ORVOSI HETILAPAZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOM ÁNYOS FOLYÓIRATA

, A l a p í t o t t a :

M A R K U S O V S Z K Y L A J O S l 8 j 7 - b e o

S z e r k e s z t ő b i z o t t s á g :

A L F Ö L D Y Z O L T Á N D R • D A R A B O S P A L D R . * F I S C H E R A N T A L D R . * H I R S C H L E R I M R E D R . L E N A R T G Y Ö R G Y D R . * S Ó S J Ó Z S E F D R. * S Z Ä N T Ö G Y Ö R G Y D R.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő : T R E N C S É N I T I B O R D R . * S z e r k e s z t ő : B R A U N P Á L D R .

1 0 4 . É V F O L Y A M 4 0 . S Z Á M , 1 9 6 3 - O K T Ó B E R 6

OrvostovábbképzS Intézet, Gyermekosztály

A gyermekgyógyászat változó arca*Steiner Béla dr.

40 esztendeje figyelem a betegágy mellett a gyermekgyógyászat nagyszerű haladását. Bizony, 1920-ban nem akadt senki, aki olyan eredm ények­ről álm odott volna, amelyeket elértünk. Elképzel­hető volt-e vesztett háború után, hogy a vérbaj el fog tűnn i a gyermekbetegségek sorából? H ittük volna, hogy nagy forgalmú gyermekosztályon év­szám ra nem találkozunk veleszületett luessel? Gon- doltunk-e arra, hogy a gümőkór — am it Calmette az emberiség legnagyobb ellenségének nevezett — úgy megszelídül, hogy Svédországban m ár napi­rendre kerü lt teljes felszámolása? Hihető volt-e, hogy viszonylag rövid idő m últán a csecsemő-halá­lozás nem fog tizedelni, hogy egy évesnél idősebb gyerm eket m ár csak kivételesen vesztünk el? És ki m erte volna megjósolni, hogy a poliomyelitist megfékezzük?

A gyermekgyógyászat ma aranykorát éli. Iga­zán m éltányolni azonban csak az képes az eredmé­nyeket, aki tudja, honnan indultunk el. A Dubling Foondling Hospitalban 1775—1796 között 10 272

csecsemőt vettek fel. Meghalt közülük 10 227. Élve távozott a 21 év alatt 45! A kórház vezetőségének m egállapítása szerint meghaltak, m ert csupán vá­gyódtak az anyatej után. („Death from w ant of breast m ilk.” Davidson, W. D. J. Pediatr. 43, 74,1953.)

Az orvost az alma m ater azzal bocsátotta ú t­jára, hogy: Primum non nocere. Érdekes módon nem is csodálkoztunk ennek az ú travalónak cse­kély súlyán, hisz oly kevés volt a therapiás fegy­vertárunk. Az orvos első kötelességének érezte, hogy a betegséget felismerje, az egyes betegségek

* Részletek a Heim P ál gyerm ekkórházban 1962. XII. 18-án ta rto tt továbbképző előadásból.115

tünettanát legnagyobb részletességgel kifürkéssze és ezt követően, a szerény therapiás arzenálhoz ké­pest megfelelő ápolásban részesítette a beteget, figyelve, hogy a szervezet legyőzi-e a betegséget. Az orvosi művészet — m indnyájan tud juk — első­sorban a nagy diagnosztikus készség m egnyilatko­zása volt.

Bókay—Flesch—Bókay: A gyermekorvoslás tankönyve c. m unkája 1911-ben 12 oldalon keresz­tü l foglalkozik a gümős agyhártyagyulladással és a therapiás részben csak a csalóka rem ényt említi. A régi gyermekorvos a meningitis tbc-s beteget az elháríthatatlan exitusig kezelte. A mai gyerm ek- orvos az ilyen betegek legnagyobb részét meggyó­gyítja. Természetes, hogy más m a ezzel a beteg­séggel szemben a diagnosztikai beállítottsága, m int volt régen.

Diagnosztikus célkitűzések változásáról

a) Gümős agyhártyagyulladásA gümős agyhártyagyulladás általában mind

az orvos, mind a szülő számára m eglepetést jelen­tett. A friss tbc-s fertőzés könnyen felismerhető je­lei (tbc-s initialis láz, erythem a nodosum, pleuri­tis) aránylag ritkán szerepelnek a m eningitis tbc. kórelőzményében. Rendszeres tuberkulin-próbával nem volt szokásos ku ta tn i a fertőzés bekövetkez­tét. Amikor a gümős agyhártyagyulladás első gya­núja felébredt az orvosban, azt rendesen nem kö­zölte a szülőkkel. Ha helyes a kórisme, a beteg úgyis m enthetetlen. Ha viszont az orvos tévedett, ennek h írét költhetik. A korai diagnózis sajnálatos módon nem volt fontos, m ert a beteg életben m a­radása szempontjából nem volt jelentősége.

O R V O S I H E T I L A P1874

Mi a helyzet m a? A m eningitis tbc gyógyítá­sára m a megvan a lehetőség, mégpedig annál in­kább, minél távolabb van a gyermek a csecsemő­kortól és minél ham arabb kezdjük meg a kezelést. Eredményes kezelés a la tt m a nem az életben m a­radást értjük, hanem a m aradandó károsodás nél­küli gyógyulást, mely után a beteg beilleszkedhet milieujébe, az egészséges gyermekek közé. Ennek megfelelően m a m ár a meningitis tbc. első gyanú­jakor kórházba kell utalni a beteget. Az orvos a szülőknek nyugodtan m egm ondhatja, hogy csak gyanúja van agyhártyagyulladásra. A nnak megálla­pítása, hogy a bántalom gümős, vagy más term é­szetű-e, csak erre felkészült intézetben lehetséges. Nincs kizárva, hogy csupán ún. jó indulatú m enin­gitis serosaról van szó, előfordulhat a poliomyelitis agyi form ája és az is lehetséges, hogy tuberculin- pozitív gyermeknél csupán meningealis izgalom tünetei jelentkeznek. A meningitis tbc-ben szen­vedő gyermek gyógyulását azonban m indenképpen a kezelés megkezdésének ideje befolyásolja. A sza­badsághegyi állami szanatórium adatai szerint,1952-ig a meningitis tbc.-ben szenvedő betegeknek 76,4%-a halt meg. A kezelés akkor csak streptom y- cinnel történt. A halálozás 1958-ig 3 éves kor alatt 37%-ra, 10 év felett 2% -ra csökkent. E javulásban döntő szerepe volt az INH alkalmazásának.

A meningitis tbc. korai diagnózisának feltéte­le, hogy a frissen fertőzötteket állandó felügyelet alatt tartsuk. D iagnosztikánk alapelve, hogy fris­sen fertőzött — főleg 3 év alatti — gyermekben m inden tünet u ta lhat meningitis tbc-re, míg ennek ellenkezője nincs bizonyítva. Régi megfigyeléseink­ben leírtunk olyan eseteket, m ikor a meningitis tbc. kórismézése m egtörtént, bár a tuberculin re­actio pozitivitásán kívül csak a láz és Trousseau-, ill. apathia és Trousseau-tünet u ta lt rá. M iután ma a bölcsődébe vitt, iskolába járó gyermekek tuberculin reactióját nagyobb figyelemmel kísérhetjük, m int régen, a korai diagnosis lehetőségei m egjavultak.

Mi történjék, ha a meningitis tbc. diagnózisát sem megerősíteni, sem elvetni nem tudjuk? Pél­dául, ha tuberculin pozitív gyermekben a liquor- ban a fehérje és a sejtszám megszaporodott, de a liquorcukor nem csökkent? Ha görcsroham előzte meg az első liquor cerebrospinalis vizsgálatot, ak­kor két nap m últán ú jabb vizsgálat dönti el, hogy a magas cukorérték nem az ecclampsiából adó­dik-e? A tapasztalat szerint a fibrinrece pókháló­vékony, az egész eprouvettára támaszkodó k itáru - lása m ás meningitisben nem szokott előfordulni. Tbc.-bacilus kim utatása az első vizsgálatkor nem m indig sikerül. Mi tbc-s agyhártyagyulladás ala­pos gyanújánál a kezelést m egindítjuk és m enet közben igyekszünk a kórism ét m egerősíteni vagy elvetni. Ilyenkor csak INH -t adunk, tapasztalataink szerint ugyanis a streptom ycin emeli a liquor re­dukáló képességét és így félrevezethet a liquorcu­kor értékelésében. A liquorcukor csökkenése csak m eningitisre utal, a folyam at tbc.-s jellegét a Koch- bacilus kim utatása igazolja. E lőrehaladott kórfor­

m ánál klinikai alapon elég biztonsággal különít­hetjük el a gümős agyhártyagyulladást, de nagy ta ­pasztalaid orvos is összetévesztheti agytályoggal. Előfordult, hogy otogen meningitis téves diagnózi­sával, többszörös felesleges m űtétet végeztek m e­ningitis tbc.-s betegen.

Gümős agyhártyagyulladásban az alacsony li­quorcukor a kezelés eredm ényeként hetek múlva- normalis értékre emelkedik. Steroidhormon adá­sára ez m ár sokkal ham arabb, napok múlva bekö­vetkezik. Amíg teh á t a kórism ét nem tudjuk biz­tosan megállapítani, tartózkodjunk a prednisom adásától, m ert zavarja a diagnosztikailag fontos cu­korgörbe helyes értékelését.

Jogosnak látszik a kérdés: adjunk-e predni- sont tbc.-s betegnek? Van-e ennek a m eningitis tbc.-kezelésében különleges jelentősége? A steroid hormon-kezelés kezdetének időszakában egyöntetű volt a vélemény, hogy tbc.-s gyermeknél feltétle­nül ellenjavallt. Számos érv szól e felfogás mellett. A steroidok csökkentik a szervezet ellenállását, megakadályozzák a tbc.-s góc eltokolódását, lazít­ják a gümős góc rostos elhatároltságát. K iderült, hogy ez a szemlélet ebben a form ában helytelen. A steroid horm on shock- és gyulladás-ellenes hatá­sát, étvágy- és közérzetjavító-képességét tbc.-s gyermek kezelésében is ki lehet használni. A ká­rosító hatást — főleg friss fertőzés esetében, am i­kor nem kell számolni az antibiotikus resistentiá- val — a gátlószerek adagjának emelésével védjük ki. Nitschke (Deutsche med. Wschrift. 83, 1953, 1957) jó eredm ényt tapasztalt steroidoktól gümős agyhártyagyulladás esetében, ha azt nagy adagban, sokáig adták. Az első 20 napon 3 m g/kg volt az- adag. A kezelés 70 napig tarto tt, folyamatosan csökkentve az adagot 0,25 mg/kg-ig. Három későn beszállított betegnél nem használt, 17 betegnél fe l­tűnő gyors javulást eredményezett. A steroidra be­következő gyors javulást azonban nem szabad tú l­értékelni. A liquorcukor emelkedése ilyenkor csak a gyulladás intenzitásának csökkenését jelenti, de nem a gyógyulás jele, hisz cortison-adás u tán na­pok alatt észlelték normalizálódását. A jó közér­zet dacára a liquor továbbra is súlyos elváltozást m utat. A steroid hormon-kezelés sokszor megszün­teti a betegségi tüneteket, anélkül, hogy felszámol­ná magát a betegséget.

Miliaris tbc.-ben a steroid-kezelés a gyógyulás idejét megrövidítette. Nitschke szerint cortison nélkül a folyam at 3 hónap a la tt gyógyul, steroid- dal 30—40 nap alatt.

A steroid hormon-kezelés legnagyobb jelentő­sége a liquor-stop kivédésében van. Ilyenkor élet­mentő lehet.

b) Rheumás lázA rheum ás láz elnevezés új keletű. B ár

Cheadle m ár 1888-ban rám utatott, hogy a poly­arthritis, chorea és szívbetegség ugyanazon klini­kai syndroma részjelensége, hosszú ideig ízületi rheumatizmusról, polyarthritisről, m yocarditisről

O R V O S I H E T I L A P 1875

beszéltünk csupán és a tünetek összetartozását nem emeltük ki. A francia klinikusoknak szerepük volt a febris rheum atica fogalm ának meghonosításában mikor kiemelték, hogy a betegség az ízületet nya­logatja, de a szívbe beleharap (carditis); m int idegrendszeri betegség chorea form ájában ölt ala­kot. Erythem a exudativum multiforme, erythem a nodosum hívhatja fel a betegségre a figyelmet és az erythem a anulare is hozzájárulhat a kórisme felállításához. A régi orvost elsősorban az ízületi panaszok foglalkoztatták, s azok elmúltával a be­tegséget gyógyultalak vélte. Nem is gondolt arra, hogy az életet veszélyeztető carditis megakadályo­zása az ő feladata. Nem is volt erre semmi eszköze. Bland és Jones tapasztalatai (Bland E. F., JonesT. D. Circulation, 48, 36, 1951) m utatták, hogy új szemléletre van szükség. A bostoni szívbeteg-kór­házban 1920 és 1950 között 1000 beteget ápoltak. A betegek 65%-ában fejlődött ki az első roham után rheum ás szívbetegség. Ezek egyharm ada az első 10 év alatt meghalt. 20 év m úlva e csoportba tartozók fele halt meg. A betegek 35%-a nem m u­tatott az első attack alatt szívelváltozást és közü­lük a következő 20 évben senki sem halt meg. Végeredményben 1000 betegből körülbelül 650 élt 20 évvel a betegség kezdete u tán és % részük normális életet folytatott.

A steroidok felfedezése új lehetőséget nyú jto tt a betegség gyógyításában. Ezzel kapcsolatban fo­kozódtak a diagnosztikai nehézségek. Íróasztal mel­lett a kórisme egyszerű, ha van adatunk m ár le­folyt febris rheum aticára, ha a betegben k im uta t­ható acut carditis; biztosítja a kórismét az is, ha choreát, erythem a anularet, rheumás csomót lá­tunk. A valóságban a két utóbbi tünet ritkán nyújt segítséget, chprea sem gyakori. Febris rheum ati­cára vonatkozó anamnesist sokszor nem sikerül ki­bogozni. Carditis esetében azt kell eldönteni, hogy acut folyam atról van-e szó vagy a hallható zörej régi betegségnek a következménye. Az ún. „inno­cens” zörejt is ki kell zárni. A „kis” tünetek sem mindig segítenek. A magas süllyedés sok más be­tegségben is előfordul. EKG sokszor negatív, ha nem elég gyakran ism ételjük (2—3-szor hetente), amire ritkán van alkalom. Bizonytalanság esetén a ma gyermekorvosának az a kötelessége, hogy a beteget febris rheumatica feltételes diagnosissal vagy a betegség gyanújával sürgősen kórházba küldje. A kórházi orvos helyzete sem könnyű. Bi­zonytalan tünetek esetén a laboratóriumi vizsgálat és a megfigyelés segít a végső döntésben, így a nem febris rheum aticás eredetű süllyedés spontán ja ­vulhat. De febris rheum atica esetében a várako­zással a legértékesebb időt veszítjük el, am ikor a carditis kialakulását megakadályozhatjuk. Észak- Amerikában, Angliában és K anadában egyidőben folytatott m a m ár több m int 5 éves megfigyelés szerint a beteg későbbi sorsa elsősorban attól függ, hogy a kezelés megkezdésekor volt-e zörej vagy nem. Az előbbiek prognózisa sokkal rosszabb még cortison-kezelés esetén is. Ez am ellett szól, hogy a 115*

kezelést lehetőleg korán indítsuk meg. Számolni kell természetesen azzal, hogy ilyen beállítottság m ellett több a téves diagnózis és a felesleges keze­lés is. B ár sokan a prednisonnal elért eredménye­ket lebecsülik, egyesek „glorifikált aszpirinnek” ta rtják csupán, van döntő érv is a steroid-kezelés hatásossága m ellett: a gyakran halálos pancarditi- seket a prednison sok esetben meggyógyítja. Mitchell R. szerint (Med. Press N° 6243, 1239, 1958) fulm inans rheumás carditis i. v. steroid kezelése (mint hydrocortison Na-succinat) életm entő lehet. Érdekes adatokat közöl a cortison és aspirin-keze- lés összehasonlításáról Ram m elkam p Ch. A. (Circu­lation 17. 842. 1958.)

A dott gyógyszer

(Zörej-osztályozás) A spirin j*‘ Cortison

Nincs zörej 49% 73,7%Zörej van 51% 26,3%M itralis zörej 37,1% 25%A orta zörej mitralis el­

változással, v. anélkül 13,5% 1,3%

Eldöntetlen még m a az irodalom ban a kérdés: kapjon-e minden febris rheum aticában szenvedő beteg prednison-kezelést. Mi m inden betegnek adunk, akinél a kórism ét nagy valószínűséggel tud-1 juk felállítani. A kezelés időtartam a az eset sú-> lyossága szerint 6—12 hét. Kezdő adag 60—40 mg prednison, melyet individuálisán csökkentünk^ Am ikor a kezelőorvos visszakapja betegét, megkezd di a vegacillin prophylaxist. Eldöntetlen még ma, hogy 5 vagy 10 évig vagy még tovább védjük a beteget a recidivától. Lehet, hogy megbízhatóbb volna a havonta egyszer adott, hosszú hatású pe­nicillin injectio, de ezzel még tú l gyakoriak az al­lergiás szövődmények.

Pseudo hermaphroditismus masculinus

Régebben, ha a csecsemő herezacskója üres volt vagy csak egy herét tapintottunk, megeléged­tünk a cryptorchysmus kórisméjével, m egvártuk a here esetleges spontán leszállását. A m űtéti megol­dást nem tarto ttuk sürgősnek. Az utóbbi idők tu ­dományos megismerései m a m ár a gyakorló orvos kötelességévé teszik, hogy — főleg, ha a külső ne­mi szerveken minimális eltérést talál — a csecse­mő nemiségének pontos elemzését kérje. E célból rendelkezésre álló lehetőség: a gonad biopsia, a sex-chrom atin vizsgálata és a chromosomák szá­m ának és jellegének m egállapítása. Vegyük szem­ügyre a kérdést gyakorlati példán, a m agyar szüle­tésű elism ert kutató W arkany és tsai kutatási és észlelési anyagán. (Amer. J. Dis. Childr. 104, 172, 1962.) Enyhe toxaem iában szenvedő néger nő 3000 g; súlyú fiú t szült; a csecsemő penise kicsiny volt, praeputium hátra húzott. Húgycső nyílás rendes helyén. Herezacskó képe furcsa volt: mély redő, kicsiny jobb és nagyobb bal részre osztotta. Jobb­oldalt — leírásuk szerint — üres volt, baloldalt kicsiny ovális képletet tapintottak. J. oldali sérve

i8y6 O R V O S I H E T I L A P

volt. M űtétnél a jobb oldali inguinális sérv megnyi­tásakor méhet és k ü rtö t találtak. Hasüregbe visz- szahelyezték. Baloldalt .gonad volt, mely gyors szövettani vizsgálatkor herének bizonyult. Nem volt vas deferens. Exploratiónál norm álisnak látszó u teru st és petevezetéket találtak. G onad nem volt a hasüregben. M éhét nem távolíto tták el, m ert ú jabb m űtétet terveztek a gonad keresésére.

A modern technika eszközével igyekeztek meg­állapítani a gyermek nemét. A sex-chrom atin vizs­gálat változó eredm ényeket adott. A buccalis ke­net jobb oldalról véve chrom atin negatív volt, bal oldalról véve két nem közötti értéket adott. Ami­kor a beteget 11, illetve 14 hónapos korában újra vizsgálták, a sex-chrom atin negatív volt. A peri­fériás vér vizsgálata 2 hetes korban sex-chroma­tin + volt. A chromosoma-számolás 45 és 48 chro- mosom át m utatott, m elynek nagyobb részét XO, kisebb részét XXXY form ulával jelezték. Tehát chromosoma számbeli eltérést és mosaicismust ta ­láltak olyan csecsemőn, aki m egtekintésre fiúnak látszott. Warkany a m űtéti lelet alapján gonad dysgenesisnek ta r t ja a jobb oldali elváltozást. Le-

i. ábra

hetségesnek gondolja, hogy a betegben később Kli­nefelter syndroma fejlődik ki. Em ellett szólna — szerin te — a 48 chromosoma, XXXY constitutio, a ch rom atin+segm entált neutrophil se jt és alkalmi­lag a buccalis és a bőrsejtekben ta lá lt egy, illetve két chromatindús képlet.

Ebben az esetben a gyermek érdekében való­színűleg az lesz a helyes eljárás, ha a m éhet és a petevezetéket (és ha m egtalálják az ovariumot) el­távolítják. W arkany szerint a gyermek férfivá ne­velése az egyetlen járható út.

Hermaphroditismus.Eliachar E. és tsai (Annál, pediatr. 38. 510,

1962) megfigyelése m utatja, hogy a nem m eghatá­rozásakor m ilyen nagy elővigyázatosságra van

2. ábra

szükség. 3500 g súlyú csecsemőt leánynak anya­könyveztek. 6 hetes korában hányás m iatt tö rtén t orvosi vizsgálatikor feltűnt a clitoris hypertrophiá- ja. A hasi röntgenfelvétel nem m utatott mellékve­se meszesedést. A vizeletből végzett, norm ális ér­téket adó horm on analízissel kizárták a Debré—■ Fibiger kórt. A gyermek sex-chrom atinja negatív volt — teh á t férfinak jelezték —, a chromosoma szám 44; aj nem i chromosoma form ulája XY, tehát hím nem űnek megfelelő lelet. A csecsemőnél hü­velyt és tőle különválasztott húgycső-nyílást ta lá l­tak. A vagina hossza 2 cm-en felül íróit. A viszo­nyok pontos m egállapítására explorati ót végeztek. Normális nagyságú m éhet ás kürtöket találtak : jobb oldalon tipikus herét és baloldalt petefészket fedeztek fel. Szövettani vizsgálat nem hagyott két­séget a kórism e helyessége: valódi herm aphrodi­tismus ritka példáját felől.

Mi lesz ennek a gyerm eknek a sorsa? Leghe­lyesebbnek látszik a herének az eltávolítása után nőnek nevelni.

Vigyük á t most példaképpen a körzeti orvos rendelőjébe a ÍKlinefelter syndromát. Ennek 4 fő tünete Julesz szerint: 1. a spermatogenesis hiánya,2. gynaecom astia; 3. norm ális másodlagos nemi jelleg; 4. erősen fokozott FSH.-ürítés. Ebből a gya­korló. orvos ritk án fogja a diagnózist felállítani. Ha tovább kutat, m egtalálhatja a csontos váz euno- chodd részarányait, feltűnhet, hogy a penis, sőt a here is a szokottnál kisebb. Fanconi összeállította, hogy m ikor keresse az orvos a K linefelter-syndro- m át: 1. M inden debilis gyerm eknél; 2. Minden fiú­nál késői pubertás esetén és eunochoid testi pro­portional. 3. Minden pubertásban jelentkező gynaecomastiaban. 4. Minden fiúnál, akinek peni- se, heréje a pubertás egyéb megnyilvánulása mel­lett kicsiny.

O R V O S I H E T I L A P 1877

A z agyhártyagyulladások profiljaVannak a gyermekgyógyászatnak egyes terü^

létéi, ahol 50 évvel ezelőtt az orvos sokszor tehe­tetlen volt. A gennyes agyhártyagyulladás prognó­zisa rendkívül rossz volt. R itka volt a gyógyulás. A meningococcus m eningitis halálozási aránya 30— 60% között változott. De a gyógyulás sokszor roSZ- szabb volt, m int a halál: a gyermekek süketek, va­kok, vízfejűek, idióták. Mi m a a helyzet? Minden erőfeszítés dacára átlagban m a még a gennyes agyhártyagyulladásban m egbetegedettek 20%-a meghal. Első p illanatra m agas érték. Érthetőbb lesz, ha megnézzük a Halle-W ittenbergben szerzett adatokat. (Verron G, K inderärztl. Praxis. 30. 367, 1962). 513 betegből 51% egy évnél fiatalabb, 37% 6 hónapnál fiatalabb volt, akiknek ellenállása aránylag gyenge. Ehhez hozzájárul, hogy a kórház­ba küldés előtt m egkezdett antibiotikus kezelés után sokszor nem sikerült a kórokozót kitenyész­teni és így a célzott kezelés akadályozott. Koraszü­löttekben fontos a m eningitis diagnózisának felál­lítása a m eningitisre jellemző tünetek hiányában kizárásos alapon. Íme egyik megfigyelésünk: Ca- vernás tbc-ben szenvedő anya 3450 g súlyú újszü­löttjét vettük fel. Tüdőgyulladását penicilinnel ke­zeltük. Betegsége 6. nap ján 40 C° láz. Intracraniális vérzés és meningitis gyanú m iatt — nem feszülő kutacs dacára — lumbalpunctio. Xanthochrom li­quor. 1800 sejtszám, fehérje 218 mg% , cukor 48 mg%; kórokozó: Klebsiella pneumoniae tiszta te­nyészetben (Putnoky). A csecsemő meggyógyult.

M eningitis serosa a la tt régebben igen külön­böző aetiológiájú betegségeket foglaltunk össze. Ma sok kórokozóval számolunk. Így szóba jön: 1. Leptospira, 2. Coxsackie, 3. Polyomyelitis, 4. ECHO, 5. Choriomeningitis lymph., 6. Parotitis, 7. Herpes, 8. Encephalomyelitis, 9. kullancsencephali- tis vírusa. Elkülönítésük sokszor csak serológiai és virológiái vizsgálatokkal sikerül.

Csecsemőkori táplálkozási zavarok.

Régebben intézetekben a csecsemők oly nagy számban pusztultak el, hogy a század elején egyes gyerm ekklinikák csecsemőket nem is akartak fel­venni. Olyanok voltak az intézetek, m in t az orosz­lánbarlangok: csak befelé voltak lépésnyomok. A század elején a csecsemők hasmenését feltételezett kiindulási helyük szerint gastritisnek, enteritisnek, enterocolitisnek hívták. Legsúlyosabb a lak já t cho­lera infantum nak nevezték. A gyógyítás fő mód­szere a ricinus olaj volt. 1906-ban Czerny m utatott rá, hogy hasmenéskor rendesen az egész szervezet anyagcserezavaráról van szó. Czernytől származik a táplálkozási zavar elnevezés, mely beosztása sze­rin t ex alimentatione, ex infectione és ex consti­tutione jön létre. Hotting er csatolta hozzá az ex curatione formát. A táplálkozási zavarok keletke­zésében elsősorban a táplálék helytelen összetéte­lének, fertőzött voltának tulajdoníto ttak jelentősé­get. A legsúlyosabb hasmenéses betegséget „Ali-4 . ábra

1878 O R V O S I H E T I L A P

m entaris intoxicatio”-nak nevezték. Gyógyításkor különböző, elég kom plikált tejkészítm ényeket használtak. A gyakorló orvos ezek elkészítéséhez nem értett. A gyógyításhoz értők hatásterülete igen szűk volt. M agyarország abban az időben „nagyhatalom nak” számított a gyermekgyógyá­szatban, mégis az elterjed t anyatej táplálás dacára, 20%-os csecsemőhalálozással leghátul szerepeltünk a statisztikában. Ehhez járult, hogy az oktatásban is megnyilvánuló egyoldalú ném et orientáció kö­vetkeztében nem figyeltünk fel azokra az új meg­állapításokra, am elyek szerint a csecsemők táplál­kozási zavarainak okát nem a táplálékban, hanem elsősorban a bélrendszer fertőzö tt voltában kell keresnünk.

Gamble tan ításai elég későn ju to ttak el hoz­zánk — Csapó és Kerpel— Fronius nyomán —, és ezekből m egtanultuk, a víz- és sóveszteségpótlás fontosságát a táplálkozási zavarok gyógyításában. A m agyar születésű Schick Béla és Karelitz beve­zette a tartós infúziós módszert a súlyos csecsemő- kori hasmenések kezelésébe. A nagy halálozással járó gastroenteritises toxicosis — ez az intoxicatio alim entaris, choléra infantum m ai neve — kezelé­sében jelentős haladást sikerült elérni és m a m ár a halálozás 10% a la tt van. Az utolsó 20—30 év k u ­tatásai alapján a m ai kezelési m ódszereket leegy­szerűsítve m ár a gyakorló orvosok kezébe kell á t­adni. Therápiánk felépítésekor abból a megállapí­tásból kell kiindulnunk, hogy a csecsemőkori táp ­lálkozási zavarok legnagyobb részét bakteriális, kisebb részét pedig vírusfertőzések okozzák. Szá­m olni kell a nem megfelelő táplálék károsító ha­tásával is. Ennek megfélőén:

1. A gyomor-bélrendszert m egnyugtatjuk tea és répaleves adással.

2. A feltételezett fertőzés ellen Chlorocidot adunk (50 mg/kg naponta).

3. A gyógytáplálékot, ha lehetséges anyatej­jel, ha nem, tejh ígítással és M altiron adagolással állítjuk össze.

4. A bakteriális eredet m egállapítására a székletet laboratórium ba küldjük.

Ha a csecsemő állapota rövid idő alatt nem javul, intézeti kezelés szükséges. A zürichi iskola tapasztalatai szerint az elvesztett víz és elektrolyt pótlására ma m ár 3 fő folyadék féleség elégséges:a) fiziológiás konyhasó oldat, b) 5%-os dextrose és c) 7,5%-os kalium chlorid oldat. Ez utóbbit csak akkor adjuk, ha van vizeletelválasztás. A vese jobb biokémikus, m in t az orvos. A csecsemőkori táplálkozási zavarok kezelése teh á t elvileg egy­szerűbb lett. A ricinus adása tilos.

Az enteropathogen E. coli érzékenysége azon­ban az antibiotikum okkal szemben évről évre csökken. Míg régebben Chlorocid megfelelő an ti­biotikum volt a kezelésre, m a sokszor Terram y- cinre, Neomycinre nem érzékeny és ritkán F ura- dantin , Cycloserin is hatástalan. Polymyxin B. sem vált be m inden esetben. Időnként az E. coli sepsissel sem tu d u n k megbirkózni.

A koraszülöttség problémái.

A z enzym és chromosoma kutatás révén egyes betegeknek m a jobban tudunk segíteni, m in t ré­gen. A régi nagy problémák közül a luest m ár le­győztük. A tbc. felszámolásának orvosi ú tja i isme­retesek előttünk és eredm énnyel alkalmazzuk az INH-t, a streptom ycint és a PAS-t. Tüdőgyulladás 3 éven felül m ár ritkán halálos. A hepatitis és vér­has még nagy probléma! Szerencsére kevés a halálos eset. Csecsemőhalandóságunk azonban még m indig magas, csak az utolsó években esett 5% alá. A magas halandóság oka elsősorban az, hogy sok a koraszülöttünk: hazánkban 1960-ban az elhalt csecsemők 50%-a volt koraszülött. Buda­pesten ugyanabban az évben 68%, 1962 első felé­ben már 74°/o!

A helyzet fokozódó rosszabbodását m utatja, hogy míg Budapesten az újszülöttek első napon belüli halálozása 1950-ben 16,5%, 1960-ban 19,1% volt, 1962-ben 22,6%-ra emelkedett.

Svédországban 1958-ban 10,6% volt az első 6 napon belüli újszülött halálozás. Budapesten ma 34,8%. Nézzük meg a kérdést közelebbről. Petényi szerint a koraszülés oka az eseteknek legalább felében ismeretlen. Jobb gazdasági helyzetben élők között a koraszülés kevesebb. Ha az anyák nem kielégítően táplálkoznak, megerőltető testi m un­kát végeznek, keveset pihennek, többször végződik koraszüléssel a terhesség. A felsorolt kiváltó okok azonban az utóbbi években nem változtak — inkább javu ltak — és a koraszülöttek száma mégis emelkedett.

Az első kérdés: világjelenséggel állunk-e szemben vagy helyi okokat kell keresnünk? Erre a kérdésre feleletet tudunk adni a legújabb darm - stadti beszámoló alapján, m ely az utolsó 7% év ada­tait m u tatja (Thuran R.: Deutsche med. Wschr. 87, 2367, 1962.) A beszámoló értékes azért, m ert a statisztika egységes szemlélet alapján készült. 1954-

1. táblázatKoraszülöttek aránya az újszülöttek között

É vÚ jszülö ttek I

szám a |K orák száma! K orák °/0-a

1954....................................... 601 52 8 ,61955....................................... 941 72 7,71956....................................... 1076 62 I 6,11957....................................... 1158 72 6,31958....................................... 1303 74 ! 5,71959....................................... 1436 92 6,41960....................................... 1695 93 5,51961 o k t ............................................ 1511 60 4,0

ben az újszülöttek között 8,6% volt a koraszülött. 1960-ban a koraszülöttek arányszám a 4% -ra esett le (lásd I. sz. táblázatot). M iután a szociálpolitikai helyzet ez a la tt az idő alatt lényegesen nem válto­zott, a javulást a m egtett intézkedések javára kell írni. Em elkedett a terhes gondozás színvonala, ja­vult a szülések vezetése, eredményesebb le tt a ko­raszülöttek kezelése. Van-e saját adatunk, mely szerint rövid idő alatt a koraszülöttek arányszá-

O R V O S I H E T I L A P 1879

m át ilyen nagy m értékben lehet csökkenteni? Erre a gümőkór vonatkozásában igennel tudunk felelni. M inden tankönyvben olvasható, hogy a koraszülés egyik legfontosabb oka a gümőkór. Ratner tüdő­beteg terhesek eseteiben 23—64%-os, Valii31%-os, K ubinyi 16,6%-os koraszülési arányt ta ­lált. Bagoly és Szalay a szentesi tbc. szülészeti osz­tályon csupán 2,27°/o-ban észlelt koraszülést! Ügy vélik, hogy a tbc.-s beteg fokozott gondozása m a­gyarázza a jó eredményt.

Bizonyára megnyilvánul a magas szintű terhes­gondozásnak a csecsemőhalandóságot rontó hatása is, amikor a habitualis abortusok bekövetkezése helyett koraszülések következnek be. (Kis súlyú, nehezen életben tartha tó koraszülöttek.) Koraszü­lö ttek gondozására speciálisan berendezett intéze­tekben az átlagosnál jobb eredm ény érhető el. Így Eszak-Amerikában a koraszülöttek átlagos halálo­zása 17%, kiemelt intézetekben 14%. 1000 g körüli koraszülötteknek legjobb ápolás m ellett is csak 20 fl/o-a m arad életben. Remélhető, hogy az új szemlélet m ellett — am ikor a kis súlyú koraszülöttek hypo- glycaemiáját, hyperkaliaem iáját, acidotikus anyag­cseréjét stb. pontosan követik és korrigálják —, az eredmények még jobbak lesznek. A Royal Victoria Hospitalban (Me Gill egyetem, Montreal) Uscher szerint a koraszülött halálozás 1958, 1959, 1960-ban 19,3°/o-ról 13,6°/o-ra, ill. 9,2°/o~ra csökkent. A z 1000 g-nál kisebb súlyú koraszülöttek első heti halálo­zása csak 60% volt 1960-ban. Van-e más biztató ada t is?

Hoet és tsai (Arch, franc. Pediatr. 1961. 18, 83) 1000 asszonynál, akik többször abortáltak, halott és koraszülött csecsemőt szültek, 50%-ban szén- hydrátanyagcserezavart és pajzsmirigyelégtelensé- get találtak. Kezelés u tán a kép megváltozott. Míg 237 terhességből a kezelés előtt 54% volt kóros, therapia u tán 91%-ban normális terhesség ala­kult ki.

M erült fel valami új gondolat abban az irány­ban, hogy m iért oly magas fővárosunkban a kora- szülések száma? Az egyik Körmendi adata, m ely szerint a beavatkozások száma és a kis súlyú kora­szülöttek megszaporodása között összefüggés téte­lezhető fel. A másik Stimpson W. 3 klinikán vég­zett megfigyelése (Amer. J. Obstetr. Gynec. 1957. 73, 808) a nikotin m ár régen felvetett jelentősé­gére vonatkozólag. A koraszülöttek száma a ciga- rettázók között ll,4°/o, 12,l°/n és 10,5% volt. A nem dohányzók között 7,7%, 6,1% és 5,2%. A cigaret­ták számának emelkedése azzal járt, hogy a kora- szülések száma, amely 6—10 cigaretta mellett 11,8% volt, 30 cigarettát szíva 33%-ra emelkedett.

Tekintettel a veszedelmes helyzetre, milyen gyors intézkedésektől várhatnánk eredményt?1. Legerőteljesebb propaganda megindítása azzal a jelszóval: az első terhességeidet tartsd meg, ne a sokadikat. 2. A veszélyeztetett terhesség diagnózi­sán ak liberális alkalmazása a pihenési lehetőség

meghosszabbításával anyagi károsodás nélkül*3. A nikotin káros hatásának ism eretét tudatosí­tani kell a terhes anyák között. 4. A beteg anyák (diabetes mellitus, szívbaj, anaemia, tbc stb.) terhességénél a konziliáriusok rendszeres és folya­matos közreműködése. 5. Amíg az általános lakás­kérdés nem javul meg, szükség volna az átm eneti otthonokban.a csecsemőágyak sürgős szaporítására.

A koraszülöttség kom plex problém áinak tanul­mányozására magas tudom ányos szintű koraszü­lött osztályokra van szükség. Nixon professzor az 1962-es londoni szülészeti symposiumon jelentette ki: a perinatalis halálozás javítására akcióra van szükség. M áskülönben a következő nem zedék bű­nösnek fog m inket tartani.

A modern therapia veszélyei.Ma több m int 600 különböző fa jta orvosságot

ismerünk. Nagyrészük értékes a betegség legyőzé­sében, de nem egynek igen veszélyes m ellékhatá­sai vannak. Adásukkor számolni kell a primum non nocere elvével, de azzal a gondolattal is, hogy nélkülük a beteget elveszíthetjük. Am ikor egy al­kalommal New Yorkba himlőt hurco ltak be, 5 millió em bert beoltottak. Ebből 40 az oltás követ­keztében m eghalt. Fájdalm as szám, m elyet csak az enyhít, hogy a többi beolto tt halálos veszedelem­től szabadult meg. Eszak-Amerikában 1000 halál­esetet okozott a penicillin túlérzékenység.

Amikor a meningitis tbc-t elsősorban strepto- mycinnel kezelték, elég gyakori volt a 8. agyideg bántalm azottsága és a következményes süketség. Ma ezt a bántalm at kivédjük, mert jobb strepto- mycin-készítményt kisebb adagban és ritkábban adunk. PÁS kezelésnél fel kell figyelnünk Wein­gartner (Hypokrates, 1961. 32, 240) figyelm ezteté­sére, hogy PA S-am pullákat ne tegyünk k i hosszabb ideig fényhatásnak; mérgező metaaminiphelonok keletkeznek.

Chloramphenicol felnőttkorban aplasticus anae- m iát okozhat. Gyerm ekkorban a koraszülötteket veszélyezteti elsősorban. Eszak-Am erikában több halálesetet jelentettek, am ikor testsúly kilogram ­monként 100 mg-ot vagy annál nagyobb adagot adtak. Koraszülöttnek vagy ne adjuk, vagy csu­pán testsúlykilogram m onként 25 mg-ot. Sulfon- amidot se adjunk koraszülötteknek.

Egyes szereket, pl. morphiumot, a csecse­mők tűrnek rosszabbul, m in t a felnőttek. Ellenke­zőre is van példa. Cycloserin felnőttben depres- siót, fe jfájást, álmosságot, egyesekben karak­terváltozást okoz. A mi k iterjed t tapasztalatunk szerint ez a szer az enteropathogen E. coli egyik legmegbízhatóbb gyógyszere. Enyhe álmosságon kívül más kellemetlenséget nem észleltünk.

A vitam inok túladagolása sok b a jt okozhat. Ezek között érdeklődésünk körébe kerü lt a hyper­calcaemia infantum . Angliában írták le 1952-ben. Feltehető, hogy az esetek nagy részét a D -vitam in-

* Az előadás m eg tartása u tán m eg jelen t kor­m ányrendelet, mely az an y án ak öthónapos fizetéses szabadságot biztosít, ezt a kérdést m egoldotta.

i88o O R V O S I H E T I L A P

nal dúsított tej készítm ények okozták. Korányi a D-vitam int csak kiváltó tényezőnek tartja. Az A - vitam in hiánya xerosis conjunctivaet okoz. Súlyos esetekben xerosis corneae u tán keratom alacia fe j­lődik ki. Kevésbé ism eretesek a túladagolás okozta tünetek. Ilyenkor a csecsemőnél a nagykutacs elő- boltosodik. Opistotonust is észleltek. M eningitis tbc-vel is összetévesztették. Enyhe esetekben, am i­kor étvágytalanság, ingerlékenység, végtagfájda­lom és egyes diaphysisek orsószerű megduzzadása a tünetegyüttes, sokszor elvétik a helyes diagnó­zist. Weingartner szerint, ha hónapokig adunk n a ­ponta 1—2 kanál csukam ájolajat, a haj törékeny lesz, viszketés, bőrhám lás, m áj-lép duzzanat és v ér- szegénység jelentkezhet. Chronikus A -hypervita- minosisnál spontán csonttörés is előfordul.

A steroid kezelés az utolsó esztendőkben ren d ­kívüli módon elterjed t. Mosonyi szerint talán csak uraem iában nem adják. Hatásmechanizmusuk rendkívül széles. Kihasználják 1. antitoxikus,2. antiallergiás, 3. közérzetjavító, 4. gyulladást-,5. proliieratiót csökkentő, 6. vérbetegségeket, 7. ér­rendszert befolyásoló hatását. Nem ritkák a kelle­m etlen mellékhatások. A gyermekosztályok tele vannak Cushingoidokkal. Telihold-arc, fokozott zsírlerakódás, striák , acne, hypertrychosis, erythe­ma, vérnyomásemelkedés észlelhető különböző kombinációkban. A ki m ár elveszített steroidokkal kezelt asthmás beteget következményes gyomor­vérzés miatt, aki lá to tt psychosist kifejlődni, olva­sott csigolyaösszeroppanásról osteoporosis miatt, az feleslegesen soha sem fogja e szereket rendelni. A másik oldalon, ak i lá tta az i. v. adott steroid ho r­m on életmentő h a tásá t fulm inans csecsemő tüdő- gyulladásban, a prednison jó ha tásá t autoim mun

betegségben, nem befolyásolható asthm ában, sub- sepsis allergicában stb., az nem szívesen mondana le e veszélyes szerről. A therapia művészete, hogy igyekezzünk hatásosságát kihasználni és veszélyes­ségét kivédeni. Erre példa van Creveld S. (Steroid Diabetes, Ann. Pediatr. Fenn. 1957. 3, 521) esete:

3 éves fiú 1952-ben nephrosisban m egbetegedett. 5 hónappal később IQ napig napi 50 egység corti- cotrophint kapott. 3 n ap ra rá cukrot ü ríte tt. 4 éves koráig többé-kevésbé glucosurias volt, főleg m ikor nagyobb dosist adtak a corticotrophinból. A gyerm ek állapota változo tt: vagy nephrosisa jav u lt steroid hor­mon h a tásá ra , de kisfokú hyperglycaem iája és glyco- suriája volt, vagy oedem ás le tt és em elkedett album i- nuriája, am iko r steroidot csökkentették és cukorvize- lés javu lt. Végül engedélyeztek kisfokú fehérjevize- lést és glucosuriát, am ikor a gyermek só tlan diétán volt napi 20 m g cortison és 30 egység in su lin m ellett.

A körzeti orvos elé m ind gyakrabban kerül olyan beteg, aki állandóan szed 5—10 m g predni- sont. Ilyenek pl. a nephrosisos betegek. Ezek pa­naszmentes állapotban is az átlagos betegnél több figyelmet kívánnak. Ellenőrzésünk terjed jen ki:

1. Vérnyomás m érésére (nincs-e hypertonia?).2. Vizelet vizsgálatra (nincs-e cukorvizelés is).3. Növekedésre (nem szűnt-e meg?).4. Idegrendszerre (psychés változás, stb.).5. Latens tbc fellobbanására (tuberculin-pozi-

tív tünetm entes gyermek kapjon INH-t!).6. Gyom or-bélrendszerre (ulcus kifejlődés

stb.).Legalább kéthavonként történjék vérvizsgálat:

electrolyt eltolódásra, hyperglycaemiára. Nagy idő­közben röntgenvizsgálat osteoporosis kizárására.

erőteljes hatásúorálisan alkalmazható

vércukorcsökkentőm m m m

A d a g a n a to s m e g b e teg e d ése kke ze lé sé b en a d ju v á n s g y ó g y s z e r k é n t

a lk a lm a z h a tó

Ö S S Z E F O G L A L Ó E F E R Á T U M

Budapesti Orvostudományi Egyetem, I. Belklinika

A 11-oxy-l7-ketosteroidok ( C 1 9 O 3 ) anyagcsere-folyamatai*Fehér Tibor dr.

A közlem ényben szerepő rövidítések: 17-KS = 17- ketosteroid; ll-oxy-17-K S = 11-OH és ll-keto-17-keto- storoidok; DEA = androst-5-en-3/3-ol-17-on (dehydro- ep iandrosteron); E = 5/3 - androstan-3«-ol-17-on (etio- cholanolon); A = 5«-androstan-3a-ol-17-on (androste- ron); HOE = S/3-androstan-3a, ll/3-diol-17-on (11-OH- etiocholanolon); HOA = 5a-androstan-3«, 11/3 -d ió i - 17-on (11-OH-androsteron); OE = 5/3-androstan-3«-ol- 11, 17-dion (11-keto-etiocholanolon); OA = 5«-andros- tan -3«-o l-ll, 1 7 -d io n (11 - keto - androsteron); AD = androst - 4 - en - 3, 17-dion; ADR = androst-4-en-3, 11, 17-trion (adrenosteron); HOAD = androst-4-en-ll/3- ol-3, 17-dion; HOC = pregn-4-en-ll/3, 17a, 21-triol-3, 20-dion (cortisol, K endall F); OC = pregn-4-en-17«, 21- diol-3, 11, 20-trion (cortison, K endall E).

A mellékvesekéregnek és a gonadoknak a kli­nikai gyakorlatban észlelt rendellenességeit számos endokrin-laboratórium i módszerrel tanulm ányoz­zák. E módszerek különböző típusú és eredetű ste- roidok minőségi és mennyiségi m eghatározását cé­lozzák vérben, vizeletben, esetleg szövetben. Az ezeknél a módszereknél m utatkozó legsúlyosabb ne­hézség abból a tényből adódik, hogy a szóban forgó szervek igen nagy számban term elnek egészen kü­lönböző és egészen hasonló kém iai és biológiai tu ­lajdonságú steran-vázas vegyületeket. Ezek között a sarkalatos glycocorticoid aktivitású HOC-n, a mi- neralocorticoid activitású aldosteronon kívül egyéb corticoidok, androgenek, östrogenek és más m eta- bolitok secretiója jelentős.

A jelen m unkában az androgenekből m etaboli- sáló és vizeletben ürülő 17-KS-oknak, elsősorban ezek egy csoportjának, a ll-oxy-17-K S-oknak az anyagcsere-folyam atait és a különböző endokrin be­tegségeknél észlelhető eltéréseket foglaljuk össze.

A vizeletben ürülő 17-KS-ok mennyiségét azóta határozzák m eg klinikai laboratóriumok, am ióta Zim m erm ann 1935-ben közzétette, hogy e steroidok — CO-CH2 — csoportja m -dinitrobenzollal lúgos oldatban colorimetriásan értékelhető ibolya színező­dést ad (1). Később a chromatographiás technikák fejlődése lehetővé tette a 17. C-atomon keton-cso­portot tartalm azó vegyület-család szétválasztását összetevőire vizeletből (2), m ajd pedig vérből (3). Ezek a m etodikák kezdetben a klinikai laborató­riumok számára használhatatlanok voltak, és csak theoretikus jelentőségűek, de az egyes 17-KS-ok

* T ekin tettel e tém akör fontos és aktuális voltára, de egyben bonyolult összefüggéseire és eddigi á ttek in t­hetetlenségére, szükségesnek ta rto ttu k összefoglaló re ­ferá tum közlését, a term inológia exakt m agyarázatá­val és a főbb kórképek pathophysiológiai h á tte rén ek vázolásával. — Szerk.

kémiai tulajdonságainak (szerkezetének) a felisme­rését eredményezték. Az egyes 17-KS-fractiók kö­zül legrégebben ism ert a vizeletben norm ális körül­mények között legnagyobb mennyiségben ürülő E, A és DEA. E vegyületeknek a szerkezetével kapcso­latosan Faredin és Blahó közleményére u talunk (4). A 17-KS-ok m olekulájában levő csoportok helyének könnyebb áttekintése érdekében az alapvázat, a vázban helyet foglaló C-atomok számozását, és az egyes functiós csoportok helyét az 1. áb rán tüntet­jük feL

= 0 ( 3 keto)... OH (3a-hydroxy)— OH (3/J-hydroxy)

/ti,ket töskdtés

(A*)

I . ábra. A ry-K S-ok alapvázában belyetfoglaló C-atom ok száma, a z egyes functiós csoportok helye és térállisa. (H a egy csoport a g yű rűstkja a la tt fogla l helyet ........ vonallal, ha fölötte --------- vonallal

je lö ljü k)

Később a hasonló elveket felhasználó, de pon­tosabb és gyorsabb módszerek újabb anyagcsere- term ékek kémiai struk túrájának , képződésmódjá­nak és átalakulásainak felismeréséhez vezetett. Így a 17-KS-származékok közül elsősorban a ll-oxy-17- KS-okhoz; a HOE, HOA, OE és OA elnevezésű ve-

. gyületekhez.A neutrális 17-KS-oknak vizeletből tö rtén t iso-

lálásával és identificálásával párhuzam osan számos kutató m unkájának eredm ényeként ism ertté vált a 17-KS-ok helye az endokrin szervek által term elt steroid-hormonok anyagcseréjében. Ezeknek a vizs­gálati módszereknek a lényegét a következőképpen foglalhatjuk össze:

Azok az egyes 17-KS-ok, am elyeknek meghatá­rozására lehetőség nyílik vizeletből, a szervezet kü­lönböző helyein, elsősorban a mellékvesekéregben és gonadokban, másodsorban pedig a m ájban, eset­leg vesében lejátszódó bonyolult steroid-anyagcsere

... H (5a)-«(»/»)• ,(',,=>(•„ ket tóskotés ( A 5)

, / O( l l - k e t o ) = O 17-két o)OH ( 11/S-hydroxv) ... OH ( 17x-hvdroxy)

116

i 882 O R V O S I H E T I L A P

Jvégtermékei. M ennyiségükből közvetlenül nem kö­vetkeztethetünk a tulajdonképpeni endokrin szer­vek, a mellékvesekéreg, a here és a petefészek func­tio já r a, mivel legnagyobb részüket ezek az egyéb­kén t nagy m ennyiségű steroidot synthetisáló szer­vek nem termelik. Egy steroid (és bárm ely anyag)

E l ő a n y a g o kE m ódszerek segítségével m ellékveséből a 17-

KS-ok közül a DEA-t, AD-t, AD R-t, és HOAD -1 tu d ­tak k im utatn i (5). Vizeletben ezek közül csak a DE A ü rü l norm ális körülm ények között szám ottevő m enny i­ségben. B ush és m unkatársai (6) egyetlen esetben A -1 is [kim utattak a m ellékvese vénás vérében, m ennyisége

Mellékvesekéreg Máj

androHtendion

dehydroepiandroHteron

C H O L E S T E R IN

H (5 a)11-OH-androstendion

( \ reductio0 3 reductio

H (Sß)■enasauasa

eortiaon/

2 . ábra. A n -o x y - iy -K S -o k anyagcsere-folyamatai

0,2 — 0,8 m g 241*

0 ,0 —0,2 m g /2 4 1»

■►10,2—0,6 m g, 24K

■►§0,5— 1.7 m g 24 ’

keletkezésének körülm ényeit (helyét és módját) 3- féle módszer egybehangzó adatai tám asztják alá:

1. Normálisan funotionáló vagy valam ilyen be­tegség (pl. mellékvese-, here-, petefészek-tumor) kapcsán eltávolított szövetből in v itro viszonylag nagy mennyiségben tö rtén t syntihetisalasa és iso- lálása útján.

2. A steroidokat in vivo termelő szervek elfolyó vénás vérében kívülről bevitt előanyagok infusiója nélkül vagy u tán a steroidok mennyiségi meghatá­rozásával. Ez utóbbi abban az esetben szolgáltat ada­tot, ha a szerv elfolyó vénás vérében a steroid con- centrátiója nagyobb a keringési concentrátiónál.

3. Exogen steroid adagolás u tán m eghatározva kontroli-vizsgálatok felhasználásával azt a terméket, vagy termékeket, amelyeknek a mennyisége a vize­letben, vagy vérben megnövekedett.

azonban egyrészt alig té rt el a perifériás szinttől, m ás­részt az iden tifikálása céljából elvégzett p róbák sem voltak m egnyugtatóak, m inek következtében a szerzők ad a ta i nem tek in the tők bizonyító erejűnek.

A gonádok testosteront, A D -t és Engel (7), illető leg Neher és W etts te in (8) ú jabb adatai alap ján D EA-t term elnek. Ez u tóbbi m ennyisége azonban az eddig (közölt adatok a lap ján elenyésző. Ezekből k itűn ik , hogy a norm ális körülm ények között vizeletben ürü lő egyes 17-KS-ofcat (a DEA-t kivéve) a perifériás endo­k rin szervek n em term elik.

Ism eretes a stero id-anyagcsere ké t fázisának, a bio- synthesisnek, m a jd ezt követő katabolikus (lebontó, a valószínűleg felhasználást jelentő) folyam atoknak olyan tendenciája , am elynél az anyagcsere folyam án a steroidok energiaszintje, azaz oxidatiós foka (ahol oxidatiós fok a la t t a steroid-m olekulában előforduló 'kettős kötések és oxigén-atom ok szám át é r tjü k nö­vekvő sorrendben) a m axim ális horm on-ak tiv itást hordozó vegyülatek képződéséig növekszik, m ajd ettől kezdve a katabolism us folyam án roham osan csökken (9). Ilyen legnagyobb oxidatiós fokú vegyületek a

O R V O S I H E T I L A P 1883

m ellékvesében pl. a HOC és OC. E törvényszerűség szerin t a 17-KS-ok előanyagait m agasabb energia álla­potú szárm azékok között kellett keresni. A 11-desoxy- 17-tKS-ok ilyen előnyagaá a m ellékvesében a 19 C- atomos DEA, AD és a 21 C-atom ot tartalm azó 17«- OH-progesteron és 11-desoxy-cortisol (10), a gonádok- ban pedig a testosteron, AD (11) és esetleg a D EA (12). E vegyületek m indegyikének m olekulájában több k e t­tőskötés és/vagy functiós csoport ta lálható , m in t a megfelelő bom lásterm ékeiknél a vizeletben.

A négy ll-oxy-17-K S-on, a HOE, HOA, OE és OA-n kívül ism eretesek egyéb ll-oxy-17-K S-szárm azé- kok, a m ár em líte tt HOAD előanyag, 5«-androstan-30, llß-diol-17-on (13), androsta-3,5-dien-llß-ol-17-on (14) m etabolitok, ezek azonban term észetüknél fogva a vi­zeletből tö rté n t m eghatározások során kisebb je len tő ­ségűek.

T udjuk a steran-vázas vegyületek té rkém iá jának megfigyelésed a lap ján (15), hogy a m olekulában a 11. oxigén-functio a legkevésbé reak tiv csoport és az anyagcsere so rán legfeljebb oxido-reductiós folyam a­tok já tszódhatnak le a 11-OH — 11-keto-csoportok között, lebontás nem . E zért a ll-oxy-17-K S-ok köz­vetlen előanyagait a 11. oxygen functi ót ta rta lm azó steroddok között kellett keresni. Ezek előanyagai szá­mos ad a t eredm ényeként — m a m ár tu d ju k — a HOAD, A D R (16), HOC (17) és OC (18).

Az em lített módszerek felhasználásával ily mó­don ism ertté vált, hogy míg a ll-desoxy-17-K S-ok előanyagait m inden steroidot előállító perifériás endokrin szerv termeli, addig a ll-oxy-17 -K S-ok előanyagai cholesterinből kiinduló biosynthesis (19) eredm ényeként kizárólag a mellékvesekéregben képződnek (20).

A k e l e t k e z é s h e l y eAz összes szóban forgó szervekkel végzett in

vitro incubatiós és in vivo perfusdós kísérletek éred- ményei alapján az elmúlt évek során kiderült, hogy a ll-oxy-17-K S-oka t ugyanúgy, m int ahogyan a ll-desoxy-17-K S-ok nagy részét a m ellékveseké­regben képződő előanyagokból a m áj term eli (21— 25). Ugyanitt játszódnak le azok az esterificatiók is, amelyek ú tján a zsíroldható szabad állapotú ste- roidokból vízben oldódó sulphatok és glucuronatok képződnek (26, 27). Űjabb adatok szerint ezek a fo­lyamatok a vesében is végbemehetnek (28).

A k e l e t k e z é s m ó d j aA ll-oxy-17-K S-ok em líte tt két-ké t előanyaga közül

a HOAD és A D R, illetve a HOC és OC egym ásba á t­alakulhatnak, egym ástól csak a 11 C-atomon helyet- foglaló oxigen-íunctio rendűségében különböznek, a HOAD és HOC m olekulájában OH-csoport, az ADR és OC m olekulájában pedig keton csoport található. A tu ­lajdonképpeni p rim er előanyagok a HOAD és HOC, am elyek egyensúlyban vannak a m ásik kettővel (29). Ezek a folyam atok a m ellékvesekéregben játszódnak le. Innen a keringésbe, illetőleg a m ájba kerülve rövidebb- hosszabb idő u tán lebomlanak' a szóbanforgó ll-oxy-17- KS-okká. E vegyületek képződésm ódjára a m ájban számos ad a t ism eretes:

A folyam at első lépése m indkét előanyagnál a 4. C- atom ból k iinduló kettőskötés telítődése, m ajd a 3. Csatomon helyet foglaló ketoncsoport reductió ja OH csoporttá (30). E folyam atokért kétfé le 4A-hydrogenase enzym felelős, az egyik 5«-, a m ásik 5j8-származékokat term el (31). Az 5-« és 5/1-származékok térisom erek (epimerek), egym ástól az 5. C-atom on helyet foglaló H -atom térá llásában különböznek. A reductio irrever- sibilis (32), a folyam at katalizátorai a DPNH és T PNH116*

cofactorok (33). Ezt követi a HOC esetében a 20. C- atomon levő ketoncsoport reductió ja O H -csoporttá, és a 17. C-atom on helyet foglaló oldallánc ox ida tiv lehasa- dása (34). ö sszehasonlítva a két előanyagból kiinduló átalaku lás reactio-idejét, Bradlow és G allagher meg­állapította,- hogy a HOAD-ból kiinduló katabolism us gyorsabb, m in t a HOC esetében, a szervezetben 6 óra a la tt az exogen HOAD 80-% alakul át, m íg a HOC-nak csak 57%-a (35). Ezek a lap ján a ll-oxy-17-K S-ok anyagcseréjét és a le játszódó folyam atok helyét a 2. áb ra szem lélteti.

A k e l e t k e z é s m é r t é k eSzerzőik (29, 35—37) az em lített m ódszerekkel vizs­

gálat tá rgyává te tték a képződés helyének és m ódjának ism eretében a ll-oxy-17-K S-ok keletkezésének mérté­két egészséges egyéneknél a m ár ism ert előanyagok in- fusiója u tán . A zt tapasz ta lták , hogy HOAD-ból (ADR- ból) a m ájban főként 5«-androstan vázas 11-oxygenalt szárm azékok, a HOA és esetleg OA képződnek, míg HoC-ból (OC-ból) ugyanezen a helyen az 5 ß-androstan vázas HOE és OE keletkeznek. E vegyületek relatív m egoszlását a v izeletben a z I. sz. táb láza t tü n te ti fel.

A táb láza t ada ta ibó l lá tható , hogy a 17. C-atomon levő ketoncsoport (17. C-atom ból k iinduló oldallánc nélkül, te h á t a HOAD esetében) a 4. és 5. C-atomok között levő kettős kötés telítésében 5« te rm ékek kép­ződése felé irányít, m íg a 17. C-atomból k iindu ló oldal­lánc (17. C-atom ketoncsoport nélkül, te h á t a HOC esetében) 5ß term ékekhez vezet. K itűn ik az is az idé­zett szerzők egybehangzó ada ta i alap ján , hogy abban az esetben, h a az exogen előanyagoknak a m ennyiségét fokozatosan növelik, a képződött katabo litok mennyi­sége az élőanyagokkal arányosan növekszik m eg a vize­letben. Ebből viszont következik, hogy a m ájban az ezeket a folyam atokat irány ító térspecifikus enzymek jóval nagyobb m ennyiségben képesek az előanyagokat lebontani, m in t am enny it a m ellékvese physiológiás körülm ények között te rm el. Term észetesen hasonló szabályoknak kell érvényesülniük endogen előanyagok átalakulásánál is, és ez az oka a különböző mellékvese­kéreg tú lm űködéseknél észlelhető m agas steroid-üríté- seknek.

I. sz- táblázat. Exogen előanyagokból keletkezett n-oxy-iy-KS-ok megoszlása a vizeletben

Előanyagok5/? 5 a

H O E, % | OE, % H OA , % | OA, %

HOAD

11

1125

5 75 9 75

Savard et al. (36) Dorfman (29)Bradlow

(ADR) 6 13 59 3* Gallagher (35)HOC 90 10 Dorfman (29)

ti/ n r \ 4 4 4 4 12 0 Gallagher (37)

* Egyéb melléktermékek mellett.

M inthogy az egészséges egyének mellékveséje a ll-oxy-17-K S-ok előanyagait viszonylag állandó mennyiségben választja el, e származékok ürítésé­ben található eltérésekből más betegségben nem szenvedő egyéneken a mellékvesekéreg működésére lehet következtetni.

K lin ikai észlelések Primer mellékvese hypofunctio Azokkal a klinikai-laboratórium i módszerekkel,

amelyekkel a m ellékvesekéreg functió jára követ­keztethetünk — vér-HOC, vizelet-17-KS, vizelet-17-

1884 O R V O S I H E T I L A P

OH-corticosteroid m eghatározások — hypadreniánál a v á r t eltéréseket gyakran nem tu d ju k észlelni. A vizelet össz-steroid m eghatározások általában ala­csony értékeket m utatnak , azonban ezek nem kü­lönböznek lényegesen a normál értékek alsó hatá­raitól, vagy olyan alacsony ürítésektől, amelyeket pl. m áj betegségnél észlelhetünk. A különböző ste- roid-fractionálásoknál, így a 17-KS-fractionálások- nál egyik-másik fractióban, pl. a ll-oxy-17-K S-ok- ban extrem eltérések más fractiókhoz viszonyítva nem észlelhetők (38).

Secunder m ellékvese hypofunctioE kórkép lényege — m int ism eretes — a hypo­

physis csökkent corticotroph-horm on elválasztásá­ból eredő permanens kéreg-insufficientia. Legtöbb­ször a hypophysis elülső lebenyének egyéb troph- horm onterm elésében bekövetkező csökkenéssel já r együtt, klinikailag könnyen felismerhető. Az ily módon előállt csökkent steroid anyagcsere hasonló jellegű, mint a p rim er hypofunctio esetében, minek következtében a laboratórium i észlelések is hason­lóak. Egyetlen kéreg-horm onra, vagy annak meta- bo litjára nézve sem specifikusak, a 17-KS-fraktio- nálások végzésénél az elm ondottaktól eltérő ered­m ény nem várható . Így pl. Addison-kórban, Sheehan-syndrom ában, Sim m onds-kórban (39).

Mellékvese hyperfunctioHypercorticalismus: A. Hyperplasia. Ha a mel­

lékvesekéregben hyperplasia folytán selectíven a glygocorticoidokat term elő kapacitás nő meg, a Cu­shing-syndrom a tiszta eseteiről beszélünk. E kór­képnél a vér-HOC szint, a vizeletben pedig a HOC különböző m etabolitjai, elsősorban a tetrahydro- cortison mennyisége, de ugyanakkor az OE és HOE ll-oxy-17-K S-ok é rték e emelkedett. Ilyen a klini­kai gyakorlatban igen ritka. James, illetve Baulieu (40, 44) közölt esetei közül egyik-m ásik ezt az álla­potot közelíti meg. A gyakorlatban általában keve­rék típusokkal találkozunk, a kéreghyperplasia olyan eseteivel, am elyeknél a mellékvesekéreg- androgenek, esetleg a kéreg-oestrogenek mennyisé­ge is megnövekszik. A kéreg-oestrogenek túlpro- ductió ját kísérő kéreg-androgen túlterm elést az iro­dalom csak feminisáló mellékvesekéreg-tumor kap­csán írja le. Ezekről az alábbiakban részletesen szá­m olunk be. A Cushing-syndrom a szóban forgó ese­teinél 17-KS-fractionálását végeztek Pond (39), Johnsen (41), Kellie, Wade (42), Jailer és m unka­társai (43). Eredményeikből m inden 17-KS-fractio nagy szórását észlelhetjük.

A Cushing-syndrom a secunder módon a hypo­physis rendellenességeiből, elsősorban ACTH tú l- produktióból is eredhet („Cushing-kór”). Steroid elemzések e típus felismerésére nem alkalmasak. Laboratórium i vizsgálatok közül erre a plasma-cor- ticotrophin meghatározások nyújthatnának segítsé­get, ezek azonban a metodika nehézségei folytán alig jöhetnek ez idő szerint számításba. Egyszerű és megbízható ACTH-meghatározás szükségességét

eredm énytelenül elvégzett adranalectómiák és nem alkalm azott hypophysis besugárzások teszik indo­kolttá.

B. Adenoma. A kéreg-adenom áknál többnyi­re a Cushing-syndroma tüneteit találjuk. A vér- HOC szint m agas, a vizeletben a HOC-nak és OC- nak a tetrahydro-szárm azéka növekszik meg, a 11- oxy-17-KS-ok közül pedig a HOE és OE m ennyi­sége. A ll-desoxy-17-K S-ok mennyisége legtöbbször normális vagy alacsony (40). Kéreg-adenománál, ha a virilisaló-syndroma tünetei jelentkeznek, a HOC- túlterm elés a kéregandrogenek túlproductiójával párosul, a HOE-n és OE-n kívül az összes többi 17- KS-fractio, elsőorban a DE A mennyisége is megnő a vizeletben. Ilyen James esetei közül kettő (40).

C. Carcinoma. E kórképnél a cirkuláló és ürülő steroid-spectrum ban széles határok között vannak ingadozások, s ez a klinikai képben is m egm utatko­zik. Hyperplasia és adenoma esetében virilisatio ritkábban fo rdu l elő, m in t malignus folyam atok esetén. M ellékvese-carcinomában a corticoidok és kéregandrogenek túlprodukciója inkább az utóbbiak felé tolódik el. Ismeretesek olyan esetek, ahol a cor­ticoidok ü rítése alig emelkedett, vagy norm ális ugyanakkor az androgenek m etabolitjai enormis mennyiségben ürülnek. Ilyen betegeknél, noha a Cushing-syndroma egyik-másik tünete észlelhető, az adrenogenitalis-syndrom a symptomái dominál­nak. A kéregandrogenek közül ilyenkor elsősorban a DEA, m ásodsorban a HOA, OA, E és A fractiók mennyisége nő meg a vizeletben (45).

Adrenogenitalis-syndromaEzt a kórképet a Cushing-syndromához hason­

lóan hyperplasia, adenoma és carcinoma eredm é­nyezheti. Az adrenogenitalis-syndrom ában, mivel androgen túlproductio dominál, a laboratórium i vizsgálatok közül elsősorban össz-17-KS-meghatá- rozásokat, ú jabban 17-KS-fractionálásokat végez­nek (46). A ll-oxy-17-K S-ok pontos meghatározása különös jelentőségű. Többek között e m eghatáro­zások eredm ényezték az utóbbi időben az adreno­genitalis-syndroma létrejöttében szereplő mélyebb okok felismerését, a kórkép csoportosítását. E fel­osztás a biosynthesisben bekövetkező enzym-zava- rok term észete szerint történik. Ismeretessé vált, hogy adrenogenitalis-syndrom ában a mellékvese­kéreg androgenjeinek a túlproductiója másodlagos tényező, elsődleges ok a kéreg HOC-t term elő in- sufficientiája, am ely a feed back mechanismus foly­tán növekvő ACTH-secretiót, ez pedig a m ellékve- se-androgenek többnyire selectív túlterm elését ered­ményezi. A HOC csökkent produktiójáért az esetek egy részében a C21-hydroxilase enzymnek a functió- jában m utatkozó zavar felelős. Ennél a típusnál a HOC-ból képződő 11-oxygenalt E-származékokban, a HOE és OE fractiókban komoly deficit észlelhe­tő, míg a 11-oxygenált A-származékok, a HOA és OA mennyisége normális, de gyakrabban magas. Ilyen esetekről számolnak be Jaoudé és m unkatár­sai (47) és Brooks (48).

O R V O S I H E T I L A P

Az adrenogenitalis-syndrom a m ásik típusa a Cn-hydroxilase enzym-defect ú tján keletkezik. En­nél az előbbihez hasonlóan a HOC képződése elég­telen, de ugyanakkor általában az összes-ll-oxyge- nált steroidok, így az összes ll-oxy-17-K S-ok kép­zése visszaszorul. Eberlein és Bongiovanni ilyen in­sufficientia esetén magas E ürítést talált, ugyanak­kor ll-oxy-17-K S ürítést egyáltalán nem észlelt (49). Hasonló esetekről számolnak be Jayle és m un­katársai (50). A kórosan magas E-szint Kappas és

3- ábra. A mellékvesekéreg- teroidok biosynthesisében bekövetkezett enzjm zavarok adrenogmitalis-syndrománál

m unkatársai adatai alapján (51) subfebrilitást ered­ményezhet. Gyakori adrenogenitalis-syndrom ában e tünet észlelése. Valószínűleg Julesz és m unkatársai­nak közölt eseténél (52) ilyen típusról van szó, noha a túlnyomórészben ll-oxy-17-K S-fractiókat ta rta l­mazó a2-fr actio vizsgálataik során m érhető m ennyi­ségben ürült.

Az adrenogenitalis-syndrom a harm adik típusá­nak tekinthető az az eset, amelyről Bongiovanni 1961-ben számolt be (54). Laboratórium i észlelései

alapján három betegnél 3 /3-hydroxysteroid dehydro­genase defect van, a vizeletben a 3“-hydroxysteroi- dok mennyisége hiányzik, ugyanakkor a 3 ß-hydro- xysteroidok mennyisége megnő. E típus behatóbb tanulmányozása m ég nem történt meg.

Meg kell említeni, hogy az adrenogenitalis-syn- drom ának a steroidok biosynthesisében mutatkozó károsodások szerint történő csoportosításában is

1885

nagy a száma az olyan eseteknek, amelyeknél a tí­pusok tiszta képével nem találkozunk, sokszor több partialis enzym-defect együttesen lép előtérbe. Ezt támasztják alá Koref és m unkatársai adatai (53).

Az ism ertetett alaptípusokra jellemző biosyn- thesis-zavarokat a 3. ábra szemlélteti.

Conn-syndromaA m ellékvesekéreg-túlm űködés ritkább esetei

közé tartozik a mineralo-corticoidok, elsősorban az aldosteron túlprodukciójából eredő kórkép. Ennél, a Conn-syndromában, a megbetegedés oka általá­ban kéregadenoma, a hyperplasiából és carcinomá- ból eredő hyperaldosteronism us aránylag ritka (55). E kórképben a laboratórium i vizsgálatok közül te r­mészetesen a vizelet- esetleg vér-aldosteron meg­határozás lép előtérbe az elektrolyt-balance kont­rollja m ellett. A létre jö ttét eredményező steroid anyagcsere-zavar tanulm ányozása ez ideig igen hiá­nyos. 17-KS-fractionálásokat e kórkép kapcsán tu ­domásunk szerint nem végeztek.

Hyperoestrinismussal járó mellékvesekéreg tú l­működés

17-KS-fractionálásokat az irodalom néhány fe- minisaló kéreg-tum ornál ír le. Ezek a szerzők (56, 57) általában magas 17-KS-ürítéseket észleltek. A fractiók közül az A-ban deficitet, az E-ben viszont igen szembetűnő túlterm elést észleltek. A 11-oxy- 17-KS-ok közül a HOE és OE mennyisége is kóro­san magas volt, a 11-oxy-A-származékok m ennyi­sége inkább alacsony. Ezek az adatok — hasonló­képpen a hypercorticalism us és hyperandrogenis- mus eseteihez — a mellékvesekéregben létrejött partialis insuffitientia m ellett szólnak, ahol a hy- peroestrinismus a 17-“-OH-progesteron —> AD lép­csőt blokkolná. Ezeknél a kórképeknél bekövetke­zett enzymopathiák finom abb felismerése, továbbá a hypophysis szerepének tisztázása ez ideig nem történt meg.

Egyszerű hirsutismusA hirsutism us létrejöttében — m int ismeretes

— egyaránt szerepet já tszhat a mellékvesekéreg, ovarium (esetleg a hypophysis). Noha létrejöttének okát laboratórium i módszerekkel, elsősorban 17-KS- fractionálási metodika alkalmazásával, különböző terhelési reactiókkal kim erítő módon tanulm ányoz­ták (58), megmagyarázni m egnyugtatóan nem tud­ták. Egyszerű hirsutism usban a vizelet össz-17- KS-okban és -kivétel nélkül minden 17-KS-fractio mennyiségében széles határok között m utatkoztak ingadozások. Az a m egállapítás valószínű, hogy e tünet lé trejö ttét a 17-KS-frakcionálások során nyert adatok (a szóban forgó fractiók mennyiségének meghatározásával) m egmagyarázni nem fogják.

A gonádok rendellenességei

A ll-oxy-17-K S-ok anyagcsere-folyam atainak összefoglalásában em lítettük, hogy eddigi ismere­teink szerint a ll-oxy-17-K S-ok előanyagainak szu-

i886 O R V O S I H E T I L A P

vérén termelési helye a mellékvesekéreg, ezért a 11- oxy-származékok mennyiségében eltérések gonád- betegségekben nem várhatók. A m eghatározások elvégzése azonban adott esetekben tám pontot je­len thet a kéregandrogenek túlprodukciójának kizá­rására. Alacsony 11-oxy-l 7-KS-ürítés az elmondot­tak alapján sem itt, sem m ellékvesekéreg eredetű megbetegedéseknél nem bizonyító erejű (rossz m áj­vagy vesefunctio). Gonadalis elváltozásoknál a 11- desoxy-17-KS-ok mennyiségének, az E-nek és, A - nak ism erete különösen fontos, m ivel AD-t (testo- sterönt) a gonádok számottevő mennyiségben te r­melnek. A közölt 17-KS-fractionálások e tényeket szembetűnően tükrözik castratio (42), különböző testicularis insufficientiák (53, 59), Klinefelter-syn- drom a (41), Stein—Leventhal-syndrom a (60), ova­rium - (42), here-tum or (62) esetében stb.

Módszert te ttünk közzé a ll-oxy-17-K S-ok mennyiségének a m eghatározására vizeletből. Kontroll értékeinket és az ezekből számolt hánya­dosokat közöltük (62). E módszer kidolgozását a je­len referátum ban összefoglalt adatok tették indo­kolttá.

IRODALOM. 1. Z im m erm ann W .: Z. physiol. Chem. 1935. 233. 257. — 2. Ding em anse E. és m tsai: J. Clin. Endocrin. 1946. 6. 535. — 3. M igeon C. J., Plager J. E.:J. Clin. Endocrin. 1955. 15. 702. — 4. Faredin I., Blahö Gy.: Z. inn. Med. 1958. 13. 339. — 5. Pineus G., T h i- m ann K. V.; T he Hormones. N ew York, 1955. —6. B ush J. E. és m tsai: Biochem. J. 1956. 62. 16 P. ■—7. Engel L. L.: The H um an A drenal Cortex. Edinburgh,1962. — 8. N eher R., W ettste in A .: A cta Endocrin. 1960. 35. 1. — 9. Bush I. E.: Experientia , 1956. 12. 325. — 10. Roberts S., Szegő C. M.: Ann. Rew. Biochem. 1955. 24. 543. — 11. D orfm an R. I.: Ann. Rew. Biochem. 1957. 26. 523. — 12. Savard K. és m tsai: J. Clin. Invest. 1960. 39. 534. — 13. K em p A . D. és m tsai: J Biol. Chem. 1954. 210. 123. — 14. N eem an M. és m tsai: J. Biol. Chem.1960. 235. 11. — 15. Fieser L. F., Fieser M.: N atural pro­ducts rela ted to phenantrene. N ew York, Reinhold, 1949. — 16. D orfm an R. 1.: M etabolism . 1961. 10. 902 — 17. Sandberg A. A . és m tsai: J. Clin. Endocrin. 1957. 17. 437. — 18. B irke G., P lantin L. O.: A cta med. Scand.

1953. 146. 184. — 19. W erbin H. és m tsai: J . Clin. Endo­crin. 1957. 17. 337. — 20. Gallagher T F.: J . Clin. Endo­crin. 1953. 18. 937. — 21. A xelrod L. R., M iller L. L.: Feder. P roc. 1953. 12. 173. — 22. Hechter O. és m tsai: Endocrinology, 1953. 53. 202. — 23. Fish C. A . és m tsai: Arch. B iochem . Biophys. 1953. 42. 480. — 24. Troop R. C.: Endocrinology, 1959. 64. 671. — 25. S ta rká L., Ble- hovä B.: Endokrinologie, 1962. 42. 1. — 26. Sam uels L. T., W est C. D.: V itam ins a n d Hormones. 1952. 10. 251.— 27. Bongiovanni A. M., Eisenmenger W . J.: J . Clin. Endocrin. 1951. 11. 152. — 28. De W enuto F., W estphal V.: Biochim . Biophys. A cta 1961. 54. 294. — 29. Dorf­man R. I.: Recent Progr. Horm one Res. 1954. 9. 5. — 30. Savard K., G lodfaden S. H.: Feder Proc. 1954. 13. 288. — 31. Forchielli E., D orfm an R. 1.: J . Biol. Chem. 1956. 223. 443. — 32. Ungar F. és m tsai: J. Biol. Chem.1954. 207. 375. — 33. Me Guire I.: In te rn a t. CongressHorm. S teroids. Milan, 1962. — 34. Hagen A . A .. Troop R. C.: Endocrinology, 1960. 67. 194. — 35. Bradlow , H. L., Gallagher, T. F.: J. Biol. Chem. 1957. 229. 505. — 36 Savard, K. és m tsai: J. Biol. Chem. 1953. 202. 717. — 37. Gallagher, T. F.: Cancer Research. 1957.17. 520. — 38. Sa- lassa R. M.: J . Clin. Endocrin. 1961. 21. 506. — 39. Pond H.:J. Endocrin. 1954. 10. 202. — 40. James V. H. T.: J. En­docrin. 1961. 23. 119. — 41. Johnsen S. G.: A cta endo­crin. 1956. 21. 157. — 42. K ellie A. E., W ade A . P.: Bio­chem. J. 1957. 66. 196. — 43. Jailer J. W. és m tsai: J. Clin. Invest. 1959 38. 357. — 44. Bauileu E. E. és m tsai: A cta endocrin . 1957. 26. 153. — 45. Gallagher T. F.: J. Clin. Endocrin. 1958. 18. 937. — 46. F ukush im a D. K., Gallagher T. F.: J. BioT. Chem. 1957. 229. 85. — 47.Jaoudé F. A . és m tsai: A cta endocrin. 1957. 26. 30. — 48. Brooks R. V.: Biochem. J. 1958. 68. 50. — 49. Eber- lein W. R., Bongiovanni A . M.; J. Clin. Endocrin. 1955. 15. 1531. — 50. Jayle M. F. és m tsai: A cta endocrin.1958. 29. 513. — 5l. Kappas A . és m tsai: J. Clin. Endo­crin. 1958. 18. 1043. — 52. Julesz M. és m tsa i: M agyar Belorv. A rch. 1960. 13. 33. — 53. K oref O. és mtsai:M agyar Belorv. Arch. (M egjelenés alatt.) — 54. Bon- giovanni A . M.; J. Olin. Endocrin. 1961. 21. 860. — 55. P runtv F. T. G.: M odem trends in endocrinology. London. B utterw orths. 1961. — 56. Slounwhite W. R.. Buchivald K . W.: J. Clin. Endocrin. 1960. 20. 789. — 57. Jayle M. F. és m tsai: Ann. d ‘Endorrin. 1961. 22. 798.— 58 Broohsbank B. W. L.: Phvsiol. Reviews. 1961. — 59. Civani F : Folia Endocrin. 1960. 13. 391. — 60. Lip- sett M. B„ R iter B.: J. Clin. Endocrin. 1960. 20. 180. — 61. Schoen E. J. és mt&ai: J Clin. Endocrin. 1961. 21. 518.— 62. Fehér T.: K ísérletes O rvostudom ány 1963. 15, 391.

EREDETI ÖZLEMÉNT

S zeg ed i O rvo stu d o m á n yi E gyetem , N ő i K l in ik a

Az „Oxytocin-teszt” klinikai értékeSas Mihály dr., Kovács László dr. és Uhlarih Sándor dr.

A szülés időpontját a terhességi időszámítás- sak csak megközelítőleg tudjuk meghatározni, jól­lehet a term inus pontos megállapítása nemcsak el­méleti, de therápiás jelentőségű is. A szülés oxyto- cinnal történő megindítása az esetek jelentős há­nyadában eredm énytelen marad. Ezeket az esete­ket úgy m agyaráztuk, hogy a fájáskeltési kísérlet időpontjában a méhizomzat fájáskészsége még nem alakult ki.

Hazánkban Kertész (6) 1950-ben végzett vizs­gálatai foglalkoznak e kérdéssel. 3 V. E. hypophy­sis hátsólebeny kivonatot fecskendezett i. m. idő­előtti burokrepedés esetén, és az erre bekövetkező contractiók fájásgörbéiből következtetett a méh fá­jáskészségére.

1955-ben S m y th (12, 13, 14) olyan módszert dolgozott ki, amellyel a méhizomzat fájáskészségét m egítélhetjük. Az eljárást oxytocin-érzékenységi- tesztnek (ÓÉT.) nevezték el. A módszerrel a kü l­földi irodalom viszonylag keveset foglalkozott, al­kalmazhatóságáról ellentétes vélemények alakultak ki. Az eljárást hasznos diagnosztikumnak tekinti N ixon és Sm yth (10), Husslein és m unkatársai (5), Hauser és A ufderm aur (4), míg Müller (7) és Gölt- ner (3) használhatóságát kétségbevonja. Az eredeti eljáráson kisebb-nagyobb módosítást Müller (7), Neum ann és m unkatársai (8), valam int Baumgar- ten és Hofhansl (1) végzett.

A módszer klinikai értékével kapcsolatban a vita tárgyát általában az képezi, hogy a próba szol­gáltatta adat m ennyire fogadható el a szülés idő­pontjának m egállapítására, a szülés prognózisára, illetve a szülés m egindíthatóságára vonatkozóan.

Az ÓÉT. alkalmazhatóságát 65 gravidán rend­szeresen vizsgáltuk 160 esetben. A meghatározást egy-egy terhesen sorozatosan végeztük 2—3 napos időközzel, s ezzel párhuzam osan m eghatároztuk az oestrogen- és pregnandiol-ürítést a m ár korábban ism ertetett módon (10). Vizsgálati eredményeink alapján a teszt klinikai értékelhetőségére vonatko­zó néhány vitatott kérdésben kívánunk állást fog­lalni.

A teszt kivitelezéseA próbát reggel, legalább negyedórás ágynyuga­

lom után végezzük, és a psychés stress elkerülése vé­gett az asszonyt a vizsgálat lényegéről felvilágosítjuk. Ha tokometerrel dolgozunk, akkor felszerelése után 3—4 percig várunk, majd minden perc első 10 másod­percében az elkészített oxytocin-oldatból 1—1 ml-t in- jiciálunk s keressük azt a legkisebb mennyiséget, amely után egy méhösszehúzódás bekövetkezik (a gyen­

ge contractió t legtöbbször a g rav ida is érzi). M axim áli­san 10 m l-t (0,1 I. E.) in jic iá lunk . A m éhcontractio u tán a tű n k e t kihúzzuk, s m ég néhány percig figyel­jü k az esetleg jelentkező ú ja b b összehúzódásokat.

Az oldat készítése: A K őbányai G yógyszerárugyár 5 I. E.-s O xytocin am p u llá ján ak ta rta lm á t élettan i konyhasóoldattal 50 m l-re h íg ítjuk . Ebből az oldatból 1 m l-t 9 m l konyhasóoldattal tovább hígítunk, így a vizsgálathoz alkalm azott o ldat m inden m l-e 0,01 I. E.-t, azaz 10 m. E .-t tartalm az.

A m éhösszehúzódás reg isz trá lására a tokom eteres és palpatiós m ódszert javaso lták . V izsgálataink elején m indkét m ódszert kipróbáltuk , de Husslein és m unka­társai (5) és m ások (4) vélem ényéhez hasonlóan a to- kom eter használa tá t a palpatiós m ódszernél nem ta ­lá ltuk előnyösebbnek. M indkét eljárás esetén h ibafor­rásként szerepel a spontán m éhösszehúzódás, am it té­vesen oxytocin-effektusnak íté lhe tünk meg. P alpatiós módszer m elle tt h ibafo rráskén t még a m ágzatm ozgás és a légzés okozta hasfali izomösszehúzódás szerepel­het, am it azonban gondos figyeléssel aligha tévesz­tü n k össze méhösszehúzódással.

A z ÓÉT. értékei a terhesség második feléhenA terhesség 27. hetétől kezdődén a szülés meg­

indulásáig terjedően vizsgáltuk a m éhcontractio -kiváltásához szükséges oxytocin mennyiségét. Az eredm ényeket az 1. ábrán állítottuk össze, A teszt­adag jellemző csökkenést a terhesség előrehaladá­sával párhuzam osan nem m utat, a pozitív próbá­hoz 40—60 m. E. oxytocin szükséges. A 40. hét ele­jétől kezdve, továbbá tú lhordás esetén (6 eset) az értékek valam ivel alacsonyabbak.

Terhességi hét

i . ábra. oxytocin-teszt értékei a terhesség második felében

A terhesség utolsó 10 napjában m ért átlagér­tékeket a 2. sz. ábrán tü n te ttü k fel. Ezekkel a vizs­gálatokkal azt kívántuk eldönteni, vajon használ­ható-e a próba a szülés idejének megállapítására. A 26 gravidán sorozatosan végzett m eghatározá­sok eredménye szerint az értékek mérsékelt csök­kenése figyelhető meg, míg kifejezett esés a szülést

i888 O R V O S I H E T I L A P

megelőző 48 órában következik be. A terhesség harm adik trim esterében a szülést megelőző két napig 40—60 m. E. vagy több oxytocin szükséges a méhösszehúzódás kiváltásához. Az átlagértékek­től + 20 eltérést észleltünk, de ritkán. N ixon és S m y th (10) vizsgálatai szerint 0,04 E.-s adag m el-

2. ábra. A z oxytocin-teszf értékei a szülést megelőző napokban

le tt m ár számolhatunk a szülés közeli m egindulá­sával. Anyagunkban a kritikus értéket 0,02 E.-nek találtuk. Az ÓÉT. értékeiből a szülés időpontjára teh á t bizonyos fenntartásokkal következtethetünk, különösen akkor, ha a próbát másod-, harm adna-

) . ábra. Norm ális terhesség

ponként megism ételjük és az értékek csökkenő jel­leget m utatnak.

A 40 m. E.-nél magasabb adag mellett a szü­lés 48 órán belül gyakorlatilag nem következik be, sőt anyagunkban 30 m. E. m ellett sem fordult ez elő. 0,02, illetve 0,01 E.-s adag esetén a szülés m eg­indulása nagy valószínűséggel várható, különösen

akkor, ha az előző napokban magasabb értékeket m értünk. Szeretnénk azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a teszt-adag napokon keresztül 0,02 E.-s szinten m aradhat anélkül, hogy a szülés bekövet­keznék. M indenesetre ez az érték azt jelzi, hogy a méhizomzat a szülésre m ár functionalisan felké­szült. Természetesen ennek m echanizmusára a vizsgálat semmilyen fényt nem derít.

Az egyszeri alkalommal végzett teszt értékét két körülm ény zavarhatja: egyik a spontán méh­összehúzódás, amikor a valódinál alacsonyabb ér­téket á llapítunk meg, m ásik a bizonytalan cont-

N.J. 26 éves ll-para

4. ábra. Intrauterin elhalás

ractio, am it pozitív eredménynek, veszünk s a to­vábbi oxytocin adagoktól elállunk.

Terheseink oestrogen- és pregnandiol-kivá- lasztását az OÉT.-vel párhuzamosan, naponként m eghatároztuk annak eldöntésére, hogy van-e ösz- szefüggés a steroid-kiválasztás és a m éh fájáskész­sége között (3. ábra), összefüggést, noha a régeb­bi irodalm i adatok szerint ez várható le tt volna, nem sikerü lt megállapítanunk. Egy korábbi m un­kánkban (10) behatóan tanulm ányoztuk a sexual- steroid-ürítés alakulását a szülést megelőző napok­ban, de a kiválasztás csökkenését m ár akkor sem tudtuk megállapítani. M egállapításainkat néhány esettel k ívánjuk szemléltetni.

In trauterin elhalás esetén (4. ábra) a magzat halálát a steroidkiválasztás jelentős m értékű esése kísérte, az ÓÉT. értéke azonban csak a kilökődés előtt vá lt alacsonyabbá.

O R V O S I H E T I L A P 1889

26 éves II-paráról volt szó, akinek első terhessége ugyancsak intrauterin magzati elhalással végződött. A gravida terhessége előtt tüdőgömőkór miatt lobekto- mián esett át. Az elhalás okát nem találtuk meg (Lues: 0, rh-incompatibilitás: 0.) A szülés várható időpontja 1963. II. 8. A klinikára X. 24-én vesszük fel, mert 2 napja magzatmozgást nem érzett. A terhességi próba ekkor még pozitív, a steroidok értéke 10 mg körüli, az ÓÉT. értékei magasak. A következő napokban a steroidkiválasztás rohamosan esik, az ÓÉT. értékei csak valamivel kisebbek. A koraszülést megelőző napon 0,02 E.-s oxytocinadagot mértünk, ezért másnap oxy- tocinos cseppinfusiót állítottunk be, aminek eredmé­nyeképpen kilökődött a 30 cm hosszú maceráit mag­zat. ,

Chronicus nephritis fennállásakor a sexual- steroidok értékek — am int az várható is — ala­csonyabbak voltak, az ÓÉT. ennek ellenére a szo­kásos szinten mozgott (5. ábra).

22 éves II-para, akinek első terhessége rendes szü­léssel végződött. Szülését 1963. II. 22-re várja. A kli­nikára 1962. dec. 5-én egy vidéki kórházból vesszük fel, ahol vitium, anaemia és chronicus nephritis kór­ismével állott kezelés alatt. Vizsgálataink a beutaló dg-t megerősítették, s megfelelő belgyógyászati keze­lésre a gravida állapota javult is. A magzat kicsiny

/ . ábra. Chronicus nephritis

volt, ezért az életképesség idejét meg akartuk várni. A szülést megelőző napon praeuraemiás állapot alakul ki (a gravida hányt, maradék N.: 80 mg%), ezért a ter­hességet császármetszéssel fejeztük be és 1200 gr-os magzatot segítettünk a világra.

Túlhordás és praeklampsiás toxicosis esetében ugyancsak nem találtunk eltérést a normális v i­szonyoktól (6. ábra).

A 31 éves V. párát 1962. X. 15-én vesszük fel kli­nikánkra. Szülését XI. 9-re várja, orvosa toxaemia kórismével utalja be. A szokásos kezelésre a toxaemia tünetei mérséklődtek. A sexualsteroid-ürítés és az ÓÉT. értékei nagyjából a normálisnak megfelelőek. Érdekes jelenséget észleltünk a szülés számított időpontjában: az ÓÉT. értéke 10 m. E.-re csökkent, sőt spontán méh- összehúzódások is jelentkeztek, de a szülés nem indult meg. Az ÓÉT. értéke ismét emelkedett, majd a szülést

6.ábra. Túlhordás és praeklampsiás toxicosis

megelőző napra ismét 10 m. E.-re esett, és a következő napon a szülés spontán lefolyt. 2800 g-os leánymagzat született a túlhordás jeleivel, a lepényen fehér infarc- tusokat találtunk.

Koraszülés és fenyegető koraszülés. Fenyegető koraszülés esetén az ÓÉT. értékei a lap ján azonos anatóm iai lelet m ellett (zárt cervix, álló burok) le­hetőségünk nyílik a terhesség továbbviselésének — bizonyos határokon belüli — megállapítására. Azok az esetek, melyeknél a pozitív próba kiváltásához legalább 40 m. E. oxytocin szükséges, kivétel nélkül jó prognózisúak (15 esetet vizsgáltunk). Megjegyez­zük, hogy a próbát akkor végeztük el, amikor a spontán contractiók ágynyugalomra, chlorpromazin, esetleg spasmolyticumok adására megszűntek.

A másik csoportba azok az esetek sorolhatók, akiknél a fenti körülm ények között végzett próba alacsony adagokkal záru lt (10—30 m. E.), s a ko­raszülés ezeknél csaknem kivétel nélkül az adaequat kezelés ellenére is néhány napon belül lezajlott. Hat esetet észleltünk. A 7. ábránkon k é t eset érté­keit tü n te ttü k fel. Az első gravida terhességét to­vább viselte, a másodiké az alacsony teszt-érték után 2 nappal megszakadt.

Felm erülhet a kérdés, hogy a próbával nem okozunk-e koraszülést. Ügy gondoljuk, hogy ennek lehetősége kizárható. A m. E. nagyságrendben nyú jto tt oxytocin az endogen okok következtében csökkent ingerküszöb révén váltja ki a méhössze- húzódást. Minél fokozottabb a méhizomzat inge­

i n

1890 O R V O S I H E T I L A P

relhetősége, annál kevesebb oxytocint injiciálunk. A beadott oxytocint egyébként a szervezet rend­k ívül gyorsan inaktíválja. Berde (2) szerint az oxy- tocin-hatás felezési ideje 3,3 perc, M üller (7) vizs­gálatai szerint pedig 1 perc. A gyors lebontást az a klinikai megfigyelés is bizonyítja, hogy a próba során kiváltott contracti ót legfeljebb egy, esetleg két összehúzódás követi.

7. ábra. Fenyegető k.orasyJilés

A szülés megindíthatósága

Jóllehet csak 10 esetben volt alkalm unk az oxytocinos cseppinfusio előtt OÉT.-t végezni, ta ­pasztalataink e vonatkozásban meglehetősen egy­értelm űek. Azt találtuk , hogy azokban az esetek­ben, melyeknél a próba kiváltásához 40 m. E. vagy ennél több szükséges, a szülés oxytocinos infusio- val történő m egindíthatósága kérdéses, legtöbbször nem sikerül. Alacsonyabb tesztdózis m ellett (20 m.E.) az oxytocinos m egindítás eredményes volt. Cél­szerűnek tartjuk az infusio beállítása előtt az ered­ményesség megítélése végett az érzékenységi pró­bát elvégezni.

A z ÓÉT. és a szülés lefolyásaNem találtunk értékelhető összefüggést a so­

rozatban végzett próba és a szülés alatti méhtevé- kenység foka között (fájásgyengeség, atonia stb.). Hasonló megfigyelésekről mások is beszámoltak.

Megbeszélés:Az ÓÉT. klinikai vizsgálómódszerként tö rténő

kipróbálása során nyert tapasztalataink alapján nem tám aszthatjuk alá azokat a korábbi közlése­ket, melyek szerint a próbával a szülés ideje 1—2 napos pontossággal megállapítható (4, 9). A próbá­val azt azonban m egállapíthatjuk, hogy a szülés 48 órán belül nagy valószínűséggel bekövetkezik, ha a teszt-dózis 20 m. E. vagy annál alacsonyabb. Nem fogadható el az a negativisztikus álláspont sem, ami ugyancsak felm erült az irodalomban, mely szerint a módszernek klinikai értéke nincsen (3, 7).

Tapasztalataink szerint szövődménymentes te r­hességben az OÉT.-t elvégezni szükségtelen, hiszen a term inusra vonatkozóan csak megszorítások m el­lett kapunk tám pontot. Indokoltnak tartjuk a pró­ba alkalmazását néhány terhességi pathológia fenn­állásakor. Ebben a vonatkozásban két indicatiós te­rü letet különböztethetünk meg: 1. Fenyegető kora­szülések, am ikor a próba prognosztikus adatokat szolgáltat a terhesség továbbviseléséről. 2. A szülés m egindítását szükségessé tevő szövődmények. Túl- hordás, továbbá in trauterin elhalás esetén a mód­szer felvilágosítást ad a szülés időpontjáról, illet­ve az oxytocinos infusio várható eredményességé­ről.

A sexualsteroid-kiválasztás és az ÓÉT. között összefüggés nem állapítható meg. Ez a tény lehető­séget nyújt arra , hogy a két vizsgálat együttes al­kalmazásával a túlhordás, méhenbelüli elhalás dia­gnosztizálásához és főleg helyes kezeléséhez meg­felelő tám pontot kapjunk. A steroidkiválasztás vizsgálatával (esetleg más objektív tünet figyelem- bevételével, m in t a magzatvíz mennyisége, meco- niumos magzatvíz) a lepény teljesítőképessége fe­lől kapunk adatokat, tehát a m agzat életviszonyait ítélhetjük meg. A párhuzam osan végzett OÉT.-ből a szülés időpontjára következtethetünk, illetve ha az még távol van, akkor a fájáskeltés várható ered­ményessége felől tájékozódhatunk. Ha a steroid- értékek alacsonyak, a magzat életkilátásainak rom ­lása m iatt a szülés megindítása sürgős feladatot je­lent. Ha az ÓÉT. értéke ilyen esetekben m agas (0,04 E. felett), akkor az infusio hatásossága kétsé­ges, s a felesleges időveszteség elkerülése végett célszerűbb a magzatot császármetszéssel világra se­gíteni.

összefoglalás:Az oxytocin-teszt értékeit vizsgáltuk a terhes­

ség második felében, a szülést megelőző napokban, valam int néhány terhességi szövődmény fennfor­gásakor. A terhesség második felében a teszt-adag a szülést megelőző 48 óráig nem csökken, ekkor a korábbi 0,04—0,08 E.-ről 0,02-re vagy ez alá csök­ken. A sexual-steroidkiválasztás és a próba értékei között összefüggés nincs. In trauterin elhalás, toxaemia, chron, nephritis, fennállásakor az érté­kek nem tértek el a normálisaktól. Jellemző módon viselkedik a próba fenyegető koraszülések esetén..

O R V O S I H E T I L A P 1891

A módszerrel m egállapíthatjuk az oxytocinos fá ­jáskeltés várható eredményességét. Tárgyaltuk az eljárás alkalmazási körét.

IRODALOM: 1. Baum garten K. u. H ofhansl W.: G eburtsh. u. F rauenheilk . 1921. 21:10. — 2. Berde B.: »Recent advences in oxitocin research«. Ch. Thomas, Springfield, 1959. — 3. G öltner E.: Zbl. Gynäk. 1959. 81: 113. — 4. Hauser G. A . u. A u fderm aur F.: Schw. med. W schr. 1962. 92:748. — 5. H usslein H., Baum garten

K. u. H ofhansl W.: Zbl. G ynäk. 1960. 82:49. — 6. K er­tész I.: M agy. Nőorv. L apja. 1950, 22:427. — 7. M üllerH. A.: A rch. Gynäk. 1959. 191:65. — 8. N eum ann E., Desart H. e. Ledoux P.: Gynéc. e t Obstét. 1959. 58:79. — 9. N ixo n W. C. W. a. S m y th C. N.: T riangel 1958. 3:239. — 10. N ixon W. C. W. a. Sm yth C. N.: Amer.J. Obstet. Gynecol. 1959. 77:393. — 11. Sas M., LácsánI. és Nagy S.: Magy. N őorv. L apja 1963. 26. — 12. Sm yth C. N.: J . Obstet. G ynaecol. Brit. Emp. 1957. 64: 59. — 13. S m y th C. N.: Proc. Roy. Soc. Med. 1955. 48: 677. — 14. S m y th C. N.: L ancet 1957. 2:987.

k l i n i k a i T a n u l m á n y

Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Szemklinika

A kontaktüveg és keratoplastica jelentősége a keratoconus ellátásábanOyörffy István dr.

A klinikánkon létesített Kontaktüveg Laborató­rium ban — 24 évi működése folyam án ■— több m int 500 kétszemes keratoconusban szenvedő beteg ré­szesült kontaktüveg-ellátásban. Közülük 95% scle­ralis kagylót, 5%-uk pedig kornealencsét kapott.

Tapasztalataink szerint a kellő szakszerűség­gel, individuálisán készített kontaktüveg alkalmazá­sa e betegség kezelésében igen eredményes. Fő oka ennek a használata által bekövetkező nagyfokú lá­tásjavulásban, valam int az ezzel együtt járó m unka­képesség-javulásban rejlik. Em ellett a többnyire 0,2—0,1 alatti értékről átm enet nélkül 0,8—1,0-re feljavuló látás kedvező psychikus hatást fe jt ki, mely könnyebben átsegíti a beteget a kontaktüveg- viselés kezdeti nehézségein, de a későbbiekben is döntően befolyásolja a tolerantia tekintetében.

Ez utóbbira nézve vizsgálataink alapján meg­állapítottuk, hogy az ellátottak 80%-a kontaktüve­gét rendszeresen, zavartalanul viseli. 6%-uk viseli ugyan, de napi 6 óránál kevesebb ideig, vagy több­kevesebb panasszal és 14%-uk egyáltalán nem hordja.

Vélem ényünk szerint a kontaktüveget — kevés kivételtől eltekintve — minden egyén meg tudja szokni, ha erre kellő szüksége s em ellett kellő aka­ratereje és kitartása van. Mivel a keratoconusban szenvedőknél viselése gyakran létkérdés, a megszo­kás irán ti különös igyekezetük érthető. Csak keve­sen vannak, (6%) akik nem használják rendszere­sen. Ennek oka többnyire a relatíve még kielégítő látásélesség, a szem egyéni túlérzékenysége, neuras­thenia, ügyetlenség stb. lehet. E paciensek rendsze­rin t csak olyankor teszik fel, ha átm enetileg kifo­gástalan látásra van szükségük. Viszont aránylag nagy azoknak a száma (14%), akik használatát rö­vid próbálkozás u tán végleg abbahagyják. Ezek117*

többnyire azok közül kerülnek ki, akiknek látása szabad szemmel vagy szemüveggel sem túlságosan rossz, vagy legalábbis hunyorítással rövid időre megjavítható. Látási igényük nem különösen nagy, s a meglevő látásuknál többet foglalkozásuk sem kíván meg.

Alkalmazásának indicatiójában elvként tűztük ki, hogy 0,5-nél jobb látás esetén nem rendeljük. Ha legalább ilyen correctio szemüveggel is elérhető, a kontaktüveg-viselést fölöslegesnek tartjuk . Ügyszin­tén akkor sem készítjük, ha conus csak az egyik szemen van, a másik ép és jó látású. Ilyen esetek- beh azt figyeltük meg, hogy mivel a paciens a fél­szemmel való látást m ár megszokta, a homályos ké­pet adó beteg szem látásának a feljavítása többnyi­re inkább zavarólag hat, m intsem segítené a jó szem m unkáját. A kagylót „therápiás célból” pedig nem készítjük, mivel erre vonatkozó észleléseink nem elég meggyőzőek.

Megfigyeltük, hogy a tolerantia általában nincs a conus nagyságával szoros összefüggésben, sokkal inkább az egyéni érzékenységgel. Néha igen magas conus m ellett kitűnő viselhetőséget tapasztalunk, máskor m eg egészen kis conus esetén is m ár intole- rantiát. Azokat az irodalom ban közölt megfigyelé­seket, melyek szerint a kontaktüveg viselése a co- nust tartósan csökkenteni, vagy éppenséggel vissza­fejleszteni tudná, vagyis „gyógyhatása” volna, nem tudjuk m egnyugtatóan megerősíteni. B ár számos esetünkben m i is látszólag a folyamat stagnálását észleltük, több esetünkben viszont a kagyló rend­szeres viselése ellenére is a conus továbbnövekedé- sét figyelhettük meg.

Mindezek dacára tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy mivel aetiológiájának ism erete hiányá­ban kellő oki kezelést nyújtan i nem tudunk, mai

1892 O R V O S I H E T I L A P

Hán

y év

ig v

isel

t ko

ntak

tüve

get

Vol

t-e

heve

ny

imbi

bitio Látásélesség

m ű té t e lő ttM ű t é t C o r r e c t i o

Lát

ás e

redm

ény

1. S .J . o' 9 0 . d. kü. 0,4 1959 7 mm tovafutó perion Szü. —30,0 D.0,2 kü. 0,7 0,7Debrecen

32 é. tisztv. — 0 . s. kü. 0,3 1958 (Alberth) 7 mm tovafutó perion Szü. —30,0 D. 0,2 kü. 0,7 0,7

2. K. L. $ 4 0. d. kü. 0,6 1958 7 mm Szü. + 4 ,0 cyl 35° 0,7Graz

31 é.tisztv. — 0 . s. kü. 0,8 1959 (Hruby) Szü. + 2 ,5 D. —4,0 cyl 80° 0,8

3. B .S. $ 16 + 0. d. kü. 0,2 1960 Debrecen 7 mm tovafutó perion Szü. - 1 0 , D. +3,0 cyl 170° 0,5(Alberth)

48 é. háztart 0. s. kü. 0,4 — — — — (kü.-el változatlanul 0,4)

4. M. A. o' 3 p. d. ki. 0,7 1961 Genf 7 mm csomós nylon Szü. - 2 ,0 D. +5,0 cyl 95* 0,6(Francbeschetti)

32 é. író — 0 s. ki. 0,5 1962 7 mm csomós nylon Szü. —3,0 D. - 3 ,0 cyl 70' 0 5

5. L.L. 21 0. d. kü. 0,15 1962 9 mm csomós patkányfarok Szü. —4,0 D. +6,0 cyl 115° 0,6Debrecen

48 é. tisztv. 0 s. kü. 0,3 1962 (Alberth) 9 mm csomós patkányfarok Szü. + 5,0 cyl 75° 0,5

6. R.G. o' 6 0. d. ki. 0,7 (ki. változatlanul 0,7. Ritkán1962 Debrecen 7 mm csomós patkány- viseli) 0,4

32 é. tisztv. — 0. s. ki. 0,3 farok Szü. —8,0 D. -1 ,0 cyl 170° 1

T. B .J . c f 12 + 0 . d. kü. 0,15 1962 Debrecen 8 mm Csomós patkány- korong elszürkült 0,05(Alberth) farok

39 é. háztart — 0. s. kü. 0,3 1 — — — — — (kü.-el változatlanul 0,3)

Kü—kontaktkagyló ki—korrnealencse szü—szemüveg

tudásunk alapján a keratoconusos betegek látásé- * nak a helyreállítására kontaktüveg-rendelését, ill. v i­selését tartjuk a gyakorlatban legjobban bevált m ód­szernek. Annál is inkább, mivel e betegségben a to ­lerantia — az egyébfajta esetekhez képest — jobb, s mivel ilyenfokú látásjavulást semmiféle más esz­közzel elérni nem tudunk.

A kontaktüveg-viselés kedvező eredményei m ellett részletesebben ki kell térjünk keratoconu­sos pacienseink azon kisebb csoportjára (körülbelül 3%), akiknek problém ája sok gondot okoz. Ide azok a látásukra igényesebb egyének sorolhatók, akik kagylójukat hosszabb időn át zavartalanul viselték, m ajd valamilyen ism eretlen ok folytán vele szem­ben tú l érzékennyé válnak, ami a gyakorlatban kel­lemetlen subjectiv tünetek, főleg fénykerülés és szúró érzés állandósulásában nyilvánul. Ezeknél ré- seslámpával a conus-csúcsban finom hám kopást és festődést észlelünk, emellett e területen idővel fi­nom homályok is kialakulnak, melyek fokozatosan a látásélességet is csökkentik. Okát nem sikerült tisztázni. Vele kapcsolatban csak annyit tud tunk megfigyelni, hogy a corneahám regeneratiós képes­sége csökkent. Míg a m ás esetekben létrejövő centralis erosio a kagylóviselés elhagyása u tán 12— 24 óra alatt m agától is meggyógyul, ezeken a festő- dés és fénykerülés még hetek m úlva is fennáll.

Ugyancsak súlyos helyzettel állunk szemben, ha heveny imbibitio (keratoconus acutus?) jön létre. A keratoconüsnak e váratlanul fellépő súlyos compli-

catiója folytán a cornea középső része nagy terüle­ten oedemássá válik, elszürkül, s em iatt a látás nagy fokban megromlik. Néhány hónap a la tt e he­veny tünetek elmúlnak ugyan, de rendszerint jelen­tős szaruhom ály és látáscsökkenés m arad vissza, amin a kontaktüveg sem segít. Az anyagunkban előfordult 8 imbibitiós eset közül 3 az em lített in toleránssá vált csoport tag jain jö tt létre.

E betegek panaszaikkal gyakran keresnek fel, abban a reményben, hogy valamely újabb gyógyke­zeléssel vagy kagylóik alakításával ta lán mégis tu ­dunk segíteni rajtuk, de fáradozásaink többnyire eredménytelenek. A kontaktüveg-viselést ennek el­lenére nem adják fel, m ert látásuk ezzel jó, m un­kájukat is csak ennek segítségével tud ják végezni, de a viseléssel járó állandó kínlódás nemcsak mun­kaképességükre hat hátrányosan, hanem lelkileg is megviseli őket. \

Az irodalomban az utóbbi évek folyamán kö­zölt keratoconusos szemeken végzett keratoplasti- cák kedvező eredményei bátorítottak arra, hogy ezekben a kontaktüveg-therapia szempontjából ked­vezőtlen, de látási tek in tetben nagy igényű esetek­ben kipróbáljuk a m űtétet. (Walser, Paton—Swartz, Kutscher a). Mivel k linikánk keratoplasticai m un­kája inkább a szaruhomályok m iatti rossz látás ja ­vítására van beállítva, holott az előbbieknél jól lá­tó szemek operálásáról van szp, ami több tekintet­ben m ásféle felkészültséget kíván, e m unkára a debreceni szemklinikával kezdtünk cooperatiót,

O R V O S I H E T I L A P 1893

ahol A lberth közismert ilyen irányú tevékenysége folytán a m űtét sikere a legbiztonságosabbnak ígér­kezett. így betegeink szaruhártyaátültetését is ő végezte, kivéve két paciensét, akik külföldön óhaj­to tták m agukat operáltatni.

Az utóbbi 5 év folyamán 7 ilyen kontaküveget rosszul tűrő paciens 11 szemén végeztettünk kera- toplasticát. 10 szemen a m űtét igen sikeresnek bizo­nyult, míg 1 esetben a korong a m űtét u tán hama­rosan oedemássá vált, elszürkült ugyan, de most fél év u tán kezd ismét tisztulni. A 7 paciens látása cor- rectióval 0,4—0,8 között mozog, közülük 5 a m űtét óta csak keretes szemüveget visel. 1 eset szemüve­get és kontaktkagylót felváltva (1 sz.). Az elszür­kült korongú pedig továbbra is a nem operált sze­mét használja régi kagylójával (7 sz.).

(Részleteket illetőleg lásd a táblázatot!)Bár kevés estünk alapján messzemenő követ­

keztetést levonni nem lehet, az eddigi eredm ények­ből azt szűrtük le, hogy akár intolerantia nehezíti a kontaktüveg hordását, akár acut imbibitio után m arad vissza nagyobbfokú látásromlás, a m űtéti technika jelenlegi állása megfelelő kezekben lehe­tővé teszi ezen esetekben is a cornea transplantatio biztos elvégzését. Ezzel sikerül a keratoconusos be­tegek azon kis csoportjának a problém áját is meg­oldani, akikkel eddig semmire sem jutottunk, s akik állandó szenvedésük mellett még állandó lelki vál­ságban is éltek a teljes megvakulástól való félel­mükben.

A m űtét indikációjára vonatkozólag a kerato- plasticára érvényes általános elveken kívül még a következőket tarto ttuk szem előtt:

Csak akkor ajánlunk m űtétet, ha az intole­rantia hónapok után sem javul, s ha a beteg ke­délyére, munkaképességére is m ár zavarólag hat, s akkor is először csak a rosszabbik látású szemen; vagy pedig ha a centrális homályok m iatt a kon­taktüveggel elérhető látás 0,2 alatt van. Ha a m ű­tét idejét elérkezettnek látjuk, a paciensnek akkor is csak „ajánljuk”, de erre nem beszéljük rá. őszintén feltárjuk előtte a lehetőségeket — az eset­leges kockázatot sem hallgatva el —, de a döntést rábízzuk. Ha az első szem m űtété jól sikerült, csak a teljes gyógyulás után, tehát körülbelül fél év múlva végezzük a másik szemén, ha a beteg ezt egyáltalán kívánja.

Magára a m űtétre vonatkozóan csak annyit, hogy m indig áthatoló, partia lis (subtotalis) transp lan ta tió t végzünk, s a nagyobb korong (7—8 mm) beültetésének a hívei vagyunk. Egyrészt így kisebb az érintkező seb­

széleken a cornevastagság-differentia, m ely a komiku­sán kinyúlt cornea m ia tt kisebb korong esetén gyakori, másrészt, vélem ényünk szerint, kisebb astigm ia várha­tó, m in t kisebb korong beültetése esetén, m elynek aránylag kisfokú kim ozdulása is jelentős optikai zavart von m aga után, tehá t csökkennek a szemüveggel való corrigálhatóság esélyei. A lberth ezért 7—9 m m-es ko­rongot használ, régebben tovafutó perion, ú jabban in­kább csomós patkányfarok ínvarra tta l. M űtét u tán le­vegő befúvás. Kötés 6 napon át, m ajd u tána hosszabb időn keresztül Adreson becseppentés.

Az operáltak látása a gyógyulás u tán többnyire keretes szemüveggel is jól javíthatóvá válik, s látás- élességük ezzel is megközelíti a m űtét előtti kon­taktüveges látást; az acut imbibition átesett szeme­ken pedig lényegesen jobbá lesz.

E m űtéttel betegeinknek nemcsak szemét gyó­gyítottuk meg, hanem egyben kedélyvilágukat is. Az előtte elkeseredett, kedvetlen emberek derűssé, kiegyensúlyozottá váltak, m unkakedvük megnöve­kedett. Gyógyulásuk nemcsak számukra hozott új életerőt, hanem számunkra is az orvosi m unkánk­ban elért siker őszinte örömét keltette.

összefoglalás:A szerző 500 keratoconusos beteg kontaktüveg­

gel történő correctiója kapcsán azt találta, hogy 80 százalékuk a kagylót rendszeresen, zavartalanul vi­seli, napi 6—14 órán át; 6%-uk 6 óránál rövidebb ideig, vagy több-kevesebb panasszal és 14%-uk egyáltalán nem hordta.

Az esetek mintegy 3%-ban a kontaktüveget jól viselő egyéneken az intolerantia egy különös és kel­lemetlen form ájának a fellépését észlelte, mely a kagyló viselését igen megnehezíti.

Ezek csoportjából 7 egyén 11 szemén áthatoló szaruhártya-átültetést végeztek. 10 esetben kitűnő,0.4—0,8 közötti látáseredménnyel. 1 esetükben a korong elszürkült.

A bíztató eredmények alapján a szerző azon a véleményen van, hogy a keratoconus súlyosabb for­mái esetén érdemes keratoplasticát végezni, m ert segítségével olyan fénytörési viszonyokat lehet te­remteni, mely töbnyire lehetővé teszi a kontakt- üveg-viselés mellőzését, s a látás rendes szemüveg­gel való javítását.

IRODALOM: Ainslie: Trans, opthal. Soc. U. K. 79, 209—220 (1960) — Barros Rezende: Rév. brasil. Oftalm . 12, 173—185 (1953). — Kutschern: KI. Mbl. f. Aug. 134, 78—82 (1959). — Paton—Schw artz: Arch, opthal. Chi­cago 61, 370—372 (1959). — Votoőková Csl. oftal. 18, 277—287 (1962). — W alser: KI. Mbl. f. Aug. 125, 315— 329 (1954).

KLIMOVAN OLAJOS INJEKCIÓ ÉS TABLETTAÖsszetétel: 1 ampulla (1 ml) 2,5 mg oestradiol mono benz.-ot és 12,5 mg progesteront tartalmaz. 1 tabletta 0,01 mg aethinyloestradiolt és 10 mg aethinyltestosteront tartalmaz.

T H E R A P I Á S Ö Z L E M É N Y E K

Budapesti Orvostudományi Egyetem, III. Belklinika

Klinikai tapasztalatok N-N dimethyl-guanil-guanidinnel cukorbetegek kezelésében

Kämmerer László dr. és Krétán Miklós dr.

Az orális vércukorcsökkentő vegyületek az utóbbi 6—8 évben egyre nagyobb szerephez ju to t­tak a diabetes kezelésében. A BZ 55 (Bucarban) vezette be a sulphanyl urea készítmények sorát, melyek később világszerte elterjedtek és újabb hatásos vegyületek therápiás alkalmazását ered­ményezték. (D 860, Chlorpropamid, Cyclotolhepta- mid, Acetohexamid stb.)

A sulphanyl-urea készítm ények főleg a felnőttko­ri diabetes syndrom ában bizonyultak theráp iás szem­pontból hatásosnak, a fiatalkori hypergiás cukorbaj­ban ezzen szemben nem tu d ták pótolni az egyetlen ha­tásos insulin therap iát. Insu linnal való együttes alkal­m azásuk, például labilis diabetesben nem bizonyult kielégítőnek, ezért fontossá vált egyéb vércukorcsök­kentő hatású vegyületek k ipróbálása is a cukorbaj

, theráp iájában .A su lphanyl-urea vegyületektől függetlenül az ér­

deklődés ism ét a guanidin szárm azékok tanulm ányo­zása felé fordult. W atanabe (1) ugyanis m ár 1918-ban felh ív ta a figyelm et egyes guanidin szárm azékok vér­cukorcsökkentő hatására. Frank, N orthm an és W ag­ner (2) pedig m ár 1926-ban próbálták alkalm azni a S ynthalin t a cukorbaj theráp iájában , a készítmény azonban gyengének és toxicusnak bizonyult, ezért nem tudo tt elterjedni. Ungár, Freedman és Shapiro (3) 1957-ben közölték, hogy vizsgálataik szerin t a phe- nyl-aeth il-b iguanid (phenform in) tengeri m alacban, patkányban, nyálban, m acskában és rhesus m ajom ­ban peroralisan és paren teralisan alkalm azva csök­kenti a vércukrot. U gyancsak vércukor csökkentő ha­tásúnak bizonyult alloxan diabeteses patkányban, nyúl- ban és m ajom ban is. Azóta számos a phenform inhoz hasonló vegyül et ha tásá t p róbálták ki, nem csak állat- kísérletben, hanem klin ikai szempontból is. Ezek kö­zött a butyl biguanid (Buformin) és di-m ethyl-bigua- nid (Glucophage) készítm ények te rjed tek el a legjob­ban a cukorbetegek kezelésében. (E szerek hazánkban nincsenek forgalomban. Szerk.)

A biguanidok vércukor csökkentő hatásmecha- nismusáról keveset tudunk. Williams és m unkatár­sai (4) in vitro kísérletekben kim utatták, hogy phenformin hatására fokozódik a patkánydiaphrag- ma cukor felvétele. K im utatták továbbá, hogy csök­ken az izom glycogen tartalm a és fokozódik a tej- savképződés. A szerzők a hatást bizonyos légző fermentumok aktivitásának gátlásával magyaráz­zák. Wick, Larson és Serif (5) szerint a gátló ha­tás a borostyánkősav ozydase rendszerben a cytho- chrom C előtt levő valamelyik ponton érvényesül. Ungár, Psychoyos és Hall (6) kételkednek azonban abban, hogy a hypoglycaemisaló hatás kizárólag a sej toxydatio gátlásán alapul. K im utatták, hogy a biguanid vegyületek in vivo jelentősen csökkentik

a vércukrot, a sejt oxydatios folyamatokat ezzel szemben csupán elhanyagolható m értékben gátol­ják. Azok a biguanid dózisok, melyek in vitro kí­sérletekben kim utathatóan gátolják a sejtlégzést, jóval nagyobbak, m int azok a dózisok, melyek dia­beteses betegekben vércukorcsökkentő hatást fej­tenek ki. Ezek szerint nem valószínű, hogy a vér­cukorcsökkentő hatás kizárólag a sejtasphyxia kö­vetkezménye. Mayer (7) vizsgálatai arra utalnak, hogy az egyensúly bomlik meg a glycolysises, illet­ve oxidatios folyamatok között. Az anaerob glyco­lysis jelentősen fokozódik, az oxydatio viszont csu­pán kis fokban gátolt. Therápiás dózisokban akal- m azott biguanid kezelés esetén az utóbbi hatás valószínűleg elhanyagolható.

A biguanid-készítmények therápiás alkalma­zása olyan cukorbetegek kezelésében látszik indo­koltnak, akik diétával, insulinnal, illetve sulpha­nyl-urea készítményekkel (Bucarban) vagy ezek kombinált alkalmazásával kielégítően nem állítha­tók be. Bucarban kezeléssel kapcsolatos kóros mel­lékhatások esetén szintén érdemesnek látszik ki­próbálni az orális biguanid készítményeket. Krall, W hite és Bradley (8) kim utatták, hogy a biguanid- készítmények (phenformin) hatásosan egészítik ki az insulinkezelést labilis, juvenilis diabetesben. Ilyen esetekben természetesen az insulin képezi a therápia alapját, a biguanidok csak a diabeteses anyagcsere stabilizálását szolgálják.

Hazánkban Korányi, Halmos, Kozma (9) vala­m int Káldor (10) foglalkoztak a biguanidok klini­kai alkalmazásával a diabetes mellitus kezelésé­ben.

A budapesti III. sz. belklinikán alkalm unk volt kipróbálni egy N-N dim ethyl-guanyl-guanidin-ké- szítményt. A tabletták fél gr hatóanyagot ta rta l­maznak. A szert kizárólag labilis diabetesben, in- sulinnal vagy Bucarbannal, illetőleg a két szer együttes alkalmazásával nehezen befolyásolható betegnek adtuk. Két beteg kivételével, akik fél éve tudnak diabetesükről, valamennyi betegünk huzamosabb ideig állott cukorbetegség m iatt gyógykezelés alatt. (2—20 éve.) Betegeink, életko­ra 24—65 év között volt. Közülük hetet csak in­sulinnal, kettő t combinait insulin és Bucarbannal, egyet pedig csak Bucarban kezeléssel próbáltunk beállítani a kezelés előtt. M int a táblázatból lát­ható, betegeink egy részénél masszív cukorürítés m ellett hypoglycaemiás rosszullétek is gyakran

O R V O S I H E T I L A P 1 8 9 5

voltak megfigyelhetők, melyek olykor aceton-uriá- val váltakoztak. A kezelést általában napi 2 gram ­mos adagokkal kezdtük, m ajd ezt fokozatosan csökkentettük IV2 és 1 grammra, a vércukorszint és a cukorürítés változása szerint. A kezelés meg­kezdése u tán 1—2 nappal az insulin adagját csök­kentettük. 10 esetünk közül 7-ben a betegek vér­cukorszint je, m int a vércukorprofilból látható, sta- bilisálódott és cukorürítésük alacsonyabb lett. Azoknál a betegeknél, akiknél nagy vércukoringa- dozások következtében sűrűn volt észlelhető hypo-

glycaemiás rosszullét, ezek megszűntek. A betegek közérzete lényegesen m egjavult, acetonuriájuk el­tűnt. A hatás általában m ár két-három napi ke­zelés u tán észlelhető volt, és a diabetes stabilitása controllvizsgálataink szerint tartósnak bizonyult. Klinikánkról való távozás u tán a betegeket a szer­rel hosszabb ideig elláttuk, ami a megfelelő cont- rollt lehetővé tette. M ellékhatásokat illetően enyhe dyspepsiás panaszokon kívül (10 eset közül 3-ban) egyéb m ellékhatást nem észleltünk. A szer kiha­gyására, vagy az adag csökkentésére ez egy-két

1. táblázat Jól reagáló esetek

E set NévD iabetes 1 „ ,, fennállá- Kezelés

sának i dim ethyl-biguanid id e je 1 ad4äa elStt

Cukor ürítés dim ethyl- biguanid

adása e lő tt

K om binált kezelés dim ethyl-biguaniddal

Vércukor profil dim ethyl-biguanid

kezelés a la tt

dim ethyl-biguanid

kezelésa la tt

Megjegyzés

1 K. E. 42 é. 9év

32E Zn, 28E Kr insulin

0—123g 20E Zn, 20E Kr insulin, 3 tb. G.

R: 210 mg% D: 202 mg%E: 164 mg%

20—25g Kezelés előtt hy­per hypoglycae- miák, utána jól van

2 ö.K. J.-né 65 é. 20év

40E Zn, 30E Kr insulin

14—88g 32 Zn, 24 Kr insulin, 3 tb. G.

R: 180 mg% D: 200 mg% E: 190 mg%

15—20g Kezelés előtt időn­ként fellépő ace­tonuria megszűnt

3 J. F. 65 é. y2 3 tb Bucarban 50—70g 4, 3, majd 2 tb. G.

R: 150 mg% D: 130 mg% E: 157 mg%

— Jól érzi magát

4 G. 0 . 60 é. 6év

40E Zn, 2 x 20E Kr insulin

100 gkörül

32 Zn, 28 Kr insulin, 2 tb. G.

R: 198 mg% D: 203 mg% E: 142 mg%

10—20g Kezelés előtt aci­dosis váltakozik hypoglycaemiával. Jól van

s Z. G.-né 41 é. 13 32E Zu, 36E Kr insulin

50—90g 20E Zn insulin, 2 tb. G.

R: 180 mg% D: 150 mg% E: 175 mg%

10 —15g Acetonuriája meg­szűnt, közérzete javult

6 B. J.-né 41 é y2év

40E Zn insulin, 3 tb. Bucarban

30—70g 40E Z n insulin 2 tb. G.

R : 165 mg% D: 180 mg% E: 195 mg%

9 -1 5 g Kezelés alatt jél érzi magát

7 N. L.-né 52 é. 8év

50E Zn 70E Kr insulin

20—40g 20E Zn 20E Kr insulin, 2 tb. G.

R: 164 mg% D: 132 mg% E: 195 mg%

5 -1 0 g Kezelés előtt hypoglycaemiák, stenocardiák. A szer adása óta job­ban van.

2. táblázat Nem reagáló esetek

Bset Név

D iabetesfennállá­

sánakideje

Kezelés a szer adása e lő tt

Cukor ürítés a szer adása

elő ttK om binált kezelés Megjegyzés

8 B. E.24é

2 év 40EZn48EKrinsulin

2-— 187g

40EZn48EKr

A szert dyspepsia miatt 3 nap után elhagy­tuk. Távozáskor 44EZn 36EKr insulin mellett diabetese labilis maradt.

9 L. E.-né 50 é.

2 év 28EZn20EKrinsulin

9 0 -— 120g

28EZn20EKrinsulin

A szert dyspepsia miatt- 3 nap után elhagy­tuk. Távozáskor 32EZn 20EKr insulin mellett állapota javult.

10 P. A.-né 53 é.

16 év 40EZn 2X50E Kr insulin

1 6 - — 120g

40EZn20EKrinsulin4 tb. G.

A szert dyspepsia miatt 5 nap után elhagy­tuk. Végül NPH insulinra (R: 50, E: 20E) beállítva.

1896 O R V O S I H E T I L A P

nap a la tt megszűnt. A vérképben huzamosabb sze­dés u tán sem észleltünk eltérést. Alábbiakban kö­zöljük klinikai beteganyagunkról készített táb lá­zatot, m ely szemlélteti a kezelés eredm ényeit (1. sz. táblázat.)

2. sz. táblázatunkban a kezelésre nem reagáló eseteinkről számolunk be. (2. sz. táblázat.)

Ism ertetett eseteinkből látható, hogy a keze­lés néha valóban előnyösen egészíti ki az insulin theráp iát, főleg labilis cukorbetegeknél. Nemcsak a napi insulin-szükséglet volt csökkenthető, hanem ugyanakkor a betegek diabetese is stabilisálódott. H árm as számú esetünkben Bucarbannal nem befo­lyásolható diabetes az új szerre jól reagált.

Eseteink kis szám a (10 beteg) m iatt messze­menő therapiás következtetéseket nem óhajtunk levonni. Eddigi tapasztalataink általában meg­egyeznek az irodalom ban ism ertetett sokkal na­gyobb beteganyagon nyert tapasztalatokkal (11— 19). Ezek alapján elmondható, hogy a N. N. Dime- thyl-guanyl-guanidin előnyösen illeszthető be az orális antidiabeticum ok közé. Eltekintve gastro- in testinális m ellékhatásoktól, kevésbé toxicus, m int a sulphanyl-urea készítmények. Labilis diabetes- ben néha feltűnően stabilisálja a vércukorszintet és egyúttal lehetővé teszi az Insulinadagok csök­kentését. Nem fokozza a diabetes betegek ketosis- ra való hajlam át és m int az irodalm i adatok is bi­zonyítják, juvenilis diabetesben is előnyösen egé­szíti k i az Insulin therápiát. Végül lehetővé teszi olyan eseteben is a perorális kezelést, ahol a beteg csak diétával nem tarth a tó egyensúlyban, sulpha- ny l-ureák adása viszont allergiás, vagy toxicus m ellékhatások m iatt ellenjavallt.

Összefoglalás:Tíz diabeteses betegük adatait ismertetik,

akiken kipróbálták az N. N. dimethyl-guanyl-gua- nidin theráp iás hatását. Ezek közül hatnak igen labilis diabetese volt. Hét betegük a kezelésre jól reagált. Insulinnal kom binált kezeléssel nemcsak a vércukorszintet sikerült stabilisálni, hanem a na­pi insulinszükségletet is csökkenteni tudták. Egy Bucarban resistens cukorbajos betegük a kezelés­re szintén jól reagált. Három betegüknél a keze­lést dyspepsiás panaszok m iatt abbahagyták. Az alkalm azott dosisban adva (napi 1—2 gr) hetekig, hónapokig tartó kezelés alatt káros m ellékhatást nem észleltek.

IRODALOM: 1. W atanabe C.; J. Bioi. Chem. 1918. 33, 253. — 2. Frank E., N orthm ann M., W agner A.: Kiin. W schr. 1926. 5, 2010, — 3. Ungar G., Freedman L ; Shapiro S. L.: Proc. Soc. Exper. Bioi. and Med.1957. 95, 190. — 4. W illiam s R. H., T ybergheim S. M., Hyde P. M., N ielson R. L.: M etabolism 1957. 6, 311. — 5. Wicfc A. N ., Larson E. R., S er if G. S.: J . Bioi. Chem.1958. 233, 296. — 6. Ungar G. Psychoyos S., H all H. A.:

M etabolism 1960. 9, 36. — 7. M ayer F.: Com ptes Ren- dus des Seances de 1‘A cadem ie de Sci.: 1960. 251, 1928.— 8. K rall C. P., W hite P., Bradley R. F.: Diabetes 1958. 7, 468. — 9. K orányi A ., Halmos T., K ozm a Gy.: Orvosi H etilap. 1962. 103, 1029. — 10. K áldor A.: Or­vosi H etilap. 1961. 102, 2324. — 11. A zerad E., Lu- betzki J.: Bull. Soc. Med. Hop. Paris. 1959. 3/4, 132.— 12. S tern a J.: Therapie 1959. XIV, 625. — 13. A ze­rad E, L u b e tzk i J.: P resse M edicale 1959. 67, 765. —14. Azerad E., L ubetzki J.: Therapie 1959. 692/94, 35. —15. K oltz H.: La Clinique 1960. 55, 49. — 16. Nahum A.: La D iabete 1960. 8, 257. — 17. Deuil R.: Therapie 1960. 36, 729. — 18. R am bert P., Canivet J., QuichaudJ. Sp itz B.: La Sem aine des H opitaux 1961. 37, 247.— 19. L ebon J., Claude R., Leutenegger M., Galley P., Tricoire J.: Le D iabete 1961. 9, 159.

P L E G A N G I N ganglionblokkoló vérnyomáscsökkent j

Egyenletesen felszívódó, szájon á t adható. H asználha tó a hyperton ia összes form áiban, beleértve a középsúlyos és súlyos ese tek e t is.F o r g a l o m b a k e r ü l : 50 és 500 t a b l e t t a ü v e g b e n

SZTK terhére szabadon rendelhető

KŐBÁNYAI GYÓGYSZERÁRUGYÁR B U D A P E S T X.

Ú J A B B U l A G N O S Z T I K A I E L J Á R Á S O K

Budapesti Orvostudományi Egyetem, Fül-orr-gégeklinika

PhotonystagmographiaForgács Pál dr.

A nystagmus döntő jelentőségű az otoneuro- lógiában. Ezt a tényt már évtizedekkel ezelőtt fel­ism erték. Tapasztalták azt is, hogy a nystagmus finom részletei szabad szemmel nem érzékelhetők. Ezért számos módszert dolgoztak ki a nystagmus rögzítésére. Így jö ttek létre a különféle nystagmo- graphiás eljárások. Alapelvük szerint négy cso­portba oszthatók.

Az első csoportba tartoznak az úgynevezett mechanikus eljárások. Ezeknél a szemgolyóhoz rögzített írószerkezet görbe alakjában rajzolja a nystagm ust az egyenletesen mozgó papírszalagra. Csak állatkísérletekben alkalmazható.

A második csoportot a photographiás eljárások alkotják. A szemhéjra, illetve a corneára erősített tükörről visszaverődő fénynyaláb a mozgó filmsza­lagon görbét képezett. A szemhéj rezgései nem azonosak a szemgolyó mozgásával. A corneára he­lyezett kontakt üveg akadályozza a szemmozgáso­kat.

A photoelektromos eljárások a harm adik cso­portot képezik. Az egyenletesen m egvilágított szem­golyó felszínéről visszaverődő fény intenzitásának ingadozásait photocellákkal érzékelik. A photocel- lák a fényintenzitás ingadozásának megfelelően váltakozó erősségű elektromos áram ot gerjeszte­nek. Ezt az áram ot felerősítés után írószerkezetbe vezetik. Így alakul ki a nystagmogramm. Nagyon körülményes eljárás. Sok a hibaforrása.

A negyedik csoportba az elektromos eljáráso­kat soroljuk. Ide tartozik a legelterjedtebb és ezért a legismertebb elektronystagmographia. Alapelve: A cornea elektropositív, a retina elektronegatív.

H a például horizontális nystagm us esetében bitem - porálisan a szemzugok közelébe egy-egy elektródot erősítünk, akkor a szemmozgás folyam án hol az egyik elektródhoz kerü l közelebb az elektropositív cornea és a m ásikhoz az elektronegatív retina, hol fordítva. Ily m ódon az elektródokban a szem m ozgásoknak megfe­lelően változó nagyságú és minőségű elektrom os töltés a laku l ki. Ha az elektródokat egymással összekötjük, akkor tö ltésüknek m egfelelően változó erősségű és irá ­nyú elektrom os á ra m jön létre, mely közvetett úton a szem m ozgásoknak is függvénye. Felerősítés u tán író ­szerkezetbe vezetve (általában EEG vagy EK G appará­tu st használnak e rre a célra) görbéket, elektronystag- m ogram m okat produkál.

A következő hibaforrások m iatt azonban telje­sen torzításm entes görbe nehezen nyerhető:

1. A corneo-retinális potenciál különbség nem állandó. Fény, mechanikus behatásokra stb. vál­tozik.

2. A szemgolyó és az elektródák közötti szöve­tek, főleg a bőr áramvezető képessége sem állandó.

3. Nagyobbfokú erősítés esetén a központi idegrendszer, illetve a szemizmok bioelektromos tevékenységeit is érzékeli. Ez zavarólag hat.

Az általános felfogás szerint az elektronystag­m ographia jó, gyors, reprodukálható eljárás. Kizá­rólag segítségével regisztrálhatók azok a spontán nystagmusok, melyek csak a szemek becsukása u tán jelentkeznek.

■ -~<v ■ v.; ifi * < ' " ' , V' mz< yi . ábra. A görbe kialakulásának elve horizontális nystagmus esetében. i — o ,i mm-es harántrés. z = pupilla. $ = sclera. = 4 cornea. A nyíl a f i lm mozgás irányát jelezve a fi lm eleje fe lé mutat, a — balra irányuló horizontális nystagmus görbéje, b = jobbra irányuló horizontális nystag­

mus görbéje

1898 O R V O S I H E T I L A P

4. Az írószerkezet a szemmozgásokat nem ké­pes pontról-pontra követni.

A rotatórikus nystagmus ezzel az eljárással sem rögzíthető.

Az általam kidolgozott nystagm ographiás el­já rá s alapelve szerin t a photographiás módszerek csoportjába sorolható. Segítségével úgy fényképez­hető le a mozgó szemgolyó, hogy az egyenletesen haladó filmen a mozgás (nystagmus) hűen, torzí­tásm entesen görbe form ájában rögzül. A nystag- m usnak megfelelő görbe kialakulási módja az 1. áb rán látható.

Ha a szeíngolyó 1/10 mm-es csíkját állandóan fényképezzük, akkor a nystagm us síkjára m erőle­ges irányban haladó filmszalagon a mindig világo­sabb sclera és a m indig sötétebb cornea (nem m a­ga a cornea, hanem a ra jta á ttűnő iris adja a söté­tebb színt) h a tára görbe alakjában rajzolódik ki. A görbe alakjából a nystagmus irányára is követ­keztethetünk. A jobbra irányuló nystagmus eseté-

2 . ábra. A . photonystagmograph képe. I = a lencsét tartalmazó cső. 2 = a készülék hátlapján elhelyezkedő tégla alakú nyílás, mely fö lé beállításkor a homályosüveg és a felvételezés a la tt a lencse fe lé néző oldalán harántréssel ellátott film ka ze tta kerü l, j - a film ka ze tta . 4 — a film et mozgató motor. / = a motor felhúzására szolgáló kar. 6 — a beállításra szolgáló fémkerettel ellátott homályosüveg. 7 = a

fogaslécet, illetve annak segítségével a készüléket elöre-hátra mozgató csavar

ben a lassú komponensnek megfelelő görberészlet a filmszalag vége felé, m íg a balra irányuló nys­tagmus esetében a film szalag eleje felé lejt.

Az eljárás kivitelezésére szolgál a 2. ábrán lá t­ható készülék.

A készülék tulajdonképpen egy speciálisan megszerkesztett fényképezőgép, mely kétszeres na­gyítást ad.

A h á tlap ja kétoldalt vályulatszerűen van kiképez­ve. Ebbe a vályulatba a beállításra szolgáló, közepén harán tvonalla l ellátott hom ályos üveg és fö léje 6X9_es> ún. ro llfilm kazetta csúsztatható. A film kazetta fény­m entesen zárt, csak a lencse felé néző fa lán helyezke­dik el egy 1/10 mm széles harántrés. A készülék a szemgolyónak azt a vékony csíkját fényképezi csak, melyet a homályos üvegen előbb em líte tt harán tvo­nal takar. Ti. ha a film kaze ttá t m egfelelően a hom á­lyos üveg helyére toljuk, akkor a lencse felé tekin tő falán k iképzett 1/10 m m -es harán trés pontosan a ho­mályos üveg harán tvonala helyére kerül.

A photonystagm ogram m készítési m ódja a kö­vetkező :

Kalorikus horizontális nystagmus rögzítésénél a beteget hanyatt fektetjük. Fejét 30°-kal a víz­szintes fölé emeljük és nagyon szilárdan rögzítjük oly módon, hogy ráharap ta tjuk egy fixált gumi­hengerre. Megfelelő rögzítés hiányában ugyanis vizsgálat közben a szemgolyó képe lecsúszhat a filmszalagról. A fényképezendő szemgolyót megvi­lágítjuk, m íg a m ásikat letakarjuk. Ezután a meg­világított szem fölé helyezzük a készülék 8 cm gyújtótávolságú lencséjét. Azáltal, hogy az egyik szemet eltakartuk, a m ásik szemhez pedig 8 cm-re (az éles látás határán belül) helyeztük a lencsét, kikapcsoltuk a fixálást. Ügy állítjuk be a készülé­ket, hogy annak homályos üvegén a szemgolyó két­szeresére nagyított éles képe jelenjen meg és a ha­rántvonal lehetőleg a szemgolyó közepén haladjon keresztül.

A készü lék fogaslécre van szerelve. Az élesre á llí­tásnál az egész készüléket közelítjük, ille tve távolít- juk a szemgolyóhoz a k ív án t m értékben. így é rjük el azt, hogy a film en m indig azonos nagyságú képet kap­junk. Ti. a szem—lencse és a lencse—film távol­ság éles kép esetén m indig azonos. Ezután tetszés sze­rin t alkalm azzuk a kalorikus ingert és e lind ítjuk a ké­szülék m otorjá t, mely felü lrő l lefelé egyenletesen húz­za el a film szalagot az előbb em lített rés mögött. A kívánt idő eltelte u tán m egállítjuk a m oto rt és kivesz- szük a film szalagot. 6X 9-es film tekercset használtam . Az előh ívo tt film et d iavetítővel tetszés szerin ti nagy­ságra k ive títve elem ezhetjük.

A 3. ábrán látható photonystagmogrammot az előbb em líte tt módon készítettem.

Az így készített görbék torzításm entesen áb­rázolják a nystagmust. Közvetlenül leolvasható a nystagmus iránya, látenciája, időtartam a, frekven­ciája, amplitúdója, sőt fokozata is. (I—II—111°—u.)

O R V O S I H E T I L A P 1899

) . ábra. Jobbra irányuló kalorikus horizontális nystagmus görbéje, i = gyors. 2 = lassú komponens. A photonystagmogramm alján láthatófekete pon tok közö tti távolságok 1 mp-et jelentenek

Ezzel az eljárással nem regisztrálható a rotatorikus nystagmus és az a fa jta spontán nystagmus, mely csak a szemek becsukása u tán jelentkezik.

Jelenleg kizárólag ezzel a módszerrel rögzít­hető torzításmentesen, viszonylag egyszerű módon a horizontális és vertikális nystagmus. Eljáráso­m at ezért kutató m unkára és rutin vizsgálatokra egyaránt alkalmasnak tartom .

Ezúton mondok köszönetét Huba M ihálynak és Farkas Endrének azért a hasznos segítségért, m e ly e t a készülék technikai kivitelezéséhez nyúj­to tta k .

Összefoglalás:A szerző ism erteti photonystagmographiás el­

járását, mellyel torzításm entesen, egyszerű módon rögzíthető a horizontális és vertikális nystagmus.

IRODALOM: 1. G odfrey E., V ito Giuliani, Stephens G.: A nnals of ORL. 1959. 78. 1. — 2. O hm J.: U n ter­suchungen des A ugenzitterns. A lexander—M arburg— B runner: H andbuch der Neurologie des Ohres. B erlin —W ien. U rban und Schw arzenberg. 1921. 108 old. — S. P faltz C. R., and R ich ter R.: P ract. O tolaryng. (Basel) 1956. 18. 263. — 4. Torok N., G uillem in V., and Bar- no thy J. M.: A nnals of ORL. 1951. 60. 917. — 5. Wo- ja tschek W.: A rchiv O hrenheilk . 1908. 77. 230.

KiväuiÄgra ..D ia n n 'm x til ia i t r h ”

megküldjük

Enzimatikus

tesztekVEGYSZER-KOLLEKCIOl

egysziVJei

A Z U I S Z T I K A

Budapesti Orvostudományi Egyetem, Kórélettani Intézet és X lV . kér. Tanács Uzsoki utcai Kórház, I. Sebészeti Osztály

Ritka vastagbél-elzápódásPósch Elek dr. és Giovannini Aurél dr.

Bélelzáródás és traum a következtében létrejött coecum perforációval az irodalom ban sokan foglal­koztak. Az esetek nagy többségében a vastagbél alsó szakaszán levő m echanikus akadály (pl. neopl.) okozta bélelzáródás következtében jön lé tre a per­foráció. Néhány közlemény azonban paralytikus ileus állapotában lé ttre jö tt ún. „spontán coecum perforációról” számol be. Ezekben az esetekben mechanikai akadályt kim utatni nem sikerült. (Ro­bertson, Eddy, Wosseler, Eckman, Wenzke, Abram ­son.) Gehnt két ilyen esetet ism ertet részletesen elemezve. A keletkezés m echanizm usára vonatko­zóan a következő elfogadható m agyarázatot adja.

