A SPORT SZEREPE A HALLGATÓI ÉLETMÓDBAN

THE ROLE OF THE SPORT ACTIVITIES IN THE

STUDENTS’ LIFESTYLE

Bocsi Veronika Megjelent: Láczay M. (szerk): Társadalmi dimenziók az oktatásban. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2014. 273-292.

Abstract

The aim of the study to map the sociodemographic and value backgorund of the sport acivities. We used the HERD datadase (2012) after we had separted the subsample of the University of Debrecen (N=1118). We try to reveal the relation between the sport activities and the social status and mobility in the theoretic frames. In the quantitative part of the study we demonstrated the higer frequency of mens on the field of sport activities and the differences between sport activities and sport membership. We can declare that the value preferences links to the frequency, the membership and the motivation of the sport acitivities.

1. Bevezetés A tanulmány célja, hogy a 2012-s HERD adatbázis debreceni almintájának (Higher Education for Social Cohesion. Cooperative Research and Development in

Cross-border Area” című HURO kutatás1) segítségével

megpróbálja megragadni a sport szociodemográfiai- és értékhátterét. Az életmóddal és a sportszociológiával foglalkozó szakemberek számára magától értetődő az a kijelentés, hogy a sporttevékenységek megjelenése és jellegzetességei a társadalmi rétegződésbe beágyazottak. Kérdés azonban, hogy a campusok területén belül, ahol a kemény szociokulturális változók életmódra gyakorolt hatásai gyengébbek (Bocsi 2013), vajon ezek a hatások ugyanúgy érvényesülnek-e, mint a normál társadalom esetében. Elemzésünkben arra keressük tehát a választ, hogy a kutatás Debreceni Egyetemet érintő almintájában milyen változók alakítják a sportolás gyakoriságát, illetve megragadhatók-e a rétegképző szempontok működésének nyomai. Ezen kívül kitérünk még a sport értékhátterének vizsgálatára is. A statisztikai adatok elemzése során variancia-analízist, kereszttáblás elemzést és klaszteranalízist és faktoranalízist használtunk fel.

2. A sport életmódban, valamint státusképzésben betöltött szerepe

A sport fogalma az életmódkutatásokhoz több ponton is kapcsolódik. Egyrészt az elvégzett tevékenységek körébe illeszthetjük, s így a napi rutin részét képezve alakítja azt a keretet, amelynek ismétlődése sajátos mintákat mutat. Ugyanakkor, ha megkülönböztetjük az életmód és az életstílus fogalmát, akkor a sport ez utóbbi kategóriához közelebb esik, hiszen a szabadon választható tevékenységek

1 Regisztrációs szám: HURO/0901/253/2.2.2. Vezető: Prof. Dr. Kozma

Tamás.

körébe sorolódik,2 s jól elkülönül az olyan kötött

időkeretektől, mint a kereső munka, a házimunka vagy a gyermekekkel töltött idő. Mivel a tevékenység a kötetlen időkeretek része, az egyén nagyobb választási lehetőséggel bír, hogy azt szerepelteti-e azt az életmódjában vagy sem. Ráadásul a kötetlen időkeretek azok, amelyeket szükség esetén (a nagyobb leterheltséggel járó időszakok esetében) az emberek „lefaragnak”, s míg a kötött tevékenységek kiterjedése csak mértékkel csökkenthető, a sporttevékenységek akár el is hagyhatók az életmódból, mintegy kikopnak abból. A később ismertetésre kerülő KSH adatok is erre a folyamatra utalnak (Időmérleg 2009/2010. Összefoglaló adattár, 2012) Kovács (2013) Bourdieu tőke-, praxis- és habitusfogalmait használja fel a sporttevékenységek társadalmi beágyazottságának vizsgálatakor. Utal arra, hogy ezek gyakorisága mögött egyrészt a személyiségjegyekhez és az ízléshez kapcsolódó hátterek is állnak, illetve Bourdieu-t idézi, aki szerint a nagyobb gazdasági tőke mennyisége több elmozdítható időkeretet biztosít az egyén számára. Ez utóbbi feltevést azonban a hazai időmérleg-vizsgálatok eredményei alapján nem erősíthetjük meg. Kérdés az is, hogy a társadalmi státus emelkedésével ténylegesen gyakoribbá válnak-e a különböző aktivitási formák (iskolai végzettség, településtípus) – s bár több esetben a sport középosztálybeli beágyazottságát adottnak és természetesnek veszik az írások, vannak olyan eredmények, amelyek nem lineáris irányú kapcsolatot mutattak ki a két terület között. „Egy dél-alföldi fiatalok sportolási szokásait vizsgáló kutatásban a szerzők „J” alakú görbével ábrázolták az önbesorolásos társadalmi státusz és a fizikai

2 Jelen tanulmányunkban eltekintünk a profi sport vizsgálatától, ami

azonban a kötött időkeretekhez sorolódik.

aktivitás között fennálló kapcsolatot: az alsó osztályba tartozók gyakrabban sportolnak, mint az alsó-közép osztályba tartozó fiatalok, majd pedig a társadalmi státusz növekedésével növekszik a fizikai aktivitás mértéke is” – idézi Kovács (2013: 182) Keresztes és Pikó 2006-os kutatási eredményét. A sport rétegképző funkcióinak vizsgálatakor tehát nem feledkezhetünk meg a „kemény” változók használatáról, ugyanakkor a látnunk kell, hogy az életmód kialakításában a személyiségjegyekhez tapadó fogalmak is meghatározók, s nem tekinthetünk el például a divatnak a tevékenységi formák területén megragadható értelmezésétől sem. Bizonyos aktivitási formákhoz kétség kívül ilyen jegyek is tapadnak, s az így kialakuló jelenséget könnyen értelmezhetjük pl. a divatszociológiában gyakran használt, ugyanakkor vitatott „leszivárgás” fogalmának segítségével (Zsolt 2010). Ebben az esetben bizonyos tevékenységi formák az elit felől kiindulva süllyednek le a középosztály, majd az alsóbb társadalmi rétegek irányába, s ennek az elmozdulási folyamatnak a során az értékükből és státust adó erejükből is veszítenek. Az elméletet többen is vitatják, s az egyes divatelemek megjelenését inkább a középosztályhoz illesztik. Tény azonban, hogy az alsóbb társadalmi csoportok életében mind a két verzió szerint csupán késve érkeznek meg ezek az életmód-elemek. A sporttevékenységek végzéséhez olyan jelenségeket is kapcsolhatunk, amelyek a mentalitástörténetből eredeztethetők. A külső tulajdonságok felértékelődése (Lash 1996) mint motiváló tényező jelentkezhet, de befolyásolják a területet a szépségideálok változásai is, amelyek, mint tudjuk, társadalmilag is meghatározottak. Arról sem szabad elfeledkezünk, hogy a sporttevékenységek mindig is teret adtak az egyes társadalmi rétegek elkülönülésének. Bizonyos aktivitási formák az arisztokrácia vagy a középosztály eszköztárában

jelentek meg már évszázadokkal ezelőtt is – ezekhez a sportokhoz a mai napig hozzátapadnak a magasabb státusz jegyei. Mindez megmutatkozik akár a szurkolói magatartásformákban, akár a tevékenységek végzésének módozataiban. Ezen sportok művelése olyan kapcsolatokhoz segíthet hozzá, amelyek például a munkaerőpiacon vagy a karrierépítés során is kamatoztathatók, s a klubtagság vagy a teniszpartnerek személye tényleges státuszt (vagy annak érzését) adhatják az egyénnek. A tevékenységek státuszmegerősítő szerepe azáltal is fenntartható, hogy a bizonyos aktivitási formákhoz szükséges ráfordítások eltérőek. Ezáltal egyes aktivitási formákhoz óhatatlanul középosztálybeli jegyek tapadnak, akár a sportszerek árai, utazási költségek, belépők stb. költségei miatt. A különböző aktivitási formák így a családok és egyének „homlokzatának” elemei lesznek, mintegy a külvilág felé reprezentálják a vágyott vagy tényleges társadalmi hovatartozást. Az önreprezentáció egy klasszikus megjelenési terepe a lakás- és a kertkultúra (Kapitány és Kapitány 2000). Nem véletlen, hogy a sporttevékenységek kellékei akár szabadtéren, akár pedig a lakáson belül fontos, státus-megerősítő elemekké váltak még akkor is, ha használtuk vagy egyáltalán nem történik meg, vagy pedig nem rendszeres. A kimondva–kimondatlanul mobilitási céllal (is) ezeket a sportokat választók esetében a vágyott csoport-hovatartozás, a referencia-személyekhez való viszonyítás is megjelenik ezekben a választásokban. Ha ez utóbbi jelenséghez az emberi kapcsolatokat szeretnénk illeszteni, akkor a Granovetter(1991)-féle gyenge kötések juthatnak az eszünkbe vagy a társadalmi tőke fogalma (Bourdieu 1978). A gyermekek választásai mögött azonban sok esetben a szülők mobilitási szándékait tudjuk kitapintani. Más, eleve

a magasabb státuszú egyének esetében ezeknek a tevékenységeknek az űzése réteg-hovatartozásuk megerősítéseként fogható fel. Riesman (1983) megkülönbözteti a szabadidő azon formáit, amelyek felfelé vagy lefelé irányuló menekülésnek tekinthetők: az előbbi tipikus „arisztokrata” hátterű sportok választásában nyilvánul meg, míg az utóbbiként definiálhatjuk például a futballt vagy a kosárlabdát. A sport, mint lehetséges mobilitási út azért is működőképes, mert az iskolai karriert és a tanulást a marginális társadalmi csoportokhoz kapcsolódó közösségi identitások, habituális beállítottságok kevésbé támogatják (Whiting 2009), így a kitörési pontok leginkább a zene területén vagy a fizikai aktivitási formákban érhetők el úgy, hogy a kibocsátó közegben az ne eredményezzen negatív viszonyulásokat. S ezek a mechanizmusok annak ellenére is működnek, hogy a középosztálybeli státusz minden valószínűség szerint az iskolai karrieren keresztül biztosabban, nagyobb eséllyel érhető el. A rétegképző mechanizmusok kapcsán kijelenthetjük, hogy az utóbbi évtizedekben annak hangsúlyai a kemény változókról olyan területekre helyeződtek át, mint például a szabadidő (Andorka, Hradil és Peschar 1995). A sport szerepe ezzel felértékelődik – különösen az ifjúsági korosztály esetében, ahol a hagyományos státuszképző mechanizmusok még nem működnek igazán (foglalkozás, iskolai végzettség). Szintén a felértékelődés irányába hat az tízes és húszas életévekre még jellemző identitás-keresés, amely sportoló közösségekhez és identitás-elemekhez juttathatja a fiatalokat. A kötetlen tevékenységek életmódban történő nagyobb kiterjedése, az iskolai ifjúsági korszakkal járó (Zinnecker 1993) nagyobb autonómiák szintén a szabadidő felértékelődését eredményezik. Természetesen az ifjúság kapcsán arról sem feledkezhetünk

el, hogy a sporttevékenységek az órarend részét képezik (még az egyetemeken is), így a kapott adatok igazából nem tükrözik a tényleges sportolási hajlandóságot. A hazai egyetemeken folyó sportélet sokkal kevésbé hangsúlyos, mint például az Egyesült Államokban – Bok (2003) a vezető intézmények kapcsán jegyezte meg, hogy az edzők már a második világháború előtt is többet kerestek, mint egy közepes státusú oktató, s szerinte a jelenség a felsőoktatás világát a piacosodás irányába mozdította el, miközben a tudományos aspirációktól mind a diákokat, mind pedig az intézményeket eltávolíthatja.

3. A hazai és regionális kutatási eredmények áttekintése A kutatási eredmények kapcsán először a 2009/2010-es KSH által felvett lakossági időmérleg-kutatás eredményeit tekintjük át. A vizsgált tevékenységek között szerepelt a sport is, így a 10 és 84 év közötti lakosság átlagos napi ráfordításáról és a tevékenységet végzők százalékos arányairól is pontos képet kapunk. Az országos reprezentatív mintán felvett adatok szerint egy átlagos munkanapon a magyar lakosság összesen hét percet sportolt, s a tevékenységet a megkérdezettek 7,6 százaléka végezte. Az eredményekhez annyit fűznénk hozzá, hogy a hazai adatok jelentősen elmaradnak a nyugat-európai értékektől (Perényi 2008). A nemi eltérések igen jelentősek (a férfiak naponta tíz, a nők mindösszesen három percet sportolnak), s idevágó elemzések szerint ez a distancia az egyetemisták között is kimutatható (Kovács 2011). Az települések közötti lejtő azonban a KSH kutatása alapján nem ragadható meg. Az életkor sportolásra gyakorolt hatását az első ábra mutatja be.

0

5

10

15

20

25

30

10-14 év

15-19 év

20-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60-74 év

75-84 év

1. ábra Egy átlagos munkanapon a sportolásra fordított időtartamok életkori megoszlásban percben megadva

Saját szerkesztés a KSH 2009/2010-es felvétele alapján

Az ábráról leolvasható, hogy az életkor, ha nem is teljesen lineáris módon, de csökkenti a sportolásra fordított időkereteket. Az időmérleg-vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a legleterheltebbnek a középkorú generációk tekinthetők (30-49 év), ugyanakkor ezen életévek elmúltával a sportolás mértéke nem növekszik, tehát a tevékenység mögött nem a szabad időkeretek csekély kiterjedése áll. A fiatalabb kohorszok magasabb értékei mögött részben az iskolai/egyetemi testnevelés húzódik, s az intézményekből való kikerüléssel, valamint a munkaerő-piaci integrációval és a családalapítással a harmincas

életévektől már napi öt perces vagy az alatti értékeket találhatunk. A foglalkoztatottság típusa szerinti megoszlás szintén arról tanúskodik, hogy a rendelkezésre álló időkereteken túl a sportolás életmódban való megjelenését a kemény változóktól jóval komplexebb metódusok alakítják. A napi átlagos ráfordítás a foglalkoztatottak esetében hat perc, a nyugdíjasok almintájában két perc, a gyesen-gyeden lévők között mindösszesen egy perc, a tanulók körében 19 perc, s a munkanélküliek körében szintén hat perces értéket mutat. Látnunk kell, hogy a foglalkoztatottak és a munkanélküliek, noha teljesen más életmódjegyekkel jellemezhetők, az országos átlaghoz közeli, de ugyanakkora ráfordításokat produkálnak. Az iskolai végzettség hatása kapcsán azt láthatjuk, hogy az országos minta rajzolata nem erősíti meg sem a középosztály sportolásra való nagyobb hajlandóságát, sem pedig a korábban már idézett J-alakú görbét (2. ábra). A legmagasabb értékeket ugyanis a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett alminta produkálja. Ennek a jelenségnek az értelmezését megnehezíti az a tény, hogy a települési lejtő a 2009/2010-es magyar vizsgálat szerint sem működött. Tehát nem magyarázhatjuk az adatokat azzal, hogy minden bizonnyal ez a populáció a falvakban él, ahol a szabadidős lehetőségek a más jellegű, például magaskulturális tevékenységeket korlátozzák. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a marginális csoportok esetében a fizikai tulajdonságok és képességek nagyobb fontosságával találkozunk, míg a fiatalok esetében a már idézett Whiting(2009)-féle mechanizmus is hat. Az egyetemista mintában végzett regionális elemzések ugyanakkor, ha nem is szorosan, de megerősítik a campusokon belül a sport középosztálybeli pozícióját (Kovács 2011).

2. ábra A sportolás időráfordítása az iskolai végzettség szerint percben megadva

Saját szerkesztés a KSH 2009/2010-es felvétele alapján Ha a sportolók százalékos arányait vesszük alapul, akkor a számunkra releváns korcsoportban (20-29 év, amely nem egyeztethető meg tökéletesen az egyetemisták életkorával) 18,9%-os értéket találunk, míg a tanulók almintájában 19,7%-ot. A 10 és 84 év között diplomás népességének a KSH vizsgálata alapján 10,3%-a sportolt a megkérdezett munkanapon. 4.A debreceni egyetemisták sportolási szokásainak szociodemográfiai és értékbeágyazottsága A sportolási szokások feltérképezése során a HERD adatbázis Debreceni Egyetemre fókuszáló almintáját

0 2 4 6 8 10

nyolc általános vagy kevesebb

szakiskola

középiskola

főiskola/egyetem

elemeztük (N=118). Rákérdeztünk a sportolás kötelező alkalmainak gyakoriságára (heti rendszerességgel, havi rendszerességgel vagy annál ritkábban sportol), az egyesületi vagy klubtagságra (tagja-e vagy sem), illetve elemzésünkbe bevontuk még a motivációt feltérképező kérdésblokkot is. A magyarázó változók a nem, a településtípus (megyeszékhely, kisebb város, falu/tanya), az apa és az anya diplomás volta, a gazdasági tőke indexe (tartós fogyasztási cikkek birtoklása alapján vontunk össze egy megközelítően azonos alacsony, közepes és magas ellátottsággal bíró csoportot), illetve az értékpreferenciák alapján elkülönített klaszterek voltak. A klaszterek jellemzőit (vallásos nyitott, külvilágtól elforduló, makrotársadalmat alakító, ateista független) a Függelék első táblázata tartalmazza. Ez utóbbi magyarázó változóval a sportolás gondolkodáshoz tapadó jegyeit igyekeztünk megragadni.

3

3 Az első klaszter jellemzője az értékekre való nyitottság: nincs olyan

item, ami ebben a csoportban venné fel a legalacsonyabb értéket.

Különösen hangsúlyosan jelennek meg az univerzalizmushoz és a

tradicionális gondolkodáshoz fűződő elemek, amelyek a vallásos hittel

egészülnek ki. A második csoport sokkal nehezebben volt dekódolható.

Ebben az esetben a külvilágtól, annak alakíthatóságától és a tágabb

társadalmi környezettől való elfordulás adja a csoport sajátos arculatát

(hatalom, haza védelme, szokások megőrzése, politika elutasítása),

amely a materiális jegyek és a műveltség elutasításával is párosul. Ez

bizonyult a legközönyösebb értékválasztásokkal jellemezhető hallgatói

csoportnak, ugyanakkor az univerzalista, hedonista jegyek

elutasítottsága nem volt számottevő. A makrotársadalmat alakító

csoportban a hatalom és a politika lesznek hangsúlyosak, s a

posztmateriális, személyekre koncentráló értékek háttérbe szorulnak.

Az utolsó klaszter jellemző vonása a vallásos hit elutasítása, s

mindehhez a szabadság és az anyagi javak preferált volta társul,

valamint a diákok gondolkodásának még lényeges elemét képezik a

posztmateriális és a mikrokörnyezetre fókuszáló itemek is.

A hallgatók közül arra a kérdésre, hogy milyen gyakorisággal sportolnak a kötelező tanórai alkalmakon kívül legalább 45 percet, 47,9% válaszolt úgy, hogy legalább heti rendszerességgel végez testmozgást. Ez (bár a fent idézett országos kutatásoknak nem feleltethető meg) mindenképpen magas aránynak mondható.

4

Sportegyesületben, klubban a hallgatók 84,5%-a nem bír tagsági viszonnyal. A sportolás indokaiként megnevezett állítások rajzolata (3. ábra) arra utal, hogy a verseny és a győzelem kevésbé nevezhető motiváló tényezőnek, s a hátsó régióba szorulnak a közösséghez kapcsolódó elemek is. Szemléletes a külső megjelenés relatíve kedvezőbb pozíciója, ugyanakkor a szellemi felfrissülés megelőzi a „jól nézzek ki” állítást. A legmagasabb százalékos rátát (95,3%) a „fitt és egészséges legyek” item kapta.

4 A válaszok megoszlásai a következők: soha: 12,8, évente egyszer-

kétszer: 6,7, havonta egyszer-kétszer: 20,5, havonta többször: 12,1,

hetente egyszer-kétszer: 29,8, hetente háromszor vagy többször: 18,1.

3. ábra A sport motivációs háttere a Debreceni Egyetemen. A választott itemek százalékos gyakorisága.

HERD adatbázis, N=1118

A sportolás gyakorisága kapcsán azt mondhatjuk el, hogy a heti rendszerességgel sportolók között – az országos és az egyetemista trendeknek megfelelően – magasabb a férfiak aránya (khí négyzet próba, p<0,05, sig.: 0,000), a gazdasági tőke és a településtípus azonban nem alakította a változót. A települési hierarchia, mint azt korábban is megjegyeztük, az országos időmérleg-adatokat sem a várt módon befolyásolta, míg a gazdasági tőke esetében talán a campusok eleve szelektált hallgatói bázisa, illetve az egyetemek-főiskolák semlegesítő hatása lehet a magyarázat. A szülők diplomájának megléte mind a két

0 50 100 150

fitt és egészséges legyek

szellemileg felfrissüljek

jól nézzek ki

a stressz leküzdése végett

örömet okoz

a sporttársak, közösség miatt, amelynek én is tagja vagyok

a győzelem miatt

versenyeken megmérethessem magam

esetben megnövelte a heti rendszerességgel sportolók arányát (khí négyzet-próba, p<0,05, sig.: 0,06 és 0,023). Az értékstruktúrák által generált szoros összefüggéseket a negyedik ábra mutatja be. Az adatok arra utalnak, hogy a vallásos nyitott klaszterbe tartozó hallgatók építik bele leggyakrabban a sportot az életükbe: esetükben a heti rendszerességgel mozgók aránya majdnem eléri a hatvan százalékot. Perényi (2008) az Ifjúság-kutatás adatbázisát használó vizsgálatában a rendszeresen sportoló fiatalok esetében kevésbé materiális, ám hedonisztikusabb karakterről számol be. Mindezt a többváltozós statisztika használata a debreceni hallgatók esetében nem erősíti meg (az „anyagi javak” item fontossága pl. a makrotársadalmat alakító klaszterben alacsonyabb). Saját kutatási eredményeink inkább a nyitottabb, értelmiségi jegyekkel bíró gondolkodáshoz kapcsolják a sportot. 4. ábra Az értékstruktúrák és a sportolási gyakoriság kapcsolata százalékban megadva

HERD adatbázis, N=1118

0%

20%

40%

60%

80%

100%

vallásos nyitott külvilágtól elforduló makrotársadalmat alakító

ateista független

ritkábban havi rendszerességgel heti rendszerességgel

Második lépésben a tagsági viszonyt elemeztük ugyanezekkel a magyarázó változóknak a segítségével. A nemi megoszlás ebben az esetben is a férfiak előnyét mutatta (khí négyzet próba, p<0,05, sig.: 0,000), s a településtípus hatása ekkor sem volt megragadható. A szülők diplomája megemelte a tagság valószínűségét (khí négyzet-próba, p<0,05, sig.: 0,011 és 0,008), ugyanakkor a gazdasági tőke esetében erős összefüggést találtunk (khí négyzet próba, p<0,05, sig.: 0,000), mégpedig olyan módon, hogy a legkedvezőbb ellátottsággal bíró hallgatók körében a tagsági viszonnyal rendelkezők felülreprezentáltak voltak. A jelenség egyik magyarázata lehet a tagsági díjak megléte, a másik lehetséges variáció azonban a státusmegőrzéshez és a kapcsolatépítéshez illeszkedik. Ez utóbbi mechanizmus működését valószínűsíti az értékklaszterekkel mutatott kapcsolat is (5. ábra). A makrostruktúrát alakító alminta esetében találunk ugyanis olyan hallgatókat, akik nagyobb arányban tartoznak ilyen közösséghez – ennek a klaszternek a gondolkodására jellemző a politikához és a hatalomhoz való pozitív viszony. A legkisebb százalékos arányt a külvilágtól elforduló alminta esetében találjuk.

5. ábra A tagsági viszony és az értékklaszterek kapcsolata százalékban megadva

HERD adatbázis, N=118

Összességében azt mondhatjuk, hogy ha nem is teljesen tisztán, de megragadható a sportolási gyakoriságoknak és a tagságnak egyfajta rétegbeágyazottsága (amely például a szülők iskolai végzettsége kapcsán mind a két esetben működik). A nemi megoszlás egybecseng az országos, illetve más vizsgálatokkal, hiszen mind a kétszer a férfiak elsőbbségét dokumentálhattuk. A sporttevékenységek indokaként a hallgatók nyolc állítást nevezhettek meg. Ezen itemekből faktorokat készítettünk, amelyeket az első táblázat ismerteti. A faktorokat varimax módszerrel rotáltuk, és principal components becslést használtunk fel. A megőrzött információmennyiség 66,4% volt. Az illeszkedő faktorstruktúrát úgy tudtuk elérni, hogy hét értéket tartottuk meg. A rekreációs faktor a

0%

20%

40%

60%

80%

100%

vallásos nyitott külvilágtól elforduló makrotársadalmat alakító

ateista független

tagsági viszonnyal nem rendelkezik tagsági viszonnyal rendelkezik

kikapcsolódás, a stresszoldás és az öröm itemeit foglalja össze, a harmadik a külső megjelenés fontosságával értelmezhető, a közösségi versengő faktor pedig az emberi kapcsolatokra és a megmérettetésre fókuszál. 1.táblázat A sport motivációs faktorszkórjai közösségi

versengő

rekreációs megjelenés-

orientált

jól nézzek ki ,026 ,040 ,994

szellemileg

felfrissüljek

,016 ,744 -,056

a stressz

leküzdése végett

,009 ,776 ,095

örömet okoz ,255 ,649 ,025

a sporttársak,

közösség miatt,

amelynek én is

tagja vagyok

,630 ,323 -,042

versenyeken

megmérethessem

magam

,867 ,064 ,015

a győzelem miatt ,862 -,038 ,059

Végül a faktorszkórokat variancia-analízissel vizsgáltuk meg a magyarázó változók függvényében. A nem esetén olyan eredményeket kaptunk, amelyek csak részben köthetők a tradicionális nemi szerepeknek. A közösségi lét a nők esetében lesz domináns, ugyanakkor a rekreációs és a

megjelenés-orientált faktor a férfiakra lesz jellemzőbb.5 A

településtípus, mint az eddigi összes elemzési szakaszunkban, itt sem produkált szignifikáns kapcsolatot. A szülők iskolai végzettségének hatása eltérő volt: az apa diplomája a rekreációs faktort magyarázta (ez a motivációs bázis a nem diplomás apák gyermekeire lesz inkább jellemző), míg az anyák esetében a közösségi versengő faktor esetében találunk hasonló rajzolatot.

6 A gazdasági

tőke két esetben mutatott szignifikáns rajzolatot, ezeket az 6. ábra mutatja be (p<0,005, sig.: 0,013 és 0,037). A rajzolatok egybecsengenek a szülők iskolai végzettségének mutatóival, hiszen a rekreációs és a közösségi versengő faktort is az alacsonyabb szociokulturális státushoz kapcsolják.

5 p<0,05. Közösségi versengő faktor: sig.: 0,000. Faktorszkórok a

férfiaknál 0,300, a nőknél 0,204. Rekreációs faktor: sig.: 0,000.

Faktorszkórok a férfiaknál 0,0136, a nőknél -0,085. Megjelenés

orientált faktor: sig.:000. Faktorszkórok a férfiaknál 0,252, a nőknél -

0,144. 6 p<0,05. Rekreációs faktorszkórok az apa esetében: nem diplomás apa

0,046, diplomás apa -0,099. Közösségi versengő faktorszkórok az anya

esetében: nem diplomás anya 0,091, diplomás anya -0,075.

6. ábra A közösségi versengő és a rekreációs klaszter a gazdasági tőke függvényében

HERD adatbázis, N=1118

Az értékklaszterek segítségével szintén két kapcsolatot dokumentálhattunk: mind a két esetben 0,000 értékű szignifikancia-szintekkel. A külvilágtól elforduló klaszter mind a két motivációs háttérhez pozitívan viszonyul (láthattuk, hogy ezek voltak az alacsonyabb státushoz kapcsolódó rajzolatok is). A makrotársadalmat alakító alminta esetében az emberi kapcsolatokat is tartalmazó indokok erős elutasítása jellemző, míg a rekreáció ténye fontossá válik. A vallásos nyitott gondolkodású fiatalokra a rekreáció elutasítása jellemző, amely akár a puritánabb, a hedonizmust elutasítóbb gondolkodásukkal is magyarázható, s szintén negatív viszony fűzi őket a közösségi versengő indokokhoz is (7. ábra).

-0,1

-0,05

0

0,05

0,1

0,15

közösségi versengő

rekreációs

alacsony gazdasági tőke

közepes gazdasági tőke

magas gazdasági tőke

7. ábra A közösségi versengő és a rekreációs faktorok az értékklaszterek függvényében

HERD adatbázis, N=1118

5. Összegzés Az eredményeink áttekintése után leszögezhetjük, hogy az egyetemisták mintájában a sport szerves részét képezi a hallgatók életmódjának. Az országos adatok alapján azonban kijelenthetjük, hogy ezek a kedvező mutatók a campusok határainak átlépésével minden bizonnyal erőteljesen csökkenni fognak a következő életévekben. Igyekeztünk megragadni a sporttevékenységek szociodemográfiai hátterét: ennek során egyrészt a férfiak kedvezőbb mutatóit emelhetjük ki, másrészt pedig azt, hogy

-0,4

-0,3

-0,2

-0,1

0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

közösségi versengő rekreációs

vallásos nyitott

külvilágtól elforduló

makrotársadalmat alakító

ateista független

a sportolás nem fedi le teljes egészében a státuskülönbségeket. Bizonyos elemek a magasabb státus irányába mutatnak, a kapcsolat azonban nem egyértelmű – nincsen összefüggés például a gazdasági tőke változója, illetve a sportolás gyakorisága között. A motivációs bázis eredményei arra utalnak, hogy a rekreációs indokok leginkább az alacsonyabb szociokulturális háttérből érkező diákokra lesznek jellemzők. A sport értékszociológiai megközelítésének eredményeképpen pedig azt mondhatjuk el, hogy a tevékenységek informális végzése a nyitott, értelmiségi jegyeket is felmutató klaszterek esetében lesz jellemzőbb, míg a tagsággal való rendelkezés értékbeágyazottsága eltérő. Kérdéses ugyanakkor, hogy az itt bemutatott eredmények mennyire általánosíthatók (hiszen a Debreceni Egyetem nem reprezentálja a hazai felsőoktatásban tanulókat). Érdemes volna – akár kvalitatív technikák felhasználásával – akár arra kérdésre is választ kapni a jövőbeni kutatások segítségével, hogy ezek az életmód-sajátosságok pontosan hogyan és minek a hatására tűnnek el a húszas életévek második felében, s eredményezhetnek egy jóval passzívabb, kevesebb testmozgással járó életformát.

Függelék 1. táblázat Klaszterközéppontok az értékpreferenciák

alapján

klaszterek

vallásos

nyitott

külvilágtól

elforduló

makrotársadalmat

alakító

ateista

független

belső

harmónia

3,879 3,410 3,169 3,815

hatalom 2,019 1,702 2,891 2,146

szabadság 3,808 3,237 3,159 3,849

békés világ 3,832 3,257 2,989 3,684

család

biztonsága

3,974 3,702 3,305 3,935

haza

védelme

3,534 2,695 2,999 3,126

szerelem,

boldogság

3,911 3,642 3,160 3,863

társadalmi

rend

3,684 3,007 2,963 3,521

szokások

megőrzése

3,685 2,802 3,029 3,285

vallásos hit 3,311 2,071 2,972 1,463

fantázia 3,654 2,891 2,887 3,485

anyagi

javak

3,178 2,861 2,923 3,235

műveltség 3,818 3,068 3,104 3,707

igaz

barátság

3,932 3,453 3,217 3,928

érdekes

élet

3,799 3,204 3,057 3,776

politika 2,438 1,711 2,817 2,022

elemszám 350 231 92 295

Felhasznált irodalom Andorka R., Hradil, S. & Peschar, J. L. (1995) Társadalmi rétegződés. Budapest, Aula Kiadó. Bocsi V. (2013): Az idő a campusokon. Szeged: Belvedere. Bok, D. (2003): Universities in Marketplace. The Commercialization of Higher Education. Princeton University Press: Princeton and Oxford. Bourdieu, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, Gondolat Kiadó. Granovetter, M. (1991): A gyenge kötések ereje. A hálózatelemzés felülvizsgálata. In. Angelusz R. és Tardos R. (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. Magyar Közvéleménykutató Intézet, Bp., 1991. 371–400. old Időmérleg 2009/2010. Összefoglaló adattár (2012). Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. Kovács K. (2011): Sportoló egyetemisták: A sport helye és szerepe a debreceni egyetemisták életében. Educatio. 22(3). 423-431. Kovács K. (2013): Bourdieu, Hradil és Bandura elméleteinek vizsgálata a sportra vonatkozóan. Társadalomkutatás. 31(2). 175-194. Lasch, Ch.(1996): Az önimádat társadalma. Budapest, Európa Kiadó.

Kapitány Á. és Kapitány G. (2000): Beszélő házak. Budapest: Kossuth Kiadó. Perényi Sz. (2008): Sporttevékenység és az értékorientáció

összefüggései fiataloknál. Új Ifjúsági Szemle. 6(4). pp. 74-

84. Riesman, D. (1983): A magányos tömeg. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Whiting, G. (2009): Gifted Black Males: Understanding and Decreasing Barriers to Achievement and Identity. Roeper Review, 31(4). pp. 224-233. Zinnecker, J. (1993): A fiatalok a társadalmi osztályok terében. In.: Gábor K. (szerk.): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága, 5-29. p. Zsolt P. (2010): Divatélmény. Értekezés Miskolci Egyetem. BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola.