493

494

A barátsággal kapcsolatos kutatások ritkán térnek ki a baráti párok között lévő

versengésre, annak ellenére, hogy a vizsgálatok alapján úgy tűnik, ez a jellemző az

azonos neműek barátságában leggyakrabban említett negatívum (Sapadin, 1988). Azok a

tanulmányok, amelyek a kapcsolatok kutatása során vizsgált változóként kezelik a

versengést, általában a konfliktusok okaként, az intimitást csökkentő tényezőként

tekintenek rá (Deutsch, 1949; Sherif et al., 1961; McCoy, 1998), vagy a versengést a

konfliktusok egyik – legkevésbé elfogadott – megoldási módjaként kezelik (Thomas &

Kilman, 1974). A pedagógiában a ’70-es és ’80-as években végzett vizsgálatok nyomán,

egyes irányzatok egyenesen a versengés teljes kiiktatását tűzték ki célul (Johnson &

Johnson, 1992). Ma is általánosan elterjedt nézet, hogy a versengés tönkre teszi a

barátságokat és a csoportlégkört. Ez alól a széleskörben elterjedt negatív megközelítés és

elhallgatás alól jelent üdítő kivételt Verena Kast (2000) A jó barátnő című könyve,

amelyben nem kerüli meg a női barátságok árnyoldalainak tárgylalását sem. A száz nővel

készült mélyinterjúkon alapuló tanulmány az irígység, féltékenység és versengés

témaköreit is érintette, melyekkel kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy ezek a

magatartásformák közel sem tekinthetők minden esetben károsnak a baráti kapcsolatok

fejlődésére és fennmaradására vonatkozóan.

Verena Kast tapasztalatai egybevágnak a versengésre vonatkozó tudományos

vizsgálatok eredményeivel, mely szerint a jelenség nem tekinthető egydimenziósnak.

Ryckman és munkatársai kiegyensúlyozottan versengő és hiperversengő attitűdöt

különböztetnek meg. A kiegyensúlyozottan versengő (vagy önfejlesztő módon versengő)

egyének általában a készségeikben és képességeikben való fejlődés céljával versengenek,

tekintet nélkül a versengés kimenetelére. Az így versengők a folyamatot fontosabbnak

tartják, mint a célt, mivel a versengés folyamán a tanulás, az önfelfedezés élménye nyújt

örömöt számukra. Az ilyen személyek általában optimális pszichés egészséggel

jellemezhetők (Ryckman, Hammer, Kaczor, Gold 1996). A hiperversengők ezzel

szemben a minden áron való győzelemre törekednek, általában a másik legyőzésében

találnak örömöt. Mivel mindenáron el akarják kerülni a vesztést, még csalástól sem

riadnak vissza. Az így versengő személyek önbizalma általában alacsony, kapcsolataik

szegényesek és kiegyensúlyozatlanok, gyenge az empátiás készségük, társaik

agresszívnek tartják őket, és inkább kerülik a velük való érintkezést (Ryckman, Hammer,

Kaczor, Gold, 1990).

A kutatók a két versengési formát egymástól elkülönült, független dimenziónak

tekintik. Ennek megfelelően, nézetünk szerint, a versengési formák kombinációja akár 4

különböző versengési típust is eredményezhetnek az egyénben, aszerint, hogy a két most

leírt versengési viselkedés hogyan kombinálódik egymással. Két kombináció létét

egyértelműen bizonyították a kutatók, ezek a tiszta kiegyensúlyozott (vagy

495

feladatvezérelt) és hiperversengő (vagy másikra vonatkozatott) formák, ahol a másik

dimenzió alacsony értékkel van jelen az egyén viselkedésében. Elvileg létezhet azonban a

másik két kombináció is, vagyis a „nem-versengő” viselkedés, ami mindkét dimenzió

alacsony értékével jellemezhető, és a konfúzan versengő forma, ami mindkét dimenzió

magas értékével jár együtt. Ezt azonban még nem vizsgálták szisztematikusan, ezért csak

elméleteket alkothatunk a létükről. A „nem-versengő” viselkedésforma a versengés

minden formájának elutasítását jelenti, vagy azt a törekvést, hogy az egyént önmagát

ilyen „hiperszelíd” személyként állítsa be. A konfúz versengő attitűd, ha létezik, ennél

elméletben nehezebben magyarázható. Valószínűleg olyan hiperversengőkre jellemző,

akik felismerik a túlzott és agresszív versengés társas elutasítottságát és megpróbálják

önmagukat, a kiegyensúlyozott versengés jellemzőinek is felvállalásával, jobb színben

feltüntetni. Ezeket az elméleti feltevéseket azonban eddig még nem vizsgálták

empirikusan, reményeink szerint jelen kutatás közelebb vihet a kérdés tisztázásához.

Muroyama (1995) a riválisok közötti kapcsolatot vizsgálta, kutatásának

eredményei is azt tükrözik, hogy a versengés jelen lehet azok között is, akik kedvelik

egymást. Ebben az esetben a barátok közös érdeklődése, azonos célja, vagy tervei

egymással versengővé teszi őket. Ezt a hasonlóságot emelik ki a szociobiológiai

megközelítés hívei is (Bleske & Buss, 1998; Bleske & Shackelford, 2001). Ez a

versengés azonban nem rontja meg a köztük lévő kapcsolatot, ellenkezőleg: hozzáad

ahhoz. Ugyanerre a következtetésre jutott Paul Ingram (2000) is, aki a Sidneyben működő

hotelek vezetői közötti rivalizációról állapította meg, hogy a versenytársak a legtöbb

esetben egymás jó barátai is. Ezek a versengő barátok feltételezésünk szerint önfejlesztő

módon versengenek, ami nem gátja az elkötelezett társas kapcsolatok kialakulásának és

fenntartásának.

Nemi különbségek a versengésben

Az egyén különböző demográfiai jellemzői nagy hatással vannak a

versengéssel általában kapcsolatos attitűdjére és a versengő viselkedésre. Fontos egyéni

tényezőnek tekinthetjük a személy nemét. A nemi különbségek vizsgálata számos,

egymásnak gyakran ellentmondó eredménnyel járt. A vizsgálatok egy része, már igen kis

korban, markáns nemi különbséget mutatott ki a fiúk javára, vagyis a fiúkat

versengőbbnek találták, mint a lányokat (Ahlgren, 1983; Maccoby, 1990). Fülöp Márta

hazai és kultúrközi vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy amikor direkt módon kérdezik

a személyt, hogy mennyire versengő, a nők szignifikánsan kisebb arányban vallják be

versengő hajlamaikat, mint a férfiak, azonban amikor indirekt módon vizsgálják a

kérdést, nem találnak különbséget a két nem versengő hajlama között (Fülöp, 1995,

2002). Argyle (1991) kiemeli, hogy ha a fiúk és lányok azonos nemű csoportjait

496

vizsgáljuk, akkor a lányok egymás között kevésbé együttműködőek, mint a fiúk. Másrészt

a megfigyelhetőséget befolyásolja, hogy a lányok versengése kevésbé nyílt, gyakran

mások számára láthatatlan jellemzője a kapcsolatnak, a fiúk ellenben merészen és nyíltan

küzdenek egymással, ami sokszor fizikai agresszióban is megnyilvánul. Ezt a különbséget

a két nemre vonatkozó eltérő társadalmi elvárások miatt a szocializáció nap mint nap

megerősíti.

A nemi különbségek elmosódását látszik igazolni az a vizsgálat is, amelyet

Fülöp Márta és munkatársa fiatal fiúkkal és lányokkal végzett, a versengő személy

prototípusának feltárására (Fülöp és Berkics, 2002). Amikor a vizsgálati személyeknek

egy általuk versengőnek tartott személyre kellett gondolni és leírni a jellemzőit, fiúk és

lányok egyaránt saját nemük képviselőjére gondoltak. Saját vizsgálataink azonban azt

mutatják, hogy amennyiben a kérdésfeltevés nem általában szól a versengésről, hanem

valamely meghatározott területen történő versenyhelyzet szereplőinek kellett

meghatározni a nemét, akkor a nemi sztereotípiák és az adott helyzetre vonatkozó

scriptek együttműködve határozzák meg, hogy milyen nemet tulajdonít a személy a

rivalizáló feleknek – a sportverseny script inkább férfi versenyzőket tartalmaz, amíg a

partnerért való versengés esetén a válaszadók saját nemüket vonatkoztatják a szereplőkre

(F. Lassú, 2002).

Schwalbe és Staples (1991) az önértékelés forrásában megfigyelhető nemi

különbségeket vizsgálták. A nők számára, a férfiaknál nagyobb mértékben tűnt fontosnak

a másoktól származó visszajelentés, míg a férfiaknak, a nőkhöz viszonyítva, több

információ származott a társas összehasonlításból, saját önbecsülésükre vonatkozóan. Ha

elfogadjuk azt a nézetet, mely a versengés hátterében a társas összehasonlítás folyamatát

feltételezi, akkor érthető, hogy a férfiak versengőbbek, mint a nők, hiszen számukra a

társas összehasonlítás fontosabb forrása az önbecsülésnek, mint a nők számára, akik a

másoktól származó visszajelzésből származtatnak több információt, ezáltal

motiváltabbak, a nők körében általánosan elítélt, versengő viselkedés elkerülésére vagy

elrejtésére.

A nemi különbségek vonatkozásában gyakran kiemelik a helyzeti tényezők

hatását, pl. a versengés területét. Az iskoláskorú gyermekek esetében a tanulmányi

teljesítménnyel kapcsolatos versengésben jól elkülönülnek a reál és a humán tárgyak,

előbbiek kifejezetten fiús, utóbbiak pedig lányos területekként definiálva (Stein, 1971).

