Dikácz 2013 A komáromi Szent András templom kriptája (Iuxta Danubium 15).pdf

† Dikácz, N.: A komáromi Szent András-templom kriptája

120

A komáromi Szent András-templom kriptája

† Dikácz Norbert

Absztrakt: A cikk a komáromi Szent András-templom kriptájának kutatását mutatja be. A temp lom előzményeit és építéstörténetét követően, az 1763-as földrengés és az 1848-as tűzvész okozta károkat tárgyalja. A továbbiakban a kripta kialakításáról és használatáról közöl adatokat, ill. kitér az ide temetkező családok és személyek kilétére is.

Kulcsszavak: Szent András-templom, Komárom, kripta, sírhely

A Szent András-templom építéstörténete

A mai Szent András-templomot fennállásának több, mint két és fél évszázada alatt számos természeti csapás érte. Ennek következtében több alkalommal is részben vagy szin-te teljes egészében újjá kellett építeni. A mai templom közvetett elődjének az a 16. száza-di épület tekinthető, amely az 1594-es ostrom során megsérült. Ezt 1624-ben újították fel (Güntherová 1968, 66), majd ezt követően II. Ferdinánd rendeletének értelmében a jezsu-ita rend tulajdonába került.

Ők emelték 1674–1677 között a mai templom melletti rendház helyén azt a templo-mot amelyet ma már régi Szent András-templom néven ismerünk. Ez az épület viszonylag szerény méretéhez képest hatalmas, a szentély mellett elhelyezkedő toronnyal rendelke-zett, melynek tetején helyezték el Szt. András apostol alakját (Magyary 1884, 21). A tor-nyot a város őrtornyaként is használták.

A templom melletti elkerített területen helyezkedett el a város katolikus temetője. A 18. század elején, Komárom az ország egyik legnépesebb városává fejlődött. Ezzel egy időben az eddig református többségű városban a katolikus vallásúak aránya is jelentő-sen megemelkedett, így a korábbi templom már nem tudta befogadni a híveket. Emiatt 1719-ben a város elöljárói egy a város nagyságát is reprezentáló, ahhoz méltó új plébánia-templom építését határozták el. Ennek alapjait 1723-ban rakták le, majd az építkezést rövid időn belül 1734-ben be is fejezték. Az építéshez a lerombolt érsekújvári erőd tégláit hasz-nálták fel (B. Bartal 2007, 10). Az új templom falai azonban, valószínűleg a gyors építkezés következményeként és az elhanyagolt alapozási munkák miatt, a homokos talaj süllyedése következtében 1738-ban összedőltek. A hagyomány szerint egy tűzifát szállító paraszt sze-kerével a templomhajó már repedező falának ütközött, és a fal ennek következtében dőlt le.

Ekkor ismét a régi még álló templomot vették használatba. A következő évben a vá-ros, mivel egy új templomot már nem tudott volna felépíteni, megegyezett a jezsuitákkal, és a templom újjáépítésének fejében lemondott annak kegyúri jogairól. A szomszédos vá-rosi telkeket átengedte a rendnek, egyben engedélyezte a templom mellett egy rendház felépítését. A jezsuiták először a háromszintes rendházukat fejezték be 1748-ban, majd a következő évben a templommal szemben felépítették gimnáziumuk emeletes épületét (Fónad 2005, 5). Az új templom alapkövét 1748. augusztus 3-án tették le, és az épületet 1759-ben szentelték fel. Az újonnan felépített impozáns barokk épület belsejét gazdagon díszítették, freskóit a kor egyik legelismertebb festője Franz Anton Maulbertsch készítette 1760-ban (Farkas 2007). E kiemelkedő építészeti alkotás, mely a maga korában, mére-

Iuxta Danubium No. 15, 2013

121

teit tekintve egészen a váci székesegyház felépítéséig a legnagyobb volt Magyarország te-rületén, sajnos áldozatául esett a város virágzásának véget vető természeti katasztrófának. Az 1763. június 28-án bekövetkezett földrengés (Számadó 2013) súlyos károkat okozott az új épületben, a szentély és a hajó mennyezete leszakadt, elpusztítva Maulbertsch egyik fő művét. A hatalmas méretű tornyok is ledőltek, átszakítva a kripta falait (1–2. kép).

