Post on 26-Jan-2023
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
Takács Miklós
A MÉNFŐ CSANAK — SZELES DŰ LŐ I LELŐ HELYEN 199091BEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
I. A dolgozat célkitű zése Dolgozatom1 célja kettő s: elő bb röviden áttekintem a Ménfő csanakSzelesdű lő i
lelő helyen, 199091ben — azaz az Ml autópálya építését megelő ző feltárás során — kibontott, korai Árpádkori veremházakat. A másik cél: e házak, valamint a szakirodalom alapján pontokba foglalni a veremházak formai osztályozását. Összeállítani egy olyan szempontrendszert, amely talán megkönnyítheti és egységesítheti a veremházak leírását. A Szelesdű lő i házak vizsgálata mellett tehát egy olyan szempontrendszer kidolgozására koncentráltam, amely — részletessége ellenére is — kellő képpen áttekinthető kell legyen ahhoz, hogy a veremházak osztályozására alkalmazhassuk. E munka eredménye, a veremházak formai osztályozása a dolgozat függelékeként kerül közlése. Áttekintésem tehát nem egy hagyományos értelemben vett anyagközlés. A jelen dolgozat keretei nem az egyes települési objektumok részletes leírására szolgálnak — e feladatot ugyanis a leendő monografikus feldolgozásnak kell ellátnia.
A Ménfő csanakSzelesdű lő i, 199091es feltárás az Mles autópálya Győ rt elkerülő szakaszának építését megelő ző leletmentéssorozat részeként folyt. E munkálatoknak Tomka Péter volt a koordinátora, oldalán feleségével, T. Sző nyi Eszterrel. Az ásatások megindulása után Tomka Péter oly módon látta el e feladatkört, hogy közben ő maga gyakorlati szinten is részt vett egyegy lelő hely feltárásában. Bár errő l sohasem beszélt, munkatársai számára így is nyilvánvaló volt: azért (is) vállalta el nap mint nap az objektumok pontos kiterjedésének a meghatározását, vagy egyegy bizonytalan részlet kibontását, hogy ily módon „töltekezzen fel" a kivitelező kkel folytatott, egyes esetekben igencsak kemény tárgyalásokra. Tomka Péter tehát egy sajátos „munkaterápiát" alkalmazott. A Szelesdű lő i, és más ásatások részt vevő inek a körében közismert az, hogy kötetünk ünnepeltje a régészet tudományához milyen jól ért gyakorlati szinten is. Az tehát, milyen jól nyes és bont. így a Szelesdű lő i lelő hely igen nagy hasznát látta annak, hogy Tomka Péter a feltárásban gyakorlati szinten is részt vett. Hiszen a folyami hordalékból álló altalajban sokszor igen nehéz volt megfigyelni egyegy objektum pontos kiterjedését. így az alább bemutatandó veremházak egy jelentő s hányada is az ő keze munkája nyomán vált pontosan elemezhető vé.
IL A lelő hely Az egyes háztípusok ismertetése elő tt röviden szólnunk kell magáról a lelő helyrő l.
A Szelesdű lő Ménfő csanak falu csanaki részének északi szélén található, a 83as út és a Rába folyó régi, szabályozatlan medre — a helybeliek által alkalmazott megnevezés szerint: a HoltMarcal — között. Az 199091es feltárások elő tt e határrészen egy hoszszan elnyúló, illetve több kisebb, kerekded, folyami hordalékkúp állt. A Szelesdű lő i lelő hely történetéhez szervesen hozzá tartozik az, hogy nevek sokaságával illették és illetik. E sokféleség tükröző dik a terület régészeti felügyeletét az ezredfordulóig ellátó győ ri Xántus János Múzeum adattárában is. így az 199091es ásatás helye még az alábbi neveken is feltű nik: Gerencsérföldek, Győ riföldek2, Királyszékdű lő i homokbánya3, Laczatag4. A dű lő neveket a győ ri múzeum egyes szakemberei oly módon (is) használták az 1950es és 80as évek között, hogy az adott lelő hely leírására alkalmazott megnevezés nemcsak az adott területre vonatkozott, hanem a szomszédos határrészekre is. Az általam használt névváltozat: a Szelesdű lő az 199091es feltáró munka elő tt
537
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
egységesült, a munkálatok koordinálását végző Tomka Péter és felesége T. Sző nyi Eszter hatására. Az egyetlen névforma alkalmazása tudatos választás eredménye volt. A helybeliek egy része ugyanis az adott határrészt nem Szeles, hanem Szélesdű lő néven ismerte és ismeri. Ső t ez utóbbi alak régiségét tanúsítja Győ r megye nemrég kiadott, kéziratos térképeinek a facsimilekiadása. E gyű jteményben ugyanis szerepel egy olyan, 1857ben rajzolt térkép, amelyben az adott határrész „Széles földek Dű leje" néven szerepel.5 A lehetséges félreértések és a teljesen felesleges kavarodás elkerülése végett az 19909les feltárás helyét ezen adat ellenére is Szelesdű lő ként használom dolgozatomban. Annak következtében, hogy e névváltozat az éves jelentések, illetve különböző elő zetes közlések révén már meghonosodott szakmánkban.
Az Ml autópálya Győ rt elkerülő szakaszának a nyomvonalán 199091ben végre hajtott leletmentéseket — így a Szelesdű lő i ásatást is — az tette lehető vé, hogy közvetlenül a munkálatok megindulása elő tt változott meg a nagyberuházásokhoz kapcsolódó, leletmentő régészeti feltárások szabályozása.6 A korábbi idő szakkal ellentétben, amikor az építési munkákkal párhuzamosan kellett a régészeti leletmentéseket végre hajtani, a megelő ző feltárás vált gyakorlattá. Az Ml autópálya Győ rt elkerülő szakaszán a Ménfő csanakSzelesdű lő i volt az egyik, nagy kiterjedésű leletmentés. Az autópálya nyomvonalával az egyik, nagy kiterjedésű , hosszúkás alakú hordalékkúpot szelték ketté. A munkálatok megkezdése elő tt e domb egy viszonylag kis magasságú, de több hektárnyi kiterjedésű magaslat volt. Jellegzetessége, hogy hossztengelye nem a folyó sodorvonalával párhuzamosan, hanem arra merő legesen állt. A hordalékkúp a földmunkák következtében teljesen megsemmisült, pontosabban a Rábahíd és a pápai vasút felett átvezető híd közötti autópályafeltöltéssé alakult át. Szerencsére már oly módon, hogy az altalajában ő rzött régészeti adatok nem semmisültek meg. Egy olyan megelő ző feltárást sikerült két ásatás szezon alatt kivitelezni, amelynek során az 1991ben még fantasztikus nagyságúnak tű nő , 4,5 hektárnyi terület régészeti mentését végeztük el. Két ásatási szezon alatt, tizenkét hónap munkájával 703 objektumot bontottunk ki, a rézkor és a korai Árpádkor közötti hatalmas idő intervallumból. Az objektumok többsége a római korból származott, de napvilágra került 27 korai Árpádkor ház, 45 külső kemence, 7 verem és 68 árok.7 Az alábbiakban az egyes házmaradványokkal foglalkozom, a kronológiára nem térek ki. Annál is inkább, mert e kérdést már több dolgozatban is elemeztem.8 így itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a korai Árpádkor alatt a 1011. századot értem, azaz a magyar honfoglalástól Szent László haláláig tartó idő szak egészét. A Szelesdű lő n 199091ben kibontott településrészlet esetében inkább ezen idő szak második felével érdemes számolnunk. E kronológiát erő síti a 436os objektumban kibontott állatfejes karperec,9 valamint az utolsóként, a pálya melletti gázvezeték mentése során, 1996ban napvilágra került veremházban lelt I. Bélapénz is.10
Visszatérve a munkálatok menetéhez: más, autópálya leletmentésekhez hasonlóan a Szelesdű lő i feltárások során is gépi földmunkával távolíttattuk el a humuszt. így az adatok, illetve a leletek egy része nyilvánvaló módon elveszett a tudomány számára. Egy további gátló tényező folytán pedig a hordalékkúp egész felületét sem tudtuk feltárni. A nyomvonalba került homokhát központi, legmagasabb részét ugyanis 1976ban elhordták, a Győ rmarcalvárosi (korabeli nevén: Kun Béla) lakótelep feltöltéséhez. A terület régészeti felügyeletét ellátó győ ri múzeum munkatársainak ekkor, 1976ban még nem nyílt módjuk egy Szelesdű lő i leletmentés megszervezésére. Csak a munkagépek által megbolygatott leleteket tudták összegyű jteni a bánya aljában és falaiban.11 A múzeumi adattár adatai szerint e leletek többnyire bronzkoriak, és a leletmentések során is megtalált, mészbetétes kultúrába tartozó temető részét képezik.
538
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
A Szelesdű lő i lelő hely 1991 augusztusában, az autópálya építését megelő ző régészeti munkálatok lezárása idején Magyarország egészének a viszonylatában is az igen nagy alapterületű feltárások közé tartozott. A dolgok természetébő l következő en csak igen rövid ideig. Hiszen a 4,5 hektárnyi kiterjedést már 1992 telére túlszárnyalta a szomszédos, Rábabalparti Győ rfövenyesdombi (=ikrényi) lelő hely.12
1993ban pedig, szintén az Mles autópálya nyugatmagyarországi szakaszán megindult több további, még nagyobb kiterjedésű lelő hely gépi humuszolása.13 Az ezredfordulóra pedig — a további autópályaépítkezések nyomvonalán, valamint az egyes bevásárlóközpont, vagy lakóparképítkezések helyszínén folytatott megelő ző munkálatok14 miatt — a Szelesdű lő i lelő hely már csak a középmező nyben foglalhat, foglalhatna helyet.
A Szelesdű lő i lelő hely azonban e mező nyben mégis sajátos helyet foglal el. Ménfő csanak északi szélén ugyanis csak a földmunkák első lépését jelentette az Ml autópálya megépítése. Már 1994ben megindult a 83as út Ménfő csanakot elkerülő szakaszának az építése.15 Nyomvonala közvetlenül kapcsolódott az Ml autópálya leletmentései során kibontott felülethez. Majd pedig 1995tő l megtörténtek egy olyan bevásárlóközpont kialakításának az első lépései, amelynek felülete a 83as úthoz csatlakozott.16 További nagyáruházak megtelepedésével e felület déli irányban bő vült, és 1997re elérte az úgy nevezett Savanyító területét, és ennek déli szélével a Zsigmond király utca vonalát.17 Közben, 1996ban az Mles vonala mellé kijelölt gázvezeték nyomvonalának a mentése is folyt,18 1998ban pedig közmű vek építése során a Zsigmond utca vonalában sikerült a területet további részletekkel kiegészíteni.19 Egyegy további, kisebb alapterületű feltárás lehető ségét pedig a nagyfeszültségű vezeték oszlophelyeinek az áthelyezése biztosította, 2001ben.20 A dinamikusan bő vülő feltárási felület így az ezredfordulóra elérte a 15 hektárt. Végezetül, a Ménfő csanak északi szélét érintő leletmentések történetébe az is beletartozik, hogy a munkálatok 2004ben újraindultak, egy a Savanyító területéhez kapcsolódó lakópark építése révén.21 2005ben pedig egy újabb leletmentés indult meg22 az Ml autópálya, a szabályozatlan Rábameder és a korrigált nyomvonalú 83as út közötti térségben.23 Lelő helyek és korszakok sokasága került e munkálatok során napvilágra. Oly módon azonban, hogy rendszeresen megismétlő dött a Mles nyomvonalán tapasztalt helyzet. Az, hogy a római kori település objektumai jelentkeznek a legnagyobb számban.24
Azaz, ha mindezeket a munkálatokat egyetlen régészeti mentési sorozat részeiként kezeljük, kimondhatjuk, hogy Ménfő csanak északi szélén egy olyan régészeti lelő helykomplexum alakult ki, amely párját ritkítja a mai Magyarország egészének a vonatkozásában is. A dolgozat írója csak e munkálatok legelső szakaszában vett részt személyesen, így nem személyes indok motiválja, amikor kimondja: a magyar régészetben még nem vált kellő mértékben ismertté e kiterjedésre is hatalmas feltárássorozat kardinális jelentő sége. Az a hatalmas munka, amelyet a feltárások egyes résztvevő i elvégeztek, a sokszor kedvező tlen körülmények ellenére is. Kötetünk ünnepeltjét, Tomka Pétert és feleségét, Sző nyi Esztert dicséri, hogy ő k e munkálatok nagy többségében személyesen részt vettek, ásatásvezető ként, illetve koordinátorként. Egy olyan lelő helyláncolatot sikerült megmenteni, amelynek elemei kiterjednek az összes olyan régészeti kultúrára, amelyek a Kisalföld e részén fellelhető . A hatalmasra nő tt leletanyag feldolgozása így minden bizonnyal még hosszú évekig fog tartani.