Valamely traum a, vagy megbetegedés (borda, v. csigolyatörés, herpes zoster stb.) hatására para­lytikus ileus alakul ki. A paralysis állapotában a béltraktusban gáz és folyadék halmozódik fel. A paralysis megszűntével a visszatérő bélmozgás a felgyülem lett gázokat, folyadékot a coecumba kény­szeríti és mivel a coecum kontraktibilitása csak ké­sőbb té r vissza — fala kitágul, distendál. (Először a gyomor funkciója, m ajd a vékonybél és csak a legvégén a vastagbél motoros működése rendező­dik.) Ilyen esetekben, ha a colon a hátsó hasfalhoz a jobb, illetve a bal oldali lig. phrenicocolicum úti­ján szorosabban van rögzítve, a flexura hepatica- nál, vagy lienálisnál olyan fokú m egtöretés jöhet létre, am ely teljes, m ost m ár m echanikus elzáró­dást okoz. A m egtöretést elősegíti az is, hogy ilyen­kor a coecum és a colon ascendens az óram utató járásával megegyezően elfordul, am i a szöglettö- törést tovább fokozza.

A bélbeli nyom ásnak 80 Hg/mm fölé történő fokozódása a coecum perforációját okozhatja, leg­gyakrabban az elülső falon. A nyomás fokozódásá­ban jelentős szerepet tulajdonítanak a B auhin bil­lentyű tökéletes záródásának, bár az irodalm i ada­tok szerint elégtelenül záró ileocoecalis billentyű esetén is létrejöhet a perforáció.

A coecum rup tu rá jának pathom echanizm usát többen vizsgálták (von Zwallenburg, Sperling, Mac Cune, W angensteen, Ravid stb.) W angensteen és m tsai k im utatták, hogy a coecum a gyomorbél­rendszer leggyengébb pontja. Nem képes hyper- trophisálni, a nyomás fokozódására csak dilatatióval válaszol, és míg a vékonybél rup tu rá ja csak 230 H g/m m nyomás esetén, addig a coecumé m ár 80 Hg/mm nyomásnál bekövetkezhetik. Elsősorban az ún. diastasisos ru p tu ra keletkezik az állandóan fo­kozódó intralum inális hidraulikus nyomás és rész­ben a bélfal vérellátási zavara következtében, de

ugyanakkor jelentős szerep ju t az időfaktornak is. Az érin tett bélfalon először a serosa, illetve tenia repedése, m ajd a külső izomréteg hosszanti és a bel­ső izomréteg körkörös irányú hasadása, végül pedig a mucosa perforációja jön létre.

A coecum átfúródás halálozása az irodalmi közlésekben 35—72% között ingadozik. (Albers, Smith—C arter stb.).

A diagnózis felállítása csak abban az esetben lehetséges, ha oldódó paralyticus ileus állapotában levő betegnél hirtelen erős jobb alhasi fájdalm a je­lentkezik. Ilyenkor gondolni lehet a coecum perfo­ráció lehetőségére. Az üres hasi átvilágítás h a ta l­m asan tágult coecumot m utat, szabad hasűri leve­gővel, vagy anélkül. Diagnosztikai szempontból igen figyelemre méltó Davis és Lowmann megfigye­lése. Tapasztalataik alapján a coecum dystensio k ri­tikus átm érője 9 cm. Az ennél nagyobb dilatatio a coecum átfúródás közvetlenül fenyegető veszélyét jelzi, ezért ilyen esetben laparotomia, illetve coe- costomia elvégzését javasolják.

A kezelésben elsősorban a paralyticus ileus ak­tív kezelését kell hangsúlyozni. A bélszondát nem a bélmozgások megindulásakor, hanem csak abban az esetben szabad eltávolítani, ha a betegtől szelek, illetve széklet távozott. A szonda idő előtti eltávolí­tása növeli a flexura syndrom a létrejöttének esé­lyeit. Perforáció esetén a nyílás elzárása u tán coe- costomiát készítünk és ha a beteg állapota m egen­gedi, a m egtöretést okozó flexurát, ületve perito­nealis redőjét felszabadítjuk.

Eset ismertetése:

P. I.-né 61 éves, felvétel 1961. XI. 22. A beteget appendicitis acu ta diagnosissal szállíto tták osztá­lyunkra. Az anam nesisben elm ondja, hogy egy hete övsömör m ia tt kezelés a la tt áll és Bu in jek tiókat kapott. Négy n ap ja nincs széklete, hasa felpuffadt, étvágytalan. K ét n ap ja szelek sem távoztak, tegnap többször hányt, néhányszor csuklóit. Ma dél óta állandó hányingere van, többször hány t is, hánya- déka nem széklet szagú. E lesett, közérzete rossz1953-ban vaginalis, tot. exstirp, m yom a u teri m iatt.

T: 37,2 C° RR: 140/80. A XI. és X II. borda le fu tá ­sának m egfelelően jobb oldalon a gerincoszlopnál kez­dődő bim bóvonalig ta rtó típusos gyógyulófélben levő herpes zoster. H asa elődomborodó, puffadt, nyom ásra főleg a jobb hasfélben erős érzékenység, loccsanás. K o­pogtatással hata lm as tág, gázos coecum észlelhető, hallgatózással élénk erő lte te tt peristaltika. Jobb olda­lon defense muse, ba l oldalon a has jól betap intható . V izsgálat közben többször e rő lte te tt hányás, a kevés epés hányadék nem széklet szagú.

O R V O S I H E T I L A P 1901

Rtg: üres hasi á tv ilág ításnál hatalm asan tágult, fo­lyadékkal és gázzal teli coecum és néhány vékonybél n iveau észlelhető. Pulsus 100/min, nyelve száraz. Az ex trem coecum tágu lat m ia tt colontum or okozta bélel­záródásra gondolunk és laparo tom iá t végzünk.

M űtét: alsó med. lapar. in tra tracheális narkosisban. A peritoneum m egnyitása u tá n látható a hata lm asan tá g u lt coecum, ten iáján a serosa körülbelül 2 cm hosszan m egrepedt, de nem perforált. Colon tran sv e r­sum üres, nem tágult.

A hasüregben tum ort nem találtunk. A flexura hepatica szorosan fixálva van a hátsó hasfalhoz, m ely a colon te ljes m egtöretését hozza létre, te lje s elzáró­dással. K öldök m ellett m eghosszabbítva az első m e- dián-lap. m etszést, a flexura hepaticát felszabadítjuk a lig. phrenico-colicum átvágásával. A coecum tartalom lá thatóan távozik a transversum ban. A coecum sero- sá jának sérü lését 1. a. serosa öltéssel e llá tjuk . A co­lon alsó részének lá tható jó telődése és a coecum ösz- szeesése m ia tt a coecostomiától eltekintünk. L. a has­falzárás. Gyógyulása em lítésre méltó esem ény nélkül, s im án zajlik le.

összefoglalás:A szerzők paralyticus ileus következtében lét­

rejött vastagbél elzáródás ritk a esetét ismertetik, rövid irodalm i és aetiológiai áttekintéssel.

IRODALOM: 1. A lbers J. H., Sm ith L. L., Carter R.: Ann. Surg. 143:251 1956. 2. Braun— W ortm ann: Ber­lin V erlag von Ju lius S pringer Der D arm verschluss 1924. 3. D avis L., Bow m an R. M.: Radiology 68:542, 1957. 4. D ennis C.: S urgery 15:713, 1944. 5. Eckm an W. G., W enzke F., Abram son W .: Am. J. Surg. 96:718, 1958. 6. G hent W. R.: C anadian J. of Surg. 4:303, 1960. 7. Heschl R.: Wien. med, W schr 30:1, 1880. 8. Low-m an R. M.. Davis L.: Surg. Gynee obst 103:711. 1956. 9. M cCune W. S. and Keshishian J. M.: Surg. Gynec obst. 96:567, 1953. 10. R ack F. J .: Am . J. Surg. 84:527, 1952. 11. R avid J. M.: Am. J. P ath . 27:33, 1951. 12. Robertson J. A.: Eddy W. A., Vosseler A. J.: AmJ. Surg. 96:448, 1958. 13. Saeltzer D. V. and Rhoads G.K . : Ann. Surg. 101:1257, 1935. 14. Sperling L.: Arch. Surg. 36:778, 1938. 15. V on Zw allenburg: Ann. Surg. 46:780, 1907. 16. W angensteen O. H.: In testin a l Obstruc­tions. C harles C. Thomas. Springfield 1955.

AMBOSEX SUBLINGUÁLIS TABLETTAÖsszetétel: 1 tabletta0,004 mg (4gamma) aethinyl-oestradiolt és4 mg methyltestosteront tartalmaz

SZTK terhére szabadon rendelhető

TABLETTA INJEKCIÓ

SZTK terhére szabadón rendelheti

kőbányai gyógyszerárugyár

HORUSO R V O S T U D O M Á N Y I D O K U M E N T Á C I Ó S S Z O L G Á L A T

1963. Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 20. szám.

Szegedi Kőrös Gáspár

A mohácsi vész három részre szakította Ma­gyarországot. Területileg a legnagyobb volt a h a ­talm as török hódoltság, aztán az Erdélyi fejede­lemség, amely a tö rök porta és Bécs közt ingado­zott, míg a szlovák terület és a D unántúl északi része a Habsburg hatalom alá tartozott.

A török agyonkínozta, nyom orgatta a hódolt­ság népét, de a H absburg sem volt jobb. A folyto­nos csatározások, az osztrák katonaság kegyetlen­ségei szinte tű rhete tlenné tették a magyarság éle­tét. A főurak és a főpapok term észetesen jól éltek, a szegény nép milliós tömegeit azonban vagy ka­tonának, vagy kényszerm unkára vitték. A család, az öregek, asszonyok, gyermekek elmenekültek a vagyonkájukkal, erdőkben, hegyekben, nádasok­ban tanyáztak, hogy mentsék, am it lehet.

Néhány jobb érzésű magyar főúr fel is emelte a szavát az udvarnál. Ezek közt m indenekelőtt Nát- dasdy Tamás, előbb horvát bán, m ajd M agyaror­szág palatínusa, nádora.

Nádasdy Tamás az egyik leghatalm asabb főúr volt. Vagyonát és óriási jövedelmét a haza meg­m entésére igyekezett fordítani. M űvelt ember, is­koláit Budán, m ajd Grazban, Bécsben, később Pa- dovában végezte. Padovában több m agyar is ta ­nult, közülük benső barátság fűzte Révay Lőrincz- hez. Egyidőben velük végezte az egyetem et egy sze­gény magyar paraszt fiatalem ber is: Szegedi Kőrös Gáspár, aki m edicinát és botanikát, valam int a m ű­vészeteket tanulta. (Medie., pharmacobotan. et ar­tium doctor.) A szegénysorsú fiatalem bert szerették és becsülték, am int erről Révay párszor meg is em­lékezik leveleiben, am elyeket aty jának írt. (Hofbib- liothek, Wien.)

Szegedi Kőrös padovai professzora volt Vesa- lius, aki a „De hom ini corporis fabrica” című nagy m űvet írta, Fracostoro, aki korának legtudósabb járványtani professzora volt, M athiolus, a nagy pharmakobotanikus.

Doktori diplom ájának megszerzése u tán körül­belül egy vagy m ásfél éven á t m egfordult még Rómában, Nápolyban és Athénben, 1552-ben haza­indul és Bécsben találkozik Nádasdy Tamással, aki m eghívta udvari és uradalm i orvosnak. De Szege­di Kőrös Gáspár m ár elígérkezett Serédy pozsonyi főispánnak és szavát nem akarta megszegni, hát elm ent Pozsonyba. Fél év múlva azonban már Sár- váro tt volt Nádasdy udvarában.

*

A mohácsi vész utáni szörnyű helyzetben N á­dasdy Tamás volt az, aki a magyarságot igyeke­zett összetartani, lelket önteni a népbe és am eny- nyire lehetett, megállítani a törököt. Állta a h a r­cot és a sa já t költségén hadsereget ta rto tt fenn, m ert a császári kancellária csak ígéretekben volt gazdag. Nádasdynak gondja volt rá, hogy a lehe­tőség szerint kiemelje a m agyarságot szegénysé­

gi sárvári vár a X V I I . század második felében

géből és műveletlenségéből. Felesége, Kanissay Or­solya hűséges segítőtársa volt. Húga volt annak a Kanissay Dorottyának, aki személyesen vezette a mohácsi csatamező elesett m agyarjainak elhanto- lását.

Sárvár várában „kisoskolát” ta rto ttak fenn. amelyben 100—150 jobbágy és szolgagyereket ta ­nítottak betűvetésre, azokat élelmezte és ruházta. Majd „nagyoskolát” szervezett, ahova kitűnő ta ­nítómestereket, praedikátorokat szerződtetett. Dé­vai Bíró Mátyás, Abády Benedek, Sylvester Já­nos, Beythe István és András, Megyeri István, T i- nódy Sebestyén mind az ő udvarában éltek.

Ebbe a környezetbe kerü lt Szegedi Kőrös Gáspár, aki korának szokása szerint Caspar F rax i­nus Szegednek írta magát. Valóban Szegedről szár­mazott, onnan menekült el valószínűleg a török elől és kicsi pénzével tanuln i ment Itáliába. Csa­ládjáról annyit tudunk, hogy anyja Gáspár doktor atyjának halála után ismét férjhez m ent és Gás­pár doktornak csak egy édestestvére volt: Pál. Édesanyja leányneve Per seit Anna volt.

Magyary-Kossa Gyula a Gáspár doktorról va­ló elég rövid írásában m egállapította, hogy: „az a nyolcvan és egynéhány levél, amely részben tőle

O R V O S I H E T I L A P 1903

származik, részint reá vonakozik, legbecsesebb for­rásunk a XV I. század orvosgyakorlati viszonyaira nézve.”

Azóta m ár ú jabb értékes levelek kerültek elő Bécsben és Burgenlandiban, a B atthyány levéltár­ban is, amelyek értékes bizonyítékai nagy emberi és orvosi voltának.

Magyary Kossá Gyula így fo lytatta megemlé­kezésében: „ . . . az volt a tervem, hogy önálló kö­tetben ki is adom ő k e t . . . ” Sajnos ebben a hábo­rús esztendők megakadályozták, pedig az Országos Levéltárban és m ásutt is épen és könnyen olvas­hatóan rendelkezésünkre állanak.

*

Az 1553. esztendőben érkezett Sárvárra Gáspár doktor, ahol igen nagy tisztességgel fogadták. A nádorné a várkastély keleti szárnyában három szo­bát rendeztetett be a számára és ham arosan „be- szegődtette” Magister Petrust is, patikáriusnak. Gáspár doktor híre ham arosan elterjedt, hiszen abban az időben alig néhány orvos volt hazánk­ban, ezek is óriási távolságra egymástól. Bálsaráli V itus Sárospatakon, Jordán Tamás hamarosan a császári udvarba került, Zsámboki északon, Dudith pedig gyakorta változtatta lakóhelyét.

Gáspár doktor ham arosan nagyon népszerű lett. Kellemes és kedélyes modorával szegényt és gazdagot egyaránt szívesen látott és az orvosi vizs­gálaton kívül m indenkit gyógyszerekkel is ellátott, am it ő maga állított elő Péter m agisterrel a V ár­ban levő patikájában.

Azonnal hozzálátott nagy tudásával, pharm a- kobotanikai ismereteivel, hogy gyógynövény te r­mesztést indítson meg és ebben nagy segítségére volt K erti István, akit Beythe m ár m int nagy szak­

ad sárvári vár díszterme

értő t említ. De nemcsak gyógynövényekkel orvo­solt, hanem a korában ismert minden vegyianyagot is megszerzett, jórészt Bécsből, a nádor által. Le­veleiben sokfajta vegyi anyagot említ.

Néhia olyan nagy távolságokra hívták betegek­hez, hogy képtelen volt a kérésnek eleget tenni, m ert sem lóháton, sem kocsin nem tudo tt odajutni és ilyenkor írásban küldött orvosi tanácsot és vele

gyógyszereket is. Ez a m ódja a gyógyításnak ab­ban a korban mindennapos volt, nemcsak M agyar- országon, de egész Európában.

A Nádasdy családot, a várjobbágyságot és jobbágyfalukat rendszeresen kezelte. Leveleiből ki­tűnik, hogy a nádorra] és hitvesével, egyetlen kis

fiúkkal a Ferenckével (a későbbi „feketebég”) a legbensőbb szeretetben éltek. A D unántúl felső­vidékének, Pápa—Sárvár—Nagykanizsa vonaltól északra, ahol m ár török nem volt, csak esetleg be­betört, egyedül ő volt az orvosa. Levelei és a róla szóló levelek mind azt bizonyítják, hogy a Bat­thyány, Erdődy, Szalay, Enyingi-Szabó, Révay, az azóta kihalt Choron családnak állandó orvosa volt.

Szeretett festegetni és az általa term elt, szép gyógynövény példányokat lefestette. A festékeket gazdájától kérte Bécsből, aki ezt meg is küldte neki.

A sárvári vár déli falai mentén szép díszpar­kot létesített és elnevezte — am int leveléből olvas­hatjuk — „elysiumi m ezőknek”, ott tartózkodott nagyon szívesen a nádorné a kis Ferenckével, de Gáspár is ott pihente ki fáradalm as m unkáját. A nádorné csak nagyon ritkán utazott el Sárvárról, a többi kastélyait, Csepreget, Keresztúrt, nem na­gyon szerette, sőt egyik levelében a nádornak ezt írja : „K erezthur foetido.”

Gáspár doktor idézett levelének második oldala

1904 O R V O S I H E T I L A P

Gáspár doktor jó hum orú em ber volt, amit le­velei bizonyítanák, de a nádorné egyik levelében le is írja, hogy adom ákkal és mulatságos elbeszé­lésekkel nyugtatja őt, ha beteg volt, vagy ha a ná­dor harcai m iatt aggodalmaskodott.

Egy ízben Gáspár doktort P ápára hívta Enyin­gi-Szabó, a nagy kálvinista földesúr, levelében ezt írta : „asszonyomat az hideg leli, a vér megállóit rajta és azt m ondják, ha megindulna, akkor semm i baja sem lenne.” (Az eredeti szöveget mai m agyar­sággal adom vissza.) Gáspár doktor télidőben, ló­háton vágott neki az erdős ú tn ak Bakonyszent- lászlóra, Pápa közelében. Negyed napra várták vissza. Nem érkezett meg. A nádorné 10 huszárt és két szekeret küldött „elejibé”. Amint a nádorné leveléből tudjuk, am it Enyingi-Szabó hoz intézett, nem volt baj, csak a nagy havazás m iatt a Bakony­ban megrekedt, o tt találtak rá a huszárok.

Gáspár doktor nagy m agyar volt és nagy p ro­testáns. Gregoriáncz Pál győri püspök ezt írta le­velében a nádornak 1560-ban: szeretné m agát Gás­pár doktorral kezeltetni, de „valde durus Ungarns.”

Az Erdődyek levéltárából előkerült egy levele, am elyet a nádorhoz intézett a kanizsai táborba, egy pestisjárvány idején. Ebben ezt olvashatjuk: „Itt-ott felüti a fe jé t a pestis. Ha a sárvári várat le­záratná te nagyságod a nádor, akkor m i idebent m egm enekszünk, de a kin trekedt szegénység áldo­zatul esne. Ezért azt gondolom, hogy jobb volna őröket állítani és Sopronból, Csornárul, Pápárul, ahol dúl a veszedelem, ne engedjünk át se állatot, se em bert a gránicon. Ismerem te nagyságod a pa­latinus uram eszejárását, biztosan tudom, hogy ezt cselekszi, m ert jó a szíve. Ha a kapukat leereszt­jü k , akkor a jobbágyok és a szolgaság elveszíti m inden bizodalmát te nagyságodban.”

Ez a levél rávilágít Gáspár nagy emberi gon­dolkodására és szegényszeretetére.

*

Leveleiből k itűnik, hogy éleseszű, bölcs és m eg­fontolt ember volt, aki bizonyára nagy kutató és tudós lett volna, ha erre ideje és alkalma le tt volna, de sem a kor, sem a körülm ényei nem en­gedték. Okos és becsületes gyakorló orvos volt, aki soha a legkevesebb m isztikum ot sem vitte orvosi m unkájába, sőt m egvetette és b á tran szembeszállt a babonákkal és ebben jóval megelőzte Pápai-Pá- rizt és a többi utódot is. A bécsi orvosokkal is szembeszállt, m ert azok h ittek a boszorkányság­ban. Kuruzslóknak tarto tta őket, nagyképűeknek, ak ik emellett lenézték a m agyarságot és kisebb ér­tékűnek tarto tták .

Egy alkalommal a nádor beteg lett. M egtudta ezt a császár és a saját bécsi orvosait elküldte Sár­várra . Erről ezt írja Gáspár doktor a levelében: „Még végre engömet, hogy im magyar fi vagyok és tudják ki lova fia vagyok, gyerm ekeszűvé tész- nek.” Rossz véleménye volt a bécsi patikáriusok- ról, akiket hencegő, iszákos, tudatlan embereknek

tartott, akik elárasztották M agyarországot és kizse­belik a szegény, jám bor magyar népet. „Nolim tu ­midum, u t sunt germani bibuli, qwi ubi unam de­coctionem a suis mediscisdecoqwere didicerent, me­dicum se esse putant, et praeceptis medicorum non obediunt.”

A nnál inkább szerette, becsülte itáliai pro­fesszorait és barátait. A güssingi (Németújvár, Burgenland) franciskánus kolostor levéltárában van egy levél, amelyet Fracantinus padovai professzor írt Gáspár doktornak és említi benne Matthiolust, aki korának legjelesebb pharm akobotanikusa volt és kiváló kom m entátora Dioscoridesnek. Ebből a le­vélből az tűnik ki, hogy sajnálta Matthiolust, aki a császárhoz szándékozott kerülni udvari orvos­nak. Valóban 1555-ben Miksa Bécsbe hozatta és keserű szájízzel ír felőle Gáspár doktor: „Ipse civis, non aulicus esse eontendo, u t saepius a m e est dic­tum ” (1554 nov.). M atthiolus volt az, akinek m un­kájából oly sokat m erített később Mélius-Juhász, Pápai-Páriz, Ruland és Nedliczei Vályi Mihály.

*

Hogy Gáspár doktor kézírását is láthassuk, és a korabeli magyar nyelvet megismerjük, egyik 1558-ban kelt levelét közöljük. Ebben a levélben a nádornénak tanácsokat ad a „mezítelen dajka”, azaz szárazdajka (nem szoptatós dajka), betegsége fe­lől. Purgációt ajánl és szigorú diétát: „harpakását vízben főzve” (árpakása)^ ezenkívül torokgyulla­dása (leereszködött torok) m iatt „gargarizm ust” is küldött.

írása, mondatai szép magyarok, könnyen ol­vasható, aláírása pedig rövidített: C aspar Doktor, Servitor Magnificae Vestrae Dominationis.

P o rtré ja nem m aradt fenn, alakját, jellemét csak a levelekből ism erjük. Ezek azonban egytől- egyik m érvadó kéziratok, m ert Nádasdy, Erdődy, Battyhány, Révay m űvelt, sok nyelven beszélő és külföldet já r t emberek voltak. Maga Gáspár is több nyelven beszélt. Anyanyelvén kívül latinul, olaszul, ném etül és szlovákul.

Bizonyára nagy jövedelme is volt, m ert néhány év m úlva kisebb birtokot, szőlőt és házat vásárolt Sopronban, ahova édesanyját és öccsét elhozatta, gazdálkodni. (Soproni levéltár.)

*

Nádasdy Tamás 1562-ben a pestis áldozata lett, a török elleni harcokban betegedett meg, Gáspár doktor pedig alig egy év múlva követte gazdáját, m ert 1563-ban, fiatalon meghalt, ugyancsak pestis­ben, a soproni levéltárban levő hagyatéki ira t sze­rint augusztusban vagy szeptemberben.

K ét évvel halála előtt egy ' pozsonyi özvegy­asszonyt vett feleségül, akinek első házasságából két gyerm eke volt, Gáspár doktornak egy fia m a­radt, akiről nem tudunk semmi egyebet.

Gáspár doktor kétségtelenül nem volt nagy tudós, de korában kiemelkedő akadém ikus gondol-

O R V O S I H E T I L A P 1905

kodású gyakorló orvos volt, aki éjt-nappalá téve dolgozott és szegénynek-gazdagnak igyekezett szol­gálatára lenni.

Kerek négyszáz esztendeje halt meg, 1563-ban. Mi m agyar orvosok kötelességünket mulasztanánk, ha nem emlékeznénk meg róla és ta lán halkan hoz­zá is tehetnénk mi is azt, amit nagy orvostörténé­szünk Magyary-Kossa Gyula m ondott: jó volna le­veleit és a róla szóló nagy levelezést nyom tatásban is örökbecsűvé tenni az orvostörténelem számára.

Bencze József dr.

Kuba egészségügye — számokban

A Fidel Castro vezette forradalm i kormány rendkívül elm aradott egészségügyi viszonyokat vett á t a B attista d iktatúrától. Ám bár Kuba a gaz­dag am erikaiak kedvenc üdülőhelye volt, és az amerikai tőkések jelentős befektetéseket eszközöl­tek Kubában, a nép egészségügyével nem sokat törődtek. A korszerű, szocialista egészségvédelem és egészségügyi ellátás megszervezése és felépíté­se teljes m értékben a forradalom utáni időkre m a­radt. A korm ány az elm últ öt nehéz esztendőben ha­talm as erőfeszítéseket te tt e téren és nagy lépések­kel ju to ttak előre.

Ism erkedjünk m eg néhány általános, jellemző adattal. Kuba a szubtrópikus égöv a la tt fekszik, az évi átlagos hőm érséklet 24 C fok, az évi átlagos levegőnedvesség-tartalom 79%. A szigetország hosz- sza 1200 km, szélessége 40—200 km között válto­zik. Területe 114 524 km 2, lakóinak száma valami­vel több, m int 7 millió.

Az egészségügy központi irányítását az Egész­ségügyi M inisztérium végzi, amelynek 7 területi és 126 körzeti szervezete (osztálya) van. Az egészség- ügyi költségvetés öt év alatt jelentősen emelkedett, csaknem megötszöröződött (1958-ban kb. 25 millió pesoról 1963-ra kb. 120 millióra emelkedett). Az egészségügy részesedése az állami költségvetésben 6,02%- A költségvetésből egészségügyi célra 1958- ban 3,26 dollár, 1963-ban 15 dollár ju to tt egy la­kosra számítva.

Kubában 6526 orvos van, közülük 3960 áll az állami egészségügy szolgálatában. Állami szolgá­latban működik továbbá 908 fogász, 307 gyógy­szerész, 30 állatorvos és 5275 ápolónő. Az állami szolgálatban működő ápolónők közül 3355 a szak­képzett, 1920 pedig segédápolónő.

Jelentősen fejlődött a kórházi ellátás. A kór­házak nagy része az állam kezében van, a m agán­kórházak többségével az állam szerződéses viszony­ban áll és így ezekben is ápolnak betegeket a tá r­sadalombiztosítás keretében. A kórházak számának növekedéséről az alábbi táblázat tájékoztat:

A k ó rh áz n e m e 1958 1962

Városi általános 41 48Falusi 36Üzemi 22 22Szakintézet 24 38

összesen: 87 144

A kórházi ágyak száma 1958-ban 27 545, 1962- ben pedig 43 721 volt, a növekedés tehát csaknem 18 000 ágy. A kórházi ágyak számába beleszám ít­ják az öregek elhelyezésére szolgáló m enhelyek ágyszámát, amely 1958-ban csaknem 4000, 1962- ben valamivel több m int 5000 volt.

Az általános halálozási index 1960-ban 6,21 ezrelék, a csecsemőhalálozási index 1959-ben 27,4 ezrelék volt. A halálozási index adatait kedvezően befolyásolja az a körülm ény, hogy a 24 órán belül elhalálozott újszülötteket nem számítják be, ezt halvaszülésnek tekintik.

Hatalmas küzdelmet fo ly tattak a fertőző beteg­ségek, elsősorban a m alária ellen. A m alária elleni harc eredményeképpen a veszélyeztetett lakosság jelentékeny része ma m ár védettnek tekinthető (több m int 2 millió lakos). A plasmodiummal való fertőződés 1959—1962 között 9%-ról 1,1%-ra csök­kent, a régi betegek száma (falciparum pozitivitás) pedig 25,9% -ról 8,8%-ra.

Polio ellen 1962-ben végeztek tömeges oltáso­kat, kétszer oltották az 1— 14 éves korú lakosság 87,5%-át, csaknem 2,2 millió gyermeket. 1962 őszén megkezdték a második nem zeti védőoltó mozgal­m at (a polio elleni kam pány volt az első), am ely­nek során tetanusz, szamárköhögés és d iftéria el­len immunizáltak. 1963 elejéig a második kam pány eredményeképpen több m in t 1,1 millió gyermek részesült tetanus elleni védelemben, több m int fél­millió diftéria és több m in t negyedmillió szam ár­köhögés elleni védelemben.

A szubtrópikus vidéken a hasmenéses beteg­ségek okozta halálozás általában igen jelentős. Kubában nagy eredm ényeket értek el a gastriti- sek és enteritisek elleni küzdelemben, am elyet az alábbi összehasonlító táb lázat szemléltet:

Hasmenéses betegségek mortalitása 100 000 lakosra az ‘1957—1960. évek átlagában

Guatemala 62,2Dominica 233,2Equador 202,6Costa Rica 136,3Nicaragua 120,2Kuba 43,3

Jelentősen fejlődik az orvosképzés is. Kubában egy egyetem működött, Havannában, két évvel ez­előtt egy második orvosi fakultást nyitottak meg a Santiago de Cuba-i egyetemen. Ezenkívül a havan­nai egyetemen jelentősen kiszélesítették az orvos-

O R V O S I H E T I L A P1906

képzés kereteit. 1963-ban a havannai egyetemen a felső évfolyamokban 380 körül mozgott a hallga­tók száma, az első évre azonban m ár csaknem 900 hallgatót vettek fel. A Santiago de Cuba-i orvosi fakultás két évvel ezelőtt 50 hallgatóval indult, 1963-ban m ár 200 első évest vettek fel. A havan­nai egyetemen összesen 3124, Santiago de Cubá- ban pedig 250 orvostanhallgató tanul. H avannában fogászati fakultás is működik, amelyen összesen 206 hallgató tanul.

Antony Leeuwenhoek

Ma, amikor az elektronmikroszkóppal k u ta tju k a szerves és szervetlen világ legfinomabb szerke­zetét, az életfolyamatok alapvető részleteit és be­pillanthatunk az eddig nem is álmodott atom m é­re tű világba, illő, hogy megemlékezzünk arról a férfiúról, aki m inden tudom ányos előképzettség nélkül, egyszerű polgárem ber létére, m agaszerkesz­te tte nagyítójával m egnyitotta a tudom ány számá­ra a puszta szemmel nem látható élőlények és szer­kezetek világának kapuját.

A ntony van Leeuwenhoek (1632—1723) hol­land term észettudós Delftben előbb posztókereske­dő (egyesek szerint szatócs, boltossegéd), később a városháza portása volt. Apró lencséket csiszolt, azokat fémlapokba foglalta és a lencsén keresztül m egnézett jóform án minden a kezeügyébe kerülő anyagot. Vizsgálta például saját bőrének pórusait, juhok szőrszálait, halak uszonyát, a légy agyvele­

jét, bolhák szipókáját, tetvek lábait, bálnaizmot, növényi részeket, fogáról lekapart váladékot, ex- crem entum okat.

Nagyítókészülékeit teljesen m aga készítette. Több m egm aradt mikroszkópja közül a legnagyobb

270-szeres nagyítású. Tulajdonképpen réz- vagy ezüsttlemez kis vályulatának fenekébe fú rt lyukba erősített apró, borsónagyságú lencse szolgálta a nagyítást. A világosság felé, kézben ta rtv a nézte rajta keresztül a lencse elé erősített tárgyat vagy folyadékot hajszálcsőben. Az áteső fényen kívül a

kivájt lencsefoglalaton visszaverődő fény is meg­világította a tárgyat, amelyet beállítható csavar­ral vagy tűvel erősített fel. Az ilyen kicsiny len­csék csiszolása igen nagy ügyességet k ívánt meg. Már ifjú korától foglalkozott ezzel és később bá­m ulatra méltó tökéletességre te tt szert.

F inom hajszálcsövekké húzta ki a vékony üvegcsöveket. Ezeket a hajszálcsöveket folyadékba m ártotta és a felszívott esővizet, vért, ondót és más folyadékot így vizsgálta meg. Bámulatos, sőt neki csodálatos világ tá ru lt fel szeme előtt. Rabja lett megfigyeléseinek, de nemcsak megfigyelt és naivan m inden apróságot leírt, hanem kísérlete­zett is és gyakran helyes következtetéseket is vont le.

Regner de Graaj ajánlatára a londoni Royal Society felkérte, hogy számoljon be megfigyelései­ről. Leeuwenhoek ezt m eg is tette és csaknem 50 éven át szorgalmasan írogatott a királyi tudós tá r­saságnak, amely tag jává választotta és kiadta mű­veit la tin nyelven, hét kötetben „Opera omnia sive arcanae naturae” címmel 1722-ben. (Összegyűjtött művei először holland nyelven jelentek meg.) H ír­nevét öregbítette az is, hogy több tudós kereste

O R V O S I H E T I L A P 1907

fel otthonában és nézte nagyítószerszámaival az apró élőlények világát; sőt Nagy Péter orosz cár es Erzsébet angol királynő is m eglátogatták a m ik­roszkóp ősének felfedezőjét.

Leeuwenhoek 1673-ban készült „mikroszkóp”- jával fedezte fel az ázalékállatokat, 1675-ben az ember vörösvérsejtjeit, a simaizomrostokat 1679- ben, később az izomrostok harántcsíkoltságát, 1683-ban a baktérium okat, a levéltetvek ivartalan szaporodását, 1689-ben a pálcikákat a recehártyán, m ajd a szemlencse rostos szerkezetét, a hajszáleres anasztomózist. A növénytan terén az irisz-gyökér- törzs, továbbá a szarszaparilla- és kalum bagyökér kristályait 1716-ban, ez utóbbi drog kem ényítőjét is" felfedezte (Arcana natu rae detecta Ludg. Bat. 1695.). Az akkoriban igen nagyra becsült kinaké- reg szöveti szerkezetéről és háncsrostjairól jó ra j­zokat is készített 1687-ben. Tanulmányozta a h a j­száleres vérkeringést, az izomrendszert, a vízben élő apró szervezetek term észetét, életkörülm é­nyeit, szaporodását, a hím csírasejteket, a szaru­hártya anatóm iáját, békák, lovak belének ta rta l­mát, sőt saját excrem entum ait is. 27 különböző, apró „állatocskát” ír t le ezekből. Megfigyelte, hogy egyesek képesek fiatal kagylókat elpusztítani, de arra még nem gondolhatott, hogy ilyen apró szer­vezetek az em bert is elpusztíthatják. Vizsgálta a gabonaneműek és a bab kem ényítőjét. A növények tracheidáinak vermes vastagodását, általában az egy- és kétszikű növények anatóm iáját, főként a sejtfalvastagodásokat. Leírta, hogy az élesztő sar- jadzás ú tján szaporodó élőlényekből áll.

Születésnapját nem ism erjük. Halálának nap­já t feljegyezte a tudom ány: 1729. augusztus 26.

Leeuwenhoek azt képzelte, hogy az ondósejt­ben m ár az egész m iniatűr em berke benne van összekuporodva és később bontakozik ki, m ajd nő meg újszülötté. Ezt még Graaj delfti orvos, a pe­tefészektüsző felfedezője (1667) és Spallanzani, a nagy olasz term észettudós, a generatio spontanea megdöntője is így képzelte el. E felfogás hívei voltak az anim álkulisták. Viszont például Malpighi, a kiváló anatóm us és Haller azt állították, hogy a petesejtben m egvannak az összes utódok (ovulis- ták). Hogy a pete és a spermatozoon egyesülésekor jön létre az új egyed, azt először W olff Frigyes Gáspár pétervári akadém ikus h irdette (1766).

Leeuwenhoek apró állatocskái (főként proto- zoónok), élő szervezetei még egy csoportba tartoz­tak ; nem tudhato tt különbséget tenni állati és nö­vényi egysejtű vagy legalacsonyabb rendű szerve­zetek között. Linné, a „systema naturae” című korszakalkotó m űvében a férgekhez sorolta ezeket az apró élőlényeket és „Chaos infusorium ” néven foglalta össze. Megemlíti azonban, hogy ide tartoz­nak a kiütéseket, fertőző lázakat, nemibetegsége­ket, rothadást, erjedést okozó szervezetek is.

Így segítették elő ezek az „állatocskák”, ille­tőleg Leeuwenhoek felfedezései az élő ragály, „con­tagium anim atum ” gondolatának kibontakozását, ezáltal a járványos betegségek okozóinak és terje­désének felfedezését. Azideig a belső nedvek bom­lását, a betegből kiáradó párákat, ferm entum okat, testecskéket vélték a ragály hordozóinak.

Halmai János dr.

A hermafroditák társadalmi helyzete és szenvedései a múltban

M ár a legrégibb időkben is m egfigyeltek olyan testi rendellenességeket, elváltozásokat, amelyek bizonytalanná tették egyes emberek nem ének meg­határozását. Ennek következtében rendkívül sú­lyos konfliktusok, ellentmondások, jogi és vallási problém ák keletkeztek. A hermafroditizm us kér­dése az antik világot különösen sokat foglalkoztat­ta, nyom át a görög mitológiában is megtaláljuk.

A régi görög rege szerint az ifjú Hermaphro­ditos, Hermes és Aphrodite csodálatos szépségű fia, akit a najádok neveltek, 15 éves korában leszállt Ida hegyéről a földre és m egfürdött egy forrásban. Salmacis, a forrás n im fája halálosan beleszeretett és azt k érte az istenektől, egyesítsék testeiket, hogy így örökre eggyé válhassanak. Salmacis kérése tel­jesült — megszületett a kétnem ű em ber mondája. A forráshoz az a h it fűződött, hogy csodás hatása van, vize megszelídíti a barbárokat, m egváltoztat­ja az em berek nemét, de ugyanakkor bátortalanná és nőiessé is teszi azokat, akik isznak belőle.

Bárm ilyen megható is a monda, az igazság az, hogy az ősi társadalm ak, sőt még az ú jk o r jogsza­bályai is általában nagyon kegyetlen bánásmód­ban részesítették a herm afroditákat, vagy azokat az em bereket, akiket kettősnem űeknek véltek. Bal­jós előjelű szörnyszülötteknek tek in te tték őket, akiket a sors kiengesztelése, az istenek kibékítése céljából fel kell áldozni, el kell pusztítani. A ró­mai történetírók feljegyzéseiből több olyan eset ismeretes, amikor a haruspexek vagy az augurok tanácsára a herm afrodita gyermekeket megölték, a tengerbe vetették.

Ezt a kegyetlenséget idővel hum ánusabb fel­fogás válto tta fel. Plinius „Historia n a tu ra lis” című művéből tudjuk, hogy az ő korában m ár nem súj­tották halálbüntetéssel ezeket a szerencsétlén rend­ellenes embereket, hanem igyekeztek ahhoz a nem­hez sorolni őket, am elynek jellege túlsúlyban volt bennük, sőt, engedélyezték számukra a házasság- kötést és végrendeletet is készíthettek.

A kereszténység elterjedésével a felfogás újra m egváltozott és az új h it kezdeti korszakában sú­lyos v iták és ellentmondások tám adtak a herma­froditizm us körül. Az em ber terem tésének bibliai legendája alapján pl. Nisszai Szt. Gergely a ne­gyedik században különös kérdést vet fel. Szerinte

O R V O S I H E T I L A P1908

ugyanis az istennek herm afroditának kellett len­nie, mégpedig a következő okoskodás alapján: isten az em bert a saját képm ására terem tette , Éva vi­szont Adám oldalbordájából született. Tehát Ádám és Éva eredetileg egy személy volt, am ely mindkét nem et egyesítette magában, azaz herm afrodita volt. A teológusok és a bibliamagyarázók az év­századok során többször is visszatértek ehhez az elmélethez, am elynek híveit végül III. Ince pápa eretnekké nyilvánította.

Ennek ellenére a kérdés még sokáig foglal­koztatta nemcsak az egyházat, de az orvostudo­m ányt is, úgyhogy egészen a 18. század elejéig nyom át találhatjuk az irodalomban. Jacques Du­val, a roueni egyetem orvosprofesszora pl. 1614- ben megjelent m unkájában Adám oldalbordájáról, amelyből Éva született, többek között ezt írta:

„Ez a borda azonban nem található meg sem a férfi, sem a nő testében, mert m indkettőnek egy­form án 24 bordája van. És a fér fi testében sem­m iféle olyan hús vagy izom sem látható, ezen fö ­lös számú borda helyén, amelyből a nő keletkezett. Á dám azt mondta, hogy Éva hús az ő húsából, csont az ő csontjából. Ez azt mutatja, hogy Éva nem születhetett és form álódhatott teljesen egyetlen csonból és így nagy valószínűséggel azt hihetjük, hogy a Genezis szövegének értelme szerint Adámot Isten hermafroditának teremtette és szétválás fo ly­tán le tt csak férfi, Éva pedig csak nő. Vagy pedig Hippokratész tanítása szerint azért kell Adámot hermafroditának tekin ten i, mert m egvolt benne az a képesség, hogy saját magjával m ind hímnemű, m ind nőnemű lényt tudo tt nemzeni.”

Mindezen viták és elméletek, am elyek még igen késői korokban is felm erültek, azt bizonyítják, hogy a szexuális rendellenességek sok fe jtö rést okoztak. A kétes nemek m egállapításánál általában azt a m ódszert követték, hogy a domináló nemi jelleg szerint tekintették az illetőt férfinak vagy nőnek. A testi fejlődés során azonban ez a nemi jelleg gyakran megváltozott, ami komoly problémák oko­zója lett. Pl. Szt. Á goston említ egy esetet, amikor K onstantin császár uralkodása a la tt egy olasz lány heves m egerőltetés következtében férfivá lett. Még Ambroise Páré is leírja egy bizonyos Ma­rie Germaine nevű nő esetét, aki, m iu tán nagy erő­feszítéssel átugrott egy árkot, h irte len észrevette magán, hogy férfi. Zacchias római orvos, ugyancsak a 16. században „Questiones medico-legales” című értekezésében részletesen tanulm ányozza a herm - afroditizmust, am it „kétnem űségnek” nevezett. Ö volt egyébként az első, aki az „orvos-jogászi” kife­jezést használta, ille tve m egterem tette.

A herm afroditák nemi meghatározásának bi­zonytalansága által okozott számos jogi és vallási konfliktus gyakran drám ai bonyodalmakhoz veze­tett. Duval, a fen tem lített roueni orvosprofesszor leírja, hogy 1575-ben, amikor párizsi tanulm ányait folytatta, a Szt. Genovéva kolostorban egy fiatal szolgáról derült ki, hogy gyerm ekkorában fiúnak született és később nővé változott. Szakértő or­

vosok megvizsgálták és m egállapították, hogy való­ban „jól fo rm ált női természete van és m ivel bebi­zonyosodott, hogy nem csal, engedélyezték számá­ra a női ruhák hordását”. Később férjhez is ment és több gyerm eket hozott a világra. Azonban nem minden eset végződött ilyen jól, sőt, többnyire sú­lyos következmények keletkeztek. Ugyancsak Du­val említ a könyvében egy fiatal papot, ak it ter­hes állapotban börtönben ta rto ttak fogva és aki­nél csak a szülést várták, hogy utána végrehajthas­sák rajta az ítéletet, amely feltehetőleg szigorú volt. Későbbi sorsáról azonban Duval nem tudo tt meg semmit. Más hasonló eseteket is közöl, amelyek azonban többé-kevésbé titokzatosak, mivel az or­vosok m egállapításait nem közli pontosan.

Franciaországban fennm aradtak még a 17. szá­zadból is olyan törvényszéki és bírósági jegyző­könyvek, am elyek az ilyen szerencsétlen rendel­lenesek ellen lefolytatott eljárásokat örökítenek meg. Az ítéletek legtöbbször igen súlyosak voltak és örök életükre megbélyegezték azokat, akik fér­finak születnek és később, m in t nők éltek, vagy for­dítva, nőkből „változtak” férfivá. M áglyahalál, eny­hébb ítéleteknél megvesszőzés, korbácsolás, szám­űzetés, kolostorba küldés v á r t azokra1, akik a ter­mészet szeszélye folytán e veleszületett rendelle­nesség következtében olyan testi fogyatékosságban szenvedtek, amelyet tudatlanságból, babonából bűnnek, eretnekségnek tekintettek. Még a 17. század végén is hoztak olyan ítéletet, amely m egtiltotta egy asszonynak a női ruha viseletét, m ert születé­sekor fiúnak anyakönyvezték és csak később üt­között ki ra jta a női jelleg. Hiába volt az orvosi vizsgálat, h iába bizonyította tanúkkal, hogy teljes felnőtt élete a la tt női tulajdonságai voltak, még m int szolgáló sem dolgozhatott és kénytelen volt életét koldulásból tengetni.

A francia bírósági ak tákban utoljára a 18. szá­zad közepén szerepel egy herm afrodita per, ami­kor fordítva, a nőnek született, de később férfiúként élő Jean-Baptiste Grandjean ellen inditottak eljá­rást. Grandjean m ár nős volt, amikor egy fiatalkori nőismerőse, ak it annak idején nem vett el feleségül, bosszúból feljelentette. Szenvedése és kálváriája hosszú évekig tartott, többek között a házasság szentségének meggyalázásával is vádolták. A gre- noblei bíróság vasraverve börtönbe vetette, meg­korbácsolásra és örökös száműzetésre ítélte. Grand­jean a párizsi parlam enthez fellebbezett, ahol a felvilágosodás hajnala m ár éreztette hatását és ahol megsemmisítették a kegyetlen ítéletet. Azon­ban, bár szabadlábra helyezték, házasságát mégis semmisnek nyilvánították tekintettel bizonytalan nemére és esetleges újabb házasságkötéstől is el-

, tiltották.A szexuális anom áliákat azóta m ár természe­

tesen a patológia szemszögéből nézzük, a herm afro- ditizmus pedig anatómiai és fejlődéstani probléma. Orvos-jogászi beavatkozás csak ott válik szüksé­gessé, ahol a nemi hovátartozás kérdése családjogi, vagy magánjogi kérdéseket vet fel. Ma a „kétne- műség”, vagy a m egváltozott neműség m ár nem

O R V O S I H E T I L A P

v á l t k i fe lh á b o ro d á s t, v ag y m e g b o trá n k o z á s t és azok , a k ik ily esfé le ren d e llen e ssé g ü k m ia tt a m ú lt­b a n a leg sú ly o sa b b sz en v e d ése k n ek v o lta k k itév e , m a az o rv o s tu d o m á n y és a se b ész e t seg ítségével n ag y o n sok e se tb e n m eg g y ó g y íth a tó k és te lje s é r ­té k ű ta g ja i le h e tn e k a tá rsa d a lo m n a k .

Maurice Gargon cikke után, Histoire de la Médecine 1962 febr.

Elhalálozások

Anda T ibor dr. (szül. 1910), rendelőintézeti sebész szakfőorvos B udapesten, júl. 16-án;

Antóny Ferenc dr. (szül. 1893), nyugdíjas orvos B aján, júl. 7-én;

Dési György dr. (szül. 1913), rendelőintézeti fog- szakorvos Sárbogárdon, jún. 26-án;

Dicsőfi Endre dr. (szül. 1913), körzeti orvos Mo- sonm agyaróvárott, ápr. 27-én;

Diósszilágyi Sám uel dr. (szül. 1882), nyugdíjas orvos Makón, jún . 10-én;

Fábián László dr. (szül. 1911), a K orvin Ottó K órház szülész főorvosa Budapesten, jún. 9-én;

Fuchs A lajos dr. (szül. 1909), rendelőintézeti felülvizsgáló főorvos Szentesen, m áj. 15-én;

Gergely B éla dr. (szül. 1899), a P éterfy S. u.-i K órház ideggyógyász főorvosa Budapesten, aug. 25-én;

G yük Béla dr. (szül. 1898), az Onkológiai Gon­dozó vezető főorvosa Szom bathelyen, aug. 1-én;

Ipovitz S aro lta dr. (szül. 1924), rendelőintézeti laboratórium i szakorvos B udapesten, júl. 17-én;

Jakabházy István dr. (szül. 1906), a Közp. Fog­szabályzó In tézet szájsebész főorvosa Budapesten, jún . 16-án;

K ém eri Dezső dr. (szül. 1891), Nemigondozó In té­zeti főorvos B udapesten, júl. 23-án;

Kovács István dr. (szül. 1900), a Bp. Főv. Tanács Eü. Oszt. csoportvezető belgyógyász főorvosa aug. 17-én;

Sebők Im re dr! (szül. 1937), TBC osztályos segéd­orvos Mosdóson jún . 23-án;

Schleining M argit dr. (szül. 1899), nyugdíjas orvos K aposvárott, jú l. 11-én;

Szentesi E ndre dr. (szül. 1915), rendelőintézeti sebész szakfőorvos Cegléden, júl. 29-én;

T ar János dr. (szül. 1900), rendelőintézeti nőgyó­gyász szakorvos Dunaújvároson, jún . 6-án;

Turnai Oszkár dr. (szül. 1900), a Budakeszi MÁV TBC Szanatórium röntgen főorvosa jún. 21-én;

Varga S ándor dr. (szül. 1891), rendelőintézeti szakorvos M osonm agyaróvárott, febr. 1-én;

Vida K ároly dr. (szül. 1909), körzeti orvos B uda­pesten, júl. 17-én és

Weizer P ál dr. (szül. 1906), a Dévai u-i TBC Gondozó in tézet szakorvosa B udapesten, aug. 21-én elhalálozott.

1909

A V I L Á G 1 U I N D E N T Á J Á R Ó L

K ihal az egyénileg rendelő orvos? A ko rsze rű ren­delő fen n ta rtásán ak egyre növekvő kö ltségei — és egyéb tényezők — arra késztetik az angol orvosokat, hogy egyre többen keressék a m egoldást a csoportos rendelésben. A derbyshirei egészségügyi b izo ttság vé­leménye szerin t az egyénileg rendelő orvos típusa ki­halófélben van . A legerőteljesebben a 4 orvos által fenn tarto tt csoportos rendelő típusa fe jlőd ik . 1963 m árciusában D erbyshireban 83 ilyen rende lő műkö­dött (1962 m árciusában 58 »négy-orvosos-« rendelő volt). A két orvos á lta l fen n ta rto tt közös rendelők száma változatlan m a ra d t — 210 ilyen rendelő m űködik .

*

A te jfogak stroncium 90 tartalm a. D. J. Yeo, a vancouveri egészségügyi szolgálat vezetője néhány éve a tejfogak stroncium 90 ta rta lm án ak a k im utatásával foglalkozik. Több ezer fogat dolgozott fel és m egálla­pítása szerin t ez a stroncium 90 k im utatási mód igen alkalm as egy m eghatározott időben tö rténő stroncium - felvétel m egállapítására. A stroncium ugyanis a te j­fog fejlődésének korai szakaszában — az első életév­ben — épül be a fogállom ányba, így a te jfog kihullá­sakor, a gyerm ek születési ada tának b irtokában , meg­állapítható, hogy egy év a la tt milyen a rá n y ú volt a szervezet stroncium 90 felvétele. Yeo m érései (mivel a tejfogak h a t éves korban kezdenek k ihu llan i) mindig a 6 évvel ko rábbi állapotot tükrözik. Az idén feldol­gozott fogak te h á t az 1957-es helyzetről a d n a k tájé­koztatást, az 1962-ben végzett atom bom ba-kísérletek hatása eszerin t 1968-ban lesz mérhető.

*

D enitrogenizálás — oxigéndúsítás. A z USA-ban egy olyan készülék k ia lak ításán dolgoznak, am ely fe­leslegessé teszi az oxigénm aszkot, illetve az oxigén­sátrat. A készülék a levegőkondícionáló berendezés­hez hasonlít. Beszívja a szoba levegőjét, a levegő nit­rogénjét nagy részben m egköti és oxigéndús levegőt fú j ki. N éhányórás m űködés eredm ényeképpen egy rendes m ére tű szoba levegőjében 45% ox igén tarta lm at lehet elérni a készülékkel. A betegnek te h á t nem kell oxigénsátorban tartózkodnia, maszkhoz sincs kötve, szabadon m ozoghat a szobában — am inek jelentős lélektani h a tá sa is van. Nagyobb m ére tű készülék gyártását is tervezik, am ellyel nagyobb helyiségek, kórterm ek levegőjét lehet oxigénnel dúsítan i. A ké­szülék h asznála ta felére csökkenti az oxigén terápia jelenlegi költségeit.

*

Egyszerre 150-en ha llgathatják . U trech tben (Hol­landia) a P h ilip s cég bem u ta tta új készülékét, amely- lyel egyszerre 150 orvostanhallgató h a llg a th a tja a szív, illetve a tüdő működését. A készülék egyú tta l oscillog-

rá fiá ra és m agnófelvételre is alkalm as.

1910 O R V O S I H E T I L A P

Gyermekek kezelésére,

chloramphenicol * therapia

szükségességeesetén

S Z Í R

i'prC -.y.Z.

GHLORO

Szülészet és nőgyógyászat

A diabetes m ellitus kezelése te r­hességben. M olnár G. D.: Clin. Obstet, a. Gynecol. 1962. 5. 333— 345.

A M ayo-klin ika álláspon tját is­m erteti a d iabe tes terhesség a la tti kezelésével kapcsolatban. A kór­isme fe lá llítá sá t a terhesség befo­lyásolja (a cukor^tolenaintia csök­ken, a vese cukor-küszöbe alacso­nyabb, a terhesség a vércukor ér­tékét csökkenti). Terheléses vizs­gálat során 1 ó ra után 150, 2 óra u tán 110 m g% a cukorto lerantia rom lását je len ti. Fontos a vizelet- cukor m ennyiségi m eghatározása, A diagnosist a cortisomos cukorter­helés és az i. v. tolbutamidtode- ran tia-test is alátám asztja, kérdé­ses esetekben e l is döntheti.

Fontos a diabetes súlyosságát m egállapítani. K ívánatos a te s t­súly norm alis szinten való ta rtása , de az o tthoni vizeletgyűjtésben ne bízzunk!

A kezelés cé lja m inél inkább m egközelíteni a nem -cukorbeteg állapotot, m e rt így a leg jobbak a terhesség k ilá tásai.

A kezelés a la p já t a d ié ta képe­zi (a d iabetákák felénél ez is ele­gendő). A beá llításná l figyelem be kell venni a m agzat szükségletét, valam int a graviditas okozta anyagcsereváltozásokat, végül biz­tosítani kell a z optim ális testsú ly t (a terhesség m ásodik felében a súlygyarapodás havonként m ásfél kg-nál ne legyen több). N aponként ts. kg-ként 1.5—2 g fehérje szük­séges, m inim álison 80 g, továbbá1.5 g calcium . Magias C -vitam in tartalm ú gyüm ölcsöt rendeljünk. A zsír a n ap i kalóriaérték 35—40 % -át ne h á lád ja meg. A N a-t a fokozott só ta rta lm ú ételek megszo­rításával csökkentsük (m axim áli­san 2 g p ro die). Az étkezést napi 3 adagra osszuk el, labilis beteg­nél 4-szeri étkezés kívánatos és a fehérjét fő leg a vacsora ta rta l­mazza.

Ha d ié táva l az anyagcserét kel­lően befolyásolni nem tud juk , ak ­ko r insulin ad á sa szükségessé vá­lik. Nem célszerű a m axim álisan to lerált adago t alkalm azni a hy- poglykaemia m ia tt, am ely elsősor­ban a m a g za tra jelent veszélyt. A lkalm azhatók a re ta rd p raepara- tumok is, leg jobb a gyors és lassú készítm ények kom binálása. Az acidósisra való hajlam m ia tt az adagot csak nagyon óvatosan (fél- egy e.-ként) változtassuk, különösen labilis betegeknél.

A hypoglykaem iát azonnal ke­zelni kell (legyen kéznél keksz,

tej stb.), esetleg a család valam e­lyik ta g ja adjon 1 mg G lucagon-ts. c. s ha ez nem já rn a eredm ény­nyel, ugyanaz az adag 10—20 perc m úlva megismétlendő. Közben az orvost értesíteni kell. Az insulin- igény a terhesség előrehaladásával á lta lában nő, de csökkenhet is a terhesség végén! Szülés nap ján az insulin adagot csökkentsük felére, s lehetőleg kristályos insu lin t al­kalm azzunk, sőt labilis betegnél a szülés nap ján ne is alkalm azzuk, a vércukor értékét pedig 5—9 órás időnként határozzuk meg.

A gyerm ekágyban ism ét szük­séges in su lin t adni, b á r h a csak a terhesség bekövetkeztekor volt rá szükség, akkor szülés u tá n elhagy­ható.

N incs tapasztalatuk az oralis antidiabeticum okikal, de irodalm i ada tok magzati károsodást írnak le.

Az izommuwkia terhesség a la tt is k ívánatos. A thiazid-Hkészítmé- nyek kerülendők, m e rt súlyosbít­h a tják az állapotot (fokozzák a ketoacidosist). •

A legnagyobb h a lad ás t kétség­te lenü l a terhes d iabetikák intézem ti kezelése jelntá (Pedersen), főleg a szülés előtti 6—8 h é t alatt. Az in tézeti kezelés azért előnyösebb, m ert a vizsgálatok, de a kezelés is pontosabban kivitelezhetek. Elen­gedhetetlen a kórházi kezelés úgy a d iabetes, m int a g rav id itas b ár­m ilyen szövődménye esetén.

Sas Mihály dr.*

D iabeteses gravidák praenata lis gondozása. Danforth D. N. és Bo- ronow C. Glin. Obstet, a. Gyne­col. 1962. 5. 409—418.

A gondozást ill. ellenőrzést a szülész és belgyógyász együttesen végezze, hozzájuk tá rsu l a gyer­m ekgyógyász az ú jszü lö tt gondo­zásával. A szülészeti eredm ények a gondozástól jelentős m értékben függenek, am it sta tisz tikai vizs­gálatok bizonyítanak.

A diabetes m egállap ítása u tán a g rav id á t gondozni kell, függet­lenül attó l, hogy betegsége m ani­fest vagy subklinikus. N éhány kö­rü lm ény feltétlenül cukorbaj irá ­nyába tereli figyelm ünket: a családi ainamnezis, halvaszülés, is­m ételt vetélések, hydram nion, fe j­lődési rendellenességek, a gravida obesitasa. A diagnózis felá llításá­ban a cukorterheléses vizsgálatnak döntő jelentősége van, de qualita­tiv cukorvizsgálatot is végezzünk. K ét ó ráva l a terhelés u tán 140 mg

O R V O S I H E T I L A P 1911

% -os érték m anifest, 110— 140 mg % közötti értékek subklinikus dia­betes m elle tt szólnak.

A grav idát betegségéről, a prog­nózisról és a kodlaboratió fontos­ságáról k i kell oktatni, persze nem . szabad ráijeszteni. A nem kolla­boráló diabetiiikák m agzati vesz­tesége 80%! — A terhesség első 6 hónapjában 2 hetenként, az utolsó három hónaipban 10 naponként tö rtén jék az ellenőrzés (belgyó­gyász-)-szülész).

Terhességi emesis esetén an ti- em eticum okat alkalm azunk, a g ra­vida gyakran étkezzen, hogy az anyagcsere-egyensúly ne boruljon fel. Súlyosabb esetben thorazine vagy nem butal kúpot kell rendelni. Ha e kezelés eredm énytelen, úgy intézeti kezelés válik szükségessé. Az insulin adása fontos, de meg­felelően dozirozzuk (6 óránkén t el­lenőrizve a vércukrot).

M inden infectiós m egbetegedés kockázatot je lent, m ert felborít­hatja az anyagcsereegyensúlyt, ezért m inden ilyen szövődmény esetén in tézeti kezelés szükséges. Azonnal vegyünk váladékot te ­nyésztésre és te ljes dósisú antibio- tikus kezelést végezzünk. Sulfona- m id-készítm ényeket a te rm inus előtt 3 nappal m ár ne alkalm az­zunk a m agzati haemolysis veszé­lye m iatt.

A terhesség a la tti húgyszervi gyulladásos m egbetegedések gya­korisága ism ert, d iabetikáknál gyakori a tünetm entes bacteriu ria . Ilyen irányú vizsgálatot a terhes­ség V. hónapjában és a szülés elő tt fe lté tlenü l végezzünk. H a m i­ként 100 000 bacterium kolónia te­nyészik ki, még tünetm entesség idején is végezzünk an tib io tikus kezelést, ö t nap i kezelés u tán kontroll szükséges.

A légúti fertőzésekre különösen fordítsunk gondot, m ert azok sú ­lyosabb lefolyásúak, m in t te rhes­ségen kívül. Hőemelkedés esetén a gravida m arad jon ágyban.

A banális paronychiára, pyoder- m ákra, ko lp itisre figyeljünk fel. — H ydram nion 10—50%-os gyakori­ságban je lentkezik d iabetikáknál. Ennek kezelésére m egnyugtató el­já rásunk nincs, a sómegvonás és d iuretikum ok értéke kétséges.

Az in tézeti kezelés szükségessé­ge tek in te tében sem atizálni nem lehet. Szerzők m inim álisán a ter-

__ hesség elején , valam int a szülés előtt néhány napi intézeti keze­lést feltétlenü l szükségesnek ta r­tanak. Intelligens, kollaboráló be­tegnél a vizsgálatokat am bulans módon is elvégezhetjük addig, míg valam ilyen eltérést a szülész vagy belgyógyász nem talál. Ilyen eset­ben felvétel szükséges.

Sas M ihály dr.

D iabeteses terhesek születésének optim ális időpontja. W ilson R. B. és M orrison G. Clin. O bstetr. a. Gynecol. 1962. 5. 419— 425.

A diabeteses g rav ida gondozásá­nak egyik legnehezebb kérdése a szülés optim ális időpontjának m eghatározása. Ha tú l sokáig vá­runk, a m agzat in trau te rin meg­halhat, h a tú l korán in d ítju k meg a szülést, akkor a m agzati veszte­ség a koraszülöttség következté­ben m agas. Nagyobb statisztikai vizsgálatok alap ján a szülés idő­pon tjáu l legoptim álisabb a 37. he­te t választani. — Szerzők a Mayo- k lin ika 84 diabetessel szövődött terhesség esetét tanulm ányozták. A halvaszüdés 13.1%-ban, ú jszülött elhalás 6 % -ban fo rd u lt elő. A m agzat elhalása 5 esetben m ár a 33. h é t elején bekövetkezett, 5 m agzat eléktív császárm etszés után halt meg! A m űtéte t a 34., ill. 36 héten végezték él. A nyagukból az derül ki, hogy több ízben inkább tú l ko rán indíto tták m eg a szü­lést. A z elhalásban szerepe van még a szülés m ódjának is, s egyes esetekben talán inkább e rre kell fek te tn i a hangsúlyt. H a egyéb kö­rü lm ény nem játszik közre, a szü­lés m egindítására a 37. h e te t (18—- 24 nappal a szám ított term inus előtt) ta r t já k a legalkalm asabbnak.

Sas M ihály dr,

★

D iabetikák szülésének m ódja, vaginalis ú t vagy császármetszés.Mec M in T. W. — Cilin. Obstetr. a. Gynecol. 1962. 5. 426—437.

Szerző az Evenstoni kórház ta ­pasz ta la it összegezi. A nyaguk 37.5 % -ában a szülés p e r vaginam folyt le, 5 esetben ind íto tták meg a szülést. A m agzati veszteség a következő: 6 elhalás a 28—32. hé­ten következett be, m íg 3 a 32— 40. héten. Császárm etszést 62.5%-

* han végeztek, a m agzati veszteség kb. fele a vaginalis úton szülőké­nek. Az anyagból kiderül, hogy 4 halvaszülés a 28—32. héten, elke­rü lh e te tlen szerencsétlenség volt, míg 4 halvaszülés a 37—38. héten m ár a hibás szülészi m egítélés kö­vetkezm énye; megelőzhető le tt volna. A hyalin-m em bran betegség m indkét csoportban gyakori volt. Ezen esetekben ta lán a szülés m egindításának időpontja, vagy az újszülöttgondozás tö rtén h ete tt vol­n a szerencsésebben. A halvaszü­lés nem írható a szülés m ódjának rovására.

M űtéti indicatió: A császármet­szés végzésére (elérheti a 65%-os freq u en tiá t is): 1. H a hiányzanak a biztonságos szülésm egindítás feltételei. 2. K orábbi szülési ne­hézségek (térarány taianság). 3.

Á lta lá n o s a d a g ja : nap i 50 m g k g , 4 r é s z le tb e n ;

p l. 10 k g -o s g y e rm e k n ek n ap i 4 a d a g o ló k an álla l

(4 x 1 2 5 m g)

V i*9» :

•**I*

s z í r u p

1912 O R V O S I H E T I L A P

Előző vaginalis szülések rossz ta ­paszta la ta (halott magzat, súlyos sérülések, előzetes sectió). 4. El­húzódó szülés (12 órán túl). 5. 24 órás időelőtti burokrepedés. 6. Egyéb bona fide obstetricalis in ­dicatio. 7. M edencevégű fekvés (m inden I. páránál s csaknem m in­den m ultiparánál. K ivétel: kis magzat).

A vaginalis szülésvezetés javalla­tai: 1. Spontán m egindult szülés, ha a m edence nem szűk s a m ag­zat nem nagy (optim ális térviszo­nyok). 2. M inden olyan terhesség, am elynél előzetes rtg. vizsgálattal súlyosabb fejlődési rendellenessé­get állap ítunk meg (anenkaphal, sp ina bifida, stb.) és az nem okoz szülési nehézségeket s nem volt előzetesen császármetszés. 3. Mé­hen belül e lha lt magzat. V árjuk m eg a spontán szülést, hacsak nem olyan hosszú az elhalás ideje, hogy az hypofibrinogenaem iát okozzon,4. M inden I. és m ultipara szülése, h a a d iabetese pontosan beállíto tt á llapotban van, s a m agzat nem nagy és nincs additionális belgyó­gyászati vagy szülészeti javalla t (társ-indicatió) a császármetszésre.

A császármetszés technikája: M űtét előtt egy órával 0.4 mg a t­ropin, beöntés. Lum balis érzéste­lenítés 8 mg pantocainnal. A mag­zat m egszületése u tán i. v. Pen- tothal. A vajúdó gyom ra legyen üres, a belgyógyász előzetesen ál­lap ítsa m eg a cukor, folyadék és insulin m ennyiségét az 1. posto- p e ra tív n a p ra (6 órás vércukor kontroll). Az asszony per os 12 órával m űtét u tán táplálkozzék. A m éh m etszése cervicalis transver­salis, de h a s te rilisa tió t végzünk, úgy végezhető m agasabban is. Azonnal sz ív junk a m agzatnál nyákot.

A szülésm egindítás m ódja: A burokrepesztéssel történő m egindí­tá s elengedhetetlen feltétele: 1. A m agzat legyen elég nagy. 2. Kopo­nyatartás . 3. A cervix 2 cm tágas­ságé legyen s 4. Ne legyen rigid, kem ény 5. A m éhnyak ne legyen túlságosan h á tu l a medencé­ben, hogy vaginalisan elér­hessük. 6. A koponya feküdjön rá a belső m éhszájra. — Ha e felté­telek adva vannak, tisztító beön­tés u tán 10 cm 10%-os Calcium- gluconatot adnak i. v. s a burkot m egrepeszti k. Vagy m ár a burok- repesztés előtt, vagy inkább a be­avatkozás u tán 45—60 perccel oxy- tocinos infusiót végeznek. 500 ml 5 % -os dextróz oldatban 20 000 m. e. oxytocint adnak. A cseppszámot a fájások jelentkezésének megfele­lően szabályozzák. Szülés a la tt ne étkezzen a vajúdó, a szénhydrat és inzulin m ennyiségét a belgyó­gyász előre állap ítsa meg. Az ana l­gesia legyen m inim ális!

A z ú jszü lö tt kezelése: 1. A lég­u tak azonnali kitisztítása. 2. Gyo­m ortartalom kiszívása. 3. P ostu ­ralis drainage (lejtős fektetés). 4. Párás, oxygen-inkubatorba helye­zés. 5. R endkívül pontos felügye­let. 6. G yakori külső stim ulálás.7. 48 órán á t koplaltatás, kivéve h a az ú jszü lö tt állapota m egnyug-tató' Sas Mihály dr.

*

A diabetikák újszülöttjei. GelMsS. S. Clin. Obstet, a. Gynecol 1962. 5. 450—461.

Szerző 1938-ban lá to tt először diabetes asszonytól származó ú j­szülöttet, s az azóta eltelt idő a la tt szemben m ás újszülöttkori ren d ­ellenességgel, ezekről az újszülöt­tekről ma sem tudunk sokkal töb ­bet, m in t akkor. A m ortalitas m a is 8—55% között ingadozik.

Az ú jszülött kövér, nyaka rövid, bőven van ra jta vem ix és lanugo. H ajlam os légzési zavarra, cyano- sisra. A d iabetikák magzata a te r ­hesség 21. hetéig nem nagyobb az egészségesekénél, a fokozottabb súlygyarapodás ezután történ ik . A terhesség 36—38. hetében a d ia­betikák m agzatai 550 gr-al súlyo­sabbak a norm álisaknál (Pedersen és Osler). V ízvisszatartás révén e m agzatok oedem ásak, s a vizehyő is szerepel a nagyobb testsúly oko­zásában, de a zsírszövet is megsza­porodott. M ások ezt tagadják, sőt az ellenkezőjét állítják. Az in ic i­ális súlyvesztés d iabetikák m ag­zatainál nagyobb (7.6%), m in t az egészséges szülőnők m agzatainál (3.2%). A régebbi irodalom keve­se t foglalkozott e magzatok ik te ru - sával. Az ú jabb közlések szerin t a sárgaság gvakoribb és súlyosabb. A magzat horm onalis sta tusára vo­natkozóan m a is m egoszlanak a vélem ények. Egyesek szerint ad re ­nalis hyperfunctió állapítható meg. m ások ezt tagadják , viszont m inden szerző megegyezik abban, hogy az újszülöttek hypoglycaemiásak. Far- quhar szerin t a hypoglycaemia szü­letés után 4—6 órával m ár rende­ződik. s érdekes, hogy e csökkenés glukóz adása ellenére is bekövet­kezik. — A congenitalis defektus szerző anyagában 2.9%. A szív á l­ta lában nagyobb, az agy kisebb súlyú. Boncolási anyaguk 81% -ban észlelték a Langerhans szigetek hypertrophiáját. A fiúk m orta li­tá sa m agasabb, s általában igen gyakori a hyalinm em bran beteg­ség.

Szerző anyagában, m in t m ásé­ban is, igen gyakran lépett fel lég­zési zavar (1/3 részben), ami je­lentkezhet közvetlenül megszületés u tán , vagy csak néhány órával ké­sőbb. M indig megelőzi a légzés szám em elkedése (60 pro m inut.).

O R V O S I H E T I L A P 1913

A m ellkas behúzódása, panaszos nyögés, om inosus jel. A cyanosis m egism étlődhet az első 48 óra a la tt, m ajd fokozatosan megszűnik. Egyesek szerin t h a a m agzat a 24— 48 ó rá t átvészelte, akkor életk ilá- tásad m ár jók. M ások ezt tagadják . A halá l oka leggyakrabban hyalim- m em bran betegség, am inek okát nem tud juk .

Fontos a kezelésben, hogy a m agzatot hagyjuk nyugodtan. Cél­szerű a m agzatot 35—40%-os oxy- gen t tartalm azó inkubáto rba he­lyezni, s ha ennek ellenére cyna- tikus, az O2 m ennyiségét em elni kell. A javulás elm aradása esetén m ellkas rtg. szükséges, hogy a gyom ortartalom asp ira tió ja foly­tán fellépett pneum oniát felism er­jük. A folyadékpótlás szükséges­sége v ita to tt. Szerző 24—48 óráig folyadékot nem a d (addig, am íg a légzés nem stabilizálódik), míg m ások 0.45%-os NaCl és 5% dext- roz o lda tá t ad ják . Baum an szerint a folyadcfcpótlásban részesült m agzatok között a légzési zavar, m orta litas és hyalin m em brán be­tegség 3—4-szer gyakoribb. Néme­lyek digitalis, m ások sterodd-the- rap iá t javasodnak, egyelőre azon­ban összehasonlító vizsgálatok nem á llnak rendelkezésre a kezelés ha­tásosságának 1 «mérésére.

Sas M ihály dr.

*

Klinikai kémia

A liquor összfehérjctartalm ának m érése réz-Folin módszerrel. Rie­der H. P., W ütrich R.: Kiin. W schr. 1962. 40. 1070—1075.

Ű jabban egyre több e ljá rás t dol­goznak k i a liquo r fehérjefractió i- n ak m érésére különböző elektro- fo retikus m ódszerekkel, em ellett azonban a liquo r összfehérjetarta- lom m eghatározása m a sem veszí­te tt jelentőségéből. Ennek oka az, hogy az elektroforezis ú tján n yert eredm ények gyakorla ti felhaszná­lása csak nagyon k is te rü le tre kor­látozódik és az összfehérje, a kol­loidgörbe, a P ándy-próba és a se jt­szám ad ják a legértékesebb és leg­használhatóbb adatokat. Szerzők felh ív ják a réz-Folin m ódszerre a figyelmet, am ellyel 1014 liquort vizsgáltak m eg és közlik vizsgála­ta ik eredm ényeit. A módszer egye­síti a b iu ret- és Folin-féle m olyb- dat színképzést és előnye, hogy 0,1 ml liquor elegendő a kivitelhez. (A m ethodikát lásd; R ieder: Clin. Chim. A cta, 1959. 4. 733.)

N orm álérték szem pontjából a liquorfehérjénél korán tsem olyan egységes az álláspont, m in t pl. szé­rum fehérje esetén. A különböző közlemények, kézikönyvek sokszor ugyanazzal a m ódszerrel is változó értékhatá rokat közölnek. Szerzők

m egállap ítása szerint a lum bal- punctióval n y e rt liquor norm , á t­lagértéke 25,4 mg%, alsó h a tá r 17, felső 34 mg% . A cysternapunctió- val n y ert anyag fehérje ta rta lm a ettő l alig különbözik (15—31 mg%). S a já t eredm ényeiket összehasonlít­va sulfosalicylsavas kicsapás, tu r- b id im etriás m érés ú tján végzett vizsgálatok ada ta iva l azt ta lá lták , hogy a norm , értékhatárok körü l az átlagban n incs eltérés, de az utóbbi m ódszer szórása nagyobb. Pathológiás értékek esetén a sulfo­salicylsavas m etódus abnorm isan m agas eredm ényeket adott.

F érfiak és nők eredm ényeiben nincs észlelhető különbség, kivéve a sclerosis m ultip lex csoportot, ahol a fé rfiak eredm ényei m aga­sabbak. Szerzők a különbség oká­nak tisz tázására további vizsgála­toka t ígérnek. Semmi tám ponto t nem ta lá ltak a rra , hogy az időseb­bek liquo rfehérje értéke fiziológiá­sán is m agasabb . Ezzel szem ben á llítják , hogy az em elkedett fehérje idősebb korban gyakrabban fo rdu l elő, m ely pathologiás elváltozás jele.

Ringelhann Béla dr.

*

L atex- és kvarc-flokkulációs próbák m ájbetegségekben. K oster- kö tte r W., M anitz G. és S trobel W. (M ünster): Med. W elt 1962. 17. 962—966.

129 m áj- és epeútbetegségben szenvedő beteg inak tivá lt vérsavó­jával végezték el párhuzam osan a Latex-fixációs, a Latex-csepp és a kvarc-flokkulációs (gam m aglobu­lin) p róbákat. Ezenkívül összeha­sonlításul m ég sok esetben a W aaler—Rose haem agglutinációs p róbát is beállíto tták . A diagnózis b iz tosítására 53 esetben laparosko- p ia ú tjá n m ájszövete t is ve ttek szövettani földolgozás céljaira. C irrhotikus m ájbetegségekben 44 esetből 23-ban pozitívak vo ltak a gam m aglobulin-próbák. Sokkal ke­vesebb esetben vo lt pozitív a haem agglutinációs próba. C irrho ti­kus elváltozás nélkü li m ájbetegsé­gekben a 85 esetből csupán 3-ban kap tak pozitív eredm ényt a gam - m aglobulin-próbákban.

Szerzők vélem énye szerin t a m áj betegségekben a gam m aglobu­lin -próbák pozitív eredm énye a m áj kezdődő vagy k ia laku lt c irrho ­tikus á llap o tán ak gyanúját kell hogy keltse. Viszont a negatív eredm ény n em zárja ki ennek fennállását. Szerzők a ján lják a technikailag egyszerű és eddig csak a rheum aszerológiában hasz­nálatos gam m aglobulin-próbák be­vezetését a m ájbetegségek d ia­gnosztikájába.

Rex-K iss Béla dr.

1914 O R V O S I H E T I L A P

csökkenti

a fáradtságot,

álmosságot

A vizelet «-Nadi^-reakció poziti- v itása szívizom- és agyszövet- necrosis esetén. T anret P. és B á­lán L.: Bull. M ém. de la Soc. m éd. des Hőp. de P aris , 1962. 349, 113

A szervezet szövetei közül a szívizom és az agyszövet ta r ta l­m azza legnagyobb m ennyiségben a cytochrom oxydaset. M yocardiá- lis vagy ce reb ra lis in farctusban szenvedő betegek gyűjtött v izele­tében az első három nap a la t t m egnövekedett cytochrom oxydaset a N adi-reagens kék színnel jelzi. A reactio később veszít in ten sitá - sából és az ö töd ik nap u tán nega­tívvá válik. A ng ina peotorisos ro ­ham u tán a reac tio csak néhány óráig positiv.

C erebralis elzáródásnál a reac tio az első öt nap a la tt positiv, csak azu tán válik negatívvá. H at cereb­ra lis vérzés közül négy esetben negatív volt, 7 m eningealis vérzés esetében pedig m ind a hétnél ne­gatív. 49 kontroli-egyén közül 47- nél volt negatív . Pulmonalis, m e- senterialis és végtag-infarctus ese­tén m indig negatív .

M yocardialis és cerebralis in ­farc tus esetén is csak a so roza t­ban . végzett vizsgálatoknak v a n jelentőségük. Az orthodiphenol- oxydase és m á s oxydasek is je len ­tős szerepet já tszanak a reactió - ban.

Pállá Ilona dr.

*

KórélettanHydrocortison és salicylat h a tása

a kötőszövetre. Houck J. C.: Am.J. Path . 1962. 41, 365.

Szerző a patkánybőr kötőszöve­tének kém iai változását v izsgálta k is adag hydrocortison és nagy adag salicylat hatására. A p a tk á ­nyok naponta 0,65 mg hydrocorti- sont, illetve 25 m g salicylatot k a p ­tak. A bőr kötőszövetének kém iai összetételét a kezelések 1, 2, 3, 5 és 7. napján analizálták . A változások m ár 24 óra u tá n m utatkoztak. H yd­rocortison h a tá sá ra

a) az izotóniás sóoldékony a la p ­állom ány csökkent;

b) a bőr glukozam in ta rta lm a is csökkent;

c) a bőr hydroxiprolin , azaz kol­lagén ta r ta lm a kevesbedett;

d) a bőr scleroprotein koncen trá­ciója viszont em elkedett.

Salicylatok ha tásá ra nem válto ­zott a kollagén, a scleroprotein és az alapállom ány koncentrációja, illetve term észete. A sa licy lat- kezelés egyetlen hatása a kötőszö­v e t hexosam injainak átm eneti je ­lentékeny em elkedése volt.

Igen sok k lin ika i adat van m in d ­két szer kötőszövetre gyakorolt h a­tására vonatkozólag, de ezeknek

kém iai a lap ja még nem te ljesen tisztázott. Hydrocortison és salicy- lá t együttes hatását a szerző nem vizsgálta.

Török Éva dr.★

TRF (Thyreotrop Releasing Fac­tor) ak tiv itással rendelkező hypo­thalam us eredetű peptid izolálása.S chreiber V., Rybák M. és m tsaik : Experientia , 1962. 18, 338.

A szerzők korábbi m unkáikban k im utatták , hogy m arh a hypotha- lasm us ecetsav kivonatából elektro- forézis segítségével egy anyag nyer­hető, am ely in v itro fokozza az adenohypophysis savanyú phospha­tase ak tiv itá sá t és a thyreo trop horm on (TSH) szekréciót. Egyéb helyen közölték a szerzők azokat a kapcsolatokat, m elyek az in v itro m ért savanyú phosphatase ak tiv i­tás és az in vitro vizsgált TSH m o­bilizáló h a tá s között fennáll. Így a savanyú phosphatase ak tiv itá s vi­szonylag egyszerű eszközökkel tö r­ténő m érését a hatásos anyag to ­vábbi tisz títása során jó l fel tu d tá k használni. Így először egy oszlop- chrom atografiás szétválasztási el­já rá s t alkalm aztak. 85—120 szarvas- m arhából származó lyophilizált ecetsav extractum ot Sephadex G— 25 oszlopra v ittek fel h íg konyha­sós oldatban. (Az oszlop anyagának pontos összetételét a szerzők nem közlik.) Az oszlopra adsorbált anyagot ezután híg konyhasós ol­dattal 35—50 frakcióban eluálták . A frakciók közül nagy anyagm eny- nyiséget három tartalm azott, é s e három frakció közül azt tisz títo tták tovább, am ely leg inkább növelte in v itro körülm ények között a hypophysis hom ogenizatum sava­nyú phosphatase ak tiv itását. A na­gyon a k tív C frakció t először pa- p írelektroforézisnek v e te tték alá. A zután a papírnak az t a részét, am ely az ak tív anyagot ta rta lm az­ta, egy m ásik szűrőpapírcsíkhoz v a rr ták és butanol-ecetsav-víz rendszerben leszálló chrom ato- g rafiá t végeztek. így k iderü lt, hogy a hatásos anyag nem phenolsav, nem indolszárm azék, hanem egy kilenc am inosavra hydrolyzálható polyp eptid.

K orábbi kísérleteikben m ár k i­m u ta tták a szerzők, hogy a hatásos anyag nem lehet azonos sem h ista- m innal, sem adrenalinnal, sem nor- adrenalinnal, sem oxytocinnal, sem yasopresinnel, sem acetylcholinhal, sem serotoninnal. M ás polypeptid anyag je len lété t nem tu d tá k k izár­ni. E zt az anyagot hozzátették de- kap itá lt patkányokból n yert K rebs —R inger foszfát o ldatban inkubá lt tú lélő adenohypophysishez. Úgy ta ­lá lták , hogy a hatásosnak bizonyult polypeptid jelenlétében a túlélő hypophysis lényegesen tö b b thyreo-

O R V O S I H E T I L A P 1915

tro p horm ont produkál, m in t k o n t­ro ll körülm ények között. A thyreo- tro p horm on ak tiv itást patkányon m érték J-131 izotóp-test segítségé­vel.

Vecsei (Weisz) Pál dr.

*

M esterséges agam m aglobulín- aem ia és testidegen fehérjékkel szem beni reakció hiánya tengeri­m alacon és nyúlon. Czaplicki J.: Surgery , 1962. 51, 645.

A szerző korábbi kísérleteiben se rtések foetális thym us k ivona­ta in ak adagolásával patkányokon agam m aglobulinaem iát hozott lé t­re. Je len kísérleteiben igyekezett ugyanezt az állapotot tengerim ala­con és nyúlon is létrehozni, azzal a célkitűzéssel, hogy a fajidegen feh érjék re való reakcióképességet is tanulm ányozni lehessen.

A k ísérleteket szexuálisan ére tt h ím nem ű tengerim alacokon és nyulakon végezték. Korai foetális ko rban levő sertésfoetusok thym u- sából 0,9%-os NaCl segítségével k ivonato t készítettek. (A kivonat 96—140 m g fehérjé t ta rta lm azo tt 190 m l-ként). Az így nyert k ivona­to t k ísérlete inek első stád ium ában tengerim alacoknak adagolta a következőképpen: Az A jelzésű tengerim alac naponta 100—100 thym usból nyert kivonatot kapott, a B jelzésű lépkivpnatot, a C je l­zésű m ájkivonatot. A két u tóbbi a hatod ik injekció u tán tip ikus a n a ­phy lax iás shokcban, görcsök k ísé­re téb en elpusztult, ezzel szem ben anaphy lax iás shock tünetei a th y - m uskivonattal kézit malacon nem jelentkeztek . (Ez a tengerim alac 10 injekció u tán sem kapo tt an a­phy lax iás shockot, de néhány nap m úlva peritonitisben m ú lt ki.) Egy m ásodik kísérleti fázisban thym us k ivonattal kezelt és kon t­ro li-állatok p lasm afehérjéit te tte vizsgálat tárgyává. A közölt táb ­lázat jó l m utatja , hogy az em bryo- nális thym uskivonattal kezelt te n ­gerim alac agam m aglobulinaem iás lett.

A szerző további — lényegében hasonló eredm ényű kísérleteket is végzett — részben erősebb an tigén term észetű fajidegen fehérjéket használva, tengerim alacokon és nyulakon egyaránt.

(Ref.: A z em bryonális thym us- k ivona t agammaglobulinaemiát okozó és a fajidegen fehérjék által okozott anaphylaxiás shockot m eg­akadályozó hatásáról szóló m unka jó l összeegyeztethető azokkal az utóbbi időben előtérbe kerülő el­képzelésekkel, m elyek szerin t a thym us, elsősorban az in trau terin életben és ú jszülötteken, befolyást gyakorol az ellenanyagképzésre.

N em hallga tha tjuk el azonban a röviden ism ertetett közlem ény egy fontos hiányosságát: a szerző szo­ka tlanul kevés kísérleti állaton végezte vizsgálatait. Ezt bizonyos fokig indokolja az, hogy még így is igen sok th ym u st kellett fe ldol­goznia.)

Vecsei (Weisz) Pál dr.

M ik k \ Ö N Y Y I S M E R T E T É SAllergology. P roceedings of the

IV th In ternational Congress of Al­lergology. New Y ork City, October 15—20. 1961. E dited by Ethan Al­lan Brow n. P ergam on Press. Ox­ford. London, N ew York, Paris, 1962. 455 oldal, 114 ábra , 76 táb lá­zat.

A IV. Nemzetközi Allergológiai K ongresszust 1961. okt. 15-től 20-ig New Y ork C ity-ben tarto tták . 43 országból több m in t 1000 részt­vevője volt. 15 szekcióban 225 elő­adás hangzott el. Ezenkívül 7 kon­ferenciát, 2 sym posiont és 5 kerék­asztal m egbeszélést tarto ttak . Az E. A. B row n szerkesztésében meg­je len t Allergology c. 455 oldalas m unka a leglényegesebb 43 elő­adás visszaadására vállalkozott, de ebből is m egism erhetjük dióhéjban az allergológia legm odernebb né­zeteit m ind elm életi, m ind gyakor­la ti vonatkozásaiban.

Az I. rész az an tite stte l, az anti- gen-an titestreakcióval foglalkozó referá tum okat tartalm azza. Heidel­berg az an titestek egységes és he­terogen voltáról v a llo tt nézetek k ritik á já t ism ertette. Cohen és P o rte r az an tite s tek szerkezetét és m etabolizm usát tárgyalta . Hal- pern az antigén-antitest-reakció- nak szenzibilizációban játszott sze­repéről beszélt sa já t eredményei alap ján . Cam pbell az antigén-anti­test kom plexum ról szólt. Humph­rey a biokém iai m ediatoroknak tu ­la jdon íto tt szerepéről értekezett. L e tte rer az antigén-antitest-reakeió á lta l a sejt, szövet, szerv, szervezet sík ján okozott m orfológiai változá­sokat ism ertette.

A II. fejezetben a gyógyszer- allerg ia tém ái szerepelnek. M. W. Chase a betegség kém iai vonatko­zásairól, S am ter és Berrym an a különböző gyógyszeres im m unm e­chanizm usokról szám olt be. Arbes- m an, Rose és R eism an az anti- te tanusszérum okozta betegség im m unológiai vonatkozásait vizs­gálták. Jim énez-D iaz részletesen tá rgya lta a gyógyszerallergiás kli­n ikai és patológiai kép alakulását. Siegel a penicillin reagintu lajdon- ságát te tte vizsgálat tárgyává. Se-

szedésévelélénkül a szellemiműködés

O R V O S I H E T I L A PJ916

ra f in i a gyógyszerallergia m egelő­zéséről és kezeléséről számolt be.

A III. fejezetben a deszenzibili- záció kérdéseit ta lá l ju k meg. R affel szerin t szenzibilizált állapotban 3 féle im m unválasszal ta lálkozha­tu n k : 1. A ntitestszintézis. 2. A n ti­gén okozta sejtreak tiv itásváltozás.3. Esetleg a m akrophagok rea k tív állapota. Vázolta a korai és késői típ u sú szenzibilizáció jellem zőit. S herm an a deszenzibilizációra vo­natkozó ism erete inket foglalta ösz- sze. Vizes po llen -ex trak tum ok m elle tt olajos em ulsió t használt. Low ell vizes a llergén-ex trak tum - m al allergiás rh in itis kezelésében e lé rt eredm ényeket ism ertette. Lo­veless az ásványolaj-em ulsio je le ­nérő l és jövőjéről értekezett. S. M. F einberg és A. R. Feinberg po llen- szenzibilizációban em ulgeált an ti- génex trak tum okkal végzett deszen- zibilizációt. A rbesm an és Reism an légzőszervi a llerg iában em ulsiós po llen teráp iá t a lkalm azott és az eredm ényeket k lin ika i és im m uno­lógiai szem pontból értékelte. N em ta lá lt szoros összefüggést a haem - agglutináló-, blokkoló- és bőrszen- zibilizáló an tite s tek k im utatható- sága és a k lin ika i eredm ény kö­zött. A pollenszezon előtt 4—5- hetes időközzel ad o tt 2 pollen- ex trak tu m em ulsio ad ja a legjobb eredm ényt.

A IV. fejezet a késői típusú a llerg ia kérdésével foglalkozik. T hom as a fertőzéses (bakteriális és vírusos) allergia, a transp lan ta tiós- és tum orim m unitás, az allerg iás encephalom yelitis tárgyalása a lap ­ján a szenzibilizációt az á ltalános biológia prob lém ájakén t v e títi elénk. Law rence a transfe rfak to r szerepét ism erte tte bak teriális, gom bás fertőzés és szöveti t ra n s ­p lan ta tio esetében. Szerinte a transfe rfak to r (fehérvérsejtex trak - tum ) és az an tite s t nem azonos S alvin vizsgálatai szerint tengeri­m alacban in traderm álisan adott, tisz títo tt p ro te innel késői típusú szenzibilizáció hozható lé tre : a kom plexum m al an titesttú lsú ly ese­tén, tiszta an tigén igen kis m eny- nyiségével, a konjugatum p ro te in ­részével. Eisen egyszerű vegyi­anyagokkal (DNCB, DNFB) lé tre ­

hozott késői típusú szenzibilizáció ism érveit tárgyalta . Jadassohn m egállapíto tta, hogy a gom ba­allergia k im u ta tására szolgáló el­járások diagnosztikus é r té k é t két tényező nehezíti: a keresztreakció és az a tény, hogy a szenzibilizá­ció v isszam arad a fertőzés gyógyu­lása u tán is. Az országonkénti szá­zalékos pozitivitásbeli e ltérés okát abban lá tja , hogy különböző elő­állítású trichophy tin t használnak.

Az V. fe jeze t az im m unológiai program ot tartalm azza. B illing- ham k im erítően ism ertette a homo- tran sp lan ta tu m reakció im m unoló­giai m echanizm usát. Jan ew ay sze­r in t hypogam m aglobulinaem iát különböző ok hozhat lé tre és kife­jezett im m unan titesth iány je llem ­zi. Ezek az egyének nem tudnak szintetizálni megfelelő m ennyiség­ben 7 S gam m aglobulint és á lta lá ­ban B2A és B 2M globulint, em el­le tt a szövetekben a p lasm asejtek kifejezetten csökkentek. W aksm an és Adam s az idegszövetben lezajló au toallerg iás fo lyam atokban a pusztu lást enzym term észetűnek ta ­lálta. W itebsky a thyroid , P ress­m ann a vascu laris a llerg iás beteg­ségek k érdése it tárgyalták . S terzl bakteriális an tigénre ad o tt im m un­reakciókat ú jszü lö tt m yulakon an ­tigén tú lsú llyal és anyagcseregátló anyagokkal igyekezett befolyásolni.

A VI. fe jeze t a k ísé rle ti szenzi­bilizáció m ódszertani e lő rehaladá­sával foglalkozik. Talm age az an ti­test m érésére alkalm as m ódszerek­kel, Sehon a passzív haem agglu- tinatiós technikával, O udin gel- diffusiós im m unokém iai analíz is­sel, B u rtin im m unelektroforézissel, K aplan fluorescens an tite st-techn i­kával, Ó váry passzív cu tan ana- phylaxiás reakcióval, B ier a kom p­lem ent szerepével foglalkozik elő­adásában.

A V II. fejezet tá rgya az a ller­giás betegségek kezelése. Bruce Pearson 10 éves asthm ás beteg­anyaga kezelési tap asz ta la ta it is­m ertette . Felsorolta a kéregsteroid- kezelés e lőnyeit és há trányait. M egállapította, hogy a status asthm aticus m orta litása csökkent. F rank land a terápiarezisztens asthm a kérdéseivel, B ukan tz az

as th m a intézeti kezelésével foglal­kozott. Baer a p ru rigo kezelési e l­v e it foglalta össze. A bram son a psychotherapiáról, M urray P eshkin a psychosom atikus csoport kezelé­sérő l számolt be.

M indezekből m egállapítható , hogy az allergológia valam ennyi k lin ik a i szakmát egyarán t érdeklő önálló tudom ánnyá fejlődött. A ku ta tóm unkának a betegágy m el­lől kell kiindulnia és oda kell v isz- szatérnie. A fő kérdések még m a sem m indenben tisztázottak, b á r évrő l évre komoly lépésekben h a ­la d n ak előre. A szép k iá llítású könyvet m ind a klinikusok, m ind a k u ta tó k nagy haszonnal fo rga that­ják . A könyv egyetlen h ib á jak én t em líthető, hogy az 1321 irodalm i ad a t többsége angolszász forrásból ered és így számos m egfelelő eu ró ­pai közleményt figyelm en k ívü l hagyott.

M egemlítem, hogy a következő A llergiás Világkongresszus 1964- ben M adridban lesz, az I. A. A. ú j e lnöke prof. C. Jim énez-D iaz le tt.

K orossy Sándor dr.

*

C iba Foundation Symposium on P ulm onary S tructure and Function.1962. 403 oldal, 101 ábra. — J . A. C hurch ill Ltd., London. 54 S.

A jó l ism ert C iba alap ítvány ezen újabb szépen illu sztrá lt k i­adása az 1961 jú liusában M c M ichael elnöklete a la tt hasonló cím m el ta rto tt sym posium anyagát ism erteti. A tüdő m orphologiájá- val, élettanával és kó ré le ttanával foglalkozó 29 k ivá ló európai ég tengeren tú li szak tek in té ly 18 elő­adásban számol be a tüdő szerke­ze té re és m űködésére vonatkozó legújabb, részben sa já t, k u ta tás i eredm ényekről.

A z első előadó, Liebow, ism er­te ti a tüdő ana tóm iá já ra vonatko­zó m odern ku ta tásokat, m elyek közt kiem elkedik az, hogy e lek tron - m ikroszkóppal kétséget k izáróan be lehete tt b izony ítan i, összefüggő, kü lön alveolaris ep itheliális ré te g eddig v itatott je len lété t. Szem léle­té re jellemző, hogy anatóm us lé té -

Asepficus munka biz fásítására

S T E R O G E N O L

O R V O S I H E T I L A P 1 9 1 7

re k ité r a légúti n yák élettani összetételére és kóros m egváltozá­sá ra vonatkozó ku ta tások ra is. Áz em physem ás tüdő szerkezetével kapcsolatban idézi Orsós régebbi és m a is helytálló vizsgálatait. Cam pbell a proprioceptiv légzés- kontroliról k ia laku lt sa já t új theo- r iá já t ism erteti, m ajd K rah l szá­mol be a glomus pu lm onalera vo­natkozó sa já t ku tatási eredm ényei­ről, szép szövettani áb rákkal illu sztrá lva a m ondottakat. Ezután kerü l sor Hugh-Jones és m unka­tá rsa inak a lebenybronchusok gáz­áram lási viszonyait vizsgáló új, m odem m ódszerének és a kapott eredm ényeknek ism ertetésére. — H ayek vélem énye és ku ta tásai szerin t az alveolaris epithelsejtek a bronchiolaris epithelsejtekhez hasonlóan secretá lnak és ezen sec­re tum nagy hatással van az alveo- lusok re trac tib ilitá sára és felü leti feszültségére. Részben ugyanezzel foglalkozik Mead következő elő­adása, aki egyébként a ventilláció m echan ikájára vonatkozó legújabb struk tu rá lis ku ta tásokat foglalja össze. — Rahn és Farhi a ventil- láció/perfusio viszony vizsgálatában az alveolaris nitrogéntensio figye­lem bevételével, W est és m unka­tá rsa i pedig isotop oxigén felhasz­nálásával ju to ttak új m egállap ítá­sokra. — Comroe az alveolaris fel­színi feszü ltség e t csökkentő anya­got vizsgálva m egállapítja, hogy az a rte ria pulm onalis occlusiója u tán i atelectasiában an n ak m eny- nyisége csökken. — Loosli a tüdő fejlődésére vonatkozó legú jabb is­m ere teke t foglalja össze, melyből kiderül, hogy a vélem ények még m a is eltérők arról, hogy a szüle­tés u tán képződnek-e m ég új al- veolusok, vagy csak a m eglevők tágu lnak? — Schulz sa já t e lektron­m ikroszkópos vizsgálatai alap ján tá rgya lja az alveolaris m em brán szerkezetét norm ális és kóros ese­tekben. Á llításait szép felvételek­kel illusztrálja . Forster a tüdő diffusiós viszonyaival, Du Bois a tüdőventilláció és vérkeringés, va­lam in t a légzésm echanika igen sokoldalú egyidejű vizsgálatával, Riley a tüdő belégzési állapo tának a k isvérköri erekre gyakorolt ha­

tásával kapcsolatban közül új, sa­já t vizsgálati eredm ényeket. — Gough sa já t m akroszkópos és m ik­roszkópos technikájával végezve vizsgálatait, az em physem ának ké t fő típusát kü lön íti el: a centri- lobularist és a focalist. Főleg az em physem ával foglalkozik Heard is sa já t makroszkópos módszeré­vel, m elyet részletesen ism ertet. — Briscoe és Cournand részletesen vizsgálva az egészséges és emphy­sem ás tüdő ventillációs és perfu- siós viszonyait, a »slow space« (a functionalis residualis kapacitás rosszul ventilláló része) fogalm á­nak használhatóságát bizonyítja em physem ás eseteik k lin ikai meg­ítélésében. — Cotes légzészavarban szenvedő szénbányászokon vizsgál­ja a terheléskor oxigénbelégzésre létrejövő hypoventilláció mecha­nizm usát.

Az előadások legnagyobb részét élénk v ita követte, m a jd a három ­napos konferencia végén általános v ita keretében tá rg y a lták meg ß k ia laku lt nézeteket, ille tve a szük­ségesnek látszó tovább i kutatási irányokat. A problém ák felism eré­sében és m egtárgyalásában igen jelentős az a körülm ény, hogy ana­tómusok, élettanászok és k liniku­sok együ tt v ita tták m eg azokat. A konferencia folyam án többször fel­m erü lt az, hogy m enny ire távol vo ltak ezek a k u ta tó k eddig egy­m ástól és m ennyire nem ism erték egym ás m ódszereit és eredm ényeit. A konferencia közelebb hozta egy­m áshoz a m orphologusokat és élet­tanászokat és közösen rádöbben­tek arra , hogy az u tóbb i évtized­ben bekövetkezett hata lm as tudo­mányos fejlődés d ac á ra még ma sem ism erjük pl. az alveolaris s tru k tú rán a k légzés közben történő változását, a tüdőnek postnatalis fejlődési viszonyait. Ugyancsak folyton visszatért az em physem a aetiologiájának és k ialakulása stru k tu rá lis és funkcionális ténye­zőinek számos ism eretlen kérdése. Ezeket a jövőben egy-egy problém a m egoldására szervezett sokoldalú kutatócsoportoknak kell vizsgálni.

A könyv elolvasása kapcsán m in­dig határozottabbá v á lik az olva­sóban az a vélemény, hogy a kon­ferencia összehívása nagyon idő­

szerű és nagyon hasznos volt. A légzésfunkcióvizsgálatoknak az utóbbi évtizedben bekövetkezett hatalm as fejlődése és az utóbbi években a m indennapos orvosi gyakorlatba tö rté n t széleskörű el­terjedése m ind közelebb hozta egym áshoz a k lin ikusokat és phy- siologusokat. A m orphologusok k i­m arad tak és k issé ta lán le is m a­rad tak ebben a hatalm as közös fe l­lendülésben és ezen konferencia részben az ő felzárkózásukat k í­ván ta szolgálni, részben az ő seg ít­ségüket igénybe venni a további fejlődéshez. M ár ez az első lépés is nagy eredm ényeket hozott, de a további szoros együttm űködéstől m ég több várható .

A könyv nélkülözhetetlen a lég­zés és keringés anatóm iájával és éle ttanával foglalkozó kutatók szá­m ára, sőt igen érdekes olvasm ány és hasznos fo rrásm unka a légzés- funkcióvizsgálatokkal, légzésthera- p iával és anaesthesiologiával fog­lalkozó klinikusoknak, elsősorban a tüdő- és belgyógyászoknak is.

Vargha Géza dr.

A M E D I C I N Akön i/vújdionsága

M egjelent

Irányi Jenő— M irgay Sándor — Riesz Ede—Sshulhof Ödön:

F iziko therap ia—balneotherapia368 odd. 139 ábra , egészvászon

kötésben 68,— Ft.Az előszót ír ta : F arkas Károly.

A könyv beosztása:Fizikotherapia.I. Rész. E lek tro therap ia — Foto-

th e rap ia — A erosol- és Aeroion- therap ia — U ltrahangtherapia.

II. Rész. H ydrotherapia.III. Rész. M echanotherapia. Balneotherapia.K aphatóa Sem m elweis K önyvesboltban

(Budapest, V., M úzeum krt. 35.) és m inden állam i könyvkereskedés­ben.

• «di3 -4 nitroi» ont on

1-2tabletta naponta a rohamokban jelentkező verőérszűkület (angina pect., claudicatio intermittens, migrain stb.) roham m eg e lő zése ire , továbbá: coronariasclerosis; arteriosclerosis okozta (verő) érelzáródással járó

m eg b e teg ed ések ko m b in á lt ke ze lésé re .

EGYESÜLT GYÓGYSZER- ÉS TÁPSZERGYÁR BUDAPEST

1918 O R V O S I H E T I L A P

ORVOSI SZEMLE1963. 1. szám

G av rila L , Com es L., Ig n a M., G org an V., B e rd ila L., P irv u C., S u c iu O.: A p e rtu ss is -e n c e p h a litis Id ő szerű k li­n ik a i és te rá p iá s k é rd é se i.

C slzér Z., P áp a i Z., N agy F .: A d a to k a g á tő r n ö v ed ék én e k k ó rje lzéséh e z és se b észe ti jav a lla táh o z .

B u lla A ., S to ica E., G rig o riu V ., M olan M .: A b e teg ek k ö p e téb ő l iz o lá lt pe­n ész - és sa rjad zó g o m b ák p a to g en i- tá s á n a k m eg h a tá ro zása . (E lőzetes köz­lem ény .)

P a lla i L., H en te r K „ K o lu m b án P .: A k ö tő h á r ty a m ű té t e lő tti c s ir ta la n ítá - sá ró l. (Ezüstnitinát és kü lön b ö ző a n t i ­b io tik u m o k h a tá so ssá g á ra v o n a tk o zó összeh aso n lító k lin ik a i v izsgála tok .)

P á p a i Z., B író F .: H asi k a ta s z tró fa tü ­n e te i t u tán zó fe jsé rü lé se k .

P o p D., P o p a I., D eae R .: É sz rev é te ­le k az a r té r iá k s a já t v é n á v a l va ló p ó tlá s á ró l egy a lk a ro n v é g z e tt á t ­ü lte té s kap csán .

B oga K .: A m éh n y ak -e lég te len ség á lta l o k o zo tt ve té lések m ű té ti g y ó g y ítá sá ­v a l sz e rz e tt ta p a sz ta la ta in k .

V o jth B „ A lexa M ária , S im on G .: A sz e rz e tt és e lsőd leges rez isz ten c ia g y a k o risá g á ró l és a la k u lá sá ró l.

K e re s té ly J v F azek as B ., K e re sz te s i K o sz ta A., K ozm a G y.: A h e lm in - th ia s is o k k ó rje lzésén e k k é rd ése irő l.

H a lte k Z .: A dalékok a c sep leszc sav aro - d á s k ó rk ép éh ez egy ese t k ap c sá n .

C síky M., M aros T „ R e tteg i K .: H ino- te rm iá s á lla to k o n e lő id éze tt k a m ra - fib rillác ió v a l k ap cso la to s m egfigyelé­se ink .

W ien er F .t Sebe B., B edő S .: H iszto­k é m ia i v izsg á la to k a F re u n d a d ju - v á n s sa l keze lt á lla to k n y iro k c so m ó i­b an .

M ózes M agda, P . G ecse Olga, F ó rik a G y., L. N agy M arg it: A m á ln á s i »M ária« fo rrá s v izén ek h a tá s a a gyo- m o m ed v -te rm e lés re .

K erek es M., László J . : H ővel d e n a tu ­r á l t sz é ru m fe h é r jé k v ise lk e d é se az a n a f ila x iá s so k k k iv á ltá sá b a n .

F o d o r G y., B edő K ., L ázá r J ., L osonczy Ib o ly a : ö sszeh aso n lító v iz sg á la to k a h a z a i eg y se jtű zöld a lg ák és a k aze in tá p é r té k é re v o n a tk o zó an .

K isg y ö rg y Z., D om okos L ., A d ám L .: A d a to k a fo d ro s lő ro m (R um ex c ris ­p u s L.) b ak te r io sz ta tik u s h a tá s á n a k ism ere téh ez

K elem en J .: M ódosíto tt im p re g n á c ió s e ljá rá s a belső sz e rv e k id e g ro s tja i­n a k tan u lm á n y o z á sá ra .

B edő K ., Szöllősi A ., L osonczy Ib o ly a , O rosz M agda, R óna i B., L á z á r J . : K ü ­lö n fé le e red e tű s ta p h y lo c o ccu s tö rz se k v iz sg á la táv a l n y e r t ta p a sz ta la ta in k .

S z e n tk irá ly i I .: A g y e rm e k k o ri a sp ec i- f ik u s h ú g y ú ti g y u llad ás (p y e lo n e p h ri­tis) p rob lém ái.

Z a k a riá s Z .: Az a n tib io tik u m o k oto- to x ic itá sa .

G y erg y ay F .: A r á k k ó ro k ta n á n a k és g y ó g y ítá sá n ak id ő sz erű k é rd ése irő l.

Ü jv á ry I., Ő rlik J ., D o n á th A ngela : A d a to k a M a ro sv ásárh e ly i B ő r- és N em ik ó rtan i k lin ik a m ű k ö d és i te rü le ­té n ész le lt g om bafló rához, a g o m bás b ő rb e teg ség e k m o rb id itá sáh o z és le ­k ü zdéséhez .

K re p sz I., Szecsei Z .: A rá k o s m egbe­teg ed és és h a lá lo zás c sö k k e n té sé re v o n a tk o zó tap a sz ta la ta in k .

F a rk a s X.: K ísé rle t ta r to m á n y u n k re n ­d e lő in téze ti b e te g fo rg a lm á n a k m eg­ja v ítá sá ra . (Előzetes közlem ény .)

M a jo r B ., H o m y á k s .. C sipkés T ., M ál­n á s i G .: Egy n ag y ü zem fek é ly b e teg e i­n e k g o n dozásbavéte lével (d iszp en za ri- zálás) sze rze tt tíz éves ta p a sz ta la ta in k .

A dám I., Incze G .: A d e rm a titis a top i- cá-ró l. (K ülönös te k in te tte l az á l ta lá ­n o s orvosi g y ak o rla tra .)

Bologia L. V aleriu : Az orvo istö rténelem k ap cso la ta az o rv o stu d o m án y töb b i ta n tá rg y a iv a l.

S p ie lm an n J . : G h eo rg h e M arinescu (1863—1938).

H a jó s J . : Em il R acov ita d e te rm in iz m u ­sáró l.

C iogolea G h.: M eg jegyzések a gyógy­sze ré sze ti e tikáró l.

S z e m l e : N icolau St. S .: E lem en te de in fram ic ro b io lo g ie sp e c ia la (B oér L.) — B alogh , M olnár, S ch ran z , H uszár: G erostom ato log ie (C sögör L.) — A se it- re g e n e rá ló d á s és se jto sz tó d á s kérd é­se ivel fog lalkozó III. M orfológiai K o n fe re n c ia (M aros T.) — A Cseh­sz lo v ák ia i N em zetközi O rvosi K on­g re ssz u s (M aros T.)

Az O rv o stu d o m án y i T á rsa sá g o k Szövet­sége, M aros—M agyar A u to n ó m T arto ­m á n y i F ió k já n a k ü lése i.

*RHEUM ATOLOGIA, BALNEOLÓGIA,

ALLERGOLOGIA 1963. 2. szám

J . L . M ichotte p ro f.: A d a to k a p rim e r ch ro n ik u s p o ly a r th ritis v a g y rh e u m a ­to id a r th r i t is e tio ló g iá jáh o z .

F a rk a s K. dr., K e lle r M á ria , T a n k a D. d r . és V ecsei P . d r . : A h e p a r in és a he- p a r in sz e rű an y ag o k h a tá s a a k ísé rle ti fo rm a lin a r th ritis re .

B encze G yörgy d r. és L a k a to s László d r . : P o ly sy s tem äs rh e u m a to id beteg-

B obkó G yörgy d r .: A d a to k a p e r i­a r th r i t is h u m e ro sc a p u la r is fe lo sz tásá ­hoz.

G á sp á rd y Géza d r. és B á n y a i B a rn a d r . : A se ru m sa licy la t ta r ta lm a kü lönböző sa lic y lk é sz ítm én y ek szed ése id e jén .

T a rn ó cz y M ária d r .: F o n to sa b b fe la d a ­ta in k a H eine—M edin b e te g e k re h a ­b ilitá c ió já n a k m eg o ld ása te ré n .

S im on L ajo s d r .: A se rd ü lő k o r i com b­fej c sú szás (ep ip h y seo ly s is ju v en ilis c a p itis fem oris) je le n tő sé g e a cox- a trh ro s is ae th io ló g iá jáb an .

U n g h v á ry László d r., H o v á n y i M átyás d r ., G örgényi F e ren c d r . és F a rk a s F ru z s in a : A S e ro to n in an tag o n is ta D eseril h a tá sa a te l je s -v é r össz-K ate- ch o lam in sz in tre és sz e re p e a Cas­sid y —Schölte ca rc in o id sy n d ro m áb an .

M osony i László, C síky T iv a d a r és K u- c se ra P á l: H erpes z o s te rb ő l k ia lak u ló v a r ic e lla co rtiso n k eze lés so rán .

G ö rg én y i F rig y e s d r ., K em én y A r- m a n d n é és V ecsei (W eisz) P á l d r . : C o rtico ste ro id d isa p p ea ra n ce .

H ajó s M., H ajós K. és S á ro s i G.: Az ö re g k o ri a s th m a b ro n c h ia le (H. rész).

G ro ss L ászlóné: C e reb ra lis é rk a ta sz tró ­f á k o k o z ta fé lo ldali sp a sz tik u s b én u ­lá s o k m o zg ás te ráp iá já ró l.

A Sebész Szakcsoport f. évi ok­tóber hó 19-én szom baton de. 9 ó rakor a Sem m elw eis-terem ben (Bp. VIII., Szen tk irály i u. 21) »A z égési sérülések kezelésének időszerű kérdései« cím m el kerek aszta l konferenciát rendez. Elnök- Prof. Szántó György. Referensek: M áday Péter, S treh linger Lajos és N ovák János. F elkért hozzászólók: Bencze Béla, Csatho Péter, D vorszky Kornél, Pastinszky István , Pálfalvy Géza, Prof. P etri Gábor, Sándor Jenő, Sebestyén László, Prof. Szodoray Lajos. A hallgatóság a v itában vehet részt. Az érdeklődőket ezúton is meg­h ív ja a Szakcsoport Vezetősége.

A M agyar Biológiai Társaság Ge­rontológiai Szakosztálya 1963. októ­ber 11-én (péntek) du. 3 órakor a II. sz. Kórbonctani In tézet tan term é­ben (Bp. IX., Üllői ú t 93.) tudom á­nyos ülést tart.

Tárgy: A Gerentológiai Szakosz­tá ly tisztújító választása.

★

Az Orvostovábbképző Intézet: 1964. jan u ár 6-i kezdettel hathó­napos — egésznapos elfoglaltság­gal járóhygienikus orvosképző tanfolyam otszervez.

A tanfolyam négyhónapos in té ­zeti, elm életi és gyakorlati kép­zésből éts kéthónapos terü leti gya­korlati képzésből áll. Az első négy hónap az OTKI Közegészségtani-,, Já rvány tan i Tanszékén, az u tolsó ké t hónap -pedig a hallgatók álilan dó m unkahelyén kívül eső köz- igazgatási te rü le ten zajlik le.

A tanfolyam 1964. június végén tartandó vizsgával zárul.

Az oktatás alapintézm ényei: az OTKI Közegészsógtani-, Já rv án y ­tan!-, Élelmezésegészségtani- é s Munfcaegészségtani Tanszékei.

A tanfolyam ide je alatt a hall­gatók illetm ényét fő-, m ellék-, valam int m ásodállások u tán egy­a rá n t folyósítani kell.

A tanfolyam ta rtam á ra a vidéki résztvevők szám ára térítésm entes elhelyezést és kedvezm ényes té r í­tés m elletti kórházi élelm ezést biztosítunk.

A vidéki hallgatók részére h a ­vonta egyszeri oda- és visszauta­zás költségeit a megyénél a to ­vábbképzésre b iztosított keretbői fedezni kell. Az útiköltség a fő­városi hallgatókat Is m egilleti, am ikor a gyakorla ti két hónapot vidéki városban töltik.

A tanfolyam on részt vevő orvo­sok esetleges helyettesítésével kapcsolatos problém ák m egoldása a m unkáltató szerv feladata.

A tanfolyam on azok vehetnek részt, akik legalább egy éve köz­egészségügyi-járványügyi m unka­körben dolgoznak.

A tanfolyam ra javasolt orvosok önéletrajzát a h iva ta li felettes (fő­városi-, megyei-, megyei jogú vá­rosi főorvos, vagy egyetemi rektor, illetve állam i in tézeti igazgató) részletes javasla táva l ellátva 1963. novem ber hó 9-ig kell az Orvosto­vábbképző In tézet O ktatási O sztá­lyának m egküldeni (Budapest X III. kér. Szabolcs u. 35)

OTKI O ktatási Osztálya.

O R V O S I H E T I L A P 1919

Az Egészségügyi M inisztérium tá jékozta tó ja az ország június havi

járványügyi helyzetérőlA hónap folyam án a járványügyi

helyzet álta lában kedvezően a la ­ku lt. Az évszaknak megfelelően kissé em elkedett az en terális fe r­tőző betegségek szám a és csökkent a légútiaké. A m egbetegedések ál-

Az előfordult helyi járványok tá lában sporadikusan jelentkeztek, közül em lítést érdem el a szászvári (Baranya megye) iskolában előfor­d u lt ivóvíz á lta l te rjesz te tt dizen­téria-járvány , a pápai kórház cse­

csemőosztályán lezajlo tt dyspepsia- coli házijárvány, valam in t a Szom ­bathely környékéről je len te tt ke­ratoconjunctiv itis járvány, am ely több száz m egbetegedést okozott.

Em elkedett a m eningitis serosa bejelentések szám a, különösen a D unántúl középső területein. Több, feltehetőleg kullancs eredetű ence­phalitis m egbetegedésről érkezett jelentés K eszthely és N agykanizsa környékéről.

A bejelen te tt fertőző m egbetege­dések szám át a csatolt táblázatok tün te tik fel.

Bejelentett hevenyfertőző megbetegedések Magyarországon 1963 április—június hóban

(Előzetes, részben tisztított adatok)Betegség Ápr. Máj. Jún.

Typhus abdominalis............................................. 76 32 37Paratyphus............................................................. 6 8 6Salmonellosis gastroenteritica............................. 61 105 145Dysenteria ............................................................. 804 893 1170Hepatitis epidemica .......... .................................. 1002 1103 926Poliomyelitis ant. ac.............................................. — — —

Diptheria ............................................................... 10 5 1Scarlatina............................................................... 1361 1091 616M orbilli................................................................... 4643 5254 4242Pertussis................................................................. 116 210 222Influenza complicata ........................................... 46 15 6Meningitis cer. epid................................................ 16 24 26Meningitis serosa................................................... 34 54 126Leptospirosis ......................................................... — 1 1Encephalitis epid.................................................... 7 17 12Malaria..................................................................... — — —

Typhus exanthematicus....................................... — — —M. B r ill ................................................................... — — —

Anthrax .................. .............................................. — — —

Brucellosis ............................................................. 3 12 4Tetanus................................................................... 6 11 15Dyspepsia coli......................................................... 195 221 213

Bejelentett hevenyfertőző megbetegedések Magyarországon '1958-1963. június hó

Betegség 1958 1 1959 1960 1961 1962 1963*

Typhus abdominalis........................... 48 21 42 22 19 37Paratyphus......................................... 22 15 56 17 15 6Salmonellosis gastroenteritica ........ 60 95 159 398 145Dysenteria........................................... 945 898 826 850 1242 1170Hepatitis epidemica.......................... 1044 1056 978 998 915 926Poliomyelitis ant. ac. ......................... 23 71 5 1 1 —Diphteria............................................. 38 28 15 16 14 1Scarlatina ........................................... 1069 1294 716 1152 1281 616Morbilli ............................................... 4013 3909 5452 3370 7535 4242Pertussis ............................................. 1524 281 197 557 916 222Influenza complicata........................ 19 33 13 11 7 6Meningitis cer. epid............................. 21 24 17 27 11 26Meningitis serosa .............................. 97 107 90 208 92 126Lestopirosis......................................... 3 3 24 4 1Encephalitis epid................................. i i 5 17 6 12 12Malaria...................... .......................... 1 — 4 1 1 —

Typhus exanthematicus .................. — — — — —

M. Brill ............................................... - — —

A nthrax............................................... 6 6 2 3 3 —

Brucellosis........................................... 3 3 1 7 6 4Tetanus. ; ........................................... 46 19 22 12 15 15Dyspepsia co li..................................... . . . 213

* Előzetes, részben tisztított adatok.

v A I,VÁZAT!^ f b i r d ß t t r i m y e f e

P á ly á z a to t h ird e te k az E g ri já rásh o z ta r to zó S z ilvásvá rad sz é k h e ly és, N ag y av isn y ó kapcso lt községekből álló E. 180. ku lcsszám ú 2250 F t + 10O F t p ó tlé k + 450 F t ü g y e le ti d ijá ta lá n y ­n y a l ille tm é n y e z e tt á th e ly e z é s fo ly tán m e g ü re se d e tt sz ilvásvárad i, a B ala ton székhely és B ü k k sz e n tm á rto n kapcso lt község ek b ő l á lló E. 180. k u lcsszám ú 2250 F t + p ó tlé k + 450 F t ü g y e le ti d íj­á ta lá n n y a l ille tm én y eze tt b a la to n i, az E g ersza ló k székhely és Egerszóíát k ap cso lt k ö zség ek re k i te r je d ő E. 181. k u lc sszám ú 2120 F t +100 F t p ó tlék + 450 F t ü g y e le ti d íjá ta lá n n y a l egybe­k ö tö tt eg e rsz a ló k i és a m e g ü rü lő Mi- k ó fa lv a sz é k h e ly és B e k ö lc e kapcsolt k ö zség ek re k ite r je d ő E. 18l. ku lcs szám ú 2200 F t +100 F t p ó tlé k + 450 F t ü g y e le ti d íjá ta lá n n y a l ille tm én y e­zett m ik ó fa lv a i k ö rze ti o rv o s i á llá­sok ra .

S z ilv ásv á rad , B ala ton és M ikófalván orvosi la k á s és rendelő v a n , E ger- sza lókon a n n a k b iz to sítása fo ly am at­ban . A k e llő e n fe lszere lt p á ly á z a ti ké­re lm e k ezen h ird e tm é n y n e k az orvosi h e tila p b a n tö r té n t k ö zzé té te lé tő l szá­m íto tt 15 n a p a la tt n y ú j th a tó k be J á ­rá s i T a n á c s V. B. E gészségügy i Cso­port, E g e r c ím re .

A F ő v á ro s i VIII. k e rü le t i T anács V. B. E gészségügy i O sz tá ly a p á lyáza­to t h ird e t a V III. k e rü le tn é l m eg ü rü lő állam i közegészségügyi felügyelő , ille tve k e rü le t i orvosi á l lá s ra Az á llá­sok ja v a d a lm a z á sa a k u lc s sz á m o k sze­r in t tö r té n ik . Az á llások n y u g d íja z á ­sok fo ly a m á n ü resed n ek m eg . P ály á­zati k é re lm e k e t az e lő ír ta k k a l felsze­re lv e a kö zzé té te ltő l sz á m íto tt 15 n a ­pon b e lü l a vili. k e rü le t i T anács E gészségügyi O sztályára k e ll b en y ú j­tani.

V árhely i Jó z se f dr.k e rü le ti főorvos

Já rá s i T a n á c s V égrehajtó B izo ttság a , Heves.

A V é g re h a jtó B izottság n e v é b e n pá­ly áza to t h i rd e te k az á th e ly e z é s foly­tán m e g ü re se d e tt já rá s i fő o rv o s i á l­lásra . A z á llá s ja v a d a lm a z á sa : kulcs­szám sz e r in ti ille tm ény . K inevezés ese tén 4 szoba, ö sszk o m fo rto s lakás t tu d u n k b iz to s ítan i. A la k á s azonnal e lfog la lható .

M agyar I s tv á n s. k ,vb . e ln ö k

A V eszp ré m m egyei K özegészség­ü g y i-Já rv á n y ü g y i Á llom ás ig azgató ja p á ly áza to t h ird e t az á llo m ásn á l n y uga­lom ba v o n u lá s következtében m egürü lt E. 148. k u lc s sz á m ú h y g ie n ik u s orvosi állás b e tö lté sé re . I lle tm én y e k a 26/1960. (Eü. K. ju l . rk .j Eü. M. sz . utasítás: b é rté te le i sz e rin t. K özegészségügyi- já rv á n y ta n ! szakorvosi k ép esítésse l re n d e lk ező k e lőnyben ré sz e sü ln e k . A sz ab á ly sze rű en fe lszere lt p á ly á z a ti k é ­re lm et, a h ird e tm é n y m eg je len ésé tő l szám íto tt 15 n ap o n b e lü l k e ll a veszp rém i K Ö JÁ L ig azg a tó jáh o z be­n y ú jta n i. L a k á s b iz tosítása a z év vé­gére v á rh a tó .

K arvaly E le m é r dr.K Ö JA L -igazgató

Já rá s i T a n á c s V. B. E gészségügyi Csoport, H eves.

P á ly á z a to t h ird e te k az ú jo n n a n szer­vezett ta m a z s a d á n y i és e rd ő te lk i II. sz. k ö rze ti o rv o si á lláso k ra . A z á llá­sok ja v a d a lm a z á sa : ku lcsszám szerin ti ille tm ény . L a k á s m indkét h e ly e n biz­to sítv a , ren d e lő v e l, v á ró v a l ellá tva. K apcso lt k ö zség nincs.

V arga J á n o s dr. wib. tá rá s ! főorvos

1920 O R V O S I H E T I L A P

“■A V eszprém m eg y e i T anács K ór­h á z a p á ly áza to t h ird e t a z E. 108. ku lcs- sz á m ú osz tályvezető i fő o rv o s i á llá s ra . A p á ly ázó n ak tra u m a to ló g ia i sebé­sz e ti sz akképesítésse l k e ll rendelkez­n ie . E lőn y b en ré sz e sü ln e k a sebészeti sza lkképesítésse l re n d e lk e z ő k .

A pályáza th o z sz ü k sé g e s : önéle tra jz , o rv o s i oklevél, e rk ö lc s i b izony ítvány , m ű k ö d é s i b izo n y ítv án y , szakképesí­té s i b izo n y ítv án y , és a tu d om ányos d o lg o z a to k kü lön le n y o m a ta .

L a k á s t a k ó rház b iz to s it.A p á ly áza ti k é re lm e k e t a h ird e té s

m eg je len ésé tő l sz á m ítv a 15 napon be­lü l k e ll b en y ú jtan i a M egyei T anács VB E gészségügyi O sz tá ly áh o z , a szol­g á la t i ú t b e ta r tá sá v a l.«

H e g e d ű s K ároly d r k ó rh áz ig azg a tó

P á ly á z a to t h ird e te k az O rszágos Id eg - és E lm eg y ó g y in téze tb en (B uda­p e s t H ., V ö rö sh ad se reg ú tja 113) n y u g d íja z á s fo ly tán m eg ü resed e tt E. 108. k u lcsszám ú e lm eg y ó g y ász főorvosi á l lá s ra .

Ja v a d a lm a z á s k u lc s sz á m szerin t + 300/„ veszélyesség i p ó tlé k .

A z á llá s ra a 135/1965. (Eü. K. 10.) E ü . M. sz ám ú u ta s ítá s b a n e lő irt o k m á­n y o k k a l felszerelt p á ly á z a ti k é re lm e t — m u n k av isz o n y b an á lló k n a k a szol­g á la t i ú t m e g ta r tá sá v a l — a h ird e t­m é n y m eg je lenésétő l sz á m íto tt 15 n a ­p o n b e lü l hozzám k e l l b en y ú jtan i.

M ária B éla d r. igazgató -főo rvos

Já rá s i R e n d e lő in téz e t N agyíkáta, p á ­ly áza to t h ird e t a m eg ü resed e tt E. 126. k u lcsszám ú rö n tg e n szakorvosi fő fo g ­la lk o zású á llá s ra , to v áb b á a sz erv e zés a la t t álló 126. k u lc s sz á m ú fő fog la lk o zási belgyógyász sz a k o rv o s i á llásra . A k é t b e tö lté s re k e rü lő á llá s ra leh e tő leg h á ­z a sp á r p á ly á z a tá t kérem . S zo lg á la ti la k á s (három szo b ás ö sszkom fortos) á tm en e tileg j á r á s i székhelyen k ív ü li községben ; rö v id e se n N ag y k á tán v ég ­leg es m ego ldássa l. A p á ly áza ti k é re l­m ek e t a J á rá s i R endelő in tézet, N agy- k á ta cím en k é re m m egkü lden i a h i r ­de tm én y m eg je len ésé tő l sz ám íto tt 15 n a p o n belül.

M oldoványi L ászló d r.igazgató -főo rvos

A Soproni Á lla m i S zanató rium Igaz­gató-főorvosa p á ly á z a to t h ird e t a S opron i Á llam i S zan a tó riu m III . sz. belgyógyászati o sz tá ly á n E. 109. k u lc s ­szám ú belg y ó g y ász osz tályvezető i fő . o rvos á llásra . S zü k sé g esetén 2 szQba összkom fortos szo lg á la ti la k á s t az in ­té z e t záros h a tá r id ő n belü l b iz to s íta n i tu d . A p á ly á z a to t a 135/1955. (Eü. K 10.) Eü. M. sz á m ú u ta s ítá sb an m e g h a ­tá ro z o tt m e llék le te iv e l a h ird e tm é n y közzétételé tő l sz á m íto tt 15 n a p o n b e lü l a szolgálati ú t b e ta r tá sá v a l a S o p ro n i Á llam i S z a n a tó r iu m igazg a tó ság áh o z k e ll b en y ú jtan i. A fen ti m e llé k le te n k iv ü l a p á ly á z a th o z csa to landó a tu ­dom ányos d o lg o z a to k k ü lö n le n y o m a ta is.

F e le lő s k iad ó : a M edicina E gészségügyi K önyvkiadó igazg a tó ja .

M e g je len t 11 500 p é ld án y b an . K iad ó h iv a ta l: M edicina E gészségügyi

K ö nyvk iadó , B pest, V., B e lo ian n isz u. 8. T elefon : 122—650.

MNB egyszám laszám : 69.915,272—46.

63 4125 A th e n a e u m N yom da, B u d a p est

Felelős v eze tő : Sopron i B é la igazgató

T erje sz ti a M agyar P o sta . E lő fize thető a P o s ta K özponti H Irlap iro d á ján á l

(B udapest, V. kér. Jó zsef n á d o r té r 1.) és b á rm e ly p o sta h iv a ta ln á l.

C sekk szám laszám : e g y én i 61 273. k ö z ü le ti 61 066 (vagy á tu ta lá s a M N B 8. sz. fo ly ó szám lá já ra )

S zerk esz tő ség : B pest, V., N á d o r u. 32. T elefo n : 121—804, h a n em fe le l: 122—765.

E lő fize tés i díj egy év re 180,— F t, n eg y ed év re 45,—, egyes sz ám á ra 4,50 F t

INDEX: 25 674

E L Ő A D Á S O K — Ü L É S E K

D á tu m H e ly Id ő p o n t R endező T á r g y

1963.október 8. kedd

M agyar T u d o m á n y o s A kadém ia , 100 -as terem . V. R o o se v e lt t é r 9. I I . e.

d é lu tá n 3 ó ra

A z M T A V. O sztálya és a T M B

Kövér B é la dr. : , ,A k o raszü lö ttek en e rg ia fo rg a lm a” c ím ű k a n d id á tu s i é rte k e ­zésének n y ilv á n o s v i tá ja . Az é rte k e zé s oppon en sei: B e n ed ik t Ottóné dr. , az o rv o stu d o m án y o k k a n d id á tu sa és Z im á n y i István dr., az o rv o stu d o m án y o k k an d id á tu sa .

1963.október 8 . kedd

S em m elw eis-te rem .V I I I . S z e n tk i r á ly i u . 21.

d é lu tá n 5 ó ra

A Tbc és T ü dőgyógyász Szakcsoport

N a g y L . — M eze i Á . : A korszellem szerep e b e tege ink g y ó g y in té z e ti kezelésében

1963. október 9. szerda

M agy. T u d . A k ad ém ia , 100-as t e r e m .V. R o o s e v e lt t é r 9. I I . e.

d é lu tá n 3 ó ra

A z M T A V. O sztá lya és a T M B

Varga B éla dr. : ,,A z ek to p ia le n tis és lá tá s ja v ító m ű té te in k e red m én y e” c ím ű k an d id á tu s i é rte k e zé sé n e k n y ilv án o s v i tá ja . Az értekezés o p p o n en se i6 B iró Im re dr., az o rv o stu d o m án y o k k a n d id á tu sa és K u k á n Ferenc dr., az o rv o stu d o m án y o k k a n d id á tu sa .

1963.október 10. csütörtök

S zakorvosi R e n d e lő ­in téze t, e lő a d ó te re m . V II . M a d ác h t é r 2 . 1. e.

d é lu tá n y2 2 ó ra

A Intézet orvosi ka ra Hrabovszky Z o ltá n dr. : D oh án y zás és tü d ő rá k .

1963.október 10. csütörtök

Orsz. O rv o s tö r té n e ti K ö n y v tá r .I I . T ö rö k u . 12.

d é lu tá n 8 ó ra

A z Orsz. Orvostörténeti K önyvtár és a z Orvos- történeti Szakcsoport

B irtalan G yőző dr. : A H a d ria n u s-v illa T iv o lib an . (V etítésse l.)

1963.október 11. p én tek

Orsz. Id e g - és E lm e - g y ó g y in t., ta n á c s te re m . I I . V örös H a d s e re g ú tja

116.

d é lu tá ny 2 3 ó ra

A z In tézet orvosi k a ra Pollner G yörgy dr: B eszám oló a m o sz k v a i p sy c h ia tr ia i h o n g resszu sró l.

1963.október 11. p é n te k

H eim P á l K ó rh á z , o rvosi k ö n y v tá r .V II I . Ü l lő i ú t 86.

d é lu tá n y23 ó ra

A Kórház orvosi ka ra 1. Vám os E sz te r dr. Sarcoidosis b e n ig n a . (B em u ta tá s .) 2 . K a p u s G yula dr. : A felső id eg re n d sze r m űködésérő l szóló ism e re te in k fo k o zo tt p a e d ia tr ia i je le n tő ­sége. (E lő a d á s .)

1963.október 11. p én tek

I. N ő i K l in ik a , ta n te re m .V I I I . B a ro ss u . 27.

d é lu tá n 8 ó ra

NőgyógyászSzakcsoport

Czeizel E n d re d r .. H áncsok M á riu sz d r ., B ognár Zoltán dr. : A to xop lasm osis szülészeti je le n tő sé g e . Kam ocsay D ezső dr. : Az u l tra h a n g a n ő g y ó g y ásza tb an I . (Az u l tra h a n g ró l á lta lá b a n . A n ő g y ó g y á sza ti k ezeléseket m egelőző k ísé rle tek .)

1963.október 12. szom bat

Orsz. R e u m a - és F ü rd ő ­ügyi In té z e t., k u ltú r te re m .I I . F ra n k e l L . u . 1 7 - 1 9 .

d é le lő tt 8 ó ra

A z Intézet orvosi ka ra 1. Farkas K á ro ly dr. : R eh ab ilitác ió m o lecu laris sz in ten . 2. Tarnóczy M á ria dr. : K özpon ti in té z e t szerepe a reh a b ilitác ió s m u n k áb a n . 3. S im o n L a jo s dr. : R e h a ­b ilitáció a I X . V ilágkongresszus tü k ré b e n .

1963.október 12. szom bat

Orsz. T e s tn e v e lé s - és S p o rteg észség ü g y i In t. , k u ltú r te re m .X I I . A lk o tá s u . 48.

d é le lő tt 10 ó ra

A z Intézet orvosi ka ra Dr. H . S á r fy E rzséb e t: A vasfo rg a lo m v izsg á la tá n a k jelen tő ség e .

F ig y e le m ! L a p x á r ta : m in d e n s z á m m e g je le n é s i id ő p o n tja e lő tt 18 n a p p a l

ORVOSI HETILAPAZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

A l a p í t o t t a :

M A R K U S O V S Z K Y L A J O S i 8 5 7 - b e n

S z e r k e s z t ő b i z o t t s á g :

A L F Ö L D Y Z O L T Á N D R . * D A R A B O S P Á L D R . * F I S C H E R A N T A L D R . * H I R S C H L E R I M R H D R . L E N A R T G Y Ö R G Y D R. * S Ó S J Ó Z S E F D R. . S Z Á N T Ó G Y Ö R G Y D R.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő : T R E N C S É N I T I B O R D R. . S z e r k e s z t ő : B R A U N P Á L D R .

1 0 4 . ÉVFOLYA M 4 1 . SZÁM , 1 9 6 3 . O K T Ó B E R 13

A vékonybélpathológia belgyógyászati vonatkozásai*Szem ző György dr. f

Amikor a vékonybélpathológia klinikai vonat­kozásairól kell szólnom, nem tehetem azt anélkül, hogy meg ne emlékezzem Hetényi Gézáról, aki Ma­gyarországon elsőként h ív ta föl a figyelmet a vé­konybél bántalm aira és aki engem is ráirányíto tt a vékonybéllel való foglalkozásra. „Részletes bel- gyógyászat”-ának 1958-as kiadásában mesterien összefoglalta mindazt, am it könyve m egírásának időpontjáig a gastroenterológiának erről a fejezeté­ről tudtunk. Mai referátum om ban tehát főleg arról fogok szólni, ami ebben a klasszikus összefoglaló­ban nem található, illetve arról a haladásról fogok igyekezni beszámolni, am it a gastroenterológia az utóbbi időben ezen a téren tett.

Kiinduló pontul azt a gondolatot választom, mely engem a legjobban megkapott, ez pedig az Alvarez-féle gradiens-szemlélet. Gradienseknek ne­vezi Alvarez azokat a szintkülönbségeket, melyek valamilyen folyamat egyirányúságát biztosítják, így a vékonybélen a polaritást, vagyis a cranio- caudális irány betartását. E gradiensek: a rhythm i- citás, a hajtóerő, a metabolikus, a chemiai folya­matok, a latens periódus, sőt az anatómiai struk­tú ra szintkülönbségei. A m agam részéről még hoz­zátenném a resorptiós gradienseket is, melyeknek szintkülönbségei bélszakaszonként és a felszívódás­ra kerülő anyagok term észete szerint különbözők, valamint a bakteriális megtelepülés gradiensét, azon baktérium okét, melyekkel synbiosisban élünk.

* Szomorú szívvel adunk helyet elhunyt kollé­gánk tanulmányának, melyet iratai között találtunk. Szemző dr.-t mindenkor a betegért való aggodalom, nagy empirikus tudás, átfogó irodalmi tájékozottság, erős kritika és érdemeinek meg nem felelő határtalan szerénység jellemezte. E klasszikus tökéletességű refe­rátumát, melyet csorbítatlanul bocsátunk közlésre,

1961. május 4-én, a parádfürdői gastroenterológiai gyűlésen tartotta.

Szerk.

A gradiensek nem a vékonybél privilégiumai. Gradiensei vannak a szívnek, a pitvar-frequentia nagyobb a kam rainál, gradiense van az uréternek, a tuba Fallopiinak és, ami a legfőbb, craniocauda- lis gradiensei vannak m ár foetus fejlődésének is, ott, ahol a metabolizmus a legélénkebb, fejlődik az embryo fejvége. Érintenem kell a kérdést azért, m ert bizonyos jelek a rra m utatnak, hogy a megbe­tegedések gyakoriságában is van valamelyes, ha nem is abszolút törvényszerű, kivételektől nem mentes szerepük a gradienseknek. A gyomor szer­vi betegségei, például sokszorosan fölülm úlják számban a colon szervi bántalm ait; elég rám uta t­nom a gyomor- duodenum fekély nagy gyakorisá­gával szemben a colitis ulcerosa relative ritka vol­tára. Arány Angliában 10:1. Ha bizonyos szintkü­lönbségeknek a megbetegedésekre való hajlamosí- tásában valamelyes szerepük van, akkor számítás alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a vékonybél betegségeinek gyakoriság tekintetében a gyomor és a colon közt kell állniuk.

A „gyomor-colon-űrt” a betegségek számba­vétele szempontjából m ajdnem világszerte az utób­bi időkig többé-kevésbé elhanyagolták. Föltehetjük a kérdést:

vajon a figyelembe nem vétel oka egyszerűen az-e, hogy ezt a terü le te t elhanyagolták, m ert fel­tárása nehézségekbe ütközött — vagy az-e, hogy — a polaritásos törvényszerűség alól a vékonybél a megbetegedési hajlamosság vonalán mintegy kivon­ja magát, vagyis van-e a vékonybélnek valamelyes különállása.

Az első, am ire gondolni kell az, hogy a vé­konybél hatalm as tartalékokkal rendelkezik, me­lyekkel különböző ártalm ak hatásait kompenzálni tudja. Hogy milyen erők, milyen mechanizmusok eredői működnek itten, arra legjobb felhoznom azt a tényt, hogy az emésztőtractus által kiválasztott 8 liter folyadék áram lik keresztül ra jta —, ebből

1<)22 O R V O S I H E T I L A P

3 lite rt ő maga secernál —, ehhez még a megivott folyadék is hozzájárul. Ez óriási folyadékmennyiség túlnyom ó részét az ő distális szakasza szívja föl, kisebb részét a colon: a vékonybélszéklet száraz anyagtartalm a Bürger szerint 10%, a vastagbél­székleté 25%. Ez azt jelenti, hogy például 200 gr vastagbélfaecest véve alapul, a vastagbélbe 500 gr vékonybélszék ju to tt be, melyből 300 gr vizet szí­vo tt föl. 7700 gr folyadékot teh á t a vékonybél resorbeált.

A vékonybélnek a folyadék- és ionháztartásban való szerepe külön probléma, hiszen a vékonybél tag ja a folyadék- és ionkiválasztásban és resorptió- ban érdekelt szervek rendszerének. A secretio és resorptio egyensúlya, vagyis a transcelluláris folya­dék intraintestinalis forgalma biztosítja a vékony­bélnek a folyadékterek eloszlásának normális szin­ten ta rtá sa körüli szerepét. Az egyensúly megbom­lása eltolódást okozhat a folyadékterekben.

A vékonybél funkcióinak legfontosabbika a ka­lóriaszolgáltató, valam int ásványi anyagok resorp- tiója. Csodálatos, m ilyen alkalmazkodási képessé­ge van a resorptio terén : sokszorosát tu d ja fölszív­ni az átlagban szükségelt kalóriamennyiségeknek. Ezáltal biztosítja a szervezet alkalm azkodását a reá háruló, sokszor igen nagy kalóriatöbbletet kívánó testi megerőltetésekhez. Ugyanez a képesség lehet kú tfo rrása a nem kívánatos és veszélyes elhízás­nak is.

A kom penzálási lehetőségeknek a lap ja ez az a l­kalm azkodási képesség, enek pedig bizonyos fokig m érték e az, hogy vékonybélresectio u tán a táp lá lt- sági állapot fen n ta rtá sá t m ekkora vékonybélrészlet v isszam aradása b iztosítja. Ez részben sebészi problé­m a; e rre vonatkozólag igen érdekesnek ta rtom Kaiser és m tsa i tapasz ta la ta it, m elyek szerin t a legfontosabb szerep i t t az utolsó ileum szakasznak és az ileocoecalis b illen tyűnek ju t. E nnek m egtarthatósága esetén ta lá l­tá k a legkisebbnek a folyadék-, zsír- és fehérjeveszte­séget, és a B12-reso rp tio hiányosságát. Belgyógyászati vonalon felvetődik az a gondolat, hogy esetleg elég nagy vékonybélnyálkahártyarészleteknek m egbetege­dés folytáni k iesése is kom penzálható. De épp Kaiser és m tsa tapasz ta la ta az, hogy egy m egbetegedett vé­konybélszakasz e ltávolítása u tán a rem anens vékony­bél a beteg előzőleg erősen reduká lt táp láltság i á lla ­po tának fö ljav ítására elégséges lehet. Ez a rra utal, hogy a beteg vékonybélszakasz nem csak k iterjedésé­nél, hanem m ás ú ton is k ih a th a t a táp láltsági á lla ­po tra , úgy hogy a kom penzálási képességnek h a tára i vannak . Szerep ju t itt azonkívül annak is, hogy a vékonybél egyes szakaszainak m i a részfunkciója és e szakaszok egym ást hogy helyettesítik . E rrő l egyelőre csak annyit, hogy norm ális körülm ények között a fe­hérje -, zsír-, szénhydrát- és vasfelszívódás a vékony­bél felső 150 cm -es darab ján belü l m ár végbemegy (Borgström , Lundh). W irts és m tsa úgy ta lálták , hogy a zsírfelszívódás főhelye a vékonybél m ásodik és h a r­m ad ik negyede. K alserék adata i te h á t am ellett szól­nak, hogy a felső 150 cm-es darab , illetőleg a vékony­bél 2. és 3. negyedének funkció ját az ileum a m aga resorptiós ta rta lékere jéve l elég jól tu d ja kom penzálni. Ez az t jelenti, hogy csak komoly és elég diffúz resorp­tiós zavarok vezethetnek oly kiesésekhez, am elyek a faeces em észtettségre való vizsgálatakor k im utathatók. (Ehhez járul, hogy a faecesleletek ada ta i még pozitív esetekben sem m indig értékelhetők.)

A második momentum, vajon van-e a vékony­bélnek külön autonómiája, különös tekintettel a központi idegrendszerrel való kapcsolatait illető­leg. Vajon védettséget élvez-e a corticoviscerális bántalm ak terén a corticovegetatív útvonalon ható ágensekkel szemben, melyek olyan könnyen bete- gítik meg a gyom rot és amelyek adott esetben a colitis ulcerosa kórképében is komoly szerepet já t­szanak?