A jezsuiták a rend tulajdonát képező épületeket részben anyagi okokból, másrészt a megismétlődő földrengéstől való félelmükben szerényebb méretekben építették újjá. A rend székháza ekkor lett egyemeletes, a gimnázium pedig földszintes épület. A templo-mot 1768–1771 között állították helyre a romba dőlt templom tervei alapján, csak a tor-nyokat építették alacsonyabbra (Magyar 1995, 99). Ezt magas tetőszerkezettel ellensúlyoz-ták. A belső díszítést és a freskókat az ekkor már az egri érsek szolgálatában álló Kracker János Lukács készítette. Az ekkor zajló építkezéseknek, pontosabban a rendház bővítésé-nek esett áldozatául a régi Szent András-templom is (Kvasnicová 2006, 132–133). A je-zsuita rend pápai feloszlatása után ingatlanaikat a Szent Márton Hegyi Szent Benedek rend kapta használatba. A szerzetesrendek II. József általi feloszlatása után, a bencések annak ellenére, hogy 1802-ben Ferenc király újra engedélyezte működésüket, a komáromi ingat-lanaikat a napóleoni háborúk miatt csak 1812-ben vehették ismét használatba.

Az 1848-as tűzvész

1848 szeptember 17-én özv. Móritz Jánosné megyercsi utcai házában keletkezett tűz a rendkívül erős szélben egy órán belül lángba borította a várost, melynek nagyjából kétharmada leégett, sőt a dunai szigeteken keresztül a tűz Ószőnyre is átterjedt. A város újjáépítését a közeli tél, további katasztrófák, majd a város ostroma akadályozta. Sajnos a tűzvészben a Szent András-templom (3. kép), a bencés társház és a gimnázium tetőze-te is leégett (Gáspár 2000, 26; Fónad 2005, 7). Ez a tűzvész alapjaiban változtatta meg a város korábbi barokk arculatát (Tóth 1991, 24). A tűzvész, az ostrom pusztításai, vala-mint a szabadságharcot követő önkényuralmi rendszer hatása, évtizedekkel visszavetették a város fejlődését, korábbi jelentőségét sosem nyerte vissza. A templomot közadakozás-ból az 1850-es évek folyamán építették újjá, és 1860. október 28-án szentelte fel - immár harmadik alkalommal - Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek (Magyary 1884, 40). Az épület két tornyának korábbi magas barokk tetőszerkezetét nem állították helyre, helyettük egyszerű, alacsony szerkezetet építettek (4. kép). A csonka tornyokat 1896-ban gróf Majláth Károly komáromi plébános, későbbi erdélyi püspök saját költségén, Mikos Nándor helyi építész tervei alapján, a barokk külsőhöz kevésbé illő, eklektikus stílusú magas tetőzettel látta el. A templom ekkor nyerte el mai végleges alakját (5. kép).

Az épületkomplexum területén első alkalommal 1999-ben Peter Bednár és Ratimorszky Piroska vezetésével a Nyitrai Régészeti Intézet végzett feltárást, amely az írott forrásokból már ismert állapotot támasztotta alá. Ekkor vált bizonyítottá, hogy a középkori szokások-nak megfelelően az első templom körül is temető terült el. Többek között ennek 16. szá-zadi kerítőfalát, a régi templom Nádor utca felé eső egy részét, valamint a torony alapfa-lait is megtalálták. Az ekkor előkerült koporsómaradványok leggyakoribb díszítőmotívumai a csillagfejű rézszögek voltak. Ezek a 16–18. századból származó temetkezések maradvá-