Egy további kérdés, vajon a leírott feltárássorozat helyszíne egyetlen lelő helyként értelmezhető e. Az igazsághoz talán akkor járunk a legközelebb, ha e kérdésre nem egyetlen választ akarunk adni, hanem azt az egyes korszakok vonatkozásában vizs
539
ARRABONA 2006. 44 / 1 TANULMÁNYOK
gáljuk. így talán a más korok Szelesdű lő i leleteit elemző szakemberek számára is elfogadhatóvá válik az, ha a magam részérő l a negatív választ tartom elfogadhatónak, csak és kizárólag az Árpádkori leltekre alapozva válaszomat. Kiindulópontként azt kell leszögezni, hogy a mai Ménfő csanak falu északi szélén az Árpádkor nem tartozott a kiemelkedő en reprezentált korok közé. Árpádkori település nyomai csak két, viszonylag jól elhatárolható részen kerültek elő . Egy korai Árpádkori település az Mles nyomvonalán, illetve a 83as út hozzá kapcsolódó részén, illetve egy másik 1213. századi település a Bevásárlóközpont déli, az úgy nevezett Savanyítóhoz közeli részén.25 Az alábbiakban a korai Árpádkori település, tehát a lelő helykomplexum északi szélének a házait igyekszem rendszerezni.
II. A Ménfő csanak Szelesdű lő i, korai Árpádkori veremházak
A Szelesdű lő i lelő helyen 27 korai Árpádkori veremházat, vagy ház jellegű épületet sikerült kibontani az autópálya építését megelő ző leletmentések során. A gázvezeték nyomvonalán pedig 1996ban egy további, korai Árpádkori veremház került napvilágra, az autópályafeltárás felületének közvetlen közelében. A Szelesdű lő i veremházak osztályozása elő tt fel kell tenni egy általános érvényű kérdést. Választ kell találni arra, milyen kritériumok alapján lehet egyegy települési objektum földbe mélyedő részérő l kimondani, hogy az egy egykori veremház maradványa. E kérdés a Szelesdű lő i, korai Árpádkori teleprészlet esetében külön hangsúlyt kap azáltal, hogy itt a ház jellegű objektumok földbe mélyedő részeit egykori építő ik eléggé hevenyészett módon alakították ki. Az első és legfontosabb szempont annak tisztázása, vane az adott objektumnak járószintje. A járószint vagy egy tapasztassál kialakított padló létezésétő l csak akkor tekinthetünk el, ha megbízható nyomai vannak az objektumon belüli talajszint burkolásának, azaz egy deszka vagy téglapadló kialakításának. (A korai Árpádkor köznépi lakáskultúrája esetében a deszkapadló igencsak ritka,26 téglapadlóval pedig még elvétve sem érdemes számolni.) A járószint kimutatása azért kell, hogy az legyen a veremház meghatározásának az alapfeltétele, mert ilyen rétegnek mindenképp képző dnie kellett egy lakás céljaira használt objektum alján. A félreértések elkerülése végett: a határeseteknél nem a járószint vastagsága vagy a szilárdsága a perdöntő . Az alapkérdés tehát: képző dötte ilyen réteg, lett légyen az bármilyen vékony és nehezen dokumentálható is. Ha egyegy adott objektum alján járószintet figyelünk meg, joggal gyanakodhatunk arra, hogy az adott objektumot a lakó vagy egyéb célú épületként használták. E funkcióhoz azonban — könnyen belátható — az adott épületnek még egy bizonyos alapterületet is el kellett érnie. Felfogásom szerint a 4 m2 egy olyan alapterület, amely alatt már nem feltételezhetjük a lakóházként történő használatot. E számot azonban a leendő kutatások talán módosítani is fogják, feltehető en egy magasabb érték irányában. A 4 m2, tehát az igen kis alapterület figyelembe vétele mellett egyes hossznégyszög alaprajzú, szláv, északkeletmagyarországi, 79. századi házak szólnak.27 Ezek ugyanis éppen az egyik oldaluk keskeny volta miatt rendelkeznek igen kis alapterülettel. Ezzel szemben viszont a Szelesdű lő i lelő helyen kibontott, 270es, illetve 607es számú, 2 x 1,2 m alapterületű objektum (4. ábra 5.; 7. ábra 3Jnem tekinthető házmaradványnak, az alját borító tapasztás, illetve karólyukai ellenére sem. Sokkal valószínű bb a tárolóveremként való értelmezés.28 A házak meghatározásának harmadik, szintén nem elhanyagolható kérdése az, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a kis alapterületű veremházakat és a nagyobb méretű külső kemencéket. E kérdés eldöntése egyedi mérlegelést, tehát az adott objektum beható elemzését teszi szükségessé. A házként történő meghatározás ellen szól a tüzelő tér nagysága (7.
540
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
ábra 2.), valamint a kemence elő terének sajátos alakja. „Kialakításakor — Méri István szavaival élve29 — rendszerint fokozatosan mélyülő és szélesedő gödröt ástak, amelynek ívelten hajló szegélye nyúlánk, szív körvonalára emlékeztető alaprajzot határol." Továbbá, mindenképpen külső kemenceként kell meghatározni az olyan objektumokat, ahol a tű ztér alapterülete elérte az objektum összkiterjedésének az egynegyedét. E kritérium alkalmazása alapján tekinthető kemencének a 93. objektum (7. ábra 4.). Annak ellenére is, hogy munkagödrének csak az alsó szintje „szív alakú", a felső szint viszont egy téglalapot formáz.
Fentebb már utaltam arra, hogy a Ménfő csanak Szelesdű lő n 199091ben 27 korai Árpádkori lakóépületet sikerült megfigyelni, 1996ban pedig egy további került napvilágra. E 28 objektum mind az úgynevezett sekély gödrű veremház — a szovjetorosz tudományosságból kölcsönzött mű szóval élve: a félveremház — kategóriájába tartozik. Azaz járószintjük mélysége — az egykori talajszinttő l mérve — nagyjából 1 méter körüli, és meg sem közelíti a két kategória közötti határnak tekinthető 1,5 métert. A 28 lakóobjektum az alábbi módon osztályozható:
1. Kerek alaprajzú épület, nyílt tű zhellyel a gödör szélén, egy központi, valamint négy oldalágas nyomával. Bejárata a tű zhellyel szembeni oldalon nyílt. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 147es számút. Leírását és értelmezését Sabján Tiborral egy önálló tanulmány keretei között végeztem el.30
(3. ábra 2.)
2. Ovális alaprajzú, lejárt járószinttel rendelkező , tehát épületként meghatározható objektum, tüzelő berendezés és oszlophelyek nélkül. Nyúlványszerű bejárata az egyik szű kebb oldalról nyílt. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 82es számút.
3. Négyszög alaprajzú, fű tő alkalmatosság nélküli épület, két központi oszlop nyomával. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 9les számút.
4. Négyszög alaprajzú, fű tő alkalmatosság nélküli épület, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson két ilyen objektumot sikerült kibontani, a 398as31
(4. ábra 3.) és a 463as számút (5. ábra 3.).
5. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. E típusba az ásatás négy objektuma volt sorolható, a 71es (1. ábra 2.), 146os (3. ábra 2. ) , 492es és 581es számút (6. ábra 3.).
6. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, négy, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. E típusba az ásatás két objektuma volt sorolható, a 73as (1. ábra 3.) és a 465ös számú (5. ábra 4.).
7. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, négy, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat a tüzelő berendezéssel szembeni oldalon nyílt, a tüzelő berendezéshez közeli sarokban. E típusba az ásatás egy objektuma volt sorolható, a 326os számú (4. ábra 4.).
8. Négyszög alaprajzú, veremház, gödörtű zhellyel az egyik hosszoldal középrészén, a tű zhelyhez képest merő leges oldalfalainak középvonalában két ágasfa nyomával. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 614es számút (7. ábra 1.).
541
ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK
9. Négyszög alaprajzú épület, kő kemencével a sarokban, oszlophelyek nélkül. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 141es számút (2. ábra 3.).
10. Négyszög alaprajzú épület, kő kemencével a sarokban, két, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson két ilyen objektumot sikerült kibontani, a 415ös (5. ábra 1.) és az 504es számút (6. ábra 4.).
11. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, három oszlop helyével. Két ágasfa a kemence oldalfalaihoz képest merő leges falak középvonalában állt, a harmadik pedig a kemence fala középvonalában. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. E típusba az ásatás egy objektuma volt sorolható, a 96/60as (6. ábra 2.).
32
12. Téglalap alaprajzú, fű tő alkalmatossag és oszlophelyek nélküli épület. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 190es számút (4. ábra ) .
13. Téglalap alaprajzú, fű tő alkalmatosság nélküli épület, két, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 270es számút (4. ábra 1.).
14. Téglalap alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel az egyik hosszoldal sarkában, három oszlop nyomával. A három ágasfa közül az egyik az objektum központi részén, a másik kettő egyegy hosszoldal középvonalában került kibontásra. A bejárat a tüzelő gödörrel szembeni oldalon nyílt, a gödörtű zhellyel ellentétes sarokban. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 85ös számút (2. ábra 1.).
15. Téglalap alaprajzú épület, kő kemencével az egyik hosszoldali sarokban, oszlophelyek nélkül. A bejárat a kemencével szembeni oldalon nyílt, a kemencével átellenben. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 267b. számút (4. ábra 2.).
16. Téglalap alaprajzú veremház, a ház egyik hosszoldalának a sarkába vájt agyagkemencével és négy, az egyes sarkokban elhelyezett oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdű lő i feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 32es számút (1. ábra 1.).
Bizonytalan esetek. 81. objektum: e veremház — a feltárt állapota szerint — négyszög alaprajzú, tüze
lő berendezés nélküli objektum, négy az oldalak középvonalában elhelyezkedő oszlophellyel. Mivel azonban a ház belsejében, másodlagos helyzetben számos kő is kibontásra került, felvethető , hogy a házban eredetileg egy kő kemence állhatott (1. ábra 4.).