Azok a tárgyak, amelyek tanulásában az egyén motiváltabb, nagyobb

teljesítménykésztetéssel rendelkezik, erősebb versengő viselkedést váltanak ki belőle,

mint azok, amelyekben nem érzi a sikerre törekvés érzését. Ez a tény volt az oka számos

vizsgálatban annak a már említett eredménynek, hogy a fiúkat általában versengőbbnek

találták, mivel a versengés területét a sportokra szűkítették, és az nem azonos mértékben

497

érdekli a lányokat és a fiúkat. Általában is elmondható, hogy a személy számára fontos

életterületeken való helytállás, sikerélmény vágya valószínűbben vált ki nyílt vagy

burkolt versengő magatartást (Erber, Tesser, 1994).

A helyzeti tényezők vizsgálatában a versengés területe, mint a versengés tényét

vagy erősségét meghatározó legfontosabb tényező mellett egyéb szempontok is szerepet

játszhatnak. Az ún. Önértékelés-fenntartási modell szerint, barátaink sikerei annak

függvényében válthatnak ki belőlünk örömöt vagy féltékenységet, hogy mennyire áll

hozzánk közel az illető barátunk, mennyire emelkedik ki a teljesítménye és a terület,

amelyben a sikert elérte, mennyire fontos a mi önértékelésünk szempontjából (Erber,

Tesser, 1994). Amennyiben, egy hozzánk közel álló személy ér el kimagasló sikert egy

olyan területen, ahol mi is érintettek vagyunk, úgy beindul a társas összehasonlítási

folyamat, és barátunk sikere negatívan érint, vagyis irigyek és féltékenyek leszünk,

neheztelünk rá, esetleg nyíltan vagy burkoltan megpróbálunk vele versengeni. Ha

azonban sikerének területe számunkra nem fontos, vagyis nem tudjuk benne

összehasonlítani magunkat vele, úgy akkor járunk jól, ha örülünk sikerének, sőt büszkék

vagyunk rá, ezáltal az ő jó teljesítménye ránk, mint barátra is jó színt vet. Ezt a

folyamatot Erber és Tesser tükröződésnek hívja, ami szerintük az önértékelés

fenntartásában a társas összehasonlítás alternatívájaként működik. A hosszú távú

kapcsolatokban, mint amilyen a barátság, az egyén nem csak a saját, hanem a másik

önértékelésének fenntartását is figyelemmel kíséri, ezért a kutatók feltételezik az ún.

empatikus összehasonlítás és tükröződés létét.

Tesser és Smith (1980) vizsgálata alapján a téma fontossága miatt

önértékelésüket fenyegető helyzetbe került személyek a barátjukat kevésbé segítették egy

játékban, mint az idegeneket, akiknek a teljesítménye nem érintette olyan érzékenyen

őket. A barát teljesítményének szubjektív megítélése pozitívabb volt, ha a téma a személy

önértékelésében nem kapott fontos szerepet, és ilyenkor időnként még a saját teljesítmény

visszatartása is megjelent, mint a másik önértékelését támogató stratégia. Amennyiben a

barát a számukra fontos területen kimagaslóan jól teljesített, a baráttal való kapcsolat

(legalább időleges) lazulása, valamint a téma leértékelésének folyamata segíthették a

személy önértékelésének védelmét.

A kutatás célja, módszerei, kérdései

Jelen kutatás legfőbb célja a a barátok közötti rivalizációról alkotott nézetekben,

a versengési hajlam elrejtésének vagy felvállalásának tényében tetten érhető nemi

különbségek feltárása volt. A kutatási cél eléréséhez saját fejlesztésű mérőeszközt

dolgoztunk ki, melyet egy nagyobb szabású kutatás részeként főiskolai hallgatókkal

töltettünk ki.

498

Hipotetikus Versengési Helyzetek Kérdőív

A saját fejlesztési Hipotetikus Versengési Helyzetek Kérdőív a barátságban

esetlegesen felmerülő rivalizációs helyzetekre való reagálási módokkal kapcsolatos

nézeteket és az egyén ezen reakciók közüli választási hajlandóságát vizsgálja. A

kérdőívben előforduló versengési helyzeteket és az ezekre történő reakciókat egy, a

barátságban lehetséges rivalizációra vonatkozó elővizsgálat eredményeiből alakítottuk ki.

Minden leírt helyzet esetében két változatot készítettünk el, amely változatok a versengés

különböző helyzeti tényezőinek hatását célozták megvizsgálni. Ilyen helyzeti tényezők

voltak például a versengés nullaösszegű vagy nem nulla összegű volta, a szereplők

érzelmei és attitűdjei az adott tárggyal kapcsolatban, vagy a direkt vs. indirekt

összehasonlítás lehetősége, stb. A helyzeti változatok mellett minden alverziónak volt egy

férfi és egy női nevekkel elkészített példánya, melyekkel a nemi sztereotípiákat kívántuk

előhívni. Így minden helyzet 4 különböző változatban létezett.

A vizsgálati személy feladata minden esetben annak megítélése, hogy az egyes

helyzetekben a felsorolt reakciók, a saját véleménye szerint, mennyire elfogadhatóak. Az

elfogadás mértékét egy 100 mm hosszú vonalon elhelyezett X jelzéssel kellett jelölni,

amely vonal két végpontja az adott dimenzióval kapcsolatos „egyáltalán nem” és a „teljes

mértékben” elfogadható megítélést jelölte. Végül a vizsgálati személynek ki kellett

választani a felsorolt reagálási módok közül azt, amely szerinte, az embereket általában

tekintve, a legvalószínűbb és a legkevésbé valószínű reakció, illetve meg kellett jelölnie

azt, hogy ő melyiket választaná, ha vele történt volna az eset.

A vizsgálatban használt 6 hipotetikus versengési helyzet

Az 1. helyzetben a barátok közötti leggyakoribb versengési szituációt

olvashatjuk, ahol két barátnak ugyanaz a partner tetszik. A helyzet főszereplője, egy

buliban lehetőséget kap, hogy elcsábítsa legjobb barátja partnerét, aki ráadásul tetszik is

neki. A helyzet két verziója abban különbözik, hogy amíg az egyik esetben a főszereplő

úgy tudja a barátról, hogy nagyon szerelmes és boldog a kapcsolatban, addig a másik

változat mellékszereplője már régóta nem boldog a partnere mellett. A két verzió így a

versengés barátságot veszélyeztető kockázatának különböző mértékét hozza létre egy

nullaösszegű játszma keretén belül.

A 2. helyzetben az azonos pályaorientációval rendelkező fiatalok barátságának

egy gyakori helyzetét alakítottuk ki, amelyben a két barát azonos munkahelyre pályázik,

de nem azonos esélyekkel indulnak a küzdelemben: a főhős úgy érzi, barátja képzettebb.

A felkészülés során a főszereplő olyan információkhoz jut hozzá, amely segíti a sikeres

felvételit. Ezek az információk nyilvánosak, más is hozzájuk férhet. A helyzet magában

hordozza a társas összehasonlítás során keletkezett negatív feszültség kompenzálásának

499

lehetőségét. A két változat abban különbözik, hogy a munkára egy vagy két főt vesznek-e

fel, vagyis a versengés nullaösszegű-e vagy sem.

A 3. helyzet a versengés során leggyakrabban vizsgált szituációt, a

sportversenyt idézi fel. A helyzet szereplői mindketten indulnak egy sportversenyen,

amelyet megelőző nap egy buliban mulatnak. A főszereplő látja, hogy barátja kezd többet

inni a kelleténél, és úgy érzi, ez ronthatja holnapi teljesítményét. A helyzet egyik

verziójában azonos, a másik verzióban két különböző számban indul a sportversenyen a

két barát. Mindkét verzió lehetőséget ad a főhősnek a társas összehasonlításra, ám amikor

különböző számban indulnak a barátok, csak közvetett hasonlításra van lehetőség, de

felerősödhet a másik sikerében való „sütkérezés” lehetősége és igénye.

A 4. helyzetben a szereplők azonos intézmény ugyanazon szakán tanulnak,

amint ez gyakran előfordul a főiskolások és egyetemisták baráti kapcsolataiban. A főhős

talál egy ösztöndíjpályázatot egy újságban, amit egy szakról csak egy fő nyerhet el,

vagyis újra nullaösszegű játszmával állunk szemben. A két változatot az különbözteti

meg, hogy az egyik verzióban a főhős és barátja egyaránt rászorulnának a támogatásra, a

másik helyzetben viszont a főhős jómódú, amíg barátja nem. Ezáltal a helyzet magában

hordja a jótékonyság és méltányosság kérdését is.

Az 5. helyzet szereplői életükben először vesznek részt egy zártkörű klub

rendezvényén, ahol a főhős barátja úgy próbálja meg elnyerni a megjelentek elismerését,

hogy elmesél egy jópofa történetet magáról. A főhős azonban tudja, hogy ez a történet

kettejükkel esett meg, noha a barát őt egy szóval sem említi. A helyzetben a társas

presztízsért, a másoktól jövő elismerésért való versengés indulhat meg. A két verzió

eltérő mértékben generálja ezt a versengést, mert az egyikben mindkét szereplőnek tetszik

a társaság és szeretnének jó benyomást tenni rájuk, de a másik változatban a főhős nincs

elragadtatva a közösségtől.

A 6. helyzetben a barátok ugyanabban a művészeti ágban tevékenykednek. A

történet két verziójában más-más a cselekmény kiindulópontja. Az első változatban

mindkét szereplő ugyanarra a versenyre készül, a második változatban azonban a főhős

barátja úgy nevez be egy versenyre, hogy arról nem is szól a barátjának, vagyis a

főhősnek. Mindkét változatban az okozza a bonyodalmat, hogy a főhőst megkéri a

barátja, hogy segítsen neki, mert különben kifut az időből. A helyzet tehát a

versenyhelyzet jelenlétével vagy hiányával kombinálja a barátságban elvárt/elvárható

segítségnyújtás és őszinteség jellemzőit.