122

nyaiként gyakorlatilag megegyeznek a mai templom alatti kripta megbolygatott sírhelye-inek egyes koporsóin láthatóakkal. Az ásatások alkalmával előkerült a régi épület alatti kripta maradványa is. Ez egy a torony alatt kiképzett boltozatos, a beépített téglák alapján 1669-et követően egy másodlagosan kialakított helyiség volt. Padlózatán szétszórt emberi maradványokra, ruhadíszekre, egyéb textilmaradványokra és a koporsók darabjaira leltek. A kutatók feltevése szerint valószínűleg a földrengést követően, a templom bontása, köz-ben a sírok egy részét kirabolhatták. Ez a maradványok alapján egy gazdag család tagjainak temetkezési helye lehetett (Bednár et Ratimorsky 2007).

Valószínűleg később a kriptát a jezsuita rend tagjainak temetkezési helyéül használták. Ezt a levéltári kutatások, a Szent András plébánia halotti anyakönyvi bejegyzései is alátá-masztják. Több olyan temetkezésre utaló bejegyzést találunk, amelyek hangsúlyozottan a régi Szent András-templom alatti kriptára vonatkoznak, ugyanakkor a sírhely fellelhető a jelenlegi kriptában, így bizonyítottan átköltöztették a korábbi kripta temetkezéseit (pél-dául 1745-ből Leopold Mechtig jezsuita atya, vagy 1750-ből felsőgelléri Haynal Ádám).

Már az épület felszentelése előtt használatba vették az új templom alatti kriptát. Az első temetkezés 1755-ben zajlott. Krafft Ignác esetében már hangsúlyozzák, hogy az új templom alatti új kriptában történt a temetés, erről a régi templom lebontása előtti temetkezéseknél sosem feledkeztek meg. Még közvetlenül a földrengés előtt is így történt. Utolsóként az 1763 januárjában elhunyt Tuschleitner Mária esetében találunk erre történő utalást (6. kép).

Az új templom alatti temetkezőhelyet már eleve nem kizárólag a rend tagjai számára tervezték. A várossal kötött korábbi egyezség alapján annak be kellett fogadnia a városi előkelő polgárok és nemesek tagjait egyaránt. A kripta kialakításakor, figyelembe véve an-nak hatalmas méreteit hosszú távra tervezhettek. A templom teljes alaprajzi kiterjedésének megfelelő alapterülettel és kb. 3 méteres belmagassággal rendelkező altemplom, korának legnagyobb méretű (akárcsak maga a templom) ilyen jellegű temetkezési helye volt (7. kép). Becsléseink szerint legalább 500 sírfülkét tartalmaz. A számításokkal ellentétben azonban sosem vált népszerű hellyé a város polgárai között. Az első helyét továbbra is megtartotta a Szent Andráshoz képest szerény méretekkel és befogadóképességgel rendelkező feren-ces templom. A kriptába a 19. század elején temettek utoljára. Tehát alig több, mint fél évszázadon át használták.

Maga a kripta több kisebb helyiségre tagolódik, ezeket hosszanti és keresztirányú jára-tok kötik össze. A sírfülkék 3 szinten helyezkednek el. Túlnyomó többségük üres, sosem volt használatban (8. kép). A kriptát valószínűleg a temetkezések leállítása óta nem gon-dozták. A bencés rend feloszlatását követő két évtizedben vélhetően megbolygathatták és kifoszthatták a temetkezéseket. Már Szinnyei József a naplójában leírja, hogy gyermekko-rában áldatlan állapotok uralkodtak az altemplomban. Mindenütt szétszórt emberi marad-ványokról, széttört koporsókról tesz említést. A városba látogatóknak pedig attrakcióként mutogatták a múmiákat. Szerencsére a kriptát a többi hasonló temetkezési hellyel ellentét-ben nem számolták fel. Egykori szépségéből azonban napjainkra csak töredékek marad-tak. A sírfülkéket elfalazásukat követően festett sírfelirattal látták el. Ennek szövege minden esetben, szóról szóra megegyezik az anyakönyvekben találhatóakkal. Sajnos ezekből nap-jainkra csupán 25 olvasható ill. értelmezhető latin nyelvű felirat maradt meg. Több tucatra