121. objektum: e veremház formai jellemző i részletekig megegyeznek a 81. objektummal. Azaz ez is egy négyszög alaprajzú, feltárt állapotában tüzelő berendezés nélküli veremház, négy, az oldalak középvonalában kiásott oszlopgödörrel. Mivel azonban a ház belsejében is kibontásra került számos kő , másodlagos helyzetben, ez esetben is felvethető , hogy a házban eredetileg egy kő kemence állhatott (2. ábra 3J.
150. objektum: Az objektum belső elrendezését a keleti harmadát megsemmisítő árok, illetve az északról belemetsző dő , szintén Árpádkori külső kemence miatt nem lehetett pontosan tisztázni. így nem lehetünk terjesen biztosak abban, hogy e téglalap alaprajzú, járószinttel is rendelkező objektumból ténylegesen hiányoztake a tüzelő berendezés maradványai, vagy az oszlopok gödrei (3. ábra 3.).
542
TAKÁCS MIKLÓS. A MÉNFÓCSANAK — 199091BEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
267a. objektum: Mivel e veremház jelentő s részét megsemmisítették a 267b. obj ásatása során, nem lehet megbízhatóan eldönteni a négyszög alaprajzú, kő kemencevel ellátott épületben ténylegesen hiányoztake az oszlophelyek (4. ábra 2.).
452. objektum: Ezen épületmaradványra még az Árpádkorban ráástak egy külső kemencét, illetve egy tárolóvermet. így nem lehet biztonsággal megállapítani, vajon volte tüzelő berendezés e négyszögletes alaprajzú, két oszlophellyel rendelkező veremházban (5. ábra 2.).
658. objektum: északkeleti lezárását nem sikerült megfigyelni, a 614. objektum kiásása során okozott bolygatás miatt. így nem lehet eldönteni rendelkezett e tüzelő berendezéssel e négyszög alaprajzú, három oszlophellyel rendelkező veremház (7. ábra 1.).
A felsorolás alapján egyértelmű tényként rögzíthető az, hogy a Szelesdű lő 1011. századi lakói változatosan alakították ki lakóépületeiket, hiszen a 22 elemezhető eset alapján nem kevesebb, mint 16 változatot sikerült elkülöníteni. A két szám arányából következik, hogy a variánsok túlnyomót többségét csak egyetlen példa alapján lehet kimutatni. Négy olyan kivétel adódik, ahol egyetlen egy esetben sem lehetett meghatározni a bejárat helyét. E variánsok:
1. Négyszög alaprajzú, fű tő alkalmatosság nélküli épület, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A Szelesdű lő i lelő helyen e variánsnak két példája volt.
2. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A Szelesdű lő i lelő helyen e variánsnak négy példája volt.
3. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtű zhellyel a sarokban, négy, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A Szelesdű lő i lelő helyen e variánsnak két példája volt.
4. Négyszög alaprajzú épület, kő kemencevel a sarokban, két, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A Szelesdű lő i lelő helyen e variánsnak két példája volt.
Ilyen alaprajzú, fű tő berendezésű és oszlopkiosztású veremházak a régió más, korai Árpádkori lelő helyein is kimutathatók, mind a Duna déli, mind pedig északi oldalán.33 Azaz, a Szelesdű lő i lelő hely jól beleillik a régió köznépi lakóépítészetébe — legalábbis a gyakoribb házvariánsai alapján. A Szelesdű lő i lelő hely egyedisége a ritkább házvariánsok száma és mibenléte alapján fogható meg. A feltárt házak sorában ugyanis dokumentálni lehetett a fű tő berendezéstípusok vagy oszlophelyek több rendkívül ritka kombinációját is. így más lelő helyeken csak elvétve találni példát arra, hogy a fű tő berendezést nem az objektum sarkában, hanem az egyik oldalfal közepén alakították ki. A Szelesdű lő i lelő hellyel ellentétben, ahol egy ilyen veremház is kibontásra került, a 614. objektum (7. ábra 1.). Továbbá, a Szelesdű lő 1011. századi lakói — a ritka és sajátos házvariánsok iránti fokozott affinitás jeleként — éppen azt a veremházvariánst nem építették meg, amely az Árpádkor késő bbi évszázadainak meghatározta a térség köznépi építészetét. így a Szelesdű lő i, 199091es feltárások során nem találtunk példát a négyszög alaprajzú, agyagkemencével ellátott, két ágasfával rendelkező veremháztípusra.34
III. A veremházak osztályozási elvei Fentebb a Ménfő csanakSzelesdű lő i veremházak leírása során öt osztályozási
szempontra figyeltem. Ezek:
543
ARRABONA 2006. 4 4 / 1. TANULMÁNYOK
1. a veremház alakja 2. a tüzelő berendezés típusa 3. a tüzelő berendezés helye 4. a tető szerkezetre utaló oszlopok helye 5. a bejárat helye
Alább, a függelékben adom közre az egyes osztályozási szempontok alá sorolt variációs lehető ségeket. Magáról az öt szempont mibenlétérő l pedig itt szólok részletesebben. Az egyes részletek ismertetése elő tt azonban utalnom kell a használat néhány alapszabályára. Első helyen arra, hogy az osztályozás során a minő ségi jellemző k feltárhatóságát tartottam szem elő tt, így a biztosabban megfigyelhető részletek felő l haladtam a bizonytalanok felé. Ennek következtében pedig kötött az általam kidolgozott osztályozás öt szempontjának a sorrendje. Azaz, az egyes osztályozási szempontokat felfogásom szerint csak és kizárólag az itt felállított sorban érdemes számba venni. Második helyen az egyes részletformák kialakításának és/vagy számának a meghatározása során adódó nehézségekre kell utalnom. A tipizálás során ugyanis egyegy konkrét példát kell az elő re meghatározott kategóriák közé illeszteni. A besorolási nehézségeket elkerülendő , számos variánst vonultatok fel egyegy osztályozási szempont keretei közt. így a szakirodalom alapján számos olyan változat is szerepel a szempontok közt, amilyenre sem Ménfő csanakSzelesdű lő n, sem pedig a régió más Árpádkori lelő helyein nincs példa. A variánsok sokaságának a felvonultatása ellenére sem merem azt állítani, hogy minden kivételre vagy különleges esetre ki tudtam volna térni. A jövő ben felbukkanó újabb variánsok leírását az segítheti, hogy mind az öt osztályozási szempont alá újabb, általam a táblázat készítésekor még nem ismert variánsok is besorolhatók. A késő bbi bolygatások, a hiányos ásatási technika vagy egyéb okok miatt „keletkezett" bizonytalan esetek számára ezért minden osztályozási szempont variánsai közé illesztettem az egyéb kategóriát is.
Az első osztályozási szempontot oly módon tudjuk alkalmazni, hogy az egysejtű veremházak alaprajzát öt mértani idomra vezetjük vissza. Ezek: a kör, az ovális, a négyzet, a téglalap vagy a két idom együttes alkalmazása által kialakuló összetett alaprajz. Az olyan alakzatok pedig, amelyek ezen öt kategóriába nem illeszthető k be, az egyéb kategóriába sorolandók. Az osztályozás első szempontjának az alkalmazása során tehát egyegy konkrét alaprajzot egy ideális mértani idomhoz hasonlítunk. Egy sajátos leképzést kell végre hajtanunk, mintegy kiszű rve a kivitelezés esetlegességeit. Arra keresünk választ, milyen mértani alakzatot igyekeztek kiásni egyegy veremház építő i. Szinte mondani sem kell: a veremházépítő knek csak igen ritkán sikerült tökéletesen kivitelezni ezeket az alakzatokat. A kör így rend szerint szabálytalan, az ovális egyes ívei nem szimmetrikusak. A négyszög alaprajzú házak szomszédos oldalai elég gyakran nem derékszögben csatlakoznak egymáshoz, így a négyzet vagy a téglalap helyett gyakran találkozni trapézzal vagy trapezoiddal, a négyzet vagy téglalap párhuzamos oldalai pedig szintén nem szoktak azonos hosszúságúak lenni. A legnagyobb óvatosság az összetett típus megállapításánál szükséges. Ez esetben ugyanis minden egyes objektumnál meg kell vizsgálni: a két idomból összeálló alaprajz nem két idő rendi réteg „összeolvasztása" által keletkezette. A kétkedés jogosságát az erő síti, hogy az összetett alaprajzok nagy hányada ilyen. Gyakorlati szinten abból kell kiindulni, hogy csak olyan esetekben érdemes az összetett alaprajzzal számolni, ha két négyszög csatlakozik egymáshoz. Az olyan estekben, amikor egy kör vagy ovális alaprajz érintkezik egy négyzettel vagy téglalappal szinte kizárható, hogy ezek azonos idő pontban kerültek kiásásra. Akkor is azonban, ha két négyszög alaprajzú folt
544
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 199091BEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
érintkezik egymással, az összetett alaprajz megállapításához mindenképp szükség van egy olyan metszetre, amelybő l megállapítható, hogy a két részbő l összeálló objektum járószintje és betöltése is azonos.
A négy egyszerű mértani idom közül a gyakorlatban a kör és az ovális, illetve a négyzet és a téglalap szétválasztása okozhat nehézségeket. Ezen felül azonban a kör és a négyszög, illetve az ovális és a téglalap közötti „határesetek" is fellelhető k a szakirodalomban. A kör és az ovális elkülönítése során nem önmagában az szolgálhat az elkülönítés alapjául, hogy két átmérő mérhető . (Bár egy ilyen állapot a mértani értelemben vett kör fogalmával nem egyeztethető .) így ovális alaprajzú veremháznak gyakorlati szinten egy olyan objektum tekinthető , ahol a két átmérő közti különbség meghaladja a rövidebb oldal egy harmadát. Ahol a két átmérő közötti különbség ennél kisebb, a veremház alaprajzát körnek, kerekdednek érdemes tekinteni. Akkor is, ha íve eltér az ideálistól. A négyszög alaprajzú veremházak esetében pedig a négyzet vagy a téglalap elkülönítését az nehezíti, hogy a „valódi", azaz a mértanilag is helyes négyzetalak rendkívül ritka. Hiszen a négyzetnek tekinthető alaprajz esetében sem szokott azonos hosszúságot kitenni a négy oldal, illetve elég gyakran nem is derékszögben találkoznak egymással a szomszédos oldalfalak. Talán a leghelyesebb oly módon eljárni, ha kimondjuk: téglalap alakúnak akkor tekinthető egy házalaprajz, ha hosszabb oldalpárjainak a hossza legalább egy harmaddal meghaladja a rövidebb oldalpár hosszát. Mégis érdemes egymástól megkülönböztetni a négyzethez és a téglalaphoz hasonlítani igyekvő alaprajzokat — amint erre Méri István már 1964ben rámutatott.35 Annak következtében, hogy e megkülönböztetést minden valószínű ség szerint a veremházak egykori építő i is megtették — amint ezt a téglalap alaprajzú házak tüzelő berendezéseinek a meglehető sen egységes elrendezése mutatja. (Erre alább még visszatérek.) A négyzet és a kör, illetve a téglalap és az ovális elkülönítésének alapjául pedig, gyakorlati szinten nem az egyes oldalak ívelt volta kell, hogy alapot szolgáltasson, hanem az, érzékelhető e a négy sarok. Ha igen, az adott alaprajz négyzet vagy téglalap — még akkor is, ha nemcsak egyegy, hanem valamennyi oldala ívelt kialakítású. Ugyanígy pedig, a sarkok hiányában az adott alaprajz körként vagy oválisként értelmezendő — még akkor is, ha az adott épület gödrének vannak alig ívelt, ső t egyenes szakaszai is.