A 6 helyzetben lehetséges reagálási módokat a Melléklet tartalmazza.

500

A versengési hajlam vizsgálata

A versengés tényezőinek feltárásához a Hipotetikus Versengési Helyzetek

kérdőív mellett a Ryckman és munkatársai által kidolgozott mérőeszközöket használtuk,

amelyek a versengés két egymástól független formáját mérik: az agresszív, neurotikus

Hiperversengést (Hypercompetitive Attitude – HCA) és a kiegyensúlyozott,

feladatorientált Önfejlesztő Versengést (Personal Development Competitive Attitude –

PDCA) (Ryckman et al, 1990, 1996). Mindkét kérdőívben az adott versengési formához

tartozó viselkedésre, érzésre és gondolatokra vonatkozó kijelentések találhatók. Az

általunk használt Versengési Kérdőív összekeverve tartalmazta a Hiperversengés és az

Önfejlesztő Versengés mérésére kidolgozott skálák itemeit, abban a formában, ahogyan

azt Fülöp Márta magyarra fordította és hazai mintán már használta (Fülöp és mtsai.

1999). A vizsgálati személyeknek a kérdőívben található kijelentések mindegyikéről el

kellett dönteni, hogy mennyire értenek egyet vele. Az egyetértés mértékét egy 5 fokozatú

skálán kellett bejelölni, ahol az 1 – az „egyáltalán nem ért egyet”, az 5 – a „teljes

mértékben egyetért” választ jelölte. A versengési hajlam vizsgálatával összefüggéseket

kereshetünk az egyén barátjával való kapcsolatában lehetséges versenyhelyzetekre adott

reakciók és a személyiség jellemzői között.

A vizsgálat kérdései

Kutatásunk célja a barátságban fellelhető versengésben megmutatkozó nemi

különbségek feltárása volt. Mivel ebben a tárgykörben ilyen jellegű átfogó vizsgálat még

nem született, és az egyes kérdésekkel kapcsolatos kutatási eredmények egymásnak

ellentmondani látszanak, ezért előzetes hipotézisek megfogalmazása helyett vizsgálati

kérdéseket fogalmaztunk meg. Milyen elképzelésekkel rendelkeznek a fiatalok a

barátságban lehetséges versenyszituációk megoldásairól, és mennyire fogadják el ezeket a

különböző megoldási módokat? Kimutatható-e bármilyen nemi különbség a vizsgált

mintában, a versengési hajlamban vagy az egyes helyzetekre adott reakciókban? Hogyan

kombinálódik az egyén elképzelése az egyes versenyhelyzetekben mutatott viselkedés

valószínűségéről a saját viselkedésére vonatkozó intenciójával, valamint mindezek

versengő hajlamával és nemével? Mindezek a kérdések a barátság eddig elhanyagolt

területére, a versengésre irányítják figyelmünket, és empirikus úton, magyar vizsgálati

mintán próbálnak bizonyítékot találni az eddig megfogalmazott elméleti elgondolásokra.

A minta jellemzése

A vizsgálatban részt vevő 345 vizsgálati személyből 161 fő (46,7%) férfi, 184

fő (53,3%) nő. A minta átlagéletkora 21 év (minimum 18 év, maximum 32 év). A

vizsgálati személyek 81%-a egy vidéki alapítványi főiskola hallgatója, 19%-uk egyéb

501

felsőoktatási intézményben tanul. A megkérdezettek 75,5%-a nyelvtanár és

kommunikáció szakos hallgató. Ennek alapján a minta a nem tényezőjének kivételével

homogénnek tekinthető. Ezt igazolja, hogy a vizsgált demográfiai jellemzők közül csak

ez mutatott összefüggést a barátságban megfigyelhető versengéssel.

Az eredmények bemutatása

A versengés két formájának vizsgálata

Mivel Ryckman és munkatársai (1990, 1996) az általuk leírt Hiper- és

Önfejlesztő versengési formákat egymástól független dimenzióknak tekintették, ezért

kutatásunkban mi is külön kezeltük a versengés két típusára vonatkozó itemeket. A két

skála reliabilitása a vizsgált mintán jó, a Cronbach Alfa értéke a PDCA (Önfejlesztő

versengő) skálán: ,8895; a HCA (Hiperversengő) skálán: ,8487. Az elemzés első

lépéseként létrehoztuk a PDCA és HCA skálák átlagpontszámát. Az átlagpontszámok

egymástól függetlenként kezelése lehetővé tette a két pontérték mintázatának vizsgálatát,

vagyis a skálák clusteranalízisét. Az eljárás során 4 clustert hoztunk létre, amelyek a két

skála elméleti kombinációs lehetőségeivel azonos módon jöttek létre, ahogyan azt a

versengésről szóló elméleti áttekintésben megjósoltuk. Így azok, akiket jóval mintaátlag

feletti pontszám jellemez a Hiperversengő skálán, de az Önfejlesztő versengő skálán is

átlag feletti ponttal rendelkeznek, Ambivalens versengő címkét kaptak (a minta 26,4%-

a). A mintaátlag alatti Hiper-, és feletti Önfejlesztő versengő pontszámmal rendelkezők

lettek az Önfejlesztő versengők (a minta 35,9%-a), az ellentétes versengési mintázattal

rendelkezők pedig a Hiperversengők (17,4%). Azok, akik mindkét skálán átlag alatti

pontszámot értek el, Nem versengő címkét kaptak (16,2%).

A versengési hajlam vizsgálatának első lépéseként összehasonlítottuk a nők és

férfiak kétféle versengési skálán elért átlagpontszámát. A két mintás T-próba egyik skálán

sem talált szignifikáns eltérést a két nem között. A Hiperversengés mindkét nem esetében

viszonylag alacsony (2,7), az Önfejlesztő versengés pedig közepesen magas (3,4)

átlagpontszámot eredményezett. Hasonló eredményt hozott a versengési típusok és a nem

összefüggésének vizsgálata: mindkét nem esetében az Önfejlesztő versengési típus volt a

leggyakoribb, ezt követte csökkenő gyakorisággal az Ambivalens versengés, majd a

Hiperversengés és végül a Nem-versengés.

Versengés a barátságban – a hipotetikus helyzetek elemzése

A vizsgálatban szereplő 6 hipotetikus versengési helyzet mindegyike 2X2

változatban (2 helyzeti verzió és 2 nemi verzió) készült és került a válaszadók elé. Így

férfiak és nők hasonló arányban (50 – 50 fő / verzió) találkoztak a 4 változat

mindegyikével. Első lépésként a helyzetekbe beépített változók valamint a megoldási

502

módok elfogadottságának és a legvalószínűbb / legkevésbé valószínű megoldások

kiválasztásának összefüggését vizsgáltuk, feltételezve, hogy ezek (pl. a helyzet

nullaösszegű vagy nem nullaösszegű kimenetele, vagy a férfi vs. nő szereplők)

befolyásolhatják az egyes reakciók elfogadottságát és a helyzetben feltételezett

valószínű/nem valószínű reagálások odaítélését. Következő lépés ugyanezen tényezőknek

a válaszadó saját választott reakciójával való összefüggésének vizsgálata – itt főleg a

helyzeti tényezők hatását vizsgáltuk, hiszen a szereplők neme irreleváns adat a válaszadó

neméhez képest. Ezért a további elemzési szint a válaszadó nemének és versengési

típusának az egyes megoldások elfogadottságával, valamint a legvalószínűbb /

legkevésbé valószínű és saját reakciók kiválasztásával való összefüggésének feltárása. Az

eredmények bemutatásakor csak a szignifikáns nemi különbségekre koncentrálunk, a nem

szignifikáns eltéréseket külön nem elemezzük.

1. helyzet – szexuális versengés a barátok között

A leírt helyzetben a főhősnek döntenie kell, kihasználja-e a barátja partnere által

felkínált lehetőséget, és ha igen, milyen formában, illetve ha nem, hogyan kezeli a

felmerült helyzetet. A helyzet két szituációs változata a barát valószínű veszteségének

függvényében könnyíti, vagy nehezíti meg a főhős döntését, hiszen az egyik változatban

azt tudjuk, hogy a barát boldog a kapcsolatban, a másik verzió viszont azt sugallja, hogy a

partner elcsábítása nem érné a barátot olyan nagy veszteségként, hiszen nem boldog már

vele.

Mind a férfiak, mind a nők azt tartották legvalószínűbbnek, helyzettől

függetlenül, hogy a főhős titokban kihasználná a helyzetet és szexuális kapcsolatot

létesítene legjobb barátjának partnerével, de megbeszélnék, hogy nincs folytatása a

dolognak, azaz tényleges versenyhelyzet nem keletkezne. A további elelmzés azonban

nemi különbségeket is feltárt.

A helyzet szereplőinek neme szignifikáns összefüggést mutatott a legvalószínűbb

megoldás választásával, azonban a további elemzés feltárta, hogy ezt az összefüggést a

férfiak válaszai hozzák létre és csak a „boldog barát” helyzeti tényező esetén áll fenn.

Ebben a helyzetben a férfi válaszadók különböző megoldásokat tartanak valószínűnek

attól függően, hogy a helyzetben nők vagy férfiak a szereplők. Bár mindkét nemű

szereplők esetén leggyakoribb valószínűnek tartott reakció a „titokban kihasználja a

helyzetet” megoldás (férfi szereplők esetén: 45,1%; női szereplők esetén 37,8%), azonban

a többi reakció odaítélése megoszlik a két nem között. A férfi válaszadók a nőkről szóló

helyzetek olvasásakor (a férfi szereplős helyzetekhez viszonyítva) szignifikánsan

gyakrabban vélték, hogy az elkerülő és a „kihasznál, de megbán” megoldást választanák

az emberek, míg a férfiakról szóló helyzetek esetén (a női szereplős helyzetekhez

503

viszonyítva) gyakrabban vélték, hogy a többség „nyíltan” vagy a baráttal egyeztetve,

„kompromisszumosan” versengene a partnerért (χ2 16,58 p<0.05). A női válaszadók

körében nem volt szignifikáns eltérés a helyzet szereplőinek neme függvényében. Az

eredmény a szexualitással szembeni „kettős erkölcs” működését mutatja, amelynek

használata - ebben a mintában - főleg férfiakra jellemző.

Szignifikáns eltérés mutatkozott a választott saját reakcióban is a megkérdezett

neme alapján. Az eltérés mindkét szituációs változatban megmutatkozott, de nem azonos

módon. (ld. 1. ábra.)

0

10

20

30

40

50

60

70

Százalé

k

1 2 3 4 5 6

Lehetséges reakciók

férfiak válaszai a barát nem

boldog verzióban

nők válaszai a barát nem

boldog verzióban

férfiak válaszai a barát

boldog verzióban

nők válaszai a barát boldog

verzióban

1. ábra.

Az 1. helyzetben választott saját reakciók nemenkénti megoszlása a helyzet két változatának

függvényében

(1 - elkerül; 2 - visszautasít; 3 - kihasznál, de megbán; 4 - nyíltan verseng; 5 -

kompromisszumosan verseng; 6 - titokban kihasznál)

A „barát boldog” verzióban a nők szignifikánsan gyakrabban választották saját

reakcióként az elkerülést és az önzetlen visszautasítást, mint a férfiak (χ2 28,90 p<0.01).

A „barát nem boldog” verzióban azonban a nők a férfiaktól nagyobb arányban

választották a kompromisszumosan versengő megoldást, amely figyelembe veszi a barát

érzéseit is a döntésben; a férfiak pedig az elkerülést (χ2. 28,90 p<0.01). Mindkét verzióra

jellemző, hogy a férfiak szignifikánsan gyakrabban vállalják fel a titkos versengés

megoldást, mint a nők, akik viszont szívesen állítják be magukat önzetlennek a

visszautasítás gyakoribb választásával (χ2 23,95 p<0.01).

Az egyes reakciók elfogadottságában is mutatkoznak nemi különbségek. A

férfiak a nőktől kevésbé ítélik el a bűntudatos versengő „kihasznál, de megbán” (t-érték:

2,71 p<0.01) és az önfejlesztő versengő „előbb egyeztet” (t-érték: 4,92 p<0.01)

megoldásmódokat. Mindkét nemnél legelfogadottabbak a nyílt versengés és az elkerülés

megoldásmódjai, legkevésbé pedig (főleg a nőknél) a bűntudatos versengő megoldás az

elfogadott.

504

2. helyzet – karrier-verseny

A 2. helyzetben két barát munkahelyi elhelyezkedés előtt áll, és egyikük jobb

esélyekkel indul, a másik viszont olyan információkhoz jut, ami segítheti a felvételit. A

helyzet egyik változatában egy fő, a másikban két fő felvételét hirdették meg, vagyis a

játszma nulla- és nem nulla összegű lehet.

A válaszadó neme a helyzeti tényezővel interakcióban befolyásolta a

legvalószínűbb reakció odaítélését (ld. 2. ábra).

0

10

20

30

40

50

60

70

Százalé

k

1 2 3 4

Legvalószínűbb reakció

férfiak válaszai a nem

nullaösszegű verzióban

nők válaszai a nem

nullaösszegű verzióban

férfiak válaszai a

nullaösszegű verzióban

nők válaszai a

nullaösszegű verzióban

2. ábra

A 2. helyzetben legvalószínűbbnek tartott reakciók nemenkénti megoszlása a helyzet két

verziójának függvényében

(1 - utal az információra; 2 - későn szól róla; 3 - önzetlenül átadja az információt; 4 - nem

szól)

A nullaösszegű játszma esetén férfiak és nők egyaránt a versengő megoldást

gondolták az emberek által választott legvalószínűbbnek. A nem nulla összegű

játszmában azonban érdekes módon a nők legnagyobb része (50%) azt gondolja, hogy az

emberek legvalószínűbben nem szólnának (versengő megoldás), és sokkal több férfi, mint

nő gondolja, hogy az emberek valószínűleg utalnának barátjuknak az információra (F:

37,2% - N: 26,6%), vagy önzetlenül átadnák azt neki (F: 10,3% - N: 3,2%) (χ2 8,08

p<0.05). Az eredmény szerint ebben a helyzetben a férfiak azok, akik érzékenyebben

reagálnak a helyzet sajátosságára, és ettől teszik függővé ítéletüket. A saját reakció nem

mutatott szignifikáns nemi különbséget – mindkét nem a „kompromisszumos

önzetlenséget” (utal az információra) választaná leggyakrabban, és legkevesebben a

„későn szól” megoldással élnének. Az egyes helyzetek elfogadottsága szintén nem függ a

válaszadó nemétől, legelfogadottabb az önzetlenség és a kompromisszumos önzetlenség,

legkevésbé elfogadott az, ha a barát későn szól, vagyis titokban verseng.

Abban az esetben, amikor csak egy főt vesznek fel az állásra, férfiak és nők

egyaránt azt a megoldást választották leggyakrabban saját reakcióként, hogy utalnának

barátjuknak az információra, de közvetlenül nem osztanák meg azt vele. Ha két fő is

505

0

10

20

30

40

50

60

70

Szá

zalé

k

1 2 3 4

Lehetséges saját reakciók

Ambivalens versengőférfiak

Önfejlesztő versengő férfiak

Hiperversengő férfiak

Nem-versengő férfiak

sikeresen pályázhat, akkor férfiak és nők eltérő választ neveztek meg leggyakrabban,

azonban ez az eltérés statisztikailag nem volt szignifikáns. A nem nulla összegű

verzióban a nők a férfaktól gyakrabban választották az önzetlen információátadást (N:

50% - F: 33%), míg a férfiak a nőktől nagyobb gyakorisággal nevezték meg az „utalást”,

mint saját reakciót (F: 57.4% - 39,4%)

A válaszadó neme csak a versengés típusával interakcióban mutatott szignifikáns

összefüggést a saját reakció kiválasztásával (ld. 3. ábra)(nők χ2 31,73 p<0.01, férfiak χ

2

16,76 p<0.05).

0

10

20

30

40

50

60

70

Szá

zalé

k

1 2 3 4

Lehetséges saját reakciók

Ambivalens versengőnők

Önfejlesztő versengőnők

Hiperversengő nők

Nem-versengő nők

3. ábra

A 2. helyzetben választott saját reakció és versengés típusának nemenkénti összefüggése

(1 - utal az információra; 2 - későn szól róla; 3 - önzetlenül átadja az információt; 4 - nem szól)

Mindkét nemre igaz, hogy a Nem-versengő típusú személyek jóval a többieket

megelőző arányban választják az önzetlenséget, mint saját megoldási módot (F: 64% - N:

66,7%). A férfiak esetében az Ambivalens versengők, a többiekhez képest kimagasló

arányban (39,1%) választják az önzetlenséget, mint saját reakciót. Az azonos típusba

tartozó nőkre ez nem jellemző, sőt ők a többiekhez képest kimagasló arányban (26,7%)

választják a versengő megoldást. Ez a megoldási mód a férfiaknál a Hiperversengő

típusba tartozók körében a leggyakoribb (21,7%). Az Önfejlesztő versengés hasonló

reakciómintázatokkal jár mindkét nemnél. Az eredmények azt mutatják, hogy az

Ambivalens versengés típusa, vagyis az azonosan magas Önfejlesztő versengő és

Hiperversengő hajlam más-más viselkedési intencióval jár együtt férfiak és nők esetén. A

férfi Ambivalens típusú személyek, ebben a helyzetben, azonos arányban választják a

kompromisszumosan önzetlen utalást és az önzetlen információ átadást, vagyis

legnagyobb részük elutasítja a versengő megoldásokat, mint saját reakciót. A női

Ambivalens típusú válaszadók ezzel szemben éppen a versengő megoldás nagy arányú

választásával tűnnek ki. Elképzelhető, hogy a férfi Ambivalens versengő személyek

inkább Önfejlesztő versengők, akik a férfiakkal szembeni elvárásoknak megfelelően

hangsúlyozták a Versengési kérdőívben a Hiperversengést, így fenntartva önmagukról a

„macsó” férfi képét. Ezzel szemben lehetséges, hogy a női Ambivalensek éppen

506

ellenkezőleg viselkedtek, vagyis ők olyan Hiperversengők, akik azért kaptak magas

pontszámot az Önfejlesztő versengés skálán, mert így kívánták hangsúlyozni

érzékenységüket, amely a női ideálnak sokkal inkább megfelel. Ez az elképzelés azonban

további tesztelésre szorul.

3. helyzet – sportverseny

A vizsgálatban szereplő 3. helyzet két barát direkt (azonos versenyszám) vagy

indirekt (különböző versenyszám) versengésének lehetőségét írja le egy sportverseny

keretén belül. A szituáció, a megoldásokon keresztül lehetőséget ad a barát esélyeinek

nyílt vagy burkolt rontására vagy javítására.