123

tehető a töredékesen, az azonosításra már támpontot nem nyújtó szövegtöredék. Ezek kö-zül 15 jezsuita ill. egykori jezsuita szerzetes nyughelyét jelöli, bizonyítva, hogy többen közü-lük a rend feloszlatását követően is a városban maradtak (9. kép).

A templomban eltemetett nemesi családok közül megemlíthetőek a felsőgelléri Haynal, a Hunyadi, Komjáthy és Pyber családok tagjai. A templom legkevesebb három neves sze-mélynek is végső nyughelye. Zachariás János a perui indiánok hittérítője és Bertalanffi Pál hitszónok, gimnáziumi tanár és a sárospataki rendház egykori főnöke mellett itt nyugszik a korábban említett Haynal Ádám is (10. kép), aki Komárom vármegye táblabírája, császári titkos tanácsos volt. Jelentős szerepe volt a város megmentésében a Rákóczi szabadság-harc idején, ő volt a várost képviselő önkéntes túsz, aki a kurucok számára a város semle-gességét biztosító garanciaként szolgált. Nagy részben ennek köszönhető, hogy a hadi ese-mények pusztításait a város elkerülte. A város kihasználva természeti adottságait és fekvé-sét, jelentős előnyre tett szert és a 18. század első felében a régió vezető kereskedelmi, és kézművesipari központjává vált. Ennek a fellendülésnek köszönhető a legnagyszerűbb és napjainkra szinte egyedüli mementója a Szent András-templom.

IrodalomjegyzékAktualizačný list pamiatkového objektu č. 306/1 (ÚZPF)B. Bartal, M. 2007: Komárom templomai. Komárom.Bednár, P. et Ratimorsky, P. 2007: A jezsuiták egykori komáromi rendháza és kollégiuma

– Előzetes jelentés a régészeti feltárás eredményeiről. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője, 125–142.

Farkas, V. 2007: Rév-Komárom – A Szent András-templom műkincsei. Komárno.Fónad, I. (ed.) 1999: Ünnepi évkönyv a komáromi gimnáziumi oktatás 350. évfordulója

alkalmából. Komárom.Fónad, I. (ed.) 2005: Emlékkönyv a komáromi gimnáziumi oktatás 355. iskolaévében,

a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium fennállásának 55. évében. Komárno.Gáspár, T. 2000: Háromszázötven éves a komáromi gimnázium. Honismeret XXVIII/1, 25–29.Güntherová, A. (ed.) 1968: Súpis pamiatok na Slovensku II. K-P. Bratislava.Gyenis, A. 1941: Régi jezsuita rendházak. Vác.Gyulai, R. 1896: A komáromi benediktinus gimnázium és társház története. Komárom.Gyulai, R. 1897: A komáromi sz. András-templom és kath. elemi iskola történeti vázlata.

Magyar Sion 11/4–5, 274–284, 350–368.Kvasnicová, M. 2006: Architektonicko-historický a umeleckohistorický výskum uličného krídla

bývalej rezidencie jezuitov v Komárne. Monumentorum Tutela – Ochrana pamiatok 17, 131–144.Mácza, M. 1992: Komárom – történelmi séták a városban. Pozsony.Magyar, K. 1995: A komáromi Szent András-templom 225 éve szolgál. In: Herdics, Gy. (ed.):

Magyar vasárnap kalendárium 1996. Komárom, 99–101.Magyary, Sz. 1884: Adatok a komáromi Szent-András-templom történetéhez. Értesítő

a pannonhalmi sz. Benedek-rend rév-komáromi kath. kis-gymnasiumáról az 1883/84-ik tanév végén, 3–40.

Molnár, A. 2003: Althan Mihály Adolf és a katolikus restauráció kezdetei Komáromban. Mater et magistra. Esztergom, 90–98.

Németh, V. 1894: A komáromi kath. gymnásium története a Jézus-társaság vezetése alatt. A pannonhalmi szent Benedek-rend komáromi négy osztályú katholikus gymnásiumának értesítője az 1893/4. iskolai évről, 3–87.

Oláhné Domonkos, I. 1995: Komárom - Selye János Gimnázium. Honismereti Kiskönyvtár 20. Komárom.

Számadó, E. 2013: „Úgy rémlett, hogy a föld nagy gyomra fölmordul...“. Komárom.Tóth, Z. 1991: Három komáromi templom története. Limes 4/1, 23–32.


124

Krypta kostola sv. Ondreja v Komárne

(Súhrn)

Za nepriameho predchodcu kostola sv. Ondreja v Komárne možno považovať objekt zo 16. stor., ktorý bol poškodený počas obliehania mesta v roku 1594. V roku 1624 ho obnovili a neskôr sa dostal do vlastníctva rádu jezuitov. Oni postavili v rokoch 1674–1677 na mieste kláštora starý kostol sv. Ondreja.

Roku 1719 predstavení mesta rozhodli o postavení nového farského kostola, ktorý by bol hodný veľkosti mesta. Kostol bol postavený v rokoch 1723–1734, avšak v dôsledku klesaniu piesočnatej pôdy sa v roku 1738 jeho múry zrútili. Základný kameň nového kostola položili 3. augusta 1748 a stavbu vysvätili v roku 1759. Veľké zemetrasenie 28. júna 1763 však spôsobilo veľké škody aj na budove nového kostola.

Kostol obnovili v rokoch 1768–1771. Obeťou výstavby sa stal aj starý kostol sv. Ondreja. Po zrušení jezuitského rádu pápežom sa jeho nehnuteľnosti dostali do vlastníctva benediktínov. Počas požiaru v roku 1848 vyhorel aj kostol sv. Ondreja, benediktínsky komunitný dom i strecha gymnázia. Kostol obnovili v priebehu 1850-tych rokoch z verejnej zbierky a v roku 1860 ho vysvätili. Svoju súčasnú podobu získal pri rekonštrukcii v roku 1896.

Počas archeologického výskumu v roku 1999 boli objavené aj zvyšky krypty pod starým kostolom. Hroby tu pochovaných neskôr premiestnili do krypty pod novou budovou kostola, ktorú začali používať ešte pred vysvätením kostola. Prvý pohreb sa konal v roku 1775, ale nepochovávali sem len cirkevné osoby. Pravdepodobne plánovali dlhodobé využívanie krypty, pretože podľa našich odhadov je v nej asi 500 výklenkov pre hroby, avšak naposledy v nej pochovávali na začiatku 19. stor. Výklenky po ich zamurovaní opatrili maľovaným hrobovým nápisom. Žiaľ, nadnes sa zachovalo len 25 čitateľných, resp. interpretovateľných latinských nápisov. Tu odpočíva okrem iných János Zachariás, misionár v Peru, Pál Bertalanffi, niekdajší predstavený kláštora v Sárospataku a tabulárny sudca Ádám Haynal.

The Crypt of Saint Andrew’s Church in Komárno

(Summary)

Near to the present-day St Andrew’s Church stood a 16th-century temple which was damaged during the siege of 1596. It was restored in 1624 and later fell into the hands of Jesuits. They erected the old St Andrew’s Church between 1674 and 1677.

In 1719 the city council decided to build a new parish church. It was built between 1723 and 1734, but because of the sandy soil it collapsed in 1738. In 1748 they started to build a new church which was consecrated in 1759. A massive earthquake in 1763 heavily damaged the new church.

The building was restored between 1768 and 1771. During these works the old St Andrew’s Church was demolished. After the dissolution of the Jesuits their properties were inherited by the Benedictine Order. During the firestorm of 1848 the roof of the church was burnt down. The building was restored again in the 1850-ies and consecrated in 1860. Today’s shape was worked up during the reconstruction in 1896.

During the excavations in 1999 remains of a crypt were revealed beneath the old building. The dead buried here were later replaced into the crypt beneath the new building. The first body was buried here in 1755, but not only the clerical order was buried here. The estimated number of the burial chambers are 500, but this crypt was used only until the


125

beginning of the 19th century. After their immuration the burial chambers were decorated with Latin epitaphs. Unfortunately only 25 of them are readable in our days. Here is buried the body of János Zachariás, who missionized in Peru, Pál Bertalanffi, the guardian of the monastery in Sárospatak and also Ádám Haynal.

MellékletA kripta olvasható sírfeliratai a halotti anyakönyvekre való hivatkozással

Čitateľné nápisy v krypte Sv. Ondreja a odvolávky na matriku zosnulých v Komárne

Mechtig Lipót atya (Radkersburg, 1710 k. – 1745. április 14.) l. sz. 161., 1742-1754, 88. oldal

P. LEOPOLDUS MECHTIG S. I. OBŸT DIE

14. APRILIS ANNO1745.

De Paula Ferenc atya (Pozsony, 1731 k. – 1760. június 30.)l. sz. 162., 1755-1763, 382. oldal

P. FRANC DE PAULARESS. S. I. OBŸT DIE

30 JUNY. ANNO.1.7.6.0.

Sándor Pál jezsuita atya (Komárom, 1715 k. – 1775. szeptember 29.)l. sz. 163., 1764-1776, 530. oldal

P. PaULUS SaNDOROLiM e SOCieTaTe IeSU

SaCeRDOS qUá a BOLiTaUT ECCLeSiaSTiCUS.

OBIT ANO 1775. 29 OCTOBRIS AETa TiS SUa 59

Erőss József jezsuita atya (1730 k. – 1772. március 30.)l. sz. 163., 1764-1776, 362. oldal

P„ ”.JOSEPHUS ERŐSS

E SOC; JESUOBŸT DIE 30 MARTŸ

Anno. 1772

Hass Mihály jezsuita atya (1738 k. – 1772. június 1.)l. sz. 163., 1764-1776, 375. oldal

P„ ”MICHAEL HASS

E SOC: JESUOBYT DIE 1 JUNY

Anno 1772

Tiborcz János Baptista jezsuita atya (1716 k. – 1774. április 3.)l. sz. 163., 1764-1776, 471. oldal

PAd(...) Rendus (D...sio)


126

Bopt Tiborcz L. R. Civ. Com(Pa)rochiae Administrator

antea e Soc Iesuobÿt AEtat: Suae 58

3. Apr: 1774

Schlick Prokopius (1715 k. – 1772. június 3.)l. sz. 163., 1764-1776, 375. oldal

(PRO)COPIUS SCHL(...)

Zachariás János jezsuita atya (Gyöngyös, 1720 k. – 1772. szeptember 14.)l. sz. 163., 1764-1776, 393. oldal

P.IOAN: BAPT: ZACHARIAS

E SOS: JESU(OB) ŸT (DIE ...) 7bris.

A(nno 17)72.

Ismeretlen(R. P.) Andreas Per

Rieger József jezsuita atya

P. Iosephus RiegerSocieTaTis. IeSu. ProFesus

ABoliTa SocieTe PresPiter. SeculariS.ObÿT Anno 17(81) Die 3 Iunÿ

AEtatis Su(a 45)

Jósa István jezsuita atya (Erdély, 1724 k. – 1782. április 4.)l. sz. 164., 1776-1791, 207. oldal

P. Stebhanus IosaSocietatis. Iesu. ProFessus

ABoli(ta) SocieTaTe. PresbÿTer.Secularis. o(byt) Anno. 1782

Die 4 ABrilis (AE)TaTis Suae 86.

