. 124.
Várady Gyula: Budai vázlat. 100 K. kat. sz. 125.
Várady Gyula: Női arczkép. 200 K. kat. sz. 159.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singer
és Wolfner, 1904.
CCXV
Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 3. (+ repr.)
Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. eladó, kat. sz. 166.
(címe: Hódmezővásárhely, Huszárlaktanya)
A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon,
1904.
Tornyai János: Kuckóban. vízfestmény, ára 300 K. kat. sz. 14.
Tornyay János: Jusson veszekedő alak. olajfestmény, ára 100 K. kat. sz. 263.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905.
Budapest, Singer és Wolfner, 1905.
Endre Béla: A bölcső. olajf. eladó, kat. sz. 216.
Endre Béla: Leszámolás. kat. sz. 231.
Rudnay Gyula: A gond. olajf. eladó, kat. sz. 316.
Tornyai János: Mimi szalónja. olajf. eladó, kat. sz. 270.
Tornyai János: Alföldi tanya. kat. sz. 271.
Tornyai János: Zárdaudvar. olafj. eladó, kat. sz. 349.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, Schulhof
Károly Könyvnyomdája, 1905.
Tornyai János: Osztozkodás. olajf. 1200 K. kat. sz. 14.
Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 1000 K. kat. sz. 17.
Tornyai János: Tanulmány. olajf. 300 K. kat. sz. 18.
Tornyai János: Özvegyasszony otthona. olajf. 200 K. kat. sz. 18a.
Tornyai János: Tiszaparti részlet. olajf. 100 K. kat. sz. 112a.
Tornyai János: Intériuer. olajf. 150 K. kat. sz. 112b.
Tornyai János: Mikor „édös” nincs otthon. vízf. 160 K. kat. sz. 127.
Tornyai János: Esti borulat. olajf. 200 K. kat. sz. 167.
Tornyai János: Corpus Iuris. olajf. 150 K. kat. sz. 169.
Tornyai János: Ebéd után. olajf. 250 K. kat. sz. 171.
Tornyai János: Intérieur. olajf. 200 K. kat. sz. 172.
Tornyai János: Pipázó. olajf. 160 K. kat. sz. 174.
Várady Gyula: Utcarészlet éjjel. olajf. 160 K. kat. sz. 109a.
CCXVI
Várady Gyula: Holdvilágos tanya, olajf. 1000 K. kat. sz. 185.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer és
Wolfner. 1905.
Endre Béla: Kurizálás. olajf. eladó, kat. sz. 619.
Tornyai János: Cigánytanya a Tisza mentén, olajf. eladó, kat. sz. 11.
Tornyai János: Tiszaparti fűzfaerdő. olajf. eladó, kat. sz. 13.
Tornyai János: Édesanyám szobája. olajf. eladó, kat. sz. 14.
Tornyai János: Csárdában. olajf. eladó, kat. sz. 16.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer és
Wolfner, 1906.
Pásztor János: Búcsúzkodás. gypsz szobormű, eladó, kat. sz. 177. (+ repr.)
Pásztor János: Öreg magyar. terrakotta szobor, eladó, kat. sz. 149.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, Schulhof Károly
Könyvnyomdai Műintézete, 1906. április.
Pásztor János: Munkácsy szobortervezet. gipsz, eladó. kat. sz. 54.
Pásztor János: Nádméz. gipszszobor, 50 K. kat. sz. 56.
Pásztor János: Párizsi leány. gipszszobor, 200 K. kat. sz. 57.
Pásztor János: Babafej. gipszszobor, magántulajdon. kat. sz. 67.
Szöri József: Tiszai kikötő. 700 K. kat. sz. 245.
Szöri József: Vízi malom. 200 K. kat. sz. 246.
Szőri József (sic!): Tanulmány. 250 K. kat. sz. 250.
Tornyai János: Füzes. olajf. 100 K. kat. sz. 227.
Tornyai János: Tanulmány. olajf. 150 K. kat. sz. 228.
Tornyai János: Tiszapart. olajf. 150 K. kat. sz. 229.
Tornyai János: Boglya tövében. olajf. 170 K. kat. sz. 230.
Tornyai János: Zárdaudvar. olajf. eladó. kat. sz. 231.
Tornyai János: Parasztszoba belseje. olajf. 150 K. kat. sz. 232.
Tornyai János: Reggeli hangulat. olajf. 100 K. kat. sz. 233.
Tornyai János: Fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 234.
Tornyai János: Csizmahúzó. olajf. 150 K. kat. sz. 235.
CCXVII
Tornyai János: Tisza. olajf. 40 K. kat. sz. 255.
Tornyai János: Fűzfák a Tisza mentén. olajf. 40 K. kat. sz. 257.
Várady Gyula: Éjjel. olajf. eladó. kat. sz. 286.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa,
Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári és
királyi udvari könyvnyomdája, 1906.
Tornyai János: Öreg fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 173.
Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 800 K. kat. sz. 174.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907.
Budapest, Singer és Wolfner, 1906.
Pásztor János: Férfi-fej. gipsz-szobor, eladó, kat. sz. 284.
Pásztor János: Fadruszné. gipsz-szobor, magánt. kat. sz. 286.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. Szeged, 1907. március. (MTA
Lexikongyűjtemény)
Pásztor János: Vásárhelyi paraszt. gipsz
Pásztor János: Bucsuzkodás, gipsz
Szőri József: Házak olajf. kat. sz. 15.
Szőri József: Arcképtanulmány. olajf. kat. sz. 18
Szőri József: Kocsi és ló. olajf. kat. sz. 93.
Szőri József: Lovak. olajf. kat. sz. 94.
Szőri József: Téli nap. kat. sz. 126.
Szőri József: Napszámos. kat. sz. 127.
Szőri József: Szt. György téri piac. olajf. kat. sz. 133.
Szőri József: Kártyázók. olajf. kat. sz. 135.
Szőri József: Gyümölcsös sátor. olajf. kat. sz. 136
Szőri József: Udvar. olajf. kat. sz. 201.
Szőri József: Vízhordó. olajf. kat. sz. 221.
Szőri József: A reklám. rajz. Szegedi Képzőművészeti Egyesület. kat. sz. 287.
Szőri József: Papok. olajf. kat. sz. 289.
Szőri József: Varró öregasszony. olajf. kat. sz. 290.
CCXVIII
Szőri József: Udvarrészlet. olajf. kat. sz. 299.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1907. Budapest, Singer és
Wolfner, 1907.
Pásztor János: Lejtőn. szobormű, eladó, kat. sz. 201.
Pásztor János: Ismerkedés. fa-szobormű, eladó, kat. sz. 258.
Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. A
Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.
Szőry József: Tiszaparton. olajf. 700 K. kat. sz. 94.
„Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves Kálmán
Szalonjában. [Budapest, 1907.]
