Kvalitatív drogkutatások Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között

Kvalitatív drogkutatások

Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között

R ÁCZ JÓZSEF

Pszichológia és Társadalom

Sorozatszerkesztő: Bodor Péter

Kvalitatív drogkutatásokKvalitatív kutatások budapesti droghasználók között

R ÁCZ JÓZSEF

— Budapest, 2006

A mű az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében jelent meg.

© L’Harmattan Kiadó, 2006© Rácz József, 2006

L’Harmattan France7 rue de l’Ecole Polytechnique75005 ParisT.: 33.1.40.46.79.20

L’Harmattan Italia SRLVia Bava, 3710124 Torino-ItaliaT./F.: 011.817.13.88

ISBN 963 9683 27 2ISSN 1788-3598

A kiadásért felel Gyenes ÁdámA kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16.Tel.: [email protected]

A szöveget Kaló Zsuzsa gondozta.A borítóterv Ujvári Jenő, a nyomdai előkészítés Csernák Krisztina munkája. A sokszorosítást a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter.

Tartalom

Előszó 11

Kvalitatív kutatások 20

A kutató pozíciója: a szerzőiség kérdése – első közelítés 22

A kutatói pozíció felfüggesztése 25

Értelmezési keretek: a kutató és a kutatás tárgya 25

A kvalitatív kutatások narratív perspektívája 27

A kutató és a szerzőiség – második közelítés 30

Az én és a drog kapcsolata 34

Az én és a drog kapcsolatának társadalmi közege 34

Kockázati diskurzus – kockázati csoportok – veszélyeztetett

(kockázatos) fi atalok 39

Governmentality technológiák 43

A folyékony modernitás és az én 50

Droghasználat – drogalitások 55

Neurobiológia és pszichofarmakológia 55

A droghatás pszichoanalitikus értelmezése: öngyógyítás? 56

A droghatások narratívái 59

Drogalitások 70

Alkohol 70

Dohányzás 71

Kávé 72

Energiaitalok 73

Ópiátok 73

Heroin 76

Amfetamin 82

Kokain 84

Speedball 85

Diszkódrogok 85

Marihuána 89

Kutatási módszerek 95

A kutatás alanyainak megkeresése 95

Az interjúkészítők 96

A pénz szerepe 97

A kutatások menete, adatvédelem 97

Az interjúalanyok kiválasztása és az interjúk feldolgozása 98

Az interjúk felépítése 101

Az atlas.ti program 102

A könyv stílusa 102

A budapesti drogszcénák: színterek és drogalitások 104

Injekciós droghasználók: az injekciózás szcénái és anyagai 106

Marihuána-használat egyetemisták között 116

Partiszcéna és a partitörzsek droghasználata 124

Injekciós droghasználók fertőzés-kronotoposzai 166

Tapasztalatok 169

Következtetések 188

Küszöbök 193

Térhasználati szokások küszöbök és határok 193

Kutatás-szimulációk 207

Kíváncsiság 209

Morális-teológiai nézőpont 210

Kíváncsiság mint pszichológiai konstruktum 211

6 Kvalitatív drogkutatások

Tartalom 7

Kíváncsiság a „későmodern” korban 214

Tapasztalatok 215

Megbeszélés 220

Az ágencia 224

Variációk az ágenciára 224

A McAdams-i ágenciafelfogás és kódolási rendszer 231

A kommunion témái 232

Ágencia történetek 233

Ágencia és governmentality 249

Áldozat és szakértői szerepek pozícionálása: egy traumafeldolgozás kudarca 250

Drogos önéletírások. Felépülési narratívák 261

A Sárkányos Lány 266

A kővirág 268

Káosz-narratíva: „Amszterdami” Lacika önvallomása 272

Irodalom 277

Vince Judit emlékének

3 milliárd

Hárommilliárd vörös és fehér vérsejted összeül tanácskozni. – Szólni kéne a gazdinak, unat-kozunk, lökjön má’ be közénk valami tápszert! – Hát mit akartok ma estére, picikéim? tán csak

nem alkoholt? – Kösz, de asztat igen nagyon unjuk. – Akkor puhadrogot! – Te is tudod, hogy azt meg utáljuk. – Hát akkor mit kajolnátok picinyeim, mitől lenne tuti ez a ma esti sejtbuli?

– Valami rendeset, valami köménymagot csapjá’ má’ hozzánk hétvégire, gazdi! – erre föl – mondok magamba’ – mit lehet tenni, mit lehetne tenni

trolibusz metró villamosÁrpi anyád hogy van

alul művelt felül butatalálkozunk a vagonban

Fogom magam átszaladok a gyogyóba, lekapom a fecsit az eresz alól. Már csak a belevaló hi-ányzik. Merre lehet az a büdös diller? Fölpattanok a metróra, irány Pest – szent – erzsébet, verem az ablakot, senki. Vissza a száznyolcvankettes éjszakai járatra, Újpest. Berúgom a kertkaput, hát

kinn a rendőr, benn a dzsanki, mit lehet tenni, mit lehet tenni,


alul művelt de felül butatalálkozunk a vagonban

Tegyük fel, hogy megvan a tápszer, lazán be egy ismerős kapu alá, kipakolom a cuccot, nagy-csomagból kiscsomagba, kiscsomagból nagykanálba, nagykanálból kiskanálba. Csapvízzel csutig

a fecsit, kiskanál, hidegvíz, nagy fl ess. Hirtelen megtorpan az idő, megáll, elkezd visszafelé forogni, de szerencsére csak egy pontig, aztán lassan újra előre. Megnyílik az ég, kinézek a kapu alól, ott megy egy tata. Ráordítok: – Mi van öreg, megállt az idő? otthonfelejtetted a karórádat,

TATA?! – Hátrafordul a tata, rám néz, és azt kérdezi tőlem: – Mit lehet tenni, mit lehessen tenni? –


alul művelt felül butatalálkozunk a vagonban

Flash együttes1

1 Barcs Miklós és a Flash együttes szíves hozzájárulásával.

Előszó

A szerző ebben a könyvben igyekszik összefoglalni az elmúlt 5-6 évben, drog-használókkal végzett kvalitatív kutatásait. A kutatásokra többféle keretben került sor, ezeket a megfelelő helyen jelezni is fogom: ugyanis nem mindegy, hogy a kutató egyetemi hallgató, szakember, vagy esetleg olyan szakember, aki valamilyen segítő kapcsolatban áll, vagy könnyen lehet, hogy a közeljövőben segítő kapcsolatban lesz az interjúalannyal. Az iménti felsorolás is jelzi, hogy nagyon sok segítőm volt az interjúk és a megfi gyelések, résztvevő megfi gyelések elkészítésében. Az előszóban kiemelem a MTA Pszichológiai Kutatóintézet által biztosított kereteket: ez az intézmény – a kutatás szempontjából – független, külső szervezetnek számít, (hiszen droghasználókkal nem foglalkozik, segítő szolgáltatásokat nem nyújt, tehát az intézményi függés vagy befolyás itt jelent-kezhetett a legkevésbé). A másik intézmény az ELTE Társadalomtudományi Kar Deviancia – szakirány, illetve annak oktatói, hallgatói, majd a Drogtanulmányok Kutatóintézete. Ezek is független intézménynek tekinthetők a kutatások szem-pontjából, azonban itt már számos olyan tényező van, amely a kutatásokat befolyásolta, amiket az értelmezésnél fi gyelembe kell majd venni. A hallgatók különböző, a drogfogyasztással, a kvalitatív módszertannal kapcsolatos szemi-náriumaim résztvevői voltak – némely esetben a szemináriumot Bodor Péterrel tartottuk. Az intézmény hatása abban nyilvánult meg, hogy a hallgatók egyetemi tanulmányaik részeként végezték terepmunkájukat – a terep szempontjából lehet, hogy független kutatóként, az egyetem és az én viszonylatomban azon-ban a tanár-diák szerepek érvényesültek, amit a terepkutatás tapasztalatainak értelmezésekor nem hagyhatunk fi gyelmen kívül. Volt olyan interjúsorozat, ami egyetemista marihuánahasználókkal készült: itt a hallgatók nemegyszer ismerőseikkel készítettek interjúkat, tehát a függetlenség elve itt még kevésbé érvényesülhetett. A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia munka-társai segítségével készült interjúk más problémát vetnek fel: bár igyekeztünk segítő kapcsolat nélküli droghasználókkal interjúkat készíteni, ez nem mindig sikerült: előfordult, hogy a Kék Pont vagy más segítő intézmény korábbi vagy újonnan jelentkező klienseivel készültek interjúk. Azt a lehetőséget sem lehet kihagyni, hogy előfordulhatott, hogy az interjúalanyok tisztában voltak azzal, ha segítségért fordulnak a Kék Ponthoz vagy más segítő szervezethez (elsősorban


a Drogprevenciós Alapítvány tűcsereprogramjához), akkor könnyen találkozhat-nak volt interjúvolóikkal. Végül, a kvalitatív tapasztalatok rendszerezettebb forrása a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán folyó addiktológiai konzultáns-képzés hallgatóinak kutatásai voltak, melyekből több szakdolgo-zat született.2 Itt a „kimenet” (a meghatározott formai követelményekkel bíró szakdolgozat) szintén olyan tényező, amit ezekben az esetekben torzíthatja a megfi gyeléseket.

Az előzőekben arról írtam, hogy milyen tényezők befolyásolhatták a terepen végzett munkát és az interjúk elkészítését. A kvalitatív kutatások alapvető szemléletéhez tartozik, hogy a kutató nem tud „objektív”, kívülálló megfi gyelő maradni, valamilyen módon ő maga is a terep részévé válik, vagy ha az interjúra gondolunk, a kutató is részese az interjú során kibontakozó diskurzusnak. Tehát, ha meghatározott háttérrel érkezik a kutató a terepre, és ott előre meghatározott szerepei vannak – a terepen a kutatás során kialakuló interperszonális (és majd látjuk, intraperszonális) viszonyokhoz képest –, az nem „hiba”, nem torzítás. Legalábbis akkor nem, ha ezeket a viszonyokat a kutató felismeri és refl ektál rájuk, és tapasztalatai értelmezésekor fi gyelembe veszi azokat. A kérdéskörre még visszatérek, itt csak jelzem a problémát.

A szerző e helyütt is köszönetet mond mindazoknak, akik munkáját segí-tették: az interjúalanyoknak, a terepek droghasználó és segítő szereplőinek, és természetesen az említett területekről érkező kutatóknak. Köszönettel tartozik az említett intézményeknek, hogy a kutatásokat lehetővé tették, és köszönettel tartozik azoknak a pályázati forráskezelőknek is, akik vagy amelyek a kutatásokat anyagilag támogatták.

Az elmúlt 5–6 év kvalitatív kutatásainak összegzési kísérletei mellett a könyv egyben búcsú az egyik legfőbb „kutatói forrástól” is, hogy ilyen kifejezéssel illessem az ELTE Társadalomtudományi Karának Deviancia-szakirányát, ahol mintegy 10 évig oktattam. Hálás vagyok az egyetemnek, hogy ott oktathattam, hogy olyan hallgatókkal találkozhattam, akiktől talán többet tanultam, mint ők tőlem… és még tandíjat sem kellett fi zetnem… igaz, hogy óradíjat sem sűrűn kaptam… A hallgatók empátiája, érzékenysége és társadalomkritikai irányult-sága, nyilván, nem választható el a kar oktatóinak hasonló tulajdonságaitól. Remélem ez a szellemiség is megjelent a kutatásokban, együtt, az előbbitől el nem választható módon, az egyetem könyörtelen szabályaival: a „könyörte-len” itt azt jelenti, hogy egy szemináriumsorozatot félévekre bontva, sőt heti órákra bontva kell felépíteni, szükség van valamilyen „kimenetre” (dolgozat, osztályozás, aláírás). Ezek a szabályok, az egyetemi oktatás mindennapi me-

2 Rácz J. (szerk.) (2002): Addiktológiai konzultáció a gyakorlatban. Válogatás addiktológiai kon-zultánsok írásaiból. Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia, Budapest. 226. o.

nete nem követik a terepkutatások logikáját, commonsense-ét. De erről, megint csak, később!

Legutoljára hagytam azokat a kollegákat, akik maguk is kvalitatív kutatá-sokkal foglalkoznak, és segítették munkámat észrevételeikkel: a Magyar Szoci-ológiai Társaság frissiben alakított Kvalitatív Szekcióját, az Addiktológia című lap kvalitatív kutatásokról beszámoló szerzőit és nem utolsósorban e tanulmányok lektorait, akik véleményével a lap főszerkesztőjeként volt alkalmam megismer-kedni. Ugyancsak sokat segítettek külföldi kollegáim, egy-egy kutatás során az együttműködő partnereim, valamint nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztői és anonim lektorai, akik egy-egy publikációm kapcsán értékes segítséget nyújtottak számomra (elsősorban az International Journal of Drug Policy és a Contemporary Drug Problems munkatársai). Név szerint, a helyhiányra való tekintettel, csak László Jánost, Bíró Juditot, Bodor Pétert, Buda Bélát, Demetrovics Zsolttot, Füleki Katalint, Gyarmathy V. Annát, Dagmar Hedrichet, Kelemen Gábort, Márványkövi Ferencet, Alan Neaigust, Robin Roomot, Eberhard Schatzot és Vingender Istvánt említem meg,3 valamint a Correlation-network szakértőit (www.correlation-net.org).

Az előszóban azonban még egy kérdéskört kell érintenem, ez pedig a „Nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására” című országgyűlési határozat kidolgozásában, illetve az ezredforduló körül és az utóbbi években a drog-politikában (helyesebben a drog-policyben) játszott tudományos tanácsadói szerepem Topolánszky Ákos helyettes államtitkár mellett. Ennek értékelése, nyilván, nem az én feladatom. A Nemzeti Drog Fókuszpont (REITOX) mun-kájában szakértőként, a Drogok és Drogfüggőség Európai Megfi gyelési Központ (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction: EMCDDA, www.emcdda.europa.eu) Tudományos Tanácsában 2006 januárjától veszek részt annak tagjaként, illetve a nemzeti kábítószerügyi koordinációval kapcsolatos egyes kérdések szakértőjeként Felvinczi Katalin miniszteri biztos tevékenykedése idején is. A kötet kontextusához hozzátartozik ez, hiszen olyan jelenségekről írok, amelyeket nemcsak tudományos módszerekkel próbáltam értelmezni, hanem tanácsadói szerepemből adódóan befolyásolni is megkíséreltem: nem a jelenséget, mint inkább annak társadalmi kezelésmódját. A tanácsadó szerep felemlegetésénél aligha tekinthetek el Bauman (1987) kritikájától, amellyel az „akadémiai tudósok” jelentőségét értékelte: a modern kor tudósai (a tudomány emberei, pontosabban férfi jai), mint „törvényhozók”, az állammal kéz a kézben alakítják a társadalmat az „Ész” nevében. Magamra nézve szimpatikusabb-nak tartom Bauman ezzel szembeállított szereplőjét, az „interpretátort”, aki a

3 Meg kell köszönnöm Schopper Zsuzsanna és Kaló Zsuzsa szervezői és utóbbi olvasószer-kesztői munkáját is.

Előszó 13


posztmodern világ fragmentumai („kulturális örökségei” – i. m. 143. o.) között fenntartja a kommunikációt, egyáltalán, a kommunikáció lehetőségét, és bízik abban, hogy a társadalom a józan ész szerint fejlődik…

A szerzőiség pozicionálása4

Miután röviden kifejeztem köszönetem és hálám az előzőekben felsorolt szemé-lyeknek és szervezeteknek, mintegy megelőlegezve a könyv gondolatmenetét, úgy vélem, a szerzőnek pozicionálnia kell magát az általa leírtak tükrében. A pozicionálást Harré és van Langenhove (1999) nyomán használom; a szerzők szerint a pozicionálás a mindennapi nyelvhasználatból származtatott elmélet, mely a beszéd és a tettek állandóan változó helyi, morális rendjét, közelebbről a beszélőnek a diskurzusban elfoglalt „pozícióját”, pozícióit jelenti. Ez a pozíció mindig relácionális, azaz – alapesetben – a másik beszélő pozícióját is kijelöli, illetve egymás pozícióit a két beszélő közötti egyezkedés tárgyává teszi. Jelen esetben a reciprok pozíciót az olvasó is elfoglalhatja. A pozicionálás elméleti keretét hasznosnak tartom a terepkutatások „a kutató – a terep egy szereplője” viszony egyfajta leírására, ezért a későbbiekben bővebben is visszatérek rá. Most csupán arra használom, hogy a könyv felütésében, az előszóban leírtak fényében pozicionáljam a kötet szerzőjét.

Már ez a viszony is: „én pozicionálom a kötet szerzőjét”, egy látszólag megket-tőződött viszonyra utal, hiszen az „én” is és a kötet szerzője is én vagyok, de nyilvánvalóan a két én egymástól megkülönböztethető. Az egy személyiségen belül feltételezett ének leírására Mead–Jamesre visszanyúló – cselekvő én (I) és felépített én (me) fogalompárosát, a későbbiekben pedig – Descartes és a karteziánus szemlélet rituális földbe döngölése után – a Hermans és munka-társai által leírt szelf-pluralisztikus elméleteket fogom alkalmazni. Most elég annyit feltételezni, hogy a különféle szerzői „pozícióknak” különféle ének fe-leltethetők meg (és viszont). Az előszóban világosan elkülöníthető két pozíció: egyszer egyes szám első személyben beszélek magamról (én), máskor viszont harmadik személyben (a szerző, „me”). A narratív perspektíva ilyen váltogatása László (2005) szerint kapcsolódik a különböző tudatállapotokhoz, az elbeszélő értékelő nézőpontjához, valamint én – refl exiójához. Pólya (2004) visszatekintő narratívának nevezi azt, ha az elbeszélői nézőpont az elbeszélés helyzetéhez, a tartalma pedig az elbeszélt eseményekhez kapcsolódik. Ugyanakkor arra is

4 Az önmagam pozicionálására tett kísérlet hasonlít Karinthy „ha én zongorázni tudnám a különbséget” eszmefuttatására, továbbá az „álmomban két macska voltam, és játszottunk egymással” élményére, nem is beszélve Münchausen nevezetes kísérletéről, amikor a hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból.

fi gyelnem kell, amire Ehmann (2004) fi gyelmeztet: az elbeszélt történetek időstruktúrájára, és ebből az olvasóra nehezedő potenciális nyomásra.

A szerző hálálkodik és sok – sok embernek mond köszönetet: ezzel visszate-kintő módon pozicionálja magát mint elfogadó – befogadó személyt, akit sokan segítettek. Egy fejlődési narratíva kezd kibontakozni: a szerző honnan hova jutott. Szándékaim szerint ezt felváltanám egy kereső – felfedező narratívával (a Frank-féle betegség – narratívák értelmében – lásd később), ahol eljutok oda, ahol már mindig is voltam... Ezt a némileg talányos kijelentést a későbbiekben igyekszem jobban megvilágítani!

A befogadói, némileg alárendelődő pozíció mintegy előrevetíti a szerző te-reppel kapcsolatos beállítódását: befogadni, megérteni és értelmezni a történ-teket, és nem például meghódítani, birtokolni, legyőzni. Utóbbi kutatói pozíció jogosultságát nem vitatom, pusztán én más kiindulópontot választottam. Az „én” és „a szerző” (I és me) közötti perspektívaváltások tükrözhetik a szerző refl exív beállítódását, de kapcsolatba hozhatók az értékelő nézőponttal, és az ehhez a kognitív állapothoz tartozó „tudatállapot-változással”. Hiszen szó esik az előszóban intézményi kényszerekről, adottságokról, amiket a szerző nem-hogy uralni, adott esetben befolyásolni sem volt képes. Könnyebb tehát ezekről egyes szám, harmadik személyben, mint első személyben szólni. Így lehetőség van arra is – megint más fogalomrendszerben mozogva –, hogy a „szerzőtől” az „elbeszélői én” távolságot tartson (némileg a goff mani értelemben). Van, amikor a „szerző” helyett mások beszélnek, vagy éppen a leírt események elsodorják a szerzői jelenlétet. Olyan is van, amikor ez a jelenlét – szándékaim szerint – erőteljesebb. A „szerzőt” (a szerzői ént) azonban egy tudományos könyvben nem foszthatom meg teljesen a szerzőiségétől: ha megtenném, előttünk állna az elbeszélői én „meztelensége”. Ez a meztelenség nemcsak elképzelt jelenség, hanem ha a Meztelen ebéd című Burroughs-könyvre gondolunk, akkor egy va-lamelyest bejáratott metafora (pontosabban, antimetafora [McConnell, 1967], ahol minden, ami „társadalmi”, eltűnik). Azonban, amit egy „narkós” vagy éppen egy író megtehet (nem téve egyenlőségjelet a kettő közé, de véletlenül Burroughs mindkettő volt), azt egy tudományos írás szerzője nem teheti meg.

Az elbeszélői én és a szerző mellett más énpozíciókkal (a hermansi értelemben vett énekkel) is találkozunk: jelzésszerűen felsorolom a különböző intézményi pozícióim, hol oktató, hol kutató, hol segítő, hol intézményvezető, hol tudományos tanácsadó vagyok, ha a fi nomabb bontásoktól most el is tekintünk (kolléga, barát, témavezető stb.). Mindezeknek az énpozícióknak, persze, megvan a maga párja: a hallgató, a munkatárs, a beosztott, a kutatás alanya stb., és akkor az olvasó vélelmezett pozicionálásáról még nem is esett szó. Egy-egy kutatási epizód – több más nézőpont mellett – ezek fényében lesz majd értelmezhető. Az egyszerű, „saját magát megfi gyelő én” mellett többféle én működését látjuk; egyelőre ezek az ének

Előszó 15


(a „hálás én” vagy „az intézmények foglya én”) egymással nem kommunikálnak, az előszó javarészt monologizálás. A szerzőt (engem) több éves kutatási anyag és egy könyv megírásának súlya nyomja, e nyomás alól is megpróbál perspektíva-váltásokkal („tudatmódosulásokkal”) szabadulni. Ez különösen egy olyan könyv esetében pikáns értelmezés, amely a tudatmódosulásokról szól… Most mindazon szereplők, akiknek a szerző köszönetet mondott, mint segítők (segítői ének) jelennek meg, felcsillantva a reményt, hogy egyszer csak befejeződik a könyv, ha útjukra engedem ezeket az éneket, maguktól megírják a könyvet, azaz, a könyv megírja magát. Az újabb és újabb interjúrészleteket, tudományterületeket birtokba venni szándékozó megismerés, a bekebelezés és a megemésztés vágyát az alkotás mint a „szülés”, a magamból kiadni, magamat megfosztani valamitől öncsonkításként is értelmezhető ellentéte ellenpontozza, ami megint csak bináris pozicionálásokat tesz lehetővé. A „bekebelezés” és alkotás mint létrehozás és pár-huzamosan mint meghalás ellentétei alkalmas eszközök lehetnek a szerzői pozíció dinamizálására, különösen akkor, ha a pszichoaktívszer-használatról van szó. A könyv tárgya ugyanis önmagában ellentmondásos, ha a droghasználatot övező társadalmi vélekedésektől most el is tekintek. Maga a fogalom, a pszichoaktív szer, a drog, a görög „pharmakon”, mint Derrida (1981) megjegyzi, egyszerre jelenti a mérget és az antidótumot: az éltető és a pusztító szubsztanciát, amit egyfelől „beveszünk” és asszimilálunk, másfelől amit exkrementálunk, és ami-től szabadulni vágyunk, mert különben – szimbolikus – halálunkat okozná. A tudományos könyv kínálta szilárd bemutatási szerkezet és az én (én-ek) kény-szerei és bizonytalanságai közötti küzdelem előrevetíti a könyv ellentételesen pozicionált mondandóját: „ember, küzdj és bízva bízzál” és „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”.

Az előszóban számot vetek az elmúlt évek kutatói tapasztalatával és kap-csolataival, búcsút mondok egy majd 10 éves szellemi otthonomnak (ha, ismét csak a távolságtartás okán, ironizálok is rajta meg dicsekszem is egy sort a többi segítőtársam felemlegetésével). Ez a búcsú és elszakadás, a nyomában járó gyászmunkával, ismét jó oka lehet az előszó gyakori perspektívaváltásainak. Ezeknek a perspektívaváltásoknak az érzékeltetése, ha másra nem is, de arra jó, hogy rámutasson, nem egy stabil (kutatói, szerzői) én vizsgál instabil éneket (droghasználókat és egyéb deviánsnak mondott személyeket), hanem maga is „instabil”, mivel stabilitás ebben az értelemben nem létezik: mindannyian a „folyékony modernitásban” (1998a) próbálunk stabilnak látszó pozíciókat találni. Vagy az értelmezés felől közelítve, Isert (2004) idézem: „Az életet nem lehet belesűríteni egy jellemzőjébe sem, mivel alapvetően nem reprezentálható, és csak az értelmezés elcsúszó alakzatainak folyamataként fogható fel” (i. m. 160. o.). A kötetben ezeket az „elcsúszó alakzatokat” próbálom bemutatni. A dolog természetéből adódóan ezek az „alakzatok” mindig éppen a teljes megértés

előtt csúsznak ki a kezemből, ha egyáltalán „teljes” megértés a társadalomtu-dományokban lehetséges. Mint arra Iser és mások is rámutatnak, a megismerés éppen a megismerés aktusában érhető tetten, a megismerés során keletkezik; attól elvonatkoztatva nem tételezhető, azaz a megismerésnek „végeredménye” valójában nincs is.

Kolonizáló diskurzusok

Mielőtt a kötet főbb témaköreit felsorolnám, érdemes felhívni a fi gyelmet arra, hogy a „kutatás tárgyát” is pozicionálom („droghasználók”), ezzel pedig egy egész drogdiskurzust hozok létre: a drogról szóló történetekkel és beszéddel kolonizálom az egyébként nagyobb hangsúlyú és az előtérben felmerülő tár-sadalmi problémákat (kirekesztés, szegénység, alkoholhasználat, serdülőkori problémák, társadalmi kérdések medikalizációja és kriminalizációja stb.). A drogproblémák fi guraként kiválnak és láthatóvá válnak a társadalmi problémák hátterén, melyek a drogproblémákon mint nagyítólencsén keresztül még inkább láthatókká válnak. Ha perspektívát váltok, akkor a drogproblémák képezik a háttért, melyen kirajzolódnak a társadalmi problémák: esetleg olyanok is, me-lyekről egyébként tudomást sem vennénk, amelyek egyszerűen beleolvadnak a mindennapi világgal kapcsolatos commonsense-be, létük meg sem kérdőjeleződik. A drogproblémák sajátos nagyító, vagy fókuszáló szerepe speciális politikai – társadalmi helyzetükből adódik. Érdemes ezt a tényt szem előtt tartani; ha erről elfeledkeznénk, a drogproblémák – mint a túl közel levő tárgyak esetében szokott történni – óriásivá nőnek, és elfedik látómezőnk más részeit.

Előzmények

Az 1980-as évek óta folytatok kvalitatív kutatásokat ifj úsági szubkultúrák tagjai körében – csak akkor még nem tudtam, hogy így hívják ezeket a kutatásokat… Városi etnográfi ának vagy antropológiának hívtam őket, amikor már a műfajt is meg kellett nevezni. A nyolcvanas években, 1980-nal kezdődően, hullámszerűen végeztük/végeztem a kutatásokat. Először a „csövesek” körében – mára nem-csak a jelenség tűnt el, a szó értelme is megváltozott, illetve visszatért a – „már mindig is létező” – régi jelentése (csövező, hajléktalan). Erről a Z. téri kutatás-ról 1984-ben számoltunk be.5 A nyolcvanas évekbeli, interjúkon és résztvevő

5 Rácz J. – Göncz D. – Kéthelyi J. (1984): A Z. téri „csövesek”. Egy szociológiai vizsgálat ta-pasztalataiból. Világosság, 25, 11: 674–682. (A kutatás kiötlője, Harangozó Judit, kimaradt ebből a publikációból.)

Előszó 17


megfi gyelésen alapuló kutatásaimat az évtized végén foglaltam össze.6 Csak néhány, ma már „történelmi” megállapítás a szubkultúrába kerülés útvonalairól: a kirekesztésről és a kivonulásról, előbbi a társadalmi kényszerekről, utóbbi inkább az egyéni választásról szólt. Az útvonal képe megjelent abban is, ahogy az interjúalanyok magukat látták: a többségi társadalomtól különbözőnek, azt elutasítónak vagy magukat a társaikhoz hasonlónak (nem törődve túlzottan a többségi társadalommal); tehát a különbözés/elutasítás vagy a hasonlóság dominált énképükben. Végül, mindez összefüggött azzal a folyamattal, amit a fojtogató társadalmi kontroll és a szociális vákuum kifejezésekkel jelöltem. A bináris oppozíciókat nemcsak az általam írt szövegre, hanem e szubkultúrák tagjainak szubjektív valóságfenntartó plauzibilitás-struktúráira is érvényesnek tartottam, ami a peremlét egyik következménye lehetett. És persze szó esett a társadalmi minősítő folyamatok bonyolult és fi nom rendszeréről, ennek az énképre, a goff mani értelemben vett morális karrierre gyakorolt hatásáról. Ha jobban belegondolok, a folyamat megértésében ma is hasonló elemeket látok, ha egy kicsit más fogalomrendszert használok is, és a binaritást immár igyekszem más megértésekkel felváltani. A hermeneutikai kör, amely rám csukódik…

Az kilencvenes évek elején egy lakótelepi szegénynegyedben, a Jereván-lakótelepen, folytattunk kutatásokat, a résztvevő megfi gyelés módszerével.7 A kutatások ekkor is egy hullámban zajlottak, úgy látszik ez a „hullám” sajátja azoknak a kutatásoknak, amelyekben részt vettem. Talán azért is, mert amikor elkezdődik a kutatás, mindig lassan, kevés kontaktussal indul, majd ahogy a célcsoportokkal kialakuló kontaktusok száma nő, kialakul a „hullám”, az involváció, majd egy idő után lezárul a kutatás, vagy elfogy a pénz, vagy csak egyszerűen elhasználódnak mind a kutatók, mind a kapcsolataik; az elhaszná-lódást nem pejoratív értelemben értem: elvész a kutatás – mint sajátos, tudo-mányos szubkulturális tevékenység – izgalma. Ez a hullámszerű működésmód egyébként a vizsgált csoportok sajátjának is tűnik: itt a lakótelepen „pörgésről” és „punnyadásról” értekeztünk (Rácz – Hoyer 1994a; 1994b; 1994c): mind a lakótelepi fi atalok „kortárs mezője”, mind pedig a kutatócsoport pszichodina-mikája tekintetében.

Jellemző volt a kilencvenes évek tudománypolitikai helyzetére, hogy kollégáim javaslatára a kandidátusi értekezésem nem kvalitatív kutatásokbólírtam, és majd később, a nemzeti stratégiában sem kvalitatív kutatásokra hivatkoztunk…

6 Ifj úsági szubkultúrák és fi atalkori „devianciák”. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1989.; A ’80-as évek ifj úsági szubkultúrái Magyarországon. Valóság, 1990, 33,11: 69–82.

7 Rácz J. – Hoyer M. (1995): „Pörgés” és „punnyadás” I–III. Alkohol- és droghasználók szociálpszichológiai és etnográfi ai vizsgálata a Jereván-lakótelepen. Szenvedélybetegségek (Addictologia Hungarica), 3, 4: 244–250.; 3, 5: 324–330.; 3, 6: 414–421. Rácz J. (1996): Semmittevés. Lakótelep és szegénynegyed-mentalitás. Szociológiai Szemle, 2: 81–93.

A kötet témakörei

A kötetben egy értelmezési-fogalomhasználattal kapcsolatos bevezető után – a governmentalitytől a narratológiáig – térek rá a tulajdonképpeni elemzésekre. Megkísérlem a drogokat és a droghasználatot narratív szempontok szerint bemutatni, majd a „küszöb” fogalmával foglalkozom, ami több helyütt, olykor csak metaforikusan, része az elemzésnek. Ismertetem a kötetben szereplő kvalitatív kutatások közös módszertani jellemzőit, majd az egyes témakörök elemzésével foglalkozom. Így a budapesti drogszcénák kapcsán az injekciós droghasználókkal, a partiszcéna droghasználatával, valamint az egyetemisták – elsősorban – marihuánahasználatával. Külön foglalkozom a drogok iránti kíváncsiság, kipróbálás, az ágencia, az injekciós droghasználók fertőzési, ún. kockázati magatartásaival, valamint felépült droghasználók önéletrajzi írása-ival. Nem éreztem feladatomnak, hogy a drogok hatásairól írjak – illetve csak annyiban, amennyiben a tárgyalt témakör megkívánta, a pszichoaktívszerek pszichiátriai hatásaival más helyütt már részletesebben foglalkoztam.

A kötet kutatásainak megvalósításához, valamint a könyv összeállításához felhasználtam az OTKA T 029995, T 022676, az NKFP 5/118 és 1B/2002, vala-mint a Gyermek- , Ifj úsági- és Sportminisztérium, majd az Ifj úsági- , Családügyi- , Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztérium kábítószerügyi koordinációjának „társadalomtudományi kutatások” pályázatainak támogatását.

Előszó 19

Kvalitatív kutatások

A kötetben a szerző – szándékai szerint – kvalitatív kutatásokat mutat be. A kvalitatív kutatások ma reneszánszukat élik. Talán nem véletlen, hogy a Magyar Szociológiai Társaságon belül 2005-ben alakult meg a Kvalitatív kutatási szekció. A kvalitatív kutatások fellendülésének nézetem szerint számos oka van: a „bonyolultabb” hazai társadalmi viszonyok megkövetelik a módszertanilag sokrétű társadalomtudományi kutatásokat, így a speciális társadalmi problé-mák és társadalmi csoportok vizsgálatát, a kutatónak saját maga és „kutatási tárgya” pozícionálását, a társadalmi berendezkedéssel, a „hagyományos” ku-tatói beállítódással és episztemiológiával kapcsolatos kritikai vizsgálódásokat. A nemzetközi fellendülés pedig részben annak is köszönhető, hogy a hagyo-mányosan etnográfi ainak vagy antropológiainak, „cultural studies”-nak stb. nevezett irányzatokat ezzel a névvel látják el; az átnevezés mögött éppen a sokféleség iránti igény húzódik meg, de alternatív olvasatként egy tudomány-terület expanzióját és asszimilációs törekvéseit is láthatjuk.

A fentiek alapján úgy tűnik, mintha a kvalitatív kutatásokat egyfajta gyűj-tőfogalomnak láttatnám; ezzel szemben az irányzat reprezentánsai saját jogán önálló tudománynak tekintik azt. Denzin és Lincoln (2000) a kvalitatív kutatások történetét a következőképpen bontja fel, egyben – talán nem annyira szándé-koltan – az előbb emlegetett expanziót is érzékeltetve:

1. tradicionális korszak: 1900–1950;2. modernista vagy az „aranykor: 1950–1970;3. az elmosódó stílusok kora: 1970–1986;4. a reprezentáció krízise: 1986–1990;5. a posztmodern, a kísérleti és az új etnográfi ai korszak: 1990–1995;6. a posztexperimentális kutatás: 1995–2000;7. és a jövő, ami már elkezdődött: 2000–

Ez a „jövő” alapvetően a morális diskurzusokat helyezi előtérbe, a szövegszerű-ség hangsúlyozásával. Ez az időszak megnyitja az utat a demokráciáról, a faji kérdésekről, a nemekről, az osztályhelyzetről, a nemzetállamokról, a globa-lizációról, a szabadságról és a közösségről folyó kritikai párbeszéd számára. A posztmodern mozzanat minden elmélet vagy módszer kizárólagosságát,


privilégiumát megkérdőjelezte, kialakítva egy „új szenzibilitást” és kétséget. A narratív fordulat következtében a kutatók megtanulták, hogyan írjanak a korábbiaktól eltérően tudományos munkákat, hogyan olvassák a „terepet” mint szövegek sokféleségét, és végül, hogy elhelyezzék magukat és kutatási alanyaikat saját tudományos szövegeikben. A kvalitatív kutatás – a szerzők kiinduló defi níciója szerint – „egy szituatív tevékenység, mely a megfi gyelőt elhelyezi a világban. Inter pre tatív, dologi gyakorlatok sorából áll, melyek a vi-lágot láthatóvá teszik. Ezek a gyakorlatok megváltoztatják a világot. A világot reprezentációk sorozatává alakítják, beleértve a terepen készült jegyzeteket, interjúkat, párbeszédeket, fotókat, különböző módon rögzített anyagokat és a kutató saját magának készített jegyzeteit.” (Denzin–Lincoln 2000: 3.) Majd így fejezik be: „a kvalitatív kutató a dolgokat természetes színtereikben vizsgálja, megkísérli megérteni vagy értelmezni a jelenségeket azokkal a jelentésekkel, melyeket az emberek adnak a dolgoknak” (uo.).

Denzin és Lincoln (2000) a kvalitatív kutatóra a bricoleur kifejezést használják (Lévi-Strauss nyomán), aki a legkülönbözőfélébb eszközöket és módszereket használja, hogy „összeácsoljon”, „fabrikáljon” egy bricolage-t, vagy más hason-lattal: egy montázst, vagy a dzsesszből véve példát, egy improvizációt. Amit a szerzők ezekkel a kifejezésekkel érzékeltetni akarnak, az a kutatás nem lineáris, nem szekvenciális rendje (akár a megfi gyelésre, akár az interpretációra vagy a megírásra gondolunk), hanem a jelenségek észlelésének és rögzítésének szi-multán, nonlineáris egészlegessége, gestaltja. A kvalitatív kutatók egy csoportja újraértelmezi a trianguláció fogalmát is: ez nem pusztán azt jelenti, hogy a te-repen szerzett ismereteinket több forrásból erősítsük meg, validáljuk, hanem éppen hogy a trianguláció a validáció alternatívája: sok módszerrel, sokféle szemszögből, sokféle kutatási anyaggal adható a kutatásnak egyszerre gazdag-ság és mélység. A módszertani bricoleur mellett az elméleti bricoleur ugyanígy használhat minél több elméleti irányzatot, szempontot; paradigmákat (melyek viszonylag meghatározott ontológiával, episztemiológiával és módszertannal rendelkeznek); hiedelemrendszereket, melyek sokkal kevésbé kézzelfoghatók, mint a paradigmák, és amelyek sokkal inkább egy világszemléletet fejeznek ki; és használhat perspektívákat, amelyek között még könnyebb a mozgás, s melyek még inkább alkalmasak a valóság szimultán ábrázolására. Nem véletlen, hogy a posztexperimentális és a „jövő” fázist olyan módszerek jellemzik, mint a fi kciós etnográfi ák, az etnográfi kus költészet és a multimédia-„szövegek”.

Denzin és Lincoln (2000) a kvalitatív megismerés módszerei között felsorolt tudományos paradigmái közül hozzám leginkább a konstruktivista paradigma áll. Ezt relativista ontológiával (többszörös realitások vannak), szubjektivista episztemiológiával (a megismerő és a válaszoló konkrét megértései, tudásai) és naturalisztikus (a természetes világban működő) módszertannal jellemzik


a szerzők. A pozitivista tudományos fogalmakat, pedig – mint a külső és belső validitás, reliábilitás, objektivitás – olyanokkal váltják fel, mint: az ismeret megbízhatósága, áthelyezhetősége (transferability), a kontextustól való függő-sége és az alátámaszthatósága (confi rmatory).

Ide kívánkozik Ricoeur (2002) megjegyzése a szövegek olvasási formáival kapcsolatban. „Amit meg akarunk érteni, az nem olyasvalami, ami a szöveg mögött van, hanem az a valami, ami nyíltan előttünk fekszik. Nem az eredeti diskurzusszituációt kell megértenünk, hanem a lehetséges világra történő uta-lásokat. A megértésnek csak kevéssé kell foglalkozni a szerzővel és helyzetével, inkább a szöveg révén megnyíló világok jelentéseit érdemes megragadni. Egy szöveg megértése azt jelenti, hogy követjük az értelemtől a vonatkozásig tartó mozgást, abból kiindulva, amit mond, elmenve addig, amiről szól.” (Ricoeur 2002: 74.) Ricoeur szerint – jegyzi meg Szabó Márton (2003) a szövegalapú társadalomtudományi megközelítés kapcsán – minden szöveg egy lehetséges világról is szól, és amikor megpróbáljuk „elolvasni” ezeket, akkor nem az interjúalanyok vagy az interjúkészítők énjeibe, tapasztalataiba helyezkedünk bele, hanem a megértésünkbe emeljük azt a nem nyilvánvaló, de lehetőségként létező valóságot – így Szabó (2003) –, „amelyre a szöveg viszonyai utalnak” (Ricoeur 2002: 74.). Az előszóban is, és a kötet több helyén oly sokszor emlegetett me-tafora is lényegében ennek a felismerésnek próbál eleget tenni, azaz a szöveg mozgásba lendítése, a többféle értelmezés számára nyitott, vagy az értelmezést megnyitni kísérlő szövegek és magyarázatok emlegetése ezt a célt szolgálja. Mintha a legfőbb veszélyt abban látnám, hogy az értelmezés néhány, a témával kapcsolatban a köztudatban rögzített commonsense körül megszilárdulna, és ellenállna más értelmezési kísérleteknek. Ez pedig éppen a módszer – a kvali-tatív megközelítés – halálát jelentené: az okoskodás halála a tett, mondhatnám némi (ön)iróniával.

A kutató pozíciója: a szerzőiség kérdése – első közelítés

A kvalitatív kutatásokban régóta visszatérő kérdés a szerzőiség kérdése: az információközlő, a kutató, a kutatás megírója, esetleg a későbbi megírásokat végző (aki nem feltétlenül a kutató) a szerző. A szerzőiség kérdése összekap-csolható Geertz (1994) elmélkedésével arról, mi tesz egy etnográfi ai szöveget hitelessé, „hihetővé”. Ezt Geertz a szerző-funkción keresztül véli meghatározni (illetve elérni): a szerzői identitás megteremtésével és „a dolgok leírásának a szerzői identitáshoz kapcsolódó olyan módját, amelyen mintegy rajta van annak a szellemnek a kézjegye” (358. o.), összességében a „szerzői jelenlét” megvalósításával (368. o.). Érdekes, hogy egy egészen másik tudományterület

kapcsán Gyáni (2003a) ugyanerre a következtetésre jut: a múltról szóló tu-dományos diskurzusban „»ki beszél« a történész nevében” (Gyáni 2003: 27.). A történettudományi hivatkozás azért érdekes, mert itt – látszólag – megtörtént, megmásíthatatlannak tűnő dolgok tanulmányozásáról van szó, – szemben a pszichológia vagy az etnográfi a az előzőekkel szembeni „tünékeny alakzataival”. És láss csodát: a helyzet – azaz esetünkben a történeti igazság – „objektíve” nem, hanem csak mint narratívum létezik, amelyhez képest a szerzőnek el kell foglalni egy pozíciót, és azt nyílttá kell tenni. Érdekes, hogy a másutt az interpretációt hangsúlyozó Gergennel szemben érvelő Pléh (1993) korábban megfogalmazta (Pléh 1986), hogy „a kutató nem tudja magát függetleníteni attól a ténytől, hogy ő is részese annak a kultúrának, amelynek személyei s a szöveg is onnan származik” (147. o.), majd így folytatja egy zárójeles megjegyzésben: „vagyis nemcsak a [történeteket] felidézőknél, hanem a kutatónál is hiányzik a [történetmegértést lehetővé tevő általános] séma’” (148. o.).

A Harré és Langenhove (1999) nevéhez fűződő pozícionálási elméletről már volt szó. A Goff manig, Garfi nkelig, illetve a nyelvi jelentés tekintetében Witt-gensteinig visszanyúló elmélet a szociális epizódok megértését kívánja elérni. A szociális epizód az, melyben történnek azok a dolgok, melyekben az egyének lekötődnek, és amely számukra egyfajta egységérzettel jár. A szerzők a pszicho-lógiai folyamatok és jelenségek szekvenciális kialakulásának tanulmányozását tartják fontosnak a szociális epizódok tanulmányozása során: mint ahogy egy dallam is szekvenciálisan jön létre. Látjuk, hogy a pozícionálás a kvalitatív ku-tatások bricoleur-, montázs-funkciójához képest szűkebbre – és közelebbre – zoo-mol: az egyes szereplők pozíciójának megállapítását és rögzítését szekvenciális folyamatokban, és nem szimultán eseményekben képes megragadni. Ez a szem-léletbeli különbség a módszertanban is megnyilvánul. A Harré és Langenhove (1999) által is vallott konstrukcionista megközelítésben ők elsősorban a beszélő (szerző) pozíciójára, az ő személyes részvételére – és identitására – kíváncsiak a beszélt-leírt diskurzusban. Az idézett példa szerint, ha A személy viselkedését B meg akarja érteni többféle értelmezést kipróbálva, a végső értelmezés attól függ, hogy A személy viselkedése milyen elbeszélői történetszövést (storyline) követ, azaz, A történetszövése milyen módon nyer alátámasztást, miközben A egy koherens nyilvános ént mutat, mely egy adott szociális szituációban jön létre. Az egyéni lét így pozícionált és kölcsönösen – egy másik szereplő által – támogatott, elfogadott. A pozícionálás során folyékony természetű „részeket” vagy „szerepeket” rendelünk hozzá az egyes, a diskurzív folyamatban részt vevő személyekhez, melyek létrehozzák a diskurzív személyes történeteket, mely az egyéneket a szociális aktusok tekintetében intelligens és relatíve meghatározó erőkké teszi. Például egy beszélgetésben a „tanár” (P1) és a „diák” (P2) mint pozíciók jelennek meg. A beszélgetés – mint beszédaktus – előrehaladásával az



elbeszélt történet változhat, különböző történetszövések jöhetnek létre, melyek az előző pozíciókat megváltoztathatják. Lehet, hogy továbbra is tanár és diák beszélget, azonban pozícióik megváltoznak: a diák valami miatt a „mártír” pozícióját veszi fel, ami az általa mondottakból (storyline) kikövetkeztethető. A tanár választhat, hogy egy komplementer „megmentő” vagy „bűnbakoló” pozíciót vesz fel: nyilván a szituáció egésze, pontosabban annak narratív rendje alapján választja ezt vagy azt a stratégiát.

Amiről eddig szó volt, az az elsőrendű pozícionálás. Ha a „diák” megkérdő-jelezi diákságát, vagy a tanár tanárságát, akkor másodrendű pozícionálásról beszélünk, pl. azzal a megjegyzéssel, hogy „mi köze van magának ahhoz, hogy én mit csinálok?”. A szerzők megjegyzik, hogy ilyen másodrendű pozícionálás a rítusokban nem létezik, mert ilyenkor a rítust alapjaiban kérdőjelezik meg, és ha ez lehetséges, már nem is rítusokról beszélünk. A pozícionálás során megkü-lönböztethetünk még akaratlagos és forszírozott én- és másik-pozícionálást; ez arra utal, hogy a diskurzusban résztvevők hatalmi pozíciójához is kapcsolódik ez az aktus. Harré és Langenhove (1999) végül hangsúlyozzák még azt is, hogy a pozícionálás mindig valamilyen helyi morális rend vonatkozásában történik, illetve másképp fogalmazva, a pozícionálás mindig közöl valamit a morális rend konstrukciójáról.

Nagyon leegyszerűsítve, ha a kötet kvalitatív kutatásai interjúalanyait mint droghasználókat pozícionálom (elsődleges és forszírozott pozícionálás), akkor vajmi keveset tudok meg a droghasználók viselkedéséről, vélekedéséről; arról, hogy ők magukat esetleg nem is tartják droghasználónak, hanem inkább kí-sérletezőnek vagy éppen a kortárs többség követőjének (a többségének, amely kipróbálta a marihuánát). Ugyanígy, a kutatókat vagy jómagam sem pozícionál-hatom a droghasználókat megismerni szándékozó kutatóknak (és nem többnek vagy másnak), mert ezzel előre pozícionálom magunkat, és megint, a kutatás alanyait. Egy ilyen pozícionálás kevés új ismeret megszerzését teszi lehetővé, ha egyáltalán valamennyit lehetővé is tesz. Amit egy ilyen kutatásban megtudunk, azt jórészt már a kutatás elején tudtuk. A másodlagos pozícionálás révén meg-kérdőjelezhetem az elsődlegest: tényleg droghasználókról van szó, mit jelent a droghasználó: aki egyszer, többször próbált valamilyen illegitim drogot, vagy rendszeres használó (mit jelent a rendszeresség?) vagy a függő használót? Mit jelent az illegitim és a legitim pszichoaktív szer és -szerhasználat, honnan a különbség? Ez a pozícionálás a kutató számára már nyitottabb, többjelentésű helyzetek kialakulását teszi lehetővé; következésképpen maga a kutatás is job-ban igazodhat a kutató s – a kutatás alanyai között kibontakozó diskurzushoz, ahol a két szereplő többféleképpen pozícionálhatja magát, visszaadva valamit a társas élet interakciós gazdagságából és változékonyságából.


A kutatói pozíció felfüggesztése

A kutatói pozícionálás felfüggesztése olyan alternatív pozícionálásokat tesz lehetővé, hogy a kutató – maradjunk ennél a szónál – valójában a hatalom kont-rolláló igényeinek próbál eleget tenni, miközben adatokat gyűjt. Az is kiderülhet a kutatás során, egyes társadalmi csoportokat hogyan lehet kontrollálni; ha már a „szokásos” hatalmi technológiák nem működnek – lásd a governmentality kialakulását a következő fejezetben. A kutató másfelől lehet egy elnémított csoport „hangja”, aki éppen az elnyomást fedi fel. A kutatás továbbá szolgál-hatja a késő modern kori1 ének megismerésén keresztül a kutató önrefl exióját, önaktualizálását, ön-tökéletesítését, identitás-projektjének végrehajtását, stb. Ezekre a kérdésekre még visszatérek.

Vigyázni kell, hogy a kutatás során a kutató énje ne tárgyiasítsa (it-ifying: lásd később!) a kutatás alanyait, vagy éppen önmagát. Végül, a kvalitatív kutatónak szembesülnie kell a voyeur pozíciójával is. Ehhez nyújthat eligazítást Zizek a pornográfi ával és a perverzióval kapcsolatos gondolatmenete: „A pornográfi -ában a néző eleve kényszerítve van, hogy a perverz pozícióját foglalja el. […] A közhellyel ellentétben, miszerint a pornográfi ában a másik (az a személy, aki a vásznon látható) a néző voyeur élvezetének tárgyává degradálódik, hang-súlyoznunk kell, hogy maga a néző az, aki a tárgy pozíciójába kerül. A valódi alanyok a vásznon látható színészek, akik megpróbálnak minket szexuálisan felizgatni, míg mi, nézők a mozdulatlanságra ítélt tárgy-tekintet állapotába vagyunk redukálva.” (Zizeket idézi Tímár Katalin, é. n.) Ez a „tárgy-tekintet állapota” az it-ifying pontos leírása. A folyamatosan változó kutatói pozíció nyílttá tételével, a kutató és a „kutatás tárgya” közötti kapcsolat refl exiójával – úgy vélem – ezt a „hibát” (valójában morálisan is elítélendő pozíciót) sikerül kiküszöbölni.

Értelmezési keretek: a kutató és a kutatás tárgya

A kvalitatív kutatásokban nem mindig könnyen különböztethető meg a kutató és a kutatás tárgya. Olyan módszerek is vannak, ahol a kutató önéletírása a kutatás tárgya (Beverly 2000). Máskor a kutató előzetes feltevéseivel, a kutatás során alakuló értelmezéseivel alakítja a kutatás tárgyát – vagy annak értelmét, értel-

1 A kötetben előnyben részesítem a késő modern kor megnevezését, de a posztmodern vagy modern (baumanni értelemben) kifejezéseket is használom, ha a hivatkozott szerzők instrukciója kifejezetten ezt javasolja. Ugyanakkor a késő modern kor leírását megpróbá-ló elméletek posztulátumai és a mai Magyarország viszonyai között akár feloldhatatlan ellentmondások is lehetnek. Ezek feloldását kénytelen vagyok másokra hagyni…


mezését; tehát nemcsak a kutató előfeltevéseitől (sőt, akár előítéleteitől) nem tekinthetünk el, hanem a kutatóban zajló folyamatokat, pontosabban a kutató és a kutatás tárgya közötti folyamatokat állandó interpretáció tárgyává kell tennünk. Valójában, a kutató (mint szubjektum) és a kutatás tárgya (mint ob-jektum) megkülönböztetés esetenként inkább hátrányunkra van, és a megértést szűkíti. Azzal a képpel szemben, hogy az emberi tevékenységnek mindig van valamilyen értelme, jelentése, és ez a jelentés alapvetően meghatározható és eldönthető, egy más ismeretelméleti közelítés szerint nincs ilyen „odaát” levő jelentés, egy tárgyszerűen megragadható valami. A megértés nem valaminek a megragadása, hanem részvétel egy dialógusban, mely során a megértés létrejön. A jelentést így nem felfedezzük, hanem többszörös egyezkedések révén, az in-terpretációk során létrehozzuk. Ezt a megközelítést leginkább a hermeneutika képviseli. Itt már kifejezetten a szerző (értelmező, kutató) jelhasználata áll a középpontban, amivel – mármint a szerző által használt szöveglétrehozás módozataival, annak többértelműsége miatt sem – soha nincs tisztában. Ezért használja Schleiermacher a „gyanú hermeneutikája” kifejezést (idézi Iser 2004). Még két gondolatot emelek ki a hermeneutika végeláthatatlannak tűnő irodalmából: az egyik a jól ismert körszerűség fogalma, ami a rész és az egész viszonyára, a megismerő mozgására világít rá.

A másik gondolat, amit Iser Geertz szimbólum-fogalma (a valóságról és a való-ságnak a modellje) kapcsán tesz: „a kultúra nem a bizonytalanság kiküszöbölése, hanem inkább folytonos törekvés a sajátossá válásra való bizonytalanság eszkö-zeinek segítségével” (Iser 2004: 103.). Itt kiemelem a bizonytalanság fogalmát, amit a tanulmányozott csoportok esetében középponti jelentőségűnek tartok. A bizonytalanság kontrollálására tett kísérlettel magyarázza Katz (1988) a devianciák csábító hatását…

A geertzi (1994) felfogásban az etnográfi ai munka során megfi gyelt esemé-nyek szövegként való olvasata és e „tények” „sűrű leírása” már átvezet a követ-kező lépéshez, hogy mit is jelent a kvalitatív kutatás narratívakutatásként való felfogása. Foglaljuk össze, mit jelent ez a gyakorlatban!


A KVALITATÍV KUTATÁSOK NARR ATÍV PERSPEKTÍVÁJA

Bruner (1986) jól ismert felfogása különbséget tesz kétféle megismerés és tudás között. Az egyik a természettudományos megismerésre jellemző paradigmatikus vagy logikai-tudományos mód, mely elvont fogalmakkal és az igazságot formális logikai és tapasztalati bizonyítékok révén igyekszik megismerni. A másik a narratív mód, amely a társadalomtudományokra jellemző, és az emberekhez kapcsolódó tetteket és az ezekhez kapcsolódó történéseket vizsgálja. Nem az igazság, hanem az élethűség kialakítására törekszik – összevethetjük ezt azzal, amit Geertz (1994) mond az etnográfi a hitelességéről, a szerzői funkcióval kapcsolatban.

Egy megjegyzés erejéig szót kell ejtenünk Dennett (1991) „kartéziánus színházáról”: a tudat (itt analóg az észleléssel) a néző (az én), mely az elme terében – a nézőtérről – fi gyeli az előadást: az elme színpadára lépő szereplőket, vágyakat, érzeteket. Ezzel Dennett a Descartes-féle „materializmust” utasítja el: nincs objektív és szubjektív világ; ezzel együtt a megfi gyelő–megfi gyelt szembeállítást is el kell vetnünk. Helyette a „többszörös vázlatok” (Multiple Drafts) elméletét javasolja: nincs néző és színpad, a tudatosságnak nincs köz-pontja. Az észlelés, a gondolkodás és bármely szellemi tevékenység valamennyi verziója az agyban az érzékszervi inputok párhuzamos, többsávú, interpretációs és feldolgozási folyamatain megy keresztül. Ezt egy kiadóban folyó tevékeny-séggel lehet összehasonlítani: a kéziraton egyszerre többen dolgoznak, többen szerkesztik, javítják, kiegészítik a szöveget, újraírnak részeket. Egyszerre több vázlat is szerkesztés alatt áll; így nincs értelme a szövegről beszélni. Az, hogy a szöveg éppen milyen, attól függ, hogy a több párhuzamos változat közül melyik kéziratot vizsgáljuk meg, és mikor. Amiért ez a felfogás érdekes, az az én és a tudat narratív koncepciója: „a szelf nem valami régi matematikai pont, hanem egy olyan absztrakció, melyet milliónyi attribúció és értelmezés határoz meg (beleértve az önattribúciókat és az önértelmezéseket is), melyek az élő test életrajzát alkotják, s melyeknek Narratív Gravitációs Központja” (Dennett 1991: 426–427.). „Amit nem tudunk áttenni egy történetté, mondaná Dennett, az idegen marad énünktõl. A Én, a tudat vagy a Self »csak« egy konstrukció ugyan, de nem fi kció: magunk által és a magunk számára készített konstrukció, melynek érvényét evolúciós beválása biztosítja”, fűzi hozzá Pléh (1997). Érde-kesen kapcsolódik ehhez a kartéziánus kritikához Bateson (1971) kibernetikus szelf felfogása az alkoholista énjéről („mind”): a kartéziánus különbségtétel létezik az én (mind) és a test, a vágy és az alkohol között; az alkoholista ezt a kartéziánus különbséget akkor tudja megszűntetni, ha részeg: az én – másik különbségtétel megszűnik, az én egybeolvadhat a másikkal. Dennett tehát ezt a felfogást józan állapotban is elveti (mármint nem Dennett a józan, hanem


az általa koncipiált én). A következőkben leírt gondolatmenet szempontjából nem is annyira a karteziánus világkép elvetése, mint inkább annak hogyanja érdekel: ennek a narratív „meghaladása” (jobb szó híján). Bateson felfogása azért érdemel mégis fi gyelmet, mert az alkoholizmust egy episztemiológiai problémának tartja, ahol az én szembekerül az alkohollal (és a vággyal és a testtel: a Másikkal), szerinte a „helyes” episztemiológia az alkoholizmus el-helyezése az énben (nem a Másikban, bármi is legyen az a másik). Ezt aztán összekapcsolhatjuk a dialogikus én felfogásával: ahol az én és a részeg én a jó-zanságon keresztül válik képessé e dialogikus kapcsolatra. Itt egy szép kanyart tehetnék Barad (2003) és Butler (1989) performativitás és ágencia-elméletéről és mindezek episztemiológiai és ontológiai következményeiről; újabb meg-semmisítő csapást mérhetnék Descartes-ra, de úgy érzem, e gondolatoknak a droghasználattal összefüggésben még nincs igazán kiforrott interpretációja, ezért maradok az előző gondolatmenet folytatásánál. Tehát, nézzük meg, mi hasznunk származik a narratívákkal kapcsolatos gondolatokból a kvalitatív drogkutatások szemszögéből!

„A narratívumokat azonban nem csupán az eddig tárgyalt módon, tehát nem csupán a valóság és a jelentés szociális-kognitív kialakításának hordozójaként és anyagaként fogalmazhatjuk meg. A pszichológiában a narratív kutatások kiterjednek egyrészt magára az elbeszélés módjára, vagyis arra, hogy mikép-pen működnek a történetek, másrészt azokra a pszichológiailag értelmezett formákra és funkciókra is, amelyek a narratívumoknak az emberek életében betöltött szerepéből levezethetők” (László 2005: 98.).

A narratívum referencialitása | A következőkben elsősorban László (2003, 2004, 2005) nyomán, csak felsorolásszerűen említem meg azokat a referenciális vonatkozásokat, amiket a kötet szerkesztése során megpróbáltam magam is alkalmazni (elkerülve az előbb emlegetett butleri csapdákat):

• A terápiás narratívumok referenciája: a későbbiekben, felépült drogfüggők önéletrajzi írásai során foglalkozom ezzel a kérdéssel;

• A történelem mint narratívum: „a történetírók a valószerűség és az élmény-szerűség fokozása érdekében retorikai alakzatokat vesznek fi gyelembe és erőteljesen támaszkodnak a tudatosság síkjára, vagyis arra, amit a tör-ténelem szereplői tudhattak, gondolhattak és érezhettek” (László 2005: 103. vagy Gyáni 2003a; 2003b). A retorikai alakzatok szerepét külön is aláhúzom!

• A tudomány mint narratívum: a kijelentés nem a tudományos megismerés lehetőségét kívánja zárójelbe tenni, csak rámutat arra, hogy még a kí-sérletes tudományoknál is milyen sok múlik azon, hogy egy tanulmány


szerzője (aki a háttérben húzódik meg), pl. kiket, milyen módon idéz, mit emel ki saját és mások kutatásaiból. A kérdés kapcsolódik a tudományos szerző pozícionálásához, mint ahogy arra Langenhove és Harré (1999) rámutat.

• Narratív okság (valójában motívumok vagy indokok)• Az idő szerepe a narratívumban: utóbbi két kérdésre (okság, időbeliség) még

többször visszatérek.• Narratív kánonok (lásd még Gyáni 2003a): droghasználatnak, mint tiltott

viselkedésnek erősen kanonizált jelentése van, a kutatás szembe is megy ezzel a kanonizációval; az Amerikai Pszichiátriai Társaság (DSM-IV) és a WHO „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” (BNO) meghatározza, hogy milyen módon beszélhetünk pszichoaktívszer-használatról, veszélyes használatról vagy abúzusról és függőségről. Előbbi esetében abúzusról van szó, ha a négyből egy, dependenciáról pedig akkor, ha a hétből három kritérium érvényesül egy 12 hónapos időtartamban. Úgy vélem azonban, ha ezt a kanonizált jelentést követem, kevés újat tudok meg a kutatás rész-vevőiről. Anélkül, hogy megkérdőjelezném ezt a tudást, inkább zárójelbe helyezem, felfüggesztem a kötet jelentéstartományában: lássuk, mi derül ki a droghasználókról, ha nem mint „betegekhez” közelítünk hozzájuk!

• Hermeneutikai kompozíció: László (1999) összekapcsolja a hermeneutikai megismerést a narrativitással: „hermeneutikai elemzés tárgya lehet az a kérdés is, hogy miért éppen ezt a történetet mondja éppen ebben a hely-zetben éppen ez a narrátor” (László 1999: 60.).

• Narratív perspektíva: az elbeszélői perspektíva hordozza azokat a tudatál-lapotokat, amelyek az elbeszélőt, illetve az elbeszélés szereplőit jellemzik. Ez az a jelenség, amellyel a kötetben többször is találkozni fogunk. Úgy látom, bizonyos megfeleltetés tehető a narratív perspektíva és a pozício-nálás, sőt a szelf-pluralisztikus elméletek között; ha egyenlőséget nem is tehetünk e három fogalom közé; azonban a vizsgálat és a feltárás szintjén hasonló jelenségeket tanulmányozunk (lásd még Odorics 2003).

Végezetül, László (2005) az Identitás és narratívum (115. o.) című fejezetében foglalkozik olyan jelenségekkel, mint az élettörténet mcadamsi modellje, az énfejlődés kérdése, a trauma és elbeszélés szerepe, az élettörténet mint szo-ciális konstruktum és a jelentős életesemények kutatása. Ezek közül a témák közül a későbbiekben többre is visszatérek, mert számos kutatásban mi is az élettörténet – és az élettörténeti interjú – mcadamsi (McAdams 1993; McAdams és mtsai 1996) felfogását alkalmaztuk.


A kutató és a szerzőiség – második közelítés

Korábban a kutató pozícionálásáról írtam. Most a kutató énjét – miként később a kutatás „tárgya” énjét – nem a pozícionálás perspektívájából vizsgálom, ha-nem bizonyos értelemben belépek ebbe az én-tartományba, és megvizsgálom, ha nemcsak a másikhoz viszonyítom az ént, hanem a személyiségen belül is több, egymással kölcsönhatásban álló ént feltételezek – melyek természetesen az őket körülvevő, „külső” énekkel is kapcsolatba léphetnek –, akkor javítom-e a pszichológiai megértés lehetőségét. A kutatás alanyainak és a kutató énjének ilyen vizsgálatához az énelméletekhez kell fordulnom.

A dialogikus szelf Bahtyinig húzódó fogalma az ént divergáló és ellentétes „hangok”, „dialógusok” polifóniájaként fogja fel, elsősorban Bahtyin Doszto-jevszkij poetikájának elemzése alapján. Ez az irodalmi-esztétikai elemzés a későbbiekben a szelfpluralisztikus teóriák egy formáját is kialakította. Ennek nyomán Hermans, Kempen, és Van Loon (1992) a szelfet viszonylagos autonó-miával rendelkező én-(I)-pozíciók dinamikus sokféleségeként fogja fel. Ebben a nézetben az én (I) olyan képességekkel rendelkezik, hogy egyik térbeli pozí-cióból a másikba képes elmozdulni, a megfelelő időbeli változással. Az én (I) különféle, akár ellentétes pozíciók között fl uktuálhat. Mindeközben rendelkezik azzal az imaginárius képességgel, hogy minden pozícióhoz bizonyos „hangot” rendeljen, így a különböző pozíciók között lehetővé válik a dialogikus kapcsolat. Ezek a hangok töltik be azt a szerepet, amit a regényben a karakterek (utalás Bahtyinra). Mindegyik pozíciónak – ahogy mindegyik karakternek a regény-ben – megvan a saját története, amit a saját szemszögéből (pozíciójából) tud elmesélni. Ezek a hangok a hozzájuk tartozó „Me-ről” cserélnek információt, megteremtve ezzel a komplex, narratívan strukturált szelfet. Ahogy a karak-terek, ezek a „hangok” is tartozhatnak a külső világhoz, de megjelenhetnek a belső, imaginárius világunk részeiként is.

Hermans és munkatársai (Hermans – Kempen – Van Loon 1992, Hermans 2001a, b 2003) két kiindulópontot választottak self koncepciójuk kidolgozásá-hoz: az egyik James (1890) különbségtétele I és Me között, ahol az I egyenlő a self mint megismerő-vel (self-as-knower), és három fő tulajdonsággal rendelkezik: kontinuitás, megkülönböztethetőség és akarat. Az első lényegében a személyes identitás érzése, a második az egyéniségnek, míg a harmadik tulajdonság azt fejezi ki, hogy a szelf a tapasztalatok aktív végrehajtója (ágencia-funkció). Mint azt jól tudjuk, ma az én (I) kontinuitását, a személyes identitás egészlegességét éri a legtöbb támadás (pl. Editorial 2005; Battersby 2006). Ha a kötet kutatásaira gondolok, nehéz is egy folytonos ént feltételeznem… Azonban az én folytonos-ságáról folytatott vita meghaladja a könyv – és szerzője – lehetőségeit.

Visszatérve Hermanshoz és James-hez, a Me megfelel az én mint megismert-


nek (self-as-known), és olyan elemekből áll, melyeket valakihez tartozónak tar-tunk. A szakirodalomban jobban elterjedt Mead hasonló I-Me felfogása, amire az idézett szerzők tanulmányaikban ugyan nem hivatkoznak, de véleményem szerint Mead felfogása közel áll a Hermans és munkatársai által átvett jamesi I és Me formulához, azzal a különbséggel, hogy Mead a „me” kapcsán annak szociálisan felépített-létrehozott tulajdonságait hangsúlyozta, míg az idézett szerzők ezt nem tartják annyira fontos megkülönböztető jegynek.

A szerzők másik kiindulópontja a nyelvelmélettel és irodalomkritikával foglalkozó Bahtyin volt, akinek a polifonikus regény fogalmát, mint metaforát, vették át és építették elméletükbe. Ha az előbbi Me felfogásra gondolunk, számos karakter van, amelyek ehhez a Me-hez tartoznak. Ezeket a különböző karaktereket fejezi ki Bahtyin polifonikus metaforája. Nála ezek a karakterek – gondoljunk egy regény szereplőire –, nemcsak különböznek egymástól, hanem más-más hangon szólalnak meg – innen Hermans-ék „az én hangja” (voice of I) fogalma – és más-más világszemlélettel is rendelkeznek. Tehát egy regény szereplői nem a szerző hangján, hanem saját hangjukon szólalnak meg, ami akár ellentétes vagy vitázó is lehet más hangokkal, vagy a szerző szándékaival. A szereplők saját hangon való megszólalása és a szerzőtől való „függetlenségük” természetesen nem jelenti azt, hogy nem a szerző alkotta meg őket.

Az individuális szelff el szemben, a dialogikus szelf – így Hermans [2001a] – azon a feltételezésen alapul, hogy sok én-(I)-pozíció létezik, amit ugyanaz a személy tud elfoglalni. Ezek a pozíciók egyetérthetnek, ellenkezhetnek és ellentmondhatnak egymásnak, megkérdőjelezhetik egymást stb. Hermans Bahtyin nyomán nem is annyira a szelfnarratíva időbeli, mint inkább térbeli szerveződését emeli ki.

„Az a konok törekvés, hogy úgy nézzen mindent, mint ami egyszerre létezik, úgy fogjon föl és látasson mindent, mint egymás mellett, egy időben létezőt, tehát mintha nem is időben, hanem csak térben létezne, nála (Dosztojevszkijnél) oda vezetett, hogy még az egyes ember belső ellentmondásait és belső fejlődési szakaszait is térbelivé [kiemelés: R. J.] dramatizálja, mintegy rákényszeríti hőseit, hogy hol önnön hason-másukkal, hol az ördöggel, hol saját alteregójukkal, hol karikatúrájukkal szálljanak vitába…” (Bahtyin 1972/2001: 40–41.)

Valójában a „pozíció”, a „pozícionálás” is inkább ezt a térbeli szerveződést fejezi ki, nem feledve azt a tényt, hogy időbeliség nélkül történet sem lehetséges. Cooper (2003) szerint az én-(I)-pozíciók közötti viszony szoros összefüggésben áll a személy által átélt distresszel, illetve jól-léttel. Az egészségesnek tartott intraperszonális viszonyulás akkor valósul meg, ha az összes én-(I)-pozíció fenntart egy bizonyos fajta individualitást, az én-pozíciók nem olvadnak össze, nem fedik át és nem „szennyezik be” egymást. Cooper (2003) James, Hermans, Bahtyin és nem utolsósorban Buber nyomán megkülönbözteti az általa dest-


ruktívnak tartott, a fejlődést nem szolgáló „I–Me” kapcsolatot (ahol a „Me” a tárgyiasult és megkövült én-pozíciónak felel meg, amellyel nem lehet dialogi-kus kapcsolatot kialakítani) és a fejlődésre, változásra képes „I–I” kapcsolatot, azaz a különböző én-(I)-állapotok közötti, egyenlőségen alapuló dialogikus és kommunikatív kapcsolatot.

Amiért érdekesek számunkra a szelfpluralisztikus elméletekben a különböző én-(I)-pozíciók, az az, hogyan konstruálódik meg például a drogfüggőségből történő felépülés folyamán az „I-I” dialógus, felváltva az addigi, diszfunkcio-nális, némaságra ítéltetett intraperszonális (I–Me) kommunikációt. Bahtyin „térbeliség” fogalmával érthetővé válik az a sajátos önéletírási szerkesztési mód is, mellyel a felépült droghasználók különböző én-állapotaikat („hangjaikat”) „egymás után”, „egymás mellé helyezve” térbelileg elrendezve megjelenítik ön-életírásaikban. Ugyanezt a térbeliséget megpróbáltam a kötet összeállításánál is alkalmazni: az egyes fejezetek, fejezet részek szándékaim szerint különböző én-eknek felelnek meg.

Visszatérve Cooper-re (2003), a szerző tehát az I-ok és az I–Me-k közötti kap-csolatot párhuzamba állítja Buber (1958/1991) I–Th ou, I–It attitűdjével. Előbbi esetén a másik személyhez az én (I) viszonyul, míg a másik esetben a másik személyt az én (I) tapasztalja. A másikkal való közvetlen és „valódi” találkozás csak az I–Th ou kapcsolat esetén képzelhető el, mert az I–It kapcsolatnál az én (I) a másikhoz mint dologhoz, tárgyhoz, az „it-hez” viszonyul. Cooper (2003) ugyanezt a kapcsolatot írta le az intraperszonális dinamikában. Nála a dialogikus szelfen belül kialakuló I–I kapcsolat megfelel a buberi I–Th ou viszonyulásnak, míg az I–Me az I–It viszonynak. Az I–I „pillanatai” a pszichológiai jól-létnek (well-beingnek) felel meg. Az I–Me és az I–I viszonyulások közötti különbség – Buber gondolatait felhasználva – leírhatók, mint a tárgyiasítás (it-ifying) versus humanizálás, fragmentáció versus egészlegesség, meghatározott versus szabad, a múlt vagy a jövő tapasztalata versus a jelen tapasztalata, általánosí-tás versus egyénítés, nonkonform versus konform, monológ versus dialogikus viszonyulásoknak.

A dialogikus szelf fogalma azért is fontos megközelítés, mert lehetővé teszi számomra, hogy a szelf-fogalmát széles értelemben használjam. Volt már szó a szelf pozícionálásáról, a különböző énrészek (I és me) közötti kapcsolatról, most ezt a perspektívát tovább szélesítem, jobban megnyitom: többféle ént helyezhetek el egy-egy kutatási anyag értelmezésénél.

Később még egy speciális én-fogalommal találkozunk, amit azonban majd mindig igyekszem jelezni: a Foucault-által hiposztazált én-fogalommal és én-technológiákkal (technologies of the self – Foucault 1988).

Összefoglalva, tehát – gondoljunk Bahtyinra – a szerző számos hangon szólal meg: az interjúalanyok, a kutatók, esetleg a meginterjúvolt segítők hangján, de


az idézett tudományos szerzőket is magáévá teszi, az ő hangjukat is a sajátjá-évá teszi, hiszen nem akárkit idéz, és az idézett szerzők műveiből is szelektál. Ugyanúgy szelektál, ahogy az interjúalanyok szövegeiből is! A kötet szövegei ellentétben állhatnak egymással, az egyes idézetek „vitatkozhatnak” egymással, a többféle olvasat révén nem feltétlenül fejezve ki a szerző szándékát. Két gon-dolatot idézek Bahtyintól, aki ugyan ezeket Dosztojevszkij polifonikus regényei nyomán írta le, de egy „polifonikus” kvalitatív írásra is igaz lehet: „Másfajta tudatokról gondolkozni – ez annyit jelent, hogy beszélni velük; máskülönben rögvest tárgyi oldalukat mutatják nekünk: elnémulnak, magukba zárulnak és merőben tárgyi alakzatokba dermednek” (Bahtyin 2001: 89.). És a következő megjegyzés: „[Dosztojevszkij] világa középpontjában nem a megismerő és ítél-kező „én” világhoz való viszonyát, hanem a különböző megismerő és ítélkező „én”-ek [kiemelés: R. J.] egymás közti kölcsönviszonyának a problémáját helyezte” (127. o.). Erre gondoltam a pornográfi a és a perverzió felemlegetésével, vagy a jelentés megdermedésétől való félelmeim kapcsán. Ez persze, nem jelenti azt, hogy a szerző lemondhat a kötetben közöltekkel kapcsolatos felelősségéről. Úgy tűnik tehát, hogy a kvalitatív kutatások eredményeinek közlésére szolgáló poli-fonikus elbeszélésmód lenne a kívánatos; hogy ezt ebben a könyvben mennyire sikerült megvalósítani, majd az olvasó dönti el!


AZ ÉN ÉS A DROG K APCSOLATA

Az én és a drog kapcsolatának társadalmi közege2

A kelet-európai, volt kommunista államokban az 1990 körül végbemenő politikai és gazdasági rendszerváltás a hatalom technológiáiban és az én technológiáiban (Foucault, lásd még Lemke 2000; 2001) is változásokat hozott – pontosabban, kellett hoznia. Ez a megfogalmazás arra utal, hogy keveset tudunk arról, milyen szubjektumokat3, szubjektivációkat „termelt ki” az államszocialista diktatúra, és ezek a szubjektivizációk hogyan változtak át – ha átváltoztak – olyan szub-jektivációkká, melyek megfelelnek a liberális piacgazdasági berendezkedésnek az 1990-es fordulatot követően.

A kérdés egyszerűen szólva az, hogy az „államszocialista szelf ” (a hozzá-kapcsolódó sajátos „közérzettel”, a védekezésre épülő „én-technológiákkal”), illetve az ének a rendszerváltozás óta felnövekvő (fi atalkorba lépő) generációi mennyiben voltak képesek megváltozni, másképpen fejlődni a piacgazdaság keretei között. Nemcsak alkalmazkodni a liberális piacgazdaság elvárásaihoz, hanem mennyire voltak képesek újrakonfi gurálni, „újrateremteni” magukat és gyer-mekeiket („technologies of the self ”, Foucault [1988] értelmében), párhuzamosan a hatalmi technológiák változásával (Foucault 1988). Felteszem, hogy ez a fo-lyamat a maga felemásságával – ha egyáltalán elindult, ez maga is kérdés lehet – erősen megviselte a szülők gyermeknevelési technológiáit (a „technológia” szóval a korábbi „technológia” kifejezésekre utalok), a gyerekek és a fi atalok énfejlődését, az egyéneknek az önmagukról kialakított képét („önmagaságát”: éntechnológiáit), illetve a fi atalokról alkotott képet. Látni fogjuk, hogy a fi ata-

2 Ebben a fejezetben három, korábban megjelent vagy megjelenés alatt álló írásomra tá-maszkodom:

Rácz J. (2002): Drogproblémák: a szenvedélybetegségektől az ártalomcsökkentésig. In: Rácz J. (szerk.) (2002): Drog és társadalom. Az addikció mintázatai. Új Mandátum Könyvki-adó, Budapest, 7–22.

Rácz J. (2006): A „fegyelmezõ” egészségneveléstõl az „individualizáló” egészségfej-lesztésig. In: Rácz J. – Takács Á. (szerk.): Drogpolitika, hatalomgyakorlás és társadalmi közeg. Elemzések Foucault-i perspektívából. L’Harmattan – NDI, Budapest, 2006. 67–108.

Rácz J. (2006): Biopolitika. In: Bíró J. (szerk.): Biopolitika, drogprevenció. Tanulmányok a kábítószer-fogyasztás megelőzéséről. L’Harmattan – ELTE Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2006. 15–36.

3 Az általam használt „szubjektum” kifejezés inkább a „személyiség” fogalmához áll közel, amely az alany öndefi niálási, önirányítási, önérvényesítési képességeit jelöli (a szelf, az önmagam értelemben). Ez utóbbiak jelölésére Foucault gyakran a „szubjektiváció” kifejezést használja, aminek megvan az az előnye, hogy érzékelteti a dinamikus jelleget. A tanul-mányban a szubjektiváció, szelf ebben az értelemben szerepel. Az ontológiai állandóként – legalábbis hosszabb történeti korokban állandóként felfogható – szubjektum-fogalommal a tanulmányban nem foglalkozom. A szóhasználatra Takács Ádám hívta fel a fi gyelmem.


lok megkülönböztetése miért fontos: nemcsak azért, mert Magyarországon a droghasználat még ma is a fi atalkori csoportok sajátja, hanem azért is, mert a „fi atalok” felnövekvő és a társadalomba úgymond belépő serege újra meg újra kihívás elé állítja a társadalmat, a hatalmat, azaz a kormányzati technológiák működtetőit. Ilyen „működtetők” közé nemcsak a politikusokat sorolom, hanem a különböző szakmai és „morális vállalkozói”, azaz a közvéleményt befolyásolni és mozgósítani képes csoportokat is. A kötetben kísérletet teszek arra, hogy a 2000. év körül előforduló magyarországi droghasználatot, annak egyes formáit és típusait, a „felemás governmentalizáció” fogalmi keretében helyezzem el.

Az én (szelf) fogalmát ebben a fejezetben Foucault művei alapján használom (Callero 2003). Callero szerint a szelf a hatalom közvetlen következménye és csak történelmileg specifi kus diskurzus-rendszerek tanulmányozása során értelmez-hető. A különböző hatalmi rezsimek nem pusztán kontrollálják a körülhatárolt, racionális szubjektumot, hanem a testre kifejtett fegyelmező gyakorlataikkal „létrehozzák”, „létezésre késztetik” azt (Callero 2003). A Foucault-i nézet szelf fogalma elválaszthatatlan kapcsolatban áll a hatalom adott történeti alkalmazási formáival és kontextusával.

A „governmentality” alatt Foucault azt a módozatot értette, ahogyan tanulmá-nyozni lehet azt a folyamatot, amikor „autonóm” egyének önkontrollt alakítanak ki és ez a valamilyen módon kapcsolódik a politikai szabályokhoz és a gazdasági kizsákmányoláshoz. Tágabban értelmezve a fogalom kapcsolatot hoz létre az én (szelf) technológiái és a hatalom technológiái között. A kormányzás (governing) nem pusztán az, hogy egyéneket a hatalom arra kényszeríti, hogy azt tegyék, amit a hatalom akar, hanem a hatalom olyan „hatalmat” és „kormányzási” technikákat ad át az egyéneknek, melyekkel önmagukat kormányozhatják (lásd Lemke 2000).

Az én-drog kapcsolat nyugatos perspektívája | Ez az eszmefuttatás nem a magyar viszonyokat tükrözi. Azért lehet mégis tanulságos, mert olyan témákat vet fel és fogalmakat vezet be, amelyek segíthetik a droghasználattal kapcsolatos gondolkodásunkat azzal, hogy az én és a drog kapcsolatának több lehetséges szociológiai, szociálpszichológiai konstrukciójára mutatnak rá. Ezzel utat nyithatnak annak, hogy a droghasználat ma Magyarországon konstruált képét, képeit, egy, a szokásostól eltérő viszonyrendszer részeiként lássuk. A „szokásos” alatt értem a droghasználat mint betegség, bűnözés, bűn, vagy az ezeket kritizáló, de a fogalmi keretből ki nem lépő megközelítéseket.

Bunton (2001) a neoliberális drogpolitika és a szubjektum „képződés”, e kettő kölcsönös megalkotásának viszonyát vizsgálja. Véleménye szerint a fejlett- vagy neoliberális (késő modern kori) országokra jellemző drogpolitika két stratégia mentén írható le. Az egyik abból indul ki, hogy a drogpolitika a szubjektum és


ennek megtestesülésének milyen új formáit alakította ki, a másik pedig abból, hogy milyen új eszközt talált a különböző népességcsoportok menedzselésé-re. Az első témakör a problémás droghasználó meghatározásával jellemezhető. A klasszikus liberalizmus (a 19. század végén, a 20. század elején) az egyéni szabadságot kívánta alakítani és szabályozni, meghatározva, mi fogadható el „civilizált” viselkedésként, amit állampolgárként való elismeréssel és a tár-sadalmi kirekesztés elmaradásával jutalmazott. A droghasználó (ideértve az alkohol-használót is) ideális volt a liberális szubjektivitás eszméje számára: jelenléte morális és testi korlátozás után kiáltott, míg párhuzamosan, „profi lak-tikus” beavatkozásokat legitimizált, melyek elérték a családokat, a közösségeket és az egyéneket a hatalom új „mikro-politikáin” keresztül. A fragmentáló és individualizáló folyamatok lényegében az iparosodással és az urbanizációval jártak együtt. Az addikciók megjelenése, mint az orvosi és szomatikus diskur-zusokban a modernitás része, a vágyakozó szubjektumot és a testet állították a középpontba – ezzel párhuzamosan, az ezt szabályozni hivatott önfegyelmet és önmegtartóztatást. E két utóbbi cél állt a 19–20. század fordulója idején jelent-kező mértékletességi mozgalmak középpontjában. A folyamat értelmezhető úgy is, hogy a mértékletességi mozgalmak a nagyvárosi munkásság köreiben a polgári önfegyelemre neveltek.

A késő 20. századi fejlett liberalizmus új kormányzási szubjektumot alakított ki magának: az asszertívebb és céltudatosabb individuumot. A kockázatért viselt felelősség és a biztonság kezelése a kormányok felelősségétől az egyéni úton történő menedzselés felé haladt. Az állampolgárok egyre inkább kötelezhetővé váltak arra, hogy kalkuláló és bizonyos értelemben körültekintő személyes kapcsolatot alakítsanak ki a kockázattal és a veszéllyel. A szociális munka és az orvosi beavatkozások kliensei egyre inkább „fogyasztókként” jelentek meg; kiegészülve a különféle önsegítő mozgalmakkal, melyek szintén növelték függet-lenségüket e hagyományos professzióktól. A modern állampolgár egyre inkább a saját „kormányzásának” ágense lett. A kockázatmenedzselők új generációinak új, sokkal bizonytalanabb környezeti tényezőkkel kellett szembenézniük.

A droghasználó identitásában bekövetkező változás a huszadik század közepe táján tükrözte ezeket a folyamatokat: a droghasználó identitásában erőteljesebben megjelentek a céltudatosabb, kockázatmenedzselő elemek. A droghasználattal összefüggő defi níciók rugalmasabbakká váltak, hangsú-lyosabb lett a motivációs és más magatartási tényezők szerepe. Nevezetjük ezt a fordulatot „posztaddikciós” fázisnak, vagy addikciók helyett beszélhetünk „droghasználathoz kapcsolódó problémákról”: mindegyik kifejezés a pusztán orvosi megközelítés kiszélesítését jelenti. Az 1980-as években kibontakozó „új közegészségügy” jól tükrözi ezt a kiszélesedő addikciós horizontot: egyé-ni életstílusokról, egészségtervezésről, indikátorokról beszélnek, miközben


egészségügyi tervezők, epidemiológusok, egészségügyi közgazdászok jelennek meg a színen, míg az orvosok és a pszichológusok „csak” az addikciók függőség komponensével foglalkoznak (és annak egészségügyi szövődményeivel). Ennek a szélesedő drogpolitikának egyik elemeként jelent meg az 1980-as évek végén az ártalomcsökkentés irányzata is.

A „kockázatvállaló droghasználó” többé már nem jelentett élethosszig tartó identitás-elköteleződést. A kockázat függ az életkortól, a nemtől és a szociális körülményektől. A Parsons-féle rigid és szigorúan defi niált határú beteg-szereppel szemben a jelenkori rekreációs droghasználó körültekintő és kockázat-mene-dzselő szubjektum, ahhoz képest, amilyen a klasszikus liberalizmus idején, a 19–20. század fordulója diskurzusaiban volt. A droghasználat lehet probléma, de lehet nem probléma is.

A másik problémakört az jelenti, hogyan értelmezik és kormányozzák a droghasználókat mint egy sajátos populációt (populációkat). A klasszikus libera-lizmus nagyon diff erenciált populációkból indult ki, ahonnan ki kell emelni és kezelni kell az egyes személyeket mint szenvedélybetegeket. A neoliberalizmus hangsúlya a populáció egészére tevődött át. Az inklúziós stratégia a felelősséget a kormányról az egyénre helyezte át. Az addikció (alkohol- és illegitim drog-addikció) helyett a probléma-kezelés fókuszába a közösségi kockázat, illetve a kockázati populáció került. A helytelen viselkedést ezentúl közegészségügyi veszélyként identifi kálták. Ugyanígy: a veszélyes egyénekről folyó diskurzus helyébe a közösségi kockázatokról folyó beszéd került. A beavatkozást nem a „veszélyesség”, hanem a „kockázatosság” mértéke határozza meg. A „veszélyes-ség” igen-nem jellegű döntést, míg a kockázat inkább diff erenciáló, fokozatokat használó megközelítést kínál. A kockázat fogalma „kiválóan” alkalmas arra, hogy a hatalmi mechanizmusokat mozgósítsa (Ezard 2001): erre a későbbiekben számos példát látunk. A szemtől szemben folyó interakciók helyébe a populációs szintű intervenciók léptek: a populációk egészségi állapotának monitorozása különböző indikátorok mentén és különböző epidemiológiai (azaz: nem egyéni) módszerekkel; a populációk menedzselésének alapjává kockázati profi ljuk vált, mely olyan tényezőkkel hozható kapcsolatba, mint az életkor, a társadalmi helyzet, nem, lakókörnyezet, életstílus, fogyasztási szokások. A kockázat ilyen felfogása azonban lehetővé teszi, hogy a kockázat-vállaló egyéneket (dohá-nyosok, alkoholisták, a biztonságosabb szexuális magatartásokat mellőzők) démonizáljuk, és új „bűnösöket” és kockázati csoportokat találjunk, melyeket azonosíthatunk jellemzőik szerint, majd pedig kizárhatjuk őket „másságuk” alapján. A kockázat fogalmának sok más, esetenként negatív aspektusával a későbbiekben foglalkozom. Érdemes még hangsúlyozni itt is, hogy a kockázat-vállaló és a kockázatnak kitett fogalma, a kettő különbsége, gyakran nem válik szét a kockázatról szóló diskurzusban.


Mindezekkel a folyamatokkal párhuzamosan az intervenciós stratégiák – a politikai technológiák – pluralizálódása is lejátszódott, állapítja meg Bunton (2001). A klasszikus liberalizmus alatt az állam és a szakértők között kialakított szerződést felváltotta a kliensek mint fogyasztók megjelenése, továbbá a ver-seny térnyerése az addig a verseny elől elzárt területeken is (pl. egészségügy). A szakértői szerződés felbomlását olyan folyamatok jellemezték, mint a mul-tidiszciplináris megközelítések terjedése, a prevenciós programok térnyerése, a kockázati populációk korábban bemutatott menedzselési technikái, a helyi közösség szerepének felértékelődése, más tudásformák (pl. menedzselés, pro-jektvezetés) megjelenése. Bunton (2001) a „klasszikus” szakértés átértelmező-dését látja olyan folyamatokban, mint a célcsoport szegmentálás (mint szokásos marketingeszköz), az elszámoltathatóság (költség-haszon számítások), a piacban történő gondolkodás, a helyi közösségek szerepe (mintegy a „központi”, „autoritatív” állami beavatkozásokkal szemben). Ezek a folyamatok a legitim és illegitim sze-rekkel kapcsolatos tágabb társadalmi diskurzusok mellett intézményi szinten az egészségügyre és mellette a kriminalitással összefüggő problémamegoldó apparátusokra is érvényesek. E folyamatok részben a governmentality kifejezéssel is összefoglalhatók.

Bunton (2001) végezetül utal ara a kettős szabályozásra, mely a droghaszná-lattal kapcsolatban ölt testet, és valójában a vágyak feletti hatalomgyakorláshoz köthető diskurzusokban uralkodik. Az egyik ilyen tradíció az aszketikus szabályo-zás, mely Foucault nyomán (a „szelf gondozása”, care of self, az önmérséklet elve) a zsidó-keresztény örökség részének tekinthető, és a jelenkori közegészségügyi és egészségfejlesztő diskurzusok etikai alapját adja. Ahogy Foucault (1990) is felhívja a fi gyelmet az ellentétes diskurzusok állandó jelenlétére, így ennek az aszketikus szabályozásnak is megtaláljuk a kritikáját. A jelenkori fogyasztói kultúra felismerte a droghasználat jelentőségét, de ugyanígy a racionális mo-dernitás ellenpontjaként jelentkező esztétikai szabályozás is jelentőséget ad a droghasználatnak, mely a testi örömökhöz és határátlépésekhez kapcsolja a legitim és illegitim droghasználatot. Az aszketikus és az esztétizált testek közötti feszültség az európai gondolkodás sajátja: előbbi tradíciói a neosztoi-cizmushoz, utóbbi – legalább – a romantikáig vezethető vissza. Ez a feszültség vagy kettősség, nyilván még hosszú ideig befolyásolni fogja a jelenkori alkohol- és drogpolitikai diskurzusokat.


KOCK ÁZATI DISKURZUS KOCK ÁZATI CSOPORTOK VESZÉLYEZTETETT KOCK ÁZATOS FIATALOK

Már eddig is láttuk, hogy a kockázat fogalma kulcsszerepet játszik a droghasz-nálatról szóló diskurzusban – de idevehetjük a droghasználathoz társuló fertőző betegségeket (HIV/AIDS, hepatitisz, egyéb fertőző betegségek), a kezelés vagy éppen a kriminalizáció költségeit is; tehát mindazt, ami a droghasználathoz társulhat.

A kockázati fi atalkori csoportokhoz két megfontolásból közelíthetünk Wit-hers és Batten (1995) szerint: a humanista intenció a kockázatos (vagy annak hitt) fi atalokkal a rájuk leselkedő veszély, ártalom, kockázat miatt foglalkozik, előtérbe állítva a fi atalok támogatását. A gazdasági intenció a fi atalkori identi-tásokat kívánja megregulázni. Ehhez a szerzők hozzáteszik, hogy a serdülőkor folyamán tapasztalt pszichológiai, pszichofi ziológiai és társadalmi stresszek valójában minden fi atalt potenciálisan veszélyeztetetté tesznek. Ez igen ve-szélyes következtetés a fi atalkori identitások megregulázása szempontjából, állapítja meg Kelly (2001). A kockázati diskurzusok olyan ifj úsági populációkat konstruálnak – a deviancia, fi atalkori bűnözés, droghasználat és a többi tekin-tetében –, melyek a kockázati diskurzusokból származtatható technikákkal és narratívákkal szabályozhatók; és mint láttuk, az ilyen ifj úsági viselkedések és társadalmi helyzetek száma valójában végtelen. Az ilyen diskurzusok – ráadásul – a fi atalokat olyan intézményesen strukturált kockázati környezeten belülre helyezik, ahol ez a pozícionálás azt eredményezi, hogy a fi atalok és családjaik felelőssé tehetők viselkedésükért és egyéni életútjuk következményeiért.

Hogy ez pontosan mit jelent, ahhoz egy kitérőt kell tennünk a kockázati társadalom koncepciója felé.

Kockázati társadalom | Beck (2003), amikor az ipari társadalmakat fel-váltó refl exív modernitásról avagy egy „másfajta” modernitásról elmélkedett (nevezhetjük ezt akár posztmodernnek vagy későinek is), és a kockázati társa-dalom fogalmát alkotta meg. Témánk szempontjából a kockázati társadalom intézményes folyamatai, és főképpen a szubjektumképződési mechanizmusai az érdekesek. Beck (2003) az élethelyzetek és életútminták individualizálódására, intézményesülésére és szabványosítására hívta fel a fi gyelmet. Ez azt jelenti, hogy az egyének eloldódtak a „hagyományosan modern” társadalmi formáktól és ellátási biztonságot nyújtó intézményektől. Az egyén vált a társadalmiság életvilágbeli újratermelődésének egységévé. Ez azzal jár, hogy az egyén önma-gát érzi felelősnek, önmagát nyilvánítja „vétkesnek”, ha nem tud megfelelni a társadalmi többség elvárásainak. Beck azonban ennél továbblép: „a rendi színezetű, osztálykultúra-függő vagy családi életutakat intézményes életút-


minták fedik át vagy váltják fel” (Beck 2003: 239. [kiemelés: R. J.]). Az indivi-dualizálódás ugyanakkor kiszolgáltatottá teszi az embereket a tömegpiacnak és a tömegfogyasztásnak (külső szabályozás és szabványosítás). „Az életpálya intézményes meghatározottságai azt jelentik, hogy a szabályozás az oktatási rendszerben (például képzési időtartamok), a foglalkoztatási rendszerben (pél-dául a napi munkaidő és az egész életpálya munkával töltött ideje) és a szociális biztonság rendszerében közvetlenül illeszkedik az emberek életpályájának egyes szakaszaihoz: az intézményes szabályozással és beavatkozással egyszersmind (burkoltan) az emberi életpályát is szabályozzák, abba is beleavatkoznak.” (i. m. 240. o.) Így előáll az a helyzet, amit Beck „individuális-intézményes ski-zofrén struktúrának” nevez. Az individualizált magánszféra rendszerszerű összekapcsolódása az oktatás, a fogyasztás, a közlekedés és a munkaerőpiac területeivel – ahol a munkaerőpiac kitüntetett szerepet játszik – intézményes függőséghez vezet (nem tévesztendő össze a fogalom a pszichológiai értelemben vett intézményfüggőséggel).

A következőkben Kelly (2001) észrevételeit felhasználva mutatom be Beck gondolatainak a kötet számára releváns részét. A Beck által leírt „refl exív mo-dernizációs” folyamat egyik következménye az „intézményesen strukturált koc-kázati környezet” (Giddens [1991] megfogalmazásában) – szemben a természeti kockázatokkal. A Beck által korábban említett absztrakt szabályozási formák, mint láttuk, behatolnak a mindennapok életvilágába és ott elsősorban az idővel kapcsolatos folyamatokat kontrollálják, amit megint Giddens (1991) nyomán a „jövő gyarmatosításának” nevezhetünk. A kockázati narratívákban minden tevékenység, még a korábban tradicionálisaknak számítók is, alapvetően a kockázat fogalmával – és a jövőre vetett pillantással – „kiszámíthatókká” vál-nak. A „jövőre” – pontosabban a jövő egyféle megkonstruálására – a kockázat kiszámításában van szükség. A fi atalok viselkedésének és élethelyzetének intézményesített monitorozása a fi atalkori kockázati csoportok diskurzusát teremti meg: azaz az individualizáció és a szabványosítás új formáit. Ebben az „autonóm” folyamatban az ipari társadalom tradicionális jellemzői felolvadnak az individualizmus felpörgetésében. Az egyénnek úgy kell alakítania a szerepét, hogy egyszerre feleljen meg a piac és az egyéni életút tervezés követelményeinek. Ezért az individuáció mindig együtt jár a szabványosítással: olyan intézmény-függő egyéni szituációk jönnek létre, amelyek egyszerre mutatják, hogy az egyén látszólag a világ alakítója, ugyanakkor jelentéktelen szereplője is (Beck 2003).

Az individualizációs folyamatok Beck (2003) szerint az egyéni életutakat – látszólag – ön-refl exívvé és az egyén által létrehozottá teszik, az én – ebben az értelemben – egy „csináld magad” projekt termékévé válik. Az egyénnek folya-matosan választania kell, miközben a választható lehetőségek az egyéni életút során állandóan nőnek, és azok a területek, melyek zártak a választás előtt,


csökkennek. Az individualizáció az intézményfüggésen keresztül intézményesen generált kockázatokhoz vezet. Azonban ezek a kockázatok – az individualizáció miatt – nem mint intézményi, hanem mint az egyéni választás nyomán létre-jövő kockázatok jelennek meg: e kockázatok menedzselése ebben a társadalmi közegben úgy konstruálódik meg, mint ami az egyén felelősségi körébe tartozik.

A kockázati társadalom legfontosabb üzenetei közé tartozik a negatív logika alkalmazása: a „megfelelő ellenség” (Christie 1986) megtalálásával, megkonst-ruálásával megkezdődhet a negatív címkézés, a kizárás, a tagadás, az elkerülés alkalmazása ezzel az „ellenséggel” szemben. Így alakulhat ki a „félelem társadal-ma” a szolidaritáson alapuló társadalom helyett (Beck 2003). A másik üzenet az irracionális félelmek kontrollálása azok racionálisakká alakításával; a félelem a racionális cselekvés alapjának látszik. Az emberek szakértőkhöz fordulnak, hogy azok irracionális félelmeikre valószínűségi döntésen alapuló „megoldásokat” hozzanak. A drog, a droghasználat és a droghasználók kiválóan alkalmasak mind a „megfelelő ellenség” szerepét eljátszani, mind pedig – „irracionális” voltuk miatt – arra, hogy racionálisnak tűnő megoldásokért, és persze, az ilyen megoldásokat kidolgozó szakértőkért kiáltsanak. A későmodern társadalmak-ban jelenlevő irracionális félelmek így – többek között a droghasználók mint kockázatok megalkotásával – kontrollálhatónak tűnnek. Annak is tűnnek, míg a droghasználat nem valakinek a közvetlen közelében jelenik meg, akár a családjában, és akkor látni fogja, hogy a kockázati társadalom „kockázatkezelő stratégiái” mennyire hiábavalóak.

Kockázati társadalom és governmentality | Foucault governmentality fogalmát – Kelly (2001) nyomán – alkalmazhatjuk a fi atalkorú kockázati cso-portokra. Ahogy erről korábban szó volt, a feltevés szerint a fegyelmezésen alapuló társadalommal szemben itt az állam nem monolitikus szereplőként lép fel, hanem különböző szakértői hatalmi centrumokkal, különböző tudá-sokkal és különböző technikákkal rendelkezik, melyekkel az államot, a civil társadalmat, a gazdaságot és az én-t kormányozza. Rose (1999a; 1999b) szem-beállítja Foucault ezt a felfogását a jóléti rendszerek működésmódjával, ahol a jóléti állam garantálta mind az egyének, mind pedig a gazdaság szabadságát. A „szociális biztonság” és a „szociális munka” fogalmával érzékelteti Rose (1996a) a jóléti állam biztonságon és társadalmi inklúzión alapuló működését. Itt elsősorban a kiszámíthatatlan munkaerőpiachoz (bérből és fi zetésből élők), a testi betegségeknek kitett egyénhez társították a „veszély” és „kockázat” ki-fejezéseket, amelyekről gondoskodni a gondoskodó jóléti állam kötelezettségei közé tartozott. Rose szerint a szociális munka a kollektív biztonság érdekében végzett tevékenység, amelyet a modern társadalmi élet dezintegrációs hatásai áldozataivá váló egyének esetében alkalmaztak. A szociális munka különböző


szakértői körök (iskola, bíróság, kórház, egészségügyi központok és a közigaz-gatás) komplex gyűjteménye volt. A beavatkozás alanya – többnyire a család kontextusában – az állampolgár, illetve a jövendő állampolgár (gyerek, serdülő, fi atal) volt, akinek a társadalmi normák tekintetében valamilyen patológiásat tulajdonítottak. A szakértés és az állampolgár között tehát közvetlen kap-csolat jött létre a társadalmi biztonság és a társadalmi felelősség címszavai alatt (Rose 1996a). Ahogy Bunton fejtegetéseiben is láttuk, az állampolgár – állampolgársága jogán – jogosult volt a társadalmi védelemre, „szabadságra” és „személyes életre”, viszonzásképpen pedig meg kellett felelnie a társadalmi követelményeknek és a társadalmi felelősségvállalásnak.

A kockázati társadalom idején a korábbi szabályozó mechanizmusok a tény-leges működés helyett egyre inkább reprezentatívakká váltak, melyek normatív úton avatkoztak be az egyének életébe, azoknál, akik a normalitás hivatalos standardjaitól eltértek. A különböző szakértői csoportoknak a fi atalok viselke-désével és társadalmi helyzeteivel kapcsolatban megalkotott kockázati narratívái a becki individualizáció és a szabványosítás erőteljes eszközeivé váltak.

A piacgazdaság egyre markánsabb megjelenése, a jóléti állam válságát, majd összeomlását követően, újra felvetette a kormányzás kérdését: hogyan lehet kormányozni a kormányozhatatlant. Kísérletek történtek, például a normálist a deviánstól elválasztó határ szűkítésére és magasabbra húzására, illetve ugyan így határhúzásra a normális és a veszélyeztetett helyzetű (kockázati) személy/csoport között is. A fi atalkori kockázati csoportokról szóló diskurzus, amely kiterjed a nemzet jövőjére, a társadalom tagjainak gazdasági jóllétére stb. így a kormányzás egyik eszközévé vált.

A Foucault-féle governmentality megjelenésével a kormányzás formája vál-tozott meg. A kormányzás középpontjába nem a piac antiszociális aspektusai kerültek, hanem a társadalom versenyellenes erőfeszítései. Th atcher híres mondása – „nincs olyan, hogy társadalom” – jelezte, hogy a kormányzati raciona-litás közvetlenül az egyének viselkedését és társadalmi helyzetét kívánja befo-lyásolni. A kormányzás eszközévé a piacgazdaságból átvett módszerek váltak. A kormányzás technikájában bekövetkező változást az élet értelmének, az én-felfogásnak a megváltozása is követte, folytatja Kelly (2001): az egyének „sza-badok”, „vállalkozók”, versengők és gazdaságilag racionálisak. Azaz, különböző technikák mozgósításával az egyén aktív, autonóm, felelős vállalkozóvá vált, aki megvalósítja saját „csináld magad” én-projektjét, ahogy Becknél (2003) is láttuk, éppen csak más hangsúllyal; itt az aktív, vállalkozó én-en van a nagyobb hangsúly, és nem a felelőssé tevésen.

A kockázati társadalomban az egyének és közösségek arra szólíttattak fel, hogy szabadon és racionálisan, magukat irányítsák, – szabályozzák. Ezért, nyil-ván, a felelősséget is maguknak kell viselniük. A felelőssé tevés (responsibilisation)


mint az individualizáció és a szabványosítás intézményfüggő folyamatai arra bátorítják az egyént, hogy „vállalkozóként” fogja fel magát, és az elfogadott, megfelelőnek tartott modell szerint irányítsa viselkedését. A folyamat kétar-cúságára érdemes felhívni a fi gyelmet: egyes társadalmi csoportok esetében ez hatékony hatalmi (kormányzati) stratégia lehet, másoknál pedig, a sikertelen egyéneket teszi felelőssé a gazdasági és más területen elszenvedett sikertelen-ségükért.

Governmentality technológiák

A governmentality kapcsán fontos arra utalnunk, hogy a hatalomgyakorlás nemcsak – sőt, főleg nem – a hagyományos módon valósul meg, hanem kitűn-tetett szerep jut közvetlenül az én-nel foglalkozó „technológiáknak” (megint utalok a korábbi technológia fogalmakra, mind a hatalommal, mind az énnel kapcsolatban): a nevelésnek, az egészségügynek, a közegészségügynek, az egészség-fejlesztésnek, a drogprevenciónak, vagy bármilyen megelőző tevékenységnek (pl. Lupton 1999). Az egészséggel kapcsolatos jelenkori diskurzusok középponti eleme az önértékelés, ami azt jelenti immár egy pszichológiai kategóriában megfogalmazva, hogy minél több felelősséggel rendelkezzék az én, minél in-kább vállalkozó legyen, és ne szoruljon rá az állam (a kormányzás) közvetlen beavatkozásaira.

Röviden összefoglalom, hogy szerintem a (drog)megelőzési paradigma miben áll, nem titkoltan a tágabb, medikalizációs paradigma felőli kritika irányából közelítve – összehasonlításképpen felvázoltam a Beck-féle (2003) kockázat-társadalom egyes jellemzőit4. Témánk szempontjából elsősorban mindkét paradigmában az egyén „közérzete”, az egyén elhelyezkedése és befolyása a társadalomban(-ra) az érdekes: feltűnő párhuzamot látok abban, ahogy mind-két paradigma az egyént „bizonytalannak”, „szorongónak”, bűnbakolásnak kitettnek, egyéni – és nem társas-társadalmi – életutak kidolgozójának tételezi. A megelőzési paradigma „kockázat-fogalma” és a kockázattársadalom „koc-kázata”, bár nem ugyanazt jelenti, úgy tűnik, az egyéni percepció szintjén ha-sonlóságokat mutat, és az egyént az említett társas-társadalmi, ontológiailag bizonytalan helyzetbe hozza. Miközben, a megelőzési paradigmának legalábbis, éppen a magabiztos, kockázatvállaló, kalkuláló, autonóm individuumot „kellene” (a governmentality jegyében) kialakítania!

4 A továbbiakban utalok: Rácz J. (2006): Biopolitika. In: Bíró J. (szerk.): Biopolitika, drogpre-venció. Tanulmányok a kábítószer-fogyasztás megelőzéséről. L’Harmattan – ELTE Társadalom-tudományi Kar, Budapest, 2006. 15–36.


1. TÁBLÁZAT. A MEGELŐZÉSI PARADIGMA ÉS KOCKÁZATTÁRSADALOM

Megelőzési paradigma(Zola 72, lllich 77)

Kockázat-társadalom (Beck [1986] 2003)

Medikalizációs modell dekontextualizálja a társadalmi problémákat helyette: medikális kontroll alá helyezi őket

Civilizációs kockázatok eloszlása:társadalmi veszélyeztetettségi helyzetek

Egészség – betegség fogalmakban kell elgondolnunk azokat

Mi az életveszély?

Medikális procedúráknak kell alávetni őket Modernizációs kockázat – tudásfüggő

Bizonytalanság akkumulációja (Verweij 1999)

Kockázat: cselekvésre késztető

Felelősség az egészségért – bűnbakképzés még-nem-esemény

Autonómia és függetlenség feladása Szorongásra épülő szolidaritás

Nem megfelelő viselkedés – közegészségügyi veszély

Veszélyes egyén – kockázati csoport Veszélyeztetettségi helyzet mint sorsesemény

veszély (igen/nem)---- kockázat (fokozatok)

a kockázatkereső/kockázatvállaló démonizálható (de kockázatnak kitett)

Kockázatok tudományossá válása: nem tapasztalás másodkézből

Bűnbakoló társadalom

Populáció szintű kockázat-menedzselés Élethelyzetek és életútmintákindividualizálása,

Új közegészségügy intézményesülése és szabványosítása1. az egyén jelentéktelenné válik2. látszólag a világ alakítója

Feltehetően arról a többször idézett jelenségről van szó, amikor egy diskurzus, a hatalom/dominancia, politikai technológia kialakít egy ellenállást, aminek egyes tüneteit láthatjuk az előző felsorolásban. Ugyanakkor a megelőzési paradigma ezeknek a „bizonytalanságoknak” a felszámolását is célul tűzi ki.

Nézzünk egy hipotetikus példát! A szülés medikális kontroll alatt zajlik. Ez azt jelenti, hogy a szülő nő és a magzat, illetve az újszülött egészségügyi kockázatai miatt minden nő („populáció”) kórházban kell, hogy szüljön, ahol nem ő, hanem az orvos irányítja a folyamatokat; a szülő nő átadja a kontrollt


orvosának. A terhesség medikalizációja az orvosi kivizsgálások mellett az esetleges kórházi körülmények között végzett megfi gyelést is jelenti, miközben pl. a dohányzó terhes nő kockázati magatartást folytat, ami miatt felelőssé tehető – ugyanakkor a „dohányzás” dekontextualizálódik eredeti kulturális közegéből és kizárólagosan orvosi problémává válik. A megelőzési paradigma kritikája nem azt mondja, hogy mindez rossz vagy felesleges! Arra irányítja a fi gyelmünket, hogy az orvostudomány fejlődésének egy szintjén fokozatosan kialakultak ezek a folyamatok, amelyek közül mára – esetleg éppen az orvostu-domány fejlődése miatt – némely eseményre nincs szükség: meg lehet állapítani a veszélyeztetettséget, amikor kórházi szülés szükséges, és azokat a tényezőket, amikor az otthonszülés válik lehetővé. A dohányzás mint kulturális tényező nem tagadja annak magzatkárosító jellegét, csak az intervencióban nagyobb szerepet szán a kulturális érzékenységnek, mint a pusztán egészségügyi, koc-kázati diskurzusnak. A kritikai szemlélet más esetekben pedig a medikalizáció túlburjánzására is rámutat, például akár az előző esetben is („minden nő csak kórházban szülhet”), vagy a menstruáció vagy a klimax körüli „szindrómák” megállapításakor.

A kockázat társadalom a terhesség alatt elszenvedhető, magzatkárosító hatások tucatjait, ha nem százait írta le, a különböző táplálékadalékoktól a mobiltelefon feltételezett káros hatásáig. A kulcsszó a feltételezett: már annak megállapítása, hogy e tényezők károsítanak, jelentős szakértelmet és laboratóriumi hátteret kíván; egyszerű „megérzéssel”, tapasztalati belátással nem alkothatunk véle-ményt, „kénytelenek” vagyunk mások (a szakemberek) tapasztalataira hallgatni – de a másik oldalon, a tápláléktartósítószer- vagy mobiltelefon-gyártók oldalán is szakértők érvelnek ezek ártalmatlan volta mellett. Ezek a kockázatok a tár-sadalom bármely tagját érhetik, „osztály-” vagy más társadalmi tagozódástól függetlenül. Az egyén választhat: mobiltelefonál vagy nem a terhesség alatt (persze, ez csak egy példa); de valójában ő választ? Ha ő választ is, ténylegesen ő a felelős az őt vagy magzatát érő károkért? Az egyén az, aki dönt, vagy helyette már eldöntenek mindent?

Visszatérve a kockázat és a governmentality fogalmához, pontosabban a governmentality technológiáihoz, nézzük meg, milyen módon kezeli a média – amely ugyanúgy a hatalom része, mint az egészségfejlesztés (Foucault-i ér-telemben) – a droghasználót!

2002-ben megvizsgáltuk5 az országos heti- és napilapokat az Observer mé-diafi gyelése segítségével. Az „intravénás, heroin, drog, kábítószer, drog-/kábító-szer-használat” kulcsszavak alapján az Observer 378 cikket gyűjtött ki. A cikkek elemzéséhez felhasznált kategóriarendszert három korábbi, hasonló témájú

5 A vizsgálatot Kocsis Attila és Péterfi Anna végezte.


kutatás alapján állítottuk össze, majd egészítettük ki (Hanhinen – Lagerspet 1994, Eliott – Chapman 2000, Bardhan 2001). Ugyan ez nem kvalitatív kutatás, de azért érdemes ide idézni két táblázatot: az első a lapok és a droghasználóra történő hivatkozás kereszttábláját mutatja.

2. TÁBLÁZAT. LAP DROGHASZNÁLÓRA VALÓ HIVATKOZÁS MÓDJA

eü. halál kocká-

zata

bűnöző mi/ők költség áldozat statisz-tika

egyéb

országos napilap

7150,7%

2014,3%

3625,0%

64,3%

117,9%

53,6%

2417,1%

53,6%

körzeti/megyei/regionális napilap

5940,4%

2617,8%

3322,6%

85,5%

42,7%

64,1%

3524,0%

53,4%

politikai/gaz dasági hetilap

728,1%

520,0%

520,0%

14,0%

312,0%

416,0%

832,0%

14,0%

bulvár 625,0%

625,0%

937,5%

14,2%

14,2%

14,2%

14,2%

28,2%

magazin 1436,8%

923,7%

718,4%

25,3%

410,5%

410,5%

25,3%

Egyéb 375,0%

Látjuk, a droghasználat mint egészségügyi probléma, mint bűnözés és mint halálhoz vezető probléma, illetve kockázat jelenik meg. Ritkán tekintik a lapok a droghasználót áldozatnak – annál inkább statisztikai adatnak (lásd populá-ciószintű szabályozás). A második táblázat azt mutatja, hogy a lapok által meg-szólaltatottak között elsősorban olyan személyek szerepelnek, akik „közvetett” kapcsolatban állnak a droghasználókkal: azaz, közvetlen, személyes (segítői, családi, baráti) kapcsolatban nem állnak velük. Ez már önmagában egy távolítás: olyan társadalmi csoportról van szó, hogy még a velük közvetlenül kapcsolatban állók is inkább maradnak médiaárnyékban.


3. TÁBLÁZAT. LAP FORRÁS KAPCSOLATA

közvetett orvos közvetlen egyéb

országos napilap 52 37,1%

2316,4%

2214,7%

53,6%

körzeti/megyei/regionális napilap 4933,6%

2617,8%

3121,2%

10,7%

politikai/gazdasági hetilap 1352,0%

28,0%

936,0%

312,0%

bulvár 1145,8%

312,5%

937,5%

magazin 615,8%

410,5%

718,4%

12,6%

egyéb 250,0%

125,0%

Az élvezet és kockázat | Itt visszatérek a Bunton (2001) által bemutatott fejlődéshez: az én, a drogaddikció, az élvezet – társadalmi – kontrolljának, a vágyak feletti hatalomnak a kérdéséhez, azzal a különbséggel, hogy az élvezetre nagyobb hangsúlyt fektetek. O’Malley és Valverde (2004) szerint az élvezet a 20. század elején gyanús dolognak számított: gyakran kriminológiai kontex-tusban jelent meg (mint a késleltetett kielégülés hiánya, vagy a Miller-féle, alsó-osztálybeli fi atalokra jellemző kristályosodási pontok [focal concern]). Az illegitim droghasználat kontextusában a kényszer, a sóvárgás, az addikció, a függés mind patológiás folyamatokként jelentek meg – a drogok nyújtotta élvezetekről pedig nem esett szó. Ha a governmentality korában az élvezet egészséges, akaratlagos és normális, akkor a droghasználathoz társuló kény-szeres-rögeszmés sóvárgás patológiás. Az érdekes az, hogy a szerzők szerint, még a governmentality idején sem kerül be a diskurzusba a pszichoaktív szerek nyújtotta élvezet, hanem – mint láttuk – csak mint patológiás folyamat. Az ár-talomcsökkentéssel a pszichoaktívszer-használat bizonyos körben elfogadottá válik. A megközelítést vallók egy része – és idézett szerzőink is idetartoznak – a legális és illegális szereket egy kategóriába sorolják, melyekkel kapcsolatban a kormányzás feladata a hozzájuk kapcsolódó kockázatok és ártalmak mene-dzselése. A droghasználat tehát kormányozhatóvá válik. Bekövetkezik a Bunton-nál is megfi gyelhető perspektívaváltás: a droghasználó nem „addikt” (beteg), hanem fogyasztó, aki nem különbözik más javak fogyasztóitól, tisztában van választása előnyeivel és hátrányaival. A különbség – mert azért van különbség


– abban rejlik, hogy a szerhasználók általában kockázati helyzetekben használ-ják a szereket. Ugyanakkor a droghasználók megítélésére vonatkozó kettőség itt is megjelenik: a szabad választási lehetőséget megtagadják azoktól, akik „dependensekké” váltak, és így már nem uraik választásaiknak. Az élvezet ugyanakkor alapvetően itt is tabutémának számít, feltételezve, hogy a pszicho-aktív szerek élvezetének emlegetése a használat bátorítását jelentené, és nem a választáshoz szükséges információk „semleges” közlését. Az élvezet végül is, kockázatként kódolódik a közegészségügyi diskurzusokban. Némileg a „bizton-ságosabb szex” esetében is hasonló a helyzet: a kockázat – és annak elkerülése – elnyomja a „szex élvezetes” tapasztalatát. A szerzők idézik Featherstone-t, aki bevezeti a „kalkuláló hedonizmus” fogalmát, amellyel arra utal, hogy az én sikerekhez jusson; a sikerhez vezető erőfeszítés maga hordozzon élvezetet. Ez a hedonizmus a fogyasztás kontextusában elgondolt (például a hatékonyság, a szükségesség fogalmait használja az igény és a kiteljesedés helyett). Mégis, felveti azt a kérdést, hogy a pszichoaktívszer-használóra miért nem alkalmaz-zák; ez a fogalom is megőrzi az élvezet valami miatt feltevését. A szerhasználó pedig mint „ok nélküli” élvezetkereső jelenik meg, akit fi zikai vágyai (elvonás, sóvárgás) hajtanak, és akinek élvezetkeresését a governmentality kormányzása sem tudja mire használni.

Lupton (1999) a kockázatot és az élvezetet kapcsolja össze. Ugyan a govern-mentality értelmében az egyének önszabályozók és önmagukat kontrollálók, Lupton szerint sokan lázadnak ez ellen aktív és akaratlagos kockázatvállaló magatartással, mint amilyenek az extrém sportok, kalandtúrák, vagy akár a droghasználat. A kockázatvállalás bizonyos fokig az önaktualizálás részévé is válhat. Ugyanakkor, számos önsegítő könyv foglalkozik azzal, hogy a meg-növekedett kockázat (kockázati magatartások) idején hogyan tud az egyén megküzdeni ezekkel – azaz hogyan tudja újra kontrollja alá vonni őket. Így a kockázatvállalás és annak kontrollja a modern élet növekvő kontrolljának és előre jelezhetőségének részévé válik. Mivel a kockázat mindig valamelyes fokú bizonytalansággal jár, ezért, folytatja Lupton, mindig a valamilyen értelemben felfogott Másikhoz kapcsolódik. Lupton elemzése nyomán az is világossá válik, hogy a bizonytalanságot és a kockázatot megtestesítő Másik kulturálisan vala-milyen marginalizált csoporthoz tartozik a többségi társadalom meghatározása szerint. Itt megint megfi gyelhetjük a Lupton és Bauman által leírt jelenségek „találkozását”: noha előbbi elsősorban a közegészségügy területén mozog, utóbbi pedig általános társadalomkritikára vállalkozik, a jelenségekkel kapcsolatos értelmezéseik a lényegüket tekintve nem különböznek egymástól.


Az „ifjúság” | Kelly (2001) szerint az „ifj úság” a társadalmi-történeti gon-dolkodás olyan artefaktuma, amelyet azokkal az egyénekkel kapcsolatban alakítanak ki, akik már nem gyerekek, de még nem is felnőttek. A szakértői tudások felől közelítve azonban, az „ifj úság” a valamivé válás megfelelője: fel-nőtté válni, állampolgárrá válni, függetlenné válni, éretté válni, felelőssé válni. Úgy tűnik – legalábbis Kelly (2001) szerint –, hogy az „ifj úság” ilyen vagy olyan felfogása, értelmezése mindig valahogy ellenáll a valamivé válni, a változás narratíváinak; mintha az „ifj úság” konstrukciójával arra utalnánk, hogy ez a valami – az „ifj úság” – akadályozza, vagy legalábbis veszélyezteti ezt a folyama-tot. A valamivé válás automatikusan megszólítja a jövőt, így az „ifj úság”, főleg ahogy a veszélyeztetett fi atalokkal kapcsolatos diskurzusokban használják ezt a kifejezést, valamiképpen veszélyezteti ezt a kívánatos jövőt. A veszélyeztetett (kockázati) fi atalokkal kapcsolatos diskurzus valószínűségelvű – pontosabban inkább heurisztikákon alapuló – gondolkodást mobilizál: a preferált vagy a felnőttek által kívánatos jövőről a fi atalok jelenbeli viselkedése és társadalmi helyzete alapján.

A kockázatokkal operáló kormányzás egyszerre teszi felelőssé a fi atalokat és családjukat. Végeredményképpen, olyan szubjektumok képződnek, melyek a „csináld magad” én-projektjük keretében bizonytalansággal, szorongással, össze nem álló sokféleséggel találkoznak, így folyamatosan nyitottak, hogy új problémákat konstruáljanak velük kapcsolatban és új megoldásokat „marke-tingeljenek” az így generált problémákra (Rose 1996c). Itt már nem a politikai retorika területén vagyunk, hanem különböző szakértői csoportokat látunk, melyek „nyughatatlanul” monitorozzák és problematizálják a fi atalok és csa-ládjuk természetét, és azokat a szabályokat, melyek „létrehozzák” ezeket a szubjektumokat. A „pedagógiai család” (Donzelot kifejezését idézi Kelly 2001) a gyerekneveléssel kapcsolatos szakértői „igazságokkal” felfegyverkezve, fele-lős, hogy olyan döntéseket hozzon, ami a gyerek érdekeit szolgálja. A fi atalok és családjuk szabadon és választható módon veszik át ezeket a szabályokat, kialakítva a felelősségteljes ént, amely majd megküzd a refl exív modernizáció strukturális bizonytalanságaival és kockázataival. Akiknek ez nem sikerül, azokra alkalmazzák a kockázati vagy a veszélyeztetett kifejezéseket.

A kockázat és a kockázatkezelés technikái, melyek objektívnek, tudomá-nyosnak, mérhetőnek és kiszámíthatónak látszanak, továbbá egyszerre huma-nistának és gazdaságosnak is, azt az ígéretet hordozzák, hogy a bizonytalan jövőbeli realitások elgondolhatókká válnak, továbbá, ezzel együtt, olyan büszke, választani tudó szubjektumok képződnek, amelyek felelősek viselkedésükért és társadalmi helyzetükért. Az intézményesen strukturált kockázati környe-zeten belül zajló kockázatmenedzselési technikák így az egyén felelősségévé alakulnak át.


A folyékony modernitás és az én

Bauman egyes gondolatait azért tartom fontosnak ebben a fejezetben felso-rakoztatni, mert az eddigi, főleg Beck-re jellemző elvont, nagy társadalmi fo-lyamatokat kezelő, általam is mechanisztikusan tárgyalt megközelítés helyett egy „folyékonyabbat” kínál. A „folyékony modernitás” (liquid modernity [Bauman 1998]) ebben az értelemben nemcsak egy szakkifejezés, hanem egy olyan re-torikai elem, amely az eddig tárgyalt, rendszer- és énközpontú folyamatokat egy cseppfolyós közegbe helyezi. A szilárd defi níciókkal szemben a folyadék mozgása a képzeletet is talán nagyobb áramlásra bírhatja. Bauman a globalizáció kifejezést használja (1998) a modernitás általa értelmezett jelenségére. A glo-balizáció során eltűnnek a távolságok (kommunikáció, utazás), de ez nemcsak személyekre, hanem a tőke mozgására is igaz. Azonban, mivel a társadalmi elitek jobban hozzáférnek ezekhez a technikákhoz, a globalizáció, a térbeli-időbeli távolságok eltűnése elsősorban őket érinti, így a társadalmi változások a társadalom homogenizációja helyett inkább annak polarizálódásával jártak. Bauman (1998a) szerint a jelenkori fogyasztói társadalmak – szemben az ipari társadalmak javakat termelő tulajdonságával –, vonzódásokat és vágyakat, kísér-téseket termel, a fogyasztó pedig éppen ezeket gyűjti. A fogyasztói társadalom fogyasztója állandó mozgásban van – keres, kutat, az, hogy még nem találja meg az áhított javat nem valami rossz, hanem éppen a megdicsőülés ígérete, vagy maga a megdicsőülés. „A fogyasztók először és mindenek előtt az élmé-nyek gyűjtői, és csak másodsorban és ebből adódóan dolgok gyűjtői.” (Bauman 1998a, b: 83.)

Ezek a képzeletgazdag kifejezések és megállapítások azért fontosak, mert nagyon közel állnak azokhoz a kifejezésekhez, amiket droghasználókkal kap-csolatban használunk; a fogalmak azt a lehetőséget adják meg, hogy a drog-használatot egy összefüggőbb társadalmi kontextusban helyezzük el. Bauman azonban továbbfolytatja gondolatait: ez a fogyasztói társadalom egyre inkább polarizálódik. Ezt megint egy érzékletes képpel fejezi ki, amikor különbséget tesz turisták és csavargók között (vagy egy korábbi művében: az elcsábítottak és az elnyomottak – Bauman 1987). Az előbbiek számára csak a jelen létezik, „higiénikusan” el vannak választva múltjuktól és jövőjüktől, míg a csavargóknak jóformán csak idejük van, de az szinte végtelen. Ez az idő azonban használha-tatlan, üres, csak az idő eltöltése a legfontosabb kérdés vele kapcsolatban, vagy másképp: az idő lassan megöli őket. A turisták a felfokozott jelenben élnek, távolság – tér – a számukra nem is létezik, könnyen legyőzhető. Ezzel szem-ben a csavargók olyan „érinthetetlen” terekben élnek, amelyekbe a fogyasztói társadalom kényszeríti őket, ahol az idő lelassul és kívül esik az ott élők kont-rollján. Bauman szerint mindkét típus fogyasztó, ami nála az élménykeresőt és


a tapasztalatgyűjtőt jelenti, azaz kapcsolatuk a világgal esztétikai természetű. A csavargók azonban, nem választhatják meg a teret, ahol élnek, ugyanígy fogyasztóként is korlátozottan, ha egyáltalán, tudnak csak részt venni a társa-dalomban. Ezért ők a „nem-akartak”, haszontalanok a fogyasztói társadalom szemszögéből, ami miatt könnyen stigmatizálhatókká és bűnbakokká válhatnak. A fogyasztói társadalom másik sajátossága a bizonytalanság, a biztonság hiánya: a turista könnyen, egyik pillanatról a másikra csavargóvá válhat. A csavargó a turista rémálma, a turista pedig a csavargó utópista vágyakozása, aminek, persze, útját kell állni: ezt a célt szolgálja Bauman szerint a szegénység krimina-lizálása, a törvény és rend (újra) népszerű társadalomszervező ereje. Ugyanakkor arra is felhívja Bauman a fi gyelmet, hogy a kettő, turista és csavargó, egymást feltételezi, a turista jobban élvezi az életet, ha látja, hogy másképp, sokkal rosszabbul is lehetne élni, ha nincs csavargó; a turista akár létre is hozhatja ezt a társadalmi jelenséget. Bauman az előbb emlegetett térbeli elkülönítettséget tovább árnyalja, a gettósodás (gettósítás) kifejezésével, az említett, a szegénység kriminalizálása tételével, az „új szegénység” létrejöttének magyarázatával. Az új szegénység alkalmas arra, hogy legyen kitől félnünk: Bauman (1998) szerint a hidegháború elmúltával megszűnt az ellenségkép, azt már nem a társadalmon kívül – egy másik hatalomban –, hanem a társadalmon belül kellett megtalálni; ott kellett, mert nem volt máshol hely, ahol meg lehetett volna lelni (ezzel ma-gyarázza az underclass elméletek felvirágzását a kilencvenes évektől). Ennek az új szegénységnek már semmi „értelme” (ahogy például az iparosodás korában mint munkaerő tartalék, még volt): el kell tüntetni őket a látómezőből.

A késmodernizáció énjei | A késő modernitásban a narcisztikus énnel kapcsolatos korábbi, racionális kritikák (pl. Lasch 1984) már nem állják meg a helyüket, hívja fel Csigó (é. n.) a fi gyelmet. A következőkben Csigó (é. n.) és Rundell és mtsai (2004) alapján a késő modern kori én három jellemzőjét emelem ki:

1. Az önmegmutatás késztetése nem jelenti sem az autonóm szubjektum, sem pedig a társadalmi kohézió lerombolását. Az életgyakorlatoknak, a testnek, az ízlésvilágnak az esztétikai alakítása – mint Bunton és Bauman kapcsán is láttuk – a későmodern kor alapvető szervezőelve. Például Featherstone és munkatársai (1997) a test kultusza kapcsán mutatják be az én-alakítást (self-fashioning) mint önfejlesztést és mint a társadalmi élet széttöredezettségére adott választ. Közel áll ehhez a szcéna-kutatások én-alkalmazkodásának felvetése egy adott életstílushoz (self-stylisation) (Pfadenhauer, 2005) vagy a baumani „élmények gyűjtögetője” énje. Rundell és munkatársai (2004) a romantikus tradíció „Selbstgefühl” fogalmának visszatérését érzékelik, ami esztétikai szempontból öntudatosságot, éntu-


datosságot (self-awareness) jelent, azt az állapotot, amikor az én a „stílusán” keresztül kifejezi öntudatát, azt, ahogyan a világban létezik és ahogyan új lehetőségeket teremt a maga számára a fennálló kondíciók folyamatos lerombolásával, folyékonnyá tevésével (talán utóbbi pontosabb, ha homá-lyosabb kifejezés is).

2. Az én másik tulajdonságát, a vállalkozói ént, szintén említettem Lupton és Bunton kapcsán; ez az én a governmentality szükséges kelléke, felelős és morális egyén, ugyanakkor ökonomikus-racionális is (Lemke 2000; 2001), ami nélkül a későmodern kormányzás nem volna lehetséges. A későmodern polgár „önmaga termelője” (self-production), s az önmaga megteremtésére tett erőfeszítéseit „befektetésként” látja, fogalmaz Csigó (é. n.). „Befekte-téseihez” pedig „beszállítókat” keres, akiktől értékeket, azonosulásokat, hovatartozást, tudást, fogyasztói tárgyakat, érzelmeket „vehet meg”. A késő modern ember mindenre és mindenkire mint „beszállítóra” – vagyis egy magához hasonlóan önérdekkövető „vállalkozóra” – tekint. A „fogyasz-tás” ebben a tág meghatározásban érvényes, ahogy Baumannál is láttuk, bár egy ettől eltérő fogalmi keretben. Ez nem a társadalmi anómia jele, hanem annak a következménye, hogy az emberek érzékenyebbekké vál-tak a hatalmi egyenlőtlenségekre, a kiszolgáltatottságra, arra, hogy nem tudják kontrollálni a szakértői és politikai hatalmak működését, amelyek a sorsukról döntenek, és nem tudják társkapcsolataikból sem kiszűrni az egyenlőtlenségeket és a kockázatokat. Ezzel az énnel az egyén a társadalmi bizonytalanságot is csökkenti. A vállalkozói én fogalmát húzzák alá az olyan fogalmak is, mint Becknek, Giddensnek vagy Harrénak az ént projektként való felfogása.

3. Giddens (1991) szerint a késő modern kori identitások középpontjában a fogyasztói választások állnak, melyek révén egy vágyakozó és jutalmazó én épül fel. Ebben a megközelítésben a kockázat és az élvezet egy fogalmi rendszerben helyezhető el: a kockázatmenedzselés révén elfogadható és nem-elfogadható élvezetkereső stratégiákat alakíthatunk ki. A végered-mény egy „késő modern szubjektum”, ami alkalmas önmaga megteremtésére (self-creation). Ezt a mozzanatot hangsúlyozzák Rundell és munkatársai (2004) is. Ez nem egy szabad és autonóm választást jelent, hanem az életvitelt alakító körülményekre történő folyamatos refl exiót, az életet szabályozó normák folyamatos újraelsajátítását (reappropriation). Ez a refl exíven alakított, újraírható élettörténeti narratívával jellemezhető én pedig már egy harmadik énfelfogást is tükröz: a refl exív, önmonitorozó ént (lásd Csigó, é. n.).


A későbbiekben kísérletet teszek arra, hogy a tárgyalt drogszcénáknak bizo-nyos éneket, mint dominánsan, de nem kizárólagosan, hanem inkább – megint visszatérek ehhez a kifejezéshez – „fuzzy-szerűen” megjelenő éneket megfe-leltessek. A partikultúra szinte hívja az esztétikailag tételezett ént – énfogal-makat. Azonban ebben a szcénában ritkán tűnik el valaki: leginkább a partik esztetizáló és a mindennapi élet produktív énfogalmai illenek a résztvevőkre, tehát a párhuzamos világok és ének világa (lásd még: Moore – Miles 2004). Én-projekteket egyetemista marihuánahasználóknál látunk; maga a droghasználat is egy a sok énprojekt közül: szabályozottságával, lezárulásával (kezdete és vége, vagy tervezett jövőbeli vége van) és céljaival (önmaga megismerése, spi-rituális tapasztalatok, amiket episztemiológiai kíváncsiságnak fogok nevezni mások után). Az injekciós, utcai, ereszkedő élettörténetű dzsánki énjét – elvileg – bármelyik énfogalommal illethetjük: az énfogalom kialakulása egy pontján, egy tragikus fordulattal megtörik, az élettörténet „jóból rosszra” váltó, konta-minációs jelleget vesz fel. Azért írom, hogy elvben, mert látni fogjuk, hogy a helyzet ezekben az esetekben sem ilyen egyszerű.

Droghasználat – drogalitások

NEUROBIOLÓGIA ÉS PSZICHOFARMAKOLÓGIA1

A drogok – pszichoaktív anyagok – esetében, nem tekinthetünk el a neurobioló-giai és pszichofarmakológiai hatástól, akkor sem, ha kvalitatív tapasztalatokról számolunk be e szerekkel kapcsolatban. Egyszerűen, kár lenne nem hasznosítani az ezen a területen felgyűlt tudást!

Ma a legkülönfélébb pszichoaktív szerek esetében eltérő támadáspontok mellett hasonló hatásmechanizmust feltételezünk. Az akut hatás egy specifi kus kötőhelyen keresztül egy fehérjét, illetve a fehérjét előállító neuront érinti. Ezek a kötőhelyek olyan neuronokon helyezkednek el, melyek az agyi jutalom-szabá-lyozásban (a viselkedések pozitív megerősítésében) játszanak szerepet. A szerek ismétlődő hatása olyan hosszan tartó molekuláris és celluláris válaszokhoz vezet, melyek az idegsejteket tartalmazó hálózatok működését befolyásolják, és olyan élettani és viselkedéses válaszokhoz vezetnek, mint a tolerancia, elvonási tünetek, függőség (a „testi” függőség értelmében), a szenzitizáció (azaz a toleranciával ellentétesen növekvő válasz a drog adagolására, vagy a kevesebb drog ugyanolyan választ vált ki, mint korábban a nagyobb mennyi-ség), a drogéhség vagy a visszaesés. Ezek a drog-indukálta változások ellentétes adaptációhoz vezetnek, azaz a diszfória és a diszfunkció tünetei jelentkeznek, melyek folytatódó droghasználatot okoznak.

A közös hatásmechanizmusban a dopamin neurotranszmitter felszaporodása játssza a fő szerepet az agy bizonyos régióiban, elsősorban a nucleus accumbens-ben, de a középagyi dopaminerg struktúrákban is (ventrális tegmentális area, VTA, limbikus rendszer, különösen az említett nucleus accumbens, a frontális lebeny egyes részei (lásd: Nestler 2004, Fürst – Wenger 2001). Ez a rendszer felelős a motivációért, kapcsolatban van a tanulási folyamatokkal, ez szabá-lyozza a táplálékkal kapcsolatos viselkedésünket, és összefüggésbe hozzák a depresszió kialakulásával is. Az érzelmek, a motiváció, összekapcsolódva a tanulás folyamatába, felelősek azért, hogy a pszichoaktív szerek és a környezeti

1 Idézet a következő fejezetből: Rácz J. (2006): Addiktológia. In: Bagdy E. – Kleins S. (szerk.): Alkalmazott pszichológia. Edge 2000 Kiadó, Budapest, 362–377.


ingerek (jelek) között milyen szoros kapcsolat áll fenn. Az említett területen fejti ki hatását a kokain, a heroin, az alkohol, a nikotin és a marihuána is. A kokain elsősorban dopamin felszaporodást okoz, de lényegében a kokain hatása elárasztja ezeket a sejteket szerotoninnal és noradrenalinnal is. Az ópiátok (pl. a heroin) a gamma-aminovajsav tartalmú, (GABA)-erg neuronok gátlásán keresztül okoznak dopamin felszaporodást. Az ópiátok hatásában középponti je-lentőségűek az ún. mü-opioid-receptorok; és az alkohol is – egyebek mellett – ezen az úton hat (pl. olyan egereknél, amelyeknél genetikai módosítással „kiütötték” ezt a receptort, tehát nem rendelkeznek ilyennel, az alkohol önadagolása foly-tatódik – az önadagolás folytatódása pedig droghasználó viselkedésnek felel meg). A mü-opioid-receptor, valamint a dopamin-rendszer mellett más neuro-transzmitterek, illetve receptor-rendszerek is szerepet játszanak. A droghatás végső, molekuláris szintű közös útja a cAMP szintjének és a hozzá kapcsolódó folyamatoknak a szabályozása (Nestler 2004). Ezek a sejt- és molekula-szintű ismeretek elsősorban az addikciók gyógyszeres kezelésében fontosak (Kreek – LaForge – Butelman 2002).

A közvetlen, jutalmazó hatás mellett a pszichoaktív szerek hosszú távú hatása is fontos – sőt, talán fontosabb is, mert az addikciók kezelésében ezek a hatások inkább szerepet kapnak (a drogéhségen és a visszaesésen keresztül). Ezekben a folyamatokban más agyi struktúrák vesznek részt; az utóbbi időben például elsősorban az agytörzsben elhelyezkedő locus coeruleust hozták ilyen hatásokkal összefüggésbe (Nestler 2004), ami az agy egyik legnagyobb norad-renalin-tartalmú magva, és neuronjai a limbikus rendszerbe, a hippocampusba valamint a kortexbe is eljutnak. A hosszú távú hatások a jutalmazórendszerben pedig sejtszintű átalakulásokat okozhatnak: a dopamin-tartalmú neuronok nagysága csökkenhet és megváltozik a dendrit sűrűsége. Hasonló változásokat tapasztaltak a tanulási és a memória folyamatok vizsgálata során; ez pedig felveti a kérdést, hogy talán éppen ezen az úton kapcsolható össze a krónikus droghatás a tanulás és a memória – viselkedésszinten már ismert – szerepével (Nestler 2004).

Például, a mü-opioid rendszeren hat a metadon, amely így a heroinhasználók terápiájában játszik kiemelkedő szerepet. Dole és Nyswander (1965) a heroin-használókat a cukorbetegekhez hasonlították, akiket folyamatos inzulinke-zeléssel lehet egyensúlyban tartani. A metadonnak ugyanis nincs euforizáló hatása, de megakadályozza a heroin-megvonás kialakulását (ópiát agonista szer), ezért a metadon-fenntartó kezelésben részesülők a szokásos módon tudják élni az életüket. A naltrexon, ami egy antagonista hatású opioid, tehát az opioid-receptokat blokkolja, használható a heroin túladagolásban (mert leszorítja a heroin molekulákat a kötőhelyről) és fenntartó kezelésben is (mert a heroin szervezetbe vitele hatás nélkül marad, és csökkenti a heroin utáni sóvárgást


is). Ugyanakkor az opioid-rendszer kitűntetett jelentőségénél fogva, ez a szer az alkoholizmus kezelésében, az alkohol utáni sóvárgás csökkentésében is eredményesen alkalmazható.

A pszichoaktív-anyagok a hipotalamusz – agyalapi mirigy – mellékvese tengelyre is hatnak, feltehetően ezzel magyarázható, hogy a szerhasználók fokozottan érzékenyek a stresszekre, és a stresszek és a stresszteli helyzetek kiemelkedő szerepet töltenek be a visszaesésekben is (Kreek – LaForge – Butelman 2002). Például az a hatás, amiről a heroin-használók beszámolnak, hogy megszaba-dulnak a mindennapi élet aggodalmaitól és nyugalomra lelnek, e kutatások fényében ennek a tengelynek a blokkolásával magyarázható. Megvonáskor pedig ez a tengely fokozottan aktiválódik, és az elvonás elviselhetetlen fájdalmát és az apró ingerekre adott felfokozott, fájdalmas rossz érzését okozza.

Már ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy a pszichoaktív szerek kábítószerekre, veszélyes pszichotróp anyagokra és „legális” (nem kontrollált) szerekre osztása nem a hatásmechanizmuson, hanem konvenciókon alapul – a szó mindennapi értelmében, és úgy is, hogy az ENSZ kábítószerügyi konven-cióikra gondolok –, és az előző típusok közötti határ mennyire mesterséges. A hatás szempontjából közelítve, a határt – alapvetően a kábítószerek és a „legális”, elfogadott szerek közé húzott határt – erősen meg lehet kérdőjelezni, noha a kábítószerek jó részénél nem kétséges a hovatartozásuk. Nem véletlen, hogy az egészségügyi-orvosi szemlélet a hatásmechanizmus és a hatás minősége szerint tesz különbséget (lásd az Egészségügyi Világszervezet vagy a témában meghatározó Amerikai Pszichiátriai Társaság klasszifi kációs rendszerét), ahol ilyen határ nincs – pontosabban: nem értelmezhető. A kábítószer és a határhúzás elsősorban jogi konstrukció; tévúton járnánk, ha azt feltételeznénk, hogy ezek a fogalmak a „természetben” kódolva vannak. (A drogok és a droghasználat történetéről lásd: Bayer 2000).

A droghatás pszichoanalitikus értelmezése: öngyógyítás?

Wurmser (1974; 1977; 1995) szerint a kényszeres droghasználóknál a következő folyamatok zajlanak le:

1. narcisztikus krízis történik, mely2. mindent elsöprő ereje miatt érzelmi regresszióhoz vezet: az érzések

totalizációját és radikalizációját érti ez alatt a szerző, ami az érzések (re)szomatizációját jelenti, azaz regressziót egy preverbális szintre; emi-att nem tudják a kényszeres droghasználók érzéseiket megfogalmazni (szavakba önteni),

3. a hasításhoz (ego-hasítás) és a fragmentációhoz szorosan kapcsolódó


védekezési rendszerek kerülnek alkalmazásra: elsősorban a tagadás, kisebb mértékben az elfojtás és más mechanizmusok is. Ezek részben pszichológiai természetűek, részben kapcsolódnak a drogok farmakológiai tulajdonságaihoz (farmakológiai védekezés),

4. a tagadás megköveteli egy másik védekező-mechanizmus aktiválódását, az externalizációét, mely a mágikus (narcisztikus) erőt erősíti fel egy külső tevékenységgel, ami magában foglal olyan mágikus „dolgokat” is, mint a drog bevétele,

5. az externalizáció által is megerősített erő olyan archaikus agressziófor-mákat követel meg, von maga után, mint a kifelé támadó, az egyén felé pedig öndestruktív szadomazochizmus.

6. A legtöbb esetben ez csak úgy lehetséges, ha a szuperegóban (énideálban) is bekövetkezik egy hasítás, illetve más védekezési működések is megje-lennek a szuperegó működések ellen.

7. A végső pontja az erős élvezet és kielégülés, ami valójában egy kompro-misszumos megoldása a különböző ösztönös drive-oknak és védekezési mechanizmusnak. Az akut nárcisztikus krízis azonban – ha csak pillana-tokra is – megoldódik. A droghasználó azonban egy ördögi körbe kerül: az egója (szelfj e) gigantikus méretűre nő és a valóság szinte teljesen eltűnik, majd az egész hirtelen megfordul: az ego egész kicsire szűkül be, a valóság viszont hihetetlen mértékűre nő. Az egyén nem oda kerül vissza, ahonnan elindult, hanem egy olyan pontra, ahol önértékelése sokkal kisebb, mint a kiindulási helyzetnél volt.

Ha most Wurmser „archaikus” pszichoanalitikus megfogalmazásaitól el is tekintünk, fi gyelemreméltónak találom, hogy a képbe beemeli a kényszeres droghasználó felettes énjét – sokszor azt gondoljuk, hogy az ilyen droghasz-nálóknál a felettes én funkciók már meg is szűntek, a drogozás az ösztönén (elnézést, a régies kifejezésért, de ez sok mindent megmagyaráz egy sűrítéssel) megnyilvánulása. A másik megfi gyelése az, hogy a drog hatása részben annak farmakológiai tulajdonságaival (és a droghasználathoz vezető drive-okkal) áll kapcsolatban, másrészt viszont az egyén védekező rendszerével: utóbbi aktív részvétele a droghatás kialakulásában nélkülözhetetlen. A drog hatásának kibontakozása tehát egy aktív folyamat, melyhez az egyén – kórosan működő – pszichológiai védekező rendszerére is szükség van.

Wurmser, Kahntziannal (1977; 1991; 1999; Khantzian és mtsai 1974) együtt, a droghasználat öngyógyítási modelljét hangsúlyozzák, ahol a különböző hatás-mechanizmusú drogok az én különböző hiányosságainak (elsősorban a védekező rendszer hiányosságainak), strukturálatlanságainak, az én és a külvilág, az én és más pszichés részek (pl. a tudattalan) közötti határproblémák „kezelését”


jelentené. Elsősorban a depressziót és az agresszió-kezelést emelik ki, mint ahol az ilyen öngyógyító folyamatok megnyilvánulnak.

Krystal (1977) szerint a drog – akár egy placebó – megengedi a használó-jának, hogy belső gátjait felszabadítsa az én- és a tárgyreprezentációk között; ezzel Krystal a tárgykapcsolat-elméletek felé tesz egy lépést (Director 2002). A tárgykapcsolat-elméletek elsősorban az én és a másik konfl iktusos viszonyát feltételezik, az önmagukban álló „intrapszichés” patológiákkal kevesebbet foglalkoznak, és a kezelést is a helyreállított, működő tárgykapcsolatok létre-hozásában látják, ahol – a kezelés során – a legfontosabb „tárgy” a terapeuta. Elsőként vele kell a droghasználónak átélnie a kapcsolódás, kapcsolatban lenni érzését. Ez a felfogás – bár egy másik fogalomrendszer kifejezéseit használja – nincs messze az előzőekben vázolt dialogikus éntől!

Ha Wurmser és Khantzian felfogását a szelf-pluralisztikus elméletek fény-ében vizsgálom, akkor az érzelmek teljes szétáradása, „totalizációja” és „radi-kalizációja” miatt esély sem lehet az én-ek közötti párbeszédre, a dialogikus én-hez szükséges feltételek létrejöttére. Wurmser fogalmaival, éppen a véde-kezőrendszer az, ami beindítja az „it-ifying” mechanizmust, azaz egyes én-ek tárgyként való kezelését. A hasítással mint védekező-mechanizmussal az egyén megszabadítja magát az érzéseitől, így érzéketlen „dologgá” tud válni (ami, persze, egy patológiás folyamatban énvédő hatású, hiszen a teljes pusztulástól óvhatja meg az ént).

A pszichoanalitikus megközelítést napjainkban számos kritika érte: a leg-fontosabb gyakorlati kritika az, hogy addikciók, azaz pszichoaktívszer-hasz-nálat esetén, az elméletek és a klasszikus pszichoanalitikus technika mit sem ér: a szerhasználók alkalmatlanok a kezelésre, illetve, ezzel szimmetrikusan, a pszichoanalízis alkalmatlan ilyen problémák kezelésére. Sokan ezt nem a pszichoanalízis inherens tulajdonságának tartják, hanem az újabb pszicho-analitikus modellek (elsősorban a tárgykapcsolat-elmélet) erőtlenségének. A pszichoanalízis modelljében a pszichoaktívszer-használat csak patologikus-ként tűnik fel, mintha a pszichoanalitikus szerzők – saját fegyverüket fordítva ellenük – nem mernének szembenézni a pszichoaktívszer-használat jelenségé-vel, és azt különféle védekező-mechanizmusokkal (pl. tagadás, elfojtás, hasí-tás) próbálnák távol tartani maguktól és a pszichoanalitikus gondolkodástól. Wurmser nyomán, nyugodtan beszélhetünk a pszichoanalitikusok – felettes én – hasításáról akkor, amikor a pszichoaktívszer-használat magyarázatára, és annak kizárólag patológiásként való – ily módon kanonizált – értelmezé-sére kerül sor; sok éves pszichoanalitikus képzés után ezt a szurkálást igazán megengedhetem magamnak (ha már én magam nem „szúrok”)…

A droghatások narratívái

Elképzelhetjük, hogy a drogok pszichofarmakológiai hatása egyfajta csontváz, amire a droghatás komplex biopszichoszocio- és kulturális élménye, illetve annak narratívája épül. Szokás a drog hatását egy hármas tényezőrendszer eredőjének tartani: a drog (pszichofarmakológiai hatása), a személy (az egyén személyisége és elvárásai) és a körülmények (a környezet reakciója, kondícionáló ingerei, elvárásai, a droghasználathoz kapcsolódó szociokulturális elvárások) hármasából alakul ki a hatás (pl. Zinberg 2005). Úgy tűnik, minél erősebb egy szer, annál kevésbé lehet az akut hatásról beszélni – az akut hatás inkább egy szomatikus érzéskomplexumnak tűnik –, a hatásról szóló narratívumok ezeknél a szereknél (heroin, kokain, részben az amfetaminok) inkább a hosz-szútávú hatásokhoz kapcsolódnak: a függőség kialakulása, a tolerancia és az azzal való „játék”, az elvonás és annak menedzselése, a drog iránti sóvárgás rövid és hosszú távú narratívái; tartósan a drog hatása alatt lenni (órákig, napokig) szemben a „tiszta” állapotokkal. A pár perces akut hatást elmesélni a hatással párhuzamosan nem lehet; arra visszaemlékezni lehet ugyan, de az emlékezéssel járó érzelmi-kognitív folyamatokkal együtt: pl. összehasonlítás korábbi hatásokkal, más szerekkel stb.

A droghatás mint speciális „érzelmi” hatás szerepét a Stern-féle (1995) protonarratatívákhoz hasonlíthatjuk. Itt egy kitérőt kell tennünk az élmény nar-ratíva szerveződésének kialakulása felé, amit a korai csecsemőkorra tehetünk. Stern (1995) ezt a fogalmat csecsemők és csecsemő-anya/gondozó interakciók megfi gyeléseiből alakította ki. A csecsemő fejlődésében van egy olyan szakasz, amikor a csecsemő veleszületett érzései – a mozgással járó tapasztalatok (az idegrendszer visszajelzései a mozgással kapcsolatban), az érzelmek vegetatív és általános aktivációs szintről történő visszajelzések, általában minden érzés, beleértve az anya által kezdeményezett vagy viszonzott érzésekig –, tehát az összes érzés egy énélménnyé áll össze. Fontos még, hogy Stern szerint a csecsemő az egyik érzelmi modalitást a másikba tudja fordítani. Ezek részét képezik később a vitalitási aff ektusok (elalvás, éhezés, ürítés stb.), valamint a külvilágból érkező, interperszonális történések észlelése (simogatás, ringatás stb.), illetve ezek idői kontúrja. Az időbeliség a narratíva elengedhetetlen része. Lényegében ezek az egészleges érzések vannak a „protonarratíva borítékjába” (Stern kifejezése) bújtatva.

A protonarratívának – szemben a csecsemő fejlődésében megfi gyelt korábbi fázissal, amit Stern (1995) „velünk-levő/született-sémának” (schemas-of-being-with) nevez – már eleje, közepe és vége van, tehát egy drámai lefutást mutat. A protonarratíva elsősorban érzelmi töltéssel bír, az, hogy egy protonarratívából mi lesz, hogy egy eseményt (protonarratíva) hősként vagy áldozatként észlelünk,



már egy másik folyamat eredménye: Bahtyin „ventriloquation-nak” nevezi azt a nyelvi kifejezőeszköz-rendszert, mely tapasztalatainkat „beszéd-stílusokká”, „beszéd-típusokká” szervezi (lásd: Lewin 1977). A megfogalmazás nagyon em-lékeztet Hyden (1995) retorikai és nyelvi eszközeire, amelyekkel egy-egy speciális narratíva típus előállítható (pontosabban: előáll, szándékos részvétel nélkül). Maga Stern (1995) a csecsemőfejlődés szintjén, persze, nem ugrik ekkorát; nála a következő lépés – még csak – a narratíva megjelenése.

A protonarratívumok nemcsak episztemiológiailag adják meg egy tapasztalat körvonalait, hanem ontológiailag is: meghatározzák, mit foghatunk fel, mit ismerhetünk meg a világból: ami a protonarratívába nem fér bele, az megis-merhetetlen, megtapasztalhatatlan marad, nincs, mondhatjuk.

Ezek után – teljesen a teória, sőt a metafora szintjén mozogva – a droghatást is egy ilyen protonarratív borítékként képzelhetjük el: a pszichoaktív szer – mint láttuk, elég erőteljes neurobiológiai hatásokkal – egy érzéskomplexumot hoz létre. Ez, persze, a különböző hatású szereknél különbözik, de valószínűleg az állatkísérletes és sejtkulturális modellekhez képest sokkal kevesebb modalitással bír, tehát a nagyon különböző hatású szerek nem annyira különböző, hanem inkább diff erenciálatlan vagy kevéssé diff erenciált élmény-egészt hoznak létre. Valami olyat, amit a csecsemő tapasztal, akinél a „tapasztalásra” szolgáló ideg-rendszeri és kognitív struktúrák még nem alakultak ki; a pszichoaktív szernél, pedig, főleg az erőteljes hatásúaknál, ez a hatás olyan erős, hogy előáll a diff e-renciálatlan élménytömeg. Ezt nem lehet narratív formába ölteni – később majd láthatjuk az interjúkból –, ezért használom a protonarratíva boríték kifejezést (ami ebben az esetben egy regressziós jelenségre, és nem pedig a csecsemőkori fejlődésben játszott progresszív szerepére vonatkozik). Nem lehet narratívába önteni, de a szerhasználók megkísérlik: az interjúkban majd láthatjuk azt a „kínlódást”, ahogy meg akarják fogalmazni érzéseiket, van, akinek ez jobban, van, akinek kevésbé sikerül; és azt is látjuk, hogy ugyanazon szerek esetében is milyen különböző módon számolnak be a hatásokról. Ezt – fi gyelembevéve a neurobiológiai tapasztalatokat – nem tulajdoníthatjuk pusztán a környezetből jövő visszajelzéseknek, tanulási folyamatoknak. Meg lehet tanulni beszélni egy szerről és annak hatásairól – ezt majd főleg felépült droghasználók visszate-kintő, és értelemszerűen visszafelé narrativizáló elbeszéléseinél látjuk. Ámbár ezek az elbeszélések is eléggé sztereotípek …

Tehát, amit vizsgálódás tárgyává kell tenni, az a narratívaszerveződés. Rico-eur (1991) három stádiumot különböztet meg: (1) mimézis 1: a világot az egyén prefi gurált, pre-narratív vagy szemantikus formában, illetve módon észleli; (2) mimézis 2: a pre-narratív befogadás narratív formává alakul a cselekménnyé alakítás (emplotment) által; (3) mimézis 3: a narratívum a világgal kapcsolatos elméleteinket átszövi. Nem a világot reprezentáljuk ez utóbbi folyamat során,


hanem egy új világot hozunk létre. A pre-konfi guráció – Rankin (2002) szerint – olyan valami, ami elválasztja a megélt tapasztalatok kaotikus világát a művé-szet narratív rendjétől. A narratíva (a narrativizáció) egy ősi és mély folyamat, mely különbözik az ésszerűség és a bizonyítékok világától. Rankin (2002) számára ennek hangsúlyozása azért fontos, mert feltevése szerint a tudatálla-potaink, a tudatosságunk is már narratív szerkezetű. Tehát már az észleleteink is narratív szerkezetűek, ezért szerinte a Ricoeur-féle sor nem létezik. Ha ez így van – akkor szemben az előbbi gondolatmenettel – már a pszichoaktív szerek hatása az egyén számára is narratív szerkezetű. Stern és Rankin között a különbség nemcsak episztemiológiai, hanem ontológiai is: nemcsak amit meg-ismerünk, hanem már a megismerés is narratív tulajdonságokat mutat – más „megismerés” nem is lenne elképzelhető, tartják a szerzők. A legalapvetőbb drogos élmény is narratív szerkezetű – ha a használó nem is tud beszélni róla, felfogni csak így tudja, egyszerűen azért, mert más módja nincs az észlelésnek – tartja ez a felfogás.

Most egy egészen más, látszólag nagyon távoli területre térek, ez pedig Bah-tyin gondolatai az irodalmi műről, a szerző és a hős viszonyáról, egyáltalán, az eddig használt kifejezéssel, a narratíva létrejötte az irodalmi műben. Ez már közel van a mostani vizsgálódásaimhoz. Bahtyin a kronotoposz fogalmát hasz-nálja többször is, de pontos defi níciót nem ad a fogalomra; a tér-idő egységét akarja – Einsteinre hivatkozva – megfogalmazni vele, amit különböző műfajok tanulmányozása során tapasztalt. Beszél „kaland”, „idill”, „folklór” és „Bildungs-roman” krono toposzokról (Bahtyin 1981, 1986, lásd még: Keunen 2002). A kro-notoposzban egy sajátos cselekményszövés, pontosabban annak egy darabja, egy „hurokja”, egy adott időben és adott térben nyilvánul meg. Keunen (2002) megjegyzi, hogy ezek a tulajdonságok nem pusztán a szöveg jellemzői, hanem „mentális egységek” melyek a mű írásának és olvasásának egységét adják. Bahtyin kronotoposz fogalma nagyon szemléletes, és többféle interpretáció számára nyitott, részben a defi niálatlansága miatt, részben azonban éppen azért, mert nagyon komplex narratív – narrációs folyamatokat akar megragadni. Úgy tűnik számomra, hogy az – elsősorban az engem érdeklő - pszichológia és szociológia felől közelítő Bahtyin-interpretátorok (pl. Keunen 2002, Murray 1995, Tappan 1999, Rankin 2002, Hicks 2000, Jones 2003, Bocsarov 2004) messze nem ér-tenek egyet e fogalom mibenlétét illetően. Ez elkeserítő is lehet, de egyben a szerző számára szabadságot is adhat: én is előállhatok egy értelmezéssel, mivel kanonizált értelmezés nincs.

Mégis, egy értelmezést kitüntetett módon kezelek, ez pedig Th omka Beáta (2001) felfogása. A szerző Jan vagy Hubert van Eyck nyomán készült Kereszt-vitel című festményének narratív képelemzése kapcsán – is – foglalkozik a kronotoposszal. Meghatározása szerint „a cselekvés térbeli és időbeli megha-


tározottságát művészi egységbesűrítő kategória, a kronotoposz itt maga az út mint centrális elem, az elbeszélés tere, a cselekvés vonatkozásában pedig az útonlét: Jézus az úton van, metaforikus értelemvonatkozásban, Jézus maga az út…E viszonyok narratív hermeneutikai vonatkozásai közül a folyamat és pil-lanat, mozgás és szemvillanásnyi szünet vagy megállított pillanat, kezdőpont, középpont, végpont összefüggéseit érintem” (i.m. 99–100. o.).

Amiért ez a felfogás megragadott, annak a „trükknek” a felismerése, hogy a legtöbb interpretátor a kronotoposzt vagy egy téridő pillanatnak, vagy egy időben és térben zajló folyamatnak fogja fel: Th omka (2001) meghatározása ezt a két modalitást egyszerre ragadja meg és tulajdonít neki metaforikus – ha tetszik, a szövegen túli, valójában nagyon is a szövegben rejlő – jelentőséget. Az útonlét egyszerűen felfogott értelmezéséből így lesz „kronotoposz”: Jézus az úton van, azaz, Jézus maga az út. Ezzel Th omka (2001) a szerzőt és az olvasót (ebben az esetben a kép olvasóját) is beemeli a jelentésképződésbe, ami Bahtyin szándékait feltehetően messzemenően visszaadja.

Bahtyin (2004) bevezeti a műfaj (szüzsé, genre) fogalmát, ami alatt azt érti, hogy az emberi tudatosság különböző műfajtípusokkal rendelkezik, amivel a világot szemléli és fogalmaival megragadja. A művész feladata, hogy meg-tanulja a műfaji típusokon keresztül szemlélni a világot. A kronotoposz és a szüzsé sokszor szinonimaként szerepel Bahtyinnál, máskor a szüzséhez rendel több kronotoposzt is. A kronotoposz az, ahol az író és az olvasó találkozik a szöveggel, a szüzsé inkább a szerzőhöz kötődő fogalom; a szerző világlátását és világbemutatását tükrözi. A kronotoposzban nemcsak egy bizonyos hős útját látjuk, hanem ezzel az „úttal” együtt a hős és világa is változik (mint Th omka példájánál); a kettő nem is különíthető el, és mindehhez, persze, kell egy író és egy szerző: a szöveg önmagában semmi. Tehát, azt mondhatjuk, hogy bizonyos tereknek sajátos belső narratív logikájuk van. Például, a kaland kronotoposzában, ahol átlépjük a valóság határait, az egyén (a hős) személyisége nem változik, de öntudatossága folyamatosan fejlődik. Murray (1995) szerint a kronotoposz az, ahol „valami történik”: kapukra és kerítésekre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a valamit elválasszuk a „normál” világunktól. A jelentés térbeli felfogása – ami Bahtyin egyik kedvenc fogalma, amit fontosabbnak tart a jelentés idő-beli szerveződésénél – lehetővé teszi, hogy arról is beszéljünk, ami a kerítés túloldalán van. Megelőlegezhetjük, hogy a pszichoaktív szer okozta élmény hagyományosan úgy tételeződik, mint ami „odaát” van, noha tudjuk, hogy a hermeneutikai megismerésben semmi sincs „odaát”. (Bahtyin én felfogásáról, és annak a téri szerveződéséről szó volt a dialogikus én kapcsán.)

A pszichoaktív szerekre visszatérve, a szerek hatásának kronotoposz fogal-mával történő megközelítése elsőként arra hívja fel a fi gyelmünket, hogy a szerhasználatot ne önmagában, hanem a használat tér-időbeli viszonyai között


vizsgáljuk – eddig ebben túl sok új nincs. De a megközelítés arra a lehetőségre is felhívja a fi gyelmet, hogy a szerhatás – és annak elbeszélése –, valójában a kettőt nem is lehet elválasztani, tehát a hatás bizonyos narratív-struktúrákat (szüzséket) követ: megint odajutunk, hogy a tartalom – miként a protonarratív boríték esetében – nem elsőrendű, fontosabb az élmény szerkezete, lefolyása, lefutása. Például, a fl es hirtelen felfutó, majd hirtelen eső – narratív – szerke-zetét minden injekciós használó észleli, de a tartalmát (mit érzett akkor) már nagyon különbözően mesélik el, ha egyáltalán tudnak róla mesélni. A drog-hasz nálat – fl essek, rövid és hosszú távú droghatások, elvonási tünetek, drog-keresés – az élvezetek és a szenvedések, az egyéni élmények és a társadalmi – jobb szó híján – reakciók, az interjúalany és az interjúkészítő párbeszéde, az olvasó jelentéstulajdonítása nyomán válik kronotoposszá. A felsorolt események „transzgrediálják” (Bahtyin [2004] kedvelt kifejezése) a droghasználó konkrét tapasztalatát és életútját, az interjúkészítő és az olvasó jelentéstulajdonítását, egy esztétikai aktus történik, mely „a világ új értéksíkján teremti meg a létet, és új ember, valamint új értékkontextus születik majd – az emberi világról szóló gondolkodás új síkja” (Bahtyin 2004: 291.).

Most csak azt veszem számba (milyen beszédesek a kifejezéseink…), hogy a drogok hatása milyen lefutást, narratív-szerveződést követhet. Néhány pél-da arra, milyen szerkezetű történeteket különböztethetünk meg – részben a kronotoposz fogalmából kiindulva!

Jordens és Little (2004) részben Bahtyin hatását is felhasználva, műfajel-méletükben ötféle történet-típust különböztettek meg, mindegyik különböző célt és struktúrát mutatott:

1. az újra elbeszélés (recount) a vártnak megfelelően tálalja az eseményeket;2. a narratív portré egy frusztrált protagonistát mutat be, aki azért küzd,

hogy a megbomlott egyensúlyt helyreállítsa;3. a példabeszédben morális értékelést közvetítünk;4. az anekdotában közös reakcióban osztozunk a hallgatósággal;5. a megfi gyelésben pedig személyes választ adunk egy dologra vagy esemény-

re.

Ezeket a történet-szerkezeteket – azért látjuk, nem pusztán „szerkezetről” van szó, hanem az elbeszélő céljáról, a hallgatóság reakciójáról (és akkor vissza-csempésztem Bahtyin szerző és hős fogalmait) – elképzelhetjük szerhasználói környezetben is. Beszélhetünk a következő típusokról is:

1. újraelbeszélés: a szerhasználó az elvártnak megfelelően beszéli el a drogos élményeit: majd látni fogjuk, hogy ez főleg felépült droghasználók esetében van így, akik a felépülés során újraszerkesztik drogos élményeiket, és immár „drogos pokolról” és hasonló, a többségi társadalom által elvárt,


és a többségi társadalom értékei és normái által „igazolt” élményekről beszélnek;

2. narratív portré: ilyet is sokat látunk majd: leginkább abban a stádiumban, amikor a szerhasználó – pszichiátriai értelemben függő – megpróbálja kontrollálni a szerhasználatát; Bateson (1971) kibernetikus szelfnek nevezi ezt az én-élményt;

3. példabeszéd: felépült droghasználók gyakran a szó szoros értelmében példabeszédet mondanak tapasztalataikról prevenciós célzattal;

4. anekdota: az interjúkban az interjúkészítőt a szerhasználó egy közös dro-gos élménybe próbálja bevonni; elsősorban marihuána-használók élnek ezzel a „műfajjal”; injekciós használók már kevésbé direktek, nem a drogos élményt adják elő „anekdotikusan”, hanem annak – látszólagos – kiváltó körülményeit vagy következményeit, ami „mindenivel megeshet”; tehát rögtön az ágencia kerülésére, az ágenciával való játékra is példa lehet ez a műfaj (itt nem az ágencia tagadására gondolok, az inkább az 1. vagy a 3. típusba tartozik);

5. megfi gyelés: sokszor a szerhasználók igyekeznek „objektív” beszámolót adni egy-egy drogos élményről – nemritkán összezavarva hallgatóságukat, any-nyira „pontos” a leírás (a „pontosság” már inkább az 1. ponthoz tar to zik: azt érezzük „pontosnak”, aki az elvárásaink szerint beszél a drog hatásról).

A hosszú távú droghatás kronotoposzának megalkotásakor fi gyelembe kell venni, hogy a krónikus – vagy függő – használó számára a droghatás alatt lenni a „normális”; ha nincs drog, elvonási tünetek, sóvárgás alakul ki, csupa rossz érzés. Ennek megfelelően a droghatás alatt érzi az egyén szabadnak, függetlennek magát, az elvonás alatt pedig a drognak kiszolgáltatottnak. A pszichoaktív szerek az agyi jutalmazó-megerősítő rendszeren keresztül hatnak, feltehetően – végső folyamatként – a dopaminrendszer aktiválásával. Az elvonás és a sóvárgás – úgy tűnik – más utakat is működésbe hoz. Tehát a drogok hatása az újbóli alkalmazás során mindig ugyanaz, ha a hatás erős-sége változik is (a tolerancia vagy a szenzitizáció miatt). Ez a repetitív jelleg a drogkereső magatartáshoz, a drog alkalmazásához és a hatás átéléséhez vezet, közeli rokonságban áll a kényszeres magatartásokkal. E folyamatok sztereotíp ismétlődése a bizonytalanság redukciójában jelentős szerepet játszhatnak: ugyan mindig vannak különbségek – sem a drog mennyisége, sem a környezet, sem maga a droghasználó nem ugyanaz –, de alapvetően a droghasználat kiszá-mítható, egyforma. Ennyiben a kaland kronotoposzára emlékeztet. Nehezebben kiszámítható és időben is többféle lefutást mutathat az elvonás és a sóvárgás jelensége, de egy régóta szerhasználónál nagy újdonságok itt sem várhatók. A kényszeres droghasználattal – mert ekkor már erről beszélhetünk – az idő a


drog alkalmazásával tagolhatóvá válik, a tér a drogkeresés és használat terére szűkül be, a tevékenységek pedig sztereotip módon ismétlődnek. A kényszeres droghasználó nagyobb rendezetlenséget, bizonytalanságot tapasztal maga körül, inkább a káoszban, vagy annak „közelében” él – részben ezt droghasz-nálatával létre is hozza, lásd például a dílerrel vagy a rendőrséggel kapcsolatos kiszámíthatatlanságokat –, és erre fokozott „rendteremtéssel”, határhúzással, küszöbállítással válaszol, azaz kényszeres droghasználattal. Korábban idéztem Katz (1988) csábítás elméletét, azt a folyamatot, ahogy egy-egy „deviancia” vonzóvá válik a cselekvő számára.

Falconer (1998) Bahtyin időkezelését alapul véve, pontosabban abból kiin-dulva, négyféle narratív idői struktúrát feltételez:

1. a jelen egy másik idő kezdete vagy vége;2. a jelen meg van fosztva múltjától;3. a valós időt mint különlegeset érezzük, mintha egy másik univerzumban

történnének a megtörténő dolgok;4. többszörös jelen: paralel világok – több jelen párhuzamossága.

Ehhez a felsoroláshoz vehetjük még Ehmann (2004) időstruktúra mintázatait is:

1. lineárisan lehorgonyzott epizód: „koherens”, kronológiát követő elbeszé-lés;

2. időhurok típusú epizód: a lineáris időszövés időben visszakanyarodik, majd egy hurkot leírva halad tovább;

3. tagadáshoz, örök időhöz horgonyzott epizód, és a4. bizonytalansághoz horgonyzott epizód. Utóbbi kettőről mondja Ehmann,

hogy a „mindig”, „soha”, „bármikor” nyelvi markerekkel jellemezhetők;5. zárvány típusú epizódok: stiláris jellemzője az „és akkor” kifejezés hal-

mozódása.

Ebben a rendszerben valójában mindegyik időfelfogás megfosztja a „hőst”, hogy húsvér valójában élje az életét. Falconer (1998) a jelenidő ilyen kitüntetett hely-zetét, és ugyanakkor ilyen „megfertőzött”, elrontott jellegét a jelent előtérbe állító fogyasztói társadalommal hozza összefüggésbe. Droghasználóknál ilyen „torz” jelenekkel, ilyen speciális jelen szerkezetű narratívákkal találkozunk:

1. a jelen mint határvonal: a liminális tapasztalat címszó alatt – ha csak az idői dimenziót nézzük –, ilyen történetekkel találkozunk;

2. múlt nélküli jelen: ha csak a fl es jelenére gondolunk, vagy a heroinhasználók „folytonos” jelenére az anyag megszerzésével és alkalmazásával: nincs múlt, ahonnan a történetek elindultak;

3. a valós idő mint különleges: a szó szerinti értelemben is gyakori droghasz-


nálói tapasztalat; ami velem történik („realitás”), az egy másik bolygón játszódik, én nem is itt vagyok (de vagyok – létezem!);

4. többszörös jelen: a paralel világokat megint egy tágabb összefüggésbe ál-líthatjuk: például a partizók partiszcénája és mindennapi világa (iskola, munkahely) egymástól független párhuzamos világokat hoz létre a partizó életében.

Ehmann (2004) időstruktúra mintázataira példák:1. lineáris: a leggyakrabban ezt látjuk; mondhatjuk, alapeset – nem jellemző

a droghasználókra, pontosabban bárkinél előfordulhat; Ehmann (2004) szerint ezek közé tartoznak a fedősztorik, homlokzatinterjúk – az egyén megfelelni igyekszik a társadalmi többséget megjelenítő interjúkészítőnek (csak megjegyezzük, az interjúkészítő más szerepben is lehet, mint arra majd kitérek);

2. időhurok: felépült droghasználók önéletírásaiban találkozunk ezzel, amikor egy-egy esemény leírása kedvéért az elbeszélő visszakanyarodik: ezzel is az adott esemény jelentőségét akarja hangsúlyozni, pl. a drogra való rászokásban vagy a leszokásban; még pontosabban, az elbeszélő ezeket a jelentős fordulópontokat, ezek előzményét vagy következményét, mintegy megmagyarázza egy-egy ilyen kanyarral; máskor, a felépülő droghasználó egy-egy visszaesés után újrakezdi a drogmentes életet: a visszaesés gyak-ran mint időhurok jelenik meg az elbeszélésben, ami a „töretlen” (lásd 1. típus) narratívát megszakítja;

3. tagadás, örök idő, bizonytalanság: az ágencia kérdésénél látunk erre példákat; az ágencia tagadásának különböző esetei tartoznak ide (lásd még véletlen, sors stb.);

4. zárvány: sokszor egy-egy drogos élmény (pl. LSD trip), egyszeri kipróbálás, ilyen; az elbeszélő nem tudja, nem akarja integrálni az élete sztorijába. A káosznarratíva esetében (lásd Amszterdami Lacika története) ilyen zár-ványok sorozatával találkozunk.

Analógia: temperamentumok narrativitása

A droghatások narratívum-képző előző felfogásához egy analógia lehet a tem-perativitás fogalma, és annak neurobiológiai megalapozása. A temperamentum alapvető, viszonylag stabil, a reakció és a viselkedés formális jellemzőiben megmutatkozó személyiségvonások összessége, melyek főleg energiai és időbeli szempontból mutatnak hasonló lefutást (Rózsa és mtsai 2005). Például, az újdon-ságkeresést ma összekapcsolják a dopamin túlsúllyal. Az újdonságkeresés ebben


a felfogásban igen sokféle pszichológiai fogalmat fedhet le: az élménykeresést (Zuckeman) és az újdonságkeresést (novelty-seeking, Cloninger) emelem ki. Az újdonságkereső emberek keresik az új ingereket, gyorsan döntenek, megfelelő információk nélkül is belevágnak bizonytalan helyzetekbe. Maga az izgalom is gyönyör-forrás (Rózsa és mtsai 2005). Az ártalomkerülés a szerotonin szinttel függ össze mai tudásunk szerint. A kétség, a sértettség, az önmagával kapcso-latos bizonytalanság, megmagyarázhatatlan félelmek, menekülés, sötét jelen és zord jövő… A depressziós hangulatra jellemző tulajdonságok a szerotonin szinttel lehetnek kapcsolatban (Rózsa és mtsai 2005).

Feltételezem, hogy a két, fentebb elkülönített, temperamentum – bár sok-féle narratívában megjelenhet – a narratívák lefutásában, formailag leírható típusában, koherenciájában, bizonyos szerkezeti – esetleg tartalmi – elemeiben közös jellemzőket mutathat. Ebben a temperamentumok narratív felfogása hasonlíthat a droghatások narratíva-szerkezetet befolyásoló szerepéhez. Persze, mindez csak gondolatkísérlet, inkább annak érzékeltetésére, hogyan képzelhető el egy neurobiológiai folyamat és a narratívumok kapcsolata: közvetlenül nem, bizonyos szerkezeti sajátosságokon keresztül igen.

A dopamin narratíva | Az újdonságkereső egyén egyesíti a fejlődési- és a kalandregény (bahtyini) tulajdonságait; előrefúrja magát az életben, miközben új és izgalmas tapasztalatokat keres. A „keresés” úgy is megvalósul, hogy más számára közömbös helyzeteket újszerűnek, kockázatosnak lát, vagy felismeri, hogyan változtatható át a „szokványos” helyzet kockázatossá, újszerűvé. Azokat a szcénákat, ahol megfordul, ennek jegyében észleli, illetve konstruálja meg. A narratíva folyamatosan felfelé ívelő (bár törések lehetségesek), azonban a narratíva spirális-körkörös ismétlődő szakaszait sem zárhatjuk ki: amikor az újdonságkeresés már nem visz előre, csak ugyanazokhoz az „élvezetekhez”. Ekkor a viselkedés nagymértékben sztereotipizálódik.

A szerotonin narratíva | Az előző ellenkezője: egy „sohanemvolt” boldog gyermekkortól – vagy még annak a hiányától – halad egy világvége felé: sötét tónusok, minden rosszra fordul (mint speciális narratívaképző elem: a jó mindig rosszra fordul). A világot veszélyesnek, ártalmasnak percipiálja, ahogy lehet, kerüli is; másrészt, ezt a „világok legrosszabbika” szcénát meg is konstruálja magának, hiszen ebben érzi magát biztonságban, ha jól nem is.

(Persze, ezek csak feltevések…!)


A „kibernetikus szelf”

Bateson (1971) szerint az alkoholista a klasszikus karteziánus csapdában találja magát: ellentétet lát az érintetlen szelfj e (mind) és a versengő Másik között: szelf szemben a vággyal, a testtel, az alkohollal. Az izolált szelf akaratereje az ivás miatt állandó kihívásnak van kitéve: az alkoholnak való ellenállás küzdelme az akarat küzdelme. Az alkoholista, defi níciószerűen, ismét és ismét kudarcot vall, azonban ez a kudarc nem a gyenge akarat vagy a vágy mindent legyőző hatalmának következménye, hanem – paradox módon – saját erőssége meg-nyilvánulása. A folyamatos részegség idején az én – másik megkülönböztetés megszűnik, az én egybeolvadhat a másikkal. Bateson szerint az alkoholista első dolga, ha abba akarja hagyni az ivást, az episztemiológiája megváltoz-tatása: egy pontosabb, valósághűbb episztemiológia felépítése. Ez nem más, mint a Névtelen Alkoholisták (AA) első lépése: az egyén kinyilvánítja, hogy élete irányíthatatlanná vált és elvesztette a hatalmát annak irányítása felett. Ez a „helyes” episztemiológia! Ez ugyanis a másikhoz tartozó alkoholizmust magában a szelfben helyezi el, és valami olyannak képzeli, amivel együtt kell élni. Az AA-beli konverzációval (az előbb emlegetett lépéssel) egy szimmetrikus kapcsolat (vagy episztemiológia) helyett egy komplementer viszony jön létre a másikkal, az univerzummal és a Gondviselővel. Az alkoholista immár nem küzd az addikciójával, hanem elfogadja azt, mint szelf-jének, mint életének in-tegráns részét. O’Halloran (2003) ezt a folyamatot a „dialogikus szelf” bahtyini és buberi fogalmaival, illetve az én–te (I–Th ou) kapcsolattal is összefüggésbe hozza. Az autoritás, a szakértés, a specialista tudásának ráerőltetése az alkoho-listára – vagy bárki másra – az én–ő (I–It) kapcsolatot vonja maga után, ahol a személyiség „It” része hallgatag és halott, eltárgyiasult. A dialogikus szelfről a szelfpluralisztikus elméletek kapcsán részletesebben is szóltam.

Droghasználat és kronotoposzok: nekifutás mégegyszer

A droghasználat és a kronotoposz eddigi felfogását kiegészíthetjük egy perspek-tíva váltást követően, szigorúan véve a térbeli és időbeli szerveződés közös elvét, valamint az ebben a téridőben mozgó egyént. A droghasználat és a kronotoposz ilyen összekapcsolása nem számít újdonságnak. (pl. Moore – Valverde 2000)

Így kronotoposzként azonosíthatjuk az elektronikus tánctenei partik szcénáit: jól körülhatárolt térben és időben zajlanak a jól defi niált események; térben kezdetben a városon – a mindenségen – túl, majd a városok barnazónáiban, volt ipartelepein, mely a küszöbbel kapcsolatos asszociációkat indíthatja el. Időben a hétvége, az éjszaka és a hajnal-reggel időszakáról van szó. A partisz-


céna meghatározó zenei irányzatai (a sebesség, gyorsaság, monotonia mint fő jellemzők), droghasználói szokásai (a használt szerek és az azok kontrollálására tett kísérletek, a kockázatmenedzselés különböző formái) a partiszcénán belül is megkülönböztet kronotoposzokat: a későbbiekben a goával és a drum and bass-szal fogok foglalkozni.

Kronotoposzként azonosíthatjuk az utcai, injekciós droghasználók narratíváit: az utca, az olcsó, publikus terek használata, a szociális kizárás/kizáródás mozzanata, az injekciós használók napirendjének monoton strukturáltsága, változatlansága, a kontaminációs narratíva (a jóból rossz lesz) kirajzolják ezt a típust. Meg kell különböztetni az injekciós droghasználókat, akik élete nem az utcához kötődik, itt akár kontrollált fogyasztókkal is találkozhatunk (a zinbergi értelemben [Zinberg 2005]). Náluk a narratíva sem ilyen egysíkú, egymenetű. A zinbergi kontrollált droghasználat lehet egy olyan átfogó értelmezési keret, ami egy bizonyos kronotoposzt – meglepő módon, a kontrollált használóét – jellemzi. A kontrollált használó tér- és időhasználata is kontrollált – ha más értelmben is, mint droghasználata, de ahhoz kapcsolódó módon.

Kronotoposzként azonosíthatjuk a – főleg – marihuána-használó egyetemisták narratíváit, azzal, hogy olyan világosan körülhatárolható terekkel és időkkel – mint az előző csoportoknál – itt nem találkozunk. Ugyanakkor a használat bizonyos mintázatai: a szórakozás és bulizás alkoholhoz hasonlító, az alkohol szerepét átvevő használati mintázata mellett megjelenik egy lakunáris mintázat, ami a leginkább a dohányzáshoz hasonlít. A mindennapok világának tereiben és idejében, például az egyetemi nap szüneteiben kerül sor a droghasználatra.

Ami a kronotoposz megközelítésben az érdekes, az lényegében nem az, amiről eddig szó volt, hanem a résztvevők mentalitása, a résztvevők és az elbeszélt valóság kapcsolata. Ez azonban olyan kérdés, ami hosszabb kifejtést igényel, és több helyen is visszatérek rá: az ágencia kapcsán, illetve a budapesti drogszcénák jellemzésekor.


DROGALITÁSOK

A drogalitás, a „perszonalitás” mintájára képzett szó, kifejezést fogom a követ-kezőkben használni egy-egy drog hatásának leírására, Moore nyomán. Moore (2004) Latour „Actor Network elméletéből” fejlesztette ki a drogalitás fogalmát. A drogoknak számos tulajdonsága van: pszichofarmakológiai jellemője, kulturá-lis jelentése, másképp kriminalizálják a használatukat, más terápiát alkalmaznak a használóival kapcsolatban, és más a tömegkommunikációs imázsuk. A kifejezés ezt a sokrétűséget, valamint a drog percepciójának a történelem (gyakorlatilag a 19–21. század) folyamán bekövetkező jelentésváltozását mutatja meg.

Érdekes, hogy már Baudelaire A mesterséges mennyországok című írásában azt írja: „beszélni hallom a bort… íme, így énekel a bor a maga titokzatos nyelvén” (200–201. o.) és tényleg, szavakat ad a bor „szájába”.

Alkohol

Söröcske,borocskaSöröcske,borocskaSöröcske,borocskaBaracska2 (P. Mobil : Alkohol Blues)

A Zsigmond Király Borlovagrend tagjaiidén is megrendeztéka már hagyományosnak mondható borlovagrendi bált, amelyen minden kedves borkedvelő hölgyet és urat szeretettel és gasztronómiai csodákkal vártak. (MezőHír 2004/4)

A később részletesen elemzett, droghasználókkal készült interjúkban az al-koholhasználat másodlagos; olyan jellegű megéneklésével, mint akár a mot-tóként is idézett P. Mobil szám, nem találkozunk – már csak ezért sem, mert az elektronikus zenei szcénákban nincs ének… A partiszcénában nem nagyon lehet alkoholt kapni, ha a résztvevők isznak is (főleg az overgroundban vagy a mainstreamben), akkor főleg pezsgőt, vagy viszkit, de azt is csak energia-itallal – tehát a kontextus átdefi niálását látjuk: az alkoholhasználatot pörgős energiaital-szcénává. Már az energiaital név is tükrözi a lassító alkohollal való szembeállítást. Valójában, az alkoholfogyasztás jelen van (parti előtt és után), de alacsony prezstízsű szerrről van szó. A többi droghasználó sem „büszke” az alkoholfogyasztására (bár sokszor jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztanak és

2 A szocializmusban itt működött egy kvázi-börtön jellegű alkohol-elvonó központ. Ma rendeltetésszerű börtön.


gyakran részegek). Itt is kis presztízsű szer az alkohol, használják, mert könnyen hozzáférhető, nem büntetik a használóját és viszonylag olcsó. A kultúránkban jelen levő, számtalan, az alkoholt becéző kifejezéssel alig találkozunk az inter-júkban – mint majd látni fogjuk, más a helyzet az illegális drogok elnevezésével! Az alkoholistát lenézik szerhasználata, életkora (öreg) és lecsúszott társadalmi státusza miatt. Mintha egy letűnt kor utolsó mohikánja lenne…

Ha már korábban Baudelaire-t emlegettem, a szerző összehasonlítja a bor és a hasis hatásait: „a bor felfokozza az akaraterőt, a hasis megsemmisíti. A bor fi zikai támasz, a hasis fegyver az öngyilkossághoz. A bor jobbá és kapcsolatte-remtővé tesz, a hasis elszigetel. Az egyik, mondhatni, munkaszerető, a másik alapvetően lusta” (227. o.). És a konklúzió: „A bor hasznos, hatása termékenyí-tő. A hasis haszontalan és veszélyes” (228. o.). Akárcsak az Alkotmánybíróság határozatát olvasnánk: „Az alkohollal, nikotinnal, kávéval az európai kultúra „megtanult” együtt élni, minthogy használatuk évszázados múltra tekint vissza. Kezelésük már csak azért sem vonható a kábítószerekkel egy tekintet alá, mert az ezen anyagokról rendelkezésre álló ismereteink alapján – mind az akut, mint a késői hatás tekintetében – használatuk következményei azoktól jelentősen eltérnek.”

„Az alkoholfogyasztás kockázatai pedig a függőség kialakulásához szüksé-ges mennyiség és időtartam jelentősen eltérő volta miatt messze elmaradnak a kábítószerek okozta veszélyektől, s a fogyasztás azonnali következményei is kevesebb kockázattal járnak.” (244/B/1999. AB határozat, 6. 2. szakasz). Mintha a világ Baudelaire óta alig változott volna…

2004-ben a KSH adatai szerint 33 219 alkoholbeteget tartottak nyilván (kezeltek vagy gondoztak), a KSH az alkoholisták számát 692 ezerre becsülte. Csak alkohol okozta májbetegségben 3640-en haltak meg, és akkor az egyéb, alkohollal összefüggő betegségekről, balesetekről, bűncselekmények áldoza-tairól nem beszéltünk. Ezt is jelenti, ha egy kultúra „megtanult „együtt élni” egy pszichoaktív szerrel – de milyen áron! Kábítószerhasználat következtében 2004-ben kb. 14 ezer főt kezeltek a hazai egészségügyi intézmények, 2004-ben 34 ember halálát okozták közvetlenül a kábítószerek, és 225 ember halálát a nyugtatók, altatók (Jelentés 2005).

Dohányzás

Interjúalanyaink – kerüljenek ki szinte bármely szcénából – nagyobbrészt dohányoztak. A partiszcéna kapcsán itt a legfeltűnőbb a dohánygyárak megvál-tozott üzleti stratégiája: reklámozni nem lehet az áruikat, ezért „parti” jellegű rendezvényeket szponzorálnak, illetve a direkt marketing eszközeivel élnek


(Mitev 2006). Nem mondhatom magamról, hogy elfogulatlan vagyok, ha a do-hányzás ilyen nagymértékű előfordulásából olyan következtetést vonok le, hogy a droghasználó fi atalok – akik vagy „lázadnak” vagy „eltűnnek” – itt esnek bele a fogyasztói társadalom legnagyobb és legraffi náltabban működő csapdájába… Nincs tudomásom arról, hogy egyetlen kábítószerforgalmazó vállalkozás csak megközelítené a dohánygyárak és reklámcégeik hatékonyságát!

Annyit még érdemes a dohányzással kapcsolatban megjegyezni – a mihez-tartás végett –, hogy csak Magyarországon évente 28 000 ember idő előtti haláláért felelős (a KSH adataira hivatkozik: Szilágyi 2004).

Az ilegitim pszichoaktívszer-használat a drogok jelentette veszélynél in-kább szól a feketepiacról, a kábítószerkereskedelemről és a hozzákapcsolódó kriminalitásról. A kábítószer-használat kérdése egy olyan lakmuszpapír, ami megmutatja, egy társadalom mennyire veszi „emberszámba” – akár droghasználó – állampolgárait, mennyire nyitott emberjogi kérdések iránt, hol húzza meg a határt az egyéni szabadságjogok és a közösség védelme között, vagy tudja-e a két fogalmat egységes értelmezési keretben szemlélni. Az ártalomcsökkentő drogpolitika megjelenésével mindez még árnyaltabbá vált, hiszen a legalizáció/dekriminalizáció és a prohibíció közötti – látszólag legalábbis – egyik vagy másik típusú választás kibővült. A társadalmi válasz ugyanilyen bővülése fi gyelhető meg a kábítószerek és veszélyes pszichotróp anyagok közötti diff erenciálási igény megjelenésével.

Kávé

Az újjáéledő kávékultuszról ehelyütt nem szeretnék írni. Annyit azonban ér-demes megjegyezni, hogy a kávé alapvetően azoknál hat (memória, reakcióidő, általános aktivációs szint stb. gyorsulása, javulása), akiknél kávé-(koff ein)-elvonás (pl. az éjszaka folyamán) alakult ki. A pozitív hatás, tehát, az elvonási tünetek javulását, elmúlását jelenti. Már ennél a viszonylag gyenge pszichoaktív szernél is láthatjuk, hogy a hatás valójában a függőséggel – tehát huzamosabb használat után – érkezik el. „Igazából” az tudja élvezni a kávét, aki már függő. Tehát az élvezethez a függőség nyújtja a belépést, és nem fordítva: nem az élvezet vezet el a függőséghez. Az élvezethez csak – egy másik fogalomrendszerben mozogva – a beavatottak jutnak el, akik megtanulták használni a kávét és már függőséget is „kifejlesztettek” magukban. A kávé arra is jó példa, hogy egy-egy pszichoaktív szertől nem várhatjuk, hogy akár csak az ébrenmaradással, a fáradtság kivédésével kapcsolatos problémáinkat megoldja…


Energiaitalok

Az energiaitalokat – tekintettel leglális voltukra is – valóságos kultusz övezi. Ebben nyilvánvalóan szerepe van az energiaital-forgalmazók „márkaépíté-sének”: partik, extrémsport-rendezvények támogatása, szellemes reklámok. Hatásukról keveset mondhatunk: a rendszeres használók erőteljes hatásról számolnak be, aki egyszer-kétszer használja őket, lehet, hogy semmit sem érez. A hatásban alapvetően a koff ein játszik szerepet, kisebb mértékben a glükóz-tartalom (Scholey – Kennedy 2004). Más összetevőknek gyakorlatilag alig van szerepe – szemben a „városi legenda típusú” megközelítésekkel, ahol e szerek erős hatásáról van szó. Mint láttuk, még az alkoholszcénát is átalakítják: viszki energiaitallal, ahol utóbbin van a hangsúly. Elterjedésükban az „ener-gia”, a „pörgés”, a felfokozott jelen kultúrája nyilvánvalóan szerepet játszik. Az energiaitalok a „droghatás mint szociális konstrukció”, illetve „márkaépítés mint átverés” típusú magyarázatok iskolapéldáját adják!

Ópiátok

Bár a kötetben a drogok hatásával foglalkozó szépirodalmi műveket nem tár gyalok, néhány esetben mégis kivételt tettem. Ennek oka az, hogy ezek a szerzők – későbbi generációk számára is – meghatározó módon mutatják be, saját élményeik alapján, a drogok hatását. A saját élményt igazából másodlagosnak tartom, hiszen e szerzők elsődlegesen írók, a droghatás csak mint jól megmun-kált nyersanyag szerepel műveikben.

„A leglényegesebb különbség azonban abban áll (a bor és az ópium között), hogy a bor szétzilálja, ellenben az ópium a kellő mértékben élvezve soha nem sejtett rendbe hozza szellemi képességeinket, tökéletes rendet, harmóniát hoz létre köztük.” (de Quincey 1983: 87.)

„Az ópiumélvezettel együttjáró izgalom (…) nem valami lázkitörések, hanem inkább egészséges visszatérést jelentenek ahhoz az állapothoz, melyet szellemünk a kín mélyreható gyötrelmeinek kiküszöbölése után, melyek a természettől fogva jóravaló szív indulatait gátolhatják és veszélyeztethették, végre újra magáénak mondhat, jogos tulajdonaként.” (uo.: 88., kiemelés: R. J.)

„…az ópiumevő (…) erkölcsisége a felhőtlen boldogság állapotába kerül, s elborítja a szellemi emelkedettség fénye.” (uo.: 89.)

„Én voltam magam a bálvány és az áldozatot végző pap, engem imádtak és engem vetettek ide áldozatul.” (uo.: 150.)


„S az idő alatt, míg az ópiumról apránként leszoktam, annak az embernek a kínját éreztem, aki a létezés egyik formájából a másikra vált át. S a vég nem a halál volt, hanem sokkal inkább valamiféle fi zikai megújulás…” (uo.: 161.)

de Quincey (1822/1983) az európai kultúrában először írta le részletesen az ópiummal kapcsolatos érzéseit. Kezdeti tapasztalatai összhangban állnak a mai kor heroinhasználóival: a szer hatására összeszedetté vált. Az ópium negatív hatásai később jelentkeztek (lásd az utolsó idézetet). de Quincey írása azért is érdekes, mert őt szokás a modern drogdiskurzus, illetve a leszokással kap-csolatos diskurzus megteremtőjének tekinteni: már maga a cím („vallomás”) is kifejezi a drogokkal kapcsolatos gyónás mozzanatát. A szerző a szer hatásával kapcsolatban elsősorban álmait hangsúlyozza: ezek a mesés Keletet idéző álmok összefüggenek a szer származásával (Kelet) és a szer hatásának orientalizáló és romantizáló bemutatásával (ahogy ezt Baudelaire is hangsúlyozza, ponto-sabban átveszi tőle). Az álmok szerepeltetését tekinthetjük egy olyan fogalmi segédeszköznek, mely a Freud előtti világban magyarázatul szolgálhatott az ópium egyes hatásaira. de Quincey ezzel a könyvével nemcsak egy műfajt te-remtett – a felépülő droghasználó vallomásos önéletrajzát –, de az ópiummal kapcsolatban teret engedett a birodalmat építő Anglia jogos kolonizációjának is: az ópium és a Kelet szétválaszthatatlanul összekapcsolódik de Quincey-nél; és a „megrontó”, nem más, mint a Kelet, az ópium, a „maláj” (Barrell 1991).

„Én ebben az időben mérsékelten éltem a mérgekkel. Átlag másodnaponként délután kettőkor használtam 0,02–0,03 P-t, egyszerre dosírozva. Nem okozott harmonikus eufóriát, de szükség volt rá, egyrészt a nemi vágyak, másrészt a folytonos anyagi és erkölcsi aggodalmak leküzdésére.” (Csáth 1989: 9.)

„Ebben az időben délután kettő tájban szoktam 0,002 P-t venni magamhoz, ami biz-tosította nyugodt kedélyemet és önuralmamat.” (uo.: 23. [kiemelés: R. J.])

„Ebben az időben újra visszatértem a méreghez. Főleg azért, hogy a veszedelmesnek ígérkező pásztoróráinknál hidegvért biztosítsak magamnak” (uo.: 47. [kiemelés: R. J.])

„Októberben és novemberben napi 0,05 g volt az adagom. 2 százalékosra kevert P- és M-oldatból reggel vettem ágyban 0,016-ot, ebéd után vagy coitus után következett a második adag, és coitus után vagy este 5-6 közt a harmadik. Olykor egy negyedik 0,012 g-mos adagot is elhelyeztem este 9 tájban. Ebben az időben alig kerültem ki a túlmérgezettség állapotából, alig élveztem valamit…” (uo.: 117.)

„…Azután jöttem rá, hogy halálos beteg vagyok, és nincs segítség.” (uo.: 142.)


Csáth Gézánál (1989) találkozhatunk de Quinceyre emlékeztető megfi gyelé-sekkel: a szer alkalmazásának kezdeti időszakában inkább a nyugtató hatását hangsúlyozza a szerző, és csak később jut el a „nincs segítség” állapotába. Lát-hatjuk, ahogy a szer fokozatosan elveszti nyugtató és euforizáló hatását. Ami Csáthnál meglepő, az a már-már steril érzéketlenség, ahogy a naplóban szer-használatát – de ugyanígy szexuális életét – megfi gyeli és lejegyzi. Bár Csáth ismerte a pszichoanalízis fogalomrendszerét, azt morfi nizmusával kapcsolatban nem használja. Érdekes, ahogy a rokon Kosztolányi Dezső (1919) fogalmaz Csáth halálakor annak morfi nizmusáról:

„Az a földiség pedig, mely utolsó írásaiban megnyilatkozik, már a morfi umnak a befolyása. Mert a morfi um nem hoz bódító és mennyországi lázakat, mint a hozzáne-mértők képzelik. Éppen ellenkezően hat. Összeszűkíti a szem bogarát és kisebbíti a látótért. A szellemi hatása is körülbelül ilyen. A részletek elevenen tűnnek fel, de az egész mellékessé válik. Ez a szer lehúz a földre, tompává, közönyössé, elégedetté, nyugodttá, prózaivá tesz. Csáth Géza az egészsége idején volt álomlátó, aztán csak a földre tekintett. Különös átalakulás, melyről eddig nem olvastam, minthogy az írók túlon-túl regényes színben látják a morfi nizmust.”

Kosztolányi elveti a morfi n romantizáló („regényes”) felfogását és annak a „föl-di ségét” emeli ki. Ez a megközelítés érdekes párhuzamba állítható Burroughs dzsánki ábrázolásával:

„A Mák (junk) az ideális termék… a legtöbb, ami egy kereskedelmi áruból kijöhet. Itt nem kell hirdetés, rábeszélés. A kuncsaft képes átmászni érte a csatornán, kö-nyörögve, hogy vehessen belőle… A mákkereskedő nem a fogyasztónak adja el az áruját: a fogyasztót adja el az árujának. Nem az áruját fejleszti tovább, javítja föl, hanem a kliensét degradálja, rongálja a javíthatatlanságig. A dolgozóit mákkal fi zeti.” (Burroughs 1959/1992: 37. [kiemelés: R. J.])

Burroghs (1959/1992) sokat idézett sorai – és maga a könyv is – a dzsánki mez-telenre csupaszodását írja le: megszűnnek a társadalmi aggályok és kötelékek, ami marad, az a szer. Nála a dzsánki a fogyasztói társadalom végső, „meztelen” terméke, ahol az árú már maga a fogyasztó. A testiség az idegen anyag (a „junk”) birtoklása a maga fi zikai (metabolikus!) valóságában és kizárólagosságában, a véráramban. Burroughs – kritikusai szerint, így pl. McConnell (1967) Kostela-netz, (1965) szerint – leszámol az énhez (akár a droghasználó énhez) társuló, még a romantikából származó képzetekkel. A fogyasztással szembeállított, lecsupaszított, fi zikai, „meztelen” drogot látjuk viszont a kötet mottójában idézett Flash együttes dalában is (3 milliárd).

A Flash együttes dala helyszínei (külvárosok, közlekedési eszközök) és ideje (éjszaka, hajnal) jellegzetes küszöb-terek és idők. Egy miniatűr odüsszeiát látunk


a dalban, vagy inkább a joyce-i Ulysses-hez hasonló tévelygést, útkeresést. Látjuk a droghasználat időtapasztalatát és perspektívaváltását: a főszereplő „mit lehet tenni” refrénjét a titokzatos Tata veszi át és mondja ki. Azt is látjuk, hogy a drog kereséséhez képest a drogos élmény maga, milyen rövid, és ahogy említettem, térbelileg is megszerkesztett: a periféria, a küszöb, a határ, a marginalitás élménye. Élménye? „Sejtbuli” – fogalmaz az énekes-főszereplő.

Heroin

Használják rá a barna, a nyalóka, a nyalcsi3, a hernyó szavakat és az ezekből képzett „becézett” kisebbítő képzővel ellátott szóformákat. Első benyomásunk, hogy nem szép, főleg nem kedves szavak ezek. A „nyalcsi”, „nyalóka” kifejezéseknek olyan funkciója is volt, hogy a kívülálló ne tudja, miről beszélgetnek a heroin-használók, illetve, amikor a dílerrel telefonon egyezkedtek, ezt a – vagy egy hasonló, értelmetlen – szót használták a rendőri lehallgatások ellen. A szerrel kapcsolatos ambivalens érzések elég gyakoriak a szerhasználóknál, de ennél tovább léphetünk, a becézés és a megvetést kifejező szavak különböző én-po-zíciók viszonyulását fejezhetik ki, ugyanannál a személynél, ugyanahhoz az anyaghoz. Pszichopatológiai értelemben beszélhetünk hasításról is, aminek az eltérő elnevezések mintegy a kifejezői (jó és rossz). A hatalom és az én vo-natkozásában – a pszichopatológia fogalomrendszerét elhagyva – láthatjuk a droghasználót, amint kontrollálni igyekszik a szerhasználatot, vagy éppen a kontroll feladását is. Beszélhetünk aszketikus és esztétikus szabályozásról – sza-bályozásra való törekvésről –, ahol a kettő nem egymást kiegészíti, de nem is ellentétes egymással; az egyik elnevezés, vagy az egyik szer esetében inkább az egyik, a másiknál inkább a másik típussal találkozunk (lásd az előzőekben Bunton [2001] elemzését).

I: Akkor tudod, hogy mit jelent az, hogy nyalcsi, pulcsi…K: Van, aki kazettát mond, van, aki… érted, tehát ezért…I: A kazettát én fűre szoktam hallani. Vagy nem tudom, van, aki azt mondja, hogy

hozzál ki egy kis mókát. Van, aki azt mondja, hogy nincsen motyóm. Van, aki azt mondja, hogy hozz egy kiló almát. De én azt mondom a heroinra, hogy kellene egy pulcsi. És akkor az emberem tudni fogja, hogy miről van szó, mert a heroin olyan, hogy ha mínusz tíz fokban szúrod be magadat, akkor sem fogsz fázni. Adott a dolog. 1710

3 A szó feltehetően a régebben a heroin csomagolására használt „alumínium”, „alcsi” szavakból származik: Dzsánki Lacika és Dávid Ferenc szíves közlése.


Interjúalanyaink is megkülönböztetik a heroint a többi kábítószertől: akár negatív, akár pozitív értelemben. Nézzük a negatív kijelentéseket:

…iszonyú gusztustalan dolog ez a heroin. 1909…a heroin beteg… . 1508a heroin a keresztem, azt cipeltem. 1519…a heroin mindenre képes. 1513A heroin meg csak lecsövesít. 1503Rivotril, heroin egy gyilkos. 1522

A heroin különbözik minden más kábítószertől:

Mert a heroin, az teljesen más világ. 1518…ami mérvadó, az tényleg csak a heroin. 1519De a heroin, az egészen más. Olyankor inkább elvonulok, mert azt akarom, hogy ezt az egyet soha, de soha, de soha ne próbálja ki senki. Szóval én ettől óvom az embereket. Mindenkit. Még az ellenségemet is. Én tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálok. Tisztában vagyok a következményével is. Csak úgy látszik, hogy nem tudom felgyor-sítani a következményét. 1710

Pozitív kijelentések:

…ez adja az igazi élményét a szúrásnak, hogy azonnal kivált egy olyan örömérzést, hogy jobb, mint egy százszoros orgazmus. 1905…egy gyönyörű, barna oldat. 1517…de a barnás kanalam, az nagyon szép. 7701Hogyha a heroin már megvolt, akkor már minden megvolt. 1503A nyalcsi az meg ilyen nyugodtság. 1712

A heroin okozta függőségre történő refl exiók:

…heroin, heroin hátán, végig-végig heroin. 1522…akkor egyfolytában kattog az agy, hogy heroin kell, heroin kell, heroin kell. 1523…én egy idegbeteg típus vagyok, hogyha heroin van a kezemben. 3305A heroin elvonásnál nincs rosszabb. 1503

A heroin – de más drog esetében is – megváltozik a „betegség”, „gyógyulás” értel-me, éppen az ellenkezőjére: akkor „beteg”, ha nem használ drogot és elvonása van és akkor „gyógyul meg”, ha újra drogot használ.

I: Hát utána egyre több anyag kell. Mindig növelni kell az adagot, mert az ember nagyon könnyen hozzászokik. Meg hát eleve hogyha jól akarja érezni magát, akkor úgy mondjam többet kell használni ahhoz, mármint ahhoz, hogy ő meggyógyuljon. Sokkal többet. 1513


A tömegkommunikáció heroin-használó képe nagyjából azonos a dzsánkival: azaz, a lecsúszott, minden kontrollt elvesztő, a heroinnak kiszolgáltatott, mindenre képes használóval. És fordítva is (még inkább): a dzsánki, aki az út szélén fekszik, aki vécében lövi be magát, az a heroinhasználó.

A szerző egy másik énje (én-pozíciója) is szót kér most: a sajtóval való szemé-lyes kapcsolataim közé tartozik, amikor a velem készült interjúkat illusztrál-ták: valójában mindegy volt, milyen drogról volt szó, az illusztráció vagy több kilós heroin-fogás volt a határon (a határon: határhelyzet!) vagy egy kanálban valamilyen oldatot melegítő „fi gura”, szomszédságában injekciós tűk, majd belövés a vécében (a vécé mint liminális tér!). Előfordult, hogy megfelelő doku-mentációs anyag híján, a szerkesztőség egy fi atal, hosszú hajú munkatársa ült a vécédeszkára, és haját előrelógatva tett úgy, mintha heroint adna be magának és „sztondulna”. A világot jelentő vécédeszkák! Nyilván, a heroin (és használó-jának) ilyen ikonikus ábrázolása mélyen megmarad a műsor nézőjében, ezért is tarthatjuk a heroint „a” kábítószernek, ami egyesíti minden kábítószer „ördögi” tulajdonságát. Ebben az értelemben a heroin önálló életet él; mondhatjuk, saját „személyisége” van.

Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, mint ahogy erre az előző idé-zetek utalnak, a heroin nem mindenkinél a „kereszt”, amit cipelnie kell, hanem a boldogság és az öröm forrása, tehát egyéntől és kontextustól függő jelentése van. Mindemellett azonban, mint egy valódi személyiségnek, vannak olyan tulajdonságai, melyek még a droghasználók között is átívelnek az adott hasz-nálói kontextusokon: valóságosan beszélhetünk a heroin drogalitásáról, ahogy a személyiség is másként és másként nyilvánul meg egy adott kontextusban, mégis megőrizve önazonosságát.

A heroin kapcsán tanúi lehetünk annak a folyamatnak is, hogy a társadalom által leginkább elítélt drog és droghasználati mód – az injekciós heroinhasználat – sok esetben éppen ellentétes értelmet nyer: a legnagyobb presztízzsel bír és a legkívánatosabb. Ugyanakkor a heroinhasználók nem kis része lényegében elfogadja a társadalom értékítéletét: a heroin gyilkos. Azonban azon továbbra is gondolkodhatunk, mit jelent felvenni a „harcot” egy ilyen gyilkossal: mi tör-ténik, ha én nyerek, és nem a heroin? Az interjúk azonban arra utalnak, hogy a heroinnal szemben nem – vagy alig – lehet harcolni, és az elbukás egyfelől biztos, másfelől – mivel egy irracionális hatalmúként percipiált anyagról van szó – tragikus, a vereség és az elbukás után a hős méltó a neki kijáró tiszteletre. Az utolsó mondatot nem véletlenül fogalmaztam így; elsősorban heroinhaszná-lóknál találkozunk a tragédia elemeivel: a sorssal, a végzettel szembeszálló hős törvényszerű bukásával, ami a szemlélődőben (gyakran a volt-heroinhasználók-ban is) katarzist vált ki: megmenekültem a bukástól vagy felülemelkedtem rajta. Egy ilyen katartikus élményben lehet részünk, ha elolvassuk Csaba interjújának


néhány részletét. Csaba volt-heroinhasználóként, felépült szenvedélybetegként egy terápiás intézménynél dolgozik segítőként:

„És akkor adott, és tulajdonképpen nekem az első kipróbálás, az egy ilyen hatalmas találkozás vagy szerelem kezdete volt az anyaggal. És onnantól viszonylag következe-tesen és gyorsan léptem az anyagozás útjára…”

„Tehát akkor már mindenkit lehúztam, már mindenkit átvertem, nem voltam egy jó fej, szórakoztató sem voltam…”

…hanem meg akarok halni. De úgy, hogy túladagolásban, tehát az anyagozástól. Na és, akkor ennek szellemében éltem az utolsó félévemet…„Biztos tapasztalod te is, hogy minden drogos akkor akar leállni, amikor be van állva. Tehát senki nem elvonásban akar leállni. És akkor én is aznap épp le akartam állni. És akkor lementem Komlóra. És onnantól a sorsomat igazából a közösség kezébe adtam, ezt meg tudtam csinálni valamiért, mert nekem már nem sok erőtartalékom volt. És egyszerűen felfeküdtem arra a hullámra, amit ott a közösség biztosított, és azon a hullá-mon megerősödtem, és így álltam le…”

„És egyszer csak azt vettem észre, hogy én vagyok az az ember, aki képes vagyok arra, hogy egy bizonyos ügy érdekében egységbe tudjam ezt a 14 embert kovácsolni, és egy színdarabban, egy születésnapra, mindenki békében egy előadást létrehozzon. És ez nagyon hízelgett nekem, ez az érzés. Magam sem tudtam, hogy honnan van bennem ez az erő…”

„És így alakult ez, hogy kezdtem segítővé válni, vagy segítő fejjel gondolkodni…”

„Én függő maradok, az identitásomban. Szeretnék. Ehhez ragaszkodom, hogy az elsőd-leges identitásom, az függő. Szenvedélybeteg. És akkor erre aztán pakolódhat felőlem a szak [Csaba szociális munkás képző főiskolára jár]. Jó, leszek egy szakember. De nem vagyok nagy véleménnyel a szakemberekről...”(kiemelések: R. J.)

Csaba a közösség erejével (ami több mint ő, nevezhetjük ezt spirituális élmény-nek, ahogy a Névtelen Narkósok teszik) leszokott a heroinról, sőt, segítő lett. Nem tagadja meg múltját (hogy függő volt), azonban ez a múlt átértelmeződik: a leszokás és a segítővé válás mérföldköveit látjuk elhelyezni a droghasználat utólagosan konstruált történetében. „És onnantól a sorsomat igazából a közösség kezébe adtam” „honnan van bennem az erő”, mondja Csaba, mintegy választóvo-nalat húzva drogos karrierje és kezdődő segítő karrierje közé. A választóvonal egyben az én-fogalmak változását is jelenti: a puszta „függő vagyok” mellett megjelent egy komplex én-fogalom: a gyógyult függő és a segítő én-fogalma. Csaba most egyszerre pozícionálja magát függőnek, volt-függőnek és segítőnek,


utóbbin belül sem eldöntve a professzionalitás mértékét. Feltételezve azt, hogy aki egyszer függő volt, az az is marad élete végéig, legfeljebb nem fogyaszt függőséget okozó pszichoaktív szert (cigarettát, alkoholt sem). Tehát a szer uralma még sok éves absztinencia után is megmarad.

A heroinfüggő tehát képes a „varázslatos” átváltozásra, amire egy nem-függő nem képes (hiszen nincs miről átváltoznia valamivé). A heroin ekkor is megőrzi különleges szerepét, hiszen az „átváltozás” heroinhasználat esetén a legnehezebb és a legváratlanabb!

Eddig a heroin injekciós használatáról volt szó; az utcai dzsánkik így használ-ják a szert. Azonban más alkalmazása is ismert, más droghasználói körökben és más szcénákban: cigarettában elszívva (erre a legalkalmasabb a drágább „fehér heroin”), a gőzét beszívva (alumíniumfólián égetéssel elpárologtatva a szert: „fóliázás”), illetve ritkábban orrba szippantva. Az injekciós használat ökonomikus: ami a fecskendőben van, az mind bemegy a vénába, így bekerül a szervezetbe, semmi nem megy „pocsékba”. Ezért kevesebb, illetve rosszabb minőségű anyag is jó az injekciós használathoz. Másik „előnye” a használók szerint: a beadás utáni percekben tapasztalt „fl es” érzés (hirtelen jelentkező, felfokozott eufória-érzés), ami más alkalmazásoknál kisebb mértékű. A heroin hatásának tárgyalására még visszatérünk. A heroin drogalitásához még egy megjegyzés kívánkozik: mint arról volt szó, az injekciós használók nagyon sokszor nem tudják leírni, hogy milyen is a heroin hatása. Wurmser (1974) hi-poszimbilizációról, konkretizációról, szomatizációról beszél: mindegyik kifejezés az elmondhatatlant (szó szerint) adják vissza. Néha az orgazmushoz hasonlítják, azonban többen megjegyezték az interjúalanyaink közül, hogy az orgazmushoz csak azért hasonlítják, mert már eleve így kérdezik tőlük („ugye, olyan mint az orgazmus, csak ezerszeres?”). Ilyenkor inkább igennel válaszolnak, mert szerintük egy nem-használó úgysem értheti meg a heroin hatását. A fl es után gyakran a sztondulás következik be, amikor a használó kívülről úgy tűnik, hogy alszik vagy bóbiskol, a használók ezt egy biztonságot nyújtó burokkal körülvett jóérzéshez hasonlítják, amit – mármint az érzést – nehezen tudják leírni. Hall-gatag, introvertált a heroin – mondhatjuk, ha a heroin drogalitására gondolunk. Láttuk, hogy mások ezt a hatást egy preverbális, re-szomatizált énfejlődési szintre történő regresszióval magyarázzák, amikor az egyén önmagával él át egy erős egységet, egyesülést, az egyébként jelenlevő pszichés dezorganizáció megszűnését; innen, hogy szavakkal nem lehet kifejezni (Wurmser, Khantzian). Ebben a megközelítésben a heroin – a pszichés dezorganizációval és az agresszív késztetések megszűntetése által – öngyógyító szerepet töltene be.

I: Nem tudom. Valamilyen szaga van a nyalcsinak. Így valahogy ezt a szagot érzem így az egész testemben. Így valahogy elönt, aztán… nem tudom.


K: Milyen szag? Így le tudod írni? I: Nem. Nem. Nem tudom leírni. K: És honnan indul ez a szagérzés a testedben? I: Így a fejemből és az embernek átmegy így a testén. K: Van valami színe? I: Nekem nincsen. Ha van, akkor is olyan szürke. I: Nem tudom ezt így elmondani. Nem tudom. Valami műanyag. Valami műanyag. K: Műanyag? I: Aha. K: Ami így folyik? I: Aha. Ja. K: És meddig tart ez az érzés? I: Hát így négy-öt órát így elvan az ember tőle K: Tehát négy-öt órán keresztül tart ez a fl es érzés? I: Ja, nem a fl es. A fl es az egy fél perc az egész. K: És aztán mi váltja föl? I: Utána ez az olyan állapot, hogy az ember… ilyen nyugodtság jön rá az emberre és

nem érzek így semmit sem. 1713

Sinkáné Sinka Rita (2004) Kővirág. A drogpokol hétköznapjai című könyvében, ami egy felépült droghasználó önéletírása, a „drogpokol” kifejezést olvassuk, ami visszatérő elem a heroinnal kapcsolatban, pl. az elég liberális ausztrál sajtó heroin média-reprezentációjánál a szerzők a „pokol” kifejezést annyira jelen-tősnek tartották, hogy cikkük címéül is ezt adták (Elliott – Chapman 2001).

Az egyik injekciós heroinhasználó interjúalanyunk fogalmaz így:

K: Ha azt mondom, hogy drog, akkor mi jut erről az eszedbe erről a szóról?I: Hát hogy csapda.K: Milyen csapda?I: Hát egy ilyen diabolikus, ördögi csapda, amivel az embereket fogva tartja. 1713

Ha megidézünk a pokol „szakértőjét”, Dantét, a pokol, bár szenvedéssel tele, a legmélyén nem a legsiránkozóbb embereket látjuk, hanem a mozdulatlanságot. Dante poklának legmélyebb bugyrában a jég az úr:

„Oly helyen jártam – versbe venni félek –, hol átlátszón mint szálka az üvegben,

egészen jég alatt volt minden lélek;s feküdt vagy állt, szobornál merevebben, fejest vagy talpast, – s volt, kinek a lába

arcához göbült, gyötrelmes ívekben.”


„Hogy lettem ekkor megdermedve szótlan, megírnom olvasó hiába kéred,

mert kevés lenne azt megírni szóban.”

(Dante: Pokol, Harmincnegyedik ének; fordította: Babits Mihály)

Amiért az idézetet ideillesztettem, az az „it-ifying”, az élettelen, jeges tárggyá alakítás, ahol az én-pozíciók (ha egyáltalán többet feltételezünk) között már semmilyen kommunikáció sincs. A legborzasztóbb nem az „üstök rotyogása”, a „szenvedők örök siráma”, hanem a jég mozdulatlansága. Talán a sztondulás alatt is ez következik be; nyilván, ezt a használó kellemes érzésként éli át, de ebben az érzésben, ezzel az érzéssel nem lehet kommunikálni, még intraper-szonálisan sem.

Amfetamin

Használják a többek között a gyors, a spuri, a szpíd szavakat a szerre: mai rohanó világunkban, ahol a reklámok szerint is rákattanunk egyes cuccokra, be- vagy fel-pörgünk bizonyos termékektől, ezek a szavak jól csengenek, összhangban állnak a fogyasztás és a reklám követelte tempóval. A kilencvenes évek elején–közepén az egyik leghíresebb (hírhedtebb) diszkó a Speed nevet viselte. Az amfetaminnak nem is a veszélyesebb injekciós formája a gyakoribb Magyarországon, hanem a szervezetbe az orron keresztüli szippantással történő bevitele, ritkábban a tabletta formájában történő alkalmazás. Régebben megkülönböztették az amfe-taminok „vicsorgó” hatást kiváltó tulajdonságát az Ecstasy „vigyorgó” hatásától. Már az öngyógyítás-elméletek (elsősorban Wurmser és Khantzian) is kiemelik az amfetaminok energetizáló, a depressziós érzéseket legyőző hatását.

Az amfetaminhoz inkább pozitív élmények társulnak – szemben az előbb bemutatott heroinnal –, ugyanakkor megjelenik az is, hogy bizonyos drog-használói körökben az amfetamin „egyszerű” (könnyen beszerezhető, könnyen elkészíthető, különösebb veszély nélküli) drog. A következő idézet az amfeta-minhoz társuló pozitív élményeket sűríti össze az a szer illatába:

I: Először is illatra meg lehet mondani, mert az amfetaminnak van egy jellegzetes illata. Az az ilyen… Mihez hasonlítható? Egy virág illata. Jácintnak. Mint a jácint, olyan az illata. Arról lehet tudni, hogy jó. 1510

Könnyen hozzá lehet szokni és nagy mennyiségben lehet használni (könnyen kialakul a tolerancia):


„…gyorsat, és akkor utána egyre így rá voltam kattanva.” 1902

K: (…) akkor, amikor „csináltuk az elmúlt harminc napban” talán 120 szúrást jelöltél meg. Az azért nem kis piti! Főleg hogyha még a párod is csinálja.

I: Igen. csak ez annyiban változott – tudod? –, hogy a cucc minősége romlik, ezért több kell, többet is használsz és drágább is lesz. Amíg egyszer kerül 1500-be, utána kerül 2000-be, utána kell több. Annyiban változnak az anyagi körülmények is. 1510

Az energetizáló hatásról többen beszámolnak, ami a későbbiekben már nem olyan intenzív.

K: Igen. Meg tudnád mondani, hogy hol érzed a fl est először? Mikor éreztél utoljára fl est?

I: Tisztázni kéne megint, hogy milyen nap van, és akkor talán tudnék rá válaszolni. K: Csütörtök van, és 27-e. I: 27-e van, akkor… akkor tegnap. K: És hol érezted meg? Úgy helyileg? I: Helyileg? Itt a tüdőmnél. Itt a lelkem tájékán, amikor beadom. És egyszer csak… akkor

amfetamint szúrtam. És egyszer csak az energia, az adrenalin, fölkúszik az adrenalin az ember testén, és kijön a száján, és ordítani tudna. És egy pillanatra úgy érzi, hogy Jézusom, én rettenetesen erős vagyok, aztán ez elmúlik. És csak annyi marad, hogy nem vagy annyira fáradt, mint a többiek. Szóval engem már nem pörget szét. Én már megyek, és nem pörgöm. Nekem csak annyi, hogy akármennyire is fáradt a testem, én megyek négy–öt–hat napon keresztül, mert szúrom magam. Egyáltalán nem mondanám azt, hogy bárki is - kizárólag, aki drogos- megmondaná, hogy mi van. Tehát egy idegen nem veszi észre, hogy be vagyok lőve. Csak aki szintén az, csak az ismeri fel a másikban. 1710 (kiemelés: R. J.)

„Na most, akkor kattantam rá szerintem ezekre a dolgokra, amikor mit tudom én, a speedtől előjött az őszinteségi roham. Soha nem voltam őszinte se magamhoz, se máshoz. Na most, akkor éreztem, hogy ez kurva jó dolog, hogy az emberből így kijönnek a dolgok. Ez speed nélkül nem ment. A fűtől szép volt a rét, meg minden, szebb, mint úgy magában. És így nekem nagyon bejöttek a dolgok. Meg akkor így írogattam is. És nagyon bejött az írásaimhoz. Ennyi volt.” 1908 (kiemelés: R. J.)

Csak megjegyzem, hogy az elbeszélő idői perspektívaváltása – lásd főleg a 1710-es interjú kiemelt részeit – szintén összefüggésben lehet a amfetamin okozta élmény intenzitásával: az interjúalanyok a jelenben is jelen időben beszélnek erről a múltbeli élményről.

„Akkor próbáltam ki először a speedet. És a barátnőm csodálkozott, hogy a Nyugatitól egészen a Kálvin térig egyfolytában csak beszéltem, csak beszéltem és csak beszéltem.” 1909


„…emlékezetes speed-lökés.” 1517„…speed, az megpörget állatira.” 1711„A speed földob, a heroin lenyom.” 1505„Jó, akkor még először csak speed-ről volt szó.” 1701„Hát jött egy ilyen spuri fl ash, így elérzékenyültem, ilyen boldog voltam, jól éreztem magam, sokat beszéltem, nevettem.” 1712„Hát a speed az nagyon egyszerű.” 1522

Találkoztunk olyan fi atalkorú – fi atal felnőtt – csoportokkal is, ahol az amfeta-min használata általános volt a korai tizenéves életkortól; elmondásuk szerint a szerhasználat kiválóan illeszkedik az üzletelgető, seftelő, a városban jövő-menő, felpörgetett életstílusukhoz és megélhetési formájukhoz (itt a legalitás – illegalitás határán billegő seftelésre gondoltak).

Az amfetamin tehát „egyszerűbb”, mint a heroin („először csak szpídről volt szó” – kiemelés: R. J.), ha a drogalitására gondolunk, akkor beszédes, cserfes, ext-ravertált tulajdonságokkal kell felruháznunk. A média specifi kusan kevesebbet foglalkozik az injekciós amfetam-használattal – kevésbé érdekes, mint a heroin vagy a kokain, talán kevésbé érthető a hatása. Viszont, az amfetamin csíkok fel-szívása már gyakori vizuális toposza mind a médiának, mind a fi lmiparnak!

Kokain

A kokain – miután egy szűkebb, „elit” kör „titokzatos” drogja volt – most kezd szélesebb körben, elsősorban a mainstream partik világában megjelenni. Régeb-ben luxusdrog volt: például szilveszterkor vagy születésnap alkalmával, mintegy ráadásként, ajándékként használták és adták, ma viszont kezd kialakulni a visszatérő használat: ami ugyan még nem gyakori (havi, havonta egyszer–két-szer), de az előző időszakhoz képest (évi egyszeri–kétszeri alkalmazás) már így is jelentős növekedésről van szó. A legmagasabb presztízsű szer, azonban az elterjedést mutatja, hogy gyakran „kólázásnak” nevezik a használatát, ami a presztízscsökkentés jele.

Magyarországon Gerevich és Bácskai (2004) egy kérdőíves vizsgálatot kö-vetően, ahol 210 kokainhasználót értek el, kilenccel készítettek interjút. Az interjúk alapján három kokainfogyasztó típus körvonalaztak: dr. Jekyll és Mr. Hyde típus, Carmen típus, Pinocchio típus. A dr. Jekyll és Mr. Hyde típust kettős élet jellemzi, a Carmen típus a szexualitást előtérbe állító szuverén nő prototípu-sa, a Pinocchio típus a bajkeverő, kriminális veszélykereső. A kokainhasználók különböző intenzitással használják a kokaint, többségük mellette más szert (pl. heroin) is használ; gyakran az elsődleges szer (a leggyakrabban használt, a


legtöbb problémát okozó szer) nem is a kokain. A szerzők megállapítják, hogy a kokainhasználók jellemzően nem keresnek segítséget az állami egészségügyi rendszerben – bizalmatlanok vele szemben.

Speedball

Több interjúalanyunk beszámolt az amfetamin és a heroin együttes haszná-latáról, amit speedballnak neveznek. Külföldön a speedball a kokain és heroin keveréke, nálunk ez ritkábban fordul elő – a kokain nehezebb beszerezhetősége és magasabb ára miatt. A két szer együttes használatát szinte „ideálisnak” mondhatjuk: a speed nem engedi a heroin lassító hatását teljes mértékben ér-vényesülni, a heroin pedig a speed túlpörgető, esetenként paranoid érzésekhez vezető hatását csökkenti. Az „ideális kombináció” veszélyei nyilván nagyobbak – nehezebb abbahagyni, később jelentkeznek a droghasználatból származó negatív tünetek.

Diszkódrogok

A diszkódrogok (vagy klubdrogok) farmakológiai szempontból nem alkotnak egységes kategóriát (Rácz 2001). Ami bennük a hasonlóság, az a nevükben is kifejezésre jutó, a használatra utaló sajátosság: diszkókban, táncos partikon, éjszakai zenés-táncos szórakozóhelyeken alkalmazzák őket. Nem minden partira járó él ilyen szerekkel; a használók többsége viszont kizárólag ezeken az alkalmakon használja ezeket: hétvégi partikon, társaságban, táncoláshoz.

A következőkben a legfontosabb diszkódrogokat ismertetem. Megjegyzem, a besorolás bizonyos mértékig önkényes, éppen az előzőekben leírtak miatt. Mást tekintenek az Egyesült Államokban diszkódrognak, és mást Nyugat-Európában, vagy Magyarországon. A használatukról szóló beszámolókkal a partiszcéna ismertetésekor foglalkozom!

Az amfetamin-típusú stimulánsok (ATS) közül diszkódrogként használt az Ecstasy (MDMA: 3,4-metilén-dioxi-metamfetamin, utcai neve: eki, eksz, bo-gyó, labda, laszti, golyó, XTC), az amfetamin, a Magyarországon még kevéssé ismert metamfetamint („ice”). Az Ecstasy-t észlelés- és tudatállapot-változást előidéző hatása miatt „hallucinogén hatású stimulánsnak” is nevezik. Ehhez ha-sonló hatású szerek még a MDEA (N-etil-3,4-metiléndioxiamfetamin), a MDA (3,4-metiléndioxiamfetamin) a 2,5-DMA (2,5-dimetoxi-amfetamin), a DOM (2,5-dimetoxi-4-metil-amfetamin), a MDE (N-etil-3,4-metiléndioxi-amfeta-min vagy 3,4-metiléndioxi-etamfetamin). Ezek használata Magyarországon


kevéssé elterjedt, illetve sokszor az Ecstasy tabletták mint „egyéb” anyagokat tartalmazzák. Stimuláns hatásuk kisebb, tudatállapot-módosító, hallucinogén hatásuk erőteljesebb; egyes szerek entaktogén (azaz a társas kapcsolatok kiala-kítását megkönnyítő, „empatogén”) hatásúak.

Hagyományosan az Ecstasy az MDMA hatóanyagú, többnyire tabletta formá-ban hozzáférhető szereket jelentette, azonban a széleskörű elterjedése során hamarosan kiderült, hogy az Ecstasy tabletta valójában nemcsak MDMA-t tartalmaz, hanem ennél jóval szélesebb körben fordulnak benne elő pszicho-aktív hatóanyagok és más anyagok, tehát csak egyfajta gyűjtőnévként ajánlatos a kifejezést használni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 1997-ben fi gyelmeztetett, hogy az MDMA farmakológiáját („Ecstasy”) „gondos tudo-mányos vizsgálatnak kell alávetni. Sok az ismeretlen tényező és sok kérdés nyitott a témával kapcsolatban” (WHO 1996: 76.). Ezért javasolta a WHO, hogy az „Ecstasy” kifejezést ne csak az MDMA-ra, hanem különböző más MDA típusú amfetaminok analógokra tartsák fenn. Amfetaminból előállított szer a MDDA (3,4-methylenedioxyamphetamine), a MDEA (3,4-methylenedioxye-thylamphetamine) és a MBDB (N-methyl-a-(1,3-bezodixol-5-yl)-2-butamine), melyek különböző stimuláns és hallucinogén hatást okoznak (részletesebben az amfetamin-típusú stimulánsokról lásd: Ujváry [2000]).

Az Egyesült Államokban elterjedt diszkódrognak számít a GHB (gamma-hid-roxi-vajsav), a Rohypnol és a ketamin. Ezek mindegyike jellemezhető központi idegrendszeri depresszáns hatással. Színtelen, szagtalan, íztelen anyagok, ezért könnyen belekeverhetők üdítőitalokba, és valaki úgy is elfogyaszthatja ezeket, hogy nem tud róla. Utóbbi például olyan esetekben fordul elő, ha valakit meg akarnak erőszakolni (ezért is nevezik ezeket a drogokat Amerikában „date rape” drogoknak, erőszakos közösülést lehetővé tevő szereknek). Egyrészt a gátlások oldását eredményezik, majd pedig (illetve nagyobb dózisban) hirtelen elalvást és utólagos amnéziát, ami megkönnyíti, hogy a használó erőszakos közösülés áldozatává váljon (Magyarországon ilyen alkalmazásról még nem tudunk).

GHB: „folyékony Ecstasy”. Eufóriás, szedatív (nagyobb dózisban) és anabo-likus (lásd body building célú, izomtömegfejlesztő felhasználás) hatása miatt alkalmazzák. Kisebb dózisban relaxáló, a gátlásokat csökkentő, eufórizáló hatása dominál, nagyobb dózisban gyorsan kialakuló kómát, légzési elégtelenséget, a szívritmus és a testhőmérséklet csökkenését, illetve epilepsziás rohamokat okozhat, különösen akkor, ha amfetaminokkal kombinálják; alkohollal együtt gyors tudatvesztést okoz (lásd „date rape” drog).

Rohypnol (fl unitrazepam) hasonló hatású, kiegészülve erős anterográd am-néziás eff ektussal (ami „kedvez” annak, hogy erőszakos nemi közösülésre hasz-nálják fel: utcai neve is erre utal: „forget-me-pill”, „felejts el pirula”). Alkohollal


vagy más depresszánssal kombinálva letális lehet. Magyarországi illegális használatáról nincs adatunk. Hasonló hatású – és az Egyesült Államok egyes részein ugyanolyan célból használják, mint a Rohypnolt – a Rivotril (clonaze-pam) és (nagyobb dózisban) a Xanax (alprazolam). Természetesen az illegitim célra alkalmazott dózis jóval meghaladja a terápiásat (az illegitim azt jelzi, hogy használatuk nem orvosi javallatra történik).

Ketamin (Calypsol): a „disszociatív érzéstelenítők” közé sorolható. Ma a hal-lucinogének csoportja mellett megkülönböztetik a disszociatív hatású drogok csoportját (pl. ketamin, PCP). Itt nem a hallucináció dominál (vagy nincs is), hanem a megváltozott, a környezettől és az éntől eltávolodott, disszociatív tu-datállapot. Bizonyos mennyiségben álomszerű állapotot, hallucinációkat okoz (hatása egyébként az Amerikában elterjedt PCP-hez fenciklidinhez is hasonlít, ami Magyarországon angyalpor néven van forgalomban).

LSD: a lizergsav-dietilamid, utcai neve: papír, papírozás, bélyeg, trinyó, trip. A hallucinogének közé tartozó szer. A hatás nagymértékben függ a használó aktuális fi zikai és társas környezetétől, a droggal kapcsolatos elvárásaitól. Már a nevei is mutatják, hogy használóinak egy része (akik a papír, trinyó szava-kat használják) nem is tartják „komoly” drognak – gyermekdrognak nevezte az Ecstasy-val együtt az egyik interjúalanyunk. Ugyanakkor a trip szó már a transzállapot elérését mutatja, és egy másik használói csoportot rajzol ki.

A „pokémonos” meg azért jó, mert olyan kis aranyos a tabletta is, és rengeteget nevetek tőle. 3012

Kialakulhat az észlelés, a tudatállapot megváltozása (pszichedelikus hatás), de hallucinációk is jelentkezhetnek (általában vizuálisak). Két hosszú távú követ-kezménye az LSD pszichózis és a perzisztáló percepciós zavar („fl ashback”). Utóbbi drogmentes állapotban, másodpercekre-percekre jelentkező észlelési zavarokat, hallucinációkat jelent. LSD hatás alatt előfordulhatnak félelmetes hallucinációk és az azokat kísérő szorongásos állapotok („bad” vagy „horror trip”).

Korong: az utóbbi években Magyarországon terjedő anyag, feltehetően DOM-ot, PCP-t vagy meszkalint tartalmaz. Jellemző rá a kiszámíthatatlan, hosszan tartó hallucinációk. Elsősorban partikra járó fi atalok használják.

A „designer drogok” fogalma 1985-ben jelent meg, és azokat a drogokat értik alatta, melyek készen hozzáférhető prekurzorokból, vonzó „márkanevekkel” jelennek meg az illegális piacon, ugyanakkor a megjelenés idején még nem esnek az illegális szerek kontrollja alá (úgy „tervezik” őket, hogy molekula-szerkezetük eltérően a tiltott drogoktól, így amíg tiltólistákra nem kerülnek, legálisan is forgalmazhatók). Az amfetamin-típusú stimulánsok (ATS) kapcsán egy részüket említettem (ezekkel a fogalom átfedést mutat), de ezen kívül a GHB, LSD-típu-


sú, ópiát-típusú és más, elsősorban „pszichotomimetikus” (pszichózist utánzó hatású) anyagokat sorolnak ide. Számukat jelenleg több ezerre teszik.

Több gombafaj is okoz hallucinogén, tudatmódosító hatást. A légyölő galóca (Amanita muscarina) a szibériai sámánok által is rituálisan használt szer volt, melyet napjainkban is fogyasztanak Magyarországon, noha inkább elvétve. Hatása sajátságos részegség, hallucinációkkal és víziókkal, mely állapot könnyen felfokozott pszichomotoros nyugtalanságba megy át. Ez után alvás és fokozott pszichomotoros nyugtalanság váltja egymást. A pszilocibin (és annak pszilocin bomlásterméke) felelős a „mágikus gombák” hallucinációt kiváltó hatásáért. A me xi kói indiánok által használt gombát ma Magyarországon is fogyasztják. A hasz nálók főleg – de nem kizárólagosan – a goa rajongói közül kerülnek ki. Az LSD-vel szemben inkább komplex, hosszantartó, „valósághűbb” utazásélményt fogalmaznak meg a használók. A gombák okozta spirituális élmény („közvetlen kapcsolat a földanyával” – egy használó megfogalmazása) jelentős szerepet játszik ma is kultuszukban. Ez a kultusz – a pszichedelikus kultúra részeként – jól nyomon követhető az Interneten is.

Hallucinogén hatású más növények: nadragulya, beléndek, redőszirom, mandra góra stb. anyaga a hioszciamin és vagy a szkopolamin, illetve az atropin. Hallucinogén hatásuk mellett rendkívül toxikusak, ezért – miként a gombák – drogabúzus, illetve dependencia szempontjából nem jönnek szóba. Meszkalin: a Közép-Amerikában őshonos Lophophora williamsii kaktusz szárított koronájából szeletelt korongok (peyotl) sajátos, színes hallucinációkat idéznek elő. Mivel legális szerekről van szó (vagy legalábbis a növények maguk legálisnak számí-tanak), és mivel „különleges” élményt nyújtanak, sok fi atal élményszerzésből kipróbálja ezeket (pl. üvegházban termesztett kaktusszal). A partikon használt herbáldrogok (Nagy 2003) feltételezhetően ezekből a növényi csoportokból kerülnek ki. Feltételezhetően, mert ezek összetételét – legalábbis Magyaror-szágon – senki sem ellenőrzi.

Az inhalánsok közül a szerves oldószerek (utcai név: szipuzás) mellett az utóbbi időben Magyarországon is megjelentek az inhalánsok újabb formái.

Kéjgáz (nitrogénoxidul): hatása jól ismert, „lufi zásra” használják, azaz szóra-kozóhelyeken luftballonokat töltenek meg a gázzal, amiből párszáz forintért lehet egy „slukkot” venni. Ilyenkor a hatás egy-két perc alatt lezajlik: eufóriás, bódult állapot alakul ki, de előfordulhatnak dezorientáció, pulzáló auditoros és vizuális hallucinációk, a fájdalomküszöb emelkedik. Ugyanez a szer az alapja a habszifon használatának is.

Nitritek: általában a szexuális vágy és a teljesítmény fokozására használják; gyakran kockázatos szexuális magatartásokkal párosulva. Külföldön „rush”, „popper” néven vannak forgalomban, Magyarországon is egyre gyakrabban találkozunk velük (legális szernek számítanak).


A diszkó- és partidrogok időhöz, térhez és cselekményhez kötöttsége jól látszik az interjúkból. Illetve, bizonyos fogalomtágítással kell élni: a parti- és diszkó-droghasználat már jóval az esemény előtt elkezdődik, mintegy felkészülés-képpen a partira. A partin is több időben, többször kerül szerfogyasztásra sor, sokszor váltogatva az anyagokat: az Ecstasyt az amfetaminnal (orrba szívva), LSD-vel (ritkábban), előkészítésként marihuánával, és mindent keverve alko-hollal és cigarettával. Az alkohol fogyasztását nem szabad lebecsülni; már több-ször emlegettem, hogy különösen a partikultúra kezdetén az alkohol lenézett, egy más kor, más szórakozási forma pszichoaktív szere volt (a rock zenéé és a rock-koncerteké, illetve a hagyományos diszkóké), azonban mára a helyzet megváltozott. Ugyanakkor az interjúalanyok annyira magától értetődőnek tartják az alkoholhasználatot (a részegségig, akár), hogy arról külön nem is beszélnek. Az elsősorban stimuláns szerekről a parti végén, vagy az afterpartin lassítókkal „jönnek le”: nyugtatókkal, szorongásoldókkal, marihuánával, de akár heroinnal is. Ugyanezek a szerek a stimulánsok nem kívánt mellékhatásait is csökkentik: elsősorban a „parázást”, a paranoid-megfi gyeltetéses gondolatok megjelenését, esetleg a félelmetes hallucinációkat. Utóbbiak inkább az LSD-re, a korongra, az angyalporra (PCP), ketaminra (I-por) és a gombákra jellemző, illetve a GHB („folyékony ecstasy”) kisebb mérvű használatára. Az LSD hasz-nálat is eltér a klasszikus pszichedélikus kultúráétól (hetvenes évek): a partin a fények és a hanghatások miatt nem lehet hallucinálni; a többi hallucinogénhez (vagy hallucinogén hatású amfetaminhoz, mint az Ecstasy) hasonlóan inkább az észlelést változtatják meg, ahogy erről a korábbiakban szó volt. Kifejezett – főleg az Ecstasy esetében – az entaktogén hatás, azaz a barátságosság érzés, a beszédesség, a kommunikábilitás, a szociábilitás növekedése. E szerek dro-galitására is a társaságkeresés, a fokozott kommunikációs igény, a barátkozás jellemző. E szerekkel kapcsolatos szleng (pörgés, kattanás, parázás) és képi világ (tobzódó színek, felfújt – a hip-hopra jellemző – vonalak és ábrák, különös perspektívák, a közeliség szokatlan kinagyítása, játék az idővel: felgyorsul, majd lelassul) ment át a leginkább a tömegkommunikációba (lásd reklámok!), sőt, ma már az általános közbeszédbe is.

Marihuána

Mariguana, csodás e dallamMariguana, csodás e ritmus.Mariguana, Mariguana cha-cha (Anima Sound Sytem: Mariguana cha-cha-cha)


Szív, sűrít, gyújt, kipufogGyújt, szív, Lent tart kipufogSzív, sűrít, gyújt, kipufogGyújt, szív, Lent tart kipufogSzív, sűrít, gyújt, kipufogGyújt, szív, Lent tart kipufogSzív, sűrít, gyújt, kipufogGyújt, szív, Lent tart kipufog (Sub Bass Monster: 4 ütem)

A marihuána a hangulatra és az érzékenységre pozitív hatásokat fejt ki (Tart 1970), ugyanakkor ezzel ellentétes hatásai is vannak. Egyetemisták között, Hammersley és Leon (2006) szerint, a jelentős különbség az alkalmi használók (akik szinte soha nem vásárolják a marihuánát) és a rendszeres használók között alakulnak ki. A szerzők szerint ebben a szcénában a marihuána-használat „nor-malizálódik”: elvész problémás jellege, a dohányzáshoz és az alkoholfogyasztáshoz kezd hasonlítani. Ugyanakkor a dohányzással való kapcsolata egészségügyi veszélyeket hordozhat. A balesetekkel való kapcsolata – többnyire alkoholfo-gyasztással – pedig már a kezelés szükségességét is felveti, hasonlóan ahhoz, amikor valaki rendszeresen, nagy mennyiségben használja (heavy user), vagy függővé vált a kannábisztól.

I: Lehet, hogy le se tudtam tüdőzni, de amikor legelőször szívtam, akkor semmit nem éreztem. De lehet, hogy nem is volt jó… Szóval nem tudom.

K: És az első olyan alkalom, amikor bejött, az milyen volt? Azt elmesélnéd? Hát az durva volt. Arra nagyon jól emlékszem. Hát az olyan volt, hogy… Ugye

említettem, hogy nem tudtam a valódi hatását, tehát egyáltalán nem voltam képben, hogy itt ilyen tudatmódosulás történik, meg hogy egy csomó dolog megváltozhat. És hát úgy volt… én nem tudom… jártunk valami helyre, szó-rakozóhelyre, és oda lementem, és akkor úgy mondta. És én már úgy tervez-gettem akkor is. És egyébként akkor már dohányoztam. Nem rendesen, de úgy alkalmi szinten, tehát akkor már úgy az se volt, hogy akkor most én nem fogom tudni letüdőzni vagy ilyesmi. És… ez volt 94 novemberében. És lemen-tem valami helyre, és mondták, hogy most lehet venni. És akkor én fi zettem valami pénzt, és kimentünk a Szent István parkba, és már egy pipából szívtunk, és így iszonyatosan megpróbáltam letüdőzni, hogy ne az legyen, hogy most akkor nem tudom eléggé, hogy azért nem jön be. És ilyen hihetetlen volt, mert egyik pillanatban semmi. És én így mondtam, hogy én nem érzek semmit, nem érzek semmit. És gondoltam, á biztos nem sikerült jól letüdőzni. És másik pillanatban meg valami… Tehát olyan – mondjuk – most sincs velem, tehát az tényleg ilyen… az olyan volt, mint egy ilyen… nem tudom… Egy LSD vagy


ilyen iszonyú durva hatása volt. Tehát olyan volt, hogy így néztem, és így azt hittem konkrétan, hogy álmodom. Tehát hogy így nem hittem el. És nem tudom elmondani pontosan, hogy mi változott meg a világban attól. Hát nyilván egy csomó dolog valóban megváltozik. Jó, most már ugye teljesen más. De hogy ez volt az alapélményem, hogy én ezt álmodom, hogy… Tehát annyira más dimenzióba kerültem, úgy éreztem. És emlékszem így néztem a Duna felé, és így végiggondoltam, hogy hogy történt ez az egész meg. És így össze-vissza-beszéltem így… Nem volt jó érzés. Nekem nagyon ijesztő volt. Mert hogy nem voltam felkészülve rá egyáltalán. És akkor én így össze-visszabeszéltem, hogy pörgessük vissza, meg nem tudom… de ilyen teljesen öntudatlanul. És aztán így eltávolodtam a többiektől, hogy valahogy így megszabaduljak ettől, mert azt hittem, hogy akkor meg tudok szabadulni ettől az érzéstől. Egy ilyen padon ültünk, és így eltávolodtam, így odamentem a fűbe, és konkrét hallucinációim voltak. Tehát úgy láttam, hogy pörgök a réten meg nem tudom micsoda. És ők meg ilyen hülyeségeket beszéltek. Tehát mindenki ilyen tizenöt éves volt, emlékszem… Szóval ilyen nagyon fi atalok voltunk, még jó, hogy hülyeségeket beszéltek. Nem tudom. Arra emlékszem, hogy Csurka István nem tudom mi… És annyira szürreális volt az egész. És akkor elindultam, hogy… jó elindulok haza, hogy akkor minden jó lesz, akkor majd így vége lesz ennek. Az érthető, akkor majd így felébredek vagy nem tudom mi volt. És akkor valaki utánam jött, hogy ne menjek már haza. És aztán… ez sötétben volt, és kimentünk a világosra, akkor egy kicsit úgy jobban éreztem, hogy oké, valóban ez most megtörtént, hogy ez most én vagyok, és most bementünk egy non-stopba, és belenéztem valami tükörbe, és iszonyatosan pirosak voltak a szemeim. És akkor így rájöttem, hogy ez most a valóság, és ez most a beszívás. De ilyen teljesen hihetetlen volt, hogy úristen ez az, amiről így azt hittem, hogy így semmi, és hogy ilyen… úristen, hogy ez mennyre durva dolog, és… Érted? Hogy tehát azt hinnéd, hogy amikor trip, szóval az LSD, amiről hallottam, arra gondoltam azt, hogy az ilyen. És Úristen. És hogy arra én nem voltam felkészülve. De aztán végül is onnantól kezdve jó volt, hogy így felfogtam, hogy, izé, mert onnantól kezdve tök sokat röhögtem. Szóval így lementünk a Duna partra, és akkor ott hülyéskedtünk. És ilyen vicces volt. De mondjuk, így én azt hiszem még nem voltam nagyon kommunikatív, inkább röhögcséltem magamban. Meg arra em-lékszem, ami még azóta is szokott néha lenni, hogy ilyen… úgy éreztem, hogy a vádlim az egy ilyen fabot, és hogy így teljesen megmerevedett, és hogy innen nem éreztem a járásomat. De ilyen tökre hamar vége lett. Szóval emlékszem, hogy így az első félóra az nagyon hosszúnak tűnt, aztán így… Nem tudom egy másfél óra. Még volt másfél óra, és aztán így azt éreztem, hogy fáradt vagyok, és ilyen semmi, és így tökre minden visszaállt. És akkor így az volt, hogy tök jó, mennyire érdekes élmény, akkor majd most már tudom, hogy mire készüljek, és akkor majd mennyivel jobb lesz jövő héten, mert hogy akkor nem lesz ilyen para, hogy nem tudom, hogy mi.

K: Ez para volt?


I: Hát eleinte para volt, mert hogy nem… Tehát, mondjuk, az első negyedóra vagy, nem tudom, míg azt hittem, hogy álmodok vagy hát olyan gondolataim is voltak, hogy nem élek már, és ez a túlvilág meg nem tudom mi. Az mondjuk para volt, mert hogy egyáltalán nem számítottam rá. Szóval az annyira hirtelen ilyen dimenzióváltozás volt. (…) Nem mondom, hogy kurva jó volt, de így jó volt végül is, mert volt abszolút jó része is. És legközelebb jó is volt, jobb.

K: És most milyen rendszerességgel szívsz?I: Hát… Egyébként én nem mondanám, hogy keveset szívok, de mondjuk már nem

fontos egyáltalán a dolog. Tehát hogy így szívok, de még soha… Mit tudom én már két éve nem vettem füvet. Vagy talán egyszer. Tehát – mondjuk – nem az, hogy nem jut eszembe, de – mondjuk – így hétvége, bulizás, akkor talán… De nem feltétlenül, abszolút nem… Tehát szerintem ez a fő különbség. Szóval most lehet, hogy konkrétan többet szívok mennyiségben, mint – mondjuk – gimnázium alatt. De gimnázium alatt – mondjuk – azért így volt pár év, amikor ez nagyon erre volt kiélezve az életem, hogy hú, jön a hétvége, és akkor beszívok, és hú de jó. (…) Szerintem abszolút van pszichés függőség fűnél. Abszolút durván van. Most is látom a környezetemben. Nem egy túl jó dolog. Mert nem azért olyan nagy baj, mert hogy most nem sokkal rosszabb, mint hogyha brazilsorozat függő vagy sőt… De hogy hát persze nem jó. Nyilván nem a legfontosabb dolog. Meg nem jó az, ha fontosabb mindennél a fű. És nekem volt egy olyan időszakom, hogy azért nagyjából mindennél fontosabb volt. És hát most abszolút lekerült azért. Tehát most így kábé nagyon sok minden fontosabb nála, és ezért mondom, hogy lehet, hogy mennyiségben többet szívok, de viszont károsságát azt meg így annyira nem gondolom, hogy olyan nagyon káros lenne. Úgyhogy ezért én most így elégedett vagyok saját fűfogyasztásommal…

K: És ez mért változott?I: Hát mért változott? Mert egyrészt azért, mert felnőttem ugye. És nyilván ez

egy ilyen… Tehát ez egy ilyen elég tipikus ilyen kamasz jelenség, hogy akkor van valami, ami így betölti az életedet, és nekem mondjuk a fű volt. Nyilván valakinek a rock zenekara vagy mit tudom én. Tehát szerintem egyrészt ez… Másrészt meg rájöttem olyan dolgokra, hogy bizonyos szempontból abszolút bezárt engem. Tehát hogy neki nem volt jó hatása arra a társaságra sem, hogy ez volt a központi, mert hogy mi tök más életet éltünk, mint a… Tehát akkor még azért tényleg kevesebben szívtak sokkal. És főleg gimnáziumban… Sze-rintem egy csomó dolog az nálunk így az ezért máshogy alakult, mint az ilyen átlag gimnazistáknál, ami mondjuk nem is feltétlenül pozitív. És… tehát tök furcsa, hogy mi nem nagyon ittunk gimnáziumban, vagy néha. És ez… Úgy még most megvan nagyjából ez a társaság, és most mindenki kurva részeg minden hétvégén. …”

19. interjú (kiemelés – R. J.)


Az interjú, bár látszólag elég inkoherens, mégis tartalmazza az első hasz-nálattal kapcsolatos legfontosabb információkat: hol, mikor, kikkel (az előző mondatokból derül ki, hogy osztálytársakkal) és mit csináltak, illetve az inter-júalany mit érzett. Látni fogjuk majd, hogy ugyanezek a dramaturgiai elemek (mikor, hol, mit) heroinhasználóknál milyen gyakran hiányoznak: az események csak elmosódó körvonalakban jelennek meg. Az interjúban megjelenik az idői perspektívaváltás (kiemeléssel jelölve), utalva arra, hogy az interjúalany vala-mi „fontosat” mond el, ami a jelenben (az elbeszélés jelen idejében) is érzelmi hatással van rá. Pólya (2004) szerint az élettörténet tartalmát adó események (jelen esetben a marihuána használata) és az elbeszélői nézőpont (azaz az in-terjú ideje) temporális lokalizációja arról közöl információt, hogy „az elbeszélő személy hogyan regulálja múltbeli élményeit” (i.m.: 352. o.), hogyan értékeli érzelmileg újra, illetve milyen viszonyban van az élmény temporális lokalizá-ciója az elbeszélő identitásával, illetve aktuális (az elbeszélés idején aktuális) állapotával, nevezetesen a szorongásával (Pólya 2004). Még egy kis időhurkot is látunk, ahogy a beszélő visszatér a gimnáziumi évekre, mintegy felmentést adva az akkori, vagy ami fontosabb, a jelenkori önmagának.

A korábbi drogos élmény regulálásának igénye – és nem egyszerűen a taga-dás, az ágenciától való megfosztás alkalmazásával előidézett kezelésmód – jól összekapcsolható az éntechnológiákkal (a foucaulti értelemben) szembeni késő modernkori elvárásokkal: az egyénnek meg kell tanulnia önmagát szabályoz-nia és kormányoznia, még akkor is, ha „deviáns” módon jut élményekhez. Az elbeszélői perspektívaváltások ennek nehézségére és egyben forszírozására hívják fel a fi gyelmet!

A „fű”, „zöld”, „növény” kifejezések a szer „természetes” növényi voltát hangsú-lyozzák, amit nemcsak a szintetikus kábítószerekkel, de pl. a gyógyszerek-kel is szembeállítanak. A „természetesség” kapcsolódhat a természet iránti – ro man tizált, naív – kapcsolathoz, ökomozgalmakhoz, zöldmozgalmakhoz. A „zöld” kifejezés számtalan vicces utalás forrása. A „tekerés” – mint a cigaretta előállítása – már reklámokban is megjelent: Tekerj Amszterdamban! (a fapados repülőjáratokat üzemeltető vállalat reklámján a jól ismert amszterdami bicik-lik láthatók – utalás a „jól ismert” amszterdami café shopokra). A kifejezések is elősegítik a szerhasználat normalizálódását, a többség általi elfogadhatóvá tételét. A szer használata a természetesség mellett egyfajta archaikus – archa-izáló – hiedelemrendszerbe is beleillik. A „spangli” és becézett alakjai ismét a használat köznapi, mindennapos voltát hangsúlyozzák, utalva cigarettázáshoz való hasonlatosságára: ismét a normalizálódást látjuk. A „dzsoint” szinte az egyedüli speciális kifejezés a marihuánára. Érdekes, hogy egyrészt a marihu-ána-használók megkülönböztetik magukat az alkohol-használóktól, noha ők is fogyasztanak alkoholt, de a „szívás” kifejezést a marihuána és az alkohol


használatára egyaránt alkalmazzák. A „be van lőve” vagy a „tolni” kifejezések, amik korábban csak az injekciós használóknál fordultak elő, a használatnak a normalizálódással szembeni elhatárolását jelenthetik. A régebbi „mariska”, „marcsi”, „móka” és hasonló szóalakutánzó szavak szintén a normalizálódást kísérlik elősegíteni, fenntartva a marihuána különösségét. A többségében pozitív töltésű szavak – csak néhány kivételt láttunk – arra utalnak, hogy ha valaki marihuánát használ, magára nem mint deviáns, normasértőre gondol; a kontrollvesztés sem fenyegeti. A „be van lőve” és a „tolni” szavak azonban kifejezik a marihuána-használók (egy részének) szubkulturális, meghatározott szcénabeli, azaz az elhatárolódásra való törekvését más ifj úsági csoportokkal szemben.

Kutatási módszerek

A KUTATÁS ALANYAINAK MEGKERESÉSE

A kvalitatív kutatások során éltünk azokkal a lehetőségekkel, amiket ez az irány-zat kínál: félig-strukturált interjúkkal, kulcsszemélyekkel végzett interjúkkal megfi gyeléssel, résztvevő megfi gyeléssel, dokumentum- és webszájt-elemzéssel stb. Ezekről egy-egy konkrét vizsgálat kapcsán említést is teszek. Most csak arra a módszer-csokorra hívom fel a fi gyelmet, ahogy a legtöbb esetben az interjúalanyainkat megtaláltuk. A klasszikus hólabda módszerek a rejtett drog-használói csoportok felkutatásában Magyarországon nem vagy igen kevéssé hatékonyak (Elekes Zsuzsának hasonló tapasztalatai vannak, lásd Elekes 1997). A droghasználók nem bíznak a kérdezőkben, vagy ha ők meg is bíznak bennük, a barátaik – azaz a hólabda tagjai – már nem. A networking technikák, amikor egy-egy interjúalany baráti-ismerettségi körén belül vagy azon keresztül érjük el az interjúalanyokat, már hatékonyabb módszerek. A hólabda és a networking között a fő különbség, hogy az adott „kiindulási” személytől nem neveket/elér-hetőségeket kérünk, hanem vele együtt, rajta keresztül vesszük fel a kapcsolatot az ismerőseivel. A személyes kapcsolatoknak itt sokkal nagyobb szerep jut, mint a hólabda esetében. A Drogok és Drogfüggőség Európai Megfi gyelő Központja (European Monitorong Centre for Drugs and Drug Addiction: EMCDDA) is foglal-kozik ilyen elérési technikákkal (Fountain és mtsai 2000), valamint a Nemzeti Drogabúzus Intézete (National Institute on Drug Abuse: NIDA, Lambert, Ashery és Needle, 1995) is. Egy-egy interjú, ami az interjúalany számára is „érdekes”, ad valamit érzelmileg, megkönnyíti a további kapcsolatokat. A privilegizált hozzá-férés (Griffi ths és mtsai 1993) során olyan interjúkészítőket keresünk, akik már rendelkeznek olyan kapcsolatokkal, ami a célcsoportok elérését megkönnyíti, vagy már magukkal a célcsoport tagjaival rendelkeznek ilyen kapcsolatokkal. Griffi ths és munkatársai (1993) négy kritériumot fogalmaznak meg:

1. már meglevő kontaktusok a tanulmányozandó szcéna tagjaival: például olyan segítők, akik tűcsere-programban vagy más, alacsony-küszöbű szol-gálatnál dolgoznak, jó hozzáféréssel rendelkeznek klienseiken keresztül akár kezelésben vagy segítő szolgáltatásban nem részesülő droghasz-nálókhoz is;

96 Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között

2. olyan személyes tulajdonságokkal vagy élettapasztalatokkal rendelkez-nek, melyek révén nem fenyegetők a célcsoport tagjai számára: például korábban partirajárók rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, hogyan lehet ezt a szcénát megközelíteni, hol és hogyan lehet interjút készíteni (pl. a partin nem);

3. az interjúkészítés tekintetében olyan társas és kutatói készségekkel rendelkeznek, hogy el tudják készíteni az interjút, továbbá viszonylag stabil életkörülményekkel rendelkeznek: utóbbi abban a vizsgálatban volt fontos szempont, amikor utcai, kezelésben nem részesülő injekciós droghasználókkal készítettünk interjúkat, és az interjúkészítők egy része maga is korábban injekciós használó volt. Itt folyamatos szupervízióra és kapcsolattartásra volt szükség, hogy a „csábítás”, a visszaesés első jeleit észrevegyük, és ebben az esetben az interjúkészítőket kiemeljük a vizs-gálatból;

4. az interjúkészítés és a célcsoporttal való kapcsolattartás nem veszélyeztető számukra: lásd az előző ponttal kapcsolatban írottakat! A szupervízió elle-nére a kiégés jelenségével más interjúkészítőknél is találkoztunk. Valóban megterhelő egy arra egyébként nem képzett – pl. egyetemista – interjúké-szítőnek „lepusztult” sorsok soráról hallani; az interjúalanyok időkezelése is egészen más, ami azt jelenti, hogy a megbeszélt időpontokra sokszor nem jönnek el vagy több órás késéssel; akit ajánlanak, azzal nem lehet végül in-terjút készíteni stb. Az interjúalanyok egy része a rendőrséggel és a többségi társadalommal szembeni érzelmeit az interjúkészítőre vetíti, ami szintén megnehezíti utóbbi helyzetét – még akkor is, ha megérti a folyamatot.

A nehézségek ellenére, úgy találtam, hogy a networking, a megfi gyelés (és a megfi gyelési idő alatt szerzett kapcsolatok) és a privilegizált hozzáférés ötvözete bizonyult a leghatékonyabb módszernek az interjúalanyok elérésében.

AZ INTERJÚKÉSZÍTŐK

Az interjúkészítők a legtöbb esetben olyan szociológus és szociális munkás hallgatók vagy végzett szakemberek voltak, akik megfelelő „hozzáféréssel” rendelkeztek egy-egy célcsoporthoz, vagy ezt a „hozzáférést” viszonylag köny-nyen ki tudták alakítani (pl. kezelőhelyeken vagy alacsony-küszöbű intézmé-nyekben dolgoztak). Egy-egy kutatásban volt vagy jelenlegi droghasználókkal is dolgoztunk, illetve olyan interjúvolókkal, akik az adott szcéna tagjai voltak (partiszcénák).

Az interjúkészítők – a legtöbb esetben – 10, 20 vagy 30 órás felkészítő tré-


ningen vettek részt, ahol a megkeresés, kapcsolatfelvétel és az interjúzás kér-déseivel foglalkoztunk. Témaként szerepelt a személyessé váló kapcsolatok kezelése, illetve, hogyan mondjunk nemet az ilyen igényeknek; a privilegizált hozzáférésnél személyes ismerősökkel készítendő interjúkról van szó, de ezt a közeli barátokra nem célszerű kiterjeszteni. Az interjúzás időszakát is formális szupervíziós alkalmak, illetve informális kapcsolattartás kísérte; itt az interjú-készítők, illetve a terepen dolgozók elmondhatták és feldolgozhatták kezdeti frusztrációjukat (nincs interjúalany, nem fogadja be őket a célzott szcéna), a személyessé váló kapcsolatokat (kapcsolatok elmélyülése, az ilyen helyzetek kezelése), az interjúkészítés vagy megfi gyelés mint munka és a célcsoport tagjaival való kapcsolattartás mint személyes bevonódás, személyes projekt közötti feszültség átdolgozását. Az ilyen háttértámogatások esetében nagyon sokban támaszkodhattam a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia munkatársaira (elsősorban Fehér Beára és Lencse Menyhértre).

A PÉNZ SZEREPE

Az interjúalanyok 2–3000 forintot kaptak az interjúkért, pontosabban, és ezt a különbséget hangsúlyoztuk is, nem az interjúért, hanem azért az időért, amit az interjú jelentett. Ennek önmagában is erős motiváló hatása volt, de az csak néhányszor fordult elő (de előfordult!), hogy egy-egy interjúalany kétszer is je-lentkezett interjúra a pénz miatt. Az is világos volt, hogy az injekciós használók a pénzen drogot vesznek. Etikailag felmerülhet, hogy ezzel az interjúalanyok droghasználatát segítettük elő, azonban ha nem kapnak pénzt, akkor is vesz-nek azon a napon is (az interjú feltételezett napján is) drogot; vagy ha készül velük interjú, még nagyobb idői szorításban lesznek, hogy pénzhez és droghoz jussanak, ami miatt esetleg inkább fognak bűncselekményt elkövetni, mert már nem lesz idejük a legális/féllegális pénzszerző lehetőségeik végigjárásához.

A KUTATÁSOK MENETE, ADATVÉDELEM

A könyvben bemutatott kvalitatív kutatások kezdetén, 2000 körül, még nem volt kötelező az intézményi etikai bizottsági jóváhagyás (Institutional Review Board). Ez ma is csak orvostudományi kutatásoknál szükséges (több más mellett). Ezek a kvalitatív kutatások nem orvosi kutatások. Az egyes kutatásoknál a MTA Pszichológiai Kutatóintézet Tudományetikai Bizottsága adott ki hozzájárulást. Az interjúalanyokat írásban tájékoztattuk a kutatás előnyeiről és kockázatairól, és ők írásban járultak hozzá a részvételhez (a felvilágosításon alapuló beleegye-


ző nyilatkozat aláírása történhetett becenévvel is). Az első időszakban 18 év alattiak is bekerültek az interjúalanyok közé, majd jogi-etikai megfontolások-ból később őket kihagytuk a kutatásból (a szülői beleegyezés lehetetlensége miatt); azt azonban nem tudtuk ellenőrizni, hogy például egy tizenhét éves tizennyolcnak mondta magát. Személyes adatokat nem rögzítettünk, ha bece-neveket, telefonszámokat meg is adtak az interjúalanyok, azokat legkésőbb a kutatás (adatfelvétel) végeztével töröltük. Az adatok kezelése az interjúkészítők felelőssége volt (tehát „központilag” nem gyűjtöttünk ilyen adatokat), akik adatvédelmi oktatásban részesültek, és ezzel kapcsolatban nyilatkoztak is (a tudomásukra jutott személyes adatok megsemmisítéséről).

AZ INTERJÚALANYOK KIVÁLASZTÁSA ÉS AZ INTERJÚK FELDOLGOZÁSA

Az interjúalanyok kiválasztásánál és az interjúk kódolásánál (már ahol ezt a módszert választottuk) elsősorban a Grounded Th eory-t, a lehorgonyzott-elméletet alkalmaztuk (Glaser és Strauss 1967, Strauss 1987). Például, injekciós droghasz-nálók kockázati magatartásai vizsgálata során ez azt jelentette, hogy a kockázati magatartások jellegzetesnek vélt előfordulási helyszínei, illetve személyei irá-nyában történt a mintaválasztás, majd a későbbi „teoretikus mintaválasztás” és az interjúk kiválasztása az elemzésre. Ha újabb szempont („hipotézis”) merült fel, akkor bizonyos irányban újabb interjúalanyokat kerestünk (például lesza-kadó, peremen levő droghasználók). A kiválasztás alapja – és ez az elemezett interjúk számát is meghatározta – a „teoretikus szaturáció” elve volt; azaz addig folyt az interjúzás, majd az elemzés, amíg a kialakult kódok még magyarázó erővel bírtak. Amikor már lényeges új információ nem mutatkozott (elértük a teoretikus szaturációt), befejeztük a további kódolást, illetve az interjúk elem-zését. A kvalitatív kutatások sajátosságai miatt nem várhatunk olyan jellegű adatokat, hogy a kockázati magatartások hány százalékban fordulnak elő az injekciós droghasználók körében (ez még a minta esetében sem válaszolható meg). A teoretikus mintavétel miatt – tehát a mintavétel a kockázati maga-tartásokat mutató személyek irányában „eltolódott”, minél inkább kockázati magatartásokat mutató személyekkel igyekeztünk interjúzni – a kockázati magatartások jobban kiemelkednek a többi magatartásforma közül. A kvalitatív kutatások „érvényességének” másik mértéke – a hivatkozott elmélet szerint – a teoretikus denzitás: a különböző kategóriák és kódok egymás között kialakuló sűrű kapcsolata. Minél nagyobb denzitású egy leírás, feltehetően annál jobban írják le a kategóriák és kódok a vizsgált jelenséget.

A lehorgonyzott-elmélet jórészt – de nem kizárólagosan – a szimbolikus in-ter akcionalizmusra vagy a konstruktivizmusra épít. Lényege, hogy a kutató


folyamatos kapcsolatot tart a tereppel: az adatgyűjtés nem egy fázisban zajlik, hanem az adatok nyomán előálló új „hipotézisek” miatt – mint az előzőekben is láttuk –, visszamegy a terepre, és a „teoretikus mintavétel” szerint újabb ada-tokat gyűjt. Tehát nincs szó véletlenszerű adatgyűjtésről, sőt, ellenkezőleg! A véletlenszerűségnek vagy a reprezentatív mintavételnek – a legtöbb kvalitatív kutatás esetén – az alapvető ismérvei sincsenek meg: nem ismert a sokaság nagysága, alapvető szociodemográfi ai összetevői stb.

A lehorgonyzott-elmélet következő lépése az adatok kódolása. A kódolás szoros kapcsolatban áll a mintavétellel: ha a kódolás során új „hipotézis” bukkan fel, amiről a már meglevő adatok keveset mondanak, akkor vissza kell menni a terepre, és ott e hipotézis által vezetve, újabb mintát venni (interjút készíteni [Glaser 1978, 1996, 1998]). Ez az oda-visszaút magára a kódolásra is igaz: ahogy a kódolással haladunk előre, egy-egy új kód kapcsán vissza kell térnünk a ko-rábbi kódjainkhoz, és felül kell vizsgálnunk azokat: valóban érvényesek-e, nem kell-e összevonni bizonyos kódokat, illetve egy kódot inkább többre bontani? Chamaz (2000) a kódolási folyamatot úgy írja le, hogy kérdéseket teszünk fel az adatainknak. Az adatok ilyen kérdezése folyamatosan alakítja azok interpretá-cióját. Amit az elmélet szerzői is hangsúlyoznak, az az elméleti építkezés már a legkorábbi fázisban: azaz akár a tényleges kutatás (terepmunka) előtt. Már akkor lehet a szakirodalomban, de akár a szépirodalomban, saját tapasztalatokban tájékozódni, és kérdéseket, hipotéziseket megfogalmazni (a hipotézis mindig, mint kutatási kérdés szerepel, tehát a nullhipotézis és más megfogalmazások nem értelmezhetők). Ezekre már lehet, hogy még a terepkutatás előtt válasz kapunk – akkor nyilván ezeket kell megerősíteni vagy cáfolni –, másokra pedig csak a terepkutatás, illetve a kódolás során. Tehát mindig van egy elméletünk, ami vezeti a munkát, akár adatgyűjtésről, akár kódolásról van szó. A kutatás során nem különíthető el adatgyűjtés, feldolgozás és interpretáció stádiumokra, mert ezek egymást átszövik. A kódolás az elmélet klasszikus megfogalmazása szerint sorról sorra történő kódolást feltételez. Jelentős szerepe van az össze-hasonlításnak: a kódgenerálás fő eszköze: egyéneket, ugyanattól az egyéntől származó adatokat, eseményeket, kategóriákat hasonlíthatunk össze. Az ös-szehasonlítás mellett megjelenik a dimenzionálás egy adott kontinuum mentén. Ennek technikai kiegészítője az axiális kódolás: egy kategóriát alkategóriákra bontunk; abban az irányban haladunk, mi építhet fel egy kategóriát, vagy for-dítva: mivé bomlik le egy kategória, ha elkezdjük dimenziókra bontani, például a kockázat súlyossága, előfordulása mentén. Az injekciós kockázat, mint kód, így felbontható az injekciós tűvel, a drog elkészítésére szolgáló kanállal, a drog összekeverésére való fecskendővel kapcsolatos kódokra – csak az eszközök szintjén maradva. A szelektív vagy fókuszált kódolás során egy-egy kódkategóriát bontunk apróbb részletekre: pl. a kanállal kapcsolatos műveletekre. Ilyenkor


feltesszük – a kutatás végessége miatt is –, hogy ez a legfontosabb kódunk, itt van a kutatás lényege, tehát a következőkben erre – illetve az ezt alkotó (al)kódokra – koncentrálunk. A kódcsaládok alkotása során összetartozó kódo-kat vonunk össze egy nagyobb elméleti egységbe. A kutatás kérdése dönti el, hogy aztán a sok kód közül melyiket használjuk egy-egy vizsgálat – vizsgálati kérdés, hipotézis – bemutatására.

A lehorgonyzott-elmélet másik sajátossága a memo-írás. Memót a kutatás bármelyik fázisában írhatunk; mint az előzőekben is láttuk, a kutatás már a terepre kerülés előtt jóval elkezdődik. A szakirodalmi jegyzeteinket, papírfec-nikre írt gondolatainkat, ötleteinket mind memóknak tekinthetjük. Ugyanez történik az interjúkészítésnél is: rögzítjük, hogyan értük el az interjúalanyt, hol és hogyan került sor az interjúra, milyen benyomás alakult ki az interjúalanyról bennünk (ezek az interjúzás standard feljegyzései), de itt rögzíthetjük, ha egy „hipotézis” fogalmazódik meg bennünk az interjú során; aztán ezt a hipotézist a kutatás későbbi fázisában elemezzük (kódolás, visszatérés a terepre kiegészítő adatgyűjtésre stb.). Végül, a kódolás során is bátran élhetünk a memózással: szövegrészeket, kódokat jelölhetünk meg, kódokat magyarázhatunk meg, olyan szövegrészeket is kiemelhetünk, amiket valamiért nem kódolunk, de fontosnak tartjuk őket. Valójában, a kutatás legfontosabb része a memoírás: a memókban kezd kirajzolódni az „elmélet”.

A lehorgonyzott-elméletet manapság számos kritika éri (Charmaz 2000). Szemére vetik – mármint az egyik alapító, Glaser szemére –, hogy túlságosan is pozitivista, az adatokat „objektívnek” tekinti, az objektivitás, az adatok egyezése a „valósággal” puszta kutatási kérdés: ha sokszor megyünk vissza a terepre (lásd teoretikus mintavétel) és kellő „ideig” kódolunk (lásd teoretikus denzitás), akkor ezek a kérdések megoldódnak. Charmaz (2000) éppen ezek miatt a kritikai ész-revételek miatt – melyek az elméletet alapjaiban rázzák meg – a konstruktivista átfogalmazást javasolja. Nem elégedhetünk meg azzal, amit a kutató lát, hanem a vizsgálati személyek rejtett hiedelmeit, jelenség-értelmezéseit is tekintetve kell venni, mint ahogy a kutatónak is meg kell vizsgálnia saját magát, ő milyen jelentéseket visz bele „önkéntelenül” is a kutatási anyagba, akár pl. a kódolás során. A konstrukcionalistát az érdekli, valaminek mi a jelentése, és nem az, mi az igazság. Ez a megközelítés megmarad a kutatás publikálásakor is: az író nem omnipotens, mindent tudó tudós, hanem – ahogy Charmaz (2000) fogal-maz – történetmesélő, aki történetét hihető karakterekkel mondja el, bevonva az olvasót is a szöveg jelentésadási folyamatába. Ugyanakkor, mint lehetőség szerint letisztult fogalmakban gondolkodó kutató, megmarad a lehorgonyzott-elmélet játékterében. Mindez persze egy cseppet sem új; de a lehorgonyzott elmélet értelmezési és felhasználási tartományában újnak számít.


AZ INTERJÚK FELÉPÍTÉSE

A McAdams-i élettörténeti interjú ( http://www.sesp.northwestern.edu/foley/research/) volt az a váz, amire az interjútervek épültek. Az egyes kutatásokban az általános élettörténeti perspektívából elkészített interjúvázat egészítettük ki a téma szempontjából releváns részekkel: pl. injekciós droghasználóknál az injekciós és a szexuális magatartások részletes kérdezésével, a partiszcéna résztvevői esetében a parti jellemzésével, teret engedve például a partikultúrára vonatkozó vagy az identitáspolitikai megfogalmazásoknak, egyetemista mari-huána-használók esetében pedig a droghasználat körülményeivel. Több esetben a kvalitatív interjút egy adatlap egészítette ki, amit az interjúalannyal közösen töltöttünk ki; az adatlap a szociodemográfi ai adatokon túl a droghasználat részletezését tartalmazta (különös tekintettel az elmúlt 30 nap, az elmúlt 48 és 24 óra droghasználatára). A McAdams-i élettörténet interjú felépítése:

1. Fejezetek az élettörténetben: Az élettörténet fejezetekre, elkülönülő ré-szekre oszlik, vannak benne jó és rossz időszakok, magas és mélypontok. Látszólag elvont kérdés, mégis, az a tapasztalatunk, hogy az interjúalanyok megértették, mit jelent a „fejezet”, hány részre, fejezetre tudná osztani az életét.

2. Kritikus jelenségek: Térben és időben jól megkülönböztethető jelensé-gek:• Csúcsélmények• Mélypontok• Fordulópontok• Legkorábbi emlékek: esetünkben az első pszichoaktív-szerhasználat,

az első illegális drog-, illetve az első injekciós használat élménye.• (Fontos gyermekkori szcénák)• (Fontos serdülőkori szcénák)• (Fontos felnőttkori szcénák)• Más fontos szcénák: esetünkben az elmúlt időszak legjobb és legrosszabb

drogos élményének elmesélése.3. Kihívások: Az élettörténetben előforduló legnagyobb kihívások.4. Az élettörténetet befolyásoló pozitív vagy negatív hatások5. Történetek és az élettörténet6. Az élettörténet alternatív jövőképei7. Egyéni ideológia8. Az élettörténet középponti témája


AZ ATLAS.TI PROGR AM

A számítógépes, kvalitatív adatfeldolgozást segítő szoftver1 alapvetően a le-horgonyzott elméletre épít. Ez elsősorban a kódolási lehetőségeire igaz, de a memo-írás funkció is ilyen, vagy a kódokat kódcsaládokba vonó lehetőség is (azzal a különbséggel, hogy az elméletben a kódcsalád tagjai között hierarchi-kus kapcsolatok is lehetnek). Tehát az interjút „betöltjük” az Atlas.ti-be (ún. Primary Document), majd egyes szövegrészek kijelölésével elkezdünk memó-kat vagy kódokat azokhoz hozzárendelni. A fejünkben azért ekkor már van egy rendszer – „elmélet” –, hogy mit is akarunk vizsgálni, merre haladjon a kódolás. Különböző funkciók könnyítik meg a kódolás folyamatát, például az autocoding vagy a már használt, listán levő kódokból történő választás. Ilyen „könnyítő” eszköz a kódokat vagy az interjúkat „családokba” rendező és más szűrő funkció, vagy a network-editor funkció, amikor pl. a kódokat – vagy egy kódcsaládot – összefüggéseivel együtt mutatunk be (ezek az összefüggések lehetnek kódok, idézetek, az összefüggés típusa: oksági, együttjárásos kapcso-lat stb.). Az így kapott networköt is szerkeszthetjük, áttekinthetőbbé tehetjük. A Query Tool funkcióval kódok és kódcsaládok számszerű együttjárását (cooccuring codes) kaphatjuk meg, kiválasztott interjúk vonatkozásában, de ez a funkció a kódok közötti összetettebb kapcsolatok keresésére is alkalmas (és, vagy, nem, különböző sorrendű, egymást követő vagy bennefoglaló együttjárások stb.). A programnak különböző kimeneti funkciói vannak: az egyes – kiválasztott vagy éppen összevont – kódokhoz tartozó idézetek kigyűjtése, a kódok együttes előfordulásainak gyűjtése, különböző módon meghatározott interjúrészek kimentése, amiket újra „betölthetünk” a programba, és a következő elemzést már ezen a szövegen végezzük el. A programot elsősorban a kockázati maga-tartásokkal és az ágenciával kapcsolatos kutatásban használtuk, így ott írok róla még és mutatok be néhány ábrát.

A KÖNYV STÍLUSA

A kvalitatív kutatások elméleti hátterének, majd a kapott eredmények értel-mezésénél tapasztalataim szerint a fi guratív nyelvi elemeket (is) tartalmazó megközelítések különösen jól használhatók. Az ilyen elméletek szemléletessé-ge, ugyanakkor pontosan nem defi niált (fuzzy2) volta alkalmas(abb) a kutatás tervezésére és az interjúk, megfi gyelések értelmezésére, mint a hagyományo-

1 ATLAS.ti Scientifi c Software Development GmbH Berlin, 5.0 verzió, 20052 A Zadeh-i fuzzy-elmélet értelemben, lásd még: Matt és mtsai 2003.


sabb, szigorúbb nyelvezetű elméletek. Persze, ezek nem kerülhetők meg; egy elmélet „jóságát” nem a megfogalmazás módja határozza meg. Ugyanakkor a fi guratív elemekben bővelkedő leírások (pl. Bauman fogalmai, a folyékony modernitás, Bahtyin kronotoposza, és szerző/hős felfogása, a szcéna, az „út/útvonal” kifejezések a drogos karrier helyett, a liminális és küszöb helyzetek stb.) jobban útjára engedik a kutatásban résztvevők – és a kutatói beszámolók olvasóinak – fantáziáját. Talán az is elképzelhető, hogy a szociológia vagy a szociálpszichológia hagyományos fogalmai (pl. a csoportjelenségekkel vagy az identitásfejlődéssel kapcsolatban, amelyeket – úgy tűnik – hanyagolok) ebben a törvényileg tiltott, társadalmilag elítélt jelenségkörben, a társadalom „peremén” kevésbé jól láthatóak. Pontosabban, egyes folyamatok éppenhogy az előtérben is állnak (pl. a moratórium jelensége az identitásfejlődésben), azonban az egész jelenségkörre rávetülő tiltás és törvényenkívüliség a fi nomabb elemzést e pon-tos fogalmakkal nehezebbé teszi: a társadalmi kirekesztés erőteljesebb hatása a fi nomabb szociálpszichológiai elemzést megnehezíti. Az előbb emlegetett, tudományos szempontból talán alacsonyabb státuszú, „fuzzy” fogalmakkal viszont a jelenségek plasztikusabban ábrázolhatók. Végül, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy éppen az ábrázolás, akár az esztétikai megjelenítés is, milyen fontos szerepet kap a tanulmányozott csoportokkal és életstílusokkal kapcsolatban; nyilván, ennek a kutatás értelmezésére vonatkozóan is vannak esztétikai konzekvenciái (illetve: kellene, hogy legyenek). Ez a stílus a szerző konstrukcionalista nézeteinek is megfelel, ahogy az előbbiekben kifejtettem. A könyv szerkezetének térbeli elrendezésében azt az elvet igyekeztem követni, hogy az empirikus irodalmat és tapasztalatokat bemutató részek közé egy-egy, többnyire francia fi lozófustól származó megfogalmazást illesztettem; ezzel igyekeztem az empirikus kutatások szükségszerű lezárását „felnyitni” és meg-könnyíteni egyes szövegek többes perspektívájú megértését.

A budapesti drogszcénák: színterek és drogalitások

A budapesti drogszcénák bemutatásakor merőben pragmatikus módszert fo-gok követni: olyan szcénákról lesz szó, ahova valamilyen módon, a kvalitatív kutatásaink során eljutottunk. Persze, a kutatások színtér, illetve célcsoport választását az előzetes tudásunk befolyásolta, különböző forrásokból származó tapasztalataink és információink voltak arról, hogy egy-egy színtéren a drog-használat nagyobb mérvű, illetve valamilyen jellegzetes szempontból specifi kus. Ezek az előzetes tudások származhattak személyes ismeretségekből, szakmai kapcsolatokból, és nem utolsó sorban a Kék Ponttal kapcsolatba kerülő kliensek elbeszéléseiből. Tehát a szcéna vagy a célcsoportok kiválasztása nem jelenti azt, hogy kizárólag ezeken a színtereken folyik droghasználat, esetenként azt sem, hogy itt a droghasználat különösen nagy mérvű vagy különleges lenne, hanem csak azt, hogy ezekről rendelkeztünk információkkal, vagy ezekhez a színterekhez rendelkeztünk kapcsolatokkal (pl. az emlegetett privilegizált hozzáféréssel). Látni fogjuk, hogy a szcéna az ott megforduló fi atalok életének csak egy – kisebb vagy nagyobb részét – tölti ki, illetve, ha célcsoportokban gondolkodunk, akkor a célcsoportok többféle szcénában is megfordulnak: van, ahol jellemző a droghasználat és van, ahol nem.

Elsőként Irwin (1977a, b) foglalta össze a szcénákkal kapcsolatos elméleti megközelítést a fi atalkori kulturális önkifejezés tanulmányozása során. A szcéna szerinte olyan „világokat” jelöl, amelyben a résztvevők közvetlen kielégülésre törnek – szemben a késleltetettel –, szándékosan vesznek részt benne és a szcéna nyitott a nyilvánosság felé. A szcéna megtestesíti azt a jelenséget, amikor valaki – az aktor – megjeleníti magát a nézőközönség számára.

Pfadenhauer (2005) az etnográfi ai szcéna-kutatásokkal kapcsolatos összefog-lalójában a szubkultúra-kutatásokat és elméleteket is „korai” szcénakutatások-nak tartja. Szerinte a szcéna kifejezés elsősorban a kilencvenes évektől terjedt el, főleg a fi atalokkal foglalkozó kvalitatív kutatásokban. A szcéna mentes az olyan ideológiai előfelvetésektől, mint a hetvenes–nyolcvanas évek angol ún. új hullám szubkultúra-kutatásai, ahol az ifj úsági szubkultúra – egyszerűen szólva – az osztálytagozódásnak csak egy változata (lásd Rácz [2001] összefoglalóját). A szerző idézi Knoblauch megfi gyeléseit, mely szerint a szcéna tipológiájában különbözik a közvetlen környezet fogalmától: tipikus színtereiben, kulturális

Budapesti drogszcénák: színterek és drogalitások 105

jegyeiben, közvetlen és a média útján megvalósuló kommunikációjában. Pfadenhauer (2005) szerint a szcénát a „miliőtől” is meg kell különböztetni, ami – a fi atalkori szocializáció témakörénél maradva – a mindenki számára, az életkori szakaszokhoz rendelhető közös életkörülményeket jelenti. A szcéna marginális természetű – térben és időben –, tematikusan fókuszált közössé-gépítő fórum vagy kulturális network, ahova az egyének egyezkedési folyamat során lépnek be (tehát nem kötelező, szükségszerű módon, mint a miliőbe), és amely teret enged a kollektív önkifejezésnek és én-alkalmazkodásnak egy adott életstílushoz (self-stylisation). A szcénakutatások célja és módszere a goff mani értelemben vett interakcióelemzés. Kiindulása a refl exív (Beck-féle) vagy késő (esetleg poszt) modernizációból származó megfi gyelés, amely az individuációt és a szubjektivációt tünteti ki fi gyelmével, eloldozva az egyént osztály-, csa-lád- és más, hagyományos közösségi kötelékeitől. A szcénák kutatása a városi törzsek (ahogy a fogalmat Maff esoli [1988] használja) és az ifj úsági kultúrák kutatását jelenti. A szcéna közössége nem geográfi ailag, hanem az életstílus szerint lokalizálható egy szimbolikus, esztétikailag és tematikusan megha-tározott társadalmi térben, ahol nem a viselkedés, hanem annak „stílusa” a tanulmányozandó feladat. Végül, a szcéna hálózatok hálózatából áll: középpont-ban az interakcióval és a kommunikációval. A szcénára jellemző integráció és megkülönböztetés, különbözés és egyezés ambivalenciája a poszt-tradícionális (és az előbbiekben a modernizmus különböző „késői” fogalmaival leírható) közösségeinek is sajátja. Pfadenhauer (2005) módszertanilag a szcénakutatást az életvilág és a résztvevők perspektívájának megismeréséhez hasonlítja. A „kis társadalmi életvilág” kifejezést kölcsönzi Luckmanntól, és a kutatói feladatot abban látja, hogy ezt a „kis társadalmi életvilágot” az egyének „mi-érzésén” keresztül tanulmányozzuk – tehát nem pusztán a közösen birtokolt tapasz-talatok feltárása által. Végül, Pfadenhauer (2005) a szcénák megértéséhez a szcéna résztvevői és a (résztvevő) megfi gyelést végző kutatók tapasztalatainak hermeneutikai megértését javasolja követendő példaként. Pfadenhauer (2005) összefoglalója szerint, ahogy én látom, a szcéna-kutatások valójában minden olyan társadalomtudományi elemet tartalmaznak, amelyre – nem éppen tu-dományos jelzővel – a „kúl” kifejezést használhatnánk! Az életstílus-divatok tanulmányozása maga is divattá vált, amely – feltehetően – alkalmas a kutató egy bizonyos stílusú önbemutatására (self-stylization), a szcéna és a „tudományos világ” közötti pozícionálására.

Moore (2004) a droghasználó szubkultúrákhoz másképp közelített, bár semmi rendkívülit nem tett. Saját terepkutatásai során ugyanis azt tapasztalta, hogy a szubkultúra homogenitást implikáló fogalma nem használható, ezért azt ja-vasolta, dobjuk ki ezt az egészet az ablakon! A szubkultúra fogalom használata ugyanis egységes normákon, értékeken, szokásokon és hiedelemrendszeren


nyugvó, egymással érintkezésbe nem lépő, statikus drogos csoportosulásokat feltételez. Ez a fogalmi keret nem használható olyan heterogén drogfogyasztó csoportok tanulmányozására, amelyek tagjai rendkívül eltérő társadalmi háttér-rel bírnak, akik egyszerre több fogyasztói csoport tagjai is lehetnek egyben, és akik fogyasztását nem a függőség jellemez (lásd: alkalmi fogyasztók). Moore a drogfogyasztói csoportok jellemzésére a szcénákban és az útvonalakban (pathway) történő gondolkodást tartja a legmegfelelőbbnek. Egy szcéna akár egyszerre több, amorf, „folyékony”, rendkívül heterogén kulturális diskurzusnak is helyet (szó szerint!) adhat (csak utalunk Bauman „folyékony modernitás” fogalmára). Magában foglalhatja eltérő „szubkultúrák” tagjait, de felépülhet olyan tagokból is, akik hiedelemrendszere jóval nehezebben defi niálható. Fontos, hogy a szcé-nákat maguk a használók konstruálják, építik fel interakciók és a szcénákban történő létezés, a drog és az ahhoz tartozó életforma és mindennapos tevé-kenységek megélése által. A szcénák tagjai között a granovetteri értelemben gyenge kötések vannak, melyek összekapcsolják a távoli szcénákat is. Ezek az eltérő életformák és gyakorlatok különböző útvonalak létezését feltételezi. Egy bizonyos útra való rálépés, vagy éppen egy másikra való áttérés – ami jellemző a szcénák között mozgó fogyasztókra – pedig egy újabb, más droghasználói életút (karrier) kezdetét jelenti.

Injekciós droghasználók: az injekciózás szcénái és anyagai

Az injekciós droghasználó kifejezés jellemzően egy epidemiológiailag konstruált szóösszetétel. Az injekciózás okozta veszélyekre, a HIV vagy a hepatitisz vírussal, esetenként más fertőző ágens átadásával kapcsolatos kockázati magatartásokat emeli a diskurzus középpontjába, illetve a célcsoport nevét is ennek megfelelő-en választja meg. Valójában, az injekciós droghasználók többféle szcéna tagjai is lehetnek, és jellegzetes szcénáik sem homogének. Szembeötlő a különbség az utcán élő, az utcán (nyilvános helyeken) drogot használó személyek, és az integrált, a többségi társadalmi normákat (azok többségét) betartó egyének között.

A leszakadt dzsánki szcénája | Ez az utca és a nyilvános terek hálózata, a „társadalom” pereme, széle: a liminoid szféra, amivel annak bizonytalanságát, kimenet nélküliségét hangsúlyozom (Turner [2002] után). Itt töltik napjaikat és itt folyik injekciós droghasználatuk is. A dzsánkit több éves injekciós drog-használat jellemzi, általában különböző helyeken lakik: barátoknál, lebontásra ítélt házakban, esetleg az utcán. Munkahelye nincs, segélyt nem kap, segítő szervezetekkel kapcsolatot nem tart – néha tűcsere-programokban felbukkan,


de a tűket is többnyire gyógyszertárból veszi, barátaitól, a dílertől kapja, vagy azt használja, amit éppen talál. A drogra – többnyire a heroinra – a pénzét kunyerálásból és „boltozásból” (bolti lopás) szerzi meg – utóbbihoz viszonylag konformabb külső kell, mint a kunyeráláshoz (tarháláshoz), ezért annak presztízse is magasabb. Ezekkel a pénzszerző tevékenységekkel el is megy a nap jó része, majd következik a drog megszerzése. Mivel már többször kért hitelbe, tartozásai vannak, a dílerek nem szívesen adnak neki el drogot: nincs „fi x dílere” („vo-nala”), tehát a díler megtalálása – esetleg közvetítő igénybevételével – további órákat jelent. A napi adagját éppen ezért nem biztos, hogy meg tudja szerezni, gyakran vannak elvonási tünetei, ilyenkor a többiektől elkunyerálja a szűrőt: akik vagy megszánják és odaadják neki, vagy elzavarják. Időnként mákteához folyamodik, ami igen alacsony presztízsű drognak számít, és a hozzá szedett Noxyron (forgalomból kivont, de feketén, külföldről beszerezhető altatató) miatt igen veszélyes a használata. Többnyire izolálódott, nincsenek vagy csak alkalmi társai vannak. A drogot általában nyilvános vécékben, parkokban, kapualjakban adja be magának. Túladagolás, esetleg elvonás miatt ők azok, akik legtöbbször akut kórházi felvételre kerülnek; a kezelésüket nem fejezik be, az első adandó alkalommal lelépnek. Ha ezt nem tennék, akkor a kórház bocsátaná el őket néhány nap után. A droghasználókkal kapcsolatba kerülő orvosok jó része szinte csak az ebből a körből kikerülő droghasználóval találkozik; ezeket a tapasztalataikat általánosítják más droghasználó csoportokra.

K: Értem. És mit csinálsz, hogyha nincsen pénzed, és mégis kell a cumó? Hová szoktál fordulni, hogyha pénz kell? Honnan szerzel?

I: Tarhálok, bolti lopásból...K: Ez jellemző, a bolti lopás?I: Nem. Általában inkább tarhálni szoktam. Elég jól tarhálok, még nem volt rá prece-

dens, hogy ne jött volna rá össze. Általában két, két és fél óra alatt megvan. Általában úgy szoktuk, hogy hárman–négyen szoktuk összehozni egy pakettre. Nem tudom, mennyi most egy pakett, de azt hárman–négyen összedobjuk. 1500–2000 forinttal beszállunk. Ennyi elég lesz már? Még egy kicsit! Na, jó. És így megy.

1522 (kiemelés: R. J.)

I: Ez így indul az egész végül is, hogy az ember felkel reggel. Jön hozzám át a haverom – most pont itt fekszik ő is [a kórházban] – , akkor szépen fölöltözök, mert én addig (aludni) szoktam, ő szokott kirobbantani az ágyból. Induljunk el. Benzinkutak, új-ságlopás. Nagyon nagy pénz van benne. Akárki… Azt mondják: mit csináltok, miből van pénzetek? Elmondom, hogy újságárulásba – azt hiszik, hogy hülye vagyunk. Vannak ezek a PC-s újságok, ezek a számítógépes – Chip, Panoráma, … – ezek mind 1600–1700, 2000 forint meg ilyenek és fél árba át tudjuk venni és ráadásul. Hát most (…) ilyen stócot (…) Semmi. És egyből megvan 5–6000 forintom már abból.



I: (…) Megszoktam azt, hogy a városban… hát ez a benzinkutak nincsenek közel egymáshoz. Ide, oda, ide, oda. Dílerhez, mákteáshoz, satöbbi, össze-vissza. Ha nem megyek egy nap húsz kilométert vagy harmincat, akkor semmit. Főleg utazás, metrókon, földalattin. Á! Nagyon durva.

K: Tehát ezzel elmegy az egész napod.I: El. Este 7–8 órára hazakeveredek. És azt a két órát (benyomom)… paff . Másnap meg

megint indul az egész. És ez négy rohadt éve megy. Négy éve megy! Mondjuk végül is nem négy éve, csak három éve, mert egy évig én árultam, és 17 évesen és utána.


Az elbeszélő idői perspektívaváltása (a beszélő jelenidejévé válik az elmúlt törté-nések múlt ideje) az életforma megterhelő voltára utal: az élmények olyan erősek, hogy az elbeszélő perspektívát vált. Ez azért érdekes, mert maga a szöveg „kúl” (cool), azaz igyekszik az érzelmi involválódás kifejezését (beleértve az anyaggal kapcsolatos függést is) kerülni. Egyetlen „árulkodó” jel, a perspektívaváltás. Megfi gyelhető az ágencia távolítása: „az ember reggel felkel…”

Ez a típus a nyilvános térhasználatában sokszor osztozik a hajléktalan alkoholistával:

„12 éves koromig a nagymamám nevelt, de mivel elhunyt ezért visszakerültem a szüleimhez, akik borzalmasan bántak velem, ütöttek vertek. Majd 17 éves koromban megismerkedtem egy nálam idősebb nővel, akihez odaköltöztem. Kapcsolatunk véget ért 1995-ben, utána följöttem Budapestre, ekkor 24 éves voltam, azóta hajléktalan vagyok, és nem érdekel semmi, azóta nincs értelme az életemnek és pusztítom magam, csak az, számít, hogy legyen elég pénzem piára… Életem csúcsélménye és legfontosabb eseménye az volt, mikor elköltözhetem a barátnőmhöz. Kiszabadultam az otthon és szüleim börtönéből.” Péter

A nyilvános térhasználatot kerül, integrált injekciós használó A 23 éves István egyetemista, mellette több mint hobbi szinten fest és fotó-zik, drá ga fotós készlete van. Saját lakásában lakik, amit a szülei vettek neki, akik kül földön élnek. Évek óta injekciós droghasználó, néha mákteát használ, „nosz talgiából”: szemben az előző csoporttal, mindig meg tudja venni a heroin adag ját, de néha, a változatosság miatt mákteát is használ – drogkarrierjét is azzal kezdte. Együtt él barátnőjével, aki úgy tudja, leszokott. Egy másik lánnyal is jóban van, akire a barátnője féltékeny. A két nő közötti rivalizációt István is érzékeli, de a droghasználatával „megoldja”, érzelmileg semlegesíti a maga számára a helyzetet. Egyelőre nem akar leszokni, elégedett a helyzetével. Szúrni otthon szokott, egyedül, néha társaságban, amikor a barátnője nincs otthon, vagy ha otthon van, a vécében pár perc alatt elintézi a szúrást. Mindig steril


tűt használ, a régit – eltörve a „hegyét” – eldobja. Fix dílere van.István példáját azért hoztam, mert önmagában az injekciós droghasználat

– bár kockázati tényezőnek tartjuk – ilyen körülmények között kevés epidemi-ológiai kockázatot hordoz, és az egyéb kockázat (lebukás, elvonás, túladagolás) esélye is kicsi. Istvánnak is voltak dzsánki ismerősei, de ezeket a barátnője egy idő után nem engedte be a lakásba, mert ott szúrták magukat. István is örül ennek, mert tőle pedig pénzt kértek, és drogozásáról is tudtak – lebuktathatták barátnője előtt.

A szcénák átjárhatósága | Sokszor a térhasználaton és életvitelen alapuló a különbségtétel mesterkélt, mint az a következő esetből is látszik, ahol a nyil-vános és nem nyilvános szcénák gyors váltogatása történik. Ez az interjúrészlet példa a szcénák átjárhatóságára és az egész folyamat kiszámíthatatlanságára is:

K: És mikor szúrtál először? Tehát az első szúrás mikor volt? I: Mikor megnéztem a Trainspottingot, és ott még kinéztem… mert ugye, lebeszélt

mindenki, hogy odáig ne juss. És akkor volt például speedem, és egyedül voltam egy szobában éjszaka, és akkor próbálgattam, és sikerült… És akkor egy másik társasággal összejöttem… a törzsmagból ugye, oda jöttek-mentek emberek, ki-be, és én mindenki-vel ismerkedtem. Amerre a szél fújt, arra mentem. Így történt. A suliban csak azokkal, akik valamit használnak. Ott is ugye, a társaság, ide-oda. Akkor a barátom által, a fi zika tanár – akkor így nevezem – által. Akiket megismertem. Dílerekkel jártunk diszkóba. Telefonszám rögtön, és hívtam titokban. És akkor összeismerkedtem a legdzsánkisabb társasággal. Akkor voltam 17 éves, ahol a legjobban lepusztultam akkor, még akkor. Akkor még megvoltak – úgy ahogy – az erkölcseim, tehát testet nem árultam. Semmit nem, csak a szép kis mosolyommal – akkor még az is megvolt – árultam, szóval így bejöttem mindenkinek. És akkor csak arról volt szó, hogy csak szúrás, tehát nagyon kevés speeddel. És akkor ott mutatták, hogy hogy kell. Olyan szűrőt használtunk, amit kivett a srác, és nikotinos volt, és úgy szűrte át. És kérdezte, hogy így is kérsz? „Miért, ti így fogtok szúrni?” – így megkérdeztem. „Mi igen, de ez így életveszélyes”. „Akkor ti miért szúrtok így?” Arra ment ki, hogy én ne kapjak végül is, mert hogy úgy tudták, hogy én nem szúrtam még. Vagy nem is tudom pontosan, hogy tudták-e? És mondtam, hogy persze. Nikotinos, mi az istennel nem tudom, hogy mennyire veszélyes. És akkor így jól éreztem magam, és mondtam, hogy most már suliba is így fogok járni. Így is történt. Utána másfél évig szúrtam, szúrtam, szúrtam. És úgy jöttem suliba. Csak közben kokszoztam is már a barátommal. Akkor a fű, az ott maradt minden napra, és akkor vezettem egy naplót, és csillag, meg mindenféle ilyen titokzatos jelek. És megnéztem egy ilyen egy év után, és úristen, mindennap ott volt egy csillag, minimum egy feles az ott volt. Tehát egy pia. De ez egy ilyen három napok voltak csak, kétszer három nap, és néztem, hogy te jó Isten, és kezdtem gondolkozni, hogy most mi az Isten van, két barátom van, vagy három, mert szerelmem a drog. És akkor bedíláztam egy kicsit. És olyanokról beszéltem már, meg olyanokat csináltam, hogy nem volt normális


már. Beszélt hozzám mindenki, közben senki nem szólt hozzám, ugye, a buszon. Meg paranoia, elég erős, több hónapig tartott. Félrebeszéltem, meg minden (...)

Hozzátenném még ehhez, hogy heroint úgy vettem először, hogy senki nem akart… Tehát volt egy társaság, és szívtak. Egy volt barátom volt, és följártam oda, és na, ha már a társaságban laktam, a ruháim szanaszéjjel, mindenem szanaszéjjel volt, ahol éppen ért az este, ott aludtam. Csak drogos társaság legyen, az volt a lényeg. És mondták, hogyha még egyszer szúrsz, nem jöhetsz föl. Egy hónap múlva mentem, és mindenki szúrta a heroint. De nekem nem adtak, mert hogy én még nem használtam. Használtam, fóliáztam, meg cigiben, de azt mondták, hogy ez más. Ők nem akarnak nekem rosszat. Találkoztam velük pár napra, illetve akkor történt egy csoda velem, ezt most nem részletezem. Tiszta voltam egy hétig, az lett a következménye ennek a dolognak. Marha jó volt. Végre őszinte voltam magamhoz. Tizennyolc évig nem, vagy tizenhét évig nem. Tizennyolc körül… nem, az később volt… időzavarom van. És az a lényeg, hogy mondtam nekik, hogy szúrtam már párszor. Úgysem tudták, hogy melyik szúrás milyen. És hogy heroint is szúrtam.

K: És mit éreztél? I: Mondom, hánytam, meg minden, azt hazudtam, amit tudtam. És akkor mondták,

hogy jó, oké, akkor tudunk venni. De akkor tiszta voltam, arra emlékszem. És olyan házibuliba mentem, ami olyan volt, hogy drogosok, tiszta jó fej emberek voltak. A tanárom, a fi zika tanárom, egy könyvelő tanár, aki végül is nem az én tanárom volt, de a suliban dolgozott, a barátnőm, az osztálytársam, tehát ilyen jó kis társaság. Hogyha társaságot váltok, az jó lesz, gondoltam... Jó is lett volna. Éppen telefonáltam, hogy halló, mit vigyek a házibuliba. És megálltak a telefonfülke előtt, egy véletlen találkozás. Mondtam nekik, hogy csináltam már, meg minden. És mennyibe kerül? Mennyi pénz van nálad? Háromezerötszáz forint volt nálam éppen. És ugye, akkor háromezer volt. De én nem tudtam, és elmentünk, megvettük, elosztották háromfelé, és beszúrtam saját magamnak. És mondtam, hogy egyszer, többször nem. De hogy ott volt a kezemben, akkor úgy átgondoltam, hogy biztos, hogy akarom? Áh, persze, hogy akarom. Ez egy egész érdekes élményt nyújtott. De utána akármilyen érdekes, 8 hónapig volt társaság mindenhol, nem nyúltam a heroinhoz. Csak hasonló dolgok-hoz. Ópiátokhoz nyúltam, teához, ilyenekhez, de heroinhoz nem. Mikor másodszor hozzányúltam, attól kezdve lettem mindennapos. Még akkor nem voltam fi zikailag rajta. De mindenáron az akartam lenni, heroinfüggő akartam lenni.

K: Sikerült is. I: Igen. Nagyon ügyesen. Most van egy arab volt barátom például – most nincs nálam

telefon szerencsére – állandóan hívogat, de tudja, hogy… vagyok, bármikor meg-talál. Fönt Pesten is több… három éve volt barátom, három évvel ezelőtt, egy évig voltunk együtt. És állandóan telefonálgat, hogy menjek vissza hozzá, azóta is. Nem szegény. Én nem tudom, hogy mennyi pénze van. Azt tudom, hogy… ha például tudja, hogy nincs lakásom, tudom, hogy pár embert felöltöztetett, pár ember nem szenvedett egy nap anyaghiányt, meg ilyenek, heroin-hiányt, ezt, azt. Tudta, hogy nincs lakásom, és akkor véletlenül találkoztunk. De ez már nem véletlen volt, csak úgy csinált. Nagyon okos srác. És hogy tud jó albérletet, nagyon szép nagy lakása van. Tudta, hogy nincs munkám, akkor mindig megtiltotta, hogy kurva legyek, meg


ilyesmi. Nem is tudott róla. Amikor együtt voltunk, akkor még nem adtam ilyenre a fejem. Ha tudott róla, akkor kirúgatott onnan. Nem tudom, hogy csinálja. Van befolyása, hosszúra nyúlik a keze. És inkább akkor… mire kell a pénz? Mire kell a 10 ezer forint? Kozmetikusra? Itt a 10 ezer. Ha még egyszer megtudom, így meg úgy! Ha úgy akarta, akkor senki nem adott nekem. A legjobb barátnőm adott, és ő járt rosszul, mert hogy hosszúra nyúlt a keze. Keres, és mindent megkapnék tőle most is, pénzt, mindent satöbbi, satöbbi, és nem megyek hozzá vissza. Nem tudom miért, pedig tök jó lenne nekem. Kis nyugdíjas vagyok, meg minden. Meglenne a cuccom. Utoljára, amikor találkoztunk, a telefonfülkénél, és megtudta, hogy tiszta vagyok, legalábbis nem szúrom magam, csak metadonozok, és mondta, hogy örülök neki, most már gyere vissza. És akkor mondtam neki telefonban, hogy fi gyelj, visszaestem, teljesen visszaestem. Nagyon-nagyon. És mondta, hogy gyere, gyere, van. Előtte azt mondta, hogy nincs. És ötször mondta, hogy menjek. Hát én nem szaladtam. Ez frusztrálta, gondolom én. És akkor elmentem, és mintha függő lennék, mondom, gyorsan, gyorsan. Eljátszottam. És mondom, hogy csak fólia, jó? De ő is csinálta. Előtte nem. És reggel is, semmi kedvem nem volt hozzá, tényleg nem volt, fájt a fejem, meg minden bajom volt egy másfél gramm után. Ötre emlékezett, amikor vele voltam. És csak cigiben szívtam. Az a lényeg, hogy nem szerette ő sem, hogy csináltam, a kapcsolatunk vége felé. Azért is hagytam ott. És most is keres. Most is ingyen lenne nekem a drog, meg mindenem meglenne, és nem megyek hozzá vissza. Ez csak úgy hozzáteszem a dolgokhoz. Meg ilyenek. És még egy fontos dolgot szeretnék, hogy ő az, aki keres most is, és kétszer, az elmúlt nyolc hónapban, ahogy metadonozok, többször túllőttem magam, de úgy nem emlékszik rá az ember és az nem érdekli. De volt egy kis kórházi dolog, egy kis intenzívem, besárgultam stb., stb., és kiderült… azt gondoltam, hogy én egy nagyon egészséges lány vagyok, meg minden, és kiderült vagy tízféle betegségem. A hepatitisz C, az már csak ilyen mel-lékbetegség. Epilepszia, meg vérszegénység, meg egy vesém van, az is alig működik, össze van nőve, egy petefészkem van, az is... nem lehetek terhes, nem megy bele az ondó, ilyen van, ilyenek. És tüdőgyulladásom van, ilyenek jöttek sorra, sorra. És én megijedtem, és akkor párszor mondtam a dokinak, hogy doktor úr, én nem akarok leállni, és nem is fogok. Szúrni sem fogok, nem is fogok használni. Valami legálisat próbáljunk meg. Így mondtam neki. Tehát így. És mondta, hogy jó, akkor Metadon. És akkor…

K: De hát azt is szúrod. I: Hétvégenként, igen. Tudja a doki is. Most próbáltam nem szúrni. Hát, annyira

sikerült, mint a múlt héten, csak elfogyott hamarabb. Háromnapi adag, az csak elfogy hamarabb. Nálam. Tehát ennyi van. És így sokkal kényelmesebb, hogy nem akarok leállni, és ugye, két botlásom volt. Egyik ezzel az arab pasimmal kezdődött. Egyik három napos volt, két-három napig tartott vele, és én folytattam. Nem vele. Mondjuk így nehezebb volt. Egy pakett négyezer. Mondom, akkor úristen, négyezer, amikor ott ingyen van. Tiszta gáz.

K: Hát így tényleg nehezebb. I: Egy kicsit. K: És hogyan szoktad megvenni a cuccot?


I: Úgy, hogy odamegyek, előbb odatelefonálok. Odamegyek, és odaadom a pénzt, és megkapom a cuccot.

K: Tehát így fölmész lakásra? Tehát hogy általában így? I: Mostanában, mert hogy kiszálltam a körökből… minden körből szinte. A drogam-

bulanciára bemegyek, ugye, az X utcába, ott általában mindenkit ismerek szinte. És akkor valami emberen keresztül… Rengeteget változott a drogos világ két év alatt. Az elmúlt két év alatt. Akkor jártam oda. Meg egyébként is változott, ilyen lehúzás szinten. És így alaposan le is húzogattak, ugye. Azt tudták, hogy lehúzható vagyok.

K: Odamentél, és így szóltál valakinek, hogy…? I: Igen, igen. Egy-két megbízható embernek, és persze… K: Hogyan? Hogy ott szóltál, és akkor azt mondta, hogy tud, és… I: Persze, sőt oda is jöttek hozzám többen, hogy én tudok. K: Tehát akkor úgy rögtön adtak, vagy…? I: Nem. Volt olyan is, hogy rögtön, de elmentünk X helyre, és akkor várjál itt. És mon-

dom, hogy nekem ez nem játszik, hogy várjál itt. Meg hogy fölment az ára. Bocsi, ez nem jó így. És akkor így látótávban maradt az illető, és akkor, akitől vette, pont ismertem. Odamentem, és mondtam, hogy fi gyelj, nekem nem adnád ide a számodat? Ismerjük egymást ezer éve. Néz rám, „nincs telefonom”, és elment. Tehát ilyenek már a dílerek. Nagyon megváltozott a világ. Nem az, hogy összedobjuk mákteára, vagy bármire.

K: Azt gondolod, hogy kicsit nehezebben tudtál mondjuk, hozzájutni egyébként? I: Igen, igen, nehezebben. De mégsem. Volt olyan, hogy akartam, és sehogy sem jött

össze egy napig. De olyan is volt, hogy mentem az utcán, és négy emberrel talál-koztam, mind a négynél volt, meg megmutatta, és akkor én mit csinálok, drogos? Tudok jobb vonalat, és mentem tovább. De tényleg tudtam jobb vonalat. Aztán utána kiderült, hogy ezt csak mondtam, mert áh, nem folytathatom. Olyan sincs, hogy utolsó. Tiszta akarok maradni. Csak annyit mondtam, hogy ma nem. És akkor ugye, mégis csak „ma igen” lett a vége. Olcsóbb lett. Van egy tök jó haverom, és őáltala, de így felesben, vagy mit tudom én. Meg így fele-fele. És nekem az több volt, mint a fele. Bár kevesebb, mert Metadonra alig használ. De megvolt a pár hónap, látszik is, itt ülök. Gondoltam, hogy nyolc hónap, hogy ennyi-ennyi, akkor ennyi. Nem sok, de ahhoz bevettem egy csomó gyógyszert. 38 Rivotrilt szedtem egy nap, akkor már csak tizen-akármennyit szedtem. Az X doktor segített nekem benne, hogy kevesebb legyen. Az a lényeg, hogy bevettem sok Rivotrilt, sok mindent rányomtam, és úgy örültem, hogy végre meghalok. Végre élek. És lett egy kibaszott nagy fl essem tőle. De életben maradtam. Így volt.

K: És mit csinálsz, ha nincs pénzed cuccra? Ha megszorulsz? I: Nekem olyan nem szokott lenni. Hogyha én cuccozok, akkor nekem olyan nincs. K: És honnan szerzel pénzt? I: Bolti lopás, meg ilyenek. Mielőtt drogoztam, már csináltam. Tehát ahogy drogozni

kezdtem, már nem volt nehéz. Ez a legegyszerűbb. Vagy ez a legnehezebb, vagy hogy is mondjam? Tehát én most is csinálom például, de csak magamnak. Ilyen tusfürdőket, ami nagyon drága. Tehát ami nekem, ahogy most élek, ahhoz nagyon


drágák, és ezeket ugye, elemelem. De régebben ugye, viszkiket, amiket el lehet adni, meg amire van vevő, meg ilyenek. Akkor 19 éves korom óta, vagy inkább 20, 20 éves korom óta dolgozom, ilyenek, hogy night klub, peepshow, akkor Pestről hazáig stoppoltam, meg minden egyes autóssal, egyikből ki, a másikba be, az összessel elmentem.

K: Tehát magyarul szex? I: Igen. K: És drogért vagy pénzért? I: Drogért is, pénzért is. A dílerrel drogért, idegennel pénzért. A főnökömnek szeretője

voltam egy tök jó cégnél. Kétszázezret kerestem. Száz kézhez. Tök mindegy, a cég pénze. Egy kis lakás árát elcseszegettünk, mit tudom én, a Hiltonba, ilyen helyek-re vitt, vette nekem a drogot minden nap, nem keveset kértem. Annyit, mint az előzőtől, az arabtól, ugye, amit adott nekem. De ő azzal foglalkozott. Megvette, és aztán jött, hogy szúrjuk. Jó, hát, ha ennyi van, akkor jó. Te köcsög – így magamban. És szexeltünk, és az arabbal nem voltak problémáim. Egy év alatt három van négy szex volt. De valami más kellett neki. Takarítás, meg a kedvesség kellett neki. Más nem. Neki ez kellett. A főnököm meg jó volt az ágyban, dolgoznom nem kellett, csak ilyen kamu-titkárnő voltam. És megvett nekem mindent. És utána azt is megkaptam, hogy kórház, és király életem volt, éjszakai kimenő, alkohol, ott benti buli, a főorvos, mindenki lefi zetve. Annyira lefi zethető volt mindenki. Volt ilyen drogteszt, vagy akármilyen teszt, hogy egyáltalán füveztem-e, vagy akármi, soha nem volt pozitív. Mindig jó volt, még a nővérkék is, annyira lefi zethetőek voltak. Meg énnálam mindig volt ilyen negyvenezer készpénz, több nem. És ha véletlenül ki akartak tenni a kórházból, vittem a borítékot. Jó, az – nincs kirúgva. Meg mindig tele voltam mindennel. Tehát én, meg egy másik csaj. Tehát aki tele volt pénzzel, annak jó helye volt ott. És az a lényeg, hogy ebben is segített a főnök. Bejárt hoz-zám, lefi zetett mindenkit, és többet is adott, mint kellett volna, és nekem is adta a pénzt. És ilyen hiltonok, meg az ilyenek, ezek a 30 ezres kajálások, engem is így megcsapott, hogy 32 ezer, meg 24 ezer. Ezt a ruhát is ő vette, ennyi maradt belőle körülbelül. Ez szoknyával meg a fölsővel együtt került majdnem 70 ezer forintba. Csak így simán. Aranyak, meg minden. Még van két zacis cédulám, két gyűrűről. Más nincs. Meg egy nyaklánc, meg egy pecsétgyűrű. De az a barátnőmnél van 30 rongyért. De nagyon hozzászoktam a pénzhez. Olyan nem igazán fordult elő, hogy nincs pénzem. Ha más nem, odamentem egy idegenhez, és megkérdeztem, hogy érdekli-e a szex? És odamentünk egy bokorba. Nem drágán, nem is olcsón. Reális árakat használtam.



Elemezzük ezt az interjúrészletet! A hosszabban idézett elbeszélés a – főleg – injekciós droghasználathoz kapcsolódó kiszámíthatatlanság, a gyors társaság- és szcénaváltások mellett a Frank-féle káosz narratívára is példa. Az elbeszélés egy időbeli sort követ, de ha tüzetesebben szemügyre vesszük, már nem olyan könnyű megállapítani a történések sorrendjét, az egy-egy eseményhez kap-csolódó résztvevőket, sőt, azt sem, mikor van ugyanarról a személyről szó, és mikor lép be egy új szereplő a képbe. Valójában a szöveg idői és téri szerkezete felbomlik (nem tudjuk, hol és mikor vagyunk, egyik helyszínről átvezetés nélkül ugrunk át egy másik tér- és időpontra). Mintha egy folyamatos jelenben zajló elbeszélést hallgatnánk: sem lezárult múlttal, sem pedig valamiféle előremutató jövőképpel, vagy csak ilyen jövőre való utalással sem találkozunk. Egy távoli múlt az interjú elején még látszik: az „akkor még” többszöri felidézésével, de aztán ez is belemosódik a jelen káoszába.

Az elbeszélő is többféleképpen pozícionálja magát: a vagány, nagyvilági nő, az „ócska” prostituált, az erős akarattal rendelkező én („függő akartam lenni”) és a személyes felelősséget elhárító én („kényelmesebb, hogy nem akarok leállni”). Ezek az ének nem refl ektálnak egymásra: az elbeszélő nem tanul korábbi ta-pasztalataiból; ezek a tapasztalatok refl ektálatlanok maradnak. Nincs fejlődés, előrehaladás, de ugyanígy „visszafejlődés” sincs. A narratív perspektíva, miként a felemlegetett ének, „oszcillál” egy állandó, felfokozott jelenben. A „ma nem” (drogozom) és a „ma igen” (drogozom) közötti ambivalencia is megjelenik, ami szintén gyakori még intenzív droghasználóknál is: ezt szintén tekinthetjük kétféle énpozícionálásnak, a droghasználói és a nem-használói én közötti ha-sadást, a kettő közötti kommunikációs csöndet, refl ektálatlanságot láthatjuk megnyilvánulni (a hermansi értelemben vett szelfpluralisztikus elmélet sze-rint): „Beszélt hozzám mindenki, közben senki nem szólt hozzám” fogalmazza meg az interjúalany igen érzékletesen ezt. Azt is látjuk, hogy az interjúalany sem beszél senkihez – valójában az interjúvolóhoz sem –, monologikusan mondja a történeteket, az újabb és újabb sztorikat, szinte végeláthatatlan sorban. A „szana-szét” többszöri emlegetését szimbolikusan az elbeszélő énjei vonatkozásában is érthetjük. Az egymás mellé rendelt események, személyek, terek és idők között maga a beszélő én elvész, szétesik, miközben különböző szcénák között jár: utca, lakás, bokor és autó (szex), night klubok, kórház, a Hilton. Ahogy a szcénákat váltogatja, a szcénák is – bár csak röviden beszél egy-egy szcénáról – felveszik az interjúalany jellemzőit: minden leértéktelenedik, minden és mindenki rossz és silány, a szereplők vagy átvernek vagy az interjúalany veri át őket: a kórházban is, de még a droghasználók között, a dílerek is. Semmi sem az, aminek látszik, nem úgy viselkedik, ahogy várnánk. Mindenki kiszámíthatatlan, de egyben kiszámítható: átverhető vagy ő ver át mást, szinte nincs is különbség. Valójában ezek a szcénák adják ki – már amennyire, hézagosan – az interjúalany énjeit.


Az az érzésem, hogy a szcénák közötti üresség miatti félelem miatt ömlenek ezek a szcéna leírások. Az űr veszélyesebb lenne, mint a halál, ami inkább egy izgalmas kaland, vagy inkább az is egy szcéna „örültem, hogy végre meghalok. Végre élek.” Az interjúalany „léte” tehát a szcénák közötti átjárással, a szcénák közötti határok folyamatos keresztülhágásával, átjárásával valósul meg. Az ágencia működését látjuk itt; az ágencia, mely a határok átlépésével válik élővé és megtestesültté, szinte csak a határátlépés pillanataiban. (Az ágenciával külön fejezetben foglalkozom.)

Magát az injekciózási – esetünkben szinte kizárólag intravénás formában megvalósuló – magatartást is tekinthetjük határátlépésnek: a testhatár igen durva, szó szerinti, átlyukasztásának. A „szúrás”, a „belövés” (a lő szóból), a „nyomni” (igei alakban: nyomok) igen erőteljes kifejezések az injekciózásra. Ezek a szavak olyan viszonyt fejeznek ki az énnel és határaival kapcsolatban, ami mintegy arra utal, hogy ezeket a határokat csak ilyen drasztikus úton lehet megtapasztalni. A Latour-féle (1996) „aktornetwork elmélet (ANT) szerint akár injekciós aktornetworkről is beszélhetünk, ahol a tű (mint „aktor”, mint „ágens”) maga is része az „injekciós droghasználónak” mint humán és nemhu-mán „ágenseket” tartalmazó hálózatnak. Ennek az elgondolásnak az injekciós magatartás átalakításában, az ártalomcsökkentő intervenciók célpontjainak – pl. tűcsere-programok (lásd Luke 2003) – meghatározásában lehet szerepe: Latour azt is felveti, hogy egy ilyen hálózat mennyire stabil, és bizonyos, kitűn-tetett pontjai mennyire befolyásolják a hálózat egész működését, megintcsak: ellenállva a változásnak.

Injekciós használók élettörténeti mítoszai | Az injekciós használó kronotoposzán belül a McAdams-i élettörténeti mítoszok különböző megfo-galmazásaival találkozunk. Igazából, jól megformált élettörténet mítoszokkal sokszor még nem találkozunk – ennek oka lehet az is, hogy interjúalanyaink a húszas életéveik elején-közepén jártak, és ekkor ilyen mítoszok – McAdams szerint – még nem alakulnak ki (hanem később). A teljesség igénye nélkül, csak példaképpen felsorolok néhány ilyen élettörténeti mítoszt, illetve olyan narratív tematikát, amely akár élettörténeti mítosszá is szerveződhet majd. Ilyen az áldozat, a droghasználatát – beleértve az injekciózást is – a kortárs hatásnak tulajdonító típus, a felfedező - kalandkereső (akár úgy, hogy kíváncsi a különböző szerekre, akár olyan pozícionálással, hogy önmagára kíváncsi a különböző szerekkel kapcsolatban), aki „mindent” ki akar próbálni, a sodródó, a droghasználat kialakulását a véletleneknek tulajdonító típus („adódott a hely-zet” – fogalmazta meg az egyik interjúalanyunk egy sor droggal kapcsolatban), a „fájdalomcsillapító” (lelki értelemben véve a fájdalmat) és öngyógyító típus (például anyja halálát, a börtönbeli traumákat ilyen „anesztetizáló” módon


megélő szerhasználó), az „elvonás-narratívát” megfogalmazó típus (a fóliázástól hozzászokás és elvonási tünetei alakultak ki, „muszáj” volt injekciós formában használni a heroint), az utazó (akinek az élete egy hátizsákba belefér, ahogy az interjúalanyunk megfogalmazta). Ezek közül, főleg a felfedező-kalandke-reső, a kortárs hatásnak kitett vagy a sodródó más szcénákban is előforduló élettörténeti mítoszok.

Az injekciózáshoz használt drogok | Injekciós droghasználatról beszé-lünk, de ez szinte kizárólag intravénás alkalmazást jelent. Heroin- és amfeta-min-használókkal találkoztunk, elvétve kokaininjektálóval, illetve egy vidéki városban jellemzően szorongáscsillapítót vagy altatót szúró fi atalokkal (Rácz – Ritter 2003). A heroinhasználóknál is előfordult, hogy ha nem tudtak heroint (vagy nem elegendőt) szerezni, más szert (is) használtak – ez szinte kizárólag a Rivotril volt. A Rivotril felerősítette a heroin hatásait. Találkoztunk olyan injekciós használóval, aki „mindent” kipróbált ilyen módon: LSD-t (kiáztatva a bélyeget), Ecstasy-t (összetörve és feloldva), alkoholt (pl. vodkát), ketamint, sőt még marihuánát is (kiáztatva). Olyan felépülő, volt injekciós droghasználóval is találkoztunk, aki drogot már nem, de egyszer–kétszer vizet „tolt” magának: a fecskendő előkészítése, a babrálás vele, a szúrás élménye volt fontos számá-ra. Hasonló jelenségekről több injekciós használó is beszámolt, kiegészítve a drog elkészítésének izgalmas folyamatával. Szokás ezt „tűfi xációnak” nevezni, a szúrás élményéhez történő ragaszkodást – ugyanakkor többen ezt aff éle városi legendának minősítik, mások mint kondícionált válasszal, számolnak vele (Pates és mtsai 2001). A tűfi xáció azonban egy érdekes kérdést felvet: itt vajon a drogozás vagy a szúrás a fontosabb? Főleg akkor, ha valaki „legális” szert – vagy éppen vizet – használ?

Marihuána-használat egyetemisták között1

A vizsgálatra egy egyetemi szeminárium keretei között került sor, a két szo-ciológus hallgató részben saját ismeretségi körében, részben ebből kiindul-va, „hólabda módszerrel” jutott el a marihuána-használó egyetemistákhoz. A hasonló státusz (egyetemisták), meghatározza az interjúalany és az interjú-készítő közötti viszonyt; előtérbe kerülnek a droghasználat megmagyarázását – de nem „kimagyarázását” – jelentő kijelentések, és feltehetően, kevesebb szó

1 Itt Solt Ágnes és Lopes Elvira interjúit, illetve a témával kapcsolatos összefoglalóit hasz-náltam fel szíves hozzájárulásukkal, amiket egy, a droghasználattal kapcsolatos egyetemi szemináriumra készítettek.


esik a negatív következményekről, vagy már a használat előtti pszichológiai, életvitelbeli problémákról.

Az egyetemista marihuána-használókra jellemző, hogy az illegitim szerek közül a nagyobb részük csak ezt a drogot használja. A szer kipróbálása és a használat kezdete a középiskolai évek alatt történt. Általában dohányzás és jelentősebb alkoholfogyasztás előzte meg; utóbbi általában elmaradt vagy a mennyisége csökkent. A marihuána-használat általában társaságban, egyszerre akár több, kisebb társaságban is történhet, de néhányan egyedül is használják. A marihuánához kapcsolódóan nincsenek tipikus helyszínek és tipikus tevé-kenységek sem. „Szcéna” az egyetemista-főiskolás élethez tartozó helyszínek, maga az egyetem vagy főiskola, lakások és a szabadidő terei. A marihuánaszívás ezeken belül különít el térbeli-időbeli egységet (pl. egy este egy lakásban) vagy jelen van a mindennapok tevékenységeiben is (pl. szívás az egyetemen).

„Megfi gyelhető az elkülönülés azonban kétféle kábítószerhasználat között. Az egyik esetben a kábítószer és annak élvezete központi, lényegi dolog, hasz-nálata szeánsz jellegű, ehhez köthető szokásos tevékenységek a gondolkodás, beszélgetés, nézelődés, magányos séta vagy kirándulás, zenehallgatás, nevetgé-lés. A másik esetben a kábítószerhasználat egy kísérő, kiegészítő élvezeti cikként jelenik meg, s az ehhez köthető tipikus tevékenységek jóval tágabb körűek, például a ping-pong, teke, videó, mozi, horgászás, sörözőkbe, szórakozóhelyekre indulás előtt, biliárd és játéktermekbe indulás előtt, stb. Ebben az esetben a drogot az alkoholhoz lehet hasonlítani, funkciójuk és használatuknak módja közel azonos, és ekkor nem nevezhető a drog használata szeánsz jellegűnek.” – fogalmaz Solt Ágnes.

A marihuána-használatra többnyire este kerül sor, de előfordul napközbeni használat is. Még két gondolat Solttól:

„A marihuána által kiváltott érzések, hatása tekintetében is kirajzolódott egy csaknem egységes kép. A használók leginkább azért szeretik, mert más szemmel látni ilyenkor a világot, a színek, hangok, ízek erősebbek, meg lehet tapasztalni az önmagában való létezés örömét, mások lelkébe való belelátás érzését kelti, nyugtató, ellazít, viccesebb minden, mélyebb összefüggéseket lehet megérteni a világ nagy dolgaival kapcsolatban, rá lehet csodálkozni dolgokra, amelyeket józanul nem vesz észre az ember, különös, sokféle asszociációk támadnak az emberben, totális kívülállás érzését kelti, stb.”

„A droghasználat felhagyásának tervezgetése egyáltalán nem jellemző a droghasználó egyetemisták körében. Nem tartják veszélyesnek magukra, kontrollálni képesek saját megítélésük szerint. Jellemző az a vélekedés, miszerint a drog veszélyes azokra, akik nem elég érettek ahhoz, hogy használni tudják a szert. Visszatérő azonban az a gondolat is, hogy a drog ugyan nem veszélyes, ám a hozzá kötődő életforma, a „link életmód” és „tengés-lengés” már veszélyesnek nevezhető.”


„Ami az első drogfogyasztást illeti, egyértelműen kirajzolódott egy kép a drogfogyasztás kezdetéről és körülményeiről, mégpedig az, hogy két jellegzetes „kezdőkor” fi gyelhető meg:

– 15–16 éves (gimnázium 1. és 2. osztálya), illetve– 18–20 éves (gimnázium 4. osztálya, egyetem első éve) kori kezdés”

– fogalmaz Lopes Elvira, majd így folytatja:

„Általánosan elmondható, hogy kezdőkortól függetlenül a fogyasztás gya-korisága, ami a jelenlegi állapotot illeti két markáns csoport fi gyelhető meg:

– azok, akik alkalmi fogyasztók és szinte kizárólag a szórakozás tartozéka-ként használnak füvet, illetve

– azok, akik heti vagy heti többszöri fogyasztásról számoltak be. Ez utóbbi csoportnál a szórakozáson kívül a mindennapok szerves részévé vált a fűhasz-nálat.”

Lopes összefoglalja a marihuána-használattal kapcsolatos vélekedéseket: „A marihuána használatának magyarázataként (a miért kérdésre válaszolva) megdöbbentően koherens elméleteket fogalmazódtak meg…

1. „jobb, mint az alkohol és kulturáltabb-felszabadultabbá teszi az embert, oldja a gátlásokat”, mely gondolatot általában azok vallják, akik bulizáshoz használják a füvet, mintegy az alkohol helyett (vagy annak kiegészítése-ként).

2. „iszonyú jó feszültségoldó”, mely megfogalmazás a fű lazító hatását hang-súlyozza és azon igényhez kapcsolható, hogy a rohanó és stresszhatá-soktól nem mentes életben szüksége van az embernek kikapcsolódásra, lazításra, mely célnak a fű adhatja az egyik segítséget, megoldást és ehhez kapcsolható azon vélemény is, miszerint „arra az élményre vágysz, amit napközben nem kaphatsz meg” megfogalmazás mely tulajdonképpen hasonló igényeket fogalmaz meg.

3. „élményszerzés”, ami egy elég általános gondolat és nem elkülöníthető az előzőtől, lényege: „Beszívva, más az ember gondolkodásmódja, másképp látod a világot, rájössz hol szarok a dolgok és miért szarok – magadat is teljesen máshogy látod, iszonyú jó. Sokkal jobban megismered magadat és nem csak magadat, hanem az egész világot”. […]

Ebben az esetben a fű (és a füvezés) nem csupán lazító „szerként” jelenik meg, hanem ezen túllépve annak a megismerésben és önmegismerésben betöltött szerepét is hangsúlyozza a fogyasztó. Általában azok élnek ezzel a magyarázattal, akik életében a fű, ha nem is központi, de igen fontos szerepet tölt be.


4. A magukat „haladónak” és „rutinosnak” mondó alanyok megfogalmaz-ták, hogy „Haladó fűszívók esetén a hatás attól is függ, hogy mit akar az ember elérni és attól már kevésbé, hogy milyen állapotban van. „(…) többször szívtam, így megtanultam használni úgy a füvet, ahogy én akarom és szabályozni tudom az egyes hatások erősségét.”, mely elgondolás mögött kétségbevonhatatlan tapasztalat áll, ám ez olykor hamisnak mondható teljes kontroll érzését táplálhatja., melyet az egyik alany megfogalmazása jól reprezentál: „kitapasztaltam, tudok vele élni, nem nőtt hozzám, nem vagyok a rabja” (azaz, nem a fű irányít engem, hanem fordítva) mely tulajdon-képpen nem más mint mindennemű pszichés függés megkérdőjelezése.” (kiemelések: R. J.)

Az egyetemista marihuána-használók sok olyan „technológiát” is megfogalmaz-tak, melyek révén szabályozzák a fogyasztásukat, pl. dolgozatírás vagy vizsga előtt; ha már túl hosszú időn keresztül „szívtak” és kezdik érezni, hogy nincs kedvük semmihez; ha a társaságban egy vagy több személy sokat „szív”, akkor a saját fogyasztásukat is visszafogják; vidékiek esetében, ha hazamennek a szüleikhez (hogy ne lássák rajtuk a használat következményeit); valamint beszá-moltak arról is, hogy a marihuána-használat egy idő után elveszti érdekességét. Ilyenkor már nem az élmény kedvéért, hanem „megszokásból” „szívnak”. Az „egy idő után” elég tág határok között mozog: akár több éves periódusról is szó lehet. A „megszokás” pedig egy kellemes alapközérzetet biztosít – hasonlóan a kismennyiségű alkoholhoz –, amire egyéb tevékenységek épülhetnek rá. Sokan ilyenkor fokozatosan „elunva” a „szívást” végül abbahagyják; de azzal a jelenséggel is találkoztunk, hogy erősebb hatású szerekkel próbálkoztak (LSD, gomba, amfetamin, néha Ecstasy), de általában ezek használatával hamarabb felhagytak, mert ez jobban interferált egyetemi tevékenységükkel. (tanulás, egyetemista társak közötti bulizás). Azzal a jelenséggel is találkoztunk, amikor a marihuána-használat a lyukacsos napokat töltötte ki: várakozás két egyetemi foglalkozás között, várakozás a vonatra. Ilyenkor a használat unaloműző és társasági jellege került előtérbe.

Az interjúk szerint – és az egyéb információk alapján – a marihuána-használat elterjedtségénél jobban tolerált a budapesti egyetemisták között: azaz, azok is tolerálják, akik nem használják. Használata részévé vált az egyetemista életnek; és itt nemcsak a szabadidőre gondolok, hiszen sokan napközben, tanítási időben is használják (bár számuk kisebb). Mint láttuk specifi kus, marihuána-központú bulik („szeánszok”) is vannak, de nem ez a jellemző. A marihuána kiegészítője más tevékenységeknek, nem önmagában fontos.


„Most van a héten, mindig, általában minimum egy–két olyan nap, hogy esténként, vagy délután összegyűlünk mi hatan, és csinálunk valamit… és közben szívunk… de viszont két évvel ezelőtt is ismertük egymást, csak mi hatan kisebb társaságban, vagy nagyobb társaságban találkoztunk, és az is előfordult, hogy nem szívtunk. Nem tudom pontosan, hogy alakult ki… Valószínű úgy, hogy ebből a hatból háromnak van, az egyiknek van egy saját lakása, a másik a M. téren dolgozik egy hostelben, és ő bentlakó, és ahhoz a sráchoz is lehet járni, akinek saját lakása van, és ahhoz is lehet járni, aki a M. téren dolgozik és lakik, és van egy srác, akinek kurva nagy lakásuk van, és az ő szobájában simán elférünk… Úgyhogy biztos, hogy az egyik ilyen az volt, hogy …, ja, az egyik gyereknél van egy jó ping-pong asztal, és akkor mi hatan … egyszer csak ott voltunk, véletlenül, és kurva jót ping-pongoztunk, és megbeszéltük, hogy jó, akkor a jövő héten is megyünk oda ping-pongozni, akkor ebből valahogy ilyen szokás lett…, de mondom, soha nem az volt a lényeg hogy szívjunk, hanem ez már ilyen automatizmus…”Drogmar interjú (kiemelés: R. J.)

„És, csak azt kezdtem el mesélni, hogy most már egy ideje olyan meglepően új érzéseket, meglepően újszerű tapasztalatokat, vagy… nem látok mást… hogy nagyon újat nem adott a fű, és nem is azért szívok, hogy valami új, valami egészen különleges dolog…”Drogmar interjú (kiemelés: R. J.)

„Szeretem azt az érzést, ami bennem van, úgy érzem, hogy sokkal gyorsabb vagyok magamnál ... ilyenkor így mintha kettéválnék, és én belülről egyszerűen gyorsabb vagyok magamnál, tehát gondolataimat hallom, még mielőtt gondolnám. Ez a mértékétől függ: minél inkább beszívok, annál inkább így van. Pörögnek a gondolataim, látom, hogy mi van kívül, sőt, úgy is látom, mintha a külső emberek, akik ott vannak, azok ugyanígy kettéválnának, mást mutatnának kifelé, mint ami belül van. És úgy érzem, hogy ezeket látom ezeket a külső arcokat, meg ezeket a belső lényeket. És akkor így ismerem meg magamat. Szerintem azért jó, azért van erre szükség, mert így sokkal közelebb kerülök önmagamhoz, így hallom a gondolataimat, mielőtt gondolnám, tudok ezen gondolkozni, meg beszélgetni magammal, egyébként pedig sokkal kevésbé tudok elmélyedni önma-gamban. Nem tudom, hogy a többieknek mi esik ebből le, gondolom inkább az, hogy így bepunnyadok, és ... azt szokták mondani, hogy elalszom. Hát pedig nem alszom el, éberebb vagyok, mint valaha, de ezt ők nem tudják, mert meg sem mozdulok, meg meg sem szólalok. Csak gondolkodom és befelé fi gyelek, meg kifelé is, csak az… amit kint látok, annak is a belső részét fi gyelem, tehát akikkel ülök, konkrétan azokra az emberekre nem a szokásos társadalmi beszélgetési formákon, hanem annak.. tehát azt teljesen kihagyom, ezért ők, hogyha onnan nézik, akkor azt gondolják, hogy én alszom, hanem ennek a mélyén beszélgetek velük, és fi gyelem őket, ami sokszor elég... úgy érzem másnap, hogy milyen rosszindulatú vagyok, mert azt látom, hogy ők kifelé mutatnak valamit, és egész más van belül, és így át akarnak verni mindenkit, más-más van a háttérben, ők mások, csak játsszák magukat.” Interjú 2 (kiemelés: R. J.)


„Szerintem ez volt a két alkalom, vagy maximum három, amikor tényleg így teljesen máshol voltam. Házon kívül. Szóval, amikor így iszonyatosan bejött. Amikor nagyon éreztem, hogy szívtam.” Interjú 20 (kiemelés: R. J.)

I: (…) most meg már olyan mindennapossá vált, szóval így délelőtt elszívtunk egy spanglit, az nem jelentette azt, hogy az egész napunk meg van lőve amiatt. Egy fél óra kis bambulgatás, kamillázgatás... szóval nem tudom, szerintem hozzászokott a szervezetem.

K: Mi az a kamillázgatás?I: Hát így nézelődés, tudod, bambulni ki a fejedből. Interjú 7

K: Mit jelent, tehát milyen szerepet játszik a te életedben az anyag?I: Hú, hát ez... elég furcsa. Hát ez furcsa, furcsa dolog. Hát nem is tudom, nem mond-

hatnám, hogy valami különösebb szerepet tulajdonítok ennek az egésznek. Hát ilyen hiánypótlás vagy ilyesmi. Nem mondanám, hogy egyáltalán semmilyen szerepet... hát szórakozás. Kábé ennyi. Volt egy időszak, amikor misztikusan közelítettem ehhez, és így elég sokat néztem utána ennek a dolognak, dehát ez már elmúlt. Főleg a ... (?), meg voltak ilyen misztikus tripjeim is. Volt egyszer egy olyan trip, amikor egy templomban voltunk. ... (?)-en volt, az elég misztikus volt…

K: És gondoltál már arra, hogy teljesen abbahagyod, tehát a füvet is?I: Hát szerintem biztosan ez lesz majd nemsokára. Ez tuti.K: Mert…I: Mert az életemnek ez a része lezárult. Tehát amikor… hát szóval hajlamos vagyok

úgy gondolkodni, hogy az ember életének vannak bizonyos részei, amiket le kell zárni, és így el kell rakni egy dobozba, és akkor ott van bent a dobozban. És akkor mindig bele tudsz nyúlni, ki tudsz venni belőle dolgokat, de, de nem szükséges az, hogy visszatérj ezekhez a dobozokhoz, most más dolgok érdekelnek. Most már nem találok semmi ilyen kiteljesítő dolgot benne, vagy ilyen… tehát nem találok benne semmi olyan dolgot, ami... akkora örömet, ami megérné nekem. Szóval most már azért nézem azt is, hogy azért káros az egészségre meg ilyesmik…

I: …de mondjuk, ha elmentünk moziba, akkor is elszívtunk előtte egy joint-ot, és úgy mentünk el moziba. Szerintem nem éltünk rosszul, vidámak voltunk mindig, meg jól éreztük magunkat, jó, attól eltekintve, hogy állandóan ilyen zombiszerűen éltünk, de ezt, hogy mi ilyen zombiszerűen éltünk, már csak most tudom.

K: De ez a zombiszerű, ezalatt mit értesz?I: Ezalatt az előbb elmondtam, tehát ez az érzelmileg nullára redukálódás, tehát ez...

Bár mondjuk azért ezt visszamenőlegesen módosítanám, mert nem redukálódtunk azért érzelmileg nullára, csak bizonyos érzelmi ingereket én nem tudtam befogad-ni. Mert nem elutasítottam, hanem egyszerűen nem jutottak el hozzám bizonyos dolgok. Inkább úgy, hogy egy dologra fi gyeltem, és vigyáztam. Tehát egy dolog azért így lekötött teljesen, és akkor más az nem jutott el hozzám.

Interjú 2 (kiemelés: R. J.)


A „zombiszerű” érzelmileg redukált érzést érdemes összehasonlítani a korábbi interjúrészlettel, ahol a marihuánaszívás önmaga – és a világ – felfedezését jelentette, az önmagához való közelkerülést. Többen fogalmaztak meg misz-tikus élményeket, de sokan, főleg a használat után már egy idővel, bizonyos tevékenységek kiegészítőjeként, „rekreációs”, ellazító jelleggel használták a szert. Az is látszik az interjúkból, hogy csoportos használat esetén a csoport tagjai többnyire hasonló módon reagálnak a szerre: ez a közös elvárások, a „szívással” kapcsolatos csoportnorma megjelenését mutatja. A hatások sokfé-lesége összefügghet azzal, hogy viszonylag nem erős hatású szerről van szó, ahol a pszichoaktív hatásokat a csoport- és az elvárás-kontextus nagyban alakítja. A mindennapi élet világával szemben a fenomenológiai értelemben vett értelemtartományok sokfélesége alakul ki a szer hatására – pontosabban: a szer, a csoport- és az elvárás-kontextus hatására. Schütz szerint az értelem-tartományok között különbség tehető a tudati feszültség foka, az uralkodó epokhé (zárójelbe helyezés), a spontaneitás, az öntapasztalás, a szocialitás és az időperspektíva fajtája szerint (Preglau 2000). Az értelemtartományokban történő mozgás számos éntapasztalat forrása lehet; egy-egy tartomány megta-pasztalása pedig különbözőképpen funkcionáló ének pregnánssá, a háttérből kiemelkedő megtapasztalásához is vezethet.

Láttuk, hogy a használók milyen módon kontrollálják a „szívást”, illetve sokan egy idő után abba is hagyják. Levonhatjuk talán azt a következtetést, hogy ezeknek az egyetemistáknak az életében a marihuána-használat egy olyan eszköz, mellyel saját és társadalmi közegük határait próbálgathatják, játszhatnak ezzel. A marihuána-használat – mint arra már Becker (1953/2001) rámutatott -, jelentős mértékben tanult, és a csoport elvárásai szerint, illetve ezek megtanulásán alakuló folyamat. Amikor „bejött” a marihuána – általá-ban nem az első alkalommal, ami Becker elméletét, a tanulási folyamatot, a marihuána-hatásainak felismerését támasztja alá -, tehát, amikor „hatott” a szer, a használó felismerte a hatást, akkor az interjúalanyok többnyire színes, érdekes élményekről számoltak be, a világ és önmaguk másképp észleléséről, akár a kozmikus élményekig bezáróan. Ezt az élményt kell „visszagyűrni” az énbe, racionálisan megmagyarázni: láttuk, hogy az egyik interjúkészí-tőt mennyire megdöbbentette a marihuána-használók erőteljes és egyforma „ideológiája”. Vélhetően ez az „ideológia”, ez a hiedelemrendszer az, ami meg-könnyíti a marihuána hatásának beépítését a mindennapok világába. Ennek a hiedelemrendszernek az erőteljes közvetítését azonban nemcsak annak létével magyarázhatjuk. Mivel az interjúkat szintén egyetemisták készítették, és mivel a marihuána-használat tolerált ezekben a közösségekben, vele kapcsolatban sokkal ritkább volt a felmentés, igazolás jellegű megfogalmazás (szemben például a heroinhasználókkal). A marihuána-használathoz és annak szabályozásához


sokszor kapcsolódott az ágencia valamilyen értelmezése. Azt látjuk néhány interjúban, hogy az ágencia megkonstruálásához – vagy annak megéléséhez, ami most ugyanazt jelenti számunkra – szükség volt a pszichoaktív szer kipróbálá-sára és használatára. Egyszer a szer nyújtotta hedonizmus, máskor a szer adta biztonság és kiszámíthatóság érzése, az ismétlés megnyugtató és biztonságos ceremóniája volt fontos a használó számára. Amit nem látunk – valószínű, ha elő is fordul, a használat kipróbálás részében – ez a „tiltott gyümölcs-eff ektus”, azért használom, mert tilos. Általánosabban fogalmazva, a határátlépés – nem pusztán a tiltottság vonatkozásában – és annak szabályozása/szabályozhatósága szintén fontos tapasztalattal szolgált a használó számára: az énhatárok körül-rajzolásában, az én „megélésében”, az „önmagaság” átélésében és uralásában kapott szerepet.

Más kvalitatív kutatások is aláhúzzák a marihuána trajektóriák sokfélesé-gét és komplex szerkezetét (pl. Hallstone 2006). A szerző megkülönböztette a Narkósokat (druggies) és a Hétvégi harcosokat, akik korán kezdik a marihuána-használatot, majd az előbbiek nagyobb addiktív potenciáló szer felé mozdulnak el (pl. heroin, kokain), míg utóbbiak, ahogy fokozatosan felnőtt szerepeket alakítanak ki, elhagyják a szer használatát, vagy csak a hétvégi használat marad meg (de az is ritkul). A Felnövekvők pedig, amelyik a harmadik csoport volt, akik viszonylag korán kezdenek marihuanát és más drogokat használni, kísérletezni velük, majd „kinövik” őket, és a marihuána-használat kontrollált formája marad fenn. A szerző is utal arra, hogy milyen különböző stratégiák-kal illesztik mindennapi életükbe a marihuána-használók szerhasználatukat. Azt gondolom, hogy az egyetemet és a droghasználatot eredményesen össze-egyeztető típus – amely az egyetemi élet „réseit” tölti ki a szerrel – egy külön típusként is felfogható; rájuk is jellemző azonban a szerhasználat csökkenése vagy abbamaradása az egyetem után.

A marihuána-használat összefügg még a kíváncsiság kérdésével is, ezért ott is foglalkozom vele!


Partiszcéna és a partitörzsek droghasználataGeresdi Zsolttal2

A partitörzsek, városi törzsek (McKay 1998, Bey – Maff esoli 2004) kifejezés arra utal, hogy az ifj úsági (szub)kultúrák, a parti szcénák soha nem látott virágzása kezdődött el az elektronikus tánczene terjedésével az 1980-as évek végétől, majd jellemzően az 1990-es évek elejétől. Újabb és újabb irányzatok jelentek meg, egyes irányzatok felbomlottak, szétváltak, mások mainstream-mé váltak, azaz a többségi (ifj úsági) társadalom asszimilálta őket. Maff esoli (1996) ezért is használja a „törzs”, „új törzsiség” kifejezéseket, mert ezek a fogalmak a jelenség folyékonyságát, az alkalmi együttléteket, majd szétszóratásokat jobban leír-ják, mint például a szubkultúra szó, ahol az életstílus, a megjelenés, a forma, az új szenzibilitás és a vele hibrid fogyasztóiság, a „fogyasztó választása” áll előtérben. Mindezekről azonban később!

Magyarországon az új – elsősorban az undergroundban jelentkező – par-tiirányzatok felbukkanása mára sem fejeződött be; gyakorlatilag egy szak-avatott hozzáértő sem ismeri ki magát már a különböző, elektronikus zenei irányzatokkal szimbiózisban élő kulturális irányzatok között. Az elektronikus zenei dzsungel – ahogy a Kék Pont Party Service munkatársai is nevezik ezt a tánczenei stílust – lényegesen eltér a korábbi időszakok rock és diszkó kultú-rájától. Talán innen is az idegenkedés; a „felnőtt” generáció szocializációjában nem szerepel eff éle zenehallgatási, táncolási, közösségi élmény; itt az „eff élét” hangsúlyozom. A rock koncertektől, vagy akár a diszkótól nem lehet elvitatni a közösségi élmény jelentőségét, mégis, ez az újfajta közösségi élmény, amely nem lázad a társadalom, a felnőttek világa ellen, valójában nem is törődik vele, új szabadidő eltöltési szokásokat honosított meg: az éjféltől másnap reggelig, délig, nemegyszer csütörtöktől folyamatosan vasárnapig tartó partizást és az órákig tartó, egyedül, de mégis közösségben történő táncolást, a DJ szerepé-nek teljes újraértelmezését, a VJ (a fényeff ektusokért felelős személy: video dj) megjelenését, az illegális, vagy félig-meddig legális partik szervezését hogy csak néhány vonást említsünk.

A partikultúra iránt elsősorban szakdolgozatot író hallgatók érdeklődtek, akik kvalitatív kutatásokat végeztek a szcénában: lásd: Fejér 1995, 2000a, 2000b, Horkai 1999, Erdész 2002, Angyalosi 2002, Koncz 2005, kivételt képez néhány „szakértő”: Kömlődi 1999, Kömlődi – Pánczél 2001, majd később Demetrovics Zsolt munkássága (lásd a partitörzsek drogfogyasztásánál). Itt említem meg azokat a dolgozatokat is, amelyekhez némi közöm volt (a teljesség igénye

2 A fejezet a következő írás alapján készült: Rácz J. – Geresdi Zs. (2001): Az underground partikultúra értékvilága Magyarországon. Educatio. „Értékek” tematikus szám. 10,3: 530–542.


nélkül): Urbán 1998, Hegedűs 2004, Dávid 2004, Koleszár 2000, Fehér 2000, Márványkövi 2005.

A fejezetben a partikultúrával, partiszcénával csak kisebb részben fog-lalkozom; célom az ebben a kontextusban történő droghasználat elemzése. Ugyanakkor „újdonsága” (lassan húsz éves múltra tekinthet vissza…!) miatt magát a közeget is jobban szemügyre kell vennünk! Hosszan gondolkodtam azon, hogy a fejezet alapjául szolgáló tanulmányt megtartsam-e egyáltalán. Végül, úgy döntöttem, hogy megtartom, néhány helyen kiegészítettem és kibő-vítettem. A megtartás mellett az szólt, hogy így a két szerző (Geresdi Zsolt és jómagam) közötti eltérő pozícionálás – egyik szerző a partiszcéna résztvevője, a másik a megfi gyelője – jobban láthatóvá válik; némelykor a két szerző vitába is bocsátkozik egymással, és a megszólaltatott interjúalanyokkal, vagy az egyes szájtokon szereplő szövegek szerzőivel.

Magyarországon elsősorban Fejér Balázs munkáiból ismert a dance kultúrán belüli techno-house kultúra, az acid-partik világa (Fejér 1995, 2000a, 2000b). Ezt a kultúrát3 Fejér szerint részben az 1980-as évek nagyvárosi underground mozgalmából, részben a diszkó világából, a techno-acid zenei indíttatásból eredezteti. Fejér terepkutatásait 1993–1996 között végezte Budapesten, vizs-gálódásai középpontjában mindvégig a partivilág underground hagyománya maradt. Ez a partivilág bensőséges kapcsolatban állt az LSD fogyasztásával. A partiélmény és az LSD használat szoros kapcsolatát mutatják azok az ideo-lógiák/ideológia-töredékek, melyeket Fejér mint meghatározó szempontokat említ: „az acid-ideológiák legfontosabb motívuma a Gaia – (Föld-tudat) az összeilleszkedés, és összetartozás képzete, azaz, hogy a világ apró mozaikok egymásba illeszkedéséből áll össze egységgé, tehát az acid résztvevői táncukkal egy ilyen nagyobb egység tagjai, s ezt a nagyobb egységet, nagyobb összefüggé-seket az eksztázis, a repetíció és a drogok által megemelt tudat képes átlátni: a világnak üzenete van az acid-generáció számára, vagyis az acid-kultuszban a világ titkos értelme is feltárulkozik. Az acid4 ugyanakkor mitikus narrációk-hoz, virtuális (sci-fi ) elbeszéléshez is kapcsolódik, melyben a tripes utazó sci-fi hőseposz szereplője lehet” (Fejér 2000b: 52.). Végezetül Fejér még megjegyzi, hogy 1996-ra a partivilág említett két hagyománya (az underground és a diszkó) lényegében egyetlen szubkultúrát eredményeztek.

A korábbi évtizedekre jellemző rock kultúra (jellemzően koncert és diszkó) és a partikultúra közötti különbség Fejér munkáiban jól látszik. Ugyanez a szerző

3 A partikultúra kapcsán elsősorban a kultúra és a szcéna kifejezést használom, ezzel is ki-fejezve, hogy nemcsak a zenében vagy a szabadidő-eltöltési szokásokban hozott újat ez a mozgalom (bár éppen mozgalomról nem beszélhetünk), hanem életstílusban, életérzésben, a társadalomhoz és a közösséghez, az egyénnek a testéhez fűződő viszonyában.

4 Acid, trip, trinyó, bélyeg, papír: LSD


hangsúlyozza ugyanakkor az underground, talán a progresszív rockhoz jobban kapcsolódó mozgalmának, illetve a diszkónak a kapcsolatát is a partikkal. Fejér különbséget tesz az underground vonulathoz tartozó partik és a house világával kapcsolatban álló, a tradicionális diszkók átalakulásából kialakuló techno-house kultúra (és az itt megfi gyelhető, az LSD-től különbözően amfe-tamin- és Ecstasy-használattal jellemezhető partik) között. A kilencvenes évek közepén erre a megkülönböztetésre egy fogalompár alakult ki: az underground és az overground partik, majd a 2000-es években az underground és a mainstream felosztás váltotta fel.

Előbbiekre az underground, „alternatív” hagyományok jellemzők, a sok esetben megfogalmazott vagy kibontható ideológia jelenléte: lásd Fejér írását, illetve McKenna eszmefuttatásait, Saunders, Castenada5 hatását, azaz a spirituális-trancszendens, New Age-es hatásokat. A közönség itt „értelmiségi” (a szó tág értelmében) és a hallucinogén szerek (LSD, Ecstasy, később gombák, korong, meszkalin stb.) használata fordul elő. A partik szűkebb körűek (ha zártak), alkalmi helyszíneken kerülnek megrendezésre, de gyakoriak a sokszor alkalmi, később állandósuló, szabadtéri helyszíneken szervezett partik is (rave hagyo-mányok). Az „overground”, majd mainstream partik általában azonos helyen, diszkókban (erre a célra épített vagy kialakított épületek) kerülnek megren-dezésre, egy-egy este néhány ezer fő részvételével, ahol a közönség vegyes összetételű. Itt gyakoribb a techno, később a house zene (azaz gyorsabb, majd inkább a lassúbb, táncolásra szolgáló zene), majd a kilencvenes évek végén, a 2000-es években az esetek egy részében a lassú közeledés a hagyományosabb diszkókhoz (lágyabb house, dance, hip-hop, funky, funkhouse). A használt szerek inkább az amfetamin és az Ecstasy (Rácz – Urbán – Lencse 2000). A két vonulat sokszor összemosódik: a zene és a közönség is, de még a helyszín is sokszor azonos.

Az underground hagyományok azonban ebből a keveredésből más utat találnak maguknak. Ebben a fejezetben ezekkel az utakkal, pontosabban ezek közül két irányzattal foglalkozom: a goa és a drum and bass áramlatokkal. Ezek – részben – a többségi, a „mainstream” áramlattal szemben fogalmazzák meg magukat. Ez is a kilencvenes évek végének újdonsága: az évtized elejéhez–közepéhez képest a partikultúra egyes elemei, öltözködése, szín- és formavilága, zenéje a „mainstream” ifj úsági kultúra, sok esetben a tömegkultúra részévé váltak. Ez korábban, legalábbis Magyarországon, szinte ismeretlen jelenség volt: a tömegkultúrában „partizenét” (a technótól az acidig) lényegében nem lehetett hallani, a partivilág (az under- és az overground is) zárt a tömegkultúra felé – ha

5 Noha tudjuk, hogy Castenada „kitalálta” Don Juan közlőjéhez kapcsolódó gombás hallu-cinogén élményeit, hatása akkor (1970-es évek) és ma is töretlen.


egyes például öltözködési elemei át is kerültek oda. A helyzet a kilencvenes évek végén megváltozott, a hazai tömegkommunikáció és tömegkultúra képviselői is észrevették a partikultúrában (pontosabban a techno, acid, house zenében és a rendezvényekben) rejtőző üzleti lehetőségeket, és igyekeztek azokat ki-használni. Ebből egyenesen következett, hogy a partikultúra, különösen annak underground hagyományait folytató irányzatai most már ettől a jól kialakult, a tömegkommunikáció és a tömegkultúra által bekebelezett zenei világtól is igyekeztek magukat elhatárolni, és megőrizni a partikultúra és a partiélmény egyediségét, a tömegtermelés általi reprodukálhatatlanságát. Ez a külföldön megfi gyelhető jelenség Magyarországon is mutatkozik, az underground parti-kultúra résztvevői „szétszóródnak”, és elsődleges kapcsolattartások módjává és helyévé az Internet válik: cybertribes (http://www.alice-project.com).

A fejezetben az underground partikultúrában résztvevő fi atalokkal készített interjúkat6, a témával foglalkozó, „underground” magyar honlapokat, valamint a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia „Party Service-ének”7 tapasz-talatait használtam fel.

A partiszcéna az ezredfordulón: mainstream és underground | A mainstream a fogyasztói társadalom szerves része, szórakoztatóipari ter-mékek összessége. Közönségét a tipikus fogyasztók alkotják: vevők a legújabb divatra a zenében és az öltözködésben csakúgy, mint az élet más területein. A zenészek, lemezkiadók, diszkó-tulajdonosok és a rendszer más meghatározó fi gurái a közízlés kiszolgálói.

Az underground ezzel szemben deklaráltan kívül helyezi magát a fogyasztói társadalmon (majd látjuk, hogy ez azért nem olyan egyszerű…). A divat követése helyett az egyéniség vállalására, az önkifejezésre buzdít. Alternatívát kínál min-den téren: szokatlan hangzású zene, különleges helyszíneken rendezett partik, alternatív normák. A fogyasztói társadalommal való szembehelyezkedés azt is jelenti, hogy a kultúrát fenntartó, szervező, irányító embereket sem a pénz, a haszonszerzés motiválja, hanem inkább lelkesedésből végzik munkájukat.

6 Az interjúkat első körben Dávid Ferenc és Hegedűs Gyula készítették, akik a „Kvalitatív kutatások droghasználók körében” című szemináriumom hallgatói voltak, majd második körben, néhány évvel később Nemesdy Kriszitna és Papp Eszter, akik szintén hallgatóim voltak az ELTE TÁTK szociológia szakán, a deviancia szakirányon.

7 A „Party Service” a Kék Pont helyszíni, tehát partikon, diszkókban történő drogpreven-cióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szolgáltatása; most elsősorban a goa partikkal kapcsolatos tapasztalatokat vettük fi gyelembe. A projekt első koordinátora Urbán Beatrix, utána Nyéki Krisztina következett, majd Dávid Ferenc és Hegedűs Gyula, jelenleg pedig Dávid Ferenc mellett Varga Dániel. Lásd még: Urbán – Lencse – Rácz 1999, Rácz – Urbán – Lencse 2000.


„Nem, én eleve úgy vagyok, hogyha keveredős buli, akkor nem megyek el. Tehát szoktak lenni a Labirintusban is partik. És hogyha nemcsak dob-basszus van meg breakbeat vagy nem tudom, ami szintén tört, hanem már négynegyedes, akkor nem megyek el. Mert nem vagyok kíváncsi azokra az emberekre, akik olyan helyekre járnak. Hát, ez csak ilyen sztereotípia, én azt gondolom, hogy ilyen, nem tudom… Egy csomó partin van egy olyan fl yer, hogy grizzlis parti, láttál már ilyet? Kurva jó. Egy ilyen grizzli8 medve van, és egy ilyen piros, ilyen tiltó körben.”

Interjú 8

„De mondjuk, az átlagos, partira járó fi atal, aki most van, és akit én így látok, akikre így ráillik, az a droid. Csak így hívjuk, hogy droid. Ennyi. Ez ilyen köztudaton forog, hogy droid. Droid vagy milán. Ez is így jött, hogy milánozzák őket.” Interjú 7

A valóságban a kép persze nem ennyire fekete-fehér. Ma az undergroundra is jel-lemző bizonyos fokú kommercializálódás. Bár akadnak valóban lelkes emberek, akiknek az élete az, amit csinálnak, a többség mégis inkább úgy gondolkodik, élnie is kell valamiből. Ezek a jelenségek még inkább megnehezítik a mainst-ream és underground éles elkülönítését. Egy többszintes elrendeződés jön létre, legfelül az egyértelműen kommersz műfajokkal, középen a sokak által kedvelt, ezáltal erősen üzletiesedett, de a hivatalos tömegkultúra és a média által még elutasított stílusokkal, alul az underground különböző fokozataival, legalul a legradikálisabb rétegzenékkel. Hogy ezen a vertikális rendszeren belül ki hol húzza meg a kommersz – underground határvonalat, az már egyéni ízlés – és a rendszerben elfoglalt hely – kérdése. A mainstreamből nézve az underground egyéni kódja miatt érthetetlen, divattalansága miatt taszító. Az undergroundból nézve a mainstream nyilvánvaló kódolása miatt értéktelen, divatossága miatt unalmas. A két tábor tehát a hozzáállása alapján jól elkülöníthető. Hogy valaki ide vagy oda tartozik, azt elvárásai, igényei (a zenével szemben csakúgy, mint a világgal szemben) határozzák meg. Az egyik underground irányzat szájtján ezt az elkülönülést mutatja a következő szövegrészlet (a „Palace-arc” utalás a siófoki Pallace diszkó látogatójára, mint ideáltípusra):

„Palasz-arc a Pecsa sarkán, vadul mobilozik: „Bazze, idejövök, bazze, megveszem a jegyet,nééégy rongy,bazze, bemegyek,geci, tudod mi van itt bazze, tudodmibazze,pánktalálkozóóó,bazzePÁNKTALÁLKOZÓÓÓértedbazze?!”’http://www.drumandbass.hu/cikk.php3?cid=265

8 Grizzli a nagydarab, „őrző-védő” külsejű férfi ak és a magastalpú cipőt hordó „mainstream” nők megjelölése volt az ezredfordulón. Mára a fogalmak kimentek a divatból.


A goa műfaj az egykori portugál gyarmatról, Goáról kapta a nevét, mely ma India tengerparti tartománya, és nyugati turisták híres parti-paradicsoma. Zenéjét pszichedelikus trancenek is nevezik. A „trance” szó a transzállapotra utal. A következő részletek az irányzat egyik honlapjáról valók:

„A goa-trance felvonultatja a zenei spektrum szinte minden elképzelhető hangját: a magasak és a mélyek lüktetése átrepít az érzékelés egy másik dimenziójába. A goa-party fejleszti a befogadóképességet, élesíti a másiklátást, levezeti a fölös feszültséget, gyorsítja és mélyíti az asszociációkat. Joker a pakliban.”

„Az egyetlen olyan gépzenei stílus, amelyben könnyen felismerhető a kulturális eredet. Rengeteg hangzásban találkozunk a távol- és közel-kelet, valamint a new age misztikumával. A trance befogadása túlmegy a tánc kizárólagos élvezetén, út, amely az ismeretlenbe visz, avagy olyan tájakra érkezel, ahol nyugati ember még elötted nem járt. A csillagok pulzusát tapogatod, naplángfolyamban levitálsz. Persze nem egyedül. Akár egy archaikus indonéz szertartás – egy idegen bolygón – ismeretlen akaratra mozdulnak a végtagok, közös lendületben emelkednek magasba a karok. Nem tánc, hanem áldozat a „Goa-isten” UV-oltárán.”

„A goa lényegében egy hihetetlen merészségű szintézis. A legmegdöbbentőbb talán az a gátlástalan mindent-akarás, amivel egymás mellé rendeli a világ zenei „feelingjeit” – egyszerűen minden belefér. És mindennek az ellentéte is. A goa valójában „visz-sza”vezet az elemi erejű napfelkeltékbe, tomboló természetszerelembe, miközben a zenét örökké egy mindenható és halhatatlan gép generálja. Egy goa-partyn bitekre analizált és komputerlogikával újra felépített paradicsomi dzsungel digitális hajnalába lépünk. A goával ősrégi gátlásoktól szabadultunk meg, olyan dolgokat dobálunk össze termékeny örvénybe, amik között azelőtt soha nem láttunk összefüggést. Szakrális és elegáns. Véresen komoly tigrisáldozat egy százezer km/sec-mal száguldó meteorit álom szikláin. Ha egyszer megcsapja lelkedet ez a semmi máshoz nem hasonlítható érzés, mindig vágysz rá: pörögsz és boldog vagy. Amikor legsötétebb pillanataidat próbálod memorizálni, amikor tényleg túl sokan vannak körülötted, amikor hangjegyeket próbál kiszakítani a füstből füled, amikor a ’mikor’ értelmetlen kérdőszó; akkor sétálj ki a hajnali táncparkettre, akkor kóstold meg a felkelő Napisten befogadó sugarait. Ne állj le, vetkőzz tovább, már te vagy a csábító, kelj együtt a benned ébredező kis buddhával.És a reggel egy goa-partyn is reggel, sőt, ott reggel igazán.” http://d-eyes.jpte.hu/~tss/therion/erzesek.html

„Meg még nagyon fontosak ezek a játékok, golyók és bot, ezeknek a botoknak is a legtöbbje úgy van megcsinálva, hogy UV-szalaggal vannak betekerve. És ugyanúgy a sötétben is látszik maga a bot, tehát tud vele játszani az ember. Vagy pedig van ilyen három golyó egymáson, azt is lehet így pörgetni, meg ilyen különböző formákat lehet vele leírni. És azokat is úgy szokták, hogy azt is ilyen UV-ragasztóval ragasztózzák be. Tehát a madzag általában nem látszik, csak a két golyó a levegőben, és az is nagyon jól néz ki.”Interjú 1


Még ma is Magyarországon a goa undergroundnak számít, és fanatikusabb követői egészen közel állnak a „tiszta” underground defi níció beteljesítéséhez. Vagyis a goa a vertikálisan szerveződő underground alsóbb rétegeit képviseli.

„A goa behatol az agyba, és belülről rázza, feszíti, fűrészeli szét a normális tudatál-lapotot. A d’n’b kívülről esik neki, rázuhan, szétzúzza azt. A módszer más, a hatás ugyanaz lehet. Természetesen nem a gondolkodás, vagy az agyműködés szűnik meg, csak a gondolkodás szokásos keretei. A korlátok leomlanak, a tudat kitágul.” Interjú 10

„A partizás élménye. Ez a zene a techno zenék csúcsa, mozgat, belül hat ösztönökre. Van egy ilyen ösztönös törzsi motívum a dologban. Egyrészt van egy repetitív zene, ami mozgat bizonyos ősi ösztönöket. Mindenki a tűz körül táncol, mindenki jól érzi magát. Társas fertőzés [lásd: Le Bon: A tömeg]. Ha nem lettek volna előtte ilyen élmé-nyeink, amik nyitottá tettek arra, hogy hallucinálsz, hogy máshogy hallod a zenét, hogy átadod magad egy élménynek ilyen szinten, akkor nem lett volna ránk ilyen hatással. De már előtte is éltünk a tudatmódosítás módozataival. De maga a goa zene is egy tudatmódosító szer, ha az ember nyitott erre a dologra. Voltak, akik nem szedtek semmit, azok is nagyon élvezték.”A3 interjú

A drum and bass (d’n’b) műfaj neve „dob és basszus”-ként fordítható. Nagyon gyors, „pörgős” zene, legalább 160 bpm (beat per minute) sebességgel, folya-matosan pattogó dobokkal és basszusokkal, bonyolult ütemekkel.9 Legnagyobb mesterei angolok. Magyarországon az undergroundnak nevezett műfajok közül talán a legelterjedtebb, és a legdinamikusabban népszerűsödő, ezáltal az egyik legerősebben kommercializálódó stílusirányzat. Vertikális rendszerünkben tehát felsőbb, mainstream közelibb rétegekben helyezkedik el, mint a goa. Itt is bemutatok egy hozzászólás részletét az irányzat egyik internetes oldaláról:

9 Az elektronikus tánczenék között az egyik legfontosabb eligazodási lehetőség a sebes-ségük, amit ütem per percben adnak meg: „A beat/minut, szóval az ütem per perc. Egy hip-hop számnál olyan 120, nem, az még talán gyors is. Amik mostanában slágerek ilyen diszkókban, azok olyan 130–140 között vannak, és akkor itt jön a dob-basszus, az olyan 160-tól 190-ig. De ez még mindig gyenge, mert vannak ezek a rave, meg ilyen facing hard core, meg a mit tudom én, milyen zenék, azok fölmennek 210-ig biztos. Tehát abból már tényleg csak ennyit hallasz, hogy t-t-t-t. Ennyi.” (Interjú 8)

„Felgyorsított hip hop (néha swing, vagy bossa nova) ütemek, egy végletekig leegy sze-rûsített, szinte triviális basszusmenet: nagyjából ez a jungle alap, ettõl a ponttól kezdve ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei irány-zata számos almûfajra. Így például a ragga-muffi n vokálokkal, dub-os basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operáló ragga jungle. Vagy a keményebb ütemeirõl, minimalizmusáról felismerhetõ drum & bass (pl. A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece), mely különös kettõsséget hordoz magában: az elsõ hallásra embertelen és hipergyors bre-akbeateket feloldják az ezekre épülõ jazzes elemek, ambient szõnyegek, soul-os vokálok.” Dancelexicon: Jungle/Drum & Bass


„A buli eredetileg a Gellért fürdőbe lett meghirdetve, szép magyarsággal, és amikor éjfélkor megérkeztünk, egy pillanatra azt hittük, tényleg a Gellértbe tévedtünk. Odabent 35 Celsius és 90 fokos páratartalom, csak a pálmák hiányoztak. A ruhatár, a tánctér és a rajta táncolók már tele, még szerencse, hogy az őseim nyomkereső cheyennek voltak: a füstjeleket követve feltaláltunk az emeletre. A szaunába, pontosabban, mert Bal és Safair kabinos urak [azaz DJ-k] addigra már cseppfolyósra állították a levegőt az erkélyen, csak hogy a fogyókúrázóknak is kedvezzenek. Nem kellett túl éles észjárás ahhoz, hogy megállapítsuk: itt ma jóval nagyobb buli lesz, mint felettünk az operagálán, valamint ahhoz sem, hogy mindez telt ház előtt fog történni, mert már az volt és az folyt. Na meg rólunk az izzadság a földszintre.

A Vigadó étterme egyébként tízpontos választásnak bizonyult. A megkopott ele-ganciájú, kellemes helyiségben a körfolyosónak köszönhetően a bárpultot több oldalról lehetett támadni, a terem lent és fent hangosítva volt, így akinek nem volt kedve a tomboló tömegben nyomorogni, fentről fi gyelhette, amint lent hangosan élveznek, és ha bele-beleszédült a hangba, látványba, lerogyhatott egy székre megérdeklődni a mellette ülőtől, hogy jól hall-e. Mert amint jeleztük, a magyar kabinos urak is rendes bulit kerekítettek, talán ekkorát még sosem, de ami utánuk következett, az megint több volt egyszerű szombat esti szórakozásnál. Matrix három (négy?) órás szettje inkább terápia volt, aktív relaxáció, mentál-fi tness. Az utcáról bekukucskálók persze vajmi keveset értettek abból a (kívülről) kétségbeesetten eksztatikusnak tűnő, rituális rémtettekre emlékeztető mozgáshalmazból, ami odabent zajlott, de mi jól tudtuk, hogy ez nem más, mint az öröm egy egészen sajátos és furcsa módon való kifejezésre juttatása. A kurva nagy örömé.

Matrix hihetetlen érzékkel kevergette a (drum’n’bass-en belüli) stílusokat és egyen-súlyozott azon a vékony vonalon, ahol még nem tör-zúz-csapkod, de már annyira pörget, hogy jobban nem lehet, mert ránk szakad az operabál. Pedig barátai (Ed Rush, Dom+Roland, Fierce, Fresh & Vegas, Bad Company és a többiek) valamint tesója, Optical lemezeit ismerve, megtehette volna, hogy lecsapja a fejünket, mint mészáros az ujját, de szerencsére nem tette. Figyelt a közönségre és nagyon élvezte, hogy mi élvezzük, és ezt úgy hálálta meg, hogy mi még jobban élveztük. A sok közül az egyik orgazmus az Ed Rush/Optical Medicine-jének saját remixe volt, amire még másnap józanul sem találtam szavakat egyik szótárban sem, a másik meg az, amikor egyetlenegyszer megállította és visszatekerte az egyik lemezt, majd valami olyat engedett el, amitõl nyugodtan szerepelhettünk volna a híradóban, mint transzba esett hitgyülekezetesek. És tette mindezt jókedvûen, szerényen és jelenléttel. Nagyon, nagyon magasra állította a mércét, így az év elején.” http://drumandbass.hu/freee/party/matrix.htm

A Dávid Ferenc és Hegedűs Gyula által készített interjúk alapján egy olyan kör rajzolható körül, hogy az underground partilátogatók társadalmilag vegyes csoportot képeznek, bár a tanulók (középiskolai és a felsőoktatásban tanulók) felülreprezentáltak. Az életkori megoszlásról az interjúalanyok azt mondják el („panaszolják”), hogy egyre fi atalabbak járnak partikra: azaz 20 év alatti


fi atalok, de nem ritkán 14–16 évesek is – méghozzá nagy számban. A drum and bass-zel kapcsolatos kommercializálódás az életkor szerinti fi atalodásban is tükröződik – azaz az „ideológia” eltűnése. (A partilátogatók körénél nemcsak az interjúalanyok társadalmi hovatartozását vettük fi gyelembe, hanem az ál-taluk ismert fi atalokét is, akikről az interjúalanyok valamilyen információval rendelkeztek.)

Az underground és a mainstream közötti kapcsolat

Margaret és MacGregor (1998) az ausztrál partikultúra tanulmányozása so-rán hívták fel a fi gyelmet arra – bár egyes nézeteik általánosíthatók is –, hogy a parti – szub – kultúra az adott hatalom, az adott kormányzati rend-szer artefaktuma: alárendelődésre kényszerít, és így megfoszt a hatalomtól (disempowerment) bizonyos fi atalkorú csoportokat. Ugyanakkor ezeknek a tagjai ebben a (szub)kultúrában kifejezhetik identitásukat, kialakíthatják sa-játos életstílusukat: alávetett, de ugyanakkor kevésbé ellenőrzött kultúráról van szó. Megfi gyelhető azonban – és ez nemcsak az ausztrál partikultúráról mondható el –, hogy az alárendelt undergroundból bizonyos elemek (zene, szórakozási forma, öltözködés, életstílus-elemek, egyes szereplők) átkerülnek a mainstreambe; a szerzők szerint ez a hatalom fl uktuálását mutatja. Egyes időszakokban a hatalom bizonyos életstílusokat, kreatív egyéni kifejezőeszkö-zöket, identitásokat, a partikultúrában különösen erős én – test kapcsolatokat „lenyom” az undergroundba, majd „felenged”, persze popularizált és fogyasz-tóivá tett formában, a mainstreambe. Az underground hatalmi kontrollja az elnyomással, a kisebb társadalmi nyilvánossággal, a „gettóba” kényszerítéssel valósítható meg, ugyanakkor az underground számos eleme nem kontrollálha-tó kellőképpen – éppen a dolog természete miatt. A mainstreambe emeléssel viszont, a populárissá és konzummá tevéssel a kontroll tökéletesebbé válhat; ugyanakkor a kontroll tárgya folyamatosan gazdagodik az undergroundból érkező impulzusok hatására (lásd Foucault [1979] gondolatait a hatalom és az ellenállás kapcsolatáról). A hippi kultúra fogyasztóivá válása és ezáltal történő hatalmi ellenőrzése kapcsán nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg Young (1973/2001): rámutatva arra is, hogy a „hippi megoldás” az indusztriális társadalmakra adott – korai – posztindusztriális válasz volt; analóg módon feltételezhetem, hogy a partikultúra pedig a jóléti rendszerek összeomlására adott, az ént, az én és a közösség sajátos kapcsolatát előtérbe állító válasz. A kérdésre még visszatérek.

A partiélmény | Partiélménynek nevezzük azt a módosult tudatállapotbeli


tapasztalást, melyet az egyének a parti során, a partiszcénában megélnek. Ezt én már akkor megtapasztaltam, amikor először résztvettem egy partin, 1994 körül Magyarországon, a sokatmondó nevű „Acid Klubban”, a Ferihegyi repülőtérre vezető út egyik elhagyott gyárépületében. Hazafelé majdnem átmentem autóval a piroson (miközben jött a vonat), a megváltozott tudatállapotom miatt, holott semmilyen pszichoaktív szert nem használtam… Ezúton mondok köszönetet F. A.-nak, aki megmentette az életem, amikor fi gyelmeztetett a veszélyre…!

Hogy valaki hogy érzi magát egy partin, milyen állapotba kerül, az termé-szetesen egyénenként, alkalmanként és egy alkalmon belül is széles keretek között változhat. Partiélményen mi azt az „ideális” állapotot értjük, aminek megtapasztalása az egyén számára egyenlő magával „a” partival, és aminek az újra és újraélése iránti vágy motiválja az újbóli partilátogatást.

I: És így mentem el először partizni, hogy na, akkor szpíd. Mondjuk, a zene az nagyon bejött. Nagyon bejött volna egyébként is, tehát szpíd nélkül is. De végigtáncoltam az egészet, az tuti. És… mi volt a kérdés? Elfelejtettem.

K: Tehát hogy foglald össze, hogy mi neked ez a partiélmény. Meg hogy miért jársz te magad partira?

I: Ja. Levezetem a felesleges energiáimat. Meg a feszültséget, meg mindent. Szóval szerintem…

K: Ezek a munkádból adódnak?I: Pont ezt akartam mondani, hogy olyan korszakban élünk, amikor mindenki iszo-

nyú stresszes. A munkája, a családja, az egészsége, bármi miatt. Mondjuk, engem a munkám nem stresszel, viszont lefáraszt nagyon. Idegileg is, mert általában…

K: Ha lefáraszt, akkor hogy van mégis plusz energiád ilyen partira járni?I: De úgy fáraszt le, idegileg. Tehát hogy sok hülye emberrel vagyok körülvéve. És

én úgy szeretnék végre hétvégén egy olyan bulit, ahol felszabadulok, és nem kell senkivel foglalkoznom, csak magammal, érted? Táncolok, mit tudom én, minden nap szoktam mozogni valamit, ha más nem, akkor elmegyek futni, vagy ugrálókö-telezek vagy valami. De egy parti az teljesen más, mert jó zene van, jó társaság van, mondjuk, a társasággal nem szoktam foglalkozni.

K: A saját társaságoddal, vagy más társasággal?I: Van úgy, hogy senkivel. Tehát elmegyek egyedül, ha nekem bejön egy zene, mondjuk

a kisteremben, és nincs ott senki haverom, én akkor is leállok és táncolok.K: Elég az a tudat, hogy együtt mentek a bulira?I: Így van. Tudom, hogy úgyis ott vannak valahol, nem megyünk el egymás nélkül.

Meg olyankor nem is foglalkozok vele, hogy itt hagynak, vagy mi lesz velem, mert visszatalálok bárhogy. Érted? Csak iszonyúan szeretek mozogni, és a tánc a legjobb mozgás, mindenféle szempontból, szerintem.

Parti interjú 6

A partiélmény fogalma természetesen csak egy elvont konstrukció, amellyel leírhatóvá próbáljuk tenni a megfoghatatlant, a szubjektívet. Valószínűleg helye-


sebb, ha partiélményen nem egy konkrét (még ha szubjektív, egyénre jellemző) módosult tudatállapotot értünk, hanem az élmények, állapotok, tapasztalatok egy olyan változó sorozatát, melyek egymástól különbözőek lehetnek, de egy-befüggő, koherens és partiról partira ismétlődő egészet alkotnak.

Így a partira készülődés, a parti szerveződése az interneten, az sms-ek, a sor-ban állás, az ismerősökkel való találkozás, a zene, a tánc, a pihenés, az ismer ke-dés, a mellékhelységekhez kapcsolódó szociális élet és még számos más epizód járulhat hozzá az élmény egészéhez – az élményhez, amit egészében szinte lehetetlen megfogalmazni.

K: És partin? Valamilyen meghatározó élmény?I: Partin? A partikról is csak az a véleményem, hogy egytől egyik mindegyik jó volt,

tehát egyikről sincs negatív véleményem. Konkrétan nem is tudnék… tehát ilyen részletekre emlékszek, ami esetleg ilyen kiemelkedő volt, de az is több partiból összekovácsolva. Tehát úgy, hogy konkrétan egy partira, arra nem tudok vissza-emlékezni.

K: Tehát elejétől a végéig egy partit nem tudsz összerakni? I: Persze. Nem.Interjú 5

A partiélmény, defi níciójából adódóan, nagyban egyéni történet, pontos tartal-ma is egyénről egyénre változik. Hogy egy partit mennyire értékel jónak valaki (mennyire „jön be”), véleményünk szerint kifejezhető azzal, hogy a partiélmény mennyire teljesedett ki számára azon az éjszakán.

A partiélmény, mint interszubjektív konstruktum, természetesen változik, fejlődik az idő előrehaladtával. Az interjúk szerint a magja az első parti láto-gatásakor alakul ki. Ekkor a személy egy varázslatos, még soha nem tapasztalt közegbe kerül, ami az újdonság erejével hat rá. Ha ez a tapasztalás negatív, ha nincs semmi, ami megfogja őt, nem alakul ki benne a partiélmény, mint pozitív tapasztalás, és valószínűleg nem lesz partilátogató. De ha az első élmények pozitívak, a rendszeres tapasztalás a varázslatos újdonságból egy jól ismert, szeretett és fontos eseményt formál, ami az illető mindennapjainak részévé válik – ez a partiélmény. Két tényezőt emelünk ki, melyek hozzájárulnak az élmény létrejöttéhez.

Az első tényező a zene, a tánc és a drogok által kiváltott tudatmódosító hatás. A partin nem mindenki drogozik, és akik drogoznak, azok is különböző szereket használhatnak. Nem mindenki táncol, és akik táncolnak, azok között is van, aki szinte egész este, teljes beleéléssel, akár transzba esve, mások csak időnként, és szolidabb mozdulatokkal. Van, aki a tömegben táncol, a DJ pulthoz közel, ahol szinte egymásra taposnak az emberek, eszeveszett hangerővel üvölt a zene, magas a páratartalom és a hőmérséklet, és alig mozog a levegő. Van, aki


távolabb, a terem szélén táncol, ahol kisebb a tömeg, valamivel alacsonyabb a hangerő, elviselhetőbb a hőmérséklet és a páratartalom. A zene mindenkire hat, de itt is van választási lehetőség, általában legalább két terem van, az egyikben hangosabb, erőteljesebb, a másikban nyugalmasabb, lassabb, halkabb zene szól.

A zene, a tánc, a fények és a drogok tehát egyénenként változó módon és mértékben fejtenek ki tudatmódosító hatást. Van, aki számára az így előidézett extatikus állapot a partiélmény centrális eleme, minden más eköré szerveződik. Kivetkőzni mindennapi énünkből, feloldódni a táncoló tömegben, egyesülni a kozmosszal, megélni az örökkévalóság felszabadító élményét. Megszabadulni a hétköznapok gondjaitól, a stressztől, a monotóniától, kitombolni a feszültsé-geket, megtapasztalni a boldogságot, a szabadságot, az önmagáért való elemi létezést - ehhez hasonló érzésekről számolnak be a partilátogatók.

„Egy jó buli akkor buli, ha jól érzed magad…:) ebbe benne van a bezélgetés is, mivel lehet jóízűt beszélgetni is.. a táncolás is mivel lehet egy jót táncolni is.. a csajozás is mivel ha már ott vannak csak nem csukod be a szemed, ha meg nyitva van, akkor úgyis találsz olyat amin megakad :)… ha meg csak energia levezetés céljából mész és kurvára elfáradsz a táncba, esetleg mások keresgetésében akkor is lehet jó egy buli, a kérdés, hogy milyen élmények, érzések vettek körül az este, délelőtt, este, délelőtt :)… Szóval az a jó buli, ahol jól érzem magam! :)” http://forum.goa.hu/archive/index.php/t-105.html

A második tényezőt ismerősségnek, vagy még inkább otthonosságnak nevez-hetjük. A rendszeres partilátogató „otthon van” a partin. Úgy látogat „haza” szombatonként, mint aki egész héten egy másik országban dolgozik. Az ismerős zene, az ismerős történések (az ismerős élmény), az ismerős helyszín, és ami talán a legfontosabb, az ismerős emberek teremtik meg az otthonosság érzetét. Itt azonban ki kell emelnem egy fontos dolgot, ami a partikultúrát megkülönböz-teti más szubkultúráktól. A rengeteg ismerős ember, akivel a személy a partin találkozik, csak és kizárólag itt ismerős, sehol másutt. Ezek az emberek sehol máshol nem találkoznak, mint közösség, csak itt, a partin. Kisebb, egymástól elszigetelt csoportokat alkothatnak, akik a partin kívül is ismerik egymást, de a csoportok között az egyetlen kapcsolat többnyire csak a parti, illetve az internet. Ugyanezt fordítva is szemlélhetjük: az „otthonos”, magától értető-dőnek tartott, mindennapi világból „lép be” a partilátogató a partira, kilépve a mindennapi élet rendszeréből, hogy egy másik, csak egy szűkebb közösség számára nyilvánvaló „magátólértetődési-rendszerbe” kerüljön.

A partiélmény létrehozásában tehát fontos szerepet játszik az a kontextus, amiben létrejön: az ismerős személyekből és sémákból felépülő, pozitív képet sugárzó partivilág. Vannak olyanok, akiknél ez a tényező fontosabb is, mint


maga a tudatmódosulás. „…hogyha én elkezdek táncolni, akkor fülig ér a szám, és ez már általában nagyon tetszik az embereknek. És ugyanígy szólok neki, hogy „hát azért jöttél le bulizni, hogy jól érezd magadat, akkor mosolyogj!” Na most, általában először mindig kiröhögnek, de ez már eleve egy jó pont, mert mosolyog. És utána ahányszor én, úgymond… mert én például úgy táncolok, hogy így járkálok mindenfelé, de ahányszor találkozok vele újra, akkor biztos, hogy elkezd mosolyogni, már látszik, hogy jókedve van. Tehát ez már nagyon rányomja a bélyegét az egészre. És itt például az lett a vége, hogy a buli végén már mindenki ott röhög. De ott már elkezdtünk játszani. Kitaláltunk így a különböző számokra történeteket, hogy mire hasonlít. Egy sztorit, egy történetet, hogy mit lehet rá elképzelni. Persze, meg hát legalább téged is megismer mindenki, akihez odamész, akkor hamarabb partiközpontba lehet kerülni végül is.” Interjú 1

A két tényező, a tudatmódosító hatás és a partivilág, a partiszcéna kontextusa, egymásra hatva, együttesen hozza létre a partiélményt. A közös tudatmódosulás kedvez az egységes kontextus kialakításának, ami viszont a tudatmódosulást segíti elő. Bár ezt a kettőt érezzük a legfontosabbnak, léteznek további ténye-zők, amelyek egy személy partiélményéhez hozzájárulhatnak, akár erősebben is, mint az előző kettő. A parti lehet az öncélú önkifejezés kibontakozásának terepe, vagy színtér az ismerkedésre, az alkalmi párkeresésre. Egy külföldi világsztár fellépése is meghatározó lehet a partiélmény szempontjából, a sztár zenei teljesítményétől akár többé-kevésbé függetlenül is.

A partiélmény, ha csak az első két tényező mentén vizsgáljuk, a „mindenséggel való egyesülés” extatikus pillanataitól az „ismerős, barátságos és kedves” közeg-ben való, nyugodt és kellemes elmerülésig terjedhet, a külső világ gondjainak, problémáinak és stresszének kizárásával. Ezekre az állapotokra valamilyen szinten többnyire jellemző a PLUR (peace, love, unity, respect) érzésköre: béke, hiszen a parti a kikapcsolódás és megszabadulás szigete; szeretet, mert a pozitív érzések uralkodnak; egység, az élmény együttessége, közösségi jellege révén; és tisztelet, ami az elfogadás fokozott képességéből ered – gondoljuk Geresdi Zsolttal.

A parti szervezdése | A partit időben megelőzik az előkészületek, és „zár-ják” az afterek (partik, házibulik, vagy egyszerű csoportos együttlétek, amikor a szerhasználók „lejönnek” a pörgetős szerről). Ezek az időbeli események, melyek nem a parti terében történnek, segítik a partiélményt elszigetelni a mindennapoktól – hiszen a partira készülés és a parti elhagyása is speciális tevékenységeket igényel, ugyanakkor ezek a tevékenységek mintegy átzsilipelik a partizót: egyszer a „mindennapokból” a parti világába, majd innen vissza a


mindennapokba. Az ebben a két fázisban használt drogok – ha droghaszná-latra sor kerül – különböznek a partin használtaktól (pl. marihuána); illetve, az előkészület során használt amfetamin például, más szerepet játszik, mint a partin használt: nem annyira felpörget, mint inkább előkészít a partira, elősegíti a mindennapoktól történő elszakadást.

A parti előtt: készülődés

I: Fölmentünk először egy haveromhoz, Pestre, aki ott lakik, illetve ott is van egy lakása. És ott lecuccoltunk, akkor vég nélküli telefonálgatás, akkor elmentek egy páran mitingelni az elosztókkal, hogy így mondjam. Elhozták a cuccot, volt, aki zöldért [marihuána] ment, volt, aki szpídért [amfetamin] ment, így meg volt szer-vezve minden. Mi közben ott főzögettünk, kávét főztünk, kávét ittunk nagyon sokat. Szerintem mielőtt fölmentünk a haveromhoz, elmentünk valahová meginni valamit, mert még korán volt. Mi kora délután mentünk fel. És akkor utána biztos, hogy valami spanglival [marihuána] indult a buli, ez tuti, erre emlékszem, mert mindig úgy indul.

K: Még ott a barátodnál?I: Így van, igen. Csak hogy úgy magunkhoz térjünk, rögtön egy spangli. És akkor

utána megjött, aki hozta a szpídet, és elkezdtük kihúzni a csíkokat. Akkor már úgy mindenki jól mókázott, nevetgélés, volt, aki tévézett.

K: A lakás már akkor tele volt emberekkel?I: Még akkor nem is annyira. Olyan 9, 10 körül jöttek így még egy páran. És amikor

már mindenki ott volt, akkor már volt, aki berántotta a gyorsat, de ki volt adagolva mindenkinek, és akkor ment a pakettgyártás. Emlékszem rá, hogy a barátnőmmel ketten nekiültünk, nagy A4-es lapokat vágtunk szét, hajtogattuk a paketteket, felír-tuk mindenkinek cetlire a nevét, és akkor mindenkinek ugye két pakett, mert ugye tartogatni is akar belőle, meg vinni is akar magával. És akkor jött a megbeszélés, hogy na, ki mit visz be? És én mondtam, hogy éppen akkor… hát szerintem az összes barátnőmnek én vittem be az összes cuccát. Mondtam, hogy ha már a magamét beviszem – én a cipőmben szoktam bevinni a partira. Hogyha már a magamét be-viszem, akkor már teljesen mindegy, hogy mennyivel kapnak el. Hogy most nálam egy negyed csík van, vagy három csík, mert akkor már teljesen mindegy. És akkor mindenkinek a kis pakettját betettem a cipőmbe, és ez olyan meghatározó élmény nekem partin, hogy ilyen sántán járok parti előtt. Míg be nem érek, addig teljesen káosz van, mert nem tudom, hogy melyik lábamban mi van, és mind a kettő nyomja iszonyatosan. Egyikben zöld van, a másikban szpíd. Általában olyankor már be vagyok szívva, de mivel már bennem van gyors is, így tökre ki tudok tisztulni, és így normális fejet tudok vágni, poénkodok a biztonsági őrökkel, szóval így próbálok szimpatikusnak tűnni. És akkor általában nem szoktak semmit motozni.

A bejutás

K: Nem volt még, hogy megmotoztak?


I: Nem, Isten ments! Sőt, még nem is láttam senki olyat, akit így elkaptak volna az ajtóban. A táskámat bátran kinyitom.

K: Tehát nincs ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatod?I: Nincs, hála Istennek. Ez még mindig bevált.K: Igen, és akkor elmentetek erre a bulira, bevittétek a cuccot, és?

A parti tere és ideje

I: És először, szerintem az első egy óránk az úgy telt el, hogy két terem között járkál-tunk oda-vissza.

K: A kis- és a nagyterem között?I: Igen, a kis- és a nagyterem között járkáltunk, egyfolytában járkáltunk a pulthoz

ásványvizet venni, ez evidens. Órákat töltöttünk a sorban, és szerintem olyan ket-tőkor indult meg… Hát mit tudom én, olyan éjfélnél előbb biztos, hogy nem értünk oda. 11, éjfél körül, valahogy így értünk oda, és kettő előtt szerintem egy sort nem táncoltam. Abszolút csak ilyen járkálás, haverok, sziasztok, új arcok, ismerkedtünk, meg ilyenek. Meg rengeteg időt bent töltöttünk a vécén egy barátnőmmel. Röhög-tünk, beültünk egy vécére ketten, közben kihúztunk egy-egy csíkot, tekertünk egy spanglit, eltöltöttük kellemesen az időt.

A communitas

És akkor, olyan kettőkor jött el az, hogy na, akkor táncoljunk. De akkor viszont folya-matosan végig, ötig.K: Akkor, mert akkor lett jó a zene, vagy akkor álltál be eléggé, vagy akkor szabadultál

fel eléggé, vagy mi ennek az oka?I: Minden. Hát előbb szeretek megismerkedni a tömeggel, az előadókkal, a mindennel.

Meg akkorra már így ráhangolódtam a zenére is. Meg mindenre. Láttam, hogy most már mindenki kezd bulizni, meg szerintem, igen, akkor jött meg úgy szerintem igazán a hatása úgy mindenféle dolognak. És akkor roptuk reggelig. Általában, amikor vége van egy partinak, én akkor érzem magam a legjobban. Tehát én akkor még bírnám simán olyan délelőtt 10-ig, délig, de hát mivel ötig, max. hatig tart egy parti, így mindig kicsit csalódással megyek el onnan. Olyankor bírnám még a legjobban.

K: És ez alkalommal is így volt?I: Ez minden alkalommal így van.K: És onnantól aztán? Ki a buliból, világosodik…

A parti után: a hazatérés

I: Igen, ki a buliból, világosodik. Hát, akkor még biztos, hogy tekertünk egyet, még mielőtt hazamentünk, és akkor hát ugye, mivel nem vagyok pesti, meg akkor még így nem is nagyon sokat jártam Pesten, nagy kaland volt, hogy hú, reggel villamos,


nem volt jegyem, jön-e ellenőr, nagyon szarul nézek ki biztos, most nincs kedvem vele vitatkozni, meg ilyenek. De az olyan mókás, a hazafelé út. És akkor már min-denki be van kattanva, van, aki a fáradtságtól beszél hülyeségeket, van, akiben még nagyon benne van, és azért mondja a hülyeségeit, és így egyfolytában röhögünk. És akkor persze vissza a lakásra. Ott aludtunk a barátnőmmel, meg szerintem még ott fenn laktak négyen, meg szerintem még akkor aludt ott valaki. Rendesen tele volt a lakás, a földön, mindenhol alvás, és akkor reggel még tuti, hogy ment ilyen, hogy levesfőzés, kávéfőzés.

K: A leves, az rendes leves, ugye?I: Rendes leves, persze. Még akkor biztos, hogy tekertünk is egyet. És szerintem olyan

kilencnél előbb nem feküdt le senki. Nem is volt nagyon álmos senki a szpíd miatt. TV nézés, aktuális kazetták berakása. Zöld kazi, emlékszem, mindig zöld kazi szólt. És akkor még ott ilyen levezető buli volt otthon. Én soha nem aludtam, bárkinél voltam fönt. Nem szoktam aludni, hanem…

Persze, a konkrét interjúban a partiszerveződés minden elemét nem találjuk meg, de érzékeltetni tudom azt a folyamatot, ahogy valaki előkészül, majd részt vesz a partin, megtapasztalja annak „communitas” (a turneri [2002] értelemben) érzését, majd fokozatosan visszatér a mindennapok valóságába. Már Matza és Sykes (1961) is felhívták a fi gyelmet az ilyen „ünnepekre”, melyek alatt a min-dennapok társadalmi kontrollja felfüggesztődik. Szerintük ilyenkor a közép-osztálybeli értékekre rejtetten jellemző „kaland” tör felszínre. Moore és Miles (2004) pedig, miközben nagyjából hasonló szakaszokra osztják a „megérkezés” és a „távozás” lépéseit, az ezekkel a lépésekkel együttjáró droghasználatnak azt a vonatkozását emelik ki, hogy lehetővé teszi a partirajáróknak, hogy két, párhuzamos világot alakítsanak ki: a klubbozás és a mindennapok világát, ahol a droghasználat átjárást biztosít a kettő között, valamint véd a mindennapi élet bizonytalanságaitól.

A megapartiktól a kisebb klubok világáig | A kisebb rendezvények, a „klubosodás” már a 2000-es évek jelensége. Sok fi atalnak elege lett a „magukat szétcsapó 14–16 éves gyerekekből” (ahogy sokan megfogalmazták), és inkább a zene és a közösségi élmény miatt kisebb partikat, klubokat kerestek, ahol életkoruk – huszonévesek – miatt sem érezték túl öregnek magukat.

A Rewind10 nevű partisorozat: Dj Palotai és Dj Cadik nevével fémjelzett parti évek óta a magyar underground partivilág szerves részét képezi. A hip-hoptól a trip-hopon, a breakbeaten át a drum and bass-ig és a jungle-ig rengeteg zenei stílust, irányzatot átölelő parti főleg a húszas éveiben járó közönséget vonzza, ám megtalálhatók az idősebb generációk képviselői is. A résztvevők egyetemre,

10 Az itt szereplő interjúkat, majd azok alapján az összefoglaló dolgozatot Nemesdy Krisztina és Papp Eszter készítette.


főiskolára járnak, vagy dolgoznak. A kezdetben néhány fős rendezvény mára már többszáz fősre duzzadt. Az éppen letévedő, szórakozni vágyóktól a minden

héten rendszeresen jelenlevőkig sok mindenkit megtalálunk egy-egy szerdán – írják az interjúk készítői. Vélemények a partikról és a droghasználatról; a droghasználat a legtöbb megkérdezett szerint nem játszik középponti jelen-tőséget a partikon:

„Biztos pont a hétköznapokban. Ott vannak azok az emberek, akiket ismerek, jó fejek, bejövünk egymásnak, bulizunk, jól érezzük magunkat.”

„Tisztelni kell, mert bele is lehet halni [a marihuánát]. Csak mértékkel, mert különben megöl, vagy olyan állapotba kerülsz.”

„Ez egyfajta kutatás, aki ettől fél, az ne csinálja, mert baja lesz tőle. Fizikai és pszi-chikai.”

„Azok a dolgok jönnek elő, amik nem a fi zikai valósághoz kapcsolódnak, ez nem az, amit megélsz minden nap. Olyan mint egy katapultálás az életből.”

„Mennyivel tágabb ez az egész, mint amit látunk.”

„Személyiségváltozást nem, de szemléletbeli változást okozott. A marihuána egyben képvisel nyugalmat és pörgést.”

„Emberszeretőbb vagyok. Sokkal inkább meglátom a másikban azt, amitől különbözik tőlem és mindenki mástól.”

„Nyíltabbá tette a dolgokat.”

A jellegzetes kettősség: biztos pont a hétköznapokban és a mindennapiság tagadása (katapultálás a hétköznapokból); a rewind behatolását jelenti a min-dennapokba és egy liminális – liminoid – tapasztalat megélését.

Ideológia, hiedelemrendszer, interpretáció | Az elektronikus tánczenék és a fekete zenei stílusok közötti kapcsolat rögzítésén túl, e kapcsolat tárgya-lása messze vezetne témánktól (lásd Bátorfy é. n.). Amit Magyarországon is kibontakozni láttunk, az valószínűleg a nyolcvanas évek fekete elektronikus zenéjének egyfajta „kifehérített” változata.

A partiszcénán belül – az ezredforduló táján – a goához nyíltan kimondott hiedelemrendszer tartozik, mely egyenes ági leszármazottja az amerikai pszi-chedelikus mozgalom eszméinek. A PLUR szemlélet, ha nem is feltétlenül ilyen


explicit módon, de az egész underground elektronikus zenei kultúrára jellem-ző. Az elektronikus zene korábbi legnagyobb nemzetközi fesztiválja, a berlini Love Parade története jól mutatja az underground – mainstream kapcsolatot: a néhány száz fős underground eseményből a világ egyik legnagyobb elekt-ronikus fesztiváljává vált. A fesztivál milliós mainstream esemény lett, majd az utóbbi évben már nem is került megrendezésre. A fesztivál neve („Szeretet parádé”), és évről évre változó jelszavai mind a PLUR ideológia köré szerveződ-tek. Magyarországon a hasonló „Budapest Parádé” némi fáziskéséssel indult el, és a kereskedelmi rádiók és egyéb fogyasztói érdekeltségek masszív jelenléte jellemzi. Itt már világosan látszanak a mainstream partikultúrában rejlő üzleti lehetőségek, és a PLUR puszta márka- és látványvilággá válása.

A goához nagyon erőteljes indiai, hindu és buddhista vizuális világ kapcso-lódik. A lemezborítókon, parti-dekorációkon, fl yereken és öltözeteken is igen gyakoriak a hindu istenségek képei és a buddhista szimbólumok, mandalák. Mindezek a külsőségek segítenek tudatosítani a goás fi atalban, hogy itt többről van szó, mint a zene önfeledt élvezetéről. Arra hívják fel a fi gyelmet, hogy a zenében, vagy a zene mögött van valami ősibb, valami mélyebb. Valami vallásos, valami spirituális. A módosult tudatállapotban megvalósuló PLUR élménye az egész partikultúra sajátja, amihez a goában még megfelelő misztikus-spirituális ideológia is kapcsolódik. A pszichedelikus mozgalom alternatív társadalmának alapja tehát ma is jelen van. Csak egy marginális kisebbség szervezi egész életét e tapasztalatok köré, a partizók többsége számára a partiélmény a mindennapok

nem hiszem, hogy lenne olyan dolog, amit az emberi elme idővel ne tudna majd felfogni

minden között ok-okozati viszony van, maximum nem is merjük vagy az okot vagy az okozatot

minden ok-okozati viszony pedig leírható, vagy majd leírható lesz matematikai formulákkal

eZ igaZ...

de azEMBER pont asÉRt nem”MEGfejTh etŐ”..meRt nem csUPa rAciONálish ma-GYarÁZat…

ésh kÉPlet..haNem miNDehez éRZelmEcK is kAPcsolódNacK .....

..asOkat meG soHa neMtudjUck maJd érTELmezNI...megKÉPleteCkkkkel felÍRni


világától jól elkülönülő, kikapcsolódást (kikapcsolást) jelentő tapasztalás. Az egyes partiszcénákhoz tartozó hiedelmek jól megismerhetők a szcéna in-

ternetes oldalain kifejtett gondolatokból. Például néhány goás hozzászólása:

http://forum.goa.hu/archive/index.php/t-63.html

sztem se vagyunk egyedül. és a Földön csak akkor lesz rend, ha egy békés szándékú idegen faj idejöön és megmondja, hogy hogyan csináljunk rendet. Akkor szar van már itt, hogy az öngerjesztési folyamatot mi emberek nem tudjuk már megállítani. Mint a Star Trekben, mikor megjöttek a Vulkániak, és rendet csaptak a Földön :)

Sokszor felmerül bennem a kérdés: Mi van, ha már itt voltak/vannak? Gondoljunk csak a piramisok építésére, az ókori csillagászati eredményekre, vagy az inkák ismereteire, ama bizonyos perui fennsíkra, stb... Lehet, hogy mindezt a tudást már nagyon régen átadták az idegenek. Ki tudja, hol tartana az emberiség, ha nem semmisül meg az annak idején alexandriai könyvtár nagy része? Hiszen ott volt az akkori világ teljes ismeretanyaga! Még csoda, hogy fennmaradt valami!

Sok elmélet kering a köztudatban pl. Atlantiszról is, vagy éppen Lemuriáról (régen olvastam róla, lehet, hogy nem pontosan így hívják). Ez utóbbi létezését még akkora teszik, amikor a földrészek még egyben voltak, és nem emberek, hanem tőlünk jóval nagyobb termetű lények lakták, igen fejlett intelligenciával.

Persze mindez csak elmélet. De nekem ezek a témák elviselhetőbbé teszik sokszor a hétköznapokat....:)„…de a lélek örökké szabad, neki a test csak egy zárka”

Ez általában a moralizáló vallások sajátja. Nem szeretnék így élni.:) A test szerintem a lélek dimenzionális keresztmetszete. Ha érted mire gondolok. Ha nem szereted a testet - akkor a lelkedtől mit vársz? - olvasd el a Dorian Gray arcképét ( Oscar Wilde) a dandyk koráról szól. Tanulságos kis mese.

A megvilágosodás, vagy ahogy néhányan rosszul kifejezve nirvánának mondanak valójában nem egy pont. Hanem kis pontok végtelensége kb olyan mint a vonal - a pont nem érti mi a vonal... Te most megélheted milyen a megvilágosodás megérthe-ted egy pillanatra. ( ez sem könnyű ), de a megvilágosodott folyamatosan változik a világegyetemmel és ezért szárára ez az érzés állandó. Ráhangolódik. Azért nem vágyik semmire, mert nincs igénye elveszteni a ritmusát (kvázi elektronegativitását) :)

Vagy csak most nagyon hülyeségeket írok?!:D

Zenetekk iz bekk! Eltartott egy ideig - a téli olimpiáról már elolvadt a jég, sőt közeledik a foci vb, így hát ne is késlekedjünk, csapjunk a lovak közé és rántsuk le a leplet a zenei alapokról: az elektronikus zenében elengedhetetlen dobról és basszusról…


Listen to the sound of the drum and the bass...

Pontosan mi a dobnak és a basszusnak a szerepe a zenében? Ők ketten alkotják a ritmus-szekciót, ők felelősek azért, hogy megfelelő ritmikai alapot adjanak a dal-lamainknak. Az elsősorban groove-orientált zenében az alapoknak kiemelkedően nagy szerepük van: ha nincs elegendő mély tartalom a fejlóbáláshoz, kézrázáshoz és ugráláshoz, akkor hiába dolgoztuk ki az évszázad dallamát. Ugyanez még egyszer: sokszor a zeneszerkesztés kiindulópontja lehet, hisz ha nincs egy olyan alapunk, mely viszi, megdobja a számot, akkor felesleges a mixben felül témázgatni. Ha van egy jó alapod, akkor arra bármit rátehetsz és sikered lesz!

...diff erent communities meet at the same place...

Dob

Zenénk legsokrétűbb eleme lehet a dob, hisz a modern hangszerelésben számos típusa felfedezhető: groove-minták, egyedi dobminták, szintetizátorhangok.

Bármilyen stílusról beszélünk, a groove-ok alapvetően egyfajta ,,swinget” visznek a zenébe, a ritmusképletet ,,elkenik”, de elengedhetetlenek a fűszerezéshez. Akár több groove-ot is egymásra fektethetünk és a sztereóképen különböző módon elhelyezve jól kiegészíthetik egymást. Az ehhez való kisérletezgetésre a Sonic Foundry Acid programja a legjobb, mert itt gyorsan kipróbálgathatjuk, hogy mely groove illik a másik mellé, anélkül, hogy sokat kelljen bajlódnunk a timingproblémákkal (www.sonicfoundry.com).

Az egyedi dobminták -jöjjenek akár szemplerből, akár sample-szintetizátorból- szol-gáltatják az igazi ritmikai erőt. Igazán mély lábdobokat, megfelelően éles cineket és pergőket külön mintákkal tudunk előállítani, mert a komplett groove-mintákban ezek elvesznek. A külön hangoknak további nagy előnye, hogy jóval rugalmasabban lehet velük bánni, illetve ily módon szétszedve külön hangkezelni az egyes mintákat. Nagyon sok jó dobhangot tartalmazó minta-alapú szintetizátor van a piacon, de ki-emelnék kettőt: EMU Planet Phatt és EMU XL1 - őrület amit mintáikkal és szűrőikkel elő lehet állítani (www.emu.com).

Mielőtt megjelent volna a sampling-technológia, nem volt más, mint szintiket hasz-nálni a dobhangok előállítására. Az ilyen fajta hangok most ismét divatba jönnek: szűrt fehér zajok, túlvezérelt négyszögjelek, és minden más, amitől nagyon hamar megfájdul az ember feje. Elsősorban az experimentális muzsikában van helye eff éle dolgoknak - ha valaki érdeklődik a téma iránt, próbálja ki a Waldorf Attack plug-int, vagy annak rack-es verzióját, a Rack Attack-et (www.waldorf-gmbh.de).


Basszus

A basszus jelentőségét ugye nem kell ecsetelnem, de felhívnám a fi gyelmet arra, hogy elsődleges feladata a dobok kiegészítése, további mély tartalom megadása, ezért nem árt sokszor újrahallgatni csak a dobokkal együtt: ,,Basszus! Mé nem jó? Valahogy nem grúvol...” – előfordulhat, hogy épp bezavar egymásnak egy basszushang és a lábdob, így visszafogva a groove-ot.

A basszusnak számtalan típusa lehet, így több basszusfutam is elképzelhető egymá-son, ugyanakkor nagyon ügyelnünk kell arra, hogy frekvenciában ne üssék egymást. A sub-basszusokat nagyon jól kiegészítheti egy magas tartalommal teli hang, illetve az FM-típusú kerek basszusok mellé betehetünk 303-jellegű futamokat – de két nagyon mély basszust ne tegyünk ugyanoda, mert felfalják egymást.

...we are mixin every fl avour to suit every taste...

Hogyan keverjük a passzust és a robot? A basszust a sztereókép közepére tesszük, minimális zengetővel és ízlés szerint delay-jel. Tartsuk szem előtt, hogy minél több eff ekttel ,,kenjük el” a basszus hangját, annál jobban puhítjuk a zenét és megyünk psy és triphop irányba – ha dnb és breakbeat szakadozottságot szeretnénk, akkor igyekezzünk ,,konkretizálni” a hangot a sztereóképben. Elképzelhető, hogy a második basszushangot, melyről fentebb tettünk említést oldalra keverjük, de ez csak akkor ajánlatos, ha rövidebb futamokról van szó.

A doboknál összetettebb a helyzet, hisz itt többféle elemmel van dolgunk: már szó volt róla, hogy a groove-mintákat a sztereóképben máshova helyezve érdekesebb, élőbb eredményt kapunk – ezzel érdemes kísérletezni, hisz sokkal ,,élőbb” végered-ményhez juthatunk. Nagyon fontos továbbá, hogy a basszusfutamokat és dobokat hogyan EQ-zzuk és kompresszáljuk. Mindenképp érdemes kipróbálni egy nagyobb keverőn sávonként állítgatni a ritmusszekció egyes elemeit, gyakorlatilag remixelni tudunk ily módon egy számot – például a tompa triphop-tól el tudunk menni az éles hangzású rock felé (már ha ez feltett szándékunk).

...this music has the power for all the human race...

Apró trükkökkel még érdekesebbé tehetjük ritmusszekciónkat: próbáljuk elsőnek resamplingelni saját végleges groove-unkat, majd a kész mintával játszani (külön triggerelni, eff ektezni, visszafelé játszani stb.) - egész más lesz a végeredmény, mintha MIDI-ben csinálnánk. Dobmintáinkat eff ektezhetjük, sokszor így jobban szólnak, mintha csak zengető lenne rajta: bitrate-csökkentéssel és egyéb lo-fi szűrőkkel, túlvezérléssel érdekes eredményeket kaphatunk. Néha a basszus alig észrevehető túlvezérlése is jól jöhet, ezzel egy kicsit kihozhatjuk a mixből.


Hozzászólások a dnb oldalról:

A fentiek illusztrálására organikusan feltöltődött egy trip hop szám a ,,Zene füle-idnek” részbe, de letölthető a www.raven.hu oldalról is: a ,,Th e faith back” egyaránt tartalmaz groove-mintákat, a groove-hoz válogatott dobhangokat, egymásra fektetett basszusfutamokat, mutatja, hogyan lehet használni klasszikus percussion-hangot pergőként és basszust lábdob helyettesítésére. Ugyanezen elérhetőségeken érdemes meghallgatni a ,,Camoufl age”-t, melyben erősen eff ektezett, egymásra fektetett dobgroove-ot lehet felfedezni.

...dub is the teacher, jungle is the preacher!

Jó pap holtig tanul! Ha felmerült Benned valami kétely a zenetechnológiát illetően, írj bátran a [email protected] és igyekszem a legjobb tudásom szerint válaszolni kérdéseidre, sőt azokat közzé is teszem ha sokakat érintő témáról van szó. És itt ismét ajánlanék weboldalakat, szám szerint kettőt: a www.absolute.hu indított egy adatbázist, melyben különböző hangszerekkel kapcsolatos tapasztalatcserére van lehetőség, illetve a megújult www.soundhead.hu már külön fórumot is tart a technológia iránt komolyabban érdeklődők számára.

„Hullafáradt vagy, de azért lazítanál valahol. Van egy érdekes buli, amit megnéznél, így összeszeded magad és nekivágsz a péntek éjszakának. Mivel jelenleg a sálas berlini electrohouse-ban látják a megváltás azok, akikről most nem adunk hosszabb elemzést, ezért Chi védjegy ide vagy oda, a hajón nem tolongtak az emberek még akkor sem, amikor DJ Pinch feldobta első lemezét.

Pinch és a neki warmupoló DST a „next London thing”, azaz a dubstep/grime néven illetett szörnyszülött képviselői. Az irányzat körülbelül úgy jellemezhető, mintha a hip hop-ot és a breakbeatet a UK garage hátán seggberakta volna a drum and bass és az IDM gyors egymásutánban, felváltva. Belassult, komótos ütemek, mocskos szubbasszusmenetek, visszhangok, ipari zörejek, világvége hangulat.

Az este egy kísérlet is volt egyben, nevezetesen arról kellett megbizonyosodnom, hogy nagy hangrendszeren, ahol kijön a stílus lényege (a szubok) jobban élvezem-e, mint otthon. Az eredmény a következő: hosszútávon (értsd: negyedóránál tovább egyhuzamban) unom kissé, és ezek a komor, „deathstep” zenék elveszik az életkedvem is. Pedig kedvelem a kárhozat-zenéket, lásd a Skinny Puppy, a Tool vagy a Ministry iránt érzett végtelen vonzalmamat.

Attól függetlenül, hogy engem hosszútávon kimerít a dubstep, Pinch játszott néhány nagyon jó kis zenét, ezekben a többihez képest több hang volt, fedezze fel mindenki magának őket a mixben.


http://www.drumandbass.hu/cikk.php3?cid=438

Pinch másfél órája után egy számomra kedvesebb világ, a Diff erent Drummer kiadó német üdvöskéje, az Al-Haca Soundsystem következett, amelyet ezúttal egyedül Chris alkotott, RQM mc-nek másfelé akadt dolga.

Az Al-Haca alapító hibrid dj produkcióval készült, azaz laptopról játszott, a zenékre Ableton segítségével új sávokat, eff ekteket rakosgatva. A szett gerincét saját zenék alkották, de a szellemiségben közelállók is előfordultak, volt tehát Stereotyp (Al-Hacát remixelve), Th e Bug és a szellemes nevű, berlini Jahcoozi.

Az mc-t feledtetvén Chris eleinte sok vokális, raggás darabot pakolt, majd a Diff erent Drummer szellemiségét követve dubos 4/4-be váltott egy blokk erejéig. Jó esetben itt kellett volna elszabadulnia a közönségnek, a csekély létszám azonban nem kedvezett a hangulatnak, többnyire csak bólogatásra futotta.

Levezetésképp Chris Haca visszaváltott broken beat-be, majd átadta a terepet 30Hz-nek, aki breakbeat mivolta ellenére 4/4-áes kezdést produkált, némi Modeselektorral. A bristoli, amíg hallottam, ezen vonal mentén rakosgatott, én meg gyors taxizás után nyugovóra tértem.

Equinox már régi motoros a szakmában, de csillaga talán minden eddiginél fénye-sebben ragyog napjainkban, köszönhetően egyfelől kiemelkedő produceri teljesít-ményének, melynek eredményeit olyan kiadók lemezein hallhatjuk vissza, mint a drumfunk-dubwise-choppage vonal elitjéhez tartozó Bassbin, Inperspective, vagy saját újonnan életre keltett címkéje, a Scientifi c Wax. Nevéhez mára már klasszikus-nak számító zenék kapcsolhatóak, mint pl. Alpha Proxima, Acid Rain, Ital Lion Tuff Head, Stagger, és még sorolhatnám. Másrészről pedig kiváló dj, aki sohasem rejti véka alá, ha jól érzi magát, erről a fővárosi közönség már meggyőződhetett, minket, debrecenieket most ért a megtiszteltetés, hogy vendégül láthassuk őt. Még valamikor nyáron kaptam fülest egy esetleges debreceni fellépésről, azóta türelmetlenül vártam a fejleményeket, és lám, október 28-án eljött a várva várt este.

Langyos októberi estén, 23 óra körül érkeztünk meg a helyszínre, ahol ismét elége-detten nyugtázhattam, a felújított Klinika szép és igényes hely lett, a drum&bass fanoknak is kijár, hogy kultúrált körülmények között szórakozzanak. Érkezésünkkor a helybéli Tözke & Sveda páros melegített kellemes korongjaikkal, majd szokásos köszöngetős, iszogatós kötelezettségeimnek eleget téve bevetettem magam a mély-vízbe. Ekkor már Longman és Bratwa pakolta a talpalóvalót, elég feszes tempót diktálva. Kellemesen felpörgették a nem túl nagy számú közönséget, de sebaj, lesz hely légdobolni, gondoltam magamban.


http://www.drumandbass.hu/cikk.php3?cid=852

Az éppencsak illusztrációként megidézett hozzászólásokból is jól látszik a két szcéna – goa és dnb – különbsége: utóbbin a technikán van a nagyobb hangsúly; úgy is fogalmazhatok, amit a goás mint én vagy éppen éntávoli élményt (de az énnel valamilyen közvetlen kapcsolatban álló élményt) fogalmaz meg, addig a dnb-s mindezt technikai és zenei ruhába öltözteti: pontosabban a zenecsinálás és a particsinálás módja az, ami az önkifejezést, az én-es élmények kifejezését lehetővé teszik. Mindkét esetben – az egyikben az ún. lelki síkon (ami most metaforikusan értendő), a másikban pedig a cselekvés síkján – rendkívül szofi sztikált én-technológiákkal találkozunk. A két sík jól megfeleltethető Greimas (idézi Bruner 1986) két „tájképének” (landscape): az események (kivel, mi történik?) és a tudatosság (ki, mit gondol?) tájképeinek.

Egy óra körül aztán pult mögé lépett az epekedve várt guru. Rögtön Rohan és Zero Tolerance User Deadly című darabjával indított, majd sorra pakolta a friss dubwise slágereket. Kaptunk Ask Me-t, Prophecy-t, és más fi nomságokat, mint Paradoxtól a Hologram, vagy éppen Breakage meseszép Th e Lookja. Bár érezhetően nem dubplate parádé volt az este folyamán, mégis remekbe szabott szelekciót hallhattunk kivételes mixtechnikával és igazi showmanhez méltó tálalásban. Nagy örömére felcsendültek még olyan remekbeszabott darabok is, mint a Cold Fresh Air remix, Summer Madness, Crystal Meth illetve a belőlem talán legnagyobb megőrülést és légdobolást kiváltó Paradox klasszikus, a Curse Of Coincidence. Szemmel láthatóan sokan hozzám ha-sonlóan jól érezték magukat, bár akadtak olyanok is, akik kissé értetlenül álldogáltak, és csak keresték a lépést a széttördelt dobokra. A mester közel 2 és fél órás csodás játékát taps jutalmazta, majd átadta helyét a helyi dnb különítménynek.

Bár Equinox után a váltás kissé élesre sikeredett, a közönség nagy részét ez szemmel láthatóan nem zavarta, és boldogan ugráltak a Slam taktusaira. Ez a vonal folytatódott is egészen reggelig, sok aktuális darabbal, a srácokra jellemző dinamikus mixelésben. Azonban a fáradtság fél öt körül erőt vett rajtam, és búcsút intettem a Klinikának, melynek falai között egészen különleges élményben volt részem.

Egy jól sikerült buli után sokan hajlamosak azt mondani, hogy az év buliját élték át, hogy aztán a következő party után felülbírálják álláspontjukat. És bár véleményem erőteljes elfogultságom miatt fenntartásokkal kezelendő, így év végéhez közeledve bátran jelenetem ki, az idei év legjobb debreceni buliján vehetett részt, aki aznap este ott volt, és végigtáncolta Equinox varázslatos szettjét. Hatalmas köszönet a két szervezőgárdának ezért a csodálatos estéért, melyen valahogy minden jól alakult, és bízom benne, hogy lesz még folytatás a közeljövőben. Debrecen elbírna még pár ilyen fi nom dobolós estét.


Ha jobban megnézzük a beírásokat, e két tájképnek további jellegzetességeit vehetjük észre. Ugyan az előbb azt írtam, hogy „kivel, mi történik?” és „ki, mit gondol?”, ez alapvetően nem a résztvevő, a beírást megfogalmazó egyénre igaz: a goa esetén egy absztrakt gondolkodóval állunk szemben, a dnb-nél pedig egy eseménymondóval. Az „énjük” valahogy mindkét esetben kimarad a szöve-gekből, egy-egy odavetettnek tűnő megjegyzés kivételével („De nekem ezek a témák elviselhetőbbé teszik sokszor a hétköznapokat….:)”). Az én-ek ilyen hiányát, ha tetszik „eltűnését”, valamint a térben és időben jól elkülöníthető, speciális dramaturgiával rendelkező szcénákra a bahtyini kronotoposz kifejezést is érvényesnek tartom.

A kilencvenes évek partikultúrája, sok tekintetben hasonlít a hippikorszak pszichedelikus kultúrájához. A korábban idézett Young (1973/2001) szerint a hippi egyfajta megoldást nyújtott a korabeli fogyasztói társadalom feszültsége-ire (a puritán, termelő társadalommal való ütközésben). A hippi hallucinogén szerhasználata és introspektív, gyakran spirituális és expresszív élményvi-lága, „laza” és feminin-jellegű öltözködése egymással „homológ” viszonyban állt, hasonlóan az inkább a beat-ekhez tartozó, motoros fi atalok fekete, szűk bőrdzseki viselete, macsó férfi assága és agresszivitása, valamint stimuláns droghasználata közötti „homológiához” (Willist idézi Hebdige [1979]). A kienc-venes és 2000-es évek partikultúrája több elemet átvett a hippik hallucinogén kultúrájából, például a hallucinogén LSD-t, az ahhoz – főleg a kezdeti időkben, Saunders (1993) nyomán – nagyon hasonlóképpen interpretált Ecstasyt, a pszi-chedelikus élmény- és vizuális világot, valamint az sem véletlen, hogy „gurui” a hippi időszakban kezdtek el „fi lozofálni”. A partiszcéna mégis jelentősen eltér a pszichedélikus mozgalmaktól. Nem kíván sem szimbolikusan, sem pe-dig valóságosan kilépni a társadalomból, nem fordul ellene, nem „lázad”, nem fejezi a társadalmi ellentmondásokat (sem „hipppi-megoldás-szerűen”, sem pedig a korszak munkásosztálybeli fi ataljaihoz hasonló módon, lásd pl. Brake 1980). Nem a nap 24 órájára, a résztvevők teljes életére fejti ki hatását, hanem viszonylag elszigetelt partiélmények szerveződnek, amelyek akár beágyazód-nak, akár elkülönülnek a résztvevők mindennapi életétől, de azzal nincsenek kontinuus kapcsolatban. A partikultúra interpretálását folytathatjuk a rave11 kultúra „guruival” (akik a kilencvenes évek végének underground partikultúrá-jára is kifejtették hatásukat, noha ez a hatás a kilencvenes évek elején–közepén erőteljesebb volt). Csak néhány gondolat tőlük:

A zene újrafelfedezése mint olyan spirituális erő, mely közösségeket tud létrehozni („telepatikus közösség”, McKenna), elsősorban az ütősök, azaz a

11 Az elektronikus tánczenei kultúra elsősorban a nyolcvanas évekre jellemző megnevezése; másrészt a szó főleg a szabadtéri, sokszor tiltott partikat jelentette.


ritmus segítségével. A parti időlegesen képes olyan térben és időben szeparált világot alkotni, melyben a mindennapi realitás törvényei nem érvényesül-nek, hanem helyettük a PLUR ideológia (egyfajta utópia) kap teret, továbbá a zene, a közösség és esetenként a drogok hatására egy sajátos tudatmódosulás következik be. Ezt a térben-időben zárt élményt nevezi Hakim Bey „időleges átmeneti zónának” (Temporaly Autonomous Zone, TAZ). A TAZ egy „gerilla hadművelet, mely felszabadít egy területet (térben, időben, képzeletben), és feloldja önmagát, hogy máshol, máskor megváltoztasson valamit, mielőtt az állam megsemmisítené” (Bey).

A TAZ „fesztivál, ünnep”, a parti lényege: face-to-face kapcsolatok, emberek egy csoportja, akik szinergizálják erőfeszítéseiket, hogy valóra váltsák kölcsö-nös vágyaikat, vonatkozzon az jó ételre és vidámságra, vagy zenére… elérni a boldogság átadását – röviden: „egoisták uniója”… vagy másképp alapvető biológiai drive a „kölcsönös segítségnyújtásra”.

„A parti mindig nyitott, mert nem „elrendelt”, lehet, hogy tervezett, de ha csak így történik meg, akkor kudarc. A spontaneitás alapvető”. Bey is alapvető szervező elemnek tartja a zenét, valamint az esztétikai elvet, melynek ugyan-akkor a zene egyfajta fallal körülkerített teret szab meg (gondoljunk a zene hangosságára és gyorsaságára!), melyen túl az esztétikai princípium érvényét veszti. Ennek lényegi eleme a spontaneitás és a megjósolhatatlanság, a ritmus testileg is belsővé váló követése, a gyors és azonosan ismétlődő ütemek mellett. Az áramlás és a változás folyamatos követése, a nem a „hol vagy” hanem a „merre haladsz” kérdése (az angol „vibe”, ami főleg a rave leírásának egyik visszatérő kifejezése, talán így érzékeltethető a legjobban [Stien 1997]). A parti helye a káosz és a rend határmezsgyéjén terül el, ahol a rend katasztrófává bomlik; a parti a káosz nyelvezetével írható le (Bey). A TAZ valójában nem defi niálható, éppen defi niálhatatlansága miatt áll ellen a „rendszernek”. Ha már defi niáljuk, megnevezzük, egyben a „rendszer” részévé tesszük. Bey a „radikális eltűnés”, a radikális helyettesítés kifejezéseit is helyénvalónak tartja a TAZ leírásához. Ez a megfogalmazás pedig közel áll – bár kifejezéseiben azzal nem egyenlő – a liminoid rendszer jellemzéséhez. Amit hangsúlyozni szeretnék, az ismét a bizonytalanság, Bey-nél a szó szoros értelemben vett káosz, a fraktálok, a katasztrófa (matematikailag szimulált modellje) stb.

A parti kulturális és szociológiai értelmezései közül kiemelem a már Bey-nél is megjelenő „eltűnés”, „visszahúzódás” (McKay 1998), „elkerülésre” épülő életstílus kifejezéseket, amelyek mind arra utalnak, hogy ugyan akcióról van szó, azonban ez különbözik a hatvanas–hetvenes évek ellenkultúrájától, vagy a hetvenes évekbeli punktól, vagy akár a nyolcvanas évek anarchopunkjától. A „Do it Yourself ” (csináld magad) és az „NVDA” (nem-erőszakos direkt akció) kultúra többféle értelmezése (McKay 1998), a közterek visszaszerzése (Reclaim


the Streets): azaz a fogyasztói kontroll nélküli közterek létesítése, az anarchista gyökerek (McKay 1998), azaz az akció és az eltűnés dinamikája (Maff esoli 1998). Az értelmezést megkísérlő szerzők hivatkoznak Baudrillard szimuláció és hi-perreális fogalmaira, ahol a „valóság” eltűnik, elvész a képhez vagy a jelentéshez viszonyítva (Melechi 1993, Blackman 2005).

Maff esoli (2004) a mindennapi élet tragédiájáról és annak cirkuláris időbe-liségéről ír (Nietzschet idézve), szembeállítva a mindennapi élet drámájával, és annak lineáris, üres és homogén időfelfogásával. Itt a jelen akciók sora, a min-dennapok világa „győzedelmeskedik” a maga ösztönös tapasztalatiságával („a szürkeség kalandjával”, idézi Maff esoli Ciorant), ahol a jelen, az adott helyhez és a másikhoz kapcsolódó jelenidejűség (Maff esoli használja az „immanentism” kifejezést is az előbbiek egy szóval történő megragadására) együttjár a halál elfogadásával. A „jelenben élés”, a „féktelen érzések orgiasztikus élvezete” (Maff esoli 1998, idézi egy korábbi, 1979-es munkáját) a mindennapi életben való halál megélésével lehetséges; ezért jár együtt paradox módon a jelen a halállal. Ezeket a gondolatokat Maff esoli a jelen társadalmi viszonyaink leírására, különösen is a jelen kultúra (ideértve az utcaszínházakat, zenei irányzatokat) alkalmazza, mégis a partikultúra és a partiélmény értelmezésére is hasznosnak találom: elsősorban a mindennapi világ, a mindennapi élet sokszor pejoratív értelemben használt fogalmainak újragondolásában.

Talán érthetőbbé válik, milyen viszony kapcsolja össze a (Turner [2002] nyomán) liminálisnak is tartott partiélményt a mindennapi élettel; hogyan tud a parti belesimulni és mégis elkülönülni a mindennapok világától, honnan az „eltűnés”, a „visszahúzódás” és az aktivista „csináld magad kultúra” látszó-lagos ellentéte, valójában dinamikája. Úgy látszik, a jelenséget jobban le lehet írni esztétikai fogalmakkal, mint a szokásos társadalomtudományi, szociológiai terminusokkal. Melechi (1993) rámutat arra, hogy a partikultúra nem érthető meg a „hagyományos” identitás vagy valamilyen politikai jelentéskeresés (pl. lázadás, elnyomás stb.) fogalmaival. Az esztétikai szabályozás még a partiszénák droghasználata kapcsán is visszatér. A partiszcénával kapcsolatos szövegek szerzői pozícionálásával kapcsolatban tanúi lehetünk egy értelmező-magya-rázó pozíciónak (jómagam), a bináris oppozíciókkal dolgozó beállítódásnak (underground/mainstream, a partiszcéna múltja/jelene, goa/dnb) és a száj-tok szövegeinek az élményben „eltűnő” megközelítésének. Utóbbi magában hordozza azt az ellentmondást, amit a partiszcéna egyik tulajdonságának is tarthatunk: Bey és Maff esoli nyomán egy olyan „eltűnő” élményről van szó, amit az Internet segítségével mégiscsak megjelenítenek a szerzők, igaz, hogy – feltehetően – elsősorban a társaik, és nem a kíváncsi tekintetek számára. Ez a „felkínálkozás” egyszerre zárja le a partiélményt és kapcsolja össze a min-dennapi élet valóságával. A partiélmény elmesélése a parti után, majd ennek


többszöri megismétlődése, sőt, az interneten keresztül ennek a virtuális vi-lágegyetembe röpítése, megint egy esztétikai dimenzióra hívja fel a fi gyelmet: a „szerző” a parti kronotoposzt mint műalkotást ebben a folyamatban alkotja meg, zárja le, és adja ki, távolítja el magától. A partiélmény önmagában élővé válik, nyitottá most már más befogadó-interpretátor stb. számára, akár csak egy műalkotás. A „szerző” pedig immár megszabadul az élmény, az alkotás keserveitől, és részt tud venni a mindennapi valóság rutinjaiban. A kiindulásul szolgáló tanulmány másik szerzője rávilágít arra, hogy egy adott szcénához tartozás – az undergroundhoz – milyen többletjelentésekkel bír; nem egyszerű elfogultságról van szó, hanem egy underground-központú „világszemléletről”, ahol a partiszcénák jelentései az undergroundhoz való viszonyításban – az underground-szemüvegén keresztül – nyerik el jelentésüket.

A partitörzsek droghasználata

A droghasználat elfordulása és rendszeressége | Demetrovics (2000, 2001) korábbi, majd Demetrovics, Nádas és Kun (2005) vizsgálatai szerint a különböző zenei irányzathoz tartozó partizók droghasználata a táblázat szerint oszlott meg (az adatok életprevalencia értékek, tehát arra vonatkoznak, hogy életében legalább egyszer használta már az adott szert).

4. TÁBLÁZAT. AZ EGYES DROGOKAT KIPRÓBÁLÓK ARÁNYA A KÜLÖNBÖZŐ ELEKTRONIKUS ZENEI IRÁNYZATOKAT LATOGATÓK KÖRÉBEN

Most pedig a partikon készült interjúkkal mutatjuk be a partitörzsek tagjainak droghasználatát!

K: Speed?I: Nagyon sokszor speedeztünk, gyakorlatilag minden partin. Minden mellé. Egy par-

timenü azért elég konkrét volt. Fél trinyó, sok spangli, sok speed. Ez akkor csengett le, mikor már nem jártunk partizni. Ebbe a drogba aztán semmi különleges nincs. Van egy vicces érzés, hogy na most bespúriztam. Önmagában élményt nem jelent,


túl ezen az egy p illanaton. Lehet, hogyha olyan lenne a szituáció, simán bevállal-nám, de nem azért mert vágyom rá, hanem mert abban aztán semmi nincs. Csak a nosztalgia miatt. A3 interjú

K: Alkalomhoz kötött a szívás?I: A szívás csak egy adalék. Nem az a fő attrakció, hanem csak előjáték. A4 interjú

„De még soha nem dobtam buli nélkül [nem használtam Ecstasyt].”A4 interjú

K: Mennyire jellemző erre a társaságra a kábítószerfogyasztás? És egyéb deviáció? Gondolok itt az alkoholfogyasztásra, meg ilyesmikre.

I: Hát, igen erősen. Végül is fi atalok vagyunk, lázadunk, bulizunk. Mondjuk, lehet, hogy a lázadáson már túl vagyunk, de szerintem a 80%-a benne van.

K: Tehát a 80%-a a társaságnak ebből a 20 főből fogyaszt kábítószert több-kevesebb rendszerességgel?

I: Igen. Így van. Lehet, hogy több is mint 80. IntDF2

„Ez (a parti) általában alkoholfogyasztással és kábítószerfogyasztással is járhat. Tehát ez valamiért ez benne van. Bár az utóbbi időben már picit próbálunk ettől elszakadni.”18 interjú

K: Mennyit költesz egy ilyen parti alkalmával kábszerre?I: Csak a kábszer, az csak egy tízest elvisz. Ha elmegyünk, akkor, ha már lúd, legyen

kövér alapon akkor betankolunk bőségesen. Inkább legyen több mint kevesebb.K: Gondot okoz a cuccokat beszerezni a partira?I: Nem jellemző. Nem okoz gondot egyik sem. Szóval a természetes drogok azok

jönnek, nincs gond. Már maguktól lassan. A szintetikus drogokat pedig előre le szoktuk fi xálni, hogy kinek mennyi, miből, és akkor ennek ügyében két-három nappal a parti előtt szólunk az embereknek, hogy hozzák.

6 interjú

A goához elsődlegesen kapcsolódó drogok (Ecstasy, LSD, kannabisz és gombák) a spirituális hatást erősítik. Az LSD és a gombával megvalósuló „utazás” alatt a használó olyan élményeket élhet át, melyek a kozmikus tapasztalás, az én meghaladása, a világmindenséggel való egyesülés szavaival írhatók le. Az ilyen élmények fogékonnyá tehetik a használót egyfajta transzcendenciára, vagy legalábbis világnézet-változásra. És a goa kultúra készen kínálja ezt az – első-sorban a keleti vallásokban, kiváltképp a buddhizmusban gyökerező – kvázi vallásos ideológiát.

Nem lenne jó azt a látszatot kelteni, hogy a goa partikra járó fi atalok mindan-nyian LSD-t és Ecstasyt, vagy más illegális szereket használnak. A goa zenének ugyanaz a célja, mint a pszichedelikus drogoknak: felszabadítani, megszabadí-tani. A zene eksztatikus állapotot idéz elő, melyben fellazulnak az énhatárok,


halványul a különbség az én és a másik között. Az interjúalanyok beszámolója szerint boldogság, szeretet, elfogadás érzése tölti el a szívet. A zenére való rá-hangolódással és erőteljes fi zikai aktivitással (tánccal) hasonló tudatmódosító hatás érhető el, mint a droggal, annak káros oldalai nélkül.

A goa elsődleges drogja, az LSD, majd az Ecstasy, tehát egy, a PLUR köré épülő vallásos-spirituális elköteleződés felé terelheti az egyént, és ugyanilyen hatása lehet magának a zenének és táncnak is. A goához kapcsolódó hindu és buddhista ikonográfi a segít tudatosítani ezt, és az írott formában is létező, interneten is terjedő, kvázi vallásos pszichedelikus írások kész ideológiai keretet kínálnak. Minden együtt van hát, hogy a goa zene köré olyan (szub)kultúra, speciális szcéna szerveződjön, melynek tagjai a mindennapi életben, a partikon kívül is igyekeznek érték- és kapcsolatrendszerüket fenntartani.

Egészen más a helyzet a dnb-vel. A dnb zene, más eszközökkel ugyan, de képes előidézni hasonló hatású tudatállapotváltozást, mint a goa. A goa rész-letgazdag, földöntúli eff ektekkel telezsúfolt, az agyat megdolgozó és szétfeszítő zene. A dnb monoton, csupasz, mint a neve is mutatja, „dob és basszus”. Ez a fajta zene a sámánszertartások dobolásával rokonítható, és hasonló módon váltja ki a tudatmódosító hatást. A dnb-hez kapcsolódó drogok is elősegítik a tudatmódosulást (pl. kannabisz, Ecstasy, amfetamin), azonban a használók inkább a stimulánsok energetizáló hatását emelik ki.

K: Fogyasztottál már akkorra mást is az alkoholon és a füvön kívül?I: Nem, nem. Semmit. Csak ásványvizet, tehát még alkoholt sem fogyasztottam. Fél

egy – egy körül vettem be az első tuning-adagot.K: És az mi volt?I: Egy fél Ecstasy volt. Utána még, ha jól emlékszem, olyan fél négyig még táncolgattam,

cigizgettünk, de tényleg, akkor csak a zenének és a partinak van szentelve minden pár. Beszélgetünk pár mondatot közben. Én fél négy körül bevettem egy másik fél exet, és nem tudom, mikor szívhattuk el még azt a stanglit, ott bent a teremben. Olyan öt óra körül, fél öt körül. És utána így hatig olyan laza beszélgetés, és hat után már így szétszéledtek.

Interjú 3

I: De a vécé előtt is, ez kurva nagy volt, ott állunk sorban, és akkor beszól valaki mögöt-tem, hogy na, haladjatok már, „gyorsulni” kéne. És akkor abszolút egyértelmű volt, hogy ki minek megy a vécére. És onnantól kezdve már meg is volt az új ismeretség úgymond, érted, mert azzal a sráccal rögtön szóba is elegyedtünk, meg egyebek, és onnantól kezdve hajnalig, míg ők is haza nem mentek, meg amíg mi is nyugovóra nem tértünk, addig együtt pörögtünk. Szóval, az ilyen partikban egyébként azt bírom a legjobban, hogy teljesen közvetlenek az arcok. Szóval nincs bunyó, nincs balhé, hiába van tele ilyen dromedár, kigyúrt, izomagyú állatokkal, nem jellemző, hogy valakiért azért jönne a mentő, mert szétverik vagy valami.


K: És szerinted ezt a hangulat teszi? Vagy a kábítószer, vagy a társaság, vagy mi?I: Szerintem mind a kettő, sőt, mind a háromnak része van benne. De inkább szerintem

a partihangulat az, ami miatt az emberek… Az emberek szórakozni mennek oda, nem a balhét keresik.

Interjú 6

Megfi gyelhető, hogy a partikultúrába való involválódással, többszöri droghasz-nálat után elkezdődik a droghasználat kontrollja:

„Eleinte volt olyan, hogy így mondjuk, szpídből vettünk mondjuk, mit tudom én, egy grammot négyünknek, és akkor kipróbáltuk. Hát, kicsit többet toltunk a kelleténél. És így nem voltam rosszul tőle, csak úgy éreztem azt, hogy hazajöttem reggel 6-kor, és még a szemem úgy nyitva volt, hogy majd’ beszartam. Mondom, úristen, mi van? Mikor alszom el? És így kb. délután eldőlt a lóbőr. És akkor ezekből mondjuk, az ember tanul, mert nekem nem az a célom, hogy szétvágjam magam egy bulin, hanem hogy optimálisan szórakozzak, kevesebbel.” 11. interjú

A béke, szeretet, egység és elfogadás élménye a dnb partin ugyanolyan valóságos, mint a goán. Csakhogy hiányzik a támogató ideológia, a vallásos-spirituális ikonográfi a és a legerősebb tudatmódosító („megvilágosító”) hatású pszichedéli-kum-használat. Így a PLUR tapasztalása a levegőben lóg. Ahogy a partinak vége, és az emberek hazamennek, a „való világ” fogadja őket, és a módosult tudatállapot emléke mint a partin, és csak a partin megélhető, különleges élmény marad meg. Öröm, boldogság, extázis – kiszakadni a való világból egy éjszakára, hogy aztán minden menjen tovább. A dnb köré nem szerveződik saját szubkultúra, és nem hoz létre saját, tudatos ideológiát. Ez nem jelenti azt, hogy a partik során megélt PLUR-epizódok minden hatás nélkül múlnak el újra és újra. Lehetséges, hogy ha nem is tudatosan, az észlelt teljesség e pillanatai befolyásolják a partilátogatók életvitelét, világszemléletét. Ebben nagy szerepe van az internetnek, ugyanis a partik ebben a virtuális térben mintegy folytatódnak tovább. Itt beszélik meg a partilátogatók az élményeiket, cserélnek fotókat, szervezik meg a következő partilátogatást, tehát lényegében a parti idején kívül is biztosított a folyamatos kapcsolattartás lehetősége.

Rekreációs droghasználat | A fogalom élénk viták középpontjában áll: aki ezt a kifejezést használja – az, úgymond – elfogadja a droghasználatot, míg mások szerint nincs rekreációs droghasználat, hiszen a drogok veszélyesek, füg-gőséget okoznak, „rekreációs” jelleggel nem lehet őket használni, a kontrollvesz-tés előbb-utóbb bekövetkezik. Mint már annyiszor, a pszichiátriai (medikális) droghasználat defi níció és a résztvevők felől közelítő kvalitatív (etnográfi ai)


magyarázatok között ellentmondás feszül. A partilátogatók főleg a marihuána, az LSD, az Ecstasy, a gomba és az amfetamin tekintetében beszélnek – nem szó szerint, de ebben az értelemben – rekreációs droghasználatról, elkülönítve az injekciós szerhasználatot (bármilyen szerrel), és a heroinhasználatot (akár szippantással is), sőt, sokszor az alkoholfogyasztást is.

K: A drogozás kötődött szokásos helyekhez, tevékenységekhez?I: A marihuána egy idő után teljesen beépült a mindennapokba. Eleinte külön alkalom

volt, a beszívás. Aztán a bulizással kapcsolódott össze, az ember akkor szívott be, ha elment szórakozni. Aztán már akkor szívott be, amikor elment moziba, aztán tévézéshez is beszívott, majd gyakorlatilag bármihez. Egy idő után már nem kötő-dött semmilyen különleges alkalomhoz. Az LSD-használat pedig szerintem olyan, vagy olyannak kéne lennie, – az igazán emlékezetes LSD utazások ilyenek –, hogy maga ez az alkalom. A legtöbb LSD-t akkor fogyasztottam, amikor rendszeresen jártunk goa partira. A partizással szorosan összefüggött ez a dolog. Mivel én nem igazán fogyasztottam amfetaminokat, ezért majdnem minden partin trippeztem. A többiek általában speedeztek, meg ekiztek.

A1 interjú

K: Hogyan változott a marijuana-fogyasztásod gyakorisága az elmúlt 10 évben?I: Ez azzal változik, ahogy az ember kezd belemerülni a mulatozásba. Harmadikban

minden bulihoz szívtunk. Érettségi utántól kezdve kezdtem el gyakrabban szívni, mert már meg voltak az anyagi lehetőségei. Akkortól volt már nálam saját. Nem úgy, mint előtte, hogy összedobjuk a pénzt, és kitaláljuk, hogy mennyi fog kelleni a bulira.

K: Mikor kezdtél el egyedül is szívni? I: Valamikor egyetem alatt. A3 interjú

K: Milyen volt a drogokhoz való hozzáállásod az első kipróbálás előtt?I: Miután láttam a bátyámat, már akkor is úgy gondoltam, hogy a marihuána teljesen

elkülöníthető a kemény drogoktól. Tehát ezt már a bátyám elmeséléséből kisebb koromban is tudtam. Csak hát a szülők nem igazán látják ezt a különbséget, bár az Apukám most már tisztában van pár dologgal.

A5 interjú (kiemelés: R. J.)

K: Adott neked valamit ez az elmúlt 10 év? I: Az élményeken kívül nem tudom megítélni. 10 évvel ezelőtt még egy gimnazista kis

hülyegyerek voltam, most meg itt vagyok 25 évesen. Ezalatt a 10 év alatt egyébként is nagyon sokat változtam volna. Nem kell nyitottabbá tenni azt, aki már eleve nyitott arra, hogy kipróbáljon új dolgokat. Ha az ember ezzel bekerül egy szubkultúrába, egy kisebbségbe, a kisebbségi álláspont arra kényszeríti, hogy belássa, milyen fontos egymásra odafi gyelni, megérteni egymást, racionális érvekkel alátámasztani. Nem kerültem kapcsolatba olyan emberrel, aki ugyanennyit drogozott volna, ugyaneny-


nyit járt volna partira, és más elveket vallana, mint én. Lehet, hogy beszélgetnem kellene egy ilyen grizzly csávóval, aki egy agresszív állat. Láttam olyan embereket, akik utána lettek jófejek, hogy elkezdtek szívni. Van, akit ráébreszt arra, hogy nem lehet egy szemszögből nézni a világot.

K: Van valami oka a droghasználatodnak? I: Konkrétan amikortól tudtam, hogy ez létezik, biztos voltam benne, hogy valahogy

el fogom érni, hogy kipróbáljam. Kíváncsiság. 15 éves fejjel, az embernek nem kell kitalálnia indoklást.

K: De miért maradt az életed része? I: Kipróbáltam egy csomó mindent, és most már el tudom dönteni, hogy mi az, amivel

szeretek élni, mi az, ami nem akadályoz abban hogy a napi feladataimat elvégezzem.A3 interjú (kiemelés: R. J.)

A szerhasználat kontrollálása | Sok partilátogató a szerhasználat kontrollálásáról számol be. A kontrollt többféleképpen is megvalósítják:

1. a droghasználat (és most az alkoholra is gondolok) időleges szünetelteté-sével

a) függőségre, fokozott használatra utaló jelek esetében a használat ab-bahagyása vagy csökkentése

I: Tehát soha nem voltam igazából – véleményem, érzésem szerint – a közelében, hogy igazán úgymond függő legyek. Tehát nem.

18. interjú

I: Ez általában ez is úgy magától jött, hogy akkor kész, egy darabig csönd. Mert hogyha talán úgy éreztem, hogy már ez így sok egy picit, akkor leálltam eddig. Ezzel problé-mám soha nem volt, hogy…

18. interjú (kiemelések: R. J.)

K: És egyébként mit és milyen rendszerességgel használsz? Tehát mi volt az, amit már próbáltál, meg mi az, amit úgy fogyasztani szoktál?

I: Ez általában elég változó. Mert volt egy időszak, amikor így a marihuána szárma-zékokat elég gyakran használtuk. Nagyon nagy rendszerességgel, tehát naponta többször is. De aztán arról úgy leálltunk. Aztán amfetamin származékok voltak nagyon sűrűn egy ideig. Aztán valahogy nem lehetett hozzájutni, úgyhogy most már arról leálltam.

6. interjú (kiemelések: R. J.)

I: Ez hullámzó. Mindig vannak időszakaim, amikor így megfogadom, hogy most nagyon gáz volt ebben a pár hétben vagy hónapban, és akkor leállok. És akkor egy fél évig abszolúte semmit. Tehát még sört sem.

6 interjú (kiemelés: R. J.)


K: Miért? Szerinted a partihoz kapcsolódik a kábítószerfogyasztás?I: Szerintem nagymértékben. Nem tudom, szerintem ritka az olyan ember, aki ha

partira elmegy, akkor ne venne magához valamit. Valamilyen jellegű ajzószert.K: És te milyen rendszerességgel és miket használsz?I: Hát, szeptemberig javarészt mindennap szívtunk. Szeptembertől viszont húztam egy

határt, mondhatnám úgy is, hogy kikerüljek ebből az úgymond rosszból, mert valljuk be, nem használt igazán, hogy hét évet lehúztunk a szakmában, úgymond, eddig.(kiemelés: R. J.)

K: Hét éve próbáltad először?I: Hét éve próbáltam. 6 interjú

b) fi gyelmeztető jelzések a környezetből

I: Igen, de nem azért akarok leállni, mert káros, hanem mert nagyon szíven ütnek az olyan kijelentések, amit néha a haverjaim megjegyeznek, hogy „hú, de szarul néztél ki szombaton”. Szóval engem ez állít meg, nem az, hogy az egészségemnek árt.

6 interjú

2. a droghasználat megtervezésével, egyes drogok elhagyásával

I: Hát parti, az olyan dolog, hogy partira szintetikus drogokból is válogatunk magunk-nak. Inkább bogyót és szpídet, de ritkán. Szóval akkor is megpróbáljuk úgy rendezni, hogy bogyó mellé inkább meszkalint, vagy valami más természetes jellegű drogot. 6 interjú (kiemelések – RJ)

K: Miből mennyi fogy egy ilyen partin?I: Hát, bogyó, az kettő-három. Attól is függ, hogy hogy látjuk a dolgokat. Mennyire

van rá szükség. Az anyagtól is függ, hogy milyen erős, úgymond. Hát, meg attól is, mennyit iszunk mellette, vagy hogy éppen mennyit nem. Vagy attól is függ, hogy előző nap mennyit kajáltam, vagy hogy aznap mennyit kajáltam. Az sem mindegy, hogy hogyan dolgozza fel a szervezet.

6 interjú (kiemelések: R. J.)

K: Károsnak tartod a drogfogyasztást? Úgy elsősorban önmagadra nézve, vagy úgy általában?

I: Hát végül is káros. Biztos, hogy káros, de szerintem, ahogy én csinálom, az úgy nem káros. Lehet ésszel csinálni. Nem kell nagyon belemenni mindenbe, tudni kell mértéket tartani. Szerintem ennyi a lényege.

6 interjú (kiemelések: R. J.)

I: Általában házibulikon és szórakozóhelyeken trippeztem.


K: Miért hagytad abba?I: Túl sok volt. Túl intenzív élmény volt. Valószínűleg már nem is fogok trippezni

többet. Attól félek, hogy olyan rejtett félelmek jönnek elő, amikkel nem akarok szembesülni. Nincs kedvem foglalkozni olyan negatív érzésekkel, amiket egy trip most kiváltana belőlem.

A2 interjú

3. bizonyos tevékenységek és a droghasználat összeegyeztethetetlen

„Most már megtanultam, hogy ha valamit el kell intézni, akkor nincs tépés. Mert ha tépsz, akkor ezermillió dolog jön közbe, ami miatt nem fogod megcsinálni, amit elhatároztál. Akkor érdemes tépni, amikor nincs semmi dolgod.”A4 interjú

„Az elmúlt időszakban nagyon keveset szívtam, egyrészt mert dolgoztam, másrészt mert készültem az államvizsgára.” A3 interjú

4. a droghasználat egy bizonyos időtartamra szól, utána abbahagyják (ter-vezés)

K: Szerinted mi az a határ, amin belül ez még nem jelenik meg?I: Szerintem, ezzel le kell állni, mert így nem lehet elérni a célokat. Lehet, hogy valaki

tudja csinálni a kettőt együtt, vagyis a tanulást és a szívást egyszerre, de akkor valószínűleg ez utóbbit nagyon ritkán, mondjuk heti egyszer hétvégenként. De én teljesen úgy érzem, hogy csak akkor lehet igazán koncentrálni a tanulásra, vagy valamire, ha abszolút abbahagyja az ember.

A5 interjú

K: Hogyan terveztétek a leszokást?I: Vettünk 5 grammot és az beosztottuk egy hónapra. Sajnos ez most nem sikerült.

De megpróbáljuk magunkat ehhez tartani. Ez kábé heti 2-3 szívásra elég. Még a dátumokat is ráírtuk a kimért adagokra. Öt pakkot csináltunk, négyet egy-egy hétre, és volt egy, ami közös volt másokkal.

A5 interjú

K: El tudsz képzelni a jövőben olyan szituációt, amikor leállsz?I: Nem, mert szerintem nem szívok annyit, hogy súlyos legyen. Még nem kerültem

olyan élethelyzetbe, ahol úgy éreztem volna, azért nem érek el valamit, mert sokat szívok, vagy iszom.

K: Miért része az életednek a marihuána?I: Nincs különösebb oka. „Az ember életének része a mámor.” Azt tudom, hogy jobban


szeretek szívni, mint inni. Azt biztos nem csinálnám, hogy minden nap megiszom otthon egy-két doboz sört. De ha egyedül vagyok otthon, és megy valami jó fi lm a tévében, akkor szívesen beszívok.

A3 interjú

K: Van benned igény a leszokásra?I: Igen, van. Nem akarok a rabjává válni, és túl sok pénzt költök rá. Racionális érveim

vannak. Szeretek beszívva lenni, de nem szeretem elkölteni rá a pénzemet. K: Bármikor abba tudnád hagyni?I: Nem. Abban a stádiumban vagyok, hogy nem akarok a rabjává válni, de igazából

azért gondolom ezt, mert már a rabja vagyok. Nem szembesültem még olyan hely-zettel, hogy elvonási tüneteim lettek volna. De, mondjuk mindig van nálam, szóval bármikor szeretnék szívni, csak tekerek egyet.

K: Mikor szeretnél leállni vele?I: Nem tudom. El tudom képzelni, hogy ha már idősebb leszek, mondjuk 10 évvel,

akkor is fogok szívni. Csak a függés részét érzem problémának. A2 interjú

5. egymásra fi gyelés

K: A társaságon belül fi gyeltek egymásra?I: Persze. A partikon együtt vagyunk végig. A4 interjú

A partik világára jellemző a szándékos gyermeki viselkedés: öltözködésben, test-mozgásban, nyalókák, sípok, vizipisztolyokkal, varázs- vagy ördögpálcákkal, lufi kkal játszás tekintetében. Goa partikon a tűzzel játszanak… Ugyanez a drogok és a droghasználat elnevezésére is érvényes: mint volt róla szó, az LSD trinyó, papír (ártalmatlan kifejezések), az Ecstasy bogyó, laszti, az eki és más, az Ecstasy névhez kötődő „játékos” szavak mellett. A „gombászás” sem kimondottan negatív hangzású szó. „Dobok egy lasztit”, „gurítok egy bogyót”: mintha nem is droghasználatról lenne szó; a kifejezés már önmagában hordozza a jelentékte-lenítés, a felmentés „gyermekien naív” mozzanatát. A kilencvenes évek egyik meghatározó partihelyszíne az E-Play nevet viselve (utalás az Ecstasy-ra?).


Szerhasználói utak és a partiba történ bevonódás

5. TÁBLÁZAT. EGYÉNI SZERHASZNÁLAT ÉS PARTIRAJÁRÁS

Egyéni szerhasználat fázisai Partira járás szakaszai

KipróbálásMegismerkedés

Kísérletezés

Kís

érle

tezé

s

Beleizzás / aktív partizás

(->Benne maradás)

Aktív szerhasználat

(->Függőség)

Kifelé jövés

NormalizálódásSzakítás / másodvirágzás

Csák, Forstner, Márványkövi és Rácz (2005) vizsgálataiból idézem ezt a táb-lázatot. A táblázat azt mutatja, hogy a szerhasználat fázisai és a partira járás szakaszai között bizonyos megfeleltetés tehető. Mindkettő „ismerkedéssel”, kipróbálással kezdődik, mindkettőben „bele lehet ragadni” és mindkettő „nor-malizálódhat”: rekreációs droghasználat illetve kevésbé aktív (már nem heten-kénti vagy hetente többszöri) partizás. Végül, a partira járás abbamaradhat, de a droghasználat folytatódhat (elsősorban a marihuána használatával), de sokszor előfordul, hogy mindkettő, a droghasználat és a partizás is megszűnik. Ilyenkor az egyének általában más szerepekbe kerülnek (stabil munkahelyen dolgozó, iskolai vagy munkahelyi karrierjét építő, házastárs, szülő). A táblázat arra is utal, hogy a partizók többsége kilép a partikultúrából, és ha használt drogot, azt is abbahagyja.

Alkohol- és droghasználat együttes elfordulása | Jellemző, hogy a partira járó fi atalok többsége kockázatosnak tartja a (illegális) droghaszná-latot, azonban a veszélyesség / kockázatosság / ártalmasság kategóriáiba az alkoholt is besorolja. Gyakran fordul elő, hogy a nagymérvű alkoholfogyasztást veszélyesebbnek tartják, mint a droghasználatot.


K: Károsnak tartod a drogfogyasztást?I: Természetesen. Ugyanúgy, mint az alkoholt, de ha már a kettőt mérlegelni kell,

akkor inkább a szintetikus drogok mellett döntök. Tisztában vagyok annak a káros hatásaival is, a maradandó dolgaival egyaránt, de az alkohol, az, hát meglátásom szerint még durvább károkat tud okozni.

6 interjú

K: Mennyi alkoholt fogyasztasz egy hónapban?I: Sör, bor, feles a rangsor. Jobban szeretek borozni, de a szórakozóhelyeken vagy

nincs jó bor, vagy drága. Hetente mondjuk háromszor-négyszer megyek el sörözni. Havonta egyszer berúgok.

A3 interjú

„Bogyó, szívás, ivás, ez így az alap… vagy mondjuk trinyó, szívás, ivászat... mondjuk így… elszívunk egy spanglit, mikor kezdünk lejönni a trinyóról… régebben mindig sörözgettünk… félig berúgtunk, az úgy jó volt. Csak a másnap az úgy… hát az ugyan úgy van a piával is, ha keverem, ha nem csak töményet iszom, hanem még bort is, sört is, vagy sört, meg bort, akkor rettenetes másnap.” Interjú 7

Persze, ezzel ellentétes véleményeket is hallani. Ez tükrözi azt a tendenciát, hogy a partira járó fi atalok a választott szerben is igyekeznek megkülönböztetni magukat az alkoholtól, mint hagyományos pszichoaktívszer-használattól:

„Például alkoholfogyasztással ellentétben azt vettem észre, hogy… Egy példát tudok mondani. Egy barátom szúrta ki egyszer, hogy kidobók beszélgetnek. Biztonsági őrök. És mondták, hogy hát ezzel a társasággal semmi baj, ezek nem balhéznak. Ennyi. Mit tudom én - egy rock koncerten sokkal több balhé van, mint egy ilyen partin.” 18 interjú

Szabó Gabriella kolleganőmmel diszkók biztonsági személyzetének tartott drogtréningjén tapasztalhattuk, hogy a látszólag mindenre edzett biztonsági személyzet mennyire bizonytalan a droghasználókkal szemben: míg a részegek-kel nincs problémájuk („kezelni tudják őket”), addig nem tudják, mit tegyenek a hallucináló vagy „parázó” droghasználókkal. Úgy látják, ez a csoport sokkal kevésbé fogadja el az ő autoritásukat, mint a hagyományos, alkoholfogyasztó diszkólátogatók. Talán az Alkotmánybíróság is öntudatlanul a biztonsági személyzetnek erre a rutinjára célzott, amikor azt fogalmazta meg, hogy: „Az alkohollal, nikotinnal, kávéval az európai kultúra „megtanult” együtt élni, minthogy használatuk évszázados múltra tekint vissza.” (244/B/1999. AB határozat, 6.2 pontja, Alkotmánybíróság, 2004).


A rekreációs droghasználat jelentései | A partikultúra legelső, és mind-máig legalaposabb – a geertzi értelemben vett – „sűrű leírása” Fejér Balázstól származik, aki kutatásai végeztével – kutatásai során – felhagyott a tanult antropológusi szakmájával (és szerepével a terep viszonyában) és DJ Nagaként a partikultúra meghatározó DJ-jévé vált. A partiszcénában általában a DJ-k, de egyes DJ-k pedig különösen meghatározóak. Stílusteremtők lehetnek egyfelől, látogatók ezreit vonzók másfelől, és a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Fejért – DJ Nagát –, sajnos, nem ismertem korábban, ezért az ő mozgását (át-változását?) nem tudom értelmezni. Arra személye mindenképpen jó példa, hogy mennyire nyitott és vonzó (sőt, csábító) ez a kultúra… A korai partikul-túra leírásában Fejér az LSD hatásait emeli ki, saját megfi gyelésein alapuló leírásokkal. Azt is tudjuk, hogy a fejezet bevezetőjében felsorolt szerzők egy jó része (ideértve a szakdolgozatok elkészítőinek jó részét is) részesei voltak a partikultúrának, és ugyanez érvényes azokra az egyetemisták többségére, akik egy-egy szeminárium keretében interjúkat készítettek. Fontos hangsúlyozni, hogy a partikultúra határai elmosódóak, a „részvétel” egyáltalán nem követel meg valamiféle uniformitást, a „kint is vagyok, bent is vagyok” résztvevő megfi gyelői pozíció a partikultúra esetében viszonylag könnyen kivitelezhető: mint láttuk, inkább a „csábítástól”, a túlzott bevonódástól, és nem a „kívülre-kedéstől” kell tartani. (Megint utalni kell Fejérre: ha a „csábítás” kifejezést is használom vele kapcsolatban, ezt inkább a szemléletes példa kedvéért teszem, hiszen „kiinduló helyzetét”, motivációját nem ismerem.)

A partikultúra, a partiszcéna droghasználatát illetően a parti-, illetve disz-kódrogok megismerése, valamint a rekreációs droghasználat jelensége az, ami a kutatás egyik hozadéka. Itt azonban tekintetbe kell vennünk, milyen kontex-tusban, milyen megértési horizontok előtt használjuk ezeket a kifejezéseket, amiket mintegy kiemeltünk közegükből. A BTK horizontja előtt ezek bűncse-lekmények, egy orvosi modell szerint ezek tünetek vagy betegségek, esetleg egy betegség-, személyiség-zavar öngyógyítási kísérletei, egy morális horizont előtt lehetnek a közösségre veszélyes magatartások, de lehetnek az egyén szabadság-jogainak részeként is tárgyalni őket. A probléma már a partikultúrából való kiemeléssel, a megnevezéssel kezdődik. Sok esetben azt láttuk ugyanis, hogy a droghasználat nem különül el a partitól, a partiélménytől, azt csak a megfi gye-lő/kutató választja külön és értelmezi. A megértés nem emeli ki, nem vonja ki e jelenségeket az előfordulási helyükből; a megismerés során tisztán kell látnunk azokat a folyamatokat („horizontokat”), melyek körülveszik a megismerendőt; számolnunk kell előzetes tudásunkkal, előítéleteinkkel, majd megfi gyelni ezek változását. A megismerés mindig egy új belátást, egy új, belső pszichés fejlő-dést jelent. A megismerés kaland, és mint ilyen, mindig magában hordozza a


veszélyt és a kockázatot, fogalmazza meg Gadamer nyomán Schwandt (2000) ezzel kapcsolatos véleményét.

A rekreációs droghasználat nemcsak a tiltott drogok, tiltott droghasználati formák helyére, hanem az élvezet, vagy a „művi élvezet” helyére és utóbbi kettő viszonyára (nem-művi és művi) is rákérdez. Nemcsak a betegség- és bűnözés-modellt utasítja el (pontosabban, mint egyfajta előzetes véleményt, vizsgálat tárgyává teszi, lezárt kategóriáit felnyitja és beemeli a diskurzusba), hanem az élvezet társadalmi konstrukciójára kérdez rá (Parker – Williams – Aldridge 2002; O’Malley – Valverde 2004). Lehet-e, szabad-e mesterséges úton (drogok-kal, de akár a partizással is) élvezethez jutni, mi a helye és szerepe ennek az élvezetnek a társadalomban, vagy akárcsak az érintettek életében; miért nem fogadják el ezek a fi atalok a társadalom által számukra felkínált élvezeteket és szerepeket (noha nem is lázadnak ezek ellen), miért van erre (a drogra is és a partizásra is) szüksége fi atalok tömegeinek és – már egy másik megértési körben – mit tegyünk ezzel a jelenséggel. Az is lehet – ismerve a magyar társadalom elutasítását a drogokkal és a droghasználókkal kapcsolatban, a drogok közötti különbségtételről nem is beszélve, és ismerve a majdhogynem utcai összecsa-pásig fajuló nézetkülönbségeket –, hogy épeszű ember nem is próbál meg ezekre a kérdésekre válaszolni, illetve el sem jut ezekhez a kérdésekhez; a „megértés” folyamatát már egy jóval korábbi szinten lezárja, amikor betegségnek, vagy legalábbis öngyógyítási kísérletnek, fi atalkori „rosszaságnak” tartja az egész jelenséget, amit az érintettek majd kinőnek.

Ráadásul, a „kinövésre” vannak is adatok, az előzőekben jellemzett „rekreációs droghasználat” az életkor előrehaladtával, a társadalmi szerepek (dolgozó, házas-társ, szülő stb.) megszerzésével általában eltűnik. Fokozott rendőri jelenléttel, még több diszkórazziával a jelenséget meg lehet szűntetni, vélhetjük. Azonban az, hogy ez a típusú droghasználat több százezer ember többéves életútját „ter-mészetes” módon elkíséri, részévé válik, mégis más magyarázatot követel.

Viszont, mindezeket tapasztalva, az is érthetővé válik, amit korábban az „ifj úság” fogalmának konstrukciója kapcsán Kelly (2001) fogalmazott meg. Érthető, hogy a társadalom egy részét páni félelem fogja el, ha arra gondol, ez a „féktelenül tomboló” ifj úság ráveti magát a „felnőttek társadalmára”. Mint-ha maga a káosz lépne a „törvény és a rend” helyébe. Azonban, tudjuk, hogy a többszázezer nagyivó és dohányos (hogy csak a pszichoaktívszer használatánál maradjunk) puszta léte közel sem a „rendről” árulkodik, és azt is láttuk, hogy Maff esolival szólva, az „orgiasztikus élvezetek” mennyire szabályozottak.

A partiszcéna droghasználatának megértése egy radikális lépést feltételez: mi van akkor, ha a fi atalok beszámolóit „igaznak” fogadjuk el; ők használnak drogokat, ők „tudják” miért. A „miért” kérdése helyett a megértéshez közelebb


jutunk, ha először a „mikorra” és a „hogyanra” kérdezünk rá. Az előzőekben szá-mos interjúrészletet láttunk, amelyek alapvetően erre a két kérdésre válaszoltak. A kutatás kezdetén volt egy előzetes irányultságunk – a droghasználatot nem a betegség vagy a kriminalitás felől kívánjuk megérteni –; erről a megértés felé közeledve sem feledkezhetünk meg, mert esetleg olyasmit „értünk meg”, amit mi magunk vittünk bele a vizsgálati helyzetbe: azaz nem jutunk egy lépéssel sem előrébb, mi több, még önmagunkból sem sikerül a gondolatainkkal kilépnünk.

Láttuk, hogy a partiszénához kapcsolódó droghasználat hogyan alakul ki: a használók sztereotíp, mondhatjuk ritualizált cselekvések során, önmagukat is „transz-formálva” fokozatosan jutnak be a parti terébe – akár fi zikailag, akár érzelmileg, akár perceptuálisan képzeljük el a folyamatot. A parti kronotoposz ezt a tér-időbeli és pszichés változást írja le: a partizó énje és a parti között homológia (Hebdige 1979) áll fenn. A parti terében (a szcénában) sem teljesen homogén a droghasználat és az ahhoz kapcsolódó élmény: többszöri felfutással, csúccsal és ereszkedéssel találkozunk, hogy majd egy ilyen ereszkedés vigyen ki a parti színteréből, és szintén több aktuson keresztül jusson vissza a partizó a mindennapi élet világába. A tagolt, ritualizált bevezető és kivezető folyamatok révén lehetősége van a partizónak arra, hogy énjét (egyszerűbben, a „me” énré-szét) fokozatosan az elvárásokhoz igazítsa, miközben ő maga is alakítja ezeket az elvárásokat. Elsősorban a stimuláló, illetve a percepciót módosító szereket használják; az Ecstasy azért is jó példa, mert farmakológiailag is egyesíti a stimuláns és az – ebben az esetben kicsit félrevezetően így nevezett – halluci-nogén hatást (hallucinogén hatású amfetamin származék). A stimulánsok gyors „fl esei” lehetővé teszik a többszöri felfelé ívelést, majd egy magas aktivációs szint viszonylag hosszabb állandósulását. A megváltozott „tudatállapot” nem-csak az énállapot, hanem a szcéna megváltozott észlelését, röviden a szcéna átalakulását is jelenti. Nemcsak az egyén kerül transz állapotba, hanem téridői élménye, társas észlelése is megváltozik. Nem droidok ütemes rángatózásáról van szó, hanem az én észlelésének, határainak módosulásáról, a környezettel (társas és fi zikai környezet) észlelt egység kialakulásáról, ahol az „én” végül „eltűnik”, „visszahúzódik” és a hedonizmusnak adja át a helyet, ami azonban – ebben a kontextusban – mint újfajta önkifejeződés, az egyéni fogyasztóiság játéka nyer értelmet (Blackman 2005, Melechi 1993).

De mire jó mindez? Gondoljunk bele, ha mindezt kötelezően kellene csinál-ni, milyen fárasztó lenne, éveken át, hétről-hétre. A nagy társadalomjobbító – vagy annak szánt – ideológiák a sportot és az iskolai testnevelést használták tömegek bevonásával a test fegyelmezésére, a hatalom „engedelmes testjeinek” előállítására. A partiszcéna szintén szocializál és transz-formál: a hangsúly az én(ek) és az én-állapotok kezelésén, az énnek az önmagáról kialakított, folyton átalakuló, alkalmazkodó, egy-egy stílus mentén stilizálódó (self-stlylization)


képén, „önmagaságán” van, azaz az éntechnológiák megtanulásán és alkalma-zásán. Persze, az individuum partiélményét összekapcsolni az éntechnológiákon („technologies of the self ” – Foucault) keresztül a hatalomgyakorlással, elég bátor lépésnek látszik, de ha a kutatói objektívet tágítom (ha lenne ilyen objektív…), és a partiszcéna egészét tekintem, akkor elérkezhetem ehhez a képhez. Nem véletlen, hogy a partikultúrát inkább esztétikai fogalmakkal írják le, ami azt is jelenti, hogy ebben az esetben az esztétikai szabályozást látjuk működés közben. Ezt az esztétikai szabályozást hangsúlyozzák a későmodernkori hatalmi- és drogdiskurzusokban (lásd pl. Bunton vagy Featherstone, Hepworth és Turner, 1997). Ezzel nemhogy csökken a hatalmi szabályozás, hanem még inkább nő is, vagy inkább a jellege változik meg – legalábbis a nyugati demokráciákban. A későmodernkori „élvezet” belsőleg kontrollált választást jelent; aki erre nem képes („kényszeres használó”), az nem racionális és nem szabad, O’Malley és Valverde (2004) szerint, akik ártalomcsökkentő policy-dokumentumokat ta-nulmányozva jutottak erre a következtetésre. Tehát az „élvezet” még ezekből a dokumentumokból is csak a „szabad választáson” alapuló élvezetet jelentette; sokszor azzal, hogy az élvezet a „kockázat” mentén vagy a kockázat kontex-tusában, a kockázat által bekebelezve került megfogalmazásra. A szerzők itt Featherstone (1991) „kalkuláló hedonizmus” fogalmára hivatkoznak (amivel korábban foglalkoztam), amely fogalom megteremtheti az élvezet beemelését a – rekreációs – droghasználatról szóló diskurzusba. A „büszke” egyéniség felelősségteljes választása immár a „hedonizmus” választásának lehetőségét is megteremti, a felelősség beszámításával, a saját biztonság megteremtését a kockázatokkal szemben.

Magyarországon, valószínűleg, egyelőre a governmentalitynek megfelelő én-ek létrejötte a feladat: a partiszcéna egyszerre tükrözheti ennek a folyamatnak az előrehaladását is (kísérleti terepét), de a társadalmi élet más területein kudarcot vallott egyének is itt találkozhatnak (akár a mertoni visszavonulás, kivonulás értelemben is). A partiszcéna segíti mind a sikeres, mind a kudarcot vallott fi atalok „eltűnését” – az előzőekben használt jelentésben.

Korábban tettem egy ironikus megjegyzést a divatos szcénák kutatási divatja kapcsán a kutató pozícionálásáról. Utalva erre a megjegyzésre, a többnyire egyetemista kutató pozícionálhatja magát mint „eltűnő”, „visszahúzódó” ént (lásd DJ Naga, aki el is tűnt az egyetemi-kutatói szcénából), de megpróbálhatja a tudományos megismerés racionális módszereivel uralni kutatási tárgyát: a felfedezőt láthatjuk itt, aki a racionalitás határát próbálja egy kicsit arrébb meghúzni, visszaszorítva a káosz erői. Belemerül a szcénába, de egy biztonsági kötél tartja még. Én pedig, mint a kutatás vezetője, a hallgató oktatója, a könyv szerzője, biztos távolságból szemlélem az eseményeket… Nem, inkább turista vagyok, aki útikönyveket olvas… persze, turista, a baumani értelemben…

Injekciós droghasználók fertőzés-kronotoposzai1

HIV/AIDS és más fertz betegségek és az injekciós droghasználat |Az nyolcvanas évek közepe óta a HIV vírus terjedésének – a szexuális terjedés után – a második leggyakoribb oka az intravénás droghasználattal függ össze. Mára a világon a HIV vírus terjedését a leggyorsabb ütemben a volt Szovjetunió országaiban fi gyelik meg, ahol 1997 és 1999 között a fertőzöttek száma meg-duplázódott, és az emelkedés azóta is folytatódik (Hamers – Downs 2003, Ball – Rana – Dehne 1998, Rhodes és mtsai 1999, EMCDDA 2002, HIV/AIDS 2002).

Az nyolcvanas évek közepétől egyre több tanulmány hívta fel a fi gyelmet intravénás droghasználók között a közös tű- és fecskendő-használat veszélyeire („direkt megosztás”). A nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek elejétől az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy emellett a veszélyforrás mellett létezik a vírus átadásának más módja is („indirekt megosztás”: a drogoldat előállításához használt eszközök és anyagok közös használata és megosztása, pl.: Grund et al 1989, Grund et al 1990, Koester, 1989). Az utóbbi években pedig kiderült, hogy az indirekt megosztás a hepatitisz C vírus terjedésében még fontosabb szerepet játszik, részben azért is, mert maga a direkt megosztás az intervenciók-nak köszönhetően az Egyesült Államokban, illetve számos nyugat-európai országban látványosan visszaszorult (van Beck et al 1998, Coutinho 1998). (A té máról magyarul részletesebben lásd: Rácz 2001, Rácz 2002)

Magyarországon a HIV/AIDS még nem jellemző az intravénás droghasználók körében. 1995–2002 között a HIV pozitív esetek kumulatív előfordulása 11 volt injekciós droghasználók között (HIV/AIDS 2002). 2001-ben 76 kezelést kereső injekciós használó esetében 3 ismerte be, hogy HIV fertőzött, 121 terápiás kapcsolattal nem rendelkező injekciós használó között pedig egy sze-mélyt találtunk HIV nyálteszttel fertőzöttnek (Rácz et al 2002). A hepatitisz

1 A témában sokat dolgoztam együtt Füleki Katalinnal és Márványkövi Ferenccel. A fejezethez felhasználtam a következő írásaim: Rácz J. (2004): Kockázati magatartások elemzése injek-ciós droghasználókkal készült kvalitatív interjúk feldolgozása alapján. Psychiatria Hungarica, 9,2:105–122., Rácz J. (2005): Injecting drug use, risk behaviour and risk environment in Hungary: A qualitative analysis. International Journal of Drug Policy 16,5: 353–362. Rácz J. (2005): Europe in transition: HIV risk environment in Hungary is diff erent from that in Russia and west Balkan states. BMJ: British Medical Journal. 15, 331: pp. 907.


C fertőzöttség az általános populációhoz képest magas. 1996–97-ben 16–17%, 2000–2001-ben egy vizsgálatban intravénás droghasználók között 30,6%-ban fordult elő hepatitisz C fertőzés. A hepatitisz B esetében 1,4%-nál volt igazol-ható akut fertőzés, a nők 13%-ánál, a férfi ak 8%-ánál pedig korábban lezajlott fertőzés (Bánhegyi et al 2002). Azonban ezek a számok is alatta maradnak a nyugat-európai országok értékeinek.

A fejezet célja az intravénás droghasználók fertőzési kronotoposzainak bemu-tatása. A fertőzési lehetőséggel járó magatartásformák térben – időben kevésbé – viszonylag jól körülírtak: elsősorban marginális, küszöb terekben történnek: köztereken, nyilvános vécékben, kapualjakban, ritkábban lakásokon. A fertő-zés kapcsán a kockázati magatartásokat vizsgálom; a „kockázat” elsősorban a legsúlyosabb fertőző betegségek közé sorolható HIV/AIDS-t és hepatitiszt (C formáját), illetve ezek átadásának lehetőségét jelenti. Látható, hogy a „kockázat” ebben az értelemben, első közelítésben egy külsőleg defi niált kockázat fogalom, az epidemiológiai, közegészségügyi szempontból veszélyes (mert vírusátadás-hoz vezető) injekciós – kisebb részben szexuális – magatartásokról lesz szó. A kronotoposz megközelítés mellett a tér-időbeliség (utóbbi főleg este, délután) mellett szól a ritualizált cselekmények ismétlődése, ezekben a „véletlen” és a „sors” beágyazottsága, valamint az a stílus, azok a retorikai elemek, ahogy erről az injekciós használók beszélnek.

A jelenséget történetileg szemlélve, beszámolók állnak rendelkezésre arról, hogy már 1937-re az intravénás droghasználat és a fecskendőmegosztás gyakorivá vált. A kutatók azonban különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak a jelenségnek. A nyolcvanas évek kvalitatív kutatásainak eredménye volt, hogy egyáltalán a rejtett droghasználó csoportokat feltárták, és a fi gyelem előterébe emelték a kockázati magatartásformákat: azaz mintegy újra felfedezték azokat. A „közvet-len megosztás” a közös, megosztott tű- és fecskendőhasználatot jelenti, amikor ugyanazt a tűt két vagy több ember használja. Ha az egyikük fertőzött, a másik személyt is megfertőzheti. A fertőzés tényét az adott személy vagy még nem tudja, mert nem tesztelték, vagy az inkubációs idő miatt a teszt eredménye negatív, vagy tud arról, hogy fertőzött, de ezt titokban tartja, vagy közli ugyan, de a közös használat mégis megvalósul. Az „indirekt megosztás” során a beadandó drogoldat előállítása és használata során történhet meg a vírus átadása (Koester 1996).

Kelet-európai, feltehetően speciális indirekt megosztási formák (Rhodes és mtsai 1999):

• A drog – szinte kizárólagos – házilagos előállítása • Az oldathoz vért kevernek az oldat stabilizálása érdekében (bizonytalan

közlés!)• Drogdisztribúció: teletöltött fecskendőből vagy a dealer fecskendőjéből

szívják fel a többiek az oldatot.


Mivel utóbbi technikák igen nagymérvű kockázattal járnak, fontosnak tűnt annak megállapítása, vajon ezek Magyarországon is előfordulnak-e.

Módszerek | A vizsgálatba injekciós droghasználókkal készített kvalitatív interjúkat vontam be. A mintába kerülés kritériuma az injekciós használat volt: az utolsó 30 napban legalább egy alkalommal. A kvalitatív interjúk az első drog- és első injekciós használatra kérdeztek, majd az injekciózásra használt anyaggal kapcsolatban kitértek a vásárlásra, a drogoldat elkészítésére, annak elosztására, mind a technikai, mind pedig arra az oldalára vonatkozóan, hogy abban kik vettek részt. Az interjúk foglalkoztak a közös eszközhasználattal (direkt és indirekt megosztás), ennek pszichoszociális jellemzőivel, a túlada-golás kérdésével, a használt tűkkel kapcsolatos gyakorlattal, a hepatitisz C fertőzéssel kapcsolatos stratégiákkal, a tűcsere- vagy más alacsony küszöbű programokban való részvétellel. 61 interjú Budapesten, 13 Pécsett készült. Az interjúkra ambuláns és kórházi kezelőhelyeken került sor, kezelést kereső injekciós droghasználókkal: tehát a jelentkezés/befekvés utáni 1–3 napban, mielőtt a tényleges terápia elkezdődött volna (kivizsgálási fázis). Az interjú-alanyok más része pedig egy budapesti tűcsere-program állandó vagy időleges kliensei, illetve ezek baráti társasága közül (networking) került ki. Az interjúkat erre kiképzett szociális munkások, szociális munkás és szociológus hallgatók készítették (a felkészítő tréning időtartama 10 óra volt), akik rendszeres heti megbeszélésen vettek részt az interjúkészítés problémáival kapcsolatban, az interjúk elkészítésének kb. 4 hónapja során2. Egy-egy interjú 1–2 óra hosszat tartott, a magnós interjúkat legépeltettük, a legépelt szöveget az interjúké-szítők ellenőrizték. Az interjúszövegeket az Atlas.ti számítógépes szoftver segítségével kódoltuk (Muhr 1997), ahogy erre a módszerekkel kapcsolatban általában is utaltam.

Összesen 74 interjú készült, ebből 33-at elemeztünk. Az interjúalanyok életkora 17–30 év között mozgott, jellemzően 22–25 évesek voltak, 22 férfi és 11 nő volt közöttük. Az interjúkészítés és az elkészült interjúk közül az elemezett interjúk kiválasztásának szempontjai az „alapelemekből építkező” elméletnek (Grounded Th eory [Glaser – Strauss 1967] megfelelően történt – lásd az előzőekben!).

A teoretikus mintavétel miatt – tehát a mintavétel a kockázati magatartásokat mutató személyek irányában „eltolódott”, minél inkább kockázati magatartá-

2 A kutatáshoz felhasznált interjúkat Csík Ildikó, Dávid Ferenc, Hegedűs Gyula, Kováts Virág, Köves Ferenc, Lencse Menyhért és Zágon Zsuzsa készítették. Az interjúkészítők felkészítését Fehér Beáta és Szabó Gabriella végezte (jómagam mellett), az interjúkészítők szupervízióját Fehér Beáta biztosította.


sokat mutató személyekkel igyekeztünk interjúzni – a kockázati magatartások jobban kiemelkednek a többi magatartásforma közül. A lehorgonyzott-elmélet „érvényességének” másik mértéke a teoretikus denzitás: a különböző kategóriák és kódok egymás között kialakuló sűrű kapcsolata. Minél nagyobb denzitású egy leírás, feltehetően annál jobban írják le a kategóriák és kódok a vizsgált jelenséget (lásd Strauss 1987).

Az interjúkból ehelyütt az injekciózással összefüggő kockázati magatartá-sokat emeljük ki; elsősorban a közös használattal, a direkt és az indirekt meg-osztással kapcsolatos tapasztalatokat; valamint e jelenségek pszichoszociális környezetét és az elvonással kapcsolatban kialakuló jellemzőit. Az idézeteknél az Atlas.ti által generált idézési struktúrát követjük: Px (az interjú – „primary document” – sorszáma a feldolgozás alatt), az interjú sorszáma a kutatás során (az Atlas.ti által használt txt kiterjesztéssel), és az idézet sorszáma: ez két számból tevődik össze; az első az interjú sorszáma, megegyezik a „primary document” sorszámával, a második pedig az idézet sorszáma az interjún be-lül. Az ezeket a számokat követő zárójeles két szám (közöttük kettőspont) az idézet első és utolsó sorának sorszáma (az interjúkat az Atlas.ti soronként beszámozza). A második sorban az idézethez tartozó kódokat tűntettük fel az elemzés menetének demonstrálására. A „K” az interjúkészítőt, az „I” az interjúalanyt jelöli.

Tapasztalatok

A közös fzedénybl történ elosztás (indirekt elosztás) | A kö-zös főzőedény többnyire preparált (hajlított) kanál, máskor kólás doboz (vagy más dobozos üdítő) alja, amin felfordított állapotban tányérszerű bemélyedés található. A közösen vett drog elosztása itt történik: az utcán kapható heroint más módon nem lehet elosztani, fel kell oldani, és úgy lehet kiszámolni a meny-nyiségét, amit aztán elosztanak. Előfordul, hogy a feloldáshoz meghatározott mennyiségű vizet használnak, amit már eleve úgy számolnak ki, hogy könnyen osztható legyen a résztvevők számával. A módszer hátránya, hogy a víz egy része elpárolog, és néha egy-egy egységen is nagy viták vannak. Marad az a módszer, hogy a kész oldatot felszívják egy fecskendőbe, megmérik, hogy hány egység, és utána osztják el különböző módszerekkel. A közös elkészítés, a közös kanál vagy más főzőedény fertőzés forrása lehet („indirekt megosztás”).

A következőkben, amikor közös tű és fecskendő használatról számolok be, a két kifejezést szinonimaként szerepeltetem, hiszen a jelenleg használatban levő injekciós fecskendőkről nem lehet a tűt levenni (ha mégis, azt külön jelzem).


P35: drog3302.txt – 35:10 (557:590) Codes: [drogelosztás] [elvonás] [közös szűrő]

K: Olyan volt-e, hogy valakivel vagy valakikkel együtt közösen vásároltatok vagy sze-reztetek drogot, tehát egy adagot vagy kettőt, és hogyha ez történt, akkor általában hogyan osztottátok meg?

I: Hát, egy kanálban megcsináltuk, és akkor úgy elharmadoltuk vagy feleztünk, ahányan voltunk.

K: Tehát mondjuk voltatok négyen vagy hárman, a kanálban elkészítettétek az egé-szet?

I: Igen. És kiszámítottuk, hogy mennyi vizet kell hozzá tenni, hogy mindenkinek mondjuk, húsz egység legyen. És akkor úgy megfőztük, és akkor mindenki egy szűrőből…

K: Egy szűrőn keresztül a saját pumpájával…? I: Igen. Gondolom, így kaphattam el, egyébként. K: És olyan volt, hogy valaki esetleg nem fi zetett, vagy kevesebbet tett bele, és az

elosztásban történt- e valamiféle…? I: Voltak viták. Igen. K: És ezek a viták ebből adódtak? I: Hát, hogy ki mennyit adott be, abból volt a vita. Meg hogy kié legyen a szűrő. Meg

ilyen hülyeségek.

Az elosztás technikai kivitelezése | Az oldatot egy fecskendőbe szívják, megnézik, hány egység, visszanyomják a főzőedénybe, és mindenki külön fecskendőbe szívja a számára járó mennyiséget.

P 6: 1523.txt – 6:9 (205:210) Codes: [drogelosztás]

K: És hogyha közösen szúrtok, akkor az hogyan szokott működni? I: Az attól függ, hogyha van valakinek steril fecskendője, akkor abba szívjuk fel az

anyagot, és utána visszanyomjuk a felét. Ha nincs, akkor ketten egyszerre szúr-juk.

(342:348 sor: kimarad)K: Ha közösen szerzitek be a drogot, akkor hogyan szoktátok elosztani? I: Ugyanúgy. Egybe öntjük, és elosszuk. K: És hogyan osztjátok el? I: Felszívjuk egy fecskendőbe, és – mit tudom én – vagyunk hárman, van negyven

egység vagy – mit tudom én – legyen harminc egység és akkor 10-10-10.(215:224) …a heroint nem lehet úgy elosztani úgy, hogy pont egál-egál legyen. És hogyha

beleöntjük egybe, akkor úgy tudjuk felszívni, hogy pont egál legyen. Szóval vissza lehet úgy nyomni, hogy mit tudom én 20–20 egység legyen.

K: Ez gondolom a kanálba vagy a doboz aljába történik? I: Igen.


P25: drog3303.txt – 25:3 (157:165) Codes: [drogelosztás]

I: Nem. Ez úgy volt, hogy mindig kiszívtuk egy fecskendőbe az egészet, kiszívtuk, megnéztük, hogy mennyi van, és akkor elosztottuk a részeket. És akkor utána vissza lett nyomva, és utána szívta ki mindenki a magáét.

K: Hova lett visszanyomva? I: A kanálba.

Az oldatot egy fecskendőbe szívják fel, abból a többi fecskendőbe, szintén kiszámított mennyiséget.

P17: drog0001.txt – 17:22 (280:296) Codes: [elosztás] [testvéries]

És hogyha például nyalcsizunk, akkor fölszívjuk egy fecsibe, amennyibe belemegy, megszámoljuk, hogy hány egység, hányan vagyunk, és akkor úgy osztjuk szét.

Az elosztást végz személy(ek) | Az elosztás történhet úgy, hogy aki megcsinálja az oldatot, az osztja el.

P22: drog7702.txt – 22:14 (339:344) Codes: [drogelosztás]

I: Nem. Figyelj! Annyi, hogy mindenki fölszívja, illetve egy ember. Mindenki odaadja annak az egy embernek a fecskendőt. Az, aki fölmelegítette, az fölszívja az összeset, akkor még nincs vér, semmi. És nem nagyon szoktuk gyűjtögetni az edényt sem. Mindenki megkapja a saját kis fecskendőjét, és akkor beadja magának.

P 3: 1513.txt – 3:23 (1166:1169) Codes: [vásárlás]

I: Hát érzékenyek voltunk, de mindig volt egy olyan gyerek, aki elment megvenni, mert ő csinálta, ő osztotta el, hogy ki mennyit kap belőle, úgyhogy ez általában így volt.

A másik lehetőség, hogy közös osztás történik: mindenki magának szív fel, saját fecskendőbe. Azonban ilyenkor érintkezhetnek a tűk.

P11: 1704.txt – 11:5 (319:324) Codes: [drogelosztás]K: Szűrőt is használtál közösen?


I: Hát igen, persze. Együtt szívtuk föl, egyszerre. Volt olyan, hogyha ketten voltunk vagy hárman a cuccra, akkor mindenki felszívta gyorsan, hogy ne párologjon, és akkor így végül is érintkezett az a három tű valamilyen szinten.

P 9: 1702.txt – 9:21 (298:362) Codes: [elosztás] [testvéries]

K: De hát ha mondjuk ha nagyon gázos az arc, de nincs pénze, akkor ő kap belőle vagy nem?

I: Mit jelent az, hogy gázos az arc? K: Tehát hogy így nagyon ki van. Régen szúrt, nincs rá pénze… I: Kap. Biztos, hogy kap belőle egy picit. Szóval olyan nincs, hogy most akkor ő nézni

fogja vagy mit tudom én mi. Hát logikus, hát azért nem arányos részt fog kapni.

Az elosztás okai | Az elosztás anyagi okai: Ennek hátterében az áll, hogy az interjúalanyoknak nincs mindig elegendő pénzük arra, hogy egy pakettet megvegyenek. Ilyenkor ketten-hárman adnak össze egy-két pakettre valót; esetleg többen több pakettre valót, de ilyenkor is egy személy egy pakett áránál kevesebb összeggel járul hozzá a közös vásárláshoz. Az utcai heroint nem lehet feloldás nélkül elosztani; amfetamin esetében találkoztunk azzal, hogy az am-fetamin port csíkokra húzták, és mindenki a saját csíkjával „azt csinált, amit akart”. A közös vásárlásnak nemcsak anyagi okai vannak, ezeket a következő részekben tárgyaljuk.

Az elosztás pszichoszociális rendszere: A drogoldat elosztására általában egymással szorosabb, sokszor intim kapcsolatban álló személyek között került sor: szexuális partnerek, együtt lakó, együtt élő személyek, vagy sok éve közös barátságot ápoló egyének között, akiknél a közös droghasználat is több évre nyúlik vissza. Lássunk néhány példát a drogoldatot elosztó személyek közötti kapcsolatokra.

1. Szexuális partnerek

P12: 1706.txt – 12:9 (260:265) Codes: [barát]

I: Volt egy barátnőm, akivel az volt például a mániánk – akkor elég sokat mászkál-tunk együtt – hogy egymásnak adtuk be mindig. És például a Corvin moziban is megtörtént ez a vécében. Ott is benyomtuk egymásnak, és akkor puszi a szájra és tök jól elvoltunk. Szóval ennyi.

K: És akkor így közösen csináltátok meg a cuccot? Közös fecsi vagy külön? I: Igen. Külön. K: Tehát te megcsináltad az övében, ő a tiédben?


I: Nem. Mind a ketten megcsináltuk a sajátunkat. Végül is ő megfőzte. Vagy ő vagy én. Fölszívtuk a saját pumpánkba, és akkor egymásnak beadtuk.

2. „Haverság”: viszonosság. Ez azt jelenti, hogy a „haverok” egymást meghívják a drogra, ha a másiknak nincs pénze. Ez a meghíváson alapuló kapcsolat egymással szorosabb viszonyban levők között működik; távolabbi ismerős, felszínesebb ismeretség esetén nem, ilyenkor félnek, hogy a másik nem hívja vissza őket.

P16: 1904.txt – 16:20 (322:341) Codes: [elosztás]

K: Mert hogy ki az, aki kap és ki az, aki nem? I: Hát így van. Hát ha haverom, akkor persze. Ha meg csak oda pofátlankodik, ilyen

hiéna típus, akkor az nem.

P17: drog0001.txt – 17:22 (280:296) Codes: [elosztás] [testvéries]

Mert megint csak az én baráti körömből, tehát az én szúró-körömből tudok kiindulni. Mindenki úgy van, hogy lehet, hogy nekem ma nincs pénzem, és lehet, hogy holnap meg neki nem lesz. Általában így meg szoktuk hívni egymást.

P18: Drog0002.txt – 18:12 (212:232) Codes: [elosztás] [testvéries]

I: Kap az is, ugyanúgy. K: Miért? I: Mert mi jó barátok vagyunk. Bennünk, benne van ez. Ha nekem nincs, ő hív meg.

Ha neki nincs, én adok.

3. A jó hangulat: a békés, barátságos atmoszféra, ahol az is kap drogot, aki nem adott bele, feltehetően nemcsak a békesség érzetét kelti, hanem hozzájárul a drog erőteljesebb hatásához is. Ilyenkor csökken a „parázás”: nem kell félni a rendőrségtől, a lebukástól, attól, hogy mások „lehúzzák”, kihasználva a bódult állapotot, ellopják értékeiket.

P15: 1903.txt – 15:17 (142:151) Codes: [elosztás] [testvéries]

K: Ugye közösen szerzitek be a cuccot – ezt mondtad. Hogyan szoktátok elosztani? I: Nincsenek viták. Vagy egyenlően vagy ha túl sok, akkor inkább kevesebbet. K: És hogyha úgy veszitek, akkor az is kap, aki nem tudott éppen pénzt adni rá? I: Hát előfordul. Igen.


K: És miért kap ő is? I: Hát mert a hangulat miatt. Volt, hogy mi is kaptunk, ha pedig nem volt rá módunk.

De előfordult az fordítva is.

4. Az elvonásban levő megsegítése (bajtársiasság): bajtársiasság általában egy ismeretségi körön belül működik; az elvonásban levőt megsegítik – általában a szűrővel, vagy a kanálba, illetve a szűrőbe visszanyomnak néhány egység drogot. A használt szűrő, illetve a drogoldat visszanyomása, ha az fertőzött fecskendőből történik, a fertőzés veszélyét jelentik. Általában a közös szűrő-használat veszélyeit az interjúalanyok kevésbé ismerik, vagy bagatellizálják. Néha idegeneket is megsegítenek ilyen módon, ez azonban ritkább.

P11: 1704.txt – 11:28 (463:479) Codes: [elosztás] [testvéries]

K: Az is kap, aki nem ad bele pénzt? I: Hát ha nagyon rosszul van és ott van és nem vagyunk túl sokan, akkor igen. K: Kik kapja a szűrőt? Ez fontos? Tehát van valamilyen szerepe? I: Hát ki kapja a szűrőt? Mondjuk hogyha valakinek nincs benne pénze, és többen

vagyunk és rosszul van, akkor odaadjuk neki a szűrőt. Vagy pedig az, akinek a legtöbb pénze van benne. A szűrőn nem szoktunk igazából veszekedni, mert nem egy olyan nagy szám.

K: A szűrőnek van ……… a ti köreitekben? I: Nincs – szerintem – igazából.

5. Harc a drogért – „farkastörvény”: ez az előbbi megállapításoknak ellent-mond. Az injekciós droghasználók között nincs egységes norma: az elvonásban levőn segíteni kell – vagy pedig a „farkastörvény” érvényesül, az erősebb szerez magának több drogot (pl. közös elosztásnál), vagy szerzi meg a szűrőt, esetleg meglép a drogra összegyűjtött közös pénzzel. Közös szúrásnál az „erősebb” lehet az, aki először szúr: több drogot, steril – vagy tiszta – tűvel.

P 1: 1505.txt – 1:7 (224:227) Codes: [az első] [elosztás] [vásárlás]

I: Attól függ, hogy ki adta a pénzt, ki szerezte, kitől milyet. De egyébként testvériségről, mint olyanról drogban beszélni nem lehet. Nem. Vanni van, nem annyi, ami kell. Nem lehet. Az elsőnek ott kell lenned.

6. A közvetítői jutalék: a közvetítő speciális szerepet tölt be az injekciós hasz-nálók között. Van, amikor ő az, aki tudja, hol, kitől lehet drogot venni, ezért az információért közvetítői jutalék (drog) illeti meg. Máskor a szerepe ennél


továbbmegy: ő gyűjti össze a többiek pénzét és vásárolja meg a drogot, szintén jutalék (drog) fejében.

P10: 1703.txt – 10:18 (234:256) Codes: [beszerzés] [elosztás] [közvetítőn keresztül]

I: Hát volt olyan, hogy – ezt rám is lehet mondani – hogy én tudtam például szerezni anyagot, a másik két srácnak volt pénze, és akkor fölcsöngettek, hogy menni kéne, és akkor mentünk.

K: És akkor így milyen arányban kaptál? Tehát akkor háromfelé osztjátok, mert te voltál a kontakt vagy…?

I: Akkor én nem kaptam teljesen. Tehát nem teljesen háromfelé. K: Tehát annyit kaptál, hogy ne legyen elvonásod vagy azért annál többet? I: Azért annál többet.

P24: drog3305.txt - 24:30 (700:740) Codes: [elosztás] [etikett] [közvetítő]

I: Hogy mondjam? Inkább a közvetítő. Tehát a közvetítő, ha gyakorlatilag nem száll bele egy forinttal sem, akkor is kap, mert hiába van 18 ezer forintom is, hogyha nem tudok semmit sem kezdeni vele. Tehát a közvetítőnek mindenféleképpen jár, mint „közvetítői díj”. De vadidegennek?

7. Szex drogért: nem tisztán prostitúció, mint az interjúrészletből is látszik, alkalmi, helyzeti szex-drog cseréről van szó. Az interjúalanyok ritkán említettek ilyet, azonban a szex – drogért kérdésre adott válaszok, pontosabban ennek lehetőségét fi rtató kérdésre adott bizonytalan válaszok („attól függ, hogy néz ki”, „így konkrétan nem, mert tetszettek azok a nők”, „lehetséges”, „attól függ, milyen elvonásom lenne”) arra utalnak, hogy ez a viszony gyakoribb lehet az említések számánál, és az alkalmi, helyzeti drog – szexért csere nagyobb elfo-gadottságot élvez. A prostitúciótól az interjúalanyok megkülönböztetik.

P17: drog0001.txt – 17:2 (99:114) Codes: [prosti] [vásárlás]

K: És az, hogy te kértél valakitől, olyan volt már? I: Volt, volt. Ez nem is olyan régen volt. Kb. egy három hete, négy hete történt. Egy

fi atal csajszi, meg három fi ú, elmentünk nyalcsiért. És megvettük, ott a helyszínen be is toltuk. A kiscsajnak is nagyon bejött. Utána elmentünk Hárosra, ott csináltunk még egyet, és neki már nem akartunk adni. És ő azt mondta, hogy márpedig neki kell. És mondtuk neki, de először így viccelődve, hogy hát akkor „spangli”, így mind a hármónknak, meg gruppen. És belement, se szó, se beszéd, elkezdett vetkőzni. Megtörtént az aktus, ott lerendezett hármónkat se perc idő alatt.


K: Csak „spangli” volt? I: Minden. Ott minden volt. Aztán utána toltunk. És reggel 10-kor oszlott föl a tár-

saság.

Fecskend beszerzés nehézségei, a rendrség stratégiája | A rend-őrségi vizsgálat lehetősége miatt sokan tartózkodtak attól, hogy steril vagy használt tűt tartsanak maguknál. A tűcsere program számára sem szívesen gyűjtöttek össze tűket, mert az is növelte a rendőrségi vizsgálat valószínűségét. Általában új, steril tűket igyekeztek beszerezni; a fertőtlenítési technikákat nem ismerték, illetve kevéssé bíztak bennük. Többen ezeknek értelmét sem látták, a fecskendők könnyű beszerezhetősége miatt. De mégis, sok interjúalannyal előfordult, hogy más tűjét kellett használni, amikor éjszaka a gyógyszertár és a tűcsere program nem volt nyitva. Általában ezekről az eseményekről múlt időben beszéltek; amikor még „gyakorlatlanabbak” voltak, kevesebb szó esett a fertőző betegségekről.

P17: drog0001.txt – 17:15 (326:330) Codes: [fecsi magánál hordás]

K: Szoktál magadnál fecskendőt hordani? I: Szoktam. Most is van a kabátomban. Ki van szakítva hátul az a… nekem ilyenkötős

az alja. A kötőt kihúztam, és akkor hátul ki van szakítva, és oda van betéve.

P18: Drog0002.txt – 18:7 (250:251) Codes: [fecsi magánál hordás]

K: Szoktál fecskendőt hordani magaddal? I: Volt egy-két alkalom rá, de rosszul sült el.

Fecskend magánál tartása | Ahogy erről szó volt, a fecskendő fertőtlenítés nem gyakori; ha saját maga többször használja, akkor is legfeljebb vízzel, esetleg forró vízzel átmossa és elteszi. Egy-egy fecskendőt általában néhányszor (2–5) használnak, de gyakori, hogy csak egyszer. A két idézet két szélső helyzetet mutat be: az elsőben annyiszor használják, amíg lehet (10–15, de akár 20–25 alkalom), a másikban csak egyszer.

P 3: 1513.txt – 3:26 (1287:1291) Codes: [fecsi haszn gyak]Mert hát hogyha jó állapotban volt, szóval nem volt ennyire szétlőve, akkor egy tíz- tizenötször biztos tudtam egyet használni. De amikor nagyon görcsös volt meg mit tudom én, akkor nem tudtam annyiszor.


A steril vagy a használt fecskendőket nem szeretik magukkal hordani, mert ez a rendőrség számára bizonyíték, hogy vizeletvizsgálatnak vessék alá őket, és pozitív vizeletminta esetén megindítsák a büntetőeljárást.

P 6: 1523.txt – 6:20 (425:426) Codes: [fecsi magánál hordás]

I: Egy időben hordtam magammal, csak állandóan elkaptak a rendőrök és bevittek. Mostanában nem.

A fecskendő magánál tartás előkészület a használatra, ugyanakkor védekezés a közös tűhasználat ellen.

Az 1. ábra összefoglalja a vásárlás – közös elkészítés – alkalmazás folya-matát.

1. ÁBRA. A vásárlás – közös elkészítés – alkalmazás folyamata. Az egyes kódok közötti sze-mantikai kapcsolat: = együttjárásos kapcsolat; => oka valaminek típusú kapcsolat. Az ábrán alul helyezkedik el a „közös vásárlás”, ami a drog „elosztásához” vezet, ami a „közös kanál (= főzőedény)” alkalmazását jelenti, sokszor közös „vizesedénnyel”, illetve „közös szűrővel”. Ha „közös szűrő” van, megjelenik a „szűrőt ki kapta” kód is. A „közös kanál” együttjárhat „közös fecsivel”, illetve „saját fecsivel” is, utóbbi esetben fontos, hogy az interjúalany „hord-e magánál fecskendőt”. Az ábrán látható, hogy a „drogelosztás” és a „közös kanál (= főzőedény)” középponti szerepet játszik az indirekt megosztásban.

=>

=>

==

==

=>

====

==

==

==

==

közös kanál

közös szûrő

közös vizesedény

~közös fecsi

fecsi magánál hordás

~szûrõt ki kapta

~drogelosztás

~vásárlás

saját fecsi


Más adja be az injekciót – szúrási sorrend | Az elosztást elsősorban eddig mennyiségi kérdésként kezeltük: kik között kerül sor erre, kap-e az is, aki nem adott bele pénzt, milyen viszonyban vannak azok, akik egymás között elosztják a drogot, illetve megfi gyeltük ennek technikáját: a kanálban, a szűrőben – a szűrőben, vagy pedig fecskendő(k) közbeiktatásával történik. A következő szempont a szúrási sorrend. Az elosztott drogot milyen sorrendben adják be maguknak vagy egymásnak; van-e a sorrendnek valamilyen jelentősége. A kockázati magatartások vonatkozásában a szúrási sorrend azért érdekes, mert ha nem steril tűvel történik a beadás, a második és a következő használók – ha az előző használó fertőzött volt – megfertőződhetnek. A közös kanál, szűrő vagy vizesedény révén pedig valamennyien megfertőződhetnek. A szúrási sor-ban hátul levő – látva a többieken kialakuló droghatást – erőteljesebb elvonási tüneteket mutathat, ami a szúrás biztonságát veszélyeztetheti.

P24: drog3305.txt – 24:19 (741:759) Codes: [barát] [egymás utáni szúrás]

K: Akkor, ilyen esetben ki szúr először? Tehát hogy mi dönti el a sorrendet? I: A sorrendet az dönti el, hogy aki például mondja, hogy ő beteg [hepatitiszes], az már

eleve utoljára szúr. És az kap először, aki tutira egészséges. Aki például pár hónapja csinálja. Soha nem nyomott más után. Szóval az kezd. De ez nagyon extrém eset. Volt olyan, hogy kimentünk egy fesztiválra, és énnálam volt három fecskendő, meg volt egy pakk. És ott két nyomást nyomtam, és ott gondolkodtam, hogy mi a fasznak hoztam három fecskendőt ehhez a kevés heroinhoz. A csávómmal elnyomtuk, és akkor kimentünk a fesztiválra. És akkor amerre a szem ellátott, mákföld. És ott álltunk három fecskendővel. Ugye elfogytak, és akkor a végén voltunk öten, három fecskendőre. Ezek ilyen nagyon extrém esetek. Ott, ugye kilométeres körzetben nem volt gyógyszertár, hogy elmehessen az ember és vegyen fecskendőt. De szóval az ilyen nagyon ritka, hogy többen szúrnak eggyel.

P 3: 1513.txt – 3:22 (1149:1156) Codes: [egymás utáni szúrás] [szúrás kikkel]

I: (…) Hát ez úgy volt általában, hogy kinek volt benne több pénze, kinek volt kevesebb vagy…

K: Az előbb lőtt? I: Igen. Hogy ki szerezte. Mert az volt, akkor az úr akkor, hogy jaj, de király vagy, hogy

meg tudtad szerezni, mert senki nem tudott szerezni, úgyhogy általában ő kapott többet vagy övé lett a szűrő vagy ilyesmi.

Sokszor a közös használat és a közös szúrás nem előre tervezett tevékenység, hanem spontán módon alakul: megszerzik a drogot – előtte többen összeadták, vagy a dílernél futottak össze – és ahol lehet, közösen alkalmazzák. Ez gyakran


félreeső park, lépcsőház, nyilvános vécé. A nem biztonságos helyek jelentette kockázatokat ilyenkor az ismeretlenek, vagy csak távoli ismerősök jelenléte is fokozzák, akikről nem lehet tudni, hogy fertőzöttek-e.

P22: drog7702.txt – 22:10 (256:265) Codes: [idegen] [szúrás kikkel] [társaság]

K: Kikkel szoktál általában szúrni? I: Hogy érted? K: Kik azok, akikkel közösen szoktatok szúrni? Mennyire jó ismerősök? I: Nagyon jó ismerősök, már évek óta ismerjük egymást. K: Barátaidnak tartod őket? I: Hát, ilyen haverok.K: Előfordult már, hogy olyannal is szúrtál, akit nem is ismertél, vagy csak úgy látás-

ból? I: Aha. Előfordult.

Az első használat – pontosabban a szúrás megtanulásáig terjedő időszak – ki-tüntetett jelentőségű, hiszen az interjúalanyok többsége nem magának adta be az első intravénás drogadagot, hanem valaki más. Általában ez a másik személy(ek) készítette el a drogoldatot, mert az első használó még nem értett ehhez. Itt a közös tű használatának viszonylag nagy a kockázata.

P 3: 1513.txt – 3:12 (759:769) Codes: [más adta be]

K: Nem. Az, hogy más szúrta neked. I: Hát egy pár hónapig talán. Három-négy hónapig. K: És utána előfordult még olyan, hogy más szúrt neked? Vagy azután mindig…? I: Igen, mert… Hát az elején ugyebár az ember ügyetlen, meg azért nem úgy csinálja,

ahogy kéne. És volt olyan az, hogy nagyon sokszor melléadtam. Bedagadt a kezem meg minden baja volt. És hát akkor úgy megkértem. Csináltam egy másik adagot, és megkértem, hogy valaki mást, hogy szúrja be, mert nekem nem megy.

A szúrás gyakorlatából „ki is lehet jönni”, pl. huzamosabb absztinencia, bör-tönbüntetés miatt/alatt. Ilyenkor megint szükség lehet rá, hogy valaki más adja be az anyagot.

P22: drog7702.txt – 22:12 (299:303) Codes: [más adta be]

K: Szúrt már neked valaki más?


I: Igen. K: Gyakran? I: Nem. Most, hogy kijöttem a sittről, az elején nem ment. Meg amikor kezdtem, akkor

is más adta be.

Gyakori eset, hogy az injekciós használó vénái olyan állapotban vannak („halott vénák”), hogy abba ő nem tudja beadni, mást kell megkérnie. Az is előfordul, hogy a másik személy olyan helyre adja be a drogot, amit az adott személy nem tud elérni (pl. a hát egyes területei, jobbkezeseknél a jobb kar).

P 7: 1701.txt – 7:6 (427:438) Codes: [más adta be]

K: És neked szúrt-e már valaki? De ahogy mondtad, igen. I: Hogy nekem szúrta-e be valaki? Hát elég sokszor eljutottam odáig, hogy nem volt

hova beadnom. Vannak olyan ereim is, amik már úgynevezett halott erek, de… Nem tudom ezeket pontosan hogy hívják. Hát mi anyagosok úgy hívjuk. Végül is elhalt az ér. Nem jön belőle a vér. És volt olyan, hogy megcsináltam magamnak, és másfél órányi próbálkozás után, amikor már tele volt a fecskendő vérrel, akkor fogtam magam és rohantam a dealeremhez, hogy segítsen már, mert nem tudok mit csinálni.

Van olyan is, hogy valaki huzamosabb injekciós használat után sem tanulja meg az intravénás alkalmazást.

Direkt és indirekt megosztás | Közös tű használata: A szúrási sorrend esetében még van arra lehetőség, hogy mindenki a saját fecskendőjével szúr-jon. A következő idézetek azonban már a bizonyosan közös tű használatáról szólnak. Különbséget kell tennünk azonban aközött, hogy egy adott személy tűjét valaki más használja („kölcsönadó”) és aközött, hogy ő használja valaki más tűjét („kölcsönvevő”). A két kifejezést – kölcsönadó és kölcsönvevő – nem tartom pontosnak, mert valamilyen tudatosságot, akaratlagosságot felté-teleznek: kölcsön ad, kölcsön vesz, holott sok esetben ez nem végiggondolt folyamat, egyik szereplő felől sem. Előfordul az is, amikor a földön heverő tűt veszi fel valaki, itt „kölcsönvevőről” nem beszélhetünk (és a tűt a földre ledobó esetében kölcsönadóról sem). A közös tűhasználat – kockázati magatartások tekintetében – akkor is megvalósul, ha fertőtlenítés nélkül történik az aktus, tehát pl. vízzel vagy akár forró vízzel átmossák a tűt (mert ezek a módszerek nem fertőtlenítenek). A fertőtlenítés – pl. fertőtlenítő oldatban történő kimo-sás – a megkérdezettek körében ritka. Ez valószínűleg azzal van összefüggés-ben, hogy Magyarországon viszonylag könnyen beszerezhetők a fecskendők


gyógyszertárakból, illetve interjúalanyaink esetében a tűcsere programból, míg a fertőtlenítőszerek nehezebben. Sokan a fertőtlenítés technikáját nem is ismerik, illetve semmilyen fertőtlenítésben sem bíznak. A fertőtlenítés úgy sem szokásos, hogy valaki többször használja a tűjét, és az egyes alkalmak között fertőtleníti. Ilyenkor általában megelégednek azzal, hogy vízzel átmossák.

P15: 1903.txt – 15:12 (194:195) Codes: [övét más használta] [ő másét használta]

I: Igen. Az enyémmel már szúrt a haver és a barátnő. Én viszont csak a barátnőm fecsijével szúrtam.

P 6: 1523.txt – 6:12 (235:237) Codes: [fecsi fertőtlenítés]

K: Te például – mondjuk – a haverod szúr és utána odaadja neked vagy fordítva… I: Ja! Akkor vízzel, vízzel kimosom és kész.

Az interjú-alanyok között sokkal ritkábban fordult elő, hogy a megkérdezett valaki más tűjét használta. Ezt magyarázhatjuk azzal, hogy az interjúalanyok nagy része a tűcsere program kliensei közül került ki, de azzal is, hogy az interjú készítőinek így akartak megfelelni. Mindenesetre sajátos aszimmetria fi gyelhető meg: jóval többen beszámoltak arról, hogy az ő tűiket mások használták, míg ők nem használták másokét.

P33: drog2805.txt – 33:6 (207:222) Codes: [hepa c] [ő másét használta]

K: Veled előfordult már ilyen, hogy valaki máséval szúrtál?I: Hát, én csak ezzel a srácéval szoktam. K: Tehát másét nem. I: gen. K: Miért? I: Hát, szerintem ez jogos félelem. Ki tudja? Mindenki azt mondja, hogy énnekem

semmi bajom, és honnan tudja? K: Mi az, amitől konkrétan félsz? I: Mindentől. Végül is, nem tudom. Így konkrétan nem jutott eszembe, hogy mi lenne,

hogyha AIDS-es lennék, de hát végül is benne van a pakliban.

11: 1704.txt – 11:21 (573:581) Codes: [övét más használta]K: Mikor szúrt valakit utánad vagy előtted utoljára ugyanazzal a fecskendővel fertőt-

lenítés nélkül?


I: Már a fertőtlenítésbe a vízmosás az nem tartozik bele, hogy simán kimosod vízzel, nem?

K: Hát azzal marhára nem fertőtleníted. I: Tudom, hogy forralni meg forralt víz meg minden. K: Még az se biztos. I: Hát két hete és három napja körülbelül.

Közös szűrő: A közös szűrő jelentette fertőzési kockázatokkal az interjúalanyok nagy része nincs tisztában. Erre utal az is, hogy gyakran elajándékozzák a szűrőt (ami még bizonyos mennyiségű heroint tartalmaz), illetve néha még néhány egységet bele is fecskendeznek. Néha a szűrő adásvételével is találkoztunk, néhány száz forintos árban. A szűrő általában arra elég, hogy az elvonási tü-neteket csillapítsa. Találkoztunk olyan esettel is, hogy a díler összegyűjtötte a használt „zsíros”, „lucskos” (nagyobb heroin mennyiséget tartalmazó) szű-rőket, és odaadta annak a vásárlójának, akinek éppen nem volt pénze heroint vásárolni. A vásárlót megtartó taktika veszélye, hogy a szűrővel a fertőzés is átadódhat.

P 1: 1505.txt – 1:15 (254:277) Codes: [szűrőt ki kapta]

K: Volt? Ki kapta a szűrőt? I: Aki a legjobban harácsolt érte. K: Azért kérdezem, mert eddig mindenki értelmetlenül nézett rám, mikor ezt meg-

kérdeztem. Tehát soha senkinél eddig nem volt jelentősége. Tehát aki a legjobban harácsolt érte, az…?

I: Tudom, hogy reggel nem megyek sehová, mert lusta leszek, és beteg leszek. Relatív reggel. Nekem reggel.

K: Relatív reggel hozzád került a szűrő? I: Akkor én azt eltettem, és akkor mondtam, hogy cicám, most megyünk aludni. Reggel

meg ébresztettem, hogy kész van a cucc.

P11: 1704.txt – 11:15 (473:477) Codes: [szűrőt ki kapta]

I: Hát ki kapja a szűrőt? Mondjuk hogyha valakinek nincs benne pénze, és többen vagyunk és rosszul van, akkor odaadjuk neki a szűrőt. Vagy pedig az, akinek a legtöbb pénze van benne. A szűrőn nem szoktunk igazából veszekedni, mert nem egy olyan nagy szám.

P35: drog3302.txt – 35:10 (557:590) Codes: [drogelosztás] [elvonás] [közös szűrő]


K: Olyan volt-e, hogy valakivel vagy valakikkel együtt közösen vásároltatok vagy sze-reztetek drogot, tehát egy adagot vagy kettőt, és hogyha ez történt, akkor általában hogyan osztottátok meg?

I: Hát, egy kanálban megcsináltuk, és akkor úgy elharmadoltuk vagy feleztünk, ahányan voltunk.

K: Tehát mondjuk voltatok négyen vagy hárman, a kanálban elkészítettétek az egé-szet?

I: Igen. És kiszámítottuk, hogy mennyi vizet kell hozzá tenni, hogy mindenkinek mondjuk, húsz egység legyen. És akkor úgy megfőztük, és akkor mindenki egy szűrőből…

K: Egy szűrőn keresztül a saját pumpájával…? I: Igen. Gondolom, így kaphattam el, egyébként… [a hepatitisz C-t]

Közös vizesedény: A vizesedény szolgál arra, hogy belőle veszik a drogoldat elké-szítéséhez a vizet, illetve benne mossák ki a használt fecskendőt. A vizesedény használat ritkább, általában csapból vagy vécéből veszik a vizet (fecskendővel, hogy a csapból kiáradó víz sugara ne mossa szét a drogot).

P38: drog1517.txt – 38:6 (940:944) Codes: [hepa c] [közös vizesedény]

I: Amióta így tudják, hogy én hepás vagyok, nem szoktunk közös vizes edényt hasz-nálni.

K: És előtte volt? I: Előtte volt, persze. Előtte csak az volt. De az olyan emberekkel, akikről tudtuk, hogy

egyik sem beteg.

A hepatitisz C kivédésére irányuló stratégiák | A következőkben arról lesz szó, hogy mi történik akkor, ha valaki megtudja, hogy hepatitisz C fertő-zött. Ugyanitt tárgyaljuk azokat az eseteket is, amikor a társaságban valakiről kiderül, hogy fertőzött. Végül, általánosabb érvénnyel itt foglalkozunk azzal is, hogy az interjúalanyok mit gondolnak arról, mit tennének, ha kiderülne, hogy környezetükben valaki hepatitisz C fertőzött.

P 5: 1522.txt – 5:3 (653:708) Codes: [hepa c]

I: Egyszer nagyon nagy mákom volt. Ezzel a mákteás emberrel összecseréltük a tűinket, és az övével szúrtam. Hepatitis C-s. Azonnal… nem azonnal… egy hónap múlva, mert lappang a hepatitis nagyon sokáig, orvoshoz elmentem. Negatív az eredmény. És utána rá majdnem egy évre, mikor börtönbe kerültem, akkor is csináltak ott is tesztet, és ott is negatív. Ezt nagyon megúsztam.


P 7: 1701.txt – 7:23 (483:506) Codes: [hepa c]

„Miután megtudtam? Nem. Akkor még nem derült ki. Nekem fogalmam sem volt róla, mert – mint mondtam – én más után nem nyomtam, az az egy srác volt, és végül is csak utána derült ki az, hogy hepás vagyok. Úgyhogy utána meg aztán főleg. Még a kupakomat se adtam oda senkinek. Tehát semmit. Se szűrőt, semmit nem adok oda senkinek. Úgyhogy minden, amit én használok, az csak az enyém. Még hogyha az lenne, hogy akármilyen rosszul lennék, hogyha egy napig nem nyomhatnék, akkor sem. És én máséval sem.”

P 9: 1702.txt – 9:20 (289:297) Codes: [hepa c]

K: Van-e olyan ismerősöd, aki hepa C-s? I: Persze! K: És változtatott valamit a szúrásos szokásaitokon, amikor ez kiderült? I: Nem! Nem. Előtte se nagyon közösködtünk. Senki nem szerette. Néha előfordult

egy-egy társaságban, de nem igazán volt jellemző. Annak ellenére sajnos terjed ez a szarság. De hát ez van. Aki ezzel foglalkozik, azt vállalnia kell.

Az interjúrészletekből is – miként a többi interjúból is – az a kép bontakozik ki, hogy a megkérdezettek ismerik a hepatitisz C fertőzést és a fertőzés átadásá-nak módját. Ellene a steril eszközökkel tesznek: steril tű, csak általuk használt kanál és szűrő. Mint láttuk, éppen a szűrő kapcsán ez a következetesség nem érvényesül. A hepatitisz C fertőzött – a beszámolók szerint, legalábbis – óvato-sabb lesz, hogy másokat ne fertőzzön meg. A kisebb létszámú társaságok tagjai általában tudják és számon tartják egymásról, hogy van-e fertőzött közöttük. Találkoztunk olyanokkal is, akik együtt mentek szűrővizsgálatra. Az „idegenek”, a kevésbé ismertek fertőzöttségi státusza azonban bizonytalansági tényező: van, aki megmondja, de sokszor a fertőzött nem törődik a többiekkel, nem közli ezt a többiekkel. Ebből is fakad egy bizonytalanság, ami az „idegenekkel” történő közös használatot korlátozza. Megfi gyelhető egyfajta fatalizmus is: a fertőzés megszerzése „benne van a pakliban”, „ha szerencsém van, nem kapom meg”, „eddig szerencsém volt” és nem kaptam meg. Aki megkapja, az „megérdemli”.

P 2: 1508.txt – 2:10 (570:578) Codes: [hepa c] [segítség nincs]

K: És változtatna valamin, hogyha megtudná, hogy van valaki, aki hepatitis C fertőzött az ismerősei között?

I: Mit változtassak? Rajtam sem segít senki, tehát velem sem foglalkozik senki. Akkor én mért foglalkozzak másokkal.


P 5: 1522.txt – 5:3 (653:708) Codes: [hepa c]

K: Ismerőseid között van-e hepatitis C fertőzött? I: Van. Nem is egy. K: Min változtat az, hogyha valakiről megtudod vagy megtudtad, hogy fertőzött? I: Semmit. Sőt! Még HÍV pozitív ismerősöm is van. Semmit nem változtat. K: És hogyha van köztetek akár hepatitis C, akár HÍV pozitív fertőzött, akkor hogyan

szúrtok pontosan, mi az, amire fi gyeltek? I: Hát arra, hogy használt fecskendő ne kerüljön a kanálba, amikor közösen szívjuk

fel vagy dobozba.Ilyeneken tök jót nevetek ilyenen, hogy AIDS-es az ember. Hát ha steril tű van

nála, és úgy szívja föl, hát a fertőzésveszély a nullával egyenlő. K: Tehát ugyanúgy, ha közösen vagytok, akkor egy kanálból vagy valamilyen más

melegítőeszközből szívjátok fel, de ugyanakkor mindig fi gyeltek arra, hogy külön tű legyen? Legalábbis attól külön tű, aki fertőzött?

I: És nemcsak az, hogy külön tű, hanem steril. Új, vadonatúj tű.

P 6: 1523.txt – 6:32 (312:341) Codes: [hepa c]

K: És le tudjátok egyáltalán ezt egymásról venni, hogy valami nem stimmel? Vagy ezt mindenki maga mondja el?

I: Mindenki maga mondja el. K: És eddig mindig megtörtént ez a színvallás? I: Mindig. K: Tehát soha nem titkolta az illető? I: Nem. Most is például itt az osztályon szólt egy srác, hogy van neki egy fecsije, tudunk

szúrni, de ő hepás.

P17: drog0001.txt – 17:21 (253:279) Codes: [hepa c]

K: És hogyha van egy hepatitiszes közöttetek, akkor hogyan szúrtok, mégis, mire fi gyeltek, amikor együtt szúrtok? Akkor mi az, amire fi gyeltek?

I: Olyankor általában meg szoktuk kérni, hogy… mit tudom én, ha egy ember van, vagy több hepás van, akkor előbb szúrjanak azok, akik nem, és utána szúrjanak ők, és így biztos, hogy elkerüljük a fertőzést.

K: És utána mit csináltok azzal a tűvel, amivel a hepás szúrt? I: Ő is… az én környezetemben biztos, hogy mindenki letöri a tűt, vagy megsemmisíti

a fecskendőt. Azzal még egyszer szúrni nem lehet, az biztos. Ők is azért odafi gyelnek erre.


Ehelyütt csak utalunk arra, hogy míg a vérrel történő fertőzés lehetősége közismertnek tekinthető, addig a szexuális úton történő terjedést az interjú-alanyok jelentős része bagatellizálja. Csak egy, jellegzetes idézetet mutatunk be ebben a tárgykörben:

P38: drog1517.txt – 38:12 (1236:1243) Codes: [hepa c]

K: Figyelj! A hepatitisz, az nemi úton, testnedvekkel, és vérrel terjed. Van, aki abszolút nemi úton kapja el.

I: Van, de megkérdeztem, és direkt utánajártam. Ez egy pontos adat, 1:400-hoz az esély arra, hogy te elkapd.

K: És mi van, hogyha a partnerednek pont az az 1:400-hoz bejön? I: Az baj.

Sokszor találkoztunk a fertőzött fecskendő, sőt általában a használt fecskendő megsemmisítésével: a tű eltörésével használhatatlanná teszik, továbbá becso-magolva a kukába dobják. Máskor a tűcsere programba viszik vissza. Utóbbinak azonban veszélye van: a rendőrség igazoltathatja őket, és ha tűt találnak náluk (akár újat, akár használtat), az már a droghasználat gyanújele, amit vizeletvizs-gálat és büntetőeljárás követ. Tehát ezért a fecskendők összegyűjtésére kevesen és ritkán vállalkoznak. Ugyanakkor tűt sem nagyon hordanak maguknál, ami a mások által használt tűk alkalmazásának a lehetőségét jelentheti.

6. TÁBLÁZAT. HEPATITISZ C MENEDZSELÉSI STRATÉGIÁK

Magatartás változtatás Nincs változtatás

Technikai váltás „Sorstársak”

Nem szúrnak közösen Mindenki fertőzött, együtt szúrnak

Hepás után nem szúrnak

Hepás szúr utoljára

Egy ember osztja el steril fecskendővel

Vigyázás (gondoskodás egymásról)

Mindenki elmondja (ha fertőzött), vigyáznak egymásra

Ha vki megtudja, hogy fertőzött, vigyáz a többiekre


Mindenki magán segít Fatalizmus

Nem érdekli

Nem fél

Nem ismeri a hepatitiszt

Reméli, hogy nem történik meg vele

A legtöbb interjúalany változtatott injekciós szokásain: általában valamilyen technikai változás következett be, aminek következtében nem szúr közösen, nem használ közös tűt. Mások elmondják, ha fertőzöttek, ezzel a többieket „védik”, „vigyáznak rájuk” – ilyenkor sem használnak közösen tűt. Másik lehetőség, hogy a közös kanálból a fer-tőzött szúr utoljára. Akik a fertőzés megtudása után nem változtattak szokásaikon, vagy akik feltételezték, hogy ha megtudnák, hogy fertőzöttek, nem változtatnának, egy „úgy is mindegy”, már úgysem lehet változtatni beletörődés jelent meg. Megjelent az a vélekedés is, hogy ez része a „játéknak”, „az elvonás az úr”, olyankor úgysem lehetne megakadályozni a közös injekciós használatot. A válaszolók többsége aktív menedzselési technikát fogalmazott meg a hepatitis C-vel kapcsolatban, ami ismét a droghasználó mint aktív ágens megközelítést támasztja alá.

Az elvonás kockázatai, az elvonás menedzselése | Az elvonás minden szempontból kockázati helyzetnek tekinthető. Az elvonásban levő idegenekkel társul, hogy drogot kapjon – gyakran nincs pénze, tehát csak a szűrőt (esetleg még néhány egységet) kapja meg, ami a fertőzés szempontjából kockázati té-nyező. Ő lesz az, aki utoljára szúr, esetleg – ha a helyzet úgy hozza – más tűjével, még akkor is, ha tudja, hogy az illető hepatitisz C fertőzött. Sokszor a tünetei miatt nem is tudja magának beadni az injekciót, ilyenkor más adja be neki (esetleg használt tűvel). Az interjúkból azonban az is kiderül, hogy az elvonásra fel lehet készülni, az elvonás megelőzhető vagy legalábbis menedzselhető. Az elvonás megelőzése és menedzselése azonban már egy olyan terület, ami külön kifejtést igényel, ezért ezzel ehelyütt nem foglalkozunk.

P11: 1704.txt – 11:1 (59:74) Codes: [elvonás] [más adta be]

K: Milyen rendszeresen szívtál-e cigit? I: Úgy két naponta. Először mondjuk egy héten kétszer, utána két naponta, három

naponta. Így. Utána meg a végén minden nap. És így ültem a lépcsőn, és egyszer csak így éreztem – nyár volt – , hogy ráz a hideg, folyik az orrom, meg minden bajom van meg fáj a hátam. És rákérdeztem a haveromtól, hogy mi van? Meg vagyok fázva?


Tök jó idő van. És akkor mondtad, hogy te hülye, ez elvonás. szerezzél pénzt és szerzek neked heroint vagy pedig megdöglesz az elvonásban. Szó szerint. És akkor szereztem ezer forintot, annyit adtam bele és másnapra tette félre nekem, és az már injekciós tűben volt félretéve. És fölmentem érte, és akkor így kihozta nekem injekciós tűben. És kérdeztem, hogy mi ez? Hát én szívom. Mondta, hogy csak így tudta elfelezni. Kell vagy megdöglesz az elvonástól?

P11: 1704.txt – 11:13 (452:460) Codes: [elvonás] [övét más használta]

„Például volt barátom egy órát várt az anyagra, meglett az anyag meg minden és azért, hogy ne párologjon el a cucc, elkérte az én tűmet. De én mondtam neki, hogy de én nem adom oda, mert C-s vagyok – ez most volt egy olyan… mielőtt befeküdtem ide – és ő mondta, hogy nem érdekli, nem érdekli, nem érdekli. És így szó szerint kicsavarta a kezemből a tűt. Az elvonás az úr – ilyenkor azt mondják. Az elvonás nagy úr.”

Következtetések

A kvalitatív vizsgálatokból kiderült, hogy még a látszólag leginkább dezorga-nizált szcéna, az utcai dzsánkik világa, milyen szervezett: még ha a szerveződés legfontosabb alapját a drog megszerzése, elosztása és alkalmazása jelenti is. Ez adja a fertőzés kronotoposzát is: a közös megszerzés és elosztás, valamint az ezekhez kapcsolódó – többnyire – publikus, de marginalizált terek és idők (dél-után, éjszaka). Érdekes, hogy a drogelosztás – a drog és egyes eszközök cseréje, esetenként ajándékozása – milyen középponti jelentőségű az interjúalanyok életében. Ha ehhez hozzávesszük a marihuána-használók közismert – ámbár csak az esetek egy részére igaz – közös, körbeadott „joint”-ját (már maga a szó is ezt a közösségi láncot fejezi ki), ami felfogható csereként, ajándékként is, hasonlóan a partiszcéna drogajándékozásához (szimbolikus cserék, „potlecs” [Mauss 2000]), akkor kiderül, hogy ezek a formák ma is milyen fontos szere-pet töltenek be ezekben a törvény által sújtott közösségek létrejöttében. Az anonim piaci csere mellett párhuzamosan létező csere, illetve ajándékozás folyamatát egy közösség és egy szimbolikus rend (valójában mindkét fogalmat többes számban kellene használnom) létrehozójaként tekinthetem. Az már csak külön érdekesség, hogy Derrida (hivatkozik rá Oross [1994]) az ajándék/méreg szavak kettősségére utalt – korábban említettem Derrida szintén kettős jelen-tésű pharmakon („drog”) értelmezését. A drogok cseréje és ajándékozása külön kifejtést igényelne, de e helyett visszatérek az injekciózás folyamatához!

Az interjúkból kiderült, hogy a droghasználók milyen jelentéseket tulajdo-nítanak a közös, illetve a megosztott használatnak az egyes szituációkban.


A szakirodalom szerint kezdetben csak az volt érthető, hogy az osztott hasz-nálatra akkor került sor, ha a droghasználó észlelése szerint azonnali szük-sége volt az injekcióra, és nem volt elegendő fecskendő. Később az osztott használatról kiderült, hogy ez a droghasználók jellegzetes viselkedése, mely a személyes kapcsolat- és viszonyrendszer részét képezi. A legtöbb megosztás szexuális partnerek vagy barátok, családtagok között fordult elő. A megosztás így szituáció- és kapcsolatfüggő: a közösség, az összetartozás érzésének kifejezője ezekben a viszonylatokban (lásd Rácz 1995, Rácz 2002). A fertőzés kronoto-posza az injekciós használók szerint a közösség megjelenése (közös vásárlás, elosztás, segítség a „betegnek”, azaz az elvonásban levőnek), de megjelenik a „farkastörvény”: az erőszak is. Az ismétlődések sora inkább a kalandhoz teszi hasonlatossá a jelenséget, a kontroll nélküli, élvezetközpontú karneváli jelleg szinte egyáltalán nem jelenik meg. Az injekciós droghasználók – különösen az utcai dzsánkik – világa nagyon különbözik a drog elosztásának pontosan kiszámított egységeitől. Szinte ez az egyetlen pont, amikor a számok pontos-ságát és megbízhatóságát emelik be a teljes bizonytalanságról szóló életükbe. Szintén ez az a pont – a drog elosztása –, ahol az énem (nem mint szerző) be tud lépni a történetbe és kapcsolatot tud létesíteni az interjúalannyal és az általa elbeszélt társakkal. Azonban ez a kapcsolat nem dialogikus; a külső megfi gye-lői pozíció belsővé, de ismét csak megfi gyelőivé válik. Az interjúk olvasásakor pedig végig érzem az it-ifying jelenségét: a szemlélődővé dermesztés folyamatát. Felfoghatjuk ezt egy énvédő mechanizmusnak is: a dzsánkik kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan, a többségi társadalom normáinak sorozatos megsértéséből álló világával szemben.

A kelet-európai országokban (elsősorban Oroszországban) kialakuló gyors HIV terjedéssel összefüggő injekciós kockázatokra Tim Rhodes dolgozott ki egy leíró rendszert: a kockázati környezet fogalmát (Rhodes és msai 2002, Rhodes 2002, Rhodes és mtsai 2003). A „kockázati környezet” összefügg makrotársadalmi hatásokkal és azok gyors változásával, a rendőrség stratégiájával az injekciós droghasználók (konkrétan a fecskendőt maguknál tartó injekciós használók) vonatkozásában, valamint proximális tényezőkkel. Utóbbiak kiterjednek az injekciós használat és a heroin injekciós alkalmazásának gyors diff úziójára, a drog-előállítás és -terjesztés helyi módszereire, valamint az injekciós droghasz-nálathoz társuló kockázati magatartási normákkal. Rhodes és munkatársai (2003) a tű- és fecskendő-megosztással kapcsolatban a következő kockázati szituációs faktorokat sorolja fel: elvonás, a biztonság észlelése, az injekciós szerelékkel kapcsolatos problémák, injektált drogok, fecskendő-elosztásra, -árusításra szolgáló üzletek, valamint a rendőrségi eljárástól való félelem.

Vizsgálatunkban az osztott, közös használat előfordult, azonban a legtöbb megkérdezett tisztában volt ennek veszélyeivel, így ezeket a magatartásokat


minimalizálni igyekezett: például fecskendőt tartott magánál, előkészülete-ket végzett a drog alkalmazására – például steril tűt szerzett be. A drogoldat közös elosztása, illetve közös elkészítése azért olyan gyakori a megkérdezettek körében, mert ritkán fordul elő, hogy valakinek egyszerre meglegyen az egy-ségnyi pakett megvásárlásához szükséges pénze. A heroint pedig folyékony formában lehet pontosan elosztani, tehát szükségessé válik a közös elkészítés. A közös vásárlás, illetve a közösen vásárolt drog elosztása miatt gyakoriak a kockázati magatartások egyes formái: a közös főzőedény (esetleg vizesedény), a közös szűrő használata. A közös vásárlás ugyanakkor a droghasználat kont-rollálására irányuló kísérletként is felfogható; ilyenkor kevesebb drogot vesznek, előkészületeket tesznek a használatra, az is droghoz jut, akinek nincs, vagy nincs elegendő pénze – ezzel az elvonást, és az elvonás következtében előálló sürgető, kockázati magatartásokhoz vezető állapotokat kerülik el. A közös vásárlás, a közös elkészítés és használat a droghasználat ritualizálódásaként is jellemezhető a rendszeresen együtthasználók köreiben. Grund (1993) szerint a droghasználók (heroinfogyasztók) rítusai az adott dózisú drog előnyeit maxi-málták, a droghasználat szintjét menedzselték, egyensúlyoztak a droghasználat pozitív és negatív hatásai között, valamint megelőzték a másodlagos problé-mákat (pl. HIV viselkedéseket). Grund (1993) vizsgálatai szerint a drog közös elosztása középponti jelentőségű („sharing ritual”), míg a tűk hasonló rituális elosztását („ritual needle sharing”) nem látta bizonyítottnak vizsgálati körében. A droghasználathoz kapcsolódó rítusok a droghasználat szociális kontextusát határozzák meg. Ezek a rítusok és szabályok a rendszeres droghasználók életét és a drogokkal kapcsolatos élményeit is szabályozzák. A droghasználat kontrol-lálására szolgáló menedzselési technikák – és maga a droghasználat is – felfog-hatók, mint a dzsánkik bizonytalanságokkal, véletlenekkel telített, kaotikus életének szabályozására tett kísérletek is. A bizonytalan, kaotikus életvitel oka, de következménye is a dzsánki életnek. A bizonytalanság és a megalázottság érzése, a rendkívül rossz énkép, én-felfogás, ami az én és az egyéni sors feletti kontroll elvesztésével jár, közösen okai annak, amit Katz (1988) a „devianciák” csábítás-elméletének nevez.

Tapasztalataink szerint míg a közös tűhasználatot az interjú-alanyok koc-kázatosnak és elkerülendőnek tartják (nem alakult ki rituális megosztás sem), addig a közös főzőedény, a közös szűrő alkalmazását kevésbé; jóllehet, közös szűrőt is csak „jobb híján”, elvonásban használnak, vagy ha valakinek nincs annyi pénze, hogy a vásárlásba beszálljon. Ezek a – sokszor periférikusabb, szervezetlenebb, előkészületeket nehezebben tevő – droghasználók az elvoná-sok kialakulása révén veszélyeztetettebb helyzetben vannak. Ők lesznek ugyanis azok, akik közös szűrőt használnak, esetleg más után tűt is. A közös használat (és elkészítés), többnyire saját tűkkel pszichoszociálisan jól jellemezhető kö-


rülmények között, illetve társulásokban fi gyelhetők meg. Itt egyes tényezők növelik a kockázatot (pl. szex drogért csere), mások csökkentik: például zártabb csoport droghasználata esetén jobban fi gyelnek egymásra és ismerik egymás fertőzöttségét is. A korábban „kelet-európai” jellegzetesként leírt megosztási formákkal (házilagos készítés, fecskendőben történő adás-vétel, vér hozzákeve-rése a heroin-oldathoz [Rhodes és mtsai 1999]) nem találkoztunk. A rendőrség tűkkel kapcsolatos politikája (a tű bizonyíték a kábítószer-használattal összefüggő bűncselekmények gyanújához) növeli a fertőzés kockázatát: a megkérdezettek nem szívesen hordanak magukkal tűket; ugyanígy, a tűcsere program számára sem szívesen gyűjtenek össze használt tűket.

A droghasználat ritualizáltságával kapcsolatos tapasztalatok arra utalnak, hogy a rendszeres intravénás droghasználók élete nem annyira kontrollálatlan, mint az a kurrens betegség-modellek (pl. APA 1994) feltételezik. Ez a relatív „kontrolláltság”, pontosabban: kontrollra törekvés, jobb prognózist jelent az árta-lomcsökkentő intervenciók számára: hiszen a viselkedésváltozásnak nagyobb esélyt adnak, mint a kontrollvesztésen alapuló modellek.

Az ártalomcsökkentő intervenciók tervezésekor ezeket a tapasztalatokat fi gye-lembe lehet venni. Ezek aláhúzzák annak fontosságát, hogy a gyógyszertárakban korlátozás nélkül lehessen tűkhöz hozzájutni, ugyanígy a tűcsere programok jelentőségét is. A gyógyszertárakból történő tűhozzáférés lehetőségét, sajnos, állandóan ki kell jelenteni, mert szinte mindig akad olyan szakmai csoport – ha csökkenő számban is –, amely ezt korlátozni akarja. A tűcsere programokkal kapcsolatban pedig éppen most zajlik egy ügyészi vizsgálat – ami feltehetően bí-rósági szakasszal folytatódik –, az egyik tűcserében dolgozó szociális munkással szemben, bűnsegédi magatartás miatt. Magyarországon több mint 10 éve vannak tűcsere programok – miként szerte Európában –, ezért az eljárás példátlannak mondható. Amit mi ártalomcsökkentésnek, a fertőző betegségek megelőzésének gondolunk, azt mások bűnsegédi magatartásnak, amivel a droghasználatot az adott személy elősegíti. Nincs itt hely e nézet cáfolatára, de – a tűcsere prog-ramokat egyébként ellenző – USA egyik kormányszerve is megállapította már vagy 10 éve, hogy a programoknak nincs ilyen hatása, a WHO és a UNAIDS, az Európai Unióról nem is beszélve, támogatja ezeket a programokat. Itt eltértem a témámtól, de az esemény alkalmas arra, hogy elképzeljük, milyen közegben élnek a dzsánkik, ha még a segítőik sem lehetnek (jog)biztonságban!

A tűcsere programoknak információátadó jelentőségük van (biztonságosabb injekciózás), még olyan droghasználói körben is, akik egyáltalán nem, vagy a vizsgálat idején nem vették igénybe szolgáltatásait. A zártabb baráti körök tagjai óvatosabbak; ugyanakkor ide nehezebb hiteles információkat eljuttatni, kiala-kulhat az a téves elképzelés, hogy mivel a kör zárt, védettek. Ugyanis előfordul, hogy valaki mégis a körön kívüli személlyel „véletlenül” megosztja tűjét, vagy


szexuális kapcsolatot létesít óvszer-használat nélkül, így megfertőződve a kör tagjait is megfertőzheti. Az információk célzott eljuttatása mellett a „sorstárs” (peer) programok hatékonyak (mint hiteles információközvetítők), továbbá a szűrési lehetőségek számát kell növelni és hozzáférhetőségüket javítani: a meg-kérdezettek viszonylag rendszeresen vesznek részt szűréseken, sőt, körükben erre nagyobb igény is lenne (lásd: Gyarmathy és mtsai 2004). Az információ-átadásban külön hangsúlyt érdemes fektetni az indirekt megosztásra: a közös főzőedény és a közös szűrő jelentette fertőzési kockázatokra.

A kelet-európai országokban tapasztalható „kockázati környezet” (Rhodes és mtsai 2002, Rhodes 2002, Rhodes és mtsai 2003) fogalmával összefüggésben ilyen súlyos helyzetet Magyarországon nem tapasztaltunk: elsősorban a helyi előállítás és a fecskendőben történő terjesztés, valamint az injekciós drog-használat nagy arányú diff úziója a „technológia” oldaláról az, ami nálunk nem tapasztalható. Ennél valószínűleg jelentősebb tényező, hogy Magyarországon elmaradt a „kockázati környezet” makrotársadalmi jellemzőinek kialakulása: a gyors populációcsere, az egészségügy és a közegészségügy összeomlása, a gazdaság, a kultúra és a társadalom – például Oroszországban tapasztalható leépülése, összeomlása. A magyar, ártalomcsökkentő elemeket is tartalmazó drogpolitika, a nemzeti drogstratégia további folytatása feltehetően megakadá-lyozza a fertőző betegségek olyan mérvű terjedését, amint azt a kelet-európai országokban tapasztaljuk.

Küszöbök

TÉRHASZNÁLATI SZOK ÁSOK KÜSZÖBÖK ÉS HATÁROK1

A droghasználókkal kapcsolatban – is – állandóan visszatérő téma a publikus térhasználati szokásuk. Mivel tiltott tevékenységről van szó, amit a jog mellett a társadalmi többség is elítél, a használók rejtőzködnek. Ez sokféle értelemben is igaz; többek között publikus térhasználatukra is. A droghasználat egy tekintélyes része csoportos: tehát valamilyen publikus térhasználatot igényel – nem lehet mindent lakásokban, házibulikon végezni, főleg akkor, ha a résztvevőknek nincs önálló lakásuk. Már maga a rejtőzködő-csoportos is érdekes feszültségforrás: mikor melyik az erősebb, mikor vállal kockázatot – itt a lebukás kockázatát – egy droghasználó, csak hogy társai között publikus maradjon? Mikor nincs választás, az előbb emlegetett ok – lakás, lakhatás híján? Mikor van a publikus térhasználatnak proteszt jellege: kisajátítom – legalább – a tereket, ha mást nem is tehetek? Mikor nyomja a hatalom a perifériás publikus-félpublikus terekbe a droghasználókat, hátrányos helyzetű csoportok tagjait? A társadalomból szociálisan kizártak bizonyos publikus tereket elfoglalhatnak, sokszor bele is kényszerülnek ezekbe a terekbe; azonban ezek alacsony presztízsű, „olcsó”, értéktelen, érdektelen terek. A térhasználati szokások – lehetőségek és kény-szerek – elválaszthatatlanok a későmodern nagyvárossal kapcsolatos eszmefut-tatásoktól. Itt most nem feladatom ezekre kitérni, de néhány vonatkozásban jelzem, milyen következményekkel jár ez a droghasználókra nézve.

Hetvenes évek végétől a nagyvárosokban a társadalmi fragmentáció és szegregáció új mintái jöttek létre, a társadalmi, gazdasági és kulturális egyen-lőtlenségek érezhető növekedésével együtt. A globalizáció és a helyi társadalom, a lokalizáció egyszerre jelentkezett a városokban: „glokalizáció” (Swyngedouw 1997). E szociális újrastrukturálódás térbeli manifesztációjaként a város térbeli szerkezete is jelentősen átalakult: eltűntek a chicagói iskola által leírt, elkülö-nített szektorok, rendezett koncentrikus körök a városmag körül, de a modern város inkább rendezetlen formája (központi bevásárlóközpont, körülötte a

1 Itt részleteket idézek Füleki Katalinnal végzett lakótelepi vizsgálatunkból a „Fények és árnyak” NKFP kutatásból.


szegények által lakott belváros, majd a középrétegek alvóvárosai) is átadja a helyét egy új szerkezetnek. Egy sokkal kaotikusabb, kaleidoszkópszerű tér jön létre, ahol számos folyamat játszódik le egyszerre (így az elővárosok urbanizá-ciója, a régi városközpontok újjáalakulása, a világvárosi nagyrégiók létrejötte) – s egyúttal érvényét veszti a háttérben húzódó, s korábban jól működő városi térelrendezés, amely a munka, az otthon és a szabadidő funkció összefüggése mentén alkotta meg rendező elveit. Megváltoztak a városról alkotott elkép-zelések; illetőleg ennek hátterében lezajlott az urbanitásnak mint egy sajátos életmódnak az átalakulása. A posztmodern urbanizációs folyamatok hatásaként ugyanis megváltozik az a mód, ahogyan a városlakók cselekszenek, döntéseket hoznak, s a körülöttük lévő városi térnek gyakorlati jelentéseket kölcsönöznek. E transzformáció egyik jellegzetes – és sokat elemzett – térbeli manifesztációja az (európai) városi nyilvánosság eltűnése, intézményeinek erodálása; a városi tér - ezzel összefüggésben végbemenő – kommercializálódása, átesztétizálódása. E folyamatok végeredményeképpen létrejön egy városiasság nélküli urbanitás (urban sensorium [Goonewardena 2005]): a magasművészet és a tömegkultúra, valamint a privát és nyilvános összekapcsolása következtében a központi (fek-vésű és szerepű) belső városi terek élményparkokká alakulnak át, miközben a nyilvános terekre rávetül egy látványos felszíni-uralmi architektúra. A külvá-rosokban pedig egy újragettósítás zajlik le. Ami Baumannál inkább szimbolikus folyamat, a városi terek átalakulásában kézzelfogható módon történik. A tér-beli transzformációk következménye pedig olyan egy esztétikailag „feltöltött” belváros-geográfi a kialakulása, amely elsősorban a domináló középrétegek térolvasatát és –értelmezését közvetíti, kiegészülve a „glokalizáció” jelenségeivel. Ahogy a hatalom is fragmentálódik, a hatalmat közvetítő tértípusok is fragmen-tálódnak: a fegyelmezés fragmentációjáról beszélhetünk (Goonewardena 2005), ami együttjár a terek említett átesztetizációjával, stratégiai „megszépítésével” (strategic beautifi cation). Ez kiegészül azzal a jelenséggel, amit Smith (1996) a „bosszúálló városnak” nevez: azaz a hátrányos helyzetű, szegény, marginális, bevándorló, fi atalok stb. csoportok elleni – középosztályos – hatalmi fellépés, fegyelmezés és felügyelet, a közterekről való eltávolítás, így a közterek piaci felértékelődése (ami aztán további következményekhez vezet). A szociális problémákat pedig nem oldják meg, csak diszlokálják: áthelyezik a város ke-vésbé látható tereire – ezzel kapcsolatban megint az újragettósítás fogalmát használhatjuk. Nemcsak az eltávolítás, hanem a publikus terekhez való bejutás szűrése is „megoldás”, illetve a közterek militarizálódása és privatizációja is. Itt a vezető elv a fi zikai félelem és a személyes magánlét biztosítása. Így a fo-gyasztás, szórakoztatás és populáris kultúra privatizált városi terei jönnek létre (például a bevásárlóközpontokban), anélkül a kulturális diverzitás nélkül, mely valaha az előzőket létrehozta (Atkinson 2003). A bevásárlóközpontok – sok más

Küszöbök 195

mellett – arra is jó példák, hogy a szabadság, a liminalitás, a vásárlásra buzdítás helyett a felügyelet és a fegyelmezés soha nem látott technikáival, soha nem látott mértékben, ellenőrzött tereket hoztak létre, valójában a közterek belső, „magánterekké” alakításával.

Az átalakulási folyamatoknak csak az egyik lehetséges értelmezése, hogy itt valamifajta felbomlásról, a klasszikus városi tér és a mögötte meghúzó-dó nyil vánosságeszmény kiüresedéséről van szó; e hanyatlás-szcenáriókon túl léteznek olyan megközelítésmódok, amelyekben megfogalmazódik egy új, fl exibilisebb és talán eklektikusabb város-episztemológia kívánalma is. Ezek a kezdeményezések azt próbálják bemutatni, hogy a későmodernség megváltozott társadalmi-kulturális kontextusában, hogyan, milyen fogalmak mentén zajlik a „valóság” – jelen esetben a „városi tér” és „nyilvánosság” – kulturális konsti-tú ciója; illetőleg ezeknek a konstitúciós folyamatoknak az eredményeképpen milyen újfajta nyilvánosságformák, -geográfi ák jönnek létre. Vagy egy kicsit másképpen: mi történik akkor, ha a város már nem egy territoriálisan defi ni-ált, nemzetállamilag kontextualizált egység, hanem olyan, újfajta társadalmi viszonyok térbeli megszerveződési formája (összetett geográfi ája), amelyekben emberek, kultúrák, képek, áruk, információk folyamatai keresztezik egymást, rétegződnek egymásra.

Az új típusú nyilvános térhasználat fő jellegzetessége, hogy a városi teret az individuumok, társadalmi csoportok egyre inkább kulisszaként, az önábrázo-lás helyszíneként használják. A kulisszák olyan, közösen létrehozott, állandóan továbbfejlesztett projekciós felületek, amelyeken érzések, vágyak, fantáziák képesek önmaguk megjelenítésére. Mindez persze nem elszigetelt vagy véletlen jelenség, nagyon is jól beleillik a későmodern kor kulturális feltételrendszerébe: a bennünket körülvevő valóság egy részének inszcenálásként való interpretációja egyre szélesebb körben elterjedt kulturális technika. Az esztétikai és stiláris kérdések konjunktúrájának megfelelően itt sem történik más, mint a minden-napi élet gyakorlataiban tetten érhető esztétikai különbség közszemlére állítása a városi nyilvánosság kulisszái között (lásd pl. Atkinson 2003, Goonewardena 2005, Delanty 2006, Fullagar 2002). A színpad és a kulissza jól visszaadja az önábrázolás színteréül szolgáló tereket, de én visszatérek a szcéna fogalomához, lényegében – bár kicsit más értelemben – ugyanezt írja le ez a szó is.

A szcénák (kulisszák) a különböző társadalmi miliők önábrázolásának ta-lálkozópontjai, az egyén belép és érinti ezeket a helyeket, majd anélkül hagyja el őket, hogy tartósan ott tartózkodna. Ám éppen ezek miatti tulajdonsága miatt olyan nyilvános találkozási pontoknak számítanak, ahol az ember nagy valószínűséggel magához hasonló szándékokkal, kedvtelésekkel – szubjektu-mokkal – találkozik. Ezek a tudatosan választott kulisszák legtöbbször csekély térbeli kiterjedéssel rendelkeznek, időben pedig korlátozott kontaktust tesznek


lehetővé. A térhasználat a felnőttek esetében ezeken az átmenetileg felkeresett térszigeteken keresztül történik, a kulisszák hálózatai között pedig olyan nagy kiterjedésű, csak átutazásra használt semleges zónák jönnek létre, melyek kívül állnak mindenfajta csoportspecifi kus felségterületen. Az már az egyes empirikus kutatások dolga, hogy választ keressenek azokra a kérdésekre, hogy miképp jelenítik meg a különböző csoportok az általuk létrehozott, belakott földrajzi teret, cselekvéseik kulisszavilágát és milyen reprezentációkat közve-títenek róluk.

A városokkal kapcsolatos gondolkodás másik vonulatát – a már emlegetett, de most hangsúlyosabban kiemelt – későmodernkori hatalomgyakorlás adja. A governmentality korában úgy tűnik, hogy a városi terekkel kapcsolatban egy korábbi hatalomgyakorlás szigetszerű fennmaradásával van dolgunk: például a bevásárlóközpontok vagy a belvárosi terek intenzív felügyeletével és ellenőrzésével, az itt tartózkodók felügyeletével (ha nem vásárolsz, már deviáns vagy). A későmodernkori hatalom „globalizációs” (itt most a totalitás, de nem a totalitalitáriánus értelmében) tendenciáiról, a „bosszúálló város” fogalmáról. Jól ismert a dzsentrifi káció jelensége Budapesten is, a belvárosi körzetek tömbrehabilitációja, ami a szegénység és másság „diszlokációjával” és eltűntetésével jár.

Castells (2005) már a network-elméletek talaján hálózatos társadalomról és hálózatos városokról, pontosabban a városokról mint az áramlások teréről ír: „az áramlástér az áramlásokon keresztül működő, időmegosztásos társadalmi gyakorlatok materiális szerveződése” (533. o.). Áramlás alatt pedig „a társadalom gazdasági, politikai és szimbolikus struktúrájában fi zikailag nem összefüggően elhelyezkedő társadalmi szereplők közötti kölcsönhatások és csereakciók cél-tudatos, ismétlődő és programozható szekvenciáját” érti (uo.). A hálózatokra és az áramlásokra Castells (2005) – többek között – a kábítószer-, azon belül is a kokain-kereskedelmet hozza példának, amely messzemenően átalakította a hálózathoz kapcsolódó társadalmak, régiók és városok egész struktúráját. A szerző szerint az áramlások történelmietlen hálózati tere felváltja a szétszórt, szegmentált, fi zikailag körülhatárolt helyek rendszerét, melyek már nem képesek egymáshoz kapcsolódni a hagyományos módon. A hatalom a funkciók és az emberek különféle időbeli és térbeli keretekben megvalósuló szelektív befogadá-sán, illetve kirekesztésén keresztül gyakorolja. Castells (2005) is itt elérkezik egy antiutópiához, amit az urbanizáció egyes kritikusainál vagy a globális várost a hatalommal új módon összekapcsoló kutatóknál láttunk.

Éppen ez az idő- és térbeli szelektív befogadás és kirekesztés, ami a városi – tágabban társadalmi – terekkel kapcsolatban érdekel! Szerintem a hatalom működéséről, de egyben a hatalomnak történő ellenállásnak is szerepe lehet az idő- és térbeli befogadás és kirekesztés működtetésének.

Küszöbök 197

Liminalitás és communitas | Van Gennep (1909) rites de passage-át, átmeneti rítusát úgy határozta meg, hogy az a „hely, állapot, társadalmi helyzet és életkor összes változását kísérő rítus” – idézi Turner (2002). Van Gennep szerint az átmeneti rítusokat vagy átmeneteket mindig három fázis jellemezte: elkülönítés, marginalitás (limen: küszöb) és egyesülés. Az első fázisban egy személy vagy csoport szimbolikusan – vagy valóságosan – leválik a társadalmi struktúra egy adott állapotáról (pl. gyermek), a közbülső, liminális állapotban, bizonytalan helyzetbe kerül, majd az újraegyesülés vagy visszafogadás stádiumában az átme-net beteljesedik, a személy vagy csoport elfoglalja új állapotát (pl. férfi , harcos). Turner (2002) a középső állapottal foglalkozik, „a liminalitással vagy a liminális personae (küszöbemberek) jellemzőivel” (108. o.). „A liminális személyek sem itt nincsenek, sem ott; a jog, a szokás, a konvenció és a szertartás által kijelölt és elrendezett pozíciók köztes területén helyezkednek el” (Turner 2002: 108.). A köztesre Turner (1969: 95.) a „betwixt and between” kifejezést használja az eredeti angol szövegben, ami méginkább aláhúzza a köztes pozíciót! Majd úgy folytatja, „bizonytalan és meghatározatlan jellegzetességeiket igen gazdag szim-bólumkészlettel fejezik ki azokban a társadalmakban …, amelyek ritualizálják a társadalmi és kulturális átmeneteket. Így a liminalitást gyakran kapcsolják össze a halállal, az anyaméhbeli állapottal, a láthatatlansággal, a sötétséggel, a biszexualitással, a vadonnal és a nap-, vagy a holdfogyatkozással” (Turner 2002: 108.). A liminalitásban jelenik meg a communitas, mely strukturálatlan, diff erenciálatlan közösség, ami nem egyszerűen a szent és a világi közötti kü-lönbség, de a szent pozíciót ezen keresztül – az átmeneti rítusok communitasán keresztül – lehet elérni. Majd még később azt írja Turner (2002) a communitas (hézag, hasadék a társadalmi struktúrán) és a struktúra (társadalmi pozíciók rendszere) közötti kapcsolatról, hogy ezek egymást feltételezik, egyik a másik nélkül nem létezhetne. „A strukturálisan alsóbbrendűek szimbolikus struk-turális felsőbbrendűségre vágynak; a strukturálisan felsőbbrendűek pedig a szimbolikus communitas után vágyakoznak és vezekelnek azért, hogy elérjék azt” (Turner 2002: 218.). Turner (2002) gondolatai közül végül kiemelem azt, hogy szerinte a communitas minden kultúrában és társadalomban megtalál-ható, ő maga például a hippiket említi.

Turner liminalitás és communitas fogalma magával ragadó. Droghasználókkal kapcsolatban is visszaad valamit a közös használatról, vagy legalábbis annak egyfajta szociális reprezentációjáról. Nyilván, nem véletlen, hogy se szeri, se száma azoknak a szakdolgozatoknak, melyek Turner (és van Gennep) fogalma-iból kiindulva magyarázzák a kollektív droghasználatot, az egyes szcénabeli droghasználat (pl. partiszcéna) jelentését és „funkcióját”. Ehhez tulajdonképpen Turner adja a felhatalmazást azzal, hogy kijelenti, hogy minden kultúrában és


társadalomban megtalálhatók ezek a jelenségek, tehát nem kell a „természeti” társadalmakat vizsgálnunk ahhoz, hogy ezekre ráleljünk.

Douglas (2003) a dolgok osztályozásával kapcsolatban jut el a határ jelenségé-hez. Szerinte a határ „a tagolt viszonyok területét zárja körül” (314. o.). „Ezen a területen belül szabályok érvényesülnek. Rajta kívül minden megeshet.” A határon kívüliségből adódhat „annak a fenyegetésnek a felkorbácsoló ereje, amely gyengítheti vagy összezavarhatja ezt a kategóriát” (a rendszerezés, az osztályozás kategóriáit) (314. o.).

Hammer Ferenc (2002) a szocialista kamionsofőrben lát egy ilyen „liminoid” fi gurát, aki megtestesítette mindazt a szocialista Magyarországon, ami a fo-gyasztói tömegkultúra előállítási folyamatához szükséges volt, de Magyaror-szágon hiányzott. Nemcsak interjúrészleteket, hanem gazdag fi lm, újságcikk, szociográfi ai példákat hoz, és nem utolsó sorban – bár a tárgy szempontjából ez kevésbé lényeges – maguknak a kamionsofőröknek az én-reprezentációiból is idéz „liminoid” jegyeket – és ezt ellenpontozó tulajdonságokat, pl. az „otthon az úton” jelenségét. Hammer (2002) a „liminoid” kifejezést használja Turner (2003) nyomán. Szerinte a modernitás fragmentáló jellege miatt a korábbi szociológiai koncepciók csak referenciálisak lehetnek; a liminalitás jelen van a „természeti” társadalmakban, de a modernitásban már nincs egyértelműen ilyen helyzet (például a szent és a mindennapi közötti határ sem húzható meg). Se közösség, se a rítushoz hasonló, a rítushoz szükséges változás sincs. Az életszférák pluralizálódnak – jegyzi meg Berger nyomán –, egy életszférában bekövetkező változás más szférákat érintetlenül hagyhat. A modern élet számos része okozhat liminális tapasztalatot, pontosabban, „liminoid” élményt. Liminoid műfajokról beszélhetünk, a városi élettől a médián, a telekommunikáción át az identitásig, a vásárlásig, a turizmusig (Turner 2003). Efemerális liminoid közösségek jöhetnek létre, mint a Turner által is emlegetett hippik, de más csoportok is. Liminális zónákról is beszél, ami a mindennapos viselkedés kont-rollált és legitimált szünetei közötti küszöböket jelenti. Hammer (2002) Berger nyomán „küszöb-tapasztalatokról” ír; az egyének különféle és egymással össze nem illő jelentés- és tapasztalati világokban élnek, a modern identitás maga is a pluralitásban él és folyamatos elmozdulásban van egyik élményről a másikra. A határátlépéssel és a liminalitással az egyének kultúrájuk jelentését is meg tudják változtatni. Hammer (2002) a liminoid tapasztalat két jellegzetességét kü-lönbözteti meg: nem az egyén teljes identitását változtatják meg és a rítusok (és így a liminalitás) nem szűkíthetők le bizonyos társadalmi folyamatokra, hanem a liminális tapasztalat áthatja a mindennapi életet és a jelentéstartományok határait transzcendálja. A kamionsofőr így lehetett liminoid helyzetben, egy népi hős, aki a határon túl volt – a határ kifejezés legkülönbözőbb értelmében, kezdve a vasfüggönytől a különböző értelmű szimbolikus határokig.

Küszöbök 199

Tudomásom szerint Hammer a következőkben az „első farmernadrág” szoci-alista toposzát kívánja vizsgálni. A farmernadrág – a Kádár-rendszer bizonyos időszakában, de sok szempontból szinte a végéig – a liminális helyzet és bizonyos communitas-típusokhoz tartozás kelléke, egyben megtestesítője volt. Persze, nekem is megvan az első farmernadrággal kapcsolatos liminális tapasztalatom! Hammer terveiről az iwiw-en [www.iwiw.hu; who is who] keresztül értesültem; az iwiw, méginkább elődje, a wiw, olyan internetes, virtuális közösség, mely több százezer – jelenleg Budapesten kb. 300 ezer – felhasználó esetén is a communitas érzését adja. Hát még az első 1–2 évben, amikor a regisztrált fel-használók száma kisebb volt: érdekes kísérlet lenne megtudni, hogy a wiw-vel járó communitas érzés a felhasználók számával hogy emelkedett egy darabig, majd hogy kezdett csökkenni. Nyilván, más lefutást kapunk az ős-wiw-esek, és az újonnan regisztráltak között. A példa – a farmernadrág és a wiw – arra jó, hogyan születnek „mai” liminális kellékek és hogyan tevődik át a communitas a virtuális térbe. Utóbbiról majd a partiszcénák kapcsán is említést teszek; a szcéna tagjai a partik mellett elsősorban virtuális közösségeikben élik meg a communitast – valójában itt több időt is töltenek, mint magán a partin.

Hammer (2002) felfogásához – a mindennapi életben megnyilvánuló liminális élmények – közel áll, bár egy kicsit felerősítve és egy más gondolatrendszerben elhelyezve, Maff esoli (2004) felfogása a mindennapi élet (Berger-Luckmann-i felfogásából kiinduló) elképzelésével a mindennapiság harmóniájáról és orgiasz-tikus élményeiről.

Persze, sokan megkérdőjelezik Turner fogalmainak ilyen kitágítását. St. John (2001) éppen Turner fogalmainak sokértelműsége miatt a „heterotópia” kifejezést javasolja azokra a tapasztalatokra, amiket Hammer vagy akár Maff esoli (és a modern társadalmakra maga Turner) is megfogalmaz. Turner a szerzetességet hozza egyik példájának a communitas megélésére – St. John (2001) számos olyan etnográfi ai vizsgálatot idéz, különböző kultúrák szerzetesei körében, ahol ez a communitas nem létezett, sőt, meglehetősen hierarchizált rendet alkotott a szerzetesség, a „szerzetesnek lenni” állapota. St. John (2001) szerint a hatalmi diskurzusokat, a hatalomért folytatott diskurzusokat, a liminális állapot célját, nem lehet fi gyelmen kívül hagyni. Ekkor látjuk, hogy nincs szó egyenlőségről, egyenlő esélyekről. Moore-re (1995, lásd még: 2004) hivatkozva, St. John is különböző „útvonalakat” (pathway) feltételez, akár a szerzetességben is (a szerzetesek között, a szerzetessé válásban). St. John az alternatív életstí-lusokkal foglalkozik ezután, idézi a „csináld magad” kultúra fogalmát (McKay nyomán). Szerinte a kultúra ellentmondó és-vagy kiegészítő diskurzusokból és gyakorlatokból épül fel, mely a heterotópián keresztül nyilvánul meg. A fogal-mom Foucault-tól származik, aki különböző terekre, szférákra, installációkra és eseményekre használta; minden olyasmire, ami jelentések heterogenitását


foglalta magában egy történeti tér-, esemény- stb. használat során. Latinul a „másság helye”, az anatómia egyes fogalmaival áll kapcsolatban: testrészekkel, melyek elmozdultak vagy hiányoznak a helyükről, vagy éppen valamilyen „extrahelyről” van szó, mint amilyen egy szövetburjánzás, egy tumor. Ebben az értelemben az „idegen” jelentését is magában hordozza.

St. John (2001) szerint az időleges eseményterek, amiket a szerző alternatív kulturális heterotópiának nevez, a liminalitás birodalmai. Három jellegzetes-ségük van:

1. a másság helyei: eltávolodás, szakítás a szülői kultúrától, mint amilyen a „csináld magad kultúra”, vagy a marginális kultúrák, az ellenállás kultúrái, ahol a hedonisztikus fogyasztást gyakorolják és ünneplik;

2. a heterogenitás helyei: mint a különbözőség kozmopolitikai szimultán különbözőségei, különböző utópiákat és alternatívákat, inkongruens mar-ginálékat vonultatnak fel. Heterogén zónák és határok; a biztos kimenet – eredmény – nem jellemző rájuk; a protokulturális és a hiperliminális tapasztalat egyaránt alkalmazható velük kapcsolatban;

3. versengő helyek: a bizonytalanság és a különböző elvárások miatt „lakói” állandóan egyezkednek a hely jelentése felett. A test az a médium, melyen keresztül a szelf-fel kapcsolatos egyezkedések megtörténnek.

St. John (2001) az ausztrál ConFest alteratív fesztivált elemzi; ehelyütt ezzel nem foglalkozom, csak még ideidézem a szerző néhány gondolatát, melyek szorosan kapcsolódnak az előző, metaforikus leíráshoz: a fesztivál az „engedé-lyezett határátlépés” színtere, a „bizonytalanság erőinek játéka”, ahol – Maff esoli nyomán – új törzsek jelennek meg, melyek ellenállnak a modernista korszak univerzális moráljának. Ennek egyik eredménye a városi terek kapcsán is sokat emlegetett esztetizáció, mely nem a politikához, hanem a lokális „empatikus társadalomhoz” kötődik (megint Maff esoli nyomán). A dionüsszoszi kultúrával való összevetésről a partiszcéna jellemzésénél írok még. Itt ugyanarról van szó, amit Hakim Bey Átmeneti Autonóm Zónának hív (Tranzient Autonomous Zone: TAZ), mely a vágy teljes felszabadulását jelenti – térben és időben kö-rülzárt „zárványok” formájában – bár Bey nem annyira zárványokról ír. Az ő gondolataihoz is visszatérek a partiszéna jellemzésekor. Itt csak azt emelem ki, hogy a TAZ-ra az egyének szabad társulásai jellemzők, ami nem közvetett, nem autoriter és nem hierarchikus: és ott vagyunk a communitasnal. Bey szerint (idézi St. John, 2001) a TAZ-ban valósul meg az igazi élvezet: erotikus, szaglási, zenei, esztétikai, fi zikai és sprirituális élvezet, mindezek a szelf szabadságának kontextusában és a fi zikai közeliségben; minden más legjobb esetben is csak valamilyen reprezentáció (nem „valódi” élvezet). Itt az egyének eltűnnek az elidegenedés rácsozatából és megkísérlik visszaállítani az eredeti emberi kontak-

Küszöbök 201

tust. A fesztiválok liminális közösségei maguk is „törzsekké” válnak az adott helyen, autonóm szenzuális szolidaritásra lépnek egymással egy labirintusos ellentérben: a „megengedő élvezetbe menekvésben” (plesurescape).

A többszörös valóságokkal foglalkozik (Schütz nyomán) Berger és Luckmann (1998). Bár néhány gondolatukat idézték a korábbi szerzők, mégis érdemes feleleveníteni az általuk ezzel kapcsolatban írottakat. Szerintük az egyes való-ságok közötti „határszituáció” valósága is a mindennapok világába integrálódik, hiszen a társadalom bizonyosnak tartott és rutinná vált létét leginkább éppen a határszituációk fenyegetik. Ha a rutinlétet az emberi élet „nappali oldalának” tartjuk, akkor a határszituációk képezik az állandóan, ijesztően a mindennapi tudat szélén fenyegető „éjszakai oldalt”. Épp azért, mert ennek az „éjszakai oldalnak” saját valósága van… Magától adódik a gondolat (a par exellence „be-teg” gondolat) hogy a mindennapi élet valósága talán csak illúzió, és állandóan veszélyben forog, hogy a másik, az éjszakai valóság üvöltő szörnyetegei bármikor elnyelik” (139. o. – kiemelés: R. J.). Ugyanez a szubjektív valóság felől, a valóság szubjektív biztosításának két lehetősége van: a rutinokban és a krízisekben, azaz a határszituációkban megnyilvánuló.

Egy korábbi tanulmányomban szubkulturálisnak nevezett csoportosulások, csoportok valóság defi níciójának fenntartó funkciói között említettem meg az üdvözlő ceremóniákat (Goff man nyomán), a közös ismerősök számbavételét, a nem-csoporttagok „cikizését” (úgy is, mint határhúzást), az akciótervezést, a sztorizást (Rácz 1989).

Péley (2002) szerint a modern társadalmakban hiányoznak az intézményesített átmenetek, ezért a fi atalok egy része azt – a társadalomból „kivonulva” – szub-kultúrákban, például a kábítószer-használó szubkultúrákban találja meg. Péley (2002) párhuzamot von az eddig tárgyalt – az antropológiából táplálkozó – át-meneti rítusok és a serdülőkori fejlődés pszichoanalitikus modellje (serdülőkor mint átmenet) között. Kiemeli a szeparáció szerepét – az eddigi szerzők inkább a középső, liminális térrel és a hozzá tartozó communitassal foglalkoztak. A „beavatáshiányt” és a „kvázi beavatási elemeket” (50. o.) a következőképpen jel-lemzi: múltnélküliség, vezetőnélküliség, időnélküliség, próbatétel, „hősiesség” bizonyítása. Egy másik vizsgálatában Péley (2002) felvázolja a szelf-fejlődés pszichoanalitikus modelljét, a winnicotti potenciális térrel – a belső és a külső világ találkozásának interszubjektív tere, például a játék, a művészetek tere –, a Stern-féle protonarratívákkal, az identitás narratív felfogásával kapcsolja össze. A kábítószer-használók különböző életeseményeihez tartozó jellemzőit ezek mentén a fogalmak mentén elemzi.

Érdekes, hogy Kelemen és B. Erdős (2004) felépülő droghasználók esetében a „felszabadulási rítust” tanulmányozva, a rítus harmadik, befogadó elemét hangsúlyozzák. A „felszabadulási rituálé” az a társas aktus, amikor valaki egy


terápiás közösségből (nevezetesen a komlói Leo Amici Otthonból) hosszú (fél, egy, két éves) kezelését követően „felszabadul” és „visszatér” a társadalomba (in-korporáció). Maga a rítus abból áll, hogy a „felszabaduló”, józan2 droghasználó egy társas esemény – a terápiás közösség legnagyobb ünnepe – alkalmával beszédet mond a közösség előtt. A szerzők a beszéd összetevőiből – spontaneitás, közös emlékek beemelése, a többiek megszólítása, önkritikus, önironikus elemek, azaz a dialogikus szelf működésének jellemzői, illetve sztereotip, távolító történetek, azaz inkább monologizáló elbeszélés – predikciókat tettek a felépültek későbbi sorsára vonatkozóan: a „hitelesebbek” kevésbé estek vissza, mint azok, akik inkább sztereotípiákban, éntávoli általánosságokban beszéltek.

Persze, feltehetjük, a droghasználóvá válásban a szeparáción, míg a gyógyu-lásban, felépülésben az inkorporáción, a társadalomba való, józanként történő visszatérésen van a kutató hangsúlya.

A küszöb fogalma Bahtyinnál (2001) is jelentős helyet foglal el. Például Szókratész bíróság előtti helyzetét és várható halálos ítéletét tartja a szerző ilyen helyzetnek, amelyhez egy sajátos dialógust is rendel: küszöbdialógus. Ez még szinkretikus (azaz a fi lozófi ai fogalmaknak valamilyen művészi kép felel meg), ami a későbbiekben, felbomlása során összetevői különállásához vezet. A menipposzi szatíránál látja Bahtyin a különleges helyzetek sokaságát, próbaté-telekkel párosulva. Itt születnek meg az álmok, az álmodozások, az őrület, de az alvilág is. Itt válik az ember sorsa (annak epikus és tragikus egysége) szereppé. A karnevál a „kifordított élet” vagy a „visszájára fordított világ” (Bahtyin 2001: 153.) már jól visszaadja azt, amit a liminalitásról és a communitásról Turner leírt. A karnevál „a mindent megsemmisítő és megújító idő ünnepe” (155. o.). Még egy idézet: „a karnevál magát a váltást, a változás folyamatát ünnepli, és nem azt, hogy mit mivel váltanak fel” (156. o.). Bahtyin (2004) egy másik művében, ahol a szerző és a hős viszonyát elemzi, ugyanakkor megállapítja, hogy „a szerző valóságos alkotó tette mindig határvonalakon (értékhordozó határokon) zajlik.” (312.o.) Bahtyin – és a többi idézett szerző – tehát a határok és a határátlépések felé irányítják fi gyelmünket!

A határhelyzetek, a küszöbtapasztalat, a liminális – liminoid élmény, a com-munitas, a heterotópia – és majd később látni fogjuk, a szcéna felfogás is – arra utal, hogy a kutatók egy része ezeket a későmodern világban is érzékelik: ki még fokozottabban is, mint a „természeti” népeknél (pl. St. John 2001, Hammer 2002), ki kvázi vagy pótlólagos beavatásokról beszél (pl. Péley 2002) és inkább a szeparációt emeli ki. Azt is felidéztem, hogy a droghasználókkal foglalkozó,

2 A közösség felfogásában a józan egy spiritualitást sem nélkülöző életstílus átfogó megne-vezése, míg a drogmentes egy leszűkítő, pusztán a „használ – nem használ drogot” állapot leíró jelzője.

Küszöbök 203

kvalitatív módszerekkel dolgozó szakdolgozatok szinte mindegyike kitér a li-minalitás és a communitas fogalmaira, ezekkel leírva, érzékeltetve, vagy ahogy az előbb is láttuk, éppen ezek hiányának és egy pótlólagos közösségkeresésnek tudja be a csoportos droghasználatot. Felmerül a kérdés, társadalomtudományi közhelyről van szó, vagy pedig valamilyen érvényes tapasztalatról, amit – jobb híján – az antropológiából vett fogalmakkal próbálnak leírni a kutatók, akik maguk is részesei lettek ennek a jelenségnek: akár „valódi”, akár „pót” közös-ségről és átmenetről legyen szó.

A partiszcéna tagjai – lásd a különböző „törzsi webszájtokat” – maguk is ebben a fogalomrendszerben helyezik el magukat, gyakran a szó szoros értelmében, párhuzamot vonva maguk – vagy pl. a DJ – és a sámánok között, a parti és a liminalitás és a communitas között, hivatkozva van Gennep és Turner, Bey stb. munkásságára. Véleményem szerint éppen ezekből a tapasztalatokból érdemes kiindulni: akár a résztvevők, akár a kutatók tapasztalataira gondolok.

A tapasztalatok értelmezéséhez még egy fogalmat érdemes idehozni, ez pedig Baudrillard (1994) szimulakrum és szimuláció fogalma. Szerinte minden, amit valaha átélhettünk, reprezentációvá vált, másrészt a szimulakrum fogalmával megfordítja a valóság és a reprezentáció kapcsolatának irányát. A szimuláció ellentétes a reprezentációval; a jel és a valóság nem egyenlő; a szimuláció és a hiperrealitás arra jó, hogy elfedjék a tényt, hogy a „kinti” valóság megszűnt létezni és minden csak mesterséges. Híres, Disneylanddel kapcsolatos megfo-galmazása szerint: „Disneyland azért létezik, hogy elfedje a ’valódi’ országot, az egész ’valódi’ Amerikát, ami a Disneyland” (Baudrillard 1994: 12. – kiemelés az eredetiben). „Disneylandet olyan módon mutatkozik meg képzeletként, hogy azt higgyük, ami rajta kívül marad, az a valóság, míg az egész Los Angeles és Amerika, ami körülveszi, tovább már nem a valóság, hanem a hiperreális rendjéhez tartozik és a szimuláció rendjéhez” (Baudrillard 1994: 12. – kiemelés az eredetiben).

Baudrillard „látomása” meglehetősen pesszimista. Ha most ettől eltekintek, és egy értelmezési retorikai elemnek fogom fel a szimulációt és a szimulakru-mot, akkor talán jobban megérthetők az előzőekben részletezett, liminális tapasztalatok. A liminális – vagy liminoid – helyzetek, a határhelyzetek átélői, a communitas élményéről beszámolók valamit átéltek. Hogy ez a valóság volt, vagy annak szimulációja – nem tudhatjuk, talán nem is érdekes. Az élményal-kotás folyamata: a részélmény egészlegessé válása, egy-egy élménytöredéknek az egészt előhívó természete, a kutató és a résztvevő projekciója mind kiala-kíthatják az előbbi jelenségeket. A droghasználat, mint tiltott tevékenység, már magával a tiltott – határon túli – mivoltával is könnyen előidézheti ezt az élményt. A későmodernkori governmentality én-felfogásában történő változások elbizonytalanítják az ént, amely kognitív és érzelmi fogódzókat keres. Ha erre


a küszöb- és a határélmények gomolygó projekciós felülete alkalmas, akkor megkönnyíthetik az én-ek dolgát: akár részvevőkről, akár szemlélődőkről van szó. Az interpretáció – ha liminalitásként vagy communitasként fogunk fel valamit – már a szemlélődő, tárgyi ént aktív, cselekvő énné teszi, amely (aki) szabályozza, kormányozza önmagát.

A határok megkérdjelezett státusza | Eddig a határokkal körülvett liminalitástól és communitásról volt szó, ugyanakkor – mint azt a városi tér spacializációjával3 kapcsolatban is – felvetődik a határok, mint fogalmak tart-hatósága vagy tarthatatlansága. A későmodern kori tájképre a határok eltűnése és újraépülése jellemző (Price 2000). Price (2000) ezt a nemzetállamokat, mint entitásokat, körülvevő határfogalom eltűnése kapcsán fogalmazza meg – számos szerzőre hivatkozva -, felvetve, hogy a határfogalomnak ez a jellege az én és határai rendszerének kialakításában is milyen meghatározó szerepre tett szert. Ugyanakkor a későmodernkorban a határok is fragmentáltak, diszkontinuusak, képlékenyek, folyékonyak (még ha a képzettársítás itt nem is a legpontosabb: határ, ami szétfolyik!). Rouse-ra hivatkozva a határok és a határtartományok (borderland) proliferációjáról beszél, melyek mikroentitásokat vesznek körül. Bass nyomán pedig megjegyzi, hogy határ lehet mindaz, ahol a különbségek találkoznak. Jameson (1984) nyomán a helyzetet a skizofrénia metaforikus fogalmával írja le: skizofrénia az, amikor a jelölők és jelöltek között lánc meg-szakad, a jelöltek önálló életet élnek. Megszűnik az egyéni identitás időbeli lokalizációja; mindent eláraszt a jelenidejűség. Ehhez teszi hozzá Price (2001) a skizofrénia spacializációját, térbeli dimenzióját, ahol szintén megszűnik a térhez kötöttség, „megszűnik a tér”, eltűnik a „Centrum”. Az új határok nem ott keletkeznek, ahol a régiek voltak, például a testhatárok is átalakulnak, folyékonnyá válnak.

A határok megváltozott státusza és skálája (azaz amit nagyságrendben hoz-zájuk rendelünk) előidézhetik az előzőekben részletezett tapasztalatot, az én – hasonlóan a kutatóhoz – szinte bárhol tapasztalhat határt és határátlépést. Ez megint azt a nézetet támasztja alá, hogy a későmodern társadalmakban – ha rítusok nincsenek is – határátlépések, „liminoid” helyzetek, és a hozzájuk kapcsolható communitas-szimulációk szinte mindenütt ott vannak. A kutató feladata, hogy a legváratlanabb – pontosabban a legszokványosabb, ezért vá-ratlan – helyeken felbukkanó határokat és határátlépéseket észrevegye.

Blackman (2005) új szubkultúra elméletében Baudrillard posztmodernséggel kapcsolatos gondolatait használja fel. Redhead (1993) szerint a szubkultúrák „szabadon lebegő” jelentők, melyek fokozzák az egyéni különbözőségeket. Nincs

3 A spacializáció alatt a terek hatalmi viszonyok általi felosztását értem.

Küszöbök 205

már olyan „grand narratíva”, mely elhelyezné ezeket a szubkultúrákat a társa-dalomban. A szubkultúra „menekülés”, „az én elvesztése”, az egész szubkultúra megpróbál „eltűnni”. A szubkultúra jelene éppen eltűnésében van, állapítja meg Blackman (2005), mely egy ellenállási stratégia, mely nem a csoport, a kultúra, hanem az egyén szintjén működik. Egy másik fogalom a „látványos eltűnés”, ahol a szelf eltűnése áll a középpontban: elvesztve minden társadalmi-társas kötődését. A posztmodern szubkultúra elméletek középponti eleme az élvezet – az egyéni élmények forrása a giccs, az intoxikáció és a hedonizmus, mint az önkifejeződés/önkifejezés új formái. A drogok, a különböző típusú elektronikus zenék lehetővé teszik a fi ataloknak, hogy alámerüljenek az egyéni fogyasztás puszta élvezetében. Az „eltűnés” itt utalás Baudrillard „a kommunikáció eksztá-zisa” kifejezésére – ami párhuzamba állítható az Ecstasy használattal. Ugyanez összefügg a „turista tekintetével” (gaze). Az átvitt értelemben használt turiz-muson keresztül az én elvész, és ez a – pozitívan felfogott! – énvesztés hasonló a tánczenei kultúra droghasználatához, jelezve az egyén megszabadulását kötelékeitől és megélve az „eltűnés aktusát”. A szubkultúra felfogás összefo-nódik a droghasználattal, az intoxikáción keresztül elérni a transzállapotot, amit Baudrillard nyomán a „poszt-turizmus” jelentéktelen értelmetlenségével egészíthetünk ki. A szelf – mint arra az idézett szerzők mindegyike rámutat – elvész, a szubkultúra tagjának identitása „szabadon lebegő jelentő” lesz, szabad minden osztály, nemi és etnikai kötődéstől. Nem arról van szó, hogy nincsenek szabályok (például a punkoknál vagy a módoknál ezek jól láthatók), hanem a szubkultúra olyan terület, ami nem különbözik a posztmodern világ politi-kamentes élvezeteitől. A hangsúly a „felszíni jellemzőkön” van és az én sokféle kapcsolatán. Ezek lehetővé teszik, hogy az egyén elsőbbséget adjon ágenciája szubjektív tapasztalatainak. A szociális struktúrák instabilakká válnak, az egyéni választás lehetősége megnő. A posztmodern identitás többszörös és folyékony, a fogyasztás által konstituálódik. Végül, Blackman (2005) az idézett szerzőkre hivatkozva s szubkultúrák végéről beszél: a szubkulturális stílusok csu-pán egymást táplálják, miközben elpusztítják a közöttük levő határt, másrészt a folyamatos stiláris újjáéledés eszközei. Nincsenek új szubkultúrák, pusztán csak hibrid nosztalgiák, foglalja össze a szerző Muggleton nyomán.

A küszöbök kapcsán – ahogy a fejezet elején tettem – nem lehet elfeledkezni a társadalom kizáráson alapuló szabályozásáról – noha ezt egy „modernkori” és nem későmodern jellemzőnek tartja az idézett szerzők többsége. A késő-modernkor a kizárás helyett – ha tetszik – fi nomabb eszközökkel, de erőtel-jesebben kontrollál: éppen a különböző, átesztetizált inklúziós stratégiákkal. De, visszatérve a kizárásra, nem tarthatjuk például az aluljáróban – mint egy liminális periférián – élő hajléktalanok világát a communitas közösségének; itt kőkemény társadalmi folyamatok működnek, melyek mindeféle „hajlék-


talan-nosztalgiától” vagy romantikától mentesen ezekbe az értéktelen, olcsó tömegterekbe kényszerítik ezeket az embereket, lehetőség szerint – esetleg egy következő lépésben – az esztétikai szabályozás keretében, innen is eltűntetve őket, a „láthatatlan”, a városi tekintet által nem bejárható terekbe (akár egy hajléktalanszállónak is lehet ilyen funkciója: nem segíteni, hanem eltűntetni a hajléktalanokat; a példa, természetesen nem a hajléktalanszállókra vonatkozik, hanem egy lehetséges funkciójukra).

A liminális tér mcdonaldizációja | Némileg illúzóromboló módon járok el, ha a fenti, emelkedett szövegek után felvetem a liminális tér mcdonaldizációja (Ritzer 1996) kérdését. Röviden összefoglalva, az a termelési fordizmus után a mindennapi élet színterein is megjelenő hatékonyságot, kiszámíthatóságot, előre jelezhetőséget, ellenőrzést jelenti, ami – minden elemében – ellentmond a liminalitásnak és a communitasnak. Azonban: felvethető, hogy a fogyasztói társadalom – vagy az azt követő későmodernkori társadalom – a fogyasztás és a hatalomgyakorlás oldaláról miért éppen a liminális tereket kímélte volna? A „turista” és a „poszt-turista” fogalmával leírt birtokbavétel miért éppen ezeket a tereket hagyta volna ki, miközben a liminális élményt és a communitashoz tartozást jól el lehet adni? Gondoljunk arra is, hogy nem a „valódi” határhely-zeteket, hanem csak azok szimulációját kell eladni! Végül, a governmentality korában is fennmaradó, a Deleuze-féle kontroll társadalmát alkotó, azaz az élet minden területére benyomuló, „szórakoztatva fegyelmező” hatalom – mint a városi terek esztétizálódása kapcsán láttuk – miért hagyna ilyen réseket? A rések maguk is beépülnek a hatalom és a fogyasztás mechanizmusába. Ha a tömeges droghasználat specializációjáról, térbeli szerveződéséről beszélünk, ezt a szempontot sem hagyhatjuk fi gyelmen kívül: megépültek azok a megadiszkók – a város peremén –, ahol ez a droghasználat folyik: ugyan látszólag tiltott – most a maffi áról és a korrupcióról ne beszéljünk, bár ezek a jelenség elválaszthatat-lan részei –, de ezekben a terekben (és csak ezekben) megvalósulhat. Illetve, a korrupcióról mégis beszélni kell – mint a társadalmi hatalom/befolyás egy fajtájáról – bizonyos publikus tereket soha nem „ellenőriznek”, ez alatt azt értem, hogy a mcdonaldizált diszkókban és partikon soha sincs razzia, vagy ha mégis, néhány középiskolásra „csap le” a hatalom…

Ha Baudrillard fogalmaira gondolunk, még radikálisabban is megfogalmaz-hatom a tételt: ellenállás nincs, mert igazából nincs minek ellenállni (csak szimuláció és szimulakrum van)…

A liminális id gyorsulása | Persze, Baudrillard szimulakrumhoz tartozó idő-felfogása is már érvényteleníti a liminalitás lehetőségét. Most mégis más úton közeledünk a liminalitáshoz, talán kevésbé cinikusan… Az idő, pontosab-

Küszöbök 207

ban a sebesség feletti kontrollal lehetne érzékeltetni a liminális helyzetek felett megvalósuló fogyasztói és hatalmi kontrollt (hogy a kettőt itt is külön kezeljem). Virilio sebességgel kapcsolatos életművét itt nem idézhetem fel, pusztán egy fogalmat emelek ki művei kontextusából (ez a fajta dekontextualizáció mindig veszélyes feladat): a baleset, a véletlen (accident) fogalmát (Featherstone 2003). A növekvő sebesség miatt nem vagyunk képesek öntudatosságra: a fénysebes-ségre fokozódó sebesség vaksághoz vezet. Virilio számára a 2001. szeptember 11-ei merénylet mutatta meg a „véletlen” szerepét. Ugyan ez a tényező már a klasszikus hadtudományokban is szerepelt – utal rá Virilio –, a globális háború fő jellemzője lesz, amikor a sebessége miatt már senki sem tudja ellenőrizni ezt a véletlent. Ugyanakkor, Virilio-nál a „baleset”, a „véletlen” összekapcsolódik a virtuális térrel; ő nem szimulációról, „csak” helyettesítésről beszél. A virtu-ális tér azonban megváltoztatja a realitás helyzetét: bekövetkezik a véletlen, a baleset. A liminális helyzetre – eredetileg – inkább az idő lelassulása, meg-állása, sőt, egyfajta időnkívüliség a jellemző. Virilio fogalmával ezt az időt is felgyorsítom – pl. a partiszcénában a zenével, ahol a zene alapvető jellemzője a sebessége, a dobütés/perc vagy stimuláns, „gyorsító” drogokkal –, hogy minél előbb eljussak, akár percek alatt a liminális állapotába. A communitast is elég percekig megtapasztalnom, például egy internetes, virtuális közösségbe való pár perces bejelentkezéssel, amihez, mellesleg, szintén kialakulhat addikció (lásd az internet-, a web-, cset-addikciókat). A fogyasztás vagy a hatalom a sebesség uralását jelenti: ha valaki gyorsabb sebességre képes, a kontrollt ő gyakorolja. A sebesség témája ellenére ez azért Virilio kissé földhözragadt, „lassú” felfogása, de a témám szempontjából, elegendőnek látszik a fogalom bevezetése.

A véletlen, a baleset, a kiszámíthatatlanság – és annak kontrollálására tett kísérletek – most már Virilio-tól elszakadva, a könyv egyik középponti eleme kíván lenni. A droghasználókkal készített interjúkat át- meg átszövik a vélet-lenek; már a véletlenek rendszeréről beszélhetünk, bizonyos helyzetekről, ahol a véletlen szinte biztos bekövetkezik, „már eldöntött”, számítanak is rá – ami ellentmondásnak tűnhet a fogalom jelentésével kapcsolatban (Featherstone [2003] felfogása Virilio véletlen fogalmáról ehhez nagyon hasonló). Máskor pedig „igazi”, kiszámíthatatlan véletlenekről van szó, amire az egyéneknek valamilyen stratégiát kell kitalálni – vagy utólag megfogalmazni –, amivel ezeket a véletleneket elhelyezik a személyes narratívájukban.

Kutatás-szimulációk

A szimuláció kérdését magával a kvalitatív kutatássorozatommal kapcsolatban is fel kell vetnem. A kvalitatív kutatások tere – a többségi kvantitatív kutatásokkal


összehasonlítva – alárendelt tér, heterotopia, ami azonban – éppen emiatt – a communitas illúzióját vagy szimulációját adja (akik mégis ezt választják, azok különösen érzékenyek stb.). A kutatás „deviáns” tárgyai és azok elhelyezkedése a társadalom tereiben tovább fokozzák a communitas érzését. A kutatás többszö-rös szimuláció, hiszen az egyetemi rend „valódi” kutatást, a tanulmányozandó szcénákban történő „eltűnést” nem engednek meg az időbeli keretek miatt sem. Beemelhetjük a képbe az ELTE Lágymányosi Tömb egyetemet szimuláló – egyetemi oktatásra és egyetemi létre alkalmatlan – tereit és spacializációját, akár a társadalomtudományi kar intézeteinek és hallgatóinak spacializációját a természettudományi kar intézeteihez képest (az elfojtott visszatérése: Descartes szelleme itt kísért közöttünk, lásd természet és társadalom kettéválasztását, majd szembeállítását).

A tömeges felsőoktatásban a hallgatók könnyen „eltűnhetnek”, énvesztést élhetnek át – most a fogalom negatív értelmében –, ami vonzóvá teheti az „ősinek” tűnő communitasok kutatását, mint amilyen a droghasználók vélt (szimulált) vagy valós világa, a liminális terek nyújtotta most már pozitív tartalmú énvesztést, vagy Maff esolival szólva a mindennapi élet orgiasztikus valóságának megélését. Egy kutatás szimulációja teret enged az egyéni kreati-vitás és önmegvalósítás – szimulált – megélésének is. A szeminárium/kutatás-vezető/szerző pedig elégedett – baudrillardi skizofrén – mosollyal decentrálhatja magát és „eltűnhet” a – szimulált – kutatási beszámolók végtelen áradásában… Bármily’ magával ragadó a kép és „tiszta” a logika, valójában nem ezt gondolom sem a hallgatók, sem az én szerepemről. Az értékmentes, sőt empátiás, megértő (mind szociológiai, mind pszichológiai értelemben véve) viszonyulás a „devi-anciákhoz”, a liminális terek megelevenedése a szemináriumokon azonban a jelenségek kezelését kívánja; valóban fenyeget az a veszély, hogy a hallgatók elvesztik érték-orientációs pontjaikat (a Jó és a Rossz közötti különbségtevést), és a „viszonylagosság” ilyen megtapasztalása szakmai és egyéni identitásbeli krízisekhez vezethet. Ezzel pedig foglalkozni kell: ez pedig az önrefl exív kutatói ágencia, a kutatói én-projekt megerősítése felé vezet.

Kíváncsiság

A droghasználat kipróbálásával, elkezdésével kapcsolatos kérdőíves vizsgálatok visszatérő válasza arra a kérdésre, miért próbálta ki a kábítószereket a megkér-dezett, a kíváncsiság szokott lenni. Budapesti középiskolások reprezentatív min-táján 2003-ban az első illegitim szer-kipróbálást (ami 82,3%-ban a marihuána vagy a hasis volt) 75,8%-ban a kíváncsisággal magyarázták a megkérdezettek (Paksi – Elekes 2004). Az Egyesült Államokban 1975 óta folyó „Monitoring the Future” legitim és illegitim szerekkel kapcsolatos – elsősorban a középiskolásokat érintő – vizsgálat kutatói is megállapították összefoglaló munkájukban, hogy a „fi ataloknak mindegyik új generációjának meg kell tanulnia azokat az okokat, hogy miért ne használjon drogokat. Egyébként, a természetes kíváncsiság és az új tapasztalatok iránti vágy drogok használatához vezeti őket.” (Johnston és mtsai 2005: 36., kiemelés az eredetiben) Más kutatások szintén kiemelik a kíváncsiság és a kortárs csoport szerepét (általában a kettőt együtt, de elkü-lönülő tényezőként), serdülők, fi atalok és fi atal felnőttek esetében, különböző szociokulturális háttér esetén, továbbá különböző pszichoaktív szereknél is pl. Gjeruldsen – Myrvang – Opjordsmoen 2003, Jang és mtsai 2001, Oxford és mtsai, 2001, Westermeyer – Wahmanholm – Th uras 2001, Holmberg 1985, Madianos és mtsai, 1995, Obot – Wagner – Anthony 2001, De Micheli Formigoni 2002, Wolf és mtsai, 1995, Calafat és mtsai 1998, Pierce és mtsai, 2005.

Levy és mtsai (2005) Ecstasy használók fókuszcsoportjában kvalitatív mód-szerekkel is vizsgálta a droghasználat motívumait, amik között a kíváncsiság jelentős szerepet játszott. A fogalom további analízisét azonban nem végezte el. Calafat és mtsai (1998) szintén az Ecstasy esetében annak szociális repre-zentációját vizsgálták, és megállapították, hogy főleg a használat terjedésének első szakaszában e reprezentáció jellegzetessége volt a kíváncsiság (a későbbi-ekben e faktor szerepe csökkent, ahogy előtérbe kerültek és váltak a szociális reprezentáció részévé a szer negatív hatásai).

Vajon mit jelent ez a kíváncsiság? A kérdőíves vizsgálatokból, ahol több fel-sorolt ok, többek között a kíváncsiság mellé csak egy x-et kell tenni, nem derül ki, mi mindent jelenthet ez a válasz. A tanulmányban a fogalom lehetséges jelentéseit próbálom meghatározni egy, illegitim droghasználókkal készített interjús vizsgálatsorozat részeként. A „kíváncsiság” megnevezés – hiszen ez


szerepel a kérdőíves válaszlehetőségek között – mellett azonban a kíváncsiság különböző konstruktumait is át kell tekintenem.

Morális-teológiai nézőpont

A keresztény irodalomban a kíváncsiság (curiositas) Ágostonnál jelenik meg, mint a három fő bűn egyike (a test gyönyörűsége, uoluptas carnis és a gőg, superbia mellett). A kíváncsiság a leginkább a szemen keresztül érvényesül; itt Ágoston Krisztus megkísértését elemzi, kíváncsiságnak azt tartja, amikor a kísértő Sátán arra buzdítja Krisztust, hogy vesse le magát a templom ormáról, hogy vajon elkapják-e az angyalok (Ágoston: Ennarationes in Psalmos, elemzi Pesthy 2005). Ágoston az, akinél a kísértések immár nem kívülről, a démonoktól vagy a Sátántól jön, hanem az emberi természet része lett a bűnre való csábítás, a bűnre való hajlam (concupsiscentia), azaz a kísértés minden formája, amivel szemben az emberi akaratnak nem sok esélye marad (ezt főleg a Confession-ban fejti ki – Pesthy 2005).

Benedict (2001) a kíváncsiság fogalmát a korai modern Angliában vizsgálja. Míg a középkorban a kíváncsiság egy fajta perverzió volt, mely a kíváncsit ször-nyeteggé tette, már a 18. században megjelent egy ezzel ellentétes értelmezés is, mely a rejtett vágyak megismerését és a fi zikai univerzum magyarázatát tette lehetővé. E században a kíváncsiság e két ellentét között mozgott, míg a modern korban, a „tudós” fi gurájának megjelenésével egyértelműen pozitív színezetet kapott, a modernitáshoz és a haladáshoz kapcsolódott fogalmilag. Benedict (2001) szerint ugyanakkor a kíváncsiság a femininitáshoz is kapcsolódott. Szintén egy érdekes kettősség jött létre, most már a férfi -nő binaritásnak megfelelően: az előzőhöz a kíváncsiság mint a természet felderítésén és a férfi kontrollon keresztül kapcsolódott, a nőiséghez pedig a szexuális kíváncsiságon keresztül, a női gyengeséghez. A kíváncsiság ugyanakkor osztályjelleget is öltött (itt egy foucaulti gondolatmenettel találkozunk a szerző részéről): az írástudó elit szá-mára kiváltság, míg a köz (public) számára kontrollálandó tulajdonságként jelent meg. Kenny (2004) hasonló korszakban, németföldi és francia források alapján tanulmányozta a kíváncsiságot, és Benedictéhez (2001) hasonló következteté-sekre jutott: a kíváncsiság episztemiológiájával és morális felfogásával kapcsolat-ban a korai modern kor diskurzusában alapvető fordulat történt: a kíváncsiság elvesztette – mondjuk így leegyszerűsítve – negatív, bűnös (lásd Ágostonnál!) jellegét. Kenny (2004) a „kíváncsiságok kultúrájának” kialakulásáról beszél. A kíváncsi (személy) helyét a „kíváncsiságok”, a kíváncsi, azaz érdekes dolgok és történetek váltották fel, szintén jelentősen átalakítva a fogalom jelentését és episztemiológiáját. A kíváncsiság egy következő lépésben a szubjektum és a tárgy

Kíváncsiság 211

közötti narratív kapcsolatot kezdte jelezni, ami a regény kialakulását jelentette: a kíváncsiságokon keresztül fragmentálttá váló tudás lehetővé tette annak nar-ratív újraszerveződését, azaz a regény létrejöttét. A kíváncsiság lehetővé tette bizonyos határok átlépését – kíváncsiságnak nevezve ezt –, más határok átlépését viszont megakadályozta (a szerző hosszan tárgyalja a kíváncsiságot szabályozó intézményrendszert, elsősorban az egyetemeket). Végül, egy utolsó megjegyzés a szerzőtől: jó és rossz kíváncsiságról beszél, előbbit a férfi akhoz, utóbbit a nőkhöz társítva a korszak irodalmát tekintve. Kennynél (2004) a fogalom messze nem egy jelentésű, egyértelmű fogalom, éppen az ellentmondás magába foglalásával vált az egyén eszközévé (a természettel és az istennel szemben), és vált a korai modernitás egyik kulcskifejezésévé (lásd még Harrison 2001).

Kíváncsiság a kockázat-diskurzusban

A későmodern kor – úgy látszik – sok tekintetben visszatérés a korábbi kíváncsi-ság fogalmához, amikor a kíváncsiság, legalábbis a pszichoaktív-szer kipróbálás, első használat vonatkozásában a fogalom negatív aspektusát hangsúlyozzák, miközben a kockázat részévé teszik. A kíváncsiság a kockázati diskurzus részeként tudományos publikációkban is megjelent (pl. Peretti-Watel 2003, Peretti-Watel 2006; Martin-Soelcha és mtsai 2001, Kenkel – Mathios – Pacula 2001, Dierker és mtsai 2004, Sharland 2006), gyakran mint „kockázati faktor” vagy mint a társadalmi intervenció – akár a későmodern kormányzás – speciális alanyait egyesítő „kockázati csoport”. Drug-policy dokumentumokban is gyakran talál-kozunk a fogalommal a kockázat összefüggésében, pl. az ENSZ (UN), az ENSZ Offi ce of Drugs and Crime (UNODC); az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA 2003) egyes dokumentumaiban, és akár helyi drogpolitikai dokumentumokban (pl. Deehan – Saville).

Kíváncsiság mint pszichológiai konstruktum

A kíváncsisággal közvetlenül foglalkozó tudományos írások közül az első William Jamesé (1890), aki rámutatott a kíváncsiság két típusára: az egyik esetében a biológiai okokat hangsúlyozta, és egy intrinzik módon vezérelt viselkedésről beszélt, melynek célja új tárgyak felfedezése. A megközelítés és az exploráció ennek a jellemzője. A másik kíváncsiság a „tudományos”, a „me-ta fi zikai csodálkozás”, aminek praktikus okai nincsenek; James szerint ez az agy válasza a tudásban meglevő inkonzisztenciákra, illetőleg résekre. James megállapítását máig sem sikerült igazából meghaladni.


Mindmáig a legnagyobb, empirikus összefoglaló a kíváncsiságról, mint pszi-chológiai konstrukcióról, Loewensteintől (1994) származik. Ő négy központi jellemzőre mutatott rá: defi níció és dimenzionalitás; ok; akaratlagos válasz a kíváncsiságra és a helyzeti jellemzők. Egy ötödik jellemző a felszínesség és intenzitás, mert tapasztalatai szerint, a kíváncsiság fokozódhat, változtathatja irányultságát, de hirtelen véget is érhet. Annak ellenére, hogy a kíváncsiságot inkább egy átmeneti állapotnak tartjuk, Loewenstein hangsúlyozta annak jelentős motivációs erejét: gyakran okoz impulzív viselkedést vagy éppen az önkontrollra törekvést. A szerző arra a kérdésre, hogy az emberek miért érdek-lődnek olyasmi iránt, aminek látszólag semmi (külső) haszna nincs számukra, azt a választ adja, hogy a kíváncsiság kielégítésének folyamata önmagában az, ami az élményt nyújtja. A kíváncsiság puszta létével megkérdőjelezi a racionális választáson alapuló magatartást.

Berlyne (1954) megkülönböztetett perceptuális kíváncsiságot, mely az ingerek fokozott percepciójához vezet, és episztemikus (epistemic) kíváncsiságot, mely egy drive arra vonatkozóan, hogy „tudni”, „megismerni”. Ezt fogalmi játékok, fejtörők és a tudásban meglevő rések, hiányosságok hívják elő. A kíváncsiság lehet specifi kus és diverz (pontosabban az állatkísérletekben is jól tanulmányoz-ható explorációs magatartás lehet ilyen). Ebben a megfogalmazásban William James bevezetőben ismertetett gondolataira ismerhetünk. Litman és Spielberg (2003) kérdőíves vizsgálatában Berlyne modelljével kapcsolatban azt találta, hogy a kíváncsiság egy konstruktum, két dimenzióval: a perceptuális és az episz-temiológiai kíváncsisággal. További eredményük volt, hogy a kíváncsiság lehet diverz – és felszínes – vagy specifi kus – és mély. A férfi ak az episztemiológiai kíváncsiságban magasabb értéket értek el, mint a nők.

Berlyne a későbbiekben tovább fi nomította elméletét (összefoglalóan ismer-teti Piccone 1999). A magatartásformák tekintetében a következőket különítette el:

• Bizonytalanság csökkentés: az egyén megvizsgál egy tárgyat vagy vala-milyen környezetet, hogy felfedje jellemzőit (pl. egy gyerek megvizsgálja az öngyújtót, amit először lát).

• Inkorporáció: az egyén meghatározza egy tárgy használati módját, azt, hogy mire való (a gyerek rájön, hogy az öngyújtó tüzet ad).

• Játék/magasabb rendű inkorporáció: az egyén most már egy másik való-ságot hoz létre a tárgy számára (az öngyújtó űrhajóként is használható).

Kashdan, Rose és Fincham (2004) egy összefoglaló modellben próbálta a kí-váncsisággal, illetve az explorációs viselkedéssel kapcsolatos tudásunkat elhe-lyezni. Egyfelől, a diverzív kíváncsiság vagy exploráció azt jelenti, hogy az egyén szkenneli, felismeri, keresi, összegyűjti személyes erőforrásait (a legtágabb

Kíváncsiság 213

értelemben, például a fi gyelmét) az új és kihívást tartalmazó tapasztalatokra adott válaszként. Másfelől, az egyén célja, hogy lekötődjön egy jól meghatáro-zott tevékenységben, ami azt jelenti, hogy specifi kus kíváncsisággal és explorá-cióval veszünk benne részt, ami fl ow jellegű abszorpciót és a világot befogadó magatartást feltételez, aminek az eredménye a felfedezés, az öröm vagy a készségek használata (ami önmagában örömforrás). Az új és kihívást jelentő tapasztalatok integrációs folyamata a tanuláson keresztül a legnagyobb jutalom forrása, szemben az előző modellekkel (Loewenstein illetve Berylne modellje), ahol a jutalom az érzelmekből származik (melyek ezeket a folyamatokat kísérik). A kíváncsiság a szerzők szerint pozitív szubjektív tapasztalatokkal, az én, a világ és a jövő pozitív értékelésével jár együtt, azzal, hogy a célok elérhetők, a nehézségek leküzdhetők, az izgalom-, az élmény- és a kihívás-keresés magával ragad. A kíváncsiság ugyanakkor negatív összefüggésben állt a szorongással, az unalommal, melyek mind gátolják az önszabályozást és a tanulást.

A fogalom értelmezési tartományába beletartozhat Zuckerman (1994) él-ménykeresés koncepciója, de Csikszentmihályi (1990) fl ow-elmélete is.

Összefoglalva, a kíváncsiság olyan pozitív emocionális-motivációs rendszer, amely az új vagy a kihívást jelentő információk és tapasztalatok iránti felismerés, azok keresését és a velük kapcsolatos önszabályozást jelenti (Kashdan 2004). A vonás (trait) kíváncsiságot (Spielberger – Starr 1994) úgy foghatjuk fel, mint ami pozitív interakciós partner vonzó és közeliséget feltételező tulajdonságokat jelez előre, indirekt módon, a szociális interakció során kialakuló kíváncsiság állapotán keresztül (Kashdan – Roberts 2004).

Más kutatások ara intenek, hogy a kíváncsiság pszichológiai konstrukciójánál egyéb tényezőket is fi gyelembe kell vennünk.

Az unalom, mint a kíváncsiság „kiváltója”, már korábban is megjelent a kutatásokban. Litman és Jiverson (2004) már egyenesen kíváncsiságról mint deprivációs érzésről (curiosity as a feeling of deprivation: CDP) beszél, mely a bizony-talanság érzéséből, valamint az információkeresés és a problémamegoldás közötti feszültségből adódik.

Az újabb irodalom – úgy tűnik –, a kíváncsiság fogalma mellett/helyett az újdonságkeresés és, mint láttuk, az élménykeresés fogalmait használja, illetve tanulmányozza.

Az újdonságkeresésnek a Cloninger-féle személyiségtípusok tulajdonítanak nagy szerepet (az ártalom/büntetés elkerülés és a jutalomkeresés mellett). Adams és mtsai (2003) serdülő szerhasználók között, tesztelve Cloninger hi-potézisét, azt találták, hogy az újdonságkeresésben alacsony értéket mutató serdülők az alkoholt és a marihuánát, míg a magas értéket mutatók többféle pszichoaktív-szert részesítettek előnyben. A nagyon magas értéket adó új-donságkeresők a stimulánsokat választották és a pozitív megerősítést, míg a


nagyon alacsony értéket adó újdonságkeresők inkább a szedatívumokat és a negatív érzések, életesemények elkerülését preferálták.

Az újdonságkereséssel foglalkozik a pszichoaktív-szerek kipróbálása kapcsán pl. Kelley és mtsai 2004, Hiroi – Agatsuma 2005, Nyberg 2005; míg például Desrichard és Denarie (2005), Martin és munkatársai (2004) az élménykeresést kapcsolja össze a kipróbálással és a használattal.

Unalom, (szenzoros) depriváció, bizonytalanság, információk közötti ellentmon-dások, újdonság- és élménykeresés: a kíváncsisággal kapcsolatos kép kibővült. Láthatjuk, ha valaki arról beszél, hogy azért próbálta ki a drogokat, mert „kí-váncsi” volt, az sokféle dolgot jelenthet!

Ha eggyel továbblépünk, már a kérdőíves válaszok is utalnak a kortárs kör-nyezetre, ahol a kipróbálás a legtöbb esetben végbemegy: az alkohol kipróbá-lására általában otthoni, szülői környezetben kerül sor, de a dohányzás és az illegitim szerek kipróbálására már kortárs környezetben. Már a korábbiakban utaltunk rá, hogy a kíváncsiságot – a pszichoaktív-szer kipróbálással, illetve első használattal kapcsolatban – jellemzően a kortárs hatás szerepe követi: a két tényező együtt (egymás után), de egymástól függetlenül fordul elő (lásd az első bekezdés hivatkozásait. McIntosh, MaCDonald és McKeganey (2003) össze is kapcsolja a kíváncsiságot és a kortárs csoport felé megnyilvánuló kon-formitást a drog kipróbálásánál.

Kíváncsiság a „későmodern” korban

A kíváncsiság a mai „későmodern” korban a fogyasztás kontextusában jelent-kezik: kíváncsinak lenni annyi, mint kipróbálni a reklámok által bemutatott termékeket, a fi lmek nyújtotta kalandokat. Nem véletlenül nevezi Bauman (1998) a mai kor fogyasztóját élmények és tapasztalatok gyűjtögetőjének (Bauman 1998: 83). Így a kíváncsiság rögtön elveszti mindazt a pozitív tulajdonságát, amit a kísérletes vizsgálatok – kontextusból kiszakítva – neki (illetve a kíváncsi egyénnek) tulajdonítottak. Ha kíváncsi vagy, máris megfogtak a reklámok…

A kíváncsiság szó jelentése

A szó jelentésében megjelenik, hogy az adott személy valami olyat akar meg-tudni, ami nem rá tartozik, valami „illetlent”, amit nem volna szabad. A ha-tárátlépés már a szó jelentésében is benne van: „…kíváncsi (mn) Aki nem őrá tartozó dolgok felől illetéktelenül érdeklődik.”

(Magyar Értelmező Kéziszótár 1978) A Pallas nagylexikon ezt még erőtelje-

Kíváncsiság 215

sebben tartalmazza: „a tudás vágyának az a fajtája, melynél a szubjektiv vágy kielégítése a fődolog, nem az igazság iránt való érdeklődés; a kezdet mindig a K.; ebből fejlődik ezután a tudás vágya, mely az újat keresi, nem mert új, hanem mert értékes. A K. kiváló vígjátéki tulajdonság, mely elég gyakran ostoroztatik, rendesen felsüléssel lakol. Már a legendákban és regékben is szerepel mint csú-nya jellemvonás. Csak a gyermekeknél természetes és vonzó.” Itt a kíváncsiság vágykielégítés, ami a gyerekek számára „természetes”, azonban a felnőtteknél már „felsüléssel lakol”. Elgondolkodtató, hogy miért használják a drogok kipró-bálására a „kíváncsiság” kifejezést, a maga ellentmondásos, nem egyértelmű jelentéseivel és jelentés-konnotációival: talán éppen ezért…!

Kérdések

A kutatásunk számára megfogalmazhatjuk, hogy a kíváncsiság, továbbá az ismert (világ, én, droghatás stb.) határainak átlépése, valamint a kortárs kör-nyezetben történő kipróbálás és a reklámoknak való „engedelmesség” némileg ellentmond egymásnak. Megfogalmazhatjuk azt a feltevést, hogy a „kíváncsi-ság” is egy kortárs norma – nemcsak a droggal szemben –, a kíváncsiság egy-ben kortárs és talán nemcsak kortárs, hanem a többségi társadalomhoz való konformitást is jelenti; vagy másképp fogalmazva, a konformitásban is benne rejlik a kíváncsiság, a határátlépés, az ismeretlen iránti érdeklődés mozzana-ta. A kíváncsiság olyan erős motivációs forrás, norma, hogy vele szemben az akarat tehetetlen (lásd Ágoston véleményét az akarattal nem szabályozható kísértésekről).

Tapasztalatok

Az interjúk elemzése során két nagy csoport rajzolódott ki a kíváncsiság ki-fejezés használatát tekintve: injekciós droghasználók (függetlenül a használt szertől, ami amfetamin vagy heroin lehetett) és a többi (marihuána-használó egyetemisták és partira járók) droghasználók. Bár kvalitatív kutatás esetén a számokkal óvatosan kell bánnunk, a droghasználattal kapcsolatos „kíváncsiság” (és ragozott formái) injekciós szerhasználóknál legalább háromszor annyiszor fordult elő, mint a másik csoportban. Ezért az eredményeket is a két csoport szerinti bontásban mutatjuk be.

Injekciós droghasználókkal készített interjúk | Feltűnő volt, hogy az interjúkészítők milyen gyakran használják a kíváncsiság szót – sokkal


gyakrabban, mint a másik csoport kérdezői esetében (egy-egy interjúkészítő mindkét droghasználó csoporttal készíthetett interjút):

K: Milyen kérdés, kíváncsi kérdés. 1513K: … a szerhasználati szokásaidra lennék kíváncsi, …1514 K: Tehát arra vagyok kíváncsi, hogy működik a drót [hogy lehet elérni a dealert]?

1523K: Arra lennék kíváncsi, hogy milyen előnyökkel jár az injekciós használat? Drog0001K: Nem erről van szó, hogy ez kevés, amit eddig használtál, csak kíváncsi voltam.

1505K: Konkrétan most itt arra vagyok kíváncsi, hogy egy kanálba vagy egy valamibe csi-

náltátok-e meg mindenkinek az anyagot…? 1508

Injekciós droghasználóknál a kíváncsiság az első használathoz kapcsolódóan a válaszokban gyakran jelent meg:

I: Igen. De hát hogyha valaki nagyon nem akarja csinálni, akkor sehogy se tudják rávenni az embert.

K: Azért kell egy fajta belső tartás…I: Hát persze. Egy kíváncsiság vagy valami.K: (…) hogy ne legyen, hogy ellent tudjon mondani?I: Igen. 1513

79-ben először eljutottam Amszterdamba, és ott aztán belevetettem magam. Kíváncsi voltam a dolgokra, és akkor szívtam, szúrtam, ahogy elém került. Akkor megismerked-tem haverokkal – volt ott már magyar srác, akihez mentem –, és nagyon jól éreztem magam. Szóval lebegtem, meg ilyenek…1711 (kiemelés: R. J.)

Ugye jön a társaság, akkor csináld, csináld, csináld és akkor megy tovább az ember, hajtja a kíváncsiság. 1510

Mert ezt már megtiltani nem lehet. Mert az ember kíváncsi alapvetően, megy utána. 1711 (kiemelés: R. J.)

A kíváncsiság úgy jelenik meg az interjúkban, mint általános és egyben elég-séges magyarázat. A kíváncsiságnak ez a megfogalmazása a Pomerantz (1986) által leírt „extrém eset formalizációnak” felel meg, amikor a kíváncsiság mint egy – esetleg – csoport norma, elégséges magyarázat a viselkedésre: „mert az ember kíváncsi…”. A kíváncsiság része egy normatív felmentés-rendszernek.

A kíváncsiság megjelenik a drogváltásban, újabb szer kipróbálásában:

Kíváncsiság 217

Diszkóban, haverok által. Hogy milyen jó a hatása. Megkérdezték, hogy nem lenne-e hozzá kedvem. És az ember – aki már úgy más dolgokkal is kapcsolatba került – persze, hogy kíváncsi volt rá, hogy hátha még jobb hatást kivált. Mert mindig arra törekszik az ember, hogy minél jobb legyen. Szóval, amit okoz egy kábítószerhasználat. És hát szerintem ezért mennek bele sokan az erősebb drogokba is, mert az ember úgy van vele, hogy ha komolyabb drog, akkor biztos a hatása is komolyabb, mint egy light drognak. 1905P (kiemelés: R. J.)

A kíváncsiság az alkalmazás módjainál (injekciós használat, a szúrás helye) is megjelenik:

K: Hová adtad be magadnak általában?I: Általában nyakba, kézbe.K: Saját magadnak, nyakba?I: Igen, tükörből.K: Tehát nyakba, kézbe, gondolom, itt középtájon, meg alkarba. Felkarba adtál be

magadnak? I: Soha. K: Tehát csak hajlattól lefelé?I: Igen, csak hajlattól lefelé. Hajlat, volt az is.K: Kézfej?I: Ezt nem tudom. Hüvelykujj, tök. Ugye, ott is van egy olyan kis vénácska, és akkor

oda is.K: Aztán a lábadba.I: A bokámba.K: Lábfejbe?I: De lábfejbe is. És bokába is. Szóval lábfejbe is.K: És a combodba soha?I: Abba nem jó. Lassan jön be, hogyha combba adják.K: És még hová?I: Máshová nem. Na, jó, persze, rendben, elmondom. Szemészeti tű, arra is a barátnőm

vett rá, mert hogy kíváncsi volt, mert hogy ő tisztában volt azzal, hogy az én nemi szervem milyen, és… elég rázós erről beszélni. Na mindegy. Elég vastagok az erek a nemiszervemen, és ő szerzett szemészeti tűt. És hogy avval toljunk farokba. És ő úgy kíváncsi volt. Hát tolt. Most tök mindegy, hogy hová tolod. Ott legalább tiszta az ered. Ő így beszélt: Ott legalább tiszta vagy, ott legalább bejön. És így toltam egyszer a farkamba. De többször nem.

K: Heroint?I: Igen. 1514

Ennél az interjúrészletnél jól látszik, hogy a kíváncsiság a kortárs környezetnek alárendelődő szerepet játszik: fontosabb a barátnő. A kíváncsiság – a megfogal-


mazás szerint ráadásul nem is az interjúalany, hanem a barátnő kíváncsisága – felmentésként szolgál.

K: Amikor az anyagok keverésére kérdeztem rá, akkor elmondtad, hogy egyszer speeddel, speedet kokainnal kevertél. De ezek a felsorolások nem szerepelnek a kérdőívben. És így együtt, hogy speed és Ex, vagy speed és kokain, ezeket mikor próbáltad ki először? Hány éves lehettél?

I: Nem tudom.K: De nyilván később, mint külön-külön, így a heroint vagy a kokaint. Amikor már

megtapasztaltad az anyagokat, nem?I: Hát utána, persze. És utána kíváncsi voltam, hogy milyen vénásan. 1516

A kíváncsi mellett az „érdekes” kifejezés mint magyarázat előfordulását is megvizsgáltuk.

Annyira nem érdekelt így – szerintem – senkit akkor [a hepatitisz C fertőzés.] 1710

Marihuána- és partidrogokat használókkal készített interjúk | A „partidrog” kifejezés farmakológiailag különböző szereket jelent, a közös bennük a használat módja: térben és időben körülhatárolt, a partihoz, illetve a partira járáshoz kapcsolódó szerhasználatról van szó.

A kérdezők is ritkábban használták ezt a kifejezést:

K: Arra vagyok kíváncsi, hogy ki az a két ember, elmész egy lakatlan szigetre, és ki az a két ember akit elviszel magaddal?

8KA interjú

Ezeknél a szerhasználóknál jóval ritkábban találkozunk a kíváncsiságra mint általános magyarázatra való hivatkozással.

Mert kíváncsi voltam. Mer, mer, mer, mer tudni akartam, hogy milyen az ha van. Amiről nem tudod, hogy mi van, azt tudnod kéne. Szóval, hogy jó legyen. Jól érez-zem magamat. Zoliinterjú

Igazából én nagyon kíváncsi természet vagyok, és mindent ki szeretnék próbálni. 9905

Az utóbbi két példánál a kíváncsiság – már amennyire egy kiragadott részletből látszik, inkább az interjú egészéből – egy igazolás része: valójában nem a drogot

Kíváncsiság 219

próbálja ki, hanem a kíváncsiságnak („a kíváncsi természetének”) tesz eleget.Az is jellemző, hogy ha mégis előfordul, nem a marihuána-használat „okaként”, hanem más szer kipróbálásának magyarázatául, illetve a szer abbahagyásának „kipróbálásakor” fordult elő:

„Igen, mer én a bélyegre iszonyat kíváncsi voltam mindig.”Tomiinterrjú

„Egy baráti hecc volt. Egy „miért ne?”. Valamit tapasztalni. Megnézni, kipróbálni, hogy milyen. Olvasott róla az ember elég sokat. Akkor már elolvastam az LSD című könyvet, ami a beavatási szertartást elég rendesen leírja. Teljesen más szer által, és kíváncsi voltam, hogy mi az, amit ott leírtak.”Interjú13

„Úgy volt, hogy őnáluk előkerült, én meg nyilvánvalóan kíváncsi voltam, hogy akkor mi is ez, és jól kipróbáltam.” Interjú15

„Meg így kíváncsi voltam, hogyha van ilyenfajta drog, az mit tud, mondom, ez még beleférhet, utánanéztem, nem volt veszélyes, szóval nem azt írták, hogy rögtön függő leszel, meg mint a heroinnal, hogy pár kipróbálás, és már függő leszel, meg a crack-kel, hanem így (…) informálódtam, és úgy döntöttem. Sza’ az se úgy jött, hogy jött valaki, és akkor márpedig ezt beveszed, hanem mondtam hogy jó, megyünk bulizni, akkor most pedig ezt ki szeretném próbálni, szerezzünk ilyet. És akkor jó, szerezzünk ilyet. És akkor kipróbáltam, jó, megéri, nem éri meg, máskor is esetleg, de mondom, így a szintetikus droghasználatom, az így elenyésző a marihuánával szemben, tényleg, ez nagyon alkalmi.” Interjú8 (kiemelés R. J.)

I: Vannak, amikor (…) volt olyan, hogy direkt csak így, hogy próbára tegyem magam, azt mondtam, hogy x idő, és addig nem. És akkor ezt így, több-kevesebb sikerrel, tehát így kibírtam.

K: És ezt miért döntötted el?I: Hát, csak mert kíváncsi voltam, hogy tudom-e azt mondani, hogy nem kell. Interjú13

„(…) veszélyes azokra, akik nem akarnak tanulni. Tehát akik bezárkóznak, vagy elzár-kóznak, vagy nem kíváncsiak már a többi emberre, mert azt hiszik, hogy amik nekik vannak a többi emberről, azt rá lehet húzni mindenkire, és ezekre a drogok veszélyesek, mert ilyen...egyszerűen ez csak egy saját belső világot táplál.” Interjú9

Utóbbi esetben a kíváncsiság hiánya – igaz, nem a drogok iránt, hanem éppen a drogok miatti kíváncsiság megszűnése – negatív színben jelenik meg. Itt a kíván-


csiság már nem is a droghasználat „okaként” vagy magyarázataként jelent meg, de látszik, „nem kíváncsinak” lenni, az valami rossz (normasértő) dolog!

„A kíváncsiság hajtott.” A2 interjú

Itt a kíváncsiság leküzdhetetlen motivációs erőként jelenik meg, ami egyben felmentés is.

Ennél a csoportnál is megvizsgáltuk magyarázatokban szerepelő „érdekes” kifejezést:

„És nem tudtam fél percig, hogy hol vagyok. Érdekes volt.” [a habpatron hatásáról beszél: a nitrogénoxidulról – a szerk.] 1713

Néhány esetben a marihuána-hatásáról mondták az interjúalanyok, hogy „érdekes”.

Megbeszélés

Droghasználókkal készített kvalitatív interjúkban a kíváncsiság mint magya-rázat szerepét vizsgáltuk a drog kipróbálásával, folytatódó használatával, az alkalmazás módjának megváltoztatásával (pl. injekciós használat megjelenése), valamint egyik drogról a másikra történő váltás tekintetében. Meglepő módon, a kvantitatív kutatásokhoz képest (ahol ez a tényező messze domináns), a kíván-csiság mint a kipróbálás oka jóval ritkábban fordult elő; e kifejezés helyett az interjúban az interjúalanyok elmesélték az első – vagy a további – használatot, leírták a cselekvés hogyanját.

Két jellegzetes csoportot különböztettünk meg a kíváncsiság magyarázat előfordulása tekintetében: injekciós használók sokkal gyakrabban alkalmazták ezt a magyarázatot, mint a marihuána- vagy a partidrog-használók. Érdekes módon, nemcsak a droghasználók, hanem az interjúkészítők is jóval többször használták az ezzel a csoporttal készített interjúk során ezt a kifejezést.

Kíváncsiság és magyarázatok: kíváncsiság mint felmentés vagy iga-zolás | Feltehető, hogy a kíváncsiság felmentő (Scott – Lyman 1968) hatása az, amiért injekciós droghasználóknál többször találkozunk a kíváncsiságra való hivatkozással, pontosabban magyarázattal (account). A kíváncsiság úgy jelenik meg az interjúkban, mint általános és egyben elégséges magyarázat.

Kíváncsiság 221

A kíváncsiságnak ez a megfogalmazása a Pomerantz (1986) által leírt „extrém eset formalizációnak” felel meg, amikor a kíváncsiság mint egy – esetleg – csoport norma, elégséges magyarázat a viselkedésre: „mert az ember kíváncsi…”. Ennek a kíváncsiságnak nem lehet ellenállni – Ágoston teológiai-morális szemlélete itt köszön vissza: a kíváncsisággal szemben az akaraterő nem számít: „hajtja a kíváncsiság”, „megtiltani nem lehet”. A kíváncsiság része a felmentés-rend-szernek is. Ritkábban, és elsősorban marihuána- vagy partidroghasználóknál, igazolásként (Scott – Lyman 1968) jelent meg, amikor a kíváncsiság mintegy felülírta a drog kipróbálás tényét.

A két csoport – injekciós használók és marihuána-használók – közötti kü-lönbség feltehetően együttjár az injekciós droghasználat nagyobb társadalmi és kortárs – de még a droghasználókon belüli – elítélésével, míg a marihuána-használat, de még a parti drogok használata is, a kortárs környezetben jobban elfogadott. Ezért az első csoport – injekciós droghasználók – tagjai inkább érezhették úgy, hogy „meg kell magyarázni” droghasználatukat, amire a kí-váncsiság jó eszköznek látszott. A kíváncsiság önmagában hordozza a miért-re adott választ; a kíváncsiság elégséges magyarázat, ami részletesebb kifejtést nem igényel az interjúk szerint. Miért gondolhatják ezt az interjúalanyok?

Kíváncsiság mint kortárs konformitás | A bemutatott idézetekből is látszik, hogy injekciós droghasználóknál – ha a kíváncsiságról is beszélnek – a kortárs környezet egyfajta háttérként mindig ott van: kipróbálta, kíváncsi volt rá, mert a többiek is ezt csinálták, hasonlóan McIntosh, MaCDonald és McKeganey (2003) tapasztalataihoz. A marihuána-használóknál a kortárs környezet kisebb szerepet játszik, inkább az episztemológiai kíváncsiság jelenik meg: mit „tud” az anyag, mi történik a kipróbálóval, milyen a kipróbálás. A kipróbálás körülményei a legtöbb esetben nem tértek el egy „szokványos” házibuli vagy az ismerősök-kel való találkozás körülményeitől. Ha a kíváncsiság körülményeit jellemezni akarom, akkor a Maff esoli (1998) nyomán a mindennapi élet monoton szür-keségének időről-időre való megtörése mint a „féktelen érzések orgiasztikus élvezete” ismerhető fel, ami megnyitja önmagunk megismerésének lehetőségét: a kíváncsiság a mindennapi élet időbeli lehetőségeit tárja fel.

Kíváncsiság mint kockázatkeresés |

K: Egyből intravénás volt az első?I: A barátaim is úgy csinálták, most én abból maradjak ki? Megkínáltak, én meg kipró-

báltam. Kíváncsi voltam, hogy milyen. Drog0003 – kiemelés: R. J.


Az irodalmi összefoglalásban ismertettük, hogy a kíváncsiság a kocká-zatdiskurzus része. Az interjúalanyok esetében a kíváncsiság és a kockázat, a kockázatnak kitett és a kockázatvállaló vagy a veszélyesség összekapcsolódása – az interjúalanyok nézőpontjából – nem jellemző. Az injekciós droghasználók között többször találkozunk ezzel a jelenséggel. Itt a „kockázat” inkább pozitív – a bátorsághoz hasonló – jelentésű fogalom, közel a kortárs csoport elvárásához.

Kíváncsiság és a késmodern kori fogyasztói társadalom szubjek-tuma | A későmodern kori fogyasztás korában a kíváncsiság az egyik legter-mészetesebb, leginkább magától értetődő tulajdonság, ha „kíváncsi vagy”, az már elégséges válasz, további magyarázatra nincs szükség. A kíváncsiként való pozícionálás (Davies – Harré 1990) megfelel a fogyasztói társadalom kon-formjának.

Az interjúkban egy érdekes kép bontakozott ki. Az interjúkészítők szinte minden interjúban, egy-egy interjú során többször is úgy kérdeztek, hogy „kíváncsiak” erre vagy arra. Bár az interjúkészítők elmagyarázták az interjú-alanynak, hogy miért készítenek vele interjút, ezt az interjú folyamán újra és újra meg kellett erősíteni. És ekkor jött a „kíváncsiság”; nem személyes indít-tatásból vagy voyeurködésből kérdez az interjúkészítő – ami elítélendő, vagy legalábbis kockázatos lenne –, hanem „kíváncsiságból”. Ezt nem kell tovább magyarázni, a kultúránkban a „kíváncsiság” elégséges magyarázat, ami egyfajta személytelenséget is biztosít a kérdezőnek: utalok az információhiányra, az információk közötti össze nem illésekre, a „tudás” hézagaira mint a kíváncsi-ságot magyarázó pszichológiai elméletekre. Az episztemiológiai kíváncsiság a kultúra által igazolt és megerősített vonás. Ezzel szemben, az „érdekel”, már valamilyen személyes viszonyt, a szó tág értelmében vett „érdeket” tükröz. Ezzel a megfogalmazással sokkal ritkábban találkoztunk.

Talán éppen az interjúkészítők kíváncsisága áll rokonságban Bauman (1998) élmény-gyűjtögetőivel: minél nagyobb a távolság interjúalany és készítő között, minél „különlegesebb” tevékenységet folytatnak az interjúalanyok, annál inkább lehetséges, sőt szükséges kíváncsinak (ebben az értelemben személy-telen gyűjtögetőnek) lenni. Ha az interjúkészítőket elemzem, magamról sem feledkezhetem meg, mint a kutatás vezetőjéről. Mint a kutatás vezetője is pozícionálnom kell magam. A „kíváncsiság” iránti tudományos kíváncsiság hajtott, hogy a kvantitatív kutatások kíváncsi válaszainak sematikus és semmit mondó voltára mutassak rá. Végeredményként azonban el kell fogadnom, hogy a kíváncsiságnak létezik egy ilyen „semmitmondó” funkciója, részben talán védekezésképpen a többségi társadalom normái határátlépésének okait fi rtató kérdésekre. Ez a saját szerepem barátságosabb felfogása. Egy másik megközelí-tésből olyan kíváncsi vagyok, aki a dolgozószobája biztonságában – kísértésnek

Kíváncsiság 223

és csábításnak ki nem téve – olvassa a terepet járó turisták (Bauman 1998) élménybeszámolóit…

A kíváncsiság mellett az „érdekes” kifejezéssel találkoztunk még, a marihuá-na-hatását nagyon sokan ezzel a szóval írták le. A velük készült jóval többször fordult elő ez a kifejezés a drog kapcsán, míg injekciós használóknál ritkábban, ott is többnyire a „már nem érdekel” kontextusban, vagy „nem érdekel az emberek véleménye”, „nem érdekel, hogy hepás vagyok” összefüggésben. A heroinra nem mondják, hogy érdekes vagy hogy érdekelte őket. A „marihuána érdekelt” kifeje-zést közelebb érzem az episztemilógiai kíváncsisághoz, míg a „marihuána hatása érdekes” inkább egy semleges, távolító kifejezés, az egyén nem értékeli a hatást, jó vagy rossz: érdekes. Heroin-használóknál a „nem érdekel” sokszori előfordulása mintha a társadalmi elvárások elutasítását jelentené, akár abban az értelemben is, hogy már nem érdekel ez vagy az a drog, mintha „elvárás”, (elő)ítélet lenne vele szemben, hogy drogozzon, és erre válasz a „nem érdekel”.

A kíváncsiság mint a kommunikáció lezárása | A tanulmányban a drog-használattal kapcsolatban a „kíváncsi” kifejezéssel összefüggő magyarázatokat vizsgáltuk. A kíváncsiság mint „oki” magyarázat valójában semmitmondó, ezt hallva – vagy méginkább olvasva egy kvantitatív, kérdőíves kutatásban – semmit sem tudunk meg a megkérdezettről és motivációjáról. A kíváncsiság azokat a bevezetőben említett jellemzőit, úgy tűnik, mára – legalábbis ebben a kontextus-ban – elvesztette: az episztemiológiai és a motivációs kíváncsiságot, kapcsolatát az unalommal vagy a szenzoros deprivációval, a bizonytalanság csökkentéssel. Sokkal inkább a kortárs környezet hátterén kirajzolódó, konform – vagy „stan-dard” – magyarázat lett, több esetben általánosított extrém eset formuláció formájában. Néha az az érzésünk támadt, hogy a kíváncsiság említésével az interjúalany lezárja a kommunikációt, a témáról mást vagy többet nem akar mondani. Csak az interjúk egyes – a kíváncsiságot is tartalmazó – szakaszai-ból következtethetünk arra, hogy adott esetben a kíváncsiság az interjúalany számára mit is jelenthetett, miféle jelentések maszkjául szolgált.

Az ágencia

Az ágencia első megfogalmazása Bakan (1966) nevéhez fűződik, aki „az ágenciá-val és a kommunionnal az élőlények két alapvető létmódját jellemezte: az ágencia mint individuum létezése, a kommunion pedig mint az individuum részvétele valamilyen nagyobb organizmusban, amelynek az individuum csak része. Az ágencia önvédelemben, önérvényesítésben és önkiterjesztésben (self-expansion), míg a kommunion abban nyilvánul meg, hogy az individuum egységérzésében más organizmusokkal. Az ágencia szeparációban, a kommunion a szeparáció hiányában mutatkozik meg. Az ágencia továbbá izolációban, elidegenedésben és egyedüllétben nyilvánul meg, a kommunion kontaktusban, nyitottságban és egységben. Az ágencia valaminek a sürgető elsajátítását, uralmat jelent, a kommunion pedig nem-szerződésen alapuló kooperációt.” (Bakan 1966: 14–15.). Ezt a két létmódot mint két tematikus életnarratíva nyalábot is felfoghatjuk, melyek mindegyike fontos életcélt, kötődést, szükségletet és vágyat fogalmaz meg. McAdams (1985) (McAdams és mtsai 1996) véleménye szerint e két jel-lemző az életnarratívák két centrális fölérendelt tematikus nyalábja. Mindkettő az emberek életében kiemelkedő, és különösen azokban az elbeszélésekben vizsgálható, melyek McAdams (1985) „nukleáris epizódoknak” nevezett: olyan elkülönülő élettörténeti epizódok, mint az élettörténet „fent” és „lent pontjai”, fordulópontjai vagy a legkorábbi emlékei.

Variációk az ágenciára

Carlson (1988) a jóvátevéssel, helyrehozással (redemption) kapcsolatban dolgozott ki egy kódrendszert. Megfi gyelései szerint vannak olyan élettörténeti narra-tívumok, melyek azt a szekvenciát követik, hogy valami rossz vagy érzelmileg negatív történik a protagonistával, amit jó vagy érzelmileg pozitív történés követ. A kiindulási negatív állapotot a protagonista „helyrehozta”, „jóvátette”. Jellemzői: 1. a jóvátételi kép/fantázia tér; 2. a felfokozott ágencia; 3. a felfokozott kommunion és a végső kérdések (4.). Minket most az ágencia szemszögéből ez a speciális narratíva érdekel. McAdams és munkatársai ennek az ellenkezőjét „kontaminációnak” nevezik, amikor valami jó rossza fordul: viktimizáció, vesz-

Az ágencia 225

teség, megcsalatás, kudarc, betegség vagy sérülés, kiábrádulás, elégedetlenség (valami megelőző jóhoz viszonyítva) stb. A jóvátétellel szemben nem pusztán annak az ellenkezője, mert a komtamináció során az első, jó élmény is „beszeny-nyeződik”, értékét veszti akkor, amikor a második, rossz dolog bekövetkezik. Ez a „visszahatás” különbözteti meg a jóvátételtől, ahol a második esemény/dolog nem befolyásolja az első megítélését. A http://www.sesp.northwestern.edu/foley/research/ címen a Foley Research Centre, Mc Adams és munkatársai ágenciával kapcsolatos kódolási utasításait tartalmazza (lásd még a későbbiek-ben is az ágencia kódolásánál és a mcadamsi élettörténeti interjúnál).

Az ágencia fogalmát kritikák érték abból a megközelítésből, hogy racionális, „választó” személyt feltételez, aki választását racionális szempontok vezetik, szemben a társadalmi gyakorlatok tudatosságot nem mindig elérő áramával, amivel gyakorlatilag a tudattalan megközelítés „light” verzióját állítják szembe a racionális szubjektummal. Azért írok „light” verzióról, mert a fogalom önma-gában nem implikálja a pszichoanalitikus megközelítést (Hollway – Jeff erson 2005).

Egy másik megközelítés a személyiségfejlődést állítja előtérbe. Polkinghorne nyomán Ezzy (2000) a személyiségfejlődés történeteit két fő kategóriára osztja: ágens és áldozat (passzív) forgatókönyvekre (plot). Előbbi esetén a protagonista pontosan tudja, mit akar elérni, megérti, hogy a szándékolt cselekvései hogyan járulnak hozzá a teljesítményához, és biztos abban, hogy befejezi az általa in-dított cselekményeket és eléri céljait. Az áldozat forgatókönyv a protagonista passzív szerepét hangsúlyozza, aki képtelen kontrollálni az életét, és elsősor-ban az vezeti, hogyan tudja a negatív következményeket elkerülni, mint az, hogyan tudná a pozitívakat elérni. Úgy érzi, az életét alakító körülmények túl vannak a személyes kontrollján; mások és a véletlen határozza meg az élete kimenetét, és sikere vagy kudarca olyan tényezőktől függ, melyeket nem képes megváltoztatni. Ezzy hivatkozik Holstein és Millerre is, akik szerint az áldozati konstrukció előtérbe helyezi, ahogy mások vagy személytelen erők az adott személyt befolyásolták: a viktimizáció az adott személy felelősség alóli felmentése, írják. Ez azt jelenti, hogy az áldozat megszabadul a kudarctól és a jó céljait, és ideáit megőrzi. Nem a felelősség tagadását látják a folyamatban, hanem a személy integritásának fenntartására tett kísérletet. Ugyanakkor a felelősségtől megszabadulásnak ára van: olyan személy képe alakul ki, aki nem mindig ura az életének és olyan, mások által kivitelezett igazolható intervenció alanya, amely az ő érdekeit szolgálja.

Ezzy (2000) saját vizsgálataiban állásukat vesztő személyek narratíváival foglalkozott. Az előbbi gondolatmenetnek megfelelően két típust azonosított: a hősiest (ágens) narratívát, amely szerint a protagonista aktív intervenció-kat tesz életkörülményei megváltoztatására: kreatív, önmagát kontrolláló.


A munkanélküliség tragikus (áldozat) narratívái – míg a protagonista gyakran a „szerzője” a tevékenységének –, a külső megfi gyelő azt érzékeli, hogy a maga a narratíva végül maga alá temeti a karaktert, aki (amely) végül megadja ma-gát az események elkerülhetetlen sorozatának. A tragikus sors vagy az egyén kontrollján kívüli erők okolása fontos retorikai célokat szolgál. Newman lefele mobil menedzserek között fi gyelte meg, hogy ilyen retorikai eszköz volt, hogy a menedzserek egy balsorsú csoporthoz tartozónak vallották magukat. Newman ezt „sors kategóriának” nevezte; ez egyfajta racionális magyarázat lehet a sze-mélyes sors számára és az önértékelés védelme, ahogy azt az előbb is láttuk. Ezzy (2000) szerint az egyének néha autonóm ágensként ábrázolják magukat, aki kontrollálja az életét, máskor pedig védtelen áldozatként a sorsukkal vagy a rajtuk kívül levő erőkkel szemben. Ezzy véleménye szerint ez részben attól is függ, hogy az adott személyek milyen narratív struktúrával rendelkeznek. A heroikus narratívák az ágenciát hangsúlyozzák, a tragikus történetek pedig a külső erők befolyását. A két narratíva azonban nem kizárólagos és egynemű. Newman is leírt például olyan tragikus elbeszélésű menedzsereket, akik önma-gukat okolták (a két narratíva összecsúszása, bizonyos értelemben).

Megkülönböztetnek még „szélsőséges” (unmitigated) ágenciát is (Helgeson – Fritz 2000), melyre az önző, szélsőségesen önérvényesítő magatartás jellemző. Hasonlóképpen a szélsőséges kommunionra pedig a másoknak történő alávetés, a többiek „kiszolgálása” jellemző.

Az ágencia hiánya, vagy a későbbi életszakaszokban történő elvesztése, el-sorvadása: a hatalom nélküliség (powerlessness) érzésének kialakulása. Gyakran együttjár a (ön)felmentéssel (excuse) (felmentés) és az (ön)igazolással (justifi cation): előbbi esetén az adott személy elismeri a tettét, csak a felelősséget tagadja, utóbbinál elfogadja a felelősséget, csak a tett negatív (antiszociális, normasértő) kvalitását tagadja (Scott – Lyman 1968).

Rhodes és Cusick (2002) ezt még kiegészítik a fatalizmussal, azaz a hatalom-nélküliség tragikus karakterével; az egyéni sors iránti nihilista közömbösséggel, illetve a felelősség megosztásával, az „elítélő elítélésével” (Sykes – Matza 1993 nyomán). Ezek mind mentesítenek a felelősségvállalás alól – aminek sokszor túlélést elősegítő szerepe is lehet. Rhodes és Cusick (2002) felhívják a fi gyelmet a „sors” kiejezés használatára az egyéni beszámolókban (account): a kifejezés felbukkanása utalhat a személyes kontroll elveszésére, a „véletlen” hatalmára, a kockázati társadalom kiszámíthatatlanságára, vagy saját vizsgálatukban HIV pozitív személyek ellenállására a kockázatot kiemelő preventív üzenetekkel szemben.

Kemp (2003) Kirmayer nyomán „kőkemény” szelfről és tranzakcionális szelfről értekezik. Előbbi integritással, koherenciával, autonómiával, önmeghatározás-sal, saját célkitűzéssel és önkontrollal rendelkezik, míg az utóbbi folyékony,

Az ágencia 227

a kontextusra válaszoló, heteronóm, többszólamú, alkalmazkodó, másokat szolgáló jelzőkkel illethető. E két prototípus a maszkulinitás és a feminitás klasszikus felfogásának felel meg az euro-amerikai társadalmakban. Még általá-nosabban, e kettőség a hatalmi viszonyok kifejeződése. Mindig van egy fölé- és egy alárendelt. A „kőkemény” szelf fogalma közeláll Taylor (1985) „kötelékektől mentes” (disengaged) szelf fogalmához, ami a racionalitást, kontrollt, szabadsá-got, autonómiát és az önmaga meghatározta célok racionális elérését testesíti meg. Ez sokkal inkább a kötelékektől, kötelezettségektől való szabadság, mint a szabadság valamire. Ez a szelf a nyugati gondolkodás énképe: pszichológiai entitás, bezárva a test határaiba, melybe az egyéni élettörténet lenne bevésve. Taylor (1985) az előbbitől megkülönbözteti az idealista pozícióból eredeztethető gondolkodást, amely a hermeneutikai megértést helyezi előtérbe az önértelmezés, önmegértés folyamatában. A szociábilis szelf részben nyelvileg és szimbolikusan jöhet létre. A létezés, az érzés, az egymáshoz való kapcsolat bizonyos nyelvi kifejezőeszközök alkalmazásával válik elgondolkodhatóvá, sőt, létrehozhatóvá. A narrativitás az, amely a narratívákban közös; a prototipikus narratíva olyan diszkurzív konstrukció, ahol a narrativitás szintje magas: eleje-közepe-vége van, diszkrét és létező jellemzőket foglal magába, időben bomlik ki, narratív mondatok sorából áll, konfl iktus szituációt tartalmaz, a hallgatóság felismeri, hogy amit hall, az egy narratíva. Mindezek előrebocsátásával most már meg lehet vizsgálni az ágencia és a narrativitás viszonyát (Kemp 2003 nyomán)!

Négy típust különböztethetünk meg:1. A beszélő ágenciája viszi előre a narrativizáció diszkurzív folyamatát.

A személyes tapasztalat narrativizációs folyamatban fejeződik ki, és a tapasztalat refl exív interpretációja az ágencia kifejeződése a taylori her-meneutikai értelemben.

2. A narratíva egy beszédaktus, és mint ilyen, társas ereje van: pl. magyarázat, legitimáció, igazolás, meggyőzés, a megértés elősegítése.

3. A narratíva leírja az ágenciát: a narratívát arra használják, hogy egy te-vékenységet, egy társadalmi kapcsolatot leírjanak vele, azaz események és színterek sorozatával, melyben az előbbiek megtörténnek, vagy megje-lennek. A forgatókönyv (plot) hordozza a tevékenységet, az előrehaladást; rajta keresztül a kontextus és az ágencia dinamikus kapcsolata ábrázolható, megragadható.

4. A beszélők a társadalmuk kollektív narratíváihoz fordulhatnak, amelyek segítségével megalkotják az elmondandó történetüket, élettörténetüket és én-narratíváikat. A nyilvános narratívák kifejezik a társadalom alap-vető értékeit, azt, hogy mi a fontos. A diszkurzív gyakorlatokban való részvétellel, amely gyakorlatok az ilyen narratívákat alkalmazzák, az emberek megalkotják és értelmezik magukat társadalmi pozíciójukhoz


képest. Például egy pszichológiai idióma, amelyen keresztül a nyugati társadalmakban a képzett emberek kifejezik emocionális distresszüket. A szomatizáció is előfordul, mely részben legalábbis, ellenáll az orvosi magyarázatnak, és sokszor önmagában pszichiátriai betegségnek tartják (Kemp [2003] Escobar és Jadhav munkáira hivatkozik). A pszichológiai idiómák (pl. szorongás, depresszió, düh) az euro-amerikai, szelfről folyó diskurzus részei, mely azt a szelf képet fejezi ki, hogy az én a társas-tár-sadalmi kötelékeitől szabad, autonóm, „egyénített” és pszichologizált.

Az ágencia nyelvi-hermeneutikai konstitúciójáról kapcsolatos interkulturális ta pasztalatok azért érdekesek, mert a droghasználói életút-történetekben – felte he tően – gyakrabban találkozunk a „szokásostól” eltérő, „átpszicho-logizált”, me di ka li zált történetekkel; ilyeneket Davies (1993) „drugspeak”, „drogos beszéd” el ne ve zés alatt említ (lásd később!). Némelykor ezt az „átpszi-chologizálást” és me di ka li zá lást le kell – pontosabban – kellene fejtenünk a történetekről ahhoz, hogy nar ratív struktúrájuk előttünk álljon, akár az ágenciával kapcsolatban is.

Pulkkinen és Aaltonen (2003) hangsúlyozzák, hogy az ágencia és a narráció intencionalitása egyben a cselekvő morális identitását és a szelfet mint morális ágenst is létrehozza. Az ágencia kapcsolatba hozható az „elszámoltathatósággal” (accountability) és a felelőséggel, amit cselekedetei kapcsán másokkal összefüg-gésben tesz. Ez a felelősség a narrációban akkor jelenik meg, amikor a narrátor a szelfj ét és cselekedeteit úgy pozícionálja, hogy azok valahogyan viszonyuljanak a külső és a belső helyzetekhez. A szerzők azt a refl exív momentumot emelik ki, amikor a megélt, megtapasztalt élet-történetté alakul; szerintük ez az ágencia-konstrukció alapkérdése is. Fonagyra hivatkozva, ebben a folyamatban kiemelik a saját mentális állapotokhoz való hozzáférést, és a tapasztalatokhoz való viszony kialakítását. A saját mentális állapotokhoz való hozzáférés, ami az emlékezet egy speciális típusa, pl. az alkoholos vagy más szerhez kapcsolódó „fi lmszakadás” (memóriazavar) esetén különösen érdekes! A narrátor refl exív tudatosságát vizsgáljuk ekkor, mely elválaszthatatlan attól a tudatosságtól, amire vonatkozik. A tapasztalatok narratívái így explicit visszaemlékezések és implicit memória folyamatok – a szerzők tehát itt a pszichoanalitikus elméletek fényében a tudatosság körén kívül eső emlékek szerepét is hangsúlyozzák a narratívák létrejöttében.

Pulkkinen és Aaltonen (2003) saját vizsgálataiban alkoholos befolyásoltság alatt autót vezetőkkel foglalkozott, akik ezzel bűncselekményt követtek el, és pszichoterápiába kerültek. A szerzők célja az ágencia, az ágencia és a felelősség fogalmának tanulmányozása volt (utóbbi kettő, mint láttuk, nem is különíthe-tő el egymástól). Az egyik részeg vezető esetében a Rorty-féle diszfunkcionális

Az ágencia 229

ágencia fogalmat használják, amikor a szelf tudatában van, hogy egy általa nem preferált tevékenységet végez a preferált helyett. Az egyik részeg vezetőjük csak konfl iktus sorozatokban tudta megélni az ágenciáját – amilyen a részegen vezetés és a nyomában járó konfl iktusok voltak: itt felmerül, hogy ezt mennyire a szabad akaratából tette, vagy esetleg akaratgyengeségének, diszfunkcionális ágenciá-jának jele volt ez. Egy másik esetben a részegen vezetés szándékos, megfontolt cselekedet volt, amellyel énjét nyugtatta meg. Felhagyhatott ágensi pozíciójával, ha csak időlegesen és maladaptív formában is. Egy harmadik esetben pedig egyértelműen szándékolt cselekvés volt a részegen vezetés, a szabályszegés. A szabályszegéssel, az autonómia-érzéssel, az autoritás felé mutatott ellenállással – bár csak rövid időre, de – aktorként defi niálhatta magát. Azonban a narrációban ez időnként nem mint az általa preferált tevékenység jelent meg, ami arra utalt, hogy csak ilyen zavaros módon képes önmagát mint aktort megérteni. A szerzők a továbbiakban azt vizsgálták, hogy a pszichoterápia során az egyének hogyan konstruálták újra magukat: mennyire tudták ágensként és felelősségteljes sze-mélyként magukat pozícionálni. Itt csak egy mozzanatot emelek ki, amikor az egyik kliens autoritás-konfl iktusként felfogott ágensi részeg vezetéséből eljutott odáig, hogy már a történet résztvevője lett – az elmesélő helyett –, ami a szerzők szerint a felelősség elfogadását jelenti. A szerzők szerint a veszélyeztetett szelf számára egy nem vállalható és átmeneti megoldást – mint amilyen a részegen vezetés volt – nem lehet utólag sem refl exívvé tenni. Legfeljebb reaktívvá. A terápia során a visszaemlékező szelfek egy másik, felelősségteljes ágencia felé mutató utat jártak be, amelyben a visszaemlékezés tudatos és nem-tudatos folyamatai, mint szűrők, voltak befolyással. Maga a terápia közege – a külső és a belső ütköztetésével – is hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos emléknyomok aktiválódjanak és a személyeket bizonyos típusú narratíva felé mozdítsák, és segítsék kialakítani ágencia érzésüket. Ami a vizsgálatban – sok egyéb mellett – fontos, az a konkrét helyzet és az emlékezet szerepe egy olyan történet elme-sélésében, ami törvényszegésnek minősül, és amitől végsősoron a résztvevők is „elhatárolták” magukat. De éppen ennek az „elhatárolódásnak” a folyamata, a narrációban a felelősségteljes ágencia kialakulása az érdekes!

Larkin és Griffi ths (2004) tanulmányukban a kockázatvállaló és az ágencia viszonyát elemzik. A kockázatvállaló kifejezést teszi először vizsgálat tárgyává, és ahogy erről már többször szó esett, felhívják a fi gyelmet arra, hogy a modern diskurzusokban ez a veszélyességgel analóg kifejezés. Azonban mint ellenállás is értelmezhető – sok más értelme mellett. Megvizsgálhatjuk, hogy a kockázat-vállalás például az arousal változás szempontjából mennyire jutalmazó (pl. a növekedése jutalom a kockázatvállalónak), illetve kontextuális hatásokkal is számolhatunk: a kockázatvállaló tevékenységével mennyire fejezi ki ellenállását a világgal kapcsolatos motivációja szempontjából.


A szerzők saját vizsgálatukban kockázatvállalókat hasonlítottak össze: az egyik csoport kockázatvállalása társadalmilag elfogadott: bungee-jumperek, a másiké nem: Ecstasy-használók. Az ő beszámolóikat elemezték egy kategória-rendszer segítségével, aminek két fő alkotóeleme volt: a „használat” (értve mindkét magatartás) kezdete és fennmaradása, valamint a kockázat mene-dzselése és az élvezet.

A „használat” kezdeményezése és fennmaradása | Ez arra vonatkozik, hogy a résztvevők miért, hogyan kezdték el és folytatták kockázatos magatar-tásukat:

• Racionális döntés és kontextuális döntés;• Identitás és bevonódás;• „Anticipált megbánás”: azon a hiedelmen alapul, hogy „jobb megbánni/

bánkódni valamit/valami felett, amit megtettél, mint valami olyasmit, amit nem”

Fenntartás:• Tapasztalatszerzés;• Megtanulni, hogyan kell megszeretni;• Megtanulni, hogyan kell kontrollálni

A szerzők utóbbi tételekkel kapcsolatos tapasztalataikat Harré és Giddens identitás-projekt elméletével magyarázzák. A tapasztalatokat részben anyagi, részben diszkurzív sajátosságok alakították, meghatározó volt a tapasztalatok gyűjtése (a „szerzés”). Ez megfelel a giddensi, fogyasztó társadalomban választó, élvezetkereső és jutalmazó szelfnek. Az „anticipált megbánás” is beilleszkedik ebbe a sorba: inkább nyerni valamit, akár kockázatok árán is, mint veszni hagyni. Minél több tapasztalatot gyűjt össze valaki büntetések nélkül, annál kevésbé valószínű, hogy a kockázat vissza tudja tartani. Végül, a tapasztalatok gyűjtése (amivel már Bauman-nál is találkoztunk) itt egy szubkulturális csoporttagság kívánalmainak felel meg.

A kockázat és az élvezet menedzselése | Kulturális és kontextuális faktorok játszanak szerepet a kockázat menedzselésében, illetve megfelelő és nem megfelelő stratégiák az élvezet elérésében.

• Veszteségek: a fi zetendő „ár”• Kockázat-menedzselés• Élvezet, mulatság, sokszoros élvezet (binge)

A szerzők szerint ezek a tényezők az identitással állnak kapcsolatban. Az élvezet lehet jól megszolgált jutalom, de lehet az öntudatosságtól való menekülés útja

Az ágencia 231

is. A kockázatvállalás lehet az én számára gondos, biztonságnövelő tény is, de lehet a tagadás fenyegetése is.

A szerzők szerint a kockázat iránti orientáció ilyen pozitív, szándékolt és azt kívánó megközelítése Beck kockázati társadalom fogalmát megkérdőjelezi. Nála a jó állampolgár kockázatmentes. Itt viszont – a szerzők vizsgálatában – a kockázat élvezet, jutalom, kulturális identitás, társas részvétel, a konven-cióknak való ellenállás eszköze volt – egyik vagy másik, vagy akár mindegyik is. A kockázatvállalás nem egyszerűen „normális” a vizsgált személyeknek; „abnormitása” hozzátartozik a határátlépéshez, amit megtestesítenek, de közben biztonságos gyakorlatokat is alkalmaznak, ezért puszta ellenállásként sem foghatók fel. A szerzők szerint két megközelítésből érthetők meg ezek a viselkedések: hozzáférést biztosítanak mind a kívánatos identitáshoz, mind a megváltozott érzelmi- és tudatállapotokhoz. Szerintük a kutatás ahhoz is hozzájárul, hogy egyes személyek miért érzik úgy, hogy ezekben a kockázatos, de jutalmazó tevékenységekben nem akaratlagos, kontextus-, és nem-racionális döntésfüggő módon vegyenek részt. Miért fordul elő, hogy egyes személyek még akkor is megmaradnak ezeknél a viselkedéseknél, amikor a káruk, költségük, már meghaladja az általuk nyújtott előnyöket?

A kockázatos magatartás – droghasználat – kontrollálására tett próbálko-zásokat mutatom majd be a partiszcénák tagjainak vonatkozásában!

A McAdams-i ágenciafelfogás és kódolási rendszer

A következőkben McAdams nyomán (http://www.sesp.northwestern.edu/fo-ley/research/) azokat a jellegzetességeket vizsgáljuk – elsősorban az ágencia kapcsán – amelyek a jellemzők mellett az ágencia kódolására is alkalmasak, és amiket fel is használtunk a kódolásnál. A kódolást az Atlas.ti szoftver segít-ségével végeztük el.

1. Önuralom (self-mastery): SM. A történet protagonistája eredményesen uralja, befolyásolja (master), kontrollálja, nagyobbítja vagy védi az énjét. Erőltetett vagy hatékony tevékenységeken, gondolatokon vagy tapasz-talatokon keresztül, a protagonista képes megerősíteni szelfj ét, amivel nagyobb, bölcsebb és erőteljesebb, hatalmasabb ágenssé válik a világban. Gyakran jár együtt ezzel az érzéssel egy drámai belátás a protagonista élete értelmébe.

2. Státusz/Győzelem (victory): SV. A protagonista egy magasabb státuszt vagy prezstízst ér el társai között, azon keresztül, hogy különös fi gyelemben vagy elismerésben részesül, győz egy küzdelemben vagy egy versengés-ben. A következmény a státusz vagy a győzelem, amit másokkal szemben


elért. Az SV-nek mindig van egy interperszonális és implicit módon egy versengéses kontextusa. Tipikusan, az adott személy „győz”. Az SV min-dig magában foglalja ennek az elismerését, valamilyen következményét (amiről az előbb volt szó), pusztán az, hogy tette a dolgát, jó eredményt szerzett vagy sikeresen elérte a célját, nem elég az SV kódolásához.

3. Teljesítmény/Felelősség (achievement/responsibility): AR. Az egyén jelentős sikerről számol be egy feladat, munka, instrumentális cél elérésében, vagy az ezekkel kapcsolatos előrehaladásban, illetve fontos felelősség magára vételében. A protagonista büszke, magabiztos, mesteri, tökéletes vagy sikeres abban, hogy (1) jelentős kihívásokkal találkozott vagy fontos akadályokat küzdött le vagy (2) másokkal kapcsolatban felelősséget érzett vagy olyan szerepet tölt be, ami megköveteli, hogy másokkal kapcsolatban felelős legyen. Mindezek valamilyen színtéren játszódnak le: iskolában vagy a munkahelyen, ritkábban személyes közegben, mint amilyenek a spirituális vagy a romantikus célok. Nem „győzelmet” jelentenek – mint az elsőnél -, hanem a protagonista rá van kényszerítve, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, a kiválóság belső vagy külső standardjait teljesítse. Ebben az értelemben a teljesítmény-motivációnak felel meg.

4. Empowerment: EM. Az egyén – átvitt értelemben – megnövekedett, kitelje-sedett, hatalommal ruházódott fel, képessé vált, felépült, jobb teljesítméyt nyújt valakivel vagy valakikkel történő kapcsolat révén, aki vagy ami nála nagyobb vagy hatalmasabb. A hatalommal felruházó erő általában (1) az isten, a természet, a kozmosz, vagy valamilyen nagyobb erő megtestesülése; (2) nagyhatású tanár, mentor, lelkész, terapeuta, szülő, nagyszülő vagy más autoritás-fi gura, aki jelentős segítséget adott vagy vezette az egyént.

A kommunion témái

Ezekkel csak rövidebben foglalkozom: 1. Szerelem/szeretet/barátság; 2. Dialógus (re cip rok és nem-instrumentális kommunikáció vagy dialógus megtapasztalása); 3. Gondoskodás/segítség; 4. Egység/Együttesség élménye.

Az élettörténeti interjú azért fontos, mert McAdams felfogásában az ágencia az élettörténeti intejúban mutatkozik meg, méghozzá a speciálisan elkészített interjúban: a speciális itt az interjú felépítésére vonatkozik. A kutatásaink esetében a mcadamsi élettörténeti interjúból indultunk ki, és folytattuk azt valamilyen speciális téma irányába (a drogfogyasztáson túl).

Néhány helyen a pomerantz-i (1986) extrém esetformulációt is kódoltuk (Pomerantz-ként).

Csak – utalásképpen a jelenségre – egy példa:

Az ágencia 233

„Mondom, úgyis ki kell próbálni mindent az életben, addig nem halhat meg az ember, amíg nem kóstolt meg minden fi zikait, úgyhogy… És akkor vettünk egy fél-literes hígítót a Móricz Zsigmond körtéren, és nagyon csúnyán beszédültünk tőle.”7702

Ágencia történetek1

Először néhány példát mutatok be a mcadamsi ágencia-típusokra, illetve a diszfunkcionális ágenciára, és az ágenciát és vagy a felelősséget megkérdőjelező magyarázatokra! Előljáróban meg kell jegyezni, hogy az ágencia kódolására is érvényesnek tartom a fuzzy-logika használatát: azaz egy kijelentés nem ágens vagy nem-ágens, hanem lehet kicsit, nagyon, kicsit-nagyon vagy akár „nem tudom” módon ágens. A szövegkörnyezet dönti el, hogy a „jobban” vagy „kicsit nagyon” ágens kijelentést végül ágenciaként kódolom vagy sem. Ezért a következő példák esetében vitatkozni lehet, helyesen kódolta-e a kódoló ágenciaként az interjúalany adott kijelentését vagy sem. Míg én arra kénysze-rülök, hogy viszonylag rövid idézetekkel mutassam be az ágencia megjelenését az interjúkban, a kódoló számára az egész interjú szövege ott volt, sőt, több esetben a kódolók olyan interjúkat kódoltak, melyeket maguk készítettek. Az interjúkészítés implicit tapasztalata – egészleges élménye – is hozzájárulhatott egy-egy szokatlanabb kódolási megoldáshoz.

Teljesítmény:

„Akkor 19–20 éves voltam. Utána, amikor kijöttem, segített a család nagyjából. Úgy próbáltak segíteni. Leálltam, elkezdődött az első gyógyszert, visszavettek a bútor-boltba, kaptam egy BMW-t, összejöttem egy lánnyal, akinek lakása volt, úgy jó volt. Füveztem, szedtem a gyógyszert. Havi 30 volt az a „jó volt”, de hát, egy évig szedtem. Szóval, egész nap spangliztam, de egy évig tiszta voltam.” 3005

Önuralom:

I: Hát, hozták először megkóstolni, és utána pedig én szereztem.K: És hogy használtátok az elején?I: Előbb orrba szívtuk, utána pedig szúrtunk.

1 Az ágenciával kapcsolatos kutatásban Grajczjar István, Herche Veronika, Komenczi Bálint és Vargha Lili vett részt. A kutatást az ICSSZEM kábítószerügyi koordinációja támogatta.A kutatáshoz felhasználtuk a korábbiakban, injekciós droghasználókkal, marihuána-használó egyetemistákkal, partirajáró droghasználókkal készített interjúkat is (lásd a budapesti drogszcénákkal foglalkozó fejezetet!).


K: Nem fóliáztatok?I: Nem, soha. Pocsékolásnak tartottam. A mai napig annak tartom. 3005

Teljesítmény és önuralom:

„De viszont elvittek vizeletvizsgálatra, és biztos találnak benne, mert folyamatosan nyomtam. Tehát úgy láttam, hogy nincs értelme tagadni. Inkább bevállaltam azt – mert tudtam, hogy van ilyen –, hogy elmegyek egy orvosi kezelésre, és akkor nem büntetnek meg. Úgyhogy inkább ezt választottam. És azóta én óvatosabb vagyok. Nem viszek úgy semmit. De egyébként ez attól is függ, hogy tudom a jogaimat, meg tudom a jogrendet, nem vagyok hülye, tehát hogyha viszek – mondjuk – steril fecskendőt magammal, akkor arra nem mondhatja azt, hogy az az enyém. Én arra mondhatom nyugodtan, hogy az nem az enyém, másé, másnak viszem, aki cukorbeteg. Csak az a lényeg, hogy ne találjanak nálam semmit. De egyébként mindig olyan helyen van, hogy egy pillanat alatt meg tudjak tőle szabadulni. Inkább eldobom, minthogy megtalálják nálam.” 3003(Önuralom: félkövér betűvel, előtte és utána teljesítmény)

Önuralom:

„És akkor egy évig tiszta voltam. Csak füveztem, mert a régi füves társaságom föl-karolt.”3004

Empowerement:

„Hát, megpróbálok egy kicsit rendbe jönni. Csak a Metadonon maradni, és azon lenni, csinálni, sőt, azt is levenni nullára, és elfelejteni az egészet. Csak ez idő, és nagyon nagy akarat.” 3005

Státusz emelkedés/győzelem:

„És kérdezte tőlem, hogy jól vagyok-e? Mondom, igen. Na, akkor még beadott hozzá ötöt. Tehát az első olyan volt, hogy 15 egység. Tehát ami elvileg másnak lehet, hogy sok. De nekem nem is sok volt. Tehát én jól éreztem magam tőle.” 2304

Az ágencia 235

Diszfunkcionális ágencia:

K: Senkinél nem használsz óvszert?I: Nem. Megbízom mindenkiben. Ha meg elkapom, akkor…M2908

Felmentés:

„Azt mondta, hogy nekem mindenem meglesz. De sajnos, meghalt. Nem így élnék, ahogy most élek, nem lennének ilyen gondjaim, amik most vannak. De sajnos ez van.” 3005

Igazolás:

K: És te szúrtál másnak?I: Igen. És erre nem vagyok büszke, amit most kell mondjak. Az öcsémnek is én tanítot-

tam meg mindent tulajdonképpen. Ő sokáig nem tudta magának úgy megcsinálni. Hát, meg a barátnőmnek egyszer-kétszer. Hogyha ők is olyan passzban voltak, hogy mondjuk volt bennük más is, mondjuk alkohol vagy valami más, nem fű hatása alatt, akkor én nem is bírnám beszúrni. Akkor mindig megkértem mást. Mert az egyik üti a másikat. Érted? Ha be vagyok füvezve, akkor olyan vagyok, mintha aludnék, tulajdonképpen, és remeg a kezem, és nem tudtam magam. Mert akkor valahogy máshogy jár az agyam, és akkor félek, tényleg, tehát akkor nem tudom magamnak megcsinálni. 3003

K: Mennyire fontos neked a saját tested? Jelent-e valamit? Vagy csak egy ilyen eszköz, amiben élsz?

I: Hát végeredményben csak… hogyha így a mai tudományt nézzük, ugye Einstein azt mondta, hogy energia nem vész el, csak átalakul. Akkor én feltételezhetem azt, hogy ugye – hát atomokból állunk, úgy, mint minden a környező világunkban, hogy – a test, az csak egy test. Végül is lehet, hogy nem egy eszköz, vagy nem így kell felfogni, de jelen pillanatban végül is csak az. Mert másra nem használom, csak az, hogy pusztítsam magam. Régebben számított. Tehát amikor nem drogoztam, akkor számított az, hogy hogy nézek ki. Persze. Akkor lejártunk kondizni, meg sportoltam. Akkor nem is volt gond ezzel. Úgy gondolom, hogyha most tényleg eljutok egy olyan szintre, hogy tényleg, abba fogom hagyni, akkor viszont elmegyek egy nagyobb kivizsgálásra, és amit tudok, abból meggyógyíttatom magam. De végül is én úgy vagyok vele, hogy a szervezet, az olyan, hogy… nem is tudom, hogy mondjam ezt? Lehet, hogy úgy lettünk tervezve, nem tudom, az élet úgy tervezett minket, hogy az emberi test öngyógyító. Tehát mondjuk, eltörik egy kezem, ugye, és ha nem is rakják sínbe, magától összeforr. Tehát valamilyen módon a szervezet meg-gyógyítja önmagát. Hát én is ebben bízom. Mert az is kell valakinek, hogyha beteg,


ugye, hogy mentálisan is ráhangolódjon arra, hogy igenis, én meg fogok gyógyulni, nem pedig az, hogy feladja, hogy márpedig én nem gyógyulok meg, és akkor nem is fog meggyógyulni. Tehát kell hinni benne. Kell az a hit.

3003

Igazolás és felmentés keveréke

A felmentés sokszor a pszichoaktív-szerhasználathoz társul:

„…és én meg őt vertem meg. Tehát nekimentem. És akkor az úgy történt ez a dolog, hogy megvertem, és jó, akkor mondom, megyek haza. És elindultam tőlük, és Olivérnek a testvére futott utánam, hogy jól van, nyugodjál meg, gyere vissza, nincs semmi baj. Tudta, hogy gyógyszer van bennem. És akkor azt mondja, hogy jól van, inkább veszek ki még egyet nektek, csak nyugodjatok meg. Tehát próbált ott minket csillapítani. És azért így megbocsátunk egymásnak, mert tudjuk, hogy nem tudatosan történik ez az egész. Tehát akkor is, hogyha még összeveszünk tudatosan, akkor is megpróbáljuk… ha egy-két nap eltelik, vagy három, utána úgyis megbeszéljük mindig, hogy mi miért volt. Annyira ismerjük már egymást, olyan régóta. Idegennel teljesen más lenne.”

Ágencia (félkövér) és az ágencia tagadása (dőlt): a legtöbb esetben az együttes előfordulás bizonytalanságról szól, de akár az ágenciával – felelőséggel – való játéknak is nevezhetjük az ilyen együttes előfordulásokat (az együttes egy gondolategységnyi, néhány mondatnyi szakaszban történő együttes előfor-dulást jelent). Az ágencia tagadása néha együttjár egyfajta fatalizmussal vagy hatalomnélküliség érzésével: a droghasználat, de általában az élete, a „dolgok” kívül esnek az interjúalany kontrollján:

„Nem tud mit szólni hozzá. Sajnál. Nem ért vele egyet, tudja, hogy ki lehet ebből mászni, de tudja, hogy nem vagyok olyan erős, hogy kimásszak. Már megmutattam nem egyszer, nem kétszer. Most sajnos egy ilyen stádiumban vagyok, hogy benne vagyok. Majd lesz ez jobb is. Próbál segíteni.” 3005

„A legjobb barátomnál kipróbáltam. Addigra őneki már voltak ilyen heroinfüggő isme-rősei, és akkor mondta, hogy próbáljuk ki tűvel, úgy hátha jobb. Meg kevesebb kell, nem kell annyi. És akkor úgy próbáltam ki vénásan. De eleinte féltem magam megszúrni, az az igazság. De valahogy mégis…Nem tudom. Szerintem az vitt rá, hogy akkor már mondhattam magamat függőnek, mert hogyha nem nyomtam magamat, akkor a kö-vetkező nap én már rosszul éreztem magam. Tehát a kedélyállapotom, az nagyon rossz volt, nem volt kedvem semmihez. De hogyha benyomtam magam, akkor már mindjárt. Akkor mindjárt, mintha megélénkülne minden, az egész világ.” 3003

Az ágencia 237

K: Mikor szúrt valaki utánad vagy előtted utoljára, ugyanazzal a tűvel? Vagy fecsi-vel?

I: Január? Február?K: Ez egy közös szúrás volt?I: Persze, három napig együtt voltunk négyen, és négyen szúrtunk végig.K: Ketten voltatok?I: Nem. Négyen.K: És akkor hányan használtatok egy fecsit?I: Hú, hát, a nagy felfordulásban elfelejtjük, hogy kinek melyik a fecsije.[Fatalizmus]

„Tehát erre nagyon vigyáztunk, hogy ő ne kapja el. Főleg én vigyáztam. Különben én vigyázok is így az emberekre. Mindig szólok is, hogy hepám van, tehát nem tartom titokban. Sajnos, én úgy jártam, hogy nekem nem szóltak. Sejtem is, hogy mikor és kitől kaptam el. Amikor speedet nyomtam Budán egy srácnál, és nem volt fecsim, de már sietnem kellett, mert melóban voltam. És akkor csak fölugrottam hozzá, hogy mi van, és akkor a srácnak volt speedje, vettem tőle egy nyomást. Jó is volt, csak egy olyan nagy szatyorból vette elő a fecsit. Most azért félek, mert legutóbb, akitől vettük, azoknál is így volt, hogy így kihúztak egy fi ókot, hogy tessék, vegyél. És gőzöm nincs, hogy ki után nyomtam.”

Hatalomnélküliség, fatalizmus megnyilvánulása

Példák az ágenciára és az ágencia megkérdőjelezésére: Pali és Gyöngye2 törté-netének összefoglalása

Pali

férfi , 33 évesállami gondozásban nőtt felaz utcán lakik; szállókon, foglalt házakban alszik, mindig másholjár tűcserébevan két kislánya

A diszfunkcionális ágencia a legerősebb: tudatában van, hogy a rosszat választja, választotta, de mégis. Ehhez kapcsolódó fő felmentés: a barátai, ezt látja. Illetve, hogy nem tudtam mást csinálni; „a szívem vitt vissza hozzájuk”.

Legtöbbször nem állapítható meg az ágencia (akció kódok).Nagyon durván minden részletre emlékszik, napra pontos dátumokat sorol

föl, drogkarrierrel kapcsolatban, fordulópontok stb. (exactitude). A narratívában

2 A Pali és a Gyöngye interjúkat Vargha Lili készítette és kódolta.


is sokszor dialógusokkal beszél (dialógus kód), azt meséli, hogy mire gondolt bizonyos szituációkban (ez is akció-szerű, talán ágencia-felmentő szerepe is lehet) vagy éppen a diszfunkcionalitást erősíti: nem azt csinálja, amit gondol. Másik példa: „Vagy én azt mondom, semmittevő vagyok!” Azzal, hogy „azt mondom” enyhítheti a felelősségét. Vagy valamiről úgy mesél, hogy ez és ez történt, pon-tosan egymás után fölsorolva. Például: „Megittam a patkánymérget, ráittam egy ilyen, nem is tudom minőségi, elég minnőségi bor volt, és utána a Szent Imre kórházban, fogtam, és bevittek a kórházba, és akkor hát…” (akció)

16 évesen szipuzott először, utána hasis, fű, heroin.Első heroinhasználat: ő akarta.Volt túladagolása, utána is folytatta: „Hát már ezt is túléltem, akkor már mindent fogok túlélni, tudod.” (felmentés) „Még a krumpliban is vannak olyan anyagok” – felmentés.

„Nélüle már nem tudok élni” – felmentés. Folyamatosan szorong az elvonástól (akkor is ha nincs fi zikai jele), pszichológia erő és felmentés.

Fő teljesítmény és ehhez kapcsolódó státusz/győzelem a sportokkal kapcso-latban, bajnokságokat nyert stb.

Külföldön (Svédország és Németország) minden másképp van (Pommerantz és feltételes teljesítmény kód): „ott jó volt”, „jó lenne”.

Példák az ágencia – ágencia tagadása ellentétekre:

„Tizen-tizennégy éves koromig még jó voltam, jó fi ú voltam. Utána megszöktem az intézetből, akkor attól a perctől kezdve, nem tudom, maga az életem úgy megváltozott. És utána voltam úgy, hogy 16 évesen javítóintézetbe vittek. Ottan volt az, hogy mutattak nekünk egy ilyen drogos fi lmet. És abban láttam azt, hogy először a szipuzás meg a hasis meg ezek. És akkor elkezdtem a szipuzást 88. december 21-én., és utána 92-ben jött a hasis, 94-ben jött a marihuána, a füves cigi, 98-ban jött a heroin.”

Félkövér: igazolás (de egy önuralom is érezhető) – ágencia tagadása: az adott mondatból az ágencia tagadása (igazolás) nem egyértelműen következik, de az interjú egészét tekintve érvényes a kategória használata: egy drogos, önmagát is „rossznak” minősítő férfi val készült az interjú, aki azonban azzal kezdi az interjút, hogy „nem volt mindig rossz”.

Italic: teljesítmény, fejlődés – ágens viselkedésSzagatott aláhúzás: következmény (az ágencia hatása)(Utolsó mondat: akció és fokozás – témánk szempontjából nem fontos)

„Csakhát, tudod, nekem festő a szakmám, és akkor ilyet mondanak, hogy a villany-szerelő helyett menjek föl, azt a kábelnek csináljak egy lyukat, egy ívet, hogy fogjam.

Az ágencia 239

Hát mondom jól van, már alapvetően pedig azon gondolkodtam, hogy én nem megyek, nekem szakmám, szakmunkás vagyok! És háromezer forintot fi zetnek, ezek hülyék?! Meghülyültek?! Mikor egy szakmunkásnak adnak hétezer meg tízezere forintot! És há-romezer forinttal kiszúrja a szememet? Ez semmi, ez annyi mint halottnak a csók.”

Félkövér: önuralom – ágenciaA szöveg többi része: igazolás – ágencia tagadása

„Utána jött a heroin. Hát az, hát az nem volt semmi. Az úgy kezdődött, hogy mondtam a haveromnak, hogy szeretném kipróbálni. Tudod. Ááá, ne ne próbáld ki, utána már nem fogsz tudni lejönni róla. Áááá dehogyis nem. És akkor egyszerűen megcsináltam, tudod, beszúrtam. Nem is először, öt egységet, érted nem is az, hogy sokat szúrtam be, vagy valami, tudod, öt egységet csak. Fú, kiakadtam.

Félkövér: önuralom – ágenciaItalic: önuralom, teljesítmény - ágenciaSzaggatott aláhúzás: igazolás – ágencia tagadása, illetve csökkentéseBold, aláhúzás: felmentés (és attitűd)

Gyöngye

férfi , 19 évesjó családi körülmények, egyetemistarendszeres mariuána-használó (minden nap)

Alig mer valamit mondani, nagyon izgul, nagyon szorong, „őzik”, hebeg-habog, lezárja a mondadóját („ja ennyi”) − ezeket nem kódoltam, mert túl sok lett volna. Sokszor először nemmel válaszol a kérdésre, utána fejti ki a már nem nemleges választ.

Önbeteljesítés: „Valamit majdnem elmondtam.”Példák: „Nagy akarat kell ahhoz, hogy el tudd magad engedni”. Nyomasztó

érzés, mindennapi teendők, nehézségek. Fűvel: könnyebben el tud merülni a gondolataiban, segítség a kikapcsolódáshoz, máshogy kezeled a dolgaidat.

Fő felmentés: nem okoz függőséget (nála szerinte nem is okozott jelentőset). 2 év után visszaáll az eredeti állapotod (olvasta valahol).

Saját fejlődés: ő sodorja a cigit, társaságban is.Tanulás: erős énfejlődés.

K: És szerinted az függőség, hogy mindennap használsz?


I: Hát akkor tekinteném annak, hogyha nem tudnám megállni. Ööö de meg tudom állni. Egyértelműen. Csak hmmm, csak nélküle egy kicsit, tehát nehéz vissza-visszazökenni a régi életbe. Tehét ööö, nyilván hiányozna az elején, mint egy rendszeres tevékenység, de de nem, tehát ha valamilyen elfoglaltsággal helyettesíteni tudom, akkor nagyon könnyű ööö otthagyni, abbahagyni.

Félkövér: önuralom – ágenciaItalic: felmentés – ágencia tagadása

Az interjú összefoglalóiból talán nem annyira tűnik ki, de az interjúkban job-ban látszik a heroinhasználó Pali és a marihuána-használó Gyöngye narratíva mozgató ellentéte: az ágencia (a mcadamsi ágencia jellemzők és a „következ-mény” típusú jellemző) és az ágencia tagadása, megkérdőjelezése (igazolás vagy felmentés formájában) között. Palinál ezek gyors, néha pár soronként, esetleg egy-két mondaton belül is megforduló ágencia-viszonya jellemzően különbözik Gyöngye kiegyensúlyozottabb váltásaihoz képest: ritkábbak, „messzebb” vannak egymástól az interjúban (és az interjúszövegben is). Persze, nem feledkezhetünk meg arról, hogy Pali 33 éves, hajléktalan, Gyöngye pedig 19 éves egyetemista. Ezeket a különbségeket az ágencia – ágencia tagadása szempontjából nem tartom olyan lényegeseknek; más interjúalanyoknál is hasonlóképpen megje-lentek, ebben a megoszlásban: utcai, injekciós használóknál gyakori váltások, marihuána-használóknál ritkább váltások formájában. A szövegekből látszik, hogy nem egyszerűen elbizonytalanodásról van szó (ha mégis, inkább Gyöngyé-nél), hanem hasonlóan erőteljes állításokról mind az ágencia, mind az ágencia tagadása, illetve megkérdőjelezése kapcsán. Pali története arra is példa, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben levő droghasználók is kísérleteket tesznek az ágensként való létezésre. A bemutatásnál nemcsak a droghasználattal kap-csolatos ágenciákat vettem fi gyelembe, hanem az élet más területén mutatott viselkedést és vélekedéseket is, bár az interjú jellegéből adódóan, a droghasz-nálattal összefüggő élmények és magatartások domináltak.

Kontamináció, áldozati és tragikus narratíva

Injekciós használóknál gyakran találkoztunk kontamináció típusú megfoga-mazásokkal: a múltbeli cselekedetek – vagy a múlt mint egy egészleges élmény – folyamatosan beszennyezi az egyén jelenbeli életét, sőt a jövőjét is megha-tározza. Ha volt is jó a gyermekkorban, vagy a későbbi életkorban, az már visszavonhatatlanul „beszennyeződött”, és ez érvényes a ma történő vagy a holnap történő eseményekre is. Az elbeszélő áldozatnak tekinti magát (ezt

Az ágencia 241

megfogalmazza vagy nem, de utóbbi esetben is érzékelteti), nem tudja az életét kontrollálni, a narratíva tragikus.

Palinál láttuk egy korábbi idézetnél azt, ahogy a gyermekkora egy pontjától kezdve minden rosszra fordult:

„Hát gyerekkoromban… Tizen-tizennégy éves koromig még jó voltam, jó fi ú voltam. Utána megszöktem az intézetből, akkor attól a perctől kezdve, nem tudom, maga az életem úgy megváltozott. És utána voltam úgy, hogy 16 évesen javítóintézetbe vittek. Ottan volt az, hogy mutattak nekünk egy ilyen drogos fi lmet. És abban láttam azt, hogy először a szipuzás meg a hasis meg ezek. És akkor elkezdtem a szipuzást 88. december 21-én., és utána 92-ben jött a hasis, 94-ben jött a marijuana, a füves cigi, 98-ban jött a heroin.”

„Nem, hanem, maga azt, hogy az életszakaszomat nem az határozza meg mondjuk, csak az, hogy nem tudok dűlöre jutni az életemben, hogy.. Ha volna, ha lennének lehetőségek ahhoz, hogy haza tudnék menni a nővéremékhez vagy valakihez. De nem tudom, nekem van az mondjuk, hogy a barátaimat nézem. És azok is ugyanabba a cipőbe járnak mint én. Ugyanaz: drogosok és az utcán vannak. És úgyhogy, nem tudom. Megmondom az őszintét.”

„És amikor kijöttem (a börtönből), nem tudtam mást csinálni. Kinn, kikerültem vissza az utcára. Ugyanúgy folytattam azt, amit elkezdtem. Pedig a börtönben még tervez-gettem is, hogy jó, most abbahagyom a drogot, haza megyek, megváltozok, munka meg minden. Dehát nem. Nem nem nem, nem valósítottam meg azt az álmot, amit szerettem volna. Az lett volna a legszebb, tényleg, hogy abba hagyni tényleg, és akkor mást, mást csinálni. De nem tudtam mást.”

„Magam én csesztem el ezt az, ezt az életet különben, mert hogy elkezdtem újra az izét meg ilyenek, meg visszamentem a barátaimhoz. Ha nem mentem volna vissza a barátaimhoz, akkor jelenleg még lehet, otthon lennék még most is a nővéreméknél vagy a bátyáméknál. Amit tényleg azt mondhatom, a nővérem, hogy Marci a hevesen, bort ittam meg ilyenek. Érted? Építkezési vállalkozó a sógorom, nyugodtan dolgozhatnák mellette. De, én hülye fejjel, nem.”

„De, most is így vagyok, nincs mit tennem. Csak ilyen, én azt mondom, hogy sem-mittevő vagyok!”

„Nehéz leállni róla. Ez tudod, hogy lenne jó, hogy leállnál róla? Hogyha elterelnének egy olyan szigetre, ahol nincsenek ilyen dolgok. De akkor is meg tudod csinálni, mert hogyha valaki már ismeri a növényeket, és megmondja, hogy ebből a növényből már mi jön ki, érted. Milyen gyanta-anyag, vagy valami, akkor is tudja. A dióba is van, akkor még a krumpliba is van olyan anyag, amit a kábítószerbe felhasználnak. Komolyan!”


„Ezt nem csak 24 óra alatt lehet el-el, megtudni, hogy nincsen (drog), tudod, hogy most érted, már egyből lehet tudni, rá egy ilyen 5-6 óra múlva, ilyenkor kell, érted?! Amikor elmegy az ember, belövi magát, igaz, hogy akkor elkezd, mondjuk van vonal (díler) 10 órakkor vagy 11 órakkor belövi, utána úgy is van, hogy kell újra, érted? Kimész tarhálni, mert kell újra, kell újra, kell újra. Érted, utána megint jön három óra-négy órakor, utána megint kell egy este nyolc óra. Érted? Utána arra törekedni, hogy másnap meglegyen. És ez már három.”

K: Arról mesélsz még, hogy mit jelent számodra a drog?I: Nekem a, számomra a drog, az egy élmény. Érted? Mert nem tudok nélküle élni. Ez

egy olyan, hogy másnak az, hogy kocsit tudjon vezetni, érted? Én meg magamat veze-tem. Saját önmagamat. Már nem tudom, már nem tudom azt mondani, hogy tegyem le. Nem tudom letenni, mert nem tudom letenni. Akkor tudnám letenni, mikor azt mondanám, hogy pff meghalok. És akkor már tudom, hogy itt a vége az egésznek.

Korábban az olyan típusú kijelentésekről is volt szó, hogy „nem tudok nélküle élni” (a drog nélkü) és egy modattal később: „én meg magamat vezetem”, utána pedig: „nem tudom letenni”. Az ágencia és az ágencia hiánya, a felmentés ossz-cillálása az, ami a narratíva sajátos előrelendülését okozza. Pali az ágenciára utaló jellemzők ellenére inkább egy sodródó, kontoll nélküli, vagy a kontrollról már lemondott személyként, áldozatként pozícionálja magát. Ugyan Pali az interjúzóhoz fordul („érted?”), valójában monologikusan beszél: az elbeszélői nézőpontot látjuk, amihez az elbeszélés perspektívája igazodik: a sodródás, az ágencia hiány, az ágencia és az ágencia hiány magyarázatai. Pali „hangját” mint elbeszélőét nem halljuk, pontosabban csak a tónusát: a lemondó, magát nagyon negatívan értékelő hangot. Majd még a Frank-féle káosz-narratíva esetén látunk hasonlót: történetek, „sztorik” sorát, amelyekből mintegy hiányzik az elbeszélő. Palira azonban nem a káosz-narratíva jellemző, hanem az áldozati. Az áldozati narratíva, vagy az álodozatként való pozícionálás – korábban mások által idézett – szerepét látjuk itt: lehetőséget ad Palinak, hogy énjét, akárcsak áldozatként is, de megjelenítse. A káosz-narratíva még erre sem ad igazán lehetőséget. A bemutatott idézeteknél, persze, egyoldalúan jártam el, amikor a kérdező kérdéseit nem idéztem. De Pali története ezek nélkül is ért-hető; interjúalany és kérdező között nem alakul ki dialógus, ami nélkül nem értenénk Pali reakcióit. Genette (hivatkozik rá Tátrai [2000]) nyomán tettem különbséget az elbeszélői nézőpont és az elbeszélői hang között, de utalok szintén Tátrai (2000) Benveniste magyarázatára; a „discourse” és a „histoi-re” közötti különbségre: előbbi esetén az elbeszélés elbeszélőt és közönséget feltételez, utóbbinál mintha az események saját magukat mondanák el. Ezt nagyon kifejezetten látjuk olyan esetekben, amikor valaki a drogkarrierjéről beszél, Palinál is: mikor, milyen drogokat használt: drogmonológokat hallunk,

Az ágencia 243

mintha a drogok perspektívájából – a drogalitás felől - ismernénk meg az adott személy élettörténetét. Palinál a „mert kell újra, kell újra, kell újra” jelenidejűsége mintegy feketelyukként szippantja be a narratívát, és rombolja le, teszi tönkre a narratíva addig felépített elemeit. Az angol craving-et sóvárgásnak fordítjuk. Sóvárgást látunk itt? Pali sóvárog a drog iránt? Elvonási tünetei vannak – de hiszen épp nincsenek. A kell vagy az újra hangsúlyosabb a kijelentésben? A kell jelenidejűsége lerombolja az újra jövőidejűségét, és fordítva: a jövőidő elvész a kell jelenében. Retorikailag ettől válik pusztítóvá a kijelentés: a két szó érvény-teleníti egymást és a beszélő hangját.

A felmentés és az igazolás értelmezése

A „beszámolókat” (accounts) olyan magyarázatnak tekinthetjük, amikor valaki olyasmiről beszél, amit rossznak, nem vártnak, elítélendőnek tartanak (Austin 1979). Ezek olyan verbális stratégiák, melyek csökkentik a felelősséget vagy a vádolást, meyet a cselekmény elkövetőjének tulajdonítanak (Scott – Lyman 1968). Az igazolás és a felmentés közötti kapcsolatot többen vizsgálták. Riordan és munkatársai (1983) szerint az igazolásokból az aktor karakterére könnyebben lehet következtetni, mint a felmentésből. McLaughlin és munkatársai (1983) szerint a felmentések veszélyeztetik a beszámolót szolgáltató „arcát”, önbecsü-lését, önértékelését, míg az igazolások ugyanezt teszik a hallgatóval: hiszen a hallgató kimondott vagy feltételezett valóságát kérdőjelezi meg. Riordan és mtsai (1987) szerint az igazolás kevésbé hatékony súlyosabb határátlépések-nél, normasértéseknél, mint a felmentés. Itoi és mtsai (1996) szerint pedig a felmentés olyan helyzetekben fordult elő többször, ahol az észlelt kár nagyobb volt. Az adott beszámoló sikeressége, hatékonysága nagyban függ a magyará-zatot adó és a hallgató viszonyától, a szóbanforgó cselekménytől és a korábbi magyarázatoktól.

A felmentés tehát az adott cselekmény (ágencia) elfogadása, de a felelősség tagadása vagy csökkentése (pl. be voltam rúgva). Az igazolás a cselekmény (ágencia) más színben történő feltűntetése; „tulajdonképpen” nem is azt csi-náltam (a fű nem is kábítószer), de a felelősséget elismerem.

Felmentések

K: Volt-e már túladagolásod?I: Volt.K: És mért volt?I: Túl jó volt a cucc.


1504„Hát a legeslegelső az nem eszembe jutott, hanem - tudod – az ismerőseim végül is, akik úgy izé megkérdezték, hogy… mert ők már akkor régebb óta csinálták. És mászkáltunk egy ideig, nekem soha nem kellett, és valahogy egyszer úgy sor került rá, hogy végül is barátnőm által én is kipróbáltam.” 1702

K: Ha nem kerülsz be intézetbe, hanem rendesen nevelkedsz, akkor alakuhatott volna másként?

I: Szerintem, akkor is ugyanitt lennék, ahol most vagyok [hajléktalan injekciós he-roinhasználó]. Ez egy, nem tudom. Mondjam azt, hogy születési rendellenesség? Szabadságvágy. Hát, ha tehetném, mennék, aztán forradalmat csinálnék, mint Che Gevara.

K2

Igazolások

„Hát a legeslegelső csak úgy felmerült a gondolat, hogy ki kéne próbálni, hogy mért ne, abból nem lehet semmi.” 2802

„Nem. Addig nem tartom fontosnak elmondani nekik [szexuális partnereinek], amíg nem vagyok vagy hepás, vagy AIDS-es. Szóval az, hogy intravénásan drogokat hasz-nálok, az egészen addig nem tartozik rájuk.” Drog0001

„És tetszett. Én nem szoktam olyan sűrűn csinálni [injekciós droghasználat]. Ritkán. Csinálom két–három napig, utána egy jó pár napig nem csinálom. Néha nem kell egy hétig, két hétig.” Drog0003

I: Esetleg annyi, hogy mindig kitisztítom a fecskendőt, mielőtt eldobom.K: Hogy tisztítod ki?I: Beleszívok vizet, erősen kinyomom belőle, aztán eldobom.K: Letöröd a végét vagy nem?I: Nem szoktam. Áthajítom egy bokor mélyére. Szóval úgy dobom el, hogy bárki, gyerek, vagy akárki, ne találhassa meg. 1710

K: Akkor megpattansz a pénzével?I: És meg is mondom neki, hogy öreg, felejts el. De tényleg. Nézd, én alapjáraton jó

ember vagyok, szóval ismerem a lényeget. Van nálam limit. 1710

Az ágencia 245

„Szóval, ha engem megkeresnek azzal, hogy hé, te öreg, kellene ennek meg annak, akkor én, általában, ha csak tényleg az érdekem meg nem kívánja, és esetleg, véletlenül, mert nekem sincs, és megdöglök valamennyiért, akkor biztos, hogy nem szerzek az égvilágon senkinek. Érted? Szóval vagyok ennyire karakán ember.” 1710

K: Neked volt már túladagolásod? Tehát gyakran adagoltad túl magad?I: Kétszer. De nem volt veszélyes.K: És az hogy történt? Miért?I: Belőttem magam, kicsit sokat lőttem, elaludtam, három óra múlva fölkeltem. 3301

I: Ez az én életem, ez az én választásom. K: Szóval, ha te úgy döntesz, hogy nem fogsz drogozni, és úgy fogsz élni, mint egy

normális ember, akkor azt meg tudod csinálni? I: Nem. Úgy, mint szerinted a normális ember úgy soha nem fogok élni. És nem azért,

mert nem akarok, azért, mert nem fogok.

K: Hány éves vagy? I: 32. Szóval úgy nem fogok élni, hogy reggel felkeljek, elmenjek dolgozni, este haza

menjek, egy sör aztán alvás. K: Miért? I: Mert nem, mert nekem az nem jön be. K: Nem jön be? I: Csináltam. Hát most volt egy három évig leálltam a cuccról, hát majdnem három,

másfél évig. Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, dísznövény kertészetben dol-goztam, meg néha a X. Parkban természetvédőként. Aztán rájöttem. Hát jó, a ter-mészetvédelem az még be is jött, de szóval ez a minden napi robot, olyan monoton volt, hogy ugyanazt csináljam. Az nem jön be viszont. Szeretem a növényeket, az állatokat, azokkal szívesen eldolgozok, de az, hogy minden napi robotként, hogy reggel hétre bemegyek, vagy nyolcra és akkor ott lenni négyig vagy ötig, az, az nem.

K2

„Jó, volt bennünk rosszaság, hogy mondjam, de ez mindenkiben benne van.” 3301

(Kiegészítve a Pomerantz-féle extrém eset formulációval)

A felmentés – bár a felelősséget tagadja – mégis „kedvezőbb” helyzet például egy későbbi intervenció számára. Ebben az esetben a „valóságot” az interjúalany elfogadja, csak a felelőssségét nem. Könnyebb a felelősséget belátni, mint az alternatív valóság koncepciót átdolgozni, mint ami az igazolás esetén a hely-


zet. Itt a „valóságot”, a tettet értelmezi át az interjúalany, amit tett, az nem is injekciós használat „csak” egy egyszerű kíváncsiság, próba, nem is szokott másnak anyagot szerezni, csak nagyon ritkán – és látjuk, ez a ritka, valójában mennyire gyakori lehet. A cselekmény megváltozott értelmezési keretben törté-nő felfogása az interjúalany számára kedvezőbb, ugyanakkor szándékos. Nem arról van szó, hogy egyszerűen másképp értelmezi a valóságot, mert a „felté-telezett” cselekmény („amit nem követett el”) normasértő voltával tisztában van. Az igazolások könnyen rendszerbe szerveződhetnek, és azt a benyomást keltik, hogy egy alternatív világlátásról van szó. Holott éppen az igazolások előfordulása, megfogalmazása mutatja, hogy nem egy alternatív világképről van szó. Például, partirajáró droghasználók pszichedélikus droghasználata nem ilyen igazolás rendszerbe épül be; náluk egy alternatív világkép magától értetődő része bizonyos szerek fogyasztása (bizonyos helyeken és időben, meghatározott céllal).

Nézzük meg egy partiszcénabeli droghasználó magyarázatát a droghasz-nálatáról!

K: Milyen különbségeket látsz a goa és a dnb partik között?I: A partizás az goa parti, a dnb az egy dnb buli. Amit elképzelnek az emberek techno,

rave partinak, csak a zene, tudatmódosító szerek, elszállás, peacelovehappiness, ezoterikus dolgokkal körülveszed magad, mindenki hajnalig táncol, törzsi érzés ez a goa parti. A dnb pedig nem ennyire konkrét, nem köti le ennyire az embert. Soha nem trippeznék, ekiznék, speedeznék be egy dnb bulira. Szívni lehet közben, sörözöl, elvagy a haverokkal, jót táncoltok, de az nem köti le a fi gyelmedet 100%-osan. Közelebb áll a diszkózáshoz, házibulihoz.

K: Különböznek az emberek valamiben ezeken a partikon? I: A goa partikra eljárnak olyan emberek is, akik nem ennyire látják ezt a pszichedelikus

élményt benne, hanem nekik mindegy, hogy mi szól, csak monoton négynegyed legyen. Ezek a diszkós grizzlyk. A dnb-re talán fi atalabbak járnak.

K. Zenében milyen különbségek vannak? I: A goa egy pszichedelikus zene. K: Droghasználatban van különbség? I: A 15–16 éveseknek szerintem tök mindegy, hogy milyen zene szól. Bevesznek minden

szart. El tudom képzelni, hogy be vannak ekizve dnb partin, de az nem oda való. Ez nem azért van, mert ehhez a szórakozási formához az a drog illik, hanem mert bármilyen szórakozásnál az a lényeg, hogy minél durvább dolgokat csináljanak.

A3 interjú

A partirajáró számára a goa életérzés, ami nála bizonyos tudatmódosító szerek használatával jár, de mivel ilyen érzékenységre már szert tett, szerek nélkül is képes ilyen tudatmódosulásra. Nem „igazolja” a droghasználatát. Persze, az interjúzó személye, az interjúhelyzet fi nom változásai módosítják egy-

Az ágencia 247

egy – ráadásul kiragadott – részlet értelmét. Egy, a partiszcénához közelálló, egyetemista interjúkészítő felé a partis nem érzi úgy, hogy igazolnia kellene a droghasználatát vagy felmentést szereznie. Egy heroin-használó viszont, már érezheti úgy, hogy az interjúvoló a többségi társadalom képviselője, aki nagyon elítéli az ő injekciós droghasználatát és életformáját, aminek elemeit ő maga is elítélendőnek tart (pl. lopás, évekig tartó nem dogozás). A partis interjújában nem találkozunk azokkal az elemekkel, amiket Larkin és Griffi ths (2004) a kockázatvállalás és az ágencia kérdéséről írt, de következtetni lehet viszont a szintén a szerzők által leírt droghasználat-menedzselési technikákra (ezekkel részletesebben a partiszcénák szereplőinek droghasználata kapcsán foglalko-zom, de a témát érintem az injekciós használók fertőzési kronotoposzainál is).

Persze, amikor az írom, hogy az előző idézet egy alternatív kultúra/életstílus megjelenése, akkor elfogultsággal is vádolhatnak, holott én csak a résztvevő, illetve a megértő kutató perpektíváját veszem fel. Egy bírósági tárgyaláson, de akár egy pszichiátriai intézményben is, ez az egész alternatív kultúra egy rendszerbe szerveződött igazolássorozat lesz, ami a bíróság esetében akár a kiszabott büntetést súlyosbítja, hiszen az adott személy nemcsak drogokat használ, hanem olyan „ideológiát” terjeszt, ami a droghasználatot elősegíti, tehát másokat, közvetve, drogozásra buzdít.

Injekciós használók esetében több felmentés típusú magyarázattal találkoztunk, mint az összes, más típusú droghasználónál. Az előzőek fényében ez érthető: az injekciós – többnyire heroin – használat a társadalmi többség számára nagyon elítélt, amit az interjúalany is tud. Az injekciós hazsnálat több éve folyó tény-sorozatát nehezebb igazolni – mint akár az alkalmi, akár a rendszeres egyéb droghasználatot („a fű nem is drog”). A sorozatosan felmentésekhez folyamodó injekciós használónak már nincs vesztenivalója az önértékelése terén: általában nagyon negatív énképű személyekkel találkoztunk. Ezt erősítette fel a hatalom nélküliség (empowerment), az élet – nemcsak a droghasználat – kontrollálha-tatlanságának érzése (lásd még Katz 1988), a „sors” és a „véletlenek” szerepe, a fatalizmus és a nihilizmus kifejezése, ahogy utóbbi kifejezéseket Rhodes és Cusick (2002) használta az előzőekben ismertetett tanulmányukban.

Felmentés és kezelésbe kerülés: a szerzbl kibújik a pszichiáter | Különösen magas volt a felmentésae aránya a kórházi osztályokon és ambu-lanciákon készült interjúk esetében – ilyenkor az interjú a kezelés megkezdése utáni néhány napban készült. A felmentés, ami tehát a „tény” elfogadását és a felelősség elutastását jelenti, itt leegyszerűsítve kb. azt, hogy „igen, én drogos vagyok, de nem tehetek róla”. Ez a „nem tehetek róla” nagyon sokféle lehetett: a barátok, társak hatása, a függőség (és az elvonás) egyenlő: betegszerep, az áldozat és „sorsüldözött” szerep, az „öngyógyítás”. Davies (1997) „drugspeak-


nek”, drogos beszédnek nevezi azt a fajta – nevezzük így a pszichologizálást és a felmentést –, amikor droghasználók elsősorban olyan kifejezéseket használnak droghasználatuk és annak folytatódásának leírására, illetve magyarázatára, hogy elvonásom volt, sóvárogtam, függő lettem, kontrollvesztő lettem stb., azaz, a droghasználatra „nem szándékosan” került sor, mivel a használó „nem ura” az akaratának, és ezért lemond a felelősségről (de a bűntudatról és a szé-gyenről is), illetve azt – a felelősséget és élete irányítását, ha időlegesen is, de – medikális szakembereknek adja át. Davies (1993) egyébként ezt korábban igen erőteljesen is megfogalmazta, amikor az „addikció mítoszáról” írt: neveze-tesen, szerinte olyan, hogy addikció (függőség), nem létezik, azt – elsősorban droghasználók és a velük foglalkozó szakemberek – állítják elő a mindennapi, droghasználatról folyó diskurzusaikban. Amit Davies hangsúlyoz – és ebben különbözik az antipszichiátriai irányoktól –, az a személyes felelősség, döntés, akarat kérdése bizonyos helyzetekben (ahol a pszichoakítvszer-használat esé-lye nagy), illetve olyan emberekkel kapcsolatban, akik pszichoaktív-szereket használnak, hogy megszabaduljanak az előzőekben is említett felelősségtől, bűntudattól, szégyentől. Amit most kiemelek ebből a gondolatmenetből, az az, hogy az injekciós droghasználók kezelésbe kerülve, „előszeretettel” alkalmazzák a felmentés jellegű magyarázatokat. Ez a kezelést megkönnyíti – hiszen „elismerik” droghasználatukat, sőt annak intenzív voltát is –, ami viszont a kezelést megnehezíti, az az, hogy abban kevés személyes felelősséget látnak.

A többi droghasználóra sokkal inkább jellemző az igazolás jellegű magyarázat: azaz, droghasználatukat nem ismerik el annak, aminek a többségi társadalom tartja: a fű nem is drog, csak kipróbáltam párszor stb. Nyilván, egy segítő in-tervenció esélye ezekben az esetekben kisebb, hiszen a droghasználók valami másnak tartják droghasználatukat. A partidroghasználó példáján láttuk, hogy a droghasználat magyarázatának „igazolás” kategóriába sorolása sokszor már egy előfeltevést tükröz: a droghasználat mindig kontrollvesztő, tagadáshoz, függőséghez stb. vezet, tehát aki másképp beszél droghasználatáról, az pusz-tán „igazoló” magyarázatok sorát adja. Ezért „igazolás” jellegű magyarázatok esetében – de ez érvényes a „felmentésekre” is – célszerű megvizsgálni annak a lehetőségét, mi van akkor, ha „elfogadom” az adott személy beszámolóját, és a droghasználatra vonatkozó magyarázat igazolás vagy felmentés jellegét záró-jelbe helyezem: vajon többet tudok-e meg az adott személyről, viselkedéséről, személyiségéről, érték- és hiedelemrendszeréről, társadalmi helyzetéről?

Az „igazolás” és a „felmentés” magyarázat (account) kategóriák kontroll nél-küli használata (hogy forduljunk ismét a droghasználathoz) éppen azt fedheti el, amit megismerni kívántunk, és szinte észrevétlenül a saját magunk alkotta kategóriarendszer függőivé tesz bennünket!

Az ágencia 249

Ágencia és governmentality

Bár a kapcsolat első látásra – elméletileg – nyilvánvaló, a helyzet ennél bonyo-lultabb. Az ágens – nemcsak a droghasználat tekintetében – interjúalanyok jobb „alanyai”, szubjektumai a governmentality-nek, mint azok, akik nem ágensként élik az életüket, akik életét – saját élettörténeti konstrukciójuk szerint – a sors, a véletlen, vagy más külső körülmények befolyásolják; akik sodródnak (ezt meg is fogalmazva), akik tehetetlenek a külső, de akár pszichés jellemzőikkel szemben (pl. elvonás, lelki „tehetetlenség”, akaratnélküliség). A governmentality számára kedvezőbb a helyzet, ha az ágensi viselkedés mellett az egyének tetteikért és azok következményeiért felelősséget vállalnak: azaz ritkán fordulnak a felmentés vagy az igazolás magyarázatához. A felmentés típusú narratívák tipikus előfordulása az injekciós droghasználók körében nemcsak arra utal, hogy ez a „legsúlyosabb” droghasználati forma, amit a leg-nehezebb kontrollálni, hanem arra is, hogy az interjúalanyok véleménye szerint is – elfogadva a többségi társadalom véleményét – ez a helyzet; ezért is kell a felelősségüket csökkenteni vagy feladni, így valamennyire önértékelésüket – annak maradékát – fenn tudják tartani. Ugyanakkor az ilyen magyarázatok ritka előfordulása marihuána-használóknál és partidrogokat használóknál (akiknél a használat a parti terére és idejére korlátozódik) már az ilyen típusú droghasználatok normalizációját jelenti a szóbanforgó kortárs környezetben, azaz a rekreációs használat megjelenését. Az interjúkban az ilyen típusú drog-használat különböző kontrollálási-szabályozási technikái is bőségesen meg-jelennek, alátámasztva a governmentality korára jellemző, a droghasználatra is kiterjeszthető módon alkalmazott felelős és morális, valamint ökonómikus és racionális, önkormányzó egyén (Lemke 2000, Lemke 2001) vagy a hangsúlyt máshova helyező, „kalkuláló hedonizmus” (Featherstone 1991) fogalom által lefedett jelenség megjelenését.


ÁLDOZAT ÉS SZAKÉRTŐI SZEREPEK POZÍCIONÁLÁSA: EGY TR AUMAFELDOLGOZÁS KUDARCA

A következő interjú (3301) egy 27 éves nővel készült, az interjút egy szociális munkás (Lencse Menyhért) készítette, akinek már volt egy rövid, korábbi, szak-mai kapcsolata az interjúalannyal. A helyszín a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia volt. A következőkben hosszabb részleteket közlök az interjúból, meg-megszakítva a magyarázataimmal. A helyhiány miatt az interjú egyes részeit elhagytam; úgy éreztem, az interjú dinamikája ezek nélkül is megérthető.

Elkezdjük az interjút. Az első kérdésem, hogy mikor használtál drogot először az életedben? Mi volt az első alkalom?12 évesen. Hogy történt?Ez úgy történt, hogy a stricik – mondhatom úgy, ahogy kell, nem? – belém lőtték a vénámba. De hogy kerültél oda?Úgy kerültem oda, hogy 9 évesen megerőszakoltak, és 12 évesen ugyanazok az emberek elkaptak. Ez mind a három rendőr volt. És azt mondták, hogy ezért büntetésből drogot kapok. Lefogtak ketten, a harmadik meg belém szúrta a drogot.És az milyen drog volt?Heroin. Heroin és morfi ummal keverve. Tehát ez teljesen a te akaratod ellenére történt?Így van, az akaratom ellenére.

Egy áldozat-élettörténet veszi kezdetét a megerőszakolással 9 évesen és az erőszakos injektálással, 12 éves korban.

És neked ez milyen élmény volt?Hát, végül is nem jó élmény volt, de amikor megkaptam a drogot, mert el-kezdtem éhezni, akkor nagyon jó érzés volt, mert akkor megkönnyebbültem. Egyszer. Kétszer: Nem éreztem annyi fájdalmat, mint előtte. Szóval a nemi erőszaknál nagyon nagy fájdalom van. Ezt nem tudom nektek, férfi aknak elmagyarázni, de megpróbálom. A nő, amikor nem akarja, akkor összeszorul. Na most, a drogtól meg kitágulok. S akkor már nem éreztem semmi fájdal-mat. Sőt, még élveztem is a dolgokat. És így kezdtem el. Ezt három-négy napon keresztül kaptam, és minden nap. És így lassan-lassan beláttam, hogy szükségem van rá, mert ez nagy élvezet, meg hogy nekem élvezet a férfi akkal. Így kezdődött el.

Az ágencia 251

Az áldozat történet folytatódik, azzal a kiegészítéssel, hogy már önmagát ágensként tünteti fel: az áldozat szerepből ágenssé válik.

És akkor utána, tulajdonképpen 12 éves korod óta folyamatosan használod?Szedem folyamatosan. Mert én elkezdtem az utcán dolgozni. Azért dolgoz-tam, hogy a pénzt megcsináljam a striciknek. Ők meg ezért drogot fi zettek. Ez így kezdődött el.És ez itt volt Budapesten?Ez itt volt Budapesten, a K. utcában. És egy idő után pedig kimentél Németországba?Nem kimentem, hanem megszöktem kocsival. Kocsival mentünk ki, a ha-tárőrségnél megbújtam, letakartak takaróval, mert még fi atalkorú voltam, és így átjöttem a határon.

Az ágens szerep folytatódik, de felmentésekkel is találkozunk, nem magának, hanem a striciknek kellett a pénz, amiért ő dolgozott.

És hány évig éltél kint Németországban?Juj!Hát körülbelül?Kilenc–tíz évig. Szóval kábé.Tehát kilenc–tíz éven keresztül. És akkor igazából kint is drogoztál?Kint már szükségem volt a drogra. Ahhoz, hogy öreg, 50–70 éves férfi akkal lefeküdjek, ahhoz már kell valami. Meg voltak olyanok, hogy 20–23–30 éves férfi ak, de olyan brutálisak és olyan perverzek voltak, hogy egyszerűen kellett nekem valami, hogy egyszerűen el tudjam tűrni azt, amit akarnak.

Igazolás és felmentés keveréke: a prostitúció itt ágens viselkedésként jelenik meg, ami igazolja, illetve felmenti a droghasználatot. A prostitúció pozitív értékelése igazolja a droghasználatot; a konkrét személyek és cselekmények felmentésként szolgálnak.

Tehát ha nagy mennyiséget vásárolsz, akkor bármikor?Igen. Én meg mindig 5-6 grammot vettem náluk. Különben a városban fél grammot, egy grammot vesznek az emberek. Én meg mindig 5-6 grammal vettem. És ez nagyon jó volt nekik – meg nekem. És akkor, ez hogy ment? Először telefonáltál?Telefonáltam, mondtam neki, hogy fi gyelj ide drágám, itt vagyok a sarkon nálad, az utcában. Följöhetek vagy nem? Hát, persze, cicám, gyere. Kész. Akkor már tudta, hogy minimum az öt grammot elő kell, hogy készítse.


Mert tudta, hogy öt grammnál alul nem veszek. Ennyi volt.

Itt a teljesítményt látjuk, magasabb státuszra tesz szert, mint a többiek, mert nagyobb adagban veszi a szert, amitől kivételezett helyzetbe került.

Tehát így adtak hitelbe?Hát, mondjuk, nem mindenkinek. Csak akik nagyobb mennyiségben vásá-roltak. És ez mindig sikerült?Ez mindig sikerült.És olyan előfordult, hogy nem tudtál anyagot szerezni?Nem. Tehát mindig volt. Változott a minősége adott esetben a szereknek így az idők alatt?Jó, volt olyan eset egyszer-kétszer, hogy kicsit többet kellett beszednem, hogy érezzem. De volt olyan eset is, hogy fele annyit szedtem be, és már elájultam. Szóval ez változó. Attól függ, hogy kitől vesszük az anyagot. Ez normális. De különben, normális esetben mindig megvolt a rendes anyag. Szóval a normális anyaguk megvolt. Úgyhogy evvel nem volt gond.

Tovább folytatódik az elért magas státusz bemutatása: mindig sikerült anyagot vennie, és még a különlegesnek számító bánásmódot is „kiérdemelte”: kölcsön is adtak neki. Néha túladagolta magát – ez a kibontakozó szakértő drogos státuszt zavarja – de extrém eset formulációkkal (Pomerantz), „normális-ok” sora – megoldja a helyzetet.

És ha nem lett volna pénzed, akkor?Akkor se. Akkor addig járkáltam volna, míg a pénzt beszereztem volna. De vele, Attilával soha. Mert ez úgy van Németországban, hogy ha egyszer lefekszel a dílerrel, akkor mindig le kell feküdnöd, ha van pénzed, ha nem. És ezt nem tettem meg.Tehát akkor így szokássá válik, és onnantól kezdve ez is egy feltétel?Így van. Pontosan. Ha van pénzed, ha nem. Lehet, hogy odaadsz nekik 500 márkát például, 10 grammért. De ha lefekszel a dílerrel, akkor kapsz még öt grammot. És ezt nem csináltam. Egyszerűen nem ment.Te árultál drogot?Igen. Nagyon-nagyobb mennyiségben. Nekem most van két év felfüggesz-tettem, 250 gramm heroinért. Tehát negyed kiló heroint árultam. És az egy ilyen darab, kődarab, azzal elkaptak. De különben nem történt semmi.

Az ágencia 253

A szakértői pozícionálás folytatódik, az interjúalany elmagyarázza az interjú-készítőnek, mi a „szokás” Németországban, hogy jobban értse az ő kivételezett státuszát. Büszke arra, hogy drogot árult, ami a drogfogyasztóhoz képest magasabb státuszt jelent.

Akkor most nézzük meg az injekciózásnak a körülményeit. Általában milyen drogokat szoktál szúrni?Heroin, kokain, morfi um, ópium. Tehát igazából mindent, ami…?Mindent, amit fölszív az injekció, és végigmegy a vénán. Mert van egy-két ilyen drog, ami nem megy végig a vénán, mert egyszerűen betömődik. Ez a morfi um, kokain, heroin, ópium, ez mind végigmegy. Az egyetlen drog, ami nem megy végig, az a gyógyszerek. Mint például van a Metadon, amit inni kell, az is végigmegy. De van Metadon, amitől például… mézet raknak bele, hogy beleragadjon a vérbe. Az sem megy végig. Szóval végül is, ezeket nem is próbáltam. Én csak hallottam. És akkor vannak – gondolom – olyan gyógyszerek is, altatók, nyugtatók, amiket szintén nem érdemes szúrni, mert – ahogy mondod – nem megy végig a vénán?Hát, amit nem éri meg szúrni, az a T., a kék T., mert ez felhabosodik. A fehér T.-t pedig be tudod lőni. De nem használ semmit. Ennyi. A R. – kint Németben van R., a régi, azt be tudod szúrni, attól egyből elájulsz, az újabb R., a kék, azt nem tudod szúrni, mert színezék van benne.

A szakértő drogos pozícionálás folytatódik: részletes magyarázattal szolgál az egyes drogok hatásáról, használatáról. A beszélgetés a kérdés-válasz struktúra ellenére inkább monologikus: az interjúalany elbeszélői nézőpontjához (Genette, hivatkozik rá Tátrai 2000) igazodik a történetmondás, az interjúalany „hangját” nem halljuk. Az interjúalany önmagával sem lép dialogikus kapcsolatba.

Ezt értem, de hogy milyen helyszínen? A helyszínen? Akárhol. Mert én eltalálom magam mindenhol. Szóval nekem le kell húzni a nadrágot, és megvagyok.

A szakértői pozíció folytatódása.

És akkor egyedül is, meg többen is szoktatok szúrni?Hát, végül is, én egyedül szeretek szúrni, mert akkor csönd van. Ha többen szúrnak, akkor mindegyik: „Jaj, ez fáj, nagyon fáj, csíp, szúr, mar” – ezt meg nem szeretem. Tehát ha lehet, akkor mindig egyedül szúrok. Akárhová megyek.


Mindig egyedül szúr, egy apró elbizonytalanodással: „ha lehet”.

Te magad szúrtál-e másnak?Igen. Mivel hogy nekem… egészségügyet tanultam, és láttam, hogy sok em-bernek a kezében vérzik… mindenhol a keze, nem találta el magát. Én meg eltaláltam egyből. Szóval ilyen vészhelyzetben segítettem másokon. De csak új tűvel, meg új pumpával. Tehát új injekciót használtam mindig.

A szakértői pozíció folytatódása.

Tehát te hepatitisz C fertőzött vagy?Bennem van, igen. De nekem ez a hepatitisz C hordozható, de nem adhatom tovább. Tehát ezt már Németországban megállapították, hogy én magamban hordozom, de nem adom tovább. Akkor sem, hogyha adott esetben valaki ugyanazzal a tűvel meg fecskendővel szúrja meg magát, mint amivel te szúrtad magad?Nem. Én nem adhatom át. Én csak hordom. Ugyanolyan, mint az AIDS. Hordozó vagy, vagy továbbadhatod. Én csak hordozom. Én szexuálisan gumi nélkül tudok bárkivel aludni, lefeküdni, nem adhatom tovább.

A szakértői pozíció most már a fertőző betegségekre is kiterjed: az interjúalany által elmondottak a valóságnak nem felelnek meg; a hepatitisz C átadódik, ahogy az AIDS vírusa is. Nincs külön „hordozó” és „átadó”.

Tehát a partnered semmilyen módon nem fogod megfertőződni?Nem. Most volt a barátom hepatitisz C teszten, akivel egy éve együtt vagyok, negatív. És az orvos meg is mondta, hogy a hepatitisz C-t csak akkor kaphatja meg, ha én vérzek. Különben nem.

Az előbbi állítás pontosítása az interjúkészítő többszöri kérdezésére (a kérdé-seket itt most nem tüntettem fel).

De adott esetben, hogyha valaki…Tehát vér a vér szerint kaphatod meg, különben nem.De igazából, hogyha valaki olyan fecskendővel szúr, amivel te előtte szúrtad magad, ott maradhat annyi vér, nem?Nem. Mert különben a drogosok úgy csinálják, hogy megszúrják magukat…. Most megmutatom neked. Megszúrják magukat, visszaszívják a vért, és még egyszer benyomják. Tehát vér nem marad a tűben. Mert azt mind belenyom-ják. Tehát nem hordozható.

Az ágencia 255

Szakértői pozíció: már meg is mutatja az interjúkészítőnek az injektálás folya-matát. Emlékeztetőül: az interjú elején egy áldozat-élettörténet kezdetét láttuk, most pedig már elég hosszan szakértői pozícióból beszél az interjúalany.

Én stoppolok. Akármilyen hepatitisz C-je van, akármilyen AIDS-e van, az emberrel nem közösülök tűvel. Vagy hogy mondjátok?Nem szúrsz közösen?Semmit. Én minden alkalommal újabb, steril tűt használtam. Úgyhogy ez a veszély nem fenyeget. Akármennyi, meg akár az utolsó pénzembe kerül, mindig a steril tűt fogtam.

Az interjúalany által elmondottak nem alakítják ki azt a képet, hogy soha nem szúr közös tűvel: a fenti megszorítás, hogy fertőzöttel nem szúr, azt sejteti, hogy nem-fertőzöttel előfordulhat, igaz, ahogy az előbb láttuk, „ha lehet”.

Úgy volt, hogy mennyi pénzük van. Végül is én 250 márkáért kaptam 5 grammot. Ha valakinek volt 230, akkor 20 márkáért lehúztam. Más nem volt. Ha valakinek nem volt pénze, de segített nekünk, hogy beszerezze az anyagot, akkor kapott olyan két–három grammot.

Tipikus drogos szubkulturális játszma: ki tudja a másikat „lehúzni”. Itt mint a versengésnek az interjúalanyra nézve pozitív eredménye jelenik meg.

Olyan volt, hogy valaki nem adott bele pénzt, és mégis kapott az anyagból?Nem. Soha nem? Hitelbe sem?Hitelbe egyáltalán nem, mert tudtuk, hogy úgysem fi zeti ki. Mert a drogosok olyanok, hogy leesküszik az égről a csillagokat, de akkor sem adják meg a hitelt.

A szakértői pozíció megerősítése egy extrém eset formulációval (Pomerantz): „mert a drogosok olyanok”.

Igen, tehát hogy fi ltert kapott-e valaki?Nálunk nincs ilyen. Mindenki a saját fi lterét megtartotta, mert ha nem volt anyag, összegyűjtöttünk 10–15 fi ltert, még egyszer kifőztük, és ez elég volt arra, hogy a fájdalmaink elmenjenek. De fi ltert nem adtunk senkinek

A többes számmal, és így megint egyfajta szakértői pozícióból, tulajdonképpen elleplezi, hogy ő is használja más szűrőjét.


Figyelj ide, elmagyarázom. Figyelj! Tudsz nekem adni egy lapot? Ez így van. Itt a kanál. Itt a fi lter. Na most, ezen a fi lteren, amin te megfőzöl heroint, rajta maradnak a heroinok. Egy kisebb darab. Na most, ha ebből a fi lterből 10–15-öt összegyűjtesz, fogsz egy másik kanalat, itt van kb. ennyi fi lter, ezt megcsinálod C vitaminnal, raksz be egy nagyon kevés vizet, a pumpából kiszívod a vizet, rányomod, szétszeded a pumpát, belenyomkodod a fi ltert a pumpába és visszanyomod. És ezt utána másik pumpával – sterillel – kiszí-vod. Na most ez, amit kiszívsz a pumpából, barna. Na most, ha ezt a barna heroint belövöd magadnak, ugyanolyan, mint ha ezt a fi ltert anyaggal együtt lőnéd. Erről van szó.

A szakértői pozíció kiteljesedik: az interjúalany már le is rajzolja a drogelosztás és a szúrás menetét. Most hosszabb részt töröltem az interjúból, ahol a szúrás menetét, az injekciós tű beszerzését és a használttól való megszabadulás módját mondja el az interjúalany.

De a hepatitisz C-t, azt valakitől kaptad?Ezt a köcsög rendőröktől kaptam, ha már mondhatom azt, amit mondok. És akkor ők előtted szúrhattak azzal a fecskendővel?Szerintem azt mástól szerezték be. Tehát én így gondolom. De most már mindegy, az életem tönkrement, de az a három rendőr úgyis megfi zet érte.

Egy látszólag ártatlan kérdés kapcsán újra megjelenik a gyermekkori trauma. Amit az interjúalany mond, azt most nem áldozat, inkább – látszólag – bosz-szúálló szerepből mondja.

Volt olyan, hogy te magad fertőtlenítettél fecskendőt valaha?Soha.És a technikát ismered? Tehát tudsz egy-két technikát?Persze. Alkohollal átmosni, jól kifőzni, kész.Forró vízben?Igen. Forró vízbe belerakod, egy jó 10–15 percig főzöd, tovább nem, mert szétmegy a műanyag. Kész, vége. A tűt is ki tudod főzni, mindent. De nem ér semmit, mert a hepatitisz és az AIDS benne marad. Szóval szemmel lát-hatóan tiszta, de nem használ.

Perspektívaváltás: jelen idő, egyes szám, második személy.

Ez kábé akkor egy 20–30 cm magas gázmelegítő, ugye? Sőt, még több is?Egy olyan jó 40-es. És ilyen vékony. Úgy volt, hogy kicsavartad, tüzet raktál

Az ágencia 257

rá és kész. Ez egy perc alatt felmelegítette a heroint, akármilyen kemény volt, kő volt. Egy perc alatt felmelegítette. Ezért voltam 2 perc alatt kész. Mert ha öngyújtóval melegítgeted, akkor várhatsz egy órát is. Az meg nem ér semmit. Egyszer. Kétszer: ha így fogod a kanalat, a gyújtó felrobban, kirepül az egész anyag a kanálból. Úgyhogy az nem jelez semmit.És ezt honnan tudtad, hogy ott vannak olyan vénák?Egészségügyet tanultam.

A szakértői pozícionálás folytatása erőteljesebb retorikai elemekkel: perspek-tívaváltással, a szakmája felemlegetésével.

Egészségügyileg milyen kockázatokkal jár az injekciós használat?Az, hogy nem fogod tudni soha abbahagyni. Soha. Meg hogy megbolondulsz lassan. Mert egyszerűen nem bírod tovább azt, hogy azért dolgozol, hogy heroinozzál. Menned kell, mint a hülye, és egyszerűen azt hiszik az embe-rek, hogy mindent megtehetnek veled, mert drogos vagy. Ez a legrosszabb. Mint ahogy mondtam az orvost is, akit feljelentek. Mert feljelentem, mert fekete a lábam.

A szakértői pozíció mellett a felmentés is megjelenik: a heroinhasználatot nem lehet abbahagyni. Megjelenik az áldozati pozícionálás is.

És az ismerőseid között volt olyan, aki túladagolta magát? Az utolsó évben, májusban 27-en haltak meg.

A heroinhasználat tragédiája; az interjúalany túlélő.

És amikor ezt megtudtad, hogy az ismerőseid túladagolták magukat, akkor mire gondoltál? Mit éreztél?Azt, hogy jól elvertem az Alakot.Akitől vették?Akitől vették az anyagot. Nagyon csúnyán elvertem. És följelentettem. Hogy mi lett vele, nem tudom. De bizonyítani tudtam, hogy tőle vettük az anyagot, mert pont nála volt anyag, amitől… az az anyag volt nála, amitől meghaltak az emberek. És az ilyet nem tűröm.

Az interjúalany erőteljes ágens viselkedést mutat: még fel is jelenti a dílert, ami a heroinhasználói körben nagy bátorságra vall.

El tudnád röviden mesélni a legutóbbi jó élményű droghasználatodat?


Nem. Nem?Egyszerűen nem volt jó élményem. Mikor volt a legutóbbi jó élményed?22-én, decemberben. Négy és fél órát aludtam a WC-ben. Az volt a legszebb érzésem. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam megmozdulni.

Korábban szó volt a heroin hatásáról, hogy az egyén énjei közötti dialogikus kapcsolat lehetőségét is megszűnteti. Itt a legjobb élmény az, amikor az „it-ifying” teljesen megvalósult: a vécében aludt.

És mikor volt a legutóbbi rossz élményű droghasználatod?Olyan nem volt. Nem volt soha?Az Isten adta, hogy nem volt soha.A túladagolások sem voltak rossz élmények?Nem.

A szakértői pozícionálás folyatódása: az interjúalanynak még a túladagolások sem jelentettek rossz élményt.

Hát, hogy a problémáidban [segíteni], abban, hogy esetleg tiszta tudj maradni. Most, hogy azok után, hogy ki lettem dobva a lakásból?!Tehát úgy gondolod, hogy most így nem fogsz tudni tiszta maradni ezek után?Most mit csináljak? Menjek a kocsis stihre? Megkeressem a pénzt a javamra? Hülye nem vagyok. Mióta nem használsz? Mióta vagy tiszta?Lassan harmadik hete. De nem akarok drogozni. Jó, a füvet el tudnám szívni, ezt megmondom őszintén. Nem szégyellem.

A szakértői pozíció megfér a felmentés jellegű kijelentésekkel. Ezek után hosz-szabb részlet következik a Magyarországon és a Németországban elérhető segítő helyekről és a segítés formáiról. Majd – az interjútervnek megfelelően – az interjúkészítő, az interjú végén, a szexuális magatartásra kérdez.

Értem. No, akkor még egy pár kérdés. A szexuális szokásaidról.Szexuális élményem nem volt már három éve. Csak akkor, ha fi zetnek érte.De az sem volt jó?Nem, nekem nem.

Az ágencia 259

Itt a nem üzleti és az üzleti szexuális élmények keverednek. Az interjú me-netéből nehezen érthető, hogyan keveri össze ezt a kettőt, illetve, mit jelent az, hogy e két tapasztalat egymás mellett van. A szexben – talán a szexuális trauma hatására – elvész a különbség üzleti és nem üzleti kapcsolat között: a folyamatosan megerőszakolt női testet látjuk, a hangját azonban nem halljuk, mert ezeknek az érzéseknek az interjúalany nem tud hangot adni. Hogy honnan tudom akkor mégis? Az interjú befejező részéből. Azt elolvasva ugyanis más értelmezési keretbe kerülnek az interjúalany iménti sorai. A hermeneutikai elemzés megengedi, sőt szükségessé teszi, hogy egy szöveget körkörösen haladva értsünk meg. Enélkül könnyen tévútra tévedhetnék, ha az interjúalany szexuális szokásairól kérdező kérdésre adott választ – „csak akkor [volt szexuális élmé-nye] ha fi zetnek érte” – a pornó világának – mondjuk így – macsó felfogásában értelmeznénk: a megerőszakolt nő „élvezi” az erőszakot. Ezzel az értelmezéssel azonban a lehető legmesszebb kerülnénk a szöveg értelmezésétől; látszólag, az interjúalany felkínálja számunkra a lehetőséget, hogy a világ rendben van, a megerőszakolt nők élvezik a rajtuk tett erőszakot. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, mint azt a további interjúrészletek igazolják:

Állandó partnered volt vagy van?A Peti. Rajta kívül kint Németországban?Nem.Tehát nem volt egy olyan férfi melletted, akire tudtál számítani?Az az egy a bátyám. De az sem szexuálisan, hanem testvérileg.Tehát akkor lehet azt mondani, hogy gyakran váltogattad a partnereidet?Muszájból, igen.

Ezek a részek is arra utalnak, hogy az interjúalany számára a szexualitás nem az elképzeltnek megfelelően alakul (üzleti és nem üzleti szex közötti különbségtétel). A báty megemlítése tovább fokozza a zavart a szexualitással kapcsolatban. Az interjú az óvszer használattal folytatódik, amikor az inter-júkészítő visszakérdez az interjúalany gyermekkorára – és az interjú elején tárgyalt – kérdésre:

Amikor téged 12 éves korodban téged prostituáltak, akkor is gumival ment? Tehát már az első alkalom is?9 évesen, igen. Illetve 9 évesen, igen. Az állandó partnereddel is mindig gumival voltatok együtt?Igen.Mennyire vagy elégedett a szexuális életeddel?


Három éve nincsen szexuális életem. 27 éves vagyok (sír).Mit vársz a jövőtől? Mit szeretnél?Semmit. Egyszerűen nincs idegem tovább élni. Semmi kedvem tovább élni. (sír). Legszívesebben belőném magam heroinnal, hogy meghaljak. (hosszú csend). 9 éves korom óta nyúz engem az élet. És most vagyok 27 éves. Mit érek vele?Még fi atal vagy, és lehet, hogy ezután jobb jön.Milyen jobb? Mégis milyen jobb? Nekem már a halál megváltás lenne.Amikor nyáron találkoztunk, akkor nagyon jó passzban voltál. És én azt gondolom, hogy ez elérhető megint. Nem bírom idegileg ezt. (sírva mondja). Azt a férfi t veszítettem el, akit az életemben a legjobban szerettem. Meg a barátaimat. (A lány sír, a felvételt leállították.)

Az interjú során az interjúalany egy áldozati pozícióból megkonstruál egy szak-értői pozíciót, aminek a részleteit láttuk. Valószínűleg, nemcsak az interjúban, hanem „az életében” is ugyanez a folyamat zajlott le; így tudott életben ma-radni, sajátos, a heroinos szcénában szokásos módszerekkel (lehúzás, nagyobb mennyiség vásárlása, időszakos dílerkedés) még nagyobb presztízsre is szert tett – legalábbis a maga számára (hiszen a többiek véleményét nem ismerjük). Az interjú végén, amikor az interjúkészítés jelenéhez közeledünk, a szexualitás kapcsán előjönnek a régi – és az interjúnak is az elején szereplő – szexuális trau-mával kapcsolatos élményei. Az interjúalany nem tudta ezt a traumát feldolgozni, minden „szakértői” sikere ellenére sem. A feldolgozás lehetetlenségére utal, hogy végül az interjút is meg kellett szakítani. A traumával kapcsolatos első közlés inkább ténymegállapítás, némileg az interjúkészítő meglepésére építve. Ez a hirtelenség az áldozati szerep erőteljesebb pozícionálását teszi lehetővé. Az interjú végén, ellenben, már egyfajta dialogikus mód alakul ki az interjúalany én-jei között: nemcsak retorikai, hanem „valóságosan” is önmagának feltett kérdésekkel találkozunk. És éppen ez a találkozás, ami az olvasó bevonódását is elősegíti: már nem egy szemlélődő, „it-ifying” pozícióban van, hanem be tud lépni az interjúalany – kisebb részben az interjúalany és az interjúkészítő – terébe. A részvétellel alakul ki a részvét. A „histoire-t” felváltja a „discourse” (Benvenistére hivatkozik Tatár 2000); az interjúalany hangját akkor kezdjük hallani, amikor már nem tud tovább beszélni. Van, amiről nem lehet beszélni, de mégis mindent meg kell tennünk, hogy az elnémítottak hangja megszólaljon.

Drogos önéletírások. Felépülési narratívák1

Magyarországon a 2000. év körül megjelenő könyveket, melyek az országban elsőként a kábítószerfüggőségtől szabadulást mutatják be, nők írták. A ha-gyományosan inkább férfi problémának tartott illegitim droghasználat női perspektívája a felépülést állítja a középpontba.

Két könyvben egy-egy nő számol be a kábítószer-függőségéről és felépülé-séről, egy harmadik könyv egy férfi val készített interjú (az interjúkészítő nő), az interjút követően a férfi öngyilkos lett. A többi könyv nem szűkebben vett önéletrajzi írás, ezért velük nem foglalkozunk.

Az addikciós felépülési narratívák új műfajnak számítanak Magyarországon. Noha sokáig alkoholfogyasztásban világelsők voltunk – és ma is „előkelő” a helyezésünk – nem születtek ilyen írások, mindössze egy–két Amerikában felépült alkoholista jelentette meg önéletírását. A más országokban divatos, besztszellerré is váló felépülési narratíva műfaj magyarországi kialakulásához feltehetően ezek a könyvek – mint elsők, mint modellek – jelentős mértékben hozzá fognak járulni. Még egyelőre nem látom annak a jelentőségét, hogy a szerzők nők, de majd a „férfi ” felépülési történeteknél ez kiderül. Jelen pilla-natban a drogos nők felépülnek és könyvet írnak, a férfi ak pedig meghalnak, és hozzátartozójuk (pl.: édesanyjuk) ír könyvet2, vagy a még életükben írt, publikált, vagy nem publikált írásokat szülők3 adnak ki.

Több okból is érdekesnek tartom az addikciós felépülési narratívák első magyarországi „generációjának” tanulmányozását. Mielőtt ehhez kezdenénk, körvonalazzuk, mit is értek az általam használt fogalmak alatt. A narratív formákat Sarbin (1986) és Hänninen (2004) nyomán úgy határozhatjuk meg, mint „olyan jelentés-struktúrákat, melyek emberi eseményekhez kötődnek, melyek által ezeket az eseményeket mint történeteket (plot) látjuk, amik emberi

1 A fejezet egyes részei megjelentek a következő írásokban: Rácz J. (2005): „A függőségtől a szabadulásig”. Drogos önéletírások. Budapesti Könyvszemle (BUKSZ), 17,1: 49-57. és Rácz J. (2006): Questions on the interpretation of drug-users’ autobiographies in a country in the ’early’ phase of drug use. Contemporary Drug Problems. Megjelenés alatt.

2 Pusztaháziné Gazdag Ilona (2001): Más világ. Egy anya naplójából. Tükörcserepek (Anya,… engedj el!). Szerzői kiadás, Budapest.

3 Gáll Szabolcs Balázs (2002): Száraz létünk fekete napjai. Versek, novellák, naplójegyzetek, interjúrészletek, 1987–2000. Egészség Virág Egyesület, Budapest.


előfelvetésekhez és a megkísérelt megoldásokhoz viszonyulnak” (Sarbin 1986 – idézi Hänninen 2004). Hänninen narratív cirkulációs elméletében különbséget tesz elmesélt, megélt és belső (a lélek – mind – működését tükröző, Hänninen 1994: 71.) narratívák között, valamint bemutatja ezek egymással, illetve a kulturális és a személyes történetkészlettel, illetve az adott szituációval való kapcsolatukat. Az önéletrajzi narratívákból következtethetünk a megélt és a belső narratívákra, valamint arra a történetkészletre, amelyekből táplálkoznak. Hänninen (2004) arra is felhívja a fi gyelmet, hogy az elmesélt történetek min-dig dialogikusak – hallgatót feltételeznek, és hozzájárulnak az adott közösség kulturális történetkészletének gazdagításához.

A felépülési narratívákat a betegség narratívák között helyezhetjük el, úgy is fogalmazhatunk, hogy a felépüléshez szükséges narratívák a történetkész-letek „betegség-gyógyulás” szegmensében helyezkednek el. Ezért meg kell vizsgálnunk, mik lehetnek azok a lehetséges összetevők, melyek a betegség-narratívákból származhatnak a felépülés narratívák konstruálásánál. „A be-tegség többet mozdít meg, mint a test illeszkedését a hagyományos közösségi elvárásokhoz vagy hogy alávetné a testet a professzionális orvostudománynak. (…) A posztmodern betegség tapasztalat, élmény, refl exió, refl exió a testre, az énre és arra a végpontra, ahova az ember életútja vezet.” (Frank 1995: 7). Frank (1995) megkülönbözteti a restitúciós narratívát, amit úgy jellemezhetünk, hogy tegnap egészséges voltam, ma beteg vagyok, holnap egészséges leszek ismét; a gyógyulást – amit a szociális kontroll egy formájaként is felfoghatunk – egy külső ágens (a gyógyító) végzi el, nem az egyén. A kereső-felfedező narratívában a betegség élmény, az „utazás” elindítója, az egyén, újat, többet tud meg magáról az utazás alatt; a történet a mesélőé, nem a gyógyítóé. Frank (1995) megkü-lönbözteti még a káosz-narratívát is, ami valójában nem vezet gyógyuláshoz és amelyben nincs narratív időbeli rend és narratív okság; az egyén feladja a harcot, hogy kontrollálja önmagát.

Most vegyük közelebbről szemügyre az addikció felépülési narratívákat! „Az addikcióhoz vezető és az addikcióból kivezető út úgy is leírható, mint az iden-titás transzformációja vagy változása.” (Hecksher 2004). A szakirodalomban ezt az identitás transzformációt mint szociális folyamatot (pl. Biernacki 1986, McIntosh – McKeganey 2000, McIntosh – McKeganey 2001) és mint individuális folyamatot (pl. Koski-Jännes 1998, Koski-Jännes 2002, Hänninen – Koski-Jännes 1999, Hänninen – Koski-Jännes 2004, Keane 2001, Diamond 2000) írják le. Az előbbi folyamatok közül Biernacki (1986) három formát emel ki: új identitás létrehozását; a régi identitás megfordítását vagy újra-létrehozását és a meglevő identitás extenzióját. McIntosh and McKeganey (2001) pedig két szempontot hangsúlyoz: azt a vágyat, ami a tönkrement (spoiled) identitás helyreállításához vezet és a jövő észlelését (az új, nem-addikt identitás létrejöttében), és kiemelik


– mások mellett – a fordulópontok és a változást előmozdító triggerek szerepét. Látható, hogy ezek az elgondolások nem esnek távol Frank (1995) restitúciós (a régi identitás újralétrehozása) és keresés narratíváitól. Utóbbi esetben az új identitás megalkotása Frank (1995) szerint valójában nem új én kialakulása, hanem az a folyamat, mely révén az egyén megismeri a már mindig is létező valódi önmagát.

Hänninen és Koski-Jännes (1999) mások mellett az AA narratívától eltérő felépülés narratíva típusokat is leírnak, és óvnak attól, hogy az addikciót vagy a felépülést egységes, egynemű fogalmakként kezeljük. Másrészt felhívják a fi gyelmet arra, hogy a felépülő egyénnek milyen identitásmunkát kell végeznie, ebben milyen fordulópontok vannak, és egyebek mellett mi a kognitív belátás és az etikai újraértékelés szerepe. Koski-Jännes (2002) tanulmányából azt emelem ki, hogy a szerző a felépülés folyamatában a személyes identitás projekt olyan összetevőit említi, mint önmagunk elfogadása, az önmagunkkal való törődés, spirituális újjászületés (ami azt jelenti, hogy az egyén létezése számára autentikusabb kifejezést talál), megszabadulni az egyénhez nem-illeszkedő társadalmi elvárásoktól. Hecksher (2004) a múlttal való foglalkozás több formáját írja le a felépülés folyamatában. Hydén (1995) a jelentés-keresés és az önmaga életének szerzőjévé válását hangsúlyozza a felépülés és a változás folyamatában. Tapasztalatai szerint a felépülés egyének nem tünetek elmúlásáról beszélnek, hanem a self-jükről mondanak történetet, amihez különböző retorikai és nyelvi eszközöket használnak. A narratíva az az eszköz, amellyel a puzzle darabkáiból a transzformáció és a felépülés értelmes képe jön létre. Véleménye szerint ezek feltárása és megértése a terápia és a változás szempontjából fontos.

A magyar drogos önéletrajzi írások annyiban mindenképpen különböznek a műfaj legnagyobb termését adó amerikai könyvektől, hogy azok jelentős részében a Névtelen Alkoholisták (vagy Névtelen Narkósok, AA, NA) sajátos betegség- és felépülés koncepciója uralkodik. Ennek fő jellegzetessége a kontroll-vesztés és a függőség, mint betegség, lineáris, progresszív, krónikus modellje, amely „spontán”, kezelés nélkül végül halálhoz vezet. Az AA-val találkozásnak, az AA tizenkét lépéses programjának (benne a spirituális gyógyulásnak és a közösség erejének) döntő szerepe van a felépülésben. A modell nem is beszél gyógyulásról, hanem csak „felépülésről”: az előbbi az uralkodó AA közbeszéd szerint nem lehetséges, csak tünetmentes, „száraz”, nem-szerhasználó alko-holista vagy drogfüggő lehet, aki akár több évtizede tünetmentes, de ha szert használna, függő karrierje azon nyomban elindulna.

A felépülés elbeszélését a konverzációs narratívák közé sorolják (Keane 2001): a szerhasználó, függőből „józan” lesz (ami több, mint az absztinencia), számot vet azokkal a „bűnökkel”, amit a szerhasználat alatt elkövetett magával és másokkal, végül pedig magáévá teszi az AA koncepciót, az AA kronotoposzát,


ami elsősorban a felépüléssel, és nem a szerhasználat kialakulásával és lefolyá-sával foglalkozik (Jensen 2000). Az önéletrajzi írások és a gyónás kapcsolatára is sokan rámutatnak (kezdve Szent Ágoston önéletrajzától a drogkérdéshez közelítve de Quincey ópiumevésről szóló vallomásáig).

A konverziós narratíva, mint master narratíva, érdekessége lehet, hogy a szocialista Magyarországon a vallás alárendelt, elnyomott szerepet játszott, ami az 1990-ben bekövetkező rendszerváltozással megváltozott. Ugyanakkor a vallás, illetve annak az általános magyar kultúrában betöltött szerepe mégis szolgálhatott ilyen narratíva típussal. A konverziós típusú narratíva a rendszer-változás, a kommunizmusból a plurális demokráciába történő átmenet során, vált gyakorivá: a társadalmi érdeklődés előterében álló egyes közszereplőknek (pl. országgyűlési képviselőknek) meg kellett magyarázniuk „átváltozásukat” (Pataki 2001). Ugyancsak lényegében ettől az időtől vált lehetségessé a kom-munizmus alatt elfojtott társadalmi és egyéni traumatizációk életrajzi és „oral history” jellegű kutatása. A másik lehetséges kulturális történet-készlet az ismertetett betegség-gyógyulás narratívák.

A szociális tényezők mellett azonban az individuális összetevőket is meg kell vizsgálnunk. Felmerülhet ugyanis annak a lehetősége, hogy kellő gazdagságú kulturális történetkészletek vagy master narratívák hiányában a felépülő egyé-nek jobban rákényszerülnek arra, hogy saját maguk, illetve saját énfolyamataik középpontba helyezésével alkossák meg a narratíváikat. Ehhez a gondolathoz azonban hozzá kell tennünk, hogy a felépülés narratíva konstruálása mindig kreatív folyamat (ha van „bejáratott” AA narratíva, akkor is, pl. Jensen 2000), illetve az egyén a személyes történetét – akár a terápia során bekövetkező változását is – mindig több master narratívából állítja elő egyfajta bricoleur, összeeszkábálás folyamatban: „csináld magad történetek” (Hydén 1995).

Az énfolyamatok ilyen középpontba helyezésénél azonban a szelf eddigi felfogása helyett más kiindulópontot kell választanunk. A felépülés narratí-vákat tanulmányozó szerzők többnyire a szimbolikus interakcionalizmus self fogalmát használták (pl. McIntosh – McKeganey 2001) vagy Harré (1983), illetve Giddens (1991) lényegében hasonló értelmű, refl exív projekt vagy identitás projekt fogalmából indultak ki, ahol a szelf és az identitás hasonló fogalmakat takart. Most azonban a szelf „belsejébe” kell hatolnunk. Már Hydén (1995) is a szelf különböző pozícióiról beszélt a változás folyamatában, ahol a szelf ezeket a pozíciókat különböző retorikai és nyelvi eszközökkel éri el. A „dialogikus szelf” fogalma azonban még közelebb visz a szelfben zajló folyamatok tanulmányo-zásához. Itt utalok a dialogikus szelff el kapcsolatban korábban leírtakra.

Greimas (idézi Bruner 1986) a történet felépítésében két „tájképet” (landscape) különböztet meg, az események és a tudatosság tájképeit. Az önéletrajzi drogos történetek sajátos módon bánnak e két „tájjal”: nem szerkesztik egybe, hanem


egymás utániságukban, egymás mellettiségükben jelenítik meg őket, mintha a kettő a jelenségek két különböző létmódja lenne: az egyik a „látszólagos”, a másik pedig a „valóságos” – ahogy ezt a könyvek szerzői megfogalmazzák. Ha belépünk a személyiség terébe, akkor valójában a kartéziánus színházat (Dennett 1991) látjuk itt, ahol az egyik „én” a cselekvő, jelen esetekben a droghasználó, a másik pedig a passzívan szemlélődő, majd utólag aktív, feldolgozó szerepben megjelenő „én”. A sajátos narratív szerkesztéssel a két, szinte külön életet élő „én” működésének, narrációjának bemutatását oldják meg a szerzők.

Az elemzések segítségével a drogos narratívák – mint egyfajta master-narratí-vák –, melyek más narratíva lehetőségeket „kolonizálnak” és a drogproblémákat preferáló mai közbeszéd számára elfogadható történetszövést állítanak elő, egy alternatív értelmezés számára is utat nyitnak. Ez a személyiség viszonyulása a droghasználathoz, az „én” és az „ének” diskurzusa a droghasználat kialaku-lásáról és a gyógyulásról. A könyvek szerzői által bemutatott történetek, de legfőképpen az általuk követett szerkesztési mód a dialogikus én működését, a különböző „én-pozíciók” küzdelmét és polifóniáját mutatja meg igen érzék-letesen.

Amiért érdekesek számunkra a szelfpluralisztikus elméletekben (lásd ezzel kapcsolatban kvalitatív kutatások narratív perspektívájáról írottakat) a különbö-ző én-(I)-pozíciók, azaz, hogyan konstruálódik meg a drogfüggőségből történő felépülés folyamán az „I-I” dialógus, felváltva az addigi, diszfunkcionális, né-maságra ítéltetett intraperszonális (I-Me) kommunikációt. Bahtyin „térbeliség” fogalmával érthetővé válik az a sajátos önéletírási szerkesztési mód is, mellyel a felépült droghasználók különböző én-állapotaikat („hangjaikat”) „egymás után”, „egymás mellé helyezve” térbelileg elrendezve megjelenítik.

Mielőtt megvizsgálnánk, hogy látjuk-e nyomát ennek a „forszírozott” intra-perszonális dinamikának, még újra meg kell említeni a drogproblémákról folyó társadalmi diskurzus magyarországi helyzetét. Mint már arról írtam, a drog-problémákról folyó diskurzus kiszorítja, vagy éppen kolonizálja a más típusú diskurzusokat. Ha a drogprobléma fennáll, akkor sokkal kevesebb szó esik az esetleg ugyancsak fennálló alkoholproblémákról, más addikciókról, vagy ma-gatartászavarokról, más betegségekről az egyén, és társadalmi problémákról a társadalom szintjén. Ha ezek a problémák egy-egy személy vagy társadalmi csoport esetében léteznek is, a drog-diskurzus elnyomja vagy asszimilálja ezeket.


A Sárkányos Lány

A Sárkányos Lány története4, miként alcíme is mutatja: „a drogfüggőségtől a szabadulásig” tart. A történet a viharos serdülőkortól a drogfüggőségen ke-resztül a gyógyulásig, és a „kábítószeres tapasztalatból erőt merítve” a könyv megírásáig vezet. A Sárkányos Lány két narratívát mond el az életéről: az első, eseménynarratíva célja, hogy „kiadjak magamból mindent”, a másikat pedig ne-vezhető „intrapszichés valóságnarratívának” („mi is történt valójában” 114. o.). Ez a narratíva a lelki történések szintjén meséli el a főszereplő életét addig a pontig, amíg „összeállt a kép” – a szerző megfogalmazásában.

A Sárkányos Lány eseménynarratívája szerint szülei elváltak, 13 éves korában kezdett inni, „több mindenkivel lefeküdni”, boltból lopni, majd a 8. osztályban megbukott és cigarettázni kezdett. 14 éves kora nyarán már „versenyt iszik és versenyt hány” a többiekkel, ekkor tetováltatja magára a sárkányt. 16 évesen elköltözött otthonról, tizenöt és félévesen lett terhes először, majd utána néhány év alatt még kétszer. A terhességek vége minden esetben abortusz volt. 14 éves korában próbálta ki az LSD-t. Egy lakótelepi lakásba költözött, itt már rendszeresen fogyasztott különböző drogokat (LSD bélyeg, Ecstasy, amfetamin, hasis, fű). Erről az időszakról írja, hogy „teljesen megváltoztam, kicserélődött a személyiségem. Mintha hallanám a szembejövők gondolatait, illetve az enyémek is túl hangosak volnának”. Napi több gramm amfetamint használt, és beszállt a drogüzletbe is, Ecstasyt gyártatott Hollandiában és azt forgalmazta. „Egyre több kellett már mindenből, és így sem igazán éreztem a hatását. Iszonyú sokba került az egész”. Később egy új lakásba költözött, ahol heroint kezdett orrba szívni, majd egyszer, takarítás közben „összeállt a kép”. Ezt úgy jellemzi, hogy „oké, ezek voltak az életem eseményei, amiket bárki láthatott. De hogy mi is történt?”

Itt kezdődik az „intrapszichés valóságnarratíva”. Itt nem az eseményeket, hanem a lelki küzdelmeket látjuk. A Sárkányos Lány kisgyermekként félős volt, majd a halál és az élet értelmetlensége kínozta. „Gyermekkoromból nagyrészt a félelemre és a rosszkedvre emlékszem. A depresszió klasszikus tüneteit pro-dukáltam, de sem én, sem a környezetem nem fedezte ezt fel. Bánatom egyre mélyült, ami 13 éves koromra csúcsosodott ki, mikor is elkezdtem inni.” Később „elkezdek hízni és az életem irányítása teljesen kicsúszik a kezem közül”. A cél, „megfejteni önmagam”, „megérteni, hogy ki vagyok” (kiemelés: R. J.). Az előző, eseménynarratívát különböző balhék, drogos történetek uralják, ezzel szem-ben az „intrapszichés valóságnarratíva” nem látható, lelki fejlődéstörténetet tartalmaz. Megjelenik itt a narratív okság („…egész addigi életem, az egymásba

4 Buzai Borbála (é. n.): A sárkányos lány. A drogfüggőségtől a szabadulásig. Alexandra, Pécs.


kapcsolódó szemek láncolata…”) és az ellentétpárokból kibontakozó „harmó-nia” is, ami az előző narratívából hiányzott. A Sárkányos Lány először az élet értelmetlenségének érzéséből a „hihetetlen erőket” különböztette meg, „amik kényükre-kedvükre dobáltak, téptek szét”, majd ezeket az erőket határolta körül: „apu és anyu harcol bennem”, „szerzetes vagy nagyvilági nő legyek”, az ellentét az „anyagi, evilági dolgok” és a spiritualizmus között. Ebből alakult ki a „harmónia”, az „egység keresése”, az, hogy „valami nagyobb egésznek a része”, és az, hogy minden ragaszkodást engedjen el az életéből.

Vajon mi lehet az oka, hogy az élettörténeti eseményeket elbeszélő nar-ratívánál a második („ami valójában történt” – ahogy a Sárkányos Lány meg-fogalmazta) hitelesebb, valóságosabb? Az események felsorolásánál (ez és ez történt) hatékonyabb az „intrapszichés valóságnarratívát” uraló önmagának feltett kérdések sora: ki vagyok én? Majd a válaszok narratív oksági láncolatban történő bemutatása: „közben megfogalmazódott bennem egész addigi életem, az egymásba kapcsolódó szemek láncolata”. Az események mozgatójaként a kérdések révén és a kérdések által mozgatottan önmagát fedezte fel: „minden balsorsomnak, szerencsémnek, megbetegedésemnek, gyógyulásomnak egyedül én vagyok a forrása”.

A két párhuzamos narratíva azonban más értelmezést is lehetővé tesz. Az elsőnél dominálnak a drogos tematika (a könyv alcímében is megjelenik a drog-függőség), a balhék, a különböző társadalmi határátlépések. Ugyan az excesszív alkoholfogyasztás előbb alakult ki, a „problémát” a Sárkányos Lány életében a droghasználat jelentette. A droghasználat által uralt életben „elementáris erejű volt… a szabadság és függetlenség utáni vágy”. Nem egy elesett, vesztes droghasználót látunk itt, hiszen önmagát is úgy jellemezte, hogy „az erősek közé tartozott”. „Évek hosszú rehabilitációja kellett, és még kell is, hogy ismét odafi gyeljek az érzéseimre, érzelmeimre, nemhogy ki is mutassam azokat.”

A droghasználat egyik következménye lett, hogy „eltűntek a melleim”. Ezt a nőietlen, küzdő, az érzelmeket elleplező narratívát követi (a könyvben, valójá-ban arra rávetül, és mintegy párhuzamos olvasatot tesz lehetővé) egy nőiesebb narratíva: fejfájással, depresszióval, hízással, ködgomolyagszerű, amőba-szerű, (test)határok nélküli érzésekkel, állandó panaszkodással, hogy „milyen dagadt vagyok”. Az élettörténeti részben pszichológushoz (férfi ) járt, akivel hamaro-san együtt ivott. A „lelki” történetben egy pszichiáternőt, Mariannt említ, aki ráirányította fi gyelmét az énképére, Prozacot írt fel, és arra buzdította, hogy tanuljon a kábítószeres tapasztalataiból. A testi betegségek, köztük női bajok is, csak ebben a narratívában jelentek meg: évek óta gyulladásban van az egész bélrendszere, van egy polipja is, és méhszájsebe, sérve. A kábítószeres tematika által uralt férfi as-típusú narratíva – amely egyben magába olvasztja az alko-holproblémákat (egy lehetséges „alkoholprobléma narratívát”) és a serdülőkori


problémákat (egy lehetséges „rossz lány” narratívát) –, tehát a férfi as narratíva mellett a nőies narratíva vált azzá, ahol a lelki folyamatok testet öltöttek.

A gyógyulás e második narratíva felülre kerekedését jelenti; amit a könyv bevezető verse is jelez, a Vár. Ezt már a gyógyulási fázisában írta, Amerikában. „Egy várba vagyok befalazva. Vagy inkább én vagyok a vár.” Majd a vers végén: „Érzem, hogy falaim szivacsossá válnak. Puhulok. Olvadok. Lassan áttetszővé válok…. ÉLEK VÉGRE.” A falak, a test ellenállása megszűnik. A Sárkányos Lány könyve utolsó oldalairól megtudjuk, hogy elkezdett hastáncolni – az addig csak hízásra alkalmas testrészének így egy más, élvezetesebb funkciót adott.

A kővirág

Sinkáné Sinka Rita A kővirág című és A drogpokol hétköznapjai alcímű könyve5 Rita drogossá válását, majd gyógyulását mutatja be. A könyv egy karácsony esti idillel kezdődik, amit azonban a 18 éves Rita hányása („őrület az evésemmel”) tör meg. Ekkor már szerelmes Roliba, akihez később oda is költözik. Itt kezd Rita kábítószerezni, először LSD-t használ, majd Ecstasyt, amfetamin, hasist, füvet, és végül heroint. Közben három abortusza van, szexuális szolgáltatáso-kat nyújt egy bárban, valójában prostituáltként dolgozik, hogy megszerezze a heroinra valót, később ugyanezért lop.

Rita történetét olvasva, a felszínen két szál fut egymás mellett, egymásba gabalyodva: a falás-hányás és a droghasználat. Végül, a kábítószeres narratíva győzedelmeskedik a „bulímia” felett. Ezt úgy jellemzi – utólag –, hogy „olyan voltam, mint egy drogos és nem hittem el senkinek, hogy beteg vagyok”. A bulímiáját „meggyógyítja” a drog („Nem voltam többé bulímiás. Végre!”) Rita történetét meg-megszakítják az „Anyu” által írott levelek. Ezekről nem tudjuk, hogy tényleg az anya írta-e őket, vagy utólag Rita. A levelek mintegy összefoglalják és az anya szempontjából értelmezik az előző fejezetekben történteket. A leveleknek magára a történetre nincs hatásuk, ezért közömbös is, hogy valójában ki, mikor írta ezeket. Az anya ugyanakkor fontos szerepet tölt be a történetben; időnként (jóval kevesebbszer, mint a levelekben) Ritát ütközteti a valósággal, alternatívát és egy „külső” nézőpontot kínál számára. Rita ismeretségi körében ő az egyetlen, aki a drogozásba való belebonyolódás során is egy önálló hangot képvisel. A narratíva egyik kulcsmozzanata, amikor Rita rájön, „függő vagyok!”, heroin-függő – pontosabban először ezt barátja, Roli közli vele („mondja meg neki”), látva elvonási tüneteit.

5 Sinkáné Sinka Rita (2004): Kővirág. A drogpokol hétköznapjai. L’Harmattan, Budapest.


Ettől kezdve látjuk a heroinfüggő Ritát, aki akkor „gyógyul meg”, ha heroinhoz jut, és akkor beteg, ha elvonása van. Átalakul kapcsolata Rolival: „szerettem, amikor csak mi voltunk (…) végre, elég heroin jutott mind a kettőnknek”. Így jellemzi magát: „lefogytam. Már minden nadrágom lötyögött rajtam és kiálló csípőcsontjaimtól nem tudtam aludni. Az arcom örökké sárga volt, a bőröm hámlott és az egész testem teli volt elvakart sebekkel ( …) Tekintetem pedig épp olyan üres volt, mint az életem.” Rita aztán különböző kezeléseken vesz részt, visszaesések és drogmentes időszakok váltogatják egymást. Végül, elkerül egy „dokinőhöz”, aki a bulímiáját is kezeli. Rita drogmentes lesz, meggyógyul, és a könyv elején láttatott családhoz jutunk el: „hazataláltam”.

Rita – a Sárkányos Lányhoz hasonló módon – két párhuzamos, illetve egymást fedő történetet mesél el; Rita az „Anyu” leveleiben közli az értelmezéseket. Lát-szólag itt az anya megküzdéséről van szó, és végül lánya teljes megértéséről: Rita „beteg”, az ő „felnőtt intelligens lánya… érzelmileg nem több három évesnél”, aki szeretetre és elfogadásra vágyik. Az anya fejlődésében ennek felismerése a legfontosabb, ami egyben Rita történetét is magyarázza: ő is szeretetre és elfogadásra vágyik, hogy „hazataláljon”.

Rita története egyik mélypontján kővirághoz hasonlítja magát. A kővirágról a könyv bevezető szakaszában olvashatunk: „a kővirágok gyönyörű szépek. Szir-maik olyan üdék, mintha abban a pillanatban bomlottak volna ki bimbójukból, illatuk édes, ellenállhatatlan”. De ha valaki leszakítja őket, csak akkor jön rá, hogy kővirágot szakított, amit magával kell cipelnie. A kővirág rengeteg bajt és szerencsétlenséget zúdít gazdájára, egészen addig, amíg az idő el nem koptatja. A könnyelmű, ostoba, tudatlan emberek szakítják le a kővirágot, és többségük vele együtt éli le életét. Rita kővirágot szedett, és végig kellett néznie, ahogy teljesen elporlad. Rita már beavatottá vált – talán az olvasó is – nincs félniva-lója a kővirágoktól. „A kővirágom kemény szárán pedig egy varázslatos, üde, friss, illatos és minden ízében VALÓDI virág himbálódzik. Hazataláltam!…” Az otthonról azonban – még a bevezetőből – tudjuk, hogy messze nem az az idilli hely, aminek kinéz. Persze, meg is változhatott az otthoni helyzet. Erre egyfajta jelzés, hogy aki Rita történetében igazán változik, és belátást nyer saját tévedéseiről, az az Anyu. Egy–két levélből arra következtethetünk, hogy az anya még az otthoni állapotokat is megváltoztatta.

Ahogy említettem, Rita történetében keveredik egy később dominánssá váló kábítószeres narratíva egy bulímiás, falás-hányás dinamikával. A dominánssá válás tetőpontján a bulímia „meg is gyógyul” a heroinhasználat hatására, hogy aztán Rita gyógyulásának végső szakaszában újra jelentkezzen, és a végső gyógyulás a bulímia kezelésével váljon elérhetővé. A kábítószeres narratíva „kolonizálja” a bulímiás történetet, ahogy más problémák elbeszélését is. Nem követhető például az a szál, ami a taxissal (Béla bá’-val) folytatott szexuális


„üzletelés” bemutatása, ami a drogprobléma előtt „keletkezett”. Rita prostitu-álódásáról később részletesen olvashatunk, erről a kapcsolatról azonban csak jelzéseket. A kábítószeres narratíva férfi alakjai: a tehetetlen, ellenséges apa (aki lekurvázza lányát), a kábítószerezésbe vivő Roli, a banda többi tagja, még a legemberibb Béla bá’, aki szexuális szolgáltatásért cserébe tesz szívességeket. Nők csak mellékszerepekben tűnnek fel, egy-két barátnő, testvér, illetve az anya, aki a történet – Ritával szembeni – ellenpontja. A levelekben ő az, aki szenved, aki magát és férjét is hibáztatja, aki megoldást keres. Ez az ellenpontozás azonban Rita elbeszélésében nem jut szerephez – úgy vannak ezek a levelek a szövegbe illesztve, hogy azokra semmilyen refl exió nem történik. De a történet elmondása igényelte a másik hangot: az anya szenvedése mutatja, milyen mélyre jutott Rita. Egyben ez adja a „tudatosság” tájképét – az eseményeket felsoroló narratívához képest.

Igazából a családi idill sem érthető – ahonnan Rita elindul, majd ahova visszatér. Nemcsak azért nem, mert nem tudjuk meg, hogyan, miért jelentke-zett Rita bulímiája, hanem a két szülő közötti kapcsolatról sem tudunk meg semmit, pedig az, illetve a család légköre vélhetően szerepet játszott a bulímia kialakulásában (csak azt olvashatjuk a karácsonyi idillről, hogy „még mindig gyereknek degradáltak”). Rita történetében a kábítószerezés áll a középpont-ban; a „megoldás” is ennek felismerése után következik el: „mert most igazán, teljesen egyedül voltam. Csak ekkor döbbentem rá, hogy már senki sem nyújtja felém a kezét, hogy kihasználnak, ellöknek, és a saját anyám sem hatódik meg a könnyeim láttán. Ráeszméltem, hogy az, aki miatt az egészet mégis felvállal-tam… nem valaki. Nem az, akire eddig mindent ráfoghattam, hanem valami más. Valami… a drog.” A dolgok kimondása (drogos, függő, és most a végső ok, a drog), megnevezése – bármilyen fenyegető is –, mégis a gyógyuláshoz vezető legfontosabb lépés. A történetben a drog ugyan mint külső ágens jelenik meg, amivel szemben Rita tehetetlen áldozat, azonban ebből az áldozat-szerepből az Anya megformálásával, azzal hogy hangot ad Anyunak, sikerül kilépnie.

Rita – a Sárkányos Lányhoz hasonló módon – két párhuzamos, illetve egy-mást fedő betegségtörténetet mesél el (a drogozásét és a bulímiáét), azzal a különbséggel, hogy itt ezek a narratívák nem követik egymást a könyv térbeli szerkezetében, hanem egymásba szövődnek. A térbeli tagolást „Anyu” levelei jelentik. Az anya fejlődésében annak a felismerése a legfontosabb, ami egyben Rita történetét is magyarázza: szeretetre és elfogadásra vágyik, hogy „hazata-láljon” (170. o.). Rita azonban úgy szerkeszti ezeket a leveleket a szövegbe, hogy azokra semmilyen refl exió nem történik az események idejében. De a történet elmondása igényelte a másik hangot, ahogy a Sárkányos Lánynál láttuk, az írás idejének I-pozíciója helyet és teret követelt magának a múlt felidézésében.


Megvitatás | Ami a változást elindította a Sárkányos Lánynál, az az önmagá-hoz intézett kérdések sora: ki vagyok én? Ezt értelmezhetjük – kívülről szemlélve – egyfajta értelemkeresésnek, a Sárkányos Lányt nem elégítette ki az a tudás, életének és sorsának, énjének az a jelentése, amit addig tudott, ami drogossá tette, és ami drogosként tartotta meg, de egy másik lehetőség is kínálkozik. Ez a Sárkányos Lány történetének és konfl iktusainak egy fajta „belülről” törté-nő szemlélete, ami – mint láttuk -, magától a szerzőtől sem idegen. A „külső” szemléletet a Frank által leírt betegség-narratívákkal hozom összefüggésbe: a narratívákban a két betegség-alapnarratíva, a restitúció és a keresés, keveredik. A történet végére a főszereplő gazdagodik, de ezt nem szorosan a droghaszná-latnak (mint útnak indító állapotnak) tulajdonítja. Újra egészséges lett.

Az intraperszonális dinamika működését a kérdések sora indítja el, a belső párbeszéd: ki vagyok én, a narratív láncolatok dialogikus kibomlása, és végül nem feledkezhetünk meg a pszichiáternő tanácsáról: fi gyeljen énképére, tanuljon tapasztalataiból. A droghasználó, balhézó, „cselekvő” én helyébe az addig passzív, megfi gyelő, az eseményeket egy későbbi interpretáció számára megfi gyelő én lép. A droghasználó (I) és a passzív megfi gyelő, elszenvedő (Me) közötti kapcso-lat dialogikus szelf-kapcsolattá, „I-I” kapcsolattá válik, ahol az én-(I)-pozíciók között megindul a kommunikáció; a múlt (és a hozzá kapcsolódó én-pozíciók) nem megtagadnivaló, hanem feldolgozandó, beépítendő, az interpretáló én-pozíciót gazdagító anyaggá változik. Korábban, mintegy a „Me” (James nyomán a szelf mint megismert) tevékenykedéseit látjuk: sok-sok cselekményt. Csak a változás („összeállt a kép”) után jelentkezik egyre erősebben az „I” (szelf mint megismerő), és veszi át mintegy a hatalmat. James és Bahtyin különböző, bizo-nyos értelemben azonban a szelfpluralisztikus teóriákat megelőlegező nézetei azonban – itt főleg Hermans munkáira utalok –, az én-pozíciókkal elvileg egy összetettebb rendszer leírását tették lehetővé, mint a duális „I-Me” kapcsolat. Hiszen a Sárkányos Lánynál is – gyógyulását követően – többféle, egymással immár szimmetrikus én-pozíciókat alakít ki (különböző meditatív-spirituális élmények, barátok, „dialogikus” visszaemlékezések).

Rita történetében azt is látjuk, hogy a droghasználat és a vele együttjáró normasértések sora, a lázadás a család ellen, bizonyos értelemben a felnőtté válás útját, a függetlenedést mutatja. Ezzel szemben a bulímia által reprezentált szál inkább a szülői ház elfogadását, a belenyugvást (hiszen emiatt nem kel-lett elköltöznie), a gyerekszerep elfogadását mutatja („még mindig gyereknek degradáltak” – mondja Rita a könyv elején). Ahogy a droghasználat narratívája „kolonizálja” a bulímiáét, egyben egy társadalmilag – publikusabban – könnyeb-ben elfogadható betegségképet és felépülést mutat. A bulímia testközpontú narratívája kevésbé hozzáférhető és elfogadható a nyilvánosság számára.


Rita történetét is értelmezhetjük – egyfajta külső perspektívából – a Frank-féle betegség-narratívákkal. Egy „restitúciós” narratívát látunk: Rita meggyógyul és visszatér az „idilli” szülői házba. Szenvedései a gyógyulás folyamán nyerik el jelentésüket és értelmüket. Története tanulsággal jár mindenkinek, aki droghasználóként nem tudja ezt kontrollálni és „megbetegszik”. Rita azonban, ha a drogfüggőségből meg is gyógyul, nem lesz teljesebb személyiséggé; felépü-léstörténete nincs befejezve, hiszen az „idilli” családi helyzetével is szembe kell – majd, egyszer – néznie. Az intraperszonális dialógusban az Anya reprezentálja azt az én-pozíciót, ami Ritát előreviszi; egyben az anyai karakter az, ami által a gyógyulás folyamata értelmezhetővé válik. A drogos-bulímiás én-pozíció (ami mint egyfajta sorsszerűség jelent meg, csak utalok a Sárkányos Lánynál jellem-zett „Me” pozícióra) itt is helyet ad az értelmező, elemző én-pozíciónak (James nyomán „I”-nak is nevezhetjük), valójában én-pozícióknak, noha a folyamat nem olyan teljes és befejezett, mint a Sárkányos Lány esetében. Rita családja szereplői (karakterei) a könyv végén „életre kelnek”: „Anyu, Apu, Kristóf és a kicsi Timi. Olyan hosszú és keserves volt az út, de úgy érzem, visszatértem.”

Káosz-narratíva: „Amszterdami” Lacika önvallomása

Varga Judit interjúkötete az „Éjfél után…” (S. László, „Amszterdami” Lacika önvallomása)6. Tehát ebben az esetben nem önéletírással, hanem interjúval van dolgunk. Amiért mégis ebben a fejezetben szerepeltetem ezt az írást, az a káosz-narratíva, és ennek összehasonlítása az előzőekben tárgyalt narratí-vatípusokkal.

Az interjúkészítő Varga Judit, maga is felépült droghasználó, egy szöveg-folyamként adja közre az Amszterdami Lacikával készített interjút. Lacikának már nem volt lehetősége az interjút átnéznie, mert az interjút követően nem sokkal öngyilkos lett. Az interjú Lacika élettörténete, gyermekkorától, amelynek színtere a hatvanas–hetvenes évek Budapestje, „disszidálásán” át, amszterdami évein keresztül, ingázásáig Budapest és Amszterdam között. Lacika drogos volt, huzamosabban kokain-, heroin- és máktea-használó. Történetét egy hosszú monológban mondja el, ha voltak is kérdések, azokat Judit kihagyta a kötetből.

Lacika „funkcionárius” szülők gyermeke, jó körülmények között élt. Gyer-mekkoráról egy jellemző kijelentés: „nyáron nyaralni jártam (…) télen üdülni”. A szülei „eladták magukat, megalkudtak, opportunisták lettek, mindegy ho-gyan nevezzük ezt. Szerintem jól csinálták, mert ezek szerint én jól éreztem

6 Varga Judit (2002): Éjfél után… S. László („Amszterdami” Lacika) önvallomása. Kolor Optika, Budapest.


magam”. 17–18 éves korától kezdett bulizni, a gimnázium után fényképezett, vállalatok soránál dolgozott, majd „szabadabb” munkahelyeket keresett. Külön-böző alkalmi állásokban dolgozott. Megnősült, gyereke született. Jellegzetes véleménye az élet dolgairól, ahogyan a szerelemről beszél: „…amikor iszonyú-an hiányzik valaki, akiről tudod, hogy hozzád tartozik. Átkozottul kell, hogy veled legyen, és mindenki másnál fontosabb, fontosabb önmagadnál. Akinek mindent megtennél. Tehát egy olyan személy, akiben hiszel”. Majd pár sorral később: „de a szerelem egy elenyésző dolog: hol van, hol nincsen, szóval nem egy tartós dolog, hanem alkalmi”. Házassága után nem sokkal disszidálni próbált, de visszahozták, másodjára sikeresen kijutott Amszterdamba. Itt különböző bűncselekményekben vett részt, fegyveres rablás, lopás, de a leghuzamosabb jövedelemszerző tevékenysége a drogdílerkedés volt.

Különböző kábítószereket használt, de a fordulatot Indiában a heroin hoz-ta: „a heroin végre megadta azt, amit én szeretek, amit én akartam, amit én kerestem. Azt, hogy ne kelljen gondolkodni, ne kelljen odafi gyelni semmire.” Amszterdamban különböző nőkkel él együtt, van, akit feleségül vesz, más túladagolásban meghal. Többször próbált leállni az anyagról, de nem sikerült. „Attól vagyok normális, ha használok valamit, ha nem használok, akkor nem vagyok az. Tehát be kellett szereznem az anyagot ahhoz, hogy el tudjam ha-tározni, hogy anyag nélkül akarok élni.” „Én sem vagyok szabad, én is függök valamitől, és amikor megkapom az anyagot, csak akkor érzem szabadnak ma-gam.” És hogy miért anyagozik? „…ezt a szükségletet a társadalom hozta létre. Ez termelte ki, tehát ne fogják rá az emberre, az egyénre. Ők tehetnek róla, ők teremtettek ilyen légkört.” Majd pár oldallal később ezt mondja: „nehéz ellenállni az anyagnak, mert benne van a szervezetben. Az ember nem tud uralkodni a szervezetén. Ha például fáj a foga, akkor nem mondhatja, hogy nem fáj, mert nem olyan erős karakter.”

Lacika történetét – Frank nyomán – káosz-narratívának nevezhetjük. Már az elején egy „így is volt, de úgy is”, „egyfelől és másfelől” bizonytalankodás vezeti be az élettörténetet, ami végig megmarad: Lacikának semmiről nincs egyértelmű véleménye, vagy olyan véleménye, aminek kialakulását, átalakulását, fejlődését nyomon követhetnénk. Lacika nem változik élete során. A történet, az elmon-dás végén nem tud többet magáról, mint az elején – és ezzel mi, olvasók is így vagyunk. Lacika már mindig is ilyen volt. A történetnek nincs semmi „értelme”, abban a felfogásban, ahogy az eddigi történetekben valamilyen fejlődés rejlik (a betegség felismerésével és a gyógyulás kezdetével), az elbeszélő valahonnan valahova eljutott. Lacika történetét vég nélkül folytathatná; ha az interjúkészí-tésre több idő lett volna, akár több tíz vagy száz oldallal is hosszabb lehetne az interjú, anélkül, hogy több kiderülne Lacikáról. A narratíva elemeit az elbeszélő nem kontrollálja, nem fűzi össze, miközben disszociálódik a társadalomtól és


saját testétől is (ahogy Lacika a drogozás okaként megnevezi a tőle független társadalmat és „az ember szervezetét”). Valójában sem múlt, sem jövő nem látható; a történések sora valahol elkezdődik, valahol befejeződik, anélkül, hogy fogalmunk lenne arról, mi történik a jövőben – hacsak az nem, ami eddig. A jövőtlenség és Lacika öngyilkossága szinte az egyetlen összefüggés – de ez is a szövegen kívül van. A káosz-narratíva megtagadja az olvasótól, vagy interjú-készítőtől, hogy a „haladás”, a „fejlődés” terminusaiban gondoljon el egy emberi életet. Ezért próbára teszi hallgatóját – nem véletlen, hogy ezt a káosz-narratí-vát egy volt droghasználó rögzítette, aki korábban talán meg is élte ugyanezt. De abból az állapotból kikerült: Judit így ír magáról az epilógusban: „nos, én megpróbálom, hogy soha ne adjam fel könnyedén azt, amiért keményen meg-küzdöttem: a józanságomat, mely az Életet jelenti (…) Érted, Értetek is teszem (…) akik már nem vagytok mellettem.” (Már ebben a néhány sorban is láthatjuk a tipikus „kereső-felfedező narratíva” lényegét, egészen addig, hogy Judit is visszatért „megbetegedése” színterére, és droghasználóknak segít).

Az interjúban a káosz-narratíva egyik „haszna” is látszik: más történeteket tudunk hozzá hasonlítani, viszonyítási alapként szolgál más elbeszélések szá-mára. Ennél fontosabb azonban a káosz-narratíva tolerálása; vannak, akik – egy ideig, vagy akár életük végéig – csak így képesek megnyilvánulni. A „fejlődés”, a „változás” erőltetésével azonban ezeket a narratívákat – miként elmondóikat is – leválasztjuk a társadalom testéről: végérvényesen idegenekké válnak, akiknek a hangját sem halljuk meg.

Lacika „káosz-narratívája” azért is tanulságos, mert megvilágítja, hogy egy drogos narratíva hogyan alakul ki: a drogozás elkezdődése, majd a függőség a bemutatott könyvekben szinte folyamatos. Jelentőségét, mármint azt, hogy itt valamilyen változásról van szó, csak a felépüléssel, gyógyulással kapja meg: utólag válik egy szakasz jelzőjévé. Ha nincs felépülés, szakaszjelző szerepe sem alakul ki. Az addikció mindent felfaló, mindenre kiterjedő jellege is az utólagos konstrukció működését mutatja. Lacika élettevékenységei – bár feltehetően klini-kai értelemben súlyos függő – nem válnak az „addikció” részjelenségeivé, hanem megőrzik önállóságukat, össze nem kapcsoltságukat – kaotikusságukat.

„Amíg a káosz narratívát nem becsüljük meg, a világot, összes lehetőségeivel, tagad-juk. Tagadni a káosztörténetet egyet jelent azzal, hogy tagadjuk a történetet elmondó személyt, és akit tagadunk, azt nem gondozhatjuk / azon nem segíthetünk. Azok az emberek, akiknek a valóságát tagadjuk, a kezelés vagy a segítés befogadói maradhatnak, de nem válhatnak az empátiás segítő kapcsolat résztvevőivé” (Frank 1995: 109.).

Az intraperszonális dinamika szempontjából Lacika én-pozícióinak sokasága egymással közel sem harmonikus kapcsolatban áll; sokszor nem is érezzük, hogy


egyes én-pozíciók között kapcsolat lenne – pl. ahogy emlékeiről, szüleiről vagy meghalt barátnőiről beszél („hangot” ad a szüleihez vagy a meghalt barátnőihez fűződő én-pozícióinak). Lacika énjei azonban leginkább hallgatnak egymásról, nincs köztük kommunikáció: ebből is érezzük szétfolyónak, „szerkesztetlennek”, ugyanakkor végtelennek „monológját” – ami talán nem is véletlenül került monológ formájában az interjút tartalmazó kötetbe. Hiszen énjeinek legfeljebb időbeli dimenziói vannak, de – a szelfpluralisztikus elméletek értelemében – térbeliek nincsenek.

Összefoglalás | Összegzésként megállapíthatom, hogy a napjaink közbe-szédét uraló droghasználó, kábítószeres diskurzus rendelkezik azzal a jelen-tésteremtő és „kolonizáló”, kisajátító erővel, hogy más narratívákat maga alá gyűrjön, vagy inkább magába olvasszon. Ilyen volt az előző történetekben az alkohol-, a rossz lány- vagy a bulímiás narratíva. Utóbbinál a személyesség, az intimitás egyfajta elkerülését is jelentheti – feltételezhetjük. A drogfüg-gőségből történő gyógyulásnak és felépülésnek (illetve az ebből származó veszteségnek) a betegség-narratívák értelmében sajátos lefolyásuk van: sokszor az ezt átélt – és a történetét elmesélni vagy leírni tudó – személy gazdagodik a „betegséggel”. Láttuk, hogy ez a gazdagodás – mint ahogy Frank is megál-lapítja – a személyiség „igazi”, „eredeti” valójának megismerését és felszínre kerülését jelenti. A felépült drogbetegek nemcsak magukat, de sorstársaikat és a társadalmat is gazdagíthatják megszenvedett igazságaikkal. Ha a drog-betegség kialakulását nézzük, akkor meg kell állapítani, hogy nemcsak a „naív” pszichológia, de a „tudományos” pszichiátria kanonizált függőség-képe sem felel meg teljesen a valóságnak: a függőség nem egynemű szubsztancia; nem feltétlenül jelenti az egyén azonnali és teljes testi-lelki-erkölcsi romlá-sát. Szakaszokat, átmeneteket, „kacskaringókat” különböztethetünk meg, némelykor pedig ezek a „szakaszok” össze is folynak a racionalitásra törekvő megértés előtt. Ha a személyiség belső folyamatait tekintjük, akkor felfokozott küzdelmet látunk: nem is a drogfüggőség kialakulásánál, hanem a felépülés, a gyógyulás fázisában. Az addig mintegy háttérbe húzódó én(rész) fokozatosan átveszi (visszaveszi?) a hatalmat, először interpretál, majd kontrollál, végül örömforrásokat talál (persze, nem a drogban). A pluralisztikus szelfelméletek ezt a folyamatot részletesebben írják le: hogyan alakul ki a felépülés folyamán dialogikus és szimmetrikus (szimmetriára törekvő) kapcsolat a különböző én-részek, én-pozíciók között.

Zárásként jegyzem meg, hogy a drogos élmények a modern én megkonstruá-lásában – ábrázolásában, ugyanakkor kialakulás és ábrázolás nem választható el egymástól – milyen fontos szerepet töltöttek be. Ezek az élmények éppen az egységként tételezett személyiség (én) disszociációjához – vagy ennek felismeré-


séhez – járultak hozzá (lásd pl. Coleridge, Poe, Baudelaire, vagy akár Stevenson vagy Sir Arthur Conan Doyle egyes műveit, vagy a mai időkben pl. Burroughs munkáit); ma pedig az én-állapotok tolerálása, az én-állapotok közötti dialo-gikus kapcsolat (újra)létrejötte a gyógyulás feltétele és velejárója.

A TÉMÁBAN MEGJELENT ÖNÉLETÍR ÁSOK, VAGY ÖNÉLETR AJZI INTERJÚK

Buzai Borbála (é. n.): A sárkányos lány. A drogfüggőségtől a szabadulásig. Alexandra, Pécs.Sinkáné Sinka Rita (2004): Kővirág. A drogpokol hétköznapjai. L’Harmattan, Budapest.Gáll Szabolcs Balázs (2002): Száraz létünk fekete napjai. Versek, novellák, naplójegyzetek,

interjúrészletek, 1987–2000. Egészség Virág Egyesület, Budapest.Pusztaháziné Gazdag Ilona (2001): Más világ. Egy anya naplójából. Tükörcserepek (Anya,…

engedj el!). Szerzői kiadás, Budapest.Rácz Zsuzsa (1998): Kábítószeretet. Csokonai Kiadó, Debrecen.Varga Imre (2003): Anyagba zárva. Drogos sorstörténetek. Válasz Könyvkiadó, Budapest.Varga Judit (2002): Éjfél után… S. László („Amszterdami” Lacika) önvallomása. Kolor Optika,

Budapest.

Irodalom

Adams J. B. – Heath A. J. – Young S. E. – Hewitt J. K. – Corley R. P. – Stallings M. C. (2003): Relationships between personality and preferred substance and motivations for use among adolescent substance abusers. Am J Drug Alcohol Abuse, 29, 3: 691–712.

Agar M. (1997): Ethnography: An overview. Substance Use and Misuse, 32: 1155–1173.Alasuutari P. (1992): Desire and Craving: A cultural theory of alcoholism. Albany: Th e State

University of New York Press.AB határozat. Budapest, 2004. december 13.American Psychiatric Association (1994): Diagnostic and statistical manual of mental disorders.

Fourth edition. Washington, DC. Amos A. – Wiltshire S. – Bostock Y. – Haw S. – McNeill A. (2004): You can’t go without a fag… you need it for your hash’ – a qualitative explo-ration of smoking, cannabis and young people. Addiction, 99: 77–81.

Andorka R. – Buda B. – Cseh-Szombathy L. () : A deviáns viselkedés szociológiája. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

Angyalosy E. (2002): „Egy éjszaka a föld alatt…” Az underground technozene köré kialakult csoportkultúra antropológiai elemzése. Szakdolgozat. ELTE.

James A. C. – L. A. Warner – R.C. Kessler (1994): “Comparative Epidemiology of Dependence on Tobacco, Alcohol, Controlled Substances, and Inhalants: Basic Findings from the National Comorbidity Study,” Experimental and Clinical Psychopharmacology, 2, 3: 244–268.

Atkinson R. (2003): Domestication by Cappuccino or a Revenge on Urban Space? Control and Empowerment in the Management of Public Spaces. Urban Studies, 40, 9: 1829– 1843.

Austin J. L. (1979): A plea for excuses. In: J.O. Urmson – G. J. Warnock (Eds.): Philosophical papers. Oxford: Oxford University Press. 175–204.

B. Erdős M. – Kelemen G. – Csürke J. (2003): A felszabadulási rituálék szerepe egy élhető világ kialakításában. Addiktológia, 2, 1: 29–52.

Bahtyin M. M. (1981): Th e Dialogic Imagination: Four Essays by M. M. Bakhtin. Austin: University of Texas Press.

Bahtyin M. (1986): A beszéd és a valóság: Filozófi ai és beszédelméleti írások. Budapest: Gon-dolat Kiadó.

Bahtyin M. M. (1972/2001): A szó Dosztojevszkijnél.Bahtyin M. (2001): Dosztojevszkij poétikájának problémái. Gond – Cura/Osiris, Budapest.Bahtyin M. (2004): A szerző és a hős. Gond-Cura Alapítvány, Budapest.Bakhtin M. (1929/1973): Problems of Dostoievsky’s poetics. MI: Ardis. Bakhtin, Mikhail M. (1937–38): „Forms of Time and of the Chronotope in the Novel:

Notes toward a Historical Poetics.”


Bakan D. (1966): Th e duality of human existence: Isolation and communion in Western man. Boston: Beacon Press.

Ball A. L. – Rana S. – Dehne K. L. (1998): HIV prevalence among injecting drug users: Response in developing and transitional countries. Public Health Reports, 113, Suppl 1: 170–181.

Bánhegyi D. – Ujhelyi E. – Zacher G. (2002): Az intravénás droghasználat fertőzési koc-kázatai. In: Topolánszky Á (szerk): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről. GYISM, Budapest. 81–88.

Barad K. (2003): Posthumanist Performativity: Toward an Understanding of How Matter Comes to Matter. Signs: Journal of Women in Culture and Society, 28, 3: 802–831.

Bardhan N. (2001): Transnational AIDS-HIV news narratives: A critical exploration of overarching frames, In: Mass Communication & Society, 4, 3: 283–309.

Bateson G. (1971): Steps to an ecology of mind.Bátorfy A. (é. n.): Digitális rabszolgasors. http://beszelo.c3.hu/cikkek/digitalis-rabszolga-

sorsBattersby J. L. (2006): Narrativity, Self, and Self-Representation. Narrative, 14, 1.Baudelaire C. (2000): A mesterséges mennyországok. Hasis és ópium. Fekete Sas Kiadó,

Budapest.Baudrillard J. (1994): Simulacra and Simulation. University of Michigan Press.Bauman Z. (1987): Legislators and interpretators. On modernity, post-modernity and intellec-

tuals. Polity Press, Basil Blackwell, Cambridge, Oxford.Bauman Z. (1998a): Globalization: the human consequences. Cambridge, Polity Press.Bauman Z. (1998b): Work, Consumerism and the New Poor. Buckingham, Open University

Press.Barrell J. (1991): Th e Infection of Th omas De Quincey; A Psychopathology of Imperialism. New

Haven and London.Bayer I. (2000): A drogok történelme. A kábítószerek története az ókortól napjainkig. Aranyhal

Könyvkiadó, Budapest.Beck A. T. – Wright F. D. – Newman C. F. – Liese B. S. (1993): Cognitive therapy of substance

abuse. Th e Guilford Press, New York.Becker H. S. (1953): Becoming a marihuana user. American Journal of Sociology, 59: 41–58.Belcher D. – Hirvelab A. (2005): Writing the qualitative dissertation: what motivates

and sustains commitment to a fuzzy genre? Journal of English for Academic Purposes, 4: 187–205.

Bellisa M. A. – Hughesb K. – Loweyb H. (2002): Healthy nightclubs and recreational substance use From a harm minimisation to a healthy settings approach. Addictive Behaviors 27: 1025–1035

Berger P. L. – Luckamm T. (1998): A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Jószöveg, Budapest.

Benedict B. M. (2001): Curiosity. A cultural History of Early Modern Inquiry. Chicago: Uni-versity of Chicago Press.

Berlyne D. E. (1957): Determinants of human perceptual curiosity. Journal of Experimental Psychology, 53, 399–404.

Beverly J. (2000): Testimonio, subalternity, and narrative authority. In: Denzin N. K. – Lincoln Y. S. (szerk.): Handbook of qualitative research. Sage, Th ousan Oak, 555–566.

Bey H. (1985/1991): T. A. Z. Th e Temporary Autonomous Zone, Ontological Anarchy, Poetic Terrorism. Autonomedia Anti-copyright, Williamsburgh Station, Brooklyn, NY.

http://www.unicorn.com//lib/zone.html#gtcBocsarov Sz. (2004): M.M. Bahtyin – Hogyan látjuk őt születése századik évfordulóján.

In: Bahtyin M (2004): A szerző és a hős. Gond-Cura Alapítvány, Budapest, 318–350.Biernacki P. (1986): Pathways from heroin addiction: Recovery without treatment. Philadelphia:

Temple University Press.Blackman S. (2005): Youth Subcultural Th eory: A Critical Engagement with the Concept,

its Origins and Politics, from the Chicago School to Postmodernism. Journal of Youth Studies, 8, 1: 1–20.

BNO– Zsebkönyv. (1996) Animula Egyesület, Budapest. Brake M. (1980): Th e sociology of youth culture and subcultures. Sex and drugs and rock’n’roll?

Routledge & Kegan Paul, London.Brown P. – Levinson S. (1978): Universals in language usage: Politeness phenomena. In:

E. N. Goody (Ed.): Questions and politeness: Strategies in social interaction. Cambridge: Cambridge University Press. 56–289

Bruner J. (1986): Actual minds, possible worlds. Cambridge, Harvard University Press.Buber M. (1958): I and Th ou. Edinburgh: T&T Clark.Buber M. (1958/1991): Én és Te. Európa Könyvkiadó, Budapest.Buda B. (1992): Az alkohológia új távlatai. Válogatott tanulmányok. Alkoholizmus Elleni

Állami Bizottság, Budapest. Buda B. – Veér A. (1998): A megelőzés és az egészségvédelem perspektívái a pszichiátri-

ában. In: Füredi J. – Buda B. – Németh A. – Tariska P. (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina, Bp., 605–625.

Bunton R. (2001): Knowledge, embodiment and neo-liberal drug policy. Contempopary Drug Problems, 28, 2: 221

Burroughs W. (1952/1992): Meztelen ebéd. Holnap Kiadó, Budapest.Butler J. (1989): “Foucault and the Paradox of Bodily Inscriptions.” Journal of Philosophy,

86, 11: 601–7.Calafat A. – Stocco P. – Mendes F. – Simon J. – van de Wijngaart G. – Pau Sureda M.

– Palmer A. – Maalsté N. – Zavatti P. (1998): Characteristics and social representation of Ecstasy in Europe. IREFREA & European Commission. IREFREA ESPAÑA. Palma de Mallorca.

Callero, P. L. (2003): Th e sociology of the self. Annual Review of Sociology 29:115–33.Carlson, R. (1988): Exemplary lives: Th e use of psychobiography for theory development.

In D.P. McAdams – R.L. Ochberg (Eds.): Psychobiography and life narratives. Durham, NC: Duke University Press. 105–138.

Castells M. (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest. Charmaz K. (2000): Grounded theory. Objectivist and constructivist methods. In:

Denzin N. K. – Lincoln Y. S. (szerk.): Handbook of qualitative research. Sage, Th ousan Oak, 509–535.

Christie N. (1986): Suitable Enemies. In: Bianchi H. – van Swaaningen R. (eds): Abolitionism: Towards a Non-Repressive Approach to Crim. Amsterdam: Free University Press, 42–54.

Cloninger, C. R. (1987): A systematic method for clinical description and classifi cation of personality variants. Archives of General Psychiatry, 44: 573–588.

Irodalom 279


Cooper M. (2003): „I-I” and “I-ME”: Transposing Buber’s interpersonal attitudes to the interpersonal plane. Journal of Constructivist Psychology, 16: 131–153.

Coutinho R.A. (1998): HIV and hepatitis C among injecting drug users. BMJ, 15, 317, 7156: 424–5.

Crockett C. (2005): Technology and the Time-Image: Deleuze and Postmodern Subjectivity. S. Afr. J. Philos., 24, 3: 176–188.

Csák R. – Forstner M. – Márványkövi F. – Rácz J. (2005): Kvalitatív panelvizsgálat a bu-da pesti elektronikus zenei partiélet szereplői, valamint a drogpolitika megvalósítói kö ré ben. ELTE TÁTK Drogtanulmányok Kutatóintézete.

Csáth G. (1989): Napló. 1912–1913. Babits Kiadó, Szekszárd.Csigó P. (é. n.): Késő modernitás és individualizáció. mokk.bme.hu/mediatervezo/ targyak/mediaelmelet/kesomodernitas.pdf –Csikszentmihalyi M. (1990): Flow: Th e psychology of optimal experience. New York: Harper-

Collins.Cusick L. (2002): Youth prostitution: a literature review. Child Abuse. Review 11: 230–

251.Dante Alighieri: Pokol. Az Isteni Színjáték első része. (Ford: Babits Mihály). Európa Könyv-

kiadó. 2001.Dávid F. (2004): A morális vállalkozók. Szakdolgozat. ELTE TÁTK.Davies B. – Harré R. (1990): ‘Positioning: the discursive production of selves’. Journal for

the Th eory of Social Behaviour, 20: 43–64.Davies J. B. (1993): Th e Myth of Addiction. London: Harwood Academic.Davies J. B. (1997): Drugspeak. Th e Analysis of Drug Discourse. Overseas Publishers

Association, Amsterdam B.V.De Micheli D. – Formigoni M. L. (2002): Are reasons for the fi rst use of drugs and family

circumstances predictors of future use patterns? Addictive Behaviors, 27, 1: 87–100. de Quincey T. (1822/1983): Egy angol ópiumevő vallomásai. Európa Könyvkiadó, Budapest.Deehan A. – Saville E.: Calculating the risk: recreational drug use among clubbers in the

South East of England. Home Offi ce Online Report, 43/03 http://www.homeoffi ce.gov.uk/rds/pdfs2/rdsolr4303.pdf

Delanty G. (2006): Th e cosmopolitan imagination: critical cosmopolitanism and social theory. Th e British Journal of Sociology, 57, 1: 25–47.

Demetrovics Zs. (szerk.) (2000): A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák. Animula Kiadó, Budapest.

Demetrovics Zs. (2001): Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest.

Demetrovics Zs. – Nádas E. – Kun B. (2005): A magyarországi zenés-táncos rekreációs színtéren megjelenő droghasználat jellemzői. Megjelenés alatt.

Denett D. (1991): Consciousness explained. Boston: Little Brown.Denzin N. K. – Lincoln Y. S. (2000): Handbook of Qualitative Research. Sage Publications.

London.Denzin N. K. – Lincoln Y. S. (szerk.) (2003): Strategies of Qualitative Inquiry. Sage Publications,

London.Derrida, J. (1981): „Plato’s Pharmacy.” In Derrida, Dissemination. Chicago: University of

Chicago Press. 61–173.

Desrichard O. – Denarie V. (2004): Sensation seeking and negative aff ectivity as predictors of risky behaviors: a distinction between occasional versus frequent risk-taking. Addict Behav., 30, 7: 1449–53.

Diamond J. (2000): Narrative means to sober ends: Treating addiction and its aftermath. New York: Th e Guilford Press.

Dick H. (1979): Subculture: Th eMeaning of Style. London: Methuen.DiClemente C. C. (2003): Addiction and Change: How Addictions Develop and Addicted People

Recover. New York: Guilford Press, 2003. Dierker L. C. – Avenevoli S. – Goldberg A. – Glantz M. (2004): Defi ning subgroups of adolescents at risk for experimental and regular smoking. Prev. Sci, 5, 3: 169–83.

Director L. (2002): Th e Value of Relational Psychoanalysis in the Treatment of Chronic Drug and Alcohol Use. Psychoanalytic Dialogues, 12, 4: 551–579.

Dole V. P. – Nyswander M. E. (1965): A medical treatment for diacetylmorphine (heroin) addiction. JAMA, 193: 646.

Douglas M. (1987): “A Distinctive Anthropological Perspective”. In Mary Douglas (ed.): Constructive Drinking: Perspectives on Drink from Anthropology. Cambridge: Cambridge University Press. 4.

Duff C. (2003): Th e importance of culture and context: rethinking risk and risk manage-ment in young drug using populations. Health, Risk and Society, 5: 3.

Edelman S (1997): Curiosity and Exploration. California State University, Northridge, Spring, kézirat.

Editoral (1994): Is marijuana use becoming a ‘gateway’ to nicotine dependence? Addiction, 99, 5–6.

Editor’s Column (2005) Who’s here? Th oughts on narrative identity and narrative im-perialism. Narrative, 13, 3.

Ezard N. (2001): Public health, human rights and the harm reduction paradigm: from risk reduction to vulnerability reduction. International Journal of Drug Prevention, 12,3: 207–219.

Ehmann B. (2002): A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés. Új Mandátum, Bu-dapest.

Ehmann B. (2004): Elbeszélt élettörténeti epizódok időstruktúrája. In: László J. – Kállai J. – Bereczkei T. (szerk.): A reprezentáció szintjei. Gondolat, Budapest, 357–372.

Elder G. (1985): Life course dynamics. Ithaca, NY: Cornell University Press.Elekes Zs. (1997): Diffi culties in estimating prevalence in Budapest. In: Stimson G. V.

– Hickman M. – Quirk A. – Frischer M. – Taylor C. (szerk.) (1997): Estimating the preva-lence of problem drug use in Europe. EMCDDA Scientifi c Monofraph Series No 1., Luxem-bourg: Offi ce for Offi cial Publications of the European Communities, 225–230.

Elekes Zs. – Paksi, B. (2000): Drogok és fi atalok. Középiskolások droghasználata, alkoholfog-yasztása és dohányzása az évezred végén Magyarországon. Budapest: Ifj úsági és Sportmi-nisztérium. ISMertető 8.

Elliott J.A. – Chapman S. (2000): ‘Heroin hell their own making’: construction of heroin users in the Australian press 1992–1997. Drug and Alcohol Review, 19: 191–201.

Emerson C. – Holquist M. (1981): Th e Dialogic Imagination. University of Texas Press.Emerson C. – Holquist M. (1986): Austin Speech Genres and Other Late Essays. University

of Texas Press.

Irodalom 281


Endsjoe D. Oe. (2000): To lock up eleusis: a question of liminal space. Numen, 47: 351–386.

Erdész T. (2002): Az élmény- és drogfogyasztás kulturális mintái és trendje az underground party-kultúrához kapcsolódó fi atalok körében. Kutatási beszámoló.

European Centre for the Epidemiological Monitoring of AIDS (2002): HIV/AIDS Surveillance in Europe. Mid-year-report 2002. Saint-Maurice: Institute de Veille Sanitare. No. 67.

European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA): Report on the drug situation in the CEECs. Offi ce for Offi cial Publications of the European Communities, Luxembourg. 2002.

European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (2003): Th e state of the drugs problem in the acceding and candidate countries to the European Union. Luxembourg: Offi ce for Offi cial Publications of the European Communities.

Ezard N. (2001): Public health, human rights and the harm reduction paradigm: from risk reduction to vulnerability reduction. International Journal of Drug Prevention, 12,3: 207–219.

Ezzy D. (2000): Fate and Agency in Job Loss Narratives. Qualitative Sociology, 23, 1, 2000.Falconer R. (1998): Bakhtin’s chronotope and the contemporary short story. Th e South

Atlantic Quarterly 97, 3–4.Featherstone M. (1991): ‘Th e Body in Consumer Culture’ In: Turner B. (ed.): Th e Body.

Social Process and Cultural Th eory. London: Sage.Featherstone M. (2003): Th e Eye of War: Images of Destruction in Virilio and Bataille.

Journal for Cultural Research, 7, 4: 433–447.Featherstone M. – Hepworth M. – Turner B. S. (szerk.) (1997): A test. Társadalmi fejlődés,

kulturális teória. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.Fehér B. (2000): Az ártalomcsökkentés szerepe a drogproblémák kezelésében. Szakdolgozat.

SE EFK, Budapest.Fejér B. (1995): Acid Történet. Törökfürdő, 1: 22–26.Fejér B. (2000a): A parti. Antropológiai sűrű leírás. Replika, 39: 61–74.Fejér B. (2000b): LSD és popkultúra. In: Demetrovics Zs. (szerk.): A szintetikus drogok világa.

Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák. Animula Kiadó, Budapest, 34–69.Fergusson D. M. – Horwood L. J. (2000): Does cannabis use encourage other forms of

illicit drug use? Addiction, 95, 4: 505–20.Foucault M. (1979): Discipline and Punish: Th e Birth of the Prison. New York: Vintage

Books.Foucault M. (1988): Technologies of the self. In: Martin L, Gutman H and Hutton P (eds):

A seminar with Michel Foucault. Th e University of Massachusetts, Amberst, 16–49.Fountain J. – Hartnoll R. – Olszewski D. – Vicente J. – Greennwood G. – Robertson K.

(szerk.) (2000): Understanding and responding to drug use: the role of qualitative research. EMCDDA Scientifi c Monograph Series, No. 4, Luxembourg: Offi ce for Offi cial Publica-tions of the European Communities.

Fowler, H. (1965): Curiosity and Exploratory Behavior. New York: Macmillan. Frank, A. W. (1995): Th e Wounded Storyteller: Body, illness, and ethics. Chicago: University

of Chicago Press.Fürst Zs. – Wenger T. (2001): A kábítószerkérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai.

Semmelweis Egyetem, Ifj úsági és Sportminisztérium, Budapest.

Gábor E. (ed.) (2004): Country Report on Drug Use in Hungary. Budapest: Gyermek-, Ifj úsági- és Sportminisztérium.

Glanter M. – Kleber H. D. (szerk.) (1994): Th e American Psychiatric Press textbook of substance abuse treatment. American Psychiatric Press, Inc., Washington, DC.

Geertz C. (1994): Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Századvég Kiadó, Budapest.General Assembly Economic and Social Council: Fiftieth session Substantive session of

1996. International drug control social, humanatrian and human rights questions: narcotic drugs. http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N96/119/12/PDF/N9611912.pdf?OpenElement

Gennep van A. (1909/2004): Th e Rites Of Passage. Routledge, London.Gerevich J. (2003): A drogok használatával összefüggő pszichiátriai problémák és beteg-

ségek. In: Füredi J. – Németh A. – Tariska P. (szerk.): A Pszichiátria nagy kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 325–343.

Gerevich J. – Bácskai E. (2004): A magyarországi kokainfogyasztók igénye a segítségre: egy kvalitatív kutatás eredményei. Orvosi hetilap, 145, 8: 445–451.

Giddens A. (1991): Self and society in the late modern age. Cambridge: Polity Press.Gjeruldsen S. – Myrvang B. – Opjordsmoen S. (2003): Risk factors for drug addiction and

its outcome. A follow-up study over 25 years. Nord J Psychiatry, 57: 373–376.Glaser B. G. – Strauss A. L. (1967): Th e discovery of grounded theory: Strategies for qualitative

research. Chicago: Aldine. Glaser B. G. (1978): Th eoretical sensitivity. University of California, San Francisco.Glaser B. G. (szerk.) (1996): Gerund grounded theory: Th e basic social process dissertation.

Sociology Press, Mill Valley, Ca.Glaser B. G. (1998): Doing grounded theory. Issues and discussions. Sociology Press, Mill

Valley, Ca.Goonewardena K. (2005): Th e Urban Sensorium: Space, Ideology and the Aestheticization

of Politics. Antipode, 46–71.Graham St. J. (2001) Alternative Cultural Heterotopia and the Liminoid Body: Beyond

Turner at ConFest - analysing Victor Turner’s alternative lifestyles research. Th e Austra-lian Journal of Anthropology. Gale Group.

Grastyán E. (1985): A játék neurobiológiája. Akadémiai, Budapest.Griffi ths P. – Gossop M. – Powis B. – Strang J. (1993): Reaching hidden populations of

drugs users by privileged access interviewers: methodological and practical issues. Addiction, 88: 1617–1626.

Grund J. P. C. – Kaplan C. – Adriaans N. (1989): Needle exchange and drug sharing: A view from Rotterdam. Newsletter of the International Working Group on AIDS and IV Drug Use, 4, 1: 4–5.

Grund J. P. C. – Kaplan C. – Adriaans N. et al. (1990): Th e limitations of the concept of needle sharing: Th e practice of frontloading. AIDS, 4: 819–821.

Grund J. P. C. (1993): Drug use as a social ritual: Functionality, symbolism and determinants of self-regulation. Instituut voor Verslavingsondezoek, Rotterdam.

Gusfi eld J. R. (1987): Passage to play: Rituals of drinking time in American Society. In: M. Douglas (ed.): Constructive Drinking: Perspectives on Drink from Anthropology. Cambridge: Cambridge University Press. 73–90.

Gyáni G. (2003a): Narrativitás és jelentés-generáló retorikai elemek a történeti diskur-

Irodalom 283


zusban. In: Rákai O. – Z. Kovács Z (szerk.) (2003): A narratív identitás kérdései a társa-dalomtudományokban. Gondolat Kiadói Kör – Pompeji, Budapest – Szeged, 78–95.

Gyáni G. (2003b): Posztmodern kánon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Gyarmathy V. A. – Rácz J. – Neaigus A. – Ujhelyi E. (2004): Th e urgent need for HIV and

hepatitis prevention in drug treatment programs in Hungary. AIDS Education and Prevention: Offi cial Publication of the International Society for AIDS Education, 16, 3: 276–87.

Hall W. D. – Lynskey M. (2005): Is cannabis a gateway drug? Testing hypotheses about the relationship between cannabis use and the use of other illicit drugs. Drug and Alcohol Review, 24: 39–48.

Hallstone M. (2006): An exploratory investigation of marijuana and other drug careers. Journal of Psychoactive Drugs, 38, 1: 65–75.

Hammer F. (2002): A gasoline scented Sindbad: the truck drivers as a popular hero in socialist Hungary. Cultural Studies, 16, 1: 80–126.

Hamers F. F. – Downs A. M. (2003): HIV in central and eastern Europe. Lancet, 361: 1035–44. http://image.thelancet.com/extras/02art6024web.pdf

Hammersley R. – Leon V. (2006): Patterns of cannabis use and positive and negative experiences of use amongst university students. Addiction Research and Th eory, 2, 14: 189–205.

Hanhinen S. – Lagerspetz M. (1994): Changing world, changing problems: A comparison of Finnish and Estonian press materials, In: Lagerspetz (szerk.) Social problems in newspapers: Studies around the Baltic Sea. Helsinki: Nordic Council of Alcohol and Drug Reseach.

Hänninen V. – Koski-Jännes A. (1999): Narratives of recovery from addictive behaviours. Addiction, 94, 12: 1837–1848.

Hänninen V. (2004): A model of narrative circulation. Narrative Inquiry 14, 1: 69–85.Hänninen V. – Koski-Jännes A. (2004): Stories of attempts to recover from addiction.

In: Rosenqvist P. – Koski-Jännes A. – Blomqvist J. – Öjesjö L. (eds): Addiction and life course, Helsinki: NAD, Publication 44. 231–246.

Hansen D. – Maycock B. – Lower T. (2001): ‘Weddings, parties, anything…’, a qualitative analysis of ecstasy use in Perth, Western Australia. International Journal of Drug Policy, 12: 181–199.

Harré R. (1983): Personal being. Oxford, England: Blackwell.Harré R. – van Langenhove L. (szerk.) (1999): Positioning theory. Blackwell, Oxford.Harrison P. A. – Hoff man N. H. – Sneed S. G. (1991): Drug and alcohol treatment outcome. In:

Miller N. S. (szerk.): Comprehensive handbook of drugs and alcohol addiction. Marcel-Decker, Inc., New York, 1163–1200.

Harrison P. (2001): Curiosity, Forbidden Knowledge, and the Reformation of Natural Philosophy in Early Modern England. Journal of the History of Science in Society, 92, 2: 265–326.

Hecksher D. (2004): Th e individual narrative as a maintenance strategy. In: Rosenqvist P. – Koski-Jännes A. – Blomqvist J. – Öjesjö L. (eds): Addiction and life course, Helsinki: NAD, Publication 44, 247–266.

Hebdige D. (1979): Subculture – Th e meaning of style. Methuen, London.

Hegedűs Gy. (2004): Megelőzéstől az ártalomcsökkentésig. Drogprevenciós programok belső vizsgálata. Szakdolgozat. ELTE TÁTK.

Helgeson V. S. – Fritz H. L. (2000): Th e implications of unmitigated agency and unmitigated communion of problem behaviors. Journal of Personality, 68, 6: 1031–1057.

Hermans, H. J. M. – Kempen, H. J. G. – Van Loon, R. J. P. (1992): Th e dialogical self: Beyond individualism and rationalism. American Psychologist, 47, 23–33.

Hermans, H. J. M. (2001a): Th e Construction of a Personal Position Repertoire:Method and Practice. Culture & Psychology, 7, 3, 323–365.

Hermans, H. J. M. (2001b): Th e Dialogical Self: Toward a Th eory of Personal and Cultural Positioning. Culture & Psychology Vol., 7, 3: 243–281

Hermans, H. J. M. (2003): Th e construction and reconstruction of a dialogical self, Journal of Constructivist Psychology, 16: 89–130.

Hicks D. (2000): Self and Other in Bakhtin’s Early Philosophical Essays: Prelude to a Th eory of Prose Consciousness. Mind, Culture and Activity, 7, 3: 227–242.

Hiroi N. – Agatsuma S. (2005): Genetic susceptibility to substance dependence. Mol Psychiatry., 10, 4: 336–44.

Hollway W. – Jeff erson T. (2005): Panic and perjury: A psychosocial exploration of Agency. British Journal of Social Psychology, 44, 147–163.

Holmberg M. B. (1985): Longitudinal studies of drug abuse in a fi fteenyear-old population. 5. Prognostic factors. Acta Psychiatr Scand, 71: 207–10.

Holstein, J. – Miller, G. (1990): Rethinking victimization: An interaction approach to victimology. Symbolic Interaction, 13, 103–122.

Horkai A. (1999): Screenagerek. A techno-kultúra megjelenési formái a mai Magyarországon. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont. /Munkafüzetek, 67./

Hser, Y. I. – Anglin, M. D. – Grella, C. E. et al. (1997): Drug treatment careers: a conceptual framework and existing research fi ndings. Journal of Substance Abuse and Treatment, 14: 1–16.

Hubbard R. L. – Marsden M. E. – Rachal J. V. – Harwood H. J. – Cavanaugh E. R. – Ginzburg H.M. (1989): Drug abuse treatment: A national study of eff ectiveness. University of North Carolina Press, Chapel Hill.

Hubbard R. L. – Craddock G. – Flynn P. M. – Anderson J. – Etheridge R. M. (1997): Overview of 1-year follow-up outcomes in the Drug Abuse Treatment Outcome Study (DATOS). Psychology of Addictive Behaviors, 11, 4: 261–278.

Hydén L.-C. (1995): Th e rhetoric of recovery and change. Culture, Medicine and Psychiatry, 19: 73–90.

Irwin J. (1977): Scenes. Beverly Hills: Sage.Iser W. (2004): Az értelmezés világa. Gondolat Kiadó – ELTE Összehasonlító Irodalomtu-

dományi Tanszék, Budapest.Itoi R. – Ohbuchi K.-I. – Fukuno M. (1996): A cross-cultural study of preference of accounts:

Relationship closeness, harm severity, and motives of account making. Journal of Applied Social Psychology, 26: 913–934.

James W. (1890): Th e principles of psychology (Vol. 1). New York: Henry Holt.Jameson F. (1984): Postmodernism, or the cultural logic of late capitalism. New Left

Review 146: 53–92.

Irodalom 285


Jang K. L. – Vernon P. A. – Livesley W. J. – Stein M. B. – Wolf H. (2001): Intra- and extra-familial infl uences on alcohol and drug misuse: A twin study of gene-environment correlation. Addiction, 96: 1307–18.

Jelentés a magyarországi droghelyzetről (2005): Gábor E. (szerk.) Gyermek-, Ifj úsági- és Sportminisztérium, Budapest.

Jellinek E.M. (1952/1985): Az alkoholfüggőség kialakulásának fázisai. In: Buda B. – Bonta M. (szerk.): Viselkedés? – Betegség? – Társadalmi probléma? Szemelvények az alkohológia szakirodalmából. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 15–35.

Jensen, G.H. (2000): Storytelling in Alcoholics Anonymous: A rhetorical analysis. Carbondale, IL: Southern Illinois University Press.

Johnston L. D. – O’Malley P. M. – Bachman J. G. – Schulenberg J. E. (2005): Monitoring the Future national survey results on drug use, 1975–2004: Volume I, Secondary school tudents (NIH Publication No. 05-5727). Bethesda, MD: National Institute on Drug Abuse.

Jones R. A. (2003): Between the analytical and the critical: implications for theorizing the self. Journal of Analytical Psychology, 48: 355–370.

Jordens C. F. C. – Miles Little (2004): ‘In this scenario, I do this, for these reasons’: narrative, genre and ethical reasoning in the clinic. Social Science & Medicine, 58: 1635–1645.

Kandel, D. B. & Faust, R. (1975) Sequences and stages in patterns of adolescent drug use, Archives of General Psychiatry, 32: 923–932.

Kandel D. B. (1985): On processes of peer infl uences in adolescent drug use: a develop-mental perspective. Advances in Alcohol and Substance Abuse, 4: 139–163.

Kaplan J. (1970): Marijuana – the new prohibition. New York, World Publishing Co.Kashdan T. B. – Rose P. – Fincham F. D. (2004): Curiosity and Exploration: Facilitating

Posi tive Subjective Experiences and Personal Growth Opportunities. Journal of Personality Assessment, 82, 3: 291–305.

Kashdan T. B. – Roberts J. E. (2004): Trait and State Curiosity in the genesis of intimacy: Diff erentiation from related constructs. Journal of Social and Clinical Psychology, 23, 6: 792–816.

Kashdan T. B. (2004): Curiosity. In: C. Peterson – M. E. P. Seligman (eds.), Character strengths and virtues: A handbook and classifi cation. Washington, DC: American Psychological Association and Oxford University Press. 125–141.

Katz J. (1988): Seductions of Crime: Moral and Sensual Attractions in Doing Evil. New York: Basic.

Keane, H. (2001): Public and private practices: addiction autobiography and its contradictions. Contemporary Drug Problems, 28: 567–595.

Kelemen G. (1994): Az addikciók széles spektruma. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest.Kelemen G. (2001): Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia. Addiktológiai és pszichoterápiai

tanulmányok. Pannónia Könyvek. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs.Kelemen G. – B. Erdős M. (2004): Craving for sobriety. A unique Th erapeutic Community

in Hungary. Th e Faculty of Humanities, University of Pécs and Th e Leo Amici 2002 Foundation.

Kelley A. E. – Schochet T. – Landry C. F. (2004): Risk Taking and Novelty Seeking in Adolescence: Introduction to Part I. N.Y. Acad. Sci., 1021: 27–32.

Kelly P. (2001): Youth at Risk: processes of individualisation and responsibilisation in the risk society. Discourse: studies in the cultural politics of education, 22, 1: 23–33.

Kemp M. (2003): Hearts and minds: agency and discourse on distress. Anthropology & Medicine, 10, 2: 187–205.

Kenel D. – Mathios A. D. – Pacula R. L. (2001): Economics of youth drug use, addiction and gateway eff ects. Addiction, 96: 151–164.

Kenny N. (2004): Th e uses of curiosity in early modern trance and Germany. Oxford: Oxford University Press.

Keunen B. (2000): Bakhtin, Genre Formation, and the Cognitive Turn: Chronotopes as Memory Schemata Comparative Literature and Culture. Webournal,

http://www.arts.ualberta.ca/clcwebjournal/clcweb00-2/keunen00.html Bart KEUNENKhantzian E. J. – Mack J. E. – Schatzberg A. F. (1974): Heroin Use as an Attempt to Cope:

Clinical Observations. American Journal of Psychiatry, 2: 160–164.Khantzian E. J. – Treece C. J. (1977): Psychodynamics of drug dependence: An overview.

In: Blaine J. D. – Julius D. A. (szerk.): Psychodynamics of drug dependence. NIDA Research Monograph 12. Government Printing Offi ce: Washington, DC., 11–25.

Khantzian E. J (1977): Th e Ego, the Self, and Opiate Addiction: Th eoretical and Treatment Considerations. In: Jack D. Blaine – Demetrios A. – Julius, M. D. (szerk): Psycho dinamics of drug dependence. NIDA Research Monograph 12. U.S. Department of Health, Education, and Welfare, Public Health Service, Alcohol, Drug Abuse and Mental Health Administration. 101–117.

Khantzian E. J. (1983): An extreme case of cocaine dependence and marked improvement with methylphenidate treatment. American Journal of Psychiatry, 140, 6: 784–5.

Khantzian E. J. – Treece C. (1985): DSM – III Psychiatric Diagnosis of Narcotic Addicts. Archives General Psychiatry, 42: 1067–1071.

Khantzian E. J. (1991): Self-Regulation Factors in Cocaine Dependence – A Clinical Perspec tive. In: Schober, S., Schade, C. (eds.) Th e Epidemiology of Cocaine Use and Abuse. NIDA Research Monograph Series 110. NIH National Institute on Drug Abuse, Rockville. 211–216.

Khantzian E. J. (1999): Treating Addiction as a Human Process. Jason Aronson, Northvale.Kim, Irene J. – Nolan Z. – W. S., Hong, Sehee (2002): Protective factors against substance

use among Asian American youth: a test of the peer cluster theory. Journal of Community Psychology, 30, 5: 565–584.

Koester S. (1989): Water, cookers and cottons: Additional risks for intravenous drug abusers. In: Epidemiologic Trends in Drug Abuse: Proceedings of the Community Epidemiology Working Group, US Government Printing Offi ce, 00768: 118–120.

Koester S. (1996): Th e process of drug injection. Applying ethnography to the study of HIV risk among IDUs. In: Rhodes T. – Hartnoll R. (eds): AIDS, drugs and prevention. Perspectives on individual and community action. Routledge, London. 133–148.

Koleszár Á. (2000): Partikultúra és amfetaminmámor avagy az „eX”-generáció. Szakdolgozat. SE EFK, Budapest.

Koncz G. (2005): Extázis 10-től 7-ig. Technokultúra és drogfogyasztás. Szakdolgozat. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar.

Kostelanetz R. (1965): From Nightmare to Serendipity: A Retrospective Look at William Burroughs. Twentieth Century Literature, 11, 3: 123–30.

Koski-Jännes A. (1998): Turning point in addiction careers: Five case studies. Journal of Substance Misuse, 3: 226–233.

Irodalom 287


Koski-Jännes A. (2002): Social and personal identity projects in the recovery from addic-tive behaviours. Addiction Research and Th eory, 10, 2: 183–202.

Kosztolányi D. (1919): Csáth Géza betegségéről és haláláról. Nyugat, 16–17.Kömlődi F. (1999): Fénykatedrális. Budapest: Kávé Kiadó.Kömlődi F. – Pánczél G. (2001): Mennyek Kapui. az elektronikus zene évtizede. Re-Creation

Kiadó, Budapest.Kreek M. J. – LaForge K. S. – Butelman E. (2002): Pharmacotherapy of addictions. Nature

reviews. Drug Discovery, 1: 710–726.Krystal H. (1977): Self- and object-representation in alcoholism and other drug depen-

dence: Implications for therapy. In: Psychodynamics of Drug Dependence (Res. Monogr. No. M12. Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse, 88–100.

Kurimay T. – Füredi J. (1998): Család- és párterápiák. In: Füredi J. – Buda B. – Németh A. –Tariska P. (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina, Budapest, 564–579.

Lambert E. Z. – Ashery R. S. – Needle R. H. (szerk.) (1995): Qualitative methods in drug abuse and HIV research. NIDA Research Monograph Series 157. NIH National Institute on Drug Abuse, Rockville.

Langenhove L. van – Harré R. (1999): Positioning and the writing of science. In: Harré R. – van Langenhove L. (szerk.): Positioning theory. Blackwell, Oxford, 102–115.

Langevin R. (1971). Is curiosity a unitary construct? Canadian Journal of Psychology, 25: 360–374.

Larkin M. – Grfi ffi ths M. D. (2004): Dangerous Sports and Recreational Drug-use: Rationalizing and Contextualizing Risk. Journal of Community & Applied Social Psychology, 14: 215–232.

Lasch C. (1984): Az önimádat társadalma. Európa Könyvkiadó, Budapest.László J. (1999): Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai

elméletei. Scientia Humana/Kairosz, Budapest.László J. (2003): Történet, elbeszélés, identitás. In: Rákai O. – Z. Kovács Z. (szerk.): A

narratív identitás kérdései a társadalomtudományokban. Gondolat Kiadói Kör – Pompeji, Budapest–Szeged, 156–172.

László J. (2004): A második kognitív forradalom: a narratív pszichológia és a kognitív pszichológia viszonya. In: László J. – Kállai J. – Bereczkei T. (szerk.): A reprezentáció szintjei. Gondolat, Budapest, 324–340.

László J. (2005): A történetek tudománya. Bevezetés a narratív pszichológiába. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

Latour B. (ford.) (1996): Aramis or Th e Love of Technology. Cambridge, Mass: Harvard University Press.

Lemke T. (2000): Foucault, Governmentality, and Critique. Paper presented at the Rethinking Marxism Conference, University of Amherst (MA), September 21–24, 2000.

Lemke T. (2001): ‘Th e birth of bio-politics’: Michel Foucault’s lecture at the Collège de France on neo-liberal governmentality. Economy and Society, 30, 2: 190–207.

Lenton S. – Boys A. – Norcross K. (1997): Raves, drugs and experience: drug use by a sample of people who attend raves in Western Australia. Addiction, 92, 10: 1327–37.

Levendel L. (1987): Alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása. Akadémiai Kiadó, Budapest.Levy K. B. – O’grady K. E. – Wish E. D. – Arria A. M. (2005): An In-Depth Qualitative

Examination of the Ecstasy Experience: Results of a Focus Group with Ecstasy-Using College Students. Substance Use & Misuse, 40, 9/10: 1427–1441.

Lewin P. (1977): Th e Ethical Self in the Play of Aff ect and Voice. University of Chicago [Th e conference was November 14–16, 1997] http://www.focusing.org/apm.htm

Litman J. A. – Spielberger C.D. (2003): Measuring Epistemic Curiosity and Its Diversive and Specifi c Components. Journal of Personality assessment, 80, 1: 75–86.

Litman J. A. – Jimerson T. L. (2004): Th e measurement of curiosity as a feeling of depriva tion. J Pers Assess, 82, 2: 147–57.

Loewenstein G. (1994): Th e Psychology of curiosity: A review and reinterpretation. Psycho-logical Bulletin, 116, 1: 75-98.

Loewenstein G. (1996a): Out of control: visceral infl uences on behavior. Organizational-Behavior and Human Decision Processes, 65: 272–92.

Loewenstein G. (1997): A visceral account of addiction. In: J. Elster – Ole J. Skog (Eds.):Getting hooked: Rationality and addiction. Cambridge University Press. 235–264

Loewenstein G. – Weber E. U. – Hsee C. K. – Welch N. (2001): Risk as feelings. Psychological Bulletin, 127, 2: 267–286.

Loxley, W. – Ovenden, C. (1995): Friends and lovers: needle sharing in young people in Western Australia, AIDS Care, 7,: 337–353.

Loxley, W. (2000): Double risk: young injectors and sexual relationships. Sexual and Relationship Th erapy. 15, 3.

Loxley, W. (2001): Drowning in words? Using Nudist to assist in the analysis of long interview transcripts from young injecting drug users. Addiction Research and Th eory 9, 557–573.

Luke S. (2003): Better Roads, Better Brakes, More Speed: Exploring the history of connections between hepatitis C, needle exchange regulation, and amphetamine use in New Zealand. Canterbury University Sociology department. New Zeland.

Lupton D. (1999): Risk. Routledge, New York.Lynskey M. T. – Heath A. C. – Bucholz K. K. – Slutske W.S. (2003): Escalation of drug

use in early-onset cannabis users vs cotwin controls. JAMA – J Am Med Assoc, 289, 4: 427–433.

Madianos M.G. – Gefou-Madianou D. – Richardson C. – Stefanis C.N. (1995): Factors aff ecting illicit and licit drug use among adolescents and young adults in Greece. Acta Psychiatr Scand, 91: 258–64.

Maff esoli M. (1996): Th e Time of the Tribes. Sage, London.Maff esoli M. (1998): Presentism or the Value of the Cycle. Cultural Values, 2 (2–3): 261–269.Maff esoli M. (2004): Everyday tragedy and creation. Cultural Studies, 18, 2/3: 201–210.Magyar Értelmező Kéziszótár. (1978) Akadémiai Kiadó, Budapest.Marlatt G. A. – Barrett K. (1994): Relapse prevention. In: Galanter M. – Kleber H. D.

(szerk.): Th e American Psychiatric Press Textbook of substance abuse treatment. American Psychiatric Press, Inc., Washington, DC, 285–299.

Martin-Soelcha C. – Leendersa K. L. – Chevalleyd A.-F. – Missimera J. – Kuniga G. – Ma-gyar S. – Mino A. – Schultz W. (2001): Reward mechanisms in the brain and their role in dependence: evidence from neurophysiological and neuroimaging studies. Brain Research Reviews, 36: 139–149.

Irodalom 289


Martin C. A. – Kelly T. H. – Rayens M. K. – Brogli B. – Himelreich K. – Brenzel A. – Bingcang C. M. – Omar H. (2004): Sensation seeking and symptoms of disruptive disorder: association with nicotine, alcohol, and marijuana use in early and mid-adolescence. Psychol Rep., 94: 1075–82.

Márványkövi F. (2005): A droghasználói karrier elemzése. Szakdolgozat. ELTE TÁTK, Bu-dapest.

Matza D. – Gresham Sykes (1961): “Juvenile Delinquency and Subterranean Values.” American Sociological Review, 26: 713–719.

Matt G. E. – Turingan M. R. – Quyen T. Dinh – Felsch J. A. – Hovell M. F. – Gehrman C. F. (2003): Improving self-reports of drug-use: numeric estimates as fuzzy sets. Addiction, 98: 1239–1247.

Mauss M. (2000): Szociológia és antropológia, Osiris kiadó, Budapest.McAdams, D. P. (1993): Th e stories we live by: Personal myths and the making of the self. New

York: William Morrow.McAdams D. P. (1995): What Do We Know When We Know a Person? Journal of Perso-

nality, 63: 365.McAdams, D. P. – Hoff man, B. J. – Mansfi eld, E. D. – Day, R. (1996): Th emes of agency and

communion in signifi cant autobiographical scenes. Journal of Personality, 64, 339–378.McConnell F. D. (1967): William Burroughs and the Literature of Addiction. The

Massachusetts Review, 8, 4: 665–80. McIntosh J. – McKeganey N. (2000): Addicts’ narratives of recovery from drug use:

constructing a non-addict identity. Social Science and Medicine, 50: 1501–1510.McIntosh J. – McKeganey N. (2001): Identity and recovery from dependent drug use: the

addict’s perspective. Drugs: Education, Prevention and Policy, 8, 1: 47–59.McIntosh J. – MacDonald F. – MyKeganey N. (2003): Th e Initial Use of Drugs in a Sample

of Pre-teenage Schoolchildren: the role of choice, pressure and infl uence. Drugs: edu-cation, prevention and policy, 10, 2: 147–158.

McKay G. (szerk.) (1998): DiY culture: Party and protest in nineties Britain. Verso, London.McKenna T. (é. n.): Th e Shaman Re: Evolution. http://www.hyperreal.comMcLaughlin M. – Cody M. – O’Hair H. D. (1983): Th e management of failure events: Some

contextual determinants of accounting behavior. Human Communication Research, 9: 208–224.

Melechi A. (1993): ‘Th e ecstasy of disappearance’. In: Redhead S. (ed.): Rave Off : Politics and Deviance in Contemporary Youth Culture, Avebury Press, Aldershot. 29–40.

Mitev Ariel (2006): A társadalmi marketing elméleti és empirikus kérdései – Egyetemis-ták alkoholfogyasztási történeteinek narratív elemzése. Ph.D. értekezés. Corvinus Egyetem.

Moore, D. (1995): Raves and the Bohemian search for self and community: A contribution to the anthropology of public events. Anthropological Forum, 7(2):193–214.

Moore D. – Valverde M. (2000): Maidens at risk: ‘Date rape drugs’ and the formation of hybrid risk knowledges. Economy and Society, 29, 4: 514–531.

Moore D. (2004a): Drugalities: the generative capabilities of criminalized ‘drugs’. Inter-national Journal of Drug Policy, 15: 419–426.

Moore D. (2004b): Beyond “subculture” in the ethnography of illicit drug use. Contemporary Drug Problems, 31: 181–212.

Moore K. – Miles S. (2004): Young people dance and the sub-cultural consumption of drugs. Addiction Research and Th eory, 12, 6: 507–523.

Morgan D. – Grant K. A. – Gage H. D. et al. (2002): Social dominance in monkeys: dopamine D2 receptors and cocaine self-administration. Nat Neurosci., 5: 169–174.

Morral A. R. – McCaff rey D. F. – Paddock S. M. (2002): Reassessing the marijuana gateaway eff ect. Addiction, 97: 1493–1504.

Muhr T. (1997): Atlas/ti – Visual qualitative data analysis. Management – Model building –Release 4.1 User’s Manual. Scientifi c Software Development, Berlin.

Murray K. (1995): ‘Narrative Partitioning: Th e ins and outs of identity construction’ In: J. Smith R. – Harré, – Luk van Langenhove (ed): Rethinking Psychology: Volume 1 – Conceptual Foundations. Sage.

Nagy T (2003): A herbáldrogok és varázsnövények használata fi atalok körében. Addikto-lógia, 2, 2: 198–222.

Németh A. – Gerevich J. (szerk.) (2000): Addikciók. Medicina Könyvkiadó, Budapest.Nemzeti Drog Fókuszpont (2005): Jelentés az EMCDDA számára – 2005-ös éves jelentés. „Ma-

gyarország”. Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról. Budapest.Nestler E. J. (2004): Historical review: Molecular and cellular mechanisms of opiate and

cocaine addiction. Trends in Pharmacological Sciences, 25, 4: 210–218.Newman K. (1988): Falling from grace: Th e experience of downward mobility in the American

middle class. New York: Th e Free Press.Nichter M. – Quintero G. – Nichter M. – Mock J. – Shakib S. (2004): Qualitative Research:

Contributions to the Study of Drug Use, Drug Abuse, and Drug Use(r)-Related Inter-ventions. Substance use and misuse, 39, 10–12: 1907–1969.

Nyberg L. (2005): Any novelty in hippocampal formation and memory? Curr Opin Neurol., 18, 4: 424–8.

Obot I. S. – Wagner F. A. – Anthony J. C. (2001): Early onset and recent drug use among children of parents with alcohol problems: Data from a national epidemiologic survey. Drug Alcohol Depend, 65: 1–8.

Odorics F. (2003): A narratív identitás tropológiája. In: Rákai O. – Z. Kovács Z. (szerk.) (2003): A narratív identitás kérdései a társadalomtudományokban. Gondolat Kiadói Kör – Pompeji, Budapest – Szeged, 69–77.

O’Halloran Seán (2003): Participant Observation of Alcoholics Anonymous: Contrasting Roles of the Ethnographer and Ethnomethodologist. Th e Qualitative Report, 8, 1.

O’Malley P. – Valverde M. (2004): Pleasure, Freedom and Drugs: Th e Uses of ‘Pleasure’ in Liberal Governance of Drug and Alcohol Consumption. Sociology, 38, 1: 25–42.

Orbán Jolán (1994): Derrida írás fordulata. Jelenkor Kiadó, Pécs.Oxford M. L. – Harachi T. W. – Catalano R. F. – Abbott R. D. (2001). Preadolescent pre-

dictors of substance initiation: a test of both the direct and mediated eff ect of family social control factors on deviant peer associations and substance initiation. Am J Drug Alcohol Abuse, 27: 599–616.

Paksi B. (2002): A drogfogyasztás prevalencia értékei, mintázata, tendenciái. In: Ritter I. (szerk.): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről. Budapest: Gyermek-, Ifj úsági és Sportminisztérium. 53–72.

Paksi B. (2004): Drogfogyasztás a populációban. In: Gábor E. (szerk.): Jelentés a magyaror-szági kábítószerhelyzetről. Budapest: Gyermek-, Ifj úsági és Sportminisztérium. 18–27.

Irodalom 291


Paksi B. – Elekes Zs. (2004): A 11.-12. évfolyamos középiskolások alkohol- és drogfogyasz-tása Budapesten 2004-ben. Addiktológia, 3: 308–331.

Pallas Nagylexikon. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1893–1897, Budapest. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/058/pc005846.html#2Parker H. – Williams L. – Aldridge J. (2002): Th e Normalization of ‘Sensible’ Recreational

Drug Use. Further Evidence from the North West England Longitudinal Study. Soci-ology, 36, 4: 941–964.

Pataki F. (2001) Élettörténet és identitás. Budapest: Osiris Kiadó.Pates R. M. – McBride A. J. – Ball N. – Arnold K. (2001): Towards an holistic under standing

of injecting drug use: An overview of needle fi xation. Addiction Research & Th eory, 9, 1: 3–17.

Péley B. (2002): Rítus és történet. Beavatás és a kábítószeres létezésmód. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

Peretti-Watel P. (2003):. Neutralisation theory and denial of risk: some evidences from cannabis use among French adolescents. British Journal of Sociology, 54: 21–42.

Peretti-Watel P. (2006): Cognitive dissonance and risk denial: Th e case of cannabis use in adolescents. Th e Journal of Socio-Economics. Megjelenés alatt.

Pesthy M. (2005): A csábítás teológiája. A kísértés fogalmának története az ókorban. Kairosz Kiadó, Budapest.

Pfadenhauer M. (2005): Ethnography of Scenes. Towards a Sociological Life-world Analysis of (Post-traditional) Community-building, Forum: Qualitative Social Research, 6, 3. http://www.qualitative-research.net/fqs-texte/3-05/05-3-43-e.htm

Ellickson P. L. – Steven C. Martino – Rebecca L. Collins (2004): Marijuana Use From Adolescence to Young Adulthood: Multiple Developmental Trajectories and Th eir Associated Outcomes. Health Psychology, 23, 3: 299–307.

Piccone J. (1999): Curiosity and Exploration. California State University, Northridge. Kézirat.

Pierce J. P. – Distefan J. M. – Kaplan R. M. – Gilpin E. A. (2005): Th e role of curiosity in smoking initiation. Adict Behav., 30, 4: 685–96.

Pléh Cs. (1986): A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Akadémiai Kiadó, Budapest.Pléh Cs. (1993): Mi új van módszertani válságunkban? Pszichológia, 13: 597–611.Pléh Cs. (1997): Bevezetés a megismeréstudományba. http://nyitottegyetem.phil-inst.

hu/cog/cimlap.htmPolhemus T. (1994): Street style. From sidewalk to catwalk. Th ames and Hudson. London.Polkinghorne D. (1996): Transformative narratives – rom victimic to agentic life plots.

American Journal of Occupational Th erapy, 50, 299–305.Pólya T. (2004): Miről informál az élettörténet narratív perspektívája? In: László J. – Kállai

J. – Bereczkei T. (szerk.): A reprezentáció szintjei. Gondolat, Budapest, 341–356.Pomerantz A. (1986): Extreme case formulations: A new way of legitimating claims.

Human Studies, 9, 219–229.Preglau M. (2000): Fenomenológiai szociológia – Alfred Schütz. In: Morel J. – Bauer E.

– Meleghy T. – Niedenzu H.-J. – Preglau M. – Staubmann H. (szerk.): Szociológia-elmélet. Osiris Kiadó, Budapest. 83–102.

Price P. (2000): Inscribing the border: schizophrenia and the aesthetics of Aztlán. Social and Cultural Geography, 1, 1: 101–116.

Prochaska J. – DiClemente C. (1983): Stages and process ofself-change of smoking: to-ward an integrative model of change. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 51: 390–395.

Prochaska J. O. – DiClemente C. (1986): Toward a comprehensive model of change. In:Miller W. R. – Heather N. (szerk.): Treating addictive behaviors: Process of change. Plenum Press, New York. 3–27.

Pulkkinen M.-L.– Jukka Aaltonen J. (2003): Sense of agency in narrative processes of repeatedly convicted drunk drivers. Counselling Psychology Quarterly, 16, 2: 145–159.

Rácz J. – Göncz D. – Kéthelyi J. (1984): A Z. téri „csövesek”. Egy szociológiai vizsgálat tapasztalataiból. Világosság, 25, 11: 674–682.

Rácz J. (1989): Ifj úsági szubkultúrák és fi atalkori „devianciák”. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest.

Rácz J. (1995): Drogfogyasztók kortárs kapcsolatainak elemzése: a szociálpszichológiai és az etnográfi ai perspektíva. Psychiatria Hungarica, 10, 4: 377–387.

Rácz J. (1999): Addiktológia. Tünettan és intervenció. HIETE, Budapest.Rácz J. – Urbán B. – Lencse M. (2000): „Biztonságosabb táncolás” – Party Service. In :

Demetrovics Zs. (szerk.): A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szub-kultúrák. Animula Kiadó, Budapest, 241–263.

Rácz J. (2001a): Az ún. diszkódrogok, „smart drogok” és más, újonnan terjedő pszichoaktív szerek jellemzői. Családorvosi Fórum, 11: 13–16.

Rácz J. (2001b): Az intravénás droghasználók kockázati magatartásai és a megelőzés lehetőségei: etnográfi ai és szociálpszichológiai perspektíva. Psychiatria Hungarica, 16, 3: 308–324.

Rácz J. (vál.) (2001c): Szabálykövet(el)ők és bajkeverők. Bevezetés a devianciák szociológiájába. Új Mandátum Kiadó, Budapest.

Rácz J. (2002a): Kockázati csoportok kockázati droghasználat: szociálpszichológiai ku-tatási mozaikok. In: Czigler I. – Halász L. – Marton L.M.: Az általánostól a különösig. Gondolat – MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest, 405–430.

Rácz J. (szerk.) (2002b): Drog és társadalom. Az addikció mintázatai. Új Mandátum Könyv-kiadó, Budapest.

Rácz J. – Ujhelyi E. – Fehér B. (2002): Emberi immunhiányt okozó víruspozitív esetek intravénás droghasználók között. Orvosi Hetilap, 143, 3: 131–133.

Rácz J. (2002c): Ex-típusok és táncos dívák In: Rácz J (szerk.): Drog és társadalom. Az addikció mintázatai. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest

Rácz J. – Ritter I. (2003): Az injekciós droghasználat felmérése a „gyors helyzetfelmérés és válasz” (RAR) módszerével Magyarországon. Addiktológia (Addictologia Hungarica), 3–4: 305–345.

Rácz J. (2004): Kockázati magatartások elemzése injekciós droghasználókkal készült kvalitatív interjúk feldolgozása alapján. Psychiatria Hungarica, 9, 2: 105–122.

Rácz J. (2005): Injecting drug use, risk behaviour and risk environment in Hungary: A qualitative analysis. International Journal of Drug Policy 16, 5: 353–362.

Rankin J. (2002): What is Narrative? Ricoeur, Bakhtin, and Process Approaches. Conc-rescence: Th e Australian Journal of Process Th ough, 3: 1–12.

Redhead S. (ed.) (1993): Rave Off : Politics and Deviance in Contemporary Youth Culture. Avebury Press, Aldershot.

Irodalom 293


Rhodes T. (1997): Risk theory in epidemic times: sex, drugs and the social organisation of risk behaviour. Sociology of Health and Illness, 19: 208–227.

Rhodes T. – Ball A. – Stimson G. V. – Kolyshcha Y. – Fitch C. – Pokrovsky V. – Bezruchenko-Novachuk M. – Burrows D. – Renton A. – Andruscha L. (1999): HIV infection associated with drug injecting in the Newly Independent States, eastern Europe: the social and economic contexts of epidemics. Addiction, 94, 9: 1323–1336.

Rhodes T. (2002): Th e ‘risk environment’: a framework for understanding and reducing drug-related harm. International Journal of Drug Policy, 13: 85–94.

Rhodes T. – Cusick L. (2002): Accounting for unprotected sex: stories of agency and acceptability. Social Science & Medicine, 55, 2: 211–226.

Rhodes T. – Lowndes C. – Judd A. – Mikhailova L. A. – Sarang A. – Rylkov A. – Tichonov M. – Lewis K. – Ulyanova N. – Apatova A. T. – Karavashkin V. – Khutorskoy M. – Hickman M. – Parry J. V. – Renton A. (2002): Fast Track. Explosive spread and high prevalence of HIV infection among injecting drug users in Togliatti City, Russia. AIDS, 16: 25–31.

Rhodes T. – Mikhailova L. – Sarang A. – Lowndes C. M. – Rylkov A. – Khutorskoy M. – Renton A. (2003): Situational factors infl uencing drug injecting, risk reduction and syringe exchange in Togliatti City, Russian Federation: a qualitative study of micro risk environment. Social Science & Medicine, 57, 1: 39–54.

Ricoeur P. (1992): Life in quest of narrative. In: David Wood (ed.): On Paul Ricoeur; Narrative and Interpretation. London: Routledge. 20–33.

Ricoeur P. (2002): A szöveg mint modell: a hermeneutikai megértés. Szociológiai Figyelő, 1–2: 77–104.

Riordan C. – Marlin N. – Kellogg R. (1983): Th e eff ectiveness of accounts following trans-gression. Social Psychology Quarterly, 46: 213–219.

Riordan C. – Marlin N. – Gidwani C. (1987): Accounts off ered for unethical research practices: Eff ects on the evaluations of acts and actors. Th e Journal of Social Psychology, 128: 495–505.

Ritzer, G. (1996): Th e McDonaldization of Society. London, Sage.Rose N. (1999a): Powers of freedom: Reframing political thought. New York, Cambridge:

Cambridge University Press.Rose N. (1999b): Governing the soul. Th e shaping of the private self. Second edition. Free

Association Books, London.Rózsa S. – Kállai J. – Osváth A. – Bánki M. Cs. (2005): Temperamentumok és karakter:

Cloninger pszichobiológiai modellje. Medicina Könyvkiadó, Budapest.Rundell J. – Petherbridge D. – Bryant J. – Hewitt J. – Smith J. (2004): Issues and Debates

in Contemporary Critical and Social Philosophy. Critical Horizons, 5, 1: 1–25.Sarbin T. R. (1986): Th e narrative as a root metaphor for psychology. In: Sarbin T.R. (ed):

Narrative psychology. Th e storied nature of human conduct, New York: Praeger, 3–21.Saunders N. (1993): E for Ecstasy. Neal’s Yard, London.Scholey A. B.– Kennedy D. O. (2004): Cognitive and physiological eff ects of an “energy

drink”: an evaluation of the whole drink and of glucose, caff eine and herbal fl avouring fractions. Psychopharmacology, 176: 320–330.

Schwandt T. A. (2000): Th ree epistemological stances for qualitative inquire. Inter pretivism, hermeneutics, and social constructionism. In: Denzin N. K. – Lincoln Y. S. (szerk.): Handbook of qualitative research. Sage, Th ousan Oak. 189–213.

Schwartz R. H. – Miller N. S. (1997): MDMA (ecstasy) and the rave: a review. Pediatrics, 100, 4: 705–8.

Scott M. B. – Lyman S. M. (1968): Accounts. American Sociological Review, 33: 46–62.Senate Committee on Illegal Drugs Canada (2001): Addiction Trajectories. 2001. Sharland E. (2006): Young People, Risk Taking and Risk Making: Some Th oughts for Social

Work. Br J Soc Work., 36: 247–265 Sinkáné Sinka Rita (2004): Kővirág. A drogpokol hétköznapjai. L’Harmattan, Budapest.Skinner K. (2004): Th e self as a screen: Jean Baudrillard’s ‘Ecstasy of Communication’,

Susan Hiller’s photomat portraits and the videos of Rachel Lowe. Journal of Visual Art Practice, 3, 1: 7–25.

Smith N. (1996): Th e New Urban Frontier: Gentrifi cation and the Revanchist City. London: Routledge.

Sorkin M. (ed.) (1994): Variations on a Th eme Park: Th e New American City and the End of Public Space. New York: Hill and Wang.

Spielberger C. D. – Starr L. M. (1994): Curiosity and exploratory behavior. In H. F. O’Neil, Jr. – M. Drillings (Eds.): Motivation: Th eory and research Erlbaum. Hillsdale, NJ:. 221–243.

Stern D. N. (1995): Th e Motherhood Constellation, New York: Basic Books.Stern D. N. (2002): Th e First Relationship. Infant and mother. Harvard University Press,

Cambridge, Massachusetts, London, England.Stiens E. (1997): On Peace, Love, Dancing, and Drugs. A sociological analysis of rave culture

http://www.sspp.net/archive/papers/stiens.htmStrauss A. L. (1987): Qualitative analysis for social scientists. Cambridge University Press,

Cambridge. Sykes G. M. – Matza D. (1993): Techniques of neutralisation: a theory of delinquency.

American Sociological Review, 22: 667–669. Swyngedouw E. (1997) Neither global nor local: ‘glocalisation’ and the politics of scale. In

Cox K. (ed.): Spaces of Globalization, New York: Guilford Press, 137–166.Szabó M. (2003): A diszkurzív politikatudomány alapjai. L’Harmattan Kiadó, BudapestSzilágyi T. (2004): A dohányzás visszaszorítása Magyarországon. Tények és adatok. Egészsé-

günkért a XXI. Században Alapítvány, Budapest.Tappan M. B (1999): Authoring a moral self: a dialogical perspective. Journal of Const-

ructivist Psychology, 12: 117–131.Tart C. T. (1970): Marijuana intoxication common experiences. Nature 1970, 226 (5247):

701–704. Tarter R. E. (2002): Etiology of Adolescent Substance Abuse: A Developmental Perspective

Th e American Journal on Addictions, 11: 171–191.Tátrai Sz. (2000): Az elbeszélő „én” nyelvi jelöltsége. Kísérlet a perszonális narráció szöveg-

tani megközelítésére. Magyar Nyelvőr, 124, 2. www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124208.htm

Taylor C. (1985): Human Agency and Language: Philosophical Papers, Vol. 1. Cambridge: Cambridge University Press.

Th omka B (2001): Beszél egy hang. Kijárat Kiadó, Budapest.Th une, C. E. (1977): Alcoholism and the archetypal past. A phenomenological perspective on

Alcoholics Anonymous. Journal of Studies on Alcohol, 38: 75–88.

Irodalom 295


Tímár K.: Pornó. Obszcenitás és pornográfi a a kortárs magyar fotográfi ában. http://www.c3.hu/%7Eligal/kiallitas96-01.htm#225

Tobler N. S. – Roona M. R. – Ochshorn P. – Marshall D. G. – Streke A. V. – Stackpole K. M. (2000): School-based adolescent drug prevention programmes: 1998 meta-analysis. Journal of Primary Prevention, 20: 275–336.

Turner V. (1969): Th e Ritual Process. Structure and Anti-Structure, Chicago: Aldine.Turner V. (1969/2002): A rituális folyamat. Osiris Kiadó, Budapest.Turner V. (1974/96): Dramas, Fields, and Metaphors. Symbolic Action In Human Society. Ithaca

and London: Cornell University Press.Turner V. (1982): From Ritual to Th eatre. PAJ Publications, New York.Turner V. (2003): A liminális és a liminoid fogalma a játékban, az áramlatban és a rituá-

léban. In: Határtalan áramlás. Színházelméleti írások Victor Turner kultúrantroplógiai írásaiban. Kijárat Kiadó, Budapest, 11–55.

Túry F. (1995): Gondolatok az evészavarok addikciós elméletéhez. Szenvedélybetegségek(Addictologia Hungarica), 3, 5: 367–368.

Ujváry I. (2000): Az amfetamin-típusú drogok kultúrtörténete, kémiája, farmakológiája és toxikológiája. Psychiatria Hungarica, 15: 641–687.

UN (2001): Commission on Narcotic Drugs Report on the forty-fourth session. (20–29 March 2001 and 12 and 13 December 2001) Supplement No. 8

http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/V01/900/89/PDF/V0190089.pdf?OpenElementUNODC: Address protective and risk factors. http://www.unodc.org/pdf/youthnet/good_

practice_address_protective.pdfUNODC: Drug Trends. Cannabis: A Few Issues. Th e global youth network. http://www.unodc.

org/youthnet/youthnet_youth_drugs_trends_cannabis.htmlUrbán B. (1998): Ártalomcsökkentés. Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar,

szakdolgozat, addiktológiai konzultáns-képzés.Urbán B. – Lencse M. – Rácz J. (1999): Drog és diszkó. Szintetikus droghasználat és ifj úsági

kultúra. Magyar Addiktológiai Társaság III. Országos Kongresszusa, Balatonfüred, 1999. október 14-16., Előadáskivonatok: 27.

van Beek – Dwyer Dore, Luo, Kaldor (1998): Infection with HIV and hepatitis C virus among injecting drug users in a prevention setting: retrospective cohort study. BMJ, 15, 317, 7156: 433–7.

Vignemon, de F. – Fournere P. (2004): Th e sense of agency: A philosophical and empirical review of the ‘‘Who’’ system. Consciousness and Cognition, 13: 1–19.

Weir E. (2000): Raves: a review of the culture, the drugs and the prevention of harm. CMAJ, 162, 13: 1843–8.

Westermeyer J. – Wahmanholm K. – Th uras P. (2001): Eff ects of childhood physical abuse on course and severity of substance abuse. Am J Addict, 10: 101–10.

Withers G. – Batten M. (1995): Programs for at-Risk Youth: a review of the American, Canadian and British literature since 1984. Camberwell, Australian Council for Educational Research.

Wittgeinstein L. (2004): Logikai-fi lozófi ai értekezés. Atlantisz, Budapest.WHO (World Health Organization) Programme on Substance Abuse, Division of Mental

Health and Prevention of Substance Abuse. Amphetamine-Type Stimulants, A Report from the WHO Meeting on Amphetamines, MDMA and Other Psychostimulants, Geneva, Switzerland, Nov 12–15, 1996; WHO: Geneva, Switzerland, 1996.

WHO (2004): Neuroscience of psychoactive substance use and dependence: Summary. Geneva.Wolf Y. – Olenick-Shemesh D. – Addad M. – Green D. – Walters J. (1995): Personal and

situational factors in drug use as perceived by kibbutz youth. Adolescence, 30, 120: 909–30.

Wurmser L. (1974): Psychoanalytic Considerations of the Etiology of Compulsive Drug Use. Journal of the American Psychoanalytic Association, 22: 820–843.

Wurmser L. (1977): Mr. Pecksniff ’s Horse? (Psychodynamics in Compulsive drug Use). In: Jack D. B. – Demetrios A. Julius (szerk.): Psychodynamics of Drug Ependence. NIDA Research Monograph 12. U.S. Department of Health, Education, and welfare, Public Health Service, Alcohol, Drug Abuse and Mental Health Administration. U.S. government Printing Offi ce, Washington. D.C. 36–72.

Wurmser L. (1995): Th e Hidden Dimension: Psychodynamics of Compulsive Drug Use. Jason Aronson Inc. Northvale.

Zinberg N. E. (2005): Függőség és kontroll. Drog, egyén, társadalom. Nyitott Könyvek Ki-adó.

Zuckerman M. (1979): Sensation seeking: Beyond the optimal level of arousal. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, Inc.

Zukin S. (1995) Th e Cultures of Cities. Oxford: Blackwell.Young J. (1973, 2001): A hippi megoldás. In: Rácz J (szerk.): Szabálykövet(el)ők és bajkeverők.

Bevezetés a devianciák szociológiájába. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 94–102.

Irodalom 297

Kvalitatív drogkutatások Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között

Documents

Transcript of Kvalitatív drogkutatások Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között