Az alaprajzi kategóriákból következik, hogy az általam kidolgozott osztályozás nem alkalmas olyan, feltehető en mű helygödörként használt objektumok leírására, ahol igen sok különböző rész metsző dik egymásba. Az ilyen objektumokat ugyanis nagy valószínű séggel oly módon használták, hogy bizonyos részeiket idő vel betemették, miközben gödrüket más pontokon tovább is ásták. így az ilyen gödrök esetében az első dleges feladat egy jó periodizáció kidolgozása, és e munkának mindenképp meg kell elő znie az alaprajz tipológiai vizsgálatát.
Osztályozásom második kategóriájába a tüzelő berendezés típusa került. A tüzelő berendezések osztályozása során is az egyszerű és könnyen átlátható kategóriák alkalmazására törekedtem. így az egyszerű bb kialakítású, valamint a kő bő l épített tüzelő berendezéseket két, világosan elkülönülő típussá vontam össze. Felülbírálva ezáltal az általam az 1990es évek elején kidolgozott rendszert. Az 1990es évek elején ugyanis még nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy az alig átégett aljú gödröket ne tű zhelyként, hanem „fű tő gödörként" írjam le,36 egy ásatási megfigyelés hangsúlyozása érdekében. A gödör csekély átégettsége ugyanis talán arra is utalhat, hogy nem magában a gödörben tüzeltek, hanem ide csak máshol felmelegített kavicsokat, kő darabokat hordtak be. Mivel azonban a kiégett aljú gödör használatának a módja már nem a leletleírás, hanem a rekonstrukció és az értelmezés tartományába sorolható,
545
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
ajánlatosabbnak tű nt a pusztán formai szempontokra koncentrálni. Annál is inkább, mert magukban az átégett oldalú gödrökben elég gyakran kerülnek elő olyan lelettípusok: pl. cserépedénytöredékek, vagy átégett állatcsontok, amelyek inkább a tű zhelyként történő használatot látszanak erő síteni. A tüzelő berendezések formai beosztásának egy további lépéseként egyszerű sítettem a kő kemencék besorolását is. Összevonva azon kemencetípust, ahol csak egy boltozatlan kő koszorú jelentette a tüzelő berendezést — az 1990es évek elején kidolgozott terminológia szerinti kő tű zhelyt37 — , valamint az olyan, szintén kövekbő l épült tüzelő berendezést, amelynek zárt a teteje.38 Tettem ezt amiatt, mert a feltárt veremházak túlnyomó többségénél a kövekbő l felrakott tüzelő berendezés szétrombolt állapotban kerül kibontásra. Egy olyan állapotban, ahol már lehetetlen eldönteni, nyitott volte kő koszorú, vagy volte esetleg a tetején vízszintes állású zárókő . A kemencetípusok közt helyet kapott a vegyes falazatú, azaz a kövekbő l és agyagból fölépített kemence is. Bár e típus a középkori Magyarországon — és ezen belül is különösképpen a Kisalföldön,39 vagy Buda környékén40
— inkább az Árpádkor második felére volt jellemző , mégis felvettem azt az osztályozási szempontok közé. Hiszen e szempontoknak nem csupán a korai Árpádkori veremházak besorolására kell alkalmasnak lenniük. Itt kell azt is megjegyeznem, hogy az „átlagos" kő kemencék esetében is elég gyakran kitapasztották agyaggal a hézagokat. E tapasztás azonban egyáltalán nem hasonlítható például a MosonszentmiklósPálmajori lelő helyen megfigyelt vegyes falazatú kemencéhez. A vegyes falazatú kemence esetében ugyanis az agyag felhasználásának a mértéke jóval nagyobb. Ez utóbbi esetben ugyanis az agyag már a falazat szerepét tölti be, és nem csupán a hézagok kitöltésére szolgáló tapasztás anyaga. A felosztás utolsó helyén a több fű tő berendezés esetét illesztettem a szempontrendszerbe. Az Árpádkori köznépi házépítés esetében ez két esetet jelenthet — egyetlen várpalotai veremház kivételével, ahol két, egymás mellé épített kő kemence állt.41 A tipizálható esetek tehát vagy azt jelentik, hogy egyegy adott házban kő , illetve agyagkemence is volt, vagy pedig azt, amikor a verem sarkában álló kő vagy agyagkemencét egy, a ház közepén álló, nyílt tű zhely egészíti ki. A sarokban álló kemence és a ház közepén levő nyílt tű zhely együttesét Méri István olyannyira jellemző nek tartotta az Árpádkorra, hogy az általa 1969ben rekonstruált „átlagházban" is ilyen „kombinált" tüzelő berendezés volt.42
Ezzel szemben viszont az Árpádkori településeket kutató régészek igen nagy szkepszissel szokták fogadni a kő és az agyagkemence együttes használatának a felvetését. Annak következtében, hogy az ilyen esetek túlnyomó többségérő l bizonyítható az objektum használatának két eltérő fázisa. Azaz, ilyen tüzelő berendezés létezését is csak további vizsgálat alapján szabad elfogadni. Az ellenő rzés tárgya annak a kimutatása, létezike közös járószint a két tüzelő berendezés között. Egy ilyen szint hiányában jobb az óvatos megoldást választani, és az egyidejű használat helyett ajánlatos a két tüzelő berendezés között fáziseltolódással számolni.
A harmadik osztályozási szempontként a tüzelő berendezés helyét igyekeztem pontokba foglalni. Errő l az osztályozási szempontról is csak minimális mértékben szükséges kiegészítő információkat adni. A tüzelő berendezés pontos helyének a fontossága ugyanis vitán felüli. Ugyanígy az is könnyen átlátható, hogyan különítettem el az egyes variánsokat. Két tényt szeretnék csak kiemelni, röviden. Első helyen arra utalnék, hogy ez esetben is természetesen szerepel néhány ritka megoldás. E kategóriába tartozik a Szelesdű lő i 614. objektum, mert itt a tüzelő berendezés a veremház egyik falának a középvonalában került kialakításra. A kivételek számba vételén túl pedig érdemes utalni egy általánosítható megfigyelésre. Arra, hogy a tüzelő berendezést csak és kizárólag akkor lehetett részben vagy egészében a veremház oldalába vájni, ha az altalaj
546
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFQCSANAK — 199091BEN FELTART, ARPADKORI VEREMHÁZAK
ezt lehető vé tette. E körülmény ugyanis alapszinten ellentmond annak, hogy egyegy konkrét kemence esetében a földbe vájás mértékét idő rendi jellemző nek, vagy a regionális csoportok elkülönítésére alkalmas szempontnak43 lehessen tartani.
A függelékben olvasható szempontrendszerbő l kitű nik, hogy hangsúlyos elemként kezeltem azt, hogyan helyezték el a tüzelő berendezést a házon belül, vajon az a rövidebb vagy hosszabb oldal mellett állte. Egyegy veremház alaprajzi elrendezésében e megkülönböztetésnek elvileg csak a téglalap, vagy az összetett alaprajzú veremházak esetében lehet értelme. Mivel azonban a négyszögnek tekintendő házak esetében is rendszeresen mutatkozik eltérés a két oldalpár között, talán e szempontra ilyen esetben is érdemes odafigyelni.
Az osztályozási szempontok közt csak negyedik, tehát az utolsó elő tti helyre kerültek az oszlophelyek — pontatlan, de általánosan meghonosodott nevükön a cölöplyukak.44 A negyedik osztályozási szempont tartalmazza tehát a tető szerkezetet tartó faoszlopok — a néprajzi szakirodalomból kölcsönzött szóval élve: az ágasfák — tipizálását, számuk és a házon belüli helyük alapján. Az egyes variánsok ismertetésére itt sem szeretnék kitérni, hiszen a rendszerezés fő szempontja magából a listából pontosan kiolvasható. Csak annyit rögzítenék, hogy a variánsok felsorolása egy növekvő számsorrendet követ. így szerepel első helyen az oszlophely nélküli megoldás. Utána következnek a kevés oszlophellyel rendelkező szerkezeti megoldások, a lista végére pedig sok támot igénylő variánsok kerültek. Egyegy variánsnál különkülön vizsgálandó, az egyes oszlopok a tető szerkezet mely részét is tarthatták. A két hosszoldal középvonalában elhelyezkedő oszlopok minden bizonnyal a tető gerincet, a szelement hordozhatták, és így gyakori, hogy a szakszövegekben is a néprajzi irodalomból kölcsönzött nevükön, tehát szelemenágasként szerepelnek. Az oszlopok egy részérő l viszont joggal feltételezhető , hogy a bejárat fölé épített tető kiugrás alátámasztására szolgáltak. Ilyen rendeltetés első sorban az azonos oldalfal mellett, egymás közelében elhelyezkedő oszlophelyek esetében vethető fel — pl. a listán a 7. szám alatt szereplő oszlopkiosztás esetében. Az egyes oldalfalak mellett arányos kiosztásban következő oszlophelyek pedig az illető gödörház oldalfalát is támaszthatták — amint erre Sabján Tibor egy visegrádi rekonstrukciós rajza is utal.45 Egyegy nagyobb méretű épület, pl. az Ordacsehi határában kibontott, földbe ásott istálló esetében az oldalfalak melletti oszlophelyek száma elérheti akár a 14et is.46 Minden egyes támpár által meghatározott számot azért nem foglaltam bele a variánsok közé, mert az ilyen esetekben a funkció azonos volt, akár három, akár több oszloppárral valósították meg azt. Továbbá, éppen a rendeltetés sokszínű sége, illetve a késő bbi javítások miatt fordulhat elő elég gyakran az, hogy aszimmetrikus, illetve nehezen értelmezhető helyzetben találjuk az oszlophelyeket. Azaz a nehezen tipizálható elrendezés semmiképpen sem azonosítható a hevenyészett építési móddal. E tény mellett tanúskodik például a Méri István által rajzban is rekonstruált felépítményű Kardoskúthatablaki ház.47
Az osztályozási szempontokat áttekintő kollégákban talán felmerülhet a kérdés, nem kerülteke az oszlophelyek „méltatlanul" hátra, az osztályozás utolsó elő tti, negyedik helyére. Eljárásom indoklására két érv is felhozható. Első helyen azon megfigyelés, hogy a tüzelő berendezés típusa és helye sokkal inkább meghatározta a veremház belső kiképzését, mint a tető szerkezet, és az erre utaló oszlophelyek. A második érvként pedig arra kell utalnom, hogy a biztosabban megfigyelhető minő ségi jellemző k felő l haladtam a bizonytalanabbak felé. Az oszlophelyek vizsgálata során pedig elég gyakran találkozni olyan veremházzal, ahol joggal gyanakodatunk: a dokumentációban rögzített oszlophelyek mellett még valószínű leg léteztek további, meg nem figyelt gödrök is. E gyanút az is erő sítheti, hogy Sabján Tibor egy olyan veremház épí
547
ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
tési technikát írt le48 a néprajzi párhuzamok alapján, ahol a faoszlopok nem a padlószintnél mélyebb gödörben, hanem magán a veremház padlóján is állhattak. Aminek következtében helyüket sem lehet megfigyelni a ház gödrének a feltárása során.
