Hódmezővásárhelyi művészek 1900 – 1914

SZAKDOLGOZAT

Tóth Károly Művészettörténet szak

Témavezető: Dr. Tímár Árpád

2007

II

Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914

/Szakdolgozat 2007/

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés 1

II. A kutatás és módszerei 2

III. Kutatástörténeti áttekintés 9

IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör 22

V. Időbeli keretek, korszakhatárok 29

VI. Művészek 31

1. Tornyai János (1869-1936) 32

2. Endre Béla (1870-1928 34

3. Rudnay Gyula (1878-1957) 36

4. Pásztor János (1881-1945) 37

5. Rubletzky Géza (1881-1970) 39

6. Várady Gyula (1866- ) 40

7. Kovács Mária, Mári (1883-1977) 41

8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó 42

9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér 45

10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László,

Barkász Lajos 48

11. Medgyessy Ferenc (1881-1958) 50

12. A fiatalok: Adamovits Sándor – Kriván Ferenc 50

VII. Életművek Hódmezővásárhelyről 51

(Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula)

(Pásztor János, Rubletzky Géza)

A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei 86

Iparművészeti célok:

Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe 89

III

VIII. Művészek és a helyi társadalom 91

1. Tornyai programadása 92

2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok 93

3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek 96

4. Művészek és a kisvárosi politikum 97

5. Múzeumalapítás 98

6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei 98

7. Művészek a helyi sajtóban 99

8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében 101

9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei 103

IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet 105

X. Befejezés 109

XI. Bibliográfia 110

Országos sajtó 123

Helyi sajtó 136

XIII. Mellékletek

1. Kronológia 155

2. Vásárhelyi művészek és kiállításaik 194

3. Tornyai János 1908-as kiállítása 209

4. Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban 214

5. Endre Béla 1913-es makói kiállítása 223

6. Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása 228

7. Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása 232

Képjegyzék

Képmelléklet

IV

Köszönetnyilvánítás

Szakdolgozatom megírásában és az azokhoz szükséges előzetes kutatásokbansokan nyújtottak segítséget számomra. E sorokban nekik szeretném megköszönniáltalam nagyra értékelt támogatásukat.

Legelőször középiskolai rajztanáromnak, Fülöp Erzsébet festőművésznekszeretném megköszönni, hogy önzetlenül segítette munkámat és hogy évekkelezelőtt felhívta a figyelmem a korszakból fennmaradt érdekfeszítő forrásokra.Kérdéseimmel bármikor fordultam hozzá, mindig nagy lelkesedéssel segített,sokszor rendelkezésemre bocsátva adatgyűjtéseit, könyveit.

Szeretném kifejezni hálás köszönetemet témavezetőmnek, Tímár Árpádnak, akinagyon sokat segített számomra a dolgozatban felhasznált sajtóanyagokösszegyűjtésében. Külön köszönöm, hogy dolgozatomat átolvasva számtalan pontonkorrigálta munkámat és számos kérdésben továbbgondolkodásra ösztönzött.Ugyancsak szeretném megköszönni szakdolgozatom bírálójának, SzőkeAnnamáriának, hogy dolgozatom tökéletesítéséhez nagymértékben hozzájárultkritikai megjegyzéseivel, javításaival.

Köszönetet szeretnék mondani Passuth Krisztinának és Barki Gergelynek,amiért tanácsokkal láttak el, és figyelemmel kísérték munkámat illetve, hogyszemléletük és megközelítésmódjuk nagymértékben arra ösztönzött, hogy munkámataz európai művészetre kitekintéssel végezzem és hogy mindezt a huszadik századszemszögéből tegyem. Külön köszönöm Kemény Gyula restaurátor-műgyűjtőnek,amiért meglátásaimat megvitathatta velem és praktikus tanácsokkal látott el főleg afestészettel kapcsolatos olyan kérdésekben, melyekre nekem még nincs rálátásom.

Szeretném hálámat kifejezni a Magyar Nemzeti Galéria három munkatársának,Boros Juditnak, Sinkó Katalinnak és különösen Szücs Györgynek, amiértkérdéseimmel felkereshettem őket és megbeszélhettem velük a korszak magyarművészetével és művésztelepeivel kapcsolatos gondolataim. Tanácsaik ésútmutatásaik nagyon sokat segítettek.

Hódmezővásárhelyen a Németh László Városi Könyvtár helytörténészeitől,Kőszegfalvi Ferenctől és Borus Gábortól nélkülözhetetlen segítséget és támogatástkaptam. Nagyon jól esett számomra, hogy kutatásaimat figyelemmel kísérték éssegítettek munkámat, tanácsokkal láttak el, bármikor fordulhattam hozzájukkérdéseimmel.

A kutatásaim során számos helyen kaptam önzetlen segítséget. A MagyarNemzeti Galéria Adattárában dr. Lakosné Orbán Lívia, a Magyar TudományosAkadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában Nagy Leventéné segítségeés támogatása kötelez hálára.

A képzőművészeti anyag összegyűjtése során számos hazai közgyűjteménytismerhettem meg, s mindenhol nagy figyelmességgel fogadtak. Első helyenszeretném kiemelni a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot, ahol Nagy Veraigazgatónő, azóta Nagy Imre igazgató folyamatosan biztosít/biztosítotttámogatásáról. Külön szeretném megköszönni Bernátsky Ferencnek, a helytörténetianyag bemutatását és Hegedűs Imrének és kollegáinak, amiért segítségükkel amúzeum raktárban rejlő kincseket is felfedezhettem.

V

Számos közgyűjtemény-vezetőnek, művészettörténésznek és gyűjtemény-kezelőnek kell még e helyen köszönetet mondanom: Magyar Nemzeti GalériaFestészeti Osztálya vezetőjének Bakó Zsuzsannának, ugyancsak a Magyar NemzetiGaléria Szobrászati Osztály vezetőjének Tóth Antalnak, a szegedi Móra FerencMúzeumban Nagy Imrének és Magyar Andrásnak, a makói József AttilaMúzeumban Halmágyi Pál igazgató úrnak és kollegáinak, a szolnoki DamjanichJános Múzeumban Zsolnay Lászlónak, a debreceni Déri Múzeumban VeressZsófiának, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Madár Ximenának, a miskolciHerman Ottó Múzeumban Pirint Andreának, a székesfehérvári Szent István KirályMúzeumban Izinger Katalinnak és Hári Krisztinának, a pécsi Janus PannoniusMúzeumban Sárkány Józsefnek és Anghy Nagy Andrásnak, a győri VárosiMűvészeti Múzeumban Pápai Emesének illetve a győri Xántus János MegyeiMúzeumban Almási Tibornak.

Hálával tartozom Hódmezővásárhely polgármesterének és országgyűlésiképviselőjének dr. Lázár Jánosnak, amiért városi ösztöndíjjal támogatta egyetemitanulmányaimat és a vásárhelyi városháza művészeti referensének, HegedűsnéDékány Magdolnának, amiért egyetemi éveim alatt támogatott és segített.

Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom szüleimnek, akik mindvégigmesszemenően támogattak mind erkölcsileg, mind anyagilag egyetemitanulmányaim során. Az, hogy öt év alatt befejezhettem tanulmányaimat e nagyobblélegzetű szakdolgozattal nagymértékben az ő áldozatvállalásuknak köszönhető.

A dolgozat és a képjegyzék végső elkészítésben nyújtott segítségéért PreiszNoémit illeti köszönet.

Budapest, 2007. szeptember 25.

Tóth Károly

VI

Hódmezővásárhelyi művészek 1900-1914

I. Bevezetés

Szakdolgozatom az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt művészek ott

kifejtett munkásságát dolgozza fel.

Mivel a kérdés egészére nézve tudományos igényű összefoglalás eddig még nem

jelent meg, noha részkutatások voltak, úgy gondoltam, hogy munkámnak

problémafelvető szintézisnek kell lennie, megfelelő alapot kell nyújtania a további

részkutatásoknak. Arra törekedtem tehát, hogy a korszakból fennmaradt

képzőművészeti és dokumentum anyag feldolgozásával kielégítő képet tudjak rajzolni a

XX. század első másfél évtizedének Hódmezővásárhelyen létrejött művészeti és

kulturális közegéről, ennek személyi, képzőművészeti, intézménytörténeti aspektusairól.

Majd ezeknek az együttes szemlélete után arra törekedtem, hogy mindezt országos

kontextusba helyezzem bele. A téma feldolgozásával kapcsolatban felmerült problémák

azonban mindig újabb és újabb inspirációt adtak, nem feltétlenül a munka kibővítésére,

de árnyaltabbá tételére. A dolgozat egésze, önmagában nem tekinthető megnyugtatóan

lezárt és befejezett kutatás végeredményének, még számtalan olyan terület van, ahol

alapkutatásokra lenne szükség. Jelen dolgozat azonban időbeli és terjedelemi korlátai

miatt nem foglalkozhatott mindennel.

A dolgozat megírásának módszertani kérdései is már régóta foglalkoztattak. A

modern történettudományokban elterjedt mikrotörténeti módszer volt az, amelynek

segítségével dolgozatom kifejtését eredetileg elképzeltem. Később azonban rájöttem,

hogy a történettudományi módszer számos esetben nem, vagy kevéssé alkalmazható egy

valójában művészettörténeti megközelítésmódon alapuló, az értelmezés igényét is

felvető problémakörhöz. Ugyanakkor a téma összetettségéből és gazdag vonatkozási

rendszeréből eredően rá voltam kényszerítve arra, hogy dolgozatomat ne csupán

stílustörténeti vagy még kevésbé egyszerű történeti narratívaként állítsam össze, hanem

a bennem felvetődött kérdéseket minél részletesebben körbejárjam, még annak árán is,

hogy sok esetben hiányosak ismereteim.

VII

Dolgozatom célja tehát többszörösen összetett volt. Egyrészt motivált az eddigi

művészettörténeti kutatás számára ismeretlen, hatalmas mennyiségű képzőművészeti és

írott forrásanyag feldolgozása. Másrészt az elmúlt évtizedekben az első világháború

előtt Hódmezővásárhelyen élt művészekről szóló szakirodalomban és népszerűsítő

kiadványokban sok megkérdőjelezhető hitelességű megállapítás látott napvilágot.

Másként megközelítve szükség volt az egész korszak vásárhelyi művészetének

újragondolására, revideálásra, mítoszoktól és történeti, világnézeti-ideológiai

toposzoktól való megfosztására. Mint célt, ezeket mindig elsődlegesen fontosnak

tartottam. A művészettörténeti rekonstrukció és interpretáció szempontjából pedig

azoknak a pozícióknak a megfordítását, melyek kizárólag a XIX. század felől akarták

szemlélni a korszak vásárhelyi művészeit, a körülmények által adott XX. század helyett.

II. A kutatás és módszerei

A következő fejezetben azt mutatom be, hogy milyen részletkutatásokat végeztem

a dolgozat megírása előtt, illetve milyen anyagokat és forráscsoportokat tekintettem át s

ezek során milyen nehézségekbe ütköztem. Külön ki szeretném emelni azokat a

forráscsoportokat melynek feldolgozásával olyan új adatok kerültek elő, melyek

alapvetően új szempontokkal bővítették Tornyainak és társainak tevékenységére

vonatkozó elképzeléseket.

A téma feldolgozását a már meglevő szakirodalom áttekintésével kezdtem, melybe

igyekeztem minél nagyobb mélységben bevonni a korabeli művészeti életre, illetve a

magyarországi művésztelepekre vonatkozó szakirodalmat. E mellett nem kerülte el

figyelmemet a helytörténeti kiadványok és az európai művésztelepekkel foglalkozó

idegen nyelvű szakirodalom sem.

A kutatás második fontos iránya a Hódmezővásárhelyen 1900 és 1914 között élt és

alkotott művészek műveinek minél szélesebb körű összegyűjtése volt. Szerencsésnek

mondható a helyzet, hiszen az ismert képzőművészeti alkotások egy része ma

közgyűjteményben található, illetve a „főművek” nagy része is ott tanulmányozható.

Kutatásom során a legtöbb időt természetesen a hódmezővásárhelyi Tornyai János

Múzeum anyagának tanulmányozásával töltöttem, ahová Tornyai János (egyik)

végrendelete értelmében hagyatéka került, illetve 1984-ben a Horánszky utcai

VIII

műteremből előkerült, még Tornyai özvegye által elrejtett festmények. Az itt őrzött

művek megfelelő alapot nyújtanak Tornyai életművének áttekintésére. Vonatkozik ez

Endre Béla munkásságára is, akinek munkái ugyancsak nagy számban megtalálhatók itt.

Tornyai festő- és élettársának, Kovács Mária „Márinak” életműve igen jelentős része

ide került, de hasonló mondható el a szobrász Pásztor Jánosról is. Hódmezővásárhelyen

tanulmányozható még az a néhány hivatalos megrendelésre kivitelezett alkotás, melyet

helyi művészekkel készíttettek. (Például Tornyai Bercsényi képe a városháza

közgyűlési termében.) Kutatásaim során több olyan vidéki múzeumot is felkerestem,

amelyről tudtam, hogy őriznek műveket a vizsgált időszak vásárhelyi művészeitől. A

múzeumi katalógusokban szinte minden esetben ellenőriztem az ún. „kisebb vásárhelyi

mestereket” is, ez szinte kivétel nélkül eredménytelen volt. A vidéki múzeumok

raktáraiban és állandó kiállításain minden elérhető munkát megtekintettem. Sajnálatos

tapasztalat, hogy a közgyűjteményben keresett művek egy része hosszúlejáratú külső

letéti státuszban van, emiatt nem elérhető, nem tanulmányozható, így ebben a

dolgozatban reprodukciót biztosan nem, említést lehet találni velük kapcsolatban.

Kutatásiam során a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Szoborosztálya, a szegedi

Móra Ferenc Múzeum, a makói József Attila Múzeum, a szentesi Koszta József

Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi

Jósa András Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király, a győri Városi Művészeti

Múzeum és Xántus János Megyei Múzeum anyagait kutattam személyesen, több

gyűjteményről pedig levelezés útján vagy kiadványok alapján tájékozódtam a

birtokukban levő korai vásárhelyi vonatkozású anyagokról. Külföldre, a tárgyalt

korszakba még az Osztrák-Magyar Monarchia területén található nagyvárosok

gyűjteményeibe (Szabadka, Arad, Temesvár, Kassa) és köztereire (Torontálvásárhely)

nem volt lehetőségem eljutni, ez is a jövőbeni kutatások feladata lehet. Az 1914 előtt a

vásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepén készült egyéni tervek alapján

egyéni formatervezésű kerámia tárgyak esetében az anyag még inkább szétszóródott.

Kutatásom másik részében a közgyűjteményekben levő művek mellé minél több

magángyűjteményben levő munkát szerettem volna feltérképezni. Ez a tervezettnél

kisebb mértékben és kevesebb eredménnyel valósult meg. A jövőben ezen a téren is

sokkal alaposabb kutatásra lesz szükség. A magángyűjteményekről kiadott katalógusok

áttekintése viszonylag kevés eredményt hozott. A vásárhelyi mesterek a XX. század

IX

második felében nem tartoztak a kiemelten keresett alkotók közé, annak ellenére, hogy

életükben szép számmal adtak el munkáikból. Az aukciókon részt vett munkákról

készült aukciós indexeket azonban tanulságos volt áttekinteni. Világosan kiderül

ugyanis, hogy több művésznél, így Tornyainál, de főleg Rudnaynál munkásságuk

későbbi korszaka dominál a műkereskedelmi piacon. A művek címéből azonban csak

pár esetben lehet arra következtetni, hogy a vizsgált korszakban keletkezett. (Pl.

Tanulmány a Rákóczi Rodostóban-hoz Tornyaitól, vagy Kala János portréja

Rudnaytól.)

A művek datálásának, provenienciájának kimutatásához és a korabeli és későbbi

kiállítási tevékenység megismerése céljából igen sok egykorú kiállítási katalógust

néztem át, melyekről feltételezhető volt, hogy a Vásárhelyen1 élt művészek is részt

vettek, netán korai műveik is fellelhetők ott. Fontosnak tartottam a helyi, főleg egyéni

kiállítások, az egyéb, nem fővárosi, egyéni kiállítások és végül az országos művészeti

szcéna fővárosi kiállításainak összegyűjtését, az ezekről fennmaradt katalógusok

áttanulmányozását.2 Az országos jelentőségű, budapesti kiállítóhelyek közül átnéztem

az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (kiállítóhelyéről: Műcsarnok), a Nemzeti

Szalon, Művészház, a Könyves Kálmán Szalon és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület

szegedi kiállításainak még fellelhető katalógusait. Sajnos a szegedi kiállítások

katalógusai között van olyan, melyet közgyűjteményben nem találtam meg. Az 1908-as

kiállítás katalógusa egyike ezeknek, Tornyai, Pásztor, Szöri József itt kiállított műveire

csak másodlagos utalásokból tudunk következtetni. A vásárhelyi művészek alkotásait is

bemutató kiállítások jegyzékében megadom a művekről található legtöbb információt

(alkotó neve, cím, technika, eladási ár/tulajdonos, katalógusszám, különlegesebb

esetekben a művész lakóhelye).

Emellett kiemelt fontosságot tulajdonítottam a művészek egyéni kiállításainak, és

ezeken kívül a Hódmezővásárhelyen rendezett kiállításoknak. Az első nagyszabású a

városban rendezett képzőművészeti kiállítás az 1904 augusztusában tartott Ipari és

mezőgazdasági kiállításhoz csatlakozó „képkiállítás” volt, melyhez készült katalógus.

Tornyai az 1908-1909. fordulóján tartott hódmezővásárhelyi egyéni kiállításáról igen,

1 A továbbiakban a Hódmezővásárhely forma helyett sokszor a rövidebb Vásárhely formát fogom

használni.2 A katalógusok listáját a bibliográfiában, míg az azokból kivonatolt adatokat a 2. mellékletben közlöm.

X

de az azt követő vidéki kiállításairól már nem készült katalógus. Ugyanígy történt

valószínűleg 1911-ben is, amikor a Művészházban rendezett nagy „kollektív” kiállítást,

melynek anyagát több vidéki városba is eljutatta. Pásztor János egyetlen önálló tárlata

ebben az időszakban 1909-ben volt, ahol a katalógus értékét növeli, hogy részletesen

felsorolja a kiállított festészeti alkotásokat is. Pásztor és Rudnay Gyula 1911-es közös, a

sajtó kritikákból kivehetően még alapvetően Vásárhelyen készült munkákon alapuló,

Párisi Nagyáruházbeli kiállításáról sajnos nem készült katalógus. Rudnay ebben az

időszakban nagyon kevés munkát és kevés alkalommal állított ki, csak az első

világháború éveiben kezd sűrűbben feltűnni budapesti kiállításokon. Endre Béla első

önálló kiállítását 1912-ben rendezte, s az Makóra és Szegedre is átkerült, majd 1913-

ban Hódmezővásárhelyen élettárásának, Kovács Márinak rendezett önálló kiállítást

Tornyai. Mindkettő műtárgyjegyzékével rendelkezünk és a hozzájuk írott bevezetők is

értékes forrásoknak tekinthetők. A fent említett kiállítások katalógusai szintén nagyon

szétszórtan és igen kevés példányszámban érhetők el, ezért döntöttem úgy, hogy

mellékletként közlöm a könnyebb elérhetőség és összevethetőség kedvéért.3 Külön

mellékletbe gyűjtöttem össze a Kiss Lajos 1957-es Vásárhelyi művészélet című

művében a szövegben említett műveket és a könyv formátumban megjelent

visszaemlékezés képjegyzékét. Az utóbbiról tudjuk, hogy Bényi László

közreműködésével készült ugyan, de feltételezhetően csak olyan alkotások kerültek

bele, melyekről Kiss tudta, hogy még Vásárhelyen készültek. Ugyancsak fájdalmas

hiány, hogy sem a vásárhelyi művészek majolika kiállításairól nem készült katalógus,

sem a velük együtt kiállított képzőművészeti alkotásokról. Így elég nehéz fogalmat

alkotnunk arról, pontosan milyen munkák voltak kiállítva. Itt is sok esetben másodlagos

források segítségét kellett igénybe vennem.

A kutatás második nagy egysége a művészektől fennmaradt kéziratos, (levéltári,

adattári) forrásanyag áttekintése volt.4 Ebbe beletartoznak a még publikálatlan

levelezések, a visszaemlékezések, saját használatra készült feljegyzések, írások és a

korszakban már fontos vizuális forrásként számon tartható fotóanyagok. Tornyai János

életében közel 80 darab, a vizsgált korszakunkban közel 25 naplófüzetet jegyzetelt tele.

Írása sok esetben nehezen áttekinthető, de nagyon fontos tényeket tartalmaznak az

3 Lásd a 3-7. terjedő számú mellékleteket.4 A felhasznált levéltári források részletes felsorolását a Bibliográfia végén közlöm.

XI

időnként dátummal is ellátott oldalak. Az 1984-ben a „Tornyai-lelettel” előkerült naplók

teljes átnézésére természetesen nem vállalkozhattam, a korszakra vonatkozó naplók

átolvasására és azok fontosabb részeinek kijegyzetelésére viszont igen. A naplókat

átolvasta és kijegyzetelte Bodnár Éva is, ezek a jegyzetek megtalálhatók az eredeti

kéziratokkal együtt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában.5 A naplók feldolgozásánál

nagy segítségemre volt Fülöp Erzsébet, aki a Tornyai naplók legjobb ismerője, miután

közel egy évtizede kezdte el szisztematikus feldolgozásukat.

A szakdolgozathoz összegyűjtendő anyag kutatása során 2006 nyarától

bekapcsolódtam a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Németh László Városi

Könyvtár közös programjába, mely Tornyai János teljes levelezésének kiadását tűzte ki

céljául. Ennek keretében feldolgoztam Tornyainak az Országos Széchenyi Könyvtárban

levő közel kétszáz levelét, illetve az MNG Adattárában és több fővárosi

közgyűjteményben levő leveleit (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Petőfi

Irodalmi Múzeum). A vásárhelyi és egyéb vidéki gyűjteményekben levő példányokkal

együtt már közel ötszáz levél gyűlt össze. A Tornyaihoz írott levelek a hagyatékból

kerültek elő, összesen 499 darab. Sajnos Tornyai csak azokat a leveleket tartotta meg az

első világháború előtti időszakból, melyek személyesen sokat jelentettek számára

(például Munkácsy, Zichy, Feszty levelei) Úgy tűnik, az első világháború előtti

időszakban kapott levelei nagyrészt elvesztek.

Különleges szerencse, hogy Kiss Lajos és Espersit János kiterjedt levelezést

folytatott a vásárhelyi képzőművészekkel. Forrásértéküket növelik, hogy igen sok

személyes véleményt tartalmaznak, sőt egymással kapcsolatosan adatokban is

bővelkednek. Kiss Lajos levelezése az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában,

míg Espersit János anyagai az MNG Adattárában vannak. Az első helyen megtalálhatók

Endre Béla, Pásztor János, Rudnay Gyula, Rubletzky Géza Kiss Lajosnak írott levelei

és a Lyka Károlynak írott levelek is. Az utóbbi gyűjteményben a fent említett gazdag

Tornyai és Espersit anyag mellett Endre Béla hagyatékának anyagai, Pásztor, Rudnay

levelei, de ide került Darvassy István egy korai önéletrajza és Kóródy Elemér és

Ferentzy Márta egyetlen fennmaradt levele is. Külön meg kell említeni az ugyancsak itt

levő Tornyai fotóhagyatékot, melyek egy része közvetlenül a századfordulót követő

5 A dolgozatban sűrűn előforduló intézményneveket a következőkben rövidítve adom meg. Lásd még

Rövidítésjegyzék.

XII

években készült és a Juss előtanulmányainak tekinthető képek alkotják döntő többségét,

illetve a szentesi fényképész, Friedrich János fotóanyagát, benne számtalan forrásértékű

fényképpel. Almási Gyula Béla anyagának értékes része az általa írt Második évtized.

Művészélet Vásárhelyen 1912-1921 című kézirat, melynek egy példánya megtalálható a

Németh László Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében is.

A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárába

került Rubletzky Géza dokumentum-hagyatéka, bár ennek java a század második felére

datálható, vannak 1913 előtti vásárhelyi tartózkodására vonatkozó anyagok is.

Haszonnal járt Lyka Károly művészekre vonatkozó adatgyűjtésének átnézése is.

Hódmezővásárhelyen a Városi Levéltárban őrzik a Majolikagyár fondját, melyben

az 1912-14 között működő első „műhelyről” találhatók dokumentumok és személyes

feljegyzések, vázlatkönyvek és viszonylag számos Endre Béla által színezett vázlat a

kerámiatárgyaikhoz. Ugyanezekből a tervekből hat példány található a Tornyai János

Múzeumban is. A Városi Levéltárban levő anyag egy részét, az aradi építész, a

majolikatelep alapításában fontos szerepet játszó Smurák József örökösei hagyták a

második világháború után Majolikagyár néven továbbműködött intézményre, s onnan a

többi anyaggal került véglegesen mostani őrzési helyére.

Néhány értékes Endre-, Tornyai- és Pásztor-dokumentum még ajándékozás révén

kerülhetett a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Anyagába. Itt főként Tornyai és

Pásztor fotóit tanulmányoztam és a korlátozott forrásértékkel bíró, Endre Béla eredeti

kéziratában meglevő, Có címet viselő önéletrajzi regényét.

Kutatásom harmadik nagy területét a korabeli sajtóanyagok feldolgozása adta.

Ezeknek alapos feldolgozására szükség volt, hiszen eddig ez nem történt meg, kizárólag

Tornyaival kapcsolatban voltak alapos bibliográfiai kutatások.6 Az ide vonatkozó

eredményeket a Bibliográfia részben a Helyi sajtó és Fővárosi sajtó címekkel közlöm.

Elsődleges alapelvem az volt, hogy minden olyan, a korabeli sajtóban megjelent forrást

feltárjak és elolvassak, amely az eddigi szakirodalomban szerepelt és ezt az előre

kitűzött célt elértem. A második fontos cél az volt, hogy a fővárosi sajtót minél jobban

áttekintsem. Ez természeten csak bizonyos konkrét események (tehát esetünkben

6 TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei

Könyvtár, 1969. és Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC.

Hódmezővásárhely, k. n., 1986.

XIII

Budapesten vagy vidéki városban rendezett kiállítások) kapcsán valósulhatott meg,

ismerve a korszak sajtóviszonyait és élénk művészeti életét. Ehhez a munkához nagy

segítséget kaptam témavezetőmtől, Tímár Árpádtól, aki saját gyűjtéseiből is

rendelkezésemre bocsátott anyagokat illetve hasznos útmutatást adott a budapesti

napilapok feldolgozásához.

Az országos sajtót legalaposabban és részletesebben Tornyai János 1911-es

Művészházban rendezett kiállításának két hetében tekintettem át. Hasonlóan igyekeztem

eljárni azokkal a Műcsarnokban és Nemzeti Szalonban rendezett kiállításokkal,

melyekről ismert, hogy ott valamelyik vásárhelyi művész sikeresen szerepelt. (1904.

március-április, 1904. november, 1905. április, 1906. március) Kisebb mélységgel, de

ugyanígy tettem Rudnay és Pásztor 1911. március-áprilisi közös kiállításával

kapcsolatban is. A bibliográfiai mellékletben az országos sajtóanyaggal együtt tüntettem

fel a többi vidéki városban a keresett művészekről és kiállításaikról megjelent cikket.

Ezek egy részét a más forrásokból ismert időpontok alapján kerestem vissza az adott

város helyi sajtójából, s ezen a téren is sikerült számos olyan beszámolót, tudósítást

találni, melyek árnyalják a korszakról és vidéki művészeti közegről kialakult képet. A

legalaposabban Szeged sajtóját néztem még át, ahol 1899 és 1914 között a minden

évben rendezett tavaszi kiállítást a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. A vásárhelyi

művészek több szegedi művésszel baráti, szakmai kapcsolatot tartottak fenn, így

Szegeden több, kiállításhoz nem is feltétlenül kötődő cikk jelent meg róluk. Ez igaz

Makóra is, ahol Espersit János élt, s szervezte a vásárhelyi művészek ottani kiállításait.

A szegedi sajtóban kutattam a Művészek Majolika és Agyagipar Telepének rendkívül

sikeres 1912 novemberében megrendezett szegedi kiállításának sajtóbeszámolóit.

Részletesebben kutattam még Tornyai János 1909-es szegedi és bajai, 1911-es orosházi

és békéscsabai, 1912-es temesvári és aradi kiállításának sajtóanyagát, a fent

említettekkel együtt az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárában.

A Hódmezővásárhelyen megjelent sajtótermékek minél alaposabb áttekintésére

törekedtem, ám ezen a téren alaposabb kutatásra lesz még szükség. Ide vonatkozó

munkámat a Németh László Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében illetve

ugyancsak az OSzK-ban tettem meg. Az 1900 és 1914 közé eső időszakban

Hódmezővásárhelyen hat különböző napilapot illetve a Gonda József által szerkesztett

és a képzőművészetnek is nagy teret szentelő „irodalmi, művészeti és kritikai szemlét”

XIV

adtak ki, az A Jövendőt. E folyóiratokban megjelent fontosabb, már ismert cikkek

áttekintése után egy kevésbé alapos feldolgozás következett, meglepőn sok hasznos írás

előkerülésével. Különösen fontos a kijelölt időszakban végig fennálló

Hódmezővásárhely című folyóirat és a Vásárhelyi Reggeli Újság, illetve a Gonda József

és Espersit János által közösen szerkesztett és írt Vásárhelyi Ellenzék, melyben a

művészeket végig támogató két szerkesztő igen gyakran beszámolt a városban élő

művészhez kapcsolódó hírekről.

Nagyon hasznos volt a kutatás során a művészek hagyatékában megtalált

nagyszámú cikk-kivágat, melyek újabb támpontokat adtak. Különösen kiemelkedik e

tekintetben Endre Béla és Rubletzky saját gyűjtése, illetve Espersit János gyűjtése

barátairól és az általa szervezett kiállításokról. Ezt bővítették ki a Magyar Tudományos

Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Lexikongyűjteményének adatai.

Speciális területét képezte a szakdolgozattal kapcsolatos kutatásaimnak a

helyszínbejárás, amikor a művészek életének egykori helyszíneit kerestem fel, főleg

Hódmezővásárhelyen és Mártélyon, s próbáltam minél több eredeti helyszínt

azonosítani. Különleges helyet foglal el ezek között Endre Béla és Rudnay Gyula

falképeinek tanulmányozása a szentesi Szent Anna templomban.

III. Kutatástörténeti áttekintés

A Hódmezővásárhelyen működött művészek és művésztelepek történetének

tudományos igényű feldolgozása nem történt meg, az alapos kutatásra épülő

szakirodalmi munkák száma is igen kevés. Emiatt az első világháború előtti, vásárhelyi

mesterekről kialakult képet sok esetben publicisztikai és népszerűsítő jellegű írások is

erősen befolyásolták. Mindez vegyült és egybemosódott a második világháború után,

1953-ban felállított művészteleppel is, melynek nincs kontinuitása a dualizmus kori

vásárhelyi művészekkel, legfeljebb annyi, hogy Rubletzky Géza még járt ott több

esetben is 1970-ben bekövetkezett haláláig.

A dolgozatom kutatástörténeti fejezetének megírásával az volt a célom, hogy minél

alaposabb tisztázzam azt, hogy eddig milyen feldolgozások születtek a vásárhelyi

művészekkel kapcsolatban illetve, hogy leírjam ezen feldolgozások viszonyát saját

kutatásaimhoz és munkámhoz, s ahol szükséges, ott kritikai megjegyzésekkel felhívjam

XV

a figyelmet hiányosságaikra. A kutatástörténeti összefoglaló nehézsége, hogy az itt

bemutatásra kerülő munkák egy része vagy specifikusan egy személyt mutat be és nem,

vagy csak kevéssé foglalkozik annak vásárhelyi korszakával, akkor betöltött szerepével.

A „vásárhelyi művészélet” korai történetére vonatkozó első jelentős adatgyűjtést az

akkori eseményeket a vásárhelyi művészekkel együtt átélő Kiss Lajos készítette el.

Munkájához a tájékozódást már a két világháború között elkezdte, Rudnay Gyula

leveleiből kiderül, hogy Kiss Lajos többször is tett fel neki kérdéseket, bíztatta, hogy

elevenítse fel az emlékeit.7 Pásztor Jánossal8 és Rubletzky Gézával9 is levelezett a

második világháború alatt és az azt követő években. A korszakról írott összefoglalása

azonban csak 1957-ben jelent meg, Pogány Ö. Gábor előszavával. Gyűjtését és emlékeit

Bodnár Évával is megosztotta, aki már ezeknek ismeretében írta meg első Tornyai

monográfiáját. Kiss Lajos igyekezett pontosan feldolgozni az eseményeket, ám sok

esetben a tudományos módszertan kritériumait nélkülöző írása megmarad az

igényesebb, helyenként ellenőrzött adatokon alapuló visszaemlékezés szintjén.

Történetmesélése 1912 végén hirtelen megszakadt, őt ugyanis 1912 novemberében

Nyíregyházára nevezték ki múzeumőrnek, ahonnan később igazgatóként vonult

nyugalomba 1948-ban. A könyv hirtelen lezárása különös, de azt érzékelteti az

olvasóval, hogy onnan a szerző már nem ismeri eléggé a vásárhelyi eseményeket. Kiss

Lajos írása elbeszéli saját etnográfussá válásának időszakát is, amikor a Tornyaival és

Endre Bélával közös néprajzi gyűjtések során hatalmas tapasztalatra tett szert, s amit

vásárhelyi múzeumőrként szeretett volna kamatoztatni. Ám 1912-ig nem kapott olyan

városi, múzeumi állást, amelyben ezt megtehette volna, pedig előtte 1905-től

gyakorlatilag kezelte, gyűjtötte, rendezte és egyik helyről a másikra költöztette az

anyagot. A vásárhelyi múzeum történetéről is írt visszaemlékezést, részletesebben

bemutatva fiatalságának itteni megpróbáltatásait, gyűjteménykezelési nehézségeit.

Világos, hogy bár Nyíregyházán is jól megtalálta helyét, örök sebet okozott neki az,

hogy szülővárosában, Vásárhelyen nem lehetett múzeumőr a városvezetés pénzügyi

támogatása nélkül. Tornyai személyét igyekszik hitelesen és pontoson bemutatni, annak

ellenére, hogy közel tíz éven át, egy magánéleti félreértés miatt nem tartották a

7 OSzK Kt. F 78/305/27 és OSzK Kt. F 78/305/548 OSzK Kt. F 78/271/18-19; 219 OSzK Kt. F 78/304/6

XVI

kapcsolatot. Pásztor Jánossal is levelezett Kiss, még nem sokkal a szobrász 1945-ös

halála előtt is, de az ő személyét – korabeli országos sikerei ellenére – talán túlságosan

is háttérbe szorítja. Mindez talán annak tudható be, hogy Pásztor szobrászi pályájának

alakulását már a húszas évektől nem tudta elfogadni (sem ő, sem Rudnay), erőteljes

klasszicizáló megoldásait elvetették, korai, magyaros témájú népi életképet bemutató

szobraihoz képest gyenge munkáknak tartották. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az

egykori barátokban ellenérzést, visszatetszést keltett Pásztor két világháború közötti,

reprezentatív, állami megrendeléseket elnyerő, hivatalos művészi szerepe. Ugyanígy

hiánynak tartom, hogy Kiss Lajos mindössze né

hány sorban szól Hegedűs Lászlóról, aki ugyanabban az időben volt gyermek

Hódmezővásárhelyen, mint Tornyai és Endre, akikkel ellentétben sikeres műcsarnoki

festő, képzőművészeti főiskolai tanár lett. Tornyai kapcsolatban állt vele, Budapesti

lakásán legalább egy alkalommal fel is kereste, Kóródy Elemér az ő tanítványa lett

Budapesten. Szinte kizárt dolog, hogy Kiss Lajos nem ismerte jobban Hegedűs Lászlót.

Kiss Lajos munkáját természetesen egy igen erős néprajzi érdeklődése is vezeti,

számtalan érdekes, tanulságos történetet megtudunk az egykori szereplőkről. Több

történetet azonban ő is átemelt az 1934-ben Faragó Sándor vásárhelyi gimnáziumi tanár

által Tornyai Jánosról írt, főleg rövidebb történeteket összegyűjtő könyvből.10

Kiss Lajos adatgyűjtésével párhuzamosan Bodnár Éva művészettörténet szakos

hallgatóként kezdett el foglalkozni Tornyai János művészetével. A Tornyai Társaság

1946. szeptember 26-án Tornyai János halálának tizedik évfordulójára rendezett

emlékülésén tartott előadást festészetéről. A következő években a teljesen állami

irányítás alá vont képzőművészeti szcénában Tornyai „népi realizmusa”, a „szegény

dolgozó nép szenvedéseit bemutató életképei” szinte emblematikussá váltak, melyet

megfelelően párhuzamba lehetett állítani az 1890-es években az Alföld délkeleti részén

kibontakozott ún. agrárszocialista mozgalmakkal. Tornyai munkásságára és egyes

műveire vonatkozó értelmezések tehát ezután ennek az ideológiai szempontnak

rendelődtek alá. A többi vásárhelyi művésszel kapcsolatban az ideológiai szelekció már

más irányban hatott: a már említett Pásztor Jánost és Hegedűs Lászlót is a feledés

homályába burkolta. Tornyai személyét viszont annál több helyen igyekeztek

népszerűsíteni, a vásárhelyi múzeum nevét is felvette. Jól mutatja a korszak

10 FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934.

XVII

szemléletmódját az az 1959-ben Az alföldi festészet kérdései címmel11 tartott

előadássorozat, mely a „nagysikerű” Alföld a művészetben MNG – Műcsarnok közös

kiállítás után volt Hódmezővásárhelyen. Pogány Ö. Gábor, Erdei Ferenc, Bényi László

és Almási Gyula Béla voltak az előadók. Az előadások az alföldi festőket, mint

Derkovits mellett a „szocialista képzőművészet közvetlen elődeit” mutatták be,

forradalmiságuk irodalmi párhuzamát pedig Ady Endrében látták. Erősen bírálták a két

világháború közötti rendszer művelődéspolitikáját, amiért „nem adta meg a művészi

rangot és közvéleményt a néppel együtt élő, a nép küzdelmes életét ábrázoló nagy

alföldi mestereknek.”12

Mindeközben a tudományos feltárás terén a Művészettörténeti Munkaközösség

Évkönyve első kiadványaiban egy cikk13 és egy forrásközlés14 is megjelent Tornyairól

Bodnár Éva tollából, melyek előtanulmányok voltak a készülő monográfiához. Ez végül

a Magyar mesterek sorozatban, 1956-ban jelent meg.15 A munka legnagyobb érdeme,

hogy alapos bibliográfiai gyűjtést tartalmaz, illetve közli Tornyai műveinek jegyzékét,

mely mind a mai napig az egyetlen. E mellett közzé tette Tornyai tizennégy darab

levelét is. Bodnár könyvének jellegzetessége, hogy Tornyai pályafutását egységként

kezeli, az egyetlen komoly fordulópontnak 1904-et látja, amikor elkészült a Juss első

változata, vagy legalábbis olyan állapotba került, hogy vázlat megjelöléssel Tornyai be

merte küldeni a Műcsarnok tavaszi kiállítására. Bodnár Éva munkáját nehezítette, hogy

könyve megírásakor még csak részlegesen ismerhette Kiss Lajos adatgyűjtését és

visszaemlékezést. Ennek és több más forrás elérhetetlenségének tudható be, hogy

Tornyai vásárhelyi és mártélyi éveiről szinte alig találunk adatokat, ez a rész inkább a

11 Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat

Csongrád megyei szervezete, [1960.] Az előadókon kívül hozzászóltak még: Csalog József, László

Gyula, Redő Ferenc, Szabó Iván és Szelesi Zoltán.12 POGÁNY Ö. GÁBOR: Az alföldi festők öröksége. In: i. m. 13-28. Ugyanez megjelent franciául is: GÁBOR

POGÁNY Ö.: L’étritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: Acta Historiae Artium, 1962. 1-2,

141-158.13 BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936.. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve

1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208.14 BODNÁR ÉVA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség

Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196.15 BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.

/Magyar mesterek/

XVIII

„Munkácsy-tanítvány” festő népi életkép műfajába sorolható munkáinak leírásával és

bemutatásával telik. Bodnár meglehetősen keveset ír az egykori művésztársakkal való

kapcsolatról is. A szolnoki és szegedi művészektől igyekszik elhatárolni Tornyait, s

alföldi tájképeiben inkább Mednyánszky monumentalitását láttatja. Bodnár könyvének

egyik, de talán legnagyobb szemléletbeli problémája az, hogy az egész életművet

alapvetően „a hosszú 19. század” utolsó fázisába tartozónak látja, mely véleményem

szerint már az 1956-ban elérhető források mellett sem kielégítő. Néhány évvel a

monográfia megjelenése után, 1962-ben a Művészettörténeti Dokumentációs Központ

egy önálló Tornyai kötetet adott ki, melyben Székely Zoltán, F. Mihály Ida, D. Szemző

Piroska és Galyasi Miklós írásai és forrásközlései jelentek meg Tornyai életének

különböző szakaszairól.16 Különösen értékesnek tartom a fiatalon elhunyt Székely

Zoltán Tornyai Szentendrén című írását, mely nemcsak Tornyai szentendrei, hanem

vásárhelyi korszakára vonatkozóan is közöl a későbbiek során nem idézett, de

helyénvaló megállapításokat. Már akkor kiemelte, hogy Tornyai festészetének

értelmezésekor nem hagyható figyelmen kívül a modern francia festészet és Cézanne

hatása sem, mint arra világosan utalnak a korabeli források. Tornyai munkásságának

igazi fordulópontját 1907-ben határozta meg, ellentétben Bodnár Évával. A kötet

megjelenésekor Székély Zoltán neve már gyászkeretben jelent meg, kutatásait nem

folytathatta tovább. Ebben a kötetben közölte Galyasi Miklós, a vásárhelyi múzeum

akkori igazgatója, az egykori Tornyai Társaság alapító tagja, az idős mester

Vásárhelyen tartott, 1934 novemberi jubileumi kiállításának képjegyzékét. Galyasi két

évvel később foglalkozott a Juss értelmezésének kérdésével is a Művészettörténeti

Értesítő hasábjain.17

Ezekben az években Bényi László festő egykori mesterének, Rudnaynak életművét

dolgozta fel; több tudományos- és ismeretterjesztő írás és kiállítás-rendezés fűződik az ő

nevéhez.18 Bényi munkái viszonylag egyszerűen és néhány gondolattal átlépnek Rudnay

16 Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok Központi Propaganda Irodája,

1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. /17 GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményének eszmeköréhez. In:

Művészettörténeti Értesítő. XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35.18 Például: BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar

Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.

457-486. és BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961.

XIX

vásárhelyi korszaka fölött, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy a korszakból igen kevés

munkáját ismerjük. Sajnálattal vehetjük csak tudomásul, hogy az 1957-ben elhunyt

mester Kiss Lajosnak leveleiben leírtakon kívül valószínűleg önmaga sem látta

különösebben kiemelendőnek, megörökítendőnek életének vásárhelyi éveit. Ezt erősíti,

hogy Lázár Béla igen korai 1921-es Rudnay könyvében is már csak említés szintjén

szerepelteti hódmezővásárhelyi tartózkodását.19 Érdekességként jegyezzük meg, hogy

ugyancsak Bényi László volt az, aki Endre Béla első fővárosi kiállítását rendezte, 1951-

ben a Fényes Adolf teremben.20

Endre Béla munkásságának feldolgozására először László Emőke vállalkozott, aki

1964-ben adta be a festő munkásságát bemutató szakdolgozatát az ELTE

Művészettörténeti Tanszékére.21 A szakdolgozathoz alapos bibliográfiát és

képjegyzéket csatolt, melyek ma is használhatók a tájékozódásban. Bár mélységeiben

nem aknázta ki, de mint forrást felhasználta az Endre Béla leszármazottak tulajdonában

fennmaradt dokumentumokat is, melyek 1978-ban az MNG Adattárába kerültek. A

későbbiek során több publikációja is napvilágot látott a témában.22 Az 1970-ben elhunyt

Rubletzky Géza életművének feldolgozása ebben az időszakban nem történt meg, igaz

1966-ban nagy kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában N. Pénzes Éva

rendezésében.

A vásárhelyi művészek közös vállalkozásának induló Művészek Majolika- és

Agyagipari Telepének története a gyáralapítás hatvanadik évfordulója felé közeledve

került az érdeklődés középpontjába. A két világháború között újra megszervezett, majd

később államosított Majolikagyár történetét a hatvanadik évfordulóra rendezett kiállítás

/A művészet kiskönyvtára XXXI./ és Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és

összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december.19 LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeum könyvei V./20 BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll. kat. Budapest,

Fényes Adolf Terem, 1951.21 LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. (Szakdolgozat). ELTE BTK Művészettörténeti Intézet

Könyvtára, 1964. Egy példánya megtalálható a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltár

XI.21. sz. fondjában is.22 LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc

Múzeum, 1968. 219-235. és LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet

kiskönyvtára 85./

XX

katalógusában Kajári Gyula grafikusművész foglalta össze. Tanulmányának

hiányossága, hogy nincsenek benne hivatkozások és forrásmegjelölések. Ellenben még

ismert olyan személyeket, akik 1912-14 között és később is alkalmazottak voltak,

személyesen részt vettek a kivitelezésben is. A kiállítás és az ekkor kiadott katalógus

mindezek ellenére kis számú 1914 előtt készült majolikatárgyat tudott felmutatni.

Sajnos, azóta sincs sokkal több, új ismeretünk a korai, – az egyes művészek által

tervezett és a vásárhelyi mesterek által kivitelezett – szignált majolikatárgyakról. Három

évvel később, 1975-ben, Grezsa Ferenc irodalomtörténész tette közzé a

Művészettörténeti Értesítőben a legfontosabb, a vásárhelyi levéltárban őrzött szöveges

dokumentumokat (alapítólevél, levelezések).23

Több, Tornyaival és társaival kapcsolatos kérdést dolgozott fel a

hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Galyasit igazgatója, Dömötör János is, így a

Tornyai-hagyaték bírósági perekbe torkolló történetét vagy Tornyai bajai

bemutatkozásait.24 Dömötör János múzeumigazgatóként számtalan ismeretterjesztő

cikket írt a vásárhelyi művészekről, főleg az addig megjelent kiadványok, tanulmányok

és Kiss Lajos munkájának felhasználásával.

Az 1960-es években kezdett a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos adatgyűjtésébe

Almási Gyula Béla festőművész, az 1953-ban alapított művésztelep gondnoka, ennek

alapján írta meg a hetvenes évek elején A második évtized. Művészélet Vásárhelyen

1912-1921. Emlékezés a múltra című mindmáig kéziratban maradt művét. Az alcím

kissé megtévesztően hat, hiszen ő nem vett részt személyesen a kijelölt időszak

vásárhelyi eseményeiben, hiszen 1908-ban született Makón. Művének különlegessége,

hogy a „vásárhelyi művészélet” történetét ott akarta folytatni, ahol Kiss Lajos

abbahagyta; 1912 novemberében, Nyíregyházára költözésének időpontjában. Célja az

volt, hogy kontinuitásérzést keltsen az olvasóban, mintha az első világháború éveiben és

az azt követő időszakban, a háború utáni konszolidációig a hódmezővásárhelyi

kulturális és képzőművészeti élet eseményei szoros kapcsolatban lettek volna a század

első másfél évtizedében történetekkel. Endre Béla és Tornyai János személyének

23 GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és

levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV. évf., 1975, 2. sz. 122-132.24 Ide vonatkozó tanulmányait összegyűjtve: DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott

tanulmányok, cikkek, beszédek), Hódmezővásárhely, k.n. é.n.. [1976]

XXI

jelenléte – véleményem szerint – még nem elégséges kohéziós erő, hogy a háború

nyomorúságait, az alkotás nélkül eltelt éveket, a majolikagyár leállását vagy a román

megszállás időszakának megpróbáltatásait egy lapon tárgyalhassuk a „boldog

békeidőkkel”. Almási Gyula Béla munkájához hatalmas sajtóanyagot tekintett át, külön

füzetekben a főszöveghez csatolt lábjegyzeteiben a cikkeket kimásolta, de nem írta fel,

hogy honnan, így sok hivatkozása nem kereshető vissza.

Mindeközben a helytörténeti kutatások kiegészítették, tovább bővítették a

vásárhelyi művészekkel kapcsolatos tudásunkat és a környékbeli városokban élő

művészek, értelmiségeik egymással való kapcsolattartásáról alkotott képet. Különösen

értékesek e tekintetben Kőszegfalvi Ferenc vásárhelyi, Szelesi Zoltán, Péter László és

Apró Ferenc szegedi kutatásai. Kőszegfalvi Ferenc Tóthpál József 1969-es Tornyai

bibliográfiáját25 bővítette saját kutatásaival és adta ki 1986-ban.26 Emellett számtalan

tanulmányt írt Hódmezővásárhely dualizmuskori kulturális életéről, foglalkozott

irodalmi, művelődéstörténeti kérdésekkel is.27 Az ő tollából származik az 1993-ban újra

megjelent Hódmezővásárhely történetét feldolgozó monográfiában a kulturális élettel

foglalkozó fejezet.28 Ebben a kötetben a képzőművészeti anyagot Dömötör János

foglalta össze,29 s a Tornyai János Múzeum fennállásának századik évfordulóján

vállalkozott a múzeum történetének megírására, melynek alapítása a tárgyalt korszakba

nyúlik vissza.30

25 TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely, Csongrád Megyei

Könyvtár, 1969.26 Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC. Hódmezővásárhely, k. n.,

1986.27 Ezen tanulmányok egy része összegyűjtve megjelent: KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól

Csomorkányig. Helytörténeti írások Hódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001.28 KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az

őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely

Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 771-819.29 DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az

őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely

Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 820-852.30 DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Móra Ferenc Múzeum, 2004.

/Múzeumi Műhely 3./

XXII

Szeged város képzőművészetének történetét a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa,

Szelesi Zoltán foglalta össze a kezdetektől a második világháborúig. Kutatásai sok

adatot szolgáltatnak a Szegeden élt képzőművészekre és az ottani kiállításokra

vonatkozóan.31 A vásárhelyi művészek barátját és támogatóját, Espersit Jánost, mint

irodalmárt (Juhász Gyula barátját, József Attila felfedezőjét) Péter László szegedi

irodalom- és helytörténész mutatta be biográfiájában.32 Péter László ezen kívül

számtalan vásárhelyi személyről, irodalmi kapcsolataikról írt tényszerű, időtálló

tanulmányokat.33

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek első felében a korai vásárhelyiek iránti

érdeklődés mintha kevésbé lett volna élénk országos szinten, igaz azonban, hogy ekkor

jelenhetett meg először feldolgozás Pásztor János életéről, Heitler László munkája

nyomán.34

1984-ben az ismert körülmények között előkerült Tornyai János utolsó műterméből

a halála után az özvegye által elrejtett hatalmas festészeti és dokumentum anyag. Ezt

kiállításon mutatták be a Magyar Nemzeti Galériában és helyezték el ott és a Tornyai

János Múzeumban. A Tornyai-naplók, a levelezés, a fotóanyag előkerülése hatalmas

feldolgozandó anyagot jelentett, melyhez Bodnár Éva kezdett hozzá. Kutatásának

eredményeit Az újra felfedezett Tornyai című könyvében publikálta 1986-ban.35 A

második monografikus feldolgozás már sokkal árnyaltabban, sokszínűbben mutatja be

Tornyai vásárhelyi éveit. Bodnár több teret szentelt Endre Béla és Rudnay személyének

is, felhasználta Kiss Lajos könyvének tanulságait. Ezzel szemben hiánynak tűnik fel,

hogy a kiadvány jegyzeteletlen, a szerző Tornyai festészetének fordulópontjaként még

mindig a Juss 1904-es elkészültét tekinti. A fotóhagyatékból előkerült ismeretlen

31 SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. Szeged, 1975.32 PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és József Attila életéhez,

költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./33 Például: PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának) In:

U.ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatáj könyvek/ és PÉTER

LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In: U.ő.: Szegedi tudósítások.

Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212.34 HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/35 BODNÁR ÉVA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986.

XXIII

fényképek közlése és az előkerült dokumentumok ismerete előnyére vált az új

feldolgozásnak.

A hetvenes években kezdte meg kutatásait Kovács Márival kapcsolatban Fülöp

Erzsébet hódmezővásárhelyi festőművész és rajztanár, aki már akkor tervbe vette Mári

életművének monografikus feldolgozását. Bodnár Évához hasonlóan interjúkat is

készített Márival nem sokkal a két világháború között „őstehetségként” ismertté vált

festőnő 1977-ben bekövetkezett halála előtt. Fülöp Erzsébet munkája precíz

forrásfeldolgozáson alapul, s kutatásait Tornyai János naplóinak komplex

feldolgozásává fejlesztette. Miközben könyve 2003-ban napvilágot látott,36 Tornyai

naplóinak feldolgozását azóta is töretlenül folytatja.

A komoly, monografikus feldolgozás hiányában a szintézisalkotó magyar

művészettörténészeknek sokáig nem volt lehetőségük mihez fordulni, miben

tájékozódni az 1914 előtt Vásárhelyen létezett képzőművészeti életről. Ennek a

monografikus feldolgozásnak a hiánya ellenére is számos esetben történt utalás főleg

Tornyai és Rudnay személyén keresztül a vizsgált időszakra.

A két világháború közötti időszakban történtek meg az első próbálkozások a

magyar művészettörténet összefoglalására, amikor a Vásárhelyen megfordult személyek

jó része még életben volt. Endre Béla unokatestvére, Ybl Ervin egy rövidebb, vázlatos

írásában épp csak említi az utolsó félévszázad jelentős művészei között Tornyai,

Rudnay, Pásztor nevét.37

Péter András 1932-ben megjelent A magyar művészet története című munkájában

Rudnayt és Pásztort említi,38 nyílván ebben erősen közrejátszott, hogy a két világháború

között mindkettő elismert, foglalkoztatott művész volt. Pásztor Búcsúzkodását „korai,

irodalmi ízű genre-jelentnek” tartja, mely kapcsolatot tart a naturalizmussal „századvégi

novellisztikus realizmusa” és finom felület-megmunkálása folytán. Tornyairól és Endre

Béláról s általában Hódmezővásárhelyről nem írt Péter András. A magyar festészet

36 FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.

Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./37 YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas, 1926. 51-52.; 69.38 PÉTER ANDRÁS: A magyar művészet története. II. köt. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedése, 1930.

/Művészeti Könyvtár/ 166-167.; 170.

XXIV

történetét monografikusan feldolgozó Genthon István 1935-ben megjelent munkájában,

nyilvánvalóan kevéssé ismerve Tornyai munkásságát, művészetét „Munkácsyhoz

visszanyúló” „eleven anakronizmusként” jellemezte. 39 Munkájában nem szólt a

vásárhelyi festők többségéről sem.

A második világháború utáni időszakban bekövetkező szemléletváltás ellenére

megjelenhettek olyan munkák is, melyek kívül tudták tartani a pusztán ideológiai

szempontú megközelítéseket, de sok esetben nem ez volt a jellemző.

Lyka Károly összefoglalásai a 19. és 20. századi magyar művészetről az ötvenes

években jelentek meg. Lyka helyzetképe azért is kivételes, mert Tornyaival való

barátsága folytán két alkalommal is személyesen kereste fel Hódmezővásárhelyt, 1905

áprilisában és 1906 februárjában. Itteni emlékeiről visszaemlékezésében számolt be.40 A

századforduló művészetét feldolgozó 1953-as művében41 írt a majolikatelepről és itt

dolgozó művészekről, Tornyai alföld-képeiről és parasztfestészetéről, ám feltűnő, hogy

Vásárhelyen és Mártélyon készült tájképeivel nem foglakozott. Tornyai ezen munkáit

minden bizonnyal már nem preferálta, amit jelez az is, hogy 1911-es kiállításáról sem

akkor, sem későbbi feldolgozásaiban – úgy tűnik – soha nem írt. A „Művész-

közösségek” fejezetben nem tárgyalta Hódmezővásárhelyt, csak a négy „nagy”

művésztelepet: Nagybányát, Szolnokot, Kecskemétet és Gödöllőt. Rudnayt nem emelte

ki, az első világháború előtti munkásságát valószínűleg nem tartotta annyira fontosnak,

hogy nagyobb fejezetet szenteljen neki munkájában. A korszak szobrászatát feldolgozó

egy évvel később, 1954-ben megjelent munkájában42 Lyka tematikus tárgyalásában az

életkép szobrászok közé sorolja Pásztort és Rubletzkyt, de utal Pásztor már ebben a

korszakban kapott köztéri megbízásaira is. Pásztor Hódmezővásárhelyen készült és a

Műcsarnokban sikeresen szerepelt munkáiról írt többet. Megfontolandó konklúziója,

hogy a korszak magyar szobrászata, így Pásztor János sem a múltba visszatekintve,

főleg nem a magyar szobrászat korábbi eredményeit (Izsó Miklóst) feldolgozva, hanem

39 GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest, Magyar

Szemle, 1935. 157.40 LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970. 307-312.41 LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914. Budapest,

Képzőművészeti Alap, 1953. Tornyairól a Parasztok közt c. fejezetben: 67-68.42 LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914. Budapest, Corvina,

1954, 19832.

XXV

inkább külföldi tapasztalatainak birtokában jutott el életműve kiemelkedő alkotásaihoz.

Rubletzky Gézával kapcsolatban sokat emlegetett Anyaság-ciklusát emeli ki, mely téma

hosszú éveken át foglalkoztatta.

Néhány évvel Lyka, Bodnár és Kiss Lajos munkáinak megjelenése után látott

napvilágot a korszak nagy művészettörténeti összefoglalója Zádor Anna

szerkesztésében, mely jobban tükrözi a korszak előre meghatározott elvárásait a

vásárhelyi művészek jellemzése terén.43 Az ide vonatkozó részeket ketten: Végvári

Lajos és az alig harminc éves Németh Lajos írták. Végvári fejezetében a Munkácsy

iskolája, a Munkácsy örökség folytatóiként jellemzi az alföldi festőket, Tornyait,

Rudnayt, Kosztát. Németh Lajos a két világháború közötti időszak feldolgozásánál ír

hosszasabban Tornyairól, akit „mindvégig a magyar paraszti sors profetikus festőjének”

tekint. A Juss-t Németh a „XIX. századi zsáner festészet Munkácsy kritikai

realizmusának szellemében fogant festői koncepciónak” tartotta.

Az előző kiadványhoz képest egy évvel később, 1959-ben jelent meg Pogány Ö.

Gábor összefoglalója a 20. század magyar művészetéről.44 A hódmezővásárhelyieket

nem tárgyalta külön. Tornyait, mint közeli Munkácsy-tanítványt tárgyalta, s festészetét

a másik Munkácsy-tanítvány Rippl-Rónai Józseffel állította szembe. Tornyai szerinte

mindig kifejtette „radikális különvéleményét a kizsákmányolókkal és a

konzervatívokkal szemben”. Műveiben és Rudnaynál is, kizárólag a „szegényparaszt és

a proletártípusok” megjelenítését látta. Majd a két világháború közötti időszakra

vonatkozóan is mint „Munkácsy fáklyájának tovább vivőit” ünnepelte őket az

„alföldieket”, amellyel „belevilágítanak a falusiak lelkébe”.45

Németh Lajos 1968-as immár önálló szintézisében a Modern magyar

művészetben46 sokkal árnyaltabban, nagyobb alapossággal és körültekintéssel foglalta

43 Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,

1958. /A magyarországi művészet története II./ 414.44 POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, Képzőművészeti Alap

Kiadóvállalata, 1959.45 U.o. 51.46 NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968. 27. Lényegében megegyezik

koncepciója az 1983-as összefoglalásában is: NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők.

In: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest,

Gondolat, 1983. 394-396.

XXVI

össze Vásárhellyel kapcsolatos mondanivalóját. Németh itt három magyar várost:

Nagybányát, Szentendrét és Hódmezővásárhelyt vetett össze, melyeknek önálló, sajátos

városi karaktere megfelelő volt ahhoz, hogy a képzőművészek felfedezzék maguk

számára, s ott megtelepedve a környezetet is beépítsék saját vizuális kultúrájukba. A

Munkácsy-örökség és a népi zsáner itt fontos leíró fogalom marad a művészettörténész

eszköztárában, ám immár talán a témával kapcsolatos nagyobb tapasztalata mondatja ki

vele, hogy Tornyainál a kezdeti romantikus realizmus átvezetett egy expresszívebb

realizmusba. Rudnay Gyulát Rugendashoz hasonlítja, s kiemeli, hogy a magyar nemzeti

eszme legromantikusabb értelmezőjeként tűnt fel. Véleménye szerint a vásárhelyi

művészek nem alkottak művésztelepet, de feltétel nélkül elismeri a helyi társadalom

érdekében kifejtett közéleti tevékenységüket. Németh Lajos véleményének árnyaltabbá

válásához nyilvánvalóan hozzájárult, hogy erre az időszakra már több kiállításon, a

fővárosban és vidéken ismerhette meg a vásárhelyi művészek életművét. Hiszen ebben

a közel két évtizedes időszakban több nagy kiállításon kerültek bemutatásra a vásárhelyi

művészek.47 Németh Lajos igényes szintézise mellett azonban még ebben az időszakban

is kerültek sajtó alá olyan munkák, például Aradi Nóra tollából, melyek Tornyait és

Rudnayt (és persze a második világháború után alkotó vásárhelyi művészeket), mint a

szocialista művészet előfutárait (és kiteljesedéseit) határozták meg.48

Az 1970-es években a Vásárhellyel kapcsolatos érdeklődés kevésbé volt intenzív,

mindeközben például a Szolnokról 1977-ben, majd tíz évvel később a gödöllői

47 A már említett BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll.

kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951.; Rudnay Gyula Kossuth-díja festőművész gyűjteményes

kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953.;

Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1958.;

Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest,

Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, 1962-63.; Rudnay Gyula

emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ. Kiáll. kat. Budapest, Magyar

Nemzeti Galéria, 1969. december.; Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS.

Kiáll. kat. Szeged, Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970.48 ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet története. 2. átdolg. kiadás. Budapest, Corvina, 1970. vagy

ARADI NÓRA: A szocialista képzőművészet jelképei. Budapest, Kossuth, 1974.

XXVII

művésztelepről színvonalas monográfia készült,49 A kecskeméti művésztelepnek a

kilencvenes évekig kellett várnia a szakirodalmi igényű feldolgozásra.50

A magyar művészet történetének újabb szintézise 1981-ben látott napvilágot

Németh Lajos szerkesztésében.51 Itt Hódmezővásárhelyről a Realizmus ösvényei részen

belül az Alföldi művészet centrumai egységen belül A hódmezővásárhelyi művészet

fejezetben olvashatunk Tornyai, Endre, Rudnay, A hódmezővásárhelyi művészeti élet

alfejezetekre bontva. A Rudnayra vonatkozó részt Aradi Nóra, a többit a szolnoki

művésztelep monográfusa, Egri Mária írta. A kötetben már külön fejezetet kaptak a

debreceni és a szegedi festők is. Sajnálatos, hogy ebbe a kézikönyvbe a Tornyai-

hagyaték tanulságai az ismert okok miatt még nem kerülhettek be.

A magyar kutatás tanulságai figyelemre méltó módon csapódtak el az európai és

amerikai művésztelepeket (művészkolóniákat) bemutatni kívánó Michael Jacobs

könyvében, akit magyarországi látogatása során, az MNG munkatársaként Bodnár Éva

kalauzolt. Művében érintőlegesen, de ír Vásárhelyről is, ahol „a művészek egy csoportja

gyűlt össze, Tornyai János vezetésével, ami az Alföldi Iskolaként vált ismertté.” (!) 52

Az 1989-es rendszerváltás után is születtek olyan átfogó igényű feldolgozások,

melyekben helyet kaptak vizsgált témánkkal kapcsolatos gondolatok. 1994-ben a

magyar tájfestészetről szóló munkájában Szinyei-Merse Anna, egy osnabrücki kiállítás

kapcsán pedig Bakó Zsuzsával közösen ugyancsak ő szerepeltette Tornyait megfelelő

helyen a plein air festészet magyarországi jelenségeinek bemutatásakor.53 Az utóbbi

másfél évtizedben sajnos kevés olyan hazai kiállítás volt, melynek kapcsán

Hódmezővásárhely és az ott dolgozó művészek előkerültek volna. Kevés, de

49 Még az említett korszak előtt: VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép

Könyvkiadó, 1952. Majd azt követően: EGRI MÁRIA: Szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977. és

GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987.50 SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-) Budapest, Új

Művészet, [1996]51 Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981.52 JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America. Oxford,

Phaidon, 1985. 132., 142.53 SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest, Dunakönyv, 1994. és

SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen

1870-1910: Redaktion: RAINER SCHMITZ. Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins,

Osnabrück, 1994.

XXVIII

példamutató kivétel azonban akad.54 Azt azonban örömtelinek tekinthetjük, hogy a

rendszerváltozás után újra felélénkülő nyilvános műkereskedelem és a

magángyűjtemények iránt felélénkülő érdeklődés számos eddig lappangó és még az első

világháború előtt Vásárhelyen készült festészeti és szobrászati alkotást is előhívott az

ismeretlenségből.55

A két legújabb, a XX. század magyar művészetéről napvilágot látott összefoglalás

is megemlíti az alföldi művészeket. Beke László56 és Szücs György57 közel hasonló

terjedelemben írt összefoglalókban elfogadják a Németh Lajos és Bodnár Éva által

közvetített képet, s immár elfogultságoktól mentesen közelítenek, mind az „alföldi

művészet” mind a korabeli művésztelepek alkotói tevékenysége és világképe felé. Az itt

tapasztalt rövidségnél fájóbb, hogy az 1999-ben Nürnbergben rendezett nagyszabású

54 Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst

Múzeum, 2003. és Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria

és Aukciósház, Budapest, 2003.55 Számos magángyűjteményről beszámol például: ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005.

Budapest, Enciklopédia, 2006. De itt kell megemlítenünk például az eddig publikálatlan Antal-Lusztig

gyűjteményből a Debreceni MODEM-be és a Pécsi Városi Képtárba került műveket is, melyek – ha még

nem is feldolgozva – legalább megtekinthetők a közönség számára.

Az elmúlt évtizedben egyre több vidéki közgyűjtemény is be tudta mutatni önálló kiadványban

képzőművészeti gyűjteményének legértékesebb darabjait, ahol több vásárhelyi vonatkozású munka

található. Például: A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy Megyei

Múzeumok Igazgatósága, 2002. és A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Herman

Ottó Múzeum, 2004.

Az országos közgyűjteményeket bemutató kiadványokra természetesen már előtte is volt példa: 20.

századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa.

Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA – EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti

Kiadó, 1986.56 BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE LÁSZLÓ – GÁBOR ESZTER – PRAKFALVI ENDRE

– SISA JÓZSEF – SZABÓ JÚLIA: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemi

könyvtár/ 306.57 SZÜCS GYÖRGY: A nemzeti hagyomány ösvényein – Az Alföld vonásában. In: ANDRÁSI GÁBOR –

PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyar képzőművészet a 20. században.

Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/ 21-26.

XXIX

„Művésztelepek Európában” című kiállítás katalógusában – s annak Zwickl András által

írt magyar vonatkozású fejezetében – már utalást sem találunk Hódmezővásárhelyre.58

IV. Fogalmi kérdések: Művésztelep – művészcsoport – művészkör

Az előző fejezetekben többször már áttételesen előkerült a kérdés, hogyan és

milyen értelemben használjuk, használhatjuk a művésztelep (colony of artists;

Künstlerkolonie) fogalmát és a hódmezővásárhelyi művészekre használhatjuk-e ezt a

kifejezést. Ennek a kérdésnek a feldolgozására a modern nyugat-európai szakirodalom

és saját szempontrendszerem alapján teszek kísérletet. Ebben a fejezetben, ha az egyéb

európai (amerikai) példákkal való összevetés nem is lehetséges, a magyarországiakkal

való feltétlenül szükséges a hasonlóságok, különbözőségek és analógiák kimutatása

céljából.

A kortárs nyugat-európai szakirodalom meglehetősen tágan kezeli a fogalmat.

Michael Jacobs már hivatkozott könyvében – természetesen nem elvonatkoztatva a

művészet 19. században bekövetkezett radikális változásaitól – a művésztelepek

kialakulását a plein air festészet megjelenéséből vezeti le. Ebből következően beszél két

típusú helyszínről: a „művészeti hely” (artistic place, Künstlerort), az a hely, ahol a táj,

a vidék, az ott élő népesség – a „vademberek”, a „milieu” adják a vonzóerőt, s melyek

szervezetlenül oda vonzzák a művészeket, majd azok egy része letelepszik ott, s egy idő

után fontos szemponttá válik a civilizációból való kiszakadás vágya a művészek között.

Másik típusként megkülönbözteti a szervezetten létre jövő művésztelepeket, ahol egy

bizonyos, arra kijelölt helyen, közösségben telepednek le a művészek, határozott

szándékkal. Egy más szemszögből tekintve a kérdés megközelítése tehát az, hogy a

művészek milyen viszonyban vannak az őket befogadó természeti és társadalmi

környezettel, a helyi társadalommal. Ezt az utóbbi kérdést azonban számos alkérdés

mentén tovább lehet különböző szempontok szerint részekre bontani. Hogyan

befolyásolja a művészek letelepedése a környezetet, mennyire szoros a kapcsolat vagy

törekszenek-e egyáltalán kapcsolatra a külvilággal, annak irányába hogyan akarnak

58 ANDRÁS ZWICKL: Künstlerkolonien in Ungarn. Die ersten Zentren des modernen ungarischen Kunst.

In: Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.”. Herausg.: CLAUS PESE.

Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191.

XXX

vagy akarnak-e megmutatkozni, és ha igen, milyen formában teszik azt. Más

szemszögből tekintve, de megkerülhetetlen kérdés, hogy maga a kezdeményezés

honnan ered és kitől származik, művészektől, politikai szférából állami támogatással,

helyi közösségektől vagy magánszemélyektől. Ezeket nevezném külsődleges, leíró

szempontoknak.

Ezekkel szemben állnak a belső, a művészek közös indentitásából képzett,

önszerveződési szempontok, amelyet talán egy olyan közös összekapcsoló, kohéziós

erővel azonosíthatunk, melyek összefogják a művészek egy csoportját. Itt kell

szempontként felvenni a közös program szerinti működés kérdését, ezek közös

megfogalmazását, az egységes vagy legalábbis hasonló világnézetet, világszemléletet.

Az alkotótevékenységben esetleges újabb művészeti ágak bekapcsolását,

kipróbálásának igényét. Így tehát az egységes művészeti program és alkotói módszerek,

s legelső helyen talán a közös művészeti formanyelv keresése megalkotása. A művészek

közötti élénk szellemi kapcsolat jelenléte, az irodalomhoz, a zenéhez, az

iparművészethez, tehát a további művészeti ágakhoz való viszony is szignifikáns

jellemzője lehet egy művésztelepnek. A Claus Pese által szerkesztett Künstlerkolonien

in Europa című kötet megállapítása szerint a művésztelepet (Künstlerkolonie) a

művészcsoporttól (Künstlergruppe) az különbözteti meg, hogy tevékenységét nem

nagyvárosi környezetben, hanem attól távol, de általában valahol a természeti és a

társadalmi környezet határán végzi.59 Míg ezzel szemben a művészcsoport lehet

nagyvárosi jelenség is, ami egyértelmű akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a belső,

önszerveződési szempontok feltételeinek is maradéktalanul megfelelhet.

A négy hagyományosan tárgyalt, dualizmuskori magyar művésztelep szinte

mindegyike megfelel a felállított szempontrendszereknek, ám azon belül nagyon eltérő

pozíciókat foglalnak el. Nagybánya szabad kezdeményezésként jött létre Hollósy

vezetésével, Réti segítségével s alapvetően szabadiskolai, oktatási céllal, kezdetben nem

állandó letelepedéssel. Ennek következtében a fiatalok nagyarányú, évenkénti

cserélődése miatt mindig nagy volt az évenkénti személyi változás, s maga az „oktatói

gárda” sem volt végig egységes. Rajtuk kívül jelentek meg az egyidejűleg Nagybányán

59 A Claus Pese által sokszor emlegetett példa szerint Worpswede esetében a falut hamar meg lehetett

közelíteni Hamburgból vagy Brémából vasúton már a századfordulón is.

XXXI

tartózkodó, de az iskola munkájában részt nem vevő művészek is.60 Ugyancsak a

művészek által kezdeményezett, de hivatalos, állami támogatással 1902-ben épült

művésztelep volt a szolnoki. A városban már a 19. században is több osztrák és magyar

festő megfordult. A szolnoki művésztelep alkotói már letelepedésükkor általában ismert

művészek voltak, eladásaikból fenn tudták tartani magukat. Szolnokkal ellentétben a

kecskeméti művésztelep városi kezdeményezésre jött létre a kultúrapártoló Kada Elek

polgármestersége alatt. A városban ekkor, 1910-től kezdve teremtették meg a művészek

befogadására alkalmas „infrastruktúrát”. Diód és Gödöllő a művészek egyéni

kezdeményezéseként jött létre a századfordulón, s a szövőműhely felállításakor került

intézményes keretek közé.

Hódmezővásárhelyen államilag vagy városilag támogatott művésztelep – mint

„infrastruktúra” – nem jött létre az első világháború előtti időszakban. Nem tudni, hogy

közösen folyamodtak-e valaha állami támogatásért. Személyesen viszont a Vásárhelyen

dolgozó művészek közül többen is kaptak állami ösztöndíjat, melynek összege azonban

nem volt hosszú időre kielégítő.

A művészek kaptak kis mértékű támogatást a várostól, ha nem is közvetlenül

pénzben, de különböző megrendelések és juttatások formájában. Azonban szoros

értelemben véve az is támogatás volt, hogy nem vagy csak minimális összeget kértek

tőlük a várostól bérelt műterem használatáért. Tornyai és később Pásztor, majd

Rubletzky bérelték az akkor a város keleti szélén álló egykori Károlyi-uradalom

úgynevezett Serházának egy részét, mely előtte Huszárlaktanyaként is funkcionált. Ők

maguk legtöbbször Serház-téri kaszárnyaként vagy egyszerűen kaszárnyaként

emlegették az épületet, melyben használhattak két nagyobb, boltozatos termet. Később a

Vásárhellyel fogalakozó irodalom ezt a helyszínt tekintette a művésztelep születési

helyének, sőt a ma ott levő emléktábla is ezt írja. (1-2. kép) Tornyai Jánosnak a

városhoz írott leveleiből kiderül, legalább kétévente, újból és újból kérvényezni kellett

az épületegyüttes ezen részének használati jogát.61 A város és a városi vezetés

hozzáállása, támogatószándéka nem volt minden tekintetben egyértelmű. Rudnay

festőiskolájának 1906-os megalakításkor többször is kérte a várost, hogy bocsássa

60 RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA. Budapest, Vince

Kiadó, 20013.61 CsML HL anyagában számos ilyen Tornyai-levél található.

XXXII

rendelkezésére vagy a városháza néhány használaton kívüli termét vagy a régi,

használaton kívüli járásbíróság egyébként üres épületét. A másodikra hajlandó volt a

város rövid időtartamra, havi 20 koronás térítési díj ellenében, amit Rudnay nem tudott

a tandíj-bevételekből fedezni.

A művészek körében természetesen elterjedt volt a művésztelep fogalmának

használata. A vásárhelyi napisajtóban jelentek meg cikkek a témával kapcsolatban

1906-ban, de ezek Rudnay magániskoláját aposztrofálták annak. A Vásárhelyi Reggeli

Újság 1906. április 2-án ismeretlen szerző tollából közölt cikket, melynek célja, hogy

meggyőzze a városvezetést és a helyieket a művésztelep-alapítás fontosságáról. „De

már maga a művészetek iránt való érdeklődés is elősegíti ama törekvéseket, amelyek azt

czélozzák, hogy a város hazánk művészettörténetében számottevő helyet foglaljon el.

(…) Vagyis feszítsük meg erőnket odáig, hogy megalakulhasson a vásárhelyi

művésztelep!”62 Endre Béla Pásztor János 1909. decemberi búcsúkiállásának katalógus-

előszavában úgy búcsúztatja a fiatal szobrászt, mint a meg nem valósult

„művészkolónia” egyik potenciális tagját.63 Tornyai majd évtizedes távlatból úgy

emlékszik vissza, – nyílván hatalmas sértettséggel és csalódottsággal, hogy 1921-ben

már ténylegesen nem segített neki a város – hogy szerették volna, de nem tudták

létrehozni a művésztelepet.

Két alkalommal alapítottak viszont művészeti egyesületet, de ezeket nem tudták

hosszú távon fenntartani. Tény azonban az is, hogy a köztudat, az országos

képzőművészeti közeg akkor nem tartotta őket számon, mint művésztelepet.64 A

62 Városunk és a művészet-pártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság. 2. évf., 1906. ápr. 2. 93. sz. 1-2.63 Endre itt azt írta: „Egyszer nem így álmodtuk mi ezt, [hogy elköltöznek a fiatal, vásárhelyi tehetségek –

T.K.] Szép, díszes, világraszóló művészkolóniát terveztünk, hogy itt maradjon mindvégig mindaz, ami itt

hajtott, hogy ide származzon, ami itt tudna igazán élni: a magyar művészet.” In: Pásztor János

gyűjteményes kiállítása. ENDRE BÉLA: Pásztor Jánosról. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely és

Vidéke Könyvnyomdája, 1909. 12-13.64 Erre jó példa a Nemzeti Szalon Almanachja: Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ

LÁSZLÓ - DÉRY BÉLA – MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912. A vidéki (!) művésztelepekre

vonatkozó rész: 137-139.

Az Almanachban szerepel Halász-Hradil Elemér és Csordák Lajos 1909-es, Kassa város támogatásával

megvalósult művésztelep-alapítása. A két mester érdemeinek legteljesebb elismerése mellett is meg kell

jegyeznem, hogy a magyar nyelven általam ismert szakirodalom szerint ez a kezdeményezés nem vált

igazán jelentőssé. (Magyar művészet 1890-1919. 134.) Csak sejteni lehet azonban, hogy Kassa 1912-ben

XXXIII

művészeti életbe való betörés, a külvilág felé megmutatkozás természetes formája egy

közös kiállítás megrendezése lehetett volna Budapesten. 1907-ben erre a szándék meg is

volt, főleg Tornyaiban, de a többiek visszaléptek, így nem valósult meg. Nagy egyéni

kiállítása is csak Tornyainak volt a fővárosban, viszont még 1914 előtt mindegyikük

kiállított egyénileg vagy a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban.

A dolgozatomban vizsgált időszakban viszonylag kevés művész fordult meg

Hódmezővásárhelyen s csak néhányan töltöttek itt hosszabb időszakot. Folyamatosan itt

lakott viszont Tornyai János és Endre Béla, s a többi művész személyesen is kötődött

hozzájuk, mindegyik kapcsolatban állt velük. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe,

akkor talán úgy definiálhatnánk, hogy a vásárhelyi művészek csoportja egy Endre Béla

és Tornyai János személye körül létrejött, dinamikusan és állandóan változó

művészcsoport volt. A vizsgált időszakban akadémiai előképzettséggel rendelkezett

Endrén és Tornyain kívül Rudnay, Pásztor János, Rubletzky Géza és Várady Gyula és a

Szegedről átjáró Szöri József. Rudnay Gyula festőiskolájában tanult két tehetséges fiatal

a vásárhelyi Darvassy István és a szegedi Kóródy Elemér, akiket nem sokkal később

felvettek a Mintarajziskolába. Gimnáziumi rajztanárként a művészek közé számították

Barkász Lajost is. Pásztor János meghívására dolgozott Vásárhelyen Keviczky Hugó.

Sokszor megfordult Hódmezővásárhelyen a Budapesten élő Kallós Ede is, de ő ekkor

már nem töltött huzamosabb időt szülővárosában. Részt vett a Művészek Majolika- és

Agyagipartelepének megalapításában is, ahol 1912-13-ban Medgyessy Ferenc is

dolgozott. Tornyai cselédje, Kovács Mári 1906 tavaszától lett Tornyai János hűséges

társa a mindennapjaiban, majd évek múltán, 1911-től festőtársa is. A felsorolt művészek

életek és dolgoztak Vásárhelyen a vizsgált korszakban. Számuk nem jelentős, azonban

érdemes lenne összevetni például a Nemzeti Szalon 1912-es almanachjában is

megtalálható Kassával, ahol az művésztelepként szerepel. Nem érzem tarthatónak azt a

gondolatot sem, hogy a művésztelep fogalmát kizárólag a nagyság vagy a résztvevők

száma alapján határozzuk meg.

már azért került be a Nemzeti Szalon Almanachjába, mert az alapításnak és városi támogatásnak országos

szinten nagyobb sajtóvisszhangja volt, illetve Csordák és Halász-Hradil ekkor már országos szinten

ismertebb művészek voltak, mint a hódmezővásárhelyiek.

XXXIV

A fentiek után a belső, önszerveződési szempontokat tekintem át. A vásárhelyi

művészek városias környezetben éltek, de néprajzi gyűjtéseik során sokat járták a

vidéket, a tanyavilágot. Talán Endre Béla hamarabb kezdte a Vásárhely külterületeire

való kirándulásokat festészeti céllal, ezt nem tudjuk pontosan megállapítani. Tornyai

1905-től kezdve „járt ki a pusztára” festeni, viszont előtte már járt a Tiszapartra is.

1907-től pedig az év megfelelő időszakaiban szinte kizárólag itt dolgozott. A többiek

ugyanígy felfedezték maguknak Hódmezővásárhely környékét. A szobrászok helyzete

más volt, számukra a városi közeg és a műteremhasználat elengedhetetlen volt. A

világtól való elvonulás egy feltűnőbb formája volt, amikor Tornyai lemondva a

Majolikatelep vezetésről és adminisztrációjának terheiről 1913 tavaszán tanyát bérelt

Mártély mellett, majd még azon a nyáron faluszéli, Tisza-töltés melletti telket vett és

házat épített Márival. Rudnayra is jellemző volt a táj és a magyar népi világ iránti

érdeklődés. Az európai művésztelepek ezen döntő fontosságú kritériuma – a művészek

és a táj kapcsolata, a hely festőiségének felfedezése – analóg a hasonló európai

mozgalmakkal.

A táj megismerésének szándékához kapcsolódott az ott élő nép megismerésének

vágya is, egyfajta érzékenység az alföldi paraszti kultúra tárgyi világa, a népművészet

alkotásai iránt, mely a korszakban egy általános európai és magyarországi tendencia is.

A néprajzi tárgyak gyűjtéséből, kiállításából következett a múzeumalapítás, a közösség

múltját bemutató gyűjtemény létrehozásának igénye. Később pedig az iparművészet

korabeli sikereinek hatására találták ki együtt a majolikatelep gondolatát, melynek

eszmei célja a népművészeti formakincs és a népi fazekasság hagyományának

fenntartása, gyakorlati pedig a művészek és a helyi, kivitelezésben jártas mesterek

közös felkészültségének ötvözésével majolika előállítása és értékesítése.65 Azt is meg

kell állapítani azonban, hogy Tornyaiék művészetükbe sohasem akarták integrálni a

népművészetet, nem azzal a céllal közelítettek a népművészet felé, hogy azt beemeljék a

„magas művészetbe”. A majolikatelep éppen egy fordított irányú vállalkozás volt: a

„magas művészet” képviselői akarták saját elképzeléseiket a népművészet lehetőségein

belül megvalósítani.

65 Az alapító művészek céljairól lásd a társulási nyilatkozatot: GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi

Művészek Majolika és Agyagipari Telepe – dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti

Értesítő, XXIV évf., 1975, 2. sz. 122.

XXXV

A fent említetteken kívül a vásárhelyi művészek, barátaikkal, támogatóikkal együtt

sokat tettek a város kulturális életért, aktívan részt vettek benne, közéleti eseményeket

szerveztek, újságcikkeket írtak, lapalapításban vettek részt, kiállítást és kirándulást is

szerveztek. Azaz hatni szerettek volna a helyi, városi társadalomra is. A művészekre,

mint a helyi értelmiség tagjaira tekinthetünk ebben az esetben. Ehhez persze

nagymértékben hozzájárult az is, hogy Endre, Pásztor, Tornyai „sajátjának” érezte a

várost. Bár ilyen irányú kutatásokat nem végeztem, olvasmányaim alapján úgy tűnik,

hogy például Szolnokon nem volt ennyire szerves kapcsolat a város és az ott élő

művészek között.

Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Vásárhelyen megfordult művészek közül

szinte mindenki próbált művészetéből megélni, ezt egészítették ki egyéb lehetőségekkel.

Száz év távlatából úgy tűnik, viszonylag sok helyi megrendelést is kaptak, bizonyos

képeik igen népszerűek voltak. Ezzel függ össze, hogy iskolai, gimnáziumi rajztanári

állást egyikük sem vállalt megélhetése érdekében. Rudnay saját festőiskolát alapított,

mely azonban hosszú távon nem volt életképes.66

A hódmezővásárhelyi művészek közössége nem előre megfogalmazott program

alapján szerveződött s közös világnézet sem jellemezte. Ugyanakkor áthatották olyan

értékek, melyek feldolgozása műveik témájaként motivációt jelentett szinte

mindegyikük számára. Rudnay feltűnésével viszont olyan személy érkezett a helyi

művészek közé, akinek nagyon fontos volt a magyar lelkiségű, kifejezésmód keresése és

kutatása festészetének kiteljesítése szempontjából. A közös hang megtalálását a

kezdetben kiváló baráti kapcsolatok, a rendkívül intenzív, naponkénti találkozások

mélyítették el. Természetesen a képzőművészeten kívüli közös élmények is a hasonló

habitusból fakadtak: a népköltészet és népzene iránti lelkesedés, a zene ismerete. Kiss

Lajos, Rudnay és Várady kitűnően hegedült, az utóbbi hegedűkészítő mester is volt.

Közös irodalmi olvasmányélményeik határozták meg estébe nyúló beszélgetéseiket. Az

itt felsorolt összetartó erők, melyeket életre szóló barátságok és levelezések tanúsítanak,

ugyancsak alátámasztják azt, hogy Vásárhelyen megvolt a művésztelepek egyike a

legfőbb jellemzője: a szoros és intenzív együttműködés.

66 Rudnay, mint művészetpedagógus és művésznövendékeivel vidéken dolgozó tanár a két világháború

között vált ismertté. Ilyen jellegű makói és szegedi tevékenységéről szóló tanulmányokat lásd a

bibliográfiában.

XXXVI

Munkálkodásuk során nem törekedtek egységes szempontok szerinti alkotásra, sem

tematikai sem stilisztikai egységre. Ám a körülményekből kifolyólag nagyon sok

tartalmi, tematikai hasonlóságot találunk. Nem járunk messze az igazságtól, ha

rögzítjük, hogy Tornyai és Endre Béla között vannak erősen érezhető, közös szemléletre

utaló jelek. A szobrászok esetében a helyzet egészen más, a népi életkép, mint téma

őket is megragadta és sokat dolgoztak ezen a műfajon.

A fenti szempontok figyelembe vételével együtt is azt a megállapítást teszem, hogy

az egykori események lényegi megragadásában nem annak van szerepe, hogy a

definíciók által szabott feltételek melyik része teljesül vagy nem teljesül

Hódmezővásárhellyel kapcsolatban, ezzel szemben a fogalom kiterjesztő és megengedő

használatára tennék javaslatot. Azaz sokkal kevésbé látom fontosnak az általános

leírófogalmak pontos használatához való merev, kizárólagos ragaszkodást, mint az ezek

mögött rejlő egykori tartalmak minél pontosabb és árnyaltabb ismeretét. Mindennek az

áttekintésnek a lényege tehát az volt, hogy önmagam számára is tisztázzam, hogy

milyen fogalmi keretek között kellene dolgoznom.

V. Időbeli keretek, korszakhatárok

A dolgozat másik kulcskérdése az időbeli keretek meghatározása volt. Ebben a

kérdésben némiképp sajátos döntési helyzetbe kerültem. A kutatás megkezdésekor még

nem volt ténylegesen számomra sem világos, hogy milyen időbeli keretek között

kellene mozognia a dolgozatnak. Miután a fentiekben vázolt kutatások után újra

átgondoltam az addig feltárt tényeket, kialakult bennem Tornyai János és Endre Béla

párosának a „vásárhelyi művészéletet” erősen meghatározó szerepe. Tornyai 1899-től,

Endre 1900-tól élt folyamatosan Hódmezővásárhelyen, bár kisebb-nagyobb

tanulmányutakkal, kirándulásokkal (Tornyai házassága miatt is rövid időre)

megszakították azt. Tehát 1900 az az év, mikortól mindketten itt tartózkodnak, sőt

Tornyai Rózsa utca 1. szám alatt nem rég vásárolt házában kialakított műteremben

dolgoznak, mert Endre Béla épp eladta korábban vásárolt műtermét. Tornyai

letelepedéséről a Hódmezővásárhely című újság már 1899. november 19-én beszámolt.

XXXVII

Az 1900-as évet, mint kezdődátumot erősítette meg azonban Tornyai János első

fontosabb bemutatkozása a hódmezővásárhelyi nyilvánosság előtt, egy az év február 10-

én tartott előadás Népünk és a művészet címmel. A szöveg húsvétkor a

Hódmezővásárhely című helyi lapban meg is jelent.67 Az Ipar- és Gazdasági Egyletben

tartott előadás – minden a könnyedebb érthetőséget elősegítő retorikai képe ellenére –

szinte programként fogható fel, melynek elemei a következő években felismerhetők

Tornyai és barátai küldetésként, „kulturális misszióként” felfogott tevékenységében. A

szöveg tartalmára vissza fogok térni.

A vizsgált korszak határát 1914 végénél jelöltem ki. Az 1914. július 28-án

kirobbant I. világháború alapvetően formálta át az egész országot, nemcsak a művészeti

életet. Hódmezővásárhelyen ekkor már csak ritkábban fordul meg a mártélyi házába

kiköltözött Tornyai, akinek viszonya elhidegült a többi vásárhelyi művésszel az elmúlt

évben, a Majolikateleppel kapcsolatos finanszírozási kérdések miatt. A háború kitörése

után a termelés is szinte lehetetlenné vált, a szakmunkások katonai behívót kaptak, az

anyagi erőforrások is megcsappantak, a közlekedés és kereskedelem bizonytalanná vált.

A Majolikatelepen decemberre leállt a munka. Endre Béla a háború okozta

megrázkódtatások miatt éveken keresztül nem nyúlt az ecsethez, s majdnem másfél évig

az erdélyi Tordán élt.68 Tornyai János Mártélyról kezdeményezte az útlevél

kérvényezést a Belügyminisztériumban, Hollandiába szeretett volna utazni.69

Hódmezővásárhelyen mindeközben már több sikeres képzőművészeti kiállítás is

elzajlott, de ezekhez az általam bemutatott művészeknek már nem volt köze, ezek a

rendezvények már nem kötődtek kizárólag hozzájuk. A két határdátum közül tehát a

másodikat, a világháború cezúráját érzem merevebb határvonalnak, míg az elsőt

kevésbé. A most következő fejezetekben tehát csak az 1900 és 1914 közé eső időszakot

tárgyalom, s csak néhány esetben bővítem ezt ki, ahol szükséges.

VI. Művészek

67 TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti

szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti

Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266.68 A vásárhelyi művészek szegedi barátja, Szöri József még 1914 októberében, a háború első időszakában

elhunyt az Uzsoki-szorosban.69 Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22. 419. sz. 5.

XXXVIII

A következő alfejezetben egyenként mutatom be a fontosabb, időszakunkban

Hódmezővásárhelyen élt, dolgozott és megfordult művészeket, biográfiai tények

alapján. Főleg azokkal kapcsolatban tartalmaz új elemeket a most következő rész,

akikről sok új információt találtam a kutatásaim során. Mivel a Vásárhelyen kifejtett

tevékenységük alapján jelentősebb művészek munkásságát külön fejezetben mutatom

be, ebben a részben nem tárgyalom a képzőművészeti anyagot, sokkal inkább az

alkotókra koncentrálok.70

Előzetesen az életrajzok tárgyalásánál is szeretnék kiemelni néhány közös

jellemzőt. Egyrészt az itt tárgyalt művészek mindegyike tanult valamilyen

képzőművészeti oktatást végző intézményben.71 Szinte mindegyikük tanult külföldön,

sőt valamely rangos művészeti centrumban: Párizsban, Münchenben, Bécsben vagy

Rómában. Többen közvetlenül a vásárhelyi tartózkodás előtt tértek vissza külföldről,

vagy mint Pásztor János, egy kisebb, sikertelen budapesti kitérővel. Szinte mindegyikük

fiatalságának és pályakezdésének elején dolgozott Vásárhelyen, ám az itt szerzett

tapasztalatok, élmények nem akadályozták meg őket abban, hogy később különböző

irányokban induljanak el és érjen be munkásságuk.72

A következőkben életrajzi szempontból tárgyalandó művészeket két nagy csoportra

oszthatjuk. Az elsőbe a hosszabb ideig Hódmezővásárhelyen jelen levő, ott jelentős

művészeti (és közéleti) tevékenységet kifejtő hat művészt veszem sorra (Tornyai,

Endre, Rudnay, Pásztor, Rubletzky és Várady). A másik felében azokról lesz szó, akik

rövidebb ideig tartózkodtak ebben az időszakban Hódmezővásárhelyen, de úgy éreztem

fontos bemutatnom őket, hiszen sok esetben ők is résztvevői, alakítói, hozzászólói

voltak a korszaknak, annak ellenére, hogy képzőművészeti munkásságuk vagy

ismeretlen és kevéssé feltárt, vagy ma kevéssé értékelt.

1. Tornyai János (1869-1936)

70 A most következő részhez jól felhasználható a Kronológia 1. melléklet.71 Kovács Máriát ebben az esetben nem tárgyaljuk itt esetének igen rendhagyó volta miatt.72 Az európai művésztelepek nagy részére igaz a fenti állítás, miszerint a művésztelepeket általában fiatal

művészek hozták létre, alapították. Egy élesebb szembeállítást alkalmazó interpretáció szerint a

művésztelepek a fiatalság kitörési pontjai is voltak.

XXXIX

A korszak legfontosabb vásárhelyi festője az 1869-ben Hódmezővásárhely egyik

külvárosi utcájában született Tornyai volt. A nagyon szegény, párholdas

parasztcsaládból származó fiú jó képességekkel, kiemelkedő rajztehetséggel

rendelkezett. Életének legfőbb vágya az volt, hogy művészként legyen elismert és

sikeres, szinte mindent ennek rendelt alá. Gimnáziumi tanulmányai után, levelezés, rajz

és ajánlólevél bemutatása után, Keleti Gusztáv támogatását elnyerve kapott lehetőséget

és ösztöndíjat a Mintarajziskolában való bizonyításra. Itt Székely Bertalan, Lotz Károly

és Greguss János tanítványa volt 1886 és 1889 között. Két évi (1890-92) bécsi katonai

szolgált után visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol különböző munkákat végzett, s

közben kapcsolatba került az Orosháza mellett Szentetornyán élő Justh Zsigmonddal is.

Ez a nyugat-európai tájékozottságú kör volt az, amely párizsi tanulmányok folytatására

inspirálta, s ehhez Hódmezővásárhely városától kapott ösztöndíjat. Párizsban egy

rövidebb budapesti tartózkodással megszakítva, 1894 és 1896 között tartózkodott, ahol

megismerkedett Munkácsyval is. Ismerve a fiatal Tornyai helyzetét, nem találhatjuk

meglepőnek, hogy érzelmileg azonosulni tudott az ugyancsak nagyon szegénysorból

származó, magát előkelő, divatos festővé felküzdő Munkácsyval. Nem is tarthatjuk

meglepőnek, hogy Tornyai hazatérve Munkácsy realista népi életképeinek hatását

tükrözve alkotott, technikai megoldásai is hasonlóak voltak. Újabb rövid budapesti

tartózkodás után hazatért Hódmezővásárhelyre. Házassága miatt ebben az időszakban

sokat tartózkodott Földeákon, ahol egy helyi kisbirtokos lányának udvarolt, őt 1898-ban

vette feleségül, s 1900-ben még vele együtt utazta körbe Itáliát. Tornyai sokat

betegeskedett, 1899-ben komoly szemműtétet is végrehajtottak rajta, mely – úgy tűnik –

a későbbiekben nem befolyásolta jelentősen munkásságát. Feleségével kapcsolata

azonban gyorsan elhidegült, a házasság hamar válással végződött. 1900-tól Tornyai már

egy Zsebők Jánostól vásárolt házban élt, itt alakította ki műtermét. A következő évek az

aktív alkotómunka évei voltak számára, 1903 novemberében megkapta az üresen álló

Serház épületének nyugati felében levő, üresen álló, nagy belmagasságú termeket, hogy

ott rendezhesse be műtermét. Ebben az időszakban állami ösztöndíjjal dolgozik, amit

olyan feltétellel kapott meg, hogy Magyarországon kell az ösztöndíj időtartama alatt

munkálkodnia.73 1904 tavaszán már elérik első sikerei: munkáival figyelmet keltve

73 CsML HL 16793/1903. nov. 3. ugyanaz közölve: BODNÁR 1956. 63.

XL

szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban és Szegeden. A Juss (vázlat) az

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Ráth György-díját nyerte el. Több művét

eladta, nagyon sokat dolgozott, elkezdte a néprajzi gyűjtést Kiss Lajossal, Endre

Bélával. 1904 augusztusában megszervezték a Hódmezővásárhelyen rendezett Ipari- és

Mezőgazdasági kiállítás kísérőrendezvényeként az első jelentősebb képzőművészeti és

néprajzi kiállítást, ahol a vásárhelyi kötődésű mestereken kívül a helyi magánszemélyek

beadott képei illetve a Tornyaiék által személyesen ismert és meghívott barátaik vettek

részt. 1905-ben újra kiállított az országos kiállításokon, eközben több alkalommal maga

is járt személyesen Budapesten. Közben több ösztöndíjra, így a római Fraknói-

ösztöndíjra is pályázott. 1905 decemberében viszont – ahogyan a leírásokból kiderül –

agyvérzést kapott, napokig nem tudta mozgatni nyelvét, jobb kezét, barátai is

megrendültek a látványtól.74 Csak 1906. február végén hagyhatta el a kórházat. Akkor

újra belefogott a munkába, állapota viszont 1906 októberére újra rosszabbra fordult.

Ekkor Budapestre került a Klinika Ideggyógyászati osztályára, ahol ugyancsak

hónapokat töltött. Gyógykezeltetését a város fizette, ezért ellenszolgáltatásként néprajzi

gyűjteménye a városi múzeum birtokába került. Januárban tért haza, s ez az év, 1907

lesz az, amikortól a betegség után „újjászülető” Tornyai festészete radikálisan megújult.

Ha az időjárási viszonyok engedték, elment festeni Vásárhely környékére a pusztákba,

vagy a Tiszapartra. Színei kivilágosodtak, festészete gesztusszerűen egyszerű és tömör

lett. A Műcsarnokba beküldött képeit már nem fogadták el, ettől kezdve érez antipátiát

„Kézdi-Kovácsékkal” szemben. 1908-ban megrendezte első retrospektív kiállítását

Hódmezővásárhelyen. A bevételből 1909-ben egy, a város déli részén, az árvízvédelmi

töltés mellett álló telket vásárolt, s ott is dolgozott. Ebben az időszakban érdeklődés

egyre inkább az irodalmi modernség felé irányult, tisztelte Adyékat, olvasta a Nyugatot.

A Gonda József szerkesztésében megjelenő A Jövendő című folyóiratban maga is

többször publikált, róla is jelentek meg írások. Ezekben az években formálódott aktív

kiállítói tevékenysége, amelyben a tavasz-nyár-koraősz a munka, a késő ősz-téli időszak

a kiállítások szervezésének, rendezésének, utaztatásának időszaka. 1911 májusában

Tornyai felfedezte a nála dolgozó fiatal cselédlány, Kovács Mári festészet iránti

fogékonyságát, egyre többet dolgozott vele. Nagy budapesti kiállítását a Művészházban

rendezte, 1911. október 22-én nyílt meg. A kritika vegyesen fogadta munkáit, ez

74 MNG A. 20019/1978/98

XLI

csalódást okozott Tornyai számára, miközben írásaiban a jövő művészetének

lehetőségeiről gondolkozott, más kérdések fele fordult érdeklődése. A következő év

februárjában társultak a vásárhelyi művészek és megalapították a Művészek Majolika-

és Agyaripar Telepét, melynek első ügyvezetője Tornyai lett. Az 1912-es év számára

nagyon intenzív szervezőmunkával telt, feljegyzései szerint szinte mindent alárendelt

ennek. Annál nagyobbat csalódott viszont az egész kezdeményezésben pár hónapon

belül, mikor a vállalkozás anyagi összeomlásától tartott. Befektetett pénzének

elvesztésétől tartva 1912 végén kilépett, s megszakította minden kapcsolatát a

Majolikateleppel, kapcsolata Endre Bélával és többi barátjával is elhidegült, mivel úgy

gondolta, hogy nem jártak el vele szemben korrekt módon. 1913 tavaszán kibérelt egy

tanyát Mártélyhoz közel, majd pár hónap múlva saját telket vett Mártély falunak a

Tisza-töltés felöli részén, ide saját házat épített. A külvilággal való kapcsolata

természetesen nem szakadt meg, intenzív levelezést folytatott azon ismerőseivel,

akikkel még barátságban volt. A háború kitörése számára is komoly válságot okozott,

1914 folyamán útlevélért folyamodott, Hollandiába szándékozott utazni.

2. Endre Béla (1870-1928)

Endre Béla jómódú szegedi polgárcsalád szülötte volt. Édesapja vízügyi

mérnökként került át Hódmezővásárhelyre, ezután telepedtek le a városban. Tornyai

Jánossal ellentétben Endre Béla jelentős magánvagyona miatt tudta megtenni, hogy ne

kelljen állást vállalnia, a festészet és az eladás ne váljon egzisztenciális szükségletévé.

Családjának birtokában vaskereskedés, nagybátyjának agyagipari beruházása volt.

Közeli rokonsági kapcsolatban állt az Ybl-családdal, Ybl Ervin művészettörténész

unokatestvére volt, vele levelezett is. Családjától polgári hátteret és szemléletet, a

kultúra és a közügyek iránti fogékonyságát örökölte. Szülei akaratát követve a

Műegyetemre iratkozott be, de mivel érdeklődése a képzőművészet felé fordult, két év

után eljött onnan. Másfél évre, 1895-ben Rómába, majd ugyanannyi időre 1898-ban

Párizsba ment tanulni, mindkét helyen a hagyományos, akadémiai képzésben részesült.

Ebből a korszakból fennmaradtak édesapjának írt levelei, beszámolói, melyek hitelesen

mutatják be, hogyan is működtek az ilyen magán- és szabadiskolák a 19. század utolsó

éveiben. Ezt követően hazatért és Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol azonban

XLII

édesapja 1900 nyarán bekövetkezett halála miatt fel kellett számolnia műteremét. Ebben

az időszakban Tornyai János Rózsa u. 1. szám alatti műteremében dolgozott. 1901-ben

adta el véglegesen a Károlyi-házban levő műtermét, majd vett egy másikat a Petőfi utca

25. szám alatt. Igen aktívan részt vett a város kulturális életében, számtalan cikket írt a

vásárhelyi folyóiratokba. A Tornyaival való kezdeti szoros együttműködés időszakában

főleg nagyobb népi életképeken dolgozott. Ezeket 1904-1905-ben be is mutatta a

Műcsarnokban, illetve szegedi kiállításokon. Talán a kétértelmű kritikának és

visszahúzódó személyiségének köszönhetően ezt követően több éven keresztül

egyáltalán nem állított ki. Részt vett az 1904-es vásárhelyi kiállítás megszervezésében, a

kezdeti néprajzi gyűjtésekben is. Erre a kiállításra még beküldte nagyméretű, mitológiai

témájú kompozícióját. Az ezt követő években a vásárhelyi művészek egyik középponti

figurájává vált, az ő házában is sokszor gyűltek össze beszélgetésekre, vitákra, irodalmi

felolvasóestekre. 1906-ban több hónapos itáliai körutazásra indult nagybátyával,

Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanárral, vízügyi mérnökkel. A nyarak egy részét

rendszeresen ugyancsak az ő nyaralójában, Fenyőházán töltötte. A következő év, 1910

nyarán Szentesről felkérték a Szent Anna templom falképeinek megfestésére, amely

munkába Rudnay Gyulát is bevonja. Októberre készülnek el, ám tervüket az egyházi

vezetők és a hívek aggályai miatt módosítaniuk kellett. Endre magánéletében is fontos

változás állt be, 1911-ben megházasodott, majd családot alapított. Feleségének

támogatásával a gyermeknevelés mellett is sok időt tudott a festészetnek szentelni,

egyre sűrűbben jár ki ő is festeni a természetbe, főleg kedvelt helyszínére Mártélyra.

Endre Béla is Gonda József inspirációjának hatására publikált A Jövendőben.75

Elismerte és támogatta azokat a reformtörekvéseket, melyekkel a vásárhelyi kulturális

élet felpezsdítésére is törekedtek. A majolikatelep megalapításának egyik

ötletgazdájaként mindig szívén viselte a telep sorsát. A fennmaradt vázlatok száma

alapján azt is gondolhatnánk, hogy ő tervezte a legtöbb munkát. 1912-ben a

majolikatelep három kiállításán (Makó, Szeged, Hódmezővásárhely) az ő festményei

díszítették a termek falait. Az utóbbi években készült tájképei – a majolika-termékekkel

együtt – nagy közönségsikert arattak. Barátai rábeszélték, hogy nem sokkal később

rendezzen egyéni kiállítást Makón, amit még a háború előtt egy aradi bemutatkozás is

75 Ezeket lásd a Helyi sajtóról mellékelt bibliográfiában.

XLIII

követett. 1913 nyarán hosszabb időt töltött Baján, egy kis házat bérelt s ott festett.76 A

majolikatelep ügyével kapcsolatban nézeteltérése támadt Tornyaival. 1914-ben a háború

kitörése sokkolta Endre Bélát, hosszú ideig nem alkotott, s ugyanezen év őszének elején

hosszabb tartózkodásra elutazott családjával Tordára.77

3. Rudnay Gyula (1878-1957)

A gömöri születésű festő számtalan helyen megfordult élete során. Tanulmányait

három külföldi városban, Rómában, Párizsban és Münchenben, Hollósynál végezte.

Hollósyt Nagybányára is követte, 1897 és 1900 között több nyarat is ott töltött, sőt ki is

állított velük. Magyarországi vándorlásainak egyik legfontosabb állomása

Hódmezővásárhely lett, ahol úgy találta, kitűnő lehetőség nyílik az alföldi nép és alföldi

táj együttes tanulmányozására. Rudnay unokatestvére, Várady Gyula már hamarabb

Vásárhelyre került, de nem ő hívta meg, hanem Pásztor János, akivel Párizsban

ismerkedett meg a Julian Akadémián.

Rudnay 1905. november 2-án érkezett Vásárhelyre. Hamarosan személyiségének

köszönhetően a „vásárhelyi művészélet” központi figurájává vált. Megélhetési forrása

nem igen volt, néha portrékat festett. 1906 márciusára annyira felélte minden anyagi

tartalékát, hogy szinte éheznie kellett Várady Gyulával együtt. Ekkor merült fel bennük

egy festészeti szabadiskola létrehozásának vágya, amit még abban a hónapba meg is

hirdettek, s bár a városháza előre kiszemelt, használaton kívüli termeit nem kapták meg

e célra, Várady Gyula műtermében kezdték el az órákat az első héten nyolc hallgatóval.

Az 1906-os őszi félév gyengébben, a következő év eleje erősebben sikerült – legalábbis

Rudnay akkor keletkezett levelei szerint.78 1906 szeptemberében, amíg Pásztor János

vidéken dolgozott egy megrendelésen, Rudnay Tornyai és Mári mellett a Serház-téri

kaszárnyában lakott. Amint a visszaemlékezések igazolják, a két heves vérmérsékletű

festő nem fért meg igazán jól egymás mellett, főleg, hogy művészeti elveik sok esetben

igen erősen eltértek. A műteremből való elköltözése után Pásztor János részére freskót

festett a műterem falára. Ebben az időszakban még Rudnay sem állít ki rendszeresen,

76 OSzK Kt. F 78/110/3-477 MNG A. 20019/1978/5978 MNG A. 20010/1978/153 és ellenkezője: MNG A. 20010/1978/155

XLIV

szinte áttörésnek tűnhet az „Ifjúság” 1907-es Könyves Kálmán Szalonbeli kiállítása,

ahol több munkával vettek részt. Néhány rajzát közli a Művészet, hasonlóan

Tornyaihoz. 1907-ben Rudnay kérvényezte, hogy festőiskolája számára a város

bocsássa rendelkezésére a volt Járásbíróság épületét. Végül átköltözhettek, de csak

szigorú anyagi feltételek mellett. Rudnay így hosszú távon nem tudta fenntartani az

iskolát, pedig voltak tehetséges tanítványai is az érdeklődő műkedvelők mellett. A

1906-07-es év telén a festőiskolai szenzációja az éjszakai aktrajzolás volt, melyet a

városi jégpálya melegedőbodéjában tartottak. Rudnay alig másfél év után 1907

júniusában visszatért Budapestre, majd folytatta csavargásait. Fél évvel később viszont

már írt olyan levelet Kiss Lajosnak, melyben arról számolt be, hogy vissza szeretne

térni.79 Az első hosszabb visszatérésre 1908 nyarán került sor. Ekkor újra folytatja a

vásárhelyi paraszti élettel kapcsolatos festészeti és rajztanulmányait. Kiss Lajos, aki a

festő egyik legbizalmasabb barátja volt, visszaemlékezésében leírja, hogy Rudnayval

felkeresték a Vásárhely környéki tanyavilágot is. A második vásárhelyi tartózkodása

1908 júliusától október közepéig tartott. A többi művésztárssal együtt ő is

megnyilvánult közéleti kérdésekben, az akkor Néprajzi Múzeumnak nevezett

gyűjtemény bizottságának tagja is volt.80 Legközelebb 1910-ben tért vissza, amikor

Endre Béla hívására segített a szentesi Szent Anna plébániatemplom kifestésében. A

munka – mint már volt róla szó – nem sikerült megfelelően, Rudnay később már maga

sem szívesen vallotta munkájának. A megbízás októberi befejezése után még néhány

hetet Hódmezővásárhelyen töltött. 1911 március 27-én nyílt meg első jelentősebb

budapesti kiállítása, Pásztor Jánossal közösen, akivel élete végéig szoros barátságban

maradt. De ugyanezt bizonyítja Kiss Lajossal évtizedeken át folytatott intenzív

levelezése, és az, hogy a 20-as években Csongrád megyei tartózkodásai alkalmával

többször felkereste a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákjaival is Endre Bélát.

4. Pásztor János (1881-1945)

Az 1881-ben Gyomán született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt Pásztor

Tornyaihoz hasonlóan tehetségével és szorgalmával tudott kitűnni kortársai közül.

79 OSzK Kt. F 78/305/2 Rudnay e levelét 1907. december 5-én Dunaharasztiból írta.80 A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 3. 94. sz. 1.

XLV

Húszéves korában már kiállított a Nemzeti Szalon 1901-es kiállításán egy Heléne című

gipszszobrot. Rövidesen Budapestre került, ahol Mátrai Lajosnál tanult. Nem sokkal

később, 1902 novemberében Párizsba ment, ahol beiratkozott a Julian Akadémiára. A

francia fővárost azonban egy tanév után otthagyta anyagi erejének fogytával.

Magyarországra visszatérve Budapesten próbálkozott munkát szerezni, de csak egykori

mestere segítségére számíthatott, aki a készülő szegedi Tisza Lajos szobor

mellékalakjainak kivitelezését bízta rá. Ezek után városi ösztöndíjért folyamodott,

amelyet megkapott s 1903-1904-ben újabb nyolc hónapot töltött Párizsban. Hazatérve

elnyerte élete első saját köztéri megrendelését Hódmezővásárhelyen, Nyizsnyai Gusztáv

mellbüsztjének elkészítését. Ekkor egy rövidebb időszakot még Budapesten töltött,

majd onnan kérvényezte Hódmezővásárhely várostól a Huszárlaktanyában, Tornyai

műterme melletti helyiségek átadását műterem kialakítás céljára. Tornyai 1904-ben a

néprajzi gyűjteményét tárolta a helyiségekben, így próbálta eltolni a költöztetés

időpontját. Mindez persze nem tántorította el Pásztort attól, hogy 11 munkával vegyen

részt a nagy augusztusi kiállításon a Városháza termeiben. 1905-ben Pásztor – egy

rövidebb katonai kitérő után – elfoglalhatta helyét, s hazatelepülve aktív tagja lett a

művészek közösségének. Munkásságát három irányban fejtette ki: köztéri

szoborpályázatokon vett részt, szinte mindig küldött munkát az országos kiállításokra és

helyi megrendeléseket elégített ki, főleg portrészobrokat mintázott. A műteremnek

átalakított egykori raktárba végül 1906 márciusában költözhetett be, ahol rövid időn

belül több sikeres szobrát és szoborpályázaton szereplő nagyméretű szobrát mintázta

meg agyagból, majd öntötte gipszbe. Februárban a Munkácsy-szoborpályázata kapcsán,

áprilisban a Műcsarnokba beküldött Búcsuzkodás című művére figyelt fel a kritika, a

másodikra Harkányi-díjat kapott. Vásárhelyi tartózkodása alatt többször utazott vidékre

megrendelései miatt. Hódmezővásárhelyen egy, a Kossuth téren felállítandó kútszobor

tervezését és kivitelezését valósította meg 1908 szeptemberére. Nem sokkal később már

úgy érezte, hogy a Vásárhelyen tartózkodás gátjává vált lehetőségeinek, fejlődésének és

a kiemelt jelentőségű köztéri szoborpályázatokon való eredményes részvételének.

Különösen a debreceni Kossuth-szobor ügye volt számára fájó, melynek elbukását

annak tulajdonította, hogy Budapesten Stróbl és köre semmibe vette, nem hagyták

ismeretlenként érvényesülni. De mindemellett még Vásárhelyről több fővárosi

XLVI

művészeti kezdeményezésbe bevonták: kiállított a „Műhely” kiállításán 1908-ban81 és

alapító tagja lett a Művészház Művészeti Egyesületnek. 1909-ben döntött úgy, hogy

Budapestre költözik. 1909. december végén még rendezett egy nagy búcsúkiállítást

Hódmezővásárhelyen, ahol tisztességes sikert aratott. A kiállításon Tornyai és Várady

Gyula festményeikkel szerepeltek. Végül csak 1910 februárjában hagyta el e várost.

Budapesten a Várkert egyik műtermébe, majd innen a hamarosan felépülő Százados-úti

művésztelepre költözött. Kapcsolata Hódmezővásárhellyel sohasem szakadt meg,

minden évben, évi több alkalommal visszajárt szülővárosába. Aktívan részt vett a

Művészek Majolika- és Agyagipartelepének megalakításában, támogatta az ötletet és

műveivel hozzá is járult termékeik sikeréhez. A forrásokból úgy tűnik, hogy nem csak

édesanyja és családja miatt, a Majolikatelep kapcsán is sűrűbben megfordult

Hódmezővásárhelyen. Művésztársaihoz hasonlóan ő is részt vett a közös majolika

kiállításokon.

5. Rubletzky Géza (1881-1970)

A budapesti születésű, kalandos életű szobrászművész, budapesti és firenzei

tanulmányai után 1907-ben járt először Hódmezővásárhelyen, a főtéren található

Központi Takarék banképületének kupolájára egy Merkúr istent ábrázoló szobrot

vitelezett ki Balla Józseffel együtt. A megbízás alatt hosszabb időt töltött a városban,

egyéb épület szobrászati és díszítési munkákat vállalt el. Visszaemlékezései szerint

1908-ben telepedett le azzal a céllal, hogy hosszabb időszakot töltsön a városban.82 A

városban bérelt lakást és műtermet, először a Kinizsi utcában. Tornyai egyik bizalmas

barátjává vált ebben az időszakban, s mikor 1910 februárjában Pásztor János üresen

otthagyta a Huszárlaktanyában levő műtermét, Tornyai Rubletzkynek ajánlta fel, hogy

költözzön oda. A szobrász közel két évet töltött ott folyamatosan, s itt alkotta meg már a

korszakban is ismertté és közkedveltté vált kisplasztikai sorozatát az Anyaság-ciklust. A

téma a magánéletében bekövetkezett változást is bemutatta: megházasodott, ekkor

született első gyermeke. A ciklus darabjait kiállította országos tárlatokon, több

81 A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08]

82 OSzK Kt. F 78/304/6. Rubletzky Géza visszaemlékezését 1946. november 1-én írta Kiss Lajos

számára.

XLVII

alkalommal felfigyelt rá a sajtó. 1910 decemberében Aradon nyílt közös kiállítása

Tornyai Jánossal, ám kevéssé volt sikeres. 1911 tavaszán Tornyaival közösen látogatták

végig a budapesti kiállításokat, majd átmentek Bécsbe is „Cézanne-t nézni”. Nem

sokkal később, 1911 nyarán államsegélyben részesült, hogy folytathassa munkáját.

1911-12 fordulóján részt vett a Majolikatelep előkészítésében, aláírta a társulási

nyilatkozatot is, bár az anyagi részvétel rá eső részét Tornyai fizette ki. A külföldi

tanulmányútra vágyó fiatal szobrász úgy döntött, hogy amíg lehetősége van, megpróbál

külföldön tanulmányokat folytatni. 1912 végén Firenzébe utazott, ahol beiratkozott egy

szobrászati szabadiskolába. Elutazása előtt 1912 novemberében műteremében tartott

egy zártkörű búcsúkiállítást „a város műkedvelő közönsége” számára. Firenzében olasz

festőkkel közös épületben bérelt műtermet, 1913 májusában közös kiállítást is tartottak,

amelyen – a helyi lapok által említett címek alapján – a még Magyarországon elkezdett

ciklusait folytatta tovább. 1913 májusának végén hazatért Hódmezővásárhelyre. Az

időközben jó barátjává vált aradi építész, Smurák József, a Majolikatelep egyik

beruházója, aki Aradra hívta. Smurák egyik építészeti megrendelését Bohus gróftól

kapta, aki egy több emeletes városi palotát építtetett vele, melynek legfelső szintjén egy

műterem-lakást alakítottak ki. Az építész viszont rögtön ajánlta is fiatal, tehetséges

művészbarátját, Rubletzkyt, aki örömmel fogadta el a meghívást. Az épülő aradi

kultúrpalota szobrászati díszével kapcsolatban már dolgozott Aradon és számíthatott

még megrendelésekre is. Hódmezővásárhelyről 1913 őszének végén költözött el.

6. Várady Gyula (1866-192 )

Várady a vásárhelyi művészek közül az egyik legkevésbé ismert, s 1866-os

születésével a legidősebb művész volt. Rudnay Gyula közeli rokona, gömöri

származású. Várady életével, fiatalságával kapcsolatos részletek szinte ismeretlenek.

Rudnay emlékei szerint83 Münchenben tanult festészetet és a fényképezést Debrecenben

sajátította el. Festészeti munkái mellett a kenyérkeresetet a fényképészet biztosított

számára. Még a 19. század utolsó éveiben megfordult Tatán, Munkácson és

Nagybányán is. Hódmezővásárhelyre érkezésének időpontja bizonytalan. Rudnay Gyula

szerint már 1901-ben Hódmezővásárhelyen volt, ahová Nagybányáról költözött át. Kiss

83 OSzK Kt. F 78/305/65

XLVIII

Lajos adatgyűjtése szerint viszont csak 1903 novemberében került az alföldi városban, s

csak azután nyitotta meg fotóműtermét.84 Biztos azonban, hogy 1904-től folyamatosan

reklámozta magát apróhirdetésekben a vásárhelyi újságok hasábjain. Műterme az

Andrássy út 17. szám alatt a belvárosban volt, nem messze a Plohn-család műtermétől.

Várady mindvégig részt vett a művészek aktivizálódó közösségében, kulturális

kezdeményezéseikben. Az 1904-es vásárhelyi kiállítást megelőzően a néprajzi gyűjtést

a város közönsége számára bejelentő újságcikket ő is aláírta. A gyűjtés munkájában

szerepe már nem volt olyan kiemelkedő. Igazi társasági ember lévén a művészek

összejövetelein – ugyancsak Rudnay szerint – ő beszélt Espersit János mellett a

legtöbbet. Fotóművészeti munkáiból rendszeresen tartott vetítettképes előadásokat, ahol

részben saját utazásainak képanyagát bocsátotta a nyilvánosság elé. A zene iránti

érdeklődése is köztudott volt, amellett hogy zenélt, hegedűkészítéssel is foglalkozott.

Tájképeit rendszeresen beküldte országos tárlatokra, Szegeden is sokszor szerepelt.

Műterme szolgált a Rudnay-féle festőiskola első helyszínéül, emiatt a fotózásra

érkezőket csak heti egy nap tudta fogadni. Várady első önálló kiállítását 1906-ban

rendezte Vásárhelyen. A következő évben, 1907-ben nagy összegű állami ösztöndíjat

kapott, melyet Endre Béla nagybátyja Kovács Sebestyén Aladár járt ki számára

Szterényi József államtitkáron keresztül, Kossuth Ferenc ipar- és kereskedelemügyi

minisztersége alatt. A hosszabb időtartamú nyugat-európai tanulmányutat fedező 5000

koronás ösztöndíjat, melynek célja hegedűkészítő mesterek és műhelyek felkeresése

volt, főleg Olasz- és Németországban költötte el. Elutazásakor hódmezővásárhelyi

fényképészeti vállalkozását felszámolta, műtermét a szegedi Till Viktornak adta el, aki

maga is fényképészként dolgozott. Várady 1908-ban tért haza külföldi

tanulmányútjáról, de Hódmezővásárhelyre már nem telepedett vissza, Budapesten élt s a

Műegyetemen Kovács Sebestyén Aladár mellett működött, illetve hegedűkészítéssel és

annak oktatásával foglalkozott.

7. Kovács Mária, Mári (1883-1975)

84 U.o. Rudnay visszaemlékezése szerint 1901 tavaszán lehetett, mert nem sokkal előtte még Nagybányán

találkoztak.

XLIX

Kovács Mária 1883-ban született vásárhelyi paraszti családban. Csak alsó fokú

népiskolába járt, egyébként képzetlen volt. Fiatalon cselédként kezdett el dolgozni,

huszonkét évesen került Tornyaihoz, a pontos naplóbejegyzés szerint 1905. augusztus

16-án vette fel Tornyai minthogy sokáig nem talált megfelelő cselédet.85 Több mint öt

év múlva, 1911 májusában egy véletlen folytán fedezte fel Tornyai, hogy távollétében a

számára sokszor órákig modellt álló és ecseteit rendszeresen elmosó cselédlány

elkezdett festeni. Tornyai további munkára bíztatta, támogatta. A festőt egyre jobban

magával ragadta az a gondolat, hogy Mári autentikus, ösztönszerű, primitív megoldásai

jelentik a következő lépcsőfokot az egyetemes művészet fejlődésében. A Művészházban

rendezett 1911 októberi kiállításán már saját képeivel együtt egy kisebb teremben

szerepeltette őket, s a kiállításon megforduló ismertebb művészeket, kritikusokat, írókat

megkéri, mondják el véleményüket „Mári piktúrájáról”. A kiállításról tudósító lapok

véleménye igen negatív, Révész Bélán kívül szinte senki nem szánt nagyobb

terjedelmet a szokatlan jelenségnek. A kiállítás anyagát tovább utaztató Tornyai minden

állomáson (Orosháza, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szabadka, Temesvár) kiállítja

Mári műveit is. A kiállításon Máritól kevesebb munkát vásárolnak. Tornyai ezzel

szemben ösztönzésként rendszeresen adott pénzt Márinak jobban sikerült képeiért. Az

első világháború előtt számos helyre elvitte magával Tornyai, így Budapestre

rendszeresen, de eljutottak Bécsbe is. A majolikagyár ügyeiről való lemondása után

Tornyai egyre több időt szentelt „tanítványának”. A következő évtől Tornyait

foglalkoztatta Mári képeinek külföldön való bemutatásának lehetősége is, írt Berlinbe

Hatvany Lajosnak, és Párizsba Kóródy Elemérnek, hogy segítsenek neki egy kiállítás

megszervezésében. Párizsba személyesen is el akart látogatni Márival. A tervezett 1913.

április 1-i indulás azonban csak vágy maradt. Felvette a kapcsolatot Mári ügyében

Rippl-Rónai Józseffel is, akinek elküldte Mári képeit Kaposvárra. Rippl-Rónai viszont

Tornyai Márira tett befolyását hangsúlyozta szakmai észrevételként viszontválaszában,

amit a vásárhelyi festő nagyon rossz néven vett.86 1913 tavaszi hónapjaiban tanyát

85 Erről lásd: FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.

Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ 45.86 Ide vonatkozó több levél és másoknak írt beszámoló fennmaradt (időrendi sorrendben.): CsML HL

XI.21. 6/2; MNG A. 22935/1989/III/18; CsML HL XI.21 6/2/2; MNG A. 22935/1989/III/20; OSzK. Kt. F

78/371/36; OSzK. Kt. F 78/371/31; MNG A. 22935/1989/III/21; CsML HL XI.21. 6/10.

L

bérelt Tornyai, ahol Márival közösen dolgoztak, majd nyáron a mártélyi teleken

építkeztek. Ugyanezen év decemberében megszervezte Mári első önálló kiállítását a

Fekete Sas női szalonjában, a kiadott katalógusban a művek jegyzéke mellett azoknak

az ismert személyeknek a véleményét olvashatta a kiállításlátogató, akik véleményezték

Mári műveit a Művészházban látott Tornyai-tárlaton, s feljegyezte őket Tornyai. Kisebb

kirándulásoktól eltekintve 1918-ig élt Mártélyon Mári Tornyaival, aki azután elüldözte.

Az idegösszeomlás szélére került Kovács Márit lábadozás céljából Koszta József közeli

tanyájára vitte Endre Béla, majd saját maga vette pártfogásába. 1919 decemberében már

ők rendeztek számára kiállítást.

8. Látogatók: Szöri József, Nyilasy Sándor, Keviczky Hugó

Bár Kiss Lajos könyvében szinte alig kerül említésre, valószínűsíthetően gyakran

megfordult a hódmezővásárhelyi művészek körében Szöri József (1878-1914).87 A jogi

doktorátust is szerzett fiatal festő, egyike volt azon szegedieknek, akik szoros baráti

kapcsolatban álltak a vásárhelyiekkel. Kiss Lajos szerint Szöri először 1905-ben

látogatott Hódmezővásárhelyre. Apró Ferenc feltételezése szerint vagy egy szegedi

tárlaton (1904 vagy 1905) vagy Rudnay Gyula közvetítésével ismerkedhettek meg.88

Szablya-Frischauf Ferenc tanítványaként alapító tagja lett a KÉVÉ-nek, s a

Nemzeti Szalonban is rendszeresen kiállította munkáit,89 részt vett a Műhely és a

Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság” kiállításán. 1907 és 1908 környékén sokat járhatott

Hódmezővásárhelyen, vagy legalábbis intenzív kapcsolatban volt Tornyai Jánossal.

Apró Ferenc szerint, aki részletes feldolgozást készített 1978-ban Szöriről, Tornyaihoz

nagyon mély barátság fűzte. Feljegyzéseiben találunk Tornyaival közös szépirodalmi

87 Szöri József nevének írásmódját már a korabeli források is sokszor változtatják. Tornyai János

leveleiben mindig következetesen y-nal írja, a kiállítási katalógusok nagy része is. Apró Ferenc szerint az

anyakönyvben Szöri szerepel utalva Szer településnévre.88APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-könyvtári

Műhely 1978/1-4. sz. /89 Többek között szerepelt a legendássá vált Cézanne-Gauguin kiállítást kísérő tavaszi kiállításon a

Nemzeti Szalonban Tiszapart című képével (kat. sz. 94.). A kiállítás megnyitón szegedi barátjával, Juhász

Gyulával volt jelen (!). A kiállítás katalógusa: Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb.

művei. 1907. május. A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.

LI

olvasmányokat is.90 A fővárosba tervezett „Alföldi művészek” kiállítással kapcsolatban

felmerült a neve, mint olyan személy, aki ki fog állítani a vásárhelyiekkel. Ezen a

kiállításon Tornyai Endrére, Pásztorra és Rudnayra számított volna még, a levélben

felsorolt nevek alapján.91 Korábban 1907 szeptemberében Lyka Károlyhoz írott

levelében pedig úgy szólt róla, mint aki együtt dolgozott velük Vásárhelyen.92 Szöri

1909 első félévét Párizsban töltötte, ahol Bornemisza Géza kalauzolta, aki ekkoriban

Henri Matisse szabadiskoláját látogatta.93 Részben anyagi okok miatt csak alig egy fél

évet tudott Párizsban tartózkodni. Szöri szegedi tevékenysége, társadalmi közéleti

aktivitása nagyon hasonló volt a vásárhelyi képzőművészekéhez. Szörit a

szociáldemokrácia eszméi vonzották, alapítottak szabadkőműves páholyt, tanított

munkásiskolában, később a polgári radikálisok szegedi szervezője lett. Nagyon értékes

lehetett képzőművészeti és irodalmi előadássorozata, melyet a város érdeklődői számára

tartott. Hazatérése után Szöri több cikket is közölt vásárhelyi lapokban, és a

szegediekben is többször írt a hódmezővásárhelyiekről.94 Szegeden megpróbáltak saját

folyóiratot indítani Új Élet címmel, mely A Jövendőhöz hasonló kezdeményezés. Úgy

vélem, mindezek bizonyítják, hogy modern művészeti törekvések iránt nyitott Szöri

igen jó kapcsolatban állt Tornyaival és barátaival, ami természetesen nem jelenti azt,

hogy képzőművészeti munkásságára bármiféle hatással lettek volna a vásárhelyi

kortársak művei. Az 1913-ra az immár „konzervatívvá váló”, Műcsarnokhoz kötődő (és

a szegedi napilapok hasábjain kiteregetett botrányoktól megtépázott hírnevű) Szegedi

Képzőművészeti Egyesülettel szemben megalakult az Alföldi Művészek Egyesülete,

90 APRÓ 1978. 6-7.91 BODNÁR 1956. 69. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy 1907-1908-ban Tornyai az „alföldi művészet”

kifejezés alatt nem például a szolnoki művészteleppel való együttműködésre gondolt, de a korai kapcsolat

Koszta Józseffel sem állt fenn.92 OSzK Kt. F 65/632/893 APRÓ 1978. 7.94 A kutatás során általam felhasznált és olvasott cikkek csak töredékét képezik az összes megjelent,

művészeti témájú cikkeinek. SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910.

február 1. 1. sz. 7-8. és SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.

1911. december 24. 295. sz. 2.; Szegedi lapban: (sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolika-

kiállítása. Endre Béla festőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6.

LII

melyben Szöri, Tornyai és Endre is megválasztott tisztséget vállalt.95 Ebből az

időszakból már nem ismerünk forrásokat, melyek arra utalnának, hogy a szomszéd

városban töltött volna időt. Az általam alkalmazott besorolással azonban nem szeretném

azt sugallni, hogy életművéből valamit bizonyíthatóan Hódmezővásárhelyen alkotott,

ezt konkrét művekkel nem tudom alátámasztani.96 Szöri 1914-ben katonaként halt meg

az Uzsoki-szorosban.

Szörivel ellentétben biztosan dolgozott Hódmezővásárhelyen Nyilasy Sándor

(1873-1934) 1898-ben. A nagybányai iskola szemléletét elsajátító festő Tornyait

feltételezhetően már hamarabb megismerte, s ebben a periódusban Polgáry Gézával

együtt dolgozott Plohn József műtermében. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület

műtárosaként szervezte és rendezte a szegedi Kultúrpalotában a tavaszi kiállításokat,

amelyeken szinte kivétel nélkül képviseltették magukat a vásárhelyi alkotók is.97

Nyilassy közbejárásával még a késve leadott munkákat is sikerült behelyezni a már

napokkal korábban megnyílt tárlatra. Tornyai jó barátságban volt vele, mi sem

bizonyítja jobban, hogy 1904 novemberében közösen utaztak fel Budapestre megnézni a

téli kiállításokat.98 A szegedi Móra Ferenc Múzeumban található Nyilassy anyagban

nincs olyan munkája, melyről közvetlenül bizonyítani lehetne, hogy a másik alföldi

városban készült.

Több mint félévet töltött a szobrász Keviczky Hugó (1879-?) is a Serház-téri

kaszárnya műtermében. Pásztor János barátjaként kapott meghívást és vállalkozott a

vásárhelyi tartózkodásra. Miután Pásztor 1906 tavaszán a Búcsúzkodás című művével

sikeresen szerepelt a Műcsarnokban az Országos Szépművészeti Múzeumtól és Szeged

városától is megrendelést kapott a mű további változatainak elkészítésére. A fából való

kivitelezésre kérte fel barátját, Keviczky Hugót, aki feleségével 1906 augusztusától

1907 februárjáig élt együtt a vásárhelyi művészekkel, az általa kivitelezett szobor a

95 Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI. évf. 1913.

május 13. 114. sz. 1-2.96 Bár további részletes összehasonlító vizsgálatok szükségesek, de szinte bizonyos, hogy Endre Béla

vásárolt Szöri munkáiból.97 Erre lásd: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7.98 Tornyai írja egy Lyka Károlynak küldött levelében. OSzK Kt. F 65/632/4

LIII

megrendelésnek megfelelően a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti

Galériába került.

9. Rudnay tanítványai: Darvassy István és Kóródy Elemér

Az 1906 tavaszán megalapított s közel egy évig fennálló festőiskolának összesen

körülbelül egy tucat fizető hallgatója lehetett.99 Közöttük volt két tehetséges fiatal, akik

a második félévben voltak jelen. Kiss Lajos feljegyzései szerint mind a ketten VII.

osztályos gimnazistákként szabadidejükben jöhettek rajzolni s alacsonyabb

járandóságért (10 koronáért) járhattak volna, de Rudnay sohasem kérte el a pénzt.100

Tehetségüket bizonyítja, hogy pár éven belül mindkettőjüket felvették a

Képzőművészeti Főiskolára.

Darvassy István (1888-1960) 1888-ban született Hódmezővásárhelyen. Rudnay

útmutatásaival készülve 1907 nyarán felvételizett a budapesti Képzőművészeti

Főiskolára, ahová kitüntetéssel felvették. Öt évvel később, 1912 nyarán végzett

rajztanárként. Hódmezővásárhelyre 1914-ben került vissza, amikor rajztanári állást

vállat. A hódmezővásárhelyi művészeti életet budapesti tanulmányai alatt is

figyelemmel kísérte, bár konkrét forrásunk nincs rá, minden bizonnyal a szünidőket

szülővárosában töltötte. Ennek következtében szoros kapcsolatot tartott A Jövendő

körével, talán ennek tudható be, hogy a folyóirat címoldalát 1911-től az ő egyik

metszete díszítette. Mint az 1913 nyarán írt, az MNG Adattárában őrzött

biográfiájából101 kiderül, közvetlenül a Mintarajziskola elvégzése után a Kecskeméti

Művésztelepre mehetett több rajztanár és művésznövendék hallgatótársával együtt nyári

szabadiskolai gyakorlatra.102 Előtte több hónapos itáliai körutazáson vett részt. Erről az

útról ugyancsak A Jövendőben egy cikksorozatban számolt be.103

99 Ezeknek listáját közli: KISS LAJOS 1957 154. Beiratkozott Espersit János is.100 KISS LAJOS 1957 182.101 MNG A. 486/20102 Erről részletesebben lásd: SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház

(1957-) Budapest, Új Művészet, [1996] 27-34. Darvassy említve: 28. Darvassy itt festette egyik ismertebb

munkáját Cigányputri címmel, mely ma a TJM gyűjteményében található.103 DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 138-143.

LIV

Sokkal érdekesebb pályát futott be az 1889-ben az Arad vármegyei Soborsinban

született és Szegeden felnőtt Kóródy Elemér (1889-1918), akinek „zsenialitását” a

szegedi képzőművészeti élet jeles személye, a már tárgyalt Nyilasy Sándor fedezte fel.

A gimnazista fiút előbb Nagybányára,104 majd Rudnay iskolájába, Hódmezővásárhelyre

is elküldte tanulni illetve megismerkedni a többi művésszel.105 Kiss Lajos még említi

azt is, hogy Kóródy kezdett modellt állni Tornyai készülő, Bercsényi egész alakos

képéhez.106 A Szegedi Híradó 1912-es beszámolója szerint Rudnay, Tornyai, Endre és

Rubletzky társaságában „fejlesztette tovább tevékenységét”, s amint már fent is leírtuk,

Rudnay felkészítette a főiskolai felvételire, ahová 1909 nyarán került be. Innen viszont

az 1909/10-es tanév végén, egy tanév után elbocsátották. Endre Béla, miután megkapta

a szentesi Szent Anna templom falképeinek megfestésére a megbízást 1910

márciusában, Rudnaynak írott levelében Kóródyt javasolta felkérni segítségnek, mint

olyan fiatalt, aki valószínűleg szívesen venne részt a munkába. Rudnay két levelében is

megerősítette, hogy nem szeretne vele együtt dolgozni, mert Budapesten valami olyat

tett, amiért nem kíván vele találkozni sem.107 A fiatal Kóródy rövidesen Párizsba

utazott, ahol feleségével, Ferentzy Márta máramarosszigeti festőnővel megfordultak a

Colarossi iskolában,108 Henri Matisse, Valloton és Maurice Denis műhelyében is. Részt

vettek a legmodernebb festészeti irányzatokat felvonultató szalonban, a Salon des

Indépendants-on.109 A Szegedi Híradó egy lelkes hangú cikkben is beszámolt

sikerükről.110 A cikk állítása szerint maga „Delaunay Róbert” kérte fel Kóródyt, hogy

állítson ki a Salon International-on. Egy szegedi újságíró tudósítása szerint párizsi baráti

körébe tartozott az ugyancsak szegedi Csáki József és Brummer József, de megfordult

104 SZÜCS GYÖRGY: A Nagybányán tartózkodott festők névsora. In: Réti István 2003. 167. Kóródy igen

fiatalon alig 17 évesen volt Nagybányán.105 Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30. 6.106 KISS LAJOS 1957. 207.107 A két levél: MDK-C-II-453 (1910. márc.24.) és MDK-C-II-454 (1910. ápr. 17.)108 KMETTY JÁNOS: Festő vagyok és voltam. Budapest, Corvina, 1976. 69.109 Ezek kiemelt katalógusait lásd: Magyar festők a Salon des Indépendants kiállításain. .Feldolg.: KÁRAI

PETRA. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll.

kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./ 323-325.110 Lásd 99. sz. lábjegyzet.

LV

nála Holló László is.111 Bár egyetlen munkája sem ismert, úgy tűnik, Kóródy ekkor a

korai kubisták közé tartozott.112

Tornyai valószínűleg Nyilassy Sándortól 1912-ben értesült arról, hogy Kóródy

Párizsban tartózkodott, s Tornyai egyik naplójában fennmaradt levélvázlatából arra

következtehetünk, hogy több levélváltás is zajlott köztük.113 Ebben a levélben Tornyai

kéri Kóródyt, hogy szervezzenek meg egy Mári kiállítást Párizsban. Az 1913

decemberében megjelent Mári katalógusban Kóródynak Mári képeiről mondott sommás

véleményét idézi, miszerint: „Mári képei olyan delikát dolgok, hogy csak Páris tudná

azokat igazán élvezni.”114 Alig egy félévvel később Kóródy és felesége is szerepelt a

szegedi tavaszi kiállításon, ahol Endre, Tornyai, Rubletzky is kiállított. A kiállításról

beszámoló helyi lapok szerint „Kóródy Elemér nincs hírnevéhez képest méltóan

képviselve.”115 Ha nem is volt érett művészként jelen Hódmezővásárhelyen, egy

tanulságos – de a korszakban nem egyedülálló – rövid karriert futott be, s jól példázza

azt, hogy milyen széles spektrumban vezettek szét az utak az 1910-es évek alföldi

városaiból. Kóródy és felesége 1918-ban Ungváron a spanyolnátha áldozata lett.

10. Elszármazottak: Kallós Ede, Hegedűs László, Barkász Lajos

Több olyan művésznévvel is találkozunk Hódmezővásárhelyen a vizsgált

időszakban, akik családi és személyes kötődéseik lévén mindvégig figyelemmel

kísérték a vásárhelyi művészek tevékenységét, s maguk is szíven időztek a városban,

vagy támogatták a helyi művészeket. Közülük kiemelt szerep jutott Kallós Edének

(1866-1950), aki 1866-os születésével Várady Gyulával volt egyidős. Tanulmányait

elvégezve Budapesten telepedett le, később a Százados-úti művésztelep egyik első

lakója lett. Párizsi tanulmányútja végén 1898-ban Iványi-Grünwald Bélával közösen

jöttek Hódmezővásárhelyre, ahol Plohn József fotóműhelyében dolgoztak. Iványi ekkor

111 (X.): Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieur Balog-ról. Dankó Pista nótája a Café

Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. május 26. 122. sz. 8-9.112 Az 1915-ös amerikai magyar grafikai kiállítás katalógusának angol nyelvű bevezetőjében, mint

Picasso követőt említik meg.113 MNG A. 22935/1989. 1912. jan. 8-án elkezdett napló 36-37.114 Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]115 A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 5-6.

LVI

készítette el az Isten ostora című művének első változatát. Kallós jó viszonyt tartott

fenn Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal, ha közvetetten nem is, de a Műcsarnok

zsűrijének tagjaként segíthette Pásztort. Kallós évente többször személyesen látogatott

haza. Városképi jelentőségű műve, a főtéren álló Kossuth-szobor 1903-ban készült el, a

város második köztéri szobrával „virtuálisan is jelen volt” a művészek között. (3. kép)

Kallós segített szervezni az 1904-es kiállítást is, sőt Tornyait egy alkalommal Pesten is

befogadta mikor egy párbaj elől menekült. (A párbajt, egykori barátjával Zsebők János

rajztanárral vívta volna, de Tornyai megfutamodott, Zsebők pedig 1904-ben elkerült

Vásárhelyről.) 1905 áprilisában Lyka Károly és felesége Kallóssal egy időben érkezett

Hódmezővásárhelyre. Akár szimbolikus gesztusnak is tekinthető, hogy a sikeres

fővárosi szobrász kalauzolta szülővárosában a helyi művészekkel együtt az ismert pesti

műkritikust, művészeti írót, mutatta be számára a várost és környezetét, az alföld és a

Tisza világát.116 Bár Tornyai 1907 körül Kallóssal kapcsolatban is problémákról beszél,

úgy tűnik később semmilyen nézeteltérés nem volt köztük, ezt támasztja alá, hogy

Kallós többször vásárolt Tornyai műveiből és kiállítás megnyitóin is rendszeresen részt

vett, egy alkalommal még Szabadkára is leutazott ezért.117 Kallós „odafigyelő”,

támogató, bíztató magatartásának egyik legjellemzőbb gesztusa, hogy alapító tagja lett a

Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének. Számtalan forrás utal arra, hogy

Budapesten már a tényleges indulás előtt próbált jövőbeli megrendeléseket szerezni. A

Majolikatelep munkájában személyesen is részt vett, az összes 1914 előtti közös

kiállításon szerepeltek művei. Azt azonban nem tudjuk, hogy a többi szobrászhoz

hasonlóan ebben a korai időszakban gyártottak-e általa mintázott plasztikai munkát.118

1912 nyarán komoly segítséget tett a gyárnak, megszerezte Lukács György korábbi

vásárhelyi főispán és Nemes Marcell műgyűjtő 1000-1000 koronás anyagi támogatását,

melyek nélkül talán el sem indulhatott volna a hamar nagy anyagi nehézségekbe ütköző

vállalkozás. Tornyai is Kallóssal tartott az új támogatók megszerzésére irányuló

kampányban. Feltehetően Kallós műtermében a Százados úti művésztelepen találkoztak

116 KISS LAJOS 157. 133.117 OSzK. Kt. F 65/632/6118 A két világháború közti időszakban is az átalakuló Majolikagyár egyik fő részvényese maradt, ebben

az időszakban több munkáját sokszorosították.

LVII

először a fiatal szobrásszal, Medgyessy Ferenccel, aki nem sokkal később aktívan

bekapcsolódott a Majolikatelep munkájába.

Kevésbé szoros kapcsolatot találhatunk Hegedűs László (1870-1911) és a

vásárhelyi művészek között. Mint már utaltam rá, Kiss Lajos – nem tudni miért –

nagyon keveset ír róla miközben Tornyai vele is rendszeresen találkozott pesti

látogatásai során. Az 1870-ben Szentesen született, de Hódmezővásárhelyen felnőtt

későbbi főiskolai tanárt Bernátsky Ferenc plébános „fedezte fel”, majd Pállik Bélához

küldte tanulni a fiút, végül az Esterházy család támogatásával tanulhatott. Külföldi

tanulmányai során, Párizsban ismerkedett meg Endre Bélával, aki – Kiss Lajos közlése

alapján – egyik képének főszereplőjét is adta: a mulatóban búskomoran magába roskadt

embert.119 A kapcsolat létezését bizonyítja, hogy az 1904-es vásárhelyi kiállításon is

képviseltette magát képeivel. Tornyai János járt nála többször is, ha Budapestre

látogatott. 1911. áprilisában bekövetkezett haláláról nagy terjedelemben beszámoltak a

hódmezővásárhelyi újságok is.

Barkász Lajos (1884-1960) ugyancsak hódmezővásárhelyi születésű volt. A

Mintarajziskolán rajztanárként végzett, rajztanárként dolgozott, szülővárosában is.

Részt vett az 1904-es kiállításon, a helyi lapok tudósításai a vásárhelyi művészek között

tárgyalják. Rendszeres kiállítója volt a szegedi kiállításoknak és a Nemzeti Szalonnak.

A kiállítási katalógusokból úgy tűnik, főleg tájképeket festett.120 Tornyai egyik 1907-es

levelében vele is úgy számolt, mint a Budapestre tervezett „Alföldi művészek” kiállítás

egy résztvevőjével.121

11. Medgyessy Ferenc (1881-1958)

Medgyessy Ferenc, a fiatal szobrász 1912-ben ismerkedhetett meg jobban a

vásárhelyi művészekkel, Pásztor János és Kallós Ede közvetítésével a Százados úti

művésztelepen. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ők ketten (és talán még Tornyai)

voltak azok, akik felhívták figyelmét a Vásárhelyen alapított „majolika-műhelyre.”

Kronológiai szempontból nehéz elhelyezni vásárhelyi jelenlétét, a Majolikatelep

119 KISS LAJOS 157. 29.120 Egy 1914-es műve szerepel: Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS.

Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2003. A műkereskedelemben ritkán, de feltűnnek művei.121 PIM Kt. V. 1560/1. Tornyai János levele Kún Józsefnek (1907. szeptember)

LVIII

iratainak nagyarányú megsemmisülése miatt. Visszaemlékezései szerint is megfordult

abban az időszakban Hódmezővásárhelyen, amikor még Tornyai is itt élt. Életművében

több olyan majolikatárgy is ismert, melyek Vásárhelyen készültek, ám nem ismert, hogy

melyik készült még az első világháború előtt és melyik később. Az viszont biztos, hogy

tőle kiviteleztek figurális munkákat még 1912-1914 között. A Majolikatelep kiállításán

részt vett, Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Budapesten a sajtóban megjelent

cikkek kiemelték műveit.

12. A fiatalok: Kriván Ferenc – Adamovits Sándor

Az áttekintésben arra vállalkoztam, hogy egyenként, forráscentrikusan

végignézzem, hogy kik és milyen időszakban dolgoztak Vásárhelyen, s erről milyen,

főleg írott és tárgyi emlékek maradtak fenn. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a

korszak végére, 1911-12-re több olyan vásárhelyi fiatal, amatőr művész is kiállítást

rendezett a városban, akik mesterségük alapjait még nem akadémiákon csiszolták, de

bizonyítható módon a helyi művészek évekkel ezelőtti sikerein felbuzdulva kezdtek el

alkotni, képzőművészettel foglalkozni. Az ő esetüket azért merem idézni, mert ez is jól

mutatja, hogy a személyes művészeti élmények és személyes kapcsolatok milyen hatást

tudtak kiváltani egy kisváros hétköznapi életében. Más szemszögből megvilágítva, tehát

a „magas-művészet” jelenléte, hogyan befolyásolta az arra fogékony fiatalokat. Ám

ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ők többen már nem rendelkeztek azzal a

tehetséggel, mint Tornyaiék, s a Darvassyhoz, Kóródyhoz hasonló „kiemelkedést” már

nem tudták végrehajtani. Közöttük akadnak olyanok, akiknek műveiből kerültek be

alkotások vásárhelyi közgyűjteményekbe, tehát művek alapján is ismertek, s vannak,

akiknek tevékenységéről csak források, korabeli kiállítási beszámolók tudósítanak. Az

egyes személyeket tehát nem képzőművészeti tevékenységük kvalitásbeli értékei (vagy

hiányai) miatt szerepeltetem, hanem kizárólag azért, hogy bemutathassam a korszakban

Vásárhelyen dolgozó művészek „helyi recepcióját”

A források szerint Pásztor János munkái során mellette segédkezett egy Kriván

Ferenc (1889-1970) nevű fiú, aki később egész életében amatőr szobrász, iparos volt,

készített portrékat, sírdomborműveket. Szobrászati tanulmányokat Szegeden végzett,

1908 és 1912 között eljutott Münchenbe és Párizsba is. Első önálló kiállítása 1912.

LIX

március 30-án nyílt meg Hódmezővásárhelyen az Andrássy úti Grünwald-féle

házban.122 Tornyai egy félévvel később keletkezett levelében számol azzal a

lehetőséggel, hogy Krivánt is bevonják egy vidéken (feltehetően Debrecenben)

rendezendő kiállításukba. Barcsay Jenő visszaemlékezésben írt róla, hogy a húszas

években egy alkalommal Endre Bélával közösen keresték fel az akkora már tisztes

középszerbe süllyed Kriván műhelyét.123

Hasonló a helyzete Adamovits Sándornak (1878-?), ő egy vásárhelyi görög

családból származott. Az 1904-es kiállításon, mint gimnazistának megadták a

lehetőséget, hogy egy Tanulmányfej című művével szerepeljen.124 A következő évben a

Városi Takarék-pénztár ösztöndíjával Brüsszelbe ment tanulni, ahol öt évet töltött. Több

vásárhelyi újsághír számolt be ott kapott kitüntetéséről. Az ötéves tanulmányi idő lejárta

után visszatér Hódmezővásárhelyre és itt szeretett volna letelepedni. Ennek érdekében

pályázott a városhoz azzal a tervvel, hogy a város bocsássa rendelkezésére a Lévai utcai

általános iskola épületének bizonyos részeit, melyeket át szeretett volna alakítani

műteremnek. Kérését a város nem teljesítette.

A fent bemutatott két fiatal alkotó említését azért tartottam fontosnak, mert az ő

felbukkanásuk is jelenségértékű tény, korjellemző esemény.

VII. Életművek Hódmezővásárhelyről

A következő fejezetben az általam legfontosabbnak vélt öt képzőművész

Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát tekintem át. A kutatásaim egyik

legfontosabb feladata volt, hogy minél átfogóbb képet kapjak az alföldi városban

dolgozott művészek életművéről és itt keletkezett munkáiról. A kutatás nehézségeit és

buktatóit már többször említettem, ezekre a következőkben majd az egyes művek

esetében szeretnék utalni. A kiemelt személyek esetében minél részletesebb bemutatásra

törekedtem s ez módszertani problémákat vetett fel. Ezért döntöttem úgy, hogy a három

122 Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 1.123 BARCSAY JENŐ: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola, 2000. 62.124 A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti kiállítás útmutatója.

Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza könyvnyomdája, 1904. katalógus szám: 19a.

LX

művész esetében (Tornyai, Endre, Pásztor) kiemelem a korszak főműveit, s csak ezeket

tárgyalom korlátozott terjedelemben. Törekszem azonban arra is, hogy minden műfajt

és technikát bemutassak, melyben aktívak voltak ezekben az években. Külön kell

felhívnom a figyelmet arra, hogy a megbízható hitelességű és datálású, biztosan

Hódmezővásárhelyen készült művekkel nem rendelkező alkotókat ebben a fejezetben

nem tárgyalom (például Várady Gyula, Szöri József, Nyilasy Sándor, Barkász Lajos).

A legjelentősebb, az alföldi városban létrehozott életművet Tornyai János alkotta.

Az életmű elemeit tematikus csoportokra rendezve, megközelítően kronologikus

sorrendben fogom bemutatni.

Az első világháború előtti Tornyai-életmű megismerése sem lehetséges

aprólékosan, mert hatalmas mennyiségű munkát készített az 1908-1914 közötti

időszakban, melyeknek összegzésére jóval átfogóbb kutatásokra lenne szükség. Növeli

a helyzet problematikáját, hogy Tornyai számtalan – nyugodt szívvel a főművek közé

sorolható munkája – már életében elkelt, támogatói megvásárolták, ma ismeretlen

helyen van. Korai, még Vásárhelyen készült munkái közül tehát sok került el tőle még

halála előtt. Mindezek mellett a korabeli Tornyai levelek azt igazolják, hogy sokszor

úgy érezte, olyan munkákat, arckép-festéseket kell a megélhetés miatt elvállalnia,

melyek hátráltatják művészi fejlődésében és az igazán komoly munkában. Fordítva

tekintve: ez volt az ára annak, hogy közel másfél évtizeden keresztül nem vállalt állást,

nem ment el rajztanárnak, s még csak városi rajziskola nyitásával sem próbálkozott,

amelyek ebben az időszakban már gyakoriak voltak a nagyobb magyar városokban.125

Megjegyzem – Tornyai személyiségétől valószínűleg távol állt az oktatás, a nevelés

szellemisége.

A századforduló és a világháború időszakának Tornyai Jánosát és ekkori alkotásait

eltérő szemszögből vizsgálhatjuk, ha tisztában vagyunk vele, milyen súlyos

betegségeken esett át az időszakban. 1899-ben komoly szemműtéte volt – látása forgott

veszélyben. 1905 végén agyvérzést kapott, napokig úgy tűnt, talán korlátozott

cselekvőképességű marad, bizonyos testrészek kontrollja nélkül. 1906-ban

idegkimerültség miatt kellett több hónapon át a budapesti klinikán ápolni, Abbáziában

125 Erről lásd például Murádin Jenő könyvét, ahol több erdélyi város rajziskoláját mutatja be. MURÁDIN

JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997.

LXI

is szanatóriumban pihent egy évvel később. Mindez, ha a korszakban festett nagyméretű

figurális kompozícióit vizsgáljuk, úgy tűnhet, nem hozott nagyobb változást, ám 1908

után szinte teljesen eltűntek vagy befejezetlenek maradtak ezek a műtermi munkák.

Felváltották őket a jellegzetes kis méretű, „plein air” alföldi tájképek, melyek

epigrammatikus tömörséggel mutatták be az őt körülvevő világot, annak hangulatát.

Festészetének metódusa is megváltozott: lendületes, erőteljes ecsetkezelés lépett

előtérbe, addigi sötét színei, fekete alapozása, sötét-világos színkontrasztjai eltűntek.

Miközben a vászonra festést is elhagyta, kivéve a megélhetéshez szükséges néhány

portré megrendelésben, előtérbe került a fatábla és a „pakundekli” néven emlegetett

papírkarton lemez, az alapozás nélküli festés, a pasztózus festékhasználat, a világosabb

színek. Hogy ez a rövid átmenet utáni döntő változás – a néhány kivételt természetesen

elismerve – minek köszönhető, nehéz lenne meghatározni. Vajon köszönhető-e ez

annak, hogy súlyos betegségei után egy más szemlélettel akart újra kezdeni mindent,

egy kicsit jobban rácsodálkozott a természeti környezetre, annak hangulatára.

Magyarországi munkásságának első időszaka még a századforduló előtti évekre

tehető, de már párizsi tartózkodása után. Műveinek nagy részét még a népi életkép

csoportjába sorolható munkák teszik ki, bár ezekből közel sincs olyan nagy

mennyiségű, mint későbbi tájképeiből, csendéleteiből. Sokkal jellemzőbb, hogy néhány

témát több alkalommal feldolgozott, újragondolt, más megoldásokkal vitelezett ki.

Ebben az alkotói periódusában műveit a pontos, precíz rajzolással készült naturalizmus

jellemzi, bár ebből a korszakából ismert legkevesebb munkája. Legjellemzőbb munkái

közé sorolhatjuk az 1896-ban és 1899-ben az Új Időkben megjelent három rajzát: Az ősi

címer126, a Nehéz lecke, A boldog új évet!127 címekkel. Mind a három rajz gondosan

kivitelezett munka, a kompozíciók gondosan elrendezettek. Az 1896-os évfolyamban

megjelent még egy rajza Jól sikerült osztás128 címmel, mely egy sötét háttér előtt

asztalnál ülő két férfit ábrázol, amint kártyalapjaikat figyelik, játszanak. Ez a rajz

viszont már gyengébb színvonalú, hiányzik belőle a rajzi összefogottság, az arcok is

elnagyoltnak tűnnek. Ellentétes a fentebb említett művek pontos kimunkáltságával.

Hiányosságai miatt a szereplők érzelmi kifejezésének visszaadására, tükrözésére sem

126 TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz. 329.127 TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, V. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1.128 TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6. 50. sz. 492.

LXII

képes. Eredetiben a most említett reprodukált munkák nem ismertek. Azt sem tudjuk,

hogy milyen úton kerülhettek be az Új Időkbe a rajzok. Közvetlenül a

Hódmezővásárhelyre való hazaérkezése után kezdett el dolgozni a Népoktatás a

tanyán129 című művén is, melynek Nehéz lecke címmel egy grafikai változata is

megjelent az Új Időkben is, s ez adta Bodnár Éva datálásának alapját. A még

tulajdonában lévő darabokat, Tornyai szívesen adta kölcsön kiállításokra is, mint

reprezentatív munkákat. Az általam ismert példányok között igen jelentős

kivitelezésbeli különbségek vannak. Míg a szegedi Móra Ferenc Múzeum

gyűjteményében levő darab sötétebb, fekete-barna színeivel végső soron illeszkedik

Tornyai korai időszakának munkái közé, addig a pécsi Janus Pannonius Múzeumban

levő darab130 (4. kép) már inkább előre utal a Menyecske a műteremben című kép

felszabadultabb, bátrabb színvilágára. A Népoktatás a tanyán egy változata

műkereskedelmi forgalomban is előbukkant az utóbbi években, míg egy kevésbé

pontosan kidolgozott, kis méretű, ám rendkívül élénk színeket használó, de vázlatos, a

befejezetlenség érzetét keltő változata még a Tornyai-hagyatékkal került még be a

vásárhelyi múzeumba.131 (5. kép) Elképzelhető, hogy ez a változat szerepelt 1909-ben

az OMKT akvarell kiállításán. Bodnár Éva 1956-os Tornyai monográfiájában összesen

hat festett és négy grafikai változatát különbözteti meg a képnek, mindegyiket az 1896-

os évszám alá sorolva.132 Véleményem szerint a kis gyermeket és az őt olvasni tanító

idős asszony kapcsolatát újra és újra átgondolta a festő, ha kissé szentimentális

formában is, de többször is megfestendőnek találta. Az általam ismert Tornyai-írások

nem utalnak arra, hogy a téma jóval később is komolyan érdekelte volna, az sem

129 A téma egyik változata 1903-ban szerepelt a szegedi tavaszi kiállításon, egy az 1904-es

hódmezővásárhelyi kiállításon, míg egy akvarell változat 1909-ben az OMKT akvarell kiállításán.130 Népoktatás a tanyán. JPM Pécs, Ltsz.: 68.203 olaj, vászon, 83 x 74,5 cm. jelzés: a háttérben az asztal

mögött lévő padon, vörös nagybetűkkel, a kép bal széléhez közel. A Tompa-gyűjteményből került a JPM-

ba.131 Népoktatás a tanyán. TJM, tempera, olaj, falemez, 31,5 x 28 cm, j.n.132 BODNÁR ÉVA 1956. 91. 1956-ban a hat festmény közül három magántulajdonba levő változatot ismert,

a négy grafikából kettő volt magántulajdonban. Itt kell felhívnom arra a figyelmet, hogy Bodnár Éva

külön alkotásként tárgyalja a reprodukcióban megjelent műveket és az általa ismert eredetieket, miközben

kettő azonossága nem zárható ki teljesen.

LXIII

tartható kizártnak, hogy az eladott képek hasonló újrafestését megélhetési gondjai miatt

nem tartotta kivetni valónak.

A fent említett műcsoporthoz közelinek érzem az Életmentés és Morzsolás

(Vázlat)133 (6. kép) című munkákat, ugyancsak a vásárhelyi múzeum gyűjteményéből. A

tematika hasonlósága és a rajzi elemek hangsúlyos jelenléte miatt Bodnár Éva is

feltételezte az összetartozást, az időbeli közelséget.134 Mindkettő egy nagyobb méretű,

igencsak vázlatosan elkészült sokalakos kompozíció. Életmentés című kép esetében

talán nem túlzunk, hogyha kimondjuk, a vázlat rajzi hiányosságai, a kényszeredett

hatást keltő arcok, a megoldatlan térbeli elhelyezésű szereplők voltak azok, ami miatt

Tornyai nem fejezte be. Életműve több munkájához képest szinte groteszknek hat ez a

munka, egyértelműen látszik, hogy Tornyai bizonytalannak érezte magát. Hasonlóan a

Morzsolás című képhez, mely egy parasztház interieurt mutat, ahol a kemence előtt egy

asszony ül egy kosár mögött, s fejti a kukoricát, tőle balra a kemence patkáján három

gyermek látható. A kép úgyszintén datálatlan, ugyanakkor elgondolkodtató hasonlóság

van Rudnay ismert korai grafikái és ezen mű között. Rudnay egy kedvelt grafikai

megoldása volt a kis méretben kivitelezett alkotásain az erősen hangsúlyozott,

viszonylag vastag, megszakadó, fekete vonalakból összeálló kontúrrajz, s ezen kontúrok

közötti részeket kitöltő sötét árnyalatú, tört színek együttese. A Morzsolás is tehát még

valószínűleg ennek a korai, a századforduló időszakára eső periódusának a műve. Meg

kell említeni még, hogy például az 1900-as szegedi tavaszi kiállításon Tornyai egy

nagyméretű, Vasárnapi nagymosás című művével szerepelt, mely jelenleg lappang, nem

ismert, a stíluskritikai összevethetőség miatt azonban nagy szükség lenne

felbukkanására.

A fent említett munkákkal valószínűleg egy időben, 1901-ben kezdett el Tornyai

foglalkozni az életében többször újra és újra elővett Juss témájával. A Juss, mint önálló

mű 1901 és 1904 között foglalkoztatta a legtöbbet Tornyait, barátaival fotósorozatot is

készített hozzá, százas nagyságrendben mérhető a hozzá készített rajzok és kompozíciós

vázlatok száma. A már említett munkákkal analóggá teszi témája, kompozíciója,

133 Morzsolás (Vázlat). TJM Ltsz.: 55.288 olaj, karton, 71,5 x 101,5 cm. j.n.134 BODNÁR ÉVA 1956 92. A Tornyai katalógusban Bodnár az „1900-as évek” (!) kronológiai rész alá

sorolta be ezeket a munkák. Az időmegjelölésen valószínűleg a 20. század első éveit akarta jelenteni.

LXIV

miközben színpadias hatása sokkal kifejezőbb, dramaturgiailag is komponált. Talán

ennek is köszönhető, hogy hamar ismert és elismert mű lett, reprodukcióját közölték a

korabeli folyóiratok. A jelen dolgozat nem vállalkozhat arra, hogy minden szempontból

alaposan és részletesen elemezze a munkát, ezt a rendkívül összetett feladatot külön kell

a jövőben elvégezni. A következőkben tehát abból az aspektusból szeretném bemutatni

az első, a festő számára országos ismertséget meghozó művet, hogy miért válhatott épp

ez a munka hosszú időre Tornyai emblematikus alkotásává.

A Jusshoz készült, nagyméretű olaj, vászon technikával készült vázlatainak egy

része már életében elkelt. Szerencsére Tornyai hagyatéki anyagában is igen nagy

számban őrződtek meg ezekből az előzetes tanulmányokból és a hozzájuk készült

fényképekből. Összegyűjtve, 2004-ben önálló, időszaki kiállítás keretében mutatta be

őket az Alföldi Galéria. A kiállítás nagy tanulsága, a művek „egyben látása” mellett az

volt, hogy ráirányította a figyelmet milyen összetett alkotásról van szó akár a

keletkezéstörténet, akár az interpretációs lehetőségek szemszögéből. Ugyanakkor

figyelmeztetett arra is, hogy sok esetben igen nehéz datálni bizonyos elemeket, s

előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy korai rajzot, vázlatot, vásznat Tornyai újra

elővett és teljesen átalakított, átfestett.135 Az írott forrásokból egyértelmű, hogy már

1901-ben foglalkoztatta a téma, s az OMKT Igazgatóságához fordult levélben, hogy 500

koronával támogassák munkáját. Nagyon fontos elem, hogy saját munkáját „magyar

zsánernek” nevezi, melynek témáját „a jusson civakodó alakok jelentik”. Mint írja, a

„magyaros tárgyú” képét szülővárosában szeretné megalkotni,136 ám ösztöndíjat csak a

következő évben kapott a minisztériumtól a mű kivitelezésére.137 Míg a téma egyik

„vázlatát” elküldte az OMKT 1904-es tavaszi kiállítására, ahol a 600 koronás Ráth

György-díjban részesült, s a katalógusban reprodukálták. A kritika felfigyelt az eddig

ismeretlen, tehetséges fiatalra, többekkel együtt őt is dicséretben részesítették az

országos lapok.138 (7. kép) Megjegyezték azonban, hogy műve nem befejezett, vázlatos,

s kiemelték, hogy maga a festő küldte be így a munkát. Az állami képvásárlást intéző

135 Tornyaival kapcsolatban többen feljegyezték, hogy sokszor dolgozta át képeit.136 Az 1901. május 31-én írott levelet BODNÁR ÉVA 1956. 62. közli, az eredeti valószínűleg nem maradt

fenn.137 OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 1.138 TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193.

LXV

bizottság azonban nem vette meg, talán a vázlatosságot felróva neki hibaként. A

Nemzeti Szalon 1904-es téli kiállításán számos egyéb munka mellett, a Jusson

veszekedő alak is szerepelt, tehát valószínűleg egy részletfeldolgozást küldött be.

Tornyai a későbbiekben is többször kiállította művét, sőt a már megszerzett

országos hírnév miatt az 1908-as és később, 1917-es szabadkai kiállításának

katalógusán is a Jusst szerepeltette a címlapon. Mindebből persze arra

következtehetünk, hogy Tornyai maga is hozzá járult ahhoz, hogy e műve legyen

legismertebb alkotása. A mű egyik korai, 1904-es változatát egy Bauer Gyula nevű

vásárhelyi gőzmalom-tulajdonosnak adta el, akitől valószínűleg ez a példány külföldre

került. Tornyai naplóiból viszont tudjuk, hogy egyik változatát eladta 1912-ben egy

Weisz Hernik nevű személynek, akinek családja magával vitte Kanadába. A család

leszármazottai 1980-ban megvásárlásra ajánlották fel a Magyar Nemzeti Galéria

számára, így e változat ma az állandó kiállítás része.139 Bodnár Éva azonosítása szerint

ez a munka volt az, amelyik az 1904-es tavaszi tárlaton szerepelt. A Magyar Nemzeti

Galéria rendelkezik még három Juss feldolgozással és tanulmánnyal, melyek közül az

egyik 1907-es évszámmal ellátott. Az összes közül talán a legnagyobb méretű,

részletesen kidolgozott változat azonban időskori mű, a harmincas években készült, ma

a Tornyai János Múzeum tulajdonaként az Alföldi Galéria kiállításának darabja.

A kép jelentésével és Tornyainak saját képéhez fűződő viszonyáról már számtalan

értelmezési kísérlet megjelent, a jelenlegi terjedelemi keretek között ennek részletes

ismertetésére nincs hely. A téma: egy szegényparaszti család tagjai veszekednek az

elhunyt hagyatéka felett, de nem tudnak egyességre jutni az egyenlő felosztás

kérdésében. A szinte semmiségnek tűnő örökséget lehetetlen elosztani, senki sem járhat

igazán jól. Kiss Lajos egy a népi temetkezési szokásokról és rituálékról írott etnográfiai

tanulmányában – melyet kevesen szoktak idézi – még utal is arra, hogy Tornyai János

híres festménye egy ilyen a halotti tor utáni eseményt örökít meg, amit „jussolásnak” is

neveztek.140 A képet értelmezni kívánók sok szempontból körüljárták a témát, de eddig

talán az a kérdés kevésbé került az érdeklődés középpontjába, hogy Tornyai életének,

139 MNG Ltsz.: 80.48 T. vászon, olaj, 157 x 225,3 cm, j.j.l.: Tornyai. (Az állandó kiállításon 2003.

májusától szerepel.)140 KISS LAJOS: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások. In: Ethnographia, XXXI. évf. 1912. 13. Endre

Béla tulajdonában volt egy különlenyomat: MNG. A. 20019/1978/353.

LXVI

tapasztalatainak mi volt a viszonya a képhez. Merített-e saját gyermekkori, családi

élményeiből; megválaszolandó kérdés még, hogy ezt a jelentet, a semmi újrafelosztását,

a csekély vagyon tovább aprózódását mennyire látta önmagára vonatkoztathatónak, és

mennyire látta a korabeli magyar társadalom paraszti, szegényparaszti rétegének

metaforájaként. Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi egyike a kép értelmezési

lehetőségnek, főleg annak tekintetében, hogy Tornyait nem sokkal később már élénken

foglalkoztatták a társadalmi, szociológiai kérdések, illetve a társadalmi reformok

lehetőségei. E kérdésekre igazán megnyugtató választ valószínűleg csak Tornyai

naplóinak és leveleinek alapos filológiai feldolgozása után kaphatunk. Az érzelmi,

pszichológiai értelmezést támasztaná alá viszont az, hogy Tornyai János édesapja 1899-

ben hunyt el, alig másfél-két évvel a koncepció első említése előtt, s elképzelhető, hogy

valami hasonló szituáció játszódhatott le a Tornyai családban is, testvérei, rokonai

között, tehát az egész gondolatkör egy átélt élethelyzetből táplálkozik.

A Juss 1904-es változata festészeti szempontból is kulcsműve Tornyai

hódmezővásárhelyi munkásságának, ám nem fordulópont. A vászonra festett olajkép

Munkácsy Mihály számos képéhez hasonlóan egy nagyon erős, bitumenes alapozásra

került fel, amelynek ártalmas tulajdonsága, hogy később „elnyeli” az olajfesték színét.

A kép alapvetően sötét jellegét már ez is determinálja. Tornyai is erre a bitumenes

felületre vitte fel a világosabb színeket, melyek mára nagy mértékben elvesztették

eredeti állapotukat, színértéküket. Ez talán akkor a legfeltűnőbb, hogyha az 1904-es

OMKT kiállítási katalógus vagy a Művészet folyóirat reprodukcióját vetjük össze az

MNG-ban őrzött kép mai állapotával: ma a szereplők körvonalai nehezen kivehetők, a

száz évvel ezelőtti állapotban még a háttérben levő fal és az előtte levő tárgyak is

világosan kivehetőek. Ezenfelül Munkácsy hatása erősen érezhető a sötét-világos

színkontrasztokon alapuló festés alkalmazásán, a gyorsan felvázolt, lendületes

festésmódon alapuló formai jegyeken, s nem utolsósorban a kompozíción, mely erős

hasonlóságot mutat – az ülő férfialak révén – Munkácsy Milton dolgozószobájában

című művével, mint ahogy erre már rámutatott a szakirodalom. A Munkácsy festményt

nemcsak hogy ismerte Tornyai, de saját másolatot is készített róla 1894-ben

Párizsban.141 A Juss kompozíciójában erősen látszik Munkácsy képének „idézése”, a

141 BODNÁR 1956. 91. Adatai: olaj, vászon, 45 x 65 cm, Imre Lujza tul. Budapest.

LXVII

kompozíció bal oldalán ülő idős férfialak hasonló tartásban helyezkedik el Munkácsynál

is, míg a kép jobb oldalán az asztal előtti nőalak mozdulata teljesen azonos.

A korabeli sajtóban megjelent kritikák természetesen megjegyezték Tornyairól,

hogy stílusa, temperamentumos festésmódja Munkácsyéhoz hasonlít, viszont szinte

mindenki kiemelte művének magyaros karakterét, a mű egyéb értékeit, például a

drámaiság erőteljes kifejezését. A helyzet különösen elgondolkodtató, hogy egy fiatal

magyar festő művén egyértelműen a nagy magyar festőt, Munkácsyt idézi, ezt mintegy

felróják neki, de ezzel párhuzamosan művét magyarosnak, magyaros karakterűnek

tartják (nemcsak a paraszti életből vett jelenet miatt, hiszen a Műcsarnok kiállításain

számtalan ilyen „népi” életkép volt kiállítva), mert stílusa, festésmódja Munkácsyra

reflektál. Azaz a magyar nemzeti festészetről alkotott elképzelésbe, az állandóan

módosuló kánonba belefért, probléma nélkül beilleszthető volt. A kritika kiemelte még

természetesen, hogy örvendetes egy ilyen fiatal tehetség feltűnése, és hogy

természetesen még van mit javulnia, fejlődnie. Azt a kérdést, hogy Tornyai miért

alkalmazkodott ilyen mértékben a Munkácsy-hagyományhoz, egy másik aspektusból is

meg lehet közelíteni: Tornyaiban erős vágy volt arra, hogy festészetét, munkálkodását

„magyarossá”, nemzetivé tegye, ehhez pedig – valószínűleg úgy gondolta –

elsődlegesen a magyar paraszti élettel kapcsolatos témákat kell feldolgoznia Munkácsy

stílusában. A Párizsban élő magyar mester népi életképeinek azonosítását a magyar,

nemzeti festészettel a korabeli publicisztika és a Munkácsyról szóló feldolgozások

olvasása mélyíthette el benne. Azt is fontos motivációnak tarthatjuk, hogy Tornyai

kezdetben erkölcsi tartásában és érzelmileg is azonosulni tudott a Párizsban

személyesen is megismert magyar „festőlegendával”, akihez hasonló helyzetből,

szegénységből indult el. Igaz ez még annak ellenére is, hogy Munkácsy élete végén

festett munkáihoz Tornyai már 1894-ben is kritikusan viszonyult. A Munkácsy

halálakor, 1900-ban Hódmezővásárhelyen megjelent esszéjében éppen ezeket a késői

munkákat nem említi, tisztelettudóan csak az oeuvre csúcspontjairól írt.142

A Juss problémakörét tovább elemezve fontos megemlítenünk Tornyai hatalmas

mennyiségű előtanulmányát a témához. Több száz fényképfelvételt készített, melyek

142 TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.: In: KISS

LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 82-84.

LXVIII

közül megközelítőleg száz fennmaradt a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába került

anyagban. A fotó iránti érdeklődés mindig is jelen volt Tornyainál, bizonyára fontos

segédeszközt látott benne a valóság egy pillanatának rögzítésére. Szorosan vett baráti

körében többen is voltak, akik fotózásból életek: Plohn József és Várady Gyula is. A

fotózással is foglalkozó Balogh Tamás nevű barátjától 1912-ben megvásárolta első saját

fényképezőgépét. A gondosan beállított és elrendezett modellek lefényképezése

egyszeri alkalommal elég volt ahhoz, hogy annak előhívott változata újra és újra

használható legyen alkotótevékenysége során. A fennmaradt fényképek több kategória

szerint csoportosíthatók: létezik egy kisebb nagyságú sorozat, ezt egy viszonylag

nagyméretű, bútorokkal berendezett teremben vették föl, a szereplők itt még nem

kosztümben jelentek meg. Több darab alapján arra következtethetünk, hogy talán egy

nagyobb méretű fotóműhely vagy 1903 után a saját műterem egy sarka volt berendezve

a képzőművészeti célú fényképészetnek. (8. kép ) A képek többségében az esemény

színtere egy kis, fehérre meszelt falú, mestergerendával és átkötő gerendákkal tagolt

plafonú, sarokkemencés parasztszoba. (9 kép) Valószínűleg valamilyen „eredeti

helyszín” felkeresésről lehet szó. Az itt készített fényképek, az alacsony belmagasságú

szoba zárt térélménye miatt sokkal autentikusabb hatást keltenek. Igaz, az elkészült

Jusson a háttér nagyrészt funkciótlan, sötét, homogén felület. A fényképfelvételeken

állandóan változik a résztvevő személyek száma, elrendezése, számtalan beállítást

kipróbáltak. Egy-egy felvétel van kizárólag a berendezési tárgyakról, személyek nélkül,

valamelyiken pedig csak az előtérben lévő kisgyermek jelenik meg. Egy-egy fotó

szereplői közt Tornyai vagy Endre Béla arcvonásai is észre vehetők. Tornyai édesanyja

viszont állandó megjelenítője a festmény idős hölgyalakjának. A képek egy részén

feltűnik a vásárhelyen tartózkodó festők által közkedvelt idős modell, az állítólagos

egykori betyár, Kala János is. Hasonló fotótanulmányok más életképekhez is készültek,

ezek közös jellemzője a belső térben elhelyezett alakok mozdulatlansága, ellentétben a

mozgalmas, dinamikus Juss-sal. A fotóhagyatékhoz tartozik néhány felvétel Tornyai

műhelyéről, illetve műhelyében a falra felakasztott Jussról. Tornyai munkamódszeréről

is árulkodik, hogy a fényképeket négyzethálós rácsozattal látta el, valószínűleg a

kinagyításhoz segítségként használva azt.

LXIX

Ismerünk fotófelvételt a Menyecske a műteremben című – egyszer már említett –

ma ugyancsak az MNG gyűjteményében levő képhez. (10. kép)143 Itt a tükör előtt álló

fiatal, bekötött fejű asszony, kontraposztos beállításban válla fölött szemléli magát

tetőtől talpig a falitükörben. A hétköznapi téma egyszerűségéhez a festészeti

feldolgozásban itt már egy sokkal szín- és tónusgazdagabb megjelenítés járul. A mű

színvilágában még mindig uralkodnak ugyan a sötétebb árnyaltú, kevert, úgynevezett

földszínek, de a változás már érzékelhető. A háttér berendezési tárgyai mintha a néprajzi

gyűjtés időszakában a műteremben felhalmozott tárgyakat mutatnák, s a vásznon mintha

népművészeti díszítettséget sugallnának. Másrészt Tornyai sohasem törekedett a

népművészet elemeinek, a népművészeti ornamentikának a saját munkáiba való

integrálására. A kép első alkalommal 1904-ben a Juss sikeres budapesti szereplésével

egyszerre a szegedi tárlaton volt látható, majd ugyanazon évben az OMKT 1904.

november 15-én megnyíló téli kiállításán is. Itt megvásárolták az Országos

Szépművészeti Múzeum részére, melynek kettéválásával került mai őrzési helyére. Az

1904. márciusi szegedi kiállításon látható volt az 1908-ban a Művészetben is

reprodukált Egyedül144 (11. kép) című képe is, melynek termius ante quem-je így

egyértelmű. A mű jelenleg lappang, az 1911-es kiállításra már a Wolfner gyűjteményből

kérte kölcsön. A nagyméretű, hajlott hátú, búsan töprengő, magába forduló férfialakot

ugyancsak a színek és a felületek harmonikusan és érzékenyen alakított egységes

kezelése jellemzi, amennyire ez a Művészet 1908-as reprodukciójából kiderül.

Tornyai János édesanyjáról és kicsi, alacsony belmagasságú házának szobájáról is

számtalan fényképfelvételt készíttetett. Ezeknek az egyik festészeti feldolgozása az

Édesanyám szobájában,145 mely színvilágában még inkább a Jusst idézi. A sötét

felületeken a fényt világos ecsetvonások teszik anyagszerűvé, érzékelhetővé. A fény és

a fényben megjelenő tárgyak ábrázolásának problémája később is foglalkoztatta

Tornyait, de igazán nagy figyelmet csak a húszas években szentelt ennek műveiben.

143 Menyecske a műteremben. Ltsz.: MNG 2589. olaj, vászon, 90,8 x 72,3 cm, j.b.l.: Tornyai. Vétel az

Országos Szépművészeti Múzeum részére az 1904/5 évi téli kiállításon.144 TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217.145 Édesanyám a szobájában. 1905. MNG Ltsz.: 3211. olaj, vászon, 100,5 x 121 cm j.j.l.: Tornyai. A mű

szerepelt a Szépművészeti Múzeum Van Gogh Budapesten című kiállítás katalógusában, ahol Szücs

György adott róla leírást. (Kat. sz. 96.; 432.)

LXX

Véleményem szerint a Juss lehetséges önéletrajzi vonatkozású tartalmai más

művekben is tetten érhetők. A Csizmahúzás (12. kép) is több példányban elkészült,

Hódmezővásárhelyen egy festményt és egy vázlatot, Szegeden egy festményt

őriznek.146 Az asztalnál apja lábáról sáros csizmát lehúzó gyermek képe Tornyait talán

saját szánalmas körülmények között, szigorúságban és fegyelmezésben eltöltött

gyermekkorára emlékeztette, de ugyanakkor a felnőtt-gyermek viszonyból eredő

kiszolgáltatottságra is, mely a családi kapcsolatokban még természetesnek hatott a 19.

század végének magyar társadalmában. Két másik – részben tematikailag, részben

kompozicionálisan – ide kapcsolható műve a Hurkatöltés147 és Betyárszerelem148.

Mindhárom művet erősen meghatározza a képmező közepén elhelyezett asztal, mely

erős horizontális tengelyt képez, s a figurák helyzetét ez határozza meg. Az első

esetében az előzetes kontúrrajz kevésbé egységes, és sokkal inkább a vászonra került

erős színek és a sötét alapozás kissé eltérő jellege dominál, míg a másik esetében

árnyaltabb képet kaphatunk az előzetes tervekről a fennmaradt néhány tanulmány

alapján. Ezek a jellegzetesen előrajzolt, szaggatott vonalképzésű művek közé

sorolhatók. A Betyárszerelem esetében viszont érdemes felfigyelnünk a téma narratív,

romantikus jellegére is, mely egyébként nem volt jellemzője Tornyai munkásságának.

A Juss és a korszakban készült Tornyai művek azonban még nem jelentették az

egyéni hang és festői látásmód megtalálását, mint későbbi képei. Ha Tornyai nem lett

volna képes megváltoztatni és megújítani festészetét, és egész pályája alatt kizárólag

sötét vagy kissé oldottabb hangulatú népi életképeit festi, valószínűleg ma egy kevésbé

érdemleges festőként tarthatnák számon. Kortársainak igen jelentős része erre a

változtatásra nem volt képes, megmaradtak a 19. század utolsó évtizedéiben képzett

festőknek.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Tornyai legkorábbi vásárhelyi időszakából

(tekintsük az 1907 előtti korszakot annak) kevés művet ismerünk. Több reprodukcióról

ismert fontos munkája van, melyek valószínűleg ma is magángyűjteményekben

146 Csizmahúzás. TJM Ltsz.: 55.402. olaj, vászon, 91 x 116 cm. j.n.; Csizmahúzás (vázlat) Ltsz.: TJM

55.244. olaj, vászon, 108 x 150 cm.; (Mindkettő 1906-os évszámmal Bodnár Évánál) a harmadik Szeged

MFM Ltsz.: 56.4.1. Az 1904-es hódmezővásárhelyi kiállításon is kiállítva: kat. sz. 105.147 Hurkatöltés. TJM Ltsz.: 55.405. olaj, vászon, 75 x 110 cm, j.n.148 Betyárszerelem. TJM Ltsz.: 55.401. olaj, karton, 70 x 100 cm, j.b.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. 93.

datálása: 1907.

LXXI

találhatók. A feltehetőn legkorábbi a Vén gulyás149 (13. kép), mely párhuzamba állítható

a Juss asztal mellett könyöklő idős férfialakjával. A kép Tornyai több korai kiállításán

szerepelt, így az 1908-as hódmezővásárhelyi tárlat anyagából az országos sajtóban is

reprodukált műve lett.150 Itt is érvényesül a sötét-világos kontrasztok erőteljes hatása: a

sötét háttérből emelkedik ki a megtört, lehajtott fejű idős ember ruházatának fehér

részei, ősz haja, bajusza. Ehhez a képhez is készült fénykép modell, mely ugyancsak az

MNG Adattárában található.151 Az ülő figura alakja viszont már átvezet Tornyai korai

műveinek másik körébe, a nemzeti történelem nagy alakjaival kapcsolatos kis számú, de

jelentős munka közé.

A Vén gulyás című kép fénykép modelljét Bodnár Éva 1986-os monográfiájában a

Rákóczi Rodostóban című kompozíció előtanulmányaként publikálta. A Rákóczi

témakör régóta érdekelte Tornyait, többszörös aktualitást kölcsönzött neki a korszak

függetlenségi-negyvennyolcas szellemiségének historizáló attitűdje. Tornyai még a

francia fővárosban töltött időszak alatt megkereste – egy későbbi visszaemlékezése

szerint – ismerőse, Thaly Kálmán történész felkérésére Rákóczi párizsi tartózkodási

helyeit. Itt fogalmazódhatott meg benne először, hogy az 1896-os millenniumi

ünnepségekre egy Rákóczi-Bercsényi képet fest, melynek az adta alapját, hogy az

utóbbi Hódmezővásárhely tiszteletnek örvendő földesura volt a 18. sz. elején. A város

azonban nem támogatta – anyagilag sem – Tornyai ötletét, pedig még Munkácsy Mihály

is elküldte ajánló sorait. Hazatérése után úgy tűnik, hosszabb ideig nem foglalkoztatta a

kérdés. Majd 1904-ben készítette el a Rákóczi Rodostóbant,152 (14. kép) melyet be is

mutatott az OMKT téli kiállításán. Ezen munkának is több változata létezett.

Valószínűleg az elsőt küldte be az 1906-ban a Borsod-Miskolczi Közművelődési

Egyesület és az OMKT közös felvidéki vándorkiállítására, melyet Balogh Bertalan

149 Vén gulyás. Dr. Genersich Antalné tulajdonában volt Szegeden BODNÁR 1956. 92. olaj, vászon, 163 x

126 cm. A dolgozatom képmellékletében nem a gyenge minőségű, kis méretű, a sajtóban megjelent

reprodukciót, hanem az MNG Adattár fotóját közlöm. (MNG A. 22935/1989/101.)150 Például: Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51. sz.

1024.; Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.: 557.);

később: Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917.151 MNG A. 22935/1989. 101. közölve: BODNÁR 1986. 101.152 Rákóczi Rodostóban.1904. MNG Ltsz.: 57.72 T. olaj, vászon, 95 x 134 cm. Csere az OTP miskolci

fiókjától.

LXXII

szervezett.153 A miskolci kiállítás alatt a képet a Miskolci Takarékpénztár vásárolta

meg, majd ennek utódja, az Országos Takarékpénztár miskolci irodája 1957-ben

cserélte el a Magyar Nemzeti Galériával. (14. kép)

A kép Tornyai egykorú műveihez viszonyítva egészen más szemléletre utal, itt a

kép felületének csak töredéke van kitöltve, az alsó sávban egy padon ülő, oldalra tett

karú idős, megtört férfialak ül. A kép két oldalán egy-egy fa alakja tűnik fel, míg a

képfelület legnagyobb, középső részén az égbolt jelenik meg. Az életét magányban töltő

száműzött politikus alakja felmagasztosulhatott Tornyai számára, naplófeljegyzéseiből

tudjuk, hogy sokat olvasott Rákócziról, budapesti útjai során vásárolt a száműzött

fejedelemről és a szabadságharcról történeti feldolgozásokat.154 Nem kétséges azonban

az sem, hogy a kérdést Thaly Kálmán és követői némiképp historizáló, romantikus

felfogású szemszögéből, az ő történeti narratívájukon keresztül láthatta. A kép

megközelítésmódja mégsem az idealizált mítosz-továbbörökítő, a nemzeti múlt alakját

felmagasztaló, hanem az idős fejedelem emberi magányára, léthelyzetére hívja fel a

figyelmet. A kép néhány korabeli kritikusa ezt nagyon erősen felrótta Tornyainak,

mondván megalázó helyzetben mutatja be a nemzeti hőst. A sötét, erős, kifejezetten

lendületes ecsetvonásokkal felvitt háttér ugyanazok közé a feszültséggel telített hatást

kiváltó Tornyai művek közé tartozik, mint több említett 1904 körüli munka. A rajzi

megformálás, a portré itt már nem igazán fontos, a kép egységben szemlélve utal a

számkivetésben élő agóniájára, magányára.

Tornyai két jelentős városi megrendelése a hódmezővásárhelyi városháza

díszterme számára az 1903-as Deák Ferenc és az 1908-ra elkészült Bercsényi kép volt.

Ma mindkettő a hódmezővásárhelyi városháza dísztermében található. A Deák Ferenc

portré a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében levő Than Mór által festett

1876-os Deák Ferenc képnek155 egy nagyon közeli feldolgozása, bár vannak jelentős

153 ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink (Miskolc) II. évf.

1963. február 1. 2. sz. 4. és ZSADÁNYI GUIDÓ: A felvidéki vándorkiállítások története. In: A Herman Ottó

Múzeum Évkönyve, IV. 1964. 183-206.154 Tornyai János 1904-es naplója MNG A. 22935/1989. 44.155 BAKÓ ZSUZSA: Than Mór: Deák Ferenc, 1876. In: A Magyar Tudományos Akadémia és művészetek a

XIX. században. Szerk.: MAJOROS VALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti

Kutatóintézet, 1992. 160.

LXXIII

eltérések is. Bizonyára a megrendelők kérése volt, hogy a beállítás és a portré – ha a

megfestés naturalisztikus volta nem is – minél inkább hasonlítson az országos

ismertségnek örvendő képre. A megbízást 1903 nyarán nyerte el Tornyai s néhány

hónapon belül megfestette „a haza bölcsének” mását, október első napjaiban adták át.

A másik fontos megbízás Tornyai részére a Bercsényi kép156 (16. kép) volt,

melynél kisebb vázlatok előzték meg az egyetlen nagyméretű vásznat. 1906-ban a

Rákóczi hamvak hazaszállításának napján rendelte meg tőle a város. Kezdetben egy

Rákóczi-Bercsényi, közös lovas portrét szertett volna készíteni, de ezt nem fogadták el

tőle. A Rákóczi kép kivitelezésének joga végül Kemenszky Árpád festőé lett. Tornyai e

mű megfestése előtt is sokat tájékozódott, Thaly Kálmánnal újra levelezett és

személyesen találkozott néhány kérdés megbeszélése miatt. A megfestéskor minden

apró részletre figyelt, még az ábrázolt alak korhű viseletére is. Modelljei közül

fényképen Rudnayt örökítette meg, akinek arcvonásai felfedezhetők az elkészült képen

is. Végül 1909. szeptemberében avatták fel a díszteremben. Az alkotás méretei és

reprezentatív helye ellenére Tornyai Kemenszkyvel és a díszterem többi képével

ellentétben nem az akadémiai, naturalisztikus ábrázolásmódot választotta, hanem

inkább újra visszanyúlt a fekete alapozású, bitumenes hátterű megoldáshoz, de nem

hagyta el helyenként nagyvonalú, kevésbé részletező, lendületes ecsetkezelését sem.

Azt nem tudjuk miért találta újra megfelelőnek ezt a megoldást, miközben ezen évek

más időszakaiban egészen más felfogásban alkotott. Az elkészült álló alakú vászon egy

bal kezét derekára helyező, jobb kezében maga elé a földre kardot támasztó alak látható,

korhű öltözetben. A kép rajzi megformáltsága viszont már korántsem olyan hangsúlyos,

a rajzi elemek ismét háttérbe szorulnak. A hátteret nem jelzi Tornyai, egyáltalán nem

érzékelhető. A kivitelezett nagyméretű alkotás egyik nagyon közeli változatát,

tanulmányát a Tornyai János Múzeum gyűjteménye őrzi. (15. kép)

A Bercsényi-képpel egyszerre kezdhetett el foglalkozni a Rákóczit és Bercsényit

egyszerre bemutató kettős lovas vázlaton. A Jövendő 1910. november 1-én megjelent

Deák Ferenc. Hódmezővásárhelyi Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 236 x 117 cm. j.j.l.:

Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza.156 Nagy Bercsényi Miklós. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város tulajdona, olaj, vászon, 298 x 170 cm.

j.j.l.: Tornyai. Hódmezővásárhely, Városháza.

A Tornyai János Múzeumban még négy olaj, karton vázlatot őriznek.

LXXIV

beszámolója arról tudósít, hogy a vásárhelyi mester elkezdte kivitelezni a Rákóczi-

Bercsényi képét, melyet a városnak kíván a jövőben adni.157 A Bodnár Éva által Lovas

Rákóczi, Bercsényi158 címen jegyzett mű végül sohasem készült el, csak a vázlat.

Méretei impozánsak, felső vége a városháza díszterem falának belső tagolásához

illeszkedik, ezért lett félköríves. A befejezetlen mű egymás mellett mutatja a két lovon

ülő kuruc vezért, az előtérben Rákóczi, hátrébb Bercsényi portréja ismerhető fel a háttér

zászlai előtt. A mű befejezetlenségét akár szimbolikus értékűnek is vélhetnénk, jelenleg

úgy tűnik ezután a próbálkozás után hosszú hiátus következik a Tornyai oeuvre-ben a

nagyméretű, figurális képek terén.

Mindezek figyelembe vételével azt gondolom, hogy a fent említett művek alapján

sikerült bemutatnom, hogy véleményem szerint nem a Juss jelentette az igazi

fordulópontot Tornyai János életművében, hiszen az csak beleilleszkedik egy sor más,

műfaját tekintve népi életkép illetve történelemi portré közé. A Juss igazi fordulópontot

csak Tornyai országos és helyi ismertségének jelentett.

A már részben körbejárt markáns váltást a vásárhelyi mester munkásságában a

tájképfestészetben találjuk meg. Az 1907-es év folyamán újnak ható, kisméretű,

színekben rendkívül gazdag és kifejező, lendületesen, dinamikusan megfestett képeket

alkotott. Tájképfestészetében is természetesen sok hatást és párhuzamot kereshetnénk,

de sokkal inkább azokra az elemekre kell koncentrálni, melyek egyedivé és kifejezővé

teszik Tornyai új tájképeit.

Mindez nem jelenti azt, hogy Tornyai egész életművében ne lennének

hangsúlyosan jelen a tájképek. Címek alapján a festő élete során kiállított műveinek

hozzávetőlegesen több mint fele a tájábrázolással kapcsolatos. Az első csoportos és

egyéni kiállításain sok ma ismeretlen cím tűnik fel. Amelyek ismertek, azok vagy

nagyon koraiak, a ifjúkor és az akadémiai stúdiumok között készültek, vagy az olaj-

vászon anyaghasználattól eltérő akvarellek. Egy korai erdélyi tájkép akvarellje 1899-es

brassói útjának emléke lehet.159 Tudjuk azt is, hogy 1909 nyarán Tornyai hosszabb időt

töltött a Felvidéken, Fenyőházán. Ebben az időszakban is dolgozott, képeit 1909

157 Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 195-196.158 Lovas Rákóczi, Bercsényi. TJM Ltsz.: 55.412. olaj, vászon, 370 x 168 cm.159 Erdélyországból TJM 17.191.1.

LXXV

decemberében a Hódmezővásárhelytől búcsúzó Pásztor János emlékkiállításán állította

ki.160 A címek alapján legalább hat darab a Kárpátokban készült, ezek közül kutatásaim

során eggyel sem találkoztam, Tornyai monográfusa sem ismeri őket.

A korai Tornyai-munkák között különleges helyet foglal el a Zárdaudvar című

opus, melyet már az 1905. évi OMKT tavaszi kiállításán bemutatott, és egy évvel

később a szegedi közönség is megcsodálhatta. A kép ma lappang, Kiss Lajos közölte

reprodukcióját, de akkori lelőhelyét nem jelölte. (16. kép) A képen – mint Kiss Lajos

leírásából tudjuk161 – a Tornyai műtermének helyet adó régi Huszárlaktanya épülete

látható a baloldalon, míg a kép jobboldalán a holdvilág által átjárt udvar nyitott tere áll.

A kép középső részén egy erősen stilizált fa látható, mely szinte már irreális mértékben

oldalra hajtja lombkoronáját, ágait. A gyenge minőségű reprodukcióból is még úgy

tűnik, egy a naturálistól távol álló megoldásról van szó. Lehet azonban, hogy kizárólag

a helyzet misztikus voltát akarta csak erősíteni ezzel. A képről az autopszia hiányában

nem kívánok állást foglalni, említésével csal jelezni szerettem volna, hogy Tornyainak

ismert ilyen, viszonylag korai, a természetelvű megjelenítéstől eltávolodó, egészen

újszerű munkája.

Kiss Lajos visszaemlékezései szerint Tornyai 1904-ben látogatott ki először a

téglási pusztára a sikeresen megszervezett és lebonyolított nagy kiállítás után. Majd

1907 nyarától Tornyai rendszeresen felkereste a Vásárhely környéki pusztákat, s

készítette „plein air”, a helyszínen, rögtön be is fejezett képeit. Az időjárás

kedvezőtlenné válásával pedig vásárhelyi műtermében alkotott (mint arról már a

Bercsényi-kép esetében szó volt). Ebben a három, sok gonddal is megterhelt évben

kezdődött el tájképfestészetének szinte kizárólagossá válása a többi műfaj között.

Nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől sem, hogy Tornyai 1907 tavaszán látta a

Nemzeti Szalon Cézanne-Gauguin kiállítását, illetve részt vett a Könyves Kálmán

Szalonban rendezett „Ifjúság. Fiatal modern magyar festők.” kiállításán kilenc darab

alkotásával.162 Az itt részt vevő képek között már volt három tiszai és egy pusztai (?)

képe, a konkrét művekkel való azonosítás azonban kizárólag a címek alapján jelenleg

160 lásd a 7. számú mellékletet.161 KISS LAJOS 1957. 133.162 lásd: 2. számú melléklet. „Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves

Kálmán Szalonjában. [Budapest, 1907.]

LXXVI

lehetetlen. Feltehető azonban, hogy ezek még nem a későbbi hallatlan egyszerűségre

törekvő, kevés ecsetvonásos, gyorsan felvázolt sorozatok részei.

Eddig tehát Tornyai pályáját áttekintve azt láttuk, hogy a Nyugat-Európát is

megjárt festő, hazatért és egy vidéki kisvárosban telepedett le, ahol Munkácsyhoz és a

korabeli magyar népi életkép festészethez közelítő, sötét tónusú, földszíneket használó

munkákat alkotott, erős, lendületes ecsetkezeléssel, jól egyesítve a néhány témájában

meglévő drámai hatást és a festésmódjának egymásra hangolását. Ezen túllépve

klasszikus „plein air” képeket fest: kimegy a természetbe, a helyszínre, és ott készíti el

őket. Majd egy idő múlva elkezd olyan tájképeket festeni, amelyeken alig található

néhány motívum, az egész kevés különböző szín, a hordozóanyag felületén alig pár

ecsetvonás, s mindezt talán még gyorsabb, lendületesebb, dinamikusabb ecsetkezeléssel

teszi , bőven használt festékkel, hatalmas gesztusokkal, ösztönösen, de mégis határozott

formákat, színkompozíciókat létrehozva, megkomponálva a táj terét.

Az 1908-as nagy hódmezővásárhelyi kiállításán képeinek nagy része már ilyen, az

új elvek alapján készült alkotás volt. Így Bodnár Éva az ezzel kapcsolatos problémát

úgy oldotta meg a monográfia oeuvre-jegyzékében, hogy az ilyen típusú munkákat

mindig 1910 körülre datálta. Véleményem szerint azonban, az előkerült források alapján

közülük néhányat pontosabban meg lehet határozni, s erre a későbbiekben kísérletet is

teszek. A természetben készített festmények egyik jellegzetességévé válik, hogy nem

vászonra, hanem kartonra, vagy vékony falemezre készültek. Ennek következtében

viszonylag könnyen sérülnek, ez nem tett jót fennmaradási esélyeiknek. A képek zömét

Tornyai sohasem tudta eladni, nagytöbbségük mindig nála maradt, hagyatékával viszont

több száz Hódmezővásárhelyre került azok közül, melyeket 1936-ban az özvegy már

nem tudott elrejteni a lakásban. Az „új képekkel” kapcsolatban meg kell jegyeznünk,

hogy sokszor nagyon eltérő megállapítások, állásfoglalások hangzottak el a

vázlatosságukról, egyszerűségükről, sokan elutasító, negatív értékítéletet mondtak

róluk. Már a kortársak egy része is csak vázlatnak, nem befejezett műnek tekintette

Tornyai ezen alkotásait. Az 1909 decemberében Szegeden a Paletta művészegyesület

által Tornyai és a gödöllői művésztelepen dolgozó Juhász Árpád részére rendezett közös

kiállítás helyi sajtóvisszhangjában Kún József szólaltatta meg ezt a véleményt, talán

első alkalommal. Amint írta: „a tónusegységre való törekvés gyors munkájában a képek

LXXVII

gyakran vázlatokban rekednek meg.”163 Míg 1911-es budapesti kiállításának

sajtórecepciójában kétféle álláspont érvényesült: a semmilyen kérdésben állást nem

foglaló, semleges, és a második, a mereven elutasító és az egész kiállítást vázlatok

felsorakoztatásának vélő. A korabeli sajtó Tornyiaval kapcsolatban az impresszionista

jelzőt használta a leggyakrabban és leginkább rendszeresen. Így tett Tornyai egyik

közeli barátja Gonda József is, aki bár a kiállítás időszakában A Jövendő szerkesztője is

volt, a Hódmezővásárhely című lapban közölt egy cikksorozatot Tornyairól.164 Az

impresszionista kifejezést nyilvánvalóan Gonda is valamilyen olvasmányélményéből

meríthette, vele kapcsolatban nem állapítható meg biztosan, hogy mennyire ismerte a

francia impresszionizmust, személyesen látta-e a francia mesterek Budapesten kiállított

műveit. Az azonban valószínűbb, hogy saját szempontja szerint sorolta be Tornyait az

impresszionista kategóriába. Ők akkor ezen a fogalmon valószínűleg a természetben

való alkotómunkát értették.

Tornyai tájképeinek sorában ténylegesen nehéz datált műveket találni. A Bodnár

Éva által is ismert művek közül kiemelhető három darab tájkép, melyeken a szignó

mellett megtalálható az 1907-es évszám. A Kútágas, a Pusztán és az Őszi reggel mind

ilyenek. Közülük kettő még 1911-ben megjelent Ámon Vilmos Tornyairól írott

cikkének illusztrációjaként a soproni Kultúra című folyóiratban.165 Itt még

hangsúlyosan szerepelnek a táj egyes elemei, egy-egy a horizonton húzódó tanya, egy-

egy a tájba és a természetbe bele helyezett alak.

A Tornyai-hagyatékban fennmaradt nagy számú festmény között akadnak olyanok

is, melyek hátoldalán az Andrássy-ösztöndíj pályázat címkéi olvashatók. Tornyai

levelezéséből kiderül, hogy 1908. május elején adott be munkákat erre a pályázatra.166

A Tornyai János Múzeum gyűjteményében található több ilyen munka, köztük egy

interieur-jelenet, a többi viszont tájkép. Két, a fentiek alapján datálható munkát emelnék

163 KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz. 9.164 GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben. Tornyai, mint impresszionista. In:

Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1.; II. 1909. január 3. 2. sz. 1-2.; III. 1909. január 5. 3.

sz. 1.165 ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634.166 OSzK. Kt. F 65/632/9 és 37. Mindkét levél Lyka Károlynak íródott és arra kéri, hogy segítse őt a

pályázat elnyerésében.

LXXVIII

ki: az egyik Tájtanulmány167 című műve Hódmezővásárhelyen, illetve a nyíregyházi

Jósa András Múzeum gyűjteményében található, az Aranytenger nagy éggel168 (17. kép)

nevet viselőt nagyobb méretű vászonkép. Az első esetében a valójában megfestett

felület közel hasonló arányban van jelen azzal, ahol a hordozó karton felület áttűnik az

ecsetvonások között, ám Tornyai mégis tudja érzékeltetni a szélesen elnyúló táj nyitott

terét, horizontig húzódó mélységét. A kép előterének síkja is alig pár ecsetvonással

felvázolt. Megoldása, képszerkesztése miatt ide tartozónak vélem az Alföldi hangulat

(1907-es évszámmal!)169 című Bodnár Éva által reprodukált művet, mely 1956-ban még

a szegedi Völgyessy-gyűjtemény része volt.

A fent említetteknél még inkább redukált, egyszerűbb kompozíciót találunk a bajai

Türr István Múzeumban is Borulás az Alföldön170 (18. kép) címmel. E munka

jellegzetessége a mindössze két félre tagolódó képfelület, amelyet egy horizontvonal

határol. A mű különlegessége, de egyben a korabeli Tornyai-festészet egyik velejárója,

hogy a horizonton kívül nincsen semmilyen más jelentős elem a képen. A kép kis

méretei ellenére a hatása mégis inkább a monumentalitás irányába fokozza a

befogadóban kialakult érzetet. A kompozícióban a színek is inkább alárendelt szerepet

játszanak, s csak a borult égbolt sötétje az, amely hangsúlyosnak tűnik.171

A bajai festményhez hasonló megoldást találunk a Tornyai János Múzeumban is

Alkonyat címmel, melyről pontos datálás hiányában csak több, ugyanebben a

vásárhelyi-mártélyi időszakban keletkezett művével való összefüggése miatt

stíluskritikai alapon lehetünk biztosak.172 (19. kép) A tájkép itt is lényegében két szinte

majdnem homogén színfoltra tagolódik. A horizont vonalán néhány ecsetvonással

jelzett, apró, világos okker foltok talán a távolban kirajzolódó fák vonulatát jelzik. A

tájkép elemeinek redukcióját már nem lehetne tovább vinni, ám Tornyai így éri el, hogy

a cím által is sugallt alkonyati hangulat legyen a kép meghatározó eleme.

167 Tájtanulmány. TJM. Ltsz.: 61.19.1 olaj, karton, 41 x 27 cm.168 Aranytenger nagy éggel. Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Ltsz.: 68.6.2. akvarell, pasztell,

papírkarton, 44 x 55 cm, j.j.l.: Tornyai. Kiss Lajos múzeumigazgató vétele Tornyai Jánostól, 1920.169 Alföldi hangulat. olaj, vászon, 35,5 x 33 cm. j. középen: Tornyai 907. 1956-ban Dr. Völgyessy Ferenc

gyűjteményében volt, ma ismeretlen helyen.170 Borulás az Alföldön. Baja, Türr István Múzeum, Ltsz.: 63.3.51. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.b.l.: Tornyai171 Tornyai ezen munkáit egy egyéni szóalkotással akár „minimál-tájképeknek” is nevezhetnék.172 Alkonyat. TJM Ltsz.: 55.370. olaj, karton, 42 x 52 cm. j.n. BODNÁR 1956. 95.

LXXIX

Hasonló típusú megoldással, a táji elemek és az abban elhelyezett „tereptárgyak”

teljes visszaszorításával találkozunk még az Alföldi táj173 (20. kép) című munkán is,

ahol azonban a Tornyai palettáján ebben az időszakba egyre gyakoribbá váló világos,

meleg színek helyett újra a földszínek, sötét feketék és barnák keverednek a

megjelenített növényzet sötét zöldjével. Ezen a képen is érezhető a lendületes, gyors

ecsetkezelés, a színek erős, hirtelen mozdulatokkal való felrakása. Az utóbb bemutatott

két mű jellegzetessége még, hogy a színek nem töltik ki a rendelkezésükre álló felületet,

hanem két ecsetvonás között maradnak ki a hordozóanyag felületéből részek, melyek

például az Alföldi táj esetében igen hangsúlyossá válnak. Pozitív tapasztalat, hogy az

utóbbi években a Kieselbach Galéria és Aukciósház által megjelentetett két kötetes, a

modern magyar festészet történetét feldolgozó, reprezentatív kiadványban két oldalon is

megjelenhettek Tornyai még az első világháború előtt Vásárhelyen, Mártélyon készített

karton alapú, jellegzetesen, egyéni látásmódot képviselő tájképei.174

Tornyai naplóiban, feljegyzéseiben több utalást is találunk arra vonatkozóan, hogy

mennyire fontosnak tartja az egyéni látás, a saját festésmód kialakítását. Abban viszont

nem lehetünk biztosak, hogy fent bemutatott korszakának művei is direkt ilyen

szándékkal, megfontolással készültek volna. Emellett találunk még egy szignifikáns, de

eddig ugyancsak kevéssé méltányolt csoportot az oeuvre-ben: a csendéleteit.

Hódmezővásárhelyen több olyan Tornyai gyümölcs-csendéletet is őriznek, melyek

meglátásom szerint Cézanne csendéleteinek hatását tükrözik.175 (21 - 22. kép) A

vázlatok is hasonló képépítési szándékról tesznek tanúságot. Tornyai itt valószínűleg

Cézanne műveinek ismeretében próbálhatta megfesteni őket, feltehetően tényleg

mintegy gyakorlatként, próbaként, az autopszia élménye után. Tornyairól tudjuk, hogy

jól ismerte és tisztelte Cézanne festészetét. Naplóiból, Rubletzky Géza

173 Alföldi táj. TJM Ltsz.: 56.186. olaj, fa, 34,5 x 48 cm. j.j.l.: Tornyai. BODNÁR 1956. nem közli.174 Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galéria és Aukciósház,

Budapest, 2004. 196-197. Egyéni meglátásom szerint a közölt munkák az első kötetbe is kerülhettek

volna, 1919-ben a háború után már egész más jellegű problémák foglalkoztatják. S mint már utaltam rá, e

munkák esetében nem elképzelhetetlen még az 1907-es korai datálás sem, bár az 1911-ben kezdődő

„Mári-korszak” is hozott ilyen szándékoltan egyszerűsített látványt tükröző munkákat.175 Körte és alma. TJM Ltsz.: 55.8. olaj, karton, 40 x 52 cm. BODNÁR 1956. 98. és TJM 56.262. illetve

vázlatok: TJM 58.41.1.

LXXX

visszaemlékezéseiből világosan kiderül, hogy Bécset is felkeresték kizárólag Cézanne

képeiért, de megnézték, ismerték a Nemes Marcell-gyűjtemény darabjait is.176

Tornyai 1911 körüli írásaiban számos esetben hivatkozik Cézanne-ra, mint a

művészettörténet egyik legfontosabb alkotójára. Egy idő után Tornyai rögeszméjévé

vált, hogy a művészet, a festészet fejlődésében az impresszionizmuson és Cézanne-on át

a művészet egy a legprimitívebb formákon keresztül való, egyéni kifejezésmód felé

halad – a megállapítás természetesen nem független a művészeti életében bekövetkezett

változásoktól. Ebben a változásban szerinte a festészet területén az elkövetkezendőkben

a minél inkább egyszerű, ösztönös, gesztusszerű megoldásokra tevődik át a hangsúly.

Ez a festészet azonban a természettől nem szakad el, ugyanakkor képes lesz az alkotó

„lelkiségét” minél inkább kifejezni. Tornyai írásainak, feljegyzéseinek nagy része 1911

és 1912 elején e téma körül forog. Érezhető írásaiban az, ahogyan küzd a nyelvvel,

ahogyan próbálja megfogalmazni, minél pontosabban, alaposabban mindazt, amihez

egyébként nem ismeri, de keresi a legjobb definíciókat. Ennek az érdeklődésnek

Tornyai esetében van még egy különleges motivációja is. A vásárhelyi festő 1911

májusában felfedezte Kovács Mári nevű cselédjének vágyát, ambícióját a festészet iránt,

s elkezdett maga is foglalkozni alkotásaival. Máriban a tehetséget, az érintetlen,

csiszolatlan tálentumot látta meg, akit nem rontottak el az „iskolák látásmódjával”.

Képzetlensége, egyszerűsége, a rajztudás teljes hiánya nem hiba, hiány, hanem immár

előnyként tűnt fel Tornyai számára. Mári egyszerű, de színekben rendkívül gazdag

képei miatt, egyre inkább értékelte őt, s benne a festészet autentikus, megrontatlan

egyéni kifejezésmódjának hordozóját látta meg. 1911 telén már eljutott odáig, hogy

elkezdett írni egy könyvet A jövő művészete címmel. Többször belekezdett, a bevezetést

papírra vetette naplójában, s ha valamilyen gondolata, ötlete volt a témával

kapcsolatban mindig feljegyezte a keze ügyében levő notesz nagyságú, általában

négyzethálós füzetbe. Elkészítette a leendő kiadvány címlapját is, ez vázlatai között

maradt fenn.

Tornyai Mári festészetének eredetiségét képzetlenségből eredő naivitásában,

primitivitásában látta s ezt kapcsolta össze azzal, hogy érzékelte a változást, a

„forradalmi idők előszelét” – Ady eszméi nyomán is – a tízes évek elejének szellemi és

képzőművészeti életében egyaránt. Tornyai 1911-es, a Művészházban rendezett

176 OSzK Kt. F 78/304/6

LXXXI

kiállításán már egy külön teremben maga mellett szerepeltette, majd a kiállítás további

állomáshelyein is bemutatta a vidéki városok közönségének Mári munkáit. Majd – mint

már utaltunk rá – saját kiállítást is szervezett számára 1912-ben.

Mári festészetében az előrajzok és az emberi alakrajz teljesen hiányzik, tematikáját

főleg tájképek, csendéletek adják kisméretű, karton vagy falapra festett képein.

Színhasználata a közös tubusok, festékek miatt az egyre több világost használó

Tornyaiéra hasonlított. Abban viszont kétségtelenül Tornyait utánozta, hogy

ecsetvonásait gyorsan, lendületesen vitte vászonra, néha erősen, pasztózusan elkenve a

festék anyagát. Korai munkái közül kevés azonosítható. Bár kiállítási katalógusának

címei ismertek (6. számú melléklet), lehetetlen őket konkrét művekkel azonosítani. A

Mári munkásságával foglalkozó Fülöp Erzsébet datálásaira hagyatkozhatunk csak, aki

az anyaghasználat és az 1911 körül Tornyai által is használt anyagokból, festékekből és

a képi ábrázolásban bizonyos Tornyai kompozíciókkal való összefüggésekből

következetett néhány kép korai datálására.177 Mári korai munkáit jól jellemzi két, a

képmellékletben bemutatott, 1912-13 körüli műve, a Naplemente178 (23. kép) és a

Kopár tanya179 (24. kép), mindkettő a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből.

A Majolikatelepből való kiválása után Tornyainak jóval több ideje maradt Márival

foglalkozni. 1913 februárjában eldöntötte, hogy megkeresi a Párizsban is ismert magyar

festőt, Rippl-Rónai Józsefet, hogy kikérje véleményét Mári festészetéről. Többszöri

levélváltás történt közöttük, közben Tornyai elküldte Kaposvárra postán Mári hetvenöt

darab (!) képét. Néhány nappal később Rippl-Rónai válaszlevelében azt írta, hogy

megnézte a műveket és adott néhány tanácsot, hogy Tornyainak hogyan kellene a

továbbiakban foglalkoznia Márival, illetve véleménye szerint már eddig is túlságosan

hatott Mári munkáira. Tornyai Rippl-Rónai levelére megsértődött és válaszában

megköszönte, hogy az „én művészetemről mondott véleményt.”180 A vásárhelyi festő

hirtelen haragú és sokszor kiismerhetetlen személyiségére jól rávilágít ez az eset,

azonban Rippl-Rónainak abban feltétlenül igaza volt, hogy Mári képeinek világa

177 FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.

Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./ Fülöp Erzsébet könyve Mári

legteljesebb életmű-katalógusát és kiállításjegyzékeit is tartalmazza.178 Naplemente. TJM. Ltsz.: 58.101. olaj, papírkarton, 21 x 27 cm (1911-1913)179 Kopár tanya. TJM. Ltsz.: 58.182. olaj, papírkarton, 23,3 x 31,8 cm (1912-13?)180 OSzK. Kt. F 78/371/31 és 36.

LXXXII

kifejezetten hasonlított Tornyai új festészetére. Sőt, meg lehet kockáztatni azt is, hogy

voltak olyan időszakok, amikor Tornyai direkt módon utánozta cselédje munkáit és

törekedett a megjelenítés hasonlóságára, megrontatlan egyszerűségére. A Tornyai János

Múzeum raktárában számtalan ilyen, az utókor által kevéssé értékelt, „majdnem közös”

kép található.

A fentebbi fejezetben azt igyekeztem Tornyai János példáján bemutatni, hogy

munkái milyen külső élmények, külső hatások folytán és hogyan alakultak át az 1907

utáni években, mely a vásárhelyi és mártélyi korszakának legtermékenyebb időszaka

volt, ám sorozatos konfliktusai miatt fokozatosan elmagányosodott a Vásárhelyen

dolgozó művészek között.

A korszakban végig Hódmezővásárhelyen dolgozó Endre Béla munkásságát

Tornyaiéhoz képest is sokkal nehezebben lehet megközelíteni a konkrét műalkotások

szintjén, ugyanis ismert festményeinek nagy többsége datálatlan. Mindössze néhány

kiállítása volt az alkotói munkásságában nagy hiátust okozó első világháborúig,

egyetlen korabeli katalógusában fennmaradt képcímeit ismerjük csak (5. melléklet), s a

róla szóló kritikák kevés konkrét műről számolnak be. Megnehezíti a munkásságának

áttekintését, hogy korai nagyméretű népi életképei után nagyon kevés műfajban

alkotott: kevés csendélet, de hatalmas mennyiségű tájkép maradt fenn utána. Miután

1900-tól már Hódmezővásárhelyen élt, első jelentősebb itt készült munkája

valószínűleg a Léthé partján című, mely egy mitologikus témát dolgozott fel.181

Reprodukciója nem ismert, az 1904-es helyi kiállítás után állítólag elégette. A

következő években festészetében helyet kap a paraszti népi élet ábrázolása, szinte

párhuzamosan, mint Tornyainál. Endre munkáival kapcsolatban a szakirodalom mindig

Munkácsy hatását emelte ki, amely Tornyai áttételén keresztül nem alaptalan, de a

korszak műcsarnoki festőinél is megtalálható ez a sötét színekkel való, a

fénykontrasztok hatására épülő festésmód. Kezdetben Endre Béla is igazodott ehhez s

elkészítette 1904 első félévében a Leszámolás182 című kompozícióját, melyet a leadási

181 László Emőke kutatásai szerint már párizsi útja előtt, 1898-ban foglalkozott a témával, több változatát

is megfestette, de később elidegenedett a témától. LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc

Múzeum Évkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. 219-235. Korai képeiről: 220.182 Leszámolás. Ismeretlen helyen. Reprodukcióját lásd: LÁSZLÓ 1968. 221. 1. ábra

LXXXIII

határidőt jóval túllépve adott be a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításra. A

következő évben ugyanezt a művet prezentálta az OMKT tavaszi kiállításán, a Bölcső

mellett (Kis halott siratása)183 (25. kép) című munkával együtt, majd egy évvel később

a Kurizálás című „paraszti zsánert” is. Ezután egészen 1912-ig nem állított ki. Ennek

okait a nem túl lelkes kritikai fogadtatástól személyisége visszahúzódó attitűdjéig sok

mindennel magyarázhatjuk. Legvalószínűbb azonban az, hogy saját magát kevéssé

tartotta tehetségesnek, mint vásárhelyi társait, Tornyait vagy Rudnayt, ezért műveit nem

igyekezett kiállítani, s akkor is csak hosszú rábeszélés után. Kiss Lajos közléséből

ismert az 1907-es datálású, fiatal ülő leányt ábrázoló Szomorú Rozika (Kékkendős

leány) és az 1908-as, egy parasztszoba belsejében ülő nőalakot ábrázoló Interieur.184

Saját lakásáról is készítette a belső teret ábrázoló munkát. A figurális kompozíciók

mellett kialakult művészetének új érdeklődési területe, a tájkép-festészet. Sok esetben a

paraszti élet és környezetének egy-egy helyzete adja a képeinek témáját, sok a

kisvárosias, falusias utcát ábrázoló munkája, a tanya és az általa is kedvelt Tiszapart

ábrázolása. László Emőke, Endre Béla munkásságának eddigi legalaposabb

feldolgozója az 1911-es évet tartotta az életmű első korszaka lezárásának 1968-ban

megjelent tanulmányában. A korszak fontos, ám egyben szimbolikus végpontjának

1911-es, negyvenegy éves korában festett Önarcképét185 (26. kép) tartotta, amelyen

sötét tónusok között jelenik meg a festő mellképe kissé baloldali irányba dőlve. A portré

összefogott, jól jellemzi saját, nyitott és érdeklődő egyéniségét, intellektusát.

Endre oeuvre-jében 1911 után tehát még inkább a tájkép és a csendélet tematikája

érvényesült. László Emőke tanulmányában kísérletet tett Endre tájképeinek

tipologizálására is, azaz formai jegyek alapján meghatározott bizonyos jellemző

típusokat munkássága egészében. Összevetése ezért szempontunkból kevésbé

használható, hiszen az életmű húszas években kiteljesedő időszakát itt nem tudjuk

tárgyalni.

A Kiss Lajos-könyv által az 1912-es év novembere elé datált képek közül

kiemelkedik a jelenleg magángyűjteményben található Falusi udvar című munka,

183 Bölcső. (Bölcső mellett. Kis halott siratása címen ismert később) MNG Ltsz.: 60.77 T. vászon, olaj,

125 x 170 cm, j.j.l.: Endre.184 KISS LAJOS 1957. 291. szerint mindkettő hódmezővásárhelyi magántulajdonban volt.185 Önarckép. TJM Ltsz.: 58.59.1. olaj, vászon, 49 x 48 cm.

LXXXIV

melyen igen hangsúlyos szerepet kapott a kép felső két harmadát kitöltő, borult,

feltornyosult fellegek megjelenítése. A felhő és a légkör viszonyainak érzékeltetésére a

gyorsan és dúsan felvitt festékanyag hivatott és a horizontot végig eltakaró épületek és

fák ellensúlyozzák mindezt. Kiss Lajos ezen kívül még hat darab 1905 és 1912 közé

datált képet közölt, Bényi László közreműködésével, aki 1957-ben már túl volt egy

Endre Béla kiállítás megrendezésén. Az általuk közölt 32. számú képtábla, az Udvar186

(27. kép) (de Tanyaudvar címmel is ki volt már állítva) akkor még vásárhelyi

magántulajdonban volt, s azóta a Tornyai János Múzeumba került, az Alföldi Galéria

állandó kiállításának fontos darabja. A mű különlegessége, hogy a többi – általam

ismert – képére nem jellemző módon nagyon feltűnő, a vásárhelyiek által ritkán

használt színekkel kísérletezik. A tanyaudvar sáros földje és a melléképület diagonálisra

helyezett, erősen rövidülő homlokzatát fedő nádtető hasonlóan fehérrel kevert

lazacrózsaszínnel van megfestve. (A mellékelt reprodukció színe sajnos erősen torzít.)

Endre Béla másik jellegzetessége, s ebben talán közvetlen módon is felismerhető

Tornyai hatása, hogy ő maga is kipróbálta a lendületes, gyors ecsetkezeléssel folytatott

festői gyakorlatot. Példaként az ugyancsak Hódmezővásárhelyen látható 1906 és 1908

közé datált Piros ruhás nő187 (28. kép) címet viselő művet mutatom be, mely egykor

Kiss Lajos tulajdonában volt. A szabadon és gyorsan felvázolt ecsetvonások is

megfelelően kirajzolják a dús növényzet által körbe vett női alakot. Az Endre Bélára oly

jellemző bensőséges hangulatú, de a romantikus felfogástól és a merev naturalizmustól

messzire eső tájképek remekei találhatók meg korai művei között. A Naplemente

tanyával című opus tömören jellemzi mindazt, amit eddig leírtunk a szerző műveiről.

Világos, meleg színeket használ, a térbeliség nincs érzékeltetve, a tájelemeket (épületek,

növények) közvetlenül a horizontra helyezte, de szervesen egységesül a tájjal, nincs

semmi mesterkéltségérzet a kép nézőjében. Ehhez nagyon közel állnak a Vásárhelytől

délre eső pusztán, Gorzsán festett művei is.

Endre Béla alkotói módszeréről feljegyezték, hogy általában ő is szerette a

helyszínen, természetben festeni képeit. Az 1910-es évek elején egyre többet járt ki az

általa szeretett Mártélyra, a Tiszához dolgozni. Festészetének e korszakát már a

bemutatkozások is jellemzik. Első egyéni kiállításán, mely a Majolikatelep termékeivel

186 Udvar. TJM Ltsz.: 58.25. olaj, papírkarton, 48 x 58 cm. j.j.l.: Endre187 Piros ruhás nő. TJM Ltsz.: 66.6.1. olaj, vászon, 80 x 65 cm.

LXXXV

egyszerre volt 1912-ben, már a tájképek domináltak. A vizsgált korszakunk végére

azonban Endre Bélát is inkább az iparművészet kérdései foglalkoztatják, mely

tevékenységet ugyancsak a háború vág ketté.

Rudnay Gyula tartózkodott a legrövidebb ideig Hódmezővásárhelyen a

részletesebben tárgyalt képzőművészek közül. Összesen alig 3 évet élt ebben az alföldi

városban, s előtte és utána is állandón járta Magyarország vidékeit. Endre Bélához

hasonlóan kevés korai művét ismerjük, s ezek közül még kevesebbről lehet biztosan

tudni, hogy Vásárhelyen készültek. Rudnay „alföldi témájú” alkotásait ellenben 1911-

ben a Pásztor Jánossal közös tartott kiállításon mutatta be a főváros közönségének. Ezen

kívül viszont kevés forrás van birtokunkban Rudnay 1905 és 1910 között keletkezett

műveivel kapcsolatban Kiss Lajos könyvét leszámítva. Rudnay életművének első

feldolgozója, Bényi László 1953-ban, tehát még a mester életében megjelent

tanulmányában már azt írta, hogy szinte alig van ismert munka Rudnay vásárhelyi

periódusából.188 S ha van, akkor az is általában grafika, melyre az anyagi források

hiánya miatt volt erőteljesebben rákényszerítve. Sajnálatos, hogy a 2003-ban az Ernst

Múzeumban rendezett Rudnay-kiállításon sem szerepeltek korai művei.

A fennmaradt alkotások és források alapján bizonyítható, hogy 1905-ben már érett

festőként, kiforrott szemlélettel érkezett az alföldi városba. Ezért is lehetett több vitája

Tornyaival, aki nem szerette, ha élesen ellentmondanak neki festészeti kérdésekben, ám

a nála kilenc évvel fiatalabb festő tehetségét feltétel nélkül elismerte, Lyka Károllyal

folytatott levelezéséből ismert, hogy lelkesen adta át a Művészetnek az általa birtokolt

Rudnay-grafikákat reprodukálás céljából. A gömöri származású mester vásárhelyi

tartózkodásának másik, ha nem legfontosabb célja a magyaros, nemzeti, népies

karakterek keresése, tanulmányozása és műveiben való ábrázolás szándéka volt, mely

ugyancsak összefüggött a korszak etnográfia szemléletének néplélektani

érdeklődésével, a nemzetkarakterológiának a tudományos igényű, szellemi néprajzba

való beágyazódásával.

188 BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar

Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.

457-486.

LXXXVI

A korszak áttekintésekor Kiss Lajos és Bényi László is legtöbbször a grafikákra

hivatkoztak, mint 1905-06-os Rudnay művekre. Ezek közül több megjelent a

Művészetben. A Tópart189 (30. kép) biztosan Hódmezővásárhelyen készült, egy

városhoz közeli erdős részt ismerhettek fel benne a helyiek. Míg az azt megelőző, 1906-

os évben, két különböző felfogású népi zsánerképe készült Vásárhelyen.190 (31-32. kép)

Az 1911-es Párisi Divatcsarnokbeli kiállításon Rudnay szerepeltette még egy a népi

mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos, feltehetően a csongrádi városban készült

grafikai sorozatát is.191 A rajzok között is vannak igen jelentős különbségek.

Bényi szerint e korszakának a műveit abból a szempontból kell megítélni, hogy itt

már mennyire eltávolodott a müncheni Hollósy-korszak finom naturalizmusától,

miközben az időbeli távolság még nem olyan jelentős. Rudnay vásárhelyi festészeti

alkotásainak nagy része egy-egy paraszti típust ábrázol, általában egy idősebb, de

különleges arcvonásokkal rendelkező idősebb személy állt modellt számára. Közülük a

leginkább a különleges karakterű Kala Jánost kedvelte s róla számtalan művet készített.

A Tornyai János Múzeum gyűjteményében ezek közül ma egy található, a Kiss Lajos

által János bácsi címmel közölt Ülő paraszt192 (33. kép), mely már mutatja a festő

anyaghasználatának pasztózus voltát, erősségét, ám az összefogottság nélküli formák itt

nem adnak határozott karaktert a személynek, e munka nem portré igénnyel készült.

Kiss Lajos könyvében reprodukálta a kép álló alakos változatát is. Rudnay itt használt

színei még inkább a sötét barnák és feketék különböző tónusai, illetve a világosabb

felületek esetében a tört fehérek. Egészen más típusú a Vásárhelyi szoba193 című

munka, ahol ugyancsak nagyon hangsúlyos a dinamikus, lendületes, pasztózus festés. Itt

az előtér asztallapján és egy szekrényen elhelyezett használati tárgyak és a falon levő,

felakasztott tárgyak szinte külön-külön egy-egy kis csendéletté állnak össze,

ugyanakkor nem bontva meg a vászon koherens egységét. Rudnay ismert korai munkái

189 RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101.190 RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5. és RUDNAY GYULA:

Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16.191 A sajtótudósítások szerint a következő címekkel: Szántás, Sarjúrakás, Szénahordás, Eső utáni táj,

Újságolvasó parasztok, Hárman valának együtt, Ne szomorkodj pajtás!192 Ülő paraszt. TJM Ltsz.: 71.21.1. olaj, vászon, 54 x 31 cm, j. j. f.: Rudnay 909. A képet a TJM Özv.

Boross Gézánétól, Kiss Lajos lányától vásárolta.193 Vásárhelyi szoba. TJM Ltsz.: 76.8.1. olaj, vászon, 47,5 x 37,5 cm, j.b.l.: Rudnay

LXXXVII

között talán ebben a kettőben látható a legszabadabb ecsetkezelés és formaadás, úgy

hogy a második esetében már igen bőkezűen használja a világos, élénknek ható

színeket.

Ezek a lendületesen felvitt színek és ezek formai egységei párhuzamba állíthatók a

táncoló alakokat bemutató kompozícióival. Pásztor János is 1906-1907 körül

foglalkozott épp a dinamikus mozgás koordinációjának plasztikai megjelenítési

lehetőségeivel. Több mint valószínű, hogy hatottak egymás felfogásmódjára, s talán

szoros együttműködésben vitelezték ki őket. Rudnay ismert műve, a Táncolók194 (35.

kép), a Magyar Nemzet Galéria gyűjteményében található. Ennek azonban volt egy

1906 novemberében Pásztor János Huszárlaktanyában lévő műteremnek falára festett

freskó változata, mely elpusztult az épület későbbi rendkívül gyakori

funkcióváltozásaival együtt járó átalakítások miatt. A boltozatos műteremben volt még

egy másik tájkép-freskó is Tiszai táj címmel. A Táncolók esetében viszont abban a

kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sikerült megtalálnom Rudnay egy

1941-ben Kiss Lajosnak írott levelében ennek a freskónak egy emlékezetből felidézett

akvarelljét.195 (36. kép) Ez a kis kompozíció is jól mutatja Rudnay művének jellegét, az

ugyancsak lendületes mozdulatsorokat, a figurák egykori egymáshoz való viszonyát,

rendszertelennek tűnő összevisszaságát. A hangsúly az előtér alakjaira esik, nem pedig a

háttér lovas figurájára. A kis akvarellből sajnos nem vehető ki egészen pontosan, hogy a

Pásztor-műterem egykori dísze inkább a Táncolók korai változatához hasonlít-e

színhasználatával és vonalkultúrájával vagy későbbi „barokkos” figurális jeleneteire. E

kettőn kívül létezik még egy harmadik táncolókat ábrázoló, vásárhelyi korszakában

készült képe is. Kristó Nagy István 1988-as könyvének 16. színes képtáblájaként és

borítóképeként is publikált, 1908 körülre helyezett, dinamikus jelenet akkor Bálint

István magántulajdonában volt Hódmezővásárhelyen.196 Valószínűleg hasonló elvek

szerint a hétköznapi paraszti élet jeleneteit festette meg Rudnay a Magyar

194 Táncolók. MNG Ltsz.: 54.436, vászon, olaj, papírlemezekkel húzva, 57 x 52 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. Dr.

Fettich Ottó tulajdonából került az MNG gyűjteményébe.195 OSzK Kt. F 78/305/54 Rudnay Gyula levele Kiss Lajos részére. Budapest, 1941. június 30.196 Táncolók. 1908 k. olaj, vászon, 64 x 95 cm, j.j.l.: Rudnay. Dr. Bálint István tulajdona,

Hódmezővásárhely. Közölve: Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988.

214. és 16. színes kép; könyvborító.

LXXXVIII

Mezőgazdasági Múzeum megrendelésére 1907 májusában. A három kép ma már nem

található meg a múzeum képzőművészeti gyűjteményében.

Hódmezővásárhelyi tartózkodásai alatt Rudnay számos portrét festett, melyek

közül több, Kiss Lajos által bemutatott és ismertetett ismeretlen helyen van. Ezek között

több öreg paraszt modellekről készült. Viszont a Tornyai János Múzeum anyagát

gazdagítja az 1910-es tartózkodás emlékeként, két megrendelésre készült portré: Vetró

Lajos és felesége arcképei197 ( 2 db kép). A két portré sötét fekete háttérrel komponálva

az arcok világos színeivel hangsúlyosan emeli ki az arcvonásokat, ám nyílván a

megbízó igényeihez igazodva nem lép túl a portréfestészet hagyományos megoldásain.

Kiss Lajos közölte könyvében a későbbi főiskolai mester egy 1908-ben festett

önarcképét, melyen cigarettát tart szájában s a jobb alsó sarokban „Rudnay 908

Hódmezővásárhely” jelzéssel látott el. A autoportré érdekessége a fej körül egységes

ívet leíró ecsetvonások hangsúlyos, meghatározó volta, mely úgy hat, mintha egy sötét

glória venné körül a harmincas éveibe lépett festőt. A fent említetteken túl Rudnay

számos tájképet készített ebben a vásárhelyi időszakban is, mint azt Kiss Lajos

visszaemlékezéséből tudjuk. Ezek közül Rudnay nagy életmű-kiállításain egy sem

szerepelt, viszont a Magyar Nemzeti Galéria raktára őriz egy nagyobb méretű Tanyai

est198 (39. kép) című munkát, mely Kiss Lajos könyvében többek között szerepel.

Rudnay Hódmezővásárhelyen kifejtett munkásságát nehéz értékelni, hiszen kevés

munkát ismerünk, s azok többsége is magántulajdonban maradt. A jövőben viszont

alaposabb kutatások után még bizonyára kerülnek elő fontos művek. Így akár az 1976-

ban a BÁV egy képzőművészeti aukcióján felbukkant Rudnay által szignált és Révész

Bélának ajánlott Ady-portré.199 A mű témáját tekintve hiteles lehet, hiszen tudjuk, hogy

ekkor a vásárhelyi művészek és baráti körük mennyire lelkesedett a magyar költészet

„nagy forradalmáráért.”

197 Vetró Lajos. TJM Ltsz.: 63.1. olaj, karton, 84 x 70 cm, j.j.l.: Rudnay Gy. 910. Vetró Lajosné. TJM

Ltsz.: 63.2. olaj, karton, 83,5 x 70 cm. j.j.l.: Rudnay Gy. 910.198 RUDNAY GYULA: Tanyai est. MNG. Ltsz: 54.437. olaj, vászon, 69 x 82 cm, j.j.l.: Rudnay (karcolva)

restaurálva. dr. Fettich Ottó hagyatéka.199 Erre utal: APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-

könyvtári Műhely 1978/1-4. sz. / 8.

LXXXIX

A Hódmezővásárhelyen dolgozott szobrászok közül kiemelkedik Pásztor János

munkássága. Pásztor kirobbanó tehetség volt, aki azonban a későbbiek során egyre

inkább elkötelezte magát az „eklektikus klasszicizmus”, az „újklasszicizmus”

szobrászati értékei mellett. Hódmezővásárhelyen készített munkáinak megismerését az

teszi könnyebbé és lehetővé, hogy sokat állított ki a Műcsarnokban, illetve 1909

decemberében nagyszabású búcsúkiállítást tartott Hódmezővásárhelyen. A fentiek

ismeretében kijelenthetjük, hogy Pásztort ebben az időszakban a köztéri emlékműveken

kívül leginkább a népi zsánerszobrok és portrék érdekelték, de megjelentek már

munkásságában a klasszikus női aktok is. Szobraiból az is kitűnik, hogy életének

vásárhelyi időszaka még sokkal inkább a gondtalanabb, önfeledtebb tanulóévek

meghosszabbítása volt, az első igazán komoly feladatok elvégzése ellenére is. A fiatal

szobrász anyagi erőforrásai természetesen ekkor még gyengék voltak, műveinek nagy

többsége agyagból mintázva és gipszbe öntve készült, nemes anyagokban csak azokat

tudta kivitelezni, melyekre külön megrendelést kapott vagy országos kiállításra, zsűri

elé szánta. A gipsz mint anyag több esetben nem kedvezett a művek fennmaradásának,

fontos munkáik pusztultak el a második világháború alatt.

Pásztor János nevére 1906-ban figyelhetett fel az ország műkedvelő közönsége,

először a Munkácsy-szoborpályázat, másodszor az 1906-os tavaszi kiállításon

megjelenő Búcsúzkodás miatt. A Munkácsy-szobor ügye éveken keresztül húzódó

közüggyé vált, érdemi lezárás nélkül. Pásztor mindegyik pályázaton részt vett,

mindegyiken különböző munkával. Az első, 1906-os pályázaton a kritika (Fülep Lajos

kivételével200) pozitívan fogadta, talán ennek is köszönhető, hogy Pásztorra mint

tehetséges fiatalra, felfigyeltek a fővárosban is.

Az 1906. január 20-i beadási határidőre kiírt és február 6-án zsűrizett, nyilvános

első fordulót rövidesen még két nyilvános és egy zártabb körű követte. A közelmúltban

a Munkácsy-szoborpályázatok történetét Szatmári Gizella dolgozta fel az Ars

Hungarica hasábjain.201 Az első fordulóra beküldött Pásztor János-mű ülő helyzetben

ábrázolta a hat éve elhunyt magyar mestert. Erről valószínűleg nem jelent meg a

korabeli folyóiratokban reprodukció, viszont az egyik nagy rivális, Kallós Ede

200 FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10.201 SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainak története. In:

Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.

XC

munkájáról igen. Az első forduló eredménytelensége és a zsűri döntésképtelensége

miatt a második forduló ugyanazon év szeptember 25-én zajlott le, újra csak

eredménytelenül, s ez ismétlődött meg 1907 novemberében, majd 1908 januárjában egy

szűkebb körrel.

Az 1908-ra kidolgozott szobor egy nagyméretű gipszváltozatáról – feltehetően még

Pásztor János vásárhelyi műtermében – készült egy fénykép az Új Idők folyóirat

számára.202 (40. kép) A nagy, négyzetes talapzaton álló szobor egy naturalisztikusan

formált, ereje teljében lévő, dinamikus, tettre kész férfit mutat, mélyre hatoló tekintettel.

Pásztor itt egyértelműen a vad zseni megragadására törekedett, s ennek rendelte alá az

összes kifejezést, de még a haj formázását is. A bal lábával erősen kilépő, palástszerű

köpenyben álló, bal kezét maga elé húzó s abban széles palettát tartó mester ecsetet

markoló jobb kezét maga mellé húzza, ezzel is a szobor dinamikáját növeli. Pásztor

zseniális festőfejedelemnek szerette volna bemutatni Munkácsyt, akiről a szomszéd

műteremben dolgozó Tornyai bizonyára elmesélte neki személyes tapasztalatait.

Tornyai naplóiból tudjuk, ő már nem az erőtől duzzadó Munkácsyval találkozott az

1890-es évek közepén. A második kompozíció, összevetve az elsővel, az ott még ülő

alak hibáinak kijavítására is törekszik, amikor annak nyugalmát a harmadik lendületével

túlkompenzálja. A reprodukció alapján úgy tűnik, „harmadik” Munkácsy-

portréváltozata volt az, amelyet 1912-ben Ernst Lajos megvásárolt az újonnan nyíló

múzeuma számára és a Rippl-Rónai József tervezte üvegablak elé helyezett el.203 Az

első, 1906-os a Műcsarnokban is szerepelt Munkácsy-portré a művészeti író, Lázár Béla

által lemásoltatott egyik változata a Lázár-gyűjteményből a pécsi Janus Pannonius

Múzeumba került204 (41. kép), itt is hangsúlyos az arc és az elmélyült, szigorú tekintet,

de talán még nem annyira, mint a néhány évvel későbbi munkán. Egy másik, egészen

eltérő Munkácsy-mellszobor maradt a Magyar Nemzeti Galériába került Pásztor János-

hagyatékban, mely valószínűleg az egyik ülő alakos szobor részlete. A felsőtest

beállításának különlegessége, hogy Munkácsy testétől eltávolodó jobb kezével

202 Új Idők, 1907. október 13. 375. közli még: SZATHMÁRI 2005. 411.203 RÓKA ENIKŐ: Egy gyűjtő és gyűjteménye, Ernst Lajos. Budapest, Ernst Múzeum, 2002. 47.204 Munkácsy Mihály portréja. 1906. Pécs, JPM Ltsz.: 72.366. gipsz, 55 cm, j.j.o.: Pásztor 1906.

XCI

támasztja meg magát.205 (42. kép) A hagyatékban fennmaradt még egy másik

Munkácsy-portré és egy kisméretű befejezetlen terrakotta emlékműterv is.206

Hódmezővásárhelyen több köztéri szobor tervét is elkészítette Pásztor, például a

debreceni Kossuth-emlékmű elkészítésére is pályázott, de azt a körülményekből

kifolyóan nem nyerhette el. Megvalósult viszont a torontálvásárhelyi Kossuth szobor,

míg szülővárosában az 1900-as Nyizsnyai-emlékmű után a város főterére tervezett egy

díszkutat. Az eredeti elképzelés szerint egy széles kútkáva s egy kövön térdelő és vizet

merítő lány alakja jelent volna meg. Ennek elkészült gipsz változatát – feltételezésem

szerint – még képeslap formában is népszerűsítették, s ebből fenn maradt egy darab

Pásztor Vásárhelyre került hagyatékában.207 (44. kép) A Vízmerítő végül 1908

szeptemberében egy másik, a város vezetői által is elfogadott változatban került

felállításra, a széles kútmedence és a talapzat is megvalósult az álló női alak mellett a

sziklaforrást imitáló kőrakáson. A kutat 1950-ben áthelyezték, tíz méterrel nyugatabbra

tolták, s egy lényegesen kisebb medencét és talapzatot kapott.208 (45. kép).

Számos portré is keletkezett ebben az időszakban Pásztor műtermében, melyek

közül csak a legfontosabbakat említem. Egyik a Tornyai János ismerősét és támogatóját,

a szobor készítésekor már elhunyt Fadrusz Jánost209 ábrázolja, akinek iparművész

felesége megfordult Vásárhelyen és Pásztort is személyesen ismerte, s ez talán egy

személyes indíttatást is jelenthetett a szobrász számára a mű elkészítéséhez. Egy 1909-

es Endre Béla210 (43. kép) portré maradt még Vásárhelyen, mely ugyancsak egy

elegánsan mintázott, a bronzból való kiöntésre irányuló kezdeményezések ellenére

mindmáig gipszben maradt mellszobor. Pásztor 1906-ban Kelebiáról kapott

megrendelést s odautazott pár hétre Tipka Antal és felesége portréjának elkészítése

205 Munkácsy Mihály. MNG Ltsz.: 68-199-N. gipsz, 29 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka.206 Munkácsy Mihály portré. MNG Ltsz.: 68-209-N. gipsz, 25 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka és

Munkácsy Mihály emlékműterv. MNG Ltsz.: 68.222-N. terrakotta, 22 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka207 Kútterv. (1905-06 ?) TJM HGy. Pásztor János anyag.208 Erről lásd: DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely,

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002.209 Fadrusz János. TJM Ltsz.: 59.31.61. gipsz. 50 x 37 cm. Egy másik változata az MNG-ben: Fadrusz

János. TJM Ltsz.: 53.34. gipsz, 50 cm. j.b.l.: Pásztor 909.210 Endre Béla. TJM Ltsz.: 59.44.1. gipsz, 58 x 53 cm. j. o.: Pásztor 909.

XCII

céljából.211 Tudjuk, hogy készített egy portrét Rudnay Gyuláról is, mely szerepelt az

OMKT 1906-os kiállításán Tanulmány címmel, ma sajnos nem ismert. A fent említett,

közgyűjteményben levő alkotások mindegyike azonban jól mutatja a fiatal Pásztor

kivételes tehetségét a portrészobrászat terén.

A fiatal vásárhelyi szobrász tevékenysége azonban mégsem a fent említett művei

miatt lett ismert. Népi életképei, a paraszti életből vett jelenetei hozták meg számára a

sikert a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban is, annak ellenére, hogy a korabeli

szobrászatban nagyon gyakoriak, sokszor ismételtek voltak e témák. Pásztor

környezetének szereplőit, utcán látott jelenteket is gyakran formált meg szoborként.

Ugyanakkor vannak olyan munkái is, melyeken érződik a népi, paraszti világ

romantikus töltetű idealizálása.

Kiss Lajos visszaemlékezése szerint utcán látott jelenet inspirálta a Búcsúzkodást212

(46. kép), ahol egy édesapa és fia búcsúját formálta meg. A szobor kalandos

történetéhez hozzátartozik, hogy az 1906-os állami megvásárlás után rögtön készítetett

két másolatot, az egyiket fából Keviczky Hugó vitelezte ki, a másikat pedig a gipsz

eredeti alapján bronzba öntve adta át a Szépművészeti Múzeumnak, ahonnan 1939-ben

diplomáciai ajándékként Olaszországba került. 1910-ben újra megformálta bronzban, ez

Szeged városáé lett. Létezik még egy fából faragott változata is a debreceni Déri

Múzeum gyűjteményében. Jellegzetes paraszti portrésorozatokat is mintázott

műtermében, így Kala János modellről is.213 (47. kép)

A másik méltán ismert műve a Rudnay kapcsán már említett tánc-jelenetet ábrázoló

Csárdás.214 (48. kép) A műnek nem kizárólag az MNG-ben őrzött töredékes változata

létezik, hanem magántulajdonban lévő, ép változata is. Konkrét párhuzamot lehet vonni

a Csárdás és Rudnay alkotása, a Pásztor műtermének falára festett freskó között. Nem

véletlen, hogy a sok közös párizsi és vásárhelyi élmény hatására életük végéig tartó

barátságot kötöttek s 1911-ben közösen mutatták be „alföldi” anyagukat. A korabeli

kritika –különös módon a Tornyai Jánost sohasem kedvelő Lázár Bélától kissé meglepő

211 Tipka Antal. MNG Ltsz.: 70.45-N. bronz, 38 cm. j.: Pásztor 190(?). Ajándék Kelebiáról; Tipka

Antalné. MNG Ltsz.: 70.46-N. fehérmárvány, 47 cm, j. n. ajándék Kelebiáról.212 Búcsúzkodás. MNG Ltsz.: 3299. fa, 77 cm. j.j.o.: Pásztor 909. (Az Orsz. Magy. Képz.műv. Tanács

vásárlása 1906-ban. Az eredetit 1939-ben Benito Mussolininek ajándékozták.)213 Parasztfej (Kala János). TJM Ltsz.: 88.19.1. bronz, 35 cm. Vétel Csikós Jánostól.214 Csárdás. MNG Ltsz.: 68.209-N. gipsz, 22 cm. j.: Pásztor 1907. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka

XCIII

ez – Pásztor Jánosban az Izsó Miklóssal félbeszakadt magyar népszemléletből kiinduló

szobrászat újjászületését ünnepelte.

Pásztor egy másik kedvelt témája a munkát végző emberek bemutatása volt, e téren

kiemelkedik a második világháború alatt elpusztult, az 1909-es kiállításának katalógus-

címlapján is megjelenített Szénhordó című nagyméretű egész alakos szobor. A dolgozó

Kubikusokat215 (49. kép) tőle szokatlan megoldással nem körbejárható plasztikaként,

hanem egymás fölé helyezve reliefként ábrázolta, nem kizárható persze, hogy a mű csak

befejezetlen kompozíciós-vázlat. Pásztor számos egyéb népi életkép csoportjába tartozó

szobra, tanulmánya készült Vásárhelyen. Ezek részletes bemutatására nincs lehetőség,

azonban jelezném, hogy az 1906-os tavaszi, műcsarnoki kiállításon Moiret Ödönnel

egyszerre feltűnt alföldi szobrász ezeket állította ki szinte minden évben Szegeden

(Vásárhelyi paraszt, Nádméz, Babafej), az 1907-es Ifjúság kiállításon (Delelő juhász,

Őrzetőn ), a Műhely 1908-as kiállításán (Csárdás, Enyelgés, Engesztelés, Őrzetőn, Baba

) és a Művészház 1910-es téli kiállításán (Öreg kubikus) is. Majd Budapestre költözése

után is sokáig prezentált népi jellegű feldolgozásokat. A városától búcsúzó kiállításán

természetesen még az előző tematika uralkodott, de valójában szinte minden addigi

jelentősebb munkája képviseltette magát, ha nem is eredetiben, gipszvázlatban. (lásd a

7. mellékletben)

Pásztor Jánoson kívül a másik, évekig Hódmezővásárhelyen dolgozó szobrász

Rubletzky Géza volt, az ő munkásságának megismerését is a korabeli források és a

későbbi feldolgozások hiánya nehezíti meg. Emellett sajnos számításba kell venni, hogy

az 1913-ban Aradra költöző szobrász a két világháború között Romániában élt, ahol

jelentős állami, sőt királyi (!) megbízásokat is kapott, ami miatt később menekülnie

kellett, így sok korai munkáját kellett akkor ott hagynia. A hódmezővásárhelyi Tornyai

János Múzeumba került hagyatéka emiatt is már csak második világháború utáni

anyagokat tartalmaz.

A budapesti születésű, erősen hallássérült szobrász egy köztéri szobor kivitelezése

kapcsán került Hódmezővásárhelyre. A városi Takarékpénztár kupolájának csúcsára

alkotta meg a pénzüggyel foglalkozók római istenének, Merkúrnak szobrát 1907-ben

(50. kép). A következő évtől fogva viszont már folyamatosan Vásárhelyen tartózkodott,

215 Kubikusok. MNG Ltsz.: 68.230-N. terrakotta, 32 x 32 cm. Özv. Pásztor Jánosné ajándéka

XCIV

itt alapított családot, és később a Pásztor által üresen hagyott kaszárnyabeli műtermet

használta. Vásárhelyi időszakában saját életének örömmel megélt perceit ültette át

kisméretű, a családdal, anyasággal kapcsolatos bronzszobraiba. Még életében ő maga is

„Anyaság-ciklusnak” emlegette e korszak műveit. Első Hódmezővásárhelyen készült

plasztikái valószínűleg mégsem ezek voltak, hanem azok, melyeket 1909 tavaszán

állított ki az OMKT és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az első helyre egy portrét, Dr.

Endrey Gyula országgyűlési képviselő arcképét küldte be, míg a második helyre egy

Vívó című ismeretlen művet. Ugyanebben az évben, a Műcsarnokban még két

hasonlóan ismeretlen munkával szerepelt Tanulmányfej és Szent fájdalom címmel. Az

Anyaság-ciklus munkái 1911-től jelennek meg Rubletzky neve mellett a magyar

kiállítóterekben, s az Művészháznak köszönhetően 1914-ben már eljutnak a Velencei

kiállításra és a Művészház bécsi kiállítására is. A művekről való viszonylag kevés

ismeretünk miatt előbb felsorolom az általam az Anyagság ciklusba tartozónak vélt,

legalább egy, korabeli kiállításon részt vevő, katalógusban dokumentált műveket. Meg

kell jegyeznem azonban, hogy az 1910-es aradi Tornyai-Rubletzky kiállításról és

Rubletzky 1912-es saját műtermében tartott kiállításáról művei jegyzéke nem ismert. A

ciklus kiállított darabjai: Anya és gyermeke, Elmerülve, Anya ölében (Műcsarnok, 1911

tavasz), Anya és gyermeke, Olvasó nő (Műcsarnok, 1911 ősz), Anya csókja (Műcsarnok,

1911-12 tél), Szoptató anya, (Műcsarnok, 1912/13 tél) Kis kaján (Művészház

palotaavató kiáll. 1913) Anyai csók, Madonna, Az anya (Műcsarnok, 1913-14) Idill,

Anya gyermekével, Az élet (Műcsarnok, 1914) Madonna (Künstlerhaus, Bécs, 1914)

Anyai szeretet, Nevető gyermekfej, Anya és gyermeke (Szeged, 1914) Intimitás, Egyszer

volt, hol nem volt (Nemzeti Szalon, 1914 tél) Intimitás, Mosolygó, Fiúakt (Műcsarnok

1915 tavasz)216. Az itt közölt felsorolás végén szerepelnek a már Aradon élő Rubletzky

művei is. Az újságok beszámolói szerint 1913 nyarán Olaszországban kiállított művei

között is voltak a ciklushoz tartozó művek.217 Későbbi kritikusai közül többen azt írják,

hogy ez volt azon alkotói korszaka, mely igazán jelentős az egész munkásságában; az

216 A fenti felsoroláshoz bővebben lásd a 2. mellékletet.217 A róla megjelent olasz kritikák említik, hogy kis méretű tanulmányai „családi karakterűek.”. R.F.:

Un’esposizione giovanile. In: Nuova Fieramosca, 3 maggio 1913. vagy M. CAMPAGNA: Un’esposizione

giovanile. In: Il Nuovo giornale. Firenze, 25 aprile 1913. Ezek megtalálhatók: MTA MKI Adattár MKCS-

C-I-98 Rubletzky fond.

XCV

anyagság és gyermek szobrok világában érezte igazán jól magát. A művész életének

utolsó jelentősebb kiállításán, 1967-ben a budapesti Ernst Múzeumban két korai szobra

és két korai grafikája volt kiállítva, a Magyar Nemzeti Galéria és a művész

tulajdonából.218 A két grafika szabadkézi szénrajz, témájukban ugyancsak az Anyaság-

ciklushoz kapcsolódnak, valószínűleg előtanulmányok. Grafikai munkák és akvarellek

Rubletzky későbbi munkásságát is jellemezték.

A ciklusból ma ismert munkák közül egy a Tornyai János Múzeumban található,

melyet Dömötör János igazgatósága alatt 1978-ban, „hiánypótlásként” szereztek be a

gyűjtemény számára. A darab az eredeti Anyaság szobor egy 1917-ben, Firenzében

újraöntött mása. ( 51. kép)219 A Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztálya két darabot

őriz a ciklusból, de csak az egyik datált. Az 1910-es évszámmal rendelkező Anya

gyermekével,220 ( 52. kép) amely egy csecsemőjét szoptató anyát ábrázol. A másik, a

gyűjteményhez tartozó munka ugyancsak az Anyaság címet viseli,221 itt az anya

kisgyermek kettős kiegészül egy nagyobb, oldalt álló fiúval, akihez odahajol ülő

édesanyja. Rubletzky e munkáinak korabeli népszerűsége magyarázható a kis méretből

eredő szentimentális és intim líraiság megjelenítése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy

Rubletzky munkái messze állnak a Pásztor által is alkalmazott naturalista

megjelenítéstől és felületkezeléstől, a kisméretű szobrok felülete nem simított, hanem a

modern szobrászat plasztikai felfogásának ismeretéről árulkodó mintázással ábrázolt.222

A korabeli kritikák többször az olasz-orosz Trubeckojhoz hasonlították, s a későbbi

művészettörténeti feldolgozások is inkább a századforduló lírai érzékenységkultuszát

megjeleníteni akaró mintázást láttatták benne. Nem véletlen, hogy a magyar

218 Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N. PÉNZES ÉVA.

Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967. 14. A két grafika: Anya gyermekével. 1910. 7. és Anyuka.

1910. j.j.l.: Rubleltzky Hódmezővásárhely. 9.219 Anyaság. TJM Ltsz.: 78.7.1. bronz, 28 cm. j.j.l.: Rubletzky G. Firenze 1917.; alsó talapzaton hátul

jelzés: Fond G. Vignali – Firenze. Vásárlás a művész özvegyétől 1978.220 Anya gyermekével. MNG Ltsz.: 58.71-N. bronz, 36 cm. j.j.l.: Rubletzky 1910. Az Állami Vásárlási

Bizottság vásárlása a művésztől 1958.221 Anyaság. MNG Ltsz.: 61.47-N. bronz, 28 cm. j.n. (Az Állami Vásárlási Bizottság vásárlása a

művésztől 1961.)222 NAGY ILDIKÓ: A népi és szociális zsáner. In: Magyar művészet 1890-1919. I. köt. Szerk.: NÉMETH

LAJOS. Budapest, Akadémiai, 1981. 470.

XCVI

századforduló szecessziós törekvéseit bemutató nemzetközi kiállításokon munkái

rendszeresen helyet kaptak a szobrászati anyagban.223 Meg kell még említenem, hogy a

szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őriznek egy valószínűleg még 1910

előtti Ülő asszony224 (53. kép) című szobrot, melyen Pásztor János – Rubleztky Géza

szignó van. Közös művük írott forrásokból és dokumentációkból nem ismert, viszont a

szobor megformálása és kevésbé naturalisztikus portré felfogása azt sugallja, hogy

inkább Rubletzky Géza munkája. A női fej formája és arckaraktere kifejezett

hasonlóságot mutat későbbi női portréival. Feltételezésem szerint – ismerve későbbi

sorsukat, – s feltéve, ha egy tényleg közös mű, együtt csak Hódmezővásárhelyen

készíthették.

A jövőbeni kutatások során Rubletzky Géza munkásságának feldolgozása is még

sok új érdekes adalékkal szolgálhat művésztársaival kapcsolatban is.

A szentesi Szent Anna plébániatemplom falképei

A szentesi katolikus egyházközség megbízását a Szent Anna templom falképeinek

megfestésére Endre Béla vállalta el Rudnay Gyula segítségét kérve 1910 tavaszán. A

megrendelésről dokumentáció valószínűleg maradt fenn az egyházi oldalról, ezek

felkutatása a jövőbeni feladatok egyike lesz. A falképeket a két mester 1910. október

közepére, több hónapos megfeszített munkával fejezte be. Tornyai János („Páter

Tornyai”) ál- és gúnynéven három cikkből álló sorozatot írt barátai munkájáról.225

Ebből értesülünk arról, hogy kivitelezést két nagyobb szakaszra osztották, először a

szentélyt, a szentély diadalívét és a főhajó szentélyhez legközelebb eső boltszakaszát

festették ki. Majd a teljes állványzatot áthelyezték a főhajó másik felébe. A Tornyai-

223 Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRI GYÖNGYI – O.

JOBBÁGYI ZSUZSA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986.] /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai

1986/2./ 168.224 Ülő asszony. Móra Ferenc Múzeum (Szeged) Ltsz.: 82.31. bronz, 38 cm. j.l.: Pásztor J. Rubleztky G.

Vásárlás Joó József gyűjteményéből, Szeged, 1982.225 PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknak magyarázattyok és

elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyula közös munkájok.) In: A Jövendő, I.

évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176.; II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192.; III.

In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201.

XCVII

cikkek világosan leírják az elkészült részek ikonográfiai programját is. A szentély

kupolaszerű boltozatán található egy Angyali Üdvözlet jelenet. Majd a főhajó

boltszakaszainak középső felületére stukkótagozattal körbefont jelentek kerültek Jézus

életéből. A napkeleti bölcsek imádják a kis Jézust, A gyermek Jézus tanítja a bölcseket,

Hegyi beszéd, Golgota, Krisztus feltámadása jelenetek sorakoznak egymás után egészen

a főhomlokzati oldal karzatáig. Tornyai feljegyezte még azt is, hogy a sekrestyében

található egy Jézus bemutatása, a torony alatt átvezető főbejárat és az orgonának is

helyet adó karzat felett egy Szent István király falkép, míg a karzat alatti bal oldali

szentélybe egy Pietà került. Ezeken túl mindegyik a főhajó oldalán lévő ablak alá

helyezték el egy-egy apostol mellképét, egy-egy „medallionban” s mindezeket egy

folyamatos díszítő vonalminta felfestésével kötötték össze.

A festés első szakasza és az első állványzat lebontása után a helyiek és a már

elkészült falképeket megnéző egyházi személyek élesen kritizálták az alkotásokat,

mondván, hogy a két mester nem elég „színesen” vitelezte ki őket, s határozottan

felszólították a két mestert, hogy a következő szakaszban olyan színeket alkalmazzanak,

melyeket ők nem láttak helyesnek.. Ennek következtében – Rudnay egy későbbi levele

szerint – elviselhetetlenül színesek lettek, ami Rudnaynak nagyon fájt, ő szinte egész

munkásságában tartózkodott néhány szín használatától. Emiatt történhetett az is, hogy

évek múlva emlékeibe idézve a szentesi munkát, elhatárolódott tőle, s sohasem tartotta,

érezte igazán a sajátjának. A két munkafázis közötti hatalmas különbség az 1910 nyár

végén Szentesre látogató Tornyainak is feltűnt, a magyarázatot meg is fogalmazta.226

Tornyai értékítéletében a két művésznek meg kellett küzdenie egy „farizeus

invázióval”, mely a barokkos túlzások továbbvitelét kényszerítette rájuk, miközben ők

egy színekben visszafogottabb „diskrét, halk, de értelmes” falkép-együttest kívántak

létrehozni. A nyomás viszont akkora volt rajuk, hogy elhagyják „a letompított, diskrét

színeket”, hogy nem tudtak ezzel szembeszállni és átfestették, erősebb színűre

komponálták a jelenteket. Tornyai kiemelte, hogy sok esetben rögtön a falra rajzoltak

meg egyes kompozíciókat, s amíg az egyik – valószínűleg Endre Béla – lent állva

irányította a lendületesen dolgozó és biztos rajzkészséggel rendelkező Rudnayt. Az

elkészült munka már Tornyai tetszését sem nyerte el igazán, talán ennek is köszönhető

A Jövendőben megjelent cikk ironikus hangvétele.

226 U. o. II. rész 191.

XCVIII

A Szent Anna templom jelenlegi állapotában még elkeserítőbb. Azóta átfestették és

kiegészítettek a falképeket, sőt a főhajó boltozatán két új képsorozatot is elkezdtek. A

ráfestéseket helyi, vállalkozó szellemű személyek készítették, valószínűleg erősen

megváltoztatva az eredeti rajzokat. Az új részek és a vélt átfestések egészen gyenge,

mindenfajta kvalitást nélkülöző rajzok és színezések. Bármilyen rosszul is sikerült

Endre és Rudnay munkája, a mostaniakat valószínűleg még így is messze felülmúlták.

László Emőke Endréről írott szakdolgozatában – bár arról már értesült, hogy Rudnay

később elítélendőnek tartotta saját munkájukat – még nem tudott arról, hogy voltak

változtatások a második világháború utáni években.

A helyszíni bejárás során lehetőségem volt az egyházközség kántorával találkozni,

aki a karzat alatti oldalkápolna freskójáról és a szentélyről vélte azt, hogy csak azok az

eredeti Rudnay-munkák, Endre Béla közreműködését nem ismerve. Az oldalkápolna

Pietà-ábrázolása (54. kép) tényleg teljesen eltér a többi falképtől. Itt a sötét árnyalatú,

fekete-kék színek dominálnak, s emellett érzékelhető a rajzbeli összefogottság, a halott

Krisztus és Mária portréi kifejezőek, érzelemmel telítettek.227

Véleményem szerint, ha nem is teljesen, de néhány részt átfestettek a szentélyben

található Angyali üdvözlet-kompozícióban (55. kép) is. A szentély négyzetes alaprajzú

terének négy sarka fölött, de már a kupola felületéhez átvezető alsó részén álló négy

angyal is mintha át lenne festve, egyik sem igazán kifejező. A Tornyai-szövegekből

tudjuk, hogy a szentély kupola falképének felületét – kivéve a jelenet hátterét és alakjait

– mozaikszerűen képezték ki eredetileg is, mely lényegében ma is megfelel a 1910-es

leírásnak. Maga a kompozíció is különbözik a főhajó freskóitól, itt a sötét kékes-lilás

színek együttese némi hideg, de formatartó, szolid eleganciát kölcsönöz a képnek. A

háttér örvénylő színnyalábjai pedig, mintegy közelivé hozzák a kifejezni akart

transzcendens teret. A másik, külön figyelmet érdemlő falkép-csoport a szentélyt és a

főhajót elválasztó diadalív főhajó felöli oldalán lévő együttes, melyek egységes rajzi

megformáltsága, visszafogottabb színvilága arra a következtetésre vezetett, hogy talán

ez a falrész nem átfestett, hanem Endre és Rudnay „becsületes” munkája.

227 A képmellékletben közölt reprodukción a kép szélei néhol torzulnak a templomfal vakolati

egyenetlenségei miatt. A képek sajnálatos torzulására utalt már Tornyai is cikkeiben.

XCIX

Iparművészeti célok: a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe228

Smurák József aradi vállalkozó 1911-ben kereste meg Hódmezővásárhely

városának vezetését, miszerint a helyi agyagipar és gölöncsérség hagyományaira építve

agyag- és kőedénygyárat szeretne létrehozni Hódmezővásárhelyen. Az alapítás

körülményeivel és az előkészítési tervekkel kapcsolatban számos részlet homályba

veszett. Nem ismert például az sem, hogy mikor és hogyan vették fel a kapcsolatot a

vásárhelyi művészek Smurákkal, annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha közös

kezdeményezés lett volna. A megmaradt iratanyag és korabeli sajtó források alapján

lehet igazán jól tájékozódni az itt folyt munka felöl. A gyár későbbi sorsa sajnos itt sem

segíti elő a kutatást, sőt az 1912-14 közötti első, nagy lelkesedéssel és sok vitával teli

első években keletkezett munkák közül nagyon kevés biztosan erre az időszakra

datálható művet ismerünk. Magángyűjteményekben léteznek korai, szignált művek,

közgyűjteményekben számuk csekély.

A majolikatelep kezdeteinél Tornyai és Endre Béla szerepe a kiemelkedő, ők

vállaltak nagy szerepet a létrehozásban és az indulásnál a koncepció kidolgozásában,

Smurákkal együtt, akivel természetesen hamar jó baráti kapcsolatot alakítottak ki. Az

ötletet több forrásból meríthették. Egyrészt Endre Béla egyik nagybátyja is birtokolt

agyagipari vállalkozást, nála létezhetett egy ilyen családi indítatás is. Másrészt 1898 és

1907 között már működött Hódmezővásárhelyen egy ún. Állami Agyagipari Gyakorló

Műhely, melyet még azzal a céllal hoztak létre, hogy a fejlett és nagy múlttal

rendelkező vásárhelyi fazekasság főként használati edényeket előállító profilját a

díszedény gyártás felé orientálják és a régi mestereket új technikák felhasználására

tanítsák. A Műhely azonban mindössze alig egy évtizedig állt fenn.229 Ezek mellett nem

szabad tagadni Smurák József szerepét sem, valószínűleg vállalkozóként

együttműködési lehetőséget kínált és megélhetést jósolt a művészeknek és az

alkalmazottaknak is. Tudjuk, hogy állami támogatás felvételét is tervezték, az 1907-es

iparpártoló törvény, minden új iparágat meghonosító kezdeményezést anyagi

támogatásban részesített.

228 A korabeli források két névváltozatot is használnak: Agyagipar Telep és Agyagipari Telep is előfordul.229 KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978.

240-241.

C

A társulási nyilatkozatot 1912. február 5-én írta alá Endre Béla, Kallós Ede, Pásztor

János, Rubletzky Géza, Smurák József, Tornyai János és Weisz Mihály (56. kép). Az

eredeti elképzelés szerint a művésztagok felelősek a „művészeti” vezetésért, azaz

kötelesek alkotni, terveket szolgáltatni a gyár számára kivitelezés céljából. Ezeket pedig

a régi vásárhelyi fazekas technikákat jól ismerő alkalmazottak kivitelezik a Smurák

József számára a város által bérbe adott egykori Hajda-vendéglő épületében, melynek

helyén épült fel a ma is álló Majolikagyár. Az előállítandó termékek fajtáit nem

határozták meg előre, ezen a téren a legnagyobb rugalmassággal terveztek. A

hagyományos értelemben vett dísztárgyakat gyártottak, mindegyiket egyedi tervek

alapján, egyedi kivitelben. Ezek között voltak a helyi fazekasság által gyártott tárgyak

díszkivitelű változatai, mint például a díszkancsók, dísztálak, míg egy másik csoportba

sorolható a polgári életforma lakásdíszítési igényeit megcélzó termékcsoport, mint

például Pásztor és Medgyessy szobrainak kicsinyített változatai, kis méretű reliefek,

asztali dísztárgyak, vagy kis méretű használati tárgyak (pl. papírnehezékek). A

művészek levelezéséből kiderül még az is, hogy érdeklődtek épületdíszítési

megrendelés iránt is.

A Majolikatelep egyik legfontosabb elve az volt, hogy a művészek által tervezett

tárgyak mindig egyedi tervezésű, saját tervező által szignált munkák legyenek.

Kiállításaikon is név szerint elkülönített munkákat mutattak be. Az 1914-b en

bekövetkezett leállásig tartott kiállításokon is mindig így, alkotónként kiállítva

szerepeltek, megadva a lehetőséget, hogy a néző vagy az újságíró egy-egy művész

összes kivitelezett alkotását a többiekétől elkülönítve láthassa. Tornyai és Endre

kezdetben az ügyviteli munkák miatt számos feljegyzést, pénzügyi számvitelt készített,

de ezek rekonstrukciós célú felhasználhatósága korlátozott, konkrét műveket nem lehet

tetten érni bennük. Endre Béla tervezői munkássága viszont jól dokumentált, számos

vázlata, mintaformája fennmaradt, részben a Tornyai János Múzeumban (57-58. kép),

részben a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A datált részekből következtetve ezek

korai tervei lehettek. A rajzok több különböző ornamentikarendszer és díszítési rendszer

kidolgozásáról tanúskodnak. Azt, hogy e tervek milyen formában kerültek át a

gyakorlatba, nem tudjuk pontosan megítélni. A gyár alapításának hatvanadik

évfordulójára emlékező kiállításon volt összegyűjtve a legtöbb, a gyár korai időszakából

CI

való munka,230 ám ezek száma is töredékes az egykor elkészült összes munkához

képest.

A figurális munkák közül a legtöbb kisméretű dísztárgyat Pásztor munkái alapján

vitelezték ki. Ez főleg már korábban elkészült szobrainak több példányban való

sokszorosítását jelentette (Hógolyózó gyerekek, Bányász, Búcsú, Baba, Menyasszony,

Leányfej). Medgyessy Ferenc, aki 1913-ban kapcsolódott be a munkába Három női akt

(engóbos dombormű sárga mázzal) majd Kölyökszörny, Súroló asszony, Kis béka,

Macskák, Kosarat tartó figura című munkáival. Ezek közül eredetiben már csak kevés

ismert, néhány megtalálható a debreceni Déri Múzeumba került Medgyessy anyagban.

Kallós, aki a majolikatelep budapesti ügyeit intézte, bizonyára részt vett a munkában is,

de tőle konkrét alkotások nem ismertek. A negyedik szobrász, Rubletzky Géza, akinek

ezer koronás alapítótag-díját Tornyai hitelezte, s az ebből adódó konfliktus miatt nem

gyártották le egyetlen művét sem. Az első három kiállítás anyagában szerepeltek még

Endre Béla, Tornyai János díszedényei is, illetve Nemes Marcell által készített skiccek

és vázlatok. A legendás műgyűjtő 1912 nyarán ezer koronával kisegítette az induló

telepet, valószínűleg Kallós és Tornyai személyes közbenjárása után, de cserébe azt

kérte, hogy vázlatok alapján állítsák elő műveit.231 Az első három kiállítás nagyon

sikeres volt, Makón, Szegeden és Vásárhelyen sok vásárlójuk akadt. A gyár azonban

nem tudott tovább fennmaradni, sőt személyes ellentétek forrásává, barátságok

szakítójává is vált. A jól induló kezdeményezésnek végül azonban egyértelműen a

háború miatt kellett leállnia, hiszen az alkalmazottak nagy részének is be kellett

vonulnia, a hadiállapot blokkolt számos lehetőséget.

Az iparművészetek iránti érdeklődés a képzőművészek részéről a korszakban sok

helyen és sok formában létezett Magyarországon, de az európai művésztelepek

többségénél is, így Gödöllőn és Kecskeméten is.

230 A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRI GYULA.

Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972.231 Nemes Marcell 1930-as halálakor a hódmezővásárhelyi napilapokban megjelent cikkek szerint a

jánoshalmai születésétű műgyűjtő kötődése a városhoz mélyebb a majolikatelep anyagi támogatásánál. A

vásárhelyi újságíró szerint gyermekkorában itt élt, nővérei halálakor még életben voltak, közölte

családfájukat. Számos adat maradt fenn Nemes Marcell vásárhelyi kapcsolatairól, ezeket még alaposabb

kutatások a jövőben pontosíthatják.

CII

VIII. Művészek és a helyi társadalom

A következő fejezetben a művészek és a helyi társadalom viszonyát szeretném

elemezni, bemutatni. Az utóbbi időben a magyarországi művésztelepek, konkrétan

Nagybánya kapcsán Szücs György vetette fel a „Magyar Vadak” kiállítási

katalógusban,232 hogy milyen fontos lenne kutatni a művészek és a helyi társadalom

viszonyát, s ennek megismerése számos új szemponthoz segítheti hozzá a

művészettörténeti kutatásokat. A két világháború közötti művésztelepekkel

kapcsolatban Tóth Antal is felhívta erre a figyelmet.233 Dolgozatom zárófejezetében

tehát arra teszek kísérletet, hogy az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen élt

művészeket társadalmi szerepvállalásaik fényében vizsgáljam meg, és azt mutassam be,

hogy milyen intézményekkel álltak a kapcsolatban, hol, hogyan és milyen körülmények

között élték életüket, s mindezek hogyan, miként befolyásolták művészetüket,

világképüket. Nem utolsó sorban pedig a művészeket mint a helyi értelmiség fontos,

kiemelkedő egyéniségeit állítom reflektorfénybe, azért hogy megérthessük, hogy milyen

fontos és megtermékenyítő szerepük volt a kisváros társadalmában. A jövőben ezen a

területen is további összehasonlító vizsgálatok szükségesek, hiszen tudjuk, hogy

számtalan magyar városban éltek hasonlóan termékenyen kezdeményező művészek.

1. Tornyai programadása

Az 1900. február 10-én Tornyai János Népünk és művészet címmel beszédet tartott

a hódmezővásárhelyi Ipar- és Gazdasági Egyletben, melynek szövegét pár héttel később

publikálták.234 Tornyai szövege a „vásárhelyies” retorikai fordulatok és elemek mellett

számtalan továbbgondolásra ösztönző elemet tartalmaz. Gyakorlatilag egy programot

fogalmazott meg, mely a város kulturális előreléptetését célozta meg. Meghatározta,

232 SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig.

Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A

Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1./233 TÓTH ANTAL: Művésztelepek. In: Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR.

Budapest, Akadémiai, 1985. 79-81.234 TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15. Húsvéti

szépirodalmi melléklet. 2-5.

CIII

hogy miben kellene változnia, fejlődnie a városnak, és ami a legfontosabb, hogy ő a

saját részéről milyen személyes vállalásokat tudna tenni. Tornyai egyik legfontosabb

meglátása emellett az, hogy a kevésbé polgárosodott, de nagy lélekszámú városban is ki

lehet, és ki kell formálni a művészet iránt érdeklődő közönséget, mely szívesen

támogatná a városban élő művészeket. Ezt a kezdeményezést viszont a művészek

részéről kell beindítani, méghozzá úgy, hogy felhívják a város lakosainak figyelmét a

művészet értékére. A művészetek pártolásában előrébb járó településeket is felsorolt,

illetve a korszak művészetpártoló politikusait is, akiknek szellemiségét kívánta

Hódmezővásárhelyen is megismertetni. Szerinte az alföldi város ezzel tudna részt venni

az ország és a nemzet kulturális életében, egy újabb téglát hozzátenni a nemzeti

kultúrához és művelődéshez. Ennek az alapját helyi szinten kell elkezdeni

ismeretterjesztő előadásokkal, kiállítások szervezésével, múzeum- és könyvtár-

alapítással. A helyi közösségért tett áldozatvállalás ilyen formái fogják csak létrehozni a

művészek és a közönség egymásért való, értékgyarapító szimbiózisát.

A szöveg, ma olvasva jól tükrözi a századforduló művészet- és kultúrapártoló

értelmiségének lelkesedését, s azt, hogy Tornyai életének következő időszakában

mennyire tudatosan törekedett célkitűzései elérésére, s ez a fajta lelkesedése a számtalan

sikert és eredményt követően csak sok személyes csalódás után tört csak meg, több mint

egy évtized múlva.

2. Támogatók és művészbarátok: a társadalmi kapcsolatok

A hódmezővásárhelyi művészek tevékenységét korszakunkban mindvégig

támogatta egy szorosabb értelemben vett értelmiségi, baráti kör. Ha röviden is, de

szeretnék szólni róluk, mert közöttük többen megérdemlik a figyelmet, és helyzetük jól

bizonyítja azt, hogy a 20. század első évtizedében a képzőművészek jelenléte hogyan

tudta bizonyos kérdésekben mobilizálni a kisvárosi társadalmat, a művészet iránt

érdeklődő polgárokat, a fiatalokat, akik, ha maguk nem is lettek képzőművészek, sokat

hozzá tudtak tenni a „vásárhelyi reformnemzedék” munkájához.

Mindenek előtt Kiss Lajost kell kiemelnem, aki színészeti iskolát végzett, és tért

vissza Hódmezővásárhelyre. Nem sokkal a századforduló után már barátságba került

Tornyaiékkal, s ez évtizedeken át tartott. Részt vett Tornyai kezdeményezte néprajzi

CIV

gyűjtésekben, aktívan segédkezett, innen eredt néprajzi érdeklődése is. Az 1904-es

kiállítás néprajzi anyagát ő is rendezte, a megkeresett országos intézményekkel való

kapcsolatfelvétel és együttműködés tette Bátky Zsigmondot és Seemayer Vilbáldot

személyes ismerősévé. A megalakított néprajzi múzeum első őre volt, de megélhetést

biztosító állást nem sikerült kapnia. 1912 novemberében Nyíregyházára múzeumőrnek

nevezték ki, s bár elszakadt a vásárhelyi művészbarátoktól, levelezésben tartották a

kapcsolatot. Vásárhelyi és nyíregyházi tapasztalatai és körülményei tették lehetővé,

hogy a magyar etnográfia egyik kiemelkedő szerzőjévé váljon. Közel három évtized

múltán hosszú adatgyűjtés után vállalkozott sokszor idézett visszaemlékezéseinek

megírására.

A vásárhelyi művészek egyik legfontosabb „hivatalos” támogatójának a városi

tanácsnokként dolgozó Gonda Józsefet aposztrofálhatjuk. A nagyműveltségű városi

tanácsnok és egyben irodalmár, költő több lapot is indított, ő volt a Vásárhelyi Ellenzék

és A Jövendő alapító szerkesztője is. Ezek mellett rendszeresen publikált a helyi és a

szegedi sajtóban is, de országos irodalmi lapok is közölték műveit, így a Nyugat is. A

függetlenségi érzelmű, de később a polgári radikálisok reform követeléseit elsajátító

Gonda élete utolsó éveiben a Nyugat, a Huszadik század és a Társadalomtudományi

Társaság eszméinek aktív vásárhelyi közvetítője lett. Önálló kötetben, Semper idem

címmel235 jelentették meg tanulmányait, publicisztikai írásait, melyek többsége

társadalmi, politikai és kulturális kérdésekkel foglalkozott, de voltak köztük festészeti

témájúak is. A kötet bevezetőjét Ignotus írta, Gonda elküldte az általa szinte rajongásig

kedvelt Adynak Párizsba is, aki ugyancsak olvasta, értékelte. A könyvre szinte minden

nagyobb folyóiratban reflektáltak, jelent meg róla ismertetés. Endre Béla gyűjtötte össze

ezeket és szerkesztette egy kétíves kiadványba, a címlap metszetét Darvassy István

készítette.236 Gonda 1912 karácsonyán még cikket közölt a majolika kiállításról,237

azonban pár nap múlva az elmezavarodottság jelei mutatkoztak rajta, nem épült fel,

1913 áprilisában Budapesten halt meg. Személyében a művészek talán legértőbb és

235 GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák. Békéscsaba,

Tevan Andor, 1912.236 Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti és társadalombölcseleti essayiről.

Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA. [Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.]237 GONDA JÓZSEF: A Kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf., 1912. december

25. 307. sz. 4.

CV

leglelkesebb támogatójukat vesztették el, aki személyes kapcsolatai, ismeretségei lévén

valószínűleg még sokat segíthetett volna nekik.

A Vásárhelyi Ellenzék című Gonda-lap másik szerkesztője és cikkírója Espersit

János volt. A később Makóra került ügyvéd ugyancsak számos cikket, ismertetést írt a

vásárhelyi művészekről, rendszeresen részt vett a fiatal vásárhelyi értelmiségiek

találkozóin, irodalmi felolvasásain. Barátsága többek számára meghatározó volt,

később, immár a csanádi megyeszékhelyen élve, mindig nagy lelkesedéssel szervezte a

vásárhelyi művészek ottani kiállításait. A Juhász Gyula barátjaként és a makói

gimnazista tehetség, József Attila felfedezőjeként ismertebbé vált Espersit barátai révén

nagy festmény- és könyv-gyűjteménnyel rendelkezett, ezek egy része ma a makói

múzeum tulajdonában van.

Irodalmi érdeklődésével tűnt ki Simonka György és Bibó Lajos is. Mindketten az

1890-es évek szülötteként, relatíve későn, 1910 körül, de rögtön a gimnáziumi

tanulmányaik után bekapcsolódtak a város irodalmi életébe, Gonda József segítségével

publikálták első műveiket. Simonka több visszaemlékezést is írt, melyek számos

érdekes epidózot mesélnek el Fényes Adolf vásárhelyi látogatásától kezdve a Gonda és

Simonka által közösen szervezett 1911. áprilisi Nyugat-estig. 1911 nyarán Párizsba

utazott tanulni, s ahogy megörökítette, Tornyai a pályaudvaron azzal búcsúzott tőle,

hogy csak Cézanne-t tanulmányozza a francia fővárosban.238 Mint tudjuk, az ő tetszését

kevésbé nyerte el a francia mester.

A vásárhelyi művészek fotózással kapcsolatos ügyekben Várady Gyula mellett

Plohn Józseffel működtek együtt, akinek fotóműterme már a századforduló óta nyitva

állt a Vásárhelyen tartózkodó művészek előtt. 1903-ben elkészítette az azóta

emblematikussá vált fotósorozatát a még élő, öreg, negyvennyolcas vásárhelyi

honvédekről. Ezek mellett ő készítette Tornyai modellfotóit, a Jusshoz és további

műveihez, illetve készített számos néprajzi tárgyú, dokumentumértékű fotósorozatot.

A vásárhelyi művészek köréhez tartozott még az építész, Borsos József, aki ebben

az időszakban Hódmezővásárhely főépítészeként tevékenykedett. Ezt az állását 1908-

ban a debrecenire cserélte, s számos ottani fontos építkezés fűződik a nevéhez.

238 SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely, 1964. 95-99.

és SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTA MKI

Lexikongyűjtemény)

CVI

Vásárhelyen a vizsgált időszakban felépítette a tabáni és újvárosi templomot.

Jellegzetesen alkalmazott építőanyagaként a vásárhelyi préstégla szolgált. Debrecenbe

költözése utáni is tartotta a kapcsolatot a hódmezővásárhelyiekkel, Endre Béla 1912-ben

meglátogatta. Borsos tervezte, hogy megrendelésekkel segíti a Majolikatelepet, amely a

két világháború között meg is valósult.

Az 1904-es vásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás szervezőbizottságának

vezetője, a Tornyaival egyidős Szalay József városi rendőrfőkapitány volt, az ő

segítségével valósulhatott meg a kiállítás képző- és népművészeti részlege. Az

előkészítő munka során megbeszélések alatt nyerte el a művészek szimpátiáját. A városi

könyvtár első felügyelője is ő lett. Későbbi hivatali utódjával, Szathmáry Tihamérral is

hasonló a helyzet, ő egészen közeli barátságban volt szinte mindegyik vásárhelyi

művésszel. Maga is amatőr költő és rajzoló volt, verseit álnéven adták ki, Tornyai

munkáiról készített karikatúrarajzai az 1908-as Tornyai-kiállítás zárása előtti napokban

lettek kiállítva a festő műveivel azonos kiállítótérben. Pásztor János kútszobor-tervét

újságcikkben népszerűsítette.

A művészek egyik legjobb barátja Balogh Tamás volt, aki ugyancsak rendszeresen

részt vett a művészek baráti körének összejövetelein, irodalmi érdeklődése sokszor a

középpontba állította. 1909-ben Párizsban tanult, onnan hazatért szülővárosába. Rudnay

Gyula közeli barátja volt, egy időszakban Rudnay lakott a Balogh-családnál.

A művészeket nem csak szellemiekben, de képvásárlásokkal és megrendelésekkel

is támogatta Vetró Lajos Endre. A városi tanácsnok, újságkiadó nyomdász, kiadó két

humorisztikus lap indítására tett kísérletet, melyek azonban alig értek meg néhány

számot, viszont rendszeresen közölt rajzokat, karikatúrákat vásárhelyi

képzőművészekről. Ő maga is írt, ő publikálta az 1909-ben elhunyt, híres vásárhelyi

cigányprímás, Czutor Béla életrajzát.

A korai időszakban, főleg az 1904-es kiállítás időszakában Finy Béla gyógyszerész

volt a másik fontos támogatójuk. Számos alkalommal a főtérhez közel eső patikájában

gyűltek össze a művészek megbeszélés céljából.

A bemutatott személyek szoros kapcsolatban voltak a művészekkel,

gondolataikkal, cselekedeteikkel befolyásolták őket. Találó módon Kőszegfalvi Ferenc

helytörténész a dualizmuskori Hódmezővásárhely kulturális életének bemutatásakor „a

reformnemzedéknek” nevezte ezen generáció tagjait.

CVII

3. Képzőművészeti és kulturális egyesületek

A Hódmezővásárhelyen dolgozó művészek között Tornyai és Endre Béla

kezdeményező szerepe vitathatatlan. Mindketten minden alkalommal részt vettek a

városban alapított kulturális egyesületekben, azokat azonban már nem sikerült hosszú

távon fennmaradó, eredményes munkát folytató egyesületekké fejleszteni. A környező

városokban (Szeged, Arad) az ilyen kulturális vagy képzőművészeti célú egyesületek

eredményesebb tevékenységet fejtettek ki (pl. képzőművészeti kiállítások és képvásárok

stb.) A Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet 1907. március 19-én alakult meg,

ám viszonylag keveset tudunk róla. Mint szervezeti keret – úgy tűnik – egyáltalán nem

vált be. Az alapítás után áprilisban egy „művészestélyt” is szerveztek, ahol minél több

támogatót szerettek volna megnyerni a képzőművészetnek, ezért vendégeiket változatos

programokkal várták. Hasonló kezdeményezés volt 1907-ben az Aradi Képző- és

Iparművészeti Egyesület, vagy egy évtizeddel korábban, az 1898-as Szegedi

Képzőművészeti Egyesület, vagy az 1902-es Debreceni Műpártoló Egyesület. Ezek

hatékonyabb működését és legalább az első világháborúig való fennmaradását

elősegíthette – feltételezésem szerint – ,hogy aktívan együttműködtek az OMKT-val és

a Nemzeti Szalonnal, illetve hogy polgárosodottabb közegben működtek, nagyobb

tagsággal rendelkeztek.

A másik művészeti társaság alapítása 1909 decemberében történt s a

Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör nevet kapta. A társaság három

„tagozatból” állt, létezett egy irodalmi, egy képzőművészeti és egy zenei részleg. Az

egylet tevékenységéről ugyancsak keveset tudnunk. A megszűnés okai azonban

világosak. Gonda József a Társadalomtudományi Társaság hódmezővásárhelyi

tagozatának megalakulásával kapcsolatban írt cikkében kifejtette, hogy az előző

kulturális egylet tagsága végzetesen megosztott volt a művészeti kérdésekben

konzervatívok és modern szemléletűek álltak egymással szemben. Ezért nem lehetett

tartós ennek a társaságnak a léte, hamar fel kellett oszlania.

4. Művészek és a kisvárosi politikum

CVIII

A vásárhelyi művészek aktív politikai szerepet nem vállaltak, viszont közéleti

tevékenységükből kifolyólag rendszeresen kapcsolatban álltak a helyi közélet

vezetőivel. Azt hitték és gondolták talán mindvégig (s főleg a közügyek iránt

érzékenyebb Endre és Tornyai), hogy nem kaptak elég támogatást egy „hivatalos”

művésztelep megalapításához. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy pályájuk

kezdetén Tornyai és Pásztor városi ösztöndíjat vettek igénybe párizsi útjuk során, mely,

ha ugyan szűkös volt is, arra azonban elegendőnek bizonyult, hogy a kiutazást és a

kezdeteket ott biztosítani tudják. Adamovits Sándor viszont már a vásárhelyi

Takarékpénztártól kapott anyagi segítséget brüsszeli tanulmányainak elvégzéséhez. A

város Tornyait mint magánszemélyt is kisegítette: 1906 őszén a város közgyűlése ezer

korona összeget szavazott meg orvosi költségeire. A város nem állt ellen a helyi

„híresség” segítségére sietni, Tornyai felépült, a város ekkori vezetésének

mindenképpen hálával tartozott. A protokoll szerint kiállításainak megnyitóira – a

városon kívűl is – mindig meghívta regnáló főispánokat, polgármestereket. Ugyanígy

tett Endre Béla is, akit családi hátteréből következően a nagybirtokkal rendelkező, több

főispánt is kiállító Petrovics- és Návay- család tagjaival is tartott fenn kapcsolatot. Ők

rendszeresen vásároltak a vásárhelyi művészektől, főleg makói kiállításaik alkalmával.

Návay Lajost, mint kultúrapártoló politikust tisztelték, valószínűleg jobban, mint a

korabeli hódmezővásárhelyi politikustársait.

5. Múzeumalapítás

A 20. század első évtizedében számos vidéki városban alapítottak közgyűjteményt,

múzeumot. Ekkor alakultak meg a helyi múzeumi egyesületek, kultúrapártoló

szervezetek, melyek feladatuknak tekintették az adott helyi közösség identitásának

meghatározását, a közösség, a város, történeti, művészeti, építészeti emlékeinek

bemutatásával. Különböző típusú gyűjteményekre alapozva, nagyon eltérő arculattal, de

közel egységesen bontakozott ki a dualizmus-korában. A nagyobb főúri vagy egyházi

gyűjteményekkel nem rendelkező Hódmezővásárhelyen a gyűjteményszervezés feladata

már a századforduló utáni években a művészekre hárult. Ők és támogatóik vetették fel

először a néprajzi tárgyú múzeum ötletét, melyet végül Tornyai, Kiss Lajos és Endre

CIX

Béla 1904-ben elkezdett gyűjtése határozott meg.239 A város alapító-okirattal ismerte el

az intézményt, 1905 tekinthető a múzeumalapítás évének. A gyűjtemény és

elhelyezésének kérdése azonban még hosszan elhúzódott, Kiss Lajosnak, mint először

díjtalan, később fizetett őrnek többször kellett az egész gyűjteményt költöztetnie. 1906

szeptemberében Tornyai János azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy hitelezzenek

számára ezer koronát budapesti gyógykezelése számára, amiért cserébe a városnak

adományozza saját néprajzi gyűjteményét. A kérés megvalósult, 1906. október 5. és 8.

között Finy Béla és Szathmáry Tihamér vették át az anyagot a Serház-éri kaszárnyában.

A múzeumi gyűjtemény korai történetét Kiss Lajos visszaemlékezésében dolgozta fel

részletesen.240

6. Kiállítások: a bemutatkozás színterei

A Tornyai-beszéd másik fontos elemének, a közönség „szépre való nevelésének”

egyik fontos eszközének a kiállítás-szervezést tartotta. A már többször említett 1904-es

kiállításon túl, az egyes művészek és a majolikatelep is kiállított a városban, míg az

1910-es években egyre gyakoribbá válnak, az országos tendenciáknak megfelelően a

csoportos és egyéni vándorkiállítások. 1910 körül már évente három, négy kiállítás is

volt a városban. Az általam tárgyalt művészek szempontjából, Tornyai János 1908-09-

es és 1911-es, Pásztor Jánosnak az 1909-es, Rubletzky Gézának az 1912-es, Endre

Bélának és Majolikatelepnek az 1912-es közös kiállítása és ezzel egyszerre nyitva tartó

Kovács Mári kiállítás érdemel figyelmet.

A kiállításoknak több helyszíne volt, az 1904-es képző- és népművészeti kiállítást a

Városháza arra átalakított dísztermeiben, Tornyai 1908-as kiállítását az alig egy éve

épült új Takarékpénztár banképületének első emeleti nagytermében, a Pásztor kiállítást

az ún. Görög-palota egyik termében tartották. A három helyszín mind a főtéren van.

Rubletzky a Serház-téri kaszárnyában lévő saját műtermében, Endre Béla és a majolika

kiállítás a Református Főgimnázium tornatermében valósult meg. Kovács Mári

kiállítása már a Fekete Sas szálló egyik termében realizálódott, ahol több egyéb

239 DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum,

2004. /Múzeumi Műhely 3./240 KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n. [1958]

CX

kiállítást is tartottak még. Ezen kívül közkedvelt kiállítóhely volt még a Konstantin

testvérek a főutcán álló nagy belmagasságú üzletháza is.

A kiállítási helyszínek fenti szórtsága mutatja a fő problémát: a „nagy kiállítótér”

hiányát. A korszakban már számos cikk született egy kultúrpalota érdekében, a

legfontosabb írás talán Endre Béláé, aki 1912-ben panaszolta el a város újságolvasó

közönségének, hogy mennyire szükség volna egy ilyen jellegű középületre. A könyvtár,

a múzeum, az időszaki kiállítások befogadására alkalmas, előadóteremmel rendelkező

kultúrpalota nem épült meg, az ösztönző szegedi és aradi példák ellenére sem.

7. A művészek a helyi sajtóban

A Hódmezővásárhelyen megjelenő sajtótermékek (lásd Bibliográfia – Helyi sajtó)

sokat foglalkoztak a városban élő képzőművészekkel és a kulturális élettel is. Sajnos

kevés összehasonlítási lehetőség nyílik ezen a téren más településekkel, egyedüli

kivételt talán Nagybánya jelent, ahol a sajtóforrások egy része külön kötetbe gyűjtve

meg is jelent Tímár Árpád szerkesztésében. A vásárhelyi napilapokban megjelent

cikkeket két részre bonthatjuk: amelyeket maguk a művészek írtak és amelyek róluk

szólnak. A vásárhelyi képzőművészek jelentős publikációs tevékenységet folytattak,

Endre Béla több közügyben is hozzászólt a város életéhez, Tornyai ezt kevésbé tette

meg, Rudnay például 1908-ban egy ellenvéleményt fogalmazott meg Gonda Józsefnek

Pásztor János Vízmerítő kútszobrával szembeni kritikájára.

A képzőművészeti témáról szóló cikkek egy része rövid, pár soros hír. Másik

részük a művészek nem-helyi kiállításaival kapcsolatos beszámoló, sokszor értékes

adatokkal, utalásokkal, háttér-információkkal. Megtalálhatók a köztéri szobrokkal vagy

városi megrendelésekkel kapcsolatos hírek is. Külön kell megemlékeznünk a vásárhelyi

kiállítások „sajtóvisszhangjáról”, melyek nemcsak hogy részletgazdagok, és sokszor

már hetekkel a kiállítás megnyitása előtt felvezették az eseményt, de nap, mint nap

beszámoltak az ott történetekről, sőt a vásárlásokról is. Ezek a cikkek szinte kivétel

nélkül pozitívan, egyfajta kisebb sajtókampányt jelentettek az újságok hasábjain. Vetró

Lajos Endre, Espersit János, Gonda József voltak azok, akik legtöbbet és leggyakrabban

írtak a képzőművészetről, sokszor támogatásra, vásárlásra felszólítva a közönséget. A

CXI

helyi sajtóban való rendszeres intenzív megjelenés ismertséget biztosított a

művészeknek.

A vásárhelyi sajtó dualizmuskori csúcsa kétségtelenül A Jövendő. A Gonda József

főszerkesztésében megjelenő lap főként a korabeli polgári radikális folyóiratok, a

Huszadik Század eszméit és a Nyugat irodalmi világát népszerűsítette és mutatta be, s

mindehhez toldott hozzá publicisztikát a helyi ügyekről, saját szerzők tollából. A

képzőművészek közül Endre Béla, Szöri József, Tornyai János írtak művészeti

kérdésekről. 1911-től a lap alkalmazásába állt Gyöngyösi Nándor és Keleti Armand

budapesti újságíró, ők főleg a fővárosi színházi és képzőművészeti kritikákat

publikáltak. Gyöngyösi Nándor írt többek között a Nyolcak 1911-es kiállításáról is,

Keleti Armand pedig egy-két eltérő ízlésű személy beszélgetésén keresztül mutatta be a

budapesti kávéházi asztaloknál folyó vitákat a modern művészetről. Gyöngyösi Nándor

írt tudósítást Tornyai Művészházban rendezett kiállításáról is.241 A szövegben a szerző

saját szubjektív véleményének hangot adva Tornyai János képeinek világával való

azonosulásának képtelenségéről írt, ami után a szerkesztőség elhatárolódott a cikk

említett tartalmától, de leközölte azt.

A polgári radikalizmus és progresszió iránt nyitott szerkesztésnek köszönhetően

számos országosan is jegyzett szerző cikkét megtalálhatták benne a vásárhelyi olvasók.

Jászi Oszkár, Balázs Béla, Ady Endre, Révész Béla, Ignotus, Erdős Renée, Garbai

Sándor írásai feltételezhetően valamely más folyóiratban már megjelentek, onnan

történt átvételek.

A szegedi festő és ügyvéd Szöri József Tornyai bajai kiállításról írt,242 Endre Béla

Neo-impresszionistáink címmel feltételezésem szerint a Könyves Kálmán Szalonban

látott „Új Képek” kiállítás után vetette papírra gondolatait.243 Gonda és Tornyai több

beszámolót is írt, a helyi közélet művészszereplőiről. A folyóirat két és fél éves először

folyamatos, de utána akadozó kiadás után szűnt meg, egy évvel a szerkesztő, Gonda

József halála előtt.

241 GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havi kiállításáról.

In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246.242 SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 7-8.243 ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8.

CXII

8. Irodalom és zene a vásárhelyi művészek körében

A Jövendő című folyóirat átvezet minket egy eddig még nem vizsgált területre,

milyen kapcsolata volt a vásárhelyi művészeknek más művészeti ágakkal. Az irodalmi

kapcsolatok nem csak A Jövendő és Gonda, Simonka, Espersit vagy a fiatal Bibó Lajos

miatt fontosak, hanem a szegedi kapcsolatok, főleg Juhász Gyula és Kún József

kapcsán. Juhász Szöri Józsefen keresztül ismerkedhetett meg a vásárhelyi művészekkel,

Endre Béla képeinek megtekintése után írta az Olvadáskor és a Magyar táj, magyar

ecsettel című verseit 1913-14-ben, bár az ismeretség 1905-6 körülre ment vissza. Maga

is számos alkalommal megfordult Hódmezővásárhelyen, Endre Bélát temetésén 1928-

ben ő búcsúztatta. Munkái, versei biztosan ismertek és olvasottak voltak Vásárhelyen is.

Hasonló a helyzet a költő, újságíró, műfordító Kún Józseffel is, aki cikkeiben, a szegedi

kiállításokról adott tudósításaiban emlékezett meg a vásárhelyiekről. Tornyait

személyes barátság fűzte Bródy Sándorhoz is, akinek egy könyve illusztrálásában vett

részt. Ha Budapesten járt általában felkereste a Fészek kávéház asztalánál. Tornyai

munkásságáról pozitív véleményt alakított ki Malonyay Dezső, aki írásaival – úgy tűnik

– tudatosan támogatta a vásárhelyi festőt, bizonyos cikkei többszöri közléséhez is

hozzájárult. Személyesen Lyka Károly közvetítése révén ismerkedtek meg, sőt, 1914

nyarán Malonyay Hódmezővásárhelyre látogatott, hogy anyagot gyűjtsön a soha el nem

készült A Magyar nép művészete hatodik kötetéhez. Tornyai a népművészeti írások

kapcsán érdeklődésből elolvasta Malonyay szépirodalmi munkáit is. Képzőművészeti

írásait is biztosan ismerte.

A kutatásaim során áttanulmányozott forrásokban említett irodalmi művek listája

igen gazdag és változatos képet mutat. Kiss Lajos könyvében többször is utal arra a

vásárhelyi művészekből és barátaikból álló társaságra, mely rendszeres időközönként,

este összegyűlt, valamelyikük otthonában, ahol irodalmi felolvasásokat tartottak,

melyek beszélgetésekbe, vitákba fordultak át.244 Olvasmányaik között biztosan

szerepeltek az orosz 19. század nagy mesterei: Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij – az

utóbbiból Rudnay olvasott fel. Szerepelt még – a részben Kún József által fordított –

Wilde, de helyet kaptak a magyar történelmi regényírók, így Gárdonyi is, aki leginkább

Kiss Lajos tetszését nyerte el. Hosszasabban nem szeretnék kitérni – a sokak által

244 KISS LAJOS 1957. 167-171.

CXIII

evidenciaként kezelt - Ady Endre Új versek című kötetének elementáris hatására, de az

biztos, hogy Tornyai leveleiben, naplóiban a legtöbbször Adyt idézte a magyar irodalom

klasszikusai mellett (Petőfi, Vajda, Vörösmarty). Igen korán, már 1906-07-ben is

rendszeresen említette az érmindszenti születésű költőt. A „magyar ugar” képe

ugyancsak egy agyonhasznált metaforájává vált nemcsak az akkori, de a későbbi

hódmezővásárhelyi művészekről szóló szakirodalmi, de főleg publicisztikai írásoknak.

Tornyai olvasmányai szempontjából tehát a klasszikusok iránt is nyitott volt. Az

igényes világirodalmat is olvasta, Dantétől Dickensig, jártak kezében a Schöpflin

Aladár által szerkesztett Modernség Könyvtára sorozat darabjai, de lelkesedett a régi

magyar szépirodalomért is, s ha volt lehetősége betérni kávéházba, ott mindig olvasott

sajtót is. Rákóczival kapcsolatos 1905-06-os munkáihoz könyvtárból kölcsönzött

könyveket és Budapesten vásárolt több forráskiadványt és feldolgozást a Rákóczi-

szabadságharc korában való minél alaposabb elmélyülés érdekében. Szöri József

életművének feldolgozója Apró Ferenc közli a szegedi festő olvasmányainak jegyzékét,

amelyben számos olyan nevet találunk, mely megegyezik Tornyai preferenciáival. Így

Szörinél és Tornyainál is megtalálhatók Anatole France, Gorkij, Taine és Zola művei is.

Egy Simonka Györgyre vonatkozó Tornyai naplófeljegyzésből kiderül, hogy 1913-ban

elküldte a Mártélyra költözött festőnek Knut Hamsun Az éhség, Goncsarov Oblomov

című regényét és még egy Ibsen-művet is.245

Összefoglalva megállapítható, hogy a vásárhelyi képzőművészek irodalmi

érdeklődését a teljes nyitottság jellemezte, irodalmár barátaiknak hatására a legújabb

modern szépirodalmat is forgatták, de maguk is írtak. Tornyainak egy verse A Hétben is

megjelent. Sok versét viszont levelei, naplói őrizték meg. Kiss Lajos visszaemlékezései

végén közli egy 1909-ben írt esszéjét, mely a Tömörkény István által is megörökített

paraszti világ hétköznapjaiba enged bepillantást, valószínűleg tehát a szegedi írót is

sokat olvasták ekkoriban.

A zene területén ugyancsak ismert a művészek és baráti társaságuk érdeklődése. A

hegedűk készítésével foglalkozó Várady Gyula és unokatestvére Rudnay, Endre Béla és

Kiss Lajos nagyon jól hegedültek. Várady az 1907-es külföldre szóló állami ösztöndíját

245 MNG A. 22935/1989. TJ. N. 1913. 31. Az Ibsen mű címe elmosódott, olvashatatlan az eredeti

kéziratban.

CXIV

is a nyugati-európai hegedűkészítés műhelyeiben töltötte. Még elutazása előtt számtalan

alkalommal játszottak együtt, néha ez mulatozásba is torkollott. Endre Béla tagja volt az

1909 októberében megalakult, hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek is. Endre Béla

felesége, Török Zsófia viszont kitűnő népdal-énekesként adott rendszeresen esteket.

Kifejezetten érdeklődtek a népzene és annak eszközei iránt, ezekből is sok került be

ekkor a múzeumba. Tornyai leveleiből tudjuk, ezek megszólaltatása is foglalkoztatta őt.

Kedvelték még a cigányzenét is, szívesen hallgatták őket közösen, sokszor volt

tárgya beszélgetéseiknek is. S ha országos hírű cigányprímás érkezett a városba mindig

meghallgatták.

9. Helyek, helyszínek: a hétköznapi élet terei

A vásárhelyi művészek részére nem állt rendelkezésre a korabeli művésztelepek

esetében több helyen kiépített műterem-ház. Emiatt a művészek alkotómunkája

általában máshol történt, mint ahol az adott művész lakott. Megint más helyeken voltak

a társas összejövetelek, így jobban tagolódtak a köz- és a magánszféra terei.

A magánlakások és műtermek több felé helyezkedtek el a városban. Endre Béla

édesapja halála után elköltözött, feladta addig műtermét. Az újat a Petőfi u. 25. szám

alatt építette fel, majd évek múltán már családjával átköltözött a Fácán (ma: József

Attila) utca 2. szám alá. Tornyai 1900-ban vett házat az árvízvédelemi kőfalon kívül

levő Rózsa utcában, ahol műtermet is kialakított. Itt az akkor épp műterem nélkül levő

Endre Béla is társult hozzá. 1903-ban Tornyai megkapta a várostól saját használata a

Huszárlaktanya épületét, mely néhány éven belül Pásztor, Rudnay és Rubletzky

műtermeként is szolgált. Számos fontos összejövetel, megbeszélés helyszíne volt és

nagyon sok fontos munka született itt. A város keleti szélén, a Simonyi utcára

merőlegesen fekvő épület nyugati végében alakították ki a műtermeket. A másik

részébe idővel Kalmár Zsigmond rostagyáros mezőgazdasági gépgyára került, akikkel

Tornyainak rendkívül sok problémája akadt. A városhoz írt feljelentéseiben szándékos

károkozással vádolta Kalmárt. A 1911-től már egyre kevésbé szeretett itt tartózkodni,

később többször is betörtek műtermébe. Tornyai, ha lehetőségei engedték mindig tartott

fenn egy másik lakást is, több évig a Klauzál utca elején lakott, majd egy telket vásárolt

a vasúttól délre eső újvárosi részen, ahol a várost védő körtöltésen állított fel egy kisebb

CXV

épületet és nyáron itt dolgozott Mári társaságában. A természetben készített alkotások

korszakában Mártély mellett bérelt egy tanyát 1913 tavaszán, majd a nyáron vett egy a

faluhoz közel álló telket s ott építette fel házát Mári segítségével. E házat csak a

világháború után adta el.

A Serház-téri kaszárnya műterme azokban az időkben is fontos találkozási pont

volt, amikor Tornyai nem tartózkodott ott, hiszen Pásztor Jánosnál is sokszor

összegyűltek a látogatók, sőt a köztéri megbízások megtekintésére a különféle

szemlebizottságok is. Főispáni látogatásról szintén tudunk, Spilka Antal kereste fel egy

alkalommal ott a művészeket. A városba érkezése után Rubletzky először a Kinizsi-

utcában bérelt ki egy bolthelyiséget műteremnek, s onnan költözött át a volt

Huszárlaktanyába.

Az első jelentős, műteremnek használt tér azonban nem ez volt, hanem még Plohn

József Andrássy úti fényképészeti műterme, ahol 1898-ban Iványi-Grünwald Béla,

Bihari Sándor és Kallós Ede dolgozott együtt. Plohn műterme a művészekkel való

barátsága és a nekik végezett fotómunkák miatt fontos és gyakori találkozási ponttá vált.

Hasonlóan a jelentős szervezőtevékenységet végző Finy Bélához, akinek Zrínyi utcai

patikájában a vásárhelyiek sokszor találkozhattak a helyi művészekkel. Az 1904-es

kiállítás néprajzi anyagát az arra vállalkozók hozzá is bevihették, beadhatták, de Rudnay

Gyula iskolájába is nála lehetett beiratkozni.

A szabadban való festést a művészek ugyancsak eltérő helyszíneken gyakorolták a

szikes puszták világától a Tisza árteréig. Tornyai kedvelt helyszíne volt a Szentes és

Hódmezővásárhely közötti téglási puszta, de később egyre többet járt ki Mártélyra és az

azt övező tanyavilágban. Endre Béla is hosszú időszakokat töltött a Tiszaparton, egy

időben Tornyai mártélyi házában tárolta a képeit. Rudnay második hosszabb vásárhelyi

tartózkodása alatt főleg Kiss Lajossal járta körbe a vásárhely környéki pusztákat, s

keresett ihletet munkáihoz. Tornyai leveleiben leírja, hogy módszere hogyan nézett ki.

A katonai szolgálata alatt már megszokta a hatalmas, felszerelésekkel megtett sétákat,

így festeni is gyalog járt a pusztába, saját bevallása szerint akár 10-15 kilométert is

gyalogolva.

A további jelentős közös teret a művészek életében a Majolikatelep jelentette,

amely számára a Makó felé vezető országút mellett a vasútállomás és vasútvonal

közvetlen szomszédságában fekvő egykori Hajda vendéglő épületét kapták meg a

CXVI

várostól. Az akkori bérlő Szappanos Mihályt, kétezer koronával végkielégítették, hogy

1912 áprilisára fejezze be a kiköltözést, és a Majolikatelep minél hamarabb

megkezdhesse a működést. Mindez a vasúthoz való közelség és a könnyebb

szállíthatóság miatt volt nagyon fontos. Tornyai és Endre Béla nagyon sokat

tartózkodtak itt az alapítás utáni hónapokban.

IX. A hódmezővásárhelyi művészek és az országos művészeti élet

Az érvényesülés fontos útját az országos művészeti közegben főként az országos

hatókörű kiállításokon való részvétel jelenthette. A két nagy szervezet, a századfordulón

az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon. Az első helyre

beküldött munkák egy zsűrizés után bekerülhettek az ország legnagyobb figyelemmel

kísért kiállítóhelyére, a Műcsarnokba. A vásárhelyiek rendszeresen küldtek be műveket,

Tornyai és Pásztor díjat is kapott, mindkettőt állami vásárlással is jutalmazták. Bár a

pontos források hiányoznak, de Tornyai levelezéséből úgy tűnik, 1907-ben és 1908-ban

új típusú tájképeit adta be a Műcsarnokba, melyeket már nem válogattak be. Ennek

hatására többet valószínűleg nem küldött be ide már az első világháború előtt. Ettől

kezdve elég erősen támadja leveleiben, írásaiban „Kézdi-Kovácsékat”, akik minden

pozíciót és lehetőséget eluralnak, más tehetségeket nem hagynak érvényesülni. Vele

szemben – úgy tűnik – Pásztor János és Rubletzky Géza felhőtlen viszonyt ápolt az

OMKT-tal, hiszen rendszeres kiállítók voltak. Pásztor Lázár Bélának írott leveleiből

azonban arról értesülünk, hogy szerinte inkorrekt és dilettáns módón a beküldött

anyagból a gyengébb munkáit válogatták be. Ő, mint szobrász valószínűleg úgy

gondolta, hogy érvényesülése érdekében nem szakíthat olyan radikálisan a

Műcsarnokkal, mint azt festő barátja tette.

A Nemzeti Szalonban kevesebb munkájuk szerepelt és rendszertelenebbül (lásd 2.

számú melléklet) ott Várady Gyula és Barkász Lajos többet állított ki, míg a

zsűrimentes, 1909-ben alakult Művészház Művészeti Egyesületben Pásztor János

alapítótagként vett részt, akkor még hódmezővásárhelyi lakosként. A Művészház 1911-

ben vállalkozott Tornyai és Mári kiállításának megrendezésére is ideiglenes székhelyén,

a Budapest belvárosi Kristóf téren. A Könyves Kálmán Szalonban 1907-ben rendezett

„Ifjúság” kiállításon mutatkozott be együtt Tornyai, Rudnay, Pásztor és Szöri. A

CXVII

Budapestre tervezett nagyszabású „Alföldi művészek” kiállítás végül is nem valósult

meg, Tornyai szerint főleg Rudnay és Endre ellenkezésén. Talán nem túlzás kimondani,

hogy ezzel, akkor elszalasztották a budapesti bemutatkozás, közös fellépés lehetőségét,

s így korabeli művészeti élet köztudatába az egységes, vásárhelyi csoportként,

művésztelepként való belépést. A korabeli sajtó és műkritika valószínűleg nyitott lett

volna ilyen irányú kezdeményezésre is, az alkotók személyes ismertségén, hírnevén

pedig óriásit javíthatott volna. A kezdeményezés nem valósult meg, s mint a

kutatástörténeti fejezetben már bizonyítva láttunk, egységes csoportként a vásárhelyi

művészek nem kerültek be a kritika és a későbbi művészettörténet-írás kánonjába.

Ugyanez a kettősség figyelhető meg a közvetlen állami támogatások, minisztériumi

ösztöndíjak esetében is. Ahogy Lyka Károly fogalmazta meg találóan, ezek a

támogatások is csak rövid időre szűkös megélhetést biztosítottak, hiszen minden évben

más kapta meg őket, egy személy pedig rendszertelenül. A vásárhelyiek közül Tornyai

1902-03-ban, Rubletzky Géza 1911-ben részesedett állami ösztöndíjban. Tornyaiban a

vizsgált korszakban többször is felmerült egy külföldi ösztöndíj lehetősége (egyiptomi

tanulmányútra és Fraknói-féle ösztöndíjra biztosan pályázott), ám végül egyiket sem

kapta meg, hasonlóan az 1908-as Andrássy-féle ösztöndíj-pályázata sikertelenségéhez.

Várady Gyula külföldre szóló ösztöndíja kissé más kategóriát képez, hiszen ő az ipar- és

kereskedelemügyi tárcától kapta és kifejezetten nem képzőművészeti, hanem szakmai

jellegű továbblépés érdekében.

Az országos lehetőségek felettébb szűkös volta miatt Tornyaiban fogalmazódott

meg talán Vásárhelyen először az egyéni kiállítások szervezésének vágya és kényszere

1907 szeptemberében. Az 1908. decemberi nagy, vásárhelyi bemutatkozó kiállítása

talán a meg nem valósult „Alföldi művészek” helyett jött létre. Ettől kezdve viszont

minden télen különböző városokban rendezett kiállításokat.246 (1909. február: Makó;

1909. december: Szeged – Juhász Árpáddal, Baja; 1910. december: Arad – Rubletzky

Gézával; 1911: Budapest, Művészház – Kovács Márival; Hódmezővásárhely, Orosháza,

Békéscsaba, 1912: Szabadka; március – április: Temesvár). A vidéki városok egy

részében pozitívan fogadták a kiállítást, máshol teljes meg nem értéssel és

246 A felsorolt kiállítások mindegyike nem található meg 2. számú mellékletként csatolt

Kiállításjegyzékben, mivel ezeken valószínűleg nem készült katalógus, csak újságcikkekből értesülünk az

ott kiállított művek címeiről.

CXVIII

érdektelenséggel is találkozott. Minimális számban mindenhol vásároltak tőle, bár

valahol ez még a befektetett pénzt (úti- és szállítási költség, fuvarköltség, a

csomagolások a sérülések ellen, terembérleti költségek) sem érte el. Arra nincs

lehetőségem, hogy mindegyik kiállításról külön írjak, annyit azonban érdemes

megjegyeznem, hogy ezek a kiállítások – a fent említett okok miatt is – egy jól

megfigyelhető régión belül maradtak. Az alföld festője, Budapesten kívül a Dél-Alföld

városait járta körbe.

Miközben megpróbáltam elhelyezni a vásárhelyi művészeket a korbeli művészeti

közélet kereteiben rá kellett jönnöm, hogy a korabeli sajtókritikák alapos feldolgozása

nélkül ez lehetetlen. (A feldolgozás módszeréről a Bibliográfia – Országos sajtó fejezet

elején írok.) A budapesti napilapokban a vásárhelyi művészekről általában az országos

kiállítások kapcsán írtak. Néhány nagyobb hódmezővásárhelyi kiállítás kapcsán is

születtek beszámolók, főleg budapesti hetilapokban. A kritikák egy részének áttekintése

után azt kell megállapítanom, hogy Tornyai János és Pásztor János országos ismertsége

rányomta bélyegét a kritikai megnyilatkozásokra. A megjelent kritikák azonosítható

szerzői közül Tornyait főleg azok kedvelték, akik a Munkácsy-hagyomány

újjáéledésének csíráját vélték felfedezni Tornyaiban, és őt mint a magyar művészet

leendő letéteményesét próbálták meg szemlélni. A kritika kitért a Tornyai-művekben a

kifogásolható dolgokra is, a vázlatosságra, a rajzi és színproblémákra, de ezek mellett

még mindig pozitívan értékelték az újonnan feltűnt, ismeretlen vidéki művészt a

„Műcsarnok állóvizében.” Pásztor János esete is hasonló volt, 1906-ban, ott ő rögtön ki

tudott emelkedni a mezőnyből Moiret Ödönnel együtt, bár sikeréhez bizonyára

hozzájárult a Munkácsy-pályázaton való kitűnő szereplése. Endre Béla két műcsarnoki

bemutatkozását szinte figyelemre sem méltatták, akik írtak róla Tornyai tehetséges

vásárhelyi tanítványának nevezték.

Pásztor, Rudnay és Tornyai képviselték Hódmezővásárhelyt a Könyves Kálmán

Szalonbeli kiállításon 1907-ben. Ott nem ők keltettek igazán feltűnést, de színvonalas

anyaguk kiérdemelte a kritikusok többségének rövid, dicsérő sorait. Főként Pásztor

János magyaros megoldású szobraival voltak elégedettek. Megjegyzendő, hogy külön

senki sem emelte ki őket egységesen, valószínűleg a rendezésnek köszönhetően nem

egymás közelében voltak kiállítva. Az 1908-as hódmezővásárhelyi kiállítással

CXIX

kapcsolatban is megjelent számos pozitív beszámoló a budapesti sajtóban, főleg

hetilapokban.

Tornyaival kapcsolatban a legtöbb írás az 1911-es kiállítása alatt jelent meg. Ekkor

szinte valamennyi sajtótermék beszámolt a kiállításról. A megjelent kritikák nagyobb

része elutasította Tornyai „vázlatos” befejezetlen műveit, a kiállításra bevett Kovács

Márit kedves érdekességnek tartotta. A kiállítás Tornyai munkásságának kettőségét

mutatta meg, a katalógusból kiderült, hogy az egyik teremben elválasztva az újabb

képektől Tornyai régebbi népi életképeihez közel álló művei voltak kiállítva. Ez az

újságírók figyelmét viszont elterelte Tornyai „újabb képeiről”, a cikkek többsége a régi,

kedves parasztfestőt, a múltbeli Tornyait veti össze az eltévedt jelenkorival. Tornyai ezt

a vele dokumentálhatón sohasem szimpatizáló Lázár Béla befolyásának és tekintélyének

tulajdonította, aki a sajtóbejáráson hangoztatta ezt a véleményét. Mindezekről A

Jövendőben Gonda József tudósított. Révész Béla, a Népszava kritikusa volt talán az

egyetlen, aki pozitívan írt a vásárhelyi festőről, a megértés szándékával és nem a burkolt

elutasítással. A kiállítással kapcsolatos negatív vélemények, rövid felületes beszámolók

nagyon megsértették Tornyait, leveleiből kiderül, hogy nagyon rosszul esett számára a

budapesti kritikusok elutasítása, közönye. Nem véletlen tehát, hogy ezután nem

törekedett már fővárosi kiállítás rendezésére, s érdeklődése a Majolikatelep az ottani

csalódások után a mártélyi puszták felé fordult.

A Majolikatelepre, mint a népi hagyományok újjáélesztésének és a művészek

alkotómunkájának szimbiózisára az országos sajtó ugyancsak érdeklődéssel figyelt,

többször beszámoltak róluk. Igazi sikereit azonban az újraalapított gyár a két

világháború alatt érte el, termékeik az országhatárokon túlra is eljutottak, kiállításaikat

nagyobb érdeklődés kísérte.

Ha a vidéki városok sajtójának recepcióját vizsgáljuk, ott eltérő a helyzet. Itt is

természetesen Tornyairól írnak a legtöbbet kiállításai miatt, de a Majolikatelep

kiállításainak színhelyein is szép számmal jelentettek meg cikkeket az adott település

sajtótermékeiben. Szeged és Makó némiképp megint kivétel, hiszen a legerősebben itt

érvényesültek a személyes kapcsolatok, de itt már megfogalmaznak kétkedő

ellenvéleményt Tornyai „vázlatos tájképeiről” az 1909-es szegedi kiállítás apropóján.

Kún József nem fogadta el befejezett műveknek, ő is a régi Tornyait szerette volna

viszontlátni. Számos olyan vidéki városban, ahol Tornyai bemutatta műveit, a sajtóban

CXX

a kiállítást beharangozó, arról tudósító cikkeket is a festő ösztönzésére írták.

Levelezéséből ez több helyen is kiderül (Békéscsaba, Arad, Temesvár esetében).

Különösen érdekes az aradi eset, ahol Rubletzkyt és Tornyait a „hódmezővásárhelyi

művésztelep oszlopost tagjaiként” mutatja be az Aradi Közlöny ismeretlen szerzője.

Nem lenne meglepő, ha ez azt bizonyítaná, hogy Tornyaiék miként mutatták be

magukat 1910 decemberében. Az országos sajtó feltárása terén még további alapos

kutatások szükségesek, főként a vidéki városok sajtójában, illetve Pásztor János

országos és vidéki szoborpályázataival és Majolikatelep kapcsán.

XII. Befejezés

Szakdolgozatomban arra törekedtem, hogy az elmúlt években végzett kutatásaim

alapján egy átfogó képet nyújtsak az első világháború előtt Hódmezővásárhelyen

tevékenykedett művészekről és ottani munkásságukról. Lezárva a kutatást láttam csak

igazán, hogy milyen hatalmas mennyiségű anyag feldolgozására nem maradt már időm.

Mindezek ellenére vállalkoztam egy összefoglaló igényű dolgozat megírására, melynek

módszertani nehézségei a kidolgozás során váltak számomra világossá. Ugyanakkor a

bővebb kifejtési lehetősége arra ösztönöz, hogy megkezdett kutatásaimat e területeken

tovább folytassam. Jelen dolgozat terjedelmi keretei sajnos nem tették lehetővé, hogy

számos fontosnak vélt kérdést tárgyaljak, így nem jutott elég hely a vásárhelyi

művészek „mikroközösségének” az országos és nemzetközi kontextusba helyezésére, de

még az „alföldi festészet” fogalom vásárhelyi vonatkozásainak kidolgozására sem.

Ugyanígy az irodalmi és zenei kapcsolatok területén, a kortárs szépirodalomból például

az „Ady-hatás” vizsgálatában is még számtalan feltárandó összefüggés rejtőzik. A

jövőben nagyobb teret kell szentelni a Tornyai életmű interpretációinak is, hiszen a

Vásárhelyen dolgozott művészek közül az ő munkái a legösszetettebbek ebből a

szempontból. Mindemellett fontos lenne a századforduló európai művésztelepeinek és

tájfestészeti iskoláinak a mélyrehatóbb ismerete, s az itt kialakult természet- és

társadalom-szemléletek összevetése. A korszak vásárhelyi művészeinek hiteles

értékelése is – véleményem szerint – csak ezek után az összehasonlító vizsgálatok után

képzelhető el.

CXXI

Szakdolgozat – Bibliográfia

Szakirodalom (monográfiák, feldolgozások, kiadványok, katalógusok)AMBRUS TIBOR: A vásárhelyi művészet múltja 1904-1954. In: Kortárs, XII. évf., 1968.2. sz. 304-315.

APRÓ FERENC: Szöri József 1878-1914. Szeged, k.n. 1978. /Különlenyomat a Somogyi-könyvtári Műhely 1978/1-4. számából/

APRÓ FERENC: Tornyai János két tréfás verse. In: Dömötör János Emlékkönyv.Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA.Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 205-210.Az alföldi festészet kérdései. Felelős szerkesztő: VÉGH JÁNOS. TudományosIsmeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete, h.n. [1960.]ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.(Emlékezés a múltra). /Kézirat, Magyar Nemzeti Galéria Adattára Ltsz.: 20068/1978./ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized (Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.) In:Vásárhelyi tanulmányok IV. 1944-1974. Szerk.: BÍRÓ JÓZSEF – LÁSZLÓ JÓZSEF.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhelyi Városi Tanács V. B. Művelődési Osztálya,1974. 51-69.BÁNSZKI PÁL: Hódmezővásárhely és a művészetek. Évfolyamdolgozat. (Kézirat) ELTEMűvészettörténeti Intézet Könyvtára, 1968.BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay Gyula (1878- ) In: Művészettörténeti tanulmányok. A MagyarMűvészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1954. 457-486.

BÉNYI LÁSZLÓ: Rudnay 1878-1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1961. /A művészet kiskönyvtára XXXI./BODNÁR ÉVA: Adatok Tornyai János művészetéhez. In: A Magyar MűvészettörténetiMunkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 194-196.BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. In: A Magyar MűvészettörténetiMunkaközösség Évkönyve 1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 199-208.BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/BODNÁR ÉVA: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Gondolat, 1986.

Csongrád megye műemlékjegyzéke. Szerk.: IKAFALVI DIÉNES VIRÁG. Budapest,Országos Műemléki Felügyelőség, 1990. /Magyarország műemlékjegyzéke/

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: TÓTH FERENC. Szeged, Csongrád MegyeiÖnkormányzat, 2000.

DÖMÖTÖR JÁNOS: Városról, művészetről. (Válogatott tanulmányok, cikkek, beszédek).Hódmezővásárhely, k.n. é.n. [1976.]

CXXII

DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely műemlékei, épületei. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhelyi Városi Tanács, 1977.

DÖMÖTÖR JÁNOS: Képzőművészet. In: Hódmezővásárhely története. A polgáriforradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993.820-852.

DÖMÖTÖR JÁNOS: Vásárhely szobrai. 2. jav. bőv. kiad. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2002.

DÖMÖTÖR JÁNOS: A Tornyai János Múzeum 100 éve. Hódmezővásárhely, Tornyai JánosMúzeum, 2004. /Múzeumi Műhely 3./Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére.Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2002. /MúzeumiMűhely I./

FARAGÓ SÁNDOR: Tornyai. Hódmezővásárhely, Tornyai Társaság, 1934.FEJÉRVÁRY JÓZSEF: Vásárhely története a családok tükrében. Hódmezővásárhely, ErdeiSándor id. könyvnyomdája, 1929.FÜLÖP ERZSÉBET: Mári. Kovács Mária (1883-1977) születésének 120. évfordulójára.Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2003. /Múzeumi műhely 2./GALYASI MIKLÓS: Adatok és reflexiók Tornyai János „Juss” című festményénekeszmeköréhez. In: Művészettörténeti Értesítő, XII. évf., 1964, 1. sz. 31-35.GONDA JÓZSEF: Semper Idem. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák.Békéscsaba, Tevan Andor, 1912.GREZSA FERENC: A hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepe –dokumentumok és levelek tükrében. In: Művészettörténeti Értesítő, XXIV évf., 1975, 2.sz. 122-132.

HEITLER LÁSZLÓ: Pásztor János. Budapest, Corvina, 1981. /A művészet kiskönyvtára/Hódmezővásárhely története. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei JogúVáros Önkormányzata, 1993.

A hódmezővásárhelyi Majolikagyár (1912-1972). A kat. szerk. és a kiáll. rend.: KAJÁRIGYULA. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 1972.

KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957.

KŐSZEGFALVI FERENC: Kohán-krónika. Vásárhely 1933-43. In: MűvészettörténetiÉrtesítő, XXVIII, 1979, 1. sz. 51-61.

KŐSZEGFALVI FERENC: Kulturális élet. In: Hódmezővásárhely története. A polgáriforradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Főszerk.: SZABÓ FERENC.Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993.771-819.

KŐSZEGFALVI FERENC: Csomorkánytól Csomorkányig. Helytörténeti írásokHódmezővásárhelyről. Szeged, Bába és Társai Kiadó, 2001.

CXXIII

Kritikák Gonda József Semper idem c. irodalmi, politikai, művészeti éstársadalombölcseleti essayiről. Előszóval ellátta és egybegyűjtötte: ENDRE BÉLA.[Szeged, Dugonics Nyomda, 1912.]KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR – MÁYER JENŐ: Hódmezővásárhely régi képeslapokon. 2.jav. bőv. kiad. Budapest, Máyer Nyomda és Könyvkiadó, 2003.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla élete és művészete. Szakdolgozat. (Kézirat.) ELTE BTKMűvészettörténeti Intézet Könyvtára, 1964.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla festészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged,Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 219-235.LÁSZLÓ EMŐKE: Endre Béla. Budapest, Corvina, 1973. /A művészet kiskönyvtára 85./LÁZÁR BÉLA: Rudnay Gyula. Budapest, Légrády Testvérek, 1921. /Az Ernst Múzeumkönyvei V./NAGY IMRE: Alföldi festészet. A hódmezővásárhelyi festészet ikonográfiai problémái.Szakdolgozat. (Kézirat) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet Könyvtára, 1989.PÉTER LÁSZLÓ: Espersit János (1879-1931) Ismeretlen adalékok Juhász Gyula és JózsefAttila életéhez, költészetéhez. Budapest, Akadémiai, 1955. /Irodalomtörténeti füzetek 1./PÉTER LÁSZLÓ: Vásárhely dicsérete (Móricz Zsigmond verses ajánlása Endre Bélának)In: U.Ő.: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged, k.n., 2001. /Tiszatájkönyvek/

PÉTER LÁSZLÓ: Endre Bélának sírjára. Juhász Gyula versének keletkezéstörténete. In:U.Ő.: Szegedi tudósítások. Válogatott írások. Szeged, Bába Kiadó, 2003. 202-212.

PIRINT ANDREA: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán. BaloghBertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve,Miskolc, XLV. 2006. 371-384.Pusstabilder. Die Künstlerkolonie Hódmezővásárhely am Anfang des XX. Jahrhunderts.Ausstellungskatalog, Wien, János Tornyai Museum – UngarischeKulturinstitut/Collegium Hungaricum, 2000.

SINKÓ KATALIN: Tornyai János: Juss. In: Aranyérmek – Ezüstkoszorúk. Művészkultuszés műpártolás Magyarországon a 19. században. Kiáll. kat. Szerk. SINKÓ KATALIN –NAGY ILDIKÓ. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1995.SZ. KÜRTI KATALIN: Borsos József. In: U.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III.Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeumkiadványai LXXIV./

SZ. KÜRTI KATALIN: Smurák József. In: u.ő.: Debreceni képzőművészeti Adattár III.Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1999, Debrecen, [2000] /A debreceni Déri Múzeumkiadványai LXXIV./SZ. KÜRTI KATALIN: Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászati életműve. Debrecen,1981. /A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 38./SZATMÁRI GIZELLA: „Egy szoborról, amely nincs” A Munkácsy-emlékmű pályázatainaktörténete. In: Ars Hungarica, 33. évf. 2005. 2. sz. 405-418.

CXXIV

SZELESI ZOLTÁN: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe. In: Móra Ferenc MúzeumÉvkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 189-204.

SZELESI ZOLTÁN: Szeged képzőművészete. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73.Szeged, 1975.

Tornyai János művészete. Szerk. KAMPIS ANTAL. Budapest, Múzeumok KözpontiPropaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleménye I. /

Tornyai János. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: KŐSZEGFALVI FERENC.Hódmezővásárhely, k. n., 1986.

TÓTH FERENC: Rudnay Gyula festőiskolája Makón. In: A Móra Ferenc MúzeumÉvkönyve, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1968. [4. évf.] 205-218.TÓTH FERENC: Tornyai és Espersit. In: Dömötör János Emlékkönyv. Tanulmányok a 80éves Dömötör János tiszteletére. Szerk.: NAGY VERA. Hódmezővásárhely, TornyaiJános Múzeum, 2002. /Múzeumi Műhely I./ 199-204.

TÓTHPÁL JÓZSEF: Tornyai János 1896-1936. Bibliográfia. Hódmezővásárhely,Csongrád Megyei Könyvtár, 1969.

Vásárhelyi festők. Szerk.: KRISTÓ NAGY ISTVÁN. Budapest, Corvina, 1988.ZSADÁNYI GUIDÓ: Adatok Tornyai János miskolci kapcsolataihoz. In: Napjaink[Miskolc] II. évf. 1963. február 1. 2. sz. 4.

Visszaemlékezések, emlékiratokBARCSAY JENŐ: Munkáim, sorsom, emlékeim. Budapest, Magyar KépzőművészetiFőiskola. 2000.

ENDRE BÉLA: Có. [1925-26] (Kézirat) Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum,Helytörténeti Gyűjtemény

KISS LAJOS: Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. Budapest, k.n. é.n.[1958.]

LUKÁCS GYÖRGY: Életem és kortársaim. I-II. köt. Pantheon kiad. [Budapest, 1936.]LYKA KÁROLY: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, Corvina, 1970.

SIMONKA GYÖRGY: Tornyai-emlékek. In: Vásárhelyi tanulmányok. Hódmezővásárhely,1964. 95-99.

SIMONKA GYÖRGY: Alföldi tornyok – Tornyai. In: Szabad Föld, 1969. aug. 3. 8. (MTAMKI Lexikongyűjtemény)

Általános, összefoglaló irodalomABELOVSKÝ, JAN – BAJCUROVA, KATARÍNA: Art in changing times. Painting andSculpture in Slovakia 1890-1949. Bratislava, Peter Popelka – Slovart Publishing Ltd.,2000.

Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerk.: BÁNYÁSZ LÁSZLÓ – DÉRY BÉLA –MARGITAY ERNŐ. Budapest, Nemzeti Szalon, 1912.

ALMÁSI TIBOR: A Patkó Imre gyűjtemény. Győr, Xántus János Múzeum, 2000.

CXXV

ANDRÁSI GÁBOR – PATAKI GÁBOR – SZÜCS GYÖRGY – ZWICKL ANDRÁS: A magyarképzőművészet a 20. században. Budapest, Corvina, 1999. /Egyetemi könyvtár/

Artists’ Studios and Exhibition Spaces. Ed. ZSÓFIA, NÉMETH. Exhibition cat. Budapest,Ernst Museum, 2003. /Public Spaces of Modern Architecture in Budapest 2./

BEKE LÁSZLÓ: „Mi lett volna, ha…”.[1987. szeptember] In: U.Ő.: Médium/elmélet.Tanulmányok 1972-1992. Budapest, Balassi Kiadó – BAE Tartóshullám – Intermedia,1997.BEKE LÁSZLÓ: A 20. század képzőművészete. In: BEKE – GÁBOR – PRAKFALVI – SISA -SZABÓ: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, Corvina, 2002. /Egyetemikönyvtár/ÉBLI GÁBOR: Magyar műgyűjtemények 1945-2005. Budapest, Enciklopédia, 2006.

EGRI MÁRIA: A szolnoki művésztelep. Budapest, Corvina, 1977.FÜLEP LAJOS: Egybegyűjtött írások. I. Cikkek, tanulmányok 1902-1908. Szerk., a jegyz.készítette: TÍMÁR ÁRPÁD. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, 1988.GELLÉR KATALIN – KESERÜ KATALIN: A gödöllői művésztelep. Budapest, Corvina, 1987.

GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Budapest,Magyar Szemle, 1935.

A gödölllői művésztelep 1901-1920. Szerk.: GELLÉR KATALIN – G. MERVA MÁRIA –ŐRINÉ NAGY CECÍLIA. Gödöllő, 2003.

Három a tánc! Magyarországi táncábrázolások 1686-1940. Szerk.: NAGY ZOLTÁN –LAKAT ERIKA. Kiáll. kat. Székesfehérvár, Városi Képtár – Deák-gyűjtemény, 2002.

A Herman Ottó Múzeum Képtára. Szerk.: PIRINT ANDREA. Miskolc, Herman OttóMúzeum, 2004.

20. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandókiállításának katalógusa. Főszerk.: CSORBA GÉZA. Szerk.: SZINYEI-MERSE ANNA –EGRY MARGIT. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1986.JACOBS, MICHAEL: The Good and Simple Life. Artist Colonies in Europe and America.Oxford, Phaidon, 1985.The Julian Academy. Paris 1868-1939. Spring Exhibition 1989. Essays by CATHERINEFEHRER. New York, Shephard Gallery, 1989.KATONA IMRE: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1978.Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból 1945-1975.Összeáll.: MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának munkatársai. Budapest, Corvina,1976.

Künstlerkolonien in Europa. „Im Zeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.:CLAUS PESE. Ausstellungskatalog. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001.

LÁZÁR BÉLA: A Beczkói Bíró Henrik gyűjtemény. Budapest, Beckói Bíró Henrikkiadása, 1937.

CXXVI

Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914. A kat. összeáll. és a kiáll. rend.: ÉRIGYÖNGYI – O. JOBBÁGYI ZSUZSA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, [1986]/A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1986/2./LYKA KÁROLY: Festészeti életünk a Millenniumtól az első világháborúig 1896-1914.Budapest, Képzőművészeti Alap, 1953.LYKA KÁROLY: Festészetünk a két világháború között. Visszaemlékezések 1920-1940.Budapest, Corvina, 19842.LYKA KÁROLY: Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914.Budapest, Corvina, 1954, 19832.Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDOR ANNA. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1958. /A Magyarországi művészet története II./

Magyar művészet 1890-1919. I-II. köt. Szerk.: NÉMETH LAJOS. Budapest, Akadémiai,1981.

Magyar művészet 1919-1945. I-II. köt. Szerk.: KONTHA SÁNDOR. Budapest, Akadémiai,1985.

A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/a-b. rész. Összeállították a Szoborosztályművészettörténészei. Budapest, 1959. /A Magyar Nemzeti Galéria szobrainak jegyzéke1-2./A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke I/C. rész. A leltározást végezte, a kötetetösszeállította: CSAP ERZSÉBET. Budapest, 1971. /A Magyar Nemzeti Galéria 1960-1970között leltározott szobrainak jegyzéke/

A Magyar Nemzeti Galéria állagjegyzéke III/B rész. Szerk.: BODNÁR ÉVA – F. MIHÁLYIDA. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1972. /A Magyar Nemzeti Galéria Új MagyarKéptárának állagjegyzéke 2. köt./Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. Szerk.: PASSUTH KRISZTINA – SZÜCS GYÖRGY.Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. /A Magyar Nemzeti Galériakiadványai 2006/1./

A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Szerk.: MAJOROSVALÉRIA – SZABÓ JÚLIA. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 1992.

Mednyánszky László kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2003. október 14. – 2004.február 8. Szerk.: MARKÓJA CSILLA. Kiáll. kat. Budapest, Kossuth – Magyar NemzetiGaléria, Budapest, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4./Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. Válogatás a festő kiadatlannaplófeljegyzéseiből. Szerk. és a szöveget gond.: BARDOLY ISTVÁN – MARKÓJA CSILLA.Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2003. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai2003/5./A Modern Képtár lajstroma. Budapest, Franklin Társulat, 1906. /SzépművészetiMúzeum kiadványai II./Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galériaés Aukciósház, Budapest, 2003.

CXXVII

Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: KIESELBACH TAMÁS. Kieselbach Galériaés Aukciósház, Budapest, 2004.

Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- ésközgyűjteményekben. Szerk.: GOSZTONYI FERENC. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria –Szemimpex Kiadó, 2005. /A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/I./MURÁDIN JENŐ: Erdélyi festőiskolák. Bukarest – Kolozsvár, Kriterion, 1997.

Nagybánya művészete. Kiállítása a nagybányai művésztelep alapításának 100.évfordulója alkalmából. Szerk.: CSORBA GÉZA – SZÜCS GYÖRGY. Kiáll. kat. Budapest,Magyar Nemzeti Galéria, 1996.NAGY ZOLTÁN: Új magyar művészet. Száz év szobrászata és festészete. Budapest, 1941.A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896-1909. Szerk.: TÍMÁRÁRPÁD. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 7. Dokumentumok anagybányai művésztelep történetéből I./

NÉMETH LAJOS: Modern magyar művészet. Budapest, Corvina, 1968.NÉMETH LAJOS: A magyar művészet a két világháború között. In: A magyarországiművészet története. Főszerk.: FÜLEP LAJOS. Szerk.: DERCSÉNYI DEZSŐ – ZÁDOR ANNA.Budapest, Corvina, 19705.

NÉMETH LAJOS: Mednyánszky László és az alföldi festők. In: A művészet történeteMagyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: ARADI NÓRA. Budapest,Gondolat, 1983.Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának katalógusa.Budapest, Franklin, 1928.PERNECZKY GÉZA: Kortársak szemével. Írások a magyar művészetről 1896-1945.Budapest, Corvina, 1967. /A művészettörténet forrásai/PESE, CLAUS: Künstlerkolonien in Europa. Ein Überblick. In: Jahrbuch für finnisch-deutsche Literaturbeziehungen. Nr. 32/2000. 7-13.POGÁNY Ö. GÁBOR: A magyar festészet a XX. században. Budapest, KépzőművészetiAlap Kiadóvállalata, 1959.POGÁNY Ö., GÁBOR: L’éritage des peintres de la Grande Plaine hongroise. In: ActaHistoriae Artium, 1962. 1-2, 141-158.POGÁNY Ö. GÁBOR – D. FEHÉR ZSUZSA: A magyar festészet a XX. században. Budapest,1973.RÉTI ISTVÁN: A nagybányai művésztelep. Sajtó alá rend. és szerk.: CSORBA GÉZA.Budapest, Vince Kiadó, 20013.A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény. Szerk.: HORVÁTH JÁNOS. Kaposvár, Somogy MegyeiMúzeumok Igazgatósága, 2002.RÓZSA MIKLÓS: A Művészház története. In: Kalauz a Művészház palotafelavatókiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület),1913.

CXXVIII

SÜMEGI GYÖRGY: A Kecskeméti Művésztelep (1909/12-1944) és Alkotóház (1957-).Budapest, Új Művészet, [1996]

SZABÓ JÚLIA: A mitikus és a történeti táj. Budapest, Balassi – MTA MűvészettörténetiKutató Intézet, 2000.

SZINYEI MERSE ANNA: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest,Dunakönyv, 1994.

SZINYEI-MERSE ANNA – BAKÓ ZSUZSANNA: Pleinair-Malerei in Ungarn.Impressionistische Tendenzen 1870-1910. Katalogredaktion: RAINER SCHMITZ.Ausstellungskatalog. Verlag des Museums – und Kunstvereins, Osnabrück, 1994.Szolnoki Művésztelep 1902-2002. Szerk.: KERTÉSZ RÓBERT – V. SZÁSZ JÓZSEF –ZSOLNAY LÁSZLÓ. Szolnok, k.n., 2002.

Születtem… Magyar képzőművészek önéletrajzai. Összeáll. jegyz. és névmutatót írta:CSIFFÁRY GABRIELLA. Budapest, Palatinus, 2002.

TÍMÁR ÁRPÁD: „Iparművészetünk szecessziója”. A Műhely művészeti egyesület elsőkiállítása. (Kézirat. Megjelenés alatt)

A Türr István Múzeum kincsei. A bajai múzeum 20. századi képzőművészetigyűjteménye. Összeáll. és az előszót írta: KOVÁCS ZITA. h.n., Türr István Múzeum,2002.Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.: ANDRÁS EDIT –BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria, 1996. /Nagybánya könyvek 8.Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből II./

Van Gogh Budapesten. Szerk.: GESKÓ JUDIT. Kiáll. kat. Budapest, SzépművészetiMúzeum – Vince Kiadó, 2006.

VÉGVÁRI LAJOS: Szolnoki művészet 1852-1952. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó,1952.

VÉGVÁRI LAJOS: Munkácsy iskolája. In: Magyar művészet 1800-1945. Szerk.: ZÁDORANNA. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958. /A magyarországiművészet története II./Wlassics Gyula és a művészetek. Levelek a századvégről. Írta és szerk.: BORBÁSGYÖRGY. h.n., Kossuth, 2004.YBL ERVIN: Az utolsó félévszázad művészete. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.,1926.ZWICKL ANDRÁS: Künstlerkolonien in Ungarn. In: Künstlerkolonien in Europa. „ImZeichen der Ebene und des Himmels.” Herausg.: CLAUS PESE. Ausstellungskatalog.Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2001. 187-191.

Kiállítások, kiállítási katalógusokKépes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához.Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894.Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására.Budapest, Franklin Társulat, 1897.

CXXIX

Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan.20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898]

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. SzegediKépzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900.

A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901.A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged,Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902.Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására.Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903.Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károlykönyvnyomdája, 1904.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer ésWolfner, 1904.

A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904.A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészetikiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Gézakönyvnyomdája, 1904.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singerés Wolfner, 1904.

A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon,1904.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905.Budapest, Singer és Wolfner, 1905.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, SchulhofKároly Könyvnyomdája, 1905.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer ésWolfner. 1905.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer ésWolfner, 1906.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, 1906. április hó. Szeged,Schulhof Károly Könyvnyomdai Műintézete, 1906.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa,Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári éskirályi udvari könyvnyomdája, 1906.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907.Budapest, Singer és Wolfner, 1906.A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1907-08]

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi nemzetközi kiállítása 1907.Budapest, Singer és Wolfner, 1907.

CXXX

Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítás: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. ANemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.

„Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves KálmánSzalonjában. [Budapest, 1907.]

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer ésWolfner, 1907.

Katalógus a Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth AntalKönyvnyomdája, i.n. [1908 december]

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer ésWolfner, 1909.A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest,Légrády Testvérek, 1909.Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai műveknemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909.1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosságkönyvnyomda, 1909.Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer ésWolfner, 1909.A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajoskönyvnyomdája, 1910.Nemes Marcell képgyűjteményének kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Budapest,1910 november.Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményeskiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer ésWolfner, 1910.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer ésWolfner, 1911.Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksakönyvnyomdája, 1911.Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-novemberhavában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubliáris téli kiállítása 1911/12. Budapest,Singer és Wolfner, 1911.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer ésWolfner, 1912.A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged,Engel Lajos könyvnyomdája, 1912.

CXXXI

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singerés Wolfner, 1912.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer ésWolfner, 1913.

Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7.; LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11.; ECKHARDTTIBOR: Endre Béla. 12-14.Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest,Művészház (Művészeti Egyesület), 1913.Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer ésWolfner, 1914.Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer ésWolfner, 1914.Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag derGenossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion derKünstlervereinigung „Művészház” in Budapest.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Engel Lajos,Szeged, 1914.

XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligetiSzépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.:LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915.

A vásárhelyi művészek 1914 utáni kiállítási katalógusai(A kiállítások kronológiai sorrendben)Magyar Mesterek negyedik csoportkiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA.Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1917. /Az Ernst-Múzeum kiállításai XXVI./Tornyai János kiállítása. Kiáll. kat. Szabadka, „Hungária” Könyvnyomda, 1917.

Várady Gyula kiállítására a Képírók és Képfaragók helyiségében 1918. december 7-től1919. január 2-ig. Kiáll. kat. Budapest, k.n. 1918.

Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrász gyűjteményes kiállítása.Rendezték: ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1918szeptember. /Az Ernst Múzeum kiállításai XXXIII./Kilencedik csoportkiállítás. Rudnay Gyula, Basch Andor és Lux Elek. Rendezték:ERNST LAJOS – LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1919 november. /AzErnst Múzeum kiállításai XXXVIII./

Rudnay Gyula – Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Rendezték: ERNST LAJOS –LÁZÁR BÉLA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1925. /Az Ernst-Múzeum kiállításaiLXXIV./

CXXXII

A Budapesten élő hódmezővásárhelyi művészek együttes és a vásárhelyi városházánrendezett kiállításának katalógusa 1926. április 4-18. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely,„Kultúra” Könyvnyomda Rt., 1926.Iványi Grünwald Béla és Rudnay Gyula festőművészek gyűjteményes kiállítása.Rendezik: FRÄNKEL ERNŐ – IVÁN EDE. Szeged, 1927 február.Tornyai János festőművész működésének félévszázados jubileumi tárlata. Közli:GALYASI MIKLÓS. In: Tornyai János művészete. Szerk.: KAMPIS ANTAL. Budapest,Múzeumok Központi Propaganda Irodája, 1962. /Művészettörténeti DokumentációsKözpont Közleménye I. / 65-68.BÉNYI LÁSZLÓ: Endre Béla emlékkiállítás. 1951. február 10-től – február 28-ig. Kiáll.kat. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1951.

Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész gyűjteményes kiállítása. A kiáll. rend.: BÉNYILÁSZLÓ. Kiáll. kat. Országos Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1953.

Endre Béla (1870-1928) emlékkiállítás. Kiáll. kat. Hódmezővásárhely, Tornyai JánosMúzeum, 1958.

Tornyai János emlékkiállítás. A kiáll. rend. és a katalógust szerk.: BODNÁR ÉVA. Kiáll.kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria – Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum,1962-63.Rubletzky Géza szobrászművész kiállítása. 1967. február 24. – április 16. A kat. írta: N.PÉNZES ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Ernst Múzeum, 1967.Rudnay Gyula emlékkiállítása. A kiáll. rend. és a kat. írta és összeáll.: BÉNYI LÁSZLÓ.Kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1969. december.Endre Béla 1870-1928 emlékkiállítás. Összeáll.: DÖMÖTÖR JÁNOS. Kiáll. kat. Szeged,Magyar Nemzeti Galéria – Móra Ferenc Múzeum - Tornyai János Múzeum, 1970.Az újra felfedezett Tornyai. Rend.: BODNÁR ÉVA. Kiáll. kat. Budapest, Magyar NemzetiGaléria, 1984.Rudnay Gyula (1878 – 1957). A kat. írta és szerk.: SZATHMÁRI GIZELLA. Kiáll. kat.Budapest, Ernst Múzeum, 2003.

Levéltári források

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára

Hódmezővásárhely Város polgármesterei, közgyűlése és egyéb hivatalai számára

benyújtott dokumentumok

Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének fennmaradt

iratanyaga

CXXXIII

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Németh László Városi Könyvtára

Helytörténeti Gyűjteménye

Hódmezővásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, bibliográfiák, repertóriumok

Magyar Nemzeti Galéria Adattára

ALMÁSI GYULA BÉLA: A második évtized. Művészélet Vásárhelyen 1912-1921.

(Emlékezés a múltra); Hagyatéki anyaga, levelezése

Endre Béla hagyatéki anyaga, levelezése

Espersit János hagyatéki anyaga, levelezése

Tornyai János hagyatéki anyaga, levelezése, naplói, feljegyzései, fotói

Több művész (Darvassy István, Kallós Ede, Kóródy Elemér stb.) ide vonatkozó anyaga,

levelezése

Bodnár Éva hagyatéki anyaga, adatgyűjtése

Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára

Pásztor Jánosné visszaemlékezései (Ms. 4195/57)

A kézirattárban levő hagyatéki anyagokban található levelezések ide vonatkozó anyaga

Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Adattára

Rubletzky Géza hagyatéki anyaga (MKCS-C-I-98)

Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, adatgyűjtések

Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet Lexikongyűjtemény

Egyes vásárhelyi művészekre vonatkozó adatgyűjtések, sajtóanyagok, katalógusok

Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára

Lyka Károly fondja, levelezése a vásárhelyi művészekkel

CXXXIV

K. Lippich Elek fondja, levelezése

Kiss Lajos fondja, levelezése, adatgyűjtése a vásárhelyi művészekről

Rubletzky Géza fondja, levelezése

Somogyi Károly Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Szeged

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításainak katalógusai és az ezekre vonatkozó

sajtóanyagok.

Szépművészeti Múzeum Irattára

Állami vásárlásokra vonatkozó iratok.

Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye

Hódmezővásárhelyi művészekkel kapcsolatos különböző anyagok, levelezések

Endre Béla, Pásztor János, Tornyai János hagyatéki anyagának egy része

Fotóarchívum

CXXXV

Bibliográfia – Országos sajtó

A vásárhelyi művészekre vonatkozó országos sajtóban megjelent kritikák,tudósítások, hírek összegyűjtése során nem törekedhettem a teljességre, ismerve adualizmus korának sajtóját, ezek terjedelmét, részletességet. Az országos sajtó alattebben az esetben a „nem-hódmezővásárhelyi” sajtótermékeket értem, s ide tartozónakveszem a vizsgált város szomszédságában lévő települések (Arad, Makó, Szeged)sajtóját is.

A kutatás során számos folyóiratot néztem át abból a szempontból, hogy egyeskiállításokról, országos tárlatokról és az ott szereplő vásárhelyi művészekről, hogyannyilvánultak meg, miket írtak róluk. Elmélyültebb kutatást csak fél tucat időponttalkapcsolatban sikerült a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt végeznem. Ennekkeretében arra törekedtem, hogy az adott időpontban megjelent napi- és hetilapokatminél részletesebben átnézhessem. A többi időpontra vonatkozóan általában aszakirodalom által említett cikkeket, írásokat kerestem vissza. Ebből a szempontbólTornyai János személye kiemelkedik, hiszen róla két monográfia és két bibliográfia isszületett, így az ő munkásságára vonatkozó korabeli cikkek jóval nagyobb számbanállnak már feldolgozva a kutatók és olvasóközönség rendelkezésre, mint a többiekesetében. Pásztor Jánossal kapcsolatban például szinte semmilyen sajtóanyag-feldolgozás nem készült még el, s a szakirodalom is meglehetősen keveset közöl.

A vidéki sajtó kezelése annyival könnyebbnek bizonyult, hogy a már ismertidőpontban történt eseményeket (főleg kiállításokat) és azok helyi visszhangját jóvalkisebb mennyiségű és számú napilapban és folyóiratban kellett feltárni. A teljességreegyik esetben sem törekedhettem, ám úgy gondolom, hogy mindezek ellenére fontosírásokat, tudósításokat, kritikákat is sikerült megtalálni, melyek mindinkább elősegítik akorszak megértését, a vásárhelyi művészekkel kapcsolatos események értékelését.

A felsorolásba felvettem olyan cikkeket is, melyeket az egyes művészek (EndreBéla, Rubletzky Géza) által saját magukról készített, összeválogatottcikkgyűjteményekben olvastam. Több esetben már nem volt lehetőségem visszakeresnia pontos megjelenési helyet, így az ilyen esetekben megadom az adott gyűjtések leltáriszámát is. Azoknál a tételeknél, ahol a sor első szavai dőlt betűvel szedettek, ott azeredeti forrásban nincs megadva a szerző, tehát nem tüntettem fel külön, ha a cikkneknincs megadva a szerzője. A monogrammal ellátott írások esetében valahol lehet aszerzőre következtetni, ilyen esetekben a feloldást szögletes zárójelben közlöm. Azegyes bibliográfiai tételek kronologikus sorrendben találhatók, ha egy dátumra több isesik, ott a megjelenés helyének neve alapján vannak alfabetikus sorrendbe állítva.Ugyanezen módszertani elveket alkalmaztam a hódmezővásárhelyi sajtóban megjelentírásoknál is.

1896

TORNYAY JÁNOS: Az ősi címer. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. március 29. 14. sz.329.

TORNYAY JÁNOS: A jól sikerült osztás. (Repr.) In: Új Idők, II. évf. 1896. december 6.50. sz. 492.

CXXXVI

1899

TORNYAY JÁNOS: Boldog újévet! (Repr.) In: Új Idők, 5. évf. 1899. január 1. 1. sz. 1.

Művészeti mozgalmak. In: Magyar Génius. Vasárnapi Lapok, VIII. évf. 1899. február10. 8. sz. 128.

1904

k.j. [KÚN JÓZSEF]: Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 47. évf. 1904. március 20. 68. sz.4-5.

YARTIN [NYITRAY JÓZSEF]: A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. In: AzUjság, II. évf. 1904. március 20. 80. sz. 13-14.

A Tavaszi tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. március 30. 77 sz. 6.

(-IG): Tavaszi tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. március 30. 90. sz. 9.

MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXIV. évf. 1904. március30. 90. sz. 1-3.

MARTOS FERENCZ: A tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. március 30. 90.sz. 1-2.

MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi kiállítás. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. március 30.90. sz. 1-2.

(L. B. dr.) [LÁZÁR BÉLA]: A tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904.március 30. 77. sz. 5.

KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tavaszi műtárlat. In: Pesti Hírlap, XXVI. évf. 1904. március30. 90. sz. 1-4.

GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. I. In: Pesti Napló, 55. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2.

Yartin [NYITRAY JÓZSEF]:Műcsarnok. In: Az Ujság, II. évf. 1904. március 30. 90. sz. 1-2.

x. : A tavaszi tárlat. In: Huszadik Század, 5. évf. IX. köt, 1904. január-június. 408-409.

A szegedi képzőművészeti kiállításon. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 2.80. sz. 3.

A szegedi műtárlat. In: Pesti Hírlap. XXVI. évf. 1904. április 2. 93. sz. 3.

GOZSDU ELEK: A tavaszi képkiállítás. In: A Hét, XV. évf. 1904. április 3. 14/744. sz.223-225.

CXXXVII

LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. In: Új Idők, 10. évf. II. köt. 1904. április 3. 28. sz. p.15.

SZÁNTÓ KÁLMÁN: Tavaszi kiállítás. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 6. 96. sz.1-3.

ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi tárlat a Műcsarnokban. In: Ország-Világ, XXV. évf.1904. április 10. 15. sz. 294-295.

LÁZÁR BÉLA: Kalandok a Műcsarnokban. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április12. 87. sz. 7-8.

(Sz.) [SZÁNTÓ KÁLMÁN]: Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 17.107. sz. 11.

A Szalon – Tavaszi tárlat. In: Egyetértés, XXXVIII. évf. 1904. április 17. 107. sz. 4.

(b.i.): A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Független Magyarország, III. évf. 1904.április 17. 749. sz. 1-2.

Kis kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. április 17. 92. sz. 8.

KÉZDI KOVÁCS [LÁSZLÓ]: A „Nemzeti Szalon” tavaszi tárlata. In: Pesti Hírlap, XXVI.évf. 1904. április 17. 107. 7.

GERŐ ÖDÖN: Szigorúság a művészetben. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: PestiNapló, 55. évf. 1904. április 17. 107. sz. 9.

A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Az Ujság, II. évf. 1904. április 17. 107. sz. 14.

Nemzeti Szalon. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1904. április 18. 108. sz. 4.

ROTTENBILLER ÖDÖN: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Ország-Világ, XXV. évf.1904. április 24. 17. sz. 334.

TORNYAI JÁNOS: A hódmezővásárhelyi kiállítás. In: Új Idők, 1904. augusztus 21. 182-183.

TORNYAI JÁNOS: Epilógus. In: A Hét, 1904. november 13. U.a.: In: KISS LAJOS:Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 125.

A téli tárlat. In: Alkotmány, IX. évf. 1904. november 15. 274. sz. 9.

GARA JÓZSEF: A téli tárlat. In: Budapest, XXVIII. évf. 1904. november 15. 316. sz. 9.RÓZSA MIKLÓS: A téli tárlat. In: Budapesti Napló, 9. évf. 1905. november 15. 316. sz.1-2.

CXXXVIII

MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Az őszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XIV. évf. 1904. november 15.316. sz. 1-2.

A téli tárlat. In: Magyar Nemzet, XXIII. évf. 1904. november 15. 273. sz. 6.

FÜLEP LAJOS: A téli tárlat. In: Hazánk, XI. évf. 1904. november 26. 281. sz. 1-3.

Szegedi kiállítás. In: Művészet, III. évf. 1904. 187.

Kitüntetések. In: Művészet, III. évf. 1904. 187.

TORNYAI JÁNOS: Juss. (Repr.) In: Művészet, III. évf. 1904. 193.

1905

A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. március 22. 70. sz. 6.

A szegedi tárlat. A képzőművészeti egyesület tavaszi kiállítása. In: Szegedi Napló,XXVIII. évf. 1905. március 22. 73. sz. 5.

Tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 5. 82. sz. 7.

K. J. [KÚN JÓZSEF]: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 48. évf. 1905. április 7. 84. sz.6.

PRÉM JÓZSEF: A tavaszi műkiállítás. Első séta. In: Budapest, 29. évf. 1905. április 8. 98.sz. 10-11.

MALONYAY DEZSŐ: A Műcsarnokban. In: Budapesti Hírlap, XXV. évf. 1905. április 8.98. sz. 1-2.

RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló, 10. évf. 1905. április 8. 98. sz. 1-3.

ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi nemzetközi kiállítás a Műcsarnokban. In: FüggetlenMagyarország, III. évf. 1905. április 8. 1099. sz. 1-2.

MAKSZIÁNYI DEZSŐ: Nemzetközi tárlat. In: Magyar Hírlap, 1905. április 8. XV. évf. 98.sz. 1-2.

A tavaszi kiállítás. In: Magyar Nemzet, XXIV. évf. 1905. április 8. 87. sz. 5.

LYKA KÁROLY: A tavaszi műtárlat. Művészi élmények. In: Új Idők, 11. évf. 1905. ápr.16. 16. sz. 367.

MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: Tavaszi tárlat. In: A Hét, XVI. évf. 1905. április 28.17/799. sz. 280-282.

CXXXIX

FIEBER HENRIK:Művészeti szemle. In: Katholikus Szemle, 1905. 19. köt. 1003-1011.

1906

GERŐ ÖDÖN: Meddő virágok. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. február 13. 38. sz. 13.

FÜLEP LAJOS: Munkácsy szobra. In: Az Ország, I. évf. 1906. február 14. 39. sz. 9-10.

LYKA KÁROLY: Huszonnégy Munkácsy szobor. In: Új Idők, 1906. február 18. 179.

KÜRTHY GYÖRGY: Tavaszi kiállítás. I. In: Alkotmány, XI. évf. 1906. március 31. 77. sz.1-2.

RÓZSA MIKLÓS: A tavaszi tárlat. In: Budapesti Napló. 11. évf. 1906. március 31. 89. sz.1-3.

ROTTENBILLER ÖDÖN: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban. In: Független Magyarország,V. 1906. március 31. 1450. sz. 2-3.

MAKSZIÁNYI DEZSŐ: A tavaszi tárlat. In: Magyar Hírlap, XVI. évf. 1906. március 31.79. sz. 1-3.

LÁZÁR BÉLA: Tavaszi tárlat. In: Magyar Nemzet, XXV. évf. 1906. március 31. 77. sz.9.

KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: Tulipán-kert. A Műcsarnok tavaszi kiállítása. In: Pesti Híralap,XXVIII. évf. 1906. március 31. 90. sz. 1-4.

GERŐ ÖDÖN: A tavaszi tárlat. In: Pesti Napló, 57. évf. 1906. március 31. 89. sz. 1-2.

A tavaszi tárlat. A Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. In: Szegedi Híradó, 49. évf.1906. április 1. 77. sz. 5.

MARCO [MÁRKUS LÁSZLÓ]: A tavaszi tárlat. In: A Hét, XVII. évf. 1906. április 8.14/839. sz. 226-227.

BÁNYÁSZ LÁSZLÓ: A Műcsarnokból. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906. április 8. 15.sz. 300-302.

RÓZSA MIKLÓS: Újabb Munkácsy szobrok. A második pályázat. In: Budapesti Napló,11. évf. 1906. október 14. 283. sz.

(-k.k.l.) [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Munkácsy szobor pályázat. In: Pesti Hírlap, XXVIII.évf. 1906. október 14.

Vessző [AMBRUS ZOLTÁN]: Öregek diadala. In: A Hét, XVI. évf. 1906 október 21.

CXL

(bló) [BÁNYÁSZ LÁSZLÓ]: A Munkácsy szobrok. In: Ország-Világ, XXVIII. évf. 1906.október 21. 862.

RUDNAY GYULA: Hárman együtt valának. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5.

RUDNAY GYULA: Kis halott. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 16.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi műtárlatán… In: Művészet, V.évf. 1906. 212.

1907

A vásárhelyi néprajzi múzeum. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 8. 57. sz. 4.

KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Híradó, 50. évf. 1907. március 24. 72. sz. 4.

DOMOKOS LÁSZLÓ: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 24. 72.sz. 2-4.

Művészest Vásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXX. évf. 1907. március 28. 75. sz. 3.

DÉRY BÉLA: Két vernisszázs. In: Magyar Estilap, 1907. június 4. 3.

(B. Gy.) [BÖLÖNI GYÖRGY]: Fiatal magyarok. In: Népszava, 1907. június 5. 6-7.

GERŐ ÖDÖN: „Ifjúság” Modern magyar festők kiállítása. In: Pesti Napló, 1907. június5. 5-6.

Kézdi [KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ]: Fiatalok kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1907. június 5. 7.

MÁRKUS GÉZA: Fiatalság. A Könyves Kálmán kiállítása. In: Magyar Hírlap, 1907.június 5. 9.

RÓZSA MIKLÓS: Ifjúság. In: Budapesti Napló, 1907. június 5. 2-3.

(z. a.) [ZBORAY ALADÁR]: Fiatalok kiállítása. In: Magyarország, 1907. június 5. 11-12.

Ifjú művészek. In: Budapesti Hírlap, 1907. június 5. 9.

FORBÁTH ISTVÁN: Az „Ifjúság” kiállítása. In: A Polgár, 1907. június 7. 9.

LAKOS ALFRÉD: Fiatal festők kiállítása. In: Magyar Szó, 1907. június 7. 8.

Munkácsy Mihály szobra. In: Népszava, XXXV. évf. 1907. október 9. 240. sz. 7.

A Munkácsy-szoborpályázatról. Pásztor János műve. [Reprodukció]. In: Új Idők, XIII.évf. 1907. október 13. 42. sz. 375.

CXLI

LYKA KÁROLY: A Műcsarnok téli kiállítása. In: Új Idők, XIII. évf. 1907. november 24.48. sz. 526-527.

RUDNAY GYULA: Tópart. (Repr.) In: Művészet, VI. évf. 1907. 101.

1908

SZALAY JÁNOS: A szegedi tárlat. Képek és szobrok. In: Szegedi Híradó, 51. évf. 1908.május 31. 127. sz. 11.

KÚN JÓZSEF: A szegedi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908.május 31. 131. sz. 1-2.

Tornyai János kiállítása. In: Szegedi Napló, XXXI. évf. 1908. december 17. 299. sz.

Tornyai János kollektív kiállítása. In: Ország-Világ, XXIX. évf. 1908. december 20. 51.sz. 1024.

Művészeti krónika. In: Új Idők, XIV. évf. 1908. december 20. 52. sz. 559-560. (repr.:557.)

RUDNAY GYULA: Falu végén. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 109.

TORNYAY JÁNOS: Egyedül. (Repr.) In: Művészet, VII. évf. 1908. 217.

Kitüntetések. Állami ösztöndíjat kaptak. In: Művészet, VII. évf. 1908. 271.

1909

SZALAY JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Szegedi Híradó, 52. évf. 1909. április 4. 52.sz. 3-4.

A Paletta képkiállításban… In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. november 30. 285. sz.9.

Tornyai és Juhász képei. In: Szegedi Friss Újság, X. évf. 1909. december 1. 319. sz. 3.

KÚN JÓZSEF: Tornyai János. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december 2. 287. sz.9.

MALONYAY DEZSŐ: Juhász és Tornyai. In: Szegedi Napló, XXXII. évf. 1909. december8. 202. sz. 4-5.

SCHLESINGER ILONA: Tornyai János festőművész képkiállítása Baján. In: BajaiFüggetlen Újság, IX. évf. 1909. december 18. 241. sz. 2.

Tornyai János képkiállítását… In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 21.243. sz. 2.

CXLII

Tornyai kiállítása. In: Bajai Független Újság, IX. évf. 1909. december 22. 244. sz. 2-3.

RUDNAY GYULA: Veteránok. (Repr.) In: Művészet, VIII. évf. 1909. 228.

1910

Rendkívüli művészeti eseményben… In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 17.286. sz. 6-7.

Intim-tárlat. In: Arad és vidéke, XXX. évf. 1910. december 18. 287. sz. 9.

Intim tárlat. In: Függetlenség (Arad) 1910. december 31. 291. sz.

RUDNAY GYULA: Öregek. (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1906. 5.

1911

Szobrok és képek. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. március 28. 73. sz. 15.

R.D. dr. [RÓZSAFFY DEZSŐ]: Rudnay Gyula festőművész és Pásztor János szobrászkiállítása. In: Az Újság, IX. évf. 1911. március 28. 73. sz.

(k. k. l.)[KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: Két kiállítás. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911.március 30. 75. sz. 7.

GERŐ ÖDÖN: Ünnepi tárlat. In: A Hét, 1911. április 8. XXII. évf. 15/1100. sz. 239.

Kukovetz Nana kiállítása Hódmezővásárhelyen. In: Szegedi Napló, XXXV. évf. 1911.április 12. 88. sz. 9.

RÓZSAFFY DEZSŐ: Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban II. In: Az Újság, 1911. május 3.(MTA MKCS-C-I-98)

Ősi kiállítás a Nemzeti Szalonban. In: Budapest, 1911. szeptember 10. (MTA MKCS-C-I-98)

A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911.október 18. 247. sz. 13.

A Képzőművészeti Tanács a Művészházban. In: Egyetértés, XXXX. évf. 1911. október18. 247. sz. 13.

Új kiállítás a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 21. 250. sz.11.

Művészház. In: Budapester Tagblatt. 28. Jahrgang. 22. October 1911. Nr. 51. 6.

CXLIII

(yk): Tornyai János kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 13.

(N. M.): Tornyai János kiállítása. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 22. 251. sz.12.

(Bs.): Művészház. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 22. 251. sz. 16.

Tornyay János kollektiója. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 22. 251.sz. 15.

SZÁSZ GÉZA: Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 22.251. sz. 11-12.

A Művészház új kiállítása. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 22. 251. sz. 14-15.

Tornyai János kiállítása. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 22. 251. sz. 7.

(…): Tornyai János kiállítása. In: Pesti Hírlap, XXXIII. évf. 1911. október 22. 251. sz.6.

e.a. [ELEK ARTUR]: Tornyay János festményei. In: Az Ujság, IX. évf. 1911. október 22.251. sz. 48.

ÁMON VILMOS: Tornyai János. In: Kultúra (Sopron), I. évf. 1911. 14. sz. 632-634.

Művészház. In: Budapest, XXXV. évf. 1911. október 24. 252. sz. 13.

Vernissage a Művészházban. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 24. 252. sz.12.

Vernissage a Művészházban. In: Független Magyarország, XI. évf. 1911. október 24.252. sz. 12.

Tornyai János képei. In: Magyar Nemzet, XXX. évf. 1911. október 24. 253. sz. 12.

Vernissage a Művészházban. In: Magyar Szó, 12. évf. 1911. október 24. 245. sz. III.

Vernissage a Művészházban. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 24. 252. sz.11.

Tornyai Jánosnak… In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. október 24. 252. sz. 4.

Die Tornyay-Ausstellung. In: Pester Lloyd. Morgenblatt, 58. Jahrgang. 24 October1911. Nr. 252. 10.

Vernissage a Művészházban. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 25. 252. sz. 15.

CXLIV

Tornyai János. In: Pesti Napló, 62. évf. 1911. október 25. 253. sz. 14.

Tornyai János kollektív kiállítása. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911. október 29. 256. sz.12.

Tornyay János kiállítása. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. október 29. 257. sz. 15.

Tornyay János. In: A Hét, XXII. évf. 1911. október 29. 44/1129. sz. 711.

Kernstock – Tornyay. In: Magyarország, XVIII. évf. 1911. október 29. 257. sz. 14.

Művészeti hét. In: Ország-Világ, XXXII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 1086.

LYKA KÁROLY: A búza festője. In: Új Idők, XVII. évf. 1911. október 29. 44. sz. 418.

MALONYAY DEZSŐ: Tornyay János. In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. október 31.258. sz. 16. (u.a = In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72. sz. 1. )

Képzőművészet. Tornyay János… In: Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 1911. november 1.259. 14.

Művészeti aukció. In: Egyetértés, XXXXVI. évf. 1911. november 1. 259. sz. 17.

Művészeti vásár. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 2. 260. sz. 4.

[RÉVÉSZ BÉLA]: Tornyai János. A Mári. In: Népszava, XXXIX. évf. 1911. november 4.262.

Budapest. Künstlerhaus. In: Der Cicerone, III. 1911. 933.

Rb. [RÉVÉSZ BÉLA ? ]: Tornyai János. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911.december 3. 97. sz. 1-2.

Tornyai János képkiállítása Csabán. A városháza nagytermében lesz. In: Békés MegyeiKözlöny, XXXVIII. évf. 1911. december 3. 97. sz. 1.

Tornyai János képkiállítása Csabán. In: Békés Megyei Közlöny, XXXVIII. évf. 1911.december 7. 98. sz. 3-4.

SZTRAKONICZKY KÁROLY: Jubiláris téli kiállítás. In: Alkotmány, XVI. évf. 1911.december 16. 298. sz. 1-2.

A Műcsarnok jubiláris téli tárlata – Téli kiállítás. In: Budapest, 1911. december 16.(MTA MKCS-C-I-98)

KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ: [A téli tárlat ? ]. In: Pesti Hírlap, 1911. december 16. 2. (MTAMKCS-C-I-98)

CXLV

YBL ERVIN: Szoborművek a Csarnokban. In: Magyar Nemzet, 1911. december 19.(MTA MKCS-C-I-98)

MAGYAR ELEK: Jubiláris kiállítás a Műcsarnokban. In: Magyarország, 1911. december28. (MTA MKCS-C-I-98)

RUDNAY GYULA: Esthangulat. (Repr.) In: Művészet, X. évf. 1911. 68.

Állami vásárlások. In: Művészet, X. évf. 1911. 142-144.

Kiállítások. Vernissage – Tornyai János gyűjteményes kiállítása a Művészházban. In:Művészet, X. évf. 1911. 395.

Krónika. [A Százados úti művésztelep.] In: Művészet, X. évf. 1911. 426.

1912

x. [FIEBER HENRIK]: A téli műkiállítások. In: Katholikus Szemle, 1912, 26. kötet, 186-196.

A vásárhelyi gölöncsérek. Művészek akciója a népművészetért. In: Szegedi Híradó, LV.évf. 1912. március 8. 57. sz. 6.

MALONYAY DEZSŐ: Tornyai János. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 30. 72.sz. 1.

TORNYAI JÁNOS: Temesvár mélyen tisztelt közönségéhez! In: Temesvári Hírlap, 10. évf.1912. március 30. 72. sz. 1.; 6-7.

A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. március 31. 73. sz. 7.

A Tornyai kiállítás. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 6. 78. sz. 4.A Tornyai kiállítás utolsó napja. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 10. 80. sz.4.

A Tornyai tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 11. 81. sz. 2.

A Tornyai-tárlat. In: Temesvári Hírlap, 10. évf. 1912. április 13. 88. sz. 5.

Szegedi művész sikere Párizsban. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 101. sz. 1912 április 30.6.

Alföldi művészek egyesülete. In: Szegedi Friss Újság, XIII. évf. 1912. május 1. 103. sz.5.

Művészek és gölöncsérek. A vásárhelyi népművészet. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.május 3. 103.

CXLVI

TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Szegedi Híradó, LV. évf.1912. május 9. 108. sz. 1-2.

(X.) [SIMONKA GYÖRGY ? ]: Szegediek Párizsban. Egy-két művészről és monsieurBalog-ról. Dankó Pista nótája a Café Avenue-ben. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.május 26. 122. sz. 8-9.

(sz.) [SZÖRI JÓZSEF ? ]: Vásárhelyi művészek majolika-kiállítása. Endre Bélafestőművész képei. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 1. 255. sz. 5-6.

A vásárhelyi művészek majolika kiállítása. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 3. 256. sz. 12.

A vásárhelyi művészek majolika kiállítását... In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 5. 257. sz. 8.

(dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A vásárhelyi kulturház. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912.november 13. 264. sz. 2-3.

A majolika kiállítás. In: Szegedi Híradó, LV. évf. 1912. november 13. 264. sz. 7.

RUDNAY GYULA: Rudnay Gyula vázlatkönyvéből. (Repr.) In: Művészet, XI. évf. 1912.96.

RUDNAY GYULA: Ne szomorkodj pajtás… (Repr.) In: Művészet, V. évf. 1912. 240.

1913

Endre Béla kiállítása. [Makói Újság?, MNG A. 20019/1978/10a]

( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla Makón. Kimagasló művészi esemény. In: [MakóiÚjság, 1913. március 11.]

PETROVICS GYÖRGY: Endre Béla képtárlata. Vasárnap nyílik meg a vármegyeházán. In:Makói Független Újság, IV. évf., 1913. március 13. 31. sz. 1.

Endre Béla képtárlata. Makó a kulturfejlődés útján. In: Makói Független Újság, IV.évf., 1913. március 15. 33. sz. 1.

Endre Béla kiállítása. Művészesemény Makón. In: Makói Hírlap, 27. évf., 1913. március15. 64. sz. 2-3.

Hangverseny a tárlaton. Művészi esemény a megyeházán. In: [Makói Újság, 1913.március 15.] 2.

Szegedi lap Makóról. Párhuzam Szeged és Makó művészeti kultúrája között. [MakóiÚjság, 1913. március 18.; MNG A. 20019/1978/16/11.]

CXLVII

Kiállítás Makón. Endre Béla kollektív tárlata. Makó kultúrájáról. In: Szegedi Híradó,LVI. évf. 1913. márc. 18. 64. sz. 1-2.

N.S.: Endre Béla képtárlata. Tegnap volt az ünnepélyes megnyitó. In: Makói FüggetlenÚjság, IV. évf., 1913. március 18. 35. sz. 1-2.

Művész-szervezkedés Szegeden. Új egyesületet alakítottak. In: Szegedi Napló, XXXVI.évf. 1913. május 13. 114. sz. 1-2.

( - r) [ECKHARDT TIBOR]: Endre Béla makói kiállítása alkalmából. In: Makói FüggetlenÚjság, IV. évf., 1913. december 1., 284. sz. 2.

Endre Béla legújabb műveivel… In: Makói Újság, X. évf., 1913. december 19. 302. sz.2.

Művészeti élet Makón – Endre Béla képei. In: Szegedi Híradó, 1913. december 20.[MNG A. 20019/1978/73]

1914

(L. Gy.): A Művészház kiállítása. In: Budapest, 1914. február 15. (MTA MKCS-C-I-98)

Magyarok Bécsben. In: Világ, 1914. március 25. 15. (MTA MKCS-C-I-98)

A tavaszi tárlat. In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 10. 106. sz.

SOÓS ALADÁR: A tavaszi tárlat. In: Szegedi Napló, XXXVII. évf. 1914. május 10. 111.sz. 12.

A tavaszi tárlat. (Folytatás). In: Szegedi Híradó, LVII. évf. 1914. május 12. 107. sz. 5-6.

(m.e.) [MAGYAR ELEK]: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. In: Magyarország, 1914.május 27. (MTA MKCS-C-I-98)

KÉZDI [KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ]: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Pesti Híralap,1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)

A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata. In: Budapest, 1914. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)

MÁRKUS LÁSZLÓ: Hódmezővásárhelyi cserepek. In: Vasárnapi Újság, 61. évf. 1914. 16.sz. 316.

Az Iparművészeti Társulat… In: Művészet, XIII. évf. 234.

CXLVIII

Bibliográfia – Helyi sajtó

Rövidítésekévf. évfolyamsz. számsz.n. oldalszámozás nélkül

1899

A mi festőművészünk. In: Hódmezővásárhely, 1899. november 19. 4.

1900

TORNYAI JÁNOS: Levél Rómából (1900. április 8.) In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900.április 12. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti AlapKiadóvállalata, 1957. 267-269.

TORNYAI JÁNOS: Népünk és a művészet. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. április 15.Húsvéti szépirodalmi melléklet. 2-5. U.a.: In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet.Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957. 257-266.

TORNYAI JÁNOS: Emlékezés Munkácsyra. In: Hód-Mező-Vásárhely, 1900. május 6. U.a.:In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 82-84.

TORNYAI JÁNOS: Il Vesuvio (A Vezúvon) In: Vásárhely és Vidéke, 1900. május 6. U.a.:In: KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 270-274.

TORNYAI JÁNOS: A szegedi képkiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, 1900. szeptember 30. In:KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,1957. 275-278.

1903

Vásárhelyi festő ösztöndíja. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. július 25. 177. sz. 2.

Deák arcképének átvétele. In: Vásárhelyi Híradó, IV. évf. 1903. október 7. 250. sz. 2.

1904

Fiatal földink kitüntetése. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 6. 5. sz. 4.

A szegedi tárlat megnyitása. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 15. 8. sz. 2.

ESPERSIT JÁNOS: Tornyai János sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március22. 14. sz. 2-3.

CXLIX

Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. március 23. 35. sz. 3.

Endre Béla képe a szegedi tárlaton. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. március 27.19. sz. 3.

(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet I. In: Vásárhelyi Ellenzék, 1904.március 29. 20. sz. 1-2.

(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet II. Ami nincs. In: Vásárhelyi Ellenzék,1904. március 30. 21. sz. 1.

Endre Béla sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. március 30. 75. sz. 2.

Vásárhelyi festőművészek sikere. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. április 1. 39. sz.3.

Tornyai János újabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 1. 23. sz. 2.

(e. j.) [ESPERSIT JÁNOS]: Városunk és a művészet III. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf.1904.április 6. 26. sz. 1.

Az „Új Idők” Tornyairól. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 6. 26. sz. 2-3.

Tornyai legújabb sikere. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 19. 37. sz. 1-2.

Művész-szoba a kiállításon. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. április 29. 46. sz. 2.

Művész szoba. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. május 3. 49. sz. 2.

Kiállításunk. Kérelem Hódmezővásárhely város polgáraihoz. In: Hódmezővásárhely,34. évf. 1904. május 15. 58. sz. 3.

Hódoló felirat a királyhoz. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. június 3. 135. sz. 2.

Hódoló díszfelirat. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 14. 110. sz. 2.

A művészeti kiállítás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. július 23. 118. sz. 2.

Ajánlkozó festő. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 4. 2.

A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 5. 2.

A Szerdahelyi-emléktábla. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 7. 94. sz. 5.

A kiállítás megnyitása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 16. 197. sz. 1.

A kiállítás megnyitás. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. augusztus 17. 98. sz. 1-3.

CL

Néprajzi Múzeum városunkban. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198.sz. 1.

A kiállítás. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 17. 198. sz. 1. sz.

Szerdahelyi József szobra. Kegyelet a színművész – városunk szülötte iránt. In:Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. szeptember 18. 112. sz. 3.

Felolvasás a művészetről. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 18. 140. sz.2.

Kacziányi Géza (sic!) előadása. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. augusztus 18. 199.sz. 3.

Kacziány ünneplése. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 19. 141. sz. 2.

Képvásárlás. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. 1904. augusztus 25. 145. sz. 2.

A Szerdahelyi emléke. In: Vásárhelyi Ellenzék, I. évf. szeptember 3. 153. sz. 2.

A Szerdahelyi szoborra. In: Hódmezővásárhely, 34. évf. 1904. október 30. 130. sz. 4.

Tornyai sikere. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 26. 285. sz. 2.

Tornyai mester. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 29. 287. sz. 2.

Néprajzi múzeumunk ügye. In: Vásárhelyi Híradó, V. évf. 1904. november 30. 288. sz.2.

1905

Estély a Szerdahelyi-szobor javára. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. január 8. 4.sz. 5.

Dicsérő sorok Tornyai Jánosról. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 9. 6.

Lyka Károly városunkban. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5.

Művészeink a pesti tárlaton. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 23. 5.

Tornyai János diadala. In: Hódmezővásárhely, 1905. április 26. 3.

Beteg festőművész. In: Hódmezővásárhely, 1905. december 15. 3.

SZ. [SZATHMÁRY TIHAMÉR ?]: Művészetünk és művészeink pártolása. A tanácsfigyelmébe. In: Hódmezővásárhely, 35. évf. 1905. december 31. 156. sz. 2-3.

CLI

1906

t.: Művész barátok. In: Vásárhelyi Híradó, VII. évf. 1906. március 11. 60. sz. 1-2.

A művészet pártolása és városunk. Gyűjteményes kiállítás – Művészeti festőiskola. In:Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. március 19. 79. sz. 1-2.

A tavaszi tárlat. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 1. 77. sz. 3.

Városunk és a művészetpártolás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 2.93. sz. 1-2.

A Néprajzi Múzeumért. Bizottsági ülés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906.április 3. 94. sz. 1.

Rudnay Gyula festőiskolája. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 93. sz.2.

Művészetünk fejlődése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz. 2.

Pásztor János újabb sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 2. évf. 1906. április 4. 80. sz.2.

A néprajzi múzeum gyűlése. In: Vásárhelyi Híradó, 2. évf. 1906. április 6. 82. sz. 3.

Tornyai János kérelme. In: Hódmezővásárhely, 1906. szeptember 18. 2.

1907

A Rudnay-festőiskola helye. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 15. 40.sz. 2.

A régi bírósági épület bérbe adása. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. február21. 44. sz. 2.

Tornyai és a Rákóczi képei. Rákóczi és Bercsényi képünk. – Ha kép, legyen kép, ne giccs– In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. február 27. 50. sz. 1-2.

Művészestély. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 16. 63. sz. 1.

Művészestély. In: Hódmezővásárhely, 37. évf. 1907. március 19. 34. sz. 2.

Művészek estélye. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. március 19. 66. sz. 2.

Agyagipari kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. március 19. 67. sz. 2.

Városi néprajzi múzeumunk. A Kaszinó épületének megvétele. In: Vásárhely és Vidéke,XXV. évf. 1907. május 22. 116. sz.

CLII

Városunk és a Rudnay Iskola. Ez a művészetpártolás? Ezt mégse hittük volna! In:Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 5. 133. sz. 2.

Fiatalok kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. június 6. 134. sz. 2.

Haj, Rákóczi – Bercsényi! Lesz kép? Nem lesz kép? Mire várnak? In: VásárhelyiReggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 1.

A Munkácsi(!)-szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 3. évf. 1907. október 5. 246. sz. 2.

Vásárhelyi szobrász sikere. In: Vásárhely és Vidéke, XXV. évf. 1907. október 5. 229.sz. 2.

1908

Elkészült a szobor. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 5. 204. sz. 2.

Elkészült a szobor. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 6. 168. sz. 2.

A Kossuth téri kút szobra. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 9.171. 2.

Állítják a szobrot. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. szeptember 10. 206. sz. 2.

A szeptemberi közgyűlés. A Rákóczi és Bercsényi képek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,4. évf. 1908. szeptember 11. 173. 2.

GONDA JÓZSEF: A Kossuth-tér ártézi kut. A rézleány, a kőszobor meg az ultramodernmedence. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. szeptember 13. 110. sz. 1-2.

Városi közgyűlés előtt. Rákóczi és Bercsényi képei. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf.1908. szeptember 13. 209. sz. 2.

Az első magyar díszítésű ház. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember13. 175. sz. 2.

A néprajzi múzeum. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 13. 175. sz.2.

Egy vásárhelyi ifjú sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. szeptember 14.176. sz. 3.

RUDNAY GYULA: Pásztor János kútja. (Sic fata volunt). In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4.évf. 1908. szeptember 22. 255. sz. 1.

GONDA JÓZSEF: Kultur-házak, kultúra nélkül. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908.október 27. 129. sz. 1.

CLIII

GONDA JÓZSEF: A Tornyay tárlatról – Műkiállítás Hódmezővásárhelyen. In:Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. november 13. 136. 1-2.

TORNYAI JÁNOS: Tornyai János kiállítása. Beküldetett. In: Hódmezővásárhely, 38. évf.1908. december 5. 145. sz. 1.

Érdekes kiállítás városunkban – Tornyay János festményei. In: Vásárhely és Vidéke,XXVI. évf. 1908. december 5. 280. sz. 2.

Tornyai János kollektív kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december5. 327. sz. 2.

Képkiállítás városunkban – Tornyai János munkái. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf.1908. december 6. 295. sz. 2.

Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 8. 282.sz. 2.

A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 9. 333.sz. 2.

A Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 11.335. sz. 2.

Tornyai János képkiállítása. A kiállítás ünnepélyes megnyitása. In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, XXVI. évf. 1908. december 12. 285. sz. 2.

Kultúrházunk és a képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december13. 296. sz. 3.

Tornyai kiállításának megnyitása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december13. 286. sz. 2.

Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 13. 337.sz. 2.

VETRÓ LAJOS ENDRE: Képkiállítás városunkban – Tornyai Jankó festményei. In:Vásárhely és vidéke, XXVI. évf. 1908. december 13. 286. sz. 2.;II. 1908. december 20. 292. sz. 2.;III. 1908. december 22. 291. sz. 2.;IV. 1908. december 25. 296. sz. 2.

Tornyai János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 15. 339.2.

Tornyai János kiállítása. A holnapi ünnepélyes megnyitás. In: Vásárhely és Vidéke,XXVI. évf. 1908. december 15. 287. sz. 2.

CLIV

Tornyai János képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 16.340. 2.

Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 17. 341. 2.

Tornyai János kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 17. 289.sz. 2.

Képvásárlás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 18. 342. 2.

Sorok a Tornyai-féle kiállításról. Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és vidéke,XXVI. évf. 1908. december 18. 291. sz. 2.

KÁRMIN: A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 18. 145.sz. 1.

A Tornyai-féle képkiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 19.291. sz. 2.

KÁRMIN: Pesti hangok a tárlatról. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 22.153. sz. 1.

A Tornyai János kiállítás… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 22.246. sz. 2.

Gyűjteményes képkiállítás városunkban. Újabb képek a tárlaton. In: Vásárhely ésVidéke, XXVI. évf. 1908. december 23. 294. sz. 2.

Tornyay kiállításáról. Mit írnak a lapok? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908.december 24. 248. sz. 2.

Tornyai tárlatról. Folyik a vásár. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december25. 249. sz. 2.

A képzőművészek képvásárlata. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december27. 250. sz. 2.

GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben – Tornyai mint impresszionista. [1.] In:Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 1.

Képtárlat. In: Hódmezővásárhely, 38. évf. 1908. december 29. 156. sz. 2.

Képkiállítás városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 30.298. sz. 2.

SZAPPANOS MIHÁLY: Egyet s mást a Tornyai kiállításról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1.

CLV

II. 1908. december 31. 353. sz. 1.

A Tornyai tárlat. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, 4. évf. 1908. december 30. 352. sz. 1.

Karikatúrák a képkiállításon. In: Vásárhely és Vidéke, XXVI. évf. 1908. december 31.299. sz. 2.

1909

GONDA JÓZSEF: Impresszionizmus a festészetben. Tornyai, mint impresszionista.[2.] In:Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 1. 1. sz. 1.[3.] 1909. január 3. 2. sz. 1-2.[4.] 1909. január 5. 3. sz. 1.

Hírek a Tornyai kiállításról. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 3. 2.sz.2.

Tornyai képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 3. 3. sz. 2.

A Tornyai kiállítás. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. január 5. 3. sz. 1.

A vásárhelyi képtárlat – Sorok városunkról és Tornyai János kiállításáról. In:Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 5. 3. sz. 2.

A Tornyai kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. január 5. 5. sz. 2.

Tornyai festőművész kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. január 13. 9.sz. 2.

Pásztor Budapestre költözik. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. szeptember 8.221. sz. 2.

Egy vásárhelyi festőművész. Sorok Tornyai János kiállításáról. In: Vásárhely és Vidéke,XXVII. évf. 1909. december 4. 277. sz. 2.

Pásztor János kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 5. 297.sz. 2.

ENDRE BÉLA: Szoborkiállítás városunkban. Pásztor János kiállítása és városunktól valóbúcsúzása. In: Vásárhely és Vidéke, XXVII. évf. 1909. december 5. 278. sz. 2.

Pásztor János kiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 7. 145. sz. 2.

Tornyai János diadala. Meghódította Szegedet. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf.1909. december 9. 300. sz. 1.

Képek a szobor-kiállításon. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 9.300. sz. 2.

CLVI

GONDA JÓZSEF: Pásztor Jánosról – Szoborkiállításának megnyitása alkalmából. In:Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10. 148. sz. 1.

A hódmezővásárhelyi kultur-egylet. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 10.148. sz. 2.

Szoborkiállítás városunkban. Szombat délután lesz a megnyitás. In: Vásárhely ésVidéke, XXVII. évf. 1909. december 11. 282. sz. 2.

Pásztor kiállításának megnyitója. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december11. 302. sz. 2.

Pásztor János szoborkiállítása. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 12.149. sz. 2.

Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 15. 305. sz. 2.

A Pásztor János szoborkiállításának…In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 17. 307. sz. 2.

A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 18. 308. sz.2.

Kultur-egylet Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december19. 152. sz. 1.

Kulturtörekvések városunkban. Az előkészítő bizottság felhívása. In: Vásárhely ésvidéke, XXVII. évf. 1909. december 19. 289. sz. 2.

TORNYAI JÁNOS: Zsarkó Antal. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december19. 309. sz. 2.

Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Hódmezővásárhely, 39.évf. 1909. december 21. 153. sz. 1-2.

Pásztor János kiállításán. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 21. 153. sz.2.

Kultur-egylet városunkban. A vasárnapi gyűlés. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf.1909. december 21. 310. sz. 1.

Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 21. 310. sz. 2.

Irodalmi és művészeti kör. Kulturmozgalom városunkban. In: Vásárhely és Vidéke, 39.évf. 1909. december 21. 290. sz. 1-2.

CLVII

VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 22. 311. sz. 2.

VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909.december 24. 313. sz. 1.

ARANY JÁNOS: Impressziók a Pásztor kiállításról. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909.december 25. 155. sz. 1.

A Pásztor kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 25. 314. sz.2.

VETRÓ LAJOS ENDRE: Szobor-kiállítás. (Harmadik közlemény). In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, V. évf. 1909. december 28. 315. sz. 2.

Pásztor kiállítása nyitva marad. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december28. 316. sz. 2.

Még csak öt napig… In: Vásárhelyi Reggeli Újság, V. évf. 1909. december 29. 315. sz.2.

Az irodalmi és művészeti társaság közgyűlése. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909.december 31. 157. sz. 1.

Pásztor János az Ország-Világban. In: Hódmezővásárhely, 39. évf. 1909. december 31.157. sz. 2.

1910

Új lap Hódmezővásárhelyen. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf. 1910. január 30. 26.sz. 4.

Új irodalmi újság. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. február 1. 14. sz. 2.

Irodalmi és művészeti folyóirat. In: Vásárhely és Vidéke, XXVIII. évf. 1910. február 1.25. sz. 2.

SZÖRI JÓZSEF: Tornyai János bajai tárlata. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz.7-8.

ENDRE BÉLA: Neo-impresszionistáink. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 1. 1. sz. 8.

STYX [GONDA JÓZSEF]: Gyorsfelvételek. I. Rubletzky Géza. In: A Jövendő, I. évf. 1910.február 15. 2. sz. 19.

Irodalmi és művészeti társaság. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2. sz. 23.

CLVIII

Tornyai János levele dr. Kovács Jánosnak. In: A Jövendő, I. évf. 1910. február 15. 2.sz. 35.

TORNYAI JÁNOS: Futó Mihály emléke. In: A Jövendő, I. évf. 1910. márc. 1. 3. sz. 35-36.

TORNYAI JÁNOS: Endre Béla. In: A Jövendő, I. évf. 1910. március 15. 4. sz. 42-43.

TORNYAI JÁNOS: Kiss Lajos. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz. 58-59.

Állami megbízatás Pásztor János részére. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 1. 5. sz.59.

Hegedűs László. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz.

Művészestély a színkörben. In: A Jövendő, I. évf. 1910. április 15. 6. sz.

ENDRE BÉLA: Impressziók – stylusokról. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 82-83.

Adamovits Sándor sikere. In: A Jövendő, I. évf. 1910. május 15. 7. sz. 83.

TORNYAI JÁNOS: Gondolatok. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 1. 8. sz. 88.

Tornyai János „nagy esete”. In: A Jövendő, I. évf. 1910. június 15. 9. sz. 106.

TORNYAI JÁNOS: Bohém-dalok. In: Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 150.

Művészeink nyaralása s más egyebek. A Jövendő számára írta egy Vásárhelyrőlelszármazott műterembúvó. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 141-143.

Mári meg a turista. In: A Jövendő, I. évf. 1910. augusztus 15. 13. sz. 146-147.

PÁTER TORNYAI [TORNYAI JÁNOS]: A szentesi r. kath. templom falképei, azoknakmagyarázattyok és elkészítésöknek tanúlságos históriája (Endre Béla és Rudnay Gyulaközös munkájok.) In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 175-176.II. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 1. 18. sz. 191-192.III. In: A Jövendő, I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 200-201.

Till Viktor sikere Párizsban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 179-180.

Tornyai ajándéka. In: A Jövendő, I. évf. 1910. október 1. 16. sz. 195-196.

A Társadalomtudományi Társaság megalakulása Hódmezővásárhelyen. In: A Jövendő,I. évf. 1910. november 15. 19. sz. 202-203.

Pásztor János sikere a budapesti Műcsarnokban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VI. évf.1910. november 30. 230. sz. 1.

CLIX

KELETI ARMAND: Téli tárlat a Műcsarnokban. In: A Jövendő, I. évf. 1910. december15. 21. sz. 216-217.

Vásárhelyi művészek kiállítása az idegenben – Tornyai János és Rubletzky Géza. In:Vásárhely és vidéke, XXVIII. évf. 1910. december 20. 290. sz. 2.

Tornyai és Rubletzky. Az aradi tárlat. In: Hódmezővásárhely, 40. évf. 1910. december25. 145. sz. 2.

Művészeink sikerei Aradon. Tornyai és Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi ReggeliÚjság, VI. évf. 1910. december 28. 307. sz. 1.

1911

[TORNYAY JÁNOS]: Két karácsony közt… (Vidéki tárca 3 képben, saját modorábanfelnagyolta Tornyai János). In: A Jövendő, II. évf. 1911. január 15. 1. sz. 16-21.

KELETI ARMAND: Neo-impresszionizmus (Kávéházi jelenet) In: A Jövendő, II. évf. 1911.február 15. 2. sz. 46-47.

Vásárhelyi szobrász sikere. Műcsarnok tárlata. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf.1911. február 18.

TORNYAI JÁNOS: A kis Adamovits. In: A Jövendő, II. évf. 1911. március 15. 3. sz. 72-75.

Művészek kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 28. 38. sz. sz.n

Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.március 29. 57. sz. 2.

A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. Irodalmi est a Társadalomtudományi Társaságközreműködésével. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 30. 58. sz. 2.

Két művész kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. március 30. 39. sz.sz.n.

Darvassy István sikere. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. március 30. 66. sz.2-3.

A Nyugat estéje. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. március 31. 60. sz. 2.

A vasárnapi művészestély. A Nyugat, báró Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász ZoltánHódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. április 6. 64. sz. 1.

Apponyi Pásztorék kiállításán. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. április 9. 43.sz. sz.n.

CLX

A vasárnapi estély. A „Nyugat” Hódmezővásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI.évf. 1911. április 11. 68. sz. 2.

KELETI ARMAND: Pásztor János és Rudnay Gyula kiállítása. In: A Jövendő, II. évf.1911. április 15. 4. sz. 103-104.

GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Nyolcak. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 130-132.

TÜSKE PÁL:Művészeinkről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. április 15. 4. sz. 135-136.

(S.): Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. május 7.

Tornyai, mint utazási vállalkozó. Tanulmányi kirándulás a szentesi kiállításra. In:Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. június 18. 127. sz. 4.

GONDA JÓZSEF: Egy festő újjászületéséről. In: A Jövendő, II. évf. 1911. július 1. 7. sz.140-149.

Meghalt Hegedűs László. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. július 11. 176. sz.3.

Hegedűs László halála. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 11. 83. sz.sz.n.

Államsegély egy művésznek. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. július 21. 87.sz. sz.n.

A művészek pere. Pásztornak igaza van. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.szeptember 5. 200. sz. 2.

Rubletzky. In: A Jövendő, II. évf. 1911. augusztus 20. 8. sz. 189.

Egy művészünk a tárlaton. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. szeptember 12.110. sz. sz.n.

GONDA JÓZSEF: Irodalmi és művészeti társaságról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII.évf. 1911. október 18. 248. sz. 3-4.

Tornyai kiállítást rendez. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október 20. 122.sz. sz.n.

Tornyai kiállítása a Művészházban. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. október27. 129. sz. sz.n.

GONDA JÓZSEF: Tornyai János a művészházban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.1911. október 29. 249. sz. 2.

CLXI

„Mári”!... Szomorú parasztok, virágos mezők! In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf.1911. november 5. 247. sz. 2.

Tornyai János sikere. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. november 10. 252. sz.2.

Tornyait meglopták. Hová lett a ruha? In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.november 12. 261. sz. 5.

A Tornyai tolvajai. A Fadrusz János kabátja. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf.1911. november 13. 262. sz. 1.

(g.) [GONDA JÓZSEF ?]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán. In:Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 22. 269. sz. 3.

TORNYAI JÁNOS: Három birsalma. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.november 26. 265. sz. 1-2.

Hegedűs László művészi hagyatéka. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911.november 28. 143. sz. sz.n.

(dr. g. j.) [GONDA JÓZSEF]: A búza festő. Reflexiók Tornyai János budapesti kiállításán.In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30. 276. sz. 2.

GYÖNGYÖSI NÁNDOR: Tornyai és társa. Referáda a Művészház 1911. évi okt.-nov. havikiállításáról. In: A Jövendő, II. évf. 1911. december 1. 11-12. sz. 243-246.

Tornyai Csabán. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 9. 276. sz. 1.

TORNYAI JÁNOS: Nagy csomó pint borok a legjavából. In: Hódmezővásárhely, XXXXI.évf. 1911. december 10. 277. sz. 2.

Tornyai repülő-kiállítása. In: Vásárhely és vidéke, XXIX. évf. 1911. december 10. 148.sz. sz.n.

Tornyai kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december 11. 151. sz.sz.n.

Majolikagyár Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 12.278. sz. 2.

Ma nyílik meg a Tornyai kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 21. 286. sz. 2.

Tornyai János kiállítása megnyílt. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911. december22. 153. sz. sz.n.

CLXII

Megnyílt Tornyai kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911. november 30.276. 2.

TORNYAI JÁNOS: A Mári pesti dicsősége. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 17. 283. sz. 2.

ENDRE BÉLA: Művészetről és művészekről. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX. évf. 1911.december 24. 154. sz. sz.n.

SZŐRI JÓZSEF: Tornyai János művészete. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VII. évf. 1911.december 24. 295. sz. 2.

Veszik a képeket. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 27. 2.

[ENDRE BÉLA ?]: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december28. 291. sz.1.

Tornyai kiállítását meghosszabbítja. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911.december 28. 296. sz. 3.

Jánus [TORNYAI JÁNOS ?]: Gonda József dr. könyvéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,VII. évf. 1911. december 28. 297. sz. 1-2.

ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 29.297. sz. 2-3.

ENDRE BÉLA: Fáklyavivőnk. In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1911. december 30.298. sz. 2.

Tornyai tárlatát kibővíti és újév utánig nyitva hagyja. In: Vásárhely és Vidéke, XXIX.évf. 1911. december 31. 156. sz. sz.n.

1912

A Tornyai tárlata január 5-én zárul…In: Hódmezővásárhely, XXXXI. évf. 1912. január2. 2. sz. 2.

TORNYAI JÁNOS: Néhány idétlen mende monda. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf.1912. január 3. 2. sz. 2.

OMEGA: Új hang a Tornyai kiállításról. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912.január 4. 4. sz. 2.

Tornyai bezárta tárlatát. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. január 6. 10. sz.sz.n.

Majolikagyár a Hajdában. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. január 16. 13.sz. 2.

CLXIII

Jön a majolika gyár! ! Májusra nyílik. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912.január 20. 17. sz. 2.

SZATYR [GONDA JÓZSEF] : Kukovetz Nana városunkban. In: A Jövendő, III. évf. 1912.március. 73.

Kukovetz Nana városunkban. Egy festőnő kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. március 17. 70. sz. 4.

Kukovetz Nana kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 20. 68.sz. 3.

Kukovetz Nana festményei. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 23.75. sz. 2.

Kukovetz Nana. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 24. 72. sz. 3.

Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 24. 76.sz. 1.

Kukovetz Nana gyűjteményes kiállítása. Ma nyílik meg. In: Vásárhelyi Reggeli Újság,VIII. évf. 1912. március 24. 76. sz. 4.

A tárlatról. Kukovetz Nana kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.március 27. 79. sz. 1.

ENDRE BÉLA: Hol a Kulturpalota? Aktuális gondok. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. március 28. 80. sz. 1-2.

Szobor kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. március 30. 77. sz. 3

Megnyílt a Kriván kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31.83. sz. 1.

Tárlat meghosszabbítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. március 31. 83.sz. 5.

Kriván Ferenc kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. április 3. 85. sz.2.

A szoborkiállítás bezárása. In: Vásárhely és Vidéke, VIII. évf. 1912. április 14. 45. sz.sz.n.

Vásárhelyi művész kitüntetése. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. április 26.100. sz.

CLXIV

Tornyai János meg a sárga cipő. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. május 2.106. sz. 2.

DARVASSY ISTVÁN: Olasz-kultúra. Úti jegyzetek. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 138-143.

Cesanne. In: A Jövendő, III. évf. 1912. június-július. 156-157.

GONDA JÓZSEF: Emlékezzünk régiekről kulturreflexiók – száz évről. In: VásárhelyiReggeli Újság, VIII. évf. 1912. szeptember 8. 221. sz. 2.

Műbarátok figyelem. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. október 12. 244. sz. 3.

Rubletzky kiállítása. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. október 13. 113. sz. sz.n.

ENDRE BÉLA: Rubletzky kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.október 27. 251. sz. 3.

Művészek majolika kiállítása. Szép a vásárhelyi művészek kiállítása. In: Vásárhely ésVidéke, XXX. évf. 1912. november 3. 122. sz. sz.n.

Majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 12. 126. sz.sz.n.

Tornyai János kérelme. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. november 17. 128.sz. sz.n.

Árván maradt múzeum és könyvtár. Kiss Lajos múzeumőr. In: Vásárhely és Vidéke,XXX. évf. 1912. december 1. 134. sz. sz.n.

Két kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz. sz.n.

A múzeumőri állás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf. 1912. december 17. 141. sz.sz.n.

A majolikagyár kiállítása. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 17.300. sz. 3.

Majolika kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 20. 303. sz. 3.

A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 20.305. sz. 1.

Acélos búza, ércpengésű majolika. Vásárhelyi művészek majolika kiállítása atornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 21. 304. sz. 2.

Megnyílt a Majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.december 21. 306. 2.

CLXV

Endre Béla képkiállítása s a majolika kiállítás. In: Vásárhely és Vidéke, XXX. évf.1912. december 22. 141. sz. sz.n.

SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912.december 22. 307. 2.II. 1912. december 24. 309. sz. 2.III. 1912. december 27. 310. sz. 2.

A majolika gyár kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf. 1912. december 22.307. 2.

Kiállítás a tornacsarnokban. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 25.307. sz. 1.

GONDA JÓZSEF: A kép és majolika kiállítás. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII. évf.,1912. december 25. 307. sz. 4.

VETRÓ LAJOS ENDRE: Kép- és majolika kiállítás. Endre Béla. I. In: Hódmezővásárhely,XXXXII. évf. 1912. december 27. 308. sz. 1-2.II. 1912. december 28. 309. sz. 2-3.III. 1912. december 29. 310. sz. 3.

SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély. IV. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, VIII.évf. 1912. december 28. 311. sz. 2.V. 1912. december 29. 312. sz. 5.VI. 1912. december 31. 313. sz. 2.

A felfrissített kiállítás. In: Hódmezővásárhely, XXXXII. évf. 1912. december 31. 311.sz. 3.

1913

SZAPPANOS MIHÁLY: Endre Béla és Mártély VII. In: Hódmezővásárhely, XXXXIII. évf.1913. január 1. 1. sz. 2.

NAGY SÁNDOR: Endre Béla kiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913.január 5. 5. sz. 3.

Vastagh Gyula képkiállítása. Képek a Fekete Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX.évf. 1913. március 15. 64. sz. 2-3.

TORNYAI JÁNOS: Kézdi-Kovács és főispánunk. In: Hódmezővásárhely, 73. évf., 1913.március 23. 71. sz. 1.

Dr. Gonda József. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. április 20. 94. sz. 4.

CLXVI

Művészek szervezkedése. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 14. 113. sz.2.

Olasz lapok Rubletzky Gézáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. május 27.124. sz. 2. (MTA MKCS-C-I-98)

Rubletzky. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. május 27. (MTA MKCS-C-I-98)

Rubletzky Gézáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 1. (MTA MKCS-C-I-98)

TORNYAI JÁNOS: Az ihlet lángja és a lángliszt. Levél Mártélyfüredről. In:Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. június 15. 141. sz. 4.

Képkiállítás a Sasban. Szerdán nyílik meg. Gaál István bemutatkozása. In: VásárhelyiReggeli Újság, IX. évf. 1913. december 16. 302. sz. 3.

A Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 20. 302. sz. 2.

Gaál István képkiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913. december 20.304. sz. 1-2.

TORNYAI JÁNOS: A Mári kiállításáról. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december21. 303. sz. 1-2.

Gaál István képkiállítása a Sasban. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf. 1913.december 21. 305. sz. 3.

Mári sikere. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 23. 304. sz. 2.

Mári kiállítása. Érdekes nyilatkozatok. In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december27. 307. sz. 2.

ENDRE BÉLA: Miért pingál Mári? In: Hódmezővásárhely, 43. évf. 1913. december 28.308. sz. 2.

SZAPPANOS MIHÁLY: A Gaál Pista kiállításáról. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, IX. évf.1913. december 28. 308. sz. 3-4.

1914

TORNYAI JÁNOS: Utóhangok a Mári tárlatáról. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914.január 1. 2.

Ma este bezárul Mári képkiállítása. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. január1. 1. sz. 3.

Művészek versenye egy Mári képért. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. január 2. 2.

CLXVII

Tornyai meg a novellaíró. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. május 1. 5.

Malonyay Dezső Vásárhelyen. In: Hódmezővásárhely, 44. évf. 1914. június 28. 4.

Könyv a vásárhelyi nép művészetéről. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. július22. 181. sz. 2.

TORNYAI JÁNOS: Mártélyi vélemény a háborúról. Tornyai János levele. In:Hódmezővásárhely, 44. évf.1914. szeptember 20. 5.

Átadott helyiségek. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. november 14. 378. sz. 3.

Tornyai Hollandiába készül. In: Vásárhelyi Reggeli Újság, X. évf. 1914. december 22.419. sz. 5.

CLXVIII

Kronológia

(1. melléklet)

A szakdolgozathoz összeállított kronológia nem összehasonlító jellegű, nem

találhatók meg benne a korbeli művészeti élet eseményei, kizárólag a vásárhelyi

művészek életével és munkásságával kapcsolatos adatokat tartalmaz. Eredetileg a

munka megkönnyítése érdekében állítottam össze, hogy bizonyos eseményeket,

folyamatokat időben elrendezve szemlélhessek. Később született meg az ötlet, hogy

önálló mellékletként kellene kapcsolni a szakdolgozathoz, hogy ne csak a szerzőt, de az

olvasót is segítse.

A szakdolgozatot megelőző kutatások során vált számomra világossá, hogy Kiss

Lajos mindenki által forrásként használt könyvén kívül milyen hatalmas mennyiségű

forrásanyag áll rendelkezésünkre az egyes vásárhelyi művészek hagyatékában, számos

magyar közgyűjteményben szétszórva. Ezen források feldolgozása során számtalan új

információ került elő, melyeket igyekeztem feldolgozni a munkám során. Ezért az

általam újnak, újszerűnek vélt tényeket forrásmegjelöléssel láttam el – saját magam

számára is – a könnyedebb visszakereshetőség érdekében. Ahol nincs forrásmegjelölés,

ott olyan tények vannak, melyeket vagy értelemszerűnek vettem vagy Kiss Lajos immár

ötven éve megjelent könyvének alapvető állításai közé tartoznak.

Rövidítések

Bodnár 1956. BODNÁR ÉVA: Tornyai János 1869-1936. Budapest,

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956. /Magyar Mesterek/

CsML HL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Városi Levéltára

J. A Jövendő (Irodalmi, művészeti és kritikai szemle, 1910-1912)

MMAT Művészek Majolika- és Agyagipar Telepe, Hódmezővásárhely

(1912-1914)

MNG A. Magyar Nemzeti Galéria Adattára

MTA Kt. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár

k. körül

CLXIX

Kiáll. kat. adott kiállítás katalógusa, kiállítóhely és időpont megadva a

sorban

Kiss 1957 KISS LAJOS: Vásárhelyi művészélet. Budapest, Képzőművészeti

Alap Kiadóvállalata, 1957.

Nagybánya 8. Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.:

ANDRÁS EDIT – BERNÁTH MÁRIA. Miskolc, Mission Art Galéria,

1996. /Nagybánya könyvek 8./

OMKT Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (kiállítóhelye:

Műcsarnok)

OSzK Kt. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár

SzN. Szegedi Napló (napilap)

TJ N. évszám Tornyai János naplófeljegyzései (megközelítő évszámmal)

Magyar Nemzeti Galéria Adattár Ltsz.: 22935/1989.

TJM HGy Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény

VE Vásárhelyi Ellenzék (napilap 1904-1905)

VRÚ Vásárhelyi Reggeli Újság (1905- napilap)

VV Vásárhely és Vidéke (napilap)

1866. június 6. Várady Gyula születése a Sáros vármegyei Sárorosziban.

1869. január 18. Tornyai János születése Hódmezővásárhelyen.

1870. november 19. Endre Béla születése Szegeden.

1878. január 9. Rudnay Gyula születése a Gömör vármegyei Pelsőcön.

1881. június 29. Pásztor János születése Gyomán.

1881. július 1. Rubletzky Géza születése Budapesten.

1888. április 20. Darvassy István születése Hódmezővásárhelyen – önéletrajza szerint.

(MNG. A. 486/20)

1889. február 10. Kóródy Elemér születése az Arad vármegyei Soborsinban.

1894. szeptember 1. Tornyai János beiratkozik a párizsi Julian Akadémiára (CsML HL

II/3546.; 5379/94.) Kéri, hogy a hódmezővásárhelyi református egyház vele festesse

meg Nagy András János arcképét.

1894. november Tornyai János első alkalommal küld be képet az OMKT

Műcsarnokban rendezett kiállítására. 2 darab bekerül a kiállításra. (Kiáll. kat.)

CLXX

1895. március 8. Munkácsy Mihály ajánlása Párizsból Tornyai János részére (MNG A.

22935/1989/III/2)

1896. március 19. Tornyai János kormányzati ösztöndíjat pályáz Budapestről Párizsba.

(CSML HL II.1666/1896)

1897 tavasza Hollósy Simon kapcsolatba lép Tornyaival, meghívja Nagybányára.

Tornyai végül nem megy el. (MNG A. 3549/1939; Nagybánya 8. 38.)

1897 Rudnay Hollósy tanítványként Nagybányán dolgozik (vagy csak 1898). Itt

ismerkedett meg Várady Gyulával, aki rokona. (OSzK Kt. F 78/305/65)

1897. december Tornyai földeáki címről küld be két képet az OMKT téli kiállítására.

(Kiáll. kat.)

1898. május 30. Tornyai János házassága Szabados Leonkával.

1898. december 16. Tornyai János négy képpel szerepel a Nemzeti Szalon karácsonyi

kiállításán. Valószínűleg ez első szereplése a Nemzeti Szalonban. (Kiáll. kat.)

1899 A nyár folyamán Vásárhelyen dolgozik Tornyaival Nyilasy Sándor és Polgáry

Géza.

Tornyai János az év második felében Brassóban dolgozik egy 40 képből álló

ikonosztázon. (Kiss 1957 79.)

1899. november 19. A mi festőművészünk címmel jelenik meg cikk Tornyai

letelepedéséről a Hódmezővásárhely című lapban.

1900. február 10. Tornyai előadása a vásárhelyi Gazdasági Egyletben Népünk és

művészet címmel.

1900. február 11. Endre Béla eladja a Károlyi-házban levő műtermét, saját

műtermének felépítéséig Tornyainál dolgozik a Rózsa utca 1. szám alatti kis

műteremben. (Kiss 1957 64.; 79.)

1900. március 10. Tornyai több hónapos itáliai körútra indul feleségével.

1900. április 12. Tornyai levele Rómából a Hód-Mező-Vásárhely szerkesztőségének,

közlik a lapban.

1900. május 6. Tornyai visszaemlékezése az 1900. május 1-én elhunyt Munkácsy

Mihályra a Hód-Mező-Vásárhely című napilapban.

1900 folyamán Rudnay Gyula utolsó alkalommal megy Nagybányára,

visszaemlékezése szerint (1946.04.21.). Várady dolgozott a Feszty-körképen is. (OSzK

Kt. F 78/305/74)

CLXXI

Endre Béla hazatér párizsi tanulmányai után. (László 1968. 219.)

1900 ősze Tornyai János Vasárnapi nagymosás című képével részt vesz a Szegedi

Képzőművészeti Egyesület kiállításán. (Kiáll.kat.)

1901 tavasza Várady Gyula Hódmezővásárhelyre költözik Nagybányáról, megnyitja

fényképészeti üzletét. (OSzK Kt. F 78/305/65)

1901. április 2. Ybl Ervin képeslapja Tuniszból, Endre Béla részére (MNG A.

20019/1978/57)

1901. május 31. Tornyai János 500 forint kölcsönért fordul az OMKT Igazgatóságához

egy a levélhez csatolt vázlat megfestésére, mely már a Juss-hoz készül, „magyar

zsánerkép”. (Bodnár 1956. 62.)

1901 ősz Pásztor János Heléne című gipszszobra szerepel a Nemzeti Szalon őszi

kiállításán. (Kiáll. kat.)

1902. június 30. Tornyai állami ösztöndíjat kapott régebben, de a Juss című képe

befejezéséhez még 600-700 korona ösztöndíjat kér. A szolnoki művésztelephez való

csatlakozás ötlete is felmerült benne. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek

1.)

1902. július 2. Pásztor János levelezőlapján kéri Budapestről édesanyját, hogy jöjjön fel

Budapestre, mert ő nem tud hazamenni szeptemberig. (TJM HGy. Pásztor 67.1.5.)

1902 Endre Béla a Petőfi u. 25. szám alatti házban alakítja ki magának műtermét, ahol

Tornyai is dolgozik.

1902. november 7. Pásztor János Párizsba érkezik 600 koronás állami ösztöndíjjal.

(Pásztor Jánosné visszaemlékezései MTA Kt. Ms. 4195/57)

1903. április 24. Tornyai újabb állami segélyére folyamodik K. Lippich Elek segítségét

kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 2.)

1903 tavasza Tornyai János hat olajfestményével vesz részt a Szegedi Képzőművészeti

Egyesület kiállításán. (Kiáll. kat.)

1903. április 26. Kiss Lajos szerint ekkor érkezeik Várady Gyula Vásárhelyre, s nem

sokkal később megnyitja fotószalonját.

1903. június 6. Lyka Károly levelében megkéri Tornyait, hogy egy jobb minőségű,

„elsőrangú, magyaros” képet küldjön közlésre a Művészet számára. (MNG A.

22935/1989/III/3)

CLXXII

1903. július 2. Pásztor János visszatér Párizsból a Julian Akadémián végzett

tanulmányai után. Itt kötött ismeretséget Rudnay Gyulával is.

1903. július 4. Tornyai János felajánlja Hódmezővásárhely város számára, hogy

megfesti Deák Ferenc arcképét 600 koronáért.

1903. július 9. Tornyai már elnyerte a megbízást a Deák Ferenc kép elkészítésére.

(CsML HL II. 2657/1903)

1903. július 25. A Vásárhelyi Híradó c. napilap jelentése szerint Tornyai János 1000

koronás állami ösztöndíjat kapott.

1903. október 3. körül A város átveszi a Tornyai által elkészített egészalakos Deák

Ferenc portrét a Városháza közgyűlési terme számára.

1903. november 2. Tornyai kérvényezi a várostól, hogy az ún. Serháztéri kaszárnya

(volt Károlyi-uradalom) két használaton kívüli helyiségében és azok folyosóin

rendezhesse be műtermét, legalább 5-10 évre. Már időzött a szolnoki állami

művésztelepen, az elmúlt két évben olyan kikötéssel kapott állami ösztöndíjat, hogy

azzal Magyarországon fog dolgozni. (CsML HL 16793/1903. nov. 3. = Bodnár 1956.

63.)

1903. november 19. Tornyai kiköltözik az egykori Kaszárnyába, amely állandó

műterme lesz közel egy évtizeden keresztül. (CsML HL II. 7051/1903)

1904. január 8. Pásztor János ösztöndíjat kér a várostól külföldön folytatandó

tanulmányaihoz.

1904. február 5. Pásztor János képeslapja Münchenből Kiss Lajosnak. (OSzK Kt.

F 78/271/1)

1904. február 16. Pásztor János képeslapja Párizsból Kiss Lajosnak, a következő nap

megy először a Julian Akadémiára, francia társaságba jár a nyelv elsajátítása érdekében.

(OSzK Kt. F 78/271/2)

1904. március 6. A Vásárhelyi Híradó jelentése szerint Pásztor János a Julian

Akadémián kitüntetésben részesült egy női mellszobráért.

1904. március 19. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása a szegedi

Kultúrpalota épületében (ma Móra Ferenc Múzeum), melyen Tornyai nyolc képpel

szerepel (köztük a Menyecske a műteremben, Egyedül), az első nap mindet

megvásárolják. Endre Béla – kissé lekésve a határidőt – Leszámolás című képét küldte

CLXXIII

be, a napilapok tudósításai szerint a közönség körében nagy sikert aratott, a kiállítás

katalógusában nem szerepel. (Kiáll. kat.)

1904. március 27. A Vásárhelyi Ellenzék is beszámol arról, Endre Béla késve adta be

Leszámolás című képét a szegedi kiállításra. (VE 1904. márc. 27. 3.)

1904. március 31. Tornyai az OMKT budapesti Tavaszi Tárlatán szereplő Juss (vázlat)

című képéért 600 koronás Ráth György-díjban részesül. A kritika elismerően szól

művéről.

1904. április 12. Tornyai János levele Lázár Bélának, melyben megköszöni a Magyar

Nemzetben megjelent róla írt elismerő, bíztató sorait. Fő célja az, hogy képei lelkisége

legyen magyar. Most csomagolja be képeit a Nemzeti Szalon kiállítására. (Bodnár 1956.

64-65.)

1904. április 14. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni a

Csizmahúzás című rajzáról mondott kritikáját és elismeri rajztudásának eddig hiányait,

de reméli, hogy lesz olyan műve, mely bekerülhet a Művészetbe. Meghívja Lykát

Hódmezővásárhelyre és Mártélyra, „Ruskin-hasonlat” – Tornyai olvasta a Ruskin-

fordítást. (OSzK Kt. F 65/632/1)

1904. április 17. Megnyílik Budapesten a Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása, melyen

Tornyai János 13 művével szerepel, a sajtó a Juss pár héttel korábbi sikere után újra

elismeréssel ír róla.

1904. május 2. A Vásárhelyen rendezendő képzőművészeti kiállításról tárgyalnak a

vásárhelyi művészek Szalay József rendőrkapitánnyal, a kiállítás szervezőjével. A

képzőművészeti kiállítással kapcsolatos külön erre a célra alakult bizottsága tagja lesz:

Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula, Zsebők János rajztanár, Plohn József, Finy

Béla, rajtuk kívül Veres Gyula, Imre József, Benes Gyula, ifj. Szilágyi Gyula. (VE.

1904. ápr. 29. 2.)

1904. május 15. Endre Béla, Tornyai János, Várady Gyula és Finy Béla elnök közös

kiáltványa a vásárhelyiekhez a Hódmezővásárhely hasábjain, melyben bejelentik az

augusztusi ipari- és mezőgazdasági kiállítással egyszerre megrendezendő képző- és

népművészeti kiállítást. Népművészeti tárgyakat kérnek kölcsön a kiállításra és egy

később létrehozandó múzeumi gyűjtemény számára.

CLXXIV

1904. május 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben néhány rajzot ajánl

magától és ismerőseitől (a szegedi Kiss Elemér) közlésre a Művészetbe. Tíz éve készült

jobb művei szétszóródtak. Bródyék, Fadruszék birtokolják. (OSzK. Kt. F 65/632/2)

1904. május 28. Tornyai újból államsegélyre pályázik, K. Lippich Elek segítségét

kérve. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 3.)

1904. június Tornyai Kiss Lajos bevonásával elkezdi a néprajzi tárgyak gyűjtését,

melyet több héten keresztül intenzíven folytatnak.

1904. június 3. Hódmezővásárhely városa díszfeliratot intéz Ferenc Józsefhez II.

Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása engedélyezése iránti tiszteletből. A kiírt

pályázatot Endre Béla, Tornyai János és Várady Gyula terve nyeri meg, június 6-án

adják le a végleges tervet. A kivitelezést Várady Gyula végzi.

1904. június 16. Pásztor János levele Kiss Lajosnak Párizsból; jó műterme van,

szorgalmasan dolgozik, egy Petőfit készít, felveti a Szerdahelyi-szobor ügyét. (OSzK

Kt. F 78/271/4)

1904. június 18. Tornyai János levele Lyka Károlynak, melyben megköszöni, hogy

közölték egy munkáját az Új Időkben (?), és meghívja őket az augusztusi vásárhelyi

kiállításra, illetve az addigra összegyűjtött anyagot közlésre ajánlja fel. (népművészeti

tárgyakat, Orlay Petrich Petőfi képét) (OSzK. Kt. F 65/632/3) Egy másik datálatlan

levelében részletes felsorolást nyújt ezekből. (OSzK Kt. F 65/632/32)

1904. június 22. Kallós Ede levele Bécsből Tornyai részére Hódmezővásárhelyre,

melyben azt kéri, hogy fogadja meg tanácsát, illetve közli, hogy küldi a pénzt. (MNG A.

22935/1989/III/4)

1904. június 29. A Vásárhelyre érkező Seemayer Vilibáld rendezi a kiállítás néprajzi

anyagát.

1904. július 27. Lyka Károly levelében arra kéri Tornyait, hogy fotografáljon le 4-5

saját maga által kiválasztott néprajzi tárgyat, ehhez írjon egy kis cikket és küldje fel

neki aug. 2-ig, mert akkor elhelyezheti az Új Időkben. (MNG A. 22935/1989/III/6)

Augusztus 2. után Lyka Hollandiába utazik. (MNG A. 22935/1989/III/7)

1904. augusztus 10. Bátky Zsigmond rendezi el véglegesen a kiállítás néprajzi anyagát.

1904. augusztus 14. Az Országos Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás megnyitója,

melyhez csatlakozva a Városháza dísztermében és polgármesteri irodáiban

képzőművészeti és néprajzi kiállítás nyílik. Megnyitóbeszéd: Lukács György főispán.

CLXXV

Kiállító vásárhelyi művészek: Adamovics Sándor, Barkász Lajos, Endre Béla, Pásztor

János, Tornyai János, Várady Gyula és Szathmáry Lajos gimnáziumi tanár. A

vásárhelyi művészek által meghívott barátok között számos munkával szerepel: Bihari

Sándor, Hegedűs László, Jankó János, Olgyay Viktor, Vágó Pál, Vastagh Géza. A

legtöbb munkával: Kacziány Ödön, Szlányi Lajos és Nyilassy Sándor. (Kiáll. kat.)

1904. augusztus Pásztor János Rouen-ban és Londonban jár. (OSzK Kt. F 78/271/6)

1904. augusztus 17. Kacziány Ödön előadása a művészetről a Városháza dísztermében.

1904. augusztus 18. A művészek a városi kaszinó kertjében a város elöljáróságaival

részt vesznek egy kiállítás utáni vacsorán, ahol Kacziányt köszöntik A jelenlevők közös

levelezőlapot küldenek a két napja távozott Szlányi Lajosnak Szolnokra. (VE 1904. aug.

19.)

1904. augusztus 25. A Vásárhelyi Ellenzék című folyóirat közli a vásárhelyi

képzőművészeti kiállításon megvásárolt művek jegyzékét. (VE 1904. aug. 19.)

1904 Zsebők János rajztanárt Csáktornyára helyezik át.

1904 második fele Tornyai János a téglási pusztát keresi fel.

1904 szeptember 3. A vásárhelyi Szerdahelyi József-emlékmű felállításával

kapcsolatos bizottsági ülésen részt vesz Tornyai, Endre és Pásztor is. (VE 1904. szept.

3.)

1904 ősze Tornyai elkezd dolgozni a Rákóczi Rodostóban című munkáján, több

Rákóczival kapcsolatos könyvet vásárol és olvas. (TJ. N. 1904. 44.)

1904. szeptember – október Tornyai Szeremlei Sámuel közbenjárásával megkapja a

vásárhelyi református Ótemplom pusztulásra ítélt díszített faberendezéseit, melyeket

Kiss Lajossal együtt műtermében próbálnak meg helyreállítani.

1904. szeptember 30. Egy a Szerdahelyi-szobor felállításának javára rendezendő

művészestély előkészítő bizottsága ülésezik Várady Gyula lakásán.

1904. október 4. Pásztor János levele Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F 78/271/7) Pásztor

Budapesten a Lánchíd u. 23-ban bérel lakást. Besorozták póttartalékosnak. Lenau-

szobron dolgozik. Vágya, hogy visszatérhessen Vásárhelyre, a „saját társaságába”.

Tegnap írt Espersitnek, hogy avatkozzon bele a városi ösztöndíj pályázatába.

1904. október 7. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F

78/271/8) Ír Tornyainak, hogy segítsen megszerkeszteni ösztöndíj-folyamodványát, kéri

Kiss Lajost, hogy kérje meg Espersitet, hogy ő is segítsen Tornyainak.

CLXXVI

1904. október 30. A Párizsból hazatért Pásztor János a városhoz fordul, hogy

műteremnek megkaphassa a Serháztéri kaszárnya Tornyai által csak néprajzi

gyűjteménye raktárnak használt felét.

1904. november 13. Tornyai Epilógus című verse megjelenik A Hétben.

1904. november 14. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak (OSzK Kt. F

78/271/9) Karácsonykor viszontlátják egymást. Holnap nyílik a tárlat, kíváncsi milyen

fogadtatása lesz Tornyai képeinek. Vágyódik vissza Vásárhelyre. Egész nap Mátrainál

dolgozik saját műteremben a Vásárhelyi Pál szobor mellékalakjain (parasztasszony

gyermekkel; kubikos).

1904. november 15. Az OMKT téli kiállításának megnyitása, Tornyai János a

Menyecske a műteremben és Rákóczi Rodostóban című műveivel szerepel. A Nemzeti

Szalon téli kiállításán (november 26.) a Jusson veszekedő alak és Kuckóban című

munkáját állítja ki. (Kiáll. kat.)

Tornyai levele Kiss Lajosnak, megunta Budapestet, csütörtökre otthon lesz. (OSzK. Kt.

F 78/371/47)

1904. november 18. Tornyai kéri K. Lippich Eleket, hogy vásároljanak tőle képet, mert

különben „adósságai miatt” be kell zárnia az „üzletet”. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K.

Lippich Eleknek 4.)

1904. november 24. Tornyai levele Lykának: nemrég Nyilassy Sándorral Budapesten

voltak, a Nemzeti Szalonban vannak kiállítva képei, hivatkozik a Nagymosás és az

1889-es Piros ruhás kisleány c. munkájára. 50 db temetőképet (néprajzi fotó?) küld

Lykának. (OSzK Kt. F 65/632/4)

1904. november 28. Tornyai kéri K. Lippich Elektől a minisztérium fele fennálló

tartozásainak elengedését, illetve a teljes összeg kiutalását. (OSzK Kt. Levelestár T. J. –

K. Lippich Eleknek 5.)

1904. november 29. A Vásárhelyi Híradó jelenti: Tornyai Menyecske a műteremben c.

képét megvásárolta az állam az Országos Szépművészeti Múzeum számára.

1904. december 5. Pásztor János levele Budapestről Kiss Lajosnak Tornyai Rákóczi

Rodostóban című munkájáról és a Téli kiállításon látott Kallós, Telcs művekről ír.

(OSzK Kt. F 78/271/10)

1904. december 10. Tornyai egy éves használat után kéri a várost, hogy hosszabbítsa

meg az épülethasználat engedélyét. (CsML HL II. 7051/1903)

CLXXVII

1904-1905 tele Tornyai sikerein felbuzdulva számtalan képet készít műtermében.

1905. január 18. „Vásárhelyi művészek disznótora”.

1905. január 25. Tornyai levele Lykának Fadruszné anyagi kisegítéséről és az

ótemplomi faberendezések gondozásáról. (OSzK. Kt. F 65/632/12)

1905 első féléve Pásztor János Szabadkán tartalékos katona, műtermének ügye

elhúzódik.

A vásárhelyi művészek és a fiatal értelmiségiek gyakran megrendezett találkozóinak

kezdete, főleg irodalmi, zenei előadások, magánlakásokban, a műtermekben. Az első

alkalmak egyikén a színészeti iskolát végzett Kiss Lajos Turgenyevet mutatja be a

többieknek.

Szöri József először keresi fel Hódmezővásárhelyen az itt élő művészeket.

1905. február 1. Egy velencei és egy párizsi kiállítás jelentkezési határideje, Tornyai

tervezte, hogy beküld képeket. (TJ. N. 1905. 1.)

1905. március Tornyai a múzeum szervezésével van elfoglalva, sok kezdeményezés

felmerül a gyűjtemény növelésére és képzőművészeti gyűjtemény létrehozására. (TJ. N.

1905. 8.)

1905. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Társulat kiállításának megnyitása a

Kultúrpalotában, Tornyai János tizenként, Várady Gyula két művével szerepel. Tornyai

Osztozkodás címmel szerepel egy munkája, e mellett a Rákóczi Rodostóban és Öreg

asszony otthona. (Kiáll.kat.)

1905. április 8. Endre Béla kettő (A bölcső, Leszámolás), Tornyai három (Mimi

szalónja, Alföldi tanya, Zárdaudvar) festménnyel szerepel a Műcsarnok a Tavaszi

nemzetközi kiállításon, Lyka Károly komoly kritikát közöl Tornyairól, melynek

kapcsán személyes találkozásukra is sor kerül.

1905. április 23. Lyka Károly és felesége Vásárhelyre érkeznek Kallós Ede kíséretében,

itt töltik a húsvétot, a vásárhelyi művészekkel kilátogatnak Mártélyra is.

1905. május 5. Kiss Lajos berendezi a Városi Múzeum első néprajzi kiállítását a

Pokomándy-ház három helyiségében.

1905. június 27. Pásztor János újabb kérvénye a városhoz egy kisebb helyiségéért a

Serháztéri kaszárnyában. (CsML HL II. 7051/1903)

CLXXVIII

1905. július 2. Lyka Károly levelében meghívja Tornyaiékat tartózkodási helyére,

Dobsinába (immár tegeződve!), ahol kb. július 10-12-ig marad, majd augusztus 15-től

újra ott lesz. (MNG A. 22935/1989/III/8)

1905. július 13. Tornyai válasza a városnak Pásztor műterme ügyében. Még nem tudta

máshova elhelyezni a néprajzi gyűjteményét, a helyiséget viszont a jövőben kiürülése

után is használni szeretné. Javasolja, hogy az ő helyiségei és a Kalmár rostagyár közötti

vásári irodának fenntartott termeket adják át Pásztornak. (CsML HL II. 7051/1903)

1905. július 16. Pásztor János levelezőlapja Kelebiából Kiss Lajosnak, ahol egy szobor

megrendelésen dolgozik. A követező vasárnap Palicson akarnak találkozni. (OSzK Kt.

F 78/271/12)

1905. július 25. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak, Szabadkán a honvéd

gyalogsági ezredben katona. (OSzK Kt. F 78/271/11)

1905. augusztus 16. Kovács Mária, Mári cselédlányként Tornyaihoz kerül. (TJ. N.

1905. 2.)

1905. szeptember 1. Tornyai pályázott a római Fraknói-ösztöndíjra. (OSzK Kt.

Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 6.)

1905. szeptember 3. Adamovics Sándor szobrásznövendék elutazik Brüsszelbe

tanulmányainak folytatására.

1905 második fele Várady Gyula fénykép-kiállítása a Polgári Fiúiskolában. Pásztor

János a Munkácsy-szoborpályázaton dolgozik, illetve elkészíti a Kossuth téren

felállítandó ártézi kút tervét is.

1905. október 20. Megnyílt a nagyközönség számára a Városi Múzeum első (kizárólag

néprajzi) kiállítása a Fekete Sas melletti Pokomándy-ház három helyiségében.

1905. november 5. Rudnay Gyula, Várady Gyula unokaöccse, Hódmezővásárhelyre

érkezik.

1905. november Endre Béla egy, Tornyai János négy munkával szerepel az OMKT

1905/06-os téli kiállításán. (Kiáll. kat.)

1905. december 13. Tornyai rosszul lesz, valószínűleg egy enyhébb agyvérzést kap.

Napokig nem tudja mozgatni kezét, nyelvét. Endre Béla aznap este későbbi feleségéhez

írott leveléből kiderül, hogy nem sok jót remélnek Tornyai állapotjavulásával

kapcsolatban. Kórházba szállítják. (MNG A. 20019/1978/98)

CLXXIX

1905. december 31. Szathmáry Tihamér (?) cikke a Hódmezővásárhelyben, melyben

Pásztor Jánost ajánlja a Városi Tanácsnak a Kossuth téren felállítandó díszkút

kivitelezésére.

1906 folyamán Pásztor János megmintázta Rudnay Gyulát és a Műcsarnokban

Tanulmányfej címmel kiállította – így emlékszik Rudnay 1943. márc. 17-én. (OSzK Kt.

F 78/305/60)

1906. február 2. Lyka Károly néhány napra újra Vásárhelyre érkezik.

1906. február 23. Tornyai János levele Lyka Károlynénak, melyben megköszöni, hogy

leküldte férjét Vásárhelyre. (OSzK. Kt. F65/728/1)

1906. február 6. A Munkácsy-szobor zsűrije egyik pályázatot sem fogadja el

kivitelezésre. Pásztor János Munkácsy-szobrának vázlatát pozitívan fogadja a kritika. Új

pályázatot írnak ki. Pásztor elkezd készülni a második fordulóra.

1906. február vége Tornyai János elhagyja a kórházat.

1906. március 2. Megjelenik a Virágács című helyi vicclap, melybe a vásárhelyi

művészek is készítettek illusztrációkat.

1906. március vége Várady és Rudnay komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, „közös

éhezés”. A város elutasítja Rudnay és Finy Béla kérelmét a Városháza kihasználatlan

helyiségeinek festőiskolai műteremmé való átalakításáról.

1906. márc. 19. A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő cikk szerint „művésztelep

van keletkezőben”. Rudnay Gyula festőiskolát nyit, Várady Gyulának kisebb kiállítást

rendeznek Vásárhelyen a Kaszinó épületében.

1906. március 21. Pásztor János beköltözik a Serház-tér kaszárnyában kialakított

műterembe.

1906. március 22. A már egy hete Nizzában tartózkodó Endre Béla képeslapja Espersit

Jánosnak. (MNG A. 20010/1978/30)

Várady Gyula tájképkiállítása nyílik a vásárhelyi Kaszinóban.

1906. április 1. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület szokásos tavaszi kiállításán

Tornyai János 14 db (!) művével, Pásztor János négy szoborral, Szőri József három, míg

Várady Gyula egy festménnyel képviselteti magát, három művet kiállított Barkász Lajos

is. Az Egyesület fennállása óta már négy darab Tornyai művet sorsoltak ki az egyesület

tagjai között. (Kiáll. kat.)

CLXXX

1906. áprilils 2. A vásárhelyi Néprajzi Múzeum bizottságának ülése, melynek tagja

Tornyai és Kiss Lajos. Új tagnak megválasztják Rudnay Gyulát is. (VRÚ 1906. ápr. 3.

1.)

A Vásárhelyi Reggeli Újságban megjelenő Városunk és a művészetpártolás című cikk

arra kéri a várost, hogy próbáljanak meg létrehozni egy művésztelepet.

1906. április 4. Rudnay Gyula festőiskolája elkezdi működését Várady Gyula

műtermében, az első héten nyolc hallgatóval. A beiratkozást Finy Béla

gyógyszertárában kell intézni. Várady műterme hétfőtől szombatig ad helyet az

iskolának, így csak vasárnap van fényképészeti munka.

1906. április 13. Endre Béla levelezőlapja Espersit János részére Nizzából. (MNG A.

20010/1978/34) Fennmaradt egy másik 1906-os (hónap, nap nem olvasható) képeslapja

Monte-Carlóból is (MNG A. 20010/1978/33) Kiss Lajosnak is írt. (OSzK Kt. F

78/110/7)

1906. április Pásztor János Búcsúzkodás és Öreg magyar című gipsz illetve terrakotta

szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán. (Kiáll. kat.) A Búcsúzkodást az első

ízben kiállító művészek számára odaítélhető báró Harkányi Frigyes-féle 450 koronás

díjjal jutalmazzák. A kritika pozitívan fogadja művét, az állam megvásárolja.

1906. május Özvegy Fadrusz Jánosné Tornyai meghívására Vásárhelyre érkezik.

1906 május 10. Endre Béla visszatér több hónapos francia- és olaszországi

tanulmányútjáról.

1906. augusztus 1. Vásárhelyre érkezik Keviczky Hugó, hogy barátja Pásztor János

kisegítésére fából kidolgozza a Búcsúzkodást.

1906. augusztus Szünetel az oktatás Rudnay festőiskolájában, augusztus végén Rudnay

néhány napra Pestre utazik.

1906 ősz eleje Pásztor János vidékre utazott portrészobrot készíteni, helyére Rudnay

költözik pár hétre a kaszárnya műtermébe. Tornyai és Rudnay kölcsönös antipátiájának

kezdete. Pásztor visszaérkezése után Rudnay Balogh Tamás családjához költözik, majd

a Mária Valéria u. 9. sz. alatti albérletbe. Ebben az időszakban sokszor foglalkoztatott

modellje Kala János, akiről számtalan portrét fest.

Tornyai János két festménnyel (Rákóczi Rodostóban, Öreg fűzfák) részt vesz az OMKT

Balogh Bertalan által szervezett Felvidéki Vándorkiállításán. (Miskolc, Kassa, Eger,

CLXXXI

Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen) A Rákóczi Rodostóban című képét a

Miskolci Takarékpénztár vásárolja meg.

1906. szeptember 20. A vásárhelyi közgyűlés megszavaz egy 1000 koronás támogatást

Tornyai János gyógykezelésének költségeire, cserébe Tornyai néprajzi gyűjteménye a

város birtokába kerül.

1906. szeptember 25. A Munkácsy-szoborpályázat második körének beadási határideje,

Pásztor újra pályázik.

1906. szeptember 30. Tornyai levele Balogh Bertalannak, melyben lelkes szavakkal

üdvözli a Felvidéki Vándorkiállítást és Balogh kéréséhez hozzájárulását adja. Kiköti,

hogyha kevésbé tehetősek akarják megvenni képeit, akkor olcsóbban adja el őket. Pár

nap múlva már a budapesti Egyetemi Idegklinikán lesz. (Zsadányi 1963. 4.)

1906 folyamán Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor vázlatainak munkáját.

Az októberi felolvasásokon Rudnay Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből olvas fel,

Balogh Tamás Wilde De profundis című munkájából. A művésztalálkozók sűrűsödése,

heves viták a művészeti kérdésekről. Tornyai a franciákat, Rudnay a spanyolokat és a

velenceiket preferálja. (Kiss Lajos 1957 172.)

1906. október 2. Tornyai állapota hirtelen rosszabbra fordult, felutazott Pestre a

klinikára, gyógykezelés céljából.

Pásztor János megkapja a torontálvásárhelyi Kossuth-szobor kivitelezésének

megbízását.

1906. október 5. Újrakezdődik a tanítás Rudnay-iskolájában a Járásbíróság épületében.

1906. október 5-8. A város megbízásából Szathmáry Tihamér és Finy Béla átveszik

Tornyai néprajzi anyagát.

1906. október 16. Kihirdetik a második Munkácsy-szoborpályázat

eredménytelenségét. Pásztor munkája újra elnyeri a kritikusok tetszését, de a harmadik

pályázatra egy másik kompozíció kidolgozásába kezd bele.

1906. október 17. Rudnay Gyula levelében számol be Espersit Jánosnak, hogy

vásárhelyi iskolája „döcög”. Több megrendelésük van, Várady Gyulának is. Január 1-én

szeretnének Breszlauba utazni. (MNG A. 20010/1978/153)

1906. október 27. Rákóczi hamvainak hazahozatala; a város megrendeli Tornyaitól

Bercsényi Miklós képét a Városháza közgyűlési terme számára.

CLXXXII

Pásztor János levelében tudatja Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját beadta az

OMKT téli kiállítására, így csak ezt követően tudja kölcsönadni neki, hogy négy darab

másolatot készítsen belőle. Pásztor kéri Lázár támogatását külföldi ösztöndíj

megszerzéséhez, mostani megélhetése nehéz. A múlt évben pályázott állami

ösztöndíjra, de Stróbl miatt nem kapta meg. A harmadik Munkácsy-pályázaton jobban

szerepelhetne, ha nem kellene olyan sokat foglakoznia megélhetési gondokkal. Tornyai

klinikán kezelteti magát, nem szerepelhet a kiállításon. (MNG A. 4558/1347/1.)

1906. november 1. Tornyai levele a Budapesti Idegklinikáról Balogh Bertalannak,

melyben megköszöni képe (Rákóczi Rodostóban) eladását. (Zsadányi 1963. 4.)

1906. november 5. A városi közgyűlés dönt a Kossuth téren felállítandó kútszoborról.

1906 november második hete Rudnay kifestette Pásztor műtermét. (freskó, 16 m2 A

táncolók; Tiszai táj).

1906. november 12. Pásztor közli Lázár Bélával, hogy Munkácsy-portréját

visszautasította a Műcsarnok zsűrije, Lázár saját céljaira átveheti azt november 21-ig.

Ezen kívül még két „magyaros dolgát” is visszautasították, viszont két „lanyha” művét

elfogadták. Pásztor szeretné tudni, ki dolgozza ki a Munkácsy-fej másolatait. (MNG A.

4558/1947/2.)

1906-1907 tele Rudnay éjszakai (!) aktrajzolás tanfolyama a városi jégpálya melegedő

bodéjában, melyen nemcsak tanítványai, de a vele egykorú művészek is részt vesznek.

Pásztor János két gipsz-szoborral szerepel az OMKT téli nemzetközi kiállításán. Egyik

munkája Fadruszné címet viseli, míg a másik Tanulmányfej, melyet valószínűleg

Rudnayról mintázott. (Kiáll. kat.)

1907 folyamán Pásztor János elkészít egy Szent Erzsébet-szobrot. (a szegedi Újvárosi

templomnak ?) (OSzK Kt. F 78/271/18)

1907 január második hete Keviczky Gyula elkészült a Búcsúzkodás famásolatával,

melyet elküldenek Budapestre.

1907. január 10. Rudnay Gyula levele Espersit Jánosnak, melyben arról ír, hogy

iskolája jól megy, Lyka Károly bíztatására egy „tiszta magyar dolgokból” álló

kiállításon tervezi részvételét, de még egyetlen vonása sincs, pedig 8-10-15 munka

kellene április 15-ig. Nemrég a Művészetnek csinált illusztrációkat, (Tópart, Művészet

1907. 101.) mindannyian sokat dolgoznak. (MNG A. 20010/1978/155)

CLXXXIII

1907. január 15. Várady Gyula értesíti Espersit Jánost, hogy külföldre fog utazni.

(MNG. A. 20010/218.)

1907. január 19. Tornyai levele Vásárhelyről Lykának, melyben bejelenti, hogy újra

festeni fog betegsége után. (OSzK Kt. F 65/632/5)

1907. február 1. Véglegessé válik, hogy Pásztor Kossuth-szobra kerül

Toronálvásárhely főterére.

1907. február 10. A még mindig betegeskedő Tornyai levele Gerő Ödönnek, melyben

közli, hogy a Pesti Naplóban megjelent munkájának közlésével nem ért egyet, mert az

„ártott művészi reprezentációjának”, helyette jobb munkáját kellett volna választani.

(MNG A. 15653/62.)

1907. február 13. Rudnay kérelme a városhoz a volt Városi Járásbíróság egyes

helyiségeinek műteremként való felhasználásáért.

1907. február. 15. Tornyai levele Lykának, melyben tanácsát kéri egy művészegylet

megalapításához. Kallós Edével való barátsága „kátyúba jutott”. (OSzK. Kt. F

65/632/6)

1907. február. 27. A Könyves Kálmán Műintézet szeretné megvásárolni sokszorosítás

céljára Tornyai János Rákóczi Rodostóban és Rákóczi és Bercsényi című műveit.

A Vásárhelyi Reggeli Újság Tornyaira vagy Rudnayra bízná a városháza számára

készítendő Rákóczi- és Bercsényi-kép kivitelezését. Tornyai mellett szól, hogy évekig

tanulmányozta a Rákóczi-szabadságharc történetét.

1907. március Tornyai János a Klauzál u. 13. sz. alá költözik, ahol hat évig lakik

(kaszárnyai műtermét megtartja).

1907. március 3. Új városi humorisztikus lap indul „Dongó” címmel, melybe Rudnay

is rajzol.

1907. március 18. Tornyai János visszautasítja a város ajánlatát zárt ajánlattételre egy

megfestendő Rákóczi-Bercsényi kép kapcsán. Ám ugyanakkor szívesen vállalkozna egy

országos zsűri előtti megmérettetésre. (CsML HL 4791/1906)

1907. március 19. Megalakul a Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti Egylet.

1907. március 20. Endre Béla vetítettképes előadása olaszországi utazásairól a Fekete

Sasban, egymás után két nap (Riviéra és Felső-Magyarország), 120 K. bevétel. (MNG

A. 20010/1978/15)

CLXXXIV

Tornyai János levele Lyka Károlynak, mely válasz Lyka egy elutasító levelére egy

Rudnay-Tornyai (?) kiállítás kapcsán. (OSzK Kt. F 65/632/7)

1907. március (?) Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak (MNG A.

20010/1978/15) Kéri, hogy segítsen megszervezni egy makói vetített képes előadást a

Riviéráról és Felső-Magyarországról. Azonos hó 10-én Várady bemutatója a gimnázium

tornatermében. Makói kiállítást tervez.

1907. március 24. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításán Pásztor

János két (Búcsúzkodás, Vásárhelyi paraszt), a szegedi Szöri József 15 művével vesz

részt. Pásztor Búcsúzkodásának bronzba öntött változatát megvásárolja Szeged városa.

A sajtókritikák szerint Tornyai és Endre Béla részvételének elmaradása hiányként

jelentkezik a tárlaton. (SzN. 1907. márc.24. 2-4.)

1907. április 1. Művészestély Hódmezővásárhelyen a Fekete Sasban: kiállítás,

előadások, élőképek, végül szórakoztató színpadi jelentek, melyeket a művészek írtak.

1907. május Rudnay három képet fest a Magyar Mezőgazdasági Múzeum részére.

1907. május 11. Tornyai levelében sajnálatát fejezi ki Gerő Ödönnek hogy a tervezett

kiállításon nem vehet részt, 4-6 hete dolgozik csak újból, tanulmányokat készít, ha a

kiállításnak mégis szüksége lenne rájuk szívesen átengedné azokat, mivel 3-4 „a

legjobbak közül való.” Úgy érzi, Pesten ellenséges hangulat van a „mi irányunk,

törekvéseink” ellen. (MNG A. 15634/62.)

A Nemzeti Szalonban a Cézanne-Gauguin kiállítással egyszerre megnyílt tavaszi

tárlaton Szöri József egy művével szerepel. (Kiáll. kat.) Szöri barátja, Juhász Gyula

társaságában vesz részt a megnyitón.

1907. május 14. Rudnay Gyula levele Hódmezővásárhelyről Gerő Ödönnek, holnap

vagy holnap után adja fel két „dolgát”, Gerő kérésének eleget téve. Utóiratban közli:

Tornyai, Pásztor és Endre Béla is küldenek egypár „dolgot”. (MNG A. 15643/62.)

1907. május 26. Tornyai felajánlja K. Lippich Eleknek, hogy 300 koronás tartozása

fejében válasszon az állam számára képet a június 1-én nyíló Könyves Kálmán

Szalonbeli kiállításról. Teljesen felépült betegségéből, 2100 koronás állami

ösztöndíjpályázatot adott be, melyből fél évig Egyiptomban, fél évig a magyar pusztán

festene. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 7.)

Tornyai ugyanaznap Gerő Ödönhöz írott levelében elmondja, hogy Lyka Károly

kiválogatott 8-9 darab képet a felvitt „studiumok” közül az „Ifjúság” kiállítás számára.

CLXXXV

Találkozott Kún Józseffel, akinél egyik legjobb képe van, ő hajlandó a kiállítás számára

kölcsönözni ezt, s a Lyka által válogatottak közül kicserélni a leggyengébbel. (MNG A.

15636/62.)

1907. június 2. Várady Gyula eladja vásárhelyi műtermét, állami ösztöndíjjal

Olaszországba megy hegedűkészítési ismereteinek elmélyítése céljából. Rudnay szerint

(1941.07.25.) Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztersége alatt 5000 koronát kapott,

amit Szterényi József államtitkársága alatt Kovács Sándor Aladár segítségével szerzett

meg neki. (OSzK Kt. F 78/305/65)

1907. június 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság támadja a városvezetést, amiért nem

támogatták a „Rudnay Iskolát”, s a régi, lebontásra ítélt Járásbíróság épületének egy

termét is csak 20 koronáért voltak hajlandók kiadni neki.

1907. június 6. A Könyves Kálmán Műintézet meghívására a vásárhelyiek (Tornyai,

Rudnay, Pásztor + Szöri) részt vesznek a Könyves Kálmán Szalon „Ifjúság Modern

magyar festők műveinek kiállításán”. Pásztor János három szoborral, Rudnay két

festménnyel, Tornyai János kilenc festménnyel, Szöri József (a katalógusban: Szőry)

három festménnyel szerepel. Némely fővárosi lapban elismeréssel említik őket.

1907. június első hetei Rudnay elköltözik Budapestre, iskolája megszűnik. Tanítványai

közül később kettőt (Darvassy István, Kóródy Elemér) vettek fel a Képzőművészeti

Főiskolára.

1907. június 17. Rubletzky Géza elkészíti a Városi Takarékpénztár kupolájának Merkúr

szobrát.

1907. június 20. Rudnay Gyula levele Budapestről Kiss Lajosnak, melyben a vásárhelyi

dolgokról érdeklődik. Két nappal korábban a Szépművészeti Múzeumban találkozott

Czigány Dezsővel, aki 25-én házasodik össze Trebiczky Márival. (OSzK Kt. F

78/305/1)

1907. június közepe Betegségéből felépülve Tornyai a téglási pusztán fest, „plein air”

korszakának kezdete. Rövid időn belül 82 darab pusztai tájképet fest.

1907. augusztus 29. Rudnay Gyula levelezőlapja Kiss Lajosnak Budapestről, ahol

találkozott „Finy bácsival és Plóhnnal” is. (OSzK Kt. F 78/305/12)

1907. szeptember 3-4. Tornyai levele Lykának, melyben tájékoztatja ötletéről miszerint

egyes folyóiratokkal, újságokkal képzőművészeti alkotásokat lehetne sorsolni. Szőryt

(!) is a vásárhelyiek közé sorolja. Lyka és Tornyai legelső találkozása a nagybányai

CLXXXVI

időkben volt (!) Sajnálja, hogy a Műcsarnok monopolhelyzete miatt a „Rudnayk” nem

kapnak ösztöndíjat. (OSzK Kt. F 65/632/8)

1907. október 5. A Vásárhelyi Reggeli Újság sürgeti a Rákóczi kép megrendelését,

Tornyait és Endre Bélát ajánlja.

1907. október 7. Pásztor János elkezdi a vásárhelyi kútszobor kivitelezését.

1907. október 30. – december 30. Tornyai naplófeljegyzései szerint abbáziai

tartózkodásának időtartama a Szegő szanatóriumban. Ez idő alatt naplójába több tucat

német nyelvű szerelmeslevelet ír. (TJ. N. 1907.)

1907. október 31. Tornyai János Abbáziába érkezett pár napja, vonatának balesete

miatt lekéste a Fiuméből Velencébe induló hajót, így nem tudta megnézni a „Veneziai

internazionális” kiállítást. (OSzK Kt. F 78/371/44)

1907. november 9. Tornyai képeslapja Abbáziából Kiss Lajosnak. (OSzK. Kt. F

78/371/43)

1907. november 12. A város 2000 koronáért rendeli meg Tornyaitól a Bercsényi-képét,

a Rákóczi-képet a miskolci Kemenszky Árpádtól rendelik meg.

1907. november Az OMKT téli kiállításán Tornyai három képpel szerepel. (Betyár,

Puszta, Menyecske a műteremben)

Tornyai János Abbáziából ellátogat Velencébe is.

1907. november 20. Thaly Kálmán levele Tornyai János részére Abbáziába, a Szegő

szanatóriumba, melyben azt írja, hogy a Történeti Képcsarnokban van a kérdéses

Bercsényi kép illetve, hogy Vastagh Gyula lemásolta őket. (MNG A. 22935/1989/III/9)

1907. november 23. Tornyai ingerült hangú levele a Szegő Szanatóriumból Espersit

Jánosnak a nyárpolgárok megvetéséről. (MNG. A. 20010/71)

1907. november 24. Lyka Károly ír a Műcsarnok Téli Tárlatára válogatott Tornyai-

képekről az Új Idők hasábjain.

1907. december 5. Rudnay egy Kiss Lajoshoz írott levelében utal arra, hogy

elképzelhető visszatérése Hódmezővásárhelyre. Kéri Kiss Lajost, hogy Rudnay Kala

Jánosnál maradt lámpáját küldje el Keviczky Hugónak. Rudnay épp Dunaharasztiban

van, visszamegy Pestre. (OSzK Kt. F 78/305/2)

1908. január 1. v. 2. Tornyai János hazatér Abbáziából.

1908. január 22. Tornyai János levele Rudnaynak Hódmezővásárhelyről, melyben utal

arra, hogy nemrég tért haza. Szerette volna Rudnayt és családját meglátogatni

CLXXXVII

Budapesten, de nem volt rá lehetősége. Pénze elfogyott, rosszul érzi magát,

legszívesebben menekülne a városból, akár külföldre is. „Vásárhely a magyar Ugar”. A

karácsonyi „Alföldi művészek” kiállítása anyagilag „nyélbe van ütve”, Tornyai egy

nagy kiállítást tervez, melyhez képeket kér Rudnaytól és Szőrytől is. Nemrég írt a helyi

lapokban, ezeket elküldte Rudnaynak. (Bodnár 1956. 69-70.)

1908 február A „KÉVE” Művészegyesület első kiállítása, melyen Szöri József is

szerepel. (Kiáll. kat.)

1908. február 11. Tornyai levele a városnak, melyben 100 korona előleget kér, hogy

Budapestre utazhasson találkozni Thaly Kálmánnal. (CsML HL II. 4791/1906)

1908. február 24. Pásztor János bemutatja az artézi kút szobornak terveit a városnak.

1908. február 23. Thaly Kálmán levele Tornyai Jánosnak, melyben tudatja, hogy

holnap Budapestre érkezik hosszabb tartózkodásra. (MNG A. 22935/1989/III/10)

1908. március Új helyen nyílik meg a Városi Múzeum.

1908. március 3. A „Műhely” Művészeti Egyesület budapesti, kiállításán az Urániában

Pásztor János 5 szoborral, Rudnay Gyula képeivel szerepel. A kiállítás megnyitása

március 3.-ra került, de előtte már többször elcsúsztatták. (Kiáll. kat.)

1908. április 10. Hódmezővásárhely város kiutal 2000 koronát Pásztor Jánosnak a

kútszobor kiöntésére, ám az öntési munkálatok így is késedelmet szenvednek.

1908 tavaszán Az új vásárhelyi főispán, Spilka Antal meglátogatja műtermében Pásztor

Jánost és Tornyai Jánost.

1908. május 6. Tornyai levele Lykának melyben kéri, hogy segítsen neki az Andrássy-

ösztöndíj elnyerésében és visszakéri a Rudnay által készített „János bácsi-tekercset”.

(OSzK. Kt. F 65/632/9) Egy másik datálatlan levelében (OSzK Kt. F 65/632/37) kéri

Lyka és barátai segítségét az Andrássy-ösztöndíj elnyeréséhez.

1908. május 15. Návay Tamás főispán levele Tornyainak, melyben tudatja, hogy az

ösztöndíj elnyerése céljából Apponyi Albert miniszterhez fordult, aki Lippich Elek

miniszteri tanácsoshoz irányította az ügyet és csatolta a pályázati feltételeket. Tornyai

helyzete nem áll rosszul, de Tornyainak meg kellene kérnie még Spilka főispánt is.

(MNG A. 22935/1989/III/11)

1908. május 23. Pásztor János feleségül veszi László Erzsébetet.

1908. május 26. Pásztor János és Pásztor József, illetve feleségeik közös képeslapja

Kiss Lajosnak Banjalukából (OSzK Kt. F 78/271/14)

CLXXXVIII

1908. május 29. Rudnay Gyula és János levele Kiss Lajosnak, melyben bejelentik,

hogy nemsoká Vásárhelyre érkeznek. Kéri, keressen számunkra bérelhető parasztszobát.

(OSzK Kt. F 78/305/3)

Lukács György levele Tornyai Jánosnak, melyben tájékoztatja, hogy kiknek írt

ügyében. (MNG A. 22935/1989/III/12)

1908. május 30. Pásztor János képeslapja Kiss Lajosnak Ragusából. (OSzK Kt. F

78/271/13)

1908. május 31. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítása. A

kiállítók között van Szöri József és Tornyai János is. Tornyai képeit Kún József kritikus

„tónusegységre törekvő, lendületes” vázlatoknak tartja. (SzN 1908. máj. 31.)

1908. július 8. Rudnay testvérével, Jánossal rövidebb időre újra Vásárhelyre érkezik.

Kiss Lajos szerint Rudnay János pár nappal később érkezik. (OSzK Kt. F 78/305/4)

1908. július 25. Tornyai János elkészül a Bercsényi képpel, melyet a város átvesz tőle.

1908 nyarán Tornyai 1200 koronás államsegélyt kap. (Művészet 1908. 271.)

Rudnay újra sokat dolgozik Vásárhelyen, közben – főleg Kiss Lajos kíséretében –

többször kirándul Vásárhely környékén.

Rubletzky Géza – 1946-os visszaemlékezése szerint – ekkor érkezett letelepedés

céljával Vásárhelyre. (OSzK Kt. F 78/304/6)

1908. augusztus 5. Tornyai János újra igényli a műteremhasználat jogát a „Sörház

épületében”. (CsML HL II. 7051/1903)

1908. szeptember 9. Pásztor Korsósleány nevet kapott kútszobrának felállítása a

Kossuth téren.

1908. szeptember 13. Gonda József városi tanácsos éles hangú kritikában utasítja el a

szobrot és felállításának helyszínét, körülményeit, előzményeit.

1908. szeptember 22. Rudnay Gyula válasza a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain

Gonda kritikájára Pásztor kútja. (Sic fata volunt) címmel.

1908. szeptember 29. A városi tanács még nem fizette ki a kútszobrot Pásztornak (vagy

az utolsó részletet tartotta vissza).

1908. október 6. Szocialista nagygyűlés a vásárhelyi Kossuth téren, melynek

főszónoklatát Ormos Ede tartja, Tornyai János szimpátiáját kifejezendő végig a szónok

mellett állt. Este a szocialista körben felolvasást is tartott, melyen Endre Béla és Kiss

Lajos is részt vett.

CLXXXIX

1908. október 8. A negyedik Munkácsy-szobor pályázat is eredménytelen.

Tornyai János levele Lyka Károlynak. Nemrég megjelent egy illusztrációja a

Művészetben. Az Andrássy-ösztöndíjat nem kapta meg. Lykának adja egy „kaszárnya-

képét”. Utal az Abbáziában töltött napokra. Elkéri Vigand Ede marosvásárhelyi címét,

akinek 5-6 képet küldött még régebben. (OSzK Kt. F 65/632/9)

1908. október 18. előtt Rudnay elutazik Vásárhelyről.

1908. október 27. Tornyai levelében bejelenti a már Makón élő Espersit Jánosnak,

hogy karácsony előtt nagy kiállítást csinál Vásárhelyen. Kéri, hogy írjon róla

valamelyik makói újságban és népszerűsítse azt városában. Londonból is hozat haza

képet a kiállításra. (MNG. A. 20010/60)

1908. november 1. Espersit János tanácsolja Tornyainak, hogy Makóra is vigye át a

kiállítást. Előző nap Tornyait felkereste barátja, Ligeti Béla szegedi építész is, aki egy

Szegeden rendezendő kiállításra kérte meg. Fontosnak látja a kulturális célt, de az

anyagi oldalát is. Előző este kapta meg a Miskolci Takarék Pénztár levelét arról, hogy

nem adják kölcsön a Rákóczi Rodostóbant. (MNG. A. 20010/59.)

1908. november 9. Tornyai levele Lykának. Újra megköszöni a Művészetben az

Egyedülöm című művének megjelentetését. Ajánlja Rudnay és Endre Béla műveit.

Rudnay allűrjeit már nem igazán bírja. Karácsonyra „nagy, kollektív” kiállítást készít

elő. Említi Kún József kritikája. Vigand címét újra elkéri. (OSzK Kt. F 65/632/11)

1908. november közepe Várady Gyula hazatért nyugat-európai tanulmányútjáról.

1908. november 21. Tornyai Espersitet bíztatja, hogy Makón megjelenő cikkeiben

népszerűsítse a képvásárlás lehetőségét. (MNG. A. 20010/61.)

1908. december 5. Tornyai nyílt levele a város közönségéhez a Hódmezővásárhely

című lapban a karácsonyi kiállítása kapcsán. (H. 1908. dec. 5. 1.)

1908. december 9. Tornyai levélben elkéri a városi tanácstól a Bercsényi-képet két

hétre, kiállítás céljából. (CsML HL II. 5960/1908)

1908. december 10. Tornyai meghívja Espersit Jánost vásárhelyi kiállítása

megnyitójára. Mint írja Londonból 2, a Szépművészeti Múzeumból 2, a Nemzeti

Szalonból 7, Miskolc, Kassa, Zombor városokból 1-1, Marosvásárhelyről 5-6 képet

hozatott. (MNG. A. 20010/58.) A kiállítás katalógusa szerint a Szépművészeti Múzeum

képei érkeztek meg, illetve december utolsó napjaiban a miskolci kép.

CXC

1908. december 15. Tornyai János első gyűjteményes kiállítása, közel 200 alkotással.

Főispáni megnyitó, a katalógus előszavát Endre Béla írja. Rögtön a kiállítás megnyitó

napján 22 művet vásároltak meg 2550 korona értékben. (VRÚ 1908. dec. 12. 2.) A

kiállítás utolsó napjaiban Szathmáry Tihamér városi rendőrkapitány Tornyai műveiről

készült karikatúrái is megtekinthetők a kiállításon. (VRÚ 1908. dec. 31. 2.) A teljes

bevétel 4-5000 korona között volt. (VV 1909. jan. 13. 2.)

1909. január 1. Zárul Tornyai kiállítása, sok vásárlás, vegyes kritikai fogadtatás.

1909. január első napjai Tornyai levele Espersit Jánosnak Makóra. Tornyai haragszik

Kézdi-Kovácsra mert nem járult, hozzá, hogy „egy barátjának” cikke megjelenjen

vásárhelyi kiállításáról a Pesti Hírlap hasábjain. Tornyai szerint, ha Rudnay és Endre

Béla megemberelték volna magukat, meg lehetett volna csinálni egy nagy vásárhelyi

kiállítást Budapesten. (MNG. A. 20010/54.)

1909 első félév Szöri József Párizsban tanul, ott Bornemisza Géza segítségíti őt. Talán

Matisse-iskolájába is eljutott.

1909. január Megnősült Rubletzky Géza, a Petőfi utcában kap lakást, Endre Béla

műtermében dolgozik.

Tornyai János makói kiállítását szervezi, több levélváltás Espersit Jánossal. (MNG. A.

20010/56; 57) Tornyai programot dolgoz ki Espersitnek, mikor mit kellene közölni a

helyi sajtóban kiállításáról. (MNG. A. 20010/56.)

A Könyves Kálmán Szalon felkéri Tornyai Jánost egy önálló kiállítás megrendezésére.

Tornyai ezt Pásztor Jánossal közösen tervezi. Espersitet újságcikkek írására ösztönzi. A

makói kiállítása megnyitóján számít Endre Béla, Pásztor János, Szabó Imre, Szappanos

Mihály, Szathmáry Tihamér, Várady Gyula, Vetró Lajos Endre megjelenésére. (MNG.

A. 20010/54.)

1909. január 2. Megjelenik Kún József írása Tornyai kiállításáról.

1909. január 11. Tornyai február 15-ig újra elkéri a Városi Tanácstól a Bercsényi képet

a makói kiállításra. A belépti díjak 20%-át az olaszországi földrengés károsultjainak

szándékozik felajánlani. (CSML HL II. 5960/1908)

1909. február 2. Tornyai János gyűjteményes kiállításának megnyitója Makón. (Tóth

Ferenc 1968. 207.)

Elhunyt Czutor Béla cigányprímás, felállítandó szobrához Tornyai tíz képének értékét

ajánlja fel.

CXCI

1909. február Gonda József egy cikkében egy művészeti fórum szükségességéről ír.

1909. március 10. Tornyai érdeklődik Espersit Jánosnál, mikor kapja vissza képeit.

(MNG. A. 20010/53.)

1909. március 21. Tornyai újra pályázott az Andrássy-ösztöndíjra. (OSzK Kt.

Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 8.)

1909 tavasza Az OMKT tavaszi kiállításán Pásztor János Szénhordó, Rubletzky Géza

Dr. Endrey Gyula országgyűlési képviselő szobrával szerepel. (Kiáll. kat.)

1909 május – június A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán Rubletzky Géza A vívó

Tornyai János Istálló című munkájával szerepel. (Kiáll. kat.)

1909 nyarán Tornyai a Magas-Tátrában tölt néhány hónapot, több festményt készít,

melyeket később kiállít Pásztor János vásárhelyi kiállításán. Magával vitte Kovács

Márit is.

Az OMKT „Akvarellek, pasztellek és grafikai művek” című nemzetközi kiállításán

Tornyai három, Rudnay Gyula nyolc művével szerepel.

1909. június 3. Balogh Tamás hazajön Párizsból.

1909. július 2. Tornyai meghívja magához Espersit Jánost Vásárhelyre. Petrovics

György egy képe még mindig Pesten van. (MNG. A. 20010/92.)

1909. július 6. Tornyai János megveszi a Hódmezővásárhely Tuhutum u. 23. szám alatt

álló házat, a portája végében levő körtöltés mellett alakítja ki „góré-műtermét”.

1909. július 15. Tornyai az 1910. évre műteremhasználatot kérvényez. (CsML HL II.

7051/1903)

1909. július 20. után Pásztor János debreceni Kossuth-szobor pályázatát nem fogadja el

a zsűri, de a kritika és az újságok pozitívan közelednek hozzá.

1909. augusztus 2. Rudnay Gyula a Fejér megyei Velencéről írott levelében megkéri

Espersit Jánost, hogy szerezzen neki egy kisebb szobát Makón, mert ott szeretne

dolgozni. Barangolja Magyarország vidékeit, alföldi hangulatú vidékre vágyik, de most

nem akar Vásárhelyre menni (!). (MNG A. 20010/156.)

1909. augusztus 4. Rudnay Gyula levele budapesti, Ferenc-körúti címéről Espersit

Jánosnak. Tervezi, hogy lemegy Makóra. (MNG. A. 20010/93.)

1909. szeptember 5. Pásztor János befejezte a hódmezővásárhelyi Kossuth térre

készített kútszobrát.

CXCII

1909. szeptember 8. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Pásztor János

hamarosan Budapestre költözik.

1909. szeptember 16. A vásárhelyi városházán városi közgyűlés keretében felavatják

Tornyai János Bercsényi és Kemenszky Árpád Rákóczi festményét.

1909. szeptember 21. Tornyai levele Lykának, melyben visszakéri a neki küldött

Rudnay munkákat, az Őszi reggel a pusztán című képről javaslatát várja, hogy hova

küldje be. (Műcsarnok, Nemzeti Szalon ?) (OSzK Kt. F 65/632/13)

1909. október Endre Béla tagja lesz egy hódmezővásárhelyi vonósnégyesnek.

1909. november Az OMKT téli kiállításán Pásztor János Fadrusz János, Rubletzky

Géza Tanulmányfej és A szent fájdalom című művekkel szerepel. (Kiáll. kat.)

1909. november 30. Tornyai János és Juhász Árpád közös kiállítása Szegeden a Paletta

képzőművészeti egyesület szervezésében. Megnyitó december 1-én. Kún József a

Szegedi Napló december 2-án megjelenő számában cikket ír Tornyairól: a sok vázlatos

kép nem tetszik neki.

1909. december 11. – 1910. január 2. Pásztor János búcsúkiállítása a görög katolikus

egyház Kossuth téri palotájában. A katalógus előszavát Endre Béla írja, Tornyai és

Várady Gyula is kiállítanak. (Kiáll.kat.) Tornyai főként a nyáron a Tátrában készült

képeit állítja ki. Pásztortól 1500 korona értékben vásárolnak, Tornyai is ad el képeiből.

1909. december 12. Budapesten megalakul a Művészház Művészeti Egyesület. A

művészbizottság tagja lesz Pásztor János is. (Tímár 1996. 478.)

1909. december 19. Megalakult a Hódmezővásárhelyi Irodalmi és Művészeti Kör, mely

irodalmi, képzőművészeti és zenei osztályra tagolódik. Szervezője Gonda József, az

előkészítő-bizottságban helyet kap Endre Béla, Kiss Lajos, Pásztor János, Tornyai

János, Várady Gyula és még további öt személy. (VV 1909. dec. 19. 2.)

1909. december 19. v. 20. Tornyai János kiállításának megnyitója Baján.

1909. december 25. Barkász Lajost Fiuméba nevezték ki rajztanárnak.

1909. december 30. Pásztor János Debrecenben, másnap érkezik haza. (Kossuth

szobor-pályázat ügyében?) (OSzK Kt. F 78/271/17)

1910. január 2. Megalakul Hódmezővásárhelyen az Irodalmi és Képzőművészeti

Társulat, melynek 14 képzőművész tagja lesz.

1910. január folyamán Tornyai Szegeden a Tisza Szállóban találkozik Szöri Józseffel

és Kún Józseffel. (TJ N. 1910.)

CXCIII

1910. január 22. Pásztor János búcsúja, Budapesten az Ybl-téri Várbazárban kapott új

műtermet, nem sokkal később az új Százados-úti művésztelepre költözött.

1910. február 1. A Jövendő című lap első számának megjelenése, főszerkesztő: Gonda

József.

Pásztor János véglegesen elhagyja a Serháztéri műtermét. (CsML HL 6856/1905)

1910. március 24. Rudnay Gyula levele Endre Bélának a szentesi templom számára

festendő freskók ügyében. Rudnay saját kiállítását őszre halasztotta, olvassa a Jövendőt.

Kóródy Elemérről negatívan nyilatkozik. (MDK-C-II-453)

1910 folyamán Rubletzky Géza a Klauzál u. 115. sz. alá költözik, Tornyai felajánlja

számára Pásztor János megüresedett műtermét.

1910. április 2. Pásztor János levelezőlapja Budapestről Kiss Lajosnak az Ybl téri

Várbazárból címezve, sokat gondol vissza a vásárhelyi művészkörre, a Jövendőt

olvassa. (OSzK Kt. F 78/271/15)

1910. április 17. Rudnay Gyula levele Endre Bélához. Falfestészet-elméleti munkákat

olvasott az utóbbi időben a szentesi megbízás miatt. Kóródy Elemérrel nem kíván

együtt dolgozni. (MDK-C-II-454)

1910 május Tornyai eladja a Jusst egy Pollák nevű szegedi kereskedőnek, de

visszamondja az eladást, a vevő pert kezdeményez, melyben nyer.

Tornyai János és Rózsa Miklós közötti kapcsolat kezdete, Tornyai elkezdi szervezni a

Művészházban rendezendő kiállítását, melyet eredetileg 1910 április-májusra tervez.

(TJ. N. 1910. 2.)

1910. július 18. – október 13. Endre Béla és Rudnay Gyula nyolc

freskókompozícióval díszíti a szentesi Szent Anna római katolikus templom

mennyezetét. Több konfliktus a megbízókkal a kivitelezés során.

1910. október-november Rudnay a szentesi megbízás kivitelezése után, Mártélyon,

majd novemberben újra Vásárhelyen dolgozik.

1910. november 1. Tornyai ajándéka címmel beszámoló A Jövendőben. Tornyai

műtermében egy életnagyságú Rákóczit és Bercsényit ábrázoló festményt készít, melyet

Hódmezővásárhely városának kíván ajándékozni. (J. 1910. nov. 1.)

1910. november Pásztor János három munkájával sikeresen szerepel az OMKT téli

tárlatán. Ugyancsak novemberben kiállít a Művészház téli kiállításán és a Nemzeti

CXCIV

Szalon legitim téli tárlatán. (Kiáll. kat.) Tornyai Tolsztoj műveit olvassa, sok vázlatot

készít leendő házáról. (TJ. N. 1910. 11.)

1910. november 17. Tornyai újra kérelmezi a várostól a Serháztéri műterem

használatot, továbbra is díjtalan formában. (CSML HL II. 6856/1905)

1910. december 22. Rubletzky Géza és Tornyai János közös kiállítása Aradon Weisz

Leó szalonjában. A helyi lap, mint „a vásárhelyi művésztelep két jeles tagjáról”

emlékezik meg róluk. (Arad és Vidéke, 1910. dec. 18. 9.) Az odautazás közben Tornyai

leendő mártélyi háza terveit készíti. Ebben az időszakban gyakori elfoglaltságává válik

a háztervek rajzolása. (TJ. N. 1910.)

1911. február Rubletzky Géza készítheti el az aradi Városi Kultúrpalota

oszlopcsarnokának szoborcsoportját.

1911 folyamán Adamovits Sándor Brüsszelből hazaérkezett fiatal szobrász pályázik a

városhoz egy a Lévai utcai iskolában kialakítandó műteremre, de kérését elutasítják.

1911. március 15. Tornyai János cikke A Jövendőben a Vásárhelyre hazaköltöző

Adamovits Sándorról. (J. 1911. márc. 15. 72-75.)

1911. március 27. – április 8. Pásztor János és Rudnay Gyula közös kiállítása az új

Párizsi Nagyáruház Lotz-termében. A kiállítás visszhangja pozitív, látogatást tesz

Apponyi Albert is. A kiállítást Molnár Viktor államtitkár nyitja meg.

Tornyai János levele Lyka Károlynéhoz, melyben utal egy sikertelenül végződött

pályázatra a Lipótvárosi Kaszinónál. (OSzK Kt. F 65/728/4)

1911. tavasza Rubletzky Géza négy szobrával szerepel az OMKT tavaszi kiállításán.

Két mű az Anyaság-ciklusából is szerepel. (Anya és gyermeke, Anya ölében) (Kiáll.

kat.)

1911. április 9. A Nyugat estje Hódmezővásárhelyen Gonda József szervezésében a

Fekete Sas nagytermében. Részt vesz Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Szász Zoltán.

1911. április 15. A Jövendőben megjelenik Tüske Pál álnévvel jelzett cikk

Művészeinkről címmel, mely beszámol arról, hogy Tornyai nemrég Budapesten és

Bécsben volt, ahol először megnézte a Nyolcak Nemzeti Szalonban rendezett kiállítását,

majd Bécsbe utazott „Cézanne-t nézni.” (J. 1911. ápr. 15. 135-136.) Rubletzky

visszaemlékezése szerint megnézték a Műcsarnok kiállítását is, ahol az ő művei

szerepeltek, majd együtt mentek Bécsbe. Úgy emlékszik 1946-ban, hogy a Nemes

Marcell-gyűjtemény Cézanne darabjait is látták. (OSzK Kt. F 78/304/6) A Jövendő

CXCV

cikke szerint nemrég Rubletzky egy 1.000 koronás megbízást kapott az aradi

Kultúrpalota szobrászati és épületdíszítési elemeinek kivitelezésére. Budapestről pedig

egy 1000 koronás megbízást az Anyaság-ciklus egy darabjának kivitelezésére. A

Jövendő címlapját Rubletzky rajza díszíti, ezt később Darvassy Istváné váltja.

1911 május Tornyai felfedezi, hogy Mári titokban fest.

1911. május 7. Endre Béla és Török Zsófia házassága.

1911. május 26. Rudnay Gyula levele Lázár Bélának, melyben értesíti, hogy a

Könyves Kálmán helységeiben június 1-2-án kerül sor képeinek árverésére, amelyre

tisztelttel meghívja őt árverezőnek. (MTA Kt. Ms. 5359/123)

1911. június 18. A vásárhelyi művészek és barátaik kirándulása Szentesre Piroska

István kiállításának megtekintésére, ahol az érdeklődők számára vezetést is tartanak.

1911. július 7. Elhunyt a szentesi születésű, Vásárhelyen nevelkedett Hegedűs László,

aki Tornyaival állt kapcsolatban.

1911. július 25. Rubletzky Géza 800 korona minisztériumi segélyt kap munkáinak

folytatására.

1911. július 29. Tornyai János újra kérelmezi a Serháztéri műterem használatát. (CsML

HL II. 6856/1905)

1911. augusztus Tornyai János Biharfüredre küldött levele Lyka Károlynénak, melyben

a meghívása mellett közli, hogy a nyáron közel 300-500 darab (!) kis méretű képet

festett Márival együtt dolgozva a pusztán. Ír Piroska Istvánnal való barátságáról, néhány

napja a modernitás kérdéseiről beszélgettek. Endre Béla Mártélyon fest, Rubletzkynek

kisgyermeke van, Pásztor gyakorlatozik (?). (OSzK Kt. F 65/728/5)

1911. szeptember 11. Nemzeti Szalon őszi kiállításának megnyitása, melyen Rubletzky

Géza Anya és gyermeke és Olvasó nő című műveivel sikeresen szerepel.

1911. szeptember 29. Tornyai Espersitet kéri meg, hogy a Művészházban rendezendő

kiállítására segítsen neki elkérni és összegyűjteni legjobb munkái közül a Makón

magántulajdonban levőket. Návay Tamás – Édesanyám, Návay Iván – Betyár, Gerő

Géza – Dinnyeföldön, Mári sárga székkel című munkákat. (MNG. A. 20010/68.)

1911. október 2. Tornyai levele Lyka Károlynak, melyben meghívja a Művészházban

rendezendő kiállítására (okt.15 - nov.1.). Először az Abbáziában találkoztak (?).(OSzK

Kt. F 65/632/15)

CXCVI

1911. október 4. Tornyai elkéri az Espersit János tulajdonában levő Sárga szék című

képét a Művészház kiállítására. (MNG. A. 20010/87.)

1911. október 7. Tornyai írt a többi makói képtulajdonosnak is. Espersitnek

elragadtatással ír Mári festészetéről. (MNG. A. 20010/90.)

1911. október 19. Tornyai János nagy életmű kiállítása a Művészházban, 202 saját

alkotást mutat be, a IV. teremben pedig Mári 36 munkája is helyet kap. Lándori Vilmos

tíz szobra is ki van állítva. (Kiáll. kat.)

1911. október 21. Tornyai meghívja K. Lippich Eleket a Művészházban rendezendő

kiállítására. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 9.)

1911. október vége Öt fiatal betört Tornyai lakására, többek között Fadrusz János

egykori tárgyaiból is elvisznek néhányat.

1911. november 3. Tornyai Mednyánszky Lászlóval tekinti meg a művészházbeli

kiállítást, utána közösen keresik fel kórházban fekvő közös ismerősüket, a csongrádi

festőt, Piroska Istvánt.

1911. november 10. Az Országos Képzőművészeti Tanács látogatása a kiállításon, a

bírálat alapján hét munkát vásárolnak meg.

1911. november 14. Tornyai levélben köszöni meg K. Lippich Eleknek az állami

képvásárlást. (OSzK Kt. Levelestár T. J. – K. Lippich Eleknek 10.)

1911. november 15. Tornyai János újabb két vagy három évre kérvényezi a Serháztéri

műtermet. (CsML HL II. 6856/1905)

1911. november Az OMKT jubiláris téli kiállításán Rubletzky Géza négy művével vesz

részt. (Kiáll. kat.)

1911. december 5. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélának, korholja a

vásárhelyi művészeket, hogy miért nem tanulják meg azt a kereskedelmi szellemet, amit

a műcsarnokiak, hogy tehetségükkel érvényesülhessenek. (MNG A. 20019/1978/51)

1911. december 7-10. Tornyai János négynapos kiállítása Orosházán, majd

Békéscsabán a városháza nagytermében. A békéscsabai „plakátolást” Tevan Andor

végzi. (MTA Kt. Ms. 10.426/46)

1911. december 10 előtti napok Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak

Pásztor Vásárhelyen tartózkodik, hogy Endre Bélánéról portrét készítsen. (Anatole

France) Tornyai orosházi és békéscsabai kiállítása zajlik, Endre Béla nem tudott

elmenni a megnyitókra. (MNG A. 20010/1978/13)

CXCVII

1911. december 12. Az első újsághír egy majolika- és díszcserépgyár felállításának

szándékáról. Smurák József, aradi műépítész megkereste a várost a volt Hajda vendéglő

kibérlésének szándékával, a jövőben 60 munkást kíván foglalkoztatni. (H. 1911. dec.

12. 2. )

1911. december 16. Tornyai János levele Lyka Károlynénak Nagyvárad-Szegedről (?),

melyben meghívja őket 21-én Vásárhelyen nyíló kiállítására és utal arra, hogy amikor

nemrég Budapesten tartózkodott Lyka Károlynét betegsége miatt nem tudta

meglátogatni. (OSzK Kt. F 65/728/6)

1911. december 17. és 19. Tornyai visszakéri a Marosvásárhelyen tartózkodó Espersit

Jánostól a Művészház kiállítási katalógusát. (MNG. A. 20010/94-95.)

1911. december 21. Tornyai János és Mári nyolcnaposra tervezett kiállítása megnyílik

Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téri Nagytakarék bank bérházának sarokhelyiségében.

A kiállítást Spilka Antal főispán nyitja meg. (VRÚ. 1911. dec. 21. 2.) Endre Béla a

kiállítás ideje alatt három cikkből álló sorozatot tesz közzé a Hódmezővásárhely c.

folyóiratban Fáklyvívőnk címmel. Eredetileg csak január 1-ig tervezett kiállítás, ám a

közönséget visszatartó rossz idő miatt Tornyai kérésére meghosszabbítják. (H. 1911.

dec 28. 3.)

1912. jan. 4. Espersit János levele Marosvásárhelyről Endre Bélához, melyben „a gyár

mibenállásáról” kérdez. A Világ előfizetője lett. (MNG A. 20019/1978/53)

1912. január 2. Tornyai néhány képe megérkezett Budapestről Hódmezővásárhelyre,

ezekkel kibővítette a tárlatot. Kovács Mári is adott hozzá újabb képeket. (H. 1912. jan.

2. 2.)

1912. január 5. Tornyai vásárhelyi kiállításának vége. A helyi lapok tudósítása szerint a

kiállítás erkölcsi és anyagi sikerrel zárult, szép számban vásároltak. (H.; VV; VRÚ

1912. jan.)

Tornyai húsvétra egy olyan kiállítást tervez Vásárhelyre, ahol kizárólag helyi laikusok

és műkedvelők állítanának ki. (H. 1912. jan. 2. 2.)

1912. január 5. után pár nappal Tornyai kiállítás nyílik Szabadkán a Nemzeti

Kaszinóban.

1912. január 15. (?) Tornyai János levele Szabadkáról Endre Bélának, melyben ottani

kiállításáról ír. Ott lesz Kallós, Lyka, Cseszkó, Simonka György, Rubletzky, Fehér

CXCVIII

Árpád. Utal arra, hogy „itt mindjárt meg is tarthatnánk a gyár alakuló ülését”. (MNG A.

20019/1978/28)

1912. január 20. A Hódmezővásárhely című napilap híre szerint májusban nyílik a

„majolika-gyár”, mivel az előző bérlő vállalta, hogy kétezer korona kártérítés fejében az

egy év felmondási határidő előtt kiköltözik az épületből. (H. 1912. jan. 20. 2.)

1912. február 5. A Művészek Majolika- és Agyagipari Telepét (a továbbiakban:

MMAT) létrehozó társulási nyilatkozat elfogadása. Aláírók: Endre Béla, Kallós Ede,

Rubletzky Géza, Smurák József, Pásztor János, Tornyai János, Weiss Mihály. (Grezsa

1975. 122.)

1912. február 21. A vásárhelyi városi közgyűlés 15 évre bérbe adja a vasútállomáshoz

közel álló egykori Hajda-vendéglő épületét.

1912 márciusa folyamán Endre Béla jelzi levelében Smurák Józsefnek, hogy inkább az

ünnepek után jöjjenek át Hódmezővásárhelyre megbeszélni az ügyeket. Leveléhez

csatolva elküldte a Hajda alaprajzát. Kéri, hogy lehetőleg ne csináljanak nagy

átalakításokat. Tájékoztatja a művezetőkkel folytatott technikai jellegű

megbeszélésekről. Az állami szubvenció megérkezésére várnak. (CsML HL XI.21

1/5/5.)

1912. március 24. A szegedi festőművésznő, Kukovecz Nana kiállítása megnyílik a

Fekete Sas szálloda női szalonjában. Közel száz képe szerepel, többségben Párizsban

készült munkái. (H. 1912. márc. 20. 3.)

1912. március 30. A hódmezővásárhelyi fiatal amatőr szobrász, Kriván Ferenc rendez

kiállítást az Andrássy úti Grünwald-házban. (H. 1912. márc. 30. 3.)

1912. március 30. – április 14. Tornyai János Temesváron rendez kiállítást, mely

anyagilag kevésbé sikeres. (Temesvári Hírlap, 1912. márc. 30.; ápr. 11.; ápr. 13.) A

kiállításon szerepelnek Mári képei is. A temesvári főügyész, Gozsdu Elek is vásárol

képeket. Feleségével együtt vacsorára is meghívják Tornyait és Márit. (H. 1913. dec.

20. 2.)

1912. április 1. Endre Béla képeslapja Debrecenből Espersit János részére. (Talán

Borsos Józsefnél tartózkodik?) (MNG A. 20010/1978/32)

1912. április 4. Tornyai Temesvárról küld levelet Kiss Lajosnak. (OSzK Kt. F

78/371/40)

CXCIX

1912. április (?) Tornyai egy datálatlan levele Temesvárról (?) Endre Bélának

Debrecenbe, melyben felveti, hogy csatlakozhatna hozzá és Márihoz a kiállításon,

illetve, hogy mit gondol Temesvárról. Kéri, hogy ott (Debrecenben, Borsoséknál)

csináljon előre reklámot nekik, Kriván, Gonda, Kukovetz, Tornyai felsorolva. (MNG A.

20019/1978/27)

1912. április folyamán Endre Béla datálatlan levele Espersit Jánosnak. Aznap este

Tornyai és Mári váratlanul meglátogatták. „Közénk telepedett Kallós”, aki helyesli a

MMAT ügyét. Kallós állítólag egy színház-díszítési megrendelést már meg is szerzett.

Sok művész felajánlotta a segítségét, illetve munkáik sokszorosításának lehetőségét –

egyelőre ingyen. (MNG A. 20010/1978/19)

Endre Bélában kételyek merültek fel Weisz Mihállyal szemben, aki azonban csak mint

ügyvezető kíván részt venni a gyárban, különben kilép. Rövid az idejük a május 1-i

indulásig. Borsos József a Hajdú-házra pályázott, ha nyer, a Vásárhelyen csináltatja a

Majolikát. (CsML HL XI.21 1/5/4.)

Endre Béla levele Aradra Rubletzkynek és Smuráknak: Tokodi csak az ügyvezető

igazgatói tisztséget vállalja. Helyette olyan személyt kell keresni, aki helyi és alkalmas

a vezetésre. (CsML HL XI.21. 5/2.)

1912. április 24. A MMAT megkapja a városi közgyűlés jóváhagyásával a vasútvonal

mellett álló egykori Hajda-vendéglő épületét a telep kialakításának céljára.

1912. április 27. Endre Bélát választották meg ügyvezetőnek, intézi a jogi,

engedélykérési és pénzbefizetési ügyeket. A tagoktól elkéri a vállalt összegeket, folyik

az átépítés. Már látszik, hogy a tényleges termelési munka megindulása előtt megfogják

haladni az előre kalkulált költségeket. Weisz Mihály pénztárnok, Tokodi (?) titkár lett.

(CsML HL XI.21. 5/2.)

1912. május 1. A művészek és alkalmazottaik (30 fő) megkezdik a munkát a MMAT-

én.

1912. május Tornyai János – naplója és feljegyzései tanulsága szerint – intenzíven

dolgozik a MMAT ügyein. (TJ. N. 1912.)

1912. május 9. Tornyai Budapestre utazik, több ismerősével találkozik, iparművészeti

műhelyeket és kiállításokat látogat végig. Ellátogat a Műcsarnok kiállítására is. (TJ. N.

1912. 31.)

CC

1912. május 11. Kallós, Endre, Tornyai, Cseszkó-Weisz ügyrendi megállapodása

Budapesten (?) (TJ. N. 1912. 15.)

1912. május 12. A belső konfliktusoktól terhelt időszakot megélő Szegedi

Képzőművészeti Egyesület kiállításán három rajzával szerepel Rudnay Gyula és egy

olajfestményével Várady Gyula. (Kiáll. kat.)

1912. június Darvassy István, Rudnay egykor vásárhelyi tanítványa, elvégezte a

Mintarajziskolát. Felkérést kap, hogy vigyen el 16 festőnövendéket nyáron a

Kecskeméti Művésztelepre. Ez év őszén hosszú olaszországi tanulmányútra indul.

(MNG A. 486/20.)

1912. július 6. vagy 7. A MMAT elküldött épületdíszeket Versecre. Weisz Mihály a

többi tulajdonostársat támadja, Török Ferenc (Endre Béla sógora) kinevezésébe csak

kényszerűségből egyezett bele, továbbra is ragaszkodik az ügyvezetéshez. (CsML HL

XI.21 6/4.)

1912. júliusa Tornyai Budapesten tartózkodik Kallós Edénél a Százados-úti

művésztelepen, ahol ellátogatott Pór Bertalan műtermébe is – írja Lyka Károlynak. (F

65/632/33) Valószínűleg ekkor keresi fel Kallóssal Lukács Györgyöt és Nemes Marcellt

anyagi támogatásuk megszerzése céljából. (CsML HL XI.21. 6/7.)

1912. július utolsó napjai Tornyai hazatért Budapestről, rosszul érezte magát. Piroska

édesanyjától most kapott levelet, a hétvégén elmegy segíteni Csongrádra. A gyár

ügyében teljes a kavarodás, az összevisszaság Kallós és a Tornyaiék részéről is.

Kallóssal nem lehetett megfelelően tárgyalni. Tornyai felszólította Weiszet (Cseszkó

Mátét), hogy ne adjon több számlát mint a beérkezett összeg. Kallós szerint ki kell rúgni

Weiszet, még ezek nélkül is. Tornyai tragikomikusnak látja a helyzetet, de kissé

bizakodik. (CsML HL XI.21. 6/7.)

1912. augusztus 3. Tornyai Csongrádon Endre Bélával (?) segít a közelmúltban

elhunyt (1912. július 1.) barátja, Piroska István édesanyjának elrendezni fia hagyatékát.

Szentesen is járnak. (OSzK Kt. F 65/632/16)

1912. augusztus 4. Tornyai levele Lyka Károlynak Piroska István képeinek

értékesítéséről. Kéri a Művészetben való közléshez segítségét is. Mednyányszky volt

Piroska temetésén, Tornyai nem tudott elmenni. Endre Béla és Mári jó dolgokat csinál.

(OSzK Kt. F 65/632/16)

1912 augusztus A Jövendő utolsó számának megjelenése.

CCI

1912. szeptember 17. Tornyai Mártélyra érkezett Hódmezővásárhelyről, levelet ír

Smuráknak. (CsML HL XI.21. 6/2/10.)

1912. október Rubletzky Géza egy munkájával Firenzében szerepel, egy szobrát

megvásárolják.

1912. október 3. (?) Tornyai János levele Berlinbe Hatvany Lajosnak, melyben

segítségét kéri Mári művészetének párizsi illetve berlini bemutatásához. Tervezi egy

magyar, német, francia nyelven kiadandó, Mári művészetéről szóló, A Jövő művészete

című munka megírását. (MTA Kt. Ms 392/75)

1912. október 6. Endre Béla levele Espersit Jánosnak, melyben meghívja, hogy nézze

meg a gyárat és megkéri, hogyha tud, szerezzen Makón megrendeléseket. (MNG A.

20010/1978/8)

1912. október folyamán Tornyai János levele Smuráknak: az adásvételi szerződést

még mindig nem kapták meg, nem fizettek és még ígéretet sem kapott.

1912. október 12. Rubletzky Géza külföldi (itáliai) útja előtt kis műhelykiállítást

rendez barátainak és a meghívott műbarátoknak. (OSzK. Kt. F 78/304/1) Szoptató anya

című művével szerepel az OMKT téli kiállításán is. (Kiáll. kat.) A kiállításról Endre

Béla ír a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain. (VRÚ 1912. okt. 27. 3.)

1912. október 24. Tornyai megkéri Espersit Jánost, hogy anyagi nehézségeire való

tekintettel segítsen neki képeit eladni Makón. Egy aukció lehetőségét sem zárja ki. Pár

hónapja mártélyi lakosok, Márival sokat festenek. (MNG. A. 20010/72.)

1912. október 28. Tornyai János bízik egy lehetséges budapesti Mári kiállításban,

könyvének előszavával nehezen halad – írja Aradra Smurák Józsefnek. (CsML HL

XI.21. 6/2/1.)

1912. november folyamán Tornyai levele Smurák Józsefnek: sajnálja, hogy aradi

barátja nem jöhet vele Pestre, hogy együtt nézzék meg a képeket. Nem megy

Kaposvárra Rippl-Rónaihoz, mert túl messze van és még nem válaszolt. Kiállítás-

sorozatot tervez. A napokban sokat dolgozott Márival. (CsML HL XI.21. 6/2.)

Tornyai Smurákon keresztül Bohus bárónak ajánlja fel megvételre a Juss egyik

változatát vagy több kisebb részre vágott változatát. (CsML HL XI.21. 6/3.)

1912. november 2. A MMAT első kiállításának megnyitása Szegeden a Kárász utca 7.

szám alatt, az első emeleten. A kiállító művészek saját maguk által jegyzett majolikákat

CCII

mutatnak be. A kiállítók között van: Tornyai, Endre, Pásztor, Kallós, Smurák, Kruzslitz,

Fáry és Nemes Marcell is. (Szegedi Napló, 1912. nov. 1. 7.)

1912. november 7. Tornyai Jánosnak még mindig tartoznak temesvári vásárlói. (TJ. N.

1912. 1.)

1912. november vége Kiss Lajost kinevezik Nyíregyházára múzeumőrnek.

1912. november 26. A MMAT kiállítása a makói Vármegyeháza dísztermében. A

kiállítást Török Ferenc igazgató rendezte. (Makói Hírlap, 1912. nov. 26. 1.)

1912. november 27. Rudnay Gyula üdvözlőlapja Lillafüredről Kiss Lajos részére

múzeumőri kinevezése alkalmából. (OSzK Kt. F 78/305/6)

1912. december 13. Tornyai „ködös-levele”, egyben ars poeticája Kiss Lajosnak írott

levelében. (OSzK Kt. F 78/371/39)

1912. december 15. Tornyai egy ismeretlen ügyvéd közbenjárását kéri, hogy Török és

Weisz urakon hajtsa be tartozásukat. Tornyai nyugodtan szeretne dolgozni a Beregi

házaspár és Alföldiné portréin. (TJ. N. 1912. 7.)

1912. december 16. Tornyai naplójában hosszasan ír a primitív művészetről, a

primitívek kifejezésmódjáról, a Mári képeiben érzett ösztönösségről. (TJ. N. 1912. 34.)

1912. december 20. A MMAT majolika-kiállítása egybekötve Endre Béla festészeti

kiállításával a Református Főgimnázium tornacsarnokában két hetes időtartamra. Endre

Béla, Kallós Ede, dr. Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Smurák József, Tornyai János

saját műveikkel és Nemes Marcell az általa készített skiccek, tervek alapján kivitelezett

majolikatárgyakkal szerepel. Ezzel egy időben egy kollekció a budapesti Ernst

Múzeumban is ki van kiállítva, ott sokan vásárolnak. (H. 1912. dec. 21. 2.) A kiállítás

már szerepelt Aradon is. (H. 1912. dec. 25. 1.)

1912. december 22. Tornyai feljegyzései a művészetről: a primitív érzésék és az

egyéniség viszonyáról. (TJ. N. 1912. 41.)

1912. december 27. A Hódmezővásárhely című lap tudósítása a MMAT és Endre Béla

kiállításáról. A cikk szerint Tornyait és Endre Bélát valamikor „melegebb barátság fűzte

egybe.” (H. 1912. dec. 27. 1-2.)

1913 folyamán Vastagh Gyula kiállítása Hódmezővásárhelyen.

A szövetkezetté átalakult MMAT kiállítása Aradon. Később a kiállítás eljut

Temesvárra, Pécsre, Miskolcra és Kecskemétre is.

1913. január folyamán Endre Béla kiállítása Makón.

CCIII

1913. február 9. Tornyainál 248 Mári kép van. (TJ. N. 1912. 44.)

1913. február 11. Rippl-Rónai József levele Tornyai Jánosnak, nemsoká hosszabb

időre Párizsba utazik, csütörtökön már Kaposvárott lesz, a jövő hétvégén talán még

Pesten marad, szeretné látni Mári rajzait. (MNG A. 22935/1989/III/18)

1913. február 12. Endre Béla levele Kiss Lajosnak, két napig feleségével Makón volt.

A minisztériumhoz (Zichy) folyamodott segélyért, unokatestvére Ybl Ervin tanácsolta

neki. Most épp cigányasszonyt fest. (OSzK Kt. F 78/110/1)

1913. február 12. előtt Tornyai János levéltervezete Mártélyról Kóródy Elemérnek

Párizsba. Előző levelére nem kapott választ. Márival együtt szeretne Párizsba látogatni,

terve szerint április 1-én indulnak. (TJ. N. 1913. 36-37.)

Tornyai sokat gondolkodik Mári festészetéről. Mári piktúrájának története címmel egy

hosszabb tanulmány kronológia felosztását is feljegyzi naplójába. (TJ. N. 1913. 51.)

1913. február 13. Tornyai Párizsba készül. (OSzK Kt. F 78/371/37)

Tornyai Smurákot is hívja Pestre, ahol Rippl-Rónaival szeretne találkozni. Felveti egy

közös párizsi út lehetőségét is. (CsML HL XI.21 6/2/2.)

1913. február 19. Rippl-Rónai József levele Kaposvárról Tornyainak, melyben tudatja,

hogy szombaton még nem lesznek Budapesten. Felajánlja, hogy jöjjön el Tornyai

Kaposvárra. (MNG A. 22935/1989/III/20)

1913. február vége Tornyai elküldi Kaposvárra Mári 75 darab képét Rippl-Rónai

Józsefnek, véleményezés céljából. (OSzK. Kt. F 78/371/36)

1913. március 1. Rubletzky még nem jött haza, Szeremlei adatokat kért róla Tornyaitól.

(OSzK. Kt. F 78/371/34)

1913. március 3. Tornyai levele Kiss Lajosnak, melybe átmásolja az aznap Rippl-

Rónai Józseftől kapott levelet. (OSzK. Kt. F 78/371/31)

Tornyai már több mint 450 tanulmányt „vétkezett” eddig Mártélyon. (CsML HL XI.21.

6/2/8.)

1913. március 8. Kiss Lajos levelében vigasztalja Tornyait és Márit a Rippl-Rónaitól

kapott levél miatt érzett keserűségükben. (MNG A. 22935/1989/III/21)

1913. március folyamán Tornyai elküldi Smuráknak Kiss Lajos Rippl-Rónai levelére

Tornyainak írt válaszát. Tornyai Mednyánszkyt jobban becsüli, mert Mári festészetét

pozitívabban értékelte. (CsML HL XI.21. 6/10.)

CCIV

1913. március 16. Makón Endre Béla kiállítás nyílik a Vármegyeháza dísztermében, a

megnyitót Návay Tamás Csanád vármegyei főispán tartja. (OSzK. Kt. F 78/371/33) 138

kép (?) (MNG A. 20010/1978/19) 1000 korona bevétel az eladásokból. (OSzK Kt. F

78/110/4) A kiállítás katalógusának előszavát Tornyai János, Lyka Károly és Eckhardt

Tibor írják.

1913. március 11. utáni hét Tornyai vsz. Debrecenbe utazott Borsos József hívására

leendő kiállítása kapcsán.

1913. március 15. Kiss Lajos levele Endre Bélának, melyben jelzi, hogy a nyíregyházi

vásáron olyan kerámiákat látott, mint a Majolikatelep termékei. Nem tudja, hogy esetleg

egy debreceni kiállításról kerülhettek-e ide. (MNG A. 20019/1978/48 = MDK-C-II-458)

1913. március 24. Endre Béla makói barátaival közös levelet küld Kiss Lajosnak

(OSzK Kt. F 78/110/2)

1913. április 16. Tornyai egy Szent hangulat című képét 150 koronáért adta el

Vásárhelyen. Egy Freimann nevű kereskedőnek adott át képeket terjesztésre. Kallóst

nem tudja elérni. (CsML HL XI.21. 6/2/9.)

1913. április 18. Elhunyt Gonda József. 1912 decemberében lett rosszul, azóta nem volt

beszámítható állapotban.

1913 április Rubletzky Géza Firenzében egy csoportkiállításon szerepel négy olasz

festővel. (MTA MDK-F 98) Néhány olasz újságban kritika jelenik meg róluk.

1913 tavasza Vásárhelyen dolgozik Medgyessy Ferenc, akit Endre Béla hívott meg,

feltehetően Pásztor Jánoson és Kallós Edén keresztül, akik ugyancsak a Százados-úti

művésztelepen laknak ekkor.

1913. május 5. Rubletzky Géza képeslapja Kiss Lajosnak, melyben gratulál múzeumőri

kinevezéséhez. (OSzK Kt. F 78/304/2)

1913. május folyamán (pünkösd előtt) Tornyai János közli Smurák Józseffel, hogy a

„Hajda-üggyel” minél hamarabb végezni akar, mivel több pénzt nem akar kockáztatni.

A jegyzőkönyveket dr. Halász Manó irodájában rakta le. Új képei nincsenek, Mári képei

a vásárhelyi műteremben. Mártély közelében, a régi Duttyányi-csárda mellett

tartózkodnak, a pusztában festenek. Mártélyi portáját már kiszemelte, a háztervek

készen. Sohasem volt ilyen boldog Tornyai, mint most. Hívja Smurákot, hogy látogassa

meg és hozzon pénzt. (CsML HL XI.21. 6/2.)

CCV

1913. május 12. Szegeden a Kass-kávéház sakktermében 66 taggal megalakul az

Alföldi Képzőművészek Egyesülete. Négy szakosztályra tagolódik: van festészeti,

szobrászati, iparművészeti, építészeti. Az elnök Telcs Ede, alelnökök Szlányi Géza és

Tornyai János. Hódi Géza titkár, Endre Béla pénztáros. Szőri József a festészeti osztály

jegyzője lett. (SzN. 1913. máj. 13. 1.)

1913. május 20. Tornyai levelében tájékoztatja Kiss Lajost, hogy Márival pár hónappal

ezelőtt a pusztai Szűcs-tanyába költöztek és ott dolgoztak. (OSzK. Kt. F 78/

371/20)

1913. június 11. Tornyai János levele Lázár Lajosnak Mártélyról, melyben

megköszöni a Draskóczy-porté megrendelést, s jelzi, hogy a Gazdaegylettől

természetbeni térítést is elfogad. (OSzK Kt. F 78/491 más.lev.)

Endre Béla Baján dolgozik a nyáron, melyről levélben értesítette Kiss Lajost. (OSzK

Kt. F 78/110/3)

1913. június 28. Endre Béla levele Kiss Lajos részére, Baján képei

„impresszionistásodnak”. (OSzK Kt. F 78/110/4)

1913. július 1. Tornyai birtokába kerül a Szűcs Józseftől vásárolt mártélyi 745

négyszögöles telek 1490 korona vételár ellenében. E naptól kezdve Tornyai fizeti a

telek közterheit. Az ügyvédi munkákat Espersit János is intézte. (MNG. A. 20010/105.)

1913 folyamán Pásztor János és Rubletzky Géza szerepelnek a Művészház

palotafelavató kiállításán. (Kiáll. kat.)

1913. október folyamán Endre Béla kiállít Aradon vsz. a MMAT-vel. (László 1964.

66.)

1913. október 13. Tornyai mártélyi házát építi, intenzíven dolgozik ezen. (CsML HL

XI.21. 6/2/3.)

1913. október 24. Smurák József megküld egy Macaulay és egy Rousseau könyvet

Tornyainak Mártélyra. (CsML HL XI.21. 6/2/5.)

1913. november Rubletzky Géza szerepel az Anyaság-ciklus műveivel az OMKT téli

kiállításán. (Kiáll. kat.) Ebben az időszakban építi Smurák József az Arad belvárosában

levő Bohus-palotát. Ennek felső szintjén kialakít egy műtermes művészlakást, ahová

pártfogoltja, Rubletzky Géza költözhet be családjával.

CCVI

Tornyai János beadványa a városi tanácshoz és a polgármesterhez Kalmár Zsigmond

rostagyáros ellen. Tornyait több súlyos méltánytalanság és kár érte mióta Kalmár

használja az épület többi részét. (TJ. N. 1913. 6-9.)

1913. december Tornyai János véglegesen kilép az MMAT tulajdonosok sorából.

Liszka Árpád beszámolója az MMAT kiállításáról A Cél című folyóiratban, ír Maksa

Mária MMAT dolgozó haláláról is.

A MMAT-t átszervezéséről aláírt új nyilatkozat. A határozatot budapesti ügyvéddel

fogalmaztatják meg. Lényege: Weisz Mihály nem tudta beváltani ígéretét a

nyereségessé tételre, ezért minden visszatér az eredeti, a befizetésekkel megegyező

arányú tulajdonjogi felosztásra. Nemes Marcell részvényeit Kallós Edére hagyta.

1913. december 1. Tornyai Smuráknak azt írja, hogy már nem látja értelmét, hogy

Pestre utazzon, háztervekkel foglalkozik. (CsML HL XI.21. 6/2/4.)

1913. december 3. Dr. Kiss Árpád budapesti ügyvéd levele Endre Bélának, melyben

tájékoztatja, hogy ha állami támogatásért folyamodnak az MMAT nevében, akkor csak

az Országos Központi Hitelszövetkezettől vehetnek fel hitelt. Tornyai kilépése után meg

kell újítani a közös szerződést. Vasárnap találkoznak Vásárhelyen a függőben levő

ügyek és a budapesti kiállítás megbeszélésére. (MNG A. 20019/1978/68) Pásztor,

Kallós személyesen is részt vesz a megbeszélésen. (MNG A. 20019/1978/82)

1913. december 15. Tornyai meghívja Kiss Lajost Mári első önálló kiállítására a Fekete

Sas dísztermébe. (OSzK. Kt. F 78/371/23) Meghívja Espersit Jánost is. (MNG. A.

20010/69.)

1913. december 21. Kovács Mária „Mári” kiállításának megnyitója a Fekete Sasban.

(OSzK. Kt. F 78/371/23) A kiállításhoz nyomtatott katalógus is készült. (lásd

mellékletek)

1913. december 26. Tornyai, Mári, Endre Béla és felesége, Adamovits L. (?) közös

karácsonyi üdvözlőlapja Kiss Lajos részére. (OSzK Kt. F 78/110/5)

1914. január 2. Tornyai levele Kiss Lajosnak a Mári kiállítás zárásaként Vetró Lajossal

egy vendéglőben jöttek össze. (OSzK Kt. F 78/371/22)

1914. január folyamán A MMAT kiállítása Miskolcon, kiállít Endre, Kallós,

Medgyessy, Pásztor, Tornyai (Zsadányi 1963. 4.)

1914. január 14. Tornyai János levele Kiss Lajosnak, melyben közli, hogy Máritól csak

egy képet vettek a kiállításon. (OSzK. Kt. F 78/371/20)

CCVII

1914. január 16. A Juss egy változatát Tornyai 1000 koronáért eladja Weisz

Miklósnak, az első 100 koronás részletet ekkor kapja meg. (TJ. N. 1913. 28.)

1914. január Tornyai Simonka Györgytől megkapja Goncsarov Oblomov, Knut

Hamsun Az éhség című művét, illetve Ibsen egy munkáját. (TJ. N. 1913. 31.)