Pásztor János: Delelő juhász. 600 K. (szobormű) kat. sz. 186.
Pásztor János: Rugom a port. 300 K. (szobormű) kat. sz. 187.
Pásztor János: Őrzetőn. 150 K. (szobormű) kat. sz. 188.
Rudnay Gyula: Öreg magyar. 600 K. kat. sz. 104.
Rudnay Gyula: Tavaszi borulás. 450 K. kat. sz. 105.
Szőry József: Munkából. 400 K. kat. sz. 111.
Szőry József: Vízimalom. 350 K. kat. sz. 112.
Szőry József: Kofa. 150 K. kat. sz. 113.
Tornyai János: Tisza nyáron. 100 K. kat. sz. 114.
Tornyai János: Szobabelső. 200 K. kat .sz. 115.
Tornyai János: Elbeszélést hallgatók. 500 K. kat. sz. 116.
Tornyai János: Est az Alföldön 300 K. kat. sz. 117.
Tornyai János: Öregasszony. 500 K. kat. sz. 118.
Tornyai János: Elbeszélő paraszt. 500 K. kat. sz. 119.
Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 120.
Tornyai János: Tisza ősszel. 150 K. kat. sz. 121.
Tornyai János: Kenyérkereső. 600 K. kat. sz. 122.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer és
Wolfner, 1907.
CCXIX
Tornyai János: Betyár. olajf. eladó, kat. sz. 128.
Tornyai János: Puszta. olajf. eladó, kat. sz. 341.
Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 558.
A „KÉVE” Művészegyesület I. kiállítása. Budapest, 1908. február. Révai és Salamon
könyvnyomdája, 1908.
Szőry József: Tarlón. olajfestmény, 270 K. kat. sz. 55.
Szőry József: Munkások. olajfestmény, 350 K. kat. sz. 61.
A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1908. március]
Pásztor János: Csárdás. bronz, 180 K.
Pásztor János: Enyelgés. bronz, 180 K.
Pásztor János: Engesztelés. bronz, 180 K.
Pásztor János: Őrzetőn. gipsz, 75 K.
Pásztor János: Baba. gipsz, 50 K.
+ Rudnay Gyula ismeretlen képei
Katalógus a Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth Antal
Könyvnyomdája, i.n. [1908 december] (lásd 3. melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer és
Wolfner, 1909.
Pásztor János: Szénhordó. szobormű, eladó kat. sz. 179.
Rubletzky Gyula: Dr. Endrey Gyula orsz. képv. szobormű, magánt. kat. sz. 173.
Rudnay Gyula: Délután. olajf. eladó, kat. sz. 400.
A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest,
Légrády Testvérek, 1909.
Rubletzky Géza: A vívó. bronz, 300 K. kat. sz. 196.
Tornyay János: Istálló. olajf. magántulajdon, kat. sz. 215.
Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai művek
nemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909.
CCXX
Rudnay Gyula: Hordás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 520.
Rudnay Gyula: Öregek. krétarajz, eladó, kat. sz. 521.
Rudnay Gyula: Temetőbe. szinesrajz, eladó, kat. sz. 528.
Rudnay Gyula: Beszélgetés. krétarajz, eladó, kat. sz. 529.
Rudnay Gyula: Szántás. ceruzarajz, eladó, kat. sz. 586.
Rudnay Gyula: Sarjúrakás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 587.
Rudnay Gyula: Eső után. szinesrajz, eladó, kat. sz. 597.
Rudnay Gyula: Műteremben. szénrajz, eladó, kat. sz. 598.
Tornyai János: Magyar szoba-interieur. vízfestmény, Wolfner Gyula úr tulajdona, nem
eladó, kat. sz. 205.
Tornyai János: Amikor az „Édös” nincs otthon. vízfestmény, magánt., kat. sz. 365.
Tornyai János: Népoktatása a tanyán. vízfestmény, kat. sz. 618.
1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosság
könyvnyomda, 1909.
Szőry József: Defilirung, színes rajz, 140 K. kat. sz. 113. II. terem.
Szőry József: Déli korzón. színes rajz, 140 K. kat. sz. 114. II. terem.
Szőry József: Szőlőtisztogatók. olajf. 400 K. kat. sz. 18. III. terem.
Szőry József: Boglya. olajf. 110 K. kat. sz. 26. IV. terem.
Szőry József: Párizsi hôtelszoba. olajf. 160 K. kat. sz. 26. IV. terem.
Szőry József: Székely fiú. olajf. 180 K. kat. sz. 30. IV. terem.
Szőry József: Arcképtanulmány. olajf. Mt. kat. sz. 31. IV. terem.
Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,
Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909. december. (lásd 7. melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer és
Wolfner, 1909.
Rubletzky Géza: Tanulmányfej. szobormű, kat. sz. 201.
Rubletzky Géza: A szent fájdalom. szobormű, kat. sz. 203.
Pásztor János: Fadrusz János. szobormű, kat. sz. 205.
(A katalógus névregiszterében megadott címűk: Hódmezővásárhely)
CCXXI
A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajos
könyvnyomdája, 1910.
Pásztor János: Öreg kubikusok. terrakotta utánzat, 300 K. kat. sz. 30.
Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményes
kiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910.
Pásztor János: Búcsúzkodás. bronz, 160 K. kat. sz. 346.
Pásztor János: Enyelgés. fa, 1000 K. kat. sz. 347.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer és
Wolfner, 1910.
Pásztor János: Fiatal lány. szobormű, eladó, kat. sz. 216.
Pásztor János: Szégyen. bronzszobormű, eladó, kat. sz. 220.
Pásztor János: Tanulmány. szobormű, kat. sz. 280.
(címe: Budapest, Ybl tér 4.)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer és
Wolfner, 1911.
Pásztor János: Szálka. szobormű, eladó, kat. sz. 163.
Rubletzky Géza: Rügyfakadás. márványszobormű, eladó, kat. sz. 164.
Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. szobormű, eladó, kat. sz. 180.
Rubletzky Géza: Elmerülve. szobormű, eladó, kat. sz. 181.
Rubletzky Géza: Anya ölében. szobormű, eladó, kat. sz. 182.
Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksa
könyvnyomdája, 1911.
Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronz, 600 K. kat. sz. 178.
Rubletzky Géza: Olvasó nő. bronz, 400 K. kat. sz. 179.
Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-november
havában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911. (Hódmezővásárhely,
Orosháza, Békéscsaba, Szabadka) (lásd 4. melléklet)
CCXXII
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubiláris téli kiállítása 1911/12. Budapest,
Singer és Wolfner, 1911.
Pásztor János: Mea culpa. szobormű, eladó kat. sz. 261.
Rubletzky Géza: Anya csókja. szobormű, eladó, kat. sz. 226.
Rubletzky Géza: Scheidl Miki. szobormű, magánt., kat. sz. 227.
Rudnay Gyula: Népdal. olajf. eladó, kat. sz. 218.
Rudnay Gyula: Szeptember vége. olajf. eladó, kat. sz. 845.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer és
Wolfner, 1912.
Pásztor János: Tanulmányfej. szobormű, eladó, kat. sz. 208.
Pásztor János: János bácsi. szobormű, eladó, kat. sz. 211.
Pásztor János: Vízhordó leány. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 234.
Pásztor János: Csapszékben. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 261. (+ repr.)
Pásztor János: Csendes órák. szobormű, eladó, kat. sz. 265.
Rudnay Gyula: Az anya. olajf. eladó, kat. sz. 444.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged,
Engel Lajos könyvnyomdája, 1912.
Rudnay Gyula: Szomorú emberek. rajz, 70 K. kat. sz. 214.
Rudnay Gyula: Siratók. rajz, 60 K. kat. sz. 326.
Rudnay Gyula: Imádkozók. rajz, 60 K. kat. sz. 341.
Várady Gyula: Esős idő után éjjel. rajz, 60 K. kat. sz. 342.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singer
és Wolfner, 1912.
Pásztor János: Kubikos. szobormű, eladó, kat. sz. 278. (+ repr.)
Pásztor János: Dr. Genersich. bronzplakett, eladó, kat. sz. 351.
Rubletzky Géza: Szoptató anya. szobormű, eladó, kat. sz. 289.
Rudnay Gyula: Aratóasszony. olajf. eladó, kat. sz. 32. (+ repr.)
Rudnay Gyula: Korsós menyecske. olajf. eladó, kat. sz. 465.
CCXXIII
Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.] (lásd 6.
melléklet)
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer és
Wolfner, 1913.
Pásztor János: Beethoven. márvány-szobormű, másolatban eladó, kat. sz. 334.
Rudnay Gyula: Varró asszony, kat. sz. 1.
Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]
Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest,
Művészház (Művészeti Egyesület), 1913.
Pásztor János: Dr. Entz Géza. magántulajdon, kat. sz. 272.
Pásztor János: Fiatal leány. 1000 K. kat. sz. 272 a.
Pásztor János: Tanulmány. 600 K. kat. sz. 273. (+ repr.)
Pásztor János: Szálka. 700 K. kat. sz. 274.
Pásztor János: Szántó. 200 K. kat. sz. 275.
Rubletzky Géza: Kis kaján. márvány-kőtalapzat 800 K.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer és
Wolfner, 1914.
Pásztor János: Elűzött. szobormű, eladó, kat. sz. 238. (állami vásárlás, Ráth György-díj
nyertese; + repr.)
Pásztor János: Bűnbánó. márványszobor, eladó, kat. sz. 246.
Pásztor János: Plakett. szobormű, eladó, kat. sz. 325.
Rubletzky Géza: Anyai csók. szobormű, eladó, kat. sz. 361.
Rubletzky Géza: Madonna. szobormű, eladó, kat. sz. 619.
Rubletzky Géza: Az anya. szobormű, eladó, kat. sz. 627.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer és
Wolfner, 1914.
Rubletzky Géza: Idill. szobormű, eladó, kat. sz. 200.
Rubletzky Géza: Anya gyermekével. szobormű, eladó, kat. sz. 233. ( + repr.)
CCXXIV
Rubletzky Géza: Az élet. szobormű, eladó, kat. sz. 303.
Rudnay Gyula: Borúra derű. olajf. kat. sz. 767.
Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag der
Genossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion der
Künstlervereinigung „Művészház” in Budapest.
Rubretzky Julius ( ? sic !): Madonna. Budapest, Bronze, 350 Kronen. Kat. sz. 105.
Tornyay Johann: Stilleben. Budapest, Ölgemälde, 1000 Kronen. Kat. sz. 107.
A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Szeged, Engel
Lajos, 1914.
Endre Béla: Olvadás. olajf. 350 K. kat. sz. 49.
Endre Béla: Borulás. olajf. 300 K. kat. sz. 116.
Endre Béla: Csendélet. olajf. 250 K. kat. sz. 119.
Rubletzky Géza: Anyai szeretet. bronzszobor. 350 K. kat. sz. 184.
Rubletzky Géza: Nevető gyermekfej. szobor. 400 K. kat. sz. 186.
Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronzszobor. 600 K. kat. sz. 188.
Tornyai János: Est. olajf. eladó. kat. sz. 141.
Tornyai János: Tél. olajf. eladó. kat. sz. 145.
XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914
december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914.
Rubletzky Géza: Intimitás. bronz, 350 K.
Rubletzky Géza: Egyszer volt, hol nem volt. bronz, 300 K.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligeti
Szépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.:
LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915.
Rubletzky Géza: Intimitás. szobormű, eladó, kat. sz. 92.
Rubletzky Géza: Mosolygó. szobormű, eladó, kat. sz. 93.
Rubletzky Géza: Fiúakt. szobormű, eladó, kat. sz. 93.
Tornyai János: A műterembe besüt a nap. olajf. eladó, kat. sz. 3.
Tornyai János: Csendélet. olajf. eladó, kat. sz. 77.
CCXXVI
Tornyai János 1908-as kiállítása (3. melléklet)
Katalógus Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth Antal
Könyvnyomdája, 1908.
A kiállítás megnyitása 1908. december 15-én volt, 1909. január 15-én zárta kapuit a
hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálloda bálteremben és kiállító helységeiben. A kiállítás
anyagának nagy része 1909. február 2-15. között Makón a Vármegyeháza termeiben
volt kiállítva.
1. Nagy Bercsényi Miklós (Hódmezővásárhely város tulajdona)
2. Beregi Lajos úr arcképe (Izraelita hitközség tulajdona)
3. Szabó Mihály úr arcképe (Imre József dr. tulajdona)
4. A csősz (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona)
5. A Tisza Mártélynál (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona)
6. Menyecske a műteremben (Országos Magyar Szépművészeti Múzeum tulajdona)
7. Betyár 500 K
8. Este a műteremben 200 K
9. Műteremben 200 K
10. Paraszt-szoba 200 K
11. Pusztai kút 100 K
12. Nyomtatók 200 K
13. Reggel a kútnál 100 K
14. Tanya-vég 100 K
15. Éltes ház 50 K
16. Ludak boglyák mellett 50 K
17. Műteremben 300 K
18. Szín-vázlat 50 K
19. Szegény özvegy asszony 250 K
20. Tanulmány 100 K
21. Tanulmány 200 K
22. Szegény ember 100 K
23. Egy alak a Jusshoz 100 K
24. Szín-vázlat 50 K
CCXXVII
25. Szín-vázlat 50 K
26. Holdas éj a pusztán 100 K
27. Éj a pusztán 200 K
28. Sárga szék 200 K
29. Őszi reggel 250 K
30. Kút a pusztán 200 K
31. Szegénység – nyomorúság 300 K
32. Délibáb 200 K
33. Elhagyott műterem 200 K
34. Esthajnal a pusztán 400 K
35. A téglási lapos 400 K
36. A vén gulyás 400 K
37. A libapásztor 400 K
38. Bál után hazafelé 100 K
39. Tanyaudvar 100 K
40. Búzatábla mellett 100 K
41. Munkába menők 50 K
42. Délibábos puszta 200 K
43. Estefelé 50 K
44. Kemence mellett 50 K
45. Arany-tenger 100 K
46. Kakasok 50 K
47. Nyári vihar 150 K
48. Nyár 50 K
49. Délibáb 200 K
50. Borúl körös-körül 200 K
51. Tanulmány a Rákóczi Ródostóbanhoz 100 K
52. Délibáb 150 K
53. Akt studium 50 K
54. Puszta 300 K
55. Életes ház 50 K
56. Puszta délben 50 K
CCXXVIII
57. Rongyos csárda, nincs teteje 100 K
58. Borulat 50 K
59. Eső a pusztán 500 K
60. Egyedül 600 K
61. Színvázlat 50 K
62. Kenyerező 200 K
63. A Rákóczi-Bercsényi kép első ötlete 50 K
64. Puszta 300 K
65. Színvázlat 50 K
66. Út a pusztában 200 K
67. Birkák 50 K
68. Birkák 50 K
69. A jászoknál 50 K
70. Libapásztor 50 K
71. Tiszapart naplementekor 50 K
72. Locs-pocs idő 50 K
73. Vasárnap a tanyán 100 K
74. Este 100 K
75. Alföldi tanya (Kovács Sebestyén Aladár tulajdona)
76. Itatás 50 K
77. Mári 100 K
78. Színvázlat 50 K
79. Színvázlat 50 K
80. Gebe 50 K
81. A szürke 50 K
82. Puszta 300 K
83. Árpaföld 100 K
84. Hangulat 50 K
85. Rózsafelhő 50 K
86. Havas út 50 K
87. Borúlás 50 K
88. Csöndes szoba 100 K
CCXXIX
89. Műteremben 50 K
90. Jönnek-e már? 150 K
91. Munkában 100 K
92. Tanulmány 50 K
93. Tanulmány a „Csőszhöz” 50 K
94. Délibábos puszta 50 K
95. Öreg fűzfák (Jantsovits Emilné úrnő tulajdona)
96. Búza mellett 150 K
97. Puszta 50 K
98. Tanya véginél 50 K
99. Este a kapuban (vázlat) 50 K
100. Legelső olajfestményem 50 K
101. Az öreg szüle 50 K
102. Nyomtatók 50 K
103. Studium 50 K
104. A kapás 100 K
105. Hóolvadás 50 K
106. Este (színvázlat) 80 K
107. Hatás 100 K
108. Dinnyésföldön (vázlat) 50 K
109. Esteli felhő 50 K
110. Nyomtatás 50 K
111. Pusztai táj 100 K
112. Mári 100 K
113. Füzes Tisza-gát 50 K
114. Tanya körül 150 K
115. Passziózás (Vetró Lajos Endre tulajdona)
116. Színvázlat a „Vén gulyás”-hoz 50 K
117. Színvázlat 50 K
118. Kert részlet 50 K
119. Műteremben 50 K
120. Műterem-díszítés 200 K
CCXXX
121. Színvázlat Bercsényihez 100 K
122. Színvázlat Bercsényihez 100 K
123. Esős idő 250 K
124. Pusztai kútnál 200 K
125. A sógor 50 K
126. A sámsoni csárda télen 50 K
127. A polyvás mellett 50 K
128. Délben 50 K
129. Arckép-vázlat 50 K
130. Búza mellett 50 K
131. Elbeszélést hallgatók 300 K
132. Nyári felhő 50 K
133. Nyári felhő 50 K
134. Kinnt a pusztán 50 K
135. Legelésző lovak 50 K
136. Legelésző lovak 80 K
137. Csönd 50 K
138. Eső után 20 K
139. Boglya 20 K
140. Nyári délután 50 K
141. Nyári vihar 50 K
142. Polyvás 50 K
143. Polyvás ludakkal 50 K
144. A szellő 50 K
145. Toldi Miklós lova 50 K
146. A kanász 50 K
147. Szeles idő 100 K
148. Népoktatás a tanyán (Kovács S. Aladár tulajdona)
149. Népoktatás a tanyán (Imre József dr. tulajdona)
150. Hangulat 20 K
151. Hangulat 20 K
152. Szélben 50 K
CCXXXI
153. Nyári jászól mellett a viharban 50 K
154. Az öreg templom (Református egyház tulajdona)
155. Az öreg templom (Református egyház tulajdona)
156. Tiszaparti halász kunyhó (Özv. Dobossyné úrnő tulajdona)
157. Lenyugvó nap (vázlat) (Özv. Dobossyné úrnő tulajdona)
158. Nyugalom (elkezdve.)
159. Kacsák 50 K
160. A nemesi diploma (Kovács S. Aladár tulajdona)
161. Tanulmány-fej 40 K
CCXXXII
Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban
(4. melléklet)
Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban (IV., Kristóf-tér 2.) 1911.
október – november havában. A kiállítást szervezte és rendezte: RÓZSA MIKLÓS –
BORSZÉKY FRIGYES. Művészház, Krausz Lajos könyvnyomdája, 1911.
Előszó
A PUSZTA.
A BUZA.
Tornyay János a magyar pusztát választotta modelléül. A puszta, legfőképpen a
búzatermő magyar alföldi puszta képeinek tárgya és lelke. Minden más sujet mellékes.
Ez – a puszta és búza – czélja és eszménye, mint ahogy ezek egyetlen ideáljai az ő
fajtájának: a magyar parasztnak. Mindez Páris illatos hervadásának és kifinomult, talán
hanyatló kulturájának tudomásul vételével.
I. TEREM
Tornyay János
1. Felhő a búza fölött 200 kor.
2. Esőfelleg 300 kor.
3. Kis tanya 100 kor.
4. Bujkálós holdas táj
5. Tanyai nyugalom 200 kor.
6. Nyomtatás 100 kor.
7. A kis kanász magántulajdon
8. Hold 200 kor.
9. Pusztán 100 kor.
10. Esőfölleg
11. Pihenés 300 kor.
12. Kút 100 kor.
CCXXXIII
13. Boglya 200 kor.
14. Tanyám 200 kor.
15. Tanyai nyugalom 400 kor.
16. Tisza 200 kor.
17. Szalmakazlak 100 kor.
18. Tisza 200 kor.
19. Boglyák 100 kor.
20. Hódmezővásárhely, rajz 30 kor.
21. Mári árverés után, rajz 40 kor.
22. Eves anyám tűnődik, rajz, magántulajdon
23. A paraszt magántulajdon
24. A koldus, rajz 70 kor.
25. A durrogatós 30 kor.
26. Eprező asszony, rajz 50 kor.
27. Kolbászcsinálók 50 kor.
28. Kertben 100 kor.
29. Érett búza 200 kor.
Lándori Vilmos
30. A tél, (szobormű) eladó
31. Az ősz - -
II. TEREM
Tornyay János
32. Érett búza 300 kor.
33. Ég 300 kor.
34. Őszi reggel a pusztán 400 kor.
35. Magyar ugar 400 kor.
36. Pusztán 200 kor.
37. Májusi zápor 200 kor.
38. Búza 100 kor.
39. Tavasz 100 kor.
40. Kilátás a portáról 200 kor.
41. Holdvilágos puszta 300 kor.
CCXXXIV
42. A nyár 200 kor.
43. A téglási lapos 600 kor.
44. Mári 200 kor.
45. Reggel a pusztán 300 kor.
46. Hegyes vidék 100 kor.
47. Nyomtatás kocsival 200 kor.
48. Felhők 200 kor.
49. Szélben magántulajdon
50. Csendes puszta 400 kor.
51. Kilátás a portáról 100 kor.
52. Arany tenger 500 kor.
53. Búzaföld 100 kor.
54. Zsendüllő búza 250 kor.
55. Hullámzó búza 150 kor.
56. Selymes a fű 100 kor.
57. Búza 100 kor.
58. Színvázlat 150 kor.
59. Arckép
60 Színvázlat 200 kor.
61. Munkába menők 200 kor.
62. Virágos akác 200 kor.
Lándori Vilmos
63. A kőtörő (szobormű) eladó
64. A demagóg - -
65. A gond árnyéka (szobormű) eladó
66. Verseny - -
67. Törhetetlen lélek - -
68. Az örök szó - -
III. TEREM.
Tornyay János
69. Szalmakazal 200 kor.
70. Esőfelhők 200 kor.
CCXXXV
71. Nyomtatás 300 kor.
72. Eső 100 kor.
73. Búzavontató 300 kor.
74. Tájkép 100 kor.
75. Búzaföld 300 kor.
76. Első tavaszi nap 300 kor.
77. Délután 300 kor.
78. Dinyeföld 200 kor.
79. Szőllők között 100 kor.
80. Reggel 400 kor.
81. A tanya éjszaka 200 kor.
82. Kertben 100 kor.
83. Szalmakazal 100 kor.
84. Búza 100 kor.
85. Jön az eső 150 kor.
86. Mári fest 200 kor.
87. Puszta 100 kor.
88. Kaszások 100 kor.
89. Kertrészlet 50 kor.
90. Jászol mellet 250 kor.
91. Délibáb 50 kor.
92. Garmada 200 kor.
93. Kaszások 300 kor.
94. Az uraság földje 200 kor.
95. Ködös ősz az alföldön 100 kor.
96. Búzakazal napsütésben 250 kor.
97. Mári mint festő nézi az eget 300 kor.
98. Kútnál 200 kor.
99. Részesek ebéd után 200 kor.
100. Itatás 100 kor.
101. Részesek ebédelnek 200 kor.
102. Délibáb 150 kor.
CCXXXVI
103. Zöldben 50 kor.
104. Mária a kertben 200 kor.
105. Tehénpásztor 200 kor.
106. A tanya háta mögött 100 kor.
107. Puszta 200 kor.
108. Kukoricák között 200 kor.
109. Az uraság földje 100 kor.
110. Mári 200 kor.
111. Arany tenger 400 kor.
112. Kietlen magyar puszta
113. Június 300 kor.
114. Bálból hazafelé magántulajdon
115. Tanyai nyugalom 300 kor.
116. Reggel 300 kor.
117. Búzatáblák 500 kor.
118. Reggel a dinnyeföldön 300 kor.
119. Nyomtatás 500 kor.
120. Reggel 121 kor.
121. Reggeli hangulat 200 kor.
122. Víz 100 kor.
IV. TEREM.
Kovács Mári
123. Kis lány őrzi a libát 30 kor.
124. Szabadon 30 kor.
125. Az én kis szobám 50 kor.
126. Szép virágos rét 40 kor.
127. Viharfelhők 50 kor.
128. Mén a nap lefelé 50 kor.
129. Az öreg csősz tölti az időt… 50 kor.
130. Puszta 100 kor.
131. A pulykák készülnek leülni 50 kor.
132. Imre itatja a lovat 50 kor.
CCXXXVII
133. Tanya a pusztán 10 kor.
134. Kertrészlet a napsütésben 50 kor.
135. Tornyai úr fest a szabadban 50 kor.
136. Szép csöndes őszi délután 100 kor.
137. Délutáni melegség 50 kor.
138. Tikkasztó melegség 50 kor.
139. Lesült legelő 20 kor.
140. Őszi szomorú délután 50 kor.
141. Takaros kis ház 50 kor.
142. A kaszárnya-műterem udvara 30 kor.
143. Nyári fellegek 30 kor.
144. A Tornyai úr sifónja 10 kor.
145. Kép a szobám falán 10 kor.
146. Kiss bácsi a tarlón pihen 20 kor.
147. Az öreg csősz elindul kerülni 20 kor.
148. A pusztán estefelé 20 kor.
149. Tájkép fákkal 30 kor.
150. A kertünk tavaszszal 20 kor.
151. Kis lány jön át a tulsó oldalról 150 kor.
152. Kis ház 50 kor.
153. Eső után 20 kor.
154. Szálló föllegek 100 kor.
155. Nyári délután 25 kor.
156. Rét 40 kor.
157. Puszta 20 kor.
158. Szárazság 30 kor.
159. Szép csöndes puszta 30 kor.
V. TEREM
Tornyay János
160. Özvegy asszony a szobában 600 kor.
161. Mári elaludt 200 kor.
162. Bujdosók Rodostóban 50 kor.
CCXXXVIII
163. Betyár, Návay Iván úr tulajdon
164. Csizmahúzás 400 kor.
165. Mári, Kovács Sebestyén Aladár úr tul.
166. Kis libapásztor, Rubleztky Gézáné úrnő
tulajdona
167. Édes anyám, Návay Tamás úr tulajd.
168. Egyedül, Wolfner József úr tulajdona
169. Színvázlat 300 kor.
170. A regény, Kiss József úr tulajdona
171. Ősz 400 kor.
172. Este a műteremben 500 kor.
173. Mári sárga széken, Dr. Sass Bernát úr
tulajdona
174. Kakasok magántulajdon
175. Alszik a puszta 400 kor.
176. Csendélet magántulajdon
177. Nyári jászol mellett 100 kor.
178. Rózsa magántulajdon
179. Nana 200 kor.
180. Vázlat egy kis komédiás leányról
300 kor.