A lista utolsó, ötödik helyére került a bejárat helye. Bár minden háznak rendelkeznie kellett bejárattal, az mégis egy olyan szerkezeti elem, amely a kibontott objektumok jelentő s hányadánál nem tisztázható pontosan. Ezért kellett a szempontrendszer ötödik, utolsó helyére kerülnie. E tényen sajnos az sem változtathat, hogy a kemence közelében, az oromfalon elhelyezkedő bejárat egy olyan formai elem, amely valóban alkalmas regionális, ső t talán idő rendi különbségek elkülönítésére.49
Az öt osztályozási szemponttal nézetem szerint egyegy veremház feltárható részletei pontosan jellemezhető k. E kijelentést pedig akkor is meg lehet fogalmazni, ha tudjuk: a felsorolt öt szempont nem fogja át a házak összes minő ségi jellemző jét. így például nem szerepel a szempontok között az úgy nevezett ülő gödör, vagy az olyan formai elemek, amelyek már csak egy rekonstrukciós munka révén következtethető k ki, többkevesebb biztonsággal. Ilyen részletnek tekinthető például, hogy a talajsíkra támaszkodnake a tető egyes oldalai, és ebbő l következő en az adott ház hány felmenő fallal rendelkezett; vagy az, volte nyom belső osztófalakra stb. A szempontok közt továbbá nem szerepel az sem, vajon a veremházba levezető járatot lépcső sen, vagy „menetelesen", azaz lejtő sen ástáke ki.50 Ez esetben nemcsak az adott részletforma nehezen megfigyelhető volta tartott vissza a tipizálástól, hanem az is, hogy a két változat közötti különbség másodlagosan is kialakulhatott. A használat során óhatatlanul is bekövetkező kopás miatt, a talaj keménységének a függvényében.
Az osztályozási szempontok összeállítása során az egyes variánsok számot is kaptak. E számok vagy betű k a felsorolás áttekinthető bbé tételére szolgálnak, így szerepeltetésük nem helyettesítheti a szöveges leírást. Azaz — bár beosztásom értelmében egyegy adott ház betű k és számok kombinációjával is jellemezhető — e kombinációt legjobb esetben is csak segédlet gyanánt érdemes feltüntetni. Az osztályozási szempontok használata ugyanis nem e számok vagy betű k egymás mögé illesztésétő l függ, hanem annak átlátásától, mit is foglalnak magukban az egyes szempontok, illetve milyen sorrendben következnek ezek egymás után.
Sem az alaprajzi típusoknál, sem az oszlophelyek kiosztási variációinál, sem pedig a bejárat helyénél nem tértem ki a veremházak felmenő falaira vagy a tető szerkezetére. Annak következtében, hogy a ház felmenő részeirő l — a telepásatás általános adottságai következtében — már csak másodlagos úton, a meglevő részek értelmezése, azaz egy rekonstrukciós munka révén alkothatunk képet. Az ilyen részletek osztályozási szempontként történő kezelése tehát ellene mondott volna azon törekvésnek, hogy az egyes kategóriák megalkotása első sorban a feltárható és feltárandó részleteken alapuljon. E megközelítési mód miatt kellett tehát eltekintenem attól, hogy az osztályozási szempontok közt szerepeltessem a falazatok számát, milyenségét, anyagát vagy a tető alakjára, anyagára vonatkozó információkat. Bármennyire is ezek — és első helyen éppen ezek — határozták meg az adott veremház külső képét létezése idején. A rekonstrukciós munka során e részletmegfigyelésekrő l természetesen nem mondhatunk le. Ső t éppen ezek kapnak megkerülhetetlen szerepet az elemzés késő bbi, értelmező fázisában. Az alább ismertetésre kerülő osztályozási szempontok azonban nem a munka e késő bbi fázisának a megkönnyítésére hivatottak, hanem egy első dleges osztályozásra.
Az osztályozási szempontok ismertetésének a végére hagytam egy nehezen megválaszolható kérdést. Gondos mérlegelés szükséges ugyanis annak a megválaszolásához, milyen mértékben tekinthető típusnak egyegy konkrét ház, ha azt az öt kategória alapján leírjuk. E kérdés súlyát az adja, hogy az öt kategóriába foglalt variánsok
548
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
szorzata együttesen több, mint ötvenezer(!) variációt, pontosabban ennyi variáció elvi lehető ségét jelenti.51 Nyilvánvaló, hogy egy ekkora halmaz nem jelentheti önálló típusok sokaságát. Akkor sem, ha az Árpádkor négy évszázada alatt —joggal sejthető en — legalább százezres nagyságrendben épültek ilyen építmények. Az igazsághoz talán akkor járunk a legközelebb, ha a kategóriák között hierarchikus sorrendet állapítunk meg. így az első kategória, a veremház alakja ténylegesen alkalmas típusok elkülönítésére. Felfogásom szerint tehát az Árpádkori Magyarország közrendű építészetében öt veremháztípus különíthető el: a kerek, az ovális, a négyszög, a téglalap, illetve az összetett alaprajzú. A második kategóriaként kezelt tüzelő berendezések nézetem szerint már nem egyegy típus, hanem egyegy altípus elkülönítésére szolgáló minő ségi jellemző ként kezelendő k. így, ha összekombináljuk egymással az öt alaprajzi típust és a hét tüzelő berendezéstípust összesen 35 altípust, pontosabban altípus elvi lehető ségét kapjuk. Az osztályozási szempontok harmadikötödik helyére kerülő minő ségi jellemző k: a tüzelő berendezés helye, az oszlophelyek kiosztása, illetve a bejárat helye pedig már csak variánsok elkülönítésére alkalmasak. így az osztályozási szempontok 5 veremháztípus, 35 veremházaltípus és 52360 veremházvariáns elkülönítésére alkalmasak, de csak elvileg! Gyakorlati szinten ugyanis bizonyosan több ezer, ső t több tízezer variánssal kevesebbel érdemes számolnunk. (A kört és az oválist formázó alaprajz esetében ugyanis mintegy önmagától kiesik az oszlophely és a bejáratvariánsok többsége.) Azaz, e ponton is visszatérünk azon megállapításhoz, hogy az itt kidolgozott osztályozási szempontrendszer nem több egy segédletnél. Egy olyan segédlet, amely első sorban a leírás megkönnyítésére szolgál, és így egyáltalán nem alkalmas még meg nem figyelt variánsok prognosztizálására.
IV. Szakirodalmi kitekintés Ha a formaitipológiai osztályozás szempontjából vizsgáljuk a veremházakról
szóló, könyvtárnyi nagyságúra növekedett szakirodalmat, két, egymással szöges ellentétben álló következtetést is levonhatunk. Megfogalmazódhat egy olyan vélemény, hogy — a közlemények, illetve a koraközépkori településrégészettel foglalkozó szakemberek számához képest — meglehető sen kevés az olyan publikáció, ahol a szerző a leletanyag rendszerezésére, és ezáltal könnyen átlátható és alkalmazható kategóriák kidolgozására törekszik. Másrészt viszont, ha az egyes közleményeket részletesen is megvizsgáljuk, be kell látnunk, hogy számos szakember alkot, illetve alkalmaz ilyen kategóriákat. Ezeket azonban a kutatók túlnyomó többsége nem szokta külön rendszerbe foglalni, vagy még kevésbé egymás után következő pontokba szedni, hanem csupán egyegy adott telepfeltárás leleteinek a leírására, a leírás tagolására használja ő ket. Az összefoglalások irányába billenti az is a mérleget, hogy 2001ben megjelent egy olyan összefoglalás, amely közvetett módon kihat az Árpádkor értékelésére is. Szerző je a szlovák régészet egyik jeles képviselő je Peter Salkovsky.52 Ő keletközépeurópai, jórészt Kárpátmedencei példák alapján tekinti át a népvándorláskori szlávok lakóházait. A továbbiakban nem ezen összefoglalás etnikai kategóriáival kívánok foglalkozni. E vonatkozásban ugyanis olyan megállapítások sorát kellene tennem és példákkal alátámasztanom, amelyek részletes kifejtése távolra vezetne dolgozatom témájától. Itt csak annyit jeleznék meg, hogy akkor járhatunk el a könyv olvasása során a leghelyesebben, ha a Kárpátmedence vagy a hozzá kapcsolódó vidékek esetében a „szláv" jelző t a „keletközépeurópai" kitétellel helyettesítjük. Mintegy megszabadítva ezáltal a keletközépeurópai régió népvándorláskori leletanyagát attól a ballaszttól, amelyet elő bb Lubor Niederle, majd pedig a sztálini Szovjetunió régészei aggattak rá, a két világháború között, illetve az 1945 utáni években.
549
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
Visszatérve a háztipológiához. Peter Salkovsky — amint ezt már könyve tartalomjegyzéke is világosan jelzi — az anyagot nem az olyan prioritások alapján rendszerezte, ahogyan ez számomra a leginkább logikusnak tű nt. Könyvében elő bb a házak alaprajzi sajátságait taglalja, majd pedig az oszlophelyek kiosztására koncentrál. Oly módon tárgyalva e tárnokát, hogy az egyes csoportokat a tető szerkezet rekonstrukciója alapján különíti el. Csak az alaprajzok és a tető szerkezettípusok elemzése után, harmadik helyen következnek az egyes tüzelő berendezéstípusok. Peter Salkovsky eljárása egyáltalán nem egyedi. E módszertant követi a telepfeltárásokat közlő publikációk jelentő s hányada. Hozzá kell tenni nemcsak a szlovák régészetben,53 vagy Magyarországon,54 hanem a német nyelvterületen55, vagy Skandináviában56 is.
Fentebb már utaltam arra a gyakorlati okra, amely miatt felfogásom szerint a tüzelő berendezéseket az oszlophelyek elő tt lehet és kell tárgyalni. így itt csak megismétlem: eljárásom gyakorlati kiindulópontja az volt, hogy a tüzelő berendezéseket általában könnyebb tipizálni, mint az oszlophelyeket. Különösen akkor, ha egy adott házban az oszlophelyekbő l kettő nél többet is sikerült kibontani. A gyakorlati okokon túl azonban egy ilyen megközelítésre sarkallt a köznépi házépítés magyarországi kutatástörténete is. A magyar parasztház múltját feltárni igyekvő kutatásoknak majdnem a kezdetéig kell visszanyúlni, ahhoz a két világháború között megjelent néprajzi szakirodalomhoz, amely a „házfejlő dést" kutatta. E szakirodalomban ugyanis akkor is találhatók hasznos kiindulópontok, ha az újabb feltárások egyértelmű vé tették az ekkor kidolgozott fejlő dési séma valószínű tlen voltát.57 Bátky Zsigmond azon dolgozataiban találhatók további vizsgálódásra késztető gondolatok, amelyekben a tüzelő berendezés fontossága mellett érvelt.58 A nyitott vagy zárt tű zhelyet tekintve egy olyan szerkezeti elemnek, amelynek helye és kialakítása igencsak kihatott a hipotetikus „házfejlő dés" menetére. Bár a késő bbiekben, az 1950es évektő l kezdve feltárt házak az általa elméleti alapon megrajzolt sémákat nem igazolták, a II. világháború utáni idő kben tevékenykedő néprajzkutatók mégis megtartották Bátkynak a tüzelő berendezések fontosságát hangsúlyozó nézetét. Tették ezt annak ellenére, hogy maga Bátky Zsigmondot egy igencsak sajátos, jórészt negatív elemekbő l összeálló hírnév vette körül az 1945 után munkába álló néprajzkutatók körében.59 Ső t e negatív megítélés egyes elemei a régészeti szakirodalomba is bekerültek, a Méri István 1952es, úttörő munkájának bevezető jében megjelentetett tudománytörténeti összefoglaló révén.60 így is azonban: az újkori parasztház történelmi elő zményeirő l értekező néprajzkutatók mind kiemelték a tű zhely fontosságát. Ezt tette K. Csilléry Klára,61 Barabás Jenő ,62 Dám László,63 Balassa M. Iván,64 vagy — végül, de egyáltalán nem utolsó sorban — Sabján Tibor.65 Ső t, a Bátky munkásságát kritikai felhangokkal ismertető Méri Istvánnál is megtalálható a kemence fontosságát hangsúlyozó nézet. Dolgozataiban mindig részletesen kitért a házak kemencéire, az egyes veremházmaradványok leírása során pedig következetesen elő bb a tüzelő berendezésrő l szólt, és csak utána vette számba a tető t tartó ágasfák gödrét.66
A szakirodalom rövid áttekintése tehát igencsak megerő síti a dolgozatom elején megfogalmazott szabályt. Azt, hogy egyegy veremház esetében a tüzelő berendezést az oszlophelyek elő tt érdemes leírni és vizsgálni. Emellett ugyanis nemcsak a fentebb már taglalt gyakorlati okok szólnak, hanem a szakma hagyományai iránti tisztelet is.
550
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFÓCSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
FÜGGELÉK A veremházak osztályozása
Az objektum alaprajzi típusa A Kerek alaprajzú lakóépület B Ovális alaprajzú lakóépület C Négyszög alaprajzú, azaz négyzet, trapéz vagy trapezoid formájú veremház D Hossznégyszög alaprajzú épület E Összetett alaprajzú veremház F Egyéb, illetve pontosan nem meghatározható alaprajzú
A tüzelő berendezés típusa I. Tüzelő berendezés nélküli építmény
II. Nyílt tű zhely III. Gödörtű zhely IV. Kő kemence V. Agyagkemence
VI. Vegyes falazatú, azaz kövekbő l és agyagból épített kemence VII. Több tüzelő berendezés egy házon belül
VIII. Egyéb, illetve meg nem határozható típusú tüzelő berendezés
A tüzelő berendezés helye 0. hiányzik a tüzelő berendezés 1. az objektum központi részén 2. az objektum sarkában, a gödör fala mellett 3. az objektum sarkában, részben a falba vájva 4. az objektum sarkában, teljes kiterjedésében a falba vájva 5. az objektum sarkában, a gödör fala mellett, a kemence szája a téglalap
hosszabb oldalpárjával párhuzamos 6. az objektum sarkában, részben a falba vájva, a kemence szája a téglalap
hosszabb oldalpárjával párhuzamos 7. az objektum sarkában, teljes kiterjedésében a falba vájva, a kemence szája
a téglalap hosszabb oldalpárjával párhuzamos 8. az objektum sarkában, a gödör fala mellett, a kemence szája a téglalap rövi
debb oldalpárjával párhuzamos 9. az objektum sarkában, részben a falba vájva, a kemence szája a téglalap
rövidebb oldalpárjával párhuzamos 10. az objektum sarkában, teljes kiterjedésében a falba vájva, a kemence szája
a téglalap rövidebb oldalpárjával párhuzamos 11. az egyik oldal középső harmadában, a gödör fala mellett 12. egyéb, vagy pontosan meg nem határozható helyen
A tető t támasztó ágasfák száma és helye 1. Ágasfák, ill. más belső tárnok nyomai nélküli veremház. 2. Egy vagy két központi oszloppal alátámasztott tető szerkezetű veremház. 3. Két ágasfás veremház, ezek két egymással szembeni oldalfal középső részén álltak. 4. Három ágasfás veremház, ezek az építmény közepén, illetve két egymással
szembeni oldalfal középső részén álltak. 5. Három ágasfás veremház. Két ágasfa a tüzelő berendezés oldalfalaihoz
képest merő leges falak középvonalában állt, a harmadik pedig a tüzelő berendezés fala középvonalában állt.
551
ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK
6. Négy ágasfás veremház, ezek párban álltak két egymással szemben oldalfal középső részén.
7. Négy ágasfás veremház. Az oszlophelyek közül kettő az egymással szembeni oldalfal közepén található, további kettő pedig az egyik merő leges oldal mentén, egymás közelében.
8. Négy ágasfás veremház. Az oszlophelyek a veremház négy oldalának középső részén álltak.
9. Négy ágasfás veremház. Az oszlophelyek a veremház négy sarkában álltak. 10. Öt ágasfás veremház. Az oszlophelyek közül az egyik egy központi oszlop
hely, a másik négy pedig a sarkokban álló oldaltám. 11. Hat ágasfás veremház. Az oszlophelyeket mind két, egymással átellenben
levő oldalfal mentén állították fel 12. Hat ágasfás veremház. Az oszlophelyek közül négyet két, egymással átel
lenben levő oldalfal mentén, a maradék kettő t, viszont a másik két oldalfal középvonalában állították fel.
13. Nyolc ágasfás veremház. Az oszlophelyek mind két, egymással átellenben levő oldalfal mentén állították fel.
14. Nyolc vagy több oszlophellyel rendelkező veremház. Az oszlophelyek közül kettő egyegy oldal középvonalában álló szelemenágas helye. A szelemenágasra merő leges oldalfalakat pedig 33 vagy ennél több, oszlophely tagolja, nagyjából szimmetrikus elrendezésben.
15. Kilenc ágasfás veremház, 3x3as elrendezésben. Azaz háromhárom a két fal mellett, további három az objektum középvonalában, oly módon, hogy a középső oszlophely a ház középpontjában található.
16. Kilenc vagy több oszlophellyel rendelkező veremház. Az oszlophelyek közül kettő egyegy oldal középvonalában álló szelemenágas helye. Közöttük legalább egy középágas áll. A szelemenágasokra merő leges oldalfalakat pedig 33 vagy ennél több oszlophely tagolja, nagyjából szimmetrikus elrendezésben.
17. Az oszlophelyek részben vagy egészben a ház gödrén kívül találhatók. 18. Egyéb, azaz aszimmetrikus, illetve pontosan nem meghatározható számú
ágasfával alátámasztott tető szerkezet.
A bejárat helye 1. a tüzelő berendezés nélküli épület egyik hosszabb oldalán nyílt 2. a tüzelő berendezés nélküli épület egyik rövidebb oldalán nyílt 3. a tüzelő berendezéssel szembeni oldalon, az oldal középső harmadában 4. a tüzelő berendezéssel szembeni oldalon, a tüzelő berendezéshez közeli harmadban 5. a tüzelő berendezéssel szembeni oldalon, a tüzelő berendezéssel ellentétes
harmadban 6. a tüzelő berendezés melletti, merő leges gödörfalon, a tüzelő berendezéssel
ellentétes oldalon. 7. a tüzelő berendezéshez képest átellenes merő leges oldalon, a tüzelő beren
dezéshez közelebbi sarokban. 8. a tüzelő berendezéshez képest átellenes merő leges oldalon, a tüzelő beren
dezéstő l távolabbi sarokban. 9. a veremház bejáratának a helyét nem lehet meghatározni
552
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
JEGYZETEK
1 Egy tudományos elemzés keretei egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozott mértékben alkalmasak érzelmi tartalmak kifejezésére. így a Ménfő csanakSzelesdű lő i veremházak formai sajátságait tárgyaló dolgozatomban csak egy jegyzet keretei között, és itt is csak röviden utalhatok arra, milyen pozitív érzelmi töltetet jelent számomra az, hogy Tomka Péter 65. születésnapjának ünneplésére szolgáló kötetbe írhatok tanulmányt. Talán azonban maga a témaválasztás kifejez valamit az érzelmi „felhangokból". Életutamat az 19909les, ménfő csanaki ásatás alapvető módon átalakította. A Győ r környéki leletmentésekben való részvételre pedig Tomka Péter kért fel. A középkori leletek „felelő sének" a feladatkörét kaptam. Egy olyan csapat tagjává váltam, ahol a Tomka házaspáron kívül Figler András, Jerem Erzsébet, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban — ekkor még csak leendő feleségem — T. Németh Gabriella volt a régész képzettségű ásató.
2 XJM RA 73071. 3 XJM RA 5176. 4 XJM RA 39568. 5 Győ r vármegye települései a 1819. századi kéziratos térképeken. Szerk.: Néma Sándor. Győ r
2003, 148, 236. 6 Röviden ismerteti a törvényi hátteret, a paragrafusok felsorolásával: Tomka et alii 1994, 378. 7 Az ásatási eredményekrő l szóló első gyorsjelentések: Figler AndrásJerem ErzsébetSző nyi Esz
terTakács MiklósTomka Péter: Győ rMénfő csanak, Szeles dű lő . RF I. 44 (1992) 1113; NémethSző nyiTakácsTomka 1993, 1214. Tomka et al. 1994, 381382. Az 199091es leletmentés középkori leleteit az alábbi dolgozatokban foglaltam össze: 1014. századi falvak a Kisalföldön (Kerámia, építmények, településszerkezet). Kandidátusi értekezés. Kézirat. BudapestGyő r 1993, 303308; Takács 1993, 1640.; Uő .: Honfoglalás és kora Árpádkori telepfeltárások az Ml autópálya nyugatmagyarországi szakaszán. In: A magyar honfoglalás korának régészeti emlékei. Szerk.: Wolf MáriaRévész László. Miskolc 1996, 197217.; SabjánTakács 2003, 95119.
8 Takács Miklós: A kisalföldi, Árpádkori cserépbográcsok pontosabb idő rendje (Egy kísérlet a leletanyag rendszerezésére). HÓMÉ 3031/2 (1993) 447479; Uő .: Formschatz und exaktere Chronologie der Tongefässe des 10.14. Jahrhunderts der Kleinen Tiefebene. Acta ArchHung 48(1996) 135195.
9 E leletre már a feltárás első közlésében is utaltam: NémethSző nyiTakácsTomka (1993), 14. 10 Köszönettel tartozom M. Egry Ildikónak, hogy e ház, és a gázvezetékleletmentés más Árpádkori
objektumai közlésére felkért. 11 XJM R.A. 5176. 12 Figler András: Győ rFövenyesdomb, Ml A/7 anyagnyerő déli területe. RF I. 45 (1993) 1112. 13 Csak a ménfő csanaki lelő helyhez legközelebb eső két helyszínt emelem ki: Figler András:
BörcsPaphomlok dű lő (Ml Börcsi pihenő ) RF I. 46 (1994) 7.; Figler 1996, 1819. 14 HavassySelmeczi (szerk.) 1992; Utak a múltba. Az M3as autópálya régészeti leletmentései.
Szerk.: Raczky PálKovács Tibor et al. Bp. 1997; Úton, útfélen. Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán. Felelő s kiadó: Vörös Gabriella, Szeged 2003; Kincsek a város alatt. Budapest régészeti örökségének a feltárása, 19892004. Szerk.: Zsidi Paula. Bp. 2005, 1931; 79100; A nagy kiterjedésű leletmentések feldolgozásának a nehézségeit jól tükrözi, hogy eddig még csak egyetlen ilyen lelő helyrő l jelent meg, a teljesség igényével írott monográfia: KompokKistér. Újkő kori, bronzkori, szarmata és avar lelő hely. Leletmentő ásatás az M3as autópálya nyomvonalán. Szerk.: Petercsák TivadarSzabó J. József. Eger, 1999.
15 Vaday 1997, 11. 16 M. Egry IldikóSző nyi EszterTomka PéterVaday Andrea: Győ rMénfő csanak, Bevásárlóközpont.
RF I. 49 (1997) 7273. 17 M. Egry IldikóSző nyi EszterTomka Péter: Győ rMénfő csanak, Bevásárlóközpont. RF I. 51
(1998) 30. A lelő hely kútjainak összesítő közlése: Sző nyi, Eszter: Römische Brunnen in der Kleinen Tiefebene. Antaeus 26 (2003), 141158., és különösen 145.
18 A Régészeti Füzetek című sorozat megszű nése miatt ezen év feltárásairól sajnos nem jelent meg elő zetes közlés.
19 Tomka Péter: Győ rMénfő csanak, Bevásárló központ. RKM 1998, Bp. 2001, 148.
553
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
20 M. Egry Ildikó: Győ rMénfő csanak, Szélesföldek. RKM 2001, Bp. 2003, 169. 21 M. Egry Ildikó: Győ rMénfő csanak, Burkusföldek. RKM 2004, Bp. 2005, 222223. 22 M. Egry Ildikó szíves szóbeli tájékoztatása szerint, amelyért hálás köszönettel tartozom. 2 3 E terület vonatkozásában talán érdemes egy sajátos, régészeti névadást rögzíteni. Az autópályás
leletmentést végző k körében az itt emelkedő dombot 1990 nyarától Pokoltető nek volt szokás nevezni. Egy olyan eseménysor következtében, amelyben kötetünk ünnepeltje igencsak aktív szerepet játszott. A megnevezés kialakulásának első lépéseként a pálya nyomvonalát megtervező cég munkatársai elhordásra ítélték a feltárás melletti, mintegy egy hektár kiterjedésű hordalékkúpot. Döntésük Tomka Péter ellenállásába ütközött. A terület korábbi bejárása ugyanis számos felszíni leletet eredményezett. A „bonyolító vállalat" azonban ragaszkodott az elhordás ötletéhez. így egy újabb terepbejárást kellett végre hajtani, immár nyári hő ségben. E feladat irányítását (is) Tomka Péter vállalta magára. Több egyetemistával alaposan és többször is bejárta az adott helyszínt. A nyári hő ségben folyó munkához nem szokott egyetemisták pedig a bejárás a Pokoltető név adásával örökítették meg. A történet folytatása is tanulságos: a Pokoltető e bejárást révén sem tudott volna megmenekülni az azonnali elhordástól. A „bonyolító vállalat" munkatársai csak akkor álltak el ötletüktő l, amikor Tomka Péter a domb központi részén egy sávot lehumuszoltatott, és az objektumfoltok sokaságával kellett szembesülniük. A 2000es évek elején pedig már e szempont is viszonylagos értékű vé vált.
24 A feltárássorozat római kori leleteinek összefoglaló közlései: Sző nyi Eszter: Landwirtschaftliche Siedlungen hinter dem Limes. Balácai közlemények 9 (2005) 401402, 404405.
25 Vaday 1997, 11. 26 Ilyet közölt Fertő szentmiklósról: Gömöri János: Castrum Supron. Sopron vára az Árpádkorban.
Sopron 2002, 173. old., 137. kép. 27 Erdélyi István Szimonova Eugénia: Ausgrabungen in der Gemarkung von Vásárosnamény
Gergelyiugornya (Vorbericht). Acta ArchHung 39 (1987) 287312., 5. ábra. 28 E meghatározással történt meg a 607es objektum első közlése is: Takács 1993, 35. old., 11. kép. 29 Méri István: Árpádkori szabadban levő kemencék. ArchÉrt 90 (1963) 273. 30 Részletes feldolgozása: SabjánTakács 2002, 95119. 31 Egy korábbi dolgozatomban (SabjánTakács 2002,107.) feltételes módban utaltam arra, hogy a Szeles
dű lő i 398as objektumot esetleg kerek alaprajzú épület nyomaként is értelmezni lehet (4. ábra). Mivel azonban az adott objektum alaprajzában érzékelhető k a sarkok, e besorolási lehető séget el kell vetni.
32 A bejárat helyének megállapítását az akadályozza, hogy azt a gödör ívelése alapján két helyen is feltételezhetjük: vagy a kemencével szembeni hosszoldalon, a kemencéhez közeli sarokban, vagy pedig a kemencéhez képest távolabbi, rövidebb oldal sarkában.
33 Takács 1993, 1821. 34 Ilyen veremházak példái a kisalföldi régióban: Takács 1993, 21. 35 Méri 1964, 10. 3 6 Takács 1993, 2426. 3 7 Takács 1993, 24. 38 Az elkülönítés alapjául az szolgált, hogy a néprajzi szakirodalom — Bátky Zsigmond alapvetése (Bátky
1941, 171.) óta — nagy hangsúlyt fektet a nyüt tű zhely és a zárt kemence megkülönböztetésére. 39 Erre utalhat nemcsak a régió összes korai Árpá«^kori ásatásán tapasztalható hiánya, hanem az is,
hogy a klasszikus szépségű , MosonszentmiklósPálmajori példája viszont határozottan az Árpádkor végére keltezendő . A lelő hely egészének első leírása: Figler 1996, 19. A ház első közlése: Takács Miklós: Az Árpádkori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990es évekre. In: CseriTárnoki (szerk.) 2001, 107. (A hivatkozott munkában még nem különítettem el a kő kemencét és a vegyes falazatú kemencét!)
4 0 Irásné Melis 1992, 4, 5. kép; Terei György: Elő zetes jelentés a Kő érberekTóvároslakópark területén folyó Árpádkori falu feltárásáról. RKM 2004, Bp. 2005, 3. kép.
4 1 Bóna István: VII. századi avar települések és Árpádkori magyar falu Dunaújvárosban. FontArchHung. Budapest 1973, 70. old., 9. kép.
4 2 Méri István: Árpádkori falusi és gabonaő rlő és kenyérsütő berendezések. MMMK196970, 7779, III. ábra. 4 3 Emellett érvelt Balassa 1985, 64. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a koncepcióját ért bírálatok
(első sorban Kovalovszki J. cím nélküli felszólalása. In: BarabásFodorKovalovszkiBalassa: Vita a magyar lakóház középkori történetérő l. Ethnographia 99 (1988), 252.) hatására egy valamivel késő bbi munkájában már jóval óvatosabban fogalmaz: Balassa 1989a, 121.
554
TAKÁCS MIKLÓS A MENFOCSANAK — 19909IBEN FELTART, ARPADKORI VEREMHAZAK
44 E név annak ellenére honosodott meg, hogy az adott részletet 1952ben Méri István még „oszloplyuknak" nevezte: Méri 1952, 58. Érdekes módon azonban már nemzedéktársai és tanítványai is „cölöplyukként" tartják számon az adott részletet: Bóna 1973, 14 (1. obj. leírása), 15. (2. obj. leírása), 16. (4. obj. leírása).
45 Kovalovszki Júlia: Árpádkori házak VisegrádVárkertdű lő n. In: CseriTárnoki (szerk.) 2001, 90. old., 10. kép.
4 6 Nagy ÁgnesGallina Zsolt et al.: Késő Árpádkori nagyméretű , földbe mélyített építmények OrdacsehiBogaszegen. In: CseriTárnoki (szerk.) 2001, 3, 6, 13. kép.
4 7 Méri 1964, 11. old., 3. kép. 4 8 Sabján Tibor: A veremház rekonstrukciója. In: Bencze ZoltánGyulai FerencSabján TiborTakács
Miklós: Egy Árpádkori veremház feltárása és rekonstrukciója. Monumenta Historica Budapestinensia X. Bp. 1999, 139.
4 9 Első ként emeli ki ezen alaprajzi elrendezés fontosságát: Vékony Gábor: Késő népvándorláskori és Árpádkori települések TatabányaDózsakertben. In: Komárom megye története I. köt. Fő szerk.: Gombkötő G. h.é.n. [1988], 284. Összefoglalóan, és a néprajzkutató szemével elemezte ezen alaprajzi típust Balassa 1989b, 6869. (A dolgozat címével ellentétben az itt felsorolt veremházak mind a Kárpátmedence nyugati ill. északnyugati részén kerültek kibontásra!)
50 A Kéméndkiskukoricási házak legfontosabb jellemző jeként emelte ki meneteles bejáratukat Nevizánszky Gábor: Meneteles bejáratú házak Kéméndrő l. Castrum Novum 1(1982) 6775.
5 1 Ha a biztos példákat szorozzuk össze ( 5 x 7 x 1 1 x 1 7 x 8 ) 52360 lehetséges variánst kapunk. 52 Salkovsky, Peter: Häuser in der frühmittelalterlichen slawischen Welt. Archaeologica Slovaca
Monographiae. Studia Instituti Archaeologici Nitriensis Academiae Scientiarum Slovacae. Tomus VI. Nitra 2001, 1669.
53 Egyegy kiragadott példaként lásd: Kraskovská, Ludmila: Slovanska chata v Blatnom. StZ 24 (1988) 97; Habovstiak, Alojz: Prispevok k poznaniu nasej nízinnej dediny v XIXIII. storoci. SlA 9(1961) 456 (a 25. obj. leírása); Cheben, Ivan: Vysledky záchranného vyskumu v Patinciach. StZ 23(1987) 313. (a koraközépkori objektumok összevont leírása).
54 Egyegy kiragadott példaként lásd: Mesterházy Károly: Településásatások VeresegyházIvacson. CommArchHung 1983, 134135 (1. és 2. ház leírása); Irásné Melis 1992, 42. (a 2., ill. 3. ház leírása).
55 Guyan von W. U.: Einige Karten zur Verbreitung des Grubenhauses in Mitteleuropa im ersten nachchristlichen Jahrtausend und einige Hinweise auf das archäologische Problem der völkerwanderungszeitlichen Hausformen in der Schweiz. JSGU 42 (1952) 174182.
56 Skov, Af Hans: Hustyper i vikingetid og tidlig middelalder. Hikuin 21 (1994) 143. 5 7 Mesterházy Károly: A többosztatú ház kialakulása. Századok 125 (1991) 6878. 58 Bátky Zsigmond: Magyar tű zhelyek és háztípusok. NÉrt 22 (1930) 113116.; Bátky 1941, 171. 59 A Bátkyval szembeni ellenérzéseknek egy sajátos tárházát tartalmazza a két alábbi mű : Vajkai
Aurél: A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp. 1948, 1617; Gunda Béla: A magyar népi építészet kutatása a két világháború között és annak kritikája. MTA Társadalmi Történeti Tanulmányok Osztályának Közleményei 5(1954) 374378.
60 Méri 1952, 52. 61 K. Csilléry Klára: A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Bp. 1982, 194202. 62 Barabás Jenő : Alaprajz, lakásfunkció, tű zhely. In: Barabás Jenő Gilyén Nándor: vezérfonal népi
építészetünk kutatásához. Bp. 1979, 6583; Barabás Jenő Ortutay Gyula: Magyar néprajz. Corvina [Bp. 1979], 139142; Barabás Jenő Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Bp. 1987,159166.
63 Dám László: A lakóház táji változásainak és történeti fejlő désének problémái az Alföldön. In: Falvak, mező városok az Alföldön. Szerk.: Nóvák LászlóSelmeczi László. Acta Musei de Arany János nominati IV. Nagykő rös 1986, 238.
54 Balassa 1985; 46; Balassa 1989a, 120122; Balassa 1989b, 69. 65 Sabján Tibor: A búbos kemence. Terc, Budapest [20022], 12. 66 Méri 1952, 58, Méri 1964, 10.
555
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
IRODALOM
BALASSA
1985
1989a
1989b
BÁTKY
1941
Balassa M. Iván: A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlő désének vázlata. Békéscsaba 1985.
Balassa M. Iván: Az alföldi lakóház történeti fejlő dése. In: Építészet az Alföldön. I. köt., Szerk.: Nóvák LászlóSelmeczi László. Acta Musei de János Arany nominati VI. Nagykörös 1989, 119130.
Balassa M. Iván: A Kárpátmedence északkeleti térsége lakóházfejlő désérő l. In: Népi építészet a Kárpátmedence északkeleti térségében. Szerk.: Szerk.: Cseri MiklósBalassa M. IvánViga Gyula. Miskolc Szentendre 1989, 6384.
Építkezés. In: Bátky ZsigmondGyörffy IstvánViski Károly: A magyarság tárgyi néprajza. A magyarság néprajza 1. köt. Bp. [1941], 124245.
CSERITÁRNOKI (szerk.)
2001 Népi építészet a Kárpátmedencében a honfoglalástól a 18. századig. Szerk.:
Cseri MiklósTárnoki Judit. SzentendreSzolnok 2001
FIGLER
1996 Figler András: MosonszentmiklósPál major. RF 47 (1996) 1819.
HAVASSYSELMECZI (szerk.) 1992
IRÁSNÉ MELIS
1992
Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. Szerk.: Havassy PéterSelmeczi László. Bp. 1992.
Irásné Melis Katalin: Árpádkori falvak Szigetszentmiklós határában. In: Havassy PéterSelmeczi László (szerk.) (1992), 4170.
MERI
1952
1964
Méri István: Beszámoló a Tiszalökrázompusztai és Túrkevemórici ásatások eredményeirő l. I. ArchÉrt 79 (1952) 4967.
Méri István: Árpádkori népi építészetünk feltárt emlékei Orosháza határában. RégFüz Ser II. 12. Bp. 1964.
NÉMETHSZŐ NYITAKÁCSTOMKA
1993
SABJANTAKACS
2002
TAKÁCS
1993
TOMKA et al.
1994
VADAY
1997
Németh GabriellaSző nyi EszterTakács MiklósTomka Péter: Győ rMénfő csanak, Szeles dű lő . RF I. 45 (1993) 1214.
Sabján TiborTakács Miklós: A ménfő csanaki 147. objektum — feltárás, rekonstrukció, értelmezés. In: Központok és falvak a honfoglalás és Árpádkori Magyarországon. Szerk. Cseh Julianna. Tatabánya 2002, 95119.
Takács Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 1016. századbari. (Kutatási eredmények és további feladatok.) In: A Kisalföld népi építészete. (A Győ rött 1993. május 2425én megrendezett konferencia anyaga.) Szerk.: Perger GyulaCseri Miklós. SzentendreGyő r 1993. 753.
Tomka Péter és munkatársai: Az Ml autópálya Győ rt elkerülő szakaszának régészeti feltárásai. Közlekedési és mélyépítéstudományi szemle 44 (1994) 378384.
Vaday Andrea: Győ rMénfő csanak. RégFüz I. 48 (1997), 11.
556
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
1. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 32.; 71.; 72.; 73.; 81. objektumok
557
ARRABONA 2006. 4 4 / 1 . TANULMÁNYOK
2. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 85.; 113.; 141.; 142.; 121. objektumok
558
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 199091BEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
3. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 146.; 147.; 220.; 150.; 135. objektumok
559
ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK
4. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 190.; 267 b.; 398.; 356.; 326.; 311.; 270. objektumok
560
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
5. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 415.; 453.; 473.; 452.; 459.;463.;472; 465. objektumok
561
ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK
6. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 492.; 96/60.; 581.; 503.; 504. objektumok
562
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
7. ábra Ménfő csanak Szeles dű lő i 642.; 614.; 658.; 438.; 607.; 461.; 93. objektumok
563
ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1. TANULMÁNYOK
PITHOUSES FROM THE ARPAD AGE FOUND AT THE SITE OF MÉNFŐ CSANAKSZELES DÜLŐ IN 199091
This paper aims at describing the pithouses of the 10 th 11 t h centuries uncovered during the rescue excavations connected with the construction of the Ml Highway track at the site of Ménfő csanakSzeles dű lő in 199091. The objects are described according to their formal characteristics. Based on the applied criterions the 27 uncovered pithouses can be grouped into 16 variants but 6 objects remain of uncertain type. So, according to the applied criterions 22 objects fall into the following types:
1. Building of round plan with open fire at the edge of the pit and with traces of a central and four side props. Its entrances opened opposite to the fireplace. (Object 147)
2. Object with oval plan and solid walking level, without a fireplace and any traces of poles. Its projected entrance opened on one of its narrower sides. (Object 82).
3. Square building without a fireplace and with the traces of two central poles. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 92)
4. Square building without a fireplace and with the traces of two poles situated along the central line of the two opposite sidewalls. The place of its entrance is unidentifiable. (Objects 398 and 463)
5. Square pithouse with a firepit in one of the corners and the traces of two poles situated along the central line of the two opposite sidewalls. The place of its entrance is unidentifiable. (Objects 71, 146, 492, 581)
6. Square pithouse with a firepit in one of the corners and the traces of four poles situated in the central third of the sidewalls. The place of its entrance is unidentifiable. (Objects 73 and 465)
7 .Square pithouse with a firepit in one of the corners and the traces of four poles situated in the central third of the sidewalls. The entrance opened on the side opposite to the firepit in the corner falling closer to the firepit. (Object 326)
8. Square pithouse with a firepit in the middle of one of the longer sidewalls and with the traces of two poles along the middle line of the sidewalls situated at right angles to the fireplace. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 614)
9. Square building with a stone oven in one of the corners without any traces of poles. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 141)
10. Square building with a stone oven in one of the corners with the traces of two poles situated in the central third of the sidewalls. The place of its entrance is unidentifiable. (Objects 414 and 504)
11. Square building with a firepit in one of the corners and the traces of three poles. Two of the poles stood along the middle line of the walls situated at right angle to the sides of the fireplace while the third stood along the middle line of the fireplace. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 96/60)
12. Square building without a fireplace and any traces of poles. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 190)
13. Square building without a fireplace and with the traces of two poles situated along the middle third of the sidewalls. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 270)
14. Square pithouse with a firepit in the corner of one of the longer sides and the traces of three poles. One of the poles stood in the centre of the building while the other two situated along the middle line of the longer sidewalls. The entrance opened on the side opposite to the fire pit in the opposite corner to the fire pit. (Object 85)
15. Square building with a stone oven in one of the sidewall corners, without any traces of poles. The entrance opened on the side opposite to the oven. (Object 267b)
16. Square pithouse with a clay oven in the corner of one of the longer sidewalls with the traces of four poles situated in each corner. The place of its entrance is unidentifiable. (Object 32)
The paper then describes the applied criterions suggesting that the characteristics can be used for the description and categorisation of the houses in the following order:
1. the shape of the pithouse 2. the type of the fireplace 3. the location of the fireplace 4. the location of the poles reflecting the roof structure 5. the location of the entrance.
Miklós Takács
564
TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐ CSANAK — 19909IBEN FELTÁRT, ÁRPÁDKORI VEREMHÁZAK
GRUBENHAUSER AUS DER ARPADENZEIT, ENTDECKT 199091 AM FUNDORT MÉNFŐ CSANAK SZELES DŰ LŐ
Vorgestellt werden die am Fundort Ménfő csanak Szeles dű lő in den Jahren 199091, also bei der Sicherstellung der Funde im Zusammenhang mit den Bauarbeiten der Autobahn Ml, ausgegrabenen Grubenhäuser aus dem 1011. Jahrhundert. Die Objekte werden nicht einzeln behandelt, sondern nach ihren Formmerkmalen. Die am Fundort Ménfő csanak Szelesdű lő erschlossenen 27 Grubenhäuser können anhand der angewandten Kriterien als 16 Varianten beschrieben werden. So, dass 6 Objekte den ungewissen Fällen zugeordnet werden mussten. Nachstehend die 22 Objekte nach den im Artikel angewandten Zuordnungsprinzipen:
1. Gebäude mit rundförmigem Grundriss, offener Feuerstelle am Rand der Grube, mit Spuren eines zentralen und vier Seitenarmen. Eingang auf der Seite gegenüber der Feuerstelle. (Obj 147)
2. Objekt mit ovalem Grundriss, abgetretener Laufebene, also als Gebäude einzustufen, ohne Feuerungsanlage und Pfostenstellen. Sein fortsatzartiger Eingang befand sich an der einen engeren Seite. (Obj 82).
3. Gebäude mit quadratischem Grundriss, ohne Feuerungsanlage, mit Spuren von zwei zentralen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 92)
4. Gebäude mit quadratischem Grundriss, ohne Feuerungsanlage, mit Stellen von zwei, an der Mittellinie von einander gegenüberliegenden Seitenwänden befindlichen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 398, 463)
5. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Grubenherd in der Ecke, mit Stellen von zwei, an der Mittellinie von einander gegenüberliegenden Seitenwänden befindlichen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden (Obj. 71, 146, 492, 581)
6. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Grubenherd in der Ecke, mit Stellen von vier, im mittleren Drittel der Seitenwände befindlichen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden (Obj. 73. 465)
7. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Grubenherd in der Ecke, mit Stellen von vier, im mittleren Drittel der Seitenwände befindlichen Pfosten. Der Eingang befand sich auf der Seite gegenüber der Feuerstelle, in einer Ecke nahe des Herdes. (Obj. 326)
8. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Grubenherd in der Mitte der einen Längsseite, im Vergleich zum Herd an der Mittellinie der senkrechten Seitenwände mit Spuren von zwei Verzweigungen (Baumgabeln). Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 614)
9. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Steinofen in der Ecke, ohne Pfostenstellen. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 141)
10. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Steinofen in der Ecke, mit Stellen von zwei, im mittleren Drittel der Seitenwände befindlichen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 415, 504)
11. Grubenhaus mit quadratischem Grundriss, mit Grubenherd in der Ecke, mit Stellen von drei Pfosten. Zwei Baumgabeln standen im Vergleich zur Längsseite des Ofens an der Mittellinie der senkrechten Wände, die dritte wiederum an der Mittellinie der Ofenwand. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 96/60)
12. Gebäude mit rechteckigem Grundriss, ohne Herd und Pfostenstellen. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 190)
13. Gebäude mit rechteckigem Grundriss, ohne Herd, Mit Stellen von zwei, im mittleren Drittel der Seitenwände befindlichen Pfosten. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj. 270)
14. Grubenhaus mit rechteckigem Grundriss, mit Grubenherd in der Ecke der einen Längswand, mit Spuren von drei Pfosten. Von den drei Baumgabeln befand sich die eine in der Mitte des Objektes, die beiden anderen an der Mittellinie von jeweils einer Längsseite. Der Eingang befand sich an der Seite gegenüber der Feuergrube, in der dem Herd entgegengesetzten Ecke. (Obj 85)
15. Gebäude mit rechteckigem Grundriss, mit Steinofen in der einen längsseitigen Ecke, ohne Pfostenstellen. Der Eingang befand sich an der Seite gegenüber dem Ofen, direkt gegenüber. (Obj. 267b)
16. Grubenhaus mit rechteckigem Grundriss, an einer der Längsseiten des Hauses mit einem in der Ecke ausgehöhltem Lehmofen und vier Pfosten in den einzelnen Ecken. Die Stelle des Eingangs konnte nicht bestimmt werden. (Obj 32)
In der zweiten Hälfte der Studie werden die Kriterien für die Beschreibung, die Zuordnung der Häuser erläutert. Dem Verfasser des Artikels zufolge sind die qualitativen Merkmale in nachstehender Reihenfolge anzuwenden
Form des Grubenhauses Typ der Feuerungsanlage Stelle der Feuerungsanlage Stelle der auf die Dachskonstruktion hinweisenden Pfosten Stelle des Eingangs
Miklós Takács
565