Férfiak és nők egyaránt azt tartották legvalószínűbbnek, hogy az emberek ilyen

helyzetben szólnának, de nem erőltetnék a dolgot, függetlenül attól, hogy másnap azonos

vagy különböző versenyszámban indulnak. Legkevésbé valószínűnek mindkét nem

képviselői azt gondolták, hogy a főhős direkt rontaná barátja esélyeit azzal, hogy ad neki

még egy pohárral.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Szá

zalé

k

1 2 3 4

Lehetséges saját reakciók

férfiak válasza az

"azonos szám"

verzióban

nők válasza az

"azonos szám"

verzióban

férfiak válasza a

"különböző

szám" verzióban

nők válasza a

"különböző

szám" verzióban

4. ábra

A 3. helyzetben választott saját reakciók nemenkénti megoszlása a helyzet két változatának

függvényében

(1- közbeavatkozik; 2 - itatja; 3 - nem szól semmit; 4 - szól, de nem erőlteti)

A saját reakció esetében (ld. 4. ábra) megfigyelhető, hogy férfiaknál a direkt

versengés helyzete gyakrabban jár együtt az önzetlen „beavatkozik” reakcióval, mint az

indirekt versengés (65,4%-54,2%), és az indirekt versengés helyzetében több férfi

választotta saját reakcióként a kompromisszumosan versengő „szól, de nem erőlteti”

megoldást, mint a direkt összehasonlítási szituációban (36,1%-26,9%). Ez az összefüggés

azonban nem szignifikáns. A nőknél éppen ellentétes, statisztikailag szignifikáns

összefüggés figyelhető meg a verseny jellege (direkt vs. indirekt) és a választott reagálási

mód között (χ2

8,87 p<0.05). A női válaszadók az indirekt összehasonlítási helyzetben

választották gyakrabban az önzetlenséget, mint saját reakciót (indirekt: 81,4%; direkt:

507

64,2%). A direkt versengés helyzetében többen viselkednének kompromisszumosan

versengően („szól, de nem erőlteti”) (direkt: 28,4%; indirekt: 15,1%), vagy titokban

versengően („nem szól”), mint az indirekt helyzetben (direkt: 7,4%; indirekt: 2,3%). A

két nem ellentétes reakciója a két változatra valószínűleg férfiak és nők eltérő

versenyfelfogását vagy az arról alkotott ideális képet tárja elénk. E szerint a kép szerint a

férfiak akkor segítenék jobban barátjukat, ha másnap azonos számban versenyeznek –

amit értelmezhetünk úgy, hogy lehetőséget akarnak teremteni a nyílt és fair versenyre,

amelyben nyerni számukra nagyobb értéket képvisel, mint amikor nem közvetlen a

megmérettetés. A nők ellenben, mivel a direkt összehasonlításból nyertesként kikerülni

nagyobb dicsőség, mint indirekt helyzetben, akkor nem erőltetnék a barát esélyeinek

javítását, ha másnap azonos versenyszámban indulnának vele. Egy másik lehetséges

magyarázat az önértékelés-fenntartási modellből származhat (Erber & Tesser, 1994).

Eszerint a nők a nyereség maximalizálására törekednek azáltal, hogy jobban segítik az

indirekt helyzetben a barátjukat, és kevésbé segítik a direkt helyzetben, mivel az indirekt

helyzetben a siker tükröződése a direkt helyzetben pedig a pozitív összehasonlítási

eredmény hozhat számukra legnagyobb önértékelés-erősítést. A férfiak kevésbé

érzékenyek a másoktól származó visszajelzésre, vagy a tükröződésből fakadó

önértékelés-erősítésre, így náluk ez a modell kevésbé működik.

A megoldások elfogadottsága erősen szignifikáns összefüggést mutatott a

válaszadó nemével. Amíg a nők a férfiaktól pozitívabban ítélték meg az önzetlenséget (t-

érték: -2,52 p<0.05), addig a férfiak a nőktől jobban elfogadták, illetve kevésbé ítélték el

a másik három megoldást („itatja” t-érték: 3,55 p<0.01; „nem szól” t-érték: 3,36 p<0.01;

„nem erőlteti” t-érték: 5,05 p<0.01). A szignifikáns eltérés ellenére mindkét nem

képviselői a „beavatkozik” megoldást találták a legelfogadhatóbbnak, és legkevésbé az

„ad neki még egy pohárral” választ tartották elfogadhatónak.

4. helyzet – anyagi javakért történő versengés

A vizsgálatban ismertetett szituáció a felsőoktatás helyzetében jól ismert: a főhős

azzal a kérdéssel találja szemben magát, vajon megossza-e vagy sem az

ösztöndíjpályázatról szóló információt barátjával. A két változat a barát és a főhős anyagi

rászorultságában különbözik.

A legvalószínűbbnek tartott reakciót a válaszadó neme abban a helyzetben

befolyásolta, ha a szereplők nők voltak (χ2 12,84 p<0.01) (ld. 5. ábra).

508

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

Szá

zalé

k

1 2 3 4 5

Legvalószínűbb reakció

férfiak válaszai

nők válaszai

5. ábra

A 4. helyzetben legvalószínűbbnek tartott reakciók nemenkénti megoszlása - ha a szereplők nők

(1 - kompromisszumosan verseng; 2 - önfejlesztő módon verseng; 3 - titokban verseng, nem szól;

4 - kooperatív; 5 - önfeláldozó)

Női szereplők esetén a női válaszadók a férfiaktól gyakrabban gondolták

valószínűnek a kompromisszumosan versengő „elől hagyja az újságot, de nem szól” (N:

27,4% - F: 10%) és a versengő „nem szól” megoldást (N: 43,2% - F: 37,1%). A férfiak

viszont a nőktől nagyobb gyakorisággal vélték azt a választ a legvalószínűbbnek a női

szereplők esetén, hogy a főhős - önfejlesztő versengő attitűddel - azért biztatja barátját a

pályázásra, hogy összemérhessék képességeiket (F: 28,6% - N: 15,8%), vagy –

kooperatív megoldásként - együtt pályáznak a barátok (F: 17,1% - N: 11,6%), illetve a

főhős önfeláldozó módon nem pályázik (F: 7,1% - N: 2,1%). Ez az eredmény férfiak és

nők eltérő képét tárja elénk a nők versengéséről, melyet a további eredmények is

megerősítenek. Az adatok szerint a férfiak, az anyagi javakért történő versengés

helyzetében, kooperatívabbnak és önfejlesztő-versengőbbnek látják a nőket, mint azok

saját nemük képviselőit.

A legkevésbé valószínűnek tartott reakció befolyásolásában a válaszadó neme az

anyagi rászorultsággal interakcióban vett részt, és csak abban az esetben mutatható ki

szignifikáns összefüggés, ha a helyzetben mindkét barát rászorult az anyagi támogatásra

(χ2

13,87 p<0.01). Ebben az esetben a női válaszadók a férfiaktól nagyobb arányban

tartják az önzetlenséget valószínűtlennek (75%-52,6%), míg a férfiak a nőktől

gyakrabban vélik úgy, hogy az emberek legkevésbé a versengő reakciót választanák

(24,4%-9,4%).

A saját reakció kiválasztásában nem találtunk szignifikáns nemi különbséget.

Mindkét nem képviselői helyzettől függetlenül a kooperatív „együtt pályáznak”

megoldást választották leggyakrabban, mint saját megoldást, azonban ez a válasz némileg

gyakoribb volt az egyenlő rászorultság esetén. Ha a barát jobban rászorult volt a pénzügyi

támogatásra, akkor –a másik verzióhoz viszonyítva – férfiak és nők egyaránt gyakrabban

509

választották az önzetlen „átadja az anyagot és ő nem pályázik” megoldást, mint saját

reakciót.

5. helyzet – versengés a társas elfogadottságért

Ebben a helyzetben a főhős egy vonzó / kevéssé vonzó társaságban tartózkodik

barátjával, aki úgy próbálja pozitív színben feltüntetni magát, hogy egy történetből

kihagyja a főhőst, mintha ott se lett volna. A dilemma megoldását elképzelésünk szerint

befolyásolja a társaság vonzereje.

A válaszadó neme önmagában és interakcióban is összefügg a helyzet

megítélésével. Férfiak és nők eltérően ítélik meg a szituáció legkevésbé valószínű

megoldását, de csak abban a helyzetben, ha a társaság tetszik a főhősnek (χ2

18,954

p<0.01). Ilyenkor a nők a férfiaktól nagyobb arányban tartják azt a megoldást a

legkevésbé valószínűnek, hogy a főhős önzetlen módon elhallgatja érzéseit (N: 71,9% -

F: 45,5%). Ugyanakkor a férfiak a nőktől gyakrabban gondolják, hogy ebben a

helyzetben a legkevésbé valószínű a titokban versengő „visszavágás” (F: 26% - N:

16,7%) vagy a nyíltan versengő „kiigazítás” (11,75-0%). A saját megoldásként választott

reakció nemek közötti különbsége mindkét változatban szignifikáns, de nem ugyanolyan

megoldások járnak a nemekkel együtt a két helyzetben (ld. 6. ábra).

0

10

20

30

40

50

60

Százalé

k

1 2 3 4 5

Lehetséges saját reakciók

férfiak válaszai a "társaság

fontos" változatban

nők válaszai a "társaság

fontos" változatban

férfiak válaszai a "tásaság

nem fontos" változatban

nők válaszai a "társaság

nem fontos" változatban

6. ábra

Az 5. helyzetben választott saját reakciók nemenkénti megoszlása a helyzet két

változatának függvényében

(1 - kiigazít; 2 - nem szól, de haragszik; 3 - visszavág; 4 - később szól; 5 - önzetlenül nem

szól semmit)

Az eredményekből szembetűnő, hogy a társasági elismerésért való versengés

kevésbé fontos a férfiaknak, mint a nőknek, mivel a férfiak mindkét változatban

gyakrabban választották az önzetlenséget, mint a nők („Vonzó” helyzet F: 10,4% - N:

2,1%; „Nem vonzó” helyzet F: 12% - N: 4,6%). Emellett a nők reakcióját sokkal

510

erősebben meghatározza a helyzet, mint a férfiakét. Ha a társaság tetszik, több nő, mint

férfi reagálna a történtekre nyíltan versengő „kiigazítással” (N: 51% - F: 45,5%), de az

arány megfordul, ha a társaság nem vonzó (N: 35,6% - F: 43,3%). Ebben az esetben

azonban több nő, mint férfi reagálna később, a baráttal négyszemközti helyzetben (N:

56,3% - F: 37,3%).

A nemi különbség abban is megmutatkozik, ahogyan férfiak és nők elfogadják

vagy elutasítják az egyes megoldásokat. Mindkét nem a kompromisszumosan önzetlen

„később szól” megoldást fogadja el leginkább, de a nők ehhez nagyon hasonló

átlagértékkel tartják elfogadhatónak a nyíltan versengő „kiigazítást” is, amely a férfiaknál

szignifikánsan alacsonyabb elfogadottságot kap (t-érték: -2,621 p<0.01). Szintén a nők

fogadják el jobban az elkerülő megoldást is (t-érték: -2,544 p<0.05), a férfiak ezzel

szemben elfogadhatóbbnak tartják a titokban versengést (t-érték: 2,168 p<0.05) és az

önzetlenséget (t-érték: 2,225 p<0.05).

6. helyzet – intellektuális versengés a barátok között

Az utolsó hipotetikus szituáció két azonos pályaorientációjú barát lehetséges

versengését tárja a válaszadók elé. A helyzet első változatában a főhős barátja úgy kér

segítséget, hogy a kontextus sugallhatja a kihasználás érzetét, de nem tartalmazza a direkt

versenyt. A második változat azonban fej-fej melletti nemes küzdelembe, direkt

versenybe hozza be a segítségkérés aktusát.

A válaszadó neme szignifikáns összefüggést mutatott a legvalószínűbbnek és

legkevésbé valószínűnek tartott reakció odaítélésével (χ2 21,691 p<0.01).

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

Százalé

k

1 2 3 4 5 6

Lehetséges reakciók

férfiak válaszai

nők válaszai

7. ábra

A 6. helyzetben leginkább valószínűnek tartott reakciók nemenkénti megoszlása

(1 - megigéri, de nem segít; 2 - mindenképpen segít; 3 - segít, de nem törekszik jóra; 4 -

visszautasítja a kérést; 5 - ötlettel segít; 6 - kibúvót keres)

Nők és férfiak egyaránt minden helyzetben azt a reakciót tartották

legvalószínűbbnek, hogy az emberek többsége kompromisszumosan versengve kibúvót

511

keresne, hogy ne kelljen segíteni a barátjának (ld. 7. ábra). Azonban a nők ezt sokkal

nagyobb arányban vélték valószínűnek, mint a férfiak . Szintén több nő, mint férfi tartotta

azt a legvalószínűbbnek, hogy a főhős titokban versengene (megigéri, de nem segít). A

férfiak ezzel párhuzamosan a nőktől nagyobb arányban tartották azt valószínűnek, hogy

az emberek önzetlenül, vagy önfejlesztő módon versengve, legalább ötlettel segítenének

barátjuknak.

A legkevésbé valószínű reakció odaítélése épp ellentétesen alakult (χ2

13,936

p<0.05). A nők a férfiaktól jóval nagyobb arányban gondolták valószínűtlennek az

önzetlen megoldást (N: 41,2% - F: 25,8%), és ez az eltérés kifejezettebb volt abban az

esetben, ha a szereplők nők voltak. A férfiak ezzel egyenlő gyakorisággal, de a nőktől

gyakrabban, gondolták azt lehetetlennek, hogy a főhős nyíltan versengene (F: 23,3% - N:

19,2%), ez a különbség viszont főleg a férfi szereplőket tartalmazó helyzetekben volt

kifejezett. Szintén a férfiak tartották többen valószínűtlennek, hogy az emberek egy ilyen

helyzetben kompromisszumosan versengenének (F: 11,9% - N: 4,4%).

A saját reakció kiválasztásában csak akkor mutatkozott nemi különbség, ha az

egyes versengési típusokat külön vizsgáltuk, és csak az Ambivalens versengő férfiak és

nők között találtunk eltérést (χ2

11,323 p<0.05). Az ebbe a versengési típusba tartozó

mindkét nem tagjai az önfejlesztő, „ötlettel segít” reakciót választották saját

megoldásként, de jóval több nő, mint férfi tette ezt (N: 71,1% - F: 54,3%). Több

Ambivalensen versengő férfi, mint nő választotta az önzetlen megoldást (F: 32,6% - N:

8,9%), és több Ambivalens nő, mint férfi vállalta fel, hogy nyíltan visszautasítaná a kérést

(N: 13,3% - F: 2,2%). Az Ambivalens versengők válaszaiban mutatkozó nemi különbség

alátámasztja a Karrier-versengés helyzetében leírtakat a vegyes versengési stílus

hátterében álló nemi különbségekről. Amennyiben a versengési típust nem tekintjük

változónak, úgy férfiak és nők egyaránt – mindkét változatban – az „ötlettel segít”

megoldást választották leggyakrabban, mint saját reakciót.

Nem találtunk eltérést férfiak és nők között az egyes reakciók elfogadottságát

illetően. Legelfogadottabb megoldások a „mindenképpen segít” és az „ötlettel segít”

válaszok voltak, és legkevésbé a „megígéri, de nem segít” megoldást találta mindkét nem

elfogadhatónak.

A válaszadó neme, mint független változó befolyásoló hatásának összegzése az 1.

táblázat segítségével történhet.

Összefoglalva az eredményeket azt mondhatjuk, hogy önállóan vagy

interakcióban, a válaszadó neme minden helyzetben felbukkan valamely vizsgált

változóval szignifikáns összefüggésben. Nemi különbség mutatható ki a

valószínűnek/valószínűtlennek tartott reakciók odaítélésében csakúgy, mint az egyes

reakciók elfogadottságában, vagy a saját megoldás kiválasztásában. A nem befolyásoló

512

hatása azonban általában más tényezőkkel interakcióban mutatkozik meg, és a nemi

különbségnek nincs állandó iránya, nem lehet a helyzetekre általánosan igaz összefüggést

megfogalmazni.

Az eredmények megvitatása

Helyzetek Az egyes reakciók

valószínűségének megítélése Saját reakció

Az egyes reakciók

elfogadottsága

Szexuális

versengés

A férfiak a nőket kevésbé

versengőnek tartják, mint a

férfiakat*

A nők a „barát nem

boldog” verzióban

versengőbbek, mint a

férfiak.

A férfiaknál mindkét

verzióban gyakoribb

a titokban verseng

reakció, mint a

nőknél.

A férfiak kevésbé

ítélik el a versengést,

mint a nők.

Karrier-

versengés

A nők a nem nulla összegű

játszmában gyakoribbnak tartják a

versengést, mint a férfiak, akik

ebben az esetben az embereket

önzetlenebbnek tartják, mint a nők.

Az Ambivalens-

versengő nők

versengőbbek, mint

az Ambivalens-

versengő férfiak.

Sport-verseny

A nők indirekt

versenyben

önzetlenebbek, direkt

versenyben

versengőbbek, mint a

férfiak, akik éppen

ellentétes mintát

mutatnak.

A nők pozitívabban

ítélik meg az

önzetlenséget, mint a

férfiak, akik kevésbé

ítélik el a versengő

megoldásokat.

Anyagi javakért

való versengés

A nők kevésbé tartották

valószínűnek az önzetlenséget, ha

mindkét szereplő rászorult volt, és

a versengést, ha a barát

rászorultabb volt, mint a főhős.

A férfiak mindkét verzióban az

önzetlenséget tartották legkevésbé

valószínűnek, azonban a nőktől

még így is önzetlenebbnek

gondolták az embereket.

A férfiak kevésbé versengőnek

gondolták a nőket, mint a nők *

Társas

elismerésért

való versengés

Ha a társaság tetszik, a nők

kevésbé tartották valószínűnek az

önzetlenséget, mint a férfiak.

A férfiak mindkét

változatban

gyakrabban

választották az

önzetlenséget, mint a

nők. Ha a társaság

tetszik, több nő

versengene, mint

férfi, de ha nem

tetszik, akkor a

A nők jobban

elfogadják a nyílt

versengést, mint a

férfiak, akik kevésbé

utasítják el a titkos

versengés megoldását,

és az önzetlenséget.

* A szereplők neme alapján mutatott eltérés szerint

513

férfiak lennének

kevésbé önzetlenek.

Intellektuális

versengés

A nők a férfiaktól valószínűbbnek

tartották a titkos vagy

kompromisszumos versengést, a

férfiak viszont az önzetlenséget és

az önfejlesztő versengést – főleg

saját nemük képviselőivel

kapcsolatban.*

Az Ambivalens-

versengő nők

versengőbbek, mint

az Ambivalens-

versengő férfiak.

1. táblázat

Az egyes helyzetekben feltárt nemi különbségek összefoglalása

A szexuális versengés helyzetében megfigyelhetjük a kettős norma működését,

ami a legvalószínűbb reakciók odaítélésében és az egyes megoldások elfogadottságában

érhető tetten. A saját reakciók kiválasztásának eredményei azonban éppen arra hívják fel

a figyelmünket, hogy a mai fiatal nők, a helyzet sajátosságait figyelembe véve, sokszor

nyíltabban vállalják versengő motivációikat a partnerkeresés folyamatában, mint a

férfiak.

A karrier-versengés helyzete a nők nagyobb arányú, helyzettől független

versengő attitűdjét mutatta. Ez az eredmény újból a minta életkori és társadalmi

sajátosságaival magyarázható. A vizsgált fiatal felnőtt korosztály egyértelműnek és

kívánatosnak tekinti a munkavállalást, de tudatában van azoknak a hátrányoknak,

melyeket nemük miatt tapasztalhatnak a nők a munkerőpiacon. Ez a tudás az egymás

közötti versengés szükségszerűségének elfogadásához és nyíltabb felvállalásához vezet,

ami a férfiak esetében – lévén ők vannak „nyerő pozícióban” – kevésbé hangsúlyos.

A sportverseny a legklasszikusabb versengési helyzet. Sztereotípiák és előzetes

eredmények szerint ebben a szituációban a férfiak versengőbb reakciója az elvárt

eredmény. Ezen a mintán azonban ezt csak az indirekt versengés helyzetében

tapasztaltuk, a direkt versengés esetén a nők mutattak erősebb versengő hajlamot. Az

eredmények a Társas Összehasonlítás Folyamata (Festinger, 1954) és az un. Önértékelés

Fenntartási Modell (Erber & Tesser, 1994) nemileg eltérő jelentőségével magyarázhatók

(ld. fentebb).

Az anyagi javakért való versengés újból a versengésről alkotott nemi

sztereotípiákat aktiválta. A férfiak önzetlenebbnek gondolták a nőket, mint azok saját

nemük képviselőit. Az anyagi rászorultság helyzete a nőkből erőteljes versengő reakciót

váltott ki, ami a legkevésbé valószínűnek tartott reakciók választásában tükröződött. A

nemi különbség újból a társadalmi-gazdasági pozíciók eltérésének tudatosulását

tükrözheti, aminek hatására a nők érzékenyebbek az anyagi szükségleteikre, még

barátaikkal szemben is. A rászorultság hiányában azonban a másikkal szembeni

514

önzetlenség kerül előtérbe, ami a szociális érzékenység helyzettől függő erősségét

példázza.

A társas elismerésért való versengés helyzete tipikus „női” szituáció, mivel a nők

nagyobb kapcsolódási igénye miatt ez számukra fontosabb. Ez a tény mutatkozik meg az

eredményekben is. A nők mindkét változatban valószínűbbnek tartották és jobban el is

fogadták a versengést, és ez saját reakcióik választásában is megmutatkozott.

Az intellektuális versengés újból a nemi sztereotípiák által erősen befolyásolt

helyzet. A nők nőtársaikat újból versengőbbnek gondolták, mint a férfiak, azonban ez a

versengés nem nyíltan, hanem titokban vagy kerülőúton történik. A férfiak

valószínűbbnek gondolták az önzetlenséget vagy az önfejlesztő versengést, amely

eredmények az intellektuális megmérettetésekhez és sikerekhez való nemileg különböző

hozzáállást, a féltékenység és irígység nemileg eltérő mértékét is jelzik.

Külön érdekességként emelhetjük ki az Ambivalens versengés típusának

nemenként különböző viselkedésbeli megnyilvánulását a karrier- és intellektuális

versengés helyzetében. Mindkét helyzetben megfigyelhettük, hogy az ilyen versengési

típussal rendelkező nők a férfiaktól nagyobb arányban választották saját reakcióként a

versengés nyílt vagy önfejlesztő formáit, míg az Ambivalensen versengő férfiak inkább

mutatkoztak önzetlennek. Ez a jelenség a versengés nemileg eltérő megítélésével

magyarázható, mélyebb megértéséhez mindenképpen további vizsgálatok szükségesek.

Annyi azonban szembetűnő, hogy ez az eredmény két kevésbé nőies, férfiasnak tartott

versengési területen volt csak megfigyelhető, ahol a nemi szerepelvárások erősebben

hathattak a saját reakciók választására.

A helyzetek áttekintve feltűnő, hogy a nők versengő magatartásának választása

általában szituációfüggőbb, mint a férfiaké, és bár a férfiak kevésbé ítélik el a versengő

megoldásokat, mint a nők, saját reakciójuk választásában ez nem tükröződik. Ez az

eredmény úgy is értelmezhető, hogy a férfiak elveik és érdekeik alapján, a nők viszont a

helyzet sajátosságainak és saját érdekeiknek összeegyeztetésével döntenek egy-egy

versengési szituációban. Adataink ilyen olvasata megerősíti Gilligan (1982) elméletét a

kétféle moralitás működéséről.

A hipotetikus versengési helyzetek elemzésének tapasztalatai alátámasztják azt az

elképzelést, miszerint a nem fontos, de nem egyedüli, valamint semmiképp nem statikus

meghatározója a barátok közötti versengésre lehetőséget adó helyzetek megítélésének és

az ezekben való viselkedésintencióknak.

Összegzés

A barátság lélektani kutatásának leginkább elhanyagolt területei a kapcsolatban

lehetséges feszültséghelyzetek, nyílt vagy látens konfliktusok. Különösen feltűnő a

515

versengés, mint személyközi viszony figyelmen kívül hagyása, vagy egyoldalú negatív

megítélése a baráti kapcsolatokban. Hazánkban a versengés kutatása alapvetően új

tudományterület, a baráti kapcsolatokban jelenlévő rivalizációt pedig jelen kutatást

megelőzően egyetlen tanulmány sem vizsgálta. Kutatásunk ezért, ebből a szempontból

mindenképpen úttörő vállalkozásnak nevezhető, noha eredményeink általánosíthatósága

szükségszerűen korlátozott.

Tapasztalataink egyértelműen alátámasztják azokat az elméleteket, melyek

azonos neműek baráti kapcsolatában fontos tényezőnek, és bizonyos körülmények között

elkerülhetetlennek tartják a versengést (Bleske & Buss, 1998; Erber & Tesser, 1994). Bár

vizsgálati módszerünk nem volt alkalmas a tényleges viselkedés megfigyelésére, azonban

a viselkedésintencióra vonatkozó adatok alátámasztják a versengés különböző formáinak

és erősségének jelenlétét a baráti viszonyokban. A különböző helyzetekben megjelenő

versengés minősége azonban számos tényező által meghatározott. Fontos befolyásoló

tényezőnek találtuk a válaszadó nemét, amely a helyzeti és egyéb személyiségbeli

tényezőkkel interakcióban, a legtöbb szituációban elkülönítette a válaszokat.

Eredményeink sajátos színben tüntetik fel férfiak és nők versengésének

különbségét. Nem találtunk egyértelmű bizonyítékot arra a széles körben osztott

elképzelésre, hogy a férfiak versengőbbek, mint a nők, akik saját viselkedésükben nem

vállalják fel nyíltan a versengést. Véleményünk szerint ezt az elgondolást egyes jól

megfigyelhető, kiugró helyzetek tapasztalataiból származó heurisztikus általánosítás

okozza, amely nem veszi figyelembe a helyzetben szereplő egyéb tényezőket.

Jelen kutatás is markáns nemi különbségeket talált az egyes helyzetekben

lehetséges versengés megítélésével és a saját reakció kiválasztásával kapcsolatban, ezek

azonban nem függetleníthetők a helyzet egyéb jellemzőitől. Eredményeink a nem és

egyéb változók interakciós befolyását tükrözik, amely interakcióban a válaszadó neme

dinamikusan változó irányú, és erősségű hatással bír.

516

Gender differences in competition between friends

Abstract

The purpose of our research was to study the gender differences in competition between

friends among young Hungarian adults. Therefore we have asked 345 college and

university students – 161 men and 184 women – for their opinions related to rivalry

between same-sex friends, and for their own behavioural intentions in different

competitive situations. In order to achieve our goal we have developed a questionnaire

based on our own method. The questionnaire contained six situations where friends could

compete with each other for different purposes. These purposes were: sexual partner,

material goods, intellectual superiority, sport achievement, social acceptance and career

opportunity. In each situation subjects were asked to assess reactions given by the

investigators how much do they accept them, how likely do they think other people could

choose them as possible behaviour and to choose one reaction which is appropriate for

them.

Our experiences unequivocally confirm the theories which consider competition a very

important and sometimes unavoidable factor in the friendship of persons of the same

gender. The quality of the competition appearing in different situations is determined by

many factors. An important factor is the person’s gender, which in most cases influenced

the different answers in interaction with the situational and personality factors, for

example the person’s disposition to competition. Our results show the peculiarity of the

difference between the competition of men and women. We have not found any certain

proof of the common theory that women see the representatives of their own sex as being

more competitive than men, and that women don’t undertake competition openly in their

behaviour. The results reflect the interactive influence of gender and other factors, an

interaction in which the influence of the person’s gender has a dynamically changing

direction and intensity.

Keywords: competition, gender differences, hypercompetitive attitude, personal

development competitive attitude

517

Melléklet: A kutatásban használt Hipotetikus Versengési Helyzetek Kérdőív helyzetei és a

helyzetekben lehetséges reakciók leírása

1. helyzet. Albert és Bálint (Andi és Bea)1 egymás legjobb barátai. Egy buliban, ahol csak

Albert van ott, Bálint szerelme, akivel régóta együtt járnak, megpróbál Alberttal intim viszonyt

kezdeményezni. Albert is úgy érzi, nagyon odavan érte, talán egy kicsit bele is szeretett. A2. Albert

tudja, hogy Bálint nagyon szerelmes és boldog ebben a kapcsolatban / B. Bálint régóta

panaszkodik Albertnek erre a kapcsolatra, mert nem érzi boldognak magát benne. Mit tesz Albert?

Lehetséges reakciók:

1. Albert megpróbálja kerülni mindkettőjüket és próbál nem is gondolni az egészre többet.

2. Visszautasítja a közeledést, mert a barátja sokkal fontosabb.

3. Kihasználja a buliban adódó jó „lehetőséget”, de megbánja és másnap elmondja az egészet

Bálintnak.

4. Ráhajt az illetőre, mert úgy gondolja, győzzön a jobbik.

5. Mindenekelőtt tisztázza Bálinttal a dolgokat, őszintén feltárja az érzéseit, de döntésében

figyelembe veszi Bálint reagálását is.

6. Albert kihasználja a helyzetet egy éjszaka erejéig, de megbeszélik, hogy mindketten titokban

tartják és nem lesz semmilyen folytatása a dolognak.

2. helyzet. Dóra és legjobb barátja, Edina (Dávid és Elek) ugyanarra a munkahelyre

pályáznak, ahová A.egy fő felvételét hirdették meg / B. két fő felvételét hirdették meg. Mindketten

nagyon szeretnék elnyerni az állást, úgy érzik, ez lenne az igazán megfelelő hely a számukra. Dóra

úgy érzi, Edinának jobbak az esélyei, mert képzettebb ezen a területen. Dóra egy internetes

honlapról sok információhoz jut a céggel kapcsolatban, és ez a tudás nagyban emelheti a felvételi

esélyeit. Mit tesz Dóra?

Lehetséges reakciók.

1. Utal rá Edinának, hogy lehetnek ilyen anyagok az interneten.

2. Akkor szól Edinának az anyagokról, amikor már úgyis késő.

3. Átadja Edinának az anyagokat, mert egy jóbarát önzetlenül segít.

4. Nem szól neki az anyagokról, hogy így egyenlítse ki az esélyeket.

3. helyzet Feri és legjobb barátja, Gábor (Flóra és Gabi) fontos sportversenyre készülnek,

ahol A. két különböző számban indulnak / B. azonos versenyszámban indulnak. A verseny előtti

este egy születésnapi buliba hivatalosak, ahol Feri kezd többet inni a kelleténél. Gábor úgy

gondolja, ez árthat barátja holnapi teljesítményének. Mit tesz Gábor?

Lehetséges reakciók.

1. Azonnal beavatkozik és ha kell, hazaviszi Ferit, mert nem akarja cserbenhagyni a barátját.

2. Ad neki még néhány pohárral, hátha úgy könnyebb lesz holnap jobb eredményt elérni, mint

ő.

3. Nem szól neki, mert úgy gondolja felnőtt ember, aki tud vigyázni magára.

4. Tesz egy halvány megjegyzést a holnapi versenyre, de nem erőlteti a dolgot.

4. helyzet Helga és legjobb barátja, Ili (Huba és István) ugyanarra a szakra járnak a

főiskolán, ahol elég kevés az ösztöndíj lehetőség, A. de Helga családja, Ilivel ellentétben elég

jómódú / B. mindketten tandíjat fizetnek. Egy pályázatokkal foglalkozó újságban Helga meglát

egy pályázatot, ahol több millió forintot hirdetnek szétosztásra hallgatók között, minden szakról 1

fő részére 100ezer forint összegben. Ili még nem mondta, hogy látta ezt a pályázatot. Mit tesz

Helga?

Lehetséges reakciók.

1. Jól látható helyen elöl hagyja az újságot, de nem szól külön a pályázatról.

2. Biztatja Ilit, hogy pályázzon ő is, hogy összemérhessék magukat a pályázatban.

1 A zárójelben szereplő nevek az ellenkező nemű változatban szerepeltek.

2 A és B a helyzet két változatának leírása

518

3. Nem mond semmit, mert ha ennyi pénzről van szó, nincs barátság.

4. Rábeszéli Ilit, hogy írjanak együtt pályázatot, és ha nyernek, osszák el a pénzt.

5. Beszél neki a pályázatról, és ha Ili pályázni akar, akkor ő inkább nem indul, hogy növelje

barátja esélyeit.

5. helyzet József és legjobb barátja, Károly (Juli és Kati) felvételt nyernek egy zártkörű

klubba, ahová nagyon nehéz bekerülni. Az első klubösszejövetelen vannak, ahol még senkit nem

ismernek, most kezdenek összeismerkedni a társasággal. A. Károly nincs elragadtatva a

társaságtól, de Józsefnek nagyon szimpatikusak a jelenlévők, és fontosnak tartja, hogy jó

benyomást tegyen rájuk / B. Mindkettejüknek nagyon szimpatikusak a jelenlévők és fontosnak

tartják, hogy jó benyomást tegyenek rájuk. Károly egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy József

épp egy jópofa történetet mesél a többieknek, ami igazából kettejükkel esett meg, de Ő ezt nem

említi, csak saját magáról beszél. Mit tesz Károly?

Lehetséges reakciók.

1. Nem hagyja szó nélkül a dolgot és finoman kiigazítja, hogy abból kitűnjön ő is jelen volt a

történetben.

2. Nem szól semmit, de megharagszik Józsefre.

3. Akkor nem szól, de József háta mögött hasonlóan jár el, megpróbál visszavágni.

4. Akkor nem szól semmit. Később elmondja Józsefnek, hogy ez nem esett neki jól.

5. Nem szól, mert fontos neki, hogy barátját megkedveljék ezek az emberek.

6. helyzet Luca és legjobb barátja, Márti (Laci és Márton) művészeti képzésre járnak,

mindketten drámaírást tanulnak. A. Márti indul egy drámapályázaton, amiről nem is szól Lucának,

csak amikor nehézségei támadnak az egyik résszel, ezért Lucát kéri meg, hogy segítsen az egyik

jelenet megírásában. / B. Mindketten indulnak egy drámapályázaton, ezért nagyon sokat

dolgoznak. Mártinak nehézségei támadnak az egyik résszel, ezért Lucát kéri meg, hogy segítsen az

egyik jelenet megírásában. Mit tesz Luca?

Lehetséges reakciók.

1. Megígéri, hogy segít, de úgy intézi, hogy erre ne kerülhessen sor.

2. Mindenképpen időt szakít rá, hogy segítsen Mártinak, mert a barátságuk nagyon fontos.

3. Segít Mártinak, de nem törekszik rá, hogy túl jó legyen, amit ír.

4. Visszautasítja a kérést, arra hivatkozva, hogy így a verseny nem lenne fair.

5. Nem írja meg a jelenetet, de segít Mártinak ötleteket gyűjteni hozzá.

6. Arra hivatkozva, hogy neki is kevés az ideje, nem vállalja a feladatot.

Bibliográfia:

Ahlgren, A. (1983) Sex differences in the correlates of cooperative and competitive school

attitudes. Developmental Psychology, 19, 881-888.

Argyle, M. (1991) Cooperation. Routledge, London.

Bleske, A. L. & Buss, D. M. (1998, July) Rivalry in Same-Sex Friendship. Paper presented at the

Tenth Annual Conference for the Human Behavior and Evolution Society, Davis, CA.

Bleske, A. L. & Shackelford, T. K. (2001) Poaching, promiscuity, and deceit: Combatting mating

rivalry in same-sex friendships. Personal-Relationships, 8/4, 407-424.

Deutsch, M. (1949) An experimental study of the effects of cooperation and competition upon

group process. Human Relations, 2, 199-231.

Erber, R. & Tesser, A. (1994) Self-evaluation maintenance: A social-psychological approach to

interpersonal relationships. In Erber, R. & Gilmour, R. (eds.) Theoretical frameworks for personal

relationships. 211-233. LEA Hillsdale, New Jersey.

F. Lassú Zsuzsa (2002) Female friendship and competition – The Hungarian women’s way. Paper

presented at "The Complex Web of Women's Friendships" Conference, June 20-22, 2002.

Portland, Maine, USA.

519

Festinger, L. (1954) A theory of social comparison process. Human Relations, 7, 117-127.

Magyarul: (1979) A társadalmi összehasonlítás folyamatainak elmélete. In: Pataki, F. (szerk.)

Pedagógiai szociálpszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest.

Fülöp Márta (1995): Does Gender Make any Difference? Children's Concepts on Competition.

Paper presented at the VIIth European Conference on Developmental Psychology, Krakko,

Lengyelország, p. 134.

Fülöp Márta (2002) Versengő nők (és férfiak) Magyarországon és Japánban. Előadás a „Nő és

férfi, férfi és nő” - A társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón című

konferencián. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. November 22-23. P. 73.

Fülöp Márta és Berkics Mihály (2002) Young people's perception of the competitive and the non-

competitive person in a society under social transition. In Ross, A. (ed) Future Citizens in Europe.

97-105. Metropolitan University, London.

Fülöp Márta, Szöllős Péter, Szőnyi Gábor és Telcs András (1999) „IBS-B study” – első

eredmények. In Annales ’99. 157-172. IBS, Budapest.

Gilligan, C. (1982) In a different voice: Psychological theory and women's development.

Cambridge, MA: Harvard University Press.

Ingram, P. (2000) Friendships among competitors in the Sydney hotel industry. American Journal

of Sociology, 106/2, 387-423.

Johnson, D. W., & Johnson, F. P. (1992) Positive interdependence: The heart of cooperative

learning. Interaction Book Company, Edina.

Kast, V. (2000) A jó barátnő. Park Kiadó, Budapest.

Maccoby, E. E. (1990) Gender and relationships. American Psychologist, 45, 513-520.

Muroyama, H. (1995) A study of rivalry as a form of interpersonal relationship. The Japanese

Journal of Psychology, 65. 454-462.

McCoy, L.D. (1998) Man-to-man: A psychodynamic/developmental understanding of adult male

same-sex friendship. Unpublished manuscript of a thesis. George Fox University, US.

Ryckman, R. M., Hammer, M., Kaczor, L. M., & Gold, J. A. (1990) Construction of a

hypercompetitive attitude scale. Journal of Personality Assessment, 55, 630-639.

Ryckman, R. M., Hammer, M., Kaczor, L. M., & Gold, J. A. (1996) Construction of a personal

development competitive attitude scale. Journal of Personality Assessment, 66, 374-385.

Sapadin, L. A. (1988) Friendship and gender: Perspectives of professional men and women.

Journal of Social and Personal relationships, 5, 387-403.

Sherif, M., Harvey, O. J., White, B. J., Hood, W. R. & Sherif, C. W (1961) Intergroup conflict and

cooperation: The robber’s cave experiment. University of Oklahoma, Norman.

Schwalbe, M. L. & Staples, C. L. (1991) Gender differences in sources of self-esteem. Social

Psychology Quarterly, 54, 2, 158-168.

Stein, A. H. (1971) The effects of sex-role standards for achievement and sex-role preference on

three determinants of achievement motivation. Developmental Psychology, 4, 219-231.

Tesser, A. & Smith, J. (1980) Some effects of friendship and task relevance of helping: You don’t

always help the one you like. Journal of Experimental Social Psychology, 16, 582-590.

Thomas, K. & Kilman, R. (1974) Conflict mode instrument. Xicom, Tuxedo.