181. Az édesanyám szobája 500 kor.
182. Felhők 200 kor.
183. Esős hangulat 200 kor.
184. A kenyérkereső magántulajdon
185. Magyar puszta magántulajdon
186. Édes anyám 500 kor.
187. Szomoru szoba 200 kor.
188. Istálló belseje 400 kor.
189. Csárda belseje 200 kor.
Lándori Vilmos
190. A kőtörő (szobormű) eladó
CCXXXIX
VI. TEREM
Tornyay János
191. A puszta ősszel 200 kor.
192. A jégvölgyi hegyhát 100 kor.
193. Lucskos idő 100 kor.
194. Virágos akácfa 100 kor.
195. Puszta 300 kor.
196. Gebe 100 kor.
197. Búza 200 kor.
198. Este 200 kor.
199. Kilátás a fényes portáról 300 kor.
200. Alföld 400 kor.
201. Reggel 150 kor.
202. Tisza 200 kor.
203. Kis cigánylány 300 kor.
204. A szent góréba besüt a nap 100 kor.
205. Közelgő eső 100 kor.
206. Színvázlat 150 kor.
207. Elgondolkozom 150 kor.
208. Ha Mári gazdag volna 200 kor.
209. Színvázlat 150 kor.
210. A goré belseje 400 kor.
211. Dinye földön, Gerő Ödön úr tulajd.
212. Édes anyám szobájában, dr. Szegő
Elemér úr tulajdonában
213. Mári titokban fest 400 kor.
214. A nevelőnő 100 kor.
215. Kukorica földön 200 kor.
216. Csendélet 150 kor.
217. Vihar magántulajdon
218. A góré belseje 250 kor.
219. Májusi eső 300 kor.
CCXL
220. Polyvás magántulajdon
221. A kertem 100 kor.
222. Tanya udvar 200 kor.
223. Búzaföld 300 kor.
224. Szomorú idő 150 kor.
225. Tanya 250 kor.
226. Eső után 100 kor.
227. A teknyő a töltésen 200 kor.
228. Este 100 kor.
229. Mári ás a kertben 200 kor.
230. Tavasz 200 kor.
231. Eső a pusztán, Konstantin Gyula úr
tulajdona
232. Kilátás a portáról 500 kor.
233. Kertek alatt 200 kor.
234. Kertem 200 kor.
235. Hangulat 200 kor.
236. Terjengő köd 300 kor.
237. Kertemben 150 kor.
238. Virágzó akácfák 200 kor.
239. Búza 100 kor.
240. Búzaföld 200 kor.
241. Tanya udvar 250 kor.
242. Őszi vasárnap 300 kor.
243. Bólogató fák 300 kor.
244. Csendélet 200 kor.
245. Pusztai kút 200 kor.
246. Csönd 200 kor.
247. Akácfalomb 50 kor.
Lándori Vilmos
248. A rágalmazó (szobormű) eladó
CCXLI
Endre Béla 1913-as makói kiállítása
(5. melléklet)
Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]
TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7.
LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11.
ECKHARDT TIBOR: Endre Béla. 12-14.
1. Szigeti erdő 300 K.
2. Öreg paraszt 300 K.
3. Holdkelte 150 K.
4. Tisza ősszel 80 K.
5. Faluvége. Groák Dezső tulajdona (Hmvhely)
6. Tisza 600 K.
7. Fűzfák 200 K.
8. Tiszapart 100 K.
9. Tisza 600 K.
10. Kis tanya 80 K.
11. Gondokban 600 K.
12. Piros ég 60 K.
13. Zöld erdő 250 K.
14. Kiöntés 150 K.
15. Kiöntés 150 K.
16. Áradás 50 K.
17. Alföld 400 K.
18. Fák víz mellett 120 K.
19. Tiszapart 200 K.
20. Kút 100 K.
21. Tisza 60 K.
22. Műteremben 1000 K.
23. Füzes 250 K.
CCXLII
24. Tisza 50 K.
25. Naplemente 60 K.
26. Tél 50 K.
27. Paraszt csendélet 250 K.
28. Fiatal füzes 300 K.
29. Befagyott Tisza 150 K.
30. Kiöntés. Friedländer Pál dr. tulajdona
31. Télen 50 K.
32. Lenárulás. Ybl Lajos lovag tulajdona
33. Tisza 200 K.
34. A Tisza széle. Dr. Friedländer Pálné tul.
35. Alkonyat 20 K.
36. Erdő mélyén 300 K.
37. Mártélyi ház 300 K.
38. Paraszt szoba. Petrovics György tul.
39. Szegény tanya 60 K.
40. Szedret szedő leány 400 K.
41. Csendélet 150 K.
42. Műteremben (Vázlat) 100K.
43. Lókötő 400 K.
44. Naplemente 150 K.
45. Ablaknál. Dr. Nagy Sándor tul.
46. Tanya 150 K.
47. Sűrű erdő 300 K.
48. Alföld. Ybl Lajos lovag tulajdona
49. Túlsó part 150 K.
50. Kiöntés 100 K.
51. Kis tanya 200 K.
52. Este a kis tanyán 250 K.
53. Hamvas füzes 300 K.
54. Tanya. Dr. Friedländer Pálné tul.
55. Műteremben 200 K.
CCXLIII
56. Mártélyi-utca 300 K.
57. Magyar dohány 450 K.
58. Tisza 150 K.
59. Szigeti erdő 150 K.
60. Tiszapart 200 K.
61. Tisza 100 K.
62. Utcasor. Dr. Nagy Dezső tulajdona
63. Alvó falu 300 K.
64. Kerek erdő 100 K.
65. Fűzfa 150 K.
66. Uj papucs. Dr. Paku Imre tulajdona
67. Este a Tiszán 150 K.
68. Füzes erdő 200 K.
69. Tanya délelőtt 300 K.
70. Fehér ház 200 K.
71. Kiöntés 70 K.
72. Szigeti erdő 200 K.
73. Lámpánál. Pásztor János tulajdona
73a Hajnal 300 K.
74. Tisza 150 K.
75. Fűzfák 150 K.
76. Füvet szedő gyerek 150 K.
77. Messzepart 120 K.
78. Árnyékos erdő 200 K.
79. Cigányasszony 200 K.
80. Este a tanyán 180 K.
81. Szalonna sütés 250 K.
82. Zöld ár 300 K.
83. Erdő 150 K.
84. Zöld ár. Konstantin Gyula tulajdona
85. Szegény tanya 200 K.
86. Füzes 150 K.
CCXLIV
87. Erdő 100 K.
88. Tanya 120 K.
89. Akácos tanya 300 K.
90. Virágot szedő lány 250 K.
91. Szigeti erdő 250 K.
92. Kiöntés 60 K.
93. Erdő 180 K.
94. Tanya a Laposban 100 K.
95. Holdkelte 80 K.
96. Diskurálás 120 K.
97. Őszfelé 300 K.
98. Akácok szélben. Espersit János dr. tul.
99. Túlsó part 120 K.
100. Esős idő 120 K.
101. Mártélyi sor. Groák Dezső tulajdona
102. Csendélet. Konstantin Gyula tul.
103. Varrógépnél. Espersit János dr. tul.
104. Tisztás 350 K.
105. Hajnal. Petrovics György tulajdona
106. Szegény tanya 120 K.
107. Csolnakos 120 K.
108. Esős idő 50 K.
109. Hajnal a tanyán 250 K.
110. Botolt füzes 200 K.
111. Boglyás tanya 80 K.
112. Borulás 60 K.
113. Borulás. Konstantin Gyula tul.
114. Szomjas paraszt 500 K.
115. Arany felleg 200 K.
116. Túlsó part 70 K.
117. Kiöntés 60 K.
118. Szegfű csárda belseje 350 K.
CCXLV
119. Zöld erdő 100 K.
120. Árvíz. Paku Imre dr. tulajdona
121. Szegfű csárda 120 K.
122. Dél a tanyán 350 K.
123. Alvó erdő 300 K.
124. Alkonyat 100 K.
125. Este a tanyán 100 K.
126. Tisza ősszel 80 K.
127. Kerek erdő 250 K.
128. Tisza 150 K.
129. Bölcső mellett 400 K.
130. Mártélyi-utca 250 K.
131. Hosszú part 120 K.
132. Sövény kerítés. Smurák József tul.
133. Vízpartja 150 K.
134. Szegény tanya 80 K.
135. Hosszú part 250 K.
136. Fás tanya. Tarnay Ákos tulajdona
137. Régi meder 200 K.
138. Kurizálás 600 K.
139. Alkonyat a Tiszán 300 K.
140. Eső előtt 80 K.
141. Tanya 100 K.
142. Tanya udvar 200 K.
143. Nagy tanya 200 K.
144. Halász kikötő 200 K.
145. Sűrű erdő 150 K.
146. Erdő mélyén 350 K.
147. Csendes tanya 350 K.
148. Alkonyat a Tiszán 150 K.
149. Erdő 180 K.
150. Madárfészek 200 K.
CCXLVII
Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása
(6. sz. melléklet)
Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]
A kiállítás Hódmezővásárhelyen a Fekete Sas szálloda női szalon helyiségében volt
1913. december 21. és 1914. január 1. között.
A Mári művészetéről
Dr. Genersich Margit:
Zavarban voltam a képei előtt. Eddig nekem egyedül a simán festett képek
tetszettek; a „szálldogáló felhők” vastagon, szakgatottan festődött, mégis
erősen hat a lelkemre.
Fadrusz Jánosné:
A Mári lelke olyan, mint a képei; a képei olyanok, mint a lelke. Egyszerűek,
tiszták és színesek. Ez az igazi művész és művészet.
Gróf Zichy János festőművész:
Boldog vagyok, hogy első lehetek Pesten, aki gratulálhatok a kiállításához és
mint kollégát üdvözölhetem.
Báró Mednyánszky László:
Ha én még egyszer a Márika szüz-tiszta, gyermek lelkével tudnám látni a
természetet, – hacsak egy pillanatra is!
Bródy Sándor:
A kedves Mári! A legtisztább naturálista és mégis mindegyik képe egy-egy
leányálom.
Rippl Rónai:
Ember a Mári!
Révész Béla:
Mári csudálatos, bájos, nagyszerű tehetség! Ha bizonyítani akarnák a magyar
fajta talentumosságát, mutassanak rá erre a kis parasztleányra. (Népszava.)
Szász Géza:
Az eget tudja legjobban megfösteni! Van néhány útja, amely a legkitanultabb
művésznek becsületére válnék. (Magyar Nemzet.)
CCXLVIII
Lyka Károly:
A Mári egy-egy pusztai képét szinte összetévesztem a Tornyaiéval. A
leghatározottabb tehetség – csak megtudja találni az érvényesülése feltételeit
ebben a mai sivár világban!
Dr. Déznay Viktor:
A Mári ragyogó tehetség, a piktúrája tüneményes jelenség, amely előtt
megdöbbenve állunk meg. (Délm. Közlöny)
Endre Béla:
Ott ült kinnt a nagy pusztán, ecsettel a kezében és – rászállott a harmat…
Kóródy Elemér:
A Mári képei oly delikát dolgok, hogy csak Páris tudná azokat igazán élvezni.
Tornyai János:
A Mári művészete a jövő művészete.
Képek
1. Pirosbélű dinnye 50 K.
2. Tavaszi felhő 50 K.
3. Virág vázában 40 K.
4. Népoktatás (Tornyai képe után) 40 K.
5. Nekivágnak a pusztán 20 K.
6. Birsalmák 30 K.
7. Vámház a kutasi úton 50 K.
8. Virág 20 K.
9. Tél 12 K.
10. Almák 25 K.
11. Napsütés az erdőben 10 K.
12. Sötét erdő árnyában 10 K.
13. Naplemenés 30 K.
14. Napfeljövés 40 K.
15. Őszi rózsa 50 K.
16. Puszta 30 K.
17. Virág az ablakban 25 K.
CCXLIX
18. A szélmalom mellett 20 K.
19. Hullámtéri szőlők (Magán tulajdon.)
20. Csendélet 50 K.
21. Szomorú tanya (Magántulajdon.)
22. A kis libapásztor (Magántulajdon)
23. Nyári délután (Magántulajdon)
24. Kis leány a tanya udvaron 50 K.
25. Cipó 30 K.
26. Birsalmák 20 K.
27. Jácintus 40 K.
28. Öreg almáriom 30 K.
29. Tavaszi vihar 10 K.
30. Tél 20 K.
31. Naplemente az erdőn 50 K.
32. Fák a vízben 50 K.
33. Csőves paprika 10 K.
34. Gyümölcs 10 K.
35. Déli gyümölcs 10 K.
36. Tavasz 10 K.
37. Csendélet (vázlat) 10 K.
38. Puszta 10 K.
39. Rózsák 10 K.
40. Sárguló nyárfa az erdőn 15 K.
44. * * 20 K.
45. Tavasz 10 K.
46. Nyár 10 K.
47. Tél a Tiszán 10 K.
48. Disznó pörzsölés 10 K.
49. Kis gyermek 10 K.
50. Mártélyi utca 15 K.
51. Korhány a víz alatt 30 K.
52. Elült tanya a hajláson 5 K.
CCL
53. Kazalok 5 K.
54. Tanya háta mögött 5 K.
55. Klapp kedvence 10 K.
56. Bisalmák 20 K.
57. Ősz 20 K.