Byrsi Ferenc jezsuita atya (1730 k. – 1776. november 26.)l. sz. 164., 1776-1791, 12. oldal

R. D. (Franciscus Byrsi professus)a (balita) Soci(... Presb)yter

(... ... Sua) anno (...)(...) ob(...) Die 26.

(No...m)bris Anno 1776

IsmeretlenP. Francjscus (...erius)(Pa... SocieTaTiS IeSu)

(...sus ...Ta Socie...)

Ismeretlen(FRATER GUNTH...)

EREMITAS (aNTONY...)(E...SUS ...ULO GABR...)

(... DOMINU...)(...LVA...)

(TY ANNI ...)


127

Piber András (1769 k. – 1777. február 27.)l. sz. 164., 1776-1791, 22. oldal

Andreas (Sp...)llis DniFrancisci Biber ICottus

Comaromiensis GeneralisPerceptoris Filiolüs. Obüt aetatis

Sua anno Octavo anno1777 Die 27 Februarÿ

Hunyady Károly József (Csúz, 1776. október 15. – 1777. január 15.)l. sz. 164., 1776-1791, 17. oldal

Carolus (Jo...)Spectabilis Dni Alex(...)

Hunyadi de HunyadFiliolüs Natús 15octobris. anno (1)

obit Die 15 Janu(a...)annó 1777

Haynal Ádám (1688 k. – 1750. június 4.)l. sz. 161., 1742-1754, 276. oldal

S. ac. G. DnúsAdamus Haÿnal de Fellső Geller I

Cottus C. T. I A. AEtatis. Suae Anor 63 ObÿtDie 4 Junÿ: 1750:

Haynal Gáspár

Specta(...) ac (...)(... ...)asparus Haÿnal de

(Fels...) Geller Sac: Cae(...)(...) Apostolici Consiliarius Aetati(... uae S...) 64

(...iit) Di(...) 30 N(...)179(...)

Tuschleitner Mária Anna (1736 k. – 1763. január 19.)l. sz. 162., 1755-1763, 550. oldal

D. Maria Anna TuschleitnerinConsors D. Petri Schell.

Obÿt die 19. Januarÿ. Anno.1763

Németh Erzsébet (Komárom, 1686 k. – 1769. február 21.)l. sz. 163., 1764-1776, 219. oldal

Nob. D. Elisabetha Németh.Vidua relicta Nob. ac G.

(D N...olai Rósás) Obÿt die 21 Febr.Anno 1769.

Komiáthy Katalin (1738 k. – 1776. június 18.)l. sz. 163., 1764-1776, 559. oldal

Nobilis Dna Catharina.Komiathi, Con(yux) Nobilis

Dni Stephani Trimai. obiit aetatisSuae anno Trigesimő.


128

octavő Aö 1776 Die 18Junÿ

Galgóczy Anna (Komárom, 1703 k. – 1768. október 26.)l. sz. 163., 1764-1776, 208. oldal

Nob. D. Anna Galgó(czy)relicta Vidua N. (ac) G. D. Pet(r...)Komeáti. Obÿt die 26. Octob(r...)

Anno. 1768.

Pőcz Ferenc (1720 k. – 1794. május 29.)l. sz. 165, 1792-1820, 95. oldal

Perillustris. ac Generosus.Dominus. Franctciscus

Peőcz. Anorum 74. obiit Die29 maÿa 1794

Komiáthy Péter (1720 k. – 1781. augusztus 18.)l. sz. 164., 1776-1791, 168. oldal

NoBilis Dominus Betrus.KomiaThÿ. KuaeSTor. MariTus.