1914. március 21. Bécsben megnyílik a bécsi Künstlerhaus XXXIX. éves kiállítása,

melyen saját kollekcióját kiállítja a budapesti Művészház is. Rubletzky Gézának egy

Madonna című szobra, Tornyai Jánosnak egy csendélete szerepel. (Kiáll. kat.) Tornyai

egy későbbi feljegyzése szerint a háború kitörése után még nem kapta vissza a képeit.

(TJ. N. 1914. 16.)

1914. április 7. A budapesti Iparművészeti Társulat kiállítótermében megnyílik a

MMAT majolika kiállítása. (Magyar Iparművészet 1914. 4. sz. 171-172.)

1914 április vége – május eleje Endre Béla levele Smurák Józsefnek. A MMAT

budapesti kiállítása után Kallós akar egy gyűlést, amire nem fog tudni elmenni

szabadkai kiállítása miatt. A pesti sikerek ellenére is át akarják gondolni a munkarendet,

változtatások szükségesek a gyárban. Endre Béla télen Mártélyon festett, néhány képét

Tornyainál hagyta, aki nem akarja visszaadni őket, s 8-900 koronás kamatot követel

2000 koronája után. Endre Béla ügyvéddel szólítatta fel képei visszaadására. Őszre

Nagyváradra terveznek kiállítást. (CsML HL XI.21. 1/5/6.)

Endre Béla levele Smurák Józsefnek: Szabadkán a közjegyző visszamondta a kiállítást,

Ferenczy kiállítás lesz. Kéri Smurákot, hogy segítsen neki egy aradi kiállítás

megszervezésében. Kapcsolatba lépett Temesvárral is. Tegnap volt bent Szegeden, vitt

be három képet egy kiállításra, mivel szakcsoport elnökként kötelező kiállítani. Festővel

nem, csak újságírókkal találkozott. (CsML HL XI.21. 1/5/7.)

1914. május 10. Megnyílik a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. A

vásárhelyi művészek közül Endre Béla három képet küld be, köztük az Olvadást,

melyről Juhász Gyula verset ír azonos címmel. Tornyai János két olajfestménnyel, az

Aradon élő Rubletzky három szoborral vesz részt. Kiállít még Kóródy Elemér és

Kóródyné Ferentzy Márta, illetve Kukovetz Nana is. (Kiáll. kat.)

1914. május folyamán Endre Béla kiállítása Aradon. (László 1964. 66.)

1914. június 5. Tornyai Smuráknak írott levelében felidézi a gyáralapítás személyes

vonatkozásait, saját értelmezésében. Nemrég Szász Géza újságíró meglátogatta. Tornyai

aznap vett 750 négyszögöl földet. (CsML HL XI.21. 6/5.)

CCVIII

1914. június 21. Simonka György és Juhász Gyula közös levele Endre Bélának

Szegedről. Simonka a héten átmegy Vásárhelyre.

1914. június 17. Vásárhelyi látogatást tervez Malonyay Dezső, erről ismerősét,

Tornyait levélben értesíti. A magyar népművészetének hatodik kötetét az alföldi

népművészetről szeretné összeállítani. Levelében felkéri Tornyait, hogy segítsen

számára a kötet összeállításában. (H. 1914. június 28. 2.)

1914. július 2. Endre Béla Lénárt János ügyvéden keresztül felszólítást küld Makóra

Espersit Jánosnak, hogy az Endre Béla múlt évi kiállításán eladott képekből befolyt

összeget (792 kor. 60 fillér) adja át neki. (MNG A. 20010/1978/35) Espersit ekkor 15

napos börtönbüntetését tölti a múlt évi köztársaság-párti gyűlésen való részvétele miatt.

(amely az ő házában volt Makón !)

1914 nyara (július 28. előtt) Kiss Lajos levele Endre Bélának; két hétig újra

Vásárhelyen lesz, utána Torockóra és Tordára megy gyűjteni. (MNG A. 20019/1978/49)

1914. július 22. előtt Malonyay Dezső Hódmezővásárhelyre látogat, Tornyaival és

Plohn Józseffel is találkozik népművészeti jellegű adatgyűjtése kapcsán. (VRÚ. 1914.

júl. 22.)

1914. július 28. Az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc Ferdinánd jún. 28-i szarajevói

meggyilkolása után hadat üzen Szerbiának, kitör az első világháború.

1914. július 28. után, szerda Bekövetkezett a nagy mozgósítás, képtelenség utazni, az

ipar és kereskedelem azóta megbénult – írta Kiss Lajos Endre Bélának (MNG A.

20019/1978/68) Smurák József levele a mozgósításról és az életkörülmények

megromlásáról. (MNG A. 20019/1978/72a.)

1914. augusztus 1. Pásztor János és Smurák József kérik a Városi Tanácsot és a

Polgármestert, hogy az esedékes bérleti díjat a Hajda régi épületéért a katonai

mozgósításukra való tekintettel november fizethessék. (CsML HL XI.21. 8.)

1914. szeptember 17. Tornyai János levele Mártélyról a Hódmezővásárhely című lap

főszerkesztőjének, melyben leírja a mártélyi emberek szóbeszédét, véleményét a

háborúról. Szeptember 20-án a lap teljes terjedelmében publikálja a levelet. (H. 1914.

szept. 20. 5.)

1914. október 10. Weisz Mihály levele Endre Bélának, mióta elment Tordára, a gyár

áll, de nem mereven, nem dolgozik senki. Az Ulrich-féle 6000 koronás megbízatást nem

kapták meg, a végrehajtó bizottság napi vendég. Hétfőn betöréses rablás volt, 505

CCIX

koronás a kár, de az elkövető hamar meglett. Tornyai „odakint kuksol”. (MNG A.

20019/1978/59)

1914. december 4. Endre Béla levele Smurák Józsefnek Aradra. Mindent megtesznek

az állami szubvenció megszerzéséért. (CsML HL. XI.21. 1/5/4a.)

1914. Darvassy István rajztanári állása véglegesül Vásárhelyen.

Endre Béla Tordán marad feleségével közel másfél évig.

Rubletzky Géza szerepel a Velencei Biennálé magyar pavilonjában még az Anyaság-

ciklus egyes darabjaival. (OSzK Kt. F 78/304/6.)

1914. december. A Vásárhelyi Reggeli Újság tudósítása szerint Tornyai János a

háborúban semleges Hollandiába szeretne tanulmányútra menni. Útlevelet kérvényezett

a Belügyminisztériumtól. (VRÚ. 1912. dec. 22. 5.)

1917 szeptember A Művészek Majolika- és Agyagipar Telepének újjáalakuló

közgyűlése, melyen egy új közös nyilatkozatot fogadnak el. Az első gyárról, úgy

nyilatkoznak, mint amely 1914-ben megszűnt. A város vezetése szeszfőzdének akarta

kiadni az épültet, Endre Béla tiltakozott. (Grezsa 1975. 129-130.)

1941. június 30. Rudnay Gyula Kiss Lajosnak írott levelében akvarellként, a lap

méretében újra megfesti azt a freskót, amelyet 1907-ben festett Pásztor János

műtermének falára. (OSzK Kt. F 78/305/54)

CCX

Vásárhelyi művészek és kiállításaik

(2. melléklet)

A 2. mellékletbe azokat az országos és vidéki csoportos és egyéni kiállításokat

gyűjtöttem össze, melyeken a Hódmezővásárhelyen megfordult képzőművészek is részt

vettek s mindez kiállítási katalógusokban dokumentált. A nagy egyéni kiállítások

műtárgyjegyzékét külön mellékletként közlöm, itt csak felsorolva, viszonyítási

pontként. Természetesen hiányoznak azoknak a kiállításoknak a dokumentumai

melyekről nem készült katalógus, vagy melyek már nem lehetők fel. Valószínűleg nem

készült külön katalógus Tornyai 1909 és 1912 között rendezett bajai, békéscsabai,

orosházi, temesvári és szabadkai kiállításához, amely városokban az 1908

decemberében Vásárhelyen és a budapesti Művészházban szerepelt anyagot állíthatta ki.

Hasonló módon – úgy tűnik a kutatás jelenlegi szakaszában – nem készült katalógus

Pásztor János és Rudnay Gyula közös, 1911-es kiállításáról sem. Az OMKT és a

Szegedi Képzőművészeti Társulat közös, szegedi kiállításait, 1899 és 1914 között

minden évben biztosan megrendezték. Ezen kiállítások közül, sajnos csak tizenkettőnek

sikerült megtalálnom a katalógusát, azt három különböző könyvtárban. (Szeged,

Somogyi Károly Megyei Könyvtár, Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára, Országos

Széchényi Könyvtár) A hiányzó évekre vonatkozóan a korabeli szegedi napilapok

sajtókritikáiból lehet arra következtetni, hogy mikor és melyik hódmezővásárhelyi

művész szerepelt. Sajnos az sem világos a kutatás jelenlegi szakaszában, hogy a

Szegeden bemutatott anyagnak milyen kapcsolata volt a Műcsarnokban szerepelt

anyaggal illetve, hogy ezzel kapcsolatos-e a szegedi kiállítások „tavaszi” időpontjának

hektikus váltakozása. (A megnyitók időpontjai február közepe és május közepe között

változtak.) Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy voltak olyan évek, amikor Tornyai

János – címe alapján – ma ismert műveket állított ki.

Az időbeli áttekintés kereteit kitágítottam, mivel a két általam jelölt határdátumnak

tartott évszámot ebben a megközelítésben merevnek tartom. Így lehetőség van

folyamatában szemlélni a figyelemmel kísért művészek kiállítási tevékenységét. A 19.

század utolsó éveinek bevonásával a művészek többségének első országos kiállításon

való jelentkezése tűnik fel, míg a tízes évek első felének minél alaposabb

feldolgozásával Pásztor további pályát is nyomon kísérhetjük, illetve számos, még

CCXI

Hódmezővásárhelyen készült munkát lelhetünk fel. Az adatgyűjtésbe felvettem Szöri

Józsefet is abban az időszakban, amikor hitelesen alátámasztottan sokszor megfordult

Hódmezővásárhelyen. Az egyes kiállítási katalógusok címe alatt feltüntetem az összes,

a keresett művészek munkáiról szóló információt, a terembeosztás és az adott lapszám

kivételével. Ahol a katalógus

Rövidítések:

frt. v. ft. forint (ármegjelölések esetében)

k. korona (ármegjelölések esetében)

kat. sz. az egyes műalkotások katalógusszáma

mt. v. mgt. magántulajdon

olajf. olajfestmény

O. v. Magy. Országos v. Magyar (az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat

rövidítve)

Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1894/95. évi kiállításához.

Budapest, O. M. Képzőművészeti Társulat, 1894.

Tornyai János: A csősz. olajf. 300 ft. kat. sz. 156.

Tornyai János: Szürkület a vízparton. kat. sz. 181.

(címe: Paris. 41 Blvd. Saint-Michel)

Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására.

Budapest, Franklin Társulat, 1897.

Tornyai János: Reggeli szürkület a Tiszán. olajf. 200 ft. kat. sz.

Tornyai János: Az első lecke. vízfestmény, 100 ft. kat. sz.

(címe: Földeák)

Tárgymutató a „Nemzeti Szalon” karácsonyi kiállítására. 1898. dec. 16-tól 1899. jan.

20-ig. Budapest, Rigler Rt. [1898]

Tornyay János: Tisza. olajf. 50 frt. kat. sz. 33.

Tornyay János: Napnyugta. olajf. 100 frt. kat. sz. 34.

CCXII

Tornyay János: Erdő a Tisza mellett. olajf. 100 frt. kat. sz. 39.

Tornyay János: Tanyai udvar. olajf. 100 frt. kat. sz. 41.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület őszi kiállításának tárgymutatója. Szegedi

Képzőművészeti Egyesület, Szeged, 1900.

Tornyai János: Vasárnapi nagymosás. olajfestmény 2000 K. kat. sz. 243.

(lakcíme: Hódmezővásárhely, Rózsa u. 1.)

A Nemzeti Szalon őszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901.

Pásztor János: „Heléne” gypsz – mellszobor. mellszobor, kat. sz. 85.

A szegedi Képzőművészeti Egyesület tavaszi kiállításának tárgymutatója 1902. Szeged,

Szegedi Képzőművészeti Egyesület, 1902.

Tornyai János: Tisza partján. olajf. eladó. kat. sz. 178.

Tornyai János: Elhagyott csárda. olajf. eladó. kat. sz. 181.

Tárgymutató a Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására.

Szeged, Schulhof Károly kiadása, 1903.

Tornyai János: Egy kis friss pletyka. olajf. 400 K. kat. sz. 38.

Tornyai János: Egy ital bor. olajf. 450 K. kat. sz. 78.

Tornyai János: Népoktatás a tanyán. olajf. 300 K. kat. sz. 129.

Tornyai János: Egyedül. olajf. 300 K. kat. sz. 141.

Tornyai János: Pistika öröme. olajf. 400 K. kat. sz. 149.

Tornyai János: Részlet a St. Cloud-i parkból. olajf. 200 K. kat. sz. 180.

Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása 1904. március. Szeged, Schulhof Károly

könyvnyomdája, 1904.

Tornyai János: Csizmahúzás. olajf. 450 K. kat. sz. 89

Tornyai János: Tanulmányfej. olajf. 200 K. kat. sz. 92.

Tornyai János: Tanulmány (I.) olajf. 250 K. kat. sz. 112.

Tornyai János: Öreg ember. olajf. 250 K. kat. sz. 135.

Tornyai János: Tanulmány (II.) olajf. 300 K. kat. sz. 137.

Tornyai János: Korcsmában. olajf. 160 K. kat. sz. 139.

CCXIII

Tornyai János: Egyedül. olajf. 250 K. kat. sz. 140.

Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. 300 K. kat. sz. 143.

+ Endre Béla: Leszámolás. olajf. (késve leadott kép)

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállítás. Budapest, Singer és

Wolfner, 1904.

Tornyai János: Juss. (vázlat) olajf. eladó, kat. sz. Ráth György-díj (600 korona)

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása 1904. Budapest, Nemzeti Szalon, 1904.

Tornyai János: Tanulmány a Jusshoz. 200 K. kat. sz. 52.

Tornyai János: Tájkép. kat. sz. 66.

Tornyai János: Este a műteremben. 200 K. kat. sz. 67.

Tornyai János: Tanulmány. 200 K. kat. sz. 68.

Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 69.

Tornyai János: A nömösi diploma. 200 K. kat. sz. 71.

Tornyai János: Tisza. 100 K. kat. sz. 74.

Tornyai János: A regény. 100 K. kat. sz. 75.

Tornyai János: Öregasszony. Eladó. kat. sz. 78.

Tornyai János: Egyedül. 100 K. kat. sz. 92.

Tornyai János: Tanyai iskola. 200 K. kat. sz. 108.

Tornyai János: Naplenyugvás. 100 K. kat. sz. 152.

Tornyai János: Tiszapart. 200 K. kat. sz. 153.

A Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatos Művészeti

kiállítás útmutatója. Összáll.: FINY BÉLA. Hódmezővásárhely, Wesselényi Géza

könyvnyomdája, 1904.

Adamovits Sándor: Tanulmányfej. kat. sz. 19/a.

Endre Béla: A Lehte partján (Vázlat) Mgt. kat. sz. 54/a.

Hegedűs László: Tanulmány. Mgt. kat. sz. 106.

Hegedűs László: Kis okos. Dr. Imre József tulajdona. kat. sz. 114.

Pásztor János: Czigánygyerek. 20 K. kat. sz. 11/a.

Pásztor János: A. S. Mgt. kat. sz. 61/a.

Pásztor János: Én. 150 K. kat. sz. 119/a.

CCXIV

Pásztor János: Barátnőm. Mgt. kat. sz. 119/b.

Pásztor János: Mellszobor. Mgt. kat. sz. 119/c.

Pásztor János: Madonna. 50 K. kat. sz. 119/d.

Pásztor János: Melle P. D. 250 K. kat. sz. 120/a.

Pásztor János: Édesanyám. Mgt. kat. sz. 120/b.

Pásztor János: Sadikának lapdája van. 60 K. kat. sz. 129/a.

Pásztor János: Alkony. 30 K. kat. sz. 141/a.

Pásztor János: Lelkiismeretfurdalás. Mgt. kat. sz. 158/a.

Tornyai János: Népoktatás a tanyán. Mgt. kat. sz. 22.

Tornyai János: Juss. Mgt. kat. sz. 54.

Tornyai János: Karám. vízfestmény Mgt. kat. sz. 66.

Tornyai János: Fűzfák. vízfestmény 100 K. kat. sz. 74.

Tornyai János: Tenger. 100 K. kat. sz. 76.

Tornyai János: Másolat Munkácsi után. Eladó 400 K. kat. sz. 96.

Tornyai János: Életkép. 200 K. kat. sz. 104.

Tornyai János: Csizmahúzás. Eladó 200 K. kat. sz. 105.

Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 107.

Tornyai János: Tanulmány. Eladó, kat. sz. 108.

Tornyai János: A mama kedvence. Eladó 600 K. kat. sz. 109.

Tornyai János: Parasztgazda. Eladó 200 K. kat. sz. 110.

Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 111.

Tornyai János: Tájkép. Eladó 100 K. kat. sz. 112.

Tornyai János: Naplemente. 50 K. kat. sz. 122.

Várady Gyula: Kukoriczacső. Mgt. kat. sz. 51.

Várady Gyula: Kerti részlet. Espersit János tul., kat. sz. 57.

Váradi (sic !) Gyula: Temetőben. 80 K. kat. sz. 121.

Várady Gyula: Naplemente a Tiszán. Mgt. kat. sz. 123.

Várady Gyula: Kukoriczás táj. 150 K. kat. sz. 124.

Várady Gyula: Budai vázlat. 100 K. kat. sz. 125.

Várady Gyula: Női arczkép. 200 K. kat. sz. 159.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1904-1905. Budapest, Singer

és Wolfner, 1904.

CCXV

Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 3. (+ repr.)

Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. eladó, kat. sz. 166.

(címe: Hódmezővásárhely, Huszárlaktanya)

A Nemzeti Szalon 1904. évi téli kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon,

1904.

Tornyai János: Kuckóban. vízfestmény, ára 300 K. kat. sz. 14.

Tornyay János: Jusson veszekedő alak. olajfestmény, ára 100 K. kat. sz. 263.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Tavaszi Nemzetközi kiállítása 1905.

Budapest, Singer és Wolfner, 1905.

Endre Béla: A bölcső. olajf. eladó, kat. sz. 216.

Endre Béla: Leszámolás. kat. sz. 231.

Rudnay Gyula: A gond. olajf. eladó, kat. sz. 316.

Tornyai János: Mimi szalónja. olajf. eladó, kat. sz. 270.

Tornyai János: Alföldi tanya. kat. sz. 271.

Tornyai János: Zárdaudvar. olafj. eladó, kat. sz. 349.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása 1905 április hó. Szeged, Schulhof

Károly Könyvnyomdája, 1905.

Tornyai János: Osztozkodás. olajf. 1200 K. kat. sz. 14.

Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 1000 K. kat. sz. 17.

Tornyai János: Tanulmány. olajf. 300 K. kat. sz. 18.

Tornyai János: Özvegyasszony otthona. olajf. 200 K. kat. sz. 18a.

Tornyai János: Tiszaparti részlet. olajf. 100 K. kat. sz. 112a.

Tornyai János: Intériuer. olajf. 150 K. kat. sz. 112b.

Tornyai János: Mikor „édös” nincs otthon. vízf. 160 K. kat. sz. 127.

Tornyai János: Esti borulat. olajf. 200 K. kat. sz. 167.

Tornyai János: Corpus Iuris. olajf. 150 K. kat. sz. 169.

Tornyai János: Ebéd után. olajf. 250 K. kat. sz. 171.

Tornyai János: Intérieur. olajf. 200 K. kat. sz. 172.

Tornyai János: Pipázó. olajf. 160 K. kat. sz. 174.

Várady Gyula: Utcarészlet éjjel. olajf. 160 K. kat. sz. 109a.

CCXVI

Várady Gyula: Holdvilágos tanya, olajf. 1000 K. kat. sz. 185.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítás 1905/6. Budapest, Singer és

Wolfner. 1905.

Endre Béla: Kurizálás. olajf. eladó, kat. sz. 619.

Tornyai János: Cigánytanya a Tisza mentén, olajf. eladó, kat. sz. 11.

Tornyai János: Tiszaparti fűzfaerdő. olajf. eladó, kat. sz. 13.

Tornyai János: Édesanyám szobája. olajf. eladó, kat. sz. 14.

Tornyai János: Csárdában. olajf. eladó, kat. sz. 16.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1906. Budapest, Singer és

Wolfner, 1906.

Pásztor János: Búcsúzkodás. gypsz szobormű, eladó, kat. sz. 177. (+ repr.)

Pásztor János: Öreg magyar. terrakotta szobor, eladó, kat. sz. 149.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása. Szeged, Schulhof Károly

Könyvnyomdai Műintézete, 1906. április.

Pásztor János: Munkácsy szobortervezet. gipsz, eladó. kat. sz. 54.

Pásztor János: Nádméz. gipszszobor, 50 K. kat. sz. 56.

Pásztor János: Párizsi leány. gipszszobor, 200 K. kat. sz. 57.

Pásztor János: Babafej. gipszszobor, magántulajdon. kat. sz. 67.

Szöri József: Tiszai kikötő. 700 K. kat. sz. 245.

Szöri József: Vízi malom. 200 K. kat. sz. 246.

Szőri József (sic!): Tanulmány. 250 K. kat. sz. 250.

Tornyai János: Füzes. olajf. 100 K. kat. sz. 227.

Tornyai János: Tanulmány. olajf. 150 K. kat. sz. 228.

Tornyai János: Tiszapart. olajf. 150 K. kat. sz. 229.

Tornyai János: Boglya tövében. olajf. 170 K. kat. sz. 230.

Tornyai János: Zárdaudvar. olajf. eladó. kat. sz. 231.

Tornyai János: Parasztszoba belseje. olajf. 150 K. kat. sz. 232.

Tornyai János: Reggeli hangulat. olajf. 100 K. kat. sz. 233.

Tornyai János: Fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 234.

Tornyai János: Csizmahúzó. olajf. 150 K. kat. sz. 235.

CCXVII

Tornyai János: Tisza. olajf. 40 K. kat. sz. 255.

Tornyai János: Fűzfák a Tisza mentén. olajf. 40 K. kat. sz. 257.

Várady Gyula: Éjjel. olajf. eladó. kat. sz. 286.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – Vándorkiállítás 1906. (Miskolc, Kassa,

Eger, Gyöngyös, Eperjes, Sátoraljaújhely, Debrecen ) Hornyánszky Viktor császári és

királyi udvari könyvnyomdája, 1906.

Tornyai János: Öreg fűzfák. olajf. 200 K. kat. sz. 173.

Tornyai János: Rákóczi Rodostóban. olajf. 800 K. kat. sz. 174.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli nemzetközi kiállítása 1906-1907.

Budapest, Singer és Wolfner, 1906.

Pásztor János: Férfi-fej. gipsz-szobor, eladó, kat. sz. 284.

Pásztor János: Fadruszné. gipsz-szobor, magánt. kat. sz. 286.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállítása. Szeged, 1907. március. (MTA

Lexikongyűjtemény)

Pásztor János: Vásárhelyi paraszt. gipsz

Pásztor János: Bucsuzkodás, gipsz

Szőri József: Házak olajf. kat. sz. 15.

Szőri József: Arcképtanulmány. olajf. kat. sz. 18

Szőri József: Kocsi és ló. olajf. kat. sz. 93.

Szőri József: Lovak. olajf. kat. sz. 94.

Szőri József: Téli nap. kat. sz. 126.

Szőri József: Napszámos. kat. sz. 127.

Szőri József: Szt. György téri piac. olajf. kat. sz. 133.

Szőri József: Kártyázók. olajf. kat. sz. 135.

Szőri József: Gyümölcsös sátor. olajf. kat. sz. 136

Szőri József: Udvar. olajf. kat. sz. 201.

Szőri József: Vízhordó. olajf. kat. sz. 221.

Szőri József: A reklám. rajz. Szegedi Képzőművészeti Egyesület. kat. sz. 287.

Szőri József: Papok. olajf. kat. sz. 289.

Szőri József: Varró öregasszony. olajf. kat. sz. 290.

CCXVIII

Szőri József: Udvarrészlet. olajf. kat. sz. 299.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1907. Budapest, Singer és

Wolfner, 1907.

Pásztor János: Lejtőn. szobormű, eladó, kat. sz. 201.

Pásztor János: Ismerkedés. fa-szobormű, eladó, kat. sz. 258.

Nemzeti Szalon. Tavaszi kiállítása: Gauguin, Cézanne stb. művei. 1907. május. A

Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa. Budapest, Nemzeti Szalon, 1907.

Szőry József: Tiszaparton. olajf. 700 K. kat. sz. 94.

„Ifjúság” Fiatal Modern Magyar Festők műveinek kiállítása a Könyves Kálmán

Szalonjában. [Budapest, 1907.]

Pásztor János: Delelő juhász. 600 K. (szobormű) kat. sz. 186.

Pásztor János: Rugom a port. 300 K. (szobormű) kat. sz. 187.

Pásztor János: Őrzetőn. 150 K. (szobormű) kat. sz. 188.

Rudnay Gyula: Öreg magyar. 600 K. kat. sz. 104.

Rudnay Gyula: Tavaszi borulás. 450 K. kat. sz. 105.

Szőry József: Munkából. 400 K. kat. sz. 111.

Szőry József: Vízimalom. 350 K. kat. sz. 112.

Szőry József: Kofa. 150 K. kat. sz. 113.

Tornyai János: Tisza nyáron. 100 K. kat. sz. 114.

Tornyai János: Szobabelső. 200 K. kat .sz. 115.

Tornyai János: Elbeszélést hallgatók. 500 K. kat. sz. 116.

Tornyai János: Est az Alföldön 300 K. kat. sz. 117.

Tornyai János: Öregasszony. 500 K. kat. sz. 118.

Tornyai János: Elbeszélő paraszt. 500 K. kat. sz. 119.

Tornyai János: Holt Tisza. 100 K. kat. sz. 120.

Tornyai János: Tisza ősszel. 150 K. kat. sz. 121.

Tornyai János: Kenyérkereső. 600 K. kat. sz. 122.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1907/1908. Budapest, Singer és

Wolfner, 1907.

CCXIX

Tornyai János: Betyár. olajf. eladó, kat. sz. 128.

Tornyai János: Puszta. olajf. eladó, kat. sz. 341.

Tornyai János: Menyecske a műteremben. olajf. eladó, kat. sz. 558.

A „KÉVE” Művészegyesület I. kiállítása. Budapest, 1908. február. Révai és Salamon

könyvnyomdája, 1908.

Szőry József: Tarlón. olajfestmény, 270 K. kat. sz. 55.

Szőry József: Munkások. olajfestmény, 350 K. kat. sz. 61.

A Műhely kiállítása. Budapest, Atheneum Rt. é. n. [1908. március]

Pásztor János: Csárdás. bronz, 180 K.

Pásztor János: Enyelgés. bronz, 180 K.

Pásztor János: Engesztelés. bronz, 180 K.

Pásztor János: Őrzetőn. gipsz, 75 K.

Pásztor János: Baba. gipsz, 50 K.

+ Rudnay Gyula ismeretlen képei

Katalógus a Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth Antal

Könyvnyomdája, i.n. [1908 december] (lásd 3. melléklet)

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítása 1909. Budapest, Singer és

Wolfner, 1909.

Pásztor János: Szénhordó. szobormű, eladó kat. sz. 179.

Rubletzky Gyula: Dr. Endrey Gyula orsz. képv. szobormű, magánt. kat. sz. 173.

Rudnay Gyula: Délután. olajf. eladó, kat. sz. 400.

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Nemzeti Szalon, 1909. május – június, Budapest,

Légrády Testvérek, 1909.

Rubletzky Géza: A vívó. bronz, 300 K. kat. sz. 196.

Tornyay János: Istálló. olajf. magántulajdon, kat. sz. 215.

Országos Magy. Képzőművészeti Társulat. Akvarellek, pasztellek és grafikai művek

nemzetközi kiállítása 1909. Budapest, Singer és Wolfner, 1909.

CCXX

Rudnay Gyula: Hordás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 520.

Rudnay Gyula: Öregek. krétarajz, eladó, kat. sz. 521.

Rudnay Gyula: Temetőbe. szinesrajz, eladó, kat. sz. 528.

Rudnay Gyula: Beszélgetés. krétarajz, eladó, kat. sz. 529.

Rudnay Gyula: Szántás. ceruzarajz, eladó, kat. sz. 586.

Rudnay Gyula: Sarjúrakás. szinesrajz, eladó, kat. sz. 587.

Rudnay Gyula: Eső után. szinesrajz, eladó, kat. sz. 597.

Rudnay Gyula: Műteremben. szénrajz, eladó, kat. sz. 598.

Tornyai János: Magyar szoba-interieur. vízfestmény, Wolfner Gyula úr tulajdona, nem

eladó, kat. sz. 205.

Tornyai János: Amikor az „Édös” nincs otthon. vízfestmény, magánt., kat. sz. 365.

Tornyai János: Népoktatása a tanyán. vízfestmény, kat. sz. 618.

1909 november hó a „Kéve” második kiállítása „Nemzeti Szalon”. Világosság

könyvnyomda, 1909.

Szőry József: Defilirung, színes rajz, 140 K. kat. sz. 113. II. terem.

Szőry József: Déli korzón. színes rajz, 140 K. kat. sz. 114. II. terem.

Szőry József: Szőlőtisztogatók. olajf. 400 K. kat. sz. 18. III. terem.

Szőry József: Boglya. olajf. 110 K. kat. sz. 26. IV. terem.

Szőry József: Párizsi hôtelszoba. olajf. 160 K. kat. sz. 26. IV. terem.

Szőry József: Székely fiú. olajf. 180 K. kat. sz. 30. IV. terem.

Szőry József: Arcképtanulmány. olajf. Mt. kat. sz. 31. IV. terem.

Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,

Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909. december. (lásd 7. melléklet)

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás 1909/10. Budapest, Singer és

Wolfner, 1909.

Rubletzky Géza: Tanulmányfej. szobormű, kat. sz. 201.

Rubletzky Géza: A szent fájdalom. szobormű, kat. sz. 203.

Pásztor János: Fadrusz János. szobormű, kat. sz. 205.

(A katalógus névregiszterében megadott címűk: Hódmezővásárhely)

CCXXI

A Művészház Téli kiállítása, 1910 nov. havában. Budapest, Krausz Lajos

könyvnyomdája, 1910.

Pásztor János: Öreg kubikusok. terrakotta utánzat, 300 K. kat. sz. 30.

Nemzeti Szalon legitim téli tárlat valamint Adrian Stokes és Jávor Pál gyűjteményes

kiállítása. 1910 dec. 1-től 1911. jan. 1-ig. Budapest, Légrády Testvérek, 1910.

Pásztor János: Búcsúzkodás. bronz, 160 K. kat. sz. 346.

Pásztor János: Enyelgés. fa, 1000 K. kat. sz. 347.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Téli kiállítás 1910/11. Budapest, Singer és

Wolfner, 1910.

Pásztor János: Fiatal lány. szobormű, eladó, kat. sz. 216.

Pásztor János: Szégyen. bronzszobormű, eladó, kat. sz. 220.

Pásztor János: Tanulmány. szobormű, kat. sz. 280.

(címe: Budapest, Ybl tér 4.)

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás 1911. Budapest, Singer és

Wolfner, 1911.

Pásztor János: Szálka. szobormű, eladó, kat. sz. 163.

Rubletzky Géza: Rügyfakadás. márványszobormű, eladó, kat. sz. 164.

Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. szobormű, eladó, kat. sz. 180.

Rubletzky Géza: Elmerülve. szobormű, eladó, kat. sz. 181.

Rubletzky Géza: Anya ölében. szobormű, eladó, kat. sz. 182.

Nemzeti Szalon. Az 1911. évi őszi kiállítás katalógusa. Budapest, Gergely Miksa

könyvnyomdája, 1911.

Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronz, 600 K. kat. sz. 178.

Rubletzky Géza: Olvasó nő. bronz, 400 K. kat. sz. 179.

Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban 1911. október-november

havában, Budapest, Művészház (Művészeti Egyesület), 1911. (Hódmezővásárhely,

Orosháza, Békéscsaba, Szabadka) (lásd 4. melléklet)

CCXXII

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Jubiláris téli kiállítása 1911/12. Budapest,

Singer és Wolfner, 1911.

Pásztor János: Mea culpa. szobormű, eladó kat. sz. 261.

Rubletzky Géza: Anya csókja. szobormű, eladó, kat. sz. 226.

Rubletzky Géza: Scheidl Miki. szobormű, magánt., kat. sz. 227.

Rudnay Gyula: Népdal. olajf. eladó, kat. sz. 218.

Rudnay Gyula: Szeptember vége. olajf. eladó, kat. sz. 845.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1912. Budapest, Singer és

Wolfner, 1912.

Pásztor János: Tanulmányfej. szobormű, eladó, kat. sz. 208.

Pásztor János: János bácsi. szobormű, eladó, kat. sz. 211.

Pásztor János: Vízhordó leány. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 234.

Pásztor János: Csapszékben. bronz-szobormű, eladó, kat. sz. 261. (+ repr.)

Pásztor János: Csendes órák. szobormű, eladó, kat. sz. 265.

Rudnay Gyula: Az anya. olajf. eladó, kat. sz. 444.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület képkiállítása, Szeged 1912. május hó. Szeged,

Engel Lajos könyvnyomdája, 1912.

Rudnay Gyula: Szomorú emberek. rajz, 70 K. kat. sz. 214.

Rudnay Gyula: Siratók. rajz, 60 K. kat. sz. 326.

Rudnay Gyula: Imádkozók. rajz, 60 K. kat. sz. 341.

Várady Gyula: Esős idő után éjjel. rajz, 60 K. kat. sz. 342.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1912/1913. Budapest, Singer

és Wolfner, 1912.

Pásztor János: Kubikos. szobormű, eladó, kat. sz. 278. (+ repr.)

Pásztor János: Dr. Genersich. bronzplakett, eladó, kat. sz. 351.

Rubletzky Géza: Szoptató anya. szobormű, eladó, kat. sz. 289.

Rudnay Gyula: Aratóasszony. olajf. eladó, kat. sz. 32. (+ repr.)

Rudnay Gyula: Korsós menyecske. olajf. eladó, kat. sz. 465.

CCXXIII

Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.] (lásd 6.

melléklet)

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1913. Budapest, Singer és

Wolfner, 1913.

Pásztor János: Beethoven. márvány-szobormű, másolatban eladó, kat. sz. 334.

Rudnay Gyula: Varró asszony, kat. sz. 1.

Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]

Kalauz a Művészház palotafelavató kiállítására. Szerk.: RÓZSA MIKLÓS. Budapest,

Művészház (Művészeti Egyesület), 1913.

Pásztor János: Dr. Entz Géza. magántulajdon, kat. sz. 272.

Pásztor János: Fiatal leány. 1000 K. kat. sz. 272 a.

Pásztor János: Tanulmány. 600 K. kat. sz. 273. (+ repr.)

Pásztor János: Szálka. 700 K. kat. sz. 274.

Pásztor János: Szántó. 200 K. kat. sz. 275.

Rubletzky Géza: Kis kaján. márvány-kőtalapzat 800 K.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítás, 1913/14. Budapest, Singer és

Wolfner, 1914.

Pásztor János: Elűzött. szobormű, eladó, kat. sz. 238. (állami vásárlás, Ráth György-díj

nyertese; + repr.)

Pásztor János: Bűnbánó. márványszobor, eladó, kat. sz. 246.

Pásztor János: Plakett. szobormű, eladó, kat. sz. 325.

Rubletzky Géza: Anyai csók. szobormű, eladó, kat. sz. 361.

Rubletzky Géza: Madonna. szobormű, eladó, kat. sz. 619.

Rubletzky Géza: Az anya. szobormű, eladó, kat. sz. 627.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi kiállítás, 1914. Budapest, Singer és

Wolfner, 1914.

Rubletzky Géza: Idill. szobormű, eladó, kat. sz. 200.

Rubletzky Géza: Anya gyermekével. szobormű, eladó, kat. sz. 233. ( + repr.)

CCXXIV

Rubletzky Géza: Az élet. szobormű, eladó, kat. sz. 303.

Rudnay Gyula: Borúra derű. olajf. kat. sz. 767.

Katalog der XXXIX. Jahresausstellung Wien Künstlerhaus, 1914. Wien, Verlag der

Genossenschaft der Bildenden Künstler, 21. März 1914. III.-VI. terem: Kollektion der

Künstlervereinigung „Művészház” in Budapest.

Rubretzky Julius ( ? sic !): Madonna. Budapest, Bronze, 350 Kronen. Kat. sz. 105.

Tornyay Johann: Stilleben. Budapest, Ölgemälde, 1000 Kronen. Kat. sz. 107.

A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Kép-kiállítása. 1914. évi május hó. Szeged, Engel

Lajos, 1914.

Endre Béla: Olvadás. olajf. 350 K. kat. sz. 49.

Endre Béla: Borulás. olajf. 300 K. kat. sz. 116.

Endre Béla: Csendélet. olajf. 250 K. kat. sz. 119.

Rubletzky Géza: Anyai szeretet. bronzszobor. 350 K. kat. sz. 184.

Rubletzky Géza: Nevető gyermekfej. szobor. 400 K. kat. sz. 186.

Rubletzky Géza: Anya és gyermeke. bronzszobor. 600 K. kat. sz. 188.

Tornyai János: Est. olajf. eladó. kat. sz. 141.

Tornyai János: Tél. olajf. eladó. kat. sz. 145.

XX-ik művészeti esztendő. A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa. 1914

december – 1915 január. Budapest, Légrády Testvérek, 1914.

Rubletzky Géza: Intimitás. bronz, 350 K.

Rubletzky Géza: Egyszer volt, hol nem volt. bronz, 300 K.

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által 1915/16-ban a városligeti

Szépművészeti Múzeumban rendezett Téli Tárlat képes tárgymutatója. Összeáll.:

LESSKÓ JÁNOS. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiadása, 1915.

Rubletzky Géza: Intimitás. szobormű, eladó, kat. sz. 92.

Rubletzky Géza: Mosolygó. szobormű, eladó, kat. sz. 93.

Rubletzky Géza: Fiúakt. szobormű, eladó, kat. sz. 93.

Tornyai János: A műterembe besüt a nap. olajf. eladó, kat. sz. 3.

Tornyai János: Csendélet. olajf. eladó, kat. sz. 77.

CCXXV

Tornyai János: 1914 nyara. olajf. eladó, kat. sz. 180.

CCXXVI

Tornyai János 1908-as kiállítása (3. melléklet)

Katalógus Tornyai János kiállításához. Hódmezővásárhely, Roth Antal

Könyvnyomdája, 1908.

A kiállítás megnyitása 1908. december 15-én volt, 1909. január 15-én zárta kapuit a

hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálloda bálteremben és kiállító helységeiben. A kiállítás

anyagának nagy része 1909. február 2-15. között Makón a Vármegyeháza termeiben

volt kiállítva.

1. Nagy Bercsényi Miklós (Hódmezővásárhely város tulajdona)

2. Beregi Lajos úr arcképe (Izraelita hitközség tulajdona)

3. Szabó Mihály úr arcképe (Imre József dr. tulajdona)

4. A csősz (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona)

5. A Tisza Mártélynál (Hódmezővásárhelyi úri kaszinó tulajdona)

6. Menyecske a műteremben (Országos Magyar Szépművészeti Múzeum tulajdona)

7. Betyár 500 K

8. Este a műteremben 200 K

9. Műteremben 200 K

10. Paraszt-szoba 200 K

11. Pusztai kút 100 K

12. Nyomtatók 200 K

13. Reggel a kútnál 100 K

14. Tanya-vég 100 K

15. Éltes ház 50 K

16. Ludak boglyák mellett 50 K

17. Műteremben 300 K

18. Szín-vázlat 50 K

19. Szegény özvegy asszony 250 K

20. Tanulmány 100 K

21. Tanulmány 200 K

22. Szegény ember 100 K

23. Egy alak a Jusshoz 100 K

24. Szín-vázlat 50 K

CCXXVII

25. Szín-vázlat 50 K

26. Holdas éj a pusztán 100 K

27. Éj a pusztán 200 K

28. Sárga szék 200 K

29. Őszi reggel 250 K

30. Kút a pusztán 200 K

31. Szegénység – nyomorúság 300 K

32. Délibáb 200 K

33. Elhagyott műterem 200 K

34. Esthajnal a pusztán 400 K

35. A téglási lapos 400 K

36. A vén gulyás 400 K

37. A libapásztor 400 K

38. Bál után hazafelé 100 K

39. Tanyaudvar 100 K

40. Búzatábla mellett 100 K

41. Munkába menők 50 K

42. Délibábos puszta 200 K

43. Estefelé 50 K

44. Kemence mellett 50 K

45. Arany-tenger 100 K

46. Kakasok 50 K

47. Nyári vihar 150 K

48. Nyár 50 K

49. Délibáb 200 K

50. Borúl körös-körül 200 K

51. Tanulmány a Rákóczi Ródostóbanhoz 100 K

52. Délibáb 150 K

53. Akt studium 50 K

54. Puszta 300 K

55. Életes ház 50 K

56. Puszta délben 50 K

CCXXVIII

57. Rongyos csárda, nincs teteje 100 K

58. Borulat 50 K

59. Eső a pusztán 500 K

60. Egyedül 600 K

61. Színvázlat 50 K

62. Kenyerező 200 K

63. A Rákóczi-Bercsényi kép első ötlete 50 K

64. Puszta 300 K

65. Színvázlat 50 K

66. Út a pusztában 200 K

67. Birkák 50 K

68. Birkák 50 K

69. A jászoknál 50 K

70. Libapásztor 50 K

71. Tiszapart naplementekor 50 K

72. Locs-pocs idő 50 K

73. Vasárnap a tanyán 100 K

74. Este 100 K

75. Alföldi tanya (Kovács Sebestyén Aladár tulajdona)

76. Itatás 50 K

77. Mári 100 K

78. Színvázlat 50 K

79. Színvázlat 50 K

80. Gebe 50 K

81. A szürke 50 K

82. Puszta 300 K

83. Árpaföld 100 K

84. Hangulat 50 K

85. Rózsafelhő 50 K

86. Havas út 50 K

87. Borúlás 50 K

88. Csöndes szoba 100 K

CCXXIX

89. Műteremben 50 K

90. Jönnek-e már? 150 K

91. Munkában 100 K

92. Tanulmány 50 K

93. Tanulmány a „Csőszhöz” 50 K

94. Délibábos puszta 50 K

95. Öreg fűzfák (Jantsovits Emilné úrnő tulajdona)

96. Búza mellett 150 K

97. Puszta 50 K

98. Tanya véginél 50 K

99. Este a kapuban (vázlat) 50 K

100. Legelső olajfestményem 50 K

101. Az öreg szüle 50 K

102. Nyomtatók 50 K

103. Studium 50 K

104. A kapás 100 K

105. Hóolvadás 50 K

106. Este (színvázlat) 80 K

107. Hatás 100 K

108. Dinnyésföldön (vázlat) 50 K

109. Esteli felhő 50 K

110. Nyomtatás 50 K

111. Pusztai táj 100 K

112. Mári 100 K

113. Füzes Tisza-gát 50 K

114. Tanya körül 150 K

115. Passziózás (Vetró Lajos Endre tulajdona)

116. Színvázlat a „Vén gulyás”-hoz 50 K

117. Színvázlat 50 K

118. Kert részlet 50 K

119. Műteremben 50 K

120. Műterem-díszítés 200 K

CCXXX

121. Színvázlat Bercsényihez 100 K

122. Színvázlat Bercsényihez 100 K

123. Esős idő 250 K

124. Pusztai kútnál 200 K

125. A sógor 50 K

126. A sámsoni csárda télen 50 K

127. A polyvás mellett 50 K

128. Délben 50 K

129. Arckép-vázlat 50 K

130. Búza mellett 50 K

131. Elbeszélést hallgatók 300 K

132. Nyári felhő 50 K

133. Nyári felhő 50 K

134. Kinnt a pusztán 50 K

135. Legelésző lovak 50 K

136. Legelésző lovak 80 K

137. Csönd 50 K

138. Eső után 20 K

139. Boglya 20 K

140. Nyári délután 50 K

141. Nyári vihar 50 K

142. Polyvás 50 K

143. Polyvás ludakkal 50 K

144. A szellő 50 K

145. Toldi Miklós lova 50 K

146. A kanász 50 K

147. Szeles idő 100 K

148. Népoktatás a tanyán (Kovács S. Aladár tulajdona)

149. Népoktatás a tanyán (Imre József dr. tulajdona)

150. Hangulat 20 K

151. Hangulat 20 K

152. Szélben 50 K

CCXXXI

153. Nyári jászól mellett a viharban 50 K

154. Az öreg templom (Református egyház tulajdona)

155. Az öreg templom (Református egyház tulajdona)

156. Tiszaparti halász kunyhó (Özv. Dobossyné úrnő tulajdona)

157. Lenyugvó nap (vázlat) (Özv. Dobossyné úrnő tulajdona)

158. Nyugalom (elkezdve.)

159. Kacsák 50 K

160. A nemesi diploma (Kovács S. Aladár tulajdona)

161. Tanulmány-fej 40 K

CCXXXII

Tornyai János 1911-es kiállítása a Művészházban

(4. melléklet)

Tornyay János gyűjteményes kiállítása a Művészházban (IV., Kristóf-tér 2.) 1911.

október – november havában. A kiállítást szervezte és rendezte: RÓZSA MIKLÓS –

BORSZÉKY FRIGYES. Művészház, Krausz Lajos könyvnyomdája, 1911.

Előszó

A PUSZTA.

A BUZA.

Tornyay János a magyar pusztát választotta modelléül. A puszta, legfőképpen a

búzatermő magyar alföldi puszta képeinek tárgya és lelke. Minden más sujet mellékes.

Ez – a puszta és búza – czélja és eszménye, mint ahogy ezek egyetlen ideáljai az ő

fajtájának: a magyar parasztnak. Mindez Páris illatos hervadásának és kifinomult, talán

hanyatló kulturájának tudomásul vételével.

I. TEREM

Tornyay János

1. Felhő a búza fölött 200 kor.

2. Esőfelleg 300 kor.

3. Kis tanya 100 kor.

4. Bujkálós holdas táj

5. Tanyai nyugalom 200 kor.

6. Nyomtatás 100 kor.

7. A kis kanász magántulajdon

8. Hold 200 kor.

9. Pusztán 100 kor.

10. Esőfölleg

11. Pihenés 300 kor.

12. Kút 100 kor.

CCXXXIII

13. Boglya 200 kor.

14. Tanyám 200 kor.

15. Tanyai nyugalom 400 kor.

16. Tisza 200 kor.

17. Szalmakazlak 100 kor.

18. Tisza 200 kor.

19. Boglyák 100 kor.

20. Hódmezővásárhely, rajz 30 kor.

21. Mári árverés után, rajz 40 kor.

22. Eves anyám tűnődik, rajz, magántulajdon

23. A paraszt magántulajdon

24. A koldus, rajz 70 kor.

25. A durrogatós 30 kor.

26. Eprező asszony, rajz 50 kor.

27. Kolbászcsinálók 50 kor.

28. Kertben 100 kor.

29. Érett búza 200 kor.

Lándori Vilmos

30. A tél, (szobormű) eladó

31. Az ősz - -

II. TEREM

Tornyay János

32. Érett búza 300 kor.

33. Ég 300 kor.

34. Őszi reggel a pusztán 400 kor.

35. Magyar ugar 400 kor.

36. Pusztán 200 kor.

37. Májusi zápor 200 kor.

38. Búza 100 kor.

39. Tavasz 100 kor.

40. Kilátás a portáról 200 kor.

41. Holdvilágos puszta 300 kor.

CCXXXIV

42. A nyár 200 kor.

43. A téglási lapos 600 kor.

44. Mári 200 kor.

45. Reggel a pusztán 300 kor.

46. Hegyes vidék 100 kor.

47. Nyomtatás kocsival 200 kor.

48. Felhők 200 kor.

49. Szélben magántulajdon

50. Csendes puszta 400 kor.

51. Kilátás a portáról 100 kor.

52. Arany tenger 500 kor.

53. Búzaföld 100 kor.

54. Zsendüllő búza 250 kor.

55. Hullámzó búza 150 kor.

56. Selymes a fű 100 kor.

57. Búza 100 kor.

58. Színvázlat 150 kor.

59. Arckép

60 Színvázlat 200 kor.

61. Munkába menők 200 kor.

62. Virágos akác 200 kor.

Lándori Vilmos

63. A kőtörő (szobormű) eladó

64. A demagóg - -

65. A gond árnyéka (szobormű) eladó

66. Verseny - -

67. Törhetetlen lélek - -

68. Az örök szó - -

III. TEREM.

Tornyay János

69. Szalmakazal 200 kor.

70. Esőfelhők 200 kor.

CCXXXV

71. Nyomtatás 300 kor.

72. Eső 100 kor.

73. Búzavontató 300 kor.

74. Tájkép 100 kor.

75. Búzaföld 300 kor.

76. Első tavaszi nap 300 kor.

77. Délután 300 kor.

78. Dinyeföld 200 kor.

79. Szőllők között 100 kor.

80. Reggel 400 kor.

81. A tanya éjszaka 200 kor.

82. Kertben 100 kor.

83. Szalmakazal 100 kor.

84. Búza 100 kor.

85. Jön az eső 150 kor.

86. Mári fest 200 kor.

87. Puszta 100 kor.

88. Kaszások 100 kor.

89. Kertrészlet 50 kor.

90. Jászol mellet 250 kor.

91. Délibáb 50 kor.

92. Garmada 200 kor.

93. Kaszások 300 kor.

94. Az uraság földje 200 kor.

95. Ködös ősz az alföldön 100 kor.

96. Búzakazal napsütésben 250 kor.

97. Mári mint festő nézi az eget 300 kor.

98. Kútnál 200 kor.

99. Részesek ebéd után 200 kor.

100. Itatás 100 kor.

101. Részesek ebédelnek 200 kor.

102. Délibáb 150 kor.

CCXXXVI

103. Zöldben 50 kor.

104. Mária a kertben 200 kor.

105. Tehénpásztor 200 kor.

106. A tanya háta mögött 100 kor.

107. Puszta 200 kor.

108. Kukoricák között 200 kor.

109. Az uraság földje 100 kor.

110. Mári 200 kor.

111. Arany tenger 400 kor.

112. Kietlen magyar puszta

113. Június 300 kor.

114. Bálból hazafelé magántulajdon

115. Tanyai nyugalom 300 kor.

116. Reggel 300 kor.

117. Búzatáblák 500 kor.

118. Reggel a dinnyeföldön 300 kor.

119. Nyomtatás 500 kor.

120. Reggel 121 kor.

121. Reggeli hangulat 200 kor.

122. Víz 100 kor.

IV. TEREM.

Kovács Mári

123. Kis lány őrzi a libát 30 kor.

124. Szabadon 30 kor.

125. Az én kis szobám 50 kor.

126. Szép virágos rét 40 kor.

127. Viharfelhők 50 kor.

128. Mén a nap lefelé 50 kor.

129. Az öreg csősz tölti az időt… 50 kor.

130. Puszta 100 kor.

131. A pulykák készülnek leülni 50 kor.

132. Imre itatja a lovat 50 kor.

CCXXXVII

133. Tanya a pusztán 10 kor.

134. Kertrészlet a napsütésben 50 kor.

135. Tornyai úr fest a szabadban 50 kor.

136. Szép csöndes őszi délután 100 kor.

137. Délutáni melegség 50 kor.

138. Tikkasztó melegség 50 kor.

139. Lesült legelő 20 kor.

140. Őszi szomorú délután 50 kor.

141. Takaros kis ház 50 kor.

142. A kaszárnya-műterem udvara 30 kor.

143. Nyári fellegek 30 kor.

144. A Tornyai úr sifónja 10 kor.

145. Kép a szobám falán 10 kor.

146. Kiss bácsi a tarlón pihen 20 kor.

147. Az öreg csősz elindul kerülni 20 kor.

148. A pusztán estefelé 20 kor.

149. Tájkép fákkal 30 kor.

150. A kertünk tavaszszal 20 kor.

151. Kis lány jön át a tulsó oldalról 150 kor.

152. Kis ház 50 kor.

153. Eső után 20 kor.

154. Szálló föllegek 100 kor.

155. Nyári délután 25 kor.

156. Rét 40 kor.

157. Puszta 20 kor.

158. Szárazság 30 kor.

159. Szép csöndes puszta 30 kor.

V. TEREM

Tornyay János

160. Özvegy asszony a szobában 600 kor.

161. Mári elaludt 200 kor.

162. Bujdosók Rodostóban 50 kor.

CCXXXVIII

163. Betyár, Návay Iván úr tulajdon

164. Csizmahúzás 400 kor.

165. Mári, Kovács Sebestyén Aladár úr tul.

166. Kis libapásztor, Rubleztky Gézáné úrnő

tulajdona

167. Édes anyám, Návay Tamás úr tulajd.

168. Egyedül, Wolfner József úr tulajdona

169. Színvázlat 300 kor.

170. A regény, Kiss József úr tulajdona

171. Ősz 400 kor.

172. Este a műteremben 500 kor.

173. Mári sárga széken, Dr. Sass Bernát úr

tulajdona

174. Kakasok magántulajdon

175. Alszik a puszta 400 kor.

176. Csendélet magántulajdon

177. Nyári jászol mellett 100 kor.

178. Rózsa magántulajdon

179. Nana 200 kor.

180. Vázlat egy kis komédiás leányról

300 kor.

181. Az édesanyám szobája 500 kor.

182. Felhők 200 kor.

183. Esős hangulat 200 kor.

184. A kenyérkereső magántulajdon

185. Magyar puszta magántulajdon

186. Édes anyám 500 kor.

187. Szomoru szoba 200 kor.

188. Istálló belseje 400 kor.

189. Csárda belseje 200 kor.

Lándori Vilmos

190. A kőtörő (szobormű) eladó

CCXXXIX

VI. TEREM

Tornyay János

191. A puszta ősszel 200 kor.

192. A jégvölgyi hegyhát 100 kor.

193. Lucskos idő 100 kor.

194. Virágos akácfa 100 kor.

195. Puszta 300 kor.

196. Gebe 100 kor.

197. Búza 200 kor.

198. Este 200 kor.

199. Kilátás a fényes portáról 300 kor.

200. Alföld 400 kor.

201. Reggel 150 kor.

202. Tisza 200 kor.

203. Kis cigánylány 300 kor.

204. A szent góréba besüt a nap 100 kor.

205. Közelgő eső 100 kor.

206. Színvázlat 150 kor.

207. Elgondolkozom 150 kor.

208. Ha Mári gazdag volna 200 kor.

209. Színvázlat 150 kor.

210. A goré belseje 400 kor.

211. Dinye földön, Gerő Ödön úr tulajd.

212. Édes anyám szobájában, dr. Szegő

Elemér úr tulajdonában

213. Mári titokban fest 400 kor.

214. A nevelőnő 100 kor.

215. Kukorica földön 200 kor.

216. Csendélet 150 kor.

217. Vihar magántulajdon

218. A góré belseje 250 kor.

219. Májusi eső 300 kor.

CCXL

220. Polyvás magántulajdon

221. A kertem 100 kor.

222. Tanya udvar 200 kor.

223. Búzaföld 300 kor.

224. Szomorú idő 150 kor.

225. Tanya 250 kor.

226. Eső után 100 kor.

227. A teknyő a töltésen 200 kor.

228. Este 100 kor.

229. Mári ás a kertben 200 kor.

230. Tavasz 200 kor.

231. Eső a pusztán, Konstantin Gyula úr

tulajdona

232. Kilátás a portáról 500 kor.

233. Kertek alatt 200 kor.

234. Kertem 200 kor.

235. Hangulat 200 kor.

236. Terjengő köd 300 kor.

237. Kertemben 150 kor.

238. Virágzó akácfák 200 kor.

239. Búza 100 kor.

240. Búzaföld 200 kor.

241. Tanya udvar 250 kor.

242. Őszi vasárnap 300 kor.

243. Bólogató fák 300 kor.

244. Csendélet 200 kor.

245. Pusztai kút 200 kor.

246. Csönd 200 kor.

247. Akácfalomb 50 kor.

Lándori Vilmos

248. A rágalmazó (szobormű) eladó

CCXLI

Endre Béla 1913-as makói kiállítása

(5. melléklet)

Endre Béla képkiállítása. Makó, Gaál László könyvnyomdája. [1913. március]

TORNYAI JÁNOS: Előszó – féle. 3-7.

LYKA KÁROLY: A vidéki tárlatok. 8-11.

ECKHARDT TIBOR: Endre Béla. 12-14.

1. Szigeti erdő 300 K.

2. Öreg paraszt 300 K.

3. Holdkelte 150 K.

4. Tisza ősszel 80 K.

5. Faluvége. Groák Dezső tulajdona (Hmvhely)

6. Tisza 600 K.

7. Fűzfák 200 K.

8. Tiszapart 100 K.

9. Tisza 600 K.

10. Kis tanya 80 K.

11. Gondokban 600 K.

12. Piros ég 60 K.

13. Zöld erdő 250 K.

14. Kiöntés 150 K.

15. Kiöntés 150 K.

16. Áradás 50 K.

17. Alföld 400 K.

18. Fák víz mellett 120 K.

19. Tiszapart 200 K.

20. Kút 100 K.

21. Tisza 60 K.

22. Műteremben 1000 K.

23. Füzes 250 K.

CCXLII

24. Tisza 50 K.

25. Naplemente 60 K.

26. Tél 50 K.

27. Paraszt csendélet 250 K.

28. Fiatal füzes 300 K.

29. Befagyott Tisza 150 K.

30. Kiöntés. Friedländer Pál dr. tulajdona

31. Télen 50 K.

32. Lenárulás. Ybl Lajos lovag tulajdona

33. Tisza 200 K.

34. A Tisza széle. Dr. Friedländer Pálné tul.

35. Alkonyat 20 K.

36. Erdő mélyén 300 K.

37. Mártélyi ház 300 K.

38. Paraszt szoba. Petrovics György tul.

39. Szegény tanya 60 K.

40. Szedret szedő leány 400 K.

41. Csendélet 150 K.

42. Műteremben (Vázlat) 100K.

43. Lókötő 400 K.

44. Naplemente 150 K.

45. Ablaknál. Dr. Nagy Sándor tul.

46. Tanya 150 K.

47. Sűrű erdő 300 K.

48. Alföld. Ybl Lajos lovag tulajdona

49. Túlsó part 150 K.

50. Kiöntés 100 K.

51. Kis tanya 200 K.

52. Este a kis tanyán 250 K.

53. Hamvas füzes 300 K.

54. Tanya. Dr. Friedländer Pálné tul.

55. Műteremben 200 K.

CCXLIII

56. Mártélyi-utca 300 K.

57. Magyar dohány 450 K.

58. Tisza 150 K.

59. Szigeti erdő 150 K.

60. Tiszapart 200 K.

61. Tisza 100 K.

62. Utcasor. Dr. Nagy Dezső tulajdona

63. Alvó falu 300 K.

64. Kerek erdő 100 K.

65. Fűzfa 150 K.

66. Uj papucs. Dr. Paku Imre tulajdona

67. Este a Tiszán 150 K.

68. Füzes erdő 200 K.

69. Tanya délelőtt 300 K.

70. Fehér ház 200 K.

71. Kiöntés 70 K.

72. Szigeti erdő 200 K.

73. Lámpánál. Pásztor János tulajdona

73a Hajnal 300 K.

74. Tisza 150 K.

75. Fűzfák 150 K.

76. Füvet szedő gyerek 150 K.

77. Messzepart 120 K.

78. Árnyékos erdő 200 K.

79. Cigányasszony 200 K.

80. Este a tanyán 180 K.

81. Szalonna sütés 250 K.

82. Zöld ár 300 K.

83. Erdő 150 K.

84. Zöld ár. Konstantin Gyula tulajdona

85. Szegény tanya 200 K.

86. Füzes 150 K.

CCXLIV

87. Erdő 100 K.

88. Tanya 120 K.

89. Akácos tanya 300 K.

90. Virágot szedő lány 250 K.

91. Szigeti erdő 250 K.

92. Kiöntés 60 K.

93. Erdő 180 K.

94. Tanya a Laposban 100 K.

95. Holdkelte 80 K.

96. Diskurálás 120 K.

97. Őszfelé 300 K.

98. Akácok szélben. Espersit János dr. tul.

99. Túlsó part 120 K.

100. Esős idő 120 K.

101. Mártélyi sor. Groák Dezső tulajdona

102. Csendélet. Konstantin Gyula tul.

103. Varrógépnél. Espersit János dr. tul.

104. Tisztás 350 K.

105. Hajnal. Petrovics György tulajdona

106. Szegény tanya 120 K.

107. Csolnakos 120 K.

108. Esős idő 50 K.

109. Hajnal a tanyán 250 K.

110. Botolt füzes 200 K.

111. Boglyás tanya 80 K.

112. Borulás 60 K.

113. Borulás. Konstantin Gyula tul.

114. Szomjas paraszt 500 K.

115. Arany felleg 200 K.

116. Túlsó part 70 K.

117. Kiöntés 60 K.

118. Szegfű csárda belseje 350 K.

CCXLV

119. Zöld erdő 100 K.

120. Árvíz. Paku Imre dr. tulajdona

121. Szegfű csárda 120 K.

122. Dél a tanyán 350 K.

123. Alvó erdő 300 K.

124. Alkonyat 100 K.

125. Este a tanyán 100 K.

126. Tisza ősszel 80 K.

127. Kerek erdő 250 K.

128. Tisza 150 K.

129. Bölcső mellett 400 K.

130. Mártélyi-utca 250 K.

131. Hosszú part 120 K.

132. Sövény kerítés. Smurák József tul.

133. Vízpartja 150 K.

134. Szegény tanya 80 K.

135. Hosszú part 250 K.

136. Fás tanya. Tarnay Ákos tulajdona

137. Régi meder 200 K.

138. Kurizálás 600 K.

139. Alkonyat a Tiszán 300 K.

140. Eső előtt 80 K.

141. Tanya 100 K.

142. Tanya udvar 200 K.

143. Nagy tanya 200 K.

144. Halász kikötő 200 K.

145. Sűrű erdő 150 K.

146. Erdő mélyén 350 K.

147. Csendes tanya 350 K.

148. Alkonyat a Tiszán 150 K.

149. Erdő 180 K.

150. Madárfészek 200 K.

CCXLVI

CCXLVII

Kovács Mária, Mári 1913-as kiállítása

(6. sz. melléklet)

Mári kiállítása. Róth Antal könyvnyomdája [Hódmezővásárhely, 1913.]

A kiállítás Hódmezővásárhelyen a Fekete Sas szálloda női szalon helyiségében volt

1913. december 21. és 1914. január 1. között.

A Mári művészetéről

Dr. Genersich Margit:

Zavarban voltam a képei előtt. Eddig nekem egyedül a simán festett képek

tetszettek; a „szálldogáló felhők” vastagon, szakgatottan festődött, mégis

erősen hat a lelkemre.

Fadrusz Jánosné:

A Mári lelke olyan, mint a képei; a képei olyanok, mint a lelke. Egyszerűek,

tiszták és színesek. Ez az igazi művész és művészet.

Gróf Zichy János festőművész:

Boldog vagyok, hogy első lehetek Pesten, aki gratulálhatok a kiállításához és

mint kollégát üdvözölhetem.

Báró Mednyánszky László:

Ha én még egyszer a Márika szüz-tiszta, gyermek lelkével tudnám látni a

természetet, – hacsak egy pillanatra is!

Bródy Sándor:

A kedves Mári! A legtisztább naturálista és mégis mindegyik képe egy-egy

leányálom.

Rippl Rónai:

Ember a Mári!

Révész Béla:

Mári csudálatos, bájos, nagyszerű tehetség! Ha bizonyítani akarnák a magyar

fajta talentumosságát, mutassanak rá erre a kis parasztleányra. (Népszava.)

Szász Géza:

Az eget tudja legjobban megfösteni! Van néhány útja, amely a legkitanultabb

művésznek becsületére válnék. (Magyar Nemzet.)

CCXLVIII

Lyka Károly:

A Mári egy-egy pusztai képét szinte összetévesztem a Tornyaiéval. A

leghatározottabb tehetség – csak megtudja találni az érvényesülése feltételeit

ebben a mai sivár világban!

Dr. Déznay Viktor:

A Mári ragyogó tehetség, a piktúrája tüneményes jelenség, amely előtt

megdöbbenve állunk meg. (Délm. Közlöny)

Endre Béla:

Ott ült kinnt a nagy pusztán, ecsettel a kezében és – rászállott a harmat…

Kóródy Elemér:

A Mári képei oly delikát dolgok, hogy csak Páris tudná azokat igazán élvezni.

Tornyai János:

A Mári művészete a jövő művészete.

Képek

1. Pirosbélű dinnye 50 K.

2. Tavaszi felhő 50 K.

3. Virág vázában 40 K.

4. Népoktatás (Tornyai képe után) 40 K.

5. Nekivágnak a pusztán 20 K.

6. Birsalmák 30 K.

7. Vámház a kutasi úton 50 K.

8. Virág 20 K.

9. Tél 12 K.

10. Almák 25 K.

11. Napsütés az erdőben 10 K.

12. Sötét erdő árnyában 10 K.

13. Naplemenés 30 K.

14. Napfeljövés 40 K.

15. Őszi rózsa 50 K.

16. Puszta 30 K.

17. Virág az ablakban 25 K.

CCXLIX

18. A szélmalom mellett 20 K.

19. Hullámtéri szőlők (Magán tulajdon.)

20. Csendélet 50 K.

21. Szomorú tanya (Magántulajdon.)

22. A kis libapásztor (Magántulajdon)

23. Nyári délután (Magántulajdon)

24. Kis leány a tanya udvaron 50 K.

25. Cipó 30 K.

26. Birsalmák 20 K.

27. Jácintus 40 K.

28. Öreg almáriom 30 K.

29. Tavaszi vihar 10 K.

30. Tél 20 K.

31. Naplemente az erdőn 50 K.

32. Fák a vízben 50 K.

33. Csőves paprika 10 K.

34. Gyümölcs 10 K.

35. Déli gyümölcs 10 K.

36. Tavasz 10 K.

37. Csendélet (vázlat) 10 K.

38. Puszta 10 K.

39. Rózsák 10 K.

40. Sárguló nyárfa az erdőn 15 K.

44. * * 20 K.

45. Tavasz 10 K.

46. Nyár 10 K.

47. Tél a Tiszán 10 K.

48. Disznó pörzsölés 10 K.

49. Kis gyermek 10 K.

50. Mártélyi utca 15 K.

51. Korhány a víz alatt 30 K.

52. Elült tanya a hajláson 5 K.

CCL

53. Kazalok 5 K.

54. Tanya háta mögött 5 K.

55. Klapp kedvence 10 K.

56. Bisalmák 20 K.

57. Ősz 20 K.

58. Téli körte 20 K.

59. Szedegető 40 K.

60. Mártélyi hangulat 10 K.

61. Erdő a Tisza mentén 20 K.

62. Befőtt 40 K.

63. Reggel hazafelé a vásárba 30 K.

64. Mártélyi udvar 10 K.

65. Éppen elég volt belőle! 40 K.

CCLI

Pásztor János 1909-es hódmezővásárhelyi búcsúkiállítása(7. melléklet)

A búcsúkiállítás 1909. december 11. és 1910. január 2. között volt nyitva a közönségszámára a görög katolikus egyházközség Kossuth téri palotájában. (A kiállításrólkészült egy darab, ismert fotófelvétel megtalálható a képjegyzékben.)

Pásztor János gyűjteményes kiállítása. Előszó: ENDRE BÉLA. Hódmezővásárhely,Hódmezővásárhely és Vidéke Könyvnyomdája, 1909 december.

I. terem

1. Párisi nő – Gipsz szobor – A Julian akadémián első díjat nyert –

Benes Gyula úr tulajdona

2. Sok a baj – Gipsz szobor Ára 60 K.

3. Enyelgés – Fa szobor 800 K.

4. Áldomás – Gipsz szobor 50 K.

5. Mire megvénülünk – Terrakotta 100 K.

6. Csárdás – Gipsz szobor 50 K.

7. Kútnál – Bronz szobor 110 K.

8. Tornyay János: Patak a Magas Tátrában –

Vízfestmény 30 K.

9. Őrzetőn – Gipsz szobor 40 K.

10. Lejtőn – Gipsz szobor 100 K.

11. Engesztelés – Gipsz szobor 30 K.

12. Tornyay János: Kerti részlet – Vízfestmény 40 K.

13. Akt – Gipsz szobor 60 K.

14. Búcsúzkodás – Bronz szobor 140 K.

15. Tornyay János: Az Árva vize – Vízfestmény 40 K.

16. Kubikos – Gipsz szobor 200 K.

17. Engesztelés – Bronz szobor 110 K.

18. Tornyay János: Ruttka mellett – Vízfestmény 30 K.

19. Hógulyázók – Gipsz szobor 50 K.

20. Szénhordó – Gipsz szobor 1000 K.

21. Búcsúzkodás – Gipsz szobor 600 K.

Harkányi-dí nyertese – Fába faragva a Szépművészeti

CCLII

Múzeum tulajdona – Bronzból öntve Szeged város tulajdona

22. Tornyay János: A sógor – Vízfestmény 70 K.

23. Tornyay János: Susáni kis ház – Vízfestmény 50 K.

24. Tornyay János: Poprádi tó a Kárpátokban –

Vízfestmény 50 K.

25. Tornyay János: Bakterház mellett – Vízfestmény 50 K.

26. Tornyay János: Békás tavak környéke a Kárpátokban

Vízfestmény 100 K.

27. Tornyay János: Tiszai hangulat – Vízfestmény 50 K.

28. János bácsi – Gipsz szobor 120 K.

29. Tornyay János: Fűzfaerdő a Tisza mentén –

Vízfestmény 50 K.

30. Tornyay János: Nyári délután a Tiszán –

Vízfestmény 50 K.

II. Terem

31. Várady Gyula: Holdvilágos éjjel – Olajfestmény 1200 K.

32. Várady Gyula: Tiszai füzes – Olajfestmény 250 K.

33. Várady Gyula: Tanyai tó – Olajfestmény – Magántulajdon

34. Várady Gyula: Vihar előtt – Olajfestmény 100 K.

35. Várady Gyula: Szérűskert – Olajfestmény 200 K.

36. Várady Gyula: Holdsütés – Olajfestmény 150 K.

37. Várady Gyula: Éjfél után – Olajfestmény 200 K.

38. Tornyay János: Az Árva vize mentén – Vízfestmény 40 K.

39. Tornyay János: A mártélyi halászkunyhó egy kompról nézve –

Vízfestmény 100 K.

40. Tornyay János: Borulás a hegyek között – Vízfestmény 30 K.

41. Béluska – Gipsz szobor Magántulajdon

42. Gonda Józsika – Gipsz szobor Magántulajdon

43. Képmás – Gipsz szobor Magántulajdon

44. Édes anyám – Gipsz szobor Magántulajdon

45. Tornyay János: A Tisza Körtvélyesnél – Vízfestmény 40 K.

46. Balogh Tamás úr – Gipsz szobor Magántulajdon

CCLIII

47. Tornyay János: Lógeri Karasz uram – Vízfestmény 50 K.

48. Ániszfeld Dezső és Mártha – Gipsz szobor Magántulajdon

49. Gyermekfej – Gipsz szobor 50 K.

50. Fadrusz János –Gipsz szobor 100 K.

51. Síremlék – Gipsz szobor Eladó

52. László anyám – Gipsz szobor Magántulajdon

53. Tornyay János: Pusztai kút – Vízfestmény 50 K.

54. Endre Béla úr – Gipsz szobor Magántulajdon

55. Önarczkép – Gipsz szobor 100 K.

56. Tornyay János: Cserény a pusztán Magántulajdon

57. Rudnay Gyula úr – Gipsz szobor Eladó

58. Feleségem képmása – Gipsz szobor Eladó

III. terem

59. Öreg mén (Veritas) – Gipsz szobor 150 K.

60. Kubikusok – Agyag vázlat – Relief 30 K.

61. Kubikos – Agyag szobor 20 K.

62. Kút-terv – Gipsz szobor 30 K.

63. Akt-vázlat – Agyag 20 K.

64. Kútnál – Műterrakotta 30 K.

65. Tisza partján – Agyag vázlat 40 K.

66. Merítő lány – Gipsz szobor 30 K.

67. Enyelgés – Bronz szobor 110 K.

68. Merítő lány – Műterrakotta 160 K.

69. Napoleon – Gipsz szobor 30 K.

70. Golgothán – Agyag szobor 20 K.

71. Búcsúzkodás – Első vázlat – Terrakotta 40 K.

72. Baba – Gipsz szobor 30 K.

73. Bányász – Gipsz szobor 30 K.

74. Kubikos – Agyag szobor 20 K.

IV. terem

75. Tornyai János: Látogatás a betegnél – Vízfestmény 60 K.

76. IV. Munkácsy-pályázat – Torzó –Gipsz szobor 100 K.

CCLIV

77. Tornyay János: Kukoriczázó magyar – Vízfestmény 30 K.

78. II. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Endre Béla úr tulajdona

79. Munkácsy-tanulmány – Gipsz szobor 60 K.

80. III. Munkácsy-pályázat – Tornyay János úr tulajdona

81. Tornyay János: Parasztszoba belseje – Vízfestmény 80 K.

82. IV. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor 200 K.

83. III. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor – Torzó 50 K.

84. Tornyay János: Az öreg gazda kukoriczával bíbelődik –

Vízfestmény 50 K.

85. Munkácsy-tanulmány –Gipsz szobor 20 K.

86. Szent Erzsébet – Gipsz szobor 50 K.

87. Síremlék – Gipsz szobor 80 K.

88. I. Munkácsy-pályázat – Gipsz szobor 100 K.