58. Téli körte 20 K.
59. Szedegető 40 K.
60. Mártélyi hangulat 10 K.
61. Erdő a Tisza mentén 20 K.
62. Befőtt 40 K.
63. Reggel hazafelé a vásárba 30 K.
64. Mártélyi udvar 10 K.
65. Éppen elég volt belőle! 40 K.
CCLI
Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása(7. melléklet)
A búcsúkiállítás 1909. december 11. és 1910. január 2. között volt nyitva a közönségszámára a görög katolikus egyházközség Kossuth téri palotájában. (A kiállításrólkészült egy darab, ismert fotófelvétel megtalálható a képjegyzékben.)
Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december.
I. terem
1. Párisi nő – Gipsz szobor – A Julian akadémián első díjat nyert –
Benes Gyula úr tulajdona
2. Sok a baj – Gipsz szobor Ára 60 K.
3. Enyelgés – Fa szobor 800 K.
4. Áldomás – Gipsz szobor 50 K.
5. Mire megvénülünk – Terrakotta 100 K.
6. Csárdás – Gipsz szobor 50 K.
7. Kútnál – Bronz szobor 110 K.
8. Tornyay János: Patak a Magas Tátrában –
Vízfestmény 30 K.
9. Őrzetőn – Gipsz szobor 40 K.
10. Lejtőn – Gipsz szobor 100 K.
11. Engesztelés – Gipsz szobor 30 K.
12. Tornyay János: Kerti részlet – Vízfestmény 40 K.
13. Akt – Gipsz szobor 60 K.
14. Búcsúzkodás – Bronz szobor 140 K.
15. Tornyay János: Az Árva vize – Vízfestmény 40 K.
16. Kubikos – Gipsz szobor 200 K.
17. Engesztelés – Bronz szobor 110 K.
18. Tornyay János: Ruttka mellett – Vízfestmény 30 K.
19. Hógulyázók – Gipsz szobor 50 K.
20. Szénhordó – Gipsz szobor 1000 K.
21. Búcsúzkodás – Gipsz szobor 600 K.
Harkányi-dí nyertese – Fába faragva a Szépművészeti
CCLII
Múzeum tulajdona – Bronzból öntve Szeged város tulajdona
22. Tornyay János: A sógor – Vízfestmény 70 K.
23. Tornyay János: Susáni kis ház – Vízfestmény 50 K.
24. Tornyay János: Poprádi tó a Kárpátokban –
Vízfestmény 50 K.
25. Tornyay János: Bakterház mellett – Vízfestmény 50 K.
26. Tornyay János: Békás tavak környéke a Kárpátokban
Vízfestmény 100 K.
27. Tornyay János: Tiszai hangulat – Vízfestmény 50 K.
28. János bácsi – Gipsz szobor 120 K.
29. Tornyay János: Fűzfaerdő a Tisza mentén –
Vízfestmény 50 K.
30. Tornyay János: Nyári délután a Tiszán –
Vízfestmény 50 K.
II. Terem
31. Várady Gyula: Holdvilágos éjjel – Olajfestmény 1200 K.
32. Várady Gyula: Tiszai füzes – Olajfestmény 250 K.
33. Várady Gyula: Tanyai tó – Olajfestmény – Magántulajdon
34. Várady Gyula: Vihar előtt – Olajfestmény 100 K.
35. Várady Gyula: Szérűskert – Olajfestmény 200 K.
36. Várady Gyula: Holdsütés – Olajfestmény 150 K.
37. Várady Gyula: Éjfél után – Olajfestmény 200 K.
38. Tornyay János: Az Árva vize mentén – Vízfestmény 40 K.
39. Tornyay János: A mártélyi halászkunyhó egy kompról nézve –
Vízfestmény 100 K.
40. Tornyay János: Borulás a hegyek között – Vízfestmény 30 K.
41. Béluska – Gipsz szobor Magántulajdon
42. Gonda Józsika – Gipsz szobor Magántulajdon
43. Képmás – Gipsz szobor Magántulajdon
44. Édes anyám – Gipsz szobor Magántulajdon
45. Tornyay János: A Tisza Körtvélyesnél – Vízfestmény 40 K.
46. Balogh Tamás úr – Gipsz szobor Magántulajdon
CCLIII
47. Tornyay János: Lógeri Karasz uram – Vízfestmény 50 K.
48. Ániszfeld Dezső és Mártha – Gipsz szobor Magántulajdon
49. Gyermekfej – Gipsz szobor 50 K.
50. Fadrusz János –Gipsz szobor 100 K.
51. Síremlék – Gipsz szobor Eladó
52. László anyám – Gipsz szobor Magántulajdon
53. Tornyay János: Pusztai kút – Vízfestmény 50 K.
54. Endre Béla úr – Gipsz szobor Magántulajdon
55. Önarczkép – Gipsz szobor 100 K.
56. Tornyay János: Cserény a pusztán Magántulajdon
57. Rudnay Gyula úr – Gipsz szobor Eladó
58. Feleségem képmása – Gipsz szobor Eladó
III. terem
59. Öreg mén (Veritas) – Gipsz szobor 150 K.
60. Kubikusok – Agyag vázlat – Relief 30 K.
61. Kubikos – Agyag szobor 20 K.
62. Kút-terv – Gipsz szobor 30 K.
63. Akt-vázlat – Agyag 20 K.
64. Kútnál – Műterrakotta 30 K.
65. Tisza partján – Agyag vázlat 40 K.
66. Merítő lány – Gipsz szobor 30 K.
67. Enyelgés – Bronz szobor 110 K.
68. Merítő lány – Műterrakotta 160 K.
69. Napoleon – Gipsz szobor 30 K.
70. Golgothán – Agyag szobor 20 K.
71. Búcsúzkodás – Első vázlat – Terrakotta 40 K.
72. Baba – Gipsz szobor 30 K.
73. Bányász – Gipsz szobor 30 K.
74. Kubikos – Agyag szobor 20 K.
IV. terem
75. Tornyai János: Látogatás a betegnél – Vízfestmény 60 K.
76. IV. Munkácsy-pályázat – Torzó –Gipsz szobor 100 K.
CCLIV
77. Tornyay János: Kukoriczázó magyar – Vízfestmény 30 K.
78. II. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Endre Béla úr tulajdona
79. Munkácsy-tanulmány – Gipsz szobor 60 K.
80. III. Munkácsy-pályázat – Tornyay János úr tulajdona
81. Tornyay János: Parasztszoba belseje – Vízfestmény 80 K.
82. IV. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor 200 K.
83. III. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Torzó 50 K.
84. Tornyay János: Az öreg gazda kukoriczával bíbelődik –
Vízfestmény 50 K.
85. Munkácsy-tanulmány –Gipsz szobor 20 K.
86. Szent Erzsébet – Gipsz szobor 50 K.
87. Síremlék – Gipsz szobor 80 K.
88. I. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor 100 K.