Tudnunk kell ugyanis, hogy a béltraktusnak hatalmas, önállóan működő, autonóm idegrendsze­re van. Kérdés tehát: vajon a vagus és a sympa­thicus, helyesebben: a cholinergiás és adrenergiás im pulzusokat közvetítő extraintestinális nagyobb idegek ú tján működési zavarok ki váltódhatnak-e a vékonybélen?

Douglas a rhytm ikus segmentációkkal kapcso­latban m egállápította, hogy azok frequentiáját egyáltalán nem befolyásolja sem a vagotomia, sem a splanchnicotomia. Alvarez szerint azonban az extrinsic idegrendszernek mégiscsak van feladata: megóvja a vékonybelet attól, hogy hevesen reagál­jon különböző ingerekre. Akár az ún. parasym ­pathicus, akár az ún. sympathicus idegrendszer „degenerativ” sectióját végezte, a bél u tána oly ak­tív volt, hogy az állatok hasmenésben elpusztultak. Hedri professzorral együtt magam is tapasztaltam vagotomia u tán súlyos hasmenés fellépését.

E gyébként azonban a vagusnak és sym pathicusnak a vékonybélre való hatásai olyan bonyolultak, hogy azokkal i t t részletesen foglalkozni nem lehet. Először is: a vagus és sym pathicus »kevert« idegek, azonkívül csakis a plexusokban levő synapsisokon keresztül h a t­nak — 5 ilyen p lexus van — úgyhogy pl. a vagus- izgatás la ten tia -ide je többszöröse az izom d irek t inger­lése laten tia-idejének .

Ez, valam in t a m ár em líte tt autonóm ia azonban nem biztosít védettséget az ex tra in testiná lis im pulzu­sokkal szemben. A lvarez pl. le írja, hogy vagus-izga- tá sra a vékonybélen átm enetileg keverten inhibitiós és stim ulátiós állapotok jönnek létre. Ezenkívül a vé­konybél ex trinsic idegrendszerének a gerincvelőt el nem érő sym pathicus kapcsolatai révén is lé tre jöhe t­nek egyes szakaszok közt távolhatások.

Még fontosabb azonban, hogy a hypothalam us bizonyos régióinak ingerlése fokozni képes a bél- peristaltikát. Ismeretesek még a félelem hatására bekövetkező hasmenések is. A legérdekesebb ész­lelete azonban Paulley-nek van, aki psychikus in­zultusok hatására a jejunum on biopsiával igazolt gyulladás jelentkezését tud ta verifikálni. Nyilván ezekben az esetekben a cortico-viscerális impulzu­sok a nyálkahártya működését és structúráját befo­lyásoló plexusokra hatottak. A beidegzéssel és a részben tőle függő motilitással kapcsolatos azonban egy klinikailag fontos kérdés, ez pedig a motilitás gradiensváltozásának a kérdése kóros körülmények között. Gyulladások, a chemiai milieu változásai a szintkülönbségek m egváltoztatásával befolyásolhat­ják a m otilitást. Ez azért fontos, m ert úgy látszik, hogy az afferentatio a motorika változásaival szem­ben érzékenyebb, könnyebben vált ki subjectiv pa­

O R V O S I H E T I L A P 1923

naszokat, m int a nyálkahártya működészavarai egymagukban. (Alvarez az ő „Introduction to Gas­troenterology” című hatalm as művében épp ezért főleg a m otorika változásaival foglalkozik. Vékony- bélgradiensváltozásokkal já r a nausea, a hányás, az étvágycsökkenés, az obstipatio.) Bizonyára gradiens­változások révén hatnak a m otorikára a vékonybél különböző strukturális elemeinek megbetegedései is, amilyenek például a tbc-s ulceratiók, vagy a car- cinoidok, vagy az idiopathikus steatorrhoeák. Ezek klinikailag és radiologiailag is többé-kevésbé meg­foghatók. Következésképp a vékonybélbetegségek diagnosztikájában a radiológiának Gutzeit és Kuhl- mann m unkássága óta m ind nagyobb és nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.

Azok a csalódások azonban, amelyek a gastri- tisek radiológiai, sőt makroszkópos gastroskópos vizsgálataival kapcsolatosan értek bennünket ak­kor, am ikor ezeket gyom ornyálkahártyabiopsiás vizsgálatokkal kezdték összehasonlítani — joggal kelthetik azt a hiedelmet, hogy a vékonybéllel kapcsolatosan hasonló helyzetbe kerülhetünk, ha a vékonybéldiagnosztika alapjának a radiológiát te ­kintjük. Hogy ez így van-e, vagy nincs, a rra néz­ve v Royer végzett vizsgálatokat a duodenitisekkel kapcsolatban. Szerinte könnyű esetekben a Rtg.- diagnosis bizonytalan, súlyos esetekben azonban messzemenő egyezés van Rtg. és biopsia közt. A jejunum ra és ileumra vonatkozólag megemlítem, hogy amidőn még évekkel ezelőtt az általam vé­konybélhurutnak ta rto tt eseteket radiológiai vizs­gálatra Zsebők Zoltánhoz küldtem, az esetek túl­nyomó többségében a klinikum nak és a radiológiai eltéréseknek congruentiáját állapíthattuk meg. Csak azt nem tudjuk, hogy az ezen congruentia alapján feltételezett kórisméim mind helyesek voltak-e.

A kompenzálási készségen és a corticoviscera- lis im pulzusokra való reagálás m ikéntjének sajá­tosságain tú l fontos egy harm adik kérdés, és ez az, hogy a vékonybélnyálkahártya külső ártalm akkal szemben m ennyire érzékeny. Érzékenyebb-e a gyo­m ornyálkahártyánál, vagy kevésbé az, vagyis van-e ezen a vonalon valamelyes különállása? Anglia leg­tekintélyesebb gastroenterologusa Hunt például hi­vatkozva Blickenstaffra és Dennis re azt állítja, hogy a duodenum, jejunum és ileum nyálkahártyá­ja fizikális és a chemiai izgatással szemben érzé­kenyebb a gyomorénál.

E kérdésnél kapcsolódik be a modern metho- dika, melynek alkalmazásától alapvető tények meg­állapítást kellett várni. És itt valóban forradalm i változásoknak lehetünk tanúi.

E m odern methodikák közül megemlítést ér­demel a folsav, a B12-vitam inresorptio vizsgálata (előbbi a vékonybél felső, utóbbi az alsó szaka­szokban szívódik föl, (a jód nyálban való megjele­nésének ideje jódbevitel után, az A-vitamin xylo- se-felszívódás vizsgálata, de legnagyobb jelentősé­gű a vékonybélbiopsia és a trioleintest. Áz előbbit először Royer, majd Crosby és Kugler, aztán Mar­gót Shiner; Obiglio és Cassina, Henning és m unká­i n *

társai, Cheli és munkatársai, Astaldi és Strosseli alkalmazták, hazánkban Jávor dolgozik vele.

A J l31-gyel jelzett triolein és olaj sav alkalma­zásának elve: az anyagok bevitelekor normális resorptio esetén a v é r radioaktivitása fokozott, a faecesé alacsony, resorptiós zavar esetén a viszo­nyok fordítottak:. A biopsia elve: a vékonybélbe ju tta to tt capsulába negatív nyomással vékonybél- nyálkahártyadarabkát szívunk be és azt alkalma­san konstruált késsel kivágjuk, lenyisszentjük.

Ismeretes m árm ost, hogy bár klinikailag kö­rü lírt kórképe nincs, a gyomor szövettanilag gyak­ran konstatálható elváltozása a gastritis. Ismeretes az is, hogy idősebb korban gyakori a sub- illetve anaciditásra való hajlam , a kor előrehaladtával kifejlődő gastritis folyományaként. Vékonybél- biopsiák során Rubin és munkatársai azonban nem tudták konstatálni a bélbolyhok struk tú rájának je- junitisre valló elváltozását a kor előrehaladásával kapcsolatosan. Hasonló megállapítás olvasható Standnak a víz- és elektrolytháztartással foglalko­zó könyvében is a vékonybélbeli resorptióra vo­natkozólag. Meglepő adat gz is, hogy vashiány anaem iáknál atrophiás gastritis m ellett normális vékonybélnyálkahártyát találtak. (Rawson és Ro­senthal 1960.)

A gyomor tartályfunkciója szerepének tartják többek között a vékonybélnyálkahártya szövetta­ni struk tú rájának megvédését. A széltében-hosszá- ban végzett gyomorresectiók már m ost valóságos tömegkísérlet form ájában hivatottak felelni arra a kérdésre, m it is b ír el a vékonybél. Közelfekvő volt a gondolat, hogy a gyomorresectio, még inkább azonban a totális gastrectom ia után súlyos m akro- és mikroszkopikus elváltozásokat kell várni.

Nagy meglepetés volt, am ikor a resecált gyom rúak vékonybélbiopsiái során az esetek több­ségében, súlyos gastritisek fennállása m ellett nor­mális vékonybélnyálkahártyaképet nyertek. Mar­gót Shinner 2, Rubin és munkatársa egy totális gastrektom ia utáni állapot esetében is normális biopsiás leletet regisztráltak. Margot Shiner még 11 postresectiós steatorrhoea esete közül 9-ben ta­lált normális, csak 2 esetben pathologiás biopsiás leletet. Joske és Blackwell viszont postresectiós ún. malabsorption syndrom a 4 esete közül 3-ban biopsiával jejunitist konstatáltak.

Egyes esetekben teh á t mégiscsak voltak elvál­tozások a vékonybélmucosában. Paulley adataiból arra kell következtetnünk, hogy ezekben az ese­tekben a vékonybél megbetegedése m ár az ulcus- betegsqggel kapcsolatosan vele összefüggőleg fenn­állott. Saját magam is leírtam eseteket, melyekben részben a vékonybél hypermotilitása, részben a széklet emésztettségi kiesésekre való vizsgálata alapján ulcusnak és enteritisnek együttes fennál­lására kellett gondolni.

K ö vetkező ép p o ly fon to s k é rd é s azonban ho g y h a a p o stre sec tió s d yspepsiás za v a ro k k a l k ap cso la to san csak a z ese tek egy ré sz é b e n v a n a v é k o n y b é ln y á lk a h á r ty a sz ö v e ttan i k é p é b e n e lvá l­tozás, m i az, am i a v ék o n y é lb en a kü lönböző p o stresec tió s p an a sz o k ese te ib en végbem egy .

Elsősorban arra kell gondolni, hogy functio- és struktúraváltozások nem mindig párhuzamosak, m iként az Culver, valam int Mollin és m unkatár­sai vizsgálataiból ki is derül. A gondolatot tovább

1924 O R V O S I H E T I L A P

szőve: olyan m űködésbeli kihatásokkal kell szá­m olnunk, amelyek subjectiv tüneteket, sőt objekti­ve megfogható következm ényeket is okozhatnak, biopsiásan verifikálható struktúraváltozás nélkül.

A vékonybél rendellenes megterhelésének e fizikális chemiai term észetű következményén k í­vül van egy m otilitásos term észetű is. Főleg Bill­ro th II. eseteiben egyrészt az anastomosis terüle­tében a peritoneum, a muscularis réteg, sőt a szomszédos anasztomozáló nyálkahártyaterületek felől állandóan ható interoceptiók, m ásrészt az a körülm ény, hogy a tápláléknak a je junum ba kerü­lésekor a vékonybélnek a gradiens szemlélet sze­rin t értelmezendő polaritását megszabó izgalmi szintjei közül épp a szokásos helytől, körülbelül 40 cm -nyire fekvő kerü l közvetlenül izgalomba, m egváltoztatják a vékonybél m otorikáját. Hogy ez így van, azt Lundh vizsgálatai igazolják. Ö vé­konybélszondás vizsgálatokkal tud ta regisztrálni a táplálék egy részének valósággal rap id passage-át a vékonybélen át, úgy hogy egyes esetekben m ár V2—1 órával a „test”-étkezés elfogyasztása után a vékonybél alsó szakaszából, sőt az ascendensből is lehete tt emésztetlen anyagot aspirálnia. A továb­biakban kim utatta, hogy míg egészséges egyéne­ken az emésztés és felszívódás a vékonybél felső 150 cm-es szakaszában bekövetkezik, addig az re- secáltakon sokszor inkább a distális szakaszokban megy végbe. Ezt főleg a fehérjeemésztés sínyli meg, m ert itt részben a trypsin esik áldozatul bakteriális bomlásnak, részben m aguk a fehérjék. A bakteriális nitrogéntartalm ú bom lásterm ékek­ről pedig nem tudjuk , vajon a testf ehérj ék felépí­tésében lehet-e szerepük, sőt nem toxikusok-e.

A vékonybél m egterhelésére jelentkező sub­jek tiv tünetek közül a plasmavolumenvizsgálato­kon kívül a m otilitásos zavaroknak esetleg még nagyobb jelentőségük lehet, m int az emésztéses kieséseknek. Em lítettem már, hogy Alvarez sze­rin t a dyskinézisek tudatosulnak elsősorban.

Ezt látszanak igazolni Horovitz és Farrer vizsgá­latai is, akik alkalmas methodikával bebizonyították, hogy az ún. funkcionális bélzavarokban szenvedők vékonybelének belnyomási viszonyai eltérők a normá­listól.

M ielőtt az emésztéses kiesésekre térnék át, a resectio egy harm adik következményéről kell szólnom s ez az, hogy a gyom ortartalom anaciddá válása következtében a jejunum bélflórája eltoló­dik; a coliflóra felvándorol egészen az anasto- mosisig, sőt még a gyomorba is. Tudom, hogy Var­ró Vince és m unkatársa igen alapos vizsgálatai szerint a bakteriális populáció megtelepedése nem jelenti föltétlenül betegség jellegű infectio fenn­állását. De Varró vizsgálatai nem terjedtek ki re- secáltakra, nincs bionsiás, radiológiai és- resorn- tiós kontrolijuk, úgy hogy itt még tág tere nyílik további vizsgálatoknak.

Á ttérve m ár m ost a vékonybélbeli emésztés­nek postresectiós állapotokban való megváltozásá­ra, azt kell mondanom, hogy az a legmeggyőzőb­ben akkor diagnosztizálható, ha a faeces rendelle­nesen sok zsírt tartalm az, ha postresectiós steatorr­hoea áll fenn. S ajá t anyagomban ez nem túlságo­san gyakori. A steatorrhaeák megemlítésével elér­

keztünk a vékonybél bántalm ainak legújabban leg­nagyobb érdeklődést kiváltó csoportjához, a m a­labsorption syndromához.

Mielőtt e syndromáról szólnék, meg kell m on­danom, hogy malabsorption tulajdonképpen m in­den tápanyag, sőt a vitaminok, a Víz és az elektro- lytok felszívódásának zavarát jelenti, mégis álta­lában a steatorrhoeás faecesleletek képezik a vizs­gálatok alapját. Pedig idiopathikus sprue esetei­ben a zsírokén kívül a fehérjéknek kihasználási zavarát (az azotorrhaeát) egyes szerzők ki is m u­tatták.

A postresectiós eseteket legnagyobb vonalúb- ban Henning k lin ikáján Wolf, Kinzlmeier, Hen­ning és Fasold fogták meg, azzal, hogy a faeces caloriaértékét (Brennwertjét) vizsgálták. Ez nor­mális körülm ények közt 1 g r szárazanyagra 5150 cal.

Resecáltakon ez átlag 5401 cal., vagyis 251 caloriá- val, totális gastrectom iáltakon 6805, vagyis 1655 calo- r iáva l több a norm álisnál. F igyelem be véve azonban, hogy a norm ális (nem resecált) egyénnek is van v a la­melyes caloriadeficitje, a resecáltak súlyveszteségét Henningék m égis a csökkent táplálékfölvételnek tu d ­ják be. (Ezt n y ilván szubjektív kellem etlen érzések, alkalm asin t m otilitásos hátterűek okozzák. K ár, hogy H enningék nem em lítik meg, hogy vizsgált anyaguk­ban m ennyiben vo ltak képviselve a csupán súlyvesz­teséges esetek és m ennyiben a dyspepsiás zavarokban szenvedők.) Ringelhann a csökkent fehérjefelvételen kívül csökkent u tilisatióra is gondolt. Varró az em észtőnedvek és tápanyagok egyenetlen keveredé­sére.

H enningéktől e ltérő álláspontot foglal el Boiler és Partilia. Ök a lkalm as m ódszert dolgoztak ki a faeces fehérje ta rta lm ának mérésére. Szerin tük norm ális em ­ber napi fehérjevesztesége a faecesszel 9—12 g, a rese- cáltaké 18—25 g, ill. az egészségesek a táp lá lék fehérje 15—20, a resecá ltak annak 30— 10%-át vesztik el.

A fehérjeveszteség vizsgálata m indenesetre körülm ényesebbnek látszik a zsírveszteségénél és az utóbbi években a steatorrhoeák vizsgálata került az érdeklődés középpontjába. Az e kérdést tárgyaló irodalom oly bőséges, hogy a tém ával foglalkoznom kell — annak ellenére, hogy hazánk­ban steatorrhoea, idiopathikus sprue, coeliakia és saját resecált beteganyagom steatorrhoeája álta­lában a ritkaságok közé tartoznak. De külföldön sem olyan nagyon gyakoriak az e csoportba ta r ­tozó kórképek. Az igazi, a tropikus sprue csak a világ egyes helyein probléma, Így például Távol- Keleten, Indiában vagy Puerto-Ricóban előfordul. Afrikában nincs. De még így is helye válogatja, ahol előfordul. Honkongban van, S ingapurban nincs: Puerto-Ricóban van, Jam aicában nincs.

Mi az oka annak, hogy az irodalomban most éppen erről a problémáról esik olyan sok szó? Nyilván az, hogy a m ethodika fejlődése most épp ezen kórképekkel való foglalkozásnak kedvezett. Különösen a m ár említett vékonybélbiopsia és a J l31-gyel jelzett triolein és olajsavval való vizsgá­latok segítségével sikerült is approxim ative ren­det terem teni a steatorrhoeák néhány tisztázatlan kérdésében.

Széles kö rű vizsgálatok azt m utatták, hogy vannak steatorrhoeák kóros- 'és vannak steato rr­hoeák norm ális jejunumbiopsiával.

O R V O S I H E T I L A P 1925

Vannak steatorrhoeák, ahol csak a zsírfelszí­vódás zavart és az olajsavfelszívódás jó, és vannak olyanok, ahol az olajsavfelszívódás is zavart.

Steatorrhoea normális jejunumbiopsiával, triolein felszívódási Zavarral jó olaj savfelszívódás­sal pankreatogén természetű.

Steatorrhoea kóros jejunum biopsiával és trio - lein-)-olajsavfelszívódás zavarral: vékonybélresorp- tiós zavar.

A postresectiós steatorrhoea az esetek több­ségében normális jejunum biopsiával és normális oLajsavresorptióval jár. Kisebb részükben talá­lunk mind e két eljárással elváltozást, illetve te l­jes zsírfelszívódásos kiesést. Tehát a resecáltak kisebb részének van jejunitise, a nagyobb rész vagy a pankreasfunctio postresectiós romlásában szenved, vagy abban, hogy az ételpép és a diges­tiv ferm entum ok inadaequat keveredése m iatt emésztenek rosszul. Ennek gyakorlati jelentősége van: pankreaskészítmények és epesavas .sók együt­tes adása normaílizálni képes a resorptiót.

Az egyéb steatorrhoeák közül ki kell em elnünk egy sajátságos fa jtá t, a g lu ten -indukált steatorrhoeát. K iderü lt ugyanis — erre U trech tben Dicke m u ta to tt rá —, hogy a coeliakiában szenvedő gyerm ekek á lla­pota nagym értékben javul, ha a búza- és rozslisztet k iik ta tju k táplálékukból. Később tisztázódott, hogy az árta lm as anyag a liszteknek pro tein jében van és glu- tennal azonos. A glutennak is a gliadin fractió ja ve­szélyes. W eijers és van de K am er, továbbá v. Roon és m unkatársai tovább analizálván a kérdést, m eg­állap íthatták , hogy a fehérjebontás a proteolytikus enzym eknek fejlődési rendellenesség folytáni tökélet­lensége következtében nem m egy tovább bizonyos peptidláncokig. Ezeknek közvetlen hatása a bélfa lra m otilitásgátlásban, a bél d ila ta tió jában , a bélbolyhok m egduzzadásában áll. A llergiás m echanizm us kérdése is v itato tt. A coeliakiához hasopló, a lkalm asin t ugyan­az a betegség a felnőttek id iopathikus steatorrhoeája. Ez idü lt hasm enéses és m ásodlagosan deficiens sta tu s­sal já ró betegség rem issziókkal és exacerbatiókkal, néha a gyerm ekkorig visszam enőleg. Lehet, hogy a gyerm ekkorból áthozott betegség. Érdekes ez a puber­tástó l a 35, sőt 55 éves korig te rjedő hosszú tünetm en­tes in tervallum . Ennek a th e rap iá jában is nagy sze­rep e t já tszik a gliadinm entes étrend . De itt m ár az obiigát vitam inkezelésen k ívü l a steroidhorm on- kezelés is szóba jön, m in t hasznos adjuváns. M egjegy­zést érdemel, hogy az esetekben a glutenm entes é t­ren d hatása lassabban érvényesül, m in t a gyerm eki coeliakia eseteiben. Érdekes, hogy a coeliakia és idio­path ikus sprue esetek je junum ának nyálkahártyaképe nem norm alizálódik a betegek tünetm entesü lése után, legfeljebb m inim ális javulás m utatkozik.

A m ár em lített tropikus sprue ugyancsak has­menéssel, leromlással, m egaloblastikus anaem iá- val járó betegség rengeteg zsírnak a nagy tömegű faecesben való ürülésével. Ezekben az esetekben a glutenm entes étrend hatástalan. De hat rá a folsav, a B12 vitam in és az antibiotikus vagy che- motherapia. A jéjunális pathomorphológia rever- sibilis.

Az antibioticus kezelésnek a steatorrheákra való hatásából bakteriális infectiónak a zsírszékek keletkezésében való szerepére lehet következtetni. Ez a kérdés szorosan kapcsolódik a bevitt zsír mennyiségét meghaladó székletzsír ürítésének ér­dekes kérdéséhez. Evvel Frazer, valam int Jimenez — Diaz és munkatársai foglalkoztak behatóan.

Honnan jön a fölös zsír?Jim enez—Diaz a rra gondol, hogy az intesti­

nalis secretió útján vagy reabsorptió h iánya m iatt kiválasztott zsír. Ez a faeces zsírtartalm ának 90 százalékát is teheti ki. Frazer szerint bakteriális erjedés következtében szénhydrátokból rövid lán­cú zsírsavak képződnek, m ajd -syntetizálódhatnak hosszabb láncúakká. Ezenkívül, ugyancsak bak­teriális hatásra, telítetlen zsírsavak telítettekké alakulhatnak át. M egállapíthatta ugyanis, hogy a székletben több lehet a te líte tt zsírsav, mint amennyi a bevitt zsírnak megfelel. Frazer felfogása mellett szól legalábbis a trópusi sprue eseteiben, az antibiotikus, illetve antibakteriális therápiának a steatorrhoeára való jó hatása.

Még néhány szót kell szólnom a steatorrhoeák különleges form ájáról, a W hipple-kórról. P o lyarthri- tissel, fogyással, hasi szenzációkkal, hasm enéssel, kö­högéssel és általános gyöngeséggel járó betegség. Je l­lemző pathologiás substrá tum a a vékonybélnyálka­hártyának, a m esenteriális és perifériás nyirokcsom ók­nak m acrophagok általi inváziója, m elyek a Schiff-féle perjódsavval skarlá tvörösre festődnek. Ezenkívül a nyirokcsom ókban cystás spatium ok vannak sudanophil anyaggal, m elyeket idegentest-óriássejtes övezet vesz körül.

A meglepő tények sorozata ezzel nem zárult le. Egy ilyen további m eglepetés volt, hogy a vé- konybélbiopsiás vizsgálatok negatív leleteket szol­gáltattak a vékonybél gyulladásosnak ta rto tt megbetegedései számos esetében. Több m int 85 ilyen eset is van megemlítve az irodalomban.

A vékonybél gyulladásos megbetegedéseinek tanát a nyálkahártyabiopsiás leletek figyelembe­vételével új szempontok szerint kell szinte ^ ta n u l­nunk (a ném et „um lernen” felel meg ennek leg­jobban). Ez bennünket különösen érdekel, m ert a biopsiák túlnyomórészt olyan betegségekben adtak pozitív leleteket, melyek hazánkban nem túlságo­san gyakoriak, melyeknek közös jellemzője a stea­torrhoea. Mi viszont idiopathikus steatorrhoeát nemigen látunk, de találkozunk a vékonybél rész­vételére utaló kórképpel, melyet általában idült vékonybélhurutnak neveznek. Hol keressük ennek a substrátum át, ha az eddigi — persze külföldi — biopsiás adatok szerint itt nem várható pathologiás vékonybélny álkahárty alelet ?

Em lékeztetek Feyrter m unkásságára, ak i nagyon sokat foglalkozott a vékonybél nyá lkahártyá jának ún. világos se jtje ivel, melyek tu la jdonképpen az argentaf­fin se jteknek felelnek meg. Ezeknek hyperp lásiá ja az en teritisre em lékeztető B ohn—Feyrter-féle nervosus endokrin en teropath iá t {nem az enteritist) okozhatja. E sejtek tú lburjánzása carcinoidok keletkezéséhez ve­zet. Nincs kizárva, hogy az en teritiseknek ta r to tt kór­képek tu la jdonképpen Bohn—Feyrter-féle betegségek. M indenesetre feltűnő, hogy a vékonybélbajra utaló tünetek m ia tt biopsiával foglalkozó közlem ényekben az ún. vékonybélhuru tta l kapcsolatban nem ta láltam adatokat a F eyrter-féle v ilágos sejtekre vonatkozólag. Feltűnő az is, hogy H enning és m unkatársai szerin t az ún. en teritisek eseteiben nem m utatható ki fokozott serotoninterm elés. Ez csak carcinoidosis esete iben van jelen.

De ha nem nyálkahártyastruk túrában van a hiba, hol keressük azt?

1926 O R V O S I H E T I L A P

Talán a nyálkahártya sejtjei celluláris funk­ciójának szövettanilag ki nem m utatható zavará­ban (Culver és mts, Mollin, Booth és Canarin) vagy csak submikroscopikus elváltozásában? Vagy a bél- bolyhok működési zavarában, vagy a submucosa valam ilyen elváltozásában? Vagy a Bauhinbillen- ty ű hiányos sphincterfunkciójában, mely a bél hy- perm otilitását okozhatja? Vagy nervozus hypermo- tilitásban? Felm erülhet az a gondolat is, hogy a simaizomzat is részes lehet az irritatiós állapot fenntartásában. Létezik az az exsudativ enteropa- th ián ak nevezett hypoproteinaem iás kórkép (Gor­don), melynél a vékonybél izom zatában sajátságos (barna) pigm entrögöket írtak le.

Létezik azonkívül egy lactase-, egy invertase- és egy m altase-hiányon alapuló hasm enéssel járó kó r­kép. A lactaséból, sacharoséból és m altoséból erjedés ú tjá n illő zsírsavak keletkeznek. Egyelőre csak gyer­m ekeken írták le.

Az enteropathiáknak az enteritisekhez való vi­szonyát vizsgálva nem szabad megfeledkezni a bél baktérium flórájáról sem. Sajnos, erről, ennek szere­péről, jelentőségéről kissé keveset tudunk. S tea­to rrhoea esetei kapcsán Paulley m utat rá a bak­teriá lis invázióra, m elyet másodlagosnak tart. Egy nagyon alapos feldolgozás szárm azik M artinitól, ak i Sheila Sherloknál és vele együtt dolgozott. Ám vizsgálataik csak cirrhotikus betegek bélflórájára vonatkoztak. Valószínű, azonban, hogy ez esetek­ben cirrhosis és en teritis együtt á lltak fenn. Astaldi és Strosselli biopsiás vizsgálataikkal valóban ki is m utatták , hogy cirrhotikusokon gyakran igazi je ju - n itis áll fenn.

A bél baktérium flóráját tárgyalva meg kell emlékeznem a pathogen anaerobokról, főleg a Fraenkel—W elch-féle F-típusú hőresistens bacillus- ról. A figyelmet először Nanna Svartz hívta föl reá, az erjedéses béldyspepsiával kapcsolatban, m ajd az enteritis necroticanssal foglalkozó szerzők tu lajdoníto ttak neki szerepet.

Az a rengeteg enteritisnek minősíthető kór­kép, melyet 1946— 1955 közt a Szántó Kovács J á ­nos u. rendelő emésztőszervi osztályán láttam, a rra indíto tt, hogy az anaerob flóra szerepével foglal­kozzam. Ehhez A lfö ldy Zoltán professzor nyújto tt segítséget. M unkatársa, Szántó Rózsi, az általam be­kü ldö tt faeceseken végzett százakra menő vizsgá­latokról klasszikusnak mondható dolgozatban szá­m olt be. A kérdésről röviden a következőket m on­dom el.

Kiderült, hogy a Fraenkel Welch-féle állatra is pathogen F -típusú hőresistens bacillus számos enteritisben szenvedő beteg faeceséből kitenyészt­hető. Zavarólag h a t azonban a megítélés terén, hogy az kitenyészthető egészségügyi szűrővizsgálat­ra küldöttek egy részének faeceséből is. Ebből könnyen azt lehetne következtetni, hogy e bakté­rium nak pathogenitása nincs.

Feltűnő volt azonban, hogy amikor azoknak a hasmenéses betegeknek, akiknek faecese kóroko­zó anaerob erjesztőket tartalm azott, M arfanilt ada­goltam, többségük erre a kezelésre igen jól reagált,

pedig a kontrollvizsgálat során gyakran a bakté­rium továbbra is k im utatható volt.

Nyilván az történt, hogy a rendesnél nagyobb területet lepett el és therapiánkkal illő helyre szo­rítottuk vissza, vagy az, hogy egyéb a Fr. W. ba- eillussal a tünetekért felelős flórát is gátolt a fejlő­désében. Legújabban F razer úgy nyilatkozik, hogy nem okos dolog az antibakteriás szerek hatását csupán e szerek baktericidiájában vagy bakterio- statisban keresni; lehet ez például acetylcholinsze- rű is. Még egy dologra m u ta t rá Frazer és ez az, hogy a bél saprophytáknak m inősített baktérium ai­val nem nagyon foglalkoznak.

Sajnos a M arfanil m ár évek óta nem kapható. Ezért pen icillinnel kezdtem kísérletezni, m elyet 4X 50 000 egységes adagokban közvetlenül étkezés u tán vétettem be. Egyik-m ásik beteg kitűnő hatásró l szá­m olt be. K ísérle te im et azonban abbahagytam , m ert nem tudtam , m eddig fo ly ta tható ez a the rap ia anélkül, hogy penicillinresistens fló ra fejlődjék ki, ak á r maga a Fr. W. legyen az, akár pl. staphylococcusok. Nemrég azonban S zántó Rózsival ú jbó l fölvettük a kísérletek fonalát olyanform án, hogy a penicillin-kezelést két hétig fo ly ta ttam és u tána a faeces újólagos bakterioló­giai vizsgálatával részben a Fr. W.-féle bak térium jelenlétét, részben penicillinresistens flóra kifejlődését kutatjuk. H árom esetünk közül egy esetben a Fr. W.- bacilus nem vo lt többé k im utatható , penicillinresistens flóra azonban egy esetben sem fejlődött ki. A kezelés hatása egy esetben — legalábbis időlegesen — frap ­páns volt. A m ásodik eset alhasi fájdalm ai hónapok óta szünetelnek. A harm adik eset eredm énye nem ítél­hető meg kielégítően. A penicillin-kezelésnek cellulózé intolerancia eseteiben való hatásáró l egyébként Boiler is megemlékezik, anélkül azonban, hogy bakteriológiai vizsgálatokat végzett volna.

Igen tisztelt hallgatóság!M inthogy tartottam m agam ahhoz, hogy a tan-

és kézikönyvekben m egtalálható adatok helyett épp azt mondom el, ami ott nincs meg vagy nem elég­gé kihangsúlyozott — beszámolóm természetesen hiányos. Hiányossá teszi azt a korlátozott időtar­tam is. A kihagyott anyag egy része bizonyára szóba fog kerülni a sebészi és a radiológiai refe­rátum okban. Egy másik részét a csatlakozó előadá­sok fogják megvilágítani. A vékonybélbiopsiáról illusztris vendégünk Cheli fog szólani.

Magam most megpróbálok rövid visszapillan­tást vetni az elm ondottakra. Ehhez vissza kell té r­nem a kiinduló ponthoz. Az a gradiens-teória volt és vele kapcsolatban az a probléma, vajon beszorít­ható-e a vékonybélpathológia ennek Prokrustes- ágyába. Következik-e belőle, hogy 1. a vékonybél betegségei gyakoribbak, m int eddig h ittük , 2. a gradiens teória adaptálható-e a feltárt adatokhoz. Avval fejezem be beszámolómat, hogy e két kér­désre felelek. Az elsőre azt, hogy úgy látszik, a vékonybél betegségei közt nem szerepelnek nagy entitások, hanem számos, egyenként kicsi csoportot alkotó kórkép. A második kérdés, ha úgy szabad kifejeznem magamat, apológiái természetű. Nagyon csábító dolog lehetne egy ilyen gradiens-igazoló elmélet kidolgozása. Mai referátum om ban az új tények felvonultatásán k ívül egy ilyen feladaton való elgondolkodtatás is volt a célom.

K L I N I K A I A N U L M A N Y

F ővá ro si T a nács, H e im P á l G yerm ekkórház, G yerm ek és T o x ico ió g ia i O sztá ly

Adatok a gyermekkori akut diffus glomerulonephritis klinikumáhozés prognosisához

Szamosi József d rK a m a rá s Ilona dr. és Kovács Hona dr.

Az ak u t diffus glom erulonephritis (továbbiak­ban: gin.) kérdésével igen sok közlemény foglalko­zik, mégis érdekesnek ta rtju k kórházi beteganya- guniknak feldolgozását a klinikai tünetek és prog­nosis szempontjából.

1954. ápr. 5-től, 1961. dec. 31-ig osztályunkon 156 gln.-os beteget kezeltünk 180 alkalommal. Ebből 101 fiú volt, 55 leány. Ez utóbbi adat m agyaráza­tá t nem ismerjük. Hasonló észlelése volt másoknak is (1, 2., 20.). Az 1. sz. tábla a 7, 8 és 9 éves gyer­mekek nagyobb számat m utatja a gln.-os beteg­anyagban.

A gin. jellemző tüneteit saját beteganyagun­kon kívánjuk demonstrálni.

A gin. „második” betegség. Valamely infec­tiosus betegség után bizonyos intervallum m al jön létre a gin. klinikai képe, am it antigen-antitest reactióval lehet m agyarázni és a lezajló immunoló­giai folyam atok több form ában jelentkezhetnek (3., 13.). G yakran kim utatható, hogy egy előzetes infec­tio u tán a gin,, csak akkor jön létre, m ikor a szer­vezetet egy második intercurrens infectio is éri (16).

A 156 esetünk közül 114 alkalommal tud tuk az előzetes infectiosus betegséget és az intervallum ot registrálni. Több alkalom m al ismeretes volt ugyan a lázas betegség, de az intervallum nem, máskor adatok nem álltak rendelkezésre. 12 esetben a lá­zas betegség után közvetlenül jelentkezett a gin. Nem volt intervallum a recidiváknál sem. A 2. sz. tábla adataiból látjuk, hogy az „első” betegség el­sősorban tonsillitis volt, feltűnő, hogy milyen kevés a scarlat. Kerpel-Frónius (16) m egállapítása is ez, mások Addis (1), K ratkova (20) hasonló számú be­teganyagban 18, illetve 15 scarlatot találtak. Az in­tervallum eseteinkben 4—28 nap, átlagban 13,9 nap, Addis-nál 3—33 nap (átlag 12—18 nap) volt. Az első infectio után a gln.-t eseteinkben gyakran egy második attack vezeti be. Általában a légúti fertő­zés ismétlődik, de három alkalommal a légúti fer­tőzés u tán pyoderma, 1 alkalommal jeges fürdő előzte m eg közvetlenül a gln.-t.

A gln.-nél v itathatatlan a streptococcusok sze­repe (4., 12). A fokozott streptolysin és streptoki­nase és az epidemiológiai észlelések megerősítik ezt a feltevést, vizsgálatok nephritogen törzsek jelen­létét is igazolták, de más bacterium is okozhat gln.-t (17, 23, 27, 32). 89 esetben végeztünk anti- streptolysintiter (A. S. T.) vizsgálatot. 80% -ban volt 400 E-nél, 44%-ban 1000 E-nél, 11%-ban 2000 E-nél

magasabb az A. S. T. Az A. S. T. érték nagysága összefügg a streptococcus infectio mértékével, de nem megy parallel a gin. súlyosságával (5).

A 3. sz. táblázatban ism ertetjük a gin. tüne­teinek előfordulását beteganyagunkban, a haem atu- riát, album inuriát, leukocyturiát, cylindruriát és aR. N. értékeket.

Oliguria eseteink felében volt, anuriát 7 alka­lom mal észleltünk. Oedemát beteganyagunkban 108 alkalommal találtunk, 69%-ban.

A systolés és diastolés vérnyom ás alakulását részletesen m utatja a 4. sz. tábla. Ez a tábla össze­hasonlítást is közöl Sarre-nak (26) felnőttekre vo­natkoztatott anyagával. A gyerm ekek norm ál vér­nyom ásértékét beteganyagunk alapján vizsgáltuk meg, s úgy találtuk, hogy a felső határ 2—6 éves korig: 100/70; 6— 10 éves korig: 110/75; 10—15 éves korig: 120/80.

A 4. sz. táblán látjuk, hogy beteganyagunkban lényegében ugyanolyan % -ban van hypertensio, m in t Sarre (26) felnőtt eseteiben, de m értünk gyer­mekeknél 175 Hgmm feletti, ső t 200 Hgjnm feletti systoles és 140 Hgmm feletti diastoles vérnyomás- értékeket is. A legmagasabb vérnyomás 230/150 volt. Egy gyerm eken 160 Hgmm-es diastoles nyo­m ást mértünk. 175 Hgmm volt a systoles vérnyo­m ása egy 4 éves gyermeknek.

összefüggnek a nagy oedemák a nagy hyper- tensióval és a vérnyomásemelkedés az oedemák el­tűnésével csökken (26). Az 5. sz. táblán látjuk, hogy a magas vérnyom ás (175 Hgmm felett) az esetek többségében generáliséit oedemával jár. A tábla második részén az R. N. értékeket tün tettük fel. Kovách I. (pécsi gyerm ekklinika) (19) hívja fel a figyelmet, hogy úgy látszik a hypertensio és R. N. értékek között antagonism us van. Beteganyagunk­ban ezt m egerősíthettük, b á r észlelésünk kevés esetre vonatkozik.

Holzel (15) és m unkatársa i 65 gin. esetből 37 a lk a ­lom m al ta lá ltak tüdőelváltozást, ezek beszűrődések, segm entalis vagy lobaris collapsusok, oedemák, p leu­ra lis elváltozások voltak, á lta lában 1 tüdőfélre lokali­zálva. Azt tapasz ta lták , hogy ezek az elváltozások a diuresis m egindulásával és a súlyeséssel parallel k ö rü l­belü l 1 héten belü l m egszűnnek. Észlelésüket a szer­zők az oedem ával hozták kapcsolatba, nem ta rto ttá k gyulladásos eredetűnek.

Saját beteganyagunkban 39 alkalommal 25%- ban találtunk tüdőbeszűrődést, pleurális folyam a-

1928 O R V O S I H E T I L A P

tot. A mi eseteinkben is az oedemával párhuzam o­san láttuk a tüdőfolyam atot és ezek gyógyulása összeesett az oedema eltűnésével. Biztos azonban, hogy ez nem m inden esetben szabály és kizárni egy esetleges infectiosus pneum oniát nem lehet.

A g in -b en általában nincs endocarditis, de m yocarditist többször látunk (Gömöri 11). Ha sa­já t anyagunkat vizsgáljuk: 60 esetben észleltünk gyermekeknél systoles zörejt a szívcsúcson, 21 eset­ben m egnagyobbodottnak találtuk a szívet, főleg balfelé. Azonkívül úgy klinikailag, m int EKG-.-val több olyan tünete t találtunk, m ely carditisre (myo-

gyógyulatlan, Giles (10) 1% ohron., 6,9% exit. Bächtold (2) 2% exit. Hebert (14) 14 szerző vizsgá­lati eredm ényeit foglalta össze, mely szerint 3 esetben 90% feletti, 5 esetben 80% feletti, 2-ben 70% feletti, 3-ban 60% feletti, 1 alkalommal 40%-os volt a gyógyulás. Szigethy (31) összeállítá­sában az átlag gyógyulási % 72, de van 90%-os és 53%-os érték is.

A katam nestikus vizsgálaton talá lt eredmé­nyek közötti eltérés több körülm ényre vezethető vissza. A vizsgálatokat különböző időben, különbö­ző helyen végezték. A gin. diagnosisa nem mindig

1 táblázatA glomerulonephritis esetek korszerinti megoszlása

Kor években 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

Esetek száma 1 5 9 11 12 19 20 22 11 14 14 11 5 2

2. táblázatA glomerulonephritist megelőző „első” betegség

B eteg ség nem e T o n s ilitis G rip p e L y m p h a ­d e n itis •

A bsc. to n s . P n e u m o n ia O ti tis S c a rla t P y o d erm a B iz o n y ta la n ö ssze se n

Esetek száma 75 8 5 1 1 3 2 8 11 114

3. táblaA glomerulitist követő klinikai tünetek beteganyagunkban

ö ssze s b e te g e k szám a

H a e m a tu r ia A lb u m in u ria F v s . az ü led ék b en C y lin d ru r ia K ó ro s R . N . é rté k 40 m g % -o n felü l

70 m g % -o n f e lü li R . N . é r té k

100 m g % -o n fe lü li R . N . é rté k

szám % szám % szám % sz m á 1 % szám J ' % szám % szám %

156 156 100 145 1 93 106 67,9 104 66I

43 27,6 13 8,3 4 2,5

carditisre) m utatott. A vérsejtsüllyedés m érsékel­ten fokozott, általában 30 m m és 50 mm között volt. Az 50 mm feletti süllyedéseknél a gln.-el együtt m ás betegsége (pneumonia, angina, otitis, sinusitis) is volt a gyermeknek.

A koncentrációs próbát a betegnek osztályunk­ról való távozása előtt végeztük, ha erre a beteg állapota lehetőséget adott. 109 eset közül: 1025-ön felül volt a fs. 64 esetben; 1020-on felül 42 esetben; 1020 a la tt 3 esetben. CZearance-vizsgálatot az utób­bi években m ár nem végeztünk, m ert az endogen kreatin in clearance-értékek nem voltak reálisak. Más clearance-vizsgálatot nem tud tunk végezni.

Gin. eseteink közül egy gyerm eket sem vesz­te ttünk el.

a *

A gin. prognosisa sokat v ita to tt kérdés, nagy a variatio az esetek selectiójában és a gyógyulás k ri­térium ában, az egyes közlemények katam nestikus vizsgálattal nyert értékei között nagy a különbség. Például az egyes közlemények gyógyulási % -ai: 69,7; 72,4; 75,0;- 82,0; 87,4; 91,8; 95,8; (2, 6, 7, 9, 10, 29, 31). Ha a chronikus eseték és exitusok számát nézzük, például Cheli (6) 13% exit, Falk (8) 2,4%

könnyű. A gin. és gócnephritis között nem éles a különbség. Már m áshol rám utattunk a rra (30), hogy pyelonephritisnél domináló tünet lehet a haem atu­ria. A pyelonephritis gyógyulása más, mint a gln.-é. Az is lényeges kérdés a prognosis megítélésében, hogy a betegek hány % -át tudjuk controllvizsgála- ton megvizsgálni, és hány évvel a kórházból való távozás után.

1954. ápr. 5-től (osztályunk indulásának ideje)1961. dec. 31-ig 156 gyerm eket kezeltünk gln.-ben, controllvizsgálatra csak azokat rendeltük vissza, akik osztályunkról 1960. dec. 30-ig távoztak el, 135-öt. A 135 gyermek közül megvizsgáltunk 122-t, 11 gyerm ekről tudjuk, hogy egészségesek (iskolába járnak, különböző m unkahelyen dolgoznak). Két gyermek sorsáról nem tudunk.

A 122 controllvizsgálatra bejött gyermek közül egy éve távozott osztályunkról: 1, két éve: 19, há­rom éve: 29, négy éve: 22, öt éve: 18, hat éve: 15, hét éve: 22, nyolc éve: 7 gyermek.

A ta lá lt eredm ényeket a 6. sz. tábla m utatja. A „kóros lelet” címszó alatt összefoglalt eseteink közül: 5 alkalommal minimális fehérjeürítést, Es­bach: %%° alatt, 5 esetben enyhe m ikrohaem atu- riát, 8 esetben m agasabb vérnyomást, 2 gyermek-

O R V O S I H E T I L A P 1929

4. táblázatA systoles és diastoles vérnyomás alakulása beteganyagunkban, összehasonlítva Sarre felnőttekre vonatkoztatott értékeivel

N o rm ális a systo les

n y o m ás

A sy sto le s n y o m .

150 H g m m a la t t

A sy s to le s 1 5 0 - 1 7 5

H g m m k ö z ö tt

A sy sto les n y o m .

175 H g m m fe le t t

N o rm ális a d ia s to le s

n y o m ás

A d ia s to le s n y o m .

100. H gm m a la t t

A d ia s to le s n y o m .

1 0 0 - 1 4 0 k ö z ö tt

A d ia s to le s n y o m ás

140 H g m m fe le t t

szám % szám % szám % szám % szám % szám % szám % szám O//o

A teljes beteganyag: 156 14 9,0 93 59,6 34 21,8 15 9,6 45 28,9 70 44,8 33 21,1 8 5,1

Sarre oco 16,0 48,0 28,0 — — — —

10 éven aluli 2—9 éves gyermekek: 99 19 19,2 54 54,5 22 22,2 4 4,0 31 31,3 44,4 21 21,3 3 3,0

nél 1020 alatti koncentrációt találtunk. 7 gyermek­nél egyidőben több kóros leletet észleltünk; ebből: 3 alkalom m al f ehérjevizelést és m ikrohaem aturiát, 2 esetben m ikrohaem aturiát és 1020 alatti kon­centrációt, 2 esetben m agasabb vérnyom ást és kon­centrációs eltérést láttunk.

Subacut eseteink közül: V. S. két alkalom m al (1958-ban és 1962-ben) feküd t osztályunkon, de a gin. nála m ár 1954-ben kezdődött, összesen 6 alkalom m al feküd t kórházban. 1958-ban V. S.-nél a gin. nem volt nagyon súlyos, csak a R. N. volt átm enetileg igen m a­gas (99 mg%) és fehérje m ég távozáskor is vo lt a vi­zeletében. 1962-ben pneum onia u tán i állapo tban jö tt hozzánk controllra, am ikor k ifejezett haem atu riát, hy- pertensiót, 6%o fehérjét, hypoproteinaem iát és nephro- sisnak m egfelelő elfő képet ta lá ltu n k a gyerm eknél.

S. M .i 1959 és 1960-ban összesen 190 napig feküdt kórházunkban, az állapot nephroso-nephritisnek felelt meg. H aem aturia és hypertensio m ellett hypoprotein- aeimia, m agas cholesterin és nephrosisnak megfelelő elfő kép vo ltak a jellem ző tünetek . Feltűnő volt a nagyfokú anaem ia és a rossz koncentráló képessége a vesének. K ét év óta a gyerm ek általános állapota ja ­vult, de m ost is rosszul koncentrál és a fehérjevizelés kifejezett.

5. táblázatMagas (175 Hgmm és feletti) vérnyomás, oedema és RN

értékek összehasonlítása a glemerulonephritises anyagunkban

NÉV Vérnyomás R. N.(“ g %) Oedema

B. A. 180/110 30 arconJ. P. 180/120 35 arconM. F. 190/140 23 szem héjak , arc, láb szá rak o nM. Gy. 205/150 35 a rc , kéz, láb szá rak o nSz. M. 180/130 26 arc , kéz, láb szá rak o nZs. I. 180/120 64 az egész te s tre k ite rjed őS. A. 210/150 66 az egész te s tre k ite rjed őK. É. 180/150 35 arc , lábszárakonG. E. 180/120 25 az egész te s tre k ite rjed őCs. I. 180/110 29 arconSz. E. 230/150 42 k ife jeze tt, egész te s tre k i te r ­

jedőK. J. 180/125 30 arconZs. L. 200/160 18 szem héjon, arconR. L. 175/150 21 egész te s tre k ite rjed őK. G. 175/120 39 egész te s tre k ite rjedő

Sokan hangoztatják az Addis szám vizsgálatá­nak fontosságát (10, 24, 28). Clark (7) tagadja és „időt rabló technikának” nevezi ezt a módszert. Mi 35 esetben néztük az Addis számot. Két alkalom­mal volt a szám 500 000 felül, csak egyszer 2 880 000,

6. táblázatA katamnestikus vizsgálat eredményeinek összehasonlítása a

kórházi kórlefolyással és a kórházi távozási lelettel

G y ó g y u lttü n e tm e n te s K ó ro s le le t

S u b a c u tg lo m e ru lo ­n e p h ri t is

sz. % sz. % sz. %

Összes katamnestikus vizsgálat: 122 91 74,59 29 23,77 2 1,63

Könnyű esetek: 17 16 94,00 1 6,00 — —

Középsúlyos esetek: 71 57 80,20 13 18,30 1 1,40Súlyos esetek: 34 18 52,90 15 44,10 1 2,90Magas (175 Hgmm és

feletti) vérnyomás: 13 7 53,80 6 46,20Magas (70 mg% feletti)

R. N. érték: 12 7 58,30 4 33,30 1 8,30A kórházból neg. lelettel

kibocsájtva: 54 42 77,70 12 22,20A kórházból kóros lelettel

kibocsájtva: 68 49 72,00 17 25,00 2 3,00

am ikor is az üledékben látó terenként 1—2 w s .- t találtunk. Ennek a gyermeknek a vese koncentráló képessége is rossz volt. Az Addis: neg. esetek kö­zül 5 gyermek vizeletüledékében találtunk látóte­renként 2—3 w s.-t.

N em használjuk az á ltalában használatos »-defekt- heilung« és a la tens nephritis kifejezést. Korányi (18) a m egm aradó f ehérj evizelést nevezi »defektheilung«- nak. Sarre (25) fe lh ív ja a figyelm et, hogy m érsékelt fehérjevizelés és egyébként te ljesen jó le letek sem zár­já k ki egy lassan kifejlődő chronikus nephritis lehető­ségét.

Sok szerző próbált összefüggést keresni a kór­házi távozási lelet, vagy a klinikai lefolyás és a ka­tam nestikus vizsgálat eredményei között (9, 21, 22) .

Saját összehasonlító vizsgálatainkra m utat rá a6. sz. tábla. A távozási lelet neg. vagy kóros volta lényegében nem befolyásolta a későbbi prognosist, a könnyű esetek közül nagyobb a gyógyulási arány­szám, a subacut esetek is a középsúlyos, illetve sú­lyos esetek közül kerültek ki. Ügy a m agas R. N.- el, m int a magas vérnyomással kezelt gyermekek gyógyulási arányszáma kétségtelenül kisebb.

119

1 9 3 0 O R V O S I H E T I L A P \

Recidiváló gln.-s esetünk 31 volt — ebből 19 gyerm ek osztályunkon kétszer, 1 gyerm ek három ­szor, 1 négyszer volt kezelés alatt, továbbá 10 olyan .gyermeket ápoltunk, ak ik nálunk csak egy alka­lom m al álltak kezelés alatt, de m ás kórházban is feküdtek gin. miatt.

A 31 gyermek közül a katam nestikus vizsgálat alkalm ával gyógyultalak volt tekinthető 20, 64,1%, kóros leletet kaptunk 10 gyerm eknél: 32,2%, suba- cut volt egy gyermek: 2,1%.

A 156 gyermek 180 benn tartózkodása alatt az átlag ápolási nap: 37 volt.

6 esetben volt az ápolási idő 90 napnál több,12 esetben volt az ápolási idő 14 napnál keve­

sebb.

A 14 napon belüli ápolási idő nem jelenti egy­ú tta l a könnyű, gyorsan gyógyuló gln.-t. A korai távozás oka több esetben fertőzőbetegség (hepati­tis, morbili, parotitis stb.) volt, vagy a szülők idő előtt vitték haza gyerm eküket.

A 122 katam nestikusan vizsgált gyermek kö­zül 43 alkalommal végeztünk tonsillectomiát, a prognosisra ebből biztos következtetést nem tud­tu n k levonni.

Megbeszélés:Beteganyagunkban a gin. legjellemzőbb tüne­

tei a haem aturia, album inuria, cylindruria, hyper­tensio, oedema és a magas A. S. T. értékek voltak. Gyerm ekeink többségénél m agas volt a systoles és diastoles nyomás. Kis gyerm ekeknél is kifejezett hypertensiót találtunk. Az oedema és hypertensio összefüggése jól látszott azokon a gyermekeken, akiknek extrém m agas vérnyom ás m ellett kifeje­zett oedemájuk is volt. A vérnyom ás és a m ara­déknitrogén értékek közötti antagonism ust, ada­taink alapján valószínűnek ta rtjuk . Nem ism ertet­tü k közleményünkben a vesechemiai, köztük az ionogramm értékeket, b ár ezeket a vizsgálatokat rendszeresen elvégeztük, m ert eltekintve egyes át­m enetileg kóros leletektől, nem tartoztak a gin. esetek fontosabb tünetei közé.

A gyógyulási % az ú jabb irodalom által kö­zölt értékek a la tt m aradt ugyan, de több olyan le­le te t kaptunk, ahol csak minim ális fehérjeürítés vagy kisebb m ikrohaem aturia volt. Ha ezeket a gyógyultakhoz soroljuk, akkor az m ár 82,7%-ra emelkedik. Gyerm ekeink közül igen sokat tudtunk ellenőrizni, csak k é t gyerm ek sorsáról nem tudunk, és úgy gondoljuk ez adata inkat megbízhatóvá te ­szi.

Nem találtunk összefüggést a katam nestikus vizsgálat adatai és a kórházi távozási lelet között, de úgy látszik a gin. súlyossága kihatással lehet a prognosisra. H ivatkozhatunk a közleményben kö­

zölt adatokra és arra, hogy S. M. egyik subacut nephritises gyerm ekünk 190 napig feküdt osztá­lyunkon súlyos állapotban, a másik V. S. a kórházi ápolás ideje a la tt nem tartozott a súlyos esetek kö­zé, de akkor m ár harmadszor recidivált a gin. és azóta is több recidivája volt a gyermeknek.

összefoglalás:Szerzők feldolgozták az 1954. ápr. 5-től, 1961.

dec. 31-ig aku t diffus glomerulonephritissei kezelt betegek kortörténetét. Ez idő a la tt 156 beteget, 180 alkalommal ápoltak.

135 beteget controllvizsgálatra berendeltek. Ebből 122-t megvizsgáltak, 11 gyermek sorsáról tudnak, ezek egészségesek.

A 122 gyermek közül gyógyult volt 91 (74,59%),29-nél kóros leletet, 2 gyermeknél subacut nephri­tist találtak. Exitus sem a kórházi kezelés alatt, sem későbben nem volt.

Feltehető, hogy a kórházi tartózkodás alatti állapot, különösen az extrem magas vérnyomás be­folyással van a prognosisra.

IRODALOM: 1. A ddis Th.: G lom eruler N ephritis. D iagnosis and T reatm ent. T he M acm illan Oomp. N ew York. 1949. — 2. B&chtold H.: Helv. Paed. Acta. 1956.11, 275. — 3. Beregi E.: Orvosi H etilap. 1958. 99, 1177.— 4. B etz E. H.: Rev. méd. Liége. 1956. 11, 393. Ref. — Zbl. d. ges. K inderh. 1957. 60. 267. — 5. Bogáért R.: Die A kuten G lom erulonephritiden. Ciba. 1962. — 6. C heli E., A m ore F.: Clin, ped iatr. Bologna. 1953. 35, 555. Ref. Excerpta med. paed. 1955. S). 356. — 7.C lark N. S.: Arch. Dis. Childh. 1956. 31, 156. — 8. Fáik W ., Pálfy G.: K inderärztliche P rax . 1956. 24, 507. — 9. Frisk, K lockenberg: A cta paed. 1946. 33, 349. — Ref. E xcerp ta med. paed. 1947. I. 12. — 10. Giles M. D.: A rch. Dis. Childh. 1947. 22, 232. — 11. Gömöri P.: A belgyógyászati vesebajok. M edicina, Budapest. 1962. —12. H ám ori A .: Orvosi H etilap, 1959. 100, 1317. — 13. H ám ori A .: M agyar Belorv. Arch. 1960. 13, 161. — 14. H ebert H. J.: Joum . of paed. 1952. 40, 549. — 15. H ol­zel A ., Fawcett J.: Journ. of paed. 1960. 57, 695. — 16. K erpel—Frónius ö ., Kovách 1., H orváth M.: Acta m ed. Hung. 1952. 3, 83. — 17. K eszthely i M., V ám llya i I., De- m é n y P.: Orvosi H etilap. 1958. 99, 1792. — 18. K orányi S.: A vesebajok functionalis patho lóg iá ja és th e ráp iá ja k lin ika i eladásokban. M agyar Orv. K önyvkiadó Társ. Bp. 1930. — 19. Kovách I.: A cta med. Hung. 1954. 6, (Suppi.) 30. — 20. K ratkova E.: Ceskoslov P ed ia tr. 1956. 11, 561. — Ref. Ztlb. d. g. K inderheilk . 1957. 59. 133. — 21. L evy R.: Jah rbuch f. K inderheilk . 1931. 13, 215. — 22. M urphy F. D., Scholtz G.: Arch. int. M ed. 1956. 98, 783. — 23. R am m elkam p f Ch. H., W eawerrJ. Clinic. Invest. 1953. 32, 345. — 24. Riedel De Souza E., Sylva O.: P ed ia tr. prat. 1954. 25, 84. Ref. Excerpta med. 1955. 9, 206. — 25. Sarre H.: Dtsch. med. W schr.1955. 80, 1290. — 26. Sarre H.: N ierenkrankheiten . Georg Thiem e Verl. S tu ttgart. 1959. — 27. Siegel A . C., R a m m elka m p f C. H.: Pediatr. 1955. 15, 33. Ref. Excerp­ta med. 1955. 9, 356. — 28. De Souza E., Sylva O.: P e­d ia tr. prat. 1954. 25, 59. Ref. Excerpta, med. 1955. 9, 356. — 29. S tiller A .: Arch. f. K inderheilk . 1950. 41, 139. — 30. Szam osi J., Kam arás 1.: Orvosi H etilap.1962. 103, 1306. — 31. Szigethy Gy., Kovách 1.: Orvosi H etilap . 1955. 96, 645. — 32. W erthe im A. R., L y ttle 1.D.: Journ . Clin. Invest. 1953. 32, 359.

E R E D E T I M \ . Ö Z L E M É íS Y E K

O rvostovábbképző In té ze t, I . B e lg yó g yá sza ti T a n szék és a L a b o ra tó r iu m i V iz sg á la to k T anszéke

A felnőttkori mucoviscidosis kérdése a verítékben végzett elektrolyt-vizsgálatok alapján

Z s o l d o s G y ö r g y d r . , B á n I b o l y a d r . é s A l b e r t B é l á n é d r . - n é

A csecsemő-gyermekkori mucoviscidosis klini- kum ának első beható leírása Fanconi (12) és Ander­sen (1) nevéhez fűződik. A mucoviscidosis gondo­lata Farbertől (14) származik. A mindmáig tisztá­zatlan aetiopathogenesisü kórkép lényege az, hogy a pankreastubulusok, a béltraktus, a hörgők nyák­termelő, illetve nyálelválasztó mirigyeinek sűrűbb, szívósabb váladéka eltörni a kivezető járatokat. Üj- szülöttben meconiumileus, csecsemő-gyermekkor­ban pankreaselégtelenség, emésztési zavar, súlyos hasmenés, pankreasfibrosis, a tüdőben atelektasia, polycystás megbetegedés, krónikus bronchitis, b ron­chiectasia, interstitialis pneumonia keletkezhetnek.

A fam iliáris jelleg az elm últ 20 évben vált is­meretessé. A csecsemő-gyermekkori súlyos megbe­tegedés m indkét szülőtől származó öröklött hajlam szövődésének következménye.

A beteg gyerm ek a hajlam osító gén kétszeres vise­lője. T ípusát homozygota mucoviscidosis jelhordozónak nevezték el. Di Sant’Ágnese (19, 20, 21) m unka társa i­val m egvizsgálta a súlyos beteg gyerm ekek szüleit, és egy részükben a mucoviscidosis egy-egy tüne té t m u ta t­ta ki: a ná triu m és chlor növekedett koncentráció já t a verítékben, a tüdő, a hasnyálm irigy, gyom or-béltrak- tus m űködésének zavarát. Anderson és Freem an (3), M cK endrick (16), B ohn és m unkatársai (9) és m ások erősítették m eg azt az észlelést, hogy a beteg gyerm e­kek szüleiben nem csak a veríték e lek tro ly ttarta ím ának változása, hanem a mucoviscidosis m inden kard iná lis tünete m egtalálható lehet. N éha a szülőkben a hetero- zygota jelleget nem lehetet k im utatn i, ez azonban nem volt biztonsággal kizárható.

Homozygota jelhordozó két heterozygota szülő szár­mazéka, előfordulása ritka. Sokkal gyakrabban fordul elő heterozygota jelhordozó. Az Egyesült Á llam okban a homozygota jelhordozó előfordulása 0,7—1,0X10~’, a heterozygota jelhordozóé 3—6%, tehá t az u tóbbi 60— 100-szor gyakoribb. A m erikai szerzők szám ításait iga­zolja, hogy B ohn giesseni m unkacsoportja 4 év a la tt 194 felnőtt beteget talált, k ikben a mucoviscidosis je l­lemző tünetei voltak k im utathatók, úgy, m in t a m ucoviscidosisban szenvedő gyerm ekek szüleiben. To­vábbi családvizsgálatokkal ők igazolták, hogy az em lí­te tt k linikai betegek 461 rokonának ism ét körülbelül a felében voltak mucoviscidosis tünetek. Ezek teh á t szin­tén heterozygota jelhordozóknak voltak tekinthetők. Dubach (11) egy felnőtt heterozygota mucoviscidosisos beteg család jában egy addig fel nem ism ert, súlyos m u­coviscidosisban szenvedő gyerm eket és egy m ásik, pa- thológiailag bizonyított, mucoviscidosisban elhalálozot- ta t fedezett fel. B em ard és m unkatársa (7) fokozott ve- ríték-elektro ly tkoncentráció jú bronchitises betegei kö­zött ta lá lt egy nőt, akinek 3 gyerm eke közül egyik sú­lyosan előrehaladott mucoviscidosissal hom ozygotának volt tekinthető. Becker (6) aggodalm át fejezte ki am iatt, hogy a gyerm ekek súlyos mucoviscidosis kórképét ösz-119*

szefüggésbe hozzák a fe lnő ttek könnyebb és a klinikai képben változó betegségével. Viszont Vogel (22) köny­vében m egállapítja: a felnő ttek mucoviscidosisa bizo­nyítja, hogy a homozygota gén heterozygota állapotban alap ja lehe t a későbbi korban fellépő könnyebb, nem jellegzetes betegségjelenségeknek.

A felnőttek és gyermekek mucoviscidosisának analógiája kizárólag a nyákterm elő és nyálelválasz­tó m irigyek hibás m űködésén alapul: az általános dyskriniának az egész szervezetre kiterjedő követ­kezménye igazolja a diagnózist. Felnőttek és gyer­mekek szervleletei „mennyiségileg” nem hasonlít­hatók össze, hisz sok az ún. „forme fru ste”, annál inkább „minőségileg” : a felnőttek mucoviscidosisá- ban ugyanolyan változatosság található, mint a gyermekkoriban, de a heterozygota jellegnek és az életkornak megfelelően.

Bodiannak (8) és Andersennek (2) köszönhető a morphológiai kép pontos ismerete: a dyskrinia kö­vetkeztében kizárólagosan a nyákterm elő és nyál­elválasztó mirigyek betegszenek meg különböző fok­ban. A m egváltozott nyák állapotát Barbero és m unkatársa (5) vizsgálta behatóan. A fokozott sec­retio másodlagosan cystaképződést, krónikus bron- chitist, emphysemát, bronchiektásiát, biliáris cirr- hosist, cystikus pankreasfibrosist okozhat, változá­sokat idézhet elő a kis és nagy nyákmirigyekben, az urogenitális trak tus nyákmirigyeiben. Különleges jelentőségre tettek szert az izzadságmirigyek.

11 különböző vizsgálócsoport nagyszám ú beteget vizsgált mucoviscidosis syndrom a szem pontjából. A kü­lönböző betegségek túlnyom ó többségében nem voltak észlelhetők a mucoviscidosis tünetei. K ivéte lt képezett 3 kórkép: krónikus bronchitis, ulcus pepticum , diabe­tes m ellitus. E három betegségben szenvedők verítéké­nek elektro ly tkoncentráció ja a vizsgálatok szerint ha­sonló módon lehet fokozott, m int a mucoviscidosisban szenvedő gyerm ekek biztosan heterozygota jelhordozók­nak elfogadott szüleiben, T alán érthe te tlennek látszik, hogy az ulcus pepticum a felnőtt m ucoviscidosis tünete lehet, az irodalom ban azonban utalás ta lá lh a tó súlyos mucoviscidosisos gyerm ek ulcusára, sőt ulcusból szár­mazó, halálos vérzésére is (A term an 4). Becker (6) a diabetes m ellitusszal kapcsolatos összefüggés m agyará­zatát is tartózkodással fogadja, bár számos diabetes ese­tet közöltek m ucoviscidosisos gyerm ekben, ső t rokon­ságában is (Charles, 10).

Felnőttkori mucoviscidosis syndroma irányában végzett vizsgálataink első szakaszában a különféle betegségben szenvedők verítékének elektrolytkon- centrációját határoztuk meg. A verítéket Gibson és

1932 O R V O S I H E T I L A P

Cooke (15) a já n lo t ta p ilo c a rp in io n to p h o re s isse l n y e r tü k , a v iz sg á la t k iv ite le zé séb e n Koch, ille tő leg Fanconi (13) m ó d sz e ré t a lk a lm az tu k . E sz e r in t a k ö ­v e tk ez ő k ép p e n j á r t u n k el.

Az a lkar hajlító o lda lá t desztillált vízzel megtisz­títju k . Két, egyenként 4X8 cm nagyságú, vékony ólom­elek tród egyikét előzetesen 0,064%-os p ilocarpinoldat- ba, m ásikat 0,04 N kénsavoldatba m á rto tt gaze darab­kával vonjuk be. E lőbbire a positiv, u tó b b ira a nega­tív kapcsoló kerül. Az elektródok 2 m m távolságra he­lyezkednek el egym ástól az alkaron. A hálózati áram ot 20 V egyenáram ra a lak ítju k á t az áram fo rráskén t szol­gáló pantosztátban. Az áram erősséget az első percben lassan 0-ról 2 m A m p.-re em eljük, m ajd iontophoresis céljából 8 percig alkalm azzuk ez egyenletes erősséget. A kilencedik percben az áram ot fokozatosan gyengítjük nu llá ra. A 8 percnyi áram hatás következtében a bőr­be iontophorizált p ilocarp in ingerli a verejtékm irigyek elválasztását. Az elek tródok eltávolítása u tá n újból le ­m ossuk desztillált vízzel az a lk art és szárazra töröljük.

Szám N é v ; MO

Nem

D iagnosis N amaeg/1.

Verejtékmg.

i. S. J. 58' fi normális 32 2682. K. E. 38 fi normális 36,2 2983. V. Gy. 22 fi normális 36,4 2474. H..I. 29 no normális 33 1065. F. A. 15 nő normális 34 1066. B. I. 56 fi Bronchitis chronica 118 1187. T. S. 63 fi Bronchitis chronica 74 1908. H. L. 74 nő Bronchitis chronica 118 799.1 F. R. 60 fi Bronchitis chronica 28 428

10. K..T. 73 nő Bronchiektasia 83 17011. S. S. 55 fi Cor pulmonale chron. 45 49212. H. J. 46 fi Cor pulmonale chron. 75 18813. B. J. 54 fi Cor pulmonale chron. 35 40614. T. F. 69 fi Cor pulmonale chron. 33 37815. T. R. 73 fi Emphysema pulm. 52 14416. A. I. 46 fi Asthma bronchiale 22 82217. H. B. 19 fi Ulcus duodeni 14 8718. S. J. 53 nő Ulcus duodeni 96 11419. N. J. 45 fi Ulcus duodeni 121 9820. H. L. 34 fi Ulcus duodeni 92 10621. Zs. J. 54 fi Ulcus duodeni 52 31222. F. L. 37 fi Ulcus duodeni 52 7723. S. J. 58 fi Ulcus duodeni 31 44724. Sz. F. 21 fi Ulcus duodeni 28 21225. H. L. 24 fi Ulcus duodeni 51 6626. C. J. 58 fi Ulcus duodeni 49 5327. B. T. 37 fi Ulcus duodeni 41,6 18028. F. Gy. 32 fi Ulcus duodeni 122 5229. Sz. J. 64 fi Ulcus duodeni 63 29430. G. K. 47 nő Ulcus duodeni 86 10631. K. A. 61 nő Ulcus duodeni 98 8832. L. R. 21 nő Ulcus ventriculi 140 6833. H. K. 45 nő Ulcus ventriculi 64 15034. R. A. 70 nő Ulcus ventriculi 39,4 19035. V. K. 39 fi Ulcus jejuni pept. 48 12436. Cs. I. 47 fi St. post resect, ventr. 39 32437. M. S. 58 fi Diabetes mellitus 54 39038. P. E. 49 nő Diabetes mellitus 110 7039. F. R. 38 nő Diabetes mellitus 56 25440. Sz. S. 32 fi Diabetes mellitus 59 29041. V. K. 69 fi Diabetes mellitus 71 47842. P.E. 66 nő Diabetes mellitus 55 11643. D. Zs. 37 fi Diabetes mellitus 91 14344. M. J. 62 nő Diabetes mellitus 61 18045. K. B. ; 60 nő Diabetes mellitus 61 38446. A. S. ! 40 ! fi Diabetes mellitus 25 84247. S. Gy. i 66 nő Diabetes mellitus 37 11148. j B. J. 1 64 i nő Diabetes mellitus 45 18049. B. L. 58 nő Diabetes melbtus 36 38950. K. J. 1 61 1 nő Diabetes mellitus 37 252

A nalitikai m érlegen előzetesen lem ért ham um entes szűrőpapírt helyezünk a pilocarpinnal kezelt, k ip iru lt területre, párolgás elkerülése végett plasztik-kendővel fedjük, kis pólyával rögzítjük. 30 perc m úlva a v e ríték ­kel átivódott szű rőpap írt ism ét lem érjük, a kapo tt ve­rítékm ennyiséget a súlykülönbségből szám ítjuk ki. A nyert veríték k im osása 10 m l desztillált vízben tö rté ­n ik 24 órán át. A keletkezett oldatból a nátrium o t és kálium ot lángfotom éterrel, a ch lort titrá lással h a táro z­zuk meg, az eredm ény t m illiaequivalens per lite rb en fejezzük ki. 50 m g-nál kisebb verítékm ennyiség nem értékelhető, 70—300 mg között jól feldolgozható. T er­mészetesen a verítékm ennyiség ennél nagyobb is lehet.

B e te g a n y a g u n k b ó l 100 b e te g v e r íté k é n e k e le k t- ro ly tk o n c e n trá c ió já t h a tá ro z tu k m eg a fe n ti m ó d ­szer szerin t. A v iz sg á la to k d é le lő tt tö r té n te k .

A vizsgálato t megelőző napokban a betegek 15—20 gr sót ta rtalm azó vegyes étrenden voltak, a vizsgálat nap ján tú lnyom óan szénhydrátból, kevés zsiradékból

Szá

m N é v j SíO

Nem D ia g n o s is N a

m aeq /1 .V e re jté k

mg.

51. v . i . 164 fi Diabetes mellitus 39 26852. S.J. 54 fi Diabetes melbtus 31 76453.1R.Gy.i 33 fi Diabetes mellitus 51,2 27254. G. E. 61 fi Diabetes mellitus 25 95855. M . L. 62 nő Diabetes mellitus 43 36456. í F. A. 66 nő Diabetes mebitus 38 36857. B. P. 46 nő Diabetes melbtus 32 41858. K. F. 55 nő Diabetes mellitus 42 26459. H.J. 58 nő Diabetes mebitus 39 17960. M. M. 23 nő Diabetes mebitus 77 9061. T. I. 50 nő Diabetes mellitus 16 6462. B. A. 59 nő Diabetes mebitus 57 20363. L. I. 43 nő Diaebtes mebitus 27 35464. U. B. 17 fi Diabetes mebitus 83 15665. C. L. 61 fi Diabetes mebitus 49,7 31866. L. V. 17 no Diabetes mebitus 87 7767. B. I. 49 nő Diabetes mebitus 33 11768. K. J. 52 nő ^ Diabetes mebitus 31 8469. B. P. 21 nő Diabetes mebitus 59,4 10370. S. S. 48 fi Diabetes melbtus 71,2 48071. S.J. 39 nő Morgagni syndroma 113 8872. K. Y. 66 fi Hepatitis chronica 14 63073. T. I. 43 fi Hepatitis chronica 37,8 21974. B. J. 63 fi Hepatitis chronica 43 48575. F. J. 27 fi Hepatitis chronica 70 14476. K.M. 34 fi Hepatitis chronica 35 33777. M. F. 33 no Hepatitis chronica 67 28678. B. L. 41 nő Hepatitis chronica 144 9279. F. E. 37 fi Cirrhosis hepatis 58 24380. Zs. G. 64 fi Cirrhosis hepatis 60 74781. F. D. 60 fi Cirrhosis hepatis 4,4 4882. L. L. 49 fi Cirrhosis hepatis 6,2 12283. D. D. 65 fi Cirrhosis hepatis 10 4884. D. R. 61 fi Cirrhosis hepatis 75 25685. D. R. 55 fi Cirrhosis hepatis 58 39386. P. A. 28 fi Büiáris cirrhosis 46 53887. K. I. 53 nő Biháris cirrhosis 6,1 3488. K. I. 49 nő Büiáris cirrhosis 46 13089. K. F. 28 fi Colitis ulcerosa 32 47990. T. A. 66 fi Colitis ulcerosa 54 42591. G. M. 52 nő Colitis ulcerosa 27 20392. Sz. V. 28 nő Decompensatio cardialis 27,4 37293. S. E. 66 nő Decompensatio cardialis 25 46494. P. L. 46 nő Decompensatio cardiabs 40 19495. M. E. 47 nő Pancreatitis chron. 38 19096. U. A. 66 fi Cholelithiasis 66 23497. M. F. 23 fi j Stevens-Johnson syndr. 61 11598. M. J. 61 fi 1 Febris rheumatica 64 15799. S. I. 58 fi Nephritis chronica 52 299100 N. A. 77 fi Nephritis chronica 45 346

O R V O S I H E T I L A P 1933

vagy fehérjéből álló reggelit fogyasztottak, gyógyszert nem kaptak, kivéve az insulint. A 100 vizsgáltból 5 egészséges egyén volt, a betegek között 11 krónikus bronchitisben, 20 ulcus pepticum ban, 35 diabetes m elli- tusban, 7 krónikus hepatitisben, 10 cirrhosis hepatisban, 3 krón ikus kolitisben, 2 krónikus nephritisben, 3 kar- d iális dekom penzációban, 1—1 beteg pedig krónikus pankreatisbem, oholelithiasisban, S tevens—Johnson syn- drom ában, febris rheum aticában szenvedett.

Eredményeinket csoportosítva foglaltuk össze.

McKendrick (16) szerin t egészséges egyénben a ve­r íté k N a ta rta lm a 14 éves kortól növekszik, a 15. és 19. életév között az átlag 44 maeq/1., fe lnő tt korban az á t­lag 55 maeq/1. B ár komoly v itá ra ado tt okot a kóros zó­na alsó határának m egállapítása, különböző szerző nagyszám ú vizsgálati lelete alap ján 60 m aeq/l-nek te ­k in th e tjü k a veríték N a-koncentráció jának ép felső ha­tá rá t. Tekintve, hogy bizonyos ingadozással kell szá­m olnunk, vizsgálatainkban 70 maeq/1 feletti eredm é­nyeket íté ltük gyanúsaknak, illetve positiv'aknak.

Eddigi, csupán az elektrolytek m eghatározására végzett kevésszámú vizsgálatunk természetesen nem adhat módot következtetésre. Bohrt és m unkatársai diagnosztikai vizsgálataikban tekintetbe vették: 1. a veríték elektrolytkoncentrációját (Na), 2. a fractio- náltan nyert duodenum nedvben a pankreasfer- m entum ok aktivitását (diastase, lipase csökkent ak­tivitása), 3. tüdőfunkciós vizsgálatok eredményét,4. terheléses vércukorm eghatározás görbéjét (dia- betoid vagy diabeteses görbe),5, tüdő. gyomor-nyom- bél rtg.-vizsgálatát. Ha ezen vizsgálatok alapján a beteg mucoviscidosis-gyanússá vált, a diagnózist csak akkor erősítették meg, ha a beteg klinikailag vizsgált hozzátartozói vagy rokonai között legalább egyben mucoviscidosis tünetet lehete tt felfedezni. Nagy jelentőséggel b írt a veríték nátrium -koncent­rációja, melynek diagnosztikus fontossága egyön­tetűen elfogadott.

Beteganyagunkban növekedettnek találtuk a veríték nátrium -koncentrációját krónikus bronchi­tis 5, ulcus pepticum 7, diabetes m ellitus 7 esetében, és ezzel igazoltuk különböző vizsgálócsoportok ez- irányú megállapítását. Magasnak találtuk a Na ér­tékét egy-egy krónikus hepatitis, illetve Morgagni syndrom a esetében is. Feltűnt, hogy krónikus ob­struk tiv bronchitisben, superaciditással, illetve su- persecretióval járó ulcusban, juvenilis, labilis tole- ranciájú diabetesben volt legmagasabb a veríték Na-koncentrációja. Egy esetben diabetes mellitus és ulcus pepticum együttes előfordulását észleltük, a fekély m iatt m űtét vált szükségessé. E betegeink esetében feltételezhető a felnőttkori mucoviscidosis gyanúja és e betegek heterozygota jelhordozóknak tekinthetők. Természetes, hogy részletes funkció­vizsgálat, családkutatás kell hogy igazolja a diagnó­zist.

A veríték kálium -tartalm ában szabályszerűsé­get alig találtunk, chlor-tartalm a nagyjából párhu­zamos a nátrium -tartalom m al, annál általában 20%-kal kevesebb. A nyert veríték mennyisége vál­tozó, nem jellemző az egyes betegségekre.

Néhány esetben vizsgáltuk a módszer ingado­zását ugyanazon egyénben napszakonként, lényeges különbséget nem észleltünk, azaz a norm ális érték a többi napszakban sem vált kórossá, a veríték nö­vekedett NaCl koncentrációja az ismétlésekben is kóros m aradi.

A betegség és a veríték elektrolyt-tartalm a kö­zött — a feltételezett mucoviscidosis lehetőségén kí­vül — elképzelhető más, a betegség sajátságaival kapcsolatos összefüggés kiderítésére folyam atban le­vő vizsgálatainkban a veríték elektrolytjeinek vi­selkedését vizsgáljuk a betegség különböző stádiu­maiban.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a felnőttkori m u­coviscidosis megjelenési form ája változatos, súlyos­sága többnyire enyhe, az életkorral változik. A bő­séges irodalom adatai arról tanúskodnak, hogy az elképzeltnél nagyobb számú heterozygota jelhordo­zó deríthető fel, m int azt a nagy anyagon alkalma­zott, ún ,„test”-vizsgálat nagyszámú positivitása is igazolta.

ö ssze fo g la lá s:

Szerzők 100 válogatott beteg verítékének elek- trolyt-koncentrációját határozták meg. Krónikus bronchitis, ulcus pepticum, diabetes m ellitus egyes eseteiben a veríték nátrium -koncentrációja nagy volt. A vizsgálati eredmények egyeznek az irodal­mi adatokkal. A veríték növekedett nátrium -kon­centrációja esetén felm erül a felnőttkori muco­viscidosis gyanúja, a betegeket heterozygota mu­coviscidosis jelhordozóknak tekinthetjük.

IRODALOM: 1. A ndersen D. H.: Cystic fibrosis of the pancreas an d its relation to celiac disease; a clini­cal and pathologic study. A m er. J. Dis. Child. 1938. 56. 344. — 2. A ndersen D. H.: T ransact. In ternat. Res. Conf. on Cystic fibrosis B altim ore I960, — 3. A nderson C. M., Freeman M.: Arch. Dis. Child. 1960. 35. 581. — 4. A term an K.: Am er. J. Dis. Child. 1961. 101. 210. — 5. Barbero G. J., Sibinga M. S.: Pediat. Clin. N. Amer. 1959. 6, 221. — 6. Becker V.: D tsche med. W schr. 1961.86. 2461. — 7. Bernard E., Israel L., Debris M. M.: P res­se Med. 1960. 68. 1961. — 8. Bodian M.: F ibrocystic disease of the Pancreas. A congenital disorder of mucus production-M ucosis. London 1953. — 9. Bohn H., KochE. , Lapp H., L ehm ann W.: D tsche med. W schr. 1962.87. 988. — 10. Charles R. N., K elley M. L.: J. chron. Dis.1961. 14. 381. — 11. Dubach U. C.: Schweiz. M ed. Wschr.1962. 92. 187. — 12. Fanconi G., Uehlinger E., Knauer C.: Das Coeliakie-Syndrom bei angeborener cystischer Pancreas-fibrose und Bronchiectasen. W ien. med. Wschr. 1936. 86. 753. — 13. Fanconi A.: Schweiz. Med. Wschr. 1961. 91. 578. — 14. Färber S.: Arch. P ath . 1944. 37. 238. — 15. G ibson L. E., Cooke R. E.: P ed ia trics 1959. 23. 545. — 16. M cK endrick T.: L ancet 1962. No. 7222. 183. — 17. K och E.: Med. W elt 1961. 40. 2033. — 18. Koch E., B. v. Kiigelgen, R ick W., Gumbel W., Tolck- m itt W., Koch F., L ehm ann W.: Klin. Wschr. 1961. 39. 843. — 19. Di S a n t’Ágnese P. A .: Dtsche m ed. Wschr.1961. 86. 1376. — 20. Di Sant'Á gnese P. A.: Ann. intern. Med. 1961. 54. 482. — 21. Di San t‘Ágnese P. A ., A nder­sen D. H.: Ann. in tern . Med. 1959. 50. 1321. — 22. VogelF. : cit. Bohn H. és m unkatársai; Dtsche med. Wschr.1962. 87. 988.

1 9 3 4 O R V O S I H E T I L A P

Tolna megyei Tanács Balassa János Kórháza, Belgyógyászati Osztály, Szekszárd

A phenylbutazon és carbutamid synergismusaO e s x t e s i T a m á s d r .

A diabetes kezelésben az utóbbi évek legje­lentősebb eredménye az oralis antidiabeticum ok használatának bevezetése és elterjedése volt. Nap­jainkban m ár több m illióra becsülhető a különbö­ző peroralis készítményekkel egyensúlyban ta rth a ­tó cukorbetegek száma, és ez a szám viszonylag is nőni fog, az újabb készítm ények felfedezésével, va­lam int a kom binált therapia indicatiós területének kiszélesítésével (1). Számos kutató, köztük m agyar szerzők foglalkoztak a hatásm echanizm us kérdésé­vel, ez még nem tekinthető teljesen lezártnak (2—8). Ma m ár olyan közlem ényeket is olvasha­tunk az irodalomban, melyek e készítmények és m ás gyógyszerek egyidejű alkalm azásával kapcso­latos észleletekről számolnak be.

Kísérleti úton bizonyították, hogy a largactil és veronai a tolbutam id és carbutam id vércukor- csökkentő hatását gátolni képesek (9). Gyakorlati vonatkozású észlelésről ezzel kapcsolatban nincs tu ­domásunk. Mi rheopyrin és bucarban együttes al­kalm azásakor e k é t gyógyszer synergism usáról szá­m olhatunk be. Betegünknél rehopyrin és bucarban hatására sorozatos hypoglykaem iával járó rosszul- léteket, eszméletvesztéseket figyeltünk meg. Ezzel egyidőben Kaindl és m unkatársai hasonló közlést te ttek (10). Betegüknél, kinek cukorbaja 3X1 tbl. nadiasan m ellett egyensúlyban volt, rheum atikus panaszok m iatt irgapyrin infusios therápiát vezet­tek be. A kezelés során vércukorértékei csökkentek, napi 5 g-ra tehető glukosuriája megszűnt. 10 bete­gen vizsgálat tárgyává tették e jelenséget. Kísérle­tü k eredménye az volt, hogy a vércukorszint és a glukosuria m inden betegnél significansan csökkent.

A magyar irodalom ban hasonló tárgyú közle­m ényről nincs tudom ásunk. Fentebb em lített észle­lésünket és azt követő vizsgálatainkat az alábbiak­ban ism ertetjük:

Cs. F.-né 34 éves nőbeteg 2 éve fennálló ízületi p a ­naszai m ia tt k erü l felvételre 1961. II. 6-án. Elm ondja, hogy időnként, főleg időjárásváltozáskor, napokig, hetekig fájnak a kéz és láb k isízületei, vállai, té rd ­ízületei, ilyenkor hőem elkedései vannak . Többször ré­szesült rheopyrin-kezelésben, m ind tab lettás, m ind in - jectiós form ában. Rosszullétről nem tesz em lítést e ke­zelésekkel kapcsolatban. P ár h ó n ap ja több folyadékot fogyaszt, fogyott, étvágya jó. A k lin ikai kép (enyhén deform ált, orsószerűen duzzadt, m érsékelt u lnardev ia- tió t m utató kisízületek) és a laboratórium i eredm é­nyek alap ján p rim a er chronikus po lyarth ritis diagnosi- sá t állíto ttuk fel. V izeletében cu k ro t ta láltunk , m ajd a dextrose-terheléses vércukorgörbe igazolta a diabetes kórism ét. A betege t 200 mg% körü li vércukorértékei, a viszonylag alacsony g lukosuriá ja m ia tt 2X1 tbl. bu- ca rban ra á llíto ttuk be B ertram sém ája szerint, napi 250 g szénhidrát és 60 g feh é rje fogyasztása m elle tt. Cukorürítése, m ely kezdetben nap i 9—12 g volt, m eg­szűnt, vércukorértékei 142—162 m g% között ingadoz­tak . Ezután rheopyrin-kezelést kezdtünk, egyik nap egy am pullá t ad v a izomba, m ásik nap 3X1 tb l-t. A két gyógyszer együttes adásának harm ad ik nap ján h a j­

nalban eszm életét elveszíti. A typusos hypoglykaem iás állapot in travénás dextrose alkalm azására megszűnik. Következő napon a jelenség m egismétlődik. G yanúnk a két gyógyszer synergizm usára terelődik, ezért a rheo- pyrin t k é t n ap ra elhagyjuk. Hypoglykaemiás állapot nem jelentkezik , vércukorértékei 90—100 m g% között mozognak. A két szert ism ét együtt alkalm azva a be­teg 56 m g% -os vércukorérték m ellett a kora reggeli órákban eszm életét veszíti. G yanúnkat igazolva lá tju k és rheopyrin szedését a továbbiakban tiltjuk .

Fenti észlelésből kiindulva vizsgálat tárgyává tettük a jelenséget. Véleményünk szerint az itt sze­replő hypoglykaemiás állapot aethiológiájának tisz­tázásakor a következő lehetőségek szerepelnek:

1. Véletlen coincidentia bucarban-hypoglykae- mia és rheopyrin adása között.

2. A prim aer chronikus polyarthritises cukor- anyag-csere viszonylag alacsony vércukor szintje hajlam osítana hypoglykaem iára antidiabeticum ok alkalmazásakor.

3. A rheopyrin önm agában okozná a jelenséget és így a rheopyrin és bucarban hatása additioná- lódnék.

4. A rheopyrinben levő amidazophen lenne fe­lelős a jelenségért.

5. A rheopirin fokozza a bucarban hatását.

A lehetőségek tisztázására a következő k lin ikai kí­sérletet végeztük, 11 b u ca rb an ra jól reagáló diabeteses betegünknek ad tunk 5—6 napon á t rheopyrin t, vizs­gálva a vércukorértékeket és a cukorürítést. Hasonló­képpen 3 insulinnal jól egyensúlyban ta rth a tó beteg­nél végeztük el a k ísérlete t. Három bucarbannal ke­zelt betegünknek napi 3 g am idazophent ad tunk . Há­rom betegünk functionalis panaszai m ia tt kerü lt osz­tá lyunkra. Az elvégzett vizsgálatok organikus megbe­tegedést k izártak . 6 napig szedtek rheopyrin t. A rheo­pyrin t 3X1 tbl. fo rm ájában alkalm aztuk.

Vizsgálataink azt m utatták , hogy a controll- ként szereplő utóbbi három csoport betegei vércu- korértéküket tekintve semmiféle értékelhető válto­zást nem m utattak. Az insulin-rheopyrin és bucar- ban-am idazophen-csoport cukorürítése megegyezett a kísérletet megelőző ürítéssel. A bucarban és rheo­pyrin együttes adására viszont significans vér- és vizeletcukorcsökkenés következett be m inden beteg­nél. Egynél a csökkenés ugyan bekövetkezett, de a senilis dementia, rossz kooperatio, paraphagia m iatt a quantitativ értékelést nem végezhettük el, ezért ada ta it nem vettük figyelembe. A hatás a 3. napon jelentkezett. Összehasonlító számításainknál a kí­sérlet 4. napján talált adatokat vettük alapul. Fi­gyelembe vettük az éhomi vércukorértéket; három, mindig ugyanabban az időpontban levett vércukor átlagának összehasonlító adatait, és a 24 órás cukor­ürítést. Eredm ényeinket táblázatban foglaltuk ösz- sze.

O R V O S I H E T I L A P 19 3 5

Az éhomi vércukor csökkenése 25,2%-ot, az át­lagos napi vércukor csökkenése 33,8%-ot, a gluko- suriáé 52,5%-ot te tt ki átlagosan az egész beteg­anyagra vonatkoztatva.

Megbeszélés:Eredményeink azt m utatják , hogy rheopyrin

és bucarban együttes adásakor significans vér- és vizeletcukor-csökkenés következik be. A hatásme­chanizmust illetőleg a fentiekben felvetett lehető­ségekre a következőket jegyezzük meg. A bucarban,

Táblázat

N é v B u c a r­b a n

K ís é r le t e lő t t i u to lsó n a p é r té k e i

--- V*----------------------K ís é r le t 4 . n a p já n

t a l á l t é rté k e k

E h . v é rc u k o r m g %

c u k o rü r í té sg

E h . v é rc u k o r mg %

c u k o rü ríté sg

K. Á.-né 2x1 200 10 150 2,5T. I. 3x1 224 12 136 1,5A. I.-né 2x1 170 0 112 0B. J.-né 2x1 188 10 140 3M. J. 2x1 168 5 140 2,5T. J.-né 2x1 170 2 136 1,6Sz. J.-né 2x1 186 7 152 4K. J.-né 2x1 182 5 114 0V. J.-né 2x1 204 7 164 2H. F.-né 2x1 170 0 136 0T. J.-né 2x1 134 0 102 0

káros m ellékhatásai az irodalm i közlések szerint csekély számúak (2, 11, 12, 13). Ezek között is alig fordul elő hypoglykaemiás rosszulléi, különösen a súlyos kim enetelű (14). Ennek okát 'Halmos és mun­katársai abban vélik, .hogy a canbutamidok fokoz­zák az adrenalin k iáram lását a vérbe, tartó s carbu- tamid-kezelés a mellékvese velőállományának hy- pertrophiáját okozza (6, 16). Mi beteganyagunkban oralis antidiabeticum m al kapcsolatban hypogly­kaemiás rosszullétet egy alkalommal sem láttunk. De a megfigyelések alap já t képező beteg kórtörté­netének tanulm ányozása is ellene szól a véletlen coincidentiának. A két szer kombinált alkalm azá- »ának m egszüntetésekor a hypoglykaemiával járó eszméletvesztések nem jelentkeztek, ism ét adva a rheopyrint megint jelentkeztek. A beteg azóta is szedi a bucarbant, rosszullétekről nincs tudom á­sunk.

A rheopyrin izolált h a tásá t is el kell vetnünk. Ennek egyrészt irodalmi adatok, m ásrészről saját tapasztalataink is ellene szólnak. Zürn (15) vizsgál­ta a rheopyrin hatását a diabeteses anyagcserére. A betegek nagy részénél jav u lt a cukoranyag-csere, más részénél em elkedett a vér- és vizeletcukor, te­hát egyértelm ű változás nem következett be. Má­sok egyenesen tagadják ezt a hatást (17). Saját vizsgálataink szerint is a rheopyrin a cukoranyag­cserét nem befolyásolja, hisz sem az insulinra egyensúlyban levő diabetesesek, sem anyagcsere­betegségben nem szenvedők vér- és vizeletcukra változást nem m utatott. Hasonlóképpen amidazo- phenre sem következett be változás.

Gáspárdy és m unkatársai (18) vizsgálták a rh e ­umatoid arthritises beteg cukor anyag-cseréjért. M egállapították, hogy ezen betegek vércukorérté- kei alacsonyabbak, m int norm al egyéneké. Fjz fel­veti annak lehetőségét, hogy diabetes és rheum a­toid arthritis találkozása esetén az előbbi viszony­lag enyhébb lefolyású lenne, teh á t e betegek anti- diabetikus szerekre érzékenyebben reagálnának, hypoglykaemiás rosszullétek könnyebben jelentkez­nének.

Végezetül egy érdekes jeleriSégre hívnánk fel a figyelmet. K ét betegünknél észleltük, hogy dia- betesük, bár javu lt a bucarban beállítása alatt, k i­elégítő egyensúlyt nem értü n k el, tehát határesetet képeztek. Például egyik betegünknél 3X1 tbl. bu­carban m ellett 200 m g% körüli éhomi vércukorér- tékeket és 10— 15 g közötti napi cukorürítést észlel­tünk. A rheopyrin-kezelés 4—5. napján ezen érté­kek: 178—150 m g% és 3—2,5 g. E betegek a rheo­pyrin elhagyása u tán is jól compensálva hagyták el osztályunkat. Messzemenő következtetéseket e megfigyelésekkel kapcsolatban nem vonhatunk le, sem abból a szempontból, hogy a rheopyrin syner- getikus hatása segítséget, nyújtana a peroralis an - tidiabeticum ok alkalm azásának, sem a tartós be- állíthatóság elősegítésében. Véleményünk szerint a rheopyrinnek, m int antidiabeticus adjuvánsnak ál­landó alkalmazása nem kerülhet szóba.

Ehhez hiányzik az esetek nagyobb száma és a hosszabb megfigyelési időtartam , az esetleges ko­ra i vagy késői resistentia jelentkezése szempontjá­ból. További nagyobb számú klinikai észlelésre van szükség, a tám adáspont állatkísérletes elemzése pedig a carbutam idok hatásmechanizmusának tisz­tázásához is adatokat szolgáltathat. Gyakorlati je­lentőségét pedig abban látjuk e kérdésnek, hogy a két gyakran alkalm azott gyógyszer egyszerre való adása veszélyeket re jthe t magában. Ezért bucarban- nal kezelt betegben más antirheum aticum alkalm a­zandó.

összefoglalás:Szerző rheopyrin és bucarban egyidejű alkal­

m azásakor hypoglykaem iás rosszullétaket észlelt, s ezért klinikai kísérleti vizsgálat tárgyává te tte e je­lenséget. M egállapítja, hogy a rheopyrin fokozza a bucarban vér- és vizeletcukor-csökkentő hatását. Két esetében, m ikor a bucarbanra való beállítható- ság szempontjából a diabetes határeset volt, a rheo­pyrin egyidejű alkalm azásával eredm ényt ért el. R ám utat a nagyobb számú klinikai megfigyelés és állatkísérletek szükségességére, a hatásmechanis- m us és a tám adáspont pontosabb tisztázása érdeké­ben. Végül a kérdés gyakorlati vonatkozásaira hív­ja fel a figyelmet.

IRODALOM: Káldor A.: Orvosi H etilap. 1961. 102. 2324. — 2. Káldor A .: Orvosi H etilap. 1959. 100. 1502. — 3. Horn Z. és m unkatársai: Orvosi H etilap. 1961.

1936 O R V O S I H E T I L A P

I

102. 538. —- 4. Káldor A . és Pogátsa G.: Orvosi H etilap. Íft62. 103. 1985. — 5. B retán M. és K äm m erer L. Orvosi H etilap . 1962. 103. 1981. — 6. Halmos T. és m unka tár­sai: O rvosi H etilap. 1961. 102. 78. — 7. Bänder A. Dtsch. med. Wschr. 1959. 84. 896. — 8. StrauzenbergS. E. és Haller H.: Dtsch. med. W schr. 1959. 84. 1097. — 9. Ha-sselblatt A . és Schuster R.: zit. Zürn. — 10. K aind l F. és m unkatársai: Wien. kiin. W xchr. 1961. 73.

79. — 11. Vánkos J. és Gerő A.: Orvosi H etilap. 1959. 100. 615. — 12. Biró I. és Kékes E.: Orvosi H etilap. 1959. 100. 626. — 14. H ofstä tter J. R .: Schweiz. Med. Wschr. 1958. 88. 821. — 15. Z ürn H.: Z. ges. inn Med. 1959. 14. 897. — 16. K rach t J. és m unkatársai: N a tu r­w issenschaften 1957. 44. 16. — 17. N assim J. R. és Pil- kington T.: B rit. Med. J. 1953. I. 1316. — 18. Gáspárdy

G. és m unkatársai: Rheum , Baln. A llerg. 1960. I. 18.

A N A E S T H E S I O L O G I A

X X . kér . S zü lő - és N őbetegkórház

Lumbalis érzéstelenítés „Tetracain“-nal, 250 műtét végzéskorZ i l a h i Z o l t á n d r . , A l p á r G y ö r g y d r . é s K e r n e r P á l d r .

A gépi in tratrachealis altatás, a potentialt nar- cosisok, a periduralis-anaesthesia stb. korában, a lum balis érzéstelenítés (1. é.) létjogosultsága sokak által v itato tt eljárás a nőgyógyászati-sebészeti gya­korlatban.

A 1. é.-sel foglalkozó hazai irodalm unk szegé­nyes. Szerzőink idegenkedése a 1. é.-től elsősorban külföldi tapasztalatokból, irodalm i közlésekből adó­dik.

Bennünket főképp helyi kényszerítő körülm é­nyek késztettek arra , hogy a korszerűbb eljárások mellőzésével 1. é.-t alkalmazzunk m űtétjeinknél.

A z intravénás a lta tás ta rtósabb m űtéteknél nem b izonyu lt biztonságosnak. (Súlyos altatásos shock, fia­ta l orvosi személyzet stb.)

A gépi a lta tást felszerelési és szakképzettségi gon­dok m ia tt nem alkalm azhattuk .

A periduralis érzéstelenítés techn iká ja nehezebben sa já títh a tó el, m in t a lum balisé és ism eretes az aka­ra tlan , vagy észre nem vett durapunctio katasztrofális következm énye. A technikai h ibákból adódó m orta litás itt kétsze r olyan m agas, m in t a chloroform -narcosis- nál (0,06%) (1).

Szerény közlem ényünket elsősorban m űtővel ren ­delkező, kis lé tszám ú orvosi szem élyzettel és szeré­nyebb technikai felszereléssel bíró szülőotthonok, ill. szülészeti-nőgyógyászati osztályok szám ára írtuk . H a­zai viszonyainkat vizsgálva — különösen vidéken — egyelőre nem m indenü tt rendelkezünk m ég kellő fe l­szereléssel, hogy a gépi a lta tás m in d en ü tt végrehajt­ható legyen. Feltehetően m agyar szerzőket hasonló m eggondolások vezettek arra, hogy a 1. é .-t a lehető legkedvezőbb irányban m ódosítsák (2— 11).

E ljá rásunkat a nagy s ta tisz tikák ism eretében ve­ze ttü k be (13—18), m elyek átlagosan a 1. é. le tha litá sá t l:3000-re teszik [K rais (19)]. Érdekes i t t a kizárólagos p e rid u ra lis érzéstelenítéskor nyert ad a to k a t m egem lí­teni, m elyek szerin t a le thalitás 14 000 esetre 1:1500 [Kraatz (20)], vagy [Blanke (21)] 31 000-re vonatkozó l:1750-es adata.

S a já t tapasz ta la ta inkat ille tve e ljá rásu n k a t 250 m ű té tre vonatkoztatva közöljük, m elyek m egoszlása a következő volt:

A dnex m űtétek :(adnexektom ia, cystektom ia, salpingektom ia,oophorektom ia, salpingostom ia s tb ........................ 75

U teruson végzett m űtétek :Vag. to t.......................................................... 55Abdom . tot. (esetenként adnexm űté tte l kom­binálva) ........................................................................ 37A m pu t ut. supravag. s. C hrobak ....................... 27Sectio caesarea ............................................................ 23

Kisebb szám ban végzett egyéb u terus m űtét:(op. W ertheifn, ven trofixatio stb.) ....................... 18

Kisebb szántban végzett vulva, ill. hüvelyi m űtétek:(vulvektom ia, portio-m űtétek , csonkeltávolítás) 15

Érzéstelenítőszerként a Tetracaint használtuk, melyet egyik gyógyszergyárunk 1%-os és 0,5%-os,1 ml-es am pullákban — Adrenalin-m entesen — bo­csátott rendelkezésünkre.

A T etraca in t (Pantocain, Dicain, Pontocain) 1931 óta használják ; vegyileg 4-butilaminobenzoesav-/6- dim etilam inoethilészter, fehér, vízben könnyen oldódi por vagy kristály . Szagtalan , íze kesernyés és frissei k iforra lt, lehűtött, vízzel készült o ldata (1+19) gyen­gén savanyú. Az egyik legtoxikusabb és legerősebb cocainszárm azék. H atásában csak a P erca in vetekszik. T oxicitása kisebb, m in t a N upercainé és intenzívebb érzéstelenítő hatású, m in t a 3%-os Novocain. Ha a No­vocain vezetési érzéstelenítő hatását 1-nek vesszük, a T etraca iné 25.

Eljárásunk:Az operálandó a m ű té te t megelőző este és a m ű té t

nap ján korán reggel 2X0,20 tbl. U ralt kap (barb itu ra t- érzékenység esetén 2X2 tbl. Pipolhent). A m űtét e lő tt2 órával l/2—V2 am pulla P ipolphent és D olargant, m ajd 1 órával a m űté t e lő tt ugyanezt a m ennyiséget k ap ja a beteg.

T apaszta la tunk szerin t a betegre kedvező hatású volt, hogy a beteggel előre közölhettük; m űtété fá jd a l­m atlan lesz, az operáció ta rtam a a la tt a m űtőszem ély­zettel beszélhet, esetleges észrevételeit elm ondhatja.

Az operáló orvos közvetlenül a m ű té t előtt össze­á llítja a bőr érzéstelenítéséhez és a lum báláshoz szük­séges fecskendő ta rta lm á t. Kb. 4—5 m l 1/2%_os Novo­cain o ldat kerü l 1 am p. Epherittel az egyik appará­tusba. A m ásik fecskendőbe a következő anyagot

O R V O S I H E T I L A P 1 9 3 7

sz ív juk fel: 2 m l 20%-os D extrose (Glucose), 1 amp. 1%-os T etraca in és 1 amp. 0,5%-os Tetracain (1 ml-es am pullák!!). Infusiós készülékbe 4—500 ml R inger- oldatot és am p. 1 mg-os N oradrenalin t helyezünk.

A beteget, h á tá t meggörbítve, leengedett vállakkal fe lü lte tjü k a m űtőasztalon. A b ő r lemosása és érzés­te len ítése u tán igen vékony lum baltűvel, vagy m ás kis keresztm etszetű m andrinos tűvel végezzük el a punc- tió t az Li és L2, vagy az L2 és L3 csigolyák között. A tiszta liquor néhány cseppjének m egjelenése u tán az érzéstelenítő folyadékot befecskendezzük, m ajd a szúrás helyét leragasztjuk. A le fek te te tt beteget ezután enyhe T rendelenburg-helyzetbe hozzuk a fej fe ltá ­m asztása m elle tt és igen lassú cseppszám m al bekap ­csoljuk az infúsiót. A N oradrenalin adásától csak sú­lyos v itium nál és hypertoniánál tek in te ttünk el. V ér­zéscsillapítás céljából 72% -°s Novocainos hasfa li in- filtra tió t végezhetünk az érzésteíenségről való m eg­győződés után. A jó lum bal-punctio m ellett a test köldökm agasságig fájdalom érzéstelen, a láb felem elése lehetetlen.

A m űtét egész tartam a ala tt folyamatos vér­nyomás-ellenőrzés történik és a beteg panaszai, a vérnyom ás változása határozza meg az infusiós cseppszámot. (Itt em lítjük meg, hogy 1. é.-ben ope­rá lt betegeink kora 18 és 70 év között volt.) Term é­szetesen érelmeszesedéses, vitiumos, idős betegeink­nél m ár a m űtét nemének megválasztása úgy tö r­tént, hogy 1. é.-t ne alkalmazzunk. Ilyen betegeken az 1. é. alkalm azása ellenjavallt.

Az érzéstelenség átlagosan 3 órát tart. A beteg csupán az izoláláskor panaszkodik enyhe gyom or­táji görcsökről, hiszen a vékonybelek m esenteriu- ma az érzéstelenített területeken kívül esik. Az ér­zéstelenség fokozatosan szűnik meg.

Hosszabb m űtéteknél, érzékenyebb betegekneki. m. adott 1 amp. Hypanodin nyugtató és fá jd a­lomcsillapító hatású és az operatio zavartalanul folytatható, illetve befejezhető. Az 1. é. következ­ményei lehetnek:

Collapsus. Fenti módszerünk alkalmazása m el­lett egyetlen esetben sem fordult elő. Hasonlókép­pen nem észleltük a légzőközpont zavarát, m ég rö-

id időre sem. A hasm űtéteknél alkalmazott m axi- íalis Trendelenburg-helyzet sem okozott ilyen sú­

lyos szövődményt. Ha a lumbálás alkalmával érsé­rülés m iatt néhány esetben vérzést, vagy véres li- quort kaptunk, a szúrást 1 — 2 segmentummal fel­jebb sikeresen ú jra elvégeztük. Természetesen nem merészkedtünk magasabb D-segmentumba.

Vérnyomásesés, hányinger. A lum bal-punctiot követő 15—20 perc múlva a betegek túlnyom ó többsége enyhe hányingerről panaszkodott. A pa­nasszal egyidőben a vérnyomás átlagosan 2 0

Hgmm-es csökkenését észleltük. A Noradrenalinos Ringer-infusio cseppszámának emelésével, vagy 1

amp. Pulsotyl s. c. befecskendezésével néhány perc múlva a beteg vérnyomása ú jra az eredeti szin tre em elkedett és csaknem pontosan egyidőben a hány­inger is megszűnt. A m űtét további tartam a ala tt ezek a tünetek csak a legritkább esetben ism étlőd­tek.

A hányingert tehát feltétlenül a vérnyomás- esésnek és nem valamiféle toxicitasnak lehet tu la j­120

donítani. N oradrenalinnal a beteg tensióját a m űtét egész tartam a alatt tökéletesen egyensúlyban tud ­tuk tartan i.

Fejfájás. A lum bal érzéstelenítéstől nagyon so­kan a rövidebb-hosszabb idő után fellépő rendkí­vül kínzó és makacs fejfájás m iatt idegenkednek. Valóban egyes szerzők hónapokig, sőt évekig elhú­zódó fejfájásokat írtak le. Gyakoriságukról a véle­mények megoszlanak. M integy 30 szerző vélemé­nye alapján 0%-tól 55%-ig terjed a szövődmény előfordulása. Átlagosan 2 0 % -ra tehetők a fejfájá­sok.

Az okok igen változatosak:a) Az agyhártya helyi ingerlése. „Asepticus

meningitis.”b) „Chemical m eningitis.” A gyógyszer nem

kellő tisztaságú, az oldószer izgató hatású, a bőr- desinficiens a durahoz kerül stb. A fejfájás egye­düli oka mégsem lehet a gyógyszer, hiszen az a diagnosztikus célból végzett lumbal-punctioknál is felléphet. [Mayer (22].

c) Punctio utáni liquor-nyomás emelkedés.d) „Meningitis serosa circum scripta”, mely ref­

lexes ú ton vezet a fejfájáshoz.e) A keringés megváltozása. Nyomásváltozás a

koponyaűrben, minek következtében a pia és a du­ra fájdalom-receptorai izgalomba jönnek. Megem­lítjük itt, hogy a keringésváltozás a lum balis és a periduralis eljárásoknál elvben azonos, mégis a periduralisnál a fejfájás sokkal ritkább [Zickgraff (23)].

f) Sicard (24) szerint a fejfájás oka a dura se­bén keresztül visszafolyó liquor.

Ez a feltételezés különösen az angolszász irodalom ­ban otthonos, ahol az u tóbbi években sokrétűen meg­tárgyalták (»Leakage-theorie«).

Általában a punctios nyílás az első nap után záródik, de előfordult m ár, hogy még a 14. napon is m egtalálták a dura sebet. Napok m últával sike­rü lt Rtg.-nel a periduralis térben az intralum bali- san injicialt kontrasztanyagot kim utatni.

g) A fejfájás oka a vastag tű használata [Krais (19)/. „Vékonytű techniká”-val: lum bal Greene (25), és 0,55 mm-es tűvel sikerült a következmé­nyes fejfájás előfordulását 26%-ról 2,5% -ra leszál­lítani.

A fen ti okot figyelem be véve igen gondosan ellen­őriztük a sterilitást, gyógyszeres am pulláink ta rta lm át és rendk ívü l vékony lum báltű t, vagy közönséges tű t használtunk a punctióknál. Különösen a vékony tű alkalm azása já r t meglepő eredm énnyel. A fejfájás tel­jes kivédésére a fentieken kívül a legjobb módszer­nek az bizonyult, hogy betegeinket m űté t u tán 3—4 napig szigorúan vízszintesen fektettük, a fej feltá­m asztása nélkül. Az idősebb operáltakat kivéve meg­tiltottuk, hogy ez idő a la t t a beteg felkeljen. Term é­szetesen v ita tárgyát képezheti a fejfájás megelőzésé­nek ez a módszere, am ely veszélyezteti a korai felkel­tés előnyeit.

A fenti módszerek ellenére két betegünknél fel­lépő igen heves és makacs fejfájás csak a m űtét utáni 14—15. napon szűnt meg.

O R V O S I H E T I L A P1938

Meningismus, thrombosis, embolia, pneumo­nia, szívpanaszok vagy májkárosodás egyetlen ope- rá ltunknál sem fordultak elő. A betegek a m űtétet követő órákban és napokban frissek voltak és gyor­san gyógyultak. Nem találkoztunk az általános ér­zéstelenítéseket követő gyakori levertséggel, há­nyással, kábulattal sem. Vizelési panasz nem for­du lt elő gyakrabban, m int m ásfajta érzéstelenítés­ben operált betegnél. Hasonlóképpen nem m erültek föl bélrenyheségi, hashajtási problém ák. M űtét u tá­ni fájdalom csillapításra Demalgonil, illetve Steral- gin in j.-t alkalm aztunk.

Relaxatio. M inden eddigi érzéstelenítő módsze­rü n k közül ennél tapasztaltuk a legtökéletesebb relaxation Az excitatio hiánya, a hasfali izomzat ellazulása, a hasm egnyitás m eggyorsítja a m űtét megkezdését. Az enyhe Trendelenburg-helyzetben a belek tónustalanul csúsznak a köldök fölötti te rü ­letre. A bél izolálásához kevés kendő szükséges, a m űtéti terület feltárhatósága, zavartalan és folya­m atos. Mind ez, m ind a műtőorvos, m ind az asszisz­tencia számára kedvező körülm ényeket terem t az operáció gyors és eredményes elvégzéséhez. Külö­nösen meggondolandó, milyen előnyös a hasüreg, ille tve a visceralis peritoneum szám ára a kevesebb isolálókendő alkalmazása. (Hashártyasérülés, peri­tonitis, idegentestvisszamaradás, ileus lehetősége stb.).

Hasonló relaxiót csak gépi altatásnál volt al­kalm unk megfigyelni.

A 1. é. előnyeként könyveltük el az azonnali operálhatóság, illetve operálás lehetőségét az ex- trau t. graviditásnál, placenta praevianál, uterus perforatiónál stb. (Gondolunk itt az elő nem készí­te t t beteg telt beleire is.) Ismeretes, hogy például a periduralis eljárás 20—30 perces várakozást igé­nyel a hatás kifejlődéséig.

M egoperálhattunk minden olyan beteget, aki­nél a belgyógyász az inhalatiós, vagy i. v. narcosist valam ilyen okból (például vitium ) contraindicalta.

Sectio caesarea. Külön kell megemlékeznünk arró l a 23 esetről, melyeknél császármetszést végez­tünk . Osztozunk a csehszlovák Kral (26) vélemé­nyével, aki a m űtétek során nem tapasztalt vér­zést, jó contractio készséget észlelt és életfriss ú j­szülötteket segített világra. Más szerzők nézeteihez hasonlóan mi is úgy véljük, hogy a 1. é.-vel végzett sectiónál a vérnyomás-szint folyam atos fenn tartá­sa a sarkalatos probléma. A vérnyomás-zuhanás ki­védésére Kral a következőket aján lja: 1. Nem alkal­m as eseteket nem operál 1. é.-ben. (110 Hgmm alat­

ti tensiojú kivérzett, psychicailag alterált nők stb.)2. Minimális érzéstelenítő oldatot használ. (0,5%-os Nupercainból 1—2 ml) 3. Ephedrin s. c. 4. M axim á­lisan 30%-os Trendelenburg-helyzet. 5. Á llandó RR. controll.

Páll a placenta praevianál végzett 1. é. veszé­lyére figyelm eztet közleményében. Egyébként ő is kiemeli, hogy ennél az érzéstelenítés fa jtán á l a throm bophlebitis, az embólia és a tüdőkom pliká­ciók kisebb számban fordulnak elő, m int inhalatiós narcosisnál.

Kisszámú saját eseteinkből természetesen mesz- szemenő következtetést levonni nem tudunk. K ét­ségtelen azonban, hogy m űtétjeink szövődmény­mentesek voltak és sem anyai, sem magzati káro­sodás nem fordult elő.

U toljára teszünk em lítést 3 betegünkről, aki­nél a 1. é. nem volt kielégítő és a fellépő fá jda l­m ak m iatt i. v. narcosist kellett m űtét közben be­vezetnünk. A 3 közül 2 esetben súlyos összenövé- ses relaparotom iát végeztünk és feltehetően a be­lek erőteljesebb vongálása válto tta ki a tű rh e te t­len fájdalm at.

Ha összegezzük a fentieket, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy szolid m űtéti számunkat figye­lembe véve a 1. é.-t, minden előítélet ellenére ered­ményesen tu d tu k használni.

Összefoglalás: A szerzők 250 „Tetracain”-nal végzett lum bal-anaesthesia tapasztalatairól számol­nak be.

IRODALOlM. 1. Boros 1.: Orv. Hetit. 1953. 94, 830.— 2. Burger K .: Budapesti K ir. Magy. Pázm ány P. Tu­dom ányegyetem I. számú Női K lin ikájának dolgozatai 1928. 33. old. — 3. H orváth Z.: Magy. Nőorv. L apja1949. 5, 149. — 4. Scultéty S.: Orv. Hetil. 1959. 100, 508. 5. Zelenka L.: Orv. Hetil. 1954. 95, 1415. — 6. Bochkor B.: Orv. H etil. 1950. 91, 783. — 7. Ungar I.: O rv. Hetil.1950. 91, 1093. — 8. M erényi S.: Magy. Nőorv. L apja 1957. 266. — 9. Konrád J.: O rv. Hetil. 1928. 69, 652. — 10. Jakubovich L.: Magy. Nőgy. 1935. 1, 6. — 11. Pál' G.: Kolozsvári m. kir. Ferenc J. Tud. Egyet, szülésze nőgyógyászati k lin ikájának közleményei. Bp. 1943. old. — 12. Rem etei-F ilep A.: Orvosképzés, 1944. 295. - 13. Giordanengo: cit. Krais. — 14. Rygh E.: cit. Krais.— 15. Bessesen D.: cit. Krais. — 16. Angelesco: cit. Krais. — 17. Tzovaru S.: cit. Krais. — 18. Sise L.: J Amer. Med. Áss. 1928. 91, 1186. — 19. Krais W .: Zbi. f. Gyn. 1958. 47, 1841. — 20. K raatz H.: Zbl. f. Gyn. 1950. 72, 324. — 21. Blanke S .: Zbl. Chir. 1955. 80, 1136.— 22. M ayer A .: Dtsch. med. W schr. 1920. 46, 1325. —23. Z ickgra ff H.: Dtsch. med. Wschr. 1950. 75, 380. —24. Sicard: cit. Krais. — 25. Greene B. A.: A m er. J.Obst. 1949. 58, 709. — 26. Král V.: CeskoslovenskaGyn. 1954. 267.

T H E R A P I A S O Z L E M E N Y

Kaposvári Megyei Kórház, I. Belosztály*

Klinikai m egfigyelések Frenolonnal kezelt „szívbetegeken”P a p p S á n d o r d r .

K órházunk különböző osztályain ápolt és on­nét m űtét előtti vizsgálatra osztályunkra küldött több ezer betegnek te ttük fel a kérdést: „Van-e panasza a szívére?”, A különböző korú (legfiata­labb 14 éves, legidősebb 8 6 éves), különböző intel­ligenciájú és foglalkozású, m indkét nemhez tartozó, részben városokban, részben falvakban lakó, a leg­különbözőbb alapbetegséggel bíró, tehát minden szempontból heterogen betegeknek körülbelül a fe­le igennel válaszolt kérdésünkre. Ha feltételezzük,' hogy a betegek egy részénél esetleg a m űtéttől való félelem irányította figyelm üket a szívükre, mely esetleg régebbi, egyébként m ár feledésbe m ent pa­naszok visszatérését, illetve ú jabbak jelentkezését eredményezte, akkor is elgondolkoztató ez az ész­revétel. Megfigyeltük azt is, hogy évről évre észre­vehetően szaporodott az igenlő válasz a nemleges rovására.

Ismeretes, hogy a szívbetegek száma — főleg ami a szívkoszorúér megbetegedések számát illeti — az egész világon szaporodóban van (1—4. Ugyan­ekkor m ind gyakrabban találkozunk olyan „szív- betegek”-kel, akiknek a szívpanaszait a leggondo­sabb fizikális és laboratórium i vizsgálatok, illetve a legfinomabb diagnosztikus eszközök igénybevéte­lével sem tudjuk objektív elváltozásokkal alátá­masztani, azaz nem tudunk organikus szívbeteg­séget kim utatni. Az életkor, életmód és foglalkozás szabta határokat m ind kevésbé respektáló, így a fiatalabb korban, falusi lakosság és fizikai dolgo­zók között is m indinkább előforduló, hirtelen szív- halál-esetek a cardiophobianak, illetve a coronaria- phobianak az emberiség széles rétegében történő elterjedéséhez vezetett. A szívbetegségtől való féle­lem, a szerfölött fokozott élet- és m unkatem pó az idegrendszer teherbíróképességét is maximálisan és tartósan igénybe veszi s annak kimerülését, m ű­ködési zavarait eredményezheti. A vég. idegrend­szer elváltozásaival, functiozavaraival hozzuk kap­csolatba az organikus alapon nem magyarázható, ún. „functionalis betegségeket”, ahova a szívneuro- sist is soroljuk. A „functionalis betegségek” roha­mos szaporodása napjaink egyik égető problémája. Ennek illusztrálására csak egy adatot em lítünk meg. Heilmeyer — aki közismerten haematologus — könyvében (5) 70 oldalon át foglalkozik a vérkép- rőszervi betegségekkel, ugyanekkor a vég. ideg­

* Jelenlegi m unkahely: Tam ási Já rá s i Tanács Kór-íáza, Pincehely.120*

rendszer functiozavarainak, valam int a psychothe- rápiának 80 oldalt szentel.

Wheeler és munkatársai szerint (6 ) az embe­riség 5%-a szenved szívneurosisban, de olvasha­tunk 15—30%-os előfordulásról is (5). N álunk ez a szám jelenleg, véleményünk szerint ta lán még ma­gasabb. Ezért tarto ttuk szükségesnek, hogy az Egye­sült Gyógyszer- és Tápszergyár által rendelkezé­sünkre bocsátott Frenolont** ilyen irányban kipró­báljuk.

Mielőtt az új gyógyszert ism ertetnénk, illetve eredm ényeinkről beszámolnánk, még néhány szót arról, hogy m ikor beszélhetünk szívneurosisról. A kézikönyvek és az irodalom' tanulm ányozásakor ki­tűnik, hogy lényegileg ugyanazt a kórképet az egyes szerzők m ás-m ás névvel illetik. Uhlenbruch (7) a neurosis cordis mellett a Hochreintől (8 ) származó neurocirculatoricus dystonia, valam int a vasoneu- roticus diathesis, vasomotoricus diathesis, vég. neu- ro-dysergia, psychicus dysergia, sőt a vég. dysto­nia elnevezést használja. Magyar és P etrányi (9) a neurasthenias szívpanaszokról beszélnek neurocir­culatoricus asthenia, neurosis' cordis, vég. dystonia oardiovascularis alakja és hypochondria cím alatt. Vannak, ak ik különbséget tesznek a neurocircula­toricus asthenia és a neurosis cordis között, illetve az utóbbit az előbbi egyik form ájának ta r tjá k (1 0 , 11). Az angolszász irodalom ban neurocirculatoricus astheniáról, anxiety neurosisról, effort-syndrom á- ról olvashatunk leggyakrabban (5, 12). Használatos meg az irritab le heart, soldier’s heart (katonaszív) és a Da Costa-syndroma elnevezés is (13). Kifejező — ha nem is sokat m ond — Friedmann megjelö­lése: „functionalis cardiovascularis betegség” (14). Tehát az egységes nom enclatura még megoldásra vár.

Nem célunk a szívneurosis aetiológiájával és pathogenesisével foglalkozni (5, 6 , 7, 13, 15—20), csupán az ún. „iatrogen neurosis”-ok (Franki, 21) számának emelkedésére utalunk, mivel ebben mi, orvosok feltétlen hibásak vagyunk és ezen sürgősen változtatni kell. A vizsgáló ajtaján belépő, vizsgá­latot kérő és ennek eredm énye alapján a megnyug­tatásukat váró, félénk, de nem beteg egyének az orvos egy-egy ügyetlensége következtében, mint „betegek” léphetnek ki a rendelőből. Ism eretesek a laboratórium i vizsgálati eredmények — főleg a

** A gyógyszert ezúton is megköszönjük.

O R V O S I H E T I L A P1940

napjainkban szinte sorozatban g y árto tt EKG-lele- tek — helytelen értékelésének, valam int a szervi betegséget kellő objektív alap nélkü l is szívesen m egállapító orvos sokszor hangzatos diagnózisainak káro s következményei (2 0 , 2 2 ).

Ami a szívneurosis tün e ttan á t illeti, számos szerzőnek a pathogenesisre vonatkozó azon megál­lapításából kell kiindulni, hogy izolált szervneuro- sisok nincsenek. Ez a m agyarázata annak a megfi­gyelésnek, hogy szívneurosisban — mely megje­lölés a la tt az em lítettek értelm ében mi sem értünk izolált szervneurosist — kisebb-nagyobb számban olyan tüneteket is észlelhetünk, am elyek nem szív­ered etűek. Az eléggé gyakran változó, elmúló, m ajd vissza-visszatérő, nem szíveredetű tünetek m ellett azonban dom inálnak a kifejezett és majdnem m in­dig állandó jellegű szívtünetek, m ivel a szív feltű­nően érzékenyen reagál a különböző emocionális behatásokra, valam int a külső és belső környezet változásaira. A tünetek közül leggyakoribb a szív­dobogás — melyhez főleg emocionális behatásokra jelentkező tachycardia vagy rhythm us-zavar is tá r­su lhat —, nehézlégzés és a szívtáji, illetve mellkasi szúró fájdalom. A nehézlégzést nem kísérik annak ism ert, objektív jelei, csupán a légzés-rhythmus megváltozását, valam in t hyperventillatiót észlelhe­tünk. Gyakori panasz még a gyengeség, fáradé­konyság, szédülés, remegés, fokozott ingerlékeny­ség és az álmatlanság. Értékelésünkben az egyéb, eléggé nagy számú, de aránylag ritkábban előfor­duló panaszokra nem fogunk kitérn i, így azokat it t m eg sem említjük.

Ismeretes, hogy az utóbbi években, a különbö­ző phenothiazin származékok birtokában igen fi­gyelemreméltó eredm ényeket é rtü n k el, főleg ami a központi és vég. idegrendszer betegségeinek a kezelését illeti. A legelterjedtebben használt chlor­prom azin kellem etlen m ellékhatásait figyelembe véve, szükségessé vá lt a chlorpromazinnál kisebb toxicitású s ugyanekkor esetleg m ég erélyesebb ha­tású vegyületek előállítása. Így ju to ttak el külföl­dön a chlorpromazin therapiás hatásá t többszörö­sen felülmúló, m elléktüneteket ritkábban okozó perphenazinhoz. M agyar kutatók kim utatták, hogy a perphenazin trim ethoxybenzoesavas estere a therapiás hatását, valam int m ellékhatásait illetően m inden eddigi vegyületnél előnyösebb. így állítot­ták elő hazánkban a Gyógyszeripari Kutató In té­zetben a Frenolont, mely kém iailag N—(/3—3', 4' 5 '-trim ethoxybenzoyl-oxyaethyl)—N '~ [Y-(3-chlor - 1 0 -phenothiazinyl)-propyl]-piperazin-ester. A Fre- nolon drazsé (2 és 5 mg) a hatóanyagot difum arat, a Frenolon inj. (5 mg) diaethansulphonat só a lak­jában tartalmazza.

Borsy állatkísérletei szerint a Frenolon az egyéb phenothiazin származékokhoz viszonyítva lé­nyegesen kevésbé toxicus. P er os adva a Frenolon körülbelül háromszor erősebb tranquillans hatású, m in t a chlorpromazin és felülm úlja a perphenazin hatékonyságát is (23). Lényeges szempont, hogy Frenolonnal az izgalmi állapotok szüntetését az

éberség és szellemi tevékenység csökkenése nélkül érhetjük el.

Máris több előadás hangzott el, több közlemény jelent meg, melyek a Frenolonnal elért kedvező eredm ényekről számolnak be, elsősorban a psy- chiatriai és neurológiai gyakorlatban (24, 25). Mi­vel néhány év óta a belgyógyászati therápiában is eléggé gyakran alkalm azunk tranquillansokat, az előbbiek alapján érdemesnek láttuk, hogy a Freno­lont osztályunkon is kipróbáljuk. A bevezetőben említett megfigyelés in d íto tt bennünket a r ra az el­határozásra, hogy olyan szívpanaszokat igyekez­zünk befolyásolni Frenolonnal, melyek mögött ob­jektív elváltozás egyáltalán 'nem m utatható ki, vagy ha van is, az nem olyan fokú, hogy a panaszokat m aradék nélkül megmagyarázza.

Módszer.A kezelésbe vett betegeket ké t csoportba osztottuk.

Az első csoportba azokat a főleg am bulans betegeket vettük, ak ik n él ism ételt, legalább két orvos á lta l külön- külön elvégzett gondos fizikális vizsgálattal, valam int kisegítő vizsgálatokkal (mellkas: átv., EKG, PKG, terhe­léses vizsgálat, We., AST és h a szükségesnek lá tszo tt se. transam inase) sem tud tunk org. szívbetegséget k im utat­ni. Ilyen betegünk 36 volt (30 nő, 6 fii). É letkor: 18— 58 év között. A m ásodik csoportba azok az osztályon ápolt, chr. cardiovasc. betegségben szenvedő egyének kerültek, ak iknek a panaszai a specificus gyógyszerek adására bekövetkezett lényeges obj. javu lás ellenére is változatlanul fentálltak. E bbe a csoportba 28 beteg ta r­tozott (19 nő, 9 ffi). É letkor: 22—66 év között. T ehát ösz- szesen 64 betege t részesítettünk kezelésben. A betegek k iválasztásánál a fe lté te lünk az volt, hogy panaszaik között fe lté tlen szerepeljen a szívdobogás, nehézlégzés és a szív táji szúrás, em ellett az em lített egyéb, gyako­ribb panaszok közül legalább még három . Ily módon a »nehezebb« eseteket ó h a jto ttu k k iválasztani abból a célból, hogy a gyógyszer hatásosságának a lem érésé- ben — m ely legnagyobb rész t csak a panaszok válto­zásának értékeléséből ad ó d h a to tt — kellő a lappal ren­delkezzünk. Egyébként a betegeket válogatás nélkül vettük kezelésbe, függetlenül attól, hogy részesült-e m ár kezelésben s mi vo lt a n n a k az eredm énye, vagy még egyálta lán nem kezelték.

A kezelést általában 3X1 tabl.-val (5 mg) kezdtük és az esetek nagy részében (48 eset) ezen nem is változ­ta ttunk . 6 olyan esetben, aho l az anam nesis alapján ítélve a panaszok nehezen befolyásolhatónak ígérkez­tek, napi 1—2 amp. F renolon in j.-t is adtunk. Ered­m énytelenség esetén em eltük az adagot. Legtöbb 45 mg/ die volt. A kezelést a panaszok megszűntéig, de legfel­jebb 4 hétig folytattuk. K é t esetben, am iko r a kúra eredm énytelen volt, az t 2 h é t u tán m egism ételtük. Egy- egy betegnek összesen 100— 600 mg F renolont adtunk, azonban leggyakrabban a 150—400 mg-os összmennyi- ség szerepelt. Az osztályon ápo lt betegeket naponként, a távozott, ille tve am bulans betegeket á lta lában 1—2 he­tenkén t észleltük. A kezelés elkezdésekor és befejezése u tán — néhány esetben közben is — a szükséges egyéb vizsgálatok m elle tt teljes vérkép, vizelet, m ájfunctiós és We. v izsgálat történt. Gondosan v igyáztunk arra , hogy a F renolon m ellett m ás, hasonló ha tású gyógy­szert ne szedjenek betegeink.

Eredmények:Eredményeinket az 1. sz. táblázat szemlélteti.

Gyógyultalak vettük azokat az egyéneket, akik pa­naszmentessé váltak, függetlenül a m ásodik cső-

t

O R V O S I H E T I L A P 1941

portba tartozó betegeknél természetesen nagyrészt változatlanul m egm aradt alapbetegségektől. Lénye­ges javulásról akkor beszéltünk, ha a panaszok legnagyobb része — köztük a három legfontosabb is (1. fent) — megszűnt.

1. táblázat

K ó rism e re t E se te kszám a

*** ** * *_ -

Neurosis cordis .................. 36 6 1 0 8 10 2Org. cardiovasc. betegs.+ Neurosis............................. 28 4 1 0 9 5 —

Összesen................................. 64 1 0 20 17 15 2

**‘gyógyult * *lényegesen javult

* javult*—változatlan —rosszabbodott

A 2. sz. táblázatban külön tün te ttük fel az egyes tüneteket, illetve azoknak szám szerinti ala­kulását a kezelés kezdetén és végén.

A 17 eredm énytelenül kezelt eset közül két be­tegnél a Frenolon-kúrát megismételtük, öt beteg­nél pedig Trioxazin-kezelést kíséreltünk meg, ered­mény nélkül. K ét beteg kezelését 4 hét előtt abba kellett hagyni, mivel panaszaik fokozódtak, illetve az egyik nőbeteg, aki napi 45 mg Frenolont sze­dett, parkinsonos tüneteknek felfogható, enyhébb izomfeszülésről és végtagfájdalom ról panaszkodott. Egyébként ettől az esettől eltekintve m ellékhatást egyik esetben sem észleltünk, így m ájfunctiós za­vart és vérképelváltozást sem.

I t t em lítjük meg a jelenlegi beszám olónkban neon szereplő egyik nőbetegünket, ak i más indicatio alap­ján szedte a F renolont és öngyilkossági célból egyszer­re 20 db. 5 mg-os ta b le ttá t v e tt be. K örülbelül 10, óra m úlva je len tkezett eléggé k ifejezett rágóizom és száj- tá tási görccsel, nyakizom m erevséggel, nyálfolyással és ikragörcsökkel. Belső szervek részéről kóros: eltérés nem volt. P: 78/min. T: 130/80, Hgmm. Pipolphen és M ydeton tabl, m elle tt R elaxil in j.-t adtunk, m ire pana­szai m ásnapra gyakorlatilag teljesen megszűntek.

2. táblázat

T ü n e t e k H á n y e se tb en fo rd u lt e lő

H á n y e se tb en s z ű n t m eg

Szívdobogás 64 30Nehézlégzés 64 39Szívtáji szúrás 64 47Gyengeség 48 28F áradékonyság 40 22Szédülés 43 14Remegés 28 20Ingerlékenység 41 33Álmatlanság 34 30

A következő eseteink azt szemléltetik, hogy súlyos szívbetegek kezelésében is milyen nagy se­gítséget jelenthet a Frenolon.

B. Z. 21 é. ffi. (tkszám: 23 649). Dg.: m itra lis vitium , decomp. A szokásos digitális-kezelés és erélyes sedálás (Belloid m elle tt 5 napon á t 3X 2 tabl. T rioxazint, m ajd

3 nap ig H irep in t kapott) eredm énytelen volt. 11 nap u tá n a különböző szívpanaszoktól és halálfélelem től gyötörve, »otthon ak a ro k m eghalni« jelszóval ta x it fo­gado tt és szüleihez szökött. M ásnap szülei szállíto tták vissza. F renolon-kezelésben részesítettük . M ár az első in j.-n ak meglepő jó h atása volt. 6 nap u tán gyakorla­tilag panaszm entesen távozott.

H. Gy.-né 64 é. nő. Dg.: hypert. essent., cardio­m yopath ia h y p e r t, decomp. Orvosa felvétel céljából u ta lta osztályunkra. H elyhiány m ia tt felvenni nem tu d tu k . E lőjegyeztük felvételre. M ivel a kétségtelen súlyos szívbetegsége m elle tt is dom ináltak a »szívneu- rosisra« u taló vegeta tív tünetek , az eddigi kezelés m eghagyása m elle tt otthoni szedésre F renolont ad tunk nek i és hazaengedtük. K örülbelül 2 h é t u tán , az elő­jegyzés nap ján m egjelen t a beteg, de a kórházi e lhe­lyezést nem vette igénybe, mivel a lényegtelen objek­tív javu lás m elle tt sub jek tive an n y it javu lt, hogy »gyógyultalak« érezte m agát.

Különös gonddal ellenőriztük az első csoportba tartozó betegek pulsusszámát, valam int m inden be­tegünk vérnyomását. A pulsusszámban nem észlel­tü n k értékelhető változást, még az em lített m érge­zéskor sem. Viszont 6 hypertoniás beteg közül há­rom nak a tensiója — főleg a syst., de a diast. nyo­m ást illetően is — jelentős csökkenést m utatott (30—60 Hgmm). Egyéb esetekben a vérnyom ás nem változott számottevően.

M. J.-né 32 é. beteget (tkszám: 47733) morb. hy­pert., cardiom yopathia hypert. dg.-vel u ta lták osztá­lyunkra. Egy éve tu d ja , hogy m agas a vérnyom ása. P á r napos fektetés u tán a vérnyom ása 170/105 Hgmm körü l fixálódott. M ivel a k im utatha tó kevés obj. e lvál­tozással a szívpanaszokat m agyarázni nem tu d tu k és a betegnek egyéb vegetatív , tünetei is voltak, F renolont ad tunk . Más gyógyszert nem kapott. 10 nap m úlva pa­naszm entesen távozott. T : 120/75 Hgmm. A kezelést am b u lan ter fo ly ta ttuk m ég két héten át. Azóta kétszer vo lt ellenőrzésen. G yógyszert nem szed. Jó l érzi m agát. V érnyom ása norm ális.

Gy. F.-né 37 éves nőbeteg (tkszám : 86 993) 1960 jú ­liu sában feküdt osztályunkon. 1958 óta m agas a vérnyo­m ása. Az osztályon többször m értünk 220 H gm m fe­le tti systolés és 140 H gm m feletti (!) diastolés nyom ást. Távozása óta rendszeres, havonkénti ellenőrzés m elle tt különböző gyógyszerekkel próbálkoztunk. Legutóbb E r- pozidot szedett, m ely az előző gyógyszerekhez hason­lóan nem hozott lényeges változást. Később, hogy szív­panasza it befolyásoljuk, Erpozid m elle tt Frenolon-keze- lést kezdtünk. Az eredm ény v ára tlan volt, am ennyi­ben a tensio m ár az első ellenőrzéskor az addig nem tap asz ta lt sz in tre (180/115 Hgmm) szüllyedt. A zóta több hónap te lt el. V áltozatlanul jó az eredm ény napi 1 tabl. Erpozid fo rte és in term ittá ló F reno lon-kúra m el­lett.

Megbeszélés:Tudjuk, hogy kevés esetünk nem jogosíthat fel

bennünket messzemenő következtetésekre. Azt is figyelembe vesszük, hogy betegeink panaszait a gyógyszer mellett esetleg egyéb tényezők is befo­lyásolhatták, bár ezek ugyanúgy lehettek negatív, m in t positiv hatásúak. Az a tény azonban, hogy végeredményben betegeink közel 3/í része kedve­zően reagált a Frenolon-kezelésre, feltétlen a szer hatásosságát látszik igazolni. *Még inkább igazolt­nak látszik ez a megállapításunk, ha nem feledke­zünk m eg arról, hogy az első csoportba tartozó be­tegeink között 19 olyan egyén volt, akik előzőleg

1942 O R V O S I H E T I L A P

különféle gyógyszerrel végzett eredm énytelen keze­lésben részesültek, viszont a Frenolon-kezelés kö­zülük is 11 esetben hatásos volt. Talán m ég meg­győzőbb és százalékban is lem érhetően m ég jobb volt a Frenolon hatása a második csoportba ta rto ­zó betegeknél, ak iknél nyilván az org. betegséghez társuló neurosist sikerült befolyásolnunk. Ism ere­tes ugyanis, hogy az org. szívbetegség nem zárja ki a neurosis fennállását, sőt elősegíti keletkezését. Ilyenkor ugyanis a kóros szívből az agykéreg kóros inf orm atiót kap, m ely oka lehet a kóros agym űkö­désnek, amely viszont visszahat a vég. idegrend­szerre (13). Tehát ezekben az esetekben is a Fre­nolon tranquillans hatása érvényesült, de számolni kell a coronaria-tágító effectusával is, am it Borsy állatkísérleteiben igazolt (26).

Az előzetes ism ertetések alapján v árt tachycar- d iát eseteinkben nem észleltük, éspedig valószínű azért nem, m ert aránylag kis adagban ad tuk a Fre­nolont.

Ami a néhány hypertoniás betegünk tensiójá- nak a csökkenését illeti, további megfigyelést java­solunk. Főleg a specificus kezelés adjuválása, de a m érsékelt, labilis hypertoniák önálló kezelése is megkísérelhető Frenolonnal.

Eredményeink azt m utatják, hogy aránylag kis mennyiségű (napi 15—30 mg) Frenolon m egszünte­ti a panaszokat. Ha a napi 3X1—2 tabl. szedésére nem tapasztalunk változást, akkor a nagyobb dosi- sok adásától sem nagyon várhatunk eredményt. Egyébként a hatás az esetek legnagyobb részében 5— 6 nap után megmutatkozik.

Az eddigi m egfigyelések és a saját tapasztala­ta ink alapján elm ondhatjuk, hogy az em lített dosi- sok alkalmazása m ellett, m ég tartós (több hetes) Frenolon-kezelés esetén sem kell számolnunk káros m ellékhatásokkal. így teh á t nem oszthatjuk Le- hoczky és Hálassy (27) véleményét, akik a rokon perphenazin irodalm i adatai alapján (28) például a vitium ot a Frenolon-kezelés contraindicatiójának tartják .

összefoglalás:A bevezetőben utalás történik a „functionális

betegségek” és ezek közül is főleg a szívneurosis- nak diagnosztizált esetek rohamos szaporodására. A szívneurosis létrehozásában mind gyakrabban szerepel „iatrogen ártalom ”, valam int a kétségte­lenü l szaporodó, h irtelen szívhalál esetek következ- íéb en elterjedt cardiophobia.

A nom enclaturában m utatkozó nagy eltérések ism ertetése u tán a szerző beszámol a Frenolonnal szerzett tapasztalatairól. A kezelt 64 szívneurosisos beteg közel % része — köztük 1 1 olyan egyén, akik m ás gyógyszerrel egyáltalán nem voltak befolyá­

solhatók — kedvezően reagált a szerre. Különösen eredményesnek bizonyult a Frenolon tranquillans és esetleges coronaria-tágító hatása azokban az ese­tekben, ahol a neurosis org. cardiovasc. betegséghez társult.

A kedvező hatás napi 15—30 m g Frenolonnal elérhető és ezt a dosist a betegek jól tűrik, káros m ellékhatást nem okoz.

További megfigyelést igényel, hogy használha- tó-e a Frenolon a hypertonia kezelésében, elsősor­ban, m int adjuvans-szer.

M egjegyzés:K éziratunk beküldése u tán je len t meg az Orvosi

H etilap 1962. évi 49. szám ában Torgyán dr. »Üj hazai m aior tranqu illans (Frenolon) alkalm azása belbetegsé- gekben« c. dolgozata, ő is jó eredm énnyel alkalm azta a F renolont a cardiovascularis vég. dystoniában és a já n lja an titensiv gyógyszerek m elle tt ad juvansként ré ­gebben fennálló, szervi m egbetegedésekhez vezetett hypertoniában. V iszont a Frenolont egym agában allkal- m azva attó l csak a clim axos m agasvérnyom ás csökke­nését észlelte.

IRODALOM: 1. K appert A.: Schweiz. Med. Wschr. 1959. 89. 889. — 2. Anastassiadis, C. T., Silvertson S. E.: Ann. In tem . Med. 1961. 55. 749. — 3. Master A . M., D ack S . et al.: J. A. M. A. 1949. 141. 887. — 4. M ints S. S., K a tz L. N.: Arch. Int. Med. 1947. 80. 205. — 5. H eüm eyer L.: L ehrbuch der inneren Medizin. S p rin ­ger-Verlag. B erlin—G öttingen—H eidelberg. 1955. — 6. W heeler E. O., W hite P. D., Reed E. W., Cohen M. E.: J. A. M. A. 1950. 142. 878. — 7. V hlenbruck P.: K linik der H erz- und G efasskrankheiten. B and II. Johann A m brosius B arth-V erlag. Leipzig. 1960. — 8. Hochrein M.: H erzkrankheiten . Theodor S teinkopff-V erlag. D res­den-Leipzig. 1940, — 9. M agyar 1., P etrányi Cy.: A bel­gyógyászat alapvonalai. »M űvelt nép« Kiadó Bpest.1956. — 10. Scherf D., Boyd L. J.: K lin ik und T herap ie d e r H erzkrankheiten und der G efässerkrankungen. Springer-V erlag.W ien. 1951. — 11. W hite P. D.: H eart Disease. McMillan. N ew York. 1951. — 12. Cohen M. E., W hite P. D., Johnson R. E.: Arch. In t. Med. 1948. 81. 260. — 13. Szabó R.: Orvosi Hetilap. 1955. 96. 449. — 14. Friedm ann: idézi: Szabó R. — 15. Szák J., N ikodém usz J.: Orvosi Hetilap. 1954. 95. 1125. — 16. Antalóczy Z.: M. Belorv. Arch. 1959. 12. 121. — 17. N yirő Gy.: Orvosi H etilap. 1957. 98. 1283. — 18. Policzer M., S zékely A., Földes J.. Lengyel Z .: Orvosi H etilap. 1956. 97. 846. —19. Policzer M., M áthé Z., Barca S., Fiala E., S ch w im ­m er K., Kovács G.: Orvosi H etilap. 1956. 97. 1158. —20. Isztam anova: idézi: Szabó R. — 21. Franki: idézi: H eüm eyer L. — 22. M agyar I.: O rvosi Hetilap. 1961. 102. 2504. — 23. Borsy J.: Egyesült Gyógyszer- és T áp ­szergyár Gyógyszerism ertető O sztályának kézirata. — 24. A ngyal L., Böszörm ényi Z., L eh o vzky T. és Halassy M., H árdy I., G álfi B., M agyar I., Szórády I. és Fáy P. és K oronkay B.: Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár Gyógyszerism ertető O sztályának kézirata . — 25. B ö­szörm ényi Z., Burucs J. és Nagy T.: Ideggyógyászati Szem le. 1961. 14. 247. — 26. Borsy J.: Egyesült Gyógy­szer- és T ápszergyár Gyógyszerism ertető O sztályának levélbeni közlése. — 27. L ehoczky T., Halassy M.: Ideg- gyógyászati Szemle. 1962. 15. 110. — 28. G rünthal E., W alther-B üel H.: idézi: Lehoczky T. és Halassy M.

Ú J A B B M j A B O R A T Ó R I U M I E L J Á R Á S O K

Ó zdi V á ro si T a nács K ó rh á za , Labora tórium cs I . B elosztá ly

A Griess-Ilosvay próba jelentősége húgyúti infekciók vizsgálatában*Csokonay László dr. és Kirchknopf Márton dr.

Az utó'bbi évtizedben egyre többet foglalkoz­nak a húgyúti infekciókkal s elsősorban a pyelo- nephritissel. Ez nem véletlen, hisz alig néhány éve szaporodtak csak meg azok az adatok, amelyek a húgyúti infekciók elterjedtségére és gyakran kedve­zőtlen kim enetelére hívták fel a figyelmet. így te r­mészetes, hogy e területen a diagnosztikai lehetősé­geinket m inden igyekezettel növelni próbáljuk. E törekvésünk eredményeképpen a vese-biopsia, a S ternheim er—M albin-sejtek vizsgálata, az Addis- szám meghatározása, a quantitativ bakteriuria m egállapítása, a haemagglutinacióval történő anti­test kim utatás, valam int a Griess—Ilosvay-próöa a húgyúti infekciók vizsgálatában alkalmazást nyer­tek. A Griess—Ilosvay-próbával azért kívánunk részletesen foglalkozni, m ert annak húgyúti infek­ciókban való alkalmazásáról a hazai irodalomban keveset olvashatunk, pedig annak szélesebb körű ism erete, illetve alkalmazása célszerűnek látszik. Egyszerűen kivitelezhető próbáról van ugyanis szó, am ely a bakteriuria felismerésében gyors segítsé­get nyújthat.

1879-ben Griess (1) írta le először, hogy szul- fanilsavból, alfanaítilam inból és kénsavból álló reagense segítségével a vízben levő nitriteket kim u­ta tta . N itritek a vízben bakteriális redukció ered­m ényeként nitrátokból keletkeznek, s így azok je­lenléte bakteriális szennyeződésre utal. A reakció lényege: n itritekkel a sulfanilsav diazo-vegyületet képez, mely az alfa-naftilam innal piros színű azo- festékké egyesül. A kénsav a vízben levő salétro- mossav szabaddá tételére szolgál, llosvay (2 ) erre a célra ecetsavat használt s ezzel a kiváltott szín in­tenzitását fokozta.

A Griess—Ilosvay-próbát W elltmann (3) alkal­m azta először a húgyúti infekciók diagnosztikájá­ban. Ettől kezdve a próbával kapcsolatosan több közlemény jelent meg. Időrendi sorrendben Sálén (4), Popper (5), Jaeggy (6 ), Okada (7), Várady (8 ), Schaus (9), Kahler (10), Ram thun (11) és Schm ith (12) m unkái érdemelnek említést. Neve­zett szerzők a Griess—Ilosvay-próbát a húgyúti in­fekciókban eredményesen alkalmazták. B akteriu- riás eseteikben 51—73%-ban találtak pozitív Griess-próbát. A próba pozitív eredm ényét csaknem m indig pozitív tenyésztés követte.

Anyag és módszer.

Az ózdi kórház belgyógyászati osztályára közel 3 hónap a la tt fe lv e tt 262 beteg vizeletét v izsgáltuk a fel­vételt követő napon. A betegek vizelete válogatás nél­kül kerü lt v izsgálatra. A vizeleteket vagy azonnal, vagy jégszekrénybe téve 6 ó rán belül feldogoztuk. A szokásos ru tin vizsgálatok m elle tt valam ennyi vizelet­ből üledék vizsgálatot, q u a lita tiv és q u an tita tiv bak­teriológiai vizsgálatot, illetve G riess-próbát végeztünk.

A G riess—llosvay reagens elkészítése: »A« oldat: 0,5 gr szu lfan ilsavat 103 m l dest. vízben m elegítéssel oldunk és az o ldatot hagyjuk lehűlni. Lehűlés u tán 47 m l 96%-os ecetsavat adunk hozzá. »-B-« o lda t: 0,1 gr alfa -naffüum in t oldunk 20 m l dest. vízben. Az oldatot 2—3 percig forraljuk , m ajd hagyjuk lehűlni. »A« és »B« oldatot összetöltjük és szűrjük. A reagens üveg- dugós b arn a üvegben hosszú ideig eltartható .

A próba elvégzése: kém csőben körülbelül 1 m l vi­zelethez 0,5—-1,0 m l reagenst töltünk. P ozitív esetben piros elszíneződés keletkezik. Negatív esetben színel­változás nem történik.

Eredm ények:262 beteg közül 38-nál találtunk bakteriuriát.

Korábbi m unkáinkhoz (13, 14) hasonlóan bakteriu- riásnak csak azon eseteket tekintettük, am elyeknél a vizeletek baktérium tarta lm a 1 0 0 0 0 /ml felett volt. E vizsgálatainkban talált 14%-os bakteriuria is utal a húgyúti infekciók gyakoriságára. A 38 bakterio- lógiailag pozitív vizeletből 26 esetben ta lá ltunk po­zitív Griess-próbát. B akteriuriás eseteink 71%-a tehát Griess-próbával is pozitívnak bizonyult. Ä1- pozitív eredm ényt csak 2 esetben kaptunk, am i azt jelenti, hogy a pozitív próba csaknem m indig igazi bakteriuriát jelzett. Eredm ényeinket táb lázat szem­lélteti.

2 6 2 v izelet v iz sg á la tá n a k eredm ényei

Pozitív tenyésztés 38 / Griess pr. pozitív 26 (71 °/0) \ Griess pr. negativ 12 (29°/0)

Pozitiv Griess pr. / Pozitiv tenyésztés 26 (93°/0) \ Negativ tenyész. 2 ( 7°/0)

Az em lített szerzők adataival eredm ényeink többnyire megegyeznek, s így m egállapíthatjuk, hogy pozitív Griess-próba csaknem m indig bakte­riuriát jelent, m íg a negatív próba nem zárja ki a bakteriuriát. Negatív próba esetén eldöntésre vár, hogy valóban hiányoznak-e a baktérium ok, vagy pedig az alábbi lehetőségek valam elyikéről van szó:

* A K elet-M agyarországi Belgyógyász Szakcsoport 1962. június 29—30-án ta rto tt ülésén elhangzott elő­adás.

1. A vizelet nem tartalm az nitrátot. Ilyen eset­ben a baktérium ok nem tudnak miből n itr ite t ké­pezni. (Leggyakoribb!)

1944 O R V O S I H E T I L A Pi

2. A fertőzést okozó baktérium törzs nem te r­m el n itrá t reduktázét. (Ritkán fo rd u l elő, mivel a húgyúti infekciókat okozó mikroorganizmusok tú l­nyomó része rendelkezik ilyen képességgel.)

3. Gyakori vizelés vagy tartó s kathéter alkal­m azása esetén hiányozhat a baktérium ok enzim produkciójához szükséges idő.

4. A nitritek nagyfokú diurézis esetén nem érik el a szükséges koncentrációt.

Utóbbi két lehetőség említése inkább csak elm életi jellegű. A hólyagban levő több-keve­sebb rezidualis vizeletmennyiség, illetve a Griess- próba igen érzékeny volta ui. ezen lehetőségek elő­fordulását m inim alisra csökkenti. Kahler (10) k i­m utatta , hogy a Griess-próba m ár 0,1 mikrog /ml nitm ttartalom esetén pozitív.

A vizelet n itrá t hiánya gyakran előfordul, erről m agunk is íjieggyőződtünk. S teril körülm ények kö­zött vett bakteriológiailag negatív vizeletből két steril kémcsőbe 5—5 m l-nyit öntöttünk, m ajd m ind­két cső tartalm át E. coli-val fertőztük. Ugyanakkor az egyik csőbe h íg K N 0 3 oldat 1 cseppjét tettük . Néhány órai therm ostátban-tartás u tán azok ta r­ta lm át Griess-reagenssel vizsgáltuk. Ha a vizelet eredetileg tarta lm azott nitrátot, úgy mindkét cső pozitív Griess-próbát adott. Ellenkező esetben csak abban a csőben k ap tunk pozitív eredményt, am e­lyikbe KNO3 oldatot tettünk. 100 vizeletet ilyen módon megvizsgálva m egállapítottuk, hogy az ese­tek 2 2 %-ában hiányzik a n itrá tok hatásos kon­centrációja. A vizelet n itrát tarta lm ának ism erete megkönnyíti a Griess-próbával negatív vizeletek értékelését; a vizelet hatásos n itrá t tartalm a ese­tén ui. a negatív Griess-próba a baktérium át ke­véssé valószínűsíti, m íg a n itráttartalom hiánya esetén észlelt negatív próba értékelhetetlen.

A negatív esetek pontosabb értékelése céljából fontosnak látszott egyszerű, a rutin-vizsgálatban is alkalmazható n itrát-m eghatározási eljárás keresé­se. E rre a célra is a Griess—Ilosvay-próba látszott a legalkalm asabbnak. Az analitikai kémiában rég­óta ismeretes, hogy ezt a próbát n itrátok és n itri­tek kim utatására egyarán t fel lehet használni. A próbának ilyen jellegű alkalm azását a húgyúti in ­fekciók diagnosztikájában célszerűnek láttuk beve­zetni. A Griess-próba elvégzése így a következő: a próba negatív eredm énye esetén ugyanazon kém ­csőbe néhány centigram m nyi zink-port teszünk. A zink-por gyors redukció t képes k ifejteni, azaz a n it­rá to k a t nitritekké redukálja. A n itritek pedig a je­lenlevő Griess-reagenssel piros színt adnak. Zink- por hozzáadása u tán a piros szín elm aradása a vi­zelet nitráthiányát jelenti.

A zink-por alkalm azásával a próba elvégzését pár pillanattal m eghosszabbítjuk ugyan, viszont biztosak lehetünk abban, hogy a próba negatív

eredménye baktériummentességet, nem pedig nit­rát-hiányt jelez.

Megbeszélés:A Griess-próba alkalmazásakor a következőkre

kell tek in tettel lenni:1. A próba nem alkalm as a coli baktérium

specifikus kim utatására, m ivel más m ikroorganiz­musok esetén is pozitív lehet. Azért kell ezt nagyon hangsúlyoznunk, m ert néhány kézi könyv, de Ram- fbdmnak m ég 1960-ban m egjelent közleménye (11) is ezt a tén y t figyelmen kívül hagyja. A próbát a baktérium át általában kifejező próbaként kell al­kalmazni, s akkor az egyéb baktériumok által ki­fejtett n itrát-redukáló tevékenység a próba előnyé­re válik.

2. A Griess-próba nem pótolja a tenyésztést, de felhívja a figyelmet, hogy melyik vizeletet kell fel­tétlenül bakteriológiailag megvizsgálni.

Milyen esetekben aján lható a Griess—Ilosvay- próba elvégzése?

Húgyúti infekció gyanúja esetén. Pozitív pró­bával ui. rögtön tudom ást szerezhetünk az igazi bakteriuriáról. A baktérium a és kontamináció elkü­lönítésére olyan esetekben is lehetőséget ad, am ikor nincs m ódunkban quan tita tiv bakteriológiai vizsgá­latot végezni.

Húgyúti infekciók kezelésénél negatívvá váló Griess—Ilosvay-próba egyben therápiánk helyessé­gét is bizonyítja.

Latens húgyúti infekciók felismerését a próbá­val végzett szűrővizsgálatokkal r. egkönnyíthetjük. Ez azért látszik szükségesnek, m ert a húgyúti in­fekcióban szenvedő betegek száma sokkal nagyobb, m int am ennyi az orvost a r ra utaló panasszal felke­resi. Gömöri és mtsa (15, 16), valamint Hámori (17) hívta fel figyelm ünket hazai vonatkozásban a húgy­úti inf ekciós megbetegedések nagy számára, s azok leküzdésében a legfontosabbnak a korai diagnózist és korai theráp iá t jelölték meg.

A bakteriuriát ugyan hosszabb idő alatt, de nagyobb százalékkal k im utató próbáról Sim m ons és Williams (18) számolt be legutóbb. Ma még nem tudjuk, hogy akár az utóbb em lített próba, akár a Griess—Ilosvay-próba a baktériuma egyszerű és gyors kim utatásával m ilyen szerepet fog betölteni a húgyúti infekciók szélesebb körű feltárásában. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy ezt csak systematikus, a tünetszegény esetek felismerését is célul tűző szűrővizsgálatok segítségével várhatjuk. Szerintünk erre a célra legalkalm asabb a vizelet ru- tinvizsgálatai közé beiktatható Griess—Ilosvay-pró- ba.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki G yapjas László laboratórium i asszisztensnek m unkánkban való szíves és értékes közrem űködéséért.

O R V O S I H E T I L A P 1945

IRODALOM: 1. Griess P .; Bericht, dtsch. chem. Ges. 1879. 12. 426. — 2. Ilosvay M.: Bull. Soc. chim. Paris, ser3. 1889. 2. 347. — 3. W eltm ann O.: Wien. klón. W schr. 1922. 35. 688. — 4. Sálén: Arch. m al. coeur. 1924. 17. 709. — 5. Popper L. und W eiss S.: W ien. kiin. Wschr. 1928. 41. 1081. — 6. Jaeggy W. und L anz W .t Schweiz, med. Wschr. 1935. 65. 363. —• 7. Oka da: J. orient Med. 1936. 16. 89. — 8. Várady J. und Szántó G-: K iin. W schr. 1940. 19. 200. — 9. Schaus R.: J. A. Lab. Clin. Med. 1957. 49. 934. — 11. R am thun A . J.:

Dtsche G esundheitsw esen. 1960. 15. 2165. — 12. S m ithL. G., T hayer W. R., M alta E. M., Utz J. P.: Ann. in ­ter. Med. 1961. 54, 66. — 13. Csokcmay L. és KircHr- k n o p f M.: Orvosi H etilap. 1961. 102. 1838. — 14. K irch- knopf M., Csokonay L. és Koncz G.: Orvosi H etilap. 1962. 103. 1897. — 15. G ömöri P. és Szendéi Á.: Acta m ed hung. 1958. 12. 329. — 16. Gömöri P. és Szendéi Á.: Orvosi Hetilap. 1959. 100. 965. — 17. Hámori A .: Orvosi H etilap. 1962. 103. 1063. — 18. S im m ons N. A ., W illiam s J. D.: L ancet 1962. I. 1377.

A Z U I S Z T I K A

B u d a p e s ti O rvo stu d o m á n yi E g ye tem , I I . B e lk lin ik a

Adatok egy családban halmozódó polycystas vese diagnosztikájáhozSipos József dr., Böszörményi Ernő dr. és Somogyi György dr.

Régen ism ert a polycystás vese egy családban való előfordulása, öröklődése és kétoldalúsága (1 , 3, 6 , 7, 8 , 16, 17, 18, 19). Saját eseteinkben az anyá­nak és két fiának volt kétoldali polycystás veséje, akiknél a szokásos vizsgálatokon kívül radioreno- gram m ot is készítettünk.

Eseteink ismertetése: •N. L.-né, 41 éves nőbeteg 2 éve erős fejzúgásról

panaszkodik, m ely felvétele e lő tt 4 hónappal fokozó­dott. 2 éve tud hypertoniájáról. 2 hónapja erős hasi fá jda lm ak jelentkeztek, m elyek u tán véres vizeletet észlelt. F izikális v izsgálatkor a hasban m indkét oldalt a vesetájon dudorosnak im ponáló resistencia volt ta ­p intható, m ely balottálható. V izsgálati leletei közül m egem lítenénk, hogy vizeletében fehérje opalescal, üledékben 3—4 w s , 4—5 fvs látható. V izeletüledék

i . kép

Addis szerin ti vizsgálata: w s : 3 300 000, fvs: 2 400 000/ 24 óra. Vérkép, süllyedés, m ellkas Rtg., EKG norm. RR 170/100 Hgmm. MN: 32 mg%. Endogen kreatin in clearance: 118 m l/perc. Se. elektrolytok: norm. I. v. pyelographia: a vesekelyhek erősen dislocaltak, defor-

2 . kép

m áltak, a vesem edencében szakaszos telődés látható, s a röntgenes vélem énye szerin t (Leszler dr.) polycystás vesének felel meg. Chromocystoscopia: Ép hólyag, in ­digó j. o. 8 percre intenzív, b. o. 15 perc re sincs.

A beteg anam nézisében em lítette, hogy fiának is állandó, kínzó fejfájása van. Polycystás vesére gyana­kodtunk s k lin ikára őt is berendeltük. A datai:

N. L. 22 éves. 4—5 éve vette észe, hogy vizelet- ürítéskor csípő érzése van, a vizelet vizsgálata alap­ján vesegyulladást á llap íto ttak meg. O edém át nem észlelt, de vérnyom ása m agas volt. Felvételekor a has tap in tásakor a m indkét o ldalt megnagyobbodott, dudo- ros felszínű vese tűn ik fel. RR I6O1/IOO Hgm. Vizsgá­lati le leteiből: vizelet fs 1025, album en op. üledékben 1—1 fvs. Süllyedés, vérkép, m ellkas Röntgen. EKG

O R V O S I H E T I L A P1 9 4 6

). kép

szabályos. In travénás pyelographia: 5, 10, 15 perc m úlva készült felvételeken jó kiválasztás, a ke- helyrendszer azonban rendezetlen, kehelynyakak meg­nyúltak , kifordultak. B. o. jó pyelon telődés, a jobb oldalon a pyelon telődés foltos (Bogsch dr.) MN: 33 m g% . Endogén krea tin in -clearance: 138 m l/perc. Vi­zeletü ledék Addis szerin ti vizsgálata: vvs: 2 700 003, fvs: 2 400 000. Szem fenéki kép: kissé szőkébb artériák. Se. elektro ly tok norm. Chrom ocystoscopia: Ép hólyag, m indkét oldalt intenzív indigókiválasztás. M ájfunctios próbák: Se. bi.: 1,8 m g% , elhúzódó direct, Thymol 1,7

nyom ásérték a lap já n a k isebbik fiú esetében is poly- cystás vesét diagnosztizáltunk. A datai: N. F. 17 éves. Panasza nincs, sportol. Vizelet: 1025, album en opales- cal, üledékben sok am orph szemcse elv. 1—2 fvs. elv. kilúgozott w s . RR 160/110 Hgmm. I. v. pyelographia: 5—10—15 perc m úlva készült felvételen jó kiválasztás. A kehelyrendszer azonban rendezetlen, a kehelynya­kak m egnyúltak, kifordultak. B. o. jó pyelon telődés, a j. o. pyelon telődése foltos. Chromocystoscopiás, clea- rance-vizsgálatot a beteg vonakodása, orvosi beavatko­zásoktól való félelm e m ia tt elvégezni nem tud tunk .

(1. i. v. pyelographiás felvételek, 1, 2, 3. kép.)

M egvizsgáltuk betegeink vese működő képessé­gét rad iorenogram m al is. A vizsgálatokat J ,31-gyel je l­zett H ippuránnal végeztük (21, 22).

(Mint az 1. áb rán látható, N. L.-né betegünknél a renogram m m indkét fázisa (secretios és excretios) rend ­kívül elhúzódó és a vesem űködés nagym értékben sé­rü lt (1. ábra).

N. L. esetében a jobb vese m űködése m inim ális­nak látszik, s a bal vese m űködése is é rin te tt (2. ábra).

N. F. rad iorenogram m ja szerin t a bal vese m űkö­dése ’ norm álisnak tekinthető , a jobb vese m űködése pedig erősen sé rü lt (3. ábra).

Ha összevetjük a rad iorenogramm lefutását a chromocystoscopiás vizsgálattal, m egállapíthatjuk, hogy nincs szoros párhuzam közöttük, amennyiben az anya esetében b. o. 15 percre sem volt indigó­kiválasztás, ugyanakkor azonban a radioreno- gramm egyform án m utatta a két vese csökkent működését. A nagyobbik fiúnál mindkét oldalt norm, indigókiválasztás volt, a radiorenogrammon viszont m indkét vese, de különösen a jobb, sérült

E, As: neg (cysták a m ájban?). A beteg mindössze 5 napig volt hajlandó k lin ikai vizsgálatoknak alávetni m agát, így egyéb v izsgálatok elvégzésére nem volt le­hetőség. Az ism ertetett le letek azonban kétségen kívül polycystás vesére u ta lnák .

Ilyen előzm ények u tá n a család többi ta g já t is be­rendeltük , így a nagyanyát, az anya leánytestvérét és az anya kisebbik fiát. K özülük a vizeletvizsgálat, vér­

működést jelzett. Az endogen kreatinin clearance mindkét em lített esetben normalis értékeket m uta­tott. A clearance-vizsgálat és a radiorenogramm és chromocystoscopia közötti különbség nem meg­lepő, ha arra gondolunk, hogy a radiorenogramm (és a chromocystoscopia is) a tubulus secretióval is

O R V O S I H E T I L A P 1947

Összefüggésben van. Goldring és társai (23) kim u­tatták, hogy a legham arabb a tubulus secretiót je l­ző Tm csökken malignus hypertoniában, am ikor még a glomerulus szűrlet mennyisége normális le­het.

Megbeszélés.A kétoldali polycystás vese általunk észlelt

előfordulása nem meglepő. Campbell (3) szerint

körülbelül minden 250 egyénre esik egy polycystás vesebetegség, mások ezt a számot l%»-re (9, 10), illetve l , 5 %o-re (6 ) teszik. Klinikai beteganyagban az egyik bel- és urológiai részlegen 10 év alatt 36 esetet észleltek (11), A lslev pedig (8 ) a kiéli Bel­klinika anyagában 1947 és 1957 között összesen 24 kétoldali polycystás veséjű beteget figyelt meg, akik közül 16-t életben diagnosztizáltak, 8 pedig sectios eset volt. Lehet egyoldali (15). A több gene-

1948 O R V O S I H E T I L A P

rációban való előfordulás Braasch (10) anyagában kifejezett, aki polycystás vesét ta lá lt egyszer 4, két­szer 3 és ötször 2 egymás után következő generá­cióban! A magyar irodalom ban Babies (cit. 19), va­lam in t Szabados (19) észlelt egy családban 3, illetve 4 polycystás vesét.

A z átlagos életkor klinikai esetekben 39 év, sectiós anyagban 50 év (1). Ennek a mi eseteink is megfelelnek. Leírtak 64 éves (cit. 12) és 70 éves (14) korban is polycystás vesét. A betegség sok évig tünetm entesen halad előre (1 ), felnőttek azon­ban az első tünetek jelentkezése u tán ritkán élnek 10 éven túl (3). Ezért került szóba a mi betegeink­nél is, az irodalom ban is a m űtéti beavatkozás szükségessége, illetve problémája. A magyar iro­dalom ban Illyés és Korányi nyom án eléggé kon­zervatív álláspont alakult ki (17, 18, 19), s ezen az állásponton van Campbell (3) is, viszont S taehler (2) M ay (16) és m ások az ign ipunk tu rát (Payr-féle m űtét) ajánlják megoldásként, ha uraem iás álla­pot m ég nem fejlődött ki. Az is kétségtelen, hogy a polycystás veséjű betegek néha rendkívüli meg­terheléseket is elviselnek, így például Forgács és Elek (4) 41 éves betege is, aki a kiviselt 7. terhes­ség u tán halt meg uraem iában. M áskor azonban a hypertonia (5, 6 , 7) haem aturia (körülbelül 20%- ban), a fájdalom (1 2 , 18) nagy m értékűek lehetnek, infectio, hydronephrosis, kőképződés (5, 6 , 13) kö­vetkezhetnek be, am elyek az általános állapotot súlyosbíthatják. Betegeink esetében a m űtéti meg­oldás egyelőre elm arad, de ezt további megfontolás tárgyává tesszük, annál is inkább, m ert az idejében alkalm azott m űtéti kezelés az egyedüli eredményes beavatkozást jelenti.

összefoglalás: ■

Egy családban, az anya és két fia kétoldali po­lycystás vese esetét ismertetik, akiknél radiore- nogram m segítségével a vesék kóros működését korán ki lehetett m utatni.

IRODALOM: 1. Staehler W.: K lin ik und Praxis d er Urologie. Georg Thiem e V. S tu ttg a rt, 1959. 68. old.— 2. Staehlaer W.: B eitr. klin. Chir. 1934. 159:527. —-3. Campbell: Urology, 1954. 258. old. — 4. Forgács J., E lek E.: O. H. 1957. 98:1167. — 5. Rail J., Odel H. M.. Am. J. Med. Sei. 1949. 218:399. — 6. Zollinger H. U.: V erh . der Deutsch. Ges. f. inn. Med. 1959. 358. — 7. Dalgaard O. Z.: A cta Med. Scand. 1957, Suppl. 158. —8. A ls le v J.: Verh. d e r Deutsch. Ges. f. inn. Med. 1959. 368. — 9. Adrian C., v. L ichtenberg A .: Z. Urol. 1913. 1:139, 183. — 10. Braasch W. F.: J. of Urol. 1922, 7:247.— 11. Holló F., K olbenheyer Z .: Kli. Wo. 1940. 1:302.— 12. Sim on H. B., Thom pson G. J.: J . Am. Med. Ass. 1955. 159. — 13. Ju n ker H.: Z. Urol. 1943. 37:187. — 14. Z en ke r R.: Z. Urol. 1938. 32:343. — 15. Jóna G.: Z. Urol. 1942. 36:428. — 16. M ay F.: V erh. der Deutsch. Ges. f. inn. Med. 1959. 381. — 17. M ező B.: Orvoskép­zés, 1940. 30:86. — 18. S im onyi A.: Orvosképzés, 1942. 32:117. — 19. Szabados J.: M agyar Seb. 1949. 11/3:63.— 20. Schock H., Schw eizer H.: Schw eiz. Med. Wo. 1937. — 21. Taplin G. V. et dl: J. Lab. Clin. Med. 1956. 48:886. — 22. Som ogyi Gy., Varga L., Sko ln ik J.: O. H. 1962. 27. sz. 1262. — 23. Golding W ., Chesis H.: H ypertension, New York, 1944.

!cflRLZEÍSs~J E N A

K o i n c i d e n c i a - R e f r a k t o m é t e rH a r t i n g e r p r o f e s s z o r e l j á r á s a s z e r i n t k é s z ü l t m ű s z e r a s z e m r e f r a k c i ó s á l l a p o t á n a k o b j e k t í v m e g h a t á r o z á s á r a , a n n a k a t ö r é s é r t é k n e k m e g á l l a p í t á s á r a , a m e l y a k o r r e k c i ó h o z s z ü k s é g e s s z e m ü v e g l e n c s é t é s az a s z ü g m a t i z m u s f ö m e t s z e t h e l y z e t e i t k i m u t a t j a .A l e g n a g y o b b p o n t o s s á g ú m é r é s e r e d m é n y e k a k o i n c i d e n c i a e l v é v e l .

N y o m t a t v á n y s z á m a : S 0 - G 0 5 4 a -

O R V O S I H E T I L A P 1949

S zeg ed i O rvostudom ányi E g y e te m , I d e g E l m e - és R ö n tg e n k lin ik a

Myositis ossificans localisata hemiplegia utánH e i n e r L a j o s d r . é s L é l e k I m r e d r .

A posttraum ás körülírt myositis ossificans nem ritka kórkép. Parostalis csontképződések idegrend­szeri megbetegésekben is kifejlődhetnek. A gerinc­velő megbetegedései közül leggyakrabban harán t- laesióknál látjuk (5), de tabes-, syringomyelia- és poliomyelitis acut eseteiben (7) is előfordul. Gegessy (4) két bilateralis localisatiójú esetet közöl radicu­laris sérülés, illetve CO-mérgezés következtében. Ism eretes e kórkép organikus agyvelősérülésekben, m int dementia paralyticánál, encephalitisnél (6 ) vagy traum a után. Fülöp és W alko (3) hemiplegia után kialakult csípőízületi elhelyezkedésű myositis ossificanst ismertet.

A pathomechanismus m a sem tisztázódott. Dé- jerine m etaplasiának tartja , m elyet a localis oede­ma, trophicus zavar segít elő. Baschenova (1) is el­sősorban a trophicus-hypoxyás zavart teszi felelős­

i. ábra

sé a kórkép kialakulásában, mely osteoporosishoz, csontatrophiához csatlakozik. Brailsford (2). viszont a centrális eredetet, a beidegzés kikapcsolódásának szerepét hangsúlyozza. A myositis ossificans locali- salt form ájánál a mészanyagcsere zavara nem isme­retes.

A klin ikai és radiológiai elváltozások az ideg- rendszeri megbetegedés u tán több héttel alakulnak ki egy vagy több ízület környéki izom zatban finom foltos mészlerakódás form ájában, am i később any- nyira kifejezetté válik, hogy tömött terim e-nagyob- bodásként tapintható. Az ízület fájdalm as, a kör­nyező izomzat spasticus. Az elváltozás visszafejlő­dése ritk án következik be. A therápia csak tüneti: fájdalomcsillapítók, relaxansok adásából áll.

Radiológiailag a parostalis csontképződéseknek 3 megjelenési formája ismeretes: Csontmegvastago- dás a belső femurkondylusokon és trochantereken, pajzsform ájú meszesedések a femur diaphysisen és myositis ossificans a csípőízület, ülő- és szemérem­csontok környékén. Esetünket azért ta r tju k érde­kesnek, m ert hemiplegiánál ilyen nagy kiterjedésű myositis ossificans szokatlan.

E setünk ismertetése:J. Já n o s 59 éves (1583/62 tkv i szám) 1962 április—

jún iusban feküd t a k lin ikán ba l oldali hem ipleg iat oko­zó cerebralis throm bosis kórjelzéssel. K ibocsátásakor ÜUapota annyiban javult, hogy bal alsóvég tag já t vala- m enyire tu d ta mozgatni, k iü ltethető volt. M ásodik al­kalom m al 1962. okt. 3-án v e ttü k fel, erős b a l csípőtáji fájdalom , k ia laku lt spasticus con tractu rak m iatt. S ta­tusából: RR: 160/100 Hgm m . C ardiorespiratoricusan com pensalt állapot. Bal o ldali W ernicke—M ann elosz­lású spasticus tónusfokozódás, contracturák , a bal felső lású spasticus tónusfokozódás, con tracturak , a bal felső oldalt fokozott sa játreflexek, positiv B abinszk i—Oppen­heim. R öntgenfelvétel a b a l csípőízületről: a bal csípő­ízület la te ra lis része tá já n körülbelül jó 2 u jjny i szé­les fonatos szerkezetű lágyrészm eszesedés helyezkedik el, m ely a glutealis izom zat eredéséig te r je d ki (ábra). Egyéb ízületekben e lté rés t nem észleltünk. A labora­tórium i le le tek (vizelet, süllyedés, vérkép , serológia, m ájfunctiós próbák, serum Ca, P, K, N a phosphatasek) eltérést n em m utattak.

T ekintette] az erős fájdalom ra, m elyet salicylatok, Rheopyrin nem befolyásolt, röntgen besugárzásokat vé­geztünk, 400 r-t kapott a b a l csípőízületre. U tána fá j­dalm ai k ifejezetten csökkentek, az ízü let m ozgatható­vá vált.

összefoglalás:Hemiplegia után k ialakult bal oldali csípőízü­

letre localisált myositis ossificans circum scripta ese­tét ism ertettük, ahol rön tgen besugárzás jó tüneti therapiás eredménnyel já rt.

IRODALOM: 1. Baschenova A. A .: Vestn. rentg.i. rádiói. 3. 34, 1956. 2. Brailsford: T he Radiology of bones a n d joints (Churchill, 1948). 3. F ülöp J.— Walko R.: M agy. Radiol. 9, 114. (1957). 4. G egesy J.: Magy. Radiol. 13:362, 1961. 5. H endrich Fr. M a ly V. Cas— Lék.: Ces 1958. 97/15—16, 482. 6. Laux F. J.: Fortschr. Rtg. 37, 876 (1928). 7. Sacrez R. J.: R adiol. Electrol. 40:477, 1959.

1950 O R V O S I H E T I L A P

Sebészet

Cérna-

és orsóférgesséjjnél

m e g b í z h a t ó h a t á s ú

a i i t l i e l m i n t i e u i n

Az acut hem atogen osteom yeli­tis (a. h. o.) ko rszerű kezelésének lehetőségei, h a tá ra i és veszélyei.H üner A. H., S h ick er H., D ollm ann Li. (Chirurg. U niv . Klinik. W ürz­burg): Der C hirurg . 1962. 33, 405— 414.

Az a. h. o. gyógykezelésekor egy­részt le kell küzden i az á ltalános fertőzést, m ásrész t meg kell gyó­gyítani a szervi gócot. A localis se ­bészi therap ia kényszerű p riv ilé ­gium a a pen icillin alkalm azása óta megszűnt. Első ízben vált ugyanis lehetővé célzott, an tib io tikus th e ­r a p ia -alkalm azása. A sebészi th e ­rap ia teljes m értékben másodlagos problém ává és Fanconi (1949) sze­r in t az a. h. o. belgyógyászatilag kezelhető betegséggé vált. A zóta 15 év te lt el! Éppen az utóbbi években a penicillin és a széles spek trum ú antibiotikus th e ra p iá b a v e te tt re ­m ények ijesztő m érték ig csökken­tek. A közlem ény célja, hogy az 1947—60 között kezelt 111 a. h. o.-es beteggel kapcso la tban az e re d ­ménytelenség o k a it kutassák.

Az a. h. o. m egjelenése igen vá l­tozatos. K ezdve a rejtett, n ag y ­m értékben a k u ta n kezdődő és m a­gas korai m o rta litá s t m utató fo r­m ákon át, egész a p rim er-krónikus, szám talan kom plikációval já ró fo r­máig, minden á tm en e t m egfigyel­hető. A lefolyás különféleségét a kórokozó fa jtá ja , v iru lenciá ja és a beteg im m unitási helyzete, sa játos körülm ényei befolyásolják.

Az an tib io tikus therapia legna­gyobb eredm énye az akut, tox ikus szak kezelésében és leküzdésében rejlik . Míg a pen ic illin bevezetése előtt ebben a szakban 43—100% volt a m ortalitás — a beteg korá­tól, a betegség localisatiójától fü g ­gően — ma m á r nem éri el az 1% -ot!

A konzervatív-gyógyszeres th e ra - p iával azonban nem lehet m eg­akadályozni az a. h. o. krónikussá válását. A nyagukban ezt 28% -ban figyelték meg. A z a. h. o. m orta li­tá sa a krónikus lefolyású fo rm ák irányába tolódott el.

(Mind gyakrabban figyelik m eg az osteom yelitisek 90—95%-át oko­zó staphylococcusok rezisztenciáját.. A nyagukban 18% -ban prim er p en i­cillin-rezisztenciát, 2%-ban pedig az összes an tib io tikus szerekre p r i­m eren rezisztens kórokozót ta lá l­tak.

A krónikus fo rm áb a való á tm e­net főleg azon betegeken vo lt megfigyelhető, a k ik régebben áldo­zatu l estek vo lna a akut toxikus szaknak, ma azonban az an tib io ti­

kus the rap íáva l ezt a szakot le- küzdik.

Az önálló antibiotikus therap ia azonban csak azon betegeken le­het hatásos, akiken olyan időpont­ban kezd ik el a gyógyszeradást, am ikor a localis folyam at a velő- oedema, vagy a leukocytás infii- tráció stád ium ában van. Elképzel­hetetlen az általános an tib io tikus therapia hatásossága, ha velő- phlegm one és subperiostealis tá ­lyog fe jlődö tt m ár ki. Ilyen szak­ban — a m ű té t nélkül — alkalm a­zott gyógyszeres kezelés m elle tt a csontgócból még 14 nap m úlva is virulens staphylococcust m u ta ttak ki. Ha pedig a góc nem sterilizál­ható, a kórfo lyam at terjedése sem tartóztatható fel.

Az an tib io tikus gyógyszerek ha­tására az a. h. o. teljesen ú j lefo- lyási fo rm á ja alakult ki: »hideg osteomyelitis«, mely terjed , m int »hamu a la t t a tűz«. A gennyes re­akciók fő leg destruáló reakciókká változtak. A reaktív csontúj képző­dés a rány lag későn lép fel. A rtg - kép k im aródott, destruá lt csont- s tru k tu rá t m utat, am elyet fokozódó osteoporosis kísér. A látszólag ki­elégítő kezelés ellenére általános és localis gyulladásos jelenségek h iá­nya m elle tt a localis folyam at te r­jedésére k e rü l sor. Em ellett még az an tib io tikus korszak előtti kom plikációk is fenyegetnek: ízü­letbe való terjedés, pseudarthro­sis, defektusos gyógyulás. Jelenleg tehát az általános intoxikáció jó­form án m ind ig leküzdhető, de a betegség te lje s felszám olása kon­zervatív m ódszerek segítségével csak a legelső, kezdeti stádium ban érhető el. Betegeik túlnyom ó több­ségében csak a sebészi, antibiotikus therap íával kom binált kezelés hozta meg a k ív á n t eredményt.

A m űté ti e ljárás szükségességét ma m ár elism erik , a beavatkozás időpontjára és k iterjedésére vonat­kozóan e lté rő ek a vélemények.

V élem ényük szerint a m űtéti therap iát azonnal be kell vezetni, m ihelyt a diagnózist tisztázták, vagy az osteom yelitis alapos gya­núja fennáll.

H elytelen a rtg-elváltozások je ­lentkezését, leláztalanodást, seques­ter képződést várni. A trepanációt még akkor is el kell végezni, ha nincs subperiostealis tályog, m ert számolni k e ll azzal, hogy a csont­velőben nyom ás a latt genny van, mely fe ltá rá s nélkül a csont káro­sodásához vezet.

A velőüreg trepanálása szükséges és elégséges. Az incisio vagy punc­tio elégtelen megoldás. A corticalis nyíláson á t behelyezett m űanyag-

O R V O S I H E T I L A P 1951

drénen keresztül célzott, antib io ti- kus therap ia alkalm azható. A köz­vetlen instilla tióval tízszeresen n a ­gyobb koncentráció érhető el, 5—6 nap a la tt localis kórokozó-mentes­séget érhetünk el.

H a m ár sequestrálódásra k e rü lt sor, igen tartózkodó m agatartás indokolt. Ilyen esetekben többnyire a sequester á lta l fen n ta rto tt si­poly je len ti a m űté t indikációját. Széles fe ltárást és a granulációs szövet gondos eltávolítását kell el­végezni.

A trepanációt a k lin ikai le let — előrehaladott esetben a rtg-elvál- tozás — által je lö lt helyen kell e l­végezni.

Többnyire elégséges az egy he­lyen történő lékelés, esetleg tartós cseppinfúzió alkalm azásával a nyí­láson át. Ilyenkor ké t nyílást ké­szítenek. A kellő kiterjedésű és kellő ideig ta rtó nyugalom ba he­lyezés a gyógyulás elengedhetetlen feltétele.

A corticosteroidok adása nem veszélytelen, de az első fázisban indokolt lehet a toxikus állapot le­küzdésére.

A prim er trepanatio és drenázs késleltetésével csökken a zavarta­lan sebgyógyulás kilátása. M ind gyakoribbá válnak a kom plikációk: sequestrálódás, ízületbe törés, reci­diva. Hasonlóan alakul a lefolyás, ha trepanáció helyett csak incisio vagy punctio történik!

Kellő időben végzett trepanáció u tán 2—11 év m úlva jobbak az anatóm iai és funkcionális eredm é­nyek. Kis m ennyiségű penicillinnel és trepanációval 10%-ban, nagy m ennyiségű penicillinnel — tisztán konzervatív kezeléssel — 40%-ban, nagy m ennyiségű penicillinnel tre ­panáció kom binált alkalmazásával 70% -ban értek el gyógyulást.

Fodor Szanatórium M ódszertani Csoport

*A m űtét szerepe az acut osteo­

m yelitis korai stádium ában. H ar­ris N. H. (Royal Nat. O rthopaedic Hosp. London): Brit. Med. J. 1962. 2, 1440—1444.

Kevesen v ita tják , hogy az osteo- m yelitises betegek kezelésében lényeges szerepet já tsz ik a tályog drenageja, m űté tte l vagy asp irá­cióval. A drenálás időpontjának és m ódjának m egválasztásában azon­ban nincs egységes állásfoglalás. A közlemény 84 beteg kezelésének tapasztalata i a lap ján főleg ezzel foglalkozik. A megbetegedés első­m ásodik nap ján végzett te ljes csontdecompressio megelőzi vagy csökkenti a csontnekrosist? A 2—3. napon a periosteum a la tt m ár genny alakul ki, és ha a nyom ást nem szüntetjük meg, a véredények throm bosisa következik be, am i fe ltartózta tha ta tlanu l a csont nek- rosisos károsodásához vezet.

Az esetek legnagyobb részében a kórokozó coagulase positiv s ta ­phylococcus volt. Kb. 50% -ban negatív volt a haem okultúra, így a kórokozó m egállapításának egyetlen biztos m ódszerét a m ű­téti drainage jelenti. Csak a kór­okozók 35%-a volt érzékeny pen i­cillinnel szemben.

A fertőzés krónikussá alakulását, sipoly, sequester jelentkezését szö­vődm énynek tekintették. A nya­gukban ilyen elváltozás 31% -ban jelentkezett. Az utóbbi 10 év fo­lyam án a szövődmények szám a fokozatosan em elkedik, a penicil- lin-rezisztens törzsek szaporodása m iatt.

A szövődmények oka a követke­ző volt: 1. helytelen diagnózis, am i késleltette a gyógyszeres ke­zelést; 2. m űtéti tévedések: részben a m űtét elhagyása, részben az elégtelen m űtéti megoldás.

A legjobb eredm ényt a korai gyógyszeres kezelés és a korai m ű­té t adta. M egfelelő decompressio biztosítása érdekében a csontot á t kell fúrni. A subperiostealis genny drainálása önm agában nem elégsé­ges, m ert nem biztosítja a csont­velő decom pressióját. A ny ílt d ra i­nage előnyösebb, m in t az asp irá ­ció.

Az aspirációs punctio értékes segédeszköz septicus a rth ritis és csigolya osteom yelitishez tá rsu ló tályogok kezelésében. A gerinc osteomyelitis ek prognózisa igen kedvező (betegeik között 10 szen­vedett csigolya osteomyelitisben, közülük kettő esett vissza). Á lta lá­ban konzervatív kezelést a lk a l­m aztak és a kórokozót a tályog punctiójával tisztázták. Hosszú ideig ad tak tetracyclint, e ry th ro - mycint, novobiocint (egyik esetük­ben 7, m ásikban 6 hónapig stb.).

Esetek tapasztalataival b izonyít­ják, hogy az aku t osteom yelitis szövődm ényei m egelőzhetők és a jelenlegi magas előfordulási arány csökkenthető, ha általában elfo ­gadják a korai m ű téti drainage javallatát.

48 órán tú l azonnal, 48 óránál rö- videbb ideje fennálló betegség ese­tén 24 ó rás an tib io tikus kezelés u tán csontdecom pressiót és d ra ina - get végeznek, különösen akkor, ha a kórokozó és gyógyszerérzékenysé­ge nem ism ert. A csontot akkor is á t kell fúrni, h a látszólag csak sub­periostealis gennyesedés áll fenn.

Az em líte ttek m ia tt az ilyen be­tegeket lehetőleg orthopaediai osz­tályokra kell felvenni. Az ak u t os­teom yelitis m a ism ét sebészi m eg­betegedés.

(Ref.: A z osteom yelitises betegek száma hazánkban is em elked ik . G yógyításukkal az utóbbi években keveset foglalkoztunk. Célszerű len­ne az ilyen betegségekben szenve­dők kezelését in tézm ényesen m eg­szervezni. Szükség lenne m egfelelő

Kelle

mes

, sav

anyk

ás í

zű

1952\

O R V O S I H E T I L A P

osztály létesítésére, m ert orthopae- diai, vagy általános sebészi osztá­lya ink gennyes betegek kezelésére jelenleg n em vállalkoznak. A z ilyen osztályokon a m egfelelő m ű ­té ti kö rü lm ények és a sterilitás fo ­kozott követelm ényeinek biztosítása m elle tt nagy szerep hárulna a bak­teriológiai laboratóriumra. N incs m egoldva az osteom yelitises bete­gek járóbeteg ellátása, az in té ze tek ­ből való eltávozás után sem. A z ilyen betegek téves diagnózissal többnyire csont-tbc-s in téze tekbe kerülnek.)

Fodor Szanatórium M ódszertani Csoport

*Sebészi beavatkozások során ész­

lelt fibrinolytikus syndrom a m eg­előzése és kezelése epszilon-amino- kapronsavval. Leger L., L ande M. és Fournet R. (Clin, chirurg. de l’Hőp. Cochin, Paris): P resse méd. 1963. 71, 969—972.

Yokoi és m unkatársai, továbbá Okamoto és m unkatársa i fedezték fel, hogy a fibrinolytikus system á- ban az epszilon-am ino-kapronsav (EACA) a plasm inogen-aktiv itás gátlásával a fibrinolysist képes m egakadályozni. A fib rinolysist ak tiválhatja a streptokinase, uro­kinase, fibrinokinase és trypsin is, az u tóbbit az EACA nem tu d ja gátolni.

Szerzők 44 beteg kezeléséről szá­m olnak be, ezek közül 37 portá lis hypertensio m ia tt kerü lt m űtétre , 7 prostata hypertroph ia m ia tt. A gyógyszert a várható nagyobb vérzés m iatt p reventive ad ták in- fusióban 1—1,50 g/10 kg adagban 500 m l glucoseban. Az EACA toxi- citása nulla, a napi tűrőképesség akár 50 g-ot is elér, alkalm azásá­nak egyetlen ellenjavallata a vese­elégtelenség.

(Ref.: A szer, m elynek egyre na­gyobb jövője van, Európában is kezd elterjedni, legutóbb a m ar- burgi Behringw erke hozta forga­lomba. N á lunk K elem en em líti többször is előnyös tulajdonságait G yakorlati haematologiájában.)

Iványi János dr.

*9

Urológia

A prosta tarák diagnosztikai el­já rása inak értékelése. W ojew ski A.: Utol. Int. 1962. 14, 140—159.

51 prostatarákos betegen végzett diagnosztikai vizsgálatai a lap ján leszögezi, hogy 1. az ossz- és a sa­vanyú serum -phosphatase m eghatá­rozásnak gyakorla ti jelentősége nincs; 2. az oestrogen és a 17-keto- stero id v izele térték egyezik egyen­lő korú p rostatarákos betegeken és egészségeseken (tehát ez a v izsgálat sem tájékoztat); 3. a P 32 izotóp a l­

kalm azása esetében a p rostatarákos betegeken 20%-ban nagyobb sugár­zást nyert, m in t p rostata-hypertro- phiásokon; 4. a vesiculographia ko­rai és kezdeti stádium ot nem jelez, csupán ak k o r értékelhető, ha a fo­lyam at a prostata-tokon m ár tú l­haladt; 5. értékesebb e ljárás (sze­rinte) a prostataváladék cytológiai vizsgálata (az 50 év fe le tti betege­ken á lta láb an ru tinszerű jelleggel a ján lja ezt elvégezni); 6. a trans- rectalis aspiratiós szövetvizsgálat célravezető.

(Ref.: A kis betegszám ellenére általában elfogadható m egállapítá­sok; tú lértéke lt azonban a cytoló­giai vizsgálat értékére vonatkozó vélem ény, és m egnyugtatóbb a biopsia gáti kivitelezése.)

M olnár Jenő dr.

*A rendellenes erek sebészi je len­

tősége hypertonia betegségben, kü ­lönös tek in te tte l az aberáns vese­arté riák ra . Derrick J. R., Hoock? C. A.: J. U ral. 1962. 87, 273—278.

A szerzők ku ta tásaik alapján s ta tisz tika i összefüggéseket ta lá l­tak a rendellenes vesearté riák és a liypertonia-betegség; között.. 18 hypertomiás betegen szegm entális renalis ischaem iát m u ta tta k ki. Ebből 10 esetben a rena lis ischae­m ia szekundér volt, m elyet egy- vagy kétoldali rendellenes vese­arté ria okozott. A diagnózis meg­állapításához részletes urológia4 kivizsgálást végeztek. M inden hy- pertenziós betegnél sze lek tív aorto- graphiát is készítették, ha a meg­betegedés egyéb okát nem találták . Több meggyőző rön tgenlele t alap­ján á llap íto tták meg a renalis hy- perton iát okozó arté ria beszűkülé­sét. Négy esetben csak m űtéti fel­tárás ú tjá n tud ták az ischaem iát bizonyítani, m iután a veseartériák minden, szegm entjén nyom ásm eg­határozást végeztek.

B etegeiknél a vese vérellátási zavarát a következő m űtétekkel igyekeztek m egjavítani:

3 alkalom m al a szűkü lt a rté riá t reziakálták és reanasztom izálták.3 betegnél a rendellenes a rté riá t vagy a rté riák a t, 1 esetben az arté ­ria tö rzset lekötötték. 1 alkalom ­m al az a r te ria renalison rezekciót és reanasztom ozist készítettek.4 esetben teflon-transzplantáció t ü lte ttek az aorta és az a. renalis közé. 4 betegnél nephrektom ia, 1- nél szegm entális rezeikció történt, az u tóbb iná l splenektom iát és az a rté ria lienalis-sal anasztom ozist végieztek. 1 betegük esetében nem volt szükség korrekcióra.

Eredm ényeik: Az operáltak kö­zül 15 esetben a vérnyom ás jelen­tősen csökkent, 1-nél nem válto­zott, ak inél az a r te ria lienalis anasztom ozis történt. 1 m alignus hypertoniában szenvedő betegük

O R V O S I H E T I L A P 1953

k é t n appa l a nephrektam ia u tán m eghalt. Betegeiket m űté t óta két és fél éve rendszeresen ellenőrzik.

Szerzők tapasztalata i szerint né­m ely esetben nem a vese erein végzett m űtéti beavatkozás, hanem a szűkült a rté ria á ltal ellátandó terü let, csökkentése volt a kérdés gyakorlati megoldása. Bizonyos esetekben a nephrektom iát ta r t já k az egyetlen választható m ódnak a vérnyom ás csökkentésére.

W abrosch Géza dr. *

Az urogenitalis tbc diagnoszti­k á ja és klinikum a. A lbrecht K. F. (Köln): D er Urologe, 1962. 1, 22.

D iagnosztika: 1. U rogenitalistbc gyanúja esetén a diagnózist szerző szerin t csak a tenyésztés és az állato ltás egyidejű pozitivitása biztosíthatja . M ikroszkopikus sav­álló pálcák a vizeletben tévedésre vezethetnek, m ert atipusos m yko- bak térium ok a tbc-bacilussal össze­cserélhetek.

2. A bakteriológiai vizsgálatra a sterilen felfogott koncentrált reggeli vizelet alkalm asabb, m in t a 24 órás gyűjtött. F érfiaknál a dezinficiált húgycsőből engedett vizelet, nőkön a katheteres vizelet kívánatos. Ellenőrző vizsgálatnál 8—10 nappal a beküldés előtt a beteg ne szedjen chem otherapeuti- kum ot vagy antibiotikum ot.

3. A diagnosztikában és a kontroli- vizsgálatkor az i. v. pyelogram m a legfontosabb vizsgálati tényező a bakteriológia m ellett. A gondos rön tgentechnika m elle tt legtöbb­ször nélkülözhető az eszközös vizs­gálat (250 esetből csak kétszer v á lt a re trográd pyelographia szüksé­gessé). Egyes esetekben, pl. polus- resectio, cavernotom ia, szóba jöhet az aortographia.

4. Egyéb szervek m egbetegedése kapcsán ado tt tuberculostatikus te ráp ia az urogenitalis güm őkórt leplezheti, így a legfontosabb korai tünet: a pollakisuria az esetek többségében kim arad. A vizelet kontro llja szabályos időközökben szükséges, m ert a pyuria a je len ­levő esetleges vesetbc-ben fennáll.

5. U rogenitalis güm őkór gyanúja esetén férfi betegeknél a retrográd cysto-urethrographia rutinvizsgá­lat. Több m in t 70%-ban caverna m uta tha tó ki a k itágult ductus prostaticusokban.

6. M inden »prim er« idü lt m ellék- here duzzanat tbc-gyanús.

Terápiás alapszabályok: 1. Az urogenitalis tbc kezelésében — m in t m ás szerv idü lt güm őkórjá- nál — szabály a hosszúidejű te rá ­pia. Még kis elváltozásnál is kí­vánatos konzekvensen véghezvitt 2 éves chem oterápia, tek in te t nél­kül a rra , hogy időközben sebészi beavatkozás tö rténik-e vagy sem. Sok esetben ez a két év nem is

elegendő a specifikus folyam at gyógyulásához. A gyógyszereléshez m indig szükséges a k lim atikus ke­zelés is.

2. A gyorsan kialakuló bak té- rium -resisten tia m ia tt a 2—3 gyógyszerrel való kom binált keze­lés honosodott meg. A szabályos időközökben elvégzett érzékenység- vizsgálat a gazdaságos te ráp iá t előm ozdítja.

3. A korán elkezdett és szabály­szerűen keresztü lv itt kezelés m el­le tt szervm egtartó m űtétek el­végezhetők.

A tubercu losta tikus te ráp ia be­vezetése óta a m ortalitás csökkent, de annál több defektes gyógyulás észlelhető a levezető húgyutakban. Az eredm ényes gyógykezelés függ az idejében felism ert ártalom tól. Az esetek % -ában más szervek güm őkórja is je len van. T uberku- lotikus in tézetekben rendszeresen figyelni kell a kórlefolyást. Egyes országokban a felvilágosítás és a gondozás párhuzam osán m űködik az urológiai centrum okkal. Ennél­fogva az ellenőrzésnek és a keze­lésnek egységes kézben kell lennie.

Szóld E ndre dr.*

Tanulm ány az experim entális renalis hypertoniáról. Schlegel J.U., S higehiro Okomoto: J . Urol.1961. 86, 27—30.

A nnak eldöntésére, hogy a ren a ­lis hyperton iáért a vese ischaem iá- ja vagy a pulzusnyom ás csökken­tése felelős-e, szerzők a következő kísérlete t végezték. 10 k u ty á t hy- perton iássá te ttek úgy, hogy egyik oldalon az a rte ria renalist Gold- blatt-fogóval beszűkítették és a m ásik oldalon nephrek tom iát vé­geztek. Később a kutyák fele rész­leges nephrektom ián esett át, míg m ásik felénél csak álm űtét tö rtén t. A partiá lis nephrektom ia a vér­nyom ást norm alizálta m inden esetben, míg az álm űtét u tá n a kutyák hypertoniásak m arad tak . Boncolásnál a részlegesen nephrek- tom izált vesék átlagos súlya 15%- kal, á lm ű té t u tán 62%-kal vo lt n a­gyobb a m ásik oldalinál.

K ísérle te ik alap ján a rra követ­keztettek, hogy a renalis hyperto­nia a vese tömege és a renalis véráramlás közti egyensúly eltoló­dásának eredm énye. A vese töm e­gének m egnövekedése és a beszű­k íte tt a rte ria renalis ischaem iát okozhat m ég akkor is, ha a rena­lis véráram lás növekszik. Ism ere­tes például, hogy a renalis hyper­tonia kezeléseként végzett neph- rektom iák esetében a kezdeti jó eredm ények legtöbbször csak á t­menetiek. Ezért jelen adatok a lap ­ján feltételezik, hogy a kom penza- torikus renalis hypertrophia, az arte ria renalis arteriosclerotikus szűkülete esetében, a m egm aradt

)

KOFKA

szedésével élénkül a szellemi működés

1954 O R V O S I H E T I L A P

vese re la tív ischaem iájához és a hyperton ia visszatéréséhez vezet. V élem ényük szerint em beren a re­nalis hypertonia kezelésében u ta t kellene ta láln i a kom penzatorikus hyp ertro p h ia megelőzésére.

W abrosch Géza dr.

*Belgyógyászat

E ntera lis plasm afehérjeveszteség (proteindiarrhoea) nephrosis-syn- d rom ában . K luthe R., L iem H. H. és m tsa ik (Med. Univ. P o lik lin ik F re iburg , Med. Abt. T iefenau-Spi­ta ls, B ern): Klin. W schr. 1963. i l , 15—18.

A G ordon által bevezete tt PVP- J 131 te s t ( J i31-gyel je lze tt polyvinyl- py rro lidon segítségével és a J 131- je lze tt serum album innal lehetséges egy egész sor hypoproteinaem ia fo rm á t tisztázni. A protein­d ia rrh o ea esetében a gyom orbél­n y á lk ah á rty a fokozott áteresztő- képessége áll fenn m akrom oleku­lá k szám ára. Ezeket a kó rform ákat 1959-ig »essentialis hypoprotein- aem ia«-nak, egyesek »exsudativ en teropathia«-nak, vagy »protein loosing en teropathy«-nak nevezték. A szerzők, akik a P V P -J131 test se­gítségével először m u ta ttá k ki nephrosis-syndrom ában a bélfal fokozott áteresztőképességét m ak­rom olekulák szám ára, a »protein- d ia rrhoea« vagy »en tera lis pro- te inorrhoea« elnevezést a ján lják .

Je len közlem ényükben 22 nepb- rosisos betegen elvégzett P V P -J131 k iválasztás eredm ényét ír já k le. M eghatározták 14 egészséges egyé­nen a beadott P V P -J131 széklettel tö rténő ü rítését (bevitt dózis % -ban kifejezve), m ajd v izsgálták az ü rí­té s t kezeletlen, kezelést megkez­d e tt és 3 hónapon tú l P rednisolon- n a l kezelt betegeken. Az egészséges és huzam osabb ideig kezelt bete­gek lényegében azonos m ennyisé­get ü ríte ttek . Lényegesen több ü rü lt a kezeletlen és kezelést el­kezdett betegek székletével.

A továbbiakban m egvizsgálták, m ilyen összefüggés észlelhető a p ro te in u ria foka, s a bélen keresz­tü l ü rü lő P V P -J131 m ennyisége kö­zött. Eredm ényeik szerin t nincs szoros összefüggés a k e ttő között: a P V P -J131 kiválasztás legnagyobb é rté k e it a kezeletlen esetekben ta ­lá lták , am elyekben ugyanakkor a

p ro te inu ria k isfokú volt. Viszont kezelt esetekben erős pro teinuria m e lle tt a k iválasztás norm álisnak bizonyult.

Szerzők vélem énye szerint k ísér­le ti eredm ényeik m egm agyarázzák az t a diszkrepanciát, am ely nephro­sis esetén a hypoproteinaem ia és p ro te inu ria foka között fennáll. B á r svéd szerzők vizsgálatai sze­r in t egészséges fe lnő ttek naponta 8— 10 g album in t választanak ki, nephrosis esetében ennek 4—5- szörös m ennyiségével kell szám ol­ni. S a já t v izsgálataik szerint neph­rosis kezeletlen eseteiben az en te­ra lis album inveszteség a norm ális 10-szeresét is e lé rh e ti (J131-gyel je l­ze tt album innal végzett kísérletek).

Végül felsoro lják az exsudativ en teropath ia és nephrosis-syndro- m a közötti lényeges különbséget: első esetben m inden plasm aprotein csökkenéséről v an szó, s hypo- lipidaem iáról. V iszont a klasszikus nephrosis-syndrom a képéhez ta rto ­zik a főleg a lbum in csökkenésen alapuló hypoproteinaem ia, az a- és R-globulinok felszaporodása és a hyperlipidaem ia.

Hangsúlyozzák, hogy az en teralis fehérjeveszteség pathom echanizm u- sáró l eddig még sem m i sem ism e­retes.

Turay Pál dr.

*Élőben diagnosztizált W egener-

granulom atosis. H unstein W., Kie­fe r H. etc.: D tsch. med. W schr.1963. 88, 52—56.

A W egener-granulom atosds az igen r itk a kórképeik közé ta rtoz ik és m inden esetben halálos kim ene­te lű . Férfiaknál, a 30—50 év között valam ivel gyakrabban fordul elő, m in t nőknél. A betegség lázas felső légú ti hurut tüne te ivel kezdődik, m elyhez végtagfáj dalom, haem o- ptoe, vizelési p an asz és bőrkiütés tá rsu l. A generalizált stádium ban a tüdő- és vesetünetek kerülnek elő­té rb e és a h a lá l is leggyakrabban veseelégtelenséigi tüne tek m elle tt á ll be. P athogenetikailag allergiás- hyperergiás reakció t tételeznek fel. A közölt 55 éves nőbetegen kezdet­ben po lyarth ritis rheum aticát, m a jd R edter-syndrom ára jellem ző tüne teke t észleltek. Cortison-keze- lé sre a beteg á llapo ta javu lt átm e­

netileg, d e a vesefunkciók rom lot­tak. Az anam nestikusan ism ert tü ­dőfolyam at fellobbanását is fe lté te­lezték a röntgenlelet a lap ján , a n ­nak ellenére, hogy K och-bacilust az ism ert m etódusokkal k im u ta tn i nem lehete tt. A látszólag ok nél­küli veseelégtelenség tisz tázására vesepunctdót végeztek, m ely Löh- lein-féle gócnephritist m utato tt, A klinikai kép és a vesepunctiós lelet (Löhlein-nephritis, endocarditis len­ta egyéb tü n e te nélkül) a lap ján m erült fe l a W egener-granulom a- tosis gyanúja. A diagnózis m egerő­sítésére tüdőpunctió t is végeztek, de specifikus szövettani képe t a punctatum ból nem nyertek . A punctiók u tá n 4 héttel tö rtén t sec­tio a lkalm ával m ár a tüdőkben, lépben, v a lam in t a vesékben is k i­m utatható vo lt a jellegzetes ep ithe- loid granulom a, a centrális necro- sissal. Annáik, ellenére, hogy egyes irodalm i adatok szerin t a vesékben a granulom a ritkábban fordul elő, megfelelő k lin ikai kép esetén az is­m ételt vesepunctiót egyik legfonto­sabb diagnosztikai e ljá rásn ak ta r t­ják. A tüdőgócokban k im u tato tt staphylococcus haem olyticus patho- genetikai jelentőségére vonatkozó­lag, m elyre japán szerzők h ív ták fel a figyelm et, nem foglalnak állást.

(Re/.: A referáló és m unkatársa i­nak az Orv. Hetilapban közölt ese­tei kórlefolyása hasonló a re ferál­téhoz. Feltűnő, hogy az ACTH , ille­tőleg Cortison csak á tm eneti ja v u ­lást eredm ényezett, am it azonban a kórkép rohamos végkifejlődése követett. A referált eset alapján ism ét fe lm erü l a közlem ényünk­ben em líte tt steroid kóroktani le­hetősége.)

Gerő A ndor dr.*

Lábszár és lábfej oedéma. O pper­m ann H. J., D erlam G.: M ünch, med. W schr. 1962. 52, 2551—2555.

A szerzők az oedema — főleg az alsó végtagokon létrejövő vizenyő- képződés — keletkezésének patho- physiologiás m echanizm usát tá r ­gyalják.

A másodlagos oedemaképződés okát a következőkben lá tják : szív-, vesebetegségek, dystrophiás ténye­zők (éhezés és avitam inozis), m áj, horm onális elváltozások, gyógysze-

Asepticus munka biztosítására

STERO GENOl

O R V O S I H E T I L A P 1955

rek és tú l sok folyadékfogyasztás hatására keletkezett ia trogén á r ­talm ak, továbbá allergiás ténye­zők, heveny rheum ás láz és kolla- genozis.

Elsődleges lábszároedem a oka­k én t a következőket soro lják fel:

1. Az elfolyás zavara; a) vénás vér, b) nyirokelfolyás akadályo- zottsága, ide tartozik a throm bosi- sok, throm bophlebitisek, varicosi- tás kapcsán fellépő oedema, c) sta­tikai és »meleg« oedema.

2. P osttraum ás oedema, tropho- neurotikus és Sudeck-oedema. R it­kábban fo rdu l elő a phlegm asia coerulea dolens, Nonne—M ilroy— Meige-kór, a Blandy és F u ller ál­ta l »M arschgangraena«-nak neve­ze tt elváltozás (a lábszárizom zat- nák ischaem iás myositise) s a Faebry-syndrom a kapcsán fellépő lábszárvizenyő.

A differenciáldiagnózis fe lá llítá­sában az anam nézis pontos felvé­tele, a tüne tek gondos m egfigyelé­se és értékelése van segítségünk­re. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a »ritka betegsé­gek ritk án fordulnak elő«! Jó a rra gondolni, hogy leggyakrabban a jobbszívfél elégtelensége és a vé­nás throm bosisok hoznak lé tre lábszároedem át, u tána következik gyakoriságban a vese- és m áj- betegségek kapcsán keletkezett lábszárvizenyő és csak azu tán — lényegesen ritkábban a többi, nem gyakran létrejövő forma.

A the rap ia a lap ja term észetesen m inden esetben az alapbaj gyó­gyítása, azu tán az alkalm as gyógy­szeres the rap ia :

1. Fokozott nátrium ürítéssel egy­bekapcsolt diuretikum ok, am ikoris azonban lényeges az e lek tro lit­egyensúly zavarának rá irán y íto tt figyelemmel történő k iik tatása.

2. H iganyos készítm ények, am e­lyek vesebetegségnél azonban nem adhatók.

3. Hypokalaem ia veszélyének megfelelő módon tö rténő csökken­tése.

4. T herap ia-resistens esetekben Prednisolon-lökés adható.

Az oedem a-therapia az utóbbi években óriási lépésekkel ha lad t előre, m indam ellett nem szabad szem elől téveszteni a különböző the rap iás m ódszerek esetleges ká­ros m ellékhatásainak elkerülésére irányuló törekvés szükségességét sem.

Okos Gizella dr.

A tracheotomia korszerű Indikációiról

T. Szerkesztőség! Az Orvosi He­tilap 104. évfolyam ának 26. szám á­ban Potondi A ndrás dr., B udvári Róbert dr. és G ábor István dr. »A datok a tracheotom iák halálos szövődményeihez« cím ű cikkük­ben fe lh ív ják a figyelm et a tra ­cheotom ia veszélyeire és szövőd­m ényeire. A cikk rendk ívü l fontos, m ert ezzel a kérdéssel a v ilágiro­dalom ban is keveset foglalkoztak, a hazai irodalom ban pedig egyál­ta lán nem szám oltak be m inded­dig a kérdésről.

Teljesen egyet kell érten i azzal a m egállapításukkal, hogy a tra ­cheotom ia olyan m ű té ti beavatko­zás, m elyet csak határozo tt ind i­catio alap ján kell és szabad elvé­gezni, m ert — ahogyan a cikkből is k ide rü l — a m ű té tnek halálos szövődményei is lehetnek, nem is beszélve a kevésbé súlyos, de igen

kellem etlen egyéb szövődm ények­ről is, am ilyen példáu l a kanül okozta decubitus, késői trachea­szűkület stb . Az indokolatlanul el­végzett tracheotom ia te h á t biztosan helytelen. U gyanilyen helytelen á l­láspont volna azonban az is, mely éppen a cikk á lta l is bem utato tt veszélyek m ia tt a szükséges tra - cheotom iát elm ulasztaná, vagy esetleg csak későn alkalm azná. A m űtétnek m egvan a határozo tt in- dicatiója, am ely m a m ár a régi klaszikus ind icatió t — a felső lég­u tak elzáródását — m essze tú l­haladja. Boda—M urányi: Respi- ratiós th e rap ia cím ű könyvének 80. o ldalán három pontban foglalja össze az ind icatió t: 1. A légutak feletti rendelkezés hiánya. 2. Holt­té r csökkentés, ven tilla tio javítás. 3. P rofilactikus javallat, eszm élet­zavarban, m ellkassérültön , agym ű­tét, m ellkasi m ű té t kapcsán stb.

Az időben elvégzett tracheotom ia az elm últ években a respiratiós the rap ia egyik legnagyobb vívm á­nya és sok százra tehető azoknak a betegeknek a száma, ak ik a be­avatkozásnak köszönhetik életben m aradásukat. Sem m iképpen sem lenne helyes — és szerzők is bizo­nyosan nem ebből a szándékból ír­ták igen értékes közlem ényüket —, ha a tracheotom ia á lta lu k le írt ve­szélyei m ia tt a szükséges indica- tiókat beszűkítenék. Közölt ese­teikben sem lehet a beavatkozás javalla tával v itába szállni. Fel­m erül az a kérdés, hogy m it tehe­tü n k ezen életm entő m ű té t bizton­ságának fokozása érdekében. Pon­tokba foglalva a következőket:

1. A m ű té te t időben végezzük el. A hyperkapniás, hypoxiás, collap- susban levő betegen kapkodva vég­zett m űtét biztosan gyakrabban vezet szövődményhez, m in t a nyu­godt körülm ények között végzett beavatkozás.

2. Lehetőség szerin t intubatiós, gépi narkózist alkalm azzunk, ha e rre mód van. Ezzel b iz tosítjuk a váladék azonnali leszívását, a jó oxygenisatiót és a beteg megfelelő fektetését.

O R V O S I H E T I L A P7956

3. A megfelelő fe ltá rás érdeké­ben m indig harántm etszésből (mely legyen elég hosszú) és lehetőleg ké t asszisztens segédletével tö r­tén jen a m űtét.

4. A tracheá t ne ny issuk meg m indaddig, amíg a vérzéscsillapí­tás nem tökéletes.

5. M indig felső tracheotom iát végezzünk; a tracheostom a lehető­leg közvetlenül a gyűrűporc a la tt kezdődjék. Ezzel valószínűleg el­kerülhető, hogy a kanü l az art. anonym ával érintkezésbe kerüljön. A felső tracheotom iának egyéb előnyeire itt nem k ívánok k itérn i.

6. A tracheán a ny ílás pontosan a középvonalban, legalább 3—4 porcgyűrűből tö rté n t babéralakú kim etszésből készüljön. Ezzel biz­tosítjuk , hogy a kanü l könnyen be­helyezhető, nem feszíti szét a tr a ­cheát és nem szorul be a tra ­cheába.

7. Megfelelő hosszúságú és gör- bü le tű kanülök legyenek előké­szítve.

8. A z első kanü l-cserét a 4. nap­tó l kezdve végezzük, m ert akkor m ár a stom a k ia lakult.

In tézetünk sebészeti osztályán több m in t 100 esetben végeztünk tracheotom iát. Egy ízben észlel­tü n k másodlagos szűkületet, m elyet m űté ti úton k e lle tt m egoldani, m ás szövődm ényünk nem volt. Hozzászólásunkkal ugyanazt az »egyensúlyi állapotot« k íván tuk szolgálni, m elyet szerzők cikkük­ben em lítenek.

Ungár Im re dr.*

T. Szerkesztőség! Ungár Im re dr. reflex ió jában az ind ikációra és techn ikára vonatkozó részletekkel egészíti ki közlem ényünket. Mi ezekre a kérdésekre szándékosan nem kívántunk bővebben kitérn i. Hozzászólásával m indenben egyet­értünk , köszönjük. K özlem ényün­ket nem a kellő indikációval gon­dosan végzett tracheotom da ellen írtuk , örvendetes, hogy az Orvosi H etilap olvasói is ekkén t lá tták .

A kérdés és p rob lém a ak tu a litá sá ­r a röviden ism erte tjük ez év szep­tem ber 7-én boncolt esetünket (2247/63.).

45 éves nő, konyhában eszm élet­lenü l ta lá lták . V ilágítógáz-m érge­zés gyanújával v itték mérgezési osztályra. M ásnap a nehezített légzésre való tek in te tte l légcső­m etszést végeztek, igen erős vér­zést kaptak, a m ű té t végén a beteg m eghalt.

Bonclelet: A . cerebri m edia 1. s. em bolus az áortából, heveny v ér­vesztés jelei, továbbá a jobb a. ca­ro tis com m unis kezdeti szakaszán 5 db 3—5 m m hosszú friss m ű téti sérülés!!

A hozzászólást még egyszer kö­szönjük.

Potondi A ndrás dr.B udvári Róbert dr.

Gábor István dr.

í l í lÁ J k S Ö K Y V I S M E R T E T É SM ossd D. A. A., Béchet J., Lam­

bi on R.: La prévention des infec­tions et des toxi-infektions alimen- taire. (Le controle hygienique des industries alimentaires et analyse bacteriologique de leurs produits.) É telfertőzések és m érgezések meg­előzése. (Élelm iszerüzem ek egész­ségügyi ellenőrzése és term ékeik bakteriológiai vizsgálata.) I. kiadás.1962. 279 oldal, 17 ábra, 9 tábl. Coopérative d ’Édition pour les In ­dustries A lim entaires. Egyesített k iadás az élelm iszeripar részére. Bruxelles, 1962. 30 B. Fr. Rujrs A. Ch. és B ordet P. előszavával.

Szerzők 4 fejezetben foglalkoznak az élelm iszerártalm ak megelőzésé­nek kérdésével. M unkájuk hiányt pótol, m ert az u tóbbi 3—4 évben világnyelven hasonló összefoglaló

jellegű tanulm ány nem je len t meg, pedig az élelm iszerbakteriológiá­nak, m in t az alkalm azott bak terio ­lógia egyik ágának gyors ü tem ű fejlődése egyenesen igényli ú jabb és ú jabb szakkönyvek kiadását.

Az előszó hangsúlyozza az élel­m iszerbakteriológiai vizsgálatok je ­lentőségét; jóval fontosabb, hogy egy élelm iszer m ennyi, ill. m ilyen bak térium okat tartalm az, m in t pl. m ennyi a kem ényítő- vagy víz­ta rta lm a. Célszerű lenne az élelm i­szerek m ikrobiológiai vizsgálatának és értékelésének m ódszereit v ilág­szerte közös nevezőre hozni.

A könyv először a megelőzés á l­talános alapelveit tárgyalja . Rész­letesen ism erteti az élelm iszerek­ben norm ális körülm ények között is előforduló m ikrobákat. Ez a fe l­osztás a legújabb és legkorszerűbb, a Nemzetközi É lelm iszerbakteríoló- giai Központban (Lille, P asteu r In ­tézet), az élelm iszerm ikrobiológiát m ár ebben a felosztásban tan ítják . Az élelm iszerártalm akat a követ­kező csoportosításban tárgyalja . Salmonellosisok, Shigellosisok, Bo­tulism us, nem specifikus ételm ér­gezések, ritka élelm iszerfertőzések, tbc, Brucellosis, L isteriosis, vírus, protozoon és féregfertőzések. A nem specifikus ételm érgezések lé t­rejö ttéhez elegendő, ha az élelm i­szereket 4 óránál tovább tá ro lják nem megfelelő körülm ények kö­zött, ekkorra a készítm ények élő csíraszám a m eghalad ja a k ritikus 100 000/g m ennyiséget, ezzel kap­csolatban m ár számos hazai ta ­paszta la t is van. É lelm iszerártal­m akat általában a nyers élelm i­szerek terjesztenek, de a pasztőrö­zés, vagy a főzés-sütés sem m indig elegendő az élelm iszer m ikroflórá- já n ak elpusztítására. A konzervek fogyasztása akkor okoz élelm iszer­árta lm at, ha a készítm ényeket nem közvetlenül a felnyitás u tán fo­gyasztják el. Ezt azért em elem ki, m ert konyhák dolgozói előszeretet­tel okolják a konzerveket élelm i­szerártalm ak terjesztésével, hiszen ezzel á th á rítjá k a felelősséget a konzervgyárra. E lfe le jtik azonban

LANID- • • • • M • «

• ♦ ♦ ♦* • • ♦ •© • ♦ ©© ♦ ♦ ♦ ♦• • ♦ ♦© • • • ©• © ♦ ♦• ♦ ♦ ♦ •♦ ♦ ♦ ♦• ♦ • © ♦♦ ♦ ♦ ♦• ♦ ♦ © *

Különösen a lkalm as am bulanter , XvX fen n tartó kezelésre vX v

SZ T K te r h é r e c s a k In d o ko lt e s e tb e n r e n d e lh e tő XvX

O R V O S I H E T I L A P 1957

azt, hogyha a konzervet nyitva tá ­rolják, akkor a felelősség m ár azo­kon van, akik a tá ro lást végzik, ahogy e rre a szerzők is rám u ta t­nak.

A továbbiakban az élelm iszer­üzem ek preventív ellenőrzése ke­rü l ism ertetésre. Szerzők részlete­sen tá rg y a lják az élelm iszerek szennyeződésének és a bak tériu ­m ok elszaporodásának lehetőségeit. (Nyersanyag, személyzet, általános üzem i berendezések.) M egem lítik az élelm iszerek előállításának hi­giénés követelm ényeit s nem ta ­gad ják azt sem, hogy az előírások­nak m a még csak kevés üzem felel meg. Az egészségügyi szolgálat egyik fe ladata a higiénés helyzet állandó javítása. M egállapítható, hogy a Benelux állam okban ha­sonló problém ái vannak az élel­mezésegészségügynek, m in t nálunk.

A H ollandiában és Belgium ban érvényben levő élelm iszerbakterio­lógiai no rm ák kerü lnek ism erte­tésre. E két állam ban, továbbá Franciaországban az élelm iszereket elb írálás szem pontjából 5 kategó­riába osztják be: 1. Nyers, rom ­landó élelm iszerek. 2. B akteriális ferm entálással előállíto tt nyers term ékek. 3. Hőkezelt, ill. szárí­to tt rom landó term ékek. 4. F élta r­tós áruk . 5. Konzervek. (Itt meg­em lítem , hogy M agyarországon a jelenleg érvényben levő előírások a lap ján az élelm iszereket 38 kate­góriába osztják be, ill. ennyi ké­szítm ény szám ára vannak külön határértékek.) Az 5 kategória való­színűleg kevés arra , hogy m inden élelm iszerterm éket m egfelelően el tu d ja n ak bírálni, de 38 kategóriára nincs szükség.

Végül ism ertetik a szerzők az ál­ta luk alkalm azott élelm iszerbioló­giai vizsgálati eljárásokat a m inta­vételtő l az értékelésig. Különös fi­gyelm et fo rd ítanak az élelm isze­rekben m egtűrt idegen flórának (bélbaktérium ok, Staphylococcusok, Streptococcusok) m eghatározására. M egtárgyalásra kerü l a konzervek bakteriológiai vizsgálata, továbbá

az élelm iszerben jelenlevő til to tt fertő tlen ítők k im utatása is. A m ód­szerek e ltérnek a nálunk a lkalm a­zott m ódszerektől, sok tek in te tben jobb és m odernebb táp talajokkal dolgoznak, m in t a hazai élelm iszer­bakteriológiai laboratórium ok, de a m ódszereket hazánkban csak kellő összehasonlítás u tán lehe t átvenni.

A könyv függelékeket is ta r ta l­maz. Az egyik rész táb lázatban m u ta tja be a H ollandiában, egyes nem steril készítm ényekre kidol­gozott bakteriológiai h atárértéke­ket, m elyek a lap ján az összes élő csírák szám át 105/g, a bélbak téria- m ok szám át 102/g m ennyiségben engedélyezik; e határértékek szigo­rúbbak, m in t a nálunk jóvá­hagyott határértékek . Szerzők is­m erte tik ezenkívül az élelm iszer­üzem ek ellenőrzésének jegyző­könyv-m intáját, az élelm iszer élő­csíra ta rta lm a valószínű szám ának táb lázatá t és végül az alkalm azott tá ta la jok pontos összetételét.

A könyv szerzői összesen 850 — főleg angol, franc ia és ném et nyel­vű — irodalm i ad a tra hivatkoznak, ezek közül 5 m agyar szerzők köz­leménye.

Mossel, B échet és Lam bion könyve jelentős segítséget ad azok­nak, akik élelm iszerek m ikrobioló­giai vizsgálatával és értékelésével foglalkoznak.

Nikodémusz István dr.*

M. W. Süsser, W. Watson: Socio­logy in Medicine. 1962. O xford U niversity Press, London; N ew - York, Toronto. 338 oldal.

Az orvosi szociológia tárgyfcöré- nek, p roblém áinak és jelentőségé­nek m egértése külön szociológiai előképzettség nélkü l nagyon nehéz fe ladat az orvos számára. Bonyo­lu lt új fogalm akkal kell m egküz­deni és az orvostudom ányban do­m ináns biológiai gondolkodásmód helyett meg kell tanu ln i nagyobb egységlekben, tá rsadalm i és k u ltu ­rá lis összefüggéseiben szem lélni

az em bert, ism erni nem csak m int organizm ust, hanem m in t hagyo­m ányok között élő, környezetének jellegzetességeit m agán viselő »zoon politákon«-t is.

Ezeken, a nehézségeken Susser és W atson könyve ötletes., ú jszerű módon segíti á t az olvasót. Az első fejezet A nglia és. egy a fr ik a i p ri­m itív tá rsadalom összehasonlítá­sán keresztü l bem utatja m indazo­k a t a betegségkeltő szociális té­nyezőket, am elyeket a megfelelő betegségek címszavai a la tt a mai orvosi tankönyvök is felsorolnak— táplálkozási és foglalkozási ár­talm ak, balesetek, epidém iák stb.— és am elyek a különböző tá rsa­dalm i rendszerekben különböző arányokban jelentkeznek. Az anyagi körülm ények és a művelte ség egészségügyi je len tőségét a dél-afrikai Johannesburg város példájával illusztrá lják a szerzők, ahol a négerek és a fehérek lakó-* negyedeit egyetlen u tca v á lasz tja * csak el. Az utca egyik o ldalán •—a fehéreknél — a fertőző betegsé­gek ritkák , a várható é le tta rtam hosszú, a gyerm ekhalandóság ala­csony, a fő halálok a szív és az erek m egbetegedéseiből adódik, míg az u tc a m ásik felén — la né­gerek között — pusztít a szifilisz és a tuberkulózis, nagy a gyer­m ekhalandóság, átlagban rövidebb ideig é lnek az em berek, gyakoriak a vágott é s szúrt sebek stb.

Innen, a szem betűnő és közis­m ert tá rsadalm i hatások le írásátó l haladnak a szerzők a következő fejezetek során a finom abb össze­függések felé. A m ásodik fejezet a k u ltú ra egészségügyi jelentőségét tárgyalja . Szociológiai érte lem ben a k u ltú ra fogalm a nem csak a mű­vészeteket és a tudom ányt jelenti, hanem összefoglaló neve egy adott társadalom szokásainak, kollektiv ideálja inak és a m ag a ta rtást irá ­nyító szabályainak, erkölcsi érté­keinek. K om plex tá rsadalm akban a különböző osztályok, rétegek és csoportok úgynevezett »szubkultú­rákat« alkotnak, eltérő norm ák-

M Y D E T O N T A B L E T T AÖ sszetéte le:

Javallatok:

Adagolás:

M egjegyzés :

Gyártja :

1 t a b l e t t a 0 ,0 5 g 1 - p i p e r i d i n o - 2 - m e t h y l - 3 - p - t o l y l p r o p a n o n - 3 - h y d r o c h l o r i c . - o t t a r t a l m a z .

A h a r á n t c s í k o l t i z o m z a t b á r m i ly e n o r g a n i k u s n e u r o ló g ia i m e g b e t e g e d é s k ö v e t k e z t é b e n l é t r e j ö t t t ó n u s ­

fo k o z ó d á s s a l j á r ó á l l a p o ta i , k ü lö n f é le e r e d e t ű p e r i f é r i á s é r s z ű k ü l e t t e l j á r ó á l l a p o t o k , e l e k t r o s h o c k t e r á ­

p iá b a n k í s é r ő t ü n e t e k e n y h í t é s é r e .

3 X 1 — 3 t a b l e t t a n a p o n t a a b e t e g e g y é n i s z ü k s é g l e t é n e k é s t o l e r a n c i á j á n a k m e g f e le lő e n .

S Z T K t e r h é r e s z a b a d o n r e n d e l h e t ő . F o r g a lo m b a k e r ü l : 3 0 d b t a b l e t t á t t a r t a l m a z ó ü v e g b e n é s 5 0 0 d b

t a b l e t t á t t a r t a l m a z ó ü v e g b e n .

K Ő B Á N Y A I G Y Ó G Y S Z E R Á R U G Y Á R B U D A P E S T

1958 O R V O S I H E T I L A P

kai, szokásokkal — és ebből kö­vetkezően eltérő életm óddal. Az egyes szubku ltú rák — d ifferen ­ciáiknak m egfelelő m értékben — m áskén t értékelik a különböző tü ­ne tek e t és serü léseket, más okok­n a k tu la jdon ítják a betegségeket, m ásképpen viszonyulnak az orvos­ihoz, m ásképpen gondozzák és n e ­velik a 'gyerm ekeket stib. A k ü ­lönbségek azu tán m egnyilvánul­n ak bizonyos betegségiek gyakori­ságában is. Egy kelet-afrikai v á ­rosban pl. egym ás m elle tt é lnek négerek és Ind iábó l bevándorol­tak , hasonló gazdasági körülm é­nyek kczött, hasonló lakásviszo­nyokkal, iskolázottsággal, m égis a szokások eltérő v o lta m ia tt ó riási különbségek vo ltak a betegségek — különösen a szifilisz és a gyer­m ekhalandóság — gyakorisága szem pontjából. A szokások és a hagyom ányok szerepe jelenik meg a körülm etélés és a m éhnyakrák gyakoriságának kapcsolatában is. Ű jabb vizsgálatok eltérő szocioló­giai karakterisztákum okat ta lá ltak a dohányzók és nem dohányzók kö­zött, ez esetleg je len tő s lehet a tü ­dő rák m egoszlásában (44. oldal). B izonyított tény, hogy az erősen különböző szubku ltú rák — pl. olasz és ír bevándorlók az Egye­sü lt Á llam okban — szkizofrén tag­ja i m ás gyakoriságban m u ta tjá k az egyes szim ptom ákat. Egy több ezer főnyi, p u r itá n , módon élő am erikai vallásos közösség elm e­betegség-spektrum a egészen m ás k épe t m utatott, mamit az á tlag ­populációé stb.

A harm adik fe jeze t speciálisan az oszitályhelyziet és a betegségek gyakorisága között von párhuza­mot. M eghatározza a társadalm i osztály fogalm át, közli a beosztás

k rité riu m ait (az angol cenzus 1911 óta haszná lt ötös osztálybeosztásá­nak k rité rium ait!) és az egyes osz­tályok é le tm ódjának részletes szo­ciológiai kontex tusából vezeti le az egyes gyakoribb betegségeket. A felsőbb osztályokban pl. gyakoribb a leukém ia, ezt a szerzők — a leukém ia és a sugárzások kapcso­la tának alapos elemzése u tá n — felső osztályok tag jainak gyako­ribb röntgenezésével, és így na­gyobb sugárexpoziciójával m agya­rázzák. H osszan idézik Hollings- head és R edlich széleskörű am eri­kai v izsgála ta it (1958), am elyek ki­derítették, hogy a különböző tá r­sadalm i osztályokból szárm azó elm ebetegek kórházba kerü lésé­nek, d iagnózisának és kezelésének m ódja igen jelentékeny különbsé­geket m uta t. A felső osztályok tag­ja inak rendellenes viselkedését ham arabb ta r t ja kórosnak a k ö r­nyezet, és ham arabb fordul orvos­hoz, míg az alsó osztályokba ta r­tozókat többny ire heves botrányok után, gyak ran rendőri segédlettel viszik kórházba. A felső osztályok tag jait á lta láb a n pszichotherapiá- val kezelik, az alsó osztályok be­tegeit á lta láb a n sokkolják és gyakrabban helyezik el z á rt osz­tályon. S usser és W atson sok ér­dekes ad a to t közöl a szkizofrénia szociális kórokairó l is.

Külön fe jeze t foglalkozik a tá r ­sadalm i ran g lé trán való felfelé törekvés, az úgynevezett »-szociális mobilitás« egészségügyi vonatko­zásaival, jellegzetes betegségeivel, a vele já ró sztresszhatásokkal és frustrációkkal, az orvosi foglalko­zással, m in t a m obilitás egyik m ódjával stb . A további fejezetek az em beri é le t fo lyam atának szo­ciológiai le írá sá t adják, a gyerm ek­kortól egészen az öregségig, hang­

súlyozva az orvosi jelentőségű pontokat. Az egész könyv legrész­le tesebben és legalaposabban tá r ­gyalt tém ája, a családi élet d ina­m ik á ján ak ism ertetése is ezekben a fejezetekben van, és m inden é le tfáz ist a család szem pontjából vizsgálnak elsősorban a szerzők. Az öregségről szóló k itűnő fejezet a ^család és a krónikus beteg v i­szonyát, valam int a betegséggel já ró szerepek és viselkedésform ák kérdéseit világítja meg.

V égül ki kell em elni a »M edicine and Bureaucracy« cím ű fejezetet, am ely az orvosi foglalkozás szo­ciológiai elemzését tartalm azza. Ez a fe jeze t tárgyalja a kórházak és m ás egészségügyi intézm ények rangh ierarch iá já t, a felelőség és a lehetőségek m egoszlását e h ie ra rch ia különböző szintjein, az orvos és a beteg közötti kapcsola­tok fo rm áit, az orvos és az ápoló- szem élyzet viszonyát, az orvosok egym ás közötti (főleg a »general p rac titioner« és a k lin ikus közötti) konflik tusok okait stb. Részletes ism ertetések vannak az orvosi hi­vatás választásának ind ítékairó l is.

M indent összevetve Susser és W atson könyvét igen jó, értékes m un k án ak kell ta rtan i. A megfo­galm azás világos, a következteté­sek logikusak és nem túlzók, a fe lhaszná lt adatok és a jó érzék­kel kiválasztott, bővebben ism er­te te tt vizsgálatok az orvosi szo­ciológia leglényegesebb pon tja ira ve tnek fényt. Egyedül a házasság­ról és a párválasztásról szóló feje­zetet lehet ta lán arány talanu l hosszúnak m inősíteni a benne levő n éhány orvosi érdekességű össze­függéshez képest, viszont szocioló­giai szempontból ez is magas színvonalú.

O R V O S I H E T I L A P 1959

Minden fejezet végén több ol­dalra kiterjedő irodalomjegyzék van, amelyekben körülbelül egy­formán van képviselve a szocioló­giai és az orvosi szakirodalom.

Buda BélaVI. évf. o rv o stan h a llg a tó

M ORPHOLOGIAI ÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSI SZEMLE

1963. 1. számAz 1962. év i p a th o lo g u s-an a to m u s

n ag y g y ű lés összefog laló ja , D r. F a rk a s K áro ly : P a th o lo g u s-an a to m u s sectio . D r. B ucivári R óbert: Igazság ü g y i o r­v o stan i sec tio .

K erény i G á b o r d r., P on g rácz G yu la dr., O rbán Is tv á n dr., D eák G yörgy d r : C h lo ro leu k aem iás szövetek m yelo- p e ro x y d ase a k tiv itá sá ró l és p o rp h y rin k o n cen trác ió já ró l.

K enyeres Im re d r., Som ogyi E n d re d r., Szuchovsziky G yula d r .: A sz ív fe jlő ­dési ren d e llen esség ek kérdéséh ez 24 065 h a tó sá g i bonco lás a lap ján .

Á ros B éla d r., Vígh B éla d r .: A n eu ro - ' secre tio , m in t ho locrin m irig y fu n c tio g e rin c te len ek b en .

Csaba G y ö rg y d r.: A d e te rm in a tio és in d u c tio ú j é rte lm ezése .

Józsa L ászló d r., PernecZ ky M ária d r., L usztig G á b o r d r . : H isto lógiai m eg­fig y e lések d ex trán -k e ze lé s és k ísé r- le tes ch o les te rin sc le ro s is kap csán .

Szinay G yu la d r.. Je lű n e k H a rry dr., Székár,., Já n o s d r.: E re lv á lto záso k a h y d ro n e p h ro tik u s és p ie lo n ep h ritises vesékben .

Szabó Á rp ád d r„ K ád as L ászló d r.: Ü zem i b a le se te t u tánzó h ir te le n halál.

-7 K ru tsay M ik lós d r .: A fo rm ald eh y d r re so rc in -fu ch s in fe sté s e redm ényei ch ro m tim só s fo rm aiin b an rög z íte tt anyagokon .

V ágás E n d re d r . : Z sír ta rta lm ú szövetek b eág y az ásán ak új m ódszere k a rb a - im idform aldehyd m űg y an ta segítségé* vel.

K U nikai-patho lóg lai k o n fe re n c iák anyag áb ó l.

Az o rv o sszak é rtő i g y ak o rla t k é rd ése iJu h á sz Je n ő d r., A szódi K áro ly d r .:

A m e m b ra n a elastica in te m a izo lá lt e lm eszesedése a pa jzsm irig y a r te r iá -

D évény i Is tv á n dr., K irá ly fa lv i E lek d r .: A d a to k a th ro m b o tik u s th rorrv b o cy to p en iás p u rp u ra kó rbonctaná* hoz és a lu p u s e ry th e m a to su s , disse- m in a tu sh o z való kapcso la táh o z .

H eim V ilm os d r . : A tüdő tu b ercu lo id p y o sc le ro s isa (tu la raem ia?)

Czeizel E n d re dr., P a lk o v ich Im re d r . : A p e te fé sz ek belső n y iro k e re i.

Jó z sa L ászló d r., S a jto s L ajos d r., P er- n ec z k y M ária d r., L usztig G áb o r d r.: A z a o r ta fa l k ém ia i v izsgála ta k ísé r­le te s ch o les te rin sc le ro s isb an és an ­n a k d e x trá n okozta g á tlá sak o r.

G aál M agdolna d r .: S trom a endom et* r io sis vagy h aem an g io p ericy to m a.

R ap p ay G yörgy d r., P ó sa la k y Z oltán d r .: K ísé rle t az E rio ch ro m fe k e te T fe h é r je -k im u ta tó k é n t való a lk a lm azá ­sá ra .

R u tk a i P á l d r . : B rom chopathia chond- ro -o s teo p lastica .

D au d a G yörgy d r., E nd es P o n g rá cz d r.: A d a to k a p a tk á n y ju x ta g lo m e ru la ris

a p p a rá tu sá n a k on togenesiséhez.B a rtó k I s tv á n d r .: P ap illo m ato sis pe*

r ito n e i: a p e rito n a e u m r itk a jó in d u ­la tú d ag an a ta .

K ru tsa y M iklós d r .: P e rm a n g a n á t-re so rc in -fu ch s in : egy új rugalm as*ro st-fe s ték .

L u sz tig G ábor d r„ Jó z sa L ászló d r., P e rn e c z k y M ária d r., S a jto s L ajos, S z ik u la i L ó rán d d r., P a ta k y József d r .: A p a jz sm irig y m ű k ö d és és ad e x trá n an tia th e ro g e n h a tá sa közti k a p c so la t v izsgálata .

P o n g rá cz G yula d r . : A lép lym pho* r e t ic u la r is e re d e tű h am arto m iá iró l.

K U n ikai-patho lóg ia i k o n fe re n c iá k an y ag áb ó l.

Az o rv o sszak é rtő i g y ak o rla t k érdése i.

*m a g y a r t r a u m a t o l ó g i a ,

ORTHOPAEDIA és h e ly reá llító sebésze t

1963. 2. számP ro f . D orencz B ö h le r d r . : A ba lese ti

se b észe t sze rvezésének és o k ta tá sá n a k n é h á n y id ő szerű k é rd ése an g o l, oszt­r á k és sv á jc i p é ld á k a lap ján .

N o v ák Já n o s d r . : K ésői tü n e te k és p a ­n a sz o k m e llk as i sé rü lé se k u tá n .

H erczeg T ib o r d r .: H asi sze rv ek beteg ­ségénél v ég ze tt d iag n o sz tik u s m űsze­re s v iz sg á la to k szövődm ényei és azok p ro p h y la x isa .

A fra D énes d r. — V idovszky T a m á s d r . : T ra u m ä s in tra c e re b ra lis h aem ato m ák .

N agy E rn ő d r. — N ád o r G yörgy dr. — Z olczer L ászló d r .: A v á llízü le t h á tsó ficam ai.

W ein G éza dr. — K öte les G yörgy d r. — S z irm a i Z suzsan n a d r . : » S te m u m - sy n c h o n d ro ly s ise k a g y e rm e k k o r­ban .«

A lto r ja y Is tv á n d r . : S zokványos váll- f icam m ia tt re o p e rá lt e se te in k .

M ohr H e n rik d r .: Az u ln a d is ta lis vég é­n e k izo lá lt lu x a tió já ró l.

B á rso n y Is tv á n d r .: A f ib u la fe jecs sza- k ítá so s tö résérő l.

M etzl Já n o s d r . : F e d e tt sé rü léses v ék o n y b é lrep ed és .

G o nda A n d rás d r.: A c o n g en ita lis syn- d a k ty lia .

C z ipo tt Z o ltán d r . : F e lső v é g ta g ten d o - p a th iá k kezelése en zy m k ész ítm én n y e l.

D r. B. J . : M űté tes tö ré sk e z e lé s veszé­ly e i h iá n y o s fe lté te lek közt.

*DEM OGRÁFIA

1963. 2. szám

H. C zerm ak — H. H a n s lu w k a : Az 1—5 éves g y e rm ek ek h a la n d ó sá g a A uszt­riá b a n .

V alkov ics E m ii: Az a k tív k ereső né­p esség tá v la ti e lő re sz á m ítá sá n a k egyes k érd ése i.

C seh -S zom bathy L ászló : A z öngyilkos­sá g o k tá rsa d a lm i je lleg e .

V incze I s tv á n d r.: M eg jegyzések a né­p esség szám szerű a la k u lá s á n a k v izs­gála táh o z .

H alá lo s b a lese tek . (A K S H N épesedés­s ta tis z tik a i o sz tá ly á n a k közlem énye.)

A 24 ó rá n b e lü li c secse m ő h a la n d ó ság . (A K SH N ép esed éss ta tisz tik a i osz tá­ly á n a k közlem énye.)

M a g y aro rsz ág m eg y én k én ti nép esség e v á rh a tó a la k u lá s á n a k k iszám ítása (P. £.).

K ö n y v ek :M iller, A .: A k u ltú ra és az em b eri te ­

v ék en y ség . S tu ttg a rt, 1962. (A. R.)A m u n k a e rő d em o g rá fia i asp ek tu sa i.

A g azdaság i te v é k e n y sé g e k b e n való ré szv é te l k o rtó l és n e m tő l függő vo­n a tk o zása i. U nited N a tio n s . P o p u la ­tio n S tud ies. N ew Y ork , 1962. (V. E.)

A lé te s íte n d ő fo g la lk o z ta to ttság i leh e­tő sé g ek sz ám án ak 1970-ig v á rh a tó a la­k u lá sa F ra n c iao rszág m egyéiben . P a r is , 1961. (V. E.)

R osset, E .: L en g y e lo rszág dem o g ráfia i p e rsp e k tív á i. W arszaw a, 1962. (V. E.)

T h o m as, B .: A n em zetk ö z i v á n d o rlá so k és a g azdaság i fe jlő d é s . UNESCO. 1961. (A. R.)

K u zn e ts , S .: A n épesség v á lto z á sa és a z ö ssz term elés. D em o g rap h ie a n d Eco­n o m ic C hange in D ev e lo p ed C oun tries. N ew Y ork, 1960. (A. R.)

K irk , D .: A gazdaság i c ik lu so k h a tá sa a h ázassá g i és a sz ü le té s i a rán y sz á ­m o k ra . D em ograph ic a n d E conom ic C hange in D eveloped C o u n tries . N ew Y ork , 1960. (V. Gy.)

F o ly ó ira to k :D aw , R. H .: A fé rf i és n ő i h a lá lo zás i

a rá n y szám ok ö sszeh aso n lítása . Jo u r ­n a l o f th e R oyal S ta tis tic a l Society . S er. A. Vol. 124. P a r t 1, 1961. (F. A .)

T e r H eide, H .: V án d o rlá s i m od ellek és je le n tő sé g ü k a n ép esed és e lő reszám í­tá s a szem pon tjábó l. T h e M iibank Me­m o ria l F u n d Q u arb e rty , 1963. No. 1. (Th. E.)ban.

pan

K Ú P_ _ — . i « h a t n s o » .;. v .v

irt«J fíffí.• • • • •* • f • • '

SZTK terhére csak Indokolt esetben rendelhető f o v l f

O R V O S I H E T I L A Pi 9 6 0

SZEMÉSZET 1963. 2. sz á m

R a d n ó t M agda: A k ö n n y töm lő tá já n e lő fo rd u ló m ucocelék é s m ű té ti m eg­o ld ásu k .

B o ro s B é la : A M a rfa n - le n cse ex tnactió- já n a k szövődm ényes leh e tő ség e .

O rb á n T ibor, V e lezn a y Z su zsanna: A d a to k a le n c se fe h é rjé k an tig en tu ­la j d o n sá g a ih o z .

G alli L ó rá n t és N a g y M á rta : I n tra - v i tre a lis haem olysis.

K o recz K áro ly : M este rség e s sz a ru h á r- ty a - fe k é ly gyógy ítása b é ta -su g á rk e z e ­lé s se l (Sr—90) n y u la k o n .

P é n z e s T ib o r és P a ta k i G y ö rg y : Sclera c a lc iu m és v íz ta r ta lo m m eg h a tá ro zá ­so k b o r jú , ille tve m a rh a szem eken .

G y ő rffy István , M ezey P á l : A fén y tö ­ré s i h ib á k és sz em b e teg ség e k gyak o ­risá g a . R e p re z e n ta tív m o rb id itá s i s ta tisz tik a .

N ász I., D án P., K u lc s á r G., L engyel A. és C serba I . : L a b o ra tó r iu m i fe r ­tő z é s 8-as típusú ad en o v íru ssa l.

K o rc h m á ro s Im re, Im re G yörgy : L a­b o ra tó riu m i fe rtő zés o kozta k e ra to ­c o n ju n c tiv itis ep id e m ic a ese te irő l.

M e d g y aszay A ttila: K u ty a h a ra p á s okoz­t a szem héj sé rü lések .

W alk o w sk y Jo lán : A T rio x a z in je le n tő ­sé g e a g laucom ások g o ndozásában .

M o ln á r Lajos, K e re sz tú ry S án d o r: H y p e rp la s ia ly m p h o m a to sa c a ru n c u ­la e lac rim a lis ta la já n k ife jlő d ö tt m a­lig n u s re ticu i o sa rco m a.

V á ry Is tv á n : E lsza ru so d ó h ám sz ig e t a k ö tő h á r ty á n .

N é m e th B éla: C on tusio u tá n i zu g rep e­dés o p e rá lt esete.

*F Ü L -, ORR-, GÉGEGYÓGYÁSZAT

1963. 2. sz á mJ a k a b f i Im re dir., K ó sa Dezső d r.,

L a m p é István dr. és R ácz K álm án d r .: C secsem őkorban v é g z e tt an tro to m iá k h a tá s a a p n aeu m atisa td ó ra .

C. S. H a llp ik e dr., L. B ra in d r .: C ent­rá lis szédülés.

R ib á r i O ttó dr. és V a rg a G yula d r . : B e lső fü l v izsgálati e l já rá so k össze­h a so n lítá sa .

A lfö ld i Jen ő dr., M irisz la i E rnő d r . : A d a to k a fü lzúgás m o d e m th e ra p iá - jáh o z .

R ácz K álm án dr. és L a m p é Is tv án d r .: K lin ik a i m eg fig y e lé se in k ph legm ono- s u s sz á jü reg i- és g ég e fo ly am ato k n á l a S u lfa m id és A n tib io tic u m ae ra b a n .

K o lba V ilm os d r . : A z a rc ü re g és já ­ro m c so n t sp o r te re d e tű sé rü lése i.

L á n g Is tv á n n á dr. és O rb án L ajos d r .: V astib u lo g en ep ilep s ia .

F l in t T ib o r d r.: A h a n g k é p z é s elm é­le té n e k m ai állása.

Szabó E lem ér d r . : S in u s s igm oideus c so n to s to k jáb ó l k iin d u ló osteom a.

J u r c s á k László d r .: B a n á lis o r r tra u m á t k ö v e tő sinus cav e rn o su s-th ro m b o s is g y ó g y u lt esete.

M AGYAR ONKOLÓGIA 1963. 2. szám

B alogh F e ren c d r . és S zendrő i Z o ltán d r . : A p ro s ta ta r á k hely i h o rm o n - kezelése.

Szendi B alázs d r .: A d a to k a cho rio n - ep ithe liom a m a lig n u m m etas ta tic u m m o rp h o ló g iá jáh o z , g y ak o riság áh o z és p rognosisához.

G onda G y ö rg y d r . és S zen tp é te ry Bó­dog d r . : V ék o n y b é l á tté tk ép ző d ésse l szövődö tt m e lan o b las to m a esete .

M asset A ri e tte d r. és B aló Jó z se f d r .: M ultip lex v esead en o m ák .

G lau b er A n d o r d r . és Ju h á sz Je n ő d r .: A tib ia a d a m a n tin o m á ja .

D esbordes E m il d r . : E ndogén n u k le in - sa v a k á lta l o k o zo tt d ag an a to s se jt- tra n sfo rm á c ió lehe tő ség érő l.

Szász G yörgy d r . : T u m o ro s b e te g e k cson tv e lő e lv á lto zása .

F a rk a s Is tv án d r ., D ubecz S á n d o r d r. és K á n to r E le m é r d r .: A gy o m o r n eu rin o m ája .

K övi József d r. és K ovács M arg it d r . : A sz a b á ly ta la n se jto sz láso k je le n tő ­sége a JB K -asc ite s -sa rco m áb an .

T u zso n P á ln é és K e r ta i P á l d r .: K ü ­lönböző sz e rv e k co rtico id á ta la k ító k ép esség e k ís é r le te s v íru s-leu k aem iá - b an .

K ru tsa y M iklós d r .: E lsődleges m á jrá k cs ecsem ő k o rb a n .

*M AGYAR

BELO RVOSI ARCHIVUM 1963. 3. szám

M egem lékezés K o rá n y i F rigyesrő l.P o liczer M iklós d r . : A h y p e r th y re o s is

k o rsze rű kezelése .F ö ldes Já n o s d r ., K raszn a i Is tv á n , Me-

gyesi K lá ra d r . és N agy L ászló d r .: J-131 a d á sá t k ö v e tő m e to th y rin k eze­lé s h a tá sa a p a jz sm irig y rad io é rz é - k enységére .

M osonyi L ászló d r., S zécsényi N agy L ászló d r. és S zilágyi G éza d r . : P o stin fec tió s « -hyperthyreosis« .

K om or K áro ly d r .: A m ellékvesekéreg b e teg ség e in ek kezelésérő l.

S zlilágy i G éza d r. és B re tá n M iklós d r . : A v é r g lu ta th io n változása d iab e te ses betegeken .

N em es T ih a m é r d r ., S a lam on A n ta l dr. és R a jk o v its K á ro ly d r.: P a n c re a s tu m o rh o z tá r s u ló k ü lönös g y o m o r­vérzés.

K érd és —1 fe lelet.F e lh ív ás a M a g y ar B elorvosi A rch iv u m

m u n k a tá rsa ih o z .*

M AGYAR RADIOLÓGIA 1963. 3. szám

H. O eser d r . : A n u k le á r is o rv o stu d o ­m á n y je le n tő sé g é rő l és fe la d a ta iró l a k ó rh ázo n belü l.

M olnár Já n o s d r. és B a rab ás C sabáné d r.: C h o lecystec tom ia u tá n v égzett c h o lan g io g rap h iás v izsg á la to k k ié r té ­k e lése ö téves k lin ik a i anyagon .

B a rn a L ászló d r . és H aas P é te r d r . : A gyom orba k e rü l t epekövekrő l.

S zen tp é te ry B ó dog dr. és B ran d s te in L ászló d r .: F e m o ra lis a r te r io g ra p h ia é rd ek es szövődm énye.

László Im re d r. és Z. Szabó L ászló d r .: A C haussée IH . felvétel rö n tg en - an a tó m iá j á ró l.

V etró E sz te r d r.: R ö n tg en b e su g árzáso k u tá n je len tk ező h e rp e s zo ste rek .

Z sebők Z o ltán d r. és P e trá n y i G yőző j r . d r .: K ísé rle ti a d a to k a su g á rb e teg ­séghez tá rsu ló belső e le k tro lit e lto ló ­dáshoz.

U. O. S ch an ze : A k e ttő sszögű fo rg ó ­an ó d csö v ek k r itik u s szem lélete .

R odé Iv án d r .: A VIH. N em zetközi O n­ko lóg ia i K ongresszus (M oszkva, 1962) rad io ló g ia i vona tk o zása i.

T u d o m á n y o s gyű léseink .

AzOrvos-Egészségügyi Szakszervezet

Üzemorvosi Szakcsoportja TUDOMÁNYOS n a g y g y ű l é s t

rendez Budapesten1963. október 28—29—30-án

A nagygyűlés színhelye: B udapest V., N ádor utca 32.

(Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Székháza, W eil-terem)

1963. október 28. (hétfő)8 óra 30 perc

A nagygyűlést m egnyitja Simo- novits István, az Egészségügy­m iniszter első helyettese és Regős János, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Üzemorvosi Szak­csoportjának elnöke.

1. A ndik István: A silicosis pathológiai vonatkozásai.

2. Rom hányi György: A silico­sis pathom orphológiája.

3. Szirtes Lajos, Vékény H enrik: A m űszaki porelhárítás jelentősége a silicosis elleni védekezésben.

4. Som fai Jenő: A kívánatos v itá lkapacitás egészséges bányá­szoknál.

5. Hajós M ária: A llergiás ere­detű légzésszervi megbetegedések, m in t foglalkozási ártalm ak.

6. K ra ft Franciska, Migály Ákos, N ém eth Tibor, Sebestyén

O R V O S I H E T I L A P 1961

László: A levegő fém szennyező­dése és annak káros hatása.

Vita.Ebédszünet.

15 óra.7. Béleczky Lajos, R ibáry Ottó:

Audiom etriás vizsgálatok zajos vas­ipari m űhelyek dolgozóin.

8. M olnár Miklós, N ovák Emil, Szecsey Béla: Z ajártalom és ha l­láscsökkenés.

9. R ibáry Ottó, Béleczky Lajos:A hallásk ifáradás jelentősége az ipari za já rta lom létrejö ttében.

10. Dorogi János, B rauner László: Ipari za já rta lm ak m űszaki elhárítása.

11. Ladányi József: K özúti já r­m űvezetők halláskárosodásának és o rr-garat elváltozásainak össze­függéseiről.

12. Székely László: A rákbeteg­ség az iparági m egbetegedési sta­tisztika tükrében.

13. Bugyi Balázs: N ehézipari tanulók csontfejlődése.

14. Bonczos László, Gombás Béla, Fodor Anna, K iébert Lajos:A galvanizálóm unka felsőlégúti nyálkahártyákra gyakorolt hatása.

15. Dobos G yula: A krómozájS kapcsán keletkező légszennyező­dés m űszaki elhárítása.

Vita.

1963. október 29. (kedd)8 óra 30 perc

16. Gál György, P á l György: Ipari dolgozók m orbiditási statisz­tiká jának értékelése.

17. Regős János: A kom plex­szűrés és gondozás hatása a bal­eseti tényezőkre.

18. Miskolczy Vilmos: Üzemi gondozás és keresőképtelenség vi­szonya.

19. E m yei Alice: Szemészeti kom plexszűrés eredm ényei.

20. Sebestyén László: Az üzemi rehabilitáció a Csepeli V asm ű­vekben.

21. N ém eth József: Az üzem or­vosi gondozás eredm ényei és problém ái a vasútnál.

22. Szandányi Sándor: Ernyő- • fényképezés a rendszeres idősza­kos ellenőrző vizsgálatok szolgá­latában.

23. Vas Im re: A gyógyintézeten belüli rehabilitáció szerepe a m unkába visszahelyezésben.

24. K ótai Endre: Az üzem i bal­esetek alakulása a traum ato ló­giai szakellátás keretében.

Vita.15 óra25. K astélyi Edit: M angánin-

toxikáció előfordulások a Csepeli E lektróda gyárban.

26. V alér M árton, S enkei Tibor, Bakos László, P redm erszky Tibor: Foglalkozási eredetű R tg-sugár sérülések bőrgyógyászati vonatko­zásai.

27. L iebner Ernő, P á te r János, F lórián Ede: A lábgom básodás elleni védekezés az üzemekben.

28. K ienle Ernő: K ét évi mező- gazdasági balesetek statisztikája.

29. László A nna: Védőgázoshegesztőkön előforduló ártalm ak.

30. Form aggini M argit: Röntgen terhelések egy üzem dolgozóinál.

31. K aszás Rezsőné: Felvilágo­sító m unka az üzemegészségügy szolgálatában.

Vita.

1963. október 30. (szerda)8 óra 30 perc

32. Dési Illés, Sós József: Ideg- rendszeri ku tatások jelentősége az ipari á rta lm ak kapcsán.

33. Regős János: M etodikai problém ák az ólomszűréseknél.

34. Já ra y Istvánná, T ím ár K á- rolyné: Ölomveszélyes m unkahe­lyek porphyrin statusa.

35. Rózsahegyi István, A rató N.: V örösvérsejtek porphyrin ta r ta l­ma ólommérgezésben.

36. P redm erszky T ibor: Ioni­záló sugárzás, m in t foglalkozási ártalom .

37. Somogyi Zsigmond, Rácz István, V alér M árton: T apasztala­tok az epoxi-gyanta túlérzékeny­ségről.

38. N ikolits Ilona, Dési Illés, Sós József: T ryorthokresolphos- phat idegrendszeri hatása.

39. Schelken P álm a: Az első m agyar üzemorvos: dr. Neimann.

40. V ajtányi Géza: Színdinam ika h a tása az üzemekben.

Vita.

Elnöki zárszó.Fontos tudnivalók: Az előadá­

sok ideje 10 perc, a hozzászólások ideje legfeljebb 3 perc lehet. A hozzászólások rövid k ivonatát még az ülésen k érjü k a titkárnak átadni.

*

MEGHÍVÓII. MAGYAR

HAEMATOLÓGIAI NAPOK PÉCS

1963. novem ber 21—23N ovem ber 21-én de. 9 órakor

B arta I.: Elnöki m egnyitó. Ü d­vözlések.

N ovem ber 21-én de. 11 órakor• A) sectioElnökök: Barta I., H ittm air A.H oltán Zs., Szelényi J., Cholnoky

E. (Országos V értranszfúziós Szol­gálat, Budapest): K örnyezeti té ­nyezők befolyása a genetikusán determ iná lt haem oglobinsynthesis- re.

Nicolau T. C., T eitel P., Bratu V. (Központi H aem atológiai Intézet, B ukarest): A vörösvértestek ener­giaforgalm ának vizsgálata.

R ingelhann B. (Megyei Kórház, Eger): H aem atológiai betegek hy- poxiás állapo tának vizsgálata.

Thorell B. (K arolinska Intézet, Stockholm ): Az egy vörösvérsejt- ben ta lá lható haem oglobin típusa.

B enkő S., K. László I., Krizsa F. (I. Belgyógyászati és Szemészeti K linika, Szeged): Foetális haem o­globin vizsgálata felnőttkori v é r­képzőrendszeri betegségekben.

Discombe G. (Központi (Middle­sex Kórház, London): Bevándorlók­kal kapcsolatos haem atológiai problém ák.

Dán S., Prekopa A ., D emény P., Sári B., Happich Gy. (I. Belgyógyá­szati K linika, Debrecen): Vörös- vérsej t-enzym vizsgálatok elméleti és gyakorlati jelentősége.

1962 O R V O S I H E T I L A P

N ovem ber 21-én du. 15 órakorElnökök: Hollán Zs., Q uattrin N.B ianchin i E. (Egyetem i Patholó-

giai Intézet, Genova): Ineffektiv erythropoesis következtében kelet­kező idiopathiás anaem ia.

H eim pel H., K eiderling W. (Bel­gyógyászati K linika, F reiburg): A vörösvérsejtrendszer k ine tiká jának q u an tita tiv vizsgálata radioizotó pókkal.

Szta n y ik L., G eszti O., M ándi E. (Országos Sugárbiológiai Intézet, Budapest): Az erythropoesis vizs­gálata röntgenbesugárzott egereken rad ioaktív vassal.

M arti H. R. (Belgyógyászati K li­nika, Basel): Svájcban észlelt kóros haemoglobinok.

B enedek E. (Országos V értransz­fúziós Szolgálat, Bpest): Haemo- globinm eghatározás standard izálá- sának tanulm ányozása.

H orejSi J. (Haem atológiai Inté­zet, P raha): G lu ta th ion fontossága a haem oglobin oxygénátvivő- m űködésében.

Laub M., R ingelhann B. (Megyei K órház, Eger): M egfigyelések ta r­tós kezelésben részesülő megalo- blastos anaem iában szenvedő bete­geken.

Szünet.

Elnökök: Bernát I., Begem ann H.Teitel P., Nicolau C. T. (Közpon­

ti H aem atológiai Intézet, Bukarest):

V örösvértest-plaszticitás, m in t sejt- rheologiai problém a.

D okién A. (Országos Sugárbioló­giai Intézet, B udapest): Szöveti ery thropoetin létezésére vonatkozó vizsgálatok.

T én y i M. (II. Belgyógyászati K lin ika, Szeged): Regenerálódó és hypertrophiás szövetsuspensiók erythropoetikus h atásának vizsgá­lata.

M edgyesi Gy., B erzy I., Hollán Zs., Lelkes Gy. (Országos V ér­transzfúziós Szolgálat, Budapest): L ipoid és lipoproteid-anyagcsere- változások véreztetéses anaem iá­ban.

Tiszai A., R ák K., Krizsa F. (Vá­rosi Kórház, M akó és I. Belgyó­gyászati Klinika, Szeged): M egfi­gyelések aku t erythrom yelosisban.

. Radó J., Takó J., Bán A., K ele­m en E. (János K órház és Orvos- továbbképző Intézet, Budapest): Ün. m ikroangiopathiás nagy- haem olysisek carcinom atosisban.

B renner F., K úp Gy., Váczy L. (Megyei Kórház, T atabánya): Hy­p e ra k u t haem olytikus anaem ia C lostridium W elchii okozta abortus kapcsán.

N ovem ber 21-én de. 11 órakor B) sectio

Elnökök: R ingelhann B., Sunder- m a n n A.

Pálos L. Á., Sas G., Sas V. (II. Belgyógyászati K linika, Budapest):

A vérplasm a fizikálisán oldott oxygénjének szerepe a véralvadás m echanizm usának szabályozásá­ban.

Perlick E. (Belgyógyászati K lin i­ka, Leipzig): A throm bocythaem iás és throm bocytosis alvadászavar pathogenesiséről.

K elem en E., Rédei A ., Lehoczky D., Zászlós G. (Orvostovábbképző Intézet, B udapest): CB A-egerek throm bocytopoesise és a throm bo- cytopoetin.

Cserháti L, K rizsa F., R ák K . (I. Belgyógyászati K linika, Szeged): A throm bocytosist keltő serum - tényező hatásm ódjára vonatkozó megfigyelések egérkísérletben.

Rédei A ., Bíró L, Lehoczky D., K elem en E. (Orvostovábbképző In ­tézet, Budapest): Heveny érfal- károsodást keltő tényező throm bo- cytopéniás beteg p lasm ájában.

Szalontai S. (I. Belgyógyászati Klinika, Pécs): V érlem ezkék sze­repe a vascularis integritás fenn­tartásában.

H rubiskova K., H rubiskov M. (Transzfúziós Intézet, B ratislaw a): Az I. plasm afrakció alkalm azása throm bocytopathia és th rom bo­cytopenia kezelésében.

N ovem ber 21-én du. 15 órakorElnökök: Pálos L. Á ., P erlick E.Gerendás M., S ikos S. (Országos

V értranszfúziós Szolgálat, B uda­pest): T hrom binkeletkezést befo­lyásoló tényezők.

Hugues J., Salm on J., Bouna- m eaux Y. (Haem ostasis Központ, Liege): Űj eredm ények a haemo- stasis-kutatásban.

Rák K. (I. Belgyógyászati K li­nika, Szeged): Vérzékenység, elő­térben álló m etrorrhagiával.

Nagy Gy., L eövey A. (II. Bel­gyógyászati K linika, D ebrecen): K linikai tapasztalatok tartós throm bocy taszám em elkedéssel j áró állapotokban.

Csallóközi M., Szalontai S. (I. Belgyógyászati K linika, Pécs): H yd­rophob és hydrophil felü let befo’- lyása a vérlem ezkék tapadóképes­ségére.

Krizsa F., Vargha L., Cserháti I., Rák K. (I. és II. Belgyógyászati Klinika, Szeged): A datok a B l2- vitam in throm bocytopoesisbeli sze­repéhez.

Holczinger L., Solti V., Hollán Zs. (Onkopathológiai In tézet és Országos V értranszfúziós Szolgálat, B udapest): Lépel változások idio­pathiás throm bocytopeniás p u rp u ­réban.

Szünet.

Elnökök: Gerendás M., Thorell B.István L. (M arkusovszky Kórház,

Szombathely): Haem ophiliások gon­dozásának szervezete, m ódszerei és eredményei.

A M e d ic in a k ö n y w ú jd o n sá g a iU nghváry László:

Betegség-syndrom ák zsebkönyve ...................... . 304 old. kve. 36,— F tBoda Domokos—iMurányi László:

R espiratiós th e ra p ia ................................................ 236 old. kve. 47,— F tVas György:

Az alsó végtag vénás betegségei ............................ 152 old. kve. 34,—■- FtIvády G yula— Dirner Zoltán:

A gyerm ekgyógyászati pharm aco therap iaa la p v o n a la i............................................................. . 508 old. kve. 48,— F t

Á dám G yörgy—B álin t Péter—Fekete A gnes— Hársing László:

Az élettan tankönyve ............................................ 988 old. kve. 167,— F tBalló T ibor— Frank K álm án:

G yógyszertan gyerm ekápolónők részére ...............88 old. kve. 8,— F tBöszörm ényi M iklós— Schw eiger Ottó:

A felnőttkori tüdőgüm őkór gyógyszereskezelése ........................................................................ 254 old. kve. 38,— F t

Csákány György:A kisvárkor röntgenvizsgálata ................................ 198 old. kve. 41,—Ft

Irányi Jenő—M irgay Sándor—Riesz Ede— Schulhof Ödön:

Fiziko therap ia-balneo therap ia ............................... 368 old. kve. 68,—FtHalmi Tibor:

H allástan ........................................................................ 236 old. kve. 47,—Ft

K aphatóka SEMMELWEIS KÖNYVESBOLTBAN, V., Múzeum krt. 35.

és valam ennyi ÄLLAMI KÖNYVESBOLTBAN

(

O R V O S I H E T I L A P 1963

M olitorisz K., Feszler Gy., VogtF. (Országos Vértranszfúziós Szol­gálat, Budapest): Haem ophiliások appendicitise.

Barta O., István L. (M arkusov- szky Kórház, Szombathely): Haem o- ph iliás haem arthros kezelésének 10 éves eredm ényei.

Gaertner H. (III. Belgyógyászati K linika, K rakow ): Vörösvérsejt- készítm ények h a tása a p ro throm - binfelhasználásra.

Nagy I., G áti I., Thán E. (I. Bel­gyógyászati és Szülészeti K linika, Pécs): Terhesség és hypercoagu- labilitás.

Thán E., Gáti I., Nagy I., Bog­nár J., Panka J. (Szülészeti és I. Belgyógyászati K linika, Pécs): S te- ro idürítés és terhességi hyper- coagulabilitás kérdésének vizsgá­lata.

Solymoss B., István L. (M arku- sovsziky Kórház, Szombathely): A partiális throm boplastin-idő (PTT) és a throm boplastin generatiós test (TGT) diagnosztikus és prognoszti­kus értéke haem ophiliában.

Tabák P., B ellák E., B ernát I. és Jákó J. (Néphadsereg eü. szóig., Budapest): Autoagresszív m echa­nizm us a lap ján fellépő, recidiváló, szim m etrikus m acula lu tea vérzés.

Novem ber 22-én de. 9 órakor A ) sectio

Elnökök: H ám ori A., Em m rich R.Haranghy L., Szem enyei K., Fü­

redi E. (II. K órbonctani Intézet, Budapest): A z öregkori güm őkór nyirokcsom ó-elváltozásai.

Begemann H. (Városi Kórház. M ünchen-Schwabing): Lymphocy- tá k m orphológiájára vonatkozó újabb vizsgálatok és azok d ifferen­ciáldiagnosztikai jelentősége.

Braunsteiner H. (II. Belgyógyá­szati K linika, Wien): A lym phocy- ták funkciójáról.

Jorke D. (Városi Kórház, Jéna): A lym phoid sejtrendszer.

Petrányi Gy. (II. Belgyógyászati K linika, Debrecen): A systém ás lu ­pus erythem atosus haematológ'iája.

Bobory J. (ill. Belgyógyászati Klinika, Debrecen): A systém ás lupus erythem atosus laboratórium i diagnózisának néhány problém ája.

Bencze Gy., Lakatos L. (I. Bel­gyógyászati K linika, Szeged): Hő- m érsékleti tényező szerepe a lupus erythem atosus se jt jelenség lé tre ­jöttében.

Szünet.

Elnökök: E ckhardt S. és Bege­m ann H.

A leksandrow icz J., Janicki K. (II. Belgyógyászati Klinika, K ra­kow): A krakow i körzetben 1951— 1960. között előfordult leukaem ia- esetek sta tisz tika i és fö ldrajzi ta ­nulm ányozása .

Schulz F. H. (I. Belgyógyászati K linika, Berlin): Az a rté riá k é let­kornak m eg nem felelő állapota idült leukaem iásokon.

L ibansky J. (Haem atológiai In ­tézet, P raha): Az im m unológiai reak tiv itás vizsgálata haem oblasto- sisokban.

Stobbe H., John H., SchneiderG. (I, és II. Belgyógyászati K lin i­ka, B erlin): Anyagcserevizsgálatok idü lt granulocytás leukaem iában és lym phogranulom atosisban.

Schuler D., Kiss S., S iegler J. (II. G yerm ekgyógyászati K linika, B pest): G yerm ekkori leukaem iák b lastse jtje inek nukleinsav- és fe­hérjeanyagcseréje.

H am pel K. E., Palme G. (1. Bel­gyógyászati Klinika, Berlin): Chro- m osom a-tanulm ányok heveny és idült m yeloid leukam iásokon.

H orváth I. (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest): Idü lt myelosis lépmegnagyobbodás nélkül.

N ovem ber 22-én du. 15 órakor A) sectio

Elnökök: Gráf F., N icolau C. T.Talabér M., István L., L udw ig K.

(M arkusovszky Kórház, Szom bat­hely): A datok az idült granulocytás leukaem ia klinikum ához, kezelésé­hez és gondozásához.

Szem ere P., Péterfy M., Zászlós G., K elem en E. (Orvostovábbképző Intézet, B udapest): Prognosztikus értékű-e idü lt granulocytás leukae-

rniások keringő é re tt neutrophiljai- nak alkaliphosphatase ak tiv itása?

E ckhardt S. (Országos Onkológiai Intézet, Budapest): Cytostatikum ok h a tá sa granulocyták alkaliphos­phatase ak tiv itá sára rosszindulatú m egbetegedésekben.

N agy S., Nagy Gy., Petrányi Gy. (II. Belgyógyászati K lin ika, Debre­cen): Ü jabb the rap iás kísérletek leukaem iákban.

B ozek A., A leksandrow icz J., K aczanow ski K., K ep insk i A., Zu- row ska A. (III. Belgyógyászati K lin ika, E lm eklinika és Egyetemi A nthropológiai Intézet, K rakow ): Leukaem iás betegek psychoszocio- lógiai és anthropológiai vizsgálata.

M észáros I., Szépe M. (Járási Kórház, Sümeg és V árosi Kórház, Nagykőrös): A datok az erythro- leukaem iák kórképéhez.

K ahán Á., Rák K. (Szemészeti és I. Belgyógyászati K lin ika, Szeged): Szem tünetek néhány m alignus haem opathiában.

Szünet.

E lnökök: Rák K., Hugues J.K e lényi G., Orbán I., Zombai E.

(K órbonctani Intézet, Pécs): Az eosinophil granulocyták szemcséi­nek elektronm ikroszkópos histo- chem iai sajátságairól.

L ehoczky D., Doctor F. (Orvos­továbbképző Intézet, Budapest): Savótényező szerepe az em beri he­veny leukocytosis lé trejö ttében .

A M e d ic in a k ö n yvú jd o n sá g a iA Gyakorló Orvos Könyvtára sorozatban megjelent:

K elem en Endre:G yakorlati haem atológia ............................... 196 oldal fűzve 23,— F t

Peer G yula—Sándor Róbert:A kéz betegségei ................................................ 172 oldal fűzve 21,— F t

Deák Pál:Röntgenkép — rö n tg e n le le t............................... 148 oldal fűzve 19,— Ft

Sugár László:Szájbetegségek gyógyítása ............................... 120 oldal fűzve 16,50 Ft

Orovecz Béla (szerk.)Orvosi elsősegélynyújtás ................................... 268 oldal fűzve 32,— Ft

Petrányi Gyula— Szodoray Lajos:Collagen betegségek ............................................ 124 oldal fűzve 17,50 Ft.

V nghváry László:Elektrokardiográfia ............................................ 204 oldal fűzve 24,— F t

Gábor György:A ngina pectoris—m yocardium infarctus 168 oldal fűzve 20,—F t

M étneki János— Zalányi Sám uel:A gyakorló orvos egészségügyi felv ilá­gosítási tevékenysége............................................ 172 oldal fűzve 20,50 F t

Berényi Béla—Kovács G yörgy (szerk.)A gyakorló orvos fo g á sz a ta ............................... 152 oldal fűzve 18,50 Ft

K aphatóka SEMMELWEIS KÖNYVESBOLTBAN, V., Múzeum krt. 35.

és valamennyi ÄLLAMI KÖNYVESBOLTBAN

1964 O R V O S I H E T I L A P

G idáli J., Fehér I. (Országos Su­gárbiológiai Intézet, Budapest): M yelopoesist szabályozó szöveti horm onok vizsgálata in vitro.

Bán A ., Zörényi f. (Megyei K ór­ház, Zalaegerszeg): B akteriá lis py­rogen (Pyrexal) h a tása a csont­velőre.

Takácsi-N agy L., G ráf F. (II. Belgyógyászati K lin ika, Budapest): A myelosclerosis d iagnosztikájának kérdése.

H am m er S., B orbély L., SzíjártóL., Radó J. (János K órház, B uda­pest): N em -fam iliáris valódi és pseudo Pelger—H u et anom áliás esetek.

N ovem ber 22-én de. 9 órakor B) sectio

E lnökök: Benkő S., L ennert K.N ovák E., Cholnoky E., Kőszeghy

Zs. (Országos V értranszfúziós Szol­gálat, Budapest): A datok a transz­fúzió kapcsán fellépő citrátin tox i- káció kérdéséhez.

M atthes M., K leine N., Eng- bring H. (Belgyógyászati K lin ika Vérellátószolgálata, Freiburg): V ib­ratio és hűtésm egszakítás hatása vérkonzervek eltarthatóságára.

S ch m itt ' H. (Vérellátószolgálat, B rem en): H epatitis-á tv itel vérkon- zervekkel és megelőzése.

H enning N., W itte S. (Belgyó­gyászati Klinika. E rlangen): A esontvelő-transzfúziókról.

K leine S., M atthes M. (Belgyó­gyászati K linika V érellátószolgála­ta, Freiburg): A vörösvértest- sed im entum eltartása.

V elvartova M., H rubisko M. (Transzfúziós Intézet, B ratislava): A papin-próba alkalm azása ke- resztagglutinatiónál.

D üh A., H orváth E., Vadász G. (Országos V értranszfúziós Szolgá­lat, Budapest): A kórházi transz- fúziós szolgálatok átszervezése a korszerű feladatok tükrében.

Szünet.

E lnökök: Fiam B., Braunsteiner H.H orváth E., D üh A., Sim on Á.

(Országos V értranszfúziós Szolgá­lat, Budapest): Különös, valam in t r itk a an titestek á lta l okozott transzfúziós haem olytikus szövőd­m ények és azok tanulságai.

Bogdány Á., Langfelder M., Pe- restyén A . (Országos V értranszfú­ziós Szolgálat, B udapest): Serum -

hepatitis előfordulásának gyakori­sága 200 ex tracorporális keringés segítségével végzett szívm űtét kap ­csán.

Pintér J., Terescsényi A . (Orszá­gos V értranszfúziós Szolgálat, Bu­dapest): V izsgálatok ex tracorporá­lis szívm űtéthez alkalm azható kon­cen trá lt AGD-oldatfal.

Langfelder M., S ik T., P intér J. (Országos V értranszfúziós Szolgá­lat, Budapest): H árom hétig tá ro lt vörösvértestm asszák változásai.

Dóczy Á., Fejér A. (Országos V értranszfúziós Szolgálat, Bpest): Elővizsgálatok különböző konzer- vánsokkal e lőá llíto tt throm bocyta- suspensiók készítéséhez.

S ik T., Langfelder M., Terescsé­nyi A. (Országos V értranszfúziós Szolgálat, Budapest): Mosott vörös- vértestm asszáról.

Z sdanszky K., Terescsényi A. (Országos V értranszfúziós Szolgá­lat, Budapest): A lkoholos stabilizá- toro ldattal konzervált vérek vizs­gálata.

Novem ber 22-én du. 15 órakor B) sectio

Elnökök: N ovák E., Bianchini E.N ém ák P., H ollán Zs. (Országos

V értranszfúziós Szolgálat, B uda­pest): A vérsejtsü llyedés változásai egészséges és kóros vérek h ígítása esetén.

Q uaitrin N. (Egyesült K órházak Haem atológiai Osztálya, N apoli): A parapro te inaem iák klin ikum ának jelenlegi állása.

Szelényi J., M edgyesi Gy., M ik ­lós Zs. (Országos V értranszfúziós Szolgálat, B udapest): V izsgálatok parapro te inek fajlagos festékkötési tulajdonságaival kapcsolatban.

Vargha L., T ényi M., Sim on A., H orváth E., P iukovich I., Gábor M. (II. Belgyógyászati és Nőgyógyá­szati Klinika, Szeged és Országos V értranszfúziós Szolgálat, B uda­pest): A vérsavó haptoglobin-szint viselkedése részlegesen hepatekto- m izált patkányokban.

Háber J., S im o n A., H orváth E. (I. Belgyógyászati K linika, Pécs és Országos V értranszfúziós Szolgálat, Budapest): V érsavó haptoglobin sz in tje a szilikózis különböző s tá ­dium aiban.

Lánczy A . (Országos V értransz- fúziós Szolgálat, Budapest): S idero­philin előállítása diagnosztikus célra.

Szünet.

• Elnökök: István L., W itte S.Kerekes E., Szécsey Gy., Fehér

J., Virág S., Jakab L. (III. Belgyó­gyászati K lin ika, Bpest): A csont­velő re tiku láris sejtelem ei és 'áz im m unglobulinok.

Zoltán Ö. T., Tényi M. (II. Bel­gyógyászati K linika, Szeged): A savó és ny irok erythropoetikus ak tiv itásának változása haem or- rhagiás hypotoniában.

S tenszky E., Aszódi L. (Országos V értranszfúziós Szolgálat, D e b re ­cen): Delagil (Ohloroquin) h atása a vérsejték an tigen-an titest reakciói­ra.

Szász Gy., Su lyok B. (Korvin Ottó Kórház, Budapest és Megyei Kórház, Székesfehérvár): A plas- m asejtek phagocytálóképessége.

Bossányi A-, Hollán Zs., So lti V. (Országos V értranszfúziós Szolgá­lat, Budapest): Pancytopenia tü n e ­teivel je lentkező reaktív reticu lo ­sis.

K örm endy I., Z im onyi I. (Heim Pál G yerm ekkórház, Budapest): A reticulosis sajátosságai gyerm ek­korban.

Zim onyi I., K örm endy I. (Heim Pál G yerm ekkórház, Budapest): A gyerm ekkori haem atológiai beteg­ségek horm onkezeléséről.

Novem ber 23-án de. 9 órakor A) sectio

Elnökök: H aranghy L., A leksand- rowicz J.

Barta I., Burger T., K eszthely i B. (I. Belgyógyászati K linika, Pécs): A throm bocytaélettartam m egha­tározás k lin ikai jelentősége.

H ittm air A. (Belgyógyászati K li­nika, Innsbruck): A splenektom ia belgyógyászati indikációi.

Em m rich R. (Belgyógyászati Klinika, Leipzig): Különböző punc- tatum ok agarelektrophoresise.

Bernét I., Valló J. (Néphadsereg Eü. Szolgálata, Bpest): Az ozaena fam iliáris előfordulásának okairól.

Lennert K., Leder L.-D. (Kór­bonctani Intézet, Kiel): A m akro-

HABITUALIS ES KRÓNIKUS OBSTIPATIO ESETÉN HATÁSOS H A SH A JTÓ A

O R V O S I H E T I L A P 1965

phagok keletkezésének vizsgálata bőr-ablaikpraeparatum ban.

Sunderm ann A. (Belgyógyászati K linika, E rfurt): E llenanyagok ki­m utatása essentialis throm bocyto- péniások és haem olytikus anaem iá- sok lépóben.

Szünet.Elnökök: Petrányi Gy., Schulz

F. H.M arinescu G. (Akad. Infram i'kro-

biol. Int., B ukarest): V írusszerű ágensek izolálása mononucleosis infectiosában.

W etzel H. P., Keiderling W. és H offm ann G. (Belklin., Freiburg): Üj m ódszer a vaskötőképesség m eghatározására és annak klinikai alkalm azása.

Strausz I., K ékes E. (Orvosto­vábbképző Intézet, Budapest): Leu­kocytosis! előidéző fak tor k im u ta­tása prednisolonnal kezelt betegek vérsavójában.

Feszler Gy., Mocsai L. (Országos Vértranszfúziós Szolgálat, B uda­pest): A spontán léprupturáról.

James D. C. O., Ellis H., BrowseN. (W estm inster Kórház, London): S treptokinázzal szerzett tapaszta­latok.

Berzy I. (Országos V értranszfú­ziós Szolgálat, Budapest): Histoche- m iai módszerek alkalm azása csont- velőkeneteken.

Lapis K. (Onkopathológiai K u ta­tóintézet, Budapest): Adatok a nyi- rokcsom ó-m alignom ák u ltrastruk - turájához.

Novem ber 23-án de. 9 órakor B) sectio

Elnökök: Dán S., L ibansky J.S todtm eister R. (Városi Kórház,

Pforzheim): A sugárártalom felm é­rése klinikai-haem atológiai vizs­gálatok alap ján .

Geszti O., Szabó L., Sztanyik L., A ntoni F. (Országos Sugárbiológiai Intézet, Budapest): N orm ál és be­sugárzott nyulak csontvelejének in v itro radioaktív vasfelvétele.

N ém eth L. (Onkopathologiai K utatóintézet, Budapest): Röntgen- sugár és radiom im etikum ok késői szomatikus (leukaemogén) hatása.

Tanka D., Fiam B., Magyari J. (Országos Rheum atológiai Intézet és Néphadsereg Eü. Szolgálata, B u­dapest): Patkánylép morphologiai és histochem iai változásai sub le tá-

lis egésztest röntgenbesugárzás ha­tására .

Földes J. Ormai S., K rasznai I., Ezer E. (I. Belgyógyászati K linika, Budapest és K őbányai Gyógyszer- árugyár, Budapest): Pajzsm irigy- irto tt nyúl m ájának B12 (C06O)- vitam in felvétele.

Szünet.Elnökök: K elem en E., S to kke H.Fiam B., Tanka D., M agyari J.

(Néphadsereg Eü. Szolgálata és ORFI K órszövettani Osztálya, B u­dapest) : F luoresceinisothiocyanat- ta l je lzett throm binnal létrehozott aku t throm bosis vizsgálata.

Solti V., Hollán Zs. (Országos Vértranszfúziós Szolgálat, B uda­pest): Splenektom ia hatása m yelo­proliferativ syndrom ára.

Gerhartz H. (I. Belgyógyászati K linika, Berlin): A plasm acytom a chem otherapiája.

Balázs V., Szalm a J., Fröhlich M. (I. Belgyógyászati Klinika, Szeged): A utoantitestek anaem ia pernicio- sában és más savhiányos á llapo t­ban.

Steruska M., H rubiskova K,, Hodzova O. (Transzfúziós Szolgá­lat, B ratislava): A datok a poly­cythaem ia vera M yleran-kezelésé- nek kérdéséhez.

Rudas Gy., Popoviciu B., B rü c k ­ner A., König A. (Haem atológiai Laboratórium , Timisoara): Üj m ód­szer a throm bocyták és erythrocy- ták együttes szám lálására.

T á r s a d a l m i p r o g r a m :N ovem ber 21-én (csütörtök) de.

10 órakor: A város nevezetességei­nek m egtekintése. — D élután 15 órakor: K irándulás a Mecsekbe. Este, vacsora után, ism erkedés a Nádor Szálló étterm ében.

Novem ber 22-én (péntek) dé l­előtt 10 órakor: K irándulás Siklós- H arkányba. D élután 15 órakor: Az egyetemi építkezés m egtekintése. Este 19 órakor: B alettest a Pécsi Nemzeti Színházban.

Elszállásolás: Az IBUSZ Idegen- forgalm i és Utazási Irodán keresz­tül.

Jelentkezési határidő: 1963. ok­tóber 25.

M inden ilyen term észetű kérdés­ben kérjük közvetlenül az IBUSZ- hoz fordulni: Budapest V., Felsza­badulás tér 5.

P Á L Y Á Z A T I'fhlrdatnzé4iysk,

(327)B u d a p e s t F őváros T a n á c sa VB XII.

E gészségügy i O sztálya p á ly á z a to t h ir­d e t a H eim P á l G y erm e k k ó rh á z b a n á th e ly ezés fo ly tá n m e g ü re se d e tt E. 109. k u lc sszám ú o rtopéd ia i o sz tá lyvezető főo rvosi á llá s ra . A p á ly á z a to t a szüle­tés i a d a to k és családi k ö rü lm é n y e k e t fe ltü n te tő k é rv én n y e l sz ab á ly sze rű en fe lszere lve , az Orvosi H e tila p b a n tö r­té n t k ö zzé té te ltő l s z á m íto tt 15 n apon belü l, a F ő v á ro si T anács V B Egészség- üg y i O sz tá ly án á l kell b e n y ú j ta n i (Bu­d ap es t V.„ V árosház u. 9—11. II. pav. I. em . 610.). A k ö zsz o lg á la tb a n álló o r­voso k p á ly á z a tu k a t a lk a lm a z ó h a tó sá­g u k ú t já n a d já k be.

G y erg y a i K áro ly dr. v á ro s i v e z e tő főorvos

A V eszp rém m egyei T a n á c s V. B. E gészségügy i O sztálya p á ly á z a to t h ir ­det a V eszp rém i V éradó Á llom ás E. 109. k u lc sszám ú vezető fő o rv o s i á llá s­ra , m ely h ez 2 óra m e llé k á llá s is biz­to s íth a tó .

A fe n ti álláshoz la k á s t a M egyei T an ács V. B. E g észségügy i O sztálya b iz tosít.

P á ly á z a ti h a tá rid ő : a m eg je len éstő l sz á m íto tt 15 nap .

S ta rk E lek dr.m e g y e i főorvos

Szegedi J á rá s i T an ács V. B. Egész­ségügyi C soportja .

P á ly á z a to t h ird e te k a szeg ed i já rá s ­b an m e g ü re se d e tt k ö rz e ti ápolónői á llá so k ra Á so ttha lom I. é s II . S ándor- fa lv a , S övényháza , P u sz ta sz e r közsé­gekben , az á llás ja v a d a lm a z á sa az E. 210-es k u lcsszám sz e rin t. P ályázati k é re lm e k e t a h ird e tm é n y m eg je lené­sé t k ö vető 15 napon b e lü l k e ll a Sze­gedi J á rá s i T anács V. B . Egészség- ügy i C so p o rtjáh o z Szeged bekü ld en i.

O zsv ár Jó zsef dr. j á r á s i főorvos

A b a la s sa g y a rm a ti V á ro s i T anács K órház ig azgató -főo rvosa p á ly áza to t h ird e t a b a la s sa g y a rm a ti V áro si Ta­n ács K ó rh áz R en d e lő in téze tén é l á th e ­lyezés fo ly tá n m eg ü resed e tt ren d e lő in ­téze ti id eg -szak főorvosi á l lá s ra , m ely azonnal b e tö lth e tő .

I lle tm é n y az E. 126. k u lc s sz á m n a k m egfelelően . L ak ást b iz to s íta n i nem tu d u n k . P á ly á z a ti k é re lm e k e t a ba las­sa g y a rm a ti V árosi T an ács K órházáh o z kell m eg k ü ld en i.

O p p e E m il dr.ig azg a tó -fő o rv o s

Já rá s i T a n á c s V. B. E gészségügyi C soport, H ev es .

P á ly á z a to t h ird e te k a lem ondás fo ly tán m eg ü resed e tt k ö m lő i körzeti o rvosi á llá s ra . Az állás ja v a d a lm a z á sa : k u lcsszám szerin ti ille tm é n y . K ineve­zés e se tén la k á s t tu d u n k b iz to sítan i, vá ró v a l, rendelővel.

m b. j á r á s i főorvos V arga Já n o s dr.

4

4 s z á j es g a r a t fe r tó z e s e s e re d e tű m eg b e teg e d e -

se in ek k e ze lé sé re ö b lítő sze rk é n t a lk a lm a z h a tó a

TR1IT A B L E T T A O L D A T A ( 1 t n b l e l t a / 1 0 m l v í z )

1 9 6 6 O R V O S I H E T I L A P

B eje len te tt hevenyfertőző m egbetegedések M a g ya ro rszá g o n 1963 m á ju s —jú l iu s hóban

( E lőzetes, részben tisz títo tt a d a to k )

Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatója az ország július havi

járványügyi helyzetéről

B e te g sé g M áju s J ú n iu s J ú liu s

Typhus addominalis ............................................. 32 37 56P aratyphus.............................................................. 8 6 14Salmonellosis gastroen teritica............................. 105 145 174Dysenteria ............................. >.............................. 893 1170 2055Hepatitis epidemica .............................................. 1103 926 1035Poliomyelitis ant. ac............................................... — — - —Diptheria ................................................................ 5 1 9S c a rla tin a ................................................................ 1091 616 364M o rb illi.................................................................... 5254 4242 '2747P e rtu ss is .................................................................. 210 222 280Influenza complicata ........................................... 15 6 19Meningitis cer. epid................................................. 24 26 52Meningitis serosa.................................................... 54 126 385Leptospirosis ............... ........................................... 1 1 25Encephalitis epid.....................................■............... 17 12 28M alaria............................................................ .. — — —Typhus exanthem aticus....................................... — — —M. B r i l l .................................................................... — — —A nthrax .................................................................. — — 1Brucellosis .............................................................. 12 4 . 7Tetanus .................................................................... 11 15 19Dyspepsia coli.......................................................... 221 213 175

B eje len te tt hevenyfertőző m egbetegedések M a g ya ro rszá g o n 19 5 8 — 196 3 jú n iu s hó

Betegség 1958 1959 1960 1961 1962 1963»

Typhus abdominalis........................... 71 58 51 49 39 56Paratyphus......................................... 26 17 17 11 20 14Salmonellosis gastroenteritica ........ 68 64 127 418 174Dysenteria...........................................Hepatitis epidemica...........................

852 1271 935 1421 1320 20551345 1242 1087 1148 984 1035

Poliomyelitis ant. ac........................... 21 376 1 — — —D iphteria............................................. 26 36 16 12 5 9Scarlatina ........................................... 785 748 639 634 606 364Morbilli ............................................... 2012 2258 2446 1412 4226 2474Pertussis ............................................. 1240 216 303 848 1018 280Influenza complicata......................... 17 25 8 14 4 19Meningitis cer. epid............................. 38 39 2 0 22 21 52Meningitis serosa ............................... 148 182 89 342 177 385Lestopirosis......................................... 30 15 23 35 25Encephalitis epid................................. Í7 6 17 6 21 28M alaria................................................. — 2 5 — 1 —Typhus exanthematicus .................. — — — — —M. Brill ............................................... — — —A nthrax............................................... 6 5 i 2 0 1 1Brucellosis........................................... 3 1 2 2 1 7Tetanus................................................. 39 22 15 24 12 19Dyspepsia coli__^..............................

* E lőzetes, részben tis z t í to t t adatok.

175

1963 jú lius hó folyam án az ente- rális fertőző betegségek az évszak­nak m egfelelően á ltalában em elke­dést m u ta ttak , a légúti fertőző be­tegségek csökkentek. Sok d izen téria és m eningitis serosa fo rdu lt elő, több m in t a m ú lt év azonos idő­szakában, viszont a d iftéria , a scarla tina és a pertussis előfordu­lása kedvezőbb, m in t a korábbi évek átlaga.

Poliom yelitis bejelentés nem ér­kezett.

A hastífusz sporadikusan fordult elő, szám szerin t több m in t am eny- nyi az igen kedvező m últ év azonos időszakában volt.

A d izen téria bejelentések szám a igen m eredeken em elkedett, az év­szakhoz képest is gyorsabban, m in t a korábbi évek bárm elyikében. K ü­lönösen sok dizentéria fo rdu lt elő Pest, Szolnok és K om árom megyé­ben, valam in t Budapesten. Az év eleje ó ta előfordult összes esetek szám a csaknem eléri a m ú lt évi szintet, s a jelek szerin t ebben az évben is kedvezőtlen d izentéria­helyzet k ialakulásával kell számol­nunk.

U gyanilyen kedvezőtlenül alakult a m eningitis serosa bejelentések száma, m ely ebben a hónapban lé­nyegesen tbb, m in t az előző hónap­ban, vagy a korábbi évek azonos időszakában. Főleg a D unántúlon halm ozódtak az esetek, Fejér, So­mogy, Tolna és Zala megyében. A betegség lefolyása azonban enyhe, rövid idő a la tt gyógyul.

A d iftéria , pertussis és a tetanus fokozatos, állandó csökkenése to­vább ta r t , a helyzet kedvező. Erő­sen csökkent a scarlatina előfordu­lása is, az eddig tapasztalt legala­csonyabb szintet sem éri el.

S iklósról kórházi staphylococco­sis já rv án y t jelentettek , 24 m eg­betegedéssel, Pápáról pedig isme­retlen aetiológiájú, valószínűleg v írus eredetű en teritis járványt, több száz esettel. A Nógrádi me­gyei K arancsságon kisebb lepto­spirosis járvány vo lt gyerm ekek között, ak ik sertésúsztatónak is használt vízben fürödtek.

F e le lő s k ia d ó : a M ed ic ina Egészségügyi K ö n y v k ia d ó ig azg a tó ja . — M egjelen t 11 200 p é ld án y b an .K ia d ó h iv a ta l: M edicina E gészségügy i K ö n y v k iad ó , B udapest V., B e lo iann isz u. 8. — T elefon : 122—650.

MNB eg y szám laszá m : 69.915,272—46.63 4279 A th e n a e u m N yom da, B u d a p e s t. F ele lős v eze tő : S opron i B é la

T e r je s z ti a M agyar P o s ta . E lőfizethető a P o s ta K özponti H ír la p iro d á já n á l (B u d ap es t V. k é r ., Jó z se f n á d o r t é r 1.) T e le fo n : 180—850 és bárm ely p o s ta h iv a ta ln á l. C sek k sz ám laszám : egyén i 61273, közü leti 61066 (vagy á tu ta lá s a MNB 8. sz. fo ly ó szám lá já ra )

S zerkesz tőség : B u d a p e s t V., N ád o r u . 32. m . T e le fo n : 121—804, h a n em fe le l: 122—765 E lőfizetési d ij egy évre 180,— F t, n eg y ed év re 45,— F t, egyes szám á ra 4,50 F t

INDEX: 25 674

O R V O S I H E T I L A P 1967

E L Ő A D Á S O K - Ü L É S E KD á tu m H e ly Id ő p o n t R e n d e z ő T á r g y

1963.október 15. kedd

O rszágos 'K özegészség- ü g y i I n té z e t, n a g y ta n te re m .B p . I X . G y áli ú t 2/6. Á -é p iile t

d é lu tá n 2 óra

A z In téze t tudom ányos dolgozói

B a rsy G yula d r ., S á rká n y J e n ő dr. : A m ű v i ve té lé sek h a tá s a a sz ü le tés i m o zg a ­lo m ra és a csecsem ő h a lan d ó ság ra .

1963.október 15. kedd

W eil-te rem .V . N á d o r u . 32.

d é ju tá n Z23 ó ra

A D ie te tika i M unkakö zösség

Z em plén i T ibor dr. : A m es te rség es tá p lá lá s . F e lk é r t ho zzászó ló : K oós R u d o lf dr. és Iv á n y i J á n o s dr.

1963.október 15. kedd

T ü d ő g y ó g y ásza ti K lin ik a e lő ad ó te rem .X I I . D ió sá ro k 1/c

d é lu tá n 3 ó ra

A K lin ik a orvosi kara 1. L á n y i M . : A tü d ő g ü m ő k ó r g y ó g y szeres kezelésének ú ja b b e red m én y ei.2. Vastag E ., K o zm a Gy., R egö ly— M ére i Gy. : A d a to k a W eg en er-sy n d ro m a k lin ik u m áh o z . 3 . A h ó n a p p ro b lé m ás e sete .

1963.október 17. csütörtök

J á n o s K ó rh á z , ta n te re m .X I I . D ió sá ro k I .

d é le lő tt 11 ó ra

A K órház Tudom ányos B izottsága

1. W ágner O szká r dr. : M yelom a e s e te k tan u lsá g a i. F e lk é r t h ozzászó lók B a lá zs Béla dr. és E ckhard t Sándor dr. 2. H a lm os T . dr., Sa lam on F . d r ., L oczka B éla dr. : H e p a to g e n m ononucleosis e s e te k tan u lsá g a i.

1963.október 17. csütörtök

F ő v á ro si U zsoki u tca i K ó rh á z , k u ltú r te re m . X IV . U zso k i u . 29.

d é lu tá n 1 ó ra

A K ó rh á z Tudom ányos Köre

S zá n tó Sándor dr. : A tü d ő c a rc in o m a th e rá p iá ja . H a n k o v szk y M á ria d r . : Az id ü lt a sp ec ifik u s lég ú ti b e te g sé g e k th e ra p iá ja .

1963.október 17. csütörtök

S em m el w eis-terem .V I I I . S z e n tk irá ly i u . 21.

d é lu tá n 2 ó ra

A M a g ya r Gyermek- orvosok T ársasága

1. S zam osi J ó z s e f dr. : A p y e lo g ra p h ia d iag n o sz tik a i je le n tő sé g e a g y e rm ek ­k o rb an . 2. V idos A n n a dr. é s C sabai É v a dr. : A n aem ia a p la s t ic a h o rm o n kezelése. 3. P etrás Győző dr. : A K le b s ie lla c so p o rtb a ta r to z ó b ak té riu m o k ok o zta e n te r it i s . 4 . K irá ly L á sz ló dr. : A z ú jsz ü lö ttk o r i p y o c y a n e u s sep sisek rő . 5. Gágó Gizella dr. : T o x aem iás te rh e ssé g b ő l sz ü le te t t g y e rm e k e k u tó v iz sg á la ta .

1963.október 18. p én tek

O rsz. Id eg - és E lm e ­g y ó g y in té z e t, ta n á c s ­te re m . I I . V örös H a d se reg ú t ja 116.

d é lu tá n yz 3 ó ra

A z n tézet orvosi kara Kardos György dr. : B eszám oló az „ In te rn a t io n a l B u re a u a g a in s t A lcoholism ” IX . e u ró p a i k o n feren c iá já ró l.

1963.október 18. péntek

I I . B e lg y ó g y ásza ti K lin ik a , tan te re m . V I I I . S ze n tk irá ly i u . 46.

ó é lu tá n d ó ra

A B u d a p esti Orvos- tudom ányi E gyetem

Á rkö vy J ó z se f emlékelőadás. 1. E ln ö k i m eg n y itó . T a r t j a : T ö rő Im re dr. 2 . Á rk ö v y J ó z se f em lék e lő ad ás . „ K lin ik o p a th o lo g ia i n y e lv v iz sg á la ta in k e red m én y ei. T a r t ja : B alogh K á ro ly dr.

F ig y e le m ! L a p s á r ta : m in d e n s z á m m e g je le n é s i id ő p o n t ja e lő t t 18 n a p p a l

\

TABLETTAINJEKCIÓ

SZTK terhire szabadén rendeJhetS

KŐBÁNYAI GYÓGYSZERÁRUGYÁR

AMBOSEX SUBLING UÁLIS TABLETTAÖsszetétel: 1 tabletta0,004 mg (4gamma) aethinyl-oestradiolt és4 mg methyltestosteront tartalmaz

SZTK terhére szabadon rendelhető

f p o o o o o o o n| q | O ö O C O O B B O

m QQQQQOOOOOQBOOOQDQBB

BerlinN E M E T D E M O K R A T I K U S K Ö Z T Á R S A S Á G

\

ORVOSI HETILAPAZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

A l a p í t o t t a :

M A R K U S O V S Z K Y L A J O S

1 8 5 7 - b e n

S z e r k e s z t ő b i z o t t s á g :

A L F Ö L D Y Z O L T Á N D R . * D A R A B O S P Á L D R . * F I S C H E R A N T A L D R . * H I R S C H L E R I M R E D R. L E N A R T G Y Ö R G Y D R. * S Ó S J Ó Z S E F D R. * S Z Á N T Ó G Y Ö R G Y D R.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő : T R E N C S É N I T I B O R D R . * S z e r k e s z t ő : B R A U N P Á L DR.

1 0 4 - É V F O L Y A M 4 2 . S Z Á M , 1 9 6 3 . O K T Ó B E R 2 0

O rvostovábbképző In té ze t, Sebészeti T a n szék

Az epekőileusH aas P é te r d r . é s L ä n d le r Iv á n d r .

Az epekő okozta bélelzáródás különböző prob­lémái az utolsó 75 évben sokat foglalkoztatták a sebészeket. Külföldön évi 8—10-re tehető az ösz- szefoglaló közlemények száma, és igen sok magyar szerző is írt az epekőileusról (1, 23, 27, 32, 37, 38, 39, 52). Ennek egyik oka az, hogy rendkívül érdekes a kórkép pathologiája: a mechanikus és dinamikus ileus ilyen jellegű együttes jelentkezé­se más ileus formákban nem fordul elő. A másik ok a diagnosztika nehézségeiben rejlik: a betegsé­get gyakran későn, csak m űtét közben ismerik fel. Mint valamennyi mechanikus ileusban, az epekő­ileus esetében is a prognózis szempontjából döntő jelentősége van a korai diagnózisnak és a korai m ű­tétnek. A legtöbb orvos felelősnek érzi magát, ha az epekőileust nem ismeri fel vagy elkésve operál. Az érdekes pathologiai jelenségek és a diagnosztika nehézségei keltik fel ú jra és ú jra az orvosok érdek­lődését az epekőileus iránt.

Az előfordulás gyakorisága

A z epekőileusok előfordulásának gyakoriságát az operált mechanikus ileusok számához, vagy a diagnosztizált, illetőleg operált epekőbetegségek számához szokták viszonyítani. Az 1. és 2. táb lá­zatban foglaltuk össze néhány szerző idevonatkozó statisztikáját.

A férfi-nő arány saját anyagunkban 1:4. Túl­nyomórészt kövér egyéneken fordul elő. Valameny- nyi szerző megegyezik abban, hogy a betegek élet­kora magas, saját anyagunkban a legfiatalabb 59 éves volt. Vick szerint az 50—70 évesek összes bél­elzáródásainak 12%-át, a 70 éven felüliek 23,7%-át epekőileus okozza. Irodalmi adatok szerint azonban előfordult epekőileus 25 éves betegnél is (52).121 ■

PathogenesisAz epekövek az epehólyagból, vagy a choledo-

chusból spontán belső epesipolyokon, vagy a papilla Vaterin át ju thatnak a gyomor-bélcsatornába.

Egy saját esetünk bizonyítja, hogy régebben cholecystektomizált beteg epeútjaiban képződhet akkora kő, amely bélelzáródáshoz vezet (5). A 2,5— 3 cm átm érőjű kő a belekből spontán, m űtét nélkül távozott, a beteg ellenőrző cholangiographián nem jelent meg, így nem tud tuk tisztázni, hogy a kő belső epesipolyon, vagy pedig a papilla V aterin át ju to tt-e a gyomor-bélcsatornába. M int ritka ki­vétel keletkezhet epekő a duodenumban is (17).

A belső epesipolyok kérdésével sok hazai (30, 36, 42) és külföldi szerző foglalkozott. Előfordulá­suk gyakorisága az összes epem űtétekre vonatkoz­tatva 0,8—3% (50). A sipolyok oka gyakorisági sor­rendben 1. köves epeútgyulladás, 2. az epeutakba penetráló gastroduodenalis fekély, 3. az epeutak, vagy a környező szervek rák ja lehet. Illyés és Ger­léi szerint tbc-s eredetű, belső epesipoly is előfor­dul.

Leggyakoribb a sipoly az epehólyag és a duo­denum között, de előfordul epehólyag-gyomor, epe­hólyag-vékonybél, vagy vastagbél és choledocho- duodenalis sipoly is. Néha a kő előbb az epehólyag vagy epeutak körül kialakult tályogba kerül és innen tör át a duodenumba, illetve a gyomorba (37). A kő a gyomor, illetve duodenum falának ré­tegei között submucosusan is elhelyezkedhet, a nyálkahártyát bedom borítva stenotikus tüneteket okozhat (23, 26, 28). A sipolyon keresztül az epe- utakból az összes kövek egyszerre is kiürülhetnek, m áskor a kövek szakaszosan távoznak, aminek az epekőileus recidiva szempontjából van jelentősé-

1970 O R V O S I H E T I L A P

ge. A sipolyok néha spontán, szinte nyomtalanul záródnak (2, 6), m ás esetekben évekig fennállnak. Saját anyagunkban m indkét eset többször előfor­dult.

Irodalmi adatok bizonyítják, hogy az epekő a V ater papillán keresztül is bekerülhet a duode- num ba. Illingworth és Dick szerint a kő a papilla környékének exulceratiója útján ju t a duodenumba. Morlock és m unkatársai szerint 2 cm átm érőjű epe­kő is okozott m ár ileust, ekkora kő könnyen átha­ladhat a papillán. Behrends szerint 2,5 cm átm é­rőig ju th a t át kő a sphincter Oddin.

Az epekövek epeút-gyomorsipolyon, vagy a duodenumból re trograd úton bekerülhetnek a gyo­m orba is. Ennek a kérdésnek a pathológiájáról és tünettanáró l más helyen számoltunk be (5).

A bélcsatornába ju to tt epekövek annak bár­mely helyén m egrekedhetnek. Sok szerző foglalko­zik avval a kérdéssel, hogy a bélcsatornának m e­lyik pontján akad el leggyakrabban az epekő. Az epekőileus egész kórlefolyására a legjellemzőbb az, hogy a kő az emésztőcsatornába ju tása után időn­ként elakad, tovább vándorol és lejjebb újra m eg­akad. Minél előbb operáljuk meg a beteget, annál magasabb bélszakaszban találjuk az epekövet. Hely­telen tehát arról beszélni, hogy hol akad el leg­gyakrabban a kő, hanem csak arról, hol találjuk meg a leggyakrabban.

Egy esetünkben röntgenernyő a la tt észleltük a kőnek a duodenumba jutását és megrekedését. En­nek alapján állíto ttuk fel a m űtéti indikátiót, de m ire a m űtétre sor került, a kő m ár az ileumba vándorolt.

Ez önmagában kizárja az epekőileusok kelet­kezésének m echanikus elméletét, amely szerint azért találjuk a követ a leggyakrabban a legalsó ileum kacsokban, m ert a bél lum ene ott a legszű-

1. táblázatEpekőileus esetek aránya az összes ileusokhoz viszonyítva

Szerző Közlés éve Ö sszes ileusE b b ő l

epekő ileus %

B en n eth ........................... 1926 3064 0,9Vick.................................... 1932 6892 0,7Illingworth, Dick 1941 1—2v. L u tzk i......................... 1955 13Me. Laughlin................... 1951 19 692 1,9Maurer, Ederlin, Krupp . 1962 629 1,3Saját anyagunk............... 1947-1961 240 6

kebb. Kivétel nélkül valamennyi esetünkben ak­kora követ'talá ltunk , mely önm agában nem töltö t­te volna ki a béllum ent, ellenben spazmusa m iatt a bél oly szorosan tapad t a kőre, hogy a fala anae- miás lett, sőt egy esetünkben el is halt. Hasonlót tapasztaltunk, ha egyéb idegen test került a vé­konybélbe. A bélben levő kemény idegen test va­lószínűleg m echanikus irritáció révén a bélfal ref- lektorikus görcsét váltja ki. Ez a görcs néha tartós, m áskor oldódik és ilyenkor a peristaltica a követ tovább viszi. Szerencsés esetben a kő áthalad a

Bauchin-billentyűn is és a vastagbélben továbbjut­va spontán távozik. Előfordul, hogy az am pullában akad el, onnan digitálisán vagy műszeresen kell el­távolítani (25). R itkán a vastagbélben magasabban is elakadhat a kő (6, 55). Néha a kő a bélben tünet­mentesen hónapokig is megrekedhet. Ilyenkor appo­sitio ú tján növekszik. A legnagyobb epekövet, 17,7 cm átm érőjűt Turner találta a vastagbélben.

Molnár az epekőileust a mechanikus és dina­mikus ileus sajátos keveredésének tartotta.

2. táblázatEpekőileus esetek aránya az összes operált epekőbetegségekhez

viszonyítva

Szerző K özlés éveE p eb e teg ek

szám aE b b ő l

ep ek ő ileu s %

Martin .......................Mayo .......................Behrends ...................Buttler—Harkins . . . Saját anyagunk

1912194919591961

1247 — 1961

30 000

1621900

2495

0,003% 0,3-0,5%

L9% 0,1% 0,6%

A m echanikus tényező a kő, mely önmagában obturatiót nem okozna, ha a dinamikus, spastikus komponens nem társulna hozzá. Amikor a spazmus ideiglenesen oldódik, a kő tovább vándorol. Ennek következtében az elzáródás felett ritkán alakul ki a m echanikus ileusokra jellemző, folyadékgyüle- mekkel és meteorizmussal járó igen nagyfokú bél- distenzió. Mikor a spazmus oldódik, mód van a fel­gyűlt gáz- és folyadék továbbjutására is. A bélfal inkább hypertrophiás, m int dilatált.

Diagnosztika

Az elmondott pathologiai jelenségek képezik a diagnosztika alapját. Á ttekintve az irodalmat, a betegséget a legtöbb esetben csak intraoperative, sőt néha csak a boncolásnál ismerik fel. Tompa 4 esetből, Thomas és munkatársai 19 esetből 25—25 százalékban diagnosztizálták m űtét előtt az epekő­ileust. Raiford összeállítása szerint különböző szer­zők 13—100%-ban állították fel m űtét előtt a he­lyes diagnózist. Molnár főleg klinikai vizsgáló mód­szerekkel 1936-ban 10 esete közül valamennyiben és Rigler, aki a röntgen-diagnosztika alapjait fek­tette le, 1941-ben 14 esetből 13-ban ism erte fel m ár m űtét előtt a betegséget. Osztályunk eredményei a3. táblázaton láthatók.

Az anamnesis és a fizikális vizsgálat a legtöbb esetben hozzásegítenek a helyes kórisméhez. A be­teg m últjában lezajlott eperohamok, vagy a kim u­tato tt epekő, nem erősíti meg, az epeköves anam ­nesis hiánya pedig nem zárja ki okvetlenül az epe­kőileus diagnózisát. Eseteink 40%-ában a beteg nem tudott epekövéről. Előfordul, hogy éppen a kór­előzményben szereplő eperohamok vezetik félre az orvost, aki a jelen görcsöt is a megelőzőkhöz ha­sonló attaknak tartja. Molnár nyom atékkai hang­súlyozza, hogy az orvosnak minden* epeköves ro­ham nál olyan gondosan kell a beteget megvizsgál­nia, m intha életében először lá tta volna.

O R V O S I H E T I L A P I 97I

Tapasztalataink szerint az epekőnek az emész­tőcsatornába ju tását igen erős görcsös fájdalom kí­séri. Ez olyan nagyfokú lehet, hogy acut hasi ka­tasztrófának tarthatjuk , de megkülönbözteti attól a hashártyagyulladás tüneteinek a hiánya. A bilio- enterikus sipoly kialakulása vérzéssel járhat, (18, 35), bár az epeutakból egyéb okokból is ürülhet vér (15, 16, 40).

Az epekőileus diagnosztikájában Molnár az ileus interm ittáló jellegének tulajdonította a legna­gyobb fontosságot. Ezalatt nem azt értette, hogy a betegnél a görcsök, a hyperperistaltica bizonyos pe­riódusokban, pl. 10 perces időközökben jelentkez­nek, m ert ez minden mechanikus ileusra jellemző. Epekőileüsban időnként a mechanikus ileus vala­m ennyi tünete megszűnik, tehát a görcsökön, hy- perperistalticán kívül a meteorizmus is, a beteg egy ideig jobban érzi magát. Ilyenkor ti. a kő tovább vándorol, az obturatio megszűnik. Amikor a bél­fal spazmusa ú jra kialakul, a bél ráfeszül a kőre, a m echanikus ileus tünetei ú jra jelentkeznek. Ez a m agyarázata az interm ittáló jelenségeknek. Minden egyes ileusos periodus alatt a beteg általános álla­pota romlik, a kialakuló peritonitis m iatt fokozó­dik a folyadék, elektrolyt hiány. Tehát az ileus in­term ittáló és progrediáló jellegű. Interm ittáló lehet egyéb ileus is, például a nephrolithiasist kísérő ref- lektorikus ileus, tehát a kórképnek jellegzetes hul­lámzása csak akkor jelent epekőileust, ha az a me­chanikus vékonybél ileus klinikai képébe illeszthe­tő. Mivel nincs mindig mód az ileusnak ezt a jel­legzetes hullámzását személyesen észlelni, foko­zottan kell ügyelnünk arra, hogy jó anamnesist vegyünk fel.

Az epekőileus első óráiban annak tipikus képét hiába keressük, hisz a betegség in term ittáló jellege ilyen rövid idő alatt nem alakulhat ki. Ritka kivé­telektől eltekintve, például mikor az addig tapint-

katasztrófa képében jelentkezik. A beteg m ár a betegség elején collapsusba kerülhet. Ilyenkor sem mód, sem idő nincs a praeoperatív diagnózis felállí­tására, a shockot kell m egszűntetnünk és utána azonnal operálnunk. Molnár jó eredményei bizo­nyítják, hogy ez a kórkép klinikai vizsgáló mód­szerek gondos alkalm azásával korán diagnoszti­zálható.

A röntgen diagnosztika értékéről megoszlanak a vélemények. Míg Brockis és Gilbert a röntgen jelentőségét korlátozottnak tartja , addig a legtöbb szerző nagy fontosságot tu lajdonít neki. Bormann és Rigler szerint a radiológiai tünetek: 1. az epe- utakban k im utato tt levegő, 2. a m észtartalm a m iatt látható, vagy bárium m al kim utatható kő, 3. a kő helyváltoztatása és 4. a m echanikus ileus képe.

Gyakorlatilag irrigoscopiával kom binált üres hasi átvilágítást és felvételt végeztetünk. Az előb­bit azért, hogy az esetleges vastagbélileust kizár­hassuk. Shore és m unkatársai irrigoscopiával a be- szájadzó ileum ban kerek árnyék kiesést m utattak ki, ami epekőnek bizonyult. Célszerű felvételt ké­szíteni a m ájtájró l is. Több szerző elismeri, hogy m űtét előtt nem diagnosztizált epekőileus esetek­ben utólag m ég egyszer átnézve az üres hasi felvé­telt, m egtalálták az epeutakban a levegőt (4, 43). Az epeutakba került levegő kim utatásának értékét még az sem csökkenti, hogy egyéb okokból például sphincter Oddi elégtelenség, papilla carcinoma, epeutakba perforált duodenalis ulcus stb. m iatt is kerülhet levegő az epeutakba (19).

Az ileus kim utatása céljából felesleges és időt- rabló eljárásnak tartjuk bárium os kontrasztanyag itatását. D rucker eljárását sem fogadhatjuk el, aki vékonybél szondán keresztül ju tta tja be a kontraszt- anyagot, m iu tán pedig tisztázta az elzáródás helyét és okát, melegvizes öblítésekkel leszívja. Az eljárás nagy elektrolyt veszteséghez is vezethet.

3. táblázatOrvostovábbképző Intézet Sebészeti Tanszék 15 év epekőileus esetei (1947— 1961)

A b e te g e kE p e k ő az a n a m n e -

s isb e n

E pekőileus d ia g n o s isá t

c sak k lin ik a i k l in ik a i és tü n e te k R T G tü n e te k a la p já n a la p já n

á ll í to t tu k fe l

szám a n e m e | k o ra

férfi n o 5 9 - 6 0 6 1 - 8 7

15 3 12 i 14 9 7 4

M ű té t e lő t t i d iagnosis A k ő e ltáv o zásán ak m ó d ja

M eghaltE p ekő ileus I le u s P e rf. cbolec.

Ism e re tle n a c u t hasi

k a ta sz tró fa

M ű té t G y ó g y u ltV é g b é len á t j

E n te ro to m ia I R esectio

11 í 2 1 1 12 1 1 2 9 6

ható epehólyag hirtelen eltűnik, kezdetben csak a mechanikus ileust diagnosztizálhatjuk. Ez önmagá­ban elég is lenne a m űtéti javallathoz, de éppen itt rejlik a diagnosztikus buktató, a betegség inter­m ittáló jellege m iatt egy időre megszűnnek a pa­naszok és tünetek, meginog a diagnózisunk és késik a m űtéti indikáció is. Néha a betegség acut hasi121*

Done és munkatársai jódtartalm ú, felszívódó kontrasztanyagot, G astrografint használnak. Ez el­len nem lehet kifogásunk, m ert bizonyos esetekben a > belső epesipolyok, vagy gyom orba került epekö­vek kim utatása szempontjából, ha a peritonitis tü­netei hiányoznak, indokolt a kontrasztanyag itatás (5, 39). Maguk az epekövek néha nativ-felvételen is

1972 O R V O S I H E T I L A P

kim utathatók. Osztályunkon ez négy esetben sike­rült. Egy esetünkben az előző vizsgálatnál az epe­hólyagban talált kövek eltűnése h ív ta fel a figyel­m ünket a cholecysto-duodenalis sipolyra. Egy bete­günknél sikerült a kő vándorlását radiologiailag kö­vetni.

TherapiaKorai stádium ban, am ennyiben a beteg általá­

nos állapota kielégítő és még nem történt k ísérlet a kő elhajtására, görcsoldókat és beöntéseket ad-

4. táblázatNéhány szerző adatai az epekőileus mortalitására vonatkozólag

Szerző Közlés éveö ssze s eset

szám a M eg h alt %

B en n eth ........................... 1926 3064 50Vick.................................... 1932 46 70,2M olnár............................. 1936 10 30Deckoff ........................... 1955 73 33T o m p a ............................. 1961 4 50Amato, Wietersen ......... 1961 6 33Maurer, Ederlin, Krupp . 1962 8 25Saját anyagunk............... 1947-1961 15 40

tunk . Ha ettől a beteg nem le tt jobban, mielőbb megoperáltuk. Szerencsés esetben az intervallum ­ban operálhatunk, ilyenkor a m ű tét veszélye és — ha a beteg még jó erőbeli állapotban van —, koc­kázata is kisebb. Közvetlenül a m űtét előtt recta- lis-digitalis vizsgálatot kell végezni, nem kerü lt-e közben a kő az ampullába. Természetesen a beteg­ség minden stádium ában meg kell kísérelni a m ű­tétet. Behrends összeállítása szerint az első 24 ó rá­ban operáltak m ortalitása 33%, a 24 órán tú l ope- rá ltaké 70%. Ezt sa já t tapasztalataink is megerősí­tik, a 9 gyógyult esetben átlag 3 napja kezdődtek a panaszok, az 5 meghalt átlagosan 5 napja volt beteg. Ez bizonyítja, hogy a konzervatív kezelés­sel nem szabad sok időt vesztegetni. Két esetben sikerült azonban a követ per vias naturales távo­zásra bírni.

A műtét időpontját egyesek a m űtéti előkészí­tés céljából halasztják el. Időt kell szakítani a fo­lyadék és elektrolyt egyensúly helyreállítására, közben szondával szívják le a vékonybéltartalm at (3, 29, 44). Ezzel szemben Behrends elveti a szonda használatát, m ert hosszadalmas és rendszerint nem sikerül elég m élyre levezetni, ha pedig sikerül, nem m indig eredményes.

Saját tapasztalataink szerint ileus esetében m ű­té t előtt elsősorban a m űtéti shock veszélyét kell csökkenteni. A folyadék és elektrolyt veszteségek olyan nagyok, hogy azokat addig, míg a veszteség okát ki nem küszöböltük, pótolni nem tudjuk. Hely­telen tehát a só- és vízveszteség pótlása céljából a m űtét időpontját elhalasztani. Még kell kezdeni a folyadéktherápiát, m ajd transfusio védelmében mi­nél előbb meg kell operálni a beteget és a dehydra­tio pedig postoperative rendezendő. Nekünk sin­csenek jó tapasztalataink a m űtét előtti leszívást illetően és indokolatlannak ta r tju k emiatt a m űtét időpontját elhalasztani.

Igen fontos kérdés, m i történjék, ha a kő nem távozott a bélhuzamból, de az ileus megoldódott. Molnár szerint, ha sikerül megállapítanunk, hogy a kő fokozatosan és zavartalanul továbbvándorol, úgy állandó felkészültség mellett várhatunk. Ha a kő nem halad tovább, vagy a bélpassage-ban zavart okoz, úgy el kell határozni m agunkat annak eltá­volítására. A kő ugyanis appositio ú tján állandóan növekszik, veszélyezteti a bélfal épségét, viszont „ileusm entes” időszakban végzett enterotom ia ve­szélytelen beavatkozás.

A bélen hosszanti metszést ejtünk és harántul varrjuk össze. Egy esetben kényszerültünk bélel’na- lás m iatt resectióra. Több szerző a bél-incisiót az esetleg sérü lt bél kímélése céljából az elzáródás he­lye felett vagy alatt végzi és műszerrel húzza ki a a követ. Helytelenítjük a kőnek a bél megnyitása nélkül tö rténő összetörését. Néhányan a követ a bél megnyitása nélkül átnyom ják az ileocoecalis beszá- jadzáson keresztül a vastagbélbe és o tt sorsára hagyják (3, 24, 25). Behrends egy hasonló esetben vastagbélileus m iatt kénytelen volt reoperatiót vé­gezni és ezért elveti az eljárást.

M inden esetben á t kell vizsgálni az egész bél- tractust, nincs-e benne m ég egy epekő. Erre külö­nösen akkor kell gondot fordítani, ha a bélben fa- cettált követ találtunk. Kozma az irodalomból 27 recidiv epekőileus esetet gyűjtött össze 29,8%-cs mortalitással. A kőrecidiva természetesen nemcsak úgy jöhet létre, hogy az emésztőcsatornában bent­hagyunk egy követ, hanem úgy is, hogy a belső epe­sipolyon át újabb kő kerü l a béltractusba (11, 29, 44, 48, 52). Megoszlanak a vélemények arról, ho­gyan és m ikor kell a gyulladt, esetleg még követ tartalm azó epehólyagot és a belső epesipolyt ellát­ni. Több szerző az ileus m űtét alkalm ával átvizs­gálja a has jobb felső quadransát, és amennyiben ott követ tap in t, cholecystostomiával távolítja azt el (3, 11, 51). Mások az epehólyag eltávolítását má­sodik m űtétként végzik (6, 44). L u tzk i esetenként ítéli m eg m i a helyes teendő.

Álláspontunk szerint ilyen nagy m ortalitás­sal járó betegség esetében csak a legegyszerűbb beavatkozást szabad végezni, az epeutak revisiója túl nagy feltárással és a műtét időtartam ának je­lentős meghosszabbodásával jár. Vállalni kell azt a kockázatot, hogy a belső epesipolyon át, esetleg újabb kő kerül a belekbe. Ezzel szemben néhány hónap m úlva a beteget ki kell vizsgálni és hacsak a vizsgálatok nem m utatnak teljesen ép viszonyo­kat, el kell végezni a cholecystektomiát. A belső epesipoly keletkezésében az epehólyagrák nem rit­ka oki tényező, m int két saját esetünkben és né­hány, az irodalomban ism ertetett esetben tapasz­talható volt (17).

PrognosisA betegség prognosisa nem jó. A 4. sz. táb ­

lázatban állítottuk össze néhány szerző adatait a m ortalitásról. Ha a szélső értékeket nem is vesz- szük figyelembe, m egállapíthatjuk, hogy nagy anya­

O R V O S I H E T I L A P 1973

gon vizsgálva a m ortalitás ugyanúgy magas, m int általában a mechanikus ileus esetében (33). Raijord összeállítása szerint a m ortalitás 1925 óta 75%-ról 26%-ra csökkent. A javulást ekkora mértékben mi nem észleltük és tekintettel arra, hogy a legtöbb szerző csak néhány esetről számol be, egyetértünk Molnárral abban, hogy a m ortalitas alakulásában a véletlennek is nagy szerepe van. A magas m orta­litás okait tapasztalataink és az irodalmi adatok (3, 6, 13, 29, 44, 46, 52) alapján a következőkben lá t­juk.

1. a betegek magas életkora. Maurer és m un­katársai szerint 60 év felett az ileus m űtétek m o r ­talitása nagym értékben növekszik.

2. A rossz diagnózis. Evvel a kérdéssel m ár foglalkoztunk. A jó klinikai és a jó radiológiai dia­gnózis, ami elsősorban a gondos észlelésen alapszik, jelentős m értékben jav ítja a m űtéti eredményeket. Evvel függ össze a korai diagnózis és a korai m ű­tét kérdése. Raijord véleménye szerint a késleke­dés 50%-ban a beteg és 50%-ban az orvos hibájá­ból történik. Magyarországon az ingyenes orvosi el­látás m iatt ritkább, hogy a beteg késve forduljon orvoshoz. Mint em lítettük, a betegek 3—5 nappal a panaszok kezdete u tán kerültek m űtétre. A 13 ope­rá lt beteg közül kilencet a felvétel napján operál­tunk, ezekből m eghalt kettő, négy beteget pedig a2—6 napon operáltunk, ezek közül m eghalt 3.

3. A rossz általános állapot és az idős betegek­nél gyakori társbetegségek. Deckojj szerint a bete­gek 83%-nak egyéb betegsége is volt, 58%-ban kö­vérek voltak, 58%-nak volt cardiovascularis beteg­sége, és 50%-ban voltak diabetesesek. Mi diabetest csupán 13%-ban találtunk.

4. Technikai hibák. Ha a sebész kizárólag en- terotom iát végez és a bélcsatornát átvizsgálja, hi­bát aligha követhet el. Hibának ta rtju k a poly- pragmasiát, amikor az első m űtétnél akarják a Cholelithiasist és a belső epesipolyt ellátni. Súlyos hiba viszont, ha a bélcsatornában egy esetleges második követ elnézünk.

5. Általános m ű té ti szövődmények, melyek te r­mészetesen elsősorban az idős betegeket veszélyez­tetik. Thomas és munkatársai 19 operált esetről számolnak be, ezekből 4-nek tüdőgyulladása, 3-nak sebgenyedése, 2 betegnek thrombophlebitis? volt, és egy betegnél bélsársipoly alakult ki.

Osztályunkon 6 beteget veszítettünk el. Vala­m ennyinek súlyos általános- és koszorúérelmesze­sedése volt. A közvetlen halálokok: 4 esetben peri­tonitis, 2 esetben pneumonia és szívelégtelenség. Az egyik peritonitis m iatt m eghalt betegnek súlyos cholangitise, bronchopneumoniája és atrophiás májcirrhosisa volt.

összefoglalás:Szerzők 1947—1961-ig 15 epekőileus esetet

észleltek. Tapasztalataikat a kórkép pathologiáját, klinikai és röntgen diagnosztikáját, valam int the- rap iá ját illetően összehasonlítják az irodalmi ada­

tokkal. M egállapítják, hogy a sebészek és radio­lógusok nagy érdeklődését a kórkép irán t a kü­lönleges pathologiai kép és a diagnosztika nehéz­ségei magyarázzák. A kezelés eredményességé­nek javulása, a helyes korai diagnózistól függ. A legnagyobb jelentőséget ezen belül a pathologiai szemléletnek, a pontos anamnesisnek és a helyes észlelésnek tulajdonítják. Ism ertetik a therapiás tennivalókat és analizálják a betegség rossz prog- nosisának okait.

IRODALOM: 1. A dám L.: M agyar Sebész Társaság m unkái 1910. — 2. A fflerbough J. K. és Cole H. A.: Radiology. 1955. 64, 581. — 3. A m ato R. M. és W ieter- sen F. K.: The G race Hosp. Bulletin. 1961. 39, 2. — 4. A ndrew G.: Canad. J. of Surg. 1960. 3, 147. — 5. BarnaL. ás Haas P.; Magy. Radiol. 1963. 145. — 6. Behrends W.: Der Chirurg. 1959. 30, 512. — 7. B enneth J.: Brit. Med. J. 1926. 1, 565. — 8. B orm ann Ch. N. és Rigler L.G. : Surgery, 1937. 1, 349. — 9. Brockis J. G. és G ilbertM. C.: Brit. J. Surg. 1957. 44, 461. — 10. B uttler R. M. és Harkins H. N.: Amer. J. of Surgery, 1961. 101, 717. —11. Claridge M.: Brit. J. of Surgery, 1961. 49, 134. —12. Deckojj S. L.: Ann. Surgery, 1955. 142, 52. — 13. DoneH. J., Gould L. V. és Brozin I. H.: Brit. J. Surg. 1961. 49, 660. — 14. Drucher V. és M cElvee Ch. H.: G astro­enterology 1957. 32, 1927. — 15. Eisold G.: Chirurg.1961. 1, 32. — 16. Földvári Gy., Széchy M., Köves I.: Orvosi Hetilap. 1962. 103, 1365. — 17. G ereben Z. és Luzsa Gy.: Magy. Radiológia. 1962. 14, 3. — 18. G ime- nez Pera C.: Lyon Chirurg. 1961. 57, 513. — 19. Her­m ann L.: Z eitschrift f. ärz tliche Fortbildung, 1962. 56, 591. — 20. H ültl H.: M agyar Seb. Társ. m. 1910. — 21. Illingw orth C. F. W. és D ick B. M.: A Textbook of Surg. Pathology. 1961. — 22. Illyés és G erlei: Orvosi H etilap. 1956. 97, 751. — 23. K abay L.: Orvosi Hetilap. 1953. 94, 1422. — 24. Kapel I.: Acta C hirurg. Scand. 1947. 95, 54. — 25. K linger B.: Z en tra lb la tt fü r C hirur­gie 1953. 78, 373. — 26. K onuralp N.: J. In tern . Coll. Surg. 1951. 81, 424. — 27. K ozm a Gy.: Orvosi Hetilap.1962. 103, 1514. — 28. Longley N. B. és M argulis A. R.: Surgery 1961. 49, 719. — 29. v. L u tzk i A.: Zbl. f. Chir. 1955. 80, 1503. — 30. M arton T.: Magy. Seb. 1960. 13, 16.— 31. M artin J.: idézi Raijord. — 32. M atuschek B.: Magy. Seb. Társ. m unkái. 1930. — 33. M aurer W., Eder- lin F., K rupp S.: Chir. P rax . 1962. 6, 477. — 34. Mayo C. W. és B row n P. W.: S urgery 1949. 25, 924. — 35. M cLaughlin Ch. W., Rainess M.: Amer. J. Surg. 1951. 81, 424. — 36. M ester E.: Orvosi Hetilap. 1961. 102, 2232.— 37. M ilko V.: Gyógyászat, 1913, 27, 53. — 38. ModorI. : A sebészet időszerű kérdései. 1947. — 39. Molnár B.: Magy. Orvos. 1936. 17, 2. — 40. M olnár' B. és Mo- sonyi L.: M ünchener Med. W schr. 1963. 105, 524. — 41. M orlock C. G., Shockett E., R em ine W. H.: G astroen te­rology. 1956. 30, 462. — 42. N agy T., S tejanics J., Far­kas J., Barankay P.: Orvosi H etilap 1961, 102, 4. — 43. Petren G.: Der Chirurg. 1939. 11, 722. — 44. Raijord Th. S.: Amer. J. of Surg. 1962. 104, 3. — 45. Rigler L. G., N orm ann E. N., Noble J. F.: J. A. M. A. 1941, L. G., Borm ann Ch. N., Noble J. F.: J. A. M. A. 1941. 298, 486. — 47. Schw artz A., Eyal Z. és Borm ann J. B.: Israel Med. Journal. 1961, 20, 9. — 48. Schw artz J.:J. Int. Coll. Surg. 1961. 36. 581. — 49. Shore S., Ja­cobs H. H. és Cannon J. A .: A rch. Surg. 1953. 66. 301.— 50. Stefanies J., Nagy T., Farkas I., Barankay B.: Bruns. Beitrage zur kl. Chir. 1960. 4, 201. — 51. Tho­mas H. S., Cherry J. K. és A verbook P. D.: J. A. M. A. 1962. 179, 8. — 52. Tompa Gy.: Debreceni II. sz. Seb. K lin ika Em lékkönyvéből. 1961. — 53. Turner J. C. és Dearing W. H.: Ann. Surg. 1954. 33. 147. — 54. Vick R. M.: B rit. Med. J. 1932, 2, 546. — 55. Y oung W. B.: Arch, of Surg. 1961. 82. 333.

K L I N I K A I A N U L M A N Y O K

Budapesti Orvostudományi Egyetem, Tüdőgyógyászati Klinika és Dorogi Járási Tanács Tüdőbeteggondozó Intézet

Az idült bronchitis kezelése(Klinikai-gondozóintézeti együttműködés négyéves tapasztalatai)

Lányi Miklós dr. és Bakonyi Zoltán dr.

Az idült bronchitis több országban, így Ang­liában az első statisztikai halálokok között szerepel. (English disease, Fry 1962.) Jelentőségére orvosi köztudatunk még nem figyelt fel. Ennek fő oka bi­zonyára az, hogy az idült hörghuru t három klasszi­kus tünete, úm. a köhögés, köpetürítés és fulladás, sok más, súlyosabbnak m inősített betegség kísérője is lehet. Ha e más betegségek egyikét sem fedi fel a vizsgálat, valami m egnyugvást érzünk, hiszen a betegnek „csak” bronchitise van. Köhögéscsillapí­tók adásában, esetleg köptető rendelésében aztán legtöbbször ki is m erül orvosi ténykedésünk. A be­teg, ha panaszai fokozódnak, orvosról-orvosra já r­va bizonygatja, hogy időnként láza is van, sőt fu l­lad. így ju t el a „köhögős” em berek egyik legfőbb szűrőállomására, a tüdőbeteggondozó intézetbe.

A dorogi intézetet is igen sok, rossz cardiorespi- ratoríkus állapotban levő beteg keresi fel vizsgálat céljából, akinek tuberkulózisa, vagy egyéb tüdőbe­tegsége nincs. E betegek a járási betegállom ánynak figyelemre méltó részét teszik ki. Ha a legutolsó évi munkaképességcsökkenési naplót nézzük át, akkor azt találjuk, hogy az 1961-ben a dorogi járásban rokkantállom ányba vett 450 egyén közül 66-nál bronchitis chronica és emphysema, 17-nél bronchi­tis asthmatica, emphysema és cor pulmonale, 34-nél pedig ez utóbbiak és egyéb betegség együttes fenn­állása volt a leszázalékolás oka. Az idült bronchitis obstruktiv form ája és annak következményei tehát összesen 117 esetben, az összes munkaképességcsök­kenések 26%-át okozták, messze többet, mint, a bal­esetet (72 eset), szív és érbetegséget (92 eset), gü- mőkórt (58 eset) is beleértve, bárm elyik másik be­tegség.

A bronchitisekkel tehá t foglalkozni kell. Ügy gondoltuk, hogy ennek a még m a is „gazdátlan” be­teganyagnak legalább egy részét ellenőrzésünk alatt ta rtju k és a korszerű követelm ényeknek megfelelő, ha szükséges intézeti kivizsgálást és kezelést is biz­tosítunk részükre. Tisztában vagyunk vele, hogy az idült bronchitis és következm ényeinek klinikai elemzése m ai szemléletünk m ellett m ár lényege­sebb, sokoldalúbb vizsgálatokat tesz szükségessé, mint am iket mi 1958—61 között elvégezhettünk. Az is nyilvánvaló, hogy egy körü lírt terü le t adottságai alapján nem kísérelhetjük meg a bronchitis-kérdés egészének felmérését. M egkíséreltük azonban azt, hogy hosszabb megfigyelési idő után, a gondozóin­tézet és a klinika között lé tre jö tt együttműködés

tapasztalatainak, és egymás konkrét adottságainak figyelembevételével e krónikus betegek kezelhető­ségéről tájékozódjunk.

A nagy dorogi beteganyagnak csak egy kis há­nyadát, 1958—61-ben 69 beteget ápoltunk a klini­kán. Intézeti felvételüket az tette szükségessé, hogy am buláns kezelésük kísérlete eredm énytelen ma­radt. A legsúlyosabb és sürgős intézeti elhelyezést kívánó betegek azonban a járási kórházba kerültek, és így nem szerepelnek anyagunkban. Betegeinket 4 csoportba soroltuk: az accessorius, a serosus, a purulens és a spasticus-obstructív csoportba. Ezt a csoportosítást nemcsak gyakorlatilag találtuk he­lyesnek, hanem ez lényegében megegyezik az idült bronchitis progressziójának szakaszaival is, és így összhangban van az irodalomban elfogadott klinikai (Meneely) kórélettani (Fletcher) és kórbonctani (Reid) beosztásokkal.

Bronchitis chronika accessoria 11 betegünknél fordult elő. A pontos kivizsgálás 3-nál bronchustu- mort, 2-nél tuberkulózist, 3-nál tüdőfibrózist, 1-nél vitiumot, 1-nél pedig pleuritis callosat m utato tt ki. E betegek kórlefolyását a későbbiek során nem le­hetett a felfedett betegségtől elválasztva értékelni. Figyelemreméltó aránynak ta rtju k azonban azt, hogy 69 súlyos bronchitises beteg közül 11-nél lehetett pontos vizsgálatokkal más pulmonológiai elváltozást is kideríteni.

Bronchitis chronika serosa. Tizenegy 40 év alat­ti betegünk tartozik e csoportba. M indegyikük sú­lyos köhögési rohamokról és fulladásról panaszko­dott. Expectoratum uk legtöbbször szívós-tapadós fehér „csapokat” tartalm az, melyek mikroszkópo­sán nyákból, hámsejttömegből és elvétve fehérvér­sejtekből állnak. A bronchoszkópos kép diffuse hypersecretiót és a hyperaem iától a nyálkahártya haragosvörös gyulladásáig terjedő skálájú elválto­zást m utato tt, amely azonban sehol, a hörgőrendszer bronchoszkópnal belátható mélységig, számottevő lum enszűkületet nem okozott. A köhögéssel kapcso­latos fulladásos panaszokért itt elsősorban a vála­dék tömeszelő hatását okoljuk. K ét esetünkben tudtuk bronchoszkóposan megfigyelni a hörgőnyál­kahártya mirigyeinek tágulatát, am inek Hirschfeld az idült bronchitis későbbi lefolyásában fontos sze­repet tulajdonít. A sterilen levett bronchúsváladék tenyésztéses vizsgálata csak 8 esetben eredménye­zett, akkor is inhomogen, vegyes baktérium flórát. A légzésfunkciós vizsgálatok a Tiffeneau szerinti m a-

O R V O S I H E T I L A P 1975

ximalis exspirációs volumennek mérsékelt csökke­nését (64—75%) m utatták. E csoportban 6 betegnél találtunk idült, évek óta em lített emésztési pana­szokat. Mind a 6 beteg achlorhydriás volt, az egyik teljesen anacid. A savviszonyok rendezése (sósav­pótlás, diétáztatás) frappánsan jav íto tta a bronchus- hypersecretiót is.

A terápia első, legfőbb feladata ebben a cso­portban a secretolyticus expectoráltatás. Az újabb kutatások fényében igen kérdéses, hogy mely gyógyszereknek van tulajdonképpeni köptető h a tá ­sa (Aspen Conference, 1961). E téren tulajdonkép­pen m a is empirikus adatokra vagyunk utalva. Ügy láttuk, hogy a kívánt secretolysis elérésére sem a guajakol, sem az ipecacuanha-származékok nem al­kalmasak. Per os Asaropectet, vagy teakeverékeket, parenterálisan kám forolajat, vagy diapulmont, in- halációban pedig ugyancsak diapulmont használ­tunk. A váladék elfolyósítására és a bronchitis m ér­séklésére leghatékonyabb a trypsingerosol volt. A beteg néhány kezelés u tán panaszmentessé válhat. Tisztában kell azonban azzal lennünk, hogy m aga a secretum besűrűsödése egy m ár előrement nyálka­hártyaelváltozásnak, úm. kehelysejtek felszaporodá­sának és a csillószőrfunkció csökkenésének az ered­ménye (Bucher, 1960). Ha teh á t a váladékelfolyósí- tás és expectoráltatás sikeres volt, a terápiának csak az első lépése tö rtén t meg. A bronchitis teljes meg­szüntetéséhez a továbbiakban a por- füstártalm ak és felsőlégúti infekciók szigorú kerülése szükséges.

E csoportba tartozó betegeink ambulans u tó­megfigyelésének időtartam a 8 hónaptól 42 hónapig terjedt. Utókezelésük legfőbb nehézsége az, hogy váladékszaporodással jelentkező broncihitises reci- divát mindaddiq, míg lázat nem okoz, nem tartják kezelésre szorulónak. Betegeinket kioktattuk arra, hogy panaszaik kiújulása esetén jelentkezzenek. Le­hetővé tettük, hogy a tüdőgondozóban a specifikus betegektől szigorúan elkülönítve aerosolkezelést kaphassanak. Ezt szívesen igénybe is vették.

Megfigyelési időszakunk lezárásakor 1962. m á­jus 31-én kontroll vizsgálatra e csoportból csak 6-an jelentek meg. 4 további beteg teljesen panaszmen­tes voltára hivatkozva kim entette magát. A m egje­lentek köz;ül panaszmentes volt és normális légzés­funkciót m utatott 5 beteg, 1 betegnél ta láltunk fennálló váladékozást, m érsékelten csökkent (66%) Tiffeneau-értékkel. Az illető erős dohányos.

Bronchitis chronica purulenta. E csoportba ta r ­tozó 16 betegünk mindegyikénél több-kevesebb mennyiségű, de gennyes köpet ürült. 2 beteg kivé­telével m indegyikük arról is panaszkodott, hogy fő­leg ősszel—télen lázas „influenzájuk” van, 5-nél is­métlődő tüdőgyulladás szerepel az anamnesisben. A bronchoszkópos vizsgálat a bronchus-nyálkahártya lumenszűkületéhez, esetenként deformitáshoz is ve­zető gyulladást és mucopurulens váladékozást ta ­lált.

Bronchographiára, a komolyabb bronchus- destrukciók gyanúja m iatt, 3 esetben került sor. Egyiküknél megerősítést nyert a bronchitis defor­

mans diagnosisa, a m ásik kettőnél a jobb paracar- dialis, illetve a basalis dorsalis segm ens területén bronchiektáziát is találtunk . A bronchoscoposan sterilen leszívott bronchusváladék tenyésztéses vizs­gálata során 10 esetben sikerült hom ogen bakte- rium tenyészetet nyerni: 4 esetben Streptococcus, 4 esetben pneumococcus, 2 esetben pedig Haemophi­lus influenzae homogen tenyészetét. A váladék bak­teriológiai vizsgálatának értékelését illetően meg­oszlik az irodalom álláspontja. Egy előző tanulm á­nyunkban közölt 88 vizsgálat értékelése alapján mi m agunk szkeptikus álláspontra ju to ttu n k (Lányi, Streibel 1961). E csoport 10 betegének esetében azonban a homogen baktérium flóra antibiogram m - ja jól hasznosíthatónak bizonyult. A légzésfunkciós vizsgálat e csoportban vizsgált beteg esetében mind az erő lte te tt exspirációs volumennek, m ind pedig az erőltetett inspirációs volum ennek (belégzési Tiffe- neau) szignifikáns csökkenését m utatta . Ez ugyan­csak a hörgőrendszer gyulladásos-mechanikus beszűkülését igazolja. Cardialis kezelésben a 16-ból 12 beteget kellett részesíteni.

A teráp ia e csoportban három részből: antibak- terialis, broncholytikus és cardialis kezelésből áll. Az antibakteriális kezelést a bronchusváladék anti- biogram ja alapján, ha ilyen nem állt rendelkezésre, -6 esetben, Tetrannal végeztük és esetenként a gyógyszer aerosolként való alkalm azásával is ki­egészítettük. A gyulladáscsökkentés és a hörgőrend­szer tág ítása érdekében 6 esetben Prednisolonhoz kellett nyúlnunk, a többieknél diaphyllinnel és kis adagú (0,02—0,03) ephedrinnel is célt értünk. Te­kintve, hogy kifejezett decompensatiót nem észlel­tünk, a keringés tám ogatására és a tachycardia ja ­vítására isolaniddal megelégedtünk. Igen impresz- szionáló az első napok kezelésének hatása: a hetek óta köhögve-fulladó, hőemelkedéses, lázas betegek rövidesen láztalanokká válnak, köpetünk nyákos, köhögésük könnyebb lesz, a fulladás megszűnik. A klinikai ápolás időtartam a 18—42 nap közötti volt.7 betegünket ismételten, egyet négy ízben kellett ú jra felvennünk lázas recidiva miatt.

Az am bulans utókezelést ebben a csoportban döntőnek tartjuk . Nemcsak a m ár irreversibilisen károsodott bronchiektáziás betegeknek, de minden purulens bronchitisnek nagy a recidiva hajlama. A legkisebb felső légúti gyulladás k iválthatja. Márpe­dig az ú jra és ú jra visszatérő gyulladás fibrózist okoz a kishörgőkben, ennek eredménye obstruktiv emphysema és cor pulmonale. Ezt m inden módon meg kell előznünk. Az infekció leküzdéséhez hosz- szadalmas antibiotikus utókezelés szükséges, exacer­batio esetén pedig ennek azonnali újrakezdése in­dikált. Teljesen egyet kell érteni sok m ás szerző kö­zött Coíes-al, aki a Medical Research Council vizs­gálataiban kim utatta az antiinfektív kezelés fon­tosságát. A gennyes recidiva prevenciója nem kép­zelhető el hosszadalmas, egészen a váladékozás megszűntéig folytatandó antibiotikus kezelés nél­kül. Gyakorlatilag ezt alig visszük keresztül: mai általános orvosi gyakorlatunkban a heteken át

\

O R V O S I H E T I L A P1976

tartó , utókezelésszerű antibiotikum adás nem szo­kásos, és formai okok m iatt ellenállásra talál.

A járási rendelőintézettel való megbeszélés alapján ezt a kezelést biztosítottuk. Lehetővé te t­tük, hogy ezek a betegek is am bulans aerosolkeze- lésre járhassanak. Ezt a gyulladásos hörgők előzetes tágítása érdekében Levine módszere szerint rövid noradrenalinbelégzéssel kezdtük, m ajd tripszinnel folytattuk. A betegek a kezelést igen jó hatásúnak érezték, és valósággal odaszoktak a gondozóintézet­be. Ennek tudható be, hogy az 1962. m ájus 31-i fe­lülvizsgálaton kivétel nélkül m egjelentek. Ambu­lans megfigyelési idejük átlagban 14 hónapra rú ­gott, minimálisán 6 V2 , maxim álisan 36 hónapot te tt ki. Intézeti ápolást igénylő recidivát, m int említet­tük, 7 betegnél láttunk. Az ellenőrző légzésfunkciós vizsgálat 6 betegnél m utato tt jelentősen csökkent erő lte te tt exspirációs volument, itt sajnos már irre­verzibilis elváltozások fennállására kellett gondol­nunk. További három beteg kisfokú m unkadyspnoe- ról és köhögésről panaszkodott, 8 -an azonban gya­korlatilag panaszm entesek és objektíve is kompen­záltak voltak.

Bronchitis chronika obstructiva. E csoportba tartozó összesen 31 betegünk m indegyike spasticus nehézlégzésről panaszkodott. Ez némelyeknél eny­hébb formában, legtöbbjüknél azonban a chronicus dyspnoera jellemző mozgásban, testtartásban, arcszínben is m egnyilvánult. Köhögésük aránylag kevés, köpetük alig van. Már néhány enyhe köhö­gés is elég arra, hogy fulladási roham ot idézzen elő. A fuldokló, inproduktiv köhögés igen gyakran hányingerrel, öklendezéssel végződik, arcuk vérbe- borul, levegő után kapkodnak, elszédülnek. Típusos nagy asthmás roham csak elvétve fordult elő anam- nesisükben. Cardialis decompensatióra utaló fiziká­lis lelet alig van. Mégis, amikor lefektetjük őket, pusztán a fekvés és Strophantin adása alatt az első 2—3 napon az összfolyadék ürítésük 2—3 literrel is m eghaladja a bevitelt. Ez latens decompensatio jele. Természetes, hogy ezt a spontán folyadékürítést ál­ta lában nem várjuk meg, hanem Strophantin m el­lett, részben a kisvérköri nyomás csökkentését, és a légzési acidosis befolyásolását is célzóan, diuretiku- m okat adunk.

Az intézeti kezelés első napjai általában meg­hozták a cardialis egyensúlyt. Ekkor lehet a vizsgá­latokkal továbbm enni és kideríteni, hogy a most m ár tisztán obstructiv nehézlégzést mennyiben okozza a brochospazmus és m ennyiben az irrever­zibilis emphysema.

A bronchospazmus allergiás jellegére utaló kö- pet-eosinophiliát egy esetben észleltünk csupán, de összesen 9 betegnél találtunk aktív gennyes gócot: (suppuráló otitis, gennyes zárt sinusitis, egy esetben idü lt gennyes cholecystitis). Azt, hogy itt valóban e gennyes gócok szenzibilizálásáról lehet szó, célzott antibiotikus kezeléssel igyekeztünk bebizonyítani, 2

betegünknél kerü lhetett sor radikális fülm űtétre. Figyelem re méltó, hogy néhány esetben a spasticus bronchitis mellett fennálló gennyes bronchiektasia

szenzibilizáló szerepét kellett feltételezni. Ilyenkor a bronchoszkóposan nyert hörgőváladék bakterioló­giai vizsgálatához igazítottuk a kezelést. O bstruktiv bronchitises betegnél egyébként a bronchoszkópiát igen meggondolandónak ta r tju k helyi érzéstelenítés mellett, m ert alkalm unk volt észlelni pantocain- túlérzékenység okozta súlyos nehézlégzéses roha­mot. A ltatásos bronchoszkópiát pedig az amúgyis hyperkapniás betegnél ellenjavallunk.

A légzésfunkciós vizsgálat adatainak segítségé­vel (erőltetett kilégzési és erő ltetett belégzési volu­men noradrenalin belégzés előtti és utáni értékei­nek összehasonlítása, reziduális levegőmeghatáro­zás) általában meg lehet határozni az irreverzibilis emphysema és a még részben befolyásolható bron- chusobstrukció mértékét. Az utóbbi befolyásolására és a kisvérköri nyomás csökkentésére teophyllint és aerosolban, vagy porlasztóban alkalmazott noradre- nalint használtunk. Ganglionbénítóval (Ecolid) egy esetben kísérleteztünk, de tensioesés m iatt abba kellett hagynunk. A túlérzékenységi tényezőt befo­lyásoló szerek közül igen frappáns hatásúak a ste- roidok. Á ltalában 40 mg/die kezdő adag elégséges volt. Csak ritk án észleltük a bronchospazmus foko­zódását a krónikus fenntartó adagra (10—15 mg/die) való dóziscsökkentés kapcsán.

Az emphysemás légzészavar befolyásolására 4 esetben m egkíséreltük a pneum operitoneum beve­zetését, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a hasi nyom ást fokozva a rekeszállást m agasítsuk és így légzőkitéréseit fokozzuk. Egy esetben tarto ttuk fenn a tö ltést 3 V2 hónapon keresztül, a többinél szá­mottevő ha tást nem láttunk. Alighanem igaza van Scherrem ek (1960): amit a rekeszmozgás fokozódá­sával és a reziduális térfogat csökkentésével nye­rünk, azt hörgőkaliber további szűkítése révén el­veszítjük. Fontos azonban, hogy az ilyen betegek légzésritmusát javítsuk, őket minél tökéletesebb exspirációra szoktassuk és így a kapkodó, lihegő légzést akaratlagosan is befolyásoltassuk.

A cardialis kezelést tulajdonképpen nem is sza­bad abbahagyni, és betegeink mindegyikénél a ke­zelés am buláns szakaszában is szedettük a glykozi- dák valamelyikét.

Néhány betegünk organikusan determ inált ful­ladását psychogen ártalm ak jelentősen rontották. M egkíséreltük ugyan a különböző problémák explo- ráltatását, e rre adott lehetőséget a hosszabb klini­kai kezelés, de a néha súlyos családi, m unkahelyi konfliktusok megoldásához nem sok segítséget ad­hattunk.

Távozásuk után a betegek cardiorespiratori- kusan kom penzált állapotban voltak, de néhányan még így is oly mértékben csökkent légzőfunkcióval rendelkeztek, hogy m unkaképességük visszanyerése alig remélhető.

Az am bulans ellenőrzés és kezelés és főleg e be­tegek életének további rendezése a legsúlyosabb problém ákat veti fel. Jórészüknek m ár évek óta kisebb-nagyobb munkadyspnoeja, vagy állandó ne­hézlégzése van, ezzel dolgozik, megszokta, és az ál-

O R V O S I H E T I L A P 1977

landó por- és füstártalom természetes következmé­nyének tartja , melynek jóform án állandóan ki van téve. E betegek legtöbbször nem akarnak megválni m unkájuktól. Ezt részben a bányászmesterség sze- retete, részben az átlag feletti kereseti lehetőség in­dokolja. Ezért tapasztaltuk azt, hogy e súlyos bete­gek jórésze minden orvosi tanács ellenére ú jra és ú jra visszamegy dolgozni. Hiába kapnak gyógysze­reket, panaszaik csak átmenetileg szűnnek.

Az ambulans utókezelés egyik fő problém ája a prednisolon. E csoportban 13 beteg hosszadalmas (2 — 8 hónapos) ambulans prednisolon kezelését vé­geztük. Megfigyeléseinkről nagyobb anyag kapcsán számolunk be. Tapasztalatunk egyrészt az, hogy az obstruktiv bronchitisesek jórésze fenntartó adagok-- ban tüneti hatása m iatt huzamosan igényli e gyógy­szert, de másrészt a tartós cardiorespiratorikus kompenzációt enélkül biztosítani nem lehet. A hu­zamos időn, esetleg hónapokon át állandóan adott napi 10— 15 mg prednisolont azonban ambulánsán még az osteoporosis m eggátlására adott anaboliku- mok (például Néróból) m ellett is in term ittálva al­kalm aztuk: 8 — 1 0 naponként fokozatosan csökkent­ve 2—3 napra kihagytuk, m ajd ú jra 10—15 mg- mal kezdtük. A kezelés beállítását a gondos, előze­tes vizsgálatok, az egyéni tűrőképesség különböző­sége és a kellő antibakterialis védelem megállapí­tása m iatt feltétlenül intézeti feladatnak tartjuk. A prednisolon semmiképpen sem rutinszerűen in­dikált az obstruktiv syndrom a m inden esetében, és nincs séma az utókezelés időtartam ára vonatkozóan sem.

Az utókezelésben a cardiacumok adásának ál­landó szerep jut, és ugyancsak a legtöbb esetben szükségesnek m utatkozott bronchodilatatorok hosz- szas alkalmazása is. E csoportunk utólagos meg­figyelési ideje 7 hónaptól 31 hónapig terjedt. Ez­a la tt ism ételt klinikai felvételre kerü ltek 4-en, sürgősségi ok (decompensatio, pneumonia, status asthmaticus) m iatt a dorogi kórházba szállítottak 5 beteget. 1962. m ájus 31-ig e csoportból 2 beteg meghalt. A felülvizsgálaton mindössze 8 -an jelen­tek meg. Állapotukat csak szubjektíve találtuk jobbnak, az objektív tünetek és a légzésfunkciós értékek egyiküknél sem voltak kielégítőek.

Az ambulans kezelésben a chronikus bronchitis minden formájánál egyformán felmerülő tennivalók közül a legfontosabb a dohányzásról való leszokta- tás. Ennek szükségessége közhely, de gyakran még orvos sem érti meg. Éppen ezért m inden egyéb, az elvonáshoz ajánlott módszer mellett legfontosabb­nak ta rtju k a beteggel való szoros kontaktus k i­építését. Minden felnőtt embernek a sa já t képzett­ségéhez m érten el kell tudnunk m agyarázni beteg­sége lényegét, és kilátásait. El kell m ondani és szem­léltem kell a hörgőrendszert érő károsodások jelen­tőségét. Fáradságos, de hálás orvosi feladat ez: a dohányzás teljes elhagyása után egy héten belül az addig alig befolyásolható panaszok is tapasztala­taink szerint jelentősen csökkentek. E ttől fogva ez

a tény a legfőbb segítségünk az ún. „elvonási tüne­tek ” leküzdésében. Hasonlóan fontos teendő a hű- léses ártalm ak elleni védekezés. Az agyonöltözködés helyett betegeinknek, m ihelyt állapotuk ezt lehető­vé tette, rendszeres bőr edzést ajánlottunk. Ennek legegyszerűbb form ája, hogy a beteg reggelenként eleinte langyos, m ajd pár nap m úlva állott, még ké­sőbb hideg vízzel lemosakszik és u tána durva szőt­tes törülközőkkel pirosra ledörgöli magát. Alig egy­két beteg volt, aki ezt a tanácsot ne fogadta volna meg. A kezdeti idegenkedést m indegyiküknél a megszokás válto tta fel, szinte ú jjászületettnek ér­zik m agukat és sokkal ellenállóbbak.

Látjuk, hogy a chronikus bronchitis kezelésé­ben igen komplex feladattal állunk szemben. Más és más a tennivaló a kórkép különböző formáiban, ezek tisztázásához viszont a korszerű diagnosztika sokféle módszerét kell igénybe vennünk. A pontos minőségi diagnózis alapján m egindított kezelést am ­bulánsán is hosszasan kell folytatnunk és nagy gondot kell fo rdítanunk a recidivák megelőzésére is. A betegek egy része, sajnos, olyan állapotban került szakkezelésre, am ikor m ár irreverzibilis ob­struk tiv elváltozásokat lehete tt k im utatni: ilyenkor a legkorszerűbb kezelési módszerek is elégtelenek. Éppen ezért a jövőben bizonyos m unkaterületeken nem szabad megvárni, míg a m egbetegedettek m a­guk jelentkeznek: a panaszaikat semmibevevő és sokszor disszimuláló betegeknek elébe kell m en­nünk, hogy őket kezelésbe véve, a helyes életmód­ra szoktatva és körülm ényeik rendezéséhez segítsé­get adva, betegségük súlyos, késői következményeit megelőzhessük. Mindez pedig a gondozás fogalmá­val egyenlő.

A bronchitis-gondozás így meginduló m unká­já t tüdőgondozó intézet nem vállalhatja. Ezért kez­deményezésünkre a dorogi kórház és rendelőinté­zete m egterem tette a lehetőségét annak, hogy a tü ­dőgondozótól függetlenül, megfelelő helyiség, a szükséges felszerelés és személyzet is rendelkezésre álljon és hogy tüdőgyógyász irányításával ez a gon­dozási m unka megindulhasson.

E meginduló m unka első feladatának a felku­ta tást tekintjük.

IRODALOM* 1. A spen Conference, Third, on E m ­physem a: Amer. rev. resp. dis. 1961, 83. 563. — 2. Ba- rach A. L., B ickerm ann H. A.: P u lm onary Emphysema, W illiam s-W ilkins, Baltim ore, 1956. — 3. Bucher V.: Kolloquium, VI. Int. Kongr. E rkr. Thoraxorg. Wien 1960. K arger, Basel, 1961. pp. 170—173. — 4. Cotes J. E.: Proc. Roy. Soc. Med. 1962. 55. 454—457. — 5. Fletcher C. M.: Amer. rev. resp. dis. 1959, 80. 483. — 6. Hirsch­fe ld J. H.: Am. rev. resp dis. 1961, 83. 16, Dis. Chest, 1962. 51. 291—298. — 7. Fry: J. Proc. Roy, Soc. Med. 1962, 55. 458—460. — 8. Lányi M., Streibel V.: Tuberk. Tüdőb. 1961, 17. 353—359. — 9. L evine E. R.: Aerosol therapy in the m anagem ent of bronchopulm onary in­fection. B arach-B ickerm ann pp. 218—250. — 10. M ee- nely G. R.: Am er. rev. resp. dis. 1961, 83. 575—578. Ci­ba Symp. Thorax, 1959, 14. 286. — 11. Scherrer M.: Schweiz. Z. Tuberk. 1961, 18. 154—156. — 12. T iffeneau R.: Exam en pulm onaire de l’asthm atique. Paris, Mas­son, 1959. — 13. Reid L.: Thorax, 1960, 15. 132—140.

O R V O S I H E T I L A P1978

D ebreceni O rvo stu d o m á n yi E g ye lem , T b c . K l in ik a

Narkózis szövődményeink 10 év alattBacsa Sándor d r C z a k ő Zoltán dr. és Aranyosi János dr.

A m űtéti fájdalom csillapításához vezető ú t hosszú volt. Az általános érzéstelenítő szerek fel­fedezésével, azok széles körű alkalmazásával szö­vődmények is jelentkeztek. A kevesebb szövődmény m iatt a helyi érzéstelenítő szerek kerültek előtér­be. Az egyre növekvő sebészi igényeket azonban ezek a szerek csak ideig-óráig tud ták kielégíteni. Hazánkban az intratrachealis technika az 1950-es évek elején terjed t el, am ikor a többség az általános érzéstelenítés m ellett foglalt állást. Ma m ár legfel­jebb egyes m űtétes társszakterületeken nem lezárt még e kérdés, ahol a megszokott helyi érzéstelení­tést nem szívesen cserélik fel kevésbé ismert, és szerintünk biztonságosabb narkózissal. Az újabb el­járások: a kom binált narkózis, az endotrachealis technika, az izomrelaxansok használata, m ind egy- egy tényező volt az egyes' szakterületek meghódí­tásában.

Klinikánkon Fábián 1953-ban végezte az első endotrachealis narkózist. 1955-ben Schnitzlerrel az általános és helyi érzéstelenítésben végzett thora- cotomiák szövődményeit hasonlította össze. Meg­állapította, hogy általános érzéstelenítéssel kapcso­latosan kevesebb a szövődmény. A következő évek­ben ezt messzemenően igazolták, s megindult az anaesthesia fejlődése, és a szakosítás megvalósításá-

1. T á b lá za tÉ rzéste len ítés m egoszlása 1953. j a n u á r 1-től 1962. dec. 31-ig

val hivatalosan is külön önálló szakterületnek nyil­vánították. A nagyszámú általános anaesthesia so­rán azonban m indinkább nyilvánvalóvá váltak azok a mellékhatások is, melyek a kom binált narkózis kapcsán a gyógyszerek alkalm azását követték. 1981 szeptemberében a pécsi anaesthesiológiai vándor- gyűlés fő tém ája volt, ahol Nagy, Lenz, Cserno- horszky, Török foglalkozott a szövődmény kérdé­

seivel. A világirodalom úgyszólván áttekinthetet­len, s ezzel kapcsolatban csupán megemlítjük, hogy nálunk a szövődmény gyakorisága megegyezik az irodalm i adatokkal. Ezek józan b írálata és előfor­dulásuk arányának felderítése szükséges azért, hogy okait m egkeressük és azokat mindennapi m unkánk során kiiktassuk. A fejlődés ism erete azonban szükséges anyagunk analíziséhez, hiszen a kezdeti időben szám talan nehézség korlátozta és befolyásolta az altató m unkáját.

K linikánk 1953. január 1-től, 1962. december 31-ig terjedő beteganyagát dolgoztuk fel. Ezen idő alatt összesen 4968 m űtétet végeztünk, ebből 1934 narkózisban történt, amely 40,94%-nak felel meg. A m űtétek megoszlását évek, valam int az alkalma­zott érzéstelemtési eljárás szerint az 1. táblázaton tü n te ttü k fel. Ezen látható, hogy az endotrachea­lis narkózis évről évre szaporodott, valamint, hogy 1958—1959-ben érte el azt az általunk helyesnek vélt szintet, melyet osztályunk beteganyaga, vala­m int a m űtétek minősége alapján optimálisnak ta r ­tunk.

A narkózis-jegyzőkönyvek alapján összeállí­to ttuk az 1934 narkózissal kapcsolatos szövődmé­nyeket. Ezek az endotrachealis technikával végzett narkózis szövődményeinek tekinthetők, hiszen a 491 maszkkal vagy intravénásán végzett narkózisunkra mindössze 5 kisebb szövődmény esett (átmeneti hypoxia: 1, atelektasia: 1, thrombophlebitis: 1, há­nyás: 2.), melyet külön részletezni nem kívánunk, m ert ezek a szokásos gyógykezelésre néhány na­pon belül rendbe jöttek.

Szövődm ények értékelésének nehézségeiA szövődmények, valam int a narkózis kapcso­

lata nagyon nehezen állapítható meg. Műtét előtti szövődmény esetén a narkózis szerepe világos és nem vitás. Amikor azonban narkotizált betegen nagy mellkasi m űtét is történt az összefüggés nem világos. Nem tudjuk, hol van a határ, melyen be­lül a narkózis, s m elyen túl a m űtét felelős a szö­vődmény keletkezéséért. Ezen belül keresni kell az összefüggést a kialakult szövődmény és az alkalma­zott technika, valam int gyógyszerek között is. Ese­tenként bíráltuk el, hogy m ennyiben okolható a narkózis lé trejö ttükért, s amennyiben az összefüg­gést meg tudtuk állapítani vagy biztosan nem tud ­tuk kizárni, statisztikánkban szerepeltettük. Nem vettük be viszont azokat az eseteket, melyekben a narkózis szerepét biztosan ki tud tuk zárni, (például shock vérzés m iatt). Az atelectasiát általában a narkózis egyenes következményének tekintik. Itt is mérlegelésre van szükség, hiszen vannak olyan esetek is, amikor az atelektasia kialakulására a m ű­téti vagy bronchoskópos lelet m agyarázatot ad. A középsőlebeny kocsányos, vagy a hörgő körüli m ű­

Usszes műtét (4968) Nem endotrachealis (491)Helyi érzéstelenítés (3034) Endotrachealis (1443)

O R V O S I H E T I L A P 1979

té ti preparálás — melyet a hörgő collapsusa követ — m agyarázata lehet önmagában az atelektasiának. 5 ilyen esetünk volt, akikben ezek a körülmények bronchoskóposan is igazolást nyertek.

Évek szerint nem tün te ttük fel a szövődmé­nyeket, m ert a kezdeti nehézségekkel járó nagyobb szövődményarányt pótolta az, hogy a jobb anaes­thesia birtokában súlyosabb állapotban levő bete­gek megoldására vállalkozhattunk.

Nehéz m egállapítani a szövődmény, halál és narkózis kapcsolatát. Halál esetén 24 órán belüli, illetve 8 napon belüli felosztást vettük alapul. Bár ritkán, de előfordulhat, hogy 8 napon tú l hal meg egy beteg szövődmény esetén. Egy lueses nőbete­

günk — akinek 6 órás narkózisa alatt több alka­lommal m érhetetlen volt a vérnyomása — a m ű­té t utáni 9. napon sem ébredt fel és hypoxiás agyi tünetekkel meghalt. Az anaesthesia szerepét ebben az esetben se zárhattuk ki.

M űtétek, anaestheticumok, valamint a szövőd­m ények statisztikai összefüggései

A 2. táblázaton a m űtét típusa szerint tü n te t­tü k fel a szövődmények megoszlását. A m űtéteket anaesthesiológiai szempontból azonos elbírálás alá eső csoportokba vontuk össze. 91 szövődmény közül legtöbb a részresectiók csoportjába esett, b á r re la­tíve a szövődmények száma a pneumonectomiák

2. táblázatSzövődmények megoszlása műtétek szerint

M ű t é t e k S zám a

j Pne

umon

ia

Ate

lect

asia

Lég

úti

mec

hani

­ku

s sé

rülé

sSo

k vá

ladé

k a

hörg

őben

Hyp

oxia

Aci

dosi

s

Szí

v in

suff

.

Icl“ou O

edem

a pú

im.

Sho

ck

Tro

mbó

sis

Rec

urar

isat

io

Ileu

s

'C8fl'«a

X Fel

sővé

gtag

-pa

resi

s

össz

esen

3?

Pneumonectomia................... 78 1 1 3 1 1 1 1 1 2 1 13 16,6Részresectiók ......................... 623 2 13 1 1 7 2 3 1 1 2 5 2 1 41 6,5Thoracotomia......................... 211 2 3 1 . 1 3 2 2 1 15 7,1Thoracoplastica ..................... 161 1 1 2 4 2,4Cavernostomia ....................... 181 1 3 4 2,2Csontműtét ............................. 550 3 1 1 2 7 1,2Hasi m ű tét............................. 130 1 3 3 7 5,3

összesen: 1934 5 16 3 2 14 5 6 4 2 6 5 2 12 7 2 91 4,7

3. táblázatSzövődmények megoszlása relaxansok szerint

R c la x an so kÉs az

esetek száma

Pne

umon

ia

Ate

lect

asia

Lég

úti

mec

ha­

niku

s sé

rülé

sSo

k vá

ladé

k a

hörg

őben

Hyp

oxia

O'3◄

I Sz

ív in

suff

.

Col

laps

us

Oed

ema

púim

.

Shoc

k

Tro

mbo

sis

Rec

urar

isat

io

Ileu

s

Hán

yás

bD2bl)

'V m > -2iO fi f i V

c* o.

Ö4)MVN

o

%

Curare ..................................... 1024 4 12 l 2 10 4 3 3 2 4 1 2 7 5 2 62 6 , 0 0Succynil................................... 425 1 2 3 1 1 1 2 3 2 16 3,7Succyuil csepp ....................... 18 1 1 2 11.1Semmi ..................................... 418 1 3 1 1 1 1 1 9 2,1Im bretil................................... 24 1 1 4,1MY 301............................... 25 1 1 4,0

Összesen: 1934 5 16 3 2 14 5 6 4 2 6 5 2 12 7 2 91 4,7

4. táblázatA szövődmények megoszlása narcoticumok szerint

A lta tó sz ere k k o m b in ác ió jaés az

e se te k szám a

Pne

umon

ia1

Ate

lect

asia

Lég

úti

mec

ha­

niku

s sé

rülé

sSo

k vá

ladé

k a

hörg

őkbe

n

Hyp

oxia

Aci

dosi

s i8

C/) Col

laps

us

Oed

ema

púim

.

Sho

ck

0X)a0M

H

(0‘unMg0

0284>R H

ányá

s

Fel

sővé

gtag

-pa

resi

s

össz

esen % .

Barb. succ.-aether-N2-0 . . . . 1 1 8 7 2 9 1 9 5 4 4 2 5 1 2 1 0 2 2 5 8 4 , 8Hydroxydion ......................... 2 3 4 2 6 1 1 3 1 3 1 3 2 1 8 ,9Fluothane ............................... 3 4 2 1 2 1 1 2 7 2 , 0Barb.-succ................................. 1 7 1 1 2 1 1 5 2 , 9

Összesen: 1 9 3 4 5 1 6 3 2 1 4 5 6 4 2 6 5 2 1 2 7 2 9 1 4 ,7 .

122*

1 9 8 0 O R V O S I H E T I L A P

csoportjában volt a legmagasabb. K ialakulásukért nemcsak az anaesthesia volt felelős, hanem szere­pet játszottak a mellkas m egbontásával járó rossz légzési és expectoratiós viszonyok is. A fektetéssel kapcsolatos 2 plexus brachialis paresis — egyik Lezi- us, másik Overholt fekvés — ala tt alakult ki. M ind­kettő fizikoterápiára meggyógyult. A csont- és ha­si m űtéteknél a szövődmények száma alacsonyabb. Az utóbbinál azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a betegek hasi problém ájukkal egyidejűleg tü ­dő tbc-sek is.

Különösen a légúti szövődmények létrejöttében nagy szerepet tulajdonítanak a relaxatiónak. (3. táblázat.) A curarisált betegeink csoportjában sok a szövődmény, különösen a légúti szövődmény. Nem m inden eset írha tó azonban a curare rovására, hi­szen gyakran rossz légzésfunkciójú betegen alakul­tak ki. K orábban minden nagyobb és problem ati­kus műtéti érzéstelenítést curarisálva, m ellkasi m ű- téteinket teljes apnoeban végeztük. Az utóbbi idő­ben is hasonló elvet követünk, azonban túlnyom óan szintetikus curare készítm ényeket használunk. Egyébként a curarénak nem kívánt hatásaival — különösen am i a tensiócsökkenést illeti -—•, közlés a la tt levő dolgozatunkban részletesen foglalkoz­tunk. A többi relaxansnak a szövődmények kiala­kulása szempontjából részben az esetek m érlegelé­se után, részben a kis számok m iatt, nem tu la jdo­n ítunk nagyobb jelentőséget.

A 4. táblázaton az alkalm azott narkotikum okat és azoknak a szövődményekkel való összefüggését ábrázoljuk. A legnagyobb szám ban altatást éterrel végeztük, ennek a csoportnak legnagyobb a szövőd­m ény aránya is. Az éter — légúti izgató hatása m iatt — önm agában is oka lehet légúti szövődmé­nyeknek. A magasabb arányszám ot inkább ezzel magyarázzuk s nem azzal, hogy egyidejűleg rela- xanst is alkalm aztunk. Nem lehet véletlen, hogy a légúti szövődmények zöme ebbe a csoportba ta rto ­zik. Legkisebb volt a F luothane szövődménye. Lég- út-tágító, secretiót csökkentő hatása m iatt rossz légzésfunkciójú betegek alta tására alkalmazzuk, s ezt a körülm ényt figyelembe véve a szövődmény aránya alacsony. A Hydrox:ydiont különösen rossz általános állapotú betegek narkózisához használ­tuk — ebből érthető magasabb szövődményaránya — s annak kiváló hatását közlés alatt levő dolgo­zatunkban külön hangsúlyoztuk.

Halálos szövődmények

A m űtét a la tt vagy u tán a halál összefüggése a narkózissal éppen olyan nehezen ítélhető meg, mint a szövődmények létrejötte. Csoportosításkor Dripps felosztását követtük. Szerencsére mindössze egy olyan esetünk volt, m elyben az összefüggés nern volt vitás. 1953 februárjában m ultiplex echinococ- cussal operált betegen recurarisatio következett be és hypoxia tüneteivel m eghalt. A többi 20 esetben az összefüggés nem világos, sőt sok esetben v ita t­ható is, azonban feltüntetjük az 5. és 6. táblázaton

„narkózis szerepe nem zárható k i” cím alatt. Azok a m eghalt betegek tartoznak tehát ebbe a csoport­ba, akiknél a narkózis szerepét konkrét adatokkal nem tu d tu k kizárni, illetve a narkózis hozzájárul­hato tt a halál bekövetkezéséhez. M inden esetet eb­be a csoportba soroltunk „tisztítás” és „szépítés” nélkül, melyben a legkisebb gyanú is felmerült a

5. táblázatHalálesetek műtét szerinti csoportosítása

M ű té t D ire k tn a rk ó z is h a lá l

A n a rk ó z is s z e re p e n em z á rh a tó k i

ö sszesen„M ors in ta b u la ” és

24h belü l

2 4 h - tú l de 8 n a p o n

b e lü l

Pneumonectomia 1 3 4Részresectio 8 3 11Tlioracotomia 1 3 1 5Csontműtét 1 1

Összesen: 1 13 7 21

narkózis szerepét illetően. A szigorú elbírálást azért is hangsúlyozzuk, m ert csak így mérhetők le a narkózis nem kívánatos hatásai, s ezeknek meg­ism erésével mód ny ílhat azok elhárítására.

Érdekes jogi problém át vet fel a kérdés vizsgá­lata abban az értelem ben, hogy egy halálos szövőd­m ény kialakulásában mennyiben okolható az anaesthesia, az altató vagy a m űtét?

Az 5. táblázaton részletezzük, hogy a meghal­tak m ilyen m űtéti csoportba tartoznak. Legtöbb haláleset a nagy m ellkasi m űtétek csoportjában volt. Ezek a betegek kevés kivételtől eltekintve olyan súlyos állapotban voltak, hogy helyi érzéste­lenítésben meg sem lehetett volna kísérelni megol­dásukat. Egyrészük javallata vitalis indicatiónak

6. táblázatHalálesetek ok szerinti csoportosítása

D ire k tn a rk ó z is h a lá l

A n a rk ó z is sz ere p e nem z á rh a tó k i

Ö sszesenM ű té t „M ors in ta b u la ” és

24h belü l

2 4 h - tú l de 8 n a p o n

b e lü l

Recurarisatio 1 1

Hypoxia 2 2 4

Acidosis 3 1 4

Shock 4 4

Diabeteses coma 1 1

Ileus 2 2

Keringési elég-teleuség 3 2 5

Összesen: 1 1 3 7 2 1

szám ított, másik részükben ism ert volt, hogy a m ű­té t elvégzése fokozott kockázattal járt.

A 6 . táblázaton látható, hogy legnagyobb ré ­szük légzéssel — következésképpen keringéssel — összefüggő halálok m iatt halt meg. A légzés és ke­ringés zavarainak éles elválasztása helytelen, sőt sokszor nem is lehetséges. A halálesetek analízise

O R V O S I H E T I L A P 1981

kapcsán az is nyilvánvaló, hogy a korábbi évekből származó halálesetek bekövetkezéséért inkább a narkózis tehető felelőssé, illetve mai ismereteink szerint egyike másika elhárítható lett volna. Halál­lal végződött eseteink csaknem felében, 9 esetben sikertelen resuscitatiót végeztünk. (A sikeres ú jra­élesztéseket ebben az összeállításban nem tárgyal­juk.)

A szövődmények felismerésében, elhárításában m a m ár nagyobb tapasztalattal rendelkezünk. A légúti szövődmények kezelésében nagy szerepet tu ­lajdonítunk a tracheotomiának, m elynek elveit dol­gozatunkban lefektettük. Minden m unkaterületen kialakulnak azok a gyógyszerkombinációk, melyek az egyes m űtéti csoportokban a legmegfelelőbbek, s azokat nagyobb gyakorlattal rendelkező anaesthe- siológus alkalmazza.

Anyagunk feldolgozásával adatokat akartunk szolgáltatni az anaesthesia nem kívánatos hatásai­ról. Nehézségeink leírásával nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, m intha optimális körülmények kö­zött szövődmény vagy halál nem fordulna elő. Szö­vődménye minden orvosi beavatkozásnak, így az általános érzéstelenítésnek is van. A rendelkezé­sünkre álló vizsgáló módszerek csak megközelítően adnak felvilágosítást a szervezet állapotáról, annak teherbíró képességéről. Régi törekvés, hogy ennek nagyságáról próbákkal győződjünk meg. Ennek a szövődmények elkerülésében, illetve a nagy koc­kázatú m űtétek kiiktatásában lenne jelentősége. Bárm ennyire is legfontosabbnak ta rtju k a tapasz­ta lt anaesthesiologus gondos betegészlelését nar­kózis alatt, nem lehet elhallgatni, hogy milyen nagy segítség a megváltozott élettani értékek regisztrál- hatóságának jelentősége. Sajnos ebben a tekintet­ben — eltekintve néhány kiemelt intézettől — na­gyon sok kívánni való van. Reméljük, adataink ab­ban a vonatkozásban is meggyőzőek, hogy a mo­dern anaesthesiának vannak műszeres feltételei is, amelyek a beteg szám ára nagyobb biztonságot, az altatónak pedig nagy segítséget jelentenek.

Az irodalmat készséggel rendelkezésére bocsátjuk az érdeklődőknek.

Mozgásszervi betegségekben,

rheum ás korképben

gyors subjectív és objectív javulást

III..

hoz a butazolidin

és prednisolon

synergismuson alapuld

Ú j s u lfo n a m id k é s s í t m en y!

Q U I M O S E P I Y IT A II JL K 1' T A

e r e d e t i K ö z l e m é n y e k

B u d a p e s ti J á n o s K ó rh á z , R endelő in té ze t, I I . B elosztá ly

Elmaradt növekedés kezelése anabolikus steroidokkalGóth Endre dr.

A növekedés elm aradása elég gyakori problé­ma. Törpenövésről (nanosomia) akkor szokás be­szélni, ha a testhossz a felnőtt korban nem haladja m eg a 120 cm-t. A közleményben azonban az egy­szerűség kedvéért minden növekedési visszam ara­dást törpenövésnek nevezünk.

A törpenövés kezelésekor elsősorban az erede­te t kell kideríteni. Az ok lehet genetikus (primor­dialis törpe), hormonalis (hypophysis, pajzsm irigy csökkent működése, Cushing-, Turner syndroma, pubertas praecox), csont- (chondrodystrophia) és anyagcsere-zavar (éhezés, sprue, cukorbaj, kerin­gési- vagy veseelégtelenség, avitaminozis). A hor­m onalis eredetű növési elm aradás egyes eseteit aetiológiai alapon lehet eredm ényesen kezelni (hy­pothyreosis, Cushing-syndroma). A hypophysaer törpenövés kezelésére az állati eredetű növekedési horm onkészítm ények általában nem váltak be, csak ritkán lehetett eredm ényt elérni (például Julesz eseteiben). Az utóbbi évek kutatásai vetettek fényt ennek okára. A legtöbb hormon minden állatfajban azonos, vagy csak lényegtelenek az eltérések. A nö­vekedési hormon (n. h.) lényegesen eltér a többi hormontól, ugyanis fajspecifikus. A m arha és b irka n. h.-jának molekulasúlya 46 000 körül van, az em ­beré 27 000, a m ajom é 25 500. Em beri sectiók ú tján gyű jtö tt anyagból Raben, továbbá Li és m unkatár­sai állítottak elő növekedési horm ont, mely therá - piásan hatásos (Hennemann, Góth és mt.).

Mivel emberi n. n.-készítmény nincs forgalom­ban, a therápiának ez a m ódja egyelőre nem te r­jedhet el. Ezért nagy jelentőségű az anabolikus ha­tású steroidok előállítása. E vegyületek ugyancsak nitrogenretentiót okoznak s a törpenövés sok eset­ben, főleg hyphysaer eredetűekben eredm énnyel adhatók.

A fehérjeanabolikus steroidok androgenszár- mazékok. Az androgen horm onok fehérjeanabolikus hatása m ár régebben ismeretes volt. Therápiás fel- használásukat a növekedés fokozására azonban el­sősorban virilizáló hatásuk akadályozta. Ezért hala­dást jelent olyan androgenszármazékok előállítása, m elyeknek fehérjefelépítő aktivitása megmarad, de virilizáló hatásuk csekélyebb. A virilizáló hatást azonban eddig nem sikerült teljesen kiküszöbölni. Az androgenek másik hatása is nehézséget jelent: az epiphysisfugák korai záródását idézik elő, s így a hossznövekedés kezdeti gyorsulás után megáll. Ettől a hatástól sem sikerült teljesen m entesíteni az újabb vegyületeket.

Az anabolikus hatás bizonyos vegyi szerkezet­hez van kötve. A 19-methyl-csoport hiánya, a 3. C atomon levő oxo-csoport, továbbá az A-gyűrűn 1 és 4 helyzetű kettős kötések fokozzák az anaboli­kus hatást. Ilyen m agyar készítmények a Néróból, mely tab lettánként 5 m g m ethandro-stenolont, a Nerobolil injectio pedig am pullánként (1 ml) 25 mg nor-androstenolon-phyenylpropionátot tartalmaz.

Az anabolikus steroidok (a. st) ha tásá t a musc. levator ani súlya alap ján m érik (A m ethodikát 1. Szporny közleményében). A virilizáló hatásra pedig az ondóhólyag súlyából következtetnek (Overbeek és mt.). Emberen a fehérjefelépítő hatás mérésére standard fehérjebevitel m ellett a vizelet és széklet nitrogentartalm ának m eghatározását lehet felhasz­nálni. Suchowszki és mt. fiatal nőstény patkányok

i . ábraT:thyreoidae, CG:choriogonin, N m erőből (napi i o mg)

O R V O S I H E T I L A P 1983

súlygörbéit vizsgálják. Mi a nitrogenürítés, vagy új­szülött patkányok súlygörbéje alapján vizsgáljuk a hatást.

Az a. st.-ok száma egyre növekszik, a vizsgá­latok kiterjedtebbé váltak, m ert törpenövésen kívül számos kórkép kezelésére is sikerrel adhatók. Ilyen az osteoporosis, rosszul gyógyuló csonttörések, mű­tétek előtti és utáni állapot, decubitus, cachexia,

ban a csontosodási, m int a növekedést, teh á t nem eredményez a felnőtt korban alacsony term etet. Na­gyabb adag nem csak virilizál, hanem a csontosodás gyorsítása folytán az epiphysisfugák korán bezá­ródnak és így ron tja a növekedési prognózist. Tehát nagy adag ro n tja a növekedési kilátásokat. Ha megfelelő kis adag nem sietteti a fugák bezáródá- sát, akkor az elért növekedési gyorsulás végül is

2. ábraT'.thyreoidea, Didurabolin, C F :choriogonin, N : nerobol napi 10 mg, a 3 9 . naptól napi j mg

anorexia, soványság, uraem ia, em lőrák, öregségi betegségek, diabeteses retinopathia, dystrophia muse, progr. (Bekény) stb. Fontos javallat a the- rapiásan adott corticoidok katabolikus hatásának ellensúlyozása, ilyenkor azonban a mellékvese­működés csökkenését nem védik ki.

Növekedésben elm aradt gyermekek és hypo­physaer törpenövésű felnőttek nagyobb részén az ■anabolikus steroidokkal eredm ényt lehet elérni. Nálunk Barta és mtsai közöltek jó eredményeket. Hypophysaer törpék epiphysisfugái ugyanis felnőtt­korban sem záródnak be, még 91 éves korban is ■észleltek nyitott epiphysis-vonalat. Még 20—30 éves korban kezdett kezeléssel is várható eredmény, m int ezt egyik esetünk is m utatja (2. ábra). Nap­jainkig az ilyen betegek kezelését m eg sem kísérel­ték.

Az anabolikus hormonok adagolása nagy fe­lelősséggel jár, rendszeresen figyelni kell a növeke­dést, csontosodási és az esetleges virilizáló hatást. A rra kell törekedni, hogy a csontosodás és hossz- növekedés „versenyében” inkább az utóbbi hatás érvényesüljön. Ebből a szempontból az adagnak ■döntő szerepe van. Kis dózis nem gyorsítja job-

magasabb testhosszat eredményez. A növekedési prognózis Bayley és mt. táblázata alapján g rafiku­san ábrázolható; a táblázatban az életkor, csontoso­dási kor és testm agasság szerepel. A csontosodásra k ifejtett hatás a szer elhagyása u tán még hóna­pokig megmarad. Csecsemőkorban nem szabad e steroidokat huzamosan adni, m ert károsan befo­lyásolhatják a végső testmagasságot. K ivételt csak a koraszülöttek képeznek (Meadows és mt.). A pubertás norm ális kifejlődését kis adag nem befolyásolja (1. alább a mellékhatásokat).

Hypophysaer törpenövés legtöbb esetében jó a hatás, de ennek feltétele, hogy még legyen ném i n. h. elválasztás. Ha a somatotrop hormon secretiója teljesen hiányzik, akkor az a. st.-ok hatástalanok. Ügy látszik a n. h.-nak „megengedő szerepe" van. Az a. st.-okra nem reagáló esetekben emberi n. h.- val eredményt lehet elérni. Turner-syndrom a és primodialis törpenövés esetén általában hatástala­nok mind az a. st.-ok, mind a n. h. is.

A mellékhatások közül első tünet a hang mé­lyebbé válása. Nowakowski 13 eset közül 11-ben észlelte: egy esetben acne, hatban szőrnövés, négy nő esetében am enorrhoea következett be. Egy át>-

1984 O R V O S I H E T I L A P

té teles em lőrákban szenvedő nő súlyos tüneteket okozó hypercalcaemia állapotába került, s a serum calcium 17,7 m g% -ra emelkedett. Laron m ethyl- androstenolontól 25 gyermek közül 5 esetben emlő­duzzanatot észlelt. Olykor sárgaság m utatkozik (Bierich), melynek oka az epehajszálerekben kelet­kező stasis, a m ájsejtek egyébként épek m aradnak.

3. ábraN m erőből napi 10 mg, nerobolil heti 2/ mg

Ilyen epestasist csak azok a testosteronszárm azékok okoznak, m elyekben a C17 atom on methyl- vagy aethylgyök van. Ismeretes, hogy ritkán bár, a m e- thyltestosteron is okoz icterust. Magunk is észleltük icterus előfordulását több évi szedés után norm alis májműködési próbák mellett. Az a. st.-ok m egfi­gyelésünk szerint nem okoztak sárgaságot; ha tá­sukra, mint ez az irodalmi adatokból is k itűnik nem fokozódik a brom sulfalein retentio. A serum transam inase tarta lm a m érsékelten emelkedik, de nem éri el a 100 E-t. Kérdés, hogy ez m ájkároso­dás jeleként fogható-e fel. Máj cirrhosis kezelésére is ajánlották e steroidokat (Bertola és mt.). Az 1961 m ájusában tarto tt, st-okkal foglalkozó noordw ijki symposionon részletesen m egvitatták a m ájlaesio kérdését és egyhangúlag m egállapították, hogy m ájkárosodástól nem kell tartan i. (Acta Endocr. Suppl. 63. 1961.) Marchesi és mt. szerint ezek a ste- roidok ritkán oedemát okozhatnak. Hormonális m ellékhatásként az agyfüggelékműködés gátlása fordulhat elő, csökken a gonadotrop hormonok el­választása, így a pubertás kifejlődése zavart szen­ved, a here megkisebbedhet. Kis adagnak nincsen ilyen hatása.

m ellékhatásokat okozna. Erre jelenleg nehéz választ adni. F rad er szerint 1 m g/kg/hónap Durabolini. m. legtöbb esetben növesztő hatású, anélkül, hogy a végleges testhosszat károsan befolyásolná. E na­gyon óvatos adagolás m ellett is figyelni kell a viri- hzálódás jeleit, hogy idejében megszakíthassuk a kezelést.

Saját vizsgálataink: 21 növekedésben elma­radt gyerm eket és 1 fe lnőttet kezeltünk. Ezek kö­zül egy androgent, egy em beri n. h.-t, 3 thyreoidea- kivonatot kapott, 4 choriogonint és thyreoideakivo- natot és 13 anabolikus hormont. Az utóbbi csoport­ban 7 ezenkívül choriogonint és thyreoiedakivona- tot is kapott, 6 csak anabolikus horm ont, többnyi­re Nerobolt, néhány esetben a kezelés elején Du- rabolint, ezt az ábrákon feltüntettük. A Durabolin és Néróból hatása közt különbséget nem láttunk. A kezeltek közül 14 hypophysaer törpe volt, közülük egy fiú, akinek agyfüggelékét 12 éves korban cra- niopharyngeoma m iatt eltávolították. A hypophy­saer eredetre (a nem -tum oros esetekben) jellemző, hogy a növekedés elm aradása csak a 2—4. életév­ben m utatkozik, az epiphysisfugák nyitva m arad­nak, a csontosodás késik, továbbá a hypophysis ál­tal serkentett m irigyek csökkent m űködése m utat­ható ki: alacsony serum jód, csökkent 17-ketoste- roid és corticoid ürítés, hiányzó pubertás, nem rit­kán kryptorchism us. A többi kórkép megoszlása: 2 hypothyreosis, 1 Turner-syndrom a és 1 hosszas prednisolon-kezelésben részesült asthm ás gyermek. Több alkalom m al háromhónapos gyógyszermentes kontroll időszakokat ik ta ttunk be (1, 3, 4. ábra). 3 esetben a N-retentio m értékét és egy esetben a Ca-

4 . ábraT : thyreoidae, C G : chorio gonin, N merőből napi / mg

ürítésre gyakorolt h a tást is vizsgáltuk. A therapiás eredm ények átnézésekor kétségtelenül megállapít­ható az anabolikus hormon növekedést elősegítő hatása. Az 1—5. ábrákból látható, hogy más gyógy­szeradás vagy gyógyszerszünet idején a növekedés m egállt vagy lassúbbá vált, míg Néróból (néhány

Ezekután felm erül a kérdés, melyik az az opti­mális adag, m ely gyorsítja a növekedést, anélkül, hogy az epiphysisfugák korai, záródását és egyéb

O R V O S I H E T I L A P J985

•alkalommal Durabolin) hatására a növekedés jelen­tősen meggyorsult. Egy esetben (4. ábra) 27 hónap alatt 15,5 cm volt a növekedés, egy 24 éves hypo- physaer törpe 34 hónap a la tt 11,5 cm-t (2. ábra), egy lány (5. ábra) 9 hónap a la tt 8 cm-t, egy 12 éves fiú (3. ábra) 7 hónap a la tt 7,5 cm -t nőtt. Az em lített

j . ábraM . A . lo és f é l éves hány

C G : choriogonin, N : nerobol napi / mg

időszakokba a gyógyszermentes és egyéb kezelési időszakok is beleértendők.

Az epiphysisfugák egy eset kivételével nyitot­tak voltak, a felvételeket az egyik csuklóról és az egyik térdről készítettük. Turner-syndrom a esetén az irodalmi adatokkal egyezően (Prader) nem ta ­pasztaltunk eredményt; a beteg fugái m ár zártak voltak. M ellékhatást egy ízben észleltünk: egy 14 éves lány ellenőrzésünk nélkül szedte, hangja mé­lyebbé vált, szőrnövés és acne mutatkozott.

3 betegen vizsgáltuk a nitrogenretináló hatást. A vizsgált egyének testsúly/kg.-ként 1,3 g fehér­jé t tartalm azó étrendet kaptak. H. L. hypophysaer törpe gyermek esetében napi 10 mg Néróból hatá­sára a vizelettel ürülő nitrogen mennyisége jelentő­sen csökkent (1. 6. ábra). A m ásik 2 esetben (Tur­ner-syndrom a és egy hypophysaer eset) a Néróból a nitrogenretentiót a vizsgált időszakban nem fokoz­ta és ezekben az esetekben növekedést elősegítő hatás nem m utatkozott. A Ca-ürítés Néróból hatá­sára csökkent.

A nerobol hatásának illusztrálására röviden is­m ertetjük az egyik jellemző esetet.

H. L. 11 éves fiú születési súlya 4,5 kg, hossza 56 cm volt. A növekedésben 2 éves kora ó ta kezdett el­m aradn i. Évente csak 0,5— 1 cm -t nőtt. 3 és fél éves /korában 69 cm volt. H eréi injekciók h a tá sá ra leszáll­tak . V izsgálatkor 84 cm a testm agassága. Infantilis, d e értelm ileg jól fe jle tt, jeles tanuló. 17-ketosteroid (ürítés: 2,5 mg die ketogén, steroid ü ríté s nem m érhe­tően alacsony. A csontosodás e lm aradásá t m u ta tta a Csuklótájról készült röntgenfelvétel. A kéztőcsontok közül csak az os cap ita tum , ham atum és trique trum psontm agja fejlődött ki, m íg norm álisán 10 éves kor­iban jó l lá thatók az összes kéztőcsontok csontm agjai. K oponya és sellafelvétel e ltérést nem m uta t. Nerobol és N erobolil ha tásá ra 1 év a la tt 12 cm -t n ő tt (1. 3. ábra).

A Nerobol adagolására vonatkozólag nem le­het jelenleg határozottan állást foglalni. Nem isme­retes m ég az az adag, m ely a növekedést még fo­kozza, de az epiphysisfugák bezáródását nem siet­teti. Ezt az optimális adagot a növekedés és cson­tosodás hosszú időn á t tartó , nagy anyagon végzett ellenőrzése alapján lehet m ajd megállapítani. Ha P rader em lített adagolását fogadjuk el, akkor pél­dául 30 kg-os testsúly m ellett csak havi 30 mg-ot, szabad adni, ami mindössze havonta 6 tabletta Ne- robolnak felel meg. M indenesetre ajánlatos kis adagokkal kísérelni m eg a növekedés fokozását. Mi általában napi 5 mg-ot adunk (1 tabl. Néróiból, am it3—6 hónap m úlva napi 2,5 m g-ra csökkentjük. Ez a m ennyiség is növesztő hatású volt eseteink egy részében. Ha elm arad a hatás, akkor visszatérünk a napi 5 mg-ra. Ennél nagyobb adagra nincs szük­ség és veszélyes is a növekedési prognózis szem­pontjából. Az általunk használt adagolás mellett eddig epiphysisfugák záródását nem észleltük, de további megfigyelésre van szükség. Ezekből az is

6 . ábraH . L . Nerobol hatása a nitrogén ürítésre napi 10 mg

következik, hogy gyerm ekeknek nem szabad hcsz- szabb ideig Nerobolt adni, m ert az növekedésüket károsan befolyásolja. A cortisonkezelést is szokás Nerobollal kiegészíteni, a cortison katabolikus ha­tásának ellensúlyozására, a növekedést azonban m indkét hormon végeredményben akadályozza, a

123

1 9 8 6 O R V O S I H E T I L A P

cortison közvetlenül, a Néróból később, az epiphy­sis fugák korai záródása révén.

összefoglalás:A növekedés elm aradásának kezelésére a fehér-

jeanabolikus steroidok jól beválnak. A növekedést fokozzák, nitrogenretentiót idéznek elő. Az epiphy- sisfugák korai elzáródásának m egakadályozására k is adagokat kell adni. Virilizálás jelei esetén a kezelést nem szabad folytatni.

IRODALOM: Barta L., Csere M., N ábrády J.: Gyerm ekgy. 1960. 11:262. — B ayley N., Pinneau C. R.: J. Pediat. 1952. 40:423. — B ekény Gy., K ra ft F., Láng S.: Orv. Hetil. 1960» 101:229. — Bertola G., Fedriga G., Ma- rangoni G.: E xcerp ta Med. Int. Congr. Series 1962. 51: 214. — Blagg C. R., Parsons F. M.: L ancet 1960. 2:557. — Bierich J. R.: A cta Endocr. Suppi. 1961. 63:89. D arden- ne U.: A cta Endocr. Suppi. 1961. 63. 143. — F ekete G. Görög P.: A cta Med. Hung, közlés alatt. G eyer G. Jesserer H .: A cta Med. Helv. 1960. 27:514. — Góth E. M olnár B. H am m er S. Ü lkey E.: Orv. Hetil. 1961. 102: 1981. — H ennem ann L. H.: A cta Endocr. 1960. Suppl.

B u d a p e s ti O rvo stu d o m á n y i E gye tem , I I I . B e lk l in ik a , J á n o s K ó rh á z-R e n d e lő in té ze t, A n ya g csere (cukorbe teg ) R endelés

Insulin antitestek kimutatása passiv haemagglutinatiós eljárássalcukorbetegeken

S z é c s e y G y ö r g y d r . , K r é t á n M i h l ó s d r B i J a i c h G y ö r g y d r . é s K ä m m e r e r L á s z l ó d r .

Insulinnal kezelt betegek vérében különböző módszerekkel insulin-ellenes an titesteket sikerült k im utatni. Wasserman, Broch és M irsky (1) immu­nizált nyulakban kom plem entkötési reakcióval iga­zolták ilyen antitestek jelenlétét. Berson és m unka­társa i (2) antigénként J 131-gyel jelzett insulint hasz­nálva, in vitro és in vivo vizsgálatokkal m utattak ki insulin-ellenes antitesteket. P ap ír radioelektro- phoresissel és ultracentrifugálással végzett kísérle­teik eredménye szerint, insulinal kezelt betegek sa­vójában a jelzett insu lin t antitest term észetű globu­lin köti meg. Skom és Talmage (3) J 13l-gyel jelzett insulin t adva az an titest tartalm ú savókhoz, a kelet­kezett antigen-antitest komplexust antihum án-glo- bulinnal praecipitálták, majd m eghatározták a su­pernatans, illetve a keletkezett csapadék radioakti­vitását. E ljárásukkal egy hónapnál hosszabb időn keresztül insulinnal kezelt diabeteses betegek savó­jában insulinellenes antitesteket m u ta ttak ki.

Arquilla és S ta v iisky (4) az insulin-ellenes an­titestek kim utatására serologiai módszereket alkal­m aztak. A savók an titest tarta lm át párhuzam osan végzett haem agglutinatios (HA), illetve haemoly- tikus reakcióval vizsgálták. Mivel az utóbbi reak­cióhoz komplement szükséges, viszont komplement jelenlétében a csersavval kezelt vv t-k spontán hae- molysise jöhet létre, a vvt-k előkezelését Pressman és m unkatársai m ódszere szerint (5) bis-diazo ben- zidinnel végezték. E ljárásukkal 23 diabeteses beteg savóját vizsgálták, 1 1 esetben sikerü lt antitesteket k im utatni. A pozitív eredményt adó savók olyan cukorbetegektől szárm aztak, akik huzamosabb időn keresztül naponta legkevesebb 40 E insulint kaptak. A negatív esetek között azonban voltak olyanok is, akik hosszú időn keresztül erélyes insulinkezelés- ben részesültek (napi 100 E).

Vizsgálataink célja az volt, hogy egyszerű, a k lin ikai gyakorlatban is felhasználható módszert dolgozzunk ki az insulin-ellenes an titestek kim uta­tására. A passiv HA módszerek közül, a csersavval

kezelt vvt-ket alkalmazó eljárás látszott gyakorlati szempontból a legkönnyebben keresztülvihetőnek.

Módszer:H aem agglutinatios vizsgálataink a lap já t A rquilla

és S tav itsky (4) m ódszere képezte. Ez lényegében bis- diazo benzidinnel kezelt birka, vagy nyúl vvt-ekkel végzett csőagglutinatio. Az eredeti eljárástó l eltérően az agglutinatiót a T akátsy (6)-féle m ikro titrá to rra l végez­tük, bis-diazo benzidin helyett a vv t-eket csersavval ke­zeltük. A reakcióhoz b irka és hum án »O« Rh-neg. vvt- eket használtunk. Ez utóbbi vv t-ekkel végezve a HA-t, az insulinkezelésben nem részesült kontroli-csoport­ban (50 savó) csupán 3 esetben észleltünk az 1:2 savó hígításban agglutinátió t, míg b irka vvt-ek esetén az aspecificus positiv itás k im erítetlen savók használa ta­kor 24% volt (7 savóban az 1:2, 4 savóban l:4-es, egy esetben pedig 1:16-os savó h íg ításban észleltünk aspe- cifikus positiv reakciót). H um án »O« Rh-neg. vv t-ek használata elkerü lhetővé teszi a savók kim erítését, am i az eljárás k iv ite lé t egyszerűbbé teszi. Kivitel:

1. Csersavas kezelés: 5,0 m l physiológiás NaCl-hoz 0,5 ml 7,4 pH foszfát puffert, 10,0 ml csersavas sót (1,0 m g csersav, 40,0 ml fiz. NaCl) és 0,2 m l puffero lt NaCl-dal m osott hum án »-0« Rh-neg. vvt. üledéket adtunk, a suspensió t 10 percig therm osta tban 37° C-on incubáltuk, m a jd 2000-es fo rdu la tta l 3—4 percig centri­fugáltuk. A felülúszó leszívása u tán a vvt-et egyszer 10,0i ml p u ffe ro lt sóval mostuk, ú jabb centrifugálás u tán a superna tans t leszívtuk.

2. Sensitizálás: A vvt-ek sensitizálásához a Chi- noin G yógyszergyár á ltal előállíto tt kristályos, sertés- és szarvasm arha-insu lin t ta rtalm azó substan tiá t hasz­náltunk, m ely m g-ként 23 E in su lin t tartalm azott.

0,05 m l csersavazott vvt. üledékhez 1,2 m l fizio­lógiás NaCl-ot, 2,4 ml insulin oldato t (3,0 mg krist. in­sulin 1,0 m l n/100 HC1., 2,0 m l 7,4 pH foszfát puffer) adtunk. A vvt. suspensiót 10 percig szobahőn inkubál- tuk, 3,5 ml 1%-os inak tivált nyúlsavóval mostuk, végül 2,5 ml 1%-os inak tivá lt nyúlsavóban suspendáltuk.

3. T itrá lás: A titrá lás t T akátsy lemezen végeztük, kacshígításos m ódszerrel. P uffero lt N aCl-dal készített 1%-os in ak tiv á lt nyúlsavóval a vizsgálandó savókból kettes lép tékű híg ítási sorozatot készítettünk 0,025 ml összmennyiségben, m ajd a rendszerhez 0,025 m l sensi- b ilisált w t . suspensiót adtunk. Az eredm ényt — szo­bahőn tö rténő inkubálás u tán — egy és két ó ra m úlva olvastuk le. Pozitívnak az 1:8, vagy ennél nagyobb savó­

O R V O S I H E T I L A P !987

hígításnál bekövetkező agglutinációt tartottuk. Kont­rollként insulin-kezelésben nem részesült betegek sa­vóit használtuk, ezenkívül minden alkalommal insulin- nal nem sensibilisált, de csersavval kezelt vvt-ek agg­lutinálóját is vizsgáltuk.

Eredmények:Vizsgálataink során 100 insulinnal kezelt cukor­

beteg, valam int 50 insulinnal nem kezelt beteg sa­vójával végeztük el a HA-t. A 100 cukorbetegtől

1. táblázat

In su lin n a p i ad ag

Ese

tsz.

1

A h a e m a g g lu tin a tio t i t e r e

i \ i 1 ° 1 2 4 í 8 16 32 64 128

>30E 22 5 17 IS o1 2' 3 2 0 . 030—60E 40 25 15; 13, 01 2 5 7 12l 1 060 -9 0 E 29 191 10 81 0 2 2 7 6 4 3-<90E 9 9| 0| 0[ o| 0 0 0 3 3 o

származó savó közül 58 esetben kaptunk positiv (1 :8 , vagy ennél nagyobb savóhisításnál bekövet­kező agglutinatio) eredményt. A HA tite re és a napi insulin-mennyiség közötti összefüggést 1 . sz. táb lá­zatunk szemlélteti.

A nnak ellenére, hogy az insulin napi adagja és i HA tite re között szoros összefüggés nem m utatha- ;ó ki, magas agglutitatiós titereket a nagy adag in­sulinnal kezelt betegek savóiban találtunk. Napi 30 3-nél kevesebb insulinnal kezelt betegek csoportjá- oan 22 eset közül csupán 5-nél kantunk positiv ered- nényt (legmagasabb tite r 1:16). 90, vagy ennél több C insulinnal kezelt öt betegünknél kivétel nélkül jositiv eredm ényt kaptunk, közülük 3 esetben az igglutinatio tite re 1:128 volt.

Az insulin-kezelés tartam a és a HA eredménye :özötti összefüggést 2 . sz. táblázatunkon tün tettük

^ei.Kitűnik, m int az várható volt, hogy pozitív re-

kciót elsősorban a hosszú időn keresztül insulin- al kezelt betegek csoportjában észleltünk. 5 év­éi rövidebb ideig kezelt 37 betegünk közül 22-nél HA negatív volt, ezzel szemben a 15 évnél hosz-

zabb időn keresztül insulinnal kezelt betegek sa- ói kivétel nélkül positiv HA-t eredményeztek.

50. insulinnal nem kezelt, egyéb belgyógyászati etegségben szenvedő egyén savóit vizsgálva, össze- -n 3 esetben kaptunk az 1:2 savóhigításnál agglu- natiót.

Megbeszélés:Eredményeink szerint a csersavval kezelt vvt-

1 végzett HA klinikai célokra is használható, egy- erű módszer az insulin antitestek kim utatására.

Ismeretes, hogy egyes cukorbetegek insulin re- ítenitája különböző tényezők hatására jöhet létre ntagonisták, szöveti resistentia, antitestek). Az óbbi évek során több közlemény foglalkozott az sulin-ellenes antitestek tulajdonságaival, valam int letkezésük és az insulin resistentia kifejlődése kö- tti esetleges összefüggéssel.

Berson és m unkatársai (2) szerint 3 hónapi in­sulin-kezelés u tán minden beteg serum ában insu- linkötő globulin m utatható ki, mely vizsgálataik szerint minden valószínűség szerint antitest term é­szetű. Napi 120—2800 E insulinnal kezelt betegek savójában Arquilla és S ta v itsky (4) szintén an tites­tek jelenlétét m utatták ki. Az antitest tite r és az in­sulin érzékenység között K alant és m unkatársai sze­rin t nem áll fenn szoros összefüggés; an titest tite r emelkedés esetleg az insulin-szükséglet csökkenését is okozhatja. S ko m és Tálmage (3) vizsgálatai ezzel szemben an titest tite r emelkedésénél az insulin- szükséglet fokozódását észlelték.

Mivel az insulin resistentia egyik oka a foko­zott antitest-képzés lehet, kim utatásuk gyakorlati jelentőséggel bírhat. Ismeretes, hogy a cortison ál­talában előnytelenül befolyásolja a diabeteses anyagcserét. Antitest-képzés következtében kiala­kult insulin resistens diabetes esetén, ennek ellené­re, az antitest-képzésre gyakorolt hatás révén, cor­tison kezeléssel csökkenthető az insulin-szükség­let (1 1 ).

Az utóbbi évek során többen vizsgálták az in­sulin antitestek egyes tulajdonságait. J 131-gyel jel­zett insulinnal végzett kísérletekkel Berson és m un­katársai (2 ) kim utatták, hogy az antigén-antitest komplexus nem praecipitál, az insulinnak az an ti­testhez való kötődése pedig reversibilis folyam at. Insulin resistens és insulinra jól reagáló betegektől származó serum okkal Berson és Yalow (7) a reak­ció kinetikájának tanulm ányozása révén m egállapí­tották, hogy az antitesttel létrejövő reakció szem­pontjából az insulin univalens. Különböző emlősök­ből származó insulinok Harris és m unkatársai (8 ) szerint csupán a glycyl (A) lánc 8 —10 positiója * szempontjából különböznek. Berson és Yalow J e ­gyei (9) végzett chrom atográphiás és elektrophore- tikus vizsgálataik alapján feltételezik, hogy m ind az

2. táblázat

A h a e m a g g lu tin a tioA z in s u l in kezelés t a r ta m a

eredm énye0 - 5 év 5 - 1 0 év

1 0 - 1 5év

O1

1 vu 1/5 2 0 - 3 0

év

Pozitív (Összesen 58)

15 19 15 4 5

Negatív (Összesen 42)

22 13 7 0 0

insulin antigenitását, mind az antitest specificitást a glycyl lánc 8 — 1 0 positióján levő aminosavak ha­tározzák meg. Morse és Heremans (10) radioim m u- noelektrophoretikus vizsgálatokkal k im utatták , hogy az insulin antitest a savó gamma globulin frakciójában található. A hum án insulinellenes an­titest papain emésztése révén 3 oldott állapotban le­vő fractiót nyertek, melyek közül antitest ak tiv itás a lassú és közepes sebességgel vándorló fractiókban volt kim utatható. Újabban Arquilla és m u n k atár­sai (1 2 ) cukorbetegek savójának gamma globulin fractiójában egy hőérzékeny fak to rt m utattak ki,

3*

O R V O S I H E T I L A P1988

am i gátolja az insulinnak antitestekhez való kö tő­dését. Im m unoelektrophoretikus vizsgálataik szerin t a . hőérzékeny fak to r valószínűleg alfa 2 globulin és feltehetően az insulin fehérje hordozójaként fog­ható fel.

összefoglalás:

Szerzők passiv haem agglutinatiós eljárást hasz­náltak az insu lin an titestek kim utatására. 1 0 0 insulinnal kezelt cukorbeteg savóját vizsgálva, 58 esetben észleltek pozitív reakciót. Pozitívnak az 1 :8 , vagy ennél nagyobb savóhigításnál bekövetke­ző agglutinatiót ta rtják .

IRODALOM: 1. W asserm an P., B roh-K han R. H., M irsky I. A .: J. Immunoi. 1940, 38. 213. — 2. Berson S. A., Y á low R. S., Baum an A., Rotschild M. A., N ew erlyK.: j . Clin. Invest. 1956, 35. 170i — 3. S kom J. H., Tal- mage D. W .: J. Clin. Invest. 1958, 37. 782. — 4. A rquil- la E. R., S ta v itsky A. B .: J. Clin. Invest., 1956, 35. 467.— 5. Pressm an D., C am pbell D. H., Pauling L.: J. Im­munol. 1942, 44. 101. — 6. Takátsy Gy.: Kíséri. Orvos­tud. 1951, 60. — 7. Berson S. A., Yalow R. S.: J. Clin. Invest. 1959, 38. 1996. — 8. Harris J. I., Sanger F., Naughton M. A.: Arch. Biochem. 1956, 65. 427. — 9. Berson S. A ., Yalow R. S.: J. Clin. Invest. 1959, 38. 2015.— 10. M orse J. H., H erem ans J. F.: J. Lab. Clin. Med. 1962, 59. 891. — 11. M agyar I.: Orvosi Hetilap. 2257, 1962. — 12. Arquilla E. R., Tranquada R. E., Beigelm an

' P. M., M artin H. E., B a tem an J. R.: Diabetes 1962, 11. 183.

O V A B B K É P Z É S

B u d a p e s ti O rvo stu d o m á n y i E gye tem , U ro ló g ia i K l in ik a

A prostatarák tünettana és diagnosztikája a statisztika tükrébenB a l o g h F . d r B a r a n y a i E . d r . , F ü r s t F . d r .

A prostatarák tünettanának és diagnózisának gyakorlati, m indennapos vonatkozásainak tá rg y a­lása általában ritk a jelenség. Ezek ismerete pedig nem érdektelen sem a gyakorló orvos, sem pedig a határterületekkel foglalkozó orvosok szám ára. Rövid közlem ényünkben éppen az a törekvésünk, hogy olyan dolgokra hívjuk fel a figyelmüket, am e­lyek a m indennapi gyakorlatban elengedhetetlenek.

E törekvésünket indokolja az a tény is, hogy a prostatarák klinikum a nem m indig jellegzetes, sőt sok esetben nem urológiai jellegű panaszok h ívhat­ják fel a figyelm et a prostata rákos elfajulásra. Ez­zel kapcsolatban néhány esetet ism ertetünk.

Előfordul az, hogy góckeresés közben derü l ki a prostatarák.

Így N. S. 70 éves betegünket 2 és fél hónapig ke­zelték j. 0 . térd- és csípőízületi fájdalm ak miatt. Pana­szai a rheumaellenes kezelésre nem javultak, így góc­keresés végett került ambulanciánkra, ahol per rec­tum a prostata jobb lebenyében kisdiónyi, porckemény göböt találtunk, m ely a végbél nyálkahártyájával ösz- szekapaszkodott. Ilyen ' előrehaladott folyamat m ellett a betegnek urológiai panaszai úgyszólván nem voltak. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy idősebb korban a bizonytalan eredetű »rheumatikus-« panaszok esetén prostatarákra is gondolni kell.

■ t ’ •' 'Máskor a prostatarákos beteg rendszerm egbe­

tegedés gyanújával kerülhet belgyógyászati osztály­ra .

H. J. 67 éves betegünkön a lágyéki nyirokcsomók­ban' észlelt duzzanat miatt rendszermegbetegedésre gondolva, egyik belgyógyászati osztályon próbakimet-

szést végeztek, mely szövettanilag carcinoma solidum képét mutatta. Rectalis vizsgálatkor egyenetlen felszí­nű, porckemény tapintató prostatát találtunk. A be­tegnek residuuma nem volt és vizelési panaszai sem voltak szembeötlőek, am i bizonyos fokig magyarázatát adja annak, hogy a belgyógyászok nem gondoltak — a nyirokcsomó elváltozását észlelve — mindjárt a pros­tata rákos megbetegedésére.

A prostatarák tovaterjedésében nagy szerepe van a periprostatikus ideghálózatot kísérő nyirok­réseknek. A gyors perineuralis infiltratio okozta gyöki elváltozás az oka annak, hogy gyakran első tünetkén t a derék-, kereszttájra, vagy az alsó vég­tagokba kisugárzó idegfájdalmak jelentkeznek. Felületes vizsgáló e panaszokat rheum atikus elvál­tozásoknak, vagy egyéb mozgásszervi megbetege­désnek tartha tja , és a beteget hosszú időn át téve­sen és így eredm énytelenül kezeli.

A lábbi esetünkben a prostatarák egyetlen tü ­nete az alsó végtagba kisugárzó gyöki fájdalom volt:

J. I. 65 éves betegnek egy év óta erős j. o. alsó végtagfájdalmai jelentkeztek. Orvosai ischiassal kezel­ték. A beteg panaszai neurológiai kezelésre fokozód­tak. Urológiai vizsgálatnál a prostata jobb lebenyéber porckemény elváltozást észleltek. A prostatarák^ okoz­ta idegfájdalom okát tisztázta a j. o. ülő- és szemérem­csontban, és a lumbalis csigolyákban talált osteoplas- ticus áttét. A beteg panaszai az antiandrogen therápiá ra megszűntek.

O lykor banálisnak tűnő és idősebb korbar gyakran előforduló háti fájdalmak m iatt történ-

O R V O S I H E T I L A P 1989

belgyógyászati kivizsgálás irányíthatja a figyelmet a prostata megbetegedésére:

T. P. 67 éves betegünk hátfá jdalm ai m ia tt kereste fel az egyik belgyógyászati osztályt. A betegnek sem­m iféle vizelési panasza nem volt, v izelete tisztának látszott. Kivizsgálás közben sor k e rü lt a prostatavizs- gála tra is, am ikor porckem ény ta p in ta tú p rostatát ta ­lá ltak . A betegnek az vo lt a szerencséje, hogy a pros- ta tav izsgálat a lum bosacralis röntgenfelvétel előtt tö r­tén t. Ugyanis az e helyről készített felvétel az L—2 és L—3 közt kifejezett spondylosisos elváltozást (csőr, ka­pocsképződés, in te rverteb ralis rés beszűkülése) ta lá l­tak . A kevésbé tapasz ta lt orvos ezeket a csontelválto­zásokat a beteg panaszai m agyarázataképpen prostata- daganat je len léte nélkül is esetleg elfogadta volna.

Sok esetben az áttéti tünetek helyes értékelése vezetheti az orvost a prostatarák diagnózisához.

A távoli áttétek tüneteit azok helye szabja meg és nem ritkán okozzák az első panaszokat. Mind­nyájan ism erünk olyan eseteket, melyeknél a csontfájdalmak, patológiás törések, bár prostata- ráknál ez nagyon ritkán fordul elő, vagy a tüdő­panaszok kivizsgálásakor terelődött a figyelem az urológiai tüneteket egyáltalán nem okozó, kicsiny elsődleges prostatarákra.

Ez a helyzet — sok esetben — akkor is, ha a prostatarák áttéteket képez a kismedencei nyirok­csomókban, vagy rá terjed a medence kötőszöveté­re és a keringés megakadályozásával oedemát hoz létre az alsó végtagokon.

E rre példa K. N. 66 éves betegünk, ak i a belklini­kát kereste fel j. 0. lábduzzadása és fogyása m iatt. K érdésre em lítette, hogy vizelete évek óta nehezebben indul és h a jn a ltá jt gyakrabban vizel; j. alsó végtagja a com btőig kifejezetten oedemás. P er rec tum porcke­m ény, göbös felszínű p rosta tadagana t tap in tha tó , mely környezetével összekapaszkodott, h a tá ra i eltűntek. A tap in tási le let a lap ján m egállapíto tt diagnosist és a fo-

- lyam at előrehaladott vo ltá t m egerősítette az emelke­dett acidphosphatase szin t (10,2 KAE). E setünkben ui. m ár a m edencecsontokban is osteoplasticus m etastasist észleltünk.

Olykor a tüdőáttét lehet az első jel, mely — urológiai panaszok hiányában — prostatarákra hív­ja fel a figyelmet. Ilyen esetünk is volt:

G. K. 56 éves férfibeteg pneum onia gyanújával ke­rü lt belgyógyászati osztályra. A kivizsgálás folyam án a tüdőben élesszélű gócokat ta láltak , m elyeket dagana­tos átté te lnek ta rto ttak . Az elsődleges daganat keresé­sekor a p rosta tá t porckem énynek, egyenetlen felszínű­nek ta lálták . T ekin tettel a rra , hogy a beteg 2 hónap a la tt 10 kg-ot fogyott, feltételezhető volt, hogy a tüdő­ben elváltozás a p ro sta ta rák áttétje.

A prostatarákok csontmetastasisa sokszor spondylosis klinikai képét utánozhatja. A beteg hosszú időn keresztül em iatt részesül — eredmény­telenül — kezelésben és olykor csak véletlen ered­ménye a prostatarák diagnosztizálása.

Ezt tanúsítja alábbi esetünk:

L. J . 63 éves betegünket, ak inek sem m iféle vizelési panasza nem volt, az egyik orthopädiai osztályon hosz- szú idő óta spondylosis m ia tt kezelték. M iután javulást

nem észleltek, prostatav izsgálato t végeztek, am ely­nél jobb lebenyében porckem ény p rostatát ta láltak . Ugyanekkor az ism ételt röntgenfelvételen a lum balis csigolyákban m etastasisra gyanús csontcondensatiós elváltozás vo lt m egfigyelhető.

Ezen általános jellegű tünettani problém ák után rátérek a tünetek beteganyagunkon való meg­oszlására. Ügy gondoljuk nem lesz érdektelen a 430 beteget m agába foglaló anyag statisztikai fel­dolgozása.

A prostatarákosok panaszainak előterében a betegségre nem kórjelző vizelési zavarok állnak. Betegeinken is ezek voltak a leggyakoribb tünetek. A tünetek gyakorisági sorrendjét az 1 sz. táb lázat­ban tü n te ttü k fel. A visszamaradó vize­letmennyiség betegeink több mint 70% -ában meghaladta a 1 0 0 m l-t (lásd 2 . táblázat). Az említett panaszok nem jellegzetesek p rostata­rákra, mivel ezek a hólyag és hólyagnyak sok más megbetegedéseiben is előfordulhatnak. Mégis e pa­naszok jelenlétében m indig elengedhetetlenül szük­séges a prostata digitalis vizsgálata. Meggyőződé­sünk, ha ez az igen egyszerű s minden orvos által elvégezhető vizsgálat a kezdeti panaszok idején megtörténne sokkal jobb, kevésbbé előrehaladt

1. táblázat

E se tszám %

Gyakori vizelés ........................ 314 73,02Nehéz vizelés............................... 256 59,53F o g y ás......................................... 208 48,37Vizelet retentio ........................ 122 28,37H aem aturia................................. 104 24,18Fájdalmas vizelés .................... 95 22,09Csontokralocalisalt fájdalom ... 90 20,93Ug. szervekre localisalt fájdalom 90 20,93Egyéb panaszok (gyengeség,

étvágytalanság, láz s tb .) .. . . 54 12,55

A tünetek g y a k o r isá g i sorrendje beteganyagunkon .

2. táblázat

Ml E se tsz á m %

0 ....................................... 112 26,04100....................................... 140 32,55

100—200...................................... 51 11,86200—500....................................... 45 10,46500 felett..................................... 15 3,48to ta lis .......................................... 67 15,58

összesen....................................... 430 100%

R esid u a lis v ize le tm en n y iség m egoszlása betegeinknél.

prostatarákos anyag kerülne idejében megfelelő ke­zelésre.

Rákos m egbetegedéseket kísérő lerom lás és súlyveszteség a prostatarák bizonyos szakaszaiban gyakori jelenség. Betegeinknél feltűnő, hogy a kül­földi statisztikai adatokkal szemben nagyobb arányban észleltünk fogyást, (48,37%), és ez a tü ­net gyakorisági sorrendben a harm adik helyet fog­

1 9 9 0 O R V O S I H E T I L A P

lalta el jelezve, hogy betegeink jelentős része m ár előrehaladott állapotban kerü lt intézetbe.

Ugyancsak erre utal az anyagunkban gyakori­sági sorrendben ötödik helyen észlelt és 24,18%-ot kitevő vérvizelés is. Ez az adat abból a szempontból is jellemző, hogy prosta taráknál gyakrabban fordul elő a haem aturia, m int bárm ely m ás prostatabeteg- ségnél.

Ami a fá jdalm akat illeti, melyek kizárólag ki­terjed t folyam atokban fordulnak elő, az á tté tek re jellemző csontfájdalm ak (keresztcsont-, derék-, végtagfájdalom) betegeink 20,93%-ában fordultak elő, a végbéltájra, gátra, húgycső- és hólyagtájra, valam int a herékbe kisugárzó fájdalm ak pedig 12,09%-ban.

Általános jellegű panaszokat, 12,55%-ban ész­leltünk. Szemmel láthatóan zavaros volt a vizelet 11,06%-ban, de a húgyúti fertőzést m ikroszkóppal ennél sokkal gyakrabban, 68,84%-ban ki lehet m u­tatni. A vizelet fertőzöttsége esetén feltétlenül szük­séges — főként idősebb egyéneken — a prostata digitalis vizsgálata. Így a gondos orvosi körü ltek in­tés a prostatarákok eseteiben — lehetővé teszi a „fakultatív” szűrést.

Ügy gondoljuk, bár nem tartozik szorosan e m unka keretébe, mégis röviden érinteni kell a szű­rővizsgálatok jelentőségét. I tt felvetődik a problé­m a lehet-e obligat „szűrést végezni? A korai dg.-t biztosítja-e a szűrés bevezetése? A szűrés idején ne­gatívnak ta rto tt esetek nem tűnnek-e el szem ünk elől azzal, hogy nekik nincs prostatarákjuk?

Ezzel kapcsolatban történ tek m ár 12 évvel ez­előtt kísérletek (Balogh, Szendrői). G yárakban vé­geztünk szűrővizsgálatot, s körülbelül a megvizs­gáltak 2 %-e bizonyult prostatarákosnak, vagy gya­núsnak. Ha a gyanús ese tekben . a biopsiát is elvé­gezzük — úgy gondoljuk — a korai diagnosis szá­m ára igen jó szolgálatot tehetünk. A biopsiánál ne­gatívnak talált eseteket a továbbiakban is m egfi­gyelés alatt kell tartanunk, nehogy a negatív lelet m iatt kikerüljenek ellenőrzésünkből.

A szűrővizsgálatok végrehajtásához jó szak­em berekre van szükség, m ert pl. a chr. prostatitis nagyon sok esetben a prostatarákéhoz hasonló ta ­pintási leletet ad. Ez a tény annál problem atiku­sabb, m ert eddigi szűrővizsgálataink alapján állít­hatjuk, hogy a megvizsgált 45 éven felüli férfibete­gek körülbelül 40%-a szenved tünetet okozó vagy nem okozó chr. prostatitisben. Így sokszor nehéz problém át je len t a két folyam at elkülönítő kóris­méje.

A tünetek gyakoriságának átnézésekor m eg kell állapítatnunk, hogy beteganyagunk a prosta- tarák előrehaladásának fokát tekintve elég rossz volt. Tünetm entes állapotban, szűrővizsgálat vagy véletlen felfedezés eredm ényeként, csupán a bete­gek 7,44%-a kerü lt felvételre. Sajnálatos, hogy a leggyakrabban és legkorábban jelentkező vizelési panaszok nem jellegzetesek — m int m ár em lítet­tük — diagnostikai értékük csekély. Ennek ellené­

re ilyen panaszok esetében idős korú férfiaknál m ár kezdetben gondolni kell a prostatarák lehetőségére.

Nem érdektelen annak tekintetbe vétele sem, hogy a betegek az első tünetek jelentkezése után mennyi idő múlva keresték fel a szakorvosi ren­delést (3. tábl). Ebből a szempontból azt a szomo-

3 . táblázatB e teg e in k je len tkezése az első tü n e tek u tá n .

Esetszám %

1 hónapon b e l ü l ................................ 27 6,781—3 hónap között ................... 43 10,003—6 hónap között ................... 69 16,046—12 hónap között ................. 16 22,321—2 év k özött........................... 72 16,742— 5 év k özött........................... 65 15,115 — 10 év között......................... 34 7,9310 éven túl ................................. 24 5,58

rú m egállapítást tehetjük , hogy 3 hónapon belül csupán 16% részesült kezelésben és nem egészen ‘A-uk fél éven belül. A többieknél, nagyrészt indo- lentiájuk miatt, ennél hosszabb idő telik el, míg szakorvoshoz kerülnek, és ez a körülm ény jelentő­sen befolyásolja későbbi sorsukat. Az em lített ada­tokból m agyarázatot kapunk arra is, hogy m iért találunk olyan kevés kezdeti stádium ban levő fo­lyam atot. E helye« fel kell vetnünk az orvosi fele­lőség kérdését is. B ár nem rendelkezünk olyan statisztikával, mely számadatokkal igazolná, hogy az elhanyagolás hány % -ban tö rtén t orvosi hibá­ból, mégis gyakorlati tapasztalat alapján állíthat­juk, hogy az előrehaladottság egyik oka az, hogy az első orvos, akinél a beteg jelentkezik, nem gon­dol prostatarákra. Így elmulasztja a korai felisme­rést követő helyes theráp ia adta igen jó lehetősé­geket.

Táblázataink ad a ta i egyéb szempontból is ér­dekesek. Az első prostatarák okozta tünetek után több évvel felism ert és kezelésbe v e tt esetek ugyan­is bizonyos felvilágosítást nyújtanak a kezelés nél­küli prostatarákok természetes lefolyásáról, 13,51%- ban több m int 5 éves, 28,62%-ban pedig több m int 2 éves klinikai m anifestatiókról van szó, ami azt az egyébként ism ert tén y t erősíti meg, hogy a pros­tatarákok jelentős részében a folyam at lassú, arány­lag jó indulatú.

A következőkben a diagnosztikai problémák statisztikai ism ertetését adjuk.

A nnak ellenére, hogy idők folyam án számos vizsgálati eljárással bővült a diagnosztika, a pros­tatarákok egy részének, éspedig a kezdeti szakasz­ban levő folyam atoknak a felismerése gyakran ne­héz feladat. Mint m ár említettük, ilyen esetekben nem nyú jtanak számottevő segítséget a semmit­mondó kórelőzmény, a nem jellegzetes vizelési pa­naszok, és a csekély elváltozást m utató rutin uro­lógiai vizsgálatok sem. Az előrehaladott prostata- rákot viszont a gyakorlott urológus legtöbb eset­ben m ár a rectalis tapintási lelet a lap ján felismeri

O R V O S I H E T I L A P 1991

Az előbbi esetben — prostatarák gyanújánál —, tehát a ru tin vizsgálatok mellett, m int amilye­nek a per rectum történő tapintás, residuummérés, cystoscopia, vizeletvizsgálat stb. igénybe kell ven­nünk a röntgendiagnosztikai eljárásokat (cysto- urethrographia, csontfelvételek) különleges labora­tóriumi (acid-alkaliphosphatase — meghatározás) és szövettani m etodikákat (cytodiagnostika, biopsia). Az em lített diagnosztikai eljárások alkalmazása m ellett is találkozunk azonban olyan esetekkel, me­lyeknél a kórkép még kórszövettanilag nem tisz­tázható. Közismert ui., hogy a prostatarák szövet tani kórism éje egyike a legnehezebb problém ák­nak s sokszor m ég gyakorlott histopathologusnak is komoly nehézséget okoz. Szerencsére a nagy diagnosztikai problém ák a prostatarákok elenyé­sző kisebbségénél körülbelül 2—3% -ban adódnak.

A prostatarák felismerésében m a is a legegy­szerűbb, de alapvető vizsgálati eljárás a rectalis tapintás, m elynek a legnagyobb gyakorlati jelentő­sége van. Hibaforrása kevesebb, m int 10%-os.

Amíg rendszeres szűrővizsgálatra nincs lehe­tőség, a betegek 90—95%-a rectalis tapintás pilla­natában m ár előrehaladott állapotban kerül észle­lésre. Ezt bizonyítja beteganyagunk is. Jól elhatá­rolt, a prostata egyik lebenyéből kiinduló folyam at csupán 8,37%-ban észleltünk. Ezzel szemben anya­gunk legnagyobb részét, 81,16%-ot, azok tették ki, akiknél a prostatarák a környezet felé nem határo­lódott el, és 10,46%-ot képeztek az előrehaladott, a környező szövetekkel diffuse összekapaszkodott be- szűrődések.

A rutin urológiai vizsgálatok közül a vizelet­vizsgálat jelentősége a prostatarák szempontjából aránylag csekély.

Beteganyagunk 30%-ában a vizeletlelet nega­tív volt, 42% -ukban mérsékelt gennyvizelést, 28%- ban pedig súlyos pyuriát észleltünk. Különböző fo­kú vérvizelés az esetek 24,18%-ában fordult elő. M int m ár em lítettük, bár nem kórjelzők az emlí­te tt adatok, mégis irányíthatják a szakorvosi véle­mény kialakítását.

A hólyagtükrözés, bár önmagában csupán az esetek kis részében ad biztos tám pontot a prostata­rák diagnózisának megállapításához, az esetek egy részében mégis alkalm azandó eljárás. El kell vé­geznünk akkor, am ikor a diagnózis kétséges, továb­bá am ikor a tünetek a hólyag irányában történő progressiora utalnak (haematuria).

A korai, kétes esetekben, melyek a hólyag­nyak és húgycső környékén m élyreható beszűrő- déssel nem járnak, a hólyagtükri vizsgálat diagnosz­tikai segítséget nem jelent. Ismeretes ui., hogy -a prostata rákos elváltozása elsősorban annak perifé­riás részén, közvetlenül a tok alatt jelentkezik. Ezért nem jelent előnyt a cystoscopia a korai ese­tek diagnózisában. Azokban a ritka esetekben azon­ban, melyeknél a folyamat a prostata periurethra­lis részéből indul ki, jó szolgálatot tehet a cystos­copia. Ezek a folyam atok ui. cystoscoppal m ár ak­

kor diagnosztizálhatok, am ikor a rectalis vizsgálat negatív, vagy legfeljebb gyanús képet- ad. Hangsú­lyozni k ívánjuk azonban, hogy ilyen esetek ritkán fordulnak elő.

Az előbbi okok m ia tt beteganyagunk 67,9%- ában nem látszott szükségesnek a hólyagtükrözés.

4. tá b lá za t138 p rosla tarákos b e teg ü n k cystoscopos lelete.

Negatív cystoscopiás lelet: 8 beteg.....................= 5,8%Prostatarákra nem jellemző kép: 58 beteg........ = 42,0%Áttörés előtti oedema: 43 beteg............................ = 31,1%Prostatarák hólyagra terjedése: 29 beteg...........= 21,0%

A vizsgált 138 esetből negatív hólyagtükri képet csak 5,8%-ban kaptunk, 42% -ban az elváltozás nem volt prostatarákra jellemző, (főként hurutos elvál­tozást észleltünk). A daganatáttörés előtti keringési zavarokra utaló oedemát észleltünk 31,1%-ban és a prostatarák teljes betörését a hólyagba eseteink 21%-ában. Végeredményben egész beteganyagunk­ra (430 esetre) vonatkoztatva — körülbelül 16%-ra tehető azon betegek aránya, akiknél a folyam at a kezelés elkezdése előtt m á r makroszkópos elválto­zást okozott a hólyagnyálkahártyáján. Ez az adat is a rra m utat, hogy betegeink jelentős része a fel­vétel idején meglehetősen előrehaladott állapotban volt (4. tábl.).

Az utóbbi időben kifejlődött eljárások mellett kétségtelen, hogy a rosszindulatú daganatoknál ál­talában m egnövekedett vv t. süllyedés diagnosztikai értéke veszített jelentőségéből. Ennek ellenére in­dokolt rutinszerű elvégzése, mivel az egyik kiegé­szítő adat lehet, mely a gyanús prostatagöb rossz­indulatúsága m ellett szól.

5. táblázatA vvt.-süllyedés értékei beteganyagunkban.

W e m m E se tszám %

1 - 1 0 ........................................... 82 19,071 1 - 2 0 .......................................... 82 19,072 1 -3 0 ........................................... 44 10,233 1 -4 0 ........................................... 42 9,974 1 -5 0 .......................................... 42 9,975 1 -6 0 .......................................... 37 8,606 1 -7 0 ............................................. 22 5,117 1 -8 0 .......................................... 17 3,958 1 -9 0 .......................................... 15 3,489 1 -1 0 0 ......................................... 10 2,32100 fe le tt.................................... 37 8,60

Összesen....................................... 430 100

Előfordulhat, hogy a belgyógyászati kivizsgá­lás folyamán a m egnövekedett w t. süllyedés az egyetlen jel, am ely daganatra h ívja fel a figyelmet. Példa erre az alábbi esetünk:

S. O. 74 éves betegnél a belgyógyászati k lin ikán tö rtén t kivizsgálás alkalm ával 100 ram/h érték e t m eg­haladó süllyedést észleltek. M ivel ennek belgyógyászati okát nem ta lá lták , rendszeres vizsgálatokat végeztek

1 9 9 2 O R V O S I H E T I L A P

esetleges rosszindulatú daganat felderítése céljából. Ennek folyamán a rectalis tapintás tisztázta a fokozott süllyedés okát: porckemény prostatát észleltünk. A be­vezetett hormon-terápiára a vörösvértestsüllyedés csök­kent, a prostata rákos része pedig megkisebbedett.

Egyébként beteganyagunk megközelítően '/3

részében a vörösvértestsüllyedés 2 0 mm alatt volt, de rböbb m int felerészben 40 m m feletti értéket m értünk (5. tábl.).

Mások adataival egybehangzóan a vörösvér­testsüllyedés és a prostatarák előrehaladottsága kö­zött nem észlelünk párhuzamot.

Nagy m últra tekintenek vissza azok az erőfe­szítések, melyeknek célja volt valam ilyen laborató­riu m i eljárással a daganatok kim utatása. Az utolsó évtizedben különösen nagy szám ban írtak le rák ­reakciókat, melyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött rem ényeket. Sok ilyen rákpróba lá­to tt napvilágot. Ilyen a Csaba—Törő reaktió is. A ham is negatív és ham is positiv esetek viszonylago­san m agas %-os a ránya (körülbelül 2 0 %), nem te ­szik: alkalmassá a rákok korai kim utatására.

A serum phosphatase m eghatározás a hozzáfű­zött kezdeti rem ényeket — legalább is a korai dia­gnózis lehetőségével kapcsolatban — nem váltotta be.

Az irodalom, és saját eseteink alapján azt m ondhatjuk, hogy a serum phosphatase m eghatáro­zás a korai prostatarák felism erésében nem nyú jt segítséget. A negatív laboratórium i eredm ény nem zárja ki a prostatarákot és csupán az emelkedett értékek hasznosak diagnosztikus szempontból, me­lyek előrehaladott folyamatra, vagy re jte tt csont­á tté tek re utalnak. Anélkül, hogy az eljárás dia­gnosztikai értékét túlbecsülnénk, el kell ismernünk, hogy belgyógyászati osztályon rheum atikus erede­tűnek vélt csontfájdalmak m iatt ápolt betegeknél többször előfordult m ár, hogy a serum acidphospha- tase magas értéke hívta fel a figyelm et elsődleges prostatarákra.

Az Isotop és Rtg. diagnostikáját nem óhajtjuk ism ertetni, részben mivel ezekre rendkívül ritkán van szükség, m ásrészt mivel ennek értékelése sok­szor nagyon nehéz m ég komoly szakm ai felkészült­ség m ellett is. E területen mi sem rendelkezünk s ta ­tisztikai szempontból feldolgozható anyaggal.

Röviden beszélnünk kell m ég a prostata bio- psiáról. Mi a perinealis biopsiát alkalmazzuk. Vé­lem ényünk szerint a biopsia kom oly jelentőségű a korai diagnosztikában. Könnyen kivihető és a rec- tum ba vezetett u jju n k mellett könnyen találjuk el a gyanús göböt. Veszélye gyakorlati értelem ben nincs. Nagyon fontos, hogy negatív szövettani lelet esetén ne m inősítsük az esetet negatívnak.

Az egyszerű eszközzel való hiányos ellátottsá­gunk m iatt azonban anyagunk nem elég nagy ah ­

hoz, hogy statisztikailag is feldolgozzuk s táblázat­ban is közöljük.

A cytodiagnosztika szintén fontos segédeszköz a kórisme felállításában. Papanicolaou eljárásánál is hasznosabbnak ta rtju k a massatumban az „onko- granulocytak” kim utatását. Ezek nagy, sötét szem­csével duzzadásig m egrakott sejtek, m elyek pros- tatarákos egyének m assátum ában megtalálhatók. 24 kezeletlen s 13 kezelt esetben vizsgáltuk a mas- sátumot biztosan rákos esetben. Minden alkalom ­mal sikerü lt e sejteket kim utatnunk. E sejtek mi­benlétét nem ismerjük, egy azonban kétségtelen, hogy p rostatarákra jellegzetesek.

Nem tud tunk m unkánkban a prostatarák tü ­nettanának s diagnosztikájának minden mozzana­tára részletesen kitérni. Inkább arra törekedtünk, hogy a határterü leteken (belgyógyász, orthopaed.. rheumatologus, tüdőgyógyász, röntgenes stb.), to­vábbá az általános orvosi gyakorlatban dolgozó or­vosok figyelm ét felhívjuk a nem jellegzetes prosta- tarákos tünetek értékelésére. Továbbá igyekeztem nagy statisztikánk tükrében kidom borítani a pros­tatarák tü n ettan á t s diagnosztikáját.

összefoglalás:Szerzők a Budapesti Urológiai K linikán vizs­

gált és kezelt 430 prostatarákos beteg tünettan i és diagnosztikai problém áit ismertetik a statisztika tükrében. A közlemény rám utat, hogy a prostata- carcinoma klinikum a nem minden esetben jelleg­zetes. Előfordul, hogy nem urológiai panaszok, ha­nem egyéb, így: rheumatológiai, orthopaediai, ideg- rendszeri vagy rendszerbetegség kapcsán m erül fel prostatacarcinom a gyanúja. Sok esetben az áttéti (m etastatikus) tünetek értékelése közben terelődik a gyanú prostatacarcinom ára. Szerzők részletesen ism ertetik a 430 betegnél észlelt különféle tünete­ket, m elyeket a közlemény táblázatok form ájában is bem utat.

A nagy beteganyagon szerzett tapasztalat alap­ján, valam int m ár előzetes kísérletek ú tján szerzett benyomásokból kiindulva a szűrővizsgálatok prob­lém ájával is foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozzák a korai felismerés jelentőségét, mely saj­nos az eddigi tapasztalatok alapján igen kedvezőt­len, noha a korai felismerés adta terápiás lehető­ségek lényegesen kedvezőbbek a betegség gyógyí­tása szempontjából.

A prostatarák diagnosztikáját részletesen is­m ertetik klinikai tapasztalataik alap ján és ezzel: kapcsolatban a digitalis vizsgálat, a vizeletvizsgálat, az eszközös vizsgálatok, rtg .- és izotóp vizsgálatok, különféle rákdiagnosztikai laboratórium i eljárások, végül a biopsia és cytodiagnosztika jelentőségérőh számolnak be közleményükben.

T H E R A P I A S O Z L E M E N Y

B u d a p e s ti ( B u d a fo k i ) S za k o rvo s i R endelő in té ze t, F ü l-orr-g ég eo sz tá ly

A gennyes arcüreggyulladás prolongált gyógyszerdepot kezeléseE r ö d i A n t a l d r .

A gennyes arcüreggyulladás eredményes keze­lésének gyakori akadályát az képezi, hogy az üreg­ben elhelyezett dezinficiens v. antibiotikum onnan túl gyorsan kiürül. Folyékony anyagok átlag 2—4 órán belül ürülnek ki. Czigány vizsgálatai szerint például vízben oldódó Röntgenkontrasztanyagok V2

órán belül ürülhetnek ki az arcüregből.Retard jellegű vivőanyagok ku tatása során

M üljay m ár 1957-ben felhívta a figyelm et a fino­m ított fehér vaselinban suspendált antibiotikum ok alkalmazására.

Nevezett szerző eljárását m ódosított formában 5 év óta rutinszerűen mi is eredménnyel alkalmaz­zuk. Az alább vázolt eljárással összesen 962 geny- nyes arcüreggyulladásos betegünket gyógyítottuk meg ezen idő alatt, az átlagosnál kevesebb és csak 4 naponként végzett kezeléssel. Kezelt beteg száma 962 volt (egyoldali: 711, kétoldali: 251.) Átlagosan 4 kezelésre valamennyi gyógyult (1— 6 kezelés). Mű­tétre csak 1 2 végleg elhanyagolt, irreverzibilis, in- veterált esetben került sor.

Az eljárás előnyeit és részleteit elemezve, a kö­vetkezőkre u talhatunk: A finom ított fehér vaselin eredetére nézve ásványi származású szénhidrogén. Színtelen, szagtalan, csaknem neutralis vegyhatású zsírszerű konzisztenciájú homogen anyag. Testhő­mérsékleten olvad. Az orrnyálkahártyán szétterjed­ve, azt vékony impermeabilis védőréteggel vonja be. Olvadt állapotban fokozott adhaesiojú, viscosus consistentiájú. Az arcöblöt csak protraháltan, m int­egy 4 nap a la tt hagyja el olvadt cseppek alakjában. Ezt igazolják a 4 naponként végzett öblítésekkor az öblítő folyadék felszínén úszkáló olvadt tetranva- selin-cseppek. Az antibioticumos vaselines suspen­sio kórokozók szám ára inadaequat m ilieut jelent.

Nem kétséges, hogy kórokozóknak (vírusoknak stb.) az orr nyálkahártyáján való sikeres megtelepe­dése alapvető biológiai feltételektől függ: Physico- chemiailag adaquat milieu, megfelelő hőmérséklet nedvesség, physiológiás pH. stb. Az o rr nyálkahár­tyáján norm álisan mindezen feltételek messzeme­nően biztosítva vannak. Plausibilisnak látszik te­hát, hogy a fehér vaselin m int kőolaj eredetű szén- hydrogen a kórokozók számára olyan incompatibi- lis m ikroklím át jelent, amely életfeltételeiket káro­sítja, a nyálkahártyára azonban indifferens. Arra is lehet gondolni továbbá, hogy a fehér vaselin electoisolator szerepénél fogva a vírusokkal, stb. kapcsolatban feltételezhető, bár experim entálisán még ki nem m utato tt bioelektrikus történésekre is gátlólag hat. Előnye továbbá, hogy m int vivőanyag

széles sávú antibioticum okat porszerű halm azálla­potban bomlásmentesen táro ln i képes és hogy ezen suspensiók a szokásos m ethodikával, (lum báltűn ke­resztül) könnyen applikálhatok.

A gyógymechanizmus kom plex jellegű: í. He­lyileg alkalm azott széles sávú antibioticum (Tetran, Oxytetracyclin). 2. Fehér vaselin vehiculum ban, amely utóbbi a vázolt m echanizmus szerint egyrészt pharmacodynamicusan (szénhidrogén), m ásrészt inadequat fizikai sajátságai folytán fejti ki hatását. — Döntő jellegű végül, 3. A prblongált expozíciós idő, amelynek egy öblítés u tán i hatástartam a 96 óra körül van, a folyékony anyagok 4— 8 órájával szemben.

Említést érdem el még, hogy kezeléseink során a fehér vaselin saját, antiinfectiós effectusát figyel­ve, 1 0 esetben az t tapasztaltuk, hogy az antibioti- cummentesen alkalm azott feh ér vaselin hatása alig m arad el az antibioticumos suspensioétól és napok a la tt egymaga is gyógyulást eredményezett.

Alkalmazási methodika:A 4 naponkénti kezeléseket az é rin te tt üreg

öblítése után 10%-os Tetránhintőpor-fehérvaselin- suspensio 2 m l-ének lum báltű ú tján történő instil­la tiójával végezzük (az üregbe kezelésenként 1 0

m g tiszta Oxytetracyclin kerül). A vaselines in­jectio lum báltűn keresztül sim án, könnyen történik. A suspensiót házilag készítjük el: A 30 gr-os té­gelybe elhelyezett vaséi, alb.-hoz 3 gr. Tetrasebhin- tőport keverünk el, m ajd egyenes lapoccal gyógy­szertárban beszerezhető s kifőzhető kenőcsös ón- tubusba töltjük. Kezeléskor a 2 ml-es fecskendőt közvetlenül a tubusból tö ltjük fel, (a dugattyú el­távolítása után). Többnyire m ár az első kezelés meggyőző objektív és subjektiv eredménnyel jár.

összefoglalás:Szerző 5 éves tapasztalatai alapján a gennyes

arcüreggyulladás prolongált re ta rd depot kezelésé­jiek előnyeiről számol be, közel 1 0 0 0 esete kapcsán. Különösen tömegrendelésen beteg és orvos részé­re egyaránt jelentős előnyt je len t a kezelések szá­m ának és gyakoriságának 50%-os csökkentése. Ki­emelendő, hogy az eddigi másodnaponkénti kezelé­sekkel szemben csupán 4 naponként kell Öblíteni. A kezelések technikája az eddigivel azonos. Káros m ellékhatást, szövődményt egy esetben sem látott.

IRODALOM: Müfay L.: Fül-orr-gégegyógy. 1957. I.13. Monatschr. Ohrenheilk. 1958. 1. 17. — Czigány J.: Fül-orr-gégegyógy. 1961. 2. 103.

A Z U I S Z T I K A

O rszágos O nko lóg ia i In té ze t, E n d o sh o p o s L abora tór ium

Pneumoperitoneumhoz társuló mediastinalis emphysemaMctlt/i/es Árpád dr.

Laénnec (1) m ár 1827-ben ism erte a m edias­tinalis emphysema kórképét; az utolsó évtizedben a hazai orvosi irodalom ban is több közlemény jelent meg erről a tém áról. Egyes szerzők (2—5) pulm o­nalis, illetve légúti megbetegedésekhez társuló spontán m ediastinalis emphysemákról számolnak be, mások (6 , 7, 8 , 9) pedig m űtéti, illetve eszközös beavatkozás következtében fellépő mediastinalis emphysemát ism ertetnek. A ugusztin (2), valam int Kamarás és Molnár (4) közleményeikben m űtéti, il­letve eszközös beavatkozás u tán keletkezett m e­diastinalis em physemáról is em lítést tesznek. Rényi és munkatársai (1 0 ) külső trau m a következm énye­ként ismertetik. Sassy (11) a spontan légmell és a mediastinalis emphysema kapcsolatával foglalko­zik.

Kamarás és Molnár (4) k é t esetében pneum o- retroperitoneum hoz csatlakozott szövődményként, Forgács (7) esetében pedig gastroskópos gyomor- perforatio u tán létrejött pneum operitoneumhoz társult. Therápiás pneum operitoneumm al kapcsola­tosan ifj. Kovács és Papp (12) két esetben írtak le mediastinalis emphysem át kedvező kimenetellel. Ugyancsak ők ism ertetik Sebanov és Cohen közle­ményét. Az előző 2, az utóbbi 3 esetben észlelte therápiás hastöltéssel kapcsolatosan.

M ediastinalis emphysema, m in t szövődmény, a laparoskópos vizsgálatnál készített pneum operito­neumhoz is csatlakozhat és e rre több szerző felhív­ta a figyelmet (13, 14, 15, 16).

Egy vagy kéto ldali spontan pneum othorax ugyan­csak csatlakozhat a pneum operitoneum hoz (15, 17, 18, 19)). Az irodalom ban ebből kifolyólag halálos k im ene­te lrő l is beszám olnak (21, 22, 23).

Laparoskopos vizsgálat elő tt készített pneum o­peritoneumhoz csatlakozó m ediastinalis emphyse- m at mi is-észleltünk. A kortörténetnek ezzel kap ­csolatos részét az alábbiakban ism ertetjük:

F. I. 71 éves férfi. Az ep igastrium ban resis ten tia tap in tható , (melynek tisztázása céljából laparoskópos vizsgálatot ak a r tu n k végezni (tu. hepatis?).

Pneum operitoneum ot készíte ttünk a köldök a la tt bal oldalon. 1000 m l levegő beadása u tán a hasfal jobb oldalán, a jobb bordaív és a c ris ta között, kis te rü ­le ten subcutan em physem a észlelhető. A beteg ugyan­ak k o r a bal bo rdaív alatti, kisfokú, tom pa jellegű nyom ásérzésről panaszkodott. A has további tö ltését abbahagytuk, m ire a bal bordaív a la tti nyom ásérzés is megszűnt.

A beteget a rtg-felvételező helyiségébe szá llítta t­tuk , hogy a hasüregrő l o ldalirányú rtg -felvételt készí­tessünk. Közben a betegnél a m á r előzőleg ta p in to tt

jobboldali hasfali subcu tan em physem a kiterjedésé­ben n ő tt és a hasfal ba l oldalán, k ite r je d t területen, ugyancsak subcutan em physem ára jellegzetes tapintási lelet a la k u lt ki. A pneum operitoneum készítésénél használt szúrcsatorna környékén azonban subcutan em physem át nem észleltünk.

A hasüregrő l készíte tt o ldalirányú rtg-felvételen vettük észre, hogy a levegő nemcsak a hasüregben he­lyezkedik el, hanem a rtg-felvételre rá k e rü lt sternum mögött is. Ezután hanyatfekvő helyzetben oldalirányú rtg .-felvé telt készítettünk a m ellkasról.

R tg .-fe lvéte l: 1000 m l levegő in traperitonealis be­adása u tá n kb. 5 perccel, a beteg változatlan , hanyat­fekvő helyzetben készített oldalirányú rtg .-felvételen a rekesz a la tt i adhaesiok közt, nyilván, kö rü lbelü l a kö­zépvonalban, az elülső m ellkasfal m ögött (löcus. min. resist.) a levegő átszivárgóit az elülső m ediastinum ba, ahol kö rü lbelü l u jjny i vastag rétegben helyezkedik el a s te rn u m mögött (lásd 1. sz. kép). (Dr. Jóna István, főorvos).

A betegnek a tö ltés a la tt jelentkező, bal bordaív alá localisált, kisfokú, tom pa jellegű, á tm en e ti nyomás­érzésen k ívül egyéb panasza nem volt. A sternum fe­lett a kopogtatási hang kifejezetten dobos jellegű volt. A szívhangok kissé tom pábban voltak hallhatók. P u l­sus és tensio változás nem volt észlelhető.

I . kép. M ellkas oldalirányú rtg. felvétele (háton fe k v ő helyzetben) looo m l levegővel készített pneumoperitoneum után. A z elülső medi­

astinumba ju to tt levegő árnyéka a sternum a la tt jó l látható

T heráp iásan — m ivel a beteg panaszm entes volt — nem te ttü n k egyebet, m in t az első 24 órában laposan fek te ttük . A beteg egyébként 48 óra m ú lva önként fel­kelt; panaszai nem voltak.

A betegen 4 nap m úlva ellenőrző rtg.-vizsgálatot végeztettünk hasonló helyzetben, m in t az előző vizs­gálat tö rtén t. Ezen idő a la tt a hasfali subcu tan em phy­sem a is lényegesen csökkent.

K ontro ll rtg.-vizsgálat: A 4 nap m ú lva készült rtg.- felvételen levegőcsík m ár nem lá tható , felszívódott. (Dr. Jó n a István, főorvos.)

O R V O S I H E T I L A P 1995

Normális körülmények között a rekeszizom a has- és mellüreget légmentesen elválasztja. A pneumoperitoneumhoz társuló mediastinalis em­physema keletkezéséhez a rekeszizom, elsősorban a nyelőcső, aorta, vagy a vena cava inferior réseinek fejlődési rendellenességét kell feltételezni. Small (25) és Fremont (26) praedisponáltan gyenge te rü ­leteit tételezik fel a rekeszizomnak. Más szerzők(27) a májrekeszi szallagok károsodásával m agya­rázzák, mivel a rekeszizom ezen területét hashártya nem borítja.

Míg mi, a vizsgálataink közben fellépett m e­diastinalis emphysemát — és spontán ptx.-et is — szövődménynek ta rtju k és kezeljük, addig Cocchi(28) és hazai viszonylatban Bogsch (29) diagnosz­tikus célból artefieialisan hozzák azt létre, vagy d irekt a mediastinum ba adva, vagy a retroperito­nealis térbe adott levegő ascendaltatásával.

A mediastinalis emphysema tünetei bizonyos mértékig, a mediastinum ba ju to tt levegő m ennyi­ségétől és elhelyezkedésétől függenek. R etrosterna- lis fájdalom, dyspnoe, tachycardia, collapsus, cya­nosis, nyelési zavar. Ezeken kívül a Hamman (24) által leírt, a systoleval synchron hallható csikorgás, sercegés, mely leghangosabban a sternum bal alsó szélén, közel a szívcsúcshoz hallható s ez akkor ke­letkezik, ha a szív körüli m ediastinalis szövet is le­vegőt tartalm az. Fontos jel a nyaki subcutan em­physema is, de legnagyobb jelentősége a jellegze­tes rtg.-leletnek van.

Esetünkben a fentiek közül a rtg.-elváltozás volt meg, melyhez a sternum felett dobos kopog- ta tási hang társu lt és a szívhangok tompábban vol­tak hallhatók. Űgylátszik a m ellkasba ju to tt leve­gő mennyisége kevés volt ahhoz, hogy a fenti pa­naszokat és tüneteket létrehozza. A hasfal kétolda- lán kialakult subcutan emphysema a hasüregbe adott levegő egy bizonyos m ennyiségét „lecsapol­ta ”, a beteg vízszintes helyzetben való tartása pe­dig csökkentette a levegőnek a mediastinum ba tö r­ténő felszállását. Hangsúlyozzuk azt, hogy a pneu­m operitoneum és a rtg.-felvétel készítése közötti időben a beteg semmiféle activ mozgást nem vég­zett. Ugyanazon a kocsin lett a rtg felvételi helyi­ségébe szállítva és a felvétel készítve, melyen a pneumoperitoneumot készítettük.

A mediastinalis emphysema therapiája az ese­tek súlyosságától függ. Másként kell azonban elbí­ráln i a pneumoperitoneumhoz társuló mediastinalis

emphysemát, vagy azt, amely a légutak heveny megbetegedései, vagy a m ellkasi szerveken történt beavatkozás következm ényeként jö tt létre.

Pneum operitoneum hoz társuló mediastinalis emphysema esetében a beteg Trendelenburg hely­zetbe való hozatala az első teendő. Ha a hasüreg­ben nagyobb mennyiségű levegő van, annak lecsa- polásával a hasűri nyom ás csökkentésére kell tö­rekedni. Súlyos esetekben a nyaki bőralatti kötő­szövet punctiója, esetleg a nyaki részek feltárása, a m ediastinum m űtéttel történő m egnyitása jön szóba. Természetesen — szükség esetén — a beteg cardialis tám ogatásáról sem szabad megfeledkezni.

Jelen esetünk ism ertetésével arra akartunk rá­mutatni, hogy a laparoskópos vizsgálathoz szüksé­ges pneum operitoneumhoz is társulhat m ediastina­lis emphysema és annak keletkezésével, m int szö­vődménnyel számolni kell és annak lehetőségét nem szabad szem elől téveszteni.

összefoglalás:A szerző a laparoskopos vizsgálathoz szükséges

pneumoperitoneumhoz társuló mediastinalis em- physemáról számol be. Ism erteti röviden a keletke­zés m echanismusát és a therapia lehetőségeit.

IRODALOM: 1. Laénnec: Cit. M atts F.: Lancet1957. 1. 507. — 2. A u g u sztin V.: M agyar Radiológia 1954. 6. 19. — 3. Binder L., M ihály J., S zen tpétery B.: Orvosi H etilap. 1959. 100. 436. — 4. Kam arás I., Mol­nár 1.: Orvosi Hetilap. 1960. 101. 275. — 5. Péley 1.: Orvosi H etilap. 1960. 101. 129. 6. Angyal F.: O. L. 1948.4. 1672. — 7. Forgács 1.: Orvosi Hetilap. 1953. 94. 359.— 8. T em esvári A., Soltész L., Sárközi K .: Orvosi He*tilap. 1955. 96. 1221. — 9. M olnár J., Lábas Z.: Orvosi Hetilap, 1956. 97. 861. — 10. Rényi K., Forrai J., Zá- borszky Z.: Honvédorvos 1959. 11. 67. 11. Sassy D. G., Fráter M., Sebők L.: Orv. H etil. 1954. 95, 108. — 12. Ifj. Kovács F., Papp A.: Orv. Hetil. 1954. 95, 469. — 13. H örm ann J.: Münch. Med. W schr. 1955. 97. 541. — 14. Rösner K.: Münch. Med. W schr. 1955. 97. 1367. — 15. Gebauer A .: Das diagnostische Pneum operitoneum . G. Thieme, S tu ttgart, 1959. — 16. Sim m onds: Cit. Ge­bauer A . (15). — 17. W enderoth H.: M ünch. Med. Wschr. 1954. 96. 1369. — 18. Steinberg U.: Zschr. ges. inn. Med. 1956. 11. 557. — 19. Stein: Cit. Gebauer A. (15). — 20. Sm ith : Cit. G ebauer A. (15). — 21. G em sjä­ger D.: D eutsche Zschr. f. V erdauungs u. Stoffw . 1957. 17. 186. — 22. Lingem ann O.: Med. Klin. 1949. 44. 20,— 23. W eis und Siegfried: Cit. Steinberg U. (18). — 24. H am man L.: J. A. M. A. 1945. 128. 1. — 25. Sm all: Cit. ifj. Kovács F., Papp A. (12). — 26. Frem ont: Cit. ifj. Kovács F., Papp A. (12). — 27. Cit. ifj. K ovács F., Papp A. (12). — 28. Cocchi TJ.: R etropneum operitoneum und Pneum om ediastinum . G. Thiem e, S tu ttg a rt 1957. — 29. Bogsch A .: Orvosi H etilap. 1960. 101. 1534.

HORUSO R V O S T U D O M Á N Y I D O K U M E N T Á C I Ó S S Z O L G Á L A T

1963. Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 21. szám.

A 2000 éves tracheotomia

A tracheotom ia célja és m etodikája az idők fo­lyam án igen sok változáson m ent át. A beavatko­zást természetesen m ost is, m int m ár az ókorban, a leggyakrabban a gége és a légcső szűkítő folyama­ta iban alkalmazzák. Centrális folyam atoknál légzési zavarok (pl. meningitis, encephalitis, poliomyelitis, tetanus) esetén, mérgezéseknél, p ro trahált kómá­nál, valam int súlyos in trathorakális beavatkozások

i . ábra. Pieró di Cosimó (1462 -1j u ) : P rokris nimfa halála (részlet)

u tán végzik. A tracheotom ia gyakran életmentő, m egkönnyíti azonkívül a bronchiális váladék leszí­vását és jobb m echanikai légzést és oxigénellátást tesz lehetővé, úgyhogy ezzel sok életveszélyes szö­vődm ényt lehet kiküszöbölni.

A tracheotom ia m ár az ókorban is joggal szá­m íto tt „isteni m ű tét”-nek. A h íres Fabricius ah Aquapendente „Opera Chirurgica” (Velence, 1619) cím ű m unkájában mondja, hogy a tracheotom iát a legnemesebb és legnagyobb m űtétnek tartja, m ert az em bert a közvetlen haláltól m entheti meg: „Ez az operáció becsületére válik az orvosnak és az is­tenhez teszi hasonlóvá.”

Helyenként találkozunk a tracheotom iával a m űvészetek területén is. Gustave Flaubert az „Ér­zelmek isk o lá jáéb an m egrendítő leírást ad egy diftériás gyermeken végzett tracheotomiáról, Toulouse-Lautrec pedig a híres Péant egy tracheo­tom ia m űtétnél festette le. A szakem ber ugyan igen keveset lá t rajta, az azonban világosan felismer­hető, hogy ott valam i „borzalmas” történik. De m ár régebben is találkozhatunk a képzőművészet és irodalom területén ezzel a tém ával; ez azt a nagy érdeklődést m utatja, amely ezt a félelmetes, de élet­m entő m űtétet kíséri. Nemrégiben fedezett fel Hol- borow a londoni Nemzeti K éptárban Piero di Co- sitmó-tól egy képet amely félreérthetetlenül tra ­cheotom iát ábrázol (1462—1521); a művész nyil­vánvalóan azt akarta ábrázolni, hogy Prokris nim fa

vízbefulladt, s torkán tip ikus tracheotomia-seb lá t­ható.

Azt az eszmét, hogy vízbefulókat légcsőmet­széssel meg lehet menteni, Georg Detharding (1671 —1747) kopenhágai orvostanár írta le először: egy 1714-ből származó disszertációja a „De methodo

subveniendi submersis per laryngotom iam ”. Piero die Cosimo festménye azonban azt m utatja, hogy ez a gondolat m ár 1500 körül is ism ert volt, még a laikusok elő tt is.

A fulladás az egyik legfélelmetesebb halál. A rómaiak egyenesen szégyenteljesnek tarto tták , m ert úgy vélték, hogy a „spiritus” (szellem, lélek) a ha­lál pillanatában a testből az öröklétbe megy át, fulladáskor azonban a testből nem távozhat el és azzal együtt el kell pusztulnia. Azt, hogy a m űté­te t rendkívül nehéznek tarto tták , m utatja Pierre Sebileaunak az első világháború után te tt para­doxonszerű nyilatkozata: „nem ismerek súlyosabb műtétet, m in t egy lege artis végrehajtott trachen-

2; ábra- s l z állítólag tracheotomiát ábrázoló egyiptomi táblarajzok

O R V O S I H E T I L A P 1997

tomiát; ez azonban egyúttal a legegyszerűbb m ű­tét valam ennyi között”.

A sebész egyik legszebb pillanata az, amikor légcsőmetszés után a m ár kialvóban levő élet szik­rá ja ú jra lángralobban. A tracheotom ia azonban nem minden esetben hoz gyógyulást. Az eredmény sajnos nemcsak a sebész ügyességétől, hanem a beavatkozás időpontjától és sok m ás külső körül­m énytől is függ. Ezért oly tragikus azt látni, ho­gyan fullad meg egy kisgyermek a légcsövébe került

ja ) . ábra, Asklepiades, a tracheotomia feltalálója jb . ) ábra A z ógörög intubáció H ipokrátész szerint

idegentest miatt, m ert későn került műtőasztalra, hogyan megy lassan tönkre egy erős férfi, m ert bár időben megnyitották a légcsövét, de a bronchuso- k a t skleromatózus infiltrátum ok tönkretették, vagy milyen kínok között hal meg egy gyerm ek a polio­m yelitis következtében annak ellenére, hogy idő­ben és szakszerűen avatkoztak be, m ert nem áll rendelkezésre vastüdő. A legtöbb esetben azonban a tracheotom ia életm entő szerepet játszik.

Hol és mikor vetődött fel a tracheotom ia gon­dolata? B ár Hippokrátész idejében a felső légutak anatóm iájával és működésével kapcsolatos ismere­tek még igen hiányosak voltak, azt azonban már ő is és követői is tudták, hogy bizonyos kóros álla­potok a torokban fulladást okozhatnak. (De morbisIII. App. X.) A „K ynanche”-ről szóló fejezetben Hippokrátész találóan ír a peritonsilláris tályognál előforduló fulladásos esetekről és azt javasolja, hogy ilyen esetekben a hátsó garatfalig egy pász­torfuru lyát kell bevezetni. Tehát a g ara t intubá- ciójának egyik fa jtá já t ajánlja. Hippokrátésznél m ár adatokat találunk a fulladásos veszélynél al­kalmazandó első segélyről is; a tracheotom iát ma­gát azonban még nem említi. Éppen ezért nem he­lyes, ha ezt a m űtétet az ő nevével kapcsolják ösz- sze, a beavatkozás gondolatát csak néhány század­dal később Rómában fedezhetjük fel.

A bithyniai Asklepiades nagykultúrájú zse­niális ember, mély gondolkodó és eredményes or­vos, akinek elve a „m ederi tuto, cito et jucunde” volt, az i. e. 1. század elején került Rómába, m int a retorika tanára. Műveiből sajnos csak töredékek m aradtak fenn, s a tracheotom iát sem nála magá­

nál találjuk meg. Galenus azonban az „Ascripta introductio seu medicus” 13. fejezetében a követ­kezőket m ondja: „Asklepiades a fulladás megaka­dályozásának utolsó eszközeként a légcső felső ré­szének felnyitását ajánlja.” Galenustól azonban er­ről többet nem tudunk meg. Asklepides a m odern fogalmak szerint belgyógyász volt, m ert az akkori Rómában az orvostudom ány m ár specializálódott. Különösen a Római Birodalom fővárosában vol­tak ügyes és híres sebészek. Sehol sem találunk azonban bizonyítékot arra, hogy Asklepiades maga végzett volna tracheotom iát, és Sprengel szavait, hogy Asklepiades „sok em bert m entett meg a halál­tól „bronchotomiával”, csak allegorikusán lehet ér­telmeznünk.

1956-ban Skody a tudom ányos világot két, a dinasztikus idők előttről való egyiptomi tábla nyil- vánosságrahozatalával lepte meg (kb. i. e. a 3600- ból). Az egyiket Abydosban, a m ásikat Sakkaraban találták, állítólag m indkettő tracheotom iát áb rá­zol. Szám unkra meglehetősen hihetetlennek lá t­szik, hogy egy olyan korszakban, amikor az em ­berek még nem tudtak különbséget tenni a garat és a gége között, ilyen m űtétet végre tud janak haj­tani. Ha m agunk elé képzeljük az anatóm ia és a sebészet akkori állását, még valószínűtlenebbé vá­lik az ilyen beavatkozás. A képek gondos tanulm á­nyozása inkább emberáldozat m egjelenítésére en­ged következtetni, hiszen a guggoló alak nyilván­valóan tőrt szúr a szembenülő áldozat szívébe és semmi sem u ta l arra, hogy légcső m űtétről lenne szó. Erre u talnak a körülötte levő szimbólumok is. Ennek következtében, m int m ár előbb is, azt kell feltételeznünk, hogy a tracheotom ia eszméje csak Asklepiades óta ismert. A tracheotom ia gondolata tehát 2000 évvel ezelőtt született. Ezzel kétségtele­nül a legrégibb m űtétek közé kerül. Azt, hogy el­sőként ki alkalm azta a gyakorlatban, nem tud-

4a). ábra. A tracheotómia A n ty llo s szerint. 4b.) ábra. A z arab intubáció

juk. A légcsőmetszés elve a m ai napig sem válto­zott, az orvostudom ány fejlődésének megfelelően csak néhány technikai részletet módosítottak.

Asklepiades u tán 100 évvel a kappadóciai Aretaios m űvében a „De curatione acut, m orbo- rum ”-ban (Liber I, Cap. VII) igen szkeptikusan nyilatkozik erről a beavatkozásról. Ebben az időben valószínűleg csak végső esetekben tracheotomizál-

1998 O R V O S I H E T I L A P

tak és ritkán eredményesen, s így a sebészek tartóz­kodóak voltak.

Még két évszázadnak kellett eltelnie, am íg jö tt egy sebész, Antyllos, aki a 2. század első felében élt és akinek m űve a klasszikus orvostudomány csúcspontja. Pontosan felvázolta a tracheotom ia indikációit és technikáját. A légcsövet egy h arán t­metszéssel két porcgyűrű között metszette át. Év­századokon át ez volt a gyakorlat, mivel abban a

/ . ábra. Placentinus (1616) tracheotomia ábrázolása

hitben voltak, hogy az átvágott porcállomány többé nem gyógyul be. Ha elképzeljük, hogy annak idején senki nem gondolt a tracheális kanülre vagy más műszerre, amely a légcsőmetszést nyitva ta rth a tta volna, akkor rájövünk, hogy csak erősen h átrahajlí­to tt fejtartásban, a két porcgyűrű közötti h arán t­metszés volt az egyetlen módja annak, hogy a lég­zést a torokseben keresztül félig-meddig lehetővé tegyék. És ha hozzátesszük, hogy akkor még sem­m iféle megbízható vérzéscsillapító szer sem volt, érthetővé válik, hogy A ntyllos halála u tán a tracheotom ia ism ét feledésbe m erült, s a beavatko­zás a továbbiakban csaknem m indig sikertelennek bizonyult. A Numidiából származó sicca-venereai h íres Calius Aurelianus (Kelet-Afrika) még az 5. században is „értelmetlen, könnyelm ű, sőt vétkes asklepiadesi felfedezés”-nek bélyegzi ezt a m űté­tet. Abban az időben sokan haltak meg fulladásos halállal, de nem sokkal kevesebben a tracheotom ia következtében.

A ntyllos hétkötetes m űvében a „Compendium m edicinae”-ben, am ely az akkori orvostudomány enciklopédiája, pontosan leírja a tracheotom ia

technikáját és pedig a „De summi gutturis sec­tione” c. fejezetben. Óv a carotisok, valam int a ner­vus recurrens m egsértésétől és a torok pontos ha­rántm etszését ajánlja úgy, ahogyan azt még ma is kozmetikai okokból ajánlatos végezni. A légcsö­vet a harm adik vagy a negyedik gyűrű alatt kell megnyitni és a m em bránt csak részben kell átm et­szeni. A tracheotom ia akkor sikeres, ha „a levegő a seben keresztül áram lik ki és a beteg nem tud beszélni”.

Ezután évszázadokig csend uralkodott a tra ­cheotomia körül. Csak Aeginai Paulus, a klasszi­kus korszak utolsó nagy görög orvosa, aki a 7. szá­zadban A lexandriában élt, emelte ki ú jra a fele­désből. Vele ért véget a görög orvostudomány köz­vetlen befolyása a Közel-Kelet és a Földközi-ten­ger országaira. Ettől kezdve a vezetőszerepet az arab ku ltú ra vette át.

Bár az arabok vallási okokból alig sebészked- tek, a fulladás megelőzése és teráp iája területén igen sok haladó gondolatot köszönhetünk nekik. Avenzoar (1092—1162) a spanyolországi Sevillában kecskén kísérlet céljából tracheotom iát végzett és

6. ábra. Scultetus (1494-164;) tracheotomia ábrázolása

megállapította, hogy a seb magától záru lt és gyó­gyult. Véleménye szerint az ilyen m űtét nem nehéz és em beren is el lehetne végezni, de mivel ő még senkit sem látott, aki emberen végzett volna ilyen operációt, nem ak art az első lenni.

Avicenna is (980— 1037), aki m inden idők leg­nagyobb orvosai közé tartozik s em ellett politikus, filozófus, jogász, költő és hadvezér is volt, Kánoná­ban olyan betegségekről is ír, am elyek fulladást okoznak; a tracheotom iát azonban csak a legsú­lyosabb és legreménytelenebb esetekre tarto tta fenn. Avicenna a gége intubációját aján lja nemes­

O R V O S I H E T I L A P 1999

fémből (arany vagy ezüst) készült hajlíto tt csővel; ezt ma arab intubációs m ódnak nevezzük. A 19. században ezt újra felfedezték és bevezették a modern orvostudományba. Itt nem pharynx-m eg- hosszabbításról van szó, m int Hippokrátésznél, ha­nem valódi gégeintubációról, ami nagy fejlődést je­lent.

A skolasztikus orvostudomány virágkorából a fulladás elleni harcról nem sokat mondhatunk. Egyedül a padovai egyetem első orvosprofesszorá­nak, Pietro D’Abanónak (1250—1315) főművében levő értekezése a tracheotomiáról említésre méltó. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a m űtétet nem tracheotomia néven említi, hanem subscantatiónak nevezi, am i kb. olyasmit jelent, hogy „félig lemé­szárlás” és szemléletesen utal az akkori kezelés eredményeire. Érdekes, hogy Pietro D’Abano a be­teget a m űtéthez székbe ülteti és a fejet a tám lára kell hátrahajtani. Ezzel az irodalomban először ta ­lálkozunk a beteg testhelyzetével a m űtét alatt; egyébként ezt a pozíciót alkalm azták egészen a 19. század közepéig.

Pietro D’Abano műve szerepel az „Isteni szín­já ték é b an is. Dante a 28. énekben a pokol 9. köré­ben ír P ier da Medicináról, egy Bologna környéki kisváros szerencsétlen uralkodójáról. Á tm etszették a torkát, m ert a földön a hangjával sok b a jt oko­zott. A substantatio tehát Dante szemében szörnyű büntetés, hiszen az átm etszett gége büntetését meg­érdemelt em bert a pokolnak abba a körébe he­lyezte. ahol a koponya, kéz és láb nélküli legször­nyűbb em berek voltak. A tracheotom iát m ár ko­rábban bűnnek tekintették, s ebben az esetben Dantenál a subscantatiót, m int adekvát büntetést láthatjuk. E felfogás m ellett igen bátor orvosnak kellett annak lennie, aki tracheotom iát m ert vég­rehajtani. Ilyen orvosokkal csak a renaissance-ban találkozunk. Előttük semmiféle adatunk nincs ar-

~ra, hogy bárhol Európában tracheotom iát hajto t­tak volna végre. A korabeli szerzők, m int Bernardus Gordonius (1250—1320), Guy de Chauliac (1300— 1368), Valescus de Taranta (1380 körül) és mások csak a gége intubációját a jánlják az arab módszer szerint.

Antonio Musa Brasavola (1490—1554) orvos és botanikus, az itáliai orvostudomány reform átora volt az első, aki ismét foglalkozott a tracheotom iá- val és eredményesen el is végezte. Az ilyen „hősi cselekedetek” az akkori orvosi világban azonban csak szórványosan fordultak elő. Még évtizedek, sőt évszázadok m últán is idézgetik és kom m entál­ják, ilymódon az irodalomban igen sok zavar ke­letkezett. Kb. Brasavola tracheotomia leírásával egyidőben jelent meg a firenzei Guido Guidi (+1569) sebészetről szóló m unkája (Párizs, 1544), amelyben a szerző azt ajánlja, hogy a m űtét után a nyitott légcsőbe arany vagy ezüst csövecskét ve­zessenek be. Ezzel az irodalom ban először írnak tracheális kanülről. Bár m ár a Talm udban talál­kozunk egy olyan esettel, hogy egy kecskének, amelyet a megfulladás veszélye fenyegetett, a nyi­tott légcsövébe nádszálat dugtak. Nem lehet tudni,

hogy Guido Guidi ism erte-e a Talm udnak ezt a helyét, vagy saját m aga ju to tt a kanül gondola­táig. M indenesetre ezzel nagy haladást értek el. A tracheális kanülök egyébként abban az időben különböző kaliberű egyenes fémcsövek voltak, ame­lyeket fonállal lehete tt a nyakon megerősíteni. Ilyen kanülök képeivel később különböző szerzők­nél találkozhatunk, pl. Casseriusnál, Fabricius ab Aquapendentenél és Scultetiusnál.

7.a) A pernasalis intubáció D esault szerint. 7.b) A gége intubáció Bouchut és 0‘Du>yer szerint.

Az orvostudomány két nagy egyénisége, egy itáliai és egy francia, a késői renaissance korában a tracheotom iát csaknem a tökéletesség mai fo­kára emelte. Fabricius ab Aquapendente (1537— 1619) pádovai anatóm us és sebészprofesszor a tracheotom iát bevezette az akkori m indennapi or­vosi gyakorlatba. Tekintélyének köszönhető, hogy a tracheotom iát nem tek in tették többé bűncselek­m énynek vagy nem rettegtek tőle, m in t' valami szörnyűségtől, hanem gyógyulást hozó m űtétként értékelték. Ö alkalm azta először a nyakon a hossz­irányú metszést, a légcsövet azonban még mindig harántirányban metszette fel. A tracheális kanülök kezelésében igen nagy gyakorlata volt; azt a taná­csot adta, hogy a kanült korán, a harm adik vagy negyedik napon távolítsák el. A francia sebészet aty ja Ambroise Páré (1509—1590) a háborús nyak­sérülések területén gyű jtö tt gazdag tapasztalatot és első ízben alkalm azta a trachea hosszanti á t­metszését, ahogyan m a is szokásos.

A 17. század nem hozott semmi lényegesen újat. K ivételt képez a kísérleti orvostudomány elő­futára, Santorio Santorio (1561—1636), aki Capo d’Istriaban működött. Azt javasolja, hogy a tra ­cheotomia helyett, — am elytől sok orvos még min­dig félt — egy hegyes trokárra l a tracheát a bőrön keresztül „perforálják”. A 17. században egyébként egyenes és hajlíto tt kanülöket alkalmaztak, de még nem ism erték a kettős kanülöket.

Morgagni (1682—1771), a kórbonctan megala­pítója a tracheotomia fejlesztéséhez az isthmus glandulae thyreoideae felfedezésével já ru lt hozzá. Ezáltal e m űtét technikáját biztosabb alapokra he­lyezték.

Lorenz Heister (1683—1758) a híres ném et se­bész érdeme az, hogy a tracheotom iát ism ertté tette a német nyelvterületen. A párizsi sebész-is-

2000 O R V O S I H E T I L A P

kola megalapítója, P. J. Desault (1744—1795), a gé­gesebészet ú ttö rő je ellenben mellőzte a tracheoto- m iá t és fulladási veszély esetén olyan módszert a jánlott, am elyet m a a gége pernazális intubációja néven ismerünk.

A 19. században Francis Home és P. Bretonneau diftériával kapcsolatos vizsgálatai a rra vezettek, hogy a tracheotom ia leggyakoribb indikációja a d iftéria lett. A technika tökéletesítése terén külö­nösen kitűn t A. Trousseau (1801—1867). Ez a zse­niális orvos végzett első ízben tracheotom iát gége- rákos betegen, m ég pedig első ízben olyan poziturá- ban, m int ahogyan ez ma is szokásos: fekvő hely­zetben. A kanü lt is a ma m ár meghonosodott fél­kör form ában ha jlíto tta meg. Híres m unkájában, a „Traité pratique de la phtisie laryngée”-ben (1837), m ár 73 sajátkezűleg tracheotom izált esetet regisz­trál. Az ő példája nyomán Európában nemsokára százával és ezrével végezték a tracheotom ia m űté­tet.

Ezt a fejlődést visszavetette egy kissé az, hogy 1858-ban a francia orvos és orvostörténész Bouchut és 1885-ben az am erikai O’D wyer gyerm ekeken a gége intubációját ajánlotta, Schrötter bécsi belgyó­gyász pedig felnőtteknél is a gége intubációját pro­pagálta. A tracheotom ia csúcspontját és klasszikus form áját m indenesetre Trousseau „Recherches sur la Tracheotom ie” (1851) c. m unkája jelenti, m in­den későbbi m unka csak szerény kísérlet, részleges hozzájárulás a nagyszerű gondolathoz. Meg kell itt em lítenünk a Malgaigne-íéle tracheotom ia m ediat, a B runs-féle therm otracheotom iát, a Dieffenbach- féle kanül nélküli tracheotom iát, a Roberts-féle tracheotom iát (1884), a Franck-féle tracheotom ia transversat (1910), a Biedert és Sebileau-féle hossz­metszésű tracheotom iát (1894 és 1924)) a Vic D’A zyr-féle intercricothyreotom iát (1900)

A tracheotom ia történetével szorosan összefügg a tracheális kanülök története. Nevek hosszú sora m utatja , milyen sokan fáradoztak e téren is.

A.Sercer cikke nyom án Ciba Sym p.1962. 10. sz.

Egy ismeretlen festmény t Rokitansky mint Rector Magnificus

A hum anizm us kora óta a bécsi egyetemen szokásban volt a legmagasabb akadém iai tisztség viselőinek, a rek torok arcm ásainak a megörökítése. Ma mintegy 100 rektori arckép díszíti Ausztria első és egyúttal a ném et nyelvterület legrégebbi egyetemének reprezentációs helyiségeit: a pompás dísztermet, az Akadém iai Testület term ét, a rek ­to r és a dékánok szobáit.

Azonban h iába keressük itt a 1852/53. tanév rektorának, C arl R okitanskynak arcképét. Sőt, nem találjuk az Allgemeines K rankenhaus tan te r­m eiben és igazgatósági helyiségeiben sem, holott ez a kórház volt egy fél évszázadon át tevékenysé­

gének és dicsőségének színhelye. Pedig — m int a többi rektorról — róla is készült olyan portré, amelyen meglátszik, hogy erre a reprezentatív helyre szánták: a festm ényt a nagy „auctoritas academica” tekintélye és ünnepélyessége jellemzi. Alkotója, A nton Einsle (1801—1871) udvari festő. A művész a képen m egjelenítette a tudós komoly m agatartását, m éltóságteljesen nyugodt tekintetét, kezét, mely előkelő súlytalansággal nyugszik m un­kájának m inden bizonnyal nehezen megszerzett gyümölcsén, a kórbonctan három kötetes kéziköny­

vén. Az arany, a fekete és a vörös választékos szín- harm óniája is a kép eredeti rendeltetésére és é r­telmezésére utal, arra, hogy az egyetem nagy rep­rezentációs arcképcsarnokában foglaljon helyet.

Mégsem így tö rtén t — a képet a tudós szűk családi köre őrizte meg. Itt találta meg a szerző és innen szeretné a m éltatlan feledés homályából ki­emelni.

Felm erül a kérdés, m iért változtatták meg a kép eredeti rendeltetését, m iért éppen Rokitansky rektor arcképétől tagadták meg a reprezentatív helyet, hogy emlékeztesse az utókort arra, am it nemcsak a bécsi egyetemért, hanem korának egész orvostudom ányáért tett. Hiszen Rokintansky a kór­bonctan újjáterem tője, a II. bécsi orvosi iskola ala­pítója volt és hírneve m ár akkor, 1853-ban a régi és az új világ m inden részében elterjedt. Csak most, m iután ism erjük önéletrajzát, derül fény azokra az erőkre, amelyek arcképének nyilvános elhelyezését megakadályozták. Életrajzában Roki­tansky fe ltá rja a nehézségeket, amelyekkel világ­híre ellenére hazájában meg kell küzdenie. Nem kisebb ember, m int az akkori belügyminiszter, A lexander Bach (1813—1893) tilto tta meg a kép ünnepélyes felavatását az Allgemeines K ranken­haus klinikai tanterm ében, mivel nem csak magái Rokitanskyt, hanem legszorosabb tudományos küz­dőtársait, Theodor Helm és Joseph Skoda profesz-

O R V O S I H E T I L A P 2 0 0 1

szórókat is, — akik közül az utóbbi a percussio és az auscultatio ú jjáterem tője volt — perhorresz- kálta.

Carl Rokitansky élete egyébként sem volt könnyűnek mondható, sem amikor m int rektor dicsősége tetőpontján állt, még kevésbé, m ikor mint ismeretlen, fiatal kezdő 1824-ben cseh hazájából, Königgratzből Bécsbe m ent tanulm ányainak foly­tatására. A diák nagy erőfeszítések árán verekedte át m agát a nehézségeken és 1827-ben fizetésnélküli gyakornok lett a kórbonctanon. Ilyen hivalkodó ne­vet ad tak 'a bécsi Allgemeines K rankenhaus hulla­házának udvarán álló szegényes barakknak. Több m int 34 évig dolgozott a két nyomorúságos helyi­ségben, itt boncolt naponta 4—6 hullát és itt al­kotta meg életművét, a m ár em lített három köte­tes „A kórboncolás kézikönyve” c. m unkát. Vir-

2. Allgemeines Krankenhaus prosecturája, Rokitansky i t t dolgozott 1827-től 1861-ig

chow, aki nem tartozott Rokitansky legenyhébb kritikusai közé, a századfordulón mégis azt mon­dotta erről a műről, hogy a szakma valamennyi tankönyve közül a legjobbnak bizonyult és a gya­korlati orvostudomány tulajdonképpeni alapjának tekinthető.

A szerény barakkban valóban nagy eredmé­nyek születtek, mivel m inden tökéletlensége mel­lett két nagy előnye volt: a sok anyag és a kéz, amely azt feldolgozta. A 2000 ágyas Allgemeines K rankenhaus minden halo ttja Rokitansky keze alá került. A sectiós m unka nagym érvű összpontosí­tása Bécsben m ár Johann Peter Frank, teh á t egy emberöltő óta fennállt, de a rövidlátó prosectorok ezt nem tud ták hasznosítani. M unkásságuk kime­rü lt a jelentéktelen részletek leírásában és a sok­ré tű klinikai tüneteket tekintették döntőnek. Ro­kitansky viszont m agát a „patológiai anatómiai produktum ot”, a szervelváltozást tette meg kiin­dulópontnak, m ajd összehasonlította a számtalan különálló leletet és m egállapította belőlük az álta­lános formát, a tipikus megjelenést. Ilymódon min­den kórform át összekapcsolt a hozzátartozó „ma­terialis substratum ”-mal, sőt, még ennél is tovább ment: felismerte, hogy ez a „m aterialis substra­tum ”, a kórbonctani szervelváltozás nem egy ép­pen csak véletlenül meglevő valami, hanem, hogy az egy bizonyos idő a la tt kellett, hogy kialakuljon. Ma számunkra egészen természetes, hogy kóros folyamatokról beszélünk és nem gondolunk arra, hogy valakinek egyszer meg kellett terem tenie ezt

a felfogást. Ez a valaki pedig R okitansky volt. A gazdag sectiós anyagból szám talan leletet kapott m inden kórform ára és ez lehetővé tette számára, hogy lépésről lépésre-követhesse az egyes fázisokat és hogy megállapíthassa „a betegségek lefolyásá­nak képét a m aterialis substratum ban”, azaz, hogy felism erje a betegség szerves fejlődését az időben. A klinikai orvostudomány szám ára ez a szemlélet azonnal rendkívül m egterm ékenyítőnek bizonyult. Rokitansky barátja, Joseph Skoda (1805—1881) eb­ből kiindulva felülvizsgálta a percussio és az auscul­tatio alapelveit és ezeket olymódon újította meg, hogy még ma is a fizikális diagnosztika alapjait képezik.

Rokitansky egyike volt azon ritk a tudósoknak, akik egy személyben egyesítették magukban a lángeszű kutató t és a hallgatóságot magával ra ­gadó tanítót. A tan ítást h ivatásának tekintette, am elyet mély komolysággal és nagyvonalú sza­badsággal gyakorolt. Nemrég m egtalált, 1844-ben ta rto tt székfoglaló beszédének zárszavaiban ő maga állíto tta ki erről a legszebb bizonyítványt, am ikor ezt m ondta hallgatóinak:

„Ami pedig az Önök és a köztepi levő vi­szonyt illeti, úgy azt kívánom, hogy azokat a kor­látokat, amelyek az Önök padsorait az én kated­rám tól elválasztják, Önök csak általános illendő- ségi szabályoknak tekintsék. Azt szeretném, ha Önök bennem legőszintébb tanácsadójukat látnák, aki az Önök kérdéseit a legjobb képességei szerint megválaszolja, kétségeiket eloszlatja és tévedé­seiket helyesbíti, de aki attól sem riad vissza, hogy a tudom ány javára saját tudásának hiányosságait is beismerje. Ezért nemcsak megengedem Önök­nek, hanem fel is kérem Önöket a baráti közele­désre, az Önök oktatásának, tehetségük és hivatás- tudatuk ösztönzésének, és m agának a tudom ány­nak az érdekében is.”

E. Lesky cikke nyom án Ciha Sym p., 1962. 4. sz.

Az OOK fordításjegyzékc

A z alábbi jegyzékben felsorolt, valamint a ré­gebbi jegyzékekben közzétett fordítások díjtalanul kölcsönözhetők avagy — kívánságra — oldalanként 1,— Ft másolási díj ellenében m eg is vásárolhatók. A témabibliográfiákat díjtalanul kü ld jük meg az igénylőknek. A z igényléseket a téma címének a megjelölésével, valam int a címleírás előtt szereplő jelzőszám feltüntetésével az Országos Orvostudomá­n y i Könyvtár és Dokumentációs Központ, Buda­pest, V ili., Szentkirályi u. 21. sz. címére kell be­küldeni.

1304. Grober J.: civilizációs betegségek és a fizikai teráp ia. Arch. phys. Ther. 1963, 15, 2, 89—94. sz. o.: 11.

1309. Yudkin J.: Táplálkozás és ízletesség, főleg az obesitás, a m yocardialis in farc tu s és a civilisatio egyéb betegségeinek szem pontjából. Lancet, 1963, 1, 7295, 1335—1338. sz. o.: 11.

2 0 0 2 O R V O S I H E T I L A P

Anatómia.1312. H erm ann P. G. és m unkatársa i: Az ilio-pelvi-

ao rtás nyirokrendszer rtg .-anatóm iája . Radiology, 1963, 80, 2, 182—193. sz. o.: 9.

Élettan.1295. Jensen E. V.: Az oestrogenek hatásm echaniz­

m usa. Dtsch. med. W schr. 1963, 88, 24, 1229—1232. sz. o.: 9.

1294. Jungklaass F. K.: K rom oszom atanulm ányok az em beri vérsejteknél (a phytohaem agglutin in-eljárás). D tsch. med. W schr. 1963, 88, 23, 1200—1202. sz. o.: 7.

1306. M ayerson H. S.: A nyirokrendszer. Sei. Amer. 1963, 208, 6, 80—90. sz. o.: 15.

Kórtan.1308. Lind H.—W iesel W.: Egy m ájpunctatum ból

végzett cytodiagnosztika alapjai. M ünch, m ed. Wschr. 1963, 105, 25, 1295— 1300. sz. o.: 12.

1298. W oodrow—Cox L.: Foetalis anoxia. Lancet, 1963, 1, 7286, 841—843. sz. o.: 12.

Belgyógyászat.1296. H allw achs O.: A rena lis hypertensio. Münch,

med. W schr. 1963, 105, 16, 816—823. sz. o.: 17.1303. H erbinger W.: Az in farc tu s m yocardii enzy-

m ológiai diagnózisa. Wien. med. W schr. 1963, 113, 25/26, 501—505. sz. o.: 13.

1299. L utenbacher R.: R heum ás m ájgyulladás. Sem. hőp. 1958, 34, 0, 2686—2690. sz. o.: 4.

1302. M üller F.: V irológiái és serologiai vizsgála­tok az enterovírusinfectiók d iagnosztikájában és epi­dem iológiájában. Dtsch. med. W schr. 1963, 88, 24, 1233— 1240. sz. o.: 17.

1103. Aguilar J. A.—Elvidge A. R.: B rucella kór­okozó á ltal előidézett discus m egbetegedés. J. Neuro- surg. 1961, 18, 1, 27—33. sz. o.: 8.

Mozgásszervi betegségek.1301. Franconi G.: A csont-rendszer osteoporotikus,

osteom alaciás és fibroelasticus m egbetegedéseiről. W ien. K iin. W schr. 1958, 0, o, 165. sz. o.: 2.

1105. Scherbel A. L.—G ardner W. J.: A discust érin tő fertőzések. J . Amer. med. Áss. 1960, 0, 174, 370 374. sz. o.: 9.

1320. Schim m el H.: H arán tb én u ltak gyógytorna­kezelése. Beitr. O rthop. Traum . 1963, 10, 4, 386 394. sz. o.: 10.

1315. Solomon B.: ö rök le tes m ultip lex exostosis. J. Bone J t. Surg. 1963, 45, 2, 292—304. sz. o.: 11.

1321. Schuler K. H.: O rthopaediai segítség harán t- bénultaknál. Orthop. Traum . 1963, 10, 3, 305—310. sz. o.: 4.

Sebészet.1317. Benassy J.—M azabraud A.—D iverres J.: Neu-

rogén osteogenesis. Rev. Chir. orthop. 1963, 49, 1, 95— 116. sz. o.: 18.

930. Crasselt C.: K linikai tapasz ta la tok lyophilizált csontszövettel. O rthop. Traum . 1962, 9, 11, 596—614. sz. o.: 18.

1319. Gerincsérülések. Lancet, 1963, 1, 7290, 1088— 1089. sz. o.: 3.

1314. F ü rn rohr H.: V entilációs zavarok m űté t előtti kezelése a thorax-sebészeti beavatkozások indikáció­já n a k kiterjesztése céljából. T horax, u. Vask. Chir. 1963, 10, 4, 387—392. sz. o.: 4.

1098. Hach W.: A V inydan-narkózis tapasztalata i sebészeti és nőgyógyászati m űtéteknél. D er Chirurg, 1961, 0, 2, 83—86. sz. o.: 10.

1214. Koch W.—D ahm en G .: K ísérleti és klinikai tapasz ta la tok a heterolog csontléccel. Z. O rthop. 1962, 96, 3, 348—378. sz. o.: 20.

1327. M assen W.: M ediastinoscopia (Carlens-féle biopsia): új diagnosztikai módszer thorax-m egbetege- déseknél. Dtsch. m ed. Wschr. 1962, 87, 40, 2004—2009. sz. o.: 7.

1322. Palva T.—V iikari S.: M ediastinoscopia. J. thorac. cardiovasc. Surg. 1961, 42, 2, 206—212. sz. o.: 8.

1326. Roy—C am ille R.: A csípő-m űtét néhány szem ­pon tja . P resse méd. 1963, 71, 24, 1238—1240. sz. o.: 4.

Szülészet. Nőgyógyászat.1305. G ünther H.—Retzke U.: A z anyai, valam in t

gyerm eki m orbiditás és m ortalitás 455 vákuum extrak- ció u tán . Zbl. f. G ynäk. 1963, 85, 18, 611—618. sz. o.: 10.

1311. Loraine J. A.—Bell E. T.: H orm onkiválasztás a norm ális m enstrualis cyclus folyam án. Lancet, 1963, 1, 7295, 1340—1342. sz. o.: 6.

Gyermekgyógyászat.938. Jones P. G.—Cambell P. E.: G yerm ekkori tbc-s

lym phadenitis. Az anonym m ycobacterium jelentősége. B rit. J. Surg. 1962, 50, 221, 303—314. sz. o.: 31.

Ideggyógyászat.1289. S chrader A.: Fizikai alapokon nyugvó foglal-

kozás-okozta neurológiai zavarok. M ünch, med. W schr. 1963, 22, 1137—1145. sz. o.: 18.

Szemészet.1310. Seitz R.: A re tinavénák »thrombosisa«.

F ortschr. Med. 1963, 81, 13, 519—521. sz. o.: 7.

Onkológia.550. G eisler P.: A bronchus-carcinom a diagnózisa

és te ráp iá ja . In te rn is t. P rax. 1962, 0, 2, 195—205. sz. o.: 12.

1101. H utter R. V. P. és m unkatársa i: Benignus és m alignus óriás-sejtes csont-tum orok. Cancer, 1962, 15, 4, 653—690. sz. o.: 35.

1215. L ichtenstein : Ó riássejtes csonttum or. (Könyv­részlet) 1959, 119—145. sz. o.: 19.

1293. Pearson A. H.—Grello W. F r.—Cone E. Th.: Iden tikus ikerpár leukém iája. New Engl. J. Med. 1963, 268, 21, 1151—1156. sz. o.: 10.

1292. P eter M. Y.—Pettavel J.—Z ander E.: G enera­lizá lt m ellrák: rad ioak tiv arany hypophysisbe tö rtén t im plan táció jával e lé rt terápiái eredm ények. Schweiz, med. W schr. 1963, 93, 23, 814—818. sz. o.: 9.

1316. Sbarbaro J. L.—Francis K. C.: A csont eosi- nofiliás granulom ája. J. Amer. Med. Áss. 1961, 0, 178, 706— 710. sz. o.: 10.

940. Sm okvina M.: M ultiplex osteogen, osteoplas- ticus tum orok. Radiographica, 1962, 0, 3, 49—54. sz. o.: 5.

1297. Zorn B.: A prostatacarcinom a korai stád iu­m án ak diagnosztikája. Z Urol. 1962, 55, 10, 561—570. sz. o.: 12.

Tuberkulózis.1307. P erkins J. E.: K iírtható-e a gümőkór? Publ.

H lth. Rep. (Wash). 1963, 78, 5, 419—422. sz. o.: 8.907. Tam m eling G. J.: Tüdő-resectio u táni hiányos

tágu lás kezelése m agas negatív nyom ású folyam atos szívódrenázzsal. Selected Papers, 5. Roy. Neterl. Tbc. Ass. 1963, 84—96. sz. o.: 9.

Radiológia. Orvosi sugárfizika.1211. B rocher J. E. w.: A Scheuerm ann-betegség

radiológiai sym ptom ái. (Könyvrészlet.) W irbelsäulenlei­den u. Diff. dg. 2 Aufl. S tu ttgart, 1959, G. Thieme, 187— 194. sz. o.: 6.

1328. Corinaldesi A.—D’Ettore A.: A borda plas- m ocyta ritk a radiológiai képe. N unt. Radiol. 1962, 0, 1, 12—19. sz. o.: 6.

1323. D itchek Th.—B lahut R. J .—K ittleson A. C.: L ym phadenographia egészségeseknél. Radiology, 1963, 80, 2, 175—181. sz. o.: 3.

O R V O S I H E T I L A P 2003

1325. H ernandez C.—Charleux H.—Leger L.: A ve­n a cava anastom osisok functio jának tanulm ányozása a cava superior hepetica phlebographiájával. Presse méd. 1963, 71, 25, 1303—1306. sz. o.: 5.

936. K raus R.—S trnad F .: A »szív-diaphragm a-szög- let« a radiológus szemszögéből. Radiologe, 1962, 2, 2, 47—53. sz. o.: 12.

1102. Lom bardi G.: Occipitalis csigolya. Amer. J. Roentgenol. 1961, 86, 2, 260—269. sz. o.: 9.

937. M acEwan D. W.—D unbar J. S.: A genny korai radiológiai felism erése a gyerm ekek ízületeiben. J. Ca- nad. Ass. Radiol. 1961, 12, 0, 0, sz. o.: 9.

1106. Schober R.: A csontrendszer diffúz »porosi- sos« megbetegedései. Radiologe, 1961, 1, 7, 203—214. sz. o.: 20.

>O rvostörténelem .1290. K aczm areck M.: A te rm om etria történetéből.

Die H eilberufe, 1963, 15, 48—50. sz. o.: 7.1291. V etter Th.: A párizsi egyetem. Az orvosi fa-

ku lta tás. Die Waage, 1963, 2, 3, 38—45. sz. o.: 10.931. Y uval A.: K orunk orvosa. M ünch, med. Wschr.

1962, 104, 31—32, 1451—1453, 1482—1485. sz. o.: 16.

Szem elvények a Tájékoztató O sztály bibliográfiai anyagából:

K. 2023/63. M iracil. 15 t.K. 2024/63. A datok az antibiozis történetéhez. 13 t.K. 2026/63. Szív és vérkeringési szervek m egbete­

gedésének sportvonatkozásai 26 t.K. Sz. M. 2030/63. Szeged. A chloroquin alkalm a­

zásának szövődményei. 47. t.K. Sz. 2031/63. N ephritis acuta. 23 t.K. Sz. 2034/63. A rry thm iák the ráp iá ja . 37 t.K. Sz. M. 2035/63. Baleseti rokkantság és k á rté rí­

tés különös tek in te tte l a szem sérülésekre. 26 t.K. M. 2036/63. Rácsbesugárzás. 29 t.K. Sz. M. 2037/63. M elanoblastom a. 140 t.K. Sz. 2038/63. Myoclonus. 38 t.K. Sz. 2039/63. P raecarcinom a elváltozások. 74 t.K. Sz. 2040/63. Pesophago-plastica 87 t.M. 2041/63. Dohányzás hatása egyes betegségekre.

11 t.K. 2043/63. E thioniam id. 19 t.K. M. 2044/63. P aralysis spinalis spastica. 12 t.K. M. 2046/63. P ancreas és betegségei 17 t. (Sze­

ged.)K. 2047/63. A m áj és betegségei 25 t. (Szeged.)K. Sz. 2048/63. Z ajártalom 198 t.K. Sz. 2049/63. F iata lkori gégepapillom a. 13 t.K. Sz. 2050/63. A gombás m egbetegedések belgyó­

gyászati vonatkozásai. 42 t.K. Sz. 2051/63. G riseofulvin hatásm echanizm usa.

46 t.K. Sz. M. 2052/63. V eleszületett csípőficam kezelése.

42 t.K. Sz. M. 2053/63. Im ipram ine 210 t.

Jelm agyarázat:K. = külföldiSz. = szovjetM. = m agyart. = tétel

A betűk után szereplő szám a bib liográfia sorszá­ma.

A V I L Á G I f i I N D E M T Á J Á R Ó L

A CD ind ikátor. Egy svájci cég szellemes m inia­tű r számológépet hozott forgalom ba »CD indicator« néven. A CD jelentése: contraception days vagyis fo­gam zásm entes napok. A szerkezet az Ogino—K naus- rendszer szerin t au tom atikusan m egadja a fogam zás­m entes pediódust az előzetes m ensesek beállítása u tán . — Tévedés k izárva — ír ja a prospektus és hangsú­lyozzák, hogy a készülék haszná la tá t nem ellenzik az egyházak sem.

*

Az orvosi tv-közvetítés csúcsteljesítm ényéről szá­mol be a M edical News. Egy angol kórházból a leg­ú jabb típusú M arconi színes tv-felszereléssel közve­títé s t ad tak egy sectio caesarearól, m ajd egy hysterec- tom iáról. A közvetítést az ugyancsak ú jtípusú V idi- con kam era közvetítésével, körülbelül 3,5X2,7 m éteres m éretre v e títe tték ki. Az adást A ngliában is és a ten ­geren tú l is kitűnően vették és a legkisebb részletek is tisztán m egfigyelhetők voltak. Az em líte tt képm é­re t lehetővé teszi, hogy a m ű té te t 2000 főnyi néző néz­hesse egyszerre.

*

132 haláleset fo rdu lt elő tíz év a la tt A ngliában fo­gászati m űtétek során végzett anesztézia következté­ben. E halálesetek közül legalább 50 azért következett be — m ondotta S. L. D rum m ond Jackson egy nem ­régiben lezajlo tt aneszteziológus szimpozionon —, m ert az anesztéziát nem a megfelelő szakértelem m el vé­gezték.

*

Orvosképzés Ind iában . Ind iában 1947-ben 17 or­vosképző intézm ény m űködött, je lenleg m ár 71 főisko­lán képeznek orvosokat. A tanerők szám a nem ta rto tt lépést az intézm ények fejlesztésével, ezért számos in ­tézm ényben tanerőh iány van. Az EVSZ oktatási prog­ram ján ak egyik fe ladata az indiai orvosképzés tám o­gatása tanszem élyzettel. E program keretében az Edinburghi Egyetem védnökséget v á lla lt az egyik fő­iskolával kapcsolatban. H ét oktató néhány évig á llan ­dóan Ind iában m űködik m ajd, m ások időnként lá to ­ga tják meg a Barodai Főiskolát, tanácsadóként.

*

Az am őbás dizentéria elterjedése Mexico City­ben. A vizsgálatok szerin t a betegség igen elterjed t, elsősorban a szegény és m ostoha települési viszonyok között élő lakosság körében. A külvárosokban élő la ­kosságon végzett székletvizsgálatok eredm énye az volt, hogy több m in t 56%-uk szenvedett valam ilyen parazi­tás betegségben, csaknem 53% székletében többféle p araz itá t m u ta ttak ki. A betegek több m in t egyharm a- da am őbás d izen tériában szenvedett. A fertőzés oka­kén t a víz és a ta la j fertőzöttségét, az elégtelen tá p ­lálkozást, a lakosság alacsony higiénés színvonalát á llap íto tta meg a vizsgálat. A parazitás fertőzések te r­jedését elősegíti az is, hogy a fertőzö ttek nagy részét nem gyógyítják.

*

Űj eszköz az agytum or diagnosztizálásához. A k a­liforniai egyetem en új készüléket, pozitron seintillációs kam erát szerkesztettek, am ely rad ioaktív izotóppal működik. Szerves m olekulához kö tö tt gallium 68 be­fecskendezését követi a fényképezés, am ely 10 perc a la tt diagnosztikus értékű le le te t ad.

2004 O R V O SI H E T I L A P

szedésévelélénkül \a szellemi működés

Biofizika

Ű J FOLYÓIRAT »BIOPHYSIK« Szerkeszti: B. R ajew sky

Az utóbbi évtizedekben szerte a világon roham osan np tt a biofizikai ku ta tó in té­zetek száma; a tudom ány fejlődésével jelentősen sza­porodtak a biofizikai közle­m ények. E fejlődéssel nem ta rto tt lépést a közlési lehe­tőségek bővülése. A közlési lehetőségek e lem aradása m ia tt öröm m el üdvözölhet­jü k azt az új kezdem énye­zést, hogy új biofizikai folyó­ira t indul, a ném et nyelvű »Biophysik«. Az új folyóirat B. Rajewsky szerkesztésében és négytagú szerkesztőbizott­ság közrem űködésével indult. Egyelőre évenként 6 kö te t­ben jelenik meg.

A folyóirat első szám a a közelm últban je len t meg; rövid bevezetésben a szer­kesztő megjelöli az új fo­lyó ira t érdeklődési te rü leté t. Eszerint a »Biophysik« fel­öleli az egész elm életi és al­kalm azott biofizikát. Hang­súlyozottan foglalkozni k í­vánnak a sugárbiológia, a m olekuláris biofizika, az elektrom ágneses te re k bio­fizikája, valam in t az orvosi fizika problém áival.

A folyóirat első szám ában 6 közlem ény je len t meg. Az a lábbiakban közöljük a köz­lem ények rövid összefoglalá­sát, tek in te tbe véve az Or­vosi H etilap olvasóinak ér­deklődési körét.

*

Rajew sky B., R edhardt A.: Az elektronspinrezonancia-jelek idő­viszonyai röntgenbesugárzott toll- keratinban.

A sugárhatás leggyakrabban al­kalm azott biokém iai vizsgálati m ódszere m elle tt kívánatos olyan vizsgálati e ljárás is, m ely lehetővé teszi egy m eghatározott reakció követését a reakcióm echanizm usba való közvetlen beavatkozás nélkül. Ilyen m ódszert — az elektronspin- rezonancia m érést — használnak a szerzők a sugárvédő hatás szem- ponjtából érdekességgel rendelke­ző, sulfid-kötéseket tartalm azó to likeratin v izsgálatára. M egálla­p ítják , hogy a sugárzás befejezése u tá n lassú gyökképződés figyelhető m eg a g-faktor terü letén . A reak­ciót hőm érséklettől függő és in ­d irek t hatáskén t értelm ezik.

O berheuser F., K ünkéi H. A.: Gyors elektronok u ltrafrakcioná- lása és relatív biológiai hatékony­sága.

Különböző fejlődési stádium ban levő Drosophila petéken végeztek, vizsgálatokat 15 MeV-os betatron 1 jusec-os sugárim pulzusaival. K í­sérle ti berendezésük lehetővé te t­te, hogy az im pulzusok frekven­c iá já t 2 és 50 Hz között változtat­hassák. összehasonlító sugárzás­k én t 1000 Curie-s Co-60 folytonos sugárzása szolgált. A kapott dó- zishatásgörbék azt m uta tják , hogy az im pulzusfrekvencia az elhullás! % -ot befolyásolja, ez pedig »visz- szaalakulási hatás« je len lé té re utal.

*

Húg O., K ellerer A.: A dózis- hatásösszefüggés in terpretációjához a sugárbiológiában.

Az a tény, hogy egy populáció összes egyede nem pusztul el va­lam ely károsító ágens azonos dó­zisa u tán , statisztikus term észetű fo lyam at részvételére u ta l az élet­jelenségekben. A károsító noxa beha tása vagy m ás cellularis ká­rosítás esetén nem csak az ágens sa játos hatásm echanizm usa, h a ­nem az élő rendszer jellegzetes hatásm ódja is jelentős szerepet já tszik . A m ikrofizikai történések (pl. egy quantum absorptiója) bio­lógiai rendszerben makroszkópos elváltozást váltha t ki. Az élő rend­szer reak tiv itása a dózis em elke­désével egy végső érték elérését p rodukálja, ami a r ra utal, hogy az élő objektum egyéni kompenzációs képessége bizonyos dózis elérése esetén kimerül.

*

K ellerer A., Húg O.: A sugár- hatás kinetikájához.

Részletesen és k ritika i szem pont­ból tárgyalják, m atem atikai mód­szerek felhasználásával a ta lá la ti e lm élet (»Treffer-theorie«) elv i kérdéseit. Részletesen foglalkoz­n ak az időfaktor és a re la tív bioló­giai hatékonyság (RBW) problem a­tik á jáv a l T árgyalják az elm élet alkalm azási lehetőségeit biológiai rendszerek viszonylatában.

*Fritz-Niggli H., D iener E.,

Schleuss P.: O xigénhatás a hagyo­m ányos röntgen- és nagyenergiájú elektronbesugárzás u tán sugár­m ódosítás esetén.

A közlemény tá rg y a lja a 30 MeV-os elektronok és a 31 MeV-os fotonok rela tív biológiai haté-

O R V O S I H E T I L A P 2005

konyságának (RBW) kérdését. Fog­la lkozik az oxigénhatás és a p ri­m er fiziko-kém iai hatás összefüg­gésével. M egállapítják, hogy a 31 MeV-os fotonok biológiailag 80%- ka l hatékonyabbak, m in t a 30 MeV-os gyors elektronok. Végül foglalkozik a besugárzás ha tásá ra a fehérjeszintézisben beálló válto­zásokkal, am it a DNS és az RNS specifikus változásával hoz kap­csolatba.

*

Wojtech L.: Röntgensugárzás ál­tal indukált elektromos vezető- képesség a »Trovidur« PVC-mű- anyagban.

Szerző az ionizáló sugárzások m érésekor használt szigetelő m ű­anyagok sugárzás-okozta szigetelő- képesség változását vizsgálta, PV C -alapanyagú »Trovidur« m in­tán. A cikk nem fizikus olvasó szám ára is érthető módon tárgyal­j a a kérdés fizikai alap ja it; rész­letesen ism erteti a nagy gondossá­got igénylő m etodikát. Az érdekes •eredményeknek — m in t m ás iro­dalm i adatokból k iderü l — bioló­g ia i vonatkozásai is lennének, de •erről a szerző nem tesz em lítést.

N iede tzky A n ta l dr. *

Szív- és keringési betegségek

Rheumás carditis folyamán je­lentkező systoles zörejek után- vizsgálata. W ilson M. G.: Progress. Cardiovasc. Dis. 1962. 5, 145—151.

Az elm últ 40 év a la tt többször •észlelték, hogy rheum ás eredetű m yocardiális és valvularis elválto­zás m elle tt systolés zörejek gyak­ra n eltűnhetnek; a prognosis sok­kal kedvezőbb, m in t ahogy azt á l­talában föltételezték. A systolés zörej jelentőségét kellőképpen az anatóm iai fak torok helyes ism erete határozza meg. E rről részletes le­írást közöl.

Az ak tív rheum ás carditis a la tt a rheum ás folyam at főleg a m yo- cardium ot, a papillaris izm okat és a chorda tendineákat érinti. Ennek következm énye bal kam rai tágulat, a m itralis szájadék kiszélesedése stb. Ilyen körülm ények között a systolés zörej re la tív m itra lis in- sufficien tiá t jelent. A valvulitis p e r se ritk án felelős ezért. Em el­le tt szól az is, hogy megfelelő s te ­ro id therap ia esetén átlagban 7 nap a la tt eltűn ik a systolés zörej; a bal p itvar- és kam ratágu lat megszűnik.

A New Y ork H eart Association a m itralis insufficientia diagnózi­sá ra vonatkozólag a következő kritérium okat vette fel. A csúcs­lökés erőteljes és b a lra és lefelé helyezett. A systolés zörej je llem ­ző, legjobban a csúcs fele tt hall-

/

ható és a ba l axilla felé vezetődik. A zörej gyakran elfedi az 1. h an ­got. A szívnagyobbodás jelentős lehet, gyakran azonban enyhe és csak röntgennel állapítható meg. Hangos pulm onalis 2. hang. Ezen kritérium ok alap ján 392 beteg ál­landó ellenőrzéséről szám ol be, ahol m itra lis insufficientia á llo tt fönn. Érdekes, hogy a m egfigyelés a la tt karak terisz tikus konstans zö­rej csak az esetek egyharm adában volt, kétharm adában az évek fo­lyam án visszafejlődött. 20 év a la tt a zörej 2—5 esztendőn á t konstans és karak terisz tikus volt az esetek egyharm adában. 20 év fe le tt a sys­tolés zörej 2—5 évig ta rtó fenn­állás u tán az esetek egyötödében eltűnt.

G yakran az olyan systolés zörej, am ely a II. és III. bordaközben ke­letkezett, nem volt m egkülönböz­tethető az úgynevezett benignus zörejtől. R ecidiva a latt a zörejek visszatérnek, m ajd néhány nap a la tt eltűnnek.

Érdekes, hogy 269 beteg közül, ahol m itra lis insufficientia és ste­nosis állo tt fenn, a m itralis in su f­ficientia systolés zöreje egyharm a­dában tű n t el. Ezeket a betegeket úgy tek in tik , m in t tiszta m itra lis stenosisban szenvedőket.

K linikai és pathologiai m egfi­gyelések bizonyítják, hogy aktív carditis a la t t megjelenő systolés zörej inkább a myocarditis m ia tti rela tív insufficientia jele, m in tsem valvulitisé. A ktív carditis a la t t a m itralis insufficientia diagnózisá­nak felá llításával jobb várakozni. A systolés zörej visszafejlődése m inim ális valvu láris elváltozásra vall; a zörej hiánya nem z á r ja ki a cardiális részvételt.

40 évig te rjedő megfigyelés a la tt 392 m itra lis insufficientiában szen­vedőt ta r to tta k nyilván. Ezek egy vagy több carditises subon estek á t 20. életévük előtt. A jellem ző systolés zörej kétharm ad részben eltűnt. Ezek a páciensek asym pto- m atikusok vo ltak és az é le tta r ta ­m uk m egközelítette az á ltalános populatio é lettartam át.

(Ref.: A kérdés eldöntésében elsősorban az innocens systo lés zö­rej fe lism erésének van nagy je ­lentősége. Ism eretes, hogy ilyen zörejek a legcsekélyebb cardiális elváltozások nélkü l is je len tkezh e t­nek. Föltételezhető, hogy egy ilyen nagyszámú beteganyagot éveken át ellenőrző team m unkája ezt a hibaforrást a m inim um ra csök­kenti.

A m i a m itralis insu ffic ien tia systolés zöre jé t illeti, ez valóban nagyon sokszor csupán re la tív vi- tium ot je len t a rheumás carditis exacerbatiójának idején. E zeknek a systolés zörejeknek je lentős ré­sze nem va lvu litis következm énye és a m i tapasztalatunk sze rin t is néhány nap alatt a steroid thera-

csökkeoii

a fáradtságot,

álmosságot

♦***

2006 O R V O S I H E T I L A P

Gyermekekkezelésére,

chloramphenicoltherapia

szükségességeesetén

S Z I R U P

GHLORO

pia m egkezdése u tá n e ltűnhetnek épp úgy, m in t az esetleges fenná lló diastolés zörej is. O lykor évek ig tartó fennállás u tá n is e ltűnhet a systolés zörej és ilyenkor gyakran tiszta m itral stenosis alakul ki.)

Bodrogi György dr.

*

Az EKG pitvari septumdefektus esetében. B londeau M., M aurice P. és Lenégre J.: A rch. Mal. du Coeur, 1962. 55, 1004—1023.

Routier 1940-ben közölt m egfi­gyelése óta — am ely szerint p it­v a ri septum defektus eseteiben gya­ko ri a jobbszárblokk — számos k li­n ika i tanu lm ány lá to tt napvilágot az irodalom ban.

Szerzők 250 p itv a ri septum defek­tu s esetéről szám olnak be. A b e­teganyag: 34%-a férfi, 66%-a nő.A diagnosist a szívkatheter b. p it­varba, illetve b. o. v. pulm onalisba való beju tásra, a p itvari sz in ten ta lá l t 0 2 sa tu ra tió s ugrás, a m ű té ti le le t és sectio a lap já n állíto tták fel.

Az EKG elem zése során 6% -ban norm ális, 94% -ban kóros EK G-gör- béket ta láltak . Az EKG-elváltozá- sok megoszlása a következő: 82% - ban jobbszívhypertrophia, 74% -ban incom plet jobbszárblokk, 11% -ban com plet jobbszárblokk, 17% -ban p itv a ri hypertrophia , 9% -ban a P—Q idő m egnyúlása, 8% -ban p it­v ari libegés v. pitvarrem egés.

Az EK G-elváltozásokat össze­vetve a haem odynam ikai le le tek ­kel, diagnosztikuson legjobban fe l­használható a V^-ben m utatkozó R vagy qR és a j. praecordiális té r ­ben felvett EK G -görbe negatív T hullám a. Az EK G elváltozásokból a p itvari septum defektus an a tó ­m ia i viszonyaira sem m inem ű kö­vetkeztetést levonn i nem lehet, de a balra deviáló elektrom os tengely ostium prim um gyanúját veti fel.

Romoda T ibor dr.

★

Testsúly, testalkat és a scleroti- cus szívbetegség előfordulása fér­fiakban. Spain D. M., N athan D. J. Gellis M.: A m . J . iMed. Sei. 1963. 245, 63.

A szerzők ö t év a la tt közel 5000 hasonló körülm ények között élő, dolgozó és táplálkozó, ugyanazon etn ikai csoportba tartozó (izr.) 36— 65 év közötti fé rfit tanulm ányoz­tak .

A soványakban 6,3%-ban, a norm , sú lyúakban 11,4%-ban és a kövérekben 20,5%-ban ta lá ltak hy- pertoniát.

Hypertonia és diabetes nélkü li elhízottakban a koszorúérbetegség nem volt gyakoribb, m int a norm , súlyú egyénekben (7,8, ill. 9,2%). M agasvérnyom ásos vagy cukorba­

jos elh ízottakban lényegesen m a­gasabb arányban volt se lero tikus szívbetegség (22,3%), m in t a »nor­mál-« kövérekben (5,6%). Á tlagos súlyú hypertoniás és d iabeteses betegek között hasonlóan nagyobb százalékban volt selerotikus szív- betegség (17,1%), m int a hasonló súlyú egészségesekben (6,4%). A »normál« testsúly alatti egyének­ben significansan alacsonyabb arányban fo rdu lt elő a szívbeteg­ség (4,1%). Az endo-m esom orph som atotypusú férfiaknak nagyobb arányban vo lt selerotikus szív- betegségük, m int az ectom orph al- katúaknak (2,6, ill. 7,6%).

T im affy M iklós dr.

4c

Allergol ógi aEllenanyagok képződése külön­

böző tehéntej-fehérjékkel szemben újszülötteknél, gyermekeknél, fel­nőtteknél és terhes nőknél. (A ba­sed G yerm ekkórház Szerológiai laboratórium ának közleménye.) Bürgin-W olff A., Berger E.: Expe­rientia, 1963. 19, 22.

O uchterlony agárdiffúziós mód­szerének m ikrováltozatával vizs­gálták tehén te jje l, illetőleg külön­böző tehén te jfehérjékkel szem beni praecip itáló antitestek je len lé té t újszülöttek, csecsemők és gyerm e­kek, továbbá egészséges felnőttek és terhesek vérsavójában. Tehén­te jje l reagáló praecip itinek újszü­lö tteknél 41%-os (!), a későbbi cse­csemő- és gyerm ekkorban 3%-os, egészséges felnőtteknél 18%-os, terhes nőknél pedig 37%-os gya­korisággal voltak k im utathatók . Az ú jszü lö ttek a tehéntej praeci- p itineket valószínűleg az anyától kapják. Az ellenanyagok csaknem mindig a tehéntej savójában levő specifikus tejfehérjék, elsősorban a béta-lactoglobulin ellen irányu l­tak, egyéb tehéntejfehérjékkel szembeni praecip itineket csak ki­vételesen ta láltak .

Koltay M iklós dr.

*

Tehéntej-fehérjék ellen irányuló praecipitá'ó e’lenanyagok jelentő­sége csecsemők és gyermekek vér­savójában. (Gyerm ekkórház és Or­vosi Egyetem G yerm ekklinikája, C incinnati, Ohio.) H olland N. H., Hong R. és m tsaik: J. Ped. 1962. 61, 181— 195.

Több m in t másfélezer egészséges, illetőleg különböző betegségekben szenvedő csecsemőnél és gyerm ek­nél agardiffúziós m ódszerrel vég­zett szűrővizsgálatok során 5,4%-os gyakorisággal ta láltak pasztőrizált tehén te jje l szembeni p raecip itáló ellenanyagot a vérsavóban. A ki­m u ta to tt praecip itinek legtöbbször

O R V O S I H E T I L A P 2007

a tehéntej a lbum in ja és gam m a- globulinja ellen, ritkábban egyéb tehén te jfehérjék ellen irányultak , ugyanazon vérsavóban gyakran többféle p raecip itin is k im utatható volt. A tehéntej praecip itinek leg­nagyobb gyakorisággal 1—2 éves életkorban fo rdu ltak elő. A prae- cipitinekkel párhuzam osan észlelt k lin ikai tünetek gyakorisági sor­rendben a következők voltak: is­m étlődő légúti hurut, anaem ia, fejlődésben való visszam aradás, hepatosplenom egalia, idü lt hasm e­nés, illetőleg felszívódási zavar, haem optysis; az esetek 18%-aban viszont a p raecip itinek je lenlétét sem m ilyen kóros tüne t nem kí­sérte. Azoknál a praecipitin-pozi- tív gyerm ekeknél, akiknek a táp ­lá lékában a tehén te je t elhagyták, vagy azt előzetesen felforralták , csaknem kivétel nélkül a klin ikai tüne tek gyors javu lását észlelték.

(Ref.: A tehéntej-allergiát, m ely m ár az 1930-as években is sokat vita to tt téma volt, legújabban is­m ét többen vizsgálták különböző m ódszerekkel, azonban a vé lem é­nyek m ind az állapot gyakoriságát, m ind klin ikai je lentőségét illetően igen eltérőek. Feltehető, hogy eb­ben a m ethod ikák különbözősége m elle tt a csecsem ők táplálásának regionális különbségei is szerepet játszanak.)

K oltay M iklós dr.

*

Csecsemőkori hirtelen halál te­héntej mikroaspiratiója által kivál­tott anaphylaxiás shock következ­tében. (A bázeli G yerm ekklinika közleménye.) K aufm ann H. J., Lantz J., Bürgin-W olff A.: Ann. Paed. 1963. 200.

B urret m ár korábban felvette, hogy regurg itá lt táp láléknak a tü­dőbe való inha la tió ja csecsemők­ben hirtelen halá l oka lehet. Az exitus azonban nem egyszerűen légút-obstructio, hanem tüdőoede- m ával tá rsu lt obstructiós gyulladá­sos reactio következm énye, am ely úgy jön létre, hogy te jje l szemben szenzibilizált csecsemő akár egé­szen kis m ennyiségű tehén te j- fehérjé t aspirál.

Parish és m tsai, valam in t G un­ther és mtsai kísérletesen k im utat­ták, hogy tehéntejfehérjével paren- tera lisan szenzibilizált tengeri­m alacokon tej asp irá lta tásával ha­lállal végződő anaphylaxiás shock váltható ki.

Jelen közlemény ism erteti az első esetet, am elyben ez a lehető­ség em berben volt igazolható.

A bem utato tt 7 hetes csecsemő, egy orvos gyerm eke, egészen vá­ratlanu l, m inden élesztési kísérlet ellenére meghalt.

A mikroszkópos bonclelet alap­ján a halálok allerg iás eredetűnek volt tekinthető. Szám ottevő m eny-

nyiségű asp ira tum a tüdőben nem volt.

K om plem entkötési reactio és egyéb serologiai vizsgálatok sze­rin t a csecsemő savójában tehén- te jfehérje ellenes an titesteket lehe­te tt k im utatn i. M osott tüdő kivo­natában pedig serologiailag igazol­ható volt te jnek, m in t antigénnek, jelenléte.

Ilyés Mária dr.*

Búzaliszt- és tehéntej-antigének ellen irányuló praecipitinek vizs­gálata coeliákiában. Heiner D. C. és m tsai (Salt Lake kerületi kór­ház gyerm ekkórháza, Salt L ake City, U tah): J. Ped. 1962. 61, 813— 830.

Biopsiásan, illetőleg k linikaiiag bizonyított coeliákiában szenvedő 25 gyerm ek és 15 felnőtt vérsavó­jában vizsgálták O uchterlony im ­m undiffúziós m ódszerének m ikro- változatával liszt-, illetőleg tehén­te j-an tigénekkel szembeni p raeci­pitinek je len lété t. A gyerm ekek közül tizennégynél, a felnőttek kö­zül pedig h a tn á l ta lá ltak a búza­lisztben levő antigének, elsősorban egy gliadin-frakció ellen irányuló praecip itineket. A coeliákiások 37 százalékában tehéntej-fehérjékkel szembeni p raecip itinek is k im utat­hatók voltak, többnyire a búza­fehérjékkel szem beni praecip iti- nekkel párhuzam osan.

Nagyobb szám ú kontrollvizsgálat alap ján úgy vélik, hogy a g liadin ellen irányuló praecipitinek je l­lemzőek a coeliákiára és k im utatá­suk a betegség diagnosztikájában is hasznosítható.

K oltay M iklós dr.

*

GeriatriaA sárgaság okai és diagnózisa

idős betegeken. H uete—A rm ijo A. és Exton—S m ith A. N.: Brit. med. J. 1962, I, 1113—1114.

A londoni W hittington kórház belgyógyászati, sebészeti és geriá t­riá i osztályán az elm últ három év a la tt 80 idős, 65—89 év közötti ik- terusos beteget kezeltek. A szer­zők e betegek kórtörténeti ada ta it elemzik a sárgaság különböző for­m áinak gyakorisága szempontjából. A statisztika összeállításához a zá­ró-diagnózist vették figyelembe, am ely k lin ikai-laboratórium i ad a­tokon, m űtéti leleten, m ájbiopsiás vizsgálaton vagy a sectiós leleten alapult.

A 80 közül 64 beteg sárgasága bizonyult elzáródásos eredetűnek; ez az összes betegek 80%-át jelen­ti 13 betagnek (16%) hepatocellula­ris, 3-nak pedig haem olytikus ik- terusa volt. Az obstructiós sárgaság okai között 35 esetben daganat, 23-

f llta lá n o s a d a g ja : n a p i 5 0 m g k g ,4 r é s z le tb e n ;

p l . 10 k g -o s g y e rm e k n ek n a p i 4 adago ló k an álla l

(4 x 1 2 5 m g)

S Z I R U P

2008 O R V O S I H E T I L A P

ban epekövesség, 6 esetben ik tero- gén gyógyszerek szedése szerepelt. Az obstructiós sárgaságok csoport­jában a k lin ik a i diagnózis 2 eset kivételével helyesnek b izonyult. A különböző gyógyszerek okozta sár­gaságot az alkalikus phosphatase jelentős em elkedése jellem ezte, norm ális határokon belül eső thy- m olturb id itás mellett.

A legtöbb diagnosztikai tévedés a hepatocellu laris ik terusok cso­portjában fo rd u lt elő. 13 h e p a tit i­ses beteg közül, obstructio gyanú­ja m iatt, 4 beteg k erü lt m űté tre . Ezekben a z estekben a helyes tá jé ­kozódást nagyon m egnehezíti az atypusos lefolyás (in trahepatikus cholostasis) gyakorisága. Ilyenkor a sárgaság eredete m ég biopsiás vizsgálattal sem m indig tisz tázha­tó.

A szerzőik az időskori sárgaságok differenciál-diagnózisa szem pontjá­ból két kö rü lm ényre h ív ják fe l kü­lönösen a figyelm et. Az egyik a fá j­dalom m entes köves elzáródás v i­szonylagos gyakorisága. A 23 köves obstructiós ikterusos beteg közül csak 7-nek voltak epegörcsei. A m ásik tényező, am ellyel m indig kell szám olni, a gyógyszeres sárga­ságok lehetősége. Az in tra h ep a ti­kus cholostasis helyes értékelése érdekében ism erni kell azo k at a gyógyszereket, am elyeket az ik te­rusos beteg előzőleg esetleg szedett. Heterogen gyógyszereket viszonylag gyakran alkalm aznak idős korúak kezelésére. Ilyenek többek között a chlorprom azin, a phenylbutazon, a m ethyltestosteron, a no rethand - rolon, a thiouracil, az arsen stb Ilyen ad a t az anam nesisben m egfe­lelően irá n y íth a tja a diagnózist.

László Barnabás dr. ★

A testosteron hatása a plasma aminosav-szintjére idős egyének­ben. A ckerm ann Ph. G. és Kheim T.: J. G eront. 1962. 17, 456.

A szerzők előző m unkájukban k im utatták , hogy idősebb egyének­ben alacsonyabb a plasm a am ino- sav szintje, m in t a felnő tt f ia ta lok­ban és az idős egyéneknek a n it­rogén egyensúly fen n ta rtá sá ra fo­kozott fehérjebevitelre van szüksé­gük. H a az idős egyéneknek testo- steront ad tak , a N reten tio fokozó­dott.

12 fé rf it (55—86 évesek) és 12 nőt (61—82 évesek) v izsgáltak (ion cserélő gyanta chrom atographiá- val). V iszonylag jó egészségben voltak és kielégítően táplálkoztak . A v izsgálat előtt 19 am inosavból 11-nek alacsonyabb volt a plasm a- szintje, m in t a kontroll fia talok­ban (20— 40 é.). 3 hónapon keresz­tü l he tenkén t kétszer 35 m g testo­steron propionátot ad tak i. m. A 11 am inosavból 8-nak (serin, alanin,

valin, isoleucin, leucin, tripsin , phenylalanin és lysin) 60—70%- ban em elkedett a pasm a szin tje a kiindulási értékekhez viszonyítva. A fiatalokban nem volt változás. A nem ek közt nem ta lá ltak lénye­ges különbséget.

T im a ffy M iklós dr.

Í!ZZá_klöNYVISMERTETÉSMeschalkin, Je. N., Smolnikow, W.

P.: Moderne Inhalationsnarkose.1. kiadás. 1962. 382 lap, 140 ábra. VEB Verlag und G esundheit. B er­lin. DM 56.—.

M esalkin professzornak 1953-ban je len t meg könyve az intubatiós narkózis technikájáról. T ulajdon­képpen ez képezi a lap já t a bőví­te tt anyagú m űnek, m ely tágabb értelem ben tá rgyalja a korszerű inhalatiós narkózist. A könyvet a ném et kiadó L iselotte S trah l for­d ításában és Dr. U lrich S tra h l fő­orvos szerkesztésében ad ta közre.

A könyv annak bizonyságaként értékelhető, hogy a Szovjetunió­ban is felism erték a korszerű anaesthesiologia fontosságát, va­lam in t azon számos tényezőnek a jelentőségét, m elyeknek biztosítá­sátó l függ a korszerű anaesthesio­logia kiépítése. M int szerzők könyvük előszavában írják , a kor­szerű érzéstelenítés bonyolult mód­szerei sürgősen szükségessé te tték a Szovjetunióban anaesthesiologus szakorvosok kiképzését, ak iknek át lehet adni a narkózis vezetését, a légzésnek és a keringésnek, vala­m in t a beteg általános állapotának ellenőrzését. Az első lépések eb­ben az irányban m ár m egtörténtek. K ét éve folyik szervezetten anaes­thesiologus képzés. így a szélesebb körű szakorvosképzés a lap ja és előfeltétele biztosítva van.

A könyv I. része 7 fejezetben az inhalatiós narkózis é le ttan i és technikai alapjaival foglalkozik.

Az 1. fejezet a légzőszervek ana­tó m iá já t tárgyalja.

A 2. fejezet a légzés fiziológiai a lap ja iva l foglalkozik.

A 3. fejezet rövid á ttek in tést ac a korszerű inhalatiós narkózis so­rán alkalm azott folyékony és gáz­nem ű narkotikum okról.

A 4. fejezet az inhalatiós narkó-j zis m echanizm usát ism erteti, á t­tek in tv e a narko tikum oknak i szervezetbe való felvételét és on n an való kiválasztódását, valam in a narkózisra vonatkozó elm élete két.

O R V O S I H E T I L A P 2009

Az 5. fejezet részletesen foglal­kozik a klasszikus ather-narkózis klinikai képével.

A 6. fejezet az inhalatiós narkó­zis kiegészítéséhez használatos gyógyszereket tárgyalja , m elyek a prem edikáció, a hibernáció és a hipoterm ia során kerü lnek alkal­m azásra. Foglalkozik a fejezet a steroid narkózissal és a barb itu rá- tokkal történő i. v. narkózis be­vezetéssel, a különböző relaxan- sokkal, valam in t az analeptiku- mokkal.

A 7. fejezet az inhalatiós narkó­zis különböző m ódszereit, valam int a korszerű altatógépek felépítését és szerkezetét ism erteti.

A könyv II. része az inhalatiós narkózis gyakorlati kérdéseivel foglalkozik 5 fejezetben.

A 8. fejezet a beteg m űtét előtti kivizsgálásáról és előkészítéséről, valam int külön a gyerm ekkori és időskori narkózis kérdéseiről szól.

A 9. fejezetben az inhalatiós narkózis különböző periódusainak vezetéséről kap tá jékozta tást az olvasó.

A 10. és 11. fejezetben az intu- batiós narkózisról, valam in t a m ellkasm egnyitással já ró m űtétek anaesthesiologiai problém áiról ol­vashatunk.

Az utolsó, 12. fejezetben szerzők az inhalatiós narkózis szövődmé­nyeit taglalják , külön kitérve a robbanási veszélyre.

Szerzők m ondanivalójukat 140 ábrával és 19 táb lázattal illusztrá l­ják. A bőséges irodalomjegyzék á ttek in tést ad a könyvhöz felhasz­nált, 1957-ig m egjelent nemzetközi irodalom ról.

A könyv elsősorban orvostan­hallgatók és sebészek, valam int anaesthesiologus szakorvosjelöltek és asszisztensek szám ára íródott, akik el k íván ják sa já títan i a kor­szerű narkózis alap ja it, de — a né­m et kiadó szerin t — haszonnal fo rga thatják tapasz ta lt anaesthesio- logusok is.

A könyv olvasása ism ét megerő­síti azon meggyőződést, hogy a korszerű anaesthesiologia megszer­vezése és kiépítése elsőrendű fon­tosságú, nélkülözhetetlen és ha­laszthata tlan feladat, és szükség- szerűség, m ert »a korszerű sebészet továbbfejlődése lehetetlen kor­szerű anaesthesiologia nélkül«, hiányában korszerű orvostudo­m ányról beszélni m a m ár nem le­het, még kevésbé lehet azt m ara­déktalanul gyakorolni »-a mindig abszolút és szent értékkel bíró em beri élet« érdekében.

Csernohorszky V ilm os dr.

M AGYAR SEBÉSZET 1963. 3. szám

K u n M iklós d r . és Szilágyi Já n o s d r .: A h asfa l se b é n e k m ű té t u tán i te lie s sz é tv á lásá ró l

D ubecz S án d o r d r ., F a rk a s István d r ., M észöly Is tv á n d r .: V égbélzáró izem eleg te lenség m egelőzésének le h e tő sé ­gei és m ű té ti m ego ld ásán ak p ro b lé ­m ái.

B o rn em issza G y ö rg y d r .: A datok a sz5- v e tp ó tlás m e g v á la sz tá sán a k k é rd é se i­hez.

C zipo tt Z o ltán d r .: A D u p u y tren co n t­ra c tu ra keze lése enzym kész ítm én n y e l.

H an to s L ászló d r. és R em etei F ilep F e ren c d r .: K ite r je d t v ék o n y b é l- resec tio .

H o rv á th A ttila d r .: A v a te r p ap illa jó ­in d u la tú d a g a n a ta .

P u sz ta i Dezső d r .: M eckel d iv e rtic u lu m okozta fe ln ő ttk o r i v ék o nybélinvag i- na tio .

S z en tp é te ry B ódog dr., M olnár G éza d r .: P rim a e r je ju n u m -c a rc in o m a .

Szőke S zabolcs d r .: E chinococcus cy s ta o p e rá lt ese te .

M olnár Béla d r. és M osonyi László d r .: H asi a o rta a n e u ry sm á v a l tá rsu lt h a ­lá lo s ep e k ő -a rro s ió s vérzés m y x - oedem ás b e teg en .

B u kov tnszky Já n o s d r., W ein G éza d r .. K assa i P é te r d r . és S tre h lin g e r L a jo s d r .: G as tro sch is is sik e resen o p e rá lt esete .

P o d h ra g y a l L ászló d r .: C ysticus-csonk sy n d ro m a » g o m b lyukm etszésbő l« vég­ze tt ch o lecy s tek to m ia u tán .

B o c h k o r B éla d r .: A p eripelv icus v ese - cysták ró l.

M u rán y i Já n o s d r .: C ho lestea tom a a vesében.

G y arm a th y F e re n c d r . : R ossz indu la tú v ese d a g a n a t k o n ze rv a tív m ű té ti ja ­v a lla ta .

*KÍSÉRLETES ORVOSTUDOMÁNY

1963. 3. s z á m

B a rto s G ábor, S zőllősy László, Czig- n e r Je n ő és P in té r A ndrás: V érzés­c s illap ító gelaU nszlvacs a lk a lm a z a sa laza é rp ro th e s ise k n é l.

F azek as I. G y u la , R om hányi Is tv á n és R engei B é la : A m agzati sze rv ek réz- ta r ta lm á ró l.

F azek as I. G y u la , Rengei B é la és R om hány i I s tv á n : Ú jszü lö tt ház i- n y u la k sz e rv e in e k réz ta rta lm á ró l.

S za rv as F ., B en k ő S., T iboldi T ., M acher A., D om o n k o s G .: R ow ask le- ro n h a tá s á n a k v izsg á la ta c s irk é k e n q u a n tita tiv C holesterin bevitel m e l­le tt.

B. B edő M ag d o ln a : K ülönböző z s íro k sz e re p e a sz e rv e ze t feh é rje a n y a g ­cseré jében .

J u n g Ibo lya, C se m a y László és V a rró V ince: A v iz re te n tió szerepe a k ísé r ­le te s p h en y lb u tazo n -fe k é ly p a th o g e - n esisében .

Szem eréd i G y u la : A d a to k a lis te r io s is se ro ló g iá jáh o z .

S ábel L ajosné , J a k a b M arianne, S elle i C am illo : Az élesz tő (Saccharom yces cerevisiae) e n z y m a k tiv itá s v izsg á la tá ­n a k m ódszerei.

F űzi M iklós és C sóka R ózsa: R ézszu lfá t p ró b a a p a ra z ita és szap ro fita lep to - sp irá k e lk ü lö n íté sé re .

H egyváry C saba, C salay László: T ri-o - k rez ilfo sz fá t h a tá s a az en d o k rin ren d sze rre .

F ű z i M iklós és P illis Iv án : P o ly m y x in B -ta rta lm ú v é re s a g a r a lis te r ia m o­n o cy to g en es ig azo lá sá ra .

S o lti F ., Isk u m M., P é te r A., R év J . , H erm an n R. és F ö ld esy K .: A D ev in - ca n ag y i k e r in g é sre , a g y i v én ás n y o -

V

»té»

S Z T K te rh ére 12 éves k o r ig re n d e lh e tő !

5 0 j i r 3 0 , 3 0 F t

EGYESÜLI GYÓGYSZER­ES l i PSZERGYÁR.

BUDÍPESI

2010 O R V O S I H E T I L A P

m á s ra és agyi o x y g én fo g y asz tá sra g y a k o ro lt h a tá s á n a k v iz sg á la ta em be­re k b e n .

D ési Illés, N iko lits I lo n a és Sós Jó zsef: K ö zp o n ti Id e g re n d sz e ri e lvá ltozások card io p a th o g en d ié ta h a tá sá ra .

S zab ó G yörgy, G erg e ly Já n o s és M a­g y a r Z suzsa: A n y iro k im m u n o - e le k tro fo re tik u s v iz sg á la ta .

S o lti F ., Iskum M., M á rk Gy. és H er­m a n n R .: A h y p o x ia k o sz o rú k e rin ­g é s re g y ak o ro lt h a tá s á n a k k ísé rle tes v iz sg á la ta k u ty á k b a n .

S o lti F ., Iskum M.: Az e ffe k tiv kerin g ő v é rv o lu m e n c sö k k e n é sé n e k h a tása a v én á sn y o m á sra és v é n á s tó n u sra .

F a re d in Im re és T ó th I s tv á n : S te ro id o k k ro m a to g ra fá lá sa flo ris ll-ad szo rb en s osz lopon .

T á m o k y K lára és N a g y S án d o r: G liko­g é n m eg h a tá ro zás ö -to lu id ln n e l.

L en g y e l A., D án P ., N ász I„ K ulcsár G. és C serba I.: A d e n o v íru so k hem agglu- t in á c ió s tu la jd o n sá g á t .b efo lyáso ló té n y e z ő k v izsgála ta .

D év én y i T ibor, B ih a r i-V a rg a M agdolna, J a k a b Lajos, G e rg e ly Já n o s i É rfa l m u c o p o ly sa c c h a r id á k e lő állítása m ó ­d o s íto tt D yrbye és K irk m ódszer se­g ítségével.

E g le r L ászló és T ó th M a rg it: A cy to - ch ro m -o x id ase r e n d s z e r -n á d i« re a k ­c ió n a lapu ló k im u ta tá s a sz ű rő p ap ír m ik ro m ó d sze r ''seg ítségével.

L á z á r G yörgy : Az O u c h te r lo n y tech n i­k a m ó dosítása és a n n a k a lkalm azása e llen an y ag o k t is z títá s á b a n .

A Korányi S ándo r Társaságvezetősége a Társaság

II. nagygyűlésétS t e r o i d o k a k U n i k u m b a n

cím m el1963. október 24—25—26-án ta r t ja

az MTA 300-as term ében (B udapest V., Roosevelt tér 9)

R eferátum ot ta rta n a k : Julesz M ik­lós (élettan), Hajós K ároly (belgyó­gyászat), Zoltán Im re (nőgyógyá­szat), Schőngut László (gyermek- gyógyászat). — K orreferá tum ot ta rta n a k : L ehoczky Tibor (neuro­lógiai), Petri G ábor (sebészet), Szendrőy Zoltán (urológiai), Ilatinát M agda (szemészet), Szodoray Lajos (bőrgyógyászat), Schu lho f Ödön (rheum atológia), Földes István — L ányi M iklós (tbc).

M EGHÍVÓA MAGYAR MIKROBIOLÓGIAI

TÁRSASÁG1963. ok tóber 28—30. között

ta rtan d óNAGYGYŰLÉSÉRE

A nagygyűlés helye: M agyar T u ­dományos A kadém ia, Felolvasó­terem (B udapest V., Roosevelt té r

9. I. emelet)

Október 28-án (hétfő) 8.30 órakorÁ l t a l á n o s

m i k r o b i o l ó g i aRáüss K., K é ty i I. (Egy. M ikro ­

biológiai Int., Pécs): M esterséges Shigella fertőzés egerekben.

K étyi I., V er tén y i A. (Egy. M ik­robiológiai In t., Pécs): Sh. f lex n e ri antigénszerkezetének variác ió ja tartósan ü rítő egerekben.

Ráüss K., Konthrohr T. (Egy. M ikrobiológiai Int., Pécs): A datok a Sh. sonnei II. fázisba ta rtozó se jtek '' an tigén-struk tú rájához.

K étyi I., B arna K. (Egy. M ik ro ­biológiai Int., Pécs): A ntib io tiku ­m okkal kezelt betegek bé lfló rá já ­nak vizsgálata.

Bíró Gy., M ilch H. (Néphadsereg Eü. Szóig. O K I, Bp.): Adatok phag- titerem elkedés jelenségének é r té ­kéhez egyes enterális kórokozók diagnosztizálásában.

Vörös S., R éday B., C sizm aziaF. (Egy. M ikrobiológiai Int., Pécs): Ü jabb en teropathogén coli törzs antigénszerkezete.

Takács J. (HÁESZ Közp. L abo- ratóriom , Bp.): Adatok az á lla ti paratyphust okozó csírák k im u ta ­tásának m ódszeréhez.

Fodor T., Tárnok I. (Orsz. Ko­rányi Tbc In t., Bp.): A M ycobac­terium tuberculosis diffúz fénnyel és lúggal szem beni rezisztenciá­járól.

Szabó I. (Orsz. Korányi Tbc Int., Bp.): M agyarországon elő fo r­duló mycobacteriosisok.

Lovass B. (MTA Kémiai S zer­kezeti K utató Laboratórium , Bp.): )Egy Euglena species elek tronm ik­roszkópos anatóm iája .

Lovass B. (MTA Kémiai S zer­kezeti K utató Laboratórium , Bp.): Rhizobium baktérium ok m orfoló­giája tá p ta la jo n és gyökérgum ók­ban.

Sza thm áry S. (Orvosmykológiai Labor., Karcag): Az Achorion L uinckeanum ascospórás állapot­ban való előfordulása a talajban .

O któber 28-án (hétfő) 14.30 órakorK ende É., M ihalyfi I. (Fővárosi

KÖJÁL, Bp.): Különböző forrá­sokból izolált Staphylococcus tö r­zsek tu lajdonságai fágtip izálási és antibiotikum érzékenységi vizsgá­latok alapján .

M ilch H., Deák Zs. (OKI, Bp.): V izsgálatok K lebsiella fágokkal. T ípussém a kidolgozása.

K ucsera Gy. (Állatgyógyászati O ltóanyagén. Int., Bp.): Ű jabb szerotípusú E rysipelothrix rhusio- path ie törzsek és azok jelentősége az orbánc baktérium ok szerodia- gnosztikájában.

Farkas J., Kiss I. (Közp. Élel- m iszerip. Kutató Int., Bp.): Rönt­gensugárzás hatása a B acillus ce­reus spóráira.

Sim on A. (Chinoin Gyógyszer- gyár, Bp.): Egyszerű táp talajok O chrom onas m aíhem ensis tenyész- léséhez.

N ovák E., Serény B. (OKI, Bp.): A baktérium ok peptonvíz-lúgosí- tási reakció jának biokém iai vizs­gálata.

Rodler M. (Megyei KÖJÁL, S zekszárd i: K étrétegű lem eztáp­ta laj a nem speciális táp ta la jt igénylő baktérium ok biokém iai elkülönítésére.

Egyedné, Bálint K. (Közp. Elel- m iszerip. Kutató Int., Bp.): Metho- dikai vizsgálatok csíraszám ok gyors és pontos m eghatározására.

S im on Á. (Chinoin Gyógyszer- gyár, Bp.): A »Japán gomba« m ikrobiológiai v izsgálata es vér­nyom áscsökkentő hatása.

Szaká ly S. (Tejipari Eü. E llen­őrző Szóig., Pécs): M astitises tej h atása a vajku ltú ra te jsavbakté- riu m ain ak életm űködésére.

O któber 29-én (kedd) 8.30 órakor V i r o l ó g i a

Szen t Iványi T. (Á llatorv. Egy. Já rv án y tan i Int., Bp.): V izsgálatok a sertések enterovírusairól.

K oller M., Gönczöl É., Lehel F., Jókai I. (Egy. M ikrobiológiai Int. és Egy. K órélettani In t., Debre­cen): Egyszerű v írustisztítási mód­szer.

O R V O S I H E T I L A P 2011

Bartha A. (Á llatorv. Egy. J á r ­ványtan! Int., Bp.): Bovin adeno­v irus izolálása borjúhere se jtek tenyészeteiben.

G eck P., Nász I., Dán P., Im re Gy., Korchmáros I. (OKI, H onvéd KÖJÁL, Egy. M ikrobiológiai Int., Egy. II. sz. Szem klinika, Bp.): A keratoconjunctiv itis epidem ica zárványtestje inek specifikus a n ti­gén tulajdonságáról.

Hollós I. (OKI, Bp.): A módosí­to tt F rancis inh ib ito r hatása az influenza v írus szaporodására.

Földes P., Szeri I., Bános Zs., A n d erlik P. (Egy. M ikrobiológiai Int., Bp.): Ú jszülöttkorban thy- m usirto tt egerek fertőzése LOM vírussal.

Karasszon D., Bodon L. (OKI, Bp.): Nem cytopathogén sertés- pestis vírustörzs előidézte cyto- chem iai esem ények tanulm ányo­zása és azok jelentősége a v írus tu la jdonságainak m egism erésében.

Jancsó A., S im on M. (OKI, H on­véd KÖJÁL, Bp.): Járványos és sporadikus keratonconjunctivitises m egbetegedések kó rok tatának vizsgálata.

K ö z g y ű l é s

O któber 29-én (kedd) 14.30 órakorBéládi L, Pusztai R. (Egy. M ik­

robiológiai Int., Szeged): Hela sej­tekben észlelt in terferencia H er- pes-vírus suis és hom inis között.

M ucsi I., Béládi I. (Egy. M ikro­biológiai Int., Szeged): Hazai h e r­pes v írus hom inis törzsek antigén- szerkezetének és cytopathogén tu ­lajdonságának összehasonlító vizs­gálata.

K u ká n E. (Egy. M ikrobiológiai Int., Szeged): Parainfluenza v írus3. típusának izolálása szövettenyé­szetben m ódosított eljárással.

Rom váry J. (MTA Állategész­ségügyi K utató Int., Bp.): A psitta ­cosis - lym phogranulom a-venereum (PLV)-csoportba tartozó v írusok okozta m egbetegedések juhok és borjúk között.

Dömök I., M olnár E. (OKI, Bp.): Enterovírusok izolálhatósága köz­ponti idegrendszeri betegségben szenvedőkből az élő poliom yelitis vakcina bevezetése előtt (1958—59) és óta (1960—62) M agyarországon.

Dömök I., M olnár E., K elem enG., Pácsa S., Lengyel Gy., Ágos­ton E. (OKI, Bp., Egy. M ikrobio­lógiai Int., Pécs): A népesség po­liom yelitis elleni hum orális im ­m unitásának foka 1963. áp rilisá­ban, hazánkban.

B a k t e r i á l i s b i o k é m i aVáczi L., R éthy A., Réday I.

(Egy. M ikrobiológiai Int., Debre­cen): Különböző baktérium ok zsír­savainak gázkrom atográfiás an a lí­zise.

Váczi L., M akiéit S.-né, M an­dula F., R ichter P. (Egy. M ikro­biológiai Int., Debrecen, OKI, H u­m án Int., Bp.): Lues antigének ké­miai v izsgálata során szerzett ta ­pasztalatok.

Bönicke, R., Röhrschneidt, É., Hever ö . (Borstel, Fodor József Tbc Int., Bp.): N -A cetyl-G lycint bontó enzim (aceturicase) előfor­dulása M ykobaktérium okban.

M arjai E., Ivánovics Gy. (Egy. M ikrobiológiai Int., Szeged): K ü­lönböző cytostatikus anyagok in ­dukáló hatásának vizsgálata m ega- cinogén és lysogén bacillus m ega- terium törzseken.

O któber 30-án (szerda) 8.30 órakor I m m u n o l ó g i a

Backhausz R. (Hum án Int., Bp.): Az im m unglobulinok szerkezete és funkciója közti kapcsolatok (refe­rátum ).

K esztyűs L., C sernyánszky H., Kávai M. (Egy. K órélettani Int., Debrecen): Szövetekhez fixált (ses­silis) an tite s tek term elődése ten­gerim alacokban egyszeri antigén- stim ulus hatására.

Berták L. (MTA Állategészség­ügyi K utató Int., Bp.): K ísérletek a faj szerin t m eghatározott ellen­állóképesség m egváltoztatására a fehérjeanyagcsere gátlása ú tján .

C sernyánszky H., Szilágyi T. (Egy. K óré le ttan i Int., Debrecen): H idegvérűek an titest term elésé­nek vizsgálata.

W eiszfeiler Gy., K árászává V. (KOKI, Bp.): Egy tuberkulózis el­leni új vaccina tanulm ányozása.

P alyusik M. (Á llatorvosi Egy. Já rv án y tan i Int., Bp.): K ísérletek a sertések idü lt para tífusza elleni vakcina előállítására.

A ngyal T. (Egy. M ikrobiológiai Int., P écs): Staphylococcus fertő­zéssel szem beni im m unitás vizs­gálata.

Kávai M., D am janovich S., Kesz­tyűs L. (Egy. K órélettani Int., Deb­recen): B esugárzott feh é rje anti- gén tu lajdonságainak és kém iai szerkezetének vizsgálata.

Frőchlich M., Balázs V . (I. sz. B elklinika, Szeged): összefüggés kryoglobulinok d ifferenciál szín­képe és im m unológiai funkció juk között.

Pusztai Zs., Joó I., E ckhardt É. (Hum án Int., Bp.): Salm onella typhi an tigének kém iai analízise és im m unbiológiai vizsgálata.

N ém eth I. (MTA Állategészség­ügyi K utató Int., Bp.): Az agar- diffúziós próbában k ia lakuló pre- cipitációs vonalak fotografálásá- nak m ódszerei.

Október 30-án (szerda) 14.30 órakorSurján L.-né, N yerges G.-né

(OKI, Bp.): Im m unsavók av id itá- sának tanulm ányozása.

Szilágyi T., Kiss A., K ávai M. (Egy. K óréle ttan i Int., Debrecen): B őrreactiók diabeteses nyulakon.

Csaba B., Kassai L. (Egy. K ór­élettan i In t., Debrecen): A hista- m in és serotonin q u an tita tiv v i­szonyai anaphylaxiában.

Jókay I., Kiss A., Kassai L. (Egy. K óré le ttan i Int., Debrecen): Thiol vegyületek h a tá sa egyes endotoxin reactiókra.

/B a k t é r i u m g e n e t i k a

Ivánovics Gy., Varga I., Marjai E. (Egy. M ikrobiológiai In t., Sze­ged): A bacillus an th rac is auxo- trophjai.

2012 O R V O S I H E T I L A P

Csiszár K., Ivánovics Gy. (Egy. M ikrobiológiai In tézet, Szeged): T ransdukáló sub tilis phagok to ­vább i vizsgálata.

A lfö ld y L., K erekes E. (Egy. M ikrobiológiai In t., Szeged): A r i­bonukleinsav szin tézis szabályo­zásában k im u ta th a tó regulációs zavar következm ényei az E. coli fiziológiájára.

K erekes E., A lfö ld y L. (Egy. M ikrobiológiai In t., Szeged): A no­m áliák szerin-glycin igényes bak ­té rium ok konjugációjából szárm a­zó egyes rekom bináns típusok e l­oszlásában.

Karaszova V., W eiszfeiler Gy., H olland J. (KOKI, Bp.): A Myco­bacterium K ansasii imm unológiai, pathogén és b iokém iai tu la jdon ­ságai és a M. tubercu losisra való reverziója.

Pácsa S. (Egy. M ikrobiológiai In t., Pécs): A datok a poliovírusok genetikai tu la jdonságaival kapcso­la tban .

Gábor M. (MTA G enetikai Int., B p .): S treptom ycin-independencia transzform álása Rhizobium lu p in i rough törzseinek DNS-ével

Általános tudn iva lók: A nagy­gyűlés helye: M agyar Tudom ányos A kadém ia székháza, Felolvasó­terem (Budapest V., Roosevelt té r9. I. em.) Az előadások id ő ta rta ­m a: 10 perc, re fe rá tu m idő tartam a 30 perc. A nagygyűlés részvételi d íja : 20,— Ft. K ongresszusi iroda: a Felolvasó-terem m ellett. Köz­gyűlés időpontja: október 29, kedd, az ülésszak befe jez te után, kb. 11 órakor.

★

1964. június 22— 26. között k erü l m egrendezésre a Nemzetközi Bio­kém ia és a P ro te in -k lin ikum az ontogenesis te ré n kérdésével fog­lalkozó Symposium. _A Sym po­sium tárgya: 1. P ro te inek és m e- tabolizm usok az ontogenesis te ­

rén. 2. Im m unglobulinok. 3. A pro­teinek és am inosavak fiziopatho- lógiája. A Sym posium on való részvétel bejelentését, va lam in t az előadás k iv o n a tá t 1963. novem ber 1-ig kérik m egküldeni. Cím : Prof. dr. B G ornicki, Anya- és G yer­m ekkutató In tézet igazgatója, V ar­só, ul. K asprzaka 17.

★

A Laboratóriumi Orvosok Szakcso­portja és az Onkológus Szakcsoport1963. október hó 25-én (pénteken) a Sem m elw eis-terem ben (Buda­pest VIII., Szentkirály i u tca 21)

tudományos ülést ta rt.Az ülés kezdete 16 óra 30 perc. Tárgy: A rosszindulatú dagana­tok laboratórium i diagnosztikája.

Üléselnök: P utnoky G yula dr.E l ő a d ó k :

Farkas K ároly dr.: A rá k kelet­kezésének korai felism erésének problém ája. Holczinger László dr.: A rosszindulatú daganatok cyto- logiai diagnosztikája. B ackhausz Richárd dr.: A rosszindulatú da­ganatok im m unológiája. Szécsey György dr.: A rosszindulatú daga­natok enzym diagnosztikája. H art­mann Éva dr.: A labor, ru tin ­vizsgálatok és az ún. rák-tesztek jelentősége a korai d iagnosztiká­ban.

*

A Tiszántúli Ideg- és Elmegyó­gyász Szakcsoport 1963. október 26-án (szombaton) reggel 9 órakor

tudományos ülést ta r t Miskolcon, a Megyei K órház (Szent- péteri kapu) klubhelyiségében.

Tárgy:Prof. Juhász Pál: S erdülő és

ifjúkor neurosisa falusi betegek­nél. Pop Z oltán dr.: A szem élyi­ség em otionalis összetevői. H ullay

József dr.: T apasztalatok az acus­ticus tum or radikális eltávo lítá­sánál. Prof. Juhász Pál dr., Zsa- dányi Ottó dr. és Török Pál dr.: A falusi betegek spondylosisa. Török Pál dr.: A datok a spinalis tum orok diagnosztikájához. Lehel- ö ssy Lóránt dr. és Szabó Györ­gyi dr.: Serum -vas v izsgálata a sclerosis m ultiplexeseknél. Kaza- csay Ferenc dr.: Az alkoholizm us elleni küzdelem B orsod-A baúj- Zem plén megyében. Boczán János dr.: A Prednisolon, m in t an tiep i- lepticum . Orzóy Róbert dr. és M arofka Eszter dr.: A ndaxin- intoxicatio nyomán fellépő chorea- form is hyperkinesis.

*

III. BÄCS-KISKUN MEGYEIORVOSNAPOK PROGRAMJAKecskemét, 1963. november 8—9.

Rendezi: a Bács-K iskun m egyei Orvos-Egészségügyi Szakszervezet

Tudományos Bizottsága

T á r g y s o r o z a t :Első nap: 1963. nov. 8. (péntek)

délelőtt 9 órakor: Ünnepélyes meg­nyitó. T artja : V ilm on G yula dr. m iniszterhelyettes.

V210 órakor: R eferátum ok.1. Honti Géza dr. (Megyei K ór­

ház Rendelőintézete, Kecskem ét): A vesem egbetegedések korszerű k ó réle ttan i szemlélete.

2. L estár Béla dr. (Megyei K ór­ház, Kecskem ét): D ifferenciál­diagnosztikai problém ák a belgyó­gyászati vesem egbetegedések kö­réből.

3. M ándy István dr. (Városi K ór­ház, Baja): A vesekő-m egbetege­dés aetiopathológiája, k lin ikum a és therap iája .

Társreferátum ok:4. B enedict János dr. (Megyei

K órház, Kecskem ét): Vesebetegsé­gek és hypertonia.

LA N IDKülönösen alkalm as am bulanter ,

fen n tartó kezelésreS Z T K te rh é re c s a k In doko lt e s e tb e n r e n d e lh e tő XvX

O R V O S I H E T I L A P 2013

5. Bacsó K ároly dr. (Megyei Kórház, Kecskem ét): A vese sze­repe a késői terhességi toxicosi- sokban.

Szünet. — Vita.E l ő a d á s o k

(az előadások két sectióban kerü lnek sorra)

Nov. 8-án délután V23 órakor:I. Sectio

1. N ánay A ndor dr. (Városi K ór­ház, Baja): A fedett hasi sérülé­sekhez társuló urológiai szövőd­mények.

2. Bakó Géza dr., Pólya Im re dr. (Városi Kórház, Kalocsa): T raum ás vese és hydronephros sérülések.

3. Baán László dr. és Técsy Bá­lin t dr. (Megyei Kórház, Kecske­m ét): Az öntvénykövek m űtéti le­hetősége.

4. Podhragyay László dr. (Városi Kórház, K inkunhalas): Sebészeti m űtétek u tán i vesekárosodásról.

5. Baán László dr. (Megyei K ór­ház, Kecskem ét): A vese-tbc dia­gnosztikus problém ái.

6. H ajas Gyula dr. (Városi K ór­ház, Baja): Jelenlegi álláspontunk az urogenitalis tbc konzervatív kezeléséről.

7. Lux János dr., A lbert Béla dr. és Fekete Sándor dr. (Városi Kór­ház, K iskunfélegyháza): A vizelet­fehérje elektrophoretikus vizsgá­la ta toxaem iában.

8. Kiss N ándor dr., Fekete Sán­dor dr. és Lux János dr. (Városi Kórház, K iskunfélegyháza): Quan­tita tiv vizelet-üledék vizsgálatok terhesség és gyerm ekágyban.

9. K arsay Károly dr., N yirádi Jenő dr. (Megyei Kórház, Kecske­mét): Serum f ehérjék viselkedése és értékelése a késői terhességi toxicosisban.

10. Kanyó János dr. (Városi K ór­ház Rendelőintézeté, Kalocsa): Adatok a m icturitiós syncope kór­képéhez.

II. Sectio 1 2

1. Fazekas Lajos dr. (Városi Kórház, K iskunfélegyháza): A ve­sebajos elektro lit zavarokról.

2. A lbert Béla dr. és Fazekas Lajos dr. (Városi Kórház, K iskun­

félegyháza): A S ternheim er-sej- tekrő l a vesediagnosztikában.

3. Zsigmond E rnő dr. (Városi K órház, K iskunhalas): A glome- rulonephritissel és gócnephritissel kapcsolatos tapasztalatok gyer­m ekosztályon 1955-től 1963-ig.

4. Knézy Jenő dr. (Városi K ór­ház, K iskunhalas): A gyermek­kori vesegyulladások orr-, fül- és gégészeti vonatkozásai.

5. Homoky István dr., Tóth J á ­nos dr. és Szalisznyó Katalin dr. (Megyei Kórház, Kecskemét): N ephritisen á tese tt betegek u tán - vizsgálata.

6. Fazekas Lajos dr. és M arscha-lek György dr. (Városi Kórház, K iskunfélegyháza): A myelomabetegség vesem aszkja.

7. V arga Gyula dr., Fekete M á­ria dr., F rind t M ária dr., Hegedűs G izella dr. és Perneczky M ária dr. (Városi Kórház, K iskunfélegyhá­za, Megyei K órház, Kecskemét): V eleszületett nephrosis syndrom a esete.

8. Szám László dr. (Városi K ór­ház, Kalocsa): H iganym érgezést k ísérő acu t veseártalom .

9. K urth Géza dr. és Fazekas Lajos dr. (Városi Kórház, K iskun­félegyháza): A p ro te inuria a kor­szerű diagnosztikában.

10. Mohay A ntal dr. (Városi K ór­ház, Baja): Vesebetegség és poly- citaem ia.

11. Balogh Géza dr. és Fazekas Lajos dr. (Városi Kórház, K iskun­félegyháza): T ubu laris teljes obs­tructio Sulfonam id-kezelést köve­tően.

12. Szabó János dr. és Fazekas Lajos dr. (Városi Kórház, K iskun­félegyháza): Az endocrin vese.

13. F rind t M ária dr., Fekete M á­ria dr., Hegedűs Gizella dr. és V arga Gyula dr. (Városi Kórház, K iskunfélegyháza): Pseudourae-m iás eklam psia kezeléséről.

1963. november 9-én (szombat) délelőtt 9 órakor

I. Sectio1. Szelei Béla dr. és Garay Géza

dr. (Megyei K órház, Kecskemét): Pneum oretroperitonealis levegő­töltés i. v. pyelographia és hasi

rétegfelvételi sorozat egyidejű al­kalmazásával tisztázott hasi aneu- risma esete.

2. G aray Géza dr. (Megyei K ór­ház, K ecskem ét): A duodenum - patkó rön tgenpatho log iá jának is­m ertetése v izsgált eseteink a lap ­ján.

3. Dekov Iv án dr. (Megyei K ór­ház, K ecskem ét): Késői terhességi toxicosisok szerepe a koraszülé­sek előidézésében.

4. Kiss G yula dr. (Megyei K ór­ház, K ecskem ét): Bács-K iskun megye eklam psiás halálozása.

5. Végh L ajos dr. (Megyei K ór­ház, K ecskem ét): A m inőségi te r­hesgondozás fő szem pontjai.

6. Kozák E n d re dr. (Megyei K ór­ház Rendelőintézete, K ecskem ét): A trichom onas infectio gyakorlati szem pontjai és therap iája.

7. Nagy M árta dr. (Megyei Kórház Rendelőintézete, Kecske­mét): A szem tengelyferdülés je len­tősége az am buláns gyakorlatban.

8. Olasz Zoltán dr. (Megyei K ór­ház Rendelőintézete, K ecskem ét): Am bulans traum atológia, am bu­lans rehabilita tio .

II. Sectio

1. U jsághy P ál dr. (Városi K ór­ház, Baja): A közvetett halálokok jelentősége a csecsem őhalálozás­ban.

2. Ikrényi Im re dr. (Megyei K ór­ház, K ecskem ét): Bács-K iskun megye késői csecsemőhalálozása.

3. Józsa László dr. és Ik rényi Im re dr. (Megyei Kórház, Kecske­mét): H athe tes csecsemő elsődle­ges m ájcarcinom ája.

4. Fazekas Lajos dr., Szabó Já ­nos dr. (Városi Kórház, K iskun­félegyháza): Fam iliaris paroxys­malis bénulásos betegünk (Hypo- kalaem iás form a).

5. Dénes László dr. (Megyei Kórház, K ecskem ét): Hátsó cervi­calis sym pathycus (Barré—Lieou) syndroma.

6. P in tér S ándor dr. és P ernecz­ky M ária d r. (Megyei Kórház, Kecskem ét): Heveny ulcusok elő­fordulása kórházunk anyagában.

4 sz á j és ffa ra t fe r tő zé se » ered e tű m eg b e te ffed é •

se in ek k e ze lé sé re ö b lítő sze r k é n t a lk a lm a z h a tó a

T E T R A XT A II L E T T 4 O L D.4 1 4 ( I t a b l e t t a / 10 m l r í z )

2014 O R V O S I H E T I L A P

7. K urth Géza dr. és Fazekas L ajos dr. (Városi K órház, K iskun­félegyháza): G ilbert-kóros testvér­pár.

8. Homoky Is tv án dr. és Bene­d ic t János dr. (M egyei Kórház, K ecskem ét): Több gócból kiinduló paroxysm alis tachycard ia.

9. Borka István dr. (Megyei K ór­ház, Kecskemét): Idős korban kór- ism ézett Sheehan-syndrom a.

10. Görög Á rpád dr. (Megyei K órház, Kecskem ét): Élőben kór- ism ézett aneurysm a dissecans.

11. K iss Ilona dr., M ihai K lára dr. és Garay G éza dr. (Megyei K órház, Kecskem ét): G yerm ekkori hasi aneurysm a esete.

12. Honti Géza dr. (Megyei K ór­ház Rendelőintézete, Kecskem ét): H istam in a the rap iában .

N ovem ber 9-én d é lu tá n 1/23 órakorI. Sectio

1. Csapó Jenő dr., Balla M ária dr., Járm ai Á rpád dr. (Megyei K órház, Kecskem ét): A tubercu­losis modern szem léletének és th e rap iá ján ak n éh án y kérdése (bem utatással).

2. Sárm ási Jen ő dr. (Megyei K órház Rendelőintézete, Kecske­m ét): E xtrapulm onalis specifikus esetek az am buláns gyakorlatban.

3. Járm ai Á rp ád dr. (Megyei K órház, Kecskem ét): A ktivitás és inak tiv itás p rob lém ája a tüdő- gyógyászatban.

4. Lusztig G ábor dr., JózsaLászló dr., Perneczky M ária dr. és Szederkényi G yula dr. (Megyei K órház, K ecskem ét): K ísérletesm egfigyelések egyes véralvadási tényezők és a pajzsm irigy kapcso­la tá ró l.

5. Józsa László dr., Perneczky M ária dr., Szederkényi Gyula dr. és Lusztig Gábor dr. (Megyei K ór­ház, Kecskemét): A datok a m uco- polysaccharida h áz ta rtá s horm o­nalis szabályozásához.

6. Józsa László dr., P in tér S án ­dor dr. (Megyei K órház, Kecske­m ét): Pangásos és tum oros folya- dékgyülem elkü lönítése a m uco- polysaccharida ta rta lo m alap ján .

7. N áray László dr. és Páll S án ­dor dr. (Városi K órház, Kalocsa): R ák profilaxis kérdéséről.

8. P áll S ándo r dr. és N áray László dr. (Városi Kórház, K alo­csa): A rehab ilita tiós p lasztika je­lentősége a m éhnyakrák m egelő­zésében.

9. Bolyos M ihály dr. (Megyei Kórház Rendelőintézete, K ecske­mét): Szem elvények az onkológiai gyakorlatból.

II. Sectio

1. Szentm iklósi László dr. (Vá­rosi Kórház, K iskunhalas): Az ar­te ria hepatica neurectom iájáról.

2. M akay László dr. (Városi K ór­ház, K iskunhalas): A lepényi szak aktív vezetésének jelentősége.

3. Vincze Jenő dr. (Városi K ór­ház, K iskunhalas): A fogóm űtét szerepe a m odern szülésvezetés­ben.

4. Herczeg B éla dr. (Városi K ór­ház, Baja): Shock és narcosis.

5. Jancsin József dr. (Városi Kórház, B aja): Tüdőgangraenával szövődött m itral-stenosis m űtéti gyógyítása.

6. B ruszt P á l dr. (Városi K ór­ház, Baja): M agyarország felnő tt lakosságának fogszúintensitása összehasonlítva Csehszlovákia, Egyesült Á llam ok és O laszország analóg adata ival.

7. Kiss László dr. (Városi K ór­ház, Baja): A Sudeck-syndrom á- ról.

8. K uluncsich József dr. (Városi Kórház, B aja): A fedett bélsérü lé­sekről.

*

FELHÍVÁS!A M edicina k iadásában 1964.

év folyam án jelenik meg a »Bel­gyógyászat és határte rü le te inek syndrom ái« c. részletes syndro- matológia. Ez a m unka a legrit­kább syndrom ákra vonatkozóan is fe ltün te t irodalm at.

Éppen ezért "árra k érjük azokat a hazai szerzőket, ak iknek tollá­ból ilyen közlem ény m egjelent, hogy az idézett hazai szerzők m unkáinak a lehető te ljes szere­peltetése érdekében közlem ényük m egjelenési idejét, a fo lyó irat nevét és szám át, valam in t a szo­kásos ad a to k a t 1963. novem ber30-ig a M edicina szerkesztőségé­nek (Budapest V., B eloiannisz u. 8) beküldeni szíveskedjenek.

P Á L Y Á Z A T I

A S zeged i O rv o stu d o m án y i E gyetem r e k to ra p á ly áza to t h ird e t a B őr- és N em ib e teg K lin ika 5001. k u lcsszám ú eg y e tem i ta n á r i á llá s ra . A k inevezendő ta n á r fe la d a ta a k lin ik a igazg a tása , az eg y e tem i hallga tók e lm éle ti, g y a k o rla ti o k ta tá s a és v izsg áz ta tása , v a lam in t a k lin ik a ok ta tó , gyógyító -m egelőző és tu d o m á n y o s m u n k á já n a k irá n y ítá sa . A p á ly á z ó k közül e lő n y b en részesü lnek , a k ik az o k ta tó -, n ev e lő m u n k áb an hosz- sz ab b g y ak o rla tta l ren d e lk e z n e k , tu d o ­m á n y o s fokozatuk v an . A p á ly áza th o z m e llé k e ln i kell:

1. o rv o sd o k to ri o k levél vag y a n n a k h ite le s m áso la tá t,

2. sz ak k ép es ítés i o k m á n y t,3. m ű k ö d és i b izo n y ítv án y t,4. é le tra jz o t,5. e rk ö lc s i b izon y ítv án y t,

6. a tu d o m án y o s m u n k á k ró l szóló je g y z é k e t,

7. a m eg je len t tu d o m á n y o s m u n k á k egy es p é ld án y á t.

A m egfele lően fe lsze re lt p á ly áza ti k é ­re lm e k e t a h ird e tm é n y közzété te lé tő l s z á m íto tt 15 napon b e lü l a Szegedi O r­v o stu d o m á n y i Egyetem re k to r i h iv a ta lá ­hoz (Szeged, D ugonics t é r 13.) kell be­n y ú jta n i .

T ó th K áro ly d r .re k to r

P é c s V áro si R en d e lő in téze t igazgató ja p á ly á z a to t h ird e t n a p i 6 ó rás, E. 126. k u lc s sz á m ú sebész sz ak o rv o s i á llásra . I l le tm é n y k u lc sszám n ak m egfelelően m eg á llap ítv a .

F e n ti, m eg h ird e te tt á l lá s ra a 135/1955. (Eü. K. 10.) Eü. M. sz. u ta s ítá sb a n m eg­h a tá ro z o tt o k m án y o k k a l fe lszere lt p á ­ly á z a ti k é rv én y ek e t a h ird e tm é n y köz­z é té te lé tő l szám íto tt 15 n a p a la tt (m un­k a v isz o n y b a n á lló k n ak a szo lgálati ú t b e ta r tá sá v a l) a p á ly á z a to t m egh irdető sz e rv h e z kell b en y ú jtan i.

K ó b o r József d r. in t. igazgató -főo rvos

M iskolc város T a n á c sa K ó rh ázán ak ig azg a tó -fő o rv o sa p á ly á z a to t h ird e t a ren d e lő in téze tn é l m e g ü re se d e tt E. 126. k u lc s sz á m ú , fő fog la lk o zású szem ész sz ak fő o rv o si á llásra . L a k á s t a később á ta d á s ra kerü lő la k á so k b ó l a T an ács b iz to s íta n i fog.

A B o n y h á d i J á rá s i T an ács VB E g észségügy i C so p o rtján a k vezető je p á ­ly á z a to t h ird e t a K a k a sd székhellyel m e g ü re se d e tt körzeti o rv o s i á llásra . B e­k a p c so lt község: G rábóc.

I lle tm é n y az E. 181. k sz . sze rin t, 100 F t k ö rz e ti o rvosi p ó tlék k a l, 450 F t ügyele ti d íjja l , 200 F t k éz ig y ó g y sze rtá r kezelési d í j ja l és já rm ű szerin ti ú tiá ta lán n y a l.

S zo lg á la ti lak ás ren d e lő v e l és v áró v a l re n d e lk e z é s re áll.

S zen tg á li G yula d r.kó rházig azg a tó -fő o rv o s

O R V O S I H E T I L A P 2015

Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatója az ország augusztus

havi járványügyi helyzetéről1963. augusztus folyam án a leg­

fontosabb esemény a Budapesten észlelt variola m egbetegedés volt. Az en terális fertőző betegségek szám a lényegesen több m int az előző évek azonos időszakában. Ezzel szem ben a légúti fertőző be­tegségek előfordulásában a m últ évekhez képest igen jelentékeny csökkenés következett be.

Poliom yelitis bejelentés nem ér­kezett.

A ugusztus 20-án vario lában meg­betegedett egy budapesti szállodai alkalm azott. A beteggel érintkező szem élyek elkülönítése és a lakos­ság oltása széles körben m egtör­tént.

A hastífusz bejelentések száma a kétszeresére em elkedett. Az év eleje óta beje len te tt esetek szám a több m in t egyharm adával haladja meg a m últ évi szintet. Veszprém­ben egy autószerelő telepen 12 megbetegedés fordult elő, valószí­nűleg kon tak t fertőzés következté­ben.

A salm onellosis gastroenteritica bejelentések szám a csökkenő ten­denciát m utat: az év eleje óta fele annyi m egbetegedést jelentettek, m in t a m últ évi járványos előfor­dulás idején.

A dizentéria ebben az évben is­m ét járványosán jelentkezett. K ü­lönösen sok megbetegedés fordult elő, Budapesten, Szolnok és Csong- rád megyében. Az esetek általában elszórtan jelentkeztek, csak az egyik szociális otthonban tám adt kisebb házi járvány.

A hepatitis em elkedett, de az év eleje óta je len te tt esetek száma nem halad ja meg a m últ évi esete­két.

A m eningitis serosa főleg a Du­nántúlon okozott nagyobb számban elszórt m egbetegedéseket.

A diphtheria, scarlatina, pertus­sis alaku lása igen kedvező volt. A hónap folyam án je len te tt esetek szám a lényegesen kisebb m int az előző évek bárm elyikében.

Bejelentett hevenyfertőző megbetegedések Magyarországon 1963 június—augusztus hóban

(Előzetes, részben tisztított adatok)Betegség Jun. JÚ1. Aug.

Typhus abdom inalis............................................. 37 56 112Paratyphus.............................................................. 6 14 9Salmonellosis gastroenteritica............................. 145 174 137Dysenteria .............................................................. 1170 2055 3578Hepatitis epidemica ............................................. 926 1035 1438Poliomyelitis ant. ac...................................... — — —

Diptheria .............................................................. 1 9 9Scarlatina................................................................ 616 364 266Morbilli.................................................................... 4242 2474 1152Pertussis.................................................................. 222 280 164Influenza complicata ........................................... 6 19 8Meningitis cer. epid................................................ 26 52 49Meningitis serosa................................................. 126 385 339Leptospirosis ......................................................... 1 25 55Encephalitis epid..................................................... 12 28 7Malaria...................................................................... — _ _Typhus exanthematicus....................................... _ _ _M. B rill.................................................................... — _ i _Anthrax .................................................................. _ 1 1Brucellosis ............................................................. 4 7 3Tetanus.................................................................... 15 19 11Dyspepsia coli......................................................... 213 175 191Variola ..................................................................... — - 1

Bejelenteti hevenvfertőző megbetegedések Magyarországon 1958—1963 augusztus hó

Betegség 1958 1959 I960 1961 1962 1963*

Typhus abdominalis.......................... 91 104 71 45 64 112Paratyphus ......................................... 11 13 21 6 7 9Salmonellosis gastroenteritica ........ . . . 99 60 100 301 137Dysenteria........................................... 1148 2547 1259 2899 4215 3578Hepatitis epidemica.......................... 1384 1393 1216 1461 932 1438Poliomyelitis ant. ac........................... 13 722 1 — — —Diphteria............................................. 24 23 20 13 6 9Scarlatina ........................................... 935 720 738 547 473 266Morbilli ............................................... 696 800 849 557 1747 1152Pertussis ............................................. 859 224 229 725 861 164Influenza complicata........................ • 20 13 8 11 6 8Meningitis cer. epid............................. 38 27 12 12 18 49Meningitis serosa ............................... 143 234 109 191 151 339Leptospirosis....................................... . . . 6 48 24 20 55Encephalitis epid................................. 6 18 12 9 6 7Malaria................................................. 1 1 1 _ _ _Typhus exanthematicus .................. — — — _ _ _M. Brill ............................................... _ _ _Anthrax............................................... 6 2 3 7 7 1Brucellosis........................................... 1 — 3 2 7 3Tetanus. ; ........................................... 37 26 26 17 15 11Dyspepsia c o li ..................................... 191Variola ................................................ — — — — — 1

* Előzetes, részben tisztított adatok.

20 tab le tta 32.40 F t 100 tab le tta 143.— Ft

20l6 O R V O S I H E T I L A P

E L Ő A D Á S O K — Ü L É S E K.D á tu m H e ly I d ő p o n t R e n d e z ő T Á R G Y

1963.október 21. h étfő

U rológ iai K lin ik a , ta n te re m .V I I I . Ü l lő i ú t 78/b

d é lu tá n f 2 7 ó ra

A z Urológus Szakcsoport

1. M a g a si P éter dr. : Az id eg e red etfí v ize le tre te n tio k eze lé sén ek p ro b lé m áiró l (25’). 2 . F ra n g D ezső dr., M a g a si Péter dr., Csontai Á go sto n d r .,R o s d y E rn ő d r . : E lysion a lk a lm a z á sa az uro lóg iai s e b ész e tb e n (25’). 3. C sontai Á goston d r ., M a g a si Péter dr. : U re te rc so n k e lv á lto z á so k a k lin ik a 30 év es a n y a g á b a n (15’). 4 . Csata Sándor d r ., M o ln á r J e n ő dr. : U re te r i t i s cystica k e ttő s u ré te rb e n (15’ b e m u ta tá s ) . 5. B a ra n y a i E lem ér dr., Csellár M ih á ly d r . : R e tro c a v a lis u r e te r p la s t ic a i m eg­oldása (10’).

1963.október 22. kedd

F őv . T a n á c s V B Szoc. O tth o n a . X IV . H u n g á ria k ö rú t 167 — 169.

d é le lő tt 9 ó ra

A Szociá lis O tthon orvosi kara

S ikó Z s u zsa n n a dr. : W a te rh o u se -F rid e ric h se n sy n d ro m a e lő fo rd u lá sa 83 éves k o rb an . K ovács L á szló dr. : A n tim a lá r iá s szerek a rh e u m á s be teg ség ek g yógy í­tá sá b a n . k ü lö n ö s te k in te t te l az ö reg k o rra . K u lk a Gyula dr. : A sc le rosis m u ltip le x p a th o g e n e s isé n e k m ai szem léle te .

1963.október 22. kedd

I s tv á n K ó rh á z , k u l tú r te r e m .IX . N a g y v á ra d té r 1.

d é lu tá n 1 ó ra

A K órház orvosainak tudom ányos köre

Vaczó G yörgy dr. : K ry p to g en , p ro g re s s iv lo ca lisá lt o s teo ly sis . B ern á rd I lona d r . : R itk a v a s ta g b é l an o m ália . D énes Já n o s dr., Léb J ó z se f d r ., Vaczó G yörgy d r . : I n tr a a r te r ia l i s o lajos in je c tió k ö v e tk e z m én y e i a lsó v ég tag o n .

1963.október 22. k e d d

Orsz. K özegészségügy i In t . , n a g y ta n te re m .IX . G y á li ú t 2 /6 Á -épülct

d é lu tá n 2 ó ra

A z In téze t tudom ányos dolgozói

S z ita J ó z s e f d r ., H egyessy Gyula dr. : A hem olizáló s tre p to c o c c u so k c so p o rt- és t íp u sm e g h a tá ro z á sá n a k je le n tő sé g e és m ódszerei.

1963.október 22. kedd

S em m el w ei s - te r em .V I I I . S z e n tk irá ly i u . 21.

d é lu tá n 5 ó ra

A , ,K o rá n y i F r ig ye s” Tbc- és T ü d ő g yó g yá sz Szakcsoport

Barabás M . : A h ö rg ő k ré te g v iz sg á la ta .

1963.október 22. kedd

S zak o rv o si R e n d e lő in t., X I . F e h é rv á r i ú t 12.

d é lu tá n 8 ó ra

•

A z In té ze t tudom ányos köre

Pados G yu la dr. : C assidy-S cho lte sy n d ro m a (b e m u ta tá s ) . Lővey E lem ér d r . : A só- és v íz h á z ta r tá s z a v a ra in a k k l in ik u m a és th e ra p iá ja (e lő ad ás).

1963. október 23. szerda

R ó b e r t K á r o ly k ö rú ti K ó rh á z , k u ltú r te re m . X I I I . R ó b e r t K . k r t. 84.

d é lu tá n 2 ó ra

A K ó rh á z tu dom ányos bizottsága

1. V a jd a Á k o s dr., Vörös É v a d r ., N ádas A n n a dr. és K le in M a g d a dr. : S ta u d e r f. k a ta to n ia g y ó g y u lt e s e te . (B e m u ta tá s , 15’). 2. K u l i t z y Géza dr. ; Az -u re to re -p y e lo g rap h ia je le n tő sé g e a re tro p erito n e a lis d a g a n a to k kórism ézésé- ben . (E lő a d á s , 20 '). 3. K u th y Á k o s d r ., Á brahám K arola dr. é s Z a ka riá s Richárd dr. : A d a to k a nyo m b él jó in d u la tú d a g a n a ta in a k m eg je len éséh ez , k ü lö n ö s te k in ­te t te l a n y o m b é l lip o m á já ra . (E lő a d á s , 30’).

1963.október 23. szerda

I. S e b é sze ti K lin ik a , {g, ta n te re m . '• . V I I I . Ü llő i ú t 78.

d é lu tá n y2 8 ó ra

A z A n g io ló g ia i Sectió

Fenyvesi T a m á s dr. : A d o h á n y z á s kerin g ési v o n a tk o zása i.

1963. október 24. csütörtök

S em m el w eis-te rem .V I I I . S z e n tk irá ly i u . 21.

d é lu tá n 6 ó ra

A R adiológus Szakcsoport

Jó n a Is tv á n d r ., Lökös M a rg it dr. és M edgyes Á rp á d dr. : A ly n p h ad en o sg ra- p h iá s v iz s g á la to k tec h n ik á ja és cé lja .

1963.október 24. csütörtök

Orsz. O rv o s tö r té n e tiK ö n y v tá rI I . T ö rö k u . 12.

d é lu tá n 8 ó ra

A z Orsz. Orvostörténeti K önyvtár és a z Orvos- történeti Szakcsoport

N atter N á d M ik s a : K o v á ts M ih á ly o rvos nagy m u n k ássá g a .

1963. október 25. p én tek

H eim P á l G yerm ek k ó rh ., o rv o si k ö n y v tá r .V I I I . Ü llő i ú t 86A

d é lu tá n y2 3 ó ra

A K ó rh á z orvosi kara 1. Sebők A lice dr. : T esticu la ris fem in isa tio esete (b e m u ta tá s ) . 2. K a p u s Gyula dr. és Focher L á sz ló dr. : A cu t E conom o-fé le betegség (b e m u ta tá s ) .

1963.október 25. p én tek

N y íreg y h á za V á ro si T a n á c s , n ag y - te re m . K o s s u th té r

d é lu tá n 6 ó ra

A Szabolcs-Szatm ár megyei Orvos-Egészség- ügyi Szakszervezet

E lő ad áso k . 1. Ilo lló h á zy L a jos dr. : A sp o rt tö rté n e te o rv o si szem m el. 2. K ereszty A lfo n z dr. ; A sp o rtsz ív k é rd és je len leg i á llása . 3. G yöngyössv A n d o r dr. : Nő- g y ó g y á sza t és sp o rt. 4. Á rk o ssy Ferenc dr. : S p o rtsé rü lé se k o sz tá ly u n k a n y a ­g áb an .

1963. október 25.p én tek

I . N ő i K lin ik a , ta n te re m .V I I I . B a ro ss u . 27.

d é lu tá n 8 ó ra

A N ő g yó g yá sz Szakcsoport

K a m o csa y D e zső dr. : Az u l tr a h a n g a n ő g y ó g y ásza tb an I I .

1963.október 26. szom bat

O rsz. S p o rtegészségügy i . I n té z e t , k u ltú r te re m . X I I . A lk o tá s u . 48.

d é le lő tt 10 ó ra

A z In té ze t orvosi kara N em essu ri M ih á ly dr. és Szende Ottó dr. : A m o to riu m fu n k cio n á lis o rgan izáció ja az ú ja b b k u ta tá s o k tü k ré b e n .

1963.október 26. szom bat

B M K o rv in O ttó K ó rh á z , k u ltú r te re m . V I I . G o rk ij faso r 9 — 11.

d é le lő tt 14I I ó ra

A B M -O rvosok tudom ányos köre

S za tm á ry Sá n d o r dr. : O rth o p tik a a ren d e lő in téze ti g y a k o rla tb a n . Sándor Róbert dr. : A lu m b o sa c ra lis sy n d ro m áró l.

1963. október 31. csütörtök

I I . G y erm ek k lin ik a , ta n te re m .

IX . T ű z o ltó u . 7.

d é lu tá n 5 ó ra

A I I . s z . G yerm ekklin ika K a z u isz tik a .

1963. október 31. csütörtök

I . S e b é sze ti K lin ik a , ta n te re m .V I I I . Ü llő i ú t 78.

d é lu tá n 6 ó ra

A Sebész Szakcsoport E lő ad áso k . R . S im o n -W id er (E sslin g en ) : D ie B e h a n d lu n g d e r P a n k rea titis d u rc h d e n C h iru rgen . U ngár Im re : A b ro n ch u san as to m o sis m ű té t i jav a lla ta és te c h n ik á ja .

F ele lős k iadó : a M edic ina E gészségügyi K önyvkiadó Ig azg a tó ja . — M eg je len t 11 200 pé ld án y b an .K iad ó h iv a ta l: M edicina Egészségügyi K önyvkiadó . B ud ap est V., B e lo iann isz u . 8. — T elefon : 122—650.

MNB egyszám laszára : 69.915,272—46.153 4522 A th enaeum N y o m d a, B udapest. F e le lő s vezető : so p ro n i B éla

T e rjesz ti a M a g y a r P osta . E lő fize th e tő a P osta K ö zp o n ti H írla p iro d á já n á l (B udapest V. k é r . , József n ád o r té r 1.) T e le fo n : 180—850 és b á rm ely p o sta h iv a ta ln á l. C sek k sz ám laszám : e g y én i 61273, k ö zü le ti 61066 (vagy á tu ta lá s a MNB 8. sz. fo ly ó szám lá já ra )

S zerkesz tő ség : B ud ap est V., N ád o r u. 32.in. T e le fo n : 121—804, h a n em felel: 122—765 E lő fize tési díj egy évre 180,— F t, n egyedévre 45,— F t, egyes szám á ra 4,50 Ft

INDEX: 25 674

(

ORVOSI HETILAPAZ O R V O S-E G É SZ SÉ G Ü G Y I D O LG O ZÓ K S Z A K SZ E R V E Z E T É N E K T U D O M Á N Y O S FOLY Ó IR ATA

A l a p í t o t t a :

M A R K U S O V S Z K Y L A J O S i 8 5 7 - b e n

S z e r k e s z t ő b i z o t t s á g :

A L F Ö L D Y Z O L T Á N D R . * D A R A B O S P Á L D R. * F I S C H E R A N T A L DR. * H I R S C H L E R I M R E D R.L E N A R T G Y Ö R G Y D R. * S Ó S J Ó Z S E F D R. * S Z Á N T Ó G Y Ö R G Y D R.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő : T R E N C S É N l T I B O R D R . * S z e r k e s z t ő : B R A U N P Á L D R .

I1 0 4 . É V F O L Y A M 43- S Z Á M , 1 9 6 3 . O K T Ó B E R 27

Szegedi O rvo stu d o m á n y i E g y e te m , I . Sebészeti K l in ik a

\ ese-homoti*ansplantatio két testvér közöttNémeth András dr., Petri Gábor dr., Gál György dr., Fazekas Sándor dr., Altorja y István dr.,

Scultéty Sándor dr., Balogh Eleonóra dr. és Kárpáti Ferenc dr.

Azok a heveny és idült vesebetegségek, m e­lyek a teljes parenchym a hirtelen, vagy fokozatos pusztulásával járnak, általánosan még m a is gyó­gyíthatatlannak ta rto tt kórképek.

Kétségtelen fejlődést jelentett a kórélettani kutatások eredm ényeinek terápiás felhasználása, így az elektrolyt-víz-háztartás, az anyagcsere be­hatóbb ismerete, a sav-bázis egyensúly fontossá­gának felismerése uraem iás állapotban, Valam int a toxikus anaem iának hatékonyabb kezelése. Úgy­szintén az antibiotikum ok is új fegyvert adtak a bakteriális eredetű pyelonephritisek ellen, de a ki­fejlődött zsugorodó folyam atokat csak késleltetni tudjuk, visszafordítani azonban nem. Ugyanez vo­natkozik a cortisonra a glomerulonephritis kezelé­sében.

A dialyzáló eljárások nagyon hasznosak, de krónikus esetekben, m ikor m ár a functio véglege­sen megszűnt, egy-egy beteg életbentartása csak hónapokig lehetséges és óriási anyagi, valam int m unkaerő befektetést igényel. Ebben a form ájában tehát nem alkalmas a széleskörű elterjedésre, nem beszélve arról, hogy tulajdonképpen csak segítő és nem gyógyító eszköz.

Az új és még nem kitaposott ú t a rem énytelen uraem iás betegek gyógyítására: a veseátültetés. Kétségtelen, hogy a gondolat nem mai, hiszen m ár 60 éves, de ennek az eljárásnak a terápiába való bevezetése az elmúlt tíz-tizenöt esztendő kutatásá­nak, m unkájának az eredménye. Az első csalódá­sok után, m elyeket hom otransplantatio kapcsán a gazdaszervezet kilökődési reactiója okozott, az egypetéjű ikerpárokon végzett átültetéseket siker koronázta [Merül és tsai, 1954. (6)]. Időközben fel­ismervén a RES-nek a transplantatum elpusztítá­124

sában való fontos szerepét, m egkezdődtek ism ét az emberi hom otransplantatiós kísérletek egésztest rtg-besugárzással kombinálva, mellyel a szervezet védekezőerejét gyöngítve, az átü ltetett szerv m ű­ködésének meghosszabbítását lehetett elérni (9).

Dempster sikeres esete („Hammersmith case”), melyet két testvér között h a jto tt végre 1960-ban, reményt nyú jto tt arra, hogy nemcsak ikerpárok, hanem közeli rokonok között is elvégezhető lehet a transplantatio. Ez a beteg m a is él és hozzávető­leges becslés szerint 8—10 lehet a világon a jelen­leg 1—Ü/2 éve élő, hom otransplantált, nem-egy­petéjű iker betegek száma. Pontos adatokat a köz­lemények hiánya m iatt m ég nem lehet tudni. A becslés az idei (1963) Londoni Vesesymposiumon elhangzott előadásokból és személyes közlésekből származik.

Az eddigi tapasztalatok alapján a vesetrans- plantatio javallata a következő esetekben állítható fel: glomerulonephritis, pyelonephritis végstádiu­ma; bilateralis kéregnekrózis; irreversibilis tubu­laris veselaesiók; teljes vesepusztulás sérülés, két­oldali kő, tuberculosis, hydronephrosis, polycystás elváltozások m iatt; ezenkívül kétoldali tum or is lehet javallat, ha nincs metastasis.

A beteg részéről ellen javallato t jelentenek a fejlődési. anomáliák, vagy m ás okból keletkezett anatómiai elváltozások, m elyek a transplantatio elvégzését technikailag megakadályozzák. Ezenkí­vül ellenjavallja az átü ltetést exacerbált nephritis, az acut fertőzés és term észetesen olyan rossz álta­lános állapot, mely nem az uraem iától származik — tehát dialysissel nem befolyásolható — és így kilátástalanná teszi, hogy a beteg egyáltalán ki­bírja az egésztest besugárzást és a.m űtétet.

2018 O R V O S I H E T I L A P

A donor részéről a következő követelmények v an n ak :

1. Egészségesnek kell lennie.2. Két norm ális vesével kell rendelkeznie

húgyúti fertőzés és ér-, valam int ureter-anom áliák nélkül.

3. ABO vércsoport azonosság a kapó és adó között.

4. Lehetőleg 40 évesnél fiatalabb legyen.5. Teljes megértése a veseátültetés lényegé­

nek, valam int esetleges következm ényeinek és beleegyezés a műtétbe.

6. A szociális és pszichológiai körülmények figyelembevétele.

Az ism ertetett pontokból következik a kivizs­gálás menete, melyből kiem eljük a szokásos álta­lános és urológiai vizsgálatok m ellett a vese- biopsiát, az angiographiát és a vér mellékcsoport­jainak vizsgálatát.

Esetünk ism ertetése:Sz. I. 26 éves m echanikust 1962. novem ber 6-án

vesszük á t egyik belgyógyászati osztályról, esetleges dialysis céljából. Betegsége 4 évvel azelőtt kezdődött d e rék tá ji fájdalm akkal, lázzal és pyuriával. A beveze­te tt te ráp ia h a tásá ra 2 évig lényegében panaszm entes volt, 2 éve fejfájások, szédülések k ínozták; ezek a pa­naszok az utóbbi hetekben fokozódtak, kábulttá , é t­vágy talanná vált.

Felvételi stá tus: jó l fejlett, kp. táp lá lt fia ta l férfi. A bőr száraz, tu rg o rá t vesztett, enyhén sárgás; a nyál­k ah á rty ák halványak. Icterus, cyanosis nem észlelhető. D uzzadt szem héjak. B alra kissé nagyobb szív, ao. II. ékeltebb. A tüdők, valam in t az idegrendszer részéről kóros eltérés nem volt észlelhető. A nam nesisében ton­sillitis szerepelt. M anduláit eltávolíto tták . RR: 230/120 Hgrqm. L aboratórium i adatok: w t : 2,3 m illió; fvs 11000; hgb 8,3 g% ; h tk r t 22%; se. összfehérje 5,8 g% ; MN 162 m g% ; se. K 5,3 mEq/1; se. Na 128 mEq/1; se. Cl 102 mEq/1; se. Ca 3,6 mEq/1; se. Mg 2,4 mEq/1; se. P 10 mg%, H C O 3 10,7 mEq/1. Endogen creatin in clearance 5—12 m l között. V izelet: fajsúly 1010, köze­pes fokú pyuria, album inuria, cukor neg., ubg norm . S epará lt vizeletben m indkét o ldalró l Neomycin és Polym yxinre érzékeny coli törzs nő tt ki. Szem fenék: tág kanyargós vénák, kissé szűkebb a rté riák láthatók. A sárgafolt környéke finom an elm osódott rajzolatú , vérzés, e lfaju lás nincs. EKG norm .

K onzervatív te ráp iá t vezettünk be: transfusiókat, antib io tikum okat, rauw olfia, testosteron készítm énye­k e t adagoltunk és B orst-d ié tára fogtuk. A beteg á lla­po ta átm enetileg javult, de kb. 3 h é t m úlva ism ét rosz- szabbodott, úgyhogy X II. hó 7-én 230 mg% -os MH- érték m ellett d ialysáln i kellett. A napi 800—1200 ml-es vizaletürítés ellenére állapota ism ét rom lott, és decem ­b er 17-én 223 mg% -os M N -értékkel comás állapotban k erü lt sor ism ét dialysisre.

Tekintettel arra, hogy betegünk az uraem ia végső stádium ába jutott, vesetransplantatióra ha­tároztuk el m agunkat.

A többtagú családból önkéntes vállalkozás alapján 21 éves öccsét választottuk ki donornak. Előzőleg teljesen kivizsgáltuk, egészségesnek talál­tuk és angiographiás vizsgálattal a veseerek nor­m álisnak m utatkoztak. A m ásik testvérhúga, aki donornak ajánlkozott, vércsoportban tökéletesen egyezett a betegével, de a bal art. renalis kettős­sége m iatt nem őt választottuk.

Gondot okozott a betegen keletkezett parotitis és a fertőzött vizelet, azonban pár nap a la tt anti­biotikum m al m indkettő gyógyult. A vizeletben 12 nap m úlva ismét m egjelent a coli bacilus.

Az Országos Vérellátó Központ elkészítette mind az adó, mind a kapó vércsoport genotípus vizsgálatát (Horváth dr.):

Kapó: Aj CcDee, MNS. P, Le(a —), kk, Fy (a + ), Jk (b + ) Adó: Aj ccDEe, MNS, P, Lc(a —), kk, Fy (a + ), Jk (b + )

Ennek alapján kizáró okot nem találtunk és XII. hó 20-án a beteg 150 r egésztest besugárzást kapott mélybesugárzási feltételek között (150 cm fokusbőrtávolság, 180 kV, 10 mA, 0,5 Cu szűrő). Az egésztestbesugárzás a végtagok, fej, herék le­takarása közben 2 mezőből (elülső és hátulsó) tö r­tént. A lépet is besugároztuk; élűiről és hátulról 100—100 r-e t alkalmaztunk. Egyidejűleg a beteget steril szobába helyeztük, külön ápolónői garnitú­rával, hogy az ilyenkor veszélyes fertőzésektől megóvjuk.

December 21-ikén került sor a m űtétre.In tratrachealis narkózisban, szim ultán operá­

lunk. A betegen jobboldali ferde transm uscularis inguinalis metszésből fe ltárjuk „a retroperitonealis teret, az u re te r m űtétekhez hasonlóan. Gondosan

i . kép(Dempster közleményéből) .

kipreparáljuk az anastomosishoz használandó ere­ket, teh á t az art. hypogastricát és a vena iliaca externát. Az arté riát end to end anastomosishoz készítjük elő, ezért jó nagy csonkot hagyva dista- lisan lekötjük és átmetsszük.

I

O R V O S I H E T I L A P 2019

A donor bal veséjét thoracoabdominalis m et­szésből, hosszú ureter-darabbal vesszük ki és Dempster (1) módszerével, folytatólagos varratok­kal end to end anastomosist készítünk az art. rena­lis és az art. hypogastrica között, valam int end to side, a vena renalis és a vena iliaca között (1. kép). Az arteria v a rra t a kapó ereinek a törékenysége m iatt nagy nehézségeket okozott, úgy hogy a vese össz-ischaemiás periódusa 64 percet te tt ki. Ez m a­gyarázná a későbbiek során azt, hogy a clearance nem em elkedett 40 ml fölé.

Az u ré te rt Boeminghaus eljárása szerint ül­tetjük a hólyagba.

A keringés bekapcsolásával az ureter la s 'an megkezdte a peristaltikáját és kb. 20 perc múlva jelent meg az első vizeletcsepp, a transplantatum ba helyezett kanülön keresztül.

A m űtét u tán i közepes fokú tüdőoedéma m iatt kb. 6 óra hosszáig lélegeztetni kellett a beteget, és 24 óráig oxigént adagoltunk.

A m űtét befejezése u tán 200 r localis besugár­zást adtunk a beültetett vesére és ezt 4 nap múlva megismételtük (Dempster nyomán).

A postoperativ napokban lényegesebb szövőd­mény nem mutatkozott.

A beteg állapotát grafikusan a MN és a napi vizeletürítés görbéi tökéletesen ábrázolják (1. ábra). Pál nap a la tt a re jte tt oedémák is kiürültek, a be­teg tudata teljesen feltisztult, étvágya visszatért és a szemfenéki tünetek is visszafejlődtek. Ez a jó állapot kb. 6 hétig tarto tt, m ikor a vizeletmennyi­ség fokozatosan csökkenni kezdett, úgyszintén a clearence is, egyidejű testsúlyemelkedéssel.

1963. február 22-ikén eltávolítottuk a baloldali saját vesét (25 g súlyú pyelonephritises zsugorvese)

' javulást remélve, de a functio-rom lást nem a beteg veséből származó fertőzés okozta, és a m űtéti te r­helést csak m eggyorsította az állapot rosszabbo­dását.

A kilökődési reactio kivédése céljából még adtunk összesen 250 r egésztest besugárzást 3 részre elosztva és 2X100 r-e t a transplantatum ra, de kedvező hatás nélkül. Végül is uraemiás és sep­ticus tünetek között pulmonalis oedema m iatt a 79-ik postoperativ napon elvesztettük a beteget.

A postoperativ besugárzásoknak ezek szerint nincs sok értelme, elhagyta Woodruff (8) is, aki először javasolta ezt a módszert.

A 79 napos időtartam ala tt részletes vizsgála­tokat folytattunk, melyeknek eredményeiből pon-

—tosabban követhettük a beteg állapotát és értékes adatokat nyertünk a beültetett vese működésére vonatkozóan. f

Mint em lítettük, a vizeletmennyiség emelke­dése, illetve csökkenése jelezte az uraemiás állapot javulását vagy romlását. 12 napig a m űtét u tán eparáltan gyűjtö ttük a transplantatum ból szár- íazó vizeletet és így kiderült, hogy a saját vesék,

valószínűleg a m űtéti trau m a hatására m ég napi 400 ml mennyiséget sem választottak ki. A beülte­te tt vese mindvégig híg, 1003—1007 fajsúlyú vize­letet üríte tt, az első négy héten napi 3—5000 ml mennyiséget. Később fokozatosan csökkent a meny- nyiség, de a faj súly nem változott.

i . á b ra

A nitrogén-ürítés érdekes módon a negyedik postoperativ napig emelkedett, azután csökkent ism eretlen ok miatt.

A fvs-szám (2. ábra) a besugárzás hatására először felemelkedett, m ajd visszaesett normális értékre és csak a harm adik besugárzás u tán volt pár napig 1000 körül. A vvt-szám nem vált külö­nösen alacsonnyá; természetesen szükség szerint adtunk transfusiókat (besugárzott vért, vagy w t - suspensiót).

Az absolut eosinophil-szám emelkedése és csökkenése nagyjából megegyezett a beteg általá-

24*

2 0 2 0 O R V O S I H E T I L A P

nos állapotával. A throm bocyta-szám 80 000 alá nem esett. A reticulocyta-szám (3. ábra) a későbbi besugárzások u tán meglehetősen erős csontvelő regeneratióra engedett következtetni. A haema- tokrit és a serum összfehérje az oedémától függően általában kissé alacsonyabb szinten mozgott. T er­mészetesen szükség esetén plasm át adagoltunk.

Az elektrolyt-háztartásban nagyobb zavart nem észleltünk. A transp lan ta tum excessiv n a t­rium ürítését másoktól eltérően, mi nem tapasztal­tunk . A negyedik héten esett le a se. calcium szint ism eretlen ok m iatt, de i. v. adagolásra az egyen­súly ham ar helyreállt (4. és 5. ábra).

A hőmérséklet és a vérnyomás viselkedéséről kell m ég szólni (6. ábra). A besugárzás után magas

2 . ábra

láz jelentkezett, am ely feltehetően nem a fertőzés jele volt; ekkor ugyanis a vizelet még sterilnek bizonyult. Másfelől viszont súlyos állapotban a sepsis felléptét nem jelezte a lázgörbe. Esetünkben a vérnyomás a m ű tét utáni egy hétig szinte befo-

lyásolhatatlanul magas volt, m ajd 160/110 Hgmm körül mozgott és időnként ismét felszökött magas értékekre. A magas vérnyomás igen m egterheli a vesét és Dem pster és m tsai a transplantatum ér­elváltozásaiért a hypertoniát teszik felelőssé.

Sectiós és szövettani leletek (Ormos Jenő dr.):A jobb vese (35 g) súlyos fokú pyelonephritises

zsugorvese képét m u ta tja : a tubulusok és glom erulu- sok jelentős része sorvadt, illetve hyalinizálódott, de m egfigyelhetők ép glom erulusok és hypertrophiás tu b u ­lusok is; az in te rstitia lis kötőszövet erősen felszaporo­dott, s benne közepes fokú sejtes in filtra tio jö tt létre, mely főleg lym phocytákból áll. Az eltávolíto tt bal vese szövettani képe lényegében megegyözik a jobb vesében lá to ttakkal.

A tran sp lan tá lt vesében (300 g) — eltek in tve az el­halásoktól (2., 3., 4. kép) — a szöveti s tru k tú ra lénye­gében m egtarto tt. A glom erulusok álta lában igen vér­szegények, a kacsok fala ném ileg m egvastagodottnak tűnik, de se jtp ro liferatio nem lá tható bennük. A tu b u ­lusok egy részének a lum ene kissé kitágult. Az in te r-

- Dia

l isis

O'o

lisis

' 1 SO

r eg

észt

est

besu

gárz

ás,

200r

a

• Ves

eátü

lteté

s /é

pre

200r

a b

eülte

tett

vesé

re

200r

a b

eülte

tett

vesé

re

•SO

r eg

észt

est b

esug

árzá

s

. 100

r eg

észt

est

besu

gárz

ás

100r

a b

eülte

tett

vesé

re

w WO

r eg

észt

est

besu

gárz

ás

100r

a b

eülte

tett

vesé

re

•Nep

hrec

tom

ia (b

al o

.)

Exitu

s

Dia

iisis

Dia

iisis

1 SOr

egé

szte

st b

esug

árzá

s, 20

0r a

Ve

seát

ülte

tés

'épr

e2O

Or a

beü

ltete

tt ve

sére

20

0r a

beü

/tete

tt ve

sére

SOr

egés

ztes

t bes

ugár

zás

100r

egé

szte

st b

esug

árzá

s W

O r a

beü

ltete

tt ve

sére

WOr

egé

szte

st b

esug

árzá

s 10

0r a

beü

ltete

tt ve

sére

•Nep

hrec

tom

ia (b

al o

.)

Exitu

s

O R V O S I H E T I L A P 2 0 2 1

stitium álta lában egyenletesen kiszélesedett, vizenyős, benne kis szám ban k im utatha tók plasm asejtek és na­gyobb pyroninophil sejtek. A vese arté riá iban és vé­náiban erős in tim aburjánzás jö tt lé tre, m ely különösen az arté riákban súlyos fokú, úgyhogy azok lum ene igen erősen beszűkült, vagy te ljesen elzáródott. E vastag

Dia

iisis

Dia

iisis

150r

egé

szte

st b

esug

árzá

s, 2

00r

a V

eseá

tülte

tés

/épr

e20

0r a

beü

ltete

tt ve

sére

20

0r a

beü

ltet

ett

vesé

re

50r

egés

ztes

t be

sugá

rzás

100r

egés

ztes

t be

sugá

rzás

10

0r a

beü

ltete

tt ve

sére

100r

egé

szte

st b

esug

árzá

s 10

0r a

beü

ltete

tt ve

sére

Nep

hrec

tom

ia (

bal

o.)

Exi

tus

A m ájban a D isse-űrök kitágultak.K ite rjed t nekrózisok lá th a tó k a nyelv, nyelőcső,

appendix és vastagbél nyálkahártyáján , részben a sub- m ucosára is rá té rj ed ten, továbbá a bőr pustu láinak m egfelelően, a tüdőben k ö rü lír tan vérzésekkel körül­véve, va lam in t a p rosta tában ; e nekrózisokat leuko cyta-reactio nem kíséri. A nyelv és a nyelőcső nyálka­h árty á ján levő pörkök bacterium halm azokat ta rta l­m aznak.

Az ao rtában és á lta lában az elasticus typusú arté­riákban k ifejeze tt atherosclerosis észlelhető. A nyirok­csom ókban a lym phaticus szövet rendk ívü l sorvadt, nyiroktüszők te ljesen h iányzanak; a tág sinusokat nagy

) 9 í : . XII. 1963. I. II. III.

4. ábra

kötőszövetes in tim a csak néha ta rta lm az enyhe fokú kereksejtes beszűrődést, savanyú m ucopolysacchari- dák viszont m indig k im utatha tók benne. F ibrinoid nekrózis mindössze elvétve lá tható egy-két a rte ria fa­lában (5. kép). A m egvastagodott falú erek fa lának m inden rétege bőségesen ta rta lm az zsírnem ű anyago­kat, m elyek kim utathatók az a rte rio lák falában és egyes glom erulusokban is. N éhány arterio la afferens fa la elhalt. A vese nekrózisai elsősorban a velőállo­m ányra localizálódtak, de változó m értékben a kéregre is rá te rjed tek ; szélükön leukocytasánc nem jö tt létre. A tran sp lan tá lt vese m edencéjének kiszélesedett, vize­nyős hám a la tti kötőszövete vérzéseket és intenzív be­szűrődést tartalm az, mely főleg nagy plasm asejtekből áll, de lym phocyták is megfigyelhetők.

1/. ábra

m ononuclearis se jtek tö ltik ki, s p lasm asejteket is ta r­talm aznak. A csontvelőben feltűnő a b lastok nagy szá­ma. A m ellékvesék kéregállom ánya fo ltokban kissé lipoidszegény.

A m ellékpajzsm irigyek világos sejtekből állnak.

— D

ialy

sis

__D

ialy

sis

1 SO

r eg

észt

est

besu

gárz

ás,

200r

a

^Ves

eátü

ltet

és

>épr

e20

0r e

gész

test

bes

ugár

zás

~ 2

00r

a be

ülte

tett

vesc

re

_ S

Or

egés

ztes

t be

sugá

rzás

u. 1

0Cr

egés

ztes

t be

sugá

rzás

10

0r a

beü

ltet

ett

vesé

re

100r

egé

szte

st

besu

gárz

ás

tOO

r a

beül

tete

tt v

eséb

e

— N

ephr

ecto

mia

(ba

l o.

)

Exi

tus

2322 O R V O S I H E T I L A P

2 . k é p

} . k é p

4 . k é p

Bakteriológiai vizsgálat (KÖJÁL):B őrpustu la-tarta lom (5560 jksz.): pseudom onas

pyocyanea.Elfolyósodott e lh a lt részlet a tran sp lan tá lt veséből

(5561 jksz.): bak tériu m nem tenyészett ki. V ékonybél-tartalom (5562 jksz.): B. coli.Lép (5563 jksz.): B. coli.

2 2 0

21 0

2 0 0

190180

10 14 i8 22 26 30 1 5 9 13 17 21 25 29 2 6 10 U 18 22 26 1962. XII. 1963.1 . II. III.

6 . ábra

Epikrisis:A boncolási kép a lap ján a h a lá l okát septicus á l la ­

po t és a légu taknak véres-nyákos anyaggal tö rtén t el­záródása egyaránt képezhette.

A transp lan tá lt s m egnagyobbodott vesében in ti- m aburjánzás révén az erek erősen beszűkültek, rész­ben el is záródtak , s papillitis necroticansra, ille tve infarctusokra em lékeztető anaem iás elhalások jö tte k lé tre ; ettől e ltek in tv e a vesestruc tu ra lényegileg m eg­ta r to tt volt.

A következm ényes elváltozások közül m egem lítjük a szív bal k am rá ján a k concentricus hypertrophiáját, az általános oedém aképződést, a lym phaticus rendszer a trophiájá t, továbbá a nyelv, nyelőcső, féregnyúlvány és vastagbél pörkös-kifekélyesedő gyulladását, a tü d ő vérzésekkel k ö rü lv e tt gócos elhalásait, a bőr nek ro li-

‘Dia

iisis

Dia

lysi

sm1

50r

egés

ztes

t be

sugá

rzás

, 20

0r a

m

Vese

itülte

tés

lépr

e~2

00r

egés

ztes

t be

sugá

rzás

- 20

0r a

beü

l:et

ett

vesé

re

..SOr

egé

szte

st b

esug

árzá

s

- 10

0r e

gész

test

bes

ugár

zás

100r

a b

eülte

tett

vesé

re

. 10

0r e

gész

test

bes

ugár

zás

100r

a b

eülte

tett

vesé

re

“N

ephr

ecto

mia

(bal

o.)

E*i

tus

O R V O S I H E T I L A P

kus pustuláit, valam in t a prostata k ite rjed t elhalásait; e nekrotikus-gyulladásos elváltozások septikus je len ­ségként foghatók fel.

A m ellékletek közül k iem eljük a korhoz képest igen jelentős általános atherosclerosist.

Az esetünkkel kapcsolatos problémák tu la j­donképpen felölelik az egész vese-hom otransplan- tatiós kérdés-komplexumot.

/. kép

Az kétségtelen, hogy a 79 napos túlélés a be­ü ltetett vesének volt köszönhető, de a bekövetke­zett exitus m iatt mi is feltehetjük a kérdést: mi volt az oka a vesefunctió megszűnésének? M int ismeretes, a kilökődési reactiónak tipikus szövet­tani képe a plasm asejtes (pyroninophil) beszűrő- dés, azonban ez alig volt észlelhető a transplanta- tumban. Ugyanakkor elég nagy területen elhalások tark íto tták a metszlapot. Még lényegesebb elvál­tozásnak ta rtju k a leírt, szokatlan és nagy m ennyi­ségben előforduló érelzáródást eredményező in ti- m aburjánzást. Az elhalások eredetére nézve 3 okot hozhatunk fel: az aránylag hosszabb ischaemiás periódust, az érelváltozásokat és a fertőzést, b á r bacterium okat nem tudtunk k im utatni az apró elhalásos üregekben.

Az erekben lejátszódó obliteráló folyam atokat külön ki kell emelni, m ert új, eddig ism eretlen jelenséggel állunk szemben, m ely az idei (1963) Londoni Vesesymposiumon is ny ito tt kérdés m a­radt. Idáig csak néhány hasonló esetet észleltek a világon. Talán két oka lehetséges: vagy a hyper­tonia, vagy pedig a kilökődési reactiónak eddig ismeretlen megnyilvánulása. A kár ezeket vettük figyelembe, akár azt a lehetőséget, hogy többek közt a beteg fertőzött veséi is kiindulásul szolgál­hatnak a fenyegető sepsis számára, elvileg m ind­ezek szerint kívánatos a beteg vesék mielőbbi el­távolítása — ha megengedhető, akkor az átü ltetés­sel egyidőben. A kilökődési reactio megakadályo­zására, illetve késleltetésére pedig egésztest- és lokális röntgenbesugárzást, valam int cytostaticu- mokat ( 6 M ercaptopurin, Actinomycin C, stb.) alkalm azhatunk. Ezzel az eljárással az eddigi m eg­figyelések szerint esetleg éveket lehet nyerni a beteg számára.

2 0 2 3

Természetesen a hulla-vese felhasználási lehe­tősége felm enti az orvost a nyomasztó felelősség alól, tekintve az indikációnak azt a lényeges pont­ját, hogy csak az uraemia végstádiumában végez­hető a transplantatio, am ikor a beteg számára szinte nincs m ár kockázat.

Addig is, amíg a veseátültetés problém ája vég­leg megoldódik, tek in te tte l a biztató eredmények­re, rem énytelen esetekben joggal megkísérelhetjük. Létjogosultsága ma m ár alig lehet kétséges. Ezt az álláspontot nem kevés nephrologus igenlő vélemé­nye, valam int a sikeres esetek szaporodása támo­gatja.

Összefoglalás.V ese-hom otransplantatiót végeztünk két test­

vér között chronikus pyelonephritises zsugorvese m iatt az uraem ia végstádiumában. A m űtét előtt 150 r egésztest besugárzást és a lépre 200 r lokális besugárzást adtunk, továbbá közvetlenül a műtét után és a negyedik postoperativ napon 2 0 0 — 2 0 0

r-et alkalm aztunk a beü lte te tt vesére. A functio romlása m iatt a kilökődési reactio kivédése céljá­ból még ad tunk összesen 250 r egésztest besugár­zást 3 részre elosztva és 100—100 r-e t a transplan- tatum ra.

A beültetett vese 6 hétig kielégítően műkö­dött, ez a la tt az idő a la tt a beteg állapota jó volt. Később a functio fokozatos csökkenése következett be és a 79-ik postoperativ napon uraem iás és sep­ticus tünetek között h a lt meg a beteg.

Az exitus előtt 16 nappal baloldali nephrecto- m iát végeztünk. A transplantatum szövettani képe nem m u ta tta a tipikus kilökődési folyam atot, vi­szont a nagyszámú obliteráló érelváltozás, mely­nek oka ism eretlen (hypertonia, kilökődési reac­tio?) megmagyarázza a veseműködés fokozatos megszűnését.

Ezúton m ondunk köszönetét H orváth E ndre dr. fő­orvos ú rnak , aki az Országos Vérellátó K özpontban el­végezte szám unkra a részletes vércsoport vizsgálato­kat, Orm os Jenő docens ú rn a k az elvégzett szövettani vizsgálatokért. V alam int an n a k a hét nővérnek, akik a sterilszobában önfeláldozóan végezték a három ­hónapos ápolás fáradságos m unkáját.

IRODALOM. 1. D em pster W. J.: Op. Surg. Service (2a) 1962. 15:15. — 2. D em pster W. J.: U rológia 1962. 29:327. — 3. G oodwin W . E., Kaufm an J. J., M ims M. M., Turner R. D., G lassock R., Goldman R. and M ax­w ell M. M.: J. Urol. 1963. 80:13. — 4. H am burger J., Vaysse J., Crosnier J., A u v e r t J., Lalanne Cl. M. and Hopper J.: Am. J. Med. 1962. 32:854. — 5. Küss R.,Legrain M., M athé G., N ed ey R., Tubiana M., Lalanne Cl. M., C am ey M., Larrieu M. V., Schw arzenberg L., Vourc’h C., D ésarmenien J., Maisonnet M. and Atallah F.: Pr. méd. 1960. 68:755. — 6. Merrill J. P., M urray J. C., H am son J. H., Guild W . R.: J. A. M. A. 1956. 160:277. — 7. M errill J. P., M urray J. E., Harrison J. H., Fried­man E. A ., Dealy J. B. an d Dammin G. J.: N ew Eng­land J. Med. 1960. 262:1251— 1260. — 8. W oodru ff F. A., Robson J. S., M cW hirter R., Nolan B., W ilson T. I., Lambie A. T., M cW illiam J. M. and M acDonald M.: Brit. J. Urol. 1962. 34:3. — 9. N ém eth A ., Imre J., Kapros K., Baradnay Gy.: Orv. Hetik 1963. 34:1603.

K L I N I K A I A N U L M A N Y

M Á V Kórház és Központi Rendelő

Coronariabetegség és nyaki spondylosisV a j d a G y ö r g y d r . , P ó t a L á s z l ó d r . é s T h u r ó c z y Z s u z s a d r .

Közel 200 évvel Heberden első leírása után az angina pectoris (a. p.) diagnózisát nagyrészt még m indig az anamnezis adataiból állítjuk fel. A szív­táji fájdalom gyakran okoz differenciáldiagnoszti­kai nehézséget. Az orvosi ítélőképesség és tapaszta­la t nehéz próbája annak eldöntése, hogy a beteg panaszai coronaria betegségre utalnak-e. Ebből a szempontból különösen figyelemreméltóak azok az összefüggések, m elyekre Gutzeit (1951) m utatott rá, aki a nyaki csigolya megbetegedésének a szívtáji fájdalm ak keletkezésében alapvető fontosságot tu ­lajdonít. A kérdéssel foglalkozó szerzők (Hochrein 1953, 1961, Hauss 1954, Friedberg 1959) hangsúlyoz­zák, hogy az összefüggések kritika nélküli elismeré­se ugyanolyan helytelen, mint azok semmibevevése. M indkettőből diagnosztikai, terápiás és rehabilitá­ciós tévedések születhetnek. Hauss (1954) azt java­solja, hogy m iután tünettanilag nem különbözik a csigolya eredetű fájdalom a coronariaelégtelenség okozta panaszoktól, az a. p. klinikai fogalmát ezek­re is terjesszük ki. Plotz (1957) m ég a nitroglice- rin okozta részleges javulást is félrevezetőnek ta r t­ja stenocárdia esetében, am ennyiben azt részben psychikus hatásnak, részben a vasodilatatiónak tu ­lajdonítja. Ű jabban Hermann és m unkatársai (1958, 1963) dolgoztak ki coronaria syndrom a kórismézé- sére alkalmas érreakciós próbát.

Andrus (1960), Lepeschkin (1960), Gottsegen (1961) és sokan m ások is hangsúlyozzák a két fá jda­lom nak gondos anam nézis felvételével való elkülö- níthetőségét. Típusos esetben ez az elkülönítés va­lóban kézen fekvő. M iután azonban olyan betegség­ről van szó, m elynél az esetek többségében a leg­m odernebb diagnosztikai eljárások sem nyújtanak megfelelő segítséget és a beteg sorsa, m unkába állí­tása sokszor egész további életrendje diagnózisunk­tól függ, a legnagyobb gondossággal kell eljárni az egyes esetekben a panaszok elbírálásában.

A szív beidegzését a nyaki sym pathicustól kapja, m elynek ágai a ganglion cervicale superior, medius e t in ferio ron keresztül húzódnak lefelé. A gerinvelőből k i­lépő rostok a sp ina lis ganglionban való átkapcsolás u tán , részben a szívhez, részben a m ellkas bőréhez hú­zódnak.

A szívtáji fá jd a lm a k nyaki spondylosisos e redete esetén a C5- 8, • esetleg a Dt-/, te rü le tek jönnek szám í­tásba.

B ár a spondylosis és az a. p. d ifferenciáldiagnosz­tik á ja m ajdnem m in d en tankönyvben szerepel, m égis a coronaria betegségek szaporodása következtében egyre több szó esik a nyaki spondylosis kérdéséről is.

A frank fu rti k lin ikán példáu l m inden a. p.-os beteg nyaki csigolyájáról ru tinszerűen felvételt is készíte­nek és bám ulatosan nagy szám ban ta lá ltak i t t elvál­tozásokat in farctusos betegek között (Hauss, 1954). Kétségtelen, hogy a k é t betegség rendszerin t azonos korban fo rdu l elő és így egybeesése a k o rra l já ró el­változásnak tűnhet. Mégis érdem esnek lá tsz ik meg­vizsgálni e k é t elváltozás együttes előfordulásának jelentőségét és az elkülönítő kórism e lehetőségeit.

Vizsgálati anyag és m ethodika

Osztályunkon 1961. jan u ár 1-től, 1962. június 30-ig terjedő időszakban 1867 beteget kezeltünk (960 férfi, 907 nő). Ezek közül részletes vizsgálat alá vettük a szívpanaszokkal felvett, illetve nyaki spondylosisban szenvedő betegeket. 124 betegnél (78 férfi, 46 nő) az a. p. klinikai képét találtuk. Ennek kórism éjét az alábbi feltételekhez kötöttük:

1 . a fájdalom fizikai megterheléssel, izgalom­mal vagy étkezéssel szoros összefüggésben jelent­kezik,

2 . a fájdalom retrosternalis, nyakba, vállba, felső végtagokba kisugárzó lehet, nyomó, markoló jellegű,

3. roham szerű jelentkezés, mely nitrom intre perceken belül oldódik,

Az így kiválasztott betegeknél ism ételten 12 elvezetéses EKG-vizsgálatot („negatív” esetben te r­heléssel) és a nyaki csigolyák funkcionális Rtg-vizs- gálatát végeztük.

Betegeinknél a gerinc nyaki szakaszának Rtg- vizsgálata az alábbi m etodika szerint tö rtén t. (A MÁV Kórház és Rendelő Intézet Központi Röntgen Intézetében 1961 óta végezzük az ism ertetett meto­dikát.)

1. sz. felvétel: nyílirányú, 13X18 cm nagyságú film ­re, mely a cervicodorsalis átm enet (esetleges nyaki bor­dák) áb rázo lására is alkalm as.

A többi felvétel készítéséhez külön szerkezet szol­gál, m elynek segítségével egy 15X40, cm -es film re a következő felvételek készítése lehetséges:

2. sz. fe lvé te l: atlantooccipitalis tá j ny ílirányú áb­rázolása (ny ito tt szájjal, m ozgatott állkapoccsal).

3—4. sz. felvétel: o ldalirányú felvételek, előre, ill. h á trah a jto tt fejjel, a vizsgálat funkcionális jellegének biztosítására.

5—6. sz. felvétel: a kéto ldali kisízületi sorról, ill. foram enekről a szokásos fe rde irányban készíte tt fel­vételek (K ovách Ákos nyomán).

O R V O S I H E T I L A P 2025

124 a. p.-os betegünk adatait 193 kontroll ada­tával hasonlítottuk össze (106 férfi, 87 nő). Ez utóbbi csoport tagjainak semmiféle szívpanasza nem volt. A bizonytalan szívtáji szenzációt, szív- szúrást, nem anginás jellegű mellkasi fájdalm akat nem vettük fel anyagunkba, ugyancsak figyelmen kívül hagytuk azokat az em lített követelmények­nek megfelelő a. p.-os eseteket, ahol a szívtáji fá j­dalom kim utatott organikus szív- érrendszeri meg-

naszok nélküli spondylosisok kapcsán is találtunk 5 esetben (13,1%) eltérő görbét. Ez az ST-szakasz- nak 2 elvezetésben 0,5 m m -nél nagyobb süllyedt- ségéből, T-bullám nak lapos, difázisos, illetve nega­tív voltából állott.

EKG elváltozások kórform ák szerint Az EKG elváltozások között aránylag nagy

számban találtunk rhythm us zavart. Különösen fel-

i . ábra A funkcionális felvételek sematikus ábrázolása

betegedés következménye volt (infarctus utáni ál­lapot, stenosis ostii ven. sin., aorta ektasia stb.). Ez a felosztás abból a meggondolásból eredt, hogy az ism ert etiológiájú, jól körülhatárolt eredetű a. p. a gyakorlatban alig jelent diagnosztikus nehézséget. A két csoport kor és nem szerinti megoszlása kö­zel azonos volt.

A z angina pectorisos ( I . ) és a kontroll- ( I I . ) csoportok kor és nem szerinti megoszlása

Vizsgálati eredmények:A. p.-os betegeink között 61,2%-ban (76 eset)

találtunk kisebb-nagyobb fokú nyaki spondylosist, ezzel szemben a szívpanasz nélküli kontrollcsoport­ban csak 19,6%-ban (38 eset) volt nyaki csigolya elváltozás.

tűnő volt, hogy az a. p.-os csoport 2 rhythm usza- varával szemben a spondylosis+angina csoportban 10 rhythm uszavar fordult elő. Ezek megoszlása a következő volt:

1. auricularis és ventricularis extrasystolé: 72. Taw ara-szár block: 13. paroxismusos pitvarfibrillatio: 2

I I . T á b lá za t

EKGSpondylosis A ngina Spond. + A ngina

ese t 1 % ese t % ! ese t %

„Neg.” 33 86,9 25 52,1 49 64,5Terh. „póz.” — — 7 14,6 5 6,6„Póz.” 5 13,1 16 33,3 22 28,9

Összesen 38 100

CO 100 16 100

A további vizsgálatokhoz a 124 a. p.-os beteg­hez hozzáadtuk a kontrollcsoportból kiemelt 38 spondylosist és az így adódó 162 esetet (124+38)

I . T áb láza t

3 1 - 4 0 4 1 - 5 0 5 1 - 6 0 61 — összesen csoportf i 1 nö fi nő fi nő fi nő fi nő

12 9 16 11

2340

1027

2627

1235

1723

1514

78106

4687

I.II.

vizsgáltuk tovább. E betegeket az EKG-vizsgála- tok elemzése szempontjából 3 csoportra osztottuk.

1. spondylosis cervicalis (38 eset),2. angina pectoris (48 eset),3. spondylosis cervicalis és angina pectoris

együtt (76 eset).A II. táblázat szerint nagyjából hasonló kor

szerinti megoszlás mellett a csigolya elváltozások nélküli a. p.-os betegek közül 16 esetben (33,3%), a két betegség együttes előfordulásakor pedig 2 2

esetben (28,9%) volt eltérő EKG-görbe. A szívpa-125

A gyakori extrasystolék idegi eredetre utalnak. Altm ann (1953) közölt eseteiben a panaszok fiziko­terápiás kezelésre megszűntek. Magunk 20 esetben kíséreltük meg spondylosis cervicalis és anginás pa­naszok egyidejű jelenléte m ellett a fizikoterápiás kezelést. Minden esetben ism ételt terheléses EKG- vizsgálatot végeztünk a kezelés előtt és csak annak negatív eredm énye után engedtük a Glisson-keze- lést megkezdeni. 20 esetünk közül mindössze 4 eset­ben sikerült a szívpanaszok csökkenését ily módon elérni, 1 0 esetben a panaszok változatlanok m arad­tak, sőt 6 esetben szubjektív és objektív rosszab­bodás állott be. Ez utóbbi a stenocardiás rohamok gyakoribb jelentkezése m ellett elsősorban átm ene­ti, a kezelés időtartam a a la tt szaporodó rhythm us- zavarokban nyilvánult meg.

Jellemző volt D. R. 54 éves férfi esete, aki Glisson-kezelés u tán közvetlenül, paroxizmusos ta- chycardiás roham ban kerü lt felvételre (lásd 2 . sz. ábra, V. 28.). A betegnek azelőtt sem hasonló ro­hama, sem rhythm uszavara nem volt. A roham

2026 O R V O S I H E T I L A P

m ásfél órás fennállás u tán megszűnt, de p itvari jellegű extrasystolék m aradtak vissza (VI. 12.). X. 20-án az ism ét elkezdett Glisson-kezelésnél extrasystoléi szaporodtak. A kezelés elhagyása u tán az extrasystolék m egszűntek (XI. 24.) és az azóta végzett kontrollvizsgálatok idején sem vol­tak többé észlelhetők.

2. ábra

D. R. 54 éves férfi EKG-görbéi.A terheléses EKG 12 esetben volt pozitív. M int

várható volt az a. p.-os csoportban volt ez a leg­nagyobb számú (7 eset: 14,6%). A spondylosisos kontrollcsoportban terhelésre egyetlen EKG eltérés sem volt, míg a kevert csoportban 5 esetben (6,6%) találtunk.

Megbeszélés:A. p.-os betegeken vizsgáltuk a spondylosis

cervicalis összefüggéseit a m ellkasi fájdalommal. Az ellentmondó adatok és a nyak i csigolya elválto­zások jelentőségének különböző értékelése főleg abból származik, hogy az anatóm iai, strukturális elváltozások k iterjedése alapján ítélték meg azok kihatásait, a lokalizáció és a funkció szerepe h á t­térbe szorult. Az anatóm iai elváltozások pedig lá t­szólag önm aguknak is ellentmondanak. Povázsai (1962) a neurológiai klinika anyagán kim utatta, hogy a Rtg.- és a klinikai kép 41%-ában állott fenn inkongruencia. Gutzeit (1951), Plotz (1957) és Hermann (1958) is rám uta ttak arra , hogy az elvál­tozások elhelyezkedése fontosabb, mint a k ite rje ­dése. Anyagunkban is feltűnő volt, hogy igen d u r­va Rtg-elváltozások jóform án panaszmentesek m a­radtak. A nyaki csigolyák alsó szakaszának kö tö tt­sége, vagy merevsége viszont nagy fájdalm akat és működési zavart okozott.

A lokalizáció fontosságát dem onstrálja az aláb­bi sematikus rajz. A nyilakkal megjelölt helyeken

az A. ábrán a foram enek deformáltak és beszűkül­tek, m íg a B. ábrán a csigolyatesteken durva spon­dylosisos csőrképződés látható. Az előbbi, lényegesen kisebb elváltozások előbb okoznak gyöki izgalma­kat és ha ez a Cs-s területén van, kézenfekvő, hogy ezek a szívpanaszokat kiválthatják, illetve sú­lyosbíthatják.

A lokalizáció jelentősége spondylosisnálA funkcionális felvételeken kívül a Rtg kine­

m atográfia segítségével még közelebb ju thatunk azokhoz a finomabb működési zavarokhoz, melyek jobban determ inálják a szívpanaszokkal való ösz- szefüggést. 38 spondylosisos, de szívpanasz nélküli esetünkben szinte kivétel nélkül durva, osteophyta képződéssel járó Rtg-elváltozás volt. 76 spondylosi­sos és anginas esetünk között viszont nagy szám­ban volt a nyaki csigolyák alsó szakaszának olyan kis fokú kötöttsége, am i a szokásos felvételekkel nem, vagy alig volt kim utatható. A funkcionális vizsgálatokkal, tehát véleményünk szerint bizonyos m értékig át tudjuk hidalni az anatóm iai elválto­zások és a panaszok közötti aránytalanságot. A funkcionális jellegű és a kis ízületeket, foramene- ket ábrázoló felvételekkel a gátolt mozgás, mint a cervicalis gyöki laesióra utaló jel jól dokum entál­ható. Az ilyen elváltozások lényegesen gyakrabban jártak rhytm us-zavarokkal és egyéb EKG-elválto- zásokkal. Ugyanakkor a csigolyatesteken látható durva kapocsképződés csupán az egyszerű nyaki spondylosisos panaszokat okozta.

) . á b r a

A nyaki csigolya-elváltozások okozta panaszok, melyek — mint az irodalom és saját anyagunk is bizonyítja — gyakran nem párhuzamosak a Rtg.- elváltozásokkal, a funkcionális felvételek tükrében újabb megvilágítást nyernek. Aránylag kis, a fo- ram eneket deformáló elváltozások egészen máskép­pen értékelendők, m int a durva spondylosisok.

Az alábbi funkcionális Rtg.-felvételnél nem annyira az anatómiai elváltozások, m int inkább a funkciós merevség dominál. A 4. sz. ábrán a Ca

O R V O S I H E T I L A P 202J

csigolya processusa kihegyezett és szinte kiugrik az ízületi sorból. A C5 - 6 csigolyák a fej előre, illet­ve hátrahajlításakor egymástól alig távolodnak el. Az elváltozások jóform án kizárólag a foram enekre lokalizálódnak.

Anyagunk alapján nem tud juk megerősíteni azokat az irodalmi adatokat, melyek szerint a fizi­koterápiás kezelés sikere, vagy balsikere biztos fel­világosítást nyújtana a mellkasi fájdalom kardiális

dőknél. A coronaria elégtelenség kifejezett tünetei az em lített hatásokra rosszabbodhatnak (Sollman 1953). Anyagunk is am ellett szól, hogy a nyaki spondylosis a coronaria eredetű fájdalm ak eseté­ben súlyosbító, kiváltó vagy elősegítő tényező le­het. A gyöki izgalmat létrehozó foram en deformi­tások felelősek elsősorban ezekért az elváltozá­sokért. A. p.-os betegeinknél szignifikánsan m aga­sabbnak talált nyaki spondylarthrosisos elváltozá-

4 . ábra. R . G y-né 4} éves nőbeteg funkcionális Rtg.-felvétele

vagy extrakardiális eredetére. A szívfájdalpmnak a fej forgatásától való függőségét m ár Heberden leírta. Ugyanannál a betegnél, akinek nyakcsigolya­felvételét a 4. sz. ábra m utatja, fejének hirtelen elfordításával tachycardiás roham is provokálható volt.

A gyöki izgalmakon kívül feltehető, hogy a periféria felől a gerincvelőbe jutó ingerek úgy hat­nak, m int a szív traum atizálásakor keletkező centri- petális ingerek. Ezek ráterjedve a mellső szarv mo­toros sejtjeire izom fájdalm akat és a csigolyák tro- phiás elváltozását hozhatják létre.

McElroy (1961) 305 a. p.-os betegnek ugyan­annyi kontroll egyénnel való összehasonlítása alap­ján kim utatta, hogy a. p.-os betegek 51%-ában, a kontrollcsoport 23,1%-ában voltak nem stenocar­dias jellegű mellkasi fájdalmak. Ennek eredetét ism eretlennek tételezi fel és fontosnak tartja , hogy minden olyan betegnél, akinél kétséges mellkasi fájdalm ak vannak, coronariabetegség után kutas­son. Snábl és m unkatársai (1961) az infarctus u tá­ni mellkasi fájdalm akat vizsgálva m egállapították, hogy az esetek egy részében a fájdalm ak oka a nya­ki és proximális háti csigolyák regresszív elváltozá­saiban keresendő. Ezek másodlagosan polyneurális izgalmat hoznak létre. Cinelli és m unkatársai (1960) szerint az EKG-görbét a nyaki gerincoszlop me­chanikus manipulációja vagy kémiai ingerek meg­változtathatják nyaki csigolya betegségben szenve-

sok e két jelenség oki összefüggésére engednek kö­vetkeztetni. Hasonló eredm ényre ju to tt om arthri- tisszel kapcsolatban Held (1948, 1951) is, aki sze­rin t a vállízület fájdalm as mozgáskorlátozottsága és a stenocardiás fájdalom közötti összefüggés túl­terjed az egyszerű koincidencián. Adataiból kiem e­lendő, hogy esetei többségében negatív vállízületi Rtg. m ellett a nyaki csigolyák alsó szakaszának el­változásait találta. Varga és m unkatársai (1962) a sternocostalis átm enet degeneratív elváltozásaira hívja fel a figyelmet, m elyeknél hasonló fájdalm ak léphetnek fel. Binet és Burstein (1953) a ganglion stellatum ingerlésével a coronaria ellenállás foko­zódását észlelték. Murai (1960) szerint a nyaki sym­pathicus rostok izgatása állatkísérletben coronaria összehúzódást hozott létre. K linikai anyagon myelo- graphiával és terheléses EKG-vizsgálatokkal meg­állapította, hogy gyakrabban észlelhető a terhelés u táni ST-szakasz depressziója és tachycardia a nya­ki szakasz subarachnoidealis adhaesiója esetén. Sze­rin te a terheléses EKG-vizsgálat a coronaria elég­telenség egyik legérzékenyebb módszere. Andrun (1960) szerint kétséges esetekben hasznos segítsé­get nyújthat. Saját vizsgálataink szerint azonban 119 eredetileg negatív EKG közül csak 12 vált te r­helésre pozitívvá. Ezzel a m ódszerrel sem lehet te ­hát a coronaria betegséget biztosan megállapítani, vagy kizárni. A terheléses EKG is csak a részletes anamnezissel és a klinikai képpel együttesen érté­kelhető.

125*

2028 O R V O S I H E T I L A P

összefoglalás:

124 angina pectorisos betegnek 193 hasonló ko­rú kontrollal való összehasonlítása alapján kiderült, hogy előbbieknél szignifikánsan m agasabb számú volt a nyaki csigolyák elváltozása. Vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a spondylarthrosisos elváltozások részletes lokalizá­ciója és a gerinc nyaki szakaszának gyöki izgalmát okozó funkció laesiójának m eghatározása nagyon fontos szerepet játszik. Ezért a szokásos röntgen- vizsgálatokon tú l: a gátolt mozgást, a kis ízületeket és foram eneket jobban dokum entáló — A MÁV Kórház és Rendelő Intézet Központi Rtg. Intézeté­ben rendszeresen alkalm azott — röntgenvizsgáló eljárás elvégzését javasolják. Feltételezhető, hogy az angina pectoris és spondylosis cervicalis — az om arthritishez hasonlóan — a koincidencián tú l is kölcsönhatásban állnak egymással.

IRODALOM: 1. A ltm a n n R.: Terap. Gegenw. 92: 441. 1953. — 2. A ndrus C. E.: Circulation 22:979. 1960.— 3. B inet L. és B urstein M.: P ress Med. 61:1703. 1953.— 4. Cinelli P., Ficini M., Z ech in i M.: G. Geront. 8: 691. 1960. — 5. Friedberg Ch. K.: E rkrankungen des Herzens. G. Thiem e. S tu ttga rt. 1959. — 6. Gottsegen Gy.: Szívbetegségek. M edicina. 1961. — 7. G utzeit K.: Dtsch. Med. W schr. 76:3, 44. 1951. — 8. Hauss W. H.: A ngina Pectoris. G. Thieme. S tu ttga rt. 1954. — 9. He- berden W.: Med. Trans. College of Physicians, Lon­don. 2:59. 1772. — 10. Held R.: Orvosok Lapja. 41:1311. 1948. — 11. H eld R.: Orvosi H etilap. 92:849. 1951. — 12. H erm ann B., Cseppentő I., Izsák T.: A cta Med. Acad. Scient. Hung. 11:195. 1958. — 13. H erm ann B. és Oláh J.: Orvosi H etilap. 104:15. 1963. — 14. Hochrein M., Schleicher I.: Med. Klin. 48:496. 1953. — 15. Hochrein M., Schleicher 1.: Med. K lin. 56:625. 1961. — 16. Ko­vach A .: M agyar Röntgen Közlöny 23:10. 1938. — 17. Kovách A.: M agyar Radiológia 5. 1. 1953. — 18. Le- peschkin E.: C irculation 22:986. 1960. — 19. M cElroy J. B.: C irculation 24:993. 1961. — 20. M urai A .: Jap. C ir­culation 24:371. 1960. — 21. P lotz M.: Coronary H eart Disease. H oeber-H arper Book. 1957. — 22. Povázsay E.: Orvosi H etilap. 103. 174. 1962. — 23. Snábl P., Pavelka B., M achálek M., Susta A., Persin M.: Z eitschrift Ges. Inn. Med. 16:160. 1961. — 24. Sollm an A.: Dtsch. Med. W schr. 78:192. 1953. — 25. Varga L., Gál Gy., Csákány Gy.: Orvosi H etilap. 103:1165. 1962.

Mozgásszervi betegségekben»

rheum ás kórképben

gyors subjectív és objectív javulást

hoz a butazolidin

^ és prednisolon

Ilii.synergismuson alapuló

Ú j s u ljb n a n i id k é s z ítm é n y !

Z J l i O S E P T Y I

O R V O S I H E T I L A P 2029

O rszágos T estn eve lési és Sporteg észség ü g y i In té ze t

Megfigyelések sportolók essentialis hypertoniájának korai szakábanL i g e t i I m r e d r .

Az essentialis hypertonia (továbbiakban: e. h.) problémája állandóan napirenden levő kérdés az orvosi irodalomban és a mindennapi gyakorlatban egyaránt. Érthető ez, m ert egyrészt a betegség gya­korisága egymaga is jelzi annak fontosságát, m ás­részt szövődményeinek' súlyossága a későbbi élet­korban, továbbá szerepe az általános m ortalitásban, valam int a kórképnek még sok vitato tt részlete, megoldatlansága indokolja, hogy sokan és ism étel­ten foglalkoznak vele.

Kórismézése a kezdeti szakban egyáltalán nem könnyű feladat. Tudnunk kell, hogy vannak olyan fiatalok, akik a sérdülés korában, vagy nem sokkal azután hyperreaktorokká válnak, s m ár kis izga­lomra yérnyomásemelkedéssel, ezenkívül más vaso- labilitásos, vagy vegetativ dystoniás jelekkel (ta­chycardia, tachypnoe, kipirulás, elsápadás, verejté­kezés, trem or) reagálnak. Az első vizsgálat tu la j­donképpen nem is tudja eldönteni, hogy valódi e. h.-sal állunk-e szemben. Csak akkor lá t­szik indokoltnak az e. h. gyanúja, ha az ismételt vizsgálat alkalmával elm aradnak, vagy nincsenek meg (vagy m ár az első vizsgá­lat alkalm ával sem voltak meg) a vasolabili- tásos tünetek és 140—150/90 Hgmm-nél magasabb vérnyomást m érünk. A hyperreaktorok egy része is válhat e. h.-ssá, bár bizonyos, hogy e hyperreakto- ros tünetek nagyrészt visszafejlődnek, vagy eset­leg másodlagos hypertonia alakul ki (endokrin, re ­nalis, vagy más alapon). Általában a vasolabilitás- ban nem szenvedő hypertensiósok azok, akik e. Iz­sákká válhatnak, ez képezheti tulajdonképpen a betegség legkezdetibb szakát. A m ai felfogás sze­rin t a betegség megindulása környezeti stress-hatá- son alapszik, azonban familiaris örökléses ténye­zőknek is nagy szerep ju t benne.

A z e. h.-nak kis gyermekkorban való jelen tke­zése bizonyos m értékben ellentmond az aetiopatho- genesis azon elméletének, miszerint a betegség külső behatásra létrejövő corticovegetatív, neura­lis izgalmi hatás következménye, m ert a kis gyer­mek idegrendszere nem olyan érzékeny, (kevésbé reagál a behatásokra,) corticalis tevékenysége nem olyan tudatos (tehát hiába éri még oly gyakran is exogén inger), hogy az tartós nyomot hagy­jon szervezetében. Ezért nem valószínű, hogy kis gyermekkorban h. betegség keletkezzék cortico­vegetatív, vagy neurogén alapon.

Azt, hogy a sportnak kóroki szerepe az e. h. előidézésében nincs, statisztikai adatok bizonyítják: fiatal sportolók vérnyomása átlagosan alacsonyabb, m int az ugyanolyan korú nem-sportolóké, továbbá h.-betegség kisebb számban fordul elő sportolókon, m int nem-sportolókon. A statisztikai adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a sportnak nemhogy kóroki szerepe nem lehet az e. h. előidé­

zésében, hanem egyenesen kedvező, preventív és kurativ hatása lehet az e. h. kezdeti szakában.

Az e. h. legkoraibb stádium a hosszú ideig, akár évtizedig fennállhat. E stádium ot helytelenül prae- hypertoniás stádium nak nevezik — hiszen a h. az egyetlen, amely m egvan — , amikor kim utatható- lag csak vérnyomásregulációs zavar, tensioemel- kedés tapasztalható. Természetesen annak biztos megállapítása, hogy ezekből lesz-e később h. beteg­ség a m aga további szövődményes stádium aival, ez idő szerint nem lehetséges. E korai szakban a vasomotor-központ ingerlékenységét kimutató különböző próbákkal (cold-pressor-test stb.) igyekeztek jóslásokba bocsátkozni. A próbák azon­ban nem specifikusak: vegetatív lab ilitást jelez­nek.

A legtöbben, B ergm ann (1924) óta, az e. h.-t resistentia-h.-nak vallják, mivelhogy az arteriolák funkcionális spasmusa, vagy anatómiai szűkülete a perifériás érellenállást fokozza. Ahhoz azonban, hogy e resistentia valóban emelkedjék, nagy érte­rületek arterioláinak szűkülése szükséges. Ez pedig" a betegség korai szakában nincs meg. A legkoraibb stádiumban az arteriolák részéről semmiféle kóro­sat nem lehet találni. I t t a vérnyomásemelkedés a systolés értékre vonatkozik, e kezdeti szakaszban a vérnyomásemelkedés ütőtérfogat-, perctérfogat-h. Ezt Fej far és munkatársai, nálunk újabban Gömöri is állítja. Tapasztalataink is azt m utatják , hogy a vizsgálatra jelentkező, különösen kezdő sportolók systolés értékét sokkal gyakrabban ta lá lju k emel­kedettnek, m int a diastolést.

Gyakorlott, edzésben levő sportolóknál azon­ban előfordul a vérnyom ás kisfokú diastolés emel­kedése nyugalomban, am elyet úgy magyaráznék, hogy ezeknél a véredények nagyrésze zárva van, s ha most m egterheljük, sportm unkát végeztetünk velük, akkor az érpályák, véredények megnyílnak, a perifériás érellenállás enyhül, a diastolés vér­nyomás csökken. Hasonló ez a sportorvosi iroda­lomban ism ert jelenséghez, amikor sportolóken nyugalomban a verőtérfogat, perctérfogat ala­csony, kisebb, m int nem-sportolón, és csak mun­kavégzésre nő meg k íván t sokszorosára. Durván mondva a vérnyomás k é t értéke m egadja, hogy verőtérfogat vagy resistentia h.-ról van-e szó.

Minél tartósabban, huzamos ideig áll fenn a vérnyomásemelkedés, annál inkább várható az ér­pálya egyes területein következm ényes vasocons- trictiós elváltozás. Más szóval a hosszú ideig fenn­álló magas vérnyomás előbb, vagy utóbb nyomot hagy az erekben, a különböző érterületeken, külön­böző m értékben. Ez egyúttal döntő válasz arra, hogy az érelváltozások, a keringési faktorok nem okai, hanem következményei a vémyomásemelkedés- nek.

2030 O R V O S I H E T I L A P

A korai stádium, amikor a beteg tulajdonkép­pen nem érzi m agát betegnek, m ert semmi pana­sza nincs, évekig eltarthat. Klinikai tünetek a vér­nyomásemelkedésen kívül csak akkor találhatók, ha az erekben, az arteriolákban vasoconstrictio, spasmus jelentkezik és ez kim utatható.

M iután ez legham arabb és legkönnyebben az agyérterület, a szemfenék erein válik láthatóvá, m egérthetjük, hogy a szemfenéki érelváltozások az e. h. következményes tünetei közül a legkoraibbak. Nem is kell a hypertensiónak hosszú ideig fennáll­ni ahhoz, hogy elváltozások jelenjenek meg a szem fundusán. így kereszteződési tüne tek is fellelhetők a betegségnek m ár aránylag korai szakában. Két m ásik nagy érte rü le t részéről is m utatkozhatnak következményes tünetek . így a ta rtó s vérnyomás­emelkedés többletm unkát róván a szívre, az egy idő m úlva megnagyobbodik. A koszorús erek ré ­széről pedig funkcionális görcs, vagy anatómiai szűkület jelei találhatók. A vese véredény rendsze­rében is nyomot hagy a tartós h. és ennek jelei is kim utathatók.

Amíg a szív és vese részéről mutatkozó tüne­tek nem jellegzetesek az e. h.-ra: ind irekt tünetek, addig a szemfenéki érelváltozások specifikus, direkt tüneteknek m ondhatók, amelyek csaknem kizáró­lag h.-nál láthatók, annak következményeképpen foghatók fel.

A lefolyás szakaszaira vonatkozólag négy va­riáció különböztethető meg: progressio, stagnatio, remissio és reversibilitas. E lefolyásbeli változások bekövetkezhetnek spontán, vagy kezelés hatására. Érthető, hogy, ha a környezeti izgalm i hatásokat távol lehet tartani, vagy ha az idegrendszeri reak­tív sensibilitást csökkenteni lehet, akkor a folya­m at visszafejlődhetik, javulhat, vagy megállhat.

Ha a progressiv jelenségek nagyon gyorsan és viharosan követik egymást, akkor a h. malignus, a beteg erősen rom lik. Ennek önállóságában az utóbbi időben sokan kételkednek. Valóban, azon­kívül, hogy a szám uk egyre csökken, nincs jogo­sultság annak feltételezésére, hogy ez más aetio- pathogenesisű betegség lenne, m in t az e. h. Az a megállapítás, hogy m inél fiatalabb korban jelent­kezik az e. h., annál gyorsabb lefolyású — v ita t­ható.

Az e. h. esetek egy nagy része, különösen az első stádium ban stagnál, nem m u ta t változást. A későbbi stádium ban, a szervi elváltozások jelent­kezési szakában a stagnálás mind ritkább.

Ugyanígy javulás, remissio is csak az első stá­dium ban m utatható ki gyakrabban. A magas vér­nyomás ingadozó, de a normális értékeket m ár el nem érő volta esetén remittáló h .-ró l beszélhetünk. Természetesen igazi, teljes remissió csak akkor áll fenn, ha a többi tünetek , (szem, szív, vese) is javuló tendenciát m utatnak.

Gyógyulást, reversibilitást csak az esetben álla­p íthatunk meg, ha az összes tünetek végérvényesen visszafejlődnek. M inél koraibb stádium ban van az e. h., ez annál inkább elképzelhető és viszont, m i­

nél előrehaladottabb a betegség, annál valószínűtle­nebb, vagy éppenséggel lehetetlen a visszafejlődés, hiszen m élyreható organikus visceralis elváltozá­sokról van szó, kifejezett működészavarral. Részle­ges a reversibilitás akkor, ha csak egyes tünetek fejlődnek vissza, ez legkönnyebben a vérnyom ás­emelkedés visszafejlődésében mutatkozik meg. A szemfenéki tünetek reversibilitására vonatkozóan értékes Biró megfigyelése, amelyet súlyemelőkön tett. Eszerint m unkára, sportm egterhelésre fizioló­giásán is előfordulhatnak érelváltozások a szemfe­néken, am elyek a terhelés megszűnésével eltűnnek. Természetesen h. betegen minél előrehaladottabb a betegség, annál kevésbé látható a szemfenéki értü­netek reversibilitása. A szív és vese részéről m u­tatkozó h.-s következményes tünetek is lehetnek re- versibilisek, de ezek még ritkábbak, m ert általá­ban az e. h. későbbi, szövődményes stádium ában jelentkeznek.

Arra a kérdésre, hogy sportolhat-e az e. h. ko­rai szakában levő sportoló, válaszul röviden csak irányelveket említhetek. Ha nem valódi e. h.-ról van szó, hanem vasolabilitásról, akkor a sport nem ­csak megengedhető, hanem, megfelelő ellenőrzés mellett, egyenesen gyógyító hatású lehet. A rend­szeres, nem versenyszerű sport kedvező hatású a vérnyomás regulációjára.

A versenyszerű sportnak abszolút ellenjavalla­tai: 1., ha a vérnyomás jelentékenyen magas, 2., ha szervi elváltozások m utathatók ki, tehát a betegség az első stádium ot túlhaladta, 3., ha a h.-val oki ösz- szefüggésbe hozható állandó panaszok jelenkeznek, 4., ha sportolás közben a h. progrediál. Relatív az ellenjavallat, am ikor olyan verseny-sportágról van szó, amelyben pressorikus mozgások gyakran for­dulnak elő (súlyemelés, ökölvívás, úszás), vagy küz­dő sportokról, m ert az a tapasztalat, hogy ezeknél sűrűbben fo rdu l elő hypertonia.

összefoglalás:A szerző foglalkozik az e. h. korai stádium ában

a hyperreaktorság fogalmával és jelentőségével és megállapítja, hogy a vasolabilitás nélküli hyperten- siósok válhatnak valódi e. h.-sakká. Az e. h.-nak gyerm ekkorban való előfordulása kétséges és el­lentmond a m a elfogadott aetiopathológiai elmélet­nek. A sportnak nincs kóroki szerepe az e. h. elő­idézésében. A kezdeti szakban a vérnyomásemelke­dés perctérfogat-h. jellegű. Sportolókon a kissé emelkedett nyugalm i diastolés vérnyomás m a­gyarázata. Az e. h. következményes tünetei: ko­raiak a szemfenéken: d irekt tünetek; későiek a szívben, vesében: indirekt tünetek. A lefolyás sza­kaszainak részletezése. Megengedhető-e a sportolás az e. h. korai szakában? A versenyszerű sport ab­szolút és re la tív ellenjavallatai.

IRODALOM. 1. Balzer—Vogt: Zschr. f. K iin. Med. 1942. 141, 671. — 2. Baráth J.: H ypertoniák és érbeteg­ségek. Bp. M OKT, 1937. — 3. Baráth J.: H ypertonia, arteriosclerosis. Bp. M edicina, 1959. — 4. B ileck i G.: Hoher B lu td ruck . Jena, F ischer Verlag, 1955. —

O R V O S I H E T I L A P 2031

5. Bíró: Orv. Hetil. 1957. 98, 377. — 6. Bíró: Orv. Hetil. 1960. 101, 887. — 7. Bíró: Orv. Hetil. 1961. 102, 1883. —8. Bíró—Ligeti: 4. V erhandl. d. ö s te rr . O phth. Gesell- sch. 1959. 122. — 9. Bíró—Ligeti: E lőadás a M. Sze­m észtárs. szegedi tud. ülésén, 1962. IX. 9. — 10. Erős— B enedict—Zsoldos: Orv. Hetil. 1948. 89, 193. —11. Fishberg: H ypertension and N ephritis. P h iladel­phia, Lea and Febiger, 1954. — 12. G ermanov: Orv. Hetil. 1952. 27, 769. — 13. Gömöri: Belgyógyászativesebajok. Bp. M edicina, 1962. — 14. Láng: Főreferá­tu m a pécsi Sportorvosi Vándorgyűlésen, 1959. VI. 13.

— 15. László: Orv. Hetil. 1952. 47, 1348. — 16. Ligeti: Előadás a Sportorvosi Nagygyűlésen, 1949. X. — 17. Ligeti: E lőadás a pécsi Sportorvosi V ándorgyűlé­sen, 1959. VI. 13. — 18. Ligeti: Arztl. P rax . 1960. 23, 1302. — 19. Ligeti: R eferátum O TSI-ankéton. 1960. — 20. Ligeti: E lőadás a berlin i Sportorvosi Továbbképző Tanf.-on, 1960. X II. 1. — 21. Ligeti—Süveges: Testn. és Sporteü. Szemle, 1961. 2, 45. — 22. Palásthy: Orv. Hetil. 1954. 11, 290. — 23. Plenczner: Zschr. f. K reis­laufforsch. 1938. 30, 793. — 24. Vaskó—Bénáig: Elő­adás a pécsi Sportorvosi V ándorgyűlésen, 1959. VI. 13.

E R E D E T I Ö Z L E M É N Y E K

D ebreceni O rvo stu d o m á n yi E g y e te m , M ikro b io ló g ia i In té ze t és H a jd ú -B ih a r m eg ye i T a n á c s3 I I . B o r- és N em ibeteggondozóIn té ze t

Kísérletek a Herpes zoster vírus izolálásáraO é d e r L á s z l ó d r . , K o l l e r H l i h l ö s d r . , G ö n c ö l É v a d r ., J e n e y E n i h ö d r , é s G ö n c ö l I l o n a d r .

A Herpes zoster kórokozóját elsőként Weller izolálta, aki 1953-ban jellegzetes citopatogen elvál­tozást figyelt meg Herpes zosteres hólyagváladék­kal fertőzött emberi embrionális fibroblaszt kul­tú rán (1). Az in vitro tenyésztett vírus érdekes sa­játossága, hogy fertőző partikula nem jelenik meg a szövettenyészet tápfolyadékában, s az izolált ví­rustörzsek csak sejtszuszpenzióval passzálhatók.

Weller m unkái nyom án és módszereinek fel- használásával megkíséreltük zosteres betegek hó­lyagváladékaiból a kórokozó ágens izolálását, va­lamint neutralizációs és immunofluoreszcens pró­bákkal történő identifikálását.

Anyagok és módszerekNyolc H erpes zosteres betegtől vettünk az erupció

kezdeti szakaszában ste ril üvegkapillárissal hólyag­váladékot. A híg ítatlan hólyagbennékek 0,05 m l-ével W asserm ann-csőben készített em beri em brionális fib­roblast tenyészeteket fertőztünk. A hólyagbennék m eny- nyiségétől függően egy betegtől szárm azó anyaggal párhuzam osan 2—4 szövetku ltu rára oltottunk.

A fibroblaszt ku ltú rá k készítése. K ét-három - hónapos em beri em briókat kicsontozás, felvagdalás és többszöri pH 7,2-es foszfátpuffer-oldatban való mosás u tán egy éjszakán á t + 4 C°-on 0,25%-os Difco- tripszin o ldatta l kezeltünk. Centrifugálás u tán a le­ü lepedett se jteket szaporító tápfolyadékban reszusz- pendáltuk és a sejtszám ot m eghatározva 1 literes R oux-palackba 15 millió se jte t tartalm azó m ennyiséget vittünk. 10—14 napig 37 C°-on inkubált palackkulturá- kat használtunk fel tripszines leválasztás u tán szekun­der csőkulturáink készítéséhez. W asserm ann-csöven- kén t 300 000 se jte t v ittünk 1,5 ml szaporító tápfolya­dékban. Fertőzésre alkalm as sejtréteget 3—5 napig ta rtó inkubálás u tán nyertünk.

A szövettenyésztéshez és fenntartáshoz használt tápfolyadékok alapját 0,5% laktalbumin-hidrolizátumot (enzimatikus Difco) tartalmazó Hanks-oldat képezte, melyhez szaporító tápfolyadék esetében 15% borjú­

savót és 15% szarvasm arha am nion-folyadékot, fenn­ta rtó tápfolyadék esetében 20% borjúsavót m értünk. A szaporító tápfolyadékot a palack és csőkulturák ké­szítéséhez, a fen n ta rtó t a v írustörzsek izolálásához használtuk.

A vírus-passzázs módja. Egy-egy fertőzött se jt- ku ltu rá t, m ely 14 napos citopatogén gócokat ta rta lm a­zott, a kémcső faláró l p ipe ttával lekapartunk és 0,8 ml fenn tartó tápfolyadékban szuszpendáltuk. E szuszpen­zióval négy, 4—6 napos fibroblaszt k u ltú rá t fertőz­tünk . A fertőzött ku ltú rákon a 7. napon fenn ta rtó táp ­folyadékkal tápfolyadékcserét végeztünk.

A vírusneutralizációs próba kivitele. 8—10 napos fertőzött fibroblaszt k u ltú rá t 0,25%-os tripszinnel le­választo ttunk az üveg felszínéről. Centrifugálás u tán a se jteket fenn ta rtó tápfolyadékban reszuszpendáltuk úgy, hogy három kém csőről nyert szuszpenziót m indig 2 m l savót nem tartalm azó laktalbum in-h idro lizátu- mos H anks-oldatban szuszpendáltunk. Ebből az alap- szuszpenzióból 1:10 híg ítást készítettünk, m elynek 0,5 m l-éhez 1 ml h íg íta tlan akut, illetve rekonvaleszcens em beri savót m értünk . A keveréket 2 óráig + 37 C°-on inkubáltuk , m ajd laktalbum inos H anks-oldattal úgy hígítottuk, hogy az em beri savót 20% végkoncentráció­ban tartalm azza. Ebből 1—1 m l-t v ittünk 2—4 napos fibroblaszt ku ltú rá ra . K ontrollként borjúsavóval együtt inkubált fertőzött sejtszuszpenziót is szövetre v ittünk. A neutralizáció m értékét az akut, illetve rekonvalesz­cens savók je len létében kifejlődő citopatogén gócok szám ának a kontroll-borjúsavós csövekben kifejlődő gócok számához viszonyított csökkenésével fejeztük ki % -ban, 100%-nak véve a kontro ll-ku ltu rákon kifejlő­dö tt gócok szám át.

A z im m unofluoreszcens m ódszer. Fedőlem ezen te­nyésztett em beri em brionális fibroblaszt se jteke t fe r­tőztünk Herpes zoster v írust tartalm azó sejtszuszpen­zióval. A fertőzés u tá n 3 nappal a ku ltú rák at fixáltuk , m a jd a lem ezekre H erpes zosteres betegek 1:10 hígí­tá sé akut, vagy rekonvaleszcens savóit rétegeztük. A savókat V2 óráig ta rto ttu k a nedves kam rába helye­zett tenyészeteken. Mosás u tán anti-hum án ló-gam m a- globulinhoz kö tö tt fluoreszcein-izotiocianáttal kezeltük a készítm ényeket az előbbi módon, m ajd ú jabb mosás u tán fluoreszcens m ikroszkóppal vizsgáltuk.

2032 O R V O S I H E T I L A P

F estett ké lyek készítése. Nyolc négyzetcenti­m éter a lap te ru . kis palackokba helyezett 18X18 mm nagyságú fedoiem ezen fibroblaszt k u ltú rá t készí­te ttünk , m ajd H erpes zoster v írussal fertőztük. H árom nap m úlva B ouin-oldatban tö rtén t fixálás u tán hem a- toxilin-eozin festéssel m egfestettük.

Eredm ények:A vírustörzsek izolálása és citopatogén hatá­

suk tanulmányozása. A begyűjtött 8 hólyagbennék közül hatból sikerült citopatogén ágenst izolálnunk.

I. táblázatH erp es zosteres betegektől n yer t h ó lyagbennékek v iru s izo lá lá s i

eredm ényei

A b e te g A m in ta v é te l n a p ja (A z A z izo lá lá s i k ísé r le te k

e re d m é n y eA k ite n y é sz -

je lek o ra

év e k b en

e ru p c ió k e z ­d e té tő l sz á ­

m íto t tn a p o k )

t e t t tö rz s je lz é se

s. s. 56 2 . + Z - l .i . 0 . 18 7 . + Z -2 .K. I. 2 2 3 . + Z—3 .N. Gy. 4 5 7 . + Z—4 .G. A. 15 2 . + Z—5.Sz. I. 6 0 2 . + Z—6.P. J. 56 3 . negatív szövettenyészet

spontán degenerálódott _F. M. 62 4 . negatív bakteriálisán

fertőzött hályagbennék

A különböző stád ium ban levő bőrelváltozások kö­zül m indig a legfrissebbnek látszó in tak t hólyagokból sz ív tunk le bennéket leoltás céljára. Ennek köszönhető, hogy az első erupció m egjelenésétől szám ított 7. napon is s ik e rü lt — friss hólyagokból — v íru s t izolálni. Egyik s ikerte len izolálási eredm ényünk oka spontán szövet- degenerálódás volt. M ásik esetünknél m ár előzetesen bak teriá lisán fertőzö tt hólyagbennék leoltásával p ró­bálkoztunk.

Az első citopatogén elváltozások a beoltás u tán i 5—8. napon je len tek meg a fibroblaszt kultú rákon . Az 1. áb rán jó l lá th a tó a m egduzzadt refrak tilis se j­tekből álló sejtcsoport, mely élesen elü t a környező ép sejtektől. Az elváltozás centrifugálisan, per conti­nu ita tem terjed, elsősorban a fibroblaszt se jtek hosz- szanti tengelyének megfelelő irányban. A terjedés an ­nál gyorsabb, m inél töm öttebb a fibroblaszt ku ltú ra . (Kezdetben csak néhány góc figyelhető meg, szám uk

i . ábra. 2 napos citopatogén elváltozás, a Herpes zosteres bólyagbennékkel történt fertőzés 7 . napján, fibroblaszt sejtrétegben. (K b. ) 0 ox-os

nagyítás)

a 10. napig fokozatosan szaporodik, ezután m ár ú jab­bak nem je lennek meg. Az izoláláskor egy-egy ku ltú ­rán átlagosan 8—10 góc fejlődött ki.

A gócok nagyságának növekedésével a centrá­lis sejtek szemcsésen degenerálódnak, m ajd nekro- tizálnak, ennek eredm ényeként a gócok közepén megszakad a sejtréteg folyamatossága.

A feste tt készítm ény vizsgálatakor látható, hogy a sejtek a gócok területén lekerekedettek, kü ­lönböző nagyságúak. A magvakban szemcsés agg­regátum képződött, mely eozinofil masszává tömö­rült. A krom atin granulákat és nukleoluszokat a m aghártyához nyomva az eozinofil zárvány a m ag középpontjában helyezkedik el.

Az előrehaladottabb stádium ban levő se jtek re jellegzetesek a piknotikus magok, kis, szabálytalan, lekerekedett, bazofil festődésű granulum halm azzal (krom atin-m aradványok), közöttük a zárványoknak m ár csak a m aradványai láthatók. A folyam at vég­eredm énye a te ljes sejtszétesés.

A betegek savóinak vizsgálata. A továbbiak­ban szerológiai vizsgálatokkal kívántuk igazolni, hogy a kitenyésztett ágens, valóban a betegek hó- lyagbennékéből származik, valam int egyéb adatok­kal egybevetve bizonyítani, hogy az izolált ágens tehető felelőssé a kórképekért. Az ellenanyag-vá-

2. ábra. S napos citopatogén elváltozás fibroblaszt sejtrétegen. (K b . 70 ox-os nagyítás)

laszt az akut és rekonvaleszcens szakban levett vér­savóknak az izolált kórokozó irán ti neutralizáló an titest-titer emelkedéséből állapítottuk meg.

S avópárat négy betegtől sikerü lt szerezni. K ét be­tegtől csak a betegség aku t szakaszában kaptunk vért. Egy beteg savópárja a v írusneutra lizálási próbák a l­kalm ával cito toxikusnak bizonyult.

M egállapítottuk, hogy S. S., K. I. és Sz. I. be­tegek akut szakban nyert vérsavói a hólyagvála­dékaikból izolált ágensek iránt m inimális neu tra- lizálóképességgel rendelkeztek, I. O. és N. Gy. aku t savóinak vírusneutralizáló-képessége jelentősebb, ezek azonban m ár a betegség 5. napja után lettek

O R V O S I H E T I L A P 2033

levéve. S. S., I. O. és Sz. I. betegek rekonvalesz- cens savói kifejezett neutralizáló képességgel b ír­nak, ezek közül kettő, S. S. és Sz. I. savói az akut savópárokhoz viszonyítva erős neutralizáló titer- emelkedést m utattak. (50, illetve 12-szeres emel­kedés.)

}. ábra. H erpes poster vírussal fertőzö tt fibroblas^t sejtek, „ A ”-típusú mag^árványokkal. (K b. 1400-szpros nagyítás)

A vírustörzsek szerológiai összehasonlítása. Kö­vetkező feladatunk volt annak eldöntése, hogy m inden klinikai anyagból azonos vírustörzset izo­láltunk-e. Erről két módon akartunk meggyőződni:

1. A betegek akut és rekonvaleszcens savói azo­nos m értékben neutralizálják-e saját, valam int egy másik zosteres betegtől izolált vírustörzset?

H at betegünk közül I. O. ak u t és rekonvaleszcens savóinak a saját, Z—2. v írustörzs iránti, valam in t a k iválaszto tt Z—1. vírustörzs irán ti neu tra lizáló képes­sége között 4% különbség van, Sz. I. savópárjának a kiét v írustörzs irán ti neutralizáló képessége között 8, ille tve 5% eltérést észleltünk. K. I. és N. Gy. aku t báv i s a já t vírustörzsüket, valam in t a Z—1. v írustör­zset azonos m értékben neutra lizálták . A neutralizáció m értékében észlelt eltérések belü l m arad n ak a mód­szer h ibahatá ra in .

2. táblázatAkut és rekonvaleszcens savók vírusneulralizáló képessége °/0-ban

A b e te g je lzése

Az iz o lá lt tö rz s je le

A v é rm in ta v é te lén ek ; id ő p o n tja a betegség

k e z d e té h e z v isz o n y ítv a

A sa v ó n e u tra liz á ló k é p e ssé g e a hom ológ

v í ru s a i szem ben*

s. s. Z - l . 2. 10%21. 98%

i. 0 . Z - 2 . 7. 92%21. 92%

K. I. Z—3. 3- 10%

N. Gy. Z—4. 7. 40%

G. A. Z—5. citotoxikussavópár

Sz. I. N 1 p\ 2. 9%21. 6%

*A gócok számának %-os csökkenése a kontroll (borjúsa vó jelenlétében kifejlődő) gócok számához viszonyítva.126

2. Egy k iválaszto tt H erpes zosteres beteg rekonva­leszcens savójában a betegség folyam án felszaporodott an tite stek sa já t v írustörzsüknek m egfelelően kötőd­nek-e a többi izolált vírustörzshöz. E nnek m egállapí­tása céljából in d irek t im m unofluoreszcens m ódszerrel S. S. rekonvaleszcens savójának felhasználásával a sa ját, valam in t a többi 5 izolált vírustörzzsel fertőzött se jtekben vírusrészeoskéket igyekeztünk k im utatn i. A fertőzött se jtek m inden esetben élénk fluoreszkálást m utattak , jelezvén, hogy S. S. rekonvaleszcens savójá­ban m indegyik v írustö rzsünk irán t specifikus ellen­anyagok szaporodtak el.

Az akut savóval egyik vírustörzs esetében sem kaptunk fluoreszcenciát, ami megfelel a neutrali- zálási próbánál ta lá lt minimális ellenanyagtarta­lomnak.

Immunofluoreszcens módszer használhatósága az etiológiai diagnózis biztosítására. A z immuno­fluoreszcens módszert felhasználtuk a továbbiak­ban a csupán klinikai tünetek alapján felállított Herpes zoster diagnózis megerősítésére is.

A vizsgált négy beteg savópárja közül kettő­nél az akut savó nem tartalm azott m ódszerünkkel kim utatható mennyiségben ellenanyagot, a másik kettőnél m ár az aku t savó ellenanyagtartalm a is jelentős volt. A rekonvaleszcens savók mind a négy esetben magas ellenanyagtartalom m al rendelkez­tek.

4 . ábra. Herpes zoster vírussal fertőzö tt specifikus immunofluoreszcenciát mutató fibroblasztok. (Z - 2 . virustörzs, S . á. beteg rekonvaleszcens

savója. K b. 1000-szeres nagyítás)

Megbeszélés:

A Herpes zosteres hólyagváladékokból izolált ágensek által az em beri embrionális fibroblaszt ku l­túrákon létrehozott citopatogén elváltozások gócos jellege, kifejlődése, a fertőzés sejthez kötöttsége és per continuitatem terjedése egyezik Weller adatai­val (1). A váladéklevétel módjában eltértünk Wel­ler módszerétől, am ennyiben a hólyagbennékeket kapillárissal leszíva még a koagulálódás bekövet­kezte előtt hígítatlanul oltottuk a szövetkultúrára, így szükségtelenné vált a pufferoldattal, vagy te j­jel való hígítás, viszont izolálási eredményeink gya­korlatilag pozitívak voltak. Eltérően Weller ké­sőbbi megállapításaitól (2) HeLa szövettenyésze­ten sem hólyagváladékból, sem sejtes tovább­vitellel nem sikerült zoster vírustörzset izolál­nunk, illetve fenntartanunk.

2034 O R V O S I H E T I L A P

Goodpasture és Anderson (3), Blank, Coriell és Scott (4) 1948-ban csirke-embrió chorioallantois m em bránjára inp lanált emberi bőrdarabkákat in- okulált Herpes zosteres hólyagbennékkel és így a szövetfragm entum ökban sikerült típusos eozinofil m agzárványokat kim utatni. Weller és Stoddard (5) M aitland típusú fragm ent-kultúrákat fertőzött va­ricellás hólyagbennékkel és szintén nagy mennyisé­gű eozinofil zárványképződést figyeltek meg. Eozi­nofil m agzárványokat tudott kim utatni fedőleme-

Mint a rra elsőként Weller és Coons (11), m ajd Koller és m unkatársai (12) rám utattak, jelenleg a kórokozók identifikálása legmegnyugtatóbb módon az indirekt immunofluoreszcens módszerrel tö rtén ­het. Ilyen irányú eredményeink is megerősítik, hogy mindegyik betegből azonos ágenst izoláltunk, s a lehetőség szerint igazolják azok kórokozó vol­tát. Tapasztalataink alapján ez a módszer felhasz­nálható (Herpes zoster vírustörzsek birtokában) az etiológiai diagnózis megerősítésére is.

3. táblázat

N. H- D. L. Sz. P. C s. D.

A R A R I A | R A I R

v é r s a v ó k

z ' - l .v írustörzs + + + + ' 4—h + + + 4—b + + + + + +

A = akut savó; R = reconvalescens savóNégy, Herpes zosteres beteg savópárjának a Z—1. vírustörzs iránti ellenanyagtartalma, immunofluorescens módszerrel

meghatározva.

zen tenyésztett zosteres hólyagbennékkel fertőzött fibroblaszt sejtekben is (2). Az általunk megfigyelt magzárványok m indenben azonosnak bizonyultak az em lített szerzők észleléseivel és m ár akkor ki­m utathatóak a fertőzött sejtekben, am ikor még natív vizsgálattal citopatogén elváltozás a szövette­nyészeten nem észlelhető.

A betegek im m unválaszának k im u ta tá sá ra több­féle m ódszer használatos. A v írus tenyésztésének a m egoldásáig hólyagbennékből nyert elem i testeket agglu tináltak rekonvaleszcens em beri savókkal [Netter, Urbain (6); Brain (7)], m a jd később többen végeztek vírusneutralizációs p róbát [Weller, W itton, Bell (2); Taylor-Robinson (8)], valam in t a fertőzö tt szövet- k u ltu rá k tápfo lyadékának koncentrátum aival, m int antigénnel kom plem entkötési p róbákat végeztek [Wel- ler, W itton (9); Taylor-Robinson, Downie (10)].

N eutralizációs m ódszerünk ném ileg e lté r W eller (9) és Taylor-Robinson (8) m ódszerétől, am ennyiben ők a p róbát savóhígításokkal végezték. Teljes v írusneutra- lizációt azonban ők sem kaptak, am i az in fek tiv vírus se jten belüli ta rtózkodásával m agyarázható.

Az általunk használt neutralizációs próbák se­gítségével a betegség folyamán kim utato tt tite r- emelkedésekből bizonyítani sikerült, hogy izolált ágenseink a betegektől származnak. Az egy, kivá­lasztott vírustörzzsel és a betegek savóival végzett keresztneutralizációs próbákkal igazoltuk, hogy m inden betegünktől azonos ágenst izoláltunk.

összefoglalás:Nyolc Herpes zosteres beteg hólyagváladéká­

ból 6 vírustörzset izoláltunk. A vírustörzsek a fibro­blaszt kultúrákon native megfigyelhető citopatogén elváltozások, az eozinofil magzárványok, a fertőzés sejthez kötöttsége, valam int a betegek akut és re ­konvaleszcens savóival végzett neutralizációs pró­bák és immunofluoreszcens módszerrel történ t sej­ten belüli víruskim utatás alapján Herpes zoster vírustörzseknek bizonyultak.

K öszönetnyilvánítás. A szerzők ezúton fejezik ki köszönetüket dr. Dóczy E m ilnének az értékes technikai segítségért. *

IRODALOM. 1. W eller Th. H.: Proc. Soc. E xp . Biol. (N. Y.) 1953. 83, 340. — 2. W eller Th. H., Wittq>nH. M., Bell E. J.: J . Exp. Med. 1958. 108, 843. <—3. Goodpasture E. W., Anderson K.: Amer. J. P a th . 1944. 20, 447. — 4. B lank H., Coriell L. L., Scott T. F., McN.: Proc. Soc. Exp. Biol. (N. Y.) 1948. 69, 341. — 5. W eller Th. H., Stoddard M. B.: J. Immunoi. 1952. 68, 311. — 6. N etter A., Urbain A.: C. R. Soc. Bioi. (Paris) 1926. 94, 98. — 7. B rain R. T.: B rit. J. Exp.P ath . 1933. 14, 67. — 8. Taylor-Robinson D.: B rit. J. Exp. Path. 1959. 40, 521. — 9. W eller Th. H., W itton H. M.: J. Exp. Med. 1958. 108, 869. — 10. Taylor-Robinson D., D ownie A. W.: B rit. J. Exp. Path. 1959. 40, 398. — 11. W eller Th. H., Coons A. H.: Proc. Soc. Exp. Biol. (N. Y.) 1954. 86, 789. — 12. Koller M., Gön- czöl É., Váczi L.: A cta microbiol. Acad. Sei. hung. Közlés alatt.

AMBOSEX SUBLINGUÁLIS TABLETTAÖsszetétel: 1 tabletta0,004 mg (4 gamma) aethinyl-oestradiolt és 4 mg methyltestosteront tartalmaz

SZTK terhére szabadon rendelhető

O R V O S I H E T I L A P 2 0 3 5

R e c e h á r t y a - f é n y k é p e z ő g é p( R e t i n o p h o t )

Nagytel jesítményű készülék elektron-

vi l lanófénnyel és kiválóan

korr igál t opt ikával .

Fokuszálási lehetőség a felvétel

pi l lanatáig.

Megvi lágí tási idő kb 1/250 mp-től,

szabályozható fényintenzi tás mellett.

Tájékoztató nyomtatványunk száma: 60/Neka

VEB Cá r i Z e i s s J ENA

Szegedi Orvostudományi Egyetem, Szemklinika és I I . Belklinika

A nyirokkeringés szerepe fehérjeoldatnak a corneából történő

felszívódásábanS s e g h y G . , Z o l t á n Ö . T . é s F ö l d i M .

A mai felfogás szerint a nyirokérrendszer a cor­nea nedvkeringésében nem játszik szerepet. Állat­kísérletben bizonyítanunk sikerült e felfogás hely­telenségét.

8 normális, 9 álm űtéten átesett és 10 olyan ál­latban, amelyben előzetesen lekötöttük a nyakon fellelhető nyirokereket és nyirokcsomókat, 0,1 ml homolog serum ot fecskendeztünk a cornea állo­mányába.

Az eredm ényeket az áb ra szemlélteti.

A statisztikai-m atem atikai analysis, melynek elvégzéséért a MTA Alkalmlazott M atem atikai In­tézete Biometriai Csoportjának köszönetét mon­dunk, a különbséget igen erősen significansnak ta­lálta.

Nap

126*

0,1 m ihomolog serum felszívódása corneából (kutya, macska, nyúl)

K Ö Z É R D E K Ű É R D É S E K

A gyakorló orvos korszerű szemészeti feladatairól*Kettesy Aladár dr.

Nem ritkán hallható panasz, hogy a gyakorló (körzeti, üzemi, iskola-) orvosok tudása szemé­szetből nagyon fogyatékos. Szigorlati anekdota, hogy a kérdésre:

— Mit kell tu d n ia a gyakorló orvosnak sze­mészetből?

a helyes felelet:— Azt, hogy hol van a legközelebbi szemé­

szeti szakrendelés.Ha ez tréfás tú lzás is, kétségtelen, a szemészet

egyetemi oktatásában a múlthoz viszonyítva jelen­tős csökkenés következett be; ez azonban a fejlődés szükségszerű következménye.

Századunk első évtizedeiben az uralkodó o r­vostípus a m agángyakorlat alapján álló dr. med. univ., az összes orvostudományok tudora volt, aki­nek m inden orvosi feladathoz kellett értenie és — ha nem is mindig kielégítő színvonalon — érte tt is. Az ország lakosságának szemészeti ellátása, be­leértve a m űtéteket is, nagyrészt az ő vállán nyugodott. A kadtak köztük kiváló képességűek, például Losonczi Álm os, Hajdú várm egye volt fő­fizikusa, eredetileg hajdúböszörményi gyakorló or­vos. A 30-as években a debreceni Szemklinikán nem ritkán jelentkezett olyan beteg, akinek cata- rac tá já t még ő operálta, teljes sikerrel. Az egész ország akkori 20 m illió lakosára mindössze körül­belül 50 szemszakorvos esett, ebből is több m int a fele Budapesten. Debrecenben 1, Miskolcon 1 szemorvos működött.

Az orvosképzés ehhez igazodott. Az egyetemi oktatás 4 fő tá rg y ra tám aszkodott: belgyógyászat, sebészet, szülészet, szemészet. A szemészet egyen­rangú volt a szülészettel: két féléven át heti 7V2 óra, 3 óra m űtéttan, absolválás u tán , a 6. évben, „cselédkönyvezés”, azaz 1—2 hónapig tartó gyakor­lati foglalkozás csupán szemészettel, u tána szigor­lat elméletből, gyakorlatból, m űtéttanból.

Az orvostudom ány nagym érvű fejlődése ezt az orvostípust eltörölte. Bekövetkezett a munkameg­osztás, a „szakosodás”. Nyugodtan m ondhatjuk, most m ár nincs más, csak szakorvos. Éppen nap­jainkban m indinkább világossá válik, hogy a kör­zeti, üzemi, hatósági stb. orvosok, akiket a régi megszokás alapján az általános orvos fogalma alá sorolunk, tulajdonképpen szintén szakorvosok, kö­rülhatáro lt orvosi és egészségügyi feladatkörrel.

* A Szemorvostársaság Északmagyarországi Ta­gozatának Miskolcon, 1963. június 15-én tartott ü lé­sén elhangzott vitaindító előadás.

A szemészet egyetemi oktatása kénytelen volt ehhez a fejlődéshez igazodni: terjedelm e fokozato­san és jelentősen csökkent: heti 5, m ajd 3 órára, elmaradt a kötelező m űtéttan , a kórházi gyakorlat, végül féléves tárgy lett, a félév végén vizsgával, amit szigorlatnak nevezünk ugyan, de alig több a régi, ún. colloquiumnál.

A szemészet m indenkori professzorai igyekez­tek ezt a zsugorodási folyam atot akadályozni, de eredménytelenül. A szemészet is „szakosodott”, gyakorlatilag alkalmazható színvonalon az egyete­mi évek a la tt többé nem volt elsajátítható. Á tkerült a szakorvosképzés vonalára, itt azután jelentőségé­nek megfelelően bővült. A század elején elég volt kétévi szolgálat igazolása valamely szemészeti gyógyintézetben a szakorvosok jegyzékébe történő felvételhez. Most 4 évi gyakorlat kell, bizottság előtt leteendő, magas színvonalú szakvizsgával.

A felszabadulás u tán rohamossá vált fejlődés és a szocialista orvosi ellátás nagym értékben meg­növelte a szakorvosok irán ti igényt. Általánosan tudatossá vált, hogy m inden szembeteg és m inden szemészeti probléma a szemszakorvos kezébe való.

Ezzel a jogos igénnyel arányban azonban nem lehetett a szemészek számát emelni. Jelenleg ha­zánkban körülbelül 350 szemorvos m űködik, ők sincsenek kellő egyenletességgel elosztva. A mini­mum, am ennyire szükség volna, valószínűleg 20 000 lakosra 1 szemorvos. Ebben az esetben is hiányzik m ég 150. Ez az oka nemcsak a szemészeti szakrendelések nagy túlzsúfoltságának, hanem an­nak is, hogy körzeti, üzemi, iskolai, hatósági orvo­sok még m indig kénytelenek szoros értelem ben vett szemész-szakorvosi feladatokat vállalni, annak ellenére, hogy sem a szükséges előképzettségük nincs meg ehhez, sem a szükséges felszereléssel nem rendelkeznek.

Nagyobb baj azonban ebből nem származik, ha az orvos ezzel tisztában van és ennek megfelelően tartózkodik az önálló szemészeti tevékenységtől, illetve igénybe veszi a szemész segítségét, amire most m ár rendszerint meg van a lehetőség.

A legtöbb szemészeti probléma am úgy is a szemorvos kezében van. Aligha fordul m anapság elő, hogy glaucomát, cataractát ne szemorvos dia­gnosztizáljon vagy gyógyítson, aminek meg is van az az örvendetes következménye, hogy nem kerül­nek többé a szemorvosok elé olyan betegek, akik a dr. med. univ. által elkövetett m űhibák m iatt vakultak meg.

Három olyan szemészeti feladatkör van még, ahol nem-szemorvosok közreműködése szükséges:

O R V O S I H E T I L A P 2 0 3 7

1. trachom a (és járványos szembetegségek); 2. a szem teljesítőképességének vizsgálata m unkaalkal­masság szempontjából; 3. elsősegélynyújtás szemet ért baleseteknél.

A trachom a esetében nagy javulást je len tett a trachoma-ellenőrző orvosok beállítása, akik szak­orvosok, és a körzeti orvosokat, trachoma-kezelő­ket stb. irányítják.

A munkaalkalm asság vizsgálata látás szem­pontjából is rendszerint csak annak m egállapítá­sára szorítkozik, megvan-e szükséges látóélesség, esetleg színlátás, látótér. Eltérés vagy gyanú esetén a szemész consiliarius igénybevétele következik.

Hibák még leginkább a szem baleseti sérülései kapcsán fordulnak elő. Itt elsősorban tudni kell, hogy halaszthatatlan sürgősségű orvosi tevékenység sem a szem betegségei, sem sérülései kapcsán — a szembe ju to tt m aró anyagok kivételével — nem fordul elő. Két betegség van, amikor fontos, hogy a beteg órákon belül szakorvos kezébe kerüljön: a glaucomás roham és az art. centr. retinae elzáró­dása. De a mai Magyarországnak olyan terü le te nincs, ahonnan 1—2 órán belül autón vagy vona­ton a legközelebbi szakrendelés vagy szemosztály ne volna elérhető.

Maró anyagok azonnal bő vízzel kimosandók. Ilyenkor perceken múlik minden, orvos várására nincs idő. A víz egyébként rendszerint csak az arc­ról mossa le az oldatot, a szemrés görcsösen zárt. De alatta a bő könnyelválasztás gondoskodik a m a­róanyag hígításáról és eltávolításáról. Természete­sen az orvos, de bárki más is, m egkísérelheti a szemrés fe ltárását és a kötőhártyazsák átmosását.

Er fi művi behatás (ütés, szúrás, vágás, robba­nás. idegentest behatolása stb.) esetében a gya­korló orvos feladata éppen a szem sérüléseinél a legegyszerűbb: teljes tartózkodás minden beavat­kozástól. De ha ez a legegyszerűbb is, nem m indig a legkönnyebb: le kell küzdenie a segíteni és tá ­jékozódni akarást, a szem megtekintését, am it a környezet elvár tőle. Nehéz néha egy aggódó anyá­nak, ha a fia szemébe nyíllal vagy parittyával be­lelőttek, azt mondani, majd a szemorvos közli vele, milyen m érvű a sérülés. A szemre egyszerű fedő­

kötés kerül és az orvosnak igazán nem kell mást tudni, m in t hogy hová továbbítsa a sérültet. Sú­lyosabbnak látszó esetben még az ügyeletes kór­házi szemorvos is csak a műtőasztalon, teljes elő­készítés és érzéstelenítés u tán fog hozzá a feltárás­hoz és megtekintéshez.

*

Mindazonáltal a szemészet nem törölhető a vizsgával záruló kötelező egyetemi tan tárgyak so­rából. Ahogyan van általános emberi műveltség, am it m indenki az általános és középiskolában sze­rez meg, úgy van általános orvosi m űveltség is, amivel m inden orvosnak kell rendelkeznie. Ezt nyú jtja az egyetemi orvosképzés első öt éve, az absolutoriumig (persze, bizonyos gyakorlati ismere­tekkel kiegészítve). Az egész orvostudomány alap­pilléreinek, a teljes nom enklatúrának, az összefüg­géseknek ism erete m inden orvos számára nélkülöz­hetetlen. A szemész nem fog soha intubálni, kizáró­dott herniát megoperálni, vitiumot diagnosztizálni vagy kezelni, cariosus fogat betömni, vércukorszin- te t meghatározni stb., mégis minderről tudn ia kell, mi az értelme, jelentősége, sőt kiviteli módja. Ugyanúgy nem lehet orvos számára ism eretlen fo­galom a cataracta, glaucoma, myopia, papillitis stb., ha nem is fog sohasem cataractát operálni, vagy szemüveget rendelni. A szemtükör korszakalkotó jelentőségéről is tudom ással kell bírnia, de az utol­só nemszemorvos, aki betegeit m egtükrözte, talán Sántha Kálm án volt, és ő is rendszerint igénybe vette szemész felülbírálatát.

Az orvosképzés egyik fontos, de nem tökéle­tesen megoldott problém ája, miből és mennyiből álljon ez az anyag. A szemészetből m ég mindig hiányzik olyan tankönyv, amely ne tartalm azzon többet, m int a vizsga anyaga, ami egyúttal min­den nem-szemorvos tudnivalója szemészetből. Ez az általános orvosi tudással együtt ahhoz is elég­séges volna, hogy bárm ely orvos, amennyiben m unkakörében rendszeresen valamilyen szemészeti ténykedéssel is kell foglalkoznia, az ehhez szüksé­ges felkészültséget utólag elsajátíthassa.

T H E R A P I A S O Z L E M E N Y

D eb recen i O rvo stu d o m á n yi E g ye tem , I I . B e lk l in ik a

Spasmolytikumok hatásának összehasonlító klinikai mérése(Adatok a No-Spu klinikai pliarmakológiájúhoz)

Petrányi Gyula dr. És Szegedi Gyula dr.

Különböző spasmolytikumok hatásfokát exact m ódon csak pharmakológiai biológiai vizsgá­latokkal lehet lem érni. Jól ismert, hogy a klinikai m érés olyan esetekben, m int „gyomorgörcs”, „bél­görcs”, kőroham ”, „epekólika”, „vesekólika” stb. e görcsroham oknak alkalm akkénti rendkívül nagy különbözősége m iatt nemhogy különböző betege­ken, de még ugyanazon az egyénen is bizonytalan­ná teszi a spasm olytikum hatásfokának objektív összehasonlíthatóságát. Különösen nehéz a pontos objektív lem érése a betegek bem ondásai alapján

■annak, hogy két pharm akológiailag aránylag ke­véssé eltérő szer közül melyik az előnyösebb. Az olyan klinikai értékm érés, mely eleve nyilvánva­lóan változó és különböző állapotokban alkalmazza e szerek közül az egyiket, vagy m ásikat és ered­m ényként a betegek ítéletét, jelzését értékeli, m ég nagyszám ú vizsgálat esetén is csak bizonyos korlá­to lt értékű m érőszám okra tám aszkodhat, m int „jó, m érsékelt, semmi” és „azonnali, lassú”, illetve „ ta r­tós, gyorsan m úló”.

A betegek közism ert subjektivitásának a k ik ü ­szöbölésére a vak-m ódszert szokás használni és hogy az alkalmazó orvos — véletlenül önmagát se csaphassa be, a kétszer vak m ódszer látszik m eg- bízhatóbbnak. Ez a módszer azonban csak ott jó, ahol subjektiv effektust kell m érni és a vizsgálható param éterekre objektív mérőszámok nem kapha­tók. A kettős vak módszernek az emberi görcsök oldására szolgáló gyógyszerek vizsgálatában m ég több olyan feltétele is van, mely alig teljesíthető és ennek hiányai esetén téves eredm ényt adhat. Ezért am ikor egy új készítménynek a dihydroper- parinnak (No-Spa, Chinoin) a h a tásá t kívántuk le­m érni, mely a pharm akológiai vizsgálatok szerint több szempontból előnyösebbnek m utatkozott a Perparinnál, illetve papaverinnél, olyan klinikai m é­rőmódszert kerestünk, mely lehetőleg fizikai é rté ­kű m érőszámokkal jellemzi az effektust a beteg subjektiv jelzései m ellett. Véleményünk szerint erre a célra legalkalm asabb az in traarteriás injekció u tán észlelhető értágulat. M érhető a bőr k ipiru lá­sának a foka, kiterjedése, m érhető a bőr fölmele­gedése, esetleg plethysm ografiával az átáramló vér mennyisége és oscillometriával, illetve oscillogra- phiával a lüktetések növekedése. Ily módon objek­tíve m érhető a különböző spysmolytikumok hatása, legalább is relatíve.

A jelen vizsgálatainkban az új spasmolytikum, a dihydroperparin (No-Spa) h a tásá t hasonlítottuk

össze a Perparinéval, illetve papaverinéval. M iután nemcsak az tételezhető fel, hogy a patkányon vagy más állaton kifejtett spasmolytikus hatás értéke a különbözőképpen létrehozott spasm usokra (Ba Cbi oxitocin stb.) nem vehető azonosnak az em­berben várható eredményekkel, hanem az is, hogy az emberi vasospasmust oldó (vasodilatator) hatás sem feltétlenül mérője egyéb simaizom görcsoldó hatásoknak (például cholelithiasis vagy nephro- lithiasisos görcs), az új szert ezekben is kipróbál­tuk.

Methodiker.A perifériás hatású spasmolytikumok intraarteriás

alkalmazása klinikai rutin eljárás az álsó végtagok ar­tériáinak obstrukciós betegségeiben (atherosklerosis obliterans, endoarteritis obliterans). Az injekciót fi­nom vékony tűvel az inguinalis hajlatban a Poupart szalag alatt a comb-arteriába adjuk.

A betegek olyanok voltak, hogy az intraarteriás értágító adása indokolt volt előbbre haladott artériás obstructio miatt: az oscillációs érték a lábszáron erő­sen beszűkült, a boka fölött már kb. 0-ra csökkent, a lábujjakon trofikus zavarok mutatkoztak (esetleg kis gangraena vagy nem gyógyuló seb keletkezett) és a be­tegnek kifejezett intermittáló sántítás m ellett általá­ban nyugalomban is zsibbadt már a lába. Ebben az állapotban a collateralis keringés elősegítése javít a helyzeten. A collateralis arteriolák azonban többnyire spasticusak az érelzáródásos zóna környékén. Az érszű­kület kezdetétől lefelé a láb hűvösebb és sápadtabb, tehát a kis artériákra ható tágító szer hatása a kipi­rulás fokában, ennek kiterjedésében, valam int a bőr hőmérsékletének emelkedésében jól lemérhető. Miután a két alsóvégtag artériáinak a betegsége bizonyos sym­metria ellenére sem teljesen azonos, a pontos összeha­sonlíthatóság kedvéért a spasmolytikumok intraarteriás injekcióját ugyanazon oldalban másodnaponként ad­tuk váltogatva (például No-Spa, papaverin vagy No- Spa és Perparin). Ha m indkét alsó végtag keringésé­nek javítására intraarteriás kezelés szükséges, akkor is csak az azonos oldalon kapott eredmények összeha­sonlítása célszerű.

Vizsgálatainkban a kipirulás kiterjedését, fokát és ezek időbeli lefolyását, valam int elektromos bőrhőmé­rővel a kimelegedés lefolyását regisztráltuk. Oscillo- metriát rendszeresen végeztünk.

Az értágulás fokának mérését körülbelül 18° ál­landó hőmérsékletű szobában végeztük. Célszerű addig várni, am íg a térden felül kitakart alsóvégtag hőmér- séke a legalacsonyabb tartós szintet eléri. Erős fény­források zavarják a bőrhőmérést (például fényképezés­hez alkalmazott erős reflektorok).

Az értágító módszerrel történt összehasonlító ha­tásmérés után a No-Spa-t hasi görcsökben szenvedő­kön is alkalmaztuk, részben intravénásán, részben sub- cutan, részben per os.

A No-Spa injekció (2 m l-es ampulla) és tabletta 40 mg dihydroperparint ( = 6, 7, 3, 4—tetraetoxi—1—

O R V O S I H E T I L A P 2 0 3 9

benzal—1, 2, 3, 4—tetrahydroizokinolinium—chlorid-ot) tartalmaz. A dihydroperparin halvány zöldes-sárga, nem higroszkopos, vízben jól oldódik. Klinikai spas- molytikus hatásának a mérése az intraarteriás értágí- tási tesztben a Perparin (Chinoin) és papaverin hatá­sosságához mérve történt. Pharmakológiai előzetes vizs­gálatok szerint (I sse k u tz , D á v id é s G a rm a ti, K o v á c h és M e n y h á r t) a No-Spa erősebb görcsoldó a Perparinhoz, illetve papaverinhez képest.

Eredmények:I. Intraarteriás teszt. Eddig összesen 10 betegen

végeztük el ismételten a fent le írt .módon az össze­hasonlító vizsgálatot a dihydroperparin (No-Spa), perparin és papaverin között, a következő eredménnyel. Azonos egyszeri 80 mg-os dózisok esetén a No-Spa értágító hatása volt a legkifej ezettebb és legkedvezőbb, a papaverin és perparin hatása lényegesen gyöngébb volt és nagyjából egyform ának volt mondható. A 80 mg No-Spa hatásával azonos fokú értágulatot körülbelül 200 mg papverinnel, illetve perparinnal lehetett elérni, vagyis pro dosi a No-Spa két és fél­szer bizonyult hatásosabbnak a perparinnál, illetve papaverinnél az emberi (klinikai) in traarteriás tesztben. Ez körülbelül megfelel az előzetes phar­makológiai kísérletekben kapott No-Spa : Perparin hatásossági aránynak és egyrészt bizonyítja, hogy a No-Spa emberen is hatásosabb a perparinnál, illet­ve papaverinnél, másrészt alátám asztja, hogy a kli- nikopharmakológiai in traarteriás teszt a közvetle­nül a simaizmokra ható spasmolytikumok hatásá­nak m érésére és relatív dózis-viszonyaik m egálla­pítására alkalmas. Ezentúl azonban még egy jelen­tős előnye van a klinikai in traarteriás tesztnek a pharmakológiai (uterus, méh-szarv, bélcsík stb.) módszerek után, mégpedig az, hogy objektív és

bjektív mellékhatások is relatíve veszélytelenül igálhatók vele. Az artériába adott anyag az alsó-

rgfoan vérrel keveredve m ár erősen felhígulva a szisztémás keringésbe és a gyakran kritikus 'be (szív, tüdő, idegrendszer) és így egyrészt

vénás alkalmazás m ellékhatásainak előze- ílatára és dózis-kititrálására is alkalmas,

helyi hatás elérésére relatíve nagyobb mzható. A megfelelő értágító hatást biz-

os No-Spa in traarteriás beadása u tán lékhatást sem észleltünk, a vérnyo-

ila t teljes lezajlásáig és utána is szá- ,érést nem m utatott. Ezzel szemben az

.gulatot okozó 200 mg-os papaverin in tra- .nj ekei ója u tán fél — usque két perccel,

.m ikor m ár a szisztémás keringésbe került, a _megek gyakran tettek em lítést melegségről, fu r­csa közérzetről, szédülésről, szívdobogás-érzésről, mely mellett általában kis vérnyomáscsökkenés és tachypnoe volt észlelhető, általában 1—2 percig. így teh á t az in taarteriás teszt révén m egállapítható volt, hogy a No-Spa intravénás alkalm azásban is előnyösebbnek ígérkezik, m int a papaverin.

Bár a 80 mg-os No-Spa dózis intraarteriás értágí­tásra általában teljesen megfelelő, egy ízben egy kor- pulensebb cukorbetegen az értágulat a bőr kipirulásá­

ból ítélve gyengébb volt, m int általában láttuk és ezért a következő injekcióban 120 mg-ot adtunk, mely után a végtag kipirulása teljes volt, de általános mellék­hatások ezután sem jelentkeztek.

Azonos 80 mg-os in traarteriás alkalmazásban a No-Spa hatása nemcsak intenzitásban erősebb, m int a papaveriné, hanem időbeli lefolyásában is tartósabb, am i therápiás szempontból kétségtelenül szintén előnyös, Ennek a tartósabb hatásnak persze két oka lehet. Az egyik, am i önként adódik az, hogy erősebb értágu lat term észetesen tovább ta rt, lassab­ban zajlik le, a másik, hogy a szer „jobb tapadá­sa” m iatt elhúzódóbb a hatás. Ennek eldöntésére azonban a klinikai in traarteriás teszt m ár nem al­kalmas.

A betegek különbözőségétől és állapotuk elté­rő súlyossági stádium ától függően az egyes betege­ken kapott effektusok természetesen különbözőek, a relatív hatásossági eredm ények azonban mindig nagyjából azonosak, az em lített dózis differencia, erőteljesebb és tartósabb hatás a No-Spa javára a perparinnal, illetve papaverinnél szemben minden esetben m egállapítható volt.

2. Intravénás alkalmazás m ár sokkal kevésbé alkalmas nem tú l nagy dóziskülönbséget mutató (szerek összehasonlító vizsgálatára. Absolút összeha­sonlításra így m ár kevéssé van mód, hiszen azok a kórképek, m int m ár em lítettük, m elyekben a spas- molytikum okat szisztémásán, alkalmazzuk, mint például az epeköves, veseköves kő-roham, enterá- lis (pylorus stb.) spasmus nemcsak betegenként, hanem ugyanazon betegen is változó és így csak általános m egállapításokra lehet szorítkozni, még relatíve nagy eset-anyagban történt kipróbálás után ■is.

M iután a dózis, illetve hatáskülönbséget m ár az in traarteriás tesztben megbízhatóan tisztáztuk, az intravénás alkalm azásban elsősorban e szer hasz­nálhatóságát igyekeztünk alátám asztani a mellék­hatás-mentessége alapján. A papaverinről közis­mert, hogy erélyesebb dózisban több m ellékhatása van, m int ezt m ár az in traarteriás alkalm azáskor is em lítettük. Bár a No-Spa azonos, sőt erélyesebb hatású adagja nem okozott m ellékhatásokat a pa- paverinnel szemben, azért mégis előbb kisebb adaggal próbálkoztunk az intravénás alkalm azás­kor. CholelithiasisQs betegeknek adtuk először eny­hébb görcsös fájdalom esetén 40 mg-os dózisban. M iután 5 esetben ez az aránylag kis dózis is m ár jól szüntette a görcsöket és semmilyen m ellékha­tást, vém yom áscsökkenést nem okozott, ak u t nagy görcsroham esetén is alkalm aztuk általában 80 mg-os, egyes esetekben 120 mg-os adagban. A be­fecskendezés sebessége általában elég lassú volt,2—4 mg/see, tehát 80 mg esetén 20—40 m p, 120 mg esetén 30—60 mp. A kő-roham ok olyan heves fáj­dalommal és kínokkal járnak , hogy azonnali oldá­sukra az intravénás gyógyszerbevitel indokolt, ha a szer nem okoz kellemetlenséget. Ebben a beviteli módban is határozottan észleltük a No-Spa erélye­sebb spasmolytikus hatását azonos dózis esetén. Míg

2040 O R V O S I H E T I L A P

azonban a dóziskérdés csak financiális jelentőségű lehet, addig jelen esetben az a helyzet, hogy No- Spa adása olyan hatásos dózisban, melyben a pa- paverin m ár elég kellem etlen m ellékhatásokat okoz, sem m iféle m ellékhatással sem já rt, a vérnyomás alig változott. Egy esetben kaptunk jelentős vér­nyom ás esést 80 m g iv. alkalm azásakor, a beteg azonban hypotensiós volt és a befecskendezés is nem kellő lassúsággal történt. Mégis úgy véljük, hogy hypotensiós, vagy vérnyomásesésre érzékeny betegeken az iv. alkalmazástól tartózkodni tanácsos. A görcsoldó-hatás 1—2 percen belül kifejezett volt, de tartam a a görcsöt okozott viszonyoktól függött.

Így például egy esetünkben cholelithiasisos görcs ellen alkalmazva 40 m g jó hatású volt, a görcs meg­szűnt, később azonban újra jelentkezett, amikor is olyan heves volt, hogy 80 mg-ot adtunk; erre is gyor­san oldódott, de csak körülbelül fé l órára és ism étel­ten is csak ennyire, úgyhogy morphium-atropin kom­binációt is adtunk ismételten, m elyre azonban már egyáltalán nem reagált és a choledochusba beékelődött kő m iatt kénytelenek voltunk megoperáltatni. Az, hogy a No-Spa intravénásán m ellékhatásmentesen adható ha­tásos adagban, előnyt jelent nagy hasi görcsrohamok­kal járó betegségekben, mert a görcs gyorsan oldódik és ugyanakkor a hatás más subcutan adható spasmoly- tikuimokkal is kombinálható. Eddig több mint 30 eset­ben alkalmaztuk intravénásán cholelithiasisos görcs oldására eredményesen és ezen esetekben kábítószert tartalmazó gyógyszerkombinációk feleslegessé váltak. Nephrolithiasisos görcs esetén eddig 3 esetben volt al­kalmunk kipróbálni, egyikben a görcs perceken belül megszűnt és nem ismétlődött, a másik kettőben a fáj­dalommentesség csak másfél-két órát tartott, m ely után a görcs megismétlődött és újabb injekcióra volt szükség (közben más gyógyszert nem kapott).

Említésre méltó I. G.-né esete, akinek elég súlyos Raynaud-syndromából kifolyólag ujjain trophiás zava­rok mutatkoztak és a j. II. ujj utolsó percén gangraena fejlődött ki; amputáció jött szóba, m ert már két-három hete a csak Domatrinra szűnő fájdalm a miatt aludni sem tudott. Tekintettel arra, hogy rendszeres intraarte- riás kezelésre a felsővégtag artériái nem alkalmasak, intravénásán adtuk a dihydroperparint (No-Spa-t), m elyre a Raynaud-syndroma jelentősen enyhült. Ez­

után rendszeres iv. No-Spa kezelést végeztünk, m elyre a fájdalom gyorsan csökkent a Domatrin fölöslegessé vált, altató nélkül tudott aludni, és a gangraena gyó­gyulásnak indult. A továbbiakban a No-Spa-t subcu­tan kapta, majd per os szedte, a gangraena meggyó­gyult.

Az intravénás No-Spa alkalmazás előnye tehát ab­ban foglalható össze, hogy kábítószereket tehet fölös­legessé különböző eredetű simaizomgörcsök oldása ré­vén.

3. Subcutan és peroralis alkalmazás eseteiben a spasmolytikumok hatásossági foka természetesen a legkevésbé hasonlítható össze objektive, mégis az volt az impressziónk, hogy i. m., subcutan és per- orális alkalm azásban is a dihydroperparin (No-Spa) a hatásosabb. Az iv., illetve im. kezelésben a No- Spa előnyös hatását egyébként m ár Krasznai és Gálos is közölte. Ezek a megfigyelések, beriyomá- sok az in traarteríás tesztben elért eredm ény alap­ján megerősíthetők.

összefoglalás:1. Az alsó végtagok á rté ri a-szűkülettel já tó be­

tegségeiben szokásos in traarteriás értágító kezelés simaizom-görcsoldók hatásának m érésére alkalmaz­ható és ilyen célra klinikopharm akológiai tesztként ajánlható.

2. Ebben a tesztben összehasonlítólag vizsgálva a perparint, papaverint és egy új származékot, a di- hydroperparint, ez utóbbi, a dihydroperpárin (No- Spa Chinoin) az előzőknél két és félszer hatáso­sabbnak bizonyult. Ugyanakkor a m ár kellően eredm ényes adagokban ezekkel szemben mellékha­tásokat m ég nem okoz és így iv., illetve im. adva simaizom-görcsök esetén kábítószer-m egtakarítást tesz lehetővé.

IRODALOM: D á v id G. és G y a rm a ti L .: Farmako- logiai Dokumentáció, Chinoin, 1961. — I s s e k u tz T Farmakologiai Dokumentáció, Chinoin, Budapest, lf — K o v á c h A . és M e n y h é r t J .: Farmakologiai D mentáció, Chinoin, 1961. — K ra szn a i I. és G á la Orv. Hetit. 1963. 104, 165.

TABLE*INJEKCIÓ

SZTK terhire szabadón rendelhett

KŐBÁNYAI GYÓGYSZERÁRUGYÁR

P A T H O L Ó G I A I A 1 S U L M A N Y

Budapesti Orvostudományi Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet

Az id ü lt a lkoho lis ták re n d k ív ü li h a lá lá ró lT o ln a y L a jo s d r . é s D an ka L á sz ló d r .

Az alkoholizmus elleni küzdelemben az állam és társadalom igen sokrétű tevékenységet fe jt ki. Ennek ellenére ma sincsenek pontos adataink az al­koholisták számáról és az alkoholizmus terjedésé­ről. Feltűnő, hogy az alkoholisták haláleseteivel az irodalom ban kevesen, legfeljebb alkoholelvonó in­tézetek orvosai és törvényszéki orvosok foglalkoz­nak. L ip s c o m b vizsgálatai anyagában az egyik nagy kaliforniai alkoholelvonó intézet 676 betegéből 3 évi megfigyelési időszak a la tt 34 halt meg. A halál 10 esetben erőszakos módon következett be, öngyil­kosság vagy baleset miatt, 24-en természetes halál­lal haltak meg. S jö v a l l és V o ig t a lundi törvény- széki orvostani intézet hullaanyagában 15%-ra be­csüli az alkoholisták előfordulását, ez a szám 1956- tól 25%-ra emelkedett. Az általuk megfigyelt 186 alkoholista közel 40%-a lett öngyilkos; a többi hir­telen halállal halt el. Közleményükben részletesebb haláloki utalást nem adnak. Az alkoholisták halál­eseteire, halálokára, halálának körülm ényeire vo-

''natkozó gyér irodalmi utalások ezért e kérdés hazai v izsgálatára ösztönzött.

jEseteinket egy év boncolási anyagából válogat­tuk .ki, szám szerint 200 alkoholista rendkívüli ha­lálesetet vizsgáltuk. A feldolgozás során akként já r­tunk el, hogy az előzmény és a bonclelet alapján alkoho. izmusra gyanús esetekben a hozzátartozók­tól részletes előzményi adatokat vettünk fel. Saj­nos, nem minden esetben kaptunk megfelelő, érté­kelhető feivilágosítást, ezért az anyag még az adott évre nézve sem teljes, v a ló s z ín ű s é g s z á m ítá s r a n e m a lk a lm a s , ezért s ta t is z t ik a ila g n e m é r té k e lh e tő , csu­pán figyelemre méltó tájékoztatásul szolgálhat.

Vizsgáltuk a boncolásra k e rü lt alkoholisták életkorát, az alkoholizálás időtartam át és m érté­két és a halál okát, ill. körülményeit.

200 esetünkből 188 férfi és 12 nő, alkoholelvonó kúrán 6 egyén volt.

A boncolt alkoholisták átlagéletkora 47,8 év volt, ami mindenképpen alatta m arad a felnőttkorú népesség átlagéletkorának. A legfiatalabb 22 éves imbecillis egyén, 4—5 éve alkoholizált rendszere­sen, emberölés áldozata lett. A legidősebb 71 éves hirtelen halott, körülbelül 40 éven át alkoholizált. A halálozási görbe 20 és 40 év között viszonylag enyhén, 40 és 50 év között ugrásszerűen emelkedik, 50 év felett pedig lassan süllyed. U gyanakkor a ha­sonló életkorú, de nem alkoholos anamnézisű el­haltak halálozási adataiból kitűnik, hogy míg az a lk o h o l is tá k n á l 49 é v k ö r ü l le g m a g a s a b b a h a lá lo ­

zá s, addig a k o n tr o l lc s o p o r tb a n a z 59. é v r e , ill. a z e fö lö t t i é l e tk o r r a e s ik .

Az alkoholizálásban eltöltött évek számát vizs­gálva azt találjuk, hogy az alkoholélvezet első 10 évében hal m eg az alkoholisták 46%-a, a 10— 15 évig terjedő időszakban a halálesetek száma csök­ken, m ajd 20 év felett kissé, bár lassabban emelke­dik. Az anamnesztikus — hozzátartozóktól nyert — adatok szerint az elhaltak 1/3-a V2—3 liter m eny- nyiségben bort, túlnyomó részük felváltva bort és tömény italt, illetve bort és sört fogyasztott. A csak tömény ita lt fogyasztók száma kevés, 5% körüli. A kom bináltan ivók részesedése körülbelül 67%.

A halál neme szerinti megoszlásban anyagunk­ban az erőszakos halál — 122 eset — gyakoribb a természetes okból bekövetkezett halálnál — 78 eset — (1. ábra).

6 6 -a n k ö v e t t e k e l ö n g y i lk o s s á g o t, ezek közül 39 akasztással, 18 mérgezéssel, 9 egyéb módon ve­te tt véget életének. Ez utóbbiak között olyan bru­tális módozatok fordultak elő, m int magasból le- ugrás, vonat elé fekvés, önkezű nyakmetszés, szív­szúrás. K e s s e l és G ro ssm a n n nagy gyűjtőstatiszti­kájukban kim utatták , hogy nagy London területén 70—80-szor nagyobb az öngyilkosok száma férfi alkoholisták között, m int a nem alkoholistáknál, a hasonló életkorban.

51 a lk o h o lis ta le t t b a le se t á ld o za ta , ebből 36 közlekedési baleset; gyakori a sinen mozgó járm ű általi elgázoltatás. A többi baleset vízbefúlás, üze­mi balesetek, 6 eset falatbeékelődéses fulladás kö­zött oszlik meg.

5 a lk o h o lis ta e m b e r ö lé s i c s e le k m é n y á ld o za ta le t t . A haláleset körülményeiben, az alkoholizálás döntő szerepet játszott. (Kocsmai verekedés, családi drámák). A baleset következtében elhunytak véré­ben, de az emberölési cselekmény áldozatainál is véralkoholvizsgálattal általában jelentős alkohol­töménységet lehetett kim utatni. U en o és I s h i ja m a egyedülálló gyűjtőstatisztikájukban az emberölési cselekmények áldozatainál körülbelül 50% -ra teszik az alkoholos befolyásoltságot. M ila n o v ic 10 év anyagában 55 gyilkosság és 159 emberölés áldozatá­nál 45%-ban észlelt heveny alkoholmérgezést. A 214 vizsgált közül 55%-ban talált heveny vagy krónikus alkoholmérgezésre utaló boncleletet. A megöltek 1/5-e akut, 1/20-a krónikus, % -e akut és krónikus alkoholmérgezésben szenvedett. A gyilkosság áldo­zatainak 9, az emberölés áldozatainak 70%-a volt krónikus alkoholista. A nem szerint a nők 11, a fér­fiak 67%-a volt alkoholista.

O R V O S I H E T I L A P2 0 4 2

A te r m é s z e te s h a lá l tú ln y o m ó r é s z t a h ir te le n h a lá le s e te k k a te g ó r iá já b a ta r to z ik (78 e se t) , 3 9 % . A halál oka főként a vérkeringési szervek részéről adódik (43 eset), néha vesebántalm akkal szövődve. Leggyakoribb a m érsékeltfokú szívtúltengés (a szív súlya 400 g körül, vagy efelett) zsíros elfajulással. A szívizomhegesedés ritkábban fordult elő. A ko­szorús erek megbetegedését nem találtuk gyakrab­ban, m in t a nem alkoholisták halálokai között. A koszorús verőér-rögösödés szám szerint 6 eset. A fennmaradó 35 esetből légúti megbetegedések — túlnyomórészt bronchopneumonia, szövődményes influenza, pneum onia crupposa, gyomorfekély, ille t, ve annak szövődményei, vagy májzsugorodás okoz­ta a halált. Az irodalomban az alkoholizmus és az arteriosclerosis közötti összefüggés megállapítása nem egyöntetű. L e a r y szerint az alkoholizmus be­vezeti az arteriosclerosist az aortán. E b e r h a r d t sze­rin t az alkoholizmus ugyancsak jelentős szerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásában. W ile n s megállapítása, hogy a habitualis szokványos alko­holizálás nem okoz észrevehető effektust az érelme­szesedés kialakulásában. W a ld e n s tr o m a sörivók zsíros szívizomelfajulását a megnövekedett folya- dékbevitellel magyarázza. Svéd szerzők szerint az alkoholisták túlnyomórészt jól tápláltak és hiány­zik náluk az arteriosclerosis. S jö v a l l és V o ig t a h ir­telen halálra vonatkozóan megállapítják, hogy vizsgált anyagukban az alkoholizmus és a heveny alkoholmérgezés túlnyomórészt együtt fordul elő. A halállal végződő heveny alkoholmérgezés esetei­ben krónikus alkoholistáknál a halált okozó alko­holkoncentráció jóval alacsonyabb, m int a nem ivóknál. Eseteinkben is a hirtelen halottaknál gyak­ran volt a véralkoholtartalom 3—4%0 között, és ez adott esetben nemcsak egyszerű kiváltó tényező­ként, hanem az egyéb leletekkel egybevetve alko- holmérgezéses halál okaként is szerepelt. Mellékle­letként a lágyburkok megvastagodása, tejszerű szürkésfehér elszíneződése, összenövése az agyfel­színnel, főleg az agy domború felszínén és a zsír­máj, úgyszólván sosem hiányzott. Ezt az állapotot gyakran hydrocephalus externus kísérte. Mikrosz­kópos vizsgálattal a ganglion-sejtek chromatolysisét és a makroglia proliferatióját látjuk, főleg a cortex- ben, az olivában és a nucleus dentatusban. Az agyi ereken az endothel elzsírosodása és helyenkénti necrosisa volt észlelhető. O h k u m a az elváltozásokat nem direkt toxicus alkoholhatásnak ta rtja , hanem elsősorban a m egváltozott anyagcsere-viszonyok­nak. W a r n e r vizsgálatai szerint az agyi elváltozá­sok krónikus alkoholizmusban nem m utatnak jel­legzetes lokalizációt. A zsírmáj kialakulását S jö v a l l és V o ig t a töményszesz-ivóknál, túlnyomórészt fá­ból előállított, közel 42% tiszta alkoholt tartalm azó italok fogyasztóinál észlelték. D ick , F isc h e r é s S a u t ­te r az intézeti kezelést igénylő alkoholistáknál 5,6, B o ile r 70 (!), D o jc 16,3, N a v r a t i l és W e n g e r 20%- ban talál gyomorresectio utáni állapotot. J e l l in e k m atem atikai alapon kim utatta, hogy a gastritisek

1942-től 40-ről 61%-ra emelkedtek, míg a polyneu- ritisek száma csökkenőben van. A cirrhosis hepatis 9-ről 14%-ra emelkedett — m egállapítása szerint.

Ezen rövid tájékoztató jellegű ismertetésből is kiderül, hogy az alkoholisták rendkívüli halálese­tei, de feltehetően természetes halálesetei is eltérést m utatnak az átlagnépesség halálozási adataihoz ké­pest. Az, hogy ez az eltérés jelentős-e, csak pontos statisztikai adatokkal és módszerekkel határozható meg. Mind ez ideig éppen az adatok hiánya m iatt ilyen statisztikai értékelés lehetősége nincs meg. Vizsgálataink alapján szeretnénk a figyelmet fel­hívni arra, hogy a statisztikához szükséges adato­kat csak akkor lehet összegyűjteni, ha minden ha­lottkémleléssel, halálok-megállapítással foglalkozó orvos a halottvizsgálati bizonyítványra és a s ta ­tisztikai lapba is bejegyzi az idült alkoholizmussal kapcsolatosan rendelkezésre álló adatokat; a halál­eset körülményeitől függően vagy az „alapbeteg­ség”, vagy a „kísérő betegségek” rovatába. Egyéb­ként ezzel nemcsak az alkoholizmus felméréséhez járulhatnak hozzá, de meg van a lehetősége, hogy a nyert statisztikai adatokat ugyanúgy felhasznál­juk az alkoholellenes propagandához, mint az a közlekedési balesetek esetében m ár a gyakorlatban is m egtörtént.

Ö ssze fo g la lá s :

A szerzők 200 alkoholista rendkívüli halálese­té t vizsgálták életkorra, az alkoholizálás időtarta- m ára és mértékére, továbbá a halál okára és körül--' m ényeire vonatkozóan. 188 férfi és 12 nő szerepfélt vizsgálati anyagként, az átlagéletkor 47,8 év volt.

A halál neme szerinti megoszlásban az erősza­kos halál 122 eset) számszerű túlsúlyban van ?. te r­mészetes okból bekövetkezett halállal szemben (78 eset).

A 66 öngyilkos alkoholista nagyobb ’ észt az öngyilkosság aktív m ódjait választotta, sok volt a brutális elkövetési módozat. Az 51 baleseti áldozat közül 36 közlekedési baleset áldozata lett. 5 egyén emberölési cselekmény kapcsán vesztette életét.

A természetes halállal elhaltak nagyobb része a vérkeringési szervek elváltozásai m iatt halt m eg, a többi főleg légúti megbetegedésben szenvedett.

IRODALOM: 1. B oiler: cit. Dick, Fischer, Sautter. — 2. D ick W ., F isch er R., és S a u tte r G.: Dtsch. med. Wschr. 1959. 84. 311. — 3. D ojc: cit. Dick, Fischer, Saut­ter. — 4. E berhard t T . P.: Arch. Path. 1936. 21. 626. —5. J e llin e k E. M.: Quart. J . Stud. Ale. 1959. 20. 261. —6. K esse l N . és G ro ssm a n n G.: Brit. Med. J. 1961. II. 1671. — 7. L eary T .: New-England J. med. 1931. 205. 231. — 8. Lipscom b W . R.: Quart. J. Stud. Ale. 1959. 20. 596. — 9. M ilo v a n iv ic M.: Mschr. Kriminol. Psy­chol. 1935. 26. 31. — 10. N a v ra til és W enger: cit. Dick, Fischer, Sautter. — 11. O h ku m a T .: Z. neur. 1930. 126. 93. — 12. S jö va ll H j. és V o ig t G. E.: Dtsch. Z. gerichtl. Med. 1957. 46. 30. — 13. V en o Sh . és Ish ija m a I.: Dtsch. Z. gerichtl. Med. 1962. 53. 55. — 14. W aldenstrom : cit. Sjövall és Voigt. — 15. W arner F. J.: J. Nerv. Dis. 1934. 80. 629. — 16. W ile n s S. L.: JAMA 1947. 135. 1136.

\

2044 O R V O S I H E T I L A P

A hét beteg közül hat meggyógyult, egy nem gyógyult meg. A gyógyulatlan beteg kétoldali síp- csontgyulladásos gyermek volt, akinél három ízben ü ltettünk át szcs-ot. A harm adik m űtétnél m a­laccsontot használtunk. A kezdetben hatalmas csontüregek erősen megkisebbedtek, de még két év u tán is a sebzések kis m értékben váladékoz- nak.

Kezdetben kétkedve fogtunk a fertőzött ese­tek gyógyításához. Első három betegünknek síp- csontgyulladása volt. A sebzéseket elsőlegesen zár­tuk. Az 5—6. nap a seb környéke enyhén meg­duzzadt, és a varratok között kevés savós váladék kezdett ürülni. A 7—8. nap tö rtén t varratszedés u tán a megduzzadt sebszélek részben szétváltak. A savós váladékot később gennyürülés váltotta fel, és ezt követte néhány szcs részlet kilökődése. Hónapokig tartó, fokozatosan csökkenő váladéko­zás, sebsarjadzás u tán két beteg meggyógyult, csak a fentem lített gyermek nem gyógyult meg.

Mi történ t ezekben az esetekben?

A sebduzzanat feltehetően nem volt más, mint az idegen fehérjékkel és zsírokkal szemben tanúsított an- tigen-antitest visszahatás megnyilvánulása. A sebszé­lek azért váltak szét, mert a varratokat korán szed­tük ki, és így nem tudtak a duzzanat feszítésének ellenállni. A műtéti területet a sípcsont felett csak vékony bőrrel tudtuk fedni, és így a vizenyő nem tu­dott könnyen felszívódni. A többi négy fertőzött be­tegnél a varratokat a 12. napon vettük ki, és a seb­széleket még továbbra is collodiumos csíkkal, vagy ragtapasszal összehúztuk. Ezenkívül ügyeltünk arra, hogy a műtéti területet lehetőleg vastag bőr- és lágy­részréteggel feszülésmentesen fedjük. Betegeink ez­után már elsőlegesen gyógyultak. Igen szépen gyógyult az V. lábközépcsontgyulladásos beteg, akinél néhány hónap alatt a csontszerkezet az éphez hasonlóan kiala­kult. A Brodie-tályogos beteg heveny szakban ke­rült hozzánk. Nála először a tályogot csontfelvéséssel megnyitottuk, és szádoltuk. Két hét múlva, amikor a folyamat megnyugodott, az üreget szcs-tal kitöltöt­tük.

Ha egy csontüreg bűzösen váladékozik, renyhén sarjad, rendszerint vegyes fertőzéssel állunk szemben. Ilyenkor szintén nem lehet sikeres az átültetés, bár­

mennyire is kikaparjuk az üreget, és látszólag tisztává tesszük azt. Még az autotransplantatum sem tapad meg. Ez történt a lábtőcsontgyulladásos betegünkkel is, akinél megfelelő előkészítés után viszont a hetero- transplantatio gyógyulást eredményezett.

Megemlítem, hogy azoknál a betegeknél, ahol több ízben ültettünk á t szcs-ot, allergiás tüneteket nem észleltünk.

E m űtéttel a beteget sok szenvedéstől, az or­vost pedig sok hiábavaló m unkától lehet megsza­badítani. Másrészt a M atti-m űtét széleskörű alkal­m azását azért merem ajánlani, m ert á ltala gyak­ran évekig rokkant betegeket m unkaképesen ad­hatunk vissza a társadalomnak.

Mind a szcs, m ind a kem énycsont hetero- transplantatió ja akkor lesz eredményesebb, ha olyan módszert dolgozunk ki, amely az átültetendő csont szövetbarátságát biztosítja. M indenekelőtt az idegen anyagokkal szemben term elt ellenanyagok képződését kell kiküszöbölni. Ilyen eljárás beveze­tését folyam atba vettük, de még eredményekről nem számolhatunk be.

ö s s z e fo g la lá s .

A szcs, heterotransplantatiója bizonyos elő­nyökkel bír, m ert nem kell a betegen két műtéti terü le te t létesíteni, korlátlan mennyiségben lehet szcs-ot nyerni és ennek beszerzése olcsó. Hátránya, hogy a kapó szervezetben ellenanyagok képződ­nek. E hátrányból származó károk egy részét bi­zonyos m űtéti és kezelési fogásokkal csökkenteni lehet. 13 betegből (6 nem fertőzött, 7 fertőzött fo­lyam attal) borjúból vett friss szcs átültetése 11 betegnél sikeres volt.

IRODALOM: 1. Bauermeister A.: Hefte zur Un­fallheilkunde. Heft 58. Berlin, Springer Verlag. 1958. 18—25. old. — 2. Roth H.: Die Konservierung von Knochengewebe für Transplantation. Wien, Springer Verlag. 1952. 28—33. old. — 3. Krompecher— Lelkes: Orv. Hetil. 1956. 18. 485—91. old. — 4. Kondrai G.: Orv. Hetil. 1958. 6. 198—200. old.

P A N G Á S O S G A S T R I T I S B E NSZTK terh ire csak Indokolt esetben rendelhetiI

K v P

KLIMOVAIV OLAJOS I N J E K C I Ó ÉS TABLETTAÖsszetétel: 1 ampulla (1 ml) 2,5 mg oestradiol mono benz.-ot és 12,5 mg progesteront tartalmaz. 1 tabletta 0,01 mg aethinyloestradiolt és 10 mg aethinyltestosteront tartalmaz.

2044 O R V O S I H E T I L A P

A hét beteg közül hat meggyógyult, egy nem gyógyult meg. A gyógyulatlan beteg kétoldali síp- csontgyulladásos gyerm ek volt, akinél három ízben ü lte ttü n k át szcs-ot. A harm adik m űtétnél ma­laccsontot használtunk. A kezdetben hatalmas csontüregek erősen m egkisebbedtek, de még két év u tán is a sebzések kis m értékben váladékoz- nak.

Kezdetben kétkedve fogtunk a fertőzött ese­tek gyógyításához. Első három betegünknek síp- csontgyulladása volt. A sebzéseket elsőlegesen zár­tuk . Az 5—6. nap a seb környéke enyhén meg­duzzadt, és a varra tok között kevés savós váladék kezdett ürülni. A 7—8. nap tö rtén t varratszedés u tán a megduzzadt sebszélek részben szétváltak. A savós váladékot később gennyürülés váltotta fel, és ezt követte néhány szcs részlet kilökődése. Hónapokig tartó, fokozatosan csökkenő váladéko­zás, sebsarjadzás u tán két beteg meggyógyult, csak a fentem lített gyerm ek nem gyógyult meg.

Mi történt ezekben az esetekben?

m ennyire is k ik ap arju k az üreget, és látszólag tisz táv á tesszük azt. M ég az au to transp lan ta tum sem ta p a d meg. Ez tö rté n t a lábtőcsontgyulladásos betegünkkel is, akinél m egfelelő előkészítés után viszont a h e te ro - transp lan ta tio gyógyulást eredm ényezett.

Megemlítem, hogy azoknál a betegeknél, ahol több ízben ü lte ttünk át szcs-ot, allergiás tü n e tek e t nem észleltünk.

E m űtéttel a beteget sok szenvedéstől, az or­vost pedig sok hiábavaló m unkától lehet m egsza­badítani. M ásrészt a M atti-m űtét széleskörű alkal­mazását azért merem ajánlani, m ert általa gyak­ran évekig rokkan t betegeket munkaképesen ad­hatunk vissza a társadalom nak.

Mind a szcs, mind a keménycsont hetero - transp lan ta tió ja akkor lesz eredményesebb, ha olyan m ódszert dolgozunk ki, amely az átü ltetendő csont szövetbarátságát biztosítja. M indenekelőtt az idegen anyagokkal szemben term elt ellenanyagok képződését kell kiküszöbölni. Ilyen eljárás beveze­tését folyam atba vettük, de még eredm ényekről

A sebduzzanat feltehetően nem v o lt más, m int az idegen fehérjékkel és zsírokkal szem ben tanúsíto tt an- tig en -an tite s t visszahatás m egnyilvánulása. A sebszó- lek azé rt váltak szét, m ert a v a rra to k a t korán szed­tü k ki, és így nem tu d ta k a duzzana t feszítésének ellenálln i. A m űtéti te rü le te t a sípcson t felett csak vékony bőrrel tu d tu k fedni, és így a vizenyő nem tu ­do tt könnyen felszívódni. A többi négy fertőzött be­tegnél a varratokat a 12. napon v e ttü k ki, és a seb­széleket még továbbra is collodium os csíkkal, vagy rag tapasszal összehúztuk. Ezenkívül ügyeltünk arra, hogy a m űtéti te rü le te t lehetőleg vas tag bőr- és lágy­részréteggel feszülésmentesen, fedjük. Betegeink ez­u tá n m ár elsőlegesen gyógyultak. Igen szépen gyógyult az V. lábközépcsontgyulladásos beteg, akinél néhány hónap a la tt a csontszerkezet az éphez hasonlóan kiala­ku lt. A Brodie-tályogos beteg heveny szakban ke­rü lt hozzánk. Nála e lő szö w , ' yogot csontfel véséssel m egnyito ttuk , és s z á d ^ x hét m úlva, am ikor afo lyam at megnyur*" * ^ ' üreget szcs-ta l kitöltöt­tük .

Ve ^ ^ _r s T?-

<3.

r><9

5?

uzösen váladékozik , renyhén yes fertőzéssel á llu n k szemben.

. lehet sikeres az átültetés, b ár­

% ^

$ '

nem szám olhatunk be.

Összefoglalás.A szcs, heterotransplantatiója bizonyos elő­

nyökkel bír, m ert nem kell a betegen két m űtéti területet létesíteni, korlátlan mennyiségben lehet szcs-ot nyerni és ennek beszerzése olcsó. H átránya, hogy a kapó szervezetben ellenanyagok képződ­nek. E hátrányból származó károk egy részét bi­zonyos m űtéti és kezelési fogásokkal csökkenteni lehet. 13 betegből (6 nem fertőzött, 7 fertőzött fo­lyam attal) borjúból vett friss szcs átültetése 11 betegnél sikeres volt.

IRODALOM: 1. Bauerm eister A.: H efte zu r U n­fallheilkunde. H eft 58. Berlin, Springer Verlag. 1958. 18—25. old. — 2. Roth H.: Die K onservierung von K nochengew ebe fü r T ransplantation . Wien, S p ringer Verlag. 1952. 28—33. old. — 3. Krom pecher—L elkes: Orv. Hetik 1956. 18. 485—91. old. — 4. Kondrai G.: O rv. H etik 1958. 6. 198—200. old.

0Ű&A&ÚP A N G Á S O S G A S T R I T I S B E N

SZTK terhére csak Indokolt esetben rendelhetőKvP

KLIMOVAN OLAJOS INJEKCIÓ ÉS TABLETTAÖsszetétel: 1 ampulla (1 ml) 2,5 mg oestradiol mono benz.-ot és 12,5 mg progesteront tartalmaz. 1 tabletta 0,01 mg aethinyloestradiolt és 10 mg aethinyltestosteront tartalmaz.

A Z U I S Z T I K A

B u d a p e s ti O rvostu d o m á n yi E gye tem , I I . K ó rb o n c ta n i In té ze t

Blastomás reticulosis generalizált calcinosissalM á r k I s t v á n d r . é s K i r á l y F e r e n c d r .

A reticulosisok, reticuloendotheliosisok számos típusának klasszifikáció ja rendkívül nehéz. Ahány szerző, annyiféle osztályozás található az irodalom ­ban (35, 26, 31, 12, 27, 29, 34, 28, 20, 16). Az egyes esetek besorolása a blastomás reticulosis valam e­lyik csoportjába (29) néha könnyű és biológiai, cyto- lógiai, szövettani módszerekkel könnyen kivihető (15, 4). Máskor ez nehézségekbe ütközik, hiszen az egyes form ák keveredhetnek, kom binálódhatnak egymással (14, 30, 3, 1, 10, 29). Alábbiakban saját esetünket közöljük.

Esetismertetés:K lin ika i adatok: A 46 éves férfibeteg anam nézisé-

ből anny it em lítünk meg, hogy fiatal korában typhus abdom inalisa és állítólag nephritise volt. H alála elő tt 1 évvel idegosztályon kezelték exhaustio m iatt. Exitus elő tt 4 héttel láz, étvágytalanság, hányinger, hányás, obstipatio. Nyirokcsomói m egnagyobbodtak. K órházi felvételre került. Status: az igen elesett, lesoványodott férfibeteg bőre és látható nyálkahártyá i kissé halvá­nyak. Nyaki, hónalji, lágyéki nyirokcsom ói babnyiak, mogyorónyiak, tömöttek, egym ással és környezetükkel néhol összekapaszkodtak. M áj 2 h a rán tu jja l halad ja m eg a bordaívet. A lép tap in tható . Csontok diffuse nyo­m ásérzékenyek. Sensorium zavart. Kórlefolyás: tu d a t­zavara fokozatosan súlyosbodik, alsó végtag hypotonia, hyporeflexia, paresis fejlődik ki. Neurológus konzilia- riu s vélem énye szerint polyradiculitisről és K orsakow syndrom áról van szó. A rad icu litis diagnózisát később 2 ízben végzett liquor vizsgálati lelete (fehérje és se jt­szaporulat hiánya) nem tám aszto tta alá, ezért az észlelt elváltozást peripheriás neuritisnek minősítik, a neuro- psychés képet m ásodlagosnak ta rtják . Laboratórium i vizsgálati leletek: Vizelet: napi 2000—2500 m l között, fs.: 1010, alb.: op., genny: 0 , ubg.: norm .; ül.: néhány szemcsés cylinder, elvétve egy-egy hám sejt. Széklet: 0 . V vsülly.: 5 m m /óra. Vvs.: 3 400 000, Hgb.: 75—80%. F v s.: 7400 és 15 000 között. Q ualita tiv vérkép: Ju . 7—9%, S t.: 7—10,%, Seg.: 33—60%, Ly.: 6—11%, Kisly.: 11—16 százalék, Eo.: 1—3%, Mo.: 2—6% között. Throm bocyta- szám ; 124 000. RR.: 130/80—100/65 Hgm között. L iquor: ■0. Se. prot.: 4,55 g%, alb.: 2,25 g%, glob.: 2,3 g%, V ér­cukor: 144 mg%. RN {14 mg%. Se. K.: 4,0 mequ. Haemo- ku ltu ra : steril. M ájfunctiós p róbák: enyhén pozitívak. Se. bi.: 0,80 mg%. K ürten: 0 . P au l—Bűnnel: 0 . EKG.: ST a 2—3. elvezetésben deprim ált. M ellkasröntgen: kö- teges hílusok. Sternum punctio: igen sejtszegény csont­velő, csökkent fehér- és vörössejtképzés, elvétve lá th a ­tók csupán m egakaryocyták; sok atypusos, reticu laris jellegű sejt. A nyaki nyirokcsom ó próbaexeindatum á- nak kórszövettani diagnózisa: B lastom ás reticulosis (14 432/1957, dr. Rácz). Therápiásan nagy adagban v ita ­m inokat, konyhasó infusiót, A ureom ycint, S treptom y- cint, Penicillint, DOCA-t, H ydrocortisont, szívszereket, valam in t analgeticum okat és analepticum okat kapott. Tüdőoedem a tünetei között ex itált.

A boncolási jegyzőkönyvből (bjksz.: 4404/1957) a következő adatokat em eljük ki. A nyirokcsom ók test- szerte megnagyobbodtak, mogyorónyi, diónyi nagysá­gúak, helyenként egymással összekapaszkodottak, á lta ­

lában közép tömöttek, szürkés-vörhenyes színűek. A lép 520 g r súlyú, m etszlap ja szürkés-vörhenyes színű, állom ánya kissé puha, fo llicularis és kötőszövetes szer­kezete elm osódott. Az 1600 gr súlyú, m etsz lap ján sárga színű m áj állom ánya tűszúrásnyi, kölesnyi, szürkés-fe­hér göbcsékkeí van behintve. Mellcsont, bordák , csigo­lyatestek halvány vörös csontvelejében több helyütt gom bostűfejnyi, lencsényi, szürkés, töm ö tt göbök van­nak. K isdiónvi, csont kom pak tájá t is d es tru á ló göb lá t­ható a b a l tib ia proxim ális epiphysisében. A 340 gr sú­lyú szív bal p itvarának endocardium án néhány , forint­nyi, vékony, laposan elterü lő , törékeny, m eszes plaque van. A szívizom zsírosán degenerált, ap ró hegekkel át­szőtt. Szívkam rák tágultak. A m uscularis típusú arté­riák izom zata foltosán elm eszesedett. V izenyős tüdők feltűnően töm ött tap in ta túak . M ucopurulens bronchitis. A gyom or-bél nyálkahártyá ján néhány fe lü le te s erosio van. A ba l vese 280, a jobb 250 gr súlyú. Vesefelszín sima, fakó szürkés-vörhenyes színű, m etszlapon a ké­reg- és velőállom ány h a tá ra elmosódott, a kéregben szürke, hom okszerű szem csék találhatók. A gy 1600 gr súlyú, oedem ás. M ellékpajzsm irigyek m egnagyobbodást nem m uta tnak . A bőrön kóros elváltozás n em látszik.

Histologiai vizsgálat:A számos, különböző testtá jék ró l v e t t megnagyob­

bodott nyirokcsom ó lényegében hasonló szöveti képet nyújt. A legtöbb nyirokcsom óban az e red e ti structura teljesen felbom lott, a lym phaticus szövet helyén diffus jellegű re ticu la ris se jtp ro lifera tio ' látszik. A burjánzó sejteknek csak kisebb része rendelkezik h a lv án y plas- mával, chrom atinszegény hólyagos maggal és rostképző tulajdonsággal. A proliferáló sejtek nagyobb része kivá­lik a re ticu la ris hálózatból és nagyrészt az argyrophil rostkötegek hézagaiban, k isebb részben a tá g u lt sinu­sokban helyezkedik el. Az utóbbi sejtek lekerek ítettek , ezüstözhető rostokat nem term elnek, m a g ju k szabály­ta lanul kerekded , vagy vese alakú, változó chrom atin tartalm ú, de inkább hyperchrom . Az egyes se jtek egy­mástól a lak ra , nagyságra nézve lényeges e lté réseke t mu­tatnak. Több magoszlás figyelhető meg. A proliferáló reticu laris je llegű sejtek egyes nyirokcsom ók tokját is

I. ábra. D iffu s reticularis sejtburjánzás a nyirokcsomóban

2046 O R V O S I H E T I L A P

in filtrá lják , sőt a tokon k ívü li laza kötőszövetben is fel­le lhetők . A burjánzó se jtekben phagocytosis jelei nem lá tszan ak (1. sz. ábra).

A lép tüszőiben és pulpájában, a m á j periportalis kötőszövetében, a to n sillá k m egnagyobbodott folliculu- saiban, egy helyütt a szívizom zat in terstitium ában atypusos, eléggé polym orph, helyenként óriássejteket síJB inonsj ozBuijcpiei sí iBxjepioojinoi pxjdouisoo so

2 . ábra. Mésszel incrustált interalveolaris tiidöseptumok

se jtbu rjánzás figyelhető meg. A fen ti helyeken a se jt- p ro lifera tio in filtra tiv jellegű és csak a csontok spon- g iosájában és kü lönösen a m akroszkóposán leírt n a ­gyobb tibiagöbnek m egfelelően v á lik határozottan d es tru c tiw á .

T üdők in teralveo laris septum aiban k iterjed t mész- le rakódás van, m ely egyes septum okban a rostvázat inc rustá lja , m ásutt d u rv a rögök fo rm ájáb an tűnik elő (2. sz. ábra). Az u tóbb i terü leteknek m egfelelően az al- veolusfalak vaskosak, id ü lt lobos reactióval, valam int a m észrögök körül n éh á n y idegentest-óriássejttel. A kis és középnagy tüdővénák részvétele a calcificatióban igen jelen tős. Az elm eszesedés a term inalis bronchiolusokra és nagyobb b ronchusfalak ra is rá te rjed . A tüdőparen- chym ában helyenként atypusos re ticu la ris sejtburjánzás van, néhol kis cystás átalakulással.

A kissé vérszegény vesékben a Bow m ann-tokok jó része teljesen vagy félholdszerűen m ésszel incrustált, hasonlóan a glom erulus kacsok basalm em brán ja is. A k i­tá g u lt Bow m ann-tokok üregében apró , néhol durvább m észrögök helyezkednek el. Legsúlyosabban a tubulu- sok károsodtak; e lsősorban a kanyaru la to s és gyűjtő-

) . ábra. Vese kéregállományának egy részlete intratubularis m ész- cylinderekkel és a basalis membrán helyenkénti meszes átivódásával

csatornák, kisebb m értékben a Henle-kacsok. A tubulus epithelben hydropicus degeneratio és nekrobiosis figyel­hető meg, v a lam in t Kossá pozitív, m urexiddel m etallo- phyliá t m u ta tha tó (21) in tracellu la ris mészrögök m ellett PÁS pozitív anyag felhalm ozódása. Hasonló festődési sajátságokat m u ta tn ak a tubu lusok tág lum enében nagy tömegben ta lá lh a tó cylinderek és levált, összecsapódott hám sejtek is. A súlyosabb nekrobioticus jelenségeket m utató és elm eszesedett tubu lus hám rétegek a la tti ba- salm em branok mésszel való átivódása különösen szem­betűnő (3. sz. ábra). A nagyobb a rté riák m éd iája durva, rögös elm eszesedést m utat. A vas afferensek fala sok helyen te ljesen im pregnálódott. Vesemedence és vese- kelyhek izom zatában durva m ész depozitum ok vannak. In terstitia lis elmeszesedés vagy gyulladásos reactio egé­szen kism értékű.

A gyom or-bél tractusban fe lü letes erosiók körül ke­vés leukocyta található. A rté r iá k és vénák fa la k ite r­jedten, a pajzsm irigy ac inusa inak és herecsatornáknak basalis m em brán ja m érsékelten mésszel á tita to tt (4. sz. ábra). A m ellékpajzsm irigyek m egszokott szöveti képet nyújtanak.

4 . ábra. Mésszel impregnált vénafal pancreasban

M egbeszé lés:Esetünkben a 46 éves férfibeteg klinikai képé­

ben m egtalálható az általános gyengeség, testsúly­veszteség, irregularis láz, mérsékelt nyirokcsomó­megnagyobbodás, anaemia, thrombocytopenia, a ra ­pid halálos kimenetel. A fehérvérsejtszám emelke­dett, de kóros alakokat nem találtunk. Monocyto- sisa nem volt. A nyirokcsomó biopsiás vizsgálata, a boncolás és kórszövettani vizsgálat segítségével m egállapíthatóan a nyirokcsomókban, lépben, m áj­ban, tonsillában, tüdőben, szívizomzatban a reticu­laris elemek diffus burjánzása van jelen. A burján ­zó reticularis sejtelemek csak helyenként ta rtják meg eredeti jellegüket és argyrophil rostképző sa­játságukat. A sejtek atypiája, polymorphismusa, va­lamint a csontok spongiosájában és különösen a ti­bia göbében levő destructiv burjánzás igazolja, hogy daganatos reticuloendotheliosisról van szó, mely a R o u le t-fé le klasszifikáció (29) szerint lé n y e g é b e n re - tic u lo s is -re to th e lsa rk o m a kom b inác ió . A hasonló közölt kombinációs esetekben rendszerint arról van szó, hogy a reticulosis jelen ik meg prim aeren, m ajd agresszív tendenciájú körü lírt burjánzásba, reto- thelsarkom ába megy át, teh á t a destruáló daganat másodlagos (10, 29). Esetünk kórfolyam ata acutan folyt le és a meglevő adatok birtokában nem

O R V O S I H E T I L A P 2047

dönthető el, vajon prim aer reticulosisról van-e szó a csontot destruáló secundaer retothelsarkom ás átalakulással vagy a localis tibia tum or az elsőd­leges és a diffus reticulosis a másodlagos.

A metastaticus élmeszesedést úgy magyarázzák, hogy a csontszétesés folyamán szabaddá vált mész- sókat a megbetegedett vesék nem tud ják kiválasz­tani és á mészsók a belső szervekben rakódnak le. E felfogás szerint m ind a csont destructio ja, mind a vese károsodása szükséges ahhoz, hogy mész-me- tastasis alakuljon ki.

A destruáló csontfolyamat Virchow leírásaiban (36): kocsonyás sarkoma metastasis, cancroid me­tastasis, csont nekrosis, caries, mell-cystosarkoma átté t volt. A későbbi közleményekben is a legkülön­bözőbb csontbetegségek szerepelnek, így carcinoma- m etastasis (33, 13), myeloma m ultiplex (6), leukae­mia (38), Hodgkin-kór, ostitis, osteomyelitis, osteo- malatia, ostitis deformans, Alhers—Schönberg be­tegség. Mészmetastasissal járó csont-destructio reti- culosisokban is előfordul (25, 22). Franke (11) 157 eset irodalm i összefoglalása alkalm ával azonban mindössze 63 esetben talált nagyobb, vagy kevésbé kifejezett csontkárosodást. Az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a metastaticus elmeszesedés pa- thogenesisében nemcsak a csont destructiv betegsé­geknek van jelentőségük, hanem egyéb körfolyam a­toknak is: hyperparathyreoidism usnak (19), sarkoi- dosisnak (23), D-vitam in túladagolásnak (7, 2), te j- alkali syndrom ának (5, 18, 17, 37), hypoprotein- aemiának (32), esetleg kombináltan több tényező­nek (24). •

A vesekárosodásra vonatkozólag Franke (11) gyűjtő statisztikájában a 157 esetből 112 leírás sze­repel. Ezek nagy része is elsősorban m agára a cal- cinosisra vonatkozik és mindössze 12 nephritis, 8 interstitialis nephritis, 15 chronicus nephritis, 9 pyelonephritis, 2 arteriosclerosisos zsugorvese és 1 degeneratio renum szerepel.

Esetünkben a m etastaticus elmeszesedés klasz- szikus képe alakult ki, melyben az érrendszer, tüdő, bal p itvar endocardiuma, vese, pajzsmirigy, here vettek részt. Blastomás reticulosis okozta csontállo­m ány destructiót találtunk. A vesekárosodás a cal- cinosison kívül regressiv tubularis elváltozásból állt. A vesék az acut calcinosisnak megfelelően nagyok és maga a nephrocalcinosis egészen extrem fokú. A tubulusok lumenében és epithélj ében látható anyag egy része PÁS pozitív. Engel (9) szerint utóbbiak

mucoproteinek, a csont m atrix alapanyagának m a­radványai, m elyek a vérbe kerülve elérik a vesét és ott lerakódnak. Jelenlétük a rra utal, hogy a csont- destructiós folyam atokban a calciumsók mobilizá­lása mellett az alapanyag mobilizálása sem hanya­golható el.

Összefoglalás:

Szerzők felnőttkori kombinációs típusú acut blastomás reticulosis esetét ism ertetik. A reticularis burjánzás destruálta a csontállományt, mész- metastasis és ennek rész jelenségek ént extrém fokú nephrocalcinosis alakult ki.

IRODALOM: 1. A hlström C. G.: Beitr. P ath . A nat. 1941—42. 106, 55. — 2. Bauer J. M., Freyberg R. H.: JA ­MA 1946. 130, 1208. — 3. B enecke E.: Virch. A rch. 1932. 286, 693. — 4. B racher H.: D tsch. Arch. Klin. Med. 1956. 202, 746. — 5. B urnett Ch. H-, Commons R. R., A lbrigh t F., Howard J. E.: J. clin. Endoc. 1948. 8, 584. — 6. Car- son Ch. P., A ckerm a n L. V., M altby J. D.: Am. J. Clin. Path . 1955. 25, 849. — 7. D anow ski T. S., W in kler A. W., Peters J. P.: Ann. Int. Med. 1945. 23, 22. — 8. En­des P.: Orvosképzés, 1944, 34, 145. — 9. Engel M. B.r Arch. Path. 1952, 53, 339. — 10. Feller A.: Verh. deutsch. Ges. Path. 1954. 37, 139. — 11. Franke K.: Zbl. alig. Path . Anat. 1960. 100, 472. — 12. Fresen O.: Verh. deutsch. Ges. P ath . 1954. 37, 26. — 13. F ulton R. M., Paget G. E.: Lancet, 1951. 260, 886. — 14. Goldzieher M. A., H ornick O. S.: Arch. Path . 1931. 12, 773. — 15. Grie- der H. R.: V irch. Arch. 1956. 328, 442. — 16. H aranghyL. : Részletes K órbonctan I. 1959. M edicina, Bp. 203. — 17. H eintz R.: D tsch. Med. W schr. 1956, 81, 625. — 18. H olten C., L undbaek K.: A cta Med. Scand. 1955. 151, 177. — 19. Jacottet M. A.: V irch. Arch. 1959. 332, 245.— 20. Janssen W.: Z tschrft. ärz tl. Fortbild . 1958. 52, 1016. — 21. K aufm an H. E.: A dam s E. C.: Lab. Invest. 1957. 6, 275. — 22. Keiser G., H artm ann H.: Schw . M ed. W schr. 1956. 86, 911. — 23. K latsk in G., Gordon M.: Am.J. Med. 1953. 15, 484. — 24. Láncos F., Tóth F.: Acta Med. Hung. 1960. 15, 229. — 25. Pauli A . M., P hillips A.M . : Ann. Int. Med. 1954. 41, 363. — 26. Robb— S m ith A. H. T.: J. P ath . Bact. 1938. 47, 457. — 27. Rohr K.: Verh. deutsch. Ges. P ath . 1954. 37, 127. — 28. Rotter W ., B ün- gelerW .: K au fm an—Staem m ler: Lehrbuch d. spez. path. A nat. I. Band. 1. H älfte, 528, 1955. W alter De G ru y ter a. Co., Berlin. — 29. Roulet F. C.: V erh. deutsch. Ges. Path. 1954. 37, 10|5. — 30. Roulet F. C.: Virch. Arch. 1932. 286, 702. — 31. Rössle R.: Beitr. P ath . Anat. 1939. 103, 385.— 32. Schm idt M. B.: Dtsch. M ed. Wschr. 1913. 39, 59.— 33. Sw yer A . J., Berger C. J., Gordon H. M., László D.: Am. J. Med. 1950. 8, 724 — 34. Szinay Gy., Je lű n ek H .\ Acta M orph. Hung. 1955. 5, 297. — 35. V ehlinger E.: Beitr. Path. A nat. 1029. 83, 719. — 36. V irchow R.: V irch. Arch. 1855. 8, 103. V irch. Arch. 1856. 9, 618. — 37. W enger J., K irsner J. B., Palm er W. L.: G astroen te­rology. 1957. 33, 745. — 38. W erner W.: Verh. deutsch. Ges. Path. 1958. 41, 191.

2048 O R V O S I H E T I L A P

F őv. J á n o s K ó rh á z , Sebészeti O sztá ly

Az appendix valódi carcinomájaH u b e r L á s z l ó d r .

Az appendix rosszindulatú daganatai közül a sarcoma igen ritka, a világirodalomban eddig 30 esetet közöltek (1).

A hám eredetű rosszindulatú daganatokhoz a carcinoid, a m alignus mucocele és a carcinoma ta r ­tozik.

Az appendix rosszindulatú daganatainak csaknem 90%-át a carcinoidok képezik. E dagana­tok rosszindulatúsága ma is v ita to tt (2).

Ugyancsak nem alakult ki egységes álláspont a m alignus mucocelével kapcsolatban, amely Willis (3) adatai szerint az appendix rosszindulatú daga­natainak 8% -át alkotja. Egyesek ezt az adenocar­cinoma egy válfa jának tartják , mások összefüggés­be hozzák a pseudomyxoma peritonei-vel, m elynek viszonylagos jóindulatúságáról több irodalmi adat számol be (4).

A hám eredetű daganatok közül legritkább és egyben a legrosszindulatúbb az appendix adeno- carcinomája. Az első esetet Berger (5) írta le 1882- ben. Niceberg (6) 1956-ig 49 esetet talált az iroda­lomban, ezeknek körülbelül 70%-a férfi volt. Cook és Flannery 1960-ig az angolszász irodalomban 85 appendix-carcinom a esetet ta láltak (7).

A magyar irodalom ban 1926-ban Jelinek kö­zölte az első,.s m áig egyetlen esetet (8).

i . ábra

Az appendix-carcinom ának kórbonctanilag két típusát különböztethetjük meg. Az esetek egy ré­szében a m alignus folyam at polypusból indul ki. Általában a daganat az appendix distalis részében fekszik. A daganat növekedése az appendix lum e­nének elzáródásához vezet és így nem ritkán típ u ­sos acut appendicitis alakulhat ki. Az appendix- carcinomát m ű tét nélkül diagnosztizálni gyakorla­tilag nem lehet. A betegek nagy része acut appen­

dicitis tüneteivel kerü l műtétre, kisebb részénél chronicus appendicitis képezi a m űtéti indi- catiót, nem ritkán egyéb okból végzett la- laratom ia kapcsán találják mellékleletként. Né­hány esetben a jobb csípőárokban tap in tha­tó resistentia m iatt operálták meg bete­get. Az irodalomban leírt esetekben hiányoztak a malignus daganatra utaló általános tünetek. Kü­lönböző szerzők m ás-m ás gyakoriságról írnak: 3000, illetve 30 000 appendix-m űtét kapcsán fordul elő egy-egy carcinoma (6, 7). Leggyakrabban az ötödik­hatodik évtizedben észlelték. Az irodalom ban leírt legfiatalabb beteg 22, a legöregebb 72 éves volt. A macroscopos kép alapján, különösen acut, perfo­rált esetekben az appendix-carcinom a nehezen diagnosztizálható: helyes diagnózisát a kórszövetta­ni vizsgálat deríti fel.

A betegség ritkasága m iatt a prognózist, ille­tőleg a therápiát illetően nem alakult ki egységes álláspont. Ismeretes 15 éves túlélés is. Vannak, akik megelégednek korai állapotban egyszerű appendec- tomiával, mások, am ennyiben a szövettan carcino- más elváltozást m u tat — ileocoecalis resectiót ajánlanak (9). Ez utóbbi álláspont helyességét iga­zolja Niceberg statisztikája. Adatai szerint 26 eset­ben végzett egyszerű appendectomia u tán a bete­gek 27%-a három éven belül meghalt, míg 12 eset­ben ileocoecalis resectio u tán három éven belül csak 8% halt meg.

B. I. 72 éves fé rfit 1960. aug. 1-én m entők szállít­ják osztályunkra körzeti orvosának app. ac. peri. d ia­gnózisával. A nam nesiséből: két éve epekőbetegség m ia tt belgyógyászati osztályon kezelték; ugyanakkor p rosta tahypertro fiá t is m egállapítottak, s azóta utóbbi m ia tt ellenőrzésre já r. Betegségével kapcsolatos p an a­szai kb. 16 órásak: b izonytalan hasi fá jda lm ai kezdőd­tek, m ajd az egész jobb hasfélbe k iterjedő görcsök lép­tek fel, m elyek nem sugároztak ki; hányingere nem volt; o tthoni hőm érséklete 37,3 C°; széklete, vizelete rendben. S tatusából: kp. fe jle tt és tá p lá lt idős férfi. Bőr, lá tha tó ny .-hártyák kp. vérbőek. Nyelv kissé be­vont, szárazabb. M indkét szem és fü l körül, s a ta rkón eccema. Hasi st.: elődomborodó, kissé feszes, nehezen betap in tható has. A jobb hasfélben, a bordaívtő l az ileocoecalis tá jig nyom ásérzékenység, m érsékelt izom­védekezéssel. Ind irek t tü n e tek b izonytalanok; m á j- tom pulat m egtarto tt; loccsanás nincs. Puls.: kb. 60/min., aritm iás. RR: 140/85 Hgmm. Vizelet: feh.: op., pus.: pos., egyéb: neg. Fvs: 11.600. Üres hasi átv ilágí­tás: szabad levegő, nivo nem látható. A beutaló d ia­gnózissal egyetértve azonnali m űtétet végeztünk: jobb oldali pararecta lis behatolás. A peritoneum m egnyitá­sakor coliszagú genny ü rü l; az appendix a coecum, ileum és a fali peritoneum által képzett conglom era- tum ban helyezkedik el, tövénél gangraenás, perforált. A tályogüreg falának megfelelően a coecum fala is törékeny, gyulladt, ezért appendectom ia u tán a csonk­buk tatás igen nehezített. A hasüregbe antibiotikum ot, egy csövet és csíkot helyeztünk, s a sebet rétegesen

O R V O S I H E T I L A P 2049

zártuk. A továbbiakban cardialis tám ogatás m ellett adott infusiók, antibiotikum ok, S tigm osan ha tásá ra a bélpassage helyreállt, a peritonitis visszafejlődött. Sebe a 9. napon szétvált, ezért resu tu rá t végeztünk, mely u tá n a seb p. sec. gyógyult. Az időközben elvég­zett szövettani vizsgálat eredm énye: adenocarcinom a appendicis (lásd ábra). A beteg ú jabb m űtétbe nem egyezett bele, s a m űtét u tán i 36. napon, gyógyult seb­bel, panaszm entesen távozott. M unkába á llt — portás volt —, m ajd hat hónap m úlva fogyni kezdett, ism ét (másik) kórházba került, ahol cache^iás tü n e tek között meghalt. A sectio carcinosis peritoneit á llap íto tt meg.

összefoglalás: A szerző acut appendicitis képé­ben m egjelenő és operált appendix-carcinoma ese­tét közli. A megbetegedés hazánkban a második közölt prim aer appendix-cc.

IRODALOM. 1. K érchy M. és K elem en J. T.: Orv. Hetil. 1958. 4, 137. — 2. B urton J. A. S.: B ritish S ur­gical Practice. Vol. I. London: B u tterw orth (1947). — 3. W illis R. A .: Pathology of Tum ours. London: B u t­terw orth , 1948. 426. — 4. McGregor J. K .— McGregor D. D.: Am. Arch. Surg. 1960. 48, 925. — 5. Berger A .: Berk klin. Wschr. 1882. 41, 616. — 6. Niceberg D. M., Feldm an S. and M andelberg A.: Surg. 1956. 40, 560.— 7. Cook Gh.— Flanneri B. P.: Brit. J. Surg. 1960. 47, 621. — 8. Je linek K.: M agyar Sebésztárs. 1926. 175.— 9. M iiller L. P. and Taylor M. T.: J. Ind iana med. Ass. 1958. 51, 488. — 10. K iser W. J., Case L. G., Caw­ley L. P. an d S to fer B. E.: J. int. Coll. Surg. 1956. 25, 566.

Összetétel: 1 üveg 10 m l ex tr.hepatis hydrolisat. fluid, aqu.-ot tartalm az m illim éteren­kén t 10 gam m a cyanocobalamin-nal.

H atása i: A S irepar elősegíti a m áj parenchym a regeneráció ját, lipotrop hatású, jav ítja a m áj vére llá tásá t. Á llatk ísérletben a szén te trak loriddal előidézhető m ájnec- rosis, elzsírosodás, S irepar egyidejű adásával védhető.

Javalla tok : K rónikus és szuibakut hepatitis, m áj cirrhosis, zsírm áj, a m ájparenchym a degenerációja, toxikus és m edicinális m ájárta lm ak.

A lkalm azása és adagolása: A S irepar injekció egyarán t alkalm azható im tragluteáli- san és vénásan. A kezelés elkezdése előtt a túlérzékenység m egállapítására célszerű 0,1—0,2 m l-t m élyen m uscularisan beadni. A m ennyiben 30 percen belül nem jelentkezik semmilyen allergiás reakció, elkezdhető a folyam atos kezelés. A S irep ar napi adagja 2—3 m l lassan i. v. adva. In trag lu teálisan ha­sonló adagok adhatók. Egy kú ra során a S irepar összadagja kb. 150—200 ml. Vénás adásnál célszerű a készítm ényt fiziológiás konyhasóval vagy vérrel hígítani.

Forgalom ba kerül: 5X40 m l üvegben 44,20 F t 50X10 m l üvegben 410,— F t

SZTK te rhére szabadon rendelhető

K Ő B Á N Y A I G Y Ó G Y S Z E R Á R U G Y Á R , B U D A P E S T X .

ui ocatis (uMcUa&etiUuu*

2050 O R V O S I H E T I L A P

G yu la i m eg ye i K ó rh á z , I I . B e lg y ó g y á sza ti O sztá ly, v a la m in t K ó rb o n c ta n i és K ó rszö ve tta n i L abora tórium

Polycythaemia vera és pliaeochromocytoma együttes előfordulásaI v á n y i J á n o s d r . é s H e i m V i l m o s d r .

Typusos esetben nem nehéz felismerni a phaeochromocytomát a klasszikus triász alapján {hypertonia, hyperglykaem ia és hyperm etabolis- mus), azonban igen gyakran atypusos form ában je­lentkezik, a panaszok alapján nem is gondolunk rá, s teljesen igazat kell adnunk A insley-W alker- nek és W oodwardnak (1), m ert szerintük az esetek 70%-át még ma is csak a boncasztalon diagnoszti­zálják.

Saját esetünkben polycythaemia vera m ellett a klinikai észlelés során phaeochromocytoma gyanú­ja nem m erült fel, s az agyvérzés következtében meghalt beteg sectiója derítette ki, hogy e két be­tegség egyidejű fennállásáról volt szó.

E setünk ism ertetése. — H. A. 57 éves kőműves 1962. jan . 17.—febr. 14-ig feküdt kórházunk I. sz. bel­gyógyászati osztályán (főorvos: H erm ann Béla dr.). Kórelőzm ém yében 2—3 éves szédülés és nehézlégzés szerepel. Felvételekor erősen cyanotikus, arca sötét­szederjes, vérnyom ása 200/140 Hgmm. T üdők fele tt ér­des belégzés, m egnyúlt kilégzés, sípolás-búgás. B alra 1 u jja l nagyobb cor, m érsékelt tachycardia, máj és lép 1—1 u jjn y ira tap in tha tó a bordaív a la tt. V vt-szám 6 M, Hgb 20,5 g%, haem atokrit 70, fvs- és throm bocyta- szám norm ., W estergreen 2 mm/1 óra. EK G-lelete jobb tú lsú ly m elle tt lapos T hullám okat m utato tt.

S trophantin , D iaphyllin és többszöri venaepunctio h a tá sá ra állapota javu lt, nehézlégzése és szédülése csökkent. Bentléte során 3 alkalom m al vo lt erősebb szédüléssel, m elegségérzéssel és izzadással járó rosszul- léte, az ekkor m ért vérnyom ás egyszer sem érte el a bejöveteli értéket (160/115, 160/110 és 155/110 Hgmm). A vvt-szám a kezelés során lényegesen nem változott, haem atokrit távozáskor 58. A z osztály a beteg kór­ism éjét polycythaem ia vera-nak ta rto tta , s felküldte a budapesti I. sz. B e lk lin ikára radioaktív P kezelésre.

A klin ikán a d iagnosist m egerősítették. A csont­velőben igen élénk, túlnyom óan ery throblastos erythro- poiesis, a m ásik ké t se jtrendszer m űködése is fokozott.3.2 m illicu rie P 32 kezelésre haem atologiai adata i csak­nem te ljesen norm alizálódtak, távozásakor vvt-szám5.2 M, Hgb 14,4 g%, fvs-szám 6200. A m agasabb diasto- lés vérnyom ás m ia tt vesebetegség gyanú ja is felm erült, a kiválasztásos u rograph ia eredm énye negatív volt. A k lin ikán 1962. m árc. 19,—ápr. 25-ig feküd t (Megyesi K lára dr. tanársegéd), s 5 hónap m ú lva k érték vissza kontro llra .

O sztályunkra a betege t 1962. m ájus 10-én délu tán szállíto tták be eszm életlen állapotban agyvérzés k li­n ikai tüneteivel. 210/130 Hgmm-es tensió t m értünk, a szem fenéken igen szűk a rté riák m e lle tt a vénákon 1—2 G unn-tünet volt. A beteg a szokásos therap iás beavatkozásokra nem reagált és 3 órás kórházi ben t- tartózkodás u tán még aznap m eghalt.

A boncolás főbb adatai: Az agy felm etszésekor balo ldalon a kb. kétszeresére tág u lt oldalkam rából azt te ljesen kitöltő, töm ött, féketés-vörös véralvadék ürül. A baloldali középső fehér tok alsó része zöldmogyoró­nyi ü regnek m egfelelően szétm állott. A szív 530 g súlyú, a bal kam ra 12 m m vastag, a függőér és a ko­szorúserek belfelü letén kevés sárga és fehér folt van. A tüdőkből nyom ásra bőségesen ü rü l habzó, vörhenyes folyadék. Lép 620 g, m áj 1920 g, vesék eltérés nélkül. A bal fnellékvese felerészében vaskos, ennek m egfele­lően egy zöldm ogyorónyi nagyságú, töm ö tt göb tap in t­

ható, m etszéslapja sárga és sötétbarna fo ltokka l tar­kított. A jobb m ellékvese kp. vastagságú, a kéreg- és velőállom ány egym ástól jól elhatárolt, kp. v é r­tartalm ú.

Histologiai vizsgálat: A mikroszkópos vizsgálat igazolja a phaeochrom ocytom a m akroszkópos diagno- sisát. A íép-ben foltos bővérűségen és e m ellett vér- beszűrődésen k ívü l m ás kóros eltérés nincs.

Megbeszélés:Mint az eset ismertetéséből látszik, a poly­

cythaemia vera m ellett meglevő baloldali phaeo­chromocytomát csak a sectio derítette ki.

E két betegség együttes előfordultságát eddig mindössze 2 közlemény tárgyalja. Bradley, Young és Lentz (3) 10 éves fiú esetét ism ertetik 1961-ben, akinél 170/140 Hgmm-es tensio és 8,1 M vvt-szám volt felvételkor. M ár a klinikai észlelés során gon­doltak chrom affin-tum orra, s a m űtét során 4 phaeochromocytomát is találtak: 2 volt a bal mel­lékvesében, 1 a jobb-ban, 1 pedig az aorta bifurcatió- jánál helyezkedett el. Műtét után a vérnyomás nor­malizálódott, haematologiailag is teljesen rendbe­jött. — Az erythropoiesist fokozó factor szerepét is k im utatták a tum or sós kivonatának patkányba való injiciálása során. FeB9 beépülése éhező pat­kány vvt-jeibe lényegesen magasabb volt, m int egyéb controllokkal végezve, így norm, kutya mel­lékveséjének sós kivonatával és adrenalinnal is.

A másik közlemény Ramsay és Langlands (7) cikke. 52 éves betegüknél izzadás, fejfájás m ellett tachycardiát és többször megismétlődött ilyen rosz- szullét során alacsony vérnyomást m értek. A hae­matologiai adatok polycythaemia mellett szóltak, bár a beteg nem volt plethorás küllemű. A 3600 gamma/die catecholam inürítés alapján, mely a ké­sőbbiek során m ég fokozódott, gondoltak phaeo- chromocytomára, m elyet az elvégzett m űtét igazolt is. A m űtét során csak aldosteronnal és hydrocor- » tisonnal leküzdhető hypotensio következett be, 3 héttel később m ár teljesen rendben volt, haem ato­logiailag is.

E két eseten kívül, melyben phaeochromocyto­m a és polycythaemia vera egyidejűleg állott fenn, hasonló esetről a világirodalomban nincs tudom á­sunk, így a m i esetünk a harmadik.

Egyre szaporodnak viszont az olyan közlések, m e­lyekben a klinikai kép tarka változatossága m iatt legtöbbször nem is gondolnak chrom affin-tum orra. Czirner, Kovácsné és Varga (5) 67 éves portás ese­tét ism ertetik, akinél angina pectorisos panaszok álltak előtérben, s az egyik észlelés során kiugró vérnyom ásérték alapján gondoltak phaeochromo- cytomára, a histam in-test elgondolásukat alátá­masztotta, a sectio pedig megerősítette. Bell, B lake- more és Rose (2) 4 olyan esetről számolnak be, ahol ugyancsak nem lehetett a tünetek alapján azonnal

O R V O S I H E T I L A P 2051

chrom affin-tum orra gondolni, s évtizedes panaszok után kerü lt csak a beteg m űtétre (egyik orvosbe­tegnél peripheriás vasconstrictiós symptomák 26 éven át, közben myocardiális infarctus is, m ásik betegnél 12 éven át profuz izzadás volt a vezető tü ­net). Carpenter és Kunin (4) ugyancsak profuz izza- dással és peripheriás vasoconstrictióval járó esetet közölnek, akinél a kórlefolyás végső szakaszában acut tubuláris vesenecrosist is találtak. Legújab­ban Leather, Shaw, Cates és W alker (6) olyan 6 be­teg sorsát ism ertetik, kiknél a klinikai kép ugyan­csak változatos volt (terhességi toxaemia, agytu­mor, epeköves kólika stb.), s a háttérben phaeo- chromocytoma rejtőzött.

A mi betegünknél is lehetett volna chromaffin- tum orra gondolni, m ert kórházi észlelése során 3- szor volt izzadással, szédüléssel járó rosszulléte, azonban a vérnyomás viselkedése és a polycythae- miás vérkép m iatt nem m erült fel tum or gyanúja. Mint ismeretes, hypotensio m ellett is előfordul phaeochromocytoma, de arra is vannak adatok, hogy roham alatt a vérnyomásemelkedés olyan rö­vid ideig tart, hogy a vérnyomásmérés idejében m ár ismét normális vagy esetleg alacsonyabb vér­nyomás értékeket lehet mérni. Ez a helyzet a mi betegünk esetében is előfordulhatott. Mindenesetre rohamszerű rosszulléttel járó hypertonia eseteiben

gondolni kell phaeochromocytoma fennállásának lehetőségére is, s lehetőség szerint el kell végez­tetni a megfelelő, diagnosishoz vezető vizsgálato­kat (catecholaminürítés, provocatiós próbák stb.).

Esetünk ism ertetésével az volt a célunk, hogy egyrészt felhívjuk a figyelm et az atypusos klinikai kép form ájában megnyilvánuló phaeochromocyto­ma fennállásának lehetőségére (esetünkben poly­cythaemia vera-val együtt), másrészt tudom ásunk szerint hazánkban hasonló esetről még nem közöl­tek ism ertetést.

összefoglalás:Sezrzők polycythaemia vera és phaeochromo­

cytoma együttes előfordulását ismertetik, s egyide­jűleg utalnak arra, hogy a klinikai kép ta rk a vál­tozatossága m iatt a daganat idejében való felisme­rése ma is komoly problém át jelent.

IRODALOM. 1. A insley-W alker J. C. S. és Wood­ward J. W .: cit. Czirner és m unkatársainál. — 2. Bell M. A., B lakem ore W. S. és Rose E.: Ann. In t. Med. 1962. 57, 406. — 3. B radley J. E., Young J. D. jr. ésL entz G.: J. Urol. 1961. 86, 1. — 4. Czirner J., Kovács S.-né és Varga F.: Magy. Belorv. Arch. 1962. 15, 6. — 5. Leather H. M., Shaw D. B., Cates J. E. és W alker R. M.: B rit. M. J. 1962. 2, 1373. — 6. R am say I. D. és Langlands J. H. M.: L ancet 1962. 2, 126.

K Ú P

v élcukor csökkentő. ~ L ~

p a « í,„« j e*e<«beW '*

f l f l í Á » ® 8

SZTK terhére csak Indokolt esetben rendelhető

A d a g a n a to s m eg b e teg e d ése kke ze lé sé b en a d ju v á n s g y ó g y s z e r k é n t

a lk a lm a z h a tó

2 0 5 2 O R V O S I H E T I L A P

G E R O V I TK A P S Z U L A

Munkaegészségügy

Fiatalkorú cukorbetegek alkal­mazási és foglalkozásbeli tapaszta­latairól. K an trow A. H.: D iabetes,1961. 10, 476— 481. •

A New Y ork-i Diabetes Szövet­ség egy fia ta lk o rú cukorbetegek szám ára lé te s íte tt nyári tábo r résztvevőinek k ü ld ö tt 116 kérdőívet értékelték.

A jelenlegi kereső foglalkozások a felelős vezető pozíció és a segéd­m unka között széles skálában vá l­takoznak. 36 (31%) tisztviselő, 19 (16,3%) tanul, 17 (14,6%) áll a fog­la lkoztatásának legelején. A férfiak között 9 könyvelő, 3 m érnök, 1 közgazda, 1 szociális m unkás. A nők között 1 könyvtáros, 1 gyógy­foglalkoztató (O. T.), 1 tan ítónővolt, míg több tan itó i képzettséggel rendelkező cukorbeteg az iskolai hatóságok e lő írása i m iatt nem tu ­dott elhelyezkedni. 17 (14,6%) volt szakm unkás: ács, fűtésszerelő, m ű­szaki rajzoló, nyomdász, fényké­pész, röntgentechnikus, szerszám - készítő, üzleti gépek szerelője, te le ­fonos, szállító targonca vezető; a 21 férjezett nő közül 9-nek a háziasz- szonyi elfoglaltságon kívül egyéb foglalkozása nincs.

17-en (14,6%, 15 férfi és 2 nő) szám oltak be arról, hogy a d iabe­tes m unkájukban bizonyos p rob lé­m ákat je len te tt: 7 szakm unkás, 3 segédm unkás, 3 tisztviselő, 2 fő­iskolai végzettségű, 1 szabadfoglal­kozású és 1 háziasszony. V alam eny- nyiük nehézsége a hypoglycaem ia következm énye volt; egyetlen k i­vételtől e ltek in tve azonban az á lla ­potuk jó l rendezhető volt. Ezen fe­lül hárm an hyperglycaem ia tü n e­tei m ia tt k erü ltek nehézségbe. 5 esetben a cukorbaj egyensúlyát a rendszertelen m űszak és a rend- szertelen nehéz fizikai m unka bo­ríto tta fel. A csoportból 1 szem ély 130 E és egy személy 160 E Insu- lin t kapott naponta. A csoport á t­laga egyébként nem különbözött a nagy átlagtól.

A csoport tag jainak jövedelm e jelentősen kedvezőbb eloszlású, m in t az E gyesült Á llam ok észak­keleti részében k ia lakult á tlag (a részletes ad a to k a t táb lázatban köz­ük).

A 77 te ljes nap i elfoglaltságban dolgozó m unkás közül 41 (53,2%) cukorbeteg m unkábaállításá t pá­lyája fo lyam án valam ikor m eg­tagadták. Ez valam ennyi foglalko­zási kategóriá t egyformán é r in ti és m indegyik kategóriában az o tt dol­gozóknak kb. a felében fo rd u lt elő. Számos v á lla la t: te lefon-vállalatok, gyárak, közhivatalok, üzle tek és

közlekedési vállalatok, bankok, könyvtárak , közszolgálati és neve­lésügyi intézm ények u ta sítan ak el cukorbetegeket, többé-kevésbé kö­vetkezetesen. Ezért a 77 te ljes napi elfoglaltságban dolgozó cukorbeteg közül 34 (44%) következetesen le­tagadta a cukorbaját, ha á llás t ke­resett és ham is ada tokat közölt cukorbaját és katonai sorozását illetően, illetőleg a vizeletvizsgá­la tra nem sa já t vizeletét k ü ld te el.

Rózsahegyi István dr.

*

Munkateljesítmény gyomorresec- tio után. Springorum P. W., Piek- h a rd t H.: Dtsch. med. W schr. 1962. 87, 2537—2539.

Számos szerző úgy véli, hogy a legnehezebb testi m unka kalória- szükségletét a resecált gyom or be­fogadni nem képes. Szerzők ezért m egvizsgáltak 100 olyan bányászt, akik m élyszíni m unkán fejtésen dolgoztak, tehát a legnehezebb bá­nyam unkát végezték és akiken 1949 és 50 között gyom orresectiót (B illroth II. anastom osis retroco- lica oralis totalis, H ollenbach mó­dosításában) végeztek vérző, vagy á tfú ródo tt fekély, stenosis vagy eredm énytelen belgyógyászati ke­zelés m ia tt. A 100-ból 14 gyomor-, 86 nyom bélfekély volt. Koreloszlás: 40 év fö lö tt 34, 30 és 39 év között 42, 20 és 29 év között 21, és 20 év a la tt 3.

A feldolgozás m ódja részben az operá ltak kikérdezése v o lt lakásu­kon, részben pedig a betegállo­m ány ellenőrzése a bányatárspénz- tá r k a rto n ja i alapján.

A m ű té t és a vizsgálat között 4 bányász h a lt meg a m ű té ttő l füg­getlen okból. Az utóvizsgálatban szereplő 100 bányász közül 78 vé­gezte változatlanul ugyanazt a m élyszíni m unkát, m in t a m űtét előtt, 2 időbérben dolgozott a föld alatt, 20-at pedig külszíni m unkára helyeztek el. A 40 évnél idősebb bányászok közül több m in t 32%, ennél fiatalabbak közül 15% nem tu d ta rég i nehéz testi m unkáját elvégezni.

Az eredm ényeket 4 csoportba osztották: I. »igen jó«: panaszm en­tes, d ié tá t nem tart, fo ly ta tja a leg­nehezebb fejtő m unkát: 73 (76%). II. »jó«: alkalom szerűen ta r t diétát, ritka panaszok, m in t felböfögés: 12 (12,5%). III. '»kielégítő«: olykor fájdalom és hányás, de a m űtét előtti á llapo ttal szem ben jelentő­sen ja v u lt; az előzőnél könnyebb m unkán m unkaképes: 8 (8,3%).IV. »nem kielégítő«: gyakori pana­szok, dum ping-syndrom a, fogyás,

O R V O S I H E T I L A P Z O 53

csak könnyű m unkát tu d végezni: 3 (3,2%). A m űtéti eredm ények nagyjából egyeznek az általános beteganyagéval, az igen nehéz testi m unkát végzők teh á t nem kivéte­lek. A m ű té ttő l távolodva az ered­m ények javulnak.

A m űté t u tán egyetlen bányász sem szorult kórházi felvételre (ki­vétel csupán 2 hasfál'i sérv m űtétje m iatt volt), táppénzes állom ányba egyáltalán nem kerü lt 54, 1 és 2 al­kalom m al 16—16, 3 alkalom m al 4 és 3-nál többször 10.

A testsűlyváltozás: h ízo tt 25, vál­tozatlan 55, fogyott 20.

A gyom orresectio te h á t az esetek többségében nem volt akadálya an ­nak, hogy az operáltak a legnehe­zebb bányam unkát végezhessék.

Rózsahegyi István dr.

•k

Adatok a tumorózus talkum- portüdő klinikai lefolyásához és kórbonctanához. E hrhard t W. és G üthert: I n t Arch. Gewerbehyg.1962. 19, 465—486.

18 évi gum igyári talkum expozí- ció u tán k ia laku lt súlyos tum oró­zus ta lkum -portüdő eset klinikai lefolyását és kórbonctani leletét ír ják le. Az eset vegyi és finom- szerkezeti röntgenvizsgálata alap­ján szerzők valószínűtlennek ta r t­ják azt az irodalom ban ism ételten képviselt álláspontot, hogy a tüdő­elváltozás a ta lkum ban előforduló kvarc- és azbesztszennyeződés kö­vetkezm énye, mivel esetükben a tüdőből izolált por m ajdnem tiszta talkum ból állott. V élem ényük sze­r in t a talkum ból is igen jelentős m ennyiségű kovasav m ehet o ldat­ba; így a ta lkum fibrogen hatását a tüdő exogen portisztu lási képes­ségének kim erítésével, nagy por­tömegek összeállásával és am orph kovasav keletkezésével fe jti ki.

Rózsahegyi István dr.

★

Gyomorfekély miatt végzett re­sectio utáni késői eredmények és rehabilitáció. Koschitz-Kosic H.:. Zlb. f. Chir. 1962. 87, 922—924.

Szerző a C harité sebészeti k lin i­kájának gyom orresecáltjait, akiket 2 vagy több évvel előbb operáltak, utóvizsgálatnak vetette alá és kér­dőívek a lap ján dolgozta fel anya­g á t A 250 betegtől 188 esetben ka­pott választ; 6 operált halt meg közben. A 182 resecált közül 108 (59,3%) eredeti foglalkozásában, 48 (26,3%) m ás foglalkozásban volt m unkaképes, 4 operált (2,2%) gyo­m orpanaszok m iatt, 22-t (12,2%) egyéb okból ny ilván íto ttak rok­kanttá.

A 156 m unkaképes operált közül 107 volt panaszm entes és ezeknek

egy része nehezebb m unkát is vég­zett, m in t a m ű té t előtt. A többi 49 esetében panaszok állottak fenn, m égpedig 2 esetben m érsékelt, 47 esetben pedig kom olyabb panaszok (dum ping syndrom a, hypochrom anaem ia, gastrogen hasmenés, fo­gyás), ezek főleg a többműszakos m u n k á t viselték el rosszul, a fő­étkezések szabálytalansága m iatt.

A 22 rokkan ttá m inősített beteg közül, akiket nem gyomorpanaszok m ia tt nyugdíjaztak, 9 panaszm en­tes volt és 13-nak csupán egészen enyhe gyom orpanaszai voltak. Te­h á t a »panaszmentesség-« és a »m unkaképesség« fogalm ai nem fe­d ik egym ást és a gyom orresectiók eredm ényeinek elb írálásában a m unkaképesség fokának m egálla­p ítása látszik a legalkalm asabbnak an n ak m egítélésére, hogy m ilyen m értékben befolyásolja a gyomor­resectio a m unkaképességet.

Rózsahegyi István dr.

*

Visszaélések a pihentetéssel — egy évszázadon át. M ead S.: JAM A 1962. 182, 344— 345.

100 évvel ezelő tt sok betegség­ben a beteg p ihentetése volt az egyetlen therap iás lehetőség. Azon­ban jóval azu tán is, hogy hatásos gyógyszerek és gyógyel já r ások b irtokában m á r nem igazolható tudom ányosan a huzamos és teljes pihentetés, még m a is gyakran k erü l alkam azásra, noha a sport- orvoslástan és a m unkaélettani vizsgálatok az inaktiv itás káros ha tásá ra m u ta tta k rá. Egy k ísér­le tben önkéntes jelentkezőket 6 h é tre im m obilizáltak gipszkötés­ben. A 6 hét u tá n önm aguk ron­csaként hagyták el az ágyat: a vasom otor-beidegzés gyengesége, reszketés nehezítette m indannyiuk mozgását, a vérnyom ás, egyéb hom eostatikus m echanizm usok v á ltak elégtelenné, negatív cal­cium és n itrogénm érleg a laku lt ki. 6 h é tre volt szükség, amíg a »ke­zelést« kiheverték.

B ár számos m egbetegedésben szükséges az ágynyugalom, a k li­n ikusnak kell eldönteni, mi a be­tegség és mi a kezelés következ­ménye. Jelentős változás követke­ze tt be az évek folyam án gazdasá­gi okokból — előnnyel az egészség szám ára. Az ágyi nyugalom szülés u tán az 1938-ban szigorúan b e ta r­to tt 18 napról 3 n ap ra csökkent. Hasonlóan röv idü lt a fektetés ideje m űtétek u tán is. Az eredm ény: a throm bosis- és em boliaveszély n a­gyon jelentős csökkenése.

M ár Lewis tan ítá sa szerint is a mozgás a legjobb eszköz a claudi­catio esetében a kollateralisok k i­alakulására. K im uta tták , hogy a szívinfarktus u tá n megfelelő elbí-

2054 O R V O S I H E T I L A P

rálás és óvatosság esetén k itű n ő a m unkaképesség prognózisa. A z ak­tív mozgás m á r a korai rekonva- lescenciában is nagyon sikeresen érvényesíthető a beteg m indennapi szükségleteinek önellátásában. Az orvosok ennek ellenére tú lzo tt óvatossággal engedélyezik csak infarktus u tá n a beteg m ozgását és tevékenységét. Hasonlóan indoko­latlanul a já n ljá k a p ihenőkúrá t pl. poliomyelitis u tán i bénulásban, hivatkozva az izmok frag ilitására . Azonban az izom h irte len te rh e ­léseknél sé rü lhe t, de sem m iképp a bénulás u tá n i gyenge összehúzódá­sok következm ényeként. A k tív gü- mőkórban chem otherapia a la tt nem csak nem írn ak elő m a m ár szigorú nyugalm at, de je lentős sportbeli tevékenységet is m egen­gednek. Az ü lő életm ód esetén még fokozottabban indokolt, de a beteg nehezebben b írható rá az aktiv itásra; n em elég, ha az orvos csupán tanácso lja ezt, hanem kí­vánatos — lehetőleg szem élyes példa m u ta tásáva l is — in sp irá ln i őt erre.

(Referens m egjegyzése: »A té t­lenség sorvaszt, a gyakorlás fe j­leszt és épentart, a tú lterhelés árt.« Ez az elv érvényesítendő a sport- orvoslástanban, a m unkaegészség­tanban és a reconvalescenciában egyaránt. A f u n k c i ó m inden rehabilitáció alapja, csupán 2 fe l­tétel betartására kell ügye ln i: a terhelés a d a e q u a t és f o k o ­z a t o s legyen.)

Rózsahegyi Is tvá n dr.

*

Üjabb elképzelések a vér-agy- barriere functióról és annak jelen­tőségéről foglalkozási mérgezések pathogenesisében. Bauer H .: Int. Arch. G ew erbepath., G ew erbehyg. 1962. 19, 492— 506.

A teleologikus szem lélet helyére, amely a központi idegrendszer bel­ső m iliő jének fen n ta rtásá ra egy vagy több p refo rm ált védőberen­dezést feltételez, kauzális-d inam i­kus lépett, am ely a h a tá rte rü le t jelenségeinek m agyarázatá t a vér, a határfe lü le t és az agyállom ány közötti kölcsönhatásokban keresi. Egyéb szervekkel szemben fennálló különbségeket, am elyek az anya­gok penetrációs képességében m u­tatkoznak, nem a központi ideg­rendszerben levő határfe lü le tek alapvető s tru k tu rá lis különbségei­ben látják , h an em inkább olyan té ­nyezőkben, am elyek se jtje in ek anyagcseréjében gyökereznek. A különböző anyagok b e ju tá sá t a vérből a központi idegrendszer sejtjeibe a következő tényezők ha­tározzák m eg: 1. A m éreg fizikai­kémiai sa já tsága i (pl. lipoid-oldé- konyság). 2. A m éreg kötődése a

Apraeseniumban

a preyentio

céljára

vér tran sp o rt anyagaihoz (serum- fehérjék). 3. A központi idegrend­szer egyes részeinek in tracellu lá ris anyagcsere-sajátságai. A különböző m agvak 0 2 fogyasztása között je­lentős különbségek adódnak. így a globus pallidus károsodása CO m érgezésben ennek a m agnak je­lentősen alacsonyabb 0 2 fogyasztá­sával függ össze; ez kapcsolódhat a4. vascularisatióval, 5. a norm ális perm eabilitás fe lbo ru lha t az a) erek, b) a parenchym a anoxiás ká­rosodása következtében. 6. Megfe­lelő receptorok je len lé te bizonyos funkciós-rendszerek e lek tív vagy dom ináló károsodása esetén. 7. In ­d irek t toxikus hatások a központi idegrendszerre, pl. N H 2 mérgezés a máj károsodása esetén. Szerző egyes faktorok szerepére példákat hoz az ipari toxikológia területéről.

Rózsahegyi István dr.

*

Szülészet és nőgyógyászat

Vaginalis moniliasis, Trichomo­nas fertőzés Flagyllal való kezelé­se után. M. M ary Beveridge: Brit. J. vener. Dis. 1962. 38, 220—222.

Igen nagyszám ú közlem ény fog­lalkozik a Trichomonas vaginalis m etronidazole (Flagyl) p e r os ke­zelésével. Irodalm i ad a to k szerint a kezelést követően igen gyakori a m oniliasisos vulvo-vaginitis. A szerzők közül eddig m ég egyik sem végzett a m oniliasisra vonat­kozó olyan vizsgálatot, hogy mi­kén t a laku l ez a kezelés folyam án. A szerző e m unkájában ezt a h iány t iparkodott pótolni, össze­hason lítást végzett a p e r os F la­gyl és a lokális Stovarsol-kezelés előtt és után, figyelve a m onilia- sist. U gyanekkor m egfelelő kont­rollcsoportot is vizsgált. M unkája so rán m inden betegnél Gram -fes- tést, tenyésztést és sö té t látóteres v izsgálato t végzett a cervicalis és u re th ra lis váladékból. A Gram- festés a Candida albicans diagnó­zisát könnyíte tte meg. Ism erteti a differenciáldiagnózist a Candida albicans és a Lacto-bacillus között.

T anulm ányában táb láza tban m u­ta tja b e a m oniliasisos esetek szá­m á t a Flagyl-, ille tve Stovarsol- kezelés esetén. M egállapította, hogy a kezdeti v izsgálat alkalm á­val m oniliasisosnak ta lá l t esetek ,a kezelés folyam án m ind megma­rad tak , sőt a későbbiekben szám uk szaporodott. A Candida albicans előfordulása 20%-ra tehető és le­het, hogy a Trichom onas vaginalis jó tá p ta la jt szolgáltat a gombák szám ára. A Flagyl-kezelés eltávo­lít ja a vaginából a protozoonokat, a gom bák azonban a kezelést "kö­vetően az eredeti százalékukban visszam aradnak.

O R V O S I H E T I L A P 2055

Teljes bizonyíték a rra vonatko­zólag nincsen, hogy a Trichomonas vaginalis serken ti-e a gom bák szaporodását. Azonban világos, hogy a Flagyl nem gombaölő tu ­lajdonságú.

A Trichom onas vaginalis szem­pontjából sikeres Flagyl-kezelés u tán te h á t m anifest vaginalis mo­niliasis jelentkezhet, am ely figyel­m eztetésül szolgál a rra , hogy m in­den esetben lokális gentiana ibo- lyás vagy más gombaölő hatású helyi kezeléssel kell a m etronidazol the rap iá t párhuzam osan kiegészí­teni.

Jankó Mária dr.

*

Az EEG gyakorlati értéke prae- cklam psiában és eklam psiában.K olstad P er: A cta obstet, gynec. scand. 1961. 40:127.

Az idevágó irodalom adata inak á ttek in tése u tán ism erteti sa ját vizsgálatait. Kóros EEG-viszonyo- ka t ta lá lt a 3 enyhe praeeklam p- siás eset m elle tt 1, és a 11 súlyos praeeklam psiás közül 3 esetben. Ezzel szem ben m indkét eklam psiás és 1 essentialis hypertoniás beteg EEG-je kórosnak m utatkozott. Az egyik eklhm psiás betegnél a roham előtt 38 órával az EEG kóros el­térést nem m utato tt. A roham ok u tán a kóros EEG elváltozások 3, ill. 8 héten á t á lltak fenn, m ajd norm alizálódtak.

Az EEG leletek a következők voltak: k ifejezett vagy enyhe ge­neralizált dysrhythm ia, kifejezett focalis dysrhythm ia, diffúz vagy tem poralis the ta activitás.

Nem m utatkozott összefüggés egyrészt az EEG elváltozások, m ásrészt a vérnyom ás, a pro tein­uria, az oedema, az agyi tünetek és a szem fenéki elváltozások sú­lyossága között.

M egállapítása az, hogy az EEG csak kevéssé alkalm as arra , hogy segítségével meg lehessen jósolni a roham kitörését. A kóros EEG leletek m indig csak a klinikai kép ism eretében értékelhetők.

Varga K álm án dr.

★

A rrhcnoblastom a. O’H ern T. M., Neubecker R. D. (Armed Forces In titu te of Pathology, W ashington D. C.) Obst. Gynec. 1962. 19:753— 770.

A szerzők közlem ényének tárgya 31 arrhenoblastom ás beteg ta n u l­mányozása. A betegek kora 9 és 78 év között volt, az átlag 34 év. A leggyakoribb első tüne t az am e­norrhoea. M eyer beosztását követ­ve az I. typusban 3 betegnek (50%), a II. typusban 15 (71%) és a III.

typusba tartozó három beteg kö­zül m indegyiknek volt virilisatiója. 3 betegben nem elféríiasodást, ha­nem hyperoestrogenism us jeleit észlelték. (Ezek nyilván fem inizá- ló tubu laris daganatok, vagy Ser- to li-sejt-tum orok voltak. Ref.) A betegek közül m űtét u tá n 3 lett te rhes és összesen 5 gyerm eket szültek, a bekövetkezett terhes­ségekből. 4 betegnél határozták m eg a 17-ketosteroid ü rítést, ami 3-nál enyhén fokozott volt.

18 betegnél végeztek egyoldali adnexectom iát, kettőnél petefészek­k iirtá st, egynél a daganat bonco­láskor derü lt ki, egynél az adatok­ból a kezelés nem vo lt m egálla­pítható , végül 9-nél te ljes hasi m éh k iirtás t végeztek a függelékek­kel.

27 daganatnak a m érete is is­m ert volt. Az á tm érő jük 2,5—24 cm -ig te rjed t, az átlag 9.7 cm volt. 29 daganatban végeztek nem ichro- m atin m eghatározást és az m in­dig női volt. A daganat minden esetben — egyet kivéve — a pete­fészekre korlátozódott. A betegek követése csupán 3%-os m aligni- tást m uta to tt ki.

Jakobovits A nta l dr.

*

Az eklam psia aktív vagy kon­zervatív kezelésének kérdéséhez. Busse O. és Bielfeld K .: G eburtsu. F rauenheilk . 1962. 22, 1367—1381.

A régóta folyó vita, hogy az ek lam psiá t ak tívan vagy konzervá­lv á n kezeljük, nem záru lt le, sőt a m odern hypotensiv szerek és phe- nothiazin-készítm ények birtokában a th e rap ia a konzervatizm us irá­nyában tolódott el. Szerzők a dort- m undi női klin ika 1947—1960. év anyagán (119 eset) vizsgálják a the­rap ia eredm ényességét. 1947—1953 között túlnyom óan ak tívan , míg1954— 1960. években szigorúan kon- zervatívan kezelték az eklam psiát. Legsúlyosabb kórkép az an te-par- tu m jelentkező eklam psia volt, m orta litása az összes veszteség 59% -át képezte. A te ljes anyag anyai vesztesége 14,2%. A ktív ke­zelés (sectio) m ellett az anyai ha­lálozás 16,7%, konzervatív kezelés m elle tt ugyancsak 16,7% volt, tehát ez u tóbbi therap iás mód az anyai veszteséget nem csökkentette. A m agzati veszteség konzervatív ke­zelés m elle tt három szor nagyobb volt, m in t császárm etszés végzése u tán (18,2%, ill. 5,3%).

A nyai veszteség nem fo rdu lt elő, ha a szülőnőt az első roham je len t­kezésétől szám ított 1 ó rán belül in ­tézetbe szállíto tták és ott megszült. A nyaguk alap ján az eklam psia exsp ek ta tiv kezelését ta r t já k he­lyesnek a szülés körülm ényeinek figyelem bevételével. Szülés a la tt je lentkező rángógörcs esetén a mi-

test i és sze l lemi kimerül tsége esetén

O R V O S I H E T I L A P2056

előbbi megszülés a legfontosabb. A m agzat érdekében szükségesnek ta r t já k a császárm etszés indikáció­já n a k »liberalizálását«, azaz gyak­rab b an végeznek sectió t rángógörcs m iatt. Terhességi eklam psia esetén a konzervatív, gyógyszeres kezelést ta r t já k helyénvalónak, különösen akkor, ha a m agzat életképessége (alacsony súlya m iatt) kérdéses.

Sas M ihály dr.★

Csecsemő- és gyermekgyógyászat

Respiratory syncitial (RS) vírus kimutatása heveny légzőszervi be­tegségben szenvedő gyermekek ese­teiből. (A m anchesteri gyerm ek­kórházak és közegészségügyi labo­ra tó riu m közleménye.) Holzel A., P a rk e r L. és m tsaik : Lancet 1963. I. 295.

A z újabb időben m ind nagyobb szám ban m u ta tják ki a nem régen felfedezett RS v írus szerepét, főleg csecsem ők heveny légzőszervi meg­betegedéseiben. Je len közlemény azért érdem el figyelm et, m ivel 36 v izsgálattal b izonyíto tt eset kap­csán a RS v írus á lta l k iválto tt be­tegség sok szem pontból jellemző k lin ika i tüne te it fog lalja össze.

A v írus k itenyésztődését He-La se jteken 5—12 napi inkubáció u tán jelentkező óriássejt- és syncitium - képződés m uta tta . Egyébként az ilyen sejtekben haem atoxylin- eosin festés u tá n cytoplazmás eosinophil zárványtestek is észlel­hetők voltak. Az iden tifikálás spe­cifikus nyúl ellensavóval való neutralizáció ú tjá n biztosítható.

A 36 pozitív esetből 26 hathóna­pos koron alu li volt. Az esetek egy része (a 26-ból 5) egyszerű légúti h u ru t tüne te it m u ta tta , nátha, kö­högés, láz je len tkezett. Feltűnően gyakori volt a bronchiolitis, sza­pora légzéssel, különböző súlyossá­gé exsp iratorikus légzési nehézség, diffúz em physem ás fizikális és rtg -jelek . H allgatódzással jellemző vo lt az exp ira to rikus stridor. Rtg- v izsgálatta l néhány esetben tüdő- beszűrődés is k im u tatha tó volt, am ely ilyenkor egész tüdőlebenyre k ite rjed t. A vérképben elég egy­ön te tűen re la tív lym phocytosist ta ­lá ltak , a fvs-szám 4000 és 23 000 között változott. A vérsejtsüllyedés az esetek felében m érsékelten em elkedett volt.

A tünetek arány lag rövid idő a la tt, 7—10 napon belül megszűn­tek. B ár súlyos alakok is előfordul­tak, sőt egy halá lesetük is volt, a kó rkép á lta lában jó indu latú lefo­lyású volt. A szerzők hangsúlyoz­zák, hogy az alsó légu takra szorít­kozó bronchiolitises kép anny ira jellem ző, hogy az ilyen állapotoK- ban az RS fertőzés egyedül a k li­

n ikai kép a lap ján gyanítható. Az esetekben elvégzett bakteriológiai vizsgálatok szerin t — hasonlóan több légúti vírusfertőzéshez — a H. influenzae a leggyakoribb m á­sodlagos bak teriális kórokozó eb­ben a csoportban is, ezért, ha an ti­b io tikum szükséges, elsősorban chloram phenicol és te tracyclinek ajánlhatók.

(Re/.: Más közlések szerin t is a R S vírus egyik leggyakoribb kór­okozó a csecsem ők légúti m egbete­gedéseiben. A z esetek 60°/o-ában a parainfluenza 3, a m ycoplasm a csoportba tartozó Eaton-agens és az RS vírus a kórokozó. (A cta Paed. 1963. 52, 221.) A z RS-fertő- zés kom plem entkö tő-titer em elke­dés és vírusneutralizációs hatás alapján is bizonyítható. (Lancet,1963. 1. 298.)

Boda Domokos dr.

*

Fiatalkori Wilson-kór esetek ta­nulságai. (A bostoni H arw ard Egyetem és bostoni Városi K órház gyerm ekosztályai közleménye.) Sil- verberg M. és Gellis S.: Pediatrics 1962. 30, 402.

A szerzők 12 fiatalkori W ilson- kó r esetet ism ertetnek, akiknek a betegsége tizennégy éves kor előtt, vagy a tizennégy éves kor folya­m án kezdődött. Ezek közül 8 eset­ben a kórkép m ájbetegségre u taló tünetekkel kezdődött, és a későb­biekben is 6 esetben ilyen jellegű tünetek u ra lták a klinikai képet. Ügy látszik, hogy m inél fiatalabb a gyermek, anná l inkább előtérbe kerü l a m áj m anifesztáció és ezek az abdom inalis típusok nehezen diagnosztizálhatok. A tünetek m eg­jelenésétől kezdve a m ájpanaszok­kal jelentkező csoportban átlag 3,8 év, a neurológiai zavarokkal je ­lentkezőknél á tlag 1,8 év eltelte u tán á llíto tták fel a pontos dia­gnózist. Éppen ezért gyerm ekkor­ban ism eretlen eredetű chronikus m ájbetegség esetén m indig gondol­n i kell W ilson-kórra. A m ájbeteg­ség progressziója igen gyors, korai és fő tüne tkén t állandó vagy in te r- m ittáló ascites jelentkezett.

A neurológiai tüne tek rendsze­r in t lassabban progrediáltak és ko­m oly p roblém át csak egy évvel az első tünetek m egjelenése u tán okoztak. K orai tüne tkén t beszéd­zavarok jelentkeztek.

A sárgásbarna K ayser—Fleischer cornealis gyűrűk m egjelenése egyi­ke a legfontosabb diagnosztikus je ­leknek. Ilyen irányú ism ételt és gondos v izsgálat fontosságát a szerzők különösen hangsúlyozzák.

A réz felszaporodása a vizelet­ben, am inoaciduria glycosuria vagy a lbum inuria nélkül és csök­ken t vér húgysavszint kifejezetten

O R V O S I H E T I L A P 2057

W ilson-kórra utal. A végleges és biztos diagnózis felállításához azon­ban szükséges és jelenleg a leg­m egbízhatóbbnak látszik a réznek hisztokém iai m ódszerekkel való ki­m utatása m ájbiopsziás anyagból, vagy a réz tarta lom m eghatározása sebészi biopsziával nyert m ájszö­vetből.

A szerzők 9 esetben vizsgálták a Coeruloplasmin aktivitást és csak 5 esetben találták csökkentnek.

Bakacsi G yula dr.

LEVELEK A S Z E R K E S Z T Ő H Ö Z

Méhen belüli és méhenk íy üli „szimultán” terhesség

ritkán előforduló esetéről

T. Szerkesztőség! Bereznay Ist­ván és Ceglédy Árpád: m éhen- belüli és m éhenkívüli »szim ultán« terhesség eseté t közlik az Orvosi Hetilap legutóbbi szám ában (1963. 194, 1284). Egy-két hónapos friss kürtterhesség m űtété u tán egy hó­nap m úlva II. hónapos in trau te rin terhességet (cysticus petét) vetélt el spontán a beteg.

A közlem ényhez megjegyezném, hogy az egyidejű m éhenkívüli és m éhenbelüli terhesség a közölet- lenül m arad t esetek m iatt fe lté tle­nül gyakoribb, m in t ahogy áz t az irodalm i adatok m utatják.

Ennek igazolására ism ertetem a debreceni Női K linikán észlelt, feljegyzéseim között ta lá lt esete­met, mely a szerzőkénél ta lán r i t ­kább is, m ivel a beteg a m éhen­belüli m agzatot ki is viselte.

V. A.-né (fisz.: 639. 1948. nőgy.). Felvétel 1948. június 10-én. Előz­ményben appendektom ia. Ik e r te r­hességről sem a saját, sem a férje családjában nem tud. Utolsó vér­zés: m árcius 26-án. Egy hete al- hasi fájdalm ak, felvétel n ap ján görcsök, eszméletvesztés.

M űtét: b e tö ltö tt II. hónapos in t­rau terin terhesség és szim ultán jobb oldali kürtterhesség, m ely abortus tubaris ú tján m egszakadt. Kétökölnyi D ouglas-haem atom a és több m in t 1 lite r friss hasűri vér. Egy sárgatest a jobb petefészek­ben. A jobb oldali terhes k ü rtö t a m éh lehető legnagyobb kím élésé­vel eltávolítjuk , 1 liternyi hasűri vért visszaöm lesztünk. Horm onalis és nyugtató kezelés m ellett zavar­ta lan gyógyulás.

1948. július 14-én ellenőrzés: grav. m. III. Szabad m űtéti terü let.

1949. január 7-én házi terhesnek vesszük fel (fisz.: 9—1949. szül.). Első m agzatmozgás: szeptem ber4-én. Term inus: ja n u á r 3. Zavar­ta lan további terhesség; 1949. ja ­n u ár 16-án spontán szülés: 3700 g súlyú élő, é re tt leánym agzat. Ú j­szülöttjével együtt egészségesen bocsátjuk ki.

Esetünkben szövettanilag is iga­zoltan egyidejű m éhenkívüli és m éhenbelüli terhességről volt szó, m elyek közül az előbbi a II. hónap végén kürtvetélés ú tjá n megsza­kadt, m éhenbelüli m agzatát pedig sikeresen tovább viselte és rendes időre m egszülte a beteg.

G yöngyössy Andor dr.

H L L k k A f t N Y V I S M E R T E T É S

Poliomyelitisprobleme". A rbeits­tagung in Dresden, 1. bis 3. Juni 1960. H erausgegeben von Prof. Dr. med. habil. A lbert K ukow ka (VEB G ustav Fischer Verlag, Jena, 1961) 280 oldal.

A könyvalakban m egjelentetett, első NDK-beli, k izárólag poliomye­litissei foglalkozó ülésszak anya­ga a poliom yelitissei kapcsolatos széles körű problem atikának fő­képpen klin ikai vonatkozásait tá r ­gyalja. A könyv szerkezetében hí­ven követi a kongresszus program ­ját. A referensek előadásai u tán az előre m eghatározott vitapontok­hoz tö rté n t felszólalásokat, a te l­jesebb kép kedvéért, hem egyszer az elhangzottnál részletesebben közli.

A tárgysorozat négy tém ája kö­zül az első, a I. polio-im m unizálás éppen csak érintőleg kerü l ism er­tetésre tö rténeti á ttek in tés és a kongresszus időpontjának megfe­lelő ada t- és tapasztalatgyűjtés for­m ájában. Annál nagyobb teljessé­gű a m ásik három tém akör referá­lása és m egvitatása, a II. polio aku t stád ium a diagnosztikai, the- rapiás kérdései, a III. poliós bénul­tak. rehabilitáció ja, végül a TV. po­liós légzés- és nyelésbénultak m es­terséges lélegeztetése során szerzett tapasztalatok.

II. A polio aku t s tád ium ára vo­natkozóan A dam E. (Prága) a CSSR nem zetközi viszonylatban is példaadó poliós betegellátási szer­vezetét ism erteti. Kiem elendő, hogy a beteggel foglalkozó külön­féle képzettségű szakem berek cél­képzése együttes tanfolyam okon történik , és hogy járványm entes időszakokban ism étlő kurzusokat

GEROVI TK A P S Z U L A

1

Az időskori legyengült szervezet felerősítésére

O R V O S I H E T I L A P2 0 5 8

szerveznek az alapképzettség fenn­ta rtásá ra . H em pel H. C. (Lipcse) részletes, rendszerezett felépítésű előadásában a gyerm ekkori polio úgyszólván valam ennyi klinikai vonatkozására kitér. Részletesen tá rgyalja a poliós liquorelváltozá- sok körüli v itás álláspontokat. Ha­tározottan á llás t foglal az izolált facialis bénulások poliós eredete m ellett. Orvosi beavatkozások, egyéb trau m ák peioratív jelentősé­gére m egtörtén t poliós infekciók­nál K ukow ka A. (Greiz) m ellett m agyar részről Kovács F. és Vigh Gy. szolgáltattak meggyőző adato­ka t a v itában . A v itapontok közül kiem elendő m ég a heveny szakban alkalm azott különféle gyógyeljárá- sok részletes k ritika i m egvitatása, valam in t a poliós betegek kórházi elhelyezésének kérdése a légzés­bénultak kom plex kezelési e ljárása és a physico-, hydro therap iás be­rendezések szükségessége m iatt.

III. A rehabilitáció tém akörének első referense M atzen P. F. (Lip­cse) összefoglaló előadásában a rehabilitá landó poliós betegekkel kapcsolatos úgyszólván valam eny- nyi feladatot, teendőt körvonalaz­za. Az izom erő-vizsgáló m ódszere­ket, a fek te tési szabályokat, a gyógytorna alapelveit, a K enny- therap ia gyakorlatát, az elektro- therap ia jelentőségét, az orthopaed vonatkozásokat (segédeszközök al­kalm azása, m űté tek végzése stb.) egyaránt végigvezeti. A rendszeres m unkatherap iás foglalkoztatás szükségességét hangsúlyozza m ár a m egbetegedés elején is. A ma­radványtünetes poliós beteget visz- sza kell adni ,a családnak, az isko­lának, a m unkahelynek, a tá rsad a­lomnak. O lyan szervezet m egterem ­tését k íván ja, am ely a kórházból kikerülő, csökkent m unkaképessé­gű betegeket álláshoz ju tta tja és a továbbiakban folyam atosan tám o­gatja. A rno ld A. (W iesenbaden) megfelelő »m unkaklim a« biztosítá­sá t igényli szám ukra, lakásviszo­nyaik, közlekedési problém áik, m unkahelyválasztásuk m egoldását, a megfelelő m unkaféleség m ellett psychés szem pontból is megfelelő környező ko llektíva k ia lak ítását. Vele F. (Janske-Lazne) elektro- m yographiával és elek tro therap iá- val foglalkozó referátum át, főkép­pen az EM G -ra vonatkozóan a résztvevők kevés tapasztaltsága folytán, csak gyér v ita követte. Viszont P okorny F. (Janske-Lazne) referátum ával kapcsolatban részle­tes m egv ita tásra kerü lt a rehab ili­tációs cen trum ok vagy különálló poliós rehabilitációs intézetek szervezése, ahol a gyógyítási fel­adatokon k ívü l a szociális gondo­zás, a foglalkozási tanácsadás, a rendszeres foglalkoztatás, iskoláz­tatás, szakm ai képesítés, ku ltu rá lis létesítm ények (könyvtár, film elő­adás, TV -vetítések stb.) szükség­szerűen ki kell egészítsék a szoká­

sos kórházi m iliőt. Nagy hangsúlyt kapott a szabad-levegő kezelés és a hydrotherapia. K ukow ka A. egy K eleti-tenger partv idéke m enti po­liós rehabilitációs centrum te rv é t m inden vonatkozásában a leg­apróbb részletig kidolgozva ism er­tette . (Hazánkban a Balaton déli p a rtja kínálkozik elsőrendűen po­liós nyaraló telep létesítésére.) M indezen szervezeti igények, a kongresszus résztvevőinek nézete szerin t is, olyan súlyú anyagi fe l­ada to t jelentenek, hogy tá rsadalm i tám ogatást is igényelnek az állam i fenn ta rtás m ellett. Arnold A. hoz­zászólásából érdem es még a »polio- falu« gondolatát kiragadni. M eg­felelő helyen olyan község lé tesí­tését javasolja, ahol m indennem ű funkciót m aguk a poliós betegek lá tn án ak el. Ez távoli, u tópisztikus terv, de poliós óvodák, napközi­otthonos iskolák m áris és még m indig szükségesek a poliós gyer­m ekbetegek m egfelelő korosztályai szám ára (hazánkban ez részben meg is valósult).

A IV. tém akör re ferá tum ait A dam E. vezeti be járványm entes in tervallum ban légzésbénult bete­gek kezelésére készenlétben ta r to tt osztály szervezetét ism ertetve. A következő referensek Boda D. és M urányi L. (Budapest) sokrétű m egvilágításban ism ertetik a László K órházban, az 1955—59-es években kezelt 712 légzésbénult beteg k ap ­csán szerzett tapasztalásaikat. Be­teganyaguk m ár részben vegyes, 575 poliós m elle tt 137 egyéb d ia­gnózisé légzésbénult szerepel. Köz­léseik a k lin ikai adatokon k ívü l a lélegeztetőgépek a lap típusainak is­m ertetésére vonatkoznak. H ang­súlyozzák, hogy korszerű gépi léle­geztetés kizárólag folyam atos labo­rató rium i légzésfunkciós kontrollal végezhető. A z utóbbi b iztosítását és a gondos, szakszerű betegápolást ta r t já k a therap iás siker döntő té ­nyezőjének. R eferátum ukból külön kiem elést érdem el légzésphysiolo- giai, légzéspathologiai fejtegetésük, valam in t a ven tila tiós kontro llró l szóló v itapontban M urányi L. hoz­zászólása a gastrotonom etriás e l­járásról, am it Boda és M urányi dolgoztak ki a Scholander-féle m ikrogázanalitikus módszer fel- használásával és ezáltal a pCO> és p 0 2 m eghatározását ru tinszerűen alkalm azható e ljárássá egyszerűsí­te tté k (K ísérletes O rvostudom ány, 1958). H utschenreuter K. (Jena) a polióval kapcsolatos tracheotom ia indikációjáról, kivitelezéséről, tech ­n ikai vonatkozásairól te ljességre törekvőn kitűnő előadást ta rt. Az utolsó referens Strahl V. (Berlin) a B erlin-B uchban 1958-ban m eg­szervezett, m ár eredeti feladatköre szerin t is nem csak a poliós légzés­bénu ltak gépi lélegeztetésére szánt «•reanimációs osztály« m űködését ism erteti. Ez a 20 ágyas osztály egyben ú tm utató arra , mi legyen a

O R V O S I H E T I L A P 2 0 5 9

poliom yelitises légzésbénultak ke­zelésére berendezett osztályok to­vábbi sorsa, rendeltetése a polio várha tó felszám olása után. A ta r­tós gépi lélegeztetés in tra tracheális m ódszere indikációs körének ered ­ményes kiszélesedésével (tetanus, enkephalitis, mérgezések, elsősor­ban b a rb itu rá t és szénm onoxid, traum atológia, m ellkasi sebészet stb.) reanim ációs osztályok szer­vezése nagy kórházi cen trum okban szükségessé vált; vitatott, hogy fertőző kórházakban, vagy nagy, általános kórházak különálló rész­legeként? Élénk v ita a lak u lt k i az ülés résztvevői között a gépi léle- gezte tő 'osztá lyok szervezési p rob­lém áiról, azoknak csaknem vala­m ennyi vonatkozásában (státus, tá r­gyi felszerelés, elhelyezés, k ívána­tos szakképzettség, stb.), továbbá az in tra tracheális lélegeztetőgépek ki- zálólag pozitív nyom ással vagy po­zitív-negatív fázissal tö rténő m ű­ködtetése előnyeiről és h á trá n y a i­ról, de értékelésre kerü lt az állandó nyom ással vagy állandó té rfogatta l m űködő konstrukciók elsőbbsége is. Ebben a v itában Boda a hazai tapasztalatoknak m egfelelően az egyfázisú állandó té rfogattal m ű­ködő géptípusok m elle tt fog lalt á l­lást. S zóbakerült még a lélegeztető­gépből való kiszoktatás p rob lém á­ja, a lélegeztetőgépek techn ika i h ibá inak kiküszöbölése, m ég az eddiginél is m egfelelőbb kanü lök konstruálási kísérlete, a légzés­bénult betegek tran sp o rtján ak le­hetőségei. A lélegeztetőgéppel tö r­ténő ven tila tio laboratórium i kon t­ro llján ak indokoltsága, az e célra alkalm azandó legm egfelelőbb m ód­szer, valam in t a vastüdő »detroni- zálása« heves v iták a t k av art fel.

Hasznos ez a kongresszusi k iad ­vány, ism erete kívánatos m inden poliom yelitises beteggel vagy m esterséges gépi lélegeztetéssel foglalkozó gyógyító és szervező or­vos szám ára. K ukow ka a leza jlo tt ülésszak és a könyv kiadása között e lte lt időszakban a polio te ré n be­következett változásokkal kiegészí­te tte az értekezlet anyagát és m ár az ülésszak a la tt is igyekezett hoz­zászólásaiban az egyes kérdéseknél a tö rténeti fejlődést is ism ertetn i. Így a könyv — a híven közölt v ita ­felszólalásokkal együtt — K ukow ­ka gondos és lelkes szerkesztése révén egészen egységes szellem űvé, polio-m onographia jellegűvé vált. Érdem e még a k iadványnak az adott időpontban lerögzített hely­zetképen kívül az, hogy a közvet­len gyógyító orvos szemszöge m el­le tt m indvégig hangsúlyt kap a re ­ferátum okban és a hozzászólások­ban is a betegével törődő orvos rendkívül sokirányú, óhata tlanu l szervező jelleggel bíró szükség- szerű feladatválla lása is. P erspek­

tiv ikusan a reanim ációs osztályok m űködésének, feladatkörének is­m ertetése és m egvitatása jelentős

.az anyagból.A k iadvány t NDK-beli poliós

bibliographia egészíti ki.dr. Kiss Á kos né

★

Berde, B.: Pharmacologie des hormones neurohypophysaires et de leur analogues synthetiques.Masson kiadás, Paris, 1963. 105 ol­dal, 20 táb lázat, 23 ábra, 598 iro­dalm i idézettel.

A neurohypophysis horm onok problém áit 1962 m árciusában egy konferencia v ita tta meg és az ottani re ferá tu m az a lap ja ennek a szép kis könyvnek. Foglalkozik a neurohypophysisnek az adenohypo- physisre gyakorolt hatásával, a corticotrop h a tást kiváltó befolyás­sal, az ilyen hatású sz in te tikus peptidekkel, m ajd részletesebben a perifériás hatású vasopressin és oxytocin szerepével. R endkívül é r­dekes az oxytocin m olekula m ó­dosításával végzett k ísérletek ered­m ényeinek összefoglalása. A 2. vagy 3. helyzetű am inosavnak, vagy m indkettőnek kicserélése, vagy a 8. helyzetű am inosav cse­réje, továbbá a m olekula hosszú­ságának változtatása az ak tiv itá s­ban jelentős m ódosulást okoz. Az ak tiv itás m egszűnhet, sőt a sz in te­tikus te rm ék antagonista is lehet. A vegyiszerkezetnek a hatás nagy­ságával és irányával való összefüg­gését nagyon plasztikusan m u ta tja be ez a szűkszavúan m eg írt és mégis sokat mondó kis m onográfia. Az a típusú könyv, am elyhez a tárggyal foglalkozó ku ta tó gyakran visszatér.

Sós József dr.

A M E D I C I N Akön\fvűjdonsácfa

M egjelentIrányi Jenő—M irgay S ándor —

Riesz Ede—Sshulhof Ödön: Fizikotherapia—balneotherapia368 olld. 139 ábra, egészvászon

kötésben 68,— Ft.Az előszót ír ta : Farkas Károly.

A könyv beosztása:F izikotherapia.I. Rész. E lek tro therap ia — Foto-

therap ia — Aerosol- és Aeroion- therap ia — U lltrahangtherapia.

II. Rész. H ydrotherapia.III. Rész. M echanotherapia. B alneotherapia.K aphatóa Sem m elweis Könyvesboltban

(Budapest, V., M úzeum krt. 35.) és m inden állam i könyvkereskedés­ben.

2o6 o O R V O S I H E T I L A P

Szellemiélénkülés

javulókritikaikészség

jobb kedély

6ER 0V IT

^ ^ e g j e le n tTU BERK U LÓ ZIS

ÉS TÜD Ő BETEG SÉG EK1963. 3. szám

K e rta y N án d o r (1892—1963).F ü rsz t László é s Á b rah ám E rzséb e t: A

G yöm rő k ö zsé g b e n 1957-ben és 1960- b an végzett e m y ő sz ű rő v iz sg á la to k eredm ény e in e k ö s szeha sonlít ás a .

S zacsu ry Já n o s : G ondozási p ro b lé m á k n agycsaládos, n e m b iz to síto tt fé rf i­b e teg e se téb en .

L ak a to s K á ro ly és F a láb ú K á ro ly n é : G yerm ek tbc m o rb id itá s a la k u lá sa Szolnok m e g y é b e n 1958—61. évben .

L ak a to s M ária : R eikeszikárosodások k e ­zelése a tü d ő g ü m ő k ó r k lin ik u m á b a n .

N ád asi A ntal, K e sz le r P ál, Szőts I s tv á n és S lajkó J á n o s : Igen n a g y fo k ú lég- ző fe lü le tc sö k k en é s tü d ő m ű té t u tá n .

M agány Jó zsef é s K iss T am ás: R ossz­in d u la tú d a g a n a tn a k im ponáló b e n ig ­n u s tü d ő e lv á lto záso k .

Z ád o r A n d rás: A d a to k a tu b e rk u ló z is co rtico ste ro id te rá p iá já h o z .

D e llam artin a F e re n c : T u b e rk u lin - te rá - p ia reu m a to ló g ia i be tegségekben .

K örösi A ndor, N a g y G ábor és K om á- ro m y Is tv á n n é : T üdőfelsz ín k ísé rle te s b o rítá sa k o lla g é n h á r ty á v a l tü d ő - resec tiók k a p c s á n .

H ev ér Ödön: M orzso ló tö lc sé r b a k té ­rium su sp en s ió készítéséhez .

NÉPEG ÉSZSÉG Ü G Y 1963. 5. szám

H ah n Géza d r .: K o rá n y i F rig y e s a h a ­za i szo c iá lh ig ién e ú ttö rő je .

M osolygó D én es d r .: K o rán y i F rig y e s és S ándor — a m ag y aro rszág i tb c elleni k ü zd e lem n ag y ja i.

L án y i M iklós d r . : A v ilág m ére tű tb c- e llenes k ü z d e le m egyes kérd ése i.

F ü lö p T am ás d r . és G y arm a ti J á n o s d r . : A te rm e lő szö v e tk ez e ti ta g o k ideig lenes k e re ső k é p te le n sé g e t okozó m eg b e teg ed ése irő l.

R ad n ó t M agda d r . és P a jo r R ezső d r .: A z első k e ra to c o n ju n c tiv itis ep id e ­m ica já rv á n y B u d a p esten .

V argha G yula d r . : A fek é ly b e teg sé g b án yav idék i v o n a tk o zása i.

P á lin k á s L ajo s d r . : V ízadó b e re n d e z é ­sek m e g ó v á sá n á k közegészségügyi vonatkozásai.

Az Egészségügyi M in isz térium tá jé k o z ­ta tó ja az o rsz á g 1963. m árc iu s hav i já rv án y ü g y i h e ly ze té rő l.

TU BERK U LÓ ZIS ÉS TÜD Ő BETEG SÉG EK

1963. 4—5. számB a rá t Irén : E m lék e zés K o rá n y i F r i ­

gyesre.G örgényi O sz k á r és Szócska M ik lós:

T ovábbi a d a to k a se rd ü lő k o rú g y e r ­m ekek fe ln ő tt ty p u sú tü d ő g ü m ő k ó r- já n a k g á tló sz e re s kezeléséhez (isoni- c id + p y ra z in a m id kezelés).

U n g ár Im re és K ö rö si A ndor: T ü d ő rá k' m ia tt v ég ze tt b ro n c h u sa n a s to m o sis .P o sz le r László é s Vas Im re : G y ó g y u l­

ta n e lb o csá to tt e s e te k ellenő rző v izs­gálata .

V argha Géza é s K erén y i Im re : T ü d ő ­sebészeti m ű té te k (késői) fu n k c io n á lis ha tása .

S ágodi R óbert, B öszörm ényi M ik lós. Szabó Is tv á n é s V incze E gon: S ebé- szileg e ltá v o líto tt k av e rn ák és tu b e r - ku lom ák b a k te r io ló g ia i v izsg á la ta .

Szabó Is tv án é s S ágodi R óbert: A gü- m ős re z e k á tu m o k b a k te r io ló g iá já n a k ú ja b b ad a ta i.

Szabó I s tv á n és V an d ra E d it: A fe rtő ző fo rrá s ig a z o lá sá n a k leh e tő sé g e a p h ág é rzék en y ség m e g h a tá ro zásáv a l tu b e rk u ló z isb an .

K allós Z suzsa , Szántó E n d re és P á lf fy G yu la : A ero so lb an a lk a lm a z o tt g y ógy­szeres k eze lés e red m én y ei a tü d ő - g y ó g y ásza tb an .

G ábor M ik ló s és P iu k o v ich Is tv á n : A se ru m n e u ra m in -sa v sz in t v á lto zása n em isz e rv i g ü m őkórban .

P ap p A n d rá s , V ám os G éza és Z sa m a y A lb e rt: T a p a sz ta la ta in k a m ű sz e rész ­képző ta n fo ly a m o k k a l k ap cso la to san .

H o rán y i J á n o s és B a ra n y a i L ajos: Ú jabb a d a to k a b ro n ch ia lis a d en o s is és a g ü m ő s ny iro k cso m ó h ö rg b e tö ré - sé n ek eg y ü tte s e lő fo rd u lásáh o z .

P e trá n y i G yőző: A bdom inalis e red e tű p u lm o n a lis syn d ro m a.

S zen tk e resz ty B éla : A p ra e sc a le n ic u s n y iro k cso m ó -b io p sia .

Bodó G y ö rg y és K en y eres M ik lós: T a ­p a s z ta la ta in k a s te ro id a lta tá sb a n v ég ze tt b ro n ch o sk ó p iá ró l.

Z ádor A n d rá s , N agy G ábor, G ev icser P á l és K lim en k ó Olga: T ü d ő tu b e rk u - lo tik u s b e te g e k h ep a titisé rő l.

H u tás Im re , N y íred y G éza, F e ren czy S án d o r és V asáros M ária : Légzés- fu n k c ió s v iz sg á la to k h ö rg ő -d y sk in e - zisben.

B öszö rm én y i M iklós: A p ro lo n g á ltgy ó g y szeres kezelés e red m én y ei.

f K ertay N á n d o r: A bov in g ü m ő k ó r m e g szü n te té sé re h o zo tt ú ja b b re n d e l­k ezések rő l.

FOGORVOSI SZEMLE S to m ato lo g ia H u n g arica

1963. 4. szám

Szabó Je n ő d r .: A n tro o ra lis com m uni- ca tiók . é

T ó th I s tv á n d r .—K á d á r P á l d r .: H a n d — S ch ü lle r—C h ris tian -b e teg ség ese te .

F ö ld v ári Im re d r.—H u szá r G y ö rg y d r .: A c em en tsz ín h a tá s a a m ű a n y a g - k o ro n á ra .

T óth K á ro ly d r . : M a g y aro rsz ág fog­o rvosi e llá to ttság a .

B éky Jó z se f <lr.: H ozzászólás T ó th K á­ro ly d r. közlem ényéhez .

T ó th K á ro ly d r. vá lasza a hozzá­szó lásra .

K ö n y v ism e rte té s . — H írek .

MEGHÍVÓA Belgyógyász Szakcsoport Endo­krinológiai Sectiója 1963. október31-én csütörtökön 19 órakor a Semme-lweis-teremben (VIII. Szentkirály i u. 21)

tudományos ülést tart.A z ülés programja: 1. S tefanies

János—ÍMáklári Lajos né—F ehérLászló (III. Sebészeti k lin ika, II. Belklinika, Budapest): Egyoldali m ellékveseeltávolítás késői ered ­ményei. (Előadás, 20 perc.)

2. P é te r Ferenc—Lam pé László (Gyerm ekklinika, D ebrecen): Az ún. ú jszü lö ttkori fiziológiás hyper- thyreosisról. (Előadás, 20 perc.)

VEZETŐSÉG

O R V O S I H E T I L A P 2 0 6 1

m e g h í v ó

a Siikondai É jjeli Szanatórium , va­lam in t a Pécsi és Komlói B ánya­egészségügyi Szolgálat által Sikon-

dán rendezendő

II. BANYAEGÉSZSÉGÜGYI NAPOKRA

1963. novem ber 14, 15 és 16-án

1963. novem ber 14-én (csütörtök)

9 órakor: M egnyitó. M egemléke­zés a Sikondai É jje li Szanatórium 10 éves m űködéséről.

I. főtém a:M ozgásszervi m egbetegedések.

Üléselnök: Schu lho f Ödön dr.9.30- kor: Referátum . Schulhof

Ödön dr. (ORFI, Bpest): Spondy- losysok nehézipari foglalkoztatot­tak körében.

F elk ért hozzászólók: Sziráky Ist­ván dr. (SZOT Szanatórium , Hé­víz), Szecsődy Im re dr. (MUCSŐ, Bpest), Sim on László dr. (MUCSÖ, Bpest), Som fai Jenő dr. (POTE, Közegészségtani Intézet).

15 perc szünet.

E lőadások:

1. G yőr Sándor dr. (Baranya Me­gyei Tanács G yógyfürdőkórháza, H arkány): Osteoporosis.

2. Szabó Árpád dr. (SZOT Sza­natórium , Hévíz): Mozgásszervi szűrővizsgálatok tapasz ta la ta i bá­nyászoknál a szűrővizsgálati sta­tisztika tükrében.

3. Körmöczy Im re dr. és Benkő A lbert dr. (Rendelő Intézet, Mis­kolc): Bányászok térdízületi pana­szainak korai diagnózisa és utóke­zelésüknél adódó hibák.

4. Szandtner G yörgy dr., Szilá­gyi Pál dr., Dergovich Dezső dr. és M iklósi Lajos dr. (Városi Tanács K órháza, Sebészet, V árpalota): J a ­vasla t a bányaipari tanulók előze­tes üzemorvosi szűrővizsgálatának kiegészítésére és a sportoktatás m egjavítására.

Ebéd (kb. 13.30 órakor).

15.30- kor: Az I. főtém a tá rgya­lásának folytatása. Üléselnök: S zi­ráky István dr.

5. Vám osy Jenő dr.: A hosszabb ideig keresőképtelenséget okozó mozgásszervi m egbetegedések a bányavidéken.

6. Kádas László dr. és Birosz Béla dr. (Vas Megyei Tanács M ar- kusovszky K órháza, P rosectura- Sebészet, Szom bathely): H yperthy­reosis — vegetatív dystonia — dys- kinesis.

7. Sziráky István dr. (SZOT Sza­natórium , Hévíz): Bányászok rheu- m ás m egbetegedései a hévízi SZOT Szanatórium anyagában.

8. Örs F élix dr. (Városi Rendelő Intézet, P écs): M yelo-depressiv gyógyszer m ellékhatás problém ák a rheum a szakrendelés gyakorlatá­ban.

9. M akarész Dénes dr. (Városi Rendelő Intézet, Pécs): Pécsi bá­nyászok tendovaginitiseinek gyako­risága.

10. Szentel László dr. (SZOT Szanatórium , Hévíz): A cervicalis spondylosisok.

11. Bencze N ándor dr. (Baranya Megyei Tanács G yógyfürdőkórhá­za, H arkány): Rheum atoid a r th r i­tisek in tézetünkben alkalm azott kom plex kezelésének eredménye.

Vacsora (20 órakor).

1963. novem ber 15-én (péntek)Ií. főtém a:

A gyom or-bél rendszer m egbetege­dései. Ü léselnök: H ahn Elemér dr.

8.30-kor: R eferátum . Hahn E le­m ér dr. (Városi Rendelő Intézet, Pécs): Nehéz testi m unkások gyo­m orm egbetegedései.

F elkért hozzászólók: Visegrády Lajos dr. (Városi Rendelő Intézet, Pécs), Csillag Endre dr. (Állami Szanatórium , Párád), Szakács De­zső dr. (Éjjeli Szanat., Sikonda).

E lőadások:1. Héger Flóris és Lélek István

(Állami Szanat., Sopron): Ú jabb szem pontok a D um ping-syndrom ás bányászok rehabilitáció jában.

2. Szakács Dezső dr. (Éjjeli Sza­natórium , Sikonda): Fekélybetegség m ia tt operált betegek m unkába á l­lításának kérdéséről.

15 perc szünet.

III. főtém a: A cardio-respiratoricus rendszer megbetegedései.

Üléselnök:Schw artz János dr. (Városi Tanács).

Referátum . Schw artz János dr. (Városi Tanács K órháza, Pécs): A bányászok körében leggyakoribb card iorespiratoricus m egbetegedé­sekről.

F elkért hozzászólók: Romoda T i­bor dr. (Országos Kardiológiai In ­tézet, Budapest), A n d ik István dr. (POTE, K óréle ttan i Intézet), Gár- dos László dr. (MUCSÖ, Pécs), Haber József dr. (POTE, I. B el­klinika), H orváth M ihály dr. (Ál­lam i Szívkórház, Balatonfüred). i n

2 0 0 2 O R V O S I H E T I L A P

E béd (kb. 13.30, órakor).

15.30-kor: A III. fő tém a tárgya­lá sán a k folytatása. — Üléselnök: Sch w a rtz János dr.

Előadások:

1. G ünther Schum ann dr. (Berg­bau Polyklinik, Z w ickau , DDR): S ternum punctiós v izsgálatok jelen­tősége pulmonális kó rképek elkü­lönítésében.

2. W iltner W illibald dr. (Állami Gyógyintézet, K ékestető): A chro- n ikus bronchitis kezelése és pro- phy lax isa a m indennapi gyakorlat­ban.

3. Varjas József dr. és Kardos K álm án dr. (Borsod-Abaúj-Zem p- lén Megye Tbc G yógyintézete, Mis­kolc) :

4. Farkas Gyula dr. (POTE, Igaz­ságügyi Orvostani In tézet): M unka­képességcsökkenés vélem ényezése szilikózisban.

5. K ozák Imre dr. és N ém eth Fri­gyes dr. (Állami Gyógyintézet, Ké­kestető): Gyógyító aerosolok.

6. M egyesi S chw artz Pál dr. (Já­rá s i Tanács Kórháza, Tüdőosztály, K ap u v á r): K eringési és mozgás- szervi betegségek gyógyítása Mi- hály -i szénsav gáz-gőz fürdőkkel.

7. Csernovszky M ária dr. (Álla­m i Gyógyintézet, K ékestető): Ada­tok az aspecifikus légzőszervi be­

tegségben szenvedő bányászok a l­koholfogyasztásáról.

8. Nyárasdy G yörgy dr. (Á llam i Gyógyintézet, K ékestető): Radioló­giai m ellék tünetek pécskörnyéki betegeinken.

9. Pölcz Lajos dr. (Állami Gyógy­intézet, K ékestető): K lím atherap iás eredm ényeink pécskörnyéki b án y á­szoknál.

Társasvacsora 20 órakor.

1963. novem ber 16-án (szombat)IV. fő tém a:

Általános bányaegészségügy.Üléselnök: Bánsági József dr.

8.30-kor: R eferátum . Páter János dr. (POTE, Közegészségtani In té ­zet) : Á ltalános bányaegészségügy.

F elkért hozzászólók: Bánsági Jó­zse f dr. (OMI), Vietorisz Róbert dr. (Mecseki Széntröszt), Szirtes Lajos dr. (Mecseki Széntröszt, K u tatási Osztály).

15 perc szünet.Előadások:1. Christoph B rückner dr. (M ar­

tin Hoop A m bulatorium , Zwickau, DDR): Orvosi tennivalók töm eges bányaszerencsétlenségeknél.

2. Barla Szabó Sándor dr. (B ara­nya Megyei T anács Gyógyfürdő­kórháza, H ark án y ): A fluo rthera- p ia alkalm azása nem rheum ás ese­tekben.

3. Dános László dr. (Bányaegész­ségügyi Szolgálat, Komló): R ehabi­litációs problém ák az üzemorvosi gyakorlatban.

4. B ank József dr. (Bányaegész­ségügyi Szolgálat, Pécs): A m unka- alkalm asság elb írálásának néhány p rob lém ája a bányászok körében.

5. Pál Tibor dr. (Bányaegészség­ügyi Szolgálat, Pécs): Bányászok m unkahelyi telepítésének üzem or­vosi problém ái.

6. Seres V iktor dr. (Bányaegész­ségügyi Szolgálat, Pécs): A silico- tbc diagnózisának problém ája az üzem orvosi gyakorlatban.

7. K onkoly Thege A ladár dr. (MUCSÖ, Pécs): A vá lto tt m űsza­kok munkaegészségügyi vonatko­zásai.

8. Lukács Ida dr. és K iss Em il dr. (Bőr- és Nemibeteggondozó In ­tézet, Salgótarján): M unkaegészség­ügyi tapasztalatok bőrgyógyászati vonatkozásai a bányászatban.

Elnöki zárszó.

Ebéd (kb. 13.30-kor).

Általános tudnivalók: A re ferá­tum ok ideje m axim álisan 60 perc, a fe lk é rt hozzászólók esetében m axim álisan 20 perc, a be je len te tt előadásoknál max. 15 perc, a hoz­zászólásoké 3 perc. A szoros prog­ram m ia tt a v ita lehetőségének biztosítása érdekében k érjü k a m egadott időtartam ok pontos be­ta rtásá t.

V etítési lehetőség epi- és diasco- pos form ában (szokvány m éretek­ben) az előadók rendelkezésére áll.

A résztvevők szám ára szállást és e llá tást biztosítunk. Részvételi díj: 100 Ft. (Szállás szerda estétől szom­bat délig, étkezés csütörtök reggel­től szom bat délig bezárólag.) Rész­vételi díj szállás nélkül 60 Ft. A részvételi d íja t legkésőbb 1963. no­vem ber 1-ig k érjük befizetni a 142.002—801 sz. csekkszám lára (Si- kondai É jjeli Szanat. jav. szia. Si- konda). A rendezőség a résztvevők szám ára külön autóbuszt ind ít Pécsről, a Kossuth Lajos térről, reggelente 7.30 órakor S ikondára, illetve vissza Pécsre. A B ánya­egészségügyi N apokkal kapcsolatos m indennem ű problém ában felvilá­gosítással szolgál: É jje li Szanató­rium , Sikonda, u. p. M agyarszék. Telefon: M agyarszék, 23. (Nagy De­zső dr. o. v. főorvos.)

*

A Szegedi Orvostudományi Egyetem 1963. október 29-én (kedd) du. 5 órakor tudományos ülést ta r t a Szem észeti K linika előadóterm ében (Szeged).

A M e d ic in a k ö n yvú jd o n sá g a iU nghváry László:

B etegség-syndrom ák zsebkönyve ....................... 304 old. kve. 36,— F tBoda Domokos—M u rá n y i László:

Respiratiós th e ra p ia ............................................... 236 old. kve. 47,— F tV as György:

Az alsó végtag v én ás betegségei ........................... 152 old. kve. • 34,— F tIvá d y Gyula— D irner Zoltán:

A gyerm ekgyógyászati pharm acotherap iaalapvonalai .................................................................... 508 old. kve. 48,— F t

A d á m György—B á lin t Péter—F ekete Ágnes—H ársing László:

A z élettan tankönyve ........................................... 988 old. kve. 167,— F tB alló Tibor—F rank Kálm án:

Gyógyszertan gyerm ekápolónők részére ...............88 old. kve. 8,— F tBöszörm ényi M iklós— Schw eiger O ttó:

A felnőttkori tüdőgüm őkór gyógyszereskezelése ........................................................................ 254 old. kve. 38,— F t

C sákány György:A kisvárkor röntgenvizsgálata ............................... 198 old. kve. 41,—F t

Irányi Jenő—M irgay Sándor—R iesz Ede—Schulhof Ödön:

F izikotherapia-balneotherapia ............................... 368 old. kve. 68,—F tH alm i Tibor:

H allástan ......................................................................... 236 old. kve. 47, F t

K aphatoka SEMMELWEIS KÖNYVESBOLTBAN, V., Múzeum krt. 35.

és valamennyi ÁLLAMI KÖNYVESBOLTBAN

O R V O S I H E T I L A P 2063

Előad'áls. 1. M adarász István^ Obáll Ferenc, Vicsay M argit: Köz­ponti idegrendszeri m echanizm us szerepe a histam in-m egszokásban (30 perc).

2. Prof. Dr. H elm uth K leinsorge (Jena-Schw erin): Psychodiagnosti- sche und psychotherapeutische P roblem e beim Asthm a-bronchiale (60 perc).

F elkért hozzászólók: Földi Mi­hály, V arga Miklós.

*

Tudományos előadás. Dr. Ga­lam bos József: Beszámoló a tall- witzi jubileum i Szájsebészeti Kongresszusról (filmvetítéssel) cí­m en 1963. novem ber 1-én reggel 8 óraikor a Szájsebészeti K linikán (VIII. M ária u. 52) előadást tart.

! » A L 1 Í / A T I^xlrddnvmyeh

A N a g y k á ta i Já rá s i S zü lő o tth o n ve­zető fő o rv o sa pály zá to t h i r d e t m eg­ü re se d e tt m ásodorvosi á llá s ra . Ille t­m ény k u lc sszám sz erin t -j- ü g y e le ti díj. Az in té z e tb e n szo lgálati szo b a bizto­sítva. A p á ly á z a to t a m eg h ird e téstő l sz ám íto tt 15 n a p o n belü l ke ll a Szülő­o tthon v e z e tő jé n e k cím ezve b e n y ú j­tani.

K azinczy C am illó dr.S zü lőo tthon vez. főorvosa

E sztergom V árosi T anács K órház igazgató fő o rv o sa pály áza to t h ird e t a k ó rh ázn á l á th e ly ezés m ia tt m eg ü rese ­dett E. 110. ku lcsszám ú se b ész -ad ju n k ­tus á llá s ra . L ak ás b iztosítva.

B árdy K áro ly dr. k ó rházigazgató főorvos

A B ács-K isk u n m egyei T an ács K órhá­za, K ecskem ét, p á ly áza to t h ird e t a b a l­eseti se b észe te n 1963. o k tó b e r 1-gyel m eg ü resed e tt 1 fő E. 112. k u lcsszám ú sebész’ sz ak o rv o s i á llásra . F é rő h e ly b iz­tosítva.

T akács S án d o r dr.k ó rházigazgató főorvos

C sákvári M egyei Tbc. G yógy in tézet p á ly áza to t h ird e t m ost ú jo n n an szerv e­zett 1 fő E. 109. ksz. la b o ra tó riu m i fő ­orvosi á llá s ra . L ak ás b iztosítva. P á ly á ­zati k é rv é n y e k e t a m eg je lenéstő l szám í­to tt 15 n ap o n b e lü l az In tézet ig azg a tó ­főorvosához k e ll b en y ú jtan i.

M ajzik G á b o r dr. igazgató-főorvos

B orso d -A b aú j-Z em p lén m egyei Sem ­m elw eis K ó rh áz igazgató ja ‘p á ly á z a to t h irdet egy E. 112. ku lcsszám ú segéd­orvosi á llá s ra a be lgyógyászati osz tá­lyon.

A p á ly áza ti k é re lm e t a k ó rh á z igaz­gatóságához k e ll b en y ú jtan i, a h ird e t­m ény m eg je len ésé tő l szám íto tt 15 n a p o n belül.

P av ly ák P á l dr.k ó rházigazgató főorvos

A F ő v áro si T an ács V. B. X II. Egész­sé g ü g y i O sztálya p á ly á z a to t h ird e t B u­d a p e s t te rü le té n b e tö lté sre k e rü lő 3 bel­g y ó g y ász csoportveze tő főorvosi á llásra .

A z á llás ja v ad a lm azá sa E. 129. ksz. u tá n já ró ille tm én y + ko rpó tlék .

A p á ly áza th o z belgyó g y ásza ti sz ak k é ­p e s íté s szükséges.

A sz ab á ly sze rű en fe lsze re lt p á ly áza ti k é re lm e t a k ö zzété te ltő l sz ám íto tt 15 n a ­p o n b e lü l kell a B u d a p est F ővárosi T a­n á c s V. B. X II. E gészségügyi O sztályá­n á l (V., V árosház u. 9—11.) II. pav ilon , II. em . 633.) b en y ú jtan i.

K özszo lgála tban álló o rv o so k p á ly áza ­tu k a t a szo lgálati ú t b e ta r tá sá v a l az a l­k a lm a z ó ható ság o k ú t já n ad ják * b e .

G y erg y a i K áro ly d r. fő v áro s i vezető főorvos

S ik o n d a i É jje li S zan a tó riu m p á ly áza ­to t h ird e t gyó g y to rn ász á llásra . I lle t­m é n y E. 237. ku lcsszám a lap ján . K om ­fo r to s b ú to ro zo tt g a rz o n la k á s t b iz to sí­tu n k . S zakképze ttséggel ren delkezők p á ly á z a ta ik a t o k tó b e r 20-ig a d h a tjá k le a sz a n a tó riu m igazg a tó ság án ak . S ikon- d a , u p .: M agyarszék.

V árad y S ándor dr.ig. főorvos

P á ly á z a to t h ird e te k egy, a to k a ji já r á s i tü d ő k ó rh á z b a n m eg ü resed e tt E . 111. k u lcsszám ú a lo rv o si á llásra . A z á llá s azonnal b e tö lth e tő . F ize tés k u lc s sz á m szerin t + 30% veszélyességi p ó tlé k . K ettő szoba összk o m fo rto s la ­k á s b iz to s ítv a van .

T ó th László dr.igazgató-főorvos

(326)Ö zd V árosi K órház R endelő in tézeté­

b en p á ly áza to t h ird e te k egy E. 125. k u lc s sz á m ú vezető fogszak főorvosi á l­lá s ra . M ellékállás v á lla lá sa lehetséges. A z o n n a l b ekö ltözhető m o d ern összkom ­fo r to s la k á s b iztosítva.

K irch k n o p f M árton dr. igazgató főorvos h.

(328)A XV. k é r . T an ács VB E gészségügyi

O sztálya (B ud ap est XV., H u b ay té r 1. sz.) p á ly á z a to t h ird e t az E gészségügyi O sztá lyán m eg ü resed e tt E. 149. k u lc s ­szám ú h y g ién ik u s o rvosi á llá s ra . L a­k á s t b iz to s ítan i nem tu d u n k . Az á llá s e ln y e résé n é l k ed v ező e lb írá lá s a lá e s ik az edd ig i tisz tio rv o si v ag y hyg ié ­n ik u s o rv o si g y ak o rla t. Az á llás ja v a ­d a lm azása ku lcsszám sz e rin t. A ké­re lm e t a XV. k é r . T an ács VB Egész­ségügy i O sztály v eze tő jéh ez k e ll be­n y ú jta n i.

k é r . vez. fő o rv o s

P á ly á z a to t h ird e te k az O rszágos Ideg- és E lm eg y ógy in tézetben (B uda­p es t II., V ö rö sh ad sereg ú t ja 116) ú jo n ­n a n lé te s íte tt E. 196. k u lc sszám ú b e ­osz to tt gyógyszerész i á llá s ra . J a v a d a l­m azás k u lcsszám szerin t. A m e g h ird e ­te t t á llá s ra a 28/1958. (Eü. K. 14.) Eü. M. szám ú u ta s ítá sb a n m e g h a tá ro z o tt o k m á n y o k k a l fe lszere lt p á ly á z a ti k é r ­v é n y e k e t a h ird e tm é n y közzé té te lé tő l szám íto tt 15 n a p a la t t — m u n k a- v isz o n y b an á lló k n á l a szo lg á la ti ú t b e ­ta r tá s á v a l — az in té z e t igazg a tó - fő o rvosához k e ll b e n y ú jta n i.

T o k ay L ászló d r. ig azg a tó h e ly e tte s fő o rvos

A B e lü g y m in isz té riu m O rszágos R e n d ő rfő k ap itán y ság p á ly á z a to t h ird e t egy fő szerződéses p o lg ári a lk a lm a z o tti la b o ra tó riu m i o rvosi á llá s ra . A p á ly á ­za tn á l e lő n y b en ré sze sü ln ek az igazság ­ü g y i o rv o stan irá n t érdek lő d ő , la b o ra ­tó r iu m i k ép es íté sse l ren d e lk ező sz ak ­orvosok .

A p á ly áza th o z szükséges: o rvosi ok le­vél, ö n é le tra jz , m űk ö d ési b izo n y ítv án y (ok).

A p á ly á z a to t a m eg je len és tő l szám í­to tt k é t h é te n belü l a BM. O rszágos R e n d ő rfő k ap itán y ság S zem élyzeti Osz­tá ly a c ím ére : B u d a p est V., M érleg u. 3. szám alá szem élyesen vag y p o s tá n k e ll e lju tta tn i.

A M e d ic in a k ö n yvú jd o n sá g a iA Gyakorló Orvos Könyvtára sorozatban megjelent:

K elem en Endre:G yakorlati haem atológia ..........................

Peer Gyula— Sándor Róbert:A kéz betegségei .........................................

D eák Pál:Röntgenkép — rö n tg e n le le t.........................

Sugár László:Szájbetegségek gyógyítása .........................

O rovecz Béla (szerk.)Orvosi elsősegélynyújtás .............................

P etrányi Gyula— Szodoray Lajos:Collagen betegségek ........................ , ...........

U nghváry László:E lektrokardiográfia .....................................

Gábor György:A ngina pectoris—m yocardium in farctus

M étneki János— Zalányi Sámuel:A gyakorló orvos egészségügyi felv ilá­gosítási tevékenysége.....................................

B erényi Béla— Kovács György (szerk.)A gyakorló orvos fo g á sz a ta ..........................

K aphatóka SEMMELWEIS KÖNYVESBOLTBAN, V., Múzeum krt. 35.

és valamennyi ÁLLAMI KÖNYVESBOLTBAN

. 196 oldal fűzve 2 3 ,- F t

.. 172 oldal fűzve 21,— F t

.. 148 oldal fűzve 19,— F t

.. 120 oldal fűzve 16,50 F t

.. 268 oldal fűzve 3 2 , - F t

. 124 oldal fűzve 17,50 F t

. 204 oldal fűzve 24,— Ft

168 oldal fűzve 20,—-Ft

172 oldal fűzve 20,50 F t

. 152 oldal fűzve 18,50 Ft

2064 O R V O S I H E T I L A P

E L Ő A D Á S O K — Ü L É S E KD á tu m H e ly Id ő p o n t 1 R en d e z ő T A R G Y

1963. október 29. kedd

Orsz. K ö zeg észség ü g y i I n té z e t, n a g y ta n te re m . I X . G y á li ú t 2 /6 . Á -ép.

d é lu tá n 2 ó ra

A z In té ze t tudom ányos dolgozói

S z ita J ó z s e f dr., H egyessy G yula dr. : A h em olizá ló s trep to co ccu so k c so p o rt- és típ u sm e g o sz lása M ag y aro rszág o n 1958 —1963-ig.

1963. október 29. kedd

M ag y ar T u d o m á n y o s A k ad ém ia , 100-as te re m . Y. R o o se v e lt t é r 9. I I . e.

d é lu tá n 3 ó ra

A z M T A V . Osztálya és a T M B

R é ti E n d re dr. : „ M ag y a r d a rv in is ta o rv o so k ” c ím ű k a n d id á tu s i é rtek ezésén ek n y ilv á n o s v i tá ja . A z é rtek ezés o p p o n e n se i: I la ra n g h y L á sz ló dr., a M TA lev e lező ta g ja , R egö ly-M ére i G yula dr., az o rv o stu d o m án y o k k a n d id á tu sa .

1963.október 29. kedd

H eim P á l G y erm ek - k ó rh áz , k u l tú r te r e m .V I I I . Ü llő i ú t 86.

d é lu tá n 7 ó ra

A Föv. T fm á cs X I I . E ü . O sztá lya és a z Orvos­továbbképző In téze t

Záborszky B éla dr. : R h e u m á s lá z e llen i k ü zd e lem m a i á llá sa .

1963. október 31. csütörtök

S zakorvosi R e n d e lő in té ze t. I X . M este r u . 45.

d é lu tá n 2 ó ra

A z In té ze t orvosi ka ra A rm en ta n o L a jo s dr. : A s th m a b ro n ch ia le id ő sze rű k é rd ése i.

1963.október 31.csütörtök

W eil-te rem .V . N á d o r u . 32.

d é lu tá n 2 ó ra

A z Iskolaorvosi Szakcsoport

B ognár E m il dr. : B eszám o ló a IV . N em zetk ö z i Isko laegészségügy i K ongresz- szusró l.

1963. október 31.csütörtök

M ag y ar T u d o m á n y o s A k ad ém ia , 100-as te re m V. R o o se v e lt t é r 9. I I . e.

d é lu tá n 3 ó ra

A z M T A V . Osztálya és a T M B

M osolygó D énes dr. : , ,A tu b e rk u ló z is e llen i kü zd e lem fe jlő d ésén ek já rv á n y ta n i e lem zése” c ím ű k a n d id á tu s i é rtek ezésén ek n y ilv án o s v i tá ja . A z értekezés o p p o ­n e n se i: Je n ey E n d re dr., az o rv o stu d o m án y o k d o k to ra , Fodor Ferenc dr., az o rv o s tu d o m án y o k k a n d id á tu s a .

1963. október 31.csütörtök

Debrecen.I . sz. B e lk lin ik a .

d é lu tá n y2 6 ó ra

A Debreceni Orvos- tu d o m á n y i Egyetem

J ó zsa L á szló d r ., P erneczky M á ria d r ., S zederkényi G yula dr., l .u s z tig Gábor dr.: A d a to k a m u co p o ly sa cc h a r id a h á z ta r tá s h o rm o n á lis szab á ly o zásá ró l. Krom pecher Is tv á n dr. : A m u co p o ly sa cc h a r id á k b io lóg ia i, p a th o ló g ia i és p h y lo g en e tik a i je le n tő sé g e .

'1963. október 31.csütörtök

O rv o s-E ü . D olgozók S zak sze rv eze te , K lu b ­te re m . V . N á d o r u . 32.

d é lu tá n 7 ó ra

A Sportorvos Szakcsoport

Gerbner M á tyá s d r ., S tadler E g o n dr. : A sp o rtte lje s ítm é n y h e z kapcso ló d ó izgalom o b je k tív m eg íté lése a b ő re llen á llá s (a lap e llen á llás sz in t) a la p já n .

1963. nov. 1. p é n te k

M ag y ar T u d o m á n y o s A k a d é m ia , 100-as te re m . V. R o o se v e lt t é r 9.

d é lu tá n 3 óra

A z M T A V . O sztálya és a T M B

K övér A n d rá s dr. : „ A d a to k k ü lö n b ö ző t íp u s ú izm o k k o n tra k til is ren d sze rén ek felép ítéséhez és fu n k c ió jáh o z ” c ím ű k a n d id á tu s i é rte k e zé sé n e k n y ilv án o s v i tá ja . A z é rtek ezés o p p o n e n se i: B iro E n d re dr., a b io lóg ia i tu d o m á n y o k k a n d id á tu s a é s B iró J á n o s, a z o rv o s tu d o m án y o k k a n d id á tu sa .

1963.nov. 2. szom bat

O rsz. Id eg se b é sz e ti T u d o m á n y o s I n té z e t, k ö n y v tá r .X IV . A m e rik a i ú t 57.

d é le lő tt 10 ó ra

A z In té ze t orvosi kara Pásztor E m il dr. : I . K in a e s th e s ia . I I . K in a e s th e s ia k lin ik a i v iz sg á la ta (R eferáló -ü lés.)

F ele lő s k iad ó : a M edicina E gészségügyi K ön y v k iad ó ig azg a tó ja . — M eg je len t 11 200 p é ld án y b an .K iad ó h iv a ta l: M edicina E gészségügyi K ö nyvk iadó , B u d ap est V., B e lo iann isz u . 8. — T elefon : 122—650.

MNB eg y szám laszám : 69.915,272—46.63 4523 A th en aeu m N yom da, B u d a p est F ele lős v ezető : S opron i B éla

T e rje sz ti a M ag y ar P o sta . E lő fize thető a P o s ta K özponti H írly p iro d á já n á l (B u d ap est V. k é r ., Jó z sef n á d o r té r 1.) T elefon : 180—850 és b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l. C sek k szám laszám : eg yén i 61273, közü le ti 61066 (vagy á tu ta lá s a MNB 8. sz. fo lyószám lájára)

S zerkesz tőség : B u d a p est V., N ád o r u . 32.III. T e le fo n : 121—804, h a n e m fe le l: 122—765 E lőfizetési díj egy év re 180,— F t, n eg y ed év re 45,— F t, egyes szám á ra 4,50 Ft

INDEX: 25 674

LANIDKülönösen alkalm as am bulanter ,

fen n tartó keselésreSZTK terhére csak Indokolt esetben rendelhető