NoPilis. Dnae Lÿdiae WaSS. obiit.Anno. 1781 Die 18 Augusti.

AETaTis. Suae. 51.

Kiss János (Komárom, 1717 k. – 1766. augusztus 3.)l. sz. 163., 1764-1776, 103. oldal

(...eril...)(I. C. ...)mar. Pe(...)

O(biit die) 3. Aug(u...)(1)766

Holtzmann Terézia (Komárom, 1706 k. – 1768. augusztus 23.)l. sz. 163., 1764-1776, 201. oldal

D. Theresia Holtzmannin.Vidua relicta D. Melchioris

K(hiell) Ob(ÿt) Die 2(3) Augusti.Anno 1768.

Sándor JuditDNA IVDITHA SANDO(R)

(...)SORS PERI(IL...)

Krafft Ignác jezsuita atya (? – 1755. március 10.)l. sz. 162., 1755-1763, 11. oldal

Szolterer György atya (1725 k. – 1758. február 7.)l. sz. 162., 1755-1763, 199. oldal

Nemti János jezsuita atya (1713 k. – 1758. május 13.)l. sz. 162., 1755-1763, 228. oldal

Senizer Károly jezsuita atya (1726 k. – 1758. május 14.)l. sz. 162., 1755-1763, 229. oldal


129

1.kép Részlet Karl Friedl: A komáromi földrengés című festményéről (1763/64 körül, Duna Menti Múzeum)

Obr. 1. Detail maľby Karla Friedla o komárňanskom zemetrasení (okolo 1763/64, Podunajské múzeum v Komárne)

Fig. 1. Detail from Karl Friedel’s painting, Earthquake in Komárno (around 1763/64, Danube Region Museum, Komárno)

2. kép Részlet a frauenkircheni Ferences kolostorban lévő fogadalmi képről (1763 után)

Obr. 2. Detail votívnej maľby (po r. 1763, Františkánsky kláštor vo Frauenkirchen)

Fig. 2. Detail from the votive painting from the Franciscan Monastery in Frauenkirchen (after 1763, Franciscan Monastery in Frauenkirchen)


130

3. kép Metszet a belvárosról az 1848-as tűzvész után (Illustrirte Zeitung 1849)Obr. 3. Rytina o centre mesta po požiari v roku 1848

Fig. 3. Engraving of the old town after the firestorm of 1848 (Illustrirte Zeitung 1849)

4. kép Fénykép az 1896-os felújítást megelőző időbőlObr. 4. Fotografia z obdobia pred renovovaním kostola v roku 1896

Fig. 4. Photo before the reconstruction of 1896


131

5. kép Szent András-templom a 20. század elején (képeslap)

Obr. 5. Kostol Sv. Ondreja na začiatku 20. storočia (pohľadnica)

Fig. 5. St Andrew’s Church at the beginning of the 20th century (postcard)

6. kép Tuschleitner Mária sírhelye a kriptában

Obr. 6. Miesto posledného odpočinku Márie Tuschleitner

Fig. 6. The tomb of Mária Tuschleitner


132

7. kép A Szent András-templom alaprajzaObr. 7. Pôdorys kostola

Fig. 7. Plan of the St Andrew’s Church

8. kép A kripta sírhelyeinek elrendezéseObr. 8. Usporiadanie miest hrobov v krypte

Fig. 8. Layout of the graves of the crypt


133

10. kép Haynal Ádám sírfelirataObr. 10. Nápis na hrobe Adama Haynala

Fig. 10. Epitaph of Ádám Haynal

9. kép Olvasható és csak részben értelmezhető feliratokObr. 9. Čitateľné a iba z časti identifikovateľné nápisy

Fig. 9. Readable and partly readable epitaphs

Dikácz 2013 A komáromi Szent András templom kriptája (Iuxta Danubium 15).pdf

Documents

Transcript of Dikácz 2013 A komáromi Szent András templom kriptája (Iuxta Danubium